diff options
| -rw-r--r-- | .gitattributes | 4 | ||||
| -rw-r--r-- | LICENSE.txt | 11 | ||||
| -rw-r--r-- | README.md | 2 | ||||
| -rw-r--r-- | old/62776-0.txt | 9210 | ||||
| -rw-r--r-- | old/62776-0.zip | bin | 181783 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/62776-h.zip | bin | 249958 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/62776-h/62776-h.htm | 8247 | ||||
| -rw-r--r-- | old/62776-h/images/cover.jpg | bin | 59426 -> 0 bytes |
8 files changed, 17 insertions, 17457 deletions
diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes new file mode 100644 index 0000000..d7b82bc --- /dev/null +++ b/.gitattributes @@ -0,0 +1,4 @@ +*.txt text eol=lf +*.htm text eol=lf +*.html text eol=lf +*.md text eol=lf diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt new file mode 100644 index 0000000..6312041 --- /dev/null +++ b/LICENSE.txt @@ -0,0 +1,11 @@ +This eBook, including all associated images, markup, improvements, +metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be +in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES. + +Procedures for determining public domain status are described in +the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org. + +No investigation has been made concerning possible copyrights in +jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize +this eBook outside of the United States should confirm copyright +status under the laws that apply to them. diff --git a/README.md b/README.md new file mode 100644 index 0000000..084db2e --- /dev/null +++ b/README.md @@ -0,0 +1,2 @@ +Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for +eBook #62776 (https://www.gutenberg.org/ebooks/62776) diff --git a/old/62776-0.txt b/old/62776-0.txt deleted file mode 100644 index 30cc5cc..0000000 --- a/old/62776-0.txt +++ /dev/null @@ -1,9210 +0,0 @@ -Project Gutenberg's Utazás a Balaton körül (2. kötet), by Károly Eötvös - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most -other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms of -the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you'll have -to check the laws of the country where you are located before using this ebook. - -Title: Utazás a Balaton körül (2. kötet) - -Author: Károly Eötvös - -Release Date: July 28, 2020 [EBook #62776] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK UTAZÁS A BALATON KÖRÜL (2. KÖTET) *** - - - - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the Google Books Library Project - - - - - - -Eötvös Károly Munkái - -II. KÖTET - -UTAZÁS A BALATON KÖRÜL - -II. - -Eötvös Károly Munkái - -II - -UTAZÁS A BALATON KÖRÜL - -MÁSODIK KÖTET - -BUDAPEST MDCCCCI - -VIII., ÜLLŐI-ÚT 18. SZÁM. - -RÉVAI TESTVÉREK - -IRODALMI INTÉZET R.-T. - -Eötvös Károly - -UTAZÁS A BALATON KÖRÜL - -MÁSODIK KÖTET - -BUDAPEST MDCCCCI - -VIII., ÜLLŐI-ÚT 18. SZÁM. - -RÉVAI TESTVÉREK - -IRODALMI INTÉZET R.-T. - -AZ ÖSSZES JOGOK FENTARTÁSÁVAL - -Révai és Salamon könyvnyomdája, Budapest, VIII., Üllői-út 18. - - - - -A REMETEBARLANG LAKÓJA. - -(A Kettős Évangyélista. – Kiteszik a zsöllérségből. – Még egyszer -megnézi házát, szőlőjét s aztán beadja a kulcsot. – A remete-barlangban. -– A Ferkó gyerek és kutyája. – A holt asszony fejkötője és gyüszűje. – A -zsöllér és a király együtt porlanak.) - -Volt a tihanyi remetebarlangnak egyszer egy lakója, a ki dicsérte ugyan -az istent, de semmiképen nem dicsérte az uraságot. Pedig dolgában talán -nem is volt vétkes az uraság. - -Kettős Évangyélistának nevezték pajzán barátai. Ugy nevezték a -csufolkodók is. Származására Máté volt a neve, a szent keresztségben -pedig a kis-szőllősi öreg pap Márk nevet adott neki. Igy lett Máté Márk. -Két évangyélistának volt annyi neve, mint ő neki egymagának. Nyilvánvaló -tehát, hogy a pajzánoknak és csufolkodóknak volt némi igazságuk, mikor -Kettős Évangyélistának nevezték. De azért mégis illetlenség volt, a mit -cselekedtek. Mert utóbb rajta száradt az a név, úgy, hogy a fiatalság -már nem is tudta valóságos igaz nevét. - -Kis-szőllősi származásu és kálvinista volt a Kettős Évangyélista. Hogy -történt, hogy nem történt, Aszófőn megüresedett egy kis zsöllérség. Kis -házból, kis kertből meg egy kis szőlőből állt a zsöllérség, a szőlő -lábjában kis szilvás is volt s a szilvásban nádból készült méhes. Öt-hat -kas volt a méhesnek egész kincse. Az utolsó zsöllérnek árvája maradt. -Kóczos haju, mezitlábu, napsütötte kis lányka, a kit pártul fogott az -Évangyélista. Ő maga is árva. Összekeltek-e, nem keltek-e törvényesen: -azt se tudta a falu népe bizonyosan. Nem is törődött vele. Nem is -bántotta őket senki. Csöndes, jóravaló pár ember volt mind a kettő. -Uraság dolgát elvégezték, a vármegye robotját panasz nélkül -teljesitették, a plébánosnak kezet csókoltak, az asszony rendesen gyónt, -bucsura is minden évben elment Andocsra, békességben éltek. Addig éltek, -míg meg nem öregedtek s mig az asszony egyszer csak meg nem halt. - -Alig jött haza az Évangyélista a temetőből, a hol az asszonyt -eltemették, jött a kisbiró s oda rendelte a falu házához. - -A falu házánál ott volt a tihanyi ispán ur. Valami uj ispán, a ki az -aszófői jobbágyság és zsöllérség dolgát vizsgálta át: nincs-e benne -valami rendetlenség. A mikor a lajstromot átnézte: rá akadt a Kettős -Évangyélista zsöllérségére. Az a zsöllérség akkor is üresen állott a -lajstromban. Kérdezte a birót: mért áll az üresen. A biró az felelte, a -mi igaz is volt, hogy nem áll az üresen, hiszen benne van az -Évangyélista. Egyik kérdésből másik lett s utóbb is megmondta a biró az -ispánnak, hogy ő nem tudja, mikor és hogy került az Évangyélista a -zsöllérségbe s azt se tudja, micsoda vallásu. - -Igy rendelték be az Évangyélistát a falu házához. - -Öreg ember volt már, alig volt járni való ereje. Az asszony halála amugy -is megtörte. Nem is ment, hanem csak ugy vánszorgott az ispán ur elé. - -– No te vagy az Évangyélista? - -Az ispán ur huszonöt éves volt, a vén zsöllér hetvenöt éves volt, hanem -azért az ispán ur a zsöllért nem kendezte. Nem ugy volt szokásban. A vén -zsöllér kezében tartotta kalapját, neki támaszkodott a kályhának, máskép -talán meg se tudott volna állani a lábán. Arra a kérdésre nem is felelt -semmit. - -– Mióta vagy bent a zsöllérségben? - -– Van annak már talán hatvan esztendeje is. - -– Hogy kerültél bele a zsöllérségbe? - -– Az isten ugy rendelte. - -– Az nem ér semmit. Zsöllérséget csak az uraság rendelhet. Micsoda -vallásu vagy? - -– A mig győztem, addig kálvinista voltam. De most már semmi se vagyok, -mert nincs járó erőm, hogy Szőllősre vagy Füredre templomba mehessek. - -Aszófő tiszta katholikus falu. Vigyáztak is rá gondosan, hogy oda valami -idegen vagy hitetlen keresztyén ne keveredjék. Azonkivül az ispán ur uj -ember volt, be akarta az uraságnak bizonyitani, hogy ő előtte a vallás -szent dolog s ő a falut tisztán akarja tartani. Egyébként pedig a Kettős -Évangyélista csakugyan nem tudta bebizonyitani, minő jussal tudott ő -hatvan esztendő előtt bejutni a zsöllérségbe. Nyilvánvaló törvényes -hatalma volt tehát az ispánnak arra, hogy a vén zsöllért kiszállitsa a -zsöllérségből. - -– No hát holnap elhagyod a zsöllérséget. Abba beleül a Birnbaum kőmives. -Kend meg biró gazda ügyeljen arra, hogy a háznál és a pinczénél semmi -fogyatkozás ne legyen, a vén Évangyélista semmit onnan el ne takaritson. - -A jegyző nyomban beirta a lajstromban az üres zsöllérségbe Birnbaum -kőmives nevét. - -A biró gazda szintén jó katholikus ember volt. Az ő eredete is sváb volt -valamikor, természetében volt tehát, hogy a nyakas kálvinista magyart -nem szerette ugy mint saját felenyáját. De hát már azért mégis csak -elmagyarosodott s kis gyerek korától kezdve jól ismerte a Kettős -Évangyélistát, a ki már akkor is meglett ember volt, mikor ő még a -porban játszott. - -Ott ült a padon; sokáig nem szólt az ispán ur szavaira, föl se nézett, -biróbotjával czifrákat rajzolgatott a szoba poros földjére, jól meg -akarta gondolni szavait. - -– Ki szüretel még az idén nemzetes ispán uram? - -– Micsoda kérdés ez? Hát a Birnbaum. Ki szüretelne más? - -A biró most se nézett föl. Tovább rajzolgatta a czifrákat a szoba -földjén. Megint nagyon meggondolta, mi legyen a szava. - -– Hátha bent hagynánk még a házban egy pár napig, nemzetes ispán uram? -Hadd fordulna sorsa valamerre az Évangyélistának. Különben a falu -nyakába szakad koldusnak. - -Az ispán ur egy szempillantásig gondolkodott. Érdemes-e a vén zsöllért -még egy pár napig bent hagyni abban a lakásban, mely hatvan esztendeig -az övé volt, melyet ő épitett s ő tartott jó karban. De mielőtt -felelhetett volna: szóhoz jutott az Évangyélista. - -– Ne féljen biró uram, nem szakadok a falu nyakába, a házból is -kimegyek, ugy sem maradhatnék ott, ha már az asszonyt onnan a temetőbe -vitték. Hanem azért szives jóindulatát megköszönöm. Istennek jóvoltába -ajánlom kigyelmeteket. Ha valamit vétettem, nemzetes ispán uram -megbocsásson. - -Oda ballagott a biró gazdához s kezet szoritott vele. Ugyanezt tette az -előljáróval s a kisbiróval. Azután kiment a szobából, az utczán föltette -fejére tizenöt esztendős zsiros kalapját s elment haza. - -Nagy kő esett le a biró gazda szivéről. Az ispán ur pedig nem gondolt -tovább a dologra, hanem gondosan megvizsgálta a lajstrom többi pontját. - -A Kettős Évangyélista pedig a mint haza ért, leült a tornáczban. Ott -volt egy vadkörtefatörzsök ülőkének készitve: arra ült le. El is fáradt -az utban: jól esett az ülés. Aztán meg is kellett gondolnia sorsát; öreg -ember, elnehezedett ember pedig csak ülve tud már gondolkozni. Azután -meg egyszer-másszor a köny is kitört a szemeiből. Ejh, no, hogy az a -szegény asszony még nem tudott néhány napig várni! Pedig úgy megkérte -őt, hogy ne siessen. Ugy megmondta neki, milyen szép lenne az, milyen jó -lenne az, ha együtt tehetnék meg az utolsó útat is! Hallgatott is rá az -öreg asszony egy darabig. Ugy nézett rá, de ugy nézett rá két szemével -az Évangyélistára, mint menyasszony korában. Hejh ha még egyszer, csak -még egyszer felnyithatná azt a két szemét! - -Durva dolmányának ujjával megtörülte arczát a Kettős Évangyélista; -kipihente magát s fölkelt. Bement a házba s körülnézett konyhában, -szobában, kamarában. Volt egy ádventi malacza: azt megetette, megitatta, -meg is vakargatta. Igy szokta az asszony is. Ne vegye észre az az ostoba -állat, hogy az asszony már kint van a temetőben. Ne sirjon utána. - -Még egyszer bement a szobába. Nyakába keritette lószőrtarisznyáját s a -tarisznyába berakosgatott egyet és mást. Felöltötte a szürét is s azután -kiment, a konyhaajtót bezárta maga után s az ajtókulcsot is beletette a -tarisznyába. - -Kiment az udvarra. Ott volt egy öreg szederfa. Ő ültette negyven év -előtt. Hejh még akkor java erőbeli fiatal férfi volt. Megállt a szederfa -mellett s végignézte a háztetőt. Azt is ő csináltatta már. Egy kissé -most is ráférne a tatarozás. A tetőt ujra kellene szegni s itt-ott -néhány marok náddal meg is veretni. De hiszen már ugy sem övé az a ház. -Mindegy most már, akármilyen a teteje. Vesződjék vele most már az uj -zsöllér, a kőmives. - -De hát miért is nem övé az a ház? - -Ha hatvan esztendeig ő lakta, ha időközben ő csinálgatta, ő tatarozta, -ha fiatal korától kezdve benne élt: miért nem halhatna meg benne -békével? Miért kell őt abból a házból kidobni? Hiszen nem adósa -senkinek. - -Ugy rendelte az ispán ur. A mit az ispán ur rendel, annyi mintha az -uraság rendelné. Az uraság az apátur. - -Az apátur Horváth Pál, jóravaló, emberszerető, kegyes öreg ember. Talán -a vármegye tehetne az öreg zsöllérért valamit. - -Bolondság! - -Vén zsöllér az uraság ellen, kálvinista zsöllér az apátur ellen mikor -nyerte meg a pörét? Aztán hol lakik a vármegye fiskusa? Miként tudna ő -oda elmenni s panaszát előadni? Mikor lenne uriszék? Nem éri ő meg a -pörnek végét. - -De ha megérné is, de ha pörét megnyerné is: ő abba a házba lábát többé -be nem teszi. Nincs ott már az asszony. Az asszony nélkül pedig neki nem -kell már se a ház, se a szőlő, se semmi. - -Hát az élet? - -Az sem kell. - -Elballagott a pinczébe. Bizony lassan tudott botorkálni, de azért déli -harangszó körül oda ért. - -Megállt a szőlő lábjában. Megnézte szilvafáit. Ő ültette valamennyit. De -belepte már a sárga moha valamennyit. Ezek se élnek sokáig. A szilva már -kékült a fákon, de ő hozzá nem nyult egy szemhez is. - -Két kis vágóból állott a szőlő. Sárgult, piroslott rajt az idei termés. -Egy kis jó szüretet mutat az isten. De már ez se lesz az övé. Áldja meg -az isten vele az idegent, a ki utána jön. Egy fürt nem sok, annyit se -szakitott le egy tőkéről sem. Pedig ő ültette, ő metszette, ő kapálta s -még az idén is az asszony kötözte, fattyazta, levelezte. - -Szegény asszony, ha még egyszer, csak egyszer megláthatná a szőlőt! De -hát a temetőből nem jöhet ide. - -Benyit a pinczébe, ott is körülnéz. A maga helyén minden. Egy kis hordó -félbeli bora van még csapra ütve. Ereszt egy pohárral belőle s iszik -egyet. De másik pohárral már nem ereszt. Mintha valami történt volna -azzal a borral: sehogy se izlik. Pedig se nem virágos, se nem -szinehagyott. Egy hét előtt még olyan jól esett, mikor itt járt az -asszonynyal. Egy pohárral még az asszony is jóizüen ivott belőle. - -Kimegy a pinczéből. Épen be akarja tenni az ajtót maga után, mikor -szemébe ötlik az asszony tekercse a sajtógerendán. A tekercs mellett az -asszonynak egy régi – – régi kék fejrevaló kendője. - -Kezébe veszi a kendőt s elnézi sokáig. Megint csak kicsordul a köny -szeméből s végig folyik ránczos sovány arczán. Hiába, a vén ember már -gyönge ember, le kell kissé ülnie, nem birja a lába, mikor szivén erőt -vesz az érzés. Utóbb magához tér s a kendőt beleteszi a tarisznyába. - -Bezárja a pinczeajtót s a kulcsot magához veszi. Hazafelé ballag s -bemegy a biróhoz. - -– Itt van biró uram a házam kulcsa, itt meg van a pinczém kulcsa. -Rendben hagytam mindent a maga helyén. A malacznak is adtam enni-inni, -az is ellesz estélig. Mostantól fogva pedig nem látnak többé -kigyelmetek, elköltözöm. Nem vagyok idevaló termés, nem akarok a falu -nyakába szakadni. Köszönöm hozzám való minden eddigi jóságukat. Ha -valamit vétettem: bocsássanak meg kigyelmetek. Istennek oltalmába -ajánlom kigyelmeteket mind közönségesen. - -A biró harmadmagával iddogált. Egy pohár borral megkinálta a Kettős -Évangyélistát s egyuttal szerencsés utat kivánt neki. - -Azóta nem látták az Évangyélistát Aszófőn. Nem is törődtek vele. Nem -látták Balaton-Kis-Szőllősön se, szülő falujában. Oda se ment. Hiába is -ment volna. Hatvan esztendeje származott el onnan s akkor is árva volt. -Ki emlékezett volna már rája? Nem látták Balaton-Füreden se a -kálvinisták régi templomában. Hiszen ott se ismerték. Ott is csak az -egyházfi tudott róla valamit, a mint egyszer-másszor az istentiszteleten -megjelent, az ajtónál helyet foglalt s kongó krajczárját a szegények -tányérjába beletette. - -Hanem harmad vagy negyed napra mégis rá akadt Gelencsér Ferkó. - -Kecskéit legeltette Ferkó az Óvár tövében, a remete barlang környékén. -Akkor még megengedte a nemes vármegye, hogy a jobbágyok kecskét -tarthassanak. Ott mászkáltak a kecskék a sziklapart meredek oldalain, -hogy a borbolya, kecskerágó, somfa, iharfa és bodzabokrok sovány -vesszőit legeljék; a Ferkó a víz partján sütkérezett, kutyája pedig -erre-arra kószált, szaglálódott. - -Egyszer a kutya megállt a remetebarlang előtt s elkezdett ugatni befelé. -Ugatott-ugatott s ugatás közben le-lenézett kis gazdája felé. - -Látta a Ferkó ezt a dolgot, de nem ügyelt rá. Az ugatásról ugyan -mindjárt észrevette, hogy a kutya talált valamit, de hát azt gondolta: -tüskés disznó van a barlangban, azt ugatja. Tüskés disznóért ő a -barlangig föl nem mászkál. - -Utóbb a kutya belátta, hogy őt a Ferkó olyan messziről meg nem érti. -Lejött hát a part oldaláról oda ment kis gazdája mellé, ott kezdett -ugatni s ugatás közben oda-oda mutatott szemével, orrával és fülével a -barlang felé. Igy aztán csakugyan megértette kis gazdája. - -Fölment a Ferkó a barlanghoz s imhol ott feküdt egy öreg ember. Szürével -betakarva, tarisznyája a feje alatt, botja a sarokba állitva. Ősz haját -az őszi szellő lebegteti, nem mozdul, nem szól, csak néz. - -Az Évangyélista volt. - -A Ferkó levette kalapját, úgy köszönt az öreg zsöllérnek. - -– Szerencsés jónapot kivánok bátyám uram. Mit csinál itt kigyelmed? - -Az Évangyélista gyönge hangon felelt. - -– Nyugszom fiam. - -– Dél felé jár már az idő bátyám uram. - -Tudta azt az Evangyélista, de nem törődött vele. Lesz még este is. - -– Adj egy ital vizet fiam. - -A Ferkó lement a Balatonra, kobakját megtöltötte vizzel s a kobakot -szépen letérdelve oda tartotta az Évangyélista szájához. Talán ivott is -az öreg egy pár cseppnyit, a többi bizony szakállára folydogált. - -– Vedd ki fiam a tarisznyát fejem alól, találsz benne kenyeret, -szalonnát; falatozzál, vess a kutyádnak is. - -– Köszönöm szépen bátyám uram, nekünk is van ennivalónk. - -Nem is nyult a tarisznyához és azután, hogy az Evangyélista nem szólt, -ajánlotta őt az Istennek, ujra megemelintette kalapját és elment -kecskéire vigyázni. - -Másnap megint arra legeltetett a Gelencsér Ferkó, de ő már el is -felejtette az öreg zsöllért. Azt gondolta: kialudta, kinyugodta magát s -tovább ment. De a kutya úgy gondolkodott: mégis illő dolog megnézni az -öreget s azért ő felballagott a remetelakhoz. Bizony ott volt az öreg -most is, hírt kellett erről adni a Ferkónak. - -Az Évangyélista most se szólt, most se mozdult, csak ugy feküdt mint -tegnap. De azért most is nézett. - -A Ferkónak most jutott eszébe, hogy talán valami baja van az ismeretlen -öreg embernek. - -– Bátyám uram hátha szólnék a gazdámnak! - -Az Évangyélista már csak suttogva felelt, nem volt ereje hangosan -szólni. - -– Majd ha kinyugodtam magam fiam! - -Igaz a! Tovább ment a Ferkó kecskéit őrizni, gyíkot kergetni, -vadrózsa-gyümölcsöt szedni, somot keresgélni. - -Az Évangyélistának is igaza volt. Az a barlang se volt az övé, hanem az -uraságé. Hiszen minden az uraságé. Ha házából, szőlejéből -kiszoríthatták, pedig ő építette, ő ültette mind a kettőt: hogy ne -szorithatnák ki abból a barlangból? A Ferkó gyerek elmondja a gazdának, -a gazda a birónak, a biró az ispán urnak, az ispán az apáturnak: hát ha -nem hagynak neki itt se békét? - -Pedig ő nyugodni akar. Örökre elnyugodni. Nem szeretné, ha megzavarnák. - -A vad, ha végét érzi, elássa magát a földbe, elbuvik az avarba, elvonul -a barlang mélységébe, elmenekül sötét erdő hangtalan árnyékába. Nem -akarja, hogy ellenségei bántsák, irigyei örüljenek, gyönge szivek -szánakozzanak rajta. S a mi szabad a vad állatnak: mért ne lenne szabad -a zsöllér embernek? Még a házi macska is, ha halála közelget: fölmegy a -padlásra, elbujik a rag alá, hogy senki se lássa vonaglását. Igy -gondolta ki ezt együgyü eszével az öreg Évangyélista. - -A következő napon a Dobogóra hajtotta ki kecskéit a Gelencsér Ferkó. -Közel se járt a remetebarlanghoz. - -De harmad vagy negyed napra megint csak visszatért a barlang környékére. -Kutyája megint csak ellátogatott a barlanghoz, de mikor annak szájánál -megállt, most már nem ugatott, hanem hátrahajtott füllel, föl tartott -orrával hosszan dúdolt. - -– Ez a kutya valami rosszat érez. - -Fölballag a Ferkó a barlanghoz s ime az öreg ember most is csak ugy -fekszik, mint előbb. Szűrével betakarózva, a tarisznya a feje alatt, -botja a sarokban. Most se mozdul, most se szól. De most már nem is néz. -Mind a két szeme bezárva. - -Hátha alszik? - -A gyerek tapasztalatlan. Még nem tudja, mi a halál, mi az alvás. - -De tudja a kutya. - -A kutya végig szaglászsza az öreg zsöllért. Elkezdi csizmájánál s végzi -a fején s a feje alatti tarisznyáján. Azt már a Ferkó gyerek is tudja, -hogy a kutya az eleven ember arczát nem szaglássza. Orron üthetné ezért -az eleven ember. - -Bizony meghalt az Évangyélista! - -A kecskerágó levele még zöld ilyenkor. De gyümölcse már kinyilt. Az a -papsüveg alaku aranysárga és biborpiros négy gerezdü gyönyörü gyümölcs. -A legszebb virág se szebb ennél. Egész öllel, egész nyalábbal tördel a -Ferkó gyerek kecskerágó galyat s körül rakja vele az Évangyélista nyugvó -testét. - -Bizony nyugszik az már örökké! - -Jöhet most már az uraság, jöhet most már az ispán úr is. Adhatnak most -már az Évangyélistának békés zsöllérséget: mind nem ér az most már -semmit. Most mutassák meg, mekkora az ő erejük-hatalmuk! Annyit se érnek -már, mint a kecskerágó aranybibor virága. Pedig a vén zsöllérnek az se -ér már semmit. - -Kinéz az a barlang a Balatonra. Ellát messze, végtelenbe. Az őszi nap -sugarát láthatatlan köd teszi bágyadttá, e miatt nem látni a távol -partokat. De az őszi nap sugara is be-benéz a barlangba s végig -hullámzik a vén zsöllér redős arczán. Az őszi szél is be-besuhan -láthatatlanul s megmozgatja a kecskerágó galyakat s a vén zsöllér ősz -szakállát, fehér hajfürteit. Hejh vén zsöllér: ne bánd, hogy az emberek -elhagytak téged, – a napsugár és a szellő és az őszi virág ime -meglátogat. - -S az emberek se hagytak el. Az a Ferkó gyerek s a kutyája minden nap -fölkeresett. Sőt a mint a gyerek este hazahajtott s elbeszélte a dolgot -gazdájának: ime másnap már ott volt egy előljáró a kisbiróval s két -napszámos emberrel, hogy neked a parton sirt ássanak s oda téged -eltemessenek! - -Csakugyan ott voltak. - -Megvizsgálták a vén zsöllért. Tarisznyáját kivették feje alól. Tele volt -száraz ennivalóval. Szürét lekanyaritották róla. Fölösleges ruháját haza -kell vinni a falu szegényeinek. Kigombolták dolmányát és mellesét is. - -És a mikor oda értek meztelen öreg testéhez: a szive fölött találták -annak az öreg asszonynak fejkötőjét, gyüszüjét és ócska kék fejrevaló -kendőjét. A ki az ő társa volt. A kit egyszer szeretett, de örökre -szeretett. A kit egy hét előtt a temetőbe kisért. És a ki nélkül nem -tudott tovább élni. És a kinek minden kincsét oda rakta szive fölé, hogy -a míg az a szív dobog: az az öreg asszony tudja meg, hogy érte dobog. - -Eltemették. A fejkötőt, gyüszüt és fejre való kendőt szive fölött -hagyták. Sirja fölé a fejéhez három darab követ oda hengeritettek. Mikor -nekem gyermekkoromban megmutatták a Kettős Évangyélista sirját: a -sirhalomnak már nyoma se volt, de az a három darab kő még ott volt és -együtt volt. A sirhalmot széthordták már akkorra a szelek. - -Ki emlékszik ma már a szegény Evangyélistára? De ki emlékszik ma már a -hatalmas királyra? - -Lent a viznek partján a nyomorult zsöllér van eltemetve, fönt a partnak -ormán a hatalmas király van eltemetve. Az egyiknek fejéhez három darab -követ hengeritettek, a másiknak sirja fölé kettős tornyu templomot -épitettek. A nyomorult zsöllér sirhalmát széthordták már a szelek, de a -templom se áll már sokáig. Azt a sziklaormot is pusztitják már a szelek, -a melyre a templom van épitve. Az az orom foszlik, porladoz, hull alá a -mélységbe s ötven év, száz év: lehull a templom keleti oldala is. Ha -csak az egész hegyet nagy falakkal meg nem támogatják. - -Mindegy; – a hatalmas király is porrá, hamuvá vált már, mint a szegény -zsöllér. Mikor amazt eltemették: a nemzet ékes drágaköves arany koronát -tett a fejére. Hova lett ez a korona? Ellopták, földarabolták, -eltékozolták, nincs meg. Hejh szegény zsöllér, a te öreg feleségednek -gyüszüjét nem lopja el, nem tékozolja el senki. Az még megvan ott a föld -alatt és ott a szived fölött. Hiszen a természet erői ezt is csak -fölemésztik egykor – az igaz. De ha a gyüszü is ép ugy semmivé válik -egykor, mint a korona: mi külömbség lesz akkor már a király között és a -zsöllér között. - -Én bizony nem tudom. - -És mégis tudom. - -A zsöllér emlékén nem élődik senki, a király emlékén százan és ezeren -élődnek mind maiglan. - - - - -A TIHANYI BARÁTOK. - -(Endre király. – Miök van a tihanyi barátoknak? – Kocsi Sebestyén Gábor -követ s Bresztyenszky apátur. – Mit csinál a barát a szobalánynyal? – -Miért kell bohócz a zárdában? – Mi a nevetés? – Állitsatok nevető -kórházakat. – A remete és a szentgáli nemes. – Szent Gellért püspök. – -Utazik a püspök. – A nyéki lány dalolgat. – A püspök és a barát nem -tudnak aludni. – A bölcs tanulság.) - -De ne bölcselkedjünk. A milyen sokat ér a bölcseség: olyan keveset ér a -bölcselkedés. Becsüljük meg Endre király emlékezetét, a ki nyolczszáz és -negyvenöt év előtt 1055-ben megalapitotta a tihanyi apátságot. - -Én legalább megbecsülöm. Kegyetlenül elverte rólunk a németet s alapitó -levelében megőrzött számunkra egy darab magyar nyelvet. Mind a kettő -nagy érdeme és nagy szerencséje én előttem. - -Azon a nyelven beszélt ő is, a melyen mi. S azon a nyelven beszélt Árpád -is, a melyen ő. Bizonyos ez én előttem, akármit beszélnek a töröktatár -és finnugor tudósok. Engem százhuszonöt év választ el az én öreg -apámtól, s én ugy beszélek, mint öreg apám s I. Endre királyt se -választja el több idő Árpádtól, tehát neki is úgy kellett beszélni, mint -a hogy Árpád beszélt. S a hogy én nem lettem ennyi idő alatt se németté, -se tóttá, se ugorrá, se törökké: ép ugy nem változott el Endre király -se. Igaz, hogy a királyokról minden rosszat föl lehet tenni, noha semmi -rosszat se szabad föltenni. De Endre király nem volt ám mindig király. -Sőt fiatal korában inségből, nyomoruságból ugyan csak kijutott neki, -mert itthon még csak szolgabiróvá se lehetett, itthon még csak maradása -se volt. Egészen rossz ember tehát király létére se lehetett. - -Tihanyi levele mindenképen derék dolog. - -Ez a levél fényesen bizonyitja, hogy Endre király bölcs és jókedvü, okos -és vidám gondolkozásu férfiu volt. Ilyennek kellene lenni minden -királynak. De a tihanyi barátok se legyenek ám másfélék, mint a hogy -őket a bölcs és vidám király a maga képére és hasonlatosságára alkotta. - -Adott nekik húsz ekényi földet. Egy eke-föld akkor 256 és fél magyar -holdnyi volt. Tehát több mint ötezer hold földet adott örök birtokul. -Csinos uradalomnak illenék be ma is. Az erdőt és a vizet akkor se ekével -müvelték. Hogy erdőből és Balatonból mennyit adott a király: azt most -már nem tudjuk. Valószinüleg a király se tudta. Most mintegy öt ezer -hold Balatonjuk van a tihanyi barátoknak. Halászni elég, fürödni sok is. -Csónakázni fölösleges, mert tihanyi barát csónakázni nem szokott. A mi -dolguk van a világban: elvégzik azt a száraz földön is. Szükség nélkül -pedig okos ember nem megy a vizre. - -Adott nekik hatvan tanyát, húsz szőlőt és ugyanannyi vinczellért, húsz -lovas katonát, tíz halászt, öt csikóst, három gulyást, három juhászt, -két kanászt, két szakácsot, két csizmadiát, két kovácsot, egy -aranymívest, egy ácsot, két malmot és két molnárt, egy esztergályost, -egy ruhamosót, egy iparos legényt, tíz szobalányt. - -Adott nekik harmincznégy ménlovat hozzájuk való elegendő kanczával. -Adott száz tehenet és száz emse disznót, hétszáz juhot és ötven méhkast -méhrajjal együtt. - -Hát méhészt adott-e? - -Ebben a kérdésben Kocsi Sebestyén Gábor sehogy se értett egyet -Bresztyenszky Albert híres, nevezetes tudós tihanyi apáttal. - -Kocsi Sebestyén Gábor követ volt és jogtudós, Bresztyenszky Albert barát -volt, apátur volt és számtudós. Az a követ kálvinista volt, de a -megyegyülésen is, országgyülésen is, mikor a beszéd sora a vegyes -házasságokra került, jobban ismerte a szent atyákat, mint valamennyi -püspök és kanonok. Jobban ismerte a szent Irást is. De még a számtant is -jobban tudta, mint Bresztyenszky apátur, a ki pedig még Deák Ferenczet -is képes volt a matezisre tanitani. A pannonhalmi, bakonybéli és tihanyi -benczések s a veszprémi kanonokok ugy féltek attól a Kocsi Sebestyén -Gábortól, mint a rossz ellenségtől, hanem azért ugy szerették, mint a jó -testvért. De akárhogy szerették: utóbb szent dolgokról nem viaskodtak -vele, mert lemagyarázta és lebizonyitotta róluk a kámzsát. És pedig oly -vidám észszel, hogy még csak meg se lehetett rá haragudni. - -A nyarat Balaton-Füreden szokta tölteni. Országos hirü-nevü ember volt, -Deák Ferencz maga is minden nap órákon át élvezte nagy elméjét, melyben -megfért minden tudomány s mely a tudomány minden titkát hatalmas -pajzánkodással deritette föl. A komoly és tekintélyes apátur se -maradhatott ki vonzó társaságából. - -Kocsi Sebestyén Gábor meg tudta magyarázni I. Endre király alapitó -levelét s az első tihanyi barátok szokásait, erkölcseit. Nemzeti -történetiróink jól tennék, ha az ő magyarázatai fölött kissé -eltünődnének. - -A király nem mondta meg, hány barát számára alapitja Tihanyt. Csak -annyit mondott: egy csomó barát számára. Az a csomó barát lehetett tíz -is, lehetett száz is. De hát mennyi volt? - -A hires követ azt mondta: húsz volt. - -Ezt azzal bizonyitotta, hogy a király szerette a huszas számot, azért -adott a barátoknak húsz ekényi földet, húsz szőlőt és húsz lovas -katonát. Mert ámbátor húsz ekényi föld ötszáz barátot is képes volt -eltartani, de nem a kenyér a fődolog, hanem a borocska; minthogy pedig -egy vinczellér munkálta szőlő húsz akó bornál többet nem teremhet, ennyi -bor pedig egy esztendőn át minden esetre kell egy barátnak: tehát a -barátok száma húsznál több nem lehetett. - -Hozott erre föl még egyéb bizonyságot is. - -De legnagyobb bizonysága abból állott, hogy a király a barátok számára -csak tíz szobalányt rendelt. A szobalányok a király rendelete szerint -természetesen mind fiatalok, üdék, pirosak, egészségesek és hajadonok -voltak s valamennyien a zárdában tanyáztak. Ott volt nappali és éjjeli -lakásuk. A zárda pedig nem volt nagy. Még akkora se volt, mint a -mostani. - -De hát mi dolguk volt a szobalányoknak? - -A király ezt az ő levelében nem mondta meg. E miatt a jó apátur -számtudománya e kérdésre nem tudott megfelelni. - -De meg tudott felelni a híres követ. - -A szobalány csak ott van helyén, a hol urnő van a háznál. Agglegényről, -papról, barátról, fiatal emberről föl nem lehet tenni, hogy szobalányt -tartson magának a házi rend fentartására. Ilyen esetet föltenni nem -szabad. Kivált a tihanyi barátról, a ki a jó rendnek és jó erkölcsnek -példaképe. - -Urnő pedig nem volt a zárdában. - -Igaz, hogy nő látogatója sok volt a zárdának. A közel szomszédságban -laktak a Berény, Eőrs, Mike, Vázsony, Csóron, Uzsa, Sárkány, Kálla, -Megyer, Látrány nemzetségek s ezeken kivül még sok nagy uri nemzetség. -Ezek asszonyai hol Veszprémbe, hol Tihanyba látogattak el, ha gyónni -akartak, mert pap, püspök, barát, apátur másutt nem volt a közelben. -Ezeknek ugyan kellett a szobalány, csakhogy ők hoztak magukkal -szobalányt, a mennyi csak kellett. Ők nem szorultak a barátok -szobalányaira. De a férjek se engedték volna meg, hogy rászoruljanak. A -szobalány szeret fecsegni, a barátok szobalánya tud is fecsegni s a -szobalány nem csupán csak istenes dolgokról fecseg, ha az urnő kiváncsi. -A barátok ugyan nem félhettek, hogy róluk találnak fecsegni, mert hiszen -ők mást, mint istennek tetsző dolgot nem cselekedtek, de a férjek, ifju -lovagok és apródok igen is félhettek, már pedig a gyónásra menő urnőnek -csak a szentekre és saját bűneire s a bűneitől való megtisztulásra -szabad gondolni, semmire se másra. - -De ha erre se kellett a szobalány: hát akkor mire kellett? - -A hires követ így fejtette meg a titkot. - -A bölcs és vidám király gondoskodott arról, hogy a barátok egészséges -emberek s jó pajtások legyenek. S különösen jó mulató társak, a mikor a -király és főemberei hozzájuk ellátogatnak vadászni, mulatni, dévajkodni. - -Ámde a puszta vagyon, az egyedülvaló testi jóllét erre nem elégséges. A -ki csak eszik, iszik, imádkozik és aluszik: az előbb-utóbb potrohossá -válik, komorrá és kedvetlenné lesz, testében-lelkében elnehezedik, urrá -lesz fölötte mindenféle nyavalya, csuz, köszvény, nyálkásság, keze -reszketése. - -A barát nem sétál, nem vadász, nem fürdik, nem lovagol, nem vív, nem -tornáz, csatába nem megy, nem hadakozik: mi üditse föl tehát -testét-lelkét? - -A nevetés. - -A barátnak minden étkezés után nagyokat kell nevetni. Nagyokat és sokat. -Akkorákat, hogy hasát fogja, ablakot reszkettesse, arczát-nyakát izzadás -boritsa, csak épen, hogy széket-asztalt össze ne törjön. - -Erre három eszköze van. - -Az egyik az adoma. - -Minden zárdának van adomagyüjteménye. Csakhogy adomáik nem nagy számuak -és nem sokfélék. Csintalanságnak az adomában lenni nem szabad. Csakhogy -a barátnál lassan gyülik az adoma. Nem jár ő ki a világba, honnan -gyüjtené? Jól tudta ezt a király is. Egy-egy adoma száz esztendeig is -elél a zárdában, de tudja is előre már mindenki. Az apáttól, perjeltől, -gvárdiántól tízszer-húszszor csak meghallgatják, de már az ő -tiszteletükre se tudnak nevetni. Unják, mint a kását. Ha pedig egyenlő -rangu páter, fráter gyujt rá: az első szónál már hátba ütik, vagy a -többi folytatja tovább. Kolduló barát egészen más. Az mindig hoz a -vidékről ujat és ujat. A kolduló barát adomájának már menyecskés illata -is lehet. De a tihanyi barát igazi uraság, nem kolduló barát. - -Az adoma tehát nem elégséges. - -Másik eszköz az udvari bolond. - -Udvari bolondot azonban a király nem adott a tihanyi barátoknak. - -Udvari bolond csak nagy uraságnak való. Ahhoz is van szokva. A püspöknek -uraságot kell mutatnia, ha szegény is; – a barátnak szegénységet kell -mutatnia, ha uraság is. Igy parancsolják a pápák, hitvallók és alapítók. -Barátnak udvari bolond nem való. - -Hanem mókás, bohócz és bukfenczhányó igen is való. Adott is ilyet a -bölcs és vidám király kettőt a tihanyi barátoknak. - -De már itt közbeszólt a tudós apátur. - -– Hohó tekintetes uram, be is kell ám ezt bizonyitani. - -– Igenis, főtisztelendő szent atyám, be is bizonyitjuk. Nyilván benne -van az alapitó levélben, hogy adattak és adományoztattak a tihanyi -barátoknak két bohóczok, apinarii duo. - -– Tekintetes urammal ugyan nem vitatkozom, de ha elődeinknek a dicső -király ötven kas méhet adott: méhészt is kellett adnia, adott is kettőt. -Apis azt teszi: méh; – apinarius azt teszi: méhész. - -– Nem azt teszi főtisztelendő szent atyám. A méhészt a latin nyelvben -mellifexnek hivják. Apinae azt teszi: bohóczságok, mókázások. Innen -származik az apinarius. Igy használják ezt a szót a szent atyák: -Augusztinusz, Tertulliánusz, Johannesz Damaszczenusz, nemkülönben -Johannesz Krizosztómusz is. De így használják ezt a római világi irók is -Krisztus után 117-ik esztendő óta. A mint ezt bővebben bizonyitják -Faber, Gesner, Schneebergi Forcellini híres latin szótárirók és számos -más tudós ember. Származik pedig e szónak gyökere a hellen nyelvből, a -melyben apaté azt teszi: ámitás, időtöltés. Minthogy olyan bölcs -királyról, mint I. Endre, föl nem lehet tenni, hogy latinul ne tudott -volna s még kevésbbé, hogy a szent atyákat és azok nyelvét meg akarta -volna sérteni: ennél fogva bizonyos az, hogy ő két bohóczot és mókás -embert adott a tihanyi barátoknak. - -Szeme-szája elállt az egész társaságnak erre a hevenyészett előadásra. -Két előkelő ifju nyomban le is jegyezte magának. Az egyik Nagy-alásonyi -Barcza Sándor, Zalamegyének egykor alispánja; a másik: Pápay Miklós, -Veszprémmegyének hires táblabirája. Mindenki a tudós Bresztyenszky -Albert apáturra nézett: mit felel ő erre most már. Ő pedig elnevette -magát s azt mondta: - -– Hiába néznek rám a tekintetes urak, megmondtam, hogy nem vitatkozom, -csak várom, hogy mi fog ebből még majd kitudódni. Remélem, a -szobalányokról nem lesz többé szó. - -– De sőt inkább mindjárt azokra térek vissza. - -Ugy volt biz az. Két mókás embert, két bohóczot kaptak a tihanyi -barátok. - -De hát hova lettek! Meddig állott fenn ez a bölcs intézmény? Mért nincs -most se Tihanyban, se Pannonhalmán, se Jászón, se másutt bohócz, -bukfenczhányó, mókás ember? - -Jól van. A barátoknak nincs többé szükségük mókás emberekre. Ott vannak -a be-belátogató káplánok, a kik elmondják az öreg papok gazdasszonyos -adomáit, és ott vannak a be-benéző öreg papok, a kik elmondják a -káplánok istentelenkedéseit. Lehet ezeken nevetni eleget. És aztán a mai -barát nem is egészen olyan, mint a régi. Tud irni és olvasni. Olvashat -világi könyveket s okos és bolond ujságokat. Olvashatja, ha egyebet nem, -a naptárakat. S ha egy-kettő olvas: ellátja adomával a többit. - -Hanem azt kérdezzük: miért nincs mókás emberük a kórházaknak, a sinlődők -gyülekezetének, az aggok és erőtlenek menedékházának? A kik helyhez -kötvék s a kiknek nem áll módjukban szinházba, orfeumba, czirkuszba -eljárni! - -S ha mikor az orvos patikaszert rendel: miért nem tud néhány adag jóízü -nevetést is rendelni? - -Mi a nevetés? - -A léleknek dalra kerekedése, ropogós ugrándozása, vidám kurjogatása. -Egészséges lélek fen nem állhat nevetés nélkül. E nélkül nincs is élete. -A csecsemőben akkor támad a lélek, mikor nevetni kezd s az öregben és -nyavalyásban akkor mulik el a lélek, a mikor már nem tud többé nevetni. - -Nevetni csak az ember képes. A ló is röhög, a kutya is vinnyog, a macska -is dorombol, de csupán az ember nevet. A fiatal állatnak is van jó -kedve, de a természet megtagadta tőle azt az erőt, hogy jó kedvét -nevetéssel bizonyitsa. Csak kézzel-lábbal bizonyitja. Gida, bárány -szökell; csikó, borju ficzánkol; malacz, majom, kölyök-macska, -kölyök-kutya játszik. Mind szép, mind kedves, de egyik se nevet. - -Az angyal se nevet. Vagy áhitatos arczot ölt, vagy haragszik. Az ördög -se nevet. Pedig az ő dolgában ő mindig biztos, nyeresége soha se marad -el. Ezt a két ügynököt rosszul alkották meg a vallásalapitók. A majomnak -mindig komoly képe van, akárhogy játszik. A királynak és a papnak mindig -komoly képe van a trónuson és a katedrán, pedig mindakettő az emberek -boldogságát hirdeti, ki az innenső, ki a tulsó világra. A halottnak is -mindig komoly képe van. A halott arcza sokszor eltorzul, de nevetésre -soha se torzul. Nincs igaza Vörösmartynak. Ő azt mondja, hogy a halottak -a temetőben elkezdtek kaczagni, mikor Megyeri, a nagy szinmüvész -leszállt közéjük. Dehogy kaczagtak. Még maga Megyeri is komoly képet -csinált az ostoba dologhoz. - -Vagy boldogtalan ember, vagy rossz ember az, a ki jóizüen nevetni nem -tud. Az ilyen embert jól megfigyeljétek. Ha boldogtalan: legyetek -részvéttel; ha rossz: fussatok tőle. De ország dolgát, nemzedékek -jövendőjét, fiatalok szerencséjét rá ne bizzátok. A nevetni nem tudó -lélek az emberek közt s a holttest szaga az illatok közt: teljesen -egyenlő két dolog. De a rossz emberek közt, a kik nevetni nem tudnak, -mégis az a legrosszabb ember, a ki álnokságból erőltetve nevet. A tigris -arcza, mikor eleven vért iszik, nem oly utálatos, mint az ily ember -arcza. - -A jóizü nevetés megrázza a testet. Az egész testet. Az arcz ugyan -elszélesedik és tele lesz redővel, a száj megnyulik s a szemek -keskenynyé válnak: de azért a nevető arcz mindig szép. A komoly képü -leánynak angyalarczába bele lehet szeretni, de ha a nevetést meg nem -szokja: kiszeret belőle csakhamar mindenki. Legelőször saját férje. -Igazán nevetni: ez a legtökéletesebb szépitő szer. - -A tökéletes életrend azt parancsolja, hogy lakoma után, gazdag ebéd után -mindig nevetés következzék. S a nevető jó kedv legalább addig tartson, a -meddig a lakoma tartott. A hány fogás volt az étel: legalább annyi -hatalmas kaczagás következzék. Istennek különös áldása elmés, vidám, -ügyes adomázó emberekkel lenni együtt evés közben. A kaczagás megtágitja -a tüdőt, kihajt belőle minden ártalmas nyálkát, helyre rázza az -ételt-italt, egyenlő pezsgésbe hozza mindenütt a vért s az agyat és -szivet felüditi. Semmiféle szeszes ital nem hat olyan jótékonyan, mint a -jóizü nevetés. Tökéletesen ostoba annak az embernek a dolga, a ki kocsin -olvas ujságot a helyett, hogy istennek szép napvilágában gyönyörködnék -és a ki evés után rögtön munkája után fut, a helyett, hogy nevetne. - -Magyar ember természete jól enni-inni, de lakoma után vidám ötletekkel -és adomákkal magát jól kinevetni. Igy volt már Attila asztalánál is, a -mint Priszkosz szépen leirja. Szólt a dal és zene s azután mókás -emberek, bukfenczhányók jöttek s hangos kaczagásra birták a vitéz -urakat. S a ki lakoma után jóizüen kaczaghat: nem is szedi az föl azt a -sok divatos és gyalázatos betegséget, a mely ellen Karlsbadba kell -költözni annyi jómódu magyarnak. Czukor, máj, lép, vese, gyomor, -epebetegség, mind ismeretlen dolog a jóizü nevetők előtt. - -S a betegnek a gyógyulást s az aggnak az élni való erőt a jóizü nevetés -legalább megadja oly mértékben, mint az üditő álom. És sokkal nagyobb -mértékben, mint a sok kinin, szaliczil, ipekakuánha, antipirin, ópium, -morfium, jód s az egyéb százféle por, folyadék és kenőcs. A -vérszegénység ezerféle kórsága ellen a jóizü nevetés minden orvosságnál -többet ér. Nevettessétek meg minden nap néhányszor a haldokló -tüdővészest s vagy megmentitek, vagy meghosszabbitjátok életét. Két -hatalmas ellensége van mindenféle baczillusnak. Az egyik a napfény, a -másik a jóizü nevetés. - -Hát hiszen orvosnak és orvosságnak kell lenni. Tudom én azt. - -De rendezzétek be a kórházakat akként, hogy az arra való betegeknek -módjukban álljon magukat minden nap igazán kikaczagni. Az elmebetegek -gyógyintézeteiben csodákat miveltek. De csodákat értek el egyéb betegség -leküzdésében is. Mókás embert jó pénzért kaptok eleget. Ha nem kaptok: -képezzetek. De a mókás ember még nem elég. Olyan emberek is kellenek, a -kik hatalmasan tudnak kaczagni. A nevetés is olyan ragadós, mint a nátha -vagy az ásitás. S ha egyszer ráragadt a betegre: czélt értetek. S így -kell berendezni az aggok és sinlők menedéktanyáit s így egy csomó -fürdőtelepet is. Orvos, pap, gyógyszerész és czigány még nem elég a -korszerü betegség ellen. - -Mind jól tudta ezt I. Endre király, a mikor a tihanyi barátokat -összegyüjtötte és megalapitotta. De mind elfeledte ezt király, barát, -országkormányzó ember a lefolyt nyolczszázötven esztendő óta. De mind -megmagyarázta ezt alaposan Kocsi Sebestyén Gábor a tudós Bresztyenszky -apátnak. - -És azt is megmagyarázta, mire kellett a barátoknak a tíz szobalány. -Pedig most már a tudós apátur is kitalálhatta volna. - -Jóizüen nevetni ugyanis jó kedv nélkül nem lehet. Jó kedvet csinálni -pedig se égi, se földi hatalom nem tud oly igazán, mint a lány, ha -vidám, szép és fiatal. De csak az olyan lány, a ki se nem egészen a -mienk, se nem egészen a másé. - -– Ilyen lány azonban nincs, jegyezte meg az apátur. - -– Ilyen lány azonban a szobalány, felelte rá Kocsi Sebestyén Gábor. - -– Főtisztelendő szent atyám ezt nem tudhatja, mert a tihanyi barátok rég -eltértek már a bölcs király törvényétől s régóta nem tartanak a zárdában -tíz szobalányt. Tenne csak szent atyám kisérletet e dologban, majd -meglátná, mennyi jó kedvet, mennyi egészséges nevetést tudna okozni húsz -barátnak tíz vidám, hamis szobalány. - -– Szent életü embernek nem szabad ám vidám lányokkal játszadozni s -haszontalan és kárhozatos nevetgélésnek magát átengedni tekintetes uram. - -– A barátnak minden szabad, a mit a szentek, vértanuk és hitvallók isten -dicsőségére, saját lelkük épülésére s a szegény bünös lelkek -megmentésére cselekedtek. Ime szent atyám elmondom én, mi birta rá, ki -birta rá a bölcs és vidám királyt, hogy szobalányokat adjon a tihanyi -barátoknak. Különös eset ám ez! Lám a pannonhalmi barátoknak nem volt -szabad soha lányokat tartani a zárdában, pedig azok még a tihanyi -barátoknál is hatalmasabbak. I. Endre király se merte volna ezt -megtenni, ha valóságos szent és vértanu nem adott volna neki erre -utmutatást, eszmét és bátorságot. - -Erre a szóra most már nemcsak az apátur, hanem mindenki mosolyogva és -hitetlen arczczal nézett a mindentudó és dévaj elméjü veszprémmegyei -követre. Hogy épen szent és vértanu adta volna a tanácsot: ezt már -csakugyan nem hitték. - -Kocsi Sebestyén Gábor látta a hitetlenséget. De azért nagy bajuszszal -beárnyékolt szája nem mosolygott, hanem két fekete nagy szeme igenis -mosolygott. Hatalmas nagy fejü ember volt, de fejének nagysága még se -volt olyan bámulatra méltó, mint szemeinek nagysága. Bikának és -oroszlánnak szeme akkora, mint az övé volt. - -Tudta ő azt jól, hogy az apátur csakhamar meghajlik az igazság előtt s -akkor a többi se mer tovább hitetlenkedni. - -– Főtisztelendő szent atyám jól tudja, hogy szent Gellért igazi szent. -Remete is volt, püspök is volt, hitvalló is volt, agyon is ütötték, -vértanu is volt, semmi fogyatkozást tehát az ő szentségében találni nem -lehet. De nem is szabad, mert első rangu szentjei közé sorozta őt az -egyház. - -Nos hát egyszer egy szentgáli nemes embert halálra itélt a király, még -pedig szent István király. A nemes ember nagy bűnt követett el, pogány -is volt, bizonyosan megérdemelte a halált. A halálraitélt ember azonban, -mielőtt a bakó rátette volna a kezét, arra kérte a szent királyt, -engedje meg neki, hogy ő bűneinek töredelmes megbánására harmincz napig -imádkozzék. A szent király ezt a kérelmet meg nem tagadhatta. - -A halálraitéltnek azonban eszébe se jutott imádkozni s büneit bánni. -Imádkozik is szentgáli ember! Bánja is a bünét nemes ember! Csak azt -várja valaki. - -Hanem e helyett eszébe jutott, hogy ő egykor egy nyavalyás remetének -megmentette az életét. Ott vadászgatott a Bakonyban, a Bakonynak is a -legsürübb erdejében, a Hajszabarna oldalában, a hol a remetének volt -rozoga gunyhója. Gunyhó előtt a fakereszt, a fakereszt előtt térdepelve -a remete. Körülötte három farkas. Egyik a jobboldalán, másik a -baloldalán, harmadik előtte a gunyhó ajtajában. Üldögélt mind a három s -kiöltött piros nyelvvel lihegett mind a három. Elhatározták már, hogy a -remetét megeszik s szép szeliden meg is mondták neki. Megnyugodott már -sorsában a remete is, csak arra kérte a farkasokat: engedjék meg neki, -hogy három Miatyánkot elmondhasson. A remete szent életü ember volt, hát -csak megengedték neki. Éhesek voltak ugyan, de már ezt az utolsó -kivánságát csak megengedték. Megbánták ugyan csakhamar, mert a három -Miatyánk átkozott sokáig tartott, de hiába, becsületes farkas csak -megtartja adott szavát, ha éhes is. Ez volt a veszedelmük. Mert a mikor -a remete a harmadik Miatyánknak is a végére jutott s épen e szavakat -mondta: »de szabadits meg a gonosztól,« csak oda toppant ám a szentgáli -nemes ember. S a szentgáli nemes ember fogta a fokosát, két farkast -agyonütött, a harmadikat világgá kergette, a remete életét megmentette. -Nosza hálálkodott most a remete a szentgáli nemes embernek. - -– A menybéli szentek serege küldött téged most ide én hozzám. - -– Nem küldött bizony remete, mert én még igazhitü pogány vagyok, hát -csak magam vetődtem ide. No de igyál egyet! - -S kezébe adta kobakját a remetének. A kobak tele volt kegyetlen erős -lótejpálinkával. Nagyot huzott belőle a remete. Pogány ital volt, de -azért jól esett a három Miatyánkra. No meg a kis ijedtségre. - -Ez a remete azóta a királyi udvarba került, Imre királyfinak oktatója -lett, püspök lett, szent lett, hatalmas lett. Ez a remete volt szent -Gellért püspök. - -Ez jutott a halálraitélt ember eszébe, a mint ott ült a veszprémi -várban, a vármegyeház kapuja oldalán, kezén-lábán száz fontos vasakkal; -a bakó kutyái ott ólálkodtak körülötte. - -Egyszer csak ott termett a fia. Tizenöt-tizenhat éves siheder. Erős, -piros, bátor kölyök. Apját akarta látni. - -– Ejnye kölyök, épen jókor jöttél. Fuss csak haza tüstént, ugorj föl a -Sólyom lovam hátára, iramodjál át a Dunán-Tiszán, keresd föl ott Makó -vagy Oroszlámos körül Gellért püspököt s mondd meg neki, hogy három -farkas öltögeti rám a nyelvét, mint egykor ő rá a Hajszabarna oldalában. -Az Iró, a Biró és a Bakó leskelődik rám. Ha van ideje: szólhatna egy -szót a királynak. Ezt mondd meg neki. De siess ám kölyök; tudod, hogy az -imádkozást nem szeretem. Valami nagyon ne mentegess a püspök előtt. - -No hát ilyen volt akkor a szentgáli nemes ember. Nem attól félt, hogy -négy felé vágják, hanem attól, hogy neki harmincz napig kell imádkozni. -Volt is mellette egy nagy szakállu, kopasz fejü, mezitlábu, kerek hasu, -vörös orru német barát. Nem csoda, ha pogány létére a németet, barátot -és imádságot nem szenvedhette se külön, se együttvéve. - -Jó ötven mérföldnyire találta meg a kölyök a szent püspököt. De -megtalálta négy nap alatt. De a szent püspök is megemlékezett a -Hajszabarna oldaláról; rögtön felöltötte palástját, papucsát és -tarisznyáját és sebten megindult a királyt fölkeresni. - -Ebben az utjában tudta meg a szent püspök, hogy mi az a szobalány, ha a -szobalány jókedvü magyar lány. A mint ez a szentek életében szépen meg -van irva. - -Bizonyosan nyár volt, mikor Gellért püspök ezt az utat végezte. Ha nem -nyár lett volna: papucsban és palástban nem indul utnak. Télen hatalmas -debreczeni bundában szokott utazgatni. Juhbőrből készült a bunda, fekete -báránybőr gallérral; övén talitarka selyemhimzéssel és buzavirágszin kék -szironyos varrással. Ne is higyjék ám a mostani püspök urak, hogy csak -ők értenek a világhoz és a régiek nem értettek. - -Nem egyedül utazott. Valami Valter nevü barátot, a ki különben -szorgalmas falusi tanitó volt, vitt magával. Megengedte volna szivesen, -hogy a kölyök is vele menjen, a halálraitélt szentgáli nemes fia, de -erre a kölyök rá nem állt. Ha püspökkel és baráttal látták volna együtt, -még rosszat gondoltak volna felőle az emberek. Azt gondolhatták volna, -hogy ő is valami istenes ember, pap, barát vagy harangozó akar lenni. -Hova lett volna akkor a becsület? Szentgáli nemes ilyesmire nem adhatja -fejét. E helyett megetette, megitatta, megczirógatta Sólyom lovát, -felpattant rá s lassu koczogással útnak indult. - -– Mért sietsz ugy fiam? - -– Azért sietek, hogy előbb a királyhoz érjek, s megmondjam neki, hogy te -is útban vagy hozzá. Valahogy el ne hirtelenkedjék az apám dolgát. - -A püspök Budán kereste a királyt, de bizony a király Székesfehérvárott -volt. Oda kellett utána menni. - -Nyéken elesteledett a püspök. Nem volt holdvilág. Az utat is rossz -karban tartotta a vármegye. Meg kellett ott hálni. - -Akkor még Nyék környéke rengeteg erdő volt. A nadapi és verebi erdők -lenyultak a sikra. Az erdők tele voltak disznóval és kanászszal. A -püspök azt gondolta, de még Valter uram is azt gondolta, jobb meghálni a -paplanos ágyban, mint kódorogni a disznók és kanászok közt. - -Éjjeli szállásra bementek egy nyéki nemes úrhoz. A nemes ur szivesen -látta őket, étellel-itallal jól tartotta őket, adott kettőjüknek egy -szobát, a püspöknek puha ágyat, a barát számára pedig leteritettek egy -bundát a szoba földjére, alugyék a hogy tud. A nemes úr se alszik más -vaczkon. Az ágy csak püspöknek és betegnek és gyerekágyas asszonynak -való, egyébre nem való. - -Aludt volna is a püspök meg a barát, ha a szobalány nem lett volna. De -hát istenadta csitri lánya: oda telepedett a szoba ajtajába. Bizonyosan -nem tudta, hogy a szobában püspök van, meg barát. Vagy ha tudta is, -gondolhatta, hogy a püspök esze olvasón, imádságon, szent iráson, nem -pedig ő rajta. - -A lánynak dolga volt. Kenyeret kellett sütni hajnalban, de meg pogácsát -is, langallót is. Jó tepertős pogácsát s jó zsiros és borsos langallót. -Szemét tehát le nem hunyhatja az éjjel, mert lisztet kell késziteni és -kovászt tenni, éleszteni, dagasztani, fűteni, szakasztani, berakni, -kiszedni. Élesztő, asztal, szakasztó, pemét, tévő, sütőlapát, szénvonó, -eleven parázs, száraz galy el volt már készitve s oda állitva a maga -helyére. Csak épen a liszt hiányzott. - -Leült tehát az ajtóba a földre a gabonás zsák mellé. Papucsát lerugta, -két kövér piros karján az ingujjat feltürte, felső ruháját derekára -hajtotta, az őrlető követ két ruganyos térde közé szoritotta s el -kezdett őrletni vidáman és szaporán. Gömbölyü válla, gömbölyü csipője, -gömbölyü két melle csak ugy izgett-mozgott, a mint a követ hajtotta. - -Nézed-e püspök, nézed-e barát ezt a lányt? Látod-e szeme ragyogását, -testének mozgását, fiatalságának tudatlan bübáját? - -Látja bizony. - -Gellért püspök még akkor java idejebeli erős jókedvü férfiu volt, az a -Valter barát se lehetett idős ember, mert hiszen hosszu útra útitársnak -nem öreget, nem nyügöt visz az ember magával. Mikor a kézi őrlő lassu -zörgését, csöndes moraját meghallotta a két pap: bizony leszállt az -egyik az ágyról s fölállt a másik a bundáról, kitekinteni, mi okozza a -morajt. Bizony látták s jól meg is nézték ők az eleven mécsvilágnál azt -az eleven leányt. - -Azután csöndesen visszafeküdt mindegyik a maga helyére. Nem szóltak -volna egymásnak semmit. A kézi őrlőnek halk mormogása mellett, úgy -gondolták, majd szépen elalusznak ők. Először az egyik, azután a másik, -utóbb mindakettő. - -Vagy egyik se. - -Mert az a lány gondolt egyet s édes, erős, ezüst hangon elkezdett egy -vértesalji, bakonyalji, mezőföldi szép magyar dalt énekelni. - -– Porfelhő támad, Lódobogás támad, Hejh az a barna legény – Ide hozzám -vágtat! - -Meghallja a dalt a püspök és megrezzen a lelke. Erre a dalra nem lehet -elaludni. El kell azt a lányt csititani. - -De ha fiatal is, szép is s ha a dala is szép: miért kellene elvenni a -kedvét? - -De mi lesz igy az éjszakából? Mi lesz az alvással? Ébren tölteni az -éjet? Mikor két lépésre egy gyönyörü fiatal lány dalolgat? Gonosz -helyzet az egy szent püspöknek. Még gonoszabb, mint künt az erdőn a fák -közt, a disznók közt, a kanászok közt. - -A lány tovább dalol. - -– Szilaj a hóka, Pattog a lépése, Hejh de a barna legénynek Szilaj a -nézése. - -A falon egy kis fakereszt, a kereszt alatt egy madzag vastagságu vékony -viaszgyertya pislog. Fogja a püspök a mécset, meggyujtja a -viaszgyertyánál, előveszi a szent könyvet, elkezd abból olvasgatni. -Ördög is lehet még annak a lánynak a dalában, menekülni kell tőle. - -Pedig az a dal tovább cseng. - -– Nem félek lovától, Nem félek magától, Hejh csak az a barna legény – Ne -féljen a lánytól! - -Elneveti magát a püspök. Hiába van a kezében a szent könyv. A szeme a -könyvön, de a füle a dalon, a lelke a lányon. Oda szól a baráthoz: - -– Te Valter, te barát, alszol? - -Dehogy aludt a barát, dehogy aludt. Csak ugy szinlelte, mintha aludnék. -Három kérdést is megvárt, míg utóbb addig törülgette két öklével a két -szemét, hogy csakugyan elhitette a püspökkel, hogy csak most ébredt föl. - -– Mit parancsolsz szent atya? - -– Hallgatod-e ezt a lányt, hallod-e ezt a magyar dalt? - -– Hallom szent atya. Hiábavalóság! Locska-föcske beszéd! Istennek nem -tetsző dolog! - -A püspök elhallgatott. Azt gondolta: ez a Valter barát mégis szamár, de -nem akarta kimondani. Tovább nézegette a szent könyvet. - -A lány uj dalba kezdett. Őrletője csak ugy zugott, édes hangja csak ugy -csattogott. Mint a rigó hangja. - -– Napnyugotról jön a pap, Fapapucs a lábán. Napkeletről jön a legény – -Pej paripa hátán! - -– Nem kell nekem fapapucs, Paripa kell nékem. Megetetem, itatom, – -Tartom selyemféken! - -De már erre kaczagott a püspök is, a barát is. A hasát fogta mindakettő. -Az a lány ugyancsak odadalolgatott nekik. Csakugyan nem tudja az a lány, -kik feküsznek ott mellette egy ajtóköz távolságban. Különben csak nem -dévajkodnék azzal, hogy ő jobban szereti a paripát, mint a fapapucsot s -jobban szereti a legényt, mint a papot. Hogy lehet valakinek ilyen rossz -izlése? - -A dal azonban tovább csengett. Egyik dal a másikat váltotta föl. Nem -fáradt el annak a lánynak se a térde, se a karja, se a malma, se a dalos -szája. De a két papnak se fáradt ám el a füle. A püspök ugyan már a -barátra való tekintettel is mindig a szent könyvet nézte, de azért -időnként jóizüt nevetett. Pedig abban a könyvben nem volt mulatni való -dolog, hanem csupán szent dolog. - -– Te barát, miféle lány ez, a ki itt őröl és dalolgat? - -Honnan tudná ezt a barát? - -Micsoda? A barát ne tudná, ki lakik annál a háznál, a hol ő egy -éjszakára megszáll? De sőt nagyon is jól tudja. Azt is tudja már, hová -való, mi a neve, él-e apja, él-e anyja, nincs-e katonatestvére, nincs-e -szivbelije, nincs-e vőlegénye, szőke-e, barna-e, sovány-e, kövér-e, -vidám-e, morcz-e, kik a lánypajtásai, hol született, mikor született, -rab-e, szabados-e, nemes-e, zálogban van-e a háznál vagy közel rokon -vagy szegődséges. - -Tud a barát mindent. Neki is csak két szeme van ugyan, de azért száz -szemmel fürkész és száz füllel hallgatódzik. Meg is felelt a püspöknek -azonnal. - -– Ez a lány, szent atya, a mi szállásadó gazdánknak szolgálólánya. Most -őröl. Lisztet készit a hajnali sütéshez. Nem alszik ez egész éjjel, de -azért reggel is csak olyan üde lesz ez, mint most. Ilyen a magyar lány -mind. - -Hát hiszen a szent püspök is ismerhette volna már a magyar lányt, de nem -igen tudott a nyelvén beszélni. Akkor még olyan világ volt, hogy nem -igen tudott ám magyarul beszélni mindenki, a ki a magyar kenyeret ette. -Most már bizonyosan másként áll a dolog. - -De ha jól-rosszul beszélt is magyarul a szent püspök: a szavakat nem -tudta jól kiejteni a száján. Német vagy mi volt az eredete. Ha azt -akarta például mondani: babám, azt mondta: papám. Ha azt akarta mondani: -puszi, azt mondta: buksi. Férfiak-asszonyok kinevették. Mert akkor is -olyan rossz szokása volt a magyarnak, mint mai napság. Kineveti az -idegen hangoztatást. Azért azután a szent püspök nem is prédikált -magyarul. Igaz, hogy ha magyar lett volna, nem is lett volna szent soha. -Egypár királyunk ugyan eljutott a szentek seregébe, de száz meg ezer -derék magyar püspökünk közül egy se. Az ördögök ügyvédje nagyon -haragszik a magyar püspökökre. - -A szent püspök azonban tovább kérdezősködött a baráttól. - -– Mi hajtja a leányzó kezében azt az őrlőt? Gép vagy állat? - -– Se gép, se állat szent atya, hanem maga a lány keze. - -Ezen csodálkozott már igazán a püspök. - -– Ime barát, gondold meg azt, hogy az emberi nemzetséget miként táplálja -egy ily gyönge leányzó harmatkeze! - -A barátnak ezt áhitatos lélekkel meg kellett gondolni. Pedig az a -harmatkéz még arra is jó lett volna, hogy az ő borostás arczát -megsimogassa. Ez azonban nem a barátnak jutott eszébe, hanem csak Kocsi -Sebestyén Gábornak. - -Ily beszélgetésben telt el az éjszaka. Végre készen lett a liszt, -elhallgatott az őrlő és a dal. Ekkor mondta a szent püspök eme bölcs -szavakat: - -– Lásd barát, minő szép volt ez a dal! Meg nem győzné a munkát az ember, -ha őt a müvészet érzete nem lelkesitené! Ime, mily boldog ez a lány, a -ki szolgáló, másnak hatalma uralkodik fölötte s mégis oly vidám dallal -zugolódás nélkül végezi munkáját! - -Igy van megirva az eset a szent püspök életében, a mint azt gróf -Batthyány Ignácz erdélyi hires püspök könyvében meg lehet olvasni. - -Csakhogy ott még más is van. Ott még az is olvasható, hogy reggel a -püspök a szobalánynak sok aranyat, nagy tenger pénzt adott borravaló -gyanánt. - -De ezt nem szabad félreérteni. Szent püspök teheti ezt, de már -közönséges, mindennapi uri ember nem teheti. Ilyen ember csak egy-két -forintnyi borravalót adhat, mert ha aranyokat, száz forintot adna: -pajkos gondolatot támasztana a szállásadó gazda házanépében. - -Ezt az esetet s azt a bölcs szót elmondotta Gellért püspök mindenkinek. -Elmondotta utóbb I. Endre királynak is, mikor ez közölte vele szándékát -a zárda alapitás tárgyában. Erre buzdult fel aztán a vidám király. - -– No püspök, neked igazad van. Te szent vagy és bölcs s neked saját -példádban mutatta meg az isten, hogy a jó kedvhez, vidámsághoz, boldog -élethez szükséges a fiatal szép lány s annak dalos müvészete lelkesiti a -munkában az embert. Minthogy pedig én azt akarom, hogy azok a tihanyi -barátok boldogan éljenek s lelkesen munkálkodjanak: adok nekik fiatal -lányokat. Minden kettőhöz egyet. Tíz leányhoz húsz barátot s húsz -baráthoz tíz leányt. A te szent példád a követésre méltó példa. Ti is -ketten gyönyörködtetek a nyéki lány dalában. Ha te ott nem vagy: az a -Valter barát bizonyosan segitett volna annak a lánynak őrletni s a miatt -elkéshetett volna a hajnali sütés. - -Igy végezte magyarázatát Kocsi Sebestyén Gábor. - -Igaz, hogy százféle csintalan kérdést intéztek még hozzá a hallgatók, de -ő azokra már meg nem felelt. S a tudós apáturnak nagy lelki -megnyugvására volt, hogy meg nem felelt. Annyit azonban mégis -megmondott, hogy ez az egész történet ugy öregéből szent Gellért -életében részletesen meg van irva, s a mit ő tett hozzá, azt se a kis -ujjából szopta, hanem a szóbeli hagyományból meritette. - -Ebben is igaza volt. - - - - -A TIHANYI ERŐSSÉG. - -(A királysirok. – Nem jól temetik a királyokat. – A nemzet utolsó -menedéke. – A bölcs Piusz barát s a még bölcsebb főapátur. – Pisky uram -és Ibrahim aga. – A bajvivás és a becsület. – Ibrahim aga három felesége -egyszerre szül. – Az aga levelet ir. – A bajvivás mégis megtörténik. – -Honnan ered a káromkodás?) - -Hova lett a tihanyi barátok urasága? - -A földek, erdők, mezők, legelők, szőlők, álló vizek, folyó vizek, malmok -most is megvannak, de se húsz barát, se tíz szobalány, se két -bukfenczhányó, se nagy urak látogatása, se királyok vendégsége, -vadászata. Öt szegény barát s néha ritkán egy-egy apátur. A mult -században talán csak három apátur volt. Ha egy-egy apátur meghal: be nem -töltik a helyét évtizedekig. - -I. Endre király, mikor meghalt: oda ment el hideg teste örök pihenésre -Tihanynak ormára. Hová temették el: nem lehet ma már azt a helyet -megmutatni. Se a templom, se a zárda nem ott állt hajdan, a hol most. A -mostani nincs még kétszáz éves. A mostani óvár helyén állott a tihanyi -vár s az a vár bizonyára nagy részben a régi zárdából és templomából -állott. Ott voltak a királyi hamvak is. - -Kevés ember tudná ma már megmutatni, hol állott a régi vár is. Mikor a -török világ elmult s tihanyi várkapitányra nem volt többé szükség: -magyarirtó német barátok ültek bele a nagy uraságba. Első dolguk volt -elpusztitani a régi várat, régi zárdát s épiteni köveiből az uj zárdát -és templomot. - -Németek dulták föl I. Endre király sirját. - -Németek dulták fel a királysirokat is Székesfehérvárott. Pogány török, -kutyafejü tatár: de jól történt, hogy te itt házsártoskodtál nálunk vagy -másfélszáz évig. Büntetlenül rád foghatunk minden dulást, minden -pusztitást, a mit nem te követtél el. - -Ott mutogatják Tihanyban I. Endre király szemfedőjének rongyait. Bizony -rongyok azok: elfekhetett alattuk akármelyik szegény szolgaember. - -De nem baj az! - -Ugy sincs királysir Magyarországon. Pedig volt királyunk elég. Több is, -mint kellett volna. A régiekkel senki se törődött, az ujakat pedig más -országban temetik el. Én nem is bánom. Holt király se lakjék nálunk, ha -eleven nem lakik. Igy gondolkodtak őseink is. Hogy a király itthon -lakjék, mindig követelték; – hogy a holt királyt itt temessék el: sohase -kérték. - -Nincs is az jól, a hogy a királyokat eltemetik. Azt hiszem: turáni -őseink okosabban intézték a temetést. Ők a király holttestével együtt -lovát, szolgáját, miniszterét is eltemették. No az igaz: lovát ma már én -se temetném el, hanem néhány minisztert minden király mellé czélszerü -lenne a föld alá dugni. Ne csak ürge, vakandok vagy patkány legyen -társaságában, hanem afféle szelid állat is, a ki az udvari -szertartásokra s illemszabályokra ott is ügyel s a ki a sok ürge, -vakandok, patkány közt pártfegyelmet tud ott is tartani. - -A tihanyi vár kicsiny vár volt. A Balaton zalai partját sohase birta a -török. A Balatonon nem járt át, hajóval nem vesződött. De télen se járt -át, pedig a jég megbirta volna. A szárazföld felől pedig elég volt egy -széles árok, hogy az ellenség közel ne jusson a várhoz. - -Hejh tihanyi széles árok: te voltál egykor sok jó magyarnak utolsó -reménysége. - -Jött Haynau, jött Paskievics, jött az orosz és az osztrák fölös erővel. -Perednél, Komáromnál nem tudtunk győzni, ellenség kezébe került az egész -Dunántul. - -Mit csináljunk? Komárom szűz vára nem elég az országot megvédeni. -Átellenben még egy bevehetetlen várat kell emelni. Középen a Bakony -rengetege, mely a két várat összekötné. Az uj bevehetetlen vár Tihany -lenne. - -Csak a szárazföldi bejárót kell elzárni. Csak ott kell a félsziget -nyakát átmetszeni s a Balaton két vizét összeszakasztani. S ha ez -megvan, ötvenezer embert a szigetbe telepíteni; fegyverrel, élelmi -szerrel, ágyuval, puskával, lőporral ellátni. Jöhet akkor osztrák is, -orosz is. - -Esztendeig-kettőig büszkén áll a két vár. Hajóhada nincs az ellenségnek. -A hegyet megmászni lehetetlen. Az alatt segitségünkre jön az angol és -franczia, a török és az ázsiai ősi magyarság, Uj Attila, uj Árpád, uj -Hunyadi János. Magyar nemzet nélkül meg nem élhet a magyarok istene, a -magyarok istene pedig örökké él, meg fogja tehát menteni a maga igaz -népét. - -Ki rendelte meg a közmunkát: nem tartozik a dologra. Jöttek mérnökkari -tisztek és úti biztosok, kijelölték a csatorna vonalát s száz és ezer -oda rendelt ember elkezdte ásni, vésni, lapátolni a kemény földet. Ma is -megvan a nagy árok nyoma. Fenekét, oldalait benőtte a vad fü, de ma is -tanuságot tesz arról a keserü ábrándról, a mely a magyar nemzetet Tihany -ormain akarta megmenteni. - -Öreg, szegény, zsöllérkedő ember volt Balaton-Füreden Prépost István. -Hajlott dereku, sanda szemü, mindig rongyos, de mindig jókedvü kis -szőlősgazda. Hol a maga szőlejét kapálta, hol a másét. Ő is elment -Tihanyt elzárni, várat emelni, magyar nemzetet megmenteni. - -Ásott-ásott napokon át. Győzte borral a csutora, kenyérrel-szalonnával a -tarisznya. Egyszer aztán kilelte a harmadnapos hideg. Maga beszélte el -nekem. - -– Fölvánszorogtam egy kissé a hegy oldalára. Oda sütött a nap. Egy bokor -tövében leheveredtem. Járni való erőm nem volt. Fejem fájt, szemem -káprázott, húzott a föld magához. De minden szót hallottam, minden -kapavágást láttam, ezer ember dolgozott, mint a hangya, a fiatalja -dalolni is kezdett. Hej de csak elvégezzük mi a nagy munkát. Verjen meg -az isten német, te ide a lábadat be nem teszed. Láttam is már, a mint a -német erőlködik, de le is kaszaboltuk utolsó szál emberig. - -– Ugy kellett lenni, hogy elaludtam. Meddig aludtam, nem tudom. Nem -költött fel senki. Hát a mint szememet fölnyitom: csak a fülem zug. Nem -hallok semmi munkát, nem látok egy teremtett lelket. Mi történt én -velem? Süketté lettem? Vakká lettem? - -– Dehogy lettem uram, hiszen sütött az isten napja: láttam. A -seregélymadár fölöttem röpült el: zugását hallottam. Csak ember nem volt -a munkánál, egy lélek se. - -– Fölkeltem, lementem a csatornához. A csatorna fenekén itt-ott már -csillogott a viz, a mint a föld alatt átszüremkedett. Láttam, hogy magam -vagyok. Még az jutott eszembe, hogy talán vasárnap van, ünnepnap van, -azért nem dolgoznak. Ejh mit, az országot ünnepnapon is meg kell -menteni. Lementem a csatorna fenekére, elkezdtem a földet hányni. De azt -én már meg nem engedem, hogy a német ide betegye a lábát. - -– Ástam, ástam, de hiába volt, ember nem jött segiteni. Egyszer csak -észre vettem, hogy a csutorából kifogyott a bor, a tarisznyából a -szalonna. Haza nem küldhettem, mert azon a vidéken ember nem jár, tehát -csak magam ballagtam be Aszófőre. Egyenesen a biróhoz. - -– Hejh biró uram, micsoda hanyagság ez már? Hiszen egy hét – két hét, -itt lehet nyakunkon a német s a tihanyi bejárón mégse dolgozik senki. -Micsoda dolog ez? - -– Hagyja el kend. Az urak visszarendelték a dolgos népet. Elveszett a -magyar sereg. Kit megöltek, kit elfogtak, hirmondó sincs már belőle. -Vége a mi országunknak. - -– Vége? - -– Elkeseredtem uram. Keserüségemben bolondságot cselekedtem. Fogtam az -üres csutorámat. Még az apámtól maradt rám. A csikóbőrnek már rég -lekopott róla a szőre. Fényes volt, fekete volt, száraz volt a bőre. Ha -már a mi országunknak vége: minek nekem akkor az üres csutora? Fogtam a -sziját s ugy vágtam oda a kaloda járomszegfájához, hogy száz darabra -törött széjjel. Igy ástuk mi a tihanyi csatornát uram. - -Igy beszélte el az esetet nekem a balaton-füredi szegény zsöllér-ember. -Nem feledtem el. Hogy tanuságot tegyek arról, hogy a szegény ember is el -tud keseredni igazán, ha azt látja, hogy nemzete, országa, hazája -elveszett. A kinek százezer hold földje volt: annak szivét nemzetünk -bukásán nem fogta el úgy a keserüség. - -De a bölcs Piusz barátét se. - -Rég meghalt már a tudós Bresztyenszky apátur, de uj apátot nem tettek -helyébe. Csak Piusz barát kormányozta a nagy tihanyi urodalmat. - -De hát barát hogyan kormányozhat urodalmat? Hogyan tud az elbánni annyi -kalmárral, kupeczczel, árossal, vásárossal, szép asszonynyal, hamis -cseléddel, a mennyi egy nagy urodalom árnyékában rajzik? - -Piusz barát megmutatta. - -Kocsin ült örökké. Jó barátságban volt mindenkivel. Öt szép asszonya is -volt, a ki szivesen látta egyszer-másszor hol ebédre, hol vacsorára. El -tudta adni azt a termést előre, a melyet csak három esztendő mulva hoz a -föld. Csinált százezer forint adósságot s aztán egy szép reggel halva -találták zárdabeli komor kis szobájában. Olvasója akkor is kezében volt. -Kibékült tehát istennel, mielőtt örökre bezárta szemét. - -Rémülve, sopánkozva közölte a szomoru hirt az öreg tudós Czinár a -pannonhalmi főapáturral. Tékozlás! Menyecske! Százezer forint adósság! -Borzasztó! - -A bölcs főapátur mosolygott a nagy ijedtségre. - -– Elvégre élte világát! - -Ez volt a bölcs főapátur felelete. - -Igaza volt. - -Örökkön-örökké való igaza volt. Minden ember önmagáért van. Minden élet -annyit ér, a mennyit önmagának ér. Bolond ember az, a ki nem örül, mikor -örülhet s akkor is busul, mikor nem kénytelen vele. - -Van olyan lélek, mely csak másnak boldogságán tud örülni. Van olyan -lélek, mely csak a hazáért lelkesül. Van olyan lélek, mely csak a -jövendőre néz s azok boldogságára törekszik, a kik ezután születnek. - -Nagy lelkek, nemes lelkek, de ritka lelkek. Emlékezzünk rájuk példának -okáért, tiszteljük meg őket önmagunkért s hirdessük dicsőségüket, hogy -mindig akadjon hozzájuk hasonló, nagyságukra törekvő s dicsőségüket -tulszárnyaló. - -De a nagy tömeg nem ilyen. Ne is legyen ilyen. Dolgozzék annyit, a -mennyi szükséges, de örüljön annyit, a mennyit tud. Gyüjtsön önmagának, -de ne gyüjtsön másnak. Ne a világ minden vagyonát, hanem az életnek -minden képességét szerezze meg gyerekei számára. Erőt, egészséget, -jókedvet, felebarátjának kedvelését. És azt az erkölcsöt, mely becsüli a -munkát, megbecsüli másban is, de nem rajong érte. Az a korszak boldog, -az a nemzedék szerencsés, a mely csak önmagáért él, munkál és örül. A -dicső korszakok nem a boldogságnak, hanem a hősi erőfeszitésnek -korszakai. Vér és köny nélkül, győzelem és szenvedés nélkül az -emberiségnek nincs dicső korszaka. - -Mire való a barát? - -Arra nem, hogy véres veritékkel keresse kenyerét. Fogadása nem szól -erre. - -Arra se való, hogy hős legyen. A manó vitézkedjék, ne a barát. - -Az se illenék a baráthoz, hogy tőkét gyüjtsön. Mit csináljon vele, ha -gyüjtene is? S aztán kinek számára gyüjtené? Se fia, se lánya, se hamis -felesége. - -Vonuljon magányba, imádkozzék, dicsérje az istent, látogassa a -betegeket, gyámolitsa az özvegyeket és árvákat. - -Igy beszélnek a szentek. De nem igy értette a dolgot I. Endre király. - -I. Endre király harmincznégy ménlovat adott a tihanyi barátoknak a -hozzájuk való kanczákkal. Egy ménlóhoz negyven kancza. Ezenkivül még -évenként ötven csikót is adott nekik a királyi ménesekből. - -Az az igazi uraság, akinek több lova van, mint a mennyire szüksége van. -Lóbul, asszonybul, betegségbül csak annyinak szabad lenni, a mennyit az -ember már ki nem kerülhet. A kinek több van, az már uraskodik. Endre -király tehát egyenesen azt akarta, hogy a tihanyi barátok uraskodjanak. - -Az ő akaratának felelt meg Piusz barát. De sok kárhoztatás is érte az ő -emlékezetét. Hátha még a tíz szobalányt is visszaállitotta volna! Akkor -dicsérnék ám csak igazán. - -Épen most háromszáz esztendeje Pisky István uram volt Tihany várának -kapitánya. Már akkor ötven esztendeje birta Somogyvármegyét a török. A -magyar és a török nemes urak a tihanyi réven át meg-meglátogatták -egymást. Együtt mulattak, dicsekedtek, dévajkodtak. Barátság állott fenn -köztük, a mit semmi se bizonyit jobban, mint az, hogy bajt is vívtak -egymással. Igaz, hogy csak olyankor, a mikor béke állt fenn Magyarország -és Törökország között. 1589-ben pedig, ha jól emlékszem, fennállt még a -béke, noha csakhamar kiütött a hosszu és kegyetlen háboru. - -Kemény tél volt, hatalmasan befagyott a Balaton. Valami kőröshegyi -névnapra vagy lakodalomra hivatalos volt Pisky István uram. Át is ment a -réven. De hivatalos volt Ibrahim aga is, endrédi birtokos a -szomszédságból. Pisky uram és Ibrahim aga már ismerősök voltak, hajnalig -jól is mulattak, de akkor valami haszontalanság fölött összekoczczantak. -Jó nevelésü ur volt mind a kettő, tettlegességre nem került a sor, hanem -a bajvivás kikerülhetetlen volt köztük. Február volt az idő, kemény -télnek majdnem közepe, olyan kemény volt a Balaton jege, mint a kőpad. -Meg is beszélték rögtön, hogy mely napon, mely órában jönnek össze a -jégen, a szántódi csárda irányában. Mezitelen karddal, semmi egyébbel. -Egymás vérét meg kell látniok. - -Igy kivánja a becsület! - -Becsület és bajvivás akkor is gyakran együtt járt. Minél több vér -ömlött: annál biztosabb volt a becsület. Vérontás nélkül semmit se ért a -becsület. Ha az egyik bajvivó meghalt: akkor már épen szent volt a -becsület. Azé is, a ki meghalt, azé is, a ki megmaradt. - -Nem uj dolog volt a bajvivás. A világ teremtése után húsz év mulva már -fennállott ez az intézmény. Ádámnak két siheder fia találta föl. Ők még -furkós bottal végezték, mint mai napság a juhászlegények. Szerencsésen -agyon is csapta egyik a másikat. Kezdő legények, könnyelmü ficzkók -voltak, a bajvivó kodekszekre nem ügyeltek, alkalmas segédeket nem -választottak, a fegyverbiróságot is elmulasztották. Előre lehetett -látni, hogy a hatalmasabb agyonüti a gyöngébbet. - -A világ teremtése óta sok idő folyt le. A bajvivás intézménye is -egyben-másban megváltozott valami kevéssé. - -Eleintén az volt a kérdés: ki a hatalmasabb? Döntse el a bajvivás. Ezt a -kérdést nem is lehet semmivel se jobban megoldani, mint a bajvivással. A -királyok még ma is ezt vallják. Ha két király összevesz e kérdésben, -mindegyik kiállitja a maga embereit a mezőre. Üssék, lőjjék, vágják, -apritsák egymást. A királyok ez alatt a miniszter urakkal együtt -tarokkot játszanak. Utóbb kisül, hogy egyik király serege agyonverte a -másik király seregét. El van döntve a kérdés. A halottakat kölcsönösen -eltemetik s királyi szóval hősöknek kinevezik. Megkötik a békét, a két -király összejön, összecsókolódzik, összeházasodik s azután együtt -játszák a tarokkot. A hősök alusznak, a költők és történetirók elzengik -a hősök dicsőségét s a királyok jó kedvvel tovább játszanak. Míg megint -össze nem vesznek: ki a hatalmasabb? - -Később az volt a kérdés: kinek van igaza? Kié legyen a borjas tehén vagy -a kővári urodalom? Döntse el a bajvivás. Gyöpre legény! Elő azzal a -karddal, dárdával, buzogánynyal! Annak van igaza, azé lesz a borjas -tehén vagy a kővári urodalom, a ki agyonüti a másikat. - -Ez is természetes. Jól megfontolta azt az egyház és az állam, a pápák és -királyok bölcsesége, mikor igazságszolgáltatássá tette a bajvivást. -Legalább nem kell annyi biróval, jegyzővel, iktatóval, kiadóval, -ügyvéddel, végrehajtóval vesződni, mint most. Olcsóbb is a szegény -népnek az igazság, nem kell hozzá bélyeg. Gyorsan is eldől az igazság. -Egyik ember agyonütheti a másikat egy óra alatt, nem kerül esztendőkbe a -pörösködés. Nem is lesz annyi pör, huzavona, biróskodás, mint mai -napság. Biztosra lehet venni, hogy a kit agyonütnek: az se nem felebbez, -se pört nem ujit ezentul. Sőt minden haszontalanságért az se pöröl, a ki -életben maradt. Mert a tárgyaláson rendesen ő is ott hagyta egyik szemét -vagy egyik kezét, a másikra tehát jobban vigyáz ez után. - -Mikor Pisky uram összekoczódott Ibrahim agával, épen 108 esztendeje volt -már halott igazságos Mátyás király. A ki azt mondta, hogy a bajvivás még -se egészen jó igazságszolgáltatás, adjuk tehát a pöröket csak a biróság -elé, a bajvivást tartsuk meg a becsület számára. Mert, hogy kié legyen a -borjas tehén vagy a kővári urodalom: ez mégis csak fogas kérdés lehet, a -melyet nehéz dolog buzogánynyal vagy öreg fejszével eldönteni. Csak a -becsület kérdése egyszerü és könnyü kérdés. - -Igy állott a bajvivás intézménye Pisky uram idejében. Igy áll ma is. - -Kinek van becsülete? Döntse el a bajvivás. - -Igaz, hogy némi nemü nehézségek itt is merülhetnek föl. - -A becsület például hasonlit némileg a szinházi jegyhez. Van első -osztályu, másod osztályu és harmad osztályu becsület, mint a hogy van -különféle osztályu és áru szinházi jegy. Sőt van még katonajegy, -diákjegy és ingyenjegy is és utolsó osztályu munkásjegy is. S a hányféle -a szinházi jegy: legalább annyiféle a becsület is. - -Az első osztályu becsületnek nincs szüksége a bajvivásra. Annak se nem -árt, se nem használ. Deák Ferencz és Vörösmarty Mihály sohase vivott -bajt. Nem keveredett bajvivásba Kossuth Lajos és Arany János se. Volt -ebből nekik valami hátrányuk? Pedig Deák Ferencznek azt mondták szemébe -az 1832-iki országgyülésen, hogy a Duna jobb partján tervezett vasuttal -csak a saját zsebjére dolgozik, Kossuth Lajosnak pedig azt hányták a -szemére, hogy ellopta az ország pénzét. - -Ha ők e miatt bajvivásba keverednek: becsületük azonnal leszállt volna a -második vagy harmadik osztályba. - -A második osztályu becsület is teljes becsület. Ez már nem kerüli a -bajvivást, de nem is keresi. Kedvetlenül bár, de belemegy. Nem azért, -mert szüksége van rá, hanem azért, hogy holmi ostoba emberek -megjegyzéseket ne tegyenek. Enged a divatos felfogásnak, noha lenézi azt -s a bajvivást utólag mindig restelli. - -Teljes becsület a harmad osztályu is, de csak kifelé és hivatalosan. Sok -ember érzi, hogy ha bajvivásra nem hivatkozhatnék: erkölcsi állása -valahol, valamiben és valamikor gyönge lehetne. A harmad osztályu -becsületnek önmagában vannak kételyei, de bajvivással megköveteli a -világtól, hogy ennek ne legyenek kételyei vagy ha vannak: gondosan -hallgassa el azokat. - -Az ingyen szinházi jegyesek fölötte állnak a bajvivásnak. – Uralkodók, -miniszterek, nap hősei. A negyedik osztály jegyváltói pedig akár kell, -akár nem kell, mindjárt verekesznek. – Katonák, diákok, képviselők, -ujságirók, müvészek. - -Hajdan nem vezettek a becsületről jegyzőkönyvet. Nem volt a becsületről -statisztika. Ki a szabad, ki a szolga; ki a nemes, ki a pór; ki a -birtokos, ki a hajléktalan: csak ez volt a kérdés. - -A szabad embernek, nemesnek, birtokosnak nem volt szüksége becsületbeli -bizonyitványra; – szabadsága, nemessége és birtoka elég erőssége volt a -világban mindenütt. A szolgának, pórnak és hajléktalannak szintén nem -volt szüksége a hivatalos becsületre. Mi a manót csináljon vele? Mit ér -az neki, ha egyebe nincs? - -Szelid és mivelt korunk sokkal bölcsebb. Ez törvényszakaszokban szabja -meg: mi a becsület. A ki a törvényt megtartja s bajvivó jegyzőkönyvét -kéznél tartja: annál biztosan tudjuk, hogy megvan a becsület. A régi -nyers korszakokról még a királyi levéltárak se tudnák kimutatni, hogy -akkor volt-e becsület és mennyi volt? Mi boldogabb kort élünk. Most -minden kaszinó ki tudja mutatni, hogy melyik városban, melyik -vármegyében hány kétségtelen becsület van. Minő nagy vivmánya ez a -haladás szellemének! - -Igaz, hogy holmi éretlen vagy ugrándozó elmék váltig bizonykodnak, hogy -kard és golyó nem egészen biztos mértéke a becsületnek s hogy szerencse, -vaksors, hangulat is beleavatkozhatik abba, hogy az én hasamba megy-e be -a golyó vagy ellenfelem hasába. Ez azonban üres beszéd. Hiszen a -bajvivásban épen az a fölséges dolog, hogy a kinek hasába ment a golyó, -annak becsülete ép ugy be van bizonyitva, mint azé, a kinek hasát -kikerülte a golyó! S aztán golyó és has: mit tartozik ez ide? Micsoda -bolondság ezzel törődni? A jegyzőkönyv a fődolog, annak kell rendben -lenni. - -Pisky uram idejében még nem voltak az emberek ilyen óvatosak. Akkor még -nem vettek föl jegyzőkönyvet s akkor még nem is a laktanyákban és -vivótermekben végezték a bajvivást. De hát el kell ezt néznünk az akkori -kor bárdolatlanságának. - -Ibrahim aga a kitüzött helyen és időben a Balaton jegén a szántódi -csárda irányában nem jelent meg. Pisky uram hiába ment oda, egy hadnagya -és két huszárja hiába volt tanuja a tihanyi rév nagy jegenyefája alatt. -A hitetlen török elmaradt. - -Ez se baj. Kitünt, hogy csak a szája jár. Ne is kerüljön, de nem is -kerül többé Pisky uram szine elé. Igy vélekedett Pisky uram s ebből nem -is csinált titkot. Annyira nem csinált, hogy ez igen hamar eljutott -Ibrahim aga fülébe is. - -Tudni kell ugyanis, hogy Ibrahim aga nem gyávaságból, nem is -feledékenységből maradt el a jégről, hanem igen is nagy okból. - -Zászlós aga volt ő, tehát Endréden nagy ur. Volt is neki három felesége -és hat odalikja, tehát kilencz asszonya. Allah pedig a kitüzött napra -csodát rendelt. Olyan csodát, a minőt még a hatalmas szultánnal se -csinált, a minőről még a titkok könyvei se emlékeznek. A találkozás -napján ugyanis egy órában betegedett le egyik felesége és két odalikja s -mindegyik egy piros képü erős pufók kis Ibrahimot hozott a világra. - -Nagy híre lett ennek. Nem is csoda: nagy eset ez! - -Nem ritka, ha az anya ikreket szül. Az is megtörtént már, hogy hármat -szült. De hogy egy jó vitéz, becsületes muzulmán agának egy nap és egy -órában három felesége szüljön: ez nem jutott eszébe még Mohamednek se, a -ki pedig a próféták közt a legnagyobb és egyedül való igaz próféta. - -Tökéletes mentsége volt tehát Ibrahim agának arra, hogy ő a bajvivásról -elmaradt. Sőt még arra is, hogy követet, üzenetet küldeni elfelejtett. -Szeretném azt az embert látni, a ki ilyen határtalan családi öröm -közepéből bajvívni menne le a jégre. - -Pisky uram vélekedése azonban csakhamar fülébe jutott. Méltán haragba -jöhetett arra a vélekedésre. Hiszen Pisky uramnak, ha jó vitéz és igaz -nemes ember, nem szabad jó vitézről és zászlós agáról valami gyalázatos, -csuf gyávaságot föltenni. Kapta is a tollat, papirost s hirtelen való -első haragjában levelet irt Pisky uramnak. - -Magyar nyelven irta és pedig kitünő szép magyar nyelven. Jobban tudott -magyarul, mint mai napság sok iródiák. Megvan a levél eredetiben, ott -őrzik a tihanyi zárdában, a jó csuhás barátok megmutatják szivesen -mindenkinek. - -Ebben a levélben jól összeszidja Pisky uramat. Elnevezi kurta disznónak, -ország kóborlójának, hitetlennek, bestye k...finak. Ujra felhivja, -jöjjön ki hát, ha vitéz, a jégre. »Egy korlátban ketten menjünk be, sem -tehozzád magyar vitézek ne mehessenek, sem én hozzám török vitézek ne -jöhessenek«. Hanem ketten ott vijjanak életre-halálra, a mig egyik ott -nem marad. - -A levél igy végződik: - -»Isten velem. Költ Koppányból 2-a martii 1589. Az te nem barátod Ibrahim -aga, az hatalmas Török Császár Zászlós Agájja Endrédbe.« - -A czimzést pedig igy irta rá: - -»Adassék az hazug, tökéletlen, hitetlen Bestye K... fiának, Pisky -Istvánnak Tihanba tulajdon kezébe.« - -A levélben nem mondja meg, mi ok miatt maradt el a megbeszélt -találkozásról. Igazhivő muzulmán nem beszél a feleségeiről soha egy szót -még igazhivőnek se, annál kevésbbé hitetlennek. - -Pisky uram megkapta a levelet, elfogadta a bajvivást, üzenet utján -meghatározták az időt, kimentek a jégre, megverekedtek emberül, az -egyiknek füle, a másiknak orra ott maradt a jégen s a mikor sebjük -behegedt: megitták az áldomást egyszer Tihanyban, egyszer pedig Endréden -s azután mindvégig igen jó barátságban éltek. - -Honnan tudom én mindezt, holott nekem a barátok ezt el nem mondták, mert -maguk se tudják. - -Felelek a kérdésre s tudásomnak okát adom, a hogy illik igaz tanúhoz s -komoly történetiróhoz. - -Hogy Pisky uram megkapta a levelet, bizonyos ez onnan, hogy az a levél -most is megvan s most is Tihanyban van. - -Hogy elfogadta a bajvivást: ez meg onnan bizonyos, hogy nagyon csuf -dolog lett volna el nem fogadni. Ha pedig ezt a csuf dolgot elköveti: -akkor a levelet a kandallóba dobja s nem hagyja meg csufságának örök -emlékeül. Hogy meghagyta, ezzel azt akarta bebizonyítani, hogy ő olyan -ember, a ki megállja helyét a gáton. - -Hogy Ibrahim agát nem vágta le: ez épen kétségtelen. Mert ha levágta -volna: iródiákjával ráiratta volna a levél hátára, hogy »szegény bolond -aga, ott hagyta fogait a jégen.« - -De ép oly kétségtelen, hogy Ibrahim aga se vágta le Pisky uramat. Mert a -krónikákban ez nincs megirva, a tihanyi várkapitánynak ily gyászos -haláláról pedig a krónikások meg nem feledkeztek volna. - -De hogy egymás orrát, fülét mégis levágták, ez nem lehetett másként -azért, mert ilyen két vitéz nem játszik, ha kardot ránt egymás ellen, -hanem egymáson hagyja kezének és kardjának nyomait. - -A tihanyi áldomás onnan bizonyos, mert Pisky uram jó magyar ember volt, -magyar ember pedig verekedés után mindig iszik egyet. Néha a verekedés -előtt is. Adott azonban áldomást Ibrahim aga is, mert ő már magáévá tett -minden jó magyar szokást, a mit azzal bizonyitott be, hogy tökéletesen -megtanulta a mi édes magyar nyelvünket. Ezt a német, vallon, olasz -vitézek, a kik itt csavarogtak nálunk, soha nem cselekedték. - -Ibrahim aga híres tihanyi levele egyébként is nevezetes levél. Mert tele -van csufoló szavakkal és káromkodásokkal. - -A magyar nép káromkodó nép. Annyira, mint a szerb, horvát, délszláv és -török nép. Sokan azt hiszik, hogy mind e szomszéd népek a magyartól -tanulták a káromkodást. - -Én pedig ezt nem hiszem. - -Miért nem tanulta el a magyartól a cseh, morva, slezák, polyák, -kucséber, német a káromkodást? Hiszen ezekkel régibb szomszédságban -vagyunk, mint a törökkel. E népek, ha káromkodnak, csak az ördögöt, -poklot, bagolyt, keresztet és szakramentet emlegetik. Ez nem magyar -káromkodás. - -A magyar, ha káromkodik, a szenteket, a Jézus Krisztust, a szüz Máriát -és az atyaistent emlegeti. Mint a szerb és mint a török. - -Azokon a részeken, a hol egykor a török lakott, mindenütt nagyon el van -terjedve a káromkodás. A Balaton zalai mellékén s belső Zalában, -Göcsejben nem káromkodós a magyar nép. Itt soha se lakott a török. Nem -igen káromkodnak a Rába mellékén és Csallóközben se. Itt se lakott -török. Olvastam is, hallottam is, de hiszem is, hogy őseink a töröktől -tanulták el a huszáros káromkodást. Igaz, hogy a huszárok és bakák azóta -is gondosan terjesztik ezt az erkölcsöt. - -Ha eredeti magyar szokás volna a káromkodás: akkor szüz Máriát nem -emlegetné a nép. Jobban becsüli a magyar a nőt, mintsem káromló szónak -használná. - -A szent lelket se emlegeti a káromkodó soha. Ez is török eredetre vall. -A keresztyének istenképéből a török megértette az atyát és a fiut, de a -szent lelket nem. Azért azt nem is vagdalta az ellenség hátához. Nem -teszi a magyar se. - -Furcsa dolog a káromkodás, ha komolyan megy. A test is kiizzadja az -ártalmas nedveket, a lélek is kiizadja az ártalmas indulatokat. A -léleknek ez az izzadása a káromkodás. Közel áll az átokhoz, de még se -az. A hajdankor nagy népei tudtak átkozni, de nem tudtak káromkodni. -Homér látta vak szemével az átok istenét s nőalaknak látta. A káromkodás -ő előtte bizonyára férfialaku isten lett volna. Az egyház is százféle -átkot ismer, de káromkodást nem ismer. Az átok egyházi intézmény, a -káromkodás vétek. A pokol és a tisztitó tűz is átok. A kiket Dante itt -talált, azoknak csak jajgatását és fogcsikorgatását hallotta. A ki csak -jajgatni és fogcsikorgatni tud: annak irtóztató büntetés a pokol. A -magyar ember nem igen fél a pokoltól, mert ő ott is huszárosan -kikáromkodja magát s tudja, hogy ez által nagyot könnyit lelkén. Az -ördög, ha káromkodni tudna, nem vinne el annyi embert. Mert a kit jól -összeszidna: annak aztán békét hagyna. - -Csunya dolog a káromkodás, de ime, haszna is van. - - - - -BALATON-FÖLDVÁRTÓL BADACSONY HEGYÉIG. - -(Milyen felekezethez tartozik a hullám és a napsugár? – A kis kapitány. -– Salamon Ferencz dévajkodik, Gyulai Pál ur megijed. – Szentirmay a -parton vár.) - -Hagyjuk el azonban Tihanyt s utazzunk tovább. Hagyjuk el nyugati ormát, -a gyönyörü Csucshegyet s keleti fensikját, Óvár sziklapadjait. Kopár -helyek ma, gyönyörü pihenők és messzelátók villatelepe majd a közel -jövőben. Tündértanya lesz még Tihany nemsokára. - -Ott vezet el útunk a Földvári csárda mellett. Mikor arra jártunk, csak a -csárdát láttuk, pár száz ölnyi távolságban a Balaton vizétől. Ma -legszebb és legnagyobb fürdőtelepe a Balaton somogyi partjának. - -Igazán jó helyre alapitották. - -Tihany két nagy tóvá választja el a Balatont. Füred, Csopak, Alsó-Örs, -Almádi, Kenese és Siófok nyaralói csak az egyik tavat látják, Tihanyon -tul nem repülhet tekintetük. Igy vannak a nyugati tó nyaralói is. Ő -előlük meg a veszprémmegyei Balatont zárja el Tihany. Csak a -balaton-földvári fürdőtelep vidám lakói látják mind a két Balatont. - -Szerencsés multja, virágzó jelene, ragyogó jövendője van -Balaton-Földvárnak. - -De csak úgy, ha a magyar társadalom egykor egyetlen nemzeti társadalommá -alakul át. Ha osztályok, rendek, rangok, felekezetek, pártok, -birtokterületek darabokra nem tördelik szét. - -Balaton-Földvár főrendi fürdő, Siófok zsidó fürdő, Almádi polgári fürdő, -Kenese hivatalnok fürdő, Balaton-Füred hol papi, hol zsidó fürdő, -Badacsony nemesi fürdő, Keszthely vegyes fürdő. És igy tovább. - -Mi ennek az oka? - -Bizonyosan a Balaton vize. Sokan vannak, a kik azt hiszik, hogy ez a viz -különbséget keres is, talál is, tesz is a különböző rendü, rangu, -osztályu és felekezetü emberek bőre között. - -Ezer szélrohama van a levegőnek, ezer hullámcsapása a Balaton vizének. - -Egyik hullám főrendi, másik hullám polgári hullám. Egyik hullám -keresztyén, másik hullám zsidó hullám. Meg lehet ám ezt ismerni -biztosan. Miről? A manó tudja. Csak az a bizonyos, hogy Balaton-Földvár -felé nem megy zsidó hullám, Siófok felé pedig nem megy keresztyén -hullám. - -Ilyen a balatoni szél is. Ilyen a balatoni napfény is. - -Szakemberek azt mondják, hogy ilyen a tenger vize és szele és napfénye -is. Csakhogy az idegen nemzetek herczegei, bárói és nemesei tökfilkók. -Ők a tengernek ezt a természetét fel nem ismerik. A Cambridgei herczegek -és Montmorency grófok például annyira dőrék, hogy ők képesek még Lewi -bankárral s még Hugmayer sütővel is egy tengerben fürödni. - -A magyarok finomabb bőre ezt meg nem engedheti. - -Be kell azonban ismerni, hogy orvosaink meglehetős tudatlanok. Ők -például nem igen törődnek azzal, hogy a hurut, csúz, köszvény, -vérszegénység, angol kór, idegesség keresztyén vallásu vagy zsidó -vallásu, főnemesi vagy közpolgári betegség-e? Nyilván nagy könnyelmüség -ez. Ők e betegségek ellen derüre-borura csak a Balatont rendelik -általában a helyett, hogy határozottan megmondanák: melyik betegség -ellen melyik felekezetü vagy rangu hullám és napfény használ leginkább. - -Hogy a muzsikus czigány ott a balatoni fürdőn mind neveletlen s hogy -hegedüjén csak egyféle húrt használ s dalát egyenlően huzza s a -különböző rangu és felekezetü húrok, dalok és pénzek közt épen nem -tiszteli a különbséget: ezen már meg sem ütközünk. Vad müvésztől, -tanulatlan embertől, fekete czigánytól nem is lehet egyebet várni. - -Ilyen hátrányok még nagy mértékben nehezítik a Balaton fölvirágzását. - -Készül azonban törvényjavaslat, mely az efféle bajokon segiteni fog. E -szerint a határos vármegyék felosztják majd a Balatont rend, rang, -osztály és felekezet szerint s a vízbeli határokat kikarózzák. -Örménynek, unitáriusnak csak lábmosó víz jut, mert ők kevesen vannak. A -zsidókat beszoritják az akarattyai és gamászai öbölbe Siófokig. -Parasztnak adják az iszapos részeket, neki az is jó. Kis hivatalnok és -munkás ember számára átengedik a nádasokat, kuruttyoljanak ott a -békákkal. A java szinvíz lesz a főrendeké és nemeseké és a papoké. -Valamelyes részt átengednek a katonaság számára. - -Igy lesz majd nagy és boldog, hatalmas, mivelt és gazdag a társadalom. - -Baj lesz ugyan, hogy az isten napja egyenlően süt ezentul is mindenkire, -de ezen már nem igen lehet a törvényhozásnak segiteni. Ez ellen a -segitséget a magán tevékenységnek kell átengedni. A finomabb izlésüek -keztyüt huznak majd a fejükre, hogy a fejüket legalább az a napsugár ne -érje, mely a parasztra, iparosra, zsidóra és munkás osztályra is -egyaránt ragyog. - -Balaton-Földvár tehát akkor még nem volt a világon s mi vasut szárnyán -repülve mentünk Boglárra. Szárszó, Szemes, Lölle ugy maradtak el -mellettünk, mint utszéli fák. Fürdőtelep ez ma már mind, de nem volt -akkor még egyik se az. - -Boglárra értünk. Dél felé járt már az idő. Az ebéd dolgában nem -intézkedtünk előre. Pedig tudósnak, költőnek, iró embernek, -képviselőnek, ha vidékre megy, főgondja a jó ebéd, vacsora. Hanem hát -van valaki, a ki táplálja az égnek madarait, majd csak gondot visel az -mi ránk is. - -A mint leszállunk a vasutról: csengő gyermekhang fogad bennünket. - -– Szerencsének tartom magam bemutatni: Szuhányi hajóskapitány vagyok. - -Oda nézünk. - -Rózsás képü, tejes száju, szőke haju, mosolygós arczu gyerkőcze áll -előttünk. Ernyős, lapos, aranyzsinóros sapkája kapitány; fényes gombu, -arany vállzsinóru testhez álló kabátja is kapitány; vasalt fekete fényes -nadrágja s fehér keztyüje is kapitány; de az egész alak még se -hajóskapitány, csak apró kis tömzsi diákgyerek. - -Rögtön felismertük benne Jules Verne kis kapitányát. Igaz, hogy akkor -még meg se irta kis kapitányát. Nagyon örültünk a kis kapitánynak. -Legjobban örült Gyulai Pál ur. Mert a kis kapitány még ő nála is kisebb -embernek látszott. De nem is hagyta megjegyzés nélkül. - -– Mekkora lehet az a hajó, a melyiknek ilyen kicsiny és fiatal a -kapitánya? - -Bizony az kis hajó volt, de azért gőzhajó volt. Ez volt a Balaton -második gőzhajója. Első volt a »Kisfaludy.« Ennek azonban nevet se -adtak. Olyan kicsiny volt még, hogy meg se keresztelhették. Somogyi -birtokosok és kereskedők épittették, hogy követ, bort és személyt -szállitsanak vele Zalából. Boglár, Fülöp és Badacsony között -közlekedett. A viharok azonban gonoszul bántak vele s azért nem sokára -el is adták tyukültetőnek. Volt egy kis mentőcsónakja is. Kóczmadzaggal -volt a hajó farához kötve. Volt két födetlen nagyobb uszályhajó is. Ezt -szokta Fülöp és Boglár közt vontatni. - -A kis kapitány tudatta velünk, hogy őt Szentirmay József, az én komám, -megbízta, hogy késedelem nélkül vigyen bennünket Badacsonyba, mert vár -bennünket az ebéddel. Engedelmet kér azonban tőlünk, hogy egy kis -kerülővel egy vontató üres hajót átvihessen a Fülöpi révbe. - -Hogyne adtuk volna meg az engedelmet? - -Mikor elindultunk: Badacsony napkeleti oldala állt előttünk. Mint öreg, -hatalmas uraság, a mint leül a parton s lábait füröszti a vizben. Feje -kopasz, arcza mosolyog, dolmánya tele boglárral és pitykével. Minden -boglár egy-egy szép pincze, nyaraló, szőlőhegyi hajlék. A távolból -valamennyi fénylik a déli napsugárban. - -Hajh, de erdélyi barátaim nem gyönyörködtek fényes alakján. Csak Nagy -Miklós nem tudta szemét levenni róla. Szilágyi Sándor csak csevegett, -Salamon Ferencz csak dévajkodott, Gyulai Pál ur csak kötekedett. - -Salamon Ferencz lement a hajóterembe. Ott talált egy vékony -mestergerendát, hasonlót a testgyakorlók vasrudjához. Láttam, hogy kedve -kerekedik athléta rudgyakorlatokat csinálni. Gyulai Pál ur mosolyogva -nézte, mikor pottyan le a rudról. Mert hogy lepottyan, szentül hitte. - -Gyulai Pál ur mosolygása gonosz ötletet szült bennem. Fölmentem a -födélzetre s megkértem a kis kapitányt, hogy a hajót forditsa egy kissé -hullámhosszant. Most ugyan csöndes idő volt, a falevél se mozdult, de -reggel volt egy kis vihar s még délben is mozogtak, miatta a hullámok, -noha már nem tajtékzottak. Hajónk keresztbe vágta a hullámokat; azt -akartam, oldalt kerüljön a hullámok utjába. - -A kis kapitány megértett s a kormányosnak intett kezével. - -Lemegyek a hajóterembe nyugodtan, ártatlan arczczal. Salamon Ferencz -akkor is lóbbálódzik a rudon és Gyulai Pál ur akkor is mosolyog. - -Egyszerre csak oldalra hajlik a hajó s Gyulai Pál ur oda tántorodik a -terem falához. A másik pillanatban másik oldalára hajlik a hajó s Gyulai -Pál ur megint meglódul, alig tud a mestergerenda oszlopában -megkapaszkodni. Salamon Ferencz ugyan nem vett észre semmit, mert ő csak -himbálódzott a rudon, a hajó hentergése csak még inkább segitette a -mulatságban. - -De Gyulai Pál ur most már nem mosolygott, hanem rákiáltott Salamonra: - -– Ne szamárkodj Ferencz. Nem látod, hogyan ing a hajó? - -Tulajdon szavai. Egy kis ijedtség és igen sok félreértés volt e -szavakban. Járt ugyan már vizet Gyulai Pál ur is, mert a mióta él, -jóbarátok társaságában már hétszer meglátogatta a Margitszigetet s -nehányszor Leányfaluba is elhajókázott, de azért azt első pillanatban -még se vette észre, hogy a hullám hányja a hajót s nem Salamon Ferencz -dévajkodása s hogy a hullám se hányná ennyire, ha a kormányos igazán -vezetné s nem csalfán vagy ügyetlenül a kormányrudat. Ilyen félreértés -azonban kivált a politika mezején, igen sokszor hatalmába ejtette Gyulai -Pál urat. Pedig a politika is olyan ám, mint a tenger vize. Hol viharos, -hol csöndes. S ha baj fenyegetett, Gyulai Pál ur sohase látta meg a -kapitány és kormányos hibáját vagy mulasztását, hanem a baj okát mindig -másban kereste. De igy kell ennek lenni. Mentsen isten attól, hogy a -kritikusnak mindig igaza legyen. Ugy szép a kritikus, ha téved. A -tévedés az ő benső igaz természetének alkotó része. A manó élne tovább a -világon, ha a papnak és kritikusnak mindig mindenben igaza lenne. - -Kikötöttünk Badacsonynál. Kikötő ugyan még akkor nem volt, tehát elő -kellett venni a mentőcsónakot, ezen jutottunk ki a partra. Ott várt -bennünket Szentirmay József! János püspök rokona és főembere, az én jó -keresztkomám, mostan pedig vendégváró szives házi gazdánk. Elbucsuztunk -a kis kapitánytól, nem is láttuk az életben többé s mentünk házi gazdánk -elé. - -– Isten hozta az urakat, testvér látja a testvért! - -Ez már balatonparti szó volt. Tetszett Nagy Miklósnak, de nagyon. - - - - -NEGYVENÖT ÉV ELŐTT. - -(A szent-mihályhegyi remete a költészetben és a valóságban. – Bodor -Jancsi története. – A Csiri, a Biri és a Csiribiri. – A magyar népmese.) - -Ott voltunk immár Badacsonyban, igaz, hogy még csak a lába hegyén. Ott -voltunk azon a hegyen, melynél szebb a kerek világon nincs, s melynek -még Szentgyörgy ott a szomszédban és Somlyó ott a távolban is csak édes -testvérei. - -Negyvenöt év előtt, 1855-ben láttam először. - -Gyalog akartam megkerülni a Balatont. Társat kerestem a pápai diákok -közt. Találtam is valami Dús János nevüt. Erős, vaskos fiu volt -Őcsényből, Tolnamegyéből, bizonyosan rég el kellett mulnia, mert azóta -hirét se hallottam. - -Keszthelyről jókor indultunk el dél tájban, estére Szigligetre akartunk -jutni. Oda is jutottunk volna, ha közbe nem esik a Szent-Mihályhegy -kápolnája. - -Közel Meszes-Györökhöz, a part fölött emelkedő magas hegy lábánál, -egészen a víz közelében van egy kis hegy. Talán husz-harmincz öl a -hossza, tiz-husz öl a szélessége, nehány öl a magassága, köröskörül -lapály. Kisfaludy Sándor a költő félgombolyagnak nevezi. - -Tetején kis kápolna. De igazán kicsiny ám. Alig fér bele száz ember. A -kápolna csak némely ünnepnapon és csak bucsujáráskor van nyitva. Akkor -szólal meg kis tornyának kis harangja is. Szent Mihálynak van -fölszentelve. Búcsuján annyi nép van, hogy el nem fér se a kápolnában, -se a hegyen, se a hegy oldalán. Nagyobb része leszorul a lapályra. - -Mikor még élt a költő s irta nemesi bájos regéit: a század elején még -nem állt e kápolna. Valami omladék falak, valami régi kápolnának -faltöredékei álltak ott s ezeket a költő egyszer-másszor meg is -látogatta. Ha badacsonyi szőlejéből Keszthelyre ment, le-le szállt -kocsijáról, fölmászott a kis hegyre, körülnézegette az omladékot. Ugy -látta és úgy irja: »Mohos, mesés régiség.« Ifju nejét is elvitte oda -egyszer s annak is megmutatta, mint költői elbeszélésének szinterét. -Talán még azt a vén juhászt is megmutatta neki, a ki az omladék mesés -történetét elbeszélte előtte. - -Jóval később, de még a költő életében a keszthelyi apát buzgólkodása az -omladék köveiből annak helyére a mostani kápolnát emelte. Gróf Festetich -László, a nagy György grófnak a fia segitette némi költséggel. Mikor én -ott jártam, a kápolna falán olvasható volt irónnal irva e szó: »Itt halt -meg szegény Bodor Imre, a remete, a kinek emlékezetét megörökitette -Kisfaludy Sándor«. Tele volt irkálva sok ismeretlen névvel is a fal. -Legtöbb volt a nevek közt a pápai diák, de volt debreczeni és pataki is. -Ezek mind az 1848 előtti évekből. - -A költő szerint a korábbi századokban a Gersei Pethő nemzetség volt e -vidéknek ura. Ez igaz. E nemzetségé volt Tátika, Rezi, Keszthely vára és -urodalma és sok más urodalom. Árpáddal jött be a nemzetség s utolsó -férfi sarjadéka Sigmond a mult században halt el. A Balatonból e -családnak volt legnagyobb birodalma. - -Azt mondja a költő, hogy a kápolnát Pethő Mihály épittette, a ki a -szigetvári Zrinyi Miklósnak barátja volt s a török fogságba esett. Ez is -igaz lehet. A költő tudhatja, honnan vette a történetet. - -E Mihály egyik unokája Menyhárt volt, kit a csatában épen le akart vágni -egy nagy bolond török, midőn apródja Bodor Imre oda ugratott, a törököt -agyoncsapta s urát ekként megmentette. A csata után hazamentek. Menyhárt -ur valamennyi fiát, lányát összehivta, beszólitotta Bodor Imrét is s -akkor igy szólt gyerekeihez: - -– Gyerekek tudjátok meg, hogy ez az apród mentette meg életemet, e -nélkül már hollók, farkasok ettek volna meg. Nosza apródom Bodor Imre, -nem akarok hálátlan lenni, akármelyik falumat vagy pusztámat választod, -válassz, neked adom, tiéd legyen! - -De ott volt ám Menyhárt urnak Lilla lánya is, a kit szeretett az apród s -a ki szerette az apródot. Az apród tehát elszánta magát s -himezés-hámozás nélkül igy felelt: - -– Nem kell nekem jó uram se falud, se pusztád, se ökröd, se szamarad, se -semmiféle jószágod, hanem itt van a Lilla lányod, az kell nekem, semmi -más. Add nekem azt. - -Az a düh, a mi erre elfogta Menyhárt urat, leirhatatlan. Hiszen épen a -Lilla lányát oda igérte már Dersfy Laczkónak, a ki nagyon eltalálta -kedvét egy fényes, ékes nyeregszerszámmal, melyet ajándékba kapott tőle. -Ez már mégis csak nagyobb dolog, mint Bodor Imre vitézkedése. És aztán -igaz, hogy az apród is nemes ember, de bizony csak koldus kutya, annak a -Lilla lányát oda nem adhatja. - -Nem is adta. - -Hanem e helyett összeszidta apródját is, leányát is s elkergette szeme -elől mind a kettőt. - -Az apród lóra ült, elvágtatott, élő világ azt hitte: neki ment a -Balatonnak. - -Lilla a búnak adta a fejét, szivét. Nem volt kedve a világhoz. -Hervadozott éjjel-nappal. Minden kérőt elkergetett, még Dersfyt is. -Megbánta utóbb Menyhárt ur is keményszivüségét, kerestette is az apródot -mindenütt, de hiába. Az apród remete lett, beleült a Szent-Mihályhegyi -oduba s ott addig imádkozott, mig meg nem halt. Meghalt pedig két -esztendő és két nap mulva. Négy halász és egy uj remete temette el. -Találtak azonban keblén egy irást, melyet bevittek a keszthelyi apáthoz, -olvassa el, ő tudott olvasni. Az irás bucsuzó levél volt Lillához. -Menyhárt ur a családi sirboltba temettette az apródot s néhány nap mulva -Lillát is, a kinek szive bánatában megszakadt. A halálban kerültek -össze. - -Ezt a történetet irja meg a költő. - -Ebből pedig egy szó se igaz. - -A Gersei Pethő nemzetségben soha se kereszteltek Menyhárt névre senkit. -Azután Lilla nem is Menyhártnak, hanem Pálnak volt a lánya s nem is -Lilla volt a neve, hanem Erzsi. Az apródnak se Bodor Imre volt a neve, -hanem Bodor János. Nem is lett Bodor János remetévé, hanem szépen -feleségül vette Erzsit s lett tizenkét gyerekük, fiak és lányok egyenlő -számban. - -A szent-mihályhegyi remete története egészen más. - -Nagyon egyszerü ez a történet, a mint nekünk a juhász elmesélte. - -Ott üldögélt a juhász a kis hegy élén, a kápolna ajtajától tíz -lépésnyire. Kádi Vendel volt a neve, öreg legényre vallott szőke szőrös -arcza. Apró pénznek való durva bőrerszényt varrogatott csizmadia bőrből, -árral, fonállal. Kutyája mellette vakaródzott. Nem igen ügyelt ránk se ő -maga, se a kutyája. Se a nyája és szamara. Ránk se néztek, mig mi a -kápolnát körüljártuk s a falon volt irkafirkákat olvasgattuk. - -Oda álltam eléje, jó napot mondtam neki. - -– Hát kend tud-e valamit a szegény remetéről? - -– Hallottam valamit. - -– Kitől? - -– Az öregektől. - -Elmondta, hogy szegény juhászbojtár volt a Bodor János. Olyan erős -legény volt, hogy a Lesencze-folyó malmán fél kezével meg tudta állitani -a vizes kereket, a farkast pedig agyon tudta ütni a kalapjával. Nem is -félt ő se a számadótól, se az uraságtól, de még a dobosi kanászoktól se. -Hanem egyszer az uraság lánya beleszeretett. Az uraság kegyetlen ember -volt s mikor ezt megtudta, a szegény Jancsi bojtárt el akarta emészteni. -Maga azonban nem merte megtámadni, hanem ugy gondolta ki, hogy sok -vadászszal, sok cseléddel, sok hajtóval meghajtja az erdőt, Jancsit -bekeriti s a hajtásban majd a vadászok valahogy elpusztitják. Vagy őt -magát éri gerely, vagy a nyáját szétkergetik, ha pedig azzal beszámolni -nem tud, akkor meg fölakasztják. El volt már határozva a vármegyével is. -De az uraság lánya megizente neki kéz alatt, mi a szándék. Egyuttal -megintette, hogy vigyázzon a bőrére is, de a nyájára is. Jancsinak se -kellett több. Volt ám esze a bojtárgyereknek. Ott legeltetett a -Sárkányerdőben Ederics fölött a vitai határon. Ott kezdték meg ellene a -hajtást. Volt háromszáz juha és három szófogadó kutyája. Az egyiknek a -neve volt Csiri, a másiké Biri, a harmadiké Csiribiri. A juhait -háromfelé szakitotta, százat-százat egy nyájba keritett s minden -kutyájára rábizott egy-egy nyájat s megmagyarázta nekik, ha őt nem -látják is, csak őrizzék a nyájat s ha valaki elhajtja a nyájat, utána -menjenek, neki arról hirt adjanak, ha pedig ő ugy parancsolja, a nyájat -neki azonnal a lábához tereljék. Ugy is lett. A Jancsi csak menekült a -vadászok elől. A Sárkányerdőből a Feketehegyre, onnan a györöki oldalra. -De menekülése nem volt; nyomában voltak mindenütt. Utóbb is ide jött a -Szent-Mihály-hegyre a remetéhez. A remete szerette a juhászembert, ótta -a menekülőt, megvédte a Jancsit. Szőrzsákot adott a testére, szőrkötelet -a derekára, fapapucsot a lábára s egy nagy keresztet a kezébe. Aztán -fogott egy tégladarabot, köpött rá nagyot s oda dörzsölte a Jancsi -fejéhez, orrához, képéhez, nyakához. Olyan vörös remete lett a -Jancsiból, párját se lehetett találni. Mikor pedig a kegyetlen uraság és -a vadászok, cselédek, hajtók oda értek s a remete-lakot körülvették: -nyoma se volt a bojtárnak, hanem a helyett ott találtak két remetét. -»Hol a juhászbojtár te remete?« »A nyomát se láttam, a hirét se -hallottam.« »Hát ezt a vörös barátot hol vetted?« »Utban találtam, erdőn -fogtam, kötelénél fogva ide hoztam.« »Minek neked ez a vörös barát te -remete?« »Téli remetének. Én már öreg vagyok, gyönge vagyok, eb legyen -tovább téli remete!« »Hazudsz te remete, ez a vörös barát lesz a -juhászbojtár.« »Hazudsz nagy ur, magad; hol láttál te juhászbojtárt a -kutyája nélkül?« Ez a szó már igaz szó volt. Erre megadta magát a -kegyetlen uraság is. Remetének nincs kutyája, juhászbojtárnak meg van -kutyája, a ki a gazdáját el nem hagyja. Vissza is fordult az uraság sok -csürhe népével s átadta az ügyet a főbirónak, vármegyének, pandurok -hadnagyának. Ők vegyék kezük ügyébe a juhászbojtárt. Arra azonban volt -gondja, hogy az egyik nyájat elhajtsa az uzsai völgybe, a másikat az -örsi hegyre, a harmadikat a szigligeti ingoványba. Mégis csak kötélre -kerül a Jancsi bojtár, mert hát hogyan kerithetné ő vissza a nyájakat? -Nosza jött is másnap a pandurok hadnagya tizenkét pandurral egyenesen a -remetéhez. »Add elő remete a Bodor Jancsit, orv lett, tolvaj lett, -utonállók czimborája lett, uraságnak háromszáz birkáját a kezükre adta, -vármegye nevében kötélre keressük.« E szóra a vörös barát csak leteszi -ám kezéből a hasábfa keresztet, csak eltépi ám szőrkötelét, csak földhöz -vágja ám a kámzsát, ingujjával csak letörli ám arczáról a téglát, csak -fejére teszi ám süvegét. Ime ott áll egy szempillantás alatt Bodor -Jancsi, a juhászbojtár. Oda szól a pandurok hadnagyának. »Az se -becsületes ember hadnagy uram, a ki rólam ilyet beszél. Itt a rovás. -Tizenöt kos, husz meddő, ötven ürü, nyolczvanöt anya, ötven toklyó, -nyolczvan bárány: kerekes háromszáz. Menjünk az akolhoz a Sárkányerdőbe, -ott lesz valamennyi.« Nevetett a pandurok hadnagya. Tudta ő jól, hogy -nem lesznek ott a birkák. De azért nem tett bilincset a Jancsinak se -kezére, se lábára. Tudta ő jól, nincs az a bilincs, a melyet a Jancsi -össze nem szaggat, ha ugy akarja. Mentek, mendegéltek, mig a -Sárkányerdőben az akolhoz nem értek. Oda értek, körül néztek, hát egy -birkát se láttak. »No Jancsi, hol a háromszáz birka?« »Mindjárt hadnagy -uram, hadd fujjuk ki előbb egy kissé magunkat.« A Jancsi erre kiált -egyet. »Csiri kutyám, ide ne!« Egy köhintés – két köhintés, csak jön ám -a nyáj az uzsai völgyből. Mögötte a Csiri. Megolvassák: épen száz. »No -de Jancsi, hol a kétszáz birka?« – »Mindjárt hadnagy uram, hadd -gyujtsunk előbb pipára!« Erre kiált egyet. »Biri kutyám, ide ne!« Egy -pipa dohány – két pipa dohány, csak jön ám a nyáj az örsi hegyről. -Mögötte a Biri. Megolvasták: ez is épen száz. »Jól van Jancsi, de most -már hol a száz birka?« »Mindjárt hadnagy uram, hadd alugyunk előbb -egyet.« Erre nagyot kiált. »Csiribiri kutyám, ide ne!« Alig szundikálnak -kis ideig, csak jön ám a nyáj a szigligeti ingoványból. Mögötte a -Csiribiri. Megolvassák, a birka száztizennégy. »Hahó Jancsi, több ez a -birka száznál!« »Hogy ne volna több? Tudja azt az én kutyám jól, hogy -ilyen nagy munka után minden pandurlegénynek jár egy birka, hadnagy -uramnak pedig kettő. De azért az uraságéban fogyatkozásnak lenni nem -szabad.« Vállára üt e szóra a hadnagy a juhászbojtárnak: »Emberséges -ember vagy fiam, de a kutyád se utolsó legény.« Ugy elment onnan a -pandurok hadnagya a tizenkét pandurral, mintha ott se lett volna. De a -tizennégy birkát sem hagyták ott. De Bodor Jancsit se hajszolták többé -számadásra. Ilyen legény volt urfiak ez a juhászbojtár. De össze is kelt -utóbb az uraság leányával, csakhogy ennek megint más a története. - -Igy mesélgetett nekünk az öreg juhász az alatt, mig erszényét -varrogatta. - -Hogy kelt össze utóbb a bojtár az uraság leányával: nem irom le. A ki a -népmeséket ismeri, úgy is tudja. - -A népmese költészete csak szegény ember költészete. Rokon a hitregével s -a nemzetek gyermekkorának hősi költeményeivel. Homér Iliásza sok -tekintetben csak az, a mi a szent-mihályhegyi juhász Bodor Jancsi -története. Ez a Jancsi bojtár volt, szolgalegény volt, de erős és eszes -legény volt. Testi ereje volt a magasabb hatalom, mely az észszel kezet -fogva, végre az uraság lányának édes birtokához s ezzel együtt urasághoz -juttatá. Bizonyára vagy az apát, vagy a lányát farkastól vagy töröktől -vagy egyéb halálos veszedelemtől mentette meg s igy nyerte el a lány -kezét. Százszor megirt, ezerszer elmesélt történet. - -A népmese költészete nemesebb, mint a korszerű regényeké. Hősének -jellemében soha se engedi meg se a bünt, se a számitó szerelmet, se a -gyülölködő boszut, se a szennyes szenvedélyeket, se a puszta vagyon, -kincs, uralom után való vágyat. De nem engedi meg a nemi ösztönök -uralmát se. - -A népmese hőse mindig szegény vagy üldözött, még akkor is, ha királyfi -vagy királylány. Ha férfi: szépsége, alakjának kellemessége soha se -szerepel. A szegény embernek is feltünik ez másban, de nem enged neki -szerepet az életsors alakitásában. Csak lánynál enged, ha a lány a -népmese hőse. - -A férfit vagy nagy testi ereje, vagy különös eszessége s mind a két -esetben szívbeli jósága segiti diadalra. E jóságnak meg kell lenni a -lánynál is. - -A népmesében a fiatal mindig jó, valamint az öreg ember is. Még akkor -is, ha király. De a vén asszony s a hatalmas ur, akár király, akár -uraság, mindig rossz, gőgös, hatalmaskodó vagy kegyetlen. - -Van végzet is a népmesében. Vagy tündér, vagy táltos ló, vagy egy -elváltozott jó ember alakját ölti föl a végzet, ha jót akar. Ha rosszat -akar: boszorkány vagy vasorru bába. Ördöggel, angyallal, szentekkel, -papokkal, pápákkal a magyar ember nem bajlódik, ha mesélni akar. -Jött-ment idegen minden meséje, melyben ezek szerepelnek. - -Nemzeti jellege, faji természete nincs a magyar népmesének. A szegény -ember, cseléd ember se hasznát nem látja, se kárát nem vallja annak, -hogy magyar. A magyar szegényben nincs faji gőg. - -Szerbnek, románnak, bolgárnak, általában a délszlávnak népmeséi egyuttal -népdalok s nemzeti hősköltemények. Üldözték, tiporták őket; küzdöttek az -elnyomatás ellen s hőssé tettek mindenkit, a ki egy ellenséget -agyonütött. Ha rabló volt is, hőssé lett ez által. - -A magyar népdalok és népmesék a nemzettel s annak történelmével nem -foglalkoznak. Még Toldi alakjával sem. De nem foglalkoznak istennel, -vallással, vallásalapitással sem. A héber, arab, ó-iráni és hellen ős -népmesék vallási és nemzettörténelmi hősköltemények. A magyar csak az -egyént rajzolja dalában és meséjében. Ölés, gyilkolás, háboru, -fosztogatás, emberirtás, országpusztitás, valláshirdetés a magyar dalban -és mesében ismeretlen. Az életről a magyarnak van a legtökéletesebb -felfogása. Nem sokat törődik se a másvilággal, se a jövendővel. Minden -órájának leszakasztja virágát. Évekre terjedő tervekbe nem öli se -erejét, se kedvét, se vagyonát. A magyar nemzet igen messze áll a világ -első nemzetei mögött, de a tökéletes magyar ember a legtökéletesebb -ember a világon. Korlátlan világhelyzetben a magyar nemzet volna a -legboldogabb s szomszédnak minden országra nézve a legkellemesebb. - - - - -A VILÁG LEGSZEBB VIDÉKE. - -(A Lesencze völgye. – Szent-György hegye. – Szigliget pusztulása. – Deák -Ferencz az ifju női test szépségéről. – A csárdák és azok látogatói. – A -kutyafarki korcsmáros nem ád enni. – Éjjeli tanyánk a mező.) - -Jó délesti idő volt már, mikor a szent-mihályhegyi juhász elvégezte a -maga meséit. Ajánlottuk isten oltalmába s megindultunk Szigliget felé. - -Mikor Meszes-Györök irányába értünk, a hol az ut északra fordul: a nap -már nyugodni készült. Sugarait még teljes erővel ontá az előttünk -elterülő tájra, de a sugarak már sárgulni és piroslani kezdtek. S a -pirosló sugarak fényénél felnyilt előttem egy tájkép, a melyhez hasonlót -még lángész nem alkotott. De nem is álmodott. - -A szigligeti öböl mosolyog előttem. Legnagyobb öble a Balatonnak. -Badacsony félszigetként dől rá a Balatonra. Napkelet felé, a hol -megálltam a meszes-györöki fokon, egy helyütt Badacsony zárja el a -messzelátást. Balfelől nyulik be a szigligeti öböl messze mélyen -félmérföldnyi távolságra. - -Az öbölre völgy nyilik. A Lesencze és Tapolcza patakok völgye. Amaz az -öböl közepén, emez Szigliget mellett ömleszti malomhajtó, dalteremtő -vizeit a Balatonba. Mögöttem egy fekete hegyláncz, föl egyenesen észak -felé, Sümegh felé, az uzsai völgy felé. Ez a Feketehegy és Sárkányerdő. -Oldala tele falvakkal, a falvak közt csárdák, puszták, tanyaépületek, -malmok fehérlenek. E hegyláncz a Lesenczevölgy és szigligeti öböl -napnyugoti oldala. Fönt északon a Haláp hegye zárja el a látást. A föld -alatti örök tüzek alkották meg ezt a hegyet is. E hegy is kup, mint -testvérjei, mintha ez is egyedül állana a síkon. De csúcsa egyenesre van -lemetszve, mintha isten keze ollóval nyeste volna egyenesre. Több -testvérje nincs is ezen a vidéken. Egyetlen ikertestvére messze szakadt -tőle, a Kemenesaljára. Ez a Ságh hegye, de ide most nem látszik. - -A Lesencze völgynek és szigligeti öbölnek nyugoti oldala leirhatatlan. -Száz költőnek száz dala se tudja szépségeit elszámlálni. Hacsak festő és -szobrász nem jön segitségére. És még az se elég. Lélek kell ide, mely -érezni tud és rajongani s minden ízében magyar. - -Ott áll Szentgyörgy hegye. Néma méltósággal, fenséges nyugalommal. Ez is -kúp. Ez is tüzhányó volt millió év előtt. Hatalmas vállain duzzadnak az -izmok. Minden izomduzzadás óriási sziklagombolyag. Az egész hegy mégis -kerek, valami csodálatos szerszámmal simára, gömbölyüre faragta az -alkotás. Nem is hegy ez, hanem szobormű. Két élő testvére van. Az egyik -itt előttem a Badacsony, a másik fönt Veszprémmegye nyugoti sikján a -Somlyó. A három testvér közül melyik a legszebb, ki tudná azt -megmondani? - -Szentgyörgy hegyén kisded falvak. Valamennyinek ide látszik tornya, -minden toronynak hozzám búg el esti harangszava. Harminczhat falunak -harangszavát hozza el hozzám a mély csöndben a lengedező keleti szellő. -Áhitat, fohász, imádság lepi meg a lelket. A lány szerelmének dala is -gyönyör. Hozzám isten szerelmének dala zeng a harangok szavában. A hol -állok: Szentgyörgy hegye elzárja előlem Csobáncz várának és Hegyesd -várának omladékait, de a harangok szavában s a nyugvó nap visszavert -fényében én azokat is érzem. - -Előttem Szigliget erdős csúcsai. Kisded csúcsok. De egyik fölött ott áll -a régi vár romja, tört falak, omló tornyok, záratlan folyosók tömkelege. -Ugy áll ott a várrom, mint öreg király fején korhadt koronája. Ajtónak, -ablaknak nyilásán áttör a nap fénye s az a fény a távolból mintha drága -köve volna a koronának. - -Hejh Szigliget omló vára, te sok kötelességet mulasztottál! A török -téged nem bántott, a németet te nem bántottad. Nemzetünk nagy harczaiban -nincs szereped. Pedig uradnak Zalában és Somogyban kétszáznyolcz városa -és faluja volt, de te azért békén éltél mindenkivel. A nemzet nagyjainak -ott kell lenniök a nemzet minden küzdelmében. Csatát, börtönt, -hóhérpallost nem szabad kerülniök. De nem szabad a békés idők áldozatát -se. Mit nyertél nyugalmaddal, gyávaságoddal, böcseségeddel Szigliget -vára? Kétszázhuszonhat év előtt rád szállott az istennek haragja s -villámai szétszórták büszke tornyaidat. Urad is elmult nyomtalan. Fiága -kihalt, leányágai elszéledtek, elszegényedtek, magad romvár: idegen -kézre kerültél s az egykor hatalmas Lengyeltóthy nemzetségnek se híre, -se hamva. A multban se volt, mig élt; – hogy lehetne most, a mikor már -rég porrá vált! - -Szigliget mögött a gulácsi és tóti hegycsúcsokon rezg még az esti -napsugár. Kerek halmok meredek oldallal, éles, hegyes csúcscsal. -Puszták, kopárak, legelőnek is soványak, se szőlő, se erdő, se hajlék -oldalukon. De alkatuk csodálatos; egészen olyan, mint az egyiptomi -piramisé. Kotlóstyuk mellett csirkéi: ugy állnak az öreg Badacsony -mellett ez ifju sziklakúpok. - -Fönt a magasban északkelet felé a veszprémi Bakony sötét erdős ormai -zárják be a messzelátás határait. De Badacsony mellett tovább siklik -szemünk s eljut Tihanynak kék vonaláig s keletről és délről Somogymegye -száz falutornya forditja felénk mosolygó fehér arczát. A boglári és -fonyódi halmokon egy pillanatig se tud megállani többé tekintetünk. Mit -keressünk ott ezen tul, ha már előttünk áll Badacsony vidékének -tündérországa? - -Sohasem felejtem el azt a pillanatott, a mikor én ezt a tündérországot -először megláttam. - -A györöki majornál még csak a Balaton ezüstös arcza állt előttem. A -majorbeli kutyák ránk estek s duhajkodó ugatással ijesztgettek. -Elkisértek majd egy dülőföldnyire. Kőhajigálással ingereltem őket, hogy -minél tovább kisérjenek. Sejtelmem se volt arról, minő szépségek -tárulnak elém. Alig vettem észre az utnak éjszakra hajlását. Egyszerre -előre nézek s egész végtelenségében előttem áll a csodálatos szépségek -gyüjteménye. - -Mi ez? - -Megálltam, mintha lábam gyökeret vert volna. Valami önkényten kiáltás -jött ajakamra. Azután néztem, néztem, mereven néztem. Lelkemet bámulás, -gyönyör, ihlet, kimondhatatlan érzés ragadta el. Sohase álmodtam ilyen -szépséget. Sohase láttam, sohase hallottam, sohase olvastam ehhez -hasonló tüneményt. - -Kúpok fénylő orommal, szőlőhegyek zölden ragyogva, erdők fekete foltjai, -zöld mezők, arany vetések, száz falu, ezer hegyi hajlék, csárdák, -malmok, utszéli sorfák, patakok, csatornák, magas bérczek, fehér házak, -korhadt és mégis fényes várromok, Szentgyörgynek és Badacsonynak komoly -fensége s az a Balaton, mintha rám nevetne s az a nádas, mintha nekem -súgna-búgna s a látásnak messze határán égnek, földnek, Bakonynak, -Tihanynak, tengervíznek édes ölelkezése, bizalmas összehajlása s mindez -egymást kerülve, váltogatva, kergetve, egymással összejátszva s a hátam -mögött nyugvó nap arany sugarával ragyogón fölékesitve: im ez a kép -rohanta meg lelkemet. A jelennek minden élettünete, sok százados multnak -minden árnya, természetnek ősalkotásai, emberkéznek apró szép dolgai -együtt egymás mellett. Van-e még ily ragyogó foltja több a kerek -világnak? - -Nincs! - -Én tudom, hogy nincs. Mi ehhez a Rajna partjainak szépségtárháza? Mi -ehhez Nápoly környéke? Ha a nagy nemzetek közül valaki ilyen vidéket -fölfedezett volna: millió meg millió kép volna arról forgalomban még -Budapesten is. - -Nekem talán nem is hiszi el a világ, talán rajongásnak, talán magyar -vérmességnek tulajdonitja véleményemet. Majd megmutatja a jövő. Az a -meszes-györöki fok, a hol engem megállitott az ámulat, egykor s talán -nem sokára a világ összes mívelt ifjainak s hölgyeinek gyülekező pontja -lesz. Csak fedezzék föl egyszer. Tisztitsátok ki Meszes-Györöknél a -Balaton partját, söpörjetek el a parti vízből nádat, követ: ez lesz a -Balatonnak legelső fürdőtelepe. - -De miből áll hát a tájnak szépsége, melyért rajongani lehet s melylyel a -mivelt agynak és nemes szivnek betelni nem lehet? - -Festett kép, faragott szobor, merészen emelt épület: ezekben kell -keresni a tájnak szépségeit. Egyenes és görbe vonalak, méret, arány, -tömeg, tömérdekség, szinek változata s mindezek összhangja: im az -alakitó müvészet alkotásának anyagja. - -Egykor félszázad előtt a balatonfüredi fürdőigazgatónak ifju és -csodálatosan szép felesége megőrült, nem is gyógyult meg soha sem. Egyik -napon kiment a parkba, zavart elmével levetkőzött meztelenre s kiment a -tarlóra sétálni, őrjöngeni. Harmatos gyönge lábait véresre marta a -kavics és torzs. Szobrász és festő álmainak felelt meg testének alaki -szépsége. - -Sokan nézték a tarlón. Én is. Mindenki elbámult az alak tökéletességének -ragyogásán. Előkelő társasággal maga Deák Ferencz is látta s még ő -utasitotta a lövölde szolgáit, vigyenek hozzá leplet, takarják le s -kisérjék haza. Ő küldött rögtön orvosért is. - -Eleven társalgás fejlődött ki rögtön a fölött Deák társaságában, vajjon -a női test alaki szépségének titkai miben állanak? A vonalak -alakulásában nem. Hiszen a festő és szobrász tökéletesebben tud -alakitani s művének hatása meg se közeliti az eleven női test hatását. A -szinben sincs a hatás titka. Bár a bőrnek fénylését visszaadni, vásznon -előállitani nem lehet, de azért a festő a legtökéletesebb testszinekkel -diadalmasan birkózik. - -– Az eleven női test meleg. Ezt mondta az egyik. - -– Illatos. Ezt mondta a másik. - -– Mozog. Ezt mondta a harmadik. - -Deák Ferencz pedig ezt mondta: - -– Igazatok van. A plasztika annál tökéletesebb, annál szebb, hatása ránk -annál nagyobb, minél több gondolatot, eszmét és érzelmet tud bennünk -gerjeszteni. Az eleven test sokkal többet tud, mint a müvész alkotása. -Egy fiatal szép női arcznak mosolygását se festő, se szobrász hiven nem -tudja ábrázolni. Csak egy megkövesült mosoly készül ecsetje vagy vésője -által. A mosolyban pedig az a különösen ható szépség, hogy az arcznak, -szemnek, szájnak vonásai egy pillanatig se állnak mereven, hanem -összhangzón örökké mozognak. Erre csak az élő alak képes. - -E magyarázat jut mindig eszembe, valahányszor Badacsonyra gondolok. - -Ez a vidék élő alak. Vize, napfénye, viharja, lakóinak járása-kelése, -patakjainak mozgása, tele, nyara, virága, illata, madarai, éjjele, -nappala s örökké változó szinpompája egy szempillantásig se hagyják -mozgás nélkül, elevenség nélkül. S eszmét, gondolatot és érzelmet -nemcsak ezek szülnek. Hanem hegyeinek váromladékai. Ez omladékok -magasságából ezer magyar esztendőnek, száz nagy családnak, ezer -szerelemnek és balsorsnak s egész nemzetünk történetének élő képe tekint -le ránk. Ezt a gazdagságot nem nyujtja a legszebb női alak se. Mert az -ifju szép női testnél senkinek se jut eszébe arra gondolni, milyen volt -ennek az öreg anyja vagy milyen lesz ez öreg anya korában. Ezért szebb a -hegyes-völgyes, tavas és folyamos tájkép, mint az alföld vagy a -kiskunsági homok. Ez is szép. Én is szeretem. Petőfi lánglelke csodává -tette ennek szépségeit. Hejh, de mégis csak más Badacsony és Szigliget -környéke! - -Költő és festő keresheti szerencséjét e táj szépségein. Zenész, szobrász -és épitő soha. Sokkal kisebb méretekben kell e három müvészetnek -dolgozni, semmint azokba e csodálatos táj varázsát beleilleszthetné. Még -a festő is csak egyes részecskékkel tud megbirni. - -Ligethy ismerte e tájat. Néhány gyönyörü képe van is róla. Ujabb -festőink nagy tájak nagyarányu szépségei iránt nem éreznek rajongást. -Ugy látszik, más nemzetnél is így áll a dolog. - -Okát nem ismerem. Nem is keresem. - -Rég Tatika vára mögött volt már a nap, mikor én rajongásomból, -álmaimból, káprázatomból felocsudtam. Ibolyaszinü árnyék volt már a -völgyeken, csak a magas bérczkúpokon égett még a napsugár. De én gyors -lépésre biztattam utitársamat, hogy ha későcskén is, még Szigligetre -érjünk. Semmi se lett belőle. - -Nem a távolság miatt. Tíz-tizenkét kilométer nem a világ. Hanem az éhség -és fáradság miatt. Mire a Kutyafarka csárdához értünk, olyan éhes -voltam, mint a farkas. - -Ez a csárda az öböl északnyugati sarkánál van, közel Edericshez. Az ut -itt háromfelé ágazik. Az egyik, a melyen mi jöttünk. A másik fölmegy -északnak, egyenesen Tapolcza felé. A harmadik keletnek, Szigligetre. Ez -utolsó egyenes, mint a nyil; a végén a vár omladékai meredeznek az ég -felé, mintha holtan fekvő óriás tartaná magasra csontkarjait. - -A csárdának más neve is van, nemcsak Kutyafarka. A másik neve a -földrajzban és a hivatalos iratokban szerepel. Én csak ezen a néven -ismerem. - -Megálltam a csárda előtt s elnéztem Szigliget felé. Repültem volna oda, -de lábaim mintha ólomból lettek volna. Fáradt voltam. Jó egy órányi -időbe került volna Szigligetig gyalogolni. A nap már lenyugodott. A -Sárkányerdő sötét árnyai már ráfeküdtek a csárdára, a völgyre, a suhogó -nádasra, az öböl síkvizére. Öreg este lett volna, mire Szigligetre -érünk. Kis faluban öreg estén senki sincs már ébren nyári munkaidő -közepén. Éjjeli tanyára, ennivalóra alig tudtunk volna szert tenni. Itt -kellett az éjszakát tölteni a csárdánál. - -Bementünk a csárdába. Nádfedeles alacsony épület. Piszkos sötét ivó -szoba. Ágynak, kényelemnek nyoma sincs. A korcsmáros zsidó. Nagy -családdal van s a konyhán tul csak egy lakó szobájuk. Hol fogunk itt -hálni? - -Hát hiszen ezek a csárdák nem is azért épültek, hogy ezekben utas ember -éjjeli szállást kapjon. - -A nyirádi erdő s a Dobos-rengeteg zárja el északfelől a látást. E két -erdőben s ettől délre a Lesencze és Eger patakok völgyeiben egyik csárda -a másikat érte hajdanán. A Kutyafarka, a Billege, az Ürgelyuk, a -Sanyaru, a Kinlódi, a Netovább, a Dobos, a Tüskés, a Szegfü, a Kaparó, a -Legényes, a Rostavető, a Három zsidó csárdák hol az utfélen, hol a -faluvégén, hol az erdőszélen. Minden falunak, minden pusztának a maga -csárdája. Minden csárdában zsidó korcsmáros, magyar szolgalegény. -Vendégszobája egyiknek sincs. - -De minek is? - -Vásározó mester ember legföljebb napközben etet-itat a csárdában. Ott -nem maradna éjszakára Dárius kineséért. Az éjszakát városban vagy -nagyobb faluban tölti. Rossz hire van a vidéknek. A Dobos tele van -kanászszal, juhászszal, szegény legénynyel, tüzhely nélkül való -járó-kelővel. A Sobri-világ elmult ugyan már, de az se nagyon régen. -Sobri elmult, de száz ijafija itt maradt. Ez se meg nem öregszik, se el -nem mulik soha. - -Ki jár a csárdába? - -Kanász, juhász, szegény legény. De nem azért megy oda, hogy alugyék ott. -Ott ad-vesz, ott csereberél, ott csinál magának jó napot; ott -kérdezősködik rokon, koma, atyafi után; ha vásárra, ha bucsura, ha -temetésre vagy gyónásra megy: ott issza meg üveg borát. S ha leszámolni -valója van valakivel: ott békél vagy ott zuzza be fejét vagy ott töri -kezét-lábát ellenségének. Ha pedig még egy pár rossz czigány is akad: -ott dalolgatja el szomoru vagy vidám dalát. Asszonyát, szeretőjét sohase -viszi éjszakára a csárdába. Mit szólna hozzá a világ? Asszonynak, -lánynak nem szabad az éjszakát kihuzni! Kanásznak, juhásznak, legénynek -nem szabad a csárdában aludni. Alvásra az erdő való és a gunyhó. Életre -való ember csak mulatni megy a csárdába. - -Hát a jó nemesség? - -Megyegyülés, követválasztás, tisztujitás lesz holnap vagy holnapután. -Két-három kocsira való nemes ember összeverődik. Pipáz, vitatkozik, -nagyot kiált, nagyot iszik. Tele van ugyan csutorája hatalmas jó borral, -de azért megáll a csárdánál. Vagy bekiált, vagy be is tekint. Kocsija -elállja az utat. Nemes ember nem fél se vármegyétől, se szegény -legénytől. Őt nem meri bántani senki. Ő védi az ország jussát s őt védi -a maga jussa. Gyilkos, zsivány, haramia se mer belekötni. Nemes ember -fejét csak nemes embernek szabad beszaggatni. De annak aztán igazán -szabad. - -Megvannak-e még ezek a csárdák? Nem tudom, de nem hiszem. Talán tized -része sincs meg. Rég elmult egy nemzedék életkora, mikor ott jártam -utoljára. Mikor saját vármegyémben osztottam az igazságot: akkor még sok -bajom volt ezekkel a csárdákkal. A nyirádi és dobosi erdők oda dülnek a -veszprémi Bakonyra s lopott birka, lopott disznó, véresre vert tarkó, -hajléktalan ember nem igen ügyelt a vármegye határjeleire. Innen oda, -onnan ide akadálytalan volt az erdőn és az éjszakán a közlekedés. Ma már -bizonyára másként áll a világ ott is. - -Ugy emlékszem, mintha Kohn lett volna 1855-ben a Kutyafarki kocsmáros -neve. - -– Kapunk-e valami jó ennivalót kocsmáros? - -– Ennivalót? Azt az egyet nem adhatok. - -– Hogy lehet az? - -– Péntek este van. Magam se eszem. - -Valami istenes zsidó volt ez a Kohn. Vagy pedig nem volt, a mit adjon, -ennivalója. De az éhes gyomor péntek este daczára is lázongott. - -– Csak lesz talán kenyere, bora? - -Kohn rá nézett Kohnnéra, Kohnné ránézett Kohnra. Sok vigasztalás rejlett -ebben az összenézésben. - -– Kenyeret talán tud adni a Répa. - -Ez a Répa volt a szolgalegény. Szolga is, legény is, öregecske is. Ferkó -volt a szent keresztségben kapott becsületes neve. Tehenet, disznót ő -látott el; pénteken este és szombati napon ő volt a mindenes; ólat, -állást, udvart, kocsiszint ő tartott tisztán; szegény legények titkaiban -ő volt az izenethordó. Volt is a szegény legények közt becsülete. - -– Hol az a Répa? - -Alig ejtettem ki a szót: jött be a Répa. Mintha tudta volna, hogy róla -beszéltünk. Hozott magával fél kenyeret. Barna, jó izü, keményre sütött -rozskenyeret. Adott hozzá sót-paprikát is. S egy hosszu vastag nyaku -osztrák üvegben egy iczcze bort. - -Hitvány fagygyugyertya égett a szobában. Borszag, pipafüstszag, -bagariacsizmaszag töltötte tele a szoba levegőjét. A hold arra Boglár -felé már toronymagasságnyira állt a vizek fölött, arczáról már lemaradt -a piros fösték s ezüst fénynyel nézett be az ablakon. Jobb lesz odakint -vacsorálni. - -Sovány vacsora, de jól esett. Még Dus János társamnak is jól esett, a ki -pedig a meszes-györöki fokon, mig én a táj szépségein rajongtam, utra -hozott minden kalbászunkat és zsemlénket megette. A Szigligeti öböl -ragyogásából ez a kalbász tetszett neki egyedül. De azért jóizüen -falatozott most is a rozskenyérből. - -Földönfekvő vadkörtefa törzsökön üldögéltünk az útparton. Azt kérdem -Répától: - -– Hol alszunk az éjjel? - -– Ott a gyöpön ni! - -Az út tulsó oldalára mutatott a Balaton felé. Óriási kaszáló terült el -félkörben a nádasig s a sarju is már bokán felül ért. Ott bizony puha -fekvés esik, ha az embernek béka a szájába, fülemász a fülébe, hangya az -orrába be nem költözik. - -– Megesznek ott a szunyogok Répa. - -– Valamit majd csak meghagynak az urfiból holnapra is. - -Ez valószinü. Csakhogy a mit meghagynak, nem akarom, hogy holnap egyék -meg. Ez a Répa egyébiránt okos és szellemes embernek látszott. - -– Hová való kend Répa? - -– Alsó-Sáskán születtem a Halápi hegy tövében. - -Mikor jóllaktunk, átmentünk az uton a gyöpre. A zöld pázsit volt az ágy, -vakandturás a vánkos, csillagos ég a szobamenyezet. Tücsök a kapus, -szunyog a pinczér, őszi bogár a szobalány. Julius végén voltunk, az őszi -bogár már szólt; édes, lágy, méla hangja ott dalolgatott körülöttünk. A -legszebb furulyahang a világon, csakhogy iczi-piczi. Engem mindig -elandalit esténként. - -– Egy szűrt vagy lópokróczot nem adhatna alánk Répa? - -– Az is kerül. - -Nem tudtam elaludni. A szunyogok ellen kalapomat arczomra kellett volna -boritani, de a csillagos égről nem tudtam levenni szememet. Védelmezni -kellett arczomat. Került az álom. A buja fűnek, üde pázsitnak lágy -illata se tudott elszenderiteni. Ébren voltam, álmadoztam. - -Répa Ferkó! Rágondoltam. Furcsa név és furcsa ember. Szegény, mint a -templom egere. Ha szegény nem volna, nem szolgalegény volna. S nem itt -volna a kutyafarki csárdában, erdők alján, nádasok szélén, szegény zsidó -szolgálatában. De jó ember, jó szivvel, jó lélekkel. Milyen szivesen -adott kenyeret is, pokróczot is, jó tanácsot is. Baja sincs a világgal. -Hiszen vidám lélek, bizonyitja beszéde, gondolkozása. Okos is, mert -keveset beszél, csak arról szól, a miről megkérdik s arról is csak -annyit, a mennyi szükséges. Nem is panaszkodik, nem is dicsekedik. - - - - -RÉPA ROZI TÖRTÉNETE. - -(Répa Rozi menekül. – Sobri Jóskával találkozik. – Répa Rozit -megbecsülik az emberek. – Sobri szerelme. – Egyszer csak elmarad Sobri -örökre. – Répa Rozi elbujdosik. – A tudósok, nagy urak, együgyüek és -szegények szerelme. – Sobri Jóska fája.) - -Répa Ferkó! - -Eszembe jut a népdal. - -Répa Rozi – Billegében: Játszik a Sobri ölében. A nyakát általszoritja: -Száját csókra igazitja. - -Répa Rozi volt Sobri Jóska szeretője. Sobri Jóska volt az ország -legdelibb betyárja. Ifju, bátor, csodaszép, legények büszkesége, -asszonyok bálványa. Vér nem tapad kezén. Kincset nem gyüjt, szegény -embert nem bánt. A mit urtól, paptól, zsidótól elszed: felosztja a -szegények közt. A Bakony az ő országa, száz bujdosó legény kisérője, -csillagos ég szabad hajléka, Répa Rozi a szeretője. Senki se tudja azt: -ki volt apja-anyja. Senki se tudja azt, hol volt elmulása. Tizenkilencz -esztendő óta nincs már róla hír a világban. Alugyatok tovább vármegyék -kormányzói, Sobri Jóska hamvát elhordta már a szél, hirét-nevét csak -kevesen őrzik. - -Hát szeretője őrzi-e még? Él-e még Répa Rozi? Szőke volt-e? Barna -volt-e? Van-e kis hajléka vagy kitaszitották a világba? Vagy czédán éli -világát vagy szive megszakadt? - -Rá gondoltam. Róla álmadoztam. Dus János barátom mellettem ott a -pokróczon jó izün hortyogott. - -Az edericsi és vitai kakasok szava rég elhangzott. Megkerestem a -Gönczölszekeret. Nagyot hajlott már a rudja, éjfél körül járt az idő s -én még se tudtam elaludni. - -Csöndes volt a világ. Talán a föld kerekségén nincs oly hely, a hol -akkora volna a csöndesség, mint a Balatonon, mikor nem fuj a szél. A -nádas lakói is rég elaludtak s még egy se ébredezett. - -Egyszer zörgést hallok a csárdánál, mintha járkálna valaki. Felülök, oda -nézek. Répa Ferkó áll a csárda előtt kalap nélkül. Napkelet felé néz. -Talán azt nézi mutatkozik-e már a hajnal? - -– Valamit kérdeznék Répa! - -– Tessék csak. - -– Mennyire van ide a Billege-csárda? - -– Valami két óra járás gyalogszerrel. - -– Hallotta-e kend ezt a népdalt: Répa Rozi Billegében: Játszik a Sobri -ölében. - -– Miért kérdi ezt az urfi? - -– Mert kendnek is Répa a neve, meg annak a lánynak is, meg hogy Billege -is ezen a tájon van. - -Répa Ferkó hallgatott. Sokáig hallgatott. A tele hold épen az ő alakjára -világitott s én jól oda néztem. Akart is szólni, nem is. Balkezével -oldalt hajtotta haját a homlokán. Utóbb még is csak szólt. - -– Hogy nem tud aludni az urfi. - -– Eszembe jutott lássa ez a népdal s aztán eszembe jutott a szegény Répa -Rozi. Él-e még vagy hová lett? - -– Nagy eset az urfi, látom, hogy jó szivvel emlékszik meg Roziról, hát -csak elmondom, ha már nem akar aludni. - -Oda jött hozzám, négy lépésnyire leült az árokpart szélére s elkezdte -beszélni Répa Rozi esetét. - -– Igaz, hogy a Rozi az én édes hugom volt, de csak egy esztendővel -fiatalabb, mint én. Ha élne, vagy ha most is él, harmincznyolcz -esztendőnél nem idősebb. Derék, szép, szemrevaló lány volt, de nagyon -szegények, zsöllérgyerekek voltunk, hát el kellett szegődnünk. - -– Én elszegődtem erre-arra, volt több helyem is. A hugom elszegődött a -Diskay uraság malmába a molnármesterhez. Nem messze van ide az a malom; -ott van Kis-Apáti körül az Eger vizén. Nem lett volna talán rossz helye, -de hogy történt, hogy se történt, az uraság valamelyik rokona rávetette -a szemét s elkezdte a lányt hitegetni, csábitani, csiklandozni. Egy -izben nagyon is szorongatta a lányt, de az se volt röst, ugy -föltaszitotta az urat, hogy az a fogas kerékhez esett; az isten őrizte, -hogy kegyetlen halállal meg nem halt. Mégis nagy eset volt, mert látta a -gazda, látták az őrlők és a cselédek s az az ur boszut esküdött. Nem is -maradt ott a hugom egy pillanatig se, pedig estefelé járt az idő, hanem -nyomban átmenekült az Ürgelyuk csárdába. - -– Az Ürgelyuk csárda ott fekszik a Szentgyörgyhegy lábánál a kocsiut -mellett, a melyen Kis-Apátiból megy az ember Tapolczára. Alig egypár -puskalövésnyire volt a malomtól. Most is megvan s most is az a zsidó van -benne, a ki akkor volt. Ő is csak úgy tudja ezt a dolgot, mint én. -Ismerte is már a hugomat, mert nem egyszer ment oda borért hugom az -őrletők számára. Meglátja a zsidó a lányt, a mint szomoruan odaér a -csárda elé s azt mondja: - -– Mi az Rozi? Se üveg, se vászonkorsó, se csutora nincs a kezedben? - -– Nem is borért jövök most, hanem megyek haza, kiléptem a szolgálatból. - -Zsidó ember kiváncsi. Szereti tudni, mi történik a szomszédban. Addig -faggatta a lányt, mig ez el nem mondta az egész esetet. - -– Igazad van Rozi, eredj csak haza. De ma már tovább ne menj. Este van, -hajnal előtt haza nem érnél, erdőn-mezőn mit bódorognál egész éjjel, -maradj itt éjszakára. - -Ugy is lett. - -Csakhogy estére kelve alig egy óra mulva megjött Sobri tizenketted -magával. Az nap valami csetepatéja volt Sümegh körül a pandurokkal s ide -jött nyugodni és éjszakázni. Valami történhetett, a mi kedve ellen volt, -mert mogorván szólt a korcsmároshoz. - -– No zsidó, üres-e a csárda, vagy van valaki itt? - -– Senki sincs itt, csak a Diskay-malombeli szolgáló, ott bent van a -feleségemnél. - -– Azt a lányt látni akarom! - -Rozinak be kellett mennie az ivóba. Ott ült az ivóasztal közepénél Sobri -Jóska, kalapját hátra vágta, a bajuszát pödörgette, dupla puskája előtte -feküdt az asztalon, czifra szüre a szék hátára téve. Három -gyertyatartóban három szál gyertya égett előtte. Ez volt a szokás minden -csárdában, a hova Sobri éjszakára benézett. - -A lány reszketett. Ha a Diskay-uraságnál se volt maradása, mi lesz most -a haramiavezérnél? Hét-nyolcz rabló, haramia ott ivott már a vezér -közelében, a többi pedig kiállt az utra vigyázónak. Az egyik Kis-Apáti -felé, a másik Gyula-Keszi felé, a harmadik Raposka irányában, két legény -pedig Tapolcza felé. Ott lakott a szolgabiró. - -Sobri gyanakodott. Nagyon szép lány volt az én hugom, de annál inkább -gyanakodott. Tudta, hogy a csendbiztosok, pandurhadnagyok szép lányokkal -szokták a hires duhajokat megejteni. - -De az én hugomra hiába gyanakodott. Olyan igaz járatban volt az én -hugom, mint a pap, ha gyóntatni megy. Észrevette ezt csakhamar Sobri is -és tovább nem kérdezősködött a lánytól. Csak nézte jó szemmel. De a lány -mégis reszketett. - -– Ne reszkess édes hugom. Nem látja az többé fölkelni a napot, a ki -miatt egy hajad szála is meggörbülne. Eredj nyugodtan ki a konyhába, -segits kissé sütni-főzni a zsidó asszonynak, mert éhesek vagyunk. Azután -aludd ki magad kedvedre, de szó nélkül reggelre se menj el a háztól. -Talán lesz még egy szavam hozzád. - -A leány kiment a zsidó asszonynak segiteni. Sobri utána nézett, mig csak -ki nem ment az ajtón. De a mikor betette maga után az ajtót, még akkor -is utána nézett. Mintha fekete tüzes két szemével az ajtón keresztül is -látta volna azt a lányt. - -Magához intett két legényt. Mógort és Fűmagot. Azt mondta Mógornak: - -– Peti, menjetek át a Diskay-malomba. Mondjátok meg a molnárnak, hogy -menjen be sebten az urasághoz; ha éjfélkor lesz is: költse föl az -uraságot; az uraság pedig, ha görcs van is az ujjaiban, azonnal irjon -becsülettudó levelet, a melyben szánja-bánja bolond tüzességét és szive -szerint való bocsánatot kér a lánytól mindazokért, a melyeket ellene -vétett, de még azokért is, a melyeket ellene gondolt. A levélre pedig -irja rá, hogy ez a levél adassék Répa Rozi becsületes szolgáló lánynak -az Ürgelyuk csárdában. Mondja meg a molnár az uraságnak azt is, hogy ha -pedig ő azt a levelet meg nem irja a ti szavatokra, akkor oda megyek -hozzá én magam még ezen az éjszakán, legyen is rá elkészülve jól s majd -az én szavamra aztán megirja azt a levelet, csakhogy akkor a fülét -ragasztom rá pöcsétnek. - -Mógor és Fümag szó nélkül felálltak, magukra keritették a szürt, hónuk -alá vették a puskát s mentek utjokra. - -Sobriék pedig ettek, ittak, jól mulattak, jól aludtak. - -Csak a vezér nem aludt. Fejét könyökére hajtá s nézte azt a barna -faggyúgyertyát, mely ott serczegett előtte s melynek kanóczán izzó -gombák alakultak a halavány lángtól. Senki se merte elvenni a gyertya -hamvát, mert a vezér nem szerette, ha a hamvvévővel előtte kotorásztak. -A Rozi is alhatott nyugodtan, Sobri se meg nem nézte, se nem -kérdezősködött utána. Mintha elfelejtette volna. - -Pedig dehogy felejtette el. - -Alig pirkadt a hajnal: fölkelt a lány. S alig lépett ki a lány az -udvarra: ott állt előtte Sobri Jóska. Kezében volt a levél, melyet két -legénye még hajnal előtt meghozott a Diskay-uraságtól. - -– Jó reggelt hugom. - -– Adjon isten kendnek is. - -– Tudsz-e olvasni hugom? - -– Tanultam is, tudok is. - -– Ezt a levelet hozták neked az éjjel. - -Neki adta a levelet. A lány felbontotta, elolvasta, a szeme is könybe -lábbadt. A becsülete, jó hirneve immár tiszta. - -Sobri ekkor azt mondta: - -– Volna még egy szavam édes hugom. Egyszer láttalak életemben, de mintha -mindig ismertelek volna, a mióta élek. Ugy érzem, mintha a szivemhez -nőttél volna. Egész éjjel nem hunytam le a szememet, csak te rólad -gondolkoztam. Visszamehetsz a malomba, ha jónak látod. A hajad szála se -görbül meg. Elmehetsz haza is, ha jobbnak gondolod. Bizonyosan akad -szerencséd, mert derék, jó, szemrevaló teremtés vagy. De ha jó szemmel -nézhetsz rám, jó szivvel lehetsz hozzám, elviszlek téged ide nem messze -a Billege csárdába jó emberek közé. Légy mátkám, légy galambom, légy -hüséges szivbelim. Hol elmegyek tőled, hol megjövök hozzád, de mindig a -tied leszek. Szegény legény vagyok, de Sobri Jóska vagyok. Vigyáznak, -kergetnek, halálra keresnek. De egyszer csak vége lesz a -hejsze-hajszának s ha te is ugy akarod s ha isten is ugy akarja, -valamikor meglesz az esküvőnk is. Gondold meg hát édes hugom. Vagy -mégysz vissza a malomba, vagy mégysz haza jó anyádhoz, vagy jösz velem -Billegébe. - -Megfogta a lány kezét. A lány lesütötte szemét s azt felelte: - -– Ha ugy rendelte az isten, megyek kenddel Billegébe. - -Hejh hogy ütötte össze bokáját Sobri Jóska, csak úgy pengett a -sarkantyu! Hogy kapta karjára, hogy kapta csókjára a lányt, csak ugy -csattogott a lánynak ajka! Hogy rugta be Sobri Jóska a csárda rozzant -ajtaját s hogy rivallt be a legényekhez! - -– Gyerekek héjh, talpra hát, vagy hétszámra akartok aludni? - -Pedig alig aludtak még egypár órát. De azért egy pillanat alatt talpon -állt valamennyi. Sobri pedig kezénél fogva megmutatta nekik a piruló -lányt. - -– Ide nézzetek, itt az én szerelmem, szivbéli jegyesem, igaz hű mátkám. -Ha sors ugy akarja, szerencse ugy hozza, isten ugy rendelte: esztendőre -vagy kettőre ott leszünk együtt a menyegzőnkön! - -Az öreg Milfajt, a legrégibb duhaj tudta, mi a rend. - -– Az isten áldjon meg benneteket Jóska e tisztes leánynyal együtt, -kivánjuk tiszta szivvel mind közönségesen. - -A duhajok egymásután oda mentek a vezérhez s mindegyik elmondta a maga -áldását Sobrinak is, Rozinak is. - -Csak Pap Andor morgott még azután is, a hogy áldását elmondta. - -– Asszony: vesződség; szerető: keserüség. Utra menőnek üres zsák is -teher a vállán. Minek nekünk a menyasszony? Minek nekünk akármiféle -asszony? - -Igy lett az én hugom Sobri Jóska szeretője. Igy ment oda a Billege -csárdába s igy maradt ott. - -A csárdás jó embere volt Sobrinak. Félt is tőle, szerette is, élt is -utána. Jóravaló asszony volt a felesége. Nem is ugy, mint cseléd, hanem -ugy, mint édes lányuk volt ott az én hugom. - -De Sobri se volt rossz ember, isten nyugossza, akárhol van. Mondjanak rá -akármit, tudom, hogy a vármegye halálra kereste is, rosszat mondani nem -tud róla senki. Rozit pedig igazán szerette, mindig megbecsülte, széltől -is megóvta, rossz emberek nyelvétől ugyancsak őrizte. De még ezzel se -elégedett meg. Hanem tudtára adta főbirónak, pandurok hadnagyának, hogy -a Rozi hugomnak bántódása ne légyen. Mert ő ugyan még egy varjufióknak -se ontotta vérét, nem is ontja, de ha Rozi hugomat bántják: minden csepp -könyéért az urak vére folyik s olyan boszut áll, hogy maradékról -maradékra megsiratják. - -De nem is bántották soha. Hanem a mikor megtudták, hogy a hugom hol van -s hogy ő a Sobri szivbeli mátkája: elmentek abba a rongyos csárdába még -az urak is Tapolczáról, Halápról, Badacsonyból, Keszthelyről, hogy -hugomat megláthassák. De olyan becsülettel beszéltek vele, mint egy uri -kisasszonynyal. - -Akkor támadt az a dal is: Répa Rozi Billegében – Játszik a Sobri ölében. -Pedig dehogy játszott. Sobri Jóska sokszor megjött, meg is ölelte, meg -is csókolta mátkáját, de különben ugy bánt vele, mintha templomban -lettek volna s a feszület nézett volna rájuk. Pedig csak abban a rongyos -csárdában voltak s rájuk nem mert volna nézni senki. - -De mit tett még Sobri Jóska? El nem hinné azt senki. Sok bujdosó, sok -szegény legény, sok szökött katona ment hozzá, vegye fel őt is a -seregébe. Kit fölvett, kit nem. De a kit fölvett, annak az élő istenre -meg kellett fogadnia, hogy ha Sobrinak valami baja esik, az én hugomat -el nem hagyja, inségre jutni nem engedi, betegségében gondját viseli s -örökké megbecsüli. - -Meg is tartotta fogadását mindenki. - -Egyszer aztán Sobri Jóska hosszu időre elmaradt. Ennek épen tizenkilencz -esztendeje. - -Rozi hugom várta-várta. Eljárt a templomba s imádkozott buzgón a jó -istenhez, hogy az ő vőlegényét hozza vissza. Hire járt, hogy eltünt, -elmult, elbujdosott. Még olyat is beszéltek, hogy fölakasztották. - -Az én hugom nem hitte ezt. Maga Sobri mondta neki: - -– Engem Rozi föl nem akasztanak, akárki mondja, el ne hidd. Még ha saját -szemeiddel látnád: akkor se hidd el. Az árnyékom lesz, nem én magam. - -De azt se hitte el, hogy elbujdosott. Hogy is hihette volna el, hogy őt -elhagyhatta? - -Mikor utoljára elváltak, az uzsai puszta felé ment el Sobri. Hugom -elkisérte a billegei majorig. Szegény hugom kiült az utszélre s órákig -el-elnézett az uzsai puszta felé. Arra ment el Sobri, onnan kell neki -visszatérni. Ünnepnapokon elment messze föl a völgyön, uton, erdők -nyilásán; nézett, hallgatózott, szentül hitte, hogy találkozik majd -Sobrival, milyen jól esik majd annak, hogy ő eléje ment. - -Hiába! - -Két esztendő is elmult már, de Sobri csak nem jött. Szegény hugom -hervadt, fogyott, fejét bubánatnak adta. Nem hallgathattam keserves -panaszát, nem nézhettem omló könyeit. Kiléptem a szolgálatból s elmentem -Sobri után kérdezősködni. Kenyerem nem volt: kéregettem. Ruhám rongyossá -lett, viseltem rongyosan. Három vármegyét bejártam, de Sobri hirét nem -hallottam. Hanem azt hallottam, hogy Sobri nem is volt Sobri, hanem nagy -ur volt, nemes ur volt s egyszer csak megunta a betyáréletet, letette a -duhajruhát, felöltötte selyem dolmányát s most nagy úr Pesten, talán -főispán is. - -Ezt nem mondtam meg szegény hugomnak. Elemésztette volna magát, ha ezt -meghallja. És azután magam se hittem. - -Egyszer ugy két esztendő mulva megjött Pap Andor. Este jött a csárdához, -lábujjhegyen csoszogott be az ivóba, sugva hívta félre hugomat. - -Boldog isten – alig lehetett ráismerni. Feje hajlott, teste görnyedt, -képe borostás, bajusza kuszált. Pedig milyen legény volt az Sobri -idejében. - -– Hol a Jóska, bátyámuram? - -– Ne kérdezd Rozi hugom. - -– Hol van Jóska? Hol a vőlegényem? - -– Megmondom hát Rozi hugom. Erdő szélben, hegy tövében, hársfa -árnyékában, virág nyilik körülötte, senki se üldözi, senki se -háborgatja. Arra napkelet felé van, onnan jövök tőle, messze sincs ide s -mégis megöregedtem, mire ideértem. - -S elmondta Sobri Jóska halálát és utolsó perczeit. A hogy történt két év -előtt Tolnavármegyében, Lápafő határában. - -Nem is lehetett az másként. Mert hiszen ha Sobri meg nem halt volna, a -hogy őt az én hugom szerette, ide neki vissza kellett volna jönnie. - -Szegény Rozi hugom! - -Se élő, se holt nem volt, mikor ezt a hirt biztos embertől meghallotta. -Gondolta ő már, hogy igy kellett annak történni. De azért mégis ugy fájt -a szive, hogy én nem tudtam nézni. Pap Andor megfogta a fejét, talán -mindjárt összeesett volna. - -– Bár elvett volna az isten engem is vele együtt. Mi volt az utolsó -szava? - -– Utolsó szavát nem hallottam, mert a mikor a katonaság körülvett -bennünket s pajtásaink már elvesztek vagy kézre kerültek, én odább -álltam s egy dombos csalitba menekültem, de a mint a domb oldaláról -visszanéztem: akkor még Sobri ott állt egy nagy fa mellett. Hanem egy -órával előbb, mikor az erdőszélben összejöttünk, akkor azt mondotta: -»Gyerekek, ma nehéz sorunk lesz, ha engem baj ér, a mit fogadtatok, -megtartsátok, az én mátkámat, mig éltek, el ne hagyjátok!« Én Rozi -hugom, nem is hagylak el téged, azért jöttem ime hozzád, pedig most már -az én életem kutyát se ér. - -Ugy sirt, ugy zokogott szegény hugom, könnye ugy omlott, mint a -záporeső. De mégis oda fordult Pap Andorhoz. - -– Köszönöm kendnek bátyámuram, szives jó indulatját, de én nem akarok -terhére lenni senkinek, az isten megsegit engem. - -Hiszem, hogy meg is segitette, csak azt nem tudom, milyen uton-módon. -Elbucsuzott másnap édes anyánktól, harmadnap én tőlem s elbujdosott. Azt -mondta, hogy Sobri Jóska sirját megy fölkeresni. - -Sohase láttuk többé. - -Megtalálta-e Sobri sirját vagy él-e még valahol, vagy a szive megszakadt -vagy neki ment a Balatonnak: nem tudja megmondani senki. Pedig messze -földről jövő emberektől én is sokáig kérdezősködtem utána. - -Igy végezte Répa Ferkó a szomoru történetet. Mire elvégezte, világos -reggel lett, csak épen hogy a nap még nem bujt ki a Balatonból. Hanyatt -feküdtem, a vakandturáson nyugodott fejem, ugy hallgattam. Nem szóltam -közbe, nem kérdezősködtem, nagyon elfogta képzeletemet Répa Rozi alakja -s életének és szerelmének története. - -Csodálni való is ez. Nem a történet, hiszen az mindennapi. A szeretők -egyike meghal vagy elhidegszik, vagy hütlenné válik s a másik aztán vagy -utána hal, vagy vigasztalódik vagy hütlenséggel fizet a hütlenségért. -Tizezer regényben és százezer elbeszélésben megirták ezt már igazi és -nem igazi költők. Szétfoszlik az eszmény, vagy eltünik vagy utálatossá -lesz s a beteg sziv aztán vagy megromlik, vagy kigyógyul, vagy elszárad, -vagy megszakad. - -Én csodálom azt a mélységet, erőt, fenséget és tisztaságot, mely otthon -van a szegény ember, szegény lány szerelmében is. S a mely oly ritkán -van otthon a társadalom fensikján élő lelkek szerelmében. - -Mi a szerelem? - -Agynak müködése, mint a gondolkozás. - -De a gondolkozás mértékében kiszámithatlan különbség van az emberek -közt. Az egyiknek agya független tud lenni érzéstől, szenvedélytől, -önimádás babonájától, – a másiké nem. Az egyik a csillagok nyomait méri -föl s ezer esztendős jövendőnek javulására dolgozik, hogy a születendő -nemzedékek jobbak s boldogabbak legyenek, mint mi. S a másik gondolkozás -a teremtés legnagyobb ügyének a kamatláb változásait tekinti. Newton és -Shakspeare agya az istenekkel száll versenyre s a földhöz ragadt szegény -ember agya elvész abban a kérdésben: mit eszik holnap s miként szerzi be -téli gunyáját? - -A szivek közt nincs akkora különbség. - -A szegény lány szive ugy érez, mint a királylányé s a betyár ugy megőrzi -szerelmének titkait, mint a lovag. Észszel, tudománynyal, magas -miveltséggel keveset törődik a sziv. A legtudósabb elme s a legmagasabb -gondolkozás mellett is satnya és nyomorék maradhat a sziv s erővel és -érzések gazdagságával lehet tele a nyájőrző tanulatlan bojtárgyereknél -is. - -Miért van ez? - -Érzéki dolog a szerelem s az érzékek mindenkinél egyenlők. Igy tanitják -a tudomány emberei. De ez nem megoldás. Hiszen az agy és a gondolkodás -is érzéki dolog s ebben mégis óriási változást idéz elő a tanulás és a -miveltség. - -A bölcseség arany, a bölcselkedés aprópénz. Keveset adnak érte, -elvesztése se nagy kár, rozsda is megeszi. A tudós elmék, erős -gondolkozók, számitás emberei bölcselkedésük mértéke alá vonják -szivüket, szerelmüket. - -Megengedjék-e erősödni az érzést? Nem lesz-e ez akadály életük utján? -Nem árt-e meg az egészségnek? Melyik lánynak szerelme lesz biztosabb, -kényelmesebb és hasznosabb? Mit nyerhetünk ezzel? Mit veszthetünk -amazzal? Melyik gyümölcsöz jobban és gyorsabban? - -Ez az elmék bölcselkedése. S minél kisebb úr a sziv, annál nagyobb ur a -bölcselkedés s annál hitványabb a szerelem. A hatalom és miveltség -birtokában lévő ugynevezett nagy családoknál a szerelem nagyon hasonlit -a vállalathoz. Tárgyalás, alku, megegyezés, mérleg, egyensuly, -szállitás, kölcsönös érdekek méltányos kiegyenlitése s gyakran per, -felszámolás, csődbe jutás. - -Itt már a szerelemnek alapszabályai vannak, mint a részvénytársaságnak. -Itt már aztán vigyáznak arra, hogy az egyes szakaszok ellen senki se -vétkezzék. Az »élek érted, meghalok utánad« nincs bent a szakaszokban. -Ezt nem hagyná jóvá se a törvényszék, se a miniszter, se a közgyülés. A -»hűség« benne van az alapszabályokban. De föltételhez és birságokhoz -kötve. A ki megszegi a hűséget: fizet ennyit és ennyit. S mig fizetni -tud: fennáll a szerelem szegett hűséggel is. De a ki nem tud fizetni: -azt kilökik a vállalatból. Annak többé nincs joga a hűséghez, a szivhez, -a szerelemhez. - -S minő fenség az, a mikor a társadalom magasán is néha előáll a sziv s -nem engedi magát megkötözni vagy széttépi kötelékeit s elveri maga -mellől az alkuszokat, birákat, ügyvédeket, közbenjárókat s a számitás és -bölcselkedés egyéb szállitóit! - -Igy kellene lenni mindig s mindenütt. - -Igy volt annál az erdei duhajnál, a kinek a neve egykor Sobri Jóska -volt. S igy volt annál a nyomorult lánynál, a ki addig élt, a meddig -szeretett s a mikor szeretője meghalt, ő is elmult utána örökre. - -Mig e sorokat irom: az alatt tudósit egy barátom, hogy Sobri fáját a -lápafői határban néhány év előtt kivágták s körülötte a csalitot is -kiirtották. »Sobri fája.«. Igy nevezte a nép. A melynek oldalához utolsó -harczában puskáját támasztotta; a melynek árnyékában magát agyonlőtte; s -a melynek tövében fiatal szép testét eltemették. Az arra menő megállt a -fánál s egy sóhajjal vagy egy áldással gondolt arra, a ki ott -porladozik. Együgyü léleknek már ez a természete. - -Vajjon Répa Rozi látta-e ezt a fát? Megölelte-e, megcsókolta-e, -könyeivel megáztatta-e, mielőtt szerető lelke visszaszállt a végtelenbe, -a honnan származott? - - - - -SZENTIRMAY JÓZSEF. - -(Branyiszkó ostroma. – Az orosz ágyugolyó. – Flórenczben. – A mogorva -kapitány és vidám felesége. – Az olasz hazafiak. – Szentirmay nem -szerette a pénzt. – Tuli és a királyasszony. – A magyar bor.) - -– – Mikor a nap fölkelt: akkor aludtam el. Talán két óra folyásig -aludtam. Mikor fölébredtem, Répa Ferkó már nem ült mellettem az -árokparton, hanem utitársam mosdott a harmatban s törülközött -zsebkendőjével. Némely madár is megmosdik a harmatban, a hiu lány is -megcselekszi, akkor nekem is jól esett. - -Szigligetben reggeliztünk. - -A vár omladékait összejártam. Ott is találtam egy kis juhászbojtárt, -kerepőt faragott egy döledék fal árnyékában. Ennek is Répa volt a neve, -de ez se Sobriról, se kedveséről nem tudott semmit. - -Még nem volt dél, a mikor Badacsony hegyére értünk. Napkeleti oldalán -értük el a csodálatos szépségü hegyet. Csakhogy akkor nem várt bennünket -a parton Szentirmay József. - -Mint várt most, mikor Gyulai Pál ur kiugrott a csónakból, hogy minél -előbb szilárd talajt érezzen lába alatt. - -Hatalmas szép férfialak volt ez az én derék barátom Szentirmay. - -Széles váll, domboru mell, egyenes derék, piros arcz, oroszlánfej, de -kék szemekkel, állandó mosolylyal. - -Jókedvü igaz magyar ember. A minőt én szeretek. Jó kedve sohase szünt -meg. Még akkor se, mikor Branyiszkót ostromolta. Még akkor se, mikor az -oroszszal ütközött s az orosz ágyugolyó egyenesen derékban találta. Még -akkor se, mikor a függetlenségi harcz végén besorozták s Olaszországba -hajtották. - -Mert hogy honvéd volt, tiszt volt, vitéz volt: természetes. - -Valami honvéd-vadász-zászlóaljnak volt főhadnagya. - -Mikor Branyiszkót ostromolták s pár utforduló sánczot bevettek: a -véletlen Guyonnal hozta össze, a vakmerő tábornokkal. A tábornok valami -ok miatt toporzékolt haragjában. Pedig a golyók ott fütyörésztek -körülötte. Látta, hogy a rózsásképü fiatal szőke vadásztiszt mosolyog. -Pedig hideg is volt a tél miatt, meleg is volt a csata miatt. - -– Mit nevet ön? - -– A németet tábornok ur. - -– Mi van azon nevetni való? - -– Az, hogy mindjárt kiverjük minden állásából. Nézze tábornok ur, minden -német jobbra-balra tekintget, mintha jobbról-balról félne s mintha azt -keresné, merre könnyebb futni. Ha meg akarná állását tartani: mereven -nézne ránk, mint a sas. - -Igaza volt. - -A tábornok jól megnézte látó csövével a hegyoldal német csapatait s -rögtön észrevette maga is, hogyan tekintget jobbra-balra a legénység. - -Jó jel volt. Elismerésül kezet szoritott a fiatal hadnagygyal s azontul -neki is jó kedve lett. - -– Hát a mikor az orosz ágyugolyó derékban találta. - -Valahol a Hegyalján verekedtek az oroszokkal. - -Szentirmay zászlóalja egy domb oldalán állt szálas nyárfaerdőbe vonulva. -Az orosz seregnek, ha kifejlődni akart s előre akart hatolni, ezt a -zászlóaljat az erdőből ki kellett verni. A vadászok azonban ügyesen -lőttek, bátran megálltak; lovassággal nem lehetett, szuronyrohammal nem -volt tanácsos őket megtámadni. Védték őket a szálas fák. Az orosz vezér -tehát egy félüteg nehéz tábori ágyut vezényelt ellenük s lőtte az erdőt -alattuk, fölöttük, körülöttük. - -Lőhette azt. Nevették azt a jókedvü honvédvadászfiuk. - -Pedig nem egészen nevetséges ez a hadi játék. Erdei nagy szálfát ugyan -tábori ágyu le nem dönt, de az ember egy pillanatig se biztos, hogy a -lelőtt, letördelt, leszaggatott faágak a szemét ki nem ütik. Érdekes -állni az ilyen ágyutüzben. A karvastagságnyi ágak ugy hullanak, mint a -záporeső s az irtóztató zúgás, recsegés még az ágyu hangjánál is jobban -rázza a lelket. - -Szentirmay látta, hogy az orosz egyelőre csak ágyuval akar dolgozni. -Odaszólt zászlóaljához: - -– No fiuk, mi is rágyujthatunk, ha az orosz rágyujtott. - -Szentirmay a pipát értette. Neki nem volt ágyuja. - -Oda állt egy félölnyi vastag nyárfa mögé, hátát neki támasztotta a -fának, elővette makra-pipáját, megtömte dohánynyal, kicsiholt s az égő -pudvát rátette a dohányra, sőt már a kupakot is rászoritotta a pipára. - -De szippantani már nem volt ideje. Esett hasra, csak ugy zuhant. Az a -nagy fa, melyhez támaszkodott, ugy ütötte hátba, mint a menykő. Egy -tizenkét fontos orosz ágyugolyó épen a fa közepének ment neki s az lökte -meg a fát. Ha az a fa ott nincs, Szentirmayt derékban ugy vágja ketté az -ágyugolyó, mintha ollóval szelték volna kétfelé. Az az ágyugolyó épen a -derekának tartott. - -Legényei oda ugranak, a mint látják, hogy a földön fekszik. - -– Hadnagy uram, itt vagyunk! Csak nincs valami baj? - -– Van fiaim, van! - -Nagyot szippantott a pipán, de nem jött a füst. - -– Az a baj fiaim, hogy a pipám kialudt. Ujra ki kell csiholnom. Adta -muszkája, mennyi bajt csinál az országban. - -S szedte elő készségét, szerszámát, hogy kicsiholjon. De már ezt a fiuk -nem engedték hamarosan. Dörgő éljen-rivalgással fölemelték a hadnagyot s -megmutatták a muszkának. Ma is töri még a fejét a muszka, miért örültek, -miért kaczagtak, miért éljeneztek a honvédek olyan nagyon? - -Mikor a harcznak vége lett: besorozták osztráknak őt is. Közlegénynyé -tették s gyalog hajtották Olaszországba. Adtak rá komisz ruhát, de olyan -rongyosat, piszkosat, hogy igazi osztráknak nézhette mindenki. Sebaj. -Neki jó kedve volt örökké. - -Lelkes barátja akadt az utban. Burián pesti ügyvéd. A kit később egyenes -termetével, hosszu szakállával, tekintélyes komolyságával együtt minden -ember ismert és tisztelt Budapesten. Szentirmay mérnökségre, Burián -ügyvédségre készült; Pesten már jó ismerősök voltak, Olaszországban -ismét összekerültek s gyöngéd barátságuk halálukig tartott. - -Hogy történt, hogy se történt, Szentirmayt mint besorozott osztrák -katonát Florenczbe helyezték. Egy kegyetlen szivü mogorva kapitány -kezére került. Csakhogy ennek volt egy kegyes szivü vidám kis felesége s -két apró porontya. A mint a kis feleség meglátta Szentirmayt: ennek deli -termete, mosolygó ifju Apolló-arcza rögtön szemébe tünt s nem nyugodott -addig, mig őt a mogorva férj oda nem rendelte magához privátdinernek. - -Hamis szeme volt a menyecskének. Két nap alatt már mindent kinézett a -privátdinerből. Azt is, hogy magyar fiu; azt is, hogy mivelt fiu; azt -is, hogy jókedvü fiu; azt is, hogy tiszt volt, hogy kitünően tud -rajzolni, gyönyörü hangon tud énekelni s hogy egyáltalán nem arra való, -hogy csizmát tisztitson, szobát söpörjön, piaczra járjon, a konyhára -fát, vizet hordjon s a menyecske kutyáját sétáltassa s két kis porontyát -mulattassa. - -Hohó! Álljunk csak meg kissé. Talán mégis arra való, hogy a két kis -porontyot mulattassa s azon kivül a menyecskét rajzolni és dalolni -tanitsa. - -De nagyon is arra való! - -Nehány hét mulva Szentirmay katonai ruhában járt ugyan, de se -privátdiner nem volt, se a katonai gyakorlatokra menni s mindenféle -katona-munkát végezni köteles nem volt. E helyett mulattatta a két kis -porontyot s tanitotta a menyecskét. - -De nem ingyen. - -Hanem bizonyosan azt mondta a két kis porontynak: - -– Hé kölykek, mogorva kapitányomnak osztrák porontyai! Ide hallgassatok -rám! Én ugyan játszom veletek, szépséges mamátokat is megtanitom dalolni -és rajzolgatni s a mellett itt is maradok katonának, a meddig innen el -nem mehetek. Meg is kapom én ezért a fizetést jó szóban, -körömfaladékban, meleg kézszoritásban, édes mosolygásban s ki tudná, mi -másban. De ez nekem, adta osztrák porontyai, mind nem elég. Hanem van -nekem itt egy Burián nevü jó barátom, adjatok annyi szabadságot annak -is, a mennyi nekem jut. Azután van nekem itt Florenczben egy-két hires -honfitársam, egy híres festőmüvész s annak fiai, a kiket már hazulról -ismerek. Az öreg Markó és családja. Szabad járásom legyen nekem oda -mindenkor. És végre nagyon szeretem az olasz hazafiakat. A kik minden -osztrákot a pokolra kivánnak. A kik élnek, dolgoznak, rajongnak és -meghalnak a szabadságért. A kik ellen apátok és bajtársai irtó háborut -viseltek s a kiket ma is börtönre, golyóra, kötélre keresnek. Hadd -mehessek én ezek közé szabadon, hadd mulassak velük igazán s hadd -szidjam én az osztrákot velük együtt kedvemre. Nosza tehát kis osztrák -porontyaim, mondjátok ezt meg a mamának, mama a papának, papa a -generálisnak, mert különben én többé se veletek, se mamátokkal nem -játszom. Dörgöm-morgom-csikorgom-adta osztrák porontyai! - -A két poronty meghallgatta a kemény szót. Az egyik lehetett három éves, -a másik két éves. S bizonyosan eljárt mindakettő a nagy megbizatásban. -Mert az én jó Szentirmay barátom ettől kezdve teljes szabadsággal -mulathatott Florencz városában. - -Mindennapos volt a Markó-családnál. Benső, gyöngéd barátság erősödött -meg köztük. Rajzban, épitészetben, müizlés nemesitésében kincset -gyüjtött Markóék segitségével ifju lelke. - -Burián barátja is szabadon járt-kelt ezután. Együtt töltötték napjaikat. -Együtt vigadtak sorsukon s busultak hazájok állapotján. - -De megismerkedett a fiatal olasz hazafiakkal is. Hajh minő lelkek voltak -ezek! A honfikeserüségnek és honfirajongásnak minő mérhetlen tengere -zajgott ezek szivében! A tüzokádó lángja nem ég akkora tüzzel, mint a -hogy égett ezekben a gyülölet a pápai uralom ellen, a német betolakodás -ellen és a szanfedisták ellen. Ha az olasz nemzet még egyszer olyan nagy -tudna lenni, mint volt akkor, a mikor szerencsétlen volt! Ha a magyar -nemzet úgy tudná ellenségét gyülölni, mint tudta az olasz! Ha mindig úgy -tudna gyülölni, mint a hogy tud néha verekedni! - -Szentirmay és Burián el-elment mulatni egyik-másik Albergóba s annak -titkos szobájába az olaszokkal. Bámulta, szerette, csókolta, itatta az -olasz a magyar fiut. Egy florenczi ifju gróf majd megette Szentirmayt. - -– Mit bámulsz rajtam olasz? - -– A magyart bámulom! Hát ti vagytok a magyarok! Mindig, mindig, régóta -látni akartalak benneteket. Kezed is megcsókolnám, ha nem nevetnél. Mi -vagyunk húsz millió, ti vagytok öt millió. A mi gazdagságunk és -miveltségünk harmadfél ezer esztendős, a tietek száz esztendős. Mi -palotákban élünk, ti a pusztán. Mi óriási templomokban, müvészetnek -fönséges csarnokaiban imádjuk az istent s szerezzük meg a tudományt, ti -pedig ott őgyelegtek erdőn, mezőn, szabad ég alatt. Nyugati mivelt -nemzet vagyunk, ti pedig ázsiai hunnok, tatárok. Minket is legyőzött a -német, titeket is. De ti magyarok legalább megvertétek a németet igazán, -porba gázoltátok lobogóját, hátához paskoltátok gőgjét s megtanitottátok -futni és segitség után rimánkodni. Ti is véreztetek, de győztetek is. Mi -csak véreztünk! - -Kicsordult az olasz ifju szeméből a köny. Igy adta okát annak, miért -bámulja a magyart, ha osztrák baka is ez. - -Itt találkozott egy szegedi fogolylyal, valami Bixio nevűvel. - -A magyar kormány, mikor 1848-ban Szeged várát átvette, a várnak -földalatti nyirkos oduiban több mint száz foglyot talált, köztük sok -olaszt. Nagyobb része olasz volt. Megkérdezte az osztrák kormányt: kik -ezek? Miért vannak elitélve? Mikor szabadulnak, hová valók? A bécsi -kormány nem tudta. El se voltak ezek itélve. Olasz hazafiak voltak s -elhozták őket a Tisza mellé, eldugták őket Szegeden a föld alá, ott -haljanak meg, ott rothadjanak el. A magyar kormány egyszerüen haza -eresztette őket. - -Haza! De merre, hogyan? - -Utba esett Ausztria s Ausztriában megint elfogdostak belőlük egy csomót. - -Elfogták ezt a Bixiot is. Ő azonban Udine körül kisérőjét leszurta és -megszökött. Szerencsésen eljutott a piemonti király seregéhez s oda állt -be katonának. »Még egy átkozott németet megölni s azután meghalni«: ez -volt örökös jelszava. - -Szentirmaynak sok följegyzése volt Bixio elbeszéléséből. Minő borzalmak -pihennek e följegyzésekben! Ez is ugy ragaszkodott Szentirmayhoz. - -De nem sokáig ragaszkodhatott. Szentirmaynak szegény szülei pénzt kaptak -a veszprémi káptalantól, hogy fiukat kiválthassák a katonaságból. Ötszáz -forintot kaptak s ezen kiváltották. - -Haza jött, mérnök lett. Baranyában tagositott harmincz falut, fölmérte -Veszprémet, megnősült s rokona és egyik főigazgatója lett János -püspöknek s tervezte és épitette János püspök nőnevelő intézeteit. -Lángeszü és jókedvü ember volt mindig, szerette mindenki s költő és -jeles iró lett volna, ha gazdag ember nem lett volna. - -Még sem lett gazdag ember. - -Kinevette, utálta, lenézte a pénzt. Honvéd korában, olaszországi baka -korában csak ugy becsülte, mint diák korában. Akkor pedig becsülni nem -tanulta meg; szegény fiu volt, sohase volt pénze megbecsülni való. - -Mérnök korában pajtásai közt osztotta föl busás keresetét. Veszprém -városa ma is adós neki több ezer forinttal. Szülővárosa: hát csak -elengedte neki. S mikor már nagy ur lett, négy lovon járt, kastélyban -lakott, száz szófogadója volt, százezrekben turkált: hosszu utra, -hetekig tartó urodalmi körutra akkor se vitt magával többet öt -forintnál, tiz forintnál. Röstelte, hogy őt azért becsüljék, mert nagy -urnak tartják. Szivesen adakozott minden felé. Erre kölcsön kérte a -pénzt uton-utfélen paptól, zsidótól, kasznártól, kocsmárostól, bérlőtől, -jó baráttól. Titkárjának jegyzéket kellett vezetni s hazulról -kinek-kinek megküldeni a kölcsönpénzt. - -Ő volt tehát a mi házigazdánk. Ő rendelte oda a partra a kocsikat s ő -vitetett föl bennünket János püspök villájába. Gyulai Pál urral ő ült -egy kocsiban. - -János püspök villája ott feküdt Badacsony déli vállán a legszebb ponton. -Emeletes fölház kényelmes szobákkal. Ablakaiból napkeletre, napnyugatra -s déli irányban a végtelenig látni. Mögötte észak felé a hegy zárja el a -látást. Ott van az Omlás, a Tornyok, a Gyapju-zsákok s tetejükön a -Kereszt. Valamennyi kősziklából. - -Mindegyikünk megkapta a maga szobáját s egyuttal a sürgető meghivást az -ebédhez. Szentirmay az első pillanatra észrevette, hogy piperézkedő -ember nincs közöttünk. Egyiknek sincs kipödrött bajusza s bodoritott -haja. Egyiknek sincs se fekete, se fehér keztyüje. Egyiknek sincs fényes -hüvelye se fején, se lábán. Szóval: irók, tanárok, szerkesztők, tudósok -vagyunk mind. Már olyanok, a milyenek. - -Finom tapintattal rendezte be állapotunkat. - -Ügyelt arra, hogy mindenféle inas, komornyik, huszár, vadász ne -lábatlankodjék körülöttünk. A szolgálatot szobában és asztalnál az öreg -Tuli és Tuliné végezte valami csitri falusi lány segitségével. Hadd -lássák az urak, hogy otthon vannak. - -Nevezetes ember volt ez a Tuli. - -Valami házfelügyelő vagy vinczellérféle. Közönséges paraszt egyik -szomszéd faluból. Szentirmaynak régi felszolgáló embere. Minden nap -borotválkozva s tisztán öltözve. Kevés szavu, komoly tekintetü, lassu és -ünnepélyes mozgásu maga is, felesége is. János püspököt csak egyszer -látta. Azon kivül a legnagyobb ur csak tekintetes ur volt előtte. -Nagyságosat, méltóságosat, kegyelmeset nem ismert. - -De fölségeset se. - -Pár évvel előttünk ott járt József főherczeg a főherczegnővel és a belga -királynéval. Föl akartak menni Badacsony tetejére. János püspök volt már -egyszer-kétszer ugy honvédszemle alkalmával a főherczeg házigazdája, -tehát csak az ő villáját keresték föl vezetőért. Hoztak magukkal -Keszthelyről hideg sültet, pogácsát, uj kalácsot, ezt a hegytetőn -akarták elkölteni. Egész kiséretük egy huszárból állott. - -Tulit kérték meg, vezesse föl őket a Kereszthez. Tuli szó nélkül -vállalkozott. Kevés beszéde, lassu mozgása szemébe ötlött a -főherczegnek. - -– Hallja kend, fel tud maga jönni velünk a hegy tetejére? - -– Mit gondol a tiszt ur! Ha ezek a fehér népek föl tudnak menni, hát -akkor én csak föl tudok. - -– Micsoda fehér népek? - -– Hát ez a két tekintetes asszony! - -A királyné és a főherczegné volt az a két tekintetes asszony. - -A huszárnak ugyan nem volt szabad az utazók kilétét elárulni, de attól -félt, hogy ez a paraszt valami ügyetlenséget, valami gorombaságot talál -mondani. Félre inti Tulit. - -– Vigyázzon kend a szavára. Fölséges asszonyok ám azok. Az egyik a belga -királyné, a másik az alcsúthi főherczegné. - -Tuli uram a pipát se vette ki a szájából, de el se hitte egy szavát se a -huszárnak. - -– Már öcsém, nem tőled tanulom én meg a becsülettudást. - -Bizony jobban is tudta, mint a huszár. - -Mert a mikor a fejedelmi személyek fölértek a Kereszthez s ott -ozsonnájukat elkölteni le akartak az aszu gyepes sziklára telepedni, -Tuli csak oda szól az asszonyokhoz: - -– Várjanak csak a tekintetes asszonyok egy szempillantásig! - -Intett a hátul kullogó fiunak, annak a kezén volt két szép selyem -pakrócz, ezeket kivette kezéből, szépen leteritette a sziklára. - -– Ide üljenek a tekintetes asszonyok! - -A két királyi asszony mosolygott. A főherczegné nem állta szó nélkül. - -– Hát a férjemnek nem hozott kend pakróczot? - -– A tiszt ur férfi ember, gondoskodjék magáról. Aztán férfinak minek is -a pakrócz? - -Ebben is neki volt igaza. - -Nos hát ez a Tuli volt szolgálattevő emberünk. - -Az ebéd egyszerü magyar tuladunai ételekből állott. Erdélyi ember hadd -ismerje meg ezeket is. S hadd ismerje el, hogy nem csak Erdélyben van -hires sültje-főttje a magyarnak. Ital dolgában csakhamar általános -meggyőződéssé vált, hogy a badacsonyi és somlyai bornál nem jobb a -rózsamáli; hogy a badacsonyi ürmöst erdélyi ember nem ismeri, mert ilyen -bor se Erdélyben, se Spanyolországban nincs s végül, hogy a badacsonyi -kéknyelü borhoz hasonló értékü és finomságu bor nincs a kerek földön. -Még a tokaji aszú se éri el. - -Végig biráltuk ugy elméletben a leghiresebb erdélyi borokat. Különösen -az erdélyi püspöknek rózsamáli borát, Kemény István bárónak csombordi -borait s a jó Sámi Lászlónak hires borgyüjteményét. Nem fukarkodtunk az -elismerésben. De hát a badacsonyi mégis csak más. - -Ma már Magyarország a bortermő országok közt a huszonötödik. Huszonnégy -ország áll előttünk. Megelőzött már bennünket a nyavalyás Ausztria s a -még nyavalyásabb Görögország is. Nálunk huszonöt év alatt terem annyi -bor, mint Olaszországban egy év alatt s ötven esztendei termésünket kell -összegyüjtenünk, hogy Francziaország egy esztendei termését egy csomóba -összehozzuk. - -Igy vagyunk boraink értékével is. - -A rajnai borok s finomabb franczia borok tízszer értékesebbek, mint a mi -jobbfajta boraink. Leáldozott a tokaji aszubor napja is. Egész Hegyalján -nincs már háromszáz igazi szőlős gazdánk. Rossz idő, rossz féreg, rossz -tudomány tönkre tett bennünket. - -Kiváltképen a rossz tudomány. - -Azt az embert, a ki először hozott be hozzánk franczia szőlővesszőt, -elevenen kellett volna feldarabolni s egy darabját minden szőlővidéken -ijesztő például karóra huzni. S ezt cselekedni mindenkivel, a ki -példáját követte. - -Volt nekünk negyven-ötven fajta kitünő magyar szőlőnk. Magyar talajban, -magyar napfényben, magyar levegőben valami különössé, valami -istenáldotta zamatossá fejlődött fajták ezek. A hogy buzánknak, -cseresznyénknek, sárga és őszi baraczkunknak, sőt még gesztenyénknek -sincs párja a világon, ugy nincs szőlőnknek se. A magyar gyümölcs sok -fajtája fölötte áll a földkerekség minden gyümölcsének. Az erdélyi som -és hegyaljai furmint, az érmelléki bakator, az egri kadarka, a budai -mézes, a somlyai rakszőlő, a balatonmelléki juhfarku, bajor és tulipiros -föl nem található sehol. Illatos szőlőinkről nem is beszélek. Hol van -ezek párja? - -Miért kellett ezeket a vizenyős izű franczia, spanyol, olasz és rajnai -fajtákkal fölcserélni? - -Azért, hogy behozzák a szőlőférget, a szőlőpenészt, a szőlőnek minden -fehér és fekete, minden földalatti és földfeletti betegségét. - -Ebéd alatt e kérdésről elmélkedtünk. - -Badacsony, Szentgyörgy és Somlyó a szőlőhegyek mintája. Isten, mielőtt -ezeket megalkotta, előbb a szobrászati tanfolyamokat elvégezte. Isteni -lángelméje volt hozzá. S mikor ezt a hosszu gyakorlattal megedzette: -akkor készité e hegyeket. Mindegyik tökéletes szobormű. És egyuttal élő -lény. Szerelmes, büszke és barátságos. Büszkeségét termetében, -barátságát déli melegében, szerelmét borában érezi és nyujtja. - -Azt mondják: ki kell zsákmányolni a talajt, sok bort kell termeszteni, a -mennyiségre kell törekedni. Azt mondják: sok franczia szőlőnek holdja -négy-ötszáz akót, sőt többet is terem évenként. - -Nem ellenzem. Elfogadom. - -De nem mindenütt. A tüzhányó hegyek bazalt oldalain, a bérczek sziklás -meredekjein sohase teremhet sok bor. S mig lesz ur és gazdag ember ez -országban: kellene lenni sehol másutt nem utánozható magyar bornak is. -Egerben hajdan az volt a közpéldabeszéd: »mihelyt szőlőm holdanként öt -akó bornál többet terem, mindjárt nem egri bort terem.« Jó bor, jó bor, -ha husz akó is, de nem »egri bor«. - -Lehet, hogy tulzás. De jellem van e példabeszédben. Hiába mondanák a -mádi és tályai szőlősgazdának, hogy holdanként két hordó helyett húsz -hordó aszút termeljen: nevetne rá. - -Vagy nem lesz húsz hordó aszuja; vagy ha lesz: akkor tokaji aszúja nem -lesz. - -A mely asszony sok szerelmet terem: igaz szerelme nincsen annak. S nem -terem igaz bort az a szikla, a mely sok bort terem. - -De mégis sok borra van szükségünk. A magyar ember lelkét sörnek, -pályinkának át nem engedhetjük. Ám termeljétek a sok bort az alkalmas -sikokon és hegylábakon, de a hegyek büszke meredekjén hagyjátok meg az -ősi magyar szőlőt s ha urak akartok maradni: szürjetek a magasban olyan -bort, a milyen csak az isteneknek, a királyoknak s a magyar embernek -való. S ezeknek is csak ünnepnapon. - -Igy gondolkodott Szentirmay. Igy terjesztette elénk borról, szőlőről, -magyar emberről szóló meggyőződését. - -Addig nem keltünk föl az asztaltól, míg az utazási rendet meg nem -határoztuk. - -Délután megnézzük Kisfaludy Sándor szőlejét. - -Holnap reggel fölmegyünk a Badacsony tetejére. Délután átrándulunk -Gyula-Keszibe s megnézzük Csobáncz várát. - -Holnapután Tapolczán ebédelünk s átmegyünk Sümeghre. A többi majd azután -jön. - - - - -MIKÉNT KEZDŐDIK HIMFY SZERELME? - -(A költő hajléka és jövendőmondása. – Kisfaludy Sándor látni szeretné -Szegedy Rózát. – Keresi mindenfelé. – A két angol lord. – A testőr -megmenti a nemzeti becsületet. – A Kisfaludyak régi nagy hire ujra -föltámad.) - -Huszonhárom éves volt Kisfaludy, mikor 1795-ben szivének nem egyetlen, -de örök szerelmét Szegedy Rózát a badacsonyi szüreten megismerte. Hét -vagy nyolcz napot töltöttek együtt a szüreten s ez idő alatt a közeli -Szigligetbe is átrándultak. Itt lobbant lángra szerelme, mely aztán nem -is aludt el soha, még házasságuk alatt se. - -Ez a szüret nem Kisfaludy szőlőjében folyt le. Akkor még nem volt neki -itt szőleje. Később már házassága alatt 1800 után szerezte ezt a szőlőt. - -Ott fekszik a hegy keleti oldalán egy satóut szélén, mely a -bazalttornyok alatt a hegynek legmagasabb körutja. - -Kisded hajlék, kis szobákkal, kis ablakokkal. De a kelő nap már betekint -s jó délutánig el se fordul tőle. A sajtóház ajtaja az udvarról a ház -közepén nyilik s a sajtóházból jobbra a lakó osztály, mely egykor egy -kis dolgozószobából s egy hálószobából állott. A hálószoba volt egyuttal -az ebédlő is. - -Mikor ott jártunk, már akkor harminczegy esztendő óta nem élt a költő. -Már akkor Eszterházy herczegé volt a szőlő. Valami lelkes tisztje -figyelmeztette rá a herczeget, nehogy a hajléka idegen kézre szálljon. - -Nagy gond nem látszott a szőlő kezelésében. Akkor már rég bérlők -kezelték a herczeg csobánczi urodalmát, melyhez Badacsony nagy része s a -költő szőleje is tartozott. Miért költöttek volna a bérlők a szőlőre? -Még csak márványtábla se volt a falba erősitve, melyre rávésve lett -volna: Itt élt nyaranta a költő, itt volt nagy az ő alkotásaiban, itt -volt boldog az ő szerelmében! - -Igaz lett-e költő, beteljesült-e a te jövendő mondásod? - -»Halálom után, midőn már porhadni fogok, ez oly hely leend -Magyarországban, melyet megnézni el nem mulasztandja az utas; hová az -utóbbi fiatal nemzedék, mint már most is a regéimben megéneklett -váromladékokhoz zarándokolni fog, hogy lássa azon helyet, hol egy -tántorithatlan hazafinak szivvéréből azon szózatok hangzának ki, melyek -a magyart hazaszeretetre gerjedni, nemzetiséget és ezzel nemzeti életet -visszavivni, szóval a magyart önmagának visszaadni segitették.« - -Ezt irta a költő 1844. évi február 25-én Batthyányi Fülöp herczegnek. -Somlyai szőlejéről irta, de jobban illik badacsonyi szőlejére. Arra -kérte a herczeget: vegye meg ezt a szőlőt, hogy a költő halála után -méltatlan kézbe ne jusson. - -A herczeg nem vette meg. Önmagától nem volt annyi esze, tanácsadója -pedig idegen volt és ostoba. Ha Széchenyi István grófot figyelmezteti -rá: az bizonyára megvette volna. - -De badacsonyi szőleje most is ugy áll, a hogy halálakor, 1844 október -28-án épen kedves szürete után elhagyta. Huszonöt év előtt, mikor mi -megnéztük, legalább úgy állott. - -Még megvolt az a fiatal gesztenyefa, melyet a költő maga ültetett. -Kövér, fényes, aranyba játszó nyalkazöld levelei mosolyogtak ránk a -napsugárban. Mint kisded fát hagyta ránk a költő, gyümölcsét ő még nem -izlelheté. - -De Rózájának, szive királynéjának, költészete istennőjének virágos kis -kertje már nyomtalanul eltünt. - -Tuli megmutatta, hol volt az a virágos kis kert. Most zöldséget termeszt -benne a vinczellér. A hol a szerelmes szép nő szemei sugaránál viola és -szegfü nyilott: ott most burgonya és sárga répa terem. Igy kell annak -lenni. - -A ház kis ablakai előtt sokáig álltunk s a messze vidékre -szélyelnéztünk. Balra az ábrahámi és kővágóörsi hegyek s a nagy -messzeségben Tihany ormai. Előttünk és alattunk a nyugvó Balaton -fensége. Szemközt a boglári domb és Somogynak roppant határai. - -Azt néztük, azt láttuk, azt éreztük, a mit a költő. - -Ah, ha azt, a mit éreztünk, meg tudtuk volna örökiteni, ugy, a mint a -költő! - -A költőt azonban az istennek és az emberszivnek legnagyobb ereje, a -szerelem segitette. Hiszen Kisfaludy Sándor Badacsonyban szerette meg -Szegedy Rózát. - -Egy költőnk szerelméről se irtak annyi könyvet, mint Kisfaludy -Sándoréról. De szerelmének történetét se irta meg egy költőnk se -annyira, mint Kisfaludy Sándor. Se Petőfi, se Csokonai. Pedig ennek -boldogtalan, amannak boldog szerelméről oly gyakran zengett a lant. -Vörösmarty szerelméhez alig mertek iróink hozzá nyulni; Arany Jánoséról, -Tompa Mihályéról szólni ledérségnek látszott volna. Kisebb költőink -lóti-futi szerelme épen nem ébreszté föl a nemzet kiváncsiságát. De hol -lehet megismerni Kölcsey és Kemény Zsigmond, Jósika és Eötvös József -szivének ifjukori paradicsomkertjét? Hejh de kezdetén vagyunk mi még -csak annak a műnek, mely irodalmunk és iróink élettörténetét igazán -állitaná elénk! - -De akármennyit irtak Kisfaludy szerelméről s akármennyit irt ő maga is: -még sincs teljesen megirva az se. S bizony nagy mulasztást követtem -volna el, ha mikor Badacsonyban voltunk, e miatt Gyulai Pál urral nem -évődtem, nem kötekedtem volna egy sort. Mit tudott ő akkor Himfy -szerelméről? - -Kisfaludy az ő Rózájával nem Badacsonyban találkozott először. Első -találkozását leirja ő maga elég részletesen. - -Ez Sümeghen történt. - -Kisfaludy Sándor, mikor apja őt Pozsonyból haza hivta, meglátogatta öreg -anyját Sümeghen. Itt egykor egyik kedves barátjával Oszterhuberrel a -vármegyebeli leányokról beszélgetett s beszélgetés közben szóba jött -Szegedy Róza is. Oszterhuber kérdezte: - -– Nem ismered? - -– Nem. - -– Pedig atyafiak vagytok. - -– Nem tehetek róla. - -– Nem is baj, ha nem ismered. Igen szép és igen okos lány, de igen nagy -urnő. Szegény legény ne forgolódjék körülötte, mert nagyra van nevelve. - -– Ha igen okos lány, akkor lehetetlen, hogy minden nagyságos urfi -szerencsével és minden szegény fiu hiába forgolódjék körülötte. Hiszen -vannak nagyságos tökfilkók és igen derék szegény fiuk. - -Már ez az észrevétel is bizonyság arra, hogy a nagyratörő ifjut, kinek -lelkében viharként zajlott a nemes önérzet és magasra vágyás, -Oszterhuber intő szava nem ijesztette el, hanem inkább daczra és -vállalkozásra hivta fel. - -Azért is szeme közé akart nézni Szegedy Rózának. - -Hallotta, hogy Róza hol atyjával, hol Feri bátyjával, hol valami -nagynénivel szeretett országos vásárok alkalmával a közeli városokba -berándulni s ott a vásári élénk jelenetekben gyönyörködni. Hallotta, -hogy a legközelebbi keszthelyi vásárra is berándul. - -Nosza utána! - -Sietett Kisfaludy Keszthelyre, de mire száz kérdezősködés után megtudta, -hogy Róza rokonánál, a hahóti apátnál vagy unokatestvérjénél a -keszthelyi grófnál van szállva s mire oda bekopogtatott: akkorra már -csak azt a hirt hallotta, hogy Róza ez előtt fél órával haza indult. - -Sebaj. Egy kis mérgelődés, egy egészséges káromkodás – s aztán megint -csak utána. - -Átment gyömörei birtokjukra. Oda nem épen messze van Eötvös puszta, -Szegedyék birtoka s kastélya. Fogta puskáját, szólitotta kutyáját s ment -vadászni. Mint eltévedt vadász akart Eötvösbe estennen bekopogtatni s a -helyes utbaigazitást kérni. - -El is tévedt, el is esteledett szerencsésen, csakhogy ugy eltévedt, hogy -Eötvös helyett Türjére botlott be s ott kellett az éjszakát töltenie a -barátoknál. A teremtés remeke helyett: Róza helyett nagyhasu öreg barát. - -Bizony ez nagy tévedés. - -Uj vállalaton törte fejét. Nem is csinált titkot belőle, hogy ő Szegedy -Rózának szeme közé akar nézni. Tudta ezt öreg anyja is, tudta ezt egy -közeli rokona Forintosné is, a ki ott lakott közelben Mihályfán s egy -vasárnap reggel bejött gyónni Sümeghre a barátokhoz. Korán meg is gyónt -s gyónás után bejött Sándorfiékhoz, Kisfaludy öreg anyjához látogatóba. -Kisfaludy az átmulatott éjszaka után későn kelt s épen tollászkodott, -még nem volt felöltözve, mikor betoppant Forintosné. - -– No Sándor csak öltözz szaporán, Szegedy Róza a templomban van a -barátoknál, most gyónik, most megláthatnád, ha el nem késel. - -Nesze neked költő. Szép sötétkék magyar ruhája volt az ifjunak, sietett -magára hányni, fejére nyomta kócsagtollas süvegét s nyargalt a -barátokhoz. - -Elkésett. - -Szemközt jött már a hintó, a melyben Róza ült s hajtott hazafelé. Az -ifju szemei előtt káprázattá vált a világ, a mikor azt az arczot -megpillantotta. Odaállt a robogó hintó mellé, fölnézni nem mert, de -mélyen meghajtotta magát a lányka előtt. Törődött is azzal a lányka! -Törődik is azzal a madár, mikor magasban száll, hogy egy virágos fa -utána sóhajt: ide szállj az én ágamra, az én karomba! - -Mit csinált akkor az ifju? - -Tovább nem futkozott a lány után, hanem irt hozzá egy verset. Nagyon -rossz vers lehetett, nincs is meg a versek gyüjteményében. Tartalma az -volt, hogy Jupiter, Apolló, Merkur s valamennyi olimpusi isten ott -hagyta az eget s elment ki erre, ki amarra; az ördög maradjon az égben, -ha Szegedy Róza onnan a földre szállott s itt akar mulatni. - -Ezt a verset később Skublics Imre barátja által Róza kezébe juttatta. A -leány el is olvasta s azt mondta rá: - -– Bolond vers biz ez, nem is eredeti; – a mit egy bolond felkap, száz -hordja utána! - -Hány éves volt ekkor Róza? - -Kisfaludy nem volt egészen husz éves. - -Szegedy Ignácz 1773-ban nősült. Róza nem első gyereke volt, tehát 1774 -előtt nem születhetett. A jelenet ott a hintóban 1792-ben tavasszal -történt. Róza akkor legföljebb tizenhat–tizenhét éves lehetett. Tehát -mikor a költővel 1800-ban megesküdött, már legalább huszonnégy évesnek -kellett lennie. - -Az első találkozás tehát se versben, se prózában nem volt nagyon -biztató. - -Következett a második. De még ez se Badacsonyban történt. - -Róza édesanyja Rosty Katalin volt. Abból a Rosty-nemzetségből, melyből -később báró Eötvös József és Trefort Ágoston neje származott. Ősrégi -család, ama 108 nemzetség egyike, mely Árpád vezérlete alatt az országot -elfoglalta. Jeruzsálemi András király óta folyton beszélnek róla az -irások. - -Róza anyjának testvére Rosty Pál, ha jól tudom, ez idő tájt -Hosszufaluban lakott. Neje Nedeczky Nina Rózának nemcsak többszörös -rokona, hanem jó barátnéja is volt. Róza igen gyakran megfordult -Hosszufaluban. - -De Kisfaludy is. Hiszen a szarvaskendi Sibrik, a Niczky, Nedeczky, -Szegedy s több nemzetségek révén ő is hol közelebbi, hol távolabbi, de -osztályos rokonságban állott Rózával is, Rostyékkal is. - -Róza a sümeghi hintótalálkozás s kivált a hozzá intézett költemény -olvasta óta jól tudta, hogy ő Kisfaludy ábrándjainak állandó tárgya. -Bizonyára megmondta ezt neki Skublics Imre s igen is megmondták neki az -öreg nénik s kivált Forintosné. S a lánysziv tele lett kiváncsisággal. -Talán némi ábrándozással is. - -A költő a következő évben 1793. évi januárban nemesi testőr lett s -Bécsbe ment az udvarhoz. Ha nemesi testőr: bizonyára délczeg termet, -deli ifjú, bátor sziv, büszke lélek. Afféle legény, a kin megakad az -udvari urnők szeme, a kiktől a herczegnők se idegenek s a ki egészen oda -illik Szegedy Róza imádóinak seregébe. - -Ily seregnek kell lenni. Róza büszke lány. Se nem ujonczoz, se nem -toborz sereget, mégis van serege. »Ez a sziv, ez a százaktól keresett és -imádott sziv.« Ezt irja saját szivéről egyik bizalmas levelében. Pedig -szerény. Imádói elől félrevonul, de azért azok megmaradnak, fölkeresik, -utána járnak mindenütt. Milyen csillag lenne az, a melynek nincsen -fénye? Milyen lány lenne az, a melynek nincs imádó udvara? S ha van, ha -lenni kell: a deli testőrnek bizonyára helye van ott. - -S hátha az a deli testőr valamivel több is még, mint csupán délczeg -termetü s büszke és bátor szivű ifju? Hátha magasabb géniusz csókolta -homlokon? Hátha nagy erővel áldották meg szellemét a halhatatlan -istenek? Hátha dicsőség, hirnév, nagyság, történeti szerep vár rá a -nemzet életében? - -Eszterházy Miklós herczeg volt a nemesi testőrök kapitánya. Két angol -rendkivüli követ jelent meg Bécsben, lord Spencer és lord Granville. -Mindakettő barátja a herczegnek. Megkérték a herczeget: mutassa meg -nekik a nemesi testőröket. De hirt ne adjon nekik. Ők meg akarják lepni, -ők pongyolájában akarják látni a magyar nemesi ifjuságot. - -Reggeli órában bemennek a testőrök laktanyájába. Benyitnak Kisfaludyhoz. -Az ifju ott ül iróasztala mellett. Ezüst zsinóros kék nadrágja fel van -huzva, ezüst sarkantyus kordován csizmája a lábán, de azontul mellény -nélkül, egy rét ingben, nyakravaló nélkül, hajadon fővel. Hosszuszáru -pipából szivja a jánosházi dohányt, fujja a füstöt, mint a kémény s -szobájában ugy gomolyog a füst, mintha a Vezuv most ott akarna kitörni. -A kopogtatásra csak annyit kiált: »bujj be!« - -S belép a herczeg! S belép két angol lord, Nagy-Britannia és Irland -királyának két rendkivüli követe. Nesze neked magyar nemesi becsület a -te pongyola ingeddel s hosszu száru szutyakoló selmeczi cseréppipáddal. - -Kisfaludy feláll, összeüti sarkantyuját s katonásan üdvözli a -testőrkapitányt. - -A herczeg beszél vele magyarul, azután németül, azután latinul. A két -lordot meglepi, hogy ez a vad magyar milyen szépen beszéli azt a három -nyelvet. Azután franczia nyelven kérdi tőle: mit dolgozik épen most? - -– Tassot forditom olaszból nemzetünk nyelvére. - -Ez már a herczeget is meglepi, de nem mutatja meglepetését. A kérdést és -feleletet értik a lordok is. Oda mennek az asztalhoz. Kezükbe veszik -Tassot. Ime a vad magyar igazat mondott. Kezükbe veszik a kéziratot. Ez -tatár nyelv, ezt nem értik. Kezébe adják a kéziratot Kisfaludynak s -udvariasan megkérik, hogy forditson le nekik abból élőszóval néhány sort -németre, latinra, francziára, olaszra. A vad magyar ezt is megteszi. - -A két angol lord annyit tud a magyarokról, a mennyit Marco Poloból -olvasott. A magyarok vagyis más néven kirgizek, helyesebben a tatárok -ott laknak a pusztán, csikót őriznek s a ló hátáról soha le nem -szállnak, ott eszik a nyers hust s ott isszák a lótejet. Itt pedig -Bécsben világtudóssá lesz valamennyi s azt mondják: nemesi testőrség, -hát pedig voltaképen tudós akadémia. Teringettét, ő felségének -Nagy-Brittánia és Irland királyának csakugyan nincs ilyen testőrsége. - -Lord Granville még egy kérdést is intéz a vad magyarhoz. - -– Igen tisztelt uram, bocsásson meg, ha egy bizalmas kérdésem van önhöz. -Ha ön, igen tisztelt uram, kiszolgálja a testőrséget s visszamegy a -pusztára, hát akkor ön, igen tisztelt uram, megint csak csikót őriz? - -Kisfaludy ránézett a herczegre. A herczeg szemein büszkeség és jókedv -mosolygott. Igy felelt tehát a lordnak: - -– Ugy van! Csikót őrzök, de lovat is, a hogy jön. - -Nagy csodálkozással ballagott el tőle a két lord s meg is köszönte a -herczegnek a rendkivüli élvezetet. Csakugyan érdekes emberfaj ez a vad -magyar. Csak az kár, hogy ugy elzárkózik a polgárisodástól. Pedig ime, -erre is lenne képessége. - -Ezt a kalandot is meghallotta Szegedy Róza. Elbeszélte neki apja is, -testvér bátya is, egész rokonsága is, nők, férfiak egyaránt. Tudta ezt -egész Túl-a-Duna. Minő tudós a magyar! Minő lángeszü a magyar nemes -ifju! Hogy mentette meg a nemzeti becsületet! Hogy pipálta le a két -ángliust! Minő jó hirünk lesz ezentul az angolok közt! Nosza jó hangzásu -lett egyszerre a Kisfaludy név. Most már mindenki ismerte a deli -legényt. Piros arcza, tüzes nagy szeme, pelyhedző barna vöröses bajusza -és szakála; fehér lova hátán, párduczbőr kaczagányában olyan kényes, -olyan fényes, olyan büszke, olyan nagy jövő vár rá. Apjánál Téthen egyik -vendég a másiknak adta a kilincset. Ujra virrad a Kisfaludyak napja. -Honfoglaló Szabolcs, ellenségirtó Csák, Esseghváryak, Döbrenteyek, -Himfyek hires bajnokai s mind a dicső ősök, kik Kisfaludynak egyenes -ágon való elődei, büszkén pödrik a bajuszukat, ha arra a nemesi testőr -legényre gondolnak. Ez most már méltó lesz hozzájuk. - -Hát Szegedy Róza, a büszke szép lány mit szól az esethez? - - - - -SZEGEDY RÓZA SZERET. - -(A hosszúfalusi találkozó. – A badacsonyi szüret. – Ki az öreg Pityók? – -Az öreg Pityók megjött. – A deli testőr is megjött. – A költő és a lány -egymásra néznek. – Viganó és Medina. – A ballet. – Az igazi magyar -táncz. – Szegedy Róza táncza. – Egy kocsin ülnek. – Szigliget romjain. – -Egyszerre támad a két szerelem.) - -A büszke szép lány szivében ott volt már a deli testőr képe. Hogy -egyedül az volt-e ott: ki tudná azt megmondani? Hisz addig még igazán -nem is látta az ifjut; mások, kitünő ifjak pedig ott röpködtek már évek -óta körülötte. - -Az 1795-ik év augusztus havának egyik napján ott volt a lány -Hosszúfaluban Rostyéknál. Ott volt atyja is, bátyja is, sok más vendég s -atyafi is. Épen ebédnél ültek a hosszu asztal mellett. - -Kocsi robog be az udvaron, cseng a csengő, két ifju leugrik a kocsiról s -hangos kopogással jön az ajtó felé. Sarkantyu pengése, kard csörrenése -hallatszik az ajtó előtt. Skublics Imre jön, nagyreményü ifju, később -Zala főjegyzője s hires követe, Deák egykori barátja. Vele jön Kisfaludy -Sándor. - -Rosty oda szól a lányhoz: - -– Róza, oda nézz csak, ki jön ott? - -Róza fölnéz, meglátja Skublicsot, megörül, fölugrik az asztal mellől s -megy az ifju elé, hogy kezet fogjon vele. S ebben a pillanatban meglátja -Skublics mögött Kisfaludyt. - -»Ő az!« - -Megáll, mintha megmerevedett volna. Még senki se mondta, hogy ez a -délczeg ifju az ő hőse, de ő már tudta. Az ész gyakran még alszik, mikor -a sziv már mindent tud, mindent látott, mindent érez. - -»A sziv ezer hangokkal kiáltá kebelemben: Ő az!« - -Igy irja le e szempillantást maga Szegedy Róza négy év mulva. - -Kisfaludy maga is megnémult, midőn azt a lányt meglátta. A csillagos ég -minden szépsége rajzott szemei előtt. Ugy állt ott, mint egy Fa-Jankó. -Hiába üdvözölték az asztal körül levők, hang nem jött ajkára. Hejh de -ostoba is a lángeszü ifju a rajongó szerelem fellobbanásának első -pillanatában! - -De jó, hogy ilyenkor a lánynak mégis több esze van. És sokkal több ereje -önmagán uralkodni. Róza kezet szoritott Skublicscsal, de szivének -háborgása közben ugy megszoritotta az ifju kezét, hogy ez nem tudta, -mire vélni a dolgot. Ha tudta volna, kinek szólt az a kézszoritás! Erről -a kézszoritásról később a vallomások édes perczeiben sokszor -megemlékeztek a szerető szivek. - -Mig a kézszoritás tartott s mig Rosty üdvözlé az uj vendégeket s nekik -az asztalnál helyet és teritéket készitettek: az alatt a lány egészen -magához jött s érzelmeinek eltitkolására mosolyhoz, jó kedvhez és -csevegéshez folyamodott. Egy-két szót Kisfaludyhoz is ejtett, állandóan -azonban Skublicscsal beszélt; utról, látogatásról, honnan jöttek, hogy -mulattak-féle dolgokról csak tőle kérdezősködött. Mintha mondta volna -neki: legyen ám eszed arról a deli testőrről minél többet beszélned. - -Ebéd után fölvetette a badacsonyi szüret kérdését. Lelkes toborzást vitt -véghez, hogy az a szüret meglegyen, fényes legyen, kedves legyen, -mindenki ott legyen, senki onnan el ne maradjon. Van ott szőleje a -Hertelendy, Bogyay, Szegedy, Biró, Skublics, Rosty s egyéb -atyafinemzetségnek, hetekig el kell tartaniok a szüreti lakomáknak, lesz -majd ott alkalom a testőr ifjuval is szót, eszmét és érzelmet váltani. -De azért épen ezt az ifjut csak nem unszolta a szüretre. - -»De midőn a többit szüntelen a badacsonyi szüretre unszoltam: magamban -azt gondolám: ha mind elmaradnak is, csak »ő« jöjjön el.« - -Igy ir erről Róza. - -Mindenkit hajszol, hogy ott legyen, csak annak az egynek nem szól. Pedig -mindenki elmaradhat onnan, csak az az egy legyen ott. - -S igaza van annak a lányszivnek. - -Mérhetlen kincs az a lánysziv. Égnek-földnek minden örömét, egész -életnek minden boldogságát, csak az a lánysziv tudja megadni. Ha az az -ifju megvárja a szót, ha szó nélkül meg nem érti azt a szivet s ha -életre-halálra nem törekszik azzal találkozni, annak melegéhez közel -jutni: akkor az az ifju nem is érdemli meg azt a szót. Akkor arról a -rózsabimbó ajakról tékozlás lenne az a szó s attól a csillagtisztaságu -lányszivtől ledérség lenne az a szó. - -Badacsonyi szüret! - -Ősz van. Szeptember utolsó s október első napjai. A levegő tele illattal -és sugárral. A napfény tiszta még, de már nem éget. A költöző madár -elbujdosott már, a szerető kis madárkák nem csicseregnek többé. Nem -virágzik most már se az erdő, se a mező. De levelét se hullatja még. -Zöld még a nádas, zöld még a lapály, de fának és cserjének lombja a -szivárvány minden ragyogó szinében mosolyg előttünk. Sárga és piros és -lilaszin a szőlő levele. Fönt a bazalt Tornyok alján, az Omlások peremén -biborszinü a szömörcze, fakó a bangita, fényes zöld a fagyal, haragos a -kökény, narancspiros a vadrózsa gyümölcse, arany és bibor a kecskerágó, -ezer apró rózsácska mosolyg a galagonya és somfa ágairól. - -Szőlőszedő lánykák és ifjak ajkain messze hangzik az édes-bus dallam. -Száz kerepü recsegő nyelvét mozgatja az őszi szellő. Kong a hordó a -pinczék előtt, a mint szegény emberek a szürethez igazitják. S ha -leszáll az alkony, száz szőlőhegyi tűznek ragyogása mosolyog vissza a -csillagokra. - -Van-e lánysziv, van-e legénysziv, a ki meg nem mozdulna ilyenkor? - -Ott ülnek az urak és az urnők az asztal mellett. Nyitott ajtó, nyitott -ablak, nyilt szivek és nyilt érzelmek. Mint csecsemő anyjának emlőjén: -ifju és lány, öreg és ifju oly boldog a tündérhegy oldalán. - -Csak Róza nyugtalan. Csak az ő szive szorong. Második napja már a -szüretnek s a deli testőr még most se jött el. Mindenkinek gyorsan mulik -nappala, éjszakája, csak az övé mászik lassan, mint a csiga. - -»Midőn az idő nékem oly kimondhatatlan hosszu vala, valamig meg nem -jelentél. – Midőn jó atyámnak szinte mindenre visszáról feleltem, hogy -már azt se tudta, mit csináljon velem; – mig utóbb éles tekintete, mások -nyelvétől segittetvén, a dologba nem látott.« - -Igy emlékszik meg évek mulva Róza arról a kínos várakozásról. - -– Szeret ez a leány valakit. - -– Szeret, szeret. Könnyü azt mondani! Azt látom, hogy andalog a lelke! -De hát kit szeretne? - -Örül is, aggódik is az ősz apa. Róza az ő legnagyobb lánya, most még a -legkedvesebb lánya. Körül-körülnéz az ifjak között, igazi párját nem -látja ott az ő édes lányának. Ki is lehetne annak igazi párja? - -Megjön Pityók tizedmagával. Az öreg Pityók. A hires Pityók. A kinek a -hegedüje ha megszólal, az angyalok is tánczra kerekednek. A kinek a -hegedüje minden szivet megtölt s minden erszényt kiüresit. A ki Bihari -Pesten és a Tisza mellett, az az öreg Pityók tul a Dunán. A kinek -hegedüszavára egyszer Győrben a bucsujáró népek falhoz támasztottak -zászlót, feszületet, Jézust Krisztust és elkezdték járni a kopogóst. Vén -asszony a kontyát, vén ember a süvegét félre vágta; imádságát, -könyörgését, nagy büneit, nyomoruságát mindenki elfeledte, ugy járta -bolondját. Nem hallatszott már a kegyes szó: boldogságos szüz könyörögj -érettünk. Hanem csak a dévaj szó hallatszott: ej-haj nem bánom, nekem is -van virágom! Fölfordult minden rend, kegyes lelkek nagy -megbotránykozására. - -De példás büntetést szabott is ki a világi hatóság. Huszonöt bot minden -czigánynak s azon kivül az öreg Pityók hegedüjének arra való itéltetése, -hogy az a város háza kapubálványához paskoltassék s ekként izzé-porrá -törettessék. - -Szerencsére idején meghallották az esetet a nemes urak, oda mentek a -város házára és szószólói lettek az öreg Pityóknak. Oda hivták a Benczés -barátok gvárdiánját is, a ki lágy szivü jó ember volt s igy aztán a -czigányok valahogy megmenekültek s az öreg Pityók hegedüje is -egészségben maradt. - -– De azután Pityók meg ne kisértsd többé ezt az istentelenséget, mert ha -a papok megharagusznak rád, véged lesz örökre! - -– Csak én meg ne haragudjam a papokra! - -A jó öreg Benczés nem állta szó nélkül. - -– Hát aztán mit csinálsz czigány, ha meg haragszol? - -– Mit-e? Oda megyek a zárdába, rá-rántom a Sárga csizmás Miskát s pöre -gatyába, sarkantyus csizmába, darutollas süvegbe öltözik minden barát, -ugy tánczol az utczán. - -– Elmenj előlem sátán, pokolnak fajzatja! - -Arcza elé tartá két kezét a jó öreg Benczés, ugy megijedt a czigány -szavától. Még most is reszket, ha eddig meg nem halt. Ördög adta gonosz -czigánya. Hogy a kegyes barátok pőre gatyában tánczoljanak kint az -utczán mindenki szeme láttára! Hujh-hujh! - -Az igaz hogy ez furcsa tünemény lett volna. - -Országos hirt szerzett Pityók magának és hegedüjének. Balaton-Füreden -sokat muzsikált nyaranta a század elején. Győrben, mikor a francziák -elfoglalták Győr várát, ő muzsikált a franczia tánczvigalomban. Ő volt -leghiresebb zenésze 1809-ben az inzurgens nemességnek is. Mikor -Kisfaludy Sándor ezelőtt hatvanöt esztendővel viszályba keveredett a -Tudós Társasággal s Helmeczy örökké tudós munkák készitésével zaklatta, -azt irta a tudós uraknak: - -– Ne zaklasson engem a Tudós Társaság. Nem vagyok én czéhbeli tudós. -Olyan vagyok én csak a poéták közt, mint Bihari és Pityók a muzsikusok -közt. - -Ezt irta már Bacsányinak is 1808-ban. Eltalálta. De még se egészen -találta el. Bihary és Pityók hegedüje örökre elnémult, de a költő -szerelme örökké melegit s költészete örökké buzdit, mig lánysziv és -honfisziv lesz a világon. - -Hát ez a Pityók jött meg tized magával s kacskaringós hosszu szóval -beköszöntött a ház urához. - -Hejh mikor őt meglátta a fiatalság, mint a siserahad, ugy ugrált, ugy -tapsolt, ugy vette körül a vén czigányt. - -– Itt a Pityók! Itt a Pityók! Ettek-e már, Pityók bácsi? Vinczellérné – -elő csak hamar azzal az ennivalóval. - -Szegedy Róza is oda fut a czigányok közelébe. Az öreg Pityók mögött nagy -bőgős áll. De a nagy bőgő mögött is áll valaki. - -A deli testőr áll ott. A költő. - -Ezüst zsinóros világos kék huszár ruhában. Feszül a ruha rajta, csak ugy -csikorog. Oldalán kard. Köpenyegjét összefogja. Csákója mélyen lehuzva -homlokára. Tüzes szemmel, szó nélkül némán nézi azt a lányt, álmainak -istenképét, szépségnek és üdeségnek örök mintáját. - -Hajadon fővel van a lány. Arany fényü szőke haja gazdag fonatokban -köriti homlokát és arczát. Kék szemének nagy mélységéből, rózsás -ajkainak finom hajlásaiból mosoly ragyog a redves vén czigányra. - -Észreveszi az ifjut a bőgő mögött. Csak két fekete tüzes szemét vette -észre. De az a két szem az egész világ. - -Abban a pillanatban hajnal tüze lobban fel a leány arczán. S midőn az -ifju csendes hangon azt mondja: - -– Én is itt vagyok! - -Akkor már a hajnal eloszlik az arczon, a megrohant lánysziv vissza -követeli minden vérét s a mélységes indulat rohama alatt elhalaványul az -a tiszta, fényes hajadon arcz. - -Alig tudja az üdvözlést egy néma fejbólintással viszonozni. A -zürzavarban megfordul, befut szobájába, leborul a kis asztalra s hull -könnye, mint a záporeső. - -Az örömnek vagy a bánatnak könnye ez? Ki tudná azt? - -Az első szerelemnek könnye. Abból a forrásból, mely csak a szüznek -szivében s a menyországban fakad. - -Ah minő szentség az a lánysziv, midőn a nemes szerelemmel először van -tele! - -Azután könnye eláll. Arczát letörli. Hajfonatait megigazitja s most már -nyugodtan megy az ifju elé. - -És mégis elhagyja nyugalma, mikor közelébe ér, kezét kezébe teszi s -kezét meg akarja szoritani. Oly édes és oly nehéz az ifju szemeibe -tekinteni! Ugy szeretné lehunyni szemeit, de még sem meri. Hátha annak -az ifjunak merész szeme észre veszi az ő érzelmeit. - -Mennyit gondolkodott, mennyit ábrándozott utóbb érzelmeinek e rohama -fölött. Lehetetlen, hogy az ifju e találkozás pillanatában észre ne -vette volna e rohamot. Negyedfél év mulva igy ir erről: - -»Oh jól észrevette azt maga is, midőn kezem ugy remegett kezében, – -midőn szemeimet elforditani akartam, de nem tudtam, – hogy magamat el ne -áruljam!« - -Hajh te angyallélek, mi nagy baj lett volna abból, ha magadat elárulod? -Ha szivednek hőse észreveszi, hogy te forrón szereted? Ha megtudja, hogy -te egész tested minden varázsát, egész lelked minden kincsét az ő -boldogságáért cserébe adod? - -És aztán te édes lányka, hogy gondolhattad te azt, hogy az az éles szemü -és szerelmes lelkü ifju a te szived dobbanását meg nem hallja? - -Bohó lány! - -Hanem ugy-e, az aztán jól esett, mikor vacsora után az ebédlőből minden -butort kidobáltak, mikor Pityók rázendité azt a kurucz andalgó dalt s te -a délczeg ifju karján virágtipró piczi lábaiddal ellejtetted azt a deli -magyar tánczot? - -Gyönyörüen tánczolt Szegedy Róza. Tánczának kellemei még Medinát is -felülmulták. - -A mi pedig nagy szó. - -Mikor Kisfaludy a testőr-tisztséget a királyi udvarnál elfoglalta: volt -akkor Bécsben egy európai hirü tánczos férfi és nő, kik tudományukkal, -müvészetükkel s testük ügyességével történeti nevet alkottak a maguk -számára s egyuttal a szinmüvészet számára is. - -A férfi: Salvatore Vigano. A nő: Medina Mária. Házastársak voltak. A -férfi lángész, a nő bámulatos szépség. Mindakettő korának első tánczosa. - -Tánczot azelőtt is ismert a szinpad. De csak egyes tánczot. Az egyén -ügyessége, kelleme és bája szerepelt benne; egyéb értelme s egyéb hatása -nem volt a táncznak. Volt tömeges táncz is, de ez is csupán a termek -társas mulatságát s a népfajok kölcsönös tánczait mutatta be a mivelt, a -magas és a legmagasabb társaságnak. - -Vigano és Medina jött arra a gondolatra, hogy a tánczczal eszmét, -cselekményt, érzelmeket, egységes és egész szini müveket lehet -ábrázolni, előadni, megteremteni s igy a tánczból, csupán a tánczból -szindarabot alkotni. Ha az arczvonások és karok mozdulatai alkalmasak -arra, hogy a zene segélyével s néma arczjátékkal egész szindarabot -alkossanak: a lábak sokkal alkalmasabbak lehetnek az arcz, a karok és a -test mozdulatainak segélyével s nekivaló zenekisérettel ugyan arra. - -A gondolat kikelt, felnőtt, megizmosodott, gyönyörüen megvalósult. Létre -jött a ballet-szinmü. Az a melyik ma is fennáll s a melynek Vigano és -Medina az eredeti alkotója. - -Sok minden kell az ily szinmühöz. Szoborszerü szép testalkat, domboru -mell, telt csipő, szép karok, szép lábak; gyöngéd, finom, gyors és -természetes mozgások. Főképen pedig testhez álló mez, mely a termet -minden hajlását, minden domborulatát, minden gödröcskéjét tökéletesen -elárulja. Szép a szép női kar. Ki merné azt, ki tudná azt eltagadni? De -hol marad annak szépsége a női lábak szépsége mögött? És hol marad -müvészi hatása? Emeld fel a női kart: csupán a váll és a lapoczka mozdul -meg; a váll és a lapoczka mozgásában pedig alig van élet, alig van -változatosság. Költészet, müvészi alakulás pedig semmi sincs. Még senki -se lett szerelmes női lapoczkába. Még Petrarca se énekelte meg Laura -lapoczkáját. A váll szépsége valamivel többet jelent. De akár nyugszik a -kar, akár ölelésre, akár esküvésre emelkedik: a váll csak gömbölyü, -köralaku marad. Se lágy hullámai, se gödröcskéi, se mosolyvonalai nem -támadnak. Mozgását is alig lehet látni. - -Mi más az, mikor a nő lábát emeli fel! - -A láb domboru izmai uj alakulást nyernek. Hullámos hajlásaival, finom -rezgéseivel állandó mozgásba jön a csipő s ennek minden alakulása bájos, -mert kör és hullámvonalak váltakoznak minden alakulásban. Szakadatlanul -alkalmazkodik a derék s a felső test is a lábak mozgásához. A karok -játéka főleg csak a látás által, a lábak játéka azon felül a képzelet -által nyujt is müvészi élvezetet. - -A mai ballet-szinmü már részben romlott müvészet. Mikor a tánczosnő -lábának hüvelykujján fut, mint a csirke, vagy mikor a tánczosnő -lábujjain pörgetyü módjára pörög, mint a bugó csiga, vagy a mikor a -tánczmester karján félköralakba hanyatlik: akkor már vége a müvészetnek. -Mindez már torzkép. Mindez pusztán erőmüvi izommüködés és nem müvészet. -Olyan, mint a kigyó-ember vagy mint az a bolond ember, a ki saját fejére -ül. Nincs olyan szobor, a melyben a hős vagy az istennő lábának csak -hüvelykujján áll. Olyan szobor sincs, a mely saját tengelye körül -pörgetyü módjára pörögjön vagy a mely félkör alakra hanyatt hajló -nőtestet ábrázoljon. A táncznak pedig egyetlen müvészi feladata -mozgásban állitani elő a tökéletes szoboralakokat. - -Medina táncza még nem volt elfajult. Az ő táncza még igazi müvészet, -igazi mozgószobor táncza volt. - -De Szegedy Róza táncza ennél is szebb volt. - -Azt irja a költő, hogy a kellemek gazdagabb mértékben megvoltak Róza -tánczában, mint Medináéban. Apolló se tudná leirni tánczának -gyönyörüségeit. Lábai oly ékesen rajzolták le a zene hangját s minden -tagja oly édesen kisérte a lábakat. Az öt érzék nem elég ezt a tánczot -tökéletesen megérteni. - -A szeretőnek és a költőnek szeme látta igy ezt a tánczot. - -De mindenkit ne hozzon rajongásba Szegedy Róza táncza. De azért a -költőnek mégis igaza volt. - -Mert az igazi magyar táncz akkor is, ha férfi járja, akkor is, ha nő -járja, a legszebb táncz a kerek világon. Nyugati nemzetek táncza meg se -közeliti. Csak néhány keleti nép tánczában lehet a magyar táncz -fenségének néhány elemét megtalálni. - -Nem a csárdást értem s kivált nem ugy, a hogy mai napság járják. Nem is -azokat a mozdulatokat értem, a melyeket tánczmesterek fedeztek fel: -hamissá, idegenszerüvé tenni az eredetit. Az ősi tiszta alakot értem. - -Egyenes fejállás, büszke mell, nyalka lépés, összehangzó bokázás, egyik -kar a csipőn, másik kar a süveg körül vagy a lány derekán, sarkantyunak -pengő összeverődése, komoly arcz és kemény tekintet: ezekből áll az -igazi magyar férfitáncz. Van benne andalgó, van benne kopogó: de mindig -ott kell lenni a férfierőnek, fenségnek és méltóságnak. Nem könyörög és -mulattat, nem ugrál és ledérkedik a magyar legény, a mikor tánczol. -Hanem hódit. - -– Ide nézz lány, ide nézz menyecske, lásd ezt a termetet, vedd észre -erejét, tüzét, büszkeségét. Én vagyok a férfi, én vagyok a te végzeted, -szivednek és sorsodnak ura. Ha megszeretlek: meg is védelmezlek. Karom -is a tied, szivem is a tied; magam is egészen a tied vagyok. Örök társam -vagy, ha szived is ugy akarja, de legény vagyok, ha magam maradok is. - -Ez a magyar táncz, ha férfi járja. - -A lánynak, ha tánczol, társa arczára kell nézni folytonosan. Ez a -legénynek jutalma, biztatása, lelkesitője. Az a nézés szelid legyen és -komoly legyen. A bokázás, az egyenes derék, a magas fejtartás ott van a -lánynál is. De lépései kicsinyek és hangtalanok, mint a galamb lépései. -Egyik karja csipőjén vagy a férfi vállán, másik karja szabadon himbál s -vagy kendője vagy virág a kezében. - -Ruhájának megbomlani nem szabad. Rengő keblét is kendő takarja. Csak -arcza és nyaka van szabadon. Csak bokáig szabad látni lábát; térdeinek -mozgását vagy meghajlását már a ruhán át se szabad látni. Arczának -pirja, szemének ábrándos tüze, felső teste mozgásának bája s lábainak a -legénynyel is, a zenével is összehangzó mozgása: ez a lány táncza. - -– Látlak legény, veled tartok, el nem fáradok melletted; ha -megérdemelsz, tied is lehetek, de csábitást, de kacsintást tőlem hiába -vársz. - -Hogy szoknyáját libegtesse, két csipőjénél fogva rázogassa, köténye -csücskét emelgesse s ezzel bájainak szentséges titkára ráutaljon: ez a -magyar tánczban lehetetlen. Ezt magyar nő meg nem teheti. Még azt se, -hogy belekiáltson a tánczzenébe. - -Szegedy Róza magyar tánczát mindenki bámulta. Ez a táncz rajongásba -hozott mindenkit. Pápay Miklós öreg barátomtól hallottam, ki maga is -ismerte őt s kinek apja Pápay Sámuel magas gondolkozásu iró, és -Kisfaludy Sándornak kortársa és egyik legjobb barátja volt – tőle -hallottam, hogy megtörtént Pápán, nyilvános vigalomban, hogy a mikor -Szegedy Róza a magyar tánczot járta, az összes párok lassanként -félreálltak s az egész közönség rajongó lelkesüléssel nézte a költő -nejének édes bájos, aranyos magyar tánczát. - -Igaza volt tehát a költőnek és a szeretőnek. Hogy érhetné utól balletnő, -ha Medina is, idegen tánczban a magyar szüznek báját s fenséges -kellemeit? - -Pedig Medinát a legényszerelem egész pokoltüzével szerette több mint egy -éven át Kisfaludy. S Medina, bár rajongott érte Bécs egész -férfiközönsége, a magyar testőrt tüntette ki, pedig ennek semmi kincse -nem volt, csak deli szép alakja volt. De mikor azután meglátta Róza -tánczát: ugy elmult Medina alakja az ő lelkében, mint a hajó nyoma a -viharos tengeren. - -Hajnal felé lett vége Badacsony szüretén az első vigalomnak. Aludni is -kellett valamit. - -Csakhogy a badacsonyi szőlőhegyi hajlék nem akkora s nincs ugy -berendezve, hogy ott huszonöt s harmincz férfit éjjeli szállásra -kényelmesen el lehessen látni. Három szoba s a pinczelejárat fölött a -sajtóház: ez az egész. - -Sebaj! - -A három szobát és a sajtóházat elfoglalják a nők. Külön az öreg -asszonyok, külön a menyecskék, külön a lányok. Menyecskeszó: dévaj -beszéd; – nem való a lánynak. Leánybeszéd: madárcsicsergés; unalmas az -öreg asszonynak, de a menyecskének is. Minden korszak együttesen jobban -érti egymást. - -Hát a férfiak hol töltik az éjszakát? - -A hány elfér: a vinczellérnél alszik a szoba földjén idei puha zörgős -buzaszalmán. Takaródzik lópokróczczal vagy a saját köpenyegjével. A -kinek van: elmegy a maga hajlékához, visz magával vendéget is. Nehányan, -kivált a fiatalabbak, a hintókban alusznak. Ugy ülnek az ülésekben, mint -a pulykák. - -De azért a reggelinél olyan üde, olyan piros, olyan nyalka valamennyi, -mintha lakodalomra készülne. Szüreten még az öreg urak is kipödrik -legalább a fele bajszukat. Hátha még ma ők is tánczra kerekednek? Az -ördög nem alszik. Kusza bajuszszal tánczolni pedig annyi menyecske közt -nem lehet. - -A testőr még meg is borotválkozik. Testőrnek diszben kell lenni mindig. -Kivált mikor Róza égszinkék ruháját ölti fel, a melyről azt mondta -varrónője: ez áll rajta legjobban. - -Reggeli alatt az éjjeli szállás körülményeit beszélik el a nőknek. -Vidáman, elmésen, tulozva. Mint az ezüstnek csengése: ugy szól a -menyecskék és lányok kaczagása. - -Hát a czigányok hol aludtak? - -Van esze a czigánynak. Észrevették, hogy a padlás tele van illatos -sarjuval. Oda takarodtak. Jobb fekvésük volt, mint az uraságoknak. Elő -se kerültek előbb, csak a mikor az ebédhez kellett muzsikálni. - -Szép őszi nap volt s langyos a levegő. Valaki inditványozta: menjünk -sétálni. - -Mentek sétálni. - -A tomaji oldal felé mentek, a Koldusok utján. Az ut itt gyönyörü szálas -erdőben vezet. Nincs a napkeleti zultánoknak olyan puha és illatos -szőnyegük, mint a milyen ott az avar. A testőr és Róza többnyire együtt -voltak. De Róza észrevétlenül gondoskodott arról, hogy a társaságtól el -ne maradjanak. Sétájuk egészen a Vaskapuig tartott, onnan aztán -visszafordultak. - -Ebéd után, de már este felé a Balatonon csónakáztak. - -Mikor Kisfaludy, mint a francziák hadi foglya már szabadulóban a genuai -tengeren utazott s irtózatos tengeri viharban a hajó népe már -elveszettnek hitte magát: akkor jutott eszébe ez a balatoni csónakázás. -A fenyegető halál Róza alakját állitotta lelke elé. - -»Bár most itt volna velem Ő is a habok között. Mint akkor, hogy a -szerelem Lánczával megkötözött. – Megragadnám karjaimmal, És szivemhez -szoritnám, És lángoló csókjaimmal Őtet végig boritnám, S kétségbe esve -bele vetném, S a tengerben eltemetném Együtt véle magamat. – Ha boldoggá -engem nem tesz: mást se üdvözithessen!« - -Kegyetlen gondolat. De hőshöz, szeretőhöz, költőhöz méltó gondolat. És -mégis szép gondolat, hogy a mikor ott ordit körülötte a tenger haragja s -minden pillanatban bekövetkezhetik a kikerülhetetlen halál, kétszáz -mérföld távolságban akkor is az a lány jut eszébe, a kit már esztendeje -nem is látott, s a kitől, mikor utoljára látta, akkor is keserüséggel -kellett elválnia. - -Este megint vigalom, táncz, játék hajnalig. - -A lány nem tüntette ki a költőt. Talán tartózkodóbb volt vele szemben, -mint másokkal. De a költő figyelt. Asszonyok körül volt is már -jártassága. A női lélek szerelmi változatait meglehetősen ismerte már. -Olyan mély lélekkel és magas gondolkozással ugyan még nem találkozott, -mint Szegedy Róza, de Teréz, a pozsonyi lány szintén fiatal szüz hajadon -volt s a lánylélek, mikor a szerelem illatát érzi maga körül s mikor -szivének fölmelegedését érzi, bizonyos fokig mind egyenlő. Tünődés, -némaság, gyakori elandalodás, érzelmeinek gondos titkolása, szive -választottját mindig felkeresni s mindig kikerülni s édes és szent -titkát a mindenség elől elrejteni: ebben egyik szüz lélek csak olyan, -mint a másik. - -A pozsonyi lányt régen elfeledte a költő. Az a szerelem csak harmatcsepp -volt a virágon. Medina szerelme pedig felhőszakadás, vad zuhatag, -tengernek habzó hulláma, melyben kényére fürödhetett az ifju s melyben -el is merülhetett, ereje is elsorvadhatott. S most megint ott állt -előtte, a huszonhárom éves ifju előtt Szegedy Róza. Megint az a tiszta -harmatcsepp, mely a fényes és magas égből szállt le, melyen ott ragyog -minden üdvösségnek jele s melyen át érezni lehet azt, a mi minden -üdvösségnél szentebb és drágább: a hajadon sziv első ébredését, első -mozdulatát. - -És mégis – nem a hosszufalui első találkozásnál s nem is a badacsonyi -szüret első két napján és éjszakáján vert örök gyökeret a szivbe a -szerelem. - -Hanem a harmadik napon Szigligetben. - -Kocsin rándultak át Szigligetbe. Róza Rostynéval ült a kocsin s a költő -volt lovagjuk. Rostyné megengedte, hogy az ifju ne lóháton kisérje őket, -hanem velük menjen s ne a bakon, hanem az első ülésen a nőkkel szemközt -üljön. - -A régi hintó más alaku volt, mint a mostani. Rugója csak félig volt -vasból, félig vastag szijból. Nagy zökkenésnél majd kidobta az embert -kebeléből. Bárkája sokkal nagyobb, mint a mostani kocsiké. A szemközt -ülők térdeinek érintkezni nem volt szükséges. De szabad se volt. Tiszta -ösztöne megsugta a költőnek, hogy ez ellen véteni s Rózát örökre -elvesziteni egy dolog. Ezt a leányt csak imádni lehet, ez előtt csak -leborulni lehet, mint az oltári szentség előtt. - -És mégis ez az együtt-kocsizás volt egyik nagy fejezete annak a -történetnek, melynek neve Himfy Szerelme. - -Szemközt ülni a lánynyal. Mindig reá nézni. Tekintetével gyakran -találkozni. Édes lehelletét, édes illatát belélekzeni. Fölszállásnál, -leszállásnál kezét fogni. Ernyőjét egy-egy perczig kézben tartani. S -ruháját egyszer-másszor érinteni. - -Nevessetek irók, lélekbuvárok, sorvadt szivek, vén gonoszok, hitetlen és -avar lelkek! Tartsátok ezt a szót ostoba ábrándnak, holdvilágban járó -érzékenységnek! És mégis örök igazság, hogy a sors nagy kegyének tartja -minden nemes ifju, ha az imádott lánynak véletlenül ruhaszegélyéhez -hozzáérhet. - -A kik egy család kebelében összevonulnak: bizonyos bensőség köti össze -azokat. A kik egy kocsi bensejében összeszorulnak: azok közt is bizonyos -rokonszenv, valami kölcsönös vonzalom támad. Ha különben idegenek is. -Együtt átdőzsölt éjszaka is gyakran évekig terjedő bizalmat szül férfiak -közt. Férfi és nő, ha szivük szabad, ugy kocsikázzanak együtt, hogy -készen legyenek arra, hogy egymásba beleszeretnek. Lelkük erejétől és -nemességétől függ aztán, hogy szerelmük milyen mély és milyen tartós -leend. - -S a deli ifju és Szegedy Róza együtt kocsikáztak Szigligetbe. - -S Rostyné még egy kis hamisságot is cselekedett. - -Skublics megmondta Rostynénak, hogy Kisfaludy Sándor a hegedün kitünően -játszik. Rostyné egyik czigánytól elkérte hegedüjét s eldugta a -kocsiládába. Mikor a vár omladékait bejárták, megálltak a nagy -lovagteremben s annak falnyilásain át gyönyörködtek a Balatonban. - -A vár omladékai ma egészen mások. Mikor a költő ott járt imádottjával: -akkor még csak 123 esztendő telt el a vár leégése óta. Most már 228 év -pergett le azóta. A várromok pusztulásában száz esztendő óriási idő – -minálunk. Akkor még a lovagteremnek padlógerendái is mind meg voltak. - -A legkedvesebb beszélgetés közben Rostyné honnan-honnan se, előveszi a -hegedüt s oda nyujtja a költőnek. - -– Itt van Sándor, vegye csak a kezébe. Hallottuk ám, mit tud. Róza -kedvéért huzza el a legszebb nótát. - -Kisfaludy ránézett Rózára. A lány szemei biztatták. Szavai is. - -– Én igen szivesen hallgatom. - -– Énekel-e hozzá? - -Rostyné közbeszólt: - -– Ha a hárfája itt volna: énekelne. Róza nagy mester ám a hárfán és a -dalban. - -Csakugyan kitünően kezelte a hárfát. Csakhogy az akkori idők gonosz -szokása szerint más dalt, mint német dalt nem tudott énekelni. -Elhitették az urakkal és urnőkkel, hogy a magyar dal csak paraszt -lánynak, paraszt legénynek való. - -Kisfaludy Lavota dalait huzta s utánuk néhány kurucz dalt. A lány előtt -ismeretlen dalok voltak ezek. De gyöngéd, érző lelke csak ugy szítta -magába azt az édes-bus dallamot. Könye kicsordult. - -A költő észrevette. - -– Róza, tanulja meg az én kedvemért a magyar dalt. Ugy-e szép? - -– Igazán szép, megtanulom. - -– Az én kedvemért? - -Róza nem szólt, de a költőnek szeme közé nézett. Ezt a nézést és ezt a -szótlanságot a költő néma vallomásnak tekintette. - -Megjött bátorsága s midőn a várhegy oldalán a csalitban jártak s egy -pillanatig tanuk nélkül voltak, igy szólt a lányhoz: - -– Róza meg ne haragudjék rám, ha megmondom, hogy én igazán és mélyen -érzem, hogy jövendő sorsom aligha magától nem függ. Én már alig tudok -Bécsbe visszamenni. - -A lány fényes arczán rózsaszin kergetődzött a liliommal. Hol pirult, hol -halványult. Látta, hogy az ifju nyilatkozatot vár. Utóbb halk, reszkető -hangon mégis felelt. - -– Korán van még ilyenre gondolni, oka se lehet ilyenre gondolni, hiszen -először vagy másodszor látjuk egymást. - -– S Róza, maga jó néven veszi, nekem megengedi, hogy gyakran lássuk -egymást? - -– Azzal csak megtisztel engem s én köszönettel veszem. Hiszen mi rokonok -is vagyunk. - -– Én heves természetü és nagyravágyó vagyok. A rokonság nekem nem lesz -elég, attól félek. - -Róza nem felelt. Egy száradni kezdő kosborvirágot vett a kezébe s azt -nézegette. Idő után mégis annyit mondott: - -– Félni sincs oka. - -De kezét, azt a harmatkezet se csókra, se kézszoritásra nem nyujtotta. - -Pedig szerette az ifjut. Ugy szerette, mint az ifju őt. Csak -szentségekkel teljes tiszta lelkében kétségnek felhője borongott. -Hallott ő már arról, minő barátság volt a deli testőr és Medina között. -Sokszor vitte őt apja Bécsbe. S a megyei ifjuság, a menyecskék s a -nénikék akárhányszor beszélgettek füle hallatára is a deli testőr -szerelmi kalandjairól. Oly sziv, mint az övé, az a »százaktól imádott -sziv« nem akart, nem tudott lenni »egy a sok közül«. Ha méltó lesz az -ifju hozzá: az a sziv az övé legyen. Ha nem lesz méltó hozzá: az a sziv -másé akkor se legyen, inkább sorvadjon el vagy szakadjon meg. Ahhoz -pedig idő és meggyőződés kell, hogy az ifju méltó lesz-e ahhoz a -szivhez. - -Azt irja Szegedy Róza egyik levelében: - -»Én nem vagyok közönséges leány. Én megvetem azon mesterségeket, melyek -által némely leányok a férfiaknak tőrt hánynak s azokat magukhoz -édesgetik.« - -Azt irja másutt: - -»Egy leány, a ki magába zárkózott és magát a világ által kevélynek -szidatja, mintsem hogy oly dolgokból üzzön játékot, melyek tiszteletre -méltók.« - -A szerelem és a szerelmi édelgés dolgait érti. Ezek szentek ő előtte. -Legszentebb szivének önérzete. Szereti a költőt. Érzi, hogy ő méltó -ahhoz. De érzi azt is, hogy szerelme nagy kincs. Könnyelmüen azt a -költőre se bizhatja. - -Kisfaludyt ezer kétség gyötörte: szereti-e őt vagy tudná-e szeretni őt -Róza? - -Róza negyedfél év mulva azt irta neki: - -»Az én szerelmem a magáénak semmit se enged, sziveink bizonyára azon egy -időben gyultak el.« - -Hosszufalun és Badacsonyban. - -Róza szive még talán-talán előbb gyult el. Hiszen Kisfaludy egy helyütt -ugy gondolja, hogy urrá szive fölött Róza alakja Szigligetben lett. - -Mint hadifogoly Draguignanban ült. Ott irja naplójába 1796. évi -augusztus 31-én: - -»Estefelé kisétáltam a hegyre, mely a város fölött emelkedik. A nap épen -az átellenben levő hegynek tulsó oldalán ereszkedett az alvilágra, -sugárai csillogva szökdécseltek az olajfáknak levelei között. – Az -alattam fekvő szőlőtáblák, a szüretnek közelgetése elevenen -emlékeztetnek tavaly Badacsonyban töltött napjaimra; és megujultak -bennem mindazok az érzemények, melyeket Szegedy Róza gerjesztett bennem, -kivált Szigligetben.« - -»Himfy Szerelme« csak Badacsonyt emlegeti, Szigligetről hallgat. - -»Édes kinos emlékezet oh Badacsony szürete!« - -Róza is Badacsonyt emlegeti. Ezt irja 1799-ben a költőhöz: - -»Általában sokféleképen vélekednek az emberek felőlünk, mert Badacsony! -S mi ott együtt! Ezt ki nem verhetni a fejükből. Közel is járnak az -igazsághoz.« - - - - -AZ ELVÁLÁS. - -(Szép volt-e Szegedy Róza? – Visszaemlékezés Gógánfára. – A költő vad -szenvedélye. – A szüznek szent haragja. – Ki volt a hibás? – Az igaz -szerelem féltékeny. – A rágalmazók. – Az ifju lelkének kinjai. – A -szilaj vidámság. – Zokog most már az a büszke lány is.) - -Szép volt-e Szegedy Róza? - -Arczképének valahol meg kellene lenni. Hogy lány korában a család -leföstette volna: nem gondolom. Némi adatok vannak arra, hogy férje -1809-ben vagy 1810-ben leföstette. Nagy kár volna, ha eltünt volna képe. -Hiszen magyar költő lantja akkora hévvel s oly gazdagon nem örökitett -meg senkit, mint Kisfaludy őt. - -Én csak Pápay Miklós barátomtól hallottam róla. De ő már csak a -negyvenöt éves Rózát ismerte. Akkor már régóta és sokat betegeskedett. -Arra emlékezett, hogy sovány volt, fényes fehér arcza s még akkor is -gyönyörü kék szemei. - -Himfy szerelmeiben százszor le van irva minden szépsége. Teli kebel, -rózsaszáj, tüzes szem, nyiló arcz, deli termet, gazdag szőke hajfürtök. - -De költő szemén, szerető szemén keresztül a szivárvány szinében ragyog -minden. - -Hogy nagy ész s mélyen és nemesen érző gazdag sziv: azt minden emlék -bizonyitja. - -Tánczhoz, zenéhez, énekhez szép tehetsége volt. - -Irói, költői kisérleteket is tett. Egyik leánykori költeményét, mely -szerelmi költemény, czime: Föltételeim, 1799-ben elküldötte -Kisfaludynak. - -Levelei magas miveltségről tesznek tanubizonyságot. - -Nagy érzéke volt a tájak szépsége iránt. Ez nőnél sokkal ritkább, mint -férfinál. Az ókori népek, a gyermekek és a nők nem igen lelkesülnek a -tájak szépségein. - -Apja is imádta őt. - -Anyja korábban elhalt, apja a badacsonyi szüretre következő tavaszon, -1796-ban halt meg. - -Két lányöcscse volt, Antónia és Katalin. Halála előtt pár nappal azt -mondta édes apja: - -– Mig te élsz édes leányom, addig tudom, hogy jó gondviselőjük lesz -gyermekeimnek. Légy olyan jó hozzájuk, mint eddig valál és én -megnyugodva hunyom be szemeimet. - -Csodálatos véletlen: Kisfaludynak is volt ilyen lánytestvére: Teréz -huga. Alig tizenhárom-tizennégy éves volt e lány, mikor édesanyja -meghalt s apja Kisfaludy Mihály nagy gazdasággal s több kis gyermekkel, -lánynyal özvegyen maradt. S az a tizenhárom éves lány átvette a -gazdaságot és háztartást. Vezette mindakettőt példás renddel és sikerrel -s vezette a kis fiuk és lányok nevelését. - -És még csodálatosabb. Ez a lány már kis lány korában egyedül Szegedy -Rózát tartotta Sándor bátyjához méltó feleségnek. Egykor ott volt -Eötvösben s nagyon megfigyelte Rózát s akkor otthon azt mondta: - -– Föl mernék fogadni életembe, hogy Sándor, ha esztendőkig keres is, még -se talál kedve szerint való leányt; mert ne csak tyukokat ültetni, -kötni, pipeskedni tudjon ám az. Az egyetlenegy Szegedy Rózát merném neki -ajánlani. - -Jól ismerte bátyját is, Rózát is. - -A gondviselés és a kis lány szive tehát összeszánta őket. A badacsonyi -szüret össze is hozta a két szerető szivet. S a gógánfai találkozás -mégis majd meg nem ölte a két szerető sziv boldogságát. - -Mi történt Gógánfán? - -A költő maga többször megemlékezik a gógánfai jelenetről. Minden -emlékezése kinos emléket hoz napvilágra. Különböző időközökben igy ir -Rózának: - -»Midőn én magának legelőször szólottam a szerelemről, maga engem mint -egy mindennapi embert, mint csábitót lehordott, még most is cseng -füleimben. Gógánfán nem szántam volna magamat megfojtani.« - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -»Voltam én egyszer durva immár maga iránt is.« - -»Maga rajtam egyszer immár ugy is kiadott és szive talán már mást -választott.« - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -»Ki tudja, ha életem folyását én másfelé nem intézhettem volna-e, ha oly -makranczos bolond nem lettem volna. Nem akarok azon időkről gondolkodni, -mert még a falba verem fejemet.« - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -»Ne boszankodjál többé gógánfai viseletemen, hejh, eléggé bünhödtem már -bünömért. Be bolond valék én akkor. De mond meg kegyetlen Szeretettem, -ki volt mégis annak oka? – Valóban csak magad, a ki kegyetlen -büszkeséggel megveté szerelmemet, mely oly igaz, oly hü, oly méltó -vala!« - -Ezek a levelek évek mulva, az 1798-ik év végén s az 1799-ik év folyamán -keltek. A gógánfai jelenet 1796-ik évi márcziusban történt. Fájdalmas -jelenetnek kellett ennek lenni, hiszen a szerető sziveket több mint -három évre szakitá el egymástól s emléke még három év mulva is oly -élénk, oly keserü volt. - -Kisfaludynak el kellett hagyni a testőrséget. Módjában állott lemondani -a katonáskodásról, de a büszke és bátor ifju sok mindenféle okból a -csaták elől kitérni nem akart. Csak Szegedy Róza szerelme, szivének és -kezének megnyerése birta volna rá. A badacsonyi találkozás óta kereste -is az alkalmat meggyőződni arról, hogy az a sziv biztosan, gyorsan és -teljesen övé lehet-e? - -Gógánfa közel van Sümeghez, szomszédos Gyömörővel, hol Kisfaludyéknak -birtokjuk volt. Gógánfán Gyömörey, Kisfaludy s egykor Szegedy-féle s -egyéb előkelő családi részbirtokok voltak. Itt volt 1796 márcziusban -Szegedy Róza s ide ment át látogatóba a költő. Azzal a komoly -elhatározással ment át, hogy Rózától nyilatkozatot kér, vagy elnyeri -üdvét, vagy neki megy a világnak, a háborunak. - -Kedvező jelek fogadták. - -Róza komoly, de édes arczczal fogadta, sőt megengedte, hogy édes forró -illatos kezét megcsókolhassa. - -»Bizakodó reményekkel Közeliték hozzája, És epedő bus szemekkel -Tekintettem reája. És szép kezét megcsókoltam. A szerelem vakmerő!« - -Róza megengedte a kézcsókot, de arcza ez alatt elborult. - -– Miért oly bús? - -A lány elpirult, de nem felelt. Hanem a költő észrevette, hogy keble -gyorsan hullámzott, hogy a lány lelkét erős indulat rohanta meg s hogy -zavarában a nyakán könnyedén átvetett hálószerü kendőt hullámzó kebelén -összevonja. - -A költő jó előjelnek tekintette mindezt. - -Nap közben a lány mindig nagyon komoly volt. Mintha megbánta volna, hogy -kezét csókra átengedte. Mintha gondosan ügyelt volna arra, hogy -szerelmének semmi jelenségét az ifju többé észre ne vegye. - -A kastély mögött kert, a kert mellett erdőcske. Az ifju, érzelmeitől -kergetve, estennen kiment az erdőcskébe, nagy fához támaszkodott s lelke -tele lett viaskodással, vajjon kisérletet tegyen-e Rózát nyilatkozatra -birni vagy tovább várjon? Ugy érezte, a visszautasitás halála lesz. - -A mint ott tünődik: lánydal hangjai ütik meg füleit. A hang felé néz s -Rózát látja. Szép tavaszi enyhe száraz este volt. Róza kiment a kert -mellett levő gyöpre s ő dalolt. Édes hangja mintha a szentek zsolozsmája -volna. Az ifju tekintete rámeredt, lélekzete elakadt, indulatainak -hatalma keblét feldagasztá. - -Nem mert pisszeni, nem mert mozdulni sem. Elhallgatott a dal. S a lány -egy perczig mozdulatlanul nézett arra, a hol a nap lenyugodott. Az -esthajnal fénye még eleven volt az égnek peremén s a szüznek arcza ugy -ragyogott az esthajnal fényében, mint az imádság, mint a dicsőség, mint -az üdvözülés. - -Mit jelentett ez a dal? Mi történt a hajadon lelkében? Öntudatlanul -nyiltak meg tán ajkai, hogy kétséggyötört lelkének érzelmei a dal -hangjaiban csillapodjanak el? - -A költő ezt is jó előjelnek tekintette. - -Másnap megint uj jelenet következett. - -Volt Rózának két hófehér kezes galambja. Him és jércze. A galamb-duczban -laktak, de ha Róza hivta őket vagy ők meglátták a lányt: odamentek hozzá -s kedveskedtek neki. - -Délután a férfiak a szobában együtt poharaztak és pipáztak. A szoba -ajtaja a folyosóra nyilt. A folyosó másik végén Róza egy kis asztalka -mellett dolgozgatott. A két galamb, a mint őt meglátta, oda repült s az -asztalkára leszállt. - -E pillanatban kilép a szobaajtón a költő. Meglátja Rózát s a két fehér -galambot. Megáll szótlanul és mozdulatlanul, ne vegye őt észre se a -lány, se a galamb. - -A lány arcza mosolyra derült, mikor a két galamb oda rebbent. De az a -két hófehér szelid madár nem járt nevelésbe, nem volt zárdában az -apáczáknál, nem tanulta meg a finom társalgás szabályait s minthogy -hiven és igazán szerették egymást, elkezdtek ott a lány előtt -csókolódzni. Piros szemük csak ugy égett, kicsi csőrük csak ugy -csattogott. - -A lány rájuk nézett. Két kezét leereszté, feje lehajlott s arczát bú és -ábránd és fájdalom boritá el. Két harmatcsepp gyülekezett szemeiben. Ugy -nézte a két galamb édes szerelmi játékát. Azután felállt, nagyot, mélyet -sóhajtott, szemeit megtörlé s bement szobájába. - -Mit gondolt a lány? - -Azt gondolta-e: »egykor én is ilyen boldog leszek.« - -Vagy azt gondolta: »én sohase leszek ilyen boldog.« - -A költő ezt is jó jelnek vélte. Azt hitte, a lány szive tele van -szerelemmel. Ebben igaza volt. Csakhogy abban a szivben kétség is volt, -nemcsak szerelem. - -A következő napon a költő engedelmet kért a lánytól, hogy érzelmeiről és -szándékáról beszélhessen. Szorongó lélekkel, halvány arczczal, reszkető -hangon adta meg a lány az engedélyt. - -– Én Róza szeretem magát, imádom mint az istent s elhatározással várom -végzetemet. Ott folytatom, a hol Szigligetben elhagytam. Érzem, hogy a -maga szive is hajlik hozzám. Én magának szivét és kezét kérem most: vagy -nagygyá tesz és boldoggá, vagy megöl. - -Deli szép alak volt az ifju. Fényes huszáröltönye kidomboritá termetének -előnyeit. Ajka reszketett. Szemeiben ábránd, tűz és elszántság lobogott. -A lány nem tudta róla levenni szemeit. - -A lány, a ki most hallotta először komoly, édes és rettenetes valóságban -a szerelmi vallomás szilaj kitörését. A ki a szerelmi vallomás száz -alakját olvasta már s másik száz alakját a társaság fecsegéseiből jól -ismerte. A ki annyiszor gondolt erre, annyiszor álmodott erről s annyi -ábrándot szőtt: mit mondana ő majd, ha őt rohanná meg ily vallomás? - -És most mégis zavarban van. Mint a tigrisvadász, a ki előtt a -rengetegben először jelenik meg a királyi fenevad. Meneküljön? Védje -magát? Vagy gyilkoljon? - -Leküzdte felindulását s bár belső érzelmek fojtott vihara tette hangját -reszketővé s arczának halvány és rózsaszinét változóvá, mégis halk -hangon felelt. - -– Sándor, én már gondoltam erre s mindig örömöt okozott, a mikor a maga -vonzódását és figyelmét észrevettem. Nem is kerültem magát s jól éreztem -magamat közelében. - -– Tehát szeret engem, oh angyal! - -– Legyen türelme Sándor. Azt a szót én most ki nem mondom. Az a szó -nekem is végzetem, de annak még nincs itt az ideje. Mi oly ritkán és oly -keveset voltunk együtt, oly kevéssé ismerjük egymást, hogy nagy -könnyelmüség volna, ha sorsunkat egymáshoz kapcsolnók. Én jó rokona és -hű barátnéja maradok magának, nem is akarom letörni se a maga reményét, -se az én reményemet, mert barátságunktól én is várhatom a boldogságot, -de az én végső feleletemet én ma meg nem mondhatom. Magának Sándor még -várni kell. - -– De én nem tudok várni. - -A lány szemei oda szegeződtek az ifju arczára. - -– Nem értem magát Sándor, vagy maga nem ért engem. Jövendőnknek utját -bevágni én nem akarom s ha érzelmei oly igazak és oly tiszták és oly -erősek, a mint azokat látom: akkor türelmének is kell lenni, mig az én -lelkem a maga állhatatosságát is megismeri s abban megnyughatik. Várnunk -kell! - -– De én nem akarok várni! - -Az ifju egy lépéssel közeledett a lányhoz. Arczán szerelem, ihletés és -elszántság vonásai kergetődztek. - -A lány arczát szomoru komolyság boritotta el. - -– Hát mit akar? - -– Nekem Róza a maga szivéhez jogom van. Én jogomat akarom. Én -üdvösségemet akarom. Én eljegyzésünket akarom. - -A lány szomoru is volt, boldog is volt. Kinozta is, üdvözité is az ifju -szerelmes indulata. Fejét lehajtotta s kereste a szót a felelethez. - -E pillanatban az ifjut vad elhatározásnak szilaj heve ragadta el. Oda -ugrott a szüzhöz s erőszakkal átkarolta, meg akarta csókolni. A szüz -szabadulni akart s hátrahajolt testtel két izmos karját az ifju -vállainak feszité. Arczán a hajadon lélek szent haragjának lángja -lobbant föl. - -– Maga dulakodni akar? Vakmerő! - -Az ifju észre tért. Karjait levette a lány derekáról s térdre esett -előtte. - -– Meg tud-e nekem bocsátani Róza? - -A szüz arczán ott lobogott az a láng. Most már nem kereste a szavakat. -Most már minden szót rögtön megtalált. - -– Ne hivjon engem Rózának. Semmi közünk ezentul egymáshoz. Az én lelkem -szentegyház, annak oltárához se csábitó, se duhaj közel nem juthat. Most -már mindent elhiszek, a mit beszéltek magáról. Menjen a maga asszonyai -közé, a kiknek nincs szükségük arra, hogy a férfi tisztelete és hódolata -vegye őket körül. Távozzék tőlem. - -Az ifju görcsösen kulcsolta össze kezét s ugy emelte föl e lány előtt. -Csaknem zokogó hangon mondta e szót: - -– De mikor ugy szeretlek, ugy szeretlek! - -A lány rettentő szót ejtett ki rózsás ajkán. - -– Szinjátszó! - -Megigazitá vállán és keblén kendőjét s mint haragos istennő, fölemelt -fővel kiment a szobából. Ott hagyta a térdeplő ifjut enyhe szó és enyhe -tekintet nélkül. - -Az ifju szemei előtt egy hulló csillag esett le az égről. Fényes nyomát -még látta, édes illatát még érezte egy szempillantásig, azután eltünt, -elenyészett mind a kettő. - -Bizonyos, hogy az ifju volt vétkes. Bizonyos, hogy nagy szerelmében van -nagy mentsége. Bizonyos, hogy ismert már olyan nőket, a kik nem arra -tanitották, hogy nemes ifjunak csak az áhitat szentségével szabad -fenséges nő közelében megállani. Bizonyos, hogy a huszonhárom-huszonnégy -éves ifju lelkén mélységes szerelem érzetében még szabadon száguldoznak -a viharok s minden rohamnak az a lélek nehezen tud ellentállani. - -De hibázott-e Szegedy Róza? Nem volt-e kegyetlen? Szüz lelkéhez, -fenséges érzelmeihez, igazi szent szerelméhez nem lett volna-e méltóbb -az engesztelő szó, mint az a könyörtelen szó? - -Szerette a deli ifjut. Csak ugy szerette, mint az őt. Mért nem talált -tehát mentséget az ifju nagy szerelmében? - -Azt irja később a költőnek: - -»Minden jót hallottam ugyan maga felől, de karakterében állandóságot nem -véltem.« - -Ebben van a lánynak igazsága. S igazságában igazolása. - -Ha a lány szive más ifju látásán könyedén felolvad; ha kezét oda adja a -legelső arra való férfinak; ha búval, bánattal, epedő lélekkel és -sorvadó szivvel nem vár évekig; ha nem őrzi szerelmét oly tisztán és oly -alku nélkül, hogy az inkább a siré legyen, mint sem hogy másé legyen: -akkor talán hibás lenne kegyetlenségében. De Róza szivének joga volt -ahhoz, hogy az a sziv csak hozzá méltó szivért jusson cserébe. Olyan -szivért, mely osztatlan tiszta szerelemmel dobog érte s melyért magas -férfi jellem türelemben s fájdalmakban töltött hosszu évek -állandóságával tud jót állani. - -Gazdag lány volt, csodálatos szépségü lány volt. Nagy és fényes család. -Százezrekre menő örökség. Apja-anyja elhalt, a szerencsés vőlegény -azonnal eljut mindenhez, a mi az életben becses és boldogitó. Száz -kérője volt. Köztük egy gróf Nitzky, egy Szent-györgyi Horváth, egy -Rosthy, Tallián, Bezerédy, akárhány bécsi katonai bárócska és grófocska. -De ő szerelméhez hünek maradt. - -Azt irja három év mulva a költőnek: - -»Barátom, hetekig sem beszélhetném el, a miket szenvedtem. De most már -tul vagyok. Szabadon és vidám elmével állok most itt, és hálaadó -sóhajtásokat röpitek és hálaadó tekinteteket vetek az Égre, a ki erőt -ada nékem és türelmet. Hajlandó valék már többször az atyafiak -unszolásainak és barátaim tanácsaiknak engedni és szomoru példájaként a -kénytelenségnek, egész életem boldogságát testvéreimnek feláldozni. De -ugy volt, mintha valamely titkos hatalom utolsó lépésemnél mindig -visszarántott volna engem. Ugy volt, én engedtem a titkos sugallásnak és -most meg vagyok elégedve!« - -Ez a levél oly női lélekbe világit be, a minőt keveset irt le a -világirodalom. A női jellem egyes részeiből a költő ihlete alkothat -eszményi női alakot. Alkotott is minden nagy költő s minden nemzetnek -meseszövő képzelete. De Szegedy Róza élő alak volt s nem a költő s nem a -nép képzeletének szüleménye. Benne mégis a nő eszményének fensége áll -előttünk. Oly tisztán, oly magasan, oly nemesen; őt nem szárnyalta tul a -nőiség ragyogásában a történelem egyetlen nőalakja sem. - -Szegedy Róza a magyar szüznek örökkévaló ideálja. - -Himfy Szerelme két nagy részből áll. A bus szerelem az egyik része, a -boldog szerelem a másik része. A bus szerelemnek csak első korszakát -beszélem most el a gógánfai elválásig. Talán lesz időm és kedvem -elbeszélni egykor a második korszakot s a boldog szerelem egész -történetét is. - -De most még a gógánfai jeleneteknek se jutottunk végére. - -A hajdankor őstörténetében s a női lélek belső viharaiban igen nehéz a -tájékozódás. Amazt sok ezer évi feledésnek köde boritja, emezt a szüzi -önérzet némaságának át nem látszó finom leple. Mégis ismernünk kell mind -a kettőt. Az ős hajdankornak emlékei vannak. Egy rom, egy szobortöredék, -egy oszlopfő, egy fegyverdarab, egy siremlék, egy mese, egy példabeszéd. -Ezekből kell népek és nemzetek életét, történetét, harczait, támadását -és elenyésztét fölismernünk. A női lélek belső világából is ki-kitör -egy-egy jelenség. Egy szó, egy tekintet, egy elpirulás, egy kis irott -levélke, egy olvasmány, egy dal, egy vidám vagy keserü kaczagás. Képek, -gondolatok, vágyak, érzelmek harcza, tolongása tölti meg a női lelket. -Annak igaz történetét ama kis jelenségekből kell összeállitanunk. - -Szent haragjának föllángolásában azt mondta Szegedy Róza a költőnek: - -»Most már mindent elhiszek, a mit beszéltek magáról. Menjen a maga -asszonyai közé.« - -E szavakban féltékenység tör ki. - -A tisztán szerető női szivnek kötelessége a féltékenység. Abban a női -szivben, a mely nem féltékeny, egy csomó közöny is lakik. A mely sziv -megtüri a közönyt: annak szerelme bágyadt. Az már megtüri az alkut, a -megfontolást, a kiegyezést, a lemondást, a cserét is. Az már nem ismeri -azt a szerelmet, a mely az égben támad és csak a halálban ér véget. Az a -sziv még mindig lehet tisztes feleség, gondos anya, jó gazdaasszony, de -szentség már nem lehet, a kiért az istenek ott hagyják az eget s a kiért -a hősök, a költők és a nemzetek rajongnak. - -Róza lelke nagy volt és tökéletes. - -A költő elmult szerelmeit megbocsátotta, de még el nem mult szerelmével -osztályos egyezségre nem léphetett. Ő csak hozzá méltó ifjunak egész -szivét fogadhatta el. Ő nem fontolgathatta ezt a kérdést. A szüznek -fenséges érzelmei fontolgatás nélkül döntenek az életsors fölött. Vagy – -vagy! Ha az ifju egész szive nem az övé: akkor abból semmit se fogad el. -Jöjjön a végzet. A boldogtalanság, az elsorvadás vagy a halál. Szivének -ezekkel szemben se lehet alkudozni. Hiszen azért imádandó ez a sziv. - -A társaság, a melyben élt, tele volt a nemes testőr ifjak szerelmi -kalandjaival. Kisfaludy kalandjairól épen sokat tudott adomázni. Hiszen -Medina öleléseiből csak a badacsonyi találkozás előtt három héttel -tudott az ifju szabadulni s a badacsonyi szüret óta alig telt még el hat -hónap. Az adomázó társaság előtt az a hat hónap is tele volt -kalandokkal. - -Nem volt szokásban, de nem is volt arra szükség, hogy Róza a férfiaktól -hallja meg az adomákat. Ott voltak az asszonyok, a menyecskék, az öreg -nénik. Fiatal lány ezek köréből ki nem futhat. Még akkor se, ha -Kisfaludyról volt szó. Akkor talán legkevésbbé. Hiszen a badacsonyi és -szigligeti találkozást mindenki tudta. Róza leveleiből nyilvánvaló, hogy -az emberek erről még évek mulva is beszéltek. Hogyne beszéltek volna hát -csak hetek és hónapok mulva? Róza szerette a költőt. Minden jó és minden -rossz megkötötte tehát figyelmét, a mit róla mondtak. Kivált azok a jó -nénik, kik Róza kezét, szivét és vagyonát valamelyik idegen ifju -öcsém-uram számára akarták megszerezni. Ezeknek a néniknek Róza nem -fordithatott hátat. Ezzel csak szerelmét árulta volna el. Ő pedig szent -titok gyanánt őrizte szerelmét. - -A költő később mindent megtudott. Mikor már Róza övé volt, még akkor is -harag tombolt lelkében a nénik ellen. Minő szavakban örökiti meg a -fecsegő jó öreg néniket! - -Jó hir s névnek férgei! Sátánjai a társaságnak. Mérgei a sziveknek. A -becsületnek gyilkosai. A teremtésnek förtelmei. Töpörödött boszorkányok! - -Van köztük különösen egy ragyás, aszott bagoly, ki mindent megrág, mint -a moly. A Belzebubnak kajlája ez, ki csak alig mozog már, de a nyelve -azért mégis kelepel. Ez az a banya, kit a pokol nyilt karokkal vár s -ünnepet rendez a számára, ha oda jut. Ez a pondrónyelvü! - -El lehet képzelni, minő fekete szinben állitották ezek Róza elé a -költőt. - -Ezek ültették el s ápolták gondosan Róza szivében a kétségnek -bürökmagvait. S lehet-e csodálni, ha az ifjunak szenvedélyes és váratlan -csókrohamára az a kétségekkel teljes gyöngéd sziv megrettent s az ifjut -eltiltá magától? - -S még se ez volt egyedüli oka Gógánfán az elválásnak. - -Az ifju fölkelt térdelő helyzetéből. Utána nézett a lánynak, de az -eltünt, elmult, elszállott, mint egy égi tünemény. Irtóztató indulatok -gyötrötték lelkét. - -Mit tett? Minő bünt követett el? - -De hiszen végtelen szerelme fölszabadithatná őt a lány szemében. Gőgös, -kegyetlen, vad istennő ez a lány? - -Elveszteni őt? Nem lehet. Mégis el kell veszteni őt? De hát mi marad -akkor az ő számára? Mit ér akkor ő neki ez az egész szép világ? Mit ér -ifjusága, büszkesége, minden reménye, egész élete? - -Kiment a folyosóra. Nem találkozott véletlenül senkivel. Bement egy -vendégszobába, ott egy szarvasbőrrel teritett ágyon végig nyujtózott, -karját feje alá tette s oda bámult a padlás gerendára. - -Mindennek vége. Most már bizonyos. Mi vár ő rá? »Megbolondulni, -gazemberré válni vagy önkényt bucsut venni az élettől.« Hogy Róza másé -legyen s ő azt lássa, türje egész életén át: ez nem lehet. Minden lehet, -de ez nem. - -Huszárdolmányát kigombolta, sarkantyujával a szarvasbőrt összevágta, -öklével nagyot ütött a falra, csak ugy döngött a ház. - -Egyszerre felugrott fektéből. - -– Ejh, van még halál innen távolabb is! Vissza a katonasághoz! El -Olaszországba! Ott jön egy óriás. Most még kicsiny, mint egy -párduczkölyök, de homloka már világit, mint az üstökös csillag. A -világverő Napoleon. Ha eltiporja a világot: hadd legyek én is elmulandó -az ő utjában. Elébe! - -Pipára gyujtott. Igy van megörökitve a hagyományban. Ujra végig feküdt -az ágyon s fujta a füstöt, mint a tüzokádó s gombolyogtak gondolatai, -mint a viharhajszolta felhők. - -Nyilik az ajtó s a szüznek napsugaras alakja belép a szobába. Nem tudta, -hogy ott van az ifju, valamit keresett volna ott. - -Az ifju se szólni, se mozdulni nem mert. Szemeit a szüznek fényes -arczára szegezé. De egy szempillantás alatt a lány is észrevette őt, -hirtelen megfordult s szó nélkül kirebbent az ajtón. Akkor ugrott föl az -ifju, akkor vágta a falhoz pipáját s szilaj indulattal sietett a lány -után. - -Hiába! A szüz alakja eltünt. - -Visszatántorgott szobájába. Őrjöngő fájdalom fogta el testét-lelkét. -Fogait csikorgatta öntudatlanul. Azután leborult az asztalra s keserü -könyei megáztatták dolmánya ujját. - -Meddig volt igy: maga se tudja. Beesteledett, hivták vacsorára. -Dolmányát begombolta, sarkantyuját összecsapta, bajuszát kipödörte s -ment vacsorára. - -– Hadd nézzek hát még egyszer annak a lánynak a szemébe! - -Késő volt már. Elment az a lány szó nélkül. Befogatott s haza hajtatott -az eötvösi kastélyba. Egyetlen bucsuszava, egyetlen bucsu tekintete nem -volt az ifjuhoz. - -Ejh – mit az a lány! Elhervad a rózsa, uj bimbója támad! - -Támad-e hát? - -Bement vacsorára. Még mindig nagy társaság volt együtt. Férfiak, nők, -hajadonok, gyereklányok. - -»Hogy ki ne tanulják szivem keserves állapotját, jó kedvet kelle -szinlelnem és dühösségemben szilaj vidámságra fakadtam.« - -Igy irja a költő. - -Bizony bolond volt ő félig-meddig. - -Oly vad kedve támadt, hogy elbámult rajta mindenki. Ötletei csak ugy -szikráztak, bókjai szédülésbe hozták az asszonyokat, dalaira pezsgésbe -jött öregnek és fiatalnak vére. - -– Adjátok ide hegedümet. - -Rákezdett egy hires kuruczdalra, a melynek hangjánál a legénynek lába -nem maradhat nyugton, hacsak nem sánta, béna, isten nyomorékja. -Torzszövege él már csak annak a dalnak. »Megismerni a kanászt Csosza -járásáról, Üzött-füzött bocskoráról, Tarisznyaszijáról.« - -Huzta egész lelkéből, egész bolond keserü szivéből. Azután fölkelt az -asztal mellől s huzta is, dalolta is, járta is. Sarkantyuja csak ugy -pengett, erős hangja csak ugy zúgott, szilaj kedve csak ugy áradt, -szerelmes vad szive majd megszakadt. - -Azután földhöz vágta hegedüjét. Darabjai csak ugy robbantak szerteszét. -Karjára vett egy kis leányt. - -Zalabéri Horváth Rozit. Tizenöt éves kedves barna gyönyörü lány volt. -Gyerek volt még. Álmodni se tudott arról, mi a sziv, mi a szerelem. Csak -nézte, csak bámulta azt a deli szép ifjut. De belé is szeretett. Nem -szivből, nem is szinből, csak úgy a gyereklánynak képzeletéből. - -Ezt fogta karjára, ezzel dalolt s ezzel tánczolt mind az egész -társaságnak nagy gyönyörüségére. - -Oda sug a kis lánynak fülébe: - -– Lenne-e kedves hugom az én feleségem? - -A lányka megáll, nyugalomra inti a költőt is és csókolni való édes, -aranyos, teljes komolysággal azt feleli: - -– Ez komoly ügy, Sándor bácsi, beszéljen először édes mamámmal, intézze -el vele a dolgot, akkor megnyeri az én szives beleegyezésemet is. - -Mindenki hallotta e párbeszédet. - -Az öreg Gyömörey akkorát nevetett, hogy rengő poczakja majdnem -feldöntötte az asztalt. - -De egyik asszony oda sugott a másiknak a fülébe: - -– Szegény Kisfaludy megbolondult. Kár ezért a derék ifjuért. - -Az a derék ifju pedig hajnal felé lóra ült. Onnan fölül, Somlyó felöl -kegyetlen hideg havas esős vihar támadt. Elkelt volna a bunda is, de az -ifju megint csak kigombolta huszár dolmányát. Hadd vágja a vihar azt a -kutya szivet, talán használ neki. Ártan most már ugy se tud a világon -semmi annak a szivnek. - -Reggelre Sümeghre ért. Másnap elment atyjához Téthre, bucsut venni -apjától, szülőföldjétől, édes hazájától, jó testvérjeitől. Elment, -elbujdosott idegen országba, véres háboruba. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Nem telt bele egy nap, két nap: Róza mindent tudott. Siettek vele -közölni az esetet. Az ifjunak szilaj vidámságát, vad mulatságát, -leánykérő elhatározását, idegen országba költözését, háboruba indulását. - -Busan és komolyan és halavány arczczal fogadta a szűz a hireket. - -Befogatott s fölkereste Zalabéri Horváth Rozit, a kedves kis lánykát. -Megölelte, megcsókolta, bodros haját megsimogatta s azt kérdezte tőle? - -– Szereted te édes Rozim Kisfaludy urat? - -– Szeretem. - -– De igazán szereted? - -– Igazán szeretem - -– És ő is szeret téged? - -– Hogyne szeretne? Kezemet megkérte. - -– Mikor jön vissza? - -– Nem mondta meg. - -– Várod vissza? - -– A mig hét tél, hét nyár el nem mulik, mindég várom vissza. - -Szegedy Róza ajka reszketett s szemei, sötétkék mély tüzü szemei, olyan -különösen fénylettek. De a kis csitri lány ezt nem vette észre. - -– Oh édes kedves kis barátném, ha az a derék ifju egykor hozzád -visszajön: tedd őt igazán boldoggá! - -Tovább nem birta már az ő büszke nagy lelke sem. - -Az a fenséges szüz ráborult annak a csitri lánynak a vállaira és -zokogott keservesen. - - - - -BADACSONY TETEJÉN. - -(Magyar ember nem fürdik. – Az ősnémaság. – A vaskapu. – A pipa -lélektana. – A szapora beszéd és az ékesszólás. – A tüzokádó. – A -mulandóság. – A Harangozó Börcz. – A rosz testvér és a jó testvér -története.) - -Ime egy fejezet Himfy szerelméből. Nem ugy, a hogy Kisfaludy megirta. -Nem is ugy, a hogy azóta iró emberek kidolgozták. Hanem ugy, a hogy én -akkor badacsonyi sétánk alatt öregéből-nagyjából barátaim előtt -elbeszéltem. Hogy Gyulai Pál ur százféle megjegyzést tett -elbeszélésemre, azt mindannyian természetesnek találtuk. - -A sétából jóval napnyugta előtt visszatértünk Szentirmayhoz János püspök -villájába. - -A villa Balatonra néző oldalán erkély van az emeleten. Nagy Miklós -kiállt oda az erkélyre s szemeit le nem vette a Balatonról. Mi többiek -az erkélyes szobában szivarozgattunk és társalogtunk. - -Akkor még hire-nyoma se volt annak, hogy Badacsony fürdőtelep vagy azzá -lesz valamikor. Náddal volt beszegve a hegy lába, a mint ott érintkezik -a vizzel. Csak a nagy vendéglő irányában s még alig egy helyütt volt -tiszta a part. Nagy Miklós ezt a tiszta bejárást nézegette. Oda szól -egyszer Szentirmayhoz: - -– Tisztelt gazdánk! Le lehet innen a villából menni a vizhez? - -– Le lehet. Mit akar ott? - -– Fürödni. - -– Fürödni? - -Nagyot néz ugy féloldalvást elfelé Nagy Miklósra az én derék Szentirmay -barátom. Eképen néz a macska a légyre. - -– Nálunk csak a zsidó fürdik meg a kácsa. - -Jó Nagy Miklós ugy megijedt ettől a bölcs mondástól, elő nem hozta volna -hamarjában a világért se, hogy ő fürödni akar. Szentirmay azonban mégis -megszánta s embert adott melléje, a ki lekisérje a vízhez fürödni. De -azért még se ment a fejébe, hogyan fürödhetik magyar ember. Igaz is az. - -Hiszen fürdik, fürdik most már a magyar ember. De ez már nincs az ő ősi -természetében. - -Ha viz mellett lakik: azért nem fürdik, mert hiszen ott a viz, ha akar: -minden nap fürödhetik. Ha pedig a viztől messze lakik: azért nem fürdik, -mert hiszen nincs ott a viz, ha meg akarna is fürdeni. Szükségtelen utat -pedig meg nem tesz a magyar ember azért, hogy vizet lásson. Inkább -otthon pipál. De még se ez a fő oka annak, hogy ritkán támad feredő -kedve. - -A magyar lónép. Atillától kezdve mindig lónép volt. A lóember felül az ő -lovára s bekalandozza a sikot s egész teste szabadon fürdik az üde -szabad levegőben. Nem huzódik sátor alá, gunyhó alá, paloták födele alá -vagy barlangok odujába. Bőrét szélnek, viharnak, levegőnek hullámai -verdesik. Magyar ember nem keresi az erdőt se. Hadd süssön rá szabadon -az isten napja. A ki minden nap a napon és a levegőn van: annak nincs -szüksége fürdő vizre. Elég, ha mosdik. Annak nincs oka félni izzadástól, -meghüléstől, csúztól, köszvénytől, huruttól, náthától, -fele-feje-fájásától s egyéb efféle alávaló nyavalyától. Nem ismeri az az -idegességet s annak mindenféle ostoba növevényét. - -A zsidó, német, szláv, latin fajok, az árják, irániak, kaukáziak s -efféle népek egészen más népek. - -A zsidó eredetileg juhnép; a hindu, német, szláv, latin faj eredetileg -tehénnép és ökörnép. Ökrön, birkán, tehénen nem lehet lovagolni, nem -lehet naponként a pusztát bejárni. Ez a nép hasra fekszik: ugy őrzi -ökrét, juhát. Bebujik sátorába, meghuzza magát odujában, épit kőházat s -ellenség elől erdő sürüjébe menekül. Ennek bőre mállik, keze-lába -pállik, egész teste hámlik; huruttal, náthával örökké csatázik. Ennek -szüksége van az eleven vizre, hogy üdén maradjon teste-lelke. De szokása -most már jó szokássá vált s bizony most már nekünk is, ide szorult -szegény magyarnak erre a jó szokásra rá kell vetemednünk. A tudomány és -miveltség minket is juhnéppé, ökörnéppé alakitott át immár. - -Vacsora után az egész társaság az erkélyre vonult ki. A tele hold ott -állott a Balaton fölött. Épen a kellő közepén. Nyári este, nyári éj -volt. Csodálatos a holdvilág a vizek fölött. Itt még Gyulai Pál ur is -elfeledte birálgató természetét. Látta, hogy se a hold, se a Balaton nem -törődik azzal, ha valami széptani hibát födöz fel benne. Nem is födözött -hát fel semmit. - -Hat napon át teremtette isten a világot. De mi volt a hat nap előtti -napon? - -Az ősnémaság. - -Ez az ősnémaság van Badacsonyban éj közepén, ha tiszta az ég s a szellő -se mozdul s ha a nyári nap nagy munkája után mindenki elalszik. Más -vidéki népnek, fővárosi embernek fogalma sincs erről a némaságról. Még a -szigligeti, tördemiczi, tomaji kakasszó se zendül meg itt vagy nem -hallatszik ide. Ez az ősnémaság lepte meg legjobban a társaság erdélyi -tagjait. Nem is csoda. Erdélyben soha sincs némaság. Ott a szász mindig -morog, az oláh mindig jajgat, a magyar pedig mindig káromkodik. Mindig -szidja azt a másik kettőt. Ott nem lehet némaság. - -Nem hagytam őket az éjszakát átvirrasztani. Hiszen hat órakor fönt kell -lenni a Badacsony tetején. Azt akartam, napkeltével lássák azt a tájat, -melyen Rezivár, Tátika, Sümegh és Somlyó emelkedik. - -Keveset aludtam. Attól féltem, elalszom a fölkelés idejét. Alig mult el -négy óra, már készen voltam s mentem Salamon Ferenczhez, hogy felköltsem -őt. - -Dehogy aludt ő már. - -Kis szobácskája volt, melynek ablakja Szigligetre nézett. János püspök -nyaralója magasabban fekszik a tenger szine fölött, mint a szigligeti -vár. Salamon Ferencz az ablakon át lefelé nézhette azt a várat. - -De nézte is. - -Virradat óta, hajnal pirkadása óta mindig azt nézte. Azt a várat s azt a -tündéri szép tájat. Felült ágyában pőrén, mint a gyermek, szemeit le nem -tudta venni arról a vidékről. - -– Köszönöm barátom. Ilyet még soha nem láttam. Ezt a reggelt soha el nem -felejtem. Áldjon meg érte az isten, hogy ide hoztál. - -Ez volt szava hozzám. - -Fél óra alatt talpon volt mindenki. Salamon nem nyugodott addig, mig az -ő ablakján Gyulai Pál ur, Szilágyi Sándor és Nagy Miklós is le nem -nézett Szigligetre. Azután indultunk. - -Szentirmay barátom nem jött velünk. Nem kecske ő, hogy hegyet másszon. -Hanem Tulit, a komoly képü jó Tulit elküldte velünk holmi kellemes -folyadékkal és harapni valóval. Azt hitte, hegyre mászó embernek -különben éhen-szomjan kell elveszni. - -Ujra elmentünk Kisfaludy Sándor hajléka előtt. - -A Koldusok utján ballagtunk fölfelé. Megnéztük az Apáczák forrását s -megizleltük éltető üde vizét. Jámbor falusiak, nyájőrző emberek mindig -tartanak ott tiszta nádcsöveket, hogy azok segélyével elolthassa szomját -a szomjazó. - -A Vaskapun mentünk keresztül, hogy a hegy tetejére feljuthassunk. - -Vaskapu! - -Furcsa szó ez. Talán már Herodotosz is ismert Vaskaput. A porta ferrea -már közszó volt az ó-korban is. Az ázsiai turáni népek is ismerik a -Demir-kaput. Van Vaskapu a sziriai sivatag felé. Van a Kaukázusban. Van -a Balkánon, van az alsó Dunán. A Bakonyban is ismerek egyet a -Nagy-Esztergári határban s ime Badacsony tetején is van Vaskapu. - -Szoros ut két meredek szikla közt: ezt hivják minden világrészben -Vaskapunak. - -Miért kapu? Miért vas? Hiszen se kaput, se vasat nem láttak e -sziklaszorosok soha. A jámbor badacsonyi szőlőkapás pedig csakugyan nem -olvasta Herodotosz könyvét se eredetiben, se forditásban. Sőt hirét se -hallotta. - -Két óriási bazalt torony alig négy-öt méternyire egymástól: ez a -badacsonyi Vaskapu. Ezen a szük nyiláson át roppant meredek feljáró -vezet a magasba. A feljárót óriási görgeteg kövekkel tölti meg minden -felhőszakadás. - -Mikor János püspök a badacsonyi kőkeresztet épittette: negyven bivaly -vontatott föl egy-egy faragott követ ezen a szoros meredek uton. - -Badacsony teteje csaknem egyenes fensik, talán százötven vagy kétszáz -magyar holdnyi területtel. Nyugoti része gyöpös jó legelő, keleti része -tövis bozóttal, ruhatépő cserjékkel tele. Kökény, galagonya, vad rózsa, -törpe ihar egymásba gubanczolódva s páfránynyal, még sürübbé tömve; -áthatolni rajta lehetetlen. - -Sok benne a szagos meggy is, sőt néhány hold csupán szagos megygyel van -telenőve. - -Áljunk meg csak itt egy kissé. - -Hajdan kereskedelmi czikk volt a szagos meggy s a gulácsi, tomaji, -tördemiczi szegény emberek szép pénzt láttak évenkint a szagos -megyfaszárért. - -Ez volt a legjobb pipaszár s csibukszár. S hajdan minden ember pipázott -s minden ur csibukozott, a ki dohányozni akart. A tobákolás és bagórágás -sohase fért össze a magyar ember természetével. Az áztatott dohánynak -erős kiállhatatlan büdös szaga van. Büdössé teszi a pipaszárt és -csibukszárt is. De ha illatos megyfából volt: ennek kellemes finom édes -szagán sohase tudott győzelmeskedni. A bagószag nem volt olyan erős, -mint ennek a meggyfának illata. - -Azt mondják: Mahomet szultán küldött először Bethlen Gábor -fejedelmünknek egy zacskó dohányt s hozzá egy csibukot: – azóta pipázik -a magyar. - -Nem tudom: de jól teszi, ha pipázik. Nem csak az időt és a szunyogot -kergeti el a pipafüst. - -Zsémbel a feleséged? Gyujts rá! Vedd elő a pipádat, vedd elő a zacskót, -vedd elő a pipaszurkálót, az aczélt, a taplót, a tüzkövet; nézd meg jól -valamennyit, készülj el lassan s ha elkészültél: szippancs nagyokat. Ha -látja az asszony, hogy csak a pipádra ügyelsz s nem az ő nyelvére: -elhallgat és ott hagy. - -Patvarkodik az anyósod? Gyujts rá! Fujj akkora füstöt, hogy anyósodat ne -láthassad. Akkor ő se láthat téged. Ha pedig nem láthat: nem is -patvarkodik. A szemeivel épen nem tudja véredet ontani. - -Megcsalt a szeretőd? Gyujts rá! Nézd a pipád bodor füstjét, azzal együtt -s annak példájára oszlik el keserüséged. S mire pipád kiégett: akkorra -tisztába jösz azzal is, mi ér többet? Egy pipa dohány-e vagy a hütlen -szerető? - -Megsértett valaki s pisztoly után, fokos után kapkodsz, hogy agyon üsd a -sértegetőt? Gyujts rá! Azonnal belátod, hogy haragudni nem egészséges, -veszekedni nem üdvösséges s azt is belátod azonnal, hogy rágalmazó rossz -embered arra se méltó, hogy miatta a pipád egyszer kialugyék. - -Pörbe szállsz? Pörben állsz? Rokonaiddal osztozni kell? Üzlettársaddal -számolni kell? Hiteleződ nyuzni készül, adósod világnak akar futni? - -– Gyujts rá! De megkináld egy pipa dohánynyal ellenfeled is. Iróra, -biróra, ügyvédre, közbenjáróra ne bizd igazságodat, mert pőrére -vetkőztetnek. Pipaszóval végezd el ügyedet. Bizonyosan nyerni fogsz. - -Igy volt hajdanában. - -Ma már vége van a nyugalomnak, békességnek. - -Nem pipázik ma már senki. Szivarra és czigarettára vetemedett ma már az -egész világ. - -Szivarhoz, szivarkához nem kell most már pipaszár, nem kell az illatos -meggyfa. Meggyfa-erdő Badacsony tetején most már vad madárnak termi a -gyümölcsöt s tüzrevalónak a gallyat, szárat, hajlós sima ágat. Nem kell -most már aczél, kova, tapló, kostök, dohányzacskó, pipaszurkáló s egyéb -efféle szerszám és dohányos készség. Szivart, szivarkát készen kapni; -gyufát is százötven szálat adnak egy krajczárért, boldogság az élet. - -De sietés is. S ez már nagy baj. - -Mig a pipaszó járta: a legnagyobb munka közben is időbe tellett, mig az -ember pipájával elkészült s dohánya igazán égett. Addig pihent a lélek, -de az indulat is. Kutyának való a szakadatlan munka, meg a miniszternek. -Okos ember csak darabonként dolgozik s óránként pihenőt tart. Minő jó -volt erre a pipával való vesződség. - -Hát a harag, az indulat, a kifakadás! Pipázó ember könnyedén meg nem -haragszik. Szippant egyet-kettőt, mielőtt kitörne. S a mig egyet-kettőt -szippant: az alatt egy darab haragja elenyészik, egy darab esze meg -megjön. Kettős a nyeresége. - -De semmi ellen se volt olyan jó a pipázás, mint a szapora beszéd és az -ékesszólás ellen. - -A szapora beszéd sulyos nyavalya. A szapora beszédü embert se megérteni, -se félbeszakitani, se türelemre birni nem lehet. A szapora beszéd ellen -csak egy mentőszer van: a süketség. A szapora beszédü emberen boszut -állani pedig csak ugy lehet, ha kerit az ember egy másik szaporabeszédüt -s azután a kettőt összezárja. Magyar ember nincs szapora beszédü. Ha -van: az csodaszámba jön. Köszönhetjük a pipának. Lángeszü ember lehet, -de okos ember nem lehet szapora beszédü. Azok közt, a kiket a -világtörténet névszerint följegyzett, egyetlenegy se volt szapora -beszédü. - -Hát az ékesszólás? - -Ez is nyavalya. Olyan, mint a nyilallás. Nem veszélyes, de nagyon -kellemetlen. Ezt a pipa se tudta kiirtani a magyar emberből. Ezt csak a -tudomány képes kiirtani. A törvényhozásban már alig van ékesszólás. -Igaz, hogy nem a tudomány miatt, hanem a szokás miatt. Az ékesszólás -betegsége csak korszakonként tör ki, de akkor járványos is, ragadós is. -Most oly korszakot élünk, a mikor nem dühöng ez a betegség. De a mikor -legjobban dühöngött is: mig az ember szájában ott volt a pipa: addig a -baj sohase mutatkozott. Csak akkor, ha kiégett a pipája vagy elfogyott a -vágott dohánya. - -A mint elhagytuk a tövises cserjét s az illatos meggyfaerdőt: nyomban -elértük a tüzokádó torkolatát. - -A Badacsony tüzokádó volt valamikor. Fensikjának kellő közepén ott van a -torkolata. Kerek alaku mélyedés, akkora, mint jó nagy szérü, tele kihült -lávakővel. - -De mikor volt tüzokádó Badacsony hegye? - -Én nem mondom meg, hadd vitatkozzanak rajta a tudósok. - -Bizonyos, hogy lávája teljesen olyan szinü és alaku, mint az, a mely -Herkulánumot és Pompéjit eltemette. Ép olyan lyukacsos, ép olyan sárgás -s ép olyan könnyü. Engem nagyon meglepett a teljes hasonlat. Pusztán a -láva után azt gondolhatnók, hogy Jézusnak élt még egy-két apostola, a -mikor Badacsony utoljára tüzet és forró követ szórt ki belsejéből. - -Ki tudja? - -Azt a torkolatot sohase tisztogatta senki. Vihar falevéllel, eső és hó, -tél és nyár mindenféle hulladékkal századok óta, ezredek óta tölti. S a -kerek mélyedés mégis ott áll tele lávakővel. Látjuk, mekkora volt az a -lyuk, melyen át a föld alatti tüzek fölrobbantak az ég felé. Utolsó -látogatójegyüket ott hagyták a lávakőben. - -Nincs hát mulandóság? - -Mikor volt nálunk az utolsó özönviz? Sokkal több idő mult már el azóta, -mint százezer esztendő. S Badacsony az özönviz előtt volt tüzokádó. S -nyoma ép ugy megvan, mintha ötven év előtt háborgott volna utoljára. - -Mégis van mulandóság! De mi büszke emberfajzat, mi csak magunkon vesszük -azt észre. - -Derék olvasóm, akár férfi légy, akár nő, te majd a nyár kezdetén -meglátogatod a Balatont. Felülsz a budai vasutra s elkarikázol Fehérvár -felé. A mint elhagyod a dinnyési állomást s kiérsz a velenczei tó -völgyéből: egy kis alacsony fensikra kapaszkodik föl vasuti kocsid. Nézz -akkor ki az ablakon. Az emelkedés kezdetén négy-öt keréknyomot látsz a -vasuti töltés mindkét oldalán. Negyvenhárom év előtt készült a vasuti -töltés. Néhány szegény ember akkor ott a gyöpön kocsival ment keresztül. -Fakó kocsival, görhes lovakon, rongyos szerszámmal, maguk a szegény -emberek is rongyosak. Az ő kocsijuk hagyta ott azt a keréknyomot. Azóta -kocsi arra többé nem mehetett, mert a vasut töltése nem engedte. De az a -kocsinyom most is megvan, most is ép oly üde és világos, mint régen. -Negyvenhárom esztendő óta, mikor arra megyek, mindig megnézem: -változik-e, enyészik-e, mulik-e az a kocsinyom? Nem mulik. S ha emberkéz -vagy ekevas meg nem háboritja, századok mulva is ott fog állani a -kocsinyom. - -Nincs hát mulandóság? - -Van. - -Királyok, fejedelmek, gőgös kormányzók, henye főpapok, hetyke -hatalmasok, éhes milliomosok, hivalkodó szépségek, könyek, fájdalmak, -szerelmek, gyötrődések, hitvány boszuállások mind elmulnak. - -De az a kocsinyom megmarad. Nagyméltóságu kormányember ül a miniszteri -széken; ott bókol, ott hizeleg körülötte száz kéregető; vagy jó pajtás, -vagy alattvaló valamennyi; görnyedő tanácsosának aláirja valami irását; -másnap elhirdeti országnak-világnak, miként tette boldoggá a nemzetet, a -királyt, a hazát és az emberiséget. - -És negyvenhárom esztendő mulva? - -Ki emlékezik nevére, szavára, irására? - -Senki. Ugy eltünt minden nyoma, mint a köd a szélben. De a szegény -paraszt görhes lovának, fakó szekerének keréknyoma megmarad. - -Mert abban a keréknyomban igazság van. A természetnek igazsága. Puha -volt a gyöpös mező, sulyos volt a kocsikerék, elvágott a sulyos kerék a -puha mezőben: ez az igazság. S a természet megőrzi a maga igazságát. - -S százezer év mulva is megőrzi Badacsony teteje az ő tüzokádó -torkolatát. Nagy Miklós hozott is emlékül onnan kis lávadarabot. - -Mentünk a Kereszthez. - -Ott van a Kereszt a fensik déli peremén Fonyód egyenes átellenében. -Hatalmas négyszögü faragott kövekből emelt óriási feszület. Hogy -megláthassák az utazók a partról, a hajósok a vizről. S hogy a mikor -föltekintenek a hegyre, eszükbe jusson, hogy bérczen, sziklán, ormokon -túl, égen, földön s minden magasságon felül van még fenség, az igazi -fenség: a Megváltó. - -János püspök épittette a Keresztet s ő maga személyesen szentelte föl. - -Oda állitották a Harangozó Börczre. - -Balatonmelléki zalai ember börcznek nevezi a bérczet, ezért hivja -börcznek azt a harangozó követ is. - -Hatalmas bazalt kőpadok feküsznek egymás fölött. Alulról és messziről -ugy tünnek fel a száz ölnyi magas s teljesen függő irányu egyenes falak, -mint egyenesen álló oszlopok. A nép ugy hivja: Tornyok. Ugy is hivja: -Gyapju-zsákok. A képzelet tele zsáknak nézheti is el, a mint egy-egy -torony ott áll egyenesen. Az a bazalt olyan kő, mint az üveg. Voltaképen -üveg is. Köss egy ökölnyit egy madzagra, üsd meg kővel és csengő hangot -ad, mint az üvegpohár. A Kereszt alatt fekvő legfelső kőpad kis részben -szabadon nyulik ki a levegőben. A viharok kiszedték alóla a törmeléket. -Ha e kinyuló kőpadot nagy kalapácscsal megütik: oly hangot ad, mintha -óriási harang kondulna meg. S a harangszót elviszi a szellő hegyeken, -völgyeken, erdőkön, vizeken keresztül. Gyakran akad nyájőrző legény, a -ki oda áll a kőpad mellé s nehéz kővel nagyokat üt rája. Ilyenkor -mondják: szól a Harangozó Börcz. Kegyes ember, kegyes asszony ilyenkor -keresztet vet magára s felfohászkodik. - -Volt két testvér Badacsony-Tomajban valamikor; ugy hivták őket: a -Csicsai testvérek. Az idősebb: Ferkó, a fiatalabb: Jóska. Ferkó erős, -egészséges, gonosz szivü; Jóska fonnyadt, beteges, gyönge és ártatlan. -Maradt rájuk örökségül egy kis ház, meg egy kis szőlő. A Ferkó -halászgatott, a Jóska imádkozott. - -A Ferkó megkérte egy lánynak a kezét. A lány szép volt, Ferkó bele -bolondult, de a lány nagyralátó is volt. - -– Leszek én kend felesége, de én mással egy födél alatt nem lakom. A -mikor az a nyavalyás legény bucsut vesz a háztól: akkor megyünk -esküvőre. Addig nem. - -Ferkó gonosz szive ugy értette, hogy neki a gyámoltalan Jóskát el kell -tenni láb alól. Egyik este azt mondta Jóskának: - -– Hajnalban bejösz velem a vizre segiteni. - -Olyan sötét arczczal, olyan rejtelmes hangon mondta ezt, hogy annak a -gyönge, beteges gyereknek látó lelke rögtön megérezte, hogy bátyja őt -holnap elemészti. De ellenkezni nem mert. De meghalni még sem akart. - -– Csak a hajnali harangszót várjuk meg édes bátyám, tudod, hogy nekem -akkor imádkozni kell. - -– Megvárjuk öcsém. - -Megvárták. - -A Jóska gyerek imádkozott áhitatosan. Önmagáért is, édes bátyjáért is. -Vezérelje jóra isten az ő elméjét is. Ne jusson pokolra, gyehenna -tüzére. - -Lementek a csónakhoz. - -A gonosz testvér egy nehéz követ dobott be a csónakba. - -– Ezt köti Ferkó bátyám a nyakamra! - -Ez a gondolat ötlött a Jóska gyerek eszébe, de nem szólt. - -Bementek a vizre. - -Egészen odáig mentek, a hol a kaczér billegett a vizek fölött. Az a -szépen kötött gyékény-kaczér. Ezt is a szegény beteg gyerek kötötte. - -– Huzzam a hálót édes bátyám vagy a ladikot tartsam? - -A gonosz testvér mást mondott. - -– Most meg kell halnod. Ketten nem maradhatunk a házban és szőlőben. - -Tudta ezt a beteg gyerek. Nem is ellenkezett. Sötét volt még. Csak ott -volt egy kis szürkeség, a hol a nap szokott felkelni. A partról senki be -nem láthatott, a hangot se hallhatta meg. Csöndesek voltak a vizek, néma -volt a levegőég. Nem ébredeztek még a vizi madarak sem. - -– Hadd imádkozzam előbb, édes bátyám! - -– Imádkozzál. - -– Oh én uram, én istenem, ments meg engem büntől, nyomoruságtól, -hirtelen való haláltól. Tedd boldoggá és szerencséssé, a kik engemet -szeretnek s ne büntesd meg azokat se, a kik engemet nem szeretnek. Adjál -nekem s az én édes testvér-bátyámnak bocsánatot és örök üdvösséget. -Ámen! - -Mig a szegény gyerek imádkozott s két összetett kezét az égre emelte: -addig a gonosz testvér elővett a tarisznyából egy zsineget, rákötötte a -kőre s a zsinegből még nyakbavető hurkot is csinált. Mikor hallotta, -hogy beteg öcscse ő érte is imádkozott, eltévesztette a hurokkötést. Egy -szempillantásig gondolkodóba esett. De azután észrevette a tévedést s a -hurokkötést jól csinálta. - -– Készen vagy-e már? - -– Készen vagyok. - -A gonosz testvér fölemelte a zsinegnél fogva a követ s a hurkot -szétfeszitve, odalépett öcscséhez. - -Ebben a pillanatban megkondult a harangszó. - -Mély, tiszta, fönséges hang búgott a sötét égből, a vizek mélységéből, a -hegyek magasságából, a távol messzeségből, Badacsony ormáról. Megszólalt -a Harangozó Börcz! Istennek tiltó szava volt az. - -A mint a gonosz testvér meghallotta a harangszót, megbillent alatta a -csónak s ő hanyatt-homlok a vizbe zuhant. A nagy kő zsinegje kezefejére -hurkolódott s a kő is a vizbe esett vele együtt. Sohase találták meg a -holttestét, a hullám se sodorta ki a somogyi partra. - -Maga ment haza a beteg gyerek. Meggyógyult, megerősödött, isten -megáldotta, maradékai ma is élnek. De imádságába azóta is befoglalta -testvérbátyját. - -A harangozó sziklától tovább mentünk a fensik napnyugati peremére. Itt -már sima, gyöpös mező van. Innen szabadon el lehet látni arra a -hegyvonalra, mely kezdődik a Balaton partján a Sárkányerdőnél s vonul -észak felé Reziváron, Tátikán, Szentgyörgyön át Sümeghig, Ságh hegyéig, -Kemenes aljáig, Somlyó hegyének méltóságos alakjáig. A fölkelő nap -sugarai ragyogó fénynyel boritották az egész szigligeti völgyet s a -messze távol tündöklő szépségeit. - -Alig voltunk száz lépésnyire attól a ponttól, a hol tökéletes a látás s -ime akadályra bukkantunk. Társaságunk benső egyetértését fölbomlás -fenyegette. - - - - -GYULAI PÁL UR. - -(Gyulai Pál ur termete milyen magas? – Deák Ferencz czime. – Deák -levelei Vörösmartyhoz. – Gyulai Pál ur nem akar mozdulni a vadkörtefa -alól. – De azért mégis csak felugrik. – Tóth Kálmán Gyulai Pál urról. – -Gyulai Pál ur költészete. – Nem ismeri a szenvedélyt. – A rosz vers. – -Mit beszél a szemek tüze?) - -Volt ott a tisztáson egy lombos vadkörtefa. Szép zöld fényes pázsit -terült el alatta. Gyulai Pál urnak nagyon megtetszett ez a pázsit s a fa -árnyéka. Se szólt, se beszélt, csak leheveredett a fa árnyékában. Nézte -az eget és a falevelet. - -– Nem megyek tovább. - -Rászóltam. - -– De bizony jön még ötven lépésnyire. - -– Nekem már elég volt. - -Közbeszólt Salamon is, Szilágyi Sándor is. - -– Ne bolondulj Pali, jer velünk. - -Hiába volt. Gyulai Pál ur nem az az ember, a kit férfias, komoly -elhatározásából könnyedén ki lehet zavarni. - -Mi elmentünk a fensik szélére. Ott pár lábnyival magasabb a domb, mint a -hol a vadkörtefa áll. Onnan még egyszer szólitottam Gyulai Pál urat. -Buzgólkodásomat föl se vette. - -Ötven lépés távolságról jól megnéztem akkor azt a fekvő alakot. -Csakugyan kicsiny embernek látszott Gyulai Pál ur. - -Talán a látó csalódás játszott velem. Nem is első eset volt életemben. -Vadász emberek, utazók, éles figyelők jól ismerik ezt a csalódást. - -A földi párák köde óriásokká növeli az alakokat. A tihanyi Csucshegyet -egykor egy őszi reggelnek ritka ködében a Himalája magasságában láttam. -Egykor negyven év előtt egy legelésző fekete csordát láttam a debreczeni -homokbuczkákon a savósguti erdő mellett. Fogadtam, hogy bivalycsorda. -Hát pedig fekete juhnyáj volt. - -Más alkalommal a szentgáli Bakonyban vadásztam a Halyag egyik völgyében. -Két vagy három puskalövésnyi távolban egy irtóztató állat ugrott le -szemem láttára egy vizmosásba. Óriási bölénynek látszott, de sudár -termettel. Pedig csak őzbak volt, nem bölény. Gyakran igy játszik -szemünkkel és képzeletünkkel a délibáb is. - -De megforditva is gyakran bele esünk a látó csalódásba. Van valamely -köde a napfénynek is. Fekvő szarvast őznek látunk, őzkecskét hitvány -nyulnak. Ott fekszik a hatalmas bika kétszáz lépésnyire az avarban. »De -füstös a nyaka, de hosszu a szarva annak a rugott borjunak.« »Nem borju -az uram, hanem czimeres bika.« Juhnyáj legelész a hegyoldalon. Nyüzsgő -féregnek látszik az a nyáj. A Gellérthegyet hol kavicsdombnak, hol -sziklaóriásnak nézi az ember, a mint földi párának vagy napfénynek ködén -át tekint reá. - -Bizony kicsiny embernek látszott Gyulai Pál ur ott a vadkörtefa alatt. - -Milyen magas lehet ő? Ugy hiszem, százötvenöt czentiméternél nem -magasabb. A francziák bevennék katonának, a poroszok nem. - -Mindenki ismeri róla Deák Ferencz adomáját. - -Deák Ferencz nagyon szerette Gyulai Pál urat. Sokszor volt vele, mikor -kivált Gyulai Pál ur Vörösmarty életrajzát irta. Gyakran találkoztak -Vörösmartynénál is, Bezerédy Istvánnál is, Ráth Mór könyvkereskedőnél -is, de Deák Ferencz Angol Királynő-beli lakásán is. - -Gyulai Pál ur erdélyi ember. Megszokta Erdélyben, hogy mindenkit igaz -czime után szólitson. Erdélyben megkivánja ezt a társaság. Gyulai Pál ur -nem tudta elgondolni, miként szólitsa Deák Ferenczet. Mi lehet ennek -igaz czime? - -Tekintetes ur? - -E czim illetné meg mint birtokost, mint táblabirót, mint okleveles -ügyvédet, mint akadémiai tudóst. De e czimen senkise szólitja. - -Nagyságos ur? - -E czim illetné meg, mint képviselőt s ez a legáltalánosabb megszólitás. -Igy szólitják a pinczérek, hordárok, levélhordók, kéregetők, -képviselőházi szolgák s körbeli alkalmazottak. Ámde a »Nagyságos« czim -Erdélyben a fejedelem czime s egyébként is Gyulai Pál ur nem az az -ember, a ki könnyü szerrel alkalmazkodjék a közönség szokásához. - -Méltóságos ur? - -E czim illetné meg talán, mint 1848-iki minisztert. 1848-ban a -miniszteri állásnak nem volt külön czime. Minden minisztert az a czim -illette meg, a melyet hazulról hozott. Kossuthnak és Deáknak, Szemerének -és Klauzálnak »tekintetes miniszter ur« volt a czime. Madarász József -még a »tekintetes« czimet se adta meg. Az öreg Táncsics pedig »kend«-nek -szólitotta a minisztereket. Eszterházy »főméltóságu« volt; Batthányi, -Széchenyi, Eötvös »méltóságos« volt; Mészáros csak maga volt a -»nagyságos«. 1865-től kezdve a közszokás a képviselőház elnökeit s a -48-iki volt minisztereket »méltóságos«-nak czimezte. De mit szólna ehhez -Deák? - -Kegyelmes ur? - -Isten mentsen! A ki Deákot kegyelmes urnak szólitaná, azt vagy kinézné -vagy egy hatos alamizsnával bocsátaná el szobájából. - -Pajtás – látod-e? Urambátyám – hallod-e? - -Igy beszélnek egymással a képviselők. De Deák Ferenczet csak 1848 előtti -képviselőtársai szólitották »te«-nek; minden uj ember más szóval -tisztelte meg. - -Nagy tünődésben volt tehát Gyulai Pál ur, mit csináljon társalgás közben -Deák czimével. Egyszer aztán neki rohant a kérdésnek egyenesen. - -– Legyen kegyes kérem megmondani, miként szólitsam? - -Deák szerette Gyulai Pál urat. - -– Ugy szólitson a hogy legjobbnak látja. Én legjobban szeretem, ha -barátjának szólit. - -A ki Deákot ismerte, az jól tudja, hogy ez a szó tőle se enyelgés, se -pajzánság, se leereszkedés nem volt, hanem komoly szó volt. Deák -csakugyan méltónak tartotta Gyulai Pál urat arra, hogy vele barátságban -álljon. Semmi se bizonyitja ezt jobban, mint az, hogy néhányszor jól -össze is szidta. A mit Gyulai Pál ur rendszerint meg is érdemelt. - -Egyszer arról volt szó, hogy Deák ritkán mehet a szinházba, – pártkör, -miniszterek, értekezletek, látogatások minden idejét elveszik. Deák -Ferencz a régi Nemzeti Szinház nagy alakjaiért lelkesült. Egressy, -Lendvay, Szentpétery, Megyery, Laborfalvi Róza, Schodelné: ezekhez -kapcsolódtak ifjabb korának édesebb szinmüvészeti emlékei. - -– Csodálatos, mondja Deák, hogy mostanában nem támadnak a szinpad -számára olyan nagy tehetségek, mint a negyvenes években. - -Gyulai Pál ur oda ugrik, mint a macska: - -– Hát képviselők, szónokok, államférfiak támadnak? Hiszen azok se -támadnak! - -– Micsoda szamárság ezeket igy összehasonlitani? - -De Gyulai Pál ur nem engedett. - -– Szinész vagy képviselő: egyre megy. Minden korszak egyféle módon -teremti az egyiket ugy mint a másikat. - -Első pillanatra nem tetszett Deáknak ez az elmélet. Hiszen a -képviselőben nem a tehetség, hanem a kötelességérzet a fődolog, a -szinészben pedig tehetség nélkül semmit se ér a puszta kötelességérzet. -Hanem utóbb mégis csak kiengesztelődött Gyulai Pál ur elméletével. A -körben, a mely akkor az Uri utczában volt, már maga beszélte el -jókedvüen. - -Mikor Gyulai Pál ur Vörösmarty életrajzát irta: életrajzi adatok -forrásaként Vörösmartyné átadta neki azokat a leveleket is, melyeket -egykor Deák Ferencz intézett Vörösmartyhoz. Volt vagy negyven levél, de -talán több is. Hiszen Deák és Vörösmarty barátsága 1830 körül kezdődött. -A leveleket Vörösmarty gondosan megőrizte. Vörösmartyné egy szalaggal -szépen összekötött csomagba adta át Gyulai Pál urnak. - -Gyulai Pál ur nagy bolondságot követett el a levelekkel. - -Elvitte azokat Deákhoz s rettentő fontos képpel megkérdezte töle, hogy a -nagy költő életrajzához fölhasználhatja-e a leveleket. - -No hiszen kikapott akkor Gyulai Pál ur. Diákkora óta olyan fenyitésben -nem részesült. - -– Hogy meritek ti más levelét kezetekbe venni? Hogy meritek az én -bizalmas leveleimet olvasgatni? Micsoda illetlen dolog az olyan irásokat -használni föl, a melyek nyilvánossá tételét irójuk meg nem engedte? Hol -vannak azok a levelek? - -– Itt vannak nálam! - -– Add ide. - -Gyulai Pál ur odaadta a leveleket s Deák azon módon s abban a -pillanatban bedobta a levélcsomagot az égő kályhába. - -S ez megtörtént a nélkül, hogy Gyulai Pál ur a leveleket előbb gondosan -lemásolta volna a nemzet számára. - -És Gyulai Pál ur ezt megcselekedte akkor, a mikor jól ismerhette Deák -Ferencz nézetét arról, hogy miként szabad vagy nem szabad közférfiak -élettörténetéhez a magán cselekedeteket s a nyilvánosságra nem szánt -iratokat felhasználni. - -Ezekben a levelekben pedig a nemzetnek nagy kincse veszett el. - -Az ifju Deák Ferencz tizennyolcz éves korától kezdve ezekben fejti ki -gondolkozását és nézetét Vörösmarty költészetéről s az irodalomnak arról -a hatalmáról, melylyel a nemzetet fölébreszteni, öntudatra kelteni s -ujjászületését előidézni képes. - -Ezek a levelek világot deritettek a nagy költő szerelmének történetére. -Mikor és miként ismerkedett meg Csajághy Laurával? Miként nőtt szerelme -s a szerelem miként lett élete sorsának intézője? Mit remélt, mitől -félt, mik voltak aggodalmai? Minő aggodalmakat táplált Deák a nagy költő -házasulási szándéka fölött? Vörösmarty és Laura szivének tiszta és -fönséges mozgalmai örökre eltüntek szemeink elől. - -De eltünt más is. - -Deáknak a nőkhöz való viszonya rejtély. Életében is az volt s halála -után még sötétebb lett az a rejtély. Sohase nősült. Szivének szerelmi -föllángolásáról senki se tudott bizonyosat. Az a sziv pedig nagy volt, -nemes volt s mélyen érző. Az elégett levelekben száz észrevétele volt -Deáknak a szivről, szerelemről, házasságról, férfinak és nőnek benső -szövetségéről. S ez észrevételek nagy része saját tapasztalatából, saját -érzéseiből eredt. Deák nem volt nőgyülölő. Nem kerülte a nőket és -sohasem mondott róluk rosszat. Tehát az ő szive is meghajolt egykor a -természet örök törvénye előtt. Öreg korában szerette a sikamlós -adomákat, de adomáiban is csak szerelmes nőkről beszél, feslett erkölcsü -nőkről sohasem beszél. A nőkről való magas gondolkozását sohase -boritotta el semmi árnyék. A nagy költő egyik legbizalmasabb barátja -volt. A nagy költő egészen feltárta szivét ő előtte, tehát legjobb -barátja elől ő se zárhatta el egészen a magáét. Az elégett levelekkel -minden adat, minden tapasztalatnak és érzésnek minden irott emléke -elenyészett. - -Oh Gyulai Pál ur, de nagy bolondságot csinált is kelmed akkor! - -Mi szükség volt arra a kérdezgetésre? Mi szükség volt arra, hogy azokat -a leveleket a zsebében tartsa? Hogy lehetett le nem másolni azokat? - -Volt Gyulai Pál urnak két apró termetü jó barátja. Az egyik Szabó Károly -a történetbuvár, a másik Szabó József a kő- és földbuvár. Mindig önérzet -dagasztotta Gyulai Pál ur keblét, mikor ezekre gondolt. Akkor is, mikor -Deák meghatározta az ő termetének nagyságát. - -Deák szobájában történt. Többen voltak jelen. Gróf Mikes, Csengery, -Trefort. Gyulai Pál ur hatalmasan viaskodott valakivel valami kérdésben. -Azt mondja valaki: - -– Teringette, milyen kis termetü ember ez a Gyulai! - -Gyulai Pál ur neki fordul. - -– Láttam én már kisebb embert is, mint magam vagyok. - -– De nem ingyen! - -Ezt Deák Ferencz mondta. Gyulai Pál ur ellenvetését elnyelte a zajos -vidámság, a mi erre nyomban következett. - -Azok miatt a levelek miatt megérdemelte ezt kelmed Gyulai Pál ur! - -Nem egy Deák-adoma van Gyulai Pál ur személyével kapcsolatban. A hevesi -dinnyetermesztés s a budai keserüviz nem utolsó a sok között. De a hány -csak van: mind eszembe jutott, mikor néztem őt ott a vadkörtefa alatt -hevertében. - -– Várj csak Gyulai Pál ur, majd kimozditlak én a vadkörtefa alól. - -Oda szóltam Nagy Miklóshoz, Salamon Ferenczhez, Szilágyi Sándorhoz. - -– Álljatok mellém! Oda nézzetek, ott áll Tátika vára! Annak tulsó -lábánál vonul el az országut Sümeghről Keszthely felé. Tátika mögött -észak felé fél mérföldnyire fekszik Bazsi falva. Egész addig mindig jól -lehet látni észak felé Ságh hegyét és Kemenesalját. Bazsitól délre van -egy lejtő, az ut is fordul ott, ha azon lejövünk, nem látni többé Sághot -sehonnan. E lejtő magasán állt meg Berzsenyi, midőn szülőföldéről, -Kemenesaljáról 1808-ban végkép elköltözött. Itt bucsuzott el örök szép -költeményében Kemenesaljától: - -»Messze sötétedik már a Ság teteje. Ezentul elrejti a Bakony erdeje -Szülőföldem képedet: Megállok még egyszer s reád visszanézek. – Ti -kékellő halmok gyönyörü vidékek! Vegyétek bús könyemet!« - -Még akkor megvolt hangom tisztasága. Politika, hurut, hanyatló kor, -mezei gazdálkodás s egyéb efféle nyavalyák még akkor nem bántak ugy -hangommal, mint rozsda a vassal. Berzsenyi gyönyörü költeményét erős -hangon mondtam el. Hangomat elvitte a reggeli szellő a vadkörtefa alá -Gyulai Pál ur füleihez. - -A zerge is ugrik, a mókus is ugrik, a szöcske is ugrik, de mind semmi -ahhoz, a hogy Gyulai Pál ur felugrott. Vadkörtefa árnyéka, zöld pázsit -illata, daczoló szeszélye: mind erről lemondott abban a pillanatban. - -– Hol az a pont? Hol állott meg Berzsenyi? Honnan nézett ő vissza Ság -hegyére és Kemenesaljára? - -Mire mindezt elkérdezte: már ott is volt mellettem s villogó szemeiben -költői merengéssé alakult át minden tüz, minden dacz, minden villogás. - -Hát hiszen csak ezt akartam. Az én szavamra, a mi szavunkra oda nem jött -volna, Berzsenyi szavára pedig rohanva jött oda. - -Gyulai Pál ur is elhagyta egykor Erdélyt, az ő szülőföldjét huszonötéves -korában. Nem végkép hagyta el, mert hiszen még 1851 után is visszatért -oda s menyasszonyát, ifju nejét is oda vitte a Szamos partjára. De a -mikor először elhagyta, ő is megállott Erdély határán, a bércz tetején, -ő is érezte még sokáig Erdély levegőjét s ő is leborult még szülőfölde -határán, »mint a vándor gyermek, ki édes anyjának sirhalmán pihen meg.« - -Ennek emlékezete tolult szivére, a mikor Berzsenyi hangját meghallotta. - -Rég nem találkoztam Gyulai Pál urral s erről a dologról huszonöt év óta -nem beszéltem vele. Szinte bánt a kiváncsiság: emlékezik-e még -mindezekre? - -Emlékezik-e még arra, hogy egykor jámbor lelkü, nyugodt vérü s óriás -szellemü nagy irónk, Kemény Zsigmond báró mily hosszasan beszélgetett -vele Berzsenyi költészetének szépségeiről? Emlékezik-e még arra, hogy ő -maga is egykor mennyire rajongott Berzsenyiért s kivált a multra -visszasóhajtó költeményeiért? - -Salamon Ferencz azonban közbeszólt: - -– Ki tudja közületek tovább Berzsenyi bucsuzását? - -– Tudom én! - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -»Bánatos érzéssel nézek vissza rátok, Ti szelid szerelmek s vidám -nyájasságok – Örömmel telt órái! Nem ád vissza nékem már semmi titeket! -Evezzem bár körül a mély tengereket, Mint Magellán gályái!« - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -»Hiv szivünk csendesebb intésit nem halljuk. Az előttünk nyiló rózsát -letapodjuk, Messzebb járnak szemeink. – Bámulva kergetjük álmunk tarka -képét, Örökre elvesztjük gyakran éltünk szépét – S későn hullnak -könyeink!« - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Im ez Gyulai Pál ur költészete. Száz év előtt Berzsenyi irta ezt, ötven -év óta Gyulai Pál ur lantja szól ezen a hangon. Nem azért, hogy -Berzsenyit utánozza vagy akárki mást utánozzon, hanem azért, mert -költészetének már ez a természete. Ilyennek született s ilyennek maradt. - -Ez a költészet csupa elégia. - -Az elégia a multban mereng. Nem előre néz, hanem hátra. A mi történt, a -mi elmult, a mi vissza nem jő, a mit mégis látunk, mégis érzünk, soha el -nem felejthetünk: arról szól a dal. Hazánk, nemzetünk, ifjuságunk, -szerelmünk, küzdelmeink, dicsőségünk és szenvedéseink emlékein bolyong a -képzelet. Ott telik meg a lélek bölcsességgel és hangulattal s ennek a -bölcsességnek és hangulatnak ad alakot a teremtő költészet. - -Nem bús, nem is vidám ez a költészet. Hisz a mi öröm volt a multban, az -is elmult; – a mi fájdalom volt benne: az is elmult. Se bubánatra, se -vidámságra nincs igazi okunk: akár örömünknek, akár fájdalmunknak -elmulásáról emlékezzünk. És mégse bútalan, mégse örömtelen a lélek. Még -csak nem is bágyadt. Ábrándozás, mely nem csapong föl a magasba; -merengés, mely nem merül el a fájdalomban; emlékezés, melynek már se -könyje, se kaczagása; néma öröm, a mely nem dicsekszik; édes bánat, a -mely nem panaszkodik; késő virág, melynek alig van illata; őszi napfény, -melynek alig van melege, de azért megvan szelid ragyogása: ime ezekből -áll a költő lelkének minden gazdagsága. - -»Csak a mult hervadt mezején – szakitgatok egy-két virágot« – irja a -költő 1853-ban, mikor a lányt, kit ifjukori szerelme rajongott körül, -ujra látja. S bizony egész költészetét jellemzi Gyulai Pál ur ezzel az ő -egy-két szavával. - -Nem volt termékeny az ő költészete. Verses költeményei elférnek két kis -kötetben. Elkezdett irni 1846-ban s irt egész ötven éven keresztül. -Összes megjelent költeményei Szinnyei bácsi szerint alig rugnak -ezerötszáz versszakra. Egy esztendőre harmincz versszak. Természetesen -öt sorral számitva. Tehát Gyulai Pál urnak két egész napra s még vagy -nyolcz órára volt szüksége, hogy egyetlen sort el tudjon késziteni. Ha -Petőfi igy dolgozik; épen háromszáz esztendeig kell még élnie, hogy -összes költeményeit megirhassa. - -Igaz, hogy a költő nagyságát s költeményeinek becsét nem a méter, liter -és kilogramm törvényei szerint kell megmérni. De hát milyen rangu költő -a mi irodalmunkban Gyulai Pál ur? - -Fiatal koromban meglehetős figyelő voltam. A mi szemem elé került vagy a -minek közelébe jutottam: azt iparkodtam jól megnézni s ha lehető volt, -jól megismerni. Hogy az a csillagos ég volt-e vagy egy kis ebihal, Deák -Ferencz volt-e vagy csak egy osztálytanácsos: ebben nem tettem -különbséget. Az én észlelésem egyaránt kiterjedt mindenre. Rossz szokás, -nem is ajánlom senkinek. A ki a közpályán boldogulni akar, annak nem -tanácsos az embereket jól ismerni. Az minden embert akkorának lásson, a -mekkorának a tömeg látja. És minden embert ugy becsüljön, a hogy -időnként a tömeg becsüli. A ki az embereket jól ismeri: az nem igy -cselekszik. Az az embereket belső értékük szerint becsüli meg. Az -jellemre, őszinteségre, meggyőzödésre, igaz érdemre, lelki erők valódi -mértékére s egyéb ilyféle dolgokra tekint. Holott a gyakorlati -bölcsesség szerint az embereket csak vagyonuk, napdijosztálybeli rangjuk -s a napi sikerek látszata szerint kell becsülni és megitélni. - -Ha még egyszer fiatal ember leszek: én is igy cselekszem. - -Az emberek belső értékét gyakran nehéz dolog fölismerni. S a -fölismerésnek sok módja van. Mindegyik módon meg kell kisérteni. - -Egyik módja az: ki kell puhatolni, mint vélekedik az én emberem oly -egyénekről, a kiket én jól ismerek s a kiket neki is ismerni kell? Ha -becsületes embert rágalmaz, ha hitvány embert becsül, ha az igazi nagyot -fitymálja, ha az önzőben vagy széltolóban vezért lát, ha méltó -küzdőtársát gyülöli vagy utálja, ha az embereket s a világ tüneményeit -saját haszna vagy kára szerint itéli meg: akkor már lelkének nagy -rejtekeihez megvan a kulcsom. A rejtekek már akkor fölnyithatók s én -azokba egymásután betekinthetek. Ha kedvem van hozzá! - -Irók, bölcsek, költők lelkéhez müveik adják kezünkbe a kulcsot. De az -egész lélekhez még azok se adják. - -Csodálatos vágy vonzza az embert a bölcsek és költők gondolkozásának és -érzésének világában körültekinteni. Abban a világban, a hol az öröktől -fogva élő és sohase uj emberi eszmék és érzések és hangulatok uj alakjai -megteremnek. - -Tóth Kálmánt akartam egykor megismerni. Az ötvenes években sok -költeményét daloltuk. Édes, borongós, ábrándos, bubánatos szerelmi -dalait ifjak és lánykák országszerte ismerték, szavalták s küzködő -szerelmesek e dalokat idézték viszályaik közben egymás fejére és -szivére. - -Együtt voltunk képviselők, ott ismerkedtem meg vele igazán a -törvényhozásban. - -Egy szép nyári napon 1872-ben kiszálltam a Margitszigetre. Néhányszor -megkerültük a szigetet s addig enyelegtem vele, mig beszélgető kedve -egészen megjött. Gyönyörü szellem volt az ő szelleme. Egy gyermeknek s -egy nőnek lelke tévedt belé s nála is maradt haláláig. A haragot, a -boszut, az elkeseredést nem ismerte. Az igazi rosszról még fogalma se -volt. Magában nem találta, másban föl nem ismerte. Talán el se hitte. -Lelkesedéssel beszélt multjáról, örömeiről, csalódásairól, szerelmeiről. -Ott a százados fák alatt, rezgő lombok alján, zöld napsugarak közt. - -Kérdezősködtem tőle Jézus Krisztusról, Zrinyi Miklósról, Kossuthról, -Deákról, az Orleánsi Szüzről, Shakespearról, Hugo Viktorról. -Lelkesedéssel mondta el, csaknem szónokolva mondta el véleményét. - -Kérdezősködtem tőle Gyulai Pál urról is. - -Ugy rémlik előttem, hogy 1855-ben bajvivásra keltek egymással s valami -semmiség miatt perczekig lövöldöztek egymásra. Gyulai Pál ur akkor irtó -hadjáratot inditott a füzfapoéták ellen, a kik iszonyu tömegekben -sátoros czigányok módjára ellepték Helikon berkeit és ligeteit s onnan a -múzsákat kiszoritották. S a hadjárat alatt ugy beleszokott a -hadakozásba, hogy utóbb mindenféle poétát, még az igaz poétát is ki -akarta kergetni a ligetből. Igy akadt össze Tóth Kálmánnal is, a ki -pedig nem üres kézzel sietett oda. - -Hogy ne lettem volna hát kiváncsi, miként vélekedik Tóth Kálmán Gyulai -Pál urról? - -Nagy szeretettel, csodálatos melegséggel beszélt róla és költészetéről. - -– Barátom! Van egy verse, a melyet örökké irigylek tőle. Ha nem siet ugy -a megirásával: én irtam volna meg. Meg is mondtam neki nem egyszer, hogy -tőlem lopta el. Ez komoly beszéd. Hidd el pajtás, tőlem lopta el. Nem -ismered? Ez a »Szeretnélek még egyszer látni!…« Ugy-e emlékszel rá? - -– De bizony nem emlékszem én! - -– Boldogtalan! - -Oda állt egy óriási szilfa alá, közel a szent Margit-féle zárda -romjaihoz. Levette kalapját. Gömbölyü feje, fényes, fehér homloka, -karikaszemei, pörge bajusza, hegyes kis franczia szakálla s egész -arczának sugárzó mosolygása bizony nem valami ábrándos, merengő, -világfájdalomérző alakot állitottak elém. De mikor el kezdte nekem -szavalni azt a költeményt: »Szeretnélek még egyszer látni!« – akkor -ihletésnek szent párázata fogta el huszárgyerek-arczát s én áhitattal -tekintettem rá. Le nem birtam róla venni szemeimet. Rajongásba hozott -még engem is. - -»Szeretnélek még egyszer látni. Meggyógyitna egy pillanat. Mit -szenvedtem, feledni tudnám, S még egyszer örömest feldulnám – Éretted -ifjuságomat.« - -Ez a költemény utolsó szaka. A könyje kicsordult, mikor idáig jutott. Az -utolsó sorokat kétszer is elmondotta. - -Azután megcsillapodott, karon fogott. - -– Gyulai ezt tőlem rabolta, ezt elhidd pajtás! - -S elbeszélte egy ifjukori szerelmének történetét. A lányka szépségét, a -kitört viszályt, az elválást, az ujra találkozást. S minő tüzzel -beszélte el! - -Hanem az is igaz, hogy Gyulai Pál ur költeményeire csak ezután kezdtem -forditani figyelmet. Eddig főképen csak kritikusnak, beszélyirónak s -mérges deákpárti vezérczikkirónak tekintettem, pedig nehány költeménye, -igaz hogy nem sok, legnagyobb költőink legszebb alkotásai közé méltán -illik. De számot tesz a többi is. - -Gyulai Pál ur lassan dolgozik. Látom müveiről. Még azok a költeményei -is, melyekben legközvetlenebb a tartalom, gondos munkának szülöttjei. -Őszinte és igaz iró. Minden eszméjét jól megfontolta s minden eszméje az -övé. Nem uj eszme az. Hol van uj eszme? De addig le nem irja, mig az ő -életében és tapasztalásában az ő egyéni tulajdonává nem válik. Minden -érzés, melynek hangot és alakot ád, ott támadt, ott nőtt fel, ott -fejlődött ki s ha már hervatagon is, ott él az ő szivében. Az ilyen irót -becsülöm. Az ilyent tartom igaz irónak. - -Ez az oka annak is, hogy költészetében oly bágyadt az epikai elem. -Vannak románczai, balladái s elbeszélései is. De ezek is telvék elégiai -hangulatokkal. E hangulatokban oly erős, hogy ezektől sehol se tud -szabadulni. Szinte gyöngévé teszi itt-amott ez az erőssége. Még Romhányi -is elégia. De ezt nem fejezi be soha. Önérzete meg nem engedi, hogy az -eszmék, érzelmek és helyzetek összeütközését, a nagy válságot külső -gépies eszközökkel oldja meg. Abból pedig kiöregedett, hogy másként, a -költészet igaz és benső törvényei szerint oldja meg. - -S nem csupán a kor akadályozza Gyulai Pál urat abban, hogy Romhányiját -befejezhesse. Tett ő kisérletet arra eleget, hogy meséjét tovább -szőjje-fonja. Bizonyára van asztalfiókjában egy csomó töredékes -versszakasza, melylyel azonban nem akar a világ elé lépni. Vagy elégeti, -vagy örökség gyanánt akarja hagyni maga után. Gyulai Pál ur ma -hetvennégy éves s mikor Romhányi utolsó énekét irta, akkor negyvenhat -éves volt. Az utolsó huszonnyolcz év óta ne dolgozott volna Gyulai Pál -ur? - -Dolgozott. - -Hiszen utazásunk közben azt is megigérte, hogy Badacsonyt beleszövi nagy -költői elbeszélésébe. Ha megigérte: erre is tett kisérletet. Költői -ereje nem hagyta cserbe. A Balaton körüli utazás csak fokozta ezt az -erőt. Hiszen épen az utazás évében 1875-ben irta legszebb költeményét, -melynek czime: »Egy fiatal leányhoz«. Ezt se Petőfi, se Byron, se Göthe -szebben meg nem irták volna. - -Másutt az ok, nem az életkorban. - -Gyulai Pál ur a nagy szenvedélyeket nem ismeri. Se szeretetben, se -gyülöletben, se szerelemben. - -Hogy szelleme az ő eredeti alkatában képes lett volna-e nagy -szenvedélyeket szülni s fölnevelni: oly kérdés, mely fölött hiábavaló -minden elmélkedés. Ha képes lett volna is: életpályája nem engedte e -képesség kifejlődését. - -Sohase volt gazdag, a ki időt, erőt, vért és fiatalságot koczkáztasson. - -Sohase volt olyan szegény, hogy egyszerü ruhája s mindennapi kenyere -hiányzott volna. Nyomor nem kényszeritette daczra. - -Sokat tanult. A nagy szenvedély kikerüli azt az embert, a kit sokszor -lát könyvek között. - -Nevelő volt, tanár volt, akadémiai tag volt. Bizonyos foku rendet, -pontosságot, tekintélyt és komoly magatartást követel mind a három -állás. A nagy szenvedély pedig utálja ezeket a polgári erényeket. -Képzeljétek el csak Petőfit, Byront, Heinét, a mint az ábéabot tanitja -valami gróf fiucskának. - -Kritikussá vált. Birálgatás és nagy szenvedély nem férnek össze. A nagy -szenvedély se önmagát nem birálgatja, se a világ javitásával nem -törődik. A nagy szenvedély csak önmagáért él s csak példaként oktat vagy -ijeszt. - -Van Gyulai Pál urnak egy istentelen rossz szerelmi verse. Huszonhat éves -korában irta. Azt irta a lányhoz, a kit imádott: »Nem vagy te legszebb a -világon, Tán oly szép sem, mint képzelem.« – – »Mért lennél szebb, mért -lennél legszebb? – Hisz akkor nem volnál enyém!« - -Példátlan ez! - -Hogy egy huszonhat éves ifju ne azt a lányt tartsa legszebbnek, a kit -imád? Hogy a költő ne azt a lányt tartsa legszebbnek, a kit imád s -lantjával megörökit? Hogy rögtön lemondjon arról a lányról, mihelyt az -volna a legszebb? Hogy elismerje s bevallja azt, hogy a legszebb lányhoz -se joga, se ereje s azt a végzet másnak szánta s nem neki? Bevallja ezt -s ebben megnyugodjék a helyett, hogy inkább összedöntse a világot, -mintsem az ő hölgyét másnak engedje át? Mit szólt volna ahhoz Beatrice, -Laura és Szegedy Róza, ha Dante, Petrarka és Kisfaludy fölöttük ilyen -összehasonlitó, birálgató, egybevető, megfontolt, érett, józan, higgadt, -lemondó, bölcs és mérsékelt kiegyezésre jutottak volna? - -Ejh-hajh Gyulai Pál ur – ezt a verset a költő, a kritikus s az egykori -fiatal ember legnagyobb bünének közakarattal fogadjuk el! - -– – A nagy szenvedélyt nem ismeri hát Gyulai Pál ur szelleme. Minthogy -pedig Romhányiban ott a hol félben szakadt, a hős és hősné oly helyzetbe -jutott, a melyből csak a nagy szenvedélynek ismerői képesek a költői -kibontakozást megtalálni: ennél fogva Romhányit Gyulai Pál ur nem fogja -befejezni soha. Jól legalább semmi esetre. - -Milyen arcza van Gyulai Pál urnak? - -Arcza nem tökéletes magyar arcz. Szemeinek csillogásában van valami, a -mi nem magyar. A magyar ember szemén kevés a fénypont, de a fénypontok -nagyobbak, mint a román, a szerb vagy az örmény ember szemén. Gyulai Pál -ur szemén is több a fénypont, mint a magyar szemen szokott lenni. -Valamelyik apai vagy anyai őse nem magyar volt s szemeinek fénye arra -ütött vissza. - -Fiatal koromban a jellemet a szemek tüzéből s a szem körüli finom -vonásokból meglehetős biztossággal föl tudtam ismerni. Voltak azonban -észlelésem biztosságának határai. - -A nők arczáról a nők jellemét sohase tudtam biztosan meghatározni. -Férfiakra nézve is csak ott volt észlelésem biztos, a hol a férfi -életkora nem messze esett az enyémtől. Kis gyermeknél, öreg embernél -sohase voltam biztos. Legkevésbbé tévedtem a hazai fajta férfiaknál, -különösen a magyarnál, németnél, tótnál, zsidónál. Ezek gyakoriak tul a -Dunán. Szerbnél, románnál, örménynél, czigánynál már épen nem biztam -észlelésemben. Ha arabot, négert, kálmukot, kirgizt, hindut, kinait -láttam: meg se kisértettem a szemekből és arczvonásokból puhatolni ki a -jellemet. - -A szem tüze sajátságos. A részeg embernek s a dühös felindulásban -levőnek szeme egészen másként fénylik, mint a nyugodt és józan emberé. -Ezt mindenki tudja. Igy van ez az állatoknál is. - -De más meg más a szem tüze azoknál az embereknél, a kiknek lelkében -valamely határozott nagy bünre való erős hajlam él. A tolvajnak, a -gyilkosnak, a hazugnak megvan a maga jellemző szemefénye. De ez a -szemfény nem minden fajnál egyenlő. Az egyik faj szemefényéből vont -következés egyáltalán nem áll a másik fajra. Ha a tul-a-dunai magyarnál -kissé leeresztett pillák közt a szemgolyón több apró fénypontot látunk -folytonos mozgásban: azt a tévedés veszélye nélkül szenvedélyesnek, -hirtelen haragunak s gyilkos hajlamunak vélhetjük. De már a délszlávot -és románt és örményt nem. Pedig ezek szemében jellemző a pilláknak kissé -leereszkedése, a többszörös fénypont s ezek folytonos mozgása. - -A szesznek csodálatos hatása van az emberekre. Pálinka és sörittas -emberről nem szólok, ilyet keveset láttam. Csak a borittasra teszek -észrevételt. - -Együtt van husz borittas magyar. Az egyik dalol, a másik vitatkozik, a -harmadik némán ül. Van, a ki dicsekszik, van, a ki sir, apjának, -anyjának minden keserüsége eszébe jut. Némelyik hőssé lesz s szónokol s -a másik házsártos s valakibe belevesz minden áron. Van, a ki jó pajtás s -az egész világot keblére öleli; van, a ki komolyan bölcselkedik. Olyan -is van, a ki szerelmes s minden lányt és asszonyt meg akar hóditani. -Olyan is van, a ki ha részeg, mindjárt németül beszél. - -Egyetlen józan emberről se lehet előre megmondani: melyik jellemvonás -domborodik ki nála, ha sok bort iszik. De ha sok bort ivott s agyát -megnyomja már a szesz: akkor szemefénye megváltozik s a szeme körüli -finom vonalak módosulnak. Ezt figyeljétek meg sokszor és gondosan, de a -fiatal ember éles szemével s aztán figyeljétek meg akkor is, a mikor -józan: eljuttok oda, a hova én jutottam, hogy a szemnek fénye s a szem -körüli finom vonalak az ember valódi jellemének nagyobb vonásaira nézve -tájékozódást nyujtanak. - -Bizonyságom a fénykép. Ez, ha hű, nagy áruló. A jó embert és a rossz -embert kegyetlen hűséggel megmutatja. Jobban csaknem mint a tükör. A -nagy festőknek a nagy rajzolóknak óriási tehetségük van az arczok -legfinomabb vonásait is megismerni s azokat megörökiteni. Szerencse, de -egyuttal furcsa sajátság is, hogy ők a jellemekkel s azok erkölcsi -értékével nem törődnek. Ha nem igy volna: a legtöbb embernek nem volna -tanácsos hozzájuk közeliteni. A jellemnek minden nagy titkát nyomban -fölismernék. - -Ha Gyulai Pál ur tul-a-dunai magyar volna s ha ősei közt nem lett volna -vagy román vagy örmény: őt irigy, házsártos, kegyetlenkedő természetü -embernek kellene tartanunk. A két szeme közt való némi eltérés, felső -pilláinak kissé ereszkedett volta, a szem fénypontjainak sokasága, a -szem körüli vonalak s alsó állkapcsainak némi vaskossága erre vallanak. - -Igaz, hogy rég volt, huszonöt év előtt volt, a mikor őt megfigyeltem. -Mig ő ábrándos arczczal, merengő szemekkel nézte Rezivár és Tátika -romjait, a méltóságos Szentgyörgy hegyét s azt a pontot, a hol Berzsenyi -utoljára látta édes szülőföldjét, a tündérszép Kemenesalját s míg szemei -a látás határán körüljártak s ott azon a határon a sötét Bakonyt, a -fényes Tihanyt és Somogy végtelen ligeteit végig legelték: addig néztem -én meg őt gondosan. - -Visszatérő utunk alatt nagy vitába keveredtünk. Akkor még nemzeti -irodalmunk történetéről Toldy Ferencz felfogása uralkodott s ezt -vallotta Gyulai Pál ur is. E szerint nemzeti irodalmunk ujjászületése -Kazinczy nevéhez és müködéséhez füződik. - -Ezzel szemben én azt állitottam, hogy Kisfaludy, Berzsenyi s társaik a -tul-a-dunai irók s költők alkották ujra a század legelső éveiben a -nemzeti irodalmat. Azt állitottam, hogy olvasó közönséget Kisfaludy -teremtett s a magyar nők szivét, s a magyar ifjuság képzeletét Himfy -dalai s az édes bus nemesi regék s Berzsenyi lantjának harsogó dalai -hóditották meg a költészet és szépirodalom számára. Uj alakban kell -tehát összeállitani irodalmunk történetét. - -Gyulai Pál urnak ma is sok élcze van az én felfogásom rovására, nekem -pedig ma is sok igazságom van az ő felfogásának rovására. - - - - -CSOBÁNCZ VÁRA. - -(Gyulai Pál ur és Salamon Ferencz megismerik a gyula-keszi embert. – A -pincze és a boros hordó. – Az ősi vendéglátás. – A vár omladékai.) - -Ebédünk lent volt Szentirmay barátunk asztalánál. Még tíz óra se volt, a -mikor János püspök villájához visszaérkeztünk. Levelet, táviratot -küldeni egyikünknek se jutott eszébe, még talán Nagy Miklósnak se. Hol -találhattunk volna mi közelben valamely posta vagy táviró állomást? - -Ebéd után Csobáncz várát kellett megtekintenünk. - -Szentirmay oda se jött velünk. Magam voltam a kalauz. Nagy Miklós -Szilágyi Sándorral jött egy kocsin. Én Salamon Ferenczczel és Gyulai Pál -urral maradtam. - -Tördemicz felé hajtottunk el Gulács kopasz csúcsa alatt. Keresztül -Gyula-Keszin, föl a várhegy oldalának virágzó szőlők közt szűk és mély -satóuton. A szőlőhegy közepén kis tisztáson leszálltunk a kocsikról s -gyalog indultunk utnak fölfelé. - -Gyulai Pál ur itt is csak megállott egy ponton s nyakát hátra szegve, -esernyőjét két kezével maga előtt a földbe szurva, harsány hangon -kijelenté: - -– Nem megyek tovább! - -Mutattam neki fejünk fölött a várromokat. Nem messze vannak. Fél óra -alatt fönt leszünk. Milyen szép lesz onnan a látás! - -– Nem megyek! Én itt is eleget látok. - -Hát hiszen igaza volt. Tapolcza városára s a körüle elterülő völgyön -fölséges táj nyilt föl előtte. Jobbról Haláp, balról Szentgyörgy hegyei, -szemközt a távolban a Billegei erdő s közepén a falvak, tornyok, -csárdák, malmok, tanyák, utak, dülők, patakok ezer változata. - -Salamon Ferencz is megszólalt. - -– Én is itt maradok Gyulaival. - -Most már nem volt helye okoskodásnak. Szétváltunk. Mi hárman, Nagy -Miklós, Szilágyi Sándor és én mentünk föl a várba, ők ketten pedig ott -maradtak a szőlők közt, a várhegy alján. - -S jól tették, hogy ott maradtak. Valami olyat tapasztalt Gyulai Pál ur, -a miről még eddig semmit se tudott. - -Hangosan beszélgetett Salamon Ferenczczel. S beszélgetés közben -lassan-lassan ballagtak a mély uton fölfelé. - -A mint ott ballagnak: jön szemközt velük egy jó képü, szálas termetü -paraszt ember, valamelyik gyulakeszi szőlős gazda. De nem a mély uton -jött, hanem fönt az útparton a gyepes pázsiton, a szőlőutak végén. - -A mint jön: meglátja lent az ut fenekén azt a két úrforma embert. -Kicsiny mind a kettő, barna mind a kettő, hangosan beszél és jókedvü -mind a kettő s valami idegen vidéki magyarsággal beszél mind a kettő. - -Megáll s nézi őket. De Gyulai Pál ur és Salamon föl se tekint, ballag -tovább fölfelé. Megfordul a gazdaember is s kiséri őket ott a part -tetején fölfelé. - -Egyszer aztán lekiált hozzájuk. - -– Adjon isten jó napot! - -Gyulai Pál ur és Salamon Ferencz a nagy beszélgetés közben nem halották -a köszöntést. Andalogtak és vitatkoztak tovább ott a satóút fenekén. A -gazda azonban onnan az utpartról még egyszer hangosan lekiáltott: - -– Mondtam már: adjon isten jó napot! - -Ezt már meghallották. Gyulai Pál ur felnézett a magasba, megállt s nagy -fennen visszakiáltott: - -– Adjon isten! - -A gazda ember is megállt. - -– Ha nem vétek szómmal, azt kérdezem, hova igyekeznek az urak? - -– Miért kérdezi azt kelmed? - -– Mert hát a pinczém itt van ám az ut mellett. - -– Nem törődünk mi azzal a pinczével! - -Nagyot nézett a gyulakeszi ember erre a szóra. Ez a két kis barna ur -bizonyosan messze vidékről tévedt erre felé. - -– De van ám a pinczében bor is. - -– Nem törődünk mi a borral se. - -– Hová valók az urak? - -Gyulai Pál ur dévaj büszkeséggel kiáltott föl: - -– Erdélyországiak! - -– Micsoda? Erdélyországiak? Az áldóját, a pinczém előtt már akkor el nem -mennek az urak a nélkül, hogy egy pohár boromat meg ne igyák! - -A mély ut csakhamar a felszinre jutott. Ott feküdt mellette a pincze -balkéz felől. Kőboltos pincze nádfedelü előépülettel. Kettős ajtaja az -utra nézett. Sarkánál hatalmas diófa, előtte gyönyörü pázsit. Sietett -előre a gazdaember s mire az erdélyországiak oda értek, ő már a nyitott -ajtóban állott s egyik kezében a lopótököt lóbálta. - -Gyulai Pál ur még ott is tünődött, még ott sem tudott a helyzet -magaslatára emelkedni. Salamon Ferencznek kellett őt biztatnia, hogy a -pinczébe betérjenek. - -S mikor az ember már hozta a bort, pohárba ereszté, maga is ivott, -vendégeit is megkinálta, még akkor is azt kérdezte Gyulai Pál ur a -gazdától a maga ingerkedő magas hangján: - -– De hát voltaképen miért is hivott be ide kegyelmed bennünket? - -– Nehéz feje van az urnak! Nem mondtam már, hogy a pinczém az ut szinén -van s hogy az urak a pinczém előtt mentek volna el? - -– Hátha még sem jöttünk volna be? - -– Nem tanácsoltam volna az uraknak. Nagy lelketlenség lett volna. Csuffá -tenni nem szabad a szegény embert. Azonban ne feleseljünk most már, -tessék leülni. - -A sajtógerendáról levett az ember egy üveg poharat. Biz az nem volt -kimosva szüret óta. A lopótökből kiöblitette kissé s aztán szinültig -eresztve, föltartott jobb kezébe fogta azt a poharat. - -– Isten hozta az urakat az én kis hajlékomba. Tartsa meg az én istenem -az urakat erőben, egészségben, jó kedvben, békességben. Kik légyenek az -urak és mi járatban vannak, nem tudom, nem is keresem. Járjanak -szerencsével és isten áldásával. Ha pedig haza térnek: bút, bajt, -szomoruságot otthon ne érjenek s otthonvalóikat jó egészségben találják. -Az én istenem áldja meg az urakat, a miért e mi országunkat jó szivvel -meglátogatták. - -Gyulai Pál ur mosolyogva hallgatta e parasztos hálálkodást. Sehogyse -értette meg, miről van szó. Már nyult a tele pohár után, de a gazda nem -adta a kezébe. - -– Először majd magam iszom! - -Ivott is. Ki is itta a pohár fenekéig. Nincs abban a borban méreg. Csak -azután töltötte meg ismét s nyujtotta egymás után vendégeinek. Salamon -Ferencz előbb fölismerte a helyzetet. Ő csakhamar rájött arra, hogy az a -fiatal paraszt ember ősmagyar ember, a ki minden poharát köszöntővel -issza s szivesen adja az utasnak, a mije van, de jó szót vár a maga jó -szavára. - -Ilyen a magyar ember. De különösen ilyen a balaton melléki ember -Veszprémben is, Zalában is. - -Kétféle szőleje van. Pinczés szőleje és darab szőleje. A pinczés szőlő -mindig ut mellett, a darab szőlő a dülők közt fekszik. A kinek szőleje -ut mellé esik: az már oda pinczét épit. - -A pincze két részből áll. - -A belső pincze kőboltozat. Ebben a boros hordók állanak. Asszonynak, -idegennek, gyereknek, házi ebnek itt nincs mit keresni. Ide csak a gazda -jár s felnőtt fia. Ritka még az a vendég is, még az a rokon is, a ki ezt -összejárhatja s a hordókat megkopogtathatja. Tele hordó tompán szól, -üres hordó harsány hangon kong. - -Tapasztalt ember a mutató ujjával is megtudhatja, kinek mennyi bor van a -pinczéjében. De hát minek ezt megtudnia? A hordónak az a természete, -hogy vagy tele van borral, vagy üresen áll. Olyan, mint az emberek szive -s a törvényhozók agya és a bankárok erszénye. A sziv, az agy és az -erszény azonban hamis dolgok. Értik az álnokságot és a képmutatást. -Sokszor némák, ha telve vannak; sokszor dicsekesznek, ha üresek. -Szivnek, agynak és erszénynek hizelgői és rágalmazói vannak. Zajt üt a -hizelgő is, a rágalmazó is. A közönség sohase tudja: kinek van igaza. -Inkább hisz a rágalmazónak, mint a hizelgőnek. A közönség hite -időszakonként változik. A uj minisztert mindig lángésznek hiszi, a -bukott minisztert mindig szamárnak. Igy van a bankárral is. - -Hát az érző szivekkel hogy van? - -Mennyivel különb, nemesebb, fölségesebb dolog a boros hordó, mint a -miniszter, vagy a bankár? A jó bort hiába rágalmazzák, a rossz bort -hiába dicsőitik. A hazugság rögtön kitudódik. Igyál a jó borból: lelked -vidámsága tesz mellette tanuságot. Büszke, bátor, hős és szerelmes lesz -belőled. Igyál a rossz borból: csuffá lesz tőle életednek minden kedve. -Hejh ha a nép olyan biztosan fölismerné vezéreit mint borát! Igaz, hogy -olyan ember is sok van, a ki csak a rossz bort szereti, mert jót sohase -izlelt. - -Az asszonysziv hasonlit sokban a boros hordóhoz. Mindegyik elbódit, de -gyönyört is nyujt, ha iszol belőle. De csinján bánj mindkettővel, -mértéket tarts mindkettőben, mert különben bele fogsz veszni -mindkettőbe. Üres hordó, üres nősziv egyaránt keveset ér. Ha te miattad -lett üres mind a kettő: hordódat még megtöltheted magad, de a nőszivet -már csak más töltheti meg. - -Akkor pedig ne futkoss utána. Mondj le inkább a hordóról is, hadd -guruljon le a völgynek. A nőszivet sohase oszd meg mással, borodat -sohase magad idd meg. Erre hivd magadhoz jó barátaidat. - -A hordónak hát az a természete, hogy vagy üres, vagy tele van. Jól tudja -ezt a magyar ember, azért nem ereszt idegent belső pinczéjébe. Az igazi -magyar ember természete utálja a dicsekvést is, a megszánást is. Ha tele -van a hordója: ne tartsák dicsekvőnek; – ha üres a hordója: ne -sajnálkozzanak rajta. - -A külső pincze födeles épület. Ebben áll a sajtó, a kád s az összes -szüretelő szerszám. Itt van a katlan, kis asztal, néhány kis szék s a -sütő és főző edények Ide hivja be vendégeit; ide hozza ki a bort a belső -pinczéből s itt kinálgatja jó szivvel, szeretettel, vidám orczával. Csak -arra vigyáz, hogy ő maga is igyék annyit, mint egyik-egyik vendége. - -Behiv pedig egy pohár borra minden utonjárót. - -Drótos tót, bugyros zsidó, babkár, kucséber, vándorló legény, magános -czigány, szegődő ember, vásárra menő: neki mindegy. Az ősi erkölcs azt -parancsolja, hogy egy pohár borral minden ismeretlent, a kit a sorsa -arra visz, meg kell kinálni. Szegény utonjáró elmondja ezt a szót -hangosan is, magában is: az isten áldja meg. Szegény magyar embernek -pedig az isten áldása de mindig jól esnék! - -Az a pinczés szőlő, a melyik járt országut mellett fekszik, mindig is -olcsóbb volt aránylag, mint a melyik csak a satóut mellett fekszik. Mert -amannál több a járókelő. Balaton-Füreden hajdanában a fekete földig -leszólták azt a szőlősgazdát, a ki minden arra járót be nem szólított -egy pohár borra pinczéjébe. De meg nem választották előljárónak még az -olyat se, a ki vásár napján délután ki nem ment az országut mellett levő -pinczéjébe. »Elbujt az utonjárók elől.« E szóval vége lett a -becsületnek. - -Hát az olyan ember miként utazott, a kit nagy vidéken mindenki ismert, a -kinek száz rokona; ismerőse, elvtársa és jó barátja volt az országut -mellett levő szőlőbirtokosok közt? - -Sehogyse utazott. Vagy éjjel kellett az országuton a pinczék előtt gyors -hajtással elszöknie. Apám egyszer a nagy Forintos-harczok idején a -márcziusi megyegyülésre indult el Zala-Egerszegre és csakugyan oda ért a -májusi közgyülésre szerencsésen. Visszafelé pedig el kellett kerülni -Somogy vármegyének, őszre se ért volna máskép haza. - -Ez volt hajdan tul a Dunán a véndéglátás. - -Ebbe keveredett bele Gyulai Pál ur és Salamon Ferencz is Csobáncz -hegylábában a gyulakeszi paraszt szőlősgazdánál. De az igaz, hogy utóbb -beleszoktak s jól érezték magukat. Mire mi a várból visszajövet őket -föltaláltuk: Gyulai Pál urnak olyan jó kedve támadt, hogy csaknem dalra -fakadt. - -Azonban ezt mégse cselekedte. Gyulai Pál urat dalolni egyáltalán soha -nem hallottam. - -Mi azonban megmásztuk a hegyet s megnéztük a várat. - -Romvár, kőhalmaz, roskadó falak, büszke multnak szomoru emlékei, annyi -dicsőségnek temetője, annyi nemzeti búnak hirdetője! - -Meleg juniusi nap volt. Omlott ránk a sugár és a hőség, a mint a várurak -utján ballagtunk fölfelé. Azt az utat is elrontotta már a vihar, a fagy, -a záporeső, a vizomlás, a kecske és birkanyájak taposása. Nem is út már -az. Lágy párnás hintóban most már föl nem mehetnének oda a szép -Gyulaffy-lányok, a várnak deli urnői. Talán öszvérháton, talán -szamárháton lehetne oda most már föllovagolni. - -Szilágyi Sándor a történetbuvár vizsga szemeivel fürkészte ki a vár -alapvonalait. Itt volt a várur lakása, amott a vendégek palotája, a -várőrség tanyája, a lovak óla, az éléstárak, a kincstár, a kápolna, a -barát lakása, a kapu s annak boltozata. Hát a hölgyek lakása? Hát -Gyulaffy Rózsa napsugaras szűz hálószobája? Hát a nagy lovagterem, a hol -annyi átok szállott törökre, németre s annyi áldás szállott a mindig -üldözött s a mindig elárult magyar nemzetre? - - - - -GYULAFFY LÁSZLÓ. - -(Zrinyi Miklós izenete. – Eb lesz hive a hitszegő királynak. – Gyulaffy -vendégei. – Tor-e vagy lakoma? – Gyulaffy elbujdosik. – Az öreg jobbágy -tanusága.) - -Hejh Gyulaffy László – te még igaz magyar voltál! - -Nem szántogatom föl a történet pihenő hantjait. Csak két adomát mondok -el a nagyhirü hősről, a mint azokat a hagyomány a mi számunkra -megőrizte. Akár tudja, akár nem tudja a történelem, én tudom, hogy igaz -mindakettő. - -Jó barátja, jó pajtása, jó bajtársa volt Zrinyi Miklósnak, a szigetvári -hősnek. Sok véres napot éltek át együtt a török ellen, sok jó napot -töltöttek el együtt hol Csáktornyán, hol Csobáncz várában. - -Szigetvári ostrom tizenötödik napján követ érkezik Csobáncz várába. A -követ kifáradva, elgémberedve, rongyban, vérben, lova összeroskad, maga -alig áll a lábán a kapu előtt, kürtjét meg se tudja fujni. Hangja -rekedt, szavát alig hallani. - -– Uram, Gyulaffy László uram, tiszteltet téged az én jó uram Zrinyi -Miklós, nyargalj a királyhoz s mondd meg neki tennenmagad, sok a török -Szigetvárnál, védje meg a király ne az én uramat, hanem az ország -határát, jöjjön segitségül. - -Meghallgatja a szót jó Gyulaffy László, az utolsó szónál már lovára -pattan s a Gönczöl szekerének rudja még alá se fordul, sötét éjjel már -ott terem Győr várának kapujánál, beszélni valója van magyarok -királyával. - -Hajh de a magyarok királya alszik. Későn ébred, sokáig öltözik, német -papnak hosszu miséjét sokáig hallgatja, sokáig eszik-iszik, dél is -elmul, déleste is elmul, mire a lovagot eléje eresztik. - -– Uram, király uram, sok a török Szigetvárnál, nagy a te sereged, nagy a -te hatalmad, adj minekünk segitséget, védelmezd meg magyarok országát, -magyarok nemzetét, ne henyéljen itt hiába magyarok hadserege - -Vaknak beszélt, siketnek beszélt, németnek beszélt, királynak beszélt; – -hogy hallgatták volna meg a magyar szót? - -De hogy a sereg hiába ne henyéljen: a király másnap egy nagy csapattal -mégis elment a Csilizközbe vadkacsára vadászni. Ott maradt egy hétig. Az -alatt Szolimán török császár törte Szigetvár falait s ontotta a magyar -vért. - -Gyulaffy László kemény szóra fakadt. - -– Kutyám szolgáljon ilyen királyt. - -Igaza volt. - -Ő volt Csobáncz és Tihany várak kapitánya. Ő segitett visszavivni -Hegyesd várát. Ő vert szét csak ebben az 1566-ik esztendőben is Győrnél -egy török sereget s kétszáz vitéz lovasával ugy gázolta szét a török -tábort, mint a párducz a sakálok seregét. Mikor három év előtt a királyt -koronázták, olyan huszonöt lovaggal ment a koronázásra, hogy idegen -nemzetek szeme rajta veszett. Aranyban, ezüstben, ékes kőben ragyogtak -még lovai is. Megbámulta maga a király is s fejedelmi asszonyok szemei -csak ugy csillogtak, ha rá tekintettek. - -S most a király szóba se áll vele. Kérését föl se veszi, hanem e helyett -vadászni megy éren, lápon, bozóton, nádason vadkacsára. - -Pedig Szigetvárát kellene fölmenteni, Zrinyi Miklóst megvédelmezni, a -törököt visszaverni, magyar hazánkat megoltalmazni. Akkora sereg henyél -a király parancsára, hogy annál Szolimán zultán serege se nem nagyobb, -se nem erősebb. - -Hiába. Az ő szavára nem hajt a király. Fülét csak idegen rossz tanács -előtt nyitja ki. - -Eb lesz hive az ilyen királynak. - -Fölkerekedik s a mily gyorsan mehet a ló: visszaszáguld Csobáncz várába. - -Csobánczi és tihanyi hadnagyainak megparancsolja, hogy kétszáz -válogatott lovast fölszereljenek. Sárkány legyen minden ló, deli vitéz -minden lovag. - -Csatlósait, kengyelfutóit elküldi rokonokhoz, atyafiakhoz, -szomszédokhoz, bajtársakhoz. Ez és ez napon, Szent Mihály napja után -való vasárnapon ott legyenek Csobáncz várában. Emberséggel, becsülettel -várja őket látja őket Gyulaffy László. - -Eljöttek sokan, eljöttek mind. Tudták, hogy Szigetvár felől jön a -veszedelem. Tudták, hogy Gyulaffy László a királynál járt. Nagy dolog -az, a miért ő az urakat hivatja. - -Ott volt két édes testvérje: Mihály ur és János ur. - -Ott voltak a szomszéd Szigliget várából a Lengyeltóthi Lengyel urak: -András és István urak. - -Ott volt Veszprém vármegye főispánja Devecseri Csóron András. S ott volt -sógora is Nagy-Vásonykő várából vásonykői Horváth Ferencz. - -Három Batthyányi jött el. Vasból és Zalából. Mihály, Kristóf és -Boldizsár urak. Megjöttek Tátika és Rezi váraibol a gersei Pethők is, -László és Ferencz. - -Ott voltak még bakonaki Török Gábor, szarvaskendi Sibrik László, Hegyesd -ura Sárkány János s a Csebi Pogányok közül is ketten, Boldizsár és János -urak. - -Eljött az öreg felső-lindvai, rima-szécsi és szécsi-szigeti Széchy -György is s még fiát is elhozta, az ifju Tamás urat. - -Megjött az országbiró is, alsó-lindvai Bánffy István, sőt még a -főlovászmester is, alsó-lindvai Bánffy László. - -Jöttek többen is. Mind rokonok és jóbarátok. Ott voltak a csobánczi és -tihanyi hadnagyok és a várbeli és urodalombeli tiszttartók is. Megtelt -velük a nagy lovagterem. - -Gyulaffy László elmondta nekik: mit látott, mit hallott, mit tapasztalt -a győri táborban a királynál. Nem a mi országunkat, nem a mi nemzetünket -védi a magyar király. El kell pusztulni Szigetvárnak, hiába kell -kihullani a magyar vérnek. - -– Urak, barátim, vér szerint való atyámfiai és rokonaim, torra hivtalak -benneteket ide, nem lakomára. Szigetvárnak torát üljük s engem se láttok -többé. Megyek napkeletre, János Zsigmond király udvarába, árva bús -fajunknak ott még menedéke lehet. - -Nosza lőn nagy riadás e szóra az urak között. Első szempillantásra mind -elnémult, a második szempillantásban mind szóra kelt. - -– Jó lesz az! De bizony nem jó lesz az! Ha mind elmegy, ki marad itthon? -Hiszen Sziget még el se esett, Zrinyi maga is elveri a törököt. Mégis -csak kell bízni a királyban. Király – – nem király, még se lehet bízni a -németben. - -Az ifju Széchy Tamás hamarosan tűzbe jött. - -– Én is veled megyek bátyám! - -Bánffy az országbiró vállára üt a fiának. - -– Hát a kénköves pokol fenekére nem mennél le egy kissé szép öcsém? - -Jó Gyulaffy Mihály kereken megmondta a maga véleményét. - -– Két dühös kutya mar bennünket, szeliditsük legalább az egyiket. Én már -a némettel tartok, a mig a természetem kibirja. De te Laczkó bátyám, -tedd: a mit szived parancsol. - -Szegény jó Mihály ur, ő se sokáig tartott a némettel. Pár év mulva őt is -csakugy elárulta a német, mint Zrinyi Miklóst s a szengyörgyi csatában -őt is csakugy levágta a török, mint Zrinyi Miklóst. - -Bánffy László a főlovászmester találta el a szót. - -– Akár torra, akár lakomára jöttünk: nem tanácskozásra, hanem mulatságra -jöttünk. Azt cselekedjük, a miért ide jöttünk. - -A vendéglátó gazda szive szerint beszélt. - -– Igy akarom én is atyámfiai. Ne jöjjetek ti én velem napkeletre, én -majd ott viaskodom, ti meg itt viaskodjatok e mi országunkért. Fogjátok -meg azt a kupát, együtt való utolsó napunkat töltsük együtt jó szivvel, -vidámsággal. - -A szolgáló emberek az urak közé keveredtek s nyujtották szó nélkül a -tele kupákat. Tüzes badacsonyi bor gyöngyözött a kupákban. - -Tor volt, de lakoma lett belőle. Éjjel, nappal együtt ültek az urak a -kecskelábu nagy asztalnál. Hárfás ember is volt; verte-dalolta bús -dalait. Az urak pedig nagy felbuzdulással szidták a törököt is, a -németet is s egyáltalán nem tudtak abban megállapodni, melyiket szidják -mérgesebben, hangosabban. - -Közben-közben mindenki kisérletet tett arra, hogy rábirja a vendéglátó -urat, halassza el bujdosását jobb időkre. - -Egyszer aztán abban hagyták ezt a kisérletet. - -A lakoma harmadik vagy negyedik napján izenet jött a berzenczei -várkapitánytól. - -Szigetvár elesett, Zrinyi Miklós meghalt, fejét Sztambulba vitte a -pogány. Összedőlt az ország kapuja, vére omlott annak, a ki azt őrizte. -A szigetvári hősök hada utolsó emberig elveszett. Jaj Magyarországnak! - -Mind felugráltak az urak az asztal mellől, mikor a hirmondó azzal a -szóval lépett be: Szigetvár estéről hozok üzenetet. S a mikor elmondta -az üzenetet, megint leültek az asztal mellé némán, szó nélkül. Mindenki -ráhajolt boros kupájára. De nem azért, hogy felhajtsa azt, hanem azért, -hogy keserü könnyét hullassa bele. - -Most már torozhattok urak. Hiszen Győrben víg lakoma folyik a magyar -király udvaránál. Megint gyöngébb, megint betegebb lett a magyar nemzet. -Ledőlt legerősebb vára, elhunyt egyik dicső hős vezére, elveszett ujra -három vármegyéje. - -Reggelre nem volt vendége Gyulaffy Lászlónak. Ő maga se látta többé -Csobáncz várát. Közel ötszáz év óta birták elődei, de ő ott hagyta -várát, kincsét, urodalmait, hű jobbágyait, ősei fészkét, szülőföldét s -elment örökre. - -»Eb lesz hive a hűtlen királynak.« - -Hajnalban lovára ült. Kétszáz kemény pánczélos vitéze alatt az Eger -patak partján már toporzékolt a ló. Mikor leért a várhegy lábához, -Gyula-Keszi faluvégén ott várta ezernyi ezer ember. Urodalmának -jobbágyai. Férfiak és nők, aggok és gyermekek. Még a sánták, bénák is -oda hurczoltatták magukat; vakok, nyomorékok ott várták a gyöpön. -Napokat, éjszakákat töltöttek ott, hogy jó urukat még egyszer láthassák. - -Láthatták – utoljára. Papjai, remetéi, szerzetesei járultak hozzá -először. A szent keresztet és istennek áldását nyujtották feléje. A -keresztet megcsókolta, az áldást meghallgatta. Szólni nem tudott. Hozzá -rohantak népei, csókolták kezét, ruháját, lovát, sarkantyuját. Siratták -elbujdosó jó urukat. - -Oda ért vitézeihez. Szemeiből pergett a köny. Oda szólt tárogatósaihoz: - -– A győri riadót fiaim! - -De hiába harsogott a győri riadó. Annak a hangjánál néhány hónap előtt a -török ellenséget tiporták szét vitézei, de annak a hangjánál most minden -vitéze zokogásba tört ki. - -Pokolba, halálba, kárhozatba mentek vele hű bajtársai. De mégis olyan -nehéz a szülőföldet örökre elhagyni. - -Diszelnél megállt a sereg. - -Jó Gyulaffy László ur onnan még egyszer visszanézett. Még egyszer -megnézte Csobánczot és a Balatont. - -A hagyomány megmutatja azt a dombot, a honnan még egyszer visszanézett s -a honnan visszaküldte utolsó sóhaját. - -»Sok halu Balaton, Jó boru Badacsony, Isten hozzád Csobáncz – Engem -többé nem látsz.« - -Igy beszélik az öregek, ez volt itt utolsó szava. Ugy is mondják, hogy -ezt az utolsó lakoma alatt mondta fönt a várban. Lehet, hogy ott mondta. -Bor közben megbocsátjuk e gyönge szavakat. Ut közben, az utolsó -istenhozzád bánatában bizonyára keményebb szavak is zugtak le a hős -ajkairól. - -Nagy-Vázsonykő felé Veszprémen át Bakonynak ment. Komárom alatt ment át -a Dunán s egy hónap mulva mind a kétszáz vitézével ott volt Kolosvárott -II. János magyar királynál. - -– Te vagy az én uram királyom Fölséges ur! - -A nemzet történetéhez tartozik a nagy hős további élete. Én csak adomáit -mesélem el. - -Ötven esztendő mulva pör támadt Csobáncz várának urai közt. -Beleavatkozott a pörbe a fiskus is. Az volt a kérdés, hogy Gyulaffy -László ur elvitte-e osztályrészét a csobánczi urodalomból? Kifizették-e -őt testvérei? Ha ki nem fizették: a fiskus foglalja el az ő részét, mint -pártütőét. - -Jó Gyulaffy László csontjai már akkor régen porladtak a szilágycsehi -sirbolt üregében. A pör folyamán száz tanut hallgattak ki. Olyan tanukat -is kerestek, a ki látta, a ki ott volt, mikor Gyulaffy László kétszáz -vitézével örökre elhagyta Csobánczot. - -Akadt néhány ilyen is. - -Mikor a tanukat kihallgatták, Bocskay fejedelem háborúja már -bevégződött, Bethlen fejedelem háboruja még el nem kezdődött. Német volt -tehát az ur tul a Dunán s kevés becsülete a magyarnak. - -Öreg, nyolczvan éves jobbágyot faggatott a fiskus, a ki a világot -összeharácsolta volna a németnek. - -– Ismerted-e a pártütő Gyulaffy Lászlót? - -– Ismertem uram. Jó uram volt. Jó ember volt! - -– Tudod-e, hogy pártot ütött fölséges királyunk ellen? - -– Jó uram volt! - -– Tudod-e, hogy gyilkolt, rabolt, pusztitott, pogánynyal -czimboráskodott? - -– Jó uram volt! Jó ember volt! - -– Tudod-e, hogy jobbágyait nyuzta, kinozta, fosztogatta? - -– Jó ember volt! - -A fiskus oda szól a törvényes bizonysághoz. - -– Süket ez a vén ember vagy bolond? - -De az öreg jobbágy felelt meg a szóra. - -– Nem vagyok én uram se süket, se bolond. - -– Hát mért tartod te jó embernek azt a Gyulaffy Lászlót? - -– Azért uram, mert az ellenségben nem tett különbséget. A németet is -csak ugy vágta, mint a törököt, tatárt. - -Ez a fiskus se volt tovább kiváncsi az öreg jobbágy tanuságára. - -Szilágyi Sándorral mind elmesélgettük ezeket a hagyományokat. Figyelt -rájuk Nagy Miklós is. Hiszen Gyulaffy László maradékai kétszáz éven át -vezető nagy férfiak voltak Erdély történetében. Az ily férfiakra pedig -még Nagy Miklós is büszke. - - - - -A GYULAFFY-LÁNYOK VIRÁGOS KERTJE. - -(Csobánczvár ostroma. – Megvédik a labancz ellen. – Elmult már minden, -de a virág most is nyílik.) - -Nagy Miklósnak mást is mutattam. - -Megmutattam a Gyulaffy-lányok virágos kertjét. A hol a vár romba dőlte -óta százhatvan esztendő mulva is még az a szegfü virágzott, melynek -illatát egykor a szép Gyulaffy Rózsa élvezte. - -Isten csodája ez! - -Dicsőséges emlékű fejedelmünk Rákóczy Ferencz idejében valami Krájcz -nevü csavargó osztrák tábornok nagy erővel megtámadta Csobáncz várát. -Harmincz férfi és harmincz asszony védte a várat. Meg is védte igazán. -Elesett a tábornok, elesett ötven tisztje és háromszázötven közvitéze. -Az ostromló sereg azután hanyatt-homlok elfutott. Ilyen harczot keveset -látott a világ. Történt ez az eset az 1707-ik esztendőben Mátyás napja -után való harmadik napon, február hónapnak 26-ik napján. - -Csak a dalnok hiányzik, a kinek lantja a nemzet számára kiemelje ezt az -esetet a feledésnek sötét mélységéből. - -No hiszen dühös lett ezért a német. Boszuval fogadta, hogy visszatér és -kő kövön nem marad a várból. - -Ugy is lett. - -A mig dicső fejedelmünk itthon volt: addig hozzá nem férhetett. De a -mikor balszerencse, árulás és dögvész seregeit megbontotta s neki el -kellett bujdosnia: eljött a német az eset után hét esztendő mulva. -Békesség volt az országban, kifáradt a nemzet, nem volt többé magyar -sereg, kénye-kedve szerint pusztíthatott az idegen. - -Tüzet vetett a vár tetejére. Leégette a palotát, a tornyot, a várőrség -tanyáit. Azután aknákat furt a falak alá; az aknákat megtöltötte -puskaporral s levegőbe robbantotta az egész várat. A kapu elejét -csákánynyal és feszitővasakkal felturatta, a föl a várba vezető utat -négy helyen keresztülárkoltatta, a vár déli és napkeleti oldalán viruló -erdőt felgyujtotta. Kegyetlenül elpusztitott mindent. Még a kápolna -sirboltjában nyugvó holttesteknek se kegyelmezett. Kiszórta, tűzbe -hányta azokat is s a hamvakat le az Eger patak völgyébe szélnek -eresztette. - -A várkaputól balra volt a Gyulaffy-lányok virágos kertje. Bársony kezek, -gyöngéd szivek ültették s ápolták virágait. Durva osztrák katona ezt a -kertet is eltaposta. - -Kihalt a Gyulaffy-család, többé föl nem támad. Porait szél hordja, eke -szántja, sirbolt őrzi; erdő, berek, pázsit boritja. Emléke a történet -mohos lapjain, a költő lantján s a hazafi szivekben. - -Ledőlt ősi vára. Falának kövei szanaszét a hegy ormán s a völgy fenekén. -Bakony felől, Dobos erdő magasáról oda-oda nyargal az őszi szél és -süvöltő hangon kérdezi: hol van Csobáncz vára? Hol van büszke tornya? -Hol van szélforgója? Hol van csikorgója? Hol vannak lakói? Hol van most -a várnagy torzonborz bajuszával, gerezdes buzogányával? Kérdezi, -kérdezi, de nem felel senki az őszi szélnek. Csak néhány darab falrom, -bástyapad, egykori ajtónak, ablaknak szakadékos nyilása felelhetne, de -csak zúgás, mormogás minden felelete. - -Gyulaffy-lányok, Gyulaffy-menyecskék piros arcza, hollófürtje, égő -szeme, selyemkeze, szerető szive, hova lettek? István ur felesége, a -sudár Rozgonyi Dóra, a kinek Hollós Mátyás király csókolgatta kezét? -László ur felesége, a büszke Forgách Margit, a ki testvérjét, a -nagyváradi püspököt is magával vitte pártütőnek? És a szőke Széchy -Katalin, a ki itt töltötte mézes heteit, mielőtt ifju férjével elment -volna apósához Erdélyországba? Hát a lányok? A szép Gyulaffy Sára, a -kiért két gersei Pethő gyerek majd megölte egymást s utóbb se lett -egyiké se? Hát Fruzsinka, a kit Homonnai Drugeth Gábor vitt el lengyel -szélre, a ki többé soha se látta Csobánczot, de meghagyta mindenkinek, -hogy holttestét oda vigyék vissza? »Miért vigyünk oda aranyos lelkem?« -»Mert én még látni akarom s ha oda visztek, halottan is látom.« - -Hát Gyulaffy Róza, a kinek szive meghasadt, mert jegyesét holtnak hitte? -Hangzik-e még a hegy az ő jajszavától? Pereg-e még forró könyje, a mikor -a vár ablakából el-messze néz a völgyeken s nem látja mátkáját? - -Elmulássá lett életük, porrá harmattestük, dallá, feledéssé emlékezetük. -Csak Kisfaludy lantján szól még róluk a hang, gyöngén és édesen, mint az -őszi bogár hangja. - -De virágos kertjük megmaradt. - -Ott van most is régi helyén. Lőpor robbanása, csákány kemény ütése, vad -német katona durva lábanyoma, kétszáz esztendőnek enyészete le nem törte -a Gyulaffy-lányok virágait. - -Zsálya, levendula, piros szegfü, fehér szegfü, pünkösdi rózsa most is -ott nől az avarban. Ott nyilik szirma, ott árad illata, ott ragyog -kedves alakja. Nem ülteti senki; nem öntözi, nem ápolja senki, mégis él, -mégis mosolyog. Oda megy hozzá látogatóba az erdei vadvirág s ott is -marad nála. Kosbor, fülfü, balatoni jáczint, törpe vadrózsa, kakukfü, -szömörcze, szarkaláb, árva lányhaj: ezek a látogatók. Megférnek egymás -mellett. Nem irigykednek egymásra, szinük-illatuk összeölelkezik. Talán -a multból, talán az enyészetből eljönnek éjszakánként, tavaszonként a -Gyulaffy-lányok s láthatatlan kezükkel most is ápolják azt a virágot, -melyből egykor csokrot kötöttek szerelmes szivük fölé s délczeg mátkájuk -süvegére. - - - - -A PARASZT ESZE. - -(Farkas József kire adja szavazatát? – A divatos alkotmány. – A pártok -és az elvek.) - -Nagy Miklóssal és Szilágyi Sándorral megnéztük a virágokat s aztán a -meredek várkerti uton ballagtunk visszafelé. A hol a szőllők már -elkezdődnek, mi is találkoztunk egy gyulakeszi gazda emberrel. - -Nagy Miklósnak volt ez nagy gyönyöröségére. - -Az ember neve Farkas József volt. Mikor közel értünk hozzá, megállt s -jól megnézett bennünket. Azután kalapját megemelve tisztességgel -köszönt. - -– Honnan jönnek az urak? - -– A várból. Azt néztük meg. - -– Ha meg nem bántanám szómmal, hova valók az urak? - -Nagy Miklós felelt. - -– Erdélyországiak. - -– No az isten áldja meg az urakat, hogy ezt a mi országunkat is -meglátogatták. - -Nagy Miklós szólt ujra. - -– Ismeri-e Erdélyországot? - -– Jártam is benne. Honvédkoromban 1848-ben voltam Nagyváradon. - -Nagy Miklós szeme csillogott az örömtől. Hozzám fordult. - -– Lásd, ez a jó ember még ismeri a régi erdélyi geografiát. - -Épen követválasztás volt. A tapolczai kerületben is két párt állott -egymással szemben. Én Farkas József uram politikai nézetét akartam -ismerni. - -– Hány jelöltjük van? - -– Kettő. Az egyik jobboldali: Kerkapoly Károly. A másik baloldali: -Hegedüs Sándor. - -– Hát kelmed micsoda párti? - -– Én baloldali vagyok. - -– Ekképen hát Hegedüsre szavaz. - -– Nem én. Meghallgattam mindakettőt. Hegedüs urnak jó szava van, nagyon -kedvemre beszélt. De ő olyan inczi-finczi fiatal ember, a másik pedig, -az a Kerkapoly már idősebb ember, miniszter is volt, sokat forgolódott -az ország dolgaiban, hát az bizonyosan jobban tudja, jobban érti az -ország dolgát. Én csak arra szavazok. - -Elbámultunk ezen az észjáráson. Bölcsesség-e, bolondság-e ez az -észjárás: vitatkozzatok fölötte. Bizonyos, hogy uj, érdekes s -megfontolásra méltó. - -Nagy Miklós szépirodalmi szerkesztő, Szilágyi Sándor történetiró: tehát -egyik se törődik sokat a politikával De azért ezentul Farkas uram -politikai bölcsessége fölött elmélkedtünk egy darabig. - -Ki választ a divatos gyakorlat szerint? A tömeg. - -Mi dolgozik a tömeg lelkében, midőn választásra érlelődik az a lélek? - -Vagy jelszó vagy szenvedély. De a jelszót is, a szenvedélyt is elvnek -mondják. - -Minden kornak és minden tömegnek két elve van, valamint két szarva az -ökörnek s két füle a nyulnak. A hány elv: annyi párt. - -A tömeg tehát nem egyén szerint választ, hanem párt szerint. Vagy -jobboldalit választ vagy baloldalit. Vagy kormánypártit vagy ellenzékit. -Igy tanitják, erre izgatják, igy vezetik. - -De hát okosság ez? - -A gyulakeszi paraszt azt mondja: nem okosság. Ő is párthoz tartozik -ugyan, erős is a meggyőződése, de már a mikor törvényhozót kell -választani, nem arra néz, hogy egyik-másik jelölt milyen párti, hanem -arra néz, hogy ő kit tart alkalmas embernek, melyiket tartja -alkalmasabbnak, képesebbnek. A melyik az ő paraszt esze szerint jobban -megfelel az ország dolgának: ő arra szavaz. - -Furcsa ez a paraszt ész. - -Volt harmincz év előtt egy képviselő: Kuhinka István. Többször -választották meg, mindig ellenjelölt nélkül. Egyik választásnál megint -csak maga volt a jelölt. Paraszt-küldöttség megy hozzá. A szónok azt -mondja neki: - -– Nagyságos uram, megint választunk, de nagyságos uram, megint csak maga -a jelölt egyedül. Tessék nekünk megmondani, hogyan választhassunk mi -egyből? - -Egyből bizony nem lehet választani. Legalább két ember kell ahhoz, hogy -választani lehessen. - -Erre valók a pártok. - -De a gyulakeszi paraszt sejti, hogy a törvényt nem a pártok, hanem egyes -emberek alkotják s az országot se a pártok, hanem egyes emberek -kormányozzák. Azt meg már nemcsak sejti, hanem igen jól tudja is, hogy a -derék ember akármilyen párti, jobb törvényt hoz és jobban kormányoz, -mint a nem derék ember, legyen ez bár akármilyen párti. - -De hát hogy készülnek a pártok? - -Erre a kérdésre a paraszt nem tud, az államférfi pedig nem akar -megfelelni. - -Nagy korszak nagy pártokat, hitvány korszak hitvány pártokat szül. -Beszéljünk a hitvány korszakokról. A legtöbb nemzedék csak ilyeneket -ismer. Nagy korszakot kevés nemzedék tud alkotni. - -Akad erős akaratu ember. Nagy dicsvágya vagy önző czélja van. Pénzt, -asszonyt vagy boszut akar. - -Párt nélkül czélját nem érheti. A királynak mindig van pártja, oda -akadály nélkül csatlakozhatik. Csatlakozik is a legtöbb. - -Néha azonban ez a párt neki nem alkalmas. Minden hely betöltve, minden -asszony lefoglalva, minden pénz ostrom alatt. - -De pártjának mégis kell lenni. A ki emelje, a ki dicsérje, a ki tőle -várjon, tőle reméljen. - -Kikeres tehát magának egy elvet. Van a lexikonokban elég. Jó vagy rossz -az az elv: nem kérdés. Okos ember nem válogat. A tömeg se válogat. A -rablás is dicső elv, ha alkalmas pártja van. A királyok elve rendszerint -rablás és gyilkolás, csak hamis néven hirdetik. A királyok azért mégis -dicsők és szentek, fölségesek és kegyelmesek, mert pártjuk így hirdeti. - -Egy elv: akármilyen. Egy zászló: üde szinek s rajta az elv. Férfiak, kik -összeszövetkeznek. Hirlap, mely hazudik és harsog. Készen a politikai -párt. - -Az elvre nemcsak azért van szükség. Hanem azért is, hogy legyen mit -áruba bocsátani. Egy átvezetett pártért, egy elárult elvért sokat adnak -a vezéreknek. Gyakran dicsőség is az árulás. A történet ráfogja az -elvnek árusára, hogy bölcs ember, mert öntudatosan fölismerte a -viszonyok változását, az ország életbevágó szükségeit. - -S mindig ez az eset, ha a vezért egész tábora követi az árulásban. Akkor -a vezér is bölcs és dicső s a pártja is az. Akkor az lesz az áruló, a ki -hiven, becsülettel, de elszigetelten megmarad elve és meggyőződése -mellett. - -Ilyen a hitvány korszak alkotmánya. - -Él-e még kend Farkas József? - -Ha meghalt kend: azt is jól tette kend. A kend két jelöltje ugyan -egyaránt derék ember volt, noha mind a kettő miniszter volt, de azért -kendnek mégis igaza volt, a mikor nem a pártot nézte, hanem az embert. -Ha sokáig élt volna kend, de sok gazembert látott volna kend a hű -pártember dicsőségének hamis leple alatt! - -De azért ne adja kend át fejét a busulásnak. Kend okos ember s azért meg -kell nyugodnia a világ rendjében. - -Igy beszélgettünk hármacskán. Abban mégis egyetértettünk, hogy a hitvány -korszaknak is ép annyi nagy és jó embere van, mint a nagy korszaknak, -csakhogy abban a nagy és jó emberek alusznak vagy félre huzódnak. - -Oda értünk a nyitott pincze elé. Még nem láttuk, ki van a pinczében, de -Gyulai Pál ur hangját már meghallotuk. Az ő hangja az emberek feje -tetején járt. Jó kedve volt. - -Betértünk. Mi is megittuk a vendéglátó gazda pár pohár borát s azután -ünnepélyesen elbucsuztunk tőle. Meghivtuk, hogy ha valamikor utja isten -segitségével Budapestre vezeti: ő is meglátogasson minket. - -Nap nyugta után értünk badacsonyi tanyánkra. - - - - -A JÓ ÖREG KORCSMÁROS. - -(Mojzer uram. – A czinkotai iczcze és a pöcsétes üveg. – Mégis bunda a -bunda. – Sümeghre értünk. – Egy koszos malacz.) - -A következő napon Sümeghre kellett átrándulnunk. Korán ettünk villás -reggelit. Tapolczán kellet ebédelnünk Mojzer uramnál. - -Esős, szeles, hüvös idő támadt, pedig julius tizedike körül volt az -évszak. Vártunk-vártunk, vagy a szél álljon meg, vagy az eső. De én -sürgettem az indulást, A Bakony egyik sik erdején a Sarvalyi erdőn -kellett átmennünk s a Bakony esőben is, szélben is nagyon szép. - -Mojzer uram volt a tapolczai vendéglős. - -Mojzer uram János püspök vendéglőse volt. Én már ismertem korábbi -időkből. Velünk jött Szentirmay barátom is. Most már ő vezetett -bennünket. Sümeghen is ő volt vendéglátó gazdánk. - -Mojzer uram derék termetü férfiu volt. Nem tudom él-e még? Hatalmas -bajuszát mosolygó jó kedvvel pödörintette meg, a mint bennünket -Szentirmay társaságában meglátott. Alkalma nyilt vendégszeretetét -megbizonyítani. Ennek örült, de igazán. - -Nem a haszonért örült. Mi ő neki a haszon? Kedves vendégén sohase volt ő -neki pénzbeli haszna. Mindig jobbat adott, mint a milyent kértek. Mindig -többet adott, mint a mennyit vártak. Bort pedig olyat adott, a minőnek -ára sincs. Olyan bort pénzért mérni nem szokás. Egyik-másik évben -Szentgyörgy hegyének déli oldala termette azt a bort. Tűz, láng, erő, -zamat és édesség az a bor. Ha üvegét kinyitotta: virágos kertbe jutott -az ember, akkora illat terjedt szét a levegőben. - -Ilyenkor üvegje is más volt, nem a mostani. Olyan alaku üveg, mint az -álló szekrény. Négyszögletes, öblös és rövid nyaku. Czinkotai iczczének -hivták hajdanán. De nem iczcze volt az. Belefért három liter is. - -Volt neki kedves vendégje és igen kedves vendégje. Kedves vendégjének -henger alakú pintes üvegben, igen kedves vendégjének négyszögletes -czinkotai iczczében adta a bort. Csak az ismeretlen vendégnek vagy a -kire kedvetlenül nézett: csak annak adott hiteles mértékkel. - -Utálta a hiteles mértékü üveget. De nem azért, hogy megcsaljon valakit a -mértékkel. - -– Mind bolond ember az, a ki kevesebb bort ad, mint a mennyit kérnek. -Hiszen a kocsmárosnak az a dolga, hogy minél több bort adhasson el. A -bornak pedig az a természete, hogy minél jobb mértékkel mérik: annál -jobban iszszák, annál több fogy el belőle. - -Ez volt élete bölcsessége. - -– Hát egy kis víz nem jön a borba Mojzer uram? - -– Jön az, de csak okkal-móddal. Az első üveg bort mindenki tisztán -kapja. Mikor az első üveg bor elfogyott: akkor már látom, hogy az én -emberem mennyit akar inni és miként birja a bort. Ha jól birja: a többi -bort is tisztán kapja. Ha nem birja és mégis mérték nélkül akar inni: -akkor vizzel kapja. Mert a részeg embert utálom, kocsmámban meg nem -szenvedem. - -Szentirmay barátom szeretett borozgatni, de ő az erős badacsonyi bort -mindig vizzel itta. Mojzer uram is szeretett borozgatni, de ő a -legerőssebb bort is tisztán itta. Ugy rémlik előttem, mintha -honvédpajtások lettek volna együtt. Ha összekerültek: egész nap egész -éjjel el tudtak együtt borozgatni s beszélgetni, meg nem ártott a bor -egyiknek se. - -De azért ilyenkor Mojzer uram mindig csóválta a fejét. Sehogyse ment a -fejébe, hogyan lehet jó bort vizzel inni. Hiszen igaz, a vizet is az -isten teremtette, de csak az oktalan állatok számára. Az isten az embert -a maga képére és hasonlatosságára alkotta meg, tehát vizet csak nem -szánt neki innia. - -Szentirmay barátom azután egyszer csak megbetegedett s idő előtt -meghalt. Húsz év előtt történt. - -Halála hirére úgy sírt Mojzer uram, az az erős ember, mint a záporeső. - -– Mindig mondtam én azt: szegény jó uraságomnak nem lesz jó vége. -Hányszor intettem, ne igya a bort vizzel. Nem szabad a természeten -erőszakot tenni. - -Ezen tul még erősebben meg volt győződve arról, hogy a borra nézve -egyedül való igazság csak az ő bölcsességében van. - -Hajdanában minden kocsmáros olyan üvegben mérte a bort, a milyenben -akarta. Sok vendég maga vitt kulacsot a kocsmába s azt töltette tele, -abból ivott s a szerint fizetett. Kulacsának mértékét ismerte már a -vendég is, a kocsmáros is s az egész környék. Minden vidéken volt egy -hires csutorás, a ki száz számra tudott egyenlő mértékü kulacsot furni. -Nagy mesterség ez. Ma már senki se ért hozzá. Ma már nem hársfából -készitenek kupát, csutorát, kulacsot, hanem hitvány üvegből vagy -bádogból holmi edényt, a melynek neve sincs. - -A csikóbőrből ma már csak csizmaszárat készitenek s a csikóbőr többé nem -ékessége és simasága a csutorának. Jó Csokonai Vitéz Mihály uram, költő -uram, kelmed se lehetne ma már szerelmes a csikóbőrös kulacsba, -mivelhogy ilyet csak gyüjteményben látna s ott is csak molyetten, -szőrekopottan, - -Jött a német, urrá lett az országban s megparancsolta, milyen üvegje -legyen a kocsmárosnak. Kicsiny öblü, hosszu nyaku, meszelyes és iczczés. -Oldalán pöcsétnyomó alaku kétfejü sas. Zsandár hajszolta a kocsmárost, -hogy ilyen üvegje legyen, másféle ne legyen. Azt azonban a német is -megengedte, hogy magánvendégjének a kocsmáros is olyan üvegben adjon -bort, a milyenben neki tetszik. Szinte csodáltuk, honnan veszi a német -az ehhez való észt és szelidséget. - -Mojzer uram fölhasználta ezt a szabadságot. Ő ugyan minden valamire való -vendégjének a régi üveget tette fel az asztalra. - -– Ha jön a zsandár, azt mondom, magánvendégem ez az ur, magam is vele -iszom. - -Utolsó szava igaz is volt rendesen. - -A régi jó magyar vendéglősök utolsó példánya volt. Félig még házigazda, -de félig már korszerü kocsmáros. A vendéget a ki költ, szivesen látta, -de ha ilyet nem kapott: akkor ingyen vendéget hivott magának. S hivott a -legnagyobb munkaidőben is. Vendég nélkül egy délután se tudott ellenni. - -A város urainak nem jutott eszébe kaszinót vagy olvasókört alakitani. -Ott volt Mojzer uram vendéglője. Ő minden ujságot jól tudott, noha sok -ideig egy lapot se járatott. Délről, nyugatról, északról mindig jöttek a -kucséberek, német borvásárlók, tyukász hienczek és gyolcsos tótok. -Ezeket kikérdezte a felől, a mit Bécsben, tengerparton és lengyel -széleken tudtak az emberek s e fölött aztán késő éjszakáig -elbeszélgettek a város urai. Ez volt igaz s nem az, a mit az ujság irt. -Iddogáltak is az urak, de csak ugy mértékkel. Az estét mindig nagy -czinkotai iczczés üveg zárta be, melylyel Mojzer uram adományozta meg a -társaságot. - -Nekünk is jó ebédet adott. - -De a szél csak fujt, az eső csak esett. Hiába vártunk délutáni -három-négy óráig: az idő sehogy se akart kitisztulni. Sőt óráról-órára -hüvösebb lett. - -Félfödelü hintóink voltak. - -Beültünk a hintókba s Mojzer uram oda jött tőlünk elbucsuzni, -látogatásunkat megköszönni, szerencsés utat kivánni. - -Körülnézett az udvaron s az égnek északi peremén. A Halápi hegy és a -Dobos erdő fölött sötét felhők gomolyogtak. Látta, hogy nagyobb lesz a -délesti szél, hüvösebb a levegő s tán az eső is nagyobb. - -– Igy nem eresztem el az urakat. - -– Hát hogyan? - -– Tessék leszállni egy pillanatra a kocsiról. Bundákat hozatok elő. - -Igazán nevetni való dolog volt. Julius közepe táján bunda. - -Gyulai Pál ur épen nem akarta a bundát elfogadni. Mojzer uram csak -mosolygott a kis termetü ember nagy termetü hangján. Oda szólt a -mindenesnek: - -– Hozzátok elő a bundákat. - -Kutból-e, padlásról-e, szomszédból-e: csakhamar ott termett valami öt -juhászbunda. Nehéz valamennyi, mint az ágyu. - -Jó Szilágyi Sándornak csak ugy rogytak az inai, mikor a bundába -beletömte őt Mojzer uram. Már ennek Gyulai Pál ur is nevetett, de azért -a bundát még sem akarta elfogadni. De hát mit tehetett az erő ellen? -Mojzer uram neki is nyakába keritett egyet, a fele bunda a földön úszott -utána. Gyulai Pál ur utóbb is megnyugodott a sorsban és a bundában. És -ez tanácsos is volt. Mert ha az a bunda meg talál haragudni: rögtön -szomoru véget vet nagy súlyával Gyulai Pál ur egyenes testalkatának. - -Igy indultunk utnak. - -A fele város népe kijött a csodánkra. Sohase látott még Tapolcza népe -julius közepén bundás utasokat. Találgatták: miféle népek lehetünk? Volt -a közönségben egy tudákos zsidó tanitó. Ez kitalálta. Mi vagyunk az -eszkimók. Most jövünk az északi jeges tengerről. Azért jöttünk, hogy -Mojzer uramat lássuk. Most pedig megyünk már haza a Hudzon-öbölbe. - -Hát hiszen furcsa dolog is volt. Nagy Miklós most is élénken emlékezik e -jelenetre. Salamon Ferencz nem egy elmés észrevételt tett bundás -állapotunkról. - -Gyulai Pál ur – juhászbundában! - -Ki látott ilyet? - -Képzeljük el nagy Napóleont juhászbundában. Mi lett volna nagy -Napóleonból, ha ő juhászbundában járta volna be a világot? Vagy juhász -vagy bunda, de nagy Napóleon semmi esetre se. - -Vagy képzeljük el Dantét. Juhászbundát ölt magára s ugy járja meg a -pokol fenekét. Mit szóltak volna ehhez az elkárhozott lelkek? Igaz, hogy -a juhászbunda főleg a hideg ellen jó, de jó ám az a meleg ellen is. - -Azonban »mégis bunda a bunda.« - -Mire az Urbér erdőt elhagytuk, a Hálás tanyánál már a szél is, eső is, -hideg is észrevette a mi bundánkat. Mind a három látta, hogy ellenünk -most már mit se tehetnek. Eltakarodtak hát más erdőbe, más vidékre. - -Kisütött a felhők közt a nyugvó nap. - -Szilágyi Sándor csak észreveszi az országut erdőnyilásán át Sümegh -várát. Ott áll a város fölött a bércztetőn, mint óriási korona. Rovátkos -falai mint koronacsúcsok; ablaknyilásain át a fényes ég, mint -drágakövek; a nyugvóra szálló nap fényén az egész vár mint egy arany -süveg. - -Salamon Ferencz azt mondta: - -– Egészen olyan, mint Déva vára! - -A kocsikkal megálltunk pár perczig s gyönyörüséggel néztük a szép -tüneményt. - -János püspök palotájába szálltunk. - -Ez a palota a várhegy alján fekszik. Azt mondják: Padányi Biró Márton -püspök épitette a mult században. Érdekes alak ez a püspök. Kemény -magyar, de azért németté akarta tenni Magyarországot. Története azonban -nem a Balatonhoz, hanem a Bakonyhoz tartozik. Talán ott majd visszatérek -rá. - -Sümegh vára volt régen a veszprémi püspökök állandó tanyája sokszor -huzamos időkön át. Fönt a várban laktak s nem a várhegy tövében. Innen -vezették seregüket a török ellen, néha a szomszéd nagy várurak ellen is. -Sok nagy történet szállott át erről a mi időnkre. - -Sümeghi tervünk ebből állt: megnézzük a várat s onnan Kisfaludy Sándor -szőlejét. Megnézzük a költő lakását, a hol regéit irta s huszonöt éven -át volt boldog Szegedy Rózával. Megnézzük a püspöki könyvtárt és -irattárt, Biró Márton gyüjteményét. S ha jut idő: megnézzük Ramazetter -boros pinczéit is. - -De nem jutott idő mindenre. Gyulai Pál ur és Nagy Miklós szerettek volna -már minél előbb Budapestre jutni. - -Megható jelenetet láttam. - -A mint szobáinkban elhelyezkedtünk: rögtön mentünk ki a főutczára. A nap -épen már lenyugodni készült. - -Én Salamon Ferenczczel együtt voltam. - -Épen jött haza a disznófalka. Kettesével, hármasával, tizesével rohantak -az utczán sirva és röfögve a koczák és malaczok, hogy minél előbb -ennivalójukhoz jussanak. - -Salamon Ferencz megállt s mereven nézte a nyargaló sertéseket. -Nézte-nézte, nem szólt. Elővette zsebkendőjét s mintha szemeit törülte -volna. Azt hittem, a port törli le arczáról. - -– Tordán láttam utoljára a haza siető disznófalkát. Kis gyermekkorom óta -most látom először. Szegény kedves jó anyám és szülőházam és gyönge -korom jut eszembe. - -– És eszembe jut az egész kutyaélet, a melyet eddig átéltem. Nem lett -volna-e jobb otthon maradni, mesterséghez látni s a hazasiető -disznófalkában gyönyör ködni? Talán nekem is volna közte egy-két darab! - -– Most pedig nincs egy koszos malaczom se! - -A legjobb és legnemesebb férfiak egyike, a kit valaha láttam. Egyike -nagy tudósainknak, a kikre nemzetünk büszke. Vére hullott -fönmaradásunkért s egész életén át dolgozott dicsőségünkért. Becsületes -és szerény volt mind végiglen s az ország mérhetlen kincseiből egy -koszos malaczot se mondhat magáénak. - - - - -A KÖLTŐ ÉLETÉBŐL. - -(A költő lakása. – A szőlőhegyi ereklyék. – A badacsonyi ürmös és a -nádorispán. – Kend az Alvinczy? – Eszébe jut az orleánsi szüz és a -ménszamár. – Szent Spiridion pórul járt. – A 12 paplan és 12 pendely -története. – A halott haza jön a temetőből.) - -Megnéztük a költő lakását. Azt a házat, mely az övé volt. - -A várhegy déli oldalán a püspöki palota és kert vonalán fekszik. Derék -kisvárosi épület, cseréptetővel, kényelmes nagy szobákkal, szellős -folyosóval, kis kerttel. - -Negyvenöt év előtt láttam először. Akkor még csak tizenkilencz év -választott el a költő halálának évétől. Még megvoltak azok a fák, -melyeket Kisfaludy Sándor ültetett. Még olyan fát, öreg almafát is -mutattak, mely a költő születése óta, 1772 óta élt. Mikor Nagy Miklóssal -és Gyulai Pál urral huszonöt év előtt ott voltunk, akkor már az az öreg -fa nem állott. Azóta én se voltam azon a vidéken. - -Ugy hallom, azóta márványtáblát helyeztek a ház falába s arra -aranybetüvel vésték be, hogy e házban született, élt és halt meg -Kisfaludy Sándor, a költő. A ház előtt ligetes tér, a város egykori -pulykalegelője s azon a költő szobra. - -A ház anyai öröksége volt s Kisfaludy Mihály ur, a költő apja, mint -fiatal házas oda huzódott. Később Győrmegyébe, téthi kuriájára -telepedett s ott is halt meg. Gyermekkora nagy részét a költő is ott -töltötte. - -Serdülő korát a tanintézet, ifju korát a háborúk nyelték el. Feleségét, -a ragyogó Szegedy Rózát, Vasmegyébe Kámba vitte. Itt élt majdnem hat -éven át. Oly boldogan, hogy boldogságának leirása a legnagyobb lángelmék -tollára méltó. Csak 1805-ben költözött sümeghi házába, öröklött -birtokába. Mikor a Szegedy-örökösök osztoztak, a kámi kuria Róza -öcscsének, Bezerédynének jutott. Ma is Bezerédy-birtok. - -A sümeghi ház akkor kisebb volt, mint most s nem is oly diszes, mint -később. A költő 1810-ben két szobát épitett hozzá s kapuját is -átigazitotta s homlokzatát diszesebbé tette. Igy lett csinossá és -kényelmessé a lakás. Itt keresték őt fel gyakran hirneves férfiak, -vármegyéjének oszlopos emberei, régi katonai pajtások, tábornokok, -tudósok, a Kisfaludy és Szegedy-atyafiság tagjai. Itt látogatta meg őt -nem egyszer Deák Ferencz és Csányi László és Festetich György gróf, a -keszthelyi Georgikon alapitója s fia, László gróf, kivel mindvégig -bizalmas barátságban állott. S ide jöttek messze vidékekről a felsőbb -intézetek lelkes ifjai, hogy a mikor a regék szinhelyét, Csobáncz, -Tátika, Szigliget, Somlyó várait megnézik, a regék költőjét is lássák s -áhitatos tiszteletüket meghatott hangon kifejezzék. - -Magyar költők: kinek van köztetek saját háza, édes öröklött hajléka? -Vörösmartynak, Petőfinek, Tompának sohase volt. Aranynak lehetett volna, -még se volt. Jókainak volt is, lehetett volna is, még sincs. De legalább -megvan svábhegyi tanyája. Csak régi költőinknek adott a sors öröklött -hajlékot. Kazinczy, Kölcsey, Berzsenyi, Fáy, a Szemerék: nekik volt -otthonuk. Petőfi egész életében egész évet sohase tölthetett egy helyen. -Bánatának s örömeinek helyhez kötött emlékeit egy év után soha nem -láthatta többé. - -Kisfaludy Sándor harmincznégy éves korától kezdve haláláig, hetvenkét -éves koráig háboritlanul lakhatott öröklött ősi hajlékában. Van-e ennek -hatása a költői lélekre? Boldogabb-e az a gólya, az a fecske, melynek -fészkét sohase pusztitják el rossz idők és rossz emberek? Pacsirta, -rigó, fülemile nem oly édesen dalol-e, bár minden évben uj fészket rak, -mintha sohase kellene más bokorban, más lomb árnyékában uj otthont -alkotnia? - -Benéztünk a költő dolgozó szobájába. A hol iróasztala állt: ott lába -alatt lyukassá kopott a padlódeszka. Azt mondták, a költő csizmája -koptatta ki. Nem bizonyos. Hiszen 1875-ben, mikor ott jártunk, már -harminczegy év óta más lakta a házat. - -A házat és a sümeghi szőlőt az ötvenes években János püspök vette meg a -költő örököseitől. Ma mind a kettő a veszprémi püspökség vagyonát -képezi. - -A házban s annak szobáiban nem találtak a költő után apróbb érdemes -emléktárgyakat. De a szőlőhegyi hajlékban találtak. Ott volt iróasztala, -azon irótolla, tintatartója és házi sapkája s a sarokban sétabotja. Maga -János püspök nézte meg s jegyezte meg. Ott hagyta. Szigoru rendeletben -megparancsolta a vinczellérnek, hogy ezekre vigyázzon, ezeket őrizze meg -s kegyeletes látogatóknak vigyázva mutassa meg. - -Hiába volt talán ez a szigoru rendelet. - -Elloptak mindent. A vinczellér nemcsak nem vigyázott, sőt ő volt a -kézreadó. A sétabot helyett betettek egy husángot, a házisipka helyett -egy bagósüveget, az irótoll és tentatartó helyett egy nyullábat s egy -darab krétát. - -A házban, mikor ott jártunk, a püspöki tiszttartó lakott. -Tiszttartó-lakás most is. - -János püspök a maga költségén már az ötvenes évek elején szobrot akart -emelni a költőnek Sümeghen. De a rokonok nem engedték meg. Kemény, -kurucz természetü emberek a Kisfaludyak. Még a ki labancz volt, annak is -kurucz vére volt. Minthogy pedig János püspök 1850-ben nyerte a -püspökséget: pecsovicsnak, osztrák pártinak tartották. Már pedig -Kisfaludynak pecsovics ember szobrot ne emeljen. - -Sok adomát halottam a költőről. Hosszu élete, sok oldalu gazdag élete -volt; sok adoma képződhetett élete és egyénisége körül. Pápán és -Veszprémben még sok jó ismerősével, sok jó barátjával találkoztam gyerek -koromban. Ha mindenre tudnék emlékezni! Ha sejtettem volna fiatal -koromban, hogy valamikor én is papirost szántok és betüt vetek és -konkolyt aratok s ha följegyeztem volna a hallott dolgokat! - -De azért elmondok egyet s mást az adomákból. Sokat ő maga is följegyzett -leveleiben, én ugy mondom el azokat is, a mint én hallottam. - -Mindenki tudja, hogy a költő 1809-ben a nemesi fölkelés őrnagya s József -főherczegnek, a nádorispánnak segédtisztje volt. Mint segédtiszt, a -főherczeg udvarához s közvetlen környezetéhez tartozott. - -Vitt magával a táborba badacsonyi ürmöst is hatalmas csutorával. Egyszer -a nádorispánt is megkinálta egy pohár ürmössel. - -A badacsonyi ürmös csodálatos finomságu ritka bor. Tudtommal másutt nem -is készitik se nálunk, se más országban. Az édes badacsonyi mustot -lepárolják felényi mennyiségre: igy készül. Szine barna sötét. Ize édes, -zamatos, illatos; ereje, tüze páratlan. - -A nádorispán iszik s megnyalja utána szája szélét. - -– Micsoda ital ez Kisfaludy? Ilyet még sohase ittam. Fölséges! - -– Ha izlik fenségednek, most a szüretkor majd készittetek fenséged -számára is. - -Volt egy Ág Ferkó nevü gazdája. Nejének megirta, hogy a Ferkó -gondoskodjék a nádorispán számára egy hordó ürmösről. - -Ág Ferkó gondoskodott két hordó ürmösről. Egyik a nádornak, másik az -uraságnak. Maga szállitotta fel Budára a királyi várba mind a két -hordót. Ugy egy akónyi lehetett mindegyik. - -Megizleli Kisfaludy az egyiket. - -– Ez nagyon jó Ferkó! - -– Ezt tekintetes uraságomnak készitettem. - -Megizleli Kisfaludy a másikat. Ez is jó volt ugyan, de sokkal gyöngébb -és ritkább, mint a másik. - -– Hát ezt kinek szántad Ferkó? - -– A nádorispánnak! - -– Hiszen ez nem ér annyit, mint a másik! - -– Nem is akarom, hogy annyit érjen. Jó lesz ez a németnek igy is. - -Kisfaludy jól összeszidta a Ferkót. Ostoba parasztnak nevezte. Az ő maga -számára szürt ürmöst adta a nádorispánnak. - -– Sohase köszönik ezt meg tekintetes uraságomnak. - -Ugy is lett. - -Kisfaludy a király parancsára megirta a nemesi fölkelés történetét. De -igazán irta meg. E miatt aztán Kisfaludyt elcsapták, két esztendei -munkájáért azt se mondták: köszönöm. Örökös kegyelemvesztés lett a -jutalma. - -Akkor kerekedett fölül a Ferkó, mikor ezt megtudta. - -– Ugy-e megmondtam? Kár a németnek egy csöpp is a jóból! - -Pedig bizony nem a nádor volt az oka a kegyelemvesztésnek. - -Köztudomásu a »Kend az Alvinczi?« története. Nem is mondom el. De -érdekes az, hogy Kisfaludy ez adomának maga is közeli tanuja volt. - -A győri vesztett csata után a nemesi fölkelő seregek egy része Komárom -felé, a másik része Buda felé vonult vissza. Az utóbbi résznek egyes -csapatai csaknem futva menekültek. - -A tiszai megyék fölkelő nemessége épen Győr felé vonult, mikor a hátráló -csapattal találkozott. Ekkor gróf Festetich Ignácz ezredes a tiszaiaknak -is a hátrálást parancsolta s ugyan ő vezette a visszavonulást. Magán -utasok azonban jó lovakon, jó kocsikon gyorsan Budára hajtottak s itt -zajt ütöttek azzal, hogy az egész nemesi sereg futva menekül Buda felé s -hátán hozza a francziát. - -Budán Alvinczy altábornagy volt a hadparancsnok. Egész táborkarával lóra -ül s megy teljes diszben a fölkelő sereg elé. A rendetlen futást ugyan -nem hitte, de mégis teljes diszben ment, hogy bátoritsa s megtisztelje a -nemesi sereget. - -Bia körül találkozik a sereggel. E sereget pár nap előtt a budai -vérmezőn az ő nevében fegyverezték föl. A fegyvereket Alvinczy -fegyvereinek nevezték a nemes fiuk maguk között. Akkor még tűzkövesek -voltak a lövőfegyverek. Kellett tehát a fegyveren lenni sárkánynak, a -mely fogja a tűzkövet és aczélnak, a mely szikrát ad a puskaport -meggyujtani. Ámde a fölkelt nemességnek a vérmezőn Alvinczy nevében nem -adtak más fegyvert, csak régi rozsdás pisztolyokat, melyeknek se -sárkányuk, se aczéluk nem volt, melyekkel tehát lőni nem lehetett. -Természetesen szurni se és ütni se. - -Oda ér a fényes hadparancsnoki táborkar. A tiszai nemesség megáll, -sorakozik, tiszteleg. Gróf Festetich Ignácz jelentést tesz Alvinczynek. -A fölkelő seregben lassanként elterjed, hogy itt az Alvinczy, ez az -Alvinczy. Ekkor történt aztán, a mi történt. - -A kérdést »Kend az Alvinczy?« egyik tiszai megye valamelyik fiatal -nemese tette s ugyan ő adta meg a kemény feleletet is. Alvinczy rettentő -dühbe jött. Agyonlövéssel, várfogsággal fenyegetődzött. Mutatta ugyan -neki az ifju nemes a disznólábféle rozsdás pisztolyt, de ezt Alvinczy -nem jól értette meg. Talán ez fokozta haragját, melyet a katonai -fegyelmetlenség is indokolt némileg. - -Haragja azonban nem sokáig tartott. Festetich gróf ezredes megmagyarázta -a dolgot s a pisztolyt is figyelmesen megmutatta. Mikor nem sokára -Kisfaludy Sándor előtt ujra szóba jött a dolog, Alvinczy már maga is -nevetett a dolgon. - -– Igaza volt annak a ficzkónak, de goromba szaváért mégis szeretnék neki -25 botot adni. - -Csakhogy a nemes embert nem volt szabad megbotozni! - -– – Római katholikus vallására sokat adott Kisfaludy. Volt a -Kisfaludy-családnak egy protestáns ága is, de ő a maga ágazatát előbb -valónak tartotta a protestánsnál. De indoka politikai természetü s nem -vallásos természetü volt. Élt-halt a nemességért; rajongó álmadozásai -közé tartozott a nemesség középkori fényének s a Kisfaludy-nemzetség ősi -dicsőségének és hatalmának visszaszerzése. Deák Ferencz pártját -kálvinista pártnak tartotta, a kálvinistákat szabadelvüeknek látta s a -szabadelvüségtől féltette nemességét s a nemesi előjogokat. Ebből állott -minden felekezetessége. Bármennyi kápolna, remete, gyóntató pap, -zarándok, hajnali harangszó, imádság fordul is elő költeményeiben: ennek -nincs más értelme, mint a valláshoz politikai okokból való ragaszkodása. - -S erre sok a bizonyság. - -A papokat nem szerette valami nagyon, noha sokszor adtak neki -kölcsönpénzt, törvényes kamatra. - -Mindig dicsekedett azzal, hogy ősei közt voltak hősök, vitézek, -tékozlók, könnyelmüek, pártütők, de pap sohase volt egy se. - -Franczia fogoly korában egyszer nagyon elfáradt a gyalogolásban s egy -szamárhoz jutott. Felült a szamárra, a mi előtte, az egykori nemesi -testőr, a huszár főhadnagy s a délczeg lovas előtt ugyancsak furcsa -dolog lehetett. Hanem hát a hol ló nincs, ott a szamár is jó. - -Van egy ledér franczia népmonda. Ledér most, de kegyes monda a kegyes -régi világban. E monda szerint az Orleánsi Szüz egykor ménszamáron -lovagolt. S a szamár ismervén a Szüz isteni küldetését, fejét -visszaforditá s utálatos szemekkel rá nézve a Szüzre, emberi szózatot -hallatott: - -– Imádlak téged istenáldotta Szüz! - -Ez jutott a költő eszébe mikor a szamáron poroszkált Francziaország -felé. Az ő szamara is ménszamár volt. - -– De nekem nem vallott szerelmet az én szamaram, mint a derék, katonás -franczia szüznek! - -– – Mikor Károly öcscse, a költő meghalt, utána sok adósság maradt, de -igen kevés vagyon. Derék emberek, hű barátok, jó hazafiak gondoskodtak a -költő temetéséről s adósságai kifizetéséről. Köztük Fáy András is. -Kisfaludy Sándor és Fáy András közt levelezés is folyt e tárgyban. - -Károly öcscse festőmüvész is volt. S maradt utána egy kép, Szent -Ferencznek festett képe. Jó-e, rossz-e ez a kép: Kisfaludy Sándor nem -tudta, de ezt megtudni Sümeghről ő ugyan Pestre nem utazott. Ez az ut -akkor belekerült volna egy hétbe. - -De Fáy Andrást mégis meg akarta hű fáradozásaiért jutalmazni. Ezt irta -tehát neki: - -– Ha az a Szent Ferencz-kép müvészi alkotás s igazán jó kép: akkor azt -kedves uram öcsém tartsa meg emlékül, fogadja el családunktól. De ha -valami rossz mázolás, akkor adja oda a francziskánus barátoknak; ott a -többi efféle szent társaságában ellehet. - -Igy vélekedett a papokról. - -Vajjon hova lett csakugyan az a szent kép? Tudja-e a Kisfaludy-társaság? - -Volt öcscsének, Károlynak, egy hitelezője, a kivel épen sok baja volt -Kisfaludy Sándornak. Ezt a hitelezőt Spiridionnak nevezték. Vagy szabó -volt, vagy vendéglős, már nem tudom, melyik a kettő közül. Kissé -hóbortos német ember. - -Mikor azt megtudta, hogy Kisfaludy Károly után alig maradt valami vagyon -s hogy a hitelezők nem kapják meg minden pénzüket: a testvéreknek s -kivált Kisfaludy Sándornak esett s ezeket zaklatta leveleivel. Különösen -Sándor ellen biztatta föl valaki s hozzá minden hónapban, néha hetenként -intézett adósságkövetelő, pénzt sürgető levelet postán vagy vásározó -zsidók és gyolcsos tótok utján. A költő utóbb már dühös volt, ha ezt a -nevet meglátta: Spiridion. - -1832-ben vagy 1833-ban egy kemény, hideg, zivataros, hóförgeteges -deczemberi napon beállit a költőhöz egy vad ismeretlen egyéniség. -Bundája tele hóval, bajusza és szemöldöke is tele hóval, még bolyhos -köcsög kalapja is tele hóval. - -Beköszönt s azon kezdi a beszédet: - -– Tudja-e az ur, micsoda nap van ma? - -Ránéz a költő kiváncsi és komor arczczal. - -– Mit akar? Kicsoda az ur? - -– Mindjárt megmondom s tisztelettel mindjárt bemutatom magam. Tetszik -tudni, ma van Szent Spiridion napja. - -No épen ez az ember kellett a költőnek. Ugyis épen az tette komorrá, -hogy elhalt felesége jószágát az időközi haszonnal épen most kellett -kiadni a Szegedy-atyafiaknak. Mérgesen oda szól a hóbortos némethöz. - -– Mi közöm nekem ehhez? Adja elő a dolgát szaporán. - -A jövevény kiráz egy kosárra való havat bundájából, szemöldökéből és -köcsög kalapjából. - -– Tetszik tudni, én vagyok az a pesti Spiridion, a kinek a nemes -Kisfaludy-familia ma is adós. Nekem pedig az a szokásom, hogy én nevem -napján látogatom meg adósaimat. - -A költő feláll, egy szót se szól, megfogja a bundát és a köcsög kalapot -s ugy kilöki a folyosóra, csak ugy nyekken. A bundában és a kalapban -volt természetesen Szent Spiridion is. Csak azután mondta neki: - -– Nekem pedig az a szokásom, hogy az ilyen embert saját neve napján -dobom ki házamból. - -Ez esetnek hire futamodott s ebből példabeszéd lett. - -»Ugy ne járj, mint Szent Spiridion a Kisfaludyakkal.« - -Ennek a példabeszédnek im ez volt a története. - -A költő hatalmas erejü izmos férfiu volt. Történeti arczképe a magas -homlokkal és kopasz fejjel alig nyujt hű képet termetes alakjáról. - -Haját Milanóban vesztette el 1796-ban, a mikor a milanói várat a -francziák bekeritették és ostromolták. Az ostrom negyvenegy napig -tartott. A várőrségben a rossz víz miatt hagymáz ütött ki. Megkapta a -betegséget a költő is. Erős testalkata ugyan hamar megbirkózott a -betegséggel, de haja elment s nem is jött vissza többé. A Kisfaludyak -dús hajuak s a dús hajzat öcscsének, Kisfaludy Károlynak arczképén jól -meglátszik. - -Egyéb balesete is volt, kivált öreg korában. - -Épen hetven éves korában 1842-ben karácson előtt Keszthelyre akart -bemenni. Szántó körül a hajnali szürkületben fekete kutya ugrott ki az -árokból a lovak előtt. A lovak megijedtek, megvadultak s tüskön-bokron -át vitték a kocsit. Feldülés lett a vége s a költőnek térdkalácsa s -vállcsontja eltörött. Pár hónapig őrizte a szobát, de tökéletesen -kigyógyult. - -Sulyosabb volt az az esete, melyről Kossuth Lajost maga értesitette. - -Somlyai szőlejébe ment, hova borvevőt várt. Márczius 10-ike volt; erős, -hideg szél támadt, cselédjeivel együtt áthült s hatalmas hurutot kapott -lázzal. Cselédjei elfeküdtek, a költő azonban, a hajdani katona keményen -ellenállt s esze ágába se volt lefeküdni. Sőt talán még legénykedett. No -hiszen megrohanta öt napi legénykedés után olyan láz, hogy tizenhárom -napig egy percznyit se aludt s viznél egyéb nem fordult meg szájában. -Még se gyöngült el valami nagyon. Pedig ez az eset 72 éves korában, -1844-ben történt. - -Hogy ilyen férfi el tudott bánni Szent Spiridionnal: nem lehet csodálni. - -Őseire büszke volt. - -Méltán. Ma a huszadik századot éljük s az ő családi levéltárában a -tizenkettedik századtól kezdve meg voltak az okiratok, melyek ősei -hatalmát bizonyították. Csak Veszprém vármegyében három vára, három -urodalma volt egykor családjának. Essegvár, Döbrönte, Csékut. De egyik -dédük anyja miatt sok rossz élczet kellett hallania. - -Volt egy őse: Kisfaludy László tábornok, Győr várának s városának hadi -kormányzója. A törökök elfogták s nehéz vasat tettek kezére, lábára s -Esztergomban föld alatt sötétben tartották. - -Volt gondjuk rá, hogy erről feleségét is értesitsék. Szarvaskendi Sibrik -Mária volt a feleség. Szerette urát életre-halálra, kész volt érte -minden áldozatra. - -A török váltságdijul nyolczezer forintot, kétszáz török rabot, kétszáz -kősót és tizenkét paplant kötött ki. - -Az asszonynak nem volt török rabja, hanem volt a győri német -várkapitánynak, ettől kellett rabot venni. Ez pedig rosszabb volt, mint -a pogány; istentelenebb volt még a kutyahitünél is. Ez a kétszáz török -rabért még többet követelt. - -Még akkor telt a várakból és urodalmakból. - -Csakhogy a német azt is követelte, hogy ha az esztergomi basának oda -adja a paplanját, neki adja oda a pendelyét. - -Az asszony megigérte. De csak akkorra, a mikor előbb a basával végez. - -Csakhogy ez az asszony nemcsak Kisfaludyné volt. Ő Szarvaskendi -Sibrik-sarjadék is volt, a kivel összetüzni nem volt tanácsos. - -Kisfaludy László uram kiszabadult, de a 12 paplan oda lett. - -Mi lesz a pendelylyel? - -Mária asszony magához rendelte a várkapitányt Kisfaludra, Sopron -vármegyébe. Férjét elküldte valahová. - -Megvendégelte a várkapitányt, a hogy magyar nemes asszonyhoz illik. És -szó nélkül várta, mikor hozakodik elő a várkapitány a pendelylyel. - -Előhozakodott, mihelyt a bor kissé a fejébe szállt. - -Mária asszony erre is készen volt. - -Eléje tartott tizenkét szép hófehér pendelyt. Maga fonta a fonalát, maga -fejéritette a vásznát, maga himezte ékes virágát. Elfogadja-e a német? - -Nem fogadta el. Olyan pendelyt kért, a melyik már volt egyszer Mária -asszony harmattestén. Olyat is kapott. - -Csakhogy előbb Mária asszony intésére előugrott egy csomó nemes ifju, a -várkapitányt és kisérőit leverte, s a kapitány kezét gúzsba kötötte. - -– Az én pendelyemet akarod német? Nesze! - -Előhoztak egy rongyos pendelyt, ráadták a várkapitányra, egy czafatos -főkötőt a fejére kötöttek s ugy küldték be Győr várába. - -Megérdemelte. - -Csakhogy ez a pendely több várat és urodalmat nyelt el, mint a tizenkét -paplan. - -A német meg se állt Bécsig. Kegyetlen hazug panaszszal beáztatta nem is -Mária asszonyt, hanem Kisfaludy László uramat. - -Árpád apánk hét vezére közül való volt Szabolcs vezér. Ennek a fia volt -az a Csák, a kitől a Kisfaludyak származnak. Szabolcs vezértől kezdve -Kisfaludy László uramig sok szép birtokot összegyüjtöttek. De mire a -paplan ára s kiváltképen a pendely ára kikerült s Kisfaludy László a -hóhér pallósától megmenekült: akkorra maradt is, nem is valami a sok -várból és urodalomból. - -A várakból legalább egy se maradt. - -Hanem mikor Kisfaludy László uram a sok hercze hurczából haza szabadult: -átölelte szerelmes hitvesét Mária asszonyt mind a két kezével, -megcsókolta mind a két piros arczát bajuszos szájával s talán még valami -könyet vagy mit is törölt ki a szeméből. - -– Most már ugyan semmink sincs aranyos lelkem, asszony-feleségem, de -mégis csak ugy volt jó, a hogy te cselekedtél. - -Nos hát a költőnek, mikor jó kedve volt, ugyancsak hallania kellett, -miként pusztult el az ősi birtok paplan miatt, pendely miatt. - -Ha jó kedve volt: vidáman el is hallgatta. Ha pedig rossz kedve volt: -nem is volt tanácsos előtte ezt a dolgot pajkosan előhozni. - -Volt a költőnek egy sajátságos baleszméje. Mindig attól félt, vele is -megtörténhetik, hogy elevenen temetik el. - -E baleszmének története van. - -Élt 1750 körül Téthen, Győrmegyében, egy előkelő gazdag nemes urnő. -Nevét elfeledtem. Vagy Noszlopyné, vagy Kisfaludyné, vagy Gyapayné volt: -ugy rémlik előttem. Csak annyit tudok biztosan, hogy egy veszprémmegyei -egykori jóbarátomnak s birtokos társamnak öreg anyja volt. E barátom -neve Noszlopy Tamás. Nálam idősebb volt s már nem is él. A ki az ő -családi leszármazását ismeri, Théten pedig jól ismerhetik: az rájön ama -gazdag nemes urnő nevére. - -Az urnő megöregedett, meghalt, eltemették. Aranylánczot tettek a -nyakára, aranygyürüket az ujjára, arany kösöntyüket a kezére, aranyos -mentét hideg tetemére. Igy rendelte ő maga. Maradékai szót fogadtak. - -Tél volt, hó volt, hideg volt, mikor eltemették. - -A közönség látta a holton a nyitott koporsóban a sok kincset. - -Egy-két rossz ember összebeszélt s éjjel kiment a temetőbe, fölásta a -sirt s meg akarta rabolni a halottat. - -De a halott nem volt halott. A zajra fölébredt, a hidegre föléledt s -mikor a koporsót fölnyitották, felült. - -Felült, nagyot ásitott s azt mondta: - -– Köszönöm jó emberek! - -De a jó emberek holtra rémültek. Se szólni, se mozdulni nem tudtak. A -szegény öreg urnőnek magának kellett a sirból kijönni, ruháját rendbe -hozni s haza ballagni a faluba. A rossz emberek, mikor magukhoz tértek, -közel se mertek hozzá menni. - -Haza megy az öreg urnő s kopogtat a cselédlakás ablakán. - -A cselédek fölébrednek, kinéznek s ime látják a halottat halotti -ruhájában, a hogy délután eltemették. A tele hold épen rá sütött s a hó -is világitott. Jól látták, jól megismerték. - -Rémületében eszét vesztette valamennyi. Kezüket tördelték, hányták -magukra a keresztet és sopánkodtak az irgalmas istenhez. De segiteni -egyik se mozdult. - -Az urnő kardos asszony volt életében. - -– Keljetek hát föl gézenguzok! Nem látjátok, hogy megvesz az isten -hidegje? Nyissátok ki hamar a kastély ajtaját! - -Igaz, hogy a halottakat nem szokás valami bőséges ruhában eltemetni. - -De azért a nyavalyás cselédek nem mozdulnak. - -– Kisértet! Kisértet! - -Utóbb is egy félig ittas öreg cseléd bolond észszel azt mondja: - -– Uszitsátok rá a kutyákat! - -Szót fogadtak s a kutyákat rá eresztették, rá hajszolták a kisértetre. - -Csakhogy a kutya nem babonás. A kutya megismeri az ő jó urasszonyát -életben is, halálban is. - -Ugy rohantak az urnőre, mint a dúvadak, de a mikor hozzá értek: kezét -nyalták, hozzá dörgölőztek, jó szivvel üdvözölték. Mintha mondták volna: - -– Hozott isten, hozott isten haza a föld alól! - -Igy menekült meg az urnő s azután élt is még egy darabig. - -Ez az eset Kisfaludy Sándor születése ideje körül történt. Sok éven át -erről beszéltek három-négy vármegyében. S ez annyira megnyomta a gyermek -elméjét, hogy a költő, mikor végrendeletet csinált, azt rendelte, hogy -szivét, azt a melegen érző szivet szurják keresztül és csak ugy temessék -föld alá. - -Átszurták-e a holt költő szivét: nem tudom. A végrendelet, melyben azt -meghagyta, még Szegedy Róza életében 1830 előtt kelt. A költő még azután -sokáig élt. - - - - -A LAKATLAN PALOTA. - -(Szent Kristóf térdekalácsa. – A lakatlan palota rideg. – A félszemü -kulcsárné és vén macskája. – Az öreg „Pál bácsi“. – A mult századok -irásai és könyvei. – Az öreg hajdu. – A munkáskérdés titkai. – Vége van, -de még sincs vége a könyvnek.) - -Mire a Kisfaludy-házat megnéztük: lenyugodott a nap. Talán fél óráig -sétálgattunk még a városban s azután leültünk a gazdag estebédhez. - -Késő éjszakáig beszélgettünk komoly tárgyakról nagy vidámsággal. -Beszélgetésünk tárgyai: a régi kastély, a gazdag sümeghi festő s a -Bakonyerdő, a mikor még benne a mammuth lakott. - -A régi kastély a püspöki székház, melynek lakói és vendégei voltunk. - -Kapuszinje alatt falbavert szegen mammuthcsont lóg egy kóczmadzagon. -Valami forgócsont vagy lapoczkadarab. Sümeghi határban találták valahol -valami árhordta rétegben. A mikor találták: földünk őslakóival még akkor -nem voltak a tudósok közeli ismerősök. A köznép ma sem az. A köznép ma -is azt hiszi, hogy az a csont valami óriás embernek csontja. Vagy valami -csodatevő szenté. Talán Szent Kristófnak térdkalácsa. Sehol se lesz -annak jobb helye, mint a püspöki palotában. Oda adták be s ott -akasztották fel a kapuszin alatt. Vén asszonyok, csacska emberek sokat -tudnak arról a csontról mesélni. - -Nagyon kegyes, istenfélő öreg asszonynak volt egyetlenegy szép leánya. -Szép leánynak szolgalegény volt a szeretője. Csakhogy az öreg asszonynak -vagyona is volt, a leányra gazdag legény is szemet vetett, -szolgalegénynek hátul volt a helye. - -Az öreg asszonynak azonban csúz rakódott a könyökébe. Se söpörni, se -tésztát gyurni nem tudott, de még csak az olvasót pörgetni se. Nagy baj -ez. Adott gyertyát a templomnak; elment bucsujárni Kis-Czelbe, -Szent-László Egyházra; imádkozott, fohászkodott hétszámra: mind nem -használt semmit. Testi fájdalmai is nagyok voltak. - -Oda ment hozzá a szolgalegény. Megvigasztalta, megczirógatta, könyökét -megtapogatta s megigérte, hogy hoz neki ereklyecsontot, tegye a feje -alá, meggyógyul, de adja neki a lányát feleségül. - -Ravasz a legény, babonás az öreg asszony. A lánya is csak arra kérte, -tegyen meg mindent, hogy a csúz takarodjék ki a könyökéből. Meglett az -alku. A szolgalegény tudta már, hol kandikál ki a csont az omlásból, -kivette onnan s vitte az öreg asszonyhoz. Akkora darab volt, mint egy -tulipántos láda. Mindjárt elhitte az öreg asszony, hogy ilyen csontja -nem is lehet másnak, csak előkelő rangu csodatévő szentnek. Bizonyosan -meg is gyógyult tőle. - -Ilyen bolongságokat beszélnek arról a nagy csontról. - -Másfél száz esztendős régi palota, száz esztendő óta már senki se lakja. -Mióta Koller püspök fölépitette a veszprémi palotát: azóta a veszprémi -püspök csak bérmáláskor látogatja meg elődeinek sümeghi palotáját. - -Letarolt erdő, fogatlan száj, elpusztult család, elfásult sziv, uzsorás -embernek lelke, lakatlan palota: minő rideg látvány! - -A puszta vár ott a bércz tetején nem oly kietlen. - -A romnak van szépsége. Tetőtlen falak, merész oszlopok, düledék kövek, -mohos üregek, egykori ajtók és ablakok óriás nyilásai, vihar süvöltése a -nyilásokon, forgó szél táncza a falromok között, vércse-bagoly a falak -oduiban, vad virágnak hervadt bokrai az ormokon. Mindenütt az elmulás és -mégis élet mindenütt. Emlékek a multból, szájról-szájra szálló -hagyományok az embereknél, képzelet és andalgó érzések széppé teszik a -puszta várat. - -Hiszen az öreg asszony is szép; ezüst hajával, fényes szemeivel, -arczának szabályos redőivel, halk hangjával, szelid beszédével, a mikor -ott ül zsölyeszékén s unokái körülveszik s nagy zsivajjal játszanak -körülötte. Fia-lánya is oda-oda megy hozzá s megcsókolja vagy a kezét -vagy a homlokát. - -– Édes kedves jó nagy anyánk! - -De nézzétek meg a delnőt, a kit nem látogat senki. - -Arcza szép, szeme ragyog, piperéje tökéletes, szobája virágos, de szive -nincs. Szerelme csak hivalkodás, szava csak csalfaság. Társalgásából -hiányzik a lélek, nem hiányzik a számitás. Megcsalta azokat, a kik -imádták. Szelleme fütetlen fényes terem hideg télben. Gyermekei -nincsenek. Nincs, a ki szeresse s nincs a kit szeressen. - -Ilyen a nagyuri palota, a melynek nincs lakója. Ilyen volt a mi tanyánk. - -Földszinten, emeleten húsz-harmincz szoba és terem egy végben. Mindegyik -tele butorral és képpel, kényelemmel és napsugárral. - -S tele hidegséggel. Még nyáron is borzongat benne a hideg. - -Nincs lakója. A ki örömmel tanyázzék benne, a ki édes szeretettel -fogadja vendégét. Hiányzik belőle az életnek illata, a léleknek -melegsége. - -Termei konganak, mintha üresek volnának. Falak, padlók, szőnyegek ódon -szaggal telvék. Még legyet se találsz. Még a pók se szövögeti hálóját a -szögletekben. Mintha barlangban volnál: ugy érzed magad a gazdátlan -palotában. - -Ott vannak a püspökök arczképei a falakon. - -A hatalmas Rozgonyiak, a kik szentek voltak az isten előtt s kemény -hadvezérek az ellenség előtt. Könyjük hullott az oltáron, vérük a -csatatéren s jobban szerették az országot, mint a mennyországot. - -Ott a daczos főpap, a ki kardot kötött a püspöki palást fölé s vitéz -hadainak élén maga rohanta meg a szomszéd főurat Gersei Pethőt s -ostrommal vette be Tátika várát. Nem birt vele még az országgyülés se s -mikor kárhoztatták, a hitujitás élére állt. - -Hát a ki nem volt Árpád sarjadéka, mégis magyar fejedelmi ág volt. A -hatalmas Ujlaky herczegek utolsó sarja, a kit saját várában vertek agyon -a kuruczok, mert hütlenné lett magyar fajához s a hitszegő osztrákhoz -szegődött? - -Püspökök voltak mind. Soknak ott az arczképe a falakon bajuszszal, -szakállal, karddal, kereszttel vagy pedig sima szenteskedő arczczal, a -mikor – az utolsó századokban – már csak kereszttel és imádsággal -ostromolja az eget s nem karddal és hősi vitézséggel védelmezi magyar -nemzetét. - -Mindez nem támaszt életet a gazdátlan palotában. Hiszen maradék nélkül -multak el a fényes alakok. Utódaik csak a vagyont örökölték s nem a -vért, a nevet, a büszkeséget és a becsületet. Idegen uraság kezére -jutott Magyarország. Légy szolgája az idegennek, akkor urrá lehetsz, -püspökké lehetsz Magyarországban. Ez az igazság háromszáz esztendő óta. - -Ki őrzi ezt a nagy palotát? - -Bizony nem a komiszáros őrzi, mint a hogy Sobri dala mondja. - -»Ej-hujh Sobri pajtás – Mi ott az a nagy fehér ház? Ej-hujh -Sümegh-város, Ott lakik a komiszáros!« - -Hanem a félszemü kulcsárnő őrzi. - -Juliánna asszony a neve. Még János püspök bizta rá a palota őrzését. - -Nem volt valami szép asszony a jó kulcsárnő. S azonfelül csak egy szeme -volt. Nem is hivták másnak, csak a félszemü kulcsárnőnek. Már Pécsett is -szolgálatában állott János püspöknek, mikor a püspök még csak kanonok -volt. Magával hozta a veszprémi püspökségbe, de Veszprémből csakhamar -áthelyezte Sümeghre s az ottani palotát bizta rá. - -Volt Juliánna asszonynak egy öreg édes anyja s egy öreg czirmos -macskája. Azokat is elvitte magával a sümeghi palotába. Édes anyja volt -már vagy nyolczvan esztendős, de a czirmos macska életkorát senki se -tudta. Vén lehetett az istenadta, mert már nagyon mogorva volt, sohase -játszott, sőt még czirogatni se hagyta magát. - -Nagyravágyás azonban nem bántotta és semmiképen el nem bizakodott abban, -hogy most palotában lakik. Élhetett volna tejjel, vajjal, mészárszékbeli -finom hussal, baromfiaprólékkal, körömfaladékkal, de ő csak megmaradt az -egér mellett. Minden pinczét, padlást összejárt s minden nyavalyás -egeret összefogdosott. Hiába! Igy tanitotta az anyja kölyök korában, igy -szokta meg a falun; a palota kedvéért ő már a maga szokásából ki nem -tér. - -Hejh ti főtisztelendő, méltóságos, nagyméltóságu s minden méltóságu -főpapok és papi fejedelmek, ha ti bennetek is megmaradna az az erkölcs, -a mi a félszemü kulcsárnő öreg czirmos macskájában megmaradt! - -Ugyanez az erkölcse volt a félszemü kulcsárnő öreg édes anyjának. Ő is -ehetett volna vadhust, hideg halat, pástétomot, marczipánt mindennap, de -csak megmaradt ő azért a burgonya, leves, gyönge csirke és köleskása -mellett. Élt is töménytelen esztendeig s talán ma is él. Majorné -asszonyom volt a neve. - -E nagy egyszerüség kibékité velük az öreg hajdut is. A kinek neve volt -»Pál bácsi«. - -Igy szólitotta őt az egész város. Serdülő gyerek és öreg ember egyaránt -öregnek, Pálnak és bácsinak ismerte a század eleje óta. Ő szokott -könyveket adni a könyvtárból Kisfaludy Sándornak is. - -Régi hajdu volt. Hajdu is, hopmester is, várnagy is egy személyben. -János püspök már az ötödik volt a püspökök sorában, a kit szolgált. -Megbecsülte a püspököket, mivelhogy a szokás és tisztesség ugy kivánta, -de egyébként ő minden püspököt csak jövevénynek tekintett, a ki -ideig-óráig szálló vendége ugyan a püspökségnek s aztán meghal vagy -tovább megy s jön helyébe más. Egyik-másik püspököt eltemette, Kopácsy -elment primásnak, Zichy gróf elszökött idegen országba, elmulik majd -János püspök is. De ő megmarad örökké, mert a püspökség is megmarad, a -palota is megmarad, a várnagy is megmarad örökké. - -Soha le nem tette diszruháját. Ezüstfehér zsinóros világos kék -huszárruhája hozzá nőtt testéhez. Pongyolában nem látta soha senki. - -Voltak elvei. - -Elvei közé tartozott, hogy zsidó és asszonyszemély be ne tegye a lábát a -palotába. - -Az asszony csacska. Eljár a szája. - -A zsidó ellen nem tudott valami okos kifogást tenni. De az neki mindegy -volt. - -Volt a költőnek egy kedves zsidaja. A neve volt: Scheiber Jakab. Ez -hordta a költő leveleit Pestre s ettől küldte pénzeit is ide-amoda. Ez -hordta a csomagokat is. Szegedy Róza előkelő urnő volt haláláig. -Öltözködésben is a vidékbeli urnők mintaképe. Pesti és bécsi megbizásait -csak Scheiber Jakab tudta igazán végezni. Azt hiszem, maradékai most is -élnek a vidéken. - -A költő egyszer szőlejébe megy. A kapu mellett lóczán üldögél Pál bácsi. -Benéz a költő a könyvtárba, kiválaszt egy könyvet s azt mondja Pál -bácsinak, vagy magával viszi a könyvet visszajövet, vagy elküld érte -valakit. - -Másnap Scheiber Jakabot kérte meg, a kinek arra vezetett utja, hozza el -a könyvet. - -Pál bácsi nem adta a zsidó kezébe; a költő e miatt összemordiázta. - -– Mit gondol a tekintetes ur? Szent István királyunk alapitott minket, -hogyan adhatnám én zsidó kezébe a szent királynak könyvét? - -Pál bácsi szentül meg volt gyöződve, hogy őt magát is Szent István -rendelte oda s a könyvtár valamennyi könyvét maga Szent István szedte -össze a könyvárusoknál. Még a komáromi kalendáriumot is. - -Olvasni természetesen nem tudott a jó öreg. - -Ezt a könyvtárt néztük meg másnap mi is. De minket nem a Pál bácsi -kisért, hanem a »Nyalka bácsi«. - -Ez is hajdu volt s ez is öreg legény. Torzonborz hófehér hajából de egy -szál se hiányzott még. Hófehér bajusza keményen kipödörve, álla fényesre -borotválva, teli vállán csak ugy feszült a dolmány. - -Mi volt a becsületes neve az öreg »Nyalka bácsi«-nak, nem tudom. -Kinyitotta a könyvtár ajtaját, a könyvtárba beeresztett bennünket s maga -megállt ott a nyitott ajtóban s kemény tekintettel vigyázott ránk: mit -csinálunk oda bent. - -Itt már velünk volt Szentirmay barátunk is. - -A nagy terem közepén rendetlen halmokban hevertek az urodalmak gazdasági -irásai, a korábbi püspöktől kezdve fölfelé sok századra kiterjeszkedve. -Urbéri táblák, fizetési lajstromok, kegyuri terhek kimutatásai; -szerződések, cserelevelek, intések, beiktatások, rév-, vám-, italmérési- -és vásárjogok szabadalmai; vízjogok, malomjogok, malomfejek irásai; -megyei, helytartótanácsi és korlátnoki leiratok, föliratok és átiratok; -czéh-privilégiumok, javadalmi leltárak, a püspökség átvételének és -átadásának százados inventáriuma; visszahelyezések, hatalmaskodások, -kártételek, erdei zárlatok percsomói; száz iródeáknak, igazgatóknak, -főtiszteknek, tiszttartóknak, számtartóknak, ispánoknak s urodalmi -fiskusoknak ákom-bákom irásai. - -Tudós társaság legyen az, a melyik átnézze, sok társzekér, a melyik -elbirja az irásokat. Kilenczszáz esztendő óta áll fenn az a nagy -birodalom, melyet a szent király veszprémi püspökséggé alakitott, mennyi -története van ennek kilenczszáz esztendő óta? Ez a történet mind föl -volt jegyezve papirosra. A papirosnak csak ezered része van itt s ez is -rendetlenül. S ez az ezeredrész is igen sok. - -De kevés az a tudomány, a melyet eddig papirosra jegyeztek! De keveset -tudunk még abból is, a mit már valamikor papirosra följegyeztek! De sok -története van nemzetünknek, a mely még nem jutott föl a napvilágra! A -melyet még sötétség, penész, molyok, egerek, korhadó papirosfoszlányok -őriznek. - -Két nagy történetirónk volt velünk. Salamon Ferencz és Szilágyi Sándor. -Mindakettő felsóhajtott: mily sok munka vár még rájuk! Mily végtelen -munkát végezett azóta mindakettő! S mily kevés mégis mindez ahhoz, a mit -még ezután kell elvégezni! De kell-e hát? - -S ugy kell-e végeznünk, a hogy eddig tettük? - -A 16-ik század magyar nemzetét nem ismeri még a világ. Nem ismeri maga a -magyar nemzet sem. - -Két világhatalom rohant meg bennünket. Az egyik Mohamedre, a másik -Jézusra esküdött. A török, a német. Melyik volt álnokabb? Melyik volt -kegyetlenebb? Melyik volt gonoszabb? Melyik ártott többet a magyarnak? - -Hiába töröm az elmém: nem tudok eligazodni ebben a kérdésben. - -Egyet jól tudok. Nincs nemzet a világon és nem is volt soha, a kinek -száz év alatt annyi hőse, annyi vértanuja, annyi dicső alakja lett -volna, mint volt a magyarnak a tizenhatodik század folyamán. - -Hol vannak a költők, hol a lantosok, hol a történetirók, kik a hősök, -vértanuk, dicsők alakját a halhatatlanság napsugarával rajzolnák le -előttünk? - -Salamon Ferencz elkezdte a könyveket nézegetni. - -Azt mondták: ezt a könyvtárt Biró Márton püspök alapitotta. A százötven -év előtti könyvek vannak ott felhalmozva. - -Salamon Ferencz akkor már a Zrinyiek történetét kutatta. S kutatta azt -is: mit olvasott, miben gyönyörködött, miből tanult a költő Zrinyi -Miklós? S nagy örömére és csodálkozására itt megtalálta a költő -Zrinyinek kedves olvasmányait. Olasz, latin és német műveket. Megtalálta -a magyar törvények gyüjteményének is a Corpus Jurisnak néhány régi -kiadását. - -Az egyik kiadás boritékjának belső oldalán erős vastag ludtollu irással -fel volt irva: - -»Constitutio Gentis Hungarorum.« - -Alatta a költő Zrinyinek ez a verse: - -»Halljátok, halljátok ti forgandó egek! Halljátok hiveim, égbeli -seregek! Halld meg föld és világ és világi vizek – Az én mondásomat és -ti nagy tengerek!« - -Ez alatt más kézzel, más tintával: - -»De az német meg nem hallja az magyarok constitutióját.« - -Mutatta Salamon nekünk ezeket az irásokat s egyuttal felolvasta. De a -mikor a némethez ért: becsapta a nagy könyvet s oda dobta egyik -asztalra. - -– Igazad van, akárki voltál, a ki odairtad! - -Az öreg hajdu ez alatt ott állott a nyitott ajtóban. - -Kerberosz a pokol bejáratát, arkangyal a paradicsom ajtaját, Szent Péter -a menyország kapuját nem őrzi oly gondosan, mint a hogy az öreg hajdu -vigyázott ránk és a kezünkre. Engem boszantott ez a nagy őrködés. -Figyelmeztettem rá Szentirmayt. Ő csak mosolygott. - -Oda mentem az öreg hajduhoz. - -– Mi van öreg még itt ezekben a szobákban? - -– Könyvek, irások. - -– Mi van azokban a könyvekben, irásokban? - -– Azokban titkok vannak, uram. - -– Kendnek azokat őriznie kell? - -– Már csak megőrzöm, a mig tudom, hűséggel. - -Megkérdeztem, mi a fizetése? Elmondta. A lakáson kivül borban, gabonában -ráment a fizetése évenként valami száz forintra. Ezen kivül havonként -vagy három forint s viselő és ünneplő hajduruha. - -– Kevés ez, hallja kend. - -– Megélek belőle tiszteségesen. - -– Hátha valaki más jobb szegődést adna? - -– Az uraságomat csak el nem hagyom, a mig élek. - -– Hátha az urasága elkergetné? - -– Engem? Nem lehet az! Megvan az én becsületem ő előtte. - -Jól van öreg Nyalka! Kend még a régi világ maradéka. Kend még nem tudja, -mitől reng a föld alattunk. Kend még nem azt mondja: munkaadó, hanem azt -mondja: uraság. Kend még nem munkás, hanem szolga. Kend még barom. Azt -hiszi még, hogy a könyvekben és irásokban vannak a titkok. Pedig a -könyvek és irások: a mult s a multnak nincsen titka. A jövendő van tele -titkokkal. Kend még a hűségről beszél! Ejh-hajh ez az igazi titok: a -hűség. - -Gyönyörü kérdés a munkás kérdés. Ezer nagy elmét nehéz munkára hiv, -százezer tőkeurat ijesztget, milliók lelkét háborgatja. Elmélet és -szenvedély, babona és igazság, hitvallás és káromkodás, vágy és boszu -egy szerre. Mindig oldják, soha meg nem oldják. Mert a szabadság, a -mindennapi kenyér, a hatalmi erőszak vágya s az emberi önérzet van benne -elválaszthatlanul összekeveredve. Az emberi léleknek nincs fölségesebb -működése mint a munka. A munka nemesit, azt mondják a bölcsek. De melyik -munka? - -A melyiket játékból vagy mulatságból, szórakozásból, szabad kényünkből -végezünk. Isten, mikor megteremtette a világot, ezer irányban félben -hagyta a teremtést. Az ember folytatja a teremtést s a mikor ezt -cselekszi: akkor munkát végez. - -Hogyne lenne ez fölséges? Hogyne tenné ez lelkünket nemessé? - -De vajjon, ha valami elképzelhetlen hatalom azt parancsolta volna s -kemény hangon parancsolta volna istennek, hogy fogjon hozzá a -teremtéshez s hogy hat nap alatt mulhatlanul megteremtse a világot, -különben a rendőrség kezébe jut, birságot fizet, esetleg eltolonczozzák -vagy pedig éhezni lesz kénytelen: vajjon oly csodálatos tökéletességgel -hat nap alatt elkészült volna-e a világ? Volna-e napunk oly fényes, -hajnalunk oly édes, földünk oly virágos, csillagaink oly ragyogók, -asszonyaink olyan szépek? - -Nem hiszem. - -A kényszerü munka nem fölséges s a lelket nem teszi nemesebbé. De az a -munka se, a melyet a minden napi kenyérért minden nap el kell végezni -nyolcz órán át rendes dijért, nyolcz órán tul szabad dijért. - -Hol van annak az embernek szabadsága, a kinek éheznie kell, ha egy napig -nem dolgozik s éhen kell meghalnia, ha egy hétig nem dolgozik? - -S hol van az az emberlélek, mely nyugodt maradjon, mikor maga körül a -szabadságot és tölt gyomrot látja, azt pedig jól érzi, hogy ő csak -szabadsága árán töltheti meg gyomrát? - -Ott huzódik a jól töltött országut. Két utas jár rajta. Szemközt mennek -egymás felé s összetalálkoznak. Az egyik kerek hasu, piros arczu, pörge -bajszu, hetyke járásu. A másiknak hasa lapos, arcza hervadt, bajusza -kajla, járása csosza. Amannak neve: Erős. Emennek neve: Gyönge. -Találkoznak, üdvözlik egymást, szóba állanak egymással. - -– Hejh Gyönge, jó hogy találkozunk. Dolgozzál nekem s én eltartalak. De -hűséges légy. - -– Hejh Erős, tarts el engem s én dolgozom neked. De igazán szeress -engem. - -Egyik kéz belecsap a másikba, szent a kötés. Szeretet és hűség -összebarátkoznak. Uraság és szolga támad. - -Lehet ez? - -Az öreg hajdu még azt hitte: ez a világ rendje. - -Támad azonban kétféle veszedelem. Az egyik a tudás, a másik a szükség. -Mindakettő örökké sugdos az Erősnek és a Gyöngének fülébe. Bujtogatja -őket. Megszólal a Gyönge: - -– Hejh te Erős, te nem szeretsz igazán. Kössünk uj szerződést. Nekem jog -is kell. Felmondás, megszabott munkaidő s több efféle. - -– Jól van te Gyönge, te nem vagy hüséges, kössünk hát uj szerződést. -Legyen jogod, elfogadom a felmondást, de megszabom a munkabért. - -Megkötik az uj szerződést. Hatóság hitelesiti az aláirást. Az uraság -megszünt, helyette munkaadó lesz. A szolga is megszünt, előáll a munkás. -Szerződő egyenjogu felek ezentul. - -Csakhogy megint ujabb veszedelem fenyeget. Az Erősnek tőkéje van, a -Gyönge pedig sokaság. A tőke is hatalom. Két hatalom pedig el nem lehet -egymás mellett anélkül, hogy meg ne mérkőzzék. - -Ki a hibás? Ki a hibásabb? - -Az egyiknél elfonnyad a hüség, a másiknál elfonnyad a szeretet. Üres -edény a jog, igazsággal és emberséggel kell megtölteni. Földhöz -vághatjátok, ha meg nem tölthetitek. - -Öreg hajdu – nincs már olyan szolga, a milyen te voltál. Ha van is: -kevés van. De olyan uraság is kevés van ma már, a milyen a tied volt. - -Mi lesz a jövendő: ez az igazi titok, öreg hajdu, nem pedig az, a mit -Biró Márton püspök könyvtárában a könyvek és irások beszélnek. A jog -mellé és a szabadság mellé vissza tudjuk-e még valamikor szerezni a -hüséget és szeretetet? - -Kisértsük meg! - -* - -Vége a műnek. - -Pedig még nem fejeztük be az utazást egészen. Még hátra van a gazdag -kékfestő, hátra van Tátika, Keszthely, Héviz és a Kis-Balaton. És hátra -van Gyulai Pál urnak erőben, egészségben, jó kedvben való hazaérkezése. -Ezekről is beszámolok valahol és valamikor. - - - - -TARTALOM. - -A remetebarlang lakója 1 - -(A Kettős Évangyélista. – Kiteszik a zsöllérségből. – Még egyszer -megnézi házát, szőlőjét s aztán beadja a kulcsot. – A remete-barlangban. -– A Ferkó gyerek és kutyája. – A holt asszony fejkötője és gyüszüje. – A -zsöllér és a király együtt porlanak.) - -A tihanyi barátok 16 - -(I. Endre király. – Miök van a tihanyi barátoknak? – Kocsi Sebestyén -Gábor követ és Bresztyenszky apátur. – Mit csinál a barát a -szobalánynyal? – Miért kell bohócz a zárdában? – Mi a nevetés? – -Állitsatok nevető kórházakat. – A remete és a szentgáli nemes. – Szent -Gellért püspök. – Utazik a püspök. – A nyéki lány dalolgat. – A püspök -és a barát nem tudnak aludni. – A bölcs tanulság.) - -A tihanyi erősség 42 - -(A királysirok. – Nem jól temetik a királyokat. – A nemzet utolsó -menedéke. – A bölcs Piusz barát s a még bölcsebb főapátur. – Pisky uram -és Ibrahim aga. – A bajvivás és a becsület. – Ibrahim aga három felesége -egyszerre szül. – Az aga levelet ir. – A bajvivás mégis megtörténik. – -Honnan ered a káromkodás?) - -Balaton-Földvártól Badacsony hegyéig 62 - -(Milyen felekezethez tartozik a hullám és a napsugár? – A kis kapitány. -– Salamon Ferencz dévajkodik, Gyulai Pál ur megijed. – Szentirmay a -parton vár.) - -Negyvenöt év előtt 70 - -(A szent-mihályhegyi remete a költészetben és a valóságban. – Bodor -Jancsi története. – A Csiri, a Biri és a Csiribiri. – A magyar népmese.) - -A világ legszebb vidéke 81 - -(A Lesencze völgye. – Szent-György hegye. – Szigliget pusztulása. – Deák -Ferencz az ifju női test szépségéről. – A csárdák és azok látogatói. – A -kutyafarki korcsmáros nem ád enni. – Éjjeli tanyánk a mező.) - -Répa Rozi története 95 - -(Répa Rozi menekül. – Sobri Jóskával találkozik. – Répa Rozit -megbecsülik az emberek. – Sobri szerelme. – Egyszer csak elmarad Sobri -örökre. – Répa Rozi elbujdosik. – A tudósok, nagy urak, együgyüek és -szegények szerelme. – Sobri Jóska fája.) - -Szentirmay József 111 - -(Branyiszkó ostroma. – Az orosz ágyugolyó. – Flórenczben. – A mogorva -kapitány és vidám felesége. – Az olasz hazafiak. – Szentirmay nem -szerette a pénzt. – Tuli és a királyasszony. – A magyar bor.) - -Miként kezdődik Himfy szerelme 127 - -(A költő hajléka és jövendőmondása. – Kisfaludy Sándor látni szeretné -Szegedy Rózát. – Keresi mindenfelé. – A két angol lord. – A testőr -megmenti a nemzeti becsületet. – A Kisfaludyak régi nagy hire ujra -feltámad.) - -Szegedy Róza szeret 139 - -(A hosszúfalusi találkozó. – A badacsonyi szüret. – Ki az öreg Pityók? – -Az öreg Pityók megjött. – A deli testőr is megjött. – A költő és a lány -egymásra néznek. – Viganó és Medina. – A ballet. – Az igazi magyar -táncz. – Szegedy Róza táncza. – Egy kocsin ülnek. – Szigliget romjain. – -Egyszerre támad a két szerelem.) - -Az elválás 163 - -(Szép volt-e Szegedy Róza? – Visszaemlékezés Gógánfára. – A költő vad -szenvedélye. – A szüznek szent haragja. – Ki volt a hibás? – Az igaz -szerelem féltékeny. – A rágalmazók. – Az ifju lelkének kinjai. – A -szilaj vidámság. – Zokog most már az a büszke lány is.) - -Badacsony tetején 184 - -(Magyar ember nem fürdik. – Az ősnémaság. – A vaskapu. – A pipa -lélektana. – A szapora beszéd és az ékesszólás. – A tüzokádó. – A -mulandóság. – A Harangozó Börcz. – A rosz testvér és a jó testvér -története.) - -Gyulai Pál ur 201 - -(Gyulai Pál ur termete milyen magas? – Deák Ferencz czime. – Deák -levelei Vörösmartyhoz. – Gyulai Pál ur nem akar mozdulni a vadkörtefa -alól. – De azért mégis csak felugrik. – Tóth Kálmán Gyulai Pál urról. – -Gyulai Pál ur költészete. – Nem ismeri a szenvedélyt. – A rosz vers. – -Mit beszél a szemek tüze?) - -Csobáncz vára 225 - -(Gyulai Pál ur és Salamon Ferencz megismerik a gyula-keszi embert. – A -pincze és a boros hordó. – Az ősi vendéglátás. – A vár omladékai.) - -Gyulaffy László 235 - -(Zrinyi Miklós izenete. – Eb lesz hive a hitszegő királynak. – Gyulaffy -vendégei. – Tor-e vagy lakoma? – Gyulaffy elbujdosik. – Az öreg jobbágy -tanusága.) - -A Gyulaffy-lányok virágos kertje 245 - -(Csobánczvár ostroma. – Megvédik a labancz ellen. – Elmult már minden, -de a virág most is nyilik.) - -A paraszt esze 249 - -(Farkas József kire adja szavazatát. – A divatos alkotmány. – A pártok -és az elvek.) - -A jó öreg korcsmáros 255 - -(Mojzer uram. – A czinkotai iczcze és a pöcsétes üveg. – Mégis bunda a -bunda. – Sümeghre értünk. – Egy koszos malacz.) - -A költő életéből 264 - -(A költő lakása. – A szőlőhegyi ereklyék. – A badacsonyi ürmös és a -nádorispán. – Kend az Alvinczy? – Eszébe jut az orleánsi szüz és a -ménszamár. – Szent Spiridion pórul járt. – A 12 paplan és 12 pendely -története. – A halott haza jön a temetőből.) - -A lakatlan palota 282 - -(Szent Kristóf térdekalácsa. – A lakatlan palota rideg. – A félszemü -kulcsárné és vén macskája. – Az öreg „Pál bácsi“. – A mult századok -irásai és könyvei. – Az öreg hajdu. – A munkáskérdés titkai. – Vége van, -de még sincs vége a könyvnek.) - - - - - - -End of Project Gutenberg's Utazás a Balaton körül (2. kötet), by Károly Eötvös - -*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK UTAZÁS A BALATON KÖRÜL (2. KÖTET) *** - -***** This file should be named 62776-0.txt or 62776-0.zip ***** -This and all associated files of various formats will be found in: - http://www.gutenberg.org/6/2/7/7/62776/ - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the Google Books Library Project - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for the eBooks, unless you receive -specific permission. If you do not charge anything for copies of this -eBook, complying with the rules is very easy. You may use this eBook -for nearly any purpose such as creation of derivative works, reports, -performances and research. They may be modified and printed and given -away--you may do practically ANYTHING in the United States with eBooks -not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the -trademark license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country outside the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you'll have to check the laws of the country where you - are located before using this ebook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm web site -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and The -Project Gutenberg Trademark LLC, the owner of the Project Gutenberg-tm -trademark. Contact the Foundation as set forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - - - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's principal office is in Fairbanks, Alaska, with the -mailing address: PO Box 750175, Fairbanks, AK 99775, but its -volunteers and employees are scattered throughout numerous -locations. Its business office is located at 809 North 1500 West, Salt -Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up to -date contact information can be found at the Foundation's web site and -official page at www.gutenberg.org/contact - -For additional contact information: - - Dr. Gregory B. Newby - Chief Executive and Director - gbnewby@pglaf.org - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide -spread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works. - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our Web site which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. - diff --git a/old/62776-0.zip b/old/62776-0.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index 5453cfe..0000000 --- a/old/62776-0.zip +++ /dev/null diff --git a/old/62776-h.zip b/old/62776-h.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index 4951ef8..0000000 --- a/old/62776-h.zip +++ /dev/null diff --git a/old/62776-h/62776-h.htm b/old/62776-h/62776-h.htm deleted file mode 100644 index 891beba..0000000 --- a/old/62776-h/62776-h.htm +++ /dev/null @@ -1,8247 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.16" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of Utazás a Balaton körül (2. -kötet) by Károly Eötvös</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h2,h3 { - text-align: center; - clear: both; - line-height: 200%; -} - -h2,h3 { - margin-top: 2em; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} -hr.tb {width: 25%;} - -.pagenum { -/* visibility: hidden; */ - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.summary { - text-align: center; - text-indent: 0; - width: 90%; - margin: auto; - font-size: 90%; - font-style: italic; -} - -.smcap { - font-variant: small-caps; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} - -.caption-largest {font-weight: bold; font-size: 2em;} - -.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} - -.figcenter { - margin: auto; - text-align: center; -} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} - -ul.TOC { - list-style-type: none; - padding-left: 10%; - text-indent: -5%; - text-indent: 0; - width: 70%; - text-align: justify; -} - -ul.TOC li { - margin-top: 0.75em; -} - -li.li2 { - margin-bottom: 1em; - font-size: 90%; - padding-left: 3em; -} - -span.ralign { - position: absolute; - text-align: right; - right: 15%; - top: auto; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> - - -<pre> - -Project Gutenberg's Utazás a Balaton körül (2. kötet), by Károly Eötvös - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most -other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms of -the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you'll have -to check the laws of the country where you are located before using this ebook. - -Title: Utazás a Balaton körül (2. kötet) - -Author: Károly Eötvös - -Release Date: July 28, 2020 [EBook #62776] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK UTAZÁS A BALATON KÖRÜL (2. KÖTET) *** - - - - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the Google Books Library Project - - - - - - -</pre> - -<div class="transnote"> -<h3>Megjegyzések:</h3> -<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_297">297</a>. oldalon -található.</p> -<p>Az eredeti képek elérhetők innen: <a href= -"http://books.google.com/books?id=C91kAAAAMAAJ">http://books.google.com/books?id=C91kAAAAMAAJ</a>.</p> -<p>Facebook oldalunk: <a href= -"http://www.facebook.com/PGHungarianTeam">http://www.facebook.com/PGHungarianTeam</a>.</p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="figcenter"><img src="images/cover.jpg" alt="" title= -"" /></div> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><span class="smcap">Eötvös Károly -Munkái</span></p> -<p class="center"><span class="smcap">ii. kötet</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">UTAZÁS A BALATON -KÖRÜL</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">II.</span></p> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><span class="caption-150"><span class= -"smcap">Eötvös Károly Munkái</span></span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">II</span></p> -<p class="center"><span class="caption-largest">UTAZÁS A BALATON -KÖRÜL</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-large">MÁSODIK -KÖTET</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST -MDCCCCI<br /></span> <span class="caption-small">VIII., ÜLLŐI-ÚT -18. SZÁM.</span></p> -<p class="center"><span class="caption">RÉVAI -TESTVÉREK<br /></span> <span class="caption-small">IRODALMI INTÉZET -R.-T.</span></p> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><span class="caption-150"><span class= -"smcap">Eötvös Károly</span></span></p> -<p class="center"><span class="caption-largest">UTAZÁS A BALATON -KÖRÜL</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-large">MÁSODIK -KÖTET</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST -MDCCCCI<br /></span> <span class="caption-small">VIII., ÜLLŐI-ÚT -18. SZÁM.</span></p> -<p class="center"><span class="caption">RÉVAI -TESTVÉREK<br /></span> <span class="caption-small">IRODALMI INTÉZET -R.-T.</span></p> -<hr class="chap" /> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">AZ ÖSSZES JOGOK -FENTARTÁSÁVAL</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">Révai és Salamon -könyvnyomdája, Budapest, VIII., Üllői-út 18.</span></p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id= -"Page_1">-1-</a></span></p> -<h2>A REMETEBARLANG LAKÓJA.</h2> -<p class="summary">(A Kettős Évangyélista. – Kiteszik a -zsöllérségből. – Még egyszer megnézi házát, szőlőjét s aztán beadja -a kulcsot. – A remete-barlangban. – A Ferkó gyerek és kutyája. – A -holt asszony fejkötője és gyüszűje. – A zsöllér és a király együtt -porlanak.)</p> -<p>Volt a tihanyi remetebarlangnak egyszer egy lakója, a ki -dicsérte ugyan az istent, de semmiképen nem dicsérte az uraságot. -Pedig dolgában talán nem is volt vétkes az uraság.</p> -<p>Kettős Évangyélistának nevezték pajzán barátai. Ugy nevezték a -csufolkodók is. Származására Máté volt a neve, a szent -keresztségben pedig a kis-szőllősi öreg pap Márk nevet adott neki. -Igy lett Máté Márk. Két évangyélistának volt annyi neve, mint ő -neki egymagának. Nyilvánvaló tehát, hogy a pajzánoknak és -csufolkodóknak volt némi igazságuk, mikor Kettős Évangyélistának -nevezték. De azért mégis illetlenség volt, a mit cselekedtek. Mert -utóbb rajta száradt az a név, úgy, hogy a fiatalság már nem is -tudta valóságos igaz nevét. <span class="pagenum"><a name="Page_2" -id="Page_2">-2-</a></span></p> -<p>Kis-szőllősi származásu és kálvinista volt a Kettős -Évangyélista. Hogy történt, hogy nem történt, Aszófőn megüresedett -egy kis zsöllérség. Kis házból, kis kertből meg egy kis szőlőből -állt a zsöllérség, a szőlő lábjában kis szilvás is volt s a -szilvásban nádból készült méhes. Öt-hat kas volt a méhesnek egész -kincse. Az utolsó zsöllérnek árvája maradt. Kóczos haju, mezitlábu, -napsütötte kis lányka, a kit pártul fogott az Évangyélista. Ő maga -is árva. Összekeltek-e, nem keltek-e törvényesen: azt se tudta a -falu népe bizonyosan. Nem is törődött vele. Nem is bántotta őket -senki. Csöndes, jóravaló pár ember volt mind a kettő. Uraság dolgát -elvégezték, a vármegye robotját panasz nélkül teljesitették, a -plébánosnak kezet csókoltak, az asszony rendesen gyónt, bucsura is -minden évben elment Andocsra, békességben éltek. Addig éltek, míg -meg nem öregedtek s mig az asszony egyszer csak meg nem halt.</p> -<p>Alig jött haza az Évangyélista a temetőből, a hol az asszonyt -eltemették, jött a kisbiró s oda rendelte a falu házához.</p> -<p>A falu házánál ott volt a tihanyi ispán ur. Valami uj ispán, a -ki az aszófői jobbágyság és zsöllérség dolgát vizsgálta át: nincs-e -benne valami rendetlenség. A mikor a lajstromot átnézte: rá akadt a -Kettős Évangyélista zsöllérségére. Az a zsöllérség akkor is üresen -állott a lajstromban. Kérdezte a birót: mért áll az üresen. A biró -az felelte, a mi igaz is volt, hogy nem áll az üresen, hiszen benne -van az Évangyélista. Egyik kérdésből másik lett s utóbb is -megmondta a biró az ispánnak, <span class="pagenum"><a name= -"Page_3" id="Page_3">-3-</a></span> hogy ő nem tudja, mikor és hogy -került az Évangyélista a zsöllérségbe s azt se tudja, micsoda -vallásu.</p> -<p>Igy rendelték be az Évangyélistát a falu házához.</p> -<p>Öreg ember volt már, alig volt járni való ereje. Az asszony -halála amugy is megtörte. Nem is ment, hanem csak ugy vánszorgott -az ispán ur elé.</p> -<p>– No te vagy az Évangyélista?</p> -<p>Az ispán ur huszonöt éves volt, a vén zsöllér hetvenöt éves -volt, hanem azért az ispán ur a zsöllért nem kendezte. Nem ugy volt -szokásban. A vén zsöllér kezében tartotta kalapját, neki -támaszkodott a kályhának, máskép talán meg se tudott volna állani a -lábán. Arra a kérdésre nem is felelt semmit.</p> -<p>– Mióta vagy bent a zsöllérségben?</p> -<p>– Van annak már talán hatvan esztendeje is.</p> -<p>– Hogy kerültél bele a zsöllérségbe?</p> -<p>– Az isten ugy rendelte.</p> -<p>– Az nem ér semmit. Zsöllérséget csak az uraság rendelhet. -Micsoda vallásu vagy?</p> -<p>– A mig győztem, addig kálvinista voltam. De most már semmi se -vagyok, mert nincs járó erőm, hogy Szőllősre vagy Füredre templomba -mehessek.</p> -<p>Aszófő tiszta katholikus falu. Vigyáztak is rá gondosan, hogy -oda valami idegen vagy hitetlen keresztyén ne keveredjék. Azonkivül -az ispán ur uj ember volt, be akarta az uraságnak bizonyitani, hogy -ő előtte a vallás szent dolog s ő a falut tisztán akarja tartani. -Egyébként pedig a Kettős Évangyélista csakugyan nem <span class= -"pagenum"><a name="Page_4" id="Page_4">-4-</a></span> tudta -bebizonyitani, minő jussal tudott ő hatvan esztendő előtt bejutni a -zsöllérségbe. Nyilvánvaló törvényes hatalma volt tehát az ispánnak -arra, hogy a vén zsöllért kiszállitsa a zsöllérségből.</p> -<p>– No hát holnap elhagyod a zsöllérséget. Abba beleül a Birnbaum -kőmives. Kend meg biró gazda ügyeljen arra, hogy a háznál és a -pinczénél semmi fogyatkozás ne legyen, a vén Évangyélista semmit -onnan el ne takaritson.</p> -<p>A jegyző nyomban beirta a lajstromban az üres zsöllérségbe -Birnbaum kőmives nevét.</p> -<p>A biró gazda szintén jó katholikus ember volt. Az ő eredete is -sváb volt valamikor, természetében volt tehát, hogy a nyakas -kálvinista magyart nem szerette ugy mint saját felenyáját. De hát -már azért mégis csak elmagyarosodott s kis gyerek korától kezdve -jól ismerte a Kettős Évangyélistát, a ki már akkor is meglett ember -volt, mikor ő még a porban játszott.</p> -<p>Ott ült a padon; sokáig nem szólt az ispán ur szavaira, föl se -nézett, biróbotjával czifrákat rajzolgatott a szoba poros földjére, -jól meg akarta gondolni szavait.</p> -<p>– Ki szüretel még az idén nemzetes ispán uram?</p> -<p>– Micsoda kérdés ez? Hát a Birnbaum. Ki szüretelne más?</p> -<p>A biró most se nézett föl. Tovább rajzolgatta a czifrákat a -szoba földjén. Megint nagyon meggondolta, mi legyen a szava.</p> -<p>– Hátha bent hagynánk még a házban egy pár napig, nemzetes ispán -uram? Hadd fordulna sorsa valamerre <span class="pagenum"><a name= -"Page_5" id="Page_5">-5-</a></span> az Évangyélistának. Különben a -falu nyakába szakad koldusnak.</p> -<p>Az ispán ur egy szempillantásig gondolkodott. Érdemes-e a vén -zsöllért még egy pár napig bent hagyni abban a lakásban, mely -hatvan esztendeig az övé volt, melyet ő épitett s ő tartott jó -karban. De mielőtt felelhetett volna: szóhoz jutott az -Évangyélista.</p> -<p>– Ne féljen biró uram, nem szakadok a falu nyakába, a házból is -kimegyek, ugy sem maradhatnék ott, ha már az asszonyt onnan a -temetőbe vitték. Hanem azért szives jóindulatát megköszönöm. -Istennek jóvoltába ajánlom kigyelmeteket. Ha valamit vétettem, -nemzetes ispán uram megbocsásson.</p> -<p>Oda ballagott a biró gazdához s kezet szoritott vele. Ugyanezt -tette az előljáróval s a kisbiróval. Azután kiment a szobából, az -utczán föltette fejére tizenöt esztendős zsiros kalapját s elment -haza.</p> -<p>Nagy kő esett le a biró gazda szivéről. Az ispán ur pedig nem -gondolt tovább a dologra, hanem gondosan megvizsgálta a lajstrom -többi pontját.</p> -<p>A Kettős Évangyélista pedig a mint haza ért, leült a tornáczban. -Ott volt egy vadkörtefatörzsök ülőkének készitve: arra ült le. El -is fáradt az utban: jól esett az ülés. Aztán meg is kellett -gondolnia sorsát; öreg ember, elnehezedett ember pedig csak ülve -tud már gondolkozni. Azután meg egyszer-másszor a köny is kitört a -szemeiből. Ejh, no, hogy az a szegény asszony még nem tudott néhány -napig várni! Pedig úgy megkérte őt, hogy ne siessen. Ugy megmondta -neki, milyen <span class="pagenum"><a name="Page_6" id= -"Page_6">-6-</a></span> szép lenne az, milyen jó lenne az, ha -együtt tehetnék meg az utolsó útat is! Hallgatott is rá az öreg -asszony egy darabig. Ugy nézett rá, de ugy nézett rá két szemével -az Évangyélistára, mint menyasszony korában. Hejh ha még egyszer, -csak még egyszer felnyithatná azt a két szemét!</p> -<p>Durva dolmányának ujjával megtörülte arczát a Kettős -Évangyélista; kipihente magát s fölkelt. Bement a házba s -körülnézett konyhában, szobában, kamarában. Volt egy ádventi -malacza: azt megetette, megitatta, meg is vakargatta. Igy szokta az -asszony is. Ne vegye észre az az ostoba állat, hogy az asszony már -kint van a temetőben. Ne sirjon utána.</p> -<p>Még egyszer bement a szobába. Nyakába keritette -lószőrtarisznyáját s a tarisznyába berakosgatott egyet és mást. -Felöltötte a szürét is s azután kiment, a konyhaajtót bezárta maga -után s az ajtókulcsot is beletette a tarisznyába.</p> -<p>Kiment az udvarra. Ott volt egy öreg szederfa. Ő ültette negyven -év előtt. Hejh még akkor java erőbeli fiatal férfi volt. Megállt a -szederfa mellett s végignézte a háztetőt. Azt is ő csináltatta már. -Egy kissé most is ráférne a tatarozás. A tetőt ujra kellene szegni -s itt-ott néhány marok náddal meg is veretni. De hiszen már ugy sem -övé az a ház. Mindegy most már, akármilyen a teteje. Vesződjék vele -most már az uj zsöllér, a kőmives.</p> -<p>De hát miért is nem övé az a ház?</p> -<p>Ha hatvan esztendeig ő lakta, ha időközben ő csinálgatta, ő -tatarozta, ha fiatal korától kezdve benne élt: <span class= -"pagenum"><a name="Page_7" id="Page_7">-7-</a></span> miért nem -halhatna meg benne békével? Miért kell őt abból a házból kidobni? -Hiszen nem adósa senkinek.</p> -<p>Ugy rendelte az ispán ur. A mit az ispán ur rendel, annyi mintha -az uraság rendelné. Az uraság az apátur.</p> -<p>Az apátur Horváth Pál, jóravaló, emberszerető, kegyes öreg -ember. Talán a vármegye tehetne az öreg zsöllérért valamit.</p> -<p>Bolondság!</p> -<p>Vén zsöllér az uraság ellen, kálvinista zsöllér az apátur ellen -mikor nyerte meg a pörét? Aztán hol lakik a vármegye fiskusa? -Miként tudna ő oda elmenni s panaszát előadni? Mikor lenne uriszék? -Nem éri ő meg a pörnek végét.</p> -<p>De ha megérné is, de ha pörét megnyerné is: ő abba a házba lábát -többé be nem teszi. Nincs ott már az asszony. Az asszony nélkül -pedig neki nem kell már se a ház, se a szőlő, se semmi.</p> -<p>Hát az élet?</p> -<p>Az sem kell.</p> -<p>Elballagott a pinczébe. Bizony lassan tudott botorkálni, de -azért déli harangszó körül oda ért.</p> -<p>Megállt a szőlő lábjában. Megnézte szilvafáit. Ő ültette -valamennyit. De belepte már a sárga moha valamennyit. Ezek se élnek -sokáig. A szilva már kékült a fákon, de ő hozzá nem nyult egy -szemhez is.</p> -<p>Két kis vágóból állott a szőlő. Sárgult, piroslott rajt az idei -termés. Egy kis jó szüretet mutat az isten. De már ez se lesz az -övé. Áldja meg az isten vele az idegent, a ki utána jön. Egy fürt -nem sok, annyit se <span class="pagenum"><a name="Page_8" id= -"Page_8">-8-</a></span> szakitott le egy tőkéről sem. Pedig ő -ültette, ő metszette, ő kapálta s még az idén is az asszony -kötözte, fattyazta, levelezte.</p> -<p>Szegény asszony, ha még egyszer, csak egyszer megláthatná a -szőlőt! De hát a temetőből nem jöhet ide.</p> -<p>Benyit a pinczébe, ott is körülnéz. A maga helyén minden. Egy -kis hordó félbeli bora van még csapra ütve. Ereszt egy pohárral -belőle s iszik egyet. De másik pohárral már nem ereszt. Mintha -valami történt volna azzal a borral: sehogy se izlik. Pedig se nem -virágos, se nem szinehagyott. Egy hét előtt még olyan jól esett, -mikor itt járt az asszonynyal. Egy pohárral még az asszony is -jóizüen ivott belőle.</p> -<p>Kimegy a pinczéből. Épen be akarja tenni az ajtót maga után, -mikor szemébe ötlik az asszony tekercse a sajtógerendán. A tekercs -mellett az asszonynak egy régi – – régi kék fejrevaló kendője.</p> -<p>Kezébe veszi a kendőt s elnézi sokáig. Megint csak kicsordul a -köny szeméből s végig folyik ránczos sovány arczán. Hiába, a vén -ember már gyönge ember, le kell kissé ülnie, nem birja a lába, -mikor szivén erőt vesz az érzés. Utóbb magához tér s a kendőt -beleteszi a tarisznyába.</p> -<p>Bezárja a pinczeajtót s a kulcsot magához veszi. Hazafelé ballag -s bemegy a biróhoz.</p> -<p>– Itt van biró uram a házam kulcsa, itt meg van a pinczém -kulcsa. Rendben hagytam mindent a maga helyén. A malacznak is adtam -enni-inni, az is ellesz estélig. Mostantól fogva pedig nem látnak -többé kigyelmetek, elköltözöm. Nem vagyok idevaló termés, nem -<span class="pagenum"><a name="Page_9" id="Page_9">-9-</a></span> -akarok a falu nyakába szakadni. Köszönöm hozzám való minden eddigi -jóságukat. Ha valamit vétettem: bocsássanak meg kigyelmetek. -Istennek oltalmába ajánlom kigyelmeteket mind közönségesen.</p> -<p>A biró harmadmagával iddogált. Egy pohár borral megkinálta a -Kettős Évangyélistát s egyuttal szerencsés utat kivánt neki.</p> -<p>Azóta nem látták az Évangyélistát Aszófőn. Nem is törődtek vele. -Nem látták Balaton-Kis-Szőllősön se, szülő falujában. Oda se ment. -Hiába is ment volna. Hatvan esztendeje származott el onnan s akkor -is árva volt. Ki emlékezett volna már rája? Nem látták -Balaton-Füreden se a kálvinisták régi templomában. Hiszen ott se -ismerték. Ott is csak az egyházfi tudott róla valamit, a mint -egyszer-másszor az istentiszteleten megjelent, az ajtónál helyet -foglalt s kongó krajczárját a szegények tányérjába beletette.</p> -<p>Hanem harmad vagy negyed napra mégis rá akadt Gelencsér -Ferkó.</p> -<p>Kecskéit legeltette Ferkó az Óvár tövében, a remete barlang -környékén. Akkor még megengedte a nemes vármegye, hogy a jobbágyok -kecskét tarthassanak. Ott mászkáltak a kecskék a sziklapart meredek -oldalain, hogy a borbolya, kecskerágó, somfa, iharfa és bodzabokrok -sovány vesszőit legeljék; a Ferkó a víz partján sütkérezett, -kutyája pedig erre-arra kószált, szaglálódott.</p> -<p>Egyszer a kutya megállt a remetebarlang előtt s elkezdett ugatni -befelé. Ugatott-ugatott s ugatás közben le-lenézett kis gazdája -felé. <span class="pagenum"><a name="Page_10" id= -"Page_10">-10-</a></span></p> -<p>Látta a Ferkó ezt a dolgot, de nem ügyelt rá. Az ugatásról ugyan -mindjárt észrevette, hogy a kutya talált valamit, de hát azt -gondolta: tüskés disznó van a barlangban, azt ugatja. Tüskés -disznóért ő a barlangig föl nem mászkál.</p> -<p>Utóbb a kutya belátta, hogy őt a Ferkó olyan messziről meg nem -érti. Lejött hát a part oldaláról oda ment kis gazdája mellé, ott -kezdett ugatni s ugatás közben oda-oda mutatott szemével, orrával -és fülével a barlang felé. Igy aztán csakugyan megértette kis -gazdája.</p> -<p>Fölment a Ferkó a barlanghoz s imhol ott feküdt egy öreg ember. -Szürével betakarva, tarisznyája a feje alatt, botja a sarokba -állitva. Ősz haját az őszi szellő lebegteti, nem mozdul, nem szól, -csak néz.</p> -<p>Az Évangyélista volt.</p> -<p>A Ferkó levette kalapját, úgy köszönt az öreg zsöllérnek.</p> -<p>– Szerencsés jónapot kivánok bátyám uram. Mit csinál itt -kigyelmed?</p> -<p>Az Évangyélista gyönge hangon felelt.</p> -<p>– Nyugszom fiam.</p> -<p>– Dél felé jár már az idő bátyám uram.</p> -<p>Tudta azt az Evangyélista, de nem törődött vele. Lesz még este -is.</p> -<p>– Adj egy ital vizet fiam.</p> -<p>A Ferkó lement a Balatonra, kobakját megtöltötte vizzel s a -kobakot szépen letérdelve oda tartotta az Évangyélista szájához. -Talán ivott is az öreg egy pár cseppnyit, a többi bizony szakállára -folydogált. <span class="pagenum"><a name="Page_11" id= -"Page_11">-11-</a></span></p> -<p>– Vedd ki fiam a tarisznyát fejem alól, találsz benne kenyeret, -szalonnát; falatozzál, vess a kutyádnak is.</p> -<p>– Köszönöm szépen bátyám uram, nekünk is van ennivalónk.</p> -<p>Nem is nyult a tarisznyához és azután, hogy az Evangyélista nem -szólt, ajánlotta őt az Istennek, ujra megemelintette kalapját és -elment kecskéire vigyázni.</p> -<p>Másnap megint arra legeltetett a Gelencsér Ferkó, de ő már el is -felejtette az öreg zsöllért. Azt gondolta: kialudta, kinyugodta -magát s tovább ment. De a kutya úgy gondolkodott: mégis illő dolog -megnézni az öreget s azért ő felballagott a remetelakhoz. Bizony -ott volt az öreg most is, hírt kellett erről adni a Ferkónak.</p> -<p>Az Évangyélista most se szólt, most se mozdult, csak ugy feküdt -mint tegnap. De azért most is nézett.</p> -<p>A Ferkónak most jutott eszébe, hogy talán valami baja van az -ismeretlen öreg embernek.</p> -<p>– Bátyám uram hátha szólnék a gazdámnak!</p> -<p>Az Évangyélista már csak suttogva felelt, nem volt ereje -hangosan szólni.</p> -<p>– Majd ha kinyugodtam magam fiam!</p> -<p>Igaz a! Tovább ment a Ferkó kecskéit őrizni, gyíkot kergetni, -vadrózsa-gyümölcsöt szedni, somot keresgélni.</p> -<p>Az Évangyélistának is igaza volt. Az a barlang se volt az övé, -hanem az uraságé. Hiszen minden az uraságé. Ha házából, szőlejéből -kiszoríthatták, pedig ő építette, ő ültette mind a kettőt: hogy ne -szorithatnák ki <span class="pagenum"><a name="Page_12" id= -"Page_12">-12-</a></span> abból a barlangból? A Ferkó gyerek -elmondja a gazdának, a gazda a birónak, a biró az ispán urnak, az -ispán az apáturnak: hát ha nem hagynak neki itt se békét?</p> -<p>Pedig ő nyugodni akar. Örökre elnyugodni. Nem szeretné, ha -megzavarnák.</p> -<p>A vad, ha végét érzi, elássa magát a földbe, elbuvik az avarba, -elvonul a barlang mélységébe, elmenekül sötét erdő hangtalan -árnyékába. Nem akarja, hogy ellenségei bántsák, irigyei örüljenek, -gyönge szivek szánakozzanak rajta. S a mi szabad a vad állatnak: -mért ne lenne szabad a zsöllér embernek? Még a házi macska is, ha -halála közelget: fölmegy a padlásra, elbujik a rag alá, hogy senki -se lássa vonaglását. Igy gondolta ki ezt együgyü eszével az öreg -Évangyélista.</p> -<p>A következő napon a Dobogóra hajtotta ki kecskéit a Gelencsér -Ferkó. Közel se járt a remetebarlanghoz.</p> -<p>De harmad vagy negyed napra megint csak visszatért a barlang -környékére. Kutyája megint csak ellátogatott a barlanghoz, de mikor -annak szájánál megállt, most már nem ugatott, hanem hátrahajtott -füllel, föl tartott orrával hosszan dúdolt.</p> -<p>– Ez a kutya valami rosszat érez.</p> -<p>Fölballag a Ferkó a barlanghoz s ime az öreg ember most is csak -ugy fekszik, mint előbb. Szűrével betakarózva, a tarisznya a feje -alatt, botja a sarokban. Most se mozdul, most se szól. De most már -nem is néz. Mind a két szeme bezárva.</p> -<p>Hátha alszik? <span class="pagenum"><a name="Page_13" id= -"Page_13">-13-</a></span></p> -<p>A gyerek tapasztalatlan. Még nem tudja, mi a halál, mi az -alvás.</p> -<p>De tudja a kutya.</p> -<p>A kutya végig szaglászsza az öreg zsöllért. Elkezdi csizmájánál -s végzi a fején s a feje alatti tarisznyáján. Azt már a Ferkó -gyerek is tudja, hogy a kutya az eleven ember arczát nem -szaglássza. Orron üthetné ezért az eleven ember.</p> -<p>Bizony meghalt az Évangyélista!</p> -<p>A kecskerágó levele még zöld ilyenkor. De gyümölcse már kinyilt. -Az a papsüveg alaku aranysárga és biborpiros négy gerezdü gyönyörü -gyümölcs. A legszebb virág se szebb ennél. Egész öllel, egész -nyalábbal tördel a Ferkó gyerek kecskerágó galyat s körül rakja -vele az Évangyélista nyugvó testét.</p> -<p>Bizony nyugszik az már örökké!</p> -<p>Jöhet most már az uraság, jöhet most már az ispán úr is. -Adhatnak most már az Évangyélistának békés zsöllérséget: mind nem -ér az most már semmit. Most mutassák meg, mekkora az ő -erejük-hatalmuk! Annyit se érnek már, mint a kecskerágó aranybibor -virága. Pedig a vén zsöllérnek az se ér már semmit.</p> -<p>Kinéz az a barlang a Balatonra. Ellát messze, végtelenbe. Az -őszi nap sugarát láthatatlan köd teszi bágyadttá, e miatt nem látni -a távol partokat. De az őszi nap sugara is be-benéz a barlangba s -végig hullámzik a vén zsöllér redős arczán. Az őszi szél is -be-besuhan láthatatlanul s megmozgatja a kecskerágó galyakat s a -vén zsöllér ősz szakállát, fehér hajfürteit. <span class= -"pagenum"><a name="Page_14" id="Page_14">-14-</a></span> Hejh vén -zsöllér: ne bánd, hogy az emberek elhagytak téged, – a napsugár és -a szellő és az őszi virág ime meglátogat.</p> -<p>S az emberek se hagytak el. Az a Ferkó gyerek s a kutyája minden -nap fölkeresett. Sőt a mint a gyerek este hazahajtott s elbeszélte -a dolgot gazdájának: ime másnap már ott volt egy előljáró a -kisbiróval s két napszámos emberrel, hogy neked a parton sirt -ássanak s oda téged eltemessenek!</p> -<p>Csakugyan ott voltak.</p> -<p>Megvizsgálták a vén zsöllért. Tarisznyáját kivették feje alól. -Tele volt száraz ennivalóval. Szürét lekanyaritották róla. -Fölösleges ruháját haza kell vinni a falu szegényeinek. Kigombolták -dolmányát és mellesét is.</p> -<p>És a mikor oda értek meztelen öreg testéhez: a szive fölött -találták annak az öreg asszonynak fejkötőjét, gyüszüjét és ócska -kék fejrevaló kendőjét. A ki az ő társa volt. A kit egyszer -szeretett, de örökre szeretett. A kit egy hét előtt a temetőbe -kisért. És a ki nélkül nem tudott tovább élni. És a kinek minden -kincsét oda rakta szive fölé, hogy a míg az a szív dobog: az az -öreg asszony tudja meg, hogy érte dobog.</p> -<p>Eltemették. A fejkötőt, gyüszüt és fejre való kendőt szive -fölött hagyták. Sirja fölé a fejéhez három darab követ oda -hengeritettek. Mikor nekem gyermekkoromban megmutatták a Kettős -Évangyélista sirját: a sirhalomnak már nyoma se volt, de az a három -darab kő még ott volt és együtt volt. A sirhalmot széthordták már -akkorra a szelek. <span class="pagenum"><a name="Page_15" id= -"Page_15">-15-</a></span></p> -<p>Ki emlékszik ma már a szegény Evangyélistára? De ki emlékszik ma -már a hatalmas királyra?</p> -<p>Lent a viznek partján a nyomorult zsöllér van eltemetve, fönt a -partnak ormán a hatalmas király van eltemetve. Az egyiknek fejéhez -három darab követ hengeritettek, a másiknak sirja fölé kettős -tornyu templomot épitettek. A nyomorult zsöllér sirhalmát -széthordták már a szelek, de a templom se áll már sokáig. Azt a -sziklaormot is pusztitják már a szelek, a melyre a templom van -épitve. Az az orom foszlik, porladoz, hull alá a mélységbe s ötven -év, száz év: lehull a templom keleti oldala is. Ha csak az egész -hegyet nagy falakkal meg nem támogatják.</p> -<p>Mindegy; – a hatalmas király is porrá, hamuvá vált már, mint a -szegény zsöllér. Mikor amazt eltemették: a nemzet ékes drágaköves -arany koronát tett a fejére. Hova lett ez a korona? Ellopták, -földarabolták, eltékozolták, nincs meg. Hejh szegény zsöllér, a te -öreg feleségednek gyüszüjét nem lopja el, nem tékozolja el senki. -Az még megvan ott a föld alatt és ott a szived fölött. Hiszen a -természet erői ezt is csak fölemésztik egykor – az igaz. De ha a -gyüszü is ép ugy semmivé válik egykor, mint a korona: mi külömbség -lesz akkor már a király között és a zsöllér között.</p> -<p>Én bizony nem tudom.</p> -<p>És mégis tudom.</p> -<p>A zsöllér emlékén nem élődik senki, a király emlékén százan és -ezeren élődnek mind maiglan.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_16" id= -"Page_16">-16-</a></span></p> -<h2>A TIHANYI BARÁTOK.</h2> -<p class="summary">(Endre király. – Miök van a tihanyi barátoknak? -– Kocsi Sebestyén Gábor követ s Bresztyenszky apátur. – Mit csinál -a barát a szobalánynyal? – Miért kell bohócz a zárdában? – Mi a -nevetés? – Állitsatok nevető kórházakat. – A remete és a szentgáli -nemes. – Szent Gellért püspök. – Utazik a püspök. – A nyéki lány -dalolgat. – A püspök és a barát nem tudnak aludni. – A bölcs -tanulság.)</p> -<p>De ne bölcselkedjünk. A milyen sokat ér a bölcseség: olyan -keveset ér a bölcselkedés. Becsüljük meg Endre király emlékezetét, -a ki nyolczszáz és negyvenöt év előtt 1055-ben megalapitotta a -tihanyi apátságot.</p> -<p>Én legalább megbecsülöm. Kegyetlenül elverte rólunk a németet s -alapitó levelében megőrzött számunkra egy darab magyar nyelvet. -Mind a kettő nagy érdeme és nagy szerencséje én előttem.</p> -<p>Azon a nyelven beszélt ő is, a melyen mi. S azon a nyelven -beszélt Árpád is, a melyen ő. Bizonyos ez én előttem, akármit -beszélnek a töröktatár és finnugor tudósok. Engem százhuszonöt év -választ el az én öreg apámtól, s én ugy beszélek, mint öreg apám s -I. Endre királyt se választja el több idő Árpádtól, tehát neki is -úgy kellett beszélni, mint a hogy Árpád beszélt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_17" id="Page_17">-17-</a></span> S a hogy -én nem lettem ennyi idő alatt se németté, se tóttá, se ugorrá, se -törökké: ép ugy nem változott el Endre király se. Igaz, hogy a -királyokról minden rosszat föl lehet tenni, noha semmi rosszat se -szabad föltenni. De Endre király nem volt ám mindig király. Sőt -fiatal korában inségből, nyomoruságból ugyan csak kijutott neki, -mert itthon még csak szolgabiróvá se lehetett, itthon még csak -maradása se volt. Egészen rossz ember tehát király létére se -lehetett.</p> -<p>Tihanyi levele mindenképen derék dolog.</p> -<p>Ez a levél fényesen bizonyitja, hogy Endre király bölcs és -jókedvü, okos és vidám gondolkozásu férfiu volt. Ilyennek kellene -lenni minden királynak. De a tihanyi barátok se legyenek ám -másfélék, mint a hogy őket a bölcs és vidám király a maga képére és -hasonlatosságára alkotta.</p> -<p>Adott nekik húsz ekényi földet. Egy eke-föld akkor 256 és fél -magyar holdnyi volt. Tehát több mint ötezer hold földet adott örök -birtokul. Csinos uradalomnak illenék be ma is. Az erdőt és a vizet -akkor se ekével müvelték. Hogy erdőből és Balatonból mennyit adott -a király: azt most már nem tudjuk. Valószinüleg a király se tudta. -Most mintegy öt ezer hold Balatonjuk van a tihanyi barátoknak. -Halászni elég, fürödni sok is. Csónakázni fölösleges, mert tihanyi -barát csónakázni nem szokott. A mi dolguk van a világban: elvégzik -azt a száraz földön is. Szükség nélkül pedig okos ember nem megy a -vizre.</p> -<p>Adott nekik hatvan tanyát, húsz szőlőt és ugyanannyi -vinczellért, húsz lovas katonát, tíz halászt, öt csikóst, -<span class="pagenum"><a name="Page_18" id= -"Page_18">-18-</a></span> három gulyást, három juhászt, két -kanászt, két szakácsot, két csizmadiát, két kovácsot, egy -aranymívest, egy ácsot, két malmot és két molnárt, egy -esztergályost, egy ruhamosót, egy iparos legényt, tíz -szobalányt.</p> -<p>Adott nekik harmincznégy ménlovat hozzájuk való elegendő -kanczával. Adott száz tehenet és száz emse disznót, hétszáz juhot -és ötven méhkast méhrajjal együtt.</p> -<p>Hát méhészt adott-e?</p> -<p>Ebben a kérdésben Kocsi Sebestyén Gábor sehogy se értett egyet -Bresztyenszky Albert híres, nevezetes tudós tihanyi apáttal.</p> -<p>Kocsi Sebestyén Gábor követ volt és jogtudós, Bresztyenszky -Albert barát volt, apátur volt és számtudós. Az a követ kálvinista -volt, de a megyegyülésen is, országgyülésen is, mikor a beszéd sora -a vegyes házasságokra került, jobban ismerte a szent atyákat, mint -valamennyi püspök és kanonok. Jobban ismerte a szent Irást is. De -még a számtant is jobban tudta, mint Bresztyenszky apátur, a ki -pedig még Deák Ferenczet is képes volt a matezisre tanitani. A -pannonhalmi, bakonybéli és tihanyi benczések s a veszprémi -kanonokok ugy féltek attól a Kocsi Sebestyén Gábortól, mint a rossz -ellenségtől, hanem azért ugy szerették, mint a jó testvért. De -akárhogy szerették: utóbb szent dolgokról nem viaskodtak vele, mert -lemagyarázta és lebizonyitotta róluk a kámzsát. És pedig oly vidám -észszel, hogy még csak meg se lehetett rá haragudni.</p> -<p>A nyarat Balaton-Füreden szokta tölteni. Országos hirü-nevü -ember volt, Deák Ferencz maga is minden <span class= -"pagenum"><a name="Page_19" id="Page_19">-19-</a></span> nap órákon -át élvezte nagy elméjét, melyben megfért minden tudomány s mely a -tudomány minden titkát hatalmas pajzánkodással deritette föl. A -komoly és tekintélyes apátur se maradhatott ki vonzó -társaságából.</p> -<p>Kocsi Sebestyén Gábor meg tudta magyarázni I. Endre király -alapitó levelét s az első tihanyi barátok szokásait, erkölcseit. -Nemzeti történetiróink jól tennék, ha az ő magyarázatai fölött -kissé eltünődnének.</p> -<p>A király nem mondta meg, hány barát számára alapitja Tihanyt. -Csak annyit mondott: egy csomó barát számára. Az a csomó barát -lehetett tíz is, lehetett száz is. De hát mennyi volt?</p> -<p>A hires követ azt mondta: húsz volt.</p> -<p>Ezt azzal bizonyitotta, hogy a király szerette a huszas számot, -azért adott a barátoknak húsz ekényi földet, húsz szőlőt és húsz -lovas katonát. Mert ámbátor húsz ekényi föld ötszáz barátot is -képes volt eltartani, de nem a kenyér a fődolog, hanem a borocska; -minthogy pedig egy vinczellér munkálta szőlő húsz akó bornál többet -nem teremhet, ennyi bor pedig egy esztendőn át minden esetre kell -egy barátnak: tehát a barátok száma húsznál több nem lehetett.</p> -<p>Hozott erre föl még egyéb bizonyságot is.</p> -<p>De legnagyobb bizonysága abból állott, hogy a király a barátok -számára csak tíz szobalányt rendelt. A szobalányok a király -rendelete szerint természetesen mind fiatalok, üdék, pirosak, -egészségesek és hajadonok voltak s valamennyien a zárdában -tanyáztak. Ott volt nappali <span class="pagenum"><a name="Page_20" -id="Page_20">-20-</a></span> és éjjeli lakásuk. A zárda pedig nem -volt nagy. Még akkora se volt, mint a mostani.</p> -<p>De hát mi dolguk volt a szobalányoknak?</p> -<p>A király ezt az ő levelében nem mondta meg. E miatt a jó apátur -számtudománya e kérdésre nem tudott megfelelni.</p> -<p>De meg tudott felelni a híres követ.</p> -<p>A szobalány csak ott van helyén, a hol urnő van a háznál. -Agglegényről, papról, barátról, fiatal emberről föl nem lehet -tenni, hogy szobalányt tartson magának a házi rend fentartására. -Ilyen esetet föltenni nem szabad. Kivált a tihanyi barátról, a ki a -jó rendnek és jó erkölcsnek példaképe.</p> -<p>Urnő pedig nem volt a zárdában.</p> -<p>Igaz, hogy nő látogatója sok volt a zárdának. A közel -szomszédságban laktak a Berény, Eőrs, Mike, Vázsony, Csóron, Uzsa, -Sárkány, Kálla, Megyer, Látrány nemzetségek s ezeken kivül még sok -nagy uri nemzetség. Ezek asszonyai hol Veszprémbe, hol Tihanyba -látogattak el, ha gyónni akartak, mert pap, püspök, barát, apátur -másutt nem volt a közelben. Ezeknek ugyan kellett a szobalány, -csakhogy ők hoztak magukkal szobalányt, a mennyi csak kellett. Ők -nem szorultak a barátok szobalányaira. De a férjek se engedték -volna meg, hogy rászoruljanak. A szobalány szeret fecsegni, a -barátok szobalánya tud is fecsegni s a szobalány nem csupán csak -istenes dolgokról fecseg, ha az urnő kiváncsi. A barátok ugyan nem -félhettek, hogy róluk találnak fecsegni, mert hiszen ők mást, mint -istennek <span class="pagenum"><a name="Page_21" id= -"Page_21">-21-</a></span> tetsző dolgot nem cselekedtek, de a -férjek, ifju lovagok és apródok igen is félhettek, már pedig a -gyónásra menő urnőnek csak a szentekre és saját bűneire s a -bűneitől való megtisztulásra szabad gondolni, semmire se másra.</p> -<p>De ha erre se kellett a szobalány: hát akkor mire kellett?</p> -<p>A hires követ így fejtette meg a titkot.</p> -<p>A bölcs és vidám király gondoskodott arról, hogy a barátok -egészséges emberek s jó pajtások legyenek. S különösen jó mulató -társak, a mikor a király és főemberei hozzájuk ellátogatnak -vadászni, mulatni, dévajkodni.</p> -<p>Ámde a puszta vagyon, az egyedülvaló testi jóllét erre nem -elégséges. A ki csak eszik, iszik, imádkozik és aluszik: az -előbb-utóbb potrohossá válik, komorrá és kedvetlenné lesz, -testében-lelkében elnehezedik, urrá lesz fölötte mindenféle -nyavalya, csuz, köszvény, nyálkásság, keze reszketése.</p> -<p>A barát nem sétál, nem vadász, nem fürdik, nem lovagol, nem vív, -nem tornáz, csatába nem megy, nem hadakozik: mi üditse föl tehát -testét-lelkét?</p> -<p>A nevetés.</p> -<p>A barátnak minden étkezés után nagyokat kell nevetni. Nagyokat -és sokat. Akkorákat, hogy hasát fogja, ablakot reszkettesse, -arczát-nyakát izzadás boritsa, csak épen, hogy széket-asztalt össze -ne törjön.</p> -<p>Erre három eszköze van.</p> -<p>Az egyik az adoma. <span class="pagenum"><a name="Page_22" id= -"Page_22">-22-</a></span></p> -<p>Minden zárdának van adomagyüjteménye. Csakhogy adomáik nem nagy -számuak és nem sokfélék. Csintalanságnak az adomában lenni nem -szabad. Csakhogy a barátnál lassan gyülik az adoma. Nem jár ő ki a -világba, honnan gyüjtené? Jól tudta ezt a király is. Egy-egy adoma -száz esztendeig is elél a zárdában, de tudja is előre már mindenki. -Az apáttól, perjeltől, gvárdiántól tízszer-húszszor csak -meghallgatják, de már az ő tiszteletükre se tudnak nevetni. Unják, -mint a kását. Ha pedig egyenlő rangu páter, fráter gyujt rá: az -első szónál már hátba ütik, vagy a többi folytatja tovább. Kolduló -barát egészen más. Az mindig hoz a vidékről ujat és ujat. A kolduló -barát adomájának már menyecskés illata is lehet. De a tihanyi barát -igazi uraság, nem kolduló barát.</p> -<p>Az adoma tehát nem elégséges.</p> -<p>Másik eszköz az udvari bolond.</p> -<p>Udvari bolondot azonban a király nem adott a tihanyi -barátoknak.</p> -<p>Udvari bolond csak nagy uraságnak való. Ahhoz is van szokva. A -püspöknek uraságot kell mutatnia, ha szegény is; – a barátnak -szegénységet kell mutatnia, ha uraság is. Igy parancsolják a pápák, -hitvallók és alapítók. Barátnak udvari bolond nem való.</p> -<p>Hanem mókás, bohócz és bukfenczhányó igen is való. Adott is -ilyet a bölcs és vidám király kettőt a tihanyi barátoknak.</p> -<p>De már itt közbeszólt a tudós apátur.</p> -<p>– Hohó tekintetes uram, be is kell ám ezt bizonyitani. -<span class="pagenum"><a name="Page_23" id= -"Page_23">-23-</a></span></p> -<p>– Igenis, főtisztelendő szent atyám, be is bizonyitjuk. Nyilván -benne van az alapitó levélben, hogy adattak és adományoztattak a -tihanyi barátoknak két bohóczok, apinarii duo.</p> -<p>– Tekintetes urammal ugyan nem vitatkozom, de ha elődeinknek a -dicső király ötven kas méhet adott: méhészt is kellett adnia, adott -is kettőt. Apis azt teszi: méh; – apinarius azt teszi: méhész.</p> -<p>– Nem azt teszi főtisztelendő szent atyám. A méhészt a latin -nyelvben mellifexnek hivják. Apinae azt teszi: bohóczságok, -mókázások. Innen származik az apinarius. Igy használják ezt a szót -a szent atyák: Augusztinusz, Tertulliánusz, Johannesz -Damaszczenusz, nemkülönben Johannesz Krizosztómusz is. De így -használják ezt a római világi irók is Krisztus után 117-ik esztendő -óta. A mint ezt bővebben bizonyitják Faber, Gesner, Schneebergi -Forcellini híres latin szótárirók és számos más tudós ember. -Származik pedig e szónak gyökere a hellen nyelvből, a melyben apaté -azt teszi: ámitás, időtöltés. Minthogy olyan bölcs királyról, mint -I. Endre, föl nem lehet tenni, hogy latinul ne tudott volna s még -kevésbbé, hogy a szent atyákat és azok nyelvét meg akarta volna -sérteni: ennél fogva bizonyos az, hogy ő két bohóczot és mókás -embert adott a tihanyi barátoknak.</p> -<p>Szeme-szája elállt az egész társaságnak erre a hevenyészett -előadásra. Két előkelő ifju nyomban le is jegyezte magának. Az -egyik Nagy-alásonyi Barcza Sándor, Zalamegyének egykor alispánja; a -másik: Pápay Miklós, <span class="pagenum"><a name="Page_24" id= -"Page_24">-24-</a></span> Veszprémmegyének hires táblabirája. -Mindenki a tudós Bresztyenszky Albert apáturra nézett: mit felel ő -erre most már. Ő pedig elnevette magát s azt mondta:</p> -<p>– Hiába néznek rám a tekintetes urak, megmondtam, hogy nem -vitatkozom, csak várom, hogy mi fog ebből még majd kitudódni. -Remélem, a szobalányokról nem lesz többé szó.</p> -<p>– De sőt inkább mindjárt azokra térek vissza.</p> -<p>Ugy volt biz az. Két mókás embert, két bohóczot kaptak a tihanyi -barátok.</p> -<p>De hát hova lettek! Meddig állott fenn ez a bölcs intézmény? -Mért nincs most se Tihanyban, se Pannonhalmán, se Jászón, se másutt -bohócz, bukfenczhányó, mókás ember?</p> -<p>Jól van. A barátoknak nincs többé szükségük mókás emberekre. Ott -vannak a be-belátogató káplánok, a kik elmondják az öreg papok -gazdasszonyos adomáit, és ott vannak a be-benéző öreg papok, a kik -elmondják a káplánok istentelenkedéseit. Lehet ezeken nevetni -eleget. És aztán a mai barát nem is egészen olyan, mint a régi. Tud -irni és olvasni. Olvashat világi könyveket s okos és bolond -ujságokat. Olvashatja, ha egyebet nem, a naptárakat. S ha egy-kettő -olvas: ellátja adomával a többit.</p> -<p>Hanem azt kérdezzük: miért nincs mókás emberük a kórházaknak, a -sinlődők gyülekezetének, az aggok és erőtlenek menedékházának? A -kik helyhez kötvék s a kiknek nem áll módjukban szinházba, -orfeumba, czirkuszba eljárni! <span class="pagenum"><a name= -"Page_25" id="Page_25">-25-</a></span></p> -<p>S ha mikor az orvos patikaszert rendel: miért nem tud néhány -adag jóízü nevetést is rendelni?</p> -<p>Mi a nevetés?</p> -<p>A léleknek dalra kerekedése, ropogós ugrándozása, vidám -kurjogatása. Egészséges lélek fen nem állhat nevetés nélkül. E -nélkül nincs is élete. A csecsemőben akkor támad a lélek, mikor -nevetni kezd s az öregben és nyavalyásban akkor mulik el a lélek, a -mikor már nem tud többé nevetni.</p> -<p>Nevetni csak az ember képes. A ló is röhög, a kutya is vinnyog, -a macska is dorombol, de csupán az ember nevet. A fiatal állatnak -is van jó kedve, de a természet megtagadta tőle azt az erőt, hogy -jó kedvét nevetéssel bizonyitsa. Csak kézzel-lábbal bizonyitja. -Gida, bárány szökell; csikó, borju ficzánkol; malacz, majom, -kölyök-macska, kölyök-kutya játszik. Mind szép, mind kedves, de -egyik se nevet.</p> -<p>Az angyal se nevet. Vagy áhitatos arczot ölt, vagy haragszik. Az -ördög se nevet. Pedig az ő dolgában ő mindig biztos, nyeresége soha -se marad el. Ezt a két ügynököt rosszul alkották meg a -vallásalapitók. A majomnak mindig komoly képe van, akárhogy -játszik. A királynak és a papnak mindig komoly képe van a trónuson -és a katedrán, pedig mindakettő az emberek boldogságát hirdeti, ki -az innenső, ki a tulsó világra. A halottnak is mindig komoly képe -van. A halott arcza sokszor eltorzul, de nevetésre soha se torzul. -Nincs igaza Vörösmartynak. Ő azt mondja, hogy a halottak a -temetőben elkezdtek kaczagni, mikor Megyeri, a nagy szinmüvész -<span class="pagenum"><a name="Page_26" id= -"Page_26">-26-</a></span> leszállt közéjük. Dehogy kaczagtak. Még -maga Megyeri is komoly képet csinált az ostoba dologhoz.</p> -<p>Vagy boldogtalan ember, vagy rossz ember az, a ki jóizüen -nevetni nem tud. Az ilyen embert jól megfigyeljétek. Ha -boldogtalan: legyetek részvéttel; ha rossz: fussatok tőle. De -ország dolgát, nemzedékek jövendőjét, fiatalok szerencséjét rá ne -bizzátok. A nevetni nem tudó lélek az emberek közt s a holttest -szaga az illatok közt: teljesen egyenlő két dolog. De a rossz -emberek közt, a kik nevetni nem tudnak, mégis az a legrosszabb -ember, a ki álnokságból erőltetve nevet. A tigris arcza, mikor -eleven vért iszik, nem oly utálatos, mint az ily ember arcza.</p> -<p>A jóizü nevetés megrázza a testet. Az egész testet. Az arcz -ugyan elszélesedik és tele lesz redővel, a száj megnyulik s a -szemek keskenynyé válnak: de azért a nevető arcz mindig szép. A -komoly képü leánynak angyalarczába bele lehet szeretni, de ha a -nevetést meg nem szokja: kiszeret belőle csakhamar mindenki. -Legelőször saját férje. Igazán nevetni: ez a legtökéletesebb -szépitő szer.</p> -<p>A tökéletes életrend azt parancsolja, hogy lakoma után, gazdag -ebéd után mindig nevetés következzék. S a nevető jó kedv legalább -addig tartson, a meddig a lakoma tartott. A hány fogás volt az -étel: legalább annyi hatalmas kaczagás következzék. Istennek -különös áldása elmés, vidám, ügyes adomázó emberekkel lenni együtt -evés közben. A kaczagás megtágitja a tüdőt, kihajt belőle minden -ártalmas nyálkát, helyre rázza <span class="pagenum"><a name= -"Page_27" id="Page_27">-27-</a></span> az ételt-italt, egyenlő -pezsgésbe hozza mindenütt a vért s az agyat és szivet felüditi. -Semmiféle szeszes ital nem hat olyan jótékonyan, mint a jóizü -nevetés. Tökéletesen ostoba annak az embernek a dolga, a ki kocsin -olvas ujságot a helyett, hogy istennek szép napvilágában -gyönyörködnék és a ki evés után rögtön munkája után fut, a helyett, -hogy nevetne.</p> -<p>Magyar ember természete jól enni-inni, de lakoma után vidám -ötletekkel és adomákkal magát jól kinevetni. Igy volt már Attila -asztalánál is, a mint Priszkosz szépen leirja. Szólt a dal és zene -s azután mókás emberek, bukfenczhányók jöttek s hangos kaczagásra -birták a vitéz urakat. S a ki lakoma után jóizüen kaczaghat: nem is -szedi az föl azt a sok divatos és gyalázatos betegséget, a mely -ellen Karlsbadba kell költözni annyi jómódu magyarnak. Czukor, máj, -lép, vese, gyomor, epebetegség, mind ismeretlen dolog a jóizü -nevetők előtt.</p> -<p>S a betegnek a gyógyulást s az aggnak az élni való erőt a jóizü -nevetés legalább megadja oly mértékben, mint az üditő álom. És -sokkal nagyobb mértékben, mint a sok kinin, szaliczil, ipekakuánha, -antipirin, ópium, morfium, jód s az egyéb százféle por, folyadék és -kenőcs. A vérszegénység ezerféle kórsága ellen a jóizü nevetés -minden orvosságnál többet ér. Nevettessétek meg minden nap -néhányszor a haldokló tüdővészest s vagy megmentitek, vagy -meghosszabbitjátok életét. Két hatalmas ellensége van mindenféle -baczillusnak. Az egyik a napfény, a másik a jóizü nevetés. -<span class="pagenum"><a name="Page_28" id= -"Page_28">-28-</a></span></p> -<p>Hát hiszen orvosnak és orvosságnak kell lenni. Tudom én azt.</p> -<p>De rendezzétek be a kórházakat akként, hogy az arra való -betegeknek módjukban álljon magukat minden nap igazán kikaczagni. -Az elmebetegek gyógyintézeteiben csodákat miveltek. De csodákat -értek el egyéb betegség leküzdésében is. Mókás embert jó pénzért -kaptok eleget. Ha nem kaptok: képezzetek. De a mókás ember még nem -elég. Olyan emberek is kellenek, a kik hatalmasan tudnak kaczagni. -A nevetés is olyan ragadós, mint a nátha vagy az ásitás. S ha -egyszer ráragadt a betegre: czélt értetek. S így kell berendezni az -aggok és sinlők menedéktanyáit s így egy csomó fürdőtelepet is. -Orvos, pap, gyógyszerész és czigány még nem elég a korszerü -betegség ellen.</p> -<p>Mind jól tudta ezt I. Endre király, a mikor a tihanyi barátokat -összegyüjtötte és megalapitotta. De mind elfeledte ezt király, -barát, országkormányzó ember a lefolyt nyolczszázötven esztendő -óta. De mind megmagyarázta ezt alaposan Kocsi Sebestyén Gábor a -tudós Bresztyenszky apátnak.</p> -<p>És azt is megmagyarázta, mire kellett a barátoknak a tíz -szobalány. Pedig most már a tudós apátur is kitalálhatta volna.</p> -<p>Jóizüen nevetni ugyanis jó kedv nélkül nem lehet. Jó kedvet -csinálni pedig se égi, se földi hatalom nem tud oly igazán, mint a -lány, ha vidám, szép és fiatal. De csak az olyan lány, a ki se nem -egészen a mienk, se nem egészen a másé. <span class= -"pagenum"><a name="Page_29" id="Page_29">-29-</a></span></p> -<p>– Ilyen lány azonban nincs, jegyezte meg az apátur.</p> -<p>– Ilyen lány azonban a szobalány, felelte rá Kocsi Sebestyén -Gábor.</p> -<p>– Főtisztelendő szent atyám ezt nem tudhatja, mert a tihanyi -barátok rég eltértek már a bölcs király törvényétől s régóta nem -tartanak a zárdában tíz szobalányt. Tenne csak szent atyám -kisérletet e dologban, majd meglátná, mennyi jó kedvet, mennyi -egészséges nevetést tudna okozni húsz barátnak tíz vidám, hamis -szobalány.</p> -<p>– Szent életü embernek nem szabad ám vidám lányokkal játszadozni -s haszontalan és kárhozatos nevetgélésnek magát átengedni -tekintetes uram.</p> -<p>– A barátnak minden szabad, a mit a szentek, vértanuk és -hitvallók isten dicsőségére, saját lelkük épülésére s a szegény -bünös lelkek megmentésére cselekedtek. Ime szent atyám elmondom én, -mi birta rá, ki birta rá a bölcs és vidám királyt, hogy -szobalányokat adjon a tihanyi barátoknak. Különös eset ám ez! Lám a -pannonhalmi barátoknak nem volt szabad soha lányokat tartani a -zárdában, pedig azok még a tihanyi barátoknál is hatalmasabbak. I. -Endre király se merte volna ezt megtenni, ha valóságos szent és -vértanu nem adott volna neki erre utmutatást, eszmét és -bátorságot.</p> -<p>Erre a szóra most már nemcsak az apátur, hanem mindenki -mosolyogva és hitetlen arczczal nézett a mindentudó és dévaj elméjü -veszprémmegyei követre. Hogy épen szent és vértanu adta volna a -tanácsot: ezt már csakugyan nem hitték. <span class= -"pagenum"><a name="Page_30" id="Page_30">-30-</a></span></p> -<p>Kocsi Sebestyén Gábor látta a hitetlenséget. De azért nagy -bajuszszal beárnyékolt szája nem mosolygott, hanem két fekete nagy -szeme igenis mosolygott. Hatalmas nagy fejü ember volt, de fejének -nagysága még se volt olyan bámulatra méltó, mint szemeinek -nagysága. Bikának és oroszlánnak szeme akkora, mint az övé -volt.</p> -<p>Tudta ő azt jól, hogy az apátur csakhamar meghajlik az igazság -előtt s akkor a többi se mer tovább hitetlenkedni.</p> -<p>– Főtisztelendő szent atyám jól tudja, hogy szent Gellért igazi -szent. Remete is volt, püspök is volt, hitvalló is volt, agyon is -ütötték, vértanu is volt, semmi fogyatkozást tehát az ő -szentségében találni nem lehet. De nem is szabad, mert első rangu -szentjei közé sorozta őt az egyház.</p> -<p>Nos hát egyszer egy szentgáli nemes embert halálra itélt a -király, még pedig szent István király. A nemes ember nagy bűnt -követett el, pogány is volt, bizonyosan megérdemelte a halált. A -halálraitélt ember azonban, mielőtt a bakó rátette volna a kezét, -arra kérte a szent királyt, engedje meg neki, hogy ő bűneinek -töredelmes megbánására harmincz napig imádkozzék. A szent király -ezt a kérelmet meg nem tagadhatta.</p> -<p>A halálraitéltnek azonban eszébe se jutott imádkozni s büneit -bánni. Imádkozik is szentgáli ember! Bánja is a bünét nemes ember! -Csak azt várja valaki.</p> -<p>Hanem e helyett eszébe jutott, hogy ő egykor egy nyavalyás -remetének megmentette az életét. Ott vadászgatott a Bakonyban, a -Bakonynak is a legsürübb erdejében, a Hajszabarna oldalában, a hol -a remetének volt <span class="pagenum"><a name="Page_31" id= -"Page_31">-31-</a></span> rozoga gunyhója. Gunyhó előtt a -fakereszt, a fakereszt előtt térdepelve a remete. Körülötte három -farkas. Egyik a jobboldalán, másik a baloldalán, harmadik előtte a -gunyhó ajtajában. Üldögélt mind a három s kiöltött piros nyelvvel -lihegett mind a három. Elhatározták már, hogy a remetét megeszik s -szép szeliden meg is mondták neki. Megnyugodott már sorsában a -remete is, csak arra kérte a farkasokat: engedjék meg neki, hogy -három Miatyánkot elmondhasson. A remete szent életü ember volt, hát -csak megengedték neki. Éhesek voltak ugyan, de már ezt az utolsó -kivánságát csak megengedték. Megbánták ugyan csakhamar, mert a -három Miatyánk átkozott sokáig tartott, de hiába, becsületes farkas -csak megtartja adott szavát, ha éhes is. Ez volt a veszedelmük. -Mert a mikor a remete a harmadik Miatyánknak is a végére jutott s -épen e szavakat mondta: »de szabadits meg a gonosztól,« csak oda -toppant ám a szentgáli nemes ember. S a szentgáli nemes ember fogta -a fokosát, két farkast agyonütött, a harmadikat világgá kergette, a -remete életét megmentette. Nosza hálálkodott most a remete a -szentgáli nemes embernek.</p> -<p>– A menybéli szentek serege küldött téged most ide én -hozzám.</p> -<p>– Nem küldött bizony remete, mert én még igazhitü pogány vagyok, -hát csak magam vetődtem ide. No de igyál egyet!</p> -<p>S kezébe adta kobakját a remetének. A kobak tele volt kegyetlen -erős lótejpálinkával. Nagyot huzott <span class="pagenum"><a name= -"Page_32" id="Page_32">-32-</a></span> belőle a remete. Pogány ital -volt, de azért jól esett a három Miatyánkra. No meg a kis -ijedtségre.</p> -<p>Ez a remete azóta a királyi udvarba került, Imre királyfinak -oktatója lett, püspök lett, szent lett, hatalmas lett. Ez a remete -volt szent Gellért püspök.</p> -<p>Ez jutott a halálraitélt ember eszébe, a mint ott ült a -veszprémi várban, a vármegyeház kapuja oldalán, kezén-lábán száz -fontos vasakkal; a bakó kutyái ott ólálkodtak körülötte.</p> -<p>Egyszer csak ott termett a fia. Tizenöt-tizenhat éves siheder. -Erős, piros, bátor kölyök. Apját akarta látni.</p> -<p>– Ejnye kölyök, épen jókor jöttél. Fuss csak haza tüstént, ugorj -föl a Sólyom lovam hátára, iramodjál át a Dunán-Tiszán, keresd föl -ott Makó vagy Oroszlámos körül Gellért püspököt s mondd meg neki, -hogy három farkas öltögeti rám a nyelvét, mint egykor ő rá a -Hajszabarna oldalában. Az Iró, a Biró és a Bakó leskelődik rám. Ha -van ideje: szólhatna egy szót a királynak. Ezt mondd meg neki. De -siess ám kölyök; tudod, hogy az imádkozást nem szeretem. Valami -nagyon ne mentegess a püspök előtt.</p> -<p>No hát ilyen volt akkor a szentgáli nemes ember. Nem attól félt, -hogy négy felé vágják, hanem attól, hogy neki harmincz napig kell -imádkozni. Volt is mellette egy nagy szakállu, kopasz fejü, -mezitlábu, kerek hasu, vörös orru német barát. Nem csoda, ha pogány -létére a németet, barátot és imádságot nem szenvedhette se külön, -se együttvéve. <span class="pagenum"><a name="Page_33" id= -"Page_33">-33-</a></span></p> -<p>Jó ötven mérföldnyire találta meg a kölyök a szent püspököt. De -megtalálta négy nap alatt. De a szent püspök is megemlékezett a -Hajszabarna oldaláról; rögtön felöltötte palástját, papucsát és -tarisznyáját és sebten megindult a királyt fölkeresni.</p> -<p>Ebben az utjában tudta meg a szent püspök, hogy mi az a -szobalány, ha a szobalány jókedvü magyar lány. A mint ez a szentek -életében szépen meg van irva.</p> -<p>Bizonyosan nyár volt, mikor Gellért püspök ezt az utat végezte. -Ha nem nyár lett volna: papucsban és palástban nem indul utnak. -Télen hatalmas debreczeni bundában szokott utazgatni. Juhbőrből -készült a bunda, fekete báránybőr gallérral; övén talitarka -selyemhimzéssel és buzavirágszin kék szironyos varrással. Ne is -higyjék ám a mostani püspök urak, hogy csak ők értenek a világhoz -és a régiek nem értettek.</p> -<p>Nem egyedül utazott. Valami Valter nevü barátot, a ki különben -szorgalmas falusi tanitó volt, vitt magával. Megengedte volna -szivesen, hogy a kölyök is vele menjen, a halálraitélt szentgáli -nemes fia, de erre a kölyök rá nem állt. Ha püspökkel és baráttal -látták volna együtt, még rosszat gondoltak volna felőle az emberek. -Azt gondolhatták volna, hogy ő is valami istenes ember, pap, barát -vagy harangozó akar lenni. Hova lett volna akkor a becsület? -Szentgáli nemes ilyesmire nem adhatja fejét. E helyett megetette, -megitatta, megczirógatta Sólyom lovát, felpattant rá s lassu -koczogással útnak indult.</p> -<p>– Mért sietsz ugy fiam? <span class="pagenum"><a name="Page_34" -id="Page_34">-34-</a></span></p> -<p>– Azért sietek, hogy előbb a királyhoz érjek, s megmondjam neki, -hogy te is útban vagy hozzá. Valahogy el ne hirtelenkedjék az apám -dolgát.</p> -<p>A püspök Budán kereste a királyt, de bizony a király -Székesfehérvárott volt. Oda kellett utána menni.</p> -<p>Nyéken elesteledett a püspök. Nem volt holdvilág. Az utat is -rossz karban tartotta a vármegye. Meg kellett ott hálni.</p> -<p>Akkor még Nyék környéke rengeteg erdő volt. A nadapi és verebi -erdők lenyultak a sikra. Az erdők tele voltak disznóval és -kanászszal. A püspök azt gondolta, de még Valter uram is azt -gondolta, jobb meghálni a paplanos ágyban, mint kódorogni a disznók -és kanászok közt.</p> -<p>Éjjeli szállásra bementek egy nyéki nemes úrhoz. A nemes ur -szivesen látta őket, étellel-itallal jól tartotta őket, adott -kettőjüknek egy szobát, a püspöknek puha ágyat, a barát számára -pedig leteritettek egy bundát a szoba földjére, alugyék a hogy tud. -A nemes úr se alszik más vaczkon. Az ágy csak püspöknek és betegnek -és gyerekágyas asszonynak való, egyébre nem való.</p> -<p>Aludt volna is a püspök meg a barát, ha a szobalány nem lett -volna. De hát istenadta csitri lánya: oda telepedett a szoba -ajtajába. Bizonyosan nem tudta, hogy a szobában püspök van, meg -barát. Vagy ha tudta is, gondolhatta, hogy a püspök esze olvasón, -imádságon, szent iráson, nem pedig ő rajta.</p> -<p>A lánynak dolga volt. Kenyeret kellett sütni hajnalban, de meg -pogácsát is, langallót is. Jó tepertős pogácsát s jó zsiros és -borsos langallót. Szemét tehát le <span class="pagenum"><a name= -"Page_35" id="Page_35">-35-</a></span> nem hunyhatja az éjjel, mert -lisztet kell késziteni és kovászt tenni, éleszteni, dagasztani, -fűteni, szakasztani, berakni, kiszedni. Élesztő, asztal, szakasztó, -pemét, tévő, sütőlapát, szénvonó, eleven parázs, száraz galy el -volt már készitve s oda állitva a maga helyére. Csak épen a liszt -hiányzott.</p> -<p>Leült tehát az ajtóba a földre a gabonás zsák mellé. Papucsát -lerugta, két kövér piros karján az ingujjat feltürte, felső ruháját -derekára hajtotta, az őrlető követ két ruganyos térde közé -szoritotta s el kezdett őrletni vidáman és szaporán. Gömbölyü -válla, gömbölyü csipője, gömbölyü két melle csak ugy -izgett-mozgott, a mint a követ hajtotta.</p> -<p>Nézed-e püspök, nézed-e barát ezt a lányt? Látod-e szeme -ragyogását, testének mozgását, fiatalságának tudatlan bübáját?</p> -<p>Látja bizony.</p> -<p>Gellért püspök még akkor java idejebeli erős jókedvü férfiu -volt, az a Valter barát se lehetett idős ember, mert hiszen hosszu -útra útitársnak nem öreget, nem nyügöt visz az ember magával. Mikor -a kézi őrlő lassu zörgését, csöndes moraját meghallotta a két pap: -bizony leszállt az egyik az ágyról s fölállt a másik a bundáról, -kitekinteni, mi okozza a morajt. Bizony látták s jól meg is nézték -ők az eleven mécsvilágnál azt az eleven leányt.</p> -<p>Azután csöndesen visszafeküdt mindegyik a maga helyére. Nem -szóltak volna egymásnak semmit. A kézi őrlőnek halk mormogása -mellett, úgy gondolták, majd <span class="pagenum"><a name= -"Page_36" id="Page_36">-36-</a></span> szépen elalusznak ők. -Először az egyik, azután a másik, utóbb mindakettő.</p> -<p>Vagy egyik se.</p> -<p>Mert az a lány gondolt egyet s édes, erős, ezüst hangon -elkezdett egy vértesalji, bakonyalji, mezőföldi szép magyar dalt -énekelni.</p> -<p>– Porfelhő támad, Lódobogás támad, Hejh az a barna legény – Ide -hozzám vágtat!</p> -<p>Meghallja a dalt a püspök és megrezzen a lelke. Erre a dalra nem -lehet elaludni. El kell azt a lányt csititani.</p> -<p>De ha fiatal is, szép is s ha a dala is szép: miért kellene -elvenni a kedvét?</p> -<p>De mi lesz igy az éjszakából? Mi lesz az alvással? Ébren tölteni -az éjet? Mikor két lépésre egy gyönyörü fiatal lány dalolgat? -Gonosz helyzet az egy szent püspöknek. Még gonoszabb, mint künt az -erdőn a fák közt, a disznók közt, a kanászok közt.</p> -<p>A lány tovább dalol.</p> -<p>– Szilaj a hóka, Pattog a lépése, Hejh de a barna legénynek -Szilaj a nézése.</p> -<p>A falon egy kis fakereszt, a kereszt alatt egy madzag vastagságu -vékony viaszgyertya pislog. Fogja a püspök a mécset, meggyujtja a -viaszgyertyánál, előveszi a szent könyvet, elkezd abból olvasgatni. -Ördög is lehet még annak a lánynak a dalában, menekülni kell -tőle.</p> -<p>Pedig az a dal tovább cseng.</p> -<p>– Nem félek lovától, Nem félek magától, Hejh csak az a barna -legény – Ne féljen a lánytól! <span class="pagenum"><a name= -"Page_37" id="Page_37">-37-</a></span></p> -<p>Elneveti magát a püspök. Hiába van a kezében a szent könyv. A -szeme a könyvön, de a füle a dalon, a lelke a lányon. Oda szól a -baráthoz:</p> -<p>– Te Valter, te barát, alszol?</p> -<p>Dehogy aludt a barát, dehogy aludt. Csak ugy szinlelte, mintha -aludnék. Három kérdést is megvárt, míg utóbb addig törülgette két -öklével a két szemét, hogy csakugyan elhitette a püspökkel, hogy -csak most ébredt föl.</p> -<p>– Mit parancsolsz szent atya?</p> -<p>– Hallgatod-e ezt a lányt, hallod-e ezt a magyar dalt?</p> -<p>– Hallom szent atya. Hiábavalóság! Locska-föcske beszéd! -Istennek nem tetsző dolog!</p> -<p>A püspök elhallgatott. Azt gondolta: ez a Valter barát mégis -szamár, de nem akarta kimondani. Tovább nézegette a szent -könyvet.</p> -<p>A lány uj dalba kezdett. Őrletője csak ugy zugott, édes hangja -csak ugy csattogott. Mint a rigó hangja.</p> -<p>– Napnyugotról jön a pap, Fapapucs a lábán. Napkeletről jön a -legény – Pej paripa hátán!</p> -<p>– Nem kell nekem fapapucs, Paripa kell nékem. Megetetem, itatom, -– Tartom selyemféken!</p> -<p>De már erre kaczagott a püspök is, a barát is. A hasát fogta -mindakettő. Az a lány ugyancsak odadalolgatott nekik. Csakugyan nem -tudja az a lány, kik feküsznek ott mellette egy ajtóköz -távolságban. Különben csak nem dévajkodnék azzal, hogy ő jobban -szereti a paripát, mint a fapapucsot s jobban szereti a legényt, -mint a papot. Hogy lehet valakinek ilyen rossz izlése? <span class= -"pagenum"><a name="Page_38" id="Page_38">-38-</a></span></p> -<p>A dal azonban tovább csengett. Egyik dal a másikat váltotta föl. -Nem fáradt el annak a lánynak se a térde, se a karja, se a malma, -se a dalos szája. De a két papnak se fáradt ám el a füle. A püspök -ugyan már a barátra való tekintettel is mindig a szent könyvet -nézte, de azért időnként jóizüt nevetett. Pedig abban a könyvben -nem volt mulatni való dolog, hanem csupán szent dolog.</p> -<p>– Te barát, miféle lány ez, a ki itt őröl és dalolgat?</p> -<p>Honnan tudná ezt a barát?</p> -<p>Micsoda? A barát ne tudná, ki lakik annál a háznál, a hol ő egy -éjszakára megszáll? De sőt nagyon is jól tudja. Azt is tudja már, -hová való, mi a neve, él-e apja, él-e anyja, nincs-e -katonatestvére, nincs-e szivbelije, nincs-e vőlegénye, szőke-e, -barna-e, sovány-e, kövér-e, vidám-e, morcz-e, kik a lánypajtásai, -hol született, mikor született, rab-e, szabados-e, nemes-e, -zálogban van-e a háznál vagy közel rokon vagy szegődséges.</p> -<p>Tud a barát mindent. Neki is csak két szeme van ugyan, de azért -száz szemmel fürkész és száz füllel hallgatódzik. Meg is felelt a -püspöknek azonnal.</p> -<p>– Ez a lány, szent atya, a mi szállásadó gazdánknak -szolgálólánya. Most őröl. Lisztet készit a hajnali sütéshez. Nem -alszik ez egész éjjel, de azért reggel is csak olyan üde lesz ez, -mint most. Ilyen a magyar lány mind.</p> -<p>Hát hiszen a szent püspök is ismerhette volna már a magyar -lányt, de nem igen tudott a nyelvén beszélni. Akkor még olyan világ -volt, hogy nem igen tudott <span class="pagenum"><a name="Page_39" -id="Page_39">-39-</a></span> ám magyarul beszélni mindenki, a ki a -magyar kenyeret ette. Most már bizonyosan másként áll a dolog.</p> -<p>De ha jól-rosszul beszélt is magyarul a szent püspök: a szavakat -nem tudta jól kiejteni a száján. Német vagy mi volt az eredete. Ha -azt akarta például mondani: babám, azt mondta: papám. Ha azt akarta -mondani: puszi, azt mondta: buksi. Férfiak-asszonyok kinevették. -Mert akkor is olyan rossz szokása volt a magyarnak, mint mai -napság. Kineveti az idegen hangoztatást. Azért azután a szent -püspök nem is prédikált magyarul. Igaz, hogy ha magyar lett volna, -nem is lett volna szent soha. Egypár királyunk ugyan eljutott a -szentek seregébe, de száz meg ezer derék magyar püspökünk közül egy -se. Az ördögök ügyvédje nagyon haragszik a magyar püspökökre.</p> -<p>A szent püspök azonban tovább kérdezősködött a baráttól.</p> -<p>– Mi hajtja a leányzó kezében azt az őrlőt? Gép vagy állat?</p> -<p>– Se gép, se állat szent atya, hanem maga a lány keze.</p> -<p>Ezen csodálkozott már igazán a püspök.</p> -<p>– Ime barát, gondold meg azt, hogy az emberi nemzetséget miként -táplálja egy ily gyönge leányzó harmatkeze!</p> -<p>A barátnak ezt áhitatos lélekkel meg kellett gondolni. Pedig az -a harmatkéz még arra is jó lett volna, hogy az ő borostás arczát -megsimogassa. Ez azonban nem a barátnak jutott eszébe, hanem csak -Kocsi Sebestyén Gábornak. <span class="pagenum"><a name="Page_40" -id="Page_40">-40-</a></span></p> -<p>Ily beszélgetésben telt el az éjszaka. Végre készen lett a -liszt, elhallgatott az őrlő és a dal. Ekkor mondta a szent püspök -eme bölcs szavakat:</p> -<p>– Lásd barát, minő szép volt ez a dal! Meg nem győzné a munkát -az ember, ha őt a müvészet érzete nem lelkesitené! Ime, mily boldog -ez a lány, a ki szolgáló, másnak hatalma uralkodik fölötte s mégis -oly vidám dallal zugolódás nélkül végezi munkáját!</p> -<p>Igy van megirva az eset a szent püspök életében, a mint azt gróf -Batthyány Ignácz erdélyi hires püspök könyvében meg lehet -olvasni.</p> -<p>Csakhogy ott még más is van. Ott még az is olvasható, hogy -reggel a püspök a szobalánynak sok aranyat, nagy tenger pénzt adott -borravaló gyanánt.</p> -<p>De ezt nem szabad félreérteni. Szent püspök teheti ezt, de már -közönséges, mindennapi uri ember nem teheti. Ilyen ember csak -egy-két forintnyi borravalót adhat, mert ha aranyokat, száz -forintot adna: pajkos gondolatot támasztana a szállásadó gazda -házanépében.</p> -<p>Ezt az esetet s azt a bölcs szót elmondotta Gellért püspök -mindenkinek. Elmondotta utóbb I. Endre királynak is, mikor ez -közölte vele szándékát a zárda alapitás tárgyában. Erre buzdult fel -aztán a vidám király.</p> -<p>– No püspök, neked igazad van. Te szent vagy és bölcs s neked -saját példádban mutatta meg az isten, hogy a jó kedvhez, -vidámsághoz, boldog élethez szükséges a fiatal szép lány s annak -dalos müvészete lelkesiti a munkában az embert. Minthogy pedig én -azt akarom, hogy azok a tihanyi barátok boldogan éljenek -<span class="pagenum"><a name="Page_41" id= -"Page_41">-41-</a></span> s lelkesen munkálkodjanak: adok nekik -fiatal lányokat. Minden kettőhöz egyet. Tíz leányhoz húsz barátot s -húsz baráthoz tíz leányt. A te szent példád a követésre méltó -példa. Ti is ketten gyönyörködtetek a nyéki lány dalában. Ha te ott -nem vagy: az a Valter barát bizonyosan segitett volna annak a -lánynak őrletni s a miatt elkéshetett volna a hajnali sütés.</p> -<p>Igy végezte magyarázatát Kocsi Sebestyén Gábor.</p> -<p>Igaz, hogy százféle csintalan kérdést intéztek még hozzá a -hallgatók, de ő azokra már meg nem felelt. S a tudós apáturnak nagy -lelki megnyugvására volt, hogy meg nem felelt. Annyit azonban mégis -megmondott, hogy ez az egész történet ugy öregéből szent Gellért -életében részletesen meg van irva, s a mit ő tett hozzá, azt se a -kis ujjából szopta, hanem a szóbeli hagyományból meritette.</p> -<p>Ebben is igaza volt.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_42" id= -"Page_42">-42-</a></span></p> -<h2>A TIHANYI ERŐSSÉG.</h2> -<p class="summary">(A királysirok. – Nem jól temetik a királyokat. -– A nemzet utolsó menedéke. – A bölcs Piusz barát s a még bölcsebb -főapátur. – Pisky uram és Ibrahim aga. – A bajvivás és a becsület. -– Ibrahim aga három felesége egyszerre szül. – Az aga levelet ir. – -A bajvivás mégis megtörténik. – Honnan ered a káromkodás?)</p> -<p>Hova lett a tihanyi barátok urasága?</p> -<p>A földek, erdők, mezők, legelők, szőlők, álló vizek, folyó -vizek, malmok most is megvannak, de se húsz barát, se tíz -szobalány, se két bukfenczhányó, se nagy urak látogatása, se -királyok vendégsége, vadászata. Öt szegény barát s néha ritkán -egy-egy apátur. A mult században talán csak három apátur volt. Ha -egy-egy apátur meghal: be nem töltik a helyét évtizedekig.</p> -<p>I. Endre király, mikor meghalt: oda ment el hideg teste örök -pihenésre Tihanynak ormára. Hová temették el: nem lehet ma már azt -a helyet megmutatni. Se a templom, se a zárda nem ott állt hajdan, -a hol most. A mostani nincs még kétszáz éves. A mostani óvár helyén -állott a tihanyi vár s az a vár bizonyára nagy részben a régi -zárdából és templomából állott. Ott voltak a királyi hamvak is. -<span class="pagenum"><a name="Page_43" id= -"Page_43">-43-</a></span></p> -<p>Kevés ember tudná ma már megmutatni, hol állott a régi vár is. -Mikor a török világ elmult s tihanyi várkapitányra nem volt többé -szükség: magyarirtó német barátok ültek bele a nagy uraságba. Első -dolguk volt elpusztitani a régi várat, régi zárdát s épiteni -köveiből az uj zárdát és templomot.</p> -<p>Németek dulták föl I. Endre király sirját.</p> -<p>Németek dulták fel a királysirokat is Székesfehérvárott. Pogány -török, kutyafejü tatár: de jól történt, hogy te itt házsártoskodtál -nálunk vagy másfélszáz évig. Büntetlenül rád foghatunk minden -dulást, minden pusztitást, a mit nem te követtél el.</p> -<p>Ott mutogatják Tihanyban I. Endre király szemfedőjének rongyait. -Bizony rongyok azok: elfekhetett alattuk akármelyik szegény -szolgaember.</p> -<p>De nem baj az!</p> -<p>Ugy sincs királysir Magyarországon. Pedig volt királyunk elég. -Több is, mint kellett volna. A régiekkel senki se törődött, az -ujakat pedig más országban temetik el. Én nem is bánom. Holt király -se lakjék nálunk, ha eleven nem lakik. Igy gondolkodtak őseink is. -Hogy a király itthon lakjék, mindig követelték; – hogy a holt -királyt itt temessék el: sohase kérték.</p> -<p>Nincs is az jól, a hogy a királyokat eltemetik. Azt hiszem: -turáni őseink okosabban intézték a temetést. Ők a király -holttestével együtt lovát, szolgáját, miniszterét is eltemették. No -az igaz: lovát ma már én se temetném el, hanem néhány minisztert -minden király mellé czélszerü lenne a föld alá dugni. Ne csak ürge, -<span class="pagenum"><a name="Page_44" id= -"Page_44">-44-</a></span> vakandok vagy patkány legyen -társaságában, hanem afféle szelid állat is, a ki az udvari -szertartásokra s illemszabályokra ott is ügyel s a ki a sok ürge, -vakandok, patkány közt pártfegyelmet tud ott is tartani.</p> -<p>A tihanyi vár kicsiny vár volt. A Balaton zalai partját sohase -birta a török. A Balatonon nem járt át, hajóval nem vesződött. De -télen se járt át, pedig a jég megbirta volna. A szárazföld felől -pedig elég volt egy széles árok, hogy az ellenség közel ne jusson a -várhoz.</p> -<p>Hejh tihanyi széles árok: te voltál egykor sok jó magyarnak -utolsó reménysége.</p> -<p>Jött Haynau, jött Paskievics, jött az orosz és az osztrák fölös -erővel. Perednél, Komáromnál nem tudtunk győzni, ellenség kezébe -került az egész Dunántul.</p> -<p>Mit csináljunk? Komárom szűz vára nem elég az országot -megvédeni. Átellenben még egy bevehetetlen várat kell emelni. -Középen a Bakony rengetege, mely a két várat összekötné. Az uj -bevehetetlen vár Tihany lenne.</p> -<p>Csak a szárazföldi bejárót kell elzárni. Csak ott kell a -félsziget nyakát átmetszeni s a Balaton két vizét összeszakasztani. -S ha ez megvan, ötvenezer embert a szigetbe telepíteni; fegyverrel, -élelmi szerrel, ágyuval, puskával, lőporral ellátni. Jöhet akkor -osztrák is, orosz is.</p> -<p>Esztendeig-kettőig büszkén áll a két vár. Hajóhada nincs az -ellenségnek. A hegyet megmászni lehetetlen. Az alatt segitségünkre -jön az angol és franczia, a török és az ázsiai ősi magyarság, Uj -Attila, uj Árpád, uj <span class="pagenum"><a name="Page_45" id= -"Page_45">-45-</a></span> Hunyadi János. Magyar nemzet nélkül meg -nem élhet a magyarok istene, a magyarok istene pedig örökké él, meg -fogja tehát menteni a maga igaz népét.</p> -<p>Ki rendelte meg a közmunkát: nem tartozik a dologra. Jöttek -mérnökkari tisztek és úti biztosok, kijelölték a csatorna vonalát s -száz és ezer oda rendelt ember elkezdte ásni, vésni, lapátolni a -kemény földet. Ma is megvan a nagy árok nyoma. Fenekét, oldalait -benőtte a vad fü, de ma is tanuságot tesz arról a keserü ábrándról, -a mely a magyar nemzetet Tihany ormain akarta megmenteni.</p> -<p>Öreg, szegény, zsöllérkedő ember volt Balaton-Füreden Prépost -István. Hajlott dereku, sanda szemü, mindig rongyos, de mindig -jókedvü kis szőlősgazda. Hol a maga szőlejét kapálta, hol a másét. -Ő is elment Tihanyt elzárni, várat emelni, magyar nemzetet -megmenteni.</p> -<p>Ásott-ásott napokon át. Győzte borral a csutora, -kenyérrel-szalonnával a tarisznya. Egyszer aztán kilelte a -harmadnapos hideg. Maga beszélte el nekem.</p> -<p>– Fölvánszorogtam egy kissé a hegy oldalára. Oda sütött a nap. -Egy bokor tövében leheveredtem. Járni való erőm nem volt. Fejem -fájt, szemem káprázott, húzott a föld magához. De minden szót -hallottam, minden kapavágást láttam, ezer ember dolgozott, mint a -hangya, a fiatalja dalolni is kezdett. Hej de csak elvégezzük mi a -nagy munkát. Verjen meg az isten német, te ide a lábadat be nem -teszed. Láttam is már, a mint a német erőlködik, de le is -kaszaboltuk utolsó szál emberig. <span class="pagenum"><a name= -"Page_46" id="Page_46">-46-</a></span></p> -<p>– Ugy kellett lenni, hogy elaludtam. Meddig aludtam, nem tudom. -Nem költött fel senki. Hát a mint szememet fölnyitom: csak a fülem -zug. Nem hallok semmi munkát, nem látok egy teremtett lelket. Mi -történt én velem? Süketté lettem? Vakká lettem?</p> -<p>– Dehogy lettem uram, hiszen sütött az isten napja: láttam. A -seregélymadár fölöttem röpült el: zugását hallottam. Csak ember nem -volt a munkánál, egy lélek se.</p> -<p>– Fölkeltem, lementem a csatornához. A csatorna fenekén itt-ott -már csillogott a viz, a mint a föld alatt átszüremkedett. Láttam, -hogy magam vagyok. Még az jutott eszembe, hogy talán vasárnap van, -ünnepnap van, azért nem dolgoznak. Ejh mit, az országot ünnepnapon -is meg kell menteni. Lementem a csatorna fenekére, elkezdtem a -földet hányni. De azt én már meg nem engedem, hogy a német ide -betegye a lábát.</p> -<p>– Ástam, ástam, de hiába volt, ember nem jött segiteni. Egyszer -csak észre vettem, hogy a csutorából kifogyott a bor, a -tarisznyából a szalonna. Haza nem küldhettem, mert azon a vidéken -ember nem jár, tehát csak magam ballagtam be Aszófőre. Egyenesen a -biróhoz.</p> -<p>– Hejh biró uram, micsoda hanyagság ez már? Hiszen egy hét – két -hét, itt lehet nyakunkon a német s a tihanyi bejárón mégse dolgozik -senki. Micsoda dolog ez?</p> -<p>– Hagyja el kend. Az urak visszarendelték a dolgos népet. -Elveszett a magyar sereg. Kit megöltek, kit elfogtak, hirmondó -sincs már belőle. Vége a mi országunknak. <span class= -"pagenum"><a name="Page_47" id="Page_47">-47-</a></span></p> -<p>– Vége?</p> -<p>– Elkeseredtem uram. Keserüségemben bolondságot cselekedtem. -Fogtam az üres csutorámat. Még az apámtól maradt rám. A csikóbőrnek -már rég lekopott róla a szőre. Fényes volt, fekete volt, száraz -volt a bőre. Ha már a mi országunknak vége: minek nekem akkor az -üres csutora? Fogtam a sziját s ugy vágtam oda a kaloda -járomszegfájához, hogy száz darabra törött széjjel. Igy ástuk mi a -tihanyi csatornát uram.</p> -<p>Igy beszélte el az esetet nekem a balaton-füredi szegény -zsöllér-ember. Nem feledtem el. Hogy tanuságot tegyek arról, hogy a -szegény ember is el tud keseredni igazán, ha azt látja, hogy -nemzete, országa, hazája elveszett. A kinek százezer hold földje -volt: annak szivét nemzetünk bukásán nem fogta el úgy a -keserüség.</p> -<p>De a bölcs Piusz barátét se.</p> -<p>Rég meghalt már a tudós Bresztyenszky apátur, de uj apátot nem -tettek helyébe. Csak Piusz barát kormányozta a nagy tihanyi -urodalmat.</p> -<p>De hát barát hogyan kormányozhat urodalmat? Hogyan tud az -elbánni annyi kalmárral, kupeczczel, árossal, vásárossal, szép -asszonynyal, hamis cseléddel, a mennyi egy nagy urodalom árnyékában -rajzik?</p> -<p>Piusz barát megmutatta.</p> -<p>Kocsin ült örökké. Jó barátságban volt mindenkivel. Öt szép -asszonya is volt, a ki szivesen látta egyszer-másszor hol ebédre, -hol vacsorára. El tudta adni azt a termést előre, a melyet csak -három esztendő mulva hoz a föld. Csinált százezer forint adósságot -s aztán <span class="pagenum"><a name="Page_48" id= -"Page_48">-48-</a></span> egy szép reggel halva találták zárdabeli -komor kis szobájában. Olvasója akkor is kezében volt. Kibékült -tehát istennel, mielőtt örökre bezárta szemét.</p> -<p>Rémülve, sopánkozva közölte a szomoru hirt az öreg tudós Czinár -a pannonhalmi főapáturral. Tékozlás! Menyecske! Százezer forint -adósság! Borzasztó!</p> -<p>A bölcs főapátur mosolygott a nagy ijedtségre.</p> -<p>– Elvégre élte világát!</p> -<p>Ez volt a bölcs főapátur felelete.</p> -<p>Igaza volt.</p> -<p>Örökkön-örökké való igaza volt. Minden ember önmagáért van. -Minden élet annyit ér, a mennyit önmagának ér. Bolond ember az, a -ki nem örül, mikor örülhet s akkor is busul, mikor nem kénytelen -vele.</p> -<p>Van olyan lélek, mely csak másnak boldogságán tud örülni. Van -olyan lélek, mely csak a hazáért lelkesül. Van olyan lélek, mely -csak a jövendőre néz s azok boldogságára törekszik, a kik ezután -születnek.</p> -<p>Nagy lelkek, nemes lelkek, de ritka lelkek. Emlékezzünk rájuk -példának okáért, tiszteljük meg őket önmagunkért s hirdessük -dicsőségüket, hogy mindig akadjon hozzájuk hasonló, nagyságukra -törekvő s dicsőségüket tulszárnyaló.</p> -<p>De a nagy tömeg nem ilyen. Ne is legyen ilyen. Dolgozzék annyit, -a mennyi szükséges, de örüljön annyit, a mennyit tud. Gyüjtsön -önmagának, de ne gyüjtsön másnak. Ne a világ minden vagyonát, hanem -az életnek minden képességét szerezze meg gyerekei számára. Erőt, -egészséget, jókedvet, felebarátjának kedvelését. És <span class= -"pagenum"><a name="Page_49" id="Page_49">-49-</a></span> azt az -erkölcsöt, mely becsüli a munkát, megbecsüli másban is, de nem -rajong érte. Az a korszak boldog, az a nemzedék szerencsés, a mely -csak önmagáért él, munkál és örül. A dicső korszakok nem a -boldogságnak, hanem a hősi erőfeszitésnek korszakai. Vér és köny -nélkül, győzelem és szenvedés nélkül az emberiségnek nincs dicső -korszaka.</p> -<p>Mire való a barát?</p> -<p>Arra nem, hogy véres veritékkel keresse kenyerét. Fogadása nem -szól erre.</p> -<p>Arra se való, hogy hős legyen. A manó vitézkedjék, ne a -barát.</p> -<p>Az se illenék a baráthoz, hogy tőkét gyüjtsön. Mit csináljon -vele, ha gyüjtene is? S aztán kinek számára gyüjtené? Se fia, se -lánya, se hamis felesége.</p> -<p>Vonuljon magányba, imádkozzék, dicsérje az istent, látogassa a -betegeket, gyámolitsa az özvegyeket és árvákat.</p> -<p>Igy beszélnek a szentek. De nem igy értette a dolgot I. Endre -király.</p> -<p>I. Endre király harmincznégy ménlovat adott a tihanyi barátoknak -a hozzájuk való kanczákkal. Egy ménlóhoz negyven kancza. Ezenkivül -még évenként ötven csikót is adott nekik a királyi ménesekből.</p> -<p>Az az igazi uraság, akinek több lova van, mint a mennyire -szüksége van. Lóbul, asszonybul, betegségbül csak annyinak szabad -lenni, a mennyit az ember már ki nem kerülhet. A kinek több van, az -már uraskodik. Endre király tehát egyenesen azt akarta, hogy a -tihanyi barátok uraskodjanak. <span class="pagenum"><a name= -"Page_50" id="Page_50">-50-</a></span></p> -<p>Az ő akaratának felelt meg Piusz barát. De sok kárhoztatás is -érte az ő emlékezetét. Hátha még a tíz szobalányt is -visszaállitotta volna! Akkor dicsérnék ám csak igazán.</p> -<p>Épen most háromszáz esztendeje Pisky István uram volt Tihany -várának kapitánya. Már akkor ötven esztendeje birta Somogyvármegyét -a török. A magyar és a török nemes urak a tihanyi réven át -meg-meglátogatták egymást. Együtt mulattak, dicsekedtek, -dévajkodtak. Barátság állott fenn köztük, a mit semmi se bizonyit -jobban, mint az, hogy bajt is vívtak egymással. Igaz, hogy csak -olyankor, a mikor béke állt fenn Magyarország és Törökország -között. 1589-ben pedig, ha jól emlékszem, fennállt még a béke, noha -csakhamar kiütött a hosszu és kegyetlen háboru.</p> -<p>Kemény tél volt, hatalmasan befagyott a Balaton. Valami -kőröshegyi névnapra vagy lakodalomra hivatalos volt Pisky István -uram. Át is ment a réven. De hivatalos volt Ibrahim aga is, endrédi -birtokos a szomszédságból. Pisky uram és Ibrahim aga már ismerősök -voltak, hajnalig jól is mulattak, de akkor valami haszontalanság -fölött összekoczczantak. Jó nevelésü ur volt mind a kettő, -tettlegességre nem került a sor, hanem a bajvivás kikerülhetetlen -volt köztük. Február volt az idő, kemény télnek majdnem közepe, -olyan kemény volt a Balaton jege, mint a kőpad. Meg is beszélték -rögtön, hogy mely napon, mely órában jönnek össze a jégen, a -szántódi csárda irányában. Mezitelen karddal, semmi egyébbel. -Egymás vérét meg kell látniok. <span class="pagenum"><a name= -"Page_51" id="Page_51">-51-</a></span></p> -<p>Igy kivánja a becsület!</p> -<p>Becsület és bajvivás akkor is gyakran együtt járt. Minél több -vér ömlött: annál biztosabb volt a becsület. Vérontás nélkül semmit -se ért a becsület. Ha az egyik bajvivó meghalt: akkor már épen -szent volt a becsület. Azé is, a ki meghalt, azé is, a ki -megmaradt.</p> -<p>Nem uj dolog volt a bajvivás. A világ teremtése után húsz év -mulva már fennállott ez az intézmény. Ádámnak két siheder fia -találta föl. Ők még furkós bottal végezték, mint mai napság a -juhászlegények. Szerencsésen agyon is csapta egyik a másikat. Kezdő -legények, könnyelmü ficzkók voltak, a bajvivó kodekszekre nem -ügyeltek, alkalmas segédeket nem választottak, a fegyverbiróságot -is elmulasztották. Előre lehetett látni, hogy a hatalmasabb -agyonüti a gyöngébbet.</p> -<p>A világ teremtése óta sok idő folyt le. A bajvivás intézménye is -egyben-másban megváltozott valami kevéssé.</p> -<p>Eleintén az volt a kérdés: ki a hatalmasabb? Döntse el a -bajvivás. Ezt a kérdést nem is lehet semmivel se jobban megoldani, -mint a bajvivással. A királyok még ma is ezt vallják. Ha két király -összevesz e kérdésben, mindegyik kiállitja a maga embereit a -mezőre. Üssék, lőjjék, vágják, apritsák egymást. A királyok ez -alatt a miniszter urakkal együtt tarokkot játszanak. Utóbb kisül, -hogy egyik király serege agyonverte a másik király seregét. El van -döntve a kérdés. A halottakat kölcsönösen eltemetik s királyi -szóval hősöknek kinevezik. Megkötik a békét, a két király összejön, -összecsókolódzik, <span class="pagenum"><a name="Page_52" id= -"Page_52">-52-</a></span> összeházasodik s azután együtt játszák a -tarokkot. A hősök alusznak, a költők és történetirók elzengik a -hősök dicsőségét s a királyok jó kedvvel tovább játszanak. Míg -megint össze nem vesznek: ki a hatalmasabb?</p> -<p>Később az volt a kérdés: kinek van igaza? Kié legyen a borjas -tehén vagy a kővári urodalom? Döntse el a bajvivás. Gyöpre legény! -Elő azzal a karddal, dárdával, buzogánynyal! Annak van igaza, azé -lesz a borjas tehén vagy a kővári urodalom, a ki agyonüti a -másikat.</p> -<p>Ez is természetes. Jól megfontolta azt az egyház és az állam, a -pápák és királyok bölcsesége, mikor igazságszolgáltatássá tette a -bajvivást. Legalább nem kell annyi biróval, jegyzővel, iktatóval, -kiadóval, ügyvéddel, végrehajtóval vesződni, mint most. Olcsóbb is -a szegény népnek az igazság, nem kell hozzá bélyeg. Gyorsan is -eldől az igazság. Egyik ember agyonütheti a másikat egy óra alatt, -nem kerül esztendőkbe a pörösködés. Nem is lesz annyi pör, -huzavona, biróskodás, mint mai napság. Biztosra lehet venni, hogy a -kit agyonütnek: az se nem felebbez, se pört nem ujit ezentul. Sőt -minden haszontalanságért az se pöröl, a ki életben maradt. Mert a -tárgyaláson rendesen ő is ott hagyta egyik szemét vagy egyik kezét, -a másikra tehát jobban vigyáz ez után.</p> -<p>Mikor Pisky uram összekoczódott Ibrahim agával, épen 108 -esztendeje volt már halott igazságos Mátyás király. A ki azt -mondta, hogy a bajvivás még se egészen jó <span class= -"pagenum"><a name="Page_53" id="Page_53">-53-</a></span> -igazságszolgáltatás, adjuk tehát a pöröket csak a biróság elé, a -bajvivást tartsuk meg a becsület számára. Mert, hogy kié legyen a -borjas tehén vagy a kővári urodalom: ez mégis csak fogas kérdés -lehet, a melyet nehéz dolog buzogánynyal vagy öreg fejszével -eldönteni. Csak a becsület kérdése egyszerü és könnyü kérdés.</p> -<p>Igy állott a bajvivás intézménye Pisky uram idejében. Igy áll ma -is.</p> -<p>Kinek van becsülete? Döntse el a bajvivás.</p> -<p>Igaz, hogy némi nemü nehézségek itt is merülhetnek föl.</p> -<p>A becsület például hasonlit némileg a szinházi jegyhez. Van első -osztályu, másod osztályu és harmad osztályu becsület, mint a hogy -van különféle osztályu és áru szinházi jegy. Sőt van még -katonajegy, diákjegy és ingyenjegy is és utolsó osztályu munkásjegy -is. S a hányféle a szinházi jegy: legalább annyiféle a becsület -is.</p> -<p>Az első osztályu becsületnek nincs szüksége a bajvivásra. Annak -se nem árt, se nem használ. Deák Ferencz és Vörösmarty Mihály -sohase vivott bajt. Nem keveredett bajvivásba Kossuth Lajos és -Arany János se. Volt ebből nekik valami hátrányuk? Pedig Deák -Ferencznek azt mondták szemébe az 1832-iki országgyülésen, hogy a -Duna jobb partján tervezett vasuttal csak a saját zsebjére -dolgozik, Kossuth Lajosnak pedig azt hányták a szemére, hogy -ellopta az ország pénzét.</p> -<p>Ha ők e miatt bajvivásba keverednek: becsületük azonnal leszállt -volna a második vagy harmadik osztályba. <span class= -"pagenum"><a name="Page_54" id="Page_54">-54-</a></span></p> -<p>A második osztályu becsület is teljes becsület. Ez már nem -kerüli a bajvivást, de nem is keresi. Kedvetlenül bár, de belemegy. -Nem azért, mert szüksége van rá, hanem azért, hogy holmi ostoba -emberek megjegyzéseket ne tegyenek. Enged a divatos felfogásnak, -noha lenézi azt s a bajvivást utólag mindig restelli.</p> -<p>Teljes becsület a harmad osztályu is, de csak kifelé és -hivatalosan. Sok ember érzi, hogy ha bajvivásra nem hivatkozhatnék: -erkölcsi állása valahol, valamiben és valamikor gyönge lehetne. A -harmad osztályu becsületnek önmagában vannak kételyei, de -bajvivással megköveteli a világtól, hogy ennek ne legyenek kételyei -vagy ha vannak: gondosan hallgassa el azokat.</p> -<p>Az ingyen szinházi jegyesek fölötte állnak a bajvivásnak. – -Uralkodók, miniszterek, nap hősei. A negyedik osztály jegyváltói -pedig akár kell, akár nem kell, mindjárt verekesznek. – Katonák, -diákok, képviselők, ujságirók, müvészek.</p> -<p>Hajdan nem vezettek a becsületről jegyzőkönyvet. Nem volt a -becsületről statisztika. Ki a szabad, ki a szolga; ki a nemes, ki a -pór; ki a birtokos, ki a hajléktalan: csak ez volt a kérdés.</p> -<p>A szabad embernek, nemesnek, birtokosnak nem volt szüksége -becsületbeli bizonyitványra; – szabadsága, nemessége és birtoka -elég erőssége volt a világban mindenütt. A szolgának, pórnak és -hajléktalannak szintén nem volt szüksége a hivatalos becsületre. Mi -a manót csináljon vele? Mit ér az neki, ha egyebe nincs? -<span class="pagenum"><a name="Page_55" id= -"Page_55">-55-</a></span></p> -<p>Szelid és mivelt korunk sokkal bölcsebb. Ez törvényszakaszokban -szabja meg: mi a becsület. A ki a törvényt megtartja s bajvivó -jegyzőkönyvét kéznél tartja: annál biztosan tudjuk, hogy megvan a -becsület. A régi nyers korszakokról még a királyi levéltárak se -tudnák kimutatni, hogy akkor volt-e becsület és mennyi volt? Mi -boldogabb kort élünk. Most minden kaszinó ki tudja mutatni, hogy -melyik városban, melyik vármegyében hány kétségtelen becsület van. -Minő nagy vivmánya ez a haladás szellemének!</p> -<p>Igaz, hogy holmi éretlen vagy ugrándozó elmék váltig -bizonykodnak, hogy kard és golyó nem egészen biztos mértéke a -becsületnek s hogy szerencse, vaksors, hangulat is beleavatkozhatik -abba, hogy az én hasamba megy-e be a golyó vagy ellenfelem hasába. -Ez azonban üres beszéd. Hiszen a bajvivásban épen az a fölséges -dolog, hogy a kinek hasába ment a golyó, annak becsülete ép ugy be -van bizonyitva, mint azé, a kinek hasát kikerülte a golyó! S aztán -golyó és has: mit tartozik ez ide? Micsoda bolondság ezzel törődni? -A jegyzőkönyv a fődolog, annak kell rendben lenni.</p> -<p>Pisky uram idejében még nem voltak az emberek ilyen óvatosak. -Akkor még nem vettek föl jegyzőkönyvet s akkor még nem is a -laktanyákban és vivótermekben végezték a bajvivást. De hát el kell -ezt néznünk az akkori kor bárdolatlanságának.</p> -<p>Ibrahim aga a kitüzött helyen és időben a Balaton jegén a -szántódi csárda irányában nem jelent meg. Pisky uram hiába ment -oda, egy hadnagya és két <span class="pagenum"><a name="Page_56" -id="Page_56">-56-</a></span> huszárja hiába volt tanuja a tihanyi -rév nagy jegenyefája alatt. A hitetlen török elmaradt.</p> -<p>Ez se baj. Kitünt, hogy csak a szája jár. Ne is kerüljön, de nem -is kerül többé Pisky uram szine elé. Igy vélekedett Pisky uram s -ebből nem is csinált titkot. Annyira nem csinált, hogy ez igen -hamar eljutott Ibrahim aga fülébe is.</p> -<p>Tudni kell ugyanis, hogy Ibrahim aga nem gyávaságból, nem is -feledékenységből maradt el a jégről, hanem igen is nagy okból.</p> -<p>Zászlós aga volt ő, tehát Endréden nagy ur. Volt is neki három -felesége és hat odalikja, tehát kilencz asszonya. Allah pedig a -kitüzött napra csodát rendelt. Olyan csodát, a minőt még a hatalmas -szultánnal se csinált, a minőről még a titkok könyvei se -emlékeznek. A találkozás napján ugyanis egy órában betegedett le -egyik felesége és két odalikja s mindegyik egy piros képü erős -pufók kis Ibrahimot hozott a világra.</p> -<p>Nagy híre lett ennek. Nem is csoda: nagy eset ez!</p> -<p>Nem ritka, ha az anya ikreket szül. Az is megtörtént már, hogy -hármat szült. De hogy egy jó vitéz, becsületes muzulmán agának egy -nap és egy órában három felesége szüljön: ez nem jutott eszébe még -Mohamednek se, a ki pedig a próféták közt a legnagyobb és egyedül -való igaz próféta.</p> -<p>Tökéletes mentsége volt tehát Ibrahim agának arra, hogy ő a -bajvivásról elmaradt. Sőt még arra is, hogy követet, üzenetet -küldeni elfelejtett. Szeretném azt az embert látni, a ki ilyen -határtalan családi öröm közepéből bajvívni menne le a jégre. -<span class="pagenum"><a name="Page_57" id= -"Page_57">-57-</a></span></p> -<p>Pisky uram vélekedése azonban csakhamar fülébe jutott. Méltán -haragba jöhetett arra a vélekedésre. Hiszen Pisky uramnak, ha jó -vitéz és igaz nemes ember, nem szabad jó vitézről és zászlós agáról -valami gyalázatos, csuf gyávaságot föltenni. Kapta is a tollat, -papirost s hirtelen való első haragjában levelet irt Pisky -uramnak.</p> -<p>Magyar nyelven irta és pedig kitünő szép magyar nyelven. Jobban -tudott magyarul, mint mai napság sok iródiák. Megvan a levél -eredetiben, ott őrzik a tihanyi zárdában, a jó csuhás barátok -megmutatják szivesen mindenkinek.</p> -<p>Ebben a levélben jól összeszidja Pisky uramat. Elnevezi kurta -disznónak, ország kóborlójának, hitetlennek, bestye k...finak. Ujra -felhivja, jöjjön ki hát, ha vitéz, a jégre. »Egy korlátban ketten -menjünk be, sem tehozzád magyar vitézek ne mehessenek, sem én -hozzám török vitézek ne jöhessenek«. Hanem ketten ott vijjanak -életre-halálra, a mig egyik ott nem marad.</p> -<p>A levél igy végződik:</p> -<p>»Isten velem. Költ Koppányból 2-a martii 1589. Az te nem barátod -Ibrahim aga, az hatalmas Török Császár Zászlós Agájja -Endrédbe.«</p> -<p>A czimzést pedig igy irta rá:</p> -<p>»Adassék az hazug, tökéletlen, hitetlen Bestye K... fiának, -Pisky Istvánnak Tihanba tulajdon kezébe.«</p> -<p>A levélben nem mondja meg, mi ok miatt maradt el a megbeszélt -találkozásról. Igazhivő muzulmán nem beszél a feleségeiről soha egy -szót még igazhivőnek se, annál kevésbbé hitetlennek. <span class= -"pagenum"><a name="Page_58" id="Page_58">-58-</a></span></p> -<p>Pisky uram megkapta a levelet, elfogadta a bajvivást, üzenet -utján meghatározták az időt, kimentek a jégre, megverekedtek -emberül, az egyiknek füle, a másiknak orra ott maradt a jégen s a -mikor sebjük behegedt: megitták az áldomást egyszer Tihanyban, -egyszer pedig Endréden s azután mindvégig igen jó barátságban -éltek.</p> -<p>Honnan tudom én mindezt, holott nekem a barátok ezt el nem -mondták, mert maguk se tudják.</p> -<p>Felelek a kérdésre s tudásomnak okát adom, a hogy illik igaz -tanúhoz s komoly történetiróhoz.</p> -<p>Hogy Pisky uram megkapta a levelet, bizonyos ez onnan, hogy az a -levél most is megvan s most is Tihanyban van.</p> -<p>Hogy elfogadta a bajvivást: ez meg onnan bizonyos, hogy nagyon -csuf dolog lett volna el nem fogadni. Ha pedig ezt a csuf dolgot -elköveti: akkor a levelet a kandallóba dobja s nem hagyja meg -csufságának örök emlékeül. Hogy meghagyta, ezzel azt akarta -bebizonyítani, hogy ő olyan ember, a ki megállja helyét a -gáton.</p> -<p>Hogy Ibrahim agát nem vágta le: ez épen kétségtelen. Mert ha -levágta volna: iródiákjával ráiratta volna a levél hátára, hogy -»szegény bolond aga, ott hagyta fogait a jégen.«</p> -<p>De ép oly kétségtelen, hogy Ibrahim aga se vágta le Pisky -uramat. Mert a krónikákban ez nincs megirva, a tihanyi -várkapitánynak ily gyászos haláláról pedig a krónikások meg nem -feledkeztek volna. <span class="pagenum"><a name="Page_59" id= -"Page_59">-59-</a></span></p> -<p>De hogy egymás orrát, fülét mégis levágták, ez nem lehetett -másként azért, mert ilyen két vitéz nem játszik, ha kardot ránt -egymás ellen, hanem egymáson hagyja kezének és kardjának -nyomait.</p> -<p>A tihanyi áldomás onnan bizonyos, mert Pisky uram jó magyar -ember volt, magyar ember pedig verekedés után mindig iszik egyet. -Néha a verekedés előtt is. Adott azonban áldomást Ibrahim aga is, -mert ő már magáévá tett minden jó magyar szokást, a mit azzal -bizonyitott be, hogy tökéletesen megtanulta a mi édes magyar -nyelvünket. Ezt a német, vallon, olasz vitézek, a kik itt -csavarogtak nálunk, soha nem cselekedték.</p> -<p>Ibrahim aga híres tihanyi levele egyébként is nevezetes levél. -Mert tele van csufoló szavakkal és káromkodásokkal.</p> -<p>A magyar nép káromkodó nép. Annyira, mint a szerb, horvát, -délszláv és török nép. Sokan azt hiszik, hogy mind e szomszéd népek -a magyartól tanulták a káromkodást.</p> -<p>Én pedig ezt nem hiszem.</p> -<p>Miért nem tanulta el a magyartól a cseh, morva, slezák, polyák, -kucséber, német a káromkodást? Hiszen ezekkel régibb szomszédságban -vagyunk, mint a törökkel. E népek, ha káromkodnak, csak az ördögöt, -poklot, bagolyt, keresztet és szakramentet emlegetik. Ez nem magyar -káromkodás.</p> -<p>A magyar, ha káromkodik, a szenteket, a Jézus Krisztust, a szüz -Máriát és az atyaistent emlegeti. Mint a szerb és mint a török. -<span class="pagenum"><a name="Page_60" id= -"Page_60">-60-</a></span></p> -<p>Azokon a részeken, a hol egykor a török lakott, mindenütt nagyon -el van terjedve a káromkodás. A Balaton zalai mellékén s belső -Zalában, Göcsejben nem káromkodós a magyar nép. Itt soha se lakott -a török. Nem igen káromkodnak a Rába mellékén és Csallóközben se. -Itt se lakott török. Olvastam is, hallottam is, de hiszem is, hogy -őseink a töröktől tanulták el a huszáros káromkodást. Igaz, hogy a -huszárok és bakák azóta is gondosan terjesztik ezt az -erkölcsöt.</p> -<p>Ha eredeti magyar szokás volna a káromkodás: akkor szüz Máriát -nem emlegetné a nép. Jobban becsüli a magyar a nőt, mintsem káromló -szónak használná.</p> -<p>A szent lelket se emlegeti a káromkodó soha. Ez is török -eredetre vall. A keresztyének istenképéből a török megértette az -atyát és a fiut, de a szent lelket nem. Azért azt nem is vagdalta -az ellenség hátához. Nem teszi a magyar se.</p> -<p>Furcsa dolog a káromkodás, ha komolyan megy. A test is kiizzadja -az ártalmas nedveket, a lélek is kiizadja az ártalmas indulatokat. -A léleknek ez az izzadása a káromkodás. Közel áll az átokhoz, de -még se az. A hajdankor nagy népei tudtak átkozni, de nem tudtak -káromkodni. Homér látta vak szemével az átok istenét s nőalaknak -látta. A káromkodás ő előtte bizonyára férfialaku isten lett volna. -Az egyház is százféle átkot ismer, de káromkodást nem ismer. Az -átok egyházi intézmény, a káromkodás vétek. A pokol és a tisztitó -tűz is átok. A kiket Dante itt talált, azoknak <span class= -"pagenum"><a name="Page_61" id="Page_61">-61-</a></span> csak -jajgatását és fogcsikorgatását hallotta. A ki csak jajgatni és -fogcsikorgatni tud: annak irtóztató büntetés a pokol. A magyar -ember nem igen fél a pokoltól, mert ő ott is huszárosan -kikáromkodja magát s tudja, hogy ez által nagyot könnyit lelkén. Az -ördög, ha káromkodni tudna, nem vinne el annyi embert. Mert a kit -jól összeszidna: annak aztán békét hagyna.</p> -<p>Csunya dolog a káromkodás, de ime, haszna is van.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_62" id= -"Page_62">-62-</a></span></p> -<h2>BALATON-FÖLDVÁRTÓL BADACSONY HEGYÉIG.</h2> -<p class="summary">(Milyen felekezethez tartozik a hullám és a -napsugár? – A kis kapitány. – Salamon Ferencz dévajkodik, Gyulai -Pál ur megijed. – Szentirmay a parton vár.)</p> -<p>Hagyjuk el azonban Tihanyt s utazzunk tovább. Hagyjuk el nyugati -ormát, a gyönyörü Csucshegyet s keleti fensikját, Óvár -sziklapadjait. Kopár helyek ma, gyönyörü pihenők és messzelátók -villatelepe majd a közel jövőben. Tündértanya lesz még Tihany -nemsokára.</p> -<p>Ott vezet el útunk a Földvári csárda mellett. Mikor arra -jártunk, csak a csárdát láttuk, pár száz ölnyi távolságban a -Balaton vizétől. Ma legszebb és legnagyobb fürdőtelepe a Balaton -somogyi partjának.</p> -<p>Igazán jó helyre alapitották.</p> -<p>Tihany két nagy tóvá választja el a Balatont. Füred, Csopak, -Alsó-Örs, Almádi, Kenese és Siófok nyaralói csak az egyik tavat -látják, Tihanyon tul nem repülhet tekintetük. Igy vannak a nyugati -tó nyaralói is. Ő előlük meg a veszprémmegyei Balatont zárja el -Tihany. <span class="pagenum"><a name="Page_63" id= -"Page_63">-63-</a></span> Csak a balaton-földvári fürdőtelep vidám -lakói látják mind a két Balatont.</p> -<p>Szerencsés multja, virágzó jelene, ragyogó jövendője van -Balaton-Földvárnak.</p> -<p>De csak úgy, ha a magyar társadalom egykor egyetlen nemzeti -társadalommá alakul át. Ha osztályok, rendek, rangok, felekezetek, -pártok, birtokterületek darabokra nem tördelik szét.</p> -<p>Balaton-Földvár főrendi fürdő, Siófok zsidó fürdő, Almádi -polgári fürdő, Kenese hivatalnok fürdő, Balaton-Füred hol papi, hol -zsidó fürdő, Badacsony nemesi fürdő, Keszthely vegyes fürdő. És igy -tovább.</p> -<p>Mi ennek az oka?</p> -<p>Bizonyosan a Balaton vize. Sokan vannak, a kik azt hiszik, hogy -ez a viz különbséget keres is, talál is, tesz is a különböző rendü, -rangu, osztályu és felekezetü emberek bőre között.</p> -<p>Ezer szélrohama van a levegőnek, ezer hullámcsapása a Balaton -vizének.</p> -<p>Egyik hullám főrendi, másik hullám polgári hullám. Egyik hullám -keresztyén, másik hullám zsidó hullám. Meg lehet ám ezt ismerni -biztosan. Miről? A manó tudja. Csak az a bizonyos, hogy -Balaton-Földvár felé nem megy zsidó hullám, Siófok felé pedig nem -megy keresztyén hullám.</p> -<p>Ilyen a balatoni szél is. Ilyen a balatoni napfény is.</p> -<p>Szakemberek azt mondják, hogy ilyen a tenger vize és szele és -napfénye is. Csakhogy az idegen nemzetek herczegei, bárói és -nemesei tökfilkók. Ők a tengernek <span class="pagenum"><a name= -"Page_64" id="Page_64">-64-</a></span> ezt a természetét fel nem -ismerik. A Cambridgei herczegek és Montmorency grófok például -annyira dőrék, hogy ők képesek még Lewi bankárral s még Hugmayer -sütővel is egy tengerben fürödni.</p> -<p>A magyarok finomabb bőre ezt meg nem engedheti.</p> -<p>Be kell azonban ismerni, hogy orvosaink meglehetős tudatlanok. -Ők például nem igen törődnek azzal, hogy a hurut, csúz, köszvény, -vérszegénység, angol kór, idegesség keresztyén vallásu vagy zsidó -vallásu, főnemesi vagy közpolgári betegség-e? Nyilván nagy -könnyelmüség ez. Ők e betegségek ellen derüre-borura csak a -Balatont rendelik általában a helyett, hogy határozottan -megmondanák: melyik betegség ellen melyik felekezetü vagy rangu -hullám és napfény használ leginkább.</p> -<p>Hogy a muzsikus czigány ott a balatoni fürdőn mind neveletlen s -hogy hegedüjén csak egyféle húrt használ s dalát egyenlően huzza s -a különböző rangu és felekezetü húrok, dalok és pénzek közt épen -nem tiszteli a különbséget: ezen már meg sem ütközünk. Vad -müvésztől, tanulatlan embertől, fekete czigánytól nem is lehet -egyebet várni.</p> -<p>Ilyen hátrányok még nagy mértékben nehezítik a Balaton -fölvirágzását.</p> -<p>Készül azonban törvényjavaslat, mely az efféle bajokon segiteni -fog. E szerint a határos vármegyék felosztják majd a Balatont rend, -rang, osztály és felekezet szerint s a vízbeli határokat -kikarózzák. Örménynek, unitáriusnak csak lábmosó víz jut, mert ők -kevesen vannak. A zsidókat beszoritják az akarattyai és gamászai -<span class="pagenum"><a name="Page_65" id= -"Page_65">-65-</a></span> öbölbe Siófokig. Parasztnak adják az -iszapos részeket, neki az is jó. Kis hivatalnok és munkás ember -számára átengedik a nádasokat, kuruttyoljanak ott a békákkal. A -java szinvíz lesz a főrendeké és nemeseké és a papoké. Valamelyes -részt átengednek a katonaság számára.</p> -<p>Igy lesz majd nagy és boldog, hatalmas, mivelt és gazdag a -társadalom.</p> -<p>Baj lesz ugyan, hogy az isten napja egyenlően süt ezentul is -mindenkire, de ezen már nem igen lehet a törvényhozásnak segiteni. -Ez ellen a segitséget a magán tevékenységnek kell átengedni. A -finomabb izlésüek keztyüt huznak majd a fejükre, hogy a fejüket -legalább az a napsugár ne érje, mely a parasztra, iparosra, zsidóra -és munkás osztályra is egyaránt ragyog.</p> -<p>Balaton-Földvár tehát akkor még nem volt a világon s mi vasut -szárnyán repülve mentünk Boglárra. Szárszó, Szemes, Lölle ugy -maradtak el mellettünk, mint utszéli fák. Fürdőtelep ez ma már -mind, de nem volt akkor még egyik se az.</p> -<p>Boglárra értünk. Dél felé járt már az idő. Az ebéd dolgában nem -intézkedtünk előre. Pedig tudósnak, költőnek, iró embernek, -képviselőnek, ha vidékre megy, főgondja a jó ebéd, vacsora. Hanem -hát van valaki, a ki táplálja az égnek madarait, majd csak gondot -visel az mi ránk is.</p> -<p>A mint leszállunk a vasutról: csengő gyermekhang fogad -bennünket.</p> -<p>– Szerencsének tartom magam bemutatni: Szuhányi hajóskapitány -vagyok. <span class="pagenum"><a name="Page_66" id= -"Page_66">-66-</a></span></p> -<p>Oda nézünk.</p> -<p>Rózsás képü, tejes száju, szőke haju, mosolygós arczu gyerkőcze -áll előttünk. Ernyős, lapos, aranyzsinóros sapkája kapitány; fényes -gombu, arany vállzsinóru testhez álló kabátja is kapitány; vasalt -fekete fényes nadrágja s fehér keztyüje is kapitány; de az egész -alak még se hajóskapitány, csak apró kis tömzsi diákgyerek.</p> -<p>Rögtön felismertük benne Jules Verne kis kapitányát. Igaz, hogy -akkor még meg se irta kis kapitányát. Nagyon örültünk a kis -kapitánynak. Legjobban örült Gyulai Pál ur. Mert a kis kapitány még -ő nála is kisebb embernek látszott. De nem is hagyta megjegyzés -nélkül.</p> -<p>– Mekkora lehet az a hajó, a melyiknek ilyen kicsiny és fiatal a -kapitánya?</p> -<p>Bizony az kis hajó volt, de azért gőzhajó volt. Ez volt a -Balaton második gőzhajója. Első volt a »Kisfaludy.« Ennek azonban -nevet se adtak. Olyan kicsiny volt még, hogy meg se -keresztelhették. Somogyi birtokosok és kereskedők épittették, hogy -követ, bort és személyt szállitsanak vele Zalából. Boglár, Fülöp és -Badacsony között közlekedett. A viharok azonban gonoszul bántak -vele s azért nem sokára el is adták tyukültetőnek. Volt egy kis -mentőcsónakja is. Kóczmadzaggal volt a hajó farához kötve. Volt két -födetlen nagyobb uszályhajó is. Ezt szokta Fülöp és Boglár közt -vontatni.</p> -<p>A kis kapitány tudatta velünk, hogy őt Szentirmay József, az én -komám, megbízta, hogy késedelem nélkül <span class= -"pagenum"><a name="Page_67" id="Page_67">-67-</a></span> vigyen -bennünket Badacsonyba, mert vár bennünket az ebéddel. Engedelmet -kér azonban tőlünk, hogy egy kis kerülővel egy vontató üres hajót -átvihessen a Fülöpi révbe.</p> -<p>Hogyne adtuk volna meg az engedelmet?</p> -<p>Mikor elindultunk: Badacsony napkeleti oldala állt előttünk. -Mint öreg, hatalmas uraság, a mint leül a parton s lábait füröszti -a vizben. Feje kopasz, arcza mosolyog, dolmánya tele boglárral és -pitykével. Minden boglár egy-egy szép pincze, nyaraló, szőlőhegyi -hajlék. A távolból valamennyi fénylik a déli napsugárban.</p> -<p>Hajh, de erdélyi barátaim nem gyönyörködtek fényes alakján. Csak -Nagy Miklós nem tudta szemét levenni róla. Szilágyi Sándor csak -csevegett, Salamon Ferencz csak dévajkodott, Gyulai Pál ur csak -kötekedett.</p> -<p>Salamon Ferencz lement a hajóterembe. Ott talált egy vékony -mestergerendát, hasonlót a testgyakorlók vasrudjához. Láttam, hogy -kedve kerekedik athléta rudgyakorlatokat csinálni. Gyulai Pál ur -mosolyogva nézte, mikor pottyan le a rudról. Mert hogy lepottyan, -szentül hitte.</p> -<p>Gyulai Pál ur mosolygása gonosz ötletet szült bennem. Fölmentem -a födélzetre s megkértem a kis kapitányt, hogy a hajót forditsa egy -kissé hullámhosszant. Most ugyan csöndes idő volt, a falevél se -mozdult, de reggel volt egy kis vihar s még délben is mozogtak, -miatta a hullámok, noha már nem tajtékzottak. Hajónk keresztbe -vágta a hullámokat; azt akartam, oldalt kerüljön a hullámok utjába. -<span class="pagenum"><a name="Page_68" id= -"Page_68">-68-</a></span></p> -<p>A kis kapitány megértett s a kormányosnak intett kezével.</p> -<p>Lemegyek a hajóterembe nyugodtan, ártatlan arczczal. Salamon -Ferencz akkor is lóbbálódzik a rudon és Gyulai Pál ur akkor is -mosolyog.</p> -<p>Egyszerre csak oldalra hajlik a hajó s Gyulai Pál ur oda -tántorodik a terem falához. A másik pillanatban másik oldalára -hajlik a hajó s Gyulai Pál ur megint meglódul, alig tud a -mestergerenda oszlopában megkapaszkodni. Salamon Ferencz ugyan nem -vett észre semmit, mert ő csak himbálódzott a rudon, a hajó -hentergése csak még inkább segitette a mulatságban.</p> -<p>De Gyulai Pál ur most már nem mosolygott, hanem rákiáltott -Salamonra:</p> -<p>– Ne szamárkodj Ferencz. Nem látod, hogyan ing a hajó?</p> -<p>Tulajdon szavai. Egy kis ijedtség és igen sok félreértés volt e -szavakban. Járt ugyan már vizet Gyulai Pál ur is, mert a mióta él, -jóbarátok társaságában már hétszer meglátogatta a Margitszigetet s -nehányszor Leányfaluba is elhajókázott, de azért azt első -pillanatban még se vette észre, hogy a hullám hányja a hajót s nem -Salamon Ferencz dévajkodása s hogy a hullám se hányná ennyire, ha a -kormányos igazán vezetné s nem csalfán vagy ügyetlenül a -kormányrudat. Ilyen félreértés azonban kivált a politika mezején, -igen sokszor hatalmába ejtette Gyulai Pál urat. Pedig a politika is -olyan ám, mint a tenger vize. Hol viharos, hol csöndes. S ha baj -fenyegetett, Gyulai Pál ur sohase <span class="pagenum"><a name= -"Page_69" id="Page_69">-69-</a></span> látta meg a kapitány és -kormányos hibáját vagy mulasztását, hanem a baj okát mindig másban -kereste. De igy kell ennek lenni. Mentsen isten attól, hogy a -kritikusnak mindig igaza legyen. Ugy szép a kritikus, ha téved. A -tévedés az ő benső igaz természetének alkotó része. A manó élne -tovább a világon, ha a papnak és kritikusnak mindig mindenben igaza -lenne.</p> -<p>Kikötöttünk Badacsonynál. Kikötő ugyan még akkor nem volt, tehát -elő kellett venni a mentőcsónakot, ezen jutottunk ki a partra. Ott -várt bennünket Szentirmay József! János püspök rokona és főembere, -az én jó keresztkomám, mostan pedig vendégváró szives házi gazdánk. -Elbucsuztunk a kis kapitánytól, nem is láttuk az életben többé s -mentünk házi gazdánk elé.</p> -<p>– Isten hozta az urakat, testvér látja a testvért!</p> -<p>Ez már balatonparti szó volt. Tetszett Nagy Miklósnak, de -nagyon.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_70" id= -"Page_70">-70-</a></span></p> -<h2>NEGYVENÖT ÉV ELŐTT.</h2> -<p class="summary">(A szent-mihályhegyi remete a költészetben és a -valóságban. – Bodor Jancsi története. – A Csiri, a Biri és a -Csiribiri. – A magyar népmese.)</p> -<p>Ott voltunk immár Badacsonyban, igaz, hogy még csak a lába -hegyén. Ott voltunk azon a hegyen, melynél szebb a kerek világon -nincs, s melynek még Szentgyörgy ott a szomszédban és Somlyó ott a -távolban is csak édes testvérei.</p> -<p>Negyvenöt év előtt, 1855-ben láttam először.</p> -<p>Gyalog akartam megkerülni a Balatont. Társat kerestem a pápai -diákok közt. Találtam is valami Dús János nevüt. Erős, vaskos fiu -volt Őcsényből, Tolnamegyéből, bizonyosan rég el kellett mulnia, -mert azóta hirét se hallottam.</p> -<p>Keszthelyről jókor indultunk el dél tájban, estére Szigligetre -akartunk jutni. Oda is jutottunk volna, ha közbe nem esik a -Szent-Mihályhegy kápolnája.</p> -<p>Közel Meszes-Györökhöz, a part fölött emelkedő magas hegy -lábánál, egészen a víz közelében van egy kis hegy. <span class= -"pagenum"><a name="Page_71" id="Page_71">-71-</a></span> Talán -husz-harmincz öl a hossza, tiz-husz öl a szélessége, nehány öl a -magassága, köröskörül lapály. Kisfaludy Sándor a költő -félgombolyagnak nevezi.</p> -<p>Tetején kis kápolna. De igazán kicsiny ám. Alig fér bele száz -ember. A kápolna csak némely ünnepnapon és csak bucsujáráskor van -nyitva. Akkor szólal meg kis tornyának kis harangja is. Szent -Mihálynak van fölszentelve. Búcsuján annyi nép van, hogy el nem fér -se a kápolnában, se a hegyen, se a hegy oldalán. Nagyobb része -leszorul a lapályra.</p> -<p>Mikor még élt a költő s irta nemesi bájos regéit: a század -elején még nem állt e kápolna. Valami omladék falak, valami régi -kápolnának faltöredékei álltak ott s ezeket a költő egyszer-másszor -meg is látogatta. Ha badacsonyi szőlejéből Keszthelyre ment, le-le -szállt kocsijáról, fölmászott a kis hegyre, körülnézegette az -omladékot. Ugy látta és úgy irja: »Mohos, mesés régiség.« Ifju -nejét is elvitte oda egyszer s annak is megmutatta, mint költői -elbeszélésének szinterét. Talán még azt a vén juhászt is megmutatta -neki, a ki az omladék mesés történetét elbeszélte előtte.</p> -<p>Jóval később, de még a költő életében a keszthelyi apát -buzgólkodása az omladék köveiből annak helyére a mostani kápolnát -emelte. Gróf Festetich László, a nagy György grófnak a fia -segitette némi költséggel. Mikor én ott jártam, a kápolna falán -olvasható volt irónnal irva e szó: »Itt halt meg szegény Bodor -Imre, a remete, a kinek emlékezetét megörökitette Kisfaludy -Sándor«. Tele volt irkálva sok ismeretlen névvel is a <span class= -"pagenum"><a name="Page_72" id="Page_72">-72-</a></span> fal. -Legtöbb volt a nevek közt a pápai diák, de volt debreczeni és -pataki is. Ezek mind az 1848 előtti évekből.</p> -<p>A költő szerint a korábbi századokban a Gersei Pethő nemzetség -volt e vidéknek ura. Ez igaz. E nemzetségé volt Tátika, Rezi, -Keszthely vára és urodalma és sok más urodalom. Árpáddal jött be a -nemzetség s utolsó férfi sarjadéka Sigmond a mult században halt -el. A Balatonból e családnak volt legnagyobb birodalma.</p> -<p>Azt mondja a költő, hogy a kápolnát Pethő Mihály épittette, a ki -a szigetvári Zrinyi Miklósnak barátja volt s a török fogságba -esett. Ez is igaz lehet. A költő tudhatja, honnan vette a -történetet.</p> -<p>E Mihály egyik unokája Menyhárt volt, kit a csatában épen le -akart vágni egy nagy bolond török, midőn apródja Bodor Imre oda -ugratott, a törököt agyoncsapta s urát ekként megmentette. A csata -után hazamentek. Menyhárt ur valamennyi fiát, lányát összehivta, -beszólitotta Bodor Imrét is s akkor igy szólt gyerekeihez:</p> -<p>– Gyerekek tudjátok meg, hogy ez az apród mentette meg életemet, -e nélkül már hollók, farkasok ettek volna meg. Nosza apródom Bodor -Imre, nem akarok hálátlan lenni, akármelyik falumat vagy pusztámat -választod, válassz, neked adom, tiéd legyen!</p> -<p>De ott volt ám Menyhárt urnak Lilla lánya is, a kit szeretett az -apród s a ki szerette az apródot. Az apród tehát elszánta magát s -himezés-hámozás nélkül igy felelt:</p> -<p>– Nem kell nekem jó uram se falud, se pusztád, se ökröd, se -szamarad, se semmiféle jószágod, hanem itt van a Lilla lányod, az -kell nekem, semmi más. Add nekem azt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_73" id="Page_73">-73-</a></span></p> -<p>Az a düh, a mi erre elfogta Menyhárt urat, leirhatatlan. Hiszen -épen a Lilla lányát oda igérte már Dersfy Laczkónak, a ki nagyon -eltalálta kedvét egy fényes, ékes nyeregszerszámmal, melyet -ajándékba kapott tőle. Ez már mégis csak nagyobb dolog, mint Bodor -Imre vitézkedése. És aztán igaz, hogy az apród is nemes ember, de -bizony csak koldus kutya, annak a Lilla lányát oda nem adhatja.</p> -<p>Nem is adta.</p> -<p>Hanem e helyett összeszidta apródját is, leányát is s elkergette -szeme elől mind a kettőt.</p> -<p>Az apród lóra ült, elvágtatott, élő világ azt hitte: neki ment a -Balatonnak.</p> -<p>Lilla a búnak adta a fejét, szivét. Nem volt kedve a világhoz. -Hervadozott éjjel-nappal. Minden kérőt elkergetett, még Dersfyt is. -Megbánta utóbb Menyhárt ur is keményszivüségét, kerestette is az -apródot mindenütt, de hiába. Az apród remete lett, beleült a -Szent-Mihályhegyi oduba s ott addig imádkozott, mig meg nem halt. -Meghalt pedig két esztendő és két nap mulva. Négy halász és egy uj -remete temette el. Találtak azonban keblén egy irást, melyet -bevittek a keszthelyi apáthoz, olvassa el, ő tudott olvasni. Az -irás bucsuzó levél volt Lillához. Menyhárt ur a családi sirboltba -temettette az apródot s néhány nap mulva Lillát is, a kinek szive -bánatában megszakadt. A halálban kerültek össze.</p> -<p>Ezt a történetet irja meg a költő.</p> -<p>Ebből pedig egy szó se igaz. <span class="pagenum"><a name= -"Page_74" id="Page_74">-74-</a></span></p> -<p>A Gersei Pethő nemzetségben soha se kereszteltek Menyhárt névre -senkit. Azután Lilla nem is Menyhártnak, hanem Pálnak volt a lánya -s nem is Lilla volt a neve, hanem Erzsi. Az apródnak se Bodor Imre -volt a neve, hanem Bodor János. Nem is lett Bodor János remetévé, -hanem szépen feleségül vette Erzsit s lett tizenkét gyerekük, fiak -és lányok egyenlő számban.</p> -<p>A szent-mihályhegyi remete története egészen más.</p> -<p>Nagyon egyszerü ez a történet, a mint nekünk a juhász -elmesélte.</p> -<p>Ott üldögélt a juhász a kis hegy élén, a kápolna ajtajától tíz -lépésnyire. Kádi Vendel volt a neve, öreg legényre vallott szőke -szőrös arcza. Apró pénznek való durva bőrerszényt varrogatott -csizmadia bőrből, árral, fonállal. Kutyája mellette vakaródzott. -Nem igen ügyelt ránk se ő maga, se a kutyája. Se a nyája és -szamara. Ránk se néztek, mig mi a kápolnát körüljártuk s a falon -volt irkafirkákat olvasgattuk.</p> -<p>Oda álltam eléje, jó napot mondtam neki.</p> -<p>– Hát kend tud-e valamit a szegény remetéről?</p> -<p>– Hallottam valamit.</p> -<p>– Kitől?</p> -<p>– Az öregektől.</p> -<p>Elmondta, hogy szegény juhászbojtár volt a Bodor János. Olyan -erős legény volt, hogy a Lesencze-folyó malmán fél kezével meg -tudta állitani a vizes kereket, a farkast pedig agyon tudta ütni a -kalapjával. Nem is félt ő se a számadótól, se az uraságtól, de még -a dobosi kanászoktól se. Hanem egyszer az uraság lánya -beleszeretett. <span class="pagenum"><a name="Page_75" id= -"Page_75">-75-</a></span> Az uraság kegyetlen ember volt s mikor -ezt megtudta, a szegény Jancsi bojtárt el akarta emészteni. Maga -azonban nem merte megtámadni, hanem ugy gondolta ki, hogy sok -vadászszal, sok cseléddel, sok hajtóval meghajtja az erdőt, Jancsit -bekeriti s a hajtásban majd a vadászok valahogy elpusztitják. Vagy -őt magát éri gerely, vagy a nyáját szétkergetik, ha pedig azzal -beszámolni nem tud, akkor meg fölakasztják. El volt már határozva a -vármegyével is. De az uraság lánya megizente neki kéz alatt, mi a -szándék. Egyuttal megintette, hogy vigyázzon a bőrére is, de a -nyájára is. Jancsinak se kellett több. Volt ám esze a -bojtárgyereknek. Ott legeltetett a Sárkányerdőben Ederics fölött a -vitai határon. Ott kezdték meg ellene a hajtást. Volt háromszáz -juha és három szófogadó kutyája. Az egyiknek a neve volt Csiri, a -másiké Biri, a harmadiké Csiribiri. A juhait háromfelé szakitotta, -százat-százat egy nyájba keritett s minden kutyájára rábizott -egy-egy nyájat s megmagyarázta nekik, ha őt nem látják is, csak -őrizzék a nyájat s ha valaki elhajtja a nyájat, utána menjenek, -neki arról hirt adjanak, ha pedig ő ugy parancsolja, a nyájat neki -azonnal a lábához tereljék. Ugy is lett. A Jancsi csak menekült a -vadászok elől. A Sárkányerdőből a Feketehegyre, onnan a györöki -oldalra. De menekülése nem volt; nyomában voltak mindenütt. Utóbb -is ide jött a Szent-Mihály-hegyre a remetéhez. A remete szerette a -juhászembert, ótta a menekülőt, megvédte a Jancsit. Szőrzsákot -adott a testére, szőrkötelet a derekára, fapapucsot a lábára -<span class="pagenum"><a name="Page_76" id= -"Page_76">-76-</a></span> s egy nagy keresztet a kezébe. Aztán -fogott egy tégladarabot, köpött rá nagyot s oda dörzsölte a Jancsi -fejéhez, orrához, képéhez, nyakához. Olyan vörös remete lett a -Jancsiból, párját se lehetett találni. Mikor pedig a kegyetlen -uraság és a vadászok, cselédek, hajtók oda értek s a remete-lakot -körülvették: nyoma se volt a bojtárnak, hanem a helyett ott -találtak két remetét. »Hol a juhászbojtár te remete?« »A nyomát se -láttam, a hirét se hallottam.« »Hát ezt a vörös barátot hol -vetted?« »Utban találtam, erdőn fogtam, kötelénél fogva ide -hoztam.« »Minek neked ez a vörös barát te remete?« »Téli remetének. -Én már öreg vagyok, gyönge vagyok, eb legyen tovább téli remete!« -»Hazudsz te remete, ez a vörös barát lesz a juhászbojtár.« »Hazudsz -nagy ur, magad; hol láttál te juhászbojtárt a kutyája nélkül?« Ez a -szó már igaz szó volt. Erre megadta magát a kegyetlen uraság is. -Remetének nincs kutyája, juhászbojtárnak meg van kutyája, a ki a -gazdáját el nem hagyja. Vissza is fordult az uraság sok csürhe -népével s átadta az ügyet a főbirónak, vármegyének, pandurok -hadnagyának. Ők vegyék kezük ügyébe a juhászbojtárt. Arra azonban -volt gondja, hogy az egyik nyájat elhajtsa az uzsai völgybe, a -másikat az örsi hegyre, a harmadikat a szigligeti ingoványba. Mégis -csak kötélre kerül a Jancsi bojtár, mert hát hogyan kerithetné ő -vissza a nyájakat? Nosza jött is másnap a pandurok hadnagya -tizenkét pandurral egyenesen a remetéhez. »Add elő remete a Bodor -Jancsit, orv lett, tolvaj lett, utonállók czimborája lett, -uraságnak <span class="pagenum"><a name="Page_77" id= -"Page_77">-77-</a></span> háromszáz birkáját a kezükre adta, -vármegye nevében kötélre keressük.« E szóra a vörös barát csak -leteszi ám kezéből a hasábfa keresztet, csak eltépi ám szőrkötelét, -csak földhöz vágja ám a kámzsát, ingujjával csak letörli ám -arczáról a téglát, csak fejére teszi ám süvegét. Ime ott áll egy -szempillantás alatt Bodor Jancsi, a juhászbojtár. Oda szól a -pandurok hadnagyának. »Az se becsületes ember hadnagy uram, a ki -rólam ilyet beszél. Itt a rovás. Tizenöt kos, husz meddő, ötven -ürü, nyolczvanöt anya, ötven toklyó, nyolczvan bárány: kerekes -háromszáz. Menjünk az akolhoz a Sárkányerdőbe, ott lesz -valamennyi.« Nevetett a pandurok hadnagya. Tudta ő jól, hogy nem -lesznek ott a birkák. De azért nem tett bilincset a Jancsinak se -kezére, se lábára. Tudta ő jól, nincs az a bilincs, a melyet a -Jancsi össze nem szaggat, ha ugy akarja. Mentek, mendegéltek, mig a -Sárkányerdőben az akolhoz nem értek. Oda értek, körül néztek, hát -egy birkát se láttak. »No Jancsi, hol a háromszáz birka?« »Mindjárt -hadnagy uram, hadd fujjuk ki előbb egy kissé magunkat.« A Jancsi -erre kiált egyet. »Csiri kutyám, ide ne!« Egy köhintés – két -köhintés, csak jön ám a nyáj az uzsai völgyből. Mögötte a Csiri. -Megolvassák: épen száz. »No de Jancsi, hol a kétszáz birka?« – -»Mindjárt hadnagy uram, hadd gyujtsunk előbb pipára!« Erre kiált -egyet. »Biri kutyám, ide ne!« Egy pipa dohány – két pipa dohány, -csak jön ám a nyáj az örsi hegyről. Mögötte a Biri. Megolvasták: ez -is épen száz. »Jól van Jancsi, de most már hol a száz birka?« -<span class="pagenum"><a name="Page_78" id= -"Page_78">-78-</a></span> »Mindjárt hadnagy uram, hadd alugyunk -előbb egyet.« Erre nagyot kiált. »Csiribiri kutyám, ide ne!« Alig -szundikálnak kis ideig, csak jön ám a nyáj a szigligeti -ingoványból. Mögötte a Csiribiri. Megolvassák, a birka -száztizennégy. »Hahó Jancsi, több ez a birka száznál!« »Hogy ne -volna több? Tudja azt az én kutyám jól, hogy ilyen nagy munka után -minden pandurlegénynek jár egy birka, hadnagy uramnak pedig kettő. -De azért az uraságéban fogyatkozásnak lenni nem szabad.« Vállára üt -e szóra a hadnagy a juhászbojtárnak: »Emberséges ember vagy fiam, -de a kutyád se utolsó legény.« Ugy elment onnan a pandurok hadnagya -a tizenkét pandurral, mintha ott se lett volna. De a tizennégy -birkát sem hagyták ott. De Bodor Jancsit se hajszolták többé -számadásra. Ilyen legény volt urfiak ez a juhászbojtár. De össze is -kelt utóbb az uraság leányával, csakhogy ennek megint más a -története.</p> -<p>Igy mesélgetett nekünk az öreg juhász az alatt, mig erszényét -varrogatta.</p> -<p>Hogy kelt össze utóbb a bojtár az uraság leányával: nem irom le. -A ki a népmeséket ismeri, úgy is tudja.</p> -<p>A népmese költészete csak szegény ember költészete. Rokon a -hitregével s a nemzetek gyermekkorának hősi költeményeivel. Homér -Iliásza sok tekintetben csak az, a mi a szent-mihályhegyi juhász -Bodor Jancsi története. Ez a Jancsi bojtár volt, szolgalegény volt, -de erős és eszes legény volt. Testi ereje volt a magasabb hatalom, -mely az észszel kezet fogva, végre az uraság lányának édes -birtokához s ezzel együtt urasághoz <span class="pagenum"><a name= -"Page_79" id="Page_79">-79-</a></span> juttatá. Bizonyára vagy az -apát, vagy a lányát farkastól vagy töröktől vagy egyéb halálos -veszedelemtől mentette meg s igy nyerte el a lány kezét. Százszor -megirt, ezerszer elmesélt történet.</p> -<p>A népmese költészete nemesebb, mint a korszerű regényeké. -Hősének jellemében soha se engedi meg se a bünt, se a számitó -szerelmet, se a gyülölködő boszut, se a szennyes szenvedélyeket, se -a puszta vagyon, kincs, uralom után való vágyat. De nem engedi meg -a nemi ösztönök uralmát se.</p> -<p>A népmese hőse mindig szegény vagy üldözött, még akkor is, ha -királyfi vagy királylány. Ha férfi: szépsége, alakjának -kellemessége soha se szerepel. A szegény embernek is feltünik ez -másban, de nem enged neki szerepet az életsors alakitásában. Csak -lánynál enged, ha a lány a népmese hőse.</p> -<p>A férfit vagy nagy testi ereje, vagy különös eszessége s mind a -két esetben szívbeli jósága segiti diadalra. E jóságnak meg kell -lenni a lánynál is.</p> -<p>A népmesében a fiatal mindig jó, valamint az öreg ember is. Még -akkor is, ha király. De a vén asszony s a hatalmas ur, akár király, -akár uraság, mindig rossz, gőgös, hatalmaskodó vagy kegyetlen.</p> -<p>Van végzet is a népmesében. Vagy tündér, vagy táltos ló, vagy -egy elváltozott jó ember alakját ölti föl a végzet, ha jót akar. Ha -rosszat akar: boszorkány vagy vasorru bába. Ördöggel, angyallal, -szentekkel, papokkal, pápákkal a magyar ember nem bajlódik, ha -mesélni akar. Jött-ment idegen minden meséje, melyben ezek -szerepelnek. <span class="pagenum"><a name="Page_80" id= -"Page_80">-80-</a></span></p> -<p>Nemzeti jellege, faji természete nincs a magyar népmesének. A -szegény ember, cseléd ember se hasznát nem látja, se kárát nem -vallja annak, hogy magyar. A magyar szegényben nincs faji gőg.</p> -<p>Szerbnek, románnak, bolgárnak, általában a délszlávnak népmeséi -egyuttal népdalok s nemzeti hősköltemények. Üldözték, tiporták -őket; küzdöttek az elnyomatás ellen s hőssé tettek mindenkit, a ki -egy ellenséget agyonütött. Ha rabló volt is, hőssé lett ez -által.</p> -<p>A magyar népdalok és népmesék a nemzettel s annak történelmével -nem foglalkoznak. Még Toldi alakjával sem. De nem foglalkoznak -istennel, vallással, vallásalapitással sem. A héber, arab, ó-iráni -és hellen ős népmesék vallási és nemzettörténelmi hősköltemények. A -magyar csak az egyént rajzolja dalában és meséjében. Ölés, -gyilkolás, háboru, fosztogatás, emberirtás, országpusztitás, -valláshirdetés a magyar dalban és mesében ismeretlen. Az életről a -magyarnak van a legtökéletesebb felfogása. Nem sokat törődik se a -másvilággal, se a jövendővel. Minden órájának leszakasztja virágát. -Évekre terjedő tervekbe nem öli se erejét, se kedvét, se vagyonát. -A magyar nemzet igen messze áll a világ első nemzetei mögött, de a -tökéletes magyar ember a legtökéletesebb ember a világon. Korlátlan -világhelyzetben a magyar nemzet volna a legboldogabb s szomszédnak -minden országra nézve a legkellemesebb.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_81" id= -"Page_81">-81-</a></span></p> -<h2>A VILÁG LEGSZEBB VIDÉKE.</h2> -<p class="summary">(A Lesencze völgye. – Szent-György hegye. – -Szigliget pusztulása. – Deák Ferencz az ifju női test szépségéről. -– A csárdák és azok látogatói. – A kutyafarki korcsmáros nem ád -enni. – Éjjeli tanyánk a mező.)</p> -<p>Jó délesti idő volt már, mikor a szent-mihályhegyi juhász -elvégezte a maga meséit. Ajánlottuk isten oltalmába s megindultunk -Szigliget felé.</p> -<p>Mikor Meszes-Györök irányába értünk, a hol az ut északra fordul: -a nap már nyugodni készült. Sugarait még teljes erővel ontá az -előttünk elterülő tájra, de a sugarak már sárgulni és piroslani -kezdtek. S a pirosló sugarak fényénél felnyilt előttem egy tájkép, -a melyhez hasonlót még lángész nem alkotott. De nem is -álmodott.</p> -<p>A szigligeti öböl mosolyog előttem. Legnagyobb öble a -Balatonnak. Badacsony félszigetként dől rá a Balatonra. Napkelet -felé, a hol megálltam a meszes-györöki fokon, egy helyütt Badacsony -zárja el a messzelátást. Balfelől nyulik be a szigligeti öböl -messze mélyen félmérföldnyi távolságra. <span class= -"pagenum"><a name="Page_82" id="Page_82">-82-</a></span></p> -<p>Az öbölre völgy nyilik. A Lesencze és Tapolcza patakok völgye. -Amaz az öböl közepén, emez Szigliget mellett ömleszti malomhajtó, -dalteremtő vizeit a Balatonba. Mögöttem egy fekete hegyláncz, föl -egyenesen észak felé, Sümegh felé, az uzsai völgy felé. Ez a -Feketehegy és Sárkányerdő. Oldala tele falvakkal, a falvak közt -csárdák, puszták, tanyaépületek, malmok fehérlenek. E hegyláncz a -Lesenczevölgy és szigligeti öböl napnyugoti oldala. Fönt északon a -Haláp hegye zárja el a látást. A föld alatti örök tüzek alkották -meg ezt a hegyet is. E hegy is kup, mint testvérjei, mintha ez is -egyedül állana a síkon. De csúcsa egyenesre van lemetszve, mintha -isten keze ollóval nyeste volna egyenesre. Több testvérje nincs is -ezen a vidéken. Egyetlen ikertestvére messze szakadt tőle, a -Kemenesaljára. Ez a Ságh hegye, de ide most nem látszik.</p> -<p>A Lesencze völgynek és szigligeti öbölnek nyugoti oldala -leirhatatlan. Száz költőnek száz dala se tudja szépségeit -elszámlálni. Hacsak festő és szobrász nem jön segitségére. És még -az se elég. Lélek kell ide, mely érezni tud és rajongani s minden -ízében magyar.</p> -<p>Ott áll Szentgyörgy hegye. Néma méltósággal, fenséges -nyugalommal. Ez is kúp. Ez is tüzhányó volt millió év előtt. -Hatalmas vállain duzzadnak az izmok. Minden izomduzzadás óriási -sziklagombolyag. Az egész hegy mégis kerek, valami csodálatos -szerszámmal simára, gömbölyüre faragta az alkotás. Nem is hegy ez, -hanem szobormű. Két élő testvére van. Az egyik itt előttem a -Badacsony, a másik fönt Veszprémmegye nyugoti <span class= -"pagenum"><a name="Page_83" id="Page_83">-83-</a></span> sikján a -Somlyó. A három testvér közül melyik a legszebb, ki tudná azt -megmondani?</p> -<p>Szentgyörgy hegyén kisded falvak. Valamennyinek ide látszik -tornya, minden toronynak hozzám búg el esti harangszava. -Harminczhat falunak harangszavát hozza el hozzám a mély csöndben a -lengedező keleti szellő. Áhitat, fohász, imádság lepi meg a lelket. -A lány szerelmének dala is gyönyör. Hozzám isten szerelmének dala -zeng a harangok szavában. A hol állok: Szentgyörgy hegye elzárja -előlem Csobáncz várának és Hegyesd várának omladékait, de a -harangok szavában s a nyugvó nap visszavert fényében én azokat is -érzem.</p> -<p>Előttem Szigliget erdős csúcsai. Kisded csúcsok. De egyik fölött -ott áll a régi vár romja, tört falak, omló tornyok, záratlan -folyosók tömkelege. Ugy áll ott a várrom, mint öreg király fején -korhadt koronája. Ajtónak, ablaknak nyilásán áttör a nap fénye s az -a fény a távolból mintha drága köve volna a koronának.</p> -<p>Hejh Szigliget omló vára, te sok kötelességet mulasztottál! A -török téged nem bántott, a németet te nem bántottad. Nemzetünk nagy -harczaiban nincs szereped. Pedig uradnak Zalában és Somogyban -kétszáznyolcz városa és faluja volt, de te azért békén éltél -mindenkivel. A nemzet nagyjainak ott kell lenniök a nemzet minden -küzdelmében. Csatát, börtönt, hóhérpallost nem szabad kerülniök. De -nem szabad a békés idők áldozatát se. Mit nyertél nyugalmaddal, -gyávaságoddal, böcseségeddel Szigliget vára? Kétszázhuszonhat év -<span class="pagenum"><a name="Page_84" id= -"Page_84">-84-</a></span> előtt rád szállott az istennek haragja s -villámai szétszórták büszke tornyaidat. Urad is elmult nyomtalan. -Fiága kihalt, leányágai elszéledtek, elszegényedtek, magad romvár: -idegen kézre kerültél s az egykor hatalmas Lengyeltóthy -nemzetségnek se híre, se hamva. A multban se volt, mig élt; – hogy -lehetne most, a mikor már rég porrá vált!</p> -<p>Szigliget mögött a gulácsi és tóti hegycsúcsokon rezg még az -esti napsugár. Kerek halmok meredek oldallal, éles, hegyes -csúcscsal. Puszták, kopárak, legelőnek is soványak, se szőlő, se -erdő, se hajlék oldalukon. De alkatuk csodálatos; egészen olyan, -mint az egyiptomi piramisé. Kotlóstyuk mellett csirkéi: ugy állnak -az öreg Badacsony mellett ez ifju sziklakúpok.</p> -<p>Fönt a magasban északkelet felé a veszprémi Bakony sötét erdős -ormai zárják be a messzelátás határait. De Badacsony mellett tovább -siklik szemünk s eljut Tihanynak kék vonaláig s keletről és délről -Somogymegye száz falutornya forditja felénk mosolygó fehér arczát. -A boglári és fonyódi halmokon egy pillanatig se tud megállani többé -tekintetünk. Mit keressünk ott ezen tul, ha már előttünk áll -Badacsony vidékének tündérországa?</p> -<p>Sohasem felejtem el azt a pillanatott, a mikor én ezt a -tündérországot először megláttam.</p> -<p>A györöki majornál még csak a Balaton ezüstös arcza állt -előttem. A majorbeli kutyák ránk estek s duhajkodó ugatással -ijesztgettek. Elkisértek majd egy dülőföldnyire. Kőhajigálással -ingereltem őket, hogy <span class="pagenum"><a name="Page_85" id= -"Page_85">-85-</a></span> minél tovább kisérjenek. Sejtelmem se -volt arról, minő szépségek tárulnak elém. Alig vettem észre az -utnak éjszakra hajlását. Egyszerre előre nézek s egész -végtelenségében előttem áll a csodálatos szépségek gyüjteménye.</p> -<p>Mi ez?</p> -<p>Megálltam, mintha lábam gyökeret vert volna. Valami önkényten -kiáltás jött ajakamra. Azután néztem, néztem, mereven néztem. -Lelkemet bámulás, gyönyör, ihlet, kimondhatatlan érzés ragadta el. -Sohase álmodtam ilyen szépséget. Sohase láttam, sohase hallottam, -sohase olvastam ehhez hasonló tüneményt.</p> -<p>Kúpok fénylő orommal, szőlőhegyek zölden ragyogva, erdők fekete -foltjai, zöld mezők, arany vetések, száz falu, ezer hegyi hajlék, -csárdák, malmok, utszéli sorfák, patakok, csatornák, magas bérczek, -fehér házak, korhadt és mégis fényes várromok, Szentgyörgynek és -Badacsonynak komoly fensége s az a Balaton, mintha rám nevetne s az -a nádas, mintha nekem súgna-búgna s a látásnak messze határán -égnek, földnek, Bakonynak, Tihanynak, tengervíznek édes ölelkezése, -bizalmas összehajlása s mindez egymást kerülve, váltogatva, -kergetve, egymással összejátszva s a hátam mögött nyugvó nap arany -sugarával ragyogón fölékesitve: im ez a kép rohanta meg lelkemet. A -jelennek minden élettünete, sok százados multnak minden árnya, -természetnek ősalkotásai, emberkéznek apró szép dolgai együtt -egymás mellett. Van-e még ily ragyogó foltja több a kerek -világnak?</p> -<p>Nincs! <span class="pagenum"><a name="Page_86" id= -"Page_86">-86-</a></span></p> -<p>Én tudom, hogy nincs. Mi ehhez a Rajna partjainak -szépségtárháza? Mi ehhez Nápoly környéke? Ha a nagy nemzetek közül -valaki ilyen vidéket fölfedezett volna: millió meg millió kép volna -arról forgalomban még Budapesten is.</p> -<p>Nekem talán nem is hiszi el a világ, talán rajongásnak, talán -magyar vérmességnek tulajdonitja véleményemet. Majd megmutatja a -jövő. Az a meszes-györöki fok, a hol engem megállitott az ámulat, -egykor s talán nem sokára a világ összes mívelt ifjainak s -hölgyeinek gyülekező pontja lesz. Csak fedezzék föl egyszer. -Tisztitsátok ki Meszes-Györöknél a Balaton partját, söpörjetek el a -parti vízből nádat, követ: ez lesz a Balatonnak legelső -fürdőtelepe.</p> -<p>De miből áll hát a tájnak szépsége, melyért rajongani lehet s -melylyel a mivelt agynak és nemes szivnek betelni nem lehet?</p> -<p>Festett kép, faragott szobor, merészen emelt épület: ezekben -kell keresni a tájnak szépségeit. Egyenes és görbe vonalak, méret, -arány, tömeg, tömérdekség, szinek változata s mindezek összhangja: -im az alakitó müvészet alkotásának anyagja.</p> -<p>Egykor félszázad előtt a balatonfüredi fürdőigazgatónak ifju és -csodálatosan szép felesége megőrült, nem is gyógyult meg soha sem. -Egyik napon kiment a parkba, zavart elmével levetkőzött meztelenre -s kiment a tarlóra sétálni, őrjöngeni. Harmatos gyönge lábait -véresre marta a kavics és torzs. Szobrász és festő álmainak felelt -meg testének alaki szépsége. <span class="pagenum"><a name= -"Page_87" id="Page_87">-87-</a></span></p> -<p>Sokan nézték a tarlón. Én is. Mindenki elbámult az alak -tökéletességének ragyogásán. Előkelő társasággal maga Deák Ferencz -is látta s még ő utasitotta a lövölde szolgáit, vigyenek hozzá -leplet, takarják le s kisérjék haza. Ő küldött rögtön orvosért -is.</p> -<p>Eleven társalgás fejlődött ki rögtön a fölött Deák társaságában, -vajjon a női test alaki szépségének titkai miben állanak? A vonalak -alakulásában nem. Hiszen a festő és szobrász tökéletesebben tud -alakitani s művének hatása meg se közeliti az eleven női test -hatását. A szinben sincs a hatás titka. Bár a bőrnek fénylését -visszaadni, vásznon előállitani nem lehet, de azért a festő a -legtökéletesebb testszinekkel diadalmasan birkózik.</p> -<p>– Az eleven női test meleg. Ezt mondta az egyik.</p> -<p>– Illatos. Ezt mondta a másik.</p> -<p>– Mozog. Ezt mondta a harmadik.</p> -<p>Deák Ferencz pedig ezt mondta:</p> -<p>– Igazatok van. A plasztika annál tökéletesebb, annál szebb, -hatása ránk annál nagyobb, minél több gondolatot, eszmét és -érzelmet tud bennünk gerjeszteni. Az eleven test sokkal többet tud, -mint a müvész alkotása. Egy fiatal szép női arcznak mosolygását se -festő, se szobrász hiven nem tudja ábrázolni. Csak egy megkövesült -mosoly készül ecsetje vagy vésője által. A mosolyban pedig az a -különösen ható szépség, hogy az arcznak, szemnek, szájnak vonásai -egy pillanatig se állnak mereven, hanem összhangzón örökké -mozognak. Erre csak az élő alak képes. <span class= -"pagenum"><a name="Page_88" id="Page_88">-88-</a></span></p> -<p>E magyarázat jut mindig eszembe, valahányszor Badacsonyra -gondolok.</p> -<p>Ez a vidék élő alak. Vize, napfénye, viharja, lakóinak -járása-kelése, patakjainak mozgása, tele, nyara, virága, illata, -madarai, éjjele, nappala s örökké változó szinpompája egy -szempillantásig se hagyják mozgás nélkül, elevenség nélkül. S -eszmét, gondolatot és érzelmet nemcsak ezek szülnek. Hanem -hegyeinek váromladékai. Ez omladékok magasságából ezer magyar -esztendőnek, száz nagy családnak, ezer szerelemnek és balsorsnak s -egész nemzetünk történetének élő képe tekint le ránk. Ezt a -gazdagságot nem nyujtja a legszebb női alak se. Mert az ifju szép -női testnél senkinek se jut eszébe arra gondolni, milyen volt ennek -az öreg anyja vagy milyen lesz ez öreg anya korában. Ezért szebb a -hegyes-völgyes, tavas és folyamos tájkép, mint az alföld vagy a -kiskunsági homok. Ez is szép. Én is szeretem. Petőfi lánglelke -csodává tette ennek szépségeit. Hejh, de mégis csak más Badacsony -és Szigliget környéke!</p> -<p>Költő és festő keresheti szerencséjét e táj szépségein. Zenész, -szobrász és épitő soha. Sokkal kisebb méretekben kell e három -müvészetnek dolgozni, semmint azokba e csodálatos táj varázsát -beleilleszthetné. Még a festő is csak egyes részecskékkel tud -megbirni.</p> -<p>Ligethy ismerte e tájat. Néhány gyönyörü képe van is róla. Ujabb -festőink nagy tájak nagyarányu szépségei iránt nem éreznek -rajongást. Ugy látszik, más nemzetnél is így áll a dolog.</p> -<p>Okát nem ismerem. Nem is keresem. <span class="pagenum"><a name= -"Page_89" id="Page_89">-89-</a></span></p> -<p>Rég Tatika vára mögött volt már a nap, mikor én rajongásomból, -álmaimból, káprázatomból felocsudtam. Ibolyaszinü árnyék volt már a -völgyeken, csak a magas bérczkúpokon égett még a napsugár. De én -gyors lépésre biztattam utitársamat, hogy ha későcskén is, még -Szigligetre érjünk. Semmi se lett belőle.</p> -<p>Nem a távolság miatt. Tíz-tizenkét kilométer nem a világ. Hanem -az éhség és fáradság miatt. Mire a Kutyafarka csárdához értünk, -olyan éhes voltam, mint a farkas.</p> -<p>Ez a csárda az öböl északnyugati sarkánál van, közel Edericshez. -Az ut itt háromfelé ágazik. Az egyik, a melyen mi jöttünk. A másik -fölmegy északnak, egyenesen Tapolcza felé. A harmadik keletnek, -Szigligetre. Ez utolsó egyenes, mint a nyil; a végén a vár -omladékai meredeznek az ég felé, mintha holtan fekvő óriás tartaná -magasra csontkarjait.</p> -<p>A csárdának más neve is van, nemcsak Kutyafarka. A másik neve a -földrajzban és a hivatalos iratokban szerepel. Én csak ezen a néven -ismerem.</p> -<p>Megálltam a csárda előtt s elnéztem Szigliget felé. Repültem -volna oda, de lábaim mintha ólomból lettek volna. Fáradt voltam. Jó -egy órányi időbe került volna Szigligetig gyalogolni. A nap már -lenyugodott. A Sárkányerdő sötét árnyai már ráfeküdtek a csárdára, -a völgyre, a suhogó nádasra, az öböl síkvizére. Öreg este lett -volna, mire Szigligetre érünk. Kis faluban öreg estén senki sincs -már ébren nyári munkaidő közepén. Éjjeli tanyára, ennivalóra alig -tudtunk volna szert tenni. Itt kellett az éjszakát tölteni a -csárdánál. <span class="pagenum"><a name="Page_90" id= -"Page_90">-90-</a></span></p> -<p>Bementünk a csárdába. Nádfedeles alacsony épület. Piszkos sötét -ivó szoba. Ágynak, kényelemnek nyoma sincs. A korcsmáros zsidó. -Nagy családdal van s a konyhán tul csak egy lakó szobájuk. Hol -fogunk itt hálni?</p> -<p>Hát hiszen ezek a csárdák nem is azért épültek, hogy ezekben -utas ember éjjeli szállást kapjon.</p> -<p>A nyirádi erdő s a Dobos-rengeteg zárja el északfelől a látást. -E két erdőben s ettől délre a Lesencze és Eger patakok völgyeiben -egyik csárda a másikat érte hajdanán. A Kutyafarka, a Billege, az -Ürgelyuk, a Sanyaru, a Kinlódi, a Netovább, a Dobos, a Tüskés, a -Szegfü, a Kaparó, a Legényes, a Rostavető, a Három zsidó csárdák -hol az utfélen, hol a faluvégén, hol az erdőszélen. Minden falunak, -minden pusztának a maga csárdája. Minden csárdában zsidó -korcsmáros, magyar szolgalegény. Vendégszobája egyiknek sincs.</p> -<p>De minek is?</p> -<p>Vásározó mester ember legföljebb napközben etet-itat a -csárdában. Ott nem maradna éjszakára Dárius kineséért. Az éjszakát -városban vagy nagyobb faluban tölti. Rossz hire van a vidéknek. A -Dobos tele van kanászszal, juhászszal, szegény legénynyel, tüzhely -nélkül való járó-kelővel. A Sobri-világ elmult ugyan már, de az se -nagyon régen. Sobri elmult, de száz ijafija itt maradt. Ez se meg -nem öregszik, se el nem mulik soha.</p> -<p>Ki jár a csárdába?</p> -<p>Kanász, juhász, szegény legény. De nem azért megy oda, hogy -alugyék ott. Ott ad-vesz, ott csereberél, ott <span class= -"pagenum"><a name="Page_91" id="Page_91">-91-</a></span> csinál -magának jó napot; ott kérdezősködik rokon, koma, atyafi után; ha -vásárra, ha bucsura, ha temetésre vagy gyónásra megy: ott issza meg -üveg borát. S ha leszámolni valója van valakivel: ott békél vagy -ott zuzza be fejét vagy ott töri kezét-lábát ellenségének. Ha pedig -még egy pár rossz czigány is akad: ott dalolgatja el szomoru vagy -vidám dalát. Asszonyát, szeretőjét sohase viszi éjszakára a -csárdába. Mit szólna hozzá a világ? Asszonynak, lánynak nem szabad -az éjszakát kihuzni! Kanásznak, juhásznak, legénynek nem szabad a -csárdában aludni. Alvásra az erdő való és a gunyhó. Életre való -ember csak mulatni megy a csárdába.</p> -<p>Hát a jó nemesség?</p> -<p>Megyegyülés, követválasztás, tisztujitás lesz holnap vagy -holnapután. Két-három kocsira való nemes ember összeverődik. Pipáz, -vitatkozik, nagyot kiált, nagyot iszik. Tele van ugyan csutorája -hatalmas jó borral, de azért megáll a csárdánál. Vagy bekiált, vagy -be is tekint. Kocsija elállja az utat. Nemes ember nem fél se -vármegyétől, se szegény legénytől. Őt nem meri bántani senki. Ő -védi az ország jussát s őt védi a maga jussa. Gyilkos, zsivány, -haramia se mer belekötni. Nemes ember fejét csak nemes embernek -szabad beszaggatni. De annak aztán igazán szabad.</p> -<p>Megvannak-e még ezek a csárdák? Nem tudom, de nem hiszem. Talán -tized része sincs meg. Rég elmult egy nemzedék életkora, mikor ott -jártam utoljára. Mikor saját vármegyémben osztottam az igazságot: -akkor még sok bajom volt ezekkel a csárdákkal. A nyirádi és -<span class="pagenum"><a name="Page_92" id= -"Page_92">-92-</a></span> dobosi erdők oda dülnek a veszprémi -Bakonyra s lopott birka, lopott disznó, véresre vert tarkó, -hajléktalan ember nem igen ügyelt a vármegye határjeleire. Innen -oda, onnan ide akadálytalan volt az erdőn és az éjszakán a -közlekedés. Ma már bizonyára másként áll a világ ott is.</p> -<p>Ugy emlékszem, mintha Kohn lett volna 1855-ben a Kutyafarki -kocsmáros neve.</p> -<p>– Kapunk-e valami jó ennivalót kocsmáros?</p> -<p>– Ennivalót? Azt az egyet nem adhatok.</p> -<p>– Hogy lehet az?</p> -<p>– Péntek este van. Magam se eszem.</p> -<p>Valami istenes zsidó volt ez a Kohn. Vagy pedig nem volt, a mit -adjon, ennivalója. De az éhes gyomor péntek este daczára is -lázongott.</p> -<p>– Csak lesz talán kenyere, bora?</p> -<p>Kohn rá nézett Kohnnéra, Kohnné ránézett Kohnra. Sok vigasztalás -rejlett ebben az összenézésben.</p> -<p>– Kenyeret talán tud adni a Répa.</p> -<p>Ez a Répa volt a szolgalegény. Szolga is, legény is, öregecske -is. Ferkó volt a szent keresztségben kapott becsületes neve. -Tehenet, disznót ő látott el; pénteken este és szombati napon ő -volt a mindenes; ólat, állást, udvart, kocsiszint ő tartott -tisztán; szegény legények titkaiban ő volt az izenethordó. Volt is -a szegény legények közt becsülete.</p> -<p>– Hol az a Répa?</p> -<p>Alig ejtettem ki a szót: jött be a Répa. Mintha tudta volna, -hogy róla beszéltünk. Hozott magával fél kenyeret. Barna, jó izü, -keményre sütött rozskenyeret. <span class="pagenum"><a name= -"Page_93" id="Page_93">-93-</a></span> Adott hozzá sót-paprikát is. -S egy hosszu vastag nyaku osztrák üvegben egy iczcze bort.</p> -<p>Hitvány fagygyugyertya égett a szobában. Borszag, pipafüstszag, -bagariacsizmaszag töltötte tele a szoba levegőjét. A hold arra -Boglár felé már toronymagasságnyira állt a vizek fölött, arczáról -már lemaradt a piros fösték s ezüst fénynyel nézett be az ablakon. -Jobb lesz odakint vacsorálni.</p> -<p>Sovány vacsora, de jól esett. Még Dus János társamnak is jól -esett, a ki pedig a meszes-györöki fokon, mig én a táj szépségein -rajongtam, utra hozott minden kalbászunkat és zsemlénket megette. A -Szigligeti öböl ragyogásából ez a kalbász tetszett neki egyedül. De -azért jóizüen falatozott most is a rozskenyérből.</p> -<p>Földönfekvő vadkörtefa törzsökön üldögéltünk az útparton. Azt -kérdem Répától:</p> -<p>– Hol alszunk az éjjel?</p> -<p>– Ott a gyöpön ni!</p> -<p>Az út tulsó oldalára mutatott a Balaton felé. Óriási kaszáló -terült el félkörben a nádasig s a sarju is már bokán felül ért. Ott -bizony puha fekvés esik, ha az embernek béka a szájába, fülemász a -fülébe, hangya az orrába be nem költözik.</p> -<p>– Megesznek ott a szunyogok Répa.</p> -<p>– Valamit majd csak meghagynak az urfiból holnapra is.</p> -<p>Ez valószinü. Csakhogy a mit meghagynak, nem akarom, hogy holnap -egyék meg. Ez a Répa egyébiránt okos és szellemes embernek -látszott.</p> -<p>– Hová való kend Répa? <span class="pagenum"><a name="Page_94" -id="Page_94">-94-</a></span></p> -<p>– Alsó-Sáskán születtem a Halápi hegy tövében.</p> -<p>Mikor jóllaktunk, átmentünk az uton a gyöpre. A zöld pázsit volt -az ágy, vakandturás a vánkos, csillagos ég a szobamenyezet. Tücsök -a kapus, szunyog a pinczér, őszi bogár a szobalány. Julius végén -voltunk, az őszi bogár már szólt; édes, lágy, méla hangja ott -dalolgatott körülöttünk. A legszebb furulyahang a világon, csakhogy -iczi-piczi. Engem mindig elandalit esténként.</p> -<p>– Egy szűrt vagy lópokróczot nem adhatna alánk Répa?</p> -<p>– Az is kerül.</p> -<p>Nem tudtam elaludni. A szunyogok ellen kalapomat arczomra -kellett volna boritani, de a csillagos égről nem tudtam levenni -szememet. Védelmezni kellett arczomat. Került az álom. A buja -fűnek, üde pázsitnak lágy illata se tudott elszenderiteni. Ébren -voltam, álmadoztam.</p> -<p>Répa Ferkó! Rágondoltam. Furcsa név és furcsa ember. Szegény, -mint a templom egere. Ha szegény nem volna, nem szolgalegény volna. -S nem itt volna a kutyafarki csárdában, erdők alján, nádasok -szélén, szegény zsidó szolgálatában. De jó ember, jó szivvel, jó -lélekkel. Milyen szivesen adott kenyeret is, pokróczot is, jó -tanácsot is. Baja sincs a világgal. Hiszen vidám lélek, bizonyitja -beszéde, gondolkozása. Okos is, mert keveset beszél, csak arról -szól, a miről megkérdik s arról is csak annyit, a mennyi szükséges. -Nem is panaszkodik, nem is dicsekedik.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_95" id= -"Page_95">-95-</a></span></p> -<h2>RÉPA ROZI TÖRTÉNETE.</h2> -<p class="summary">(Répa Rozi menekül. – Sobri Jóskával találkozik. -– Répa Rozit megbecsülik az emberek. – Sobri szerelme. – Egyszer -csak elmarad Sobri örökre. – Répa Rozi elbujdosik. – A tudósok, -nagy urak, együgyüek és szegények szerelme. – Sobri Jóska -fája.)</p> -<p>Répa Ferkó!</p> -<p>Eszembe jut a népdal.</p> -<p>Répa Rozi – Billegében: Játszik a Sobri ölében. A nyakát -általszoritja: Száját csókra igazitja.</p> -<p>Répa Rozi volt Sobri Jóska szeretője. Sobri Jóska volt az ország -legdelibb betyárja. Ifju, bátor, csodaszép, legények büszkesége, -asszonyok bálványa. Vér nem tapad kezén. Kincset nem gyüjt, szegény -embert nem bánt. A mit urtól, paptól, zsidótól elszed: felosztja a -szegények közt. A Bakony az ő országa, száz bujdosó legény -kisérője, csillagos ég szabad hajléka, Répa Rozi a szeretője. Senki -se tudja azt: ki volt apja-anyja. Senki se tudja azt, hol volt -elmulása. Tizenkilencz esztendő óta nincs már róla hír a világban. -Alugyatok tovább vármegyék kormányzói, Sobri Jóska hamvát elhordta -már a szél, hirét-nevét csak kevesen őrzik. <span class= -"pagenum"><a name="Page_96" id="Page_96">-96-</a></span></p> -<p>Hát szeretője őrzi-e még? Él-e még Répa Rozi? Szőke volt-e? -Barna volt-e? Van-e kis hajléka vagy kitaszitották a világba? Vagy -czédán éli világát vagy szive megszakadt?</p> -<p>Rá gondoltam. Róla álmadoztam. Dus János barátom mellettem ott a -pokróczon jó izün hortyogott.</p> -<p>Az edericsi és vitai kakasok szava rég elhangzott. Megkerestem a -Gönczölszekeret. Nagyot hajlott már a rudja, éjfél körül járt az -idő s én még se tudtam elaludni.</p> -<p>Csöndes volt a világ. Talán a föld kerekségén nincs oly hely, a -hol akkora volna a csöndesség, mint a Balatonon, mikor nem fuj a -szél. A nádas lakói is rég elaludtak s még egy se ébredezett.</p> -<p>Egyszer zörgést hallok a csárdánál, mintha járkálna valaki. -Felülök, oda nézek. Répa Ferkó áll a csárda előtt kalap nélkül. -Napkelet felé néz. Talán azt nézi mutatkozik-e már a hajnal?</p> -<p>– Valamit kérdeznék Répa!</p> -<p>– Tessék csak.</p> -<p>– Mennyire van ide a Billege-csárda?</p> -<p>– Valami két óra járás gyalogszerrel.</p> -<p>– Hallotta-e kend ezt a népdalt: Répa Rozi Billegében: Játszik a -Sobri ölében.</p> -<p>– Miért kérdi ezt az urfi?</p> -<p>– Mert kendnek is Répa a neve, meg annak a lánynak is, meg hogy -Billege is ezen a tájon van.</p> -<p>Répa Ferkó hallgatott. Sokáig hallgatott. A tele hold épen az ő -alakjára világitott s én jól oda néztem. <span class= -"pagenum"><a name="Page_97" id="Page_97">-97-</a></span> Akart is -szólni, nem is. Balkezével oldalt hajtotta haját a homlokán. Utóbb -még is csak szólt.</p> -<p>– Hogy nem tud aludni az urfi.</p> -<p>– Eszembe jutott lássa ez a népdal s aztán eszembe jutott a -szegény Répa Rozi. Él-e még vagy hová lett?</p> -<p>– Nagy eset az urfi, látom, hogy jó szivvel emlékszik meg -Roziról, hát csak elmondom, ha már nem akar aludni.</p> -<p>Oda jött hozzám, négy lépésnyire leült az árokpart szélére s -elkezdte beszélni Répa Rozi esetét.</p> -<p>– Igaz, hogy a Rozi az én édes hugom volt, de csak egy -esztendővel fiatalabb, mint én. Ha élne, vagy ha most is él, -harmincznyolcz esztendőnél nem idősebb. Derék, szép, szemrevaló -lány volt, de nagyon szegények, zsöllérgyerekek voltunk, hát el -kellett szegődnünk.</p> -<p>– Én elszegődtem erre-arra, volt több helyem is. A hugom -elszegődött a Diskay uraság malmába a molnármesterhez. Nem messze -van ide az a malom; ott van Kis-Apáti körül az Eger vizén. Nem lett -volna talán rossz helye, de hogy történt, hogy se történt, az -uraság valamelyik rokona rávetette a szemét s elkezdte a lányt -hitegetni, csábitani, csiklandozni. Egy izben nagyon is szorongatta -a lányt, de az se volt röst, ugy föltaszitotta az urat, hogy az a -fogas kerékhez esett; az isten őrizte, hogy kegyetlen halállal meg -nem halt. Mégis nagy eset volt, mert látta a gazda, látták az őrlők -és a cselédek s az az ur boszut esküdött. Nem is maradt ott a hugom -egy pillanatig se, pedig estefelé járt az idő, hanem nyomban -átmenekült az Ürgelyuk csárdába. <span class="pagenum"><a name= -"Page_98" id="Page_98">-98-</a></span></p> -<p>– Az Ürgelyuk csárda ott fekszik a Szentgyörgyhegy lábánál a -kocsiut mellett, a melyen Kis-Apátiból megy az ember Tapolczára. -Alig egypár puskalövésnyire volt a malomtól. Most is megvan s most -is az a zsidó van benne, a ki akkor volt. Ő is csak úgy tudja ezt a -dolgot, mint én. Ismerte is már a hugomat, mert nem egyszer ment -oda borért hugom az őrletők számára. Meglátja a zsidó a lányt, a -mint szomoruan odaér a csárda elé s azt mondja:</p> -<p>– Mi az Rozi? Se üveg, se vászonkorsó, se csutora nincs a -kezedben?</p> -<p>– Nem is borért jövök most, hanem megyek haza, kiléptem a -szolgálatból.</p> -<p>Zsidó ember kiváncsi. Szereti tudni, mi történik a szomszédban. -Addig faggatta a lányt, mig ez el nem mondta az egész esetet.</p> -<p>– Igazad van Rozi, eredj csak haza. De ma már tovább ne menj. -Este van, hajnal előtt haza nem érnél, erdőn-mezőn mit bódorognál -egész éjjel, maradj itt éjszakára.</p> -<p>Ugy is lett.</p> -<p>Csakhogy estére kelve alig egy óra mulva megjött Sobri -tizenketted magával. Az nap valami csetepatéja volt Sümegh körül a -pandurokkal s ide jött nyugodni és éjszakázni. Valami történhetett, -a mi kedve ellen volt, mert mogorván szólt a korcsmároshoz.</p> -<p>– No zsidó, üres-e a csárda, vagy van valaki itt?</p> -<p>– Senki sincs itt, csak a Diskay-malombeli szolgáló, ott bent -van a feleségemnél. <span class="pagenum"><a name="Page_99" id= -"Page_99">-99-</a></span></p> -<p>– Azt a lányt látni akarom!</p> -<p>Rozinak be kellett mennie az ivóba. Ott ült az ivóasztal -közepénél Sobri Jóska, kalapját hátra vágta, a bajuszát pödörgette, -dupla puskája előtte feküdt az asztalon, czifra szüre a szék hátára -téve. Három gyertyatartóban három szál gyertya égett előtte. Ez -volt a szokás minden csárdában, a hova Sobri éjszakára -benézett.</p> -<p>A lány reszketett. Ha a Diskay-uraságnál se volt maradása, mi -lesz most a haramiavezérnél? Hét-nyolcz rabló, haramia ott ivott -már a vezér közelében, a többi pedig kiállt az utra vigyázónak. Az -egyik Kis-Apáti felé, a másik Gyula-Keszi felé, a harmadik Raposka -irányában, két legény pedig Tapolcza felé. Ott lakott a -szolgabiró.</p> -<p>Sobri gyanakodott. Nagyon szép lány volt az én hugom, de annál -inkább gyanakodott. Tudta, hogy a csendbiztosok, pandurhadnagyok -szép lányokkal szokták a hires duhajokat megejteni.</p> -<p>De az én hugomra hiába gyanakodott. Olyan igaz járatban volt az -én hugom, mint a pap, ha gyóntatni megy. Észrevette ezt csakhamar -Sobri is és tovább nem kérdezősködött a lánytól. Csak nézte jó -szemmel. De a lány mégis reszketett.</p> -<p>– Ne reszkess édes hugom. Nem látja az többé fölkelni a napot, a -ki miatt egy hajad szála is meggörbülne. Eredj nyugodtan ki a -konyhába, segits kissé sütni-főzni a zsidó asszonynak, mert éhesek -vagyunk. Azután aludd ki magad kedvedre, de szó nélkül reggelre se -menj el a háztól. Talán lesz még egy szavam hozzád. <span class= -"pagenum"><a name="Page_100" id="Page_100">-100-</a></span></p> -<p>A leány kiment a zsidó asszonynak segiteni. Sobri utána nézett, -mig csak ki nem ment az ajtón. De a mikor betette maga után az -ajtót, még akkor is utána nézett. Mintha fekete tüzes két szemével -az ajtón keresztül is látta volna azt a lányt.</p> -<p>Magához intett két legényt. Mógort és Fűmagot. Azt mondta -Mógornak:</p> -<p>– Peti, menjetek át a Diskay-malomba. Mondjátok meg a molnárnak, -hogy menjen be sebten az urasághoz; ha éjfélkor lesz is: költse föl -az uraságot; az uraság pedig, ha görcs van is az ujjaiban, azonnal -irjon becsülettudó levelet, a melyben szánja-bánja bolond -tüzességét és szive szerint való bocsánatot kér a lánytól -mindazokért, a melyeket ellene vétett, de még azokért is, a -melyeket ellene gondolt. A levélre pedig irja rá, hogy ez a levél -adassék Répa Rozi becsületes szolgáló lánynak az Ürgelyuk -csárdában. Mondja meg a molnár az uraságnak azt is, hogy ha pedig ő -azt a levelet meg nem irja a ti szavatokra, akkor oda megyek hozzá -én magam még ezen az éjszakán, legyen is rá elkészülve jól s majd -az én szavamra aztán megirja azt a levelet, csakhogy akkor a fülét -ragasztom rá pöcsétnek.</p> -<p>Mógor és Fümag szó nélkül felálltak, magukra keritették a szürt, -hónuk alá vették a puskát s mentek utjokra.</p> -<p>Sobriék pedig ettek, ittak, jól mulattak, jól aludtak.</p> -<p>Csak a vezér nem aludt. Fejét könyökére hajtá s nézte azt a -barna faggyúgyertyát, mely ott serczegett előtte s melynek kanóczán -izzó gombák alakultak <span class="pagenum"><a name="Page_101" id= -"Page_101">-101-</a></span> a halavány lángtól. Senki se merte -elvenni a gyertya hamvát, mert a vezér nem szerette, ha a -hamvvévővel előtte kotorásztak. A Rozi is alhatott nyugodtan, Sobri -se meg nem nézte, se nem kérdezősködött utána. Mintha elfelejtette -volna.</p> -<p>Pedig dehogy felejtette el.</p> -<p>Alig pirkadt a hajnal: fölkelt a lány. S alig lépett ki a lány -az udvarra: ott állt előtte Sobri Jóska. Kezében volt a levél, -melyet két legénye még hajnal előtt meghozott a -Diskay-uraságtól.</p> -<p>– Jó reggelt hugom.</p> -<p>– Adjon isten kendnek is.</p> -<p>– Tudsz-e olvasni hugom?</p> -<p>– Tanultam is, tudok is.</p> -<p>– Ezt a levelet hozták neked az éjjel.</p> -<p>Neki adta a levelet. A lány felbontotta, elolvasta, a szeme is -könybe lábbadt. A becsülete, jó hirneve immár tiszta.</p> -<p>Sobri ekkor azt mondta:</p> -<p>– Volna még egy szavam édes hugom. Egyszer láttalak életemben, -de mintha mindig ismertelek volna, a mióta élek. Ugy érzem, mintha -a szivemhez nőttél volna. Egész éjjel nem hunytam le a szememet, -csak te rólad gondolkoztam. Visszamehetsz a malomba, ha jónak -látod. A hajad szála se görbül meg. Elmehetsz haza is, ha jobbnak -gondolod. Bizonyosan akad szerencséd, mert derék, jó, szemrevaló -teremtés vagy. De ha jó szemmel nézhetsz rám, jó szivvel lehetsz -hozzám, elviszlek téged ide nem messze a Billege csárdába jó -<span class="pagenum"><a name="Page_102" id= -"Page_102">-102-</a></span> emberek közé. Légy mátkám, légy -galambom, légy hüséges szivbelim. Hol elmegyek tőled, hol megjövök -hozzád, de mindig a tied leszek. Szegény legény vagyok, de Sobri -Jóska vagyok. Vigyáznak, kergetnek, halálra keresnek. De egyszer -csak vége lesz a hejsze-hajszának s ha te is ugy akarod s ha isten -is ugy akarja, valamikor meglesz az esküvőnk is. Gondold meg hát -édes hugom. Vagy mégysz vissza a malomba, vagy mégysz haza jó -anyádhoz, vagy jösz velem Billegébe.</p> -<p>Megfogta a lány kezét. A lány lesütötte szemét s azt -felelte:</p> -<p>– Ha ugy rendelte az isten, megyek kenddel Billegébe.</p> -<p>Hejh hogy ütötte össze bokáját Sobri Jóska, csak úgy pengett a -sarkantyu! Hogy kapta karjára, hogy kapta csókjára a lányt, csak -ugy csattogott a lánynak ajka! Hogy rugta be Sobri Jóska a csárda -rozzant ajtaját s hogy rivallt be a legényekhez!</p> -<p>– Gyerekek héjh, talpra hát, vagy hétszámra akartok aludni?</p> -<p>Pedig alig aludtak még egypár órát. De azért egy pillanat alatt -talpon állt valamennyi. Sobri pedig kezénél fogva megmutatta nekik -a piruló lányt.</p> -<p>– Ide nézzetek, itt az én szerelmem, szivbéli jegyesem, igaz hű -mátkám. Ha sors ugy akarja, szerencse ugy hozza, isten ugy -rendelte: esztendőre vagy kettőre ott leszünk együtt a -menyegzőnkön!</p> -<p>Az öreg Milfajt, a legrégibb duhaj tudta, mi a rend.</p> -<p>– Az isten áldjon meg benneteket Jóska e tisztes leánynyal -együtt, kivánjuk tiszta szivvel mind közönségesen. <span class= -"pagenum"><a name="Page_103" id="Page_103">-103-</a></span></p> -<p>A duhajok egymásután oda mentek a vezérhez s mindegyik elmondta -a maga áldását Sobrinak is, Rozinak is.</p> -<p>Csak Pap Andor morgott még azután is, a hogy áldását -elmondta.</p> -<p>– Asszony: vesződség; szerető: keserüség. Utra menőnek üres zsák -is teher a vállán. Minek nekünk a menyasszony? Minek nekünk -akármiféle asszony?</p> -<p>Igy lett az én hugom Sobri Jóska szeretője. Igy ment oda a -Billege csárdába s igy maradt ott.</p> -<p>A csárdás jó embere volt Sobrinak. Félt is tőle, szerette is, -élt is utána. Jóravaló asszony volt a felesége. Nem is ugy, mint -cseléd, hanem ugy, mint édes lányuk volt ott az én hugom.</p> -<p>De Sobri se volt rossz ember, isten nyugossza, akárhol van. -Mondjanak rá akármit, tudom, hogy a vármegye halálra kereste is, -rosszat mondani nem tud róla senki. Rozit pedig igazán szerette, -mindig megbecsülte, széltől is megóvta, rossz emberek nyelvétől -ugyancsak őrizte. De még ezzel se elégedett meg. Hanem tudtára adta -főbirónak, pandurok hadnagyának, hogy a Rozi hugomnak bántódása ne -légyen. Mert ő ugyan még egy varjufióknak se ontotta vérét, nem is -ontja, de ha Rozi hugomat bántják: minden csepp könyéért az urak -vére folyik s olyan boszut áll, hogy maradékról maradékra -megsiratják.</p> -<p>De nem is bántották soha. Hanem a mikor megtudták, hogy a hugom -hol van s hogy ő a Sobri szivbeli mátkája: elmentek abba a rongyos -csárdába még <span class="pagenum"><a name="Page_104" id= -"Page_104">-104-</a></span> az urak is Tapolczáról, Halápról, -Badacsonyból, Keszthelyről, hogy hugomat megláthassák. De olyan -becsülettel beszéltek vele, mint egy uri kisasszonynyal.</p> -<p>Akkor támadt az a dal is: Répa Rozi Billegében – Játszik a Sobri -ölében. Pedig dehogy játszott. Sobri Jóska sokszor megjött, meg is -ölelte, meg is csókolta mátkáját, de különben ugy bánt vele, mintha -templomban lettek volna s a feszület nézett volna rájuk. Pedig csak -abban a rongyos csárdában voltak s rájuk nem mert volna nézni -senki.</p> -<p>De mit tett még Sobri Jóska? El nem hinné azt senki. Sok -bujdosó, sok szegény legény, sok szökött katona ment hozzá, vegye -fel őt is a seregébe. Kit fölvett, kit nem. De a kit fölvett, annak -az élő istenre meg kellett fogadnia, hogy ha Sobrinak valami baja -esik, az én hugomat el nem hagyja, inségre jutni nem engedi, -betegségében gondját viseli s örökké megbecsüli.</p> -<p>Meg is tartotta fogadását mindenki.</p> -<p>Egyszer aztán Sobri Jóska hosszu időre elmaradt. Ennek épen -tizenkilencz esztendeje.</p> -<p>Rozi hugom várta-várta. Eljárt a templomba s imádkozott buzgón a -jó istenhez, hogy az ő vőlegényét hozza vissza. Hire járt, hogy -eltünt, elmult, elbujdosott. Még olyat is beszéltek, hogy -fölakasztották.</p> -<p>Az én hugom nem hitte ezt. Maga Sobri mondta neki:</p> -<p>– Engem Rozi föl nem akasztanak, akárki mondja, el ne hidd. Még -ha saját szemeiddel látnád: akkor se hidd el. Az árnyékom lesz, nem -én magam. <span class="pagenum"><a name="Page_105" id= -"Page_105">-105-</a></span></p> -<p>De azt se hitte el, hogy elbujdosott. Hogy is hihette volna el, -hogy őt elhagyhatta?</p> -<p>Mikor utoljára elváltak, az uzsai puszta felé ment el Sobri. -Hugom elkisérte a billegei majorig. Szegény hugom kiült az utszélre -s órákig el-elnézett az uzsai puszta felé. Arra ment el Sobri, -onnan kell neki visszatérni. Ünnepnapokon elment messze föl a -völgyön, uton, erdők nyilásán; nézett, hallgatózott, szentül hitte, -hogy találkozik majd Sobrival, milyen jól esik majd annak, hogy ő -eléje ment.</p> -<p>Hiába!</p> -<p>Két esztendő is elmult már, de Sobri csak nem jött. Szegény -hugom hervadt, fogyott, fejét bubánatnak adta. Nem hallgathattam -keserves panaszát, nem nézhettem omló könyeit. Kiléptem a -szolgálatból s elmentem Sobri után kérdezősködni. Kenyerem nem -volt: kéregettem. Ruhám rongyossá lett, viseltem rongyosan. Három -vármegyét bejártam, de Sobri hirét nem hallottam. Hanem azt -hallottam, hogy Sobri nem is volt Sobri, hanem nagy ur volt, nemes -ur volt s egyszer csak megunta a betyáréletet, letette a -duhajruhát, felöltötte selyem dolmányát s most nagy úr Pesten, -talán főispán is.</p> -<p>Ezt nem mondtam meg szegény hugomnak. Elemésztette volna magát, -ha ezt meghallja. És azután magam se hittem.</p> -<p>Egyszer ugy két esztendő mulva megjött Pap Andor. Este jött a -csárdához, lábujjhegyen csoszogott be az ivóba, sugva hívta félre -hugomat. <span class="pagenum"><a name="Page_106" id= -"Page_106">-106-</a></span></p> -<p>Boldog isten – alig lehetett ráismerni. Feje hajlott, teste -görnyedt, képe borostás, bajusza kuszált. Pedig milyen legény volt -az Sobri idejében.</p> -<p>– Hol a Jóska, bátyámuram?</p> -<p>– Ne kérdezd Rozi hugom.</p> -<p>– Hol van Jóska? Hol a vőlegényem?</p> -<p>– Megmondom hát Rozi hugom. Erdő szélben, hegy tövében, hársfa -árnyékában, virág nyilik körülötte, senki se üldözi, senki se -háborgatja. Arra napkelet felé van, onnan jövök tőle, messze sincs -ide s mégis megöregedtem, mire ideértem.</p> -<p>S elmondta Sobri Jóska halálát és utolsó perczeit. A hogy -történt két év előtt Tolnavármegyében, Lápafő határában.</p> -<p>Nem is lehetett az másként. Mert hiszen ha Sobri meg nem halt -volna, a hogy őt az én hugom szerette, ide neki vissza kellett -volna jönnie.</p> -<p>Szegény Rozi hugom!</p> -<p>Se élő, se holt nem volt, mikor ezt a hirt biztos embertől -meghallotta. Gondolta ő már, hogy igy kellett annak történni. De -azért mégis ugy fájt a szive, hogy én nem tudtam nézni. Pap Andor -megfogta a fejét, talán mindjárt összeesett volna.</p> -<p>– Bár elvett volna az isten engem is vele együtt. Mi volt az -utolsó szava?</p> -<p>– Utolsó szavát nem hallottam, mert a mikor a katonaság -körülvett bennünket s pajtásaink már elvesztek vagy kézre kerültek, -én odább álltam s egy dombos csalitba menekültem, de a mint a domb -oldaláról <span class="pagenum"><a name="Page_107" id= -"Page_107">-107-</a></span> visszanéztem: akkor még Sobri ott állt -egy nagy fa mellett. Hanem egy órával előbb, mikor az erdőszélben -összejöttünk, akkor azt mondotta: »Gyerekek, ma nehéz sorunk lesz, -ha engem baj ér, a mit fogadtatok, megtartsátok, az én mátkámat, -mig éltek, el ne hagyjátok!« Én Rozi hugom, nem is hagylak el -téged, azért jöttem ime hozzád, pedig most már az én életem kutyát -se ér.</p> -<p>Ugy sirt, ugy zokogott szegény hugom, könnye ugy omlott, mint a -záporeső. De mégis oda fordult Pap Andorhoz.</p> -<p>– Köszönöm kendnek bátyámuram, szives jó indulatját, de én nem -akarok terhére lenni senkinek, az isten megsegit engem.</p> -<p>Hiszem, hogy meg is segitette, csak azt nem tudom, milyen -uton-módon. Elbucsuzott másnap édes anyánktól, harmadnap én tőlem s -elbujdosott. Azt mondta, hogy Sobri Jóska sirját megy -fölkeresni.</p> -<p>Sohase láttuk többé.</p> -<p>Megtalálta-e Sobri sirját vagy él-e még valahol, vagy a szive -megszakadt vagy neki ment a Balatonnak: nem tudja megmondani senki. -Pedig messze földről jövő emberektől én is sokáig kérdezősködtem -utána.</p> -<p>Igy végezte Répa Ferkó a szomoru történetet. Mire elvégezte, -világos reggel lett, csak épen hogy a nap még nem bujt ki a -Balatonból. Hanyatt feküdtem, a vakandturáson nyugodott fejem, ugy -hallgattam. Nem szóltam közbe, nem kérdezősködtem, nagyon elfogta -képzeletemet Répa Rozi alakja s életének és szerelmének -története.</p> -<p>Csodálni való is ez. Nem a történet, hiszen az mindennapi. A -szeretők egyike meghal vagy elhidegszik, <span class= -"pagenum"><a name="Page_108" id="Page_108">-108-</a></span> vagy -hütlenné válik s a másik aztán vagy utána hal, vagy vigasztalódik -vagy hütlenséggel fizet a hütlenségért. Tizezer regényben és -százezer elbeszélésben megirták ezt már igazi és nem igazi költők. -Szétfoszlik az eszmény, vagy eltünik vagy utálatossá lesz s a beteg -sziv aztán vagy megromlik, vagy kigyógyul, vagy elszárad, vagy -megszakad.</p> -<p>Én csodálom azt a mélységet, erőt, fenséget és tisztaságot, mely -otthon van a szegény ember, szegény lány szerelmében is. S a mely -oly ritkán van otthon a társadalom fensikján élő lelkek -szerelmében.</p> -<p>Mi a szerelem?</p> -<p>Agynak müködése, mint a gondolkozás.</p> -<p>De a gondolkozás mértékében kiszámithatlan különbség van az -emberek közt. Az egyiknek agya független tud lenni érzéstől, -szenvedélytől, önimádás babonájától, – a másiké nem. Az egyik a -csillagok nyomait méri föl s ezer esztendős jövendőnek javulására -dolgozik, hogy a születendő nemzedékek jobbak s boldogabbak -legyenek, mint mi. S a másik gondolkozás a teremtés legnagyobb -ügyének a kamatláb változásait tekinti. Newton és Shakspeare agya -az istenekkel száll versenyre s a földhöz ragadt szegény ember agya -elvész abban a kérdésben: mit eszik holnap s miként szerzi be téli -gunyáját?</p> -<p>A szivek közt nincs akkora különbség.</p> -<p>A szegény lány szive ugy érez, mint a királylányé s a betyár ugy -megőrzi szerelmének titkait, mint a lovag. Észszel, tudománynyal, -magas miveltséggel keveset törődik a sziv. A legtudósabb elme s a -legmagasabb gondolkozás <span class="pagenum"><a name="Page_109" -id="Page_109">-109-</a></span> mellett is satnya és nyomorék -maradhat a sziv s erővel és érzések gazdagságával lehet tele a -nyájőrző tanulatlan bojtárgyereknél is.</p> -<p>Miért van ez?</p> -<p>Érzéki dolog a szerelem s az érzékek mindenkinél egyenlők. Igy -tanitják a tudomány emberei. De ez nem megoldás. Hiszen az agy és a -gondolkodás is érzéki dolog s ebben mégis óriási változást idéz elő -a tanulás és a miveltség.</p> -<p>A bölcseség arany, a bölcselkedés aprópénz. Keveset adnak érte, -elvesztése se nagy kár, rozsda is megeszi. A tudós elmék, erős -gondolkozók, számitás emberei bölcselkedésük mértéke alá vonják -szivüket, szerelmüket.</p> -<p>Megengedjék-e erősödni az érzést? Nem lesz-e ez akadály életük -utján? Nem árt-e meg az egészségnek? Melyik lánynak szerelme lesz -biztosabb, kényelmesebb és hasznosabb? Mit nyerhetünk ezzel? Mit -veszthetünk amazzal? Melyik gyümölcsöz jobban és gyorsabban?</p> -<p>Ez az elmék bölcselkedése. S minél kisebb úr a sziv, annál -nagyobb ur a bölcselkedés s annál hitványabb a szerelem. A hatalom -és miveltség birtokában lévő ugynevezett nagy családoknál a -szerelem nagyon hasonlit a vállalathoz. Tárgyalás, alku, -megegyezés, mérleg, egyensuly, szállitás, kölcsönös érdekek -méltányos kiegyenlitése s gyakran per, felszámolás, csődbe -jutás.</p> -<p>Itt már a szerelemnek alapszabályai vannak, mint a -részvénytársaságnak. Itt már aztán vigyáznak arra, hogy az egyes -szakaszok ellen senki se vétkezzék. Az »élek érted, meghalok -utánad« nincs bent a szakaszokban. Ezt nem hagyná jóvá se a -törvényszék, se a miniszter, <span class="pagenum"><a name= -"Page_110" id="Page_110">-110-</a></span> se a közgyülés. A »hűség« -benne van az alapszabályokban. De föltételhez és birságokhoz kötve. -A ki megszegi a hűséget: fizet ennyit és ennyit. S mig fizetni tud: -fennáll a szerelem szegett hűséggel is. De a ki nem tud fizetni: -azt kilökik a vállalatból. Annak többé nincs joga a hűséghez, a -szivhez, a szerelemhez.</p> -<p>S minő fenség az, a mikor a társadalom magasán is néha előáll a -sziv s nem engedi magát megkötözni vagy széttépi kötelékeit s -elveri maga mellől az alkuszokat, birákat, ügyvédeket, -közbenjárókat s a számitás és bölcselkedés egyéb szállitóit!</p> -<p>Igy kellene lenni mindig s mindenütt.</p> -<p>Igy volt annál az erdei duhajnál, a kinek a neve egykor Sobri -Jóska volt. S igy volt annál a nyomorult lánynál, a ki addig élt, a -meddig szeretett s a mikor szeretője meghalt, ő is elmult utána -örökre.</p> -<p>Mig e sorokat irom: az alatt tudósit egy barátom, hogy Sobri -fáját a lápafői határban néhány év előtt kivágták s körülötte a -csalitot is kiirtották. »Sobri fája.«. Igy nevezte a nép. A melynek -oldalához utolsó harczában puskáját támasztotta; a melynek -árnyékában magát agyonlőtte; s a melynek tövében fiatal szép testét -eltemették. Az arra menő megállt a fánál s egy sóhajjal vagy egy -áldással gondolt arra, a ki ott porladozik. Együgyü léleknek már ez -a természete.</p> -<p>Vajjon Répa Rozi látta-e ezt a fát? Megölelte-e, megcsókolta-e, -könyeivel megáztatta-e, mielőtt szerető lelke visszaszállt a -végtelenbe, a honnan származott?</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_111" id= -"Page_111">-111-</a></span></p> -<h2>SZENTIRMAY JÓZSEF.</h2> -<p class="summary">(Branyiszkó ostroma. – Az orosz ágyugolyó. – -Flórenczben. – A mogorva kapitány és vidám felesége. – Az olasz -hazafiak. – Szentirmay nem szerette a pénzt. – Tuli és a -királyasszony. – A magyar bor.)</p> -<p>– – Mikor a nap fölkelt: akkor aludtam el. Talán két óra -folyásig aludtam. Mikor fölébredtem, Répa Ferkó már nem ült -mellettem az árokparton, hanem utitársam mosdott a harmatban s -törülközött zsebkendőjével. Némely madár is megmosdik a harmatban, -a hiu lány is megcselekszi, akkor nekem is jól esett.</p> -<p>Szigligetben reggeliztünk.</p> -<p>A vár omladékait összejártam. Ott is találtam egy kis -juhászbojtárt, kerepőt faragott egy döledék fal árnyékában. Ennek -is Répa volt a neve, de ez se Sobriról, se kedveséről nem tudott -semmit.</p> -<p>Még nem volt dél, a mikor Badacsony hegyére értünk. Napkeleti -oldalán értük el a csodálatos szépségü hegyet. Csakhogy akkor nem -várt bennünket a parton Szentirmay József. <span class= -"pagenum"><a name="Page_112" id="Page_112">-112-</a></span></p> -<p>Mint várt most, mikor Gyulai Pál ur kiugrott a csónakból, hogy -minél előbb szilárd talajt érezzen lába alatt.</p> -<p>Hatalmas szép férfialak volt ez az én derék barátom -Szentirmay.</p> -<p>Széles váll, domboru mell, egyenes derék, piros arcz, -oroszlánfej, de kék szemekkel, állandó mosolylyal.</p> -<p>Jókedvü igaz magyar ember. A minőt én szeretek. Jó kedve sohase -szünt meg. Még akkor se, mikor Branyiszkót ostromolta. Még akkor -se, mikor az oroszszal ütközött s az orosz ágyugolyó egyenesen -derékban találta. Még akkor se, mikor a függetlenségi harcz végén -besorozták s Olaszországba hajtották.</p> -<p>Mert hogy honvéd volt, tiszt volt, vitéz volt: természetes.</p> -<p>Valami honvéd-vadász-zászlóaljnak volt főhadnagya.</p> -<p>Mikor Branyiszkót ostromolták s pár utforduló sánczot bevettek: -a véletlen Guyonnal hozta össze, a vakmerő tábornokkal. A tábornok -valami ok miatt toporzékolt haragjában. Pedig a golyók ott -fütyörésztek körülötte. Látta, hogy a rózsásképü fiatal szőke -vadásztiszt mosolyog. Pedig hideg is volt a tél miatt, meleg is -volt a csata miatt.</p> -<p>– Mit nevet ön?</p> -<p>– A németet tábornok ur.</p> -<p>– Mi van azon nevetni való?</p> -<p>– Az, hogy mindjárt kiverjük minden állásából. Nézze tábornok -ur, minden német jobbra-balra tekintget, mintha jobbról-balról -félne s mintha azt keresné, <span class="pagenum"><a name= -"Page_113" id="Page_113">-113-</a></span> merre könnyebb futni. Ha -meg akarná állását tartani: mereven nézne ránk, mint a sas.</p> -<p>Igaza volt.</p> -<p>A tábornok jól megnézte látó csövével a hegyoldal német -csapatait s rögtön észrevette maga is, hogyan tekintget -jobbra-balra a legénység.</p> -<p>Jó jel volt. Elismerésül kezet szoritott a fiatal hadnagygyal s -azontul neki is jó kedve lett.</p> -<p>– Hát a mikor az orosz ágyugolyó derékban találta.</p> -<p>Valahol a Hegyalján verekedtek az oroszokkal.</p> -<p>Szentirmay zászlóalja egy domb oldalán állt szálas nyárfaerdőbe -vonulva. Az orosz seregnek, ha kifejlődni akart s előre akart -hatolni, ezt a zászlóaljat az erdőből ki kellett verni. A vadászok -azonban ügyesen lőttek, bátran megálltak; lovassággal nem lehetett, -szuronyrohammal nem volt tanácsos őket megtámadni. Védték őket a -szálas fák. Az orosz vezér tehát egy félüteg nehéz tábori ágyut -vezényelt ellenük s lőtte az erdőt alattuk, fölöttük, -körülöttük.</p> -<p>Lőhette azt. Nevették azt a jókedvü honvédvadászfiuk.</p> -<p>Pedig nem egészen nevetséges ez a hadi játék. Erdei nagy szálfát -ugyan tábori ágyu le nem dönt, de az ember egy pillanatig se -biztos, hogy a lelőtt, letördelt, leszaggatott faágak a szemét ki -nem ütik. Érdekes állni az ilyen ágyutüzben. A karvastagságnyi ágak -ugy hullanak, mint a záporeső s az irtóztató zúgás, recsegés még az -ágyu hangjánál is jobban rázza a lelket.</p> -<p>Szentirmay látta, hogy az orosz egyelőre csak ágyuval akar -dolgozni. Odaszólt zászlóaljához: <span class="pagenum"><a name= -"Page_114" id="Page_114">-114-</a></span></p> -<p>– No fiuk, mi is rágyujthatunk, ha az orosz rágyujtott.</p> -<p>Szentirmay a pipát értette. Neki nem volt ágyuja.</p> -<p>Oda állt egy félölnyi vastag nyárfa mögé, hátát neki támasztotta -a fának, elővette makra-pipáját, megtömte dohánynyal, kicsiholt s -az égő pudvát rátette a dohányra, sőt már a kupakot is rászoritotta -a pipára.</p> -<p>De szippantani már nem volt ideje. Esett hasra, csak ugy zuhant. -Az a nagy fa, melyhez támaszkodott, ugy ütötte hátba, mint a -menykő. Egy tizenkét fontos orosz ágyugolyó épen a fa közepének -ment neki s az lökte meg a fát. Ha az a fa ott nincs, Szentirmayt -derékban ugy vágja ketté az ágyugolyó, mintha ollóval szelték volna -kétfelé. Az az ágyugolyó épen a derekának tartott.</p> -<p>Legényei oda ugranak, a mint látják, hogy a földön fekszik.</p> -<p>– Hadnagy uram, itt vagyunk! Csak nincs valami baj?</p> -<p>– Van fiaim, van!</p> -<p>Nagyot szippantott a pipán, de nem jött a füst.</p> -<p>– Az a baj fiaim, hogy a pipám kialudt. Ujra ki kell csiholnom. -Adta muszkája, mennyi bajt csinál az országban.</p> -<p>S szedte elő készségét, szerszámát, hogy kicsiholjon. De már ezt -a fiuk nem engedték hamarosan. Dörgő éljen-rivalgással fölemelték a -hadnagyot s megmutatták a muszkának. Ma is töri még a fejét a -muszka, miért örültek, miért kaczagtak, miért éljeneztek a honvédek -olyan nagyon?</p> -<p>Mikor a harcznak vége lett: besorozták osztráknak őt is. -Közlegénynyé tették s gyalog hajtották Olaszországba. <span class= -"pagenum"><a name="Page_115" id="Page_115">-115-</a></span> Adtak -rá komisz ruhát, de olyan rongyosat, piszkosat, hogy igazi -osztráknak nézhette mindenki. Sebaj. Neki jó kedve volt örökké.</p> -<p>Lelkes barátja akadt az utban. Burián pesti ügyvéd. A kit később -egyenes termetével, hosszu szakállával, tekintélyes komolyságával -együtt minden ember ismert és tisztelt Budapesten. Szentirmay -mérnökségre, Burián ügyvédségre készült; Pesten már jó ismerősök -voltak, Olaszországban ismét összekerültek s gyöngéd barátságuk -halálukig tartott.</p> -<p>Hogy történt, hogy se történt, Szentirmayt mint besorozott -osztrák katonát Florenczbe helyezték. Egy kegyetlen szivü mogorva -kapitány kezére került. Csakhogy ennek volt egy kegyes szivü vidám -kis felesége s két apró porontya. A mint a kis feleség meglátta -Szentirmayt: ennek deli termete, mosolygó ifju Apolló-arcza rögtön -szemébe tünt s nem nyugodott addig, mig őt a mogorva férj oda nem -rendelte magához privátdinernek.</p> -<p>Hamis szeme volt a menyecskének. Két nap alatt már mindent -kinézett a privátdinerből. Azt is, hogy magyar fiu; azt is, hogy -mivelt fiu; azt is, hogy jókedvü fiu; azt is, hogy tiszt volt, hogy -kitünően tud rajzolni, gyönyörü hangon tud énekelni s hogy -egyáltalán nem arra való, hogy csizmát tisztitson, szobát söpörjön, -piaczra járjon, a konyhára fát, vizet hordjon s a menyecske -kutyáját sétáltassa s két kis porontyát mulattassa.</p> -<p>Hohó! Álljunk csak meg kissé. Talán mégis arra való, hogy a két -kis porontyot mulattassa s azon kivül a menyecskét rajzolni és -dalolni tanitsa. <span class="pagenum"><a name="Page_116" id= -"Page_116">-116-</a></span></p> -<p>De nagyon is arra való!</p> -<p>Nehány hét mulva Szentirmay katonai ruhában járt ugyan, de se -privátdiner nem volt, se a katonai gyakorlatokra menni s mindenféle -katona-munkát végezni köteles nem volt. E helyett mulattatta a két -kis porontyot s tanitotta a menyecskét.</p> -<p>De nem ingyen.</p> -<p>Hanem bizonyosan azt mondta a két kis porontynak:</p> -<p>– Hé kölykek, mogorva kapitányomnak osztrák porontyai! Ide -hallgassatok rám! Én ugyan játszom veletek, szépséges mamátokat is -megtanitom dalolni és rajzolgatni s a mellett itt is maradok -katonának, a meddig innen el nem mehetek. Meg is kapom én ezért a -fizetést jó szóban, körömfaladékban, meleg kézszoritásban, édes -mosolygásban s ki tudná, mi másban. De ez nekem, adta osztrák -porontyai, mind nem elég. Hanem van nekem itt egy Burián nevü jó -barátom, adjatok annyi szabadságot annak is, a mennyi nekem jut. -Azután van nekem itt Florenczben egy-két hires honfitársam, egy -híres festőmüvész s annak fiai, a kiket már hazulról ismerek. Az -öreg Markó és családja. Szabad járásom legyen nekem oda mindenkor. -És végre nagyon szeretem az olasz hazafiakat. A kik minden -osztrákot a pokolra kivánnak. A kik élnek, dolgoznak, rajongnak és -meghalnak a szabadságért. A kik ellen apátok és bajtársai irtó -háborut viseltek s a kiket ma is börtönre, golyóra, kötélre -keresnek. Hadd mehessek én ezek közé szabadon, hadd mulassak velük -igazán s hadd szidjam én az osztrákot velük együtt kedvemre. -<span class="pagenum"><a name="Page_117" id= -"Page_117">-117-</a></span> Nosza tehát kis osztrák porontyaim, -mondjátok ezt meg a mamának, mama a papának, papa a generálisnak, -mert különben én többé se veletek, se mamátokkal nem játszom. -Dörgöm-morgom-csikorgom-adta osztrák porontyai!</p> -<p>A két poronty meghallgatta a kemény szót. Az egyik lehetett -három éves, a másik két éves. S bizonyosan eljárt mindakettő a nagy -megbizatásban. Mert az én jó Szentirmay barátom ettől kezdve teljes -szabadsággal mulathatott Florencz városában.</p> -<p>Mindennapos volt a Markó-családnál. Benső, gyöngéd barátság -erősödött meg köztük. Rajzban, épitészetben, müizlés nemesitésében -kincset gyüjtött Markóék segitségével ifju lelke.</p> -<p>Burián barátja is szabadon járt-kelt ezután. Együtt töltötték -napjaikat. Együtt vigadtak sorsukon s busultak hazájok -állapotján.</p> -<p>De megismerkedett a fiatal olasz hazafiakkal is. Hajh minő -lelkek voltak ezek! A honfikeserüségnek és honfirajongásnak minő -mérhetlen tengere zajgott ezek szivében! A tüzokádó lángja nem ég -akkora tüzzel, mint a hogy égett ezekben a gyülölet a pápai uralom -ellen, a német betolakodás ellen és a szanfedisták ellen. Ha az -olasz nemzet még egyszer olyan nagy tudna lenni, mint volt akkor, a -mikor szerencsétlen volt! Ha a magyar nemzet úgy tudná ellenségét -gyülölni, mint tudta az olasz! Ha mindig úgy tudna gyülölni, mint a -hogy tud néha verekedni!</p> -<p>Szentirmay és Burián el-elment mulatni egyik-másik Albergóba s -annak titkos szobájába az olaszokkal. <span class= -"pagenum"><a name="Page_118" id="Page_118">-118-</a></span> -Bámulta, szerette, csókolta, itatta az olasz a magyar fiut. Egy -florenczi ifju gróf majd megette Szentirmayt.</p> -<p>– Mit bámulsz rajtam olasz?</p> -<p>– A magyart bámulom! Hát ti vagytok a magyarok! Mindig, mindig, -régóta látni akartalak benneteket. Kezed is megcsókolnám, ha nem -nevetnél. Mi vagyunk húsz millió, ti vagytok öt millió. A mi -gazdagságunk és miveltségünk harmadfél ezer esztendős, a tietek -száz esztendős. Mi palotákban élünk, ti a pusztán. Mi óriási -templomokban, müvészetnek fönséges csarnokaiban imádjuk az istent s -szerezzük meg a tudományt, ti pedig ott őgyelegtek erdőn, mezőn, -szabad ég alatt. Nyugati mivelt nemzet vagyunk, ti pedig ázsiai -hunnok, tatárok. Minket is legyőzött a német, titeket is. De ti -magyarok legalább megvertétek a németet igazán, porba gázoltátok -lobogóját, hátához paskoltátok gőgjét s megtanitottátok futni és -segitség után rimánkodni. Ti is véreztetek, de győztetek is. Mi -csak véreztünk!</p> -<p>Kicsordult az olasz ifju szeméből a köny. Igy adta okát annak, -miért bámulja a magyart, ha osztrák baka is ez.</p> -<p>Itt találkozott egy szegedi fogolylyal, valami Bixio -nevűvel.</p> -<p>A magyar kormány, mikor 1848-ban Szeged várát átvette, a várnak -földalatti nyirkos oduiban több mint száz foglyot talált, köztük -sok olaszt. Nagyobb része olasz volt. Megkérdezte az osztrák -kormányt: kik ezek? Miért vannak elitélve? Mikor szabadulnak, hová -valók? A bécsi kormány nem tudta. El se voltak ezek itélve. -<span class="pagenum"><a name="Page_119" id= -"Page_119">-119-</a></span> Olasz hazafiak voltak s elhozták őket a -Tisza mellé, eldugták őket Szegeden a föld alá, ott haljanak meg, -ott rothadjanak el. A magyar kormány egyszerüen haza eresztette -őket.</p> -<p>Haza! De merre, hogyan?</p> -<p>Utba esett Ausztria s Ausztriában megint elfogdostak belőlük egy -csomót.</p> -<p>Elfogták ezt a Bixiot is. Ő azonban Udine körül kisérőjét -leszurta és megszökött. Szerencsésen eljutott a piemonti király -seregéhez s oda állt be katonának. »Még egy átkozott németet -megölni s azután meghalni«: ez volt örökös jelszava.</p> -<p>Szentirmaynak sok följegyzése volt Bixio elbeszéléséből. Minő -borzalmak pihennek e följegyzésekben! Ez is ugy ragaszkodott -Szentirmayhoz.</p> -<p>De nem sokáig ragaszkodhatott. Szentirmaynak szegény szülei -pénzt kaptak a veszprémi káptalantól, hogy fiukat kiválthassák a -katonaságból. Ötszáz forintot kaptak s ezen kiváltották.</p> -<p>Haza jött, mérnök lett. Baranyában tagositott harmincz falut, -fölmérte Veszprémet, megnősült s rokona és egyik főigazgatója lett -János püspöknek s tervezte és épitette János püspök nőnevelő -intézeteit. Lángeszü és jókedvü ember volt mindig, szerette -mindenki s költő és jeles iró lett volna, ha gazdag ember nem lett -volna.</p> -<p>Még sem lett gazdag ember.</p> -<p>Kinevette, utálta, lenézte a pénzt. Honvéd korában, olaszországi -baka korában csak ugy becsülte, mint diák <span class= -"pagenum"><a name="Page_120" id="Page_120">-120-</a></span> -korában. Akkor pedig becsülni nem tanulta meg; szegény fiu volt, -sohase volt pénze megbecsülni való.</p> -<p>Mérnök korában pajtásai közt osztotta föl busás keresetét. -Veszprém városa ma is adós neki több ezer forinttal. Szülővárosa: -hát csak elengedte neki. S mikor már nagy ur lett, négy lovon járt, -kastélyban lakott, száz szófogadója volt, százezrekben turkált: -hosszu utra, hetekig tartó urodalmi körutra akkor se vitt magával -többet öt forintnál, tiz forintnál. Röstelte, hogy őt azért -becsüljék, mert nagy urnak tartják. Szivesen adakozott minden felé. -Erre kölcsön kérte a pénzt uton-utfélen paptól, zsidótól, -kasznártól, kocsmárostól, bérlőtől, jó baráttól. Titkárjának -jegyzéket kellett vezetni s hazulról kinek-kinek megküldeni a -kölcsönpénzt.</p> -<p>Ő volt tehát a mi házigazdánk. Ő rendelte oda a partra a -kocsikat s ő vitetett föl bennünket János püspök villájába. Gyulai -Pál urral ő ült egy kocsiban.</p> -<p>János püspök villája ott feküdt Badacsony déli vállán a legszebb -ponton. Emeletes fölház kényelmes szobákkal. Ablakaiból napkeletre, -napnyugatra s déli irányban a végtelenig látni. Mögötte észak felé -a hegy zárja el a látást. Ott van az Omlás, a Tornyok, a -Gyapju-zsákok s tetejükön a Kereszt. Valamennyi kősziklából.</p> -<p>Mindegyikünk megkapta a maga szobáját s egyuttal a sürgető -meghivást az ebédhez. Szentirmay az első pillanatra észrevette, -hogy piperézkedő ember nincs közöttünk. Egyiknek sincs kipödrött -bajusza s bodoritott haja. Egyiknek sincs se fekete, se fehér -keztyüje. Egyiknek <span class="pagenum"><a name="Page_121" id= -"Page_121">-121-</a></span> sincs fényes hüvelye se fején, se -lábán. Szóval: irók, tanárok, szerkesztők, tudósok vagyunk mind. -Már olyanok, a milyenek.</p> -<p>Finom tapintattal rendezte be állapotunkat.</p> -<p>Ügyelt arra, hogy mindenféle inas, komornyik, huszár, vadász ne -lábatlankodjék körülöttünk. A szolgálatot szobában és asztalnál az -öreg Tuli és Tuliné végezte valami csitri falusi lány segitségével. -Hadd lássák az urak, hogy otthon vannak.</p> -<p>Nevezetes ember volt ez a Tuli.</p> -<p>Valami házfelügyelő vagy vinczellérféle. Közönséges paraszt -egyik szomszéd faluból. Szentirmaynak régi felszolgáló embere. -Minden nap borotválkozva s tisztán öltözve. Kevés szavu, komoly -tekintetü, lassu és ünnepélyes mozgásu maga is, felesége is. János -püspököt csak egyszer látta. Azon kivül a legnagyobb ur csak -tekintetes ur volt előtte. Nagyságosat, méltóságosat, kegyelmeset -nem ismert.</p> -<p>De fölségeset se.</p> -<p>Pár évvel előttünk ott járt József főherczeg a főherczegnővel és -a belga királynéval. Föl akartak menni Badacsony tetejére. János -püspök volt már egyszer-kétszer ugy honvédszemle alkalmával a -főherczeg házigazdája, tehát csak az ő villáját keresték föl -vezetőért. Hoztak magukkal Keszthelyről hideg sültet, pogácsát, uj -kalácsot, ezt a hegytetőn akarták elkölteni. Egész kiséretük egy -huszárból állott.</p> -<p>Tulit kérték meg, vezesse föl őket a Kereszthez. Tuli szó nélkül -vállalkozott. Kevés beszéde, lassu mozgása szemébe ötlött a -főherczegnek. <span class="pagenum"><a name="Page_122" id= -"Page_122">-122-</a></span></p> -<p>– Hallja kend, fel tud maga jönni velünk a hegy tetejére?</p> -<p>– Mit gondol a tiszt ur! Ha ezek a fehér népek föl tudnak menni, -hát akkor én csak föl tudok.</p> -<p>– Micsoda fehér népek?</p> -<p>– Hát ez a két tekintetes asszony!</p> -<p>A királyné és a főherczegné volt az a két tekintetes -asszony.</p> -<p>A huszárnak ugyan nem volt szabad az utazók kilétét elárulni, de -attól félt, hogy ez a paraszt valami ügyetlenséget, valami -gorombaságot talál mondani. Félre inti Tulit.</p> -<p>– Vigyázzon kend a szavára. Fölséges asszonyok ám azok. Az egyik -a belga királyné, a másik az alcsúthi főherczegné.</p> -<p>Tuli uram a pipát se vette ki a szájából, de el se hitte egy -szavát se a huszárnak.</p> -<p>– Már öcsém, nem tőled tanulom én meg a becsülettudást.</p> -<p>Bizony jobban is tudta, mint a huszár.</p> -<p>Mert a mikor a fejedelmi személyek fölértek a Kereszthez s ott -ozsonnájukat elkölteni le akartak az aszu gyepes sziklára -telepedni, Tuli csak oda szól az asszonyokhoz:</p> -<p>– Várjanak csak a tekintetes asszonyok egy szempillantásig!</p> -<p>Intett a hátul kullogó fiunak, annak a kezén volt két szép -selyem pakrócz, ezeket kivette kezéből, szépen leteritette a -sziklára. <span class="pagenum"><a name="Page_123" id= -"Page_123">-123-</a></span></p> -<p>– Ide üljenek a tekintetes asszonyok!</p> -<p>A két királyi asszony mosolygott. A főherczegné nem állta szó -nélkül.</p> -<p>– Hát a férjemnek nem hozott kend pakróczot?</p> -<p>– A tiszt ur férfi ember, gondoskodjék magáról. Aztán férfinak -minek is a pakrócz?</p> -<p>Ebben is neki volt igaza.</p> -<p>Nos hát ez a Tuli volt szolgálattevő emberünk.</p> -<p>Az ebéd egyszerü magyar tuladunai ételekből állott. Erdélyi -ember hadd ismerje meg ezeket is. S hadd ismerje el, hogy nem csak -Erdélyben van hires sültje-főttje a magyarnak. Ital dolgában -csakhamar általános meggyőződéssé vált, hogy a badacsonyi és -somlyai bornál nem jobb a rózsamáli; hogy a badacsonyi ürmöst -erdélyi ember nem ismeri, mert ilyen bor se Erdélyben, se -Spanyolországban nincs s végül, hogy a badacsonyi kéknyelü borhoz -hasonló értékü és finomságu bor nincs a kerek földön. Még a tokaji -aszú se éri el.</p> -<p>Végig biráltuk ugy elméletben a leghiresebb erdélyi borokat. -Különösen az erdélyi püspöknek rózsamáli borát, Kemény István -bárónak csombordi borait s a jó Sámi Lászlónak hires -borgyüjteményét. Nem fukarkodtunk az elismerésben. De hát a -badacsonyi mégis csak más.</p> -<p>Ma már Magyarország a bortermő országok közt a huszonötödik. -Huszonnégy ország áll előttünk. Megelőzött már bennünket a -nyavalyás Ausztria s a még nyavalyásabb Görögország is. Nálunk -huszonöt év alatt terem annyi bor, mint Olaszországban egy év alatt -s <span class="pagenum"><a name="Page_124" id= -"Page_124">-124-</a></span> ötven esztendei termésünket kell -összegyüjtenünk, hogy Francziaország egy esztendei termését egy -csomóba összehozzuk.</p> -<p>Igy vagyunk boraink értékével is.</p> -<p>A rajnai borok s finomabb franczia borok tízszer értékesebbek, -mint a mi jobbfajta boraink. Leáldozott a tokaji aszubor napja is. -Egész Hegyalján nincs már háromszáz igazi szőlős gazdánk. Rossz -idő, rossz féreg, rossz tudomány tönkre tett bennünket.</p> -<p>Kiváltképen a rossz tudomány.</p> -<p>Azt az embert, a ki először hozott be hozzánk franczia -szőlővesszőt, elevenen kellett volna feldarabolni s egy darabját -minden szőlővidéken ijesztő például karóra huzni. S ezt cselekedni -mindenkivel, a ki példáját követte.</p> -<p>Volt nekünk negyven-ötven fajta kitünő magyar szőlőnk. Magyar -talajban, magyar napfényben, magyar levegőben valami különössé, -valami istenáldotta zamatossá fejlődött fajták ezek. A hogy -buzánknak, cseresznyénknek, sárga és őszi baraczkunknak, sőt még -gesztenyénknek sincs párja a világon, ugy nincs szőlőnknek se. A -magyar gyümölcs sok fajtája fölötte áll a földkerekség minden -gyümölcsének. Az erdélyi som és hegyaljai furmint, az érmelléki -bakator, az egri kadarka, a budai mézes, a somlyai rakszőlő, a -balatonmelléki juhfarku, bajor és tulipiros föl nem található -sehol. Illatos szőlőinkről nem is beszélek. Hol van ezek párja?</p> -<p>Miért kellett ezeket a vizenyős izű franczia, spanyol, olasz és -rajnai fajtákkal fölcserélni? <span class="pagenum"><a name= -"Page_125" id="Page_125">-125-</a></span></p> -<p>Azért, hogy behozzák a szőlőférget, a szőlőpenészt, a szőlőnek -minden fehér és fekete, minden földalatti és földfeletti -betegségét.</p> -<p>Ebéd alatt e kérdésről elmélkedtünk.</p> -<p>Badacsony, Szentgyörgy és Somlyó a szőlőhegyek mintája. Isten, -mielőtt ezeket megalkotta, előbb a szobrászati tanfolyamokat -elvégezte. Isteni lángelméje volt hozzá. S mikor ezt a hosszu -gyakorlattal megedzette: akkor készité e hegyeket. Mindegyik -tökéletes szobormű. És egyuttal élő lény. Szerelmes, büszke és -barátságos. Büszkeségét termetében, barátságát déli melegében, -szerelmét borában érezi és nyujtja.</p> -<p>Azt mondják: ki kell zsákmányolni a talajt, sok bort kell -termeszteni, a mennyiségre kell törekedni. Azt mondják: sok -franczia szőlőnek holdja négy-ötszáz akót, sőt többet is terem -évenként.</p> -<p>Nem ellenzem. Elfogadom.</p> -<p>De nem mindenütt. A tüzhányó hegyek bazalt oldalain, a bérczek -sziklás meredekjein sohase teremhet sok bor. S mig lesz ur és -gazdag ember ez országban: kellene lenni sehol másutt nem -utánozható magyar bornak is. Egerben hajdan az volt a -közpéldabeszéd: »mihelyt szőlőm holdanként öt akó bornál többet -terem, mindjárt nem egri bort terem.« Jó bor, jó bor, ha husz akó -is, de nem »egri bor«.</p> -<p>Lehet, hogy tulzás. De jellem van e példabeszédben. Hiába -mondanák a mádi és tályai szőlősgazdának, hogy holdanként két hordó -helyett húsz hordó aszút termeljen: nevetne rá. <span class= -"pagenum"><a name="Page_126" id="Page_126">-126-</a></span></p> -<p>Vagy nem lesz húsz hordó aszuja; vagy ha lesz: akkor tokaji -aszúja nem lesz.</p> -<p>A mely asszony sok szerelmet terem: igaz szerelme nincsen annak. -S nem terem igaz bort az a szikla, a mely sok bort terem.</p> -<p>De mégis sok borra van szükségünk. A magyar ember lelkét sörnek, -pályinkának át nem engedhetjük. Ám termeljétek a sok bort az -alkalmas sikokon és hegylábakon, de a hegyek büszke meredekjén -hagyjátok meg az ősi magyar szőlőt s ha urak akartok maradni: -szürjetek a magasban olyan bort, a milyen csak az isteneknek, a -királyoknak s a magyar embernek való. S ezeknek is csak -ünnepnapon.</p> -<p>Igy gondolkodott Szentirmay. Igy terjesztette elénk borról, -szőlőről, magyar emberről szóló meggyőződését.</p> -<p>Addig nem keltünk föl az asztaltól, míg az utazási rendet meg -nem határoztuk.</p> -<p>Délután megnézzük Kisfaludy Sándor szőlejét.</p> -<p>Holnap reggel fölmegyünk a Badacsony tetejére. Délután -átrándulunk Gyula-Keszibe s megnézzük Csobáncz várát.</p> -<p>Holnapután Tapolczán ebédelünk s átmegyünk Sümeghre. A többi -majd azután jön.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_127" id= -"Page_127">-127-</a></span></p> -<h2>MIKÉNT KEZDŐDIK HIMFY SZERELME?</h2> -<p class="summary">(A költő hajléka és jövendőmondása. – Kisfaludy -Sándor látni szeretné Szegedy Rózát. – Keresi mindenfelé. – A két -angol lord. – A testőr megmenti a nemzeti becsületet. – A -Kisfaludyak régi nagy hire ujra föltámad.)</p> -<p>Huszonhárom éves volt Kisfaludy, mikor 1795-ben szivének nem -egyetlen, de örök szerelmét Szegedy Rózát a badacsonyi szüreten -megismerte. Hét vagy nyolcz napot töltöttek együtt a szüreten s ez -idő alatt a közeli Szigligetbe is átrándultak. Itt lobbant lángra -szerelme, mely aztán nem is aludt el soha, még házasságuk alatt -se.</p> -<p>Ez a szüret nem Kisfaludy szőlőjében folyt le. Akkor még nem -volt neki itt szőleje. Később már házassága alatt 1800 után -szerezte ezt a szőlőt.</p> -<p>Ott fekszik a hegy keleti oldalán egy satóut szélén, mely a -bazalttornyok alatt a hegynek legmagasabb körutja.</p> -<p>Kisded hajlék, kis szobákkal, kis ablakokkal. De a kelő nap már -betekint s jó délutánig el se fordul tőle. A sajtóház ajtaja az -udvarról a ház közepén nyilik <span class="pagenum"><a name= -"Page_128" id="Page_128">-128-</a></span> s a sajtóházból jobbra a -lakó osztály, mely egykor egy kis dolgozószobából s egy -hálószobából állott. A hálószoba volt egyuttal az ebédlő is.</p> -<p>Mikor ott jártunk, már akkor harminczegy esztendő óta nem élt a -költő. Már akkor Eszterházy herczegé volt a szőlő. Valami lelkes -tisztje figyelmeztette rá a herczeget, nehogy a hajléka idegen -kézre szálljon.</p> -<p>Nagy gond nem látszott a szőlő kezelésében. Akkor már rég bérlők -kezelték a herczeg csobánczi urodalmát, melyhez Badacsony nagy -része s a költő szőleje is tartozott. Miért költöttek volna a -bérlők a szőlőre? Még csak márványtábla se volt a falba erősitve, -melyre rávésve lett volna: Itt élt nyaranta a költő, itt volt nagy -az ő alkotásaiban, itt volt boldog az ő szerelmében!</p> -<p>Igaz lett-e költő, beteljesült-e a te jövendő mondásod?</p> -<p>»Halálom után, midőn már porhadni fogok, ez oly hely leend -Magyarországban, melyet megnézni el nem mulasztandja az utas; hová -az utóbbi fiatal nemzedék, mint már most is a regéimben megéneklett -váromladékokhoz zarándokolni fog, hogy lássa azon helyet, hol egy -tántorithatlan hazafinak szivvéréből azon szózatok hangzának ki, -melyek a magyart hazaszeretetre gerjedni, nemzetiséget és ezzel -nemzeti életet visszavivni, szóval a magyart önmagának visszaadni -segitették.«</p> -<p>Ezt irta a költő 1844. évi február 25-én Batthyányi Fülöp -herczegnek. Somlyai szőlejéről irta, de jobban illik badacsonyi -szőlejére. Arra kérte a herczeget: vegye meg ezt a szőlőt, hogy a -költő halála után méltatlan kézbe ne jusson. <span class= -"pagenum"><a name="Page_129" id="Page_129">-129-</a></span></p> -<p>A herczeg nem vette meg. Önmagától nem volt annyi esze, -tanácsadója pedig idegen volt és ostoba. Ha Széchenyi István grófot -figyelmezteti rá: az bizonyára megvette volna.</p> -<p>De badacsonyi szőleje most is ugy áll, a hogy halálakor, 1844 -október 28-án épen kedves szürete után elhagyta. Huszonöt év előtt, -mikor mi megnéztük, legalább úgy állott.</p> -<p>Még megvolt az a fiatal gesztenyefa, melyet a költő maga -ültetett. Kövér, fényes, aranyba játszó nyalkazöld levelei -mosolyogtak ránk a napsugárban. Mint kisded fát hagyta ránk a -költő, gyümölcsét ő még nem izlelheté.</p> -<p>De Rózájának, szive királynéjának, költészete istennőjének -virágos kis kertje már nyomtalanul eltünt.</p> -<p>Tuli megmutatta, hol volt az a virágos kis kert. Most zöldséget -termeszt benne a vinczellér. A hol a szerelmes szép nő szemei -sugaránál viola és szegfü nyilott: ott most burgonya és sárga répa -terem. Igy kell annak lenni.</p> -<p>A ház kis ablakai előtt sokáig álltunk s a messze vidékre -szélyelnéztünk. Balra az ábrahámi és kővágóörsi hegyek s a nagy -messzeségben Tihany ormai. Előttünk és alattunk a nyugvó Balaton -fensége. Szemközt a boglári domb és Somogynak roppant határai.</p> -<p>Azt néztük, azt láttuk, azt éreztük, a mit a költő.</p> -<p>Ah, ha azt, a mit éreztünk, meg tudtuk volna örökiteni, ugy, a -mint a költő!</p> -<p>A költőt azonban az istennek és az emberszivnek legnagyobb -ereje, a szerelem segitette. Hiszen Kisfaludy Sándor Badacsonyban -szerette meg Szegedy Rózát. <span class="pagenum"><a name= -"Page_130" id="Page_130">-130-</a></span></p> -<p>Egy költőnk szerelméről se irtak annyi könyvet, mint Kisfaludy -Sándoréról. De szerelmének történetét se irta meg egy költőnk se -annyira, mint Kisfaludy Sándor. Se Petőfi, se Csokonai. Pedig ennek -boldogtalan, amannak boldog szerelméről oly gyakran zengett a lant. -Vörösmarty szerelméhez alig mertek iróink hozzá nyulni; Arany -Jánoséról, Tompa Mihályéról szólni ledérségnek látszott volna. -Kisebb költőink lóti-futi szerelme épen nem ébreszté föl a nemzet -kiváncsiságát. De hol lehet megismerni Kölcsey és Kemény Zsigmond, -Jósika és Eötvös József szivének ifjukori paradicsomkertjét? Hejh -de kezdetén vagyunk mi még csak annak a műnek, mely irodalmunk és -iróink élettörténetét igazán állitaná elénk!</p> -<p>De akármennyit irtak Kisfaludy szerelméről s akármennyit irt ő -maga is: még sincs teljesen megirva az se. S bizony nagy mulasztást -követtem volna el, ha mikor Badacsonyban voltunk, e miatt Gyulai -Pál urral nem évődtem, nem kötekedtem volna egy sort. Mit tudott ő -akkor Himfy szerelméről?</p> -<p>Kisfaludy az ő Rózájával nem Badacsonyban találkozott először. -Első találkozását leirja ő maga elég részletesen.</p> -<p>Ez Sümeghen történt.</p> -<p>Kisfaludy Sándor, mikor apja őt Pozsonyból haza hivta, -meglátogatta öreg anyját Sümeghen. Itt egykor egyik kedves -barátjával Oszterhuberrel a vármegyebeli leányokról beszélgetett s -beszélgetés közben szóba jött Szegedy Róza is. Oszterhuber -kérdezte: <span class="pagenum"><a name="Page_131" id= -"Page_131">-131-</a></span></p> -<p>– Nem ismered?</p> -<p>– Nem.</p> -<p>– Pedig atyafiak vagytok.</p> -<p>– Nem tehetek róla.</p> -<p>– Nem is baj, ha nem ismered. Igen szép és igen okos lány, de -igen nagy urnő. Szegény legény ne forgolódjék körülötte, mert -nagyra van nevelve.</p> -<p>– Ha igen okos lány, akkor lehetetlen, hogy minden nagyságos -urfi szerencsével és minden szegény fiu hiába forgolódjék -körülötte. Hiszen vannak nagyságos tökfilkók és igen derék szegény -fiuk.</p> -<p>Már ez az észrevétel is bizonyság arra, hogy a nagyratörő ifjut, -kinek lelkében viharként zajlott a nemes önérzet és magasra vágyás, -Oszterhuber intő szava nem ijesztette el, hanem inkább daczra és -vállalkozásra hivta fel.</p> -<p>Azért is szeme közé akart nézni Szegedy Rózának.</p> -<p>Hallotta, hogy Róza hol atyjával, hol Feri bátyjával, hol valami -nagynénivel szeretett országos vásárok alkalmával a közeli -városokba berándulni s ott a vásári élénk jelenetekben -gyönyörködni. Hallotta, hogy a legközelebbi keszthelyi vásárra is -berándul.</p> -<p>Nosza utána!</p> -<p>Sietett Kisfaludy Keszthelyre, de mire száz kérdezősködés után -megtudta, hogy Róza rokonánál, a hahóti apátnál vagy -unokatestvérjénél a keszthelyi grófnál van szállva s mire oda -bekopogtatott: akkorra már csak azt a hirt hallotta, hogy Róza ez -előtt fél órával haza indult.</p> -<p>Sebaj. Egy kis mérgelődés, egy egészséges káromkodás – s aztán -megint csak utána. <span class="pagenum"><a name="Page_132" id= -"Page_132">-132-</a></span></p> -<p>Átment gyömörei birtokjukra. Oda nem épen messze van Eötvös -puszta, Szegedyék birtoka s kastélya. Fogta puskáját, szólitotta -kutyáját s ment vadászni. Mint eltévedt vadász akart Eötvösbe -estennen bekopogtatni s a helyes utbaigazitást kérni.</p> -<p>El is tévedt, el is esteledett szerencsésen, csakhogy ugy -eltévedt, hogy Eötvös helyett Türjére botlott be s ott kellett az -éjszakát töltenie a barátoknál. A teremtés remeke helyett: Róza -helyett nagyhasu öreg barát.</p> -<p>Bizony ez nagy tévedés.</p> -<p>Uj vállalaton törte fejét. Nem is csinált titkot belőle, hogy ő -Szegedy Rózának szeme közé akar nézni. Tudta ezt öreg anyja is, -tudta ezt egy közeli rokona Forintosné is, a ki ott lakott közelben -Mihályfán s egy vasárnap reggel bejött gyónni Sümeghre a -barátokhoz. Korán meg is gyónt s gyónás után bejött Sándorfiékhoz, -Kisfaludy öreg anyjához látogatóba. Kisfaludy az átmulatott éjszaka -után későn kelt s épen tollászkodott, még nem volt felöltözve, -mikor betoppant Forintosné.</p> -<p>– No Sándor csak öltözz szaporán, Szegedy Róza a templomban van -a barátoknál, most gyónik, most megláthatnád, ha el nem késel.</p> -<p>Nesze neked költő. Szép sötétkék magyar ruhája volt az ifjunak, -sietett magára hányni, fejére nyomta kócsagtollas süvegét s -nyargalt a barátokhoz.</p> -<p>Elkésett.</p> -<p>Szemközt jött már a hintó, a melyben Róza ült s hajtott -hazafelé. Az ifju szemei előtt káprázattá vált a világ, a mikor azt -az arczot megpillantotta. Odaállt <span class="pagenum"><a name= -"Page_133" id="Page_133">-133-</a></span> a robogó hintó mellé, -fölnézni nem mert, de mélyen meghajtotta magát a lányka előtt. -Törődött is azzal a lányka! Törődik is azzal a madár, mikor -magasban száll, hogy egy virágos fa utána sóhajt: ide szállj az én -ágamra, az én karomba!</p> -<p>Mit csinált akkor az ifju?</p> -<p>Tovább nem futkozott a lány után, hanem irt hozzá egy verset. -Nagyon rossz vers lehetett, nincs is meg a versek gyüjteményében. -Tartalma az volt, hogy Jupiter, Apolló, Merkur s valamennyi -olimpusi isten ott hagyta az eget s elment ki erre, ki amarra; az -ördög maradjon az égben, ha Szegedy Róza onnan a földre szállott s -itt akar mulatni.</p> -<p>Ezt a verset később Skublics Imre barátja által Róza kezébe -juttatta. A leány el is olvasta s azt mondta rá:</p> -<p>– Bolond vers biz ez, nem is eredeti; – a mit egy bolond felkap, -száz hordja utána!</p> -<p>Hány éves volt ekkor Róza?</p> -<p>Kisfaludy nem volt egészen husz éves.</p> -<p>Szegedy Ignácz 1773-ban nősült. Róza nem első gyereke volt, -tehát 1774 előtt nem születhetett. A jelenet ott a hintóban -1792-ben tavasszal történt. Róza akkor legföljebb tizenhat–tizenhét -éves lehetett. Tehát mikor a költővel 1800-ban megesküdött, már -legalább huszonnégy évesnek kellett lennie.</p> -<p>Az első találkozás tehát se versben, se prózában nem volt nagyon -biztató.</p> -<p>Következett a második. De még ez se Badacsonyban történt. -<span class="pagenum"><a name="Page_134" id= -"Page_134">-134-</a></span></p> -<p>Róza édesanyja Rosty Katalin volt. Abból a Rosty-nemzetségből, -melyből később báró Eötvös József és Trefort Ágoston neje -származott. Ősrégi család, ama 108 nemzetség egyike, mely Árpád -vezérlete alatt az országot elfoglalta. Jeruzsálemi András király -óta folyton beszélnek róla az irások.</p> -<p>Róza anyjának testvére Rosty Pál, ha jól tudom, ez idő tájt -Hosszufaluban lakott. Neje Nedeczky Nina Rózának nemcsak többszörös -rokona, hanem jó barátnéja is volt. Róza igen gyakran megfordult -Hosszufaluban.</p> -<p>De Kisfaludy is. Hiszen a szarvaskendi Sibrik, a Niczky, -Nedeczky, Szegedy s több nemzetségek révén ő is hol közelebbi, hol -távolabbi, de osztályos rokonságban állott Rózával is, Rostyékkal -is.</p> -<p>Róza a sümeghi hintótalálkozás s kivált a hozzá intézett -költemény olvasta óta jól tudta, hogy ő Kisfaludy ábrándjainak -állandó tárgya. Bizonyára megmondta ezt neki Skublics Imre s igen -is megmondták neki az öreg nénik s kivált Forintosné. S a lánysziv -tele lett kiváncsisággal. Talán némi ábrándozással is.</p> -<p>A költő a következő évben 1793. évi januárban nemesi testőr lett -s Bécsbe ment az udvarhoz. Ha nemesi testőr: bizonyára délczeg -termet, deli ifjú, bátor sziv, büszke lélek. Afféle legény, a kin -megakad az udvari urnők szeme, a kiktől a herczegnők se idegenek s -a ki egészen oda illik Szegedy Róza imádóinak seregébe. -<span class="pagenum"><a name="Page_135" id= -"Page_135">-135-</a></span></p> -<p>Ily seregnek kell lenni. Róza büszke lány. Se nem ujonczoz, se -nem toborz sereget, mégis van serege. »Ez a sziv, ez a százaktól -keresett és imádott sziv.« Ezt irja saját szivéről egyik bizalmas -levelében. Pedig szerény. Imádói elől félrevonul, de azért azok -megmaradnak, fölkeresik, utána járnak mindenütt. Milyen csillag -lenne az, a melynek nincsen fénye? Milyen lány lenne az, a melynek -nincs imádó udvara? S ha van, ha lenni kell: a deli testőrnek -bizonyára helye van ott.</p> -<p>S hátha az a deli testőr valamivel több is még, mint csupán -délczeg termetü s büszke és bátor szivű ifju? Hátha magasabb -géniusz csókolta homlokon? Hátha nagy erővel áldották meg szellemét -a halhatatlan istenek? Hátha dicsőség, hirnév, nagyság, történeti -szerep vár rá a nemzet életében?</p> -<p>Eszterházy Miklós herczeg volt a nemesi testőrök kapitánya. Két -angol rendkivüli követ jelent meg Bécsben, lord Spencer és lord -Granville. Mindakettő barátja a herczegnek. Megkérték a herczeget: -mutassa meg nekik a nemesi testőröket. De hirt ne adjon nekik. Ők -meg akarják lepni, ők pongyolájában akarják látni a magyar nemesi -ifjuságot.</p> -<p>Reggeli órában bemennek a testőrök laktanyájába. Benyitnak -Kisfaludyhoz. Az ifju ott ül iróasztala mellett. Ezüst zsinóros kék -nadrágja fel van huzva, ezüst sarkantyus kordován csizmája a lábán, -de azontul mellény nélkül, egy rét ingben, nyakravaló nélkül, -hajadon fővel. Hosszuszáru pipából szivja a jánosházi dohányt, -fujja a füstöt, mint a kémény s szobájában ugy gomolyog -<span class="pagenum"><a name="Page_136" id= -"Page_136">-136-</a></span> a füst, mintha a Vezuv most ott akarna -kitörni. A kopogtatásra csak annyit kiált: »bujj be!«</p> -<p>S belép a herczeg! S belép két angol lord, Nagy-Britannia és -Irland királyának két rendkivüli követe. Nesze neked magyar nemesi -becsület a te pongyola ingeddel s hosszu száru szutyakoló selmeczi -cseréppipáddal.</p> -<p>Kisfaludy feláll, összeüti sarkantyuját s katonásan üdvözli a -testőrkapitányt.</p> -<p>A herczeg beszél vele magyarul, azután németül, azután latinul. -A két lordot meglepi, hogy ez a vad magyar milyen szépen beszéli -azt a három nyelvet. Azután franczia nyelven kérdi tőle: mit -dolgozik épen most?</p> -<p>– Tassot forditom olaszból nemzetünk nyelvére.</p> -<p>Ez már a herczeget is meglepi, de nem mutatja meglepetését. A -kérdést és feleletet értik a lordok is. Oda mennek az asztalhoz. -Kezükbe veszik Tassot. Ime a vad magyar igazat mondott. Kezükbe -veszik a kéziratot. Ez tatár nyelv, ezt nem értik. Kezébe adják a -kéziratot Kisfaludynak s udvariasan megkérik, hogy forditson le -nekik abból élőszóval néhány sort németre, latinra, francziára, -olaszra. A vad magyar ezt is megteszi.</p> -<p>A két angol lord annyit tud a magyarokról, a mennyit Marco -Poloból olvasott. A magyarok vagyis más néven kirgizek, helyesebben -a tatárok ott laknak a pusztán, csikót őriznek s a ló hátáról soha -le nem szállnak, ott eszik a nyers hust s ott isszák a lótejet. Itt -pedig Bécsben világtudóssá lesz valamennyi s azt <span class= -"pagenum"><a name="Page_137" id="Page_137">-137-</a></span> -mondják: nemesi testőrség, hát pedig voltaképen tudós akadémia. -Teringettét, ő felségének Nagy-Brittánia és Irland királyának -csakugyan nincs ilyen testőrsége.</p> -<p>Lord Granville még egy kérdést is intéz a vad magyarhoz.</p> -<p>– Igen tisztelt uram, bocsásson meg, ha egy bizalmas kérdésem -van önhöz. Ha ön, igen tisztelt uram, kiszolgálja a testőrséget s -visszamegy a pusztára, hát akkor ön, igen tisztelt uram, megint -csak csikót őriz?</p> -<p>Kisfaludy ránézett a herczegre. A herczeg szemein büszkeség és -jókedv mosolygott. Igy felelt tehát a lordnak:</p> -<p>– Ugy van! Csikót őrzök, de lovat is, a hogy jön.</p> -<p>Nagy csodálkozással ballagott el tőle a két lord s meg is -köszönte a herczegnek a rendkivüli élvezetet. Csakugyan érdekes -emberfaj ez a vad magyar. Csak az kár, hogy ugy elzárkózik a -polgárisodástól. Pedig ime, erre is lenne képessége.</p> -<p>Ezt a kalandot is meghallotta Szegedy Róza. Elbeszélte neki apja -is, testvér bátya is, egész rokonsága is, nők, férfiak egyaránt. -Tudta ezt egész Túl-a-Duna. Minő tudós a magyar! Minő lángeszü a -magyar nemes ifju! Hogy mentette meg a nemzeti becsületet! Hogy -pipálta le a két ángliust! Minő jó hirünk lesz ezentul az angolok -közt! Nosza jó hangzásu lett egyszerre a Kisfaludy név. Most már -mindenki ismerte a deli legényt. Piros arcza, tüzes nagy szeme, -pelyhedző barna vöröses bajusza és szakála; fehér lova hátán, -párduczbőr kaczagányában olyan kényes, olyan fényes, olyan büszke, -olyan nagy jövő <span class="pagenum"><a name="Page_138" id= -"Page_138">-138-</a></span> vár rá. Apjánál Téthen egyik vendég a -másiknak adta a kilincset. Ujra virrad a Kisfaludyak napja. -Honfoglaló Szabolcs, ellenségirtó Csák, Esseghváryak, Döbrenteyek, -Himfyek hires bajnokai s mind a dicső ősök, kik Kisfaludynak -egyenes ágon való elődei, büszkén pödrik a bajuszukat, ha arra a -nemesi testőr legényre gondolnak. Ez most már méltó lesz -hozzájuk.</p> -<p>Hát Szegedy Róza, a büszke szép lány mit szól az esethez?</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_139" id= -"Page_139">-139-</a></span></p> -<h2>SZEGEDY RÓZA SZERET.</h2> -<p class="summary">(A hosszúfalusi találkozó. – A badacsonyi -szüret. – Ki az öreg Pityók? – Az öreg Pityók megjött. – A deli -testőr is megjött. – A költő és a lány egymásra néznek. – Viganó és -Medina. – A ballet. – Az igazi magyar táncz. – Szegedy Róza táncza. -– Egy kocsin ülnek. – Szigliget romjain. – Egyszerre támad a két -szerelem.)</p> -<p>A büszke szép lány szivében ott volt már a deli testőr képe. -Hogy egyedül az volt-e ott: ki tudná azt megmondani? Hisz addig még -igazán nem is látta az ifjut; mások, kitünő ifjak pedig ott -röpködtek már évek óta körülötte.</p> -<p>Az 1795-ik év augusztus havának egyik napján ott volt a lány -Hosszúfaluban Rostyéknál. Ott volt atyja is, bátyja is, sok más -vendég s atyafi is. Épen ebédnél ültek a hosszu asztal mellett.</p> -<p>Kocsi robog be az udvaron, cseng a csengő, két ifju leugrik a -kocsiról s hangos kopogással jön az ajtó felé. Sarkantyu pengése, -kard csörrenése hallatszik az ajtó előtt. Skublics Imre jön, -nagyreményü ifju, később Zala főjegyzője s hires követe, Deák -egykori barátja. Vele jön Kisfaludy Sándor. <span class= -"pagenum"><a name="Page_140" id="Page_140">-140-</a></span></p> -<p>Rosty oda szól a lányhoz:</p> -<p>– Róza, oda nézz csak, ki jön ott?</p> -<p>Róza fölnéz, meglátja Skublicsot, megörül, fölugrik az asztal -mellől s megy az ifju elé, hogy kezet fogjon vele. S ebben a -pillanatban meglátja Skublics mögött Kisfaludyt.</p> -<p>»Ő az!«</p> -<p>Megáll, mintha megmerevedett volna. Még senki se mondta, hogy ez -a délczeg ifju az ő hőse, de ő már tudta. Az ész gyakran még -alszik, mikor a sziv már mindent tud, mindent látott, mindent -érez.</p> -<p>»A sziv ezer hangokkal kiáltá kebelemben: Ő az!«</p> -<p>Igy irja le e szempillantást maga Szegedy Róza négy év -mulva.</p> -<p>Kisfaludy maga is megnémult, midőn azt a lányt meglátta. A -csillagos ég minden szépsége rajzott szemei előtt. Ugy állt ott, -mint egy Fa-Jankó. Hiába üdvözölték az asztal körül levők, hang nem -jött ajkára. Hejh de ostoba is a lángeszü ifju a rajongó szerelem -fellobbanásának első pillanatában!</p> -<p>De jó, hogy ilyenkor a lánynak mégis több esze van. És sokkal -több ereje önmagán uralkodni. Róza kezet szoritott Skublicscsal, de -szivének háborgása közben ugy megszoritotta az ifju kezét, hogy ez -nem tudta, mire vélni a dolgot. Ha tudta volna, kinek szólt az a -kézszoritás! Erről a kézszoritásról később a vallomások édes -perczeiben sokszor megemlékeztek a szerető szivek.</p> -<p>Mig a kézszoritás tartott s mig Rosty üdvözlé az uj vendégeket s -nekik az asztalnál helyet és teritéket <span class= -"pagenum"><a name="Page_141" id="Page_141">-141-</a></span> -készitettek: az alatt a lány egészen magához jött s érzelmeinek -eltitkolására mosolyhoz, jó kedvhez és csevegéshez folyamodott. -Egy-két szót Kisfaludyhoz is ejtett, állandóan azonban Skublicscsal -beszélt; utról, látogatásról, honnan jöttek, hogy mulattak-féle -dolgokról csak tőle kérdezősködött. Mintha mondta volna neki: -legyen ám eszed arról a deli testőrről minél többet beszélned.</p> -<p>Ebéd után fölvetette a badacsonyi szüret kérdését. Lelkes -toborzást vitt véghez, hogy az a szüret meglegyen, fényes legyen, -kedves legyen, mindenki ott legyen, senki onnan el ne maradjon. Van -ott szőleje a Hertelendy, Bogyay, Szegedy, Biró, Skublics, Rosty s -egyéb atyafinemzetségnek, hetekig el kell tartaniok a szüreti -lakomáknak, lesz majd ott alkalom a testőr ifjuval is szót, eszmét -és érzelmet váltani. De azért épen ezt az ifjut csak nem unszolta a -szüretre.</p> -<p>»De midőn a többit szüntelen a badacsonyi szüretre unszoltam: -magamban azt gondolám: ha mind elmaradnak is, csak »ő« jöjjön -el.«</p> -<p>Igy ir erről Róza.</p> -<p>Mindenkit hajszol, hogy ott legyen, csak annak az egynek nem -szól. Pedig mindenki elmaradhat onnan, csak az az egy legyen -ott.</p> -<p>S igaza van annak a lányszivnek.</p> -<p>Mérhetlen kincs az a lánysziv. Égnek-földnek minden örömét, -egész életnek minden boldogságát, csak az a lánysziv tudja megadni. -Ha az az ifju megvárja a szót, ha szó nélkül meg nem érti azt a -szivet s ha <span class="pagenum"><a name="Page_142" id= -"Page_142">-142-</a></span> életre-halálra nem törekszik azzal -találkozni, annak melegéhez közel jutni: akkor az az ifju nem is -érdemli meg azt a szót. Akkor arról a rózsabimbó ajakról tékozlás -lenne az a szó s attól a csillagtisztaságu lányszivtől ledérség -lenne az a szó.</p> -<p>Badacsonyi szüret!</p> -<p>Ősz van. Szeptember utolsó s október első napjai. A levegő tele -illattal és sugárral. A napfény tiszta még, de már nem éget. A -költöző madár elbujdosott már, a szerető kis madárkák nem -csicseregnek többé. Nem virágzik most már se az erdő, se a mező. De -levelét se hullatja még. Zöld még a nádas, zöld még a lapály, de -fának és cserjének lombja a szivárvány minden ragyogó szinében -mosolyg előttünk. Sárga és piros és lilaszin a szőlő levele. Fönt a -bazalt Tornyok alján, az Omlások peremén biborszinü a szömörcze, -fakó a bangita, fényes zöld a fagyal, haragos a kökény, -narancspiros a vadrózsa gyümölcse, arany és bibor a kecskerágó, -ezer apró rózsácska mosolyg a galagonya és somfa ágairól.</p> -<p>Szőlőszedő lánykák és ifjak ajkain messze hangzik az édes-bus -dallam. Száz kerepü recsegő nyelvét mozgatja az őszi szellő. Kong a -hordó a pinczék előtt, a mint szegény emberek a szürethez -igazitják. S ha leszáll az alkony, száz szőlőhegyi tűznek ragyogása -mosolyog vissza a csillagokra.</p> -<p>Van-e lánysziv, van-e legénysziv, a ki meg nem mozdulna -ilyenkor?</p> -<p>Ott ülnek az urak és az urnők az asztal mellett. Nyitott ajtó, -nyitott ablak, nyilt szivek és nyilt érzelmek. <span class= -"pagenum"><a name="Page_143" id="Page_143">-143-</a></span> Mint -csecsemő anyjának emlőjén: ifju és lány, öreg és ifju oly boldog a -tündérhegy oldalán.</p> -<p>Csak Róza nyugtalan. Csak az ő szive szorong. Második napja már -a szüretnek s a deli testőr még most se jött el. Mindenkinek -gyorsan mulik nappala, éjszakája, csak az övé mászik lassan, mint a -csiga.</p> -<p>»Midőn az idő nékem oly kimondhatatlan hosszu vala, valamig meg -nem jelentél. – Midőn jó atyámnak szinte mindenre visszáról -feleltem, hogy már azt se tudta, mit csináljon velem; – mig utóbb -éles tekintete, mások nyelvétől segittetvén, a dologba nem -látott.«</p> -<p>Igy emlékszik meg évek mulva Róza arról a kínos -várakozásról.</p> -<p>– Szeret ez a leány valakit.</p> -<p>– Szeret, szeret. Könnyü azt mondani! Azt látom, hogy andalog a -lelke! De hát kit szeretne?</p> -<p>Örül is, aggódik is az ősz apa. Róza az ő legnagyobb lánya, most -még a legkedvesebb lánya. Körül-körülnéz az ifjak között, igazi -párját nem látja ott az ő édes lányának. Ki is lehetne annak igazi -párja?</p> -<p>Megjön Pityók tizedmagával. Az öreg Pityók. A hires Pityók. A -kinek a hegedüje ha megszólal, az angyalok is tánczra kerekednek. A -kinek a hegedüje minden szivet megtölt s minden erszényt kiüresit. -A ki Bihari Pesten és a Tisza mellett, az az öreg Pityók tul a -Dunán. A kinek hegedüszavára egyszer Győrben a bucsujáró népek -falhoz támasztottak zászlót, feszületet, Jézust Krisztust és -elkezdték járni a kopogóst. Vén asszony a kontyát, vén ember a -süvegét félre vágta; imádságát, <span class="pagenum"><a name= -"Page_144" id="Page_144">-144-</a></span> könyörgését, nagy büneit, -nyomoruságát mindenki elfeledte, ugy járta bolondját. Nem -hallatszott már a kegyes szó: boldogságos szüz könyörögj érettünk. -Hanem csak a dévaj szó hallatszott: ej-haj nem bánom, nekem is van -virágom! Fölfordult minden rend, kegyes lelkek nagy -megbotránykozására.</p> -<p>De példás büntetést szabott is ki a világi hatóság. Huszonöt bot -minden czigánynak s azon kivül az öreg Pityók hegedüjének arra való -itéltetése, hogy az a város háza kapubálványához paskoltassék s -ekként izzé-porrá törettessék.</p> -<p>Szerencsére idején meghallották az esetet a nemes urak, oda -mentek a város házára és szószólói lettek az öreg Pityóknak. Oda -hivták a Benczés barátok gvárdiánját is, a ki lágy szivü jó ember -volt s igy aztán a czigányok valahogy megmenekültek s az öreg -Pityók hegedüje is egészségben maradt.</p> -<p>– De azután Pityók meg ne kisértsd többé ezt az istentelenséget, -mert ha a papok megharagusznak rád, véged lesz örökre!</p> -<p>– Csak én meg ne haragudjam a papokra!</p> -<p>A jó öreg Benczés nem állta szó nélkül.</p> -<p>– Hát aztán mit csinálsz czigány, ha meg haragszol?</p> -<p>– Mit-e? Oda megyek a zárdába, rá-rántom a Sárga csizmás Miskát -s pöre gatyába, sarkantyus csizmába, darutollas süvegbe öltözik -minden barát, ugy tánczol az utczán.</p> -<p>– Elmenj előlem sátán, pokolnak fajzatja! <span class= -"pagenum"><a name="Page_145" id="Page_145">-145-</a></span></p> -<p>Arcza elé tartá két kezét a jó öreg Benczés, ugy megijedt a -czigány szavától. Még most is reszket, ha eddig meg nem halt. Ördög -adta gonosz czigánya. Hogy a kegyes barátok pőre gatyában -tánczoljanak kint az utczán mindenki szeme láttára! Hujh-hujh!</p> -<p>Az igaz hogy ez furcsa tünemény lett volna.</p> -<p>Országos hirt szerzett Pityók magának és hegedüjének. -Balaton-Füreden sokat muzsikált nyaranta a század elején. Győrben, -mikor a francziák elfoglalták Győr várát, ő muzsikált a franczia -tánczvigalomban. Ő volt leghiresebb zenésze 1809-ben az inzurgens -nemességnek is. Mikor Kisfaludy Sándor ezelőtt hatvanöt esztendővel -viszályba keveredett a Tudós Társasággal s Helmeczy örökké tudós -munkák készitésével zaklatta, azt irta a tudós uraknak:</p> -<p>– Ne zaklasson engem a Tudós Társaság. Nem vagyok én czéhbeli -tudós. Olyan vagyok én csak a poéták közt, mint Bihari és Pityók a -muzsikusok közt.</p> -<p>Ezt irta már Bacsányinak is 1808-ban. Eltalálta. De még se -egészen találta el. Bihary és Pityók hegedüje örökre elnémult, de a -költő szerelme örökké melegit s költészete örökké buzdit, mig -lánysziv és honfisziv lesz a világon.</p> -<p>Hát ez a Pityók jött meg tized magával s kacskaringós hosszu -szóval beköszöntött a ház urához.</p> -<p>Hejh mikor őt meglátta a fiatalság, mint a siserahad, ugy -ugrált, ugy tapsolt, ugy vette körül a vén czigányt.</p> -<p>– Itt a Pityók! Itt a Pityók! Ettek-e már, Pityók bácsi? -Vinczellérné – elő csak hamar azzal az ennivalóval. <span class= -"pagenum"><a name="Page_146" id="Page_146">-146-</a></span></p> -<p>Szegedy Róza is oda fut a czigányok közelébe. Az öreg Pityók -mögött nagy bőgős áll. De a nagy bőgő mögött is áll valaki.</p> -<p>A deli testőr áll ott. A költő.</p> -<p>Ezüst zsinóros világos kék huszár ruhában. Feszül a ruha rajta, -csak ugy csikorog. Oldalán kard. Köpenyegjét összefogja. Csákója -mélyen lehuzva homlokára. Tüzes szemmel, szó nélkül némán nézi azt -a lányt, álmainak istenképét, szépségnek és üdeségnek örök -mintáját.</p> -<p>Hajadon fővel van a lány. Arany fényü szőke haja gazdag -fonatokban köriti homlokát és arczát. Kék szemének nagy -mélységéből, rózsás ajkainak finom hajlásaiból mosoly ragyog a -redves vén czigányra.</p> -<p>Észreveszi az ifjut a bőgő mögött. Csak két fekete tüzes szemét -vette észre. De az a két szem az egész világ.</p> -<p>Abban a pillanatban hajnal tüze lobban fel a leány arczán. S -midőn az ifju csendes hangon azt mondja:</p> -<p>– Én is itt vagyok!</p> -<p>Akkor már a hajnal eloszlik az arczon, a megrohant lánysziv -vissza követeli minden vérét s a mélységes indulat rohama alatt -elhalaványul az a tiszta, fényes hajadon arcz.</p> -<p>Alig tudja az üdvözlést egy néma fejbólintással viszonozni. A -zürzavarban megfordul, befut szobájába, leborul a kis asztalra s -hull könnye, mint a záporeső.</p> -<p>Az örömnek vagy a bánatnak könnye ez? Ki tudná azt? <span class= -"pagenum"><a name="Page_147" id="Page_147">-147-</a></span></p> -<p>Az első szerelemnek könnye. Abból a forrásból, mely csak a -szüznek szivében s a menyországban fakad.</p> -<p>Ah minő szentség az a lánysziv, midőn a nemes szerelemmel -először van tele!</p> -<p>Azután könnye eláll. Arczát letörli. Hajfonatait megigazitja s -most már nyugodtan megy az ifju elé.</p> -<p>És mégis elhagyja nyugalma, mikor közelébe ér, kezét kezébe -teszi s kezét meg akarja szoritani. Oly édes és oly nehéz az ifju -szemeibe tekinteni! Ugy szeretné lehunyni szemeit, de még sem meri. -Hátha annak az ifjunak merész szeme észre veszi az ő érzelmeit.</p> -<p>Mennyit gondolkodott, mennyit ábrándozott utóbb érzelmeinek e -rohama fölött. Lehetetlen, hogy az ifju e találkozás pillanatában -észre ne vette volna e rohamot. Negyedfél év mulva igy ir -erről:</p> -<p>»Oh jól észrevette azt maga is, midőn kezem ugy remegett -kezében, – midőn szemeimet elforditani akartam, de nem tudtam, – -hogy magamat el ne áruljam!«</p> -<p>Hajh te angyallélek, mi nagy baj lett volna abból, ha magadat -elárulod? Ha szivednek hőse észreveszi, hogy te forrón szereted? Ha -megtudja, hogy te egész tested minden varázsát, egész lelked minden -kincsét az ő boldogságáért cserébe adod?</p> -<p>És aztán te édes lányka, hogy gondolhattad te azt, hogy az az -éles szemü és szerelmes lelkü ifju a te szived dobbanását meg nem -hallja?</p> -<p>Bohó lány!</p> -<p>Hanem ugy-e, az aztán jól esett, mikor vacsora után az ebédlőből -minden butort kidobáltak, mikor Pityók <span class= -"pagenum"><a name="Page_148" id="Page_148">-148-</a></span> -rázendité azt a kurucz andalgó dalt s te a délczeg ifju karján -virágtipró piczi lábaiddal ellejtetted azt a deli magyar -tánczot?</p> -<p>Gyönyörüen tánczolt Szegedy Róza. Tánczának kellemei még Medinát -is felülmulták.</p> -<p>A mi pedig nagy szó.</p> -<p>Mikor Kisfaludy a testőr-tisztséget a királyi udvarnál -elfoglalta: volt akkor Bécsben egy európai hirü tánczos férfi és -nő, kik tudományukkal, müvészetükkel s testük ügyességével -történeti nevet alkottak a maguk számára s egyuttal a szinmüvészet -számára is.</p> -<p>A férfi: Salvatore Vigano. A nő: Medina Mária. Házastársak -voltak. A férfi lángész, a nő bámulatos szépség. Mindakettő korának -első tánczosa.</p> -<p>Tánczot azelőtt is ismert a szinpad. De csak egyes tánczot. Az -egyén ügyessége, kelleme és bája szerepelt benne; egyéb értelme s -egyéb hatása nem volt a táncznak. Volt tömeges táncz is, de ez is -csupán a termek társas mulatságát s a népfajok kölcsönös tánczait -mutatta be a mivelt, a magas és a legmagasabb társaságnak.</p> -<p>Vigano és Medina jött arra a gondolatra, hogy a tánczczal -eszmét, cselekményt, érzelmeket, egységes és egész szini müveket -lehet ábrázolni, előadni, megteremteni s igy a tánczból, csupán a -tánczból szindarabot alkotni. Ha az arczvonások és karok mozdulatai -alkalmasak arra, hogy a zene segélyével s néma arczjátékkal egész -szindarabot alkossanak: a lábak sokkal alkalmasabbak lehetnek az -arcz, a karok és a test mozdulatainak segélyével s nekivaló -zenekisérettel ugyan arra. <span class="pagenum"><a name="Page_149" -id="Page_149">-149-</a></span></p> -<p>A gondolat kikelt, felnőtt, megizmosodott, gyönyörüen -megvalósult. Létre jött a ballet-szinmü. Az a melyik ma is fennáll -s a melynek Vigano és Medina az eredeti alkotója.</p> -<p>Sok minden kell az ily szinmühöz. Szoborszerü szép testalkat, -domboru mell, telt csipő, szép karok, szép lábak; gyöngéd, finom, -gyors és természetes mozgások. Főképen pedig testhez álló mez, mely -a termet minden hajlását, minden domborulatát, minden gödröcskéjét -tökéletesen elárulja. Szép a szép női kar. Ki merné azt, ki tudná -azt eltagadni? De hol marad annak szépsége a női lábak szépsége -mögött? És hol marad müvészi hatása? Emeld fel a női kart: csupán a -váll és a lapoczka mozdul meg; a váll és a lapoczka mozgásában -pedig alig van élet, alig van változatosság. Költészet, müvészi -alakulás pedig semmi sincs. Még senki se lett szerelmes női -lapoczkába. Még Petrarca se énekelte meg Laura lapoczkáját. A váll -szépsége valamivel többet jelent. De akár nyugszik a kar, akár -ölelésre, akár esküvésre emelkedik: a váll csak gömbölyü, köralaku -marad. Se lágy hullámai, se gödröcskéi, se mosolyvonalai nem -támadnak. Mozgását is alig lehet látni.</p> -<p>Mi más az, mikor a nő lábát emeli fel!</p> -<p>A láb domboru izmai uj alakulást nyernek. Hullámos hajlásaival, -finom rezgéseivel állandó mozgásba jön a csipő s ennek minden -alakulása bájos, mert kör és hullámvonalak váltakoznak minden -alakulásban. Szakadatlanul alkalmazkodik a derék s a felső test is -a lábak <span class="pagenum"><a name="Page_150" id= -"Page_150">-150-</a></span> mozgásához. A karok játéka főleg csak a -látás által, a lábak játéka azon felül a képzelet által nyujt is -müvészi élvezetet.</p> -<p>A mai ballet-szinmü már részben romlott müvészet. Mikor a -tánczosnő lábának hüvelykujján fut, mint a csirke, vagy mikor a -tánczosnő lábujjain pörgetyü módjára pörög, mint a bugó csiga, vagy -a mikor a tánczmester karján félköralakba hanyatlik: akkor már vége -a müvészetnek. Mindez már torzkép. Mindez pusztán erőmüvi -izommüködés és nem müvészet. Olyan, mint a kigyó-ember vagy mint az -a bolond ember, a ki saját fejére ül. Nincs olyan szobor, a melyben -a hős vagy az istennő lábának csak hüvelykujján áll. Olyan szobor -sincs, a mely saját tengelye körül pörgetyü módjára pörögjön vagy a -mely félkör alakra hanyatt hajló nőtestet ábrázoljon. A táncznak -pedig egyetlen müvészi feladata mozgásban állitani elő a tökéletes -szoboralakokat.</p> -<p>Medina táncza még nem volt elfajult. Az ő táncza még igazi -müvészet, igazi mozgószobor táncza volt.</p> -<p>De Szegedy Róza táncza ennél is szebb volt.</p> -<p>Azt irja a költő, hogy a kellemek gazdagabb mértékben megvoltak -Róza tánczában, mint Medináéban. Apolló se tudná leirni tánczának -gyönyörüségeit. Lábai oly ékesen rajzolták le a zene hangját s -minden tagja oly édesen kisérte a lábakat. Az öt érzék nem elég ezt -a tánczot tökéletesen megérteni.</p> -<p>A szeretőnek és a költőnek szeme látta igy ezt a tánczot. -<span class="pagenum"><a name="Page_151" id= -"Page_151">-151-</a></span></p> -<p>De mindenkit ne hozzon rajongásba Szegedy Róza táncza. De azért -a költőnek mégis igaza volt.</p> -<p>Mert az igazi magyar táncz akkor is, ha férfi járja, akkor is, -ha nő járja, a legszebb táncz a kerek világon. Nyugati nemzetek -táncza meg se közeliti. Csak néhány keleti nép tánczában lehet a -magyar táncz fenségének néhány elemét megtalálni.</p> -<p>Nem a csárdást értem s kivált nem ugy, a hogy mai napság járják. -Nem is azokat a mozdulatokat értem, a melyeket tánczmesterek -fedeztek fel: hamissá, idegenszerüvé tenni az eredetit. Az ősi -tiszta alakot értem.</p> -<p>Egyenes fejállás, büszke mell, nyalka lépés, összehangzó -bokázás, egyik kar a csipőn, másik kar a süveg körül vagy a lány -derekán, sarkantyunak pengő összeverődése, komoly arcz és kemény -tekintet: ezekből áll az igazi magyar férfitáncz. Van benne -andalgó, van benne kopogó: de mindig ott kell lenni a férfierőnek, -fenségnek és méltóságnak. Nem könyörög és mulattat, nem ugrál és -ledérkedik a magyar legény, a mikor tánczol. Hanem hódit.</p> -<p>– Ide nézz lány, ide nézz menyecske, lásd ezt a termetet, vedd -észre erejét, tüzét, büszkeségét. Én vagyok a férfi, én vagyok a te -végzeted, szivednek és sorsodnak ura. Ha megszeretlek: meg is -védelmezlek. Karom is a tied, szivem is a tied; magam is egészen a -tied vagyok. Örök társam vagy, ha szived is ugy akarja, de legény -vagyok, ha magam maradok is.</p> -<p>Ez a magyar táncz, ha férfi járja. <span class= -"pagenum"><a name="Page_152" id="Page_152">-152-</a></span></p> -<p>A lánynak, ha tánczol, társa arczára kell nézni folytonosan. Ez -a legénynek jutalma, biztatása, lelkesitője. Az a nézés szelid -legyen és komoly legyen. A bokázás, az egyenes derék, a magas -fejtartás ott van a lánynál is. De lépései kicsinyek és -hangtalanok, mint a galamb lépései. Egyik karja csipőjén vagy a -férfi vállán, másik karja szabadon himbál s vagy kendője vagy virág -a kezében.</p> -<p>Ruhájának megbomlani nem szabad. Rengő keblét is kendő takarja. -Csak arcza és nyaka van szabadon. Csak bokáig szabad látni lábát; -térdeinek mozgását vagy meghajlását már a ruhán át se szabad látni. -Arczának pirja, szemének ábrándos tüze, felső teste mozgásának bája -s lábainak a legénynyel is, a zenével is összehangzó mozgása: ez a -lány táncza.</p> -<p>– Látlak legény, veled tartok, el nem fáradok melletted; ha -megérdemelsz, tied is lehetek, de csábitást, de kacsintást tőlem -hiába vársz.</p> -<p>Hogy szoknyáját libegtesse, két csipőjénél fogva rázogassa, -köténye csücskét emelgesse s ezzel bájainak szentséges titkára -ráutaljon: ez a magyar tánczban lehetetlen. Ezt magyar nő meg nem -teheti. Még azt se, hogy belekiáltson a tánczzenébe.</p> -<p>Szegedy Róza magyar tánczát mindenki bámulta. Ez a táncz -rajongásba hozott mindenkit. Pápay Miklós öreg barátomtól -hallottam, ki maga is ismerte őt s kinek apja Pápay Sámuel magas -gondolkozásu iró, és Kisfaludy Sándornak kortársa és egyik legjobb -barátja volt – tőle hallottam, hogy megtörtént Pápán, <span class= -"pagenum"><a name="Page_153" id="Page_153">-153-</a></span> -nyilvános vigalomban, hogy a mikor Szegedy Róza a magyar tánczot -járta, az összes párok lassanként félreálltak s az egész közönség -rajongó lelkesüléssel nézte a költő nejének édes bájos, aranyos -magyar tánczát.</p> -<p>Igaza volt tehát a költőnek és a szeretőnek. Hogy érhetné utól -balletnő, ha Medina is, idegen tánczban a magyar szüznek báját s -fenséges kellemeit?</p> -<p>Pedig Medinát a legényszerelem egész pokoltüzével szerette több -mint egy éven át Kisfaludy. S Medina, bár rajongott érte Bécs egész -férfiközönsége, a magyar testőrt tüntette ki, pedig ennek semmi -kincse nem volt, csak deli szép alakja volt. De mikor azután -meglátta Róza tánczát: ugy elmult Medina alakja az ő lelkében, mint -a hajó nyoma a viharos tengeren.</p> -<p>Hajnal felé lett vége Badacsony szüretén az első vigalomnak. -Aludni is kellett valamit.</p> -<p>Csakhogy a badacsonyi szőlőhegyi hajlék nem akkora s nincs ugy -berendezve, hogy ott huszonöt s harmincz férfit éjjeli szállásra -kényelmesen el lehessen látni. Három szoba s a pinczelejárat fölött -a sajtóház: ez az egész.</p> -<p>Sebaj!</p> -<p>A három szobát és a sajtóházat elfoglalják a nők. Külön az öreg -asszonyok, külön a menyecskék, külön a lányok. Menyecskeszó: dévaj -beszéd; – nem való a lánynak. Leánybeszéd: madárcsicsergés; unalmas -az öreg asszonynak, de a menyecskének is. Minden korszak együttesen -jobban érti egymást. <span class="pagenum"><a name="Page_154" id= -"Page_154">-154-</a></span></p> -<p>Hát a férfiak hol töltik az éjszakát?</p> -<p>A hány elfér: a vinczellérnél alszik a szoba földjén idei puha -zörgős buzaszalmán. Takaródzik lópokróczczal vagy a saját -köpenyegjével. A kinek van: elmegy a maga hajlékához, visz magával -vendéget is. Nehányan, kivált a fiatalabbak, a hintókban alusznak. -Ugy ülnek az ülésekben, mint a pulykák.</p> -<p>De azért a reggelinél olyan üde, olyan piros, olyan nyalka -valamennyi, mintha lakodalomra készülne. Szüreten még az öreg urak -is kipödrik legalább a fele bajszukat. Hátha még ma ők is tánczra -kerekednek? Az ördög nem alszik. Kusza bajuszszal tánczolni pedig -annyi menyecske közt nem lehet.</p> -<p>A testőr még meg is borotválkozik. Testőrnek diszben kell lenni -mindig. Kivált mikor Róza égszinkék ruháját ölti fel, a melyről azt -mondta varrónője: ez áll rajta legjobban.</p> -<p>Reggeli alatt az éjjeli szállás körülményeit beszélik el a -nőknek. Vidáman, elmésen, tulozva. Mint az ezüstnek csengése: ugy -szól a menyecskék és lányok kaczagása.</p> -<p>Hát a czigányok hol aludtak?</p> -<p>Van esze a czigánynak. Észrevették, hogy a padlás tele van -illatos sarjuval. Oda takarodtak. Jobb fekvésük volt, mint az -uraságoknak. Elő se kerültek előbb, csak a mikor az ebédhez kellett -muzsikálni.</p> -<p>Szép őszi nap volt s langyos a levegő. Valaki inditványozta: -menjünk sétálni.</p> -<p>Mentek sétálni. <span class="pagenum"><a name="Page_155" id= -"Page_155">-155-</a></span></p> -<p>A tomaji oldal felé mentek, a Koldusok utján. Az ut itt gyönyörü -szálas erdőben vezet. Nincs a napkeleti zultánoknak olyan puha és -illatos szőnyegük, mint a milyen ott az avar. A testőr és Róza -többnyire együtt voltak. De Róza észrevétlenül gondoskodott arról, -hogy a társaságtól el ne maradjanak. Sétájuk egészen a Vaskapuig -tartott, onnan aztán visszafordultak.</p> -<p>Ebéd után, de már este felé a Balatonon csónakáztak.</p> -<p>Mikor Kisfaludy, mint a francziák hadi foglya már szabadulóban a -genuai tengeren utazott s irtózatos tengeri viharban a hajó népe -már elveszettnek hitte magát: akkor jutott eszébe ez a balatoni -csónakázás. A fenyegető halál Róza alakját állitotta lelke elé.</p> -<p>»Bár most itt volna velem Ő is a habok között. Mint akkor, hogy -a szerelem Lánczával megkötözött. – Megragadnám karjaimmal, És -szivemhez szoritnám, És lángoló csókjaimmal Őtet végig boritnám, S -kétségbe esve bele vetném, S a tengerben eltemetném Együtt véle -magamat. – Ha boldoggá engem nem tesz: mást se üdvözithessen!«</p> -<p>Kegyetlen gondolat. De hőshöz, szeretőhöz, költőhöz méltó -gondolat. És mégis szép gondolat, hogy a mikor ott ordit körülötte -a tenger haragja s minden pillanatban bekövetkezhetik a -kikerülhetetlen halál, kétszáz mérföld távolságban akkor is az a -lány jut eszébe, a kit már esztendeje nem is látott, s a kitől, -mikor utoljára látta, akkor is keserüséggel kellett elválnia.</p> -<p>Este megint vigalom, táncz, játék hajnalig. <span class= -"pagenum"><a name="Page_156" id="Page_156">-156-</a></span></p> -<p>A lány nem tüntette ki a költőt. Talán tartózkodóbb volt vele -szemben, mint másokkal. De a költő figyelt. Asszonyok körül volt is -már jártassága. A női lélek szerelmi változatait meglehetősen -ismerte már. Olyan mély lélekkel és magas gondolkozással ugyan még -nem találkozott, mint Szegedy Róza, de Teréz, a pozsonyi lány -szintén fiatal szüz hajadon volt s a lánylélek, mikor a szerelem -illatát érzi maga körül s mikor szivének fölmelegedését érzi, -bizonyos fokig mind egyenlő. Tünődés, némaság, gyakori elandalodás, -érzelmeinek gondos titkolása, szive választottját mindig felkeresni -s mindig kikerülni s édes és szent titkát a mindenség elől -elrejteni: ebben egyik szüz lélek csak olyan, mint a másik.</p> -<p>A pozsonyi lányt régen elfeledte a költő. Az a szerelem csak -harmatcsepp volt a virágon. Medina szerelme pedig felhőszakadás, -vad zuhatag, tengernek habzó hulláma, melyben kényére fürödhetett -az ifju s melyben el is merülhetett, ereje is elsorvadhatott. S -most megint ott állt előtte, a huszonhárom éves ifju előtt Szegedy -Róza. Megint az a tiszta harmatcsepp, mely a fényes és magas égből -szállt le, melyen ott ragyog minden üdvösségnek jele s melyen át -érezni lehet azt, a mi minden üdvösségnél szentebb és drágább: a -hajadon sziv első ébredését, első mozdulatát.</p> -<p>És mégis – nem a hosszufalui első találkozásnál s nem is a -badacsonyi szüret első két napján és éjszakáján vert örök gyökeret -a szivbe a szerelem.</p> -<p>Hanem a harmadik napon Szigligetben. <span class= -"pagenum"><a name="Page_157" id="Page_157">-157-</a></span></p> -<p>Kocsin rándultak át Szigligetbe. Róza Rostynéval ült a kocsin s -a költő volt lovagjuk. Rostyné megengedte, hogy az ifju ne lóháton -kisérje őket, hanem velük menjen s ne a bakon, hanem az első ülésen -a nőkkel szemközt üljön.</p> -<p>A régi hintó más alaku volt, mint a mostani. Rugója csak félig -volt vasból, félig vastag szijból. Nagy zökkenésnél majd kidobta az -embert kebeléből. Bárkája sokkal nagyobb, mint a mostani kocsiké. A -szemközt ülők térdeinek érintkezni nem volt szükséges. De szabad se -volt. Tiszta ösztöne megsugta a költőnek, hogy ez ellen véteni s -Rózát örökre elvesziteni egy dolog. Ezt a leányt csak imádni lehet, -ez előtt csak leborulni lehet, mint az oltári szentség előtt.</p> -<p>És mégis ez az együtt-kocsizás volt egyik nagy fejezete annak a -történetnek, melynek neve Himfy Szerelme.</p> -<p>Szemközt ülni a lánynyal. Mindig reá nézni. Tekintetével gyakran -találkozni. Édes lehelletét, édes illatát belélekzeni. -Fölszállásnál, leszállásnál kezét fogni. Ernyőjét egy-egy perczig -kézben tartani. S ruháját egyszer-másszor érinteni.</p> -<p>Nevessetek irók, lélekbuvárok, sorvadt szivek, vén gonoszok, -hitetlen és avar lelkek! Tartsátok ezt a szót ostoba ábrándnak, -holdvilágban járó érzékenységnek! És mégis örök igazság, hogy a -sors nagy kegyének tartja minden nemes ifju, ha az imádott lánynak -véletlenül ruhaszegélyéhez hozzáérhet.</p> -<p>A kik egy család kebelében összevonulnak: bizonyos bensőség köti -össze azokat. A kik egy kocsi bensejében <span class= -"pagenum"><a name="Page_158" id="Page_158">-158-</a></span> -összeszorulnak: azok közt is bizonyos rokonszenv, valami kölcsönös -vonzalom támad. Ha különben idegenek is. Együtt átdőzsölt éjszaka -is gyakran évekig terjedő bizalmat szül férfiak közt. Férfi és nő, -ha szivük szabad, ugy kocsikázzanak együtt, hogy készen legyenek -arra, hogy egymásba beleszeretnek. Lelkük erejétől és nemességétől -függ aztán, hogy szerelmük milyen mély és milyen tartós leend.</p> -<p>S a deli ifju és Szegedy Róza együtt kocsikáztak -Szigligetbe.</p> -<p>S Rostyné még egy kis hamisságot is cselekedett.</p> -<p>Skublics megmondta Rostynénak, hogy Kisfaludy Sándor a hegedün -kitünően játszik. Rostyné egyik czigánytól elkérte hegedüjét s -eldugta a kocsiládába. Mikor a vár omladékait bejárták, megálltak a -nagy lovagteremben s annak falnyilásain át gyönyörködtek a -Balatonban.</p> -<p>A vár omladékai ma egészen mások. Mikor a költő ott járt -imádottjával: akkor még csak 123 esztendő telt el a vár leégése -óta. Most már 228 év pergett le azóta. A várromok pusztulásában -száz esztendő óriási idő – minálunk. Akkor még a lovagteremnek -padlógerendái is mind meg voltak.</p> -<p>A legkedvesebb beszélgetés közben Rostyné honnan-honnan se, -előveszi a hegedüt s oda nyujtja a költőnek.</p> -<p>– Itt van Sándor, vegye csak a kezébe. Hallottuk ám, mit tud. -Róza kedvéért huzza el a legszebb nótát.</p> -<p>Kisfaludy ránézett Rózára. A lány szemei biztatták. Szavai is. -<span class="pagenum"><a name="Page_159" id= -"Page_159">-159-</a></span></p> -<p>– Én igen szivesen hallgatom.</p> -<p>– Énekel-e hozzá?</p> -<p>Rostyné közbeszólt:</p> -<p>– Ha a hárfája itt volna: énekelne. Róza nagy mester ám a hárfán -és a dalban.</p> -<p>Csakugyan kitünően kezelte a hárfát. Csakhogy az akkori idők -gonosz szokása szerint más dalt, mint német dalt nem tudott -énekelni. Elhitették az urakkal és urnőkkel, hogy a magyar dal csak -paraszt lánynak, paraszt legénynek való.</p> -<p>Kisfaludy Lavota dalait huzta s utánuk néhány kurucz dalt. A -lány előtt ismeretlen dalok voltak ezek. De gyöngéd, érző lelke -csak ugy szítta magába azt az édes-bus dallamot. Könye -kicsordult.</p> -<p>A költő észrevette.</p> -<p>– Róza, tanulja meg az én kedvemért a magyar dalt. Ugy-e -szép?</p> -<p>– Igazán szép, megtanulom.</p> -<p>– Az én kedvemért?</p> -<p>Róza nem szólt, de a költőnek szeme közé nézett. Ezt a nézést és -ezt a szótlanságot a költő néma vallomásnak tekintette.</p> -<p>Megjött bátorsága s midőn a várhegy oldalán a csalitban jártak s -egy pillanatig tanuk nélkül voltak, igy szólt a lányhoz:</p> -<p>– Róza meg ne haragudjék rám, ha megmondom, hogy én igazán és -mélyen érzem, hogy jövendő sorsom aligha magától nem függ. Én már -alig tudok Bécsbe visszamenni. <span class="pagenum"><a name= -"Page_160" id="Page_160">-160-</a></span></p> -<p>A lány fényes arczán rózsaszin kergetődzött a liliommal. Hol -pirult, hol halványult. Látta, hogy az ifju nyilatkozatot vár. -Utóbb halk, reszkető hangon mégis felelt.</p> -<p>– Korán van még ilyenre gondolni, oka se lehet ilyenre gondolni, -hiszen először vagy másodszor látjuk egymást.</p> -<p>– S Róza, maga jó néven veszi, nekem megengedi, hogy gyakran -lássuk egymást?</p> -<p>– Azzal csak megtisztel engem s én köszönettel veszem. Hiszen mi -rokonok is vagyunk.</p> -<p>– Én heves természetü és nagyravágyó vagyok. A rokonság nekem -nem lesz elég, attól félek.</p> -<p>Róza nem felelt. Egy száradni kezdő kosborvirágot vett a kezébe -s azt nézegette. Idő után mégis annyit mondott:</p> -<p>– Félni sincs oka.</p> -<p>De kezét, azt a harmatkezet se csókra, se kézszoritásra nem -nyujtotta.</p> -<p>Pedig szerette az ifjut. Ugy szerette, mint az ifju őt. Csak -szentségekkel teljes tiszta lelkében kétségnek felhője borongott. -Hallott ő már arról, minő barátság volt a deli testőr és Medina -között. Sokszor vitte őt apja Bécsbe. S a megyei ifjuság, a -menyecskék s a nénikék akárhányszor beszélgettek füle hallatára is -a deli testőr szerelmi kalandjairól. Oly sziv, mint az övé, az a -»százaktól imádott sziv« nem akart, nem tudott lenni »egy a sok -közül«. Ha méltó lesz az ifju hozzá: az a sziv az övé legyen. Ha -nem lesz méltó hozzá: az <span class="pagenum"><a name="Page_161" -id="Page_161">-161-</a></span> a sziv másé akkor se legyen, inkább -sorvadjon el vagy szakadjon meg. Ahhoz pedig idő és meggyőződés -kell, hogy az ifju méltó lesz-e ahhoz a szivhez.</p> -<p>Azt irja Szegedy Róza egyik levelében:</p> -<p>»Én nem vagyok közönséges leány. Én megvetem azon mesterségeket, -melyek által némely leányok a férfiaknak tőrt hánynak s azokat -magukhoz édesgetik.«</p> -<p>Azt irja másutt:</p> -<p>»Egy leány, a ki magába zárkózott és magát a világ által -kevélynek szidatja, mintsem hogy oly dolgokból üzzön játékot, -melyek tiszteletre méltók.«</p> -<p>A szerelem és a szerelmi édelgés dolgait érti. Ezek szentek ő -előtte. Legszentebb szivének önérzete. Szereti a költőt. Érzi, hogy -ő méltó ahhoz. De érzi azt is, hogy szerelme nagy kincs. -Könnyelmüen azt a költőre se bizhatja.</p> -<p>Kisfaludyt ezer kétség gyötörte: szereti-e őt vagy tudná-e -szeretni őt Róza?</p> -<p>Róza negyedfél év mulva azt irta neki:</p> -<p>»Az én szerelmem a magáénak semmit se enged, sziveink bizonyára -azon egy időben gyultak el.«</p> -<p>Hosszufalun és Badacsonyban.</p> -<p>Róza szive még talán-talán előbb gyult el. Hiszen Kisfaludy egy -helyütt ugy gondolja, hogy urrá szive fölött Róza alakja -Szigligetben lett.</p> -<p>Mint hadifogoly Draguignanban ült. Ott irja naplójába 1796. évi -augusztus 31-én:</p> -<p>»Estefelé kisétáltam a hegyre, mely a város fölött emelkedik. A -nap épen az átellenben levő hegynek tulsó <span class= -"pagenum"><a name="Page_162" id="Page_162">-162-</a></span> oldalán -ereszkedett az alvilágra, sugárai csillogva szökdécseltek az -olajfáknak levelei között. – Az alattam fekvő szőlőtáblák, a -szüretnek közelgetése elevenen emlékeztetnek tavaly Badacsonyban -töltött napjaimra; és megujultak bennem mindazok az érzemények, -melyeket Szegedy Róza gerjesztett bennem, kivált Szigligetben.«</p> -<p>»Himfy Szerelme« csak Badacsonyt emlegeti, Szigligetről -hallgat.</p> -<p>»Édes kinos emlékezet oh Badacsony szürete!«</p> -<p>Róza is Badacsonyt emlegeti. Ezt irja 1799-ben a költőhöz:</p> -<p>»Általában sokféleképen vélekednek az emberek felőlünk, mert -Badacsony! S mi ott együtt! Ezt ki nem verhetni a fejükből. Közel -is járnak az igazsághoz.«</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_163" id= -"Page_163">-163-</a></span></p> -<h2>AZ ELVÁLÁS.</h2> -<p class="summary">(Szép volt-e Szegedy Róza? – Visszaemlékezés -Gógánfára. – A költő vad szenvedélye. – A szüznek szent haragja. – -Ki volt a hibás? – Az igaz szerelem féltékeny. – A rágalmazók. – Az -ifju lelkének kinjai. – A szilaj vidámság. – Zokog most már az a -büszke lány is.)</p> -<p>Szép volt-e Szegedy Róza?</p> -<p>Arczképének valahol meg kellene lenni. Hogy lány korában a -család leföstette volna: nem gondolom. Némi adatok vannak arra, -hogy férje 1809-ben vagy 1810-ben leföstette. Nagy kár volna, ha -eltünt volna képe. Hiszen magyar költő lantja akkora hévvel s oly -gazdagon nem örökitett meg senkit, mint Kisfaludy őt.</p> -<p>Én csak Pápay Miklós barátomtól hallottam róla. De ő már csak a -negyvenöt éves Rózát ismerte. Akkor már régóta és sokat -betegeskedett. Arra emlékezett, hogy sovány volt, fényes fehér -arcza s még akkor is gyönyörü kék szemei.</p> -<p>Himfy szerelmeiben százszor le van irva minden szépsége. Teli -kebel, rózsaszáj, tüzes szem, nyiló arcz, deli termet, gazdag szőke -hajfürtök. <span class="pagenum"><a name="Page_164" id= -"Page_164">-164-</a></span></p> -<p>De költő szemén, szerető szemén keresztül a szivárvány szinében -ragyog minden.</p> -<p>Hogy nagy ész s mélyen és nemesen érző gazdag sziv: azt minden -emlék bizonyitja.</p> -<p>Tánczhoz, zenéhez, énekhez szép tehetsége volt.</p> -<p>Irói, költői kisérleteket is tett. Egyik leánykori költeményét, -mely szerelmi költemény, czime: Föltételeim, 1799-ben elküldötte -Kisfaludynak.</p> -<p>Levelei magas miveltségről tesznek tanubizonyságot.</p> -<p>Nagy érzéke volt a tájak szépsége iránt. Ez nőnél sokkal -ritkább, mint férfinál. Az ókori népek, a gyermekek és a nők nem -igen lelkesülnek a tájak szépségein.</p> -<p>Apja is imádta őt.</p> -<p>Anyja korábban elhalt, apja a badacsonyi szüretre következő -tavaszon, 1796-ban halt meg.</p> -<p>Két lányöcscse volt, Antónia és Katalin. Halála előtt pár nappal -azt mondta édes apja:</p> -<p>– Mig te élsz édes leányom, addig tudom, hogy jó gondviselőjük -lesz gyermekeimnek. Légy olyan jó hozzájuk, mint eddig valál és én -megnyugodva hunyom be szemeimet.</p> -<p>Csodálatos véletlen: Kisfaludynak is volt ilyen lánytestvére: -Teréz huga. Alig tizenhárom-tizennégy éves volt e lány, mikor -édesanyja meghalt s apja Kisfaludy Mihály nagy gazdasággal s több -kis gyermekkel, lánynyal özvegyen maradt. S az a tizenhárom éves -lány átvette a gazdaságot és háztartást. Vezette mindakettőt példás -renddel és sikerrel s vezette a kis fiuk és lányok nevelését. -<span class="pagenum"><a name="Page_165" id= -"Page_165">-165-</a></span></p> -<p>És még csodálatosabb. Ez a lány már kis lány korában egyedül -Szegedy Rózát tartotta Sándor bátyjához méltó feleségnek. Egykor -ott volt Eötvösben s nagyon megfigyelte Rózát s akkor otthon azt -mondta:</p> -<p>– Föl mernék fogadni életembe, hogy Sándor, ha esztendőkig keres -is, még se talál kedve szerint való leányt; mert ne csak tyukokat -ültetni, kötni, pipeskedni tudjon ám az. Az egyetlenegy Szegedy -Rózát merném neki ajánlani.</p> -<p>Jól ismerte bátyját is, Rózát is.</p> -<p>A gondviselés és a kis lány szive tehát összeszánta őket. A -badacsonyi szüret össze is hozta a két szerető szivet. S a gógánfai -találkozás mégis majd meg nem ölte a két szerető sziv -boldogságát.</p> -<p>Mi történt Gógánfán?</p> -<p>A költő maga többször megemlékezik a gógánfai jelenetről. Minden -emlékezése kinos emléket hoz napvilágra. Különböző időközökben igy -ir Rózának:</p> -<p>»Midőn én magának legelőször szólottam a szerelemről, maga engem -mint egy mindennapi embert, mint csábitót lehordott, még most is -cseng füleimben. Gógánfán nem szántam volna magamat -megfojtani.«</p> -<hr class="tb" /> -<p>»Voltam én egyszer durva immár maga iránt is.«</p> -<p>»Maga rajtam egyszer immár ugy is kiadott és szive talán már -mást választott.«</p> -<hr class="tb" /> -<p>»Ki tudja, ha életem folyását én másfelé nem intézhettem -volna-e, ha oly makranczos bolond nem lettem <span class= -"pagenum"><a name="Page_166" id="Page_166">-166-</a></span> volna. -Nem akarok azon időkről gondolkodni, mert még a falba verem -fejemet.«</p> -<hr class="tb" /> -<p>»Ne boszankodjál többé gógánfai viseletemen, hejh, eléggé -bünhödtem már bünömért. Be bolond valék én akkor. De mond meg -kegyetlen Szeretettem, ki volt mégis annak oka? – Valóban csak -magad, a ki kegyetlen büszkeséggel megveté szerelmemet, mely oly -igaz, oly hü, oly méltó vala!«</p> -<p>Ezek a levelek évek mulva, az 1798-ik év végén s az 1799-ik év -folyamán keltek. A gógánfai jelenet 1796-ik évi márcziusban -történt. Fájdalmas jelenetnek kellett ennek lenni, hiszen a szerető -sziveket több mint három évre szakitá el egymástól s emléke még -három év mulva is oly élénk, oly keserü volt.</p> -<p>Kisfaludynak el kellett hagyni a testőrséget. Módjában állott -lemondani a katonáskodásról, de a büszke és bátor ifju sok -mindenféle okból a csaták elől kitérni nem akart. Csak Szegedy Róza -szerelme, szivének és kezének megnyerése birta volna rá. A -badacsonyi találkozás óta kereste is az alkalmat meggyőződni arról, -hogy az a sziv biztosan, gyorsan és teljesen övé lehet-e?</p> -<p>Gógánfa közel van Sümeghez, szomszédos Gyömörővel, hol -Kisfaludyéknak birtokjuk volt. Gógánfán Gyömörey, Kisfaludy s -egykor Szegedy-féle s egyéb előkelő családi részbirtokok voltak. -Itt volt 1796 márcziusban Szegedy Róza s ide ment át látogatóba a -költő. Azzal a komoly elhatározással ment át, hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_167" id="Page_167">-167-</a></span> Rózától -nyilatkozatot kér, vagy elnyeri üdvét, vagy neki megy a világnak, a -háborunak.</p> -<p>Kedvező jelek fogadták.</p> -<p>Róza komoly, de édes arczczal fogadta, sőt megengedte, hogy édes -forró illatos kezét megcsókolhassa.</p> -<p>»Bizakodó reményekkel Közeliték hozzája, És epedő bus szemekkel -Tekintettem reája. És szép kezét megcsókoltam. A szerelem -vakmerő!«</p> -<p>Róza megengedte a kézcsókot, de arcza ez alatt elborult.</p> -<p>– Miért oly bús?</p> -<p>A lány elpirult, de nem felelt. Hanem a költő észrevette, hogy -keble gyorsan hullámzott, hogy a lány lelkét erős indulat rohanta -meg s hogy zavarában a nyakán könnyedén átvetett hálószerü kendőt -hullámzó kebelén összevonja.</p> -<p>A költő jó előjelnek tekintette mindezt.</p> -<p>Nap közben a lány mindig nagyon komoly volt. Mintha megbánta -volna, hogy kezét csókra átengedte. Mintha gondosan ügyelt volna -arra, hogy szerelmének semmi jelenségét az ifju többé észre ne -vegye.</p> -<p>A kastély mögött kert, a kert mellett erdőcske. Az ifju, -érzelmeitől kergetve, estennen kiment az erdőcskébe, nagy fához -támaszkodott s lelke tele lett viaskodással, vajjon kisérletet -tegyen-e Rózát nyilatkozatra birni vagy tovább várjon? Ugy érezte, -a visszautasitás halála lesz.</p> -<p>A mint ott tünődik: lánydal hangjai ütik meg füleit. A hang felé -néz s Rózát látja. Szép tavaszi enyhe <span class= -"pagenum"><a name="Page_168" id="Page_168">-168-</a></span> száraz -este volt. Róza kiment a kert mellett levő gyöpre s ő dalolt. Édes -hangja mintha a szentek zsolozsmája volna. Az ifju tekintete -rámeredt, lélekzete elakadt, indulatainak hatalma keblét -feldagasztá.</p> -<p>Nem mert pisszeni, nem mert mozdulni sem. Elhallgatott a dal. S -a lány egy perczig mozdulatlanul nézett arra, a hol a nap -lenyugodott. Az esthajnal fénye még eleven volt az égnek peremén s -a szüznek arcza ugy ragyogott az esthajnal fényében, mint az -imádság, mint a dicsőség, mint az üdvözülés.</p> -<p>Mit jelentett ez a dal? Mi történt a hajadon lelkében? -Öntudatlanul nyiltak meg tán ajkai, hogy kétséggyötört lelkének -érzelmei a dal hangjaiban csillapodjanak el?</p> -<p>A költő ezt is jó előjelnek tekintette.</p> -<p>Másnap megint uj jelenet következett.</p> -<p>Volt Rózának két hófehér kezes galambja. Him és jércze. A -galamb-duczban laktak, de ha Róza hivta őket vagy ők meglátták a -lányt: odamentek hozzá s kedveskedtek neki.</p> -<p>Délután a férfiak a szobában együtt poharaztak és pipáztak. A -szoba ajtaja a folyosóra nyilt. A folyosó másik végén Róza egy kis -asztalka mellett dolgozgatott. A két galamb, a mint őt meglátta, -oda repült s az asztalkára leszállt.</p> -<p>E pillanatban kilép a szobaajtón a költő. Meglátja Rózát s a két -fehér galambot. Megáll szótlanul és mozdulatlanul, ne vegye őt -észre se a lány, se a galamb.</p> -<p>A lány arcza mosolyra derült, mikor a két galamb oda rebbent. De -az a két hófehér szelid madár nem <span class="pagenum"><a name= -"Page_169" id="Page_169">-169-</a></span> járt nevelésbe, nem volt -zárdában az apáczáknál, nem tanulta meg a finom társalgás -szabályait s minthogy hiven és igazán szerették egymást, elkezdtek -ott a lány előtt csókolódzni. Piros szemük csak ugy égett, kicsi -csőrük csak ugy csattogott.</p> -<p>A lány rájuk nézett. Két kezét leereszté, feje lehajlott s -arczát bú és ábránd és fájdalom boritá el. Két harmatcsepp -gyülekezett szemeiben. Ugy nézte a két galamb édes szerelmi -játékát. Azután felállt, nagyot, mélyet sóhajtott, szemeit megtörlé -s bement szobájába.</p> -<p>Mit gondolt a lány?</p> -<p>Azt gondolta-e: »egykor én is ilyen boldog leszek.«</p> -<p>Vagy azt gondolta: »én sohase leszek ilyen boldog.«</p> -<p>A költő ezt is jó jelnek vélte. Azt hitte, a lány szive tele van -szerelemmel. Ebben igaza volt. Csakhogy abban a szivben kétség is -volt, nemcsak szerelem.</p> -<p>A következő napon a költő engedelmet kért a lánytól, hogy -érzelmeiről és szándékáról beszélhessen. Szorongó lélekkel, halvány -arczczal, reszkető hangon adta meg a lány az engedélyt.</p> -<p>– Én Róza szeretem magát, imádom mint az istent s elhatározással -várom végzetemet. Ott folytatom, a hol Szigligetben elhagytam. -Érzem, hogy a maga szive is hajlik hozzám. Én magának szivét és -kezét kérem most: vagy nagygyá tesz és boldoggá, vagy megöl.</p> -<p>Deli szép alak volt az ifju. Fényes huszáröltönye kidomboritá -termetének előnyeit. Ajka reszketett. Szemeiben ábránd, tűz és -elszántság lobogott. A lány nem tudta róla levenni szemeit. -<span class="pagenum"><a name="Page_170" id= -"Page_170">-170-</a></span></p> -<p>A lány, a ki most hallotta először komoly, édes és rettenetes -valóságban a szerelmi vallomás szilaj kitörését. A ki a szerelmi -vallomás száz alakját olvasta már s másik száz alakját a társaság -fecsegéseiből jól ismerte. A ki annyiszor gondolt erre, annyiszor -álmodott erről s annyi ábrándot szőtt: mit mondana ő majd, ha őt -rohanná meg ily vallomás?</p> -<p>És most mégis zavarban van. Mint a tigrisvadász, a ki előtt a -rengetegben először jelenik meg a királyi fenevad. Meneküljön? -Védje magát? Vagy gyilkoljon?</p> -<p>Leküzdte felindulását s bár belső érzelmek fojtott vihara tette -hangját reszketővé s arczának halvány és rózsaszinét változóvá, -mégis halk hangon felelt.</p> -<p>– Sándor, én már gondoltam erre s mindig örömöt okozott, a mikor -a maga vonzódását és figyelmét észrevettem. Nem is kerültem magát s -jól éreztem magamat közelében.</p> -<p>– Tehát szeret engem, oh angyal!</p> -<p>– Legyen türelme Sándor. Azt a szót én most ki nem mondom. Az a -szó nekem is végzetem, de annak még nincs itt az ideje. Mi oly -ritkán és oly keveset voltunk együtt, oly kevéssé ismerjük egymást, -hogy nagy könnyelmüség volna, ha sorsunkat egymáshoz kapcsolnók. Én -jó rokona és hű barátnéja maradok magának, nem is akarom letörni se -a maga reményét, se az én reményemet, mert barátságunktól én is -várhatom a boldogságot, de az én végső feleletemet én ma meg nem -mondhatom. Magának Sándor még várni kell. <span class= -"pagenum"><a name="Page_171" id="Page_171">-171-</a></span></p> -<p>– De én nem tudok várni.</p> -<p>A lány szemei oda szegeződtek az ifju arczára.</p> -<p>– Nem értem magát Sándor, vagy maga nem ért engem. Jövendőnknek -utját bevágni én nem akarom s ha érzelmei oly igazak és oly tiszták -és oly erősek, a mint azokat látom: akkor türelmének is kell lenni, -mig az én lelkem a maga állhatatosságát is megismeri s abban -megnyughatik. Várnunk kell!</p> -<p>– De én nem akarok várni!</p> -<p>Az ifju egy lépéssel közeledett a lányhoz. Arczán szerelem, -ihletés és elszántság vonásai kergetődztek.</p> -<p>A lány arczát szomoru komolyság boritotta el.</p> -<p>– Hát mit akar?</p> -<p>– Nekem Róza a maga szivéhez jogom van. Én jogomat akarom. Én -üdvösségemet akarom. Én eljegyzésünket akarom.</p> -<p>A lány szomoru is volt, boldog is volt. Kinozta is, üdvözité is -az ifju szerelmes indulata. Fejét lehajtotta s kereste a szót a -felelethez.</p> -<p>E pillanatban az ifjut vad elhatározásnak szilaj heve ragadta -el. Oda ugrott a szüzhöz s erőszakkal átkarolta, meg akarta -csókolni. A szüz szabadulni akart s hátrahajolt testtel két izmos -karját az ifju vállainak feszité. Arczán a hajadon lélek szent -haragjának lángja lobbant föl.</p> -<p>– Maga dulakodni akar? Vakmerő!</p> -<p>Az ifju észre tért. Karjait levette a lány derekáról s térdre -esett előtte.</p> -<p>– Meg tud-e nekem bocsátani Róza? <span class="pagenum"><a name= -"Page_172" id="Page_172">-172-</a></span></p> -<p>A szüz arczán ott lobogott az a láng. Most már nem kereste a -szavakat. Most már minden szót rögtön megtalált.</p> -<p>– Ne hivjon engem Rózának. Semmi közünk ezentul egymáshoz. Az én -lelkem szentegyház, annak oltárához se csábitó, se duhaj közel nem -juthat. Most már mindent elhiszek, a mit beszéltek magáról. Menjen -a maga asszonyai közé, a kiknek nincs szükségük arra, hogy a férfi -tisztelete és hódolata vegye őket körül. Távozzék tőlem.</p> -<p>Az ifju görcsösen kulcsolta össze kezét s ugy emelte föl e lány -előtt. Csaknem zokogó hangon mondta e szót:</p> -<p>– De mikor ugy szeretlek, ugy szeretlek!</p> -<p>A lány rettentő szót ejtett ki rózsás ajkán.</p> -<p>– Szinjátszó!</p> -<p>Megigazitá vállán és keblén kendőjét s mint haragos istennő, -fölemelt fővel kiment a szobából. Ott hagyta a térdeplő ifjut enyhe -szó és enyhe tekintet nélkül.</p> -<p>Az ifju szemei előtt egy hulló csillag esett le az égről. Fényes -nyomát még látta, édes illatát még érezte egy szempillantásig, -azután eltünt, elenyészett mind a kettő.</p> -<p>Bizonyos, hogy az ifju volt vétkes. Bizonyos, hogy nagy -szerelmében van nagy mentsége. Bizonyos, hogy ismert már olyan -nőket, a kik nem arra tanitották, hogy nemes ifjunak csak az áhitat -szentségével szabad fenséges nő közelében megállani. Bizonyos, hogy -a huszonhárom-huszonnégy éves ifju lelkén mélységes szerelem -<span class="pagenum"><a name="Page_173" id= -"Page_173">-173-</a></span> érzetében még szabadon száguldoznak a -viharok s minden rohamnak az a lélek nehezen tud ellentállani.</p> -<p>De hibázott-e Szegedy Róza? Nem volt-e kegyetlen? Szüz lelkéhez, -fenséges érzelmeihez, igazi szent szerelméhez nem lett volna-e -méltóbb az engesztelő szó, mint az a könyörtelen szó?</p> -<p>Szerette a deli ifjut. Csak ugy szerette, mint az őt. Mért nem -talált tehát mentséget az ifju nagy szerelmében?</p> -<p>Azt irja később a költőnek:</p> -<p>»Minden jót hallottam ugyan maga felől, de karakterében -állandóságot nem véltem.«</p> -<p>Ebben van a lánynak igazsága. S igazságában igazolása.</p> -<p>Ha a lány szive más ifju látásán könyedén felolvad; ha kezét oda -adja a legelső arra való férfinak; ha búval, bánattal, epedő -lélekkel és sorvadó szivvel nem vár évekig; ha nem őrzi szerelmét -oly tisztán és oly alku nélkül, hogy az inkább a siré legyen, mint -sem hogy másé legyen: akkor talán hibás lenne kegyetlenségében. De -Róza szivének joga volt ahhoz, hogy az a sziv csak hozzá méltó -szivért jusson cserébe. Olyan szivért, mely osztatlan tiszta -szerelemmel dobog érte s melyért magas férfi jellem türelemben s -fájdalmakban töltött hosszu évek állandóságával tud jót állani.</p> -<p>Gazdag lány volt, csodálatos szépségü lány volt. Nagy és fényes -család. Százezrekre menő örökség. Apja-anyja elhalt, a szerencsés -vőlegény azonnal eljut mindenhez, a mi az életben becses és -boldogitó. Száz kérője volt. <span class="pagenum"><a name= -"Page_174" id="Page_174">-174-</a></span> Köztük egy gróf Nitzky, -egy Szent-györgyi Horváth, egy Rosthy, Tallián, Bezerédy, akárhány -bécsi katonai bárócska és grófocska. De ő szerelméhez hünek -maradt.</p> -<p>Azt irja három év mulva a költőnek:</p> -<p>»Barátom, hetekig sem beszélhetném el, a miket szenvedtem. De -most már tul vagyok. Szabadon és vidám elmével állok most itt, és -hálaadó sóhajtásokat röpitek és hálaadó tekinteteket vetek az Égre, -a ki erőt ada nékem és türelmet. Hajlandó valék már többször az -atyafiak unszolásainak és barátaim tanácsaiknak engedni és szomoru -példájaként a kénytelenségnek, egész életem boldogságát -testvéreimnek feláldozni. De ugy volt, mintha valamely titkos -hatalom utolsó lépésemnél mindig visszarántott volna engem. Ugy -volt, én engedtem a titkos sugallásnak és most meg vagyok -elégedve!«</p> -<p>Ez a levél oly női lélekbe világit be, a minőt keveset irt le a -világirodalom. A női jellem egyes részeiből a költő ihlete alkothat -eszményi női alakot. Alkotott is minden nagy költő s minden -nemzetnek meseszövő képzelete. De Szegedy Róza élő alak volt s nem -a költő s nem a nép képzeletének szüleménye. Benne mégis a nő -eszményének fensége áll előttünk. Oly tisztán, oly magasan, oly -nemesen; őt nem szárnyalta tul a nőiség ragyogásában a történelem -egyetlen nőalakja sem.</p> -<p>Szegedy Róza a magyar szüznek örökkévaló ideálja.</p> -<p>Himfy Szerelme két nagy részből áll. A bus szerelem az egyik -része, a boldog szerelem a másik része. A bus szerelemnek csak első -korszakát beszélem most el a <span class="pagenum"><a name= -"Page_175" id="Page_175">-175-</a></span> gógánfai elválásig. Talán -lesz időm és kedvem elbeszélni egykor a második korszakot s a -boldog szerelem egész történetét is.</p> -<p>De most még a gógánfai jeleneteknek se jutottunk végére.</p> -<p>A hajdankor őstörténetében s a női lélek belső viharaiban igen -nehéz a tájékozódás. Amazt sok ezer évi feledésnek köde boritja, -emezt a szüzi önérzet némaságának át nem látszó finom leple. Mégis -ismernünk kell mind a kettőt. Az ős hajdankornak emlékei vannak. -Egy rom, egy szobortöredék, egy oszlopfő, egy fegyverdarab, egy -siremlék, egy mese, egy példabeszéd. Ezekből kell népek és nemzetek -életét, történetét, harczait, támadását és elenyésztét -fölismernünk. A női lélek belső világából is ki-kitör egy-egy -jelenség. Egy szó, egy tekintet, egy elpirulás, egy kis irott -levélke, egy olvasmány, egy dal, egy vidám vagy keserü kaczagás. -Képek, gondolatok, vágyak, érzelmek harcza, tolongása tölti meg a -női lelket. Annak igaz történetét ama kis jelenségekből kell -összeállitanunk.</p> -<p>Szent haragjának föllángolásában azt mondta Szegedy Róza a -költőnek:</p> -<p>»Most már mindent elhiszek, a mit beszéltek magáról. Menjen a -maga asszonyai közé.«</p> -<p>E szavakban féltékenység tör ki.</p> -<p>A tisztán szerető női szivnek kötelessége a féltékenység. Abban -a női szivben, a mely nem féltékeny, egy csomó közöny is lakik. A -mely sziv megtüri a közönyt: annak szerelme bágyadt. Az már megtüri -az alkut, a <span class="pagenum"><a name="Page_176" id= -"Page_176">-176-</a></span> megfontolást, a kiegyezést, a -lemondást, a cserét is. Az már nem ismeri azt a szerelmet, a mely -az égben támad és csak a halálban ér véget. Az a sziv még mindig -lehet tisztes feleség, gondos anya, jó gazdaasszony, de szentség -már nem lehet, a kiért az istenek ott hagyják az eget s a kiért a -hősök, a költők és a nemzetek rajongnak.</p> -<p>Róza lelke nagy volt és tökéletes.</p> -<p>A költő elmult szerelmeit megbocsátotta, de még el nem mult -szerelmével osztályos egyezségre nem léphetett. Ő csak hozzá méltó -ifjunak egész szivét fogadhatta el. Ő nem fontolgathatta ezt a -kérdést. A szüznek fenséges érzelmei fontolgatás nélkül döntenek az -életsors fölött. Vagy – vagy! Ha az ifju egész szive nem az övé: -akkor abból semmit se fogad el. Jöjjön a végzet. A boldogtalanság, -az elsorvadás vagy a halál. Szivének ezekkel szemben se lehet -alkudozni. Hiszen azért imádandó ez a sziv.</p> -<p>A társaság, a melyben élt, tele volt a nemes testőr ifjak -szerelmi kalandjaival. Kisfaludy kalandjairól épen sokat tudott -adomázni. Hiszen Medina öleléseiből csak a badacsonyi találkozás -előtt három héttel tudott az ifju szabadulni s a badacsonyi szüret -óta alig telt még el hat hónap. Az adomázó társaság előtt az a hat -hónap is tele volt kalandokkal.</p> -<p>Nem volt szokásban, de nem is volt arra szükség, hogy Róza a -férfiaktól hallja meg az adomákat. Ott voltak az asszonyok, a -menyecskék, az öreg nénik. Fiatal lány ezek köréből ki nem futhat. -Még akkor se, <span class="pagenum"><a name="Page_177" id= -"Page_177">-177-</a></span> ha Kisfaludyról volt szó. Akkor talán -legkevésbbé. Hiszen a badacsonyi és szigligeti találkozást mindenki -tudta. Róza leveleiből nyilvánvaló, hogy az emberek erről még évek -mulva is beszéltek. Hogyne beszéltek volna hát csak hetek és -hónapok mulva? Róza szerette a költőt. Minden jó és minden rossz -megkötötte tehát figyelmét, a mit róla mondtak. Kivált azok a jó -nénik, kik Róza kezét, szivét és vagyonát valamelyik idegen ifju -öcsém-uram számára akarták megszerezni. Ezeknek a néniknek Róza nem -fordithatott hátat. Ezzel csak szerelmét árulta volna el. Ő pedig -szent titok gyanánt őrizte szerelmét.</p> -<p>A költő később mindent megtudott. Mikor már Róza övé volt, még -akkor is harag tombolt lelkében a nénik ellen. Minő szavakban -örökiti meg a fecsegő jó öreg néniket!</p> -<p>Jó hir s névnek férgei! Sátánjai a társaságnak. Mérgei a -sziveknek. A becsületnek gyilkosai. A teremtésnek förtelmei. -Töpörödött boszorkányok!</p> -<p>Van köztük különösen egy ragyás, aszott bagoly, ki mindent -megrág, mint a moly. A Belzebubnak kajlája ez, ki csak alig mozog -már, de a nyelve azért mégis kelepel. Ez az a banya, kit a pokol -nyilt karokkal vár s ünnepet rendez a számára, ha oda jut. Ez a -pondrónyelvü!</p> -<p>El lehet képzelni, minő fekete szinben állitották ezek Róza elé -a költőt.</p> -<p>Ezek ültették el s ápolták gondosan Róza szivében a kétségnek -bürökmagvait. S lehet-e csodálni, ha az <span class= -"pagenum"><a name="Page_178" id="Page_178">-178-</a></span> ifjunak -szenvedélyes és váratlan csókrohamára az a kétségekkel teljes -gyöngéd sziv megrettent s az ifjut eltiltá magától?</p> -<p>S még se ez volt egyedüli oka Gógánfán az elválásnak.</p> -<p>Az ifju fölkelt térdelő helyzetéből. Utána nézett a lánynak, de -az eltünt, elmult, elszállott, mint egy égi tünemény. Irtóztató -indulatok gyötrötték lelkét.</p> -<p>Mit tett? Minő bünt követett el?</p> -<p>De hiszen végtelen szerelme fölszabadithatná őt a lány szemében. -Gőgös, kegyetlen, vad istennő ez a lány?</p> -<p>Elveszteni őt? Nem lehet. Mégis el kell veszteni őt? De hát mi -marad akkor az ő számára? Mit ér akkor ő neki ez az egész szép -világ? Mit ér ifjusága, büszkesége, minden reménye, egész -élete?</p> -<p>Kiment a folyosóra. Nem találkozott véletlenül senkivel. Bement -egy vendégszobába, ott egy szarvasbőrrel teritett ágyon végig -nyujtózott, karját feje alá tette s oda bámult a padlás -gerendára.</p> -<p>Mindennek vége. Most már bizonyos. Mi vár ő rá? »Megbolondulni, -gazemberré válni vagy önkényt bucsut venni az élettől.« Hogy Róza -másé legyen s ő azt lássa, türje egész életén át: ez nem lehet. -Minden lehet, de ez nem.</p> -<p>Huszárdolmányát kigombolta, sarkantyujával a szarvasbőrt -összevágta, öklével nagyot ütött a falra, csak ugy döngött a -ház.</p> -<p>Egyszerre felugrott fektéből. <span class="pagenum"><a name= -"Page_179" id="Page_179">-179-</a></span></p> -<p>– Ejh, van még halál innen távolabb is! Vissza a katonasághoz! -El Olaszországba! Ott jön egy óriás. Most még kicsiny, mint egy -párduczkölyök, de homloka már világit, mint az üstökös csillag. A -világverő Napoleon. Ha eltiporja a világot: hadd legyek én is -elmulandó az ő utjában. Elébe!</p> -<p>Pipára gyujtott. Igy van megörökitve a hagyományban. Ujra végig -feküdt az ágyon s fujta a füstöt, mint a tüzokádó s gombolyogtak -gondolatai, mint a viharhajszolta felhők.</p> -<p>Nyilik az ajtó s a szüznek napsugaras alakja belép a szobába. -Nem tudta, hogy ott van az ifju, valamit keresett volna ott.</p> -<p>Az ifju se szólni, se mozdulni nem mert. Szemeit a szüznek -fényes arczára szegezé. De egy szempillantás alatt a lány is -észrevette őt, hirtelen megfordult s szó nélkül kirebbent az ajtón. -Akkor ugrott föl az ifju, akkor vágta a falhoz pipáját s szilaj -indulattal sietett a lány után.</p> -<p>Hiába! A szüz alakja eltünt.</p> -<p>Visszatántorgott szobájába. Őrjöngő fájdalom fogta el -testét-lelkét. Fogait csikorgatta öntudatlanul. Azután leborult az -asztalra s keserü könyei megáztatták dolmánya ujját.</p> -<p>Meddig volt igy: maga se tudja. Beesteledett, hivták vacsorára. -Dolmányát begombolta, sarkantyuját összecsapta, bajuszát kipödörte -s ment vacsorára.</p> -<p>– Hadd nézzek hát még egyszer annak a lánynak a szemébe! -<span class="pagenum"><a name="Page_180" id= -"Page_180">-180-</a></span></p> -<p>Késő volt már. Elment az a lány szó nélkül. Befogatott s haza -hajtatott az eötvösi kastélyba. Egyetlen bucsuszava, egyetlen bucsu -tekintete nem volt az ifjuhoz.</p> -<p>Ejh – mit az a lány! Elhervad a rózsa, uj bimbója támad!</p> -<p>Támad-e hát?</p> -<p>Bement vacsorára. Még mindig nagy társaság volt együtt. Férfiak, -nők, hajadonok, gyereklányok.</p> -<p>»Hogy ki ne tanulják szivem keserves állapotját, jó kedvet kelle -szinlelnem és dühösségemben szilaj vidámságra fakadtam.«</p> -<p>Igy irja a költő.</p> -<p>Bizony bolond volt ő félig-meddig.</p> -<p>Oly vad kedve támadt, hogy elbámult rajta mindenki. Ötletei csak -ugy szikráztak, bókjai szédülésbe hozták az asszonyokat, dalaira -pezsgésbe jött öregnek és fiatalnak vére.</p> -<p>– Adjátok ide hegedümet.</p> -<p>Rákezdett egy hires kuruczdalra, a melynek hangjánál a legénynek -lába nem maradhat nyugton, hacsak nem sánta, béna, isten -nyomorékja. Torzszövege él már csak annak a dalnak. »Megismerni a -kanászt Csosza járásáról, Üzött-füzött bocskoráról, -Tarisznyaszijáról.«</p> -<p>Huzta egész lelkéből, egész bolond keserü szivéből. Azután -fölkelt az asztal mellől s huzta is, dalolta is, járta is. -Sarkantyuja csak ugy pengett, erős hangja csak ugy zúgott, szilaj -kedve csak ugy áradt, szerelmes vad szive majd megszakadt. -<span class="pagenum"><a name="Page_181" id= -"Page_181">-181-</a></span></p> -<p>Azután földhöz vágta hegedüjét. Darabjai csak ugy robbantak -szerteszét. Karjára vett egy kis leányt.</p> -<p>Zalabéri Horváth Rozit. Tizenöt éves kedves barna gyönyörü lány -volt. Gyerek volt még. Álmodni se tudott arról, mi a sziv, mi a -szerelem. Csak nézte, csak bámulta azt a deli szép ifjut. De belé -is szeretett. Nem szivből, nem is szinből, csak úgy a gyereklánynak -képzeletéből.</p> -<p>Ezt fogta karjára, ezzel dalolt s ezzel tánczolt mind az egész -társaságnak nagy gyönyörüségére.</p> -<p>Oda sug a kis lánynak fülébe:</p> -<p>– Lenne-e kedves hugom az én feleségem?</p> -<p>A lányka megáll, nyugalomra inti a költőt is és csókolni való -édes, aranyos, teljes komolysággal azt feleli:</p> -<p>– Ez komoly ügy, Sándor bácsi, beszéljen először édes mamámmal, -intézze el vele a dolgot, akkor megnyeri az én szives -beleegyezésemet is.</p> -<p>Mindenki hallotta e párbeszédet.</p> -<p>Az öreg Gyömörey akkorát nevetett, hogy rengő poczakja majdnem -feldöntötte az asztalt.</p> -<p>De egyik asszony oda sugott a másiknak a fülébe:</p> -<p>– Szegény Kisfaludy megbolondult. Kár ezért a derék ifjuért.</p> -<p>Az a derék ifju pedig hajnal felé lóra ült. Onnan fölül, Somlyó -felöl kegyetlen hideg havas esős vihar támadt. Elkelt volna a bunda -is, de az ifju megint csak kigombolta huszár dolmányát. Hadd vágja -a vihar azt a kutya szivet, talán használ neki. Ártan <span class= -"pagenum"><a name="Page_182" id="Page_182">-182-</a></span> most -már ugy se tud a világon semmi annak a szivnek.</p> -<p>Reggelre Sümeghre ért. Másnap elment atyjához Téthre, bucsut -venni apjától, szülőföldjétől, édes hazájától, jó testvérjeitől. -Elment, elbujdosott idegen országba, véres háboruba.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Nem telt bele egy nap, két nap: Róza mindent tudott. Siettek -vele közölni az esetet. Az ifjunak szilaj vidámságát, vad -mulatságát, leánykérő elhatározását, idegen országba költözését, -háboruba indulását.</p> -<p>Busan és komolyan és halavány arczczal fogadta a szűz a -hireket.</p> -<p>Befogatott s fölkereste Zalabéri Horváth Rozit, a kedves kis -lánykát. Megölelte, megcsókolta, bodros haját megsimogatta s azt -kérdezte tőle?</p> -<p>– Szereted te édes Rozim Kisfaludy urat?</p> -<p>– Szeretem.</p> -<p>– De igazán szereted?</p> -<p>– Igazán szeretem</p> -<p>– És ő is szeret téged?</p> -<p>– Hogyne szeretne? Kezemet megkérte.</p> -<p>– Mikor jön vissza?</p> -<p>– Nem mondta meg.</p> -<p>– Várod vissza?</p> -<p>– A mig hét tél, hét nyár el nem mulik, mindég várom vissza. -<span class="pagenum"><a name="Page_183" id= -"Page_183">-183-</a></span></p> -<p>Szegedy Róza ajka reszketett s szemei, sötétkék mély tüzü -szemei, olyan különösen fénylettek. De a kis csitri lány ezt nem -vette észre.</p> -<p>– Oh édes kedves kis barátném, ha az a derék ifju egykor hozzád -visszajön: tedd őt igazán boldoggá!</p> -<p>Tovább nem birta már az ő büszke nagy lelke sem.</p> -<p>Az a fenséges szüz ráborult annak a csitri lánynak a vállaira és -zokogott keservesen.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_184" id= -"Page_184">-184-</a></span></p> -<h2>BADACSONY TETEJÉN.</h2> -<p class="summary">(Magyar ember nem fürdik. – Az ősnémaság. – A -vaskapu. – A pipa lélektana. – A szapora beszéd és az ékesszólás. – -A tüzokádó. – A mulandóság. – A Harangozó Börcz. – A rosz testvér -és a jó testvér története.)</p> -<p>Ime egy fejezet Himfy szerelméből. Nem ugy, a hogy Kisfaludy -megirta. Nem is ugy, a hogy azóta iró emberek kidolgozták. Hanem -ugy, a hogy én akkor badacsonyi sétánk alatt öregéből-nagyjából -barátaim előtt elbeszéltem. Hogy Gyulai Pál ur százféle megjegyzést -tett elbeszélésemre, azt mindannyian természetesnek találtuk.</p> -<p>A sétából jóval napnyugta előtt visszatértünk Szentirmayhoz -János püspök villájába.</p> -<p>A villa Balatonra néző oldalán erkély van az emeleten. Nagy -Miklós kiállt oda az erkélyre s szemeit le nem vette a Balatonról. -Mi többiek az erkélyes szobában szivarozgattunk és -társalogtunk.</p> -<p>Akkor még hire-nyoma se volt annak, hogy Badacsony fürdőtelep -vagy azzá lesz valamikor. Náddal volt beszegve a hegy lába, a mint -ott érintkezik a vizzel. <span class="pagenum"><a name="Page_185" -id="Page_185">-185-</a></span> Csak a nagy vendéglő irányában s még -alig egy helyütt volt tiszta a part. Nagy Miklós ezt a tiszta -bejárást nézegette. Oda szól egyszer Szentirmayhoz:</p> -<p>– Tisztelt gazdánk! Le lehet innen a villából menni a -vizhez?</p> -<p>– Le lehet. Mit akar ott?</p> -<p>– Fürödni.</p> -<p>– Fürödni?</p> -<p>Nagyot néz ugy féloldalvást elfelé Nagy Miklósra az én derék -Szentirmay barátom. Eképen néz a macska a légyre.</p> -<p>– Nálunk csak a zsidó fürdik meg a kácsa.</p> -<p>Jó Nagy Miklós ugy megijedt ettől a bölcs mondástól, elő nem -hozta volna hamarjában a világért se, hogy ő fürödni akar. -Szentirmay azonban mégis megszánta s embert adott melléje, a ki -lekisérje a vízhez fürödni. De azért még se ment a fejébe, hogyan -fürödhetik magyar ember. Igaz is az.</p> -<p>Hiszen fürdik, fürdik most már a magyar ember. De ez már nincs -az ő ősi természetében.</p> -<p>Ha viz mellett lakik: azért nem fürdik, mert hiszen ott a viz, -ha akar: minden nap fürödhetik. Ha pedig a viztől messze lakik: -azért nem fürdik, mert hiszen nincs ott a viz, ha meg akarna is -fürdeni. Szükségtelen utat pedig meg nem tesz a magyar ember azért, -hogy vizet lásson. Inkább otthon pipál. De még se ez a fő oka -annak, hogy ritkán támad feredő kedve.</p> -<p>A magyar lónép. Atillától kezdve mindig lónép volt. A lóember -felül az ő lovára s bekalandozza a sikot s egész teste szabadon -fürdik az üde szabad levegőben. <span class="pagenum"><a name= -"Page_186" id="Page_186">-186-</a></span> Nem huzódik sátor alá, -gunyhó alá, paloták födele alá vagy barlangok odujába. Bőrét -szélnek, viharnak, levegőnek hullámai verdesik. Magyar ember nem -keresi az erdőt se. Hadd süssön rá szabadon az isten napja. A ki -minden nap a napon és a levegőn van: annak nincs szüksége fürdő -vizre. Elég, ha mosdik. Annak nincs oka félni izzadástól, -meghüléstől, csúztól, köszvénytől, huruttól, náthától, -fele-feje-fájásától s egyéb efféle alávaló nyavalyától. Nem ismeri -az az idegességet s annak mindenféle ostoba növevényét.</p> -<p>A zsidó, német, szláv, latin fajok, az árják, irániak, kaukáziak -s efféle népek egészen más népek.</p> -<p>A zsidó eredetileg juhnép; a hindu, német, szláv, latin faj -eredetileg tehénnép és ökörnép. Ökrön, birkán, tehénen nem lehet -lovagolni, nem lehet naponként a pusztát bejárni. Ez a nép hasra -fekszik: ugy őrzi ökrét, juhát. Bebujik sátorába, meghuzza magát -odujában, épit kőházat s ellenség elől erdő sürüjébe menekül. Ennek -bőre mállik, keze-lába pállik, egész teste hámlik; huruttal, -náthával örökké csatázik. Ennek szüksége van az eleven vizre, hogy -üdén maradjon teste-lelke. De szokása most már jó szokássá vált s -bizony most már nekünk is, ide szorult szegény magyarnak erre a jó -szokásra rá kell vetemednünk. A tudomány és miveltség minket is -juhnéppé, ökörnéppé alakitott át immár.</p> -<p>Vacsora után az egész társaság az erkélyre vonult ki. A tele -hold ott állott a Balaton fölött. Épen a kellő közepén. Nyári este, -nyári éj volt. Csodálatos a holdvilág a vizek fölött. Itt még -Gyulai Pál ur is <span class="pagenum"><a name="Page_187" id= -"Page_187">-187-</a></span> elfeledte birálgató természetét. Látta, -hogy se a hold, se a Balaton nem törődik azzal, ha valami széptani -hibát födöz fel benne. Nem is födözött hát fel semmit.</p> -<p>Hat napon át teremtette isten a világot. De mi volt a hat nap -előtti napon?</p> -<p>Az ősnémaság.</p> -<p>Ez az ősnémaság van Badacsonyban éj közepén, ha tiszta az ég s a -szellő se mozdul s ha a nyári nap nagy munkája után mindenki -elalszik. Más vidéki népnek, fővárosi embernek fogalma sincs erről -a némaságról. Még a szigligeti, tördemiczi, tomaji kakasszó se -zendül meg itt vagy nem hallatszik ide. Ez az ősnémaság lepte meg -legjobban a társaság erdélyi tagjait. Nem is csoda. Erdélyben soha -sincs némaság. Ott a szász mindig morog, az oláh mindig jajgat, a -magyar pedig mindig káromkodik. Mindig szidja azt a másik kettőt. -Ott nem lehet némaság.</p> -<p>Nem hagytam őket az éjszakát átvirrasztani. Hiszen hat órakor -fönt kell lenni a Badacsony tetején. Azt akartam, napkeltével -lássák azt a tájat, melyen Rezivár, Tátika, Sümegh és Somlyó -emelkedik.</p> -<p>Keveset aludtam. Attól féltem, elalszom a fölkelés idejét. Alig -mult el négy óra, már készen voltam s mentem Salamon Ferenczhez, -hogy felköltsem őt.</p> -<p>Dehogy aludt ő már.</p> -<p>Kis szobácskája volt, melynek ablakja Szigligetre nézett. János -püspök nyaralója magasabban fekszik a tenger szine fölött, mint a -szigligeti vár. Salamon Ferencz az ablakon át lefelé nézhette azt a -várat. <span class="pagenum"><a name="Page_188" id= -"Page_188">-188-</a></span></p> -<p>De nézte is.</p> -<p>Virradat óta, hajnal pirkadása óta mindig azt nézte. Azt a várat -s azt a tündéri szép tájat. Felült ágyában pőrén, mint a gyermek, -szemeit le nem tudta venni arról a vidékről.</p> -<p>– Köszönöm barátom. Ilyet még soha nem láttam. Ezt a reggelt -soha el nem felejtem. Áldjon meg érte az isten, hogy ide -hoztál.</p> -<p>Ez volt szava hozzám.</p> -<p>Fél óra alatt talpon volt mindenki. Salamon nem nyugodott addig, -mig az ő ablakján Gyulai Pál ur, Szilágyi Sándor és Nagy Miklós is -le nem nézett Szigligetre. Azután indultunk.</p> -<p>Szentirmay barátom nem jött velünk. Nem kecske ő, hogy hegyet -másszon. Hanem Tulit, a komoly képü jó Tulit elküldte velünk holmi -kellemes folyadékkal és harapni valóval. Azt hitte, hegyre mászó -embernek különben éhen-szomjan kell elveszni.</p> -<p>Ujra elmentünk Kisfaludy Sándor hajléka előtt.</p> -<p>A Koldusok utján ballagtunk fölfelé. Megnéztük az Apáczák -forrását s megizleltük éltető üde vizét. Jámbor falusiak, nyájőrző -emberek mindig tartanak ott tiszta nádcsöveket, hogy azok -segélyével elolthassa szomját a szomjazó.</p> -<p>A Vaskapun mentünk keresztül, hogy a hegy tetejére -feljuthassunk.</p> -<p>Vaskapu!</p> -<p>Furcsa szó ez. Talán már Herodotosz is ismert Vaskaput. A porta -ferrea már közszó volt az ó-korban is. <span class= -"pagenum"><a name="Page_189" id="Page_189">-189-</a></span> Az -ázsiai turáni népek is ismerik a Demir-kaput. Van Vaskapu a sziriai -sivatag felé. Van a Kaukázusban. Van a Balkánon, van az alsó Dunán. -A Bakonyban is ismerek egyet a Nagy-Esztergári határban s ime -Badacsony tetején is van Vaskapu.</p> -<p>Szoros ut két meredek szikla közt: ezt hivják minden -világrészben Vaskapunak.</p> -<p>Miért kapu? Miért vas? Hiszen se kaput, se vasat nem láttak e -sziklaszorosok soha. A jámbor badacsonyi szőlőkapás pedig csakugyan -nem olvasta Herodotosz könyvét se eredetiben, se forditásban. Sőt -hirét se hallotta.</p> -<p>Két óriási bazalt torony alig négy-öt méternyire egymástól: ez a -badacsonyi Vaskapu. Ezen a szük nyiláson át roppant meredek feljáró -vezet a magasba. A feljárót óriási görgeteg kövekkel tölti meg -minden felhőszakadás.</p> -<p>Mikor János püspök a badacsonyi kőkeresztet épittette: negyven -bivaly vontatott föl egy-egy faragott követ ezen a szoros meredek -uton.</p> -<p>Badacsony teteje csaknem egyenes fensik, talán százötven vagy -kétszáz magyar holdnyi területtel. Nyugoti része gyöpös jó legelő, -keleti része tövis bozóttal, ruhatépő cserjékkel tele. Kökény, -galagonya, vad rózsa, törpe ihar egymásba gubanczolódva s -páfránynyal, még sürübbé tömve; áthatolni rajta lehetetlen.</p> -<p>Sok benne a szagos meggy is, sőt néhány hold csupán szagos -megygyel van telenőve.</p> -<p>Áljunk meg csak itt egy kissé. <span class="pagenum"><a name= -"Page_190" id="Page_190">-190-</a></span></p> -<p>Hajdan kereskedelmi czikk volt a szagos meggy s a gulácsi, -tomaji, tördemiczi szegény emberek szép pénzt láttak évenkint a -szagos megyfaszárért.</p> -<p>Ez volt a legjobb pipaszár s csibukszár. S hajdan minden ember -pipázott s minden ur csibukozott, a ki dohányozni akart. A -tobákolás és bagórágás sohase fért össze a magyar ember -természetével. Az áztatott dohánynak erős kiállhatatlan büdös szaga -van. Büdössé teszi a pipaszárt és csibukszárt is. De ha illatos -megyfából volt: ennek kellemes finom édes szagán sohase tudott -győzelmeskedni. A bagószag nem volt olyan erős, mint ennek a -meggyfának illata.</p> -<p>Azt mondják: Mahomet szultán küldött először Bethlen Gábor -fejedelmünknek egy zacskó dohányt s hozzá egy csibukot: – azóta -pipázik a magyar.</p> -<p>Nem tudom: de jól teszi, ha pipázik. Nem csak az időt és a -szunyogot kergeti el a pipafüst.</p> -<p>Zsémbel a feleséged? Gyujts rá! Vedd elő a pipádat, vedd elő a -zacskót, vedd elő a pipaszurkálót, az aczélt, a taplót, a tüzkövet; -nézd meg jól valamennyit, készülj el lassan s ha elkészültél: -szippancs nagyokat. Ha látja az asszony, hogy csak a pipádra -ügyelsz s nem az ő nyelvére: elhallgat és ott hagy.</p> -<p>Patvarkodik az anyósod? Gyujts rá! Fujj akkora füstöt, hogy -anyósodat ne láthassad. Akkor ő se láthat téged. Ha pedig nem -láthat: nem is patvarkodik. A szemeivel épen nem tudja véredet -ontani.</p> -<p>Megcsalt a szeretőd? Gyujts rá! Nézd a pipád bodor füstjét, -azzal együtt s annak példájára oszlik el keserüséged. <span class= -"pagenum"><a name="Page_191" id="Page_191">-191-</a></span> S mire -pipád kiégett: akkorra tisztába jösz azzal is, mi ér többet? Egy -pipa dohány-e vagy a hütlen szerető?</p> -<p>Megsértett valaki s pisztoly után, fokos után kapkodsz, hogy -agyon üsd a sértegetőt? Gyujts rá! Azonnal belátod, hogy haragudni -nem egészséges, veszekedni nem üdvösséges s azt is belátod azonnal, -hogy rágalmazó rossz embered arra se méltó, hogy miatta a pipád -egyszer kialugyék.</p> -<p>Pörbe szállsz? Pörben állsz? Rokonaiddal osztozni kell? -Üzlettársaddal számolni kell? Hiteleződ nyuzni készül, adósod -világnak akar futni?</p> -<p>– Gyujts rá! De megkináld egy pipa dohánynyal ellenfeled is. -Iróra, biróra, ügyvédre, közbenjáróra ne bizd igazságodat, mert -pőrére vetkőztetnek. Pipaszóval végezd el ügyedet. Bizonyosan -nyerni fogsz.</p> -<p>Igy volt hajdanában.</p> -<p>Ma már vége van a nyugalomnak, békességnek.</p> -<p>Nem pipázik ma már senki. Szivarra és czigarettára vetemedett ma -már az egész világ.</p> -<p>Szivarhoz, szivarkához nem kell most már pipaszár, nem kell az -illatos meggyfa. Meggyfa-erdő Badacsony tetején most már vad -madárnak termi a gyümölcsöt s tüzrevalónak a gallyat, szárat, -hajlós sima ágat. Nem kell most már aczél, kova, tapló, kostök, -dohányzacskó, pipaszurkáló s egyéb efféle szerszám és dohányos -készség. Szivart, szivarkát készen kapni; gyufát is százötven -szálat adnak egy krajczárért, boldogság az élet.</p> -<p>De sietés is. S ez már nagy baj. <span class="pagenum"><a name= -"Page_192" id="Page_192">-192-</a></span></p> -<p>Mig a pipaszó járta: a legnagyobb munka közben is időbe tellett, -mig az ember pipájával elkészült s dohánya igazán égett. Addig -pihent a lélek, de az indulat is. Kutyának való a szakadatlan -munka, meg a miniszternek. Okos ember csak darabonként dolgozik s -óránként pihenőt tart. Minő jó volt erre a pipával való -vesződség.</p> -<p>Hát a harag, az indulat, a kifakadás! Pipázó ember könnyedén meg -nem haragszik. Szippant egyet-kettőt, mielőtt kitörne. S a mig -egyet-kettőt szippant: az alatt egy darab haragja elenyészik, egy -darab esze meg megjön. Kettős a nyeresége.</p> -<p>De semmi ellen se volt olyan jó a pipázás, mint a szapora beszéd -és az ékesszólás ellen.</p> -<p>A szapora beszéd sulyos nyavalya. A szapora beszédü embert se -megérteni, se félbeszakitani, se türelemre birni nem lehet. A -szapora beszéd ellen csak egy mentőszer van: a süketség. A szapora -beszédü emberen boszut állani pedig csak ugy lehet, ha kerit az -ember egy másik szaporabeszédüt s azután a kettőt összezárja. -Magyar ember nincs szapora beszédü. Ha van: az csodaszámba jön. -Köszönhetjük a pipának. Lángeszü ember lehet, de okos ember nem -lehet szapora beszédü. Azok közt, a kiket a világtörténet -névszerint följegyzett, egyetlenegy se volt szapora beszédü.</p> -<p>Hát az ékesszólás?</p> -<p>Ez is nyavalya. Olyan, mint a nyilallás. Nem veszélyes, de -nagyon kellemetlen. Ezt a pipa se tudta kiirtani a magyar emberből. -Ezt csak a tudomány képes <span class="pagenum"><a name="Page_193" -id="Page_193">-193-</a></span> kiirtani. A törvényhozásban már alig -van ékesszólás. Igaz, hogy nem a tudomány miatt, hanem a szokás -miatt. Az ékesszólás betegsége csak korszakonként tör ki, de akkor -járványos is, ragadós is. Most oly korszakot élünk, a mikor nem -dühöng ez a betegség. De a mikor legjobban dühöngött is: mig az -ember szájában ott volt a pipa: addig a baj sohase mutatkozott. -Csak akkor, ha kiégett a pipája vagy elfogyott a vágott -dohánya.</p> -<p>A mint elhagytuk a tövises cserjét s az illatos meggyfaerdőt: -nyomban elértük a tüzokádó torkolatát.</p> -<p>A Badacsony tüzokádó volt valamikor. Fensikjának kellő közepén -ott van a torkolata. Kerek alaku mélyedés, akkora, mint jó nagy -szérü, tele kihült lávakővel.</p> -<p>De mikor volt tüzokádó Badacsony hegye?</p> -<p>Én nem mondom meg, hadd vitatkozzanak rajta a tudósok.</p> -<p>Bizonyos, hogy lávája teljesen olyan szinü és alaku, mint az, a -mely Herkulánumot és Pompéjit eltemette. Ép olyan lyukacsos, ép -olyan sárgás s ép olyan könnyü. Engem nagyon meglepett a teljes -hasonlat. Pusztán a láva után azt gondolhatnók, hogy Jézusnak élt -még egy-két apostola, a mikor Badacsony utoljára tüzet és forró -követ szórt ki belsejéből.</p> -<p>Ki tudja?</p> -<p>Azt a torkolatot sohase tisztogatta senki. Vihar falevéllel, eső -és hó, tél és nyár mindenféle hulladékkal századok óta, ezredek óta -tölti. S a kerek mélyedés mégis ott áll tele lávakővel. Látjuk, -mekkora volt az <span class="pagenum"><a name="Page_194" id= -"Page_194">-194-</a></span> a lyuk, melyen át a föld alatti tüzek -fölrobbantak az ég felé. Utolsó látogatójegyüket ott hagyták a -lávakőben.</p> -<p>Nincs hát mulandóság?</p> -<p>Mikor volt nálunk az utolsó özönviz? Sokkal több idő mult már el -azóta, mint százezer esztendő. S Badacsony az özönviz előtt volt -tüzokádó. S nyoma ép ugy megvan, mintha ötven év előtt háborgott -volna utoljára.</p> -<p>Mégis van mulandóság! De mi büszke emberfajzat, mi csak magunkon -vesszük azt észre.</p> -<p>Derék olvasóm, akár férfi légy, akár nő, te majd a nyár kezdetén -meglátogatod a Balatont. Felülsz a budai vasutra s elkarikázol -Fehérvár felé. A mint elhagyod a dinnyési állomást s kiérsz a -velenczei tó völgyéből: egy kis alacsony fensikra kapaszkodik föl -vasuti kocsid. Nézz akkor ki az ablakon. Az emelkedés kezdetén -négy-öt keréknyomot látsz a vasuti töltés mindkét oldalán. -Negyvenhárom év előtt készült a vasuti töltés. Néhány szegény ember -akkor ott a gyöpön kocsival ment keresztül. Fakó kocsival, görhes -lovakon, rongyos szerszámmal, maguk a szegény emberek is rongyosak. -Az ő kocsijuk hagyta ott azt a keréknyomot. Azóta kocsi arra többé -nem mehetett, mert a vasut töltése nem engedte. De az a kocsinyom -most is megvan, most is ép oly üde és világos, mint régen. -Negyvenhárom esztendő óta, mikor arra megyek, mindig megnézem: -változik-e, enyészik-e, mulik-e az a kocsinyom? Nem mulik. S ha -emberkéz vagy ekevas meg nem háboritja, századok mulva is ott fog -állani a kocsinyom. <span class="pagenum"><a name="Page_195" id= -"Page_195">-195-</a></span></p> -<p>Nincs hát mulandóság?</p> -<p>Van.</p> -<p>Királyok, fejedelmek, gőgös kormányzók, henye főpapok, hetyke -hatalmasok, éhes milliomosok, hivalkodó szépségek, könyek, -fájdalmak, szerelmek, gyötrődések, hitvány boszuállások mind -elmulnak.</p> -<p>De az a kocsinyom megmarad. Nagyméltóságu kormányember ül a -miniszteri széken; ott bókol, ott hizeleg körülötte száz kéregető; -vagy jó pajtás, vagy alattvaló valamennyi; görnyedő tanácsosának -aláirja valami irását; másnap elhirdeti országnak-világnak, miként -tette boldoggá a nemzetet, a királyt, a hazát és az -emberiséget.</p> -<p>És negyvenhárom esztendő mulva?</p> -<p>Ki emlékezik nevére, szavára, irására?</p> -<p>Senki. Ugy eltünt minden nyoma, mint a köd a szélben. De a -szegény paraszt görhes lovának, fakó szekerének keréknyoma -megmarad.</p> -<p>Mert abban a keréknyomban igazság van. A természetnek igazsága. -Puha volt a gyöpös mező, sulyos volt a kocsikerék, elvágott a -sulyos kerék a puha mezőben: ez az igazság. S a természet megőrzi a -maga igazságát.</p> -<p>S százezer év mulva is megőrzi Badacsony teteje az ő tüzokádó -torkolatát. Nagy Miklós hozott is emlékül onnan kis -lávadarabot.</p> -<p>Mentünk a Kereszthez.</p> -<p>Ott van a Kereszt a fensik déli peremén Fonyód egyenes -átellenében. Hatalmas négyszögü faragott kövekből <span class= -"pagenum"><a name="Page_196" id="Page_196">-196-</a></span> emelt -óriási feszület. Hogy megláthassák az utazók a partról, a hajósok a -vizről. S hogy a mikor föltekintenek a hegyre, eszükbe jusson, hogy -bérczen, sziklán, ormokon túl, égen, földön s minden magasságon -felül van még fenség, az igazi fenség: a Megváltó.</p> -<p>János püspök épittette a Keresztet s ő maga személyesen -szentelte föl.</p> -<p>Oda állitották a Harangozó Börczre.</p> -<p>Balatonmelléki zalai ember börcznek nevezi a bérczet, ezért -hivja börcznek azt a harangozó követ is.</p> -<p>Hatalmas bazalt kőpadok feküsznek egymás fölött. Alulról és -messziről ugy tünnek fel a száz ölnyi magas s teljesen függő irányu -egyenes falak, mint egyenesen álló oszlopok. A nép ugy hivja: -Tornyok. Ugy is hivja: Gyapju-zsákok. A képzelet tele zsáknak -nézheti is el, a mint egy-egy torony ott áll egyenesen. Az a bazalt -olyan kő, mint az üveg. Voltaképen üveg is. Köss egy ökölnyit egy -madzagra, üsd meg kővel és csengő hangot ad, mint az üvegpohár. A -Kereszt alatt fekvő legfelső kőpad kis részben szabadon nyulik ki a -levegőben. A viharok kiszedték alóla a törmeléket. Ha e kinyuló -kőpadot nagy kalapácscsal megütik: oly hangot ad, mintha óriási -harang kondulna meg. S a harangszót elviszi a szellő hegyeken, -völgyeken, erdőkön, vizeken keresztül. Gyakran akad nyájőrző -legény, a ki oda áll a kőpad mellé s nehéz kővel nagyokat üt rája. -Ilyenkor mondják: szól a Harangozó Börcz. Kegyes ember, kegyes -asszony ilyenkor keresztet vet magára s felfohászkodik. -<span class="pagenum"><a name="Page_197" id= -"Page_197">-197-</a></span></p> -<p>Volt két testvér Badacsony-Tomajban valamikor; ugy hivták őket: -a Csicsai testvérek. Az idősebb: Ferkó, a fiatalabb: Jóska. Ferkó -erős, egészséges, gonosz szivü; Jóska fonnyadt, beteges, gyönge és -ártatlan. Maradt rájuk örökségül egy kis ház, meg egy kis szőlő. A -Ferkó halászgatott, a Jóska imádkozott.</p> -<p>A Ferkó megkérte egy lánynak a kezét. A lány szép volt, Ferkó -bele bolondult, de a lány nagyralátó is volt.</p> -<p>– Leszek én kend felesége, de én mással egy födél alatt nem -lakom. A mikor az a nyavalyás legény bucsut vesz a háztól: akkor -megyünk esküvőre. Addig nem.</p> -<p>Ferkó gonosz szive ugy értette, hogy neki a gyámoltalan Jóskát -el kell tenni láb alól. Egyik este azt mondta Jóskának:</p> -<p>– Hajnalban bejösz velem a vizre segiteni.</p> -<p>Olyan sötét arczczal, olyan rejtelmes hangon mondta ezt, hogy -annak a gyönge, beteges gyereknek látó lelke rögtön megérezte, hogy -bátyja őt holnap elemészti. De ellenkezni nem mert. De meghalni még -sem akart.</p> -<p>– Csak a hajnali harangszót várjuk meg édes bátyám, tudod, hogy -nekem akkor imádkozni kell.</p> -<p>– Megvárjuk öcsém.</p> -<p>Megvárták.</p> -<p>A Jóska gyerek imádkozott áhitatosan. Önmagáért is, édes -bátyjáért is. Vezérelje jóra isten az ő elméjét is. Ne jusson -pokolra, gyehenna tüzére. <span class="pagenum"><a name="Page_198" -id="Page_198">-198-</a></span></p> -<p>Lementek a csónakhoz.</p> -<p>A gonosz testvér egy nehéz követ dobott be a csónakba.</p> -<p>– Ezt köti Ferkó bátyám a nyakamra!</p> -<p>Ez a gondolat ötlött a Jóska gyerek eszébe, de nem szólt.</p> -<p>Bementek a vizre.</p> -<p>Egészen odáig mentek, a hol a kaczér billegett a vizek fölött. -Az a szépen kötött gyékény-kaczér. Ezt is a szegény beteg gyerek -kötötte.</p> -<p>– Huzzam a hálót édes bátyám vagy a ladikot tartsam?</p> -<p>A gonosz testvér mást mondott.</p> -<p>– Most meg kell halnod. Ketten nem maradhatunk a házban és -szőlőben.</p> -<p>Tudta ezt a beteg gyerek. Nem is ellenkezett. Sötét volt még. -Csak ott volt egy kis szürkeség, a hol a nap szokott felkelni. A -partról senki be nem láthatott, a hangot se hallhatta meg. -Csöndesek voltak a vizek, néma volt a levegőég. Nem ébredeztek még -a vizi madarak sem.</p> -<p>– Hadd imádkozzam előbb, édes bátyám!</p> -<p>– Imádkozzál.</p> -<p>– Oh én uram, én istenem, ments meg engem büntől, nyomoruságtól, -hirtelen való haláltól. Tedd boldoggá és szerencséssé, a kik -engemet szeretnek s ne büntesd meg azokat se, a kik engemet nem -szeretnek. Adjál nekem s az én édes testvér-bátyámnak bocsánatot és -örök üdvösséget. Ámen! <span class="pagenum"><a name="Page_199" id= -"Page_199">-199-</a></span></p> -<p>Mig a szegény gyerek imádkozott s két összetett kezét az égre -emelte: addig a gonosz testvér elővett a tarisznyából egy zsineget, -rákötötte a kőre s a zsinegből még nyakbavető hurkot is csinált. -Mikor hallotta, hogy beteg öcscse ő érte is imádkozott, -eltévesztette a hurokkötést. Egy szempillantásig gondolkodóba -esett. De azután észrevette a tévedést s a hurokkötést jól -csinálta.</p> -<p>– Készen vagy-e már?</p> -<p>– Készen vagyok.</p> -<p>A gonosz testvér fölemelte a zsinegnél fogva a követ s a hurkot -szétfeszitve, odalépett öcscséhez.</p> -<p>Ebben a pillanatban megkondult a harangszó.</p> -<p>Mély, tiszta, fönséges hang búgott a sötét égből, a vizek -mélységéből, a hegyek magasságából, a távol messzeségből, Badacsony -ormáról. Megszólalt a Harangozó Börcz! Istennek tiltó szava volt -az.</p> -<p>A mint a gonosz testvér meghallotta a harangszót, megbillent -alatta a csónak s ő hanyatt-homlok a vizbe zuhant. A nagy kő -zsinegje kezefejére hurkolódott s a kő is a vizbe esett vele -együtt. Sohase találták meg a holttestét, a hullám se sodorta ki a -somogyi partra.</p> -<p>Maga ment haza a beteg gyerek. Meggyógyult, megerősödött, isten -megáldotta, maradékai ma is élnek. De imádságába azóta is -befoglalta testvérbátyját.</p> -<p>A harangozó sziklától tovább mentünk a fensik napnyugati -peremére. Itt már sima, gyöpös mező van. Innen szabadon el lehet -látni arra a hegyvonalra, mely kezdődik a Balaton partján a -Sárkányerdőnél s vonul <span class="pagenum"><a name="Page_200" id= -"Page_200">-200-</a></span> észak felé Reziváron, Tátikán, -Szentgyörgyön át Sümeghig, Ságh hegyéig, Kemenes aljáig, Somlyó -hegyének méltóságos alakjáig. A fölkelő nap sugarai ragyogó -fénynyel boritották az egész szigligeti völgyet s a messze távol -tündöklő szépségeit.</p> -<p>Alig voltunk száz lépésnyire attól a ponttól, a hol tökéletes a -látás s ime akadályra bukkantunk. Társaságunk benső egyetértését -fölbomlás fenyegette.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_201" id= -"Page_201">-201-</a></span></p> -<h2>GYULAI PÁL UR.</h2> -<p class="summary">(Gyulai Pál ur termete milyen magas? – Deák -Ferencz czime. – Deák levelei Vörösmartyhoz. – Gyulai Pál ur nem -akar mozdulni a vadkörtefa alól. – De azért mégis csak felugrik. – -Tóth Kálmán Gyulai Pál urról. – Gyulai Pál ur költészete. – Nem -ismeri a szenvedélyt. – A rosz vers. – Mit beszél a szemek -tüze?)</p> -<p>Volt ott a tisztáson egy lombos vadkörtefa. Szép zöld fényes -pázsit terült el alatta. Gyulai Pál urnak nagyon megtetszett ez a -pázsit s a fa árnyéka. Se szólt, se beszélt, csak leheveredett a fa -árnyékában. Nézte az eget és a falevelet.</p> -<p>– Nem megyek tovább.</p> -<p>Rászóltam.</p> -<p>– De bizony jön még ötven lépésnyire.</p> -<p>– Nekem már elég volt.</p> -<p>Közbeszólt Salamon is, Szilágyi Sándor is.</p> -<p>– Ne bolondulj Pali, jer velünk.</p> -<p>Hiába volt. Gyulai Pál ur nem az az ember, a kit férfias, komoly -elhatározásából könnyedén ki lehet zavarni.</p> -<p>Mi elmentünk a fensik szélére. Ott pár lábnyival magasabb a -domb, mint a hol a vadkörtefa áll. Onnan <span class= -"pagenum"><a name="Page_202" id="Page_202">-202-</a></span> még -egyszer szólitottam Gyulai Pál urat. Buzgólkodásomat föl se -vette.</p> -<p>Ötven lépés távolságról jól megnéztem akkor azt a fekvő alakot. -Csakugyan kicsiny embernek látszott Gyulai Pál ur.</p> -<p>Talán a látó csalódás játszott velem. Nem is első eset volt -életemben. Vadász emberek, utazók, éles figyelők jól ismerik ezt a -csalódást.</p> -<p>A földi párák köde óriásokká növeli az alakokat. A tihanyi -Csucshegyet egykor egy őszi reggelnek ritka ködében a Himalája -magasságában láttam. Egykor negyven év előtt egy legelésző fekete -csordát láttam a debreczeni homokbuczkákon a savósguti erdő -mellett. Fogadtam, hogy bivalycsorda. Hát pedig fekete juhnyáj -volt.</p> -<p>Más alkalommal a szentgáli Bakonyban vadásztam a Halyag egyik -völgyében. Két vagy három puskalövésnyi távolban egy irtóztató -állat ugrott le szemem láttára egy vizmosásba. Óriási bölénynek -látszott, de sudár termettel. Pedig csak őzbak volt, nem bölény. -Gyakran igy játszik szemünkkel és képzeletünkkel a délibáb is.</p> -<p>De megforditva is gyakran bele esünk a látó csalódásba. Van -valamely köde a napfénynek is. Fekvő szarvast őznek látunk, -őzkecskét hitvány nyulnak. Ott fekszik a hatalmas bika kétszáz -lépésnyire az avarban. »De füstös a nyaka, de hosszu a szarva annak -a rugott borjunak.« »Nem borju az uram, hanem czimeres bika.« -Juhnyáj legelész a hegyoldalon. Nyüzsgő féregnek látszik -<span class="pagenum"><a name="Page_203" id= -"Page_203">-203-</a></span> az a nyáj. A Gellérthegyet hol -kavicsdombnak, hol sziklaóriásnak nézi az ember, a mint földi -párának vagy napfénynek ködén át tekint reá.</p> -<p>Bizony kicsiny embernek látszott Gyulai Pál ur ott a vadkörtefa -alatt.</p> -<p>Milyen magas lehet ő? Ugy hiszem, százötvenöt czentiméternél nem -magasabb. A francziák bevennék katonának, a poroszok nem.</p> -<p>Mindenki ismeri róla Deák Ferencz adomáját.</p> -<p>Deák Ferencz nagyon szerette Gyulai Pál urat. Sokszor volt vele, -mikor kivált Gyulai Pál ur Vörösmarty életrajzát irta. Gyakran -találkoztak Vörösmartynénál is, Bezerédy Istvánnál is, Ráth Mór -könyvkereskedőnél is, de Deák Ferencz Angol Királynő-beli lakásán -is.</p> -<p>Gyulai Pál ur erdélyi ember. Megszokta Erdélyben, hogy mindenkit -igaz czime után szólitson. Erdélyben megkivánja ezt a társaság. -Gyulai Pál ur nem tudta elgondolni, miként szólitsa Deák Ferenczet. -Mi lehet ennek igaz czime?</p> -<p>Tekintetes ur?</p> -<p>E czim illetné meg mint birtokost, mint táblabirót, mint -okleveles ügyvédet, mint akadémiai tudóst. De e czimen senkise -szólitja.</p> -<p>Nagyságos ur?</p> -<p>E czim illetné meg, mint képviselőt s ez a legáltalánosabb -megszólitás. Igy szólitják a pinczérek, hordárok, levélhordók, -kéregetők, képviselőházi szolgák s körbeli alkalmazottak. Ámde a -»Nagyságos« czim Erdélyben a fejedelem czime s egyébként is Gyulai -<span class="pagenum"><a name="Page_204" id= -"Page_204">-204-</a></span> Pál ur nem az az ember, a ki könnyü -szerrel alkalmazkodjék a közönség szokásához.</p> -<p>Méltóságos ur?</p> -<p>E czim illetné meg talán, mint 1848-iki minisztert. 1848-ban a -miniszteri állásnak nem volt külön czime. Minden minisztert az a -czim illette meg, a melyet hazulról hozott. Kossuthnak és Deáknak, -Szemerének és Klauzálnak »tekintetes miniszter ur« volt a czime. -Madarász József még a »tekintetes« czimet se adta meg. Az öreg -Táncsics pedig »kend«-nek szólitotta a minisztereket. Eszterházy -»főméltóságu« volt; Batthányi, Széchenyi, Eötvös »méltóságos« volt; -Mészáros csak maga volt a »nagyságos«. 1865-től kezdve a közszokás -a képviselőház elnökeit s a 48-iki volt minisztereket -»méltóságos«-nak czimezte. De mit szólna ehhez Deák?</p> -<p>Kegyelmes ur?</p> -<p>Isten mentsen! A ki Deákot kegyelmes urnak szólitaná, azt vagy -kinézné vagy egy hatos alamizsnával bocsátaná el szobájából.</p> -<p>Pajtás – látod-e? Urambátyám – hallod-e?</p> -<p>Igy beszélnek egymással a képviselők. De Deák Ferenczet csak -1848 előtti képviselőtársai szólitották »te«-nek; minden uj ember -más szóval tisztelte meg.</p> -<p>Nagy tünődésben volt tehát Gyulai Pál ur, mit csináljon -társalgás közben Deák czimével. Egyszer aztán neki rohant a -kérdésnek egyenesen.</p> -<p>– Legyen kegyes kérem megmondani, miként szólitsam?</p> -<p>Deák szerette Gyulai Pál urat. <span class="pagenum"><a name= -"Page_205" id="Page_205">-205-</a></span></p> -<p>– Ugy szólitson a hogy legjobbnak látja. Én legjobban szeretem, -ha barátjának szólit.</p> -<p>A ki Deákot ismerte, az jól tudja, hogy ez a szó tőle se -enyelgés, se pajzánság, se leereszkedés nem volt, hanem komoly szó -volt. Deák csakugyan méltónak tartotta Gyulai Pál urat arra, hogy -vele barátságban álljon. Semmi se bizonyitja ezt jobban, mint az, -hogy néhányszor jól össze is szidta. A mit Gyulai Pál ur -rendszerint meg is érdemelt.</p> -<p>Egyszer arról volt szó, hogy Deák ritkán mehet a szinházba, – -pártkör, miniszterek, értekezletek, látogatások minden idejét -elveszik. Deák Ferencz a régi Nemzeti Szinház nagy alakjaiért -lelkesült. Egressy, Lendvay, Szentpétery, Megyery, Laborfalvi Róza, -Schodelné: ezekhez kapcsolódtak ifjabb korának édesebb -szinmüvészeti emlékei.</p> -<p>– Csodálatos, mondja Deák, hogy mostanában nem támadnak a -szinpad számára olyan nagy tehetségek, mint a negyvenes -években.</p> -<p>Gyulai Pál ur oda ugrik, mint a macska:</p> -<p>– Hát képviselők, szónokok, államférfiak támadnak? Hiszen azok -se támadnak!</p> -<p>– Micsoda szamárság ezeket igy összehasonlitani?</p> -<p>De Gyulai Pál ur nem engedett.</p> -<p>– Szinész vagy képviselő: egyre megy. Minden korszak egyféle -módon teremti az egyiket ugy mint a másikat.</p> -<p>Első pillanatra nem tetszett Deáknak ez az elmélet. Hiszen a -képviselőben nem a tehetség, hanem a kötelességérzet <span class= -"pagenum"><a name="Page_206" id="Page_206">-206-</a></span> a -fődolog, a szinészben pedig tehetség nélkül semmit se ér a puszta -kötelességérzet. Hanem utóbb mégis csak kiengesztelődött Gyulai Pál -ur elméletével. A körben, a mely akkor az Uri utczában volt, már -maga beszélte el jókedvüen.</p> -<p>Mikor Gyulai Pál ur Vörösmarty életrajzát irta: életrajzi adatok -forrásaként Vörösmartyné átadta neki azokat a leveleket is, -melyeket egykor Deák Ferencz intézett Vörösmartyhoz. Volt vagy -negyven levél, de talán több is. Hiszen Deák és Vörösmarty -barátsága 1830 körül kezdődött. A leveleket Vörösmarty gondosan -megőrizte. Vörösmartyné egy szalaggal szépen összekötött csomagba -adta át Gyulai Pál urnak.</p> -<p>Gyulai Pál ur nagy bolondságot követett el a levelekkel.</p> -<p>Elvitte azokat Deákhoz s rettentő fontos képpel megkérdezte -töle, hogy a nagy költő életrajzához fölhasználhatja-e a -leveleket.</p> -<p>No hiszen kikapott akkor Gyulai Pál ur. Diákkora óta olyan -fenyitésben nem részesült.</p> -<p>– Hogy meritek ti más levelét kezetekbe venni? Hogy meritek az -én bizalmas leveleimet olvasgatni? Micsoda illetlen dolog az olyan -irásokat használni föl, a melyek nyilvánossá tételét irójuk meg nem -engedte? Hol vannak azok a levelek?</p> -<p>– Itt vannak nálam!</p> -<p>– Add ide.</p> -<p>Gyulai Pál ur odaadta a leveleket s Deák azon módon s abban a -pillanatban bedobta a levélcsomagot az égő kályhába. <span class= -"pagenum"><a name="Page_207" id="Page_207">-207-</a></span></p> -<p>S ez megtörtént a nélkül, hogy Gyulai Pál ur a leveleket előbb -gondosan lemásolta volna a nemzet számára.</p> -<p>És Gyulai Pál ur ezt megcselekedte akkor, a mikor jól ismerhette -Deák Ferencz nézetét arról, hogy miként szabad vagy nem szabad -közférfiak élettörténetéhez a magán cselekedeteket s a -nyilvánosságra nem szánt iratokat felhasználni.</p> -<p>Ezekben a levelekben pedig a nemzetnek nagy kincse veszett -el.</p> -<p>Az ifju Deák Ferencz tizennyolcz éves korától kezdve ezekben -fejti ki gondolkozását és nézetét Vörösmarty költészetéről s az -irodalomnak arról a hatalmáról, melylyel a nemzetet fölébreszteni, -öntudatra kelteni s ujjászületését előidézni képes.</p> -<p>Ezek a levelek világot deritettek a nagy költő szerelmének -történetére. Mikor és miként ismerkedett meg Csajághy Laurával? -Miként nőtt szerelme s a szerelem miként lett élete sorsának -intézője? Mit remélt, mitől félt, mik voltak aggodalmai? Minő -aggodalmakat táplált Deák a nagy költő házasulási szándéka fölött? -Vörösmarty és Laura szivének tiszta és fönséges mozgalmai örökre -eltüntek szemeink elől.</p> -<p>De eltünt más is.</p> -<p>Deáknak a nőkhöz való viszonya rejtély. Életében is az volt s -halála után még sötétebb lett az a rejtély. Sohase nősült. Szivének -szerelmi föllángolásáról senki se tudott bizonyosat. Az a sziv -pedig nagy volt, nemes volt s mélyen érző. Az elégett levelekben -száz észrevétele <span class="pagenum"><a name="Page_208" id= -"Page_208">-208-</a></span> volt Deáknak a szivről, szerelemről, -házasságról, férfinak és nőnek benső szövetségéről. S ez -észrevételek nagy része saját tapasztalatából, saját érzéseiből -eredt. Deák nem volt nőgyülölő. Nem kerülte a nőket és sohasem -mondott róluk rosszat. Tehát az ő szive is meghajolt egykor a -természet örök törvénye előtt. Öreg korában szerette a sikamlós -adomákat, de adomáiban is csak szerelmes nőkről beszél, feslett -erkölcsü nőkről sohasem beszél. A nőkről való magas gondolkozását -sohase boritotta el semmi árnyék. A nagy költő egyik legbizalmasabb -barátja volt. A nagy költő egészen feltárta szivét ő előtte, tehát -legjobb barátja elől ő se zárhatta el egészen a magáét. Az elégett -levelekkel minden adat, minden tapasztalatnak és érzésnek minden -irott emléke elenyészett.</p> -<p>Oh Gyulai Pál ur, de nagy bolondságot csinált is kelmed -akkor!</p> -<p>Mi szükség volt arra a kérdezgetésre? Mi szükség volt arra, hogy -azokat a leveleket a zsebében tartsa? Hogy lehetett le nem másolni -azokat?</p> -<p>Volt Gyulai Pál urnak két apró termetü jó barátja. Az egyik -Szabó Károly a történetbuvár, a másik Szabó József a kő- és -földbuvár. Mindig önérzet dagasztotta Gyulai Pál ur keblét, mikor -ezekre gondolt. Akkor is, mikor Deák meghatározta az ő termetének -nagyságát.</p> -<p>Deák szobájában történt. Többen voltak jelen. Gróf Mikes, -Csengery, Trefort. Gyulai Pál ur hatalmasan viaskodott valakivel -valami kérdésben. Azt mondja valaki: <span class="pagenum"><a name= -"Page_209" id="Page_209">-209-</a></span></p> -<p>– Teringette, milyen kis termetü ember ez a Gyulai!</p> -<p>Gyulai Pál ur neki fordul.</p> -<p>– Láttam én már kisebb embert is, mint magam vagyok.</p> -<p>– De nem ingyen!</p> -<p>Ezt Deák Ferencz mondta. Gyulai Pál ur ellenvetését elnyelte a -zajos vidámság, a mi erre nyomban következett.</p> -<p>Azok miatt a levelek miatt megérdemelte ezt kelmed Gyulai Pál -ur!</p> -<p>Nem egy Deák-adoma van Gyulai Pál ur személyével kapcsolatban. A -hevesi dinnyetermesztés s a budai keserüviz nem utolsó a sok -között. De a hány csak van: mind eszembe jutott, mikor néztem őt -ott a vadkörtefa alatt hevertében.</p> -<p>– Várj csak Gyulai Pál ur, majd kimozditlak én a vadkörtefa -alól.</p> -<p>Oda szóltam Nagy Miklóshoz, Salamon Ferenczhez, Szilágyi -Sándorhoz.</p> -<p>– Álljatok mellém! Oda nézzetek, ott áll Tátika vára! Annak -tulsó lábánál vonul el az országut Sümeghről Keszthely felé. Tátika -mögött észak felé fél mérföldnyire fekszik Bazsi falva. Egész addig -mindig jól lehet látni észak felé Ságh hegyét és Kemenesalját. -Bazsitól délre van egy lejtő, az ut is fordul ott, ha azon -lejövünk, nem látni többé Sághot sehonnan. E lejtő magasán állt meg -Berzsenyi, midőn szülőföldéről, Kemenesaljáról 1808-ban végkép -elköltözött. Itt bucsuzott el örök szép költeményében -Kemenesaljától: <span class="pagenum"><a name="Page_210" id= -"Page_210">-210-</a></span></p> -<p>»Messze sötétedik már a Ság teteje. Ezentul elrejti a Bakony -erdeje Szülőföldem képedet: Megállok még egyszer s reád -visszanézek. – Ti kékellő halmok gyönyörü vidékek! Vegyétek bús -könyemet!«</p> -<p>Még akkor megvolt hangom tisztasága. Politika, hurut, hanyatló -kor, mezei gazdálkodás s egyéb efféle nyavalyák még akkor nem -bántak ugy hangommal, mint rozsda a vassal. Berzsenyi gyönyörü -költeményét erős hangon mondtam el. Hangomat elvitte a reggeli -szellő a vadkörtefa alá Gyulai Pál ur füleihez.</p> -<p>A zerge is ugrik, a mókus is ugrik, a szöcske is ugrik, de mind -semmi ahhoz, a hogy Gyulai Pál ur felugrott. Vadkörtefa árnyéka, -zöld pázsit illata, daczoló szeszélye: mind erről lemondott abban a -pillanatban.</p> -<p>– Hol az a pont? Hol állott meg Berzsenyi? Honnan nézett ő -vissza Ság hegyére és Kemenesaljára?</p> -<p>Mire mindezt elkérdezte: már ott is volt mellettem s villogó -szemeiben költői merengéssé alakult át minden tüz, minden dacz, -minden villogás.</p> -<p>Hát hiszen csak ezt akartam. Az én szavamra, a mi szavunkra oda -nem jött volna, Berzsenyi szavára pedig rohanva jött oda.</p> -<p>Gyulai Pál ur is elhagyta egykor Erdélyt, az ő szülőföldjét -huszonötéves korában. Nem végkép hagyta el, mert hiszen még 1851 -után is visszatért oda s menyasszonyát, ifju nejét is oda vitte a -Szamos partjára. De a mikor először elhagyta, ő is megállott Erdély -határán, a bércz tetején, ő is érezte még sokáig Erdély levegőjét s -ő is leborult még szülőfölde határán, »mint <span class= -"pagenum"><a name="Page_211" id="Page_211">-211-</a></span> a -vándor gyermek, ki édes anyjának sirhalmán pihen meg.«</p> -<p>Ennek emlékezete tolult szivére, a mikor Berzsenyi hangját -meghallotta.</p> -<p>Rég nem találkoztam Gyulai Pál urral s erről a dologról huszonöt -év óta nem beszéltem vele. Szinte bánt a kiváncsiság: emlékezik-e -még mindezekre?</p> -<p>Emlékezik-e még arra, hogy egykor jámbor lelkü, nyugodt vérü s -óriás szellemü nagy irónk, Kemény Zsigmond báró mily hosszasan -beszélgetett vele Berzsenyi költészetének szépségeiről? Emlékezik-e -még arra, hogy ő maga is egykor mennyire rajongott Berzsenyiért s -kivált a multra visszasóhajtó költeményeiért?</p> -<p>Salamon Ferencz azonban közbeszólt:</p> -<p>– Ki tudja közületek tovább Berzsenyi bucsuzását?</p> -<p>– Tudom én!</p> -<hr class="tb" /> -<p>»Bánatos érzéssel nézek vissza rátok, Ti szelid szerelmek s -vidám nyájasságok – Örömmel telt órái! Nem ád vissza nékem már -semmi titeket! Evezzem bár körül a mély tengereket, Mint Magellán -gályái!«</p> -<hr class="tb" /> -<p>»Hiv szivünk csendesebb intésit nem halljuk. Az előttünk nyiló -rózsát letapodjuk, Messzebb járnak szemeink. – Bámulva kergetjük -álmunk tarka képét, Örökre elvesztjük gyakran éltünk szépét – S -későn hullnak könyeink!«</p> -<hr class="tb" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_212" id= -"Page_212">-212-</a></span></p> -<p>Im ez Gyulai Pál ur költészete. Száz év előtt Berzsenyi irta -ezt, ötven év óta Gyulai Pál ur lantja szól ezen a hangon. Nem -azért, hogy Berzsenyit utánozza vagy akárki mást utánozzon, hanem -azért, mert költészetének már ez a természete. Ilyennek született s -ilyennek maradt.</p> -<p>Ez a költészet csupa elégia.</p> -<p>Az elégia a multban mereng. Nem előre néz, hanem hátra. A mi -történt, a mi elmult, a mi vissza nem jő, a mit mégis látunk, mégis -érzünk, soha el nem felejthetünk: arról szól a dal. Hazánk, -nemzetünk, ifjuságunk, szerelmünk, küzdelmeink, dicsőségünk és -szenvedéseink emlékein bolyong a képzelet. Ott telik meg a lélek -bölcsességgel és hangulattal s ennek a bölcsességnek és hangulatnak -ad alakot a teremtő költészet.</p> -<p>Nem bús, nem is vidám ez a költészet. Hisz a mi öröm volt a -multban, az is elmult; – a mi fájdalom volt benne: az is elmult. Se -bubánatra, se vidámságra nincs igazi okunk: akár örömünknek, akár -fájdalmunknak elmulásáról emlékezzünk. És mégse bútalan, mégse -örömtelen a lélek. Még csak nem is bágyadt. Ábrándozás, mely nem -csapong föl a magasba; merengés, mely nem merül el a fájdalomban; -emlékezés, melynek már se könyje, se kaczagása; néma öröm, a mely -nem dicsekszik; édes bánat, a mely nem panaszkodik; késő virág, -melynek alig van illata; őszi napfény, melynek alig van melege, de -azért megvan szelid ragyogása: ime ezekből áll a költő lelkének -minden gazdagsága. <span class="pagenum"><a name="Page_213" id= -"Page_213">-213-</a></span></p> -<p>»Csak a mult hervadt mezején – szakitgatok egy-két virágot« – -irja a költő 1853-ban, mikor a lányt, kit ifjukori szerelme -rajongott körül, ujra látja. S bizony egész költészetét jellemzi -Gyulai Pál ur ezzel az ő egy-két szavával.</p> -<p>Nem volt termékeny az ő költészete. Verses költeményei elférnek -két kis kötetben. Elkezdett irni 1846-ban s irt egész ötven éven -keresztül. Összes megjelent költeményei Szinnyei bácsi szerint alig -rugnak ezerötszáz versszakra. Egy esztendőre harmincz versszak. -Természetesen öt sorral számitva. Tehát Gyulai Pál urnak két egész -napra s még vagy nyolcz órára volt szüksége, hogy egyetlen sort el -tudjon késziteni. Ha Petőfi igy dolgozik; épen háromszáz esztendeig -kell még élnie, hogy összes költeményeit megirhassa.</p> -<p>Igaz, hogy a költő nagyságát s költeményeinek becsét nem a -méter, liter és kilogramm törvényei szerint kell megmérni. De hát -milyen rangu költő a mi irodalmunkban Gyulai Pál ur?</p> -<p>Fiatal koromban meglehetős figyelő voltam. A mi szemem elé -került vagy a minek közelébe jutottam: azt iparkodtam jól megnézni -s ha lehető volt, jól megismerni. Hogy az a csillagos ég volt-e -vagy egy kis ebihal, Deák Ferencz volt-e vagy csak egy -osztálytanácsos: ebben nem tettem különbséget. Az én észlelésem -egyaránt kiterjedt mindenre. Rossz szokás, nem is ajánlom senkinek. -A ki a közpályán boldogulni akar, annak nem tanácsos az embereket -jól ismerni. Az minden embert akkorának lásson, a mekkorának a -tömeg <span class="pagenum"><a name="Page_214" id= -"Page_214">-214-</a></span> látja. És minden embert ugy becsüljön, -a hogy időnként a tömeg becsüli. A ki az embereket jól ismeri: az -nem igy cselekszik. Az az embereket belső értékük szerint becsüli -meg. Az jellemre, őszinteségre, meggyőzödésre, igaz érdemre, lelki -erők valódi mértékére s egyéb ilyféle dolgokra tekint. Holott a -gyakorlati bölcsesség szerint az embereket csak vagyonuk, -napdijosztálybeli rangjuk s a napi sikerek látszata szerint kell -becsülni és megitélni.</p> -<p>Ha még egyszer fiatal ember leszek: én is igy cselekszem.</p> -<p>Az emberek belső értékét gyakran nehéz dolog fölismerni. S a -fölismerésnek sok módja van. Mindegyik módon meg kell -kisérteni.</p> -<p>Egyik módja az: ki kell puhatolni, mint vélekedik az én emberem -oly egyénekről, a kiket én jól ismerek s a kiket neki is ismerni -kell? Ha becsületes embert rágalmaz, ha hitvány embert becsül, ha -az igazi nagyot fitymálja, ha az önzőben vagy széltolóban vezért -lát, ha méltó küzdőtársát gyülöli vagy utálja, ha az embereket s a -világ tüneményeit saját haszna vagy kára szerint itéli meg: akkor -már lelkének nagy rejtekeihez megvan a kulcsom. A rejtekek már -akkor fölnyithatók s én azokba egymásután betekinthetek. Ha kedvem -van hozzá!</p> -<p>Irók, bölcsek, költők lelkéhez müveik adják kezünkbe a kulcsot. -De az egész lélekhez még azok se adják.</p> -<p>Csodálatos vágy vonzza az embert a bölcsek és költők -gondolkozásának és érzésének világában körültekinteni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_215" id="Page_215">-215-</a></span> Abban a -világban, a hol az öröktől fogva élő és sohase uj emberi eszmék és -érzések és hangulatok uj alakjai megteremnek.</p> -<p>Tóth Kálmánt akartam egykor megismerni. Az ötvenes években sok -költeményét daloltuk. Édes, borongós, ábrándos, bubánatos szerelmi -dalait ifjak és lánykák országszerte ismerték, szavalták s küzködő -szerelmesek e dalokat idézték viszályaik közben egymás fejére és -szivére.</p> -<p>Együtt voltunk képviselők, ott ismerkedtem meg vele igazán a -törvényhozásban.</p> -<p>Egy szép nyári napon 1872-ben kiszálltam a Margitszigetre. -Néhányszor megkerültük a szigetet s addig enyelegtem vele, mig -beszélgető kedve egészen megjött. Gyönyörü szellem volt az ő -szelleme. Egy gyermeknek s egy nőnek lelke tévedt belé s nála is -maradt haláláig. A haragot, a boszut, az elkeseredést nem ismerte. -Az igazi rosszról még fogalma se volt. Magában nem találta, másban -föl nem ismerte. Talán el se hitte. Lelkesedéssel beszélt -multjáról, örömeiről, csalódásairól, szerelmeiről. Ott a százados -fák alatt, rezgő lombok alján, zöld napsugarak közt.</p> -<p>Kérdezősködtem tőle Jézus Krisztusról, Zrinyi Miklósról, -Kossuthról, Deákról, az Orleánsi Szüzről, Shakespearról, Hugo -Viktorról. Lelkesedéssel mondta el, csaknem szónokolva mondta el -véleményét.</p> -<p>Kérdezősködtem tőle Gyulai Pál urról is.</p> -<p>Ugy rémlik előttem, hogy 1855-ben bajvivásra keltek egymással s -valami semmiség miatt perczekig lövöldöztek <span class= -"pagenum"><a name="Page_216" id="Page_216">-216-</a></span> -egymásra. Gyulai Pál ur akkor irtó hadjáratot inditott a -füzfapoéták ellen, a kik iszonyu tömegekben sátoros czigányok -módjára ellepték Helikon berkeit és ligeteit s onnan a múzsákat -kiszoritották. S a hadjárat alatt ugy beleszokott a hadakozásba, -hogy utóbb mindenféle poétát, még az igaz poétát is ki akarta -kergetni a ligetből. Igy akadt össze Tóth Kálmánnal is, a ki pedig -nem üres kézzel sietett oda.</p> -<p>Hogy ne lettem volna hát kiváncsi, miként vélekedik Tóth Kálmán -Gyulai Pál urról?</p> -<p>Nagy szeretettel, csodálatos melegséggel beszélt róla és -költészetéről.</p> -<p>– Barátom! Van egy verse, a melyet örökké irigylek tőle. Ha nem -siet ugy a megirásával: én irtam volna meg. Meg is mondtam neki nem -egyszer, hogy tőlem lopta el. Ez komoly beszéd. Hidd el pajtás, -tőlem lopta el. Nem ismered? Ez a »Szeretnélek még egyszer látni!…« -Ugy-e emlékszel rá?</p> -<p>– De bizony nem emlékszem én!</p> -<p>– Boldogtalan!</p> -<p>Oda állt egy óriási szilfa alá, közel a szent Margit-féle zárda -romjaihoz. Levette kalapját. Gömbölyü feje, fényes, fehér homloka, -karikaszemei, pörge bajusza, hegyes kis franczia szakálla s egész -arczának sugárzó mosolygása bizony nem valami ábrándos, merengő, -világfájdalomérző alakot állitottak elém. De mikor el kezdte nekem -szavalni azt a költeményt: »Szeretnélek még egyszer látni!« – akkor -ihletésnek szent párázata fogta el huszárgyerek-arczát s én -áhitattal tekintettem rá. <span class="pagenum"><a name="Page_217" -id="Page_217">-217-</a></span> Le nem birtam róla venni szemeimet. -Rajongásba hozott még engem is.</p> -<p>»Szeretnélek még egyszer látni. Meggyógyitna egy pillanat. Mit -szenvedtem, feledni tudnám, S még egyszer örömest feldulnám – -Éretted ifjuságomat.«</p> -<p>Ez a költemény utolsó szaka. A könyje kicsordult, mikor idáig -jutott. Az utolsó sorokat kétszer is elmondotta.</p> -<p>Azután megcsillapodott, karon fogott.</p> -<p>– Gyulai ezt tőlem rabolta, ezt elhidd pajtás!</p> -<p>S elbeszélte egy ifjukori szerelmének történetét. A lányka -szépségét, a kitört viszályt, az elválást, az ujra találkozást. S -minő tüzzel beszélte el!</p> -<p>Hanem az is igaz, hogy Gyulai Pál ur költeményeire csak ezután -kezdtem forditani figyelmet. Eddig főképen csak kritikusnak, -beszélyirónak s mérges deákpárti vezérczikkirónak tekintettem, -pedig nehány költeménye, igaz hogy nem sok, legnagyobb költőink -legszebb alkotásai közé méltán illik. De számot tesz a többi -is.</p> -<p>Gyulai Pál ur lassan dolgozik. Látom müveiről. Még azok a -költeményei is, melyekben legközvetlenebb a tartalom, gondos -munkának szülöttjei. Őszinte és igaz iró. Minden eszméjét jól -megfontolta s minden eszméje az övé. Nem uj eszme az. Hol van uj -eszme? De addig le nem irja, mig az ő életében és tapasztalásában -az ő egyéni tulajdonává nem válik. Minden érzés, melynek hangot és -alakot ád, ott támadt, ott nőtt fel, ott fejlődött ki s ha már -hervatagon is, ott él az ő szivében. Az ilyen irót becsülöm. Az -ilyent tartom igaz irónak. <span class="pagenum"><a name="Page_218" -id="Page_218">-218-</a></span></p> -<p>Ez az oka annak is, hogy költészetében oly bágyadt az epikai -elem. Vannak románczai, balladái s elbeszélései is. De ezek is -telvék elégiai hangulatokkal. E hangulatokban oly erős, hogy -ezektől sehol se tud szabadulni. Szinte gyöngévé teszi itt-amott ez -az erőssége. Még Romhányi is elégia. De ezt nem fejezi be soha. -Önérzete meg nem engedi, hogy az eszmék, érzelmek és helyzetek -összeütközését, a nagy válságot külső gépies eszközökkel oldja meg. -Abból pedig kiöregedett, hogy másként, a költészet igaz és benső -törvényei szerint oldja meg.</p> -<p>S nem csupán a kor akadályozza Gyulai Pál urat abban, hogy -Romhányiját befejezhesse. Tett ő kisérletet arra eleget, hogy -meséjét tovább szőjje-fonja. Bizonyára van asztalfiókjában egy -csomó töredékes versszakasza, melylyel azonban nem akar a világ elé -lépni. Vagy elégeti, vagy örökség gyanánt akarja hagyni maga után. -Gyulai Pál ur ma hetvennégy éves s mikor Romhányi utolsó énekét -irta, akkor negyvenhat éves volt. Az utolsó huszonnyolcz év óta ne -dolgozott volna Gyulai Pál ur?</p> -<p>Dolgozott.</p> -<p>Hiszen utazásunk közben azt is megigérte, hogy Badacsonyt -beleszövi nagy költői elbeszélésébe. Ha megigérte: erre is tett -kisérletet. Költői ereje nem hagyta cserbe. A Balaton körüli utazás -csak fokozta ezt az erőt. Hiszen épen az utazás évében 1875-ben -irta legszebb költeményét, melynek czime: »Egy fiatal leányhoz«. -Ezt se Petőfi, se Byron, se Göthe szebben meg nem irták volna. -<span class="pagenum"><a name="Page_219" id= -"Page_219">-219-</a></span></p> -<p>Másutt az ok, nem az életkorban.</p> -<p>Gyulai Pál ur a nagy szenvedélyeket nem ismeri. Se szeretetben, -se gyülöletben, se szerelemben.</p> -<p>Hogy szelleme az ő eredeti alkatában képes lett volna-e nagy -szenvedélyeket szülni s fölnevelni: oly kérdés, mely fölött -hiábavaló minden elmélkedés. Ha képes lett volna is: életpályája -nem engedte e képesség kifejlődését.</p> -<p>Sohase volt gazdag, a ki időt, erőt, vért és fiatalságot -koczkáztasson.</p> -<p>Sohase volt olyan szegény, hogy egyszerü ruhája s mindennapi -kenyere hiányzott volna. Nyomor nem kényszeritette daczra.</p> -<p>Sokat tanult. A nagy szenvedély kikerüli azt az embert, a kit -sokszor lát könyvek között.</p> -<p>Nevelő volt, tanár volt, akadémiai tag volt. Bizonyos foku -rendet, pontosságot, tekintélyt és komoly magatartást követel mind -a három állás. A nagy szenvedély pedig utálja ezeket a polgári -erényeket. Képzeljétek el csak Petőfit, Byront, Heinét, a mint az -ábéabot tanitja valami gróf fiucskának.</p> -<p>Kritikussá vált. Birálgatás és nagy szenvedély nem férnek össze. -A nagy szenvedély se önmagát nem birálgatja, se a világ javitásával -nem törődik. A nagy szenvedély csak önmagáért él s csak példaként -oktat vagy ijeszt.</p> -<p>Van Gyulai Pál urnak egy istentelen rossz szerelmi verse. -Huszonhat éves korában irta. Azt irta a lányhoz, a kit imádott: -»Nem vagy te legszebb a világon, Tán oly szép sem, mint képzelem.« -– – »Mért lennél <span class="pagenum"><a name="Page_220" id= -"Page_220">-220-</a></span> szebb, mért lennél legszebb? – Hisz -akkor nem volnál enyém!«</p> -<p>Példátlan ez!</p> -<p>Hogy egy huszonhat éves ifju ne azt a lányt tartsa legszebbnek, -a kit imád? Hogy a költő ne azt a lányt tartsa legszebbnek, a kit -imád s lantjával megörökit? Hogy rögtön lemondjon arról a lányról, -mihelyt az volna a legszebb? Hogy elismerje s bevallja azt, hogy a -legszebb lányhoz se joga, se ereje s azt a végzet másnak szánta s -nem neki? Bevallja ezt s ebben megnyugodjék a helyett, hogy inkább -összedöntse a világot, mintsem az ő hölgyét másnak engedje át? Mit -szólt volna ahhoz Beatrice, Laura és Szegedy Róza, ha Dante, -Petrarka és Kisfaludy fölöttük ilyen összehasonlitó, birálgató, -egybevető, megfontolt, érett, józan, higgadt, lemondó, bölcs és -mérsékelt kiegyezésre jutottak volna?</p> -<p>Ejh-hajh Gyulai Pál ur – ezt a verset a költő, a kritikus s az -egykori fiatal ember legnagyobb bünének közakarattal fogadjuk -el!</p> -<p>– – A nagy szenvedélyt nem ismeri hát Gyulai Pál ur szelleme. -Minthogy pedig Romhányiban ott a hol félben szakadt, a hős és hősné -oly helyzetbe jutott, a melyből csak a nagy szenvedélynek ismerői -képesek a költői kibontakozást megtalálni: ennél fogva Romhányit -Gyulai Pál ur nem fogja befejezni soha. Jól legalább semmi -esetre.</p> -<p>Milyen arcza van Gyulai Pál urnak?</p> -<p>Arcza nem tökéletes magyar arcz. Szemeinek csillogásában van -valami, a mi nem magyar. A magyar <span class="pagenum"><a name= -"Page_221" id="Page_221">-221-</a></span> ember szemén kevés a -fénypont, de a fénypontok nagyobbak, mint a román, a szerb vagy az -örmény ember szemén. Gyulai Pál ur szemén is több a fénypont, mint -a magyar szemen szokott lenni. Valamelyik apai vagy anyai őse nem -magyar volt s szemeinek fénye arra ütött vissza.</p> -<p>Fiatal koromban a jellemet a szemek tüzéből s a szem körüli -finom vonásokból meglehetős biztossággal föl tudtam ismerni. Voltak -azonban észlelésem biztosságának határai.</p> -<p>A nők arczáról a nők jellemét sohase tudtam biztosan -meghatározni. Férfiakra nézve is csak ott volt észlelésem biztos, a -hol a férfi életkora nem messze esett az enyémtől. Kis gyermeknél, -öreg embernél sohase voltam biztos. Legkevésbbé tévedtem a hazai -fajta férfiaknál, különösen a magyarnál, németnél, tótnál, -zsidónál. Ezek gyakoriak tul a Dunán. Szerbnél, románnál, -örménynél, czigánynál már épen nem biztam észlelésemben. Ha arabot, -négert, kálmukot, kirgizt, hindut, kinait láttam: meg se -kisértettem a szemekből és arczvonásokból puhatolni ki a -jellemet.</p> -<p>A szem tüze sajátságos. A részeg embernek s a dühös -felindulásban levőnek szeme egészen másként fénylik, mint a nyugodt -és józan emberé. Ezt mindenki tudja. Igy van ez az állatoknál -is.</p> -<p>De más meg más a szem tüze azoknál az embereknél, a kiknek -lelkében valamely határozott nagy bünre való erős hajlam él. A -tolvajnak, a gyilkosnak, a hazugnak megvan a maga jellemző -szemefénye. De ez a szemfény <span class="pagenum"><a name= -"Page_222" id="Page_222">-222-</a></span> nem minden fajnál -egyenlő. Az egyik faj szemefényéből vont következés egyáltalán nem -áll a másik fajra. Ha a tul-a-dunai magyarnál kissé leeresztett -pillák közt a szemgolyón több apró fénypontot látunk folytonos -mozgásban: azt a tévedés veszélye nélkül szenvedélyesnek, hirtelen -haragunak s gyilkos hajlamunak vélhetjük. De már a délszlávot és -románt és örményt nem. Pedig ezek szemében jellemző a pilláknak -kissé leereszkedése, a többszörös fénypont s ezek folytonos -mozgása.</p> -<p>A szesznek csodálatos hatása van az emberekre. Pálinka és -sörittas emberről nem szólok, ilyet keveset láttam. Csak a -borittasra teszek észrevételt.</p> -<p>Együtt van husz borittas magyar. Az egyik dalol, a másik -vitatkozik, a harmadik némán ül. Van, a ki dicsekszik, van, a ki -sir, apjának, anyjának minden keserüsége eszébe jut. Némelyik hőssé -lesz s szónokol s a másik házsártos s valakibe belevesz minden -áron. Van, a ki jó pajtás s az egész világot keblére öleli; van, a -ki komolyan bölcselkedik. Olyan is van, a ki szerelmes s minden -lányt és asszonyt meg akar hóditani. Olyan is van, a ki ha részeg, -mindjárt németül beszél.</p> -<p>Egyetlen józan emberről se lehet előre megmondani: melyik -jellemvonás domborodik ki nála, ha sok bort iszik. De ha sok bort -ivott s agyát megnyomja már a szesz: akkor szemefénye megváltozik s -a szeme körüli finom vonalak módosulnak. Ezt figyeljétek meg -sokszor és gondosan, de a fiatal ember éles szemével s aztán -figyeljétek meg akkor is, a mikor józan: eljuttok oda, <span class= -"pagenum"><a name="Page_223" id="Page_223">-223-</a></span> a hova -én jutottam, hogy a szemnek fénye s a szem körüli finom vonalak az -ember valódi jellemének nagyobb vonásaira nézve tájékozódást -nyujtanak.</p> -<p>Bizonyságom a fénykép. Ez, ha hű, nagy áruló. A jó embert és a -rossz embert kegyetlen hűséggel megmutatja. Jobban csaknem mint a -tükör. A nagy festőknek a nagy rajzolóknak óriási tehetségük van az -arczok legfinomabb vonásait is megismerni s azokat megörökiteni. -Szerencse, de egyuttal furcsa sajátság is, hogy ők a jellemekkel s -azok erkölcsi értékével nem törődnek. Ha nem igy volna: a legtöbb -embernek nem volna tanácsos hozzájuk közeliteni. A jellemnek minden -nagy titkát nyomban fölismernék.</p> -<p>Ha Gyulai Pál ur tul-a-dunai magyar volna s ha ősei közt nem -lett volna vagy román vagy örmény: őt irigy, házsártos, -kegyetlenkedő természetü embernek kellene tartanunk. A két szeme -közt való némi eltérés, felső pilláinak kissé ereszkedett volta, a -szem fénypontjainak sokasága, a szem körüli vonalak s alsó -állkapcsainak némi vaskossága erre vallanak.</p> -<p>Igaz, hogy rég volt, huszonöt év előtt volt, a mikor őt -megfigyeltem. Mig ő ábrándos arczczal, merengő szemekkel nézte -Rezivár és Tátika romjait, a méltóságos Szentgyörgy hegyét s azt a -pontot, a hol Berzsenyi utoljára látta édes szülőföldjét, a -tündérszép Kemenesalját s míg szemei a látás határán körüljártak s -ott azon a határon a sötét Bakonyt, a fényes Tihanyt és Somogy -végtelen ligeteit végig legelték: addig néztem én meg őt gondosan. -<span class="pagenum"><a name="Page_224" id= -"Page_224">-224-</a></span></p> -<p>Visszatérő utunk alatt nagy vitába keveredtünk. Akkor még -nemzeti irodalmunk történetéről Toldy Ferencz felfogása uralkodott -s ezt vallotta Gyulai Pál ur is. E szerint nemzeti irodalmunk -ujjászületése Kazinczy nevéhez és müködéséhez füződik.</p> -<p>Ezzel szemben én azt állitottam, hogy Kisfaludy, Berzsenyi s -társaik a tul-a-dunai irók s költők alkották ujra a század legelső -éveiben a nemzeti irodalmat. Azt állitottam, hogy olvasó közönséget -Kisfaludy teremtett s a magyar nők szivét, s a magyar ifjuság -képzeletét Himfy dalai s az édes bus nemesi regék s Berzsenyi -lantjának harsogó dalai hóditották meg a költészet és szépirodalom -számára. Uj alakban kell tehát összeállitani irodalmunk -történetét.</p> -<p>Gyulai Pál urnak ma is sok élcze van az én felfogásom rovására, -nekem pedig ma is sok igazságom van az ő felfogásának rovására.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_225" id= -"Page_225">-225-</a></span></p> -<h2>CSOBÁNCZ VÁRA.</h2> -<p class="summary">(Gyulai Pál ur és Salamon Ferencz megismerik a -gyula-keszi embert. – A pincze és a boros hordó. – Az ősi -vendéglátás. – A vár omladékai.)</p> -<p>Ebédünk lent volt Szentirmay barátunk asztalánál. Még tíz óra se -volt, a mikor János püspök villájához visszaérkeztünk. Levelet, -táviratot küldeni egyikünknek se jutott eszébe, még talán Nagy -Miklósnak se. Hol találhattunk volna mi közelben valamely posta -vagy táviró állomást?</p> -<p>Ebéd után Csobáncz várát kellett megtekintenünk.</p> -<p>Szentirmay oda se jött velünk. Magam voltam a kalauz. Nagy -Miklós Szilágyi Sándorral jött egy kocsin. Én Salamon Ferenczczel -és Gyulai Pál urral maradtam.</p> -<p>Tördemicz felé hajtottunk el Gulács kopasz csúcsa alatt. -Keresztül Gyula-Keszin, föl a várhegy oldalának virágzó szőlők közt -szűk és mély satóuton. A szőlőhegy közepén kis tisztáson -leszálltunk a kocsikról s gyalog indultunk utnak fölfelé. -<span class="pagenum"><a name="Page_226" id= -"Page_226">-226-</a></span></p> -<p>Gyulai Pál ur itt is csak megállott egy ponton s nyakát hátra -szegve, esernyőjét két kezével maga előtt a földbe szurva, harsány -hangon kijelenté:</p> -<p>– Nem megyek tovább!</p> -<p>Mutattam neki fejünk fölött a várromokat. Nem messze vannak. Fél -óra alatt fönt leszünk. Milyen szép lesz onnan a látás!</p> -<p>– Nem megyek! Én itt is eleget látok.</p> -<p>Hát hiszen igaza volt. Tapolcza városára s a körüle elterülő -völgyön fölséges táj nyilt föl előtte. Jobbról Haláp, balról -Szentgyörgy hegyei, szemközt a távolban a Billegei erdő s közepén a -falvak, tornyok, csárdák, malmok, tanyák, utak, dülők, patakok ezer -változata.</p> -<p>Salamon Ferencz is megszólalt.</p> -<p>– Én is itt maradok Gyulaival.</p> -<p>Most már nem volt helye okoskodásnak. Szétváltunk. Mi hárman, -Nagy Miklós, Szilágyi Sándor és én mentünk föl a várba, ők ketten -pedig ott maradtak a szőlők közt, a várhegy alján.</p> -<p>S jól tették, hogy ott maradtak. Valami olyat tapasztalt Gyulai -Pál ur, a miről még eddig semmit se tudott.</p> -<p>Hangosan beszélgetett Salamon Ferenczczel. S beszélgetés közben -lassan-lassan ballagtak a mély uton fölfelé.</p> -<p>A mint ott ballagnak: jön szemközt velük egy jó képü, szálas -termetü paraszt ember, valamelyik gyulakeszi szőlős gazda. De nem a -mély uton jött, hanem fönt az útparton a gyepes pázsiton, a -szőlőutak végén. <span class="pagenum"><a name="Page_227" id= -"Page_227">-227-</a></span></p> -<p>A mint jön: meglátja lent az ut fenekén azt a két úrforma -embert. Kicsiny mind a kettő, barna mind a kettő, hangosan beszél -és jókedvü mind a kettő s valami idegen vidéki magyarsággal beszél -mind a kettő.</p> -<p>Megáll s nézi őket. De Gyulai Pál ur és Salamon föl se tekint, -ballag tovább fölfelé. Megfordul a gazdaember is s kiséri őket ott -a part tetején fölfelé.</p> -<p>Egyszer aztán lekiált hozzájuk.</p> -<p>– Adjon isten jó napot!</p> -<p>Gyulai Pál ur és Salamon Ferencz a nagy beszélgetés közben nem -halották a köszöntést. Andalogtak és vitatkoztak tovább ott a -satóút fenekén. A gazda azonban onnan az utpartról még egyszer -hangosan lekiáltott:</p> -<p>– Mondtam már: adjon isten jó napot!</p> -<p>Ezt már meghallották. Gyulai Pál ur felnézett a magasba, megállt -s nagy fennen visszakiáltott:</p> -<p>– Adjon isten!</p> -<p>A gazda ember is megállt.</p> -<p>– Ha nem vétek szómmal, azt kérdezem, hova igyekeznek az -urak?</p> -<p>– Miért kérdezi azt kelmed?</p> -<p>– Mert hát a pinczém itt van ám az ut mellett.</p> -<p>– Nem törődünk mi azzal a pinczével!</p> -<p>Nagyot nézett a gyulakeszi ember erre a szóra. Ez a két kis -barna ur bizonyosan messze vidékről tévedt erre felé.</p> -<p>– De van ám a pinczében bor is.</p> -<p>– Nem törődünk mi a borral se. <span class="pagenum"><a name= -"Page_228" id="Page_228">-228-</a></span></p> -<p>– Hová valók az urak?</p> -<p>Gyulai Pál ur dévaj büszkeséggel kiáltott föl:</p> -<p>– Erdélyországiak!</p> -<p>– Micsoda? Erdélyországiak? Az áldóját, a pinczém előtt már -akkor el nem mennek az urak a nélkül, hogy egy pohár boromat meg ne -igyák!</p> -<p>A mély ut csakhamar a felszinre jutott. Ott feküdt mellette a -pincze balkéz felől. Kőboltos pincze nádfedelü előépülettel. Kettős -ajtaja az utra nézett. Sarkánál hatalmas diófa, előtte gyönyörü -pázsit. Sietett előre a gazdaember s mire az erdélyországiak oda -értek, ő már a nyitott ajtóban állott s egyik kezében a lopótököt -lóbálta.</p> -<p>Gyulai Pál ur még ott is tünődött, még ott sem tudott a helyzet -magaslatára emelkedni. Salamon Ferencznek kellett őt biztatnia, -hogy a pinczébe betérjenek.</p> -<p>S mikor az ember már hozta a bort, pohárba ereszté, maga is -ivott, vendégeit is megkinálta, még akkor is azt kérdezte Gyulai -Pál ur a gazdától a maga ingerkedő magas hangján:</p> -<p>– De hát voltaképen miért is hivott be ide kegyelmed -bennünket?</p> -<p>– Nehéz feje van az urnak! Nem mondtam már, hogy a pinczém az ut -szinén van s hogy az urak a pinczém előtt mentek volna el?</p> -<p>– Hátha még sem jöttünk volna be?</p> -<p>– Nem tanácsoltam volna az uraknak. Nagy lelketlenség lett -volna. Csuffá tenni nem szabad a szegény <span class= -"pagenum"><a name="Page_229" id="Page_229">-229-</a></span> embert. -Azonban ne feleseljünk most már, tessék leülni.</p> -<p>A sajtógerendáról levett az ember egy üveg poharat. Biz az nem -volt kimosva szüret óta. A lopótökből kiöblitette kissé s aztán -szinültig eresztve, föltartott jobb kezébe fogta azt a poharat.</p> -<p>– Isten hozta az urakat az én kis hajlékomba. Tartsa meg az én -istenem az urakat erőben, egészségben, jó kedvben, békességben. Kik -légyenek az urak és mi járatban vannak, nem tudom, nem is keresem. -Járjanak szerencsével és isten áldásával. Ha pedig haza térnek: -bút, bajt, szomoruságot otthon ne érjenek s otthonvalóikat jó -egészségben találják. Az én istenem áldja meg az urakat, a miért e -mi országunkat jó szivvel meglátogatták.</p> -<p>Gyulai Pál ur mosolyogva hallgatta e parasztos hálálkodást. -Sehogyse értette meg, miről van szó. Már nyult a tele pohár után, -de a gazda nem adta a kezébe.</p> -<p>– Először majd magam iszom!</p> -<p>Ivott is. Ki is itta a pohár fenekéig. Nincs abban a borban -méreg. Csak azután töltötte meg ismét s nyujtotta egymás után -vendégeinek. Salamon Ferencz előbb fölismerte a helyzetet. Ő -csakhamar rájött arra, hogy az a fiatal paraszt ember ősmagyar -ember, a ki minden poharát köszöntővel issza s szivesen adja az -utasnak, a mije van, de jó szót vár a maga jó szavára.</p> -<p>Ilyen a magyar ember. De különösen ilyen a balaton melléki ember -Veszprémben is, Zalában is. <span class="pagenum"><a name= -"Page_230" id="Page_230">-230-</a></span></p> -<p>Kétféle szőleje van. Pinczés szőleje és darab szőleje. A pinczés -szőlő mindig ut mellett, a darab szőlő a dülők közt fekszik. A -kinek szőleje ut mellé esik: az már oda pinczét épit.</p> -<p>A pincze két részből áll.</p> -<p>A belső pincze kőboltozat. Ebben a boros hordók állanak. -Asszonynak, idegennek, gyereknek, házi ebnek itt nincs mit keresni. -Ide csak a gazda jár s felnőtt fia. Ritka még az a vendég is, még -az a rokon is, a ki ezt összejárhatja s a hordókat -megkopogtathatja. Tele hordó tompán szól, üres hordó harsány hangon -kong.</p> -<p>Tapasztalt ember a mutató ujjával is megtudhatja, kinek mennyi -bor van a pinczéjében. De hát minek ezt megtudnia? A hordónak az a -természete, hogy vagy tele van borral, vagy üresen áll. Olyan, mint -az emberek szive s a törvényhozók agya és a bankárok erszénye. A -sziv, az agy és az erszény azonban hamis dolgok. Értik az -álnokságot és a képmutatást. Sokszor némák, ha telve vannak; -sokszor dicsekesznek, ha üresek. Szivnek, agynak és erszénynek -hizelgői és rágalmazói vannak. Zajt üt a hizelgő is, a rágalmazó -is. A közönség sohase tudja: kinek van igaza. Inkább hisz a -rágalmazónak, mint a hizelgőnek. A közönség hite időszakonként -változik. A uj minisztert mindig lángésznek hiszi, a bukott -minisztert mindig szamárnak. Igy van a bankárral is.</p> -<p>Hát az érző szivekkel hogy van?</p> -<p>Mennyivel különb, nemesebb, fölségesebb dolog a boros hordó, -mint a miniszter, vagy a bankár? A jó <span class= -"pagenum"><a name="Page_231" id="Page_231">-231-</a></span> bort -hiába rágalmazzák, a rossz bort hiába dicsőitik. A hazugság rögtön -kitudódik. Igyál a jó borból: lelked vidámsága tesz mellette -tanuságot. Büszke, bátor, hős és szerelmes lesz belőled. Igyál a -rossz borból: csuffá lesz tőle életednek minden kedve. Hejh ha a -nép olyan biztosan fölismerné vezéreit mint borát! Igaz, hogy olyan -ember is sok van, a ki csak a rossz bort szereti, mert jót sohase -izlelt.</p> -<p>Az asszonysziv hasonlit sokban a boros hordóhoz. Mindegyik -elbódit, de gyönyört is nyujt, ha iszol belőle. De csinján bánj -mindkettővel, mértéket tarts mindkettőben, mert különben bele fogsz -veszni mindkettőbe. Üres hordó, üres nősziv egyaránt keveset ér. Ha -te miattad lett üres mind a kettő: hordódat még megtöltheted magad, -de a nőszivet már csak más töltheti meg.</p> -<p>Akkor pedig ne futkoss utána. Mondj le inkább a hordóról is, -hadd guruljon le a völgynek. A nőszivet sohase oszd meg mással, -borodat sohase magad idd meg. Erre hivd magadhoz jó barátaidat.</p> -<p>A hordónak hát az a természete, hogy vagy üres, vagy tele van. -Jól tudja ezt a magyar ember, azért nem ereszt idegent belső -pinczéjébe. Az igazi magyar ember természete utálja a dicsekvést -is, a megszánást is. Ha tele van a hordója: ne tartsák dicsekvőnek; -– ha üres a hordója: ne sajnálkozzanak rajta.</p> -<p>A külső pincze födeles épület. Ebben áll a sajtó, a kád s az -összes szüretelő szerszám. Itt van a katlan, kis asztal, néhány kis -szék s a sütő és főző edények <span class="pagenum"><a name= -"Page_232" id="Page_232">-232-</a></span> Ide hivja be vendégeit; -ide hozza ki a bort a belső pinczéből s itt kinálgatja jó szivvel, -szeretettel, vidám orczával. Csak arra vigyáz, hogy ő maga is igyék -annyit, mint egyik-egyik vendége.</p> -<p>Behiv pedig egy pohár borra minden utonjárót.</p> -<p>Drótos tót, bugyros zsidó, babkár, kucséber, vándorló legény, -magános czigány, szegődő ember, vásárra menő: neki mindegy. Az ősi -erkölcs azt parancsolja, hogy egy pohár borral minden ismeretlent, -a kit a sorsa arra visz, meg kell kinálni. Szegény utonjáró -elmondja ezt a szót hangosan is, magában is: az isten áldja meg. -Szegény magyar embernek pedig az isten áldása de mindig jól -esnék!</p> -<p>Az a pinczés szőlő, a melyik járt országut mellett fekszik, -mindig is olcsóbb volt aránylag, mint a melyik csak a satóut -mellett fekszik. Mert amannál több a járókelő. Balaton-Füreden -hajdanában a fekete földig leszólták azt a szőlősgazdát, a ki -minden arra járót be nem szólított egy pohár borra pinczéjébe. De -meg nem választották előljárónak még az olyat se, a ki vásár napján -délután ki nem ment az országut mellett levő pinczéjébe. »Elbujt az -utonjárók elől.« E szóval vége lett a becsületnek.</p> -<p>Hát az olyan ember miként utazott, a kit nagy vidéken mindenki -ismert, a kinek száz rokona; ismerőse, elvtársa és jó barátja volt -az országut mellett levő szőlőbirtokosok közt?</p> -<p>Sehogyse utazott. Vagy éjjel kellett az országuton a pinczék -előtt gyors hajtással elszöknie. Apám egyszer <span class= -"pagenum"><a name="Page_233" id="Page_233">-233-</a></span> a nagy -Forintos-harczok idején a márcziusi megyegyülésre indult el -Zala-Egerszegre és csakugyan oda ért a májusi közgyülésre -szerencsésen. Visszafelé pedig el kellett kerülni Somogy -vármegyének, őszre se ért volna máskép haza.</p> -<p>Ez volt hajdan tul a Dunán a véndéglátás.</p> -<p>Ebbe keveredett bele Gyulai Pál ur és Salamon Ferencz is -Csobáncz hegylábában a gyulakeszi paraszt szőlősgazdánál. De az -igaz, hogy utóbb beleszoktak s jól érezték magukat. Mire mi a -várból visszajövet őket föltaláltuk: Gyulai Pál urnak olyan jó -kedve támadt, hogy csaknem dalra fakadt.</p> -<p>Azonban ezt mégse cselekedte. Gyulai Pál urat dalolni egyáltalán -soha nem hallottam.</p> -<p>Mi azonban megmásztuk a hegyet s megnéztük a várat.</p> -<p>Romvár, kőhalmaz, roskadó falak, büszke multnak szomoru emlékei, -annyi dicsőségnek temetője, annyi nemzeti búnak hirdetője!</p> -<p>Meleg juniusi nap volt. Omlott ránk a sugár és a hőség, a mint a -várurak utján ballagtunk fölfelé. Azt az utat is elrontotta már a -vihar, a fagy, a záporeső, a vizomlás, a kecske és birkanyájak -taposása. Nem is út már az. Lágy párnás hintóban most már föl nem -mehetnének oda a szép Gyulaffy-lányok, a várnak deli urnői. Talán -öszvérháton, talán szamárháton lehetne oda most már -föllovagolni.</p> -<p>Szilágyi Sándor a történetbuvár vizsga szemeivel fürkészte ki a -vár alapvonalait. Itt volt a várur lakása, <span class= -"pagenum"><a name="Page_234" id="Page_234">-234-</a></span> amott a -vendégek palotája, a várőrség tanyája, a lovak óla, az éléstárak, a -kincstár, a kápolna, a barát lakása, a kapu s annak boltozata. Hát -a hölgyek lakása? Hát Gyulaffy Rózsa napsugaras szűz hálószobája? -Hát a nagy lovagterem, a hol annyi átok szállott törökre, németre s -annyi áldás szállott a mindig üldözött s a mindig elárult magyar -nemzetre?</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_235" id= -"Page_235">-235-</a></span></p> -<h2>GYULAFFY LÁSZLÓ.</h2> -<p class="summary">(Zrinyi Miklós izenete. – Eb lesz hive a -hitszegő királynak. – Gyulaffy vendégei. – Tor-e vagy lakoma? – -Gyulaffy elbujdosik. – Az öreg jobbágy tanusága.)</p> -<p>Hejh Gyulaffy László – te még igaz magyar voltál!</p> -<p>Nem szántogatom föl a történet pihenő hantjait. Csak két adomát -mondok el a nagyhirü hősről, a mint azokat a hagyomány a mi -számunkra megőrizte. Akár tudja, akár nem tudja a történelem, én -tudom, hogy igaz mindakettő.</p> -<p>Jó barátja, jó pajtása, jó bajtársa volt Zrinyi Miklósnak, a -szigetvári hősnek. Sok véres napot éltek át együtt a török ellen, -sok jó napot töltöttek el együtt hol Csáktornyán, hol Csobáncz -várában.</p> -<p>Szigetvári ostrom tizenötödik napján követ érkezik Csobáncz -várába. A követ kifáradva, elgémberedve, rongyban, vérben, lova -összeroskad, maga alig áll a lábán a kapu előtt, kürtjét meg se -tudja fujni. Hangja rekedt, szavát alig hallani. <span class= -"pagenum"><a name="Page_236" id="Page_236">-236-</a></span></p> -<p>– Uram, Gyulaffy László uram, tiszteltet téged az én jó uram -Zrinyi Miklós, nyargalj a királyhoz s mondd meg neki tennenmagad, -sok a török Szigetvárnál, védje meg a király ne az én uramat, hanem -az ország határát, jöjjön segitségül.</p> -<p>Meghallgatja a szót jó Gyulaffy László, az utolsó szónál már -lovára pattan s a Gönczöl szekerének rudja még alá se fordul, sötét -éjjel már ott terem Győr várának kapujánál, beszélni valója van -magyarok királyával.</p> -<p>Hajh de a magyarok királya alszik. Későn ébred, sokáig öltözik, -német papnak hosszu miséjét sokáig hallgatja, sokáig eszik-iszik, -dél is elmul, déleste is elmul, mire a lovagot eléje eresztik.</p> -<p>– Uram, király uram, sok a török Szigetvárnál, nagy a te -sereged, nagy a te hatalmad, adj minekünk segitséget, védelmezd meg -magyarok országát, magyarok nemzetét, ne henyéljen itt hiába -magyarok hadserege</p> -<p>Vaknak beszélt, siketnek beszélt, németnek beszélt, királynak -beszélt; – hogy hallgatták volna meg a magyar szót?</p> -<p>De hogy a sereg hiába ne henyéljen: a király másnap egy nagy -csapattal mégis elment a Csilizközbe vadkacsára vadászni. Ott -maradt egy hétig. Az alatt Szolimán török császár törte Szigetvár -falait s ontotta a magyar vért.</p> -<p>Gyulaffy László kemény szóra fakadt.</p> -<p>– Kutyám szolgáljon ilyen királyt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_237" id="Page_237">-237-</a></span></p> -<p>Igaza volt.</p> -<p>Ő volt Csobáncz és Tihany várak kapitánya. Ő segitett -visszavivni Hegyesd várát. Ő vert szét csak ebben az 1566-ik -esztendőben is Győrnél egy török sereget s kétszáz vitéz lovasával -ugy gázolta szét a török tábort, mint a párducz a sakálok seregét. -Mikor három év előtt a királyt koronázták, olyan huszonöt lovaggal -ment a koronázásra, hogy idegen nemzetek szeme rajta veszett. -Aranyban, ezüstben, ékes kőben ragyogtak még lovai is. Megbámulta -maga a király is s fejedelmi asszonyok szemei csak ugy csillogtak, -ha rá tekintettek.</p> -<p>S most a király szóba se áll vele. Kérését föl se veszi, hanem e -helyett vadászni megy éren, lápon, bozóton, nádason vadkacsára.</p> -<p>Pedig Szigetvárát kellene fölmenteni, Zrinyi Miklóst -megvédelmezni, a törököt visszaverni, magyar hazánkat -megoltalmazni. Akkora sereg henyél a király parancsára, hogy annál -Szolimán zultán serege se nem nagyobb, se nem erősebb.</p> -<p>Hiába. Az ő szavára nem hajt a király. Fülét csak idegen rossz -tanács előtt nyitja ki.</p> -<p>Eb lesz hive az ilyen királynak.</p> -<p>Fölkerekedik s a mily gyorsan mehet a ló: visszaszáguld Csobáncz -várába.</p> -<p>Csobánczi és tihanyi hadnagyainak megparancsolja, hogy kétszáz -válogatott lovast fölszereljenek. Sárkány legyen minden ló, deli -vitéz minden lovag.</p> -<p>Csatlósait, kengyelfutóit elküldi rokonokhoz, atyafiakhoz, -szomszédokhoz, bajtársakhoz. Ez és ez napon, <span class= -"pagenum"><a name="Page_238" id="Page_238">-238-</a></span> Szent -Mihály napja után való vasárnapon ott legyenek Csobáncz várában. -Emberséggel, becsülettel várja őket látja őket Gyulaffy László.</p> -<p>Eljöttek sokan, eljöttek mind. Tudták, hogy Szigetvár felől jön -a veszedelem. Tudták, hogy Gyulaffy László a királynál járt. Nagy -dolog az, a miért ő az urakat hivatja.</p> -<p>Ott volt két édes testvérje: Mihály ur és János ur.</p> -<p>Ott voltak a szomszéd Szigliget várából a Lengyeltóthi Lengyel -urak: András és István urak.</p> -<p>Ott volt Veszprém vármegye főispánja Devecseri Csóron András. S -ott volt sógora is Nagy-Vásonykő várából vásonykői Horváth -Ferencz.</p> -<p>Három Batthyányi jött el. Vasból és Zalából. Mihály, Kristóf és -Boldizsár urak. Megjöttek Tátika és Rezi váraibol a gersei Pethők -is, László és Ferencz.</p> -<p>Ott voltak még bakonaki Török Gábor, szarvaskendi Sibrik László, -Hegyesd ura Sárkány János s a Csebi Pogányok közül is ketten, -Boldizsár és János urak.</p> -<p>Eljött az öreg felső-lindvai, rima-szécsi és szécsi-szigeti -Széchy György is s még fiát is elhozta, az ifju Tamás urat.</p> -<p>Megjött az országbiró is, alsó-lindvai Bánffy István, sőt még a -főlovászmester is, alsó-lindvai Bánffy László.</p> -<p>Jöttek többen is. Mind rokonok és jóbarátok. Ott voltak a -csobánczi és tihanyi hadnagyok és a várbeli és urodalombeli -tiszttartók is. Megtelt velük a nagy lovagterem.</p> -<p>Gyulaffy László elmondta nekik: mit látott, mit hallott, mit -tapasztalt a győri táborban a királynál. <span class= -"pagenum"><a name="Page_239" id="Page_239">-239-</a></span> Nem a -mi országunkat, nem a mi nemzetünket védi a magyar király. El kell -pusztulni Szigetvárnak, hiába kell kihullani a magyar vérnek.</p> -<p>– Urak, barátim, vér szerint való atyámfiai és rokonaim, torra -hivtalak benneteket ide, nem lakomára. Szigetvárnak torát üljük s -engem se láttok többé. Megyek napkeletre, János Zsigmond király -udvarába, árva bús fajunknak ott még menedéke lehet.</p> -<p>Nosza lőn nagy riadás e szóra az urak között. Első -szempillantásra mind elnémult, a második szempillantásban mind -szóra kelt.</p> -<p>– Jó lesz az! De bizony nem jó lesz az! Ha mind elmegy, ki marad -itthon? Hiszen Sziget még el se esett, Zrinyi maga is elveri a -törököt. Mégis csak kell bízni a királyban. Király – – nem király, -még se lehet bízni a németben.</p> -<p>Az ifju Széchy Tamás hamarosan tűzbe jött.</p> -<p>– Én is veled megyek bátyám!</p> -<p>Bánffy az országbiró vállára üt a fiának.</p> -<p>– Hát a kénköves pokol fenekére nem mennél le egy kissé szép -öcsém?</p> -<p>Jó Gyulaffy Mihály kereken megmondta a maga véleményét.</p> -<p>– Két dühös kutya mar bennünket, szeliditsük legalább az -egyiket. Én már a némettel tartok, a mig a természetem kibirja. De -te Laczkó bátyám, tedd: a mit szived parancsol.</p> -<p>Szegény jó Mihály ur, ő se sokáig tartott a némettel. Pár év -mulva őt is csakugy elárulta a német, mint <span class= -"pagenum"><a name="Page_240" id="Page_240">-240-</a></span> Zrinyi -Miklóst s a szengyörgyi csatában őt is csakugy levágta a török, -mint Zrinyi Miklóst.</p> -<p>Bánffy László a főlovászmester találta el a szót.</p> -<p>– Akár torra, akár lakomára jöttünk: nem tanácskozásra, hanem -mulatságra jöttünk. Azt cselekedjük, a miért ide jöttünk.</p> -<p>A vendéglátó gazda szive szerint beszélt.</p> -<p>– Igy akarom én is atyámfiai. Ne jöjjetek ti én velem -napkeletre, én majd ott viaskodom, ti meg itt viaskodjatok e mi -országunkért. Fogjátok meg azt a kupát, együtt való utolsó napunkat -töltsük együtt jó szivvel, vidámsággal.</p> -<p>A szolgáló emberek az urak közé keveredtek s nyujtották szó -nélkül a tele kupákat. Tüzes badacsonyi bor gyöngyözött a -kupákban.</p> -<p>Tor volt, de lakoma lett belőle. Éjjel, nappal együtt ültek az -urak a kecskelábu nagy asztalnál. Hárfás ember is volt; -verte-dalolta bús dalait. Az urak pedig nagy felbuzdulással szidták -a törököt is, a németet is s egyáltalán nem tudtak abban -megállapodni, melyiket szidják mérgesebben, hangosabban.</p> -<p>Közben-közben mindenki kisérletet tett arra, hogy rábirja a -vendéglátó urat, halassza el bujdosását jobb időkre.</p> -<p>Egyszer aztán abban hagyták ezt a kisérletet.</p> -<p>A lakoma harmadik vagy negyedik napján izenet jött a berzenczei -várkapitánytól.</p> -<p>Szigetvár elesett, Zrinyi Miklós meghalt, fejét Sztambulba vitte -a pogány. Összedőlt az ország kapuja, vére <span class= -"pagenum"><a name="Page_241" id="Page_241">-241-</a></span> omlott -annak, a ki azt őrizte. A szigetvári hősök hada utolsó emberig -elveszett. Jaj Magyarországnak!</p> -<p>Mind felugráltak az urak az asztal mellől, mikor a hirmondó -azzal a szóval lépett be: Szigetvár estéről hozok üzenetet. S a -mikor elmondta az üzenetet, megint leültek az asztal mellé némán, -szó nélkül. Mindenki ráhajolt boros kupájára. De nem azért, hogy -felhajtsa azt, hanem azért, hogy keserü könnyét hullassa bele.</p> -<p>Most már torozhattok urak. Hiszen Győrben víg lakoma folyik a -magyar király udvaránál. Megint gyöngébb, megint betegebb lett a -magyar nemzet. Ledőlt legerősebb vára, elhunyt egyik dicső hős -vezére, elveszett ujra három vármegyéje.</p> -<p>Reggelre nem volt vendége Gyulaffy Lászlónak. Ő maga se látta -többé Csobáncz várát. Közel ötszáz év óta birták elődei, de ő ott -hagyta várát, kincsét, urodalmait, hű jobbágyait, ősei fészkét, -szülőföldét s elment örökre.</p> -<p>»Eb lesz hive a hűtlen királynak.«</p> -<p>Hajnalban lovára ült. Kétszáz kemény pánczélos vitéze alatt az -Eger patak partján már toporzékolt a ló. Mikor leért a várhegy -lábához, Gyula-Keszi faluvégén ott várta ezernyi ezer ember. -Urodalmának jobbágyai. Férfiak és nők, aggok és gyermekek. Még a -sánták, bénák is oda hurczoltatták magukat; vakok, nyomorékok ott -várták a gyöpön. Napokat, éjszakákat töltöttek ott, hogy jó urukat -még egyszer láthassák.</p> -<p>Láthatták – utoljára. Papjai, remetéi, szerzetesei járultak -hozzá először. A szent keresztet és istennek áldását nyujtották -feléje. A keresztet megcsókolta, az <span class="pagenum"><a name= -"Page_242" id="Page_242">-242-</a></span> áldást meghallgatta. -Szólni nem tudott. Hozzá rohantak népei, csókolták kezét, ruháját, -lovát, sarkantyuját. Siratták elbujdosó jó urukat.</p> -<p>Oda ért vitézeihez. Szemeiből pergett a köny. Oda szólt -tárogatósaihoz:</p> -<p>– A győri riadót fiaim!</p> -<p>De hiába harsogott a győri riadó. Annak a hangjánál néhány hónap -előtt a török ellenséget tiporták szét vitézei, de annak a -hangjánál most minden vitéze zokogásba tört ki.</p> -<p>Pokolba, halálba, kárhozatba mentek vele hű bajtársai. De mégis -olyan nehéz a szülőföldet örökre elhagyni.</p> -<p>Diszelnél megállt a sereg.</p> -<p>Jó Gyulaffy László ur onnan még egyszer visszanézett. Még -egyszer megnézte Csobánczot és a Balatont.</p> -<p>A hagyomány megmutatja azt a dombot, a honnan még egyszer -visszanézett s a honnan visszaküldte utolsó sóhaját.</p> -<p>»Sok halu Balaton, Jó boru Badacsony, Isten hozzád Csobáncz – -Engem többé nem látsz.«</p> -<p>Igy beszélik az öregek, ez volt itt utolsó szava. Ugy is -mondják, hogy ezt az utolsó lakoma alatt mondta fönt a várban. -Lehet, hogy ott mondta. Bor közben megbocsátjuk e gyönge szavakat. -Ut közben, az utolsó istenhozzád bánatában bizonyára keményebb -szavak is zugtak le a hős ajkairól.</p> -<p>Nagy-Vázsonykő felé Veszprémen át Bakonynak ment. Komárom alatt -ment át a Dunán s egy hónap mulva <span class="pagenum"><a name= -"Page_243" id="Page_243">-243-</a></span> mind a kétszáz vitézével -ott volt Kolosvárott II. János magyar királynál.</p> -<p>– Te vagy az én uram királyom Fölséges ur!</p> -<p>A nemzet történetéhez tartozik a nagy hős további élete. Én csak -adomáit mesélem el.</p> -<p>Ötven esztendő mulva pör támadt Csobáncz várának urai közt. -Beleavatkozott a pörbe a fiskus is. Az volt a kérdés, hogy Gyulaffy -László ur elvitte-e osztályrészét a csobánczi urodalomból? -Kifizették-e őt testvérei? Ha ki nem fizették: a fiskus foglalja el -az ő részét, mint pártütőét.</p> -<p>Jó Gyulaffy László csontjai már akkor régen porladtak a -szilágycsehi sirbolt üregében. A pör folyamán száz tanut hallgattak -ki. Olyan tanukat is kerestek, a ki látta, a ki ott volt, mikor -Gyulaffy László kétszáz vitézével örökre elhagyta Csobánczot.</p> -<p>Akadt néhány ilyen is.</p> -<p>Mikor a tanukat kihallgatták, Bocskay fejedelem háborúja már -bevégződött, Bethlen fejedelem háboruja még el nem kezdődött. Német -volt tehát az ur tul a Dunán s kevés becsülete a magyarnak.</p> -<p>Öreg, nyolczvan éves jobbágyot faggatott a fiskus, a ki a -világot összeharácsolta volna a németnek.</p> -<p>– Ismerted-e a pártütő Gyulaffy Lászlót?</p> -<p>– Ismertem uram. Jó uram volt. Jó ember volt!</p> -<p>– Tudod-e, hogy pártot ütött fölséges királyunk ellen?</p> -<p>– Jó uram volt!</p> -<p>– Tudod-e, hogy gyilkolt, rabolt, pusztitott, pogánynyal -czimboráskodott? <span class="pagenum"><a name="Page_244" id= -"Page_244">-244-</a></span></p> -<p>– Jó uram volt! Jó ember volt!</p> -<p>– Tudod-e, hogy jobbágyait nyuzta, kinozta, fosztogatta?</p> -<p>– Jó ember volt!</p> -<p>A fiskus oda szól a törvényes bizonysághoz.</p> -<p>– Süket ez a vén ember vagy bolond?</p> -<p>De az öreg jobbágy felelt meg a szóra.</p> -<p>– Nem vagyok én uram se süket, se bolond.</p> -<p>– Hát mért tartod te jó embernek azt a Gyulaffy Lászlót?</p> -<p>– Azért uram, mert az ellenségben nem tett különbséget. A -németet is csak ugy vágta, mint a törököt, tatárt.</p> -<p>Ez a fiskus se volt tovább kiváncsi az öreg jobbágy -tanuságára.</p> -<p>Szilágyi Sándorral mind elmesélgettük ezeket a hagyományokat. -Figyelt rájuk Nagy Miklós is. Hiszen Gyulaffy László maradékai -kétszáz éven át vezető nagy férfiak voltak Erdély történetében. Az -ily férfiakra pedig még Nagy Miklós is büszke.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_245" id= -"Page_245">-245-</a></span></p> -<h2>A GYULAFFY-LÁNYOK VIRÁGOS KERTJE.</h2> -<p class="summary">(Csobánczvár ostroma. – Megvédik a labancz -ellen. – Elmult már minden, de a virág most is nyílik.)</p> -<p>Nagy Miklósnak mást is mutattam.</p> -<p>Megmutattam a Gyulaffy-lányok virágos kertjét. A hol a vár romba -dőlte óta százhatvan esztendő mulva is még az a szegfü virágzott, -melynek illatát egykor a szép Gyulaffy Rózsa élvezte.</p> -<p>Isten csodája ez!</p> -<p>Dicsőséges emlékű fejedelmünk Rákóczy Ferencz idejében valami -Krájcz nevü csavargó osztrák tábornok nagy erővel megtámadta -Csobáncz várát. Harmincz férfi és harmincz asszony védte a várat. -Meg is védte igazán. Elesett a tábornok, elesett ötven tisztje és -háromszázötven közvitéze. Az ostromló sereg azután hanyatt-homlok -elfutott. Ilyen harczot keveset látott a világ. Történt ez az eset -az 1707-ik esztendőben Mátyás napja után való harmadik napon, -február hónapnak 26-ik napján. <span class="pagenum"><a name= -"Page_246" id="Page_246">-246-</a></span></p> -<p>Csak a dalnok hiányzik, a kinek lantja a nemzet számára kiemelje -ezt az esetet a feledésnek sötét mélységéből.</p> -<p>No hiszen dühös lett ezért a német. Boszuval fogadta, hogy -visszatér és kő kövön nem marad a várból.</p> -<p>Ugy is lett.</p> -<p>A mig dicső fejedelmünk itthon volt: addig hozzá nem férhetett. -De a mikor balszerencse, árulás és dögvész seregeit megbontotta s -neki el kellett bujdosnia: eljött a német az eset után hét esztendő -mulva. Békesség volt az országban, kifáradt a nemzet, nem volt -többé magyar sereg, kénye-kedve szerint pusztíthatott az -idegen.</p> -<p>Tüzet vetett a vár tetejére. Leégette a palotát, a tornyot, a -várőrség tanyáit. Azután aknákat furt a falak alá; az aknákat -megtöltötte puskaporral s levegőbe robbantotta az egész várat. A -kapu elejét csákánynyal és feszitővasakkal felturatta, a föl a -várba vezető utat négy helyen keresztülárkoltatta, a vár déli és -napkeleti oldalán viruló erdőt felgyujtotta. Kegyetlenül -elpusztitott mindent. Még a kápolna sirboltjában nyugvó -holttesteknek se kegyelmezett. Kiszórta, tűzbe hányta azokat is s a -hamvakat le az Eger patak völgyébe szélnek eresztette.</p> -<p>A várkaputól balra volt a Gyulaffy-lányok virágos kertje. -Bársony kezek, gyöngéd szivek ültették s ápolták virágait. Durva -osztrák katona ezt a kertet is eltaposta.</p> -<p>Kihalt a Gyulaffy-család, többé föl nem támad. Porait szél -hordja, eke szántja, sirbolt őrzi; erdő, berek, pázsit <span class= -"pagenum"><a name="Page_247" id="Page_247">-247-</a></span> -boritja. Emléke a történet mohos lapjain, a költő lantján s a -hazafi szivekben.</p> -<p>Ledőlt ősi vára. Falának kövei szanaszét a hegy ormán s a völgy -fenekén. Bakony felől, Dobos erdő magasáról oda-oda nyargal az őszi -szél és süvöltő hangon kérdezi: hol van Csobáncz vára? Hol van -büszke tornya? Hol van szélforgója? Hol van csikorgója? Hol vannak -lakói? Hol van most a várnagy torzonborz bajuszával, gerezdes -buzogányával? Kérdezi, kérdezi, de nem felel senki az őszi szélnek. -Csak néhány darab falrom, bástyapad, egykori ajtónak, ablaknak -szakadékos nyilása felelhetne, de csak zúgás, mormogás minden -felelete.</p> -<p>Gyulaffy-lányok, Gyulaffy-menyecskék piros arcza, hollófürtje, -égő szeme, selyemkeze, szerető szive, hova lettek? István ur -felesége, a sudár Rozgonyi Dóra, a kinek Hollós Mátyás király -csókolgatta kezét? László ur felesége, a büszke Forgách Margit, a -ki testvérjét, a nagyváradi püspököt is magával vitte pártütőnek? -És a szőke Széchy Katalin, a ki itt töltötte mézes heteit, mielőtt -ifju férjével elment volna apósához Erdélyországba? Hát a lányok? A -szép Gyulaffy Sára, a kiért két gersei Pethő gyerek majd megölte -egymást s utóbb se lett egyiké se? Hát Fruzsinka, a kit Homonnai -Drugeth Gábor vitt el lengyel szélre, a ki többé soha se látta -Csobánczot, de meghagyta mindenkinek, hogy holttestét oda vigyék -vissza? »Miért vigyünk oda aranyos lelkem?« »Mert én még látni -akarom s ha oda visztek, halottan is látom.« <span class= -"pagenum"><a name="Page_248" id="Page_248">-248-</a></span></p> -<p>Hát Gyulaffy Róza, a kinek szive meghasadt, mert jegyesét -holtnak hitte? Hangzik-e még a hegy az ő jajszavától? Pereg-e még -forró könyje, a mikor a vár ablakából el-messze néz a völgyeken s -nem látja mátkáját?</p> -<p>Elmulássá lett életük, porrá harmattestük, dallá, feledéssé -emlékezetük. Csak Kisfaludy lantján szól még róluk a hang, gyöngén -és édesen, mint az őszi bogár hangja.</p> -<p>De virágos kertjük megmaradt.</p> -<p>Ott van most is régi helyén. Lőpor robbanása, csákány kemény -ütése, vad német katona durva lábanyoma, kétszáz esztendőnek -enyészete le nem törte a Gyulaffy-lányok virágait.</p> -<p>Zsálya, levendula, piros szegfü, fehér szegfü, pünkösdi rózsa -most is ott nől az avarban. Ott nyilik szirma, ott árad illata, ott -ragyog kedves alakja. Nem ülteti senki; nem öntözi, nem ápolja -senki, mégis él, mégis mosolyog. Oda megy hozzá látogatóba az erdei -vadvirág s ott is marad nála. Kosbor, fülfü, balatoni jáczint, -törpe vadrózsa, kakukfü, szömörcze, szarkaláb, árva lányhaj: ezek a -látogatók. Megférnek egymás mellett. Nem irigykednek egymásra, -szinük-illatuk összeölelkezik. Talán a multból, talán az -enyészetből eljönnek éjszakánként, tavaszonként a Gyulaffy-lányok s -láthatatlan kezükkel most is ápolják azt a virágot, melyből egykor -csokrot kötöttek szerelmes szivük fölé s délczeg mátkájuk -süvegére.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_249" id= -"Page_249">-249-</a></span></p> -<h2>A PARASZT ESZE.</h2> -<p class="summary">(Farkas József kire adja szavazatát? – A divatos -alkotmány. – A pártok és az elvek.)</p> -<p>Nagy Miklóssal és Szilágyi Sándorral megnéztük a virágokat s -aztán a meredek várkerti uton ballagtunk visszafelé. A hol a -szőllők már elkezdődnek, mi is találkoztunk egy gyulakeszi gazda -emberrel.</p> -<p>Nagy Miklósnak volt ez nagy gyönyöröségére.</p> -<p>Az ember neve Farkas József volt. Mikor közel értünk hozzá, -megállt s jól megnézett bennünket. Azután kalapját megemelve -tisztességgel köszönt.</p> -<p>– Honnan jönnek az urak?</p> -<p>– A várból. Azt néztük meg.</p> -<p>– Ha meg nem bántanám szómmal, hova valók az urak?</p> -<p>Nagy Miklós felelt.</p> -<p>– Erdélyországiak.</p> -<p>– No az isten áldja meg az urakat, hogy ezt a mi országunkat is -meglátogatták.</p> -<p>Nagy Miklós szólt ujra. <span class="pagenum"><a name="Page_250" -id="Page_250">-250-</a></span></p> -<p>– Ismeri-e Erdélyországot?</p> -<p>– Jártam is benne. Honvédkoromban 1848-ben voltam -Nagyváradon.</p> -<p>Nagy Miklós szeme csillogott az örömtől. Hozzám fordult.</p> -<p>– Lásd, ez a jó ember még ismeri a régi erdélyi geografiát.</p> -<p>Épen követválasztás volt. A tapolczai kerületben is két párt -állott egymással szemben. Én Farkas József uram politikai nézetét -akartam ismerni.</p> -<p>– Hány jelöltjük van?</p> -<p>– Kettő. Az egyik jobboldali: Kerkapoly Károly. A másik -baloldali: Hegedüs Sándor.</p> -<p>– Hát kelmed micsoda párti?</p> -<p>– Én baloldali vagyok.</p> -<p>– Ekképen hát Hegedüsre szavaz.</p> -<p>– Nem én. Meghallgattam mindakettőt. Hegedüs urnak jó szava van, -nagyon kedvemre beszélt. De ő olyan inczi-finczi fiatal ember, a -másik pedig, az a Kerkapoly már idősebb ember, miniszter is volt, -sokat forgolódott az ország dolgaiban, hát az bizonyosan jobban -tudja, jobban érti az ország dolgát. Én csak arra szavazok.</p> -<p>Elbámultunk ezen az észjáráson. Bölcsesség-e, bolondság-e ez az -észjárás: vitatkozzatok fölötte. Bizonyos, hogy uj, érdekes s -megfontolásra méltó.</p> -<p>Nagy Miklós szépirodalmi szerkesztő, Szilágyi Sándor -történetiró: tehát egyik se törődik sokat a politikával De azért -ezentul Farkas uram politikai bölcsessége fölött elmélkedtünk egy -darabig. <span class="pagenum"><a name="Page_251" id= -"Page_251">-251-</a></span></p> -<p>Ki választ a divatos gyakorlat szerint? A tömeg.</p> -<p>Mi dolgozik a tömeg lelkében, midőn választásra érlelődik az a -lélek?</p> -<p>Vagy jelszó vagy szenvedély. De a jelszót is, a szenvedélyt is -elvnek mondják.</p> -<p>Minden kornak és minden tömegnek két elve van, valamint két -szarva az ökörnek s két füle a nyulnak. A hány elv: annyi párt.</p> -<p>A tömeg tehát nem egyén szerint választ, hanem párt szerint. -Vagy jobboldalit választ vagy baloldalit. Vagy kormánypártit vagy -ellenzékit. Igy tanitják, erre izgatják, igy vezetik.</p> -<p>De hát okosság ez?</p> -<p>A gyulakeszi paraszt azt mondja: nem okosság. Ő is párthoz -tartozik ugyan, erős is a meggyőződése, de már a mikor törvényhozót -kell választani, nem arra néz, hogy egyik-másik jelölt milyen -párti, hanem arra néz, hogy ő kit tart alkalmas embernek, melyiket -tartja alkalmasabbnak, képesebbnek. A melyik az ő paraszt esze -szerint jobban megfelel az ország dolgának: ő arra szavaz.</p> -<p>Furcsa ez a paraszt ész.</p> -<p>Volt harmincz év előtt egy képviselő: Kuhinka István. Többször -választották meg, mindig ellenjelölt nélkül. Egyik választásnál -megint csak maga volt a jelölt. Paraszt-küldöttség megy hozzá. A -szónok azt mondja neki:</p> -<p>– Nagyságos uram, megint választunk, de nagyságos uram, megint -csak maga a jelölt egyedül. Tessék nekünk megmondani, hogyan -választhassunk mi egyből? <span class="pagenum"><a name="Page_252" -id="Page_252">-252-</a></span></p> -<p>Egyből bizony nem lehet választani. Legalább két ember kell -ahhoz, hogy választani lehessen.</p> -<p>Erre valók a pártok.</p> -<p>De a gyulakeszi paraszt sejti, hogy a törvényt nem a pártok, -hanem egyes emberek alkotják s az országot se a pártok, hanem egyes -emberek kormányozzák. Azt meg már nemcsak sejti, hanem igen jól -tudja is, hogy a derék ember akármilyen párti, jobb törvényt hoz és -jobban kormányoz, mint a nem derék ember, legyen ez bár akármilyen -párti.</p> -<p>De hát hogy készülnek a pártok?</p> -<p>Erre a kérdésre a paraszt nem tud, az államférfi pedig nem akar -megfelelni.</p> -<p>Nagy korszak nagy pártokat, hitvány korszak hitvány pártokat -szül. Beszéljünk a hitvány korszakokról. A legtöbb nemzedék csak -ilyeneket ismer. Nagy korszakot kevés nemzedék tud alkotni.</p> -<p>Akad erős akaratu ember. Nagy dicsvágya vagy önző czélja van. -Pénzt, asszonyt vagy boszut akar.</p> -<p>Párt nélkül czélját nem érheti. A királynak mindig van pártja, -oda akadály nélkül csatlakozhatik. Csatlakozik is a legtöbb.</p> -<p>Néha azonban ez a párt neki nem alkalmas. Minden hely betöltve, -minden asszony lefoglalva, minden pénz ostrom alatt.</p> -<p>De pártjának mégis kell lenni. A ki emelje, a ki dicsérje, a ki -tőle várjon, tőle reméljen.</p> -<p>Kikeres tehát magának egy elvet. Van a lexikonokban elég. Jó -vagy rossz az az elv: nem kérdés. Okos <span class= -"pagenum"><a name="Page_253" id="Page_253">-253-</a></span> ember -nem válogat. A tömeg se válogat. A rablás is dicső elv, ha alkalmas -pártja van. A királyok elve rendszerint rablás és gyilkolás, csak -hamis néven hirdetik. A királyok azért mégis dicsők és szentek, -fölségesek és kegyelmesek, mert pártjuk így hirdeti.</p> -<p>Egy elv: akármilyen. Egy zászló: üde szinek s rajta az elv. -Férfiak, kik összeszövetkeznek. Hirlap, mely hazudik és harsog. -Készen a politikai párt.</p> -<p>Az elvre nemcsak azért van szükség. Hanem azért is, hogy legyen -mit áruba bocsátani. Egy átvezetett pártért, egy elárult elvért -sokat adnak a vezéreknek. Gyakran dicsőség is az árulás. A történet -ráfogja az elvnek árusára, hogy bölcs ember, mert öntudatosan -fölismerte a viszonyok változását, az ország életbevágó -szükségeit.</p> -<p>S mindig ez az eset, ha a vezért egész tábora követi az -árulásban. Akkor a vezér is bölcs és dicső s a pártja is az. Akkor -az lesz az áruló, a ki hiven, becsülettel, de elszigetelten -megmarad elve és meggyőződése mellett.</p> -<p>Ilyen a hitvány korszak alkotmánya.</p> -<p>Él-e még kend Farkas József?</p> -<p>Ha meghalt kend: azt is jól tette kend. A kend két jelöltje -ugyan egyaránt derék ember volt, noha mind a kettő miniszter volt, -de azért kendnek mégis igaza volt, a mikor nem a pártot nézte, -hanem az embert. Ha sokáig élt volna kend, de sok gazembert látott -volna kend a hű pártember dicsőségének hamis leple alatt!</p> -<p>De azért ne adja kend át fejét a busulásnak. Kend okos ember s -azért meg kell nyugodnia a világ rendjében. <span class= -"pagenum"><a name="Page_254" id="Page_254">-254-</a></span></p> -<p>Igy beszélgettünk hármacskán. Abban mégis egyetértettünk, hogy a -hitvány korszaknak is ép annyi nagy és jó embere van, mint a nagy -korszaknak, csakhogy abban a nagy és jó emberek alusznak vagy félre -huzódnak.</p> -<p>Oda értünk a nyitott pincze elé. Még nem láttuk, ki van a -pinczében, de Gyulai Pál ur hangját már meghallotuk. Az ő hangja az -emberek feje tetején járt. Jó kedve volt.</p> -<p>Betértünk. Mi is megittuk a vendéglátó gazda pár pohár borát s -azután ünnepélyesen elbucsuztunk tőle. Meghivtuk, hogy ha valamikor -utja isten segitségével Budapestre vezeti: ő is meglátogasson -minket.</p> -<p>Nap nyugta után értünk badacsonyi tanyánkra.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_255" id= -"Page_255">-255-</a></span></p> -<h2>A JÓ ÖREG KORCSMÁROS.</h2> -<p class="summary">(Mojzer uram. – A czinkotai iczcze és a pöcsétes -üveg. – Mégis bunda a bunda. – Sümeghre értünk. – Egy koszos -malacz.)</p> -<p>A következő napon Sümeghre kellett átrándulnunk. Korán ettünk -villás reggelit. Tapolczán kellet ebédelnünk Mojzer uramnál.</p> -<p>Esős, szeles, hüvös idő támadt, pedig julius tizedike körül volt -az évszak. Vártunk-vártunk, vagy a szél álljon meg, vagy az eső. De -én sürgettem az indulást, A Bakony egyik sik erdején a Sarvalyi -erdőn kellett átmennünk s a Bakony esőben is, szélben is nagyon -szép.</p> -<p>Mojzer uram volt a tapolczai vendéglős.</p> -<p>Mojzer uram János püspök vendéglőse volt. Én már ismertem -korábbi időkből. Velünk jött Szentirmay barátom is. Most már ő -vezetett bennünket. Sümeghen is ő volt vendéglátó gazdánk.</p> -<p>Mojzer uram derék termetü férfiu volt. Nem tudom él-e még? -Hatalmas bajuszát mosolygó jó kedvvel <span class= -"pagenum"><a name="Page_256" id="Page_256">-256-</a></span> -pödörintette meg, a mint bennünket Szentirmay társaságában -meglátott. Alkalma nyilt vendégszeretetét megbizonyítani. Ennek -örült, de igazán.</p> -<p>Nem a haszonért örült. Mi ő neki a haszon? Kedves vendégén -sohase volt ő neki pénzbeli haszna. Mindig jobbat adott, mint a -milyent kértek. Mindig többet adott, mint a mennyit vártak. Bort -pedig olyat adott, a minőnek ára sincs. Olyan bort pénzért mérni -nem szokás. Egyik-másik évben Szentgyörgy hegyének déli oldala -termette azt a bort. Tűz, láng, erő, zamat és édesség az a bor. Ha -üvegét kinyitotta: virágos kertbe jutott az ember, akkora illat -terjedt szét a levegőben.</p> -<p>Ilyenkor üvegje is más volt, nem a mostani. Olyan alaku üveg, -mint az álló szekrény. Négyszögletes, öblös és rövid nyaku. -Czinkotai iczczének hivták hajdanán. De nem iczcze volt az. -Belefért három liter is.</p> -<p>Volt neki kedves vendégje és igen kedves vendégje. Kedves -vendégjének henger alakú pintes üvegben, igen kedves vendégjének -négyszögletes czinkotai iczczében adta a bort. Csak az ismeretlen -vendégnek vagy a kire kedvetlenül nézett: csak annak adott hiteles -mértékkel.</p> -<p>Utálta a hiteles mértékü üveget. De nem azért, hogy megcsaljon -valakit a mértékkel.</p> -<p>– Mind bolond ember az, a ki kevesebb bort ad, mint a mennyit -kérnek. Hiszen a kocsmárosnak az a dolga, hogy minél több bort -adhasson el. A bornak pedig az a természete, hogy minél jobb -mértékkel mérik: annál jobban iszszák, annál több fogy el -belőle.</p> -<p>Ez volt élete bölcsessége. <span class="pagenum"><a name= -"Page_257" id="Page_257">-257-</a></span></p> -<p>– Hát egy kis víz nem jön a borba Mojzer uram?</p> -<p>– Jön az, de csak okkal-móddal. Az első üveg bort mindenki -tisztán kapja. Mikor az első üveg bor elfogyott: akkor már látom, -hogy az én emberem mennyit akar inni és miként birja a bort. Ha jól -birja: a többi bort is tisztán kapja. Ha nem birja és mégis mérték -nélkül akar inni: akkor vizzel kapja. Mert a részeg embert utálom, -kocsmámban meg nem szenvedem.</p> -<p>Szentirmay barátom szeretett borozgatni, de ő az erős badacsonyi -bort mindig vizzel itta. Mojzer uram is szeretett borozgatni, de ő -a legerőssebb bort is tisztán itta. Ugy rémlik előttem, mintha -honvédpajtások lettek volna együtt. Ha összekerültek: egész nap -egész éjjel el tudtak együtt borozgatni s beszélgetni, meg nem -ártott a bor egyiknek se.</p> -<p>De azért ilyenkor Mojzer uram mindig csóválta a fejét. Sehogyse -ment a fejébe, hogyan lehet jó bort vizzel inni. Hiszen igaz, a -vizet is az isten teremtette, de csak az oktalan állatok számára. -Az isten az embert a maga képére és hasonlatosságára alkotta meg, -tehát vizet csak nem szánt neki innia.</p> -<p>Szentirmay barátom azután egyszer csak megbetegedett s idő előtt -meghalt. Húsz év előtt történt.</p> -<p>Halála hirére úgy sírt Mojzer uram, az az erős ember, mint a -záporeső.</p> -<p>– Mindig mondtam én azt: szegény jó uraságomnak nem lesz jó -vége. Hányszor intettem, ne igya a bort vizzel. Nem szabad a -természeten erőszakot tenni. <span class="pagenum"><a name= -"Page_258" id="Page_258">-258-</a></span></p> -<p>Ezen tul még erősebben meg volt győződve arról, hogy a borra -nézve egyedül való igazság csak az ő bölcsességében van.</p> -<p>Hajdanában minden kocsmáros olyan üvegben mérte a bort, a -milyenben akarta. Sok vendég maga vitt kulacsot a kocsmába s azt -töltette tele, abból ivott s a szerint fizetett. Kulacsának -mértékét ismerte már a vendég is, a kocsmáros is s az egész -környék. Minden vidéken volt egy hires csutorás, a ki száz számra -tudott egyenlő mértékü kulacsot furni. Nagy mesterség ez. Ma már -senki se ért hozzá. Ma már nem hársfából készitenek kupát, -csutorát, kulacsot, hanem hitvány üvegből vagy bádogból holmi -edényt, a melynek neve sincs.</p> -<p>A csikóbőrből ma már csak csizmaszárat készitenek s a csikóbőr -többé nem ékessége és simasága a csutorának. Jó Csokonai Vitéz -Mihály uram, költő uram, kelmed se lehetne ma már szerelmes a -csikóbőrös kulacsba, mivelhogy ilyet csak gyüjteményben látna s ott -is csak molyetten, szőrekopottan,</p> -<p>Jött a német, urrá lett az országban s megparancsolta, milyen -üvegje legyen a kocsmárosnak. Kicsiny öblü, hosszu nyaku, meszelyes -és iczczés. Oldalán pöcsétnyomó alaku kétfejü sas. Zsandár -hajszolta a kocsmárost, hogy ilyen üvegje legyen, másféle ne -legyen. Azt azonban a német is megengedte, hogy magánvendégjének a -kocsmáros is olyan üvegben adjon bort, a milyenben neki tetszik. -Szinte csodáltuk, honnan veszi a német az ehhez való észt és -szelidséget. <span class="pagenum"><a name="Page_259" id= -"Page_259">-259-</a></span></p> -<p>Mojzer uram fölhasználta ezt a szabadságot. Ő ugyan minden -valamire való vendégjének a régi üveget tette fel az asztalra.</p> -<p>– Ha jön a zsandár, azt mondom, magánvendégem ez az ur, magam is -vele iszom.</p> -<p>Utolsó szava igaz is volt rendesen.</p> -<p>A régi jó magyar vendéglősök utolsó példánya volt. Félig még -házigazda, de félig már korszerü kocsmáros. A vendéget a ki költ, -szivesen látta, de ha ilyet nem kapott: akkor ingyen vendéget -hivott magának. S hivott a legnagyobb munkaidőben is. Vendég nélkül -egy délután se tudott ellenni.</p> -<p>A város urainak nem jutott eszébe kaszinót vagy olvasókört -alakitani. Ott volt Mojzer uram vendéglője. Ő minden ujságot jól -tudott, noha sok ideig egy lapot se járatott. Délről, nyugatról, -északról mindig jöttek a kucséberek, német borvásárlók, tyukász -hienczek és gyolcsos tótok. Ezeket kikérdezte a felől, a mit -Bécsben, tengerparton és lengyel széleken tudtak az emberek s e -fölött aztán késő éjszakáig elbeszélgettek a város urai. Ez volt -igaz s nem az, a mit az ujság irt. Iddogáltak is az urak, de csak -ugy mértékkel. Az estét mindig nagy czinkotai iczczés üveg zárta -be, melylyel Mojzer uram adományozta meg a társaságot.</p> -<p>Nekünk is jó ebédet adott.</p> -<p>De a szél csak fujt, az eső csak esett. Hiába vártunk délutáni -három-négy óráig: az idő sehogy se akart kitisztulni. Sőt -óráról-órára hüvösebb lett.</p> -<p>Félfödelü hintóink voltak. <span class="pagenum"><a name= -"Page_260" id="Page_260">-260-</a></span></p> -<p>Beültünk a hintókba s Mojzer uram oda jött tőlünk elbucsuzni, -látogatásunkat megköszönni, szerencsés utat kivánni.</p> -<p>Körülnézett az udvaron s az égnek északi peremén. A Halápi hegy -és a Dobos erdő fölött sötét felhők gomolyogtak. Látta, hogy -nagyobb lesz a délesti szél, hüvösebb a levegő s tán az eső is -nagyobb.</p> -<p>– Igy nem eresztem el az urakat.</p> -<p>– Hát hogyan?</p> -<p>– Tessék leszállni egy pillanatra a kocsiról. Bundákat hozatok -elő.</p> -<p>Igazán nevetni való dolog volt. Julius közepe táján bunda.</p> -<p>Gyulai Pál ur épen nem akarta a bundát elfogadni. Mojzer uram -csak mosolygott a kis termetü ember nagy termetü hangján. Oda szólt -a mindenesnek:</p> -<p>– Hozzátok elő a bundákat.</p> -<p>Kutból-e, padlásról-e, szomszédból-e: csakhamar ott termett -valami öt juhászbunda. Nehéz valamennyi, mint az ágyu.</p> -<p>Jó Szilágyi Sándornak csak ugy rogytak az inai, mikor a bundába -beletömte őt Mojzer uram. Már ennek Gyulai Pál ur is nevetett, de -azért a bundát még sem akarta elfogadni. De hát mit tehetett az erő -ellen? Mojzer uram neki is nyakába keritett egyet, a fele bunda a -földön úszott utána. Gyulai Pál ur utóbb is megnyugodott a sorsban -és a bundában. És ez tanácsos is volt. Mert ha az a bunda meg talál -haragudni: rögtön szomoru véget vet nagy súlyával Gyulai Pál ur -egyenes testalkatának. <span class="pagenum"><a name="Page_261" id= -"Page_261">-261-</a></span></p> -<p>Igy indultunk utnak.</p> -<p>A fele város népe kijött a csodánkra. Sohase látott még Tapolcza -népe julius közepén bundás utasokat. Találgatták: miféle népek -lehetünk? Volt a közönségben egy tudákos zsidó tanitó. Ez -kitalálta. Mi vagyunk az eszkimók. Most jövünk az északi jeges -tengerről. Azért jöttünk, hogy Mojzer uramat lássuk. Most pedig -megyünk már haza a Hudzon-öbölbe.</p> -<p>Hát hiszen furcsa dolog is volt. Nagy Miklós most is élénken -emlékezik e jelenetre. Salamon Ferencz nem egy elmés észrevételt -tett bundás állapotunkról.</p> -<p>Gyulai Pál ur – juhászbundában!</p> -<p>Ki látott ilyet?</p> -<p>Képzeljük el nagy Napóleont juhászbundában. Mi lett volna nagy -Napóleonból, ha ő juhászbundában járta volna be a világot? Vagy -juhász vagy bunda, de nagy Napóleon semmi esetre se.</p> -<p>Vagy képzeljük el Dantét. Juhászbundát ölt magára s ugy járja -meg a pokol fenekét. Mit szóltak volna ehhez az elkárhozott lelkek? -Igaz, hogy a juhászbunda főleg a hideg ellen jó, de jó ám az a -meleg ellen is.</p> -<p>Azonban »mégis bunda a bunda.«</p> -<p>Mire az Urbér erdőt elhagytuk, a Hálás tanyánál már a szél is, -eső is, hideg is észrevette a mi bundánkat. Mind a három látta, -hogy ellenünk most már mit se tehetnek. Eltakarodtak hát más -erdőbe, más vidékre.</p> -<p>Kisütött a felhők közt a nyugvó nap.</p> -<p>Szilágyi Sándor csak észreveszi az országut erdőnyilásán át -Sümegh várát. Ott áll a város fölött a bércztetőn, <span class= -"pagenum"><a name="Page_262" id="Page_262">-262-</a></span> mint -óriási korona. Rovátkos falai mint koronacsúcsok; ablaknyilásain át -a fényes ég, mint drágakövek; a nyugvóra szálló nap fényén az egész -vár mint egy arany süveg.</p> -<p>Salamon Ferencz azt mondta:</p> -<p>– Egészen olyan, mint Déva vára!</p> -<p>A kocsikkal megálltunk pár perczig s gyönyörüséggel néztük a -szép tüneményt.</p> -<p>János püspök palotájába szálltunk.</p> -<p>Ez a palota a várhegy alján fekszik. Azt mondják: Padányi Biró -Márton püspök épitette a mult században. Érdekes alak ez a püspök. -Kemény magyar, de azért németté akarta tenni Magyarországot. -Története azonban nem a Balatonhoz, hanem a Bakonyhoz tartozik. -Talán ott majd visszatérek rá.</p> -<p>Sümegh vára volt régen a veszprémi püspökök állandó tanyája -sokszor huzamos időkön át. Fönt a várban laktak s nem a várhegy -tövében. Innen vezették seregüket a török ellen, néha a szomszéd -nagy várurak ellen is. Sok nagy történet szállott át erről a mi -időnkre.</p> -<p>Sümeghi tervünk ebből állt: megnézzük a várat s onnan Kisfaludy -Sándor szőlejét. Megnézzük a költő lakását, a hol regéit irta s -huszonöt éven át volt boldog Szegedy Rózával. Megnézzük a püspöki -könyvtárt és irattárt, Biró Márton gyüjteményét. S ha jut idő: -megnézzük Ramazetter boros pinczéit is.</p> -<p>De nem jutott idő mindenre. Gyulai Pál ur és Nagy Miklós -szerettek volna már minél előbb Budapestre jutni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_263" id="Page_263">-263-</a></span></p> -<p>Megható jelenetet láttam.</p> -<p>A mint szobáinkban elhelyezkedtünk: rögtön mentünk ki a -főutczára. A nap épen már lenyugodni készült.</p> -<p>Én Salamon Ferenczczel együtt voltam.</p> -<p>Épen jött haza a disznófalka. Kettesével, hármasával, tizesével -rohantak az utczán sirva és röfögve a koczák és malaczok, hogy -minél előbb ennivalójukhoz jussanak.</p> -<p>Salamon Ferencz megállt s mereven nézte a nyargaló sertéseket. -Nézte-nézte, nem szólt. Elővette zsebkendőjét s mintha szemeit -törülte volna. Azt hittem, a port törli le arczáról.</p> -<p>– Tordán láttam utoljára a haza siető disznófalkát. Kis -gyermekkorom óta most látom először. Szegény kedves jó anyám és -szülőházam és gyönge korom jut eszembe.</p> -<p>– És eszembe jut az egész kutyaélet, a melyet eddig átéltem. Nem -lett volna-e jobb otthon maradni, mesterséghez látni s a hazasiető -disznófalkában gyönyör ködni? Talán nekem is volna közte egy-két -darab!</p> -<p>– Most pedig nincs egy koszos malaczom se!</p> -<p>A legjobb és legnemesebb férfiak egyike, a kit valaha láttam. -Egyike nagy tudósainknak, a kikre nemzetünk büszke. Vére hullott -fönmaradásunkért s egész életén át dolgozott dicsőségünkért. -Becsületes és szerény volt mind végiglen s az ország mérhetlen -kincseiből egy koszos malaczot se mondhat magáénak.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_264" id= -"Page_264">-264-</a></span></p> -<h2>A KÖLTŐ ÉLETÉBŐL.</h2> -<p class="summary">(A költő lakása. – A szőlőhegyi ereklyék. – A -badacsonyi ürmös és a nádorispán. – Kend az Alvinczy? – Eszébe jut -az orleánsi szüz és a ménszamár. – Szent Spiridion pórul járt. – A -12 paplan és 12 pendely története. – A halott haza jön a -temetőből.)</p> -<p>Megnéztük a költő lakását. Azt a házat, mely az övé volt.</p> -<p>A várhegy déli oldalán a püspöki palota és kert vonalán fekszik. -Derék kisvárosi épület, cseréptetővel, kényelmes nagy szobákkal, -szellős folyosóval, kis kerttel.</p> -<p>Negyvenöt év előtt láttam először. Akkor még csak tizenkilencz -év választott el a költő halálának évétől. Még megvoltak azok a -fák, melyeket Kisfaludy Sándor ültetett. Még olyan fát, öreg -almafát is mutattak, mely a költő születése óta, 1772 óta élt. -Mikor Nagy Miklóssal és Gyulai Pál urral huszonöt év előtt ott -voltunk, akkor már az az öreg fa nem állott. Azóta én se voltam -azon a vidéken.</p> -<p>Ugy hallom, azóta márványtáblát helyeztek a ház falába s arra -aranybetüvel vésték be, hogy e házban <span class= -"pagenum"><a name="Page_265" id="Page_265">-265-</a></span> -született, élt és halt meg Kisfaludy Sándor, a költő. A ház előtt -ligetes tér, a város egykori pulykalegelője s azon a költő -szobra.</p> -<p>A ház anyai öröksége volt s Kisfaludy Mihály ur, a költő apja, -mint fiatal házas oda huzódott. Később Győrmegyébe, téthi kuriájára -telepedett s ott is halt meg. Gyermekkora nagy részét a költő is -ott töltötte.</p> -<p>Serdülő korát a tanintézet, ifju korát a háborúk nyelték el. -Feleségét, a ragyogó Szegedy Rózát, Vasmegyébe Kámba vitte. Itt élt -majdnem hat éven át. Oly boldogan, hogy boldogságának leirása a -legnagyobb lángelmék tollára méltó. Csak 1805-ben költözött sümeghi -házába, öröklött birtokába. Mikor a Szegedy-örökösök osztoztak, a -kámi kuria Róza öcscsének, Bezerédynének jutott. Ma is -Bezerédy-birtok.</p> -<p>A sümeghi ház akkor kisebb volt, mint most s nem is oly diszes, -mint később. A költő 1810-ben két szobát épitett hozzá s kapuját is -átigazitotta s homlokzatát diszesebbé tette. Igy lett csinossá és -kényelmessé a lakás. Itt keresték őt fel gyakran hirneves férfiak, -vármegyéjének oszlopos emberei, régi katonai pajtások, tábornokok, -tudósok, a Kisfaludy és Szegedy-atyafiság tagjai. Itt látogatta meg -őt nem egyszer Deák Ferencz és Csányi László és Festetich György -gróf, a keszthelyi Georgikon alapitója s fia, László gróf, kivel -mindvégig bizalmas barátságban állott. S ide jöttek messze -vidékekről a felsőbb intézetek lelkes ifjai, hogy a mikor a regék -szinhelyét, Csobáncz, Tátika, Szigliget, Somlyó várait <span class= -"pagenum"><a name="Page_266" id="Page_266">-266-</a></span> -megnézik, a regék költőjét is lássák s áhitatos tiszteletüket -meghatott hangon kifejezzék.</p> -<p>Magyar költők: kinek van köztetek saját háza, édes öröklött -hajléka? Vörösmartynak, Petőfinek, Tompának sohase volt. Aranynak -lehetett volna, még se volt. Jókainak volt is, lehetett volna is, -még sincs. De legalább megvan svábhegyi tanyája. Csak régi -költőinknek adott a sors öröklött hajlékot. Kazinczy, Kölcsey, -Berzsenyi, Fáy, a Szemerék: nekik volt otthonuk. Petőfi egész -életében egész évet sohase tölthetett egy helyen. Bánatának s -örömeinek helyhez kötött emlékeit egy év után soha nem láthatta -többé.</p> -<p>Kisfaludy Sándor harmincznégy éves korától kezdve haláláig, -hetvenkét éves koráig háboritlanul lakhatott öröklött ősi -hajlékában. Van-e ennek hatása a költői lélekre? Boldogabb-e az a -gólya, az a fecske, melynek fészkét sohase pusztitják el rossz idők -és rossz emberek? Pacsirta, rigó, fülemile nem oly édesen dalol-e, -bár minden évben uj fészket rak, mintha sohase kellene más -bokorban, más lomb árnyékában uj otthont alkotnia?</p> -<p>Benéztünk a költő dolgozó szobájába. A hol iróasztala állt: ott -lába alatt lyukassá kopott a padlódeszka. Azt mondták, a költő -csizmája koptatta ki. Nem bizonyos. Hiszen 1875-ben, mikor ott -jártunk, már harminczegy év óta más lakta a házat.</p> -<p>A házat és a sümeghi szőlőt az ötvenes években János püspök -vette meg a költő örököseitől. Ma mind a kettő a veszprémi -püspökség vagyonát képezi. <span class="pagenum"><a name="Page_267" -id="Page_267">-267-</a></span></p> -<p>A házban s annak szobáiban nem találtak a költő után apróbb -érdemes emléktárgyakat. De a szőlőhegyi hajlékban találtak. Ott -volt iróasztala, azon irótolla, tintatartója és házi sapkája s a -sarokban sétabotja. Maga János püspök nézte meg s jegyezte meg. Ott -hagyta. Szigoru rendeletben megparancsolta a vinczellérnek, hogy -ezekre vigyázzon, ezeket őrizze meg s kegyeletes látogatóknak -vigyázva mutassa meg.</p> -<p>Hiába volt talán ez a szigoru rendelet.</p> -<p>Elloptak mindent. A vinczellér nemcsak nem vigyázott, sőt ő volt -a kézreadó. A sétabot helyett betettek egy husángot, a házisipka -helyett egy bagósüveget, az irótoll és tentatartó helyett egy -nyullábat s egy darab krétát.</p> -<p>A házban, mikor ott jártunk, a püspöki tiszttartó lakott. -Tiszttartó-lakás most is.</p> -<p>János püspök a maga költségén már az ötvenes évek elején szobrot -akart emelni a költőnek Sümeghen. De a rokonok nem engedték meg. -Kemény, kurucz természetü emberek a Kisfaludyak. Még a ki labancz -volt, annak is kurucz vére volt. Minthogy pedig János püspök -1850-ben nyerte a püspökséget: pecsovicsnak, osztrák pártinak -tartották. Már pedig Kisfaludynak pecsovics ember szobrot ne -emeljen.</p> -<p>Sok adomát halottam a költőről. Hosszu élete, sok oldalu gazdag -élete volt; sok adoma képződhetett élete és egyénisége körül. Pápán -és Veszprémben még sok jó ismerősével, sok jó barátjával -találkoztam gyerek koromban. Ha mindenre tudnék emlékezni! Ha -sejtettem volna fiatal koromban, hogy valamikor én is papirost -<span class="pagenum"><a name="Page_268" id= -"Page_268">-268-</a></span> szántok és betüt vetek és konkolyt -aratok s ha följegyeztem volna a hallott dolgokat!</p> -<p>De azért elmondok egyet s mást az adomákból. Sokat ő maga is -följegyzett leveleiben, én ugy mondom el azokat is, a mint én -hallottam.</p> -<p>Mindenki tudja, hogy a költő 1809-ben a nemesi fölkelés őrnagya -s József főherczegnek, a nádorispánnak segédtisztje volt. Mint -segédtiszt, a főherczeg udvarához s közvetlen környezetéhez -tartozott.</p> -<p>Vitt magával a táborba badacsonyi ürmöst is hatalmas csutorával. -Egyszer a nádorispánt is megkinálta egy pohár ürmössel.</p> -<p>A badacsonyi ürmös csodálatos finomságu ritka bor. Tudtommal -másutt nem is készitik se nálunk, se más országban. Az édes -badacsonyi mustot lepárolják felényi mennyiségre: igy készül. Szine -barna sötét. Ize édes, zamatos, illatos; ereje, tüze páratlan.</p> -<p>A nádorispán iszik s megnyalja utána szája szélét.</p> -<p>– Micsoda ital ez Kisfaludy? Ilyet még sohase ittam. -Fölséges!</p> -<p>– Ha izlik fenségednek, most a szüretkor majd készittetek -fenséged számára is.</p> -<p>Volt egy Ág Ferkó nevü gazdája. Nejének megirta, hogy a Ferkó -gondoskodjék a nádorispán számára egy hordó ürmösről.</p> -<p>Ág Ferkó gondoskodott két hordó ürmösről. Egyik a nádornak, -másik az uraságnak. Maga szállitotta fel Budára a királyi várba -mind a két hordót. Ugy egy akónyi lehetett mindegyik. <span class= -"pagenum"><a name="Page_269" id="Page_269">-269-</a></span></p> -<p>Megizleli Kisfaludy az egyiket.</p> -<p>– Ez nagyon jó Ferkó!</p> -<p>– Ezt tekintetes uraságomnak készitettem.</p> -<p>Megizleli Kisfaludy a másikat. Ez is jó volt ugyan, de sokkal -gyöngébb és ritkább, mint a másik.</p> -<p>– Hát ezt kinek szántad Ferkó?</p> -<p>– A nádorispánnak!</p> -<p>– Hiszen ez nem ér annyit, mint a másik!</p> -<p>– Nem is akarom, hogy annyit érjen. Jó lesz ez a németnek igy -is.</p> -<p>Kisfaludy jól összeszidta a Ferkót. Ostoba parasztnak nevezte. -Az ő maga számára szürt ürmöst adta a nádorispánnak.</p> -<p>– Sohase köszönik ezt meg tekintetes uraságomnak.</p> -<p>Ugy is lett.</p> -<p>Kisfaludy a király parancsára megirta a nemesi fölkelés -történetét. De igazán irta meg. E miatt aztán Kisfaludyt elcsapták, -két esztendei munkájáért azt se mondták: köszönöm. Örökös -kegyelemvesztés lett a jutalma.</p> -<p>Akkor kerekedett fölül a Ferkó, mikor ezt megtudta.</p> -<p>– Ugy-e megmondtam? Kár a németnek egy csöpp is a jóból!</p> -<p>Pedig bizony nem a nádor volt az oka a kegyelemvesztésnek.</p> -<p>Köztudomásu a »Kend az Alvinczi?« története. Nem is mondom el. -De érdekes az, hogy Kisfaludy ez adomának maga is közeli tanuja -volt.</p> -<p>A győri vesztett csata után a nemesi fölkelő seregek egy része -Komárom felé, a másik része Buda felé <span class= -"pagenum"><a name="Page_270" id="Page_270">-270-</a></span> vonult -vissza. Az utóbbi résznek egyes csapatai csaknem futva -menekültek.</p> -<p>A tiszai megyék fölkelő nemessége épen Győr felé vonult, mikor a -hátráló csapattal találkozott. Ekkor gróf Festetich Ignácz ezredes -a tiszaiaknak is a hátrálást parancsolta s ugyan ő vezette a -visszavonulást. Magán utasok azonban jó lovakon, jó kocsikon -gyorsan Budára hajtottak s itt zajt ütöttek azzal, hogy az egész -nemesi sereg futva menekül Buda felé s hátán hozza a francziát.</p> -<p>Budán Alvinczy altábornagy volt a hadparancsnok. Egész -táborkarával lóra ül s megy teljes diszben a fölkelő sereg elé. A -rendetlen futást ugyan nem hitte, de mégis teljes diszben ment, -hogy bátoritsa s megtisztelje a nemesi sereget.</p> -<p>Bia körül találkozik a sereggel. E sereget pár nap előtt a budai -vérmezőn az ő nevében fegyverezték föl. A fegyvereket Alvinczy -fegyvereinek nevezték a nemes fiuk maguk között. Akkor még -tűzkövesek voltak a lövőfegyverek. Kellett tehát a fegyveren lenni -sárkánynak, a mely fogja a tűzkövet és aczélnak, a mely szikrát ad -a puskaport meggyujtani. Ámde a fölkelt nemességnek a vérmezőn -Alvinczy nevében nem adtak más fegyvert, csak régi rozsdás -pisztolyokat, melyeknek se sárkányuk, se aczéluk nem volt, -melyekkel tehát lőni nem lehetett. Természetesen szurni se és ütni -se.</p> -<p>Oda ér a fényes hadparancsnoki táborkar. A tiszai nemesség -megáll, sorakozik, tiszteleg. Gróf Festetich Ignácz jelentést tesz -Alvinczynek. A fölkelő seregben <span class="pagenum"><a name= -"Page_271" id="Page_271">-271-</a></span> lassanként elterjed, hogy -itt az Alvinczy, ez az Alvinczy. Ekkor történt aztán, a mi -történt.</p> -<p>A kérdést »Kend az Alvinczy?« egyik tiszai megye valamelyik -fiatal nemese tette s ugyan ő adta meg a kemény feleletet is. -Alvinczy rettentő dühbe jött. Agyonlövéssel, várfogsággal -fenyegetődzött. Mutatta ugyan neki az ifju nemes a disznólábféle -rozsdás pisztolyt, de ezt Alvinczy nem jól értette meg. Talán ez -fokozta haragját, melyet a katonai fegyelmetlenség is indokolt -némileg.</p> -<p>Haragja azonban nem sokáig tartott. Festetich gróf ezredes -megmagyarázta a dolgot s a pisztolyt is figyelmesen megmutatta. -Mikor nem sokára Kisfaludy Sándor előtt ujra szóba jött a dolog, -Alvinczy már maga is nevetett a dolgon.</p> -<p>– Igaza volt annak a ficzkónak, de goromba szaváért mégis -szeretnék neki 25 botot adni.</p> -<p>Csakhogy a nemes embert nem volt szabad megbotozni!</p> -<p>– – Római katholikus vallására sokat adott Kisfaludy. Volt a -Kisfaludy-családnak egy protestáns ága is, de ő a maga ágazatát -előbb valónak tartotta a protestánsnál. De indoka politikai -természetü s nem vallásos természetü volt. Élt-halt a nemességért; -rajongó álmadozásai közé tartozott a nemesség középkori fényének s -a Kisfaludy-nemzetség ősi dicsőségének és hatalmának -visszaszerzése. Deák Ferencz pártját kálvinista pártnak tartotta, a -kálvinistákat szabadelvüeknek látta s a szabadelvüségtől féltette -nemességét s a nemesi előjogokat. <span class="pagenum"><a name= -"Page_272" id="Page_272">-272-</a></span> Ebből állott minden -felekezetessége. Bármennyi kápolna, remete, gyóntató pap, zarándok, -hajnali harangszó, imádság fordul is elő költeményeiben: ennek -nincs más értelme, mint a valláshoz politikai okokból való -ragaszkodása.</p> -<p>S erre sok a bizonyság.</p> -<p>A papokat nem szerette valami nagyon, noha sokszor adtak neki -kölcsönpénzt, törvényes kamatra.</p> -<p>Mindig dicsekedett azzal, hogy ősei közt voltak hősök, vitézek, -tékozlók, könnyelmüek, pártütők, de pap sohase volt egy se.</p> -<p>Franczia fogoly korában egyszer nagyon elfáradt a gyalogolásban -s egy szamárhoz jutott. Felült a szamárra, a mi előtte, az egykori -nemesi testőr, a huszár főhadnagy s a délczeg lovas előtt ugyancsak -furcsa dolog lehetett. Hanem hát a hol ló nincs, ott a szamár is -jó.</p> -<p>Van egy ledér franczia népmonda. Ledér most, de kegyes monda a -kegyes régi világban. E monda szerint az Orleánsi Szüz egykor -ménszamáron lovagolt. S a szamár ismervén a Szüz isteni küldetését, -fejét visszaforditá s utálatos szemekkel rá nézve a Szüzre, emberi -szózatot hallatott:</p> -<p>– Imádlak téged istenáldotta Szüz!</p> -<p>Ez jutott a költő eszébe mikor a szamáron poroszkált -Francziaország felé. Az ő szamara is ménszamár volt.</p> -<p>– De nekem nem vallott szerelmet az én szamaram, mint a derék, -katonás franczia szüznek! <span class="pagenum"><a name="Page_273" -id="Page_273">-273-</a></span></p> -<p>– – Mikor Károly öcscse, a költő meghalt, utána sok adósság -maradt, de igen kevés vagyon. Derék emberek, hű barátok, jó -hazafiak gondoskodtak a költő temetéséről s adósságai -kifizetéséről. Köztük Fáy András is. Kisfaludy Sándor és Fáy András -közt levelezés is folyt e tárgyban.</p> -<p>Károly öcscse festőmüvész is volt. S maradt utána egy kép, Szent -Ferencznek festett képe. Jó-e, rossz-e ez a kép: Kisfaludy Sándor -nem tudta, de ezt megtudni Sümeghről ő ugyan Pestre nem utazott. Ez -az ut akkor belekerült volna egy hétbe.</p> -<p>De Fáy Andrást mégis meg akarta hű fáradozásaiért jutalmazni. -Ezt irta tehát neki:</p> -<p>– Ha az a Szent Ferencz-kép müvészi alkotás s igazán jó kép: -akkor azt kedves uram öcsém tartsa meg emlékül, fogadja el -családunktól. De ha valami rossz mázolás, akkor adja oda a -francziskánus barátoknak; ott a többi efféle szent társaságában -ellehet.</p> -<p>Igy vélekedett a papokról.</p> -<p>Vajjon hova lett csakugyan az a szent kép? Tudja-e a -Kisfaludy-társaság?</p> -<p>Volt öcscsének, Károlynak, egy hitelezője, a kivel épen sok baja -volt Kisfaludy Sándornak. Ezt a hitelezőt Spiridionnak nevezték. -Vagy szabó volt, vagy vendéglős, már nem tudom, melyik a kettő -közül. Kissé hóbortos német ember.</p> -<p>Mikor azt megtudta, hogy Kisfaludy Károly után alig maradt -valami vagyon s hogy a hitelezők nem kapják meg minden pénzüket: a -testvéreknek s kivált Kisfaludy <span class="pagenum"><a name= -"Page_274" id="Page_274">-274-</a></span> Sándornak esett s ezeket -zaklatta leveleivel. Különösen Sándor ellen biztatta föl valaki s -hozzá minden hónapban, néha hetenként intézett adósságkövetelő, -pénzt sürgető levelet postán vagy vásározó zsidók és gyolcsos tótok -utján. A költő utóbb már dühös volt, ha ezt a nevet meglátta: -Spiridion.</p> -<p>1832-ben vagy 1833-ban egy kemény, hideg, zivataros, -hóförgeteges deczemberi napon beállit a költőhöz egy vad ismeretlen -egyéniség. Bundája tele hóval, bajusza és szemöldöke is tele hóval, -még bolyhos köcsög kalapja is tele hóval.</p> -<p>Beköszönt s azon kezdi a beszédet:</p> -<p>– Tudja-e az ur, micsoda nap van ma?</p> -<p>Ránéz a költő kiváncsi és komor arczczal.</p> -<p>– Mit akar? Kicsoda az ur?</p> -<p>– Mindjárt megmondom s tisztelettel mindjárt bemutatom magam. -Tetszik tudni, ma van Szent Spiridion napja.</p> -<p>No épen ez az ember kellett a költőnek. Ugyis épen az tette -komorrá, hogy elhalt felesége jószágát az időközi haszonnal épen -most kellett kiadni a Szegedy-atyafiaknak. Mérgesen oda szól a -hóbortos némethöz.</p> -<p>– Mi közöm nekem ehhez? Adja elő a dolgát szaporán.</p> -<p>A jövevény kiráz egy kosárra való havat bundájából, -szemöldökéből és köcsög kalapjából.</p> -<p>– Tetszik tudni, én vagyok az a pesti Spiridion, a kinek a nemes -Kisfaludy-familia ma is adós. Nekem pedig az a szokásom, hogy én -nevem napján látogatom meg adósaimat. <span class= -"pagenum"><a name="Page_275" id="Page_275">-275-</a></span></p> -<p>A költő feláll, egy szót se szól, megfogja a bundát és a köcsög -kalapot s ugy kilöki a folyosóra, csak ugy nyekken. A bundában és a -kalapban volt természetesen Szent Spiridion is. Csak azután mondta -neki:</p> -<p>– Nekem pedig az a szokásom, hogy az ilyen embert saját neve -napján dobom ki házamból.</p> -<p>Ez esetnek hire futamodott s ebből példabeszéd lett.</p> -<p>»Ugy ne járj, mint Szent Spiridion a Kisfaludyakkal.«</p> -<p>Ennek a példabeszédnek im ez volt a története.</p> -<p>A költő hatalmas erejü izmos férfiu volt. Történeti arczképe a -magas homlokkal és kopasz fejjel alig nyujt hű képet termetes -alakjáról.</p> -<p>Haját Milanóban vesztette el 1796-ban, a mikor a milanói várat a -francziák bekeritették és ostromolták. Az ostrom negyvenegy napig -tartott. A várőrségben a rossz víz miatt hagymáz ütött ki. Megkapta -a betegséget a költő is. Erős testalkata ugyan hamar megbirkózott a -betegséggel, de haja elment s nem is jött vissza többé. A -Kisfaludyak dús hajuak s a dús hajzat öcscsének, Kisfaludy -Károlynak arczképén jól meglátszik.</p> -<p>Egyéb balesete is volt, kivált öreg korában.</p> -<p>Épen hetven éves korában 1842-ben karácson előtt Keszthelyre -akart bemenni. Szántó körül a hajnali szürkületben fekete kutya -ugrott ki az árokból a lovak előtt. A lovak megijedtek, megvadultak -s tüskön-bokron át vitték a kocsit. Feldülés lett a vége s a -költőnek térdkalácsa s vállcsontja eltörött. Pár hónapig őrizte a -szobát, de tökéletesen kigyógyult. <span class="pagenum"><a name= -"Page_276" id="Page_276">-276-</a></span></p> -<p>Sulyosabb volt az az esete, melyről Kossuth Lajost maga -értesitette.</p> -<p>Somlyai szőlejébe ment, hova borvevőt várt. Márczius 10-ike -volt; erős, hideg szél támadt, cselédjeivel együtt áthült s -hatalmas hurutot kapott lázzal. Cselédjei elfeküdtek, a költő -azonban, a hajdani katona keményen ellenállt s esze ágába se volt -lefeküdni. Sőt talán még legénykedett. No hiszen megrohanta öt napi -legénykedés után olyan láz, hogy tizenhárom napig egy percznyit se -aludt s viznél egyéb nem fordult meg szájában. Még se gyöngült el -valami nagyon. Pedig ez az eset 72 éves korában, 1844-ben -történt.</p> -<p>Hogy ilyen férfi el tudott bánni Szent Spiridionnal: nem lehet -csodálni.</p> -<p>Őseire büszke volt.</p> -<p>Méltán. Ma a huszadik századot éljük s az ő családi levéltárában -a tizenkettedik századtól kezdve meg voltak az okiratok, melyek -ősei hatalmát bizonyították. Csak Veszprém vármegyében három vára, -három urodalma volt egykor családjának. Essegvár, Döbrönte, Csékut. -De egyik dédük anyja miatt sok rossz élczet kellett hallania.</p> -<p>Volt egy őse: Kisfaludy László tábornok, Győr várának s -városának hadi kormányzója. A törökök elfogták s nehéz vasat tettek -kezére, lábára s Esztergomban föld alatt sötétben tartották.</p> -<p>Volt gondjuk rá, hogy erről feleségét is értesitsék. -Szarvaskendi Sibrik Mária volt a feleség. Szerette urát -életre-halálra, kész volt érte minden áldozatra. <span class= -"pagenum"><a name="Page_277" id="Page_277">-277-</a></span></p> -<p>A török váltságdijul nyolczezer forintot, kétszáz török rabot, -kétszáz kősót és tizenkét paplant kötött ki.</p> -<p>Az asszonynak nem volt török rabja, hanem volt a győri német -várkapitánynak, ettől kellett rabot venni. Ez pedig rosszabb volt, -mint a pogány; istentelenebb volt még a kutyahitünél is. Ez a -kétszáz török rabért még többet követelt.</p> -<p>Még akkor telt a várakból és urodalmakból.</p> -<p>Csakhogy a német azt is követelte, hogy ha az esztergomi basának -oda adja a paplanját, neki adja oda a pendelyét.</p> -<p>Az asszony megigérte. De csak akkorra, a mikor előbb a basával -végez.</p> -<p>Csakhogy ez az asszony nemcsak Kisfaludyné volt. Ő Szarvaskendi -Sibrik-sarjadék is volt, a kivel összetüzni nem volt tanácsos.</p> -<p>Kisfaludy László uram kiszabadult, de a 12 paplan oda lett.</p> -<p>Mi lesz a pendelylyel?</p> -<p>Mária asszony magához rendelte a várkapitányt Kisfaludra, Sopron -vármegyébe. Férjét elküldte valahová.</p> -<p>Megvendégelte a várkapitányt, a hogy magyar nemes asszonyhoz -illik. És szó nélkül várta, mikor hozakodik elő a várkapitány a -pendelylyel.</p> -<p>Előhozakodott, mihelyt a bor kissé a fejébe szállt.</p> -<p>Mária asszony erre is készen volt.</p> -<p>Eléje tartott tizenkét szép hófehér pendelyt. Maga fonta a -fonalát, maga fejéritette a vásznát, maga himezte ékes virágát. -Elfogadja-e a német? <span class="pagenum"><a name="Page_278" id= -"Page_278">-278-</a></span></p> -<p>Nem fogadta el. Olyan pendelyt kért, a melyik már volt egyszer -Mária asszony harmattestén. Olyat is kapott.</p> -<p>Csakhogy előbb Mária asszony intésére előugrott egy csomó nemes -ifju, a várkapitányt és kisérőit leverte, s a kapitány kezét gúzsba -kötötte.</p> -<p>– Az én pendelyemet akarod német? Nesze!</p> -<p>Előhoztak egy rongyos pendelyt, ráadták a várkapitányra, egy -czafatos főkötőt a fejére kötöttek s ugy küldték be Győr -várába.</p> -<p>Megérdemelte.</p> -<p>Csakhogy ez a pendely több várat és urodalmat nyelt el, mint a -tizenkét paplan.</p> -<p>A német meg se állt Bécsig. Kegyetlen hazug panaszszal beáztatta -nem is Mária asszonyt, hanem Kisfaludy László uramat.</p> -<p>Árpád apánk hét vezére közül való volt Szabolcs vezér. Ennek a -fia volt az a Csák, a kitől a Kisfaludyak származnak. Szabolcs -vezértől kezdve Kisfaludy László uramig sok szép birtokot -összegyüjtöttek. De mire a paplan ára s kiváltképen a pendely ára -kikerült s Kisfaludy László a hóhér pallósától megmenekült: akkorra -maradt is, nem is valami a sok várból és urodalomból.</p> -<p>A várakból legalább egy se maradt.</p> -<p>Hanem mikor Kisfaludy László uram a sok hercze hurczából haza -szabadult: átölelte szerelmes hitvesét Mária asszonyt mind a két -kezével, megcsókolta mind a két piros arczát bajuszos szájával s -talán még valami könyet vagy mit is törölt ki a szeméből. -<span class="pagenum"><a name="Page_279" id= -"Page_279">-279-</a></span></p> -<p>– Most már ugyan semmink sincs aranyos lelkem, -asszony-feleségem, de mégis csak ugy volt jó, a hogy te -cselekedtél.</p> -<p>Nos hát a költőnek, mikor jó kedve volt, ugyancsak hallania -kellett, miként pusztult el az ősi birtok paplan miatt, pendely -miatt.</p> -<p>Ha jó kedve volt: vidáman el is hallgatta. Ha pedig rossz kedve -volt: nem is volt tanácsos előtte ezt a dolgot pajkosan -előhozni.</p> -<p>Volt a költőnek egy sajátságos baleszméje. Mindig attól félt, -vele is megtörténhetik, hogy elevenen temetik el.</p> -<p>E baleszmének története van.</p> -<p>Élt 1750 körül Téthen, Győrmegyében, egy előkelő gazdag nemes -urnő. Nevét elfeledtem. Vagy Noszlopyné, vagy Kisfaludyné, vagy -Gyapayné volt: ugy rémlik előttem. Csak annyit tudok biztosan, hogy -egy veszprémmegyei egykori jóbarátomnak s birtokos társamnak öreg -anyja volt. E barátom neve Noszlopy Tamás. Nálam idősebb volt s már -nem is él. A ki az ő családi leszármazását ismeri, Théten pedig jól -ismerhetik: az rájön ama gazdag nemes urnő nevére.</p> -<p>Az urnő megöregedett, meghalt, eltemették. Aranylánczot tettek a -nyakára, aranygyürüket az ujjára, arany kösöntyüket a kezére, -aranyos mentét hideg tetemére. Igy rendelte ő maga. Maradékai szót -fogadtak.</p> -<p>Tél volt, hó volt, hideg volt, mikor eltemették.</p> -<p>A közönség látta a holton a nyitott koporsóban a sok kincset. -<span class="pagenum"><a name="Page_280" id= -"Page_280">-280-</a></span></p> -<p>Egy-két rossz ember összebeszélt s éjjel kiment a temetőbe, -fölásta a sirt s meg akarta rabolni a halottat.</p> -<p>De a halott nem volt halott. A zajra fölébredt, a hidegre -föléledt s mikor a koporsót fölnyitották, felült.</p> -<p>Felült, nagyot ásitott s azt mondta:</p> -<p>– Köszönöm jó emberek!</p> -<p>De a jó emberek holtra rémültek. Se szólni, se mozdulni nem -tudtak. A szegény öreg urnőnek magának kellett a sirból kijönni, -ruháját rendbe hozni s haza ballagni a faluba. A rossz emberek, -mikor magukhoz tértek, közel se mertek hozzá menni.</p> -<p>Haza megy az öreg urnő s kopogtat a cselédlakás ablakán.</p> -<p>A cselédek fölébrednek, kinéznek s ime látják a halottat halotti -ruhájában, a hogy délután eltemették. A tele hold épen rá sütött s -a hó is világitott. Jól látták, jól megismerték.</p> -<p>Rémületében eszét vesztette valamennyi. Kezüket tördelték, -hányták magukra a keresztet és sopánkodtak az irgalmas istenhez. De -segiteni egyik se mozdult.</p> -<p>Az urnő kardos asszony volt életében.</p> -<p>– Keljetek hát föl gézenguzok! Nem látjátok, hogy megvesz az -isten hidegje? Nyissátok ki hamar a kastély ajtaját!</p> -<p>Igaz, hogy a halottakat nem szokás valami bőséges ruhában -eltemetni.</p> -<p>De azért a nyavalyás cselédek nem mozdulnak.</p> -<p>– Kisértet! Kisértet! <span class="pagenum"><a name="Page_281" -id="Page_281">-281-</a></span></p> -<p>Utóbb is egy félig ittas öreg cseléd bolond észszel azt -mondja:</p> -<p>– Uszitsátok rá a kutyákat!</p> -<p>Szót fogadtak s a kutyákat rá eresztették, rá hajszolták a -kisértetre.</p> -<p>Csakhogy a kutya nem babonás. A kutya megismeri az ő jó -urasszonyát életben is, halálban is.</p> -<p>Ugy rohantak az urnőre, mint a dúvadak, de a mikor hozzá értek: -kezét nyalták, hozzá dörgölőztek, jó szivvel üdvözölték. Mintha -mondták volna:</p> -<p>– Hozott isten, hozott isten haza a föld alól!</p> -<p>Igy menekült meg az urnő s azután élt is még egy darabig.</p> -<p>Ez az eset Kisfaludy Sándor születése ideje körül történt. Sok -éven át erről beszéltek három-négy vármegyében. S ez annyira -megnyomta a gyermek elméjét, hogy a költő, mikor végrendeletet -csinált, azt rendelte, hogy szivét, azt a melegen érző szivet -szurják keresztül és csak ugy temessék föld alá.</p> -<p>Átszurták-e a holt költő szivét: nem tudom. A végrendelet, -melyben azt meghagyta, még Szegedy Róza életében 1830 előtt kelt. A -költő még azután sokáig élt.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_282" id= -"Page_282">-282-</a></span></p> -<h2>A LAKATLAN PALOTA.</h2> -<p class="summary">(Szent Kristóf térdekalácsa. – A lakatlan palota -rideg. – A félszemü kulcsárné és vén macskája. – Az öreg „Pál -bácsi“. – A mult századok irásai és könyvei. – Az öreg hajdu. – A -munkáskérdés titkai. – Vége van, de még sincs vége a könyvnek.)</p> -<p>Mire a Kisfaludy-házat megnéztük: lenyugodott a nap. Talán fél -óráig sétálgattunk még a városban s azután leültünk a gazdag -estebédhez.</p> -<p>Késő éjszakáig beszélgettünk komoly tárgyakról nagy vidámsággal. -Beszélgetésünk tárgyai: a régi kastély, a gazdag sümeghi festő s a -Bakonyerdő, a mikor még benne a mammuth lakott.</p> -<p>A régi kastély a püspöki székház, melynek lakói és vendégei -voltunk.</p> -<p>Kapuszinje alatt falbavert szegen mammuthcsont lóg egy -kóczmadzagon. Valami forgócsont vagy lapoczkadarab. Sümeghi -határban találták valahol valami árhordta rétegben. A mikor -találták: földünk őslakóival még akkor nem voltak a tudósok közeli -ismerősök. A köznép ma sem az. A köznép ma is azt hiszi, hogy az a -csont valami óriás embernek csontja. Vagy valami <span class= -"pagenum"><a name="Page_283" id="Page_283">-283-</a></span> -csodatevő szenté. Talán Szent Kristófnak térdkalácsa. Sehol se lesz -annak jobb helye, mint a püspöki palotában. Oda adták be s ott -akasztották fel a kapuszin alatt. Vén asszonyok, csacska emberek -sokat tudnak arról a csontról mesélni.</p> -<p>Nagyon kegyes, istenfélő öreg asszonynak volt egyetlenegy szép -leánya. Szép leánynak szolgalegény volt a szeretője. Csakhogy az -öreg asszonynak vagyona is volt, a leányra gazdag legény is szemet -vetett, szolgalegénynek hátul volt a helye.</p> -<p>Az öreg asszonynak azonban csúz rakódott a könyökébe. Se -söpörni, se tésztát gyurni nem tudott, de még csak az olvasót -pörgetni se. Nagy baj ez. Adott gyertyát a templomnak; elment -bucsujárni Kis-Czelbe, Szent-László Egyházra; imádkozott, -fohászkodott hétszámra: mind nem használt semmit. Testi fájdalmai -is nagyok voltak.</p> -<p>Oda ment hozzá a szolgalegény. Megvigasztalta, megczirógatta, -könyökét megtapogatta s megigérte, hogy hoz neki ereklyecsontot, -tegye a feje alá, meggyógyul, de adja neki a lányát feleségül.</p> -<p>Ravasz a legény, babonás az öreg asszony. A lánya is csak arra -kérte, tegyen meg mindent, hogy a csúz takarodjék ki a könyökéből. -Meglett az alku. A szolgalegény tudta már, hol kandikál ki a csont -az omlásból, kivette onnan s vitte az öreg asszonyhoz. Akkora darab -volt, mint egy tulipántos láda. Mindjárt elhitte az öreg asszony, -hogy ilyen csontja nem is lehet másnak, csak előkelő rangu -csodatévő szentnek. Bizonyosan meg is gyógyult tőle. <span class= -"pagenum"><a name="Page_284" id="Page_284">-284-</a></span></p> -<p>Ilyen bolongságokat beszélnek arról a nagy csontról.</p> -<p>Másfél száz esztendős régi palota, száz esztendő óta már senki -se lakja. Mióta Koller püspök fölépitette a veszprémi palotát: -azóta a veszprémi püspök csak bérmáláskor látogatja meg elődeinek -sümeghi palotáját.</p> -<p>Letarolt erdő, fogatlan száj, elpusztult család, elfásult sziv, -uzsorás embernek lelke, lakatlan palota: minő rideg látvány!</p> -<p>A puszta vár ott a bércz tetején nem oly kietlen.</p> -<p>A romnak van szépsége. Tetőtlen falak, merész oszlopok, düledék -kövek, mohos üregek, egykori ajtók és ablakok óriás nyilásai, vihar -süvöltése a nyilásokon, forgó szél táncza a falromok között, -vércse-bagoly a falak oduiban, vad virágnak hervadt bokrai az -ormokon. Mindenütt az elmulás és mégis élet mindenütt. Emlékek a -multból, szájról-szájra szálló hagyományok az embereknél, képzelet -és andalgó érzések széppé teszik a puszta várat.</p> -<p>Hiszen az öreg asszony is szép; ezüst hajával, fényes szemeivel, -arczának szabályos redőivel, halk hangjával, szelid beszédével, a -mikor ott ül zsölyeszékén s unokái körülveszik s nagy zsivajjal -játszanak körülötte. Fia-lánya is oda-oda megy hozzá s megcsókolja -vagy a kezét vagy a homlokát.</p> -<p>– Édes kedves jó nagy anyánk!</p> -<p>De nézzétek meg a delnőt, a kit nem látogat senki.</p> -<p>Arcza szép, szeme ragyog, piperéje tökéletes, szobája virágos, -de szive nincs. Szerelme csak hivalkodás, szava csak csalfaság. -Társalgásából hiányzik a lélek, nem <span class="pagenum"><a name= -"Page_285" id="Page_285">-285-</a></span> hiányzik a számitás. -Megcsalta azokat, a kik imádták. Szelleme fütetlen fényes terem -hideg télben. Gyermekei nincsenek. Nincs, a ki szeresse s nincs a -kit szeressen.</p> -<p>Ilyen a nagyuri palota, a melynek nincs lakója. Ilyen volt a mi -tanyánk.</p> -<p>Földszinten, emeleten húsz-harmincz szoba és terem egy végben. -Mindegyik tele butorral és képpel, kényelemmel és napsugárral.</p> -<p>S tele hidegséggel. Még nyáron is borzongat benne a hideg.</p> -<p>Nincs lakója. A ki örömmel tanyázzék benne, a ki édes -szeretettel fogadja vendégét. Hiányzik belőle az életnek illata, a -léleknek melegsége.</p> -<p>Termei konganak, mintha üresek volnának. Falak, padlók, -szőnyegek ódon szaggal telvék. Még legyet se találsz. Még a pók se -szövögeti hálóját a szögletekben. Mintha barlangban volnál: ugy -érzed magad a gazdátlan palotában.</p> -<p>Ott vannak a püspökök arczképei a falakon.</p> -<p>A hatalmas Rozgonyiak, a kik szentek voltak az isten előtt s -kemény hadvezérek az ellenség előtt. Könyjük hullott az oltáron, -vérük a csatatéren s jobban szerették az országot, mint a -mennyországot.</p> -<p>Ott a daczos főpap, a ki kardot kötött a püspöki palást fölé s -vitéz hadainak élén maga rohanta meg a szomszéd főurat Gersei -Pethőt s ostrommal vette be Tátika várát. Nem birt vele még az -országgyülés se s mikor kárhoztatták, a hitujitás élére állt. -<span class="pagenum"><a name="Page_286" id= -"Page_286">-286-</a></span></p> -<p>Hát a ki nem volt Árpád sarjadéka, mégis magyar fejedelmi ág -volt. A hatalmas Ujlaky herczegek utolsó sarja, a kit saját várában -vertek agyon a kuruczok, mert hütlenné lett magyar fajához s a -hitszegő osztrákhoz szegődött?</p> -<p>Püspökök voltak mind. Soknak ott az arczképe a falakon -bajuszszal, szakállal, karddal, kereszttel vagy pedig sima -szenteskedő arczczal, a mikor – az utolsó századokban – már csak -kereszttel és imádsággal ostromolja az eget s nem karddal és hősi -vitézséggel védelmezi magyar nemzetét.</p> -<p>Mindez nem támaszt életet a gazdátlan palotában. Hiszen maradék -nélkül multak el a fényes alakok. Utódaik csak a vagyont örökölték -s nem a vért, a nevet, a büszkeséget és a becsületet. Idegen uraság -kezére jutott Magyarország. Légy szolgája az idegennek, akkor urrá -lehetsz, püspökké lehetsz Magyarországban. Ez az igazság háromszáz -esztendő óta.</p> -<p>Ki őrzi ezt a nagy palotát?</p> -<p>Bizony nem a komiszáros őrzi, mint a hogy Sobri dala mondja.</p> -<p>»Ej-hujh Sobri pajtás – Mi ott az a nagy fehér ház? Ej-hujh -Sümegh-város, Ott lakik a komiszáros!«</p> -<p>Hanem a félszemü kulcsárnő őrzi.</p> -<p>Juliánna asszony a neve. Még János püspök bizta rá a palota -őrzését.</p> -<p>Nem volt valami szép asszony a jó kulcsárnő. S azonfelül csak -egy szeme volt. Nem is hivták másnak, csak a félszemü kulcsárnőnek. -Már Pécsett is szolgálatában <span class="pagenum"><a name= -"Page_287" id="Page_287">-287-</a></span> állott János püspöknek, -mikor a püspök még csak kanonok volt. Magával hozta a veszprémi -püspökségbe, de Veszprémből csakhamar áthelyezte Sümeghre s az -ottani palotát bizta rá.</p> -<p>Volt Juliánna asszonynak egy öreg édes anyja s egy öreg czirmos -macskája. Azokat is elvitte magával a sümeghi palotába. Édes anyja -volt már vagy nyolczvan esztendős, de a czirmos macska életkorát -senki se tudta. Vén lehetett az istenadta, mert már nagyon mogorva -volt, sohase játszott, sőt még czirogatni se hagyta magát.</p> -<p>Nagyravágyás azonban nem bántotta és semmiképen el nem -bizakodott abban, hogy most palotában lakik. Élhetett volna tejjel, -vajjal, mészárszékbeli finom hussal, baromfiaprólékkal, -körömfaladékkal, de ő csak megmaradt az egér mellett. Minden -pinczét, padlást összejárt s minden nyavalyás egeret -összefogdosott. Hiába! Igy tanitotta az anyja kölyök korában, igy -szokta meg a falun; a palota kedvéért ő már a maga szokásából ki -nem tér.</p> -<p>Hejh ti főtisztelendő, méltóságos, nagyméltóságu s minden -méltóságu főpapok és papi fejedelmek, ha ti bennetek is megmaradna -az az erkölcs, a mi a félszemü kulcsárnő öreg czirmos macskájában -megmaradt!</p> -<p>Ugyanez az erkölcse volt a félszemü kulcsárnő öreg édes -anyjának. Ő is ehetett volna vadhust, hideg halat, pástétomot, -marczipánt mindennap, de csak megmaradt ő azért a burgonya, leves, -gyönge csirke és köleskása mellett. Élt is töménytelen esztendeig s -talán ma is él. Majorné asszonyom volt a neve. <span class= -"pagenum"><a name="Page_288" id="Page_288">-288-</a></span></p> -<p>E nagy egyszerüség kibékité velük az öreg hajdut is. A kinek -neve volt »Pál bácsi«.</p> -<p>Igy szólitotta őt az egész város. Serdülő gyerek és öreg ember -egyaránt öregnek, Pálnak és bácsinak ismerte a század eleje óta. Ő -szokott könyveket adni a könyvtárból Kisfaludy Sándornak is.</p> -<p>Régi hajdu volt. Hajdu is, hopmester is, várnagy is egy -személyben. János püspök már az ötödik volt a püspökök sorában, a -kit szolgált. Megbecsülte a püspököket, mivelhogy a szokás és -tisztesség ugy kivánta, de egyébként ő minden püspököt csak -jövevénynek tekintett, a ki ideig-óráig szálló vendége ugyan a -püspökségnek s aztán meghal vagy tovább megy s jön helyébe más. -Egyik-másik püspököt eltemette, Kopácsy elment primásnak, Zichy -gróf elszökött idegen országba, elmulik majd János püspök is. De ő -megmarad örökké, mert a püspökség is megmarad, a palota is -megmarad, a várnagy is megmarad örökké.</p> -<p>Soha le nem tette diszruháját. Ezüstfehér zsinóros világos kék -huszárruhája hozzá nőtt testéhez. Pongyolában nem látta soha -senki.</p> -<p>Voltak elvei.</p> -<p>Elvei közé tartozott, hogy zsidó és asszonyszemély be ne tegye a -lábát a palotába.</p> -<p>Az asszony csacska. Eljár a szája.</p> -<p>A zsidó ellen nem tudott valami okos kifogást tenni. De az neki -mindegy volt.</p> -<p>Volt a költőnek egy kedves zsidaja. A neve volt: Scheiber Jakab. -Ez hordta a költő leveleit Pestre <span class="pagenum"><a name= -"Page_289" id="Page_289">-289-</a></span> s ettől küldte pénzeit is -ide-amoda. Ez hordta a csomagokat is. Szegedy Róza előkelő urnő -volt haláláig. Öltözködésben is a vidékbeli urnők mintaképe. Pesti -és bécsi megbizásait csak Scheiber Jakab tudta igazán végezni. Azt -hiszem, maradékai most is élnek a vidéken.</p> -<p>A költő egyszer szőlejébe megy. A kapu mellett lóczán üldögél -Pál bácsi. Benéz a költő a könyvtárba, kiválaszt egy könyvet s azt -mondja Pál bácsinak, vagy magával viszi a könyvet visszajövet, vagy -elküld érte valakit.</p> -<p>Másnap Scheiber Jakabot kérte meg, a kinek arra vezetett utja, -hozza el a könyvet.</p> -<p>Pál bácsi nem adta a zsidó kezébe; a költő e miatt -összemordiázta.</p> -<p>– Mit gondol a tekintetes ur? Szent István királyunk alapitott -minket, hogyan adhatnám én zsidó kezébe a szent királynak -könyvét?</p> -<p>Pál bácsi szentül meg volt gyöződve, hogy őt magát is Szent -István rendelte oda s a könyvtár valamennyi könyvét maga Szent -István szedte össze a könyvárusoknál. Még a komáromi kalendáriumot -is.</p> -<p>Olvasni természetesen nem tudott a jó öreg.</p> -<p>Ezt a könyvtárt néztük meg másnap mi is. De minket nem a Pál -bácsi kisért, hanem a »Nyalka bácsi«.</p> -<p>Ez is hajdu volt s ez is öreg legény. Torzonborz hófehér hajából -de egy szál se hiányzott még. Hófehér bajusza keményen kipödörve, -álla fényesre borotválva, teli vállán csak ugy feszült a -dolmány.</p> -<p>Mi volt a becsületes neve az öreg »Nyalka bácsi«-nak, nem tudom. -Kinyitotta a könyvtár ajtaját, a <span class="pagenum"><a name= -"Page_290" id="Page_290">-290-</a></span> könyvtárba beeresztett -bennünket s maga megállt ott a nyitott ajtóban s kemény tekintettel -vigyázott ránk: mit csinálunk oda bent.</p> -<p>Itt már velünk volt Szentirmay barátunk is.</p> -<p>A nagy terem közepén rendetlen halmokban hevertek az urodalmak -gazdasági irásai, a korábbi püspöktől kezdve fölfelé sok századra -kiterjeszkedve. Urbéri táblák, fizetési lajstromok, kegyuri terhek -kimutatásai; szerződések, cserelevelek, intések, beiktatások, rév-, -vám-, italmérési- és vásárjogok szabadalmai; vízjogok, malomjogok, -malomfejek irásai; megyei, helytartótanácsi és korlátnoki leiratok, -föliratok és átiratok; czéh-privilégiumok, javadalmi leltárak, a -püspökség átvételének és átadásának százados inventáriuma; -visszahelyezések, hatalmaskodások, kártételek, erdei zárlatok -percsomói; száz iródeáknak, igazgatóknak, főtiszteknek, -tiszttartóknak, számtartóknak, ispánoknak s urodalmi fiskusoknak -ákom-bákom irásai.</p> -<p>Tudós társaság legyen az, a melyik átnézze, sok társzekér, a -melyik elbirja az irásokat. Kilenczszáz esztendő óta áll fenn az a -nagy birodalom, melyet a szent király veszprémi püspökséggé -alakitott, mennyi története van ennek kilenczszáz esztendő óta? Ez -a történet mind föl volt jegyezve papirosra. A papirosnak csak -ezered része van itt s ez is rendetlenül. S ez az ezeredrész is -igen sok.</p> -<p>De kevés az a tudomány, a melyet eddig papirosra jegyeztek! De -keveset tudunk még abból is, a mit már valamikor papirosra -följegyeztek! De sok története <span class="pagenum"><a name= -"Page_291" id="Page_291">-291-</a></span> van nemzetünknek, a mely -még nem jutott föl a napvilágra! A melyet még sötétség, penész, -molyok, egerek, korhadó papirosfoszlányok őriznek.</p> -<p>Két nagy történetirónk volt velünk. Salamon Ferencz és Szilágyi -Sándor. Mindakettő felsóhajtott: mily sok munka vár még rájuk! Mily -végtelen munkát végezett azóta mindakettő! S mily kevés mégis -mindez ahhoz, a mit még ezután kell elvégezni! De kell-e hát?</p> -<p>S ugy kell-e végeznünk, a hogy eddig tettük?</p> -<p>A 16-ik század magyar nemzetét nem ismeri még a világ. Nem -ismeri maga a magyar nemzet sem.</p> -<p>Két világhatalom rohant meg bennünket. Az egyik Mohamedre, a -másik Jézusra esküdött. A török, a német. Melyik volt álnokabb? -Melyik volt kegyetlenebb? Melyik volt gonoszabb? Melyik ártott -többet a magyarnak?</p> -<p>Hiába töröm az elmém: nem tudok eligazodni ebben a -kérdésben.</p> -<p>Egyet jól tudok. Nincs nemzet a világon és nem is volt soha, a -kinek száz év alatt annyi hőse, annyi vértanuja, annyi dicső alakja -lett volna, mint volt a magyarnak a tizenhatodik század -folyamán.</p> -<p>Hol vannak a költők, hol a lantosok, hol a történetirók, kik a -hősök, vértanuk, dicsők alakját a halhatatlanság napsugarával -rajzolnák le előttünk?</p> -<p>Salamon Ferencz elkezdte a könyveket nézegetni.</p> -<p>Azt mondták: ezt a könyvtárt Biró Márton püspök alapitotta. A -százötven év előtti könyvek vannak ott felhalmozva. <span class= -"pagenum"><a name="Page_292" id="Page_292">-292-</a></span></p> -<p>Salamon Ferencz akkor már a Zrinyiek történetét kutatta. S -kutatta azt is: mit olvasott, miben gyönyörködött, miből tanult a -költő Zrinyi Miklós? S nagy örömére és csodálkozására itt -megtalálta a költő Zrinyinek kedves olvasmányait. Olasz, latin és -német műveket. Megtalálta a magyar törvények gyüjteményének is a -Corpus Jurisnak néhány régi kiadását.</p> -<p>Az egyik kiadás boritékjának belső oldalán erős vastag ludtollu -irással fel volt irva:</p> -<p>»Constitutio Gentis Hungarorum.«</p> -<p>Alatta a költő Zrinyinek ez a verse:</p> -<p>»Halljátok, halljátok ti forgandó egek! Halljátok hiveim, égbeli -seregek! Halld meg föld és világ és világi vizek – Az én mondásomat -és ti nagy tengerek!«</p> -<p>Ez alatt más kézzel, más tintával:</p> -<p>»De az német meg nem hallja az magyarok constitutióját.«</p> -<p>Mutatta Salamon nekünk ezeket az irásokat s egyuttal felolvasta. -De a mikor a némethez ért: becsapta a nagy könyvet s oda dobta -egyik asztalra.</p> -<p>– Igazad van, akárki voltál, a ki odairtad!</p> -<p>Az öreg hajdu ez alatt ott állott a nyitott ajtóban.</p> -<p>Kerberosz a pokol bejáratát, arkangyal a paradicsom ajtaját, -Szent Péter a menyország kapuját nem őrzi oly gondosan, mint a hogy -az öreg hajdu vigyázott ránk és a kezünkre. Engem boszantott ez a -nagy őrködés. Figyelmeztettem rá Szentirmayt. Ő csak -mosolygott.</p> -<p>Oda mentem az öreg hajduhoz.</p> -<p>– Mi van öreg még itt ezekben a szobákban? <span class= -"pagenum"><a name="Page_293" id="Page_293">-293-</a></span></p> -<p>– Könyvek, irások.</p> -<p>– Mi van azokban a könyvekben, irásokban?</p> -<p>– Azokban titkok vannak, uram.</p> -<p>– Kendnek azokat őriznie kell?</p> -<p>– Már csak megőrzöm, a mig tudom, hűséggel.</p> -<p>Megkérdeztem, mi a fizetése? Elmondta. A lakáson kivül borban, -gabonában ráment a fizetése évenként valami száz forintra. Ezen -kivül havonként vagy három forint s viselő és ünneplő -hajduruha.</p> -<p>– Kevés ez, hallja kend.</p> -<p>– Megélek belőle tiszteségesen.</p> -<p>– Hátha valaki más jobb szegődést adna?</p> -<p>– Az uraságomat csak el nem hagyom, a mig élek.</p> -<p>– Hátha az urasága elkergetné?</p> -<p>– Engem? Nem lehet az! Megvan az én becsületem ő előtte.</p> -<p>Jól van öreg Nyalka! Kend még a régi világ maradéka. Kend még -nem tudja, mitől reng a föld alattunk. Kend még nem azt mondja: -munkaadó, hanem azt mondja: uraság. Kend még nem munkás, hanem -szolga. Kend még barom. Azt hiszi még, hogy a könyvekben és -irásokban vannak a titkok. Pedig a könyvek és irások: a mult s a -multnak nincsen titka. A jövendő van tele titkokkal. Kend még a -hűségről beszél! Ejh-hajh ez az igazi titok: a hűség.</p> -<p>Gyönyörü kérdés a munkás kérdés. Ezer nagy elmét nehéz munkára -hiv, százezer tőkeurat ijesztget, milliók lelkét háborgatja. -Elmélet és szenvedély, babona és igazság, hitvallás és káromkodás, -vágy és boszu egy <span class="pagenum"><a name="Page_294" id= -"Page_294">-294-</a></span> szerre. Mindig oldják, soha meg nem -oldják. Mert a szabadság, a mindennapi kenyér, a hatalmi erőszak -vágya s az emberi önérzet van benne elválaszthatlanul -összekeveredve. Az emberi léleknek nincs fölségesebb működése mint -a munka. A munka nemesit, azt mondják a bölcsek. De melyik -munka?</p> -<p>A melyiket játékból vagy mulatságból, szórakozásból, szabad -kényünkből végezünk. Isten, mikor megteremtette a világot, ezer -irányban félben hagyta a teremtést. Az ember folytatja a teremtést -s a mikor ezt cselekszi: akkor munkát végez.</p> -<p>Hogyne lenne ez fölséges? Hogyne tenné ez lelkünket nemessé?</p> -<p>De vajjon, ha valami elképzelhetlen hatalom azt parancsolta -volna s kemény hangon parancsolta volna istennek, hogy fogjon hozzá -a teremtéshez s hogy hat nap alatt mulhatlanul megteremtse a -világot, különben a rendőrség kezébe jut, birságot fizet, esetleg -eltolonczozzák vagy pedig éhezni lesz kénytelen: vajjon oly -csodálatos tökéletességgel hat nap alatt elkészült volna-e a világ? -Volna-e napunk oly fényes, hajnalunk oly édes, földünk oly virágos, -csillagaink oly ragyogók, asszonyaink olyan szépek?</p> -<p>Nem hiszem.</p> -<p>A kényszerü munka nem fölséges s a lelket nem teszi nemesebbé. -De az a munka se, a melyet a minden napi kenyérért minden nap el -kell végezni nyolcz órán át rendes dijért, nyolcz órán tul szabad -dijért.</p> -<p>Hol van annak az embernek szabadsága, a kinek <span class= -"pagenum"><a name="Page_295" id="Page_295">-295-</a></span> éheznie -kell, ha egy napig nem dolgozik s éhen kell meghalnia, ha egy hétig -nem dolgozik?</p> -<p>S hol van az az emberlélek, mely nyugodt maradjon, mikor maga -körül a szabadságot és tölt gyomrot látja, azt pedig jól érzi, hogy -ő csak szabadsága árán töltheti meg gyomrát?</p> -<p>Ott huzódik a jól töltött országut. Két utas jár rajta. Szemközt -mennek egymás felé s összetalálkoznak. Az egyik kerek hasu, piros -arczu, pörge bajszu, hetyke járásu. A másiknak hasa lapos, arcza -hervadt, bajusza kajla, járása csosza. Amannak neve: Erős. Emennek -neve: Gyönge. Találkoznak, üdvözlik egymást, szóba állanak -egymással.</p> -<p>– Hejh Gyönge, jó hogy találkozunk. Dolgozzál nekem s én -eltartalak. De hűséges légy.</p> -<p>– Hejh Erős, tarts el engem s én dolgozom neked. De igazán -szeress engem.</p> -<p>Egyik kéz belecsap a másikba, szent a kötés. Szeretet és hűség -összebarátkoznak. Uraság és szolga támad.</p> -<p>Lehet ez?</p> -<p>Az öreg hajdu még azt hitte: ez a világ rendje.</p> -<p>Támad azonban kétféle veszedelem. Az egyik a tudás, a másik a -szükség. Mindakettő örökké sugdos az Erősnek és a Gyöngének fülébe. -Bujtogatja őket. Megszólal a Gyönge:</p> -<p>– Hejh te Erős, te nem szeretsz igazán. Kössünk uj szerződést. -Nekem jog is kell. Felmondás, megszabott munkaidő s több -efféle.</p> -<p>– Jól van te Gyönge, te nem vagy hüséges, kössünk hát uj -szerződést. Legyen jogod, elfogadom a felmondást, de megszabom a -munkabért. <span class="pagenum"><a name="Page_296" id= -"Page_296">-296-</a></span></p> -<p>Megkötik az uj szerződést. Hatóság hitelesiti az aláirást. Az -uraság megszünt, helyette munkaadó lesz. A szolga is megszünt, -előáll a munkás. Szerződő egyenjogu felek ezentul.</p> -<p>Csakhogy megint ujabb veszedelem fenyeget. Az Erősnek tőkéje -van, a Gyönge pedig sokaság. A tőke is hatalom. Két hatalom pedig -el nem lehet egymás mellett anélkül, hogy meg ne mérkőzzék.</p> -<p>Ki a hibás? Ki a hibásabb?</p> -<p>Az egyiknél elfonnyad a hüség, a másiknál elfonnyad a szeretet. -Üres edény a jog, igazsággal és emberséggel kell megtölteni. -Földhöz vághatjátok, ha meg nem tölthetitek.</p> -<p>Öreg hajdu – nincs már olyan szolga, a milyen te voltál. Ha van -is: kevés van. De olyan uraság is kevés van ma már, a milyen a tied -volt.</p> -<p>Mi lesz a jövendő: ez az igazi titok, öreg hajdu, nem pedig az, -a mit Biró Márton püspök könyvtárában a könyvek és irások -beszélnek. A jog mellé és a szabadság mellé vissza tudjuk-e még -valamikor szerezni a hüséget és szeretetet?</p> -<p>Kisértsük meg!</p> -<p class="center">*</p> -<p>Vége a műnek.</p> -<p>Pedig még nem fejeztük be az utazást egészen. Még hátra van a -gazdag kékfestő, hátra van Tátika, Keszthely, Héviz és a -Kis-Balaton. És hátra van Gyulai Pál urnak erőben, egészségben, jó -kedvben való hazaérkezése. Ezekről is beszámolok valahol és -valamikor.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_297" id= -"Page_297">-297-</a></span></p> -<h2>TARTALOM.</h2> -<ul class="TOC"> -<li>A remetebarlang lakója <span class="ralign"><a href= -"#Page_1">1</a></span></li> -<li class="li2">(A Kettős Évangyélista. – Kiteszik a zsöllérségből. -– Még egyszer megnézi házát, szőlőjét s aztán beadja a kulcsot. – A -remete-barlangban. – A Ferkó gyerek és kutyája. – A holt asszony -fejkötője és gyüszüje. – A zsöllér és a király együtt -porlanak.)</li> -<li>A tihanyi barátok <span class="ralign"><a href= -"#Page_16">16</a></span></li> -<li class="li2">(I. Endre király. – Miök van a tihanyi barátoknak? -– Kocsi Sebestyén Gábor követ és Bresztyenszky apátur. – Mit csinál -a barát a szobalánynyal? – Miért kell bohócz a zárdában? – Mi a -nevetés? – Állitsatok nevető kórházakat. – A remete és a szentgáli -nemes. – Szent Gellért püspök. – Utazik a püspök. – A nyéki lány -dalolgat. – A püspök és a barát nem tudnak aludni. – A bölcs -tanulság.)</li> -<li>A tihanyi erősség <span class="ralign"><a href= -"#Page_42">42</a></span></li> -<li class="li2">(A királysirok. – Nem jól temetik a királyokat. – A -nemzet utolsó menedéke. – A bölcs Piusz barát s a még bölcsebb -főapátur. – Pisky uram és Ibrahim aga. – A bajvivás és a becsület. -– Ibrahim aga három felesége egyszerre szül. – Az aga levelet ir. – -A bajvivás mégis megtörténik. – Honnan ered a káromkodás?)</li> -<li>Balaton-Földvártól Badacsony hegyéig <span class= -"ralign"><a href="#Page_62">62</a></span></li> -<li class="li2">(Milyen felekezethez tartozik a hullám és a -napsugár? – A kis kapitány. – Salamon Ferencz dévajkodik, Gyulai -Pál ur megijed. – Szentirmay a parton vár.)</li> -<li>Negyvenöt év előtt <span class="ralign"><a href= -"#Page_70">70</a></span></li> -<li class="li2">(A szent-mihályhegyi remete a költészetben és a -valóságban. – Bodor Jancsi története. – A Csiri, a Biri és a -Csiribiri. – A magyar népmese.)</li> -<li><span class="pagenum"><a name="Page_298" id= -"Page_298">-298-</a></span></li> -<li>A világ legszebb vidéke <span class="ralign"><a href= -"#Page_81">81</a></span></li> -<li class="li2">(A Lesencze völgye. – Szent-György hegye. – -Szigliget pusztulása. – Deák Ferencz az ifju női test szépségéről. -– A csárdák és azok látogatói. – A kutyafarki korcsmáros nem ád -enni. – Éjjeli tanyánk a mező.)</li> -<li>Répa Rozi története <span class="ralign"><a href= -"#Page_95">95</a></span></li> -<li class="li2">(Répa Rozi menekül. – Sobri Jóskával találkozik. – -Répa Rozit megbecsülik az emberek. – Sobri szerelme. – Egyszer csak -elmarad Sobri örökre. – Répa Rozi elbujdosik. – A tudósok, nagy -urak, együgyüek és szegények szerelme. – Sobri Jóska fája.)</li> -<li>Szentirmay József <span class="ralign"><a href= -"#Page_111">111</a></span></li> -<li class="li2">(Branyiszkó ostroma. – Az orosz ágyugolyó. – -Flórenczben. – A mogorva kapitány és vidám felesége. – Az olasz -hazafiak. – Szentirmay nem szerette a pénzt. – Tuli és a -királyasszony. – A magyar bor.)</li> -<li>Miként kezdődik Himfy szerelme <span class="ralign"><a href= -"#Page_127">127</a></span></li> -<li class="li2">(A költő hajléka és jövendőmondása. – Kisfaludy -Sándor látni szeretné Szegedy Rózát. – Keresi mindenfelé. – A két -angol lord. – A testőr megmenti a nemzeti becsületet. – A -Kisfaludyak régi nagy hire ujra feltámad.)</li> -<li>Szegedy Róza szeret <span class="ralign"><a href= -"#Page_139">139</a></span></li> -<li class="li2">(A hosszúfalusi találkozó. – A badacsonyi szüret. – -Ki az öreg Pityók? – Az öreg Pityók megjött. – A deli testőr is -megjött. – A költő és a lány egymásra néznek. – Viganó és Medina. – -A ballet. – Az igazi magyar táncz. – Szegedy Róza táncza. – Egy -kocsin ülnek. – Szigliget romjain. – Egyszerre támad a két -szerelem.)</li> -<li>Az elválás <span class="ralign"><a href= -"#Page_163">163</a></span></li> -<li class="li2">(Szép volt-e Szegedy Róza? – Visszaemlékezés -Gógánfára. – A költő vad szenvedélye. – A szüznek szent haragja. – -Ki volt a hibás? – Az igaz szerelem féltékeny. – A rágalmazók. – Az -ifju lelkének kinjai. – A szilaj vidámság. – Zokog most már az a -büszke lány is.)</li> -<li>Badacsony tetején <span class="ralign"><a href= -"#Page_184">184</a></span></li> -<li class="li2">(Magyar ember nem fürdik. – Az ősnémaság. – A -vaskapu. – A pipa lélektana. – A szapora beszéd és az ékesszólás. – -A tüzokádó. – A mulandóság. – A Harangozó Börcz. – A rosz testvér -és a jó testvér története.)</li> -<li>Gyulai Pál ur <span class="ralign"><a href= -"#Page_201">201</a></span></li> -<li class="li2">(Gyulai Pál ur termete milyen magas? – Deák Ferencz -czime. – Deák levelei Vörösmartyhoz. – Gyulai Pál ur nem akar -mozdulni a vadkörtefa alól. – De azért mégis csak felugrik. – Tóth -Kálmán Gyulai Pál urról. – Gyulai Pál ur költészete. – Nem ismeri a -szenvedélyt. – A rosz vers. – Mit beszél a szemek tüze?)</li> -<li><span class="pagenum"><a name="Page_299" id= -"Page_299">-299-</a></span></li> -<li>Csobáncz vára <span class="ralign"><a href= -"#Page_225">225</a></span></li> -<li class="li2">(Gyulai Pál ur és Salamon Ferencz megismerik a -gyula-keszi embert. – A pincze és a boros hordó. – Az ősi -vendéglátás. – A vár omladékai.)</li> -<li>Gyulaffy László <span class="ralign"><a href= -"#Page_235">235</a></span></li> -<li class="li2">(Zrinyi Miklós izenete. – Eb lesz hive a hitszegő -királynak. – Gyulaffy vendégei. – Tor-e vagy lakoma? – Gyulaffy -elbujdosik. – Az öreg jobbágy tanusága.)</li> -<li>A Gyulaffy-lányok virágos kertje <span class="ralign"><a href= -"#Page_245">245</a></span></li> -<li class="li2">(Csobánczvár ostroma. – Megvédik a labancz ellen. – -Elmult már minden, de a virág most is nyilik.)</li> -<li>A paraszt esze <span class="ralign"><a href= -"#Page_249">249</a></span></li> -<li class="li2">(Farkas József kire adja szavazatát. – A divatos -alkotmány. – A pártok és az elvek.)</li> -<li>A jó öreg korcsmáros <span class="ralign"><a href= -"#Page_255">255</a></span></li> -<li class="li2">(Mojzer uram. – A czinkotai iczcze és a pöcsétes -üveg. – Mégis bunda a bunda. – Sümeghre értünk. – Egy koszos -malacz.)</li> -<li>A költő életéből <span class="ralign"><a href= -"#Page_264">264</a></span></li> -<li class="li2">(A költő lakása. – A szőlőhegyi ereklyék. – A -badacsonyi ürmös és a nádorispán. – Kend az Alvinczy? – Eszébe jut -az orleánsi szüz és a ménszamár. – Szent Spiridion pórul járt. – A -12 paplan és 12 pendely története. – A halott haza jön a -temetőből.)</li> -<li>A lakatlan palota <span class="ralign"><a href= -"#Page_282">282</a></span></li> -<li class="li2">(Szent Kristóf térdekalácsa. – A lakatlan palota -rideg. – A félszemü kulcsárné és vén macskája. – Az öreg „Pál -bácsi“. – A mult századok irásai és könyvei. – Az öreg hajdu. – A -munkáskérdés titkai. – Vége van, de még sincs vége a -könyvnek.)</li> -</ul> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> - - - - - - - -<pre> - - - - - -End of Project Gutenberg's Utazás a Balaton körül (2. kötet), by Károly Eötvös - -*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK UTAZÁS A BALATON KÖRÜL (2. KÖTET) *** - -***** This file should be named 62776-h.htm or 62776-h.zip ***** -This and all associated files of various formats will be found in: - http://www.gutenberg.org/6/2/7/7/62776/ - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the Google Books Library Project - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for the eBooks, unless you receive -specific permission. If you do not charge anything for copies of this -eBook, complying with the rules is very easy. You may use this eBook -for nearly any purpose such as creation of derivative works, reports, -performances and research. They may be modified and printed and given -away--you may do practically ANYTHING in the United States with eBooks -not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the -trademark license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country outside the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you'll have to check the laws of the country where you - are located before using this ebook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm web site -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and The -Project Gutenberg Trademark LLC, the owner of the Project Gutenberg-tm -trademark. Contact the Foundation as set forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - - - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's principal office is in Fairbanks, Alaska, with the -mailing address: PO Box 750175, Fairbanks, AK 99775, but its -volunteers and employees are scattered throughout numerous -locations. Its business office is located at 809 North 1500 West, Salt -Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up to -date contact information can be found at the Foundation's web site and -official page at www.gutenberg.org/contact - -For additional contact information: - - Dr. Gregory B. Newby - Chief Executive and Director - gbnewby@pglaf.org - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide -spread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works. - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our Web site which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. - - - -</pre> - -</body> -</html> diff --git a/old/62776-h/images/cover.jpg b/old/62776-h/images/cover.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index f7a3488..0000000 --- a/old/62776-h/images/cover.jpg +++ /dev/null |
