diff options
Diffstat (limited to 'old/62776-0.txt')
| -rw-r--r-- | old/62776-0.txt | 9210 |
1 files changed, 0 insertions, 9210 deletions
diff --git a/old/62776-0.txt b/old/62776-0.txt deleted file mode 100644 index 30cc5cc..0000000 --- a/old/62776-0.txt +++ /dev/null @@ -1,9210 +0,0 @@ -Project Gutenberg's Utazás a Balaton körül (2. kötet), by Károly Eötvös - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most -other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms of -the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you'll have -to check the laws of the country where you are located before using this ebook. - -Title: Utazás a Balaton körül (2. kötet) - -Author: Károly Eötvös - -Release Date: July 28, 2020 [EBook #62776] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK UTAZÁS A BALATON KÖRÜL (2. KÖTET) *** - - - - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the Google Books Library Project - - - - - - -Eötvös Károly Munkái - -II. KÖTET - -UTAZÁS A BALATON KÖRÜL - -II. - -Eötvös Károly Munkái - -II - -UTAZÁS A BALATON KÖRÜL - -MÁSODIK KÖTET - -BUDAPEST MDCCCCI - -VIII., ÜLLŐI-ÚT 18. SZÁM. - -RÉVAI TESTVÉREK - -IRODALMI INTÉZET R.-T. - -Eötvös Károly - -UTAZÁS A BALATON KÖRÜL - -MÁSODIK KÖTET - -BUDAPEST MDCCCCI - -VIII., ÜLLŐI-ÚT 18. SZÁM. - -RÉVAI TESTVÉREK - -IRODALMI INTÉZET R.-T. - -AZ ÖSSZES JOGOK FENTARTÁSÁVAL - -Révai és Salamon könyvnyomdája, Budapest, VIII., Üllői-út 18. - - - - -A REMETEBARLANG LAKÓJA. - -(A Kettős Évangyélista. – Kiteszik a zsöllérségből. – Még egyszer -megnézi házát, szőlőjét s aztán beadja a kulcsot. – A remete-barlangban. -– A Ferkó gyerek és kutyája. – A holt asszony fejkötője és gyüszűje. – A -zsöllér és a király együtt porlanak.) - -Volt a tihanyi remetebarlangnak egyszer egy lakója, a ki dicsérte ugyan -az istent, de semmiképen nem dicsérte az uraságot. Pedig dolgában talán -nem is volt vétkes az uraság. - -Kettős Évangyélistának nevezték pajzán barátai. Ugy nevezték a -csufolkodók is. Származására Máté volt a neve, a szent keresztségben -pedig a kis-szőllősi öreg pap Márk nevet adott neki. Igy lett Máté Márk. -Két évangyélistának volt annyi neve, mint ő neki egymagának. Nyilvánvaló -tehát, hogy a pajzánoknak és csufolkodóknak volt némi igazságuk, mikor -Kettős Évangyélistának nevezték. De azért mégis illetlenség volt, a mit -cselekedtek. Mert utóbb rajta száradt az a név, úgy, hogy a fiatalság -már nem is tudta valóságos igaz nevét. - -Kis-szőllősi származásu és kálvinista volt a Kettős Évangyélista. Hogy -történt, hogy nem történt, Aszófőn megüresedett egy kis zsöllérség. Kis -házból, kis kertből meg egy kis szőlőből állt a zsöllérség, a szőlő -lábjában kis szilvás is volt s a szilvásban nádból készült méhes. Öt-hat -kas volt a méhesnek egész kincse. Az utolsó zsöllérnek árvája maradt. -Kóczos haju, mezitlábu, napsütötte kis lányka, a kit pártul fogott az -Évangyélista. Ő maga is árva. Összekeltek-e, nem keltek-e törvényesen: -azt se tudta a falu népe bizonyosan. Nem is törődött vele. Nem is -bántotta őket senki. Csöndes, jóravaló pár ember volt mind a kettő. -Uraság dolgát elvégezték, a vármegye robotját panasz nélkül -teljesitették, a plébánosnak kezet csókoltak, az asszony rendesen gyónt, -bucsura is minden évben elment Andocsra, békességben éltek. Addig éltek, -míg meg nem öregedtek s mig az asszony egyszer csak meg nem halt. - -Alig jött haza az Évangyélista a temetőből, a hol az asszonyt -eltemették, jött a kisbiró s oda rendelte a falu házához. - -A falu házánál ott volt a tihanyi ispán ur. Valami uj ispán, a ki az -aszófői jobbágyság és zsöllérség dolgát vizsgálta át: nincs-e benne -valami rendetlenség. A mikor a lajstromot átnézte: rá akadt a Kettős -Évangyélista zsöllérségére. Az a zsöllérség akkor is üresen állott a -lajstromban. Kérdezte a birót: mért áll az üresen. A biró az felelte, a -mi igaz is volt, hogy nem áll az üresen, hiszen benne van az -Évangyélista. Egyik kérdésből másik lett s utóbb is megmondta a biró az -ispánnak, hogy ő nem tudja, mikor és hogy került az Évangyélista a -zsöllérségbe s azt se tudja, micsoda vallásu. - -Igy rendelték be az Évangyélistát a falu házához. - -Öreg ember volt már, alig volt járni való ereje. Az asszony halála amugy -is megtörte. Nem is ment, hanem csak ugy vánszorgott az ispán ur elé. - -– No te vagy az Évangyélista? - -Az ispán ur huszonöt éves volt, a vén zsöllér hetvenöt éves volt, hanem -azért az ispán ur a zsöllért nem kendezte. Nem ugy volt szokásban. A vén -zsöllér kezében tartotta kalapját, neki támaszkodott a kályhának, máskép -talán meg se tudott volna állani a lábán. Arra a kérdésre nem is felelt -semmit. - -– Mióta vagy bent a zsöllérségben? - -– Van annak már talán hatvan esztendeje is. - -– Hogy kerültél bele a zsöllérségbe? - -– Az isten ugy rendelte. - -– Az nem ér semmit. Zsöllérséget csak az uraság rendelhet. Micsoda -vallásu vagy? - -– A mig győztem, addig kálvinista voltam. De most már semmi se vagyok, -mert nincs járó erőm, hogy Szőllősre vagy Füredre templomba mehessek. - -Aszófő tiszta katholikus falu. Vigyáztak is rá gondosan, hogy oda valami -idegen vagy hitetlen keresztyén ne keveredjék. Azonkivül az ispán ur uj -ember volt, be akarta az uraságnak bizonyitani, hogy ő előtte a vallás -szent dolog s ő a falut tisztán akarja tartani. Egyébként pedig a Kettős -Évangyélista csakugyan nem tudta bebizonyitani, minő jussal tudott ő -hatvan esztendő előtt bejutni a zsöllérségbe. Nyilvánvaló törvényes -hatalma volt tehát az ispánnak arra, hogy a vén zsöllért kiszállitsa a -zsöllérségből. - -– No hát holnap elhagyod a zsöllérséget. Abba beleül a Birnbaum kőmives. -Kend meg biró gazda ügyeljen arra, hogy a háznál és a pinczénél semmi -fogyatkozás ne legyen, a vén Évangyélista semmit onnan el ne takaritson. - -A jegyző nyomban beirta a lajstromban az üres zsöllérségbe Birnbaum -kőmives nevét. - -A biró gazda szintén jó katholikus ember volt. Az ő eredete is sváb volt -valamikor, természetében volt tehát, hogy a nyakas kálvinista magyart -nem szerette ugy mint saját felenyáját. De hát már azért mégis csak -elmagyarosodott s kis gyerek korától kezdve jól ismerte a Kettős -Évangyélistát, a ki már akkor is meglett ember volt, mikor ő még a -porban játszott. - -Ott ült a padon; sokáig nem szólt az ispán ur szavaira, föl se nézett, -biróbotjával czifrákat rajzolgatott a szoba poros földjére, jól meg -akarta gondolni szavait. - -– Ki szüretel még az idén nemzetes ispán uram? - -– Micsoda kérdés ez? Hát a Birnbaum. Ki szüretelne más? - -A biró most se nézett föl. Tovább rajzolgatta a czifrákat a szoba -földjén. Megint nagyon meggondolta, mi legyen a szava. - -– Hátha bent hagynánk még a házban egy pár napig, nemzetes ispán uram? -Hadd fordulna sorsa valamerre az Évangyélistának. Különben a falu -nyakába szakad koldusnak. - -Az ispán ur egy szempillantásig gondolkodott. Érdemes-e a vén zsöllért -még egy pár napig bent hagyni abban a lakásban, mely hatvan esztendeig -az övé volt, melyet ő épitett s ő tartott jó karban. De mielőtt -felelhetett volna: szóhoz jutott az Évangyélista. - -– Ne féljen biró uram, nem szakadok a falu nyakába, a házból is -kimegyek, ugy sem maradhatnék ott, ha már az asszonyt onnan a temetőbe -vitték. Hanem azért szives jóindulatát megköszönöm. Istennek jóvoltába -ajánlom kigyelmeteket. Ha valamit vétettem, nemzetes ispán uram -megbocsásson. - -Oda ballagott a biró gazdához s kezet szoritott vele. Ugyanezt tette az -előljáróval s a kisbiróval. Azután kiment a szobából, az utczán föltette -fejére tizenöt esztendős zsiros kalapját s elment haza. - -Nagy kő esett le a biró gazda szivéről. Az ispán ur pedig nem gondolt -tovább a dologra, hanem gondosan megvizsgálta a lajstrom többi pontját. - -A Kettős Évangyélista pedig a mint haza ért, leült a tornáczban. Ott -volt egy vadkörtefatörzsök ülőkének készitve: arra ült le. El is fáradt -az utban: jól esett az ülés. Aztán meg is kellett gondolnia sorsát; öreg -ember, elnehezedett ember pedig csak ülve tud már gondolkozni. Azután -meg egyszer-másszor a köny is kitört a szemeiből. Ejh, no, hogy az a -szegény asszony még nem tudott néhány napig várni! Pedig úgy megkérte -őt, hogy ne siessen. Ugy megmondta neki, milyen szép lenne az, milyen jó -lenne az, ha együtt tehetnék meg az utolsó útat is! Hallgatott is rá az -öreg asszony egy darabig. Ugy nézett rá, de ugy nézett rá két szemével -az Évangyélistára, mint menyasszony korában. Hejh ha még egyszer, csak -még egyszer felnyithatná azt a két szemét! - -Durva dolmányának ujjával megtörülte arczát a Kettős Évangyélista; -kipihente magát s fölkelt. Bement a házba s körülnézett konyhában, -szobában, kamarában. Volt egy ádventi malacza: azt megetette, megitatta, -meg is vakargatta. Igy szokta az asszony is. Ne vegye észre az az ostoba -állat, hogy az asszony már kint van a temetőben. Ne sirjon utána. - -Még egyszer bement a szobába. Nyakába keritette lószőrtarisznyáját s a -tarisznyába berakosgatott egyet és mást. Felöltötte a szürét is s azután -kiment, a konyhaajtót bezárta maga után s az ajtókulcsot is beletette a -tarisznyába. - -Kiment az udvarra. Ott volt egy öreg szederfa. Ő ültette negyven év -előtt. Hejh még akkor java erőbeli fiatal férfi volt. Megállt a szederfa -mellett s végignézte a háztetőt. Azt is ő csináltatta már. Egy kissé -most is ráférne a tatarozás. A tetőt ujra kellene szegni s itt-ott -néhány marok náddal meg is veretni. De hiszen már ugy sem övé az a ház. -Mindegy most már, akármilyen a teteje. Vesződjék vele most már az uj -zsöllér, a kőmives. - -De hát miért is nem övé az a ház? - -Ha hatvan esztendeig ő lakta, ha időközben ő csinálgatta, ő tatarozta, -ha fiatal korától kezdve benne élt: miért nem halhatna meg benne -békével? Miért kell őt abból a házból kidobni? Hiszen nem adósa -senkinek. - -Ugy rendelte az ispán ur. A mit az ispán ur rendel, annyi mintha az -uraság rendelné. Az uraság az apátur. - -Az apátur Horváth Pál, jóravaló, emberszerető, kegyes öreg ember. Talán -a vármegye tehetne az öreg zsöllérért valamit. - -Bolondság! - -Vén zsöllér az uraság ellen, kálvinista zsöllér az apátur ellen mikor -nyerte meg a pörét? Aztán hol lakik a vármegye fiskusa? Miként tudna ő -oda elmenni s panaszát előadni? Mikor lenne uriszék? Nem éri ő meg a -pörnek végét. - -De ha megérné is, de ha pörét megnyerné is: ő abba a házba lábát többé -be nem teszi. Nincs ott már az asszony. Az asszony nélkül pedig neki nem -kell már se a ház, se a szőlő, se semmi. - -Hát az élet? - -Az sem kell. - -Elballagott a pinczébe. Bizony lassan tudott botorkálni, de azért déli -harangszó körül oda ért. - -Megállt a szőlő lábjában. Megnézte szilvafáit. Ő ültette valamennyit. De -belepte már a sárga moha valamennyit. Ezek se élnek sokáig. A szilva már -kékült a fákon, de ő hozzá nem nyult egy szemhez is. - -Két kis vágóból állott a szőlő. Sárgult, piroslott rajt az idei termés. -Egy kis jó szüretet mutat az isten. De már ez se lesz az övé. Áldja meg -az isten vele az idegent, a ki utána jön. Egy fürt nem sok, annyit se -szakitott le egy tőkéről sem. Pedig ő ültette, ő metszette, ő kapálta s -még az idén is az asszony kötözte, fattyazta, levelezte. - -Szegény asszony, ha még egyszer, csak egyszer megláthatná a szőlőt! De -hát a temetőből nem jöhet ide. - -Benyit a pinczébe, ott is körülnéz. A maga helyén minden. Egy kis hordó -félbeli bora van még csapra ütve. Ereszt egy pohárral belőle s iszik -egyet. De másik pohárral már nem ereszt. Mintha valami történt volna -azzal a borral: sehogy se izlik. Pedig se nem virágos, se nem -szinehagyott. Egy hét előtt még olyan jól esett, mikor itt járt az -asszonynyal. Egy pohárral még az asszony is jóizüen ivott belőle. - -Kimegy a pinczéből. Épen be akarja tenni az ajtót maga után, mikor -szemébe ötlik az asszony tekercse a sajtógerendán. A tekercs mellett az -asszonynak egy régi – – régi kék fejrevaló kendője. - -Kezébe veszi a kendőt s elnézi sokáig. Megint csak kicsordul a köny -szeméből s végig folyik ránczos sovány arczán. Hiába, a vén ember már -gyönge ember, le kell kissé ülnie, nem birja a lába, mikor szivén erőt -vesz az érzés. Utóbb magához tér s a kendőt beleteszi a tarisznyába. - -Bezárja a pinczeajtót s a kulcsot magához veszi. Hazafelé ballag s -bemegy a biróhoz. - -– Itt van biró uram a házam kulcsa, itt meg van a pinczém kulcsa. -Rendben hagytam mindent a maga helyén. A malacznak is adtam enni-inni, -az is ellesz estélig. Mostantól fogva pedig nem látnak többé -kigyelmetek, elköltözöm. Nem vagyok idevaló termés, nem akarok a falu -nyakába szakadni. Köszönöm hozzám való minden eddigi jóságukat. Ha -valamit vétettem: bocsássanak meg kigyelmetek. Istennek oltalmába -ajánlom kigyelmeteket mind közönségesen. - -A biró harmadmagával iddogált. Egy pohár borral megkinálta a Kettős -Évangyélistát s egyuttal szerencsés utat kivánt neki. - -Azóta nem látták az Évangyélistát Aszófőn. Nem is törődtek vele. Nem -látták Balaton-Kis-Szőllősön se, szülő falujában. Oda se ment. Hiába is -ment volna. Hatvan esztendeje származott el onnan s akkor is árva volt. -Ki emlékezett volna már rája? Nem látták Balaton-Füreden se a -kálvinisták régi templomában. Hiszen ott se ismerték. Ott is csak az -egyházfi tudott róla valamit, a mint egyszer-másszor az istentiszteleten -megjelent, az ajtónál helyet foglalt s kongó krajczárját a szegények -tányérjába beletette. - -Hanem harmad vagy negyed napra mégis rá akadt Gelencsér Ferkó. - -Kecskéit legeltette Ferkó az Óvár tövében, a remete barlang környékén. -Akkor még megengedte a nemes vármegye, hogy a jobbágyok kecskét -tarthassanak. Ott mászkáltak a kecskék a sziklapart meredek oldalain, -hogy a borbolya, kecskerágó, somfa, iharfa és bodzabokrok sovány -vesszőit legeljék; a Ferkó a víz partján sütkérezett, kutyája pedig -erre-arra kószált, szaglálódott. - -Egyszer a kutya megállt a remetebarlang előtt s elkezdett ugatni befelé. -Ugatott-ugatott s ugatás közben le-lenézett kis gazdája felé. - -Látta a Ferkó ezt a dolgot, de nem ügyelt rá. Az ugatásról ugyan -mindjárt észrevette, hogy a kutya talált valamit, de hát azt gondolta: -tüskés disznó van a barlangban, azt ugatja. Tüskés disznóért ő a -barlangig föl nem mászkál. - -Utóbb a kutya belátta, hogy őt a Ferkó olyan messziről meg nem érti. -Lejött hát a part oldaláról oda ment kis gazdája mellé, ott kezdett -ugatni s ugatás közben oda-oda mutatott szemével, orrával és fülével a -barlang felé. Igy aztán csakugyan megértette kis gazdája. - -Fölment a Ferkó a barlanghoz s imhol ott feküdt egy öreg ember. Szürével -betakarva, tarisznyája a feje alatt, botja a sarokba állitva. Ősz haját -az őszi szellő lebegteti, nem mozdul, nem szól, csak néz. - -Az Évangyélista volt. - -A Ferkó levette kalapját, úgy köszönt az öreg zsöllérnek. - -– Szerencsés jónapot kivánok bátyám uram. Mit csinál itt kigyelmed? - -Az Évangyélista gyönge hangon felelt. - -– Nyugszom fiam. - -– Dél felé jár már az idő bátyám uram. - -Tudta azt az Evangyélista, de nem törődött vele. Lesz még este is. - -– Adj egy ital vizet fiam. - -A Ferkó lement a Balatonra, kobakját megtöltötte vizzel s a kobakot -szépen letérdelve oda tartotta az Évangyélista szájához. Talán ivott is -az öreg egy pár cseppnyit, a többi bizony szakállára folydogált. - -– Vedd ki fiam a tarisznyát fejem alól, találsz benne kenyeret, -szalonnát; falatozzál, vess a kutyádnak is. - -– Köszönöm szépen bátyám uram, nekünk is van ennivalónk. - -Nem is nyult a tarisznyához és azután, hogy az Evangyélista nem szólt, -ajánlotta őt az Istennek, ujra megemelintette kalapját és elment -kecskéire vigyázni. - -Másnap megint arra legeltetett a Gelencsér Ferkó, de ő már el is -felejtette az öreg zsöllért. Azt gondolta: kialudta, kinyugodta magát s -tovább ment. De a kutya úgy gondolkodott: mégis illő dolog megnézni az -öreget s azért ő felballagott a remetelakhoz. Bizony ott volt az öreg -most is, hírt kellett erről adni a Ferkónak. - -Az Évangyélista most se szólt, most se mozdult, csak ugy feküdt mint -tegnap. De azért most is nézett. - -A Ferkónak most jutott eszébe, hogy talán valami baja van az ismeretlen -öreg embernek. - -– Bátyám uram hátha szólnék a gazdámnak! - -Az Évangyélista már csak suttogva felelt, nem volt ereje hangosan -szólni. - -– Majd ha kinyugodtam magam fiam! - -Igaz a! Tovább ment a Ferkó kecskéit őrizni, gyíkot kergetni, -vadrózsa-gyümölcsöt szedni, somot keresgélni. - -Az Évangyélistának is igaza volt. Az a barlang se volt az övé, hanem az -uraságé. Hiszen minden az uraságé. Ha házából, szőlejéből -kiszoríthatták, pedig ő építette, ő ültette mind a kettőt: hogy ne -szorithatnák ki abból a barlangból? A Ferkó gyerek elmondja a gazdának, -a gazda a birónak, a biró az ispán urnak, az ispán az apáturnak: hát ha -nem hagynak neki itt se békét? - -Pedig ő nyugodni akar. Örökre elnyugodni. Nem szeretné, ha megzavarnák. - -A vad, ha végét érzi, elássa magát a földbe, elbuvik az avarba, elvonul -a barlang mélységébe, elmenekül sötét erdő hangtalan árnyékába. Nem -akarja, hogy ellenségei bántsák, irigyei örüljenek, gyönge szivek -szánakozzanak rajta. S a mi szabad a vad állatnak: mért ne lenne szabad -a zsöllér embernek? Még a házi macska is, ha halála közelget: fölmegy a -padlásra, elbujik a rag alá, hogy senki se lássa vonaglását. Igy -gondolta ki ezt együgyü eszével az öreg Évangyélista. - -A következő napon a Dobogóra hajtotta ki kecskéit a Gelencsér Ferkó. -Közel se járt a remetebarlanghoz. - -De harmad vagy negyed napra megint csak visszatért a barlang környékére. -Kutyája megint csak ellátogatott a barlanghoz, de mikor annak szájánál -megállt, most már nem ugatott, hanem hátrahajtott füllel, föl tartott -orrával hosszan dúdolt. - -– Ez a kutya valami rosszat érez. - -Fölballag a Ferkó a barlanghoz s ime az öreg ember most is csak ugy -fekszik, mint előbb. Szűrével betakarózva, a tarisznya a feje alatt, -botja a sarokban. Most se mozdul, most se szól. De most már nem is néz. -Mind a két szeme bezárva. - -Hátha alszik? - -A gyerek tapasztalatlan. Még nem tudja, mi a halál, mi az alvás. - -De tudja a kutya. - -A kutya végig szaglászsza az öreg zsöllért. Elkezdi csizmájánál s végzi -a fején s a feje alatti tarisznyáján. Azt már a Ferkó gyerek is tudja, -hogy a kutya az eleven ember arczát nem szaglássza. Orron üthetné ezért -az eleven ember. - -Bizony meghalt az Évangyélista! - -A kecskerágó levele még zöld ilyenkor. De gyümölcse már kinyilt. Az a -papsüveg alaku aranysárga és biborpiros négy gerezdü gyönyörü gyümölcs. -A legszebb virág se szebb ennél. Egész öllel, egész nyalábbal tördel a -Ferkó gyerek kecskerágó galyat s körül rakja vele az Évangyélista nyugvó -testét. - -Bizony nyugszik az már örökké! - -Jöhet most már az uraság, jöhet most már az ispán úr is. Adhatnak most -már az Évangyélistának békés zsöllérséget: mind nem ér az most már -semmit. Most mutassák meg, mekkora az ő erejük-hatalmuk! Annyit se érnek -már, mint a kecskerágó aranybibor virága. Pedig a vén zsöllérnek az se -ér már semmit. - -Kinéz az a barlang a Balatonra. Ellát messze, végtelenbe. Az őszi nap -sugarát láthatatlan köd teszi bágyadttá, e miatt nem látni a távol -partokat. De az őszi nap sugara is be-benéz a barlangba s végig -hullámzik a vén zsöllér redős arczán. Az őszi szél is be-besuhan -láthatatlanul s megmozgatja a kecskerágó galyakat s a vén zsöllér ősz -szakállát, fehér hajfürteit. Hejh vén zsöllér: ne bánd, hogy az emberek -elhagytak téged, – a napsugár és a szellő és az őszi virág ime -meglátogat. - -S az emberek se hagytak el. Az a Ferkó gyerek s a kutyája minden nap -fölkeresett. Sőt a mint a gyerek este hazahajtott s elbeszélte a dolgot -gazdájának: ime másnap már ott volt egy előljáró a kisbiróval s két -napszámos emberrel, hogy neked a parton sirt ássanak s oda téged -eltemessenek! - -Csakugyan ott voltak. - -Megvizsgálták a vén zsöllért. Tarisznyáját kivették feje alól. Tele volt -száraz ennivalóval. Szürét lekanyaritották róla. Fölösleges ruháját haza -kell vinni a falu szegényeinek. Kigombolták dolmányát és mellesét is. - -És a mikor oda értek meztelen öreg testéhez: a szive fölött találták -annak az öreg asszonynak fejkötőjét, gyüszüjét és ócska kék fejrevaló -kendőjét. A ki az ő társa volt. A kit egyszer szeretett, de örökre -szeretett. A kit egy hét előtt a temetőbe kisért. És a ki nélkül nem -tudott tovább élni. És a kinek minden kincsét oda rakta szive fölé, hogy -a míg az a szív dobog: az az öreg asszony tudja meg, hogy érte dobog. - -Eltemették. A fejkötőt, gyüszüt és fejre való kendőt szive fölött -hagyták. Sirja fölé a fejéhez három darab követ oda hengeritettek. Mikor -nekem gyermekkoromban megmutatták a Kettős Évangyélista sirját: a -sirhalomnak már nyoma se volt, de az a három darab kő még ott volt és -együtt volt. A sirhalmot széthordták már akkorra a szelek. - -Ki emlékszik ma már a szegény Evangyélistára? De ki emlékszik ma már a -hatalmas királyra? - -Lent a viznek partján a nyomorult zsöllér van eltemetve, fönt a partnak -ormán a hatalmas király van eltemetve. Az egyiknek fejéhez három darab -követ hengeritettek, a másiknak sirja fölé kettős tornyu templomot -épitettek. A nyomorult zsöllér sirhalmát széthordták már a szelek, de a -templom se áll már sokáig. Azt a sziklaormot is pusztitják már a szelek, -a melyre a templom van épitve. Az az orom foszlik, porladoz, hull alá a -mélységbe s ötven év, száz év: lehull a templom keleti oldala is. Ha -csak az egész hegyet nagy falakkal meg nem támogatják. - -Mindegy; – a hatalmas király is porrá, hamuvá vált már, mint a szegény -zsöllér. Mikor amazt eltemették: a nemzet ékes drágaköves arany koronát -tett a fejére. Hova lett ez a korona? Ellopták, földarabolták, -eltékozolták, nincs meg. Hejh szegény zsöllér, a te öreg feleségednek -gyüszüjét nem lopja el, nem tékozolja el senki. Az még megvan ott a föld -alatt és ott a szived fölött. Hiszen a természet erői ezt is csak -fölemésztik egykor – az igaz. De ha a gyüszü is ép ugy semmivé válik -egykor, mint a korona: mi külömbség lesz akkor már a király között és a -zsöllér között. - -Én bizony nem tudom. - -És mégis tudom. - -A zsöllér emlékén nem élődik senki, a király emlékén százan és ezeren -élődnek mind maiglan. - - - - -A TIHANYI BARÁTOK. - -(Endre király. – Miök van a tihanyi barátoknak? – Kocsi Sebestyén Gábor -követ s Bresztyenszky apátur. – Mit csinál a barát a szobalánynyal? – -Miért kell bohócz a zárdában? – Mi a nevetés? – Állitsatok nevető -kórházakat. – A remete és a szentgáli nemes. – Szent Gellért püspök. – -Utazik a püspök. – A nyéki lány dalolgat. – A püspök és a barát nem -tudnak aludni. – A bölcs tanulság.) - -De ne bölcselkedjünk. A milyen sokat ér a bölcseség: olyan keveset ér a -bölcselkedés. Becsüljük meg Endre király emlékezetét, a ki nyolczszáz és -negyvenöt év előtt 1055-ben megalapitotta a tihanyi apátságot. - -Én legalább megbecsülöm. Kegyetlenül elverte rólunk a németet s alapitó -levelében megőrzött számunkra egy darab magyar nyelvet. Mind a kettő -nagy érdeme és nagy szerencséje én előttem. - -Azon a nyelven beszélt ő is, a melyen mi. S azon a nyelven beszélt Árpád -is, a melyen ő. Bizonyos ez én előttem, akármit beszélnek a töröktatár -és finnugor tudósok. Engem százhuszonöt év választ el az én öreg -apámtól, s én ugy beszélek, mint öreg apám s I. Endre királyt se -választja el több idő Árpádtól, tehát neki is úgy kellett beszélni, mint -a hogy Árpád beszélt. S a hogy én nem lettem ennyi idő alatt se németté, -se tóttá, se ugorrá, se törökké: ép ugy nem változott el Endre király -se. Igaz, hogy a királyokról minden rosszat föl lehet tenni, noha semmi -rosszat se szabad föltenni. De Endre király nem volt ám mindig király. -Sőt fiatal korában inségből, nyomoruságból ugyan csak kijutott neki, -mert itthon még csak szolgabiróvá se lehetett, itthon még csak maradása -se volt. Egészen rossz ember tehát király létére se lehetett. - -Tihanyi levele mindenképen derék dolog. - -Ez a levél fényesen bizonyitja, hogy Endre király bölcs és jókedvü, okos -és vidám gondolkozásu férfiu volt. Ilyennek kellene lenni minden -királynak. De a tihanyi barátok se legyenek ám másfélék, mint a hogy -őket a bölcs és vidám király a maga képére és hasonlatosságára alkotta. - -Adott nekik húsz ekényi földet. Egy eke-föld akkor 256 és fél magyar -holdnyi volt. Tehát több mint ötezer hold földet adott örök birtokul. -Csinos uradalomnak illenék be ma is. Az erdőt és a vizet akkor se ekével -müvelték. Hogy erdőből és Balatonból mennyit adott a király: azt most -már nem tudjuk. Valószinüleg a király se tudta. Most mintegy öt ezer -hold Balatonjuk van a tihanyi barátoknak. Halászni elég, fürödni sok is. -Csónakázni fölösleges, mert tihanyi barát csónakázni nem szokott. A mi -dolguk van a világban: elvégzik azt a száraz földön is. Szükség nélkül -pedig okos ember nem megy a vizre. - -Adott nekik hatvan tanyát, húsz szőlőt és ugyanannyi vinczellért, húsz -lovas katonát, tíz halászt, öt csikóst, három gulyást, három juhászt, -két kanászt, két szakácsot, két csizmadiát, két kovácsot, egy -aranymívest, egy ácsot, két malmot és két molnárt, egy esztergályost, -egy ruhamosót, egy iparos legényt, tíz szobalányt. - -Adott nekik harmincznégy ménlovat hozzájuk való elegendő kanczával. -Adott száz tehenet és száz emse disznót, hétszáz juhot és ötven méhkast -méhrajjal együtt. - -Hát méhészt adott-e? - -Ebben a kérdésben Kocsi Sebestyén Gábor sehogy se értett egyet -Bresztyenszky Albert híres, nevezetes tudós tihanyi apáttal. - -Kocsi Sebestyén Gábor követ volt és jogtudós, Bresztyenszky Albert barát -volt, apátur volt és számtudós. Az a követ kálvinista volt, de a -megyegyülésen is, országgyülésen is, mikor a beszéd sora a vegyes -házasságokra került, jobban ismerte a szent atyákat, mint valamennyi -püspök és kanonok. Jobban ismerte a szent Irást is. De még a számtant is -jobban tudta, mint Bresztyenszky apátur, a ki pedig még Deák Ferenczet -is képes volt a matezisre tanitani. A pannonhalmi, bakonybéli és tihanyi -benczések s a veszprémi kanonokok ugy féltek attól a Kocsi Sebestyén -Gábortól, mint a rossz ellenségtől, hanem azért ugy szerették, mint a jó -testvért. De akárhogy szerették: utóbb szent dolgokról nem viaskodtak -vele, mert lemagyarázta és lebizonyitotta róluk a kámzsát. És pedig oly -vidám észszel, hogy még csak meg se lehetett rá haragudni. - -A nyarat Balaton-Füreden szokta tölteni. Országos hirü-nevü ember volt, -Deák Ferencz maga is minden nap órákon át élvezte nagy elméjét, melyben -megfért minden tudomány s mely a tudomány minden titkát hatalmas -pajzánkodással deritette föl. A komoly és tekintélyes apátur se -maradhatott ki vonzó társaságából. - -Kocsi Sebestyén Gábor meg tudta magyarázni I. Endre király alapitó -levelét s az első tihanyi barátok szokásait, erkölcseit. Nemzeti -történetiróink jól tennék, ha az ő magyarázatai fölött kissé -eltünődnének. - -A király nem mondta meg, hány barát számára alapitja Tihanyt. Csak -annyit mondott: egy csomó barát számára. Az a csomó barát lehetett tíz -is, lehetett száz is. De hát mennyi volt? - -A hires követ azt mondta: húsz volt. - -Ezt azzal bizonyitotta, hogy a király szerette a huszas számot, azért -adott a barátoknak húsz ekényi földet, húsz szőlőt és húsz lovas -katonát. Mert ámbátor húsz ekényi föld ötszáz barátot is képes volt -eltartani, de nem a kenyér a fődolog, hanem a borocska; minthogy pedig -egy vinczellér munkálta szőlő húsz akó bornál többet nem teremhet, ennyi -bor pedig egy esztendőn át minden esetre kell egy barátnak: tehát a -barátok száma húsznál több nem lehetett. - -Hozott erre föl még egyéb bizonyságot is. - -De legnagyobb bizonysága abból állott, hogy a király a barátok számára -csak tíz szobalányt rendelt. A szobalányok a király rendelete szerint -természetesen mind fiatalok, üdék, pirosak, egészségesek és hajadonok -voltak s valamennyien a zárdában tanyáztak. Ott volt nappali és éjjeli -lakásuk. A zárda pedig nem volt nagy. Még akkora se volt, mint a -mostani. - -De hát mi dolguk volt a szobalányoknak? - -A király ezt az ő levelében nem mondta meg. E miatt a jó apátur -számtudománya e kérdésre nem tudott megfelelni. - -De meg tudott felelni a híres követ. - -A szobalány csak ott van helyén, a hol urnő van a háznál. Agglegényről, -papról, barátról, fiatal emberről föl nem lehet tenni, hogy szobalányt -tartson magának a házi rend fentartására. Ilyen esetet föltenni nem -szabad. Kivált a tihanyi barátról, a ki a jó rendnek és jó erkölcsnek -példaképe. - -Urnő pedig nem volt a zárdában. - -Igaz, hogy nő látogatója sok volt a zárdának. A közel szomszédságban -laktak a Berény, Eőrs, Mike, Vázsony, Csóron, Uzsa, Sárkány, Kálla, -Megyer, Látrány nemzetségek s ezeken kivül még sok nagy uri nemzetség. -Ezek asszonyai hol Veszprémbe, hol Tihanyba látogattak el, ha gyónni -akartak, mert pap, püspök, barát, apátur másutt nem volt a közelben. -Ezeknek ugyan kellett a szobalány, csakhogy ők hoztak magukkal -szobalányt, a mennyi csak kellett. Ők nem szorultak a barátok -szobalányaira. De a férjek se engedték volna meg, hogy rászoruljanak. A -szobalány szeret fecsegni, a barátok szobalánya tud is fecsegni s a -szobalány nem csupán csak istenes dolgokról fecseg, ha az urnő kiváncsi. -A barátok ugyan nem félhettek, hogy róluk találnak fecsegni, mert hiszen -ők mást, mint istennek tetsző dolgot nem cselekedtek, de a férjek, ifju -lovagok és apródok igen is félhettek, már pedig a gyónásra menő urnőnek -csak a szentekre és saját bűneire s a bűneitől való megtisztulásra -szabad gondolni, semmire se másra. - -De ha erre se kellett a szobalány: hát akkor mire kellett? - -A hires követ így fejtette meg a titkot. - -A bölcs és vidám király gondoskodott arról, hogy a barátok egészséges -emberek s jó pajtások legyenek. S különösen jó mulató társak, a mikor a -király és főemberei hozzájuk ellátogatnak vadászni, mulatni, dévajkodni. - -Ámde a puszta vagyon, az egyedülvaló testi jóllét erre nem elégséges. A -ki csak eszik, iszik, imádkozik és aluszik: az előbb-utóbb potrohossá -válik, komorrá és kedvetlenné lesz, testében-lelkében elnehezedik, urrá -lesz fölötte mindenféle nyavalya, csuz, köszvény, nyálkásság, keze -reszketése. - -A barát nem sétál, nem vadász, nem fürdik, nem lovagol, nem vív, nem -tornáz, csatába nem megy, nem hadakozik: mi üditse föl tehát -testét-lelkét? - -A nevetés. - -A barátnak minden étkezés után nagyokat kell nevetni. Nagyokat és sokat. -Akkorákat, hogy hasát fogja, ablakot reszkettesse, arczát-nyakát izzadás -boritsa, csak épen, hogy széket-asztalt össze ne törjön. - -Erre három eszköze van. - -Az egyik az adoma. - -Minden zárdának van adomagyüjteménye. Csakhogy adomáik nem nagy számuak -és nem sokfélék. Csintalanságnak az adomában lenni nem szabad. Csakhogy -a barátnál lassan gyülik az adoma. Nem jár ő ki a világba, honnan -gyüjtené? Jól tudta ezt a király is. Egy-egy adoma száz esztendeig is -elél a zárdában, de tudja is előre már mindenki. Az apáttól, perjeltől, -gvárdiántól tízszer-húszszor csak meghallgatják, de már az ő -tiszteletükre se tudnak nevetni. Unják, mint a kását. Ha pedig egyenlő -rangu páter, fráter gyujt rá: az első szónál már hátba ütik, vagy a -többi folytatja tovább. Kolduló barát egészen más. Az mindig hoz a -vidékről ujat és ujat. A kolduló barát adomájának már menyecskés illata -is lehet. De a tihanyi barát igazi uraság, nem kolduló barát. - -Az adoma tehát nem elégséges. - -Másik eszköz az udvari bolond. - -Udvari bolondot azonban a király nem adott a tihanyi barátoknak. - -Udvari bolond csak nagy uraságnak való. Ahhoz is van szokva. A püspöknek -uraságot kell mutatnia, ha szegény is; – a barátnak szegénységet kell -mutatnia, ha uraság is. Igy parancsolják a pápák, hitvallók és alapítók. -Barátnak udvari bolond nem való. - -Hanem mókás, bohócz és bukfenczhányó igen is való. Adott is ilyet a -bölcs és vidám király kettőt a tihanyi barátoknak. - -De már itt közbeszólt a tudós apátur. - -– Hohó tekintetes uram, be is kell ám ezt bizonyitani. - -– Igenis, főtisztelendő szent atyám, be is bizonyitjuk. Nyilván benne -van az alapitó levélben, hogy adattak és adományoztattak a tihanyi -barátoknak két bohóczok, apinarii duo. - -– Tekintetes urammal ugyan nem vitatkozom, de ha elődeinknek a dicső -király ötven kas méhet adott: méhészt is kellett adnia, adott is kettőt. -Apis azt teszi: méh; – apinarius azt teszi: méhész. - -– Nem azt teszi főtisztelendő szent atyám. A méhészt a latin nyelvben -mellifexnek hivják. Apinae azt teszi: bohóczságok, mókázások. Innen -származik az apinarius. Igy használják ezt a szót a szent atyák: -Augusztinusz, Tertulliánusz, Johannesz Damaszczenusz, nemkülönben -Johannesz Krizosztómusz is. De így használják ezt a római világi irók is -Krisztus után 117-ik esztendő óta. A mint ezt bővebben bizonyitják -Faber, Gesner, Schneebergi Forcellini híres latin szótárirók és számos -más tudós ember. Származik pedig e szónak gyökere a hellen nyelvből, a -melyben apaté azt teszi: ámitás, időtöltés. Minthogy olyan bölcs -királyról, mint I. Endre, föl nem lehet tenni, hogy latinul ne tudott -volna s még kevésbbé, hogy a szent atyákat és azok nyelvét meg akarta -volna sérteni: ennél fogva bizonyos az, hogy ő két bohóczot és mókás -embert adott a tihanyi barátoknak. - -Szeme-szája elállt az egész társaságnak erre a hevenyészett előadásra. -Két előkelő ifju nyomban le is jegyezte magának. Az egyik Nagy-alásonyi -Barcza Sándor, Zalamegyének egykor alispánja; a másik: Pápay Miklós, -Veszprémmegyének hires táblabirája. Mindenki a tudós Bresztyenszky -Albert apáturra nézett: mit felel ő erre most már. Ő pedig elnevette -magát s azt mondta: - -– Hiába néznek rám a tekintetes urak, megmondtam, hogy nem vitatkozom, -csak várom, hogy mi fog ebből még majd kitudódni. Remélem, a -szobalányokról nem lesz többé szó. - -– De sőt inkább mindjárt azokra térek vissza. - -Ugy volt biz az. Két mókás embert, két bohóczot kaptak a tihanyi -barátok. - -De hát hova lettek! Meddig állott fenn ez a bölcs intézmény? Mért nincs -most se Tihanyban, se Pannonhalmán, se Jászón, se másutt bohócz, -bukfenczhányó, mókás ember? - -Jól van. A barátoknak nincs többé szükségük mókás emberekre. Ott vannak -a be-belátogató káplánok, a kik elmondják az öreg papok gazdasszonyos -adomáit, és ott vannak a be-benéző öreg papok, a kik elmondják a -káplánok istentelenkedéseit. Lehet ezeken nevetni eleget. És aztán a mai -barát nem is egészen olyan, mint a régi. Tud irni és olvasni. Olvashat -világi könyveket s okos és bolond ujságokat. Olvashatja, ha egyebet nem, -a naptárakat. S ha egy-kettő olvas: ellátja adomával a többit. - -Hanem azt kérdezzük: miért nincs mókás emberük a kórházaknak, a sinlődők -gyülekezetének, az aggok és erőtlenek menedékházának? A kik helyhez -kötvék s a kiknek nem áll módjukban szinházba, orfeumba, czirkuszba -eljárni! - -S ha mikor az orvos patikaszert rendel: miért nem tud néhány adag jóízü -nevetést is rendelni? - -Mi a nevetés? - -A léleknek dalra kerekedése, ropogós ugrándozása, vidám kurjogatása. -Egészséges lélek fen nem állhat nevetés nélkül. E nélkül nincs is élete. -A csecsemőben akkor támad a lélek, mikor nevetni kezd s az öregben és -nyavalyásban akkor mulik el a lélek, a mikor már nem tud többé nevetni. - -Nevetni csak az ember képes. A ló is röhög, a kutya is vinnyog, a macska -is dorombol, de csupán az ember nevet. A fiatal állatnak is van jó -kedve, de a természet megtagadta tőle azt az erőt, hogy jó kedvét -nevetéssel bizonyitsa. Csak kézzel-lábbal bizonyitja. Gida, bárány -szökell; csikó, borju ficzánkol; malacz, majom, kölyök-macska, -kölyök-kutya játszik. Mind szép, mind kedves, de egyik se nevet. - -Az angyal se nevet. Vagy áhitatos arczot ölt, vagy haragszik. Az ördög -se nevet. Pedig az ő dolgában ő mindig biztos, nyeresége soha se marad -el. Ezt a két ügynököt rosszul alkották meg a vallásalapitók. A majomnak -mindig komoly képe van, akárhogy játszik. A királynak és a papnak mindig -komoly képe van a trónuson és a katedrán, pedig mindakettő az emberek -boldogságát hirdeti, ki az innenső, ki a tulsó világra. A halottnak is -mindig komoly képe van. A halott arcza sokszor eltorzul, de nevetésre -soha se torzul. Nincs igaza Vörösmartynak. Ő azt mondja, hogy a halottak -a temetőben elkezdtek kaczagni, mikor Megyeri, a nagy szinmüvész -leszállt közéjük. Dehogy kaczagtak. Még maga Megyeri is komoly képet -csinált az ostoba dologhoz. - -Vagy boldogtalan ember, vagy rossz ember az, a ki jóizüen nevetni nem -tud. Az ilyen embert jól megfigyeljétek. Ha boldogtalan: legyetek -részvéttel; ha rossz: fussatok tőle. De ország dolgát, nemzedékek -jövendőjét, fiatalok szerencséjét rá ne bizzátok. A nevetni nem tudó -lélek az emberek közt s a holttest szaga az illatok közt: teljesen -egyenlő két dolog. De a rossz emberek közt, a kik nevetni nem tudnak, -mégis az a legrosszabb ember, a ki álnokságból erőltetve nevet. A tigris -arcza, mikor eleven vért iszik, nem oly utálatos, mint az ily ember -arcza. - -A jóizü nevetés megrázza a testet. Az egész testet. Az arcz ugyan -elszélesedik és tele lesz redővel, a száj megnyulik s a szemek -keskenynyé válnak: de azért a nevető arcz mindig szép. A komoly képü -leánynak angyalarczába bele lehet szeretni, de ha a nevetést meg nem -szokja: kiszeret belőle csakhamar mindenki. Legelőször saját férje. -Igazán nevetni: ez a legtökéletesebb szépitő szer. - -A tökéletes életrend azt parancsolja, hogy lakoma után, gazdag ebéd után -mindig nevetés következzék. S a nevető jó kedv legalább addig tartson, a -meddig a lakoma tartott. A hány fogás volt az étel: legalább annyi -hatalmas kaczagás következzék. Istennek különös áldása elmés, vidám, -ügyes adomázó emberekkel lenni együtt evés közben. A kaczagás megtágitja -a tüdőt, kihajt belőle minden ártalmas nyálkát, helyre rázza az -ételt-italt, egyenlő pezsgésbe hozza mindenütt a vért s az agyat és -szivet felüditi. Semmiféle szeszes ital nem hat olyan jótékonyan, mint a -jóizü nevetés. Tökéletesen ostoba annak az embernek a dolga, a ki kocsin -olvas ujságot a helyett, hogy istennek szép napvilágában gyönyörködnék -és a ki evés után rögtön munkája után fut, a helyett, hogy nevetne. - -Magyar ember természete jól enni-inni, de lakoma után vidám ötletekkel -és adomákkal magát jól kinevetni. Igy volt már Attila asztalánál is, a -mint Priszkosz szépen leirja. Szólt a dal és zene s azután mókás -emberek, bukfenczhányók jöttek s hangos kaczagásra birták a vitéz -urakat. S a ki lakoma után jóizüen kaczaghat: nem is szedi az föl azt a -sok divatos és gyalázatos betegséget, a mely ellen Karlsbadba kell -költözni annyi jómódu magyarnak. Czukor, máj, lép, vese, gyomor, -epebetegség, mind ismeretlen dolog a jóizü nevetők előtt. - -S a betegnek a gyógyulást s az aggnak az élni való erőt a jóizü nevetés -legalább megadja oly mértékben, mint az üditő álom. És sokkal nagyobb -mértékben, mint a sok kinin, szaliczil, ipekakuánha, antipirin, ópium, -morfium, jód s az egyéb százféle por, folyadék és kenőcs. A -vérszegénység ezerféle kórsága ellen a jóizü nevetés minden orvosságnál -többet ér. Nevettessétek meg minden nap néhányszor a haldokló -tüdővészest s vagy megmentitek, vagy meghosszabbitjátok életét. Két -hatalmas ellensége van mindenféle baczillusnak. Az egyik a napfény, a -másik a jóizü nevetés. - -Hát hiszen orvosnak és orvosságnak kell lenni. Tudom én azt. - -De rendezzétek be a kórházakat akként, hogy az arra való betegeknek -módjukban álljon magukat minden nap igazán kikaczagni. Az elmebetegek -gyógyintézeteiben csodákat miveltek. De csodákat értek el egyéb betegség -leküzdésében is. Mókás embert jó pénzért kaptok eleget. Ha nem kaptok: -képezzetek. De a mókás ember még nem elég. Olyan emberek is kellenek, a -kik hatalmasan tudnak kaczagni. A nevetés is olyan ragadós, mint a nátha -vagy az ásitás. S ha egyszer ráragadt a betegre: czélt értetek. S így -kell berendezni az aggok és sinlők menedéktanyáit s így egy csomó -fürdőtelepet is. Orvos, pap, gyógyszerész és czigány még nem elég a -korszerü betegség ellen. - -Mind jól tudta ezt I. Endre király, a mikor a tihanyi barátokat -összegyüjtötte és megalapitotta. De mind elfeledte ezt király, barát, -országkormányzó ember a lefolyt nyolczszázötven esztendő óta. De mind -megmagyarázta ezt alaposan Kocsi Sebestyén Gábor a tudós Bresztyenszky -apátnak. - -És azt is megmagyarázta, mire kellett a barátoknak a tíz szobalány. -Pedig most már a tudós apátur is kitalálhatta volna. - -Jóizüen nevetni ugyanis jó kedv nélkül nem lehet. Jó kedvet csinálni -pedig se égi, se földi hatalom nem tud oly igazán, mint a lány, ha -vidám, szép és fiatal. De csak az olyan lány, a ki se nem egészen a -mienk, se nem egészen a másé. - -– Ilyen lány azonban nincs, jegyezte meg az apátur. - -– Ilyen lány azonban a szobalány, felelte rá Kocsi Sebestyén Gábor. - -– Főtisztelendő szent atyám ezt nem tudhatja, mert a tihanyi barátok rég -eltértek már a bölcs király törvényétől s régóta nem tartanak a zárdában -tíz szobalányt. Tenne csak szent atyám kisérletet e dologban, majd -meglátná, mennyi jó kedvet, mennyi egészséges nevetést tudna okozni húsz -barátnak tíz vidám, hamis szobalány. - -– Szent életü embernek nem szabad ám vidám lányokkal játszadozni s -haszontalan és kárhozatos nevetgélésnek magát átengedni tekintetes uram. - -– A barátnak minden szabad, a mit a szentek, vértanuk és hitvallók isten -dicsőségére, saját lelkük épülésére s a szegény bünös lelkek -megmentésére cselekedtek. Ime szent atyám elmondom én, mi birta rá, ki -birta rá a bölcs és vidám királyt, hogy szobalányokat adjon a tihanyi -barátoknak. Különös eset ám ez! Lám a pannonhalmi barátoknak nem volt -szabad soha lányokat tartani a zárdában, pedig azok még a tihanyi -barátoknál is hatalmasabbak. I. Endre király se merte volna ezt -megtenni, ha valóságos szent és vértanu nem adott volna neki erre -utmutatást, eszmét és bátorságot. - -Erre a szóra most már nemcsak az apátur, hanem mindenki mosolyogva és -hitetlen arczczal nézett a mindentudó és dévaj elméjü veszprémmegyei -követre. Hogy épen szent és vértanu adta volna a tanácsot: ezt már -csakugyan nem hitték. - -Kocsi Sebestyén Gábor látta a hitetlenséget. De azért nagy bajuszszal -beárnyékolt szája nem mosolygott, hanem két fekete nagy szeme igenis -mosolygott. Hatalmas nagy fejü ember volt, de fejének nagysága még se -volt olyan bámulatra méltó, mint szemeinek nagysága. Bikának és -oroszlánnak szeme akkora, mint az övé volt. - -Tudta ő azt jól, hogy az apátur csakhamar meghajlik az igazság előtt s -akkor a többi se mer tovább hitetlenkedni. - -– Főtisztelendő szent atyám jól tudja, hogy szent Gellért igazi szent. -Remete is volt, püspök is volt, hitvalló is volt, agyon is ütötték, -vértanu is volt, semmi fogyatkozást tehát az ő szentségében találni nem -lehet. De nem is szabad, mert első rangu szentjei közé sorozta őt az -egyház. - -Nos hát egyszer egy szentgáli nemes embert halálra itélt a király, még -pedig szent István király. A nemes ember nagy bűnt követett el, pogány -is volt, bizonyosan megérdemelte a halált. A halálraitélt ember azonban, -mielőtt a bakó rátette volna a kezét, arra kérte a szent királyt, -engedje meg neki, hogy ő bűneinek töredelmes megbánására harmincz napig -imádkozzék. A szent király ezt a kérelmet meg nem tagadhatta. - -A halálraitéltnek azonban eszébe se jutott imádkozni s büneit bánni. -Imádkozik is szentgáli ember! Bánja is a bünét nemes ember! Csak azt -várja valaki. - -Hanem e helyett eszébe jutott, hogy ő egykor egy nyavalyás remetének -megmentette az életét. Ott vadászgatott a Bakonyban, a Bakonynak is a -legsürübb erdejében, a Hajszabarna oldalában, a hol a remetének volt -rozoga gunyhója. Gunyhó előtt a fakereszt, a fakereszt előtt térdepelve -a remete. Körülötte három farkas. Egyik a jobboldalán, másik a -baloldalán, harmadik előtte a gunyhó ajtajában. Üldögélt mind a három s -kiöltött piros nyelvvel lihegett mind a három. Elhatározták már, hogy a -remetét megeszik s szép szeliden meg is mondták neki. Megnyugodott már -sorsában a remete is, csak arra kérte a farkasokat: engedjék meg neki, -hogy három Miatyánkot elmondhasson. A remete szent életü ember volt, hát -csak megengedték neki. Éhesek voltak ugyan, de már ezt az utolsó -kivánságát csak megengedték. Megbánták ugyan csakhamar, mert a három -Miatyánk átkozott sokáig tartott, de hiába, becsületes farkas csak -megtartja adott szavát, ha éhes is. Ez volt a veszedelmük. Mert a mikor -a remete a harmadik Miatyánknak is a végére jutott s épen e szavakat -mondta: »de szabadits meg a gonosztól,« csak oda toppant ám a szentgáli -nemes ember. S a szentgáli nemes ember fogta a fokosát, két farkast -agyonütött, a harmadikat világgá kergette, a remete életét megmentette. -Nosza hálálkodott most a remete a szentgáli nemes embernek. - -– A menybéli szentek serege küldött téged most ide én hozzám. - -– Nem küldött bizony remete, mert én még igazhitü pogány vagyok, hát -csak magam vetődtem ide. No de igyál egyet! - -S kezébe adta kobakját a remetének. A kobak tele volt kegyetlen erős -lótejpálinkával. Nagyot huzott belőle a remete. Pogány ital volt, de -azért jól esett a három Miatyánkra. No meg a kis ijedtségre. - -Ez a remete azóta a királyi udvarba került, Imre királyfinak oktatója -lett, püspök lett, szent lett, hatalmas lett. Ez a remete volt szent -Gellért püspök. - -Ez jutott a halálraitélt ember eszébe, a mint ott ült a veszprémi -várban, a vármegyeház kapuja oldalán, kezén-lábán száz fontos vasakkal; -a bakó kutyái ott ólálkodtak körülötte. - -Egyszer csak ott termett a fia. Tizenöt-tizenhat éves siheder. Erős, -piros, bátor kölyök. Apját akarta látni. - -– Ejnye kölyök, épen jókor jöttél. Fuss csak haza tüstént, ugorj föl a -Sólyom lovam hátára, iramodjál át a Dunán-Tiszán, keresd föl ott Makó -vagy Oroszlámos körül Gellért püspököt s mondd meg neki, hogy három -farkas öltögeti rám a nyelvét, mint egykor ő rá a Hajszabarna oldalában. -Az Iró, a Biró és a Bakó leskelődik rám. Ha van ideje: szólhatna egy -szót a királynak. Ezt mondd meg neki. De siess ám kölyök; tudod, hogy az -imádkozást nem szeretem. Valami nagyon ne mentegess a püspök előtt. - -No hát ilyen volt akkor a szentgáli nemes ember. Nem attól félt, hogy -négy felé vágják, hanem attól, hogy neki harmincz napig kell imádkozni. -Volt is mellette egy nagy szakállu, kopasz fejü, mezitlábu, kerek hasu, -vörös orru német barát. Nem csoda, ha pogány létére a németet, barátot -és imádságot nem szenvedhette se külön, se együttvéve. - -Jó ötven mérföldnyire találta meg a kölyök a szent püspököt. De -megtalálta négy nap alatt. De a szent püspök is megemlékezett a -Hajszabarna oldaláról; rögtön felöltötte palástját, papucsát és -tarisznyáját és sebten megindult a királyt fölkeresni. - -Ebben az utjában tudta meg a szent püspök, hogy mi az a szobalány, ha a -szobalány jókedvü magyar lány. A mint ez a szentek életében szépen meg -van irva. - -Bizonyosan nyár volt, mikor Gellért püspök ezt az utat végezte. Ha nem -nyár lett volna: papucsban és palástban nem indul utnak. Télen hatalmas -debreczeni bundában szokott utazgatni. Juhbőrből készült a bunda, fekete -báránybőr gallérral; övén talitarka selyemhimzéssel és buzavirágszin kék -szironyos varrással. Ne is higyjék ám a mostani püspök urak, hogy csak -ők értenek a világhoz és a régiek nem értettek. - -Nem egyedül utazott. Valami Valter nevü barátot, a ki különben -szorgalmas falusi tanitó volt, vitt magával. Megengedte volna szivesen, -hogy a kölyök is vele menjen, a halálraitélt szentgáli nemes fia, de -erre a kölyök rá nem állt. Ha püspökkel és baráttal látták volna együtt, -még rosszat gondoltak volna felőle az emberek. Azt gondolhatták volna, -hogy ő is valami istenes ember, pap, barát vagy harangozó akar lenni. -Hova lett volna akkor a becsület? Szentgáli nemes ilyesmire nem adhatja -fejét. E helyett megetette, megitatta, megczirógatta Sólyom lovát, -felpattant rá s lassu koczogással útnak indult. - -– Mért sietsz ugy fiam? - -– Azért sietek, hogy előbb a királyhoz érjek, s megmondjam neki, hogy te -is útban vagy hozzá. Valahogy el ne hirtelenkedjék az apám dolgát. - -A püspök Budán kereste a királyt, de bizony a király Székesfehérvárott -volt. Oda kellett utána menni. - -Nyéken elesteledett a püspök. Nem volt holdvilág. Az utat is rossz -karban tartotta a vármegye. Meg kellett ott hálni. - -Akkor még Nyék környéke rengeteg erdő volt. A nadapi és verebi erdők -lenyultak a sikra. Az erdők tele voltak disznóval és kanászszal. A -püspök azt gondolta, de még Valter uram is azt gondolta, jobb meghálni a -paplanos ágyban, mint kódorogni a disznók és kanászok közt. - -Éjjeli szállásra bementek egy nyéki nemes úrhoz. A nemes ur szivesen -látta őket, étellel-itallal jól tartotta őket, adott kettőjüknek egy -szobát, a püspöknek puha ágyat, a barát számára pedig leteritettek egy -bundát a szoba földjére, alugyék a hogy tud. A nemes úr se alszik más -vaczkon. Az ágy csak püspöknek és betegnek és gyerekágyas asszonynak -való, egyébre nem való. - -Aludt volna is a püspök meg a barát, ha a szobalány nem lett volna. De -hát istenadta csitri lánya: oda telepedett a szoba ajtajába. Bizonyosan -nem tudta, hogy a szobában püspök van, meg barát. Vagy ha tudta is, -gondolhatta, hogy a püspök esze olvasón, imádságon, szent iráson, nem -pedig ő rajta. - -A lánynak dolga volt. Kenyeret kellett sütni hajnalban, de meg pogácsát -is, langallót is. Jó tepertős pogácsát s jó zsiros és borsos langallót. -Szemét tehát le nem hunyhatja az éjjel, mert lisztet kell késziteni és -kovászt tenni, éleszteni, dagasztani, fűteni, szakasztani, berakni, -kiszedni. Élesztő, asztal, szakasztó, pemét, tévő, sütőlapát, szénvonó, -eleven parázs, száraz galy el volt már készitve s oda állitva a maga -helyére. Csak épen a liszt hiányzott. - -Leült tehát az ajtóba a földre a gabonás zsák mellé. Papucsát lerugta, -két kövér piros karján az ingujjat feltürte, felső ruháját derekára -hajtotta, az őrlető követ két ruganyos térde közé szoritotta s el -kezdett őrletni vidáman és szaporán. Gömbölyü válla, gömbölyü csipője, -gömbölyü két melle csak ugy izgett-mozgott, a mint a követ hajtotta. - -Nézed-e püspök, nézed-e barát ezt a lányt? Látod-e szeme ragyogását, -testének mozgását, fiatalságának tudatlan bübáját? - -Látja bizony. - -Gellért püspök még akkor java idejebeli erős jókedvü férfiu volt, az a -Valter barát se lehetett idős ember, mert hiszen hosszu útra útitársnak -nem öreget, nem nyügöt visz az ember magával. Mikor a kézi őrlő lassu -zörgését, csöndes moraját meghallotta a két pap: bizony leszállt az -egyik az ágyról s fölállt a másik a bundáról, kitekinteni, mi okozza a -morajt. Bizony látták s jól meg is nézték ők az eleven mécsvilágnál azt -az eleven leányt. - -Azután csöndesen visszafeküdt mindegyik a maga helyére. Nem szóltak -volna egymásnak semmit. A kézi őrlőnek halk mormogása mellett, úgy -gondolták, majd szépen elalusznak ők. Először az egyik, azután a másik, -utóbb mindakettő. - -Vagy egyik se. - -Mert az a lány gondolt egyet s édes, erős, ezüst hangon elkezdett egy -vértesalji, bakonyalji, mezőföldi szép magyar dalt énekelni. - -– Porfelhő támad, Lódobogás támad, Hejh az a barna legény – Ide hozzám -vágtat! - -Meghallja a dalt a püspök és megrezzen a lelke. Erre a dalra nem lehet -elaludni. El kell azt a lányt csititani. - -De ha fiatal is, szép is s ha a dala is szép: miért kellene elvenni a -kedvét? - -De mi lesz igy az éjszakából? Mi lesz az alvással? Ébren tölteni az -éjet? Mikor két lépésre egy gyönyörü fiatal lány dalolgat? Gonosz -helyzet az egy szent püspöknek. Még gonoszabb, mint künt az erdőn a fák -közt, a disznók közt, a kanászok közt. - -A lány tovább dalol. - -– Szilaj a hóka, Pattog a lépése, Hejh de a barna legénynek Szilaj a -nézése. - -A falon egy kis fakereszt, a kereszt alatt egy madzag vastagságu vékony -viaszgyertya pislog. Fogja a püspök a mécset, meggyujtja a -viaszgyertyánál, előveszi a szent könyvet, elkezd abból olvasgatni. -Ördög is lehet még annak a lánynak a dalában, menekülni kell tőle. - -Pedig az a dal tovább cseng. - -– Nem félek lovától, Nem félek magától, Hejh csak az a barna legény – Ne -féljen a lánytól! - -Elneveti magát a püspök. Hiába van a kezében a szent könyv. A szeme a -könyvön, de a füle a dalon, a lelke a lányon. Oda szól a baráthoz: - -– Te Valter, te barát, alszol? - -Dehogy aludt a barát, dehogy aludt. Csak ugy szinlelte, mintha aludnék. -Három kérdést is megvárt, míg utóbb addig törülgette két öklével a két -szemét, hogy csakugyan elhitette a püspökkel, hogy csak most ébredt föl. - -– Mit parancsolsz szent atya? - -– Hallgatod-e ezt a lányt, hallod-e ezt a magyar dalt? - -– Hallom szent atya. Hiábavalóság! Locska-föcske beszéd! Istennek nem -tetsző dolog! - -A püspök elhallgatott. Azt gondolta: ez a Valter barát mégis szamár, de -nem akarta kimondani. Tovább nézegette a szent könyvet. - -A lány uj dalba kezdett. Őrletője csak ugy zugott, édes hangja csak ugy -csattogott. Mint a rigó hangja. - -– Napnyugotról jön a pap, Fapapucs a lábán. Napkeletről jön a legény – -Pej paripa hátán! - -– Nem kell nekem fapapucs, Paripa kell nékem. Megetetem, itatom, – -Tartom selyemféken! - -De már erre kaczagott a püspök is, a barát is. A hasát fogta mindakettő. -Az a lány ugyancsak odadalolgatott nekik. Csakugyan nem tudja az a lány, -kik feküsznek ott mellette egy ajtóköz távolságban. Különben csak nem -dévajkodnék azzal, hogy ő jobban szereti a paripát, mint a fapapucsot s -jobban szereti a legényt, mint a papot. Hogy lehet valakinek ilyen rossz -izlése? - -A dal azonban tovább csengett. Egyik dal a másikat váltotta föl. Nem -fáradt el annak a lánynak se a térde, se a karja, se a malma, se a dalos -szája. De a két papnak se fáradt ám el a füle. A püspök ugyan már a -barátra való tekintettel is mindig a szent könyvet nézte, de azért -időnként jóizüt nevetett. Pedig abban a könyvben nem volt mulatni való -dolog, hanem csupán szent dolog. - -– Te barát, miféle lány ez, a ki itt őröl és dalolgat? - -Honnan tudná ezt a barát? - -Micsoda? A barát ne tudná, ki lakik annál a háznál, a hol ő egy -éjszakára megszáll? De sőt nagyon is jól tudja. Azt is tudja már, hová -való, mi a neve, él-e apja, él-e anyja, nincs-e katonatestvére, nincs-e -szivbelije, nincs-e vőlegénye, szőke-e, barna-e, sovány-e, kövér-e, -vidám-e, morcz-e, kik a lánypajtásai, hol született, mikor született, -rab-e, szabados-e, nemes-e, zálogban van-e a háznál vagy közel rokon -vagy szegődséges. - -Tud a barát mindent. Neki is csak két szeme van ugyan, de azért száz -szemmel fürkész és száz füllel hallgatódzik. Meg is felelt a püspöknek -azonnal. - -– Ez a lány, szent atya, a mi szállásadó gazdánknak szolgálólánya. Most -őröl. Lisztet készit a hajnali sütéshez. Nem alszik ez egész éjjel, de -azért reggel is csak olyan üde lesz ez, mint most. Ilyen a magyar lány -mind. - -Hát hiszen a szent püspök is ismerhette volna már a magyar lányt, de nem -igen tudott a nyelvén beszélni. Akkor még olyan világ volt, hogy nem -igen tudott ám magyarul beszélni mindenki, a ki a magyar kenyeret ette. -Most már bizonyosan másként áll a dolog. - -De ha jól-rosszul beszélt is magyarul a szent püspök: a szavakat nem -tudta jól kiejteni a száján. Német vagy mi volt az eredete. Ha azt -akarta például mondani: babám, azt mondta: papám. Ha azt akarta mondani: -puszi, azt mondta: buksi. Férfiak-asszonyok kinevették. Mert akkor is -olyan rossz szokása volt a magyarnak, mint mai napság. Kineveti az -idegen hangoztatást. Azért azután a szent püspök nem is prédikált -magyarul. Igaz, hogy ha magyar lett volna, nem is lett volna szent soha. -Egypár királyunk ugyan eljutott a szentek seregébe, de száz meg ezer -derék magyar püspökünk közül egy se. Az ördögök ügyvédje nagyon -haragszik a magyar püspökökre. - -A szent püspök azonban tovább kérdezősködött a baráttól. - -– Mi hajtja a leányzó kezében azt az őrlőt? Gép vagy állat? - -– Se gép, se állat szent atya, hanem maga a lány keze. - -Ezen csodálkozott már igazán a püspök. - -– Ime barát, gondold meg azt, hogy az emberi nemzetséget miként táplálja -egy ily gyönge leányzó harmatkeze! - -A barátnak ezt áhitatos lélekkel meg kellett gondolni. Pedig az a -harmatkéz még arra is jó lett volna, hogy az ő borostás arczát -megsimogassa. Ez azonban nem a barátnak jutott eszébe, hanem csak Kocsi -Sebestyén Gábornak. - -Ily beszélgetésben telt el az éjszaka. Végre készen lett a liszt, -elhallgatott az őrlő és a dal. Ekkor mondta a szent püspök eme bölcs -szavakat: - -– Lásd barát, minő szép volt ez a dal! Meg nem győzné a munkát az ember, -ha őt a müvészet érzete nem lelkesitené! Ime, mily boldog ez a lány, a -ki szolgáló, másnak hatalma uralkodik fölötte s mégis oly vidám dallal -zugolódás nélkül végezi munkáját! - -Igy van megirva az eset a szent püspök életében, a mint azt gróf -Batthyány Ignácz erdélyi hires püspök könyvében meg lehet olvasni. - -Csakhogy ott még más is van. Ott még az is olvasható, hogy reggel a -püspök a szobalánynak sok aranyat, nagy tenger pénzt adott borravaló -gyanánt. - -De ezt nem szabad félreérteni. Szent püspök teheti ezt, de már -közönséges, mindennapi uri ember nem teheti. Ilyen ember csak egy-két -forintnyi borravalót adhat, mert ha aranyokat, száz forintot adna: -pajkos gondolatot támasztana a szállásadó gazda házanépében. - -Ezt az esetet s azt a bölcs szót elmondotta Gellért püspök mindenkinek. -Elmondotta utóbb I. Endre királynak is, mikor ez közölte vele szándékát -a zárda alapitás tárgyában. Erre buzdult fel aztán a vidám király. - -– No püspök, neked igazad van. Te szent vagy és bölcs s neked saját -példádban mutatta meg az isten, hogy a jó kedvhez, vidámsághoz, boldog -élethez szükséges a fiatal szép lány s annak dalos müvészete lelkesiti a -munkában az embert. Minthogy pedig én azt akarom, hogy azok a tihanyi -barátok boldogan éljenek s lelkesen munkálkodjanak: adok nekik fiatal -lányokat. Minden kettőhöz egyet. Tíz leányhoz húsz barátot s húsz -baráthoz tíz leányt. A te szent példád a követésre méltó példa. Ti is -ketten gyönyörködtetek a nyéki lány dalában. Ha te ott nem vagy: az a -Valter barát bizonyosan segitett volna annak a lánynak őrletni s a miatt -elkéshetett volna a hajnali sütés. - -Igy végezte magyarázatát Kocsi Sebestyén Gábor. - -Igaz, hogy százféle csintalan kérdést intéztek még hozzá a hallgatók, de -ő azokra már meg nem felelt. S a tudós apáturnak nagy lelki -megnyugvására volt, hogy meg nem felelt. Annyit azonban mégis -megmondott, hogy ez az egész történet ugy öregéből szent Gellért -életében részletesen meg van irva, s a mit ő tett hozzá, azt se a kis -ujjából szopta, hanem a szóbeli hagyományból meritette. - -Ebben is igaza volt. - - - - -A TIHANYI ERŐSSÉG. - -(A királysirok. – Nem jól temetik a királyokat. – A nemzet utolsó -menedéke. – A bölcs Piusz barát s a még bölcsebb főapátur. – Pisky uram -és Ibrahim aga. – A bajvivás és a becsület. – Ibrahim aga három felesége -egyszerre szül. – Az aga levelet ir. – A bajvivás mégis megtörténik. – -Honnan ered a káromkodás?) - -Hova lett a tihanyi barátok urasága? - -A földek, erdők, mezők, legelők, szőlők, álló vizek, folyó vizek, malmok -most is megvannak, de se húsz barát, se tíz szobalány, se két -bukfenczhányó, se nagy urak látogatása, se királyok vendégsége, -vadászata. Öt szegény barát s néha ritkán egy-egy apátur. A mult -században talán csak három apátur volt. Ha egy-egy apátur meghal: be nem -töltik a helyét évtizedekig. - -I. Endre király, mikor meghalt: oda ment el hideg teste örök pihenésre -Tihanynak ormára. Hová temették el: nem lehet ma már azt a helyet -megmutatni. Se a templom, se a zárda nem ott állt hajdan, a hol most. A -mostani nincs még kétszáz éves. A mostani óvár helyén állott a tihanyi -vár s az a vár bizonyára nagy részben a régi zárdából és templomából -állott. Ott voltak a királyi hamvak is. - -Kevés ember tudná ma már megmutatni, hol állott a régi vár is. Mikor a -török világ elmult s tihanyi várkapitányra nem volt többé szükség: -magyarirtó német barátok ültek bele a nagy uraságba. Első dolguk volt -elpusztitani a régi várat, régi zárdát s épiteni köveiből az uj zárdát -és templomot. - -Németek dulták föl I. Endre király sirját. - -Németek dulták fel a királysirokat is Székesfehérvárott. Pogány török, -kutyafejü tatár: de jól történt, hogy te itt házsártoskodtál nálunk vagy -másfélszáz évig. Büntetlenül rád foghatunk minden dulást, minden -pusztitást, a mit nem te követtél el. - -Ott mutogatják Tihanyban I. Endre király szemfedőjének rongyait. Bizony -rongyok azok: elfekhetett alattuk akármelyik szegény szolgaember. - -De nem baj az! - -Ugy sincs királysir Magyarországon. Pedig volt királyunk elég. Több is, -mint kellett volna. A régiekkel senki se törődött, az ujakat pedig más -országban temetik el. Én nem is bánom. Holt király se lakjék nálunk, ha -eleven nem lakik. Igy gondolkodtak őseink is. Hogy a király itthon -lakjék, mindig követelték; – hogy a holt királyt itt temessék el: sohase -kérték. - -Nincs is az jól, a hogy a királyokat eltemetik. Azt hiszem: turáni -őseink okosabban intézték a temetést. Ők a király holttestével együtt -lovát, szolgáját, miniszterét is eltemették. No az igaz: lovát ma már én -se temetném el, hanem néhány minisztert minden király mellé czélszerü -lenne a föld alá dugni. Ne csak ürge, vakandok vagy patkány legyen -társaságában, hanem afféle szelid állat is, a ki az udvari -szertartásokra s illemszabályokra ott is ügyel s a ki a sok ürge, -vakandok, patkány közt pártfegyelmet tud ott is tartani. - -A tihanyi vár kicsiny vár volt. A Balaton zalai partját sohase birta a -török. A Balatonon nem járt át, hajóval nem vesződött. De télen se járt -át, pedig a jég megbirta volna. A szárazföld felől pedig elég volt egy -széles árok, hogy az ellenség közel ne jusson a várhoz. - -Hejh tihanyi széles árok: te voltál egykor sok jó magyarnak utolsó -reménysége. - -Jött Haynau, jött Paskievics, jött az orosz és az osztrák fölös erővel. -Perednél, Komáromnál nem tudtunk győzni, ellenség kezébe került az egész -Dunántul. - -Mit csináljunk? Komárom szűz vára nem elég az országot megvédeni. -Átellenben még egy bevehetetlen várat kell emelni. Középen a Bakony -rengetege, mely a két várat összekötné. Az uj bevehetetlen vár Tihany -lenne. - -Csak a szárazföldi bejárót kell elzárni. Csak ott kell a félsziget -nyakát átmetszeni s a Balaton két vizét összeszakasztani. S ha ez -megvan, ötvenezer embert a szigetbe telepíteni; fegyverrel, élelmi -szerrel, ágyuval, puskával, lőporral ellátni. Jöhet akkor osztrák is, -orosz is. - -Esztendeig-kettőig büszkén áll a két vár. Hajóhada nincs az ellenségnek. -A hegyet megmászni lehetetlen. Az alatt segitségünkre jön az angol és -franczia, a török és az ázsiai ősi magyarság, Uj Attila, uj Árpád, uj -Hunyadi János. Magyar nemzet nélkül meg nem élhet a magyarok istene, a -magyarok istene pedig örökké él, meg fogja tehát menteni a maga igaz -népét. - -Ki rendelte meg a közmunkát: nem tartozik a dologra. Jöttek mérnökkari -tisztek és úti biztosok, kijelölték a csatorna vonalát s száz és ezer -oda rendelt ember elkezdte ásni, vésni, lapátolni a kemény földet. Ma is -megvan a nagy árok nyoma. Fenekét, oldalait benőtte a vad fü, de ma is -tanuságot tesz arról a keserü ábrándról, a mely a magyar nemzetet Tihany -ormain akarta megmenteni. - -Öreg, szegény, zsöllérkedő ember volt Balaton-Füreden Prépost István. -Hajlott dereku, sanda szemü, mindig rongyos, de mindig jókedvü kis -szőlősgazda. Hol a maga szőlejét kapálta, hol a másét. Ő is elment -Tihanyt elzárni, várat emelni, magyar nemzetet megmenteni. - -Ásott-ásott napokon át. Győzte borral a csutora, kenyérrel-szalonnával a -tarisznya. Egyszer aztán kilelte a harmadnapos hideg. Maga beszélte el -nekem. - -– Fölvánszorogtam egy kissé a hegy oldalára. Oda sütött a nap. Egy bokor -tövében leheveredtem. Járni való erőm nem volt. Fejem fájt, szemem -káprázott, húzott a föld magához. De minden szót hallottam, minden -kapavágást láttam, ezer ember dolgozott, mint a hangya, a fiatalja -dalolni is kezdett. Hej de csak elvégezzük mi a nagy munkát. Verjen meg -az isten német, te ide a lábadat be nem teszed. Láttam is már, a mint a -német erőlködik, de le is kaszaboltuk utolsó szál emberig. - -– Ugy kellett lenni, hogy elaludtam. Meddig aludtam, nem tudom. Nem -költött fel senki. Hát a mint szememet fölnyitom: csak a fülem zug. Nem -hallok semmi munkát, nem látok egy teremtett lelket. Mi történt én -velem? Süketté lettem? Vakká lettem? - -– Dehogy lettem uram, hiszen sütött az isten napja: láttam. A -seregélymadár fölöttem röpült el: zugását hallottam. Csak ember nem volt -a munkánál, egy lélek se. - -– Fölkeltem, lementem a csatornához. A csatorna fenekén itt-ott már -csillogott a viz, a mint a föld alatt átszüremkedett. Láttam, hogy magam -vagyok. Még az jutott eszembe, hogy talán vasárnap van, ünnepnap van, -azért nem dolgoznak. Ejh mit, az országot ünnepnapon is meg kell -menteni. Lementem a csatorna fenekére, elkezdtem a földet hányni. De azt -én már meg nem engedem, hogy a német ide betegye a lábát. - -– Ástam, ástam, de hiába volt, ember nem jött segiteni. Egyszer csak -észre vettem, hogy a csutorából kifogyott a bor, a tarisznyából a -szalonna. Haza nem küldhettem, mert azon a vidéken ember nem jár, tehát -csak magam ballagtam be Aszófőre. Egyenesen a biróhoz. - -– Hejh biró uram, micsoda hanyagság ez már? Hiszen egy hét – két hét, -itt lehet nyakunkon a német s a tihanyi bejárón mégse dolgozik senki. -Micsoda dolog ez? - -– Hagyja el kend. Az urak visszarendelték a dolgos népet. Elveszett a -magyar sereg. Kit megöltek, kit elfogtak, hirmondó sincs már belőle. -Vége a mi országunknak. - -– Vége? - -– Elkeseredtem uram. Keserüségemben bolondságot cselekedtem. Fogtam az -üres csutorámat. Még az apámtól maradt rám. A csikóbőrnek már rég -lekopott róla a szőre. Fényes volt, fekete volt, száraz volt a bőre. Ha -már a mi országunknak vége: minek nekem akkor az üres csutora? Fogtam a -sziját s ugy vágtam oda a kaloda járomszegfájához, hogy száz darabra -törött széjjel. Igy ástuk mi a tihanyi csatornát uram. - -Igy beszélte el az esetet nekem a balaton-füredi szegény zsöllér-ember. -Nem feledtem el. Hogy tanuságot tegyek arról, hogy a szegény ember is el -tud keseredni igazán, ha azt látja, hogy nemzete, országa, hazája -elveszett. A kinek százezer hold földje volt: annak szivét nemzetünk -bukásán nem fogta el úgy a keserüség. - -De a bölcs Piusz barátét se. - -Rég meghalt már a tudós Bresztyenszky apátur, de uj apátot nem tettek -helyébe. Csak Piusz barát kormányozta a nagy tihanyi urodalmat. - -De hát barát hogyan kormányozhat urodalmat? Hogyan tud az elbánni annyi -kalmárral, kupeczczel, árossal, vásárossal, szép asszonynyal, hamis -cseléddel, a mennyi egy nagy urodalom árnyékában rajzik? - -Piusz barát megmutatta. - -Kocsin ült örökké. Jó barátságban volt mindenkivel. Öt szép asszonya is -volt, a ki szivesen látta egyszer-másszor hol ebédre, hol vacsorára. El -tudta adni azt a termést előre, a melyet csak három esztendő mulva hoz a -föld. Csinált százezer forint adósságot s aztán egy szép reggel halva -találták zárdabeli komor kis szobájában. Olvasója akkor is kezében volt. -Kibékült tehát istennel, mielőtt örökre bezárta szemét. - -Rémülve, sopánkozva közölte a szomoru hirt az öreg tudós Czinár a -pannonhalmi főapáturral. Tékozlás! Menyecske! Százezer forint adósság! -Borzasztó! - -A bölcs főapátur mosolygott a nagy ijedtségre. - -– Elvégre élte világát! - -Ez volt a bölcs főapátur felelete. - -Igaza volt. - -Örökkön-örökké való igaza volt. Minden ember önmagáért van. Minden élet -annyit ér, a mennyit önmagának ér. Bolond ember az, a ki nem örül, mikor -örülhet s akkor is busul, mikor nem kénytelen vele. - -Van olyan lélek, mely csak másnak boldogságán tud örülni. Van olyan -lélek, mely csak a hazáért lelkesül. Van olyan lélek, mely csak a -jövendőre néz s azok boldogságára törekszik, a kik ezután születnek. - -Nagy lelkek, nemes lelkek, de ritka lelkek. Emlékezzünk rájuk példának -okáért, tiszteljük meg őket önmagunkért s hirdessük dicsőségüket, hogy -mindig akadjon hozzájuk hasonló, nagyságukra törekvő s dicsőségüket -tulszárnyaló. - -De a nagy tömeg nem ilyen. Ne is legyen ilyen. Dolgozzék annyit, a -mennyi szükséges, de örüljön annyit, a mennyit tud. Gyüjtsön önmagának, -de ne gyüjtsön másnak. Ne a világ minden vagyonát, hanem az életnek -minden képességét szerezze meg gyerekei számára. Erőt, egészséget, -jókedvet, felebarátjának kedvelését. És azt az erkölcsöt, mely becsüli a -munkát, megbecsüli másban is, de nem rajong érte. Az a korszak boldog, -az a nemzedék szerencsés, a mely csak önmagáért él, munkál és örül. A -dicső korszakok nem a boldogságnak, hanem a hősi erőfeszitésnek -korszakai. Vér és köny nélkül, győzelem és szenvedés nélkül az -emberiségnek nincs dicső korszaka. - -Mire való a barát? - -Arra nem, hogy véres veritékkel keresse kenyerét. Fogadása nem szól -erre. - -Arra se való, hogy hős legyen. A manó vitézkedjék, ne a barát. - -Az se illenék a baráthoz, hogy tőkét gyüjtsön. Mit csináljon vele, ha -gyüjtene is? S aztán kinek számára gyüjtené? Se fia, se lánya, se hamis -felesége. - -Vonuljon magányba, imádkozzék, dicsérje az istent, látogassa a -betegeket, gyámolitsa az özvegyeket és árvákat. - -Igy beszélnek a szentek. De nem igy értette a dolgot I. Endre király. - -I. Endre király harmincznégy ménlovat adott a tihanyi barátoknak a -hozzájuk való kanczákkal. Egy ménlóhoz negyven kancza. Ezenkivül még -évenként ötven csikót is adott nekik a királyi ménesekből. - -Az az igazi uraság, akinek több lova van, mint a mennyire szüksége van. -Lóbul, asszonybul, betegségbül csak annyinak szabad lenni, a mennyit az -ember már ki nem kerülhet. A kinek több van, az már uraskodik. Endre -király tehát egyenesen azt akarta, hogy a tihanyi barátok uraskodjanak. - -Az ő akaratának felelt meg Piusz barát. De sok kárhoztatás is érte az ő -emlékezetét. Hátha még a tíz szobalányt is visszaállitotta volna! Akkor -dicsérnék ám csak igazán. - -Épen most háromszáz esztendeje Pisky István uram volt Tihany várának -kapitánya. Már akkor ötven esztendeje birta Somogyvármegyét a török. A -magyar és a török nemes urak a tihanyi réven át meg-meglátogatták -egymást. Együtt mulattak, dicsekedtek, dévajkodtak. Barátság állott fenn -köztük, a mit semmi se bizonyit jobban, mint az, hogy bajt is vívtak -egymással. Igaz, hogy csak olyankor, a mikor béke állt fenn Magyarország -és Törökország között. 1589-ben pedig, ha jól emlékszem, fennállt még a -béke, noha csakhamar kiütött a hosszu és kegyetlen háboru. - -Kemény tél volt, hatalmasan befagyott a Balaton. Valami kőröshegyi -névnapra vagy lakodalomra hivatalos volt Pisky István uram. Át is ment a -réven. De hivatalos volt Ibrahim aga is, endrédi birtokos a -szomszédságból. Pisky uram és Ibrahim aga már ismerősök voltak, hajnalig -jól is mulattak, de akkor valami haszontalanság fölött összekoczczantak. -Jó nevelésü ur volt mind a kettő, tettlegességre nem került a sor, hanem -a bajvivás kikerülhetetlen volt köztük. Február volt az idő, kemény -télnek majdnem közepe, olyan kemény volt a Balaton jege, mint a kőpad. -Meg is beszélték rögtön, hogy mely napon, mely órában jönnek össze a -jégen, a szántódi csárda irányában. Mezitelen karddal, semmi egyébbel. -Egymás vérét meg kell látniok. - -Igy kivánja a becsület! - -Becsület és bajvivás akkor is gyakran együtt járt. Minél több vér -ömlött: annál biztosabb volt a becsület. Vérontás nélkül semmit se ért a -becsület. Ha az egyik bajvivó meghalt: akkor már épen szent volt a -becsület. Azé is, a ki meghalt, azé is, a ki megmaradt. - -Nem uj dolog volt a bajvivás. A világ teremtése után húsz év mulva már -fennállott ez az intézmény. Ádámnak két siheder fia találta föl. Ők még -furkós bottal végezték, mint mai napság a juhászlegények. Szerencsésen -agyon is csapta egyik a másikat. Kezdő legények, könnyelmü ficzkók -voltak, a bajvivó kodekszekre nem ügyeltek, alkalmas segédeket nem -választottak, a fegyverbiróságot is elmulasztották. Előre lehetett -látni, hogy a hatalmasabb agyonüti a gyöngébbet. - -A világ teremtése óta sok idő folyt le. A bajvivás intézménye is -egyben-másban megváltozott valami kevéssé. - -Eleintén az volt a kérdés: ki a hatalmasabb? Döntse el a bajvivás. Ezt a -kérdést nem is lehet semmivel se jobban megoldani, mint a bajvivással. A -királyok még ma is ezt vallják. Ha két király összevesz e kérdésben, -mindegyik kiállitja a maga embereit a mezőre. Üssék, lőjjék, vágják, -apritsák egymást. A királyok ez alatt a miniszter urakkal együtt -tarokkot játszanak. Utóbb kisül, hogy egyik király serege agyonverte a -másik király seregét. El van döntve a kérdés. A halottakat kölcsönösen -eltemetik s királyi szóval hősöknek kinevezik. Megkötik a békét, a két -király összejön, összecsókolódzik, összeházasodik s azután együtt -játszák a tarokkot. A hősök alusznak, a költők és történetirók elzengik -a hősök dicsőségét s a királyok jó kedvvel tovább játszanak. Míg megint -össze nem vesznek: ki a hatalmasabb? - -Később az volt a kérdés: kinek van igaza? Kié legyen a borjas tehén vagy -a kővári urodalom? Döntse el a bajvivás. Gyöpre legény! Elő azzal a -karddal, dárdával, buzogánynyal! Annak van igaza, azé lesz a borjas -tehén vagy a kővári urodalom, a ki agyonüti a másikat. - -Ez is természetes. Jól megfontolta azt az egyház és az állam, a pápák és -királyok bölcsesége, mikor igazságszolgáltatássá tette a bajvivást. -Legalább nem kell annyi biróval, jegyzővel, iktatóval, kiadóval, -ügyvéddel, végrehajtóval vesződni, mint most. Olcsóbb is a szegény -népnek az igazság, nem kell hozzá bélyeg. Gyorsan is eldől az igazság. -Egyik ember agyonütheti a másikat egy óra alatt, nem kerül esztendőkbe a -pörösködés. Nem is lesz annyi pör, huzavona, biróskodás, mint mai -napság. Biztosra lehet venni, hogy a kit agyonütnek: az se nem felebbez, -se pört nem ujit ezentul. Sőt minden haszontalanságért az se pöröl, a ki -életben maradt. Mert a tárgyaláson rendesen ő is ott hagyta egyik szemét -vagy egyik kezét, a másikra tehát jobban vigyáz ez után. - -Mikor Pisky uram összekoczódott Ibrahim agával, épen 108 esztendeje volt -már halott igazságos Mátyás király. A ki azt mondta, hogy a bajvivás még -se egészen jó igazságszolgáltatás, adjuk tehát a pöröket csak a biróság -elé, a bajvivást tartsuk meg a becsület számára. Mert, hogy kié legyen a -borjas tehén vagy a kővári urodalom: ez mégis csak fogas kérdés lehet, a -melyet nehéz dolog buzogánynyal vagy öreg fejszével eldönteni. Csak a -becsület kérdése egyszerü és könnyü kérdés. - -Igy állott a bajvivás intézménye Pisky uram idejében. Igy áll ma is. - -Kinek van becsülete? Döntse el a bajvivás. - -Igaz, hogy némi nemü nehézségek itt is merülhetnek föl. - -A becsület például hasonlit némileg a szinházi jegyhez. Van első -osztályu, másod osztályu és harmad osztályu becsület, mint a hogy van -különféle osztályu és áru szinházi jegy. Sőt van még katonajegy, -diákjegy és ingyenjegy is és utolsó osztályu munkásjegy is. S a hányféle -a szinházi jegy: legalább annyiféle a becsület is. - -Az első osztályu becsületnek nincs szüksége a bajvivásra. Annak se nem -árt, se nem használ. Deák Ferencz és Vörösmarty Mihály sohase vivott -bajt. Nem keveredett bajvivásba Kossuth Lajos és Arany János se. Volt -ebből nekik valami hátrányuk? Pedig Deák Ferencznek azt mondták szemébe -az 1832-iki országgyülésen, hogy a Duna jobb partján tervezett vasuttal -csak a saját zsebjére dolgozik, Kossuth Lajosnak pedig azt hányták a -szemére, hogy ellopta az ország pénzét. - -Ha ők e miatt bajvivásba keverednek: becsületük azonnal leszállt volna a -második vagy harmadik osztályba. - -A második osztályu becsület is teljes becsület. Ez már nem kerüli a -bajvivást, de nem is keresi. Kedvetlenül bár, de belemegy. Nem azért, -mert szüksége van rá, hanem azért, hogy holmi ostoba emberek -megjegyzéseket ne tegyenek. Enged a divatos felfogásnak, noha lenézi azt -s a bajvivást utólag mindig restelli. - -Teljes becsület a harmad osztályu is, de csak kifelé és hivatalosan. Sok -ember érzi, hogy ha bajvivásra nem hivatkozhatnék: erkölcsi állása -valahol, valamiben és valamikor gyönge lehetne. A harmad osztályu -becsületnek önmagában vannak kételyei, de bajvivással megköveteli a -világtól, hogy ennek ne legyenek kételyei vagy ha vannak: gondosan -hallgassa el azokat. - -Az ingyen szinházi jegyesek fölötte állnak a bajvivásnak. – Uralkodók, -miniszterek, nap hősei. A negyedik osztály jegyváltói pedig akár kell, -akár nem kell, mindjárt verekesznek. – Katonák, diákok, képviselők, -ujságirók, müvészek. - -Hajdan nem vezettek a becsületről jegyzőkönyvet. Nem volt a becsületről -statisztika. Ki a szabad, ki a szolga; ki a nemes, ki a pór; ki a -birtokos, ki a hajléktalan: csak ez volt a kérdés. - -A szabad embernek, nemesnek, birtokosnak nem volt szüksége becsületbeli -bizonyitványra; – szabadsága, nemessége és birtoka elég erőssége volt a -világban mindenütt. A szolgának, pórnak és hajléktalannak szintén nem -volt szüksége a hivatalos becsületre. Mi a manót csináljon vele? Mit ér -az neki, ha egyebe nincs? - -Szelid és mivelt korunk sokkal bölcsebb. Ez törvényszakaszokban szabja -meg: mi a becsület. A ki a törvényt megtartja s bajvivó jegyzőkönyvét -kéznél tartja: annál biztosan tudjuk, hogy megvan a becsület. A régi -nyers korszakokról még a királyi levéltárak se tudnák kimutatni, hogy -akkor volt-e becsület és mennyi volt? Mi boldogabb kort élünk. Most -minden kaszinó ki tudja mutatni, hogy melyik városban, melyik -vármegyében hány kétségtelen becsület van. Minő nagy vivmánya ez a -haladás szellemének! - -Igaz, hogy holmi éretlen vagy ugrándozó elmék váltig bizonykodnak, hogy -kard és golyó nem egészen biztos mértéke a becsületnek s hogy szerencse, -vaksors, hangulat is beleavatkozhatik abba, hogy az én hasamba megy-e be -a golyó vagy ellenfelem hasába. Ez azonban üres beszéd. Hiszen a -bajvivásban épen az a fölséges dolog, hogy a kinek hasába ment a golyó, -annak becsülete ép ugy be van bizonyitva, mint azé, a kinek hasát -kikerülte a golyó! S aztán golyó és has: mit tartozik ez ide? Micsoda -bolondság ezzel törődni? A jegyzőkönyv a fődolog, annak kell rendben -lenni. - -Pisky uram idejében még nem voltak az emberek ilyen óvatosak. Akkor még -nem vettek föl jegyzőkönyvet s akkor még nem is a laktanyákban és -vivótermekben végezték a bajvivást. De hát el kell ezt néznünk az akkori -kor bárdolatlanságának. - -Ibrahim aga a kitüzött helyen és időben a Balaton jegén a szántódi -csárda irányában nem jelent meg. Pisky uram hiába ment oda, egy hadnagya -és két huszárja hiába volt tanuja a tihanyi rév nagy jegenyefája alatt. -A hitetlen török elmaradt. - -Ez se baj. Kitünt, hogy csak a szája jár. Ne is kerüljön, de nem is -kerül többé Pisky uram szine elé. Igy vélekedett Pisky uram s ebből nem -is csinált titkot. Annyira nem csinált, hogy ez igen hamar eljutott -Ibrahim aga fülébe is. - -Tudni kell ugyanis, hogy Ibrahim aga nem gyávaságból, nem is -feledékenységből maradt el a jégről, hanem igen is nagy okból. - -Zászlós aga volt ő, tehát Endréden nagy ur. Volt is neki három felesége -és hat odalikja, tehát kilencz asszonya. Allah pedig a kitüzött napra -csodát rendelt. Olyan csodát, a minőt még a hatalmas szultánnal se -csinált, a minőről még a titkok könyvei se emlékeznek. A találkozás -napján ugyanis egy órában betegedett le egyik felesége és két odalikja s -mindegyik egy piros képü erős pufók kis Ibrahimot hozott a világra. - -Nagy híre lett ennek. Nem is csoda: nagy eset ez! - -Nem ritka, ha az anya ikreket szül. Az is megtörtént már, hogy hármat -szült. De hogy egy jó vitéz, becsületes muzulmán agának egy nap és egy -órában három felesége szüljön: ez nem jutott eszébe még Mohamednek se, a -ki pedig a próféták közt a legnagyobb és egyedül való igaz próféta. - -Tökéletes mentsége volt tehát Ibrahim agának arra, hogy ő a bajvivásról -elmaradt. Sőt még arra is, hogy követet, üzenetet küldeni elfelejtett. -Szeretném azt az embert látni, a ki ilyen határtalan családi öröm -közepéből bajvívni menne le a jégre. - -Pisky uram vélekedése azonban csakhamar fülébe jutott. Méltán haragba -jöhetett arra a vélekedésre. Hiszen Pisky uramnak, ha jó vitéz és igaz -nemes ember, nem szabad jó vitézről és zászlós agáról valami gyalázatos, -csuf gyávaságot föltenni. Kapta is a tollat, papirost s hirtelen való -első haragjában levelet irt Pisky uramnak. - -Magyar nyelven irta és pedig kitünő szép magyar nyelven. Jobban tudott -magyarul, mint mai napság sok iródiák. Megvan a levél eredetiben, ott -őrzik a tihanyi zárdában, a jó csuhás barátok megmutatják szivesen -mindenkinek. - -Ebben a levélben jól összeszidja Pisky uramat. Elnevezi kurta disznónak, -ország kóborlójának, hitetlennek, bestye k...finak. Ujra felhivja, -jöjjön ki hát, ha vitéz, a jégre. »Egy korlátban ketten menjünk be, sem -tehozzád magyar vitézek ne mehessenek, sem én hozzám török vitézek ne -jöhessenek«. Hanem ketten ott vijjanak életre-halálra, a mig egyik ott -nem marad. - -A levél igy végződik: - -»Isten velem. Költ Koppányból 2-a martii 1589. Az te nem barátod Ibrahim -aga, az hatalmas Török Császár Zászlós Agájja Endrédbe.« - -A czimzést pedig igy irta rá: - -»Adassék az hazug, tökéletlen, hitetlen Bestye K... fiának, Pisky -Istvánnak Tihanba tulajdon kezébe.« - -A levélben nem mondja meg, mi ok miatt maradt el a megbeszélt -találkozásról. Igazhivő muzulmán nem beszél a feleségeiről soha egy szót -még igazhivőnek se, annál kevésbbé hitetlennek. - -Pisky uram megkapta a levelet, elfogadta a bajvivást, üzenet utján -meghatározták az időt, kimentek a jégre, megverekedtek emberül, az -egyiknek füle, a másiknak orra ott maradt a jégen s a mikor sebjük -behegedt: megitták az áldomást egyszer Tihanyban, egyszer pedig Endréden -s azután mindvégig igen jó barátságban éltek. - -Honnan tudom én mindezt, holott nekem a barátok ezt el nem mondták, mert -maguk se tudják. - -Felelek a kérdésre s tudásomnak okát adom, a hogy illik igaz tanúhoz s -komoly történetiróhoz. - -Hogy Pisky uram megkapta a levelet, bizonyos ez onnan, hogy az a levél -most is megvan s most is Tihanyban van. - -Hogy elfogadta a bajvivást: ez meg onnan bizonyos, hogy nagyon csuf -dolog lett volna el nem fogadni. Ha pedig ezt a csuf dolgot elköveti: -akkor a levelet a kandallóba dobja s nem hagyja meg csufságának örök -emlékeül. Hogy meghagyta, ezzel azt akarta bebizonyítani, hogy ő olyan -ember, a ki megállja helyét a gáton. - -Hogy Ibrahim agát nem vágta le: ez épen kétségtelen. Mert ha levágta -volna: iródiákjával ráiratta volna a levél hátára, hogy »szegény bolond -aga, ott hagyta fogait a jégen.« - -De ép oly kétségtelen, hogy Ibrahim aga se vágta le Pisky uramat. Mert a -krónikákban ez nincs megirva, a tihanyi várkapitánynak ily gyászos -haláláról pedig a krónikások meg nem feledkeztek volna. - -De hogy egymás orrát, fülét mégis levágták, ez nem lehetett másként -azért, mert ilyen két vitéz nem játszik, ha kardot ránt egymás ellen, -hanem egymáson hagyja kezének és kardjának nyomait. - -A tihanyi áldomás onnan bizonyos, mert Pisky uram jó magyar ember volt, -magyar ember pedig verekedés után mindig iszik egyet. Néha a verekedés -előtt is. Adott azonban áldomást Ibrahim aga is, mert ő már magáévá tett -minden jó magyar szokást, a mit azzal bizonyitott be, hogy tökéletesen -megtanulta a mi édes magyar nyelvünket. Ezt a német, vallon, olasz -vitézek, a kik itt csavarogtak nálunk, soha nem cselekedték. - -Ibrahim aga híres tihanyi levele egyébként is nevezetes levél. Mert tele -van csufoló szavakkal és káromkodásokkal. - -A magyar nép káromkodó nép. Annyira, mint a szerb, horvát, délszláv és -török nép. Sokan azt hiszik, hogy mind e szomszéd népek a magyartól -tanulták a káromkodást. - -Én pedig ezt nem hiszem. - -Miért nem tanulta el a magyartól a cseh, morva, slezák, polyák, -kucséber, német a káromkodást? Hiszen ezekkel régibb szomszédságban -vagyunk, mint a törökkel. E népek, ha káromkodnak, csak az ördögöt, -poklot, bagolyt, keresztet és szakramentet emlegetik. Ez nem magyar -káromkodás. - -A magyar, ha káromkodik, a szenteket, a Jézus Krisztust, a szüz Máriát -és az atyaistent emlegeti. Mint a szerb és mint a török. - -Azokon a részeken, a hol egykor a török lakott, mindenütt nagyon el van -terjedve a káromkodás. A Balaton zalai mellékén s belső Zalában, -Göcsejben nem káromkodós a magyar nép. Itt soha se lakott a török. Nem -igen káromkodnak a Rába mellékén és Csallóközben se. Itt se lakott -török. Olvastam is, hallottam is, de hiszem is, hogy őseink a töröktől -tanulták el a huszáros káromkodást. Igaz, hogy a huszárok és bakák azóta -is gondosan terjesztik ezt az erkölcsöt. - -Ha eredeti magyar szokás volna a káromkodás: akkor szüz Máriát nem -emlegetné a nép. Jobban becsüli a magyar a nőt, mintsem káromló szónak -használná. - -A szent lelket se emlegeti a káromkodó soha. Ez is török eredetre vall. -A keresztyének istenképéből a török megértette az atyát és a fiut, de a -szent lelket nem. Azért azt nem is vagdalta az ellenség hátához. Nem -teszi a magyar se. - -Furcsa dolog a káromkodás, ha komolyan megy. A test is kiizzadja az -ártalmas nedveket, a lélek is kiizadja az ártalmas indulatokat. A -léleknek ez az izzadása a káromkodás. Közel áll az átokhoz, de még se -az. A hajdankor nagy népei tudtak átkozni, de nem tudtak káromkodni. -Homér látta vak szemével az átok istenét s nőalaknak látta. A káromkodás -ő előtte bizonyára férfialaku isten lett volna. Az egyház is százféle -átkot ismer, de káromkodást nem ismer. Az átok egyházi intézmény, a -káromkodás vétek. A pokol és a tisztitó tűz is átok. A kiket Dante itt -talált, azoknak csak jajgatását és fogcsikorgatását hallotta. A ki csak -jajgatni és fogcsikorgatni tud: annak irtóztató büntetés a pokol. A -magyar ember nem igen fél a pokoltól, mert ő ott is huszárosan -kikáromkodja magát s tudja, hogy ez által nagyot könnyit lelkén. Az -ördög, ha káromkodni tudna, nem vinne el annyi embert. Mert a kit jól -összeszidna: annak aztán békét hagyna. - -Csunya dolog a káromkodás, de ime, haszna is van. - - - - -BALATON-FÖLDVÁRTÓL BADACSONY HEGYÉIG. - -(Milyen felekezethez tartozik a hullám és a napsugár? – A kis kapitány. -– Salamon Ferencz dévajkodik, Gyulai Pál ur megijed. – Szentirmay a -parton vár.) - -Hagyjuk el azonban Tihanyt s utazzunk tovább. Hagyjuk el nyugati ormát, -a gyönyörü Csucshegyet s keleti fensikját, Óvár sziklapadjait. Kopár -helyek ma, gyönyörü pihenők és messzelátók villatelepe majd a közel -jövőben. Tündértanya lesz még Tihany nemsokára. - -Ott vezet el útunk a Földvári csárda mellett. Mikor arra jártunk, csak a -csárdát láttuk, pár száz ölnyi távolságban a Balaton vizétől. Ma -legszebb és legnagyobb fürdőtelepe a Balaton somogyi partjának. - -Igazán jó helyre alapitották. - -Tihany két nagy tóvá választja el a Balatont. Füred, Csopak, Alsó-Örs, -Almádi, Kenese és Siófok nyaralói csak az egyik tavat látják, Tihanyon -tul nem repülhet tekintetük. Igy vannak a nyugati tó nyaralói is. Ő -előlük meg a veszprémmegyei Balatont zárja el Tihany. Csak a -balaton-földvári fürdőtelep vidám lakói látják mind a két Balatont. - -Szerencsés multja, virágzó jelene, ragyogó jövendője van -Balaton-Földvárnak. - -De csak úgy, ha a magyar társadalom egykor egyetlen nemzeti társadalommá -alakul át. Ha osztályok, rendek, rangok, felekezetek, pártok, -birtokterületek darabokra nem tördelik szét. - -Balaton-Földvár főrendi fürdő, Siófok zsidó fürdő, Almádi polgári fürdő, -Kenese hivatalnok fürdő, Balaton-Füred hol papi, hol zsidó fürdő, -Badacsony nemesi fürdő, Keszthely vegyes fürdő. És igy tovább. - -Mi ennek az oka? - -Bizonyosan a Balaton vize. Sokan vannak, a kik azt hiszik, hogy ez a viz -különbséget keres is, talál is, tesz is a különböző rendü, rangu, -osztályu és felekezetü emberek bőre között. - -Ezer szélrohama van a levegőnek, ezer hullámcsapása a Balaton vizének. - -Egyik hullám főrendi, másik hullám polgári hullám. Egyik hullám -keresztyén, másik hullám zsidó hullám. Meg lehet ám ezt ismerni -biztosan. Miről? A manó tudja. Csak az a bizonyos, hogy Balaton-Földvár -felé nem megy zsidó hullám, Siófok felé pedig nem megy keresztyén -hullám. - -Ilyen a balatoni szél is. Ilyen a balatoni napfény is. - -Szakemberek azt mondják, hogy ilyen a tenger vize és szele és napfénye -is. Csakhogy az idegen nemzetek herczegei, bárói és nemesei tökfilkók. -Ők a tengernek ezt a természetét fel nem ismerik. A Cambridgei herczegek -és Montmorency grófok például annyira dőrék, hogy ők képesek még Lewi -bankárral s még Hugmayer sütővel is egy tengerben fürödni. - -A magyarok finomabb bőre ezt meg nem engedheti. - -Be kell azonban ismerni, hogy orvosaink meglehetős tudatlanok. Ők -például nem igen törődnek azzal, hogy a hurut, csúz, köszvény, -vérszegénység, angol kór, idegesség keresztyén vallásu vagy zsidó -vallásu, főnemesi vagy közpolgári betegség-e? Nyilván nagy könnyelmüség -ez. Ők e betegségek ellen derüre-borura csak a Balatont rendelik -általában a helyett, hogy határozottan megmondanák: melyik betegség -ellen melyik felekezetü vagy rangu hullám és napfény használ leginkább. - -Hogy a muzsikus czigány ott a balatoni fürdőn mind neveletlen s hogy -hegedüjén csak egyféle húrt használ s dalát egyenlően huzza s a -különböző rangu és felekezetü húrok, dalok és pénzek közt épen nem -tiszteli a különbséget: ezen már meg sem ütközünk. Vad müvésztől, -tanulatlan embertől, fekete czigánytól nem is lehet egyebet várni. - -Ilyen hátrányok még nagy mértékben nehezítik a Balaton fölvirágzását. - -Készül azonban törvényjavaslat, mely az efféle bajokon segiteni fog. E -szerint a határos vármegyék felosztják majd a Balatont rend, rang, -osztály és felekezet szerint s a vízbeli határokat kikarózzák. -Örménynek, unitáriusnak csak lábmosó víz jut, mert ők kevesen vannak. A -zsidókat beszoritják az akarattyai és gamászai öbölbe Siófokig. -Parasztnak adják az iszapos részeket, neki az is jó. Kis hivatalnok és -munkás ember számára átengedik a nádasokat, kuruttyoljanak ott a -békákkal. A java szinvíz lesz a főrendeké és nemeseké és a papoké. -Valamelyes részt átengednek a katonaság számára. - -Igy lesz majd nagy és boldog, hatalmas, mivelt és gazdag a társadalom. - -Baj lesz ugyan, hogy az isten napja egyenlően süt ezentul is mindenkire, -de ezen már nem igen lehet a törvényhozásnak segiteni. Ez ellen a -segitséget a magán tevékenységnek kell átengedni. A finomabb izlésüek -keztyüt huznak majd a fejükre, hogy a fejüket legalább az a napsugár ne -érje, mely a parasztra, iparosra, zsidóra és munkás osztályra is -egyaránt ragyog. - -Balaton-Földvár tehát akkor még nem volt a világon s mi vasut szárnyán -repülve mentünk Boglárra. Szárszó, Szemes, Lölle ugy maradtak el -mellettünk, mint utszéli fák. Fürdőtelep ez ma már mind, de nem volt -akkor még egyik se az. - -Boglárra értünk. Dél felé járt már az idő. Az ebéd dolgában nem -intézkedtünk előre. Pedig tudósnak, költőnek, iró embernek, -képviselőnek, ha vidékre megy, főgondja a jó ebéd, vacsora. Hanem hát -van valaki, a ki táplálja az égnek madarait, majd csak gondot visel az -mi ránk is. - -A mint leszállunk a vasutról: csengő gyermekhang fogad bennünket. - -– Szerencsének tartom magam bemutatni: Szuhányi hajóskapitány vagyok. - -Oda nézünk. - -Rózsás képü, tejes száju, szőke haju, mosolygós arczu gyerkőcze áll -előttünk. Ernyős, lapos, aranyzsinóros sapkája kapitány; fényes gombu, -arany vállzsinóru testhez álló kabátja is kapitány; vasalt fekete fényes -nadrágja s fehér keztyüje is kapitány; de az egész alak még se -hajóskapitány, csak apró kis tömzsi diákgyerek. - -Rögtön felismertük benne Jules Verne kis kapitányát. Igaz, hogy akkor -még meg se irta kis kapitányát. Nagyon örültünk a kis kapitánynak. -Legjobban örült Gyulai Pál ur. Mert a kis kapitány még ő nála is kisebb -embernek látszott. De nem is hagyta megjegyzés nélkül. - -– Mekkora lehet az a hajó, a melyiknek ilyen kicsiny és fiatal a -kapitánya? - -Bizony az kis hajó volt, de azért gőzhajó volt. Ez volt a Balaton -második gőzhajója. Első volt a »Kisfaludy.« Ennek azonban nevet se -adtak. Olyan kicsiny volt még, hogy meg se keresztelhették. Somogyi -birtokosok és kereskedők épittették, hogy követ, bort és személyt -szállitsanak vele Zalából. Boglár, Fülöp és Badacsony között -közlekedett. A viharok azonban gonoszul bántak vele s azért nem sokára -el is adták tyukültetőnek. Volt egy kis mentőcsónakja is. Kóczmadzaggal -volt a hajó farához kötve. Volt két födetlen nagyobb uszályhajó is. Ezt -szokta Fülöp és Boglár közt vontatni. - -A kis kapitány tudatta velünk, hogy őt Szentirmay József, az én komám, -megbízta, hogy késedelem nélkül vigyen bennünket Badacsonyba, mert vár -bennünket az ebéddel. Engedelmet kér azonban tőlünk, hogy egy kis -kerülővel egy vontató üres hajót átvihessen a Fülöpi révbe. - -Hogyne adtuk volna meg az engedelmet? - -Mikor elindultunk: Badacsony napkeleti oldala állt előttünk. Mint öreg, -hatalmas uraság, a mint leül a parton s lábait füröszti a vizben. Feje -kopasz, arcza mosolyog, dolmánya tele boglárral és pitykével. Minden -boglár egy-egy szép pincze, nyaraló, szőlőhegyi hajlék. A távolból -valamennyi fénylik a déli napsugárban. - -Hajh, de erdélyi barátaim nem gyönyörködtek fényes alakján. Csak Nagy -Miklós nem tudta szemét levenni róla. Szilágyi Sándor csak csevegett, -Salamon Ferencz csak dévajkodott, Gyulai Pál ur csak kötekedett. - -Salamon Ferencz lement a hajóterembe. Ott talált egy vékony -mestergerendát, hasonlót a testgyakorlók vasrudjához. Láttam, hogy kedve -kerekedik athléta rudgyakorlatokat csinálni. Gyulai Pál ur mosolyogva -nézte, mikor pottyan le a rudról. Mert hogy lepottyan, szentül hitte. - -Gyulai Pál ur mosolygása gonosz ötletet szült bennem. Fölmentem a -födélzetre s megkértem a kis kapitányt, hogy a hajót forditsa egy kissé -hullámhosszant. Most ugyan csöndes idő volt, a falevél se mozdult, de -reggel volt egy kis vihar s még délben is mozogtak, miatta a hullámok, -noha már nem tajtékzottak. Hajónk keresztbe vágta a hullámokat; azt -akartam, oldalt kerüljön a hullámok utjába. - -A kis kapitány megértett s a kormányosnak intett kezével. - -Lemegyek a hajóterembe nyugodtan, ártatlan arczczal. Salamon Ferencz -akkor is lóbbálódzik a rudon és Gyulai Pál ur akkor is mosolyog. - -Egyszerre csak oldalra hajlik a hajó s Gyulai Pál ur oda tántorodik a -terem falához. A másik pillanatban másik oldalára hajlik a hajó s Gyulai -Pál ur megint meglódul, alig tud a mestergerenda oszlopában -megkapaszkodni. Salamon Ferencz ugyan nem vett észre semmit, mert ő csak -himbálódzott a rudon, a hajó hentergése csak még inkább segitette a -mulatságban. - -De Gyulai Pál ur most már nem mosolygott, hanem rákiáltott Salamonra: - -– Ne szamárkodj Ferencz. Nem látod, hogyan ing a hajó? - -Tulajdon szavai. Egy kis ijedtség és igen sok félreértés volt e -szavakban. Járt ugyan már vizet Gyulai Pál ur is, mert a mióta él, -jóbarátok társaságában már hétszer meglátogatta a Margitszigetet s -nehányszor Leányfaluba is elhajókázott, de azért azt első pillanatban -még se vette észre, hogy a hullám hányja a hajót s nem Salamon Ferencz -dévajkodása s hogy a hullám se hányná ennyire, ha a kormányos igazán -vezetné s nem csalfán vagy ügyetlenül a kormányrudat. Ilyen félreértés -azonban kivált a politika mezején, igen sokszor hatalmába ejtette Gyulai -Pál urat. Pedig a politika is olyan ám, mint a tenger vize. Hol viharos, -hol csöndes. S ha baj fenyegetett, Gyulai Pál ur sohase látta meg a -kapitány és kormányos hibáját vagy mulasztását, hanem a baj okát mindig -másban kereste. De igy kell ennek lenni. Mentsen isten attól, hogy a -kritikusnak mindig igaza legyen. Ugy szép a kritikus, ha téved. A -tévedés az ő benső igaz természetének alkotó része. A manó élne tovább a -világon, ha a papnak és kritikusnak mindig mindenben igaza lenne. - -Kikötöttünk Badacsonynál. Kikötő ugyan még akkor nem volt, tehát elő -kellett venni a mentőcsónakot, ezen jutottunk ki a partra. Ott várt -bennünket Szentirmay József! János püspök rokona és főembere, az én jó -keresztkomám, mostan pedig vendégváró szives házi gazdánk. Elbucsuztunk -a kis kapitánytól, nem is láttuk az életben többé s mentünk házi gazdánk -elé. - -– Isten hozta az urakat, testvér látja a testvért! - -Ez már balatonparti szó volt. Tetszett Nagy Miklósnak, de nagyon. - - - - -NEGYVENÖT ÉV ELŐTT. - -(A szent-mihályhegyi remete a költészetben és a valóságban. – Bodor -Jancsi története. – A Csiri, a Biri és a Csiribiri. – A magyar népmese.) - -Ott voltunk immár Badacsonyban, igaz, hogy még csak a lába hegyén. Ott -voltunk azon a hegyen, melynél szebb a kerek világon nincs, s melynek -még Szentgyörgy ott a szomszédban és Somlyó ott a távolban is csak édes -testvérei. - -Negyvenöt év előtt, 1855-ben láttam először. - -Gyalog akartam megkerülni a Balatont. Társat kerestem a pápai diákok -közt. Találtam is valami Dús János nevüt. Erős, vaskos fiu volt -Őcsényből, Tolnamegyéből, bizonyosan rég el kellett mulnia, mert azóta -hirét se hallottam. - -Keszthelyről jókor indultunk el dél tájban, estére Szigligetre akartunk -jutni. Oda is jutottunk volna, ha közbe nem esik a Szent-Mihályhegy -kápolnája. - -Közel Meszes-Györökhöz, a part fölött emelkedő magas hegy lábánál, -egészen a víz közelében van egy kis hegy. Talán husz-harmincz öl a -hossza, tiz-husz öl a szélessége, nehány öl a magassága, köröskörül -lapály. Kisfaludy Sándor a költő félgombolyagnak nevezi. - -Tetején kis kápolna. De igazán kicsiny ám. Alig fér bele száz ember. A -kápolna csak némely ünnepnapon és csak bucsujáráskor van nyitva. Akkor -szólal meg kis tornyának kis harangja is. Szent Mihálynak van -fölszentelve. Búcsuján annyi nép van, hogy el nem fér se a kápolnában, -se a hegyen, se a hegy oldalán. Nagyobb része leszorul a lapályra. - -Mikor még élt a költő s irta nemesi bájos regéit: a század elején még -nem állt e kápolna. Valami omladék falak, valami régi kápolnának -faltöredékei álltak ott s ezeket a költő egyszer-másszor meg is -látogatta. Ha badacsonyi szőlejéből Keszthelyre ment, le-le szállt -kocsijáról, fölmászott a kis hegyre, körülnézegette az omladékot. Ugy -látta és úgy irja: »Mohos, mesés régiség.« Ifju nejét is elvitte oda -egyszer s annak is megmutatta, mint költői elbeszélésének szinterét. -Talán még azt a vén juhászt is megmutatta neki, a ki az omladék mesés -történetét elbeszélte előtte. - -Jóval később, de még a költő életében a keszthelyi apát buzgólkodása az -omladék köveiből annak helyére a mostani kápolnát emelte. Gróf Festetich -László, a nagy György grófnak a fia segitette némi költséggel. Mikor én -ott jártam, a kápolna falán olvasható volt irónnal irva e szó: »Itt halt -meg szegény Bodor Imre, a remete, a kinek emlékezetét megörökitette -Kisfaludy Sándor«. Tele volt irkálva sok ismeretlen névvel is a fal. -Legtöbb volt a nevek közt a pápai diák, de volt debreczeni és pataki is. -Ezek mind az 1848 előtti évekből. - -A költő szerint a korábbi századokban a Gersei Pethő nemzetség volt e -vidéknek ura. Ez igaz. E nemzetségé volt Tátika, Rezi, Keszthely vára és -urodalma és sok más urodalom. Árpáddal jött be a nemzetség s utolsó -férfi sarjadéka Sigmond a mult században halt el. A Balatonból e -családnak volt legnagyobb birodalma. - -Azt mondja a költő, hogy a kápolnát Pethő Mihály épittette, a ki a -szigetvári Zrinyi Miklósnak barátja volt s a török fogságba esett. Ez is -igaz lehet. A költő tudhatja, honnan vette a történetet. - -E Mihály egyik unokája Menyhárt volt, kit a csatában épen le akart vágni -egy nagy bolond török, midőn apródja Bodor Imre oda ugratott, a törököt -agyoncsapta s urát ekként megmentette. A csata után hazamentek. Menyhárt -ur valamennyi fiát, lányát összehivta, beszólitotta Bodor Imrét is s -akkor igy szólt gyerekeihez: - -– Gyerekek tudjátok meg, hogy ez az apród mentette meg életemet, e -nélkül már hollók, farkasok ettek volna meg. Nosza apródom Bodor Imre, -nem akarok hálátlan lenni, akármelyik falumat vagy pusztámat választod, -válassz, neked adom, tiéd legyen! - -De ott volt ám Menyhárt urnak Lilla lánya is, a kit szeretett az apród s -a ki szerette az apródot. Az apród tehát elszánta magát s -himezés-hámozás nélkül igy felelt: - -– Nem kell nekem jó uram se falud, se pusztád, se ökröd, se szamarad, se -semmiféle jószágod, hanem itt van a Lilla lányod, az kell nekem, semmi -más. Add nekem azt. - -Az a düh, a mi erre elfogta Menyhárt urat, leirhatatlan. Hiszen épen a -Lilla lányát oda igérte már Dersfy Laczkónak, a ki nagyon eltalálta -kedvét egy fényes, ékes nyeregszerszámmal, melyet ajándékba kapott tőle. -Ez már mégis csak nagyobb dolog, mint Bodor Imre vitézkedése. És aztán -igaz, hogy az apród is nemes ember, de bizony csak koldus kutya, annak a -Lilla lányát oda nem adhatja. - -Nem is adta. - -Hanem e helyett összeszidta apródját is, leányát is s elkergette szeme -elől mind a kettőt. - -Az apród lóra ült, elvágtatott, élő világ azt hitte: neki ment a -Balatonnak. - -Lilla a búnak adta a fejét, szivét. Nem volt kedve a világhoz. -Hervadozott éjjel-nappal. Minden kérőt elkergetett, még Dersfyt is. -Megbánta utóbb Menyhárt ur is keményszivüségét, kerestette is az apródot -mindenütt, de hiába. Az apród remete lett, beleült a Szent-Mihályhegyi -oduba s ott addig imádkozott, mig meg nem halt. Meghalt pedig két -esztendő és két nap mulva. Négy halász és egy uj remete temette el. -Találtak azonban keblén egy irást, melyet bevittek a keszthelyi apáthoz, -olvassa el, ő tudott olvasni. Az irás bucsuzó levél volt Lillához. -Menyhárt ur a családi sirboltba temettette az apródot s néhány nap mulva -Lillát is, a kinek szive bánatában megszakadt. A halálban kerültek -össze. - -Ezt a történetet irja meg a költő. - -Ebből pedig egy szó se igaz. - -A Gersei Pethő nemzetségben soha se kereszteltek Menyhárt névre senkit. -Azután Lilla nem is Menyhártnak, hanem Pálnak volt a lánya s nem is -Lilla volt a neve, hanem Erzsi. Az apródnak se Bodor Imre volt a neve, -hanem Bodor János. Nem is lett Bodor János remetévé, hanem szépen -feleségül vette Erzsit s lett tizenkét gyerekük, fiak és lányok egyenlő -számban. - -A szent-mihályhegyi remete története egészen más. - -Nagyon egyszerü ez a történet, a mint nekünk a juhász elmesélte. - -Ott üldögélt a juhász a kis hegy élén, a kápolna ajtajától tíz -lépésnyire. Kádi Vendel volt a neve, öreg legényre vallott szőke szőrös -arcza. Apró pénznek való durva bőrerszényt varrogatott csizmadia bőrből, -árral, fonállal. Kutyája mellette vakaródzott. Nem igen ügyelt ránk se ő -maga, se a kutyája. Se a nyája és szamara. Ránk se néztek, mig mi a -kápolnát körüljártuk s a falon volt irkafirkákat olvasgattuk. - -Oda álltam eléje, jó napot mondtam neki. - -– Hát kend tud-e valamit a szegény remetéről? - -– Hallottam valamit. - -– Kitől? - -– Az öregektől. - -Elmondta, hogy szegény juhászbojtár volt a Bodor János. Olyan erős -legény volt, hogy a Lesencze-folyó malmán fél kezével meg tudta állitani -a vizes kereket, a farkast pedig agyon tudta ütni a kalapjával. Nem is -félt ő se a számadótól, se az uraságtól, de még a dobosi kanászoktól se. -Hanem egyszer az uraság lánya beleszeretett. Az uraság kegyetlen ember -volt s mikor ezt megtudta, a szegény Jancsi bojtárt el akarta emészteni. -Maga azonban nem merte megtámadni, hanem ugy gondolta ki, hogy sok -vadászszal, sok cseléddel, sok hajtóval meghajtja az erdőt, Jancsit -bekeriti s a hajtásban majd a vadászok valahogy elpusztitják. Vagy őt -magát éri gerely, vagy a nyáját szétkergetik, ha pedig azzal beszámolni -nem tud, akkor meg fölakasztják. El volt már határozva a vármegyével is. -De az uraság lánya megizente neki kéz alatt, mi a szándék. Egyuttal -megintette, hogy vigyázzon a bőrére is, de a nyájára is. Jancsinak se -kellett több. Volt ám esze a bojtárgyereknek. Ott legeltetett a -Sárkányerdőben Ederics fölött a vitai határon. Ott kezdték meg ellene a -hajtást. Volt háromszáz juha és három szófogadó kutyája. Az egyiknek a -neve volt Csiri, a másiké Biri, a harmadiké Csiribiri. A juhait -háromfelé szakitotta, százat-százat egy nyájba keritett s minden -kutyájára rábizott egy-egy nyájat s megmagyarázta nekik, ha őt nem -látják is, csak őrizzék a nyájat s ha valaki elhajtja a nyájat, utána -menjenek, neki arról hirt adjanak, ha pedig ő ugy parancsolja, a nyájat -neki azonnal a lábához tereljék. Ugy is lett. A Jancsi csak menekült a -vadászok elől. A Sárkányerdőből a Feketehegyre, onnan a györöki oldalra. -De menekülése nem volt; nyomában voltak mindenütt. Utóbb is ide jött a -Szent-Mihály-hegyre a remetéhez. A remete szerette a juhászembert, ótta -a menekülőt, megvédte a Jancsit. Szőrzsákot adott a testére, szőrkötelet -a derekára, fapapucsot a lábára s egy nagy keresztet a kezébe. Aztán -fogott egy tégladarabot, köpött rá nagyot s oda dörzsölte a Jancsi -fejéhez, orrához, képéhez, nyakához. Olyan vörös remete lett a -Jancsiból, párját se lehetett találni. Mikor pedig a kegyetlen uraság és -a vadászok, cselédek, hajtók oda értek s a remete-lakot körülvették: -nyoma se volt a bojtárnak, hanem a helyett ott találtak két remetét. -»Hol a juhászbojtár te remete?« »A nyomát se láttam, a hirét se -hallottam.« »Hát ezt a vörös barátot hol vetted?« »Utban találtam, erdőn -fogtam, kötelénél fogva ide hoztam.« »Minek neked ez a vörös barát te -remete?« »Téli remetének. Én már öreg vagyok, gyönge vagyok, eb legyen -tovább téli remete!« »Hazudsz te remete, ez a vörös barát lesz a -juhászbojtár.« »Hazudsz nagy ur, magad; hol láttál te juhászbojtárt a -kutyája nélkül?« Ez a szó már igaz szó volt. Erre megadta magát a -kegyetlen uraság is. Remetének nincs kutyája, juhászbojtárnak meg van -kutyája, a ki a gazdáját el nem hagyja. Vissza is fordult az uraság sok -csürhe népével s átadta az ügyet a főbirónak, vármegyének, pandurok -hadnagyának. Ők vegyék kezük ügyébe a juhászbojtárt. Arra azonban volt -gondja, hogy az egyik nyájat elhajtsa az uzsai völgybe, a másikat az -örsi hegyre, a harmadikat a szigligeti ingoványba. Mégis csak kötélre -kerül a Jancsi bojtár, mert hát hogyan kerithetné ő vissza a nyájakat? -Nosza jött is másnap a pandurok hadnagya tizenkét pandurral egyenesen a -remetéhez. »Add elő remete a Bodor Jancsit, orv lett, tolvaj lett, -utonállók czimborája lett, uraságnak háromszáz birkáját a kezükre adta, -vármegye nevében kötélre keressük.« E szóra a vörös barát csak leteszi -ám kezéből a hasábfa keresztet, csak eltépi ám szőrkötelét, csak földhöz -vágja ám a kámzsát, ingujjával csak letörli ám arczáról a téglát, csak -fejére teszi ám süvegét. Ime ott áll egy szempillantás alatt Bodor -Jancsi, a juhászbojtár. Oda szól a pandurok hadnagyának. »Az se -becsületes ember hadnagy uram, a ki rólam ilyet beszél. Itt a rovás. -Tizenöt kos, husz meddő, ötven ürü, nyolczvanöt anya, ötven toklyó, -nyolczvan bárány: kerekes háromszáz. Menjünk az akolhoz a Sárkányerdőbe, -ott lesz valamennyi.« Nevetett a pandurok hadnagya. Tudta ő jól, hogy -nem lesznek ott a birkák. De azért nem tett bilincset a Jancsinak se -kezére, se lábára. Tudta ő jól, nincs az a bilincs, a melyet a Jancsi -össze nem szaggat, ha ugy akarja. Mentek, mendegéltek, mig a -Sárkányerdőben az akolhoz nem értek. Oda értek, körül néztek, hát egy -birkát se láttak. »No Jancsi, hol a háromszáz birka?« »Mindjárt hadnagy -uram, hadd fujjuk ki előbb egy kissé magunkat.« A Jancsi erre kiált -egyet. »Csiri kutyám, ide ne!« Egy köhintés – két köhintés, csak jön ám -a nyáj az uzsai völgyből. Mögötte a Csiri. Megolvassák: épen száz. »No -de Jancsi, hol a kétszáz birka?« – »Mindjárt hadnagy uram, hadd -gyujtsunk előbb pipára!« Erre kiált egyet. »Biri kutyám, ide ne!« Egy -pipa dohány – két pipa dohány, csak jön ám a nyáj az örsi hegyről. -Mögötte a Biri. Megolvasták: ez is épen száz. »Jól van Jancsi, de most -már hol a száz birka?« »Mindjárt hadnagy uram, hadd alugyunk előbb -egyet.« Erre nagyot kiált. »Csiribiri kutyám, ide ne!« Alig szundikálnak -kis ideig, csak jön ám a nyáj a szigligeti ingoványból. Mögötte a -Csiribiri. Megolvassák, a birka száztizennégy. »Hahó Jancsi, több ez a -birka száznál!« »Hogy ne volna több? Tudja azt az én kutyám jól, hogy -ilyen nagy munka után minden pandurlegénynek jár egy birka, hadnagy -uramnak pedig kettő. De azért az uraságéban fogyatkozásnak lenni nem -szabad.« Vállára üt e szóra a hadnagy a juhászbojtárnak: »Emberséges -ember vagy fiam, de a kutyád se utolsó legény.« Ugy elment onnan a -pandurok hadnagya a tizenkét pandurral, mintha ott se lett volna. De a -tizennégy birkát sem hagyták ott. De Bodor Jancsit se hajszolták többé -számadásra. Ilyen legény volt urfiak ez a juhászbojtár. De össze is kelt -utóbb az uraság leányával, csakhogy ennek megint más a története. - -Igy mesélgetett nekünk az öreg juhász az alatt, mig erszényét -varrogatta. - -Hogy kelt össze utóbb a bojtár az uraság leányával: nem irom le. A ki a -népmeséket ismeri, úgy is tudja. - -A népmese költészete csak szegény ember költészete. Rokon a hitregével s -a nemzetek gyermekkorának hősi költeményeivel. Homér Iliásza sok -tekintetben csak az, a mi a szent-mihályhegyi juhász Bodor Jancsi -története. Ez a Jancsi bojtár volt, szolgalegény volt, de erős és eszes -legény volt. Testi ereje volt a magasabb hatalom, mely az észszel kezet -fogva, végre az uraság lányának édes birtokához s ezzel együtt urasághoz -juttatá. Bizonyára vagy az apát, vagy a lányát farkastól vagy töröktől -vagy egyéb halálos veszedelemtől mentette meg s igy nyerte el a lány -kezét. Százszor megirt, ezerszer elmesélt történet. - -A népmese költészete nemesebb, mint a korszerű regényeké. Hősének -jellemében soha se engedi meg se a bünt, se a számitó szerelmet, se a -gyülölködő boszut, se a szennyes szenvedélyeket, se a puszta vagyon, -kincs, uralom után való vágyat. De nem engedi meg a nemi ösztönök -uralmát se. - -A népmese hőse mindig szegény vagy üldözött, még akkor is, ha királyfi -vagy királylány. Ha férfi: szépsége, alakjának kellemessége soha se -szerepel. A szegény embernek is feltünik ez másban, de nem enged neki -szerepet az életsors alakitásában. Csak lánynál enged, ha a lány a -népmese hőse. - -A férfit vagy nagy testi ereje, vagy különös eszessége s mind a két -esetben szívbeli jósága segiti diadalra. E jóságnak meg kell lenni a -lánynál is. - -A népmesében a fiatal mindig jó, valamint az öreg ember is. Még akkor -is, ha király. De a vén asszony s a hatalmas ur, akár király, akár -uraság, mindig rossz, gőgös, hatalmaskodó vagy kegyetlen. - -Van végzet is a népmesében. Vagy tündér, vagy táltos ló, vagy egy -elváltozott jó ember alakját ölti föl a végzet, ha jót akar. Ha rosszat -akar: boszorkány vagy vasorru bába. Ördöggel, angyallal, szentekkel, -papokkal, pápákkal a magyar ember nem bajlódik, ha mesélni akar. -Jött-ment idegen minden meséje, melyben ezek szerepelnek. - -Nemzeti jellege, faji természete nincs a magyar népmesének. A szegény -ember, cseléd ember se hasznát nem látja, se kárát nem vallja annak, -hogy magyar. A magyar szegényben nincs faji gőg. - -Szerbnek, románnak, bolgárnak, általában a délszlávnak népmeséi egyuttal -népdalok s nemzeti hősköltemények. Üldözték, tiporták őket; küzdöttek az -elnyomatás ellen s hőssé tettek mindenkit, a ki egy ellenséget -agyonütött. Ha rabló volt is, hőssé lett ez által. - -A magyar népdalok és népmesék a nemzettel s annak történelmével nem -foglalkoznak. Még Toldi alakjával sem. De nem foglalkoznak istennel, -vallással, vallásalapitással sem. A héber, arab, ó-iráni és hellen ős -népmesék vallási és nemzettörténelmi hősköltemények. A magyar csak az -egyént rajzolja dalában és meséjében. Ölés, gyilkolás, háboru, -fosztogatás, emberirtás, országpusztitás, valláshirdetés a magyar dalban -és mesében ismeretlen. Az életről a magyarnak van a legtökéletesebb -felfogása. Nem sokat törődik se a másvilággal, se a jövendővel. Minden -órájának leszakasztja virágát. Évekre terjedő tervekbe nem öli se -erejét, se kedvét, se vagyonát. A magyar nemzet igen messze áll a világ -első nemzetei mögött, de a tökéletes magyar ember a legtökéletesebb -ember a világon. Korlátlan világhelyzetben a magyar nemzet volna a -legboldogabb s szomszédnak minden országra nézve a legkellemesebb. - - - - -A VILÁG LEGSZEBB VIDÉKE. - -(A Lesencze völgye. – Szent-György hegye. – Szigliget pusztulása. – Deák -Ferencz az ifju női test szépségéről. – A csárdák és azok látogatói. – A -kutyafarki korcsmáros nem ád enni. – Éjjeli tanyánk a mező.) - -Jó délesti idő volt már, mikor a szent-mihályhegyi juhász elvégezte a -maga meséit. Ajánlottuk isten oltalmába s megindultunk Szigliget felé. - -Mikor Meszes-Györök irányába értünk, a hol az ut északra fordul: a nap -már nyugodni készült. Sugarait még teljes erővel ontá az előttünk -elterülő tájra, de a sugarak már sárgulni és piroslani kezdtek. S a -pirosló sugarak fényénél felnyilt előttem egy tájkép, a melyhez hasonlót -még lángész nem alkotott. De nem is álmodott. - -A szigligeti öböl mosolyog előttem. Legnagyobb öble a Balatonnak. -Badacsony félszigetként dől rá a Balatonra. Napkelet felé, a hol -megálltam a meszes-györöki fokon, egy helyütt Badacsony zárja el a -messzelátást. Balfelől nyulik be a szigligeti öböl messze mélyen -félmérföldnyi távolságra. - -Az öbölre völgy nyilik. A Lesencze és Tapolcza patakok völgye. Amaz az -öböl közepén, emez Szigliget mellett ömleszti malomhajtó, dalteremtő -vizeit a Balatonba. Mögöttem egy fekete hegyláncz, föl egyenesen észak -felé, Sümegh felé, az uzsai völgy felé. Ez a Feketehegy és Sárkányerdő. -Oldala tele falvakkal, a falvak közt csárdák, puszták, tanyaépületek, -malmok fehérlenek. E hegyláncz a Lesenczevölgy és szigligeti öböl -napnyugoti oldala. Fönt északon a Haláp hegye zárja el a látást. A föld -alatti örök tüzek alkották meg ezt a hegyet is. E hegy is kup, mint -testvérjei, mintha ez is egyedül állana a síkon. De csúcsa egyenesre van -lemetszve, mintha isten keze ollóval nyeste volna egyenesre. Több -testvérje nincs is ezen a vidéken. Egyetlen ikertestvére messze szakadt -tőle, a Kemenesaljára. Ez a Ságh hegye, de ide most nem látszik. - -A Lesencze völgynek és szigligeti öbölnek nyugoti oldala leirhatatlan. -Száz költőnek száz dala se tudja szépségeit elszámlálni. Hacsak festő és -szobrász nem jön segitségére. És még az se elég. Lélek kell ide, mely -érezni tud és rajongani s minden ízében magyar. - -Ott áll Szentgyörgy hegye. Néma méltósággal, fenséges nyugalommal. Ez is -kúp. Ez is tüzhányó volt millió év előtt. Hatalmas vállain duzzadnak az -izmok. Minden izomduzzadás óriási sziklagombolyag. Az egész hegy mégis -kerek, valami csodálatos szerszámmal simára, gömbölyüre faragta az -alkotás. Nem is hegy ez, hanem szobormű. Két élő testvére van. Az egyik -itt előttem a Badacsony, a másik fönt Veszprémmegye nyugoti sikján a -Somlyó. A három testvér közül melyik a legszebb, ki tudná azt -megmondani? - -Szentgyörgy hegyén kisded falvak. Valamennyinek ide látszik tornya, -minden toronynak hozzám búg el esti harangszava. Harminczhat falunak -harangszavát hozza el hozzám a mély csöndben a lengedező keleti szellő. -Áhitat, fohász, imádság lepi meg a lelket. A lány szerelmének dala is -gyönyör. Hozzám isten szerelmének dala zeng a harangok szavában. A hol -állok: Szentgyörgy hegye elzárja előlem Csobáncz várának és Hegyesd -várának omladékait, de a harangok szavában s a nyugvó nap visszavert -fényében én azokat is érzem. - -Előttem Szigliget erdős csúcsai. Kisded csúcsok. De egyik fölött ott áll -a régi vár romja, tört falak, omló tornyok, záratlan folyosók tömkelege. -Ugy áll ott a várrom, mint öreg király fején korhadt koronája. Ajtónak, -ablaknak nyilásán áttör a nap fénye s az a fény a távolból mintha drága -köve volna a koronának. - -Hejh Szigliget omló vára, te sok kötelességet mulasztottál! A török -téged nem bántott, a németet te nem bántottad. Nemzetünk nagy harczaiban -nincs szereped. Pedig uradnak Zalában és Somogyban kétszáznyolcz városa -és faluja volt, de te azért békén éltél mindenkivel. A nemzet nagyjainak -ott kell lenniök a nemzet minden küzdelmében. Csatát, börtönt, -hóhérpallost nem szabad kerülniök. De nem szabad a békés idők áldozatát -se. Mit nyertél nyugalmaddal, gyávaságoddal, böcseségeddel Szigliget -vára? Kétszázhuszonhat év előtt rád szállott az istennek haragja s -villámai szétszórták büszke tornyaidat. Urad is elmult nyomtalan. Fiága -kihalt, leányágai elszéledtek, elszegényedtek, magad romvár: idegen -kézre kerültél s az egykor hatalmas Lengyeltóthy nemzetségnek se híre, -se hamva. A multban se volt, mig élt; – hogy lehetne most, a mikor már -rég porrá vált! - -Szigliget mögött a gulácsi és tóti hegycsúcsokon rezg még az esti -napsugár. Kerek halmok meredek oldallal, éles, hegyes csúcscsal. -Puszták, kopárak, legelőnek is soványak, se szőlő, se erdő, se hajlék -oldalukon. De alkatuk csodálatos; egészen olyan, mint az egyiptomi -piramisé. Kotlóstyuk mellett csirkéi: ugy állnak az öreg Badacsony -mellett ez ifju sziklakúpok. - -Fönt a magasban északkelet felé a veszprémi Bakony sötét erdős ormai -zárják be a messzelátás határait. De Badacsony mellett tovább siklik -szemünk s eljut Tihanynak kék vonaláig s keletről és délről Somogymegye -száz falutornya forditja felénk mosolygó fehér arczát. A boglári és -fonyódi halmokon egy pillanatig se tud megállani többé tekintetünk. Mit -keressünk ott ezen tul, ha már előttünk áll Badacsony vidékének -tündérországa? - -Sohasem felejtem el azt a pillanatott, a mikor én ezt a tündérországot -először megláttam. - -A györöki majornál még csak a Balaton ezüstös arcza állt előttem. A -majorbeli kutyák ránk estek s duhajkodó ugatással ijesztgettek. -Elkisértek majd egy dülőföldnyire. Kőhajigálással ingereltem őket, hogy -minél tovább kisérjenek. Sejtelmem se volt arról, minő szépségek -tárulnak elém. Alig vettem észre az utnak éjszakra hajlását. Egyszerre -előre nézek s egész végtelenségében előttem áll a csodálatos szépségek -gyüjteménye. - -Mi ez? - -Megálltam, mintha lábam gyökeret vert volna. Valami önkényten kiáltás -jött ajakamra. Azután néztem, néztem, mereven néztem. Lelkemet bámulás, -gyönyör, ihlet, kimondhatatlan érzés ragadta el. Sohase álmodtam ilyen -szépséget. Sohase láttam, sohase hallottam, sohase olvastam ehhez -hasonló tüneményt. - -Kúpok fénylő orommal, szőlőhegyek zölden ragyogva, erdők fekete foltjai, -zöld mezők, arany vetések, száz falu, ezer hegyi hajlék, csárdák, -malmok, utszéli sorfák, patakok, csatornák, magas bérczek, fehér házak, -korhadt és mégis fényes várromok, Szentgyörgynek és Badacsonynak komoly -fensége s az a Balaton, mintha rám nevetne s az a nádas, mintha nekem -súgna-búgna s a látásnak messze határán égnek, földnek, Bakonynak, -Tihanynak, tengervíznek édes ölelkezése, bizalmas összehajlása s mindez -egymást kerülve, váltogatva, kergetve, egymással összejátszva s a hátam -mögött nyugvó nap arany sugarával ragyogón fölékesitve: im ez a kép -rohanta meg lelkemet. A jelennek minden élettünete, sok százados multnak -minden árnya, természetnek ősalkotásai, emberkéznek apró szép dolgai -együtt egymás mellett. Van-e még ily ragyogó foltja több a kerek -világnak? - -Nincs! - -Én tudom, hogy nincs. Mi ehhez a Rajna partjainak szépségtárháza? Mi -ehhez Nápoly környéke? Ha a nagy nemzetek közül valaki ilyen vidéket -fölfedezett volna: millió meg millió kép volna arról forgalomban még -Budapesten is. - -Nekem talán nem is hiszi el a világ, talán rajongásnak, talán magyar -vérmességnek tulajdonitja véleményemet. Majd megmutatja a jövő. Az a -meszes-györöki fok, a hol engem megállitott az ámulat, egykor s talán -nem sokára a világ összes mívelt ifjainak s hölgyeinek gyülekező pontja -lesz. Csak fedezzék föl egyszer. Tisztitsátok ki Meszes-Györöknél a -Balaton partját, söpörjetek el a parti vízből nádat, követ: ez lesz a -Balatonnak legelső fürdőtelepe. - -De miből áll hát a tájnak szépsége, melyért rajongani lehet s melylyel a -mivelt agynak és nemes szivnek betelni nem lehet? - -Festett kép, faragott szobor, merészen emelt épület: ezekben kell -keresni a tájnak szépségeit. Egyenes és görbe vonalak, méret, arány, -tömeg, tömérdekség, szinek változata s mindezek összhangja: im az -alakitó müvészet alkotásának anyagja. - -Egykor félszázad előtt a balatonfüredi fürdőigazgatónak ifju és -csodálatosan szép felesége megőrült, nem is gyógyult meg soha sem. Egyik -napon kiment a parkba, zavart elmével levetkőzött meztelenre s kiment a -tarlóra sétálni, őrjöngeni. Harmatos gyönge lábait véresre marta a -kavics és torzs. Szobrász és festő álmainak felelt meg testének alaki -szépsége. - -Sokan nézték a tarlón. Én is. Mindenki elbámult az alak tökéletességének -ragyogásán. Előkelő társasággal maga Deák Ferencz is látta s még ő -utasitotta a lövölde szolgáit, vigyenek hozzá leplet, takarják le s -kisérjék haza. Ő küldött rögtön orvosért is. - -Eleven társalgás fejlődött ki rögtön a fölött Deák társaságában, vajjon -a női test alaki szépségének titkai miben állanak? A vonalak -alakulásában nem. Hiszen a festő és szobrász tökéletesebben tud -alakitani s művének hatása meg se közeliti az eleven női test hatását. A -szinben sincs a hatás titka. Bár a bőrnek fénylését visszaadni, vásznon -előállitani nem lehet, de azért a festő a legtökéletesebb testszinekkel -diadalmasan birkózik. - -– Az eleven női test meleg. Ezt mondta az egyik. - -– Illatos. Ezt mondta a másik. - -– Mozog. Ezt mondta a harmadik. - -Deák Ferencz pedig ezt mondta: - -– Igazatok van. A plasztika annál tökéletesebb, annál szebb, hatása ránk -annál nagyobb, minél több gondolatot, eszmét és érzelmet tud bennünk -gerjeszteni. Az eleven test sokkal többet tud, mint a müvész alkotása. -Egy fiatal szép női arcznak mosolygását se festő, se szobrász hiven nem -tudja ábrázolni. Csak egy megkövesült mosoly készül ecsetje vagy vésője -által. A mosolyban pedig az a különösen ható szépség, hogy az arcznak, -szemnek, szájnak vonásai egy pillanatig se állnak mereven, hanem -összhangzón örökké mozognak. Erre csak az élő alak képes. - -E magyarázat jut mindig eszembe, valahányszor Badacsonyra gondolok. - -Ez a vidék élő alak. Vize, napfénye, viharja, lakóinak járása-kelése, -patakjainak mozgása, tele, nyara, virága, illata, madarai, éjjele, -nappala s örökké változó szinpompája egy szempillantásig se hagyják -mozgás nélkül, elevenség nélkül. S eszmét, gondolatot és érzelmet -nemcsak ezek szülnek. Hanem hegyeinek váromladékai. Ez omladékok -magasságából ezer magyar esztendőnek, száz nagy családnak, ezer -szerelemnek és balsorsnak s egész nemzetünk történetének élő képe tekint -le ránk. Ezt a gazdagságot nem nyujtja a legszebb női alak se. Mert az -ifju szép női testnél senkinek se jut eszébe arra gondolni, milyen volt -ennek az öreg anyja vagy milyen lesz ez öreg anya korában. Ezért szebb a -hegyes-völgyes, tavas és folyamos tájkép, mint az alföld vagy a -kiskunsági homok. Ez is szép. Én is szeretem. Petőfi lánglelke csodává -tette ennek szépségeit. Hejh, de mégis csak más Badacsony és Szigliget -környéke! - -Költő és festő keresheti szerencséjét e táj szépségein. Zenész, szobrász -és épitő soha. Sokkal kisebb méretekben kell e három müvészetnek -dolgozni, semmint azokba e csodálatos táj varázsát beleilleszthetné. Még -a festő is csak egyes részecskékkel tud megbirni. - -Ligethy ismerte e tájat. Néhány gyönyörü képe van is róla. Ujabb -festőink nagy tájak nagyarányu szépségei iránt nem éreznek rajongást. -Ugy látszik, más nemzetnél is így áll a dolog. - -Okát nem ismerem. Nem is keresem. - -Rég Tatika vára mögött volt már a nap, mikor én rajongásomból, -álmaimból, káprázatomból felocsudtam. Ibolyaszinü árnyék volt már a -völgyeken, csak a magas bérczkúpokon égett még a napsugár. De én gyors -lépésre biztattam utitársamat, hogy ha későcskén is, még Szigligetre -érjünk. Semmi se lett belőle. - -Nem a távolság miatt. Tíz-tizenkét kilométer nem a világ. Hanem az éhség -és fáradság miatt. Mire a Kutyafarka csárdához értünk, olyan éhes -voltam, mint a farkas. - -Ez a csárda az öböl északnyugati sarkánál van, közel Edericshez. Az ut -itt háromfelé ágazik. Az egyik, a melyen mi jöttünk. A másik fölmegy -északnak, egyenesen Tapolcza felé. A harmadik keletnek, Szigligetre. Ez -utolsó egyenes, mint a nyil; a végén a vár omladékai meredeznek az ég -felé, mintha holtan fekvő óriás tartaná magasra csontkarjait. - -A csárdának más neve is van, nemcsak Kutyafarka. A másik neve a -földrajzban és a hivatalos iratokban szerepel. Én csak ezen a néven -ismerem. - -Megálltam a csárda előtt s elnéztem Szigliget felé. Repültem volna oda, -de lábaim mintha ólomból lettek volna. Fáradt voltam. Jó egy órányi -időbe került volna Szigligetig gyalogolni. A nap már lenyugodott. A -Sárkányerdő sötét árnyai már ráfeküdtek a csárdára, a völgyre, a suhogó -nádasra, az öböl síkvizére. Öreg este lett volna, mire Szigligetre -érünk. Kis faluban öreg estén senki sincs már ébren nyári munkaidő -közepén. Éjjeli tanyára, ennivalóra alig tudtunk volna szert tenni. Itt -kellett az éjszakát tölteni a csárdánál. - -Bementünk a csárdába. Nádfedeles alacsony épület. Piszkos sötét ivó -szoba. Ágynak, kényelemnek nyoma sincs. A korcsmáros zsidó. Nagy -családdal van s a konyhán tul csak egy lakó szobájuk. Hol fogunk itt -hálni? - -Hát hiszen ezek a csárdák nem is azért épültek, hogy ezekben utas ember -éjjeli szállást kapjon. - -A nyirádi erdő s a Dobos-rengeteg zárja el északfelől a látást. E két -erdőben s ettől délre a Lesencze és Eger patakok völgyeiben egyik csárda -a másikat érte hajdanán. A Kutyafarka, a Billege, az Ürgelyuk, a -Sanyaru, a Kinlódi, a Netovább, a Dobos, a Tüskés, a Szegfü, a Kaparó, a -Legényes, a Rostavető, a Három zsidó csárdák hol az utfélen, hol a -faluvégén, hol az erdőszélen. Minden falunak, minden pusztának a maga -csárdája. Minden csárdában zsidó korcsmáros, magyar szolgalegény. -Vendégszobája egyiknek sincs. - -De minek is? - -Vásározó mester ember legföljebb napközben etet-itat a csárdában. Ott -nem maradna éjszakára Dárius kineséért. Az éjszakát városban vagy -nagyobb faluban tölti. Rossz hire van a vidéknek. A Dobos tele van -kanászszal, juhászszal, szegény legénynyel, tüzhely nélkül való -járó-kelővel. A Sobri-világ elmult ugyan már, de az se nagyon régen. -Sobri elmult, de száz ijafija itt maradt. Ez se meg nem öregszik, se el -nem mulik soha. - -Ki jár a csárdába? - -Kanász, juhász, szegény legény. De nem azért megy oda, hogy alugyék ott. -Ott ad-vesz, ott csereberél, ott csinál magának jó napot; ott -kérdezősködik rokon, koma, atyafi után; ha vásárra, ha bucsura, ha -temetésre vagy gyónásra megy: ott issza meg üveg borát. S ha leszámolni -valója van valakivel: ott békél vagy ott zuzza be fejét vagy ott töri -kezét-lábát ellenségének. Ha pedig még egy pár rossz czigány is akad: -ott dalolgatja el szomoru vagy vidám dalát. Asszonyát, szeretőjét sohase -viszi éjszakára a csárdába. Mit szólna hozzá a világ? Asszonynak, -lánynak nem szabad az éjszakát kihuzni! Kanásznak, juhásznak, legénynek -nem szabad a csárdában aludni. Alvásra az erdő való és a gunyhó. Életre -való ember csak mulatni megy a csárdába. - -Hát a jó nemesség? - -Megyegyülés, követválasztás, tisztujitás lesz holnap vagy holnapután. -Két-három kocsira való nemes ember összeverődik. Pipáz, vitatkozik, -nagyot kiált, nagyot iszik. Tele van ugyan csutorája hatalmas jó borral, -de azért megáll a csárdánál. Vagy bekiált, vagy be is tekint. Kocsija -elállja az utat. Nemes ember nem fél se vármegyétől, se szegény -legénytől. Őt nem meri bántani senki. Ő védi az ország jussát s őt védi -a maga jussa. Gyilkos, zsivány, haramia se mer belekötni. Nemes ember -fejét csak nemes embernek szabad beszaggatni. De annak aztán igazán -szabad. - -Megvannak-e még ezek a csárdák? Nem tudom, de nem hiszem. Talán tized -része sincs meg. Rég elmult egy nemzedék életkora, mikor ott jártam -utoljára. Mikor saját vármegyémben osztottam az igazságot: akkor még sok -bajom volt ezekkel a csárdákkal. A nyirádi és dobosi erdők oda dülnek a -veszprémi Bakonyra s lopott birka, lopott disznó, véresre vert tarkó, -hajléktalan ember nem igen ügyelt a vármegye határjeleire. Innen oda, -onnan ide akadálytalan volt az erdőn és az éjszakán a közlekedés. Ma már -bizonyára másként áll a világ ott is. - -Ugy emlékszem, mintha Kohn lett volna 1855-ben a Kutyafarki kocsmáros -neve. - -– Kapunk-e valami jó ennivalót kocsmáros? - -– Ennivalót? Azt az egyet nem adhatok. - -– Hogy lehet az? - -– Péntek este van. Magam se eszem. - -Valami istenes zsidó volt ez a Kohn. Vagy pedig nem volt, a mit adjon, -ennivalója. De az éhes gyomor péntek este daczára is lázongott. - -– Csak lesz talán kenyere, bora? - -Kohn rá nézett Kohnnéra, Kohnné ránézett Kohnra. Sok vigasztalás rejlett -ebben az összenézésben. - -– Kenyeret talán tud adni a Répa. - -Ez a Répa volt a szolgalegény. Szolga is, legény is, öregecske is. Ferkó -volt a szent keresztségben kapott becsületes neve. Tehenet, disznót ő -látott el; pénteken este és szombati napon ő volt a mindenes; ólat, -állást, udvart, kocsiszint ő tartott tisztán; szegény legények titkaiban -ő volt az izenethordó. Volt is a szegény legények közt becsülete. - -– Hol az a Répa? - -Alig ejtettem ki a szót: jött be a Répa. Mintha tudta volna, hogy róla -beszéltünk. Hozott magával fél kenyeret. Barna, jó izü, keményre sütött -rozskenyeret. Adott hozzá sót-paprikát is. S egy hosszu vastag nyaku -osztrák üvegben egy iczcze bort. - -Hitvány fagygyugyertya égett a szobában. Borszag, pipafüstszag, -bagariacsizmaszag töltötte tele a szoba levegőjét. A hold arra Boglár -felé már toronymagasságnyira állt a vizek fölött, arczáról már lemaradt -a piros fösték s ezüst fénynyel nézett be az ablakon. Jobb lesz odakint -vacsorálni. - -Sovány vacsora, de jól esett. Még Dus János társamnak is jól esett, a ki -pedig a meszes-györöki fokon, mig én a táj szépségein rajongtam, utra -hozott minden kalbászunkat és zsemlénket megette. A Szigligeti öböl -ragyogásából ez a kalbász tetszett neki egyedül. De azért jóizüen -falatozott most is a rozskenyérből. - -Földönfekvő vadkörtefa törzsökön üldögéltünk az útparton. Azt kérdem -Répától: - -– Hol alszunk az éjjel? - -– Ott a gyöpön ni! - -Az út tulsó oldalára mutatott a Balaton felé. Óriási kaszáló terült el -félkörben a nádasig s a sarju is már bokán felül ért. Ott bizony puha -fekvés esik, ha az embernek béka a szájába, fülemász a fülébe, hangya az -orrába be nem költözik. - -– Megesznek ott a szunyogok Répa. - -– Valamit majd csak meghagynak az urfiból holnapra is. - -Ez valószinü. Csakhogy a mit meghagynak, nem akarom, hogy holnap egyék -meg. Ez a Répa egyébiránt okos és szellemes embernek látszott. - -– Hová való kend Répa? - -– Alsó-Sáskán születtem a Halápi hegy tövében. - -Mikor jóllaktunk, átmentünk az uton a gyöpre. A zöld pázsit volt az ágy, -vakandturás a vánkos, csillagos ég a szobamenyezet. Tücsök a kapus, -szunyog a pinczér, őszi bogár a szobalány. Julius végén voltunk, az őszi -bogár már szólt; édes, lágy, méla hangja ott dalolgatott körülöttünk. A -legszebb furulyahang a világon, csakhogy iczi-piczi. Engem mindig -elandalit esténként. - -– Egy szűrt vagy lópokróczot nem adhatna alánk Répa? - -– Az is kerül. - -Nem tudtam elaludni. A szunyogok ellen kalapomat arczomra kellett volna -boritani, de a csillagos égről nem tudtam levenni szememet. Védelmezni -kellett arczomat. Került az álom. A buja fűnek, üde pázsitnak lágy -illata se tudott elszenderiteni. Ébren voltam, álmadoztam. - -Répa Ferkó! Rágondoltam. Furcsa név és furcsa ember. Szegény, mint a -templom egere. Ha szegény nem volna, nem szolgalegény volna. S nem itt -volna a kutyafarki csárdában, erdők alján, nádasok szélén, szegény zsidó -szolgálatában. De jó ember, jó szivvel, jó lélekkel. Milyen szivesen -adott kenyeret is, pokróczot is, jó tanácsot is. Baja sincs a világgal. -Hiszen vidám lélek, bizonyitja beszéde, gondolkozása. Okos is, mert -keveset beszél, csak arról szól, a miről megkérdik s arról is csak -annyit, a mennyi szükséges. Nem is panaszkodik, nem is dicsekedik. - - - - -RÉPA ROZI TÖRTÉNETE. - -(Répa Rozi menekül. – Sobri Jóskával találkozik. – Répa Rozit -megbecsülik az emberek. – Sobri szerelme. – Egyszer csak elmarad Sobri -örökre. – Répa Rozi elbujdosik. – A tudósok, nagy urak, együgyüek és -szegények szerelme. – Sobri Jóska fája.) - -Répa Ferkó! - -Eszembe jut a népdal. - -Répa Rozi – Billegében: Játszik a Sobri ölében. A nyakát általszoritja: -Száját csókra igazitja. - -Répa Rozi volt Sobri Jóska szeretője. Sobri Jóska volt az ország -legdelibb betyárja. Ifju, bátor, csodaszép, legények büszkesége, -asszonyok bálványa. Vér nem tapad kezén. Kincset nem gyüjt, szegény -embert nem bánt. A mit urtól, paptól, zsidótól elszed: felosztja a -szegények közt. A Bakony az ő országa, száz bujdosó legény kisérője, -csillagos ég szabad hajléka, Répa Rozi a szeretője. Senki se tudja azt: -ki volt apja-anyja. Senki se tudja azt, hol volt elmulása. Tizenkilencz -esztendő óta nincs már róla hír a világban. Alugyatok tovább vármegyék -kormányzói, Sobri Jóska hamvát elhordta már a szél, hirét-nevét csak -kevesen őrzik. - -Hát szeretője őrzi-e még? Él-e még Répa Rozi? Szőke volt-e? Barna -volt-e? Van-e kis hajléka vagy kitaszitották a világba? Vagy czédán éli -világát vagy szive megszakadt? - -Rá gondoltam. Róla álmadoztam. Dus János barátom mellettem ott a -pokróczon jó izün hortyogott. - -Az edericsi és vitai kakasok szava rég elhangzott. Megkerestem a -Gönczölszekeret. Nagyot hajlott már a rudja, éjfél körül járt az idő s -én még se tudtam elaludni. - -Csöndes volt a világ. Talán a föld kerekségén nincs oly hely, a hol -akkora volna a csöndesség, mint a Balatonon, mikor nem fuj a szél. A -nádas lakói is rég elaludtak s még egy se ébredezett. - -Egyszer zörgést hallok a csárdánál, mintha járkálna valaki. Felülök, oda -nézek. Répa Ferkó áll a csárda előtt kalap nélkül. Napkelet felé néz. -Talán azt nézi mutatkozik-e már a hajnal? - -– Valamit kérdeznék Répa! - -– Tessék csak. - -– Mennyire van ide a Billege-csárda? - -– Valami két óra járás gyalogszerrel. - -– Hallotta-e kend ezt a népdalt: Répa Rozi Billegében: Játszik a Sobri -ölében. - -– Miért kérdi ezt az urfi? - -– Mert kendnek is Répa a neve, meg annak a lánynak is, meg hogy Billege -is ezen a tájon van. - -Répa Ferkó hallgatott. Sokáig hallgatott. A tele hold épen az ő alakjára -világitott s én jól oda néztem. Akart is szólni, nem is. Balkezével -oldalt hajtotta haját a homlokán. Utóbb még is csak szólt. - -– Hogy nem tud aludni az urfi. - -– Eszembe jutott lássa ez a népdal s aztán eszembe jutott a szegény Répa -Rozi. Él-e még vagy hová lett? - -– Nagy eset az urfi, látom, hogy jó szivvel emlékszik meg Roziról, hát -csak elmondom, ha már nem akar aludni. - -Oda jött hozzám, négy lépésnyire leült az árokpart szélére s elkezdte -beszélni Répa Rozi esetét. - -– Igaz, hogy a Rozi az én édes hugom volt, de csak egy esztendővel -fiatalabb, mint én. Ha élne, vagy ha most is él, harmincznyolcz -esztendőnél nem idősebb. Derék, szép, szemrevaló lány volt, de nagyon -szegények, zsöllérgyerekek voltunk, hát el kellett szegődnünk. - -– Én elszegődtem erre-arra, volt több helyem is. A hugom elszegődött a -Diskay uraság malmába a molnármesterhez. Nem messze van ide az a malom; -ott van Kis-Apáti körül az Eger vizén. Nem lett volna talán rossz helye, -de hogy történt, hogy se történt, az uraság valamelyik rokona rávetette -a szemét s elkezdte a lányt hitegetni, csábitani, csiklandozni. Egy -izben nagyon is szorongatta a lányt, de az se volt röst, ugy -föltaszitotta az urat, hogy az a fogas kerékhez esett; az isten őrizte, -hogy kegyetlen halállal meg nem halt. Mégis nagy eset volt, mert látta a -gazda, látták az őrlők és a cselédek s az az ur boszut esküdött. Nem is -maradt ott a hugom egy pillanatig se, pedig estefelé járt az idő, hanem -nyomban átmenekült az Ürgelyuk csárdába. - -– Az Ürgelyuk csárda ott fekszik a Szentgyörgyhegy lábánál a kocsiut -mellett, a melyen Kis-Apátiból megy az ember Tapolczára. Alig egypár -puskalövésnyire volt a malomtól. Most is megvan s most is az a zsidó van -benne, a ki akkor volt. Ő is csak úgy tudja ezt a dolgot, mint én. -Ismerte is már a hugomat, mert nem egyszer ment oda borért hugom az -őrletők számára. Meglátja a zsidó a lányt, a mint szomoruan odaér a -csárda elé s azt mondja: - -– Mi az Rozi? Se üveg, se vászonkorsó, se csutora nincs a kezedben? - -– Nem is borért jövök most, hanem megyek haza, kiléptem a szolgálatból. - -Zsidó ember kiváncsi. Szereti tudni, mi történik a szomszédban. Addig -faggatta a lányt, mig ez el nem mondta az egész esetet. - -– Igazad van Rozi, eredj csak haza. De ma már tovább ne menj. Este van, -hajnal előtt haza nem érnél, erdőn-mezőn mit bódorognál egész éjjel, -maradj itt éjszakára. - -Ugy is lett. - -Csakhogy estére kelve alig egy óra mulva megjött Sobri tizenketted -magával. Az nap valami csetepatéja volt Sümegh körül a pandurokkal s ide -jött nyugodni és éjszakázni. Valami történhetett, a mi kedve ellen volt, -mert mogorván szólt a korcsmároshoz. - -– No zsidó, üres-e a csárda, vagy van valaki itt? - -– Senki sincs itt, csak a Diskay-malombeli szolgáló, ott bent van a -feleségemnél. - -– Azt a lányt látni akarom! - -Rozinak be kellett mennie az ivóba. Ott ült az ivóasztal közepénél Sobri -Jóska, kalapját hátra vágta, a bajuszát pödörgette, dupla puskája előtte -feküdt az asztalon, czifra szüre a szék hátára téve. Három -gyertyatartóban három szál gyertya égett előtte. Ez volt a szokás minden -csárdában, a hova Sobri éjszakára benézett. - -A lány reszketett. Ha a Diskay-uraságnál se volt maradása, mi lesz most -a haramiavezérnél? Hét-nyolcz rabló, haramia ott ivott már a vezér -közelében, a többi pedig kiállt az utra vigyázónak. Az egyik Kis-Apáti -felé, a másik Gyula-Keszi felé, a harmadik Raposka irányában, két legény -pedig Tapolcza felé. Ott lakott a szolgabiró. - -Sobri gyanakodott. Nagyon szép lány volt az én hugom, de annál inkább -gyanakodott. Tudta, hogy a csendbiztosok, pandurhadnagyok szép lányokkal -szokták a hires duhajokat megejteni. - -De az én hugomra hiába gyanakodott. Olyan igaz járatban volt az én -hugom, mint a pap, ha gyóntatni megy. Észrevette ezt csakhamar Sobri is -és tovább nem kérdezősködött a lánytól. Csak nézte jó szemmel. De a lány -mégis reszketett. - -– Ne reszkess édes hugom. Nem látja az többé fölkelni a napot, a ki -miatt egy hajad szála is meggörbülne. Eredj nyugodtan ki a konyhába, -segits kissé sütni-főzni a zsidó asszonynak, mert éhesek vagyunk. Azután -aludd ki magad kedvedre, de szó nélkül reggelre se menj el a háztól. -Talán lesz még egy szavam hozzád. - -A leány kiment a zsidó asszonynak segiteni. Sobri utána nézett, mig csak -ki nem ment az ajtón. De a mikor betette maga után az ajtót, még akkor -is utána nézett. Mintha fekete tüzes két szemével az ajtón keresztül is -látta volna azt a lányt. - -Magához intett két legényt. Mógort és Fűmagot. Azt mondta Mógornak: - -– Peti, menjetek át a Diskay-malomba. Mondjátok meg a molnárnak, hogy -menjen be sebten az urasághoz; ha éjfélkor lesz is: költse föl az -uraságot; az uraság pedig, ha görcs van is az ujjaiban, azonnal irjon -becsülettudó levelet, a melyben szánja-bánja bolond tüzességét és szive -szerint való bocsánatot kér a lánytól mindazokért, a melyeket ellene -vétett, de még azokért is, a melyeket ellene gondolt. A levélre pedig -irja rá, hogy ez a levél adassék Répa Rozi becsületes szolgáló lánynak -az Ürgelyuk csárdában. Mondja meg a molnár az uraságnak azt is, hogy ha -pedig ő azt a levelet meg nem irja a ti szavatokra, akkor oda megyek -hozzá én magam még ezen az éjszakán, legyen is rá elkészülve jól s majd -az én szavamra aztán megirja azt a levelet, csakhogy akkor a fülét -ragasztom rá pöcsétnek. - -Mógor és Fümag szó nélkül felálltak, magukra keritették a szürt, hónuk -alá vették a puskát s mentek utjokra. - -Sobriék pedig ettek, ittak, jól mulattak, jól aludtak. - -Csak a vezér nem aludt. Fejét könyökére hajtá s nézte azt a barna -faggyúgyertyát, mely ott serczegett előtte s melynek kanóczán izzó -gombák alakultak a halavány lángtól. Senki se merte elvenni a gyertya -hamvát, mert a vezér nem szerette, ha a hamvvévővel előtte kotorásztak. -A Rozi is alhatott nyugodtan, Sobri se meg nem nézte, se nem -kérdezősködött utána. Mintha elfelejtette volna. - -Pedig dehogy felejtette el. - -Alig pirkadt a hajnal: fölkelt a lány. S alig lépett ki a lány az -udvarra: ott állt előtte Sobri Jóska. Kezében volt a levél, melyet két -legénye még hajnal előtt meghozott a Diskay-uraságtól. - -– Jó reggelt hugom. - -– Adjon isten kendnek is. - -– Tudsz-e olvasni hugom? - -– Tanultam is, tudok is. - -– Ezt a levelet hozták neked az éjjel. - -Neki adta a levelet. A lány felbontotta, elolvasta, a szeme is könybe -lábbadt. A becsülete, jó hirneve immár tiszta. - -Sobri ekkor azt mondta: - -– Volna még egy szavam édes hugom. Egyszer láttalak életemben, de mintha -mindig ismertelek volna, a mióta élek. Ugy érzem, mintha a szivemhez -nőttél volna. Egész éjjel nem hunytam le a szememet, csak te rólad -gondolkoztam. Visszamehetsz a malomba, ha jónak látod. A hajad szála se -görbül meg. Elmehetsz haza is, ha jobbnak gondolod. Bizonyosan akad -szerencséd, mert derék, jó, szemrevaló teremtés vagy. De ha jó szemmel -nézhetsz rám, jó szivvel lehetsz hozzám, elviszlek téged ide nem messze -a Billege csárdába jó emberek közé. Légy mátkám, légy galambom, légy -hüséges szivbelim. Hol elmegyek tőled, hol megjövök hozzád, de mindig a -tied leszek. Szegény legény vagyok, de Sobri Jóska vagyok. Vigyáznak, -kergetnek, halálra keresnek. De egyszer csak vége lesz a -hejsze-hajszának s ha te is ugy akarod s ha isten is ugy akarja, -valamikor meglesz az esküvőnk is. Gondold meg hát édes hugom. Vagy -mégysz vissza a malomba, vagy mégysz haza jó anyádhoz, vagy jösz velem -Billegébe. - -Megfogta a lány kezét. A lány lesütötte szemét s azt felelte: - -– Ha ugy rendelte az isten, megyek kenddel Billegébe. - -Hejh hogy ütötte össze bokáját Sobri Jóska, csak úgy pengett a -sarkantyu! Hogy kapta karjára, hogy kapta csókjára a lányt, csak ugy -csattogott a lánynak ajka! Hogy rugta be Sobri Jóska a csárda rozzant -ajtaját s hogy rivallt be a legényekhez! - -– Gyerekek héjh, talpra hát, vagy hétszámra akartok aludni? - -Pedig alig aludtak még egypár órát. De azért egy pillanat alatt talpon -állt valamennyi. Sobri pedig kezénél fogva megmutatta nekik a piruló -lányt. - -– Ide nézzetek, itt az én szerelmem, szivbéli jegyesem, igaz hű mátkám. -Ha sors ugy akarja, szerencse ugy hozza, isten ugy rendelte: esztendőre -vagy kettőre ott leszünk együtt a menyegzőnkön! - -Az öreg Milfajt, a legrégibb duhaj tudta, mi a rend. - -– Az isten áldjon meg benneteket Jóska e tisztes leánynyal együtt, -kivánjuk tiszta szivvel mind közönségesen. - -A duhajok egymásután oda mentek a vezérhez s mindegyik elmondta a maga -áldását Sobrinak is, Rozinak is. - -Csak Pap Andor morgott még azután is, a hogy áldását elmondta. - -– Asszony: vesződség; szerető: keserüség. Utra menőnek üres zsák is -teher a vállán. Minek nekünk a menyasszony? Minek nekünk akármiféle -asszony? - -Igy lett az én hugom Sobri Jóska szeretője. Igy ment oda a Billege -csárdába s igy maradt ott. - -A csárdás jó embere volt Sobrinak. Félt is tőle, szerette is, élt is -utána. Jóravaló asszony volt a felesége. Nem is ugy, mint cseléd, hanem -ugy, mint édes lányuk volt ott az én hugom. - -De Sobri se volt rossz ember, isten nyugossza, akárhol van. Mondjanak rá -akármit, tudom, hogy a vármegye halálra kereste is, rosszat mondani nem -tud róla senki. Rozit pedig igazán szerette, mindig megbecsülte, széltől -is megóvta, rossz emberek nyelvétől ugyancsak őrizte. De még ezzel se -elégedett meg. Hanem tudtára adta főbirónak, pandurok hadnagyának, hogy -a Rozi hugomnak bántódása ne légyen. Mert ő ugyan még egy varjufióknak -se ontotta vérét, nem is ontja, de ha Rozi hugomat bántják: minden csepp -könyéért az urak vére folyik s olyan boszut áll, hogy maradékról -maradékra megsiratják. - -De nem is bántották soha. Hanem a mikor megtudták, hogy a hugom hol van -s hogy ő a Sobri szivbeli mátkája: elmentek abba a rongyos csárdába még -az urak is Tapolczáról, Halápról, Badacsonyból, Keszthelyről, hogy -hugomat megláthassák. De olyan becsülettel beszéltek vele, mint egy uri -kisasszonynyal. - -Akkor támadt az a dal is: Répa Rozi Billegében – Játszik a Sobri ölében. -Pedig dehogy játszott. Sobri Jóska sokszor megjött, meg is ölelte, meg -is csókolta mátkáját, de különben ugy bánt vele, mintha templomban -lettek volna s a feszület nézett volna rájuk. Pedig csak abban a rongyos -csárdában voltak s rájuk nem mert volna nézni senki. - -De mit tett még Sobri Jóska? El nem hinné azt senki. Sok bujdosó, sok -szegény legény, sok szökött katona ment hozzá, vegye fel őt is a -seregébe. Kit fölvett, kit nem. De a kit fölvett, annak az élő istenre -meg kellett fogadnia, hogy ha Sobrinak valami baja esik, az én hugomat -el nem hagyja, inségre jutni nem engedi, betegségében gondját viseli s -örökké megbecsüli. - -Meg is tartotta fogadását mindenki. - -Egyszer aztán Sobri Jóska hosszu időre elmaradt. Ennek épen tizenkilencz -esztendeje. - -Rozi hugom várta-várta. Eljárt a templomba s imádkozott buzgón a jó -istenhez, hogy az ő vőlegényét hozza vissza. Hire járt, hogy eltünt, -elmult, elbujdosott. Még olyat is beszéltek, hogy fölakasztották. - -Az én hugom nem hitte ezt. Maga Sobri mondta neki: - -– Engem Rozi föl nem akasztanak, akárki mondja, el ne hidd. Még ha saját -szemeiddel látnád: akkor se hidd el. Az árnyékom lesz, nem én magam. - -De azt se hitte el, hogy elbujdosott. Hogy is hihette volna el, hogy őt -elhagyhatta? - -Mikor utoljára elváltak, az uzsai puszta felé ment el Sobri. Hugom -elkisérte a billegei majorig. Szegény hugom kiült az utszélre s órákig -el-elnézett az uzsai puszta felé. Arra ment el Sobri, onnan kell neki -visszatérni. Ünnepnapokon elment messze föl a völgyön, uton, erdők -nyilásán; nézett, hallgatózott, szentül hitte, hogy találkozik majd -Sobrival, milyen jól esik majd annak, hogy ő eléje ment. - -Hiába! - -Két esztendő is elmult már, de Sobri csak nem jött. Szegény hugom -hervadt, fogyott, fejét bubánatnak adta. Nem hallgathattam keserves -panaszát, nem nézhettem omló könyeit. Kiléptem a szolgálatból s elmentem -Sobri után kérdezősködni. Kenyerem nem volt: kéregettem. Ruhám rongyossá -lett, viseltem rongyosan. Három vármegyét bejártam, de Sobri hirét nem -hallottam. Hanem azt hallottam, hogy Sobri nem is volt Sobri, hanem nagy -ur volt, nemes ur volt s egyszer csak megunta a betyáréletet, letette a -duhajruhát, felöltötte selyem dolmányát s most nagy úr Pesten, talán -főispán is. - -Ezt nem mondtam meg szegény hugomnak. Elemésztette volna magát, ha ezt -meghallja. És azután magam se hittem. - -Egyszer ugy két esztendő mulva megjött Pap Andor. Este jött a csárdához, -lábujjhegyen csoszogott be az ivóba, sugva hívta félre hugomat. - -Boldog isten – alig lehetett ráismerni. Feje hajlott, teste görnyedt, -képe borostás, bajusza kuszált. Pedig milyen legény volt az Sobri -idejében. - -– Hol a Jóska, bátyámuram? - -– Ne kérdezd Rozi hugom. - -– Hol van Jóska? Hol a vőlegényem? - -– Megmondom hát Rozi hugom. Erdő szélben, hegy tövében, hársfa -árnyékában, virág nyilik körülötte, senki se üldözi, senki se -háborgatja. Arra napkelet felé van, onnan jövök tőle, messze sincs ide s -mégis megöregedtem, mire ideértem. - -S elmondta Sobri Jóska halálát és utolsó perczeit. A hogy történt két év -előtt Tolnavármegyében, Lápafő határában. - -Nem is lehetett az másként. Mert hiszen ha Sobri meg nem halt volna, a -hogy őt az én hugom szerette, ide neki vissza kellett volna jönnie. - -Szegény Rozi hugom! - -Se élő, se holt nem volt, mikor ezt a hirt biztos embertől meghallotta. -Gondolta ő már, hogy igy kellett annak történni. De azért mégis ugy fájt -a szive, hogy én nem tudtam nézni. Pap Andor megfogta a fejét, talán -mindjárt összeesett volna. - -– Bár elvett volna az isten engem is vele együtt. Mi volt az utolsó -szava? - -– Utolsó szavát nem hallottam, mert a mikor a katonaság körülvett -bennünket s pajtásaink már elvesztek vagy kézre kerültek, én odább -álltam s egy dombos csalitba menekültem, de a mint a domb oldaláról -visszanéztem: akkor még Sobri ott állt egy nagy fa mellett. Hanem egy -órával előbb, mikor az erdőszélben összejöttünk, akkor azt mondotta: -»Gyerekek, ma nehéz sorunk lesz, ha engem baj ér, a mit fogadtatok, -megtartsátok, az én mátkámat, mig éltek, el ne hagyjátok!« Én Rozi -hugom, nem is hagylak el téged, azért jöttem ime hozzád, pedig most már -az én életem kutyát se ér. - -Ugy sirt, ugy zokogott szegény hugom, könnye ugy omlott, mint a -záporeső. De mégis oda fordult Pap Andorhoz. - -– Köszönöm kendnek bátyámuram, szives jó indulatját, de én nem akarok -terhére lenni senkinek, az isten megsegit engem. - -Hiszem, hogy meg is segitette, csak azt nem tudom, milyen uton-módon. -Elbucsuzott másnap édes anyánktól, harmadnap én tőlem s elbujdosott. Azt -mondta, hogy Sobri Jóska sirját megy fölkeresni. - -Sohase láttuk többé. - -Megtalálta-e Sobri sirját vagy él-e még valahol, vagy a szive megszakadt -vagy neki ment a Balatonnak: nem tudja megmondani senki. Pedig messze -földről jövő emberektől én is sokáig kérdezősködtem utána. - -Igy végezte Répa Ferkó a szomoru történetet. Mire elvégezte, világos -reggel lett, csak épen hogy a nap még nem bujt ki a Balatonból. Hanyatt -feküdtem, a vakandturáson nyugodott fejem, ugy hallgattam. Nem szóltam -közbe, nem kérdezősködtem, nagyon elfogta képzeletemet Répa Rozi alakja -s életének és szerelmének története. - -Csodálni való is ez. Nem a történet, hiszen az mindennapi. A szeretők -egyike meghal vagy elhidegszik, vagy hütlenné válik s a másik aztán vagy -utána hal, vagy vigasztalódik vagy hütlenséggel fizet a hütlenségért. -Tizezer regényben és százezer elbeszélésben megirták ezt már igazi és -nem igazi költők. Szétfoszlik az eszmény, vagy eltünik vagy utálatossá -lesz s a beteg sziv aztán vagy megromlik, vagy kigyógyul, vagy elszárad, -vagy megszakad. - -Én csodálom azt a mélységet, erőt, fenséget és tisztaságot, mely otthon -van a szegény ember, szegény lány szerelmében is. S a mely oly ritkán -van otthon a társadalom fensikján élő lelkek szerelmében. - -Mi a szerelem? - -Agynak müködése, mint a gondolkozás. - -De a gondolkozás mértékében kiszámithatlan különbség van az emberek -közt. Az egyiknek agya független tud lenni érzéstől, szenvedélytől, -önimádás babonájától, – a másiké nem. Az egyik a csillagok nyomait méri -föl s ezer esztendős jövendőnek javulására dolgozik, hogy a születendő -nemzedékek jobbak s boldogabbak legyenek, mint mi. S a másik gondolkozás -a teremtés legnagyobb ügyének a kamatláb változásait tekinti. Newton és -Shakspeare agya az istenekkel száll versenyre s a földhöz ragadt szegény -ember agya elvész abban a kérdésben: mit eszik holnap s miként szerzi be -téli gunyáját? - -A szivek közt nincs akkora különbség. - -A szegény lány szive ugy érez, mint a királylányé s a betyár ugy megőrzi -szerelmének titkait, mint a lovag. Észszel, tudománynyal, magas -miveltséggel keveset törődik a sziv. A legtudósabb elme s a legmagasabb -gondolkozás mellett is satnya és nyomorék maradhat a sziv s erővel és -érzések gazdagságával lehet tele a nyájőrző tanulatlan bojtárgyereknél -is. - -Miért van ez? - -Érzéki dolog a szerelem s az érzékek mindenkinél egyenlők. Igy tanitják -a tudomány emberei. De ez nem megoldás. Hiszen az agy és a gondolkodás -is érzéki dolog s ebben mégis óriási változást idéz elő a tanulás és a -miveltség. - -A bölcseség arany, a bölcselkedés aprópénz. Keveset adnak érte, -elvesztése se nagy kár, rozsda is megeszi. A tudós elmék, erős -gondolkozók, számitás emberei bölcselkedésük mértéke alá vonják -szivüket, szerelmüket. - -Megengedjék-e erősödni az érzést? Nem lesz-e ez akadály életük utján? -Nem árt-e meg az egészségnek? Melyik lánynak szerelme lesz biztosabb, -kényelmesebb és hasznosabb? Mit nyerhetünk ezzel? Mit veszthetünk -amazzal? Melyik gyümölcsöz jobban és gyorsabban? - -Ez az elmék bölcselkedése. S minél kisebb úr a sziv, annál nagyobb ur a -bölcselkedés s annál hitványabb a szerelem. A hatalom és miveltség -birtokában lévő ugynevezett nagy családoknál a szerelem nagyon hasonlit -a vállalathoz. Tárgyalás, alku, megegyezés, mérleg, egyensuly, -szállitás, kölcsönös érdekek méltányos kiegyenlitése s gyakran per, -felszámolás, csődbe jutás. - -Itt már a szerelemnek alapszabályai vannak, mint a részvénytársaságnak. -Itt már aztán vigyáznak arra, hogy az egyes szakaszok ellen senki se -vétkezzék. Az »élek érted, meghalok utánad« nincs bent a szakaszokban. -Ezt nem hagyná jóvá se a törvényszék, se a miniszter, se a közgyülés. A -»hűség« benne van az alapszabályokban. De föltételhez és birságokhoz -kötve. A ki megszegi a hűséget: fizet ennyit és ennyit. S mig fizetni -tud: fennáll a szerelem szegett hűséggel is. De a ki nem tud fizetni: -azt kilökik a vállalatból. Annak többé nincs joga a hűséghez, a szivhez, -a szerelemhez. - -S minő fenség az, a mikor a társadalom magasán is néha előáll a sziv s -nem engedi magát megkötözni vagy széttépi kötelékeit s elveri maga -mellől az alkuszokat, birákat, ügyvédeket, közbenjárókat s a számitás és -bölcselkedés egyéb szállitóit! - -Igy kellene lenni mindig s mindenütt. - -Igy volt annál az erdei duhajnál, a kinek a neve egykor Sobri Jóska -volt. S igy volt annál a nyomorult lánynál, a ki addig élt, a meddig -szeretett s a mikor szeretője meghalt, ő is elmult utána örökre. - -Mig e sorokat irom: az alatt tudósit egy barátom, hogy Sobri fáját a -lápafői határban néhány év előtt kivágták s körülötte a csalitot is -kiirtották. »Sobri fája.«. Igy nevezte a nép. A melynek oldalához utolsó -harczában puskáját támasztotta; a melynek árnyékában magát agyonlőtte; s -a melynek tövében fiatal szép testét eltemették. Az arra menő megállt a -fánál s egy sóhajjal vagy egy áldással gondolt arra, a ki ott -porladozik. Együgyü léleknek már ez a természete. - -Vajjon Répa Rozi látta-e ezt a fát? Megölelte-e, megcsókolta-e, -könyeivel megáztatta-e, mielőtt szerető lelke visszaszállt a végtelenbe, -a honnan származott? - - - - -SZENTIRMAY JÓZSEF. - -(Branyiszkó ostroma. – Az orosz ágyugolyó. – Flórenczben. – A mogorva -kapitány és vidám felesége. – Az olasz hazafiak. – Szentirmay nem -szerette a pénzt. – Tuli és a királyasszony. – A magyar bor.) - -– – Mikor a nap fölkelt: akkor aludtam el. Talán két óra folyásig -aludtam. Mikor fölébredtem, Répa Ferkó már nem ült mellettem az -árokparton, hanem utitársam mosdott a harmatban s törülközött -zsebkendőjével. Némely madár is megmosdik a harmatban, a hiu lány is -megcselekszi, akkor nekem is jól esett. - -Szigligetben reggeliztünk. - -A vár omladékait összejártam. Ott is találtam egy kis juhászbojtárt, -kerepőt faragott egy döledék fal árnyékában. Ennek is Répa volt a neve, -de ez se Sobriról, se kedveséről nem tudott semmit. - -Még nem volt dél, a mikor Badacsony hegyére értünk. Napkeleti oldalán -értük el a csodálatos szépségü hegyet. Csakhogy akkor nem várt bennünket -a parton Szentirmay József. - -Mint várt most, mikor Gyulai Pál ur kiugrott a csónakból, hogy minél -előbb szilárd talajt érezzen lába alatt. - -Hatalmas szép férfialak volt ez az én derék barátom Szentirmay. - -Széles váll, domboru mell, egyenes derék, piros arcz, oroszlánfej, de -kék szemekkel, állandó mosolylyal. - -Jókedvü igaz magyar ember. A minőt én szeretek. Jó kedve sohase szünt -meg. Még akkor se, mikor Branyiszkót ostromolta. Még akkor se, mikor az -oroszszal ütközött s az orosz ágyugolyó egyenesen derékban találta. Még -akkor se, mikor a függetlenségi harcz végén besorozták s Olaszországba -hajtották. - -Mert hogy honvéd volt, tiszt volt, vitéz volt: természetes. - -Valami honvéd-vadász-zászlóaljnak volt főhadnagya. - -Mikor Branyiszkót ostromolták s pár utforduló sánczot bevettek: a -véletlen Guyonnal hozta össze, a vakmerő tábornokkal. A tábornok valami -ok miatt toporzékolt haragjában. Pedig a golyók ott fütyörésztek -körülötte. Látta, hogy a rózsásképü fiatal szőke vadásztiszt mosolyog. -Pedig hideg is volt a tél miatt, meleg is volt a csata miatt. - -– Mit nevet ön? - -– A németet tábornok ur. - -– Mi van azon nevetni való? - -– Az, hogy mindjárt kiverjük minden állásából. Nézze tábornok ur, minden -német jobbra-balra tekintget, mintha jobbról-balról félne s mintha azt -keresné, merre könnyebb futni. Ha meg akarná állását tartani: mereven -nézne ránk, mint a sas. - -Igaza volt. - -A tábornok jól megnézte látó csövével a hegyoldal német csapatait s -rögtön észrevette maga is, hogyan tekintget jobbra-balra a legénység. - -Jó jel volt. Elismerésül kezet szoritott a fiatal hadnagygyal s azontul -neki is jó kedve lett. - -– Hát a mikor az orosz ágyugolyó derékban találta. - -Valahol a Hegyalján verekedtek az oroszokkal. - -Szentirmay zászlóalja egy domb oldalán állt szálas nyárfaerdőbe vonulva. -Az orosz seregnek, ha kifejlődni akart s előre akart hatolni, ezt a -zászlóaljat az erdőből ki kellett verni. A vadászok azonban ügyesen -lőttek, bátran megálltak; lovassággal nem lehetett, szuronyrohammal nem -volt tanácsos őket megtámadni. Védték őket a szálas fák. Az orosz vezér -tehát egy félüteg nehéz tábori ágyut vezényelt ellenük s lőtte az erdőt -alattuk, fölöttük, körülöttük. - -Lőhette azt. Nevették azt a jókedvü honvédvadászfiuk. - -Pedig nem egészen nevetséges ez a hadi játék. Erdei nagy szálfát ugyan -tábori ágyu le nem dönt, de az ember egy pillanatig se biztos, hogy a -lelőtt, letördelt, leszaggatott faágak a szemét ki nem ütik. Érdekes -állni az ilyen ágyutüzben. A karvastagságnyi ágak ugy hullanak, mint a -záporeső s az irtóztató zúgás, recsegés még az ágyu hangjánál is jobban -rázza a lelket. - -Szentirmay látta, hogy az orosz egyelőre csak ágyuval akar dolgozni. -Odaszólt zászlóaljához: - -– No fiuk, mi is rágyujthatunk, ha az orosz rágyujtott. - -Szentirmay a pipát értette. Neki nem volt ágyuja. - -Oda állt egy félölnyi vastag nyárfa mögé, hátát neki támasztotta a -fának, elővette makra-pipáját, megtömte dohánynyal, kicsiholt s az égő -pudvát rátette a dohányra, sőt már a kupakot is rászoritotta a pipára. - -De szippantani már nem volt ideje. Esett hasra, csak ugy zuhant. Az a -nagy fa, melyhez támaszkodott, ugy ütötte hátba, mint a menykő. Egy -tizenkét fontos orosz ágyugolyó épen a fa közepének ment neki s az lökte -meg a fát. Ha az a fa ott nincs, Szentirmayt derékban ugy vágja ketté az -ágyugolyó, mintha ollóval szelték volna kétfelé. Az az ágyugolyó épen a -derekának tartott. - -Legényei oda ugranak, a mint látják, hogy a földön fekszik. - -– Hadnagy uram, itt vagyunk! Csak nincs valami baj? - -– Van fiaim, van! - -Nagyot szippantott a pipán, de nem jött a füst. - -– Az a baj fiaim, hogy a pipám kialudt. Ujra ki kell csiholnom. Adta -muszkája, mennyi bajt csinál az országban. - -S szedte elő készségét, szerszámát, hogy kicsiholjon. De már ezt a fiuk -nem engedték hamarosan. Dörgő éljen-rivalgással fölemelték a hadnagyot s -megmutatták a muszkának. Ma is töri még a fejét a muszka, miért örültek, -miért kaczagtak, miért éljeneztek a honvédek olyan nagyon? - -Mikor a harcznak vége lett: besorozták osztráknak őt is. Közlegénynyé -tették s gyalog hajtották Olaszországba. Adtak rá komisz ruhát, de olyan -rongyosat, piszkosat, hogy igazi osztráknak nézhette mindenki. Sebaj. -Neki jó kedve volt örökké. - -Lelkes barátja akadt az utban. Burián pesti ügyvéd. A kit később egyenes -termetével, hosszu szakállával, tekintélyes komolyságával együtt minden -ember ismert és tisztelt Budapesten. Szentirmay mérnökségre, Burián -ügyvédségre készült; Pesten már jó ismerősök voltak, Olaszországban -ismét összekerültek s gyöngéd barátságuk halálukig tartott. - -Hogy történt, hogy se történt, Szentirmayt mint besorozott osztrák -katonát Florenczbe helyezték. Egy kegyetlen szivü mogorva kapitány -kezére került. Csakhogy ennek volt egy kegyes szivü vidám kis felesége s -két apró porontya. A mint a kis feleség meglátta Szentirmayt: ennek deli -termete, mosolygó ifju Apolló-arcza rögtön szemébe tünt s nem nyugodott -addig, mig őt a mogorva férj oda nem rendelte magához privátdinernek. - -Hamis szeme volt a menyecskének. Két nap alatt már mindent kinézett a -privátdinerből. Azt is, hogy magyar fiu; azt is, hogy mivelt fiu; azt -is, hogy jókedvü fiu; azt is, hogy tiszt volt, hogy kitünően tud -rajzolni, gyönyörü hangon tud énekelni s hogy egyáltalán nem arra való, -hogy csizmát tisztitson, szobát söpörjön, piaczra járjon, a konyhára -fát, vizet hordjon s a menyecske kutyáját sétáltassa s két kis porontyát -mulattassa. - -Hohó! Álljunk csak meg kissé. Talán mégis arra való, hogy a két kis -porontyot mulattassa s azon kivül a menyecskét rajzolni és dalolni -tanitsa. - -De nagyon is arra való! - -Nehány hét mulva Szentirmay katonai ruhában járt ugyan, de se -privátdiner nem volt, se a katonai gyakorlatokra menni s mindenféle -katona-munkát végezni köteles nem volt. E helyett mulattatta a két kis -porontyot s tanitotta a menyecskét. - -De nem ingyen. - -Hanem bizonyosan azt mondta a két kis porontynak: - -– Hé kölykek, mogorva kapitányomnak osztrák porontyai! Ide hallgassatok -rám! Én ugyan játszom veletek, szépséges mamátokat is megtanitom dalolni -és rajzolgatni s a mellett itt is maradok katonának, a meddig innen el -nem mehetek. Meg is kapom én ezért a fizetést jó szóban, -körömfaladékban, meleg kézszoritásban, édes mosolygásban s ki tudná, mi -másban. De ez nekem, adta osztrák porontyai, mind nem elég. Hanem van -nekem itt egy Burián nevü jó barátom, adjatok annyi szabadságot annak -is, a mennyi nekem jut. Azután van nekem itt Florenczben egy-két hires -honfitársam, egy híres festőmüvész s annak fiai, a kiket már hazulról -ismerek. Az öreg Markó és családja. Szabad járásom legyen nekem oda -mindenkor. És végre nagyon szeretem az olasz hazafiakat. A kik minden -osztrákot a pokolra kivánnak. A kik élnek, dolgoznak, rajongnak és -meghalnak a szabadságért. A kik ellen apátok és bajtársai irtó háborut -viseltek s a kiket ma is börtönre, golyóra, kötélre keresnek. Hadd -mehessek én ezek közé szabadon, hadd mulassak velük igazán s hadd -szidjam én az osztrákot velük együtt kedvemre. Nosza tehát kis osztrák -porontyaim, mondjátok ezt meg a mamának, mama a papának, papa a -generálisnak, mert különben én többé se veletek, se mamátokkal nem -játszom. Dörgöm-morgom-csikorgom-adta osztrák porontyai! - -A két poronty meghallgatta a kemény szót. Az egyik lehetett három éves, -a másik két éves. S bizonyosan eljárt mindakettő a nagy megbizatásban. -Mert az én jó Szentirmay barátom ettől kezdve teljes szabadsággal -mulathatott Florencz városában. - -Mindennapos volt a Markó-családnál. Benső, gyöngéd barátság erősödött -meg köztük. Rajzban, épitészetben, müizlés nemesitésében kincset -gyüjtött Markóék segitségével ifju lelke. - -Burián barátja is szabadon járt-kelt ezután. Együtt töltötték napjaikat. -Együtt vigadtak sorsukon s busultak hazájok állapotján. - -De megismerkedett a fiatal olasz hazafiakkal is. Hajh minő lelkek voltak -ezek! A honfikeserüségnek és honfirajongásnak minő mérhetlen tengere -zajgott ezek szivében! A tüzokádó lángja nem ég akkora tüzzel, mint a -hogy égett ezekben a gyülölet a pápai uralom ellen, a német betolakodás -ellen és a szanfedisták ellen. Ha az olasz nemzet még egyszer olyan nagy -tudna lenni, mint volt akkor, a mikor szerencsétlen volt! Ha a magyar -nemzet úgy tudná ellenségét gyülölni, mint tudta az olasz! Ha mindig úgy -tudna gyülölni, mint a hogy tud néha verekedni! - -Szentirmay és Burián el-elment mulatni egyik-másik Albergóba s annak -titkos szobájába az olaszokkal. Bámulta, szerette, csókolta, itatta az -olasz a magyar fiut. Egy florenczi ifju gróf majd megette Szentirmayt. - -– Mit bámulsz rajtam olasz? - -– A magyart bámulom! Hát ti vagytok a magyarok! Mindig, mindig, régóta -látni akartalak benneteket. Kezed is megcsókolnám, ha nem nevetnél. Mi -vagyunk húsz millió, ti vagytok öt millió. A mi gazdagságunk és -miveltségünk harmadfél ezer esztendős, a tietek száz esztendős. Mi -palotákban élünk, ti a pusztán. Mi óriási templomokban, müvészetnek -fönséges csarnokaiban imádjuk az istent s szerezzük meg a tudományt, ti -pedig ott őgyelegtek erdőn, mezőn, szabad ég alatt. Nyugati mivelt -nemzet vagyunk, ti pedig ázsiai hunnok, tatárok. Minket is legyőzött a -német, titeket is. De ti magyarok legalább megvertétek a németet igazán, -porba gázoltátok lobogóját, hátához paskoltátok gőgjét s megtanitottátok -futni és segitség után rimánkodni. Ti is véreztetek, de győztetek is. Mi -csak véreztünk! - -Kicsordult az olasz ifju szeméből a köny. Igy adta okát annak, miért -bámulja a magyart, ha osztrák baka is ez. - -Itt találkozott egy szegedi fogolylyal, valami Bixio nevűvel. - -A magyar kormány, mikor 1848-ban Szeged várát átvette, a várnak -földalatti nyirkos oduiban több mint száz foglyot talált, köztük sok -olaszt. Nagyobb része olasz volt. Megkérdezte az osztrák kormányt: kik -ezek? Miért vannak elitélve? Mikor szabadulnak, hová valók? A bécsi -kormány nem tudta. El se voltak ezek itélve. Olasz hazafiak voltak s -elhozták őket a Tisza mellé, eldugták őket Szegeden a föld alá, ott -haljanak meg, ott rothadjanak el. A magyar kormány egyszerüen haza -eresztette őket. - -Haza! De merre, hogyan? - -Utba esett Ausztria s Ausztriában megint elfogdostak belőlük egy csomót. - -Elfogták ezt a Bixiot is. Ő azonban Udine körül kisérőjét leszurta és -megszökött. Szerencsésen eljutott a piemonti király seregéhez s oda állt -be katonának. »Még egy átkozott németet megölni s azután meghalni«: ez -volt örökös jelszava. - -Szentirmaynak sok följegyzése volt Bixio elbeszéléséből. Minő borzalmak -pihennek e följegyzésekben! Ez is ugy ragaszkodott Szentirmayhoz. - -De nem sokáig ragaszkodhatott. Szentirmaynak szegény szülei pénzt kaptak -a veszprémi káptalantól, hogy fiukat kiválthassák a katonaságból. Ötszáz -forintot kaptak s ezen kiváltották. - -Haza jött, mérnök lett. Baranyában tagositott harmincz falut, fölmérte -Veszprémet, megnősült s rokona és egyik főigazgatója lett János -püspöknek s tervezte és épitette János püspök nőnevelő intézeteit. -Lángeszü és jókedvü ember volt mindig, szerette mindenki s költő és -jeles iró lett volna, ha gazdag ember nem lett volna. - -Még sem lett gazdag ember. - -Kinevette, utálta, lenézte a pénzt. Honvéd korában, olaszországi baka -korában csak ugy becsülte, mint diák korában. Akkor pedig becsülni nem -tanulta meg; szegény fiu volt, sohase volt pénze megbecsülni való. - -Mérnök korában pajtásai közt osztotta föl busás keresetét. Veszprém -városa ma is adós neki több ezer forinttal. Szülővárosa: hát csak -elengedte neki. S mikor már nagy ur lett, négy lovon járt, kastélyban -lakott, száz szófogadója volt, százezrekben turkált: hosszu utra, -hetekig tartó urodalmi körutra akkor se vitt magával többet öt -forintnál, tiz forintnál. Röstelte, hogy őt azért becsüljék, mert nagy -urnak tartják. Szivesen adakozott minden felé. Erre kölcsön kérte a -pénzt uton-utfélen paptól, zsidótól, kasznártól, kocsmárostól, bérlőtől, -jó baráttól. Titkárjának jegyzéket kellett vezetni s hazulról -kinek-kinek megküldeni a kölcsönpénzt. - -Ő volt tehát a mi házigazdánk. Ő rendelte oda a partra a kocsikat s ő -vitetett föl bennünket János püspök villájába. Gyulai Pál urral ő ült -egy kocsiban. - -János püspök villája ott feküdt Badacsony déli vállán a legszebb ponton. -Emeletes fölház kényelmes szobákkal. Ablakaiból napkeletre, napnyugatra -s déli irányban a végtelenig látni. Mögötte észak felé a hegy zárja el a -látást. Ott van az Omlás, a Tornyok, a Gyapju-zsákok s tetejükön a -Kereszt. Valamennyi kősziklából. - -Mindegyikünk megkapta a maga szobáját s egyuttal a sürgető meghivást az -ebédhez. Szentirmay az első pillanatra észrevette, hogy piperézkedő -ember nincs közöttünk. Egyiknek sincs kipödrött bajusza s bodoritott -haja. Egyiknek sincs se fekete, se fehér keztyüje. Egyiknek sincs fényes -hüvelye se fején, se lábán. Szóval: irók, tanárok, szerkesztők, tudósok -vagyunk mind. Már olyanok, a milyenek. - -Finom tapintattal rendezte be állapotunkat. - -Ügyelt arra, hogy mindenféle inas, komornyik, huszár, vadász ne -lábatlankodjék körülöttünk. A szolgálatot szobában és asztalnál az öreg -Tuli és Tuliné végezte valami csitri falusi lány segitségével. Hadd -lássák az urak, hogy otthon vannak. - -Nevezetes ember volt ez a Tuli. - -Valami házfelügyelő vagy vinczellérféle. Közönséges paraszt egyik -szomszéd faluból. Szentirmaynak régi felszolgáló embere. Minden nap -borotválkozva s tisztán öltözve. Kevés szavu, komoly tekintetü, lassu és -ünnepélyes mozgásu maga is, felesége is. János püspököt csak egyszer -látta. Azon kivül a legnagyobb ur csak tekintetes ur volt előtte. -Nagyságosat, méltóságosat, kegyelmeset nem ismert. - -De fölségeset se. - -Pár évvel előttünk ott járt József főherczeg a főherczegnővel és a belga -királynéval. Föl akartak menni Badacsony tetejére. János püspök volt már -egyszer-kétszer ugy honvédszemle alkalmával a főherczeg házigazdája, -tehát csak az ő villáját keresték föl vezetőért. Hoztak magukkal -Keszthelyről hideg sültet, pogácsát, uj kalácsot, ezt a hegytetőn -akarták elkölteni. Egész kiséretük egy huszárból állott. - -Tulit kérték meg, vezesse föl őket a Kereszthez. Tuli szó nélkül -vállalkozott. Kevés beszéde, lassu mozgása szemébe ötlött a -főherczegnek. - -– Hallja kend, fel tud maga jönni velünk a hegy tetejére? - -– Mit gondol a tiszt ur! Ha ezek a fehér népek föl tudnak menni, hát -akkor én csak föl tudok. - -– Micsoda fehér népek? - -– Hát ez a két tekintetes asszony! - -A királyné és a főherczegné volt az a két tekintetes asszony. - -A huszárnak ugyan nem volt szabad az utazók kilétét elárulni, de attól -félt, hogy ez a paraszt valami ügyetlenséget, valami gorombaságot talál -mondani. Félre inti Tulit. - -– Vigyázzon kend a szavára. Fölséges asszonyok ám azok. Az egyik a belga -királyné, a másik az alcsúthi főherczegné. - -Tuli uram a pipát se vette ki a szájából, de el se hitte egy szavát se a -huszárnak. - -– Már öcsém, nem tőled tanulom én meg a becsülettudást. - -Bizony jobban is tudta, mint a huszár. - -Mert a mikor a fejedelmi személyek fölértek a Kereszthez s ott -ozsonnájukat elkölteni le akartak az aszu gyepes sziklára telepedni, -Tuli csak oda szól az asszonyokhoz: - -– Várjanak csak a tekintetes asszonyok egy szempillantásig! - -Intett a hátul kullogó fiunak, annak a kezén volt két szép selyem -pakrócz, ezeket kivette kezéből, szépen leteritette a sziklára. - -– Ide üljenek a tekintetes asszonyok! - -A két királyi asszony mosolygott. A főherczegné nem állta szó nélkül. - -– Hát a férjemnek nem hozott kend pakróczot? - -– A tiszt ur férfi ember, gondoskodjék magáról. Aztán férfinak minek is -a pakrócz? - -Ebben is neki volt igaza. - -Nos hát ez a Tuli volt szolgálattevő emberünk. - -Az ebéd egyszerü magyar tuladunai ételekből állott. Erdélyi ember hadd -ismerje meg ezeket is. S hadd ismerje el, hogy nem csak Erdélyben van -hires sültje-főttje a magyarnak. Ital dolgában csakhamar általános -meggyőződéssé vált, hogy a badacsonyi és somlyai bornál nem jobb a -rózsamáli; hogy a badacsonyi ürmöst erdélyi ember nem ismeri, mert ilyen -bor se Erdélyben, se Spanyolországban nincs s végül, hogy a badacsonyi -kéknyelü borhoz hasonló értékü és finomságu bor nincs a kerek földön. -Még a tokaji aszú se éri el. - -Végig biráltuk ugy elméletben a leghiresebb erdélyi borokat. Különösen -az erdélyi püspöknek rózsamáli borát, Kemény István bárónak csombordi -borait s a jó Sámi Lászlónak hires borgyüjteményét. Nem fukarkodtunk az -elismerésben. De hát a badacsonyi mégis csak más. - -Ma már Magyarország a bortermő országok közt a huszonötödik. Huszonnégy -ország áll előttünk. Megelőzött már bennünket a nyavalyás Ausztria s a -még nyavalyásabb Görögország is. Nálunk huszonöt év alatt terem annyi -bor, mint Olaszországban egy év alatt s ötven esztendei termésünket kell -összegyüjtenünk, hogy Francziaország egy esztendei termését egy csomóba -összehozzuk. - -Igy vagyunk boraink értékével is. - -A rajnai borok s finomabb franczia borok tízszer értékesebbek, mint a mi -jobbfajta boraink. Leáldozott a tokaji aszubor napja is. Egész Hegyalján -nincs már háromszáz igazi szőlős gazdánk. Rossz idő, rossz féreg, rossz -tudomány tönkre tett bennünket. - -Kiváltképen a rossz tudomány. - -Azt az embert, a ki először hozott be hozzánk franczia szőlővesszőt, -elevenen kellett volna feldarabolni s egy darabját minden szőlővidéken -ijesztő például karóra huzni. S ezt cselekedni mindenkivel, a ki -példáját követte. - -Volt nekünk negyven-ötven fajta kitünő magyar szőlőnk. Magyar talajban, -magyar napfényben, magyar levegőben valami különössé, valami -istenáldotta zamatossá fejlődött fajták ezek. A hogy buzánknak, -cseresznyénknek, sárga és őszi baraczkunknak, sőt még gesztenyénknek -sincs párja a világon, ugy nincs szőlőnknek se. A magyar gyümölcs sok -fajtája fölötte áll a földkerekség minden gyümölcsének. Az erdélyi som -és hegyaljai furmint, az érmelléki bakator, az egri kadarka, a budai -mézes, a somlyai rakszőlő, a balatonmelléki juhfarku, bajor és tulipiros -föl nem található sehol. Illatos szőlőinkről nem is beszélek. Hol van -ezek párja? - -Miért kellett ezeket a vizenyős izű franczia, spanyol, olasz és rajnai -fajtákkal fölcserélni? - -Azért, hogy behozzák a szőlőférget, a szőlőpenészt, a szőlőnek minden -fehér és fekete, minden földalatti és földfeletti betegségét. - -Ebéd alatt e kérdésről elmélkedtünk. - -Badacsony, Szentgyörgy és Somlyó a szőlőhegyek mintája. Isten, mielőtt -ezeket megalkotta, előbb a szobrászati tanfolyamokat elvégezte. Isteni -lángelméje volt hozzá. S mikor ezt a hosszu gyakorlattal megedzette: -akkor készité e hegyeket. Mindegyik tökéletes szobormű. És egyuttal élő -lény. Szerelmes, büszke és barátságos. Büszkeségét termetében, -barátságát déli melegében, szerelmét borában érezi és nyujtja. - -Azt mondják: ki kell zsákmányolni a talajt, sok bort kell termeszteni, a -mennyiségre kell törekedni. Azt mondják: sok franczia szőlőnek holdja -négy-ötszáz akót, sőt többet is terem évenként. - -Nem ellenzem. Elfogadom. - -De nem mindenütt. A tüzhányó hegyek bazalt oldalain, a bérczek sziklás -meredekjein sohase teremhet sok bor. S mig lesz ur és gazdag ember ez -országban: kellene lenni sehol másutt nem utánozható magyar bornak is. -Egerben hajdan az volt a közpéldabeszéd: »mihelyt szőlőm holdanként öt -akó bornál többet terem, mindjárt nem egri bort terem.« Jó bor, jó bor, -ha husz akó is, de nem »egri bor«. - -Lehet, hogy tulzás. De jellem van e példabeszédben. Hiába mondanák a -mádi és tályai szőlősgazdának, hogy holdanként két hordó helyett húsz -hordó aszút termeljen: nevetne rá. - -Vagy nem lesz húsz hordó aszuja; vagy ha lesz: akkor tokaji aszúja nem -lesz. - -A mely asszony sok szerelmet terem: igaz szerelme nincsen annak. S nem -terem igaz bort az a szikla, a mely sok bort terem. - -De mégis sok borra van szükségünk. A magyar ember lelkét sörnek, -pályinkának át nem engedhetjük. Ám termeljétek a sok bort az alkalmas -sikokon és hegylábakon, de a hegyek büszke meredekjén hagyjátok meg az -ősi magyar szőlőt s ha urak akartok maradni: szürjetek a magasban olyan -bort, a milyen csak az isteneknek, a királyoknak s a magyar embernek -való. S ezeknek is csak ünnepnapon. - -Igy gondolkodott Szentirmay. Igy terjesztette elénk borról, szőlőről, -magyar emberről szóló meggyőződését. - -Addig nem keltünk föl az asztaltól, míg az utazási rendet meg nem -határoztuk. - -Délután megnézzük Kisfaludy Sándor szőlejét. - -Holnap reggel fölmegyünk a Badacsony tetejére. Délután átrándulunk -Gyula-Keszibe s megnézzük Csobáncz várát. - -Holnapután Tapolczán ebédelünk s átmegyünk Sümeghre. A többi majd azután -jön. - - - - -MIKÉNT KEZDŐDIK HIMFY SZERELME? - -(A költő hajléka és jövendőmondása. – Kisfaludy Sándor látni szeretné -Szegedy Rózát. – Keresi mindenfelé. – A két angol lord. – A testőr -megmenti a nemzeti becsületet. – A Kisfaludyak régi nagy hire ujra -föltámad.) - -Huszonhárom éves volt Kisfaludy, mikor 1795-ben szivének nem egyetlen, -de örök szerelmét Szegedy Rózát a badacsonyi szüreten megismerte. Hét -vagy nyolcz napot töltöttek együtt a szüreten s ez idő alatt a közeli -Szigligetbe is átrándultak. Itt lobbant lángra szerelme, mely aztán nem -is aludt el soha, még házasságuk alatt se. - -Ez a szüret nem Kisfaludy szőlőjében folyt le. Akkor még nem volt neki -itt szőleje. Később már házassága alatt 1800 után szerezte ezt a szőlőt. - -Ott fekszik a hegy keleti oldalán egy satóut szélén, mely a -bazalttornyok alatt a hegynek legmagasabb körutja. - -Kisded hajlék, kis szobákkal, kis ablakokkal. De a kelő nap már betekint -s jó délutánig el se fordul tőle. A sajtóház ajtaja az udvarról a ház -közepén nyilik s a sajtóházból jobbra a lakó osztály, mely egykor egy -kis dolgozószobából s egy hálószobából állott. A hálószoba volt egyuttal -az ebédlő is. - -Mikor ott jártunk, már akkor harminczegy esztendő óta nem élt a költő. -Már akkor Eszterházy herczegé volt a szőlő. Valami lelkes tisztje -figyelmeztette rá a herczeget, nehogy a hajléka idegen kézre szálljon. - -Nagy gond nem látszott a szőlő kezelésében. Akkor már rég bérlők -kezelték a herczeg csobánczi urodalmát, melyhez Badacsony nagy része s a -költő szőleje is tartozott. Miért költöttek volna a bérlők a szőlőre? -Még csak márványtábla se volt a falba erősitve, melyre rávésve lett -volna: Itt élt nyaranta a költő, itt volt nagy az ő alkotásaiban, itt -volt boldog az ő szerelmében! - -Igaz lett-e költő, beteljesült-e a te jövendő mondásod? - -»Halálom után, midőn már porhadni fogok, ez oly hely leend -Magyarországban, melyet megnézni el nem mulasztandja az utas; hová az -utóbbi fiatal nemzedék, mint már most is a regéimben megéneklett -váromladékokhoz zarándokolni fog, hogy lássa azon helyet, hol egy -tántorithatlan hazafinak szivvéréből azon szózatok hangzának ki, melyek -a magyart hazaszeretetre gerjedni, nemzetiséget és ezzel nemzeti életet -visszavivni, szóval a magyart önmagának visszaadni segitették.« - -Ezt irta a költő 1844. évi február 25-én Batthyányi Fülöp herczegnek. -Somlyai szőlejéről irta, de jobban illik badacsonyi szőlejére. Arra -kérte a herczeget: vegye meg ezt a szőlőt, hogy a költő halála után -méltatlan kézbe ne jusson. - -A herczeg nem vette meg. Önmagától nem volt annyi esze, tanácsadója -pedig idegen volt és ostoba. Ha Széchenyi István grófot figyelmezteti -rá: az bizonyára megvette volna. - -De badacsonyi szőleje most is ugy áll, a hogy halálakor, 1844 október -28-án épen kedves szürete után elhagyta. Huszonöt év előtt, mikor mi -megnéztük, legalább úgy állott. - -Még megvolt az a fiatal gesztenyefa, melyet a költő maga ültetett. -Kövér, fényes, aranyba játszó nyalkazöld levelei mosolyogtak ránk a -napsugárban. Mint kisded fát hagyta ránk a költő, gyümölcsét ő még nem -izlelheté. - -De Rózájának, szive királynéjának, költészete istennőjének virágos kis -kertje már nyomtalanul eltünt. - -Tuli megmutatta, hol volt az a virágos kis kert. Most zöldséget termeszt -benne a vinczellér. A hol a szerelmes szép nő szemei sugaránál viola és -szegfü nyilott: ott most burgonya és sárga répa terem. Igy kell annak -lenni. - -A ház kis ablakai előtt sokáig álltunk s a messze vidékre -szélyelnéztünk. Balra az ábrahámi és kővágóörsi hegyek s a nagy -messzeségben Tihany ormai. Előttünk és alattunk a nyugvó Balaton -fensége. Szemközt a boglári domb és Somogynak roppant határai. - -Azt néztük, azt láttuk, azt éreztük, a mit a költő. - -Ah, ha azt, a mit éreztünk, meg tudtuk volna örökiteni, ugy, a mint a -költő! - -A költőt azonban az istennek és az emberszivnek legnagyobb ereje, a -szerelem segitette. Hiszen Kisfaludy Sándor Badacsonyban szerette meg -Szegedy Rózát. - -Egy költőnk szerelméről se irtak annyi könyvet, mint Kisfaludy -Sándoréról. De szerelmének történetét se irta meg egy költőnk se -annyira, mint Kisfaludy Sándor. Se Petőfi, se Csokonai. Pedig ennek -boldogtalan, amannak boldog szerelméről oly gyakran zengett a lant. -Vörösmarty szerelméhez alig mertek iróink hozzá nyulni; Arany Jánoséról, -Tompa Mihályéról szólni ledérségnek látszott volna. Kisebb költőink -lóti-futi szerelme épen nem ébreszté föl a nemzet kiváncsiságát. De hol -lehet megismerni Kölcsey és Kemény Zsigmond, Jósika és Eötvös József -szivének ifjukori paradicsomkertjét? Hejh de kezdetén vagyunk mi még -csak annak a műnek, mely irodalmunk és iróink élettörténetét igazán -állitaná elénk! - -De akármennyit irtak Kisfaludy szerelméről s akármennyit irt ő maga is: -még sincs teljesen megirva az se. S bizony nagy mulasztást követtem -volna el, ha mikor Badacsonyban voltunk, e miatt Gyulai Pál urral nem -évődtem, nem kötekedtem volna egy sort. Mit tudott ő akkor Himfy -szerelméről? - -Kisfaludy az ő Rózájával nem Badacsonyban találkozott először. Első -találkozását leirja ő maga elég részletesen. - -Ez Sümeghen történt. - -Kisfaludy Sándor, mikor apja őt Pozsonyból haza hivta, meglátogatta öreg -anyját Sümeghen. Itt egykor egyik kedves barátjával Oszterhuberrel a -vármegyebeli leányokról beszélgetett s beszélgetés közben szóba jött -Szegedy Róza is. Oszterhuber kérdezte: - -– Nem ismered? - -– Nem. - -– Pedig atyafiak vagytok. - -– Nem tehetek róla. - -– Nem is baj, ha nem ismered. Igen szép és igen okos lány, de igen nagy -urnő. Szegény legény ne forgolódjék körülötte, mert nagyra van nevelve. - -– Ha igen okos lány, akkor lehetetlen, hogy minden nagyságos urfi -szerencsével és minden szegény fiu hiába forgolódjék körülötte. Hiszen -vannak nagyságos tökfilkók és igen derék szegény fiuk. - -Már ez az észrevétel is bizonyság arra, hogy a nagyratörő ifjut, kinek -lelkében viharként zajlott a nemes önérzet és magasra vágyás, -Oszterhuber intő szava nem ijesztette el, hanem inkább daczra és -vállalkozásra hivta fel. - -Azért is szeme közé akart nézni Szegedy Rózának. - -Hallotta, hogy Róza hol atyjával, hol Feri bátyjával, hol valami -nagynénivel szeretett országos vásárok alkalmával a közeli városokba -berándulni s ott a vásári élénk jelenetekben gyönyörködni. Hallotta, -hogy a legközelebbi keszthelyi vásárra is berándul. - -Nosza utána! - -Sietett Kisfaludy Keszthelyre, de mire száz kérdezősködés után megtudta, -hogy Róza rokonánál, a hahóti apátnál vagy unokatestvérjénél a -keszthelyi grófnál van szállva s mire oda bekopogtatott: akkorra már -csak azt a hirt hallotta, hogy Róza ez előtt fél órával haza indult. - -Sebaj. Egy kis mérgelődés, egy egészséges káromkodás – s aztán megint -csak utána. - -Átment gyömörei birtokjukra. Oda nem épen messze van Eötvös puszta, -Szegedyék birtoka s kastélya. Fogta puskáját, szólitotta kutyáját s ment -vadászni. Mint eltévedt vadász akart Eötvösbe estennen bekopogtatni s a -helyes utbaigazitást kérni. - -El is tévedt, el is esteledett szerencsésen, csakhogy ugy eltévedt, hogy -Eötvös helyett Türjére botlott be s ott kellett az éjszakát töltenie a -barátoknál. A teremtés remeke helyett: Róza helyett nagyhasu öreg barát. - -Bizony ez nagy tévedés. - -Uj vállalaton törte fejét. Nem is csinált titkot belőle, hogy ő Szegedy -Rózának szeme közé akar nézni. Tudta ezt öreg anyja is, tudta ezt egy -közeli rokona Forintosné is, a ki ott lakott közelben Mihályfán s egy -vasárnap reggel bejött gyónni Sümeghre a barátokhoz. Korán meg is gyónt -s gyónás után bejött Sándorfiékhoz, Kisfaludy öreg anyjához látogatóba. -Kisfaludy az átmulatott éjszaka után későn kelt s épen tollászkodott, -még nem volt felöltözve, mikor betoppant Forintosné. - -– No Sándor csak öltözz szaporán, Szegedy Róza a templomban van a -barátoknál, most gyónik, most megláthatnád, ha el nem késel. - -Nesze neked költő. Szép sötétkék magyar ruhája volt az ifjunak, sietett -magára hányni, fejére nyomta kócsagtollas süvegét s nyargalt a -barátokhoz. - -Elkésett. - -Szemközt jött már a hintó, a melyben Róza ült s hajtott hazafelé. Az -ifju szemei előtt káprázattá vált a világ, a mikor azt az arczot -megpillantotta. Odaállt a robogó hintó mellé, fölnézni nem mert, de -mélyen meghajtotta magát a lányka előtt. Törődött is azzal a lányka! -Törődik is azzal a madár, mikor magasban száll, hogy egy virágos fa -utána sóhajt: ide szállj az én ágamra, az én karomba! - -Mit csinált akkor az ifju? - -Tovább nem futkozott a lány után, hanem irt hozzá egy verset. Nagyon -rossz vers lehetett, nincs is meg a versek gyüjteményében. Tartalma az -volt, hogy Jupiter, Apolló, Merkur s valamennyi olimpusi isten ott -hagyta az eget s elment ki erre, ki amarra; az ördög maradjon az égben, -ha Szegedy Róza onnan a földre szállott s itt akar mulatni. - -Ezt a verset később Skublics Imre barátja által Róza kezébe juttatta. A -leány el is olvasta s azt mondta rá: - -– Bolond vers biz ez, nem is eredeti; – a mit egy bolond felkap, száz -hordja utána! - -Hány éves volt ekkor Róza? - -Kisfaludy nem volt egészen husz éves. - -Szegedy Ignácz 1773-ban nősült. Róza nem első gyereke volt, tehát 1774 -előtt nem születhetett. A jelenet ott a hintóban 1792-ben tavasszal -történt. Róza akkor legföljebb tizenhat–tizenhét éves lehetett. Tehát -mikor a költővel 1800-ban megesküdött, már legalább huszonnégy évesnek -kellett lennie. - -Az első találkozás tehát se versben, se prózában nem volt nagyon -biztató. - -Következett a második. De még ez se Badacsonyban történt. - -Róza édesanyja Rosty Katalin volt. Abból a Rosty-nemzetségből, melyből -később báró Eötvös József és Trefort Ágoston neje származott. Ősrégi -család, ama 108 nemzetség egyike, mely Árpád vezérlete alatt az országot -elfoglalta. Jeruzsálemi András király óta folyton beszélnek róla az -irások. - -Róza anyjának testvére Rosty Pál, ha jól tudom, ez idő tájt -Hosszufaluban lakott. Neje Nedeczky Nina Rózának nemcsak többszörös -rokona, hanem jó barátnéja is volt. Róza igen gyakran megfordult -Hosszufaluban. - -De Kisfaludy is. Hiszen a szarvaskendi Sibrik, a Niczky, Nedeczky, -Szegedy s több nemzetségek révén ő is hol közelebbi, hol távolabbi, de -osztályos rokonságban állott Rózával is, Rostyékkal is. - -Róza a sümeghi hintótalálkozás s kivált a hozzá intézett költemény -olvasta óta jól tudta, hogy ő Kisfaludy ábrándjainak állandó tárgya. -Bizonyára megmondta ezt neki Skublics Imre s igen is megmondták neki az -öreg nénik s kivált Forintosné. S a lánysziv tele lett kiváncsisággal. -Talán némi ábrándozással is. - -A költő a következő évben 1793. évi januárban nemesi testőr lett s -Bécsbe ment az udvarhoz. Ha nemesi testőr: bizonyára délczeg termet, -deli ifjú, bátor sziv, büszke lélek. Afféle legény, a kin megakad az -udvari urnők szeme, a kiktől a herczegnők se idegenek s a ki egészen oda -illik Szegedy Róza imádóinak seregébe. - -Ily seregnek kell lenni. Róza büszke lány. Se nem ujonczoz, se nem -toborz sereget, mégis van serege. »Ez a sziv, ez a százaktól keresett és -imádott sziv.« Ezt irja saját szivéről egyik bizalmas levelében. Pedig -szerény. Imádói elől félrevonul, de azért azok megmaradnak, fölkeresik, -utána járnak mindenütt. Milyen csillag lenne az, a melynek nincsen -fénye? Milyen lány lenne az, a melynek nincs imádó udvara? S ha van, ha -lenni kell: a deli testőrnek bizonyára helye van ott. - -S hátha az a deli testőr valamivel több is még, mint csupán délczeg -termetü s büszke és bátor szivű ifju? Hátha magasabb géniusz csókolta -homlokon? Hátha nagy erővel áldották meg szellemét a halhatatlan -istenek? Hátha dicsőség, hirnév, nagyság, történeti szerep vár rá a -nemzet életében? - -Eszterházy Miklós herczeg volt a nemesi testőrök kapitánya. Két angol -rendkivüli követ jelent meg Bécsben, lord Spencer és lord Granville. -Mindakettő barátja a herczegnek. Megkérték a herczeget: mutassa meg -nekik a nemesi testőröket. De hirt ne adjon nekik. Ők meg akarják lepni, -ők pongyolájában akarják látni a magyar nemesi ifjuságot. - -Reggeli órában bemennek a testőrök laktanyájába. Benyitnak Kisfaludyhoz. -Az ifju ott ül iróasztala mellett. Ezüst zsinóros kék nadrágja fel van -huzva, ezüst sarkantyus kordován csizmája a lábán, de azontul mellény -nélkül, egy rét ingben, nyakravaló nélkül, hajadon fővel. Hosszuszáru -pipából szivja a jánosházi dohányt, fujja a füstöt, mint a kémény s -szobájában ugy gomolyog a füst, mintha a Vezuv most ott akarna kitörni. -A kopogtatásra csak annyit kiált: »bujj be!« - -S belép a herczeg! S belép két angol lord, Nagy-Britannia és Irland -királyának két rendkivüli követe. Nesze neked magyar nemesi becsület a -te pongyola ingeddel s hosszu száru szutyakoló selmeczi cseréppipáddal. - -Kisfaludy feláll, összeüti sarkantyuját s katonásan üdvözli a -testőrkapitányt. - -A herczeg beszél vele magyarul, azután németül, azután latinul. A két -lordot meglepi, hogy ez a vad magyar milyen szépen beszéli azt a három -nyelvet. Azután franczia nyelven kérdi tőle: mit dolgozik épen most? - -– Tassot forditom olaszból nemzetünk nyelvére. - -Ez már a herczeget is meglepi, de nem mutatja meglepetését. A kérdést és -feleletet értik a lordok is. Oda mennek az asztalhoz. Kezükbe veszik -Tassot. Ime a vad magyar igazat mondott. Kezükbe veszik a kéziratot. Ez -tatár nyelv, ezt nem értik. Kezébe adják a kéziratot Kisfaludynak s -udvariasan megkérik, hogy forditson le nekik abból élőszóval néhány sort -németre, latinra, francziára, olaszra. A vad magyar ezt is megteszi. - -A két angol lord annyit tud a magyarokról, a mennyit Marco Poloból -olvasott. A magyarok vagyis más néven kirgizek, helyesebben a tatárok -ott laknak a pusztán, csikót őriznek s a ló hátáról soha le nem -szállnak, ott eszik a nyers hust s ott isszák a lótejet. Itt pedig -Bécsben világtudóssá lesz valamennyi s azt mondják: nemesi testőrség, -hát pedig voltaképen tudós akadémia. Teringettét, ő felségének -Nagy-Brittánia és Irland királyának csakugyan nincs ilyen testőrsége. - -Lord Granville még egy kérdést is intéz a vad magyarhoz. - -– Igen tisztelt uram, bocsásson meg, ha egy bizalmas kérdésem van önhöz. -Ha ön, igen tisztelt uram, kiszolgálja a testőrséget s visszamegy a -pusztára, hát akkor ön, igen tisztelt uram, megint csak csikót őriz? - -Kisfaludy ránézett a herczegre. A herczeg szemein büszkeség és jókedv -mosolygott. Igy felelt tehát a lordnak: - -– Ugy van! Csikót őrzök, de lovat is, a hogy jön. - -Nagy csodálkozással ballagott el tőle a két lord s meg is köszönte a -herczegnek a rendkivüli élvezetet. Csakugyan érdekes emberfaj ez a vad -magyar. Csak az kár, hogy ugy elzárkózik a polgárisodástól. Pedig ime, -erre is lenne képessége. - -Ezt a kalandot is meghallotta Szegedy Róza. Elbeszélte neki apja is, -testvér bátya is, egész rokonsága is, nők, férfiak egyaránt. Tudta ezt -egész Túl-a-Duna. Minő tudós a magyar! Minő lángeszü a magyar nemes -ifju! Hogy mentette meg a nemzeti becsületet! Hogy pipálta le a két -ángliust! Minő jó hirünk lesz ezentul az angolok közt! Nosza jó hangzásu -lett egyszerre a Kisfaludy név. Most már mindenki ismerte a deli -legényt. Piros arcza, tüzes nagy szeme, pelyhedző barna vöröses bajusza -és szakála; fehér lova hátán, párduczbőr kaczagányában olyan kényes, -olyan fényes, olyan büszke, olyan nagy jövő vár rá. Apjánál Téthen egyik -vendég a másiknak adta a kilincset. Ujra virrad a Kisfaludyak napja. -Honfoglaló Szabolcs, ellenségirtó Csák, Esseghváryak, Döbrenteyek, -Himfyek hires bajnokai s mind a dicső ősök, kik Kisfaludynak egyenes -ágon való elődei, büszkén pödrik a bajuszukat, ha arra a nemesi testőr -legényre gondolnak. Ez most már méltó lesz hozzájuk. - -Hát Szegedy Róza, a büszke szép lány mit szól az esethez? - - - - -SZEGEDY RÓZA SZERET. - -(A hosszúfalusi találkozó. – A badacsonyi szüret. – Ki az öreg Pityók? – -Az öreg Pityók megjött. – A deli testőr is megjött. – A költő és a lány -egymásra néznek. – Viganó és Medina. – A ballet. – Az igazi magyar -táncz. – Szegedy Róza táncza. – Egy kocsin ülnek. – Szigliget romjain. – -Egyszerre támad a két szerelem.) - -A büszke szép lány szivében ott volt már a deli testőr képe. Hogy -egyedül az volt-e ott: ki tudná azt megmondani? Hisz addig még igazán -nem is látta az ifjut; mások, kitünő ifjak pedig ott röpködtek már évek -óta körülötte. - -Az 1795-ik év augusztus havának egyik napján ott volt a lány -Hosszúfaluban Rostyéknál. Ott volt atyja is, bátyja is, sok más vendég s -atyafi is. Épen ebédnél ültek a hosszu asztal mellett. - -Kocsi robog be az udvaron, cseng a csengő, két ifju leugrik a kocsiról s -hangos kopogással jön az ajtó felé. Sarkantyu pengése, kard csörrenése -hallatszik az ajtó előtt. Skublics Imre jön, nagyreményü ifju, később -Zala főjegyzője s hires követe, Deák egykori barátja. Vele jön Kisfaludy -Sándor. - -Rosty oda szól a lányhoz: - -– Róza, oda nézz csak, ki jön ott? - -Róza fölnéz, meglátja Skublicsot, megörül, fölugrik az asztal mellől s -megy az ifju elé, hogy kezet fogjon vele. S ebben a pillanatban meglátja -Skublics mögött Kisfaludyt. - -»Ő az!« - -Megáll, mintha megmerevedett volna. Még senki se mondta, hogy ez a -délczeg ifju az ő hőse, de ő már tudta. Az ész gyakran még alszik, mikor -a sziv már mindent tud, mindent látott, mindent érez. - -»A sziv ezer hangokkal kiáltá kebelemben: Ő az!« - -Igy irja le e szempillantást maga Szegedy Róza négy év mulva. - -Kisfaludy maga is megnémult, midőn azt a lányt meglátta. A csillagos ég -minden szépsége rajzott szemei előtt. Ugy állt ott, mint egy Fa-Jankó. -Hiába üdvözölték az asztal körül levők, hang nem jött ajkára. Hejh de -ostoba is a lángeszü ifju a rajongó szerelem fellobbanásának első -pillanatában! - -De jó, hogy ilyenkor a lánynak mégis több esze van. És sokkal több ereje -önmagán uralkodni. Róza kezet szoritott Skublicscsal, de szivének -háborgása közben ugy megszoritotta az ifju kezét, hogy ez nem tudta, -mire vélni a dolgot. Ha tudta volna, kinek szólt az a kézszoritás! Erről -a kézszoritásról később a vallomások édes perczeiben sokszor -megemlékeztek a szerető szivek. - -Mig a kézszoritás tartott s mig Rosty üdvözlé az uj vendégeket s nekik -az asztalnál helyet és teritéket készitettek: az alatt a lány egészen -magához jött s érzelmeinek eltitkolására mosolyhoz, jó kedvhez és -csevegéshez folyamodott. Egy-két szót Kisfaludyhoz is ejtett, állandóan -azonban Skublicscsal beszélt; utról, látogatásról, honnan jöttek, hogy -mulattak-féle dolgokról csak tőle kérdezősködött. Mintha mondta volna -neki: legyen ám eszed arról a deli testőrről minél többet beszélned. - -Ebéd után fölvetette a badacsonyi szüret kérdését. Lelkes toborzást vitt -véghez, hogy az a szüret meglegyen, fényes legyen, kedves legyen, -mindenki ott legyen, senki onnan el ne maradjon. Van ott szőleje a -Hertelendy, Bogyay, Szegedy, Biró, Skublics, Rosty s egyéb -atyafinemzetségnek, hetekig el kell tartaniok a szüreti lakomáknak, lesz -majd ott alkalom a testőr ifjuval is szót, eszmét és érzelmet váltani. -De azért épen ezt az ifjut csak nem unszolta a szüretre. - -»De midőn a többit szüntelen a badacsonyi szüretre unszoltam: magamban -azt gondolám: ha mind elmaradnak is, csak »ő« jöjjön el.« - -Igy ir erről Róza. - -Mindenkit hajszol, hogy ott legyen, csak annak az egynek nem szól. Pedig -mindenki elmaradhat onnan, csak az az egy legyen ott. - -S igaza van annak a lányszivnek. - -Mérhetlen kincs az a lánysziv. Égnek-földnek minden örömét, egész -életnek minden boldogságát, csak az a lánysziv tudja megadni. Ha az az -ifju megvárja a szót, ha szó nélkül meg nem érti azt a szivet s ha -életre-halálra nem törekszik azzal találkozni, annak melegéhez közel -jutni: akkor az az ifju nem is érdemli meg azt a szót. Akkor arról a -rózsabimbó ajakról tékozlás lenne az a szó s attól a csillagtisztaságu -lányszivtől ledérség lenne az a szó. - -Badacsonyi szüret! - -Ősz van. Szeptember utolsó s október első napjai. A levegő tele illattal -és sugárral. A napfény tiszta még, de már nem éget. A költöző madár -elbujdosott már, a szerető kis madárkák nem csicseregnek többé. Nem -virágzik most már se az erdő, se a mező. De levelét se hullatja még. -Zöld még a nádas, zöld még a lapály, de fának és cserjének lombja a -szivárvány minden ragyogó szinében mosolyg előttünk. Sárga és piros és -lilaszin a szőlő levele. Fönt a bazalt Tornyok alján, az Omlások peremén -biborszinü a szömörcze, fakó a bangita, fényes zöld a fagyal, haragos a -kökény, narancspiros a vadrózsa gyümölcse, arany és bibor a kecskerágó, -ezer apró rózsácska mosolyg a galagonya és somfa ágairól. - -Szőlőszedő lánykák és ifjak ajkain messze hangzik az édes-bus dallam. -Száz kerepü recsegő nyelvét mozgatja az őszi szellő. Kong a hordó a -pinczék előtt, a mint szegény emberek a szürethez igazitják. S ha -leszáll az alkony, száz szőlőhegyi tűznek ragyogása mosolyog vissza a -csillagokra. - -Van-e lánysziv, van-e legénysziv, a ki meg nem mozdulna ilyenkor? - -Ott ülnek az urak és az urnők az asztal mellett. Nyitott ajtó, nyitott -ablak, nyilt szivek és nyilt érzelmek. Mint csecsemő anyjának emlőjén: -ifju és lány, öreg és ifju oly boldog a tündérhegy oldalán. - -Csak Róza nyugtalan. Csak az ő szive szorong. Második napja már a -szüretnek s a deli testőr még most se jött el. Mindenkinek gyorsan mulik -nappala, éjszakája, csak az övé mászik lassan, mint a csiga. - -»Midőn az idő nékem oly kimondhatatlan hosszu vala, valamig meg nem -jelentél. – Midőn jó atyámnak szinte mindenre visszáról feleltem, hogy -már azt se tudta, mit csináljon velem; – mig utóbb éles tekintete, mások -nyelvétől segittetvén, a dologba nem látott.« - -Igy emlékszik meg évek mulva Róza arról a kínos várakozásról. - -– Szeret ez a leány valakit. - -– Szeret, szeret. Könnyü azt mondani! Azt látom, hogy andalog a lelke! -De hát kit szeretne? - -Örül is, aggódik is az ősz apa. Róza az ő legnagyobb lánya, most még a -legkedvesebb lánya. Körül-körülnéz az ifjak között, igazi párját nem -látja ott az ő édes lányának. Ki is lehetne annak igazi párja? - -Megjön Pityók tizedmagával. Az öreg Pityók. A hires Pityók. A kinek a -hegedüje ha megszólal, az angyalok is tánczra kerekednek. A kinek a -hegedüje minden szivet megtölt s minden erszényt kiüresit. A ki Bihari -Pesten és a Tisza mellett, az az öreg Pityók tul a Dunán. A kinek -hegedüszavára egyszer Győrben a bucsujáró népek falhoz támasztottak -zászlót, feszületet, Jézust Krisztust és elkezdték járni a kopogóst. Vén -asszony a kontyát, vén ember a süvegét félre vágta; imádságát, -könyörgését, nagy büneit, nyomoruságát mindenki elfeledte, ugy járta -bolondját. Nem hallatszott már a kegyes szó: boldogságos szüz könyörögj -érettünk. Hanem csak a dévaj szó hallatszott: ej-haj nem bánom, nekem is -van virágom! Fölfordult minden rend, kegyes lelkek nagy -megbotránykozására. - -De példás büntetést szabott is ki a világi hatóság. Huszonöt bot minden -czigánynak s azon kivül az öreg Pityók hegedüjének arra való itéltetése, -hogy az a város háza kapubálványához paskoltassék s ekként izzé-porrá -törettessék. - -Szerencsére idején meghallották az esetet a nemes urak, oda mentek a -város házára és szószólói lettek az öreg Pityóknak. Oda hivták a Benczés -barátok gvárdiánját is, a ki lágy szivü jó ember volt s igy aztán a -czigányok valahogy megmenekültek s az öreg Pityók hegedüje is -egészségben maradt. - -– De azután Pityók meg ne kisértsd többé ezt az istentelenséget, mert ha -a papok megharagusznak rád, véged lesz örökre! - -– Csak én meg ne haragudjam a papokra! - -A jó öreg Benczés nem állta szó nélkül. - -– Hát aztán mit csinálsz czigány, ha meg haragszol? - -– Mit-e? Oda megyek a zárdába, rá-rántom a Sárga csizmás Miskát s pöre -gatyába, sarkantyus csizmába, darutollas süvegbe öltözik minden barát, -ugy tánczol az utczán. - -– Elmenj előlem sátán, pokolnak fajzatja! - -Arcza elé tartá két kezét a jó öreg Benczés, ugy megijedt a czigány -szavától. Még most is reszket, ha eddig meg nem halt. Ördög adta gonosz -czigánya. Hogy a kegyes barátok pőre gatyában tánczoljanak kint az -utczán mindenki szeme láttára! Hujh-hujh! - -Az igaz hogy ez furcsa tünemény lett volna. - -Országos hirt szerzett Pityók magának és hegedüjének. Balaton-Füreden -sokat muzsikált nyaranta a század elején. Győrben, mikor a francziák -elfoglalták Győr várát, ő muzsikált a franczia tánczvigalomban. Ő volt -leghiresebb zenésze 1809-ben az inzurgens nemességnek is. Mikor -Kisfaludy Sándor ezelőtt hatvanöt esztendővel viszályba keveredett a -Tudós Társasággal s Helmeczy örökké tudós munkák készitésével zaklatta, -azt irta a tudós uraknak: - -– Ne zaklasson engem a Tudós Társaság. Nem vagyok én czéhbeli tudós. -Olyan vagyok én csak a poéták közt, mint Bihari és Pityók a muzsikusok -közt. - -Ezt irta már Bacsányinak is 1808-ban. Eltalálta. De még se egészen -találta el. Bihary és Pityók hegedüje örökre elnémult, de a költő -szerelme örökké melegit s költészete örökké buzdit, mig lánysziv és -honfisziv lesz a világon. - -Hát ez a Pityók jött meg tized magával s kacskaringós hosszu szóval -beköszöntött a ház urához. - -Hejh mikor őt meglátta a fiatalság, mint a siserahad, ugy ugrált, ugy -tapsolt, ugy vette körül a vén czigányt. - -– Itt a Pityók! Itt a Pityók! Ettek-e már, Pityók bácsi? Vinczellérné – -elő csak hamar azzal az ennivalóval. - -Szegedy Róza is oda fut a czigányok közelébe. Az öreg Pityók mögött nagy -bőgős áll. De a nagy bőgő mögött is áll valaki. - -A deli testőr áll ott. A költő. - -Ezüst zsinóros világos kék huszár ruhában. Feszül a ruha rajta, csak ugy -csikorog. Oldalán kard. Köpenyegjét összefogja. Csákója mélyen lehuzva -homlokára. Tüzes szemmel, szó nélkül némán nézi azt a lányt, álmainak -istenképét, szépségnek és üdeségnek örök mintáját. - -Hajadon fővel van a lány. Arany fényü szőke haja gazdag fonatokban -köriti homlokát és arczát. Kék szemének nagy mélységéből, rózsás -ajkainak finom hajlásaiból mosoly ragyog a redves vén czigányra. - -Észreveszi az ifjut a bőgő mögött. Csak két fekete tüzes szemét vette -észre. De az a két szem az egész világ. - -Abban a pillanatban hajnal tüze lobban fel a leány arczán. S midőn az -ifju csendes hangon azt mondja: - -– Én is itt vagyok! - -Akkor már a hajnal eloszlik az arczon, a megrohant lánysziv vissza -követeli minden vérét s a mélységes indulat rohama alatt elhalaványul az -a tiszta, fényes hajadon arcz. - -Alig tudja az üdvözlést egy néma fejbólintással viszonozni. A -zürzavarban megfordul, befut szobájába, leborul a kis asztalra s hull -könnye, mint a záporeső. - -Az örömnek vagy a bánatnak könnye ez? Ki tudná azt? - -Az első szerelemnek könnye. Abból a forrásból, mely csak a szüznek -szivében s a menyországban fakad. - -Ah minő szentség az a lánysziv, midőn a nemes szerelemmel először van -tele! - -Azután könnye eláll. Arczát letörli. Hajfonatait megigazitja s most már -nyugodtan megy az ifju elé. - -És mégis elhagyja nyugalma, mikor közelébe ér, kezét kezébe teszi s -kezét meg akarja szoritani. Oly édes és oly nehéz az ifju szemeibe -tekinteni! Ugy szeretné lehunyni szemeit, de még sem meri. Hátha annak -az ifjunak merész szeme észre veszi az ő érzelmeit. - -Mennyit gondolkodott, mennyit ábrándozott utóbb érzelmeinek e rohama -fölött. Lehetetlen, hogy az ifju e találkozás pillanatában észre ne -vette volna e rohamot. Negyedfél év mulva igy ir erről: - -»Oh jól észrevette azt maga is, midőn kezem ugy remegett kezében, – -midőn szemeimet elforditani akartam, de nem tudtam, – hogy magamat el ne -áruljam!« - -Hajh te angyallélek, mi nagy baj lett volna abból, ha magadat elárulod? -Ha szivednek hőse észreveszi, hogy te forrón szereted? Ha megtudja, hogy -te egész tested minden varázsát, egész lelked minden kincsét az ő -boldogságáért cserébe adod? - -És aztán te édes lányka, hogy gondolhattad te azt, hogy az az éles szemü -és szerelmes lelkü ifju a te szived dobbanását meg nem hallja? - -Bohó lány! - -Hanem ugy-e, az aztán jól esett, mikor vacsora után az ebédlőből minden -butort kidobáltak, mikor Pityók rázendité azt a kurucz andalgó dalt s te -a délczeg ifju karján virágtipró piczi lábaiddal ellejtetted azt a deli -magyar tánczot? - -Gyönyörüen tánczolt Szegedy Róza. Tánczának kellemei még Medinát is -felülmulták. - -A mi pedig nagy szó. - -Mikor Kisfaludy a testőr-tisztséget a királyi udvarnál elfoglalta: volt -akkor Bécsben egy európai hirü tánczos férfi és nő, kik tudományukkal, -müvészetükkel s testük ügyességével történeti nevet alkottak a maguk -számára s egyuttal a szinmüvészet számára is. - -A férfi: Salvatore Vigano. A nő: Medina Mária. Házastársak voltak. A -férfi lángész, a nő bámulatos szépség. Mindakettő korának első tánczosa. - -Tánczot azelőtt is ismert a szinpad. De csak egyes tánczot. Az egyén -ügyessége, kelleme és bája szerepelt benne; egyéb értelme s egyéb hatása -nem volt a táncznak. Volt tömeges táncz is, de ez is csupán a termek -társas mulatságát s a népfajok kölcsönös tánczait mutatta be a mivelt, a -magas és a legmagasabb társaságnak. - -Vigano és Medina jött arra a gondolatra, hogy a tánczczal eszmét, -cselekményt, érzelmeket, egységes és egész szini müveket lehet -ábrázolni, előadni, megteremteni s igy a tánczból, csupán a tánczból -szindarabot alkotni. Ha az arczvonások és karok mozdulatai alkalmasak -arra, hogy a zene segélyével s néma arczjátékkal egész szindarabot -alkossanak: a lábak sokkal alkalmasabbak lehetnek az arcz, a karok és a -test mozdulatainak segélyével s nekivaló zenekisérettel ugyan arra. - -A gondolat kikelt, felnőtt, megizmosodott, gyönyörüen megvalósult. Létre -jött a ballet-szinmü. Az a melyik ma is fennáll s a melynek Vigano és -Medina az eredeti alkotója. - -Sok minden kell az ily szinmühöz. Szoborszerü szép testalkat, domboru -mell, telt csipő, szép karok, szép lábak; gyöngéd, finom, gyors és -természetes mozgások. Főképen pedig testhez álló mez, mely a termet -minden hajlását, minden domborulatát, minden gödröcskéjét tökéletesen -elárulja. Szép a szép női kar. Ki merné azt, ki tudná azt eltagadni? De -hol marad annak szépsége a női lábak szépsége mögött? És hol marad -müvészi hatása? Emeld fel a női kart: csupán a váll és a lapoczka mozdul -meg; a váll és a lapoczka mozgásában pedig alig van élet, alig van -változatosság. Költészet, müvészi alakulás pedig semmi sincs. Még senki -se lett szerelmes női lapoczkába. Még Petrarca se énekelte meg Laura -lapoczkáját. A váll szépsége valamivel többet jelent. De akár nyugszik a -kar, akár ölelésre, akár esküvésre emelkedik: a váll csak gömbölyü, -köralaku marad. Se lágy hullámai, se gödröcskéi, se mosolyvonalai nem -támadnak. Mozgását is alig lehet látni. - -Mi más az, mikor a nő lábát emeli fel! - -A láb domboru izmai uj alakulást nyernek. Hullámos hajlásaival, finom -rezgéseivel állandó mozgásba jön a csipő s ennek minden alakulása bájos, -mert kör és hullámvonalak váltakoznak minden alakulásban. Szakadatlanul -alkalmazkodik a derék s a felső test is a lábak mozgásához. A karok -játéka főleg csak a látás által, a lábak játéka azon felül a képzelet -által nyujt is müvészi élvezetet. - -A mai ballet-szinmü már részben romlott müvészet. Mikor a tánczosnő -lábának hüvelykujján fut, mint a csirke, vagy mikor a tánczosnő -lábujjain pörgetyü módjára pörög, mint a bugó csiga, vagy a mikor a -tánczmester karján félköralakba hanyatlik: akkor már vége a müvészetnek. -Mindez már torzkép. Mindez pusztán erőmüvi izommüködés és nem müvészet. -Olyan, mint a kigyó-ember vagy mint az a bolond ember, a ki saját fejére -ül. Nincs olyan szobor, a melyben a hős vagy az istennő lábának csak -hüvelykujján áll. Olyan szobor sincs, a mely saját tengelye körül -pörgetyü módjára pörögjön vagy a mely félkör alakra hanyatt hajló -nőtestet ábrázoljon. A táncznak pedig egyetlen müvészi feladata -mozgásban állitani elő a tökéletes szoboralakokat. - -Medina táncza még nem volt elfajult. Az ő táncza még igazi müvészet, -igazi mozgószobor táncza volt. - -De Szegedy Róza táncza ennél is szebb volt. - -Azt irja a költő, hogy a kellemek gazdagabb mértékben megvoltak Róza -tánczában, mint Medináéban. Apolló se tudná leirni tánczának -gyönyörüségeit. Lábai oly ékesen rajzolták le a zene hangját s minden -tagja oly édesen kisérte a lábakat. Az öt érzék nem elég ezt a tánczot -tökéletesen megérteni. - -A szeretőnek és a költőnek szeme látta igy ezt a tánczot. - -De mindenkit ne hozzon rajongásba Szegedy Róza táncza. De azért a -költőnek mégis igaza volt. - -Mert az igazi magyar táncz akkor is, ha férfi járja, akkor is, ha nő -járja, a legszebb táncz a kerek világon. Nyugati nemzetek táncza meg se -közeliti. Csak néhány keleti nép tánczában lehet a magyar táncz -fenségének néhány elemét megtalálni. - -Nem a csárdást értem s kivált nem ugy, a hogy mai napság járják. Nem is -azokat a mozdulatokat értem, a melyeket tánczmesterek fedeztek fel: -hamissá, idegenszerüvé tenni az eredetit. Az ősi tiszta alakot értem. - -Egyenes fejállás, büszke mell, nyalka lépés, összehangzó bokázás, egyik -kar a csipőn, másik kar a süveg körül vagy a lány derekán, sarkantyunak -pengő összeverődése, komoly arcz és kemény tekintet: ezekből áll az -igazi magyar férfitáncz. Van benne andalgó, van benne kopogó: de mindig -ott kell lenni a férfierőnek, fenségnek és méltóságnak. Nem könyörög és -mulattat, nem ugrál és ledérkedik a magyar legény, a mikor tánczol. -Hanem hódit. - -– Ide nézz lány, ide nézz menyecske, lásd ezt a termetet, vedd észre -erejét, tüzét, büszkeségét. Én vagyok a férfi, én vagyok a te végzeted, -szivednek és sorsodnak ura. Ha megszeretlek: meg is védelmezlek. Karom -is a tied, szivem is a tied; magam is egészen a tied vagyok. Örök társam -vagy, ha szived is ugy akarja, de legény vagyok, ha magam maradok is. - -Ez a magyar táncz, ha férfi járja. - -A lánynak, ha tánczol, társa arczára kell nézni folytonosan. Ez a -legénynek jutalma, biztatása, lelkesitője. Az a nézés szelid legyen és -komoly legyen. A bokázás, az egyenes derék, a magas fejtartás ott van a -lánynál is. De lépései kicsinyek és hangtalanok, mint a galamb lépései. -Egyik karja csipőjén vagy a férfi vállán, másik karja szabadon himbál s -vagy kendője vagy virág a kezében. - -Ruhájának megbomlani nem szabad. Rengő keblét is kendő takarja. Csak -arcza és nyaka van szabadon. Csak bokáig szabad látni lábát; térdeinek -mozgását vagy meghajlását már a ruhán át se szabad látni. Arczának -pirja, szemének ábrándos tüze, felső teste mozgásának bája s lábainak a -legénynyel is, a zenével is összehangzó mozgása: ez a lány táncza. - -– Látlak legény, veled tartok, el nem fáradok melletted; ha -megérdemelsz, tied is lehetek, de csábitást, de kacsintást tőlem hiába -vársz. - -Hogy szoknyáját libegtesse, két csipőjénél fogva rázogassa, köténye -csücskét emelgesse s ezzel bájainak szentséges titkára ráutaljon: ez a -magyar tánczban lehetetlen. Ezt magyar nő meg nem teheti. Még azt se, -hogy belekiáltson a tánczzenébe. - -Szegedy Róza magyar tánczát mindenki bámulta. Ez a táncz rajongásba -hozott mindenkit. Pápay Miklós öreg barátomtól hallottam, ki maga is -ismerte őt s kinek apja Pápay Sámuel magas gondolkozásu iró, és -Kisfaludy Sándornak kortársa és egyik legjobb barátja volt – tőle -hallottam, hogy megtörtént Pápán, nyilvános vigalomban, hogy a mikor -Szegedy Róza a magyar tánczot járta, az összes párok lassanként -félreálltak s az egész közönség rajongó lelkesüléssel nézte a költő -nejének édes bájos, aranyos magyar tánczát. - -Igaza volt tehát a költőnek és a szeretőnek. Hogy érhetné utól balletnő, -ha Medina is, idegen tánczban a magyar szüznek báját s fenséges -kellemeit? - -Pedig Medinát a legényszerelem egész pokoltüzével szerette több mint egy -éven át Kisfaludy. S Medina, bár rajongott érte Bécs egész -férfiközönsége, a magyar testőrt tüntette ki, pedig ennek semmi kincse -nem volt, csak deli szép alakja volt. De mikor azután meglátta Róza -tánczát: ugy elmult Medina alakja az ő lelkében, mint a hajó nyoma a -viharos tengeren. - -Hajnal felé lett vége Badacsony szüretén az első vigalomnak. Aludni is -kellett valamit. - -Csakhogy a badacsonyi szőlőhegyi hajlék nem akkora s nincs ugy -berendezve, hogy ott huszonöt s harmincz férfit éjjeli szállásra -kényelmesen el lehessen látni. Három szoba s a pinczelejárat fölött a -sajtóház: ez az egész. - -Sebaj! - -A három szobát és a sajtóházat elfoglalják a nők. Külön az öreg -asszonyok, külön a menyecskék, külön a lányok. Menyecskeszó: dévaj -beszéd; – nem való a lánynak. Leánybeszéd: madárcsicsergés; unalmas az -öreg asszonynak, de a menyecskének is. Minden korszak együttesen jobban -érti egymást. - -Hát a férfiak hol töltik az éjszakát? - -A hány elfér: a vinczellérnél alszik a szoba földjén idei puha zörgős -buzaszalmán. Takaródzik lópokróczczal vagy a saját köpenyegjével. A -kinek van: elmegy a maga hajlékához, visz magával vendéget is. Nehányan, -kivált a fiatalabbak, a hintókban alusznak. Ugy ülnek az ülésekben, mint -a pulykák. - -De azért a reggelinél olyan üde, olyan piros, olyan nyalka valamennyi, -mintha lakodalomra készülne. Szüreten még az öreg urak is kipödrik -legalább a fele bajszukat. Hátha még ma ők is tánczra kerekednek? Az -ördög nem alszik. Kusza bajuszszal tánczolni pedig annyi menyecske közt -nem lehet. - -A testőr még meg is borotválkozik. Testőrnek diszben kell lenni mindig. -Kivált mikor Róza égszinkék ruháját ölti fel, a melyről azt mondta -varrónője: ez áll rajta legjobban. - -Reggeli alatt az éjjeli szállás körülményeit beszélik el a nőknek. -Vidáman, elmésen, tulozva. Mint az ezüstnek csengése: ugy szól a -menyecskék és lányok kaczagása. - -Hát a czigányok hol aludtak? - -Van esze a czigánynak. Észrevették, hogy a padlás tele van illatos -sarjuval. Oda takarodtak. Jobb fekvésük volt, mint az uraságoknak. Elő -se kerültek előbb, csak a mikor az ebédhez kellett muzsikálni. - -Szép őszi nap volt s langyos a levegő. Valaki inditványozta: menjünk -sétálni. - -Mentek sétálni. - -A tomaji oldal felé mentek, a Koldusok utján. Az ut itt gyönyörü szálas -erdőben vezet. Nincs a napkeleti zultánoknak olyan puha és illatos -szőnyegük, mint a milyen ott az avar. A testőr és Róza többnyire együtt -voltak. De Róza észrevétlenül gondoskodott arról, hogy a társaságtól el -ne maradjanak. Sétájuk egészen a Vaskapuig tartott, onnan aztán -visszafordultak. - -Ebéd után, de már este felé a Balatonon csónakáztak. - -Mikor Kisfaludy, mint a francziák hadi foglya már szabadulóban a genuai -tengeren utazott s irtózatos tengeri viharban a hajó népe már -elveszettnek hitte magát: akkor jutott eszébe ez a balatoni csónakázás. -A fenyegető halál Róza alakját állitotta lelke elé. - -»Bár most itt volna velem Ő is a habok között. Mint akkor, hogy a -szerelem Lánczával megkötözött. – Megragadnám karjaimmal, És szivemhez -szoritnám, És lángoló csókjaimmal Őtet végig boritnám, S kétségbe esve -bele vetném, S a tengerben eltemetném Együtt véle magamat. – Ha boldoggá -engem nem tesz: mást se üdvözithessen!« - -Kegyetlen gondolat. De hőshöz, szeretőhöz, költőhöz méltó gondolat. És -mégis szép gondolat, hogy a mikor ott ordit körülötte a tenger haragja s -minden pillanatban bekövetkezhetik a kikerülhetetlen halál, kétszáz -mérföld távolságban akkor is az a lány jut eszébe, a kit már esztendeje -nem is látott, s a kitől, mikor utoljára látta, akkor is keserüséggel -kellett elválnia. - -Este megint vigalom, táncz, játék hajnalig. - -A lány nem tüntette ki a költőt. Talán tartózkodóbb volt vele szemben, -mint másokkal. De a költő figyelt. Asszonyok körül volt is már -jártassága. A női lélek szerelmi változatait meglehetősen ismerte már. -Olyan mély lélekkel és magas gondolkozással ugyan még nem találkozott, -mint Szegedy Róza, de Teréz, a pozsonyi lány szintén fiatal szüz hajadon -volt s a lánylélek, mikor a szerelem illatát érzi maga körül s mikor -szivének fölmelegedését érzi, bizonyos fokig mind egyenlő. Tünődés, -némaság, gyakori elandalodás, érzelmeinek gondos titkolása, szive -választottját mindig felkeresni s mindig kikerülni s édes és szent -titkát a mindenség elől elrejteni: ebben egyik szüz lélek csak olyan, -mint a másik. - -A pozsonyi lányt régen elfeledte a költő. Az a szerelem csak harmatcsepp -volt a virágon. Medina szerelme pedig felhőszakadás, vad zuhatag, -tengernek habzó hulláma, melyben kényére fürödhetett az ifju s melyben -el is merülhetett, ereje is elsorvadhatott. S most megint ott állt -előtte, a huszonhárom éves ifju előtt Szegedy Róza. Megint az a tiszta -harmatcsepp, mely a fényes és magas égből szállt le, melyen ott ragyog -minden üdvösségnek jele s melyen át érezni lehet azt, a mi minden -üdvösségnél szentebb és drágább: a hajadon sziv első ébredését, első -mozdulatát. - -És mégis – nem a hosszufalui első találkozásnál s nem is a badacsonyi -szüret első két napján és éjszakáján vert örök gyökeret a szivbe a -szerelem. - -Hanem a harmadik napon Szigligetben. - -Kocsin rándultak át Szigligetbe. Róza Rostynéval ült a kocsin s a költő -volt lovagjuk. Rostyné megengedte, hogy az ifju ne lóháton kisérje őket, -hanem velük menjen s ne a bakon, hanem az első ülésen a nőkkel szemközt -üljön. - -A régi hintó más alaku volt, mint a mostani. Rugója csak félig volt -vasból, félig vastag szijból. Nagy zökkenésnél majd kidobta az embert -kebeléből. Bárkája sokkal nagyobb, mint a mostani kocsiké. A szemközt -ülők térdeinek érintkezni nem volt szükséges. De szabad se volt. Tiszta -ösztöne megsugta a költőnek, hogy ez ellen véteni s Rózát örökre -elvesziteni egy dolog. Ezt a leányt csak imádni lehet, ez előtt csak -leborulni lehet, mint az oltári szentség előtt. - -És mégis ez az együtt-kocsizás volt egyik nagy fejezete annak a -történetnek, melynek neve Himfy Szerelme. - -Szemközt ülni a lánynyal. Mindig reá nézni. Tekintetével gyakran -találkozni. Édes lehelletét, édes illatát belélekzeni. Fölszállásnál, -leszállásnál kezét fogni. Ernyőjét egy-egy perczig kézben tartani. S -ruháját egyszer-másszor érinteni. - -Nevessetek irók, lélekbuvárok, sorvadt szivek, vén gonoszok, hitetlen és -avar lelkek! Tartsátok ezt a szót ostoba ábrándnak, holdvilágban járó -érzékenységnek! És mégis örök igazság, hogy a sors nagy kegyének tartja -minden nemes ifju, ha az imádott lánynak véletlenül ruhaszegélyéhez -hozzáérhet. - -A kik egy család kebelében összevonulnak: bizonyos bensőség köti össze -azokat. A kik egy kocsi bensejében összeszorulnak: azok közt is bizonyos -rokonszenv, valami kölcsönös vonzalom támad. Ha különben idegenek is. -Együtt átdőzsölt éjszaka is gyakran évekig terjedő bizalmat szül férfiak -közt. Férfi és nő, ha szivük szabad, ugy kocsikázzanak együtt, hogy -készen legyenek arra, hogy egymásba beleszeretnek. Lelkük erejétől és -nemességétől függ aztán, hogy szerelmük milyen mély és milyen tartós -leend. - -S a deli ifju és Szegedy Róza együtt kocsikáztak Szigligetbe. - -S Rostyné még egy kis hamisságot is cselekedett. - -Skublics megmondta Rostynénak, hogy Kisfaludy Sándor a hegedün kitünően -játszik. Rostyné egyik czigánytól elkérte hegedüjét s eldugta a -kocsiládába. Mikor a vár omladékait bejárták, megálltak a nagy -lovagteremben s annak falnyilásain át gyönyörködtek a Balatonban. - -A vár omladékai ma egészen mások. Mikor a költő ott járt imádottjával: -akkor még csak 123 esztendő telt el a vár leégése óta. Most már 228 év -pergett le azóta. A várromok pusztulásában száz esztendő óriási idő – -minálunk. Akkor még a lovagteremnek padlógerendái is mind meg voltak. - -A legkedvesebb beszélgetés közben Rostyné honnan-honnan se, előveszi a -hegedüt s oda nyujtja a költőnek. - -– Itt van Sándor, vegye csak a kezébe. Hallottuk ám, mit tud. Róza -kedvéért huzza el a legszebb nótát. - -Kisfaludy ránézett Rózára. A lány szemei biztatták. Szavai is. - -– Én igen szivesen hallgatom. - -– Énekel-e hozzá? - -Rostyné közbeszólt: - -– Ha a hárfája itt volna: énekelne. Róza nagy mester ám a hárfán és a -dalban. - -Csakugyan kitünően kezelte a hárfát. Csakhogy az akkori idők gonosz -szokása szerint más dalt, mint német dalt nem tudott énekelni. -Elhitették az urakkal és urnőkkel, hogy a magyar dal csak paraszt -lánynak, paraszt legénynek való. - -Kisfaludy Lavota dalait huzta s utánuk néhány kurucz dalt. A lány előtt -ismeretlen dalok voltak ezek. De gyöngéd, érző lelke csak ugy szítta -magába azt az édes-bus dallamot. Könye kicsordult. - -A költő észrevette. - -– Róza, tanulja meg az én kedvemért a magyar dalt. Ugy-e szép? - -– Igazán szép, megtanulom. - -– Az én kedvemért? - -Róza nem szólt, de a költőnek szeme közé nézett. Ezt a nézést és ezt a -szótlanságot a költő néma vallomásnak tekintette. - -Megjött bátorsága s midőn a várhegy oldalán a csalitban jártak s egy -pillanatig tanuk nélkül voltak, igy szólt a lányhoz: - -– Róza meg ne haragudjék rám, ha megmondom, hogy én igazán és mélyen -érzem, hogy jövendő sorsom aligha magától nem függ. Én már alig tudok -Bécsbe visszamenni. - -A lány fényes arczán rózsaszin kergetődzött a liliommal. Hol pirult, hol -halványult. Látta, hogy az ifju nyilatkozatot vár. Utóbb halk, reszkető -hangon mégis felelt. - -– Korán van még ilyenre gondolni, oka se lehet ilyenre gondolni, hiszen -először vagy másodszor látjuk egymást. - -– S Róza, maga jó néven veszi, nekem megengedi, hogy gyakran lássuk -egymást? - -– Azzal csak megtisztel engem s én köszönettel veszem. Hiszen mi rokonok -is vagyunk. - -– Én heves természetü és nagyravágyó vagyok. A rokonság nekem nem lesz -elég, attól félek. - -Róza nem felelt. Egy száradni kezdő kosborvirágot vett a kezébe s azt -nézegette. Idő után mégis annyit mondott: - -– Félni sincs oka. - -De kezét, azt a harmatkezet se csókra, se kézszoritásra nem nyujtotta. - -Pedig szerette az ifjut. Ugy szerette, mint az ifju őt. Csak -szentségekkel teljes tiszta lelkében kétségnek felhője borongott. -Hallott ő már arról, minő barátság volt a deli testőr és Medina között. -Sokszor vitte őt apja Bécsbe. S a megyei ifjuság, a menyecskék s a -nénikék akárhányszor beszélgettek füle hallatára is a deli testőr -szerelmi kalandjairól. Oly sziv, mint az övé, az a »százaktól imádott -sziv« nem akart, nem tudott lenni »egy a sok közül«. Ha méltó lesz az -ifju hozzá: az a sziv az övé legyen. Ha nem lesz méltó hozzá: az a sziv -másé akkor se legyen, inkább sorvadjon el vagy szakadjon meg. Ahhoz -pedig idő és meggyőződés kell, hogy az ifju méltó lesz-e ahhoz a -szivhez. - -Azt irja Szegedy Róza egyik levelében: - -»Én nem vagyok közönséges leány. Én megvetem azon mesterségeket, melyek -által némely leányok a férfiaknak tőrt hánynak s azokat magukhoz -édesgetik.« - -Azt irja másutt: - -»Egy leány, a ki magába zárkózott és magát a világ által kevélynek -szidatja, mintsem hogy oly dolgokból üzzön játékot, melyek tiszteletre -méltók.« - -A szerelem és a szerelmi édelgés dolgait érti. Ezek szentek ő előtte. -Legszentebb szivének önérzete. Szereti a költőt. Érzi, hogy ő méltó -ahhoz. De érzi azt is, hogy szerelme nagy kincs. Könnyelmüen azt a -költőre se bizhatja. - -Kisfaludyt ezer kétség gyötörte: szereti-e őt vagy tudná-e szeretni őt -Róza? - -Róza negyedfél év mulva azt irta neki: - -»Az én szerelmem a magáénak semmit se enged, sziveink bizonyára azon egy -időben gyultak el.« - -Hosszufalun és Badacsonyban. - -Róza szive még talán-talán előbb gyult el. Hiszen Kisfaludy egy helyütt -ugy gondolja, hogy urrá szive fölött Róza alakja Szigligetben lett. - -Mint hadifogoly Draguignanban ült. Ott irja naplójába 1796. évi -augusztus 31-én: - -»Estefelé kisétáltam a hegyre, mely a város fölött emelkedik. A nap épen -az átellenben levő hegynek tulsó oldalán ereszkedett az alvilágra, -sugárai csillogva szökdécseltek az olajfáknak levelei között. – Az -alattam fekvő szőlőtáblák, a szüretnek közelgetése elevenen -emlékeztetnek tavaly Badacsonyban töltött napjaimra; és megujultak -bennem mindazok az érzemények, melyeket Szegedy Róza gerjesztett bennem, -kivált Szigligetben.« - -»Himfy Szerelme« csak Badacsonyt emlegeti, Szigligetről hallgat. - -»Édes kinos emlékezet oh Badacsony szürete!« - -Róza is Badacsonyt emlegeti. Ezt irja 1799-ben a költőhöz: - -»Általában sokféleképen vélekednek az emberek felőlünk, mert Badacsony! -S mi ott együtt! Ezt ki nem verhetni a fejükből. Közel is járnak az -igazsághoz.« - - - - -AZ ELVÁLÁS. - -(Szép volt-e Szegedy Róza? – Visszaemlékezés Gógánfára. – A költő vad -szenvedélye. – A szüznek szent haragja. – Ki volt a hibás? – Az igaz -szerelem féltékeny. – A rágalmazók. – Az ifju lelkének kinjai. – A -szilaj vidámság. – Zokog most már az a büszke lány is.) - -Szép volt-e Szegedy Róza? - -Arczképének valahol meg kellene lenni. Hogy lány korában a család -leföstette volna: nem gondolom. Némi adatok vannak arra, hogy férje -1809-ben vagy 1810-ben leföstette. Nagy kár volna, ha eltünt volna képe. -Hiszen magyar költő lantja akkora hévvel s oly gazdagon nem örökitett -meg senkit, mint Kisfaludy őt. - -Én csak Pápay Miklós barátomtól hallottam róla. De ő már csak a -negyvenöt éves Rózát ismerte. Akkor már régóta és sokat betegeskedett. -Arra emlékezett, hogy sovány volt, fényes fehér arcza s még akkor is -gyönyörü kék szemei. - -Himfy szerelmeiben százszor le van irva minden szépsége. Teli kebel, -rózsaszáj, tüzes szem, nyiló arcz, deli termet, gazdag szőke hajfürtök. - -De költő szemén, szerető szemén keresztül a szivárvány szinében ragyog -minden. - -Hogy nagy ész s mélyen és nemesen érző gazdag sziv: azt minden emlék -bizonyitja. - -Tánczhoz, zenéhez, énekhez szép tehetsége volt. - -Irói, költői kisérleteket is tett. Egyik leánykori költeményét, mely -szerelmi költemény, czime: Föltételeim, 1799-ben elküldötte -Kisfaludynak. - -Levelei magas miveltségről tesznek tanubizonyságot. - -Nagy érzéke volt a tájak szépsége iránt. Ez nőnél sokkal ritkább, mint -férfinál. Az ókori népek, a gyermekek és a nők nem igen lelkesülnek a -tájak szépségein. - -Apja is imádta őt. - -Anyja korábban elhalt, apja a badacsonyi szüretre következő tavaszon, -1796-ban halt meg. - -Két lányöcscse volt, Antónia és Katalin. Halála előtt pár nappal azt -mondta édes apja: - -– Mig te élsz édes leányom, addig tudom, hogy jó gondviselőjük lesz -gyermekeimnek. Légy olyan jó hozzájuk, mint eddig valál és én -megnyugodva hunyom be szemeimet. - -Csodálatos véletlen: Kisfaludynak is volt ilyen lánytestvére: Teréz -huga. Alig tizenhárom-tizennégy éves volt e lány, mikor édesanyja -meghalt s apja Kisfaludy Mihály nagy gazdasággal s több kis gyermekkel, -lánynyal özvegyen maradt. S az a tizenhárom éves lány átvette a -gazdaságot és háztartást. Vezette mindakettőt példás renddel és sikerrel -s vezette a kis fiuk és lányok nevelését. - -És még csodálatosabb. Ez a lány már kis lány korában egyedül Szegedy -Rózát tartotta Sándor bátyjához méltó feleségnek. Egykor ott volt -Eötvösben s nagyon megfigyelte Rózát s akkor otthon azt mondta: - -– Föl mernék fogadni életembe, hogy Sándor, ha esztendőkig keres is, még -se talál kedve szerint való leányt; mert ne csak tyukokat ültetni, -kötni, pipeskedni tudjon ám az. Az egyetlenegy Szegedy Rózát merném neki -ajánlani. - -Jól ismerte bátyját is, Rózát is. - -A gondviselés és a kis lány szive tehát összeszánta őket. A badacsonyi -szüret össze is hozta a két szerető szivet. S a gógánfai találkozás -mégis majd meg nem ölte a két szerető sziv boldogságát. - -Mi történt Gógánfán? - -A költő maga többször megemlékezik a gógánfai jelenetről. Minden -emlékezése kinos emléket hoz napvilágra. Különböző időközökben igy ir -Rózának: - -»Midőn én magának legelőször szólottam a szerelemről, maga engem mint -egy mindennapi embert, mint csábitót lehordott, még most is cseng -füleimben. Gógánfán nem szántam volna magamat megfojtani.« - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -»Voltam én egyszer durva immár maga iránt is.« - -»Maga rajtam egyszer immár ugy is kiadott és szive talán már mást -választott.« - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -»Ki tudja, ha életem folyását én másfelé nem intézhettem volna-e, ha oly -makranczos bolond nem lettem volna. Nem akarok azon időkről gondolkodni, -mert még a falba verem fejemet.« - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -»Ne boszankodjál többé gógánfai viseletemen, hejh, eléggé bünhödtem már -bünömért. Be bolond valék én akkor. De mond meg kegyetlen Szeretettem, -ki volt mégis annak oka? – Valóban csak magad, a ki kegyetlen -büszkeséggel megveté szerelmemet, mely oly igaz, oly hü, oly méltó -vala!« - -Ezek a levelek évek mulva, az 1798-ik év végén s az 1799-ik év folyamán -keltek. A gógánfai jelenet 1796-ik évi márcziusban történt. Fájdalmas -jelenetnek kellett ennek lenni, hiszen a szerető sziveket több mint -három évre szakitá el egymástól s emléke még három év mulva is oly -élénk, oly keserü volt. - -Kisfaludynak el kellett hagyni a testőrséget. Módjában állott lemondani -a katonáskodásról, de a büszke és bátor ifju sok mindenféle okból a -csaták elől kitérni nem akart. Csak Szegedy Róza szerelme, szivének és -kezének megnyerése birta volna rá. A badacsonyi találkozás óta kereste -is az alkalmat meggyőződni arról, hogy az a sziv biztosan, gyorsan és -teljesen övé lehet-e? - -Gógánfa közel van Sümeghez, szomszédos Gyömörővel, hol Kisfaludyéknak -birtokjuk volt. Gógánfán Gyömörey, Kisfaludy s egykor Szegedy-féle s -egyéb előkelő családi részbirtokok voltak. Itt volt 1796 márcziusban -Szegedy Róza s ide ment át látogatóba a költő. Azzal a komoly -elhatározással ment át, hogy Rózától nyilatkozatot kér, vagy elnyeri -üdvét, vagy neki megy a világnak, a háborunak. - -Kedvező jelek fogadták. - -Róza komoly, de édes arczczal fogadta, sőt megengedte, hogy édes forró -illatos kezét megcsókolhassa. - -»Bizakodó reményekkel Közeliték hozzája, És epedő bus szemekkel -Tekintettem reája. És szép kezét megcsókoltam. A szerelem vakmerő!« - -Róza megengedte a kézcsókot, de arcza ez alatt elborult. - -– Miért oly bús? - -A lány elpirult, de nem felelt. Hanem a költő észrevette, hogy keble -gyorsan hullámzott, hogy a lány lelkét erős indulat rohanta meg s hogy -zavarában a nyakán könnyedén átvetett hálószerü kendőt hullámzó kebelén -összevonja. - -A költő jó előjelnek tekintette mindezt. - -Nap közben a lány mindig nagyon komoly volt. Mintha megbánta volna, hogy -kezét csókra átengedte. Mintha gondosan ügyelt volna arra, hogy -szerelmének semmi jelenségét az ifju többé észre ne vegye. - -A kastély mögött kert, a kert mellett erdőcske. Az ifju, érzelmeitől -kergetve, estennen kiment az erdőcskébe, nagy fához támaszkodott s lelke -tele lett viaskodással, vajjon kisérletet tegyen-e Rózát nyilatkozatra -birni vagy tovább várjon? Ugy érezte, a visszautasitás halála lesz. - -A mint ott tünődik: lánydal hangjai ütik meg füleit. A hang felé néz s -Rózát látja. Szép tavaszi enyhe száraz este volt. Róza kiment a kert -mellett levő gyöpre s ő dalolt. Édes hangja mintha a szentek zsolozsmája -volna. Az ifju tekintete rámeredt, lélekzete elakadt, indulatainak -hatalma keblét feldagasztá. - -Nem mert pisszeni, nem mert mozdulni sem. Elhallgatott a dal. S a lány -egy perczig mozdulatlanul nézett arra, a hol a nap lenyugodott. Az -esthajnal fénye még eleven volt az égnek peremén s a szüznek arcza ugy -ragyogott az esthajnal fényében, mint az imádság, mint a dicsőség, mint -az üdvözülés. - -Mit jelentett ez a dal? Mi történt a hajadon lelkében? Öntudatlanul -nyiltak meg tán ajkai, hogy kétséggyötört lelkének érzelmei a dal -hangjaiban csillapodjanak el? - -A költő ezt is jó előjelnek tekintette. - -Másnap megint uj jelenet következett. - -Volt Rózának két hófehér kezes galambja. Him és jércze. A galamb-duczban -laktak, de ha Róza hivta őket vagy ők meglátták a lányt: odamentek hozzá -s kedveskedtek neki. - -Délután a férfiak a szobában együtt poharaztak és pipáztak. A szoba -ajtaja a folyosóra nyilt. A folyosó másik végén Róza egy kis asztalka -mellett dolgozgatott. A két galamb, a mint őt meglátta, oda repült s az -asztalkára leszállt. - -E pillanatban kilép a szobaajtón a költő. Meglátja Rózát s a két fehér -galambot. Megáll szótlanul és mozdulatlanul, ne vegye őt észre se a -lány, se a galamb. - -A lány arcza mosolyra derült, mikor a két galamb oda rebbent. De az a -két hófehér szelid madár nem járt nevelésbe, nem volt zárdában az -apáczáknál, nem tanulta meg a finom társalgás szabályait s minthogy -hiven és igazán szerették egymást, elkezdtek ott a lány előtt -csókolódzni. Piros szemük csak ugy égett, kicsi csőrük csak ugy -csattogott. - -A lány rájuk nézett. Két kezét leereszté, feje lehajlott s arczát bú és -ábránd és fájdalom boritá el. Két harmatcsepp gyülekezett szemeiben. Ugy -nézte a két galamb édes szerelmi játékát. Azután felállt, nagyot, mélyet -sóhajtott, szemeit megtörlé s bement szobájába. - -Mit gondolt a lány? - -Azt gondolta-e: »egykor én is ilyen boldog leszek.« - -Vagy azt gondolta: »én sohase leszek ilyen boldog.« - -A költő ezt is jó jelnek vélte. Azt hitte, a lány szive tele van -szerelemmel. Ebben igaza volt. Csakhogy abban a szivben kétség is volt, -nemcsak szerelem. - -A következő napon a költő engedelmet kért a lánytól, hogy érzelmeiről és -szándékáról beszélhessen. Szorongó lélekkel, halvány arczczal, reszkető -hangon adta meg a lány az engedélyt. - -– Én Róza szeretem magát, imádom mint az istent s elhatározással várom -végzetemet. Ott folytatom, a hol Szigligetben elhagytam. Érzem, hogy a -maga szive is hajlik hozzám. Én magának szivét és kezét kérem most: vagy -nagygyá tesz és boldoggá, vagy megöl. - -Deli szép alak volt az ifju. Fényes huszáröltönye kidomboritá termetének -előnyeit. Ajka reszketett. Szemeiben ábránd, tűz és elszántság lobogott. -A lány nem tudta róla levenni szemeit. - -A lány, a ki most hallotta először komoly, édes és rettenetes valóságban -a szerelmi vallomás szilaj kitörését. A ki a szerelmi vallomás száz -alakját olvasta már s másik száz alakját a társaság fecsegéseiből jól -ismerte. A ki annyiszor gondolt erre, annyiszor álmodott erről s annyi -ábrándot szőtt: mit mondana ő majd, ha őt rohanná meg ily vallomás? - -És most mégis zavarban van. Mint a tigrisvadász, a ki előtt a -rengetegben először jelenik meg a királyi fenevad. Meneküljön? Védje -magát? Vagy gyilkoljon? - -Leküzdte felindulását s bár belső érzelmek fojtott vihara tette hangját -reszketővé s arczának halvány és rózsaszinét változóvá, mégis halk -hangon felelt. - -– Sándor, én már gondoltam erre s mindig örömöt okozott, a mikor a maga -vonzódását és figyelmét észrevettem. Nem is kerültem magát s jól éreztem -magamat közelében. - -– Tehát szeret engem, oh angyal! - -– Legyen türelme Sándor. Azt a szót én most ki nem mondom. Az a szó -nekem is végzetem, de annak még nincs itt az ideje. Mi oly ritkán és oly -keveset voltunk együtt, oly kevéssé ismerjük egymást, hogy nagy -könnyelmüség volna, ha sorsunkat egymáshoz kapcsolnók. Én jó rokona és -hű barátnéja maradok magának, nem is akarom letörni se a maga reményét, -se az én reményemet, mert barátságunktól én is várhatom a boldogságot, -de az én végső feleletemet én ma meg nem mondhatom. Magának Sándor még -várni kell. - -– De én nem tudok várni. - -A lány szemei oda szegeződtek az ifju arczára. - -– Nem értem magát Sándor, vagy maga nem ért engem. Jövendőnknek utját -bevágni én nem akarom s ha érzelmei oly igazak és oly tiszták és oly -erősek, a mint azokat látom: akkor türelmének is kell lenni, mig az én -lelkem a maga állhatatosságát is megismeri s abban megnyughatik. Várnunk -kell! - -– De én nem akarok várni! - -Az ifju egy lépéssel közeledett a lányhoz. Arczán szerelem, ihletés és -elszántság vonásai kergetődztek. - -A lány arczát szomoru komolyság boritotta el. - -– Hát mit akar? - -– Nekem Róza a maga szivéhez jogom van. Én jogomat akarom. Én -üdvösségemet akarom. Én eljegyzésünket akarom. - -A lány szomoru is volt, boldog is volt. Kinozta is, üdvözité is az ifju -szerelmes indulata. Fejét lehajtotta s kereste a szót a felelethez. - -E pillanatban az ifjut vad elhatározásnak szilaj heve ragadta el. Oda -ugrott a szüzhöz s erőszakkal átkarolta, meg akarta csókolni. A szüz -szabadulni akart s hátrahajolt testtel két izmos karját az ifju -vállainak feszité. Arczán a hajadon lélek szent haragjának lángja -lobbant föl. - -– Maga dulakodni akar? Vakmerő! - -Az ifju észre tért. Karjait levette a lány derekáról s térdre esett -előtte. - -– Meg tud-e nekem bocsátani Róza? - -A szüz arczán ott lobogott az a láng. Most már nem kereste a szavakat. -Most már minden szót rögtön megtalált. - -– Ne hivjon engem Rózának. Semmi közünk ezentul egymáshoz. Az én lelkem -szentegyház, annak oltárához se csábitó, se duhaj közel nem juthat. Most -már mindent elhiszek, a mit beszéltek magáról. Menjen a maga asszonyai -közé, a kiknek nincs szükségük arra, hogy a férfi tisztelete és hódolata -vegye őket körül. Távozzék tőlem. - -Az ifju görcsösen kulcsolta össze kezét s ugy emelte föl e lány előtt. -Csaknem zokogó hangon mondta e szót: - -– De mikor ugy szeretlek, ugy szeretlek! - -A lány rettentő szót ejtett ki rózsás ajkán. - -– Szinjátszó! - -Megigazitá vállán és keblén kendőjét s mint haragos istennő, fölemelt -fővel kiment a szobából. Ott hagyta a térdeplő ifjut enyhe szó és enyhe -tekintet nélkül. - -Az ifju szemei előtt egy hulló csillag esett le az égről. Fényes nyomát -még látta, édes illatát még érezte egy szempillantásig, azután eltünt, -elenyészett mind a kettő. - -Bizonyos, hogy az ifju volt vétkes. Bizonyos, hogy nagy szerelmében van -nagy mentsége. Bizonyos, hogy ismert már olyan nőket, a kik nem arra -tanitották, hogy nemes ifjunak csak az áhitat szentségével szabad -fenséges nő közelében megállani. Bizonyos, hogy a huszonhárom-huszonnégy -éves ifju lelkén mélységes szerelem érzetében még szabadon száguldoznak -a viharok s minden rohamnak az a lélek nehezen tud ellentállani. - -De hibázott-e Szegedy Róza? Nem volt-e kegyetlen? Szüz lelkéhez, -fenséges érzelmeihez, igazi szent szerelméhez nem lett volna-e méltóbb -az engesztelő szó, mint az a könyörtelen szó? - -Szerette a deli ifjut. Csak ugy szerette, mint az őt. Mért nem talált -tehát mentséget az ifju nagy szerelmében? - -Azt irja később a költőnek: - -»Minden jót hallottam ugyan maga felől, de karakterében állandóságot nem -véltem.« - -Ebben van a lánynak igazsága. S igazságában igazolása. - -Ha a lány szive más ifju látásán könyedén felolvad; ha kezét oda adja a -legelső arra való férfinak; ha búval, bánattal, epedő lélekkel és -sorvadó szivvel nem vár évekig; ha nem őrzi szerelmét oly tisztán és oly -alku nélkül, hogy az inkább a siré legyen, mint sem hogy másé legyen: -akkor talán hibás lenne kegyetlenségében. De Róza szivének joga volt -ahhoz, hogy az a sziv csak hozzá méltó szivért jusson cserébe. Olyan -szivért, mely osztatlan tiszta szerelemmel dobog érte s melyért magas -férfi jellem türelemben s fájdalmakban töltött hosszu évek -állandóságával tud jót állani. - -Gazdag lány volt, csodálatos szépségü lány volt. Nagy és fényes család. -Százezrekre menő örökség. Apja-anyja elhalt, a szerencsés vőlegény -azonnal eljut mindenhez, a mi az életben becses és boldogitó. Száz -kérője volt. Köztük egy gróf Nitzky, egy Szent-györgyi Horváth, egy -Rosthy, Tallián, Bezerédy, akárhány bécsi katonai bárócska és grófocska. -De ő szerelméhez hünek maradt. - -Azt irja három év mulva a költőnek: - -»Barátom, hetekig sem beszélhetném el, a miket szenvedtem. De most már -tul vagyok. Szabadon és vidám elmével állok most itt, és hálaadó -sóhajtásokat röpitek és hálaadó tekinteteket vetek az Égre, a ki erőt -ada nékem és türelmet. Hajlandó valék már többször az atyafiak -unszolásainak és barátaim tanácsaiknak engedni és szomoru példájaként a -kénytelenségnek, egész életem boldogságát testvéreimnek feláldozni. De -ugy volt, mintha valamely titkos hatalom utolsó lépésemnél mindig -visszarántott volna engem. Ugy volt, én engedtem a titkos sugallásnak és -most meg vagyok elégedve!« - -Ez a levél oly női lélekbe világit be, a minőt keveset irt le a -világirodalom. A női jellem egyes részeiből a költő ihlete alkothat -eszményi női alakot. Alkotott is minden nagy költő s minden nemzetnek -meseszövő képzelete. De Szegedy Róza élő alak volt s nem a költő s nem a -nép képzeletének szüleménye. Benne mégis a nő eszményének fensége áll -előttünk. Oly tisztán, oly magasan, oly nemesen; őt nem szárnyalta tul a -nőiség ragyogásában a történelem egyetlen nőalakja sem. - -Szegedy Róza a magyar szüznek örökkévaló ideálja. - -Himfy Szerelme két nagy részből áll. A bus szerelem az egyik része, a -boldog szerelem a másik része. A bus szerelemnek csak első korszakát -beszélem most el a gógánfai elválásig. Talán lesz időm és kedvem -elbeszélni egykor a második korszakot s a boldog szerelem egész -történetét is. - -De most még a gógánfai jeleneteknek se jutottunk végére. - -A hajdankor őstörténetében s a női lélek belső viharaiban igen nehéz a -tájékozódás. Amazt sok ezer évi feledésnek köde boritja, emezt a szüzi -önérzet némaságának át nem látszó finom leple. Mégis ismernünk kell mind -a kettőt. Az ős hajdankornak emlékei vannak. Egy rom, egy szobortöredék, -egy oszlopfő, egy fegyverdarab, egy siremlék, egy mese, egy példabeszéd. -Ezekből kell népek és nemzetek életét, történetét, harczait, támadását -és elenyésztét fölismernünk. A női lélek belső világából is ki-kitör -egy-egy jelenség. Egy szó, egy tekintet, egy elpirulás, egy kis irott -levélke, egy olvasmány, egy dal, egy vidám vagy keserü kaczagás. Képek, -gondolatok, vágyak, érzelmek harcza, tolongása tölti meg a női lelket. -Annak igaz történetét ama kis jelenségekből kell összeállitanunk. - -Szent haragjának föllángolásában azt mondta Szegedy Róza a költőnek: - -»Most már mindent elhiszek, a mit beszéltek magáról. Menjen a maga -asszonyai közé.« - -E szavakban féltékenység tör ki. - -A tisztán szerető női szivnek kötelessége a féltékenység. Abban a női -szivben, a mely nem féltékeny, egy csomó közöny is lakik. A mely sziv -megtüri a közönyt: annak szerelme bágyadt. Az már megtüri az alkut, a -megfontolást, a kiegyezést, a lemondást, a cserét is. Az már nem ismeri -azt a szerelmet, a mely az égben támad és csak a halálban ér véget. Az a -sziv még mindig lehet tisztes feleség, gondos anya, jó gazdaasszony, de -szentség már nem lehet, a kiért az istenek ott hagyják az eget s a kiért -a hősök, a költők és a nemzetek rajongnak. - -Róza lelke nagy volt és tökéletes. - -A költő elmult szerelmeit megbocsátotta, de még el nem mult szerelmével -osztályos egyezségre nem léphetett. Ő csak hozzá méltó ifjunak egész -szivét fogadhatta el. Ő nem fontolgathatta ezt a kérdést. A szüznek -fenséges érzelmei fontolgatás nélkül döntenek az életsors fölött. Vagy – -vagy! Ha az ifju egész szive nem az övé: akkor abból semmit se fogad el. -Jöjjön a végzet. A boldogtalanság, az elsorvadás vagy a halál. Szivének -ezekkel szemben se lehet alkudozni. Hiszen azért imádandó ez a sziv. - -A társaság, a melyben élt, tele volt a nemes testőr ifjak szerelmi -kalandjaival. Kisfaludy kalandjairól épen sokat tudott adomázni. Hiszen -Medina öleléseiből csak a badacsonyi találkozás előtt három héttel -tudott az ifju szabadulni s a badacsonyi szüret óta alig telt még el hat -hónap. Az adomázó társaság előtt az a hat hónap is tele volt -kalandokkal. - -Nem volt szokásban, de nem is volt arra szükség, hogy Róza a férfiaktól -hallja meg az adomákat. Ott voltak az asszonyok, a menyecskék, az öreg -nénik. Fiatal lány ezek köréből ki nem futhat. Még akkor se, ha -Kisfaludyról volt szó. Akkor talán legkevésbbé. Hiszen a badacsonyi és -szigligeti találkozást mindenki tudta. Róza leveleiből nyilvánvaló, hogy -az emberek erről még évek mulva is beszéltek. Hogyne beszéltek volna hát -csak hetek és hónapok mulva? Róza szerette a költőt. Minden jó és minden -rossz megkötötte tehát figyelmét, a mit róla mondtak. Kivált azok a jó -nénik, kik Róza kezét, szivét és vagyonát valamelyik idegen ifju -öcsém-uram számára akarták megszerezni. Ezeknek a néniknek Róza nem -fordithatott hátat. Ezzel csak szerelmét árulta volna el. Ő pedig szent -titok gyanánt őrizte szerelmét. - -A költő később mindent megtudott. Mikor már Róza övé volt, még akkor is -harag tombolt lelkében a nénik ellen. Minő szavakban örökiti meg a -fecsegő jó öreg néniket! - -Jó hir s névnek férgei! Sátánjai a társaságnak. Mérgei a sziveknek. A -becsületnek gyilkosai. A teremtésnek förtelmei. Töpörödött boszorkányok! - -Van köztük különösen egy ragyás, aszott bagoly, ki mindent megrág, mint -a moly. A Belzebubnak kajlája ez, ki csak alig mozog már, de a nyelve -azért mégis kelepel. Ez az a banya, kit a pokol nyilt karokkal vár s -ünnepet rendez a számára, ha oda jut. Ez a pondrónyelvü! - -El lehet képzelni, minő fekete szinben állitották ezek Róza elé a -költőt. - -Ezek ültették el s ápolták gondosan Róza szivében a kétségnek -bürökmagvait. S lehet-e csodálni, ha az ifjunak szenvedélyes és váratlan -csókrohamára az a kétségekkel teljes gyöngéd sziv megrettent s az ifjut -eltiltá magától? - -S még se ez volt egyedüli oka Gógánfán az elválásnak. - -Az ifju fölkelt térdelő helyzetéből. Utána nézett a lánynak, de az -eltünt, elmult, elszállott, mint egy égi tünemény. Irtóztató indulatok -gyötrötték lelkét. - -Mit tett? Minő bünt követett el? - -De hiszen végtelen szerelme fölszabadithatná őt a lány szemében. Gőgös, -kegyetlen, vad istennő ez a lány? - -Elveszteni őt? Nem lehet. Mégis el kell veszteni őt? De hát mi marad -akkor az ő számára? Mit ér akkor ő neki ez az egész szép világ? Mit ér -ifjusága, büszkesége, minden reménye, egész élete? - -Kiment a folyosóra. Nem találkozott véletlenül senkivel. Bement egy -vendégszobába, ott egy szarvasbőrrel teritett ágyon végig nyujtózott, -karját feje alá tette s oda bámult a padlás gerendára. - -Mindennek vége. Most már bizonyos. Mi vár ő rá? »Megbolondulni, -gazemberré válni vagy önkényt bucsut venni az élettől.« Hogy Róza másé -legyen s ő azt lássa, türje egész életén át: ez nem lehet. Minden lehet, -de ez nem. - -Huszárdolmányát kigombolta, sarkantyujával a szarvasbőrt összevágta, -öklével nagyot ütött a falra, csak ugy döngött a ház. - -Egyszerre felugrott fektéből. - -– Ejh, van még halál innen távolabb is! Vissza a katonasághoz! El -Olaszországba! Ott jön egy óriás. Most még kicsiny, mint egy -párduczkölyök, de homloka már világit, mint az üstökös csillag. A -világverő Napoleon. Ha eltiporja a világot: hadd legyek én is elmulandó -az ő utjában. Elébe! - -Pipára gyujtott. Igy van megörökitve a hagyományban. Ujra végig feküdt -az ágyon s fujta a füstöt, mint a tüzokádó s gombolyogtak gondolatai, -mint a viharhajszolta felhők. - -Nyilik az ajtó s a szüznek napsugaras alakja belép a szobába. Nem tudta, -hogy ott van az ifju, valamit keresett volna ott. - -Az ifju se szólni, se mozdulni nem mert. Szemeit a szüznek fényes -arczára szegezé. De egy szempillantás alatt a lány is észrevette őt, -hirtelen megfordult s szó nélkül kirebbent az ajtón. Akkor ugrott föl az -ifju, akkor vágta a falhoz pipáját s szilaj indulattal sietett a lány -után. - -Hiába! A szüz alakja eltünt. - -Visszatántorgott szobájába. Őrjöngő fájdalom fogta el testét-lelkét. -Fogait csikorgatta öntudatlanul. Azután leborult az asztalra s keserü -könyei megáztatták dolmánya ujját. - -Meddig volt igy: maga se tudja. Beesteledett, hivták vacsorára. -Dolmányát begombolta, sarkantyuját összecsapta, bajuszát kipödörte s -ment vacsorára. - -– Hadd nézzek hát még egyszer annak a lánynak a szemébe! - -Késő volt már. Elment az a lány szó nélkül. Befogatott s haza hajtatott -az eötvösi kastélyba. Egyetlen bucsuszava, egyetlen bucsu tekintete nem -volt az ifjuhoz. - -Ejh – mit az a lány! Elhervad a rózsa, uj bimbója támad! - -Támad-e hát? - -Bement vacsorára. Még mindig nagy társaság volt együtt. Férfiak, nők, -hajadonok, gyereklányok. - -»Hogy ki ne tanulják szivem keserves állapotját, jó kedvet kelle -szinlelnem és dühösségemben szilaj vidámságra fakadtam.« - -Igy irja a költő. - -Bizony bolond volt ő félig-meddig. - -Oly vad kedve támadt, hogy elbámult rajta mindenki. Ötletei csak ugy -szikráztak, bókjai szédülésbe hozták az asszonyokat, dalaira pezsgésbe -jött öregnek és fiatalnak vére. - -– Adjátok ide hegedümet. - -Rákezdett egy hires kuruczdalra, a melynek hangjánál a legénynek lába -nem maradhat nyugton, hacsak nem sánta, béna, isten nyomorékja. -Torzszövege él már csak annak a dalnak. »Megismerni a kanászt Csosza -járásáról, Üzött-füzött bocskoráról, Tarisznyaszijáról.« - -Huzta egész lelkéből, egész bolond keserü szivéből. Azután fölkelt az -asztal mellől s huzta is, dalolta is, járta is. Sarkantyuja csak ugy -pengett, erős hangja csak ugy zúgott, szilaj kedve csak ugy áradt, -szerelmes vad szive majd megszakadt. - -Azután földhöz vágta hegedüjét. Darabjai csak ugy robbantak szerteszét. -Karjára vett egy kis leányt. - -Zalabéri Horváth Rozit. Tizenöt éves kedves barna gyönyörü lány volt. -Gyerek volt még. Álmodni se tudott arról, mi a sziv, mi a szerelem. Csak -nézte, csak bámulta azt a deli szép ifjut. De belé is szeretett. Nem -szivből, nem is szinből, csak úgy a gyereklánynak képzeletéből. - -Ezt fogta karjára, ezzel dalolt s ezzel tánczolt mind az egész -társaságnak nagy gyönyörüségére. - -Oda sug a kis lánynak fülébe: - -– Lenne-e kedves hugom az én feleségem? - -A lányka megáll, nyugalomra inti a költőt is és csókolni való édes, -aranyos, teljes komolysággal azt feleli: - -– Ez komoly ügy, Sándor bácsi, beszéljen először édes mamámmal, intézze -el vele a dolgot, akkor megnyeri az én szives beleegyezésemet is. - -Mindenki hallotta e párbeszédet. - -Az öreg Gyömörey akkorát nevetett, hogy rengő poczakja majdnem -feldöntötte az asztalt. - -De egyik asszony oda sugott a másiknak a fülébe: - -– Szegény Kisfaludy megbolondult. Kár ezért a derék ifjuért. - -Az a derék ifju pedig hajnal felé lóra ült. Onnan fölül, Somlyó felöl -kegyetlen hideg havas esős vihar támadt. Elkelt volna a bunda is, de az -ifju megint csak kigombolta huszár dolmányát. Hadd vágja a vihar azt a -kutya szivet, talán használ neki. Ártan most már ugy se tud a világon -semmi annak a szivnek. - -Reggelre Sümeghre ért. Másnap elment atyjához Téthre, bucsut venni -apjától, szülőföldjétől, édes hazájától, jó testvérjeitől. Elment, -elbujdosott idegen országba, véres háboruba. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Nem telt bele egy nap, két nap: Róza mindent tudott. Siettek vele -közölni az esetet. Az ifjunak szilaj vidámságát, vad mulatságát, -leánykérő elhatározását, idegen országba költözését, háboruba indulását. - -Busan és komolyan és halavány arczczal fogadta a szűz a hireket. - -Befogatott s fölkereste Zalabéri Horváth Rozit, a kedves kis lánykát. -Megölelte, megcsókolta, bodros haját megsimogatta s azt kérdezte tőle? - -– Szereted te édes Rozim Kisfaludy urat? - -– Szeretem. - -– De igazán szereted? - -– Igazán szeretem - -– És ő is szeret téged? - -– Hogyne szeretne? Kezemet megkérte. - -– Mikor jön vissza? - -– Nem mondta meg. - -– Várod vissza? - -– A mig hét tél, hét nyár el nem mulik, mindég várom vissza. - -Szegedy Róza ajka reszketett s szemei, sötétkék mély tüzü szemei, olyan -különösen fénylettek. De a kis csitri lány ezt nem vette észre. - -– Oh édes kedves kis barátném, ha az a derék ifju egykor hozzád -visszajön: tedd őt igazán boldoggá! - -Tovább nem birta már az ő büszke nagy lelke sem. - -Az a fenséges szüz ráborult annak a csitri lánynak a vállaira és -zokogott keservesen. - - - - -BADACSONY TETEJÉN. - -(Magyar ember nem fürdik. – Az ősnémaság. – A vaskapu. – A pipa -lélektana. – A szapora beszéd és az ékesszólás. – A tüzokádó. – A -mulandóság. – A Harangozó Börcz. – A rosz testvér és a jó testvér -története.) - -Ime egy fejezet Himfy szerelméből. Nem ugy, a hogy Kisfaludy megirta. -Nem is ugy, a hogy azóta iró emberek kidolgozták. Hanem ugy, a hogy én -akkor badacsonyi sétánk alatt öregéből-nagyjából barátaim előtt -elbeszéltem. Hogy Gyulai Pál ur százféle megjegyzést tett -elbeszélésemre, azt mindannyian természetesnek találtuk. - -A sétából jóval napnyugta előtt visszatértünk Szentirmayhoz János püspök -villájába. - -A villa Balatonra néző oldalán erkély van az emeleten. Nagy Miklós -kiállt oda az erkélyre s szemeit le nem vette a Balatonról. Mi többiek -az erkélyes szobában szivarozgattunk és társalogtunk. - -Akkor még hire-nyoma se volt annak, hogy Badacsony fürdőtelep vagy azzá -lesz valamikor. Náddal volt beszegve a hegy lába, a mint ott érintkezik -a vizzel. Csak a nagy vendéglő irányában s még alig egy helyütt volt -tiszta a part. Nagy Miklós ezt a tiszta bejárást nézegette. Oda szól -egyszer Szentirmayhoz: - -– Tisztelt gazdánk! Le lehet innen a villából menni a vizhez? - -– Le lehet. Mit akar ott? - -– Fürödni. - -– Fürödni? - -Nagyot néz ugy féloldalvást elfelé Nagy Miklósra az én derék Szentirmay -barátom. Eképen néz a macska a légyre. - -– Nálunk csak a zsidó fürdik meg a kácsa. - -Jó Nagy Miklós ugy megijedt ettől a bölcs mondástól, elő nem hozta volna -hamarjában a világért se, hogy ő fürödni akar. Szentirmay azonban mégis -megszánta s embert adott melléje, a ki lekisérje a vízhez fürödni. De -azért még se ment a fejébe, hogyan fürödhetik magyar ember. Igaz is az. - -Hiszen fürdik, fürdik most már a magyar ember. De ez már nincs az ő ősi -természetében. - -Ha viz mellett lakik: azért nem fürdik, mert hiszen ott a viz, ha akar: -minden nap fürödhetik. Ha pedig a viztől messze lakik: azért nem fürdik, -mert hiszen nincs ott a viz, ha meg akarna is fürdeni. Szükségtelen utat -pedig meg nem tesz a magyar ember azért, hogy vizet lásson. Inkább -otthon pipál. De még se ez a fő oka annak, hogy ritkán támad feredő -kedve. - -A magyar lónép. Atillától kezdve mindig lónép volt. A lóember felül az ő -lovára s bekalandozza a sikot s egész teste szabadon fürdik az üde -szabad levegőben. Nem huzódik sátor alá, gunyhó alá, paloták födele alá -vagy barlangok odujába. Bőrét szélnek, viharnak, levegőnek hullámai -verdesik. Magyar ember nem keresi az erdőt se. Hadd süssön rá szabadon -az isten napja. A ki minden nap a napon és a levegőn van: annak nincs -szüksége fürdő vizre. Elég, ha mosdik. Annak nincs oka félni izzadástól, -meghüléstől, csúztól, köszvénytől, huruttól, náthától, -fele-feje-fájásától s egyéb efféle alávaló nyavalyától. Nem ismeri az az -idegességet s annak mindenféle ostoba növevényét. - -A zsidó, német, szláv, latin fajok, az árják, irániak, kaukáziak s -efféle népek egészen más népek. - -A zsidó eredetileg juhnép; a hindu, német, szláv, latin faj eredetileg -tehénnép és ökörnép. Ökrön, birkán, tehénen nem lehet lovagolni, nem -lehet naponként a pusztát bejárni. Ez a nép hasra fekszik: ugy őrzi -ökrét, juhát. Bebujik sátorába, meghuzza magát odujában, épit kőházat s -ellenség elől erdő sürüjébe menekül. Ennek bőre mállik, keze-lába -pállik, egész teste hámlik; huruttal, náthával örökké csatázik. Ennek -szüksége van az eleven vizre, hogy üdén maradjon teste-lelke. De szokása -most már jó szokássá vált s bizony most már nekünk is, ide szorult -szegény magyarnak erre a jó szokásra rá kell vetemednünk. A tudomány és -miveltség minket is juhnéppé, ökörnéppé alakitott át immár. - -Vacsora után az egész társaság az erkélyre vonult ki. A tele hold ott -állott a Balaton fölött. Épen a kellő közepén. Nyári este, nyári éj -volt. Csodálatos a holdvilág a vizek fölött. Itt még Gyulai Pál ur is -elfeledte birálgató természetét. Látta, hogy se a hold, se a Balaton nem -törődik azzal, ha valami széptani hibát födöz fel benne. Nem is födözött -hát fel semmit. - -Hat napon át teremtette isten a világot. De mi volt a hat nap előtti -napon? - -Az ősnémaság. - -Ez az ősnémaság van Badacsonyban éj közepén, ha tiszta az ég s a szellő -se mozdul s ha a nyári nap nagy munkája után mindenki elalszik. Más -vidéki népnek, fővárosi embernek fogalma sincs erről a némaságról. Még a -szigligeti, tördemiczi, tomaji kakasszó se zendül meg itt vagy nem -hallatszik ide. Ez az ősnémaság lepte meg legjobban a társaság erdélyi -tagjait. Nem is csoda. Erdélyben soha sincs némaság. Ott a szász mindig -morog, az oláh mindig jajgat, a magyar pedig mindig káromkodik. Mindig -szidja azt a másik kettőt. Ott nem lehet némaság. - -Nem hagytam őket az éjszakát átvirrasztani. Hiszen hat órakor fönt kell -lenni a Badacsony tetején. Azt akartam, napkeltével lássák azt a tájat, -melyen Rezivár, Tátika, Sümegh és Somlyó emelkedik. - -Keveset aludtam. Attól féltem, elalszom a fölkelés idejét. Alig mult el -négy óra, már készen voltam s mentem Salamon Ferenczhez, hogy felköltsem -őt. - -Dehogy aludt ő már. - -Kis szobácskája volt, melynek ablakja Szigligetre nézett. János püspök -nyaralója magasabban fekszik a tenger szine fölött, mint a szigligeti -vár. Salamon Ferencz az ablakon át lefelé nézhette azt a várat. - -De nézte is. - -Virradat óta, hajnal pirkadása óta mindig azt nézte. Azt a várat s azt a -tündéri szép tájat. Felült ágyában pőrén, mint a gyermek, szemeit le nem -tudta venni arról a vidékről. - -– Köszönöm barátom. Ilyet még soha nem láttam. Ezt a reggelt soha el nem -felejtem. Áldjon meg érte az isten, hogy ide hoztál. - -Ez volt szava hozzám. - -Fél óra alatt talpon volt mindenki. Salamon nem nyugodott addig, mig az -ő ablakján Gyulai Pál ur, Szilágyi Sándor és Nagy Miklós is le nem -nézett Szigligetre. Azután indultunk. - -Szentirmay barátom nem jött velünk. Nem kecske ő, hogy hegyet másszon. -Hanem Tulit, a komoly képü jó Tulit elküldte velünk holmi kellemes -folyadékkal és harapni valóval. Azt hitte, hegyre mászó embernek -különben éhen-szomjan kell elveszni. - -Ujra elmentünk Kisfaludy Sándor hajléka előtt. - -A Koldusok utján ballagtunk fölfelé. Megnéztük az Apáczák forrását s -megizleltük éltető üde vizét. Jámbor falusiak, nyájőrző emberek mindig -tartanak ott tiszta nádcsöveket, hogy azok segélyével elolthassa szomját -a szomjazó. - -A Vaskapun mentünk keresztül, hogy a hegy tetejére feljuthassunk. - -Vaskapu! - -Furcsa szó ez. Talán már Herodotosz is ismert Vaskaput. A porta ferrea -már közszó volt az ó-korban is. Az ázsiai turáni népek is ismerik a -Demir-kaput. Van Vaskapu a sziriai sivatag felé. Van a Kaukázusban. Van -a Balkánon, van az alsó Dunán. A Bakonyban is ismerek egyet a -Nagy-Esztergári határban s ime Badacsony tetején is van Vaskapu. - -Szoros ut két meredek szikla közt: ezt hivják minden világrészben -Vaskapunak. - -Miért kapu? Miért vas? Hiszen se kaput, se vasat nem láttak e -sziklaszorosok soha. A jámbor badacsonyi szőlőkapás pedig csakugyan nem -olvasta Herodotosz könyvét se eredetiben, se forditásban. Sőt hirét se -hallotta. - -Két óriási bazalt torony alig négy-öt méternyire egymástól: ez a -badacsonyi Vaskapu. Ezen a szük nyiláson át roppant meredek feljáró -vezet a magasba. A feljárót óriási görgeteg kövekkel tölti meg minden -felhőszakadás. - -Mikor János püspök a badacsonyi kőkeresztet épittette: negyven bivaly -vontatott föl egy-egy faragott követ ezen a szoros meredek uton. - -Badacsony teteje csaknem egyenes fensik, talán százötven vagy kétszáz -magyar holdnyi területtel. Nyugoti része gyöpös jó legelő, keleti része -tövis bozóttal, ruhatépő cserjékkel tele. Kökény, galagonya, vad rózsa, -törpe ihar egymásba gubanczolódva s páfránynyal, még sürübbé tömve; -áthatolni rajta lehetetlen. - -Sok benne a szagos meggy is, sőt néhány hold csupán szagos megygyel van -telenőve. - -Áljunk meg csak itt egy kissé. - -Hajdan kereskedelmi czikk volt a szagos meggy s a gulácsi, tomaji, -tördemiczi szegény emberek szép pénzt láttak évenkint a szagos -megyfaszárért. - -Ez volt a legjobb pipaszár s csibukszár. S hajdan minden ember pipázott -s minden ur csibukozott, a ki dohányozni akart. A tobákolás és bagórágás -sohase fért össze a magyar ember természetével. Az áztatott dohánynak -erős kiállhatatlan büdös szaga van. Büdössé teszi a pipaszárt és -csibukszárt is. De ha illatos megyfából volt: ennek kellemes finom édes -szagán sohase tudott győzelmeskedni. A bagószag nem volt olyan erős, -mint ennek a meggyfának illata. - -Azt mondják: Mahomet szultán küldött először Bethlen Gábor -fejedelmünknek egy zacskó dohányt s hozzá egy csibukot: – azóta pipázik -a magyar. - -Nem tudom: de jól teszi, ha pipázik. Nem csak az időt és a szunyogot -kergeti el a pipafüst. - -Zsémbel a feleséged? Gyujts rá! Vedd elő a pipádat, vedd elő a zacskót, -vedd elő a pipaszurkálót, az aczélt, a taplót, a tüzkövet; nézd meg jól -valamennyit, készülj el lassan s ha elkészültél: szippancs nagyokat. Ha -látja az asszony, hogy csak a pipádra ügyelsz s nem az ő nyelvére: -elhallgat és ott hagy. - -Patvarkodik az anyósod? Gyujts rá! Fujj akkora füstöt, hogy anyósodat ne -láthassad. Akkor ő se láthat téged. Ha pedig nem láthat: nem is -patvarkodik. A szemeivel épen nem tudja véredet ontani. - -Megcsalt a szeretőd? Gyujts rá! Nézd a pipád bodor füstjét, azzal együtt -s annak példájára oszlik el keserüséged. S mire pipád kiégett: akkorra -tisztába jösz azzal is, mi ér többet? Egy pipa dohány-e vagy a hütlen -szerető? - -Megsértett valaki s pisztoly után, fokos után kapkodsz, hogy agyon üsd a -sértegetőt? Gyujts rá! Azonnal belátod, hogy haragudni nem egészséges, -veszekedni nem üdvösséges s azt is belátod azonnal, hogy rágalmazó rossz -embered arra se méltó, hogy miatta a pipád egyszer kialugyék. - -Pörbe szállsz? Pörben állsz? Rokonaiddal osztozni kell? Üzlettársaddal -számolni kell? Hiteleződ nyuzni készül, adósod világnak akar futni? - -– Gyujts rá! De megkináld egy pipa dohánynyal ellenfeled is. Iróra, -biróra, ügyvédre, közbenjáróra ne bizd igazságodat, mert pőrére -vetkőztetnek. Pipaszóval végezd el ügyedet. Bizonyosan nyerni fogsz. - -Igy volt hajdanában. - -Ma már vége van a nyugalomnak, békességnek. - -Nem pipázik ma már senki. Szivarra és czigarettára vetemedett ma már az -egész világ. - -Szivarhoz, szivarkához nem kell most már pipaszár, nem kell az illatos -meggyfa. Meggyfa-erdő Badacsony tetején most már vad madárnak termi a -gyümölcsöt s tüzrevalónak a gallyat, szárat, hajlós sima ágat. Nem kell -most már aczél, kova, tapló, kostök, dohányzacskó, pipaszurkáló s egyéb -efféle szerszám és dohányos készség. Szivart, szivarkát készen kapni; -gyufát is százötven szálat adnak egy krajczárért, boldogság az élet. - -De sietés is. S ez már nagy baj. - -Mig a pipaszó járta: a legnagyobb munka közben is időbe tellett, mig az -ember pipájával elkészült s dohánya igazán égett. Addig pihent a lélek, -de az indulat is. Kutyának való a szakadatlan munka, meg a miniszternek. -Okos ember csak darabonként dolgozik s óránként pihenőt tart. Minő jó -volt erre a pipával való vesződség. - -Hát a harag, az indulat, a kifakadás! Pipázó ember könnyedén meg nem -haragszik. Szippant egyet-kettőt, mielőtt kitörne. S a mig egyet-kettőt -szippant: az alatt egy darab haragja elenyészik, egy darab esze meg -megjön. Kettős a nyeresége. - -De semmi ellen se volt olyan jó a pipázás, mint a szapora beszéd és az -ékesszólás ellen. - -A szapora beszéd sulyos nyavalya. A szapora beszédü embert se megérteni, -se félbeszakitani, se türelemre birni nem lehet. A szapora beszéd ellen -csak egy mentőszer van: a süketség. A szapora beszédü emberen boszut -állani pedig csak ugy lehet, ha kerit az ember egy másik szaporabeszédüt -s azután a kettőt összezárja. Magyar ember nincs szapora beszédü. Ha -van: az csodaszámba jön. Köszönhetjük a pipának. Lángeszü ember lehet, -de okos ember nem lehet szapora beszédü. Azok közt, a kiket a -világtörténet névszerint följegyzett, egyetlenegy se volt szapora -beszédü. - -Hát az ékesszólás? - -Ez is nyavalya. Olyan, mint a nyilallás. Nem veszélyes, de nagyon -kellemetlen. Ezt a pipa se tudta kiirtani a magyar emberből. Ezt csak a -tudomány képes kiirtani. A törvényhozásban már alig van ékesszólás. -Igaz, hogy nem a tudomány miatt, hanem a szokás miatt. Az ékesszólás -betegsége csak korszakonként tör ki, de akkor járványos is, ragadós is. -Most oly korszakot élünk, a mikor nem dühöng ez a betegség. De a mikor -legjobban dühöngött is: mig az ember szájában ott volt a pipa: addig a -baj sohase mutatkozott. Csak akkor, ha kiégett a pipája vagy elfogyott a -vágott dohánya. - -A mint elhagytuk a tövises cserjét s az illatos meggyfaerdőt: nyomban -elértük a tüzokádó torkolatát. - -A Badacsony tüzokádó volt valamikor. Fensikjának kellő közepén ott van a -torkolata. Kerek alaku mélyedés, akkora, mint jó nagy szérü, tele kihült -lávakővel. - -De mikor volt tüzokádó Badacsony hegye? - -Én nem mondom meg, hadd vitatkozzanak rajta a tudósok. - -Bizonyos, hogy lávája teljesen olyan szinü és alaku, mint az, a mely -Herkulánumot és Pompéjit eltemette. Ép olyan lyukacsos, ép olyan sárgás -s ép olyan könnyü. Engem nagyon meglepett a teljes hasonlat. Pusztán a -láva után azt gondolhatnók, hogy Jézusnak élt még egy-két apostola, a -mikor Badacsony utoljára tüzet és forró követ szórt ki belsejéből. - -Ki tudja? - -Azt a torkolatot sohase tisztogatta senki. Vihar falevéllel, eső és hó, -tél és nyár mindenféle hulladékkal századok óta, ezredek óta tölti. S a -kerek mélyedés mégis ott áll tele lávakővel. Látjuk, mekkora volt az a -lyuk, melyen át a föld alatti tüzek fölrobbantak az ég felé. Utolsó -látogatójegyüket ott hagyták a lávakőben. - -Nincs hát mulandóság? - -Mikor volt nálunk az utolsó özönviz? Sokkal több idő mult már el azóta, -mint százezer esztendő. S Badacsony az özönviz előtt volt tüzokádó. S -nyoma ép ugy megvan, mintha ötven év előtt háborgott volna utoljára. - -Mégis van mulandóság! De mi büszke emberfajzat, mi csak magunkon vesszük -azt észre. - -Derék olvasóm, akár férfi légy, akár nő, te majd a nyár kezdetén -meglátogatod a Balatont. Felülsz a budai vasutra s elkarikázol Fehérvár -felé. A mint elhagyod a dinnyési állomást s kiérsz a velenczei tó -völgyéből: egy kis alacsony fensikra kapaszkodik föl vasuti kocsid. Nézz -akkor ki az ablakon. Az emelkedés kezdetén négy-öt keréknyomot látsz a -vasuti töltés mindkét oldalán. Negyvenhárom év előtt készült a vasuti -töltés. Néhány szegény ember akkor ott a gyöpön kocsival ment keresztül. -Fakó kocsival, görhes lovakon, rongyos szerszámmal, maguk a szegény -emberek is rongyosak. Az ő kocsijuk hagyta ott azt a keréknyomot. Azóta -kocsi arra többé nem mehetett, mert a vasut töltése nem engedte. De az a -kocsinyom most is megvan, most is ép oly üde és világos, mint régen. -Negyvenhárom esztendő óta, mikor arra megyek, mindig megnézem: -változik-e, enyészik-e, mulik-e az a kocsinyom? Nem mulik. S ha emberkéz -vagy ekevas meg nem háboritja, századok mulva is ott fog állani a -kocsinyom. - -Nincs hát mulandóság? - -Van. - -Királyok, fejedelmek, gőgös kormányzók, henye főpapok, hetyke -hatalmasok, éhes milliomosok, hivalkodó szépségek, könyek, fájdalmak, -szerelmek, gyötrődések, hitvány boszuállások mind elmulnak. - -De az a kocsinyom megmarad. Nagyméltóságu kormányember ül a miniszteri -széken; ott bókol, ott hizeleg körülötte száz kéregető; vagy jó pajtás, -vagy alattvaló valamennyi; görnyedő tanácsosának aláirja valami irását; -másnap elhirdeti országnak-világnak, miként tette boldoggá a nemzetet, a -királyt, a hazát és az emberiséget. - -És negyvenhárom esztendő mulva? - -Ki emlékezik nevére, szavára, irására? - -Senki. Ugy eltünt minden nyoma, mint a köd a szélben. De a szegény -paraszt görhes lovának, fakó szekerének keréknyoma megmarad. - -Mert abban a keréknyomban igazság van. A természetnek igazsága. Puha -volt a gyöpös mező, sulyos volt a kocsikerék, elvágott a sulyos kerék a -puha mezőben: ez az igazság. S a természet megőrzi a maga igazságát. - -S százezer év mulva is megőrzi Badacsony teteje az ő tüzokádó -torkolatát. Nagy Miklós hozott is emlékül onnan kis lávadarabot. - -Mentünk a Kereszthez. - -Ott van a Kereszt a fensik déli peremén Fonyód egyenes átellenében. -Hatalmas négyszögü faragott kövekből emelt óriási feszület. Hogy -megláthassák az utazók a partról, a hajósok a vizről. S hogy a mikor -föltekintenek a hegyre, eszükbe jusson, hogy bérczen, sziklán, ormokon -túl, égen, földön s minden magasságon felül van még fenség, az igazi -fenség: a Megváltó. - -János püspök épittette a Keresztet s ő maga személyesen szentelte föl. - -Oda állitották a Harangozó Börczre. - -Balatonmelléki zalai ember börcznek nevezi a bérczet, ezért hivja -börcznek azt a harangozó követ is. - -Hatalmas bazalt kőpadok feküsznek egymás fölött. Alulról és messziről -ugy tünnek fel a száz ölnyi magas s teljesen függő irányu egyenes falak, -mint egyenesen álló oszlopok. A nép ugy hivja: Tornyok. Ugy is hivja: -Gyapju-zsákok. A képzelet tele zsáknak nézheti is el, a mint egy-egy -torony ott áll egyenesen. Az a bazalt olyan kő, mint az üveg. Voltaképen -üveg is. Köss egy ökölnyit egy madzagra, üsd meg kővel és csengő hangot -ad, mint az üvegpohár. A Kereszt alatt fekvő legfelső kőpad kis részben -szabadon nyulik ki a levegőben. A viharok kiszedték alóla a törmeléket. -Ha e kinyuló kőpadot nagy kalapácscsal megütik: oly hangot ad, mintha -óriási harang kondulna meg. S a harangszót elviszi a szellő hegyeken, -völgyeken, erdőkön, vizeken keresztül. Gyakran akad nyájőrző legény, a -ki oda áll a kőpad mellé s nehéz kővel nagyokat üt rája. Ilyenkor -mondják: szól a Harangozó Börcz. Kegyes ember, kegyes asszony ilyenkor -keresztet vet magára s felfohászkodik. - -Volt két testvér Badacsony-Tomajban valamikor; ugy hivták őket: a -Csicsai testvérek. Az idősebb: Ferkó, a fiatalabb: Jóska. Ferkó erős, -egészséges, gonosz szivü; Jóska fonnyadt, beteges, gyönge és ártatlan. -Maradt rájuk örökségül egy kis ház, meg egy kis szőlő. A Ferkó -halászgatott, a Jóska imádkozott. - -A Ferkó megkérte egy lánynak a kezét. A lány szép volt, Ferkó bele -bolondult, de a lány nagyralátó is volt. - -– Leszek én kend felesége, de én mással egy födél alatt nem lakom. A -mikor az a nyavalyás legény bucsut vesz a háztól: akkor megyünk -esküvőre. Addig nem. - -Ferkó gonosz szive ugy értette, hogy neki a gyámoltalan Jóskát el kell -tenni láb alól. Egyik este azt mondta Jóskának: - -– Hajnalban bejösz velem a vizre segiteni. - -Olyan sötét arczczal, olyan rejtelmes hangon mondta ezt, hogy annak a -gyönge, beteges gyereknek látó lelke rögtön megérezte, hogy bátyja őt -holnap elemészti. De ellenkezni nem mert. De meghalni még sem akart. - -– Csak a hajnali harangszót várjuk meg édes bátyám, tudod, hogy nekem -akkor imádkozni kell. - -– Megvárjuk öcsém. - -Megvárták. - -A Jóska gyerek imádkozott áhitatosan. Önmagáért is, édes bátyjáért is. -Vezérelje jóra isten az ő elméjét is. Ne jusson pokolra, gyehenna -tüzére. - -Lementek a csónakhoz. - -A gonosz testvér egy nehéz követ dobott be a csónakba. - -– Ezt köti Ferkó bátyám a nyakamra! - -Ez a gondolat ötlött a Jóska gyerek eszébe, de nem szólt. - -Bementek a vizre. - -Egészen odáig mentek, a hol a kaczér billegett a vizek fölött. Az a -szépen kötött gyékény-kaczér. Ezt is a szegény beteg gyerek kötötte. - -– Huzzam a hálót édes bátyám vagy a ladikot tartsam? - -A gonosz testvér mást mondott. - -– Most meg kell halnod. Ketten nem maradhatunk a házban és szőlőben. - -Tudta ezt a beteg gyerek. Nem is ellenkezett. Sötét volt még. Csak ott -volt egy kis szürkeség, a hol a nap szokott felkelni. A partról senki be -nem láthatott, a hangot se hallhatta meg. Csöndesek voltak a vizek, néma -volt a levegőég. Nem ébredeztek még a vizi madarak sem. - -– Hadd imádkozzam előbb, édes bátyám! - -– Imádkozzál. - -– Oh én uram, én istenem, ments meg engem büntől, nyomoruságtól, -hirtelen való haláltól. Tedd boldoggá és szerencséssé, a kik engemet -szeretnek s ne büntesd meg azokat se, a kik engemet nem szeretnek. Adjál -nekem s az én édes testvér-bátyámnak bocsánatot és örök üdvösséget. -Ámen! - -Mig a szegény gyerek imádkozott s két összetett kezét az égre emelte: -addig a gonosz testvér elővett a tarisznyából egy zsineget, rákötötte a -kőre s a zsinegből még nyakbavető hurkot is csinált. Mikor hallotta, -hogy beteg öcscse ő érte is imádkozott, eltévesztette a hurokkötést. Egy -szempillantásig gondolkodóba esett. De azután észrevette a tévedést s a -hurokkötést jól csinálta. - -– Készen vagy-e már? - -– Készen vagyok. - -A gonosz testvér fölemelte a zsinegnél fogva a követ s a hurkot -szétfeszitve, odalépett öcscséhez. - -Ebben a pillanatban megkondult a harangszó. - -Mély, tiszta, fönséges hang búgott a sötét égből, a vizek mélységéből, a -hegyek magasságából, a távol messzeségből, Badacsony ormáról. Megszólalt -a Harangozó Börcz! Istennek tiltó szava volt az. - -A mint a gonosz testvér meghallotta a harangszót, megbillent alatta a -csónak s ő hanyatt-homlok a vizbe zuhant. A nagy kő zsinegje kezefejére -hurkolódott s a kő is a vizbe esett vele együtt. Sohase találták meg a -holttestét, a hullám se sodorta ki a somogyi partra. - -Maga ment haza a beteg gyerek. Meggyógyult, megerősödött, isten -megáldotta, maradékai ma is élnek. De imádságába azóta is befoglalta -testvérbátyját. - -A harangozó sziklától tovább mentünk a fensik napnyugati peremére. Itt -már sima, gyöpös mező van. Innen szabadon el lehet látni arra a -hegyvonalra, mely kezdődik a Balaton partján a Sárkányerdőnél s vonul -észak felé Reziváron, Tátikán, Szentgyörgyön át Sümeghig, Ságh hegyéig, -Kemenes aljáig, Somlyó hegyének méltóságos alakjáig. A fölkelő nap -sugarai ragyogó fénynyel boritották az egész szigligeti völgyet s a -messze távol tündöklő szépségeit. - -Alig voltunk száz lépésnyire attól a ponttól, a hol tökéletes a látás s -ime akadályra bukkantunk. Társaságunk benső egyetértését fölbomlás -fenyegette. - - - - -GYULAI PÁL UR. - -(Gyulai Pál ur termete milyen magas? – Deák Ferencz czime. – Deák -levelei Vörösmartyhoz. – Gyulai Pál ur nem akar mozdulni a vadkörtefa -alól. – De azért mégis csak felugrik. – Tóth Kálmán Gyulai Pál urról. – -Gyulai Pál ur költészete. – Nem ismeri a szenvedélyt. – A rosz vers. – -Mit beszél a szemek tüze?) - -Volt ott a tisztáson egy lombos vadkörtefa. Szép zöld fényes pázsit -terült el alatta. Gyulai Pál urnak nagyon megtetszett ez a pázsit s a fa -árnyéka. Se szólt, se beszélt, csak leheveredett a fa árnyékában. Nézte -az eget és a falevelet. - -– Nem megyek tovább. - -Rászóltam. - -– De bizony jön még ötven lépésnyire. - -– Nekem már elég volt. - -Közbeszólt Salamon is, Szilágyi Sándor is. - -– Ne bolondulj Pali, jer velünk. - -Hiába volt. Gyulai Pál ur nem az az ember, a kit férfias, komoly -elhatározásából könnyedén ki lehet zavarni. - -Mi elmentünk a fensik szélére. Ott pár lábnyival magasabb a domb, mint a -hol a vadkörtefa áll. Onnan még egyszer szólitottam Gyulai Pál urat. -Buzgólkodásomat föl se vette. - -Ötven lépés távolságról jól megnéztem akkor azt a fekvő alakot. -Csakugyan kicsiny embernek látszott Gyulai Pál ur. - -Talán a látó csalódás játszott velem. Nem is első eset volt életemben. -Vadász emberek, utazók, éles figyelők jól ismerik ezt a csalódást. - -A földi párák köde óriásokká növeli az alakokat. A tihanyi Csucshegyet -egykor egy őszi reggelnek ritka ködében a Himalája magasságában láttam. -Egykor negyven év előtt egy legelésző fekete csordát láttam a debreczeni -homokbuczkákon a savósguti erdő mellett. Fogadtam, hogy bivalycsorda. -Hát pedig fekete juhnyáj volt. - -Más alkalommal a szentgáli Bakonyban vadásztam a Halyag egyik völgyében. -Két vagy három puskalövésnyi távolban egy irtóztató állat ugrott le -szemem láttára egy vizmosásba. Óriási bölénynek látszott, de sudár -termettel. Pedig csak őzbak volt, nem bölény. Gyakran igy játszik -szemünkkel és képzeletünkkel a délibáb is. - -De megforditva is gyakran bele esünk a látó csalódásba. Van valamely -köde a napfénynek is. Fekvő szarvast őznek látunk, őzkecskét hitvány -nyulnak. Ott fekszik a hatalmas bika kétszáz lépésnyire az avarban. »De -füstös a nyaka, de hosszu a szarva annak a rugott borjunak.« »Nem borju -az uram, hanem czimeres bika.« Juhnyáj legelész a hegyoldalon. Nyüzsgő -féregnek látszik az a nyáj. A Gellérthegyet hol kavicsdombnak, hol -sziklaóriásnak nézi az ember, a mint földi párának vagy napfénynek ködén -át tekint reá. - -Bizony kicsiny embernek látszott Gyulai Pál ur ott a vadkörtefa alatt. - -Milyen magas lehet ő? Ugy hiszem, százötvenöt czentiméternél nem -magasabb. A francziák bevennék katonának, a poroszok nem. - -Mindenki ismeri róla Deák Ferencz adomáját. - -Deák Ferencz nagyon szerette Gyulai Pál urat. Sokszor volt vele, mikor -kivált Gyulai Pál ur Vörösmarty életrajzát irta. Gyakran találkoztak -Vörösmartynénál is, Bezerédy Istvánnál is, Ráth Mór könyvkereskedőnél -is, de Deák Ferencz Angol Királynő-beli lakásán is. - -Gyulai Pál ur erdélyi ember. Megszokta Erdélyben, hogy mindenkit igaz -czime után szólitson. Erdélyben megkivánja ezt a társaság. Gyulai Pál ur -nem tudta elgondolni, miként szólitsa Deák Ferenczet. Mi lehet ennek -igaz czime? - -Tekintetes ur? - -E czim illetné meg mint birtokost, mint táblabirót, mint okleveles -ügyvédet, mint akadémiai tudóst. De e czimen senkise szólitja. - -Nagyságos ur? - -E czim illetné meg, mint képviselőt s ez a legáltalánosabb megszólitás. -Igy szólitják a pinczérek, hordárok, levélhordók, kéregetők, -képviselőházi szolgák s körbeli alkalmazottak. Ámde a »Nagyságos« czim -Erdélyben a fejedelem czime s egyébként is Gyulai Pál ur nem az az -ember, a ki könnyü szerrel alkalmazkodjék a közönség szokásához. - -Méltóságos ur? - -E czim illetné meg talán, mint 1848-iki minisztert. 1848-ban a -miniszteri állásnak nem volt külön czime. Minden minisztert az a czim -illette meg, a melyet hazulról hozott. Kossuthnak és Deáknak, Szemerének -és Klauzálnak »tekintetes miniszter ur« volt a czime. Madarász József -még a »tekintetes« czimet se adta meg. Az öreg Táncsics pedig »kend«-nek -szólitotta a minisztereket. Eszterházy »főméltóságu« volt; Batthányi, -Széchenyi, Eötvös »méltóságos« volt; Mészáros csak maga volt a -»nagyságos«. 1865-től kezdve a közszokás a képviselőház elnökeit s a -48-iki volt minisztereket »méltóságos«-nak czimezte. De mit szólna ehhez -Deák? - -Kegyelmes ur? - -Isten mentsen! A ki Deákot kegyelmes urnak szólitaná, azt vagy kinézné -vagy egy hatos alamizsnával bocsátaná el szobájából. - -Pajtás – látod-e? Urambátyám – hallod-e? - -Igy beszélnek egymással a képviselők. De Deák Ferenczet csak 1848 előtti -képviselőtársai szólitották »te«-nek; minden uj ember más szóval -tisztelte meg. - -Nagy tünődésben volt tehát Gyulai Pál ur, mit csináljon társalgás közben -Deák czimével. Egyszer aztán neki rohant a kérdésnek egyenesen. - -– Legyen kegyes kérem megmondani, miként szólitsam? - -Deák szerette Gyulai Pál urat. - -– Ugy szólitson a hogy legjobbnak látja. Én legjobban szeretem, ha -barátjának szólit. - -A ki Deákot ismerte, az jól tudja, hogy ez a szó tőle se enyelgés, se -pajzánság, se leereszkedés nem volt, hanem komoly szó volt. Deák -csakugyan méltónak tartotta Gyulai Pál urat arra, hogy vele barátságban -álljon. Semmi se bizonyitja ezt jobban, mint az, hogy néhányszor jól -össze is szidta. A mit Gyulai Pál ur rendszerint meg is érdemelt. - -Egyszer arról volt szó, hogy Deák ritkán mehet a szinházba, – pártkör, -miniszterek, értekezletek, látogatások minden idejét elveszik. Deák -Ferencz a régi Nemzeti Szinház nagy alakjaiért lelkesült. Egressy, -Lendvay, Szentpétery, Megyery, Laborfalvi Róza, Schodelné: ezekhez -kapcsolódtak ifjabb korának édesebb szinmüvészeti emlékei. - -– Csodálatos, mondja Deák, hogy mostanában nem támadnak a szinpad -számára olyan nagy tehetségek, mint a negyvenes években. - -Gyulai Pál ur oda ugrik, mint a macska: - -– Hát képviselők, szónokok, államférfiak támadnak? Hiszen azok se -támadnak! - -– Micsoda szamárság ezeket igy összehasonlitani? - -De Gyulai Pál ur nem engedett. - -– Szinész vagy képviselő: egyre megy. Minden korszak egyféle módon -teremti az egyiket ugy mint a másikat. - -Első pillanatra nem tetszett Deáknak ez az elmélet. Hiszen a -képviselőben nem a tehetség, hanem a kötelességérzet a fődolog, a -szinészben pedig tehetség nélkül semmit se ér a puszta kötelességérzet. -Hanem utóbb mégis csak kiengesztelődött Gyulai Pál ur elméletével. A -körben, a mely akkor az Uri utczában volt, már maga beszélte el -jókedvüen. - -Mikor Gyulai Pál ur Vörösmarty életrajzát irta: életrajzi adatok -forrásaként Vörösmartyné átadta neki azokat a leveleket is, melyeket -egykor Deák Ferencz intézett Vörösmartyhoz. Volt vagy negyven levél, de -talán több is. Hiszen Deák és Vörösmarty barátsága 1830 körül kezdődött. -A leveleket Vörösmarty gondosan megőrizte. Vörösmartyné egy szalaggal -szépen összekötött csomagba adta át Gyulai Pál urnak. - -Gyulai Pál ur nagy bolondságot követett el a levelekkel. - -Elvitte azokat Deákhoz s rettentő fontos képpel megkérdezte töle, hogy a -nagy költő életrajzához fölhasználhatja-e a leveleket. - -No hiszen kikapott akkor Gyulai Pál ur. Diákkora óta olyan fenyitésben -nem részesült. - -– Hogy meritek ti más levelét kezetekbe venni? Hogy meritek az én -bizalmas leveleimet olvasgatni? Micsoda illetlen dolog az olyan irásokat -használni föl, a melyek nyilvánossá tételét irójuk meg nem engedte? Hol -vannak azok a levelek? - -– Itt vannak nálam! - -– Add ide. - -Gyulai Pál ur odaadta a leveleket s Deák azon módon s abban a -pillanatban bedobta a levélcsomagot az égő kályhába. - -S ez megtörtént a nélkül, hogy Gyulai Pál ur a leveleket előbb gondosan -lemásolta volna a nemzet számára. - -És Gyulai Pál ur ezt megcselekedte akkor, a mikor jól ismerhette Deák -Ferencz nézetét arról, hogy miként szabad vagy nem szabad közférfiak -élettörténetéhez a magán cselekedeteket s a nyilvánosságra nem szánt -iratokat felhasználni. - -Ezekben a levelekben pedig a nemzetnek nagy kincse veszett el. - -Az ifju Deák Ferencz tizennyolcz éves korától kezdve ezekben fejti ki -gondolkozását és nézetét Vörösmarty költészetéről s az irodalomnak arról -a hatalmáról, melylyel a nemzetet fölébreszteni, öntudatra kelteni s -ujjászületését előidézni képes. - -Ezek a levelek világot deritettek a nagy költő szerelmének történetére. -Mikor és miként ismerkedett meg Csajághy Laurával? Miként nőtt szerelme -s a szerelem miként lett élete sorsának intézője? Mit remélt, mitől -félt, mik voltak aggodalmai? Minő aggodalmakat táplált Deák a nagy költő -házasulási szándéka fölött? Vörösmarty és Laura szivének tiszta és -fönséges mozgalmai örökre eltüntek szemeink elől. - -De eltünt más is. - -Deáknak a nőkhöz való viszonya rejtély. Életében is az volt s halála -után még sötétebb lett az a rejtély. Sohase nősült. Szivének szerelmi -föllángolásáról senki se tudott bizonyosat. Az a sziv pedig nagy volt, -nemes volt s mélyen érző. Az elégett levelekben száz észrevétele volt -Deáknak a szivről, szerelemről, házasságról, férfinak és nőnek benső -szövetségéről. S ez észrevételek nagy része saját tapasztalatából, saját -érzéseiből eredt. Deák nem volt nőgyülölő. Nem kerülte a nőket és -sohasem mondott róluk rosszat. Tehát az ő szive is meghajolt egykor a -természet örök törvénye előtt. Öreg korában szerette a sikamlós -adomákat, de adomáiban is csak szerelmes nőkről beszél, feslett erkölcsü -nőkről sohasem beszél. A nőkről való magas gondolkozását sohase -boritotta el semmi árnyék. A nagy költő egyik legbizalmasabb barátja -volt. A nagy költő egészen feltárta szivét ő előtte, tehát legjobb -barátja elől ő se zárhatta el egészen a magáét. Az elégett levelekkel -minden adat, minden tapasztalatnak és érzésnek minden irott emléke -elenyészett. - -Oh Gyulai Pál ur, de nagy bolondságot csinált is kelmed akkor! - -Mi szükség volt arra a kérdezgetésre? Mi szükség volt arra, hogy azokat -a leveleket a zsebében tartsa? Hogy lehetett le nem másolni azokat? - -Volt Gyulai Pál urnak két apró termetü jó barátja. Az egyik Szabó Károly -a történetbuvár, a másik Szabó József a kő- és földbuvár. Mindig önérzet -dagasztotta Gyulai Pál ur keblét, mikor ezekre gondolt. Akkor is, mikor -Deák meghatározta az ő termetének nagyságát. - -Deák szobájában történt. Többen voltak jelen. Gróf Mikes, Csengery, -Trefort. Gyulai Pál ur hatalmasan viaskodott valakivel valami kérdésben. -Azt mondja valaki: - -– Teringette, milyen kis termetü ember ez a Gyulai! - -Gyulai Pál ur neki fordul. - -– Láttam én már kisebb embert is, mint magam vagyok. - -– De nem ingyen! - -Ezt Deák Ferencz mondta. Gyulai Pál ur ellenvetését elnyelte a zajos -vidámság, a mi erre nyomban következett. - -Azok miatt a levelek miatt megérdemelte ezt kelmed Gyulai Pál ur! - -Nem egy Deák-adoma van Gyulai Pál ur személyével kapcsolatban. A hevesi -dinnyetermesztés s a budai keserüviz nem utolsó a sok között. De a hány -csak van: mind eszembe jutott, mikor néztem őt ott a vadkörtefa alatt -hevertében. - -– Várj csak Gyulai Pál ur, majd kimozditlak én a vadkörtefa alól. - -Oda szóltam Nagy Miklóshoz, Salamon Ferenczhez, Szilágyi Sándorhoz. - -– Álljatok mellém! Oda nézzetek, ott áll Tátika vára! Annak tulsó -lábánál vonul el az országut Sümeghről Keszthely felé. Tátika mögött -észak felé fél mérföldnyire fekszik Bazsi falva. Egész addig mindig jól -lehet látni észak felé Ságh hegyét és Kemenesalját. Bazsitól délre van -egy lejtő, az ut is fordul ott, ha azon lejövünk, nem látni többé Sághot -sehonnan. E lejtő magasán állt meg Berzsenyi, midőn szülőföldéről, -Kemenesaljáról 1808-ban végkép elköltözött. Itt bucsuzott el örök szép -költeményében Kemenesaljától: - -»Messze sötétedik már a Ság teteje. Ezentul elrejti a Bakony erdeje -Szülőföldem képedet: Megállok még egyszer s reád visszanézek. – Ti -kékellő halmok gyönyörü vidékek! Vegyétek bús könyemet!« - -Még akkor megvolt hangom tisztasága. Politika, hurut, hanyatló kor, -mezei gazdálkodás s egyéb efféle nyavalyák még akkor nem bántak ugy -hangommal, mint rozsda a vassal. Berzsenyi gyönyörü költeményét erős -hangon mondtam el. Hangomat elvitte a reggeli szellő a vadkörtefa alá -Gyulai Pál ur füleihez. - -A zerge is ugrik, a mókus is ugrik, a szöcske is ugrik, de mind semmi -ahhoz, a hogy Gyulai Pál ur felugrott. Vadkörtefa árnyéka, zöld pázsit -illata, daczoló szeszélye: mind erről lemondott abban a pillanatban. - -– Hol az a pont? Hol állott meg Berzsenyi? Honnan nézett ő vissza Ság -hegyére és Kemenesaljára? - -Mire mindezt elkérdezte: már ott is volt mellettem s villogó szemeiben -költői merengéssé alakult át minden tüz, minden dacz, minden villogás. - -Hát hiszen csak ezt akartam. Az én szavamra, a mi szavunkra oda nem jött -volna, Berzsenyi szavára pedig rohanva jött oda. - -Gyulai Pál ur is elhagyta egykor Erdélyt, az ő szülőföldjét huszonötéves -korában. Nem végkép hagyta el, mert hiszen még 1851 után is visszatért -oda s menyasszonyát, ifju nejét is oda vitte a Szamos partjára. De a -mikor először elhagyta, ő is megállott Erdély határán, a bércz tetején, -ő is érezte még sokáig Erdély levegőjét s ő is leborult még szülőfölde -határán, »mint a vándor gyermek, ki édes anyjának sirhalmán pihen meg.« - -Ennek emlékezete tolult szivére, a mikor Berzsenyi hangját meghallotta. - -Rég nem találkoztam Gyulai Pál urral s erről a dologról huszonöt év óta -nem beszéltem vele. Szinte bánt a kiváncsiság: emlékezik-e még -mindezekre? - -Emlékezik-e még arra, hogy egykor jámbor lelkü, nyugodt vérü s óriás -szellemü nagy irónk, Kemény Zsigmond báró mily hosszasan beszélgetett -vele Berzsenyi költészetének szépségeiről? Emlékezik-e még arra, hogy ő -maga is egykor mennyire rajongott Berzsenyiért s kivált a multra -visszasóhajtó költeményeiért? - -Salamon Ferencz azonban közbeszólt: - -– Ki tudja közületek tovább Berzsenyi bucsuzását? - -– Tudom én! - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -»Bánatos érzéssel nézek vissza rátok, Ti szelid szerelmek s vidám -nyájasságok – Örömmel telt órái! Nem ád vissza nékem már semmi titeket! -Evezzem bár körül a mély tengereket, Mint Magellán gályái!« - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -»Hiv szivünk csendesebb intésit nem halljuk. Az előttünk nyiló rózsát -letapodjuk, Messzebb járnak szemeink. – Bámulva kergetjük álmunk tarka -képét, Örökre elvesztjük gyakran éltünk szépét – S későn hullnak -könyeink!« - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Im ez Gyulai Pál ur költészete. Száz év előtt Berzsenyi irta ezt, ötven -év óta Gyulai Pál ur lantja szól ezen a hangon. Nem azért, hogy -Berzsenyit utánozza vagy akárki mást utánozzon, hanem azért, mert -költészetének már ez a természete. Ilyennek született s ilyennek maradt. - -Ez a költészet csupa elégia. - -Az elégia a multban mereng. Nem előre néz, hanem hátra. A mi történt, a -mi elmult, a mi vissza nem jő, a mit mégis látunk, mégis érzünk, soha el -nem felejthetünk: arról szól a dal. Hazánk, nemzetünk, ifjuságunk, -szerelmünk, küzdelmeink, dicsőségünk és szenvedéseink emlékein bolyong a -képzelet. Ott telik meg a lélek bölcsességgel és hangulattal s ennek a -bölcsességnek és hangulatnak ad alakot a teremtő költészet. - -Nem bús, nem is vidám ez a költészet. Hisz a mi öröm volt a multban, az -is elmult; – a mi fájdalom volt benne: az is elmult. Se bubánatra, se -vidámságra nincs igazi okunk: akár örömünknek, akár fájdalmunknak -elmulásáról emlékezzünk. És mégse bútalan, mégse örömtelen a lélek. Még -csak nem is bágyadt. Ábrándozás, mely nem csapong föl a magasba; -merengés, mely nem merül el a fájdalomban; emlékezés, melynek már se -könyje, se kaczagása; néma öröm, a mely nem dicsekszik; édes bánat, a -mely nem panaszkodik; késő virág, melynek alig van illata; őszi napfény, -melynek alig van melege, de azért megvan szelid ragyogása: ime ezekből -áll a költő lelkének minden gazdagsága. - -»Csak a mult hervadt mezején – szakitgatok egy-két virágot« – irja a -költő 1853-ban, mikor a lányt, kit ifjukori szerelme rajongott körül, -ujra látja. S bizony egész költészetét jellemzi Gyulai Pál ur ezzel az ő -egy-két szavával. - -Nem volt termékeny az ő költészete. Verses költeményei elférnek két kis -kötetben. Elkezdett irni 1846-ban s irt egész ötven éven keresztül. -Összes megjelent költeményei Szinnyei bácsi szerint alig rugnak -ezerötszáz versszakra. Egy esztendőre harmincz versszak. Természetesen -öt sorral számitva. Tehát Gyulai Pál urnak két egész napra s még vagy -nyolcz órára volt szüksége, hogy egyetlen sort el tudjon késziteni. Ha -Petőfi igy dolgozik; épen háromszáz esztendeig kell még élnie, hogy -összes költeményeit megirhassa. - -Igaz, hogy a költő nagyságát s költeményeinek becsét nem a méter, liter -és kilogramm törvényei szerint kell megmérni. De hát milyen rangu költő -a mi irodalmunkban Gyulai Pál ur? - -Fiatal koromban meglehetős figyelő voltam. A mi szemem elé került vagy a -minek közelébe jutottam: azt iparkodtam jól megnézni s ha lehető volt, -jól megismerni. Hogy az a csillagos ég volt-e vagy egy kis ebihal, Deák -Ferencz volt-e vagy csak egy osztálytanácsos: ebben nem tettem -különbséget. Az én észlelésem egyaránt kiterjedt mindenre. Rossz szokás, -nem is ajánlom senkinek. A ki a közpályán boldogulni akar, annak nem -tanácsos az embereket jól ismerni. Az minden embert akkorának lásson, a -mekkorának a tömeg látja. És minden embert ugy becsüljön, a hogy -időnként a tömeg becsüli. A ki az embereket jól ismeri: az nem igy -cselekszik. Az az embereket belső értékük szerint becsüli meg. Az -jellemre, őszinteségre, meggyőzödésre, igaz érdemre, lelki erők valódi -mértékére s egyéb ilyféle dolgokra tekint. Holott a gyakorlati -bölcsesség szerint az embereket csak vagyonuk, napdijosztálybeli rangjuk -s a napi sikerek látszata szerint kell becsülni és megitélni. - -Ha még egyszer fiatal ember leszek: én is igy cselekszem. - -Az emberek belső értékét gyakran nehéz dolog fölismerni. S a -fölismerésnek sok módja van. Mindegyik módon meg kell kisérteni. - -Egyik módja az: ki kell puhatolni, mint vélekedik az én emberem oly -egyénekről, a kiket én jól ismerek s a kiket neki is ismerni kell? Ha -becsületes embert rágalmaz, ha hitvány embert becsül, ha az igazi nagyot -fitymálja, ha az önzőben vagy széltolóban vezért lát, ha méltó -küzdőtársát gyülöli vagy utálja, ha az embereket s a világ tüneményeit -saját haszna vagy kára szerint itéli meg: akkor már lelkének nagy -rejtekeihez megvan a kulcsom. A rejtekek már akkor fölnyithatók s én -azokba egymásután betekinthetek. Ha kedvem van hozzá! - -Irók, bölcsek, költők lelkéhez müveik adják kezünkbe a kulcsot. De az -egész lélekhez még azok se adják. - -Csodálatos vágy vonzza az embert a bölcsek és költők gondolkozásának és -érzésének világában körültekinteni. Abban a világban, a hol az öröktől -fogva élő és sohase uj emberi eszmék és érzések és hangulatok uj alakjai -megteremnek. - -Tóth Kálmánt akartam egykor megismerni. Az ötvenes években sok -költeményét daloltuk. Édes, borongós, ábrándos, bubánatos szerelmi -dalait ifjak és lánykák országszerte ismerték, szavalták s küzködő -szerelmesek e dalokat idézték viszályaik közben egymás fejére és -szivére. - -Együtt voltunk képviselők, ott ismerkedtem meg vele igazán a -törvényhozásban. - -Egy szép nyári napon 1872-ben kiszálltam a Margitszigetre. Néhányszor -megkerültük a szigetet s addig enyelegtem vele, mig beszélgető kedve -egészen megjött. Gyönyörü szellem volt az ő szelleme. Egy gyermeknek s -egy nőnek lelke tévedt belé s nála is maradt haláláig. A haragot, a -boszut, az elkeseredést nem ismerte. Az igazi rosszról még fogalma se -volt. Magában nem találta, másban föl nem ismerte. Talán el se hitte. -Lelkesedéssel beszélt multjáról, örömeiről, csalódásairól, szerelmeiről. -Ott a százados fák alatt, rezgő lombok alján, zöld napsugarak közt. - -Kérdezősködtem tőle Jézus Krisztusról, Zrinyi Miklósról, Kossuthról, -Deákról, az Orleánsi Szüzről, Shakespearról, Hugo Viktorról. -Lelkesedéssel mondta el, csaknem szónokolva mondta el véleményét. - -Kérdezősködtem tőle Gyulai Pál urról is. - -Ugy rémlik előttem, hogy 1855-ben bajvivásra keltek egymással s valami -semmiség miatt perczekig lövöldöztek egymásra. Gyulai Pál ur akkor irtó -hadjáratot inditott a füzfapoéták ellen, a kik iszonyu tömegekben -sátoros czigányok módjára ellepték Helikon berkeit és ligeteit s onnan a -múzsákat kiszoritották. S a hadjárat alatt ugy beleszokott a -hadakozásba, hogy utóbb mindenféle poétát, még az igaz poétát is ki -akarta kergetni a ligetből. Igy akadt össze Tóth Kálmánnal is, a ki -pedig nem üres kézzel sietett oda. - -Hogy ne lettem volna hát kiváncsi, miként vélekedik Tóth Kálmán Gyulai -Pál urról? - -Nagy szeretettel, csodálatos melegséggel beszélt róla és költészetéről. - -– Barátom! Van egy verse, a melyet örökké irigylek tőle. Ha nem siet ugy -a megirásával: én irtam volna meg. Meg is mondtam neki nem egyszer, hogy -tőlem lopta el. Ez komoly beszéd. Hidd el pajtás, tőlem lopta el. Nem -ismered? Ez a »Szeretnélek még egyszer látni!…« Ugy-e emlékszel rá? - -– De bizony nem emlékszem én! - -– Boldogtalan! - -Oda állt egy óriási szilfa alá, közel a szent Margit-féle zárda -romjaihoz. Levette kalapját. Gömbölyü feje, fényes, fehér homloka, -karikaszemei, pörge bajusza, hegyes kis franczia szakálla s egész -arczának sugárzó mosolygása bizony nem valami ábrándos, merengő, -világfájdalomérző alakot állitottak elém. De mikor el kezdte nekem -szavalni azt a költeményt: »Szeretnélek még egyszer látni!« – akkor -ihletésnek szent párázata fogta el huszárgyerek-arczát s én áhitattal -tekintettem rá. Le nem birtam róla venni szemeimet. Rajongásba hozott -még engem is. - -»Szeretnélek még egyszer látni. Meggyógyitna egy pillanat. Mit -szenvedtem, feledni tudnám, S még egyszer örömest feldulnám – Éretted -ifjuságomat.« - -Ez a költemény utolsó szaka. A könyje kicsordult, mikor idáig jutott. Az -utolsó sorokat kétszer is elmondotta. - -Azután megcsillapodott, karon fogott. - -– Gyulai ezt tőlem rabolta, ezt elhidd pajtás! - -S elbeszélte egy ifjukori szerelmének történetét. A lányka szépségét, a -kitört viszályt, az elválást, az ujra találkozást. S minő tüzzel -beszélte el! - -Hanem az is igaz, hogy Gyulai Pál ur költeményeire csak ezután kezdtem -forditani figyelmet. Eddig főképen csak kritikusnak, beszélyirónak s -mérges deákpárti vezérczikkirónak tekintettem, pedig nehány költeménye, -igaz hogy nem sok, legnagyobb költőink legszebb alkotásai közé méltán -illik. De számot tesz a többi is. - -Gyulai Pál ur lassan dolgozik. Látom müveiről. Még azok a költeményei -is, melyekben legközvetlenebb a tartalom, gondos munkának szülöttjei. -Őszinte és igaz iró. Minden eszméjét jól megfontolta s minden eszméje az -övé. Nem uj eszme az. Hol van uj eszme? De addig le nem irja, mig az ő -életében és tapasztalásában az ő egyéni tulajdonává nem válik. Minden -érzés, melynek hangot és alakot ád, ott támadt, ott nőtt fel, ott -fejlődött ki s ha már hervatagon is, ott él az ő szivében. Az ilyen irót -becsülöm. Az ilyent tartom igaz irónak. - -Ez az oka annak is, hogy költészetében oly bágyadt az epikai elem. -Vannak románczai, balladái s elbeszélései is. De ezek is telvék elégiai -hangulatokkal. E hangulatokban oly erős, hogy ezektől sehol se tud -szabadulni. Szinte gyöngévé teszi itt-amott ez az erőssége. Még Romhányi -is elégia. De ezt nem fejezi be soha. Önérzete meg nem engedi, hogy az -eszmék, érzelmek és helyzetek összeütközését, a nagy válságot külső -gépies eszközökkel oldja meg. Abból pedig kiöregedett, hogy másként, a -költészet igaz és benső törvényei szerint oldja meg. - -S nem csupán a kor akadályozza Gyulai Pál urat abban, hogy Romhányiját -befejezhesse. Tett ő kisérletet arra eleget, hogy meséjét tovább -szőjje-fonja. Bizonyára van asztalfiókjában egy csomó töredékes -versszakasza, melylyel azonban nem akar a világ elé lépni. Vagy elégeti, -vagy örökség gyanánt akarja hagyni maga után. Gyulai Pál ur ma -hetvennégy éves s mikor Romhányi utolsó énekét irta, akkor negyvenhat -éves volt. Az utolsó huszonnyolcz év óta ne dolgozott volna Gyulai Pál -ur? - -Dolgozott. - -Hiszen utazásunk közben azt is megigérte, hogy Badacsonyt beleszövi nagy -költői elbeszélésébe. Ha megigérte: erre is tett kisérletet. Költői -ereje nem hagyta cserbe. A Balaton körüli utazás csak fokozta ezt az -erőt. Hiszen épen az utazás évében 1875-ben irta legszebb költeményét, -melynek czime: »Egy fiatal leányhoz«. Ezt se Petőfi, se Byron, se Göthe -szebben meg nem irták volna. - -Másutt az ok, nem az életkorban. - -Gyulai Pál ur a nagy szenvedélyeket nem ismeri. Se szeretetben, se -gyülöletben, se szerelemben. - -Hogy szelleme az ő eredeti alkatában képes lett volna-e nagy -szenvedélyeket szülni s fölnevelni: oly kérdés, mely fölött hiábavaló -minden elmélkedés. Ha képes lett volna is: életpályája nem engedte e -képesség kifejlődését. - -Sohase volt gazdag, a ki időt, erőt, vért és fiatalságot koczkáztasson. - -Sohase volt olyan szegény, hogy egyszerü ruhája s mindennapi kenyere -hiányzott volna. Nyomor nem kényszeritette daczra. - -Sokat tanult. A nagy szenvedély kikerüli azt az embert, a kit sokszor -lát könyvek között. - -Nevelő volt, tanár volt, akadémiai tag volt. Bizonyos foku rendet, -pontosságot, tekintélyt és komoly magatartást követel mind a három -állás. A nagy szenvedély pedig utálja ezeket a polgári erényeket. -Képzeljétek el csak Petőfit, Byront, Heinét, a mint az ábéabot tanitja -valami gróf fiucskának. - -Kritikussá vált. Birálgatás és nagy szenvedély nem férnek össze. A nagy -szenvedély se önmagát nem birálgatja, se a világ javitásával nem -törődik. A nagy szenvedély csak önmagáért él s csak példaként oktat vagy -ijeszt. - -Van Gyulai Pál urnak egy istentelen rossz szerelmi verse. Huszonhat éves -korában irta. Azt irta a lányhoz, a kit imádott: »Nem vagy te legszebb a -világon, Tán oly szép sem, mint képzelem.« – – »Mért lennél szebb, mért -lennél legszebb? – Hisz akkor nem volnál enyém!« - -Példátlan ez! - -Hogy egy huszonhat éves ifju ne azt a lányt tartsa legszebbnek, a kit -imád? Hogy a költő ne azt a lányt tartsa legszebbnek, a kit imád s -lantjával megörökit? Hogy rögtön lemondjon arról a lányról, mihelyt az -volna a legszebb? Hogy elismerje s bevallja azt, hogy a legszebb lányhoz -se joga, se ereje s azt a végzet másnak szánta s nem neki? Bevallja ezt -s ebben megnyugodjék a helyett, hogy inkább összedöntse a világot, -mintsem az ő hölgyét másnak engedje át? Mit szólt volna ahhoz Beatrice, -Laura és Szegedy Róza, ha Dante, Petrarka és Kisfaludy fölöttük ilyen -összehasonlitó, birálgató, egybevető, megfontolt, érett, józan, higgadt, -lemondó, bölcs és mérsékelt kiegyezésre jutottak volna? - -Ejh-hajh Gyulai Pál ur – ezt a verset a költő, a kritikus s az egykori -fiatal ember legnagyobb bünének közakarattal fogadjuk el! - -– – A nagy szenvedélyt nem ismeri hát Gyulai Pál ur szelleme. Minthogy -pedig Romhányiban ott a hol félben szakadt, a hős és hősné oly helyzetbe -jutott, a melyből csak a nagy szenvedélynek ismerői képesek a költői -kibontakozást megtalálni: ennél fogva Romhányit Gyulai Pál ur nem fogja -befejezni soha. Jól legalább semmi esetre. - -Milyen arcza van Gyulai Pál urnak? - -Arcza nem tökéletes magyar arcz. Szemeinek csillogásában van valami, a -mi nem magyar. A magyar ember szemén kevés a fénypont, de a fénypontok -nagyobbak, mint a román, a szerb vagy az örmény ember szemén. Gyulai Pál -ur szemén is több a fénypont, mint a magyar szemen szokott lenni. -Valamelyik apai vagy anyai őse nem magyar volt s szemeinek fénye arra -ütött vissza. - -Fiatal koromban a jellemet a szemek tüzéből s a szem körüli finom -vonásokból meglehetős biztossággal föl tudtam ismerni. Voltak azonban -észlelésem biztosságának határai. - -A nők arczáról a nők jellemét sohase tudtam biztosan meghatározni. -Férfiakra nézve is csak ott volt észlelésem biztos, a hol a férfi -életkora nem messze esett az enyémtől. Kis gyermeknél, öreg embernél -sohase voltam biztos. Legkevésbbé tévedtem a hazai fajta férfiaknál, -különösen a magyarnál, németnél, tótnál, zsidónál. Ezek gyakoriak tul a -Dunán. Szerbnél, románnál, örménynél, czigánynál már épen nem biztam -észlelésemben. Ha arabot, négert, kálmukot, kirgizt, hindut, kinait -láttam: meg se kisértettem a szemekből és arczvonásokból puhatolni ki a -jellemet. - -A szem tüze sajátságos. A részeg embernek s a dühös felindulásban -levőnek szeme egészen másként fénylik, mint a nyugodt és józan emberé. -Ezt mindenki tudja. Igy van ez az állatoknál is. - -De más meg más a szem tüze azoknál az embereknél, a kiknek lelkében -valamely határozott nagy bünre való erős hajlam él. A tolvajnak, a -gyilkosnak, a hazugnak megvan a maga jellemző szemefénye. De ez a -szemfény nem minden fajnál egyenlő. Az egyik faj szemefényéből vont -következés egyáltalán nem áll a másik fajra. Ha a tul-a-dunai magyarnál -kissé leeresztett pillák közt a szemgolyón több apró fénypontot látunk -folytonos mozgásban: azt a tévedés veszélye nélkül szenvedélyesnek, -hirtelen haragunak s gyilkos hajlamunak vélhetjük. De már a délszlávot -és románt és örményt nem. Pedig ezek szemében jellemző a pilláknak kissé -leereszkedése, a többszörös fénypont s ezek folytonos mozgása. - -A szesznek csodálatos hatása van az emberekre. Pálinka és sörittas -emberről nem szólok, ilyet keveset láttam. Csak a borittasra teszek -észrevételt. - -Együtt van husz borittas magyar. Az egyik dalol, a másik vitatkozik, a -harmadik némán ül. Van, a ki dicsekszik, van, a ki sir, apjának, -anyjának minden keserüsége eszébe jut. Némelyik hőssé lesz s szónokol s -a másik házsártos s valakibe belevesz minden áron. Van, a ki jó pajtás s -az egész világot keblére öleli; van, a ki komolyan bölcselkedik. Olyan -is van, a ki szerelmes s minden lányt és asszonyt meg akar hóditani. -Olyan is van, a ki ha részeg, mindjárt németül beszél. - -Egyetlen józan emberről se lehet előre megmondani: melyik jellemvonás -domborodik ki nála, ha sok bort iszik. De ha sok bort ivott s agyát -megnyomja már a szesz: akkor szemefénye megváltozik s a szeme körüli -finom vonalak módosulnak. Ezt figyeljétek meg sokszor és gondosan, de a -fiatal ember éles szemével s aztán figyeljétek meg akkor is, a mikor -józan: eljuttok oda, a hova én jutottam, hogy a szemnek fénye s a szem -körüli finom vonalak az ember valódi jellemének nagyobb vonásaira nézve -tájékozódást nyujtanak. - -Bizonyságom a fénykép. Ez, ha hű, nagy áruló. A jó embert és a rossz -embert kegyetlen hűséggel megmutatja. Jobban csaknem mint a tükör. A -nagy festőknek a nagy rajzolóknak óriási tehetségük van az arczok -legfinomabb vonásait is megismerni s azokat megörökiteni. Szerencse, de -egyuttal furcsa sajátság is, hogy ők a jellemekkel s azok erkölcsi -értékével nem törődnek. Ha nem igy volna: a legtöbb embernek nem volna -tanácsos hozzájuk közeliteni. A jellemnek minden nagy titkát nyomban -fölismernék. - -Ha Gyulai Pál ur tul-a-dunai magyar volna s ha ősei közt nem lett volna -vagy román vagy örmény: őt irigy, házsártos, kegyetlenkedő természetü -embernek kellene tartanunk. A két szeme közt való némi eltérés, felső -pilláinak kissé ereszkedett volta, a szem fénypontjainak sokasága, a -szem körüli vonalak s alsó állkapcsainak némi vaskossága erre vallanak. - -Igaz, hogy rég volt, huszonöt év előtt volt, a mikor őt megfigyeltem. -Mig ő ábrándos arczczal, merengő szemekkel nézte Rezivár és Tátika -romjait, a méltóságos Szentgyörgy hegyét s azt a pontot, a hol Berzsenyi -utoljára látta édes szülőföldjét, a tündérszép Kemenesalját s míg szemei -a látás határán körüljártak s ott azon a határon a sötét Bakonyt, a -fényes Tihanyt és Somogy végtelen ligeteit végig legelték: addig néztem -én meg őt gondosan. - -Visszatérő utunk alatt nagy vitába keveredtünk. Akkor még nemzeti -irodalmunk történetéről Toldy Ferencz felfogása uralkodott s ezt -vallotta Gyulai Pál ur is. E szerint nemzeti irodalmunk ujjászületése -Kazinczy nevéhez és müködéséhez füződik. - -Ezzel szemben én azt állitottam, hogy Kisfaludy, Berzsenyi s társaik a -tul-a-dunai irók s költők alkották ujra a század legelső éveiben a -nemzeti irodalmat. Azt állitottam, hogy olvasó közönséget Kisfaludy -teremtett s a magyar nők szivét, s a magyar ifjuság képzeletét Himfy -dalai s az édes bus nemesi regék s Berzsenyi lantjának harsogó dalai -hóditották meg a költészet és szépirodalom számára. Uj alakban kell -tehát összeállitani irodalmunk történetét. - -Gyulai Pál urnak ma is sok élcze van az én felfogásom rovására, nekem -pedig ma is sok igazságom van az ő felfogásának rovására. - - - - -CSOBÁNCZ VÁRA. - -(Gyulai Pál ur és Salamon Ferencz megismerik a gyula-keszi embert. – A -pincze és a boros hordó. – Az ősi vendéglátás. – A vár omladékai.) - -Ebédünk lent volt Szentirmay barátunk asztalánál. Még tíz óra se volt, a -mikor János püspök villájához visszaérkeztünk. Levelet, táviratot -küldeni egyikünknek se jutott eszébe, még talán Nagy Miklósnak se. Hol -találhattunk volna mi közelben valamely posta vagy táviró állomást? - -Ebéd után Csobáncz várát kellett megtekintenünk. - -Szentirmay oda se jött velünk. Magam voltam a kalauz. Nagy Miklós -Szilágyi Sándorral jött egy kocsin. Én Salamon Ferenczczel és Gyulai Pál -urral maradtam. - -Tördemicz felé hajtottunk el Gulács kopasz csúcsa alatt. Keresztül -Gyula-Keszin, föl a várhegy oldalának virágzó szőlők közt szűk és mély -satóuton. A szőlőhegy közepén kis tisztáson leszálltunk a kocsikról s -gyalog indultunk utnak fölfelé. - -Gyulai Pál ur itt is csak megállott egy ponton s nyakát hátra szegve, -esernyőjét két kezével maga előtt a földbe szurva, harsány hangon -kijelenté: - -– Nem megyek tovább! - -Mutattam neki fejünk fölött a várromokat. Nem messze vannak. Fél óra -alatt fönt leszünk. Milyen szép lesz onnan a látás! - -– Nem megyek! Én itt is eleget látok. - -Hát hiszen igaza volt. Tapolcza városára s a körüle elterülő völgyön -fölséges táj nyilt föl előtte. Jobbról Haláp, balról Szentgyörgy hegyei, -szemközt a távolban a Billegei erdő s közepén a falvak, tornyok, -csárdák, malmok, tanyák, utak, dülők, patakok ezer változata. - -Salamon Ferencz is megszólalt. - -– Én is itt maradok Gyulaival. - -Most már nem volt helye okoskodásnak. Szétváltunk. Mi hárman, Nagy -Miklós, Szilágyi Sándor és én mentünk föl a várba, ők ketten pedig ott -maradtak a szőlők közt, a várhegy alján. - -S jól tették, hogy ott maradtak. Valami olyat tapasztalt Gyulai Pál ur, -a miről még eddig semmit se tudott. - -Hangosan beszélgetett Salamon Ferenczczel. S beszélgetés közben -lassan-lassan ballagtak a mély uton fölfelé. - -A mint ott ballagnak: jön szemközt velük egy jó képü, szálas termetü -paraszt ember, valamelyik gyulakeszi szőlős gazda. De nem a mély uton -jött, hanem fönt az útparton a gyepes pázsiton, a szőlőutak végén. - -A mint jön: meglátja lent az ut fenekén azt a két úrforma embert. -Kicsiny mind a kettő, barna mind a kettő, hangosan beszél és jókedvü -mind a kettő s valami idegen vidéki magyarsággal beszél mind a kettő. - -Megáll s nézi őket. De Gyulai Pál ur és Salamon föl se tekint, ballag -tovább fölfelé. Megfordul a gazdaember is s kiséri őket ott a part -tetején fölfelé. - -Egyszer aztán lekiált hozzájuk. - -– Adjon isten jó napot! - -Gyulai Pál ur és Salamon Ferencz a nagy beszélgetés közben nem halották -a köszöntést. Andalogtak és vitatkoztak tovább ott a satóút fenekén. A -gazda azonban onnan az utpartról még egyszer hangosan lekiáltott: - -– Mondtam már: adjon isten jó napot! - -Ezt már meghallották. Gyulai Pál ur felnézett a magasba, megállt s nagy -fennen visszakiáltott: - -– Adjon isten! - -A gazda ember is megállt. - -– Ha nem vétek szómmal, azt kérdezem, hova igyekeznek az urak? - -– Miért kérdezi azt kelmed? - -– Mert hát a pinczém itt van ám az ut mellett. - -– Nem törődünk mi azzal a pinczével! - -Nagyot nézett a gyulakeszi ember erre a szóra. Ez a két kis barna ur -bizonyosan messze vidékről tévedt erre felé. - -– De van ám a pinczében bor is. - -– Nem törődünk mi a borral se. - -– Hová valók az urak? - -Gyulai Pál ur dévaj büszkeséggel kiáltott föl: - -– Erdélyországiak! - -– Micsoda? Erdélyországiak? Az áldóját, a pinczém előtt már akkor el nem -mennek az urak a nélkül, hogy egy pohár boromat meg ne igyák! - -A mély ut csakhamar a felszinre jutott. Ott feküdt mellette a pincze -balkéz felől. Kőboltos pincze nádfedelü előépülettel. Kettős ajtaja az -utra nézett. Sarkánál hatalmas diófa, előtte gyönyörü pázsit. Sietett -előre a gazdaember s mire az erdélyországiak oda értek, ő már a nyitott -ajtóban állott s egyik kezében a lopótököt lóbálta. - -Gyulai Pál ur még ott is tünődött, még ott sem tudott a helyzet -magaslatára emelkedni. Salamon Ferencznek kellett őt biztatnia, hogy a -pinczébe betérjenek. - -S mikor az ember már hozta a bort, pohárba ereszté, maga is ivott, -vendégeit is megkinálta, még akkor is azt kérdezte Gyulai Pál ur a -gazdától a maga ingerkedő magas hangján: - -– De hát voltaképen miért is hivott be ide kegyelmed bennünket? - -– Nehéz feje van az urnak! Nem mondtam már, hogy a pinczém az ut szinén -van s hogy az urak a pinczém előtt mentek volna el? - -– Hátha még sem jöttünk volna be? - -– Nem tanácsoltam volna az uraknak. Nagy lelketlenség lett volna. Csuffá -tenni nem szabad a szegény embert. Azonban ne feleseljünk most már, -tessék leülni. - -A sajtógerendáról levett az ember egy üveg poharat. Biz az nem volt -kimosva szüret óta. A lopótökből kiöblitette kissé s aztán szinültig -eresztve, föltartott jobb kezébe fogta azt a poharat. - -– Isten hozta az urakat az én kis hajlékomba. Tartsa meg az én istenem -az urakat erőben, egészségben, jó kedvben, békességben. Kik légyenek az -urak és mi járatban vannak, nem tudom, nem is keresem. Járjanak -szerencsével és isten áldásával. Ha pedig haza térnek: bút, bajt, -szomoruságot otthon ne érjenek s otthonvalóikat jó egészségben találják. -Az én istenem áldja meg az urakat, a miért e mi országunkat jó szivvel -meglátogatták. - -Gyulai Pál ur mosolyogva hallgatta e parasztos hálálkodást. Sehogyse -értette meg, miről van szó. Már nyult a tele pohár után, de a gazda nem -adta a kezébe. - -– Először majd magam iszom! - -Ivott is. Ki is itta a pohár fenekéig. Nincs abban a borban méreg. Csak -azután töltötte meg ismét s nyujtotta egymás után vendégeinek. Salamon -Ferencz előbb fölismerte a helyzetet. Ő csakhamar rájött arra, hogy az a -fiatal paraszt ember ősmagyar ember, a ki minden poharát köszöntővel -issza s szivesen adja az utasnak, a mije van, de jó szót vár a maga jó -szavára. - -Ilyen a magyar ember. De különösen ilyen a balaton melléki ember -Veszprémben is, Zalában is. - -Kétféle szőleje van. Pinczés szőleje és darab szőleje. A pinczés szőlő -mindig ut mellett, a darab szőlő a dülők közt fekszik. A kinek szőleje -ut mellé esik: az már oda pinczét épit. - -A pincze két részből áll. - -A belső pincze kőboltozat. Ebben a boros hordók állanak. Asszonynak, -idegennek, gyereknek, házi ebnek itt nincs mit keresni. Ide csak a gazda -jár s felnőtt fia. Ritka még az a vendég is, még az a rokon is, a ki ezt -összejárhatja s a hordókat megkopogtathatja. Tele hordó tompán szól, -üres hordó harsány hangon kong. - -Tapasztalt ember a mutató ujjával is megtudhatja, kinek mennyi bor van a -pinczéjében. De hát minek ezt megtudnia? A hordónak az a természete, -hogy vagy tele van borral, vagy üresen áll. Olyan, mint az emberek szive -s a törvényhozók agya és a bankárok erszénye. A sziv, az agy és az -erszény azonban hamis dolgok. Értik az álnokságot és a képmutatást. -Sokszor némák, ha telve vannak; sokszor dicsekesznek, ha üresek. -Szivnek, agynak és erszénynek hizelgői és rágalmazói vannak. Zajt üt a -hizelgő is, a rágalmazó is. A közönség sohase tudja: kinek van igaza. -Inkább hisz a rágalmazónak, mint a hizelgőnek. A közönség hite -időszakonként változik. A uj minisztert mindig lángésznek hiszi, a -bukott minisztert mindig szamárnak. Igy van a bankárral is. - -Hát az érző szivekkel hogy van? - -Mennyivel különb, nemesebb, fölségesebb dolog a boros hordó, mint a -miniszter, vagy a bankár? A jó bort hiába rágalmazzák, a rossz bort -hiába dicsőitik. A hazugság rögtön kitudódik. Igyál a jó borból: lelked -vidámsága tesz mellette tanuságot. Büszke, bátor, hős és szerelmes lesz -belőled. Igyál a rossz borból: csuffá lesz tőle életednek minden kedve. -Hejh ha a nép olyan biztosan fölismerné vezéreit mint borát! Igaz, hogy -olyan ember is sok van, a ki csak a rossz bort szereti, mert jót sohase -izlelt. - -Az asszonysziv hasonlit sokban a boros hordóhoz. Mindegyik elbódit, de -gyönyört is nyujt, ha iszol belőle. De csinján bánj mindkettővel, -mértéket tarts mindkettőben, mert különben bele fogsz veszni -mindkettőbe. Üres hordó, üres nősziv egyaránt keveset ér. Ha te miattad -lett üres mind a kettő: hordódat még megtöltheted magad, de a nőszivet -már csak más töltheti meg. - -Akkor pedig ne futkoss utána. Mondj le inkább a hordóról is, hadd -guruljon le a völgynek. A nőszivet sohase oszd meg mással, borodat -sohase magad idd meg. Erre hivd magadhoz jó barátaidat. - -A hordónak hát az a természete, hogy vagy üres, vagy tele van. Jól tudja -ezt a magyar ember, azért nem ereszt idegent belső pinczéjébe. Az igazi -magyar ember természete utálja a dicsekvést is, a megszánást is. Ha tele -van a hordója: ne tartsák dicsekvőnek; – ha üres a hordója: ne -sajnálkozzanak rajta. - -A külső pincze födeles épület. Ebben áll a sajtó, a kád s az összes -szüretelő szerszám. Itt van a katlan, kis asztal, néhány kis szék s a -sütő és főző edények Ide hivja be vendégeit; ide hozza ki a bort a belső -pinczéből s itt kinálgatja jó szivvel, szeretettel, vidám orczával. Csak -arra vigyáz, hogy ő maga is igyék annyit, mint egyik-egyik vendége. - -Behiv pedig egy pohár borra minden utonjárót. - -Drótos tót, bugyros zsidó, babkár, kucséber, vándorló legény, magános -czigány, szegődő ember, vásárra menő: neki mindegy. Az ősi erkölcs azt -parancsolja, hogy egy pohár borral minden ismeretlent, a kit a sorsa -arra visz, meg kell kinálni. Szegény utonjáró elmondja ezt a szót -hangosan is, magában is: az isten áldja meg. Szegény magyar embernek -pedig az isten áldása de mindig jól esnék! - -Az a pinczés szőlő, a melyik járt országut mellett fekszik, mindig is -olcsóbb volt aránylag, mint a melyik csak a satóut mellett fekszik. Mert -amannál több a járókelő. Balaton-Füreden hajdanában a fekete földig -leszólták azt a szőlősgazdát, a ki minden arra járót be nem szólított -egy pohár borra pinczéjébe. De meg nem választották előljárónak még az -olyat se, a ki vásár napján délután ki nem ment az országut mellett levő -pinczéjébe. »Elbujt az utonjárók elől.« E szóval vége lett a -becsületnek. - -Hát az olyan ember miként utazott, a kit nagy vidéken mindenki ismert, a -kinek száz rokona; ismerőse, elvtársa és jó barátja volt az országut -mellett levő szőlőbirtokosok közt? - -Sehogyse utazott. Vagy éjjel kellett az országuton a pinczék előtt gyors -hajtással elszöknie. Apám egyszer a nagy Forintos-harczok idején a -márcziusi megyegyülésre indult el Zala-Egerszegre és csakugyan oda ért a -májusi közgyülésre szerencsésen. Visszafelé pedig el kellett kerülni -Somogy vármegyének, őszre se ért volna máskép haza. - -Ez volt hajdan tul a Dunán a véndéglátás. - -Ebbe keveredett bele Gyulai Pál ur és Salamon Ferencz is Csobáncz -hegylábában a gyulakeszi paraszt szőlősgazdánál. De az igaz, hogy utóbb -beleszoktak s jól érezték magukat. Mire mi a várból visszajövet őket -föltaláltuk: Gyulai Pál urnak olyan jó kedve támadt, hogy csaknem dalra -fakadt. - -Azonban ezt mégse cselekedte. Gyulai Pál urat dalolni egyáltalán soha -nem hallottam. - -Mi azonban megmásztuk a hegyet s megnéztük a várat. - -Romvár, kőhalmaz, roskadó falak, büszke multnak szomoru emlékei, annyi -dicsőségnek temetője, annyi nemzeti búnak hirdetője! - -Meleg juniusi nap volt. Omlott ránk a sugár és a hőség, a mint a várurak -utján ballagtunk fölfelé. Azt az utat is elrontotta már a vihar, a fagy, -a záporeső, a vizomlás, a kecske és birkanyájak taposása. Nem is út már -az. Lágy párnás hintóban most már föl nem mehetnének oda a szép -Gyulaffy-lányok, a várnak deli urnői. Talán öszvérháton, talán -szamárháton lehetne oda most már föllovagolni. - -Szilágyi Sándor a történetbuvár vizsga szemeivel fürkészte ki a vár -alapvonalait. Itt volt a várur lakása, amott a vendégek palotája, a -várőrség tanyája, a lovak óla, az éléstárak, a kincstár, a kápolna, a -barát lakása, a kapu s annak boltozata. Hát a hölgyek lakása? Hát -Gyulaffy Rózsa napsugaras szűz hálószobája? Hát a nagy lovagterem, a hol -annyi átok szállott törökre, németre s annyi áldás szállott a mindig -üldözött s a mindig elárult magyar nemzetre? - - - - -GYULAFFY LÁSZLÓ. - -(Zrinyi Miklós izenete. – Eb lesz hive a hitszegő királynak. – Gyulaffy -vendégei. – Tor-e vagy lakoma? – Gyulaffy elbujdosik. – Az öreg jobbágy -tanusága.) - -Hejh Gyulaffy László – te még igaz magyar voltál! - -Nem szántogatom föl a történet pihenő hantjait. Csak két adomát mondok -el a nagyhirü hősről, a mint azokat a hagyomány a mi számunkra -megőrizte. Akár tudja, akár nem tudja a történelem, én tudom, hogy igaz -mindakettő. - -Jó barátja, jó pajtása, jó bajtársa volt Zrinyi Miklósnak, a szigetvári -hősnek. Sok véres napot éltek át együtt a török ellen, sok jó napot -töltöttek el együtt hol Csáktornyán, hol Csobáncz várában. - -Szigetvári ostrom tizenötödik napján követ érkezik Csobáncz várába. A -követ kifáradva, elgémberedve, rongyban, vérben, lova összeroskad, maga -alig áll a lábán a kapu előtt, kürtjét meg se tudja fujni. Hangja -rekedt, szavát alig hallani. - -– Uram, Gyulaffy László uram, tiszteltet téged az én jó uram Zrinyi -Miklós, nyargalj a királyhoz s mondd meg neki tennenmagad, sok a török -Szigetvárnál, védje meg a király ne az én uramat, hanem az ország -határát, jöjjön segitségül. - -Meghallgatja a szót jó Gyulaffy László, az utolsó szónál már lovára -pattan s a Gönczöl szekerének rudja még alá se fordul, sötét éjjel már -ott terem Győr várának kapujánál, beszélni valója van magyarok -királyával. - -Hajh de a magyarok királya alszik. Későn ébred, sokáig öltözik, német -papnak hosszu miséjét sokáig hallgatja, sokáig eszik-iszik, dél is -elmul, déleste is elmul, mire a lovagot eléje eresztik. - -– Uram, király uram, sok a török Szigetvárnál, nagy a te sereged, nagy a -te hatalmad, adj minekünk segitséget, védelmezd meg magyarok országát, -magyarok nemzetét, ne henyéljen itt hiába magyarok hadserege - -Vaknak beszélt, siketnek beszélt, németnek beszélt, királynak beszélt; – -hogy hallgatták volna meg a magyar szót? - -De hogy a sereg hiába ne henyéljen: a király másnap egy nagy csapattal -mégis elment a Csilizközbe vadkacsára vadászni. Ott maradt egy hétig. Az -alatt Szolimán török császár törte Szigetvár falait s ontotta a magyar -vért. - -Gyulaffy László kemény szóra fakadt. - -– Kutyám szolgáljon ilyen királyt. - -Igaza volt. - -Ő volt Csobáncz és Tihany várak kapitánya. Ő segitett visszavivni -Hegyesd várát. Ő vert szét csak ebben az 1566-ik esztendőben is Győrnél -egy török sereget s kétszáz vitéz lovasával ugy gázolta szét a török -tábort, mint a párducz a sakálok seregét. Mikor három év előtt a királyt -koronázták, olyan huszonöt lovaggal ment a koronázásra, hogy idegen -nemzetek szeme rajta veszett. Aranyban, ezüstben, ékes kőben ragyogtak -még lovai is. Megbámulta maga a király is s fejedelmi asszonyok szemei -csak ugy csillogtak, ha rá tekintettek. - -S most a király szóba se áll vele. Kérését föl se veszi, hanem e helyett -vadászni megy éren, lápon, bozóton, nádason vadkacsára. - -Pedig Szigetvárát kellene fölmenteni, Zrinyi Miklóst megvédelmezni, a -törököt visszaverni, magyar hazánkat megoltalmazni. Akkora sereg henyél -a király parancsára, hogy annál Szolimán zultán serege se nem nagyobb, -se nem erősebb. - -Hiába. Az ő szavára nem hajt a király. Fülét csak idegen rossz tanács -előtt nyitja ki. - -Eb lesz hive az ilyen királynak. - -Fölkerekedik s a mily gyorsan mehet a ló: visszaszáguld Csobáncz várába. - -Csobánczi és tihanyi hadnagyainak megparancsolja, hogy kétszáz -válogatott lovast fölszereljenek. Sárkány legyen minden ló, deli vitéz -minden lovag. - -Csatlósait, kengyelfutóit elküldi rokonokhoz, atyafiakhoz, -szomszédokhoz, bajtársakhoz. Ez és ez napon, Szent Mihály napja után -való vasárnapon ott legyenek Csobáncz várában. Emberséggel, becsülettel -várja őket látja őket Gyulaffy László. - -Eljöttek sokan, eljöttek mind. Tudták, hogy Szigetvár felől jön a -veszedelem. Tudták, hogy Gyulaffy László a királynál járt. Nagy dolog -az, a miért ő az urakat hivatja. - -Ott volt két édes testvérje: Mihály ur és János ur. - -Ott voltak a szomszéd Szigliget várából a Lengyeltóthi Lengyel urak: -András és István urak. - -Ott volt Veszprém vármegye főispánja Devecseri Csóron András. S ott volt -sógora is Nagy-Vásonykő várából vásonykői Horváth Ferencz. - -Három Batthyányi jött el. Vasból és Zalából. Mihály, Kristóf és -Boldizsár urak. Megjöttek Tátika és Rezi váraibol a gersei Pethők is, -László és Ferencz. - -Ott voltak még bakonaki Török Gábor, szarvaskendi Sibrik László, Hegyesd -ura Sárkány János s a Csebi Pogányok közül is ketten, Boldizsár és János -urak. - -Eljött az öreg felső-lindvai, rima-szécsi és szécsi-szigeti Széchy -György is s még fiát is elhozta, az ifju Tamás urat. - -Megjött az országbiró is, alsó-lindvai Bánffy István, sőt még a -főlovászmester is, alsó-lindvai Bánffy László. - -Jöttek többen is. Mind rokonok és jóbarátok. Ott voltak a csobánczi és -tihanyi hadnagyok és a várbeli és urodalombeli tiszttartók is. Megtelt -velük a nagy lovagterem. - -Gyulaffy László elmondta nekik: mit látott, mit hallott, mit tapasztalt -a győri táborban a királynál. Nem a mi országunkat, nem a mi nemzetünket -védi a magyar király. El kell pusztulni Szigetvárnak, hiába kell -kihullani a magyar vérnek. - -– Urak, barátim, vér szerint való atyámfiai és rokonaim, torra hivtalak -benneteket ide, nem lakomára. Szigetvárnak torát üljük s engem se láttok -többé. Megyek napkeletre, János Zsigmond király udvarába, árva bús -fajunknak ott még menedéke lehet. - -Nosza lőn nagy riadás e szóra az urak között. Első szempillantásra mind -elnémult, a második szempillantásban mind szóra kelt. - -– Jó lesz az! De bizony nem jó lesz az! Ha mind elmegy, ki marad itthon? -Hiszen Sziget még el se esett, Zrinyi maga is elveri a törököt. Mégis -csak kell bízni a királyban. Király – – nem király, még se lehet bízni a -németben. - -Az ifju Széchy Tamás hamarosan tűzbe jött. - -– Én is veled megyek bátyám! - -Bánffy az országbiró vállára üt a fiának. - -– Hát a kénköves pokol fenekére nem mennél le egy kissé szép öcsém? - -Jó Gyulaffy Mihály kereken megmondta a maga véleményét. - -– Két dühös kutya mar bennünket, szeliditsük legalább az egyiket. Én már -a némettel tartok, a mig a természetem kibirja. De te Laczkó bátyám, -tedd: a mit szived parancsol. - -Szegény jó Mihály ur, ő se sokáig tartott a némettel. Pár év mulva őt is -csakugy elárulta a német, mint Zrinyi Miklóst s a szengyörgyi csatában -őt is csakugy levágta a török, mint Zrinyi Miklóst. - -Bánffy László a főlovászmester találta el a szót. - -– Akár torra, akár lakomára jöttünk: nem tanácskozásra, hanem mulatságra -jöttünk. Azt cselekedjük, a miért ide jöttünk. - -A vendéglátó gazda szive szerint beszélt. - -– Igy akarom én is atyámfiai. Ne jöjjetek ti én velem napkeletre, én -majd ott viaskodom, ti meg itt viaskodjatok e mi országunkért. Fogjátok -meg azt a kupát, együtt való utolsó napunkat töltsük együtt jó szivvel, -vidámsággal. - -A szolgáló emberek az urak közé keveredtek s nyujtották szó nélkül a -tele kupákat. Tüzes badacsonyi bor gyöngyözött a kupákban. - -Tor volt, de lakoma lett belőle. Éjjel, nappal együtt ültek az urak a -kecskelábu nagy asztalnál. Hárfás ember is volt; verte-dalolta bús -dalait. Az urak pedig nagy felbuzdulással szidták a törököt is, a -németet is s egyáltalán nem tudtak abban megállapodni, melyiket szidják -mérgesebben, hangosabban. - -Közben-közben mindenki kisérletet tett arra, hogy rábirja a vendéglátó -urat, halassza el bujdosását jobb időkre. - -Egyszer aztán abban hagyták ezt a kisérletet. - -A lakoma harmadik vagy negyedik napján izenet jött a berzenczei -várkapitánytól. - -Szigetvár elesett, Zrinyi Miklós meghalt, fejét Sztambulba vitte a -pogány. Összedőlt az ország kapuja, vére omlott annak, a ki azt őrizte. -A szigetvári hősök hada utolsó emberig elveszett. Jaj Magyarországnak! - -Mind felugráltak az urak az asztal mellől, mikor a hirmondó azzal a -szóval lépett be: Szigetvár estéről hozok üzenetet. S a mikor elmondta -az üzenetet, megint leültek az asztal mellé némán, szó nélkül. Mindenki -ráhajolt boros kupájára. De nem azért, hogy felhajtsa azt, hanem azért, -hogy keserü könnyét hullassa bele. - -Most már torozhattok urak. Hiszen Győrben víg lakoma folyik a magyar -király udvaránál. Megint gyöngébb, megint betegebb lett a magyar nemzet. -Ledőlt legerősebb vára, elhunyt egyik dicső hős vezére, elveszett ujra -három vármegyéje. - -Reggelre nem volt vendége Gyulaffy Lászlónak. Ő maga se látta többé -Csobáncz várát. Közel ötszáz év óta birták elődei, de ő ott hagyta -várát, kincsét, urodalmait, hű jobbágyait, ősei fészkét, szülőföldét s -elment örökre. - -»Eb lesz hive a hűtlen királynak.« - -Hajnalban lovára ült. Kétszáz kemény pánczélos vitéze alatt az Eger -patak partján már toporzékolt a ló. Mikor leért a várhegy lábához, -Gyula-Keszi faluvégén ott várta ezernyi ezer ember. Urodalmának -jobbágyai. Férfiak és nők, aggok és gyermekek. Még a sánták, bénák is -oda hurczoltatták magukat; vakok, nyomorékok ott várták a gyöpön. -Napokat, éjszakákat töltöttek ott, hogy jó urukat még egyszer láthassák. - -Láthatták – utoljára. Papjai, remetéi, szerzetesei járultak hozzá -először. A szent keresztet és istennek áldását nyujtották feléje. A -keresztet megcsókolta, az áldást meghallgatta. Szólni nem tudott. Hozzá -rohantak népei, csókolták kezét, ruháját, lovát, sarkantyuját. Siratták -elbujdosó jó urukat. - -Oda ért vitézeihez. Szemeiből pergett a köny. Oda szólt tárogatósaihoz: - -– A győri riadót fiaim! - -De hiába harsogott a győri riadó. Annak a hangjánál néhány hónap előtt a -török ellenséget tiporták szét vitézei, de annak a hangjánál most minden -vitéze zokogásba tört ki. - -Pokolba, halálba, kárhozatba mentek vele hű bajtársai. De mégis olyan -nehéz a szülőföldet örökre elhagyni. - -Diszelnél megállt a sereg. - -Jó Gyulaffy László ur onnan még egyszer visszanézett. Még egyszer -megnézte Csobánczot és a Balatont. - -A hagyomány megmutatja azt a dombot, a honnan még egyszer visszanézett s -a honnan visszaküldte utolsó sóhaját. - -»Sok halu Balaton, Jó boru Badacsony, Isten hozzád Csobáncz – Engem -többé nem látsz.« - -Igy beszélik az öregek, ez volt itt utolsó szava. Ugy is mondják, hogy -ezt az utolsó lakoma alatt mondta fönt a várban. Lehet, hogy ott mondta. -Bor közben megbocsátjuk e gyönge szavakat. Ut közben, az utolsó -istenhozzád bánatában bizonyára keményebb szavak is zugtak le a hős -ajkairól. - -Nagy-Vázsonykő felé Veszprémen át Bakonynak ment. Komárom alatt ment át -a Dunán s egy hónap mulva mind a kétszáz vitézével ott volt Kolosvárott -II. János magyar királynál. - -– Te vagy az én uram királyom Fölséges ur! - -A nemzet történetéhez tartozik a nagy hős további élete. Én csak adomáit -mesélem el. - -Ötven esztendő mulva pör támadt Csobáncz várának urai közt. -Beleavatkozott a pörbe a fiskus is. Az volt a kérdés, hogy Gyulaffy -László ur elvitte-e osztályrészét a csobánczi urodalomból? Kifizették-e -őt testvérei? Ha ki nem fizették: a fiskus foglalja el az ő részét, mint -pártütőét. - -Jó Gyulaffy László csontjai már akkor régen porladtak a szilágycsehi -sirbolt üregében. A pör folyamán száz tanut hallgattak ki. Olyan tanukat -is kerestek, a ki látta, a ki ott volt, mikor Gyulaffy László kétszáz -vitézével örökre elhagyta Csobánczot. - -Akadt néhány ilyen is. - -Mikor a tanukat kihallgatták, Bocskay fejedelem háborúja már -bevégződött, Bethlen fejedelem háboruja még el nem kezdődött. Német volt -tehát az ur tul a Dunán s kevés becsülete a magyarnak. - -Öreg, nyolczvan éves jobbágyot faggatott a fiskus, a ki a világot -összeharácsolta volna a németnek. - -– Ismerted-e a pártütő Gyulaffy Lászlót? - -– Ismertem uram. Jó uram volt. Jó ember volt! - -– Tudod-e, hogy pártot ütött fölséges királyunk ellen? - -– Jó uram volt! - -– Tudod-e, hogy gyilkolt, rabolt, pusztitott, pogánynyal -czimboráskodott? - -– Jó uram volt! Jó ember volt! - -– Tudod-e, hogy jobbágyait nyuzta, kinozta, fosztogatta? - -– Jó ember volt! - -A fiskus oda szól a törvényes bizonysághoz. - -– Süket ez a vén ember vagy bolond? - -De az öreg jobbágy felelt meg a szóra. - -– Nem vagyok én uram se süket, se bolond. - -– Hát mért tartod te jó embernek azt a Gyulaffy Lászlót? - -– Azért uram, mert az ellenségben nem tett különbséget. A németet is -csak ugy vágta, mint a törököt, tatárt. - -Ez a fiskus se volt tovább kiváncsi az öreg jobbágy tanuságára. - -Szilágyi Sándorral mind elmesélgettük ezeket a hagyományokat. Figyelt -rájuk Nagy Miklós is. Hiszen Gyulaffy László maradékai kétszáz éven át -vezető nagy férfiak voltak Erdély történetében. Az ily férfiakra pedig -még Nagy Miklós is büszke. - - - - -A GYULAFFY-LÁNYOK VIRÁGOS KERTJE. - -(Csobánczvár ostroma. – Megvédik a labancz ellen. – Elmult már minden, -de a virág most is nyílik.) - -Nagy Miklósnak mást is mutattam. - -Megmutattam a Gyulaffy-lányok virágos kertjét. A hol a vár romba dőlte -óta százhatvan esztendő mulva is még az a szegfü virágzott, melynek -illatát egykor a szép Gyulaffy Rózsa élvezte. - -Isten csodája ez! - -Dicsőséges emlékű fejedelmünk Rákóczy Ferencz idejében valami Krájcz -nevü csavargó osztrák tábornok nagy erővel megtámadta Csobáncz várát. -Harmincz férfi és harmincz asszony védte a várat. Meg is védte igazán. -Elesett a tábornok, elesett ötven tisztje és háromszázötven közvitéze. -Az ostromló sereg azután hanyatt-homlok elfutott. Ilyen harczot keveset -látott a világ. Történt ez az eset az 1707-ik esztendőben Mátyás napja -után való harmadik napon, február hónapnak 26-ik napján. - -Csak a dalnok hiányzik, a kinek lantja a nemzet számára kiemelje ezt az -esetet a feledésnek sötét mélységéből. - -No hiszen dühös lett ezért a német. Boszuval fogadta, hogy visszatér és -kő kövön nem marad a várból. - -Ugy is lett. - -A mig dicső fejedelmünk itthon volt: addig hozzá nem férhetett. De a -mikor balszerencse, árulás és dögvész seregeit megbontotta s neki el -kellett bujdosnia: eljött a német az eset után hét esztendő mulva. -Békesség volt az országban, kifáradt a nemzet, nem volt többé magyar -sereg, kénye-kedve szerint pusztíthatott az idegen. - -Tüzet vetett a vár tetejére. Leégette a palotát, a tornyot, a várőrség -tanyáit. Azután aknákat furt a falak alá; az aknákat megtöltötte -puskaporral s levegőbe robbantotta az egész várat. A kapu elejét -csákánynyal és feszitővasakkal felturatta, a föl a várba vezető utat -négy helyen keresztülárkoltatta, a vár déli és napkeleti oldalán viruló -erdőt felgyujtotta. Kegyetlenül elpusztitott mindent. Még a kápolna -sirboltjában nyugvó holttesteknek se kegyelmezett. Kiszórta, tűzbe -hányta azokat is s a hamvakat le az Eger patak völgyébe szélnek -eresztette. - -A várkaputól balra volt a Gyulaffy-lányok virágos kertje. Bársony kezek, -gyöngéd szivek ültették s ápolták virágait. Durva osztrák katona ezt a -kertet is eltaposta. - -Kihalt a Gyulaffy-család, többé föl nem támad. Porait szél hordja, eke -szántja, sirbolt őrzi; erdő, berek, pázsit boritja. Emléke a történet -mohos lapjain, a költő lantján s a hazafi szivekben. - -Ledőlt ősi vára. Falának kövei szanaszét a hegy ormán s a völgy fenekén. -Bakony felől, Dobos erdő magasáról oda-oda nyargal az őszi szél és -süvöltő hangon kérdezi: hol van Csobáncz vára? Hol van büszke tornya? -Hol van szélforgója? Hol van csikorgója? Hol vannak lakói? Hol van most -a várnagy torzonborz bajuszával, gerezdes buzogányával? Kérdezi, -kérdezi, de nem felel senki az őszi szélnek. Csak néhány darab falrom, -bástyapad, egykori ajtónak, ablaknak szakadékos nyilása felelhetne, de -csak zúgás, mormogás minden felelete. - -Gyulaffy-lányok, Gyulaffy-menyecskék piros arcza, hollófürtje, égő -szeme, selyemkeze, szerető szive, hova lettek? István ur felesége, a -sudár Rozgonyi Dóra, a kinek Hollós Mátyás király csókolgatta kezét? -László ur felesége, a büszke Forgách Margit, a ki testvérjét, a -nagyváradi püspököt is magával vitte pártütőnek? És a szőke Széchy -Katalin, a ki itt töltötte mézes heteit, mielőtt ifju férjével elment -volna apósához Erdélyországba? Hát a lányok? A szép Gyulaffy Sára, a -kiért két gersei Pethő gyerek majd megölte egymást s utóbb se lett -egyiké se? Hát Fruzsinka, a kit Homonnai Drugeth Gábor vitt el lengyel -szélre, a ki többé soha se látta Csobánczot, de meghagyta mindenkinek, -hogy holttestét oda vigyék vissza? »Miért vigyünk oda aranyos lelkem?« -»Mert én még látni akarom s ha oda visztek, halottan is látom.« - -Hát Gyulaffy Róza, a kinek szive meghasadt, mert jegyesét holtnak hitte? -Hangzik-e még a hegy az ő jajszavától? Pereg-e még forró könyje, a mikor -a vár ablakából el-messze néz a völgyeken s nem látja mátkáját? - -Elmulássá lett életük, porrá harmattestük, dallá, feledéssé emlékezetük. -Csak Kisfaludy lantján szól még róluk a hang, gyöngén és édesen, mint az -őszi bogár hangja. - -De virágos kertjük megmaradt. - -Ott van most is régi helyén. Lőpor robbanása, csákány kemény ütése, vad -német katona durva lábanyoma, kétszáz esztendőnek enyészete le nem törte -a Gyulaffy-lányok virágait. - -Zsálya, levendula, piros szegfü, fehér szegfü, pünkösdi rózsa most is -ott nől az avarban. Ott nyilik szirma, ott árad illata, ott ragyog -kedves alakja. Nem ülteti senki; nem öntözi, nem ápolja senki, mégis él, -mégis mosolyog. Oda megy hozzá látogatóba az erdei vadvirág s ott is -marad nála. Kosbor, fülfü, balatoni jáczint, törpe vadrózsa, kakukfü, -szömörcze, szarkaláb, árva lányhaj: ezek a látogatók. Megférnek egymás -mellett. Nem irigykednek egymásra, szinük-illatuk összeölelkezik. Talán -a multból, talán az enyészetből eljönnek éjszakánként, tavaszonként a -Gyulaffy-lányok s láthatatlan kezükkel most is ápolják azt a virágot, -melyből egykor csokrot kötöttek szerelmes szivük fölé s délczeg mátkájuk -süvegére. - - - - -A PARASZT ESZE. - -(Farkas József kire adja szavazatát? – A divatos alkotmány. – A pártok -és az elvek.) - -Nagy Miklóssal és Szilágyi Sándorral megnéztük a virágokat s aztán a -meredek várkerti uton ballagtunk visszafelé. A hol a szőllők már -elkezdődnek, mi is találkoztunk egy gyulakeszi gazda emberrel. - -Nagy Miklósnak volt ez nagy gyönyöröségére. - -Az ember neve Farkas József volt. Mikor közel értünk hozzá, megállt s -jól megnézett bennünket. Azután kalapját megemelve tisztességgel -köszönt. - -– Honnan jönnek az urak? - -– A várból. Azt néztük meg. - -– Ha meg nem bántanám szómmal, hova valók az urak? - -Nagy Miklós felelt. - -– Erdélyországiak. - -– No az isten áldja meg az urakat, hogy ezt a mi országunkat is -meglátogatták. - -Nagy Miklós szólt ujra. - -– Ismeri-e Erdélyországot? - -– Jártam is benne. Honvédkoromban 1848-ben voltam Nagyváradon. - -Nagy Miklós szeme csillogott az örömtől. Hozzám fordult. - -– Lásd, ez a jó ember még ismeri a régi erdélyi geografiát. - -Épen követválasztás volt. A tapolczai kerületben is két párt állott -egymással szemben. Én Farkas József uram politikai nézetét akartam -ismerni. - -– Hány jelöltjük van? - -– Kettő. Az egyik jobboldali: Kerkapoly Károly. A másik baloldali: -Hegedüs Sándor. - -– Hát kelmed micsoda párti? - -– Én baloldali vagyok. - -– Ekképen hát Hegedüsre szavaz. - -– Nem én. Meghallgattam mindakettőt. Hegedüs urnak jó szava van, nagyon -kedvemre beszélt. De ő olyan inczi-finczi fiatal ember, a másik pedig, -az a Kerkapoly már idősebb ember, miniszter is volt, sokat forgolódott -az ország dolgaiban, hát az bizonyosan jobban tudja, jobban érti az -ország dolgát. Én csak arra szavazok. - -Elbámultunk ezen az észjáráson. Bölcsesség-e, bolondság-e ez az -észjárás: vitatkozzatok fölötte. Bizonyos, hogy uj, érdekes s -megfontolásra méltó. - -Nagy Miklós szépirodalmi szerkesztő, Szilágyi Sándor történetiró: tehát -egyik se törődik sokat a politikával De azért ezentul Farkas uram -politikai bölcsessége fölött elmélkedtünk egy darabig. - -Ki választ a divatos gyakorlat szerint? A tömeg. - -Mi dolgozik a tömeg lelkében, midőn választásra érlelődik az a lélek? - -Vagy jelszó vagy szenvedély. De a jelszót is, a szenvedélyt is elvnek -mondják. - -Minden kornak és minden tömegnek két elve van, valamint két szarva az -ökörnek s két füle a nyulnak. A hány elv: annyi párt. - -A tömeg tehát nem egyén szerint választ, hanem párt szerint. Vagy -jobboldalit választ vagy baloldalit. Vagy kormánypártit vagy ellenzékit. -Igy tanitják, erre izgatják, igy vezetik. - -De hát okosság ez? - -A gyulakeszi paraszt azt mondja: nem okosság. Ő is párthoz tartozik -ugyan, erős is a meggyőződése, de már a mikor törvényhozót kell -választani, nem arra néz, hogy egyik-másik jelölt milyen párti, hanem -arra néz, hogy ő kit tart alkalmas embernek, melyiket tartja -alkalmasabbnak, képesebbnek. A melyik az ő paraszt esze szerint jobban -megfelel az ország dolgának: ő arra szavaz. - -Furcsa ez a paraszt ész. - -Volt harmincz év előtt egy képviselő: Kuhinka István. Többször -választották meg, mindig ellenjelölt nélkül. Egyik választásnál megint -csak maga volt a jelölt. Paraszt-küldöttség megy hozzá. A szónok azt -mondja neki: - -– Nagyságos uram, megint választunk, de nagyságos uram, megint csak maga -a jelölt egyedül. Tessék nekünk megmondani, hogyan választhassunk mi -egyből? - -Egyből bizony nem lehet választani. Legalább két ember kell ahhoz, hogy -választani lehessen. - -Erre valók a pártok. - -De a gyulakeszi paraszt sejti, hogy a törvényt nem a pártok, hanem egyes -emberek alkotják s az országot se a pártok, hanem egyes emberek -kormányozzák. Azt meg már nemcsak sejti, hanem igen jól tudja is, hogy a -derék ember akármilyen párti, jobb törvényt hoz és jobban kormányoz, -mint a nem derék ember, legyen ez bár akármilyen párti. - -De hát hogy készülnek a pártok? - -Erre a kérdésre a paraszt nem tud, az államférfi pedig nem akar -megfelelni. - -Nagy korszak nagy pártokat, hitvány korszak hitvány pártokat szül. -Beszéljünk a hitvány korszakokról. A legtöbb nemzedék csak ilyeneket -ismer. Nagy korszakot kevés nemzedék tud alkotni. - -Akad erős akaratu ember. Nagy dicsvágya vagy önző czélja van. Pénzt, -asszonyt vagy boszut akar. - -Párt nélkül czélját nem érheti. A királynak mindig van pártja, oda -akadály nélkül csatlakozhatik. Csatlakozik is a legtöbb. - -Néha azonban ez a párt neki nem alkalmas. Minden hely betöltve, minden -asszony lefoglalva, minden pénz ostrom alatt. - -De pártjának mégis kell lenni. A ki emelje, a ki dicsérje, a ki tőle -várjon, tőle reméljen. - -Kikeres tehát magának egy elvet. Van a lexikonokban elég. Jó vagy rossz -az az elv: nem kérdés. Okos ember nem válogat. A tömeg se válogat. A -rablás is dicső elv, ha alkalmas pártja van. A királyok elve rendszerint -rablás és gyilkolás, csak hamis néven hirdetik. A királyok azért mégis -dicsők és szentek, fölségesek és kegyelmesek, mert pártjuk így hirdeti. - -Egy elv: akármilyen. Egy zászló: üde szinek s rajta az elv. Férfiak, kik -összeszövetkeznek. Hirlap, mely hazudik és harsog. Készen a politikai -párt. - -Az elvre nemcsak azért van szükség. Hanem azért is, hogy legyen mit -áruba bocsátani. Egy átvezetett pártért, egy elárult elvért sokat adnak -a vezéreknek. Gyakran dicsőség is az árulás. A történet ráfogja az -elvnek árusára, hogy bölcs ember, mert öntudatosan fölismerte a -viszonyok változását, az ország életbevágó szükségeit. - -S mindig ez az eset, ha a vezért egész tábora követi az árulásban. Akkor -a vezér is bölcs és dicső s a pártja is az. Akkor az lesz az áruló, a ki -hiven, becsülettel, de elszigetelten megmarad elve és meggyőződése -mellett. - -Ilyen a hitvány korszak alkotmánya. - -Él-e még kend Farkas József? - -Ha meghalt kend: azt is jól tette kend. A kend két jelöltje ugyan -egyaránt derék ember volt, noha mind a kettő miniszter volt, de azért -kendnek mégis igaza volt, a mikor nem a pártot nézte, hanem az embert. -Ha sokáig élt volna kend, de sok gazembert látott volna kend a hű -pártember dicsőségének hamis leple alatt! - -De azért ne adja kend át fejét a busulásnak. Kend okos ember s azért meg -kell nyugodnia a világ rendjében. - -Igy beszélgettünk hármacskán. Abban mégis egyetértettünk, hogy a hitvány -korszaknak is ép annyi nagy és jó embere van, mint a nagy korszaknak, -csakhogy abban a nagy és jó emberek alusznak vagy félre huzódnak. - -Oda értünk a nyitott pincze elé. Még nem láttuk, ki van a pinczében, de -Gyulai Pál ur hangját már meghallotuk. Az ő hangja az emberek feje -tetején járt. Jó kedve volt. - -Betértünk. Mi is megittuk a vendéglátó gazda pár pohár borát s azután -ünnepélyesen elbucsuztunk tőle. Meghivtuk, hogy ha valamikor utja isten -segitségével Budapestre vezeti: ő is meglátogasson minket. - -Nap nyugta után értünk badacsonyi tanyánkra. - - - - -A JÓ ÖREG KORCSMÁROS. - -(Mojzer uram. – A czinkotai iczcze és a pöcsétes üveg. – Mégis bunda a -bunda. – Sümeghre értünk. – Egy koszos malacz.) - -A következő napon Sümeghre kellett átrándulnunk. Korán ettünk villás -reggelit. Tapolczán kellet ebédelnünk Mojzer uramnál. - -Esős, szeles, hüvös idő támadt, pedig julius tizedike körül volt az -évszak. Vártunk-vártunk, vagy a szél álljon meg, vagy az eső. De én -sürgettem az indulást, A Bakony egyik sik erdején a Sarvalyi erdőn -kellett átmennünk s a Bakony esőben is, szélben is nagyon szép. - -Mojzer uram volt a tapolczai vendéglős. - -Mojzer uram János püspök vendéglőse volt. Én már ismertem korábbi -időkből. Velünk jött Szentirmay barátom is. Most már ő vezetett -bennünket. Sümeghen is ő volt vendéglátó gazdánk. - -Mojzer uram derék termetü férfiu volt. Nem tudom él-e még? Hatalmas -bajuszát mosolygó jó kedvvel pödörintette meg, a mint bennünket -Szentirmay társaságában meglátott. Alkalma nyilt vendégszeretetét -megbizonyítani. Ennek örült, de igazán. - -Nem a haszonért örült. Mi ő neki a haszon? Kedves vendégén sohase volt ő -neki pénzbeli haszna. Mindig jobbat adott, mint a milyent kértek. Mindig -többet adott, mint a mennyit vártak. Bort pedig olyat adott, a minőnek -ára sincs. Olyan bort pénzért mérni nem szokás. Egyik-másik évben -Szentgyörgy hegyének déli oldala termette azt a bort. Tűz, láng, erő, -zamat és édesség az a bor. Ha üvegét kinyitotta: virágos kertbe jutott -az ember, akkora illat terjedt szét a levegőben. - -Ilyenkor üvegje is más volt, nem a mostani. Olyan alaku üveg, mint az -álló szekrény. Négyszögletes, öblös és rövid nyaku. Czinkotai iczczének -hivták hajdanán. De nem iczcze volt az. Belefért három liter is. - -Volt neki kedves vendégje és igen kedves vendégje. Kedves vendégjének -henger alakú pintes üvegben, igen kedves vendégjének négyszögletes -czinkotai iczczében adta a bort. Csak az ismeretlen vendégnek vagy a -kire kedvetlenül nézett: csak annak adott hiteles mértékkel. - -Utálta a hiteles mértékü üveget. De nem azért, hogy megcsaljon valakit a -mértékkel. - -– Mind bolond ember az, a ki kevesebb bort ad, mint a mennyit kérnek. -Hiszen a kocsmárosnak az a dolga, hogy minél több bort adhasson el. A -bornak pedig az a természete, hogy minél jobb mértékkel mérik: annál -jobban iszszák, annál több fogy el belőle. - -Ez volt élete bölcsessége. - -– Hát egy kis víz nem jön a borba Mojzer uram? - -– Jön az, de csak okkal-móddal. Az első üveg bort mindenki tisztán -kapja. Mikor az első üveg bor elfogyott: akkor már látom, hogy az én -emberem mennyit akar inni és miként birja a bort. Ha jól birja: a többi -bort is tisztán kapja. Ha nem birja és mégis mérték nélkül akar inni: -akkor vizzel kapja. Mert a részeg embert utálom, kocsmámban meg nem -szenvedem. - -Szentirmay barátom szeretett borozgatni, de ő az erős badacsonyi bort -mindig vizzel itta. Mojzer uram is szeretett borozgatni, de ő a -legerőssebb bort is tisztán itta. Ugy rémlik előttem, mintha -honvédpajtások lettek volna együtt. Ha összekerültek: egész nap egész -éjjel el tudtak együtt borozgatni s beszélgetni, meg nem ártott a bor -egyiknek se. - -De azért ilyenkor Mojzer uram mindig csóválta a fejét. Sehogyse ment a -fejébe, hogyan lehet jó bort vizzel inni. Hiszen igaz, a vizet is az -isten teremtette, de csak az oktalan állatok számára. Az isten az embert -a maga képére és hasonlatosságára alkotta meg, tehát vizet csak nem -szánt neki innia. - -Szentirmay barátom azután egyszer csak megbetegedett s idő előtt -meghalt. Húsz év előtt történt. - -Halála hirére úgy sírt Mojzer uram, az az erős ember, mint a záporeső. - -– Mindig mondtam én azt: szegény jó uraságomnak nem lesz jó vége. -Hányszor intettem, ne igya a bort vizzel. Nem szabad a természeten -erőszakot tenni. - -Ezen tul még erősebben meg volt győződve arról, hogy a borra nézve -egyedül való igazság csak az ő bölcsességében van. - -Hajdanában minden kocsmáros olyan üvegben mérte a bort, a milyenben -akarta. Sok vendég maga vitt kulacsot a kocsmába s azt töltette tele, -abból ivott s a szerint fizetett. Kulacsának mértékét ismerte már a -vendég is, a kocsmáros is s az egész környék. Minden vidéken volt egy -hires csutorás, a ki száz számra tudott egyenlő mértékü kulacsot furni. -Nagy mesterség ez. Ma már senki se ért hozzá. Ma már nem hársfából -készitenek kupát, csutorát, kulacsot, hanem hitvány üvegből vagy -bádogból holmi edényt, a melynek neve sincs. - -A csikóbőrből ma már csak csizmaszárat készitenek s a csikóbőr többé nem -ékessége és simasága a csutorának. Jó Csokonai Vitéz Mihály uram, költő -uram, kelmed se lehetne ma már szerelmes a csikóbőrös kulacsba, -mivelhogy ilyet csak gyüjteményben látna s ott is csak molyetten, -szőrekopottan, - -Jött a német, urrá lett az országban s megparancsolta, milyen üvegje -legyen a kocsmárosnak. Kicsiny öblü, hosszu nyaku, meszelyes és iczczés. -Oldalán pöcsétnyomó alaku kétfejü sas. Zsandár hajszolta a kocsmárost, -hogy ilyen üvegje legyen, másféle ne legyen. Azt azonban a német is -megengedte, hogy magánvendégjének a kocsmáros is olyan üvegben adjon -bort, a milyenben neki tetszik. Szinte csodáltuk, honnan veszi a német -az ehhez való észt és szelidséget. - -Mojzer uram fölhasználta ezt a szabadságot. Ő ugyan minden valamire való -vendégjének a régi üveget tette fel az asztalra. - -– Ha jön a zsandár, azt mondom, magánvendégem ez az ur, magam is vele -iszom. - -Utolsó szava igaz is volt rendesen. - -A régi jó magyar vendéglősök utolsó példánya volt. Félig még házigazda, -de félig már korszerü kocsmáros. A vendéget a ki költ, szivesen látta, -de ha ilyet nem kapott: akkor ingyen vendéget hivott magának. S hivott a -legnagyobb munkaidőben is. Vendég nélkül egy délután se tudott ellenni. - -A város urainak nem jutott eszébe kaszinót vagy olvasókört alakitani. -Ott volt Mojzer uram vendéglője. Ő minden ujságot jól tudott, noha sok -ideig egy lapot se járatott. Délről, nyugatról, északról mindig jöttek a -kucséberek, német borvásárlók, tyukász hienczek és gyolcsos tótok. -Ezeket kikérdezte a felől, a mit Bécsben, tengerparton és lengyel -széleken tudtak az emberek s e fölött aztán késő éjszakáig -elbeszélgettek a város urai. Ez volt igaz s nem az, a mit az ujság irt. -Iddogáltak is az urak, de csak ugy mértékkel. Az estét mindig nagy -czinkotai iczczés üveg zárta be, melylyel Mojzer uram adományozta meg a -társaságot. - -Nekünk is jó ebédet adott. - -De a szél csak fujt, az eső csak esett. Hiába vártunk délutáni -három-négy óráig: az idő sehogy se akart kitisztulni. Sőt óráról-órára -hüvösebb lett. - -Félfödelü hintóink voltak. - -Beültünk a hintókba s Mojzer uram oda jött tőlünk elbucsuzni, -látogatásunkat megköszönni, szerencsés utat kivánni. - -Körülnézett az udvaron s az égnek északi peremén. A Halápi hegy és a -Dobos erdő fölött sötét felhők gomolyogtak. Látta, hogy nagyobb lesz a -délesti szél, hüvösebb a levegő s tán az eső is nagyobb. - -– Igy nem eresztem el az urakat. - -– Hát hogyan? - -– Tessék leszállni egy pillanatra a kocsiról. Bundákat hozatok elő. - -Igazán nevetni való dolog volt. Julius közepe táján bunda. - -Gyulai Pál ur épen nem akarta a bundát elfogadni. Mojzer uram csak -mosolygott a kis termetü ember nagy termetü hangján. Oda szólt a -mindenesnek: - -– Hozzátok elő a bundákat. - -Kutból-e, padlásról-e, szomszédból-e: csakhamar ott termett valami öt -juhászbunda. Nehéz valamennyi, mint az ágyu. - -Jó Szilágyi Sándornak csak ugy rogytak az inai, mikor a bundába -beletömte őt Mojzer uram. Már ennek Gyulai Pál ur is nevetett, de azért -a bundát még sem akarta elfogadni. De hát mit tehetett az erő ellen? -Mojzer uram neki is nyakába keritett egyet, a fele bunda a földön úszott -utána. Gyulai Pál ur utóbb is megnyugodott a sorsban és a bundában. És -ez tanácsos is volt. Mert ha az a bunda meg talál haragudni: rögtön -szomoru véget vet nagy súlyával Gyulai Pál ur egyenes testalkatának. - -Igy indultunk utnak. - -A fele város népe kijött a csodánkra. Sohase látott még Tapolcza népe -julius közepén bundás utasokat. Találgatták: miféle népek lehetünk? Volt -a közönségben egy tudákos zsidó tanitó. Ez kitalálta. Mi vagyunk az -eszkimók. Most jövünk az északi jeges tengerről. Azért jöttünk, hogy -Mojzer uramat lássuk. Most pedig megyünk már haza a Hudzon-öbölbe. - -Hát hiszen furcsa dolog is volt. Nagy Miklós most is élénken emlékezik e -jelenetre. Salamon Ferencz nem egy elmés észrevételt tett bundás -állapotunkról. - -Gyulai Pál ur – juhászbundában! - -Ki látott ilyet? - -Képzeljük el nagy Napóleont juhászbundában. Mi lett volna nagy -Napóleonból, ha ő juhászbundában járta volna be a világot? Vagy juhász -vagy bunda, de nagy Napóleon semmi esetre se. - -Vagy képzeljük el Dantét. Juhászbundát ölt magára s ugy járja meg a -pokol fenekét. Mit szóltak volna ehhez az elkárhozott lelkek? Igaz, hogy -a juhászbunda főleg a hideg ellen jó, de jó ám az a meleg ellen is. - -Azonban »mégis bunda a bunda.« - -Mire az Urbér erdőt elhagytuk, a Hálás tanyánál már a szél is, eső is, -hideg is észrevette a mi bundánkat. Mind a három látta, hogy ellenünk -most már mit se tehetnek. Eltakarodtak hát más erdőbe, más vidékre. - -Kisütött a felhők közt a nyugvó nap. - -Szilágyi Sándor csak észreveszi az országut erdőnyilásán át Sümegh -várát. Ott áll a város fölött a bércztetőn, mint óriási korona. Rovátkos -falai mint koronacsúcsok; ablaknyilásain át a fényes ég, mint -drágakövek; a nyugvóra szálló nap fényén az egész vár mint egy arany -süveg. - -Salamon Ferencz azt mondta: - -– Egészen olyan, mint Déva vára! - -A kocsikkal megálltunk pár perczig s gyönyörüséggel néztük a szép -tüneményt. - -János püspök palotájába szálltunk. - -Ez a palota a várhegy alján fekszik. Azt mondják: Padányi Biró Márton -püspök épitette a mult században. Érdekes alak ez a püspök. Kemény -magyar, de azért németté akarta tenni Magyarországot. Története azonban -nem a Balatonhoz, hanem a Bakonyhoz tartozik. Talán ott majd visszatérek -rá. - -Sümegh vára volt régen a veszprémi püspökök állandó tanyája sokszor -huzamos időkön át. Fönt a várban laktak s nem a várhegy tövében. Innen -vezették seregüket a török ellen, néha a szomszéd nagy várurak ellen is. -Sok nagy történet szállott át erről a mi időnkre. - -Sümeghi tervünk ebből állt: megnézzük a várat s onnan Kisfaludy Sándor -szőlejét. Megnézzük a költő lakását, a hol regéit irta s huszonöt éven -át volt boldog Szegedy Rózával. Megnézzük a püspöki könyvtárt és -irattárt, Biró Márton gyüjteményét. S ha jut idő: megnézzük Ramazetter -boros pinczéit is. - -De nem jutott idő mindenre. Gyulai Pál ur és Nagy Miklós szerettek volna -már minél előbb Budapestre jutni. - -Megható jelenetet láttam. - -A mint szobáinkban elhelyezkedtünk: rögtön mentünk ki a főutczára. A nap -épen már lenyugodni készült. - -Én Salamon Ferenczczel együtt voltam. - -Épen jött haza a disznófalka. Kettesével, hármasával, tizesével rohantak -az utczán sirva és röfögve a koczák és malaczok, hogy minél előbb -ennivalójukhoz jussanak. - -Salamon Ferencz megállt s mereven nézte a nyargaló sertéseket. -Nézte-nézte, nem szólt. Elővette zsebkendőjét s mintha szemeit törülte -volna. Azt hittem, a port törli le arczáról. - -– Tordán láttam utoljára a haza siető disznófalkát. Kis gyermekkorom óta -most látom először. Szegény kedves jó anyám és szülőházam és gyönge -korom jut eszembe. - -– És eszembe jut az egész kutyaélet, a melyet eddig átéltem. Nem lett -volna-e jobb otthon maradni, mesterséghez látni s a hazasiető -disznófalkában gyönyör ködni? Talán nekem is volna közte egy-két darab! - -– Most pedig nincs egy koszos malaczom se! - -A legjobb és legnemesebb férfiak egyike, a kit valaha láttam. Egyike -nagy tudósainknak, a kikre nemzetünk büszke. Vére hullott -fönmaradásunkért s egész életén át dolgozott dicsőségünkért. Becsületes -és szerény volt mind végiglen s az ország mérhetlen kincseiből egy -koszos malaczot se mondhat magáénak. - - - - -A KÖLTŐ ÉLETÉBŐL. - -(A költő lakása. – A szőlőhegyi ereklyék. – A badacsonyi ürmös és a -nádorispán. – Kend az Alvinczy? – Eszébe jut az orleánsi szüz és a -ménszamár. – Szent Spiridion pórul járt. – A 12 paplan és 12 pendely -története. – A halott haza jön a temetőből.) - -Megnéztük a költő lakását. Azt a házat, mely az övé volt. - -A várhegy déli oldalán a püspöki palota és kert vonalán fekszik. Derék -kisvárosi épület, cseréptetővel, kényelmes nagy szobákkal, szellős -folyosóval, kis kerttel. - -Negyvenöt év előtt láttam először. Akkor még csak tizenkilencz év -választott el a költő halálának évétől. Még megvoltak azok a fák, -melyeket Kisfaludy Sándor ültetett. Még olyan fát, öreg almafát is -mutattak, mely a költő születése óta, 1772 óta élt. Mikor Nagy Miklóssal -és Gyulai Pál urral huszonöt év előtt ott voltunk, akkor már az az öreg -fa nem állott. Azóta én se voltam azon a vidéken. - -Ugy hallom, azóta márványtáblát helyeztek a ház falába s arra -aranybetüvel vésték be, hogy e házban született, élt és halt meg -Kisfaludy Sándor, a költő. A ház előtt ligetes tér, a város egykori -pulykalegelője s azon a költő szobra. - -A ház anyai öröksége volt s Kisfaludy Mihály ur, a költő apja, mint -fiatal házas oda huzódott. Később Győrmegyébe, téthi kuriájára -telepedett s ott is halt meg. Gyermekkora nagy részét a költő is ott -töltötte. - -Serdülő korát a tanintézet, ifju korát a háborúk nyelték el. Feleségét, -a ragyogó Szegedy Rózát, Vasmegyébe Kámba vitte. Itt élt majdnem hat -éven át. Oly boldogan, hogy boldogságának leirása a legnagyobb lángelmék -tollára méltó. Csak 1805-ben költözött sümeghi házába, öröklött -birtokába. Mikor a Szegedy-örökösök osztoztak, a kámi kuria Róza -öcscsének, Bezerédynének jutott. Ma is Bezerédy-birtok. - -A sümeghi ház akkor kisebb volt, mint most s nem is oly diszes, mint -később. A költő 1810-ben két szobát épitett hozzá s kapuját is -átigazitotta s homlokzatát diszesebbé tette. Igy lett csinossá és -kényelmessé a lakás. Itt keresték őt fel gyakran hirneves férfiak, -vármegyéjének oszlopos emberei, régi katonai pajtások, tábornokok, -tudósok, a Kisfaludy és Szegedy-atyafiság tagjai. Itt látogatta meg őt -nem egyszer Deák Ferencz és Csányi László és Festetich György gróf, a -keszthelyi Georgikon alapitója s fia, László gróf, kivel mindvégig -bizalmas barátságban állott. S ide jöttek messze vidékekről a felsőbb -intézetek lelkes ifjai, hogy a mikor a regék szinhelyét, Csobáncz, -Tátika, Szigliget, Somlyó várait megnézik, a regék költőjét is lássák s -áhitatos tiszteletüket meghatott hangon kifejezzék. - -Magyar költők: kinek van köztetek saját háza, édes öröklött hajléka? -Vörösmartynak, Petőfinek, Tompának sohase volt. Aranynak lehetett volna, -még se volt. Jókainak volt is, lehetett volna is, még sincs. De legalább -megvan svábhegyi tanyája. Csak régi költőinknek adott a sors öröklött -hajlékot. Kazinczy, Kölcsey, Berzsenyi, Fáy, a Szemerék: nekik volt -otthonuk. Petőfi egész életében egész évet sohase tölthetett egy helyen. -Bánatának s örömeinek helyhez kötött emlékeit egy év után soha nem -láthatta többé. - -Kisfaludy Sándor harmincznégy éves korától kezdve haláláig, hetvenkét -éves koráig háboritlanul lakhatott öröklött ősi hajlékában. Van-e ennek -hatása a költői lélekre? Boldogabb-e az a gólya, az a fecske, melynek -fészkét sohase pusztitják el rossz idők és rossz emberek? Pacsirta, -rigó, fülemile nem oly édesen dalol-e, bár minden évben uj fészket rak, -mintha sohase kellene más bokorban, más lomb árnyékában uj otthont -alkotnia? - -Benéztünk a költő dolgozó szobájába. A hol iróasztala állt: ott lába -alatt lyukassá kopott a padlódeszka. Azt mondták, a költő csizmája -koptatta ki. Nem bizonyos. Hiszen 1875-ben, mikor ott jártunk, már -harminczegy év óta más lakta a házat. - -A házat és a sümeghi szőlőt az ötvenes években János püspök vette meg a -költő örököseitől. Ma mind a kettő a veszprémi püspökség vagyonát -képezi. - -A házban s annak szobáiban nem találtak a költő után apróbb érdemes -emléktárgyakat. De a szőlőhegyi hajlékban találtak. Ott volt iróasztala, -azon irótolla, tintatartója és házi sapkája s a sarokban sétabotja. Maga -János püspök nézte meg s jegyezte meg. Ott hagyta. Szigoru rendeletben -megparancsolta a vinczellérnek, hogy ezekre vigyázzon, ezeket őrizze meg -s kegyeletes látogatóknak vigyázva mutassa meg. - -Hiába volt talán ez a szigoru rendelet. - -Elloptak mindent. A vinczellér nemcsak nem vigyázott, sőt ő volt a -kézreadó. A sétabot helyett betettek egy husángot, a házisipka helyett -egy bagósüveget, az irótoll és tentatartó helyett egy nyullábat s egy -darab krétát. - -A házban, mikor ott jártunk, a püspöki tiszttartó lakott. -Tiszttartó-lakás most is. - -János püspök a maga költségén már az ötvenes évek elején szobrot akart -emelni a költőnek Sümeghen. De a rokonok nem engedték meg. Kemény, -kurucz természetü emberek a Kisfaludyak. Még a ki labancz volt, annak is -kurucz vére volt. Minthogy pedig János püspök 1850-ben nyerte a -püspökséget: pecsovicsnak, osztrák pártinak tartották. Már pedig -Kisfaludynak pecsovics ember szobrot ne emeljen. - -Sok adomát halottam a költőről. Hosszu élete, sok oldalu gazdag élete -volt; sok adoma képződhetett élete és egyénisége körül. Pápán és -Veszprémben még sok jó ismerősével, sok jó barátjával találkoztam gyerek -koromban. Ha mindenre tudnék emlékezni! Ha sejtettem volna fiatal -koromban, hogy valamikor én is papirost szántok és betüt vetek és -konkolyt aratok s ha följegyeztem volna a hallott dolgokat! - -De azért elmondok egyet s mást az adomákból. Sokat ő maga is följegyzett -leveleiben, én ugy mondom el azokat is, a mint én hallottam. - -Mindenki tudja, hogy a költő 1809-ben a nemesi fölkelés őrnagya s József -főherczegnek, a nádorispánnak segédtisztje volt. Mint segédtiszt, a -főherczeg udvarához s közvetlen környezetéhez tartozott. - -Vitt magával a táborba badacsonyi ürmöst is hatalmas csutorával. Egyszer -a nádorispánt is megkinálta egy pohár ürmössel. - -A badacsonyi ürmös csodálatos finomságu ritka bor. Tudtommal másutt nem -is készitik se nálunk, se más országban. Az édes badacsonyi mustot -lepárolják felényi mennyiségre: igy készül. Szine barna sötét. Ize édes, -zamatos, illatos; ereje, tüze páratlan. - -A nádorispán iszik s megnyalja utána szája szélét. - -– Micsoda ital ez Kisfaludy? Ilyet még sohase ittam. Fölséges! - -– Ha izlik fenségednek, most a szüretkor majd készittetek fenséged -számára is. - -Volt egy Ág Ferkó nevü gazdája. Nejének megirta, hogy a Ferkó -gondoskodjék a nádorispán számára egy hordó ürmösről. - -Ág Ferkó gondoskodott két hordó ürmösről. Egyik a nádornak, másik az -uraságnak. Maga szállitotta fel Budára a királyi várba mind a két -hordót. Ugy egy akónyi lehetett mindegyik. - -Megizleli Kisfaludy az egyiket. - -– Ez nagyon jó Ferkó! - -– Ezt tekintetes uraságomnak készitettem. - -Megizleli Kisfaludy a másikat. Ez is jó volt ugyan, de sokkal gyöngébb -és ritkább, mint a másik. - -– Hát ezt kinek szántad Ferkó? - -– A nádorispánnak! - -– Hiszen ez nem ér annyit, mint a másik! - -– Nem is akarom, hogy annyit érjen. Jó lesz ez a németnek igy is. - -Kisfaludy jól összeszidta a Ferkót. Ostoba parasztnak nevezte. Az ő maga -számára szürt ürmöst adta a nádorispánnak. - -– Sohase köszönik ezt meg tekintetes uraságomnak. - -Ugy is lett. - -Kisfaludy a király parancsára megirta a nemesi fölkelés történetét. De -igazán irta meg. E miatt aztán Kisfaludyt elcsapták, két esztendei -munkájáért azt se mondták: köszönöm. Örökös kegyelemvesztés lett a -jutalma. - -Akkor kerekedett fölül a Ferkó, mikor ezt megtudta. - -– Ugy-e megmondtam? Kár a németnek egy csöpp is a jóból! - -Pedig bizony nem a nádor volt az oka a kegyelemvesztésnek. - -Köztudomásu a »Kend az Alvinczi?« története. Nem is mondom el. De -érdekes az, hogy Kisfaludy ez adomának maga is közeli tanuja volt. - -A győri vesztett csata után a nemesi fölkelő seregek egy része Komárom -felé, a másik része Buda felé vonult vissza. Az utóbbi résznek egyes -csapatai csaknem futva menekültek. - -A tiszai megyék fölkelő nemessége épen Győr felé vonult, mikor a hátráló -csapattal találkozott. Ekkor gróf Festetich Ignácz ezredes a tiszaiaknak -is a hátrálást parancsolta s ugyan ő vezette a visszavonulást. Magán -utasok azonban jó lovakon, jó kocsikon gyorsan Budára hajtottak s itt -zajt ütöttek azzal, hogy az egész nemesi sereg futva menekül Buda felé s -hátán hozza a francziát. - -Budán Alvinczy altábornagy volt a hadparancsnok. Egész táborkarával lóra -ül s megy teljes diszben a fölkelő sereg elé. A rendetlen futást ugyan -nem hitte, de mégis teljes diszben ment, hogy bátoritsa s megtisztelje a -nemesi sereget. - -Bia körül találkozik a sereggel. E sereget pár nap előtt a budai -vérmezőn az ő nevében fegyverezték föl. A fegyvereket Alvinczy -fegyvereinek nevezték a nemes fiuk maguk között. Akkor még tűzkövesek -voltak a lövőfegyverek. Kellett tehát a fegyveren lenni sárkánynak, a -mely fogja a tűzkövet és aczélnak, a mely szikrát ad a puskaport -meggyujtani. Ámde a fölkelt nemességnek a vérmezőn Alvinczy nevében nem -adtak más fegyvert, csak régi rozsdás pisztolyokat, melyeknek se -sárkányuk, se aczéluk nem volt, melyekkel tehát lőni nem lehetett. -Természetesen szurni se és ütni se. - -Oda ér a fényes hadparancsnoki táborkar. A tiszai nemesség megáll, -sorakozik, tiszteleg. Gróf Festetich Ignácz jelentést tesz Alvinczynek. -A fölkelő seregben lassanként elterjed, hogy itt az Alvinczy, ez az -Alvinczy. Ekkor történt aztán, a mi történt. - -A kérdést »Kend az Alvinczy?« egyik tiszai megye valamelyik fiatal -nemese tette s ugyan ő adta meg a kemény feleletet is. Alvinczy rettentő -dühbe jött. Agyonlövéssel, várfogsággal fenyegetődzött. Mutatta ugyan -neki az ifju nemes a disznólábféle rozsdás pisztolyt, de ezt Alvinczy -nem jól értette meg. Talán ez fokozta haragját, melyet a katonai -fegyelmetlenség is indokolt némileg. - -Haragja azonban nem sokáig tartott. Festetich gróf ezredes megmagyarázta -a dolgot s a pisztolyt is figyelmesen megmutatta. Mikor nem sokára -Kisfaludy Sándor előtt ujra szóba jött a dolog, Alvinczy már maga is -nevetett a dolgon. - -– Igaza volt annak a ficzkónak, de goromba szaváért mégis szeretnék neki -25 botot adni. - -Csakhogy a nemes embert nem volt szabad megbotozni! - -– – Római katholikus vallására sokat adott Kisfaludy. Volt a -Kisfaludy-családnak egy protestáns ága is, de ő a maga ágazatát előbb -valónak tartotta a protestánsnál. De indoka politikai természetü s nem -vallásos természetü volt. Élt-halt a nemességért; rajongó álmadozásai -közé tartozott a nemesség középkori fényének s a Kisfaludy-nemzetség ősi -dicsőségének és hatalmának visszaszerzése. Deák Ferencz pártját -kálvinista pártnak tartotta, a kálvinistákat szabadelvüeknek látta s a -szabadelvüségtől féltette nemességét s a nemesi előjogokat. Ebből állott -minden felekezetessége. Bármennyi kápolna, remete, gyóntató pap, -zarándok, hajnali harangszó, imádság fordul is elő költeményeiben: ennek -nincs más értelme, mint a valláshoz politikai okokból való ragaszkodása. - -S erre sok a bizonyság. - -A papokat nem szerette valami nagyon, noha sokszor adtak neki -kölcsönpénzt, törvényes kamatra. - -Mindig dicsekedett azzal, hogy ősei közt voltak hősök, vitézek, -tékozlók, könnyelmüek, pártütők, de pap sohase volt egy se. - -Franczia fogoly korában egyszer nagyon elfáradt a gyalogolásban s egy -szamárhoz jutott. Felült a szamárra, a mi előtte, az egykori nemesi -testőr, a huszár főhadnagy s a délczeg lovas előtt ugyancsak furcsa -dolog lehetett. Hanem hát a hol ló nincs, ott a szamár is jó. - -Van egy ledér franczia népmonda. Ledér most, de kegyes monda a kegyes -régi világban. E monda szerint az Orleánsi Szüz egykor ménszamáron -lovagolt. S a szamár ismervén a Szüz isteni küldetését, fejét -visszaforditá s utálatos szemekkel rá nézve a Szüzre, emberi szózatot -hallatott: - -– Imádlak téged istenáldotta Szüz! - -Ez jutott a költő eszébe mikor a szamáron poroszkált Francziaország -felé. Az ő szamara is ménszamár volt. - -– De nekem nem vallott szerelmet az én szamaram, mint a derék, katonás -franczia szüznek! - -– – Mikor Károly öcscse, a költő meghalt, utána sok adósság maradt, de -igen kevés vagyon. Derék emberek, hű barátok, jó hazafiak gondoskodtak a -költő temetéséről s adósságai kifizetéséről. Köztük Fáy András is. -Kisfaludy Sándor és Fáy András közt levelezés is folyt e tárgyban. - -Károly öcscse festőmüvész is volt. S maradt utána egy kép, Szent -Ferencznek festett képe. Jó-e, rossz-e ez a kép: Kisfaludy Sándor nem -tudta, de ezt megtudni Sümeghről ő ugyan Pestre nem utazott. Ez az ut -akkor belekerült volna egy hétbe. - -De Fáy Andrást mégis meg akarta hű fáradozásaiért jutalmazni. Ezt irta -tehát neki: - -– Ha az a Szent Ferencz-kép müvészi alkotás s igazán jó kép: akkor azt -kedves uram öcsém tartsa meg emlékül, fogadja el családunktól. De ha -valami rossz mázolás, akkor adja oda a francziskánus barátoknak; ott a -többi efféle szent társaságában ellehet. - -Igy vélekedett a papokról. - -Vajjon hova lett csakugyan az a szent kép? Tudja-e a Kisfaludy-társaság? - -Volt öcscsének, Károlynak, egy hitelezője, a kivel épen sok baja volt -Kisfaludy Sándornak. Ezt a hitelezőt Spiridionnak nevezték. Vagy szabó -volt, vagy vendéglős, már nem tudom, melyik a kettő közül. Kissé -hóbortos német ember. - -Mikor azt megtudta, hogy Kisfaludy Károly után alig maradt valami vagyon -s hogy a hitelezők nem kapják meg minden pénzüket: a testvéreknek s -kivált Kisfaludy Sándornak esett s ezeket zaklatta leveleivel. Különösen -Sándor ellen biztatta föl valaki s hozzá minden hónapban, néha hetenként -intézett adósságkövetelő, pénzt sürgető levelet postán vagy vásározó -zsidók és gyolcsos tótok utján. A költő utóbb már dühös volt, ha ezt a -nevet meglátta: Spiridion. - -1832-ben vagy 1833-ban egy kemény, hideg, zivataros, hóförgeteges -deczemberi napon beállit a költőhöz egy vad ismeretlen egyéniség. -Bundája tele hóval, bajusza és szemöldöke is tele hóval, még bolyhos -köcsög kalapja is tele hóval. - -Beköszönt s azon kezdi a beszédet: - -– Tudja-e az ur, micsoda nap van ma? - -Ránéz a költő kiváncsi és komor arczczal. - -– Mit akar? Kicsoda az ur? - -– Mindjárt megmondom s tisztelettel mindjárt bemutatom magam. Tetszik -tudni, ma van Szent Spiridion napja. - -No épen ez az ember kellett a költőnek. Ugyis épen az tette komorrá, -hogy elhalt felesége jószágát az időközi haszonnal épen most kellett -kiadni a Szegedy-atyafiaknak. Mérgesen oda szól a hóbortos némethöz. - -– Mi közöm nekem ehhez? Adja elő a dolgát szaporán. - -A jövevény kiráz egy kosárra való havat bundájából, szemöldökéből és -köcsög kalapjából. - -– Tetszik tudni, én vagyok az a pesti Spiridion, a kinek a nemes -Kisfaludy-familia ma is adós. Nekem pedig az a szokásom, hogy én nevem -napján látogatom meg adósaimat. - -A költő feláll, egy szót se szól, megfogja a bundát és a köcsög kalapot -s ugy kilöki a folyosóra, csak ugy nyekken. A bundában és a kalapban -volt természetesen Szent Spiridion is. Csak azután mondta neki: - -– Nekem pedig az a szokásom, hogy az ilyen embert saját neve napján -dobom ki házamból. - -Ez esetnek hire futamodott s ebből példabeszéd lett. - -»Ugy ne járj, mint Szent Spiridion a Kisfaludyakkal.« - -Ennek a példabeszédnek im ez volt a története. - -A költő hatalmas erejü izmos férfiu volt. Történeti arczképe a magas -homlokkal és kopasz fejjel alig nyujt hű képet termetes alakjáról. - -Haját Milanóban vesztette el 1796-ban, a mikor a milanói várat a -francziák bekeritették és ostromolták. Az ostrom negyvenegy napig -tartott. A várőrségben a rossz víz miatt hagymáz ütött ki. Megkapta a -betegséget a költő is. Erős testalkata ugyan hamar megbirkózott a -betegséggel, de haja elment s nem is jött vissza többé. A Kisfaludyak -dús hajuak s a dús hajzat öcscsének, Kisfaludy Károlynak arczképén jól -meglátszik. - -Egyéb balesete is volt, kivált öreg korában. - -Épen hetven éves korában 1842-ben karácson előtt Keszthelyre akart -bemenni. Szántó körül a hajnali szürkületben fekete kutya ugrott ki az -árokból a lovak előtt. A lovak megijedtek, megvadultak s tüskön-bokron -át vitték a kocsit. Feldülés lett a vége s a költőnek térdkalácsa s -vállcsontja eltörött. Pár hónapig őrizte a szobát, de tökéletesen -kigyógyult. - -Sulyosabb volt az az esete, melyről Kossuth Lajost maga értesitette. - -Somlyai szőlejébe ment, hova borvevőt várt. Márczius 10-ike volt; erős, -hideg szél támadt, cselédjeivel együtt áthült s hatalmas hurutot kapott -lázzal. Cselédjei elfeküdtek, a költő azonban, a hajdani katona keményen -ellenállt s esze ágába se volt lefeküdni. Sőt talán még legénykedett. No -hiszen megrohanta öt napi legénykedés után olyan láz, hogy tizenhárom -napig egy percznyit se aludt s viznél egyéb nem fordult meg szájában. -Még se gyöngült el valami nagyon. Pedig ez az eset 72 éves korában, -1844-ben történt. - -Hogy ilyen férfi el tudott bánni Szent Spiridionnal: nem lehet csodálni. - -Őseire büszke volt. - -Méltán. Ma a huszadik századot éljük s az ő családi levéltárában a -tizenkettedik századtól kezdve meg voltak az okiratok, melyek ősei -hatalmát bizonyították. Csak Veszprém vármegyében három vára, három -urodalma volt egykor családjának. Essegvár, Döbrönte, Csékut. De egyik -dédük anyja miatt sok rossz élczet kellett hallania. - -Volt egy őse: Kisfaludy László tábornok, Győr várának s városának hadi -kormányzója. A törökök elfogták s nehéz vasat tettek kezére, lábára s -Esztergomban föld alatt sötétben tartották. - -Volt gondjuk rá, hogy erről feleségét is értesitsék. Szarvaskendi Sibrik -Mária volt a feleség. Szerette urát életre-halálra, kész volt érte -minden áldozatra. - -A török váltságdijul nyolczezer forintot, kétszáz török rabot, kétszáz -kősót és tizenkét paplant kötött ki. - -Az asszonynak nem volt török rabja, hanem volt a győri német -várkapitánynak, ettől kellett rabot venni. Ez pedig rosszabb volt, mint -a pogány; istentelenebb volt még a kutyahitünél is. Ez a kétszáz török -rabért még többet követelt. - -Még akkor telt a várakból és urodalmakból. - -Csakhogy a német azt is követelte, hogy ha az esztergomi basának oda -adja a paplanját, neki adja oda a pendelyét. - -Az asszony megigérte. De csak akkorra, a mikor előbb a basával végez. - -Csakhogy ez az asszony nemcsak Kisfaludyné volt. Ő Szarvaskendi -Sibrik-sarjadék is volt, a kivel összetüzni nem volt tanácsos. - -Kisfaludy László uram kiszabadult, de a 12 paplan oda lett. - -Mi lesz a pendelylyel? - -Mária asszony magához rendelte a várkapitányt Kisfaludra, Sopron -vármegyébe. Férjét elküldte valahová. - -Megvendégelte a várkapitányt, a hogy magyar nemes asszonyhoz illik. És -szó nélkül várta, mikor hozakodik elő a várkapitány a pendelylyel. - -Előhozakodott, mihelyt a bor kissé a fejébe szállt. - -Mária asszony erre is készen volt. - -Eléje tartott tizenkét szép hófehér pendelyt. Maga fonta a fonalát, maga -fejéritette a vásznát, maga himezte ékes virágát. Elfogadja-e a német? - -Nem fogadta el. Olyan pendelyt kért, a melyik már volt egyszer Mária -asszony harmattestén. Olyat is kapott. - -Csakhogy előbb Mária asszony intésére előugrott egy csomó nemes ifju, a -várkapitányt és kisérőit leverte, s a kapitány kezét gúzsba kötötte. - -– Az én pendelyemet akarod német? Nesze! - -Előhoztak egy rongyos pendelyt, ráadták a várkapitányra, egy czafatos -főkötőt a fejére kötöttek s ugy küldték be Győr várába. - -Megérdemelte. - -Csakhogy ez a pendely több várat és urodalmat nyelt el, mint a tizenkét -paplan. - -A német meg se állt Bécsig. Kegyetlen hazug panaszszal beáztatta nem is -Mária asszonyt, hanem Kisfaludy László uramat. - -Árpád apánk hét vezére közül való volt Szabolcs vezér. Ennek a fia volt -az a Csák, a kitől a Kisfaludyak származnak. Szabolcs vezértől kezdve -Kisfaludy László uramig sok szép birtokot összegyüjtöttek. De mire a -paplan ára s kiváltképen a pendely ára kikerült s Kisfaludy László a -hóhér pallósától megmenekült: akkorra maradt is, nem is valami a sok -várból és urodalomból. - -A várakból legalább egy se maradt. - -Hanem mikor Kisfaludy László uram a sok hercze hurczából haza szabadult: -átölelte szerelmes hitvesét Mária asszonyt mind a két kezével, -megcsókolta mind a két piros arczát bajuszos szájával s talán még valami -könyet vagy mit is törölt ki a szeméből. - -– Most már ugyan semmink sincs aranyos lelkem, asszony-feleségem, de -mégis csak ugy volt jó, a hogy te cselekedtél. - -Nos hát a költőnek, mikor jó kedve volt, ugyancsak hallania kellett, -miként pusztult el az ősi birtok paplan miatt, pendely miatt. - -Ha jó kedve volt: vidáman el is hallgatta. Ha pedig rossz kedve volt: -nem is volt tanácsos előtte ezt a dolgot pajkosan előhozni. - -Volt a költőnek egy sajátságos baleszméje. Mindig attól félt, vele is -megtörténhetik, hogy elevenen temetik el. - -E baleszmének története van. - -Élt 1750 körül Téthen, Győrmegyében, egy előkelő gazdag nemes urnő. -Nevét elfeledtem. Vagy Noszlopyné, vagy Kisfaludyné, vagy Gyapayné volt: -ugy rémlik előttem. Csak annyit tudok biztosan, hogy egy veszprémmegyei -egykori jóbarátomnak s birtokos társamnak öreg anyja volt. E barátom -neve Noszlopy Tamás. Nálam idősebb volt s már nem is él. A ki az ő -családi leszármazását ismeri, Théten pedig jól ismerhetik: az rájön ama -gazdag nemes urnő nevére. - -Az urnő megöregedett, meghalt, eltemették. Aranylánczot tettek a -nyakára, aranygyürüket az ujjára, arany kösöntyüket a kezére, aranyos -mentét hideg tetemére. Igy rendelte ő maga. Maradékai szót fogadtak. - -Tél volt, hó volt, hideg volt, mikor eltemették. - -A közönség látta a holton a nyitott koporsóban a sok kincset. - -Egy-két rossz ember összebeszélt s éjjel kiment a temetőbe, fölásta a -sirt s meg akarta rabolni a halottat. - -De a halott nem volt halott. A zajra fölébredt, a hidegre föléledt s -mikor a koporsót fölnyitották, felült. - -Felült, nagyot ásitott s azt mondta: - -– Köszönöm jó emberek! - -De a jó emberek holtra rémültek. Se szólni, se mozdulni nem tudtak. A -szegény öreg urnőnek magának kellett a sirból kijönni, ruháját rendbe -hozni s haza ballagni a faluba. A rossz emberek, mikor magukhoz tértek, -közel se mertek hozzá menni. - -Haza megy az öreg urnő s kopogtat a cselédlakás ablakán. - -A cselédek fölébrednek, kinéznek s ime látják a halottat halotti -ruhájában, a hogy délután eltemették. A tele hold épen rá sütött s a hó -is világitott. Jól látták, jól megismerték. - -Rémületében eszét vesztette valamennyi. Kezüket tördelték, hányták -magukra a keresztet és sopánkodtak az irgalmas istenhez. De segiteni -egyik se mozdult. - -Az urnő kardos asszony volt életében. - -– Keljetek hát föl gézenguzok! Nem látjátok, hogy megvesz az isten -hidegje? Nyissátok ki hamar a kastély ajtaját! - -Igaz, hogy a halottakat nem szokás valami bőséges ruhában eltemetni. - -De azért a nyavalyás cselédek nem mozdulnak. - -– Kisértet! Kisértet! - -Utóbb is egy félig ittas öreg cseléd bolond észszel azt mondja: - -– Uszitsátok rá a kutyákat! - -Szót fogadtak s a kutyákat rá eresztették, rá hajszolták a kisértetre. - -Csakhogy a kutya nem babonás. A kutya megismeri az ő jó urasszonyát -életben is, halálban is. - -Ugy rohantak az urnőre, mint a dúvadak, de a mikor hozzá értek: kezét -nyalták, hozzá dörgölőztek, jó szivvel üdvözölték. Mintha mondták volna: - -– Hozott isten, hozott isten haza a föld alól! - -Igy menekült meg az urnő s azután élt is még egy darabig. - -Ez az eset Kisfaludy Sándor születése ideje körül történt. Sok éven át -erről beszéltek három-négy vármegyében. S ez annyira megnyomta a gyermek -elméjét, hogy a költő, mikor végrendeletet csinált, azt rendelte, hogy -szivét, azt a melegen érző szivet szurják keresztül és csak ugy temessék -föld alá. - -Átszurták-e a holt költő szivét: nem tudom. A végrendelet, melyben azt -meghagyta, még Szegedy Róza életében 1830 előtt kelt. A költő még azután -sokáig élt. - - - - -A LAKATLAN PALOTA. - -(Szent Kristóf térdekalácsa. – A lakatlan palota rideg. – A félszemü -kulcsárné és vén macskája. – Az öreg „Pál bácsi“. – A mult századok -irásai és könyvei. – Az öreg hajdu. – A munkáskérdés titkai. – Vége van, -de még sincs vége a könyvnek.) - -Mire a Kisfaludy-házat megnéztük: lenyugodott a nap. Talán fél óráig -sétálgattunk még a városban s azután leültünk a gazdag estebédhez. - -Késő éjszakáig beszélgettünk komoly tárgyakról nagy vidámsággal. -Beszélgetésünk tárgyai: a régi kastély, a gazdag sümeghi festő s a -Bakonyerdő, a mikor még benne a mammuth lakott. - -A régi kastély a püspöki székház, melynek lakói és vendégei voltunk. - -Kapuszinje alatt falbavert szegen mammuthcsont lóg egy kóczmadzagon. -Valami forgócsont vagy lapoczkadarab. Sümeghi határban találták valahol -valami árhordta rétegben. A mikor találták: földünk őslakóival még akkor -nem voltak a tudósok közeli ismerősök. A köznép ma sem az. A köznép ma -is azt hiszi, hogy az a csont valami óriás embernek csontja. Vagy valami -csodatevő szenté. Talán Szent Kristófnak térdkalácsa. Sehol se lesz -annak jobb helye, mint a püspöki palotában. Oda adták be s ott -akasztották fel a kapuszin alatt. Vén asszonyok, csacska emberek sokat -tudnak arról a csontról mesélni. - -Nagyon kegyes, istenfélő öreg asszonynak volt egyetlenegy szép leánya. -Szép leánynak szolgalegény volt a szeretője. Csakhogy az öreg asszonynak -vagyona is volt, a leányra gazdag legény is szemet vetett, -szolgalegénynek hátul volt a helye. - -Az öreg asszonynak azonban csúz rakódott a könyökébe. Se söpörni, se -tésztát gyurni nem tudott, de még csak az olvasót pörgetni se. Nagy baj -ez. Adott gyertyát a templomnak; elment bucsujárni Kis-Czelbe, -Szent-László Egyházra; imádkozott, fohászkodott hétszámra: mind nem -használt semmit. Testi fájdalmai is nagyok voltak. - -Oda ment hozzá a szolgalegény. Megvigasztalta, megczirógatta, könyökét -megtapogatta s megigérte, hogy hoz neki ereklyecsontot, tegye a feje -alá, meggyógyul, de adja neki a lányát feleségül. - -Ravasz a legény, babonás az öreg asszony. A lánya is csak arra kérte, -tegyen meg mindent, hogy a csúz takarodjék ki a könyökéből. Meglett az -alku. A szolgalegény tudta már, hol kandikál ki a csont az omlásból, -kivette onnan s vitte az öreg asszonyhoz. Akkora darab volt, mint egy -tulipántos láda. Mindjárt elhitte az öreg asszony, hogy ilyen csontja -nem is lehet másnak, csak előkelő rangu csodatévő szentnek. Bizonyosan -meg is gyógyult tőle. - -Ilyen bolongságokat beszélnek arról a nagy csontról. - -Másfél száz esztendős régi palota, száz esztendő óta már senki se lakja. -Mióta Koller püspök fölépitette a veszprémi palotát: azóta a veszprémi -püspök csak bérmáláskor látogatja meg elődeinek sümeghi palotáját. - -Letarolt erdő, fogatlan száj, elpusztult család, elfásult sziv, uzsorás -embernek lelke, lakatlan palota: minő rideg látvány! - -A puszta vár ott a bércz tetején nem oly kietlen. - -A romnak van szépsége. Tetőtlen falak, merész oszlopok, düledék kövek, -mohos üregek, egykori ajtók és ablakok óriás nyilásai, vihar süvöltése a -nyilásokon, forgó szél táncza a falromok között, vércse-bagoly a falak -oduiban, vad virágnak hervadt bokrai az ormokon. Mindenütt az elmulás és -mégis élet mindenütt. Emlékek a multból, szájról-szájra szálló -hagyományok az embereknél, képzelet és andalgó érzések széppé teszik a -puszta várat. - -Hiszen az öreg asszony is szép; ezüst hajával, fényes szemeivel, -arczának szabályos redőivel, halk hangjával, szelid beszédével, a mikor -ott ül zsölyeszékén s unokái körülveszik s nagy zsivajjal játszanak -körülötte. Fia-lánya is oda-oda megy hozzá s megcsókolja vagy a kezét -vagy a homlokát. - -– Édes kedves jó nagy anyánk! - -De nézzétek meg a delnőt, a kit nem látogat senki. - -Arcza szép, szeme ragyog, piperéje tökéletes, szobája virágos, de szive -nincs. Szerelme csak hivalkodás, szava csak csalfaság. Társalgásából -hiányzik a lélek, nem hiányzik a számitás. Megcsalta azokat, a kik -imádták. Szelleme fütetlen fényes terem hideg télben. Gyermekei -nincsenek. Nincs, a ki szeresse s nincs a kit szeressen. - -Ilyen a nagyuri palota, a melynek nincs lakója. Ilyen volt a mi tanyánk. - -Földszinten, emeleten húsz-harmincz szoba és terem egy végben. Mindegyik -tele butorral és képpel, kényelemmel és napsugárral. - -S tele hidegséggel. Még nyáron is borzongat benne a hideg. - -Nincs lakója. A ki örömmel tanyázzék benne, a ki édes szeretettel -fogadja vendégét. Hiányzik belőle az életnek illata, a léleknek -melegsége. - -Termei konganak, mintha üresek volnának. Falak, padlók, szőnyegek ódon -szaggal telvék. Még legyet se találsz. Még a pók se szövögeti hálóját a -szögletekben. Mintha barlangban volnál: ugy érzed magad a gazdátlan -palotában. - -Ott vannak a püspökök arczképei a falakon. - -A hatalmas Rozgonyiak, a kik szentek voltak az isten előtt s kemény -hadvezérek az ellenség előtt. Könyjük hullott az oltáron, vérük a -csatatéren s jobban szerették az országot, mint a mennyországot. - -Ott a daczos főpap, a ki kardot kötött a püspöki palást fölé s vitéz -hadainak élén maga rohanta meg a szomszéd főurat Gersei Pethőt s -ostrommal vette be Tátika várát. Nem birt vele még az országgyülés se s -mikor kárhoztatták, a hitujitás élére állt. - -Hát a ki nem volt Árpád sarjadéka, mégis magyar fejedelmi ág volt. A -hatalmas Ujlaky herczegek utolsó sarja, a kit saját várában vertek agyon -a kuruczok, mert hütlenné lett magyar fajához s a hitszegő osztrákhoz -szegődött? - -Püspökök voltak mind. Soknak ott az arczképe a falakon bajuszszal, -szakállal, karddal, kereszttel vagy pedig sima szenteskedő arczczal, a -mikor – az utolsó századokban – már csak kereszttel és imádsággal -ostromolja az eget s nem karddal és hősi vitézséggel védelmezi magyar -nemzetét. - -Mindez nem támaszt életet a gazdátlan palotában. Hiszen maradék nélkül -multak el a fényes alakok. Utódaik csak a vagyont örökölték s nem a -vért, a nevet, a büszkeséget és a becsületet. Idegen uraság kezére -jutott Magyarország. Légy szolgája az idegennek, akkor urrá lehetsz, -püspökké lehetsz Magyarországban. Ez az igazság háromszáz esztendő óta. - -Ki őrzi ezt a nagy palotát? - -Bizony nem a komiszáros őrzi, mint a hogy Sobri dala mondja. - -»Ej-hujh Sobri pajtás – Mi ott az a nagy fehér ház? Ej-hujh -Sümegh-város, Ott lakik a komiszáros!« - -Hanem a félszemü kulcsárnő őrzi. - -Juliánna asszony a neve. Még János püspök bizta rá a palota őrzését. - -Nem volt valami szép asszony a jó kulcsárnő. S azonfelül csak egy szeme -volt. Nem is hivták másnak, csak a félszemü kulcsárnőnek. Már Pécsett is -szolgálatában állott János püspöknek, mikor a püspök még csak kanonok -volt. Magával hozta a veszprémi püspökségbe, de Veszprémből csakhamar -áthelyezte Sümeghre s az ottani palotát bizta rá. - -Volt Juliánna asszonynak egy öreg édes anyja s egy öreg czirmos -macskája. Azokat is elvitte magával a sümeghi palotába. Édes anyja volt -már vagy nyolczvan esztendős, de a czirmos macska életkorát senki se -tudta. Vén lehetett az istenadta, mert már nagyon mogorva volt, sohase -játszott, sőt még czirogatni se hagyta magát. - -Nagyravágyás azonban nem bántotta és semmiképen el nem bizakodott abban, -hogy most palotában lakik. Élhetett volna tejjel, vajjal, mészárszékbeli -finom hussal, baromfiaprólékkal, körömfaladékkal, de ő csak megmaradt az -egér mellett. Minden pinczét, padlást összejárt s minden nyavalyás -egeret összefogdosott. Hiába! Igy tanitotta az anyja kölyök korában, igy -szokta meg a falun; a palota kedvéért ő már a maga szokásából ki nem -tér. - -Hejh ti főtisztelendő, méltóságos, nagyméltóságu s minden méltóságu -főpapok és papi fejedelmek, ha ti bennetek is megmaradna az az erkölcs, -a mi a félszemü kulcsárnő öreg czirmos macskájában megmaradt! - -Ugyanez az erkölcse volt a félszemü kulcsárnő öreg édes anyjának. Ő is -ehetett volna vadhust, hideg halat, pástétomot, marczipánt mindennap, de -csak megmaradt ő azért a burgonya, leves, gyönge csirke és köleskása -mellett. Élt is töménytelen esztendeig s talán ma is él. Majorné -asszonyom volt a neve. - -E nagy egyszerüség kibékité velük az öreg hajdut is. A kinek neve volt -»Pál bácsi«. - -Igy szólitotta őt az egész város. Serdülő gyerek és öreg ember egyaránt -öregnek, Pálnak és bácsinak ismerte a század eleje óta. Ő szokott -könyveket adni a könyvtárból Kisfaludy Sándornak is. - -Régi hajdu volt. Hajdu is, hopmester is, várnagy is egy személyben. -János püspök már az ötödik volt a püspökök sorában, a kit szolgált. -Megbecsülte a püspököket, mivelhogy a szokás és tisztesség ugy kivánta, -de egyébként ő minden püspököt csak jövevénynek tekintett, a ki -ideig-óráig szálló vendége ugyan a püspökségnek s aztán meghal vagy -tovább megy s jön helyébe más. Egyik-másik püspököt eltemette, Kopácsy -elment primásnak, Zichy gróf elszökött idegen országba, elmulik majd -János püspök is. De ő megmarad örökké, mert a püspökség is megmarad, a -palota is megmarad, a várnagy is megmarad örökké. - -Soha le nem tette diszruháját. Ezüstfehér zsinóros világos kék -huszárruhája hozzá nőtt testéhez. Pongyolában nem látta soha senki. - -Voltak elvei. - -Elvei közé tartozott, hogy zsidó és asszonyszemély be ne tegye a lábát a -palotába. - -Az asszony csacska. Eljár a szája. - -A zsidó ellen nem tudott valami okos kifogást tenni. De az neki mindegy -volt. - -Volt a költőnek egy kedves zsidaja. A neve volt: Scheiber Jakab. Ez -hordta a költő leveleit Pestre s ettől küldte pénzeit is ide-amoda. Ez -hordta a csomagokat is. Szegedy Róza előkelő urnő volt haláláig. -Öltözködésben is a vidékbeli urnők mintaképe. Pesti és bécsi megbizásait -csak Scheiber Jakab tudta igazán végezni. Azt hiszem, maradékai most is -élnek a vidéken. - -A költő egyszer szőlejébe megy. A kapu mellett lóczán üldögél Pál bácsi. -Benéz a költő a könyvtárba, kiválaszt egy könyvet s azt mondja Pál -bácsinak, vagy magával viszi a könyvet visszajövet, vagy elküld érte -valakit. - -Másnap Scheiber Jakabot kérte meg, a kinek arra vezetett utja, hozza el -a könyvet. - -Pál bácsi nem adta a zsidó kezébe; a költő e miatt összemordiázta. - -– Mit gondol a tekintetes ur? Szent István királyunk alapitott minket, -hogyan adhatnám én zsidó kezébe a szent királynak könyvét? - -Pál bácsi szentül meg volt gyöződve, hogy őt magát is Szent István -rendelte oda s a könyvtár valamennyi könyvét maga Szent István szedte -össze a könyvárusoknál. Még a komáromi kalendáriumot is. - -Olvasni természetesen nem tudott a jó öreg. - -Ezt a könyvtárt néztük meg másnap mi is. De minket nem a Pál bácsi -kisért, hanem a »Nyalka bácsi«. - -Ez is hajdu volt s ez is öreg legény. Torzonborz hófehér hajából de egy -szál se hiányzott még. Hófehér bajusza keményen kipödörve, álla fényesre -borotválva, teli vállán csak ugy feszült a dolmány. - -Mi volt a becsületes neve az öreg »Nyalka bácsi«-nak, nem tudom. -Kinyitotta a könyvtár ajtaját, a könyvtárba beeresztett bennünket s maga -megállt ott a nyitott ajtóban s kemény tekintettel vigyázott ránk: mit -csinálunk oda bent. - -Itt már velünk volt Szentirmay barátunk is. - -A nagy terem közepén rendetlen halmokban hevertek az urodalmak gazdasági -irásai, a korábbi püspöktől kezdve fölfelé sok századra kiterjeszkedve. -Urbéri táblák, fizetési lajstromok, kegyuri terhek kimutatásai; -szerződések, cserelevelek, intések, beiktatások, rév-, vám-, italmérési- -és vásárjogok szabadalmai; vízjogok, malomjogok, malomfejek irásai; -megyei, helytartótanácsi és korlátnoki leiratok, föliratok és átiratok; -czéh-privilégiumok, javadalmi leltárak, a püspökség átvételének és -átadásának százados inventáriuma; visszahelyezések, hatalmaskodások, -kártételek, erdei zárlatok percsomói; száz iródeáknak, igazgatóknak, -főtiszteknek, tiszttartóknak, számtartóknak, ispánoknak s urodalmi -fiskusoknak ákom-bákom irásai. - -Tudós társaság legyen az, a melyik átnézze, sok társzekér, a melyik -elbirja az irásokat. Kilenczszáz esztendő óta áll fenn az a nagy -birodalom, melyet a szent király veszprémi püspökséggé alakitott, mennyi -története van ennek kilenczszáz esztendő óta? Ez a történet mind föl -volt jegyezve papirosra. A papirosnak csak ezered része van itt s ez is -rendetlenül. S ez az ezeredrész is igen sok. - -De kevés az a tudomány, a melyet eddig papirosra jegyeztek! De keveset -tudunk még abból is, a mit már valamikor papirosra följegyeztek! De sok -története van nemzetünknek, a mely még nem jutott föl a napvilágra! A -melyet még sötétség, penész, molyok, egerek, korhadó papirosfoszlányok -őriznek. - -Két nagy történetirónk volt velünk. Salamon Ferencz és Szilágyi Sándor. -Mindakettő felsóhajtott: mily sok munka vár még rájuk! Mily végtelen -munkát végezett azóta mindakettő! S mily kevés mégis mindez ahhoz, a mit -még ezután kell elvégezni! De kell-e hát? - -S ugy kell-e végeznünk, a hogy eddig tettük? - -A 16-ik század magyar nemzetét nem ismeri még a világ. Nem ismeri maga a -magyar nemzet sem. - -Két világhatalom rohant meg bennünket. Az egyik Mohamedre, a másik -Jézusra esküdött. A török, a német. Melyik volt álnokabb? Melyik volt -kegyetlenebb? Melyik volt gonoszabb? Melyik ártott többet a magyarnak? - -Hiába töröm az elmém: nem tudok eligazodni ebben a kérdésben. - -Egyet jól tudok. Nincs nemzet a világon és nem is volt soha, a kinek -száz év alatt annyi hőse, annyi vértanuja, annyi dicső alakja lett -volna, mint volt a magyarnak a tizenhatodik század folyamán. - -Hol vannak a költők, hol a lantosok, hol a történetirók, kik a hősök, -vértanuk, dicsők alakját a halhatatlanság napsugarával rajzolnák le -előttünk? - -Salamon Ferencz elkezdte a könyveket nézegetni. - -Azt mondták: ezt a könyvtárt Biró Márton püspök alapitotta. A százötven -év előtti könyvek vannak ott felhalmozva. - -Salamon Ferencz akkor már a Zrinyiek történetét kutatta. S kutatta azt -is: mit olvasott, miben gyönyörködött, miből tanult a költő Zrinyi -Miklós? S nagy örömére és csodálkozására itt megtalálta a költő -Zrinyinek kedves olvasmányait. Olasz, latin és német műveket. Megtalálta -a magyar törvények gyüjteményének is a Corpus Jurisnak néhány régi -kiadását. - -Az egyik kiadás boritékjának belső oldalán erős vastag ludtollu irással -fel volt irva: - -»Constitutio Gentis Hungarorum.« - -Alatta a költő Zrinyinek ez a verse: - -»Halljátok, halljátok ti forgandó egek! Halljátok hiveim, égbeli -seregek! Halld meg föld és világ és világi vizek – Az én mondásomat és -ti nagy tengerek!« - -Ez alatt más kézzel, más tintával: - -»De az német meg nem hallja az magyarok constitutióját.« - -Mutatta Salamon nekünk ezeket az irásokat s egyuttal felolvasta. De a -mikor a némethez ért: becsapta a nagy könyvet s oda dobta egyik -asztalra. - -– Igazad van, akárki voltál, a ki odairtad! - -Az öreg hajdu ez alatt ott állott a nyitott ajtóban. - -Kerberosz a pokol bejáratát, arkangyal a paradicsom ajtaját, Szent Péter -a menyország kapuját nem őrzi oly gondosan, mint a hogy az öreg hajdu -vigyázott ránk és a kezünkre. Engem boszantott ez a nagy őrködés. -Figyelmeztettem rá Szentirmayt. Ő csak mosolygott. - -Oda mentem az öreg hajduhoz. - -– Mi van öreg még itt ezekben a szobákban? - -– Könyvek, irások. - -– Mi van azokban a könyvekben, irásokban? - -– Azokban titkok vannak, uram. - -– Kendnek azokat őriznie kell? - -– Már csak megőrzöm, a mig tudom, hűséggel. - -Megkérdeztem, mi a fizetése? Elmondta. A lakáson kivül borban, gabonában -ráment a fizetése évenként valami száz forintra. Ezen kivül havonként -vagy három forint s viselő és ünneplő hajduruha. - -– Kevés ez, hallja kend. - -– Megélek belőle tiszteségesen. - -– Hátha valaki más jobb szegődést adna? - -– Az uraságomat csak el nem hagyom, a mig élek. - -– Hátha az urasága elkergetné? - -– Engem? Nem lehet az! Megvan az én becsületem ő előtte. - -Jól van öreg Nyalka! Kend még a régi világ maradéka. Kend még nem tudja, -mitől reng a föld alattunk. Kend még nem azt mondja: munkaadó, hanem azt -mondja: uraság. Kend még nem munkás, hanem szolga. Kend még barom. Azt -hiszi még, hogy a könyvekben és irásokban vannak a titkok. Pedig a -könyvek és irások: a mult s a multnak nincsen titka. A jövendő van tele -titkokkal. Kend még a hűségről beszél! Ejh-hajh ez az igazi titok: a -hűség. - -Gyönyörü kérdés a munkás kérdés. Ezer nagy elmét nehéz munkára hiv, -százezer tőkeurat ijesztget, milliók lelkét háborgatja. Elmélet és -szenvedély, babona és igazság, hitvallás és káromkodás, vágy és boszu -egy szerre. Mindig oldják, soha meg nem oldják. Mert a szabadság, a -mindennapi kenyér, a hatalmi erőszak vágya s az emberi önérzet van benne -elválaszthatlanul összekeveredve. Az emberi léleknek nincs fölségesebb -működése mint a munka. A munka nemesit, azt mondják a bölcsek. De melyik -munka? - -A melyiket játékból vagy mulatságból, szórakozásból, szabad kényünkből -végezünk. Isten, mikor megteremtette a világot, ezer irányban félben -hagyta a teremtést. Az ember folytatja a teremtést s a mikor ezt -cselekszi: akkor munkát végez. - -Hogyne lenne ez fölséges? Hogyne tenné ez lelkünket nemessé? - -De vajjon, ha valami elképzelhetlen hatalom azt parancsolta volna s -kemény hangon parancsolta volna istennek, hogy fogjon hozzá a -teremtéshez s hogy hat nap alatt mulhatlanul megteremtse a világot, -különben a rendőrség kezébe jut, birságot fizet, esetleg eltolonczozzák -vagy pedig éhezni lesz kénytelen: vajjon oly csodálatos tökéletességgel -hat nap alatt elkészült volna-e a világ? Volna-e napunk oly fényes, -hajnalunk oly édes, földünk oly virágos, csillagaink oly ragyogók, -asszonyaink olyan szépek? - -Nem hiszem. - -A kényszerü munka nem fölséges s a lelket nem teszi nemesebbé. De az a -munka se, a melyet a minden napi kenyérért minden nap el kell végezni -nyolcz órán át rendes dijért, nyolcz órán tul szabad dijért. - -Hol van annak az embernek szabadsága, a kinek éheznie kell, ha egy napig -nem dolgozik s éhen kell meghalnia, ha egy hétig nem dolgozik? - -S hol van az az emberlélek, mely nyugodt maradjon, mikor maga körül a -szabadságot és tölt gyomrot látja, azt pedig jól érzi, hogy ő csak -szabadsága árán töltheti meg gyomrát? - -Ott huzódik a jól töltött országut. Két utas jár rajta. Szemközt mennek -egymás felé s összetalálkoznak. Az egyik kerek hasu, piros arczu, pörge -bajszu, hetyke járásu. A másiknak hasa lapos, arcza hervadt, bajusza -kajla, járása csosza. Amannak neve: Erős. Emennek neve: Gyönge. -Találkoznak, üdvözlik egymást, szóba állanak egymással. - -– Hejh Gyönge, jó hogy találkozunk. Dolgozzál nekem s én eltartalak. De -hűséges légy. - -– Hejh Erős, tarts el engem s én dolgozom neked. De igazán szeress -engem. - -Egyik kéz belecsap a másikba, szent a kötés. Szeretet és hűség -összebarátkoznak. Uraság és szolga támad. - -Lehet ez? - -Az öreg hajdu még azt hitte: ez a világ rendje. - -Támad azonban kétféle veszedelem. Az egyik a tudás, a másik a szükség. -Mindakettő örökké sugdos az Erősnek és a Gyöngének fülébe. Bujtogatja -őket. Megszólal a Gyönge: - -– Hejh te Erős, te nem szeretsz igazán. Kössünk uj szerződést. Nekem jog -is kell. Felmondás, megszabott munkaidő s több efféle. - -– Jól van te Gyönge, te nem vagy hüséges, kössünk hát uj szerződést. -Legyen jogod, elfogadom a felmondást, de megszabom a munkabért. - -Megkötik az uj szerződést. Hatóság hitelesiti az aláirást. Az uraság -megszünt, helyette munkaadó lesz. A szolga is megszünt, előáll a munkás. -Szerződő egyenjogu felek ezentul. - -Csakhogy megint ujabb veszedelem fenyeget. Az Erősnek tőkéje van, a -Gyönge pedig sokaság. A tőke is hatalom. Két hatalom pedig el nem lehet -egymás mellett anélkül, hogy meg ne mérkőzzék. - -Ki a hibás? Ki a hibásabb? - -Az egyiknél elfonnyad a hüség, a másiknál elfonnyad a szeretet. Üres -edény a jog, igazsággal és emberséggel kell megtölteni. Földhöz -vághatjátok, ha meg nem tölthetitek. - -Öreg hajdu – nincs már olyan szolga, a milyen te voltál. Ha van is: -kevés van. De olyan uraság is kevés van ma már, a milyen a tied volt. - -Mi lesz a jövendő: ez az igazi titok, öreg hajdu, nem pedig az, a mit -Biró Márton püspök könyvtárában a könyvek és irások beszélnek. A jog -mellé és a szabadság mellé vissza tudjuk-e még valamikor szerezni a -hüséget és szeretetet? - -Kisértsük meg! - -* - -Vége a műnek. - -Pedig még nem fejeztük be az utazást egészen. Még hátra van a gazdag -kékfestő, hátra van Tátika, Keszthely, Héviz és a Kis-Balaton. És hátra -van Gyulai Pál urnak erőben, egészségben, jó kedvben való hazaérkezése. -Ezekről is beszámolok valahol és valamikor. - - - - -TARTALOM. - -A remetebarlang lakója 1 - -(A Kettős Évangyélista. – Kiteszik a zsöllérségből. – Még egyszer -megnézi házát, szőlőjét s aztán beadja a kulcsot. – A remete-barlangban. -– A Ferkó gyerek és kutyája. – A holt asszony fejkötője és gyüszüje. – A -zsöllér és a király együtt porlanak.) - -A tihanyi barátok 16 - -(I. Endre király. – Miök van a tihanyi barátoknak? – Kocsi Sebestyén -Gábor követ és Bresztyenszky apátur. – Mit csinál a barát a -szobalánynyal? – Miért kell bohócz a zárdában? – Mi a nevetés? – -Állitsatok nevető kórházakat. – A remete és a szentgáli nemes. – Szent -Gellért püspök. – Utazik a püspök. – A nyéki lány dalolgat. – A püspök -és a barát nem tudnak aludni. – A bölcs tanulság.) - -A tihanyi erősség 42 - -(A királysirok. – Nem jól temetik a királyokat. – A nemzet utolsó -menedéke. – A bölcs Piusz barát s a még bölcsebb főapátur. – Pisky uram -és Ibrahim aga. – A bajvivás és a becsület. – Ibrahim aga három felesége -egyszerre szül. – Az aga levelet ir. – A bajvivás mégis megtörténik. – -Honnan ered a káromkodás?) - -Balaton-Földvártól Badacsony hegyéig 62 - -(Milyen felekezethez tartozik a hullám és a napsugár? – A kis kapitány. -– Salamon Ferencz dévajkodik, Gyulai Pál ur megijed. – Szentirmay a -parton vár.) - -Negyvenöt év előtt 70 - -(A szent-mihályhegyi remete a költészetben és a valóságban. – Bodor -Jancsi története. – A Csiri, a Biri és a Csiribiri. – A magyar népmese.) - -A világ legszebb vidéke 81 - -(A Lesencze völgye. – Szent-György hegye. – Szigliget pusztulása. – Deák -Ferencz az ifju női test szépségéről. – A csárdák és azok látogatói. – A -kutyafarki korcsmáros nem ád enni. – Éjjeli tanyánk a mező.) - -Répa Rozi története 95 - -(Répa Rozi menekül. – Sobri Jóskával találkozik. – Répa Rozit -megbecsülik az emberek. – Sobri szerelme. – Egyszer csak elmarad Sobri -örökre. – Répa Rozi elbujdosik. – A tudósok, nagy urak, együgyüek és -szegények szerelme. – Sobri Jóska fája.) - -Szentirmay József 111 - -(Branyiszkó ostroma. – Az orosz ágyugolyó. – Flórenczben. – A mogorva -kapitány és vidám felesége. – Az olasz hazafiak. – Szentirmay nem -szerette a pénzt. – Tuli és a királyasszony. – A magyar bor.) - -Miként kezdődik Himfy szerelme 127 - -(A költő hajléka és jövendőmondása. – Kisfaludy Sándor látni szeretné -Szegedy Rózát. – Keresi mindenfelé. – A két angol lord. – A testőr -megmenti a nemzeti becsületet. – A Kisfaludyak régi nagy hire ujra -feltámad.) - -Szegedy Róza szeret 139 - -(A hosszúfalusi találkozó. – A badacsonyi szüret. – Ki az öreg Pityók? – -Az öreg Pityók megjött. – A deli testőr is megjött. – A költő és a lány -egymásra néznek. – Viganó és Medina. – A ballet. – Az igazi magyar -táncz. – Szegedy Róza táncza. – Egy kocsin ülnek. – Szigliget romjain. – -Egyszerre támad a két szerelem.) - -Az elválás 163 - -(Szép volt-e Szegedy Róza? – Visszaemlékezés Gógánfára. – A költő vad -szenvedélye. – A szüznek szent haragja. – Ki volt a hibás? – Az igaz -szerelem féltékeny. – A rágalmazók. – Az ifju lelkének kinjai. – A -szilaj vidámság. – Zokog most már az a büszke lány is.) - -Badacsony tetején 184 - -(Magyar ember nem fürdik. – Az ősnémaság. – A vaskapu. – A pipa -lélektana. – A szapora beszéd és az ékesszólás. – A tüzokádó. – A -mulandóság. – A Harangozó Börcz. – A rosz testvér és a jó testvér -története.) - -Gyulai Pál ur 201 - -(Gyulai Pál ur termete milyen magas? – Deák Ferencz czime. – Deák -levelei Vörösmartyhoz. – Gyulai Pál ur nem akar mozdulni a vadkörtefa -alól. – De azért mégis csak felugrik. – Tóth Kálmán Gyulai Pál urról. – -Gyulai Pál ur költészete. – Nem ismeri a szenvedélyt. – A rosz vers. – -Mit beszél a szemek tüze?) - -Csobáncz vára 225 - -(Gyulai Pál ur és Salamon Ferencz megismerik a gyula-keszi embert. – A -pincze és a boros hordó. – Az ősi vendéglátás. – A vár omladékai.) - -Gyulaffy László 235 - -(Zrinyi Miklós izenete. – Eb lesz hive a hitszegő királynak. – Gyulaffy -vendégei. – Tor-e vagy lakoma? – Gyulaffy elbujdosik. – Az öreg jobbágy -tanusága.) - -A Gyulaffy-lányok virágos kertje 245 - -(Csobánczvár ostroma. – Megvédik a labancz ellen. – Elmult már minden, -de a virág most is nyilik.) - -A paraszt esze 249 - -(Farkas József kire adja szavazatát. – A divatos alkotmány. – A pártok -és az elvek.) - -A jó öreg korcsmáros 255 - -(Mojzer uram. – A czinkotai iczcze és a pöcsétes üveg. – Mégis bunda a -bunda. – Sümeghre értünk. – Egy koszos malacz.) - -A költő életéből 264 - -(A költő lakása. – A szőlőhegyi ereklyék. – A badacsonyi ürmös és a -nádorispán. – Kend az Alvinczy? – Eszébe jut az orleánsi szüz és a -ménszamár. – Szent Spiridion pórul járt. – A 12 paplan és 12 pendely -története. – A halott haza jön a temetőből.) - -A lakatlan palota 282 - -(Szent Kristóf térdekalácsa. – A lakatlan palota rideg. – A félszemü -kulcsárné és vén macskája. – Az öreg „Pál bácsi“. – A mult századok -irásai és könyvei. – Az öreg hajdu. – A munkáskérdés titkai. – Vége van, -de még sincs vége a könyvnek.) - - - - - - -End of Project Gutenberg's Utazás a Balaton körül (2. kötet), by Károly Eötvös - -*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK UTAZÁS A BALATON KÖRÜL (2. KÖTET) *** - -***** This file should be named 62776-0.txt or 62776-0.zip ***** -This and all associated files of various formats will be found in: - http://www.gutenberg.org/6/2/7/7/62776/ - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the Google Books Library Project - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for the eBooks, unless you receive -specific permission. If you do not charge anything for copies of this -eBook, complying with the rules is very easy. You may use this eBook -for nearly any purpose such as creation of derivative works, reports, -performances and research. They may be modified and printed and given -away--you may do practically ANYTHING in the United States with eBooks -not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the -trademark license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country outside the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you'll have to check the laws of the country where you - are located before using this ebook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm web site -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and The -Project Gutenberg Trademark LLC, the owner of the Project Gutenberg-tm -trademark. Contact the Foundation as set forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - - - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's principal office is in Fairbanks, Alaska, with the -mailing address: PO Box 750175, Fairbanks, AK 99775, but its -volunteers and employees are scattered throughout numerous -locations. Its business office is located at 809 North 1500 West, Salt -Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up to -date contact information can be found at the Foundation's web site and -official page at www.gutenberg.org/contact - -For additional contact information: - - Dr. Gregory B. Newby - Chief Executive and Director - gbnewby@pglaf.org - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide -spread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works. - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our Web site which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. - |