diff options
| author | nfenwick <nfenwick@pglaf.org> | 2025-02-04 03:49:31 -0800 |
|---|---|---|
| committer | nfenwick <nfenwick@pglaf.org> | 2025-02-04 03:49:31 -0800 |
| commit | 574db537b5634cbb6e81aa11c950b26e97d8bfe2 (patch) | |
| tree | 2230055583851bf5f82010fc0465833c2b361c60 | |
| parent | 22b170b8922c381e18e2439f5bdd0c108793e481 (diff) | |
| -rw-r--r-- | .gitattributes | 4 | ||||
| -rw-r--r-- | LICENSE.txt | 11 | ||||
| -rw-r--r-- | README.md | 2 | ||||
| -rw-r--r-- | old/62955-0.txt | 9032 | ||||
| -rw-r--r-- | old/62955-0.zip | bin | 189558 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/62955-h.zip | bin | 281618 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/62955-h/62955-h.htm | 8607 | ||||
| -rw-r--r-- | old/62955-h/images/cover.jpg | bin | 81959 -> 0 bytes |
8 files changed, 17 insertions, 17639 deletions
diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes new file mode 100644 index 0000000..d7b82bc --- /dev/null +++ b/.gitattributes @@ -0,0 +1,4 @@ +*.txt text eol=lf +*.htm text eol=lf +*.html text eol=lf +*.md text eol=lf diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt new file mode 100644 index 0000000..6312041 --- /dev/null +++ b/LICENSE.txt @@ -0,0 +1,11 @@ +This eBook, including all associated images, markup, improvements, +metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be +in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES. + +Procedures for determining public domain status are described in +the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org. + +No investigation has been made concerning possible copyrights in +jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize +this eBook outside of the United States should confirm copyright +status under the laws that apply to them. diff --git a/README.md b/README.md new file mode 100644 index 0000000..8c7b033 --- /dev/null +++ b/README.md @@ -0,0 +1,2 @@ +Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for +eBook #62955 (https://www.gutenberg.org/ebooks/62955) diff --git a/old/62955-0.txt b/old/62955-0.txt deleted file mode 100644 index f90310d..0000000 --- a/old/62955-0.txt +++ /dev/null @@ -1,9032 +0,0 @@ -The Project Gutenberg EBook of Magyar alakok, by Károly Eötvös - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most -other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms of -the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you'll have -to check the laws of the country where you are located before using this ebook. - -Title: Magyar alakok - -Author: Károly Eötvös - -Release Date: August 17, 2020 [EBook #62955] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK MAGYAR ALAKOK *** - - - - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the Google Books Library Project - - - - - - -Eötvös Károly Munkái - -V. KÖTET - -MAGYAR ALAKOK - -Eötvös Károly Munkái - -V - -MAGYAR ALAKOK - -MÁSODIK KIADÁS - -BUDAPEST MDCCCCI - -VIII., ÜLLŐI-ÚT 18. SZÁM. - -RÉVAI TESTVÉREK - -IRODALMI INTÉZET R.-T. - -Eötvös Károly - -MAGYAR ALAKOK - -MÁSODIK KIADÁS - -BUDAPEST MDCCCCI - -VIII., ÜLLŐI-ÚT 18. SZÁM. - -RÉVAI TESTVÉREK - -IRODALMI INTÉZET R.-T. - -AZ ÖSSZES JOGOK FENTARTÁSÁVAL - -Révai és Salamon könyvnyomdája, Budapest, VIII., Üllői-út 18. - - - - -A KIS MARISKA. - -(Gróf Széchenyi István nőtlen korából.) - -Széchenyi István iróasztala fölött díszes aranykeretben fiatal nő -arczképe függött a falon. Olajfestmény volt s gyönyörü szép, fiatal -nőfejet ábrázolt. Barna hajfürtök, mondulaalakú nagy két fekete szem, -semmihez se hasonlítható mosoly, fény és bűbáj a homlokon, az ajkakon s -a fölséges arcznak minden vonalán. Mintha a teremtés arra alkotta volna -ez arczot, hogy uj erőt adjon a fáradtnak, vigasztalást a -kétségbeesettnek, életet a haldoklónak, szerelmet az élőnek s költői -ihletet a szerelmesnek. - -Széchenyi, ha asztala mellett ült vagy állt, mindig ráláthatott a képre. - -Sohase hallotta senki, hogy Széchenyi István a kép eredetijéről komolyan -beszélt volna. Minden látogatónak feltünt a kép, de ő mindenkinek -másként mesélte el, hogy mikor s miként jutott a kép birtokába. Sokan -úgy gondolkodtak, hogy csak képzelet szüleménye, csak tanulmányi -kisérlet az az ábrázat. Sokan azt hitték, ifjú görög nő képe, a kivel -görögországi utazásai közben ismerkedett meg Széchenyi. De ő nem -törődött a találgatásokkal. Ha valaki határozott véleményt nyilvánított -a kép származásáról, nem mondott ellent. Legföljebb élczczel és gúnynyal -vetett véget szokása szerint a tünődésnek. - -Volt egy nézet, mely Széchenyi bizalmasabb ismerősei közt legjobban el -volt terjedve. Waldstein János gróftól hallottam ezt. Széchenyi »Világ« -czímü munkájának egyik fejezetén alapult. - -Talán e munka van legjobban tele azzal a hatalmas költői erővel, mely a -nagy államférfiu életén át, hol rajongás képében, hol keserű gúny és -évődés torzulatában, hol pedig a csalódott egész élet kétségbeejtő -alakjában jelentkezett. E munkájában beszél el Széchenyi egy jelenetet, -melyet átélt s mely minden valószinüség szerint fordulópont volt -életében. - -Egykor Görögországban utazott. - -A bécsi kongresszus véget ért. Európa nyugodt volt s Széchenyi szive -üres és sivár. A kongresszus alatt Széchenyi a rangban és tekintélyben -legelső s legkiválóbb férfiakkal állt egy sorban. Huszonnégy éves volt. -Viruló fiatalsága, daliás külseje s szellemének kimeríthetlen gazdagsága -olyan egyéniséget alkottak belőle, a mely előtt a legmagasabb körök -termei s a legünnepeltebb szivek titkai megnyiltak. Társadalmi állása s -mély és vidám szellemén kivül az az érdeme is följogosította erre, a -melyet akkor szerzett, a mikor a waterlooi csata reggelén tanácsot adott -Blüchernek, mely döntő fontosságú volt a csata lefolyására, -Francziaország sorsára s nagy Napoleon életére. A világtörténet nem -ismeri e kis történelmi részletet. A németek hallgatnak róla s Blücher -lángeszének tulajdonítják a sikeres hadműveletet, holott ő sok -történetiró szerint itt csak egy súlyos kardvas volt a végzet kezében, -semmi egyéb. Báró Kemény Zsigmond érinti ezt Széchenyi életrajzában, de -mélyebben nem merül bele s részletesen nem adja elő. Széchenyi -emlékiratai világosságot deríthetnek erre is. Ám akárhogy történt, a -bécsi kongresszus fejedelmei s herczegasszonyai jól ismerték a fiatal -magyar grófnak ezt az érdemét s az utóbbiak különösen oly kegyekben -részesitették, melyekre büszke lehetett volna minden koronás fő. - -A kongresszus befejeztével ernyedés állott be Széchenyi kedélyvilágában. -Bécset szűknek, egyhangunak, nagyon is polgárinak találta s útra kelt. -Ezredétől könnyen kapott akármennyi szabadságot. Utazásának semmi -különös czélja nem volt. Csak az, hogy utazzék és álmodozzék. Egy szép -napon magánosan andalgott a régi Hellász legszebb omladékainak egyikén, -melyet még akkor nem turkáltak fel az angolok, hogy töredékeit Angliába -hurczolják. Még talpon álló oszloptörzsökre könyökölve, legeltette -szemeit a csodálatos szép ligeten. Lelke elmerengett a háromezer éves -multnak örökre letünt nagyságain. E pillanatban – mint körülbelül ez idő -tájt Byron – könnyen elhatározhatta volna magát, hogy lemondjon a -világról s csak a multak emlékeinek s szive alaktalan ábrándjainak -éljen. - -Gyönge zaj riasztja föl ábrándozásaiból. - -Fölpillant s gyönyörü szép görög lánykát lát maga előtt elhaladni. Korsó -a kezében. Ifjuság és szépség, illat és báj mérhetetlen gazdagsága vette -körül alakját. Széchenyi agyán megvillant egy gondolat. Fölkiáltott. - -– Óh a férfi hivatása nem az, hogy visszaálmodozzon a multakba, hanem -az, hogy éljen a derülten mosolygó jövendő számára. A multnak minden -emléke minő halvány és színtelen ez ifjú alak mellett! - -E pillanatban fogamzott meg benne Magyarország újjá alkotásának -korszakos eszméje. E pillanatban ismerte föl létének jogosultságát s -életének czélját. Maga Széchenyi is megírja ezt a jelenetet említett -munkájában, ha nem is e szavakkal, de elég részletesen. - -Sokan azt hitték, hogy ama kép e fiatal görög lányt ábrázolja. S azért -festette meg képét s azért akasztotta iróasztala fölé, hogy életének e -fordulópontja mindig szeme előtt legyen. Most már 1875-ben, a mikor e -sorokat irom, a »legnagyobb magyar« özvegye is elhúnyt s a két nagy -szellem egyesült ismét a magasságban; – most már elmondhatjuk a kép -történetét, e sorok nem juthatnak el hozzájuk. - -Volt Czenken a század elején Széchenyi Ferencz gróf szolgálatában valami -Varga János nevű erdőkerülő. Mai állapotában nem ismerem Czenket, de a -század elején a kastély mellett levő angol kertből széles fasor vezetett -ki, melynek végén gyönyörü erdő feküdt. Ennek az erdőnek volt őre Varga -János, a ki akkortájt férfikora teljes erejében volt. Volt felesége is, -igazán csinos nő, hozzá hasonló szegény származásu. 1810 körül kis -lánykájuk született, a kit Mariska névre kereszteltek. Egy fiuk is lett -később apja nevére, a ki 1848-ban honvéd volt, Buda ostrománál részt -vett, a nádori palota kifosztásánál jelen volt, könyvtáramban van is egy -könyv, melyet onnan hozott el; – úgy tudom, ma is él valahol -Sopronvármegyében. Ő azonban nem tartozik történetünkhöz. - -A kis Mariska nagyon szép gyerek volt. Erős, kedves, okos. - -Az öreg gróf halála után Széchenyi István gyakran és hosszasan -tartózkodott Czenken. A kis Mariska akkortájt öt-hat esztendős volt. -Széchenyi észrevette a kis lánykát s rendkivül megszerette. Naphosszant -eljátszogatott vele, ölében hordozta, százszor-ezerszer -összecsókolgatta. Valamelyik épületben vagy talán épen a kastélyban volt -egy pinczelakás. Kivül az ablak alatt állott a gróf, belül a kis -Mariska, a ki gyerekes édes pajzánsággal hol kidugta fejecskéjét, hol -visszakapta, a gróf pedig kaczagva zsörtölődött vele rosszalkodása -miatt. Napokat töltöttek így el kettecskén efféle játszadozással. Az -emberek nem értették a dolgot. A grófot nem úgy ismerték, mint a ki -nagyon szerette volna a kis gyereket. Utóbb azt suttogták, hogy a kis -Mariska bizonyosan a grófnak a lánya. Még hasonlatosságot is találtak -arczuk vonásaiban. A kis lány is erős barna szemöldökü s piros arczú -volt. A következés megmutatta, hogy a jó czenkiek beszéde alaptalan -mendemonda volt. - -Később elkerült a gróf hazulról. Nem gondoskodhatott a kis Mariskáról s -talán egészen el is feledte. Az erdőkerülő is, felesége is rövid -időközben elhaltak s a kis Mariska apátlan-anyátlan árvaságra jutott. - -Élt Sopronban valami Wirth nevű ügyvéd. Csöndes, jó lelkű ember, de a mi -a jogot s jó erkölcsöt illeti, ebben szörnyű szigorú elvei voltak. -Később városi szenátor lett belőle és Sopron városa tiszti ügyésze. Ő -vette magához a kis Mariskát s ő is, beteges felesége is nagyon -megszerette a kedves kis lánykát s hamar beleélték magukat abba a -tudatba, hogy a kis Mariska lesz fogadott gyerekük és örökösük. Tudni -kell, hogy a Wirth-házaspárnak nem volt gyereke s hogy az asszony -máskülönben áldott jó asszony, betegsége miatt több időt töltött az -ágyban, mint azon kivül. A kis Mariska pedig már tiz-tizenkét éves -korában olyan rendet tudott tartani a háznál, mint egy felnőtt. - -A kis Mariska tizenhét esztendős hajadonná fejlődött lassanként s a -legkiválóbb szépséggé, a minőt csak el lehet gondolni. Arcza, szeme, -egész alakja bizonyságot tett arról, hogy a természet minden szépségét, -mely birtokában volt, vakon és pazarul szórta erre a leányra. Maig is -sok ember él még Sopronban, a ki úgy emlékszik rá vissza, mint a -városnak, sőt az egész Sopronvármegyének legszebb asszonyára. Alig tette -ki lábát az utczára: sereg számra akadtak követői, a kik nem győztek -betelni a ragyogó alak látásával. Ha barátnői vagy a jó »Wirth néni« -kiséretében a közeli Fertő-tó fürdőjébe kirándult, valahány fiatal ember -volt Sopronban, mind ott ólálkodott körülötte, hogy csak néhány szót is -válthasson vele. Mindez egy csöppet sem volt inyére a szigorú fiskus -úrnak, de Mariska csak gyerekjátéknak tekintette az egészet. - -Ez idő-tájban azután az is történt, hogy Széchenyi gróf valami módon -ujból megismerkedett a lánynyal. S attól kezdve, ahogy megismerkedett, -mindennapos vendég lett az egyszerű, igénytelen Wirth-családnál. Ő ugyan -csak a régi játszópajtás jogát hangoztatta, de valósággal mély vonzalom -támadt benne a lány iránt. S bármily hidegen bánt vele a házi gazda, -bármily vasvilla szemekkel nézte olykor-olykor: azért a háztól el nem -maradt. - -Wirthné asszony ez időben többet betegeskedett, mint valaha. Folyton -ágyban fekvő volt s Mariska volt a háztartás lelke. Wirth ur is, -felesége is úgy hozzá szoktak a lányhoz, hogy utóbb el nem lehettek nála -nélkül. - -Egy napon Széchenyi komoly arczczal lépett Wirth ur elé s így szólt: - -– Uram, én Mariskát magammal viszem Bécsbe s ott neveltetni fogom. Én őt -el akarom venni feleségül. - -A tanácsos nagy szemeket meresztett. - -– Méltóságos gróf ur, – felelé – ebbe én nem egyezem bele. Sőt -tiltakozom ellene, mint a lánynak gondnoka s az árvának gyámatyja. Az -nem lehet, nem hihetem, de nem is hiszem, hogy ön ilyen szegény lányt -vegyen feleségül s most már azt se türöm, hogy ily gyakran látogassa. - -A gróf szemein a harag villámai czikáztak. - -– Akár türi, akár nem türi, én a lányt magammal viszem. - -A fiskus meg nem ijedt. - -– Én pedig csak azt mondom, méltóságos gróf ur, hogy ha még egyszer -átlépi a házam küszöbét, a vármegyénél keresetet inditok ön ellen -nőcsábitás miatt. Tudom, hogy a perben semmi bizonyitékom se lesz -egyelőre. Azt is tudom, hogy ha bármennyi bizonyitékom volna is, ön nagy -befolyásával tudna magán segiteni. De ha önnek a nyilvános botrány -inyére van: hát akkor tessék! - -Wirth ur megyei táblabíró is volt. Általánosan ismert becsületessége és -szigorusága tekintélyt szerzett neki a vármegyei nemességnél. Az olyan -pert, a minővel Wirth ur a grófot fenyegette, akkoriban a vármegye -gyülése előtt tárgyalták. A fiskus annak az egyébként alaptalan gyanunak -szálait is összekeresgélte, a mely szerint Mariska Széchenyi lánya lett -volna. Gróf Széchenyi akkoriban már megalapitani segitett a magyar -tudományos akadémiát s irataiból is, melyekkel a nemzetet fölrázta -álmaiból, már megjelent vagy kettő. Nevét ismerték már országszerte. -Voltak versenyző társai, volt ellensége is már több kettőnél. Volt a -hazában is, de volt különösen Bécsben. Ily per végzetes következményeket -idézhetett volna elő rá nézve. - -A gróf fájó szivvel visszavonult. De levelei, sőt német nyelvü -költeményei is folyton jöttek a kis Mariskához. S Mariska képét első -rangu művészszel megföstette. - -Mariska egy felhőszakadás-okozta árviz alkalmával beleesett a városon -keresztül huzódó árokba, de kimentették s életre hozták. A gróf ekkor -látogatta meg utoljára. - -Wirth uram se késett tovább. Sietve összeházasitotta a lányt egy Bolváry -József nevü ifjuval, a ki valamikor Klobusiczky kalocsai érsek mellett -volt komornyik, maga is Kalocsa tájáról való magas, nyulánk, jó képü -fiatal ember. Ekkor már a győri püspöknek volt soproni dézsmaispánja. - -A szegény asszony maga is lángolt a grófért. Igazán boldog nem is volt -soha, de derék férje mellett türte sorsát jól s csodálatos szépségét -mindvégig megtartotta. Jól ismertem. Patvarista koromban egy ideig nála -laktam. - -1866-ban halt meg. - -A veszprémi temetőben nyugszik most a kis Mariska. Gyermeke soha nem -született. A gróf leveleit s ezek közt néhány versét is magával vitte a -sírba. Utolsó óhajtása volt az, hogy e leveleket temessék el vele -együtt. Férje hiven teljesitette óhajtását. - -1858-ban meglátogatta a grófot Döblingben. Széchenyi rögtön megismerte s -nyugodtan fogadta. - -– Látod Mariska, mi lett belőlem! Te pedig még most is olyan szép vagy! - -Még mindig a régi néven szólította. - -Az asszony nem tudott szóhoz jutni a nagy zokogástól. - -– – Az az olajfestmény, a mely gróf Széchenyi István iróasztala fölött -függött, a kis Mariska képe volt. - - - - -GUBODY SÁNDOR. - -(Nagy-Kőrösi birtokos és nemes család sarjadéka. Szül. 1798 julius -28-án, meghalt 1885 augusztus 28-án. Mérnöknek készült, nagy elmével -áldotta meg a gondviselés s nagy tudásra tett szert vasakarattal. Városa -ügyeinek igazgatásában s a törvényhozásban volt jeles része.) - -Mélyen megilletődve veszem kezembe a tollat, hogy a férfiuról, kinek -sirját épen ez órában hantolják be, emlékeztető sorokat irjak. Szerettem -és becsültem és követtem őt, a mennyire követhettem. Szeretetére és -barátságára méltatott ő is s gazdag szellemének s fenséges humorának -napfényében gyakran fürödött lelkem. Nem volt mindennapi jelenség és én -egész életemben kevés embert láttam oly egészet, oly sikerültet, mint a -minő ő volt. Láttam a parlament viharai közt és családja körében, láttam -magányban és vidám társaságban; tudtam, miként gondolkodik a világról, -az emberről, a hazáról s a hazafikötelességről; észleltem, mikor nagy -eszmék rajzottak lelkében, s mikor vidám kedély tölté el egész -szellemét: láttam haragudni, búsulni és vigadni s erősnek és deréknek -láttam mindig, gyöngének és kicsinynek soha. - -Öreg ember volt már, mikor vele megismerkedtem, de ismertem közel húsz -esztendőn keresztül. Ő folyton aggult, velem is gyorsan száguldott előre -a kor, de soha egy pillanatig sem csökkent irányában magas becsülésem. -Minél több időt töltött vele valaki: tisztelete és szeretete annál -inkább nőtt iránta. - -Szép agg alak volt már a mi korunkban. Hófehér, hosszu, tömött szakál és -bajusz, hatalmas szemöldök, mely Deák Ferenczéhez hasonlitott, szép -metszésü tüzes szemek s az egész arczon az erőnek, önérzetnek, -szellemgazdagságnak s alaki szépségnek oly összhangzata, a minőt a -festőművészek szoktak mintaképül választani. Őskori prófétának feje volt -az övé, a minőnek azt keleten képzelik. Mikor a szofták meglátogatták -hazánkat: egyik vasuti állomáson Gubody fogadta őket. Az ősz seik, a ki -vezérük volt s a ki Ázsiából jött hozzánk s megjárta Mekkát és Medinát, -csaknem földre borult Gubody előtt, mert a próféta társainak egyikét -vélte az ő tiszteletgerjesztő személyében. - -* * * - -Ifju korában mérnöki teendőkkel foglalkozott. A Tisza mindkét oldalán s -különösen Pestmegyében s a Kiskunságban tömérdek mérnöki munkát végzett. - -A tagositó és birtokrendező mérnökök munkája sajátságos. Az ügyetlen -munkások közt elvesztik türelmüket s lassankint idegesekké és ridegekké -válnak. És azután a számmal való örökös foglalkozás elbénitja a szellem -egyéb és magasabb képességeit. Azok közt, kik életük javát mezei -mérnökségben töltötték, nagyon kevés a finom modoru, jó kedélyű és -szellemes ember. Egyoldaluak rendszerint. - -Gubodyn soha egy pillanatra se lehetett észrevenni a számokkal és -miveletlen emberekkel való örökös foglalkozás bénitó hatását. Szelleme -épen maradt. - -Egyszer csodálkozásomat fejeztem ki előtte e fölött s mondám neki, hogy -az ő észjárásán nem veszem észre, hogy valamikor évtizedeken át -számokkal foglalkozott. Szokása szerint élczczel felelt. - -– Barátom – mondá – az asszonyt, a becsületet és a hazafiságot sohase -mérd számokkal; – én a számokat csak a pénzre, baromra és tót parasztra -szoktam alkalmazni, mert csak ezekre alkalmas mérték. - -Ez jó volt élcznek. De szelleme azért maradt meg üdén, mert erős -gondolkozó volt és nagy olvasottsággal birt. A magyar, latin, német, -franczia nyelvet még agg korában is jól beszélte s az angollal és -olaszszal is birkózott fiatal korában. A világirodalom remek műveit mind -megismerni törekedett hosszu életén keresztül. - -De talán mindez nem tette oly tartalmassá szellemét, mint a kiváló -férfiakkal való gyakori társalgás. - -Szerette és kereste a társaságot. S különösen a jelentékeny férfiakét. -Ezeket tanulmányozá s velük kicserélte szellemét. A hires Földváry -alispánnal, Fáy Andrással, Szentkirályi Mórral, Nyáry Pállal benső -barátságban élt csaknem a század eleje óta s a velük folytatott -eszmecserékből csak az, a mit velem közölt, kötetekre menne. Az -asszonyok közt keveset talált, kit magas szellemnek elismert. De ilyet -is talált Edelspacher tábornokné személyében, ki nagyanyja volt -Thurn-Taxis Egon herczegnőnek. - -* * * - -A politika szinterére, legalább a törvényhozásba, későn jutott. Csak -1865-ben, hatvannyolcz éves korában. A tigrispárthoz s később a -balközéphez tartozott. Rendületlen hazafiság s alkut nem ismerő erély -jellemzé politikai meggyőződését. Olvasottabb, miveltebb, gazdagabb -szellemü ember egy se volt a balközépen, mint ő. Beszédei, melyeket a -parlamentben tartott, mindig tartalmasak valának s mindig leköték a -közfigyelmet. Hogy magasabb szerepet nem játszhatott: azt főleg agg -korának lehet tulajdonitani. A kiegyezés után lehetett volna csak -szerepe s ekkor már elmult hetven éves. - -A balközépet is elhagyta 1873-ban, mikor már Ghyczy bent volt az -alkuban, Tisza pedig elkezdett alkudozni. Akkor Gubody kilépett a -balközépből s átment a függetlenségi párthoz. - -– Sándor bátyám, – mondá neki Luksics, – hát elhagyod vezéreinket? - -– Sohase voltak nekem, öcsém, a politikában vezéreim, én Ghyczyvel és -Tiszával eddig egy uton jártam s most ők letértek erről az utról. Nekem -nem kell vezérürü. - -* * * - -Ez a független gondolkozás s a meggyőződésnek e hatalmas erélye jellemzé -őt mindvégig. S ennek nem egyszer adott megörökitésre méltó kifejezést. - -A koronázás alatt történt a következő jelenet. - -Gubody a templomban egy osztrák miniszter mellé került, ki fényes, -paszomántos marsalruhában, rendjelekkel gazdagon elhalmozva ült az öreg -kurucz mellett. Sokan azt mondják, épen b. Beust volt. A miniszter -odafordult Gubodyhoz: - -– Deák Ferenczet nem látom, – igy szól, – csodálom, hogy nem jött el a -koronázásra. - -Gubody egész flegmával felelé: - -– Az orvos nem szokott elmenni betegje temetésére, mi pedig most a -független Magyarországot temetjük. - -A miniszter nem kérdezősködött tovább. - -Báró Sennyey Pál is megjárta egyszer az öreg Gubodyval. - -Gubody korelnökünk volt s épen a trónbeszédről vezetett bennünket vissza -a képviselőházba. - -Sennyey 48 óta akkor lőn először képviselővé s jellemző merev -arisztokratikus modorát elhagyni törekedett s a képviselőkkel bizalmas -modorban érintkezett. Fényes, drágaköves díszruhájában jött ő is a -képviselőház korridorjára s hóna alatt a kalpaggal oda ment Gubodyhoz s -meghajtván magát, igy szólt: - -– Van szerencsém magam az elnök urnál bemutatni és magam szives -figyelmébe ajánlani. - -Gubody rá néz tüzes szemeivel s kezét a báró vállára téve, mondja: - -– Tedd fel fiam a süveged, én is voltam olyan szegény legény, mint te. - -Nem hiszem, hogy Sennyey azóta sokat barátkozott volna az öreg -kuruczczal. - -* * * - -Kemény erkölcsi nézetei voltak a képviselők magaviseletéről. - -Egy reggel bemegyek hozzá az elnöki szobába. Fujta a dohányt egy szép -tajtpipából, melyen nagy Napoleon alakja volt kifaragva s melyet -Edelspacher tábornoknétól kapott emlékül. És káromkodott szörnyen. - -– Mi bajod bátyám? - -– Hogy mer e házba jönni olyan képviselő – ugymond – a kinek már másnap -lefoglalják a fizetését? A kit ekzekvál a zsidó s esetleg meg akar -vesztegetni a német: hogy lássam én annak kezében nyugodtan a haza -sorsát? - -* * * - -Rosszul esett neki, mikor ezelőtt tíz évvel választóinak többsége -cserbenhagyta s helyette kormánypárti képviselőt választottak. De azért -eljárt Budapestre, sőt barátait meglátogatni vidékre is. Ghyczyt is -meglátogatta hat-hét évvel ez előtt igmándi magányában. - -Egykor a hatvani-utczán sétálgattam vele s mikor megláttuk az »Arany -Sas« vendéglőt, rámutatott: - -– Nézd öcsém, hatvanhét esztendeje vagyok törzsvendégje e fogadónak. - -És még ezután irt egy tartalmas és érdekes röpiratot. Épen nyolczvannégy -éves korában. - -Nyolczvan éves volt, mikor egy rég kihullott foga helyébe uj foga nőtt. -Ez nagyon megijeszté. - -– Barátom, – igy panaszkodott nekem, – egészen kétségbe vagyok esve. Uj -fogam nőtt. Ez azt jelenti, hogy még nagyon messze van tőlem az élet -vége. Pedig meguntam már. Nincs gyönyörüségem a hazában, nem az lett -belőle, a minek én gondoltam, én óhajtottam. S az én életemben már nem -is lesz azzá, minek éljek tehát én sokáig! - -Minő fenséges gondolkozás egy agg embertől! - -* * * - -Pár év előtt elesett s megütötte lábait. Soha teljes életében nem volt -beteg egy pillanatra sem, ekkor ágyba került. S nem is kelt fel onnan -többé, csak a koporsóba. - -A mult nyáron látogattam meg utoljára. Hófehér vánkoson, hófehér fürtök -közt hófehér szép tiszta arcza úgy fénylett az alkonyodó nap sugáraiban, -mint egy fenséges oltárkép. - -Könyei előtörtek, összecsókolt s aztán leültem lábaihoz. - -– Lásd még most is élek, semmi bajom sincs, csak ezek a kutya lábak nem -tudnak mozdulni. - -Fel akartam viditani s előhoztam anekdotáit és bölcs mondásait. Rögtön -felvidult, gazdag szelleme ujra megélénkült s a kifejlett eszmecserében -utoljára jóizűn kikaczagta magát. Nehéz szivvel váltam el tőle, de -nyolczvannyolcz éve daczára se hittem, hogy a vég oly közel van. - -Ma temették el. Nem mondja többé adomáit a folyosón, nem gyönyörködik -többé kerti lugasaiban, s hű és gyöngéd gyermekeivel nem élczelődik -többé. De nem borong el lelke imádott hazájának sorsa felett se. Ott -pihen a sürü árnyékos fák alatt; de ha van az emberi léleknek -halhatatlan része: az övé még egyszer felvidul, ha hona az lesz, a minek -ő álmodá: szabad és független és boldog. - -Örök álmát bár ne zavarja semmi, csak ez a felvidulás! - - - - -SZLÁVY JÓZSEFRŐL. - - -I. - -(Szlávy „notabilitás“ volt, nem „capacitás“. – A vas, a bilincs, a -láncz. – Viselt-e vasat Szlávy s meglátszott-e rajta? – A lovas katona -és a vasra vert rab menése. – Szlávy termete. – Született 1818. nov. -23-án, meghalt 1900-ban.) - -Szlávy is a notabilitások közé tartozott, a mikor a parlamentben ez -előtt harminczkét évvel helyet foglalt. A Deákpárt a kiváló emberek -egyik részét notabilitásnak nevezte el, a másik részét capacitásnak. A -kinek óriási vagyona volt, mint Eszterházy herczegnek; a ki 1848 előtt -nagy állást töltött be, mint Majláth kanczellár; a ki 48-ban miniszter -vagy tábornok volt, mint Klauzál, Klapka, Perczel; a ki a 48 előtti -rendi országgyüléseken országos hazafi nevet szerzett, mint Szentiványi -Károly; a ki 48 után bujdosó volt vagy vasban töltött néhány évet, mint -Bittó, Gorove vagy Szlávy József: mindaz már ennél fogva »notabilitás« -volt. - -Nem nagy tisztelet volt e szóban. Mert ezzel csak a nagy nevet jelölték -meg s nem a tehetséget és munkaerőt. A kinél tehetséget, nagy tudást, -jeles munkaerőt vettek észre: azt már a »capacitás«-ok seregébe -sorozták, ha mindjárt fölakasztották is 49-ben. A »notabilitás« szóban -valami kis játszi gúnyolódás volt. Gróf Andrássy Gyula például sehogy se -fogadta el ezt a megtiszteltetést, pedig ő akasztófára is került, -bujdosó is volt, gróf is volt, gazdag is volt, tehát sok joga volt -hozzá. De még több joga volt a »capacitás« jelzőhöz. Szalay László, báró -Kemény, báró Eötvös, Pulszky, Kerkapoly, Horváth Lajos, később Szilágyi -Dezső, Csemegi stb. alkották a capacitások táborát. Csak két ember nem -volt a nagyok közt se notabilitás, se capacitás. Az egyik: Deák Ferencz, -a másik a király. - -Szlávy tehát notabilitás volt annál fogva, mert tehetségére kezdetben -nem sokat adtak és annál fogva, mert 48-ban szolgált s 48 után két -esztendőt töltött vasban, Olmütz várában, osztrák államfogságban. - -Jól meg kell jegyezni: »vasban«. Mert nem mindegy ám a vas, a bilincs, a -láncz, a béklyó. - -A bilincs a kezekre jön. A kinek a kezei vannak vasba verbe: az van -bilincsben. A kinek lábaira is láncz van verve s kezeire is: az vasban -és bilincsben van. A bilincset voltaképen nem is verik a kézcsuklóra, -hanem kulcscsal zárják rá. Néha a nagy rab csak azért kapott bilincset, -hogy vasát emelni s így lábain segiteni legyen képes. - -A láncz volt a leggonoszabb büntetés. A fogház pincze volt. Vaskarika -volt a falban, a vaskarikában a láncz egyik vége, a másik vége pedig a -rab nyakán. A láncz olyan hosszu volt, hogy a rab felállhatott a fal -mellett s leülhetett a fal tövében, de a földre le nem fekhetett. A míg -élt, csak ülve alhatott. Ha nem volt ülő ereje, ha gyöngeség vagy -betegség miatt a felső test elhanyatlott s a lánczon egész sulylyal -lógott: a halál fulladás miatt könnyen bekövetkezett. - -Nem törődtek vele. A lánczra itélt rabot úgy is holt embernek tartották. -A szegedi bástyabarlangokban talált olaszok nagy része 1848-ban lánczon -függött. Pedig ezeknek nem volt egyéb bűnük, mint a lángoló hazafiság. A -Batthyányi-kormány 1848-ban valamennyit hazaeresztette. Deák mint -igazságügyminiszter kérdést intézett az osztrák kormányhoz: mikor, ki -által s miért voltak az olaszok elitélve? Maig sincs felelet e kérdésre. -E szegény olasz hazafiak titkát mind máig föl nem deritették. - -Más volt tehát a »vas.« Szlávy Olmüczben vasat viselt, valamint minden -társa Olmüczben és Josefstadtban s egyebütt, a ki tudniillik egyáltalán -vasban volt. - -A »vas« két karikából állott. A két vaskarikát ráillesztették a rab -lábára a boka fölött a csizmaszárra. A vaskarikák nyilása egymással -szemközt befelé állt, a nyilás két kitüremlett szélébe beletették a -láncz két szélső szemét s aztán a vaskarikát is, a lánczszemet is -kalapácscsal szorosra verték. Ezért mondják: »vasba verni.« A láncztól -aztán a rab meg nem szabadulhatott, lába fején át azt lehúzni nem -lehetett, ráspolylyal lehetett azt csak lemetszeni. - -A »vas« különböző súlyú volt. Súlya öttől ötven bécsi fontig terjedt. Ha -a rabnak ez se volt elég nehéz, ha ezzel is könnyen mozoghatott: akkor a -lánczra még egy ágyugolyót is akasztottak s ez is lehetett harminczhat -fontos is. A mi 49-iki hőseinkre az osztrák hat fontos vasat tétetett, -már tudniillik a kire és a meddig tétetett. Nem mindenki kapott vasat s -a ki kapott is, csak kevés ideig. - -Szlávyról mindig azt mondták, hogy az olmüczi vas miatt egyik lábára -kissé egész haláláig biczczentett. Ez azonban nem igaz. Szlávy nem -viselt sokáig vasat s nem is hordott nehéz vasat. Biczczenése inkább -csak rossz szokás volt. Mikor az elterjedt hír alapján egyszer kérdeztem -tőle s kétségemet fejeztem ki előtte, nevetve felelt: - -– Igazad van tudós, nem is a vas miatt biczczegek, sőt azt hiszem, -egyáltalán nem is biczczegek. - -Meg kell jegyeznem, hogy engem pajtáskodó néven a Deákpárt idején -»tudós«-nak csúfoltak. Igy szólitott Szlávy is. - -Más, mikor a láb »biczczeg« és más, mikor a láb »kaszál.« A ki éveken át -nehéz vasat hord, annak a lába kaszál. Valamint kaszál minden -tábornoknak s minden lovas katonának lába. - -De a két »kaszálás« közt mégis van különbség. - -A lovas katona hosszu kardot hord az oldalán, mely szíjon lóg. Ha a -kardos katona gyorsan fordul fél jobbra vagy fél balra: egyik lábával a -szokottnál nagyobb kört kell csinálnia, mert különben a kardja lába közé -keveredik s ő megbotlik vagy hasra is eshetik. Ehhez ugy hozzá szokik -azután minden lovas katona, hogy utóbb ösztönszerüleg is csinálja s még -akkor is csinálja fordulás közben, a mikor már polgári ruhában van s -nincs kard az oldalán. A lábnak e mozdulatáról mondja a magyar ember: -»kaszál a lába.« A lábnak efféle mozditását fordulás közben a király se -mulasztja el soha. Én a királyt akként, hogy kardja ott ne lett volna az -oldalán, sohase láttam. De előttem kétségtelen, hogy a fordulás közben -az ő lába is kaszál akkor is, a mikor polgári ruhában van. Mert ez a -katonás mozdulat. - -A különbség a vasba vert rab és a lovas katona közt az, hogy a katona -lába csak fordulás közben kaszál s akkor is csak egyik lába kaszál, mig -a vasba vert rab lába egyenes menés közben is kaszál és pedig mindkét -lába egyenlően kaszál. - -Oka egyszerü. - -A boka fölé a lábszárra vert vaskarika belső csapos része legalább -másfél hüvelyknyire előre áll a szemközt álló boka felé. A láncznak -szélső gyürüje is mozgás közben vagy másfél hüvelyknyi szabad tért -követel. Két karika csapos fele s két szélső lánczszem tehát hat -hüvelyknyi tért foglal el. Ha tehát a rab menés közben legalább fél -lábnyira szét nem veti lábait: akkor a két karika a lánczszemnél fogva -is egymásba ütődik s ez neki utóbb irtóztató fájdalmat okoz, mert -lábszárának bőrét és izmait feltöri, összemarczangolja. Egyenes lábu ép -egészséges ember két bokája közt rendes menés közben alig van pár -hüvelyknyi köz. Ha ez a köz hat-nyolcz-tíz hüvelyknyire vagy bővebbre -tágul, már akkor az ember szétterpesztett lábbal megy, mint a kácsa vagy -az igen kövér asszony s menés közben még jobbra és balra hajladozik is. -– Ez a vasba vert rab menése még akkor is, a mikor már rég levették a -vasat lábáról. Sok keserves bokavasütközés és lábszárfájás szoktatta őt -arra, hogy szétvetett, kaszáló lábakkal lépegessen. - -Ezt a lépegetést Szlávynál senki se vehette észre. - -Szlávy közép termetü volt. Termetéről az orvosok azt mondanák: jól -táplált. Sohase volt se kövér, se sovány. A mint hogy Magyarországnak -sohase volt se kövér királya, se kövér miniszterelnöke. Az egyetlen -Wekerle volt kövérségre hajlandó, de miniszterelnök korában ő se -hizhatott meg, annyi mérget és bosszuságot etettek vele. Királyaink közt -az egyetlen Mária Terézia lett volna kövérecske, ez is asszony volt. - -Szép kort ért a most elhunyt magyar miniszterelnök. Nyolczvanhárom év -nagy idő. De se meg nem őszült, se meg nem kopaszodott egészen. Bajusza -és szakála az eredeti szőke szint minden deresedés daczára is mindvégig -megőrizte. - -Arcza okosságot, erélyt és szelidséget jelentett. Kivált szemei tették -szeliddé és rokonszenvessé. Igazi jó és becsületes ember volt, ezt -minden szava, mozdulata, cselekedete s arczának minden vonása -bizonyitotta. - -Mozdulatai, valamint szavai is lassan következtek egymásután. Se menése, -se beszédje, se kezeinek mozdulása nem volt szapora. De nem is olyan -volt, a minőről azt mondják »kimért.« A legegyszerübb, a -legtermészetesebb, a legőszintébb falusi magyar köznemes gondolkozásából -s érzéséből állott Szlávy József egész lelke. Tiszta és nemes, mívelt és -minden hivalkodástól ment volt ez a lélek. Nem lángelme, nem magasra -emelkedő tehetség, de életnek és embereknek ismeretével, sok -vidámsággal, sok nyugalommal és sok bölcsességgel volt telve. Az állami -közélet lépcsőin sokkal magasabbra emelkedett, mint a mennyire -törekedett s a nemzetnek és a királynak bizodalmát igaz becsülettel -iparkodott megszolgálni mindenkor. - -Életének rajzát s közéleti szereplésének se történetét, se birálatát -megirni most nem akarom, de emlékezetemből szivesen előveszem jellemének -néhány emlékét s cselekményeinek néhány részletét. - - -II. - -(Szlávy ifjukori hivatalai. – A hivatalnoki arisztokráczia. – Hogy -szerezték a Szlávyak a nemességet? – A budai bürokraczia 1848 előtt.) - -Az a hit, az az ösztön élt Szlávyban már gyermekkorától fogva, hogy neki -hivatalnoknak kell lenni, tisztséget viselni, királyt szolgálni, -országot igazgatni, törvényt végrehajtani. - -Apja verte bele ezt a hitet. Apja Szlávy Antal is katona volt. A mult -század elején Alvinczy ezredében hadnagy, utóbb őrnagyságig vitte s -őrnagyi nyugdijjal vonult pihenni okányi birtokára. Fia József a győri -helyőrségen született. Apja rendelkezésére a szelid és engedelmes fiu -Bécsben a Theréziánumban végezte a jogi tanulmányokat. A német, latin és -franczia nyelvet itt tanulta meg. Azután a selmeczi bányaakadémiának -volt szorgalmas tanulója s a mint bizonyitványhoz jutott, azonnal állami -tisztviselő lett s 1844-ben, huszonhat éves korában már -bányaigazgatósági gyakornok volt Oraviczán. - -Szentül megnyugodott abban, hogy ő itt marad, itt fog megnősülni s itt -halad majd lassanként előre a hivatali pálya kapaszkodóján. Az 1844-ik -év őszén nemesi bizonyitványt kért Biharmegyétől s nemességét 1845 év -tavaszán kihirdettette Krassómegyében. A hogy illett jónevelésü vagyonos -ifjuhoz. Ne nézzék legalább jött-ment parasztnak, cseh vagy morva -ivadéknak, a minő különben elég volt a királyi kamara tiszti és -hivatalnoki karában. - -Sorsa azonban más lett. Még ebben az évben fölkerült Bécsbe az udvari -kamarához s onnan már 1846-ban átjött Budára a magyar királyi kamarához, -a hol 1848-ig fölvitte egész a kamarai titkárságig. Mikor Kossuth mint -pénzügyminiszter a bányák, harminczadok, kincstári, koronai és kamarai -jószágok kormányzását átvette, a harmincz éves, tehát nem is egészen -fiatal Szlávy Józsefet titkári állásban találta. - -Száraz életrajzi adatok ezek. Nem is folytatom tovább. Mindenki tudja, -hogy 48-ban oraviczai bányaigazgató, 1860-ban gróf Apponyi alatt -helytartósági tanácsos, 1865-ben bihari főispán, 1867-ben belügyi -államtitkár s később képviselő és közgazdasági miniszter lett. Ennyit is -azért emlitettem csak fel, hogy mindenki lássa, hogy ő élete sorsának az -állami hivatali pályát önkényt és szivesen elfogadta. - -Családi hagyomány volt ez a Szlávyak nemzetségében. - -Van egy csomó részint főrendi, részint köznemesi család az országban, -melyet én hivatali arisztokracziának nevezek. Mely se nem Árpáddal -együtt foglalt nagy birtokot, se nem csaták terén gyüjtött érdemet és -vagyont, se nem ipari és kereskedelmi vállalatokból lett vagyonos, hanem -nemzedékről-nemzedékre folyton a királyt szolgálta s az állam -tisztségeit töltötte be. Ilyen például túl a Dunán a Majláth, Szögyény -és Ürményi család, ilyen a Ghyczy család, ilyen volt a Tiszán túl -például az Atzél és Szlávy-család. - -Szlávynak öregapja, Szlávy György, volt a nemességszerző és az első -nagybirtokos. - -Azaz nemes volt bizony már dédapja is, az öreg János ur, mert táblábiró -volt; parasztbőrrel pedig táblabiró nem lehetett volna, valamint első -szülött fia, Pál se lehetett volna egymásután procurator, protonotárius, -causarum regalium director, udvari kamarai consiliarius, septemvir, -beregi főispán és valóságos belső titkos tanácsos. Csakhogy a nemesi -levelet az egerek összerágták s azt előmutatni nem lehetett. Kellett -tehát helyette ujat szerezni. - -Pálnak ez könnyen ment, mert a szép Perényi Katicza bárónő -beleszeretett, felesége is lett s tőle nyolcz fia és négy lánya -született is, ily hatalmas szaporaság nemesi levél nélkül nem -maradhatott. - -De Györgynek, Pál öcscsének s Szlávy József öregapjának se ment nehezen. -Ő ugyanis az Eszterházy herczegek tul a tiszai birtokainak, a derecskei, -kisvárdai és almási urodalmaknak volt igazgatója s igy nagyhatalmu -urasága után mind a vármegyében, mind Bécsben tekintélyes férfiu. - -Eszterházy Pál Antal volt akkor a majoreszkó herczeg. Ez igéretet tett -Szlávy Györgynek, hogy ő maga hozza el Mária Therézia királynőtől a -nemesi és az adománylevelet. Meg is tehette könnyü szerrel, hiszen -herczeg volt, tábornagy volt s a királynőnek kedvelt híve volt, de -valahányszor a királynővel beszélt, a nemeslevélről mindig -megfeledkezett. Utóbb is erőteljes férfikorában, épen ötvenegy éves -volt, megbetegedett, ágynak esett és csakhamar meg is halt. - -Betegágyához azonban odasietett Szlávy György, az ő kedves direktora. A -mint a haldokló meglátta, rögtön eszébe jutott a nemesi levél s -annyiszor elfeledett igérete. Gyereke nem volt, azonnal ágyához hivatta -Miklós öcscsét, ki utána a majoratus herczegséget örökölte s ennek -kötötte lelkére, hogy Szlávyról meg ne feledkezzék s a nemesi levelet -elhozza a királynőtől. - -El is hozta s pár év mulva 1766-ban Szlávy György Pál testvérbátyjával -egyidejüleg a nemesi levelet czimerrel együtt kezébe vehette. S milyen -czimerrel. Valóságos mágnás czímerrel. Van abban gólya, ezüst kigyó, -vörös csillag, sasszárny, leopárdfej, minden, a mi csak jól áll nemesi -czimerben. De a mi minden gólyánál, kigyónál, sasnál és leopárdnál -többet ér, megkapta György ur adományban az okányi urodalmat is. - -György urnak volt nyolcz fia és néhány lánya. Legkisebb fia Antal volt, -Szlávy József apja. Ennek is öt fia-lánya maradt, kik közt a most -elhunyt miniszterelnök volt az első szülött. Annak az okányi birtoknak -módjában volt tehát apró darabokra eloszlani s Szlávy Józsefnek mégis -megmaradt belőle törvényes osztályban vagy háromezer holdnyi. Nagyon -szép urodalom lehetett tehát eredetileg az okányi urodalom. - -Volt ezen kívül Szlávy Józsefnek Álmosdon is valamelyes birtoka, volt -itt Budapesten az Eötvös-utczában háza, melyet százezer forinton vett s -volt valamelyes tőkéje is. Az a birtok, a melyen meghalt, nem -Szlávy-örökség, nem is szerzeménye. Ezt, ha nem csalódom örökségben -kapta Julianna nővérétől, ki a régebben elhalt gróf Nyáry Jánosnak volt -felesége s utóbb özvegye. - -Szlávy nem volt zsugori ember. Mikor miniszterelnök volt s mikor -képviselőházi elnök volt: bőkezü vendégszeretettel látta magánál a -minisztereket s a törvényhozás tagjait. De azért takarékos volt fiatal -korától fogva mindvégig. Kamarai titkár korában itt élt Budán és Pesten. -Itt zúgott körülötte 1846-ban és 1847-ben az irodalom és politika ifju -nagyjainak rajzó lelkesülése s a készülődő szabadságharcz minden -kedélyes förgetege, de ő még akkor se csinált soha egy fillér adósságot -se. Igaz, hogy nem is keveredett az előre rohanva száguldó nemzeti -közszellem forgatagába. - -Szinte csodálni való. - -1846-ban vagyunk. Kossuth már vezető szerephez jut a vármegyékben. -Petőfi szava már ott harsog a nemzet lelkében. A 48-diki alkotó -országgyülés eszméinek és szenvedélyeinek minden előszele ott süvölt már -körülöttünk. S ime egy huszonyolcz éves egészséges ifju. Vagyonos és -mivelt. Olvas sokat, beszéli a nyugoti nyelveket, meg-megnézi az ifjak -gyülekezetét, naponkint érintkezik rajongó bihari barátaival, de azért -érverése nem szaporább, szive nem dobog hevesebben, eszméi nem égnek -lázban, naponként fölmegy a dohos, penészes hivatalszobákba, pontosan -megnézi a számadásokat, fölterjesztéseket, lajstromokat, kimutatásokat -és statisztikai ostobaságokat, minden rubrumot pontosan betölt, -számitgatja a napdijosztályok boldogtalan személyi létszámának -halálozási, nyugdijazási, elbocsátási, áthelyezési és előmeneteli -esetlegességét s töri fejét azon, mikor lesz ő titkár s mikor lehet -kamarai tanácsos! - -Ott lakott 1873-ban, miniszterelnök korában, Budán a lánczhid mellett a -Dunaparton. Én akkor a Deákpárt vezérlapjában vezettem a hirlapiró -politikát. Ő nagy élvezettel, mindenesetre nagy figyelemmel olvasta -czikkeimet. Gyakran meghivott magához: látogassam meg. Sohase látogattam -meg. Sohase szerettem minisztereket látogatni. Hiszen politikai -hirlapiró voltam; a miniszterek dolga volt, hogy engem az ügyek felől -értesitsenek, nem az én dolgom volt, hogy értesülés után futkozzak. Én -úgy irok, a hogy én látom legjobbnak, a miniszter kötelessége -gondoskodni arról, hogy értesülés hiányában ne tévedjek. Nekem a -miniszter ugy se adhat semmit; csak én tehetek neki szolgálatot, nem ő -énnekem. Én bizony hát nem látogattam a miniszterelnököt. - -Azt azonban gyakran megtettem, hogy a Duna partján elmentem vele -sétálgatni. Igazán kedves és hozzám nyilt szivü ember volt. Sok -élvezetet találtam társaságában. Mindig fonák érzést támasztott bennem -az a gondolat, hogy az érintkezésnek meg kellett köztünk szünni, a mióta -én a függetlenségi elvek terjesztését láttam hazafi kötelességnek. Az -ezredévi ünnep óta már nem találkoztam vele s a bosnyák politika óta is -igen keveset. A mit róla, családjáról, őseiről tudok, bizony az mind -régebb keletű. - -Egyik dunaparti sétánk alkalmával azt a kérdést intéztem hozzá, miként -hagyhatta őt hidegen az az idő, mely a 48-iki eseményeket megelőzte? Nem -vette észre, nem érezte talán: mi fog következni? Vagy nem volt érzéke -fölismerni azt, a mi a honfi lelkek mélyén a bécsi cselszövények -titkaiban s a világ eseményeiben előre készül s napról-napra és -éjszakáról-éjszakára előre képződik? - -– Bizony nem vettem én észre barátom, de te se vetted volna észre, ha -ott lettél volna a mi hivatalunkban. A ki egyszer a helytartótanács és a -kamara vastag penészes falai közt a hivatalos iratokba elmerül s élete -czélja gyanánt mást, mint a hivatalt nem ismer: az először is semmit se -tud arról, mi történik Pesten a megyeházban vagy a Hatvani-utcza és -Uri-utcza kávéházaiban, – másodszor pedig el nem hiszi, hogy akármi -történik is, abból a régi rend összedülése következzék. Akárhány -kartársam és főnököm volt ott, a ki Petőfi nevét 1848 előtt nem hallotta -s Táncsics hirét csak akkor hallotta először, a mikor a börtönből nagy -hejje-hujával Pestre vitték. Olyan a bürokraczia, mint a garat a -malomban. Örökké mozog, át is ereszt magán mindent, de maga kivülről egy -szem őrletni valót oda nem visz. A mit rátöltenek: azzal mulat; – -Kossuth és Petőfi nevét pedig te a kamara iratai közt sohase fogod -fölfedezni. - -Igaz a! Igy nevelődik a hivatalos nemzedék. Egész családok nőnek nagygyá -a habsburgi államgépezet rengetegében, melyek soha se tudnak előre -semmit a nemzeti közérzés mozgalmairól és csak akkor veszik észre, ha -valakit akasztanak már vagy őket a hivatalból kikergetik. - -Szlávy József jó magyar és jó hazafi volt. De azzá csak olmüczi fogsága -tette. Addig csak jó hivatalnok s pontos tisztviselő volt, semmi egyéb. - -Rettenetes állapot a magyar nemzet állapota, különösen harmadfél száz év -óta. - -Nincs olyan ország a világon, a hol a trón, a katonaság s az állam -tisztviselőkara a nemzeti önérzetnek ne a leghatalmasabb, ne elszánt és -erélyes képviselője volna. Nálunk pedig trón, katonaság s állami -tisztikar harmadfél száz év óta a magyarság igaz törekvéseinek -kiirtására vagy legalább elaltatására munkál. Mind a három e czélra van -szervezve. Mind a három előtt az a hazafiság, a mit hazafiságnak a -nemzet soha el nem ismerhet. És mind a három álomnak, ábrándnak, -tévedésnek vagy forradalomnak tekinti azt, a mit a nemzet igaz -hazafiságnak tart. - -Hű lenni az uralkodóhoz, ha árt is a nemzetnek. Minden törvényt pontosan -végrehajtani, a mit a hatalom végre akar hajtani. Szentnek tartani -mindent, a mi a korona haszna, előnye és dicsősége s nem törődni -semmivel, ha száz törvény parancsolja is, a mi a magyarságnak különös -érdeke s az országnak nemzeti dicsősége. Ime: ezekből állanak az állami -tisztikar összes jogai és kötelességei. - -Igy álltunk 1848 előtt. Ily elvek közt és ily irányban indult meg Szlávy -József szellemének kiképződése. - - -III. - -(A magyar pártok 1860-ban. – Szlávy közel állt az udvari párthoz. – -Lónyay bukása. – Miért lett Szlávy miniszterelnök? – Kormányzatának -hibái.) - -Valódi bürokratává lenni Szlávy nem volt képes. Észlelése mégis több, -tudása mégis szélesebb, szelleme mégis gazdagabb volt, mintsem hogy -egész lelke a hivatalos helyiségben elfért volna. A törvény szakaszain, -a rendszabályok és utasitások kusza rendelkezésein s az ügyszámok -tömegén túl is volt még világ előtte s tudta is, érezte is, hogy a -királyon kivül is van még magyar nemzet s hogy a kormányon és -kormányhatóságon túl is van még erő és hatalom s hogy Bécsen és -Budapesten kivül s a katonai laktanyákon és kormányszéki épületeken -kivül is van még Magyarország. - -Jobb magyar volt az alkotmányos korszak kezdetén is, mint az ugynevezett -magyar udvari párt s az Apponyiak, Majláthok, Senyeyek hiába -reménykedtek akár 1860-ban, akár később abban az irányban, hogy Szlávy -testestül, lelkestül az övék. Pedig reménykedtek, sőt időnként biztosan -számitottak rá. - -Az alkotmányos életnek legalább külső mozgolódása épen negyven év előtt -indult meg. - -Akkor három párt körvonalai kezdtek a zűrzavarból kibontakozni. - -Az udvari párt, melynek élén Apponyiék álltak. Ehhez tartoztak volna a -főpapok, nagy részben a született főrendek, a valódi pecsovicsok, az -őszinte és vakmerő sárga-feketék s mindazok, a kik 48-ban és 49-ben a -nemzet ellen összeesküdtek s mindazok, a kik a Bach- és -Schmerling-rendszert végig szolgálták s még mindig kedvük és módjuk volt -az udvar körül szaglálódni. - -A Deák-párt, melynek vezére Deák Ferencz volt s mely egyesitette -táborában a régi alkotmányos élet igaz hőseit, a főrendek egy részét, az -osztrákságból vagy a forradalomból kiábrándult hazafiakat, az irodalom -férfiait s a nemzeti értelmiség nagy részét. - -A forradalmi párt, melynek a külföldön élt vezére, Kossuth Lajos s -melynek itthon időnkint tíz–tizenöt alvezére volt. Jó hazafiakból, derék -magyarokból, öreg honvédekből, ifju és öreg rajongókból állott e párt s -volt idő, a mikor övé volt a valóságos többség, habár ezt érvényesiteni -nem volt is képes. E párt nem nevezte magát forradalmi pártnak, noha -lelkét nemzetünk legszentebb és legvakmerőbb ábrándjai s legerősebb -szenvedélyei töltötték meg. Sok bomláson, sok alakuláson ment keresztül, -sok árulást kellett megérnie és sok baja volt azzal, hogy a közélet -csahosai és fészkelődői néha tömegesen csatlakoztak hozzá. E párt -lassankint határozati párttá, balközéppé, 48-as párttá, függetlenségi -párttá bomlott s töredezett szét; – törvényes leszármazója s állandó -alakulása a Kossuth elnöklete alatt levő mai függetlenségi párt. - -Szlávy József 1860-ban a három párt egyikéhez se tartozott. -Függetlenségi sohase volt, még 49-ben sem. De Deák-párti se volt, mert -különben a 48-iki alkotások által törvénytelenné vált helytartótanácsban -nem fogadott volna el állást 1860-ban s főispánságot 1865-ben. E két -elhatározása őt egyelőre s külsőleg az udvari párthoz csatolta. - -De ezt a nemzet nem vette rossz néven s e miatt nem vált népszerütlenné. - -Ezeket az állásokat mindenki csak átmenetnek tartotta s mindenki arról -volt meggyőződve, hogy ez nem sokáig tart s utána csakhamar vagy a -valódi alkotmány, vagy az önkényuralom, vagy a forradalom következik s -majd csak akkor válik el, ki milyen hazafi, ki milyen legény. - -Még a heves agyu hazafiak se bántották, hiszen a hirlelések szerint még -most is vonszolja egyik lábát az olmützi várfogság vasa miatt, ilyen -sorsban pedig csak igaz jó hazafi részesülhetett. - -S végül az ördög se gondolhatott arra, hogy Szlávy egykor -miniszterelnök, képviselőházi elnök, közös miniszter, főrendiházi elnök -s koronaőr leend. Hiszen ha ezt sejthették volna a politika -nagyravágyói! De erre bizony soha sem gondolt maga Szlávy se. - -Oly szerény, oly komoly, oly bizalomgerjesztő s oly kötelességérző volt -egész egyénisége, annyira nem törekedett az első sorba jutni, hogy -ellene se pártok, se pártvezérek féltékenysége föl nem gerjedhetett. -Minden lángelmének, minden nagy tehetségnek ragyogása is teljesen -hiányzott személye körül, gyanut tehát igy se költhetett maga iránt. -Sohase jutott eszébe az sem, hogy kört, pártot vagy pártocskát -szervezzen maga körül. - -Miniszter volt már 1872 őszén, mikor a Lónyay-kormány megbukott. - -Tanuja voltam a bukásnak, még a bukás előkészületeinek is. Láttam a -kapcsok töredezését, az eresztékek szakadozását, az omladozás minden -részletét s láttam és hallottam a nagy robajjal bekövetkezett -összeomlást Minden nap érintkeztem a miniszterekkel, a lappangó válság -napjaiban is nem egyszer hallottam Deák Ferencz megjegyzéseit s még a -király fülébe Budán és Gödöllőn becsempészett sugalmak egy része is -nyomban eljutott hozzám. - -Nem akarom elbeszélni a bukás részleteit, nem ily hevenyészett alkalomra -való az. De meg kell emlitenem, mert Szlávyra tartozik, hogy akkor a -nagy közönség azt hitte, hogy Lónyayt miniszteri palotaforradalom ölte -meg s hogy saját minisztertársainak ármánya és fondorkodása kényszerité -őt a bukásra. - -Bizonyos, hogy négy miniszter összebeszélt, hogy a Lónyay-kabinetben -tovább nem tartja meg tárczáját s bizonyos, hogy velük rokonszenvezett a -többi miniszter is, maga Szlávy is. - -Egyik napon, 1872 október végén vagy november elején együtt beszélgetett -a nagy napi kérdésről Kerkapoly, Tisza Lajos, Tóth Vilmos, Bittó István -és Szlávy József. Bittó még él, ő még emlékezhetik erre. Akkor házelnök -volt. - -Azt kérdi Szlávy: - -– Gondoltatok-e már urak arra, hogy ha ő felsége Lónyay lemondását -elfogadja, ki jőjjön utána? - -Tóth Vilmos felelt rá: - -– Jösz te! - -Szlávy meghökkent. De igazán meghökkent. - -– Ne bolondozzatok velem. - -– Miért volna ez bolondság? – szólt Kerkapoly. – Ha a király a kabinet -tagjaiból választ elnököt, bizonyosan téged ajánlunk, – azt hiszem, az -öreg ur is te rád gondol. - -Az »öreg ur« volt Deák Ferencz. - -Szlávy most már egészen komolynak tekintette a dolgot. Vette botját, -kalapját, felöltőjét kezébe s indult. - -– Ha ilyesmin töritek a fejeteket, akkor én a ti tanácskozásaitokban nem -veszek részt. Engem ugyan meg nem hurczoltok. - -Ott hagyta minisztertársait s többé azok semmiféle »összeesküvésében« -nem vett részt. A mi fölött nagyot nevettünk azután, a mikor mégis -Szlávy lett a miniszterelnök. - -De ez azután jellemző Szlávyra is, az akkori helyzetre s az emberek -akkori gondolkozására is. - -Szlávy József jellembe vágó tisztességtelen dolognak tartotta gróf -Lónyay ellen tenni vagy csak beszélni is valamit még a legbizalmasabb -körben is, ha esetleg Lónyay helyébe és állásába ő következnék. - -El is pirult, boszuságba is jött arra a gondolatra, hogy ő -cselszövénynyel juthatna el valamely magas állásra s hogy ő elnöke és -minisztertársa ellen titkon annak háta mögött sugdoshat valakivel, hogy -azt kiturja helyéből s maga üljön oda. - -Kegyetlen harag tört ki belőle arra a gondolatra, hogy őt valaki még -valaha effélével gyanusithatná is. - -Azután a miniszterelnökség! - -Ő legyen elnöke a kabinetnek, melyben ott van például az óriás elméjü -Kerkapoly? - -Épen ő vezesse az ország ügyeit, a mikor ott ül a törvényhozásban Deák -Ferencz? - -Épen ő állitsa vissza az ország nyugalmát, a mikor rettentő pénzügyi -válság fenyeget s a mikor a balközép keserü, de nyilt támadásaihoz a -kibuktatott Lónyay-pártiak keserü, de alattomos cselszövénye is majd -állandóan csatlakozik? - -Nagy szerencsétlenségnek tartotta Szlávy önmagára nézve azt a -gondolatot. De hiába tartotta annak. A válság bekövetkeztével maga gróf -Lónyay is első sorban őt ajánlotta a kabinet elnökének a király előtt. -Ez ugyan csak alakiság volt, de az már épen nem volt alakiság, a mikor -maga Deák is helyeselte ezt a javaslatot s a mikor ezt Bittó István -által egyenesen tudtára is adta a királynak. - -Igy lett Szlávy miniszterelnök. Kedve, akarata, minden huzódozása -ellenére. - -Azóta nagyot változtak az idők. De az emberek is, az erkölcsök is. - -Akkor keresni kellett a miniszterelnököt is, ma tömegesen sietne -ajánlkozni mindenki, ha módjában állana. Pedig akkor, mindent összevéve -s átgondolva, több volt az alkalmas férfiu legalább a parlamentben, mint -ma. - -De a felelősség érzete is erősebb volt az emberekben. - -Miért lesz valaki miniszterelnök? - -Világosabban teszem föl a kérdést: mi nyujt erkölcsi jogosultságot -valakinek arra, hogy egy ország kormányzatának élére álljon? - -A király akarata. – Ez, ha az alkotmány egészséges, komoly és -tisztességes államférfiunak a kormány vezetésére nem elég jogczim. - -Egyéni érdekek vagy önző pártérdekek előmozditása. – Ily indokból csak -hitvány nemzeti képviselet könnyelmü elnézéséből juthat valaki a kormány -élére. - -Az egyéni nemes nagyravágyás vagy minden alkut kizáró kötelességérzet -mellett szükséges, hogy a vállalkozó államférfinak eszméje, elve, -törekvése, nagy elhatározása legyen a viszonyokhoz képest valami nagy -nemzeti közügyet előmozditani, a nemzetet valami veszélytől megmenteni -vagy az országot valami nagy előnyhöz juttatni. - -Azt hiszem, Szlávynak a király akarata nem lett volna elég. - -Bizton tudom, hogy őt se egyéni önzés, se jogtalan nagyravágyás, se önző -pártérdek nem vezette. Hiszen neki voltaképen pártja nem is volt. - -De különös eszméje, valamely megérett elve és elhatározása se volt -nemzeti veszély elháritására, országos előnyök kivivására. - -Elhitettük vele, hogy az átmeneti kormányzást legtöbb előnynyel s -legkevesebb hátránynyal csak ő vezetheti. Biztattuk azzal, hogy a -legközelebbi alkalommal megengedjük neki a visszavonulást. - -Vállalkozása tehát tisztességes volt. - -De kormányzata még se volt egészséges. Hiszen nem kellett, soha egy -perczig se kellett neki a miniszterelnökség. Egy éves kormányzata alatt -alig volt olyan hónap, melyben szabadulni ne törekedett volna a kormány -vezetésétől. - -Az az államférfi, a ki mindenféle eszközzel törekszik eljutni a -hatalomhoz s azt minden időre biztositani akarja magának: az az -államférfi a magyar viszonyok közt mindig kárt és veszélyt okoz az -országnak s azon túl politikája utálatos is. De sok kárt és veszélyt -okozhat az az államférfi is, a ki meg minden áron menekülni akar a -hatalom birtokától. - -Szlávy gondolkozása tiszteletre méltó volt. Mert benne se kezdeményező -erő, se alkotási képesség, se küzdelemre való elszántság nem volt s ő -ezt érezte. De azért kormányzata nem volt szerencsés. Olyan férfiu kell -az ország élére, a ki nemcsak tiszteletre méltó, hanem jótékony sikert -is képes nemzete javára biztositani. - -Sok hiba történt kormányzata alatt, noha talán ő egyetlen hibát se -követett el. - -A hibák az által következtek be, hogy ő minden ellenáramlattal ki akart -egyezni s minden ellenséges törekvéssel békét akart kötni. - -Példa rá a horvát kiegyezés, a magyar nemzeti bank elodázása, az -egyházpolitika elejtése. - - -IV. - -(A nagy mulasztások. – Deák Ferencz megharagszik. – Rokona bajvivásra -hívja a pénzügyminisztert. – Egy képviselőt kidobat szobájából. – -Külföldiek nála. – Nősülése. – Szónoklata. – Becsületes ember volt.) - -A horvát kiegyezéssel 1873-ban cserben hagytuk a horvátországi magyar -pártot s azután ennek tagjait és az egész horvát erőt és hatalmat -átengedtük Mazuranics és Strossmayer kezébe. - -A magyar nemzeti bank felállitása egyedül csak tőlünk függött. -Beleegyezett a király, belenyugodott Ausztria, belenyugodtak az 1872. -évi szeptemberi tanácskozásokban maguk a Plener-felfogásu osztrák -miniszterek is. - -Még se tettük. Részletekben nagyon gazdag, keserü és tanulságos történet -ez s igaz történetirója nem akar akadni. - -A nagy egyházpolitikát 1873 juniusban maga Deák Ferencz hozta -napirendre. Deák jupiteri tekintélyével alkothattuk volna meg a nagy -javitásokat. A balközépen és a szélső balon nem akadt volna ember, a ki -klerikális merészelt volna lenni még álmában is. Az ilyen embert egy nap -alatt összetörte volna az erélyes és egészséges magyar érzés. A főpapok -a parlamentben pártot alkotni még csak meg se kisértették volna. - -E nagy kérdésekben tünt ki, hogy Szlávy nyugodni vágyó egyéniségét s -nemes és tiszta gondolkozását mégis megülte már az ifju korában -megszokott hivatalnoki szellem. Nem akart semmire vállalkozni. Vagy -félretett mindent, vagy kiegyezett mindenkivel. - -Ahhoz az időhöz s az akkor föllépett nemzeti feladatokhoz ő nem volt -eléggé államférfi. De azért senki ne higyje ám, hogy a felelősség -egyedül őt terheli. - -Hagyjuk el azonban a részleteket. Hiszen csak tegnap hantolták be -sírját; – temetés közben irni róla vaskos történetet furcsa lenne. -Inkább egyéniségét jellemző egynéhány apróbb történetkét beszélek még -el. - -A horvát kiegyezés miatt egykor nagyon megneheztelt rá Deák Ferencz. -Heteken át alig beszélt vele. Helyzete kínos volt. - -Egyik parlamenti nyilt ülésben Deák haragja ki is tört ellene. Deák -arcza rettenetes volt, a mikor haragudott. Van eset, a mikor az oroszlán -rámordul a szeliditőre s egyik kezét ráteszi a szeliditó vállára. A -szeliditő abban a pillanatban már a földön fekszik. - -Ilyen jelenet állott elő a parlamentben. De az oroszlán nem csinált -egyebet; levette kezét a szeliditő vállairól s kiballagott a folyosóra -szivarozni. Hanem az egész jelenetet látta az egész ellenzék s a többség -s a nagy közönség. - -Szlávy rögtön ment Gorovéhoz, a Deákpárt elnökéhez s estére értekezletre -hivatta össze a párt tagjait. Ott voltunk mind. Ott volt Deák is. -Körülötte a nagy tanácsadók: Csengery, Bittó, Somssich, Gorove, Pulszky -s a többiek. - -Szlávy szeliden utalt arra, a mi a parlamentben történt s kijelenté, -hogy nem érzi magát többé hivatottnak az ország kormányzatának élén -maradni. Jelentést tesz ő felségének s erről akarta a pártot értesiteni. - -– Sohasem vágytam – ugymond – a miniszterelnöki magas állásra, ez állás -terheihez én gyönge vagyok s alig várom azt az időt, a mikor e terhektől -megszabadulhatok. Tudjátok ti azt, hogy én őszintén beszélek s hogy -fölséges urunk bizalmán kivül egyedül a ti kivánságtokra s az ország -érdekében tartottam meg eddig is állásomat. De pártunk nagy vezérének -rólam való véleménye elhatározásomra mindig döntő befolyással volt. Ha -igyekezetemet helyeselte, hiszen egyéb érdemem ugy sincs, mint hazafias -tiszta igyekezetem, ezt mindig a legnagyobb jutalomnak tartottam; ha -pedig neheztelését vontam magamra, ezzel tisztán meg van az ut előttem -jelölve, habozás nélkül indulok el rajta. - -Beszéde nagy hatást tett ránk. - -Átkozott napokat éltünk különben is. Rossz aratás, keleti dögvész, -világhitelválság, pénzügyi nyomor, tömeges és milliós bukások, kegyetlen -ellenzék, félesztendős költségvetési vita minden jó kedvet kiöltek. S -Deák Ferencz is beteg és komor. S most még kormányválság szakad ránk. - -Oda mentünk Deákhoz, magam is oda mentem s kértük, adjon egy jó szót -Szlávynak, tartsa meg őt tovább is a miniszterelnöki széken, vegye -elejét a kormányválságnak egyelőre. - -Összeszidott ugyan bennünket, de azért teljesitette kérésünket. -Szlávynak meg kellett maradni. Harmadnapra elsimult a baj. Hanem -harmadnapon odajött hozzám Szlávy a körben s e szavakat mondotta: - -– Te »tudós«, ha ti még egyszer az életemben ugy jöttök segitségemre, -hogy nekem tovább is miniszterelnöknek kell maradnom: akkor nekem többé -a szemem elé ne kerülj, mert én úgy nézlek, mint halálos ellenségemet. - -És csakugyan ugy nézett rám, mintha osztozó társa akartam volna lenni. - -– – Volt egy unokaöcscse, egyetlen még élő testvérén kivül legközelebbi -vérrokona. Nyalka huszárkapitány s különben biharmegyei birtokos. Mint -birtokos hátralékban volt adójával s a miatt az adóhivatal kegyetlen -végrehajtásokat intézett ellene. Ökrét, lovát lefoglalta. - -A huszárkapitány elment a pénzügyminiszterhez, Kerkapolyhoz, a rendes -kihallgatási napon s megkérte: adjon neki halasztást. Kerkapoly épen -emberirtó kedvében volt. - -– Nem adok halasztást. Tessék fizetni. Önnek már csak azért se adok, -mert a miniszterelnök rokona. Ha becsüli valamire a bátyját: tessék a -fizetés dolgában jó példával menni előre. - -A nyalka huszárkapitány dühbe jön e szavakra. - -– Miniszter ur, velem ily hangon nem szokás beszélni, én tiszt vagyok a -hadseregben. - -– Annál inkább tessék fizetni. A tiszt urak fizetését nekem is ki kell -adnom pontosan, ők se adnak nekem halasztást. Én se adok. Tessék száraz -kenyeret enni, míg az adó ki nem kerül. Az ország előbb való, mint az -uraskodás. - -A huszárkapitány sarkon fordult, elment s két bajtársát rögtön küldte -Kerkapolyhoz kihívni őt bajvívásra. - -Szlávy valahogy azonnal megtudta ezt. Elfordult vele a világ ennek -hallatára. Hogy a minisztert bajvívásra hívja valaki azért, mert nem -adott adóhalasztást: ilyen esetről még nem volt tudomása, mióta -országokat kormányoznak. Rögtön hivatta unokaöcscsét, atyafiságosan -összeszidta kegyetlenül s bezárta előtte házát és rokoni szívét örökre. - -Ennek huszonhét esztendeje s azóta folyton idegen volt hozzá s talán -csak most halálos ágyán engesztelődött ki iránta. Vagy talán még most -se. - -– – Egy este nagy felindulás látszott rajta, a mint belépett a körbe. -Arcza piros volt, szemei haragban égtek, szokatlan gyorsasággal járt föl -és alá a nagy teremben, alig akart valakivel szóba állani, de azért -dohogott, káromkodott szörnyen. - -Utját állottam. - -– Mi baj? Kit öltek meg? - -– A gazember! Látott már valaki valaha ekkora tolvajt? No hiszen -kerüljön még valaha a szemem elé! - -– Mi történt hát az istenért? - -– Épen most dobattam ki szobámból egy képviselőt. Ellenzéki képviselőt! -Az ősszel oda jön hozzám három francziával. Előadja, hogy a francziák -valami uj találmány segélyével az erdei fák feldolgozásából tízszeres -hasznot tudnak kiteremteni s hogy ezt bebizonyithassák, adjak nekik -kisérletre a liptó-hradeki kincstári erdőből öt holdat. Ha sikerül a -kisérlet: óriási hasznot hoznak a kincstári erdők. Adtam. Miért ne adtam -volna? Szerződést kötöttünk, a mely szerint én adok nekik kisérletre öt -hold erdőt ott, a hol ők kijelölik, fizetnek pro recognitione juris -dominalis holdanként egy aranyat, ha pedig kisérletük sikerül: eladok -nekik hasonló czélra két ezer hold erdőt. S képzeld csak, mi történik? -Most eljönnek hozzám, vezeti őket a képviselő s az a képviselő előadja, -hogy kisérletüket befejezték, az teljesen sikerült s most a szerződés -alapján követelik tőlem a két ezer hold kincstári erdőt, holdanként egy -aranyért. Én ráförmedek a képviselőre. »Elment az eszed? Hiszen az a két -ezer hold erdő megér egy milliót!« A képviselő azt feleli, hogy nem az a -kérdés, mennyit ér; akármennyit ér, nekik jár az a két ezer hold. Dühbe -jövök. »Hiszen az országé az az erdő s te mint az ország képviselője: -lelkedre tudnád venni az országnak ekkora kárát?« Képzeld csak, mit -felelt rá! Azt mondta: »Én most üzletember és szerződő fél vagyok, nem -országos képviselő, követelem azt, a mit a szerződésem nyujt.« A -gazember! Fejembe ment a vér, becsöngettem a komornyikot s megmondtam -neki, hogy azt az urat vezesse ki. Igy történt. Még most is alig tudom -bosszuságomat lecsillapitani.« - -Bizony igaza volt, hogy azt az urat kidobta. Se előtte, se utána nem -történt olyan eset, hogy miniszterelnök hivatalszolgával dobatott volna -ki képviselőt a szobájából. Pedig talán efféle alkalom akadt volna -máskor is. - -Rég nem él már az a képviselő. Azután alig is élt pár esztendeig. A -Wenckheim-kabinetben a fuzió után magas állása volt. Nevét minek -mondanám meg? - -– – Huszonhét év előtt világkiállitás volt Bécsben. A nemzetközi jury -tagjai összebeszéltek, hogy lejönnek Budapestre megnézni Magyarországot. -Lejöttek családjukkal s nők, férfiak voltak vagy háromszázan. Szlávy -estélyt adott tiszteletükre a miniszterelnöki palotában. Meghívta -természetesen a törvényhozás tagjait is. Nem magyar díszruhában, hanem -frakkban kellett megjelenni. - -Minden külföldi ember mellén rendjelek sokasága csillogott. - -A magyar díszruhához természetesen nem kell semmiféle ordó. E díszruha -fénye mellett minden rendjel csillogása elenyészik. De a magyar -törvényhozók csak egyszerü frakkban jelentek meg. Akkor még élt Deák -Ferencz, akkor még a magyar képviselők nem akartak, nem is mertek -rendjel s kitüntetés után futkosni, az lett tehát a furcsa tünemény, -hogy az ünnepélyen megjelent hat–hétszáz férfi közt az volt az idegen, a -kinek rendjele volt. A nemzetközi jury asszonyai, mert ők is jelen -voltak, vették ezt legelőbb észre. - -Egy előkelő porosz ur megszólitotta Szlávyt. - -– Kegyelmes uram, Magyarországon nem szokás a rendjeleket ily alkalommal -felrakni? - -– Szokás biz az, föl is teszi, a kinek van. Csakhogy a magyar embernek -nem szokása rendjelet kérni vagy elfogadni. - -Nagyot nézett, nagyot is gondolt a porosz ur, a ki kiváló ember volt s -azóta miniszter is lett, neve e pillanatban nem jut eszembe. S ezt -felelte: - -– Bámulom a magyar nemzetet. Nagy erkölcsi erőt bizonyit ez a nemes -felfogása. S bizonyos abban Excellencziád, hogy az a felfogás mind végig -megmarad önöknél? - -– Azt hiszem; de abban egészen bizonyos vagyok, hogy a meddig én -miniszter leszek: addig megmarad. - -– – Szlávy sohase nősült. Ugy látszik: valami rajongó vagy -ellenállhatlan vagy csak mély szerelem is soha nem nyomakodott lelkére. -Pedig nők körül mindig gyöngéd, figyelmes volt; jó izlésü, nemes -gondolkozásu nők kedves embernek tartották. Anyagi szükség, kényelmi -indok, családfentartás ösztöne nem volt nála. - -Férfiak gyakran enyelegnek egymás közt a szerelmi dolgok kérdéseiben. -Kiváltképen a képviselők. Efféle enyelgés közt egyszer azt mondotta -előttem: - -– Furcsa dolog ez. Negyven esztendős koráig a szerelem üldözi az embert; -azontul hatvan éves koráig az ember üldözi a szerelmet, de aztán egyik -se törődik a másikkal. Én sohasem határoztam el magamban, hogy nem fogok -megházasodni s alig tudnék arról igazán számot adni, miért nem -házasodtam meg. - -Ugy látszik, a kezdeményezéstől való irtózás, a vállalkozási kedv teljes -hiánya s a nyugalom kedvelése tartotta vissza a házasságtól. - -– – Nem volt nagy szónok. A 48 előtti idők izlése szerint hiányzott -belőle minden szónoki tűz és arravaló képesség. De gondolatai világosak -s tárgyiasak voltak, nyelve tiszta és egyszerü s felfogása nemes. -Hangjának szine és ereje rokonszenvet keltett. Felvilágositó és vitázó -beszédre mindig készen volt, de vitatkozása a tárgytól soha el nem tért. -Erős támadásra, ha tűzbe jött, erősen vissza tudott vágni. - -Egyszer Simonyi Ernő az ország kormányzására szükséges képesség hiányát -vetette szemére s példaként idézte fejére azt a szakácsot, a kit a római -imperator senatorrá nevezett ki. - -– Hiába ölti fel – ugymond – a miniszterelnök ur a szenátori tógát, a -főzőkanál kilátszik alóla. - -Szlávy keményen vágott vissza. - -– Simonyi képviselő ur is hiába ölti fel velem szemben Cato tógáját, -kilátszik alóla a lóláb. - -Csaknem bajvívás lett a tüzes feleselés következése. De Szlávynál ily -eset hosszu politikai pályáján alig fordult elő egyszer-kétszer. Igaz, -akkor nem is volt oly nyers a parlament hangja, mint mai napság. - -Becsületes ember volt. - -Tiszta kéz, kötelességét teljesitő, felelősségét mélyen érző. - -Közös pénzügyminiszteri állásáról, képviselőházi elnökségéről, koronaőri -méltóságáról nem beszélek. Ezek csak czifraságok. Ezekre kisebb ember is -elégséges lett volna. A közös pénzügyminiszterség fontos állássá vált -ugyan Kállay kezében, de Szlávy korában Bosznia inkább csak katonai -kérdés volt még. - -Nem volt nagy ember. A nemzet megbecsülte, a király megszerette. De -időnkénti hatalmát s nagy befolyását soha nem használta fel se maga, se -barátai vagy rokonai számára önző érdekekből. Még hiuságáért se áldozott -fel a közjóból semmit. - -A parlament, a törvényhozás s a királyi trón környezete a legjobb -férfiak egyikét vesztette el benne. - - - - -MOLNÁR ALADÁR. - -(Veszprémmegyei nemesi család utolsó ivadéka. Távoli rokonom, együtt -tanultunk Pápán s együtt voltunk törvényhozók. Iró, tanár s képviselő -volt. Iratai bölcsészeti s főleg pedagógiai kérdésekkel foglalkoznak. -Ismerősei, kartársai nagy reményeket kötöttek jövőjéhez. Szül. 1839-ben, -meghalt 1881 aug. 16-án. Apja Molnár Dénes 1848-iki képviselő volt.) - -Eltemették. A sír bezárult felette örökre. Ott a nagy víz partján -Balaton-Füred fölött van egy kopár domb. Lombos erdő nem árnyazza. Patak -csörgése nem űzi el némaságát. Ó templomnak pusztuló romjai állanak -tetejében. A lángoló nap nappal, a csillagsereg éjjel szabadon nézheti a -dombnak avar füvét. És az avar fű közt a sírhalmokat. - -A legujabb sírhalom Molnár Aladáré. - -Negyvenkét éves volt és én huszonhét éven át voltam ismerőse és barátja. -És versenytársa a szónak nemes értelmében. Én neki, ő nekem. De ő -erősebb volt mint én; többet dolgozott, mint én s gyermekkorunk magas -ábrándjaihoz közelebb jutott, mint én. - -Mit ért? - -A sziv elporladott, a lélek elhamvadt, czélját nem érheté. A nagy -munkásságnak, a keserü fáradalmaknak, az örökké eszmeszomjas lélek -buvárlatainak csak gyenge töredékei maradtak utána, melyekhez hiába köti -a hű barát az emlékezetnek szakadékony pókfonalát. A fonál elszakad, -vihar is elsöpri s egy emberöltő mulva kinek jut eszébe a nagy küzdelem, -a sok szenvedés, mely a nemes szivet elsorvasztá. A töredékes művek, a -nagy lélek romjai ott állanak, mint a füredi temető templomomladékai. -Elhagyatva, födetlenül, senki sem épiti tovább. - -Volt húsz év előtt egy közös barátunk. Tolnaynak hivták. A pápai -kollegium falai közt ő, én és Molnár Aladár a tudománynak és az ifju -szív álmainak magas élvezetében sok időt tölténk együtt. - -Tolnay szegény fiu volt. A legszomorubb nélkülözések közt tölté az -életnek legszebb korát, a gyermek és ifju éveket. De lelke nagy eszmékbe -volt szerelmes és ő nélkülözött panasz nélkül s edzé szellemét fáradalom -nélkül. - -Huszonkét éves volt, mikor az élet ösvényén pihenőre jutott. -Nélkülözései megszüntek, anyagi jobbléte biztossá lőn s a mindennapi -kenyér gondjaitól menten szárnyalhatott fel szelleme a magasba. - -Szép nyári alkonyaton együtt beszélgeténk négyen. Aladár, az ő jó apja, -én és a szegény ifju. Annál a háznál, a honnan tegnap Aladár koporsóját -vitték el a temetőbe. Az ég tele volt csillaggal s a Balaton -csillagfénynyel. Zsarnokkény uralkodott a haza fölött s a szegény ifju -lelkesülten beszélte terveit, miként fogja ő nevelni az ifjuságot, -miként teremt hű fiakat a hazának, minő eszméket ültet el az uj nemzedék -szivében, miként lesz egykor boldog és dicső a haza. - -Másnap a szegény ifjut eltemette a Balaton, s harmadnap hideg testét, -kihűlt szivét eltemettük mi ama kopár domb tetejében. - -– Lásd Aladár, – mondám, midőn visszajöttünk a temetőből. – Szegény -Tolnay nélkülözött, szenvedett, éhezett, fázott és dolgozott. Most -kezdett megszünni szenvedése, most már lelkének kincseit akará -kiaknázni, s ime most meg kellett halnia. Vajjon érdemes-e egyébért is -küzdeni, mint a puszta életért s annak örömeiért? - -Aladár komor volt. Nézte lábai alatt azt a földet, mely nyugodtan engedi -meg, hogy kebelében bárkinek is sírt ássanak. És azután hideg arczal -mondá: - -– Érdemes küzdeni igenis, hátha a mi sorsunk nem az lesz, a mi Tolnayé. -És ha az lesz is: a kötelességet teljesiteni kell. - -Elköltözött barátom! A te sorsod csakugyan az lett, a mi ama szegény -ifjué. Pedig te csakugyan teljesitéd kötelességedet. - -* * * - -Néhány nap előtt beszéltem vele utoljára. Fáj visszaemlékeznem az utolsó -napokra, melyeket vele együtt tölték vagy együtt töltheték. Önző az -ember és gyenge. S a mikor a politikában fáradt lelket akarám -pihentetni: kerülém őt, mint a politikának szintén egyik bajnokát. Nem -szenteltem neki annyi figyelmet, a mennyi kötelességem lett volna. Azt -hivém, van időnk még együtt s elfeledém vagy nem jutott eszembe, hogy -haldoklóval állok szemközt, ki gyermekkori barátom. - -Ott laktunk Gleichenbergben egymás mellett. A hegyszakadék felett áll -két nyári lak, melyet én magyar kolóniának neveztem el. Az egyiknek -neve: Franzensburg; itt lakott Aladár. Közvetlenül mellette a másik, -melynek neve: Minna’s Waldruhe. Itt laktam én. Ablakom alatt fenyves -liget közepén állott egy kis méhes s egy kis erdei kápolna. Ide fáradt -lelkek, amoda fáradatlan méhek jártak mézet gyüjteni és üdvösséget. - -A kis kápolna mellett tölté el a délutánokat. Fapamlagon fekve, az -asztalon kártya és orvosságos üvegek, körülötte rokonok, tisztelők, jó -barátok. Itt szoktam őt meglátogatni s ide jött hozzá naponkint az orvos -is, közös jó barátunk a pápai időkből. Aladár örök láz által gyötörve, -folyton élénken társalgott. Lecsüngött fejét csak néha veté fel, hogy -hervadó arczával oda tekintsen a hegyoldal lombos fáira, melyeken a -nyugovó nap sugára reszketett. - -Minő határtalan volt az emberszeretet az ő szivében! - -Vidám nő- és férfitársaságom volt, mely órákat töltött el hangos -csevegésben lakásom erkélyén. És ő a közelből gyakran hallá az én -hangomat és aggódott rajtam. Dr. Závorynak, ki az én orvosom is volt, -azt mondá egy este: - -– Doktorom, figyelmeztesd Eötvöst, ne beszéljen oly hangosan, meg -találna neki ártani! - -A halálos beteg, kinek már csak öt napja volt az életből, barátja -egészségén aggódott. - -* * * - -Doktorunk figyelmeztetett, hogy a legrosszabbtól kell tartani, beszéljem -rá Aladárt a hazamenetelre. Ha – úgymond – ezt ő javasolná neki, gyanut -keltene benne. - -Megkisértettem. Épen Szilágyi Virgil beszélgetett vele. - -– Aladár, – mondám, – van-e étvágyad? Nincs. No nekem sincs. Rossz hely -ez nekünk. Én holnap megyek Füredre. Jer velem. Tudod, otthon mégis más, -mint itt. A balatoni lég, a jó szőlő, a mi szokott ételünk: az majd -helyre hoz bennünket. Jer velem. Akármit beszél a doktor: ne törődjél -vele. Különben megkérdezem őt is, vagy kérdezd meg magad. - -Szilágyi Virgil szintén helyeslé javaslatomat. - -Aladára fejét rázta. - -– Jó lenne, – mondá, – magam is szeretném, de lásd igen gyenge vagyok. -Meg kell várnom, mig lázam egészen elmulik. Most már nem megyek innen, -mig egészen föl nem épülök. Érzem, hogy nemsokára egészen jobban leszek. - -Ez történt 12-én. A következő napon csúf esős idő következett, mely az -egészségesnek is elvette kedvét. De neki megszünt halálos láza. Megszünt -egy egész napra. Fölkelni sem tudott, oly gyenge volt, de a halálos -beteg lelkében volt egy áldott csalódás, mely őt azzal biztatá, hogy -betegségének rövid időn vége lesz. - -Hiszen közel is volt már az idő, a mikor vége lett. - -Még egyszer láttam, még egyszer megszoritám elszáradott kezét, fáradt -szemeivel még egyszer rám tekintett. - -A következő napon elhagytam csendes szomszédságát. Egy vad madár -röpkedett Gleichenberg ligetein, melynek hazája a magyar alföld -délibábos vidéke. A vad madár elszállt onnan és én sem maradhattam -tovább. Aladárt nem láttam többé. - -Harmad napon Somogyban hallám a rettenetes hirt, hogy meghalt. Szivem -megnyilallott. Miért nem tudtam azt a három napot még bevárni? - -* * * - -Ismertem apját és jó édes anyját is. Talán némi távoli rokonság is -kapcsolt családjához. Jó apja engem is figyelmére, barátságára -méltatott. - -Mikor még tanulók, de már nagy tanulók valánk, szóba jött köztünk az -életpálya, melyet választani fogunk. Előttem és Aladár előtt is akkor a -nagy franczia és angol szónokok s államférfiak lebegtek eszményképül. - -– Én jogász leszek, – mondám, – független akarok lenni, s egyéb pályán -ma nincs függetlenség. S ha majd egykor szabad lesz a nemzet: e pályán -lehet legjobban szolgálni őt. - -– Nem úgy van öcsém, – monda az öreg Molnár. – Csak a lelkész, csak az -egyháznak szolgája lehet egészen független. A nemzet nem lesz szabad, a -zsarnok pedig nem tisztel semmit, csak az istent, mert az istent -kollegájának tekinti. És ha Aladár hallgat reám: ő pap leend. - -Aladár pedig végtelen gyöngédséggel szereté szülőit, s bár vágya volt a -politikai pálya, hova utóbb is eljutott: lelküzdé vágyát, hogy jó -apjának kedve ellen ne cselekedjék. - -Ez volt az indok, a miért a papi pályára készült. - -* * * - -Élettörténetét elmondák a lapok nagy bőséggel. De hogy minő érzelmek -társaságában növekedett fel, miként szerette őt apja: arról én mondok el -egy kis eseményt. - -Molnár Dénes, az apa, épen tíz év előtt halt meg Balaton-Füreden, ősi -szőlejében. Vagyonos ember volt ugyan, nagy megyei hivatalokat viselt, -de a nagy nemzeti szerencsétlenség, a forradalom, az üldöztetés, a -bujdosás elvitte a vagyont, csak az ősi szőlő maradt meg. - -Sokáig beteg volt az öreg. Érezé a közel halálnak szellőfuvalmát. Egy -szép őszi napon már gyümölcsösét se látogathatá meg. Aladár -Francziaországban utazott. Kérdezém az öreget: értesitsem-e Aladárt? - -– Nem édes öcsém, – mondá, – szegény Aladár meg találna ijedni, azt -gondolná, halálos beteg vagyok. - -Beszélgeténk a szőlő és gyümölcstermésről. Az öreg szomoruan mondá: - -– Nincs kedvem édes öcsém, érzem, hogy meghalok; szilvám nem termett; -pedig Aladár nagyon szereti azt és én nem tudok neki télre eltenni. Ha -haza jön és én már nem leszek a világon, még tán azt is gondolhatná, -hogy én elfeledtem szilvát tenni el az ő számára. Mondd meg neki édes -öcsém, nem feledtem el, csakhogy nem termett az idén. - -Nőm is ott volt, kicsordult szeméből a köny, hazafutott s negyed óra -mulva oda hozatott egy véka szilvát. - -– Itt van édes bátyám, főzessen be, a mennyit akar s aszaltasson is, a -mennyit szokott Aladár számára. - -Ha van a haldokló szemében áldás és annak az áldásnak van ereje: akkor -nőmnek boldognak kell lenni. Úgy nézett rá a jó öreg. - -Másnap meghalt. - -A kit ily mélységes szeretet növelt fel: annak jó embernek kellett -lenni. És Aladár jó ember volt. Annak a földnek, melybe pora vegyül, -szentnek kell lennie. - - - - -RÉVÉSZ IMRE HARAGJA. - -(Révész Imre debreczeni pap és tanár s nagy kálvinista iró a történet és -jogtörténet hazai mezején. Szül. 1826 jan. 26-án, meghalt, 1881 febr. -13-án. Képviselő az 1861-iki országgyülésen. Nagy és becses művei láttak -napvilágot.) - -Révész Imre az ötvenes és hatvanas évtizedek legkiválóbb, legnagyobb -irodalmi alakjainak egyike volt. Ha Budapesten székel és nem -Debreczenben; ha irodalmunk és hazánk általános történetének ép oly -figyelmet szentel, mint a protestáns egyház ügyeinek; ha az ország -központjának szellemi életével s a fővárosi időszaki sajtóval gyakoribb -és állandóbb érintkezésbe lép: köre, hatása, iskolája nagyobb s -jótékonyabb lett volna, mint irodalmi férfiaink bármelyikéé, kiknek neve -negyven év óta, a függetlenségi harcz lezajlása óta fölmerült. - -Egyénisége hatalmas volt. Esze, tudása, erkölcsi fönsége rányomakodott -mindenkire s ellenállhatlan szeretetet és bizalmat gerjesztett mégis -mindenkiben. Jó ember volt, mint igaz próféta; komoly volt és -lelkiismeretes, mint őskori bölcs; tudott lelkesülni az igazságért, mint -a világforradalmak legnagyobb hősei; szerény volt, mint maga Kálvin, -kihez hasonlóvá lenni vagy legalább hasonlóságra törekedni volt lelkének -legmagasabb eszménye. És mindezeken felül magyar volt egyéniségében és -irodalmi műveiben ugy, mint tudósaink és költőink közül igen kevés. - -A magyar protestáns egyház publiczistái közt a 16-ik és 17-ik század -nagy alakjai óta hozzá hasonló nem volt senki. Ez egyház történeti -alkotmányának s közjogi állásának ép oly nagy és ép oly tekintélyes -buvára volt ő, mint a minőnek Deák Ferenczet tekintettük a hazai -közjogban. És csodálatos véletlene a sorsnak, hogy neki épen Deákkal -kellett összeütközni s épen jogtörténeti kérdésben ama rövid, de -dicsőséges politikai pályán, mely neki saját vasakaratából részül -jutott. - -Ép e rövid politikai szereplésről akarok én most megemlékezni. Erről és -egyuttal arról a „szavazás“-ról, melyről 1881. évi február 19-én a -képviselőházban megemlékeztem s melyre nézve Tisza Kálmán felvilágositó -nyilatkozatot tett. Nekem ugy tetszik, hogy a kettő között valóságos, -noha titkos s eddig tudtomra föl nem fedezett összeköttetés létezik. -Révész életének s müködésének ez ugyan csak legkisebb része, de nem -legérdektelenebb. - -Az 1861-iki országgyülésnek csak háromszázhuszonöt tagja volt a -képviselőházban. Sem Erdély, sem Horvátország, sem Fiume nem volt benne -képviselve, miután ez országrészek meg nem hivattak. - -Két párt állott szemközt egymással. A határozati párt, mely a főszavazás -előtti napokban százhatvannyolcz főre becsültetett és a felirati párt, -melyről ugyanakkor azt hitték, hogy csak százötvennégy tagból áll. -Amannak elismert és föltétlen tekintélyü vezére volt, mig élt, gr. -Teleky László, emennek vezére volt Deák Ferencz. - -Teleky elhunyt május 8-án, ép azon a napon, melyen Deák akarta fölirati -javaslatát előterjeszteni. Az ő elhunytával hozzá hasonló tekintélyü -pártvezér nem találkozott a határozati pártban. Az akkor még csak -harminczegy éves Tisza Kálmán pártvezérsége azonban már előre veté -fényét vagy árnyékát, noha mellette Ghyczy Kálmán, Nyáry Pál, Bónis Samu -sőt Révész Imre is legalább hasonló tekintélyben állottak. Annyi -bizonyos, hogy az ország nagy közönsége Révész Imrét nagy beszéde után -határozottan a párt első rangu vezérének tekinté s benne jövendőnk nagy -tényezőjét szemlélte. - -Az akkori hirlapok egyáltalán nem képesek visszatükrözni az akkori -hangulatot. A két főlapban, a „Pesti Napló“-ban és „Magyarország“-ban -közöltettek a parlamenti beszédek, de azokon kivül ugyszólván semmi. Az -országgyülésről, a korridor élczeiről és észrevételeiről, az egyes -beszédek külső hatásáról, a parlament esetleges külalakjáról, egyes -szónokok plasztikájáról a hirlapok meg nem emlékeztek. A Pesti Naplót -báró Kemény Zsigmond szerkeszté, a Magyarországot Pompéry János. Egyik -sem akart vagy egyik sem tudott részletes krónikát irni parlamenti -személyekről és eseményekről. Mindkét lap lapja volt egyuttal mindkét -pártnak. A pártklubbok benső életéről, a Tigris-ben, Aranysas-ban, -vármegyeházban, Deák lakásán tartott értekezletekről alig maradt valami -számbavehető dolog följegyezve. Legalább a nagyközönség hirlapok utján -édes keveset tudhatott meg mindezekről. - -De Révész Imre szerepének nagyságát tudta, sejtette az egész ország. - -Annál kinosabb volt a meglepetés, midőn meghallottuk, hogy Révész -lemondott a képviselőségről, szó nélkül haza ment Debreczenbe s örökre -letett a politikai szereplésről. - -Nagyon emlékezem az akkori időkre. A nemzet nagy tömege sokkal -izgatottabb volt, mintsem hangulatának az országgyülési pártok -bármelyike is megfelelhetett volna. Gyászoltuk a nemzet halottjait. -Széchenyiért, Telekyért, Palóczyért száz meg száz requiem tartatott. -Számitgattuk az időt, mikor tör ki a háboru, mikor jön hozzánk Napoleon -és Garibaldi, mikor jönnek haza Kossuth és társai. Ugy tetszik, mintha a -nemzet akkor minden pillanatban kész lett volna a forradalomra. - -És a mikor ilyen hangulatban volt a nemzet, akkor az országgyülés a -pragmatica sanctióról beszélt s egy hónapon át kilenczven szónok azt -fejtegette, vajjon mit jelent a pragmatica sanctió s mennyiben egyez -vagy nem egyez meg ezzel mindaz, mi 1848 márczius 15-től kezdve 1861 -április 2-ig történt. - -Ekkor állott elő Révész Imre a felirati vitának huszadik napján s dörgő -hangon belekiáltott a zsivajba: »Mit vitatkozunk mi a pragmatica sanctió -fölött? Ilyen szörnyeteget nem ismer a magyar közjog, tiszta ettől a -corpus juris; van örökösödési törvényünk ugyan, de annak neve nem -pragmatica sanctió; van ugyan pragmatica sanctió is, de az -Magyarországnak nem törvénye; könnyelmü volt még a 48-iki törvényhozás -is, mely e fatális szót legelőször igtatta törvénybe. Mi állunk a -népfölségi jogoknak s a történeti alkotmánynak alapján.« - -Ez volt az igazi hang, mely akkor tetszett az ország nagy közönségének. -Révész Imre ebben a pillanatban az ország előtt ünnepeltebb férfiuvá -vált, mint a két parlamenti pártnak bármely tagja. Elképzelhető: minő -kinos benyomást tett, midőn pár nap mulva hire futamodott, hogy Révész -örökre lemondott a politikáról. - -Sokan ma azt hiszik, hogy Deák Ferencz hatalmas czáfolata kényszerité -Révészt a visszavonulásra. De ez tévedés. Révész Imre május 31-én tartá -nagy beszédét, junius 2-án irta meg s küldte el Ghyczy Kálmánhoz, a -parlament elnökéhez lemondó levelét, junius 3-án olvasták ezt fel a -parlamentben s 4-én, következő napon tartá Deák zárbeszédét, melyben -kizárólag Révész érveivel foglalkozott. - -E zárbeszéd tehát nem üzte el Révész Imrét. Nem is üzheté. Deák maga -mély meghatottsággal fejezte ki a házban sajnálatát Révész eltávozása -fölött. »Révésznek végképi távozását – ugymond – fölötte sajnálom. Nem -szokásom üres szavakat mondani, bókokat még kevésbbé, de tisztelem -észtehetségét s jellemének szilárdságát s azért ismétlem, hogy távozását -veszteségnek tartom.« – Ily szavakat Deák ritkán ejtett ki egész -életében. - -Révész Imre visszavonulását én másutt látom indokolva. Az ő vasjelleme -és puritán gondolkozása a politikában nem müködési ügyességet s -alkudozási szerencsét, hanem mélységes hitet és rendithetlen -kötelességérzetet keresett. És épen ezt nem találta meg a határozati -párt több tagjában. - -A nagy szavazás junius 5-én történt. A határozati párt vezéreinek egy -része már május utolsó napjain azon gondolkodott, miként lehetne -kivinni, – hogy százhatvannyolcz kevesebb legyen – mint százötvennégy, s -hogy a többségben levő határozati párt a szavazásnál kisebbségben -maradjon a felirati párt mellett. - -Azt az alattomos, vakandok munkát, melynek ide kellett vezetni, -kétségkivül észre kellett vennie Révésznek is. Nekem ugy tetszik, hogy a -vita előhaladott stádiumában, midőn az emberek már kezdtek elállani a -szótól, ő a maga példás szerénysége mellett csakis azért szólalt fel, -hogy elejét venni törekedjék az árulásnak. Legalább megmondá beszédében, -hogy inkább haza megy, mintsem ilyenre gondoljon is. - -»Ha ő felségéhez – úgymond – sem mint koronás királyhoz, sem mint -törvényes trónörököshöz fel nem irhatunk: nem irhatunk hozzá másként, -mint meghóditottak a hóditóhoz. Ezt pedig mi, kik népfölségi jogoknak és -történelmi alkotmánynak vagyunk képviselői, őrei és védelmezői, -semmiképen nem tehetjük, mert ez nem egyéb lenne, mint az alkotmányos és -jogi álláspontnak tettleges elhagyása vagy legalább ignorálása. A mit én -ugyan részemről, mint hazámnak egyik képviselője, soha nem teszek s -készebb vagyok inkább hazamenni, mintsem hogy a népfölségi jogoknak s a -történeti alkotmányok álláspontját csak egy perczre is elhagyjam.« - -Igy beszélt Révész. És a hogy beszélt: úgy cselekedett. A mint vette -észre, hogy határozati párti férfiak alkuba bocsátkoznak: rettentő harag -és bánat ülte meg lelkét, fogta utazó-táskáját, vasutra ült, nem szólt -még barátainak sem s otthagyta az országgyülést, mint szent Pál az -oláhokat. Lelke, mely fenséges volt, nem tűrheté a vásárt, mely piszkos -volt. - -Junius 5-én háromszázhuszonkét élő tagja volt a képviselőháznak. Ezek -közül jelen volt a házban háromszázkilencz. Ghyczy az elnök nem -szavazott, Zsarnay Imre tornamegyei követ, midőn felhivatott a -szavazásra, harsányan kijelenté: »Nem szavazok.« A feliratra szavazott -százötvenöt, ellene pedig százötvenkettő. Igy bukott meg a határozati -párt, nagy többsége daczára is. Mert Almássy Pál és gróf Szapáry Gyula -hevesmegyei, Hajnik Pál pestmegyei és Kálóczy Lajos győrmegyei követek, -noha a határozati párthoz számittattak, a feliratra adták szavazatukat s -ezen kivül távol volt tizenhárom képviselő, köztük tíz határozati párti. -A távollevők közt volt Prónay József, Domahidy Ferencz és két bihari -követ is, Tisza Kálmánnak mindannyian benső hivei. - -A szavazás alatt Deák Ferencz ott szivarozott a muzeumi nagy -előteremben. Hajnik Pál, szintén konvertita, mosolyogva ment hozzá s -látván Deák haragos arczát, kérlelni akarta s halkan mondá neki: - -– Bátyám, győz a felirat! - -– Kurvák vagytok, nem férfiak, – mondá Deák fékezhetlen haraggal s -elfordult Hajniktól. - -Van tanu, ki hallotta e rettentő szavakat. - -Juraszek Ferencz, a képviselőház titkára, később Székesfehérvár -polgármestere s országgyülési követe épen ott állott Deák közelében. Ő -ma is élő tanubizonyság. - -Hejh mennyi szavazási alku folyt azóta a törvényhozás palotáiban! De -Révész és Deák szent haragja még se lobbant fel senki szivében azóta. - -Egyszer előhoztam Deáknak ezt a jelenetet. Ő azt felelte, a szavazás -idején már nyilvánvaló volt, hogy Bécsben nem boldogulunk se a -felirattal se a határozattal. Az országgyülés méltóságát tehát jobban -emelte volna, ha a határozati többség nem hátrál meg önmagától. - -De Révész előtt többé a képviselőséget még csak elő se lehetett hozni. - - - - -SZENDE BÉLA. - -(Szende Béla született 1823-ban, meghalt 1882 augusztus 18-án. Vitéz -honvéd, 1849-ben Buda vára bevételekor a legelsők egyike a falon és a -várban. Később ügyvéd a Bánságban, a kiegyezés után képviselő, majd -honvédelmi miniszter haláláig.) - -Bizalom, tisztelet és barátság kötött hozzá engem is Régen, tíz év -előtt, mikor még egy politikai párthoz tartozánk, mindennap töltöttünk -együtt egy vagy két órai időt. Vagy a parlamentben, vagy a klubban, vagy -este a vendéglőben. Miniszteri hivatalában csak kétszer volt vele -dolgom. Mindkét találkozásom emléke az ő nemes gondolkozását, az ő -napsugártiszta honfiérzetét bizonyitja. Megérdemli, hogy följegyezzem -mind a kettőt. - -Hálópokróczot szerzett be a honvédlegénység számára. Megrendelte: -mekkora legyen annak széle, hossza, vas tagsága, súlya. A veszprémi -csapók is jelentkeztek vállalkozásra a brassói és ausztriai iparosok -mellett. Csak hogy a veszprémi csapók olyan pokróczot egy darabban szőni -nem tudtak, de két darabból még a kivánat szerintinél is jobbat tudtak -csinálni. De hiába volt minden ajánlatuk, minden kérelmük: elutasitották -őket mindenütt. - -Egyenesen elmentem a miniszterhez Budán a várba s elmondtam előtte a -veszprémiek panaszát. - -– Jaj tudós, nem segithetek a veszprémiek dolgán, volt felelete. - -Megjegyzem, hogy engem ő is, más is a Deák-pártban »tudós« néven -nevezett, ha bizalmasan szólt hozzám. Persze csak tréfából, nem -komolyan. - -Én duzzogtam feleletén s összeszidtam egész intendaturáját és -hadbiztosságát e pedanteriáért. - -– Hiába szidsz bennünket tudós, – szólt – a rendet megbontani nem -szabad. Hanem hát mondd meg csak nekem, magyar emberek azok a te -veszprémi csapóid? - -– Tősgyökeres magyar emberek ezer esztendeje. - -– No, úgy mégis nekik adom a pokrócz-szállitást. Inkább övék legyen a -haszon, mint a brassói szászoké. Majd beszélek kéz alatt Cserhalmayval. - -S a veszprémiek csakugyan megkapták 1874-ben a pokrócz-szállitást. - -* * * - -Ezelőtt három vagy négy évvel meghallottam, hogy egy 48-as honvéd -barátomat nyugdijazni s ekként szolgálatából elbocsátani akarnak. -Ugyanakkor a hirlapok széltében pengették, hogy a honvédségtől el -akarják kergetni a 48-iki elemeket mind. - -Elmentem hozzá egyenesen. - -Évek óta nem találkoztunk már s most hogy találkoztunk: ő még mindig -miniszter, én pedig neki is, minisztertársainak is legerélyesebb -ellenzéke. - -Elmondtam neki jövetelem okát, s keményen kikeltem azon irány ellen, -mely a 48-iki elemektől meg akarja fosztani a honvédséget. Komoly -arczczal hallgatta végig pattogásomat s azután szeliden mondá: - -– Nincs igazad pajtás, mig én leszek ezen a helyen addig a 48-iki -honvédeket nem üldözheti senki, hiszen magam is csak az volnék, ha -volnék. - -* * * - -Szerényebb embert nem ismertem soha. A megtestesült kötelességérzet s a -megtestesült hallgatagság volt Önmagáról és saját dicsőséges tetteiről -nem hallottam beszélni, két esetet kivéve, soha. S akkor is csak azért -beszélt magáról, hogy másokat dicsérhessen. Legalább háromszor -megkértem: mondja el, miként mászta meg 1849-ben Buda várát, de mindig -másra vitte át a beszédet készakarva. - -Hanem Budavár ostromából mégis elbeszélte egyik kalandját. - -Fent volt már a várban s zászlóaljának élén vonult előre az uri-utczán a -királyi várpalota felé. Görgey kiadta a napiparancsot, hogy kegyelmet -nem szabad adni senkinek, a ki fegyverrel áll ellent s szabad a zsákmány -pár óra folyásig. - -A mint egy ház előtt elmegy: épen egy osztrák katonatiszt akar kijönni -kapuján kezében kivont fegyverrel. Egyszerre három-négy honvéd ugrott -oda, hogy leszurják. - -Szende észrevette, hogy a tiszt mellett ott van neje s egy kis gyermeke -is. Hirtelen oda lépett, leütötte a honvédek szuronyát s azt mondta a -tisztnek: - -– Nem szabad önnek e házból kijönni, mig érte nem küldök. Legyen -nyugodt. - -S aztán oda fordult a honvédekhez. - -– Fiaim, neje és kis gyermeke szeme láttára nem szabad ezt a tisztet -leszurni. Őrizzétek meg ezt a házat. - -Bezáratta a kaput, oda rendelt őrnek két legényt s a vár teljes -elfoglalása után maga kereste fel azt a házat, hogy átvegye a tiszt -fegyverét s őt magát mint foglyot átadja az uj várparancsnokságnak. Az -asszony és gyermek térden állva akartak neki életükért kezet csókolni. -Szende ezt meg nem engedte, de még a nevét se mondá meg a megmenekült -osztrák tisztnek. - -Ez pedig egy ismert nevü horvát családból származott s később a zsarnoki -boszu borzalmas napjaiban a temesvári helyőrségben magasb katonai rangot -viselt. - -Egyszer meglátja ott Szendét valami rendőri vagy katonai hivatalban. - -Szende akkor üldözött internált, rendőri felügyelet alatt álló szegény -ember volt, polgári ruhában. Akkor is zaklatás gyanánt rendelték a -hivatalba. - -Az osztrák tiszt csak nézi, nézi mereven. Egyszer hozzá fordul. - -– Volt ön honvéd 1849-ben? - -– Voltam. - -– Jelen volt ön Budavára bevételénél? - -– Jelen. - -– Nem ön mentette ott meg ebben és ebben a házban egy osztrák tisztnek -és családjának életét? - -– Meglehet, nem emlékszem már. - -A tiszt elsietett s pár percz mulva nejét és gyermekét oda hozta. - -A nő egyszerre biztosan felismerte Szendét s ő a hála kitörő -nyilvánulásai közt többé nem tagadhatta nemes tettét. - -Ez osztrák tiszt rögtön elkövetett mindent, lótott-futott a legmagasabb -helyekig, hogy Szende minden üldöztetéstől megmenekedjék, sőt ügyvédi -diplomáját s az ügyvédkedés jogát is visszanyerje. - -Ez után és igy lett gyakorló ügyvéddé. - -* * * - -Volt Lugoson egy kliense, a ki később Veszprémbe költözött. - -Midőn Szende miniszterré lett, ez a kliense kérdezé tőlem, hogy ugyanaz -a Szende Béla-e a miniszter, a ki Lugoson ügyvédkedett. - -– Ugyanaz, – mondám, – de miért kérdi? - -– Kérem, az olyan derék, becsületes ember volt, sohasem tettem volna fel -róla, hogy még miniszer is lehessen. - -Elmondám Szendének e vastag anekdotát. Még csak el se mosolyodott, mikor -mondá: - -– Bizony, tudós, magam sem hittem soha, de nem is örülök neki most sem. - -* * * - -Oly szelid ember volt, mint maga az irgalmasság. Ha haragudnia kellett -volna, akkor csak elkedvetlenedett. De ha nevetnie kellett volna: akkor -is csak komoly maradt. Tele szivvel, tele jó kedélylyel, de azért -nevetni alig emlékszem, hogy hallottam volna. - -Régóta beteges volt már, régóta küldözgették orvosai fürdőkre. Elhizott, -teste elnehezedett és sokan mondták sok évvel ezelőtt már, hogy nem -sokáig huzza, egyszer csak összeroskad. Ő is tudta, de önmagáért egy -cseppet sem aggódott, hanem családját az imádásig szerette. - -Egy álma, egy vágya, egy reménye volt: letenni a miniszterséget, letenni -a politikát s elvonulni Gavosdiára, Szendelakra s élni és gazdálkodni -ott szerettei körében. - -Néhány év előtt Lugoson voltam s ott mutatták nekem a távolban -Gavasdiát. Haza jöttem, mondtam neki: láttam családi fészkét a távolból. - -– Ne emlegesd pajtás, ha ott nem lehetek, rágondolni se szeretek. - -* * * - -Ellenjelöltek voltunk a mult képviselő-választásnál a szegedi első -kerületben. Midőn találkoztunk, féltréfásan mondá: - -– Nem hittem volna, tudós, hogy mi még igy is szemközt állunk egymásal. - -– Lehet még azon segiteni, – mondám. - -– Lehet ám, de nem addig, mig miniszter leszek. - -* * * - -Most már nem miniszter. Most már nem állunk szemközt egymással. Ő elment -haza, a hová vágyakozott s elbuvik a sirhant alá, a honnan csak fényes -emlékezete jár el hozzánk a vitéz honvédnek, a jó hazafinak, a hű -barátnak s a becsületes magyar embernek. Elfelejtjük az államférfi -gyöngeségeit és sokáig meg fogunk emlékezni az embernek erényeiről. - -Régi alak volt már, nem is egészen illett a mai nemzedékhez. Zsinóros -atillája, fényesre kefélt magyar csizmája is kirítt már a miniszteri -piros székek közül. De még jobban kirítt szelleme, gondolkozása, -egyéniségének nemes táblabirói egyszerüsége. Politikai életünk zavaros -szenvedélyének viharai úgy vonultak el csak az ő lelke fölött, mint az -égi háboru az aranyásó bányász fölött, ki sem a villámlásnak fényét, sem -a menydörgésnek csattogását nem veszi észre a földnek kincses méhében. - -A régi gárdának ismét egy oszlopa dőlt ki. Függetlenségi harczunk -dicsőséges hősei ismét egyik bajtársukat vesztették el. Kevesen vannak -már s a kik vannak, azok is kidőlnek nemsokára. Mint a luxori sphynxek -fenséges oszlopsorozatát a beduin: úgy tekinti szemünk e hősök táborát, -mikor visszanézünk a fényes multba. Az oszlop omlik, omlik s századok -folytán lassanként kidől valamennyi: de a beduin tudja, hol álltak ama -ragyogó épitmények s az évezredek előtti nagy tettek emléke szent -lelkesedést gerjeszt szivében. - -Ugy vagyunk mi nemzeti harczunk hőseivel. E hősöknek innen-onnan csak -neve marad meg a serdülő nemzedékek kincse gyanánt. De ez a kincs olyan -örökség, a mely el nem fogy soha, a melyet idegen faj el nem foglal -tőlünk soha. - -Ha ez is elfogy, ha ezt is elvesztenők: akkor már e földön nem lesz -többé magyar. Pedig ez örökké lesz. - -Adjon isten – ád is – jobb fiakat a hazának, mint az eddigiek voltak; mi -azonban, csüggedt kornak szegény napszámosai megelégszünk azzal, ha -legalább szivünk érzelmeiben lehetünk méltók ama nagy idők fényes -alakjaihoz. - -Szende Béla is egy volt közülök, áldásunk emlékezetén! - - - - -LŐW TÓBIÁS. - -(A leghiresebb magyar rabbinak, Lőw Lipótnak fia. Szül: 1844 jun. 5-én, -meghalt 1880 junius 7-én. Hirlapiró, jogtudós, legutóbb Kozma Sándor -kir. főügyész oldalán kir. főügyész helyettes. Kiváló tehetség és -jellem.) - -Szép tavaszi nap volt márczius 24-én. Föl a budai várba, a »Fortuna« -épületbe ballagtunk fel védők, közvádlók, hirlaptudósitók, vádlottak, -kiváncsi közönség, gyalog, siklón, fiakkeren, bele-beleütközve egy-egy -esküdt urba, ki komoly arczczal mászta a hegyet, hogy itéljen ma -elevenek és holtak felett. - -Az az, hogy nagyon is elevenek felett. Az »Egyetértés«-nek két ifju -munkatársa, László és Rudnyánszky barátaink voltak megidézve a haragos -közvádló panaszára biróságnak pöcsétes végzésével, hogy Váczra -sétáljanak, a miért a kaszinó előtti zavargásról lelkes czikkeket irtak -lapunkba. - -Kora reggel, pontosan a kitüzött órában siettem meglátogatni a királyi -ügyészt, Séllyei barátomat. Azt hittem, megint ő lesz közvádló -ellenfelem s megint egész erővel akarja védenczeim nyakát kitekerni. -Előre is szép szóval, tréfaszóval akartam őt ifju barátaim iránt -kiengesztelni, noha tudtam, hogy törekvésem hiában való lészen. - -Szobájában Löw Tóbiást találtam. - -Régóta nem láttam már. Tán hat éve mult, hogy utoljára találkoztunk. -Régi ismerősöm volt már, de utaink nem haladtak együtt s a véletlen -találkozásra Budapest mégis nagy erdő. Most, hogy láttam, első -pillanatra őt is csak hallgató közönségnek véltem. Tudtam, hogy beteges -s nem hittem, hogy az esküdtszéki párviadal izgalmainak neki menjen. - -Tévedtem. Első szava mindjárt az volt: »Együtt fogunk ma megfürödni az -esküdtszéki fürdőkádban«. Értette alatta azt a rettenetes izzadást, -melyet a szűk terem, a nagy publikum s a szónoklás nehéz mestersége fog -belőlünk kisajtolni. - -Arcza halvány volt. Szine hervadt, mintha hosszu halálos betegségből -kelt volna fel. Sem ő, sem én nem hittem, hogy ilyen betegségben csak ez -után, csak néhány nap mulva fog lefeküdni. Pedig tán mindketten hihettük -volna. Arczbőre már akkor oly fényes volt, mint szokott lenni azoké, a -kik már többé nem vádolnak és nem védelmeznek senkit, még önmagukat sem. - -Politizálni kezdtünk. Mig az esküdt urak összeszedkőznek: van a -politizálásra elég idő. Ő nem volt politikus, hanem igazságügyi -szakember. A miből természetesen következik, hogy szidta az igazságügyi -politikát, kormányzatot és igazgatást, mint a bokrot. Minden szakember -ezt cselekszi mai napság. Még maga az igazságügyminiszter is ezt -cselekedné, ha szólni merne. - -Aztán áttértünk az esküdt urakra. Komoly arczczal fejeztem ki azon -reményemet, hogy Helfy Ignáczot, Ráth Károlyt, és Kovács Gyulát -meghagyja az esküdtek közt. - -– Csak épen ezt a hármat nem hagyom meg, – ugymond. – Helfy nagyon -lágyszivü, Ráth nagyon keményszivü, Kovács Gyula pedig teljesen -szivtelen s azon felül még jogász is. Én esküdtnek csak a hausherrt -szeretem. - -Csakugyan visszavetette mind a hármat. - -Beszéde kitünő beszéd volt. Mind alakja, mind tartalma beillett azon -mesterművek közé, melyek nálunk, a mi szakférfiaink között s a mi -szóbeli eljárásunk liliputi birodalmában eddig szokásosak voltak. Nagy -bátorsággal, nagyobbal tán, mint kellett volna, fejtegette az -esküdtszéki intézmény czélját, rendeltetését, feladatát s az esküdtek -kötelességeit. Angliából idézett példát. Azt a példát, midőn a -világhóditó Napoleon sajtó utján elkövetett sértésért bepörölt és -esküdtszék elé állittatott egy angol irót. »Akkor – ugymond – Angliában -nem volt gyülöltebb ország, mint a franczia köztársaság s nem volt -gyülöltebb egyén, mint Napoleon. A vádlottat Mackintosch, a legkitünőbb -szónok védelmezte, kinek beszédei mind maig a törvényszéki szónoklatok -legelső remekei közé tartoznak. Az esküdtekben a politikai szenvedély, a -nemzeti gyűlölet s a védelem hatalma küzdött a vádlott iró mellett s ők -mégis elitélték a vádlottat, mert – igy végzé – az igazság utjáról sem a -multban szenvedett sérelmek, sem a jövőben bekövetkezhető sérelmek -gondolata által eltántorittatni nem szabad.« - -Beszédét nyugodtan, csaknem bágyadt erővel, száraz, tompa, lassu hangon -kezdé. Később a beszéd folyamában neki hevült. Halvány arcza lázasan -kipirult, fekete szemei lángban égtek, ajkáról csodálatos -folyékonysággal, tiszta, elegáns kiejtéssel folytak a lelkesült és -lelkesitő szavak árjai. Tudtam – hiszen ismertem jól, – tudtam, hogy -nagy tehetség, bevégzett szakember, kitünő jogász, de szónoki képességét -még nem ismertem. E képesség meglepett s bámulatomat költé fel. Néha -majdnem elfeledtem szavait feljegyezni. László és Rudnyánszky barátaink -ott a vádlottak padján lélekzetöket visszatartva hallgatták a hatalmas -támadást s aggódó pillantással néztek rám és az esküdt urakra, hogy -vajjon mi lesz már ő belőlük. - -Bizony magam sem tudtam azt. Csak annyit tudtam hogy ama nagy és nemes -pathosz ellen nem tanácsos hasonló fegyverrel küzdenem s tanácsosabb -lesz a humor. - -A vádlottakat felmentették. Kilencz szóval három ellen. Nem az ő hibája -volt s nem az én érdemem volt ez eredmény. - -Mig az esküdtek tanácskoztak: mi ujra a királyi ügyész szobájába -vonultunk vissza. - -Hevült, izgatott volt. Kabátját kigombolá s én akkor vettem észre, hogy -a mell és gyomor táján rendkivül fel van dagadva, mintha igen erős -hizásnak indult volna. Hervadt, sovány arczához sehogy sem illet ez a -vastag termet. - -– Beteg vagyok – mondá. – Évek óta vesződöm már mindenféle gyomorbajjal -és vízkórral. A mai volt egyelőre utolsó nyilvános szereplésem. A mint -kitavaszodik: megyek utazni és fürdőkre. Most már nem hanyagolom el -többé magam, gyökeresen ki akarok gyógyulni. - -A fiatal tudósnak és jelentékeny szónoknak e reményére ma egy nyitott -sír a felelet. - -Apját is ismertem kis gyermekkoromban. - -Apja pápai rabbi volt a negyvenes években. Mikor mint kis diák Pápára -mentem: az ó-szövetség pátriárchája elevenedett fel előttünk, ha -tisztes, komoly, tekintélyes alakjára tekintettünk. - -Nagyhirü rabbi volt már akkor és országosan ismert szónok. Az első -rabbi, ki kimondá, hogy a magyarországi zsidóságnak magyarrá és hazafivá -kell lenni. E szent eszmének szentelte hosszú és nemes életét. - -Pápán a reformátusok kollégiumában egy időben tanitotta a héber nyelvet. -A zsidó ifjaknak és öregeknek pedig tanitotta a magyar nyelvet. Mikor -egyházi beszédeket tartott: a nagy és fényes zsinagóga gyakran annyi -keresztyén hallgatót látott falai között, mint zsidót. - -Midőn az első honvéd zászlóaljakat ki kellett állítani: összehivta a -zsidó ifjakat s felszólitá őket, hogy menjenek honvédnek s védelmezzék a -hazát. Beszédét kéziratban, rejtve, titkon olvastuk a gyász napjaiban. - -Minő beszéd volt az! - -»Jeruzsálem falai összedőltek s istennek választott népe elveszté -hazáját.« - -»Azóta mi erényekben szegények valánk, mert a legnagyobb erényt, a -hazaszeretetet nem ismertük.« - -»Oh népem, légy te méltó nagy őseidhez, a szent prófétákhoz és ragadj -fegyvert és siess védelmezni a magyarok hazáját, mely a te hazád is.« - -»Ha meg nem tudsz halni e hazáért: nem vagy méltó, hogy élj ennek -földjén.« - -Igy beszélt az öreg, ősz rabbi Pápán, a függetlenségi harcz napjaiban. - -Aztán őt is üldözték és sanyargatták, mig végre Szeged adott neki -tanyát. - -Széchenyi és Teleky László halálakor mondott beszédei az egyházi -gyász-szónoklat felül nem mult remekei. - -Ilyen apa oldalánál, ilyen szellemben növekedett fel Löw Tóbiás. - -Utoljára velem állott szemközt s velem küzdte utolsó nemes párbaját. E -pert ő veszité el. - -Aztán a halállal állt szemközt s vele állott perbe. E pert mi veszitők -el – mi barátai. Mi és a tudomány és a haza, mert mind sokat vesztett ő -benne. - -Emléke áldott s példája legyen lelkesitő örökre. - - - - -UGRON LÁZÁR. - -(Ugron Lázár, udvarhelyszéki birtokos, ősrégi előkelő székely nemzetség, -a mult század huszas éveiben született, 1885 szeptemberben halt meg. -Ugron Gábor és Ákos képviselők apja, a főrendiház tagja volt 1848 óta, -mint erdélyi regálista. 1875-ben meglátogattam udvarhelyi udvarházában.) - -A legelső és legbüszkébb székely feküdött le az örökké való álomnak -hideg ágyába, mikor Ugron Lázár örökre behunyta szemeit. Őseinek -földjén, őseinek öröklött birtokán költözött el tőlünk, hogy hamvai -egyesüljenek annak a földnek porával, mely az ő ősapjáé volt már akkor, -midőn Árpáddal napkelet ifjainak dobogó paripái elindultak Etelközről, -hogy a hősök soha el nem pusztuló hazát alapitsanak a bujdosó magyarnak. - -Ott élt és ott áldozott Budavár ormán a magyarok istenének Zandirhám, -mikor Árpád bejött e földre. És ott éltek már az ő ősei Attila óta, -kinek világbirodalmát összedönté az idő és az ellenség, de székely népét -nem ronthatá meg se idő, se ellenség soha. Ennek a Zandirhámnak volt -egyik gyermeke Ugron, a ki látta szemeivel Árpádot és a megszületendő -hazát és ennek nemzedéke volt az az Ugron, a ki most feküdt le örök -álomra. - -És míg le nem feküdt: birta és művelte azt a földet, melyet Attila óta -száz őse birt és művelt. A meddig irott betü és iratlan hagyomány -felhatolhat a rég mult századok és ezredek ködébe: attól kezdve az -Ugronok birtoka mindig az volt, a mi mostan. A bretagnei gróf, a ki ősét -és családi nevét a keresztes háboruból származtatja; az angol lord, -kinek őse ott ült a hóditónak asztalkörénél s a magyarországi nemes, ki -büszkén mondja, hogy az ő birtoka nem királyi adomány, hanem »foglalás«: -mind, mind csak ujdonság az Ugronok családjához és családi birtokához. - -E családnak volt a mostan élők közt legkiválóbb tagja Ugron Lázár, kinek -szivén az ősi erény, kinek kezén az ősi birtok meg nem fogyatkozott, -hanem inkább megsokasult. - -Minden tisztességnek részese volt, melyet a népnek szeretete és a -királynak bizodalma nyujthat. Volt képviselő, volt főkirálybiró, volt -főispán, volt a főrendek táblájának tagja, de minden állásában, mindig -igazi székely volt. Komoly, munkás, takarékos, szigoru és büszke. - -Eleven, piros arcza, kemény, szilárd, komoly vonásai, korom-fekete -bajusza, hatalmas szemöldökei és villámló szemei tették őt büszkévé, nem -lelke, mely telve volt gyöngédséggel és emberszeretettel. Oly arcz és -oly alak volt, mely uralkodott némán is, s mely mellett fiai: Gábor és -Ákos ugy tünnek elénk, mintha most is édes tejjel élnének. Az én -emlékezetemben legalább tíz év előtti időről ez az alakja maradt. - -A politikában nem volt barátja a rohamos haladásnak. A szabadságharcz -előtt a konzervativekhez, a szabadságharcz alatt a hazafiakhoz, a -kiegyezés után a Deák-párthoz tartozott. Sokan, sokszor a lángoló -hazafiak közül szemrehányást tettek neki ezért, kivált ha nem hallá. - -De lehetett volna-e ő más, mint nyugodtan haladó? Hiszen el kellene már -akkor veszni a világnak, ha az is rohamos ujitó volna a politikában, -kinek ősei másfél ezer éven át meg tudták tartani családjukat, -tekintélyüket, birtokjukat, befolyásukat száz világháboru és forradalom -közepette is. - -Birtokánál, állásánál fogva lehetett volna báró is, gróf is s lehettek -volna ősei is már századok előtt. De minő megalázkodás lett volna az egy -Ugrontól: gróffá lenni! Mintha a bércznek szüksége volna arra, hogy -valaki egy virágcserépben egy marok virágzó füvet ültessen az oldalára. -Hiszen az ő ősei országnagyok voltak már akkor, a mikor a pusztaszeri -országgyülésen letették az alkotmánynak alapkövét s ő maga is tagja volt -az országnagyok táblájának s meghivót kapott a királytól pusztán azért, -mert Ugronnak született. A székely nép így volt büszke ő rá. És ő maga -is így volt megelégedve önmagával. - -Mennyire ragaszkodott a röghöz, melyet őseinek vére öntözött! Mily -kegyelettel őrzé a multnak hagyományos intézményeit lelkében! Mily kis -véleménynyel volt a rajongók, a lázas ujitók, a nagy szavak barátai -iránt! Mily sajátságos volt véleménye mozgalmas korának embereiről és -eseményeiről! Mily bölcs és nyugalmas lélekkel nézte a világnak -változásait szombatfalvi egyszerű udvarházából! Mintaképe az igazi -magyar nemesnek, az igazi székely primornak. - -Budapesten nem érezte jól magát. Ha állásának feladatai ide vonzották: -sietett haza innen. Itt már annak a szellemnek hullámcsapásait vette -észre, mely nem ismer hazát, hanem csak hasznot; nem ismer nemzetet, -hanem csak társaságot; az ősökben nem az erényeket keresi, hanem az -örökséget s az örökséget nem kötelességek teljesitésére, hanem -mulatságra és élvezetre használja. - -Most már igazán haza tért. Az ősi sírbolt fogadja be egyikét e nemzet -legjobb fiainak. Akkor hunyt el, midőn a fák hullatni kezdik elsárgult -levelüket s a bérczek ormán támadni kezd az őszi köd. - -Budvár romjai közt üdén tenyészik az ifju erdő s ennek hervadó lombja -oda hull az Ugronok sírboltjára és oda küldi ködeit és hideg szelét a -Hargita is. Oda, a hol patak öblén vagy bércznek fokán, vagy barlang -mélyén aluszik Zandirhám, az Ugronok őse. Aluszik ezer éve. Lesz -Budvárnak egy falevele, lesz Hargitának egy szellősuhanása, mely tudtul -adja neki, hogy aludjék békén tovább; egy unokája feküdt mellé most is, -a ki méltó volt hozzá, de hazája és népe azért ujabb ezredig fog -virágozni, mert az unokák száma, kik hozzá méltók, nem fog elfogyni -soha. - - - - -SIMONYI ERNŐ. - -(Honvéd, bujdosó, kereskedő, történetiró, képviselő, a függetlenségi -párt egykori országgyülési vezére, szül. 1821. deczember 18., meghalt -1882. márczius 28.) - - -I. - -Sokat zaklatott élet, próbált jellem, nagy tudománynak és nagy -tapasztalatnak bősége, erős hazafiság hunyt el Simonyi Ernőben. Élete -két nagy tanulságot állit elénk. Az egyik az, hogy a sorsnak -viszontagságai, a pályából kizökkentett életnek keserü küzdelmei még a -legnagyobb szellemi erőt s a legjobb erkölcsi tehetséget is sulyos -megpróbáltatások alá kényszeritik s kifejlődésének, czélra jutásának -utjába hatalmas akadályokat görditenek. A másik tanulság pedig az, hogy -az erős jellem, az elszánt akarat s a lankadni nem tudó munkásság és -csüggedetlen lélek még a legnehezebb akadályokon is keresztül tör s száz -meghiusult kisérlet után is elvégre eléri vagy megközeliti igazi -czélját. És még egy tanulság. A valódi hazafi távol honától és -nemzetétől a mindennapi kenyérért folytatott verejtékes harczban is -lelkének legmagasb ábrándjaiban hazájának törekszik élni s megtesz érte -mindent, a mire csak képes. - -Simonyi Ernő a barsmegyei és varsányi Simonyi család ivadéka. Ősrégi -nemesi család ez, mindkét ágon három-négy felvidéki vármegyében -elterjedve. E családból született 1821-ik évi deczember 18-án -Nyitra-Zsámbokréten. Iskoláit Nyitrán, Tatán, Váczott, Nagy-Szombatban -és Pozsonyban végezte s mint az időben a nemesi ifjak szokása volt, a -jogi tudományok hallgatása után ügyvédi oklevél elnyerésére törekedett. -Már 1848 előtt, különösen a 47-iki követválasztásoknál a politikai -közügyekben mint ifju részt vett s Nyitra, Trencsén és Pozsonyvármegye -közgyülésein szót is emelt. - -Az ellenzékhez tartozott, melynek ekkor Kossuth és Deák voltak vezérei. -Működése már oly figyelemreméltó s neve oly népszerü volt, hogy 1848 -juniusban a privigyei kerület őt választá meg az első népképviseleti -országgyülésbe képviselőjéül, itt azonban szerepet nem vihetett, mert -választását alaki szabálytalanságok miatt megsemmisitették. Később ugyan -bejuthatott volna ez országgyülésre, de a bekövetkezett függetlenségi -harczban másutt, a parlamenten kivül keresett foglalkozást. - -Hurbán ugyanis Jaroszláv társaságában egy a bécsi kormány által titkon -fölszerelt 500 főnyi cseh csapattal 1848 szeptember 17-én Szenicze táján -betörvén az országba, Trencsén és Nyitra megyékben fölkelést támasztott -a nemzeti kormány ellen s tót nyelvü proklamácziókban a népet a -feketesárga és szláv zászló alá törekedett összegyüjteni. E mozgalom -elnyomására s a pánszláv lázadás elfojtására Simonyi Ernő, mint a -nyitrai nemzetőrség egyik tisztje lelkesen közreműködött. Mint ilyen -vett részt amaz expediczióban, melyet Knőhr vezérőrnagy a Brezova, Miava -és Ó-Tura közti hegységben tanyázó lázadók ellen vezetett s melynek -következtében Hurbán csapatai mindenütt szétveretvén, maga a lázadó -Hurbán czinkostársaival együtt Morvaországba szökött. - -A következő hónapban szintén részt vett a hadjárat fáradalmaiban. -Simunics osztrák tábornok október 22-én egy hadtesttel Galicziából -betört a csáczai szoroson Trencsénmegyébe s egyenesen Lipótvárat akarta -elfoglalni, melyet Ordódy őrnagy csak pár század gyalogsággal védett. A -kormány Beniczky és Jeszenák kormánybiztosokat s Justh barsi főispánt -utasitá, hogy minden erőt központositsanak, mely kezükön van, Simunics -ellen, azonban a nyitrai nemzetőrség s köztük nem utolsó szerepben -Simonyi Ernő félvén attól, hogy a vár a segédcsapatok központositása -előtt eleshetik, Simunicsnak eléje ment s a mintegy kétezernyi s pusztán -kaszával és vasvillával fegyverkezett felkelt nép Kosztolánynál október -28-án elfogadta a csatát. Volt e hevenyészett csapatnak hat ágyuból álló -tüzérsége is Wolff kapitány vezénylete alatt. Simonyi itt a tüzérségnél -ekkor mint önkénytes működött. Népünk az ellenséges ágyuzásra rögtön -megfutott s azt Simunics lovassága eltiporta volna, ha a kis tüzérség -helyt nem áll s a lovasságot háromszor-négyszer vissza nem veti. E -tüzérség csodálatos hősiességet fejtett ki ez alkalommal és Simonyi -katonás hidegvérrel vett részt a kis üteg minden veszedelmes -működésében. - -Novemberben a minden oldalról előnyomuló osztrák sereg ellen már csak -Komárom falai közt lehetett sikerrel működni s ekkor Simonyi ide vonult -be – mint önkénytes báró Majthényi vezérlete alá; a vár ostromzárolása -alatt minden kirohanásban részt vett s ügyes tájékozása s hideg vére -által észrevehetőleg kitünt. - -1849 tavaszán ott hagyta a várat, hazament Nyitramegyébe s ott -portyászcsapatot toborzott, melylyel Nyitra és Barsmegyékben zaklatta az -osztrák sereget. Hadi képessége s tanulmánya azonban nem állván arányban -vakmerőségével, csapatja egy összeütközés alkalmával teljesen -szétveretett s ő ekkor Debreczenbe ment, hogy ott a nemzeti ügy -vezetőivel a nép felfegyverzésére vonatkozó eszméit közölje. Innen -nyomban hazament, s a vármegye közönségének bizalma juniusban a központi -főbirói állásra emelte. Ez álláson a hadcsapatok szervezésében s az -előre majd hátra mozgó hadsereg élelmezésében óriási tevékenységet -fejtett ki. - -Midőn a hadiszerencse elfordult fegyvereinktől, otthagyta a polgári -szolgálatot s ismét mint önkénytes honvéd, fegyvert ragadt s bevonult -Komáromba, ekkor már Klapka vezérlete alá. Végig élte és harczolta itt a -várvédelemnek és a védő sereg kirohanásainak minden viszontagságait s -utolsó perczig egyike volt azoknak, kik föltétlenül ellenzék a vár -feladását s az utolsó emberig való harcza állottak készen. Elszántságuk -mit sem használt. A feladási szerződés szeptember 27-én megköttetett és -Simonyi megtört honfilélekkel ment a menlevél birtokában haza Nyitrába. - -Itt azonban nem volt maradása. Nem üldözték ugyan ama pár napig, mig -otthon volt, de erős, hajthatatlan, konok lelke nem akarta, nem is tudta -tűrni az osztrák zsarnokságot s azért családjával való értekezés után -elhatározta, hogy önkénytesen számkivetésbe megy. A komáromi -kapituláczió 2-ik pontja szerint útlevelet minden kapituláns kap -külföldre, ki ez iránt 30 nap alatt jelentkezik. Simonyi jelentkezett, -az útlevelet akadály nélkül megkapta s néhány száz forinttal külföldre -ment s egyelőre Hamburgban telepedett meg. - -Itt és így kezdődik sokat hányatott életének második és leghosszabb -korszaka. A huszonnyolcz éves ifju egy élet előtt áll, melyre nincs -semmi előkészülete. Nincs vagyona, hiszen a mennyit magával vihetett, -alig elég egy évre. Nincs tanulmánya, hiszen Verbőczy jogászának vagy a -magyar függetlenségi harcz hevenyészett önkénytesének mi hasznát veheti -a külföld? Nincs elegendő nyelvismerete, hiszen a franczia és angol -nyelvet kezdetlegesen és csak könyvből ismeri. S mégis ott hagyja az ősi -hajlékot, a rokonokat és jóbarátokat, a kenyéradó hazaföldet, mert érező -szive nem tudja nézni nemzetének kínoztatását s kemény lelke nem tudja -tűrni a zsarnoki kény paczkázásait. Csak erős, elszánt akarata s éles -elméje volt meg az ifjunak s ezzel kellett magának uj sorsot alkotni, uj -életpályát teremteni. - -Hamburgban eleintén, mig pénzében tartott, kenyérpálya után nem nézett, -hanem a nyugati nyelvekben gyakorlá magát s a kereskedelem és hajózás -ismereteit törekedett elsajátitani. De olvasással s tudományos -elmélkedéssel is sokat foglalkozott s a nagy európai forradalmi -iskolához s a szoczializmus tanaihoz ekkor kezdett fordulni elkeseredett -lelkülete. Szerencsére ennél nem gyökeresedett meg. Időközben -levelezésbe lépett a magyar emigráczió külföldi s kivált Párisban -telepedett tagjaival, kik közül itthon keveset ismert személyesen, -miután ő az egész függetlenségi harcz alatt, sőt ez előtt is, Pesten és -Debreczenben ritkán fordult meg s az ifjabb irodalmi köröktől is távol -állott. - -Midőn pénze Hamburgban fogyni kezdett s ő még mindig nem határozá el, -minő uj pályát kezdjen vagy talán sikertelen is volt minden pályakezdési -kisérlete, a párisi emigráczió tagjaihoz s ezek közt Csernátonyhoz is -fordult, hogy őt Szilágyi Ferencz lapjához külföldi levelezőnek -ajánlják. Ez meg is történt s ő valósággal a »Magyar Hirlap«-nak -levelezője lett Hamburgból s később Londonból is. Az 1850-ik év nyarán -ugyanis végleg elköltözött Londonba. - -Itt még akkor kevés magyar emigráns volt, de ezek mindegyikével se -sietett Simonyi megismerkedni. Ellenben megismerkedett a világ minden -nemzeteinek menekültjeivel s különösen a Louis Blanc vezetése alatt -állott szoczialista klubbal állott legjobb viszonyban. Az elkomorodott -ifju lélek a maga határtalan tudnivágyával egy pillanatig a kozmopolita -szoczializmus tanainak kezdett meghódolni. E körülmény nagyon feszélyes -helyzetbe hozta őt egykor Kossuthtal. - -A mikor ugyanis Kossuth 1851-ik év szeptember havában Londonba jött: a -különböző nemzetek menekültjei testületileg siettek nála tisztelegni. A -párisi magyarok is csaknem teljes számban átmentek Londonba, hogy addig, -a mig lehet, vezérük és büszkeségük társaságában legyenek. Simonyi -azonban csak később, a deczemberi államcsiny után kereste fel Kossuthot -és pedig a franczia menekültek társaságában. - -A francziák két csapatban voltak ekkor. A tiszta republikánusok Ledru -Rollin, a szoczialisták Louis Blanc vezetése alatt. Simonyi ez utóbbiak -küldöttségi tagjai közt ment Kossuth elé. Kossuth Louis Blanc üdvözlő -szavaira franczia nyelven felelt, de az ünnepélyes szóváltás -befejeztével magyar nyelven Simonyi Ernőhöz fordult s azt az óhajtását -fejezte ki, hogy a magyarok minden körülmény közt maradjanak magyarok és -honfiak, tartsanak együtt s kerüljék a kozmopolitizmust s a -szabadelvüség szoczialista túlzásait. Az ifju ezt szemrehányásnak -tekinté, a jó tanácsot szótalanul, de némi kedvetlenséggel fogadta s bár -azt egész lelkületével helyeslé s később egész életében annak megfelelni -törekedett és pedig jelentékeny sikerrel, mindamellett sok év telt el e -jelenet után, mig ő valaha elhatározá magát föltétlenül Kossuthhoz -csatlakozni. Habozását kétségtelenül Szemere Bertalan epés informácziói -idézték elő, kivel egész angolországi tartózkodása alatt legtöbbször -volt együtt. - -Simonyi ez időtájt nagyon szükes anyagi körülmények között élt. De -minden idejét, mely levelezéseiből fenmaradott, tanulmányokra forditá. -Mohó lélekkel egymásután és egyszerre tanulmányozá a vegyészetet, a -botanikát, a tengeri faunát, a nyelveket, az ipar és kereskedelmi -tanulmányokat s különösen a geológiát s szorgalmasan eljárt a nagy -világváros intézeteiben és egyleteiben a mindennemü előadásokra, -felolvasásokra és tudományos kisérletekre s ezenkivül éjet napot egygyé -tett a szakkönyvek olvasásában. Azt a sokoldalu tudományos műveltséget, -mely neki később tisztességes jövedelmet biztositott s melynek később -politikai szereplésében is nagy hasznát vette, ekkor sajátitá el. - -Főtörekvése volt azonban bármily szerény, de állandó és biztos állásra -tenni szert s szerencsés véletlen folytán czélját csakhamar el is érte. - - -II. - -Volt ugyanis Bridgewaterben, Sommerset grófságban egy vagyonos kvekker -család, mister Payne családja, melynél a gyermekek házi nevelője Nagy -Péter magyar emigráns volt. Mikor azonban Kossuth az amerikai útra -elszánta magát, Nagy Péter is vele ment s ekként a nevelői állás üresen -maradt. Payne – meleg részvéttel a magyar ügy s ennek áldozatai iránt – -ujra csak magyar embert óhajtott gyermekei mellé s Nagy Péter -Csernátonyt ajánlá, ki akkor Párisban lakott állandóan s ki csakis -Kossuth látogatására ment át a csatornán. Csernátony azonban Páristól -elszakadni nem akarván, ez állomást nem fogadta el, hanem maga helyett -Simonyi Ernőt ajánlá. Simonyi szivesen vállalkozott erre, kiment -Bridgewaterbe, a családnak megtetszett s az állomást csakugyan -elfoglalta. Később közte s a családfő közt benső barátság fejlődött ki s -ő a család lakóházában foglalt el egy lakosztályt. Ide költözött azután -Csernátony is, mert Párisból III. Napoleon által az államcsiny után -kiüzetvén, neki is Angliában kellett menedéket és kenyeret keresni; -annyival inkább, mert Szilágyi Ferencz lapja is, melynek ő szintén -külföldi levelezője volt, hivatalos lappá alakulván át, ezzel egyetlen -szerény, de biztos jövedelmi forrása is bedugult. Csernátony nyilvános -iskola tanára lett Bridgewaterben s ettől kezdve itt a két emigráns -állandó barátságban élt egymással több éven át. Simonyi honoráriuma az -első időben némi ellátáson kivül mintegy száz fontra (1200 frt o. é.) -ment évenkint. - -Itt és így élt ő több-kevesebb megszakitással 1862-ig. Más foglalkozási -tereken tett sikertelen kisérletei után ide tért vissza ismételve. Payne -lelkesült elbukott ügyünk igazságáért, lángolón szerette a magyarokat, -hű és jó barátja volt gyermekei nevelőjének, vendégszerető házát Simonyi -barátainak is megnyitotta és Simonyit, midőn átszenvedett keserü -csalódások után hozzá vissza-visszatért, mindig úgy fogadta, mint -családtagot, mint régi, hű barátot. A jó kvekker ma már agg férfiu, tán -nem is él. A fiuk férfiakká s a lánykák asszonyokká váltak, de -Simonyival ők a gyöngéd baráti viszonyt mind végig, még az utolsó -években is fentartották. 1875-ben az egész család eljött Magyarországba -az egykori bujdosó szegény emigránst meglátogatni és Simonyi abban a -szerencsében részesült, hogy gődi villájában magyaros vendégszeretete -mellett háláját is kitüntetheté egykori jótevői iránt. S mikor egy év -mulva Simonyi sulyos anyagi körülmények miatt vagyonát elveszité: Payne -és családja figyelmes gyöngédséggel hívta meg őt, hogy legyen az ő -vendégük élete fogytáig, örökre. A büszke és önérzetes férfiu ezt nem -fogadhatá el, de azért megérdemli ez angol, hogy mi is tisztelettel -emlékezzünk meg nevéről és családjáról. Nem egyszer mondá Simonyi, mikor -már politikai pályájának itthon magaslatán állott, hogy a politika -keserü küzdelmei között nagy enyhülést ad lelkének az emlékezet, -melylyel külföldi barátainak s kivált a Payne családnak gyöngéd -szivességeire visszagondolhat. Igaz, hogy ezeket meg is érdemlette. -Lelkiismeretesebb, gondosabb, eszesebb és tanultabb tanitója alig volt -valaha angol polgári család gyermekeinek, mint Simonyi Ernő, ki a modern -európai államférfi minden képességével gazdagon fel volt ruházva s kit -mégis a honát sujtó iszonyu csapás szerény házi tanitó sorsára -kárhoztatott annyi éven át. - -Mielőtt bridgewateri állását elfoglalta: pár évet töltött Londonban. E -pár évi itteni tartózkodásáról egyet s mást meg kell jegyeznünk. - -Emlitém már, hogy ő 1850 nyarán vonult Londonba Hamburgból. Szilágyi F. -lapjában a »Magyar Hirlap«-ban 1850-ik évi deczember 31-iki kelettel -jelent meg első londoni levele. Ettől kezdve két egész éven át, tehát -1853-ig, havonkint nyolcz-tíz levelet írt e lapnak, de levelezését -folytatta még 1853-ban is. Igaz, hogy e lap az akkori osztrák kormány -hivatalos közleményeit is hozta s e tekintetben hivatalos lapnak volt -tekinthető, de nemhivatalos részével épenséggel nem törődtek sem Bécsben -a miniszterek, sem Pesten Haynau és a sajtóczenzorok. A nemhivatalos -részt Szilágyi Ferencz nagy tárgyilagossággal s nagy tapintattal ugyan, -de a reakcziónak ama szomoru éveiben is határozott szabadelvüséggel -szerkesztette. Munkatársai voltak itthon legjobb publiczistáink, kik -ekkor vidékre vonulva, szabadon lehettek s egyelőre legalább nem -üldöztettek, de az emigránsok közül is báró Jósika Miklós, Csernátony -Lajos, sőt mások is állandó külföldi levelezői valának. Szemere Bertalan -is írt a lapba s ha ma, harmincz év mulva, a hirlapirodalom határtalan -kifejlettségének magaslatán e lapot mai hirlapjainkkal összehasonlitjuk: -külföldi tudósitások dolgában e lap ma is fölötte áll minden -hirlapunknak. Londoni, párisi és berlini levelei mind a jólértesültség, -mind az irály, mind a tanulmány, szakavatottság és szellemesség -tekintetében valósággal páratlanok. Természetes. Hiszen iróik kitünő -irók, kitünő szónokok és státusférfiak valának. - -Simonyi levelei mindenről szólanak, mik akkor a művelt világ elméit -foglalkoztatá, vagy a mik kiválólag a magyar nemzetet érdekelheték. Az -általános politika, az angol parlament dolgai, a magyar menekültek ügye, -az Amerikába való kivándorlás kérdése, nemzetgazdasági ügyek, a londoni -világkiállitás, az orvostani fölfedezések, az angol könyvtárak, a -vallásbeli téritgetések, a készülődő keleti bonyodalmak – – mind, mind -kiváló alapossággal valának tárgyalva e levelekben. Ama bámulatos -sokoldaluság, melyben Simonyi később a politikai téren kitünt, már e -levelekben előttünk áll. El lehet képzelni, mily sokat kellett -Simonyinak tanulni, hogy mind e kérdésekben oly szigoru és -lelkiismeretes férfiu, mint ő, magát annyira tájékozottnak tekinthesse, -hogy ezekről még írni is merészeljen. - -De a sok tanulmány s a sok szükséges utánjárás aztán nem is engedett -időt arra, hogy minden tehetségét a magyar emigrácziónak szentelhesse. -Sőt ez időben tán akkor sem szentelte kizárólag ennek, ha ez módjában -állhat. Az ő magasan szárnyaló lelke előtt akkor nemcsak az oly -gyászosan elbukott magyar ügy állott egyedül. Ott, Londonban, hol a -fejlődés nagy kérdései oly roppant embertömegek és szenvedélyek által -vannak képviselve, hol a franczia, német, olasz, orosz és lengyel -menekültek között a magyar menekültek csak egy részt képeztek s a -nemzetek fájdalmai közt a magyar nemzet gyásza sem legnagyobbnak, sem -legmélyebbnek nem látszott: ott az eszmékkel küzködő ifju elme, mint -Simonyié, könnyen átcsuszamlik, legalább egy időre, azon a vonalon, mely -Magyarországot a világtól, a magyar nemzetet az emberiségtől elválasztja -s hamarosan hajlandó lehet arra, hogy szivében a honfiérzelem helyét az -emberbaráti érzelemnek engedje át. S aztán oly ifju és tekintélytelen -férfiunak, mint akkor Simonyi volt, alig lehetett kitérni oly nagy -szellemek hatalma elől, mint Hugo Viktor, Louis Blanc, Mazzini és a -többiek. Ezek pedig nem a hazafiság szűkkörü álláspontját, hanem a -világforradalom eszméit képviselték. S képviselték oly -szenvedélyességgel, hogy magát Kossuthot nyiltan kiátkozák maguk közül, -midőn ez honának és nemzetének szabadságáért III. Napoleonnal -tárgyalásokba bocsátkozott. - -Simonyi ekkor a magyar emigránsok közül legtöbbnyire Szemerével -érintkezett, de gyakran találkozott Pulszkyval, valamint a többi londoni -emigránssal is. Ezek pedig mindinkább szaporodtak. - -Az 1851-ik év első napjaiban osztrák csapatok vonultak Holsteinba -Hamburgon keresztül. E körülmény veszélyezteté hamburgi menekültjeink -biztosságát s azért ezek seregestül fölkerekedtek s 1851 január 14-én -Londonba érkeztek. Májusban Madarász László és báró Majthényi József -érkezett oda, hogy mindkettő Amerikába bujdossék Ujházyhoz, Jowa állam -területére. Mindezeket Simonyi fölkereste s ügyükben, a mennyire -lehetett, segiteni iparkodott. - -Junius 5-én Southamptonbe ment, hol akkor kötött ki Mészáros Lázár -kilenczven bujdosó társával. Az őszszel megjött Kossuth, kiutahiai -kisérőivel s a deczemberi államcsiny után átjöttek a párisi menekültek -is. Simonyi mindezekkel fentartá ugyan az érintkezést esetről-esetre, de -azért a nagy forradalmárok klubjainak állandó tagja s ezek -tanácskozásainak állandó részese lett. Azt hitte, inkább ezek közt van -helye, mint a magyar bujdosók közt. S midőn a nagy forradalmárok és -magyar bujdosók közt véleményösszeütközés támadt: Simonyi a nélkül, hogy -magyar voltát megtagadná, a forradalmárokkal tartott. Legbensőbb -meggyőződése volt ekkor, hogy a magyar nemzet csak úgy vívhatja ki -függetlenségét, ha a világforradalom hőseivel tart föltétlenül. S azért, -midőn Bem halálának gyászünnepélye 1851 február 11-én megtartatott: -Simonyi Ernő elment ez ünnepélyre, noha rajta kivül egyetlen magyar se -jelent ott meg. Mert ez ünnepélyt a világforradalmárok rendezék: Louis -Blanc, Sawaskiewicz, Berthélemy, Teggia és a többi, a kikkel pedig a -magyar emigránsok együtt járni nem akartak. Bemnek, a magyar -szabadsághősök egyik legnagyobbikának halála ünnepén tehát csak egyetlen -magyar ember volt jelen Londonban, 1851-ik évi február 11-én. - - -III. - -Simonyi mindjárt az első hónapokban bizonyos tekintélyre tett szert az -idegen nemzetek menekültjei és forradalmárai közt. Kitünik ez ama -jubiláris lakoma lefolyásából, melylyel Londonban 1851 február 24-én a -párisi februári forradalom emléke ünnepeltetett meg. - -Ez ünnepet a francziák inditványozták, noha ők maguk is két ellenséges -táborra voltak – mint emlitém már – oszolva. Louis Blanc tábora sokkal -népesebb volt, mint Ledru Rollin-é, mert a németek, lengyelek, olaszok -nagyobb tömege is amahhoz tartozott. Ledru Rollinék csak egyszerü -meghivót bocsátottak ki a lakomára, ellenben Blanc-ék meghivója hatalmas -forradalmi manifesztum volt. Ezek nagy konferencziát tartottak s a -manifesztum készitésére s a lakoma vezetésére igazgató komitét -választottak. E bizottság tagjai valának: Loudolphe, Mihalóczy, -Barthélemy, Schopper, Rouchi, Teggia, Louis Blanc, Sawaskiewicz, -Waszkovszky, Vidil, Simonyi Ernő és Willich. Ők írták alá azt a -manifesztumot, mely Simonyi forditásában magyarul is megjelent s itthon -a hirlapokban tétetett közzé. A lakoma megtartatott. 960 forradalmár és -menekült jelent meg rajta s köztük többen magyarok is. A világ minden -nyelvén mondattak itt tüzes felköszöntő szónoklatok. Magyarul Simonyi -Ernő beszélt és Xántus János. Ledru Rollinék lakomája szűk körben -tartatott meg, de magyarok, köztük Pulszky, ebben is vettek részt. - -Simonyi világforradalmi működése körülbelül csak ilynemü élményekből -állott. Nem vett ő részt sem Mazzini, sem Blanqui és Louis Blanc -összeesküvéseiben, nem írt lázitó kiáltványokat és röpiratokat, de nem -is engedé magával elhitetni, hogy a reakcziónak mindinkább elsötétedő -napjaiban honának felszabadulása közellévő dolog volna. Külső -jelenségekből nekem úgy tetszik, hogy Simonyi minél több időt töltött a -nagy tettek, nagy eszmék és nagy szavak világforradalmi hősei közt s -minél többször volt alkalma közelről szemlélni a magyar emigráczió -szomoru belviszályait s keserü személyeskedéseit: annyival inkább magába -vonult s tettvágygyal terhes lelkét annyival inkább tudományos -buvárlatoknak engedé át. Már 1851-ben és még inkább 1852-ben kezdé -látogatni a British Muzeum könyvtárait s nagy szorgalommal tökéletesité -magát az angol és franczia nyelvek ismeretében. A pezsgő és rajongó -forradalmi szellem a tudományok néma buvárlatát s a könyvtárak dohos -levegőjét nem igen szereti és Simonyi Ernővel forradalmi téren 1859-ig -nem is találkozunk. Nem, még csak a magyar emigráczió kebelében sem. - -Levelezéseit a »Magyar Hirlap«-nál 1853-ik év folyamán már megszüntette. -E lapra napról-napra jobban ügyelt a rendőrség s Szilágyinak nagyon sok -baja volt párisi, londoni, brüszszeli és berlini levelei miatt, melyet -bujdosók küldtek neki. Hogy a kormányt kiengesztelje, ilyenkor egy-egy -ellenséges czikket közölt Kossuth ellen, vagy lenyomatá a »Times«-nak -egy-egy Kossuthot piszkoló vezérczikkét. Természetes, hogy ily -előzmények után lapjában a függetlenségi harcz férfiai többé nem -írhattak. A lap 1854 elején különben is egészen hivatalos lappá alakult -át. - -A bridgewateri állomást 1853-ban foglalta el s itt egész lélekkel neki -feküdt növendékei oktatásának. Üres ideje e mellett természetesen elég -maradt. De ő ez időt kitünően használta fel. Sétái gyakran a -tengerpartra vezették. A bristoli öböl igen szép itt s a tenger faunája -gazdag. Simonyi tanulmányozá e faunát s ez időben gyönyörü tengeri -kagyló-gyüjteményt állitott össze, mely ugyan még most is Angliában van, -de a melyet kár volna haza nem hozatni. Bármely vidéki nagyobb -tanintézet nagy nyereségnek tarthatná ennek birtokát. Ezen kivül -tüzetesen foglalkozott földtannal és vegyészettel s e tudományoknak -csakhamar gyakorlati hasznát is látta. Ugyanitt kezdé olvasni az angol -és német remekirók műveit s politikusaink közt alig van egy is, ki a -klasszikus római, az angol, a német és a spanyol költészeti irodalomban -járatosabb volna, mint volt Simonyi. A spanyol és olasz nyelvet később -1859 után sajátitá el. - -Ötödfél évig, 1857 végeig volt Payne családjánál. Ez idő alatt -fölnevelte a legidősb fiut s e közben jelentékeny utazásokat is tett. -Növendékével átment Párisba is s ott az École des mines, Collége de -France, Jardin des Plantes és a Sorbonne elődásaira rendesen bejárt s -különösen a geológiában alapos készültségre tett szert. Csinos geológiai -gyüjteményt is szerzett, melyet azonban hazajövetelekor szintén nem -hozott magával. Kagylógyüjteményével együtt most is útra készen van -becsomagolva Shetfieldben. - -Már első londoni tartózkodása alatt bejárt a brit muzeumba, melynek -könyv- és kézirattári gyüjteményeit különösen hazánk története -szempontjából alapos vizsgálat alá vette. E könyvtárról érdekes -tanulmányt is írt, mely magyar történelmi okmánytára első kötetében van -közölve. Kutatásait kiterjesztette Edinburgra is s ott az egyetemi -könyvtárt s az Advocates Libraryt vizsgálta át. - -Magának természetesen nem volt ideje a másolatokat végezni, tartott -tehát jelentékeny költséggel másolókat. Az angol és franczia szövegü -diplomákat leforditotta magyarra s úgy vette fel gyüjteményébe két -nyelven. Minden gyüjteményt bibliografikailag is leírt úgy, a miként -találta. Gyüjteményének I. kötete a Magyar akadémia kiadásában 1859-ben -jelent meg s nagyérdekü közleményeket tartalmaz 1521 és 1717 közti -időből. - -A második kötet 1875-ben jelent meg. Vagyis ez voltaképen meg sem -jelent. Ez is kiszedetett az akadémia kiadásában, de sok másolási és -sajtóhibával levén tele, gondos korrektura nélkül kiadható nem volt. Ám -e korrekturát már bokros politikai teendői miatt nem teljesitheté, az -akadémia pedig a helyett, hogy segitségére sietett volna, a szedés -széthányatását rendelte el mintegy öt évi heverés után. Szerencsére -néhány történészünk, nehogy a becses anyag, mely szakférfiak által így -is használható, végkép elveszszen, hatvan példány kefelevonatot -megőrzött, s ezekből néhány könyvtárnak adott egy-egy példányt. - -Ugyanezen időben gyüjté Rákóczi kora okmánytárát is. Ez két kötetben s -pedig vaskos kötetben jelent meg: Angol diplomácziai iratok II. Rákóczi -Ferencz korából czímmel. Az első kötet 1871-ben előbeszéddel, a második -kötet 1873-ban előbeszéd nélkül. E gyüjteményekkel a magyar történelem -kutató irodalmában megörökité nevét. - -Midőn Payne családjánál betölté feladatát: akkor ugyan Bridgewaterben -mister Browne czementgyárában keresett és talált foglalkozást, és pedig -mint a gyár vegyésze. Ez állásban azonban nem sokáig maradt. A -vegyészetben ugyan oly mértékben, mint a czementgyárhoz szükséges, -teljesen jártas, sőt ügyes volt, de ő mechanikus munkánál már sokkal -többre érezte magát képesnek és méltán s azért csakhamar Board -czementgyárához ment át művezetőnek. - -Itt s így foglalkozott az 1858-ik év tavaszáig. Elképzelhetjük, hogy a -magas műveltségü férfiu lelkét e foglalkozás ki nem elégitheté. A ki -honának multjával, a politikának és nemzetgazdaságnak legnehezebb -elméleti kérdéseivel már előszeretettel s komoly alapossággal tudott -foglalkozni, a ki a művelt világ legmagasb költészeti irodalmaiban -kereste és találta élveit: annak czementgyár igazgatása, gépszerü -munkások százaival való vesződség, gyárgépek zakatolása nem lehetett oly -foglalkozás, mely lelkének minden vágyát betöltötte volna. Kivált mikor -állása még a teljes függetlenséget is nélkülözte. Felhasználta tehát a -legelső alkalmat az ettől való szabadulásra s a mint elég tőkét -gyüjtött, átment Bristolba s ott magának fényképészeti műtermet -rendezett be, ez iparág elég jövedelmezőnek mutatkozván az időben. - -Itt sem maradhatott sok ideig. Egy sajátságos eset, mely kedélyére -óriási hatással volt, arra kényszerité, hogy Bristolt hagyja el. S azért -műtermét feloszlatá s másutt keresett és talált alkalmazást. Olyat, mely -neki tisztes jövedelmet biztositott s mely utazási vágyát is -kielégitheté. Volt Londonban egy gazdag gyáros és kereskedő czég, Mapin -háza, melynek Sheffieldben volt óriási aczélgyára. E gyárnál fogadott el -utazó ügynöki állomást Angliára és a kontinensre s később 1862-ben e -gyárnak lett párisi főügynöke, üzleti köre kiterjedvén e minőségben -Franczia-, Spanyol- és Olaszországra. - -Mint utazó ügynök több gyárat és czéget is képviselt, a mennyiben ez -főnöke üzleti érdekeivel nem ellenkezett. Nagy utazásokat tett. Talán -egyetlen magyar ember se barangolta be Európát annyira, mint ő. Szigoru -lelkiismeretessége is készteté erre, hogy megbizójának érdekét minél -jobban előmozditsa, de tudományszomja is folyton hajtotta előre. Ő maga -írja egy polemiájában, hogy Lisszabontól Szentpétervárig mindenütt járt -ama gyárak érdekében, melyeket képviselt. S hozzá teszi, hogy e -foglalkozás tekintélyes jövedelmet s kényelmes állást biztositott neki. - -Mindenütt, a hol járt, az üzleti érdekek előmozditása mellett törekedett -a történelmi, néprajzi, művészeti s kivált közgazdasági és kivált -művelődéstörténeti momentumokkal s a nevezetesebb személyiségekkel -megismerkedni. Ha beszélgettünk vele s ha kedélye megnyilt: gazdag -tapasztalatainak, mély észleleteinek bősége meglepett. Mindenkivel -anyanyelvén beszélt. A magyaron kívül a latin, német, tót, franczia, -olasz, angol, spanyol nyelveket beszélte. Mindent látott, mindent -tudott, minden nevezetesebb várost jól ismert; – mint gazdag könyvtár: -akként tudott mindenről felvilágositani. S nemcsak utazási -tapasztalatok, hanem a politikai és közgazdasági téren, mély tanulmány -alapján is. Az angol parlament tárgyalásait Magyarországon senki se -ismerte oly jól, miként ő. Minden törvényhozási kérdésnek ismerte -modern-kori történetét s nyilvánosságra jutott úti vázlatja igazolja, -hogy ő minden kérdésnek egyszersmind multjával is foglalkozott. - -Utazásaiból egyetlen kicsike részt írt meg. - - -IV. - -1859-ben mint házának utazó ügynöke Olaszországban járt. Ekkor -ismerkedett meg Helfy Ignáczczal is kihez haláláig a legbensőbb barátság -érzelmei kapcsolák. Ekkor jelentkezett ujra Kossuthnál, 1851 óta először -s ekkor már erős hajlamot érzett magában Kossuth terveihez csatlakozni, -noha a Magyarország felszabadítására mutatkozó esélyek mérlegelésében -még aligha tudott erősen bonczoló elméje végleg megállapodni. - -A magyar emigráczió köreiben kezdettől fogva három irány létezett e -kérdésben. - -Az egyik irány, melynek gróf Andrássy, Bittó, Gorove, gróf Eszterházy -Pál s többen állottak élén, az uralkodóházzal való föltétlen kibékülés -alapján belső alkuval törekedett az ország alkotmányos önállását -visszaszerezni. Ezek Kossuthtal hamar megszakiták az összeköttetést, -haza jöttek még az ötvenes években s Deák mögött kerestek állást, -szerepkört. Simonyi ezt az irányt föltétlenül kárhoztatá. - -A második irány, melyhez Simonyi s az Amerikába kibujdosottak nagy része -tartozott, a magyar nemzetet az általános vagy forradalmi iskola hívei -közé óhajtotta besorozni. Ez iskola föltétlenül antimonarchikus volt s -vezetői tiszta republikánusok, sőt szoczialisták is valának. A magyar -ügyet ők a szabadság és emberi haladás egyik kérdésének tekintették, -belőle a történeti jogot kizárták s benne a nemzeti ügyről nem vettek -tudomást. Kossuth ez iránynyal nem tartott egy pillanatig sem. - -A harmadik irány Kossuth iránya volt, mely a dinasztia kérdésében -forradalmi, Magyarország szabadsága és integritása kérdésében történelmi -és legitim volt, s mely az európai hatalmakkal való szövetkezés utján, -mint egykor Bethlen és II. Rákóczi Ferencz, törekedett a nemzet állami -függetlenségét visszavívni. - -Simonyi kételyeket táplált ez irány sikere iránt és sem a franczia, sem -az olasz, sem a porosz fejedelemben nem tudott bízni teljesen. Azonban -Kossuthtal szemben nem is akart, nem is tudott volna propagandát -csinálni személyesen s azért 1859-ben fölvetette azt az eszmét, hogy a -magyar emigráczió tagjai Keletről, Amerikából s Európából jöjjenek össze -egy nagy kongresszusra Angliában, állapitsák meg közösen politikájuk -irányát s erről ünnepélyes manifesztumban értesitsék mind a magyar -nemzetet, mind Európa hatalmait. - -Kossuthtal magával megbeszélte-e nézetét személyesen, nem tudom. Sok -emigránssal közölte ezt. De e nézet nem jutott érvényre, valószinüleg -Kossuth nem akarta. Letett tehát róla Simonyi is, sőt ez eszméjének -elhangzása után föltétlenül hozzá csatlakozott Kossuth irányához s maga -is beállott az olaszországi magyar légióba, melynek tagja is maradt -1860-ig. Nem oly tagja azonban, hogy benne maradt volna a tétlenség és -pihenés napjaiban is. Fentartá gyárának kereskedelmi képviseletét. -Jelszava volt: harczolni, mikor kell, de azonkivül dolgozni és megélni -saját emberségéből. Demokratának s oly önérzetes férfiunak, mint ő, más -életprogrammja nem is lehetett. - -1860-ban ujra tett egy utazást Spanyol- és Francziaországban s 61 elején -ez utóbbi helyen kapta azt a tudósitást, hogy a 61-iki országgyülésre a -privigyei nyitramegyei kerület őt megválasztotta képviselőjének. Nem -bizott ugyan ez országgyülés működésének sikerében, mindamellett agyában -megfordult a hazatérés gondolata s ezt több emigráns társával közölte -is. - -Közölte Pulszkyval is, kit e végből személyesen felkeresett 1861 ápril -havában Florenczben, kérdezvén tőle, miként lehetne salvus conductust -szerezni a hazamenetelre. Pulszky, szintén megválasztott képviselő, -mutatá neki báró Vay Miklós kanczellárnak levelét, melyet ez Bécsből -hozzá ép e kérdésben feleletül intézett. Báró Vay azt irá, hogy a bécsi -kormány nézete szerint a képviselőknek a magyar alkotmány alapján megvan -ugyan salvus conductusuk az országgyülésen s ezt megelőzőleg és ennek -bezárása után 30 napig, de csakis Magyarországon; miután pedig Ausztriát -sem a magyar alkotmány, sem a képviselők immunitási joga nem kötelezi: -ám lássák az emigránsok, miként őrizhetik meg személyes biztosságukat az -osztrák hatóságokkal szemben. - -E felelet természetesen nem volt egyéb, mint kelepcze. Teleki László -drezdai elfogatása élénk intő példa volt. - -Igaz, hogy Törökországon s Románián át az osztrák határ kikerülésével be -lehetett volna jutni: ámde ki bizhatott volna Couzának, sőt a bécsi -kormánynak is jóhiszemüségében, s miként történhetett volna a -visszatérés? Simonyi nem is gondolkodott tovább a dolgon, letett egészen -a hazajövetelről. - -Ez év végén ujra Bridgewaterben találjuk őt Payne vendégszerető házában. -Itt és ekkor fejezte be magyar történeti okmánytárának második kötetét. - -A következő évnek, 1862-nek folyamán Párisba tette át lakását állandóan, -a mennyiben ez volt főügynökségi telepe. Utazásait innen is folytatta, -noha főügynöki minőségében már voltak vidéki ügynökei is tetemes -számmal. Ez állás már tekintélyes évi jövedelmet: 25–40 ezer frankot -biztositott neki 1868-ig. Addig tudniillik, mig haza nem jött, hogy -törvényhozói állását elfoglalja. - -E helyzetet nem zavarta meg az 1866-iki porosz-osztrák háboru sem, noha -ő akkor elhagyta Párist s Kossuthhoz, majd a Klapka-légióhoz -csatlakozott. Érdekesen jellemzi erős elhatározását s gyakorlati -gondolkozását, de egyuttal hazafiasságát is ekkor egy kis esemény. - -A königgrätzi csata után a fegyverszünet pár nap mulva megköttetett. -Ennek daczára azonban Klapka légiója, mely már akkor a határon állott, -nem szüntette meg működését, hanem vonult előre s részben be is jött a -határokon. Simonyi a seregnél volt, de a mint a fegyverszünet -megkötéséről értesült, rögtön kijelenté, hogy ő nem megy tovább egy -lépéssel sem előre. »A legnagyobb bűnnek tartanám – úgymond – e -kalandot. A fegyverszünetet béke követi, az osztrák túlnyomó erőt küld -ellenünk, a porosz cserben hagy s embereink haszon nélküli áldozatokká -válnak az osztrák kezében.« E felvidéki betörésben természetesen nagy -hasznát vették volna az ő helyi ismereteinek, kecsegtették is Klapka -környezetében mindennel, ő megfordult, ott hagyta a csapatot s Berlinbe -ment, hol ezt maga beszélte el Irányi Dánielnek. A következő napokban -Klapkáék is belátták Simonyi elhatározásának helyességét. - -Az a körülmény, hogy a prágai béke után mind a porosz, mind a franczia, -mind az olasz udvar cserben hagyta a magyar ügyet, továbbá az 1867-ben -létrejött kiegyezés, megsemmisitő hatást idézett elő az emigráczióban. -Ennek minden szervezete felbomlott, miután fennállásának közeli és -konkrét czélja nem volt többé, a távol fekvő és bizonytalan jövőnek -reményei pedig többé a bujdosók társaságát nem voltak képesek együtt -tartani. Haza jöttek tehát mindazok, kik társadalmilag nem vertek -gyökeret külföldön. Haza jöttek és részben föltétlenül elfogadták a -kiegyezést s a Deák-párthoz csatlakoztak, mint Klapka, Pulszky, Türr, -Horváth Mihály stb.; részben a balközépen foglaltak helyet, hogy a -kiegyezést lassankint fogadják el, de mégis elfogadják úgy, a hogy van, -mint Perczel Mór, Ludvigh, Csernátony s még néhányan. - -Három férfiu volt köztük, kik a kiegyezés által alkotott uj alkotmányos -állapotra ráléptek ugyan, de nem azért, hogy azt elfogadják, hanem -azért, hogy legyen működési alapjuk, melyen állva épen ezen állapot -gyökeres megváltoztatásával az ország államjogi önállóságát kivívják. -Ezek: Irányi Dániel, Helfy Ignácz és Simonyi Ernő. - -Kossuth, mindannyiak vezére egykor s az eszményi függetlenségnek jelképe -mindenha, egyedül maradt, mint az uj állapotnak élő tagadása. - -Kezdetben Simonyi se akart bejönni. Vagy ha akart is, nem kizárólag -politikai működés volt czélja. Sőt sokan azt hitték és hiszik ma is, -hogy ő is hajlandó volt kezdetben a 67-iki kiegyezést elfogadni s hogy -ettől csakis az első kormány rideg, visszautasitó magaviselete -riasztotta el. - -Tizennégy év óta folytatott egész működése ellenkezik e feltevéssel. -Beszédeiben és irataiban én kerestem nyomát annak, mi igazolhatná e -feltevést. Nem találtam sehol. Lapjában, a »Szombati Lapok«-ban, Deákról -jelent ugyan meg egy biráló tanulmány név nélkül, melyben azt mondja az -iró, hogy kezdetben ő is híve volt Deáknak, de e névtelen közleménynek, -mint illetékes férfiak mondják, nem is a szerkesztő Simonyi Ernő, hanem -Pétery Károly volt irója, egy korán elhunyt tehetséges publiczista és -képviselő. - -Irányitól tudom azt, hogy a kiegyezés megtörténte után 1867-ben ő -összejött Simonyival Párisban és Simonyi kifejezte azt az óhajtást, -vajha Kossuth személyesen nyilatkoznék a kiegyezés tényéről s -világositaná fel a nemzetet az álláspontról, melyet a kiegyezéssel -szemben elfoglal. Irányi megjegyzé, hogy ez kissé késő, noha nézete -szerint is czélszerü volna. Együtt elmentek Kossuthhoz s ott Simonyi -ismétlé nézetét és óhajtását. Első pillanatban maga Kossuth is későnek -tartott ilynemü nyilatkozatot s megjegyzé azt is, hogy az ő álláspontját -mindenki ismeri a hazában. Mindamellett Simonyi és Irányi érveire -elhatározá, hogy nyilatkozni fog és pedig Deák Ferenczhez intézendő -nyilt levél alakjában. Igy és ekkor jött létre ama páratlan manifesztum, -mely oly óriási hatást keltett akkor a nemzetben a kiegyezésnek mind -hivei, mind ellenzői közt. - -Az emlitett feltevés egyébiránt valószinüleg onnan eredt, hogy Simonyi -hazajötte után is kereskedelmi megbizottja akart az angol háznak maradni -s ezért mindent elkövetett, hogy házának gyártmányaira Magyarországon, -sőt a magyar kormánynál is vevőket keressen. Sineket s egyéb vasuti -felszerelvényeket ajánlott eladásra Lónyay pénzügyminiszternek, Hollán -közlekedési államtitkárnak s egyebeknek. Az emberek e tényből frivol -erkölcsérzettel úgy okoskodtak, hogy Simonyi értékesiteni akarja -politikai pártállását. - -Silány felfogás, melynek alaptalanságát maga Simonyi Ernő mutatja ki egy -1872-ik évi augusztus 31-én kelt nyilatkozatában. Kifejté itt, hogy a -tisztességes kereskedelmi üzlet nem ellenkezik a politikai pártállással -s hogy ő felajánlott áruczikkeivel nem magának és nem megbizójának, -hanem az országnak akart jó üzletet csinálni. Úgy vélekedett – mondá – -hogy a mit idegenek idegen országban megtettek vele, hogy tudniillik -saját hasznukra vele üzleti viszonyba léptek: azt itthon saját -honfitársai, sőt épen a kormány férfiai sokkal inkább megteszik, ha -meggyőződnek arról, hogy az angol gyártmányok olcsóbbak is, jobbak is, -mint az osztrákok. - -Csalódott. - -A magyar társadalom messze van még a demokracziától s aztán némely -államférfi Magyarországon az üzletben politikát s a politikában üzletet -szokott csinálni. Ez az, a mit Simonyi Ernő a külföldön meg nem tanult. - - -V. - -1868-ik év május hó közepén jött haza Párisból már mint megválasztott -képviselő. Baranya vármegyének német-üröghi vagy később úgynevezett -szalántai kerülete tisztelte meg mint távollevőt bizalmával. Megbizó -levele ápril 22-én adatott be, választása ugyane hó 29-én igazoltatott s -május hó 28-án már felszólalt a képviselőházban. - -Napirenden volt a Poroszországgal kötött vám- és kereskedelmi szerződés -beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat. Az ülésszaknak vége felé járt -már az idő, képviselők nem voltak jelen nagy számmal, a szónokokat nem -hallgatták figyelemmel. Hozzá épen nem kötöttek az ellenkező pártok nagy -várakozást, alig ismerték névről is, személyesen pedig egyáltalán nem. S -aztán szélsőbali képviselőtől épenséggel nem várták, hogy oly kérdésről, -melynek tárgya nemzetközi vám- és kereskedelmi szerződés, szakavatottan, -tüzetesen tudna szólani. Az akkori szélsőbal főleg csak államjogi és -közjogi természetü tárgyaknál szokott felszólalni, felszólalásai -rendszerint általánosságok körében mozogtak s bizonyos stereotip -szólamokkal voltak teletömve. A beszédeket, ha bennük személyekre -vonatkozó erőteljes kifejezések hiányoztak, nem igen szokták figyelemmel -meghallgatni. Nem lehet tehát csodálni, ha Simonyi Ernő első beszédét -általános figyelmetlenség és zajongás közt volt kénytelen megtartani. - -S e beszéd mégis megmutatá, hogy a szónok nem közönséges tehetség, hogy -a kérdéshez tüzetesen és szakavatottan szól, s hogy benne a szélsőbal uj -és nagy erőt nyert, mely e pártnak parlamenti működésére elhatározó -befolyást fog gyakorolni. - -Pártján kivül talán csak maga Deák Ferencz hallgatta egész figyelemmel. -Jellemző, hogy a mikor a beszéd végével Gorove szakminiszter oda lépett -Deákhoz s ennek mondá: »Milyen bolondságokat beszél ez az ember«, Deák -hidegen mondá neki: - -– Én pedig azt mondom, hogy ettől az embertől valamennyien sokat -tanulhattok. - -Ettől kezdve tagja volt minden országgyülésnek. Az 1869-iki és 1872-iki -országgyülésre szintén a német-üröghi, az 1875-ikire a szentesi kerület -választá meg. Népszerüsége oly nagy lett lassankint, hogy az 1878-iki -országgyülésre három kerületben is megválasztották, úgymint Szentesen, -Szegeden és Debreczenben. Utóbbi helyen épen magát a miniszterelnököt -Tisza Kálmánt buktatta meg s azért e kerületet képviselte ez -országgyülésen, valamint a most folyó 1881-ikin is haláláig. - -Már az 1865-iki országgyülés utolsó idejében pártját uj parlamenti -eljárásra bírta. Eddig e párt, mint főleg a balközép is, rendszeresen -negativ álláspontot foglalt el a Deák-párttal szemközt. Eszmék nem -hiányoztak ugyan nála, de megelégedett azzal, hogy ezeket a kormány -javaslatainak birálata közben töredékesen rendszertelenül adta elő. -Simonyi nem helyeslé e taktikát. Ő azt mondá s nem egyszer mondá, hogy -puszta tagadással többséget szerezni soha nem lehet, s hogy a pártnak -nem szabad pusztán az államjogi és közjogi kérdések általánosságaira -szoritkozni, hanem az állami élet mindennapi kérdéseiben is folyton -állást kell foglalni. És pedig határozottan formulázott eszmékkel, -rendszeresen kidolgozott javaslatokkal. Nem elég – szerinte – a -nemzetnek azt tudni, hogy a szélsőbal mit nem akar, hanem tudni kell azt -is, hogy valósággal mit akar, hogy tájékozva legyen az iránt, vajjon a -belpolitikai szerves kérdésekben, pénzügy, adópolitika, közigazgatás, -kulturális ügyekben, nemzetiségi, egyházi és közoktatási téren minő -politikát követne a szélsőbal, ha többségre jutva, a korona által az -ország kormányzatával megbizatnék. - -Uj hang, eddig szokatlan eszmeáramlat volt ez a régi szélsőbalnál, de -Simonyi nem minden vita és nehézség nélkül, diadalra tudta juttatni -eszméit. - -Ő maga csakhamar még az 1868-ik év nyarán rendszeresen dolgozott ki -törvényjavaslatot a katonai biróságokról s ezt még ez országgyülésen -benyujtá. A következő országgyülésen s 75-ig folytonosan ő terjeszté elő -a párt válaszfelirati javaslatait s ezekben a párt részéről folyton -határozott, részletes pozitiv programmot adott elő nemcsak az államjogi, -hanem a belpolitikai kérdésekről is. Sőt Helfy Ignáczczal együtt -1872-ben a következő évre óriási munkával részletesen kidolgozott -költségvetési javaslatot is terjesztett elő a pénzügyi bizottságban. Ily -szakadatlan munkássággal jelentékeny tehetségnek s gazdag törvényhozási -ismereteknek birtokában csakhamar pártjának mindenki által elismert -vezérévé vált. - -A 69-iki országgyülésen mindjárt az első ülésszakban megválasztatott a -vasuti és jegybankügyi bizottságnak valamint a közalapok és alapítványok -jogi természetének megvizsgálására kiküldött bizottságnak tagjává. -Később a képviselőház pénzügyi bizottságának lett állandó tagja. Mind e -bizottságok, valamint a Deákpárt idejében rendszeresen működő osztályok -tanácskozásaiban folytonosan részt vett s tanulságos, néha nyomatékos -szavát mindenütt fölemelte. Nagy szellemi erők voltak akkor a -Deák-párton, de a legnagyobbak is tisztelték s egész figyelmükre -méltatták észrevételeit. Éles, bonczoló elmére, nagy kritikai -tehetségre, sokoldalu tanulmányra mutattak ezek folyton. Ezen kivül a -parlamenti tárgyalásokon is mindig részt vett s 1868 óta alig merült fel -1880-ig nagy kérdés, melyhez kimeritőleg, gyakran a képviselőház -osztatlan figyelme közt, ne szólott volna. - -Erkölcsi bátorsága a vakmerőséggel volt határos. A korrupcziót minden -jelenségében engesztelhetlenül üldözé s e miatt nem egyszer keserü -személyes összeütközései valának, melyek pár esetben lovagias uton -voltak csak elintézhetők. A Lónyay-kabinetet gyakran hevesen megtámadta -parlamentben, sajtóban, választási népgyüléseken egyaránt. 1873-ban a -keleti vasut visszaéléseinek kérdésében Szlávy miniszterelnökkel volt -keserü összeszólalkozása. Midőn Deák meghalt s a nemzetben a részvétnek -eddig még soha nem tapasztalt demonstrácziói támadtak: ő ez áramlat -ellenére nem hallgatá el a legkeményebb kritikát, mely valaha államférfi -és működése fölött elhangzott. S midőn Bosznia okkupácziója -végrehajtatott s ez az 1878-iki országgyülés elején szóba jött, harsány -hangon mondá, hogy Andrássy grófot ezért fel kell akasztani. - -Mindezt erkölcsi bátorságának jelzésére hozom fel, a nélkül, hogy minden -felszólalását helyeseltem vagy minden nézetét osztottam volna. -Működésének jellemzését különben is utolsó czikkemre hagyom. - -Parlamenti szereplése mellett jelentékeny publiczistikai működése is -volt. Az 1870-ik évben kevés ideig szerkesztője volt a »Magyar -Ujság«-nak, de folyton írt, noha később betegsége sulyosodtával mind -ritkábban, pártjának többi közlönyében is. - -1872 elején maga adott ki s szerkesztett egy heti lapot »Szombati Lapok« -név alatt. Angol minta állott szeme előtt, feledvén, hogy nálunk angol -irói kar és angol olvasó közönség nincs. E lapnál Mende Bódog, Pétery -Károly, Mezei Ernő, a szépirodalmi részben Degré Alajos voltak -munkatársai. Czikkei névtelenül közöltettek. Volt egy rovata »Szabad a -vásár« czím alatt, melyben különösen a korrupcziót s annak egyes eseteit -és személyeit ostorozá szakadatlanul, éveken át. E lap névleges -szerkesztését 1772 október elején Mende Bódogra bízta, de czikkeivel -azontúl is támogatá. 1874-ben szünt meg, vagyis alakult át e lap Mende -lapjává és tulajdonává. - -1874 tavaszán belső alakulás s uj szervezkedés jött létre a szélsőbal -kebelében. Eddig egy pártot képezett mindenki, ki a szélsőbalhoz -tartozott, bár némi nézeteltérések miatt gyakran élénk viták fejlődtek -ki a pártkör tanácskozásaiban. Egyik árnyalatot Irányi képviselé -barátaival együtt, mely pozitive hangsulyozá programmjában a -perszonális-unió elvét s mely magát negyvennyolczas pártnak nevezé. A -másik árnyalat élén Simonyi Ernő állott, mely a perszonális-unió elvét -ugyan nem zárta ki, de elengedhetlen föltételül sem köté ki. 74-ben uj -elemek, uj férfiak jöttek a párthoz, az úgynevezett elvhű balközépiek: -Gubody, Ugron, Csávolszky, Duka Ferencz, Szluha stb. Élénk viták után -ekkor alakult mai nevén és alakjában a függetlenségi párt s egy 1874 -május 17-én tartott országos népgyülés helyeslé azt. Irányi és barátai -kezdetben s néhány éven át külön klubbot tartottak fenn s a -függetlenségi párt vezérlete most már egészen Simonyi Ernőre maradt, -melynek fáradalmait azonban különösen Helfy Ignácz osztá meg vele. - -A közérzületnek amaz óriási föllendülését, melyet a legutóbbi -török-orosz háboru alatt 1876-tól 1878-ig átéltünk, ez uj alakjában -vezette már a függetlenségi párt s illetőleg Simonyi Ernő. Bár hanyatló -egészséggel s mindinkább elkomoruló kedélylyel, mégis lankadatlanul -megállott a mozgalom élén. Ama nagy, a külföldön is feltünt népgyülések, -melyek 1877-ben és 1878-ban úgy felvillanyozták a közvéleményt, mind -közreműködésével, sőt részben vezetésével tartattak. Tudtával, -tanácsával, közreműködésével készittetett elő ama székely vállalat is, -melynek czélja lett volna Romániába rontani s az oroszok szállitó -vasutvonalát megsemmisiteni s ekként a plevnai hősöknek közvetve -segitségül jönni. Ő vezette pártja részéről a 78-iki választásokat is, -melyek az addig oly kisded függetlenségi pártnak tagjait megkétszerezék. - -Ezek voltak utolsó nagyobb politikai cselekményei. A 78-iki -országgyülésen még felszólalt néhányszor s bár szelleme erős, de hangja -és alakja már megtört. Akaratereje még a régi, de idegeit már halálos -kór zsibbasztá el! - - -VI. - -Abból, a mi Simonyi élettörténetének nevezhető, e rövid vázlatban már -csak keveset kell megérintenem. - -Nagyon szerény vagyonnal jött ő be az országba. Lassan gyűjtögetett -tőkepénzét a gödi nyári lakba fektette, mely Váczon innen, a -budapest–bécsi vasut egyik állomásán fekszik, gyönyörű kilátással a -Dunára s az átellenben fekvő szentendrei hegyekre. Ide hozta könyvtárát -s tudományos gyűjteményeit is. Könyvtára, melyet szintén külföldön -gyűjtött, hét ezer forintba került. Itt élt ő mintegy hét éven -keresztül. Innen járt be a képviselőházi ülésekre s itt keresték őt fel -gyakran barátai, kiket mindig gazdag vendégszeretettel fogadott. - -Lakása és háztartása nem állott arányban sem vagyoni állásával, sem -jövedelmeivel, melyek túlnyomó része képviselői napdijaiból állott. De -nem könnyelműség, hanem a hazai viszonyok nem ismerése vezette őt félre. -Angol kereskedelmi házának franczia és olasz képviseletét barátjának, -Helfy Ignácznak adta át, ki 1868-ban még kinn maradt s csak két év mulva -jött haza, mint szintén már megválasztott képviselő s ő maga megtartá -ama sheffieldi gyárnak magyarországi és ausztriai képviseletét. Azt -hitte, hogy a politikai pártállással összeférhető e tisztes foglalkozás -hoz neki évenkint akkora jövedelmet, a mekkora külföldön is megszokott -háztartásának igényeit teljesen fedezendi. - -Nem ugy történt. 1872-ben maga irja meg egyik nyilatkozatában, hogy a -magyar kormány s az ennek befolyása alatt álló vállalatok -visszautasítólag bántak vele s inkább drága és selejtes árúczikkeket -rendeltek, mintsem az ő ajánlatát, mint szélsőbali politikusét, -elfogadták volna. A osztrák vasutak nagy megrendeléseket tettek nála, a -magyarországiak nem. Sőt megtörtént, hogy itt Budapesten a svájczi -vaggongyár és a belga gépgyár tetemes értéket rendeltek nála, de a mint -ezek az állam kezére kerűltek, azontúl nála minden megrendelést -megszüntettek, természetesen kárával magának az államnak is. - -Mindez őt rendkívül elkedvetleníté. Anyagi zavarok kezdék őt fenyegetni. -Egyik alapitója s igazgatója lett a pesti cottage építő-társaságnak. A -pesti munkás osztálynak s szegényebb kézműiparosoknak szándékozott olcsó -lakásokat építeni. Ez volt e társaság czélja. Az 1873-ban bekövetkezett -óriási hitelválság ezt a vállalatot is megrendíté vagy legalább a -virágzásban megakadályozá. - -Ezekhez járúlt régóta meggyökeresedett betegségének mindinkább előre -való fejlődése. A különben is komoly férfiúnak kedélye lassankint -elborúlt. Anyagi baj s betegség-roncsolta idegzet szövetkezett lelkének -derűltsége ellen. Anyag és szellem, test és lélek nem függetlenek -egymástól. Egyiknek ereje a másiknak erejét fokozza, egyiknek bénúlása -megbénítja a másikat. Elméjének ereje nem gyöngűlt, ez áll ellent -legtovább a sors viszontagságinak s a test gyarlóságának, de hangúlata -komorrá változott. Az 1875-ik év végén kezdett arról gondolkozni, hogy -nyomasztó bajai ellen ismét a külföldre fog menekűlni. S e gondolat -annyival inkább kínozá őt, mert a 75-iki fuzióval eszméinek győzelme is -a kietlen távolba taszíttatott. Ő legalább azt hivé, s mindig mély -keserűséggel nyilatkozott arról a tényről, hogy a mikor a Deákpárt kész -volt már lemondani s a tért a közjogi ellenzéknek átadni: akkor a -közjogi ellenzék hatalmasabb árnyalata, a balközép mondott le elveiről -szükség nélkül és föltétlenűl, sőt csak azért, hogy sokkal rosszabb -kiadásban, benső hit és külső eredmény nélkül folytassa a régi kormányok -politikáját. - -Ekkor álltak össze barátai, hogy az anyagi zavartól megmentsék őt. -Mocsáry Lajos buzgó fáradalmainak, de egyúttal áldozatkészségének is -sikerűlt ez. Az áldozatban vele egyenlő részt vettek Sembery István, -Fornszek Sándor, Ragályi Nándor saját pártjából. De a készség nemcsak -saját pártjában nyilatkozott erre. Voltak barátai, jellemének s -elméjének tisztelői a vele szemközt álló pártban is, kik szintén -tiszteletreméltó előzékenységgel siettek a kiváló férfiú nyugalmát -visszaszerezni. Hosszú a névsor, melyből Somssich Pál, Samassa érsek, -Szitányi, Andaházy nevei jutnak eszembe. Megérdemlik a jók hálás -elismerését. Nemcsak nálunk fordúlt elő ilyen eset. Angliában Foxot -kétszer is kisegíték hasonló bajból barátai. Lamartinenak a nemzet adott -nagy összeget s e tény egyik államférfi jellemére se vetett homályt -soha. Én elhallgathattam volna e tényt, a nemzet ugy se tudta, mert -nyilvánosságra soha nem jött. De nem akartam elhallgatni. -Élettörténetéhez tartozik a megboldogúltnak s aztán a barátságnak oly -ritkán előfordúló nemes ténye ez, hogy semmi okot se láttam arra, miért -hallgassam el. - -Ezzel befejeztem a kis vázlatot, melyet Simonyi életéről akartam -közleni. Még csak írói és szónoki működéséről s működésének jelleméről -akarok pár megjegyzést tenni. - -Simonyi Ernő szoros értelemben vett írónak nem tekinthető, vagy legalább -nálunk nem tekintetik. Írói működése főleg hirlapi czikkekben -nyilvánúlt. Ám hirlapi czikkek irása nálunk iróvá nem kvalifikál senkit. -Irodalmi társaságainknak, az akadémiának, a Kisfaludy társaságnak -hivatalos nézete ez. Másod, harmadrangú költő egy kis kötetnyi verssel -vagy novellával vagy pár, többé-kevésbbé sikerűlt színművel rögtön -hivatalosan fölvétetik a Parnasszusra. De a ki csak politikai -publiczista: annak ott helye nincs. B. Kemény, Falk, Török János, báró -Kaas s 48 előtt Kossuth, gróf Dessewffy Aurél pusztán politikai -czikkekkel is jobban fejleszték a nyelvet, jobban gazdagíták annak -szépségeit s hatalmasabban növeszték a nemzet értelmi erejét, mint -legtöbb költőnk vagy beszélyírónk. Lángész, tanúlmány, munkaszeretet, -gondolatok gazdagsága több volt bennük, mint belletrisztikai iróink -legtöbbjében. S mégis mindezek publiczistikai működése, a mennyiben az -politikai czikkek írására szorítkozott, éltükben alig ismertetett el -hivatalosan s holtuk után alig jegyeztetett s jegyeztetik föl az -irodalomtörténet örök táblájára. E sorsot megosztja velük Simonyi Ernő -is. Őt a nevezettek egyikével se akarom összemérni, de jelentékeny -publiczistának tartom. - -Hogy a politikai czikkirást nálunk csak igy veszik vagyis inkább igy nem -veszik számba, annak egyik oka ugynevezett irodalmi köreink léhaságában -keresendő. Francziaországban is napi-érdekü a napi-czikk s ott az -irodalmi körök a kitünő hirlapirókat mégis másként méltányolják. -Másrészről sajátságos sorsa van a publiczistának, akár politikai -czikkiró, akár parlamenti szónok legyen bár. Hatása hasonlit a -szinészéhez. Mig a szinpadon, a szószéken, a hirlap élén van: addig él, -hat, eszméket támaszt, érzelmeket fakaszt, tettekre hí, foglalkoztatja -egész nemzetének elméit és kedélyét. A mint ott hagyta a szinpadot, a -szószéket, a hirlapot: vége a szerepnek, vége a hatásnak, gyakran neve -is nyomban elenyészik. - -Simonyi czikkeiben különös egyéniség nem domborodik ki s irmodora a -hangulatkeltés sajátságos eszközeivel nem rendelkezik. Sem erős humora, -sem erős szatirája nincs, sem a személyek egyéni gyöngeségeinek -ostorozásában nem mester. Őt mindig a tárgy vezeti, annak mélyéről szedi -az érveket s ha valamely kérdésről szól: mindig csak azt az igazságot -törekszik kideriteni, mely arra a kérdésre tartozik. Szónoklata is -ilyen. S mert a politikai kérdések rendszerint vagy jogiak, vagy -pénzügyiek, vagy közgazdaságiak, sőt az ugynevezett alkotmányi -kérdésekben is gyakran az ily természetű elemek a tulnyomók: tehát érvei -is vagy a jogtan, vagy a számtan, vagy a statisztika mezejéről szedvék. -Keleti fantáziáju népünk előtt száraz dolog ez mind. Nem izgató szónok -ő, hanem érvelő. S ilyen mint iró is. Az észhez ir és beszél, a szivről -nem vesz tudomást. - -S aztán egyénisége nem egészen illett ama küzdelemhez, melyben 1868 óta -részt vett. A 67-iki kiegyezés hatalmas hullámokat vert a nemzet -kedélyében. Erős forradalmi szellem volt akkor még a nemzetben. A -függetlenségi harcz szomoru, de dicsőséges emlékein elborongott, de föl -is lelkesült a nép mindenütt, a hol szónokai és irói ezeket fölidézték. -Kossuth levelei folyton jöttek és mindig gyujtó hatással voltak. Az ő -irmodorát tekinték a publiczistikai irmodor eszményének. S jöttek irók, -kiknek rikoltozó hangja közt veszély fenyegeté az igaz érvek hatalmát s -a nagy emlékek valódi dicsőségét is. Évekig tartott ez a hangulat. Hogy -ily hangulatban Simonyi mint hirlapiró feltünő nem lehetett: -természetes. Akkor bizonyos lázas lelkesedés tartá fenn a függetlenségi -pártot, most igazságainak meggyőző ereje nemcsak fentartja, hanem -folyton szaporitja. Simonyi egyénisége, irói és szónoki modora most -nagyobb hatásu volna, mint tizennégy év előtt. - -Történeti okmánytárának első kötetében van egy hosszabb tanulmánya a -londoni és edinburgi könyvtárakról s a brit muzeum könyvtári -gyüjteményeiről. Ez tanulságos mű. Utazásainak egy részéről is irt és -pedig igen érdekesen. 1860-ban épen akkor utazta be Spanyolország keleti -részét, Barcelona, Tarragona és Tortosa vidékeit, midőn Don Carlos a -baleári szigetek kormányzójával, Ostegával együtt a tortosai kikötőben -kiszállt, magát királynak kiáltatá s a karlista forradalmak egyikét -rendezé. Ez utazását szépen és érdekesen irta le. Különösen érdekes -benne Lady Franklinnal, ama gyászos végü hires északsarki utazó még -akkor is bájos özvegyével való megismerkedése. - -Irodalmi becsü több és nagyobb művéről nincs tudomásom. Iratai közt -azonban – ugy hiszem – több becses jegyzet lesz található. - -Tiz év előtt már képviselőtársa voltam, de ritkán váltottunk szót -egymással. Nagy nézetkülönbség választott akkor el bennünket egymástól s -távolról azt hittem: egyénisége is oly rideg, mint hatalmasan, de -szárazon érvelő beszéde. Csalódtam. Az utóbbi években többször volt -alkalmam vele találkozni s a benső bizalom, mely köztünk kifejlődött, -megnyitá előttem nemcsak ismereteinek bámulatos gazdagságát, hanem -egyuttal kedélyének gyöngédségét is s egész lényének -szeretetreméltóságát. Meggyőződtem ekkor, hogy keserü támadásait, -melyeket egyesek és kormányok ellen intézett s melyekkel igen gyakran -egyet nem érthettem, sohasem féltékenység vagy személyi gyülöség, hanem -mindig az ügy iránti mély lelkesedés vezérelte. Még akkor is, midőn a -sirjában nyugvó Deákot oly engesztelhetlen keserüséggel támadta meg s -midőn előre tudta, mert barátai is figyelmeztették, hogy e támadással -saját tekintélyének fog ártani: még akkor is mély kötelességérzet volt -az, melynek eleget tenni törekedett. - -Ez esztendőnek, az 1882-ikinek tizedik napján láttam őt utoljára. Élt -még, szenvedett már, halálnak fuvalma lengett fürtei körül, de hazájának -ügyén csüngött egész lelke. Elmondám neki a parlament fontosabb ügyeit s -közlém vele különösen, hogy pártunk derék, uj erőkkel s ifju erőkkel -szaporodott. Áldott mosoly reszketett szemein, a mint azok az isztriai -tenger azurjában elmerültek. Percznyi hallgatás után mondá: »Igen -örülök, hogy boldogultok, a tavaszra én is haza megyek közétek.« - -Haza jött. Itthon van a temetőben. - - - - -SZITÁNYI BERNÁT HALÁLÁRA. - -(Szitányi Bernát, a gazdag Ullmann család ivadéka, született 1816-ban, -meghalt 1889 január 6-án. 1849-ben honti alispán, azután forradalmi -tevékenysége miatt üldözött és bujdosó, korán kegyelmet nyert, a 67-iki -kiegyezés után folyton képviselő, Előbb Deákpárti s mindvégig -szabadelvü. Egyszerű, igénytelen, de nemes és jó ember.) - -Tizenöt év óta keveset érintkeztem vele s ritkán kinálhatott meg -czukorcsemegéjével. A mérgesebb ellenzéki férfiaknak kedveskedni nem -igen volt bátorsága. Hanem tizenöt év előtt a Deák-párton együtt voltunk -s volt alkalmam megfigyelni minden nap. - -Az úgynevezett »jó ember«-ek közé tartozott. Azok közé, a kik »unalmasok -és mégis kellemesek«. A kik nem követelnek mást a politikától, mint -mandátumot, mosolygó minisztert, csendes parlamenti ülést s vita nélküli -klubbtanácskozást. Különösen nem követelnek udvarlást, elismerést, -szónoki babérokat, hivatalt, vasuti engedményt. Nincs szenvedélyük, erős -hangjuk, követelő meggyőződésük, szembeötlő elvük. De mindenki számára -van egy kézszoritásuk, egy elismerő szavuk, egy bizalmas üdvözletük. - -E férfiak mintaképe volt a mi »urunk.« Mert ennek nevezték szemközt is, -hátmegett is. - -A Deák-párt félkomolyan, féltréfásan különböző osztályokba sorozta -tagjait. Voltak »notabilitások.« A kik 48 előtt vagy 48-ban már nevet -szereztek, vagy miniszterek voltak, vagy a kire többen hallgattak. -Szentiványi, Gorove, Justh s többen. Voltak »kapaczitások.« A kik -irányadók vagy legalább jelentékeny tényezők voltak a klub-, osztály- és -parlament tanácskozásaiban, a javaslatok készitésében és birálatában. -Csengery, Kerkapoly, Horváth Lajos, Szilágyi Dezső stb. Voltak -»táblabirák«, »bankárok«, »frondeurök«, »vacsorapártiak«, »liberálisok«, -»konzervativek«, »tudósok« stb. Mindegyik csapatnak megvolt a maga -vezére, vendéglője, házigazdája, hirlapja, legénysége s különös -története Deákról s a nagy kérdések körül. - -Ily csapat volt a »jó ember«-ek csapatja is. Zichy Antal, Perczel Béla, -Urbanovszky Ernő, Kandó Kálmán, Szende Béla, Molnár István, stb. ezek -közé tartozott. Ezeket Deák is különösen kedvelte, mert ezek soha pártot -nem ütöttek, az ellenzékkel soha se paktáltak, se össze nem vesztek, a -»zöm«-től soha el nem szakadtak, külön kapaczitálást soha nem vártak, az -»öreg ur« egy intése nekik elég volt. - -Ezek közé tartozott tehát Szitányi is, a mi »urunk«. - -Mindig képviselő volt. A klubban, a házban, osztályban, elnöki és -osztály-ebéden, a trónbeszédeknél és udvari estélyeken mindig jelen -volt, soha sehonnan el nem maradt, de soha semmire nem vállalkozott, -soha semmit nem cselekedett és soha nem beszélt. Sok ideig minden -nagyravágyását kielégitette az, ha a delegácziónál póttaggá -megválasztották. - -Tekintélyes vagyonú ember volt. Szülei még zsidók voltak s ő még üzleti -körökben nevelkedett, de az üzleti szellem nem vert benne mély gyökeret. -A magyar nemes ifju gavallér volt az ő eszménye és ezt később el is érte -a parlamentben, noha már nem ifjan. Annyira gavallér lett, hogy a -törvényhozás fontosabb közjogi kérdéseivel soha tisztába jönni nem -tudott. - -Az igaz, hogy nem is sokat törődött velük. - -1870-ben, 71-ben az aradi, csanádi, temesi és torontáli követek -fölvetették a »telepitvényesek« kérdését. Az ellenzék is törekedett -ebből nagy kérdést csinálni. - -»Telepitvényes«: e szó sehogy se ment a mi urunk fejébe. Hallott, -olvasott ugyan valaha valamit farmerekről, kolonistákról, de szentül -hitte, hogy efféle emberek csak Amerikában és Ausztráliában léteznek. - -A Deák-párton legtüzesebb telepitvényes volt Dániel Pál. Megkérdezte -tehát a mi urunk Dániel Pált, hogy mik is hát voltaképen a -telepitvényesek? - -– Hát tudod, – felelte Dániel, – ezek voltaképen »czenzualisták«. - -– »Czenzualisták?« – furcsa. De hát ezek mifélék? - -Ezt meg az öreg Justhtól, a »tótkirály«-tól kérdezte meg Szitányi. - -– Hiszen neked is van elég – felelte Justh, – ezek voltaképen a -»kurialisták«. - -De most meg ezen a szón akadt meg a jó Szitányi. Mi a manó lehet az? - -Megkérdezte most Paczolay Jánost, hogy mik is hát azok a kurialisták? - -– Egy szóval megmondva, – szólt Paczolay – ezek valósággal »taxalisták«. - -Erre már nagyot nézett, de nagyot is gondolt a jó »mi urunk«. Különösen -okos embernek tartotta azonban Zeyk Károlyt, most tehát ehhez fordult -felvilágositásért, mondaná meg, kik és mik azok a taxalisták. - -– Nálunk Erdélyben – felelt Zeyk – sokan vannak s »famulus -konvenczionátusoknak« nevezik őket. - -Most már Szitányi épen nem értette a dolgot. De csodálatra méltó hősi -elszántsággal tisztába akart jutni a kérdéssel s azért elkisérte a -klubból Zsedényit, hogy ettől töviről-hegyire megkérdezze az egészet. - -Zsedényi aztán megmagyarázta neki. - -– Tudod Szitányi, ezek nem urbériálisták, nem is zsellérek, nem is -szubinkvilinusok, hanem voltaképen skultecianusok, csakhogy szerződésük -nincs, vagy ha van is, nincs időhöz kötve, földjük nem jő -szessziószámba, beltelkük allodiatura, kültelkük dominális birtok, -szuperedifikátumukat elvihetik, a dikába nem vették fel őket. Érted?« - -– Természetesen, természetesen – felelte Szitányi. - -Hanem ettől az időtől kezdve soha egész életében egy szót se szólt a -telepitvényesekről, de nem is kérdezett soha senkitől semmit a dolgok és -ügyek állásáról és természetéről. - -Nagy versenytársa volt Zichy Manó grófnak. - -Zichy Manó mindig vaskos burnót-szelenczét hordott magával, mely tele -volt öregszemü, fekete, fölséges barátburnóttal s ezzel kinált meg a -házban, klubban, folyosón mindenkit. - -Szitányi meg egy köteg finom czukorcsemegét hozott magával mindennap s -ezzel kinálta, a kivel találkozott. Mindig röstelte, ha Zichy Manó -szelenczéjéből többen csippentettek, mint az ő czukorstaniczlijéből. -Pedig többen megcselekedték ezt, mert a szelencze tovább győzte. - -Egymást is mindig megkinálták szabályosan, de szó nélkül. Akadozva -beszélt mindakettő s azért egymással keveset beszéltek. - -Üldögélni nem szeretett. Lassu, tipegő járásával mindig ott lehetett -látni vagy a padok előtt vagy a folyosón. Mindennap benézett a háznagyi -irodába és a büffébe is. A klubban sorba járta az asztalokat s a -társalgó csoportokat. Egy-két szó, egy czukordarab s ment odább. - -Sohase akart egyéb lenni, mint a kormány hive. S hiába is akart volna, -nem tudott volna egyéb lenni. - -Utóbbi időben nagyon meglátszott rajta az aggság. Gondosan kezelt -parókája se tudta az évek haladását meggátolni. - -Régi alakja volt a parlamentnek. Mindenki ismerte, mindenki el fogja -feledni s mindenki kellemesen emlékszik meg róla, mikor ráemlékezik. - - - - -EMLÉKEZÉS CSENGERYRE. - -(Csengery Antal, Bihar szülöttje, született 1822 jan. 2-án, meghalt 1880 -jul. 13-án. Jeles publiczista már 1848 előtt, később tudós, akadémikus, -pénzügyi tekintély, kiváló törvényhozó, jeles iró s a tudományok hazai -nyelven terjesztésében fáradhatlan férfiu. Emlékiratokat irt. Korának -történetirásához bő és tiszta forrást nyujtanak ez emlékiratok, ha -egykor napvilágot látnak.) - -Csengery az az ember volt az ujabb kor politikusai közt, kiről mindenki -tudta és mindenki beszélte, hogy »poziczió«-ja van. - -Vajjon mit tesz ez a szó a magyar politikusok nyelvén? Mi ennek a -szónak: »poziczió«, igazi értelme ujabb parlamentáris életünk -történetében? Mert ezzel kell megismerkednünk, ha Csengery parlamenti és -államférfiui állását ismerni akarjuk. - -Kik azok az emberek, kiknek 1867 óta pozicziójuk volt? - -Deák Ferenczről ne beszéljünk. Róla és az ő pozicziójáról ne vegyünk -mértéket. Ha a »poziczió« az volna csak, a mi az övé volt: akkor rajta -kivül senkinek se volna és senkinek se lett volna pozicziója. - -Volt pozicziója Andrássynak és volt Lónyaynak. Amazé nagyobb, ezé -kisebb, de mindkettőé teljesen hasonló természetü. Mert mindkettő -gazdag, tehát mindkettő nyithatott szalont s adhatott lakomákat. -Mindkettő miniszterelnök, tehát mindkettő adhatott kitüntetést, -hivatalt, javadalmat, előnyös bérletet, jó hirlapi szubvencziót, -képviselői mandátumot. Mindkettő deákpárti volt, de azért a Deákpárton -belül, sőt kivül is mindkettőnek volt külön pártja, mely szükség esetén -jobban ragaszkodott hozzá, mint Deák Ferenczhez. - -Volt pozicziója Szlávynak, volt Bittónak s volt és van minden -miniszternek. De csak addig, míg miniszter. Minden miniszter rendelkezik -hatalommal, míg miniszter, de igen kevés rendelkezik, ha már nem -miniszter. Szlávynak és Bittónak valószinüleg soha se lett volna -pozicziója, ha miniszterré s miniszterelnökké nem lesznek véletlenül. - -Van pozicziója Sennyeynek, pedig nem volt miniszter s lenne Tisza -Kálmánnak, ha már nem lenne is miniszter. Mert mindkettőnek valószinüleg -mindig lesz pártja, mely reméli, hogy vezére egykor miniszterré lesz, de -egyuttal mindkettőnek mindig lesz vetélytársa, mely fél ettől s ezt -megakadályozni törekszik. - -Csengerynél mind az, vagy legalább az többnyire hiányzott, a mi -Andrássynál, Lónyaynál, Szlávynál, Bittónál, Sennyeynél, Tiszánál a -pozicziót alkotá. Ő sem gazdag, sem miniszter, sem szónok, sem -pártvezér, sem hatalombirtokos nem volt. S neki mégis hatalmas -pozicziója volt. - -A képviselőházban gyakran döntő volt felszólalása. - -A pénzügyi bizottságban rendesen döntő volt befolyása. - -A miniszterek törekedtek vele jó lábon állani. - -Sok képviselő és sok publiczista kereste kegyét. - -Hirlaptudósitók és hirlapirók gyakran mentek hozzá tanácsért és -értesülésért. - -Államkölcsönt sohase kötött, vasuti engedélyt sohase adott, pénzügyi, -közoktatási és közigazgatási törvényjavaslatot sohase nyujtott be a -miniszter Csengery megkérdezése nélkül. - -Mindez mutatja, hogy Csengerynek nagy pozicziója volt. - -* * * - -De vajjon hogy szerzé Csengery e nagy befolyást? - -Érdekes kérdés ez, melyre a találó felelet még érdekesebb. Sok titkáról -lerántja a leplet parlamenti életünknek. - -Mindenek előtt higyjük el, hogy a tehetség, a lángész, a tudomány, a -fáradhatlan munkásság, a kiváló szakértelem, a becsületesség s mind e -nagy erények csak másod sorban képesek a politikusnak nagy befolyást s -államférfiui hatalmat biztositani. Ezek jó ajánló levelek, de semmi -egyebek. - -A politika küzdtere csodálatos természetü. - -E téren az ügyesség többet ér, mint a tehetség, a lángész és a tudomány -összevéve. E téren a nyegle gyakran megveri a komoly munkálkodót, a -szédelgő a becsületest, a szónok a szakférfiut. - -A szerencsés ember pedig mindig megveri azt, ki a világ minden nemes -erényével bővelkedik, de véletlenül szerencsétlen. - -Csengery kiváló tehetség volt, komoly tudós, fáradhatatlan buvár, sok -eszmének birtokosa, jelentékeny magyar iró, ki pénzügyi, közigazgatási -és közgazdasági kérdésekben Európa összes mivelt államának minden -politikai és tudományos mozgalmát apróra ismerte. De ő még sem ezzel -szerzé hatalmas politikai befolyását. - -Ha mindez elég volna arra, hogy valaki befolyásra tegyen szert: akkor -Kerkapoly, Szilágyi Dezső, a nagy és a kis Pulszky szintén hatalommá -váltak volna, báró Eötvös plane nagyobb hatalommá vált volna, mint -Andrássy, Sennyey, Tisza Kálmán összevéve. - -De Csengerynek volt két szerencséje. - -Az egyik szerencséje az volt, hogy nevét már 1848-ból és 1848 előtti -időkből ismerték. - -Csodálatos hatalma volt e szerencsének. - -A ki az 1865-iki országgyülésre 48-iki vagy 48 előtt jól hangzó névvel -bejuthatott: az már ennél fogva miniszteri kandidátus volt, akár a -Deákpárthoz, akár a balközéphez csatlakozott. Azt a magasabb politikai -körök eo ipso elfogadták, mint »régi« embert. Olyan tehetség például, -mint Szlávy, Gorove, Wenckheim, Rajner, Bartal, Trefort, Ordódy stb. -feles számmal volt az ifjabb nemzedékben, de azért sok évi nehéz munkát -kellett végeznie vagy Deák Ferencz különös kegyét kellett megnyernie, -hogy az ifjubb nemzedékből valaki a régi nevekkel mérkőzhessék, vagy -azokat csak utól is érhesse. - -Csengery is a régi nevek közé tartozott. Tehát a nemzet őt is kész -államférfinak, kétségtelen miniszterjelöltnek tekinté már 1865-ben. - -De volt ennél még sokkal nagyobb szerencséje is. - -Benső bizalmas embere, valóságos titkárja lett Deák Ferencznek. - -De ezt az állást Csengery nem ugy szerezte, hanem ugy örökölte. - -Ezt az állást Szalay László tölté be, mióta hazajött az emigráczióból. - -1861-ben Szalay László volt Deák Ferencz Csengeryje, mint később -Csengery lett Deák Szalay Lászlója. - -Szalay László halálával, ez előtt tizenhat évvel, megüresedett ez az -állás. Három ember lett volna hivatva betölteni. Az egyik: Eötvös, a -másik b. Kemény Zsigmond, a harmadik Csengery. - -Eötvös nem volt rá hajlandó. Ő mindig önálló államférfi törekedett lenni -s azon törte fejét, miként reformálhatná az eszmék világát s miként -tudná kiegyeztetni Magyarországot Ausztriával. Azt pedig Eötvös belátta, -hogy ha ő és Deák egy katonasorba állanak: semmi esetre se ő lesz a -káplár Deák mellett és semmi esetre se Deák lesz a közlegény ő mellette. -Tehát nem volt kedve Deák titkárjának beállani. - -De Deáknak se lett volna kedve őt titkárjává tenni, Eötvösnek nagyon -sürün jöttek gondolatai s gondolatait nyomban leirta s iratait nyomban -kinyomatta. Igen becses és igen érdekes gondolatok ezek, de Deáknak az a -csodálatos természete volt, hogy ő azt az államférfit, aki a politikában -mindig brosűröket ir, csak olybá vette, mint azt az embert, aki a -társaságban mindig fecseg. - -Eötvös tehát átengedményezé ezt a nagyfontosságu állást báró Kemény -Zsigmondnak. - -De Kemény nem született erre az állásra. - -Ő nagyszabásu, valódi lángész volt. Sokkal eredetibb, eredetiségében -sokkal termékenyebb, irónak és gondolkodónak sokkal nagyobb, a politikai -tudományokban sokkal avatottabb, mint Csengery. S ezen kivül ép oly -komoly, hideg, számitó s üres jelszavakra semmit nem adó és munkás, mint -Csengery. Szónok ő se volt, de a férfias higgadtságban s a szerénység -nagy erényében ő is oly nagy volt, mint Csengery. És őt bizonyára -becsülte oly nagyra Deák, mint akkor vagy később Csengeryt. Vele Szalay -Lászlónak mind életében, mind a halála utáni néhány évben többet -tanácskozott s kaszinóban és az Angol Királynőben többet volt együtt, -mint Csengeryvel. - -De Kemény Zsigmond mégis alkalmatlan volt e különös állásra. - -Neki Deákkal szemközt nem volt véleménye, nem volt akarata. Ha volt, -pedig oly óriási elmének, oly gazdag tanulmánynak s oly nemes szivnek -kellett lenni: lemondott véleményéről, lemondott akaratáról Deákkal -szemközt. - -Az ő állása Deák mellett nem volt egyéb, mint az engedelmes, jó gyermeké -a gondos apa mellett, de a ki gyakran játszik a gyermekkel s minduntalan -feddi azt, akár van arra szükség, akár nincs. - -S aztán Kemény Zsigmond az 1865-iki országgyülés elején elkezdett már -nehezedni. Agya és tettvágya elkezdett már zsibbadozni. - -Igy maradt Csengeryre az a nagy szerep. - -És az csakugyan nagy szerep volt. - -Deák kivételes helyzetben volt a parlamenttel s a párttal szemközt. Ily -helyzete alkotmányos államokban soha senkinek sem volt még a világon. - -Minden miniszter állása tőle függött. - -Minden törvényjavaslat sorsa felett ő döntött. - -Minden miniszter neki nyujtá be először a törvényjavaslatot, az után a -királynak s végre a parlamentnek. - -Minden ellenzéki javaslat és módositvány csak akkor fogadtatott vagy -utasittatott el a kormány által, ha azt előbb Deák elfogadá vagy -elutasitá. - -De Deák nem volt mindentudó s huszonnégy óránál többet az ő napjai sem -számláltak. S aztán a képviselőházban, az osztályokban, a klubban, a -pártértekezletekben ott kellett lenni Deáknak s ezenkivül fogadnia -kellett a látogatókat, kik közt néha idegen fejedelmek, gyakran idegen -miniszterek, hires tudósok és utazók valának. - -Tehát Deáknak szüksége volt egy komoly, tehetséges és tanult férfiura, -kivel ő bizalmasan megbeszélhesse a napi teendőket. - -E férfiu volt Csengery. - -S mert ezt tudták miniszterek, képviselők, kormánypártiak és -ellenzékiek, hivatali és javadalmi aspiránsok és mert Csengery -tanácsától igen sok függött arra nézve, miként intéztessenek el a nagy -politikai kérdések Deák belső tanácsában: ezért volt az ő befolyása a -parlamentben, a bizottságban s a Deák-párti klub-értekezletekben oly -óriási. - -És ő becsületesen betölté e szerepet. De épen azért mindabban, ami -történt s mindabban a mi elmulasztatott, a történetiró előtt az ő -felelőssége is óriási. - - - - -TARCZY LAJOS. - -(Született 1807 deczember 6-án, meghalt 1881 május 1-én. Bölcselő és -természettudós, gyakorlati magyar nyelvtudós s kitünő mezei gazda. A -reformátusok pápai kollégiumában ötven éven át tanár s hazai felsőbb -közoktatásunk dicsősége. Nekem tanárom s később nemes barátom.) - -Kis termet, egyenes testtartás, hátraszegzett fő; élénk, piros, magyar -jellegű kerek arcz; hatalmas homlok s nagy, okos és kedélyes szemek; -sötét szinü öltönyök, kissé hanyag öltözködés: ime ez volt e kiváló -szellemnek, egykor kedves tanáromnak külseje. - -Kiváló szellem volt. - -Ifju korában kedvencz tanitványa Márton István tanárnak, a pápai -kollegium refundátorának, kinek emléke ép oly állandó s hagyományokkal -ép oly teljes Dunán tul, mint Hatvanié a Tiszának mindkét partján. Csak -hogy Hatvani emléke az alchymia misztikus kalandjaiban, Márton Istváné -pedig a korra és annak tudományos szereplőire szórt voltairei hatalmas -élczekben és adomákban bővelkedék. Élczes szellemét a tudományos -alaposság mellett összes tanitványai közül legnagyobb mérvben Tarczy -Lajos örökölte. - -Tarczy már 1830 körül az ujabb kornak, a tudomány, az irodalom s a -politika ujabb szellemének volt bajnoka. Beutazta Németországot s -megjárta annak egyetemeit. Onnan hozá haza a hegeli bölcsészetet, mely -akkor uj dolog volt nálunk. Beutazta Francziaországot is s onnan hozá -haza a modern demokráczia szellemét, mely ép annyira uj dolog volt a -vidéki nemesség, a vármegyék kortesei s az agg táblabirák köreiben. - -Három jelentékeny férfiu állt vele együtt és egyidejüleg vagy csaknem -egyidejüleg a pápai kollégium élére. Az egyik ő, a másik Zádor György, a -harmadik Bocsor István. Ő fizikus, Zádor jurista, Bocsor historikus. -Zádor Györgyöt Deák Ferencz hozta el a kathedráról s ültette a birói -székbe. Bocsor most is él és tanít, a híres triumvirátusnak utolsó -tagja. Ősz, rokkant aggastyán, csak lelke erős már, de az még nagyon -erős. Tarczyt most temetjük el. - -A pápai kollégium a világi javakban ötven év előtt is szegény volt, még -sokkal szegényebb, mint most. Tarczynak, az ifju tanárnak filozofiát, -fizikát, eszthetikát, magyar és német irodalomtörténetet s több ezekkel -rokon tudományt kellett előadnia. Hol egyszerre, hol egymás után, a mint -a szükség parancsolá. Sok tanárt alkalmazni nem lehetett. A felsőbb -oktatás terén a munkafelosztás elve nem is volt ugy gyakorlatban, mint -most. Szaktudósunk nem volt annyi, mint napjainkban, de nekem ugy -tetszik, mintha valódi tudósunk mégis lett volna annyi, mint most. - -Azonban tudós barátaimat provokálni nem akarom, miután velük vitába -keveredni nem szeretnék. Kalapot emelek a szakférfiak előtt, habár azok -atómokra osztják is maguk között a nagy világot s ugy veszik azt -birtokukba. Az a tudós, a ki egyedül a szivacsfaunát buvárolja, vagy a -ki a gombán kivül egyéb istenteremtését nem ismeri, vagy a ki csak a -polgári perrendtartással fekszik le és kel fel egész emberéleten -keresztül: egyaránt birja tiszteletemet. Hanem azt is ki kell mondanom, -hogy nem az ily tudóst tartom legalkalmasabbnak arra: vezetni az -ifjuságot; felgyujtani szivében az eszmék tiszta szerelmét; teremteni -nemzedéket, mely ne csak megélni, hanem meghalni is tudjon azért, a -miért lelkesül. Hitért, hazáért, szabadságért. - -Tarczy Lajos azok közé tartozott, a kik így vezették az ifjuságot s ily -nemzedéket alkotni törekedtek. - -Nem tudományos működése volt legáldásosabb, ámbár ez is nagyszerű volt. - -Alig foglalá el tanári székét; sietett korának legujabb bölcseletét -magyar nyelvre átültetni. Hegelnek »Phaenomenologie des Geistes« czimü -bölcsészeti müvét ülteté át nyelvünkre akkor, a mikor nyelvünk anyagából -bizony nehezen lehetett efféle épületet felemelni. Ő megküzdött a -nehézségekkel. Megküzdött az eszthetikában és irodalomtörténetben, sőt a -magasabb számtanban is. E küzdelemben edzé meg erejét arra, hogy a -fizika magyar műnyelvét megteremtse. Mert ezt ő teremté meg, akkor, -mikor Bugát Pál az orvostanét, Fogarassy a törvénytudományét. És én ugy -látom, hogy körülbelül Tarczy volt társai közt a legszerencsésebb. -Műszavai közt legalább igen sok van, melyek ellen sem Szarvas Gábor, sem -a barbarusok és antibarbarusok kifogást nem tesznek, lévén azoknak -tőrülmetszett magyarsága minden kétségen felül álló. - -Nagy fizikája több kiadást ért s minden ujabb kiadást nagy gonddal -dolgozott át. A legutolsó, a néhány év előtti, nem állt már a kor -szinvonalán, az ujabb buvárlatok magaslatán. Mayer hőegyenértéki -elméletének ujabb vivmányait az agg tudós már nem volt képes -feldolgozni. Betegségének rohamos előhaladása s lelkét romboló családi -szerencsétlenségek megernyeszték már a hatalmas szellemet s elpusztiták -a kedélynek ifjuságát. - -De ez csak az utolsó pár évben volt így. - -Fizikájának első kiadása fölgerjeszté gr. Széchenyi István figyelmét. A -nagy gróf lehetetlennek tartá 1836-ban, hogy a természettani -tudományokat aránylag oly nagy tökélylyel lehessen magyar nyelven -visszaadni. A mű meglepte őt. Tevékenyen közreműködött, hogy Tarczyt az -akadémia rögtön tagjává válaszsza. S midőn vele Budapesten, akadémiai -ülésen találkozott: meghivta őt Czenkre, a czenki gazdaság -megtekintésére. - -Nagy megtiszteltetés volt ez az alig harmincz éves, ifju kálvinista -professzorra. Nagy birtoku főur, első rangu államférfi, országszerte -ünnepelt politikus Magyarországon nem igen szokta akkor a vidéki -professzorokat észrevenni. Sőt még most sem szokja. Hiszen vidéki -városainkban társadalmi rang tekintetében a tanárok ma is negyed-ötöd -sorban állanak. Az uraság, a papok, a tisztviselők, az ügyvédek, a -tekintélyesebb birtokosok és kereskedők mind megelőzik a tudomány -szerény bajnokait. - -Hanem hát az is igaz, hogy mostani főurainkat Széchenyihez hasonlítani -nem is szokás másutt, mint a kaszinóban. (Van hasonlat, a mely sántit; -ennek a hasonlatnak se keze, se lába.) - -Széchenyi a czenki homokból akkor teremtett virágzó mintagazdaságot. Ezt -mutatá meg, ennek titkait magyarázta meg Tarczynak. De nemcsak ezt. -Feltárta előtte fenséges lelkének minden gazdagságát. Elmondá neki, -miként kellene az elpusztuló szegény magyar fajból művelt, gazdag és -szabad nemzetet teremteni, irodalmában, nyelvében, jogaiban, -alkotmányában, hatalmában őt ujjá, dicsővé tenni, de ugy, hogy maradjon -meg magyarnak. - -Ah minő tanitás volt ez a lánglelkű ifju tudósnak! De ötven évi tanári -pálya s tíz ezer tanitvány tesz róla tanuságot, hogy Tarczy méltó volt -arra. - -Czenkről haza jöve s a nagy reformátor eszméivel felgazdagitva egész -lelkesedéssel kezdé meg az ifjuság nevelését. Tudományos előadásait -szellemmel, élczczel, nemes reformeszmékkel fűszerezé s az ifju, ki -végig hallgatá az előadást, nemcsak tudományban, hanem demokrata -míveltségben, hazafi érzületben s nemes nagyravágyás ábrándjaiban vált -gazdagabbá. - -Sietett felállitani, szervezni és vezetni az ifjuság önképző körét. E -körnek »Képzőtársulat« volt neve. Ennek elnöke ő volt az ötvenes évekig. -Első tagjai közül Petőfi, Jókai, Kerkapoly, Ballagi, Orlai-Petrich s -többen váltak ki, kisebb-nagyobb nevü férfiak az irodalom, a politika, a -tudomány, a közélet terén. E körnek jegyzőkönyve ma már nagybecsü -kéziratokat tartalmaz. S az első évkönyv, melyet nyomtatásban kiadott, -még az Athenaeum korában s az Aurorák után is irodalmi becscsel birt. -Pedig csak serdülő ifjak voltak munkatársai. - -Később tornacsarnokot állitott fel. Az ifjuság testi és lelki -neveléséről egyaránt gondoskodott. Az ifjak, kik keze alól mentek el -tömegesen, hogy a szabadságharcz honvédfegyverét vegyék kezükbe, hősi -vitézség legendáit hagyták emlékezetül az utánuk jövő nemzedéknek. - -Tanitó, bölcs, szerető apa s példás honfi volt az ifjuság számára. - -A kollégiumban nem volt s most sincs kathedra a mezőgazdaság számára. De -ő érezte, hogy a magyar embernek, ha boldogulni akar, jó mezőgazdának is -kell lennie. Ő tehát tanfolyamot nyitott a mezőgazdaságtanból s -gyakorlati oktatásul saját szőlő, kert és mezőgazdaságát használta fel. -Kicsinyben mintagazdaság volt ez. - -Maga mellé vett bennünket s előadások után tavaszi és nyári napokon -kivezetett vagy a kertbe, vagy a szőlőbe, vagy a böröllei gazdaságra, -mely ott feküdt a város mellett. E tanulságos és szép napok -feledhetetlenek lesznek előttem örökké. - -A Bach-rendszer sötét hatalma uralkodott fölöttünk, mikor én már -tanitványa lettem. De mi ifjak ő mellette nem éreztük ennek sulyát. -Derült lelke, hatalmas kedélye, a nemzet jövendőjébe vetett rendithetlen -hite s az osztrák iránti kiolthatatlan gyülölete fénynyel, szabadsággal -s honfibizalommal árasztá el azt a kis kört, melynek ő volt czentruma s -melynek mi ifjak valánk perifériái. - -Sétáltunk vele a szabadban; tanultuk a fák oltását, ültetését, -nemesitését; oktatott az okos gazdálkodásra s becsületes takarékosságra. -»Ha mi magyarokul – úgy mondá – nem leszünk különbek, mint szomszédaink: -akkor elpusztulunk, megöl bennünket a czivilizáczió.« Előhozá őseinket, -a nemzet nagy férfiait s azok tetteit s tetteiknek dicső emlékezetét -lelki erőink edzésére használta fel. A legnagyobb görög bölcsek -sétaoktatásai voltak az övéihez hasonlók. - -Évtizedek óta az évnek május és szeptember havát Balaton-Füreden szokta -eltölteni. Ezelőtt négy évvel pár hetet társaságában töltheték el ott. -Kimentünk a parkba s eltévedeztünk a szőlők közé fel a hegyekre. - -Kedélye még meg volt, de szellemének sugárzó ereje gyengébb, mint -egykoron. Hetven éves volt már; a tudomány nem érdeklé annyira, mint -hajdan, de nemzetünk sorsa tán jobban nyomta szívét, mint bármikor. -Vitatkoztunk is egy kissé a politika fölött. - -»Politikátokat – úgymond – én már nem értem. Lehet, hogy jó; lehet, hogy -jobb is lehetne, ti tudjátok. De én arra kérlek benneteket: ha van -előttünk még idő, kövessetek el mindent, hogy a magyar faj szaporodjék, -hogy a mikorra betelik az ezer esztendő ránk itt e földön, ne találjon -az itt mást, csak magyart. Nem érem meg, én nem, oh pedig még azt -szeretném megérni!« - -Élénk nagy szemeiből kicsordult a köny. - -Vigasztaltam. Szavaimra forrón szoritá meg kezem. - -Halála váratlanul sujtott le. A legjobb tanárok, a legnemesebb szellemek -egyike hunyt el. A megujuló nemzeti közélet félszázad előtti nagy -bajnokai közül oly kevesen vannak már. Most már ő sincs. Tanitványai -sokan maradtunk. Tudományát tudjuk tán pótolni, bár pótolhatnók nemes, -nagy szellemét. Áldásunk emlékezetén. - - - - -CSERNÁTONY HALÁLAKOR. - -(Csernátony Cseh Lajos hirlapiró, képviselő, egykor Kossuth Lajos -kormányzó titkárja, 1849 után bujdosó, szül. 1823 aug. 21-én, meghalt -1901 márczius 4-én, 1875-ig mint képviselő a közjogi ellenzékhez, azután -haláláig a szabadelvű párthoz tartozott. Éles és keserü harczot -honositott meg politikai irodalmunkban.) - - -I. - -Csernátony halálakor sok dolog jut eszembe, a mi az irodalomra, a -politikára, a közéleti szereplés okaira és mértékére, az ember -fölismerésére s az emberi és állati lelkek természetére tartozik. - -Én Csernátonyt nem ismertem. - -E szavamat úgy kell venni, a hogy én értem. Az emberek mindennapi -beszéde szerint igen is ismertem. Hiszen innen-onnan harmincz éve lesz, -hogy együtt vagyunk a képviselőházban. Egy párton soha sem voltam vele. -A nemzet nagy napi kérdéseiben soha se voltam vele egy nézeten. Nem -hiszem, hogy valaha vele együtt éreztem volna emberek, tünemények, -dolgok becsülésében. Közel tehát soha se volt egymáshoz gondolkozásunk. -A közmondás azt tartja: együtt lakva ismeri meg az ember egymást. Hát mi -soha se laktunk együtt se szobában, se politikában, se gyöngeségben, se -erényekben. Még egy asztal mellett is, ha emlékezetem cserben nem -hagyott, csak egy izben ültünk. Samassa érsek asztala hozott egyszer -össze vele ezelőtt épen nyolcz esztendővel. - -Tehát nem ismerhettem őt tökéletesen. - -Számüzetésből haza jötte előtt soha nem láttam s irásaira nem ügyeltem. -A mint az egykori balközép soraiból mint politikai hirlapiró elkezdett a -Deákpárt férfiaira lövöldözni: nekem is feltünt azonnal. Nyilai -mérgezettek voltak. Támadásai eleinte nagyon fájtak, azután dühbe hozták -az embert, erős haragra s keserű boszuállásra izgatták gyakran a -báránylelküt is. - -Azt a hangot, mely tőle indult ki, az előtt a magyar időszaki sajtó nem -ismerte. A harminczas-negyvenes években is kemény harczokat vívtak a -pártok, de egymás tagjaiban s kivált vezéreiben a hazafit látták és -becsülték. Egymás iránya, elvei és érvei ellen súlyos támadásokat -intéztek, de egymás személyét meg nem gyalázták, egymás érzékenységét -meg nem szaggatták. - -Csernátony felfogása, tüze, szenvedélye, keserű gyülölete meg volt már a -franczia sajtóban. Onnan jól ismertük, de az soha se jutott eszébe -senkinek, hogy a franczia modor hozzánk is eljut. Csernátony czikkeit -irtóztatóknak találtuk. - -Engem nem bántott. Talán egyszer-kétszer vett úgy mellékesen tolla alá. -Valószinüleg kicsinylett ahhoz, hogy felgyűrkőzzék ellenem. Igaz: nem is -voltam kortársa, én még ifjabb nemzedékhez tartoztam. Okom tehát nem -volt személyes gyülölségre s én nem is gyülöltem őt. De nem is tudtam -szeretni. - -Erős vágyam támadt azonban őt igazán megismerni. S támadtak ujabb és -ujabb alkalmak, melyek e vágyamat időnként csak fokozták. - -Deák Ferencz gyakran beült Visontai Kovách Lászlóhoz a háznagyi irodába, -helyet foglalt a sarokpamlagon s dohányzott és adomázott. Egykor Zichy -Manó gróf, Kvassay Laczi, Neherebeczky, Visontay Kovách László s én -voltunk körülötte. Csernátony valamit írt vagy mondott az napon, a miért -nehezteltünk rá. Szidtuk keményen. Deák közbe szólt: - -– Ne bántsátok! Nem ő a legrosszabb ember azon a párton! - -Nagyon feltünt nekem e szó. Magam is gyülölködő, keseredett és -boldogtalan léleknek tartottam Csernátonyt. S én az ilyen lelkű embert s -nem a bűnös embert tartom rossz embernek. A rossz embert a bűnös -emberrel nem szabad összetéveszteni. - -S ime Deák megkegyelmez Csernátonynak! - -Sokat gondolkoztam e fölött. Más észlelésem is kényszerített a -gondolkozásra. - -A balközép hajdan az én vármegyémben csillapíthatlan haraggal és -gyülölettel támadott bennünket. Akkor, a kiegyezés első éveiben én is a -Deák-párthoz tartoztam s természetesnek tartottuk, hogy a harag és -gyülölet engem se kimélt. - -De hát miért? - -Nagyon sokáig nem tudtam e kérdésre a feleletet megtalálni. Sokszor -kishitüvé lettem. Kételkedni kezdtem gyakran saját gondolkozásom -erélyében és tisztaságában. A mikor a balközépi férfiak csodálatos -buzgóságát, örökös fáradalmait, soha nem alvó tüzét, lelkesedését, -szenvedélyeit, nagy gyülöletét láttam: gyakran elmerültem -gondolataimban. Hogy lehet ez? Mi hajtja őket e végtelen harczba? Elvük -nemesebb vagy ők nemesebbek mint én? Azt éreztem, hogy tudásuk nem -nagyobb, látásuk nem élesebb, hazafiságuk nem nemesebb, mint az enyém. -Miért buzgóbbak tehát, mint én? S mi hajtja buzgóságukat egészen a -személyes gyülöletig? - -A nagy fuzió alkalmával szomorú kiábrándulás következett rám. - -A balközép ama nagy szenvedélyű férfiai kivétel nélkül mind hivatalban -ültek s kivétel nélkül mind a kormány pártjához csatlakoztak. Tehát nem -a függetlenség nagy eszméje töltötte be tűzzel-lánggal a lelküket, hanem -az önzés és irigység. Tehát az egyéni érdek nagyobb erő a tömegek -vezetőinél, mint az eszmény után való lelkesülés. - -Ez észlelethez a magam vármegyéjében jutottam. De bizony nagy részben -ehhez jutottam a képviselőházban is, a mikor az egész balközéppártot a -kormánypártba, az »átkos« közösügy árnyékába vonulni láttam. Mert hogy -Tisza Kálmán és néhány társa egy szép napon arra ébredt föl, hogy a -közjogi ellenzékesség csak lyukas mogyoró s hogy a 67-iki alkotás -bölcsebb mű, mint a bihari pontok elmélete: ezt lélektanilag lehetőnek s -politikailag indokolhatónak, sőt akkor indokoltnak láttam. - -De hogy ugyanazon a napon nemcsak Tisza Kálmán, hanem vele együtt -hetvenkét elvtársa is ugyanerre a meggyőződésre jutott: ez sehogyse ment -a fejembe. - -Ördögség. Szemfényvesztés. Vagy isteni csodatétel. - -Vagy pedig a lelkekben korábban is mindig élő csúf önzésnek kitörése, -fölkerekedése s fölül kerülése. - -De hát akkor mi volt az elmúlt nyolcz év története? Mi okozta azt a -csillapíthatlan vihart, melylyel a balközép nyolcz éven át döngette a -67-iki alkotást? Mi táplálta akkor Csernátony lelkében 1867 óta a bősz -haragot a Deák-párt ellen s annak minden valamire való tagja ellen? - -Ez után is figyelemmel kisértem Csernátony tollát. S láttam, hogy jobban -védi a 67-iki művet s a kormányt, mint valaha a Deák-párt védte s -láttam, hogy bennünket ott a függetlenségi párton jobban öldököl -czikkeivel, mint valaha a deákpárti hirlapirók cselekedték. - -Elvekről tehát s elvek-szitotta szenvedélyekről ne beszéljünk se a -balközépnél, se Csernátonynál. - -Én a nagy fuzió előtt a Deákpárt főlapjának voltam vezérirója. S bizony -nem kedvelt engem a balközép. - -Annál nagyobb volt bámulatom, mikor ezelőtt huszonhat évvel épen -márczius hónapjának egyik napján a képviselőház folyosóján megszólitott -engem Csernátony. - -– Tegyük teljessé a fuziót a hogy a politikában, úgy a publiczisztikában -is. Jöjj az Ellenőrhöz és vedd át annak vezetését. - -Az Ellenőr volt Csernátonynak s az egykori balközépnek lapja. - -Nem fogadtam el ez ajánlatot. Sehogy se tudtam megbarátkozni azzal a -gondolattal, hogy én az uj kormánynak legyek ennyire bebonyolitott hive. -Nem biztam az uj kormányban. Inkább békét kötöttem azzal az eszmével, -hogy többé nem leszek a törvényhozás tagja. Veszprémi barátaim előtt azt -fejtegettem, hogy hivő lélekkel, igaz lelkesüléssel, az elvekhez való -szilárd ragaszkodással nem lehet magát az embernek otthon érezni a -politikában. Kell oda még taktika is, számitás, önzés is és kell az -elvekből is, mint a ruhából, több öltözet. Ki hétköznapra, ki ünnepnapra -való. – Ez volt az én vigasztalan tapasztalásom. - -Később ismét Csernátony felé fordult figyelmem. - -Szegény Simonyi Ernőt haldoklása utolsó hónapjainak egyikén -meglátogattam a tengerparton. Beszélgetésünk közben rátértünk -Csernátonyra is. Elmondta Simonyi Ernő, hogy valami angol vagy skót -városban miként éltek, miként laktak együtt Csernátonyval bujdosó -korukban. - -– Üres időnkben – úgymond – kártyáztunk. De csak krétára, mivelhogy -pénzünk nem volt. Kártya közben azonban néha úgy összevesztünk, -Csernátony oly indulatos lett, oly sértő modorban vitatkozott velem, -annyiszor megbántott, hogy egyszer letettem a kártyát s azt mondtam -neki: Barátom, egymás pénzét el nem nyerhetjük, mert egyikünknek sincs. -Csak krétára játszunk s játék után a krétát is letörüljük. S mégis ily -botrányosan marakodunk. Mi lenne akkor, ha te veled valaki pénzben -játszana? Mit csinálnál te azzal? - -Sokszor eszembe jutott e kis elbeszélés. - -Csernátony, mig balközépi volt, csakugyan krétára játszott és se a maga -pénzét el nem vesztette, se a más pénzét el nem nyerte. Mégis -indulatoskodott s mégis ki akarta a közügyek mezejéről irtani az -ellenpárt férfiait. - -Sőt krétára játszott akkor is, a mikor kormánypártivá lett s a -mindenható Tisza Kálmánnak ő volt legbizalmasabb embere. Befolyását önző -czélra, vagyonszerzés vágyából soha föl nem használta. - -Borongós felhők boritották élete egész egét. De a vagyoni önzés hiánya -tiszta napsugár azon az égen. A felhők ezen a helyen szabad nyilást -hagytak. - -Nagy lélektani fejtegetés tárgya lehet e tünemény, de ebbe most nem -bocsátkozom. - -Négy éven át minden karácsony tájban egyszer felkerestem Angol -Királynő-szállodabeli lakásán. Nem várt, nem is nagyon örült -látogatásomnak, de madarait bemutatta mindig. Bizalma nem melegedett föl -hozzám, mintha kémnek tartott volna. - -Az voltam. Közelébe akartam férkőzni lelkének, hogy azt a lelket -kitanuljam. De ezen a módon kevés alkalmat nyujtott erre nekem. - -De azt hiszem, lassanként mégis csak fölismertem. - -Érdekes tünemény, hogy ő oly ismert névre, oly nagy befolyásra s oly -jelentékeny szerepre juthatott, a minőt a sors biztositott neki az -utolsó harmincznégy év egész történetére. - -E tünemény vizsgálata sok tanulságot is nyujthat. A sötét indulatok nem -vezetik boldogságra se azt, a kiben támadnak, se azt, a kiben -felszittatnak. Csernátony nem volt boldog ember. Talán nem is a -boldogságért küzdött küzdelmes életén át. - - -II. - -Ismerem korunk és nemzedékünk gondolkozását Tudom, hogy szokott bánni a -holtakkal s azok emlékezetével. - -Meghalt, eltemették. Holtnak holt a barátja. Az élő többé nem barátja. A -ki meghalt, annak nincs élete. A kinek élete nincs, annak nincs hatalma. -S a kinek hatalma nincs, attól se félni, se remélni nem lehet. Nyugodjék -tehát békével s menjünk dolgunk után. - -Ez nemzedékünk gondolkozása. - -De én Csernátony életénél elmélkedni akarok még kis ideig. A -tanulságokat akarom belőle levonni. De ehhez egyéniségét kell ismernünk. - -Erős figyeléssel képesek vagyunk erre. Alakja sokat jelent. Irásai, -beszédei gondolkozását világitják meg. - -Közép termet, sovány, sőt szikár alak. - -Szemeinek fénye gyanakvással volt tele. Lassan forditotta szemeit is, -fejét is, ha valakire akart nézni. Szemei körül finom redők, de nem a -vidámságnak, hanem a komorságnak redői. Vékony, hosszu, csontos orr és -vékony ajkak. Haj, bajusz és szakál határozatlan szinü, szőke, de -szennyes barnás szinvegyülettel. Az utolsó tiz évben erősen szürkülő. - -Egyik szemén egyszemüveget viselt folytonosan. Nemcsak rideg lelkü -emberek viselnek egyszemüveget. A közélet alakjai közt Ürményi Miksa is -viselt, a ki pedig vidám lélek; Beőthy Algernon is viselt, a ki vidám és -bölcs lélek volt. De az bizonyos, hogy az egyszemüveg viselői többnyire -rideg lelkek. Vagy természetüknél vagy az élet viszontagságainál fogva. - -Ha az utczán ment Csernátony, vagy valakivel beszélt vagy székén ült a -képviselőházban, fejét mindig lehajtotta. Szokása volt nyitott tenyerét -álla alá tartani, mintha fogná állát. Ha bősz zivatar dult a -parlamentben s kipirult arczok és harsány és dühös hangok összejátszása -uralkodott minden oldalon: Csernátony nyugodtan ült, mereven nézett egy -pontra s állát tartotta kezével. - -Düh és harag sohase látszott arczán, de nevetni sem tudott. - -Nagy szó ez. Csak az öreg isten nem tud nevetni s a világtörténet nagy -bölcseinek némelyike. A nevetés a lélek egészségének bizonysága. A ki -nem tud nevetni ott, a hol mindenki nevet: attól félni kell. Csernátony -a nagy nyilvánosság előtt soha nem nevetett. - -Járása lassú és óvatos volt. Tekintete aggodalmas. Keze mozdulatai, ha -mikor beszélt, vontatottak és merevek. Hangja recsegő, beszéde egyhangú, -kimért, minden lelkesedéstől, ábrándtól, bölcselő elmélettől ment. -Sohasem a dolgok, a kérdések, az ügyek, az elvek birták a felszólalásra, -hanem mindig a személyek. És sohasem azért, hogy megvédjen, hanem mindig -azért, hogy megtámadjon valakit. - -Arcza, alakja, mozdulatai, beszéde, hangja, kézjátéka mind hozzá illetek -irásaihoz. - -És élete is. - -Ifju korában nagy erkölcsi tévedés következései üldözik. Forradalmi -korban lép a nyilvánosság elé, a mikor az ábránd és lelkesedés, de a -mikor egyuttal a harag és gyűlölet is uralkodik. Nagyratörő vágyai nem -teljesülnek. E helyett üldözöttként, halálra itéltként bujdosóvá, -földönfutóvá kell lennie. - -Bujdosó, földönfutó! - -Kétszáz év előtt a menekülő hazafit nevezte a nép bujdosónak. Azután -bujdosónak nevezte s ma is annak nevezi, a ki elment, de nem tudni hova -s életéről-haláláról senki se tud. S földönfutónak nevezi, a kit -üldöznek s a ki itélete elől menekül. - -Bizony földönfutó volt Csernátony is. - -A gazdagnak, a főúrnak, a pénzes embernek a bujdosás is könnyű. Jóllét, -kényelem, szórakozás, egészség, biztos kenyér, jó barát mindenütt akad -számára. - -Ritkaság az olyan eset, a minő gróf Karacsay esete. Ő vagyona daczára se -találta fel otthonát az idegenben. A honvágy emésztette. Száradt -marhaganéjt vitetett lakására, meggyujtatta ablakja előtt, hogy a magyar -puszta pásztortüzének füstszaga hatoljon el hozzá. Könyei csorogtak, a -mig el tudott ábrándozni a fölött, hogy mégis hazájának, szülőföldének -levegőjében él. - -Ez se használt. Megölte a honvágy. - -Hát a ki még azon felül szegény ember. A kinek nincs meg mindennapi -kenyere és ruhája se. A ki itthon úr volt, mert dolgozhatott s -hivatásszerű munkát végezhetett s mert ősi örökségéből is ha nem -csurrant: legalább cseppent. A kit az idegenben üt, dob, tovalök, lenéz -mindenki vagy meg se lát senki. A ki csak bajlódik az ismeretlen -nyelvvel is s a ki ha kint van, nincs czélja: hova menni s ha haza -indul: nem várja az otthon s nem várja vaczkában senki. - -Ilyen sorsa volt a bujdosás első éveiben Csernátonynak. - -Csoda-e, ha nősülésre nem is gondolhatott? A családi élet édes és -illatos melegét pedig nem pótolja semmi. Még a legfölségesebb bölcsesség -se. - -S életét még sem e miatt hibázta el. Mert hogy elhibázta: ez tisztán áll -előttem. - -Haza jött, politikai iróvá és pártemberré vált s a törvényhozásba -csakhamar be is választották. - -Két út állott előtte. - -Vagy szolgálni az eszmét magáért az eszméért. Szivesen tűrni érte még a -balsorsot is s örömet, dicsőséget, reményt és vigasztalást találni -eszméjének szentségében. - -Ha ezt teszi: nem idézi föl maga ellen önnön multjának emlékezetét. Csak -barátja támad, de ellensége nem támad. Nyugodt élete lehet, de feltünés -nélkül. A dicsőség vágya vagy föl se támad, vagy elsorvad nála, de az -egyéni boldogságot nem zárja el magától. - -Vagy pedig keserű indulattal támadni mindenkit, a ki nem az ő táborához -tartozik s személyválogatás nélkül megmarni, a ki útjába jön. - -Ezt választotta. - -Vajjon eszébe jutott-e, hogy azok, a kikre lő, visszalőnek s mérgezett -nyilai ellen épen az ő multjából szedik össze a még mérgezettebb -fegyvereket – ellene? - -Szentül hiszem, hogy eszébe jutott. - -Hiszen nemcsak eszes ember volt, hanem azon felül fontolgató is. - -Tizennégy év előtt gróf Károlyi Gábor barátom képviselői megbizó levelét -megtámadták. Szerettem volna, ha gyorsan igazolják. Oda fordultam -Csernátonyhoz. - -– Beszélj Tiszával, ne bántsátok gróf Károlyi Gábor választását s mi nem -bántjuk gróf Széchenyi Pál minisztertek választását. - -Mereven nézett rám. Kis idő mulva azt felelte: - -– Majd meggondolom, beszéljek-e Tiszával? Az ülés végén vagy holnap -megmondom, beszélek-e? - -Ez pedig kis dolog volt s mégis annyira fontolgatta. Képzelhető-e, hogy -1867-ben, a mikor haza jött, meg ne gondolta volna, hogy politikai és -irói működésének minő irányt és módszert válaszszon? És képzelhető-e, -hogy eszébe ne jutott volna, hogy rettenetes vihart idéz föl maga ellen, -ha vakon és keserün és becsületirtó szenvedélylyel támad mindenkit? - -Bizonyára ez is eszébe jutott. S ha mégis úgy tett, a hogy tett: ebben -bátorság, vakmerőség, hősiség volt. Volt azért, mert érezni mélyen -tudott, habár lelke háborgásait el tudta is leplezni. - -Ismertem én gazembert a közélet terén, a ki bűnei daczára is volt olyan -vakmerő, mint Csernátony, de annál a vakmerőség nem bátorság volt, hanem -üzlet s a ki, ha hozzá méltó módon verték vissza, csak kaczagott. - -Csernátony nem ilyen volt. Azért az ő életében kitörés és csattanás -nélkül bár, de valódi és mély tragikum is volt. - -Ez magyarázza meg barátaihoz s kivált Tisza Kálmánhoz való mély -ragaszkodását is. Én nem állitom, hogy e ragaszkodás e nélkül is meg nem -lett volna. De azt igen is állitom, hogy önmaga által fölidézett -balsorsában gyakran volt szüksége olyan menedékre, a minőt csak hatalmas -egyéniség barátsága nyujthatott. - -Irásai, czikkei borzasztók. Nem hiszem, hogy ezeket valaki valaha -összegyüjtse. Jó lélek nem találna élvezetet ezek olvasásában. Nem is -értené meg a legnagyobb részét. Hiszen mindenki elmult már vagy -csakhamar elmulik, a kit egykor bántott s az esetek, vádak, támadások -okaira nem fog emlékezni senki. - -Beteges önérzet s megfelelő erő nélkül való nagyravágyás lakott -Csernátony lelkében. Sok forradalmi jellem természete ez. De mégis -érvényesülni akart s ehhez az alkotmányos élet egyik egyoldalu s bizony -nem rokonszenves eszközét választotta: az egyének ellen irányzott -erkölcsi birálatot. S ezt is keserü szenvedélyességgel alkalmazta. - -A történetirás fel fogja jegyezni, hogy ő maga a szó valódi értelmében -nem volt rágalmazó s ez lenni nem is akart, de iskolája, mely körülte -megalakult, kifejlesztette nálunk a rágalom rendszerét. S utódaiért -bizony Csernátony is felelős. - -Ő még tudott lelkesülni s bár szűk körben, szeretni is. Számára enyhitő, -sőt talán mentő körülmény ez. - -De utódai számára nem találok mentséget s enyhitést is csak országunk -borzadalmas közjogi helyzetében találok, de nem az egyéniségekben. - -Csak üres és sivár lélek folyamodik a rágalom fegyveréhez. A ki szeretni -nem tud, csak gyülölni tud. A ki alkotásra nem képes, de rombolni -élvezetesnek találja. A ki magasra vágyik, de a nemes versenyben érzi -silányságát s azért társait megsebezni törekszik, hogy azok vagy -elvérezzenek a pályafutás közepén, vagy megutálják a versenyt s félre -vonuljanak. - -Beteg az a nemzedék, mely közéletében megtűri a rágalom rendszerét. S a -hazának nem tud az a nemzedék jobblétet teremteni. - -Mert vagy az egyének személyes dulakodásává válik a közélet, vagy pedig -a jók és nemesek, az érző és magasra szárnyaló lelkek unottan és -szárnyukszegetten vonulnak félre magányukba s átengedik a közügyeket -azoknak, kiknek a dulakodásban telik kedvük. - -Bölcsek igen is támadnak a rágalom korszakában azokból, a kik félre -vonulnak. De az országok boldogulását nem a bölcsek teremtik meg, hanem -az államférfiak. - -Valódi államférfivá pedig a rágalmazó soha se válhat. - - - - -NESZMÉLYI ARTUR NYUGSZIK. - -(Neszmélyi Artur komáromi származásu fiatal hirlapiró. Alig 24 éves -korában halt meg Budapesten 1899-ben. Az „Egyetértés“-nek volt utolsó -éveiben politikai tudósitója. A hirlapi tudósitók mintájának tekintette -mindenki s szerette és becsülte mindenki. Erős és tiszta itélet, magas -emberszeretet s hirlapiró létére is mély és tiszta meggyőződés töltötte -be lelkét.) - -Neszmélyi Artur nyugszik. Első és utolsó nyugalomra hajtotta le fejét s -nem is emeli fel többé. Nekem nagyon fáj az ő halála. - -Nem régóta ismertem igazán. Hírlapiró volt. Más táborban küzdött. Volt -olyan nyolcz-tíz év, a mikor ritkán fordultam meg a hírlapiró világban. -Ő e nyolcz-tíz év alatt nőtt fel, virágzott s lett azzá, a kit -bámultunk, irigyeltünk, szerettünk, lelkünkbe öleltünk s a kinek -munkájára, jövendőjére büszkék voltunk. - -Mindennek vége – meghalt. Csak szeretetünk s fájó emlékezetünk maradt -meg utána. - -Alig egy év óta ismerem igazán. Ha együtt lakunk, együtt dolgozunk; ha -búnk, örömünk, vitánk, lelkesülésünk együtt forr, együtt pezseg: akkor -ismerjük fel egymást tökéletesen. A sors úgy intézkedett, hogy más-más -irányból induló utunkon egy hírlapnál találkozzunk. A találkozás -barátságot szült. Elvek, érzelmek és törekvések rokonsága volt e -barátság. - -Fiatal zsidó gyerek s öreg megyei táblabiró; lehet-e a kettő közt a -lelkekben igazi barátság? Lehet. Csak a halál mondhatta, hogy nem lehet. -S én még annak se hiszem el egészen. - -Igazi magyar lélek volt. Tele tűzzel, reménynyel, lángoló buzgalommal, a -magyarság igaz szeretetével. Komáromban nőtt fel és izmosodott meg ez a -lélek. Gazdag volt ez míveltségben is. Nem könyvek, nem iskolák adták -kölcsön neki ezt a míveltséget. Gondolkozásának üdesége, érzelmeinek -nemessége, éles megfigyelés s lelkesülés az igazságért, valódi -emberszeretet: ezekből állott míveltsége. - -Teste törpe és nyomorék. Béna lábán vézna törzs. De keskeny vállai közt -remek fej, bátor tüzes szemek, szabályos arcz s a szép ifjú arczról -ragyogott a nyiltság, őszinteség, becsület és nemes önérzet. Mindig -valamely hőskor jutott eszembe, mikor ezt az arczot néztem. Nagy időket -csak ilyen arczu ifjúság alkot. - -Ilyen ifjak után sóvárog az én lelkem. Közel harmincz éve, mióta itt -vagyok az ország fővárosában, a nemzet választottainak kellő közepén, az -irodalom és időszaki sajtó csatázó hadseregének táborkarában. Minden -évben, minden országos választás után azt vártam, hogy uj sereg, uj -nemzedék, uj erők szövetsége vonul fel a csatatérre, hogy felüdítse az -elfásult nemzedék szivét s megváltoztassa a kornak hanyatló irányát. -Vagy nem látok már tisztán, vagy hiába volt várakozásom. Korszakunk fakó -szekere változatlanul nyikorog tovább-tovább. Csak egyes alakok jönnek, -elszórtan, elszigetelten, a tömegben csakhamar elvegyülve. Pedig a -jelennek erejét s a jövendőnek erősségét képezhetnék. Szövetkezésük ujra -alkotná közéletünk világát. S szövetkezniök nem lehet. Vagy vezérük -hiányzik, vagy komor a gondviselés. - -Bizony a gondviselés volt komor. Ha az nem lett volna: nem hunyta volna -le szemeit örökre a legnemesebb ifjú, a kitől én annyit vártam, a kinek -lelkére én annyi dicső reményt építettem. - -Azt mondhatnák: kis ember volt, hírlapiró volt s az időszaki sajtó terén -is csak hírlaptudósitó. Hogyan ábrándozhattam én arról, hogy rá uj -világunk megalkotásában nagy szerep vár? - -Én pedig arról ábrándoztam s balgatag vélemény az, vagy korhadó agy, -mely a hírlapirót kis embernek nézi, magasra nem becsüli, igaz érdeme -szerint nem tiszteli. - -Nézzétek a hírlapiró ifjút. Vagyona nincs. Ha van, ha volt: barátai, -bajtársai, pályasorsosai közt osztja el vagy a szegényeknek adja, vagy a -hazának közczéljaira áldozza. Nem tékozlási szenvedély sodorja magával, -hanem részvét, nemes buzgóság, érező szívnek szent könnyelmüsége. Ebben -is példa volt az elnyugodott ifjú. - -Vagyona tehát nincs. De munkája sok, nagy, fontos és sietős. S végzi a -munkát vidáman, jó kedvvel, derék versenynek keserűség és kapzsiság -nélkül való érzetével. Végzi nappal, végzi éjjel s többnyire éjjel és -szakadatlanul. Nappal a pihenője, lámpafény a napvilága, csillagos éj a -szórakozása. - -Vagyonszerzéshez, tőkegyűjtéshez, henye urasághoz nincs reménye. Még -vágya se támadhat, mert ehhez nincs lelkének pihenője. Olvas, társalog, -vitáz, fut, ismerkedik, nagy férfiakkal eszmét cserél: mindezt azért, -hogy országának közönségét felvilágosítsa ma arról, a mi történt tegnap, -a mi készül ma s a mi következik holnap és holnapután. - -Tudásába lelkét önti. Buzdít, paskol, dicsőít, agyon birál. Ötletet -gyűjt az utcza porából, az emberek fecsegéséből s a közélet érthetlen -zajából. Meglesi a mint az eszmék, vágyak, törekvések, fájdalmak, -szenvedések kibújnak a társadalomból, mint a fűszál a földből. Kiséri -növésüket, látja fölsarjadásukat, észreveszi eltorzulásukat s a mit lát, -hall, érez, mindennap; azt egy millió emberrel közli mindennap. - -Minden nagy embert ismer, de azért nagy embert nem ismer, mert a nagy -ember ritka, nincs minden kornak hozzá szerencséje. Látja, hogy a nagy -embert ő teszi nagygyá vagy ő hagyja meg kicsinynek. Látja, hogy a nagy -ember lenézi őt, pedig hízeleg neki s futkos utána. Ő nem nézi le a nagy -embert, de nem is hízeleg neki. Mindenkiről tudja: mit ér, mennyit nyom, -mekkora igaz erő áll rendelkezésére. Még se büszke, csak önérzetes. - -Ellenszenve könnyü fonál: rögtön szakad. Rokonszenve nemes aczél: se nem -törik, se nem szakad, se rozsda nem eszi. Mert szive becsületes és -szereti az igazságot. S ha a dulakodó érdekek és szenvedélyek -forgószelében egyszer fölismeri az igazságot: ahhoz hű marad. A mívelt -világnak legértelmesebb és legigazságosabb társasága a hirlapirók -társasága. Tudóst félszegsége, államférfit hiúsága, más közembert -vagyoni érdeke fonák útra terel, a hírlapirót ezek a gyöngeségek nem -ejtik bódulásba. - -Azt mondják: vannak a hírlapirók közt gyönge jellemek, ingadozó lelkek, -esendő lelkiismeretek. Vannak! Hát a királyok, miniszterek, milliomosok, -egyházfejedelmek közt nincsenek? Ezeket dicsőitik, a hírlapirót szólják. -Igaz, de azért nem ez az igazság. - -Neszmélyi Artur a valódi hírlapiró örök mintaképe. Hozzá hasonlók -lehetünk, nála derekabbak alig. - -Rendületlen volt hite a függetlenségi elvek fenségében s végdiadalában. -Nem is elv, nem is hitvallás, hanem természet, vér, életösztön volt nála -a függetlenség. A maga számára is, nemzetünk számára is. - -Hű bajtársunk volt lapunknak nemes harczaiban. Névtelenűl dolgozott, de -annál ragyogóbb volt minden műve. S én örömnek, élvezetnek s tanulságnak -tartottam a napnak alkonyatát, midőn oda jött a lap szerkesztő -helyiségébe s napi észleletét szellemes vidámsággal tárta elénk. - -Nagy kincsünk volt életében, meg nem mondható veszteségünk halálában, -örök áldásunk emlékezetére. - - - - -A LASZTÓCZI MAGÁNYBAN. - -(Szemere Miklós, a honfoglaló Árpád kortársának, Huba nemzetségének -ivadéka, született 1804 junius 17-én s meghalt 1881 augusztus 20-án. -Jeles költőnk, nagy tudós, hatalmas szellem, eredeti egyéniség s -rendületlen hazafi a legnemesebb kuruczok fajából. Korán elhalt Lajos -öcsém gyüjtötte össze költeményeit.) - -Payzos Andor barátom értesité az öreg urat, hogy én január 10-én vagy -11-én meglátogatom őt Lasztóczon. Szerettem volna, ha az értesités -elmarad. Szerettem volna az öreg urat váratlanul meglepni. Azonban így -is jól volt. - -Hideg idő járt. Gyenge hó és erős fagy lepte a földet. A vasuti -állomástól dülő úton és gyalog úton át gyalog ballagtam a nem messze -fekvő faluig. Úgy mondák, hogy az öreg úr beteges és kedvtelen. Lelkem -aggodalomtól reszketett, vajon kellemes lesz-e az öreg úrnak velem -találkozni. Ő öreg, én ifjabb. Ő a régi kor szülötte, én az ujabb koré. -Az ő lelkében magasan lobognak a honfiszenvedély lángjai, nálam a tűz -sokkal kevesebb. Eszmék iránt és férfiak iránt az ő szeretete és -gyűlölete határtalan; bennem hozzá képest bágyadtan él a szeretet is, a -gyűlölet is. Gránit ő a Kárpátok ormairól, én pedig csak olyan túladunai -terméskő vagyok, se nem kemény, se nem puha. Vajjon méltónak tart-e arra -hogy gazdagságos lelkét feltárja előttem s fölmelegedni engedjen -szivének tűzhelyénél? Ez volt aggodalmam. - -Elértem a lasztóczi házat. Még reggel volt. A ház előtti terrasszon egy -nő állott, lépéseim zajára felém fordulva. Nem fiatal nő, fekete -ruhában; hóna alatt kosárka, melyből most eteté meg a baromfiakat; -komoly, de jóságos arcz, szilárd vonásokkal; egyenes termet; szép, de -fürkésző szemek, melyek parancsoltak s bizalmat gerjesztettek egyszerre; -büszke úrnő és áldott jó gazdaasszony egy személyben. - -Nevemet emlitém. - -– Isten hozta, Miklós várja önt, – mondá szivesen, mialatt kezét -nyujotta, melyet tisztelettel megcsókoltam. - -E nő Szemere Miklósné volt. A ki a költőt és honfit vezette és boldoggá -tette egész hosszu életén át – bájaival és erényeivel. S a ki a -gyermekeket fölnevelé s a szép családi vagyont virágzóvá tette – -bölcsességével és erélyével. - -A jó és bölcs feleség akkora áldás, hogy annál nagyobb áldása istennek -sincs. - -Beléptem az öreg úr muzeum-szobájába. - -Az öreg úr az iróasztal mellett ült és jóizüen falatozott. A villás -reggelivel bajlódott. Akkora sódar darab állott előtte, hogy én állandó -mosolygás nélkül nem tudtam rá nézni. A falak és szekrények tele voltak -ugyan rakva, aggatva, zsúfolva mindenféle kövek, csigák, kövületek, -fegyverek, forradalmi és vadászati emlékek, rozsdás, poros, ütött-kopott -halmazával; könyvek, képek, iratok, háji-báji dolgok szanaszét hevertek -ugyan könyvtárban, széken, pamlagon, ablakdeszkán, asztalon és asztal -alatt, de én szemeimet le nem vettem arról a sódardarabról, mely -szabályszerü tempóban, arányos egyformasággal kezdett elenyészni az öreg -úr kése, villája és fogai közt. – Néztem és mosolyogtam. - -– Ülj le már ide, Károlyom – mondá, – ne bámuld ezt a sódart, ezen -szoktam én tölteni boszumat, ha az asszony nincs a szobában. (Az -»asszony« e pillanatban épen ott volt.) - -– Leülök, – mondám egy széket oda téve, – de azért az a sódar nekem -mégis nagy örömöt okoz. Egész Budapest és egész Ujhely azzal van tele, -hogy te bátyám ilyen beteg, olyan beteg vagy, ez a sódar pedig azt -beszéli, hogy hála istennek, nincs neked semmi bajod. Örömhírt viszek -haza Budapestre: Epikur jó barátságban él Demokrittal a te habitusodban. - -Vidám arczot öltött az öreg úr. Pár percz mulva jó kedve kerekedett -annyira, hogy egyetlen szót se szólt a politikáról, hanem annál többet -saját éleményeiről s a régi letünt időkről, Kazinczynak és Kölcseynek -irodalmi korszakáról. - -Ez volt óhajtásom. Úgy éreztem magam mellette, mintha rég elköltözött -édes jó apám beszélte volna fölséges anekdotáit a száz esztendő előtti -dolgokról. - -* * * - -Szép dolog az irodalom története. A Kazinczy-kor hőseiről sok érdekes -adatot följegyeztek maguk a szereplők s azok kortársai. Minő fölséges -alakok ma a történet magaslatain egy Kazinczy, egy Kölcsey, egy -Berzsenyi, a Kisfaludyak, a Szemerék és mind-mind a többiek! Az élő -szenvedélyek érdességét, a viszontagságos élet botlásait, a hazáért s az -ideálokért lángoló szivek kitöréseit rég elsimítá a múlt s a -hagyománynak szürkülő ködén keresztűl ama fényes alakoknak csak nagy -körvonalait láthatjuk, mint a bujdosó a hegyek ormait, ha mikor rájuk a -rónaság távolából visszatekint. Nem lát meredeket, nem lát szakadékot; -lombok árnya, kopasz szirtek, örök hónak tündöklése összefolynak, egygyé -lesznek s a büszke ormokat szelid, kék fátyolával vonja be az ég. - -És bár jól van ez így: mégis óhajtjuk látni a bérczet közvetlen -közelből; mégis vágyat táplál bennünk a megírt történet, vajha múltunk -ama nagy hőseit színről-színre láthattuk volna; vajha beszélhetnénk -valakivel, a ki velük élt, velük lelkesült, velük érezé át egy nemzet -fölébredésének vajudását; a ki ismerte őket színről-színre s nem a tudós -búvárügyességével, hanem az egykori jóbarát és kortárs kedélymelegével -beszél nekünk – bámuló unokáknak. - -Szemere Miklós kortársa, tisztelője és barátja volt mind azoknak, kikről -hatvan-hetven év óta megemlékezik irodalmi s közéletünk történetírója. -Bátyja, Szemere Pál, maga mellé vette a lelkes gyermeket s elvitte -mindazokhoz, kik egykor a tetszhalottá vált magyar nemzetet fölverték -álmaiból. A lelkes gyermek maga is beállott a nagy küzdők soraiba s -végig harczolá három nemzedéknek keserű harczait. - -És a lelkes gyermek, mint már nyolczvan éves aggastyán beszélt nekem -azokról az időkről, a mikor még dalolt a Himfy költője, a mikor Bánk bán -még csak egy szerény ifjú agyában élt, a mikor Kölcsey kereste és nem -találta a hont, melynek szent földére győzelemben csurga Árpád vére, a -mikor még nem volt készen a lant, melyről leharsogott Zalán futása s a -mikor még fölirták mindenkinek nevét, a ki magyarul irt és olvasott. - -A gálszécsi sírbolt e napokban a Kazinczy-kor utolsó hősét fogadta örök -homályú ölébe. - -* * * - -Utolsó irodalmi vitáját hadd jegyezzem itt fel. Azaz egészen utolsó nem -ez volt, de a melyek már ez után jöttek: azok egy költeménynyel vagy -egyetlen czikkel lettek elintézve. - -Ezelőtt vagy húsz évvel 1861-ben Arany János lapjában, a »Szépirodalmi -Figyelő«-ben ütött ki egy furcsa háború. Hogy ki kezdé: arra már nem -emlékszem. - -Szemere Miklós czikket irt arról, hogy az iró egyénisége, jelleme stb. -gyakran egészen különbözik művétől, erkölcsös egyén ledér művet, -búslakodó ember víg művet ir, igen gyakran megfordítva. - -Brassai Samu ezt nem hagyhatta szó nélkül, neki esett Szemerének, -hatalmasan meghurczolá, állítván az ellenkezőt, hogy tudniillik minden -irónak egyéni jelleme ugyanaz, a mi műveé. - -Szász Károly Szemerének fogta pártját, Salamon Ferencz pedig Brassainak. -Folyt a csata váltakozó szerencsével előre-hátra. Arany János egyik -tábornak se volt szövetségese, de a jelek azt mutatták, hogy Brassai -iránt tanusít jóindulatú semlegességet. A harczban részt vettek egyebek -is a minorum gentium tagjaiból. - -A háború körülbelül eltartott annyi ideig, mint a porosz-franczia -háború. Brassai antikritikája Szemere ellen igen kemény volt s ez volt -czíme: »Nincs többé ismerettyü.« Erre irt Szemere egy hosszabb -czáfolatot e czím alatt: »Válasz Brassai ismerettyüjére«. - -Ezt beküldé Arany-nak 1862 junius 26-án. Arany azonban ezt nem adá ki, -mert nagyon erősnek találta. Szemere aztán a maga kegyetlen humorával -neki esett egy kissé Arany-nak is, irván neki következőleg: - -»Szerkesztő úr olyformán bánik kedvenczével, (Brassaival) mint anya -gyermekével, midőn ezt az udvaron szemközt jövő pulykakakas elől -kötényébe rejti. Brassai a szerkesztő által elkényeztetett öreg gyermek -s a kényeztető dajkának csak örülnie kellene, ha vásott gyermekét valaki -megfenyíti s legalább néhány perczre megjavultan adja vissza ápoló -ölébe.« - -Ez sem használt. Szemere válaszának külön könyvben kellett megjelenni. -Meg is jelent s mondhatom, ma is élvezetes, kedves olvasmány. - -Sűrü nyomatú négy ívből áll ez a mű, következésképen ennek megirásához -idő kellett. - -– Hajh de édes Károlyom, – mondá az öreg, midőn ezt nekem elmesélte, – a -hol asszony van a háznál: ott ekkora munkát egy esztendő alatt se lehet -megirni. Gondoltam egyet. Kimegyek a szőlőbe, beleülök a borházba, s -onnan addig ki nem mozdulok, míg munkámat be nem végzem. De a szőlő -messze van, ételt innen oda hordani nem lehet s az asszony azt kérdé: -mivel élek a borházban? Hja édesem, Keresztelő János sáskával és -vadmézzel élt a pusztában, tehát valahogy én is megélek a borházban. Az -asszony nem szólt semmit, hanem előre kiküldött a borházba egy vén tót -asszonyt, a ki nekem főzzön, s egy tehenet, hogy tej, turó, tejfel -legyen a háznál. Azt pedig az asszony istenért se tette volna ám meg, -hogy fiatal tót menyecskét adjon szolgálatomra. - -A borházi remeteség 1862 májusban történt. A borházból gyönyörű kilátás -van Széphalomra, Kazinczy Ferencz szent emlékü lakhelyére. - -Ez év nyarán az öreg úr magához édesgeté Tompa Mihályt, a már akkor -beteg költőt. A költő ugyanazon borházban igen jól tölté el a nyarat s -az ősznek egy részét. Egyik legszebb imája és költeménye készült ottan. - -– De nemcsak ez készült, – mondá az öreg, – hanem ezen kivül megéneklé -még a borházat is és Brassait is. Nézd ott a falon rámában azt az -elsárgult papirt. Tompa egy gombostűvel akasztá fel a borház falára, én -megtaláltam s rámába tettem. - -Levettem a papirt a falról s elolvasám. Ma is emlékezem a kis tréfás -versre. Így szól: - - _Szemere Miklós borházára._ - - Ez a ház nem borház, kritikának háza, - Hol Szemere Miklós majd a falra másza, - Míg úgy bebánt a vén, szálkás Brassaival, - Hogy rá a félország hangos bravót rivall. - De meggondolván, hogy májust itt tölté el - Egy vén tót asszonynyal és egy vén tehénnel, - Azt mondom: veszítsen az is a ki nyerhet, - Mert ebnek kivánok ilyen győzedelmet. - - 1862. - -Tompa Mihály. - -Az egész írva és aláírva van Tompa gyönyörü kézirásával. - -* * * - -Beszélgettünk az én szegény, rég meghalt Lajos öcsémről is, ki az öreg -urat határtalanúl tisztelé, költeményeit évekig tartó fáradozással -összegyüjté, s kit levelei után az öreg úr is atyai gyöngédséggel -szeretett. - -Beszélt Kossuthról és Kossuth fiairól, kiket meglátogatott. Beszélt -Kazinczynéról, gr. Török Zsófiáról s ennek konyhájáról. Beszélt -Kisfaludy Sándorról, kit Zalában s Katonáról, kit Kecskeméten látogatott -meg. Mindenkiről beszélt ujat, érdekeset, méltót arra, hogy -megörökittessék. - -Kinek volna ahhoz elég ereje ma már? - -* * * - -Rövid együttlét után elhagytam az öreget, azzal az igérettel, hogy a -szüretre ujolag meg fogom látogatni. - -A szüret még nincs itt és én igéretem be nem válthatom. Az öreg -elköltözött azokhoz a fényes szellemekhez, a kik közt magához méltó -társaságba jutott. - -Oh, ha bennünk egy paránya volna annak a lelkesülésnek, mely ama -nemzetébresztő korszak nagyjait eltölté. - -Oh, ti nagyok, miért nem hagyhatjátok a szívet örökül az utánatok jövő -nemzedéknek! - - - - -CSEMEGI KÁROLYRÓL. - -(Csemegi Károly született 1826 május 3-án s meghalt 1899 márczius 18-án. -Igazságügyi államtitkár és országgyülési képviselő, azután a Kuria, a -legmagasabb biróság tanácselnöke sok éven át. Verbőczy óta a legnagyobb -magyar kodifikátor.) - - -I. - -Alacsony és egykor zömök termet. Kerek fő, hátraszegve erős önérzet -jelképe gyanánt. Vörös haj, vörös bajusz, mely őszülni nem tudott. Éles, -fürkésző, vitázó szemek s oly metszésü ajkak, melyek nagy erélyt árulnak -el. Ilyen volt külseje. - -Jeles ügyvéd volt Aradon. Honvédszerepe 1850 után sok üldözést vont -fejére, de ő leküzdte azt. A tudományos pálya nem jutott eszébe, pedig -azon európai hirnévre tehetett volna szert. A mint tett mint -törvényalkotó. Közhivatalba honvédmultja miatt nem juthatott, tehát -ügyvéddé lett. Kitünt csakhamar. Kiválósága köztudattá vált. Komolysága, -gazdag jogi tudománya s éles, biztos érvelése a nagy szellemi tehetség -mellett: ezek tették kiválóvá. - -Az alkotmányos élet megnyilta vetette őt fel az ország fővárosába s a -nemzet szine elé. Állást foglalt az igazságügyi kormányban. Csaknem -együtt, csaknem egyidőben Szilágyi Dezsővel. - -Szilágyi Dezső nagyobb elme és szélesebb államférfiui látkör. De a -szakadatlan munkásságban s a törvényalkotás biztosságában Csemegivel nem -versenyezhet. Pedig mindig verseny folyt köztük – akarva nem akarva. -Törekvésük és önérzetük egyenlő volt. Szilágyi mindig kedvesebb volt a -politikai, Csemegi a kormánykörökben. - -Bittónak, mikor igazságügyminiszter volt, államtitkárra volt szüksége. -Szilágyi Dezsőre és Csemegire gondolt. Kozma Sándor véleményét kérte ki, -melyik lenne alkalmasabb államtitkár. Kozma Csemegit ajánlotta. -Munkásabbnak s miniszteréhez alkalmazkodóbbnak vélte, mint Szilágyit. S -Bittó Csemegit nevezte ki. - -Kozma és Csemegi közt mindvégig benső, bizalmas barátság állott fenn. -Kozma tiszta értelmisége s nemes táblabirói emberszeretet által -kormányzott itélőképessége egyensulyban tudta őt tartani Csemegi óriási -tudásával. - -Én huszonnyolcz év előtt jutottam vele ismeretségbe s aztán lassankint -barátságba. Balaton-Füreden ismerkedtünk meg, a mikor ő a büntetőtörvény -készitését megkezdette. - -Én is a büntető igazságszolgáltatással foglalkoztam vármegyémben. S -bizonyos falusi fölényt éreztem magamban a fővárosi tudós s a miniszteri -tisztviselő fölött. No hiszen hamar kiábrándultam. Csemegi tudása mely -az egész müvelt világ törvénybeli és irodalombeli büntető jogát -felölelte, az elemi erők ellenállhatatlan hatalmával nyomakodott az én -kezdetleges, kapkodó, vidéki szerény tudásomra. Nem is igen kisértettem -meg vele a vitatkozást a büntető jog általános tudományának nagy -mezején. - -Hanem egyes büntetőjogi esetek felfogásában és megitélésében nem egyszer -mégis megtréfáltam. Ott nem fogott ki rajtam. Vitáinkról, bár érdekesek, -fájdalmas elmulásának első napján megemlékezni nem akarok. - -A magyar, latin, német, angol, franczia és olasz tudományos nyelvet -egészen birta. A törvényalkotáshoz szükséges forrásmunkákat e nyelveken -eredetiben tanulmányozta át. S végtelen sokat tanult. Szakkönyvtára is -felette gazdag volt. S tanulmányaiban kiterjeszkedett nemcsak a -törvényművekre, kommentárokra s elméleti buvárlatokra, hanem még a -művelt nemzetek legmagasb birósági itélkezéseire is. Sőt egyes -jelentékeny pörökre is. - -Velem gyakran közölte munkája alatt a büntetőtörvény egyes már épen -elkészült fejezeteit. Egyszer épen a fölségsértés fejezetét közölte. - -Beszéd közben emlitettem, hogy őseim beregi és abauji birtokaikat nota -Thökölyana czimén vesztették el s hogy a pört megujitották s a -megujitott pör iratai megvannak levéltáramban. - -Nota Thökölyana! Ilyet sohase látott. Rögtön elkérte tőlem e pör -iratait. Maga is átnézte, de aztán átadta Hatoss Gusztáv fiatal -történetbuvárnak, ki huszonöt év előtt titkár volt az igazságügynél, -hogy forditsa le s adja ki. Hatoss elvitte az iratokat Pécsre, ott magát -agyonlőtte, családi irataimhoz sohase jutottam. - -Nekem akkor csaknem minden büntetőjogi tudományom Deák Ferencz 1843-iki -munkálataira szoritkozott. És Csemegi némely javaslatát nem találtam -olyan jónak, mint Deákét. Egyenesen megkérdeztem Deákot 1873 elején: -miért nem avatkozik a mű vezetésébe s mi akadályozza az 1843-iki -javaslatnak némi módositással való elfogadását. - -– Nem avatkozom bele, – felelt Deák – mert 1843 óta előre haladt a -tudomány is és a judikatura is, Csemegi pedig ezek mai állását jobban -ismeri, mint én. - -Öt egész évig dolgozott Csemegi a büntető törvényen. Azon kivül végezte, -mint államtitkár, az igazságügyi kormányzat több ágát. Hihetetlen, -mennyit dolgozott. - -Oly nagy fontosságu mű, mint az övé, alig van a világon, melyet annyira -egyetlen ember készitett volna, mint a hogy a mi törvényünket ő -készitette. - -Neve halhatatlan. Érdeme örök s az egész világra és hosszu-hosszu -jövendőre kiterjedő. Hozzá hasonlitani multunk és jelenünk férfiai közül -csak Verbőczyt lehet. - -Nem mondom, hogy műve hibátlan. Nem mondom, hogy itt-ott javitásra nem -szorul. De ez munkája nagyságából s érdeméből semmit se von le. - -S nemzedékünk hálátlan volt Csemegivel szemben. - -A nemzet ma is adós neki. Nincs oly kis nemzet, mely nagy kincscsel ne -jutalmazna ilyen művet. Csemegi iránt a nemzet hálája semmiben sem -nyilatkozott. Nehéz munka közt nélkülözve, elhagyatva kellett tengetnie -életét. - -Nem a nemzet volt hibás, hanem kormányzói. S a nemzet még leróhatja -tartozását. - -De már csak emléke iránt! - - -II. - -Csemegi politikai szereplése ama hét-nyolcz év alatt, mig képviselő -volt, nem volt jelentékeny. Vagy legalább nem volt feltünő. Ő -törvényalkotó, tudós és szakember hirében állt s méltán állt abban. Az -ilyen férfiut a mi törvényhozóink, politikusaink, diplomatáink nagy -politikai szerephez nem bocsátják. Sok tudós és szakember közmondásos -félszegsége a tudósok és szakemberek tekintélyét nagyon megcsökkentette. - -De azért Csemeginek ugyis, mint államtitkárnak, ugyis, mint -törvényalkotónak, sokszor volt alkalma a legfontosabb kérdésekben nagy -szolgálatot tenni hazánk javára. - -A nemzetközi jogba tartozó kérdéseket ő intézte és sok kérdésben csak az -ő erélye és nagy tudása mentette meg államiságunk elismerését. A közös -kormánynyal és az osztrák kormánynyal nem egy összeütközése volt e -miatt. Minden összeütközésből diadallal hozta haza lobogónkat. - -A büntető törvénynél is szép alkalma volt erre. Állami önállóságunkat -Ausztriával szemben s államunk egységét a társországokkal szemben a -jámbor és habozó Pauler és a szolgabiró müveltségü Perczel sohase tudták -volna megvédelmezni Csemegi nélkül. - -Még se becsülték meg eléggé vezető államférfiaink. Néhány példát mondok -el erről. - -A magyar büntető-törvénykönyvet, Csemegi művét a franczia kormány -lefordittatta franczia nyelvre, olasz jogtudósok pedig leforditották -olasz nyelvre. Néhány olasz egyetemen kiváló tudósok külön előadási -tárgyul is választották. A mi természetes. A mi törvényünk volt húsz év -előtt általánosságban a müvelt világ legjobb, legkorszerübb büntetőjoga. - -Vagyontalan volt. Minden vagyonát könyvtára képezte. Mit ér egy -szakkönyvtár? A ki igazán használja: annak mérhetlen kincs. Másnak -szemét. Báró Baldácsy tizezer kötetes könyvtárát, melyet három nemzedék -gyüjtött össze, hatszáz forinton vette meg Simor primás. Az ószeresek se -adtak volna többet érte. Csemegi könyvtára e mérték szerint alig érne -többet pár száz forintnál. Pedig többe került tizezer forintnál. Erre -költötte minden nélkülözhető, minden megtakaritható pénzét. - -Tehát szegény volt. - -Annyival nagyobb kötelességük lett volna nemzedékünknek és -kormányainknak, hogy nagy müvét a mű becséhez és nemzetünk nagyságához -mérten jutalmazzák. - -Vajjon mennyivel jutalmazták volna? - -A kis Belgium egyik jeles törvényalkotójának, a büntető törvények csak -pótló átdolgozásáért, tehát nem is alapmunkájáért pár százezer frank -jutalmat adott. Csemegi emberfölötti munkát végzett öt év alatt: -legalább, de legalább százezer forintot megérdemelt volna. - -Hajh, de ő nem volt se lófuttató, se bankigazgató, se vasuti engedélyes. - -Nem adtak neki semmit. Nem adtak ez óriási műért egy fillért. A -Tisza–Szápáry–Wekerle- és Bánffy-kormányok igazságügyminiszterei mintha -sejtelemmel se birtak volna a munka becséről s a ráforditott lángész és -életölő fáradság nagyságáról. - -Perczel Bélának mégis eszébe jutott, hogy a hálátlanság csunya dolog. -Fölkereste Csemegit. - -– Barátom, szólt hozzá, még se viselhetem el lelkemen, hogy nagy munkád -tiszteletdíj nélkül maradjon. Megfelelő összeget a költségvetésbe föl -nem vehetek, de kodifikáczionális átalányomból kiszakithatok hatezer -forintot. Ezt szives készséggel fölajánlom. - -Jól tette Csemegi, hogy e koldusalamizsnát kereken és rögtön -visszautasitotta. - -– Inkább vesszek éhen, mint ezt elfogadjam. - -Igaza volt! Hat ezer forintot középméretü ügyvéd szokott kapni nagy -pörben egyetlen jóravaló replikáért. - -Én magam két igazságügyminisztert zaklattam, hogy tegyenek valamit s -nemzedékünkről az undok hálátlanság vádját háritsák el. Hiába volt. De -talán később már el se fogadta volna Csemegi. - -Csemegi megteremtette a magyar büntető jogot, Kozma megalkotta a magyar -korszerü büntető eljárást. Mind a kettő egész életét szánta feladatának -becsületes megoldására. Szegényül élt, szegényül halt el mind a kettő. - -Mikor én az eszlári pörben a védelmet vezettem: azon a nyáron Csemegi -egyik külföldi fürdőn együtt volt Schmerlinggel és Glaserrel, korunk e -két nagy jogászával. Mint mindenütt a művelt világban, ugy e három -férfiu közt is minden nap az eszlári pörről s az én – jó vagy rossz – de -mindennapi szereplésemről folyt a tárgyalás. A két osztrák államférfi -gondosan kikérdezte Csemegit, hogy én hol születtem, hol tanultam, ki -volt mesterem, kik voltak tanáraim? Mikor pedig Szeyfertt elejtette a -vádat: akkor kikérdezték Szeyfertt felől is. Csemegi minden jót -elmondott, a mit csak tudott róla is, rólam is. - -– No lám, – mondotta Schmerling, – nem hiába kitünő férfiu az a -Szeyfertt, ő az én tanitványom. - -– Eötvös pedig az enyém, – felelte Csemegi nagy magyar önérzettel. S -hozzá tette: Exczellencziátok is intézkedhetnének, hogy az osztrák -egyetemeken is a jogászok oly behatóan sajátithassák el a törvényszéki -orvostant, mint a magyar egyetemeken. - -Beismerték s az osztrák kormány még azon évben intézkedett s intézkedése -indokául a magyar ügyvédi kar magas jogi műveltségét hozta fel. - -Én ugyan se egyetemi hallgató nem voltam, se Csemegi tanitványa nem -voltam, de jól esett ez a kis szóváltás, melyet Csemegi haza jöttekor -azonnal közölt velem. - -Itthon mindig szidott bennünket. Birót, ügyvédet, jogtanárt, -törvénykészitőt egyaránt. De a mikor külföldi notabilitásokkal -találkozott, azok előtt a magyar jogélet férfiait a világ első jogászai -gyanánt mutatta föl. S a ki a magyar jogászt ócsárolni merte: annak ugy -ment neki, mint az oroszlán. Pedig német, olasz, franczia nevezetes -férfiakkal gyakran találkozott, kik közül őt, mint korunk legnagyobb -kodifikátorát, tisztelgés végett gyakran és sokan fölkeresték. - -Az eszlári pör befejeztével pihenni Balaton-Füredre mentem; első dolgom -volt őt felkeresni. Megölelt, megcsókolt s azt mondotta: - -– Ne volnék csak ilyen vén bolond, ott hagynám a kuriai tanácselnökséget -s odamennék irodádba ügyvédtársadnak. - -Minő nemesnek látta s minő magasra becsülte ő az ügyvédi hivatást! - -Minden nagyravágyása abból állott: bárha ő állhatna egyszer az -igazságügyi kormányzat élére! Vágya nem teljesült. - -1875-ben, mikor a Wenckheim–Tisza-kabinet alakult, egy este Széll Kálmán -megszólitott, menjek el hozzá, beszéljük meg: ki lenne a legjobb -igazságügyminiszter. Széll Kálmán akkor már kijelölt pénzügyminiszter -volt. A Bittó-kabinetnek Pauler volt igazságügyminisztere, de ezt Tisza -nem szerette, mert valami kanári madár miatt egy interpelláczióban -Tiszát csak nem rég nagyon ledisputálta. Széll az egyetem-téren lakott, -nála lakott Deák Ferencz is. A házat már lebontották. - -Ott összejöttünk többen. A házigazdán kivül ott volt Perczel Béla -házelnök, Szeniczey Ödön, Visontai Kovách László s még vagy ketten. -Horváth Lajost szerettük volna megnyerni, de istenért se vállalkozott. -Táviratoztunk Miskolczra is pártjához, hogy az is biztassa őt. Meg is -tette, az se használt. - -A mint tanácskozunk s keressük az alkalmas embert, Perczel Béla föl és -alá járkál a szobában, szokása szerint hátratett kezekkel. Ránézek s oda -szólok: - -– Hát te Béla nem vállalkoznál rá? - -– Ha parancsoltok velem: én szivesen megteszem. - -Eddig volt. Széllnek tetszett, másnap közölte Tiszával s harmadnap -Perczel igazságügyminiszter volt. - -Évek mulva elmondtam e jelenetet Csemeginek. - -– Hát én rólam nem volt szó? – kérdezé. - -– Az igazat megvallva, nem jutottál eszünkbe. - -– No barátom, ha jogász embernek, ha magadforma embernek se jutok -eszébe: akkor mit várjak én? - -Keserü szemrehányást tett az egész világnak. S igaza volt. Hiszen még az -akadémia se választotta tagjává! - -Talán nem lett volna a legjobb igazságügyminiszter. Talán nem volt a -legjobb biró sem. Birói felfogása ellen egyszer-másszor én is hevesen -érveltem magántársalgások közben. Birótársai közt is sokan voltak, kik -vele nem rokonszenveztek. - -Modora érdes. Nagy tudásával nagy fölényt tudott gyakorolni. S nem is -mérsékelte magát ebben minden alkalommal. Komoly összeütközésbe s mély -jogtörténeti vitába keveredtem vele magam is az egyházpolitika heves -napjaiban. S azóta alig találkoztam vele néhányszor. - -De minő semmiség ez mind az igaz érdem ama piramisa mellett, melyet -életével és munkásságával megszerzett! Nagyobb fia, mint ő, volt -nemzetünknek az ő korában. De egész életének minden munkáját, egész -lángelméjének minden erejét hazája javára ugy, mint ő, senki fel nem -áldozta. - -Szegény kenyeret kapott érte, a mig élt. Halála után életének s -emlékezetének dicsőségét zengeni fogják a századok. - - -III. - -Hanem e felvilágositás mégis sötéten hagy egy pontot. Huszonnégy év -előtt fejezte be nagy művét Csemegi. Egész emberélet munkája ez a nagy -mű s közhaszna és dicsősége nemzetünknek. S huszonegy év óta élt -szegényül s halt meg szegényül a nagy mű alkotója. - -Ez a sötétség mégis sötétség maradt. A kormányokra borul ez, nem -Csemegire. - -Csemegi könyvtáráról is megemlékeztem tárczám soraiban. Azt állitottam, -hogy ebből áll minden vagyona, melyet szeretett hitvesére hagyhatott. E -vagyon pedig, ha kótya-vetyére kerül, nem ér annyi száz forintot, a hány -ezerbe került, noha mint szakkönyvtár kincset ér. - -Lehet, hogy szavaim birtak arra pártkülönbség nélkül több képviselőt ma -a képviselőházban, hogy lépést tegyenek arra nézve, hogy a nagy értékü -könyvtár a törvényszerkesztő bizottság részére államköltségen -megszereztessék. Apponyi Albert gróf és Győrffy Gyula vezetése mellett -Beksics Gusztáv, Bolgár Ferencz, László Mihály, Neményi Ambrus, Olay -Lajos és Szabó Imre voltak e képviselők. Fölkeresték a miniszteri -szobában Széll Kálmán miniszterelnököt s Lukács László, Plósz Sándor és -Wlassics Gyula minisztereket, kik biztató igéretet tettek mind a -könyvtár megvételére, mind az özvegy legmagasabb kegydijazására. - -Ez a legkevesebb, mivel a nemzet az elhunyt iránti háláját, noha -későcskén, bebizonyithatja. - -Ehhez még szükséges, hogy mellszobra a legfőbb törvényszék palotájának -csarnokában államköltségen felállittassék. - -* * * - -Ha már Csemegi Szent-István rendjéről szóltam, szólok most egyuttal -Tisza Kálmán Szent-István-rendjéről is, melyet nagy-kereszt alakban -ugyan, de később adott a király Tisza Kálmánnak, mint Csemeginek. - -Erről is ma értesültem hitelesen. - -Tisza Kálmán már félévig volt belügyminiszter s öt évig miniszterelnök s -még mindig nem volt semmi rendjele. - -Történt 1880-ban, hogy Károly román király, akkor még fejedelmi czimmel, -Budapesten járt s Tisza Kálmán miniszterelnök, ő felsége a király -előzetes tudatával, nála tisztelgő látogatást tett. Midőn tőle -elbucsuzott, a fejedelem főhadsegéde arra kérte, menjen egyenesen haza, -mert a fejedelem ő fensége azonnal vissza óhajtja adni a látogatást. - -Ugy lett. Tisza azonnal haza hajtatott miniszterelnöki palotájába s a -fejedelem néhány percz mulva nála termett. - -Fontos tárgyu beszélgetés után a látogatás befejeztével elővett a -fejedelem egy finom müvü tárczát s oda nyujtá Tiszának. A román -csillagrend legmagasabb osztályának jelvényei voltak benne. - -– Szerencsémnek tartom, – ugymond a fejedelem, – hogy e rendet -Exczellencziádnak adományozhatom. - -– Hódolattal és hálás köszönettel fogadom fenséged kegyes adományát, -ámbár meg kell jegyeznem, hogy saját felséges uralkodómtól sincs még -semmi rendjelem. - -A fejedelem mosolygott e szóra. - -– Tudom – ugymond – hogy vannak kiváló férfiak, kik a rendjelekre semmit -sem adnak; nem is kivánom, hogy viselje, mégis kérem, fogadja el tőlem -emlékül. - -Ily kegyes szavakra természetesen el kellett fogadnia. - -Fülébe jutott ez báró Orczynak, ő felsége melletti miniszternek, a ki -aztán rögtön előterjesztést tett ő felségének az iránt, hogy Tisza -Kálmánnak a Szent-István-rend nagy keresztje adományoztassék. - -Igy jutott Tisza Kálmán magyar rendhez a román király utján. - - - - -BITTÓ ISTVÁN A FŐRENDIHÁZBAN. - -(Született 1822 május 3-án. Köznemes, de előkelő birtokos családból. -1848-ban képviselő, később bujdosó. Somogy vármegye egykori -főszolgabirája, képviselő, igazságügyminiszter, képviselőház elnöke, -miniszterelnök, Deák Ferencz benső baráti köréhez tartozott.) - -Széll Kálmán becsületes munkát végzett, mikor azt ajánlotta a királynak, -hogy Bittó Istvánt a főrendiház tagjává, örökös törvényhozóvá nevezze -ki. Meg kellett volna ezt már tenni tizenöt év előtt, a mikor először -kimaradt a képviselőházból. A mikor az uj főrendiház először megalakult. -Ha már ily alkatában áll fenn ez a főrendiház: ki lehetne annak inkább -tagja, mint a ki miniszterelnök volt? Tisza Kálmán kislelküsége, -Szápáry, Wekerle és Bánffy feledékenysége volt oka az eddigi -mulasztásnak. És főleg az, hogy Bittó a boldogtalan nemzeti párthoz -tartozott. Ugy vélekedtek: a főrendiháznak nincs szüksége nemzeti párti -férfiura. Pedig én nem egyszer úgy szerettem volna, hogy e párt minden -tagját oda szállitsák át. A zionisták azt hiszik, a zsidóknak -Jeruzsálemben van helyük; én azt hiszem, a nemzeti pártiaknak a -főrendiházban lett volna helyük. Úgy is oda jutnak utóbb mindannyian. A -nemzeti muzeum kerek palotájába. - -Széll Kálmán, ha későn is, helyre hozta a furcsa mulasztást. Minden -miniszterelnök főrendiházi törvényhozó immár. Szlávy és Wekerle -méltóságuknál, Szápáry grófságánál fogva. Bánffy háromféleképen is az. -Bárósága, méltósága s kálvinista főgondnoksága czimén. Tisza Kálmán is -az lehet, mihelyt akarja. Ő a legrégibb kálvinista főgondnok. - -Huszonötödik éve, hogy megszünt a Deák-párt. Utolsó három évében három -miniszterelnöke volt. A nagy betegnél gyakran változtatják az orvosokat. -A Deákpárt utolsó orvosa Bittó István volt. Ő is fogta be szemeit. Ő is -temette el. - -Pedig nem volt épen rossz orvos. Csak szerencséje nem volt. - -* * * - -Bittó Istvánt nagyon kevesen ismerték igazán. De a kik igazán ismerték: -azok igazán szerették. És őszintén becsülték. Ezt nem gátolta se nemzeti -párti volta, se 67-es meggyőződése. Mert igaz, jó és erős magyar volt -minden izében. Erős magyar érzületben a miniszterelnökök közt talán csak -Bánffy közelitette meg. Felül nem multa egyik se. - -Én szép példákat tudok erre. - -Mikor huszonöt évvel ezelőtt a második választási törvényt hoztuk, úgy -láttuk szükségesnek, hogy az erdélyi czenzust hagyjuk meg változatlanul, -nehogy román-ajku atyánkfiai dako-román képviselőkkel áraszszák el az -országgyülést. Ellenünk volt gróf Szápáry belügyminiszter, ellenünk volt -a balközép s ellenünk voltak a Deák-párt radikális elemei Gorove István -és Horváth Boldizsár által szervezve. De ellenünk voltak a felvidéki -deákpártiak is, kiket a vén Justh, a »tót király« vezetett. - -Szegény báró Kemény István kétségbe volt esve. Szentül hitte, hogy -elbukunk és szentül hitte, hogy akkor elvesztjük Erdélyt. Mi azonban -csülökre álltunk, a központi bizottságban győztünk s a Deákpárt -értekezletén addig viaskodtunk, mig ott is ki nem csikartuk a néhány -szónyi többséget. Egyuttal pártkérdéssé tettük javaslatunkat. - -Hátra volt azonban a főrendiház. Ott már mi semmit nem segithettünk, a -belügyminiszter pedig berendelte a főispánokat, hogy ellenünk a kormány -eredeti javaslatát szavazzák meg. - -Egy szép augusztusi napon reggeli hat órakor beront hozzám báró Kemény -István, lerántja rólam a takarót s fülemnél fogva fölczibál. - -– Gyere, gyere, öltözz hamar, menjünk Bittóhoz deputáczióba! - -Átkozottul álmos voltam. - -– Hány óra? - -– Siess, siess, mindjárt hat óra lesz. - -– Az öreg apám se járt deputáczióba miniszterelnöknél hajnali órában. - -Nem hagyott békét, felöltöztem, kocsiba ültünk, mentünk Jeney József -erdélyi székely képviselőhöz, őt is fölvettük s hajtattunk lóhalálában -föl Budavárába, a miniszterelnöki palotába. - -Portásra, komornyikra rárontottunk: keltsék föl azonnal a -miniszterelnököt. Futott mindegyik a belső szolgákhoz és szolgálattévő -frájokhoz. A miniszterelnök, bár szürkülő legény, nem régi házas volt. -Fölverték. Elhitették vele, hogy a tatárok törtek be az országba. - -Jött ki hozzánk az elfogadó-terembe papucsban, barnavörös hálókabátban, -vörös házi sapkában. Mint egy török basa. - -– No mi baj ilyen kora reggel? - -Én voltam az első szónok. Elmondtam a czenzusveszedelmet. A -belügyminiszter gonosz praktikáit. Tizennyolcz berendelt főispán -veszedelmes szándékát. Vagy segitsen, vagy elbukunk! Holnap lesz a -szavazás. - -Jó báró Kemény István folytatta a panaszt. - -De panasza közben mély érzés fogta el szivét. Eszébe jutott, hogy még -van jó magyar Erdélyben s hogy azok számára meg kell menteni azt az -országot. Ha pedig már azok is elfogynának… - -Mikor ide jutott panaszával, elfuladt a hangja. Valami szoritotta a -torkát. De Jeney szeméből is kicsordult a köny. Jeney fejezte be a -mondókát. - -– … de mi azt már nem akarjuk megérni! - -Bittó István a miniszterelnök azt felelte: - -– Köszönöm szives fáradságtokat. Nem tudtam a dologról. Mindjárt -intézkedem. Mig én a kormányon leszek: a magyarságnak hátraszorulni nem -szabad. - -Oly keményen beszélt a főispánokkal, hogy tizennyolcz közül tizenöt -velünk szavazott és csak Ormós temesi gróf, Kis Miklós jász-kun -főkapitány s még egy harmadik – neve nem jut eszembe – szavazott -ellenünk. Győztünk! - -Ilyen fura deputáczió se járt azóta a miniszterelnöki palotában. De -talán azelőtt se. - -Bittó alatt nyujtott be az igazságügyminiszter egy uj perrendtartási -javaslatot, melyből hiányzott az, hogy más nyelven, mint magyar nyelven -semmiféle iratot benyujtani nem szabad. Figyelmeztetésünkre Bittó -azonnal visszavonatta a javaslatot s utasitotta a szakminisztert, hogy -pótolja ezt a hiányt. Kora bukása miatt czélhoz nem juthattunk. Azóta -negyed század telt el s a czélhoz ma se jutottunk el. Pedig minő óriási -következménye lett volna annak, ha állami biróságaink csak magyar -okiratot fogadhattak volna el! - -* * * - -Volt Bittó igazságügyminiszter is. Ő szervezte 1871-ben a királyi -biróságokat. Ismeretlen elemekből harmadfél ezer birót egyszerre -kinevezni! Azt a protekcziós bucsujárást kellett csak látni, a melylyel -őt három hónapon át folyton ostromolták. - -Szelid modorban, de hajlithatlan keménységgel állt ellent. Még maga gróf -Andrássy Gyula miniszterelnök se tudta egyik gazdatisztjét -börtönfelügyelőnek nála beajánlani. Nem is hagyta a dolgot megjegyzés -nélkül: - -– Teringette Pistikája, az ember sehogy se boldogul vele. - -Kis termete miatt bizalmas körben csak Pistikának neveztük. - -* * * - -Deák Ferencz nagyon szerette és becsülte. - -Az 1872-iki országgyülésen elnököt kellett választani. Sokan Somssich -Pált akarták, a mult 1869-iki képviselőház elnökét. Sokan Gorovét, a -párt elnökét. De mások is voltak jelöltek. A Deák-párt kebelében hosszu -vitára voltak készen. Akkor még nem a kormány jelölte ki a képviselőház -elnökét, a ház élénken óvta e nagy jogát. Akkor még nem is volt a -képviselőház elnöke »kegyelmes ur«, hanem csak az otthoni czime volt. - -Én is deákpárti voltam akkor. Körhelyiségünk a Hungáriában volt. Ott -jöttünk össze a képviselőházi elnökben megállapodni. - -Gorove István pártelnök megnyitja a tanácskozást s jelenti, hogy az -elnökjelölés kérdéséhez Deák Ferencz óhajt először szólani. - -Deák Ferencz jobb kezét az asztalra teszi s balkezében szivarját tartja -aláfelé. S szól: - -– Elnökválasztásról, személyi kérdésről van szó. Az elnöki tiszt nagyon -fontos és gyakran nehéz. Meg kell fontolnunk higgadtan s szabadon kell -tanácskoznunk, kit válasszunk ez állásra. Mindenki mondja meg nyiltan -véleményét. - -S ekkor erős hangsulyozással tette hozzá: - -– Én Bittó István igazságügyminiszter urat óhajtom a képviselőház -elnökének! - -– Éljen! Éljen! - -Azonnal vége lett a tanácskozásnak. Lehetett is azután már tanácskozni, -a mikor Deák Ferencz megmondta a véleményét. De úgy elhallgatott ott -minden más árnyalat, mintha más se lett volna a világon, mint Bittó -István. - -Igy lett a ház elnöke. - -De még czifrábban lett miniszterelnök. - -Szlávy Józsefnek teste-lelke megunta már a miniszterelnökséget, pedig -alig volt egy év óta abban a méltóságban. Szabadulni akart minden áron. - -A király sok embert megkérdezett: ki legyen a miniszterelnök. Akkor -hallgatta meg először Ghyczy Kálmánt és Tisza Kálmánt is. Meghallgatta -Bittót is, a ház elnökét. S egyszer csak azt mondja neki: - -– Önt bizom meg a minisztérium megalakitásával. - -Hejh a ki adta! Most ijedt meg már igazán Bittó István. Hát hiszen az -igaz, hogy ő házelnök volt, igazságügyminiszter is volt, Somogy -vármegyének főszolgabirája is volt s a függetlenségi harcz után bujdosó -is volt, de elvégre mégis csak táblabiró volt. Hogy lehessen ő -miniszterelnök? - -– Fölség, köszönöm kegyességét. Fölséged parancsának engedelmeskedem is, -de azt Fölséged se parancsolhatja, hogy arabul beszéljek, mikor én -arabul nem tudok. - -Mosolygott a Fölség. - -– Csak próbálja meg kedves Bittó, tud ön még arabul is. - -Igy lett miniszterelnök. - -* * * - -Pedig még se igen tudott arabul. - -A bosnyák politikát például határozottan ellenezte. - -E miatt kellett meg is buknia. Nemcsak neki, hanem a Deák-pártnak is. -Ennek elbeszélése azonban már a magas politika körébe tartozik. - -* * * - -Nem szónok. És nagyon szerény ember. E két körülmény örök akadálya volt -annak, hogy vezérszerepet állandóan vigyen. - -Egyszerü, tiszta, magyar és nemes táblabirói eszejárása van. Kisebb -társaságban, magántársaságban felfogása, érvelése, nemes modora mindig -hatalmas befolyást gyakorol. Szabadelvü a negyvenes évek régi tisztes -táborából. Vannak eszményei s még tud lelkesülni. - -Az egyetlen miniszterelnök, a ki átment az ellenzékre. - - - - -A LEGÖREGEBB TÁBLABIRÓ. - -(Zsoldos Ignácz született 1803 julius 24-én s meghalt 1885, szeptember -24-én. Követ, jogtudós, legfőbb itélő biró, akadémiai tag, tudományos -iró. Legnagyobb érdeme az, hogy Zádor Györgygyel együtt a magyar jogi -élet tiszta magyar nyelvét ő alapitotta, ő teremtette meg. Az utolsó -negyven évben irók, birák és ügyvédek sokat rontottak e nyelven.) - -Zsoldos Ignáczról, az agg tudósról és táblabiróról akarok megemlékezni. -Régi ember, régi törvényhozó, régi publiczista, régi büszkesége a magyar -birói karnak, az ujra ébredt nemzet első gárdájának tekintélyes tagja. - -Nagyon kis gyermek voltam még akkor, amikor őt nekem a 47-diki -követválasztás idején apám megmutatta. Őt és Zádort és Kocsi Sebestyén -Gábort és Hunkár Antalt, mint vármegyénk nagyjait. - -Régi ember volt ő már akkor is. Már 1847-ben joggal mondhatta el, hogy -negyedszázad óta szolgálja a vármegyét, a közügyet, a tudományt, az -országgyülést. De én minderről akkor nem tudtam s mindebből nem értettem -semmit. Még alakját is elfelejtettem, még neve is ritkán jutott eszembe, -de ez az én bűnöm volt, nem az övé. - -Húsz esztendeig nem láttam azután. - -1867-ben egy deputácziót választott a vármegye, melynek szigorú -útasitásul adta, hogy menjen föl Pestre, látogassa meg a minisztereket s -különösen gróf Mikó Imrével értesse meg komolyan, hogy a vármegyének -vasutra van szüksége s hogy a magyar nyugati vasutnak, Fehérvárból -kiindulva, a vármegye kellő közepén kell végig vezettetni. Szentül azt -hittük akkor a vármegyén, hogy a vasútépités pusztán hazafias dolog, -mint a muzeum vagy a nemzeti szinház, hogy abból csak áldása lesz az -országnak s hogy ahhoz holmi konzorcziumoknak, gründereknek, -szindikátusoknak, filiszteusoknak semmi közük se lészen. - -Ebbe a hazafias vasuti deputáczióba beválasztott a nemes vármegye engem -is, aki akkor fiskusa voltam, és Zsoldos Ignáczot is, aki már akkor is -és még akkor is első rangu büszkesége volt. Mellesleg szeptemvir volt a -kurián és Pesten lakott. - -Elképzelhető, minő sajátságos érzelemmel vártam azt a pillanatot, midőn -vele megismerkedhetem. Első rangu publiczistánk a 40-es évek elejéről, -harmincz év óta tagja a magyar tudós társaságnak, több mint negyven év -előtt már országgyűlési követ s most szeptemvir, az országnak egyik -legmagasb birája. Mily alakká növeszté őt fel láttatlanban egy ifjú -megyei tisztviselőnek kegyeletes képzelete! - -A főispánnál, báró Fiáth Ferencznél jöttünk össze, hogy onnan menjünk a -miniszterekhez. Eszterházy Pál, Waldstein János, Zichy Manó grófok, -Ányos István, Békássy Lajos, Nagy Ignácz képviselők, Késmárky viczispán -s a többiek. Ma már mindez, akiket itt fölemliték, elköltözött oda, a -hol nincs miniszter s a hová vasút nem jár. - -Míg ott beszélgettünk: bejön közénk egy kis sovány, öreg emberke. -Halvány arcz, élénk szemek, még el nem deresedett bajusz, bágyadt -mozdulatok s kissé hajlott termett. Tisztes fekete, de viselt ruhában, -Zsedényi-féle egyszerüséggel öltözve. Nyakában egy hosszu bekecs, -boldogult Horváth István divatja szerinti szabással s lábain olyan -csizma, melyet bagariabőrből készitett valami régi divatu magyar -csizmadia s melynek mindegyik darabját fölváltva másik-másik lábán -szokta viselni naponként az ember hajdanában. Beköszöntött s aztán -keveset beszélt, igénytelenül, szerényen és csak akkor, ha valaki -egyenes kérdéssel fordult hozzá. Egyenesen rá lehetett volna fogni, hogy -egy derék, nyugalomba vonult falusi tanitó, ki ránk maradt ezelőtt ötven -esztendőről. - -Zsoldos Ignácz volt. Tisztelettel néztem és hallgattam reá, de kissé -csalódva. - -Mentünk a miniszterhez. Mikó miniszter hegyesre kifent bajuszával -ünnepélyesen fogadott bennünket, mellette ott sürgött államtitkárja, -Hollán Ernő, akkor még nem generális, hanem annál szemrevalóbb fiatal -ember. - -Szónokunk elmondá a maga beszédét ékesen, czifrán, szónoki figurákkal -bővelkedve, szokott hazafias frázisokkal s a miniszter felelt rá -hidegen, egyszerüen, jóakaratáról biztositva szokott hivatalos -frázisokkal. Vettem észre, hogy ebből a párbeszédből alig lesz nekünk -vasutunk. - -De előállott Zsoldos Ignácz s mikor a hivatalos beszédnek vége lett, azt -mondá a miniszternek: - -– Kegyelmes uram, miniszter ur! A mi ide jövetelünk nem puszta formaság. -Mi azt követeljük, hogy az ország tuladunai részének jövendője s anyagi -és szellemi jólléte minden módon biztosittassék. A miniszter uraknak az -ország minden részéről gondoskodni kell ugyan, de vegye tudomásul -exczelencziád, hogy az ország tuladunai része nem ismer idegen -nemzetiséget, nem ismer nemzetiségi kérdést, mi magyarok vagyunk és -magyarok maradunk; a német ellen és nyugat ellen mi védelmezzük fajunkat -és országunkat, a mi kérelmünket se elutasitani, se halogatni nem -szabad. Én, miniszter ur, öreg vagyok már és beteg ember, de fiatallá és -egészségessé leszek, ha az én imádott magyar fajomnak, nemzetemnek -jólléteért kell viaskodnom. És én azért viaskodni fogok, a mig én élek, -ezt a miniszter ur jegyezze meg magának jól. - -A kis ember görnyedt termete kiegyenesedett, hangjában ércz volt és erő -s szemeiben villogott az érzés és a köny. - -Ezt a hangot megértette a miniszter. Az ő bágyadt szemeiben is el -kezdett csillogni valami, némán szoritott velünk kezet, de a Zsoldos -Ignácz kezét két kezével szoritá meg. - -– Én is öreg ember vagyok, méltóságos uram – úgymond a miniszter – de én -erdélyi vagyok, én ismerem a nemzetiségi kérdést az én hazámból, de én -is viaskodom fajomért és nemzetemért; méltóságtok akarata teljesitve -lészen, vagy én sem leszek miniszter. - -S a vasut meglett azonnal. - -* * * - -Ez volt első találkozásom Zsoldos Ignáczczal. Csodálattal és -tisztelettel néztem őt. Nem a régi bekecs és régi csizma, hanem a régi -sziv és régi érzés állott ezentul előttem. Ha mi fiatalok úgy tudnánk -érezni, mint a régi gárda öreg táblabírái! - -* * * - -Legnagyobb és legbecsesebb munkája két vaskos kötetben e czim alatt -látott napvilágot: »A szolgabirói hivatal«. A közigazgatás kézi-könyve -akart ez lenni a szolgabirák és esküdtek számára és lőn e könyv a -közigazgatás egész elméleti és gyakorlati tankönyve két nemzedéken át az -egész ország számára. Olyan tudományos könyv, mely a gyakorlati -közéletben ehhez hasonló elterjedést nyert s ehhez hasonló hatást -gyakorolt volna, magyar nyelven még nem iratott mind maiglan. - -A harminczas és negyvenes években a fölébredett nemzeti öntudat a megyei -élet, a megyei közigazgatás és igazságszolgáltatás terén is szükségesnek -tartá már a közállapotok javitását. A társadalmi élet bonyolódott, a -vármegyék feladata napról-napra nehezebbé vált s a külföldön utazott -ujabb irói nemzedék gunynyal kezdé már ostromolni Széchenyi nyomdokin a -táblabirák és szolgabirák more patrio gazdálkodó rendszerét. Azonban a -táblabirák és szolgabirák megtették volna kötelességüket, ha az ujabb -korszak minden reformigénye egyszere nyakukba nem szakad s ha lett volna -valamely rendszeres és világos szakmunka, mely nekik az ujabb -feladatokra irányt adhat. - -Érezték ezt a vármegyék maguk is. Pestvármegye hires főjegyzőjének, -Nyáry Pálnak keze által készittetett 1840-ben tisztviselői számára -rendszeres eljárási utasitást. Zalavármegye is deputácziót küldött ki e -czélra még 1839-ben s Biharban is megpendité az eszmét Beöthy Ödön. - -Azonban Deák Ferencz, bár saját vármegyéje is dolgozott ily művön, -Zsoldos Ignáczot, ifjukori benső barátját beszélte rá, hogy fogjon bele -ily mű alkotásába. - -– Minden vármegye – úgymond – csak a maga viszonyai szerint, a maga -számára fog eljárási utasitást késziteni s egyik vármegye a másikét -valószinüleg nem fogja elfogadni már csak localis rivalitásnál fogva -sem. Ha azonban egy ember ir derék munkát: azt az egész ország -elfogadja, miként Verbőczyt elfogadta. Fogj hozzá barátom s ird meg te. - -Ezt 1838-ban nyáron Füreden mondá Deák Zsoldosnak és a jó tanács annál -szivesebben meghallgatásra talált, mert ily mű megirásának eszméje már -Zsoldosnál is önként megérlelődött s az adatokat és tanulmányokat kezdé -is már hozzá gyüjteni. - -Zsoldos Ignácz 1823-ban lépett Veszprémvármegyében tiszteletbeli -hivatalra. Az 1825-iki országgyülésen mint távollevők követe volt jelen -s mindvégig feszült figyelemmel kisérte a köztanácskozásokat. 1827-ben -szolgabiróvá s később főbiróvá választatott megyéjében s 1834-ig -mintaszerű szolgabirája volt a megyének, kinek nevét s eljárását -példának okáért emlegették még a szomszéd vármegyékben is. Ezután -főjegyző lett s a 43-iki országgyűlésen a vármegyének első követe. - -Volt hát gyakorlata elég. A nagy mű megirását 1838. évi szeptemberben -kezdette meg s 1840-ben fejezte be. Egyes részeit időnként megmutatta -Deák Ferencznek s műve tárgyairól külön is adott ki előzetesen jól -megirt dolgozatokat. Ezért az akadémia már 1839-ben tagjává választotta. -A mű 1842-ben jelent meg teljes kiadásban. - -Csodálatos sorsa volt e műnek. Először is Pestnek, Zalának hasonló -tárgyu munkálatait teljesen leszoritá a térről, úgy hogy ezekre alig -emlékezik már valaki. És azután mint gyakorlati munka, közel félszázad -alatt, háromszor ment ki a divatból, de a vármegyék három szor -visszafolyamodtak hozzá. - -1848-ig Zsoldos könyve volt a vármegyék és szolgabirák bibliája. Az -önkényuralom rendszere alatt a könyv elhallgatott. De a mikor 1861-ben -visszaállitottuk a vármegyéket, a Reichsgesetzblattok lomtárba lökött -foliánsai helyett megint Zsoldos könyve lett a közigazgatás tudományának -forrásává. Schmerling rendszere ismét leszoritá a térről, de 1865-ben az -alkotmányosság kezdetekor megint minden szolgabiró és esküdt első -feladatának tartá Zsoldos könyvét megszerezni. Tisza Kálmán -kormányzatának mai rendszere alatt ismét elnémult a könyv, de sokan -hiszik még az öregek közül, hogy eljövend az idő, a mikor az igazi -vármegyék feltámadnak egykoron s a mikor Zsoldos könyve ismét életre -kel, mint az alvó leányzó. - -* * * - -Zsoldos Ignácz egész életén át beteges külsejü s halvány arczszinű volt, -ép úgy, mint megyei tiszttársa s követtársa Sebestyén Gábor. Egykor az -országgyülésen azt mondá valaki: »Csodálatos, hogy a püspökkel és sok -katholikussal bővelkedő Veszprémvármegye két kálvinistát is választ -követévé.« Zsoldost értették és Sebestyént. - -– Elég jó pápista szinben vannak azok, – mondá Bezerédy Miklós. - -Zsoldos sohase hitte, hogy hosszu életkort érjen. Nagy művét Deák -Ferencznek ajánlá s hozzá negyvenöt év előtt ezt irta: - -»Fogadd kérlek szivesen, szeretett barátom, e parányi -gondolatgyüjteményt, melyet, mig te a haza dolgaiban fáradoztál, -hivatásom sokkal kisebb körében gyüjtögettem. S ha egykor azon helyre -jövendesz, hol a kifáradt gyüjtő, hogy egy ujabb munkás életet -kezdhessen, nyugalmát pihenni fogja: lépj közelébe ama kis dombnak s -mond barátidnak: Ismertem őt, nem volt benne rossz az akarat. – S ez a -sirhantokat, hidd el, könnyitendi.« - -És Zsoldos Ignácz még él és Deák Ferencz már tíz év óta pihen a kerepesi -temetőben. - -* * * - -Veszprém városának piaczán áll egy dupla tetős régi ház egy magaslaton. -Kevés ház van a városban, a mely régibb volna, mint ez. Ebben lakik s -innen jár ki naponkint sétálni s közdolgokról barátival elbeszélgetni a -ház öreg gazdája: Zsoldos Ignácz. Kevés ember van az országban, a ki -idősebb volna, mint ő, érdemesebb egy sincs. - -Régi ház, régi gazda, legöregebb táblabiró: egyaránt a köztisztelet -tárgya mind a három. - - - - -SZABÓ IMRE. - -(Született 1814 okt. 14-en, meghalt 1882-ben. Plébános, 1861-ben -képviselő, később kultuszminiszteri osztálytanácsos, majd szombathelyi -püspök. Jeles egyházi szónok és népies egyházi iró,) - -Jó ember volt és jó egyházfejedelem volt. Hivei szerették, lelkésztársai -becsülték, a főpapok nagy része azonban mintha kicsinylette volna őt. A -minek egyik oka az volt, hogy a szombathelyi püspöki beneficzium sem nem -fényes, sem nem gazdag; – a másik oka pedig az volt, hogy ő akkor is, a -mikor már püspökké lett, megmaradt a maga jó természetében, mintha csak -jó falusi plébános volna, semmi más. Magas hivatali gőg tömjénével nem -vette körül magát, udvarában a kedélyesség uralkodott s egykori -káplántársai és plébános-társai csak oly bátran mentek és csak oly -gyakran mentek a szombathelyi püspöki asztal vendégszeretetét és -hatalmas adomáit élvezni, mint tették akkor, a mikor ő még szerény -iszkázi plébános vala. Magas állása soha sem szédité el annyira, hogy -törekedett volna a »nagy« urakhoz dörgölődzni s hogy el tudta volna -hanyagolni régi barátait. - -A mult évben, juniusban meglátogattam őt. Éppen akkor jött haza -bérmálási körutjából. A hatalmas terjedelmü püspöki rezidenczia szerény -udvarmestere, midőn azt kérdeztem tőle, hol van a püspök ur – azt -felelé: »A kertben.« - -– És mit csinál a kertben? - -– Sétálgat és tisztogatja a gyümölcsfákat. - -Hm. Ez nem a legjobb mulatság juniusi melegben, – gondolám. S mentem a -kertbe. - -A kert ott van a püspöki palota mellett. Nem nagy, nem is nagyszerű, -főuri parkhoz bizony nem hasonló. Szabályos négyszögekre van felosztva, -az utak melléke gyümölcsfákkal beültetve, a gyümölcsfák közeiben -burgonya, czukorrépa, zöldség, bab. Jó gazdának haszonhajtó konyhakertje -s nem egyházfejedelemnek mulatója ez. Egyetlen fenyő-ültetvény egy -mesterséges kerek domb tetején és oldalában s a domb tetején kerti padok -és kerek-asztal: ime ebből állt a kertnek egész fényüzése. - -Itt sétálgatott a püspök törődött testtel, de hatalmas kedélylyel egy -képviselő barátom társaságában, ki őt bérmáló körutjából kisérte haza. -Találgatta: mennyi lesz idei gyümölcstermése s miként diszlenek az ifju -ültetvények, a tavaszi oltoványok. - -Jó ember az, a ki szereti a gyerekeket, az állatot és ültet fát az -utókor számára. Ha apa cselekszi ezt gyermekei kedvéért: még az is szép -dolog. Hát a mikor püspök cselekszi, a ki eltölthetné idejét olyan -mulatsággal, melyet élő világ különb mulatságnak tart, mint a -kertészkedést. - -Meg is tettem elismerő észrevételemet. - -– Lássa barátom, mondá, én most már könyvet nem olvasok, de nem is irok. -Hivatalos dolgom abból áll, hogy jó keresztyént és jó hazafit akarok -nevelni az ifju nemzedékből, pihenésem pedig abból áll, hogy ültetek és -oltok és nemesítek. A ki utánam jön, az veszi majd hasznát. - -Beszélgettünk régi ismerőseiről, régi barátairól, a veszprémmegyei -viszonyokról. Tudtam, hogy a megyére, szülőföldjére, hosszu -lelkészkedésének szinhelyére kegyelettel emlékezik. Aztán áttértünk -egyházmegyei híveire, a kik közt sok a vend és horvát. Kérdeztem: miként -érintkezik ezekkel, hogy bérmálja őket, holott nem tud beszélni -nyelvükön. - -– Dehogy nem tudok, sőt nagyon is tudok – úgymond. – Lássa barátom, -mikor én tíz évvel ezelőtt ide jöttem püspöknek, igaz, egy szót se -tudtam vendül, horvátul, de rögtön elhatároztam, hogy megtanulok csak -azért, hogy vend és horvát híveimet tanithassam a magyar nyelvre. Első -dolgom volt megtanulni a miatyánkot és üdvözletet. Azután egy -prédikácziót. Végre egy csomó közbeszédi mondatot, a mit a szegény nép -használni szokott s különösen egy furcsa beszédet, melyet legelső -bérmálásom alkalmával elmondtam már minden horvát és vend faluban. Ez -pedig így szól: - -»Édes fiaim! Én a Bakony mellett nevelkedtem, a hol a magyar ember azt -sem tudja, hogy van-e horvát a világon. Lássátok, én püspök vagyok, -Istennek szolgája ugyan, de azért hozzátok képest mégis nagy ur. És a ti -nyelveteket én mégis megtanultam, pedig én ti rátok nem szorulok s ti -nekem nem adhattok semmit. Lássátok, ti rászorultok az édes magyar -hazára, az ád nektek békességet, nyugodalmat és mégsem tudtok édes -hazátok nyelvén beszélni. Vegyetek példát én rólam. Ha én megtanultam -öreg létemre a ti nyelveteket: a ti fiaitok is megtanulhatják a haza -nyelvét. A haza a mi édes anyánk és mi az ő gyermekei vagyunk. A mely -gyermek pedig anyját érteni nem akarja, azt jobb volna a falhoz vágni, -semmint fölnevelni.« - -– Ezt a szót, – úgymond – nagyon jól megértették az én vendjeim és -horvátaim és istennek legyen hála, az ifjuság magyarosodása szépen halad -előre. Az igaz, hogy egyik-másik faluban azt is megmondám az -előljáróknak, hogyha mikor még egyszer eljövök s akkor sem tudnak -magyarul semmit: püspöki botomat töröm össze hátukon. - -E közben helyet foglaltunk a fenyő grupp közepén a kerek asztal mellett. -És ott az élemedett, a béna férfiu, kinek élete egy hétig se volt már -biztos, egész gyermeki lelkesedéssel ábrándozott arról, hogy ő, bár -legszegényebb a magyar püspökök között, mennyi jót tehet és tesz még a -köznevelés érdekében. - -Már régóta gyöngélkedett. Már 1874-ben érte őt egy veszedelmes bénulás, -melyből gyökeresen kiszabadulni soha nem tudott, noha azért nem igen -látszott meg rajta. - -A keszthelyi Héviz volt az ő fürdője, hol megjelent minden nyáron. -1875-ben ott is találkoztam vele. Gyulai Pál, Salamon Ferencz, Szilágyi -Sándor és Nagy Miklós barátaimmal fölkerestük őt, midőn meghallottuk, -hogy ott van. Elpanaszlá jó humoros anekdoták közben nyavalyáját, mire -Gyulai azt kérdé tőle: - -– Miért nem konzultál nagyhirű orvosokkal s miért nem próbál külföldi -fürdőt? - -– Hja barátom, makacs vén bolond vagyok én ahhoz. Ki nem tudom verni a -fejemből, hogy ha én itthon meg nem gyógyulok, engem a külföldi fürdő -ugyan soha meg nem gyógyit. Már ha felrugok is: csak maradok én itthon. - -Ekkor már és ezóta alig lehetett rajta észrevenni, minő hatalmas -népszónok volt ő egykoron. - -Pedig csakugyan az volt. - -Mikor először megválasztották képviselőnek: akkor ismertem meg -népszónoki ékesszólásának nagy hatalmát. - -Pápán volt ez 1861-ben. Pápán rendszerint két követjelölt szokott lenni. -Az egyiket a plébánia jelöltjének, a másikat a kollégium jelöltjének -szokták nevezni. Amaz mindig katholikus, emez mindig református Amaz -mindig győzni, emez mindig bukni szokott. S a kollégium ifjai -természetesen mindig hazaárulónak szokták tartani a győzedelmes párt -jelöltjét. - -Ennélfogva természetes dolog, hogy akkor én is a kollégiumi jelölt -pártjához tartoztam és pedig annál nagyobb elkeseredéssel, miután még -akkor szavazatjogom se lehetett. Igaz, hogy Szabó Imrét még addig -sohasem láttam, de engem is elragadott akkor az a szent meggyőződés, -hogy egy plébános semmiképen se lehet derék ember és jó hazafi. - -Ilyen hittel mentem el a fáklyás-zenét meghallgatni. - -Egy állvány volt készítve a nagy téren. Ezt fogta körül a fáklyás sereg -s az óriási néptömeg. A fáklyák fényénél a sötét estén tündéri fenségben -tünt fel előttünk az a szép nagy templom, melynek homlokzata előtt az -állványról beszélt a »pápista pap.« - -S miként beszélt: sohasem feledem el. Férfias, szép termete; hatalmas, -erős, érczes hangja még most is fülemben cseng. Meghatottan mentem haza -s meggyőződtem arról, hogy a »pápista pap« is csak oly jó hazafi lehet, -mint bárki más a legjobbak közül. - -És Szabó Imrét imádta a nép, melyet ő oly mélységesen szeretett. Erre -fényes, noha borzasztó bizonyiték van felirva Veszprémvármegye -annalisaiban. - -A somlyóvásárhelyi kerületben 1865-ben két jelölt állott szemközt -egymással. Pap János 48-iki képviselő, később deákpárti és Békássy Lajos -ellenzéki. Békássy pártjának zömét a marczalmelléki protestáns nemesség -tette s ennek útja, midőn ment a választás szinhelyére, Iszkázon, Szabó -Imre plébániáján vezetett keresztül. - -Midőn a választók nagy tömege a kicsiny falun keresztül vonult: néhány -éretlen legénykének henczegése miatt az iszkáziak és marczalmellékiek -között némi tettleges bántalmazás fejlődött ki. A zaj közben az a hír -szárnyalt végig Iszkázon, hogy a papot, Szabó Imrét akarja az ellenpárt -bántalmazni. Erre annak a kis falunak népe elkeseredve, hogy kedves -lelkészét megvédelmezze, megrohanta azt a nagy választó tömeget. S -kifejlődött egy oly éktelen harcz, melyben épen annyi magyar vér folyt -el és magyar ember halt meg, mint a pákozdi csatában. - -Az aztán a pap, kit ennyire szeret, kiért meghalni kész népe. Pedig -Szabó Imre nem babonával hóditá meg azt a jó és értelmes népet, hanem -valódi emberszeretettel. - -Ilyen főpapot adjon a gondviselés minél többet e szegény hazának. - - - - -BÉKÁSSY LAJOS. - -(Békássy Lajos veszprémvármegyei birtokos, 1861-ben és 1865-ben -országgyülési képviselő. Nemzetsége ős régi, a hagyomány szerint a -honfoglaló Und vezértől származik. Nemzetsége a középkorban a rég kihalt -Pápay nevet viselte. Született 1824-ben, meghalt 1880-ban.) - -Régi honvéd, régi bajtárs, régi képviselő, régi jó magyar ember. Egygyel -megint kevesebb ama férfiak serege, kik a régi magyar társadalmat -alkoták. Lassanként kihal, elpusztul majd valamennyi. A »régi« -Magyarország helyére az »uj« Magyarország lép és nekünk, e most izzadó -nemzedéknek, kik még ismertük a régit s küzködünk az ujért, olyan keserü -nyilallás támad szivünkben, valahányszor kidől egy-egy oszlop azok -közül, a kiken a »régi« Magyarország felépült ezer év előtt s fennállott -ezer évig. - -Vajon kik lesznek és minő erősek lesznek az uj oszlopok? - -Erős, hatalmas termet volt, széles vállakkal, domboru mellel, mint -Atlaszé; kemény homlokkal, hatalmas fővel, mint Danton. De nem az a -Danton, kinek, ha haragudott, villámot szórtak szemei s menydörgés szólt -le ajkairól, s nem is az a Danton, ki elindult az egyenes uton s ki nem -tért abból, habár ezerek kiomlott vérén kellett is átgázolnia. - -Békássy Lajos magyar ember volt, a kihaló magyar nemesi osztálynak -kitünő képviselője. A magyar nemes csak lelkesülni tudott, haragudni -nem. Csak háboruban verte meg az ellenséget, de békében összeölelkezett -vele. Büszke volt e faj, mint az arab mén, mely leveti hátáról azt, ki -őt megnyergeli, de ha aztán a földön fekszik, nem tiporja le, nem lép a -nyakára. - -Van Veszprémvármegyének egy sarka, mely e fajnak különösen jó termő -földje volt. Pápa vidéke, Somlyó hegye, Marczal melléke: az a rész, mely -Kemenesaljára dől s mely édes testvére e költőklakta, géniuszszentelte -szép magyar vidéknek. - -Itt született, itt harsogtatá lantját Berzsenyi. Itt váltott testvéri -csókot a muzsával Dukai Takács Judit. Itt, e vidéket éneklé meg -Kisfaludy Sándor a nemesi élet költészetének azzal a bájával, mely már -talán örökre kihalt s melyet utána zengeni nem voltak képesek az utóbb -jövő nemzedék költő-fejedelmei sem. - -Itt, a Marczal mellékén fekszik az a csendes falu, mely a Békássy -nemzetség ősi fészke. - -Nagy nemzetség volt ez. Előkelő család, mely rokonságban áll Veszprém, -Győr, Sopron, Vas és Zalavármegye sok nagy és hires családjával, a -Berzsenyiekkel, a Kisfaludyakkal, a Bezerédyekkel, a Takácsokkal, a -Rohonczyakkal, a Rososokkal, melyeknek neveit hiressé tették Rákóczy -harczai, az utolsó nemesi fölkelés, a függetlenségi harcz, az -abszolutizmus alatti összeesküvések, a parlamenti küzdelmek s Kisfaludy -Sándor gyönyörű regéi. - -E családok kebelében az ősi patriarchális élet, a női szendeségnek, a -gazda-szivességnek, a régi vendégszeretetnek s a rokoni és baráti -érzelem bensőségének nagy erényeivel együtt ép úgy fennáll még ma is, -mint fennállott azokban az időkben, a melyekről Somlyó, Csobáncz, -Badacsony, Szigliget őshagyományai emlékeznek. - -Ily család kebelén nőtt fel Békássy Lajos s öröklé azt a szellemet, azt -a kedélyt, mely csak a magyar emberé, csak a régi nemesé lehet. Mely -minden bajt és szomoruságot megtart magának, de minden ismerőst és -ismeretlent részesévé tesz örömének. Mely áldomással köszönti fel az -élet minden viszonyát s mely kenyerét és borát el nem tudja költeni -jóizűn, ha azt meg nem oszthatja barátaival. Mely bánatot csak akkor -ismer, ha szerencsétlen a mi édes hazánk s mely az oltárra vinné -mindenét, ha a haza azt mondja fiainak: áldozzatok. Pedig e hon oly -sokszor szerencsétlen s jó fiaira oly sokszor rászorul. - -Békássy, mint fiatal ember, szolgálta a vármegyét, a mint az 48 előtt -szokásban volt. Aztán honvéddé lett, végig küzdé a függetlenségi -harczot, ketté törte kardját Világosnál s elment az osztrákhoz -közvitéznek. Elment, mert vitték s a honvédszázadosból lett osztrák -közkatona. - -De oda se nézett a bajnak. Soha, egy perczig sem hitte, hogy -Magyarország fel ne ébredjen ájultából és soha, egy perczig sem -kételkedett abban, hogy a magyar nemzet örökké él, örökké dicső marad. - -Én nem ismertem ez időben. A vármegyének ellenkező pólusán laktam s -aztán kis gyermek voltam még akkor. De megismertem 1861-ben. - -Ő akkor képviselő volt Veszprémvármegyéből. A határozati párthoz -tartozott s szentül meg volt arról győződve, hogy elérkezett az idő, -melyben le lehet ráznunk az osztrák jármot. - -Jogász voltam. Jól emlékezem azokra az időkre. Csodálatos idők voltak -azok. A pártélet nem szaggatta szét még akkor a társaságot. Az alkotmány -nem ölte még ki a hazafiérzet nemes gerjedelmeit. Lelkesültünk -Napoleonért s félistennek tartottuk Garibaldit. Mi gyermekek, ha -megfoghattunk egy régi honvédet, a ki beszélt nekünk a nagy csatákról, -sirva csókoltunk neki kezet! - -Békássy elvitt magával, bizalmas barátai körébe, vacsorára. Valami -ostoba verssel vagy toaszttal vontam magamra figyelmét. Akkor tájt -verték szét az országgyülést és a vármegyéket. - -Vacsora után, czigányzene közben, poharak és felköszöntések zajában -félre szólitott, elővette kis tárczakönyvét, bele irta nevem s ezt -mondá: - -– Öcsém, se jó kedvvel, se búbánattal, se nagy beszédekkel nem verjük -meg a németet. Honvéd kell oda, kétszázezer, de igazi. Ime, én most -beirtam neved az én ezredembe. Beaszentáltalak. Ha mikor majd jön az -idő, tőlem kapod a jelszót. Addig áldjon meg az isten. - -Megölelt, megcsókolt, könyeit érzém arczomon. - -– Jegyezd meg, öcsém, 48-ban hat ezer honvédet adott Veszprémmegye, most -tizezret kell adnia. - -Három év mulva ujra találkoztunk, ujra komoly mondanivalója volt. - -Akkor volt felettünk legsötétebb és legsúlyosabb a Schmerling-korszak. - -Akkor tett fogadást százezer ifju és erőteljes magyar ember az osztrák -iga lerázására. Katonai törvényszékek üldözték a honfiakat a föld felett -s a honfiak szervezték a honvédezredeket a föld alatt. - -Ezt a mozgalmat Almássy-összeesküvésnek nevezte a katonai biróság. - -Békássy nekem átadá azt a proklamácziót, melyet a Turinban székelő -magyar függetlenségi bizottmány adott ki. Rajta volt e bizottmány -pecsétje is a nemzet czimerével. - -Ez a proklamáczió egy kegyetlen hideg deczemberi hajnalon az ország -minden városában ki volt ragasztva a házak falain. Még a komáromi -sánczok oldalán is. - -Békássy ujra lelkemre köté a szabadulás ügyét s én akkor úgy éreztem, -hogy csak napok választanak el attól az időtől, a mikor megharsan a -harczi riadó életre-halálra. - -S alig mult el két hét, én már fogoly voltam Komárom kaszamátáiban. – -Nevemet igy vezették be valami protokollumba: »veszélyes törekvésü -politikai fegyencz.« Pedig bizony ártatlan dolog volt az, a miért engem -sánczba vittek. - -Békássy naplója – hova nevem beirta – mégis sokszor eszembe jutott. -Kivált mikor Almássyt és társait elfogdosák. Huszonkét éves korral nem a -haláltól féltem, hanem a besoroztatástól. - -Aztán más világ jött. - -A következő évben már követet választottunk. Engem jó vagy rossz sorsom -a Deák-pártra hajtott. Békássy maradt engesztelhetetlen. - -Magasra csapkodtak 68-ban és 69-ben a politikai szenvedély hullámai. A -két nagy nemzeti párt úgy állott szemközt egymással, mint két keserü -ellenség. Békássynak gyöngéd szive ekkor sem tudott haragudni. Elvei -mellett megmaradt rendithetetlenül, de a politikai szenvedélynek -szemetes harczaiban nem akart többé részt venni. 1869-ben már nem -vállalt mandátumot. - -Nem volt ő államférfi, nem volt ő politikus. De csatatéren és -parlamentben becsülettel tölté be a hős közkatona szerepét. - -Visszavonult a magánéletbe, visszavonult a gazdaságtól is s bement -Pápára lakni. Ott alkotott magának egy kis társaságot, melyben még évek -előtt, ha tagjai összejöttek, sikerült elfelejteni egy pillanatra e -nyomoruságos idők nyomoruságait. - -A fuzió utáni évben találkoztam vele utoljára. A két nagy párt -egyesülését helyeselte, hanem az soha sem ment a fejébe, hogy Tisza -Kálmán és hivei miként felejtkezhettek meg ama nagy elvekről, melyek -megszerzék nekik a nemzet bizodalmát. - -Az utolsó két évben aggodalmas napjai is voltak. Rossz emberek -behizelegték magukat bizalmába s visszaéltek ezzel. De azért jó kedvét -nem veszté el, noha az ritkábban lobogott fel, mint hajdanában. - -Most már nem fogom látni többé. Csak sirját és emlékét fogja áldásom -látogatni. - -Ha kérdi valaki, mi volt benne nagy, mi volt benne méltó arra, hogy -hosszu czikkben emlékezzem meg rá, azt felelem: hazafi volt. - -Nem tartott a parlamentben fényes szónoklatokat, ő csak hazafi volt. - -Nem állt ki a publikum elé saját sebjeit mutogatni mások érdemeit -leránczigálni: ő csak hazafi volt. - -A mit áldozni lehetett a hazáért: azt ő mind meghozta áldozatul s a mit -adhatott a haza a közügy bajnokainak: abból ő se nem kért, se el nem -fogadott semmit. Hagyta azt másnak. Ő csak hazafi volt. - -Nemes ember a régi korból. A ki szerette az embereket, mert szabadságban -nőtt fel. A ki előtt a haza nem konvenczionális fogalom, nem közös -jólléti részvénytársaság, nem államközegek rendszeres müködési -gyártelepe volt. Hanem volt az ideál, melyért élni-halni, s melynek -örömében és bánatában részt venni kell. Kell, mert részt nem venni -lehetetlen. - -A régi gárda egyik nemes tagja. - -Kihalóban már ez. A vármegyék kiváló alakjai, az ős magyar szellem -letéteményesei egymás után dőlnek ki. - -És mi nézzük, és mi látjuk, miként rombol a kor. Mint a szarvas nézi és -látja, miként pusztul körülötte szálanként és pagonyonként az ősi erdő. -– Az utolsó pagonynyal ő is el fog tünni bizonyára. - - - - -BÁRÓ KEMÉNY ISTVÁN. - -(Született 1811-ben s meghalt 1881-ben. Főispán, főrendü, képviselő, -kitünő gazda s korában a legnemesebb hazafiak egyike. Mint iró, német -nyelven irta meg az 1848-iki erdélyi vérengzések idejéből a magyar -vértanuk történetét.) - - -I. - -A régebbi országgyülések ez érdekes alakja nincs többé. A késő aggkor -megkövetelte áldozatát. Erdélynek egyik legnemesebb főura elköltözött -őseihez, kiknek neve és szereplése fél ezer év óta dicsősége a magyar -nemzetnek. Méltó utód volt hozzájuk – jellemben, hazafiságban. A régi -gárda, mely Erdélyben b. Wesselényi Miklós köré, Magyarországban Deák -Ferencz köré csoportosult, most már őt sem mondhatja magáénak. Csombord -ura már nem ábrándoz és nem kertészkedik többé a Maros partján, azokon a -jó bortermő hegyeken, melyek kelet felé néznek – Nagy-Enyedre és a -szent-imrei csatatérre. A Kemény-család dicsőségének emlékei ezek. Amaz -a békének szelid műveiben, emez a hazáért vívott harczok keserű -áldozataiban. - -Felejthetetlen előttünk, kik őt ismerhettük. Alakja és ötletei soha nem -alusznak ki emlékezetünkből. Magyar főur, a ki egyuttal magyar táblabiró -az erdélyi fajtából. Typus, de egyszersmind eredeti a testnek és -léleknek minden mozdulatában. - -Középszerü termet. Élénk, fekete szemek; kerek arcz, kipödrött fekete -bajusz, borotvált áll, széles vállak, domboru mell, örökös fürgeség -akkor is még, a mikor már szürke a haj s hanyatlóban az élet világa. -Mint sportsman, mint a vidor szellem férfia báró Wenckheimhoz -hasonlitható leginkább. Igaz, hogy ennek benső barátja volt. De benne -mégis mélyebb és élénkebb volt a szív s búskomorabb a hazafiság érzete, -mint Wenckheim Bélában. Ez miniszterré és udvari emberré lőn, Kemény -Istvánt pedig képzelni se lehetett az udvar körében. - -Apró, fényes gombu kék atillát, kerek kalapot s magyar csizmát viselt -folytonosan. Frakk és czilinderkalap alig jött valaha érintkezésbe -testével. Az európai és a khinai czivilizáczió termékei közül csak az -esernyőt akczeptálta. A német világ nem tette németté s a kiegyezés nem -tette udvari szalonférfivá még külsőleg sem. Még akkor sem, a mikor -Ferencz bátyja volt az erdélyi kanczellár, a kit pedig határtalanul -szeretett s alkalomadtával folyton emlegetett. - -Mint gyermek és ifju az ifjabb báró Wesselényi Miklóst választá -eszményképül. Ménest tartott, lovagolt és vadászott, mint ő s a hazán és -annak bonyolult ügyein ép oly lángoló lélekkel csüngött, mint ő. De az -oláhokat sokkal jobban gyűlölte, mint Wesselényi. Az oláhokat soha nem -nevezte oláhnak vagy románnak. »Római«: e névvel gúnyolta a románt. Ha e -szót kiejté száján, e szó nála a legnagyobb gyűlöletet, a legmélyebb -megvetést jelenté. Az engesztelhetlen fajgyülöletet ki nem tudák belőle -irtani sem az ujabb idők viszonyai, sem Deák intései és élczei, sem -szívének jósága s elméjének felvilágosultsága. Ebben javíthatlan vala. - -Igaz, hogy 48-iki és 49-iki emlékei borzasztók valának s ha ezekről -beszélt, bizony habzásig hevíté a vért azokban is, kik a fajgyülölet -sötét érzelmeit nem ismerik. - -Mi dunántuliak nem ismerünk otthon nemzetiséget. Minket nem gyújtogatott -fel a »rácz«, nem öldösött le az »oláh« s velünk nem paczkázott -Hurbánnak és társainak felvidéki tótja. Mi a forradalom emberirtó -fajgyülöletének sötét jeleneteit nem láttuk, nem éltük át, mi csak a -némettel hadakoztunk becsületes, nyilt csatákban; a horvát ugyan minket -megtámadott, de mi a horvátot megvertük, elfogdostuk, haza eregettük és -kinevettük. Az erdélyi magyar nemesség egykori oláhgyülöletéről nekünk -fogalmunk se lehetett. - -Báró Kemény István 1848-ban Alsó-Fehérmegye főispánja volt s megyéjében -a felbujtogatott oláhság szinte hihetetlen vérengzéseket és -pusztitásokat követett el. Alispánjának birtoka és lakása bent volt -Nagy-Enyed mögött a hegyek között. Az alispán jól bánt a néppel, -szerette őt a jobbágyság, tekintélyében is bizott, s egy nap azt mondá -Keménynek: elmegy a hegyekbe lecsendesíteni a népet. - -– Aztán alispán úr, – mondá neki – visz magával hat ágyut is? - -– Nem én, ismernek ők és szeretnek engem. - -Az alispán elment s másnap darabokra tépett holttestét a fák oldalára -szegezte a római. - -Ilyen dolgokat beszélt a báró, mikor úgy néha kedve kerekedett hozzá. - -1874-ben Erdélyben utazgattam néhány barátom meglátogatására. Kemény -Istvánnal Nagy-Enyeden találkoztam s vasuton együtt utaztunk. Akkor még -oly ügyes tornász volt, hogy az indóházban a földről úgy ugrott be a -kupéba a nélkül, hogy a lépcsőt vagy a fogódzót igénybe vette volna. -Beszélgetés közben kérdezém, tart-e még ménest? - -– Nem tartok; 48-ban szép ménesem volt, hetven darab telivér lovam s a -tiszta erdélyi fajtából is vagy tizennyolcz. Mikor a római felprédálta -Csombordot, elvitte minden lovam. Azóta nem tartok ménest. - -– S került-e meg egy is valaha a lovakból? - -– Mikor Nagy-Szebenből kivertük a muszkát, ott megtaláltam egy szép -sárga angol kanczámat, de már akkor ágyusló volt. De ne hidd ám el, hogy -a római ingyen adta a muszkának. - -A vasut a szent-imrei csatatéren száguldott keresztül. Kemény Simon -egyenes őse a mai Kemény-családnak s Kemény Simon hősi halála az egész -mivelt világ összes hőstettei közt egyike a legmagasztosabbaknak. A -barátságnak, a férfi-bátorságnak s a hazaszeretetnek szebb jelenségét -sem a történetirók, sem a költők nem ismerik. Csak Homérja és -Shakespeareje hiányzik e ténynek. - -Minden Kemény büszke ez ősre. Méltán. Kemény István mutogatta nekem a -szent-imrei ütközet téreit s emlékkápolnáit. - -– Tudjátok-e, – kérdeztem, – hol van eltemetve Kemény Simon? - -Kinézett az ablakon, pár ezer ölnyire egy főnemesi udvarház látszott -délkelet felől. - -– Oda nézz, – mondá. – Abban az udvarházban lakott nagyapám. Én mint -gyermek sok időt töltöttem ott. Volt nagyapámnak egy tizenhat markos -nagy sárga lova, azon szoktam lovagolni. Egykor mint gyermek az udvarház -kavicsos udvarán ficzánkoltattam a lovat. Egyszerre a ló egyik hátulsó -lába alatt leszakad a föld. Lyuk támad, a lyuk üregbe vezet, nagyapám -kiásatja az üreget s az üregben ott találnak egy korhadt koporsót, benne -egy csontvázat, a csontváz mellett egy kardot és egy hosszu érczpaizst. -A paizson e szavak: SIMONI KEMÉNY. Ez volt Kemény Simon sírja. Itt aludt -a hős négyszáz esztendő óta már. - -A báró lassan, meghatottan beszélt. Kegyelet és fájdalmas emlékek -nyomasztó érzete hatá át tompuló hangját. Meghatottan kérdezém: - -– Hol van most a kard és paizs? - -– Betette nagyapám Enyedre a Kemény-muzeumba. - -Itt elhallgatott megint. Én ujra kérdezém: - -– Ott van most is? - -E kérdésre nem felelt rögtön. Az élénk arcz elkomorult, a férfias -vonások mély izgatottság alatt vonaglottak, egy könycsep gördült le -arczán. Aztán megfogta karomat s hatalmasan megrázva, mondá: - -– Tudod mi történt? Kemény Simon kardjából, mely megvédte Hunyadit és a -hazát, patkószeget csinált a római. - -* * * - -E jelenetet soha sem feledem el. Most már értettem a gyülöletet s annak -azt a mélységes tengerét, melyből az ősz magyar főur lelke soha se -tudott kiszállani. - -Most már értettem, hogy annak a nemzedéknek, melynek őse Kemény Simon, -annak a nemzedéknek, mely megérte Enyed pusztulását s mely önvérének -legyilkolását látta – miért lobog szívében olthatatlanúl a haragnak és -fájdalomnak lángja. - -Majd ha kihal az a nemzedék: akkor vége lesz haragnak és fájdalomnak. - -Nem tart már soká. - -* * * - -Még egy jelenetet hadd mondjak el, melyet nem Kemény Istvántól -hallottam. Ő ezt el nem mondta volna. Gróf Teleki Sándor szivessége -közlé velem. - -Urbán betört a tihuczai szorosnál Beszterczébe. Bem tábora másutt volt -elfoglalva, de Csányi László, a rettenthetetlen kormánybiztos, útját -akarta állani. Hirtelen összeszedett pár ezernyi fegyelmezetlen és -gyakorlatlan sereggel Tóth Ágoston vezetése mellett elébe ment. - -Kegyetlen, hideg tél volt. Az Olton vagy valamelyik folyóvizen hidat -kellett verni, mert a rohamos folyót a kegyetlen tél se tudta jéggel -bevonni. Ott volt a seregnél báró Kemény István is, az alsófehérmegyei -főispán. - -Nehezen ment a hidverés. Nem volt elegendő eszköz kéznél. Nem volt -ügyes, gyakorlott műszaki csapat. Fázott, didergett a legénység s nem -akart belemenni a fagyos vízbe. - -De előállott Kemény István, a ki nem is volt katona. A büszke főur -leveté prémes felöltőjét, fejszét vett kezébe, belé gázolt a fagyos -vizbe s derékig vizben, órák számra dolgozott ott izzadásig, mint egy -hős, mint egy napszámos. Nem szólt, hanem dolgozott. - -– Nézzéték fiuk, – kiáltá valaki, – báró Kemény, a főispán az, ki ott -dolgozik a vizben. - -E szó elég volt. Oda rohant a honvéd, kivette a fejszét a főur kezéből s -egy óra alatt készen volt a hid. - -Ilyen ember volt báró Kemény István a szabadságharcz alatt. - - -II. - -A báróban rendkivül sok eredetiség volt. Néha csaknem különcznek -lehetett tartani. Szelleme szabadon fejlődött, mint a tölgy a bércz -oldalán, mely kertész kezét és ollóját nem ismeri. Ötletei, élczei, -adomái – – mind, mind a jó szívnek, a fegyelmet nem ismerő elmének, a -társadalmi szokás által meg nem kötözött szellemnek, de egyuttal a -fenékig magyar érzületnek voltak páratlan szikravillanásai. Még »fekete -könyvé«-ben is, mely oly szomoru s borászati értekezéseiben is, melyek -oly száraz tárgyuak, csak úgy villog a fölséges humor. S humora gyakran -oly éles és keserű, mint Széchenyié. - -Gyermeke nem volt, de örökbe fogadott leányok mindig voltak házánál, -kiket fölnevelt s aztán kiházasított. Ezeket »krokodilusok«-nak nevezte. -A kiket lenézett, azokat úgy szólította: »polgártárs«. Az oláh pópát és -dászkált, az adóvégrehajtót, a huzavona prókátort, a balközépi -korteseket mind »polgártárs«-nak tisztelte. A tolvajt úgy hivta: -»demokrata«. Esernyőjének fogantékjára azt irta: »Oh demokrata, ha ez -esernyő véletlenül kezedbe kerül, tudd meg, hogy ez báró Kemény -Istváné.« E néven nevezte gyakran a vasuti konczesszáriusokat is, kivált -Währing idejében. S adomái bőséges számban valának, melyekkel ez -elnevezéseket igazolta. - -Volt szobájában egy nagy fekete tábla a falon. Ha valami eszébe jutott, -vagy valami ötletet nem akart elfeledni, krétával felirta a fekete -táblára. Ezen a táblán aztán gyakran furcsa ötletek következtek egymás -után. »A krokodilus ma nem volt megfésülködve«. – »Mégis csak Deák -Ferencz a becsületes ember.« – »Az a tolvaj Ilia megint eltört egy -metsző kést.« – »Erdélynek el kell pusztulnia, mert a »római« behozza -keletről rá a marhadögöt. Tisza Laczi pedig nyugatról a balközépet.« – -»Ez az X. professzor Enyeden valóságos szamár.« És így tovább. Vendégei -alig győzték kaczagással azt a fekete táblát. Ő pedig komoly képpel -egy-egy anekdotában bizonyítá föliratainak igazságát. - -Kitünő lovas volt és rettenthetetlen bátorságu. - -Ifjabb korában volt egy kitünő hátas lova, melyet nagyon szeretett, de a -melynek az a szeszélye volt, hogy balra forditani nem lehetett. -Sarkantyú, korbács, kantárszíj, vasmarok nem használt semmit. Ülte a -lovat gróf Teleki Sándor is, ő sem birt vele. A ló mindig jobbra -fordult. - -Egyszer aztán a báró gondolt valamit. Oda lovagolt a Marosnak egy -hajlásához, hol az örvénylő víz a függőleges szakadékban huszonöt ölnyi -mélységben zajlott. S a lovat oda állitá jobb oldalával a meredek -szélére. Egyetlen hibás lépés s ló és lovas menthetlenül a mélységbe -bukik. Ekkor forditá a lovat. A ló jobbra nézett, látta az iszonyú -mélységet s végre hosszas toporzékolás után csakugyan balra fordult. -Ekkor megsimogatta, aztán ujra kisérletet tett vele tizszer – -tizenötször, végre a lóból csakugyan kiűzte a makranczot. De igen -könnyen életébe kerülhetett volna. - -Midőn az oláhok felprédálták Nagy-Enyedet és Csombordot, ő a bárónét -sietett Kolozsvárra biztosságba helyezni, de ő maga nejének és -barátainak esdeklései daczára is a vésznek szinhelyén maradt, hogy az -enyedieken, a mennyire lehet, segithessen. Mint Zrinyi Miklós a -bekövetkező halál perczeiben, úgy ő is díszes öltönyében volt mindenütt, -lóháton, egyetlen huszárja – egy erőteljes, bátor fiú – kiséretében. - -Nappal volt már. Még akkor is folyt az irtóztató öldöklés és pusztitás. -Az oláhok mindenütt kisebb-nagyobb rajokban zsibongtak kaszával és -cséppel fegyverkezve utczákon, útakon szanaszét. A magyarság menekült, -vagy holtan hevert. - -– Nagyságos uram, – szólt a huszár, – meneküljünk, baj lesz. - -– Lovadra vigyázz fiam, ne én rám. - -Végre mégis menekülni kellett. Egy szoroson, hol egyik oldalról a Maros, -másik oldalról meredek hegy zárta el az útat, vagy háromszáz oláh állott -előttük fegyveresen. Hátúl a vérittas üldözők, elől a zárt tömeg, mely -ötszáz lépésnyire már lövöldözött a menekülők elé. - -A huszár meghökkent. Pisztolyait kivette a kápából s nyújtá a bárónak. A -báró egy elháritó mozdulatot tett kezével. - -– Csak a korbácsot használd fiam, hiszen ezek csak oláhok. Jőjj utánam! - -Rövidre fogta a kantárt, neki vágtatott a tömegnek »s úgy keresztül -gázoltunk a rómain, mint a sáron« – mondá a báró, mikor nekem e kalandot -elbeszélte. - -* * * - -A törvényhozási kérdések egyikében-másikában gyakran voltam vele egy -nézeten. Mikor a telepítvényi kérdésnél az erdélyi telepítvényesekről -volt szó, mikor az erdélyi birtokviszonyokról beszélgettünk, mikor a -választási törvényjavaslatnál az erdélyi czenzust tárgyaltuk: sokat -értekeztünk együtt s keserü kitörései a kormány ellen néha fájdalmas, de -mindig nagy hatást gyakoroltak rám. Sok dologról meggyőzött s én gyakran -támogattam őt, hogy eszméinek diadalt szerezzünk. - -Ezért megkedvelt egy kissé. - -Egyszer korán reggel jött hozzám. Valami könyvféle volt kezében, -papirosba takargatva. - -– Hoztam neked valamit. Itt az én könyvem. Három napig nálad lehet. -Olvasd el. - -Ez volt ama hires »Schwarzes Buch«, fekete könyv. Kézirat az egész, -saját kézirata, fekete boritékba kötve, a czimlapon a könyv neve, sárga -betükkel rányomva. - -Irtóztató könyv ez. A mészárlások jelenetei, melyek közt negyedfél ezer -magyarnak vére omlott ki a rémület napjaiban. Azok a jelenetek vannak -benne megirva. - -A báró három évig járta Erdély falvait. Fölkereste a legszegényebb -nemesi házat is a megyékben és szászszékekben. Meghallgatta azokat, a -kik életben maradtak. A hol az egész család kiirtatott, ott tanúkat -hallgatott meg. Sok költségbe, sok fáradtságba került, de összeállitá a -magyarság vértanúinak igaz leltárát. - -– Miért irtad te meg ezt a borzasztó könyvet? – kérdezém. - -– Tudod, feledékeny a magyar. Legyen e könyv örök emléke azoknak, a mik -történtek, hogy többé ne feledjen a magyar soha. Azután, látod, mégis -csak jó, ha van egy ember, a ki megemlékezik azokról, kiket a »római« -főbe vert, mintha kutyák lettek volna. - -– Miért irtad németül? - -– Hogy jobb kedvvel olvassa el a fölséges úr. El is olvasta. Ármányosan -kieszközöltem, hogy kezébe jusson. Elolvasta s utána nagyon hallgatag -lett. Tudom, hogy neki is fájt. - -Ekkor mondott el egy másik kis történetkét. - -Volt egy nemes leányka. Szép és fiatal és árva. Apját, anyját szeme -előtt gyilkolták meg s kis testvérjét szeme előtt hasitották kétfelé. Ő -maga egy ingben, mezitláb futott ki az erdőre vad állatok közé éjnek -éjszakáján, hogy megmeneküljön az emberektől. - -Midőn a fölséges úr először Erdélyben járt, még Bach uralma alatt, a -báró fölbiztatta a leánykát, hogy kérjen kihallgatást. A leányka -különben is bátor volt s oda állott a király elé s elmondá, hogy járt -apja, anyja, kis testvérje. S aztán kért igazságot. A király meg volt -hatva. - -– Tudod-e leányom, kik voltak a tettesek? Megismernéd-e őket? - -– Ismerem őket fölség, az egyik pópa, keresztje is van, a másik falusi -előljáró. Minden nap ott mennek el az ablakom alatt. - -A király megigérte az igazságot, de azért még se történt semmi. - -– Tudod pajtás, – mondá a báró, – német van a király körül, a német -pedig a mi javunkra még a királynak sem fogad szót. - -* * * - -Itt az országgyülésen leginkább az erdélyi dolgokra ügyelt. De azokra -aztán ügyelt. Ha valami nem kedve szerint akart menni, végig járta a -képviselőket Deák Ferencztől a legutolsóig s kérve, könyörögve, -felvilágosítva gyakran keserű humorral törekedett az embereket az ő -nézetére bírni. De mindig csak közdologban, a magyarságnak s Erdélynek -érdekében. - -Elmondok egyetlen esetet a sok közül. - -Bittó volt a miniszterelnök, Szapáry a belügyminiszter s a -képviselőházban a választási törvénynyel vesződtünk. - -Szapáry le akarta szállitani az erdélyi czenzust s Kemény István félt -attól, hogy ezzel minden erdélyi megyében többségben lesznek a románok s -akkor román lesz a megyei bizottság, a tisztikar és minden. Pedig – ezt -gyakran mondá – ha ez bekövetkezik: akkor a megyék csak annyiban -tartoznak Magyarországhoz, a mennyiben főispánjuk még talán magyar lesz -egy ideig. - -Irtózott ettől a gondolattól. De Szapáry nem engedett, Tisza Kálmán s az -akkori balközép pártján volt s már-már alig lehetett remény, hogy a -48-iki czenzust fentarthassuk. A Deák-pártból is Gorove, Horvát -Boldizsár s a szabadelvübb elemek a belügyminiszterrel tartottak. Deák -beteg volt már. - -Mi nehányan Kemény István nézetén valánk s e nézetnek hatalmas -propagandát csináltunk a Deákpártban. - -Tervünk sikerült. A központi bizottságban többséget csináltunk, a -deákpárti klub keserü vita után elfogadta a központi bizottság -javaslatát a kormány ellen s a képviselőházban is hét vagy nyolcz szóval -szintén nagy vita után miénk lett a többség. - -Ekkor azt suttogták, hogy Szapáry a főrendiházi tárgyalásra behívja a -főispánokat s megkéri, hogy az erdélyi czenzusnál ne fogadják el a -képviselőház határozatát. - -Iszonyú forró nyár volt s már julius végén vagy augusztus elején. -Mindamellett a főrendiházi tárgyalásra tizennyolcz főispán bejött. E -jelenség valószinűvé tette előttünk a suttogó hírt. - -Egy este megfog engem a báró s komoly képpel meghí, hogy következő -reggel fél hétkor legyek a »Vadászkürt« kávéházban. - -Oda mentem. Mert reggel hat órakor már lakásomra jött s kihuzott az -ágyból s vitt magával; ott volt már Jeney József s ha jól emlékszem: -Hajós János. A báró azt mondá: menjünk fel Bittó miniszterelnökhöz, -kérjük meg, hogy a főispánokkal értekezzék s én legyek a szónok, mint -nem erdélyi ember. - -Úgy lett. Hét órakor már ott voltunk a Pallavicini-palotában. Bittó csak -nézett, csodálkozott, mit keresünk nála ily korán. - -Előadtam jövetelünk okát. Bittó nem tartá valószinünek a dolgot. Ekkor -előállott Kemény István s komoly, meghatott hangon e szavakat mondá: - -– Miniszterelnök úr! Ide jöttünk közbenjárásodat kikérni, hogy Erdélyt -mentsük meg a magyarságnak. Ti talán nem tudjátok, miről van szó, de én -tudom. Ha a megyei képviselet és tisztikar nem lesz magyar: akkor Erdély -nem lesz Magyarország. De én azt az időt nem akarom megérni. Nem is -fogom megérni. Öreg legény vagyok már, az én időm közel van. -Kerül-fordul egy-két esztendő, döggé leszek, gödörbe rugnak. És -gyermekem sincs, nem azért beszélek. Hanem azért, hogy én magyar földben -akarok nyugodni. Tudom, hogy én bolond vagyok, ti pedig okos emberek -vagytok. De én azt a földet, a mig én élek nem engedem. Úgy is kihalunk -mi szegény erdélyi magyarság nem sokára, de a míg mi élünk, addig ne -taszítsatok el magatoktól… - -Könyje kicsordult. És a miénk is. Még beszélni akart, de tovább beszélni -nem tudott. Az örök jókedvü agg ember nem tudott parancsolni -fájdalmának. A reggeli nap sugára besütött a terembe s látta ezt a -jelenetet, melyhez hasonló nem volt még a miniszterelnöki palotában. -Bittó nagy határozottsággal igérte meg, hogy a főispánokkal beszélni -fog. Igéretét megtartá. A tizennyolcz főispán közül csak a temesi -főispán és a jász-kún kapitány, s még egy, elfeledtem már ki, tehát -hárman szavaztak a képviselői határozat ellen. - -* * * - -A csombordi halott nem védi többé kis hazáját s abban a magyarságot. De -védi az ő nemes életének nagy példája. Míg annak a földnek olyan -szülöttje lesz, mint ő volt: addig az a föld a miénk marad. És lesznek -olyan szülöttei. Az ő emléke is teremt olyanokat. Legyen nyugodt az ő -örök álma. - - - - -ZSEDÉNYI EDUÁRD. - -(Született 1804 márczius 21-én, meghalt mint képviselő 1879 február -10-én. 1848 előtt jelentékeny szerepe volt a régi konzervativ pártnál, -mert annak vitára mindig kész legelső szónokai közé tartozott. 1867 óta -az országgyülésnek inkább csak „érdekes“ tagja volt, ámbár mindenki -ugynevezett notabilitásnak tartotta. 1860-ban a hazai protestánsok -ellenállásakor a patens ügyében fogságot szenvedett. Ez tette -népszerüvé.) - - -I. - -Közép termet, előre hajlott derékkal s egyenesen, peczkesen tartott -fővel, fekete kabátban, viseltes, kopott szürke nadrágban s egy -czilinder-kalappal, mely a második vagy harmadik kapitulácziót -szolgálja: ekként szokott Zsedényi sétálni és országházba járni. Miatta -nem vált volna veszedelmünkre sem a közös vámterület, sem a -bankegyezség. Mert ő ugyan sem Ausztriából, sem a távolabbi külföldről -soha magának fényüzési czikket vagy valamely ruhadarabot nem vásárolt. -Ha egy ruhát megcsináltatott: annak el kellett tartani húsz-harmincz -esztendeig. Volt egy ütött-kopott zekéje, mely divatbajöttekor -Deák-zekének neveztetett; ezt 1860-ban csináltatta, mikor a tömlöczből -kikerült. Hideg őszi és tavaszi napokon még ezelőtt pár évvel is ebben -járt az országgyülésre kezében egy esernyővel, melyet ép ugy nem tudott -otthon felejteni soha, mint Perczel Mór generális a magáét. Csizmája -régi divatu vastag borju bőrből készült, nem azért, hogy fénymázzal -kenessék, hanem azért, hogy hájjal, faggyugyertyával és olajjal -fényesittessék. Többnyire egy öreg draveczi csizmadiával szokta -készittetni, a ki még nem tanulta meg az uj divatot s a ki a régi divat -szerint még a csizmában nem tett különbséget jobb láb és bal láb között; -úgy gondolkodván, hogy nem a csizma van a lábért, hanem a láb van a -csizmáért, miután lába minden bolond embernek, sőt még a meztelen -czigány kölyöknek is lehet, holott csizmája és pedig draveczi csizmája a -pesti urak közül csak is »tens« Zsedényi urnak lehet. A jó csizmadia -ugyanis csak »tens« urnak szolitá Zsedényit akkor is, mikor ő már -exczellentiás urnak igazság szerint volt szólitható. - -Volt azonban az öreg urnak dísz-magyar ruhája is és pedig kétféle. Mikor -még huszonhat éves fiatal ember volt ezelőtt ötven esztendővel: akkor -csináltatott magának világos kék pukovai posztóból atillát, mellényt és -nadrágot és sötét kék posztóból mentét, valamint kucsmát is darutollal. -Ez a diszruhája eltartott 1847-ig. Ebben a diszruhában volt ő -kolera-komiszárius, megbizatván a felsőbbség által, hogy a kolera miatt -1831-ben kitört zenebonát, lázongást csititsa el a tótok között. Ebben -diszelgett az 1832–36-iki, 1840-iki és 1844-iki országgyüléseken, de a -mikor később a magyar királyi udvari kanczelláriához Bécsbe -referendáriusnak kineveztetett és ekként méltóságos urrá lett: akkor a -kék diszruha helyébe megyszinü vörös atillát, mellényt és nadrágot és -skarlátszinü mentét készittetett nyuszt prémmel s kucsmájára is a -sastoll helyett kócsagtollat alkalmazott. Ez a ruha volt rajta utoljára -1878 november 4-ikén, midőn a királyi pár elfogadási estélyt adott a -budavári királyi palotában. Ficsuros kordován csizmában s kardját két -kezében keresztben tartva, ekkor mondá utoljára a királynak, hogy mégis -csak kár volt Boszniába bemenni, s midőn este tiz órakor azt mondá neki -Andrássy gróf: »Gyere öreg a buffetbe, együnk valamit, én éhes vagyok:« -egész komolysággal és nyersességgel, de tréfásan ekkor felelte Andrássy -grófnak: »Ha éhes vagy, eredj, én jól vagyok lakva Boszniával.« - -Még aztán eljárt az országgyülésekre az év végeig, de az idén már -országgyülésre nem jöhetett, mert a mikorra az ülések megnyittattak: -akkora már a betegség nem engedte őt a szobából kijönni. Éles szemeit és -figyelő, izgékony arczát nem látjuk többé az elnökkel szemben. - -Mert ott ült a képviselőház kellő közepén, szemközt az elnökkel a -miniszteri székek mögött, alulról számitva a harmadik sor legszélső -ülésén. Idejött be rendesen az ülések kezdetén, hozván magával egy csomó -felvágott és elolvasott vagy olvasatlan levelet, melyekre itt szokott -választ irni. Asztalfiókjában ott volt a kalamáris, a félig rozsdás -vastoll és egy csomó levélpapir. Leveleit rendesen német nyelven irta, -miután gyermek korában németül tanult meg gondolkodni. - -Csodálatosan szokott beszédeire elkészülni. Beszédeit holmi dirib-darab -papirokra német nyelven irta meg, de úgy, hogy a papirost tele irta -egészen. Ezt aztán egyszer elolvasta németül, egyszer elolvasta magyarul -s aztán a »Pester Lloyd«-nak átadta németül, a képviselőházban pedig -elmondta magyarul. Az egyházi és pénzügyi kérdéseken kivül már nagyon -régóta nem igen szokott felszólalni más kérdésben. Kiejtésén, szókötésén -észre vehető volt, hogy eredetileg németül gondolkodott, de azért a -magyar szavak hiánya miatt soha nem akadozott. - -Volt mégis egy kérdés, mely uj oszággyülések elején őt mindig rendkivül -érdekelte. Ez volt a korelnökség kérdése. Az 1872-iki országgyülés -elején az ősz Gubody Sándor volt igazság szerint a korelnök, Zsedényi -inditványára el is foglalta az elnöki széket, be is töltötte azt -istenesen, sőt öblös tajtpipáját bevitte használatra az elnöki szobába -is. Zsedényinek nagy gyönyörüsége telt Gubodyban, s rendkivül -megszerette a nagykőrösieket is, hogy Gubodyt valamiképen otthon nem -felejtették. Mert Zsedényi semmitől sem irtózott jobban, mint a -korelnökségtől, s azért Gubodyban annál inkább megmentőjét látta, mert -Somssich Pál már az 1869-iki országgyülés végén azzal fenyegette őt: »No -Edus, a jövő országgyülésen te lészesz a korelnökünk.« - -Annyi igaz, hogy az 1875-iki országgyülésen Deák Ferencz után már a -folyosók és klubbok suttogó hírei szerint Zsedényi volt a legöregebb s -miután Deák Ferencz mindjárt az országgyülés elején lemondott és sulyos -betegsége miatt a szobát különben sem hagyhatta el: a természet -rendjének s az őseinktől öröklött törvényes szokásnak, de a világos -alkotmánynak parancsai szerint is Zsedényire került volna a korelnökség. -Azonban Zsedényi beható tanácskozást folytatván több magyarországi és -erdélyi képviselővel, szorgos kutatás után sikerült kipuhatolnia, hogy -az öreg Boér Antal csak pár hónappal fiatalabb ő nála, őt tehát tisztes -fehér hajának és szakálának tekintetbe vételével bizvást lehet -korelnöknek ajánlani, annyival inkább, miután Zsedényiről ugyan tudva -volt, hogy melyik esztendőben, de az egyátalán nem volt tudva, hogy -melyik hónapban és napon született. Igy lett Zsedényi inditványára Boér -Antal korelnökké 1875-ben, sőt a praecedens casus erejénél fogva -1878-ban is. - -Zsedényi különben korábban lett követté, mint maga Deák Ferencz, mert ő -már az 1832–36-diki országgyülés elején leküldetett Szepesmegye által -deputatusnak, mig Deák Ferencz csak később, Deák Antal visszalépése -után. - -Ezen országgyülésről csak két követtársa van még életben Zsedényinek. Az -egyik az öreg, 90 éves Bernáth Zsigmond, a ki Unghvármegyét képviselte, -a másik pedig Kossuth Lajos, a ki akkor távollévők követe, absentium -ablegatus volt. De az országgyülésen minden kartársát tulélte Zsedényi. - -Pedig kortársai nagy hirü emberek valának. Bezerédy István Tolnából, -Beöthy Ödön Biharból, Kölcsey Ferencz Szatmárból, Klauzál Gábor -Csongrádból, Nagy Pál Sopronból, Fáy András Pest-Pilis és Soltból, -Ragályi Tamás s többen és mindenek fölött Deák Ferencz Zalából. Mind -ezeket az egy Bernáth Zsigmondon kivül Zsedényi elkisérte a temetőbe. - -Ezen az országgyülésen őt még különben Pfannschmidt Eduárdnak nevezték, -a Zsedényi név csak nemesi előneve volt. Furcsa név volt akkor az az -Eduárd és az a Pfannschmidt a tiszai és dunai vidékekről Pozsonyba -küldött ős magyar nevek és alakok között. Különben is Zsedényi már akkor -frakkot és czilinderkalapot is viselt s azért, mig szellemi kiváló -tehetségeit meg nem ismerték, nem nagy becsületben tartották még -Szepesvármegyét sem, hogy ily sületlen német fiatal gyerkőczöt, 27–28 -éves ifjonczot talált országgyülésre küldeni. Miként fogadták ott -eleintén, arról egy anekdota maradt fön. Zsedényi ugyanis egykor -nyilvános vegyes ülésben felállott s beszélni kezdett, de a tekintetes -karok és rendek s méltóságos főrendek nem igen akarták hallgatni. Plathy -protonotárius oda fordul Horváth János fehérvári püspökhöz s azt mondja -neki: »Domine illustrissime, audiamus deputatum scepusiensem -Pfannschmidt.« (Méltóságos uram, hallgassuk meg Pfannschmidt szepesi -követet.) A jó öreg püspök oda fordul Plathyhoz és azt felelé: -»Nominatur Pfannschmidt? Jam animadverteram eum fratrem kellner esse.« -(Pfannschmidtnek hivják? Mindjárt vettem észre, hogy valami kellner az -atyafi.) - -Gróf Széchenyi István figyelmét már ekkor és itt magára vonta Zsedényi. -Az ő közremüködésére történt, hogy Zsedényi a lánczhid előmunkálatainak -teljesitésére kiküldött országos bizottságba a Tiszán inneni kerület -részéről megválasztatott s ekként neve már itt az 1836-ik évi 26-ik -törvényczikk 12. §-ban megörökittetett, mint Pfannschmidt Eduárd. A -következő országgyülésen már uj nevével szerepelt, azzal a névvel, -melyet megörökitett, melyen ismeri őt két nemzedék s melylyel most el -fogja őt temetni az országnak közös részvéte. - -Most már nem fog többé az országgyülésre jönni, hogy ott a napirendre -kérlelhetlen szigorral felügyeljen; szomszédait, ha fecsegnek, -kérlelhetlen szigorral csendre intse; az évenkinti deficziteket -kérlelhetlen következetességgel mindig megjósolja és mikor -bekövetkeznek, azokat kérlelhetlen szigorral mindig konstatálja. Nem -látjuk többé lóbbáló kezeit, ha sétál, mosolygó arczát, ha diskurál s -nem halljuk többé szakgatott szavait, ha haragszik. A piperkőczök sem -mulathatnak többé szegényesnek látszó, egyszerü ruháján és a -pénzügyminiszterek se remeghetnek többé semmiféle pártfegyelmet meg nem -türő vakmerősége miatt, melylyel a rossz pénzügyi gazdálkodást, a -fényüzéses beruházásokat s az örökös deficziteket mindig ostorozta. -Bosznia is nyugodtan alhatik, álmát nem zavarja többé a kormánypárt -kebeléből senki. Ő volt az utolsó, a ki e párton belül a bosnyák -politikát mindvégig üldözé. - - -II. - -Zsedényi az 1836-iki országgyülés végeztével vallotta magát nyiltan -conservativnak. Mikor ugyanis ez országgyülésnek vége lett, ő is haza -ment Szepes vármegyének hivatalos jelentést tenni az országgyülés -dolgairól. - -Az országgyülési követek akkor ép ugy kiküldöttjei, komiszáriusai voltak -a vármegyének, mint csaknem a többi megyei tisztviselők. Mikor -megválasztattak, akkor a megye közönsége egy és más fölmerülhető -országos kérdésben utasitást adott nekik, hogy mily javaslatot -pártoljanak, milyet ellenezzenek, miként szavazzanak. Ez az utasitás -instrukcziónak neveztetett s hivatalos pecsét alatt a vármegye által a -deputátusnak kezébe adatott. Azután a deputátusnak a vármegye közönsége -előtt nyilvánosan le kellett tenni a hivatalos esküt arra, hogy az -országnak sarkalatos törvényeit megtartja, az ország szabadságát és -jogait szentül megőrzi, jutalom vagy kedvezés és hivatal meg nem -tántoritja, a vármegye érdekeit szem elől nem téveszti, utasitását pedig -meg nem szegi. - -A vármegye adott a követnek fizetést, szolgálatára rendelt megyei -katonát és egy vagy több irnokot s időközben, ha uj kérdések merültek -fel, uj utasitásokat is küldött utána. Viszont a követ köteles volt az -országgyülés nevezetesebb dolgairól a vármegyét mindenkor hivatalos -pontossággal értesiteni, az országgyülés végén pedig minden dolgáról -beszámolni. - -Szepesmegye 1836. évi augusztus elején tartá azon közgyülést, melyen -Zsedényinek be kellett volna számolnia. Akkor már gróf Reviczky Ádám -lemondott a kanczellárságról s helyét gróf Pálffy Fidél foglalta el s ez -alatt már Zsedényi udvari szekretáriussá lőn kinevezve. Megjegyzendő, -hogy miután követeknek hivatalba való kinevezése gyakori eset volt: -ennélfogva sok megye már 1840-ben határozottan kikötötte, hogy követei -hat esztendeig hivatalt nem fogadhatnak el. - -Zsedényi beszámolt s különösen helytelenitette az urbéri törvényeket s a -magyar nyelvnek törvényhozási nyelvvé való emelését. Bejelenté, hogy -hivatalt vállalt s megköszönve a karok és rendek bizodalmát, tőlük -érzékenyen elbucsuzott. A vármegye jegyzőkönyvileg fejezte ki köszönetét -s azon reményét, hogy Zsedényi ezentul se fog a vármegyéről -megfelejtkezni. Zsedényi végül határozottan kijelenté, hogy ő ellensége -a divatba jött liberalizmusnak, félti az alkotmányt s azért ő a -konzervativ párthoz állott. - -A megye sokkal pecsovicsabb volt, mint Zsedényi. Az urbéri törvényeket -nem akarta végrehajtani s a törvényeket magyar nyelven nem akarta -kihirdetni. Zsedényi inté a karokat, hogy ily bolondságot ne -cselekedjenek, mert különben a megyei fiskus bajba keveri őket. - -Zsedényi sem az 1847-iki, sem az 1861-iki országgyülésen nem vett részt. -1847-ben Apponyi kanczellársága alatt volt udvari tanácsos és referens. -1848-ban hg. Eszterházy miniszteriumában miniszteri tanácsos, 1861-ben -b. Vay Miklós kanczellár mellett referendárius. - -Az 1865-iki országgyülésen, tehát 22 évi távollét után ismét jelen volt, -most már mint népképviselő. És itt nem a Deák-párthoz, hanem az -Apponyi-párthoz csatlakozott. - -Ez országgyülés kezdetén voltaképen csak három árnyalat volt. Az -Apponyi-párt, mely minden áron és a függetlenségi párt, mely semmi áron -se akart kiegyezni, s aztán a Deákpárt, melyhez akkor még Tisza és -Ghyczy is tartoztak. Tiszáék csakis azon vesztek össze Deák hiveivel, -hogy amazok Ghyczyt, ezek pedig Szentiványit akarták házelnöknek. A két -személyes árnyalat külsőleg kibékült ugyan, de valódilag soha, csak -1875-ben. - -Zsedényi egyik notabilitása volt az Apponyi-pártnak Apponyival, -Bartallal és Ürményivel. Somssichot hivták, de az nem fogadott szót, -kapott is érte elnökséget a jövő országgyülésen. Voltak mindössze vagy -harminczan. - -Zsedényi ügyes és virgoncz szónok volt. Mindennap felszólalt kétszer -vagy háromszor, ha csak szerét tehette. Azon emberek közé tartozott, -akik nem tudnának nyugodtan aludni, ha valamelyik nap nem beszélnének. -Indiskrét volt pártja iránt nagy mértékben. Akármikor tartottak -Apponyiék klubbértekezletet: Zsedényi egész jó indulattal kicsevegte a -titkot csak azért, hogy Deák hiveinek elmondhassa, hogy Apponyiéknak -igazuk van. - -Tartott a felirati vitában egy kemény beszédet 1848 ellen és 1847 -mellett. Midőn beszédében épen azt bizonyitgatta, hogy a kormány – -Majláth és Sennyey – az 1848-diki törvények végrehajtását lehetetlennek -tartja, Patay István közbekiáltott: »Próbálja meg«. Homeri kaczagás és -taps lett a következése. Zsedényi megvárta nyugodtan, mig a taps és a -zaj elnémult s mosolygó arczal és kedélyes humorral azt felelé Pataynak: -»Hiszen megkinálta Patay képviselőtársam a kormányt 1861-ben is a -próbával, de lássa, akkor sem sikerült.« - -Még egy egész esztendő eltelt, mig Zsedényi az Apponyi párttól -elszakadt. Voltaképen el sem szakadt, hanem egyszer csak maga maradt. -Deák Ferencz két rettenetes beszédben úgy összetörte ezt a pártot, hogy -Apponyi lemondott a képviselőségről, Bartal hazament, Ürményi -elhallgatott, a párt feloszlott s ekként Zsedényi párt nélkül maradt. - -Az 1866. évi deczemberben kezdett a Deák-kör megalakulni. Tisza, Ghyczy, -Nyáry, Podmaniczky, Jókai deczember 21-én hiveik egyetértésével egy -nyilatkozatot tétettek közzé a »Hon«-ban, melyben kijelentik, hogy a -Deák Ferencz-féle kiegyezési javaslatot nem helyeslik s azért külön -pártállást foglalnak el. Voltak pedig ők a függetlenségi párttal együtt -vagy 106-an, Deák hívei pedig vagy 225-en. Erdély és Horvátország még -akkor nem küldte el követeit. - -Ugyancsak deczember 21-re lett egy értekezlet az Európába összehíva Deák -Ferencz hívei által. Itt megjelent Zsedényi is. - -Az volt a kérdés: tartsanak-e közös klubbot Tisza és Ghyczy hiveivel. -Deák ellenezte s körülbelül ezeket mondá: - -– A klub magántársalgásnak, magán eszmecserének helye. Magán társalgásba -a politikai vitákat ellenkező nézetü emberek közt átvinni nem czélszerü, -miután a politikai vita szenvedélyessé válhatik, s a magántársalgásban -is keserüséget idéz elő. Én Antal bátyámmal a legbensőbb testvéri -viszonyban éltem, de miután ellenkező politikai nézeteink voltak s mind -a ketten tántorithatlanul álltunk nézeteink mellett: tehát mi magunk -közt soha nem politizáltunk. A politika csak a nyilvános tanácskozásokba -való. Ime Zsedényi Edével én 1848 előtt a politikában mindig szemközt -álltam s vele mégis barátságban maradtam, mert Zsedényivel négy szem -közt vagy magán körben soha nem politizáltam. - -– Ez igaz – kiáltá fel Zsedényi. - -Óriási kaczagás támadt Zsedényi közbekiáltására. A jelenlevők voltak -162-en, Zsedényit is odaszámitva s ez volt a Deák-kör első -klub-konferencziája. Ettől kezdve ő soha se vált el Deáktól, noha Deák -ezután sem politizált vele bizalmasan soha. Zsedényivel, Paczolayval, -Somssichcsal és Ghyczyvel benső politikai bizalmas viszonyba soha se -lépett Deák Ferencz. 1848 előtti keserü küzdelmeit, melyeket a -konzervativ párttal folytatott, úgy látszik, egészen elfelejteni soha -sem tudta. - -Megmaradt a Deák-klubban Zsedényi akkor is, a mikor már onnan Deák -kimaradt s a Deák-kör nevet a szabadelvü kör váltotta föl. - -– Hogy lehetsz te tagja a szabadelvü pártnak pecsovics létedre? – kérdé -tőle egykor tréfásan Pulszky Ferencz 1876-ban. - -– Barátom, az embernek öregségére jön meg az esze. Ha mi 48 előtt -szabadelvü pártnak neveztük volna magunkat, most is élnénk, mert ilyen -formában, mint most, minket is megilletett volna ez a név. – A »mi« -alatt persze a régi konzervativeket értette Zsedényi. - -Pulszky Ferencz különben felette malicziozus ember volt Zsedényi -irányában. - -Az 1872–5-ik országgyülés végével kérdezték Pulszkyt, hogy fogad-e el -mandatumot a jövő 1875-ki országgyülésre? - -– Nem én, – mondá Pulszky, – a kellő időben akarom elhagyni a politikát, -mert nem akarok notabilitás lenni elnézésből, mint Zsedényi. - -Besugták ezt Zsedényinek s ő indignálódva azt felelte: – Jobb is, ha -Pulszky archeologiát tanul, mintha politizál vagy Franko-bankot igazgat. - -Zsedényi nem szerette Kerkapolyt, ellenben nagyon szerette Lónyayt. -Lónyayt soha sem bántotta, Kerkapolyt mindig megtámadta, a hol csak -szerét tehette. De csak nyilvánosan. A kire haragudott, arról privátim -nem beszélgetett. - -Korábbi időkben a klubba csaknem minden este fölnézett. Mosolygó, -kedélyes arczczal hallgatta a fiatal emberek vitatkozásait, de velük -mélyebb vitába soha se bocsátkozott. Ujabb időben, kivált a bosnyák -politika óta, ritkán látogatta meg a szabadelvü kör helyiségeit. Nem is -érezte magát ott jól, de azért nem lépett ki. »Én megmaradtam a réginek -– mondá – ők változtak meg, én hát megmaradok ezen túl is a régi -helyen.« - -Keddi napon soha se volt az ülésben, mert ilyenkor Bécsbe ment a -Credit-Anstalt igazgató-tanácsi ülésére. Éjjel ment és éjjel jött s -szerdán mindig helyén volt. Bécsben mindig uj ruhát vett magára s b. -Wodianernek volt az ebédnél állandó vendége. - -Krajczároskodó takarékosságától egész csomó anekdotát irnak és -beszélnek. Ime egy a sok közül: - -Az 1872. évi költségvetésnél az igazságügyi tárczánál a rabok számára a -börtönökben meleg fürdők berendezése hozatott javaslatba. - -– Micsoda? – pattant fel Zsedényi – meleg fürdőt a raboknak? A kassai -börtönben, mikor én ott voltam, egyéb sem volt, mint muszka és poloska. -No még csak az kellene! - -És csakugyan töröltette a javaslatból a rabok számára berendezendő meleg -fürdőt. De azért jól megszidta érte nem az igazságügyminisztert, hanem – -Kerkapolyt. - - - - -GOROVE ISTVÁN. - -(Született 1819-ben, meghalt 1881 május 31-én. Nagy birtokos, iró, -miniszter, sok ideig a Deákpárt s később a szabadelvü párt elnöke. Mint -politikus, mindvégig ernyedetlen szabadelvü.) - -Élőhalott volt már sok évek óta. Hosszu, fájdalmas, gyógyíthatatlan -betegség kötötte őt a magányhoz, a szobához, az ágyhoz. S a betegség -különösen kedélyét rombolta szét. A vidám férfiú komorrá, az előzékeny -szíves háziúr tűrhetetlenné lőn. Nem telt öröme már évek óta sem -politikában, sem irodalomban, sem a szellem vidám játékaiban. Csak -barátai vidámították fel, ha úgy néha-néha hozzá mentek csendes -beszélgetésre. Barátai, rokonai s ezek szelid bókjai adták az olajnak -cseppjeit, melyek néha-néha vidámabb fényre deriték hamvadó életének -lángjait. - -Egykor kiváló alak volt politikai közéletünkben. Nem volt vezéralak, de -ott volt mindig a vezérek közelében. S gyakran jutott számára -kitüntetés, melyet a a politikusok legtöbbje az egész művelt világban -nagy kitüntetésnek tart. - -Nagy örökség szállott rá őseitől. Főúri vagyonnak volt tulajdonosa s -okos élvezője. – Szerencse, hogy ifjukora a harminczas évek végére s a -negyvenes évekre esett. Arany korszak volt ez nemzetünk életében. Nagy -szellemek óriás harcza; nagy jellemek tündöklése; nagy nemzeti alkotások -kora; bölcs öregek, munkás férfiak, lánglelkü ifjak korszaka, kik eszmék -szerelmében éltek, közügyekért lelkesűltek s a honnak képe mint szent -eszmény állott lelkük előtt. Nem az a hon, mely hivatalt ád, -rendcsillagot szerez s melynek nevében üzleteket lehet kötni, hanem az a -hon, melyért fel kell áldozni kényelmet, tehetséget, vagyont, jövőt s ha -kell, az életet. - -Ekkor nőtt, ekkor serdült, ekkor volt ifju Gorove is. S az ifju, kinek -jellemvonásai közül nem hiányzott a léhaság, a kényelemvágy, az élvek -hajszolása, a kor szellemének nemesítő hatalma alatt a közügyek iránti -érdeklődésnek engedé át lelkét s szentelé fel ifjuságát. - -Tanult, mint nemesebb kortársai. A politikai tudományoknak alig volt -buzgóbb buvárlója, mint ő. Szemere, Pázmándy, Klauzál, Csengery, Eötvös, -báró Kemény, Szalay, Pulszky: ezek valának kortársai; a nagy -eszmeharczok áramlatába, mely e férfiakat magával ragadta, ő is -önkénytesen bele engedé magát sodortatni. Szerényebb tehetség, kevesebb -kezdeményezési ösztön, gyengébb irói képesség, mint amazok, de nem -gyengébb buzgalom, mint amazok bármelyike. - -Utazott, mint Széchenyi nyomdokán majd minden kiváló ifju. Azután írt -egy röpiratot a nemzetiségi kérdésről, melyhez báró Wesselényi adá neki -az ötletet s ennek röpirata és Széchenyinek híres akadémiai elnöki -polemikus beszéde az alkalmat. De Gorove műve nem ébresztett akkora -figyelmet, mint a mekkora volt a kérdés nagysága s mint kortársainak -egyik-másik rokon természetü röpirata. Írt czikkeket is Kossuth -hírlapjába s később máshová is, de nagyobb figyelmet ezek se -gerjesztettek. - -Ő mindamellett az elsők között az első sorban harczolt. Az akkori -szabadelvü nemzeti ellenzék benső bizalmas tanácskozásaiban ugyan, -melyek rendszerint Deák vezérlete alatt tartattak, nem igen vett részt, -de az ipari és közgazdasági kérdésekben már tevékeny szerepet vitt. -Midőn Kossuth a nemzeti védegylet igazgatói állomásáról lemondott s -családjával falura vonult: ő választatott meg utána és helyére. - -Tagja volt a 48-iki nemzetgyülésnek s követte Kossuthot és a kormányt -Debreczenbe s általában a nagy függetlenségi harczot mint a nemzetgyülés -tagja és jegyzője szeplőtlenül küzdé végig. Halálra keresték s mint -bujdosónak, menekülőnek önkénytes számkivetés lőn sorsa. - -De nem sokáig. Fejedelmi kegyelem visszaadá birtokait és szabadságát s ő -haza jött. Itthon Deák Ferencz mindennapi társaságában volt s ennek -figyelmét és barátságát élvezé. Az 1861-iki országgyülésen, mint Pest -egyik képviselője, a feliratra szavazott. Ez időtől kezdve változatlanul -a Deákpárthoz csatlakozott s e párt szabadelvübb elemeinek volt mintegy -patriarchális központja. - -Az Andrássy-kabinetben tárczát vállalt. Azt a tárczát, melyre 1867-ben a -legkissebb figyelmet fordították, a mely körülménynek bizony sok rosszat -köszönhet Magyarország. A közgazdasági kérdések, a bankügy, a -vámszerződés kérdése s mindaz a mi ezzel összefügg, bizony kevés gondot -okozott a második alkotmányos magyar kormánynak. Tudja ezt mindenki, de -én egy különös esetből magától Gorovétől is sajátságosan tudtam meg. - -A »Reform« 1873-ban egy csomó okiratot tett közzé, melyek a magyar -kormány, az osztrák kormány s a bécsi nemzeti bank közti tárgyalásokra s -az 1867-től 1870-ig terjedő időközre vonatkoztak. Ez okiratok eddig még -nem láttak napvilágot. - -Ez okiratok közt volt a később hirhedtté vált vöslaui szerződés is, -melyről én a »Pesti Napló«-ban írtam, s melyről a többek közt az -állitám, hogy erről nem tudott 1867-ben még a minisztertanács sem. - -Urvári Lajos barátomnak ez szeget ütött fejébe és Csengerynél -tudakozódott a dolog állása felől. Csengery, sőt Kerkapoly is azt -állítá, hogy én tévedek, mert erről a minisztertanácsnak tudnia kellett. -Sokkal fontosabb a dolog, mintsem az ignoráncziát szabad volna fel is -tenni. - -Engem akkor Urvári barátom majd tűzre tett s lapjában mindenféle -helyreigazításra készen volt. Ekkor én egyenesen Gorovéhez fordultam s -határozottan megkérdezém: vajjon ő, mint reszszortminiszter, 1867-ben -tudott-e a dologról s ha igen, mily körülmények közt egyezett belé? Ő -nekem azt felelé: - -– Nem emlékeztem az egész ügyre, átnéztem tehát a minisztertanácsi -jegyzőkönyveket, átnéztem saját naplójegyzeteimet: annyi bizonyos, hogy -én a te czikkeidből értesültem először a vöslaui szerződésről. - -E részletet csak azért említem fel, hogy igazoljam vele az első kabinet -léhaságát s Gorove naiv jóhiszemét. - -Mert ő jóhiszemü ember volt. Azok közé tartozott, kikről a világ azt -tartja: kedves emberek. Ő igazán előzékeny, szíves, figyelmes férfiu -volt s talán az egyetlen miniszter az Andrássy-kabinetből, a kit hevesen -soha még az ellenzék sem támadott. Még Mikót, még Wenckheimot is -többször s hevesebben támadták, mint őt. - -Mikor 1869-ben Jókai megbuktatta őt a választások alkalmával a -terézvárosi kerületben, egészen elérzékenyült s mély izgatottságban azt -mondá a Deákkörben nagy társaság előtt: lemond a miniszterségről, lemond -a politikáról s visszavonul a magánéletbe. Csak Deák komoly szavai s -drasztikus anekdotái tudták komoly szándékától eltériteni. - -De azután nem is sokáig volt miniszter. Nem szerette a miniszterkedést. -Az az örökös hajsza, örökös sürgetés, melyek közt az ügyeket vezetnie -kellett, nem illett az ő természetéhez. Táblabiró természete volt a régi -jó világból, s halálosan gyötörte őt az a gondolat, még a gondolat is, -hogy neki naponként néhány óráig ülni s néhány száz elintézést aláírni -kelljen, a nélkül, hogy azokat csak el is olvashatná. Némely ügynek -iratait aztán tanulmányozás végett magához vette s miután az örökös -parlamenti harczok is sok időt vettek igénybe, gyakran az így -visszatartott ügyek későcskén nyertek elintézést. A gonosz nyelvű -Kecskeméthy Aurél ezért ezt irá róla: »Gorove ráül az aktákra; nem -egyéb, mint valóságos Briefbeschwerde.« - -Mikor a miniszterséget lerázhatta magáról: akkor élte második ifjuságát, -mint nekem mondá. S valóban, ha valaki megfordult a Deákkörben s tanuja -volt az ottani viharos vitáknak, melyek alatt komolylyá lett minden -arcz, ha jött krach, aszály, kholera, rozsda, deficzit, drága kölcsön, -örökös kabinet-válság s több efféle: volt ott egy nyugodt, mosolygó, -szíves arcz, mely előzékenyen fogadott mindig s melyről az állandó -mosolyt el nem tudá törölni semmiféle nyomoruság, még Deák rideg, -haragos szemöldöke sem, – és ez az egyetlen arcz Gorove Istváné volt. - -A Deák-párt Deák betegsége alatt az utolsó években apróbb töredékekre, -apróbb pártokra bomlott szét. Egyike volt ezeknek a Gorove-párt is. Gróf -Ráday és Urvári voltak legbensőbb tagjai, de Horváth Bódi, Hodossy Imre -s többen is nagy rokonszenvet tápláltak e kis árnyalat iránt. Ez volt az -úgynevezett »szabadelvü« árnyalat. Furcsán esett aztán, hogy mikor a -»szabadelvü párt« virágjában volt, e férfiak nagy része hagyta azt el -legelőször. - -Gorove nem hagyta el nyiltan, de négy év óta nem ment feléje sem, pedig -kezdetben még nem gátolta betegsége. Tisza Kálmán politikájának sok -részlete bizony ép úgy nem tetszett neki sem, mint igen soknak, de a -kormánypárt állandóan udvarolt neki, ő őszintének tartá a ragaszkodást s -fájt volna neki a kilépéssel oly sok jó barátot elkedvetlenítenie. -Hanyatló szelleme sem ösztönzé már ily erélyre. - -Tiszteletre méltó férfiu s becsületes politikus volt Tehetsége csak -kiváló közlegény számára volt alkalmas, de nagy vagyona, jó asztala, -finom modora, míveltsége, tiszta multja s barátainak roppant befolyása -őt előkelő politikai helyzetbe álliták. Maga a király is kétszer -hallgatá meg tanácsát, mikor már ő nem volt egyéb, mint egyszerü -képviselő. De van egy nagy érdeme is, mely biztosítja számára a jók -tiszteletét. Állásának, politikai helyzetének előnyeit önző czélokra -soha fel nem használta s a világszédelgés ama romlott korszakában, mely -Amerikától Európán át Ázsia belsejéig oly sok kormányzót és törvényhozót -tisztességtelen üzelmekre tántorított: Gorove megállott rendületlenül. -Megállott oly tisztán, mint a minőnek ifjukora eszményképei közt képzelé -az igazi államférfit. - -Áldás legyen emlékezetén. - - - - -NÁRAY IMRE. - -(Náray Imre birtokos, ügyvéd, kamaraelnök, függetlenségi országos -képviselő, jeles miveltségü férfiu, 1848-ban vitéz honvéd s azután -üldözött hazafi, született 1822-ben, meghalt 1882. évi juliusban.) - -Akkor találkoztam vele először, mikor képviselővé lett s a törvényhozó -kötelességének teljesítésére feljött az ország fővárosába. Azelőtt nem -láttam soha. - -Tudtam, hogy ő is küzdött, ő is szenvedett azért a fenséges álomért, -azért az örök vágyért, azért a biztosan bekövetkező dicső jövendőért, -melyet független Magyarországnak nevezünk. De hiszen kétszázezer ifjú -küzdött, szenvedett és halt meg azért s nem is annyira nagy érdem volt -ez, mint inkább egy szent kötelességnek becsületes teljesítése. - -Tudtam, hogy hírneves ügyvéd s elnöke egyik ügyvédi kamaránknak. Ez is -jelentett valamit, de még ez sem sokat. Hiszen Magyarország ügyvédi -karában sok jeles tudós, sok kitünő jellem, sok derék hazafi van. -Különös érdemnek babérkoszorujára nem pályázik az, ki százak és ezerek -közt csak egyike azoknak, a kik ő hozzá hasonlók. - -Mondották, hogy Aradon és vidékén általános tisztelet s minden ember -becsülése környezi személyét. Mondották, hogy a mely pillanatban -elfogadta pártunk képviselőjelöltségét: azon pillanatban biztosítva volt -pártunk diadalma. A diadal bekövetkezett s én elhittem minden jót és -minden szépet, melyet az aradi új képviselőről hallottam. De az én hitem -nagyon könnyen megképződik, ha ismeretlen emberről nekem jót mondanak; -csak akkor vagyok nehéz fejü, ha olyan emberről, a kit nem ismerek, -rossz dolgokat beszélnek én előttem. A minthogy az emberekben minden jót -én veszek észre tán legelőször s minden rosszat én veszek észre tán -legutoljára. Több hasznát venném talán, ha megfordítva volna. - -Elvégre összejöttünk, személyesen találkozánk. - -Megjelenésében nem volt semmi feltünő. Közép magas termete, nyugodt -arcza, ajkai körül az emberszeretet mosolygó vonásai; kék szemei -sajátságos fényüek, mintha kissé lázban égnének, de szelidek; öltözete -változatlanul örökké fekete és gondos. Hangja csendes, beszéde lassu s -kissé akadozó, észrevételei szerények, csaknem mindennapiak, de mindig a -társalgás tárgyaira vonatkozók. Az egész ember szerény, igénytelen, -kisvárosi polgár benyomását gyakorlá rám az első pillanatban. - -És mégis rögtön feltünt két dolog. - -Az egyik az, hogy önmagáról nem beszélt soha. S a másik az, hogy akár -közdolgok felett tanácskoztunk, akár magán viszonyokról társalogtunk: -teljes figyelemmel hallgatá meg mások beszédét s mások beszédébe bele -nem vágott soha. - -A jellemnek ezt a sajátságát kevésre becsülik napjainkban s társadalmunk -mostani szokásai közt. Pedig a valódi férfijellemnek ez egyik legszebb s -legvalódibb vonása. Önmagáról nem beszélni s másokat figyelemmel -meghallgatni. Csak magas és valódi míveltség, csak bölcs és hosszú -élettapasztalat vagy csak gyöngéd, emberszerető lélek képes erre. -Nárayban meg volt mind a három: míveltség, bölcseség s gyöngéd lélek. - -Szinte kirítt parlamentünk újabb alakjai közül. Először azért, mert oly -szerény volt, hogy senki se akarta észrevenni s másodszor azért, mert -oly gyöngéd és figyelmes volt, hogy senki se félt tőle. Épen azért -nagyon soká kellett volna élnie s a parlamentben működnie, hogy a -parlamentnek modern erkölcsei mellett politikai állást vívhasson ki -magának. - -Furcsa erkölcsök ezek. - -A meggyőződés mélysége és tisztasága mellett szükségessé teszik a -taktikai ügyességet. Náray pedig csak mély és tiszta meggyőződéssel -rendelkezett. - -Sőt a taktikai ügyesség nagyobb hatással szokott szerepelni s -hasonlíthatlanul nagyobb eredményeket felmutatni, legalább külsőleg és -pillanatnyilag, mint bármily nagy ereje az elmének s szilárdsága a -jellemnek. Az elmeerő s a jellemszilárdság csak olyan a politikusnál, -mint az alaknak delisége s a hangnak tisztasága a drámai szinésznél. Nem -e kettőtől függ a szinész sikere, hanem az alakítás ügyességétől. E -nélkül szinész előtt s politikus előtt egyaránt zárva van a jövendő. - -A taktikai ügyességet részint a születés adja, részint a gyakorlat s -rendszerint mind a kettő. Az ügyességhez természetesen a tehetség, a -tanulmány s a fölmerülő kérdések változékonyságához való alkalmazkodás -az alapföltétel. Ezek nélkül jellemnek megmaradhat mindenki, de korára -hatást gyakorló államférfivá nem fejlődhetik senki. - -De nem felődhetik ezzé alkotmányos viszonyok közt az sem, ki magának -követőket, politikai barátokat szerezni nem képes. Ennek pedig három -módja van. - -Az egyik módja az, ha a politikus egyéniségének hódító varázsával a -szeretet és bizalom kapcsán szerzi meg barátait. Ez volt Deák ügyessége. - -A másik módja az, ha a politikus a félelem és legyőzhetetlenség érzetét -tudja maga iránt felkölteni s ekként szerzi meg mindazokat, kik vele a -hatalomban osztozni akarnak s azokat, kik a különbeni eltiportatástól -rettegnek. Ez rendszerint a zsarnokok és a nagy forradalmárok ügyessége. -A francziáknál Robespierre, a poroszoknál Bismarck, nálunk Görgey s -részben Tisza Kálmán ez ügyességnek köszönik a hatalmat. - -A harmadik módja az, ha a politikus a szeretetnek és bizalomnak, de -egyuttal a félelemnek hatalmával is meg képes hódítani magának a -parlamenti uralomhoz szükséges elemeket. Ez volt nálunk Kossuth -ügyessége. - -Elhunyt barátom emlékét istenért se sérteném meg azzal, hogy őt e nagy -alakokhoz hasonlítsam. Sőt ezek csak azért jutottak eszembe, hogy őt -hozzájuk ne hasonlítsam. – Ő a politikában nem vezéralaknak, ha nem -közlegénynek született. Hanem ha egy pártnak minden közlegénye olyan -volna, mint ő: akkor annak a pártnak nem volna szüksége pártvezérre s a -pártvezérnek nem volna szüksége taktikai ügyességre. Az a párt a nélkül -is meghódítaná magának a nemzetet s a nemzetnek a boldog jövendőt. Az a -párt volna igazán Plátó isteni köztársasága. - -Azért pótolhatatlan, azért határtalan a veszteség, melyet halálával -szenvedtünk. Az ő szerénysége, komolysága, az ügy iránti zajtalan -lelkesedése, modorának finomsága, zajos tanácskozásainkat kibékítő, -elcsitító szelídsége, műveltségének jótékony, üdítő befolyása nagy erőt -képviselt. Ez erő szállt el közülünk s ezt a mi gyöngeségeink sem külön -állva, sem összefogódzva nem pótolhatják. - -Politikai erkölcseink meg vannak rezzenve, kissé el vannak vadulva. Sok -az új és ifjú elem a nemzet törvényhozásában s az új és ifjú elemek nagy -része korlátlanúl engedi lelkében kifejlődni az önzésnek földhöz ragadt -vagy a szapora nagyravágyásnak felhőkben úszó érzetét. Mind a kettőre -szükség van mértékkel és mérséklettel. Hiszen a hazaszeretetnek is egyik -parányát az önzés képezi s az egészséges haladásnak is egyik mozgatója a -nagyravágyás. De mérték és mérséklet kell mind a kettőhöz. - -Korszakunk nemzeti élete hozzá van nőve az alkotmányossághoz. De az -alkotmányos élet egészséges fejlődését a sötét önkényuralom a nagy -nemzetbukás után ketté szakitotta. Az alkotmányosság uj korszakába -bejött egy csomó forradalmi szellem, melynek a csaták terén volna igazi -helye s bejött egy csomó hivatalnoki szellem, melynek a miniszterek -előszobáiban volna igazi helye. E két szellem surlódik, forr, pezseg a -pártokon és a parlamenten belől tizenöt év óta, gyűlölködik egymással s -teszi napról-napra vadabbá az erkölcsöket és a szenvedélyeket. A -forradalmi szellemnek a nemzeti ügyhöz való ragaszkodás rendületlen -kötelességérzetévé s a szabadelvü haladás ellenállhatatlan vágyává -kellene nemesülni a parlamentben, a hivatalnoki szellemnek pedig a -törvényhozáshoz szükséges valódi szakértelemmé kellene átalakulni. -Többség és kisebbség, kormánypárt és ellenzék így egészítené ki egymást -s nemzetünk haladásának szent ösvényén így fejlődnének üdvösen előre az -ellenkező pártok, elvek, törekvések és intézmények. - -De a kegyetlen fátum nehezedik ránk. A költő Zrinyinek jelmondata -megfordítva: sors mala, nil aliud. - -Azoknak a férfiaknak, a kik közé Náray is tartozott, volt rendeltetésük -a 48 előtti erkölcsöket beoltani a 67 utáni közszellembe. Kibékíteni a -két nemzedéket s a szellemekből elenyésztetni azt az iszonyú űrt, mely -49 és 67 közt tátong. A negyvenes évek meggyőződésének tisztaságát, -jellemeinek férfiasságát s lelkesedésének füst nélküli izzó tüzét -elhozni az uj nemzedékhez s párosítani ennek élelmességével, önzésével, -lázas kapkodásával és eszmejátékaival. - -Ám azok a férfiak lassanként kidőlnek közülünk. Ha végig nézek a -parlamenten: tagjainak alig tizedrésze, melynek szivében a nagy idők -szellemének őrtüzei még ki nem alvának. - -Te is kidőltél, elhunyt nemes barátunk. - -Későn jöttél, korábban kellett volna közibénk jönnöd. Korán eltávoztál, -bár késtél volna még köztünk évtizedekig. - -Értékedet nem ismertük eléggé, míg köztünk voltál. Most ismerjük, most -siratjuk már, mikor elvesztettünk. - -Sokat veszt benned a parlament, még többet veszt pártunk, legtöbbet az -ifjú nemzedék. A férfias jellemnek, a valódi honfinak voltál igaz -mintaképe; hozzád mérni magát, életed példáján nemesülni, olyanná -fejlődni, a minő te valál: olyan szükséges lett volna az ujabb -nemzedékre, a haza jövendőjére. Az igaz emberek száma fogyott meg -eltávozásoddal. - -Nagy műveket nem hagytál emlékül magad után. Csak jó lelkednek, nemes -szivednek, lángoló honszerelmednek emlékezetét. Mérnök ezt meg nem méri, -festő meg nem alakítja, költő meg nem énekeli, történetiró föl nem -jegyzi. Én, legkisebb barátod, följegyzem azt, pedig tudom, hogy én is -csak egy nappal tudom megnyujtani emlékezeted világát. Aztán kialszik az -a nemzet előtt s csak a mi szivünkben él még fénye, a míg mi is utánad -nem megyünk a te utadon. - -De a mig mi küzdhetünk, a mig szegény hazánk jobblétéért küzdenünk lehet -és kell: vissza-vissza térünk emlékedhez s lelked nemességéből s abból a -rendületlen hitből, melylyel hazád jövendőjéhez ragaszkodtál, merítünk -ujabb erőt a küzdelemhez. E forrás nem apad el soha, vajha mi se unnók -meg soha a küzdelmet, míg csak czélt nem érünk. - -De ha czélra jutunk, ha szabad és boldog lesz ez ország: még akkor is -visszaemlékezünk te rád. Hiszen szabadságának és boldogságának te is -egyik legnemesebb, legbátrabb katonája voltál. - -Áldásunk veled. - - - - -PERCZEL MÓRICZRÓL. - -(Született 1811 november 11-én, meghalt 1899-ben. Életének s jellemének -vázlata e czikkben.) - -Katona, de forradalmi. Hevenyészett katona, de lángeszű. Rögtönzött -függetlenségi harczunknak minden tábornoka képzettebb katona volt, mint -ő. De többször egyik se ütközött, több csatát egyik se nyert. Igaz, hogy -vesztett is csatákat. Gerilla-csatározásra teremtette őt a gondviselés. -Csak a sors véletlene volt, hogy mindig sík földön csatázott. Ha a -magyar faj hegyek között lakik s ha a sors őt és seregeit hegyek közé -segíti: függetlenségi harczunk éveken, tán évtizedeken át tart. - -Nemcsak verekedni tudott, hanem hadsereget toborzani, összeállítani s -fölszerelni is. Kettőt állított össze. Az elsőt 1848. évi szeptemberben. -Ezt elnevezte Zrinyi-csapatnak. A másodikat 1849-ik év tavaszán az orosz -betörés ellen. Erélye, vakmerősége, rajongó lelkesülése oly erős volt, -hogy hozzá senki se hasonlított. A mesés napkelet hősei rajongtak úgy -vallásukért s küzdöttek, véreztek s éltek-haltak úgy hitükért, mint ő a -szabadságért s hazánk függetlenségeért. - -Rajongását be tudta oltani híveibe is. Midőn második seregét túl a Dunán -összetoborzotta: egy francziskánus barát volt toborzó segítsége. A -keresztes háborúk nem ismertek rajongóbb barátot. Gasparich Kilit volt a -barát neve. 1854-ben akasztották fel Pozsonyban. Mikor ez Zalában -toborzott önkényteseket Perczel részére, azt mondta a hallgatóknak: - -– Két fiát küldte hozzánk az isten. Az egyik volt Jézus Krisztus minden -nemzet számára, a másik volt Perczel Móricz a magyar nemzet számára. -Most elviszlek benneteket ehhez, azután majd amahhoz. - -Így tudta lelkesíteni embereit. - -* * * - -A katonai tudomány ma már nagy tudomány. Ha tábornok akar lenni valaki, -annak egész könyvtárt kell tudnia. És azonkívül egész ifjú- és -férfi-korát katonaságnál s hadi gyakorlatoknál töltenie. A hogy -hegedűvirtuóz senki nem lehet hamarosan: úgy nem lehet tábornok se. - -Igaz: Perczel Móricz volt katona. - -Tizenhat éves korában beadta apja a tűzérekhez s mint hadapród szolgált -ott tizenkilencz éves koráig. Mit tanulhat a gyerek tizenkilencz éves -koráig? Ha nagy Napoleon tizenkilencz éves korában elment volna valahova -falusi segédjegyzőnek vagy adóhivatali számtisztnek: lehetett volna-e -harmincznyolcz éves korában generális egyszerre? - -Perczel 1811-ben született s 1830-ban már elhagyta a katonaságot. Azután -gazda lett, majd megyei esküdt, 1836-ban simontornyai szolgabiró, -1843-ban tolnamegyei követ, 1848 szeptemberben még táblabiró és -képviselő s októberben már generális. Október 7-én már Róth és -Philippovich osztrák tábornokok hadtestét körülkerítette, elfogta és -lefegyverezte egy harmadrésznyi ujonczsereggel, mint a mekkora az -osztrák sereg volt. - -Így van megírva a történetben. De ezt már magam is láttam. - -* * * - -Az is érdekes: mért hagyta ott, mint tizenkilencz éves siheder, a -katonaságot. - -Kiütött az 1830-iki lengyel forradalom. Perczel Móricz elkezdte -katonatársait először oktatni, azután lelkesíteni, azután összeesküvésre -felbujtani. - -A lengyel hős nemzet és szabad, az orosz zsoldos és rabszolga. A lengyel -védi hazáját és szabadságát, az orosz eltiporja a népeket és azok -szabadságát. A világ minden nemzete elhagyta a lengyelt. Legyünk mi -különbek a világ minden nemzeténél. Mi magyarok vagyunk. Előre -bajtársak! Szökjünk ki a hős lengyelek segitségére. – Így beszélt. - -Kétszáz ifjú katonát toborzott bajtársai között. De nem sikerült az -összeesküvés. Elfogták, haditörvényszék elé állitották, halálra itélték. - -Hogyne itélték volna? Van-e katonának nagyobb bűne ennél? Kivált a régi -osztrák felfogás szerint. - -Pestmegye közbelépett. A jó nádort, József főherczeget megrohanták. -Egyebek közt Fáy András is fölment hozzá könyörögni az ifjúért. Végre -megkegyelmeztek neki, de úgy elcsapták a hadseregtől, hogy oda többé a -lábát be nem tehette. - -Az igaz, hogy nem is nagyon törekedett rá. - -Volt egy Opitz nevü német tüzér-hadapród barátja és összeesküvő társa. -Ez már magas tüzértiszti rangban volt Szent-Tamás sánczai közt, mikor e -sánczokat Perczel Móricz elfoglalta. Opitz megsebesült s fogolylyá lett. -Perczel kegyetlenül kaszaboltatta a szerbeket, osztrákokat. Találkozott -a sebjében kínlódó Opitzczal egy ház előtt. Megismerte: - -– Szervusz bajtárs! – kiáltott hozzá. – Míg meg nem gyógyulsz, barátom -maradsz s velem leszesz. A többit majd azután határozzuk el. - -Őrt állított melléje, hogy ne bántsák. Nem is bántották. Perczel, ha -Opitz felgyógyul, át akarta őt téríteni. De meghalt sebjeiben. - -Perczel maga beszélte ezt nekem 1868-ban. - -* * * - -Három testvérbátyja volt: István, Imre és Sándor. Nagy költőnk, -Vörösmarty Mihály eleintén ezeknek volt házitanitójuk. De utóbb Móriczé -is volt. Apjuk, az öreg Perczel Sándor jó barátságban volt Fáy Andrással -s egyszer megkérte Vörösmartyt, hogy ehhez vigye el a gyerekeket. -Egyszer aztán nyár közepén 1820-ban Vörösmarty elvitte a -Perczel-gyerekeket országot-világot látni Budára, Pestre, Fóthra, -Péczelre, Gödöllőre, Abonyba, Kecskemétre, Nagy-Kőrösre, Alpárra. - -Útba ejtették Tetétlent is. S megmutatta a halmot a fiúknak, a melyen -állott egykor Árpád. - - … Árpád pedig álla magasban - Egy kis domb tetején. Vala ékes párducza vállán. - -Így szól a vers Zalán futásában. Itt fogamzott meg a nagy nemzeti -hősköltemény gondolata. Perczel Móricz jelen volt a fogantatásnál. S a -mint készültek a remek sorok egymás után: úgy mutatta és magyarázta meg -azokat a költő tanítványainak. A hősköltemény fölséges alakjainak -társaságában nőtt fel Perczel Móricz. - -Lehetett-e mássá, mint a mivé lett? - -E részleteket Szüts Antal táblabirótól, egykori barátomtól s -mező-szentgyörgyi birtokostól tudom, ki a költővel barátságban s nejével -rokonságban állott s velük 1850–53-ban Baracskán és Nyéken naponta -együtt volt. Neki Vörösmarty maga beszélte el. - -* * * - -Láttam Perczel Móriczot 1848-ban is, de ezt az alakját elfeledtem. Hanem -húsz év mulva ujra láttam. - -Akkor ő már úgy jelképileg föl is volt akasztva. Mint bujdosó, megjárta -Kis-Ázsiát, nyugati Európa országait s részt vett nem egy háboruban és -összeesküvésben, melyet a 60-as évek folyamán Ausztria ellen terveztek -és végrehajtottak. Végre haza jött s képviselővé választották. Balközépi -lett, Tisza-Ghyczy táborához tartozott, de a mint a függetlenségi -harczban, itthon az alkotmányi küzdelemben se ismerte a fegyelmet. - -Eljött 1868-ban Veszprémbe is. Körútra indult Kossuth ellen. Csapongó -szelleme hajtotta rá. Körútja nem volt előttünk rokonszenves, de a mit -netalán élő szavával hibázott: annak árnyéka nem homályosította el dicső -tetteit. - -Kimentünk elébe fogadni őt a város végén. Ifjú hévvel ugrott le -kocsijáról s fogott velünk kezet. - -Alacsonyabb termet, mint Béla és Miklós testvérei. De egyenes gerincz. -Hátraszegett merész fej. Szürkésvörös, de nem ősz haj, bajusz és szakál. -Nyilt, határozott tüzü, de szelid szemek s magasan álló szemöldök. -Katonás mozdulatok s pattogó beszéd akkor is. Ha katonaruhában van: úgy -tünt volna föl, mintha teljes életében nem lett volna egyéb, mint -generális. Pedig csak tíz hónapig volt az húsz év előtt. - -Ez az alakja maradt meg emlékezetemben. Ennek már harminczegy -esztendeje. Láttam még néhányszor, de húsz év óta egyszer se. - -Kossuth elleni körútja nem végződött jó sikerrel. Kossuth Lajost még -Perczel Mórnak se volt szabad súlyosan birálni. Mikor Pestre visszajött, -meglátogatta Deák Ferenczet s azt mondta neki: - -– Örülhetsz bátyám, utamban két ellenfeledet tönkre tettem. - -– Kik azok? - -– Az egyik Kossuth Lajos, a másik Perczel Móricz. - -– Nem örülök, – felelt Deák, – pedig az egyikben aligha sok kárt nem -tettél. - -A tűzlelkű tábornok talán nem is jött rá hamarjában, hogy annak az -egyiknek Deák nem Kossuth Lajost gondolta. - -* * * - -Többé nem is vállalt képviselői megbizást. - -Az Andrássy-kabinet hazafias készséggel ajánlott fel neki tisztes -honvédtábornoki nyugdíjat, mely az anyagi gondoktól megmentette. Azóta -elvonult a nyilvánosság elől s élete történetét írta meg. - -Emlékirata mikor lát világot: családja dönti el. Mekkora irói -képességgel jön elénk emlékirata: nem tudjuk. De nem is az a fődolog. -Hanem az, hogy az az emlékirat az egész század sok nemzeti történetét -állítja elénk s menti meg a feledékenységtől. - -De ő neki nincs erre szüksége. - -Legdicsőbb harczunk kohótüzében született meg, nőtt fel s lett nagygyá -az ő történelmi alakja. S az ő alakja eltünhetett, a mint az a tűz -kialudt. Alakjának foltjait sűrű ködbe temeti el a feledés, de hős -lelkének, rajongó honszerelmének s fékezhetlen szabadságvágyának nagy -tetteit örök emlékezetükben tartják a nemzedékek, melyek büszkén -gondolnak rá mindaddig, míg áll a világ s él a mi nemzetünk. - - - - -MADARÁSZ JÓZSEFRŐL. - -(A magyar képviselőház Nestora, Madarász József született 1814 augusztus -27-én. Birtokos és ügyvéd, de soha nem ügyvédkedett. Ifjoncz korában egy -kötet költeménye látott napvilágot. Megirta emlékiratait is. E kis -czikket 1899. évi márcziusban irtuk róla. Istennek hála, még most is jó -egészségnek örvend.) - -Szegről-végről rokonok is volnánk a czeczei rég kihalt vagy onnan -elköltözött ősi atyafiság valamelyik ága révén, de annak a rokonságnak -ágát-izét, származását én bizony hamarosan bebizonyitani nem tudnám. De -öreg barátom se tudná. - -Úgy rémlik előttem, 1850-ben vagy 1851-ben láttam először. Haynau -uralkodott Pesten, valami rokonom volt akasztófára szánt politikai -fogoly az Ujépületben, apám azt látogatta meg, engem mint gyermeket is -magával hurczolt. A foglyok épen sétáltak kint a második vagy harmadik -udvarban. Apám a profoszhoz ment, én addig kint maradtam az udvaron a -foglyok között. A foglyok párosával sétáltak, Madarász, úgy emlékszem, -egy sánta előkelő fogolylyal volt együtt, ma már nem tudom, ki volt az. -Meleg volt, ki voltam izzadva, kalapom levettem a fejemről s kezemben -tartottam. Madarász csak oly nyalkán lépege tett akkor is, mint most. -Oda jött hozzám s rövidre nyirt hajamat fölborzolta. - -– Jól van, fiam – szólt hozzám, – csak vedd le a kalapot ezek előtt az -urak előtt. Úgy sem sokszor s úgy sem sokáig veheted le már előttük. - -Azt gondolta: azokat az urakat ugyis felakasztják vagy agyonlövik -nemsokára. De ezt meg nem mondta nekem. - -Azután elmult néhány esztendő. Én Pápán tanultam a kollegiumban, ő meg -Josefstadtban, az elitélt államfoglyok börtönében. Ő többet tanult, mint -én, pedig én voltam a fiatalabb s nekem tanárom is több volt, mint neki. -De a tanrendben volt nagy különbség. Az övében ott szerepelt a lábvas, a -rabélelem, az örökös börtön s a fegyveres őr. A mi mind nem volt az -enyémben. - -Egykor 1856-ban megint apámmal egy kedves somogymegyei rokonunkat -látogattuk meg Jákóban. Madarász Lajos előkelő birtokos volt e rokonunk. -Egyik estennen csendes pipaszó mellett beszélgetnek az öregek, egyszerre -nagy cserdités és kocsizörgés hallatszik az udvaron; nyilik az ajtó, -belép rajta valaki s megáll az ajtó előtt. - -Hát bizony Madarász József bátyánk volt az. Azt gondolom, egyenesen -Josefstadtból jött s meg sem állt Jákóig. Harsány hangon bekiáltott: - -– Adjon isten! Hogy vagytok? - -Mintha csak a mezőről jött volna be a vacsorára. Öt esztendei -várfogságnak nyoma se volt rajta. - -Hejh volt aztán szótlan ölelés, forró könyhullatás, szegény jó nénémnek -hangos zokogása. József bátyánk csak legénykedett, csak kiabált, csak -nevetett s csak könnyei hullottak vastag bajuszára, torzonborz -szakállára. Mert bajusza, szakálla akkor is csak olyan volt, mint most. -Meg szemöldöke. Talán-talán most negyvenhárom év mulva, mintha mégis -valamivel szürkébb volna. De erről nem vagyok egészen bizonyos. - -Végre elállt a köny és megjött a szó. - -– Ülj le már bátyám, honnan jösz, mi történt, hogy lettél szabaddá? - -Száz kérdés egymás után. - -Megfelelt József bátyánk minden kérdésre, de le nem ült. Pattogós -lépésekkel mérte végig százszor a szobát, – úgy megszokta a rabsétát. -Még ma is, nyolczvanöt éves korában, jobban szeret sétálgatni, mint -üldögélni. Még ma is egyenes a termete, mint a czövek. Még ma is -feltartott fejjel peczkesen jár és áll az emberek közt, mint kis gyerek -korában. Hangja még ma is oly érczes és harsogó, mint fél század előtt. -Hatalmasabb hangja senkinek sincs a törvényhozók között. - -Akkor is olyan hangja volt, mikor a fogságból haza jött. Bámultam -erélyét, vidámságát, törhetlenségét. Emlékszem egyik adomájára -várfogsága idejéből. Ott mondta el Jákóban. - -Olvasnivaló könyvet kért a várparancsnoktól. - -– Csak a szentirást adhatom – felelt a várparancsnok. - -– Jó lesz az is. - -Adtak neki bibliát ékes német nyelven. - -– De én magyar bibliát kérek. - -– Azt nem adunk. - -– Nohát vigyék a német könyvüket. Én a szentirást se olvasom el német -nyelven. - -Adtak azután neki e szóért hetenkint egy napi bőjtöt. Még se olvasott -németül. - -* - -Az isten is ellenzéknek teremtette. Mindegy ő neki akármilyen az a -kormány, ő minden kormánynak ellenzéke. A Batthyány–Kossuth-kormány már -csak elég nemzeti, elég magyar és elég radikális kormány volt 1848-ban, -de ő annak is hatalmas ellenzéke volt. - -A véderővita alatt 1889-ben arról ábrándoztunk, hogy ha egyszer -függetlenségi pártunk többségre jut: ki melyik miniszterséget fogadja -el. József bátyánkat is kérdezték, melyik tárczára vállalkozik. - -– Egyikre se. Nem akarok kormány lenni. Ha többségre juttok: válasszatok -meg a népképviselet elnökének. Az elnökséget elvállalom s betöltöm. - -Be is töltötte becsülettel. Bizonyitja ezt a mult évi deczembertől máig -tartott korelnöksége. Erély, szellem, tiszta látás, éberség és elvhüség -volt elnökösködése. Pedig azóta ujabb tíz év telt el. - -* - -Magyar falusi gazdaember mai napság nem nagy különbséget lát abban, hogy -ki, miért, mikor, mennyi időre volt becsukva. Arra meg épen nem -emlékezik már, hogy ötven év előtt miért zártak el annyi jóravaló magyar -embert. Hanem aki be volt egyszer csukva, azt azért, hogy be volt -csukva, nem igen dicséri. - -Egyszer az enyingi kerületben együtt voltunk korteskedni. Bealkonyodott -már, mikor Lepsényben a faluháza előtt beszédre került a sor. Én is -beszéltem, József bátyánk is beszélt. S beszédében hivatkozott -ötesztendei várfogságára is. - -Beszéd után bementünk a tanácsterembe egy szóra s ott kérdezi a birót: - -– No biró uram, hogy leszünk a szavazókkal a mai beszéd után. - -– Nagyon szép volt a beszéd, nagyságos uram, nagyon köszönjük is, hogy -falunkat megtisztelte vele. Csak már ne tetszett volna fölemliteni, hogy -be is volt csukva. Nem tudtak arról itt az emberek semmit. Csak az a -szerencse, hogy egy kissé már besötétedett, nem ismerték föl nagyságos -uramat. - -József bátyánk azt mondta magában e beszédre: »cseszkó.« Az a szokása, -hogy minden kormánypárti kortest és minden bolond embert cseszkónak hi. - -* - -József bátyánk biztos arról, hogy ő halhatatlan. Arról én is biztos -vagyok. Elveihez hívebb embert nem szült még magyar föld. Hatvanöt év -előtt már mint jurátus ott volt az 1832-iki országgyülésen. Már ott -disputába keveredett Deák Ferenczczel. És mindig disputált vele. Deák -már huszonhárom éve halott, azért ma is disputál vele. S közjogi elvei -ma is változhatatlanul ugyanazok, mint voltak 1832-ben. Három nemzedék -kihalt már mellőle. Három király alatt védte már az alkotmányt. Hiába -volt 1848, hiába 1867, az ő elvei most is a régiek s azokra most is -akkora szükség van, mint hatvanöt év előtt. Hogy ne lenne ő halhatatlan! - -Választó kerülete is az. - -Ötvenegy esztendő óta ugyanazt a kerületet képviseli. Fehérvármegye -sárkereszturi kerülete az. El ne felejtse nevét jóravaló magyar ember. -Mindenki a föld alatt fekszik már, a ki először rá szavazott s ma több -mint félszázad mulva egyetlen választó sincs, a ki másra szavazna. - -És sohase került a választás egy krajczárjába se. Se neki, se -választóinak. Léptettek föl ellene népszerű embert, léptettek föl nagy -urat, elköltöttek ellene százezreket: választói megmaradtak mellette -rendületlenül. - -Egyszer, most nemrégen, valamelyik választásnál egy választó azt mondta -József bátyánknak, hogy mégis jó lenne talán, ha egy kis zászlót adna a -választásra. - -Rettentő tűzbe jött József bátyánk e hallatlan követelésre. - -– Mit? Zászlót? Utóbb még majd kocsit is? Nem szégyenlenék magukat ily -borzasztó korrupczió miatt? - -Alig lehetett lecsillapitani. - -– Mit szólna, ha sirjából föl találna kelni apád, öregapád, ősapád, a ki -mind zászló nélkül adta rám szavazatát? - -Erre aztán csakugyan nem tudott megfelelni az a telhetetlen ember. - -Hetvenkét éves volt József bátyánk akkor, a mikor Balaton-Füreden vett -egy puszta telket. Régen volt ez már. Megkérte egy ottani ura-öcscsét, -hogy akáczfadugványnyal ültesse be azt a telket. - -– Aztán mit akar ott urambátyám? Oroszlánt akar ott azon a pusztaságon -tenyészteni? - -– Nem én öcsém. Hanem ha szépen felnőnek, meglombosodnak a fák és én ott -hagyom az országgyülést, akkor egy nyugalmas hajlékot akarok ott épiteni -s öreg napjaimat ott akarom eltölteni. - -– Aztán mikor akarja bátyám az országgyülést ott hagyni? - -– Majd ha a kisebbik fiam harmincz éves lesz s helyemet ott betöltheti. - -Kisebbik fia most tizennyolcz éves. Tehát József bátyánk 1911-ig akar -akkori szava szerint képviselő lenni. Még hátra van tizenkét esztendő. -De én nem hiszem, hogy akkor is visszavonuljon. Mert úgy látom, hogy az -alkotmányt még akkor is védelmezni kell. József bátyánk pedig -honfikötelességét el nem mulasztja. - -* - -Több éven keresztül jó Herman Ottóval, szegény gróf Károlyi Gáborral s -egyéb barátainkkal külön függetlenségi pártot alakitottunk s Madarász -Józsefet választottuk meg pártelnökké. Hogy is választhattunk volna más -elnököt, jobb elnököt? - -Programmot kellett csinálni. - -József bátyánk kurucz ellensége a pragmatica sanctiónak. Ő ez alapon -programmot nem csinál. Elvégre természetes uton kihalhat a Habsburgok -családja s az esetre a Rákoson választunk nem uj királyt, hanem esetleg -köztársasági elnököt. Ezt a jogot fel nem adhatjuk s erről a programmban -gondoskodnunk kell jó előre. - -Azt mondja valamelyikünk: - -– József bátyám, hiszen hetvenhét élő tagja van a királyi családnak, -ötszáz év előtt ez ki nem hal. - -– Nos igen. Szól tehát programmunk ötszáz esztendőre. - -Jó Károlyi Gábor, isten nyugtassa meg, fölpattan e szóra: - -– Én ötszáz esztendőre való programmot alá nem írok. Hogy tartom én azt -meg? - -József bátyánk nem akart engedni. De minthogy békeszerető ember, utóbb -is a pártegység kedvéért megegyeztünk valami százötvenesztendős -programmban. - -József bátyánk most is e mellett tart. - -De én is. - -* - -Bizony halhatatlan maradsz te örök ifju öreg barátom! De ha mégis -megtörténnék veled valami emberi dolog – úgy jó későn, a mikor mi már -nem leszünk, – ha nemzetünknek oly fiai lesznek, a minő te voltál és te -vagy: halhatatlan marad nemzetünk. - - - - -KÁSZONYI DÁNIEL. - -(Sárosmegyei nemes és birtokos nemzetség ivadéka, született 1813 oktober -2-án, meghalt 1886. márcziusban. Hirlapiró, regényiró, de nem nagy iró. -Minden csepp vére s 1848 óta egész élete forradalmi. A müveltség -korszerü intézményeinek oly keserü ellensége, mint ő, a magyar fajból -eddig még nem született. Utolsó éveiben nagy nyomorban élt családjával.) - -Kászonyi Dánielről, a jó öreg »Dani bácsi«-ról akarok egyet és mást -elmondani. - -Eltemették. Én nem voltam a temetésén, mert temetésre menni nem szokásom -s nem is megyek, ha csak külső hivatalos kötelesség nem parancsolja. E -pontban szorosan követem Kálvin János parancsait. Üres hivalkodás minden -pompa, melyet a halott körül kifejtenek az emberek. Gyakran mintha -dicsekednének vele: ime nekünk is van halottunk! - -Nyolcz vagy kilencz évvel ezelőtt ismerkedtem meg a jó öreggel. Ő is az -»Egyetértés«-nél dolgozott s én is. Ennél a mi lapunknál akkor a tisztes -öreg corpus-juris-tól kezdve a szélső szoczializmusig képviselve volt -minden politikai nézet. Én csak afféle magyar táblabirói oppozicziót -képeztem az uralkodó rendszer ellen s mint Thaly Kálmán barátom, egészen -megelégedtem volna olyan Magyarországgal, a minőt Rákóczi Ferencz akart -teremteni. Dani bácsi pedig egészen a párisi kommünardokkal értett egyet -s a régi magyar hagyományos politikából legfölebb Dózsa Györgytől -fogadott volna el némi jó tanácsot és útmutatást. Egészen természetes -tehát, hogy mi a fenforgó napi kérdések fölött nagyon ritkán s nagyon -kevés pontban értettünk egyet. - -Valami két esztendeig voltunk együtt a lapnál. Ő nem törődött azzal, -hogy én mit és miről irok, én meg épenséggel nem tudtam, hogy ő miféle -rovatot és miként vezet. De nem kerültem, sőt kerestem vele az alkalmat -az eszmecserére, a vitatkozásra. Meg akartam ismerni egy igazi -szoczialista eszejárását, be akartam hatolni lelkületébe s -gondolkozásának titkaiba s meg akartam tudni, hogy jó ember, erős jellem -lakik-e abban az emberben, a ki öreg és magyar és szoczialista egy -személyben. - -Minél többet vitatkoztam vele: annál bizonyosabb volt, hogy mi soha -egyet nem érthetünk s minél nagyobb volt köztünk a meggyőződések -távolsága: annál jobban tiszteltem és becsültem őt. - -Mert láttam, hogy nála a politikai nézet nem divat és nem kenyérkereset -s nem is a közvélemény áramlata, hanem mély és fenséges meggyőződés, -mely az egész lelket és az egész emberi életet ragadja magával. Láttam, -hogy oly anyagból van ő gyúrva, a melyből a próféták és az apostolok -készülnek ott, a hol a világnak helyzete kedvező rájuk nézve. - -Szegény Kászonyi Dánielre soha se volt kedvező. Telve a világmegváltó -szoczializmus legmagasb eszméivel, egész hatásköre abból állott, hogy -egy magyar napilapnak legyen ujdondásza. Mindennap a fölött gondolkozva, -miként lehetne boldoggá tenni az emberek millióit: szerencsésnek -érezheté magát, ha ő és családja naponkint száraz kenyérrel jól -lakhatott. Egy királyi felség, ha rongyokba öltözni és koldulni -kénytelen: ehhez hasonlított Kászonyi. - -Eszméi: azok érdekesek valának. - -Egy napon azt magyarázta meg nekem, hogy minden hatóságot el kell -törölni a királytól kezdve a falusi kisbiróig s minden muzeumot és -hatalmi jelvényt el kell égetni a trónustól kezdve a trafik-czimerig. - -– De hát akkor mi lesz – kérdezém, – ha nem lesz hatóság s az emberek -egymást ölik s az ifjak megeszik az öregeket, mint a masszageták? - -– Kinek mi köze ahhoz? – ezt felelé. - -Egy alkalommal azt fejtegeté, hogy az állami élet, a külön ország, a -nemzeti jellem és fajunk fentartása mind ostobaság. Csak »az ember«: ez -az igazság. - -Megjegyzém, hogy arról az ezer évről, mely nemzetünk mögött van s arról -a másik ezerről, mely nemzetünk előtt fénylik, nem mond le a magyar -egykönynyedén. - -Nem adott rá semmit s ellenvetésemet így ütötte el: - -– Ha egy tisztességes embernek szemébe mondják, hogy anyja kicsapongó -volt: ez becsületsértés s a sértőt megöli a sértett fél. De ha a -legtisztességesebb embernek bebizonyítják is, hogy a tizenhatodik -ősanyja ezelőtt ötszáz esztendővel utczán űzte a kicsapongást: ezzel nem -törődik, ezen fel nem indul senki. Így vannak a nemzetek. Tízezer -esztendő mulva egy ember se lesz a világon, a ki érdeklődnék az iránt, -hogy valaha magyar is, vagy német is volt a föld kerekségén. - -A történelmi nagyság iránt, akár emberről, akár tettről volt szó, nem -volt benne elismerés. Korunkat s az előző korokat a barbárság korának -tekintette s a nagy gyári tőke urait veszedelmesebb pusztítóknak, mint a -vandálokat. Ha vitatkoztunk, ő a történetből merített érveimre soha sem -adott semmit. - -– Hát önök, Dani bácsi, – kérdezém – nem tanulják s nem ismerik a -nemzetek történetét? - -– Ismerjük, de nem méltányoljuk. – Ez volt felelete. - -De nemcsak elméletben vallotta ő ezeket az elveket, hanem a mennyiben -saját szerény körében teheté, gyakorlatilag is alkalmazá. 1879. végén -megvált az »Egyetértés«-től s egy más laphoz ment munkatársnak. A -megválás indokául azt írta Csávolszkynak: - -»Nem maradhattam a lapnál, mert én Bismarckról gyökeresen ellenkező -véleményben vagyok, mint a lap vezetője.« - -Ez alatt Seffer László irótársát értette, a ki egyszer-másszor minden -radikális nézete daczára is némi respektust tanusított a nagy -vaskanczellár iránt. - -Nekem más okot mondott a jó Dani bácsi, mikor elválásának indokairól -kérdezém. - -– Olyan lapnál – úgymond – melyet már az »Ellenőr« is tisztességes -lapnak tart, én munkatárs nem lehettem. - -De minő változatos és egészében minő fenséges élet volt az övé több mint -félszázadon keresztül! - -Ott volt az 1832-iki országgyülésen. Akkor legradikálisabb klubb volt az -»ifjak« társulata, kik egy »társalkodási egyesület«-et alakítottak. -Elfogták, bebörtönözték őt is Lovassyval egy időben. Így lépett be a -politikai életbe. Első lépése: a börtön. - -Mikor a börtönből kiszabadult: itthon pecsovicsnak talált minden pártot. -Szive Párisba vonzá s ő Francziaországba költözött. Ott a szélső -republikánusokkal kötött mindjárt barátságot, de nem feledkezett meg -hazájáról sem. Kossuth hírlapjának volt 1842-től párisi levelezője. - -Haza jött, mikor függetlenségi harczunk kezdődött. Jelentkezett -Kossuthnál s a legnehezebb munkát kérte a maga számára. - -Legnehezebb munka volt akkor Bécsben lenni, a bécsi forradalmat szítani -s a bécsi felkelők és a magyar honvédelmi bizottmány közt az -összeköttetést fenntartani. Erre vállalkozott Kászonyi. - -Ezután legnehezebb munka volt az Ausztriában levő magyar ezredekben a -hazatérés vágyát felkölteni s őket haza vezetni. Erre is ő vállalkozott. -Prágából haza hozta a Nádor-huszárokat, ügyünknek megnyerte a -Koburg-huszárokat, s a Ceccopieri-ezred olasz katonáit arra bírta, hogy -átjöjjenek hozzánk. Ezekből alakult a Frangepán-zászlóalj. - -Azt persze könnyü elmondani, hogy ő ezt mind megcselekedte, de azt -azután érdemes elképzelni, hogy mindezt megcselekedni miként volt -lehetséges. Fölkeresni a katonákat egyenkint, esténkint, éjszakánkint. -Együtt kocsmázni velük hetekig. Súgdosni fülükbe borzalmas dolgokat, -melyek őket a hazatérésre kényszerítsék. Föllelkesíteni a katonai -fegyelemben kővé vált közkatonaszívet s azt elkészíteni arra az útra, -melyen minden lépésnél a halálba ütközik. Közibök vinni a magyar kormány -proklamáczióit s mindennap másként öltözve, más nyelven beszélve, más -üzleti foglalkozást színlelve, mindennap szembe szállani azzal a -halállal, mely a kémeket és a katonai felbujtókat oly csúfosan s oly -gyorsan szokta elérni. Ime: ezt tette Kászonyi hónapokon keresztül. - -Mikor mindezt elvégezte: akkor elindult haza felé. Csak néhány nappal -előbb ért Pozsonyba, mint a Pákozd mellől futó Jellasics. A horvát bán -természetesen Pozsonyt meg akarta szállani. Kászonyinak első dolga volt -Csallóközt benyargalni, a népfölkelést szervezni s azt Pozsonyba -vezetni, hogy Jellasichot oda be ne ereszsze. - -Ezt a munkát is becsülettel és sikerrel hajtá végre. - -Azután rendes honvéd és főhadnagy lett. A komáromi kapituláczió után -előbb Hamburgba, azután Londonba bujdosott ki. Itt tizenkét évet s -később Lipcsében tíz évet töltött mint író, nyelvmester és -zongora-tanító. Összeköttetéseit a szélső radikálisokkal mindenütt -szorgalmasan fenntartá, ezek minden üldöztetését ő is átszenvedte s -képzelhetlen munkát kellett naponkint végeznie, hogy magának és -családjának a szegénység legszegényebb kenyerét megkereshesse. - -E soha nem szünő, ez örökké tartó munkásság bámulatba ejtett engem. -Annyit és annyifélét írni, mint ő, soha senkit nem láttam. - -– Dani bácsi, – mondám neki egykor, – maga nem igazi forradalmár. Ily -végtelen naponkinti munka végtelen munkaszeretetből származik, ez pedig -nem a forradalmárok, hanem a békés lelkek jellemvonása. - -Ő komolyan felelt e félig komoly beszédre. - -– Én – úgymond – kenyeremet keresem, mint a gözü. A gözü gyűjt, gyűjt s -már azt hiszi: együtt van téli kenyere, mikor egyszer csak rájön a -szántóvető ekéje s fészkét, kenyerét szerte szórja. A gözü újra keres -fészket s újra dolgozik és újra gyűjt s fészkét és keresményét az eke -újra szerte szórja. Így megy ez, míg bejön a szigoru tél s lehetetlenné -teszi a fészekrakást és kenyérkeresést. A szegény gözü ekkor felakasztja -magát, de én ember vagyok s én a munka kötelessége elől nem mehetek a -halálba. Pedig az én fészkem és keresményem négyszer dúlta már fel a -sors vasekéje. - -Szegény Dani bácsi: az örökké munkás és örökké üldözött gözü volt az ő -igazi képmása. - -És még se csüggedt. Sőt együtt haladt a korral. - -Először liberális volt. Azután lett magyar radikális. Párisban -köztársasági s mikor 48-ban haza jött: forradalmár. A forradalom -befejeztével bújdosó és szoczialista. Imádta a szoczialistákat, de a -mikor a nihilisták kerültek felszínre s az orosz czárt felrobbantották: -akkor már a szoczialisták is pecsovicsok lettek az ő szemében. A -nihilistákról megint a franczia anarkhistákra szállott át rokonszenve. -Megérte még a dinamitpárt működését is. De a dinamit mennydörgését ő már -nem hallotta s a robbanások fénye nem ért el szemeibe. - -E szemekre a halál borította rá ködfátyolát. - -Mint legjobb és leghívebb barát, úgy jött el hozzá a halál. Egy hosszu -élet örök szenvedéseit, egy fenséges kötelesség-érzet soha nem pihenő -munkásságát szüntette meg az a legjobb és leghívebb barát. - -Szegény Dani bácsi, hős volt a véres csaták terén és hős volt a véres -verejték műhelyében. Mindig hitt, mindig lelkesült, mindig dolgozott és -mindig éhezett. - -Most már nem dolgozik és nem éhezik! - -Özvegye és árvája maradt: öreg nő és ifju leány. - -Örökségük egy dicső név nemzetünk évlapjain s egy rothadt szalmazsák. És -a nyomor, melyet a halott nem vihetett magával a föld alá! - - - - -A SZÚDI REMETE. - -(Sembery Imre honti és nógrádi nagybirtokos, 1848-ban képviselő s a -honvédelmi bizottmány tagja, született 1804-ben, meghalt 1898 október -18-án. Az 1825-iki országgyülés kis és nagy szereplői közt ő élt -legtovább. Nagy müveltségü szerény férfiu volt.) - -Tocqueville egykor, midőn világhírü tanulmányi utazását folytatta -Amerikában, Pennsylvania egyik legnyugotibb megyéjében egy napon -elesteledett a nélkül, hogy alkalmas éjjeli tanyára akadt volna. A vidék -vad és erdős, a járható út és a czivilizált ember ritka, vad állatok és -vad emberek sűrű számban. Szerencsére közel volt egy gazdag ültetvényes -telepe. Bement oda, bejelenté magát a telep urának s kért éjjeli -szállást. - -Az úr hajlottkorú volt már. De erőteljes termet s komoly és nyugodt -arcz, melyen semmi nyoma se látszott annak, hogy az egykor, régen, egy -nemzedék előtt, a világ legnagyobb és legvéresebb forradalmi viharát -megélte és túlélte, sőt azt az égen és a földön, a szívekben és az -elmékben felidézni s szítani törekedett. E férfi franczia volt, talán -Louvet, talán az egyik Carnot: neve nem jut eszembe. Csinálta a nagy -forradalmat, társa volt a girondiaknak, futott Robespierre vérebei előtt -s midőn már a vér és tűz és a szabad eszmék árja elárasztá Európát s két -világrész megrendűlt a nagy hódító lovának lábai alatt: akkor kiment -Amerikába, elment a czivilizáczió nyugoti szélére, neki állott egy ős -rengetegnek, hogy abból kiirtsa a vadat, a fát és az indiánt, mint -egykor a konventben kiirtani törekedett a középkor intézményeinek -fenevadait, s hogy ott békés és munkás telepet állítson a művelt és -boldog jövendőnek. Itt dolgozott már több mint harmincz év óta. - -A vén forradalmár és az ifju utazó hamar felismerték egymást. Amaz -történeti név volt már, emez még csak ezután leendett azzá. Amaz -csinálta a nagy forradalmat, emez örök szépségű művében – noha csak az -európai demokraczia álneve alatt – megírta annak tudományos költészetét. -Minő társalgás lehetett az, minő fenséges eszmék érintkezhettek ott e -két férfiú között, kik egy nemzet fiai valának s kiket így hozott össze -a véletlen! Tocqueville csak röviden érinti elmélkedéseik néhány fontos -tárgyát. - -* * * - -Ez agg telepítvényes jutott eszembe, mikor meglátogattam Szúdon Sembery -Imrét, alkotmányos és függetlenségi harczainknak e jelentékeny alakját. - -Túl a nyolczvan éven, Kossuth Lajossal, mindenkori politikai vezérével -egy évben születve, s ugyanazon évben lépve a politikai pályára, már az -1825-iki országgyűlésen jelen volt, mint távollévők követe, s azóta – -hatvan év óta – részint mint komoly tényező, részint mint figyelmes -szemlélő a politikai és egyházi téren folyton találkozunk vele példátlan -szerénysége s visszavonúltsága daczára is. - -Szúd kívül esik az ismert világon. Olyan jármű, melyet a gőz hajt, oda -soha el nem vezet, se vízen, se szárazon. Nem kanyarog arra még országút -sem. A kis Hontnak kisded nyugoti zugában, hegyek közé beszorítva, -óriási nyárfák suhogói árnyai közt, hegy oldalán fekszik festői szép -alakban a szúdi kastély, melynek remete lakója ott tölti az éveket és -napokat dolgozó szobájában könyvei közt, vagy nagyúri téli kertjében, -melyben a legritkább és legértékesebb délszaki és tengerentúli növények -díszlenek. Csak akkor mozdul ki néha innen, ha kiterjedt gazdaságának -vagy egyházának érdekei úgy parancsolják. - -Az országos politikáról s annak mindennapi izgalmairól rég lemondott. -Lemondott már 1849-ben, függetlenségi harczunk gyászos befejeztekor. S -indoka, mely erre bírta, ép oly nemes és tiszteletreméltó, mint a mely -félszázaddal azelőtt arra a pályára kényszeríté. - -Mint fiatal ember, már 1824-ben részt vett a megyei élet küzdelmeiben. -Barátságban állva Plathyval, az aranytollú főjegyzővel s mind az idősb, -mind az ifjabb Balogh Jánossal, az ezek által megindított mozgalmat -törekedett Hontba is átvezetni. - -A 25-iki országgyűlésen Nagy Pál vezetése alatt a nemzeti liberális -ellenzékhez csatlakozott. Tanúja volt Nagy Pál óriási szereplésének. Ott -volt, mikor Széchenyi az akadémia megalapításával kilépett mint ifjú -államférfi a cselekvés színterére. Kossuth és Deák az ő szemei előtt -kezdték az országos működést s nőttek fel a nemzet óriás alakjaivá. -Kölcsey és Wesselényi barátai valának s előtte tűntek fel és hunytak el -a nemzet örömére és gyászára. Mindennek, mi e század folyamán nagy volt -nemzetünk életében, tanúja volt eddigelé. S rajta kívül csak ketten -vannak már, kiknek kora és emlékezete az övéig fölér: a turini nagy -bujdosó az egyik, Zsoldos Ignácz, a régi táblabírák nesztora a másik. - -De nemcsak tanu volt ő, hanem tényező is. A felvidéki pánszláv -mozgalomnak ő volt egyik legelső s legkitartóbb üldözője s ebben állása -is az evangelikus egyház élén segítségére volt. S midőn az -adminisztrátori rendszert behozta hozzánk Metternich kormánya s midőn a -Tisza, Luka, Bene név oly hírhedt közpéldabeszéddé vált az országban, ő -Lukát, Hontnak híres adminisztrátorát szemelte ki a maga ellenfeléül, -ennek nehezíté s keseríté meg működését s honti barátaival együtt ez -ellen szervezé az alkut nem ismerő hazafias ellenzéket. - -Fő szerepe a 48-iki pesti nemzetgyűlésben játszódott le. A parlamentben -ahhoz az árnyalathoz tartozott, mely Kossuthot választá vezérévé s őt -követte ernyedetlenűl. S a parlamentben – s ez sajátságos – a legelső -komoly forradalmi hang az ő ajkáról hangzott el. - -Szeptember 12-én történt. Jellasich már megkezdé pártütő hadjáratát. Az -alvidéken már régóta folyt a vér s Erdélyben már gyilkolták a magyart. A -Batthyány-kabinet még állott, de a király már a kamarilla hatalmában -volt s a miniszterekkel nem érintkezett. Széchenyi elméje már borúlni -kezdett s Deák és Batthyány gondolkozni kezdtek azon, hogy az ő békítő -szerepüknek alighanem vége van. Sokan a nemzetgyűlés tagjai közül -komoran és kishitüen gondoltak a jövendőre: mi lesz akkor, ha a -miniszterium lemond s ha a király feloszlatja az országgyűlést. - -Sembery szelid, de határozott modora s gyakorlati felfogása ekkor egy -eszmét pendített meg. A szeptember 12-iki űlésben felállott s -inditványozá, hogy miután se a király kegyéhez, se a miniszterium -állásához a haza védelmét kötni nem lehet s a veszélyben forgó hazát -csak a nemzetgyűlés mentheti meg: a nemzetgyűlés minden körülmény közt -permanenssé nyilvánítsa magát. - -Ez indítványt első pillanatban ámulva hallgatta a ház. Olyan szó volt -ez, mint az oroszlán Mirabeaué Brezé marsal ellenében. Mindenki érezte, -hogy e határozat lesz az első forradalmi szó, melylyel a nemzet odakiált -a trónus elé. De még akkor a nagy többség nem hitte, hogy végleges -szakításra kerül a sor. Sembery látta, érezte már, de barátai még nem. -Támogatója alig akadt s Deák ama kijelentésére, hogy az országgyűlés úgy -sem zárathatik be a költségvetés letárgyalása előtt, az indítvány ekkor -elejtetett. De három hét mulva határozattá emelte azt a nemzetgyűlés. - -Ekkor alakult meg a honvédelmi bizottmány, melynek Sembery is egyik -tagjává lőn. Miniszterium volt ez miniszterek nélkül s tagjai miniszteri -munkát végeztek hatalom nélkül és látatlanúl. De munkájuk fenséges -eredményét csakhamar érezte a nemzet s észrevette Európa. Harmadfél -hónap mulva százkilencz ezer főből állott a honvédhadsereg, fölszerelve, -begyakorolva, várakba és csatatérre állítva s a hazát kilencz felől ránk -törő ádáz ellenség ellen védelmezve. A munkának és dicsőségnek -oroszlánrésze Kossuthé volt, de neki méltó segédei valának Mészáros, -Nyáry, Sembery és a többiek. - -A szúdi remete, ha nem kérdik, nem beszél, vagy keveset beszél e napok -eseményeiről. Saját tetteit gyermeki szerénységgel hallgatja el. - -Én megkérdezém. Hol és mikor üléseztek? Miként tanácskoztak? Kik voltak -jegyzőik? Vettek-e föl jegyzőkönyveket s hol vannak azok? Megmaradt-e -megírt nyoma az ő láthatatlan, de dicsőséges működésüknek? Lehetetlen, -hogy ne maradt volna, hiszen most, ha csak az évi ujonczozásról van szó, -annyi irka-firka készül országszerte, hogy egy vasúti vonat alig bírná -el – hát akkor százezrekből álló hadsereget miként lehetett volna irás -nélkül felállítani, felszerelni, begyakorolni, tisztekkel, lőszerrel, -ágyuval és utasitással ellátni? - -– Bizony barátom, – felelte, – nem vettünk mi fel jegyzőkönyveket s -magunk voltunk a tanácskozók, a határozók, a jegyzőkönyvvezetők, az -irnokok és végrehajtók. Összejöttünk, hol a redoutban, hol a -vármegyeházán, néha magánlakáson is. Jöttek hozzánk napokint a -jelentések száz számra Erdélyből, a Bácskából, a felvidékről, a nyugati -hadseregtől, a várakból, a felszerelési telepektől, a szabóktól és -posztókereskedőktől, a lóbeszerző és ujonczfogadó bizottságoktól, -városokból és vármegyékből s mi egyiket a másik után elintéztük gyorsan, -vita nélkül, irás nélkül s küldtük a katonát, lovat, ágyut, fegyvert, -puskaport, ruhát, bátorítást oda, a hol arra a legnagyobb szükség volt. -A mit Kossuth javasolt vagy rendelt: azt foganatosítottuk. Gyakran -magunk mentünk ide-oda a helyszínére s az egész honvédelmi bizottmány -néha csak egy emberből állott, de azért az is csak úgy rendelkezett, -mintha valamennyien együtt lettünk volna. Összejövetelünknek nem volt se -ideje, se órája. Összejöttünk s együtt voltunk a mikor s a meddig -kellett. Se étel, se álom nem parancsolt. Egyikünk-másikunk gyakran az -asztal mellett szunyókált egy órát s a késő őszi és téli éjszakákon nem -egyszer együtt ért bennünket a hajnali szürkület. - -Így készült a honvédhadsereg. - -* * * - -Midőn az üldözés megkezdődött s a győző legjobbjaink vére után -szomjuhozott: Sembery is meg lett idézve Haynau elé. S megjelent. - -– Az volt óhajtásom, – úgymond – hogy végezzenek velem gyorsan. -Akasztófa, golyó, börtön, vagy besorozás: csak gyorsan dőljön el a -dolog. Az Újépületben behívtak az auditorhoz. Az auditor azt kérdé -tőlem, mi a mesterségem. Mondám, hogy földbirtokos gazda vagyok. »Nem -prókátor?« – kérdé. – Nem. »Tessék haza menni további rendeletig!« ezt -parancsolá. – Haza jöttem. Sohase hívtak be többé, csak rendőri -felügyelet mellett Szúdra internáltak. Ekkor érlelődött meg bennem az a -komoly elhatározás, hogy mi legyőzött forradalmárok már csak úgy -használhatunk a hazának, ha a földet és a népet megtartjuk magyarnak s -ha a gazdaság és egyházi élet terén előmozdítjuk a nemzeti vagyonosodást -és közmívelődést. Sohase vágytam többé vissza az országos politikai -életbe, éreztem, hogy a békés viszonyok törvényhozási alkotásaihoz már -új emberek kellenek, nem mi, kik régi eszméink és régi szenvedéseink -hatalma alatt állunk. Mi kiszolgáltuk a magunk kapituláczióját. - -* * * - -Igaza van-e ebben a szúdi remetének: nem kutatom. De mély tisztelettel -borulok le az erős lélek előtt, mely el nem csüggedt soha s ha hazájának -szolgálatában egyik részről leszorítá a fátum, nyomban elfoglalá a másik -tért az ifjúnak hevével s a férfinak kötelességérzetével. - - - - -TÁNCSICSNÁL. - -(Táncsics Mihály, született 1799 ápril 21-én, meghalt 1884-ben. Eredeti -neve Stancsics volt. Szegény falusi zsöllér takács gyermeke. -Iskolázatlanul nőtt fel, szolga és napszámba járó mezei munkás volt -gyerekkorában. Mint felnőtt ifju tanult irni olvasni. Később iró s -1848-ban képviselő. Magyar nemzeti szocziálista s lángoló hazafi élte -végéig.) - - -I. - -A jó öreg Táncsics Mihályt látogattam meg ma az ó-esztendőnek utolsó -napján. - -Ő is meg szokott engem látogatni, én is őt. Pátrióták is volnánk, vagy -mi, onnan Veszprém vármegyéből, honnan én távol vagyok nyolcz esztendő -óta, ő pedig távol van vagy hatvan esztendő óta. Én a Bakony déli -oldaláról, ő pedig északi oldaláról, hanem azért mégis csak egy -vármegyéből, noha a vármegyének e két része csak a mappából és a -statáriumból tudja, hogy összetartozik. - -Meg kell jegyezni, hogy én a jó öreggel sohase voltam egy párton és egy -nézeten. Hanem azért tiszteletemnek ő mindig kiváló tárgya volt. - -Ennek sokféle oka van. De legnagyobb oka az, hogy ő mindazt, a mit -hirdetett valaha, lelke legmélyebb meggyőződéséből merité s tanainak -nemcsak prófétája, hanem martirja is. - -Azonban efféle dolgokról nem akarok most beszélni. A prófétákra rossz -idő jár, a mártirokról pedig csak a törvényszéki reporter emlékezik meg. -Táncsics bátyánk pedig kiállott szenvedéseiről soha se beszél, mint a -vén katona. Elméje még most, nyolczvanhárom esztendős élet után sem a -múlttal, hanem a jövendővel foglalkozik. - -Fajának, nemzetének jövendőjével. - -Ott lakik az Üllői uton a Köztelek mellett. - -Szennyes lépcsőn felmegy az ember a második emeletre s rögtön elér egy -udvari lakást, mely áll három osztályból. - -Konyha, mely egyúttal előszoba; aztán egy szoba és egy benyiló: ebből -áll az egész. A három lakrész épenséggel akkora, hogy mindegyikben -elférne egy kézi mángorló. Tisztes szegénységgel és kopott butorokkal -van tele mind a három lakrész. Pedig mind a hármat nem is a jó öreg -lakja, mert a benyilót albérletbe adja két fiatal embernek. - -Talán nem is illenék mindezt így közhirré tenni, azonban van okom rá. - -Jó Táncsics bátyánk szoczialista. Rochefort is szoczialista, mint -mindenki tudja. Csakhogy Rochefort olyan derék szoczialista, a ki ha -bajban van, szépen eltagadja politikai hitvallását, ha pedig a bajból -kimenekül: szépen összemarja azokat, a kik őt kimentették. - -Táncsics bátyánk írt vagy harmincz könyvet, beszélt sokat, szerkesztett -lapot, volt képviselő; pártok ellen, elvek ellen küzdött rendíthetlenül -egész hosszu életen keresztül, de személyesen nem bántott soha senkit s -becsületében nem gázolt soha senkinek. - -Más különbség is van köztük. - -Rochefortnak palota kell, kényelem kell, uraság kell, százezerek -kellenek. Joly temetésére azért nem ment el, nehogy lapja ne legyen -kelendő s nehogy ezáltal 10–20 ezer frankot veszítsen egy hét alatt. -Pedig Joly védője, jóltevője, élete megmentője volt. - -Táncsics bátyánknak nincs palotája, nincs kényelme, nincsenek százezrei. -Igazán szegény ember, a hogy az emberek rövid észszel beszélni szoktak. -Egész vagyona nem ér meg száz forintot. - -És még sem szegény ember. - -Egészsége vas, jókedve arany, szivének heve, ifjusága, honszerelme -törhetetlen, mint a gyémánt. Kincsesháza gazdagabb, mint a királyoké. Oh -hogy megáldá az isten ezt a nyolczvanhárom éves agg, ősz férfiut! - -Deák Ferencz azt mondá neki egykor, vállára tevén mindkét kezét: - -– Barátom, téged az isten már e földön megjutalmazott minden -szenvedésedért. - -– Hogyan gondolod ezt? - -– Úgy, hogy adott egy jó és hű feleséget. - -Deák Ferencznek igaza volt. Jó Táncsics bátyánk könnyes szemmel elmondja -ezt barátainak akkor is, ha az »asszony« nem hallja. - -Alkonyodott már, mikor a konyhából a kis szobába beléptem. A szoba -sötétes volt. - -Ott állt az öreg az ablaknál s neje kis unokáját ringatva a szoba -közepén. - -– Jó estét bátyám, ismersz-e? - -– Hangodról megismerlek, a füleim még jók. - -Leülünk, beszélgetünk. Persze közdolgokról és közférfiakról. Táncsics -Mihálylyal csak közdolgokról, csak a haza ügyeiről lehet beszélni. - -– Rosszul megy az ország dolga bátyám, koldussá kell lenni minden -embernek, el nem tudom gondolni, mi lesz belőlünk. - -– Ne félj barátom – mond az öreg – megváltozik minden, lesz még jó dolga -a magyar nemzetnek. - -Neje felsóhajt és közbeszól: - -– Dehogy lesz, dehogy lesz! - -Az öreg tűzbe jön, ráüt az asztalra, felugrik. - -– De lesz, én mondom azt, hogy lesz s nektek azt el kell hinni. Hogy -lehet olyat beszélni? Meglehet, én nem érem meg, öreg ember vagyok, de -ti megéritek. Magyarország dicső lesz és boldog. - -Ha bennünk, a kik fiatalabbak vagyunk, ily erős, ily lángoló lenne a -hit! - -Másra terelem a beszédet s kérdem tőle, vajjon felkeresik-e, -meglátogatják-e őt régi barátai, irótársai, pártfelei a régi -balközépből, a régi szélső balról? - -– Senki. Senki engem meg nem látogat, senki az ajtót rám nem nyitja. -Senki meg nem emlékezik rólam. Jókai azelőtt gyakran meglátogatott, -egyszer, mikor lapom miatt megbüntettek, ő kisegített s letette -helyettem a bírságot, de egy forint híjával, azt mondván: »Látod öreg, -egy forinttal kevesebbet adok, hogy adósod maradjak és hogy adósságomról -el ne felejtkezzem.« De most már ő se jön hozzám, mióta nagy úrrá lett. -Most már miniszterek az ő barátjai. - -– Úgy van az bátyám, párszor meg is mentette a miniszterek életét. - -– No ezért talán nem áldja meg az isten! - -Az öreg nagy oppoziczió most is. - -Fölszólít, hogy gyujtsak rá, ha van nálam szivar. Mert neki nincs. Ő -csak pipáz. Pipájának kupakja, pipaszárának szopókája nincs, hanem azért -jól esik neki. - -Előjött a szó az életmódról. - -Jó neje maga végez minden munkát. Főz, vizet hord, piaczra jár, konyhát, -szobát tisztogat, befűt, ha kell; lakóira mos, beteg leányát ápolja, kis -unokáját mulattatja, dédelgeti, munkás férjének írni segit. Cselédje, -segítsége senki. - -A jó nő hetven éves. - -– Az a szerencsénk, – mondja az öreg, – hogy most már nem vacsorálunk s -ezzel kevesebb gondja van az asszonynak. Ha az ember nem vacsorál: az -jót tesz egészségének. - -– Meg az erszényének, – teszi hozzá a jó nő. - -– Hát egy pohár borocska jól esik-e még? - -– Jól esnék, jót is tenne nekem, de nagyon drága most már a bor, nem -győzöm. Kell az árendára. - -– Hát adósságod van-e bátyám? - -– Adósságom nincs, szegény embernek nem való az. - -Fájt már a beszéd, fogtam a kalapom, kivántam boldog új évet s indultam -kifelé. - -– Megállj csak, mondok valamit, egyszer meg kell nézned azt a munkámat, -melyben bebizonyítom, hogy a magyar nemzet legrégibb a világon. Már -befejeztem e munkát. - -Gondoltam valamit. Gondoltam azt, hogy az a munka lenne csak derék -munka, melyben az lenne bebizonyítva, hogy a magyar nemzet legtovább -tart a világon. De ezt nem mondtam el az öregnek. - -Hanem elmondok itt mást. - -A francziák a Bastille lerombolásával kezdték a forradalmat, mi pedig -azzal, hogy Táncsics Mihályt kiszabaditottuk a fogságból. A francziák a -forradalom első napján megöltek pár száz embert, mi pedig visszaadtuk -egynek szabadságát és nem vettük el életét egynek sem. - -Táncsics ötven éves iró s műveit az egykori jobbágyságnak ma már kihalt -nemzedéke úgy ismeré, úgy olvasá, mint a bibliát. Egykor jobbágyfiu, -aztán mesterlegény, később iró, politikai fogoly, képviselő, üldözött -bajnoka a szabadságnak, nemes és nagy lélek, nemesebb, mint százan és -ezeren azok közül, kiket mint a társadalmi eszmék bajnokait világszerte -emlegetnek. - -A francziák évenként megünneplik a Bastille lerombolásának évfordulóját. -Jól teszik, becsületükre válik, pedig az csak hitvány épület volt. - -Mi pedig elfeledtük azt a napot, melyen Táncsics Mihály kiszabadíttatott -börtönéből. Pedig nagy nap volt az! - -És Táncsics Mihály ma, nyolczvanhárom éves korában meggyőzhetlen -fényűzésnek kénytelen tekinteni azt a naponkénti egy pohár bort. - -Neki ez becsületére válik. És nekünk? - - -II. - -Rég nem voltam öreg barátomnál. Sok gond, sok munka, gyakori és hosszas -távollét akadályozott abban, hogy meglátogassam. És akadályozott – miért -ne vallanám be – egy kis hanyagság is. Bízván bíztam abban is, hogy a -nemzet részvéte most már megmenti a nyolczvanhatéves aggastyánt a -fázástól és éhezéstől – nem szorul ő többé én rám. - -1879-ben juliusban történt. Az öreg még akkor tudott járni. Eljött -hozzám az ő hajlott termetével s rokonszenves, de komor tekintetével. - -– Barátom, – úgymond – öreg vagyok, beteg vagyok, szegény vagyok. -Feleségem is öreg már, nem tudunk megélni. A mit az irói segélyegylet -adhat: az csak lakásra futja ki. Kenyerünk, fánk nincs a télre, ruhából, -butorból kiszakadtunk, senki gondunkat nem viseli. Te ismerős vagy a -városi urakkal, segíts be engem és jó feleségemet a városi szegények -házába. Úgy se sokáig tart már. - -Megdöbbentem, megriadtam erre a beszédre. A becsületes agg iró, a 48-iki -népképviselő, függetlenségi küzdelmünk hajnalának: a márczius -tizenötödikének első hőse, az üldözött sajtónak oly sokszor szenvedő és -soha nem csüggedő áldozata – a szegények házában! - -A másik perczben elnyomtam fájdalmas megütközésemet s nagy önbizalom -szinlésével mondám: - -– Nem úgy lesz az, öreg bátyám! Nem segítlek én be titeket a szegények -házába, hanem megkisértem, hogyan tudnátok ti tisztességesen, nélkülözés -nélkül megélni. Lakástokat fizeti a segélyegylet; ha a főváros ad -havonként tíz forintot, ha én is adhatok s ha barátaim is adnak tíz-tíz -forintot s ha valami jótékony alapból a kormány is ad ugyanannyit: ez -havonkint negyven forint. Csekély összeg, de azért megment a szegények -házától. - -Az öreg megvígasztalódott, megrázta kezemet s ifjui ruganyossággal -távozott tőlem. - -Közöltem a dolgot barátaimmal. Az »Egyetértés« munkatársai – pedig maguk -is szegény fiuk – havonként átadták krajczárjaikat. Lendvay József, Kun -Gyula, Bartók Lajos, boldogult Matolay Elek barátaim havonként átadták, -ha eszükbe juttatám, szives adományaikat. Gerlóczy Károly, nemes -gondolkozásu férfiu, a fővárosi jótékony alapból nemsokára kiutalt ötven -frtot s később két ízben is ugyanannyit. A következő új évben e lapok -hasábjain emlékeztem meg agg barátomról és derék nejéről. Volt egy kis -sikere. A szegény kis háztartás rég nem ismert jólétet élvezhetett. -Küldtek egy kis jó bort, néhány sódart, egy kis pénzt is. -Szabolcsmegyéből Kállay András küldött hozzám tíz forintot, Pécsről -ismeretlen szegény iparostól kaptam egy forintot, Irányi Dániel, -Madarász Jenő nem egyszer adtak át adományokat s ezelőtt egy vagy két -évvel veszprémi iparosoktól kaptam tizenkilencz forintot. Én is elvittem -a magam filléreit. - -Nyilvános adakozásra nem hívtam fel a közönséget. Szegény öreg barátaim -szégyenlették volna ezt s bizony magamnak is fájt volna az ügyet -nyilvánosságra hoznom. Sőt nyilvánosan nem is számoltam a hozzám -beküldött vagy nekem átadott összegekről. Mert akkor még senkinek se -jutott volna eszébe az a szentségtörés, hogy valaki a nemzet jótékony -filléreit is hűtlenül kezelheti, hogy a hazafiság oltáráról is el lehet -lopni az edényt, melyben a legszentebb áldozat tartatik. Nyugtatót -szereztem az idegen pénzekről, a magam filléreiről pedig hallgattam. - -De hallgatásomnak volt más oka is. Voltak öreg barátunknak adósságai -abból a rég elavult időből, a mikor még ő pesti háziúr, törvényhozó és -könyvet kinyomtató vala. A hol pedig adósság van, ott természetesen -prókátor is van, ehhez pedig már nagyon közel áll az ekzekuczió. Valami -hitelező neszét vette a dolognak s egy özönvíz előtt hozott itélet -alapján nyomban elkezdé lefoglalni a részvétnek és szeretetnek csekély -filléreit. - -Az öreg épen betegen feküdt, midőn egyszer hozzámentem. Jó neje lázas -izgatottsággal vett elő egy kék papirost, melyen mindenféle hivatalos -számok, végrehajtási tételek s egyéb istentelen irka-firkák -foglaltattak. - -– Nézd csak, nézd – mondá nekem a jó nő – ekzekválnak bennünket. Mig jó -emberek nem adtak segítséget: addig éheztünk, most volna egy kis -segítségünk, most pedig elragadják tőlünk. - -Ezen is segítettünk valahogy. De egy másik hitelező követelése még ma is -fennáll, néhány nap múlva ezen is fogunk segíteni. - -Pár év óta elhanyagoltam szegény öreg irótársunkat. Olvastam a lapokból, -hogy alakult egy Táncsics-bizottság, láttam, hogy e bizottság estélyeket -rendez s azt hittem, erős és biztos kézben van a könyörület ügye. - -S nem is csalódtam, noha ennek daczára is fáj a mulasztás, melyet el -kellett követnem. - -Táncsics már nem volt régi lakásán, az Üllői uton. Régi szobáját -megnéztem, uj lakója azt sem tudja, ki az a Táncsics. A soroksári úton -egy kis ház belső udvarának földszinti szobájában találtam meg szenvedő -barátomat. - -Ült az ágyban; merev szemeivel nézte a reggeli napot. Alakomat se ő, se -áldott neje nem ismerte meg rögtön, de hangom mindakettő. Bizony öregek, -s bizony betegek mindaketten. És elhagyatottak. - -Egyik leányuk meghalt régen, negyed század előtt, hajadon virágkorában. -Ott van egy kép, az öreg ágya fölött. A képen egy koporsó, a koporsóban -ifju szüznek liliomtermete, a koporsó lábánál az apa és anya ölelik -egymást s roskadnak össze az iszonyu fájdalomtól. Az apa lábain bilincs, -az ajtóban porkoláb és katonák. Börtönbe vitték az apát honszerelme -miatt; gyermeke viruló hajadon volt akkor. A hű nő és jó anya megosztá -szerelmét a férj közt, ki börtön fenekén szenvedett s a leány közt, -kinek arczán a halál sorvasztó szellői lengtek. Az anyát nem ereszték -férjét meglátogatni, az apát nem ereszték haldokló leányát vigasztalni. -Hanem mikor meghalt a leány s koporsóba tették: akkor katonák vasban öt -perczre oda vitték a ravatalhoz. Férj és nő, apa és anya hosszú idő óta -ott találkoztak előszőr – gyermekük hamva fölött. E jelenetet ábrázolja -a kép. - -Az apa volt Táncsics, az anya volt neje. - -Volt egy másik leányuk is. Ez férjhez ment, boldog volt, anya lett, -korán elhalt. A kis unokát az apa messze vitte, a két öregnek nincs most -senkije. - -Két rozzant ágy, egy kopott pamlag, egy kis asztal, egy régi fiókos -szekrény s egy zöldre festett láda képezi a kis szoba egész butorzatát. -Régi minden és elnyűtt, mint gazdája. - -Elkérdezősködtem tőlük a házi dolgok felől. Egészség, cseléd, éléskamra, -zsebpénz, ruházat felől. - -– Minek nekünk ruházat? – szólt keserüen az asszony. – Én nem mehetek ki -a szobából, ő nem jöhet ki az ágyból. - -S könnyező szemekkel nézett »ő« rá. - -A kis szoba falai telvék régi képekkel. Ott van Táncsics képe abban az -alakban, a mint az ifjuság márczius 15-én kiszabaditá börtönéből. -Rongyos felöltőjében rajzolta le Barabás. Ott van nejének olajba festett -képe Szamossy Ede által. Alatta szent Terézia istenes ábrázata. Ott van -Teleky Lászlónak, Héderváry Kontnak, az utolsó Zrinyinek arczképe. Az -egyik, a mint szembe száll a királylyal, a másik, a mint börtöne fenekén -rothad. Egyik képen az elárult Hunyady László búcsuzik arájától, a másik -képen az utolsó Zrinyi és Frangepán búcsuznak egymástól. Magasra van -akasztva egy képcsoportozat, mely az 1830-iki lengyel fölkelés hőseit és -vértanuit ábrázolja; – egy másik képen osztrák katonák tekéznek a leölt -lengyel nemesek fejeivel. A magyarnak és a lengyelnek legszomorubb -emlékei együtt. - -– E képek, – mondá a nő – az én jegyajándékomat képezték. - -A kályhasarokban egy kardnak aranyczifrázata villog. - -– Micsoda kard az? – kérdezém. - -– A pesti ifjuság ajándéka 1848-ból, márczius 15-ének emlékére. - -Hüvelyének vasát megette a rozsda. Földbe volt eltemetve sok éven át, -hogy az osztrák el ne kobozza. - -Ily emlékek közt szenved és nélkülöz a két aggastyán. - -Elmentem a Táncsics-bizottság elnökéhez. Meg akartam tudni, van-e egy -kis pénzünk s megbízható kezekben van-e? - -Bizony becsületes kezekben van. Bokros József uram szegény kézműves, -maga is, neje is fiatalok még, családjuk nincs, a Táncsics-párt akarták -magukhoz venni családnak. A nő barátnéja volt Táncsics leányának. Innen -ered a részvét. És szivük nemességéből. Az egész bizottság mind a -tizenkét tagja szegény kézműiparos. Név nélkül, befolyás nélkül és mégis -sikerrel, mert szeretettel karolják fel a hazának elaggott gyermekeit, -kikről nem emlékezik meg a haza. - -De mégis – nem akarok véteni a könyörülő jó lelkek ellen. E hó 15-én -csak pár sorban emlékeztem meg e lapok hasábjain a két szenvedőről és -azóta vagy háromszáz forint gyült össze ez ország minden részéből -számukra. - -De ez még mind nem elég. Kényelmes és egészséges lakás kellene, egy kis -rendes ápolás és tápláló eledel. Havonkint csak hatvan forint erejéig. -Mily csekélység ez, ha elő akarjuk teremteni!! - -Alkonyodóban van már a két öreg fölött az életnek napja. Hosszu nap -volt, nehéz munkával, keserü szenvedésekkel tele – a hazáért, a -meggyőződésért, népünk jólléteért. - -Néhány hét, néhány hónap, legföljebb pár év s az élet napja leáldozik -örökre. Most is alig sugárzik már, felhők boritják sugarát. Az -aggságnak, a betegségnek, a nélkülözésnek felhői. Oly sok nemes lélek, -oly sok könyörületes szív van e hazában: áldozó részvétük aranyozza meg -az alkonynak felhőit. - - - - -A CSONKA HŐS. - -(Szalay József, 1848-ból és 1849-ből legnagyobb hőseink egyike, -nagy-kőrösi nemes és birtokos család ivadéka, most nyugalmazott -honvédtiszt. Született 1826-ban.) - -Néhány év előtt kirándultam Nagy-Kőrösre Faragó József barátomat -meglátogatni s vele együtt a többek közt fölkerestük derék öreg -barátunkat, Gubody Sándort. Gubody tudatá velem rögtön, hogy a csonka -Szalay óhajtana velem beszélni s azért értesíteni fogja őt ittlétemről -azonnal. Úgy történt. - -Kevés ideig beszélgettünk a szellős, vidám folyosón s jött a csonka -Szalay. - -»Jött.« - -Egy kis fekete toló kocsit mozgatott előre egy fiatal legényke s abban -ült az a férfi, a kit a köznép Nagy-Kőrösön úgy hí: csonka Szalay. - -Hatalmas jupiteri fő, ős nemes arczjelleggel. Szelid vonások, erős -szemöldök és tömött bajusz; derült, jó, tiszta magyar arcz, a hatvan -körüli év daczára is feltünő szépséggel. Hangja érczes és csengő, szemei -üdék és fényesek: fiatal ember hatvan évvel. - -Ült a toló-kocsiban. Lábain nagy kendő, kezei összetéve ölében, két -térdén keresztül fektetve pipája. Megdöbbenve láttam, hogy a szép, -erőteljes alak se kezét, se lábát nem tudja használni. Hatalmas férfi -törzse ő, végtagok nélkül. Csak arcza és szemei élnek lelkesen. - -Beszédbe ereszkedtünk. Előkelő családbeli, mívelt és olvasott ember. -Honvéd volt s végtagjait mint honvéd vesztette el. Az volt óhajtása, -hogy nyugdíja emeltessék fel s én ez óhajtását közöljem Visontai Kovách -Laczival. Természetesen szives készséggel igértem s tettem meg ezt. De -nyomban közöltem aggodalmamat, hogy az óhajtás nehezen fog teljesülni, -hacsak ő maga személyesen nem jön Budapestre. Meg vagyok győződve – -mondám – hogy ha őt az illetékes férfiak itt a fővárosban személyesen -megismerik: óhajtása azonnal fog teljesülni. - -– Én nem megyek többé Budapestre – mondá. - -– Miért nem? - -Kérdésemre elmondá történetét, melyet a magam szavaival fogok -elbeszélni. - -* * * - -Az 1849-ik év junius közepén kezdődik a történet. Jöttek az oroszok -ellenünk, hadseregük elözönlé a Kárpátok egész hosszát s hozták magukkal -a rettentő czárnak áldását, ki a Kárpátokig kisérte hadseregét s onnan -mutatá meg Magyarországot hadvezéreinek. - -Kétszázezer orosz jött ötven mérföld szélességben s vele szemben állott -Dembinszky hadteste tizenötezer emberrel szintén ötven mérföld -szélességben. A mi azt jelenti, hogy ellenállásról szó sem lehetett. - -Szalay is a felvidéki hadtestnél szolgált s Giráld környékén egy kárpáti -szorost kellett védelmeznie életre halálra. - -Szemben állott vele Lobinzov orosz altábornagy s a szoros -megostromlására és bevételére kirendelte Selvan tábornok dandárát, a -Vladimir és Vologda gyalogezredeket, hat lovas századot a Charkov -dzsidásokból, fél doni kozákezredet és harminczkét ágyut. Összesen közel -tíz ezer embert. - -Szalaynak volt vagy négyszáz embere s ez sem a legjobban fegyverezve. A -szoros se volt épen könnyen védelmezhető, istenkisértésnek látszott az -ostromot megállani. Csak a halál volt bizonyos, ha szemközt áll az -ellenséggel. Legtöbb társa a Kárpát többi szorosánál visszavonult a -húszszoros ellenség elől, ő is megtehette volna a fegyverbecsület -sérelme nélkül. - -De a vezéri parancs az volt, hogy a szorost meg kell védelmezni az -utolsó emberig. S a jó katonának a parancs felett nem szabad okoskodni. - -Szalay árkot huzatott a szoroson át s hatalmas kőtorlaszszal is -megnehezíté a keresztülhatolást. A szoros egyik oldalára felvitte -legénységét s kövek és fák védelme alatt tüzelt az ellenségre s állotta -ki annak iszonyu puska- és ágyutüzét. A szoros másik oldala járhatlan -volt. - -Két nap, két éjjel védte az állást. Embereinek nagy része elhullott már -s a ki megmaradt: az az éhség, álmatlanság és örökös harcz miatt halálig -ki volt merülve. Néhányan sürgették a visszavonulást. - -Szalay azt felelte a sürgetésre: - -– Fiaim, utolsó emberig kell e helyet védelmeznünk s még vagyunk hozzá -egynéhányan. A ki utolsónak marad: csak annak szabad visszavonulni. - -A halálig kimerült legénység még elnevette magát. Hát hiszen a -kapitánynak igaza volt. - -A következő éjen az orosz vadászok és árkászok átlopóztak a szoroson, -nyomukban áthatolt egy csomó kozák és dsidás s harmadnapra hajnalban a -kis csapat honvéd körül volt véve. - -Nem adta meg magát, harczolt utolsó emberig. Az utolsó volt maga a -vezénylő tiszt Szalay. Összelőtték, összevágták, száz sebből vérezve -eszméletlenül dőlt össze egy szikla tövében. - -Bizonyára az volt utolsó gondolata, bár sohase ébredne fel többé. - -Kassán a katonai kórházban tért magához. Valami jószivű orosz orvos még -életet látott benne és csak úgy kiváncsiságból kisérletet tett vele, ha -vajjon megmenthetné-e? A kisérlet sikerült, az ifju honvédtiszt élete -megmaradt, de mindkét kezének s mindkét lábának használatát örökre -elvesztette. - -* * * - -Húsz év mult el e történet óta. A csonka hős ott élt Nagy-Kőrösön s ki -nem mozdult onnan. De társalgott és olvasott folyton s figyelemmel -kisérte a világ eseményeit s országunknak, nemzetünknek haladását. - -Élénken érdeklődött a főváros épülése, szépülése iránt s szemén az -örömnek fénye csillogott, midőn a hírlapokban a főváros tündérszépségeit -olvasgatá. - -Hiszen ő Budavár ostrománál látta utoljára igazán a fővárost, akkor -pedig tűz és bomba és szuronycsattogás és győzelmi zaj és zászlók -lobogása kötötte le a figyelmét s nem az utczák és paloták czifraságai. - -A lánczhid egészen kiépült. A Duna gyönyörü kőpartok közé van fektetve, -mint az uri csecsemő a szép bölcsőben. Óriási hidak épülnek a -Margitszigetnél is, a tábori kórháznál is. Egyes utczák szépsége -vetekedik Bécscsel és Párissal. Mily szép a Vigadó, mily gyönyörü az -akadémia palotája! Most már az Üllői út se sáros és homokos többé, hanem -végig kövezett gyönyörü utcza palotákkal gazdagon beültetve. A király is -Budára jön lakni, a várkert is új és szép, a Margitsziget tündértanya és -a Dunasor palotáinak nincs párjuk az egész világon. Száz gőzös szeldeli -a Dunát s a korzó mindennél szebb, a mit csak el lehet képzelni. Palotái -szépek, fái árnyékosak, sétánya fényes és sima, másutt még a templom -padlata sincs oly szép és oly drága. - -A csonka hős szive melegen dobogott az ország ifju szép fővárosáért, -mint a vőlegényé szép menyasszonyáért. Ellenállhatatlan vágy szállta meg -szivét, hogy meglássa Budapestet. Nem akart addig meghalni, míg e vágya -nem teljesül. - -Egy szép tavaszi napon kitolatta magát a vasuti indóházhoz, magát és kis -kocsiját föltétette a vasutra s legényével együtt bejött Budapestre. - -De mit nézzen hát meg? Ideje rövid, pénzecskéje kevés, jól kell -beosztani idejét és pénzecskéjét. Menjünk legelőször a korzóra; az a -legszebb s onnan lehet legtöbbet látni, legjobban gyönyörködni. - -Szép, verőfényes délelőtt volt. Valami nagy ünnep, talán épen husvét. A -korzó tele volt szép úri néppel, fényes arczu vidám asszonyokkal és -szórakozó, csevegő férfiakkal. A legény a kis kocsin a vigadó előtt oda -tolta a csonka hőst a fényes nép közé. - -Egyetlen perczig se volt még ott a csonka hős, midőn oda ugrik a rendőr -s rárivall a hősre és legényére. - -– Takarodjatok innen, ilyen alakkal nem szabad itt botránykoztatni az -úri közönséget. - -A hős meghallotta ezt. - -Tehát koldusnak nézik őt s kiutasítják az úri nép közül, hogy csonka -testén meg ne botránkozzék senki! - -Hiszen koldus, igaz. Ott hullott vére Budavár falán s hazájának -megszentelt határán. Hogy nem tudott kihullani ott egészen. - -Most szép Buda vára, a főváros romjai most nem füstölögnek ágyú tüzétől -s most a hősnek látni sem szabad, a miért egykor vérezett. - -– Takarodjatok innen! – rivallt újra rájuk a rendőr. - -A legény ellenkezni akart. - -A csonka hős szemeiből kicsordult a keserű köny. Oda szólt legényéhez: - -– Fogadj szót fiam, vígy engem haza a pusztára, ott az én helyem örökké. - -* * * - -Ezt a történetet beszélte el nekem a csonka hős. S midőn végére jutott -azt kérdezé tőlem: - -– Tanácsolja-e még most is öcsém uram, hogy bemenjek Budapestre? - -– Soha! - - - - -TARTALOM. - - A kis Mariska (1901) 1 - Gubody Sándor (1885) 10 - Szlávy Józsefről (1900) 18 - Molnár Aladár (1881) 50 - Révész Imre haragja (1881) 58 - Szende Béla (1882) 66 - Löw Tóbiás (1880) 74 - Ugron Lázár (1884) 80 - Simonyi Ernő (1882) 84 - Szitányi Bernát halálára (1889) 126 - Emlékezés Csengeryre (1880) 131 - Tarczy Lajos (1881) 139 - Csernátony halálakor (1901) 147 - Neszmélyi Artur nyugszik (1899) 161 - A lasztóczi magányban (1881) 166 - Csemegi Károlyról (1899) 174 - Bittó István a főrendiházban (1899) 187 - A legöregebb táblabiró (1885) 195 - Szabó Imre (1881) 204 - Békássy Lajos (1880) 211 - Báró Kemény István (1881) 218 - Zsedényi Eduárd (1879) 234 - Gorove István (1881) 248 - Náray Imre (1882) 255 - Perczel Móriczról (1899) 263 - Madarász Józsefről (1899) 270 - Kászonyi Dániel (1886) 278 - A szúdi remete (1885) 286 - Táncsicsnál (1884) 294 - A csonka hős (1886) 307 - - - - -SAJTÓHIBAIGAZITÁS. - -A csonka hős nevét a 307-ik lapon a szedő Szalay Ferencznek szedte; -pedig az ő neve Szalay József. Az ő nevében hiba nem lehet. - - -[Transcriber's Note: - - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -74 |magyar rabbbinak |magyar rabbinak - -113 |parlameti eljárásra |parlamenti eljárásra - -116 |«Szabad a vásár« |»Szabad a vásár« - -136 |lemondott veleményéről |lemondott véleményéről - -158 |multjábó. szedik |multjából szedik - -163 |csakkamar elvegyülve |csakhamar elvegyülve - -171 |nekem elméselte |nekem elmesélte - -174 |Csemegi |(Csemegi - -196 |vagy a nemzetí |vagy a nemzeti - -200 |Beöthy Odön |Beöthy Ödön - -215 |valam protokollumba |valami protokollumba - -253 |el legelőször, |el legelőször. - -263 |öszzeállítani s |összeállítani s - -280 |„az ember« |»az ember« - -281 |vezetője.“ |vezetője.« - -299 |polikai fogoly |politikai fogoly - -307 |Szalay Ferencz |Szalay József] - - - - - - -End of the Project Gutenberg EBook of Magyar alakok, by Károly Eötvös - -*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK MAGYAR ALAKOK *** - -***** This file should be named 62955-0.txt or 62955-0.zip ***** -This and all associated files of various formats will be found in: - http://www.gutenberg.org/6/2/9/5/62955/ - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the Google Books Library Project - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for the eBooks, unless you receive -specific permission. If you do not charge anything for copies of this -eBook, complying with the rules is very easy. You may use this eBook -for nearly any purpose such as creation of derivative works, reports, -performances and research. They may be modified and printed and given -away--you may do practically ANYTHING in the United States with eBooks -not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the -trademark license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country outside the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you'll have to check the laws of the country where you - are located before using this ebook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm web site -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and The -Project Gutenberg Trademark LLC, the owner of the Project Gutenberg-tm -trademark. Contact the Foundation as set forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - - - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's principal office is in Fairbanks, Alaska, with the -mailing address: PO Box 750175, Fairbanks, AK 99775, but its -volunteers and employees are scattered throughout numerous -locations. Its business office is located at 809 North 1500 West, Salt -Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up to -date contact information can be found at the Foundation's web site and -official page at www.gutenberg.org/contact - -For additional contact information: - - Dr. Gregory B. Newby - Chief Executive and Director - gbnewby@pglaf.org - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide -spread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works. - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our Web site which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. - diff --git a/old/62955-0.zip b/old/62955-0.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index ddb8549..0000000 --- a/old/62955-0.zip +++ /dev/null diff --git a/old/62955-h.zip b/old/62955-h.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index b3892a2..0000000 --- a/old/62955-h.zip +++ /dev/null diff --git a/old/62955-h/62955-h.htm b/old/62955-h/62955-h.htm deleted file mode 100644 index 85d2935..0000000 --- a/old/62955-h/62955-h.htm +++ /dev/null @@ -1,8607 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.16" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of Magyar alakok by Károly -Eötvös</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2,h3 { - text-align: center; - clear: both; - line-height: 200%; -} - -h2,h3 { - margin-top: 2em; -} - -h1 { - line-height: 100%; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} - -table { - margin-left: auto; - margin-right: auto; -} - -td { - padding-left: 1em; - padding-right: 1em; -} - -.pagenum { -/* visibility: hidden; */ - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.tdr {text-align: right;} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.summary { - text-align: center; - text-indent: 0; - width: 90%; - margin: auto; - font-size: 90%; - font-style: italic; -} - -.smcap { - font-variant: small-caps; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} - -.caption-largest {font-weight: bold; font-size: 2em;} - -.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} - -.figcenter { - margin: auto; - text-align: center; -} - -.poem { - font-size: 0.9em; - display: table; - margin: auto; - text-align: left; -} - -.poem p { - margin: 1em auto 1em auto; -} - -.poem p.i7 { - font-size: 0.9em; - text-indent: 0em; - text-align: right; -} - -.poem .stanza { - margin: 1em 0em 1em 0em; -} - -.poem span.i0 { - display: block; - margin-left: 0em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.poem span.i2 { - display: block; - margin-left: 1em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.poem span.i4 { - display: block; - margin-left: 2em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} - -ul.TOC { - list-style-type: none; - padding-left: 10%; - text-indent: -5%; - text-indent: 0; - width: 70%; - text-align: justify; -} - -span.ralign { - position: absolute; - text-align: right; - right: 15%; - top: auto; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> - - -<pre> - -The Project Gutenberg EBook of Magyar alakok, by Károly Eötvös - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most -other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms of -the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you'll have -to check the laws of the country where you are located before using this ebook. - -Title: Magyar alakok - -Author: Károly Eötvös - -Release Date: August 17, 2020 [EBook #62955] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK MAGYAR ALAKOK *** - - - - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the Google Books Library Project - - - - - - -</pre> - -<div class="transnote"> -<h3>Megjegyzések:</h3> -<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_315">315</a>. oldalon -található.</p> -<p>Az eredeti képek elérhetők innen: <a href= -"http://books.google.com/books?id=XN5kAAAAMAAJ">http://books.google.com/books?id=XN5kAAAAMAAJ</a>.</p> -<p>Facebook oldalunk: <a href= -"http://www.facebook.com/PGHungarianTeam">http://www.facebook.com/PGHungarianTeam</a>.</p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="figcenter"><img src="images/cover.jpg" alt="" title= -"" /></div> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><span class="smcap">Eötvös Károly -Munkái</span></p> -<p class="center"><span class="smcap">v. kötet</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">MAGYAR -ALAKOK</span></p> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><span class="caption-150"><span class= -"smcap">Eötvös Károly Munkái</span></span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">V</span></p> -<p class="center"><span class="caption-largest">MAGYAR -ALAKOK</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">MÁSODIK KIADÁS</span></p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST -MDCCCCI<br /></span> <span class="caption-small">VIII., ÜLLŐI-ÚT -18. SZÁM.</span></p> -<p class="center"><span class="caption">RÉVAI -TESTVÉREK<br /></span> <span class="caption-small">IRODALMI INTÉZET -R.-T.</span></p> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><span class="caption-150"><span class= -"smcap">Eötvös Károly</span></span></p> -<h1>MAGYAR ALAKOK</h1> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">MÁSODIK KIADÁS</span></p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST -MDCCCCI<br /></span> <span class="caption-small">VIII., ÜLLŐI-ÚT -18. SZÁM.</span></p> -<p class="center"><span class="caption">RÉVAI -TESTVÉREK<br /></span> <span class="caption-small">IRODALMI INTÉZET -R.-T.</span></p> -<hr class="chap" /> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">AZ ÖSSZES JOGOK -FENTARTÁSÁVAL</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">Révai és Salamon -könyvnyomdája, Budapest, VIII., Üllői-út 18.</span></p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id= -"Page_1">-1-</a></span></p> -<h2>A KIS MARISKA.</h2> -<p class="summary">(Gróf Széchenyi István nőtlen korából.)</p> -<p>Széchenyi István iróasztala fölött díszes aranykeretben fiatal -nő arczképe függött a falon. Olajfestmény volt s gyönyörü szép, -fiatal nőfejet ábrázolt. Barna hajfürtök, mondulaalakú nagy két -fekete szem, semmihez se hasonlítható mosoly, fény és bűbáj a -homlokon, az ajkakon s a fölséges arcznak minden vonalán. Mintha a -teremtés arra alkotta volna ez arczot, hogy uj erőt adjon a -fáradtnak, vigasztalást a kétségbeesettnek, életet a haldoklónak, -szerelmet az élőnek s költői ihletet a szerelmesnek.</p> -<p>Széchenyi, ha asztala mellett ült vagy állt, mindig ráláthatott -a képre.</p> -<p>Sohase hallotta senki, hogy Széchenyi István a kép eredetijéről -komolyan beszélt volna. Minden látogatónak feltünt a kép, de ő -mindenkinek másként mesélte el, hogy mikor s miként jutott a kép -birtokába. Sokan úgy gondolkodtak, hogy csak képzelet szüleménye, -csak tanulmányi kisérlet az az ábrázat. Sokan azt hitték, ifjú -görög nő képe, a kivel görögországi utazásai közben <span class= -"pagenum"><a name="Page_2" id="Page_2">-2-</a></span> ismerkedett -meg Széchenyi. De ő nem törődött a találgatásokkal. Ha valaki -határozott véleményt nyilvánított a kép származásáról, nem mondott -ellent. Legföljebb élczczel és gúnynyal vetett véget szokása -szerint a tünődésnek.</p> -<p>Volt egy nézet, mely Széchenyi bizalmasabb ismerősei közt -legjobban el volt terjedve. Waldstein János gróftól hallottam ezt. -Széchenyi »Világ« czímü munkájának egyik fejezetén alapult.</p> -<p>Talán e munka van legjobban tele azzal a hatalmas költői erővel, -mely a nagy államférfiu életén át, hol rajongás képében, hol keserű -gúny és évődés torzulatában, hol pedig a csalódott egész élet -kétségbeejtő alakjában jelentkezett. E munkájában beszél el -Széchenyi egy jelenetet, melyet átélt s mely minden valószinüség -szerint fordulópont volt életében.</p> -<p>Egykor Görögországban utazott.</p> -<p>A bécsi kongresszus véget ért. Európa nyugodt volt s Széchenyi -szive üres és sivár. A kongresszus alatt Széchenyi a rangban és -tekintélyben legelső s legkiválóbb férfiakkal állt egy sorban. -Huszonnégy éves volt. Viruló fiatalsága, daliás külseje s -szellemének kimeríthetlen gazdagsága olyan egyéniséget alkottak -belőle, a mely előtt a legmagasabb körök termei s a legünnepeltebb -szivek titkai megnyiltak. Társadalmi állása s mély és vidám -szellemén kivül az az érdeme is följogosította erre, a melyet akkor -szerzett, a mikor a waterlooi csata reggelén tanácsot adott -Blüchernek, mely döntő fontosságú volt a csata lefolyására, -Francziaország <span class="pagenum"><a name="Page_3" id= -"Page_3">-3-</a></span> sorsára s nagy Napoleon életére. A -világtörténet nem ismeri e kis történelmi részletet. A németek -hallgatnak róla s Blücher lángeszének tulajdonítják a sikeres -hadműveletet, holott ő sok történetiró szerint itt csak egy súlyos -kardvas volt a végzet kezében, semmi egyéb. Báró Kemény Zsigmond -érinti ezt Széchenyi életrajzában, de mélyebben nem merül bele s -részletesen nem adja elő. Széchenyi emlékiratai világosságot -deríthetnek erre is. Ám akárhogy történt, a bécsi kongresszus -fejedelmei s herczegasszonyai jól ismerték a fiatal magyar grófnak -ezt az érdemét s az utóbbiak különösen oly kegyekben részesitették, -melyekre büszke lehetett volna minden koronás fő.</p> -<p>A kongresszus befejeztével ernyedés állott be Széchenyi -kedélyvilágában. Bécset szűknek, egyhangunak, nagyon is polgárinak -találta s útra kelt. Ezredétől könnyen kapott akármennyi -szabadságot. Utazásának semmi különös czélja nem volt. Csak az, -hogy utazzék és álmodozzék. Egy szép napon magánosan andalgott a -régi Hellász legszebb omladékainak egyikén, melyet még akkor nem -turkáltak fel az angolok, hogy töredékeit Angliába hurczolják. Még -talpon álló oszloptörzsökre könyökölve, legeltette szemeit a -csodálatos szép ligeten. Lelke elmerengett a háromezer éves multnak -örökre letünt nagyságain. E pillanatban – mint körülbelül ez idő -tájt Byron – könnyen elhatározhatta volna magát, hogy lemondjon a -világról s csak a multak emlékeinek s szive alaktalan ábrándjainak -éljen.</p> -<p>Gyönge zaj riasztja föl ábrándozásaiból. <span class= -"pagenum"><a name="Page_4" id="Page_4">-4-</a></span></p> -<p>Fölpillant s gyönyörü szép görög lánykát lát maga előtt -elhaladni. Korsó a kezében. Ifjuság és szépség, illat és báj -mérhetetlen gazdagsága vette körül alakját. Széchenyi agyán -megvillant egy gondolat. Fölkiáltott.</p> -<p>– Óh a férfi hivatása nem az, hogy visszaálmodozzon a multakba, -hanem az, hogy éljen a derülten mosolygó jövendő számára. A multnak -minden emléke minő halvány és színtelen ez ifjú alak mellett!</p> -<p>E pillanatban fogamzott meg benne Magyarország újjá alkotásának -korszakos eszméje. E pillanatban ismerte föl létének jogosultságát -s életének czélját. Maga Széchenyi is megírja ezt a jelenetet -említett munkájában, ha nem is e szavakkal, de elég -részletesen.</p> -<p>Sokan azt hitték, hogy ama kép e fiatal görög lányt ábrázolja. S -azért festette meg képét s azért akasztotta iróasztala fölé, hogy -életének e fordulópontja mindig szeme előtt legyen. Most már -1875-ben, a mikor e sorokat irom, a »legnagyobb magyar« özvegye is -elhúnyt s a két nagy szellem egyesült ismét a magasságban; – most -már elmondhatjuk a kép történetét, e sorok nem juthatnak el -hozzájuk.</p> -<p>Volt Czenken a század elején Széchenyi Ferencz gróf -szolgálatában valami Varga János nevű erdőkerülő. Mai állapotában -nem ismerem Czenket, de a század elején a kastély mellett levő -angol kertből széles fasor vezetett ki, melynek végén gyönyörü erdő -feküdt. Ennek az erdőnek volt őre Varga János, a ki akkortájt -férfikora teljes erejében volt. Volt felesége is, igazán csinos nő, -hozzá hasonló szegény származásu. 1810 körül kis lánykájuk -<span class="pagenum"><a name="Page_5" id="Page_5">-5-</a></span> -született, a kit Mariska névre kereszteltek. Egy fiuk is lett -később apja nevére, a ki 1848-ban honvéd volt, Buda ostrománál -részt vett, a nádori palota kifosztásánál jelen volt, könyvtáramban -van is egy könyv, melyet onnan hozott el; – úgy tudom, ma is él -valahol Sopronvármegyében. Ő azonban nem tartozik -történetünkhöz.</p> -<p>A kis Mariska nagyon szép gyerek volt. Erős, kedves, okos.</p> -<p>Az öreg gróf halála után Széchenyi István gyakran és hosszasan -tartózkodott Czenken. A kis Mariska akkortájt öt-hat esztendős -volt. Széchenyi észrevette a kis lánykát s rendkivül megszerette. -Naphosszant eljátszogatott vele, ölében hordozta, százszor-ezerszer -összecsókolgatta. Valamelyik épületben vagy talán épen a kastélyban -volt egy pinczelakás. Kivül az ablak alatt állott a gróf, belül a -kis Mariska, a ki gyerekes édes pajzánsággal hol kidugta -fejecskéjét, hol visszakapta, a gróf pedig kaczagva zsörtölődött -vele rosszalkodása miatt. Napokat töltöttek így el kettecskén -efféle játszadozással. Az emberek nem értették a dolgot. A grófot -nem úgy ismerték, mint a ki nagyon szerette volna a kis gyereket. -Utóbb azt suttogták, hogy a kis Mariska bizonyosan a grófnak a -lánya. Még hasonlatosságot is találtak arczuk vonásaiban. A kis -lány is erős barna szemöldökü s piros arczú volt. A következés -megmutatta, hogy a jó czenkiek beszéde alaptalan mendemonda -volt.</p> -<p>Később elkerült a gróf hazulról. Nem gondoskodhatott -<span class="pagenum"><a name="Page_6" id="Page_6">-6-</a></span> a -kis Mariskáról s talán egészen el is feledte. Az erdőkerülő is, -felesége is rövid időközben elhaltak s a kis Mariska -apátlan-anyátlan árvaságra jutott.</p> -<p>Élt Sopronban valami Wirth nevű ügyvéd. Csöndes, jó lelkű ember, -de a mi a jogot s jó erkölcsöt illeti, ebben szörnyű szigorú elvei -voltak. Később városi szenátor lett belőle és Sopron városa tiszti -ügyésze. Ő vette magához a kis Mariskát s ő is, beteges felesége is -nagyon megszerette a kedves kis lánykát s hamar beleélték magukat -abba a tudatba, hogy a kis Mariska lesz fogadott gyerekük és -örökösük. Tudni kell, hogy a Wirth-házaspárnak nem volt gyereke s -hogy az asszony máskülönben áldott jó asszony, betegsége miatt több -időt töltött az ágyban, mint azon kivül. A kis Mariska pedig már -tiz-tizenkét éves korában olyan rendet tudott tartani a háznál, -mint egy felnőtt.</p> -<p>A kis Mariska tizenhét esztendős hajadonná fejlődött lassanként -s a legkiválóbb szépséggé, a minőt csak el lehet gondolni. Arcza, -szeme, egész alakja bizonyságot tett arról, hogy a természet minden -szépségét, mely birtokában volt, vakon és pazarul szórta erre a -leányra. Maig is sok ember él még Sopronban, a ki úgy emlékszik rá -vissza, mint a városnak, sőt az egész Sopronvármegyének legszebb -asszonyára. Alig tette ki lábát az utczára: sereg számra akadtak -követői, a kik nem győztek betelni a ragyogó alak látásával. Ha -barátnői vagy a jó »Wirth néni« kiséretében a közeli Fertő-tó -fürdőjébe kirándult, valahány fiatal ember volt Sopronban, mind ott -ólálkodott körülötte, hogy csak néhány <span class= -"pagenum"><a name="Page_7" id="Page_7">-7-</a></span> szót is -válthasson vele. Mindez egy csöppet sem volt inyére a szigorú -fiskus úrnak, de Mariska csak gyerekjátéknak tekintette az -egészet.</p> -<p>Ez idő-tájban azután az is történt, hogy Széchenyi gróf valami -módon ujból megismerkedett a lánynyal. S attól kezdve, ahogy -megismerkedett, mindennapos vendég lett az egyszerű, igénytelen -Wirth-családnál. Ő ugyan csak a régi játszópajtás jogát -hangoztatta, de valósággal mély vonzalom támadt benne a lány iránt. -S bármily hidegen bánt vele a házi gazda, bármily vasvilla -szemekkel nézte olykor-olykor: azért a háztól el nem maradt.</p> -<p>Wirthné asszony ez időben többet betegeskedett, mint valaha. -Folyton ágyban fekvő volt s Mariska volt a háztartás lelke. Wirth -ur is, felesége is úgy hozzá szoktak a lányhoz, hogy utóbb el nem -lehettek nála nélkül.</p> -<p>Egy napon Széchenyi komoly arczczal lépett Wirth ur elé s így -szólt:</p> -<p>– Uram, én Mariskát magammal viszem Bécsbe s ott neveltetni -fogom. Én őt el akarom venni feleségül.</p> -<p>A tanácsos nagy szemeket meresztett.</p> -<p>– Méltóságos gróf ur, – felelé – ebbe én nem egyezem bele. Sőt -tiltakozom ellene, mint a lánynak gondnoka s az árvának gyámatyja. -Az nem lehet, nem hihetem, de nem is hiszem, hogy ön ilyen szegény -lányt vegyen feleségül s most már azt se türöm, hogy ily gyakran -látogassa.</p> -<p>A gróf szemein a harag villámai czikáztak. <span class= -"pagenum"><a name="Page_8" id="Page_8">-8-</a></span></p> -<p>– Akár türi, akár nem türi, én a lányt magammal viszem.</p> -<p>A fiskus meg nem ijedt.</p> -<p>– Én pedig csak azt mondom, méltóságos gróf ur, hogy ha még -egyszer átlépi a házam küszöbét, a vármegyénél keresetet inditok ön -ellen nőcsábitás miatt. Tudom, hogy a perben semmi bizonyitékom se -lesz egyelőre. Azt is tudom, hogy ha bármennyi bizonyitékom volna -is, ön nagy befolyásával tudna magán segiteni. De ha önnek a -nyilvános botrány inyére van: hát akkor tessék!</p> -<p>Wirth ur megyei táblabíró is volt. Általánosan ismert -becsületessége és szigorusága tekintélyt szerzett neki a vármegyei -nemességnél. Az olyan pert, a minővel Wirth ur a grófot fenyegette, -akkoriban a vármegye gyülése előtt tárgyalták. A fiskus annak az -egyébként alaptalan gyanunak szálait is összekeresgélte, a mely -szerint Mariska Széchenyi lánya lett volna. Gróf Széchenyi -akkoriban már megalapitani segitett a magyar tudományos akadémiát s -irataiból is, melyekkel a nemzetet fölrázta álmaiból, már megjelent -vagy kettő. Nevét ismerték már országszerte. Voltak versenyző -társai, volt ellensége is már több kettőnél. Volt a hazában is, de -volt különösen Bécsben. Ily per végzetes következményeket -idézhetett volna elő rá nézve.</p> -<p>A gróf fájó szivvel visszavonult. De levelei, sőt német nyelvü -költeményei is folyton jöttek a kis Mariskához. S Mariska képét -első rangu művészszel megföstette.</p> -<p>Mariska egy felhőszakadás-okozta árviz alkalmával <span class= -"pagenum"><a name="Page_9" id="Page_9">-9-</a></span> beleesett a -városon keresztül huzódó árokba, de kimentették s életre hozták. A -gróf ekkor látogatta meg utoljára.</p> -<p>Wirth uram se késett tovább. Sietve összeházasitotta a lányt egy -Bolváry József nevü ifjuval, a ki valamikor Klobusiczky kalocsai -érsek mellett volt komornyik, maga is Kalocsa tájáról való magas, -nyulánk, jó képü fiatal ember. Ekkor már a győri püspöknek volt -soproni dézsmaispánja.</p> -<p>A szegény asszony maga is lángolt a grófért. Igazán boldog nem -is volt soha, de derék férje mellett türte sorsát jól s csodálatos -szépségét mindvégig megtartotta. Jól ismertem. Patvarista koromban -egy ideig nála laktam.</p> -<p>1866-ban halt meg.</p> -<p>A veszprémi temetőben nyugszik most a kis Mariska. Gyermeke soha -nem született. A gróf leveleit s ezek közt néhány versét is magával -vitte a sírba. Utolsó óhajtása volt az, hogy e leveleket temessék -el vele együtt. Férje hiven teljesitette óhajtását.</p> -<p>1858-ban meglátogatta a grófot Döblingben. Széchenyi rögtön -megismerte s nyugodtan fogadta.</p> -<p>– Látod Mariska, mi lett belőlem! Te pedig még most is olyan -szép vagy!</p> -<p>Még mindig a régi néven szólította.</p> -<p>Az asszony nem tudott szóhoz jutni a nagy zokogástól.</p> -<p>– – Az az olajfestmény, a mely gróf Széchenyi István iróasztala -fölött függött, a kis Mariska képe volt.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_10" id= -"Page_10">-10-</a></span></p> -<h2>GUBODY SÁNDOR.</h2> -<p class="summary">(Nagy-Kőrösi birtokos és nemes család sarjadéka. -Szül. 1798 julius 28-án, meghalt 1885 augusztus 28-án. Mérnöknek -készült, nagy elmével áldotta meg a gondviselés s nagy tudásra tett -szert vasakarattal. Városa ügyeinek igazgatásában s a -törvényhozásban volt jeles része.)</p> -<p>Mélyen megilletődve veszem kezembe a tollat, hogy a férfiuról, -kinek sirját épen ez órában hantolják be, emlékeztető sorokat -irjak. Szerettem és becsültem és követtem őt, a mennyire -követhettem. Szeretetére és barátságára méltatott ő is s gazdag -szellemének s fenséges humorának napfényében gyakran fürödött -lelkem. Nem volt mindennapi jelenség és én egész életemben kevés -embert láttam oly egészet, oly sikerültet, mint a minő ő volt. -Láttam a parlament viharai közt és családja körében, láttam -magányban és vidám társaságban; tudtam, miként gondolkodik a -világról, az emberről, a hazáról s a hazafikötelességről; -észleltem, mikor nagy eszmék rajzottak lelkében, s mikor vidám -kedély tölté el egész szellemét: láttam haragudni, búsulni és -vigadni s erősnek és deréknek láttam mindig, gyöngének és -kicsinynek soha.</p> -<p>Öreg ember volt már, mikor vele megismerkedtem, de ismertem -közel húsz esztendőn keresztül. Ő folyton <span class= -"pagenum"><a name="Page_11" id="Page_11">-11-</a></span> aggult, -velem is gyorsan száguldott előre a kor, de soha egy pillanatig sem -csökkent irányában magas becsülésem. Minél több időt töltött vele -valaki: tisztelete és szeretete annál inkább nőtt iránta.</p> -<p>Szép agg alak volt már a mi korunkban. Hófehér, hosszu, tömött -szakál és bajusz, hatalmas szemöldök, mely Deák Ferenczéhez -hasonlitott, szép metszésü tüzes szemek s az egész arczon az -erőnek, önérzetnek, szellemgazdagságnak s alaki szépségnek oly -összhangzata, a minőt a festőművészek szoktak mintaképül -választani. Őskori prófétának feje volt az övé, a minőnek azt -keleten képzelik. Mikor a szofták meglátogatták hazánkat: egyik -vasuti állomáson Gubody fogadta őket. Az ősz seik, a ki vezérük -volt s a ki Ázsiából jött hozzánk s megjárta Mekkát és Medinát, -csaknem földre borult Gubody előtt, mert a próféta társainak -egyikét vélte az ő tiszteletgerjesztő személyében.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Ifju korában mérnöki teendőkkel foglalkozott. A Tisza mindkét -oldalán s különösen Pestmegyében s a Kiskunságban tömérdek mérnöki -munkát végzett.</p> -<p>A tagositó és birtokrendező mérnökök munkája sajátságos. Az -ügyetlen munkások közt elvesztik türelmüket s lassankint idegesekké -és ridegekké válnak. És azután a számmal való örökös foglalkozás -elbénitja a szellem egyéb és magasabb képességeit. Azok közt, kik -életük javát mezei mérnökségben töltötték, nagyon kevés -<span class="pagenum"><a name="Page_12" id= -"Page_12">-12-</a></span> a finom modoru, jó kedélyű és szellemes -ember. Egyoldaluak rendszerint.</p> -<p>Gubodyn soha egy pillanatra se lehetett észrevenni a számokkal -és miveletlen emberekkel való örökös foglalkozás bénitó hatását. -Szelleme épen maradt.</p> -<p>Egyszer csodálkozásomat fejeztem ki előtte e fölött s mondám -neki, hogy az ő észjárásán nem veszem észre, hogy valamikor -évtizedeken át számokkal foglalkozott. Szokása szerint élczczel -felelt.</p> -<p>– Barátom – mondá – az asszonyt, a becsületet és a hazafiságot -sohase mérd számokkal; – én a számokat csak a pénzre, baromra és -tót parasztra szoktam alkalmazni, mert csak ezekre alkalmas -mérték.</p> -<p>Ez jó volt élcznek. De szelleme azért maradt meg üdén, mert erős -gondolkozó volt és nagy olvasottsággal birt. A magyar, latin, -német, franczia nyelvet még agg korában is jól beszélte s az -angollal és olaszszal is birkózott fiatal korában. A világirodalom -remek műveit mind megismerni törekedett hosszu életén -keresztül.</p> -<p>De talán mindez nem tette oly tartalmassá szellemét, mint a -kiváló férfiakkal való gyakori társalgás.</p> -<p>Szerette és kereste a társaságot. S különösen a jelentékeny -férfiakét. Ezeket tanulmányozá s velük kicserélte szellemét. A -hires Földváry alispánnal, Fáy Andrással, Szentkirályi Mórral, -Nyáry Pállal benső barátságban élt csaknem a század eleje óta s a -velük folytatott eszmecserékből csak az, a mit velem közölt, -kötetekre menne. Az asszonyok közt keveset talált, kit magas -<span class="pagenum"><a name="Page_13" id= -"Page_13">-13-</a></span> szellemnek elismert. De ilyet is talált -Edelspacher tábornokné személyében, ki nagyanyja volt Thurn-Taxis -Egon herczegnőnek.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>A politika szinterére, legalább a törvényhozásba, későn jutott. -Csak 1865-ben, hatvannyolcz éves korában. A tigrispárthoz s később -a balközéphez tartozott. Rendületlen hazafiság s alkut nem ismerő -erély jellemzé politikai meggyőződését. Olvasottabb, miveltebb, -gazdagabb szellemü ember egy se volt a balközépen, mint ő. -Beszédei, melyeket a parlamentben tartott, mindig tartalmasak -valának s mindig leköték a közfigyelmet. Hogy magasabb szerepet nem -játszhatott: azt főleg agg korának lehet tulajdonitani. A kiegyezés -után lehetett volna csak szerepe s ekkor már elmult hetven -éves.</p> -<p>A balközépet is elhagyta 1873-ban, mikor már Ghyczy bent volt az -alkuban, Tisza pedig elkezdett alkudozni. Akkor Gubody kilépett a -balközépből s átment a függetlenségi párthoz.</p> -<p>– Sándor bátyám, – mondá neki Luksics, – hát elhagyod -vezéreinket?</p> -<p>– Sohase voltak nekem, öcsém, a politikában vezéreim, én -Ghyczyvel és Tiszával eddig egy uton jártam s most ők letértek -erről az utról. Nekem nem kell vezérürü.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Ez a független gondolkozás s a meggyőződésnek e hatalmas erélye -jellemzé őt mindvégig. S ennek nem egyszer adott megörökitésre -méltó kifejezést. <span class="pagenum"><a name="Page_14" id= -"Page_14">-14-</a></span></p> -<p>A koronázás alatt történt a következő jelenet.</p> -<p>Gubody a templomban egy osztrák miniszter mellé került, ki -fényes, paszomántos marsalruhában, rendjelekkel gazdagon elhalmozva -ült az öreg kurucz mellett. Sokan azt mondják, épen b. Beust volt. -A miniszter odafordult Gubodyhoz:</p> -<p>– Deák Ferenczet nem látom, – igy szól, – csodálom, hogy nem -jött el a koronázásra.</p> -<p>Gubody egész flegmával felelé:</p> -<p>– Az orvos nem szokott elmenni betegje temetésére, mi pedig most -a független Magyarországot temetjük.</p> -<p>A miniszter nem kérdezősködött tovább.</p> -<p>Báró Sennyey Pál is megjárta egyszer az öreg Gubodyval.</p> -<p>Gubody korelnökünk volt s épen a trónbeszédről vezetett -bennünket vissza a képviselőházba.</p> -<p>Sennyey 48 óta akkor lőn először képviselővé s jellemző merev -arisztokratikus modorát elhagyni törekedett s a képviselőkkel -bizalmas modorban érintkezett. Fényes, drágaköves díszruhájában -jött ő is a képviselőház korridorjára s hóna alatt a kalpaggal oda -ment Gubodyhoz s meghajtván magát, igy szólt:</p> -<p>– Van szerencsém magam az elnök urnál bemutatni és magam szives -figyelmébe ajánlani.</p> -<p>Gubody rá néz tüzes szemeivel s kezét a báró vállára téve, -mondja:</p> -<p>– Tedd fel fiam a süveged, én is voltam olyan szegény legény, -mint te. <span class="pagenum"><a name="Page_15" id= -"Page_15">-15-</a></span></p> -<p>Nem hiszem, hogy Sennyey azóta sokat barátkozott volna az öreg -kuruczczal.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Kemény erkölcsi nézetei voltak a képviselők magaviseletéről.</p> -<p>Egy reggel bemegyek hozzá az elnöki szobába. Fujta a dohányt egy -szép tajtpipából, melyen nagy Napoleon alakja volt kifaragva s -melyet Edelspacher tábornoknétól kapott emlékül. És káromkodott -szörnyen.</p> -<p>– Mi bajod bátyám?</p> -<p>– Hogy mer e házba jönni olyan képviselő – ugymond – a kinek már -másnap lefoglalják a fizetését? A kit ekzekvál a zsidó s esetleg -meg akar vesztegetni a német: hogy lássam én annak kezében -nyugodtan a haza sorsát?</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Rosszul esett neki, mikor ezelőtt tíz évvel választóinak -többsége cserbenhagyta s helyette kormánypárti képviselőt -választottak. De azért eljárt Budapestre, sőt barátait meglátogatni -vidékre is. Ghyczyt is meglátogatta hat-hét évvel ez előtt igmándi -magányában.</p> -<p>Egykor a hatvani-utczán sétálgattam vele s mikor megláttuk az -»Arany Sas« vendéglőt, rámutatott:</p> -<p>– Nézd öcsém, hatvanhét esztendeje vagyok törzsvendégje e -fogadónak.</p> -<p>És még ezután irt egy tartalmas és érdekes röpiratot. Épen -nyolczvannégy éves korában. <span class="pagenum"><a name="Page_16" -id="Page_16">-16-</a></span></p> -<p>Nyolczvan éves volt, mikor egy rég kihullott foga helyébe uj -foga nőtt. Ez nagyon megijeszté.</p> -<p>– Barátom, – igy panaszkodott nekem, – egészen kétségbe vagyok -esve. Uj fogam nőtt. Ez azt jelenti, hogy még nagyon messze van -tőlem az élet vége. Pedig meguntam már. Nincs gyönyörüségem a -hazában, nem az lett belőle, a minek én gondoltam, én óhajtottam. S -az én életemben már nem is lesz azzá, minek éljek tehát én -sokáig!</p> -<p>Minő fenséges gondolkozás egy agg embertől!</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Pár év előtt elesett s megütötte lábait. Soha teljes életében -nem volt beteg egy pillanatra sem, ekkor ágyba került. S nem is -kelt fel onnan többé, csak a koporsóba.</p> -<p>A mult nyáron látogattam meg utoljára. Hófehér vánkoson, hófehér -fürtök közt hófehér szép tiszta arcza úgy fénylett az alkonyodó nap -sugáraiban, mint egy fenséges oltárkép.</p> -<p>Könyei előtörtek, összecsókolt s aztán leültem lábaihoz.</p> -<p>– Lásd még most is élek, semmi bajom sincs, csak ezek a kutya -lábak nem tudnak mozdulni.</p> -<p>Fel akartam viditani s előhoztam anekdotáit és bölcs mondásait. -Rögtön felvidult, gazdag szelleme ujra megélénkült s a kifejlett -eszmecserében utoljára jóizűn kikaczagta magát. Nehéz szivvel -váltam el tőle, de nyolczvannyolcz éve daczára se hittem, hogy a -vég oly közel van. <span class="pagenum"><a name="Page_17" id= -"Page_17">-17-</a></span></p> -<p>Ma temették el. Nem mondja többé adomáit a folyosón, nem -gyönyörködik többé kerti lugasaiban, s hű és gyöngéd gyermekeivel -nem élczelődik többé. De nem borong el lelke imádott hazájának -sorsa felett se. Ott pihen a sürü árnyékos fák alatt; de ha van az -emberi léleknek halhatatlan része: az övé még egyszer felvidul, ha -hona az lesz, a minek ő álmodá: szabad és független és boldog.</p> -<p>Örök álmát bár ne zavarja semmi, csak ez a felvidulás!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_18" id= -"Page_18">-18-</a></span></p> -<h2>SZLÁVY JÓZSEFRŐL.</h2> -<h3>I.</h3> -<p class="summary">(Szlávy „notabilitás“ volt, nem „capacitás“. – A -vas, a bilincs, a láncz. – Viselt-e vasat Szlávy s meglátszott-e -rajta? – A lovas katona és a vasra vert rab menése. – Szlávy -termete. – Született 1818. nov. 23-án, meghalt 1900-ban.)</p> -<p>Szlávy is a notabilitások közé tartozott, a mikor a parlamentben -ez előtt harminczkét évvel helyet foglalt. A Deákpárt a kiváló -emberek egyik részét notabilitásnak nevezte el, a másik részét -capacitásnak. A kinek óriási vagyona volt, mint Eszterházy -herczegnek; a ki 1848 előtt nagy állást töltött be, mint Majláth -kanczellár; a ki 48-ban miniszter vagy tábornok volt, mint Klauzál, -Klapka, Perczel; a ki a 48 előtti rendi országgyüléseken országos -hazafi nevet szerzett, mint Szentiványi Károly; a ki 48 után -bujdosó volt vagy vasban töltött néhány évet, mint Bittó, Gorove -vagy Szlávy József: mindaz már ennél fogva »notabilitás« volt.</p> -<p>Nem nagy tisztelet volt e szóban. Mert ezzel csak a nagy nevet -jelölték meg s nem a tehetséget és munkaerőt. A kinél tehetséget, -nagy tudást, jeles munkaerőt <span class="pagenum"><a name= -"Page_19" id="Page_19">-19-</a></span> vettek észre: azt már a -»capacitás«-ok seregébe sorozták, ha mindjárt fölakasztották is -49-ben. A »notabilitás« szóban valami kis játszi gúnyolódás volt. -Gróf Andrássy Gyula például sehogy se fogadta el ezt a -megtiszteltetést, pedig ő akasztófára is került, bujdosó is volt, -gróf is volt, gazdag is volt, tehát sok joga volt hozzá. De még -több joga volt a »capacitás« jelzőhöz. Szalay László, báró Kemény, -báró Eötvös, Pulszky, Kerkapoly, Horváth Lajos, később Szilágyi -Dezső, Csemegi stb. alkották a capacitások táborát. Csak két ember -nem volt a nagyok közt se notabilitás, se capacitás. Az egyik: Deák -Ferencz, a másik a király.</p> -<p>Szlávy tehát notabilitás volt annál fogva, mert tehetségére -kezdetben nem sokat adtak és annál fogva, mert 48-ban szolgált s 48 -után két esztendőt töltött vasban, Olmütz várában, osztrák -államfogságban.</p> -<p>Jól meg kell jegyezni: »vasban«. Mert nem mindegy ám a vas, a -bilincs, a láncz, a béklyó.</p> -<p>A bilincs a kezekre jön. A kinek a kezei vannak vasba verbe: az -van bilincsben. A kinek lábaira is láncz van verve s kezeire is: az -vasban és bilincsben van. A bilincset voltaképen nem is verik a -kézcsuklóra, hanem kulcscsal zárják rá. Néha a nagy rab csak azért -kapott bilincset, hogy vasát emelni s így lábain segiteni legyen -képes.</p> -<p>A láncz volt a leggonoszabb büntetés. A fogház pincze volt. -Vaskarika volt a falban, a vaskarikában a láncz egyik vége, a másik -vége pedig a rab nyakán. A láncz olyan hosszu volt, hogy a rab -felállhatott <span class="pagenum"><a name="Page_20" id= -"Page_20">-20-</a></span> a fal mellett s leülhetett a fal tövében, -de a földre le nem fekhetett. A míg élt, csak ülve alhatott. Ha nem -volt ülő ereje, ha gyöngeség vagy betegség miatt a felső test -elhanyatlott s a lánczon egész sulylyal lógott: a halál fulladás -miatt könnyen bekövetkezett.</p> -<p>Nem törődtek vele. A lánczra itélt rabot úgy is holt embernek -tartották. A szegedi bástyabarlangokban talált olaszok nagy része -1848-ban lánczon függött. Pedig ezeknek nem volt egyéb bűnük, mint -a lángoló hazafiság. A Batthyányi-kormány 1848-ban valamennyit -hazaeresztette. Deák mint igazságügyminiszter kérdést intézett az -osztrák kormányhoz: mikor, ki által s miért voltak az olaszok -elitélve? Maig sincs felelet e kérdésre. E szegény olasz hazafiak -titkát mind máig föl nem deritették.</p> -<p>Más volt tehát a »vas.« Szlávy Olmüczben vasat viselt, valamint -minden társa Olmüczben és Josefstadtban s egyebütt, a ki tudniillik -egyáltalán vasban volt.</p> -<p>A »vas« két karikából állott. A két vaskarikát ráillesztették a -rab lábára a boka fölött a csizmaszárra. A vaskarikák nyilása -egymással szemközt befelé állt, a nyilás két kitüremlett szélébe -beletették a láncz két szélső szemét s aztán a vaskarikát is, a -lánczszemet is kalapácscsal szorosra verték. Ezért mondják: »vasba -verni.« A láncztól aztán a rab meg nem szabadulhatott, lába fején -át azt lehúzni nem lehetett, ráspolylyal lehetett azt csak -lemetszeni.</p> -<p>A »vas« különböző súlyú volt. Súlya öttől ötven bécsi fontig -terjedt. Ha a rabnak ez se volt elég nehéz, <span class= -"pagenum"><a name="Page_21" id="Page_21">-21-</a></span> ha ezzel -is könnyen mozoghatott: akkor a lánczra még egy ágyugolyót is -akasztottak s ez is lehetett harminczhat fontos is. A mi 49-iki -hőseinkre az osztrák hat fontos vasat tétetett, már tudniillik a -kire és a meddig tétetett. Nem mindenki kapott vasat s a ki kapott -is, csak kevés ideig.</p> -<p>Szlávyról mindig azt mondták, hogy az olmüczi vas miatt egyik -lábára kissé egész haláláig biczczentett. Ez azonban nem igaz. -Szlávy nem viselt sokáig vasat s nem is hordott nehéz vasat. -Biczczenése inkább csak rossz szokás volt. Mikor az elterjedt hír -alapján egyszer kérdeztem tőle s kétségemet fejeztem ki előtte, -nevetve felelt:</p> -<p>– Igazad van tudós, nem is a vas miatt biczczegek, sőt azt -hiszem, egyáltalán nem is biczczegek.</p> -<p>Meg kell jegyeznem, hogy engem pajtáskodó néven a Deákpárt -idején »tudós«-nak csúfoltak. Igy szólitott Szlávy is.</p> -<p>Más, mikor a láb »biczczeg« és más, mikor a láb »kaszál.« A ki -éveken át nehéz vasat hord, annak a lába kaszál. Valamint kaszál -minden tábornoknak s minden lovas katonának lába.</p> -<p>De a két »kaszálás« közt mégis van különbség.</p> -<p>A lovas katona hosszu kardot hord az oldalán, mely szíjon lóg. -Ha a kardos katona gyorsan fordul fél jobbra vagy fél balra: egyik -lábával a szokottnál nagyobb kört kell csinálnia, mert különben a -kardja lába közé keveredik s ő megbotlik vagy hasra is eshetik. -Ehhez ugy hozzá szokik azután minden lovas katona, hogy -<span class="pagenum"><a name="Page_22" id= -"Page_22">-22-</a></span> utóbb ösztönszerüleg is csinálja s még -akkor is csinálja fordulás közben, a mikor már polgári ruhában van -s nincs kard az oldalán. A lábnak e mozdulatáról mondja a magyar -ember: »kaszál a lába.« A lábnak efféle mozditását fordulás közben -a király se mulasztja el soha. Én a királyt akként, hogy kardja ott -ne lett volna az oldalán, sohase láttam. De előttem kétségtelen, -hogy a fordulás közben az ő lába is kaszál akkor is, a mikor -polgári ruhában van. Mert ez a katonás mozdulat.</p> -<p>A különbség a vasba vert rab és a lovas katona közt az, hogy a -katona lába csak fordulás közben kaszál s akkor is csak egyik lába -kaszál, mig a vasba vert rab lába egyenes menés közben is kaszál és -pedig mindkét lába egyenlően kaszál.</p> -<p>Oka egyszerü.</p> -<p>A boka fölé a lábszárra vert vaskarika belső csapos része -legalább másfél hüvelyknyire előre áll a szemközt álló boka felé. A -láncznak szélső gyürüje is mozgás közben vagy másfél hüvelyknyi -szabad tért követel. Két karika csapos fele s két szélső lánczszem -tehát hat hüvelyknyi tért foglal el. Ha tehát a rab menés közben -legalább fél lábnyira szét nem veti lábait: akkor a két karika a -lánczszemnél fogva is egymásba ütődik s ez neki utóbb irtóztató -fájdalmat okoz, mert lábszárának bőrét és izmait feltöri, -összemarczangolja. Egyenes lábu ép egészséges ember két bokája közt -rendes menés közben alig van pár hüvelyknyi köz. Ha ez a köz -hat-nyolcz-tíz hüvelyknyire vagy bővebbre <span class= -"pagenum"><a name="Page_23" id="Page_23">-23-</a></span> tágul, már -akkor az ember szétterpesztett lábbal megy, mint a kácsa vagy az -igen kövér asszony s menés közben még jobbra és balra hajladozik -is. – Ez a vasba vert rab menése még akkor is, a mikor már rég -levették a vasat lábáról. Sok keserves bokavasütközés és -lábszárfájás szoktatta őt arra, hogy szétvetett, kaszáló lábakkal -lépegessen.</p> -<p>Ezt a lépegetést Szlávynál senki se vehette észre.</p> -<p>Szlávy közép termetü volt. Termetéről az orvosok azt mondanák: -jól táplált. Sohase volt se kövér, se sovány. A mint hogy -Magyarországnak sohase volt se kövér királya, se kövér -miniszterelnöke. Az egyetlen Wekerle volt kövérségre hajlandó, de -miniszterelnök korában ő se hizhatott meg, annyi mérget és -bosszuságot etettek vele. Királyaink közt az egyetlen Mária Terézia -lett volna kövérecske, ez is asszony volt.</p> -<p>Szép kort ért a most elhunyt magyar miniszterelnök. -Nyolczvanhárom év nagy idő. De se meg nem őszült, se meg nem -kopaszodott egészen. Bajusza és szakála az eredeti szőke szint -minden deresedés daczára is mindvégig megőrizte.</p> -<p>Arcza okosságot, erélyt és szelidséget jelentett. Kivált szemei -tették szeliddé és rokonszenvessé. Igazi jó és becsületes ember -volt, ezt minden szava, mozdulata, cselekedete s arczának minden -vonása bizonyitotta.</p> -<p>Mozdulatai, valamint szavai is lassan következtek egymásután. Se -menése, se beszédje, se kezeinek mozdulása nem volt szapora. De nem -is olyan volt, a minőről azt mondják »kimért.« A legegyszerübb, a -legtermészetesebb, <span class="pagenum"><a name="Page_24" id= -"Page_24">-24-</a></span> a legőszintébb falusi magyar köznemes -gondolkozásából s érzéséből állott Szlávy József egész lelke. -Tiszta és nemes, mívelt és minden hivalkodástól ment volt ez a -lélek. Nem lángelme, nem magasra emelkedő tehetség, de életnek és -embereknek ismeretével, sok vidámsággal, sok nyugalommal és sok -bölcsességgel volt telve. Az állami közélet lépcsőin sokkal -magasabbra emelkedett, mint a mennyire törekedett s a nemzetnek és -a királynak bizodalmát igaz becsülettel iparkodott megszolgálni -mindenkor.</p> -<p>Életének rajzát s közéleti szereplésének se történetét, se -birálatát megirni most nem akarom, de emlékezetemből szivesen -előveszem jellemének néhány emlékét s cselekményeinek néhány -részletét.</p> -<h3>II.</h3> -<p class="summary">(Szlávy ifjukori hivatalai. – A hivatalnoki -arisztokráczia. – Hogy szerezték a Szlávyak a nemességet? – A budai -bürokraczia 1848 előtt.)</p> -<p>Az a hit, az az ösztön élt Szlávyban már gyermekkorától fogva, -hogy neki hivatalnoknak kell lenni, tisztséget viselni, királyt -szolgálni, országot igazgatni, törvényt végrehajtani.</p> -<p>Apja verte bele ezt a hitet. Apja Szlávy Antal is katona volt. A -mult század elején Alvinczy ezredében hadnagy, utóbb őrnagyságig -vitte s őrnagyi nyugdijjal vonult pihenni okányi birtokára. Fia -József a győri <span class="pagenum"><a name="Page_25" id= -"Page_25">-25-</a></span> helyőrségen született. Apja -rendelkezésére a szelid és engedelmes fiu Bécsben a Theréziánumban -végezte a jogi tanulmányokat. A német, latin és franczia nyelvet -itt tanulta meg. Azután a selmeczi bányaakadémiának volt szorgalmas -tanulója s a mint bizonyitványhoz jutott, azonnal állami -tisztviselő lett s 1844-ben, huszonhat éves korában már -bányaigazgatósági gyakornok volt Oraviczán.</p> -<p>Szentül megnyugodott abban, hogy ő itt marad, itt fog megnősülni -s itt halad majd lassanként előre a hivatali pálya kapaszkodóján. -Az 1844-ik év őszén nemesi bizonyitványt kért Biharmegyétől s -nemességét 1845 év tavaszán kihirdettette Krassómegyében. A hogy -illett jónevelésü vagyonos ifjuhoz. Ne nézzék legalább jött-ment -parasztnak, cseh vagy morva ivadéknak, a minő különben elég volt a -királyi kamara tiszti és hivatalnoki karában.</p> -<p>Sorsa azonban más lett. Még ebben az évben fölkerült Bécsbe az -udvari kamarához s onnan már 1846-ban átjött Budára a magyar -királyi kamarához, a hol 1848-ig fölvitte egész a kamarai -titkárságig. Mikor Kossuth mint pénzügyminiszter a bányák, -harminczadok, kincstári, koronai és kamarai jószágok kormányzását -átvette, a harmincz éves, tehát nem is egészen fiatal Szlávy -Józsefet titkári állásban találta.</p> -<p>Száraz életrajzi adatok ezek. Nem is folytatom tovább. Mindenki -tudja, hogy 48-ban oraviczai bányaigazgató, 1860-ban gróf Apponyi -alatt helytartósági tanácsos, 1865-ben bihari főispán, 1867-ben -belügyi államtitkár <span class="pagenum"><a name="Page_26" id= -"Page_26">-26-</a></span> s később képviselő és közgazdasági -miniszter lett. Ennyit is azért emlitettem csak fel, hogy mindenki -lássa, hogy ő élete sorsának az állami hivatali pályát önkényt és -szivesen elfogadta.</p> -<p>Családi hagyomány volt ez a Szlávyak nemzetségében.</p> -<p>Van egy csomó részint főrendi, részint köznemesi család az -országban, melyet én hivatali arisztokracziának nevezek. Mely se -nem Árpáddal együtt foglalt nagy birtokot, se nem csaták terén -gyüjtött érdemet és vagyont, se nem ipari és kereskedelmi -vállalatokból lett vagyonos, hanem nemzedékről-nemzedékre folyton a -királyt szolgálta s az állam tisztségeit töltötte be. Ilyen például -túl a Dunán a Majláth, Szögyény és Ürményi család, ilyen a Ghyczy -család, ilyen volt a Tiszán túl például az Atzél és -Szlávy-család.</p> -<p>Szlávynak öregapja, Szlávy György, volt a nemességszerző és az -első nagybirtokos.</p> -<p>Azaz nemes volt bizony már dédapja is, az öreg János ur, mert -táblábiró volt; parasztbőrrel pedig táblabiró nem lehetett volna, -valamint első szülött fia, Pál se lehetett volna egymásután -procurator, protonotárius, causarum regalium director, udvari -kamarai consiliarius, septemvir, beregi főispán és valóságos belső -titkos tanácsos. Csakhogy a nemesi levelet az egerek összerágták s -azt előmutatni nem lehetett. Kellett tehát helyette ujat -szerezni.</p> -<p>Pálnak ez könnyen ment, mert a szép Perényi Katicza bárónő -beleszeretett, felesége is lett s tőle <span class= -"pagenum"><a name="Page_27" id="Page_27">-27-</a></span> nyolcz fia -és négy lánya született is, ily hatalmas szaporaság nemesi levél -nélkül nem maradhatott.</p> -<p>De Györgynek, Pál öcscsének s Szlávy József öregapjának se ment -nehezen. Ő ugyanis az Eszterházy herczegek tul a tiszai -birtokainak, a derecskei, kisvárdai és almási urodalmaknak volt -igazgatója s igy nagyhatalmu urasága után mind a vármegyében, mind -Bécsben tekintélyes férfiu.</p> -<p>Eszterházy Pál Antal volt akkor a majoreszkó herczeg. Ez -igéretet tett Szlávy Györgynek, hogy ő maga hozza el Mária Therézia -királynőtől a nemesi és az adománylevelet. Meg is tehette könnyü -szerrel, hiszen herczeg volt, tábornagy volt s a királynőnek -kedvelt híve volt, de valahányszor a királynővel beszélt, a -nemeslevélről mindig megfeledkezett. Utóbb is erőteljes -férfikorában, épen ötvenegy éves volt, megbetegedett, ágynak esett -és csakhamar meg is halt.</p> -<p>Betegágyához azonban odasietett Szlávy György, az ő kedves -direktora. A mint a haldokló meglátta, rögtön eszébe jutott a -nemesi levél s annyiszor elfeledett igérete. Gyereke nem volt, -azonnal ágyához hivatta Miklós öcscsét, ki utána a majoratus -herczegséget örökölte s ennek kötötte lelkére, hogy Szlávyról meg -ne feledkezzék s a nemesi levelet elhozza a királynőtől.</p> -<p>El is hozta s pár év mulva 1766-ban Szlávy György Pál -testvérbátyjával egyidejüleg a nemesi levelet czimerrel együtt -kezébe vehette. S milyen czimerrel. Valóságos mágnás czímerrel. Van -abban gólya, ezüst kigyó, vörös csillag, sasszárny, leopárdfej, -minden, a mi csak <span class="pagenum"><a name="Page_28" id= -"Page_28">-28-</a></span> jól áll nemesi czimerben. De a mi minden -gólyánál, kigyónál, sasnál és leopárdnál többet ér, megkapta György -ur adományban az okányi urodalmat is.</p> -<p>György urnak volt nyolcz fia és néhány lánya. Legkisebb fia -Antal volt, Szlávy József apja. Ennek is öt fia-lánya maradt, kik -közt a most elhunyt miniszterelnök volt az első szülött. Annak az -okányi birtoknak módjában volt tehát apró darabokra eloszlani s -Szlávy Józsefnek mégis megmaradt belőle törvényes osztályban vagy -háromezer holdnyi. Nagyon szép urodalom lehetett tehát eredetileg -az okányi urodalom.</p> -<p>Volt ezen kívül Szlávy Józsefnek Álmosdon is valamelyes birtoka, -volt itt Budapesten az Eötvös-utczában háza, melyet százezer -forinton vett s volt valamelyes tőkéje is. Az a birtok, a melyen -meghalt, nem Szlávy-örökség, nem is szerzeménye. Ezt, ha nem -csalódom örökségben kapta Julianna nővérétől, ki a régebben elhalt -gróf Nyáry Jánosnak volt felesége s utóbb özvegye.</p> -<p>Szlávy nem volt zsugori ember. Mikor miniszterelnök volt s mikor -képviselőházi elnök volt: bőkezü vendégszeretettel látta magánál a -minisztereket s a törvényhozás tagjait. De azért takarékos volt -fiatal korától fogva mindvégig. Kamarai titkár korában itt élt -Budán és Pesten. Itt zúgott körülötte 1846-ban és 1847-ben az -irodalom és politika ifju nagyjainak rajzó lelkesülése s a -készülődő szabadságharcz minden kedélyes förgetege, de ő még akkor -se csinált soha egy fillér adósságot se. Igaz, hogy nem is -keveredett az előre rohanva száguldó nemzeti közszellem -forgatagába. <span class="pagenum"><a name="Page_29" id= -"Page_29">-29-</a></span></p> -<p>Szinte csodálni való.</p> -<p>1846-ban vagyunk. Kossuth már vezető szerephez jut a -vármegyékben. Petőfi szava már ott harsog a nemzet lelkében. A -48-diki alkotó országgyülés eszméinek és szenvedélyeinek minden -előszele ott süvölt már körülöttünk. S ime egy huszonyolcz éves -egészséges ifju. Vagyonos és mivelt. Olvas sokat, beszéli a nyugoti -nyelveket, meg-megnézi az ifjak gyülekezetét, naponkint érintkezik -rajongó bihari barátaival, de azért érverése nem szaporább, szive -nem dobog hevesebben, eszméi nem égnek lázban, naponként fölmegy a -dohos, penészes hivatalszobákba, pontosan megnézi a számadásokat, -fölterjesztéseket, lajstromokat, kimutatásokat és statisztikai -ostobaságokat, minden rubrumot pontosan betölt, számitgatja a -napdijosztályok boldogtalan személyi létszámának halálozási, -nyugdijazási, elbocsátási, áthelyezési és előmeneteli -esetlegességét s töri fejét azon, mikor lesz ő titkár s mikor lehet -kamarai tanácsos!</p> -<p>Ott lakott 1873-ban, miniszterelnök korában, Budán a lánczhid -mellett a Dunaparton. Én akkor a Deákpárt vezérlapjában vezettem a -hirlapiró politikát. Ő nagy élvezettel, mindenesetre nagy -figyelemmel olvasta czikkeimet. Gyakran meghivott magához: -látogassam meg. Sohase látogattam meg. Sohase szerettem -minisztereket látogatni. Hiszen politikai hirlapiró voltam; a -miniszterek dolga volt, hogy engem az ügyek felől értesitsenek, nem -az én dolgom volt, hogy értesülés után futkozzak. Én úgy irok, a -hogy én látom legjobbnak, <span class="pagenum"><a name="Page_30" -id="Page_30">-30-</a></span> a miniszter kötelessége gondoskodni -arról, hogy értesülés hiányában ne tévedjek. Nekem a miniszter ugy -se adhat semmit; csak én tehetek neki szolgálatot, nem ő énnekem. -Én bizony hát nem látogattam a miniszterelnököt.</p> -<p>Azt azonban gyakran megtettem, hogy a Duna partján elmentem vele -sétálgatni. Igazán kedves és hozzám nyilt szivü ember volt. Sok -élvezetet találtam társaságában. Mindig fonák érzést támasztott -bennem az a gondolat, hogy az érintkezésnek meg kellett köztünk -szünni, a mióta én a függetlenségi elvek terjesztését láttam hazafi -kötelességnek. Az ezredévi ünnep óta már nem találkoztam vele s a -bosnyák politika óta is igen keveset. A mit róla, családjáról, -őseiről tudok, bizony az mind régebb keletű.</p> -<p>Egyik dunaparti sétánk alkalmával azt a kérdést intéztem hozzá, -miként hagyhatta őt hidegen az az idő, mely a 48-iki eseményeket -megelőzte? Nem vette észre, nem érezte talán: mi fog következni? -Vagy nem volt érzéke fölismerni azt, a mi a honfi lelkek mélyén a -bécsi cselszövények titkaiban s a világ eseményeiben előre készül s -napról-napra és éjszakáról-éjszakára előre képződik?</p> -<p>– Bizony nem vettem én észre barátom, de te se vetted volna -észre, ha ott lettél volna a mi hivatalunkban. A ki egyszer a -helytartótanács és a kamara vastag penészes falai közt a hivatalos -iratokba elmerül s élete czélja gyanánt mást, mint a hivatalt nem -ismer: az először is semmit se tud arról, mi történik Pesten -<span class="pagenum"><a name="Page_31" id= -"Page_31">-31-</a></span> a megyeházban vagy a Hatvani-utcza és -Uri-utcza kávéházaiban, – másodszor pedig el nem hiszi, hogy akármi -történik is, abból a régi rend összedülése következzék. Akárhány -kartársam és főnököm volt ott, a ki Petőfi nevét 1848 előtt nem -hallotta s Táncsics hirét csak akkor hallotta először, a mikor a -börtönből nagy hejje-hujával Pestre vitték. Olyan a bürokraczia, -mint a garat a malomban. Örökké mozog, át is ereszt magán mindent, -de maga kivülről egy szem őrletni valót oda nem visz. A mit -rátöltenek: azzal mulat; – Kossuth és Petőfi nevét pedig te a -kamara iratai közt sohase fogod fölfedezni.</p> -<p>Igaz a! Igy nevelődik a hivatalos nemzedék. Egész családok nőnek -nagygyá a habsburgi államgépezet rengetegében, melyek soha se -tudnak előre semmit a nemzeti közérzés mozgalmairól és csak akkor -veszik észre, ha valakit akasztanak már vagy őket a hivatalból -kikergetik.</p> -<p>Szlávy József jó magyar és jó hazafi volt. De azzá csak olmüczi -fogsága tette. Addig csak jó hivatalnok s pontos tisztviselő volt, -semmi egyéb.</p> -<p>Rettenetes állapot a magyar nemzet állapota, különösen harmadfél -száz év óta.</p> -<p>Nincs olyan ország a világon, a hol a trón, a katonaság s az -állam tisztviselőkara a nemzeti önérzetnek ne a leghatalmasabb, ne -elszánt és erélyes képviselője volna. Nálunk pedig trón, katonaság -s állami tisztikar harmadfél száz év óta a magyarság igaz -törekvéseinek kiirtására vagy legalább elaltatására munkál. Mind -<span class="pagenum"><a name="Page_32" id= -"Page_32">-32-</a></span> a három e czélra van szervezve. Mind a -három előtt az a hazafiság, a mit hazafiságnak a nemzet soha el nem -ismerhet. És mind a három álomnak, ábrándnak, tévedésnek vagy -forradalomnak tekinti azt, a mit a nemzet igaz hazafiságnak -tart.</p> -<p>Hű lenni az uralkodóhoz, ha árt is a nemzetnek. Minden törvényt -pontosan végrehajtani, a mit a hatalom végre akar hajtani. Szentnek -tartani mindent, a mi a korona haszna, előnye és dicsősége s nem -törődni semmivel, ha száz törvény parancsolja is, a mi a -magyarságnak különös érdeke s az országnak nemzeti dicsősége. Ime: -ezekből állanak az állami tisztikar összes jogai és -kötelességei.</p> -<p>Igy álltunk 1848 előtt. Ily elvek közt és ily irányban indult -meg Szlávy József szellemének kiképződése.</p> -<h3>III.</h3> -<p class="summary">(A magyar pártok 1860-ban. – Szlávy közel állt -az udvari párthoz. – Lónyay bukása. – Miért lett Szlávy -miniszterelnök? – Kormányzatának hibái.)</p> -<p>Valódi bürokratává lenni Szlávy nem volt képes. Észlelése mégis -több, tudása mégis szélesebb, szelleme mégis gazdagabb volt, -mintsem hogy egész lelke a hivatalos helyiségben elfért volna. A -törvény szakaszain, a rendszabályok és utasitások kusza -rendelkezésein s az ügyszámok tömegén túl is volt még világ előtte -s tudta is, érezte is, hogy a királyon kivül is van még magyar -<span class="pagenum"><a name="Page_33" id= -"Page_33">-33-</a></span> nemzet s hogy a kormányon és -kormányhatóságon túl is van még erő és hatalom s hogy Bécsen és -Budapesten kivül s a katonai laktanyákon és kormányszéki épületeken -kivül is van még Magyarország.</p> -<p>Jobb magyar volt az alkotmányos korszak kezdetén is, mint az -ugynevezett magyar udvari párt s az Apponyiak, Majláthok, Senyeyek -hiába reménykedtek akár 1860-ban, akár később abban az irányban, -hogy Szlávy testestül, lelkestül az övék. Pedig reménykedtek, sőt -időnként biztosan számitottak rá.</p> -<p>Az alkotmányos életnek legalább külső mozgolódása épen negyven -év előtt indult meg.</p> -<p>Akkor három párt körvonalai kezdtek a zűrzavarból -kibontakozni.</p> -<p>Az udvari párt, melynek élén Apponyiék álltak. Ehhez tartoztak -volna a főpapok, nagy részben a született főrendek, a valódi -pecsovicsok, az őszinte és vakmerő sárga-feketék s mindazok, a kik -48-ban és 49-ben a nemzet ellen összeesküdtek s mindazok, a kik a -Bach- és Schmerling-rendszert végig szolgálták s még mindig kedvük -és módjuk volt az udvar körül szaglálódni.</p> -<p>A Deák-párt, melynek vezére Deák Ferencz volt s mely egyesitette -táborában a régi alkotmányos élet igaz hőseit, a főrendek egy -részét, az osztrákságból vagy a forradalomból kiábrándult -hazafiakat, az irodalom férfiait s a nemzeti értelmiség nagy -részét.</p> -<p>A forradalmi párt, melynek a külföldön élt vezére, Kossuth Lajos -s melynek itthon időnkint tíz–tizenöt alvezére volt. Jó -hazafiakból, derék magyarokból, öreg <span class="pagenum"><a name= -"Page_34" id="Page_34">-34-</a></span> honvédekből, ifju és öreg -rajongókból állott e párt s volt idő, a mikor övé volt a valóságos -többség, habár ezt érvényesiteni nem volt is képes. E párt nem -nevezte magát forradalmi pártnak, noha lelkét nemzetünk legszentebb -és legvakmerőbb ábrándjai s legerősebb szenvedélyei töltötték meg. -Sok bomláson, sok alakuláson ment keresztül, sok árulást kellett -megérnie és sok baja volt azzal, hogy a közélet csahosai és -fészkelődői néha tömegesen csatlakoztak hozzá. E párt lassankint -határozati párttá, balközéppé, 48-as párttá, függetlenségi párttá -bomlott s töredezett szét; – törvényes leszármazója s állandó -alakulása a Kossuth elnöklete alatt levő mai függetlenségi -párt.</p> -<p>Szlávy József 1860-ban a három párt egyikéhez se tartozott. -Függetlenségi sohase volt, még 49-ben sem. De Deák-párti se volt, -mert különben a 48-iki alkotások által törvénytelenné vált -helytartótanácsban nem fogadott volna el állást 1860-ban s -főispánságot 1865-ben. E két elhatározása őt egyelőre s külsőleg az -udvari párthoz csatolta.</p> -<p>De ezt a nemzet nem vette rossz néven s e miatt nem vált -népszerütlenné.</p> -<p>Ezeket az állásokat mindenki csak átmenetnek tartotta s mindenki -arról volt meggyőződve, hogy ez nem sokáig tart s utána csakhamar -vagy a valódi alkotmány, vagy az önkényuralom, vagy a forradalom -következik s majd csak akkor válik el, ki milyen hazafi, ki milyen -legény.</p> -<p>Még a heves agyu hazafiak se bántották, hiszen a <span class= -"pagenum"><a name="Page_35" id="Page_35">-35-</a></span> hirlelések -szerint még most is vonszolja egyik lábát az olmützi várfogság vasa -miatt, ilyen sorsban pedig csak igaz jó hazafi részesülhetett.</p> -<p>S végül az ördög se gondolhatott arra, hogy Szlávy egykor -miniszterelnök, képviselőházi elnök, közös miniszter, főrendiházi -elnök s koronaőr leend. Hiszen ha ezt sejthették volna a politika -nagyravágyói! De erre bizony soha sem gondolt maga Szlávy se.</p> -<p>Oly szerény, oly komoly, oly bizalomgerjesztő s oly -kötelességérző volt egész egyénisége, annyira nem törekedett az -első sorba jutni, hogy ellene se pártok, se pártvezérek -féltékenysége föl nem gerjedhetett. Minden lángelmének, minden nagy -tehetségnek ragyogása is teljesen hiányzott személye körül, gyanut -tehát igy se költhetett maga iránt. Sohase jutott eszébe az sem, -hogy kört, pártot vagy pártocskát szervezzen maga körül.</p> -<p>Miniszter volt már 1872 őszén, mikor a Lónyay-kormány -megbukott.</p> -<p>Tanuja voltam a bukásnak, még a bukás előkészületeinek is. -Láttam a kapcsok töredezését, az eresztékek szakadozását, az -omladozás minden részletét s láttam és hallottam a nagy robajjal -bekövetkezett összeomlást Minden nap érintkeztem a miniszterekkel, -a lappangó válság napjaiban is nem egyszer hallottam Deák Ferencz -megjegyzéseit s még a király fülébe Budán és Gödöllőn becsempészett -sugalmak egy része is nyomban eljutott hozzám.</p> -<p>Nem akarom elbeszélni a bukás részleteit, nem ily <span class= -"pagenum"><a name="Page_36" id="Page_36">-36-</a></span> -hevenyészett alkalomra való az. De meg kell emlitenem, mert -Szlávyra tartozik, hogy akkor a nagy közönség azt hitte, hogy -Lónyayt miniszteri palotaforradalom ölte meg s hogy saját -minisztertársainak ármánya és fondorkodása kényszerité őt a -bukásra.</p> -<p>Bizonyos, hogy négy miniszter összebeszélt, hogy a -Lónyay-kabinetben tovább nem tartja meg tárczáját s bizonyos, hogy -velük rokonszenvezett a többi miniszter is, maga Szlávy is.</p> -<p>Egyik napon, 1872 október végén vagy november elején együtt -beszélgetett a nagy napi kérdésről Kerkapoly, Tisza Lajos, Tóth -Vilmos, Bittó István és Szlávy József. Bittó még él, ő még -emlékezhetik erre. Akkor házelnök volt.</p> -<p>Azt kérdi Szlávy:</p> -<p>– Gondoltatok-e már urak arra, hogy ha ő felsége Lónyay -lemondását elfogadja, ki jőjjön utána?</p> -<p>Tóth Vilmos felelt rá:</p> -<p>– Jösz te!</p> -<p>Szlávy meghökkent. De igazán meghökkent.</p> -<p>– Ne bolondozzatok velem.</p> -<p>– Miért volna ez bolondság? – szólt Kerkapoly. – Ha a király a -kabinet tagjaiból választ elnököt, bizonyosan téged ajánlunk, – azt -hiszem, az öreg ur is te rád gondol.</p> -<p>Az »öreg ur« volt Deák Ferencz.</p> -<p>Szlávy most már egészen komolynak tekintette a dolgot. Vette -botját, kalapját, felöltőjét kezébe s indult.</p> -<p>– Ha ilyesmin töritek a fejeteket, akkor én a ti <span class= -"pagenum"><a name="Page_37" id="Page_37">-37-</a></span> -tanácskozásaitokban nem veszek részt. Engem ugyan meg nem -hurczoltok.</p> -<p>Ott hagyta minisztertársait s többé azok semmiféle -»összeesküvésében« nem vett részt. A mi fölött nagyot nevettünk -azután, a mikor mégis Szlávy lett a miniszterelnök.</p> -<p>De ez azután jellemző Szlávyra is, az akkori helyzetre s az -emberek akkori gondolkozására is.</p> -<p>Szlávy József jellembe vágó tisztességtelen dolognak tartotta -gróf Lónyay ellen tenni vagy csak beszélni is valamit még a -legbizalmasabb körben is, ha esetleg Lónyay helyébe és állásába ő -következnék.</p> -<p>El is pirult, boszuságba is jött arra a gondolatra, hogy ő -cselszövénynyel juthatna el valamely magas állásra s hogy ő elnöke -és minisztertársa ellen titkon annak háta mögött sugdoshat -valakivel, hogy azt kiturja helyéből s maga üljön oda.</p> -<p>Kegyetlen harag tört ki belőle arra a gondolatra, hogy őt valaki -még valaha effélével gyanusithatná is.</p> -<p>Azután a miniszterelnökség!</p> -<p>Ő legyen elnöke a kabinetnek, melyben ott van például az óriás -elméjü Kerkapoly?</p> -<p>Épen ő vezesse az ország ügyeit, a mikor ott ül a -törvényhozásban Deák Ferencz?</p> -<p>Épen ő állitsa vissza az ország nyugalmát, a mikor rettentő -pénzügyi válság fenyeget s a mikor a balközép keserü, de nyilt -támadásaihoz a kibuktatott Lónyay-pártiak keserü, de alattomos -cselszövénye is majd állandóan csatlakozik? <span class= -"pagenum"><a name="Page_38" id="Page_38">-38-</a></span></p> -<p>Nagy szerencsétlenségnek tartotta Szlávy önmagára nézve azt a -gondolatot. De hiába tartotta annak. A válság bekövetkeztével maga -gróf Lónyay is első sorban őt ajánlotta a kabinet elnökének a -király előtt. Ez ugyan csak alakiság volt, de az már épen nem volt -alakiság, a mikor maga Deák is helyeselte ezt a javaslatot s a -mikor ezt Bittó István által egyenesen tudtára is adta a -királynak.</p> -<p>Igy lett Szlávy miniszterelnök. Kedve, akarata, minden -huzódozása ellenére.</p> -<p>Azóta nagyot változtak az idők. De az emberek is, az erkölcsök -is.</p> -<p>Akkor keresni kellett a miniszterelnököt is, ma tömegesen sietne -ajánlkozni mindenki, ha módjában állana. Pedig akkor, mindent -összevéve s átgondolva, több volt az alkalmas férfiu legalább a -parlamentben, mint ma.</p> -<p>De a felelősség érzete is erősebb volt az emberekben.</p> -<p>Miért lesz valaki miniszterelnök?</p> -<p>Világosabban teszem föl a kérdést: mi nyujt erkölcsi -jogosultságot valakinek arra, hogy egy ország kormányzatának élére -álljon?</p> -<p>A király akarata. – Ez, ha az alkotmány egészséges, komoly és -tisztességes államférfiunak a kormány vezetésére nem elég -jogczim.</p> -<p>Egyéni érdekek vagy önző pártérdekek előmozditása. – Ily -indokból csak hitvány nemzeti képviselet könnyelmü elnézéséből -juthat valaki a kormány élére.</p> -<p>Az egyéni nemes nagyravágyás vagy minden alkut <span class= -"pagenum"><a name="Page_39" id="Page_39">-39-</a></span> kizáró -kötelességérzet mellett szükséges, hogy a vállalkozó államférfinak -eszméje, elve, törekvése, nagy elhatározása legyen a viszonyokhoz -képest valami nagy nemzeti közügyet előmozditani, a nemzetet valami -veszélytől megmenteni vagy az országot valami nagy előnyhöz -juttatni.</p> -<p>Azt hiszem, Szlávynak a király akarata nem lett volna elég.</p> -<p>Bizton tudom, hogy őt se egyéni önzés, se jogtalan nagyravágyás, -se önző pártérdek nem vezette. Hiszen neki voltaképen pártja nem is -volt.</p> -<p>De különös eszméje, valamely megérett elve és elhatározása se -volt nemzeti veszély elháritására, országos előnyök kivivására.</p> -<p>Elhitettük vele, hogy az átmeneti kormányzást legtöbb előnynyel -s legkevesebb hátránynyal csak ő vezetheti. Biztattuk azzal, hogy a -legközelebbi alkalommal megengedjük neki a visszavonulást.</p> -<p>Vállalkozása tehát tisztességes volt.</p> -<p>De kormányzata még se volt egészséges. Hiszen nem kellett, soha -egy perczig se kellett neki a miniszterelnökség. Egy éves -kormányzata alatt alig volt olyan hónap, melyben szabadulni ne -törekedett volna a kormány vezetésétől.</p> -<p>Az az államférfi, a ki mindenféle eszközzel törekszik eljutni a -hatalomhoz s azt minden időre biztositani akarja magának: az az -államférfi a magyar viszonyok közt mindig kárt és veszélyt okoz az -országnak s azon túl politikája utálatos is. De sok kárt és -veszélyt okozhat <span class="pagenum"><a name="Page_40" id= -"Page_40">-40-</a></span> az az államférfi is, a ki meg minden áron -menekülni akar a hatalom birtokától.</p> -<p>Szlávy gondolkozása tiszteletre méltó volt. Mert benne se -kezdeményező erő, se alkotási képesség, se küzdelemre való -elszántság nem volt s ő ezt érezte. De azért kormányzata nem volt -szerencsés. Olyan férfiu kell az ország élére, a ki nemcsak -tiszteletre méltó, hanem jótékony sikert is képes nemzete javára -biztositani.</p> -<p>Sok hiba történt kormányzata alatt, noha talán ő egyetlen hibát -se követett el.</p> -<p>A hibák az által következtek be, hogy ő minden ellenáramlattal -ki akart egyezni s minden ellenséges törekvéssel békét akart -kötni.</p> -<p>Példa rá a horvát kiegyezés, a magyar nemzeti bank elodázása, az -egyházpolitika elejtése.</p> -<h3>IV.</h3> -<p class="summary">(A nagy mulasztások. – Deák Ferencz -megharagszik. – Rokona bajvivásra hívja a pénzügyminisztert. – Egy -képviselőt kidobat szobájából. – Külföldiek nála. – Nősülése. – -Szónoklata. – Becsületes ember volt.)</p> -<p>A horvát kiegyezéssel 1873-ban cserben hagytuk a horvátországi -magyar pártot s azután ennek tagjait és az egész horvát erőt és -hatalmat átengedtük Mazuranics és Strossmayer kezébe.</p> -<p>A magyar nemzeti bank felállitása egyedül csak tőlünk függött. -Beleegyezett a király, belenyugodott Ausztria, belenyugodtak az -1872. évi szeptemberi <span class="pagenum"><a name="Page_41" id= -"Page_41">-41-</a></span> tanácskozásokban maguk a Plener-felfogásu -osztrák miniszterek is.</p> -<p>Még se tettük. Részletekben nagyon gazdag, keserü és tanulságos -történet ez s igaz történetirója nem akar akadni.</p> -<p>A nagy egyházpolitikát 1873 juniusban maga Deák Ferencz hozta -napirendre. Deák jupiteri tekintélyével alkothattuk volna meg a -nagy javitásokat. A balközépen és a szélső balon nem akadt volna -ember, a ki klerikális merészelt volna lenni még álmában is. Az -ilyen embert egy nap alatt összetörte volna az erélyes és -egészséges magyar érzés. A főpapok a parlamentben pártot alkotni -még csak meg se kisértették volna.</p> -<p>E nagy kérdésekben tünt ki, hogy Szlávy nyugodni vágyó -egyéniségét s nemes és tiszta gondolkozását mégis megülte már az -ifju korában megszokott hivatalnoki szellem. Nem akart semmire -vállalkozni. Vagy félretett mindent, vagy kiegyezett -mindenkivel.</p> -<p>Ahhoz az időhöz s az akkor föllépett nemzeti feladatokhoz ő nem -volt eléggé államférfi. De azért senki ne higyje ám, hogy a -felelősség egyedül őt terheli.</p> -<p>Hagyjuk el azonban a részleteket. Hiszen csak tegnap hantolták -be sírját; – temetés közben irni róla vaskos történetet furcsa -lenne. Inkább egyéniségét jellemző egynéhány apróbb történetkét -beszélek még el.</p> -<p>A horvát kiegyezés miatt egykor nagyon megneheztelt rá Deák -Ferencz. Heteken át alig beszélt vele. Helyzete kínos volt. -<span class="pagenum"><a name="Page_42" id= -"Page_42">-42-</a></span></p> -<p>Egyik parlamenti nyilt ülésben Deák haragja ki is tört ellene. -Deák arcza rettenetes volt, a mikor haragudott. Van eset, a mikor -az oroszlán rámordul a szeliditőre s egyik kezét ráteszi a -szeliditó vállára. A szeliditő abban a pillanatban már a földön -fekszik.</p> -<p>Ilyen jelenet állott elő a parlamentben. De az oroszlán nem -csinált egyebet; levette kezét a szeliditő vállairól s kiballagott -a folyosóra szivarozni. Hanem az egész jelenetet látta az egész -ellenzék s a többség s a nagy közönség.</p> -<p>Szlávy rögtön ment Gorovéhoz, a Deákpárt elnökéhez s estére -értekezletre hivatta össze a párt tagjait. Ott voltunk mind. Ott -volt Deák is. Körülötte a nagy tanácsadók: Csengery, Bittó, -Somssich, Gorove, Pulszky s a többiek.</p> -<p>Szlávy szeliden utalt arra, a mi a parlamentben történt s -kijelenté, hogy nem érzi magát többé hivatottnak az ország -kormányzatának élén maradni. Jelentést tesz ő felségének s erről -akarta a pártot értesiteni.</p> -<p>– Sohasem vágytam – ugymond – a miniszterelnöki magas állásra, -ez állás terheihez én gyönge vagyok s alig várom azt az időt, a -mikor e terhektől megszabadulhatok. Tudjátok ti azt, hogy én -őszintén beszélek s hogy fölséges urunk bizalmán kivül egyedül a ti -kivánságtokra s az ország érdekében tartottam meg eddig is -állásomat. De pártunk nagy vezérének rólam való véleménye -elhatározásomra mindig döntő befolyással volt. Ha igyekezetemet -helyeselte, hiszen <span class="pagenum"><a name="Page_43" id= -"Page_43">-43-</a></span> egyéb érdemem ugy sincs, mint hazafias -tiszta igyekezetem, ezt mindig a legnagyobb jutalomnak tartottam; -ha pedig neheztelését vontam magamra, ezzel tisztán meg van az ut -előttem jelölve, habozás nélkül indulok el rajta.</p> -<p>Beszéde nagy hatást tett ránk.</p> -<p>Átkozott napokat éltünk különben is. Rossz aratás, keleti -dögvész, világhitelválság, pénzügyi nyomor, tömeges és milliós -bukások, kegyetlen ellenzék, félesztendős költségvetési vita minden -jó kedvet kiöltek. S Deák Ferencz is beteg és komor. S most még -kormányválság szakad ránk.</p> -<p>Oda mentünk Deákhoz, magam is oda mentem s kértük, adjon egy jó -szót Szlávynak, tartsa meg őt tovább is a miniszterelnöki széken, -vegye elejét a kormányválságnak egyelőre.</p> -<p>Összeszidott ugyan bennünket, de azért teljesitette kérésünket. -Szlávynak meg kellett maradni. Harmadnapra elsimult a baj. Hanem -harmadnapon odajött hozzám Szlávy a körben s e szavakat -mondotta:</p> -<p>– Te »tudós«, ha ti még egyszer az életemben ugy jöttök -segitségemre, hogy nekem tovább is miniszterelnöknek kell maradnom: -akkor nekem többé a szemem elé ne kerülj, mert én úgy nézlek, mint -halálos ellenségemet.</p> -<p>És csakugyan ugy nézett rám, mintha osztozó társa akartam volna -lenni.</p> -<p>– – Volt egy unokaöcscse, egyetlen még élő testvérén kivül -legközelebbi vérrokona. Nyalka huszárkapitány <span class= -"pagenum"><a name="Page_44" id="Page_44">-44-</a></span> s különben -biharmegyei birtokos. Mint birtokos hátralékban volt adójával s a -miatt az adóhivatal kegyetlen végrehajtásokat intézett ellene. -Ökrét, lovát lefoglalta.</p> -<p>A huszárkapitány elment a pénzügyminiszterhez, Kerkapolyhoz, a -rendes kihallgatási napon s megkérte: adjon neki halasztást. -Kerkapoly épen emberirtó kedvében volt.</p> -<p>– Nem adok halasztást. Tessék fizetni. Önnek már csak azért se -adok, mert a miniszterelnök rokona. Ha becsüli valamire a bátyját: -tessék a fizetés dolgában jó példával menni előre.</p> -<p>A nyalka huszárkapitány dühbe jön e szavakra.</p> -<p>– Miniszter ur, velem ily hangon nem szokás beszélni, én tiszt -vagyok a hadseregben.</p> -<p>– Annál inkább tessék fizetni. A tiszt urak fizetését nekem is -ki kell adnom pontosan, ők se adnak nekem halasztást. Én se adok. -Tessék száraz kenyeret enni, míg az adó ki nem kerül. Az ország -előbb való, mint az uraskodás.</p> -<p>A huszárkapitány sarkon fordult, elment s két bajtársát rögtön -küldte Kerkapolyhoz kihívni őt bajvívásra.</p> -<p>Szlávy valahogy azonnal megtudta ezt. Elfordult vele a világ -ennek hallatára. Hogy a minisztert bajvívásra hívja valaki azért, -mert nem adott adóhalasztást: ilyen esetről még nem volt tudomása, -mióta országokat kormányoznak. Rögtön hivatta unokaöcscsét, -atyafiságosan összeszidta kegyetlenül s bezárta előtte házát és -rokoni szívét örökre. <span class="pagenum"><a name="Page_45" id= -"Page_45">-45-</a></span></p> -<p>Ennek huszonhét esztendeje s azóta folyton idegen volt hozzá s -talán csak most halálos ágyán engesztelődött ki iránta. Vagy talán -még most se.</p> -<p>– – Egy este nagy felindulás látszott rajta, a mint belépett a -körbe. Arcza piros volt, szemei haragban égtek, szokatlan -gyorsasággal járt föl és alá a nagy teremben, alig akart valakivel -szóba állani, de azért dohogott, káromkodott szörnyen.</p> -<p>Utját állottam.</p> -<p>– Mi baj? Kit öltek meg?</p> -<p>– A gazember! Látott már valaki valaha ekkora tolvajt? No hiszen -kerüljön még valaha a szemem elé!</p> -<p>– Mi történt hát az istenért?</p> -<p>– Épen most dobattam ki szobámból egy képviselőt. Ellenzéki -képviselőt! Az ősszel oda jön hozzám három francziával. Előadja, -hogy a francziák valami uj találmány segélyével az erdei fák -feldolgozásából tízszeres hasznot tudnak kiteremteni s hogy ezt -bebizonyithassák, adjak nekik kisérletre a liptó-hradeki kincstári -erdőből öt holdat. Ha sikerül a kisérlet: óriási hasznot hoznak a -kincstári erdők. Adtam. Miért ne adtam volna? Szerződést kötöttünk, -a mely szerint én adok nekik kisérletre öt hold erdőt ott, a hol ők -kijelölik, fizetnek pro recognitione juris dominalis holdanként egy -aranyat, ha pedig kisérletük sikerül: eladok nekik hasonló czélra -két ezer hold erdőt. S képzeld csak, mi történik? Most eljönnek -hozzám, vezeti őket a képviselő s az a képviselő előadja, hogy -kisérletüket befejezték, az teljesen sikerült s most <span class= -"pagenum"><a name="Page_46" id="Page_46">-46-</a></span> a -szerződés alapján követelik tőlem a két ezer hold kincstári erdőt, -holdanként egy aranyért. Én ráförmedek a képviselőre. »Elment az -eszed? Hiszen az a két ezer hold erdő megér egy milliót!« A -képviselő azt feleli, hogy nem az a kérdés, mennyit ér; akármennyit -ér, nekik jár az a két ezer hold. Dühbe jövök. »Hiszen az országé -az az erdő s te mint az ország képviselője: lelkedre tudnád venni -az országnak ekkora kárát?« Képzeld csak, mit felelt rá! Azt -mondta: »Én most üzletember és szerződő fél vagyok, nem országos -képviselő, követelem azt, a mit a szerződésem nyujt.« A gazember! -Fejembe ment a vér, becsöngettem a komornyikot s megmondtam neki, -hogy azt az urat vezesse ki. Igy történt. Még most is alig tudom -bosszuságomat lecsillapitani.«</p> -<p>Bizony igaza volt, hogy azt az urat kidobta. Se előtte, se utána -nem történt olyan eset, hogy miniszterelnök hivatalszolgával -dobatott volna ki képviselőt a szobájából. Pedig talán efféle -alkalom akadt volna máskor is.</p> -<p>Rég nem él már az a képviselő. Azután alig is élt pár -esztendeig. A Wenckheim-kabinetben a fuzió után magas állása volt. -Nevét minek mondanám meg?</p> -<p>– – Huszonhét év előtt világkiállitás volt Bécsben. A nemzetközi -jury tagjai összebeszéltek, hogy lejönnek Budapestre megnézni -Magyarországot. Lejöttek családjukkal s nők, férfiak voltak vagy -háromszázan. Szlávy estélyt adott tiszteletükre a miniszterelnöki -palotában. Meghívta természetesen a törvényhozás <span class= -"pagenum"><a name="Page_47" id="Page_47">-47-</a></span> tagjait -is. Nem magyar díszruhában, hanem frakkban kellett megjelenni.</p> -<p>Minden külföldi ember mellén rendjelek sokasága csillogott.</p> -<p>A magyar díszruhához természetesen nem kell semmiféle ordó. E -díszruha fénye mellett minden rendjel csillogása elenyészik. De a -magyar törvényhozók csak egyszerü frakkban jelentek meg. Akkor még -élt Deák Ferencz, akkor még a magyar képviselők nem akartak, nem is -mertek rendjel s kitüntetés után futkosni, az lett tehát a furcsa -tünemény, hogy az ünnepélyen megjelent hat–hétszáz férfi közt az -volt az idegen, a kinek rendjele volt. A nemzetközi jury asszonyai, -mert ők is jelen voltak, vették ezt legelőbb észre.</p> -<p>Egy előkelő porosz ur megszólitotta Szlávyt.</p> -<p>– Kegyelmes uram, Magyarországon nem szokás a rendjeleket ily -alkalommal felrakni?</p> -<p>– Szokás biz az, föl is teszi, a kinek van. Csakhogy a magyar -embernek nem szokása rendjelet kérni vagy elfogadni.</p> -<p>Nagyot nézett, nagyot is gondolt a porosz ur, a ki kiváló ember -volt s azóta miniszter is lett, neve e pillanatban nem jut eszembe. -S ezt felelte:</p> -<p>– Bámulom a magyar nemzetet. Nagy erkölcsi erőt bizonyit ez a -nemes felfogása. S bizonyos abban Excellencziád, hogy az a felfogás -mind végig megmarad önöknél?</p> -<p>– Azt hiszem; de abban egészen bizonyos vagyok, hogy a meddig én -miniszter leszek: addig megmarad. <span class="pagenum"><a name= -"Page_48" id="Page_48">-48-</a></span></p> -<p>– – Szlávy sohase nősült. Ugy látszik: valami rajongó vagy -ellenállhatlan vagy csak mély szerelem is soha nem nyomakodott -lelkére. Pedig nők körül mindig gyöngéd, figyelmes volt; jó izlésü, -nemes gondolkozásu nők kedves embernek tartották. Anyagi szükség, -kényelmi indok, családfentartás ösztöne nem volt nála.</p> -<p>Férfiak gyakran enyelegnek egymás közt a szerelmi dolgok -kérdéseiben. Kiváltképen a képviselők. Efféle enyelgés közt egyszer -azt mondotta előttem:</p> -<p>– Furcsa dolog ez. Negyven esztendős koráig a szerelem üldözi az -embert; azontul hatvan éves koráig az ember üldözi a szerelmet, de -aztán egyik se törődik a másikkal. Én sohasem határoztam el -magamban, hogy nem fogok megházasodni s alig tudnék arról igazán -számot adni, miért nem házasodtam meg.</p> -<p>Ugy látszik, a kezdeményezéstől való irtózás, a vállalkozási -kedv teljes hiánya s a nyugalom kedvelése tartotta vissza a -házasságtól.</p> -<p>– – Nem volt nagy szónok. A 48 előtti idők izlése szerint -hiányzott belőle minden szónoki tűz és arravaló képesség. De -gondolatai világosak s tárgyiasak voltak, nyelve tiszta és egyszerü -s felfogása nemes. Hangjának szine és ereje rokonszenvet keltett. -Felvilágositó és vitázó beszédre mindig készen volt, de vitatkozása -a tárgytól soha el nem tért. Erős támadásra, ha tűzbe jött, erősen -vissza tudott vágni.</p> -<p>Egyszer Simonyi Ernő az ország kormányzására szükséges képesség -hiányát vetette szemére s példaként <span class="pagenum"><a name= -"Page_49" id="Page_49">-49-</a></span> idézte fejére azt a -szakácsot, a kit a római imperator senatorrá nevezett ki.</p> -<p>– Hiába ölti fel – ugymond – a miniszterelnök ur a szenátori -tógát, a főzőkanál kilátszik alóla.</p> -<p>Szlávy keményen vágott vissza.</p> -<p>– Simonyi képviselő ur is hiába ölti fel velem szemben Cato -tógáját, kilátszik alóla a lóláb.</p> -<p>Csaknem bajvívás lett a tüzes feleselés következése. De -Szlávynál ily eset hosszu politikai pályáján alig fordult elő -egyszer-kétszer. Igaz, akkor nem is volt oly nyers a parlament -hangja, mint mai napság.</p> -<p>Becsületes ember volt.</p> -<p>Tiszta kéz, kötelességét teljesitő, felelősségét mélyen -érző.</p> -<p>Közös pénzügyminiszteri állásáról, képviselőházi elnökségéről, -koronaőri méltóságáról nem beszélek. Ezek csak czifraságok. Ezekre -kisebb ember is elégséges lett volna. A közös pénzügyminiszterség -fontos állássá vált ugyan Kállay kezében, de Szlávy korában Bosznia -inkább csak katonai kérdés volt még.</p> -<p>Nem volt nagy ember. A nemzet megbecsülte, a király megszerette. -De időnkénti hatalmát s nagy befolyását soha nem használta fel se -maga, se barátai vagy rokonai számára önző érdekekből. Még -hiuságáért se áldozott fel a közjóból semmit.</p> -<p>A parlament, a törvényhozás s a királyi trón környezete a -legjobb férfiak egyikét vesztette el benne.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_50" id= -"Page_50">-50-</a></span></p> -<h2>MOLNÁR ALADÁR.</h2> -<p class="summary">(Veszprémmegyei nemesi család utolsó ivadéka. -Távoli rokonom, együtt tanultunk Pápán s együtt voltunk -törvényhozók. Iró, tanár s képviselő volt. Iratai bölcsészeti s -főleg pedagógiai kérdésekkel foglalkoznak. Ismerősei, kartársai -nagy reményeket kötöttek jövőjéhez. Szül. 1839-ben, meghalt 1881 -aug. 16-án. Apja Molnár Dénes 1848-iki képviselő volt.)</p> -<p>Eltemették. A sír bezárult felette örökre. Ott a nagy víz -partján Balaton-Füred fölött van egy kopár domb. Lombos erdő nem -árnyazza. Patak csörgése nem űzi el némaságát. Ó templomnak -pusztuló romjai állanak tetejében. A lángoló nap nappal, a -csillagsereg éjjel szabadon nézheti a dombnak avar füvét. És az -avar fű közt a sírhalmokat.</p> -<p>A legujabb sírhalom Molnár Aladáré.</p> -<p>Negyvenkét éves volt és én huszonhét éven át voltam ismerőse és -barátja. És versenytársa a szónak nemes értelmében. Én neki, ő -nekem. De ő erősebb volt mint én; többet dolgozott, mint én s -gyermekkorunk magas ábrándjaihoz közelebb jutott, mint én.</p> -<p>Mit ért?</p> -<p>A sziv elporladott, a lélek elhamvadt, czélját nem érheté. A -nagy munkásságnak, a keserü fáradalmaknak, az örökké eszmeszomjas -lélek buvárlatainak csak <span class="pagenum"><a name="Page_51" -id="Page_51">-51-</a></span> gyenge töredékei maradtak utána, -melyekhez hiába köti a hű barát az emlékezetnek szakadékony -pókfonalát. A fonál elszakad, vihar is elsöpri s egy emberöltő -mulva kinek jut eszébe a nagy küzdelem, a sok szenvedés, mely a -nemes szivet elsorvasztá. A töredékes művek, a nagy lélek romjai -ott állanak, mint a füredi temető templomomladékai. Elhagyatva, -födetlenül, senki sem épiti tovább.</p> -<p>Volt húsz év előtt egy közös barátunk. Tolnaynak hivták. A pápai -kollegium falai közt ő, én és Molnár Aladár a tudománynak és az -ifju szív álmainak magas élvezetében sok időt tölténk együtt.</p> -<p>Tolnay szegény fiu volt. A legszomorubb nélkülözések közt tölté -az életnek legszebb korát, a gyermek és ifju éveket. De lelke nagy -eszmékbe volt szerelmes és ő nélkülözött panasz nélkül s edzé -szellemét fáradalom nélkül.</p> -<p>Huszonkét éves volt, mikor az élet ösvényén pihenőre jutott. -Nélkülözései megszüntek, anyagi jobbléte biztossá lőn s a -mindennapi kenyér gondjaitól menten szárnyalhatott fel szelleme a -magasba.</p> -<p>Szép nyári alkonyaton együtt beszélgeténk négyen. Aladár, az ő -jó apja, én és a szegény ifju. Annál a háznál, a honnan tegnap -Aladár koporsóját vitték el a temetőbe. Az ég tele volt csillaggal -s a Balaton csillagfénynyel. Zsarnokkény uralkodott a haza fölött s -a szegény ifju lelkesülten beszélte terveit, miként fogja ő nevelni -az ifjuságot, miként teremt hű fiakat a hazának, minő eszméket -ültet el az uj nemzedék szivében, miként lesz egykor boldog és -dicső a haza. <span class="pagenum"><a name="Page_52" id= -"Page_52">-52-</a></span></p> -<p>Másnap a szegény ifjut eltemette a Balaton, s harmadnap hideg -testét, kihűlt szivét eltemettük mi ama kopár domb tetejében.</p> -<p>– Lásd Aladár, – mondám, midőn visszajöttünk a temetőből. – -Szegény Tolnay nélkülözött, szenvedett, éhezett, fázott és -dolgozott. Most kezdett megszünni szenvedése, most már lelkének -kincseit akará kiaknázni, s ime most meg kellett halnia. Vajjon -érdemes-e egyébért is küzdeni, mint a puszta életért s annak -örömeiért?</p> -<p>Aladár komor volt. Nézte lábai alatt azt a földet, mely -nyugodtan engedi meg, hogy kebelében bárkinek is sírt ássanak. És -azután hideg arczal mondá:</p> -<p>– Érdemes küzdeni igenis, hátha a mi sorsunk nem az lesz, a mi -Tolnayé. És ha az lesz is: a kötelességet teljesiteni kell.</p> -<p>Elköltözött barátom! A te sorsod csakugyan az lett, a mi ama -szegény ifjué. Pedig te csakugyan teljesitéd kötelességedet.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Néhány nap előtt beszéltem vele utoljára. Fáj visszaemlékeznem -az utolsó napokra, melyeket vele együtt tölték vagy együtt -töltheték. Önző az ember és gyenge. S a mikor a politikában fáradt -lelket akarám pihentetni: kerülém őt, mint a politikának szintén -egyik bajnokát. Nem szenteltem neki annyi figyelmet, a mennyi -kötelességem lett volna. Azt hivém, van időnk még együtt s -elfeledém vagy nem jutott eszembe, hogy haldoklóval állok szemközt, -ki gyermekkori barátom. <span class="pagenum"><a name="Page_53" id= -"Page_53">-53-</a></span></p> -<p>Ott laktunk Gleichenbergben egymás mellett. A hegyszakadék -felett áll két nyári lak, melyet én magyar kolóniának neveztem el. -Az egyiknek neve: Franzensburg; itt lakott Aladár. Közvetlenül -mellette a másik, melynek neve: Minna’s Waldruhe. Itt laktam én. -Ablakom alatt fenyves liget közepén állott egy kis méhes s egy kis -erdei kápolna. Ide fáradt lelkek, amoda fáradatlan méhek jártak -mézet gyüjteni és üdvösséget.</p> -<p>A kis kápolna mellett tölté el a délutánokat. Fapamlagon fekve, -az asztalon kártya és orvosságos üvegek, körülötte rokonok, -tisztelők, jó barátok. Itt szoktam őt meglátogatni s ide jött hozzá -naponkint az orvos is, közös jó barátunk a pápai időkből. Aladár -örök láz által gyötörve, folyton élénken társalgott. Lecsüngött -fejét csak néha veté fel, hogy hervadó arczával oda tekintsen a -hegyoldal lombos fáira, melyeken a nyugovó nap sugára -reszketett.</p> -<p>Minő határtalan volt az emberszeretet az ő szivében!</p> -<p>Vidám nő- és férfitársaságom volt, mely órákat töltött el hangos -csevegésben lakásom erkélyén. És ő a közelből gyakran hallá az én -hangomat és aggódott rajtam. Dr. Závorynak, ki az én orvosom is -volt, azt mondá egy este:</p> -<p>– Doktorom, figyelmeztesd Eötvöst, ne beszéljen oly hangosan, -meg találna neki ártani!</p> -<p>A halálos beteg, kinek már csak öt napja volt az életből, -barátja egészségén aggódott.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_54" id= -"Page_54">-54-</a></span></p> -<p>Doktorunk figyelmeztetett, hogy a legrosszabbtól kell tartani, -beszéljem rá Aladárt a hazamenetelre. Ha – úgymond – ezt ő -javasolná neki, gyanut keltene benne.</p> -<p>Megkisértettem. Épen Szilágyi Virgil beszélgetett vele.</p> -<p>– Aladár, – mondám, – van-e étvágyad? Nincs. No nekem sincs. -Rossz hely ez nekünk. Én holnap megyek Füredre. Jer velem. Tudod, -otthon mégis más, mint itt. A balatoni lég, a jó szőlő, a mi -szokott ételünk: az majd helyre hoz bennünket. Jer velem. Akármit -beszél a doktor: ne törődjél vele. Különben megkérdezem őt is, vagy -kérdezd meg magad.</p> -<p>Szilágyi Virgil szintén helyeslé javaslatomat.</p> -<p>Aladára fejét rázta.</p> -<p>– Jó lenne, – mondá, – magam is szeretném, de lásd igen gyenge -vagyok. Meg kell várnom, mig lázam egészen elmulik. Most már nem -megyek innen, mig egészen föl nem épülök. Érzem, hogy nemsokára -egészen jobban leszek.</p> -<p>Ez történt 12-én. A következő napon csúf esős idő következett, -mely az egészségesnek is elvette kedvét. De neki megszünt halálos -láza. Megszünt egy egész napra. Fölkelni sem tudott, oly gyenge -volt, de a halálos beteg lelkében volt egy áldott csalódás, mely őt -azzal biztatá, hogy betegségének rövid időn vége lesz.</p> -<p>Hiszen közel is volt már az idő, a mikor vége lett.</p> -<p>Még egyszer láttam, még egyszer megszoritám elszáradott kezét, -fáradt szemeivel még egyszer rám tekintett.</p> -<p>A következő napon elhagytam csendes szomszédságát. Egy vad madár -röpkedett Gleichenberg ligetein, melynek <span class= -"pagenum"><a name="Page_55" id="Page_55">-55-</a></span> hazája a -magyar alföld délibábos vidéke. A vad madár elszállt onnan és én -sem maradhattam tovább. Aladárt nem láttam többé.</p> -<p>Harmad napon Somogyban hallám a rettenetes hirt, hogy meghalt. -Szivem megnyilallott. Miért nem tudtam azt a három napot még -bevárni?</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Ismertem apját és jó édes anyját is. Talán némi távoli rokonság -is kapcsolt családjához. Jó apja engem is figyelmére, barátságára -méltatott.</p> -<p>Mikor még tanulók, de már nagy tanulók valánk, szóba jött -köztünk az életpálya, melyet választani fogunk. Előttem és Aladár -előtt is akkor a nagy franczia és angol szónokok s államférfiak -lebegtek eszményképül.</p> -<p>– Én jogász leszek, – mondám, – független akarok lenni, s egyéb -pályán ma nincs függetlenség. S ha majd egykor szabad lesz a -nemzet: e pályán lehet legjobban szolgálni őt.</p> -<p>– Nem úgy van öcsém, – monda az öreg Molnár. – Csak a lelkész, -csak az egyháznak szolgája lehet egészen független. A nemzet nem -lesz szabad, a zsarnok pedig nem tisztel semmit, csak az istent, -mert az istent kollegájának tekinti. És ha Aladár hallgat reám: ő -pap leend.</p> -<p>Aladár pedig végtelen gyöngédséggel szereté szülőit, s bár vágya -volt a politikai pálya, hova utóbb is eljutott: lelküzdé vágyát, -hogy jó apjának kedve ellen ne cselekedjék.</p> -<p>Ez volt az indok, a miért a papi pályára készült.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_56" id= -"Page_56">-56-</a></span></p> -<p>Élettörténetét elmondák a lapok nagy bőséggel. De hogy minő -érzelmek társaságában növekedett fel, miként szerette őt apja: -arról én mondok el egy kis eseményt.</p> -<p>Molnár Dénes, az apa, épen tíz év előtt halt meg -Balaton-Füreden, ősi szőlejében. Vagyonos ember volt ugyan, nagy -megyei hivatalokat viselt, de a nagy nemzeti szerencsétlenség, a -forradalom, az üldöztetés, a bujdosás elvitte a vagyont, csak az -ősi szőlő maradt meg.</p> -<p>Sokáig beteg volt az öreg. Érezé a közel halálnak -szellőfuvalmát. Egy szép őszi napon már gyümölcsösét se látogathatá -meg. Aladár Francziaországban utazott. Kérdezém az öreget: -értesitsem-e Aladárt?</p> -<p>– Nem édes öcsém, – mondá, – szegény Aladár meg találna ijedni, -azt gondolná, halálos beteg vagyok.</p> -<p>Beszélgeténk a szőlő és gyümölcstermésről. Az öreg szomoruan -mondá:</p> -<p>– Nincs kedvem édes öcsém, érzem, hogy meghalok; szilvám nem -termett; pedig Aladár nagyon szereti azt és én nem tudok neki télre -eltenni. Ha haza jön és én már nem leszek a világon, még tán azt is -gondolhatná, hogy én elfeledtem szilvát tenni el az ő számára. -Mondd meg neki édes öcsém, nem feledtem el, csakhogy nem termett az -idén.</p> -<p>Nőm is ott volt, kicsordult szeméből a köny, hazafutott s negyed -óra mulva oda hozatott egy véka szilvát.</p> -<p>– Itt van édes bátyám, főzessen be, a mennyit akar s aszaltasson -is, a mennyit szokott Aladár számára.</p> -<p>Ha van a haldokló szemében áldás és annak az <span class= -"pagenum"><a name="Page_57" id="Page_57">-57-</a></span> áldásnak -van ereje: akkor nőmnek boldognak kell lenni. Úgy nézett rá a jó -öreg.</p> -<p>Másnap meghalt.</p> -<p>A kit ily mélységes szeretet növelt fel: annak jó embernek -kellett lenni. És Aladár jó ember volt. Annak a földnek, melybe -pora vegyül, szentnek kell lennie.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_58" id= -"Page_58">-58-</a></span></p> -<h2>RÉVÉSZ IMRE HARAGJA.</h2> -<p class="summary">(Révész Imre debreczeni pap és tanár s nagy -kálvinista iró a történet és jogtörténet hazai mezején. Szül. 1826 -jan. 26-án, meghalt, 1881 febr. 13-án. Képviselő az 1861-iki -országgyülésen. Nagy és becses művei láttak napvilágot.)</p> -<p>Révész Imre az ötvenes és hatvanas évtizedek legkiválóbb, -legnagyobb irodalmi alakjainak egyike volt. Ha Budapesten székel és -nem Debreczenben; ha irodalmunk és hazánk általános történetének ép -oly figyelmet szentel, mint a protestáns egyház ügyeinek; ha az -ország központjának szellemi életével s a fővárosi időszaki -sajtóval gyakoribb és állandóbb érintkezésbe lép: köre, hatása, -iskolája nagyobb s jótékonyabb lett volna, mint irodalmi férfiaink -bármelyikéé, kiknek neve negyven év óta, a függetlenségi harcz -lezajlása óta fölmerült.</p> -<p>Egyénisége hatalmas volt. Esze, tudása, erkölcsi fönsége -rányomakodott mindenkire s ellenállhatlan szeretetet és bizalmat -gerjesztett mégis mindenkiben. Jó ember volt, mint igaz próféta; -komoly volt és lelkiismeretes, mint őskori bölcs; tudott lelkesülni -az igazságért, mint a világforradalmak legnagyobb hősei; szerény -volt, mint maga Kálvin, kihez hasonlóvá lenni <span class= -"pagenum"><a name="Page_59" id="Page_59">-59-</a></span> vagy -legalább hasonlóságra törekedni volt lelkének legmagasabb eszménye. -És mindezeken felül magyar volt egyéniségében és irodalmi műveiben -ugy, mint tudósaink és költőink közül igen kevés.</p> -<p>A magyar protestáns egyház publiczistái közt a 16-ik és 17-ik -század nagy alakjai óta hozzá hasonló nem volt senki. Ez egyház -történeti alkotmányának s közjogi állásának ép oly nagy és ép oly -tekintélyes buvára volt ő, mint a minőnek Deák Ferenczet -tekintettük a hazai közjogban. És csodálatos véletlene a sorsnak, -hogy neki épen Deákkal kellett összeütközni s épen jogtörténeti -kérdésben ama rövid, de dicsőséges politikai pályán, mely neki -saját vasakaratából részül jutott.</p> -<p>Ép e rövid politikai szereplésről akarok én most megemlékezni. -Erről és egyuttal arról a „szavazás“-ról, melyről 1881. évi február -19-én a képviselőházban megemlékeztem s melyre nézve Tisza Kálmán -felvilágositó nyilatkozatot tett. Nekem ugy tetszik, hogy a kettő -között valóságos, noha titkos s eddig tudtomra föl nem fedezett -összeköttetés létezik. Révész életének s müködésének ez ugyan csak -legkisebb része, de nem legérdektelenebb.</p> -<p>Az 1861-iki országgyülésnek csak háromszázhuszonöt tagja volt a -képviselőházban. Sem Erdély, sem Horvátország, sem Fiume nem volt -benne képviselve, miután ez országrészek meg nem hivattak.</p> -<p>Két párt állott szemközt egymással. A határozati párt, mely a -főszavazás előtti napokban százhatvannyolcz főre <span class= -"pagenum"><a name="Page_60" id="Page_60">-60-</a></span> -becsültetett és a felirati párt, melyről ugyanakkor azt hitték, -hogy csak százötvennégy tagból áll. Amannak elismert és föltétlen -tekintélyü vezére volt, mig élt, gr. Teleky László, emennek vezére -volt Deák Ferencz.</p> -<p>Teleky elhunyt május 8-án, ép azon a napon, melyen Deák akarta -fölirati javaslatát előterjeszteni. Az ő elhunytával hozzá hasonló -tekintélyü pártvezér nem találkozott a határozati pártban. Az akkor -még csak harminczegy éves Tisza Kálmán pártvezérsége azonban már -előre veté fényét vagy árnyékát, noha mellette Ghyczy Kálmán, Nyáry -Pál, Bónis Samu sőt Révész Imre is legalább hasonló tekintélyben -állottak. Annyi bizonyos, hogy az ország nagy közönsége Révész -Imrét nagy beszéde után határozottan a párt első rangu vezérének -tekinté s benne jövendőnk nagy tényezőjét szemlélte.</p> -<p>Az akkori hirlapok egyáltalán nem képesek visszatükrözni az -akkori hangulatot. A két főlapban, a „Pesti Napló“-ban és -„Magyarország“-ban közöltettek a parlamenti beszédek, de azokon -kivül ugyszólván semmi. Az országgyülésről, a korridor élczeiről és -észrevételeiről, az egyes beszédek külső hatásáról, a parlament -esetleges külalakjáról, egyes szónokok plasztikájáról a hirlapok -meg nem emlékeztek. A Pesti Naplót báró Kemény Zsigmond szerkeszté, -a Magyarországot Pompéry János. Egyik sem akart vagy egyik sem -tudott részletes krónikát irni parlamenti személyekről és -eseményekről. Mindkét lap lapja volt egyuttal mindkét pártnak. A -pártklubbok benső életéről, a Tigris-ben, Aranysas-ban, -vármegyeházban, Deák lakásán tartott <span class="pagenum"><a name= -"Page_61" id="Page_61">-61-</a></span> értekezletekről alig maradt -valami számbavehető dolog följegyezve. Legalább a nagyközönség -hirlapok utján édes keveset tudhatott meg mindezekről.</p> -<p>De Révész Imre szerepének nagyságát tudta, sejtette az egész -ország.</p> -<p>Annál kinosabb volt a meglepetés, midőn meghallottuk, hogy -Révész lemondott a képviselőségről, szó nélkül haza ment -Debreczenbe s örökre letett a politikai szereplésről.</p> -<p>Nagyon emlékezem az akkori időkre. A nemzet nagy tömege sokkal -izgatottabb volt, mintsem hangulatának az országgyülési pártok -bármelyike is megfelelhetett volna. Gyászoltuk a nemzet halottjait. -Széchenyiért, Telekyért, Palóczyért száz meg száz requiem -tartatott. Számitgattuk az időt, mikor tör ki a háboru, mikor jön -hozzánk Napoleon és Garibaldi, mikor jönnek haza Kossuth és társai. -Ugy tetszik, mintha a nemzet akkor minden pillanatban kész lett -volna a forradalomra.</p> -<p>És a mikor ilyen hangulatban volt a nemzet, akkor az -országgyülés a pragmatica sanctióról beszélt s egy hónapon át -kilenczven szónok azt fejtegette, vajjon mit jelent a pragmatica -sanctió s mennyiben egyez vagy nem egyez meg ezzel mindaz, mi 1848 -márczius 15-től kezdve 1861 április 2-ig történt.</p> -<p>Ekkor állott elő Révész Imre a felirati vitának huszadik napján -s dörgő hangon belekiáltott a zsivajba: »Mit vitatkozunk mi a -pragmatica sanctió fölött? Ilyen szörnyeteget nem ismer a magyar -közjog, tiszta ettől a corpus juris; van örökösödési törvényünk -ugyan, <span class="pagenum"><a name="Page_62" id= -"Page_62">-62-</a></span> de annak neve nem pragmatica sanctió; van -ugyan pragmatica sanctió is, de az Magyarországnak nem törvénye; -könnyelmü volt még a 48-iki törvényhozás is, mely e fatális szót -legelőször igtatta törvénybe. Mi állunk a népfölségi jogoknak s a -történeti alkotmánynak alapján.«</p> -<p>Ez volt az igazi hang, mely akkor tetszett az ország nagy -közönségének. Révész Imre ebben a pillanatban az ország előtt -ünnepeltebb férfiuvá vált, mint a két parlamenti pártnak bármely -tagja. Elképzelhető: minő kinos benyomást tett, midőn pár nap mulva -hire futamodott, hogy Révész örökre lemondott a politikáról.</p> -<p>Sokan ma azt hiszik, hogy Deák Ferencz hatalmas czáfolata -kényszerité Révészt a visszavonulásra. De ez tévedés. Révész Imre -május 31-én tartá nagy beszédét, junius 2-án irta meg s küldte el -Ghyczy Kálmánhoz, a parlament elnökéhez lemondó levelét, junius -3-án olvasták ezt fel a parlamentben s 4-én, következő napon tartá -Deák zárbeszédét, melyben kizárólag Révész érveivel -foglalkozott.</p> -<p>E zárbeszéd tehát nem üzte el Révész Imrét. Nem is üzheté. Deák -maga mély meghatottsággal fejezte ki a házban sajnálatát Révész -eltávozása fölött. »Révésznek végképi távozását – ugymond – fölötte -sajnálom. Nem szokásom üres szavakat mondani, bókokat még kevésbbé, -de tisztelem észtehetségét s jellemének szilárdságát s azért -ismétlem, hogy távozását veszteségnek tartom.« – Ily szavakat Deák -ritkán ejtett ki egész életében.</p> -<p>Révész Imre visszavonulását én másutt látom indokolva. -<span class="pagenum"><a name="Page_63" id= -"Page_63">-63-</a></span> Az ő vasjelleme és puritán gondolkozása a -politikában nem müködési ügyességet s alkudozási szerencsét, hanem -mélységes hitet és rendithetlen kötelességérzetet keresett. És épen -ezt nem találta meg a határozati párt több tagjában.</p> -<p>A nagy szavazás junius 5-én történt. A határozati párt -vezéreinek egy része már május utolsó napjain azon gondolkodott, -miként lehetne kivinni, – hogy százhatvannyolcz kevesebb legyen – -mint százötvennégy, s hogy a többségben levő határozati párt a -szavazásnál kisebbségben maradjon a felirati párt mellett.</p> -<p>Azt az alattomos, vakandok munkát, melynek ide kellett vezetni, -kétségkivül észre kellett vennie Révésznek is. Nekem ugy tetszik, -hogy a vita előhaladott stádiumában, midőn az emberek már kezdtek -elállani a szótól, ő a maga példás szerénysége mellett csakis azért -szólalt fel, hogy elejét venni törekedjék az árulásnak. Legalább -megmondá beszédében, hogy inkább haza megy, mintsem ilyenre -gondoljon is.</p> -<p>»Ha ő felségéhez – úgymond – sem mint koronás királyhoz, sem -mint törvényes trónörököshöz fel nem irhatunk: nem irhatunk hozzá -másként, mint meghóditottak a hóditóhoz. Ezt pedig mi, kik -népfölségi jogoknak és történelmi alkotmánynak vagyunk képviselői, -őrei és védelmezői, semmiképen nem tehetjük, mert ez nem egyéb -lenne, mint az alkotmányos és jogi álláspontnak tettleges elhagyása -vagy legalább ignorálása. A mit én ugyan részemről, mint hazámnak -egyik képviselője, soha nem teszek s készebb vagyok <span class= -"pagenum"><a name="Page_64" id="Page_64">-64-</a></span> inkább -hazamenni, mintsem hogy a népfölségi jogoknak s a történeti -alkotmányok álláspontját csak egy perczre is elhagyjam.«</p> -<p>Igy beszélt Révész. És a hogy beszélt: úgy cselekedett. A mint -vette észre, hogy határozati párti férfiak alkuba bocsátkoznak: -rettentő harag és bánat ülte meg lelkét, fogta utazó-táskáját, -vasutra ült, nem szólt még barátainak sem s otthagyta az -országgyülést, mint szent Pál az oláhokat. Lelke, mely fenséges -volt, nem tűrheté a vásárt, mely piszkos volt.</p> -<p>Junius 5-én háromszázhuszonkét élő tagja volt a képviselőháznak. -Ezek közül jelen volt a házban háromszázkilencz. Ghyczy az elnök -nem szavazott, Zsarnay Imre tornamegyei követ, midőn felhivatott a -szavazásra, harsányan kijelenté: »Nem szavazok.« A feliratra -szavazott százötvenöt, ellene pedig százötvenkettő. Igy bukott meg -a határozati párt, nagy többsége daczára is. Mert Almássy Pál és -gróf Szapáry Gyula hevesmegyei, Hajnik Pál pestmegyei és Kálóczy -Lajos győrmegyei követek, noha a határozati párthoz számittattak, a -feliratra adták szavazatukat s ezen kivül távol volt tizenhárom -képviselő, köztük tíz határozati párti. A távollevők közt volt -Prónay József, Domahidy Ferencz és két bihari követ is, Tisza -Kálmánnak mindannyian benső hivei.</p> -<p>A szavazás alatt Deák Ferencz ott szivarozott a muzeumi nagy -előteremben. Hajnik Pál, szintén konvertita, mosolyogva ment hozzá -s látván Deák haragos arczát, kérlelni akarta s halkan mondá neki: -<span class="pagenum"><a name="Page_65" id= -"Page_65">-65-</a></span></p> -<p>– Bátyám, győz a felirat!</p> -<p>– Kurvák vagytok, nem férfiak, – mondá Deák fékezhetlen haraggal -s elfordult Hajniktól.</p> -<p>Van tanu, ki hallotta e rettentő szavakat.</p> -<p>Juraszek Ferencz, a képviselőház titkára, később Székesfehérvár -polgármestere s országgyülési követe épen ott állott Deák -közelében. Ő ma is élő tanubizonyság.</p> -<p>Hejh mennyi szavazási alku folyt azóta a törvényhozás -palotáiban! De Révész és Deák szent haragja még se lobbant fel -senki szivében azóta.</p> -<p>Egyszer előhoztam Deáknak ezt a jelenetet. Ő azt felelte, a -szavazás idején már nyilvánvaló volt, hogy Bécsben nem boldogulunk -se a felirattal se a határozattal. Az országgyülés méltóságát tehát -jobban emelte volna, ha a határozati többség nem hátrál meg -önmagától.</p> -<p>De Révész előtt többé a képviselőséget még csak elő se lehetett -hozni.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_66" id= -"Page_66">-66-</a></span></p> -<h2>SZENDE BÉLA.</h2> -<p class="summary">(Szende Béla született 1823-ban, meghalt 1882 -augusztus 18-án. Vitéz honvéd, 1849-ben Buda vára bevételekor a -legelsők egyike a falon és a várban. Később ügyvéd a Bánságban, a -kiegyezés után képviselő, majd honvédelmi miniszter haláláig.)</p> -<p>Bizalom, tisztelet és barátság kötött hozzá engem is Régen, tíz -év előtt, mikor még egy politikai párthoz tartozánk, mindennap -töltöttünk együtt egy vagy két órai időt. Vagy a parlamentben, vagy -a klubban, vagy este a vendéglőben. Miniszteri hivatalában csak -kétszer volt vele dolgom. Mindkét találkozásom emléke az ő nemes -gondolkozását, az ő napsugártiszta honfiérzetét bizonyitja. -Megérdemli, hogy följegyezzem mind a kettőt.</p> -<p>Hálópokróczot szerzett be a honvédlegénység számára. -Megrendelte: mekkora legyen annak széle, hossza, vas tagsága, -súlya. A veszprémi csapók is jelentkeztek vállalkozásra a brassói -és ausztriai iparosok mellett. Csak hogy a veszprémi csapók olyan -pokróczot egy darabban szőni nem tudtak, de két darabból még a -kivánat szerintinél is jobbat tudtak csinálni. De hiába volt minden -ajánlatuk, minden kérelmük: elutasitották őket mindenütt. -<span class="pagenum"><a name="Page_67" id= -"Page_67">-67-</a></span></p> -<p>Egyenesen elmentem a miniszterhez Budán a várba s elmondtam -előtte a veszprémiek panaszát.</p> -<p>– Jaj tudós, nem segithetek a veszprémiek dolgán, volt -felelete.</p> -<p>Megjegyzem, hogy engem ő is, más is a Deák-pártban »tudós« néven -nevezett, ha bizalmasan szólt hozzám. Persze csak tréfából, nem -komolyan.</p> -<p>Én duzzogtam feleletén s összeszidtam egész intendaturáját és -hadbiztosságát e pedanteriáért.</p> -<p>– Hiába szidsz bennünket tudós, – szólt – a rendet megbontani -nem szabad. Hanem hát mondd meg csak nekem, magyar emberek azok a -te veszprémi csapóid?</p> -<p>– Tősgyökeres magyar emberek ezer esztendeje.</p> -<p>– No, úgy mégis nekik adom a pokrócz-szállitást. Inkább övék -legyen a haszon, mint a brassói szászoké. Majd beszélek kéz alatt -Cserhalmayval.</p> -<p>S a veszprémiek csakugyan megkapták 1874-ben a -pokrócz-szállitást.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Ezelőtt három vagy négy évvel meghallottam, hogy egy 48-as -honvéd barátomat nyugdijazni s ekként szolgálatából elbocsátani -akarnak. Ugyanakkor a hirlapok széltében pengették, hogy a -honvédségtől el akarják kergetni a 48-iki elemeket mind.</p> -<p>Elmentem hozzá egyenesen.</p> -<p>Évek óta nem találkoztunk már s most hogy találkoztunk: ő még -mindig miniszter, én pedig neki is, minisztertársainak is -legerélyesebb ellenzéke. <span class="pagenum"><a name="Page_68" -id="Page_68">-68-</a></span></p> -<p>Elmondtam neki jövetelem okát, s keményen kikeltem azon irány -ellen, mely a 48-iki elemektől meg akarja fosztani a honvédséget. -Komoly arczczal hallgatta végig pattogásomat s azután szeliden -mondá:</p> -<p>– Nincs igazad pajtás, mig én leszek ezen a helyen addig a -48-iki honvédeket nem üldözheti senki, hiszen magam is csak az -volnék, ha volnék.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Szerényebb embert nem ismertem soha. A megtestesült -kötelességérzet s a megtestesült hallgatagság volt Önmagáról és -saját dicsőséges tetteiről nem hallottam beszélni, két esetet -kivéve, soha. S akkor is csak azért beszélt magáról, hogy másokat -dicsérhessen. Legalább háromszor megkértem: mondja el, miként -mászta meg 1849-ben Buda várát, de mindig másra vitte át a beszédet -készakarva.</p> -<p>Hanem Budavár ostromából mégis elbeszélte egyik kalandját.</p> -<p>Fent volt már a várban s zászlóaljának élén vonult előre az -uri-utczán a királyi várpalota felé. Görgey kiadta a napiparancsot, -hogy kegyelmet nem szabad adni senkinek, a ki fegyverrel áll ellent -s szabad a zsákmány pár óra folyásig.</p> -<p>A mint egy ház előtt elmegy: épen egy osztrák katonatiszt akar -kijönni kapuján kezében kivont fegyverrel. Egyszerre három-négy -honvéd ugrott oda, hogy leszurják. <span class="pagenum"><a name= -"Page_69" id="Page_69">-69-</a></span></p> -<p>Szende észrevette, hogy a tiszt mellett ott van neje s egy kis -gyermeke is. Hirtelen oda lépett, leütötte a honvédek szuronyát s -azt mondta a tisztnek:</p> -<p>– Nem szabad önnek e házból kijönni, mig érte nem küldök. Legyen -nyugodt.</p> -<p>S aztán oda fordult a honvédekhez.</p> -<p>– Fiaim, neje és kis gyermeke szeme láttára nem szabad ezt a -tisztet leszurni. Őrizzétek meg ezt a házat.</p> -<p>Bezáratta a kaput, oda rendelt őrnek két legényt s a vár teljes -elfoglalása után maga kereste fel azt a házat, hogy átvegye a tiszt -fegyverét s őt magát mint foglyot átadja az uj várparancsnokságnak. -Az asszony és gyermek térden állva akartak neki életükért kezet -csókolni. Szende ezt meg nem engedte, de még a nevét se mondá meg a -megmenekült osztrák tisztnek.</p> -<p>Ez pedig egy ismert nevü horvát családból származott s később a -zsarnoki boszu borzalmas napjaiban a temesvári helyőrségben magasb -katonai rangot viselt.</p> -<p>Egyszer meglátja ott Szendét valami rendőri vagy katonai -hivatalban.</p> -<p>Szende akkor üldözött internált, rendőri felügyelet alatt álló -szegény ember volt, polgári ruhában. Akkor is zaklatás gyanánt -rendelték a hivatalba.</p> -<p>Az osztrák tiszt csak nézi, nézi mereven. Egyszer hozzá -fordul.</p> -<p>– Volt ön honvéd 1849-ben?</p> -<p>– Voltam.</p> -<p>– Jelen volt ön Budavára bevételénél?</p> -<p>– Jelen. <span class="pagenum"><a name="Page_70" id= -"Page_70">-70-</a></span></p> -<p>– Nem ön mentette ott meg ebben és ebben a házban egy osztrák -tisztnek és családjának életét?</p> -<p>– Meglehet, nem emlékszem már.</p> -<p>A tiszt elsietett s pár percz mulva nejét és gyermekét oda -hozta.</p> -<p>A nő egyszerre biztosan felismerte Szendét s ő a hála kitörő -nyilvánulásai közt többé nem tagadhatta nemes tettét.</p> -<p>Ez osztrák tiszt rögtön elkövetett mindent, lótott-futott a -legmagasabb helyekig, hogy Szende minden üldöztetéstől -megmenekedjék, sőt ügyvédi diplomáját s az ügyvédkedés jogát is -visszanyerje.</p> -<p>Ez után és igy lett gyakorló ügyvéddé.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Volt Lugoson egy kliense, a ki később Veszprémbe költözött.</p> -<p>Midőn Szende miniszterré lett, ez a kliense kérdezé tőlem, hogy -ugyanaz a Szende Béla-e a miniszter, a ki Lugoson ügyvédkedett.</p> -<p>– Ugyanaz, – mondám, – de miért kérdi?</p> -<p>– Kérem, az olyan derék, becsületes ember volt, sohasem tettem -volna fel róla, hogy még miniszer is lehessen.</p> -<p>Elmondám Szendének e vastag anekdotát. Még csak el se -mosolyodott, mikor mondá:</p> -<p>– Bizony, tudós, magam sem hittem soha, de nem is örülök neki -most sem.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_71" id= -"Page_71">-71-</a></span></p> -<p>Oly szelid ember volt, mint maga az irgalmasság. Ha haragudnia -kellett volna, akkor csak elkedvetlenedett. De ha nevetnie kellett -volna: akkor is csak komoly maradt. Tele szivvel, tele jó -kedélylyel, de azért nevetni alig emlékszem, hogy hallottam -volna.</p> -<p>Régóta beteges volt már, régóta küldözgették orvosai fürdőkre. -Elhizott, teste elnehezedett és sokan mondták sok évvel ezelőtt -már, hogy nem sokáig huzza, egyszer csak összeroskad. Ő is tudta, -de önmagáért egy cseppet sem aggódott, hanem családját az imádásig -szerette.</p> -<p>Egy álma, egy vágya, egy reménye volt: letenni a miniszterséget, -letenni a politikát s elvonulni Gavosdiára, Szendelakra s élni és -gazdálkodni ott szerettei körében.</p> -<p>Néhány év előtt Lugoson voltam s ott mutatták nekem a távolban -Gavasdiát. Haza jöttem, mondtam neki: láttam családi fészkét a -távolból.</p> -<p>– Ne emlegesd pajtás, ha ott nem lehetek, rágondolni se -szeretek.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Ellenjelöltek voltunk a mult képviselő-választásnál a szegedi -első kerületben. Midőn találkoztunk, féltréfásan mondá:</p> -<p>– Nem hittem volna, tudós, hogy mi még igy is szemközt állunk -egymásal.</p> -<p>– Lehet még azon segiteni, – mondám.</p> -<p>– Lehet ám, de nem addig, mig miniszter leszek.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_72" id= -"Page_72">-72-</a></span></p> -<p>Most már nem miniszter. Most már nem állunk szemközt egymással. -Ő elment haza, a hová vágyakozott s elbuvik a sirhant alá, a honnan -csak fényes emlékezete jár el hozzánk a vitéz honvédnek, a jó -hazafinak, a hű barátnak s a becsületes magyar embernek. -Elfelejtjük az államférfi gyöngeségeit és sokáig meg fogunk -emlékezni az embernek erényeiről.</p> -<p>Régi alak volt már, nem is egészen illett a mai nemzedékhez. -Zsinóros atillája, fényesre kefélt magyar csizmája is kirítt már a -miniszteri piros székek közül. De még jobban kirítt szelleme, -gondolkozása, egyéniségének nemes táblabirói egyszerüsége. -Politikai életünk zavaros szenvedélyének viharai úgy vonultak el -csak az ő lelke fölött, mint az égi háboru az aranyásó bányász -fölött, ki sem a villámlásnak fényét, sem a menydörgésnek -csattogását nem veszi észre a földnek kincses méhében.</p> -<p>A régi gárdának ismét egy oszlopa dőlt ki. Függetlenségi -harczunk dicsőséges hősei ismét egyik bajtársukat vesztették el. -Kevesen vannak már s a kik vannak, azok is kidőlnek nemsokára. Mint -a luxori sphynxek fenséges oszlopsorozatát a beduin: úgy tekinti -szemünk e hősök táborát, mikor visszanézünk a fényes multba. Az -oszlop omlik, omlik s századok folytán lassanként kidől valamennyi: -de a beduin tudja, hol álltak ama ragyogó épitmények s az évezredek -előtti nagy tettek emléke szent lelkesedést gerjeszt szivében.</p> -<p>Ugy vagyunk mi nemzeti harczunk hőseivel. E hősöknek innen-onnan -csak neve marad meg <span class="pagenum"><a name="Page_73" id= -"Page_73">-73-</a></span> a serdülő nemzedékek kincse gyanánt. De -ez a kincs olyan örökség, a mely el nem fogy soha, a melyet idegen -faj el nem foglal tőlünk soha.</p> -<p>Ha ez is elfogy, ha ezt is elvesztenők: akkor már e földön nem -lesz többé magyar. Pedig ez örökké lesz.</p> -<p>Adjon isten – ád is – jobb fiakat a hazának, mint az eddigiek -voltak; mi azonban, csüggedt kornak szegény napszámosai -megelégszünk azzal, ha legalább szivünk érzelmeiben lehetünk méltók -ama nagy idők fényes alakjaihoz.</p> -<p>Szende Béla is egy volt közülök, áldásunk emlékezetén!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_74" id= -"Page_74">-74-</a></span></p> -<h2>LŐW TÓBIÁS.</h2> -<p class="summary">(A leghiresebb magyar rabbinak, Lőw Lipótnak -fia. Szül: 1844 jun. 5-én, meghalt 1880 junius 7-én. Hirlapiró, -jogtudós, legutóbb Kozma Sándor kir. főügyész oldalán kir. főügyész -helyettes. Kiváló tehetség és jellem.)</p> -<p>Szép tavaszi nap volt márczius 24-én. Föl a budai várba, a -»Fortuna« épületbe ballagtunk fel védők, közvádlók, -hirlaptudósitók, vádlottak, kiváncsi közönség, gyalog, siklón, -fiakkeren, bele-beleütközve egy-egy esküdt urba, ki komoly arczczal -mászta a hegyet, hogy itéljen ma elevenek és holtak felett.</p> -<p>Az az, hogy nagyon is elevenek felett. Az »Egyetértés«-nek két -ifju munkatársa, László és Rudnyánszky barátaink voltak megidézve a -haragos közvádló panaszára biróságnak pöcsétes végzésével, hogy -Váczra sétáljanak, a miért a kaszinó előtti zavargásról lelkes -czikkeket irtak lapunkba.</p> -<p>Kora reggel, pontosan a kitüzött órában siettem meglátogatni a -királyi ügyészt, Séllyei barátomat. Azt hittem, megint ő lesz -közvádló ellenfelem s megint egész erővel akarja védenczeim nyakát -kitekerni. Előre is szép szóval, tréfaszóval akartam őt ifju -barátaim iránt <span class="pagenum"><a name="Page_75" id= -"Page_75">-75-</a></span> kiengesztelni, noha tudtam, hogy -törekvésem hiában való lészen.</p> -<p>Szobájában Löw Tóbiást találtam.</p> -<p>Régóta nem láttam már. Tán hat éve mult, hogy utoljára -találkoztunk. Régi ismerősöm volt már, de utaink nem haladtak -együtt s a véletlen találkozásra Budapest mégis nagy erdő. Most, -hogy láttam, első pillanatra őt is csak hallgató közönségnek -véltem. Tudtam, hogy beteges s nem hittem, hogy az esküdtszéki -párviadal izgalmainak neki menjen.</p> -<p>Tévedtem. Első szava mindjárt az volt: »Együtt fogunk ma -megfürödni az esküdtszéki fürdőkádban«. Értette alatta azt a -rettenetes izzadást, melyet a szűk terem, a nagy publikum s a -szónoklás nehéz mestersége fog belőlünk kisajtolni.</p> -<p>Arcza halvány volt. Szine hervadt, mintha hosszu halálos -betegségből kelt volna fel. Sem ő, sem én nem hittem, hogy ilyen -betegségben csak ez után, csak néhány nap mulva fog lefeküdni. -Pedig tán mindketten hihettük volna. Arczbőre már akkor oly fényes -volt, mint szokott lenni azoké, a kik már többé nem vádolnak és nem -védelmeznek senkit, még önmagukat sem.</p> -<p>Politizálni kezdtünk. Mig az esküdt urak összeszedkőznek: van a -politizálásra elég idő. Ő nem volt politikus, hanem igazságügyi -szakember. A miből természetesen következik, hogy szidta az -igazságügyi politikát, kormányzatot és igazgatást, mint a bokrot. -Minden szakember ezt cselekszi mai napság. Még maga az -igazságügyminiszter is ezt cselekedné, ha szólni merne. -<span class="pagenum"><a name="Page_76" id= -"Page_76">-76-</a></span></p> -<p>Aztán áttértünk az esküdt urakra. Komoly arczczal fejeztem ki -azon reményemet, hogy Helfy Ignáczot, Ráth Károlyt, és Kovács -Gyulát meghagyja az esküdtek közt.</p> -<p>– Csak épen ezt a hármat nem hagyom meg, – ugymond. – Helfy -nagyon lágyszivü, Ráth nagyon keményszivü, Kovács Gyula pedig -teljesen szivtelen s azon felül még jogász is. Én esküdtnek csak a -hausherrt szeretem.</p> -<p>Csakugyan visszavetette mind a hármat.</p> -<p>Beszéde kitünő beszéd volt. Mind alakja, mind tartalma beillett -azon mesterművek közé, melyek nálunk, a mi szakférfiaink között s a -mi szóbeli eljárásunk liliputi birodalmában eddig szokásosak -voltak. Nagy bátorsággal, nagyobbal tán, mint kellett volna, -fejtegette az esküdtszéki intézmény czélját, rendeltetését, -feladatát s az esküdtek kötelességeit. Angliából idézett példát. -Azt a példát, midőn a világhóditó Napoleon sajtó utján elkövetett -sértésért bepörölt és esküdtszék elé állittatott egy angol irót. -»Akkor – ugymond – Angliában nem volt gyülöltebb ország, mint a -franczia köztársaság s nem volt gyülöltebb egyén, mint Napoleon. A -vádlottat Mackintosch, a legkitünőbb szónok védelmezte, kinek -beszédei mind maig a törvényszéki szónoklatok legelső remekei közé -tartoznak. Az esküdtekben a politikai szenvedély, a nemzeti -gyűlölet s a védelem hatalma küzdött a vádlott iró mellett s ők -mégis elitélték a vádlottat, mert – igy végzé – az igazság utjáról -sem a multban szenvedett sérelmek, sem <span class= -"pagenum"><a name="Page_77" id="Page_77">-77-</a></span> a jövőben -bekövetkezhető sérelmek gondolata által eltántorittatni nem -szabad.«</p> -<p>Beszédét nyugodtan, csaknem bágyadt erővel, száraz, tompa, lassu -hangon kezdé. Később a beszéd folyamában neki hevült. Halvány arcza -lázasan kipirult, fekete szemei lángban égtek, ajkáról csodálatos -folyékonysággal, tiszta, elegáns kiejtéssel folytak a lelkesült és -lelkesitő szavak árjai. Tudtam – hiszen ismertem jól, – tudtam, -hogy nagy tehetség, bevégzett szakember, kitünő jogász, de szónoki -képességét még nem ismertem. E képesség meglepett s bámulatomat -költé fel. Néha majdnem elfeledtem szavait feljegyezni. László és -Rudnyánszky barátaink ott a vádlottak padján lélekzetöket -visszatartva hallgatták a hatalmas támadást s aggódó pillantással -néztek rám és az esküdt urakra, hogy vajjon mi lesz már ő -belőlük.</p> -<p>Bizony magam sem tudtam azt. Csak annyit tudtam hogy ama nagy és -nemes pathosz ellen nem tanácsos hasonló fegyverrel küzdenem s -tanácsosabb lesz a humor.</p> -<p>A vádlottakat felmentették. Kilencz szóval három ellen. Nem az ő -hibája volt s nem az én érdemem volt ez eredmény.</p> -<p>Mig az esküdtek tanácskoztak: mi ujra a királyi ügyész szobájába -vonultunk vissza.</p> -<p>Hevült, izgatott volt. Kabátját kigombolá s én akkor vettem -észre, hogy a mell és gyomor táján rendkivül fel van dagadva, -mintha igen erős hizásnak indult volna. Hervadt, sovány arczához -sehogy sem illet ez a vastag termet. <span class="pagenum"><a name= -"Page_78" id="Page_78">-78-</a></span></p> -<p>– Beteg vagyok – mondá. – Évek óta vesződöm már mindenféle -gyomorbajjal és vízkórral. A mai volt egyelőre utolsó nyilvános -szereplésem. A mint kitavaszodik: megyek utazni és fürdőkre. Most -már nem hanyagolom el többé magam, gyökeresen ki akarok -gyógyulni.</p> -<p>A fiatal tudósnak és jelentékeny szónoknak e reményére ma egy -nyitott sír a felelet.</p> -<p>Apját is ismertem kis gyermekkoromban.</p> -<p>Apja pápai rabbi volt a negyvenes években. Mikor mint kis diák -Pápára mentem: az ó-szövetség pátriárchája elevenedett fel -előttünk, ha tisztes, komoly, tekintélyes alakjára -tekintettünk.</p> -<p>Nagyhirü rabbi volt már akkor és országosan ismert szónok. Az -első rabbi, ki kimondá, hogy a magyarországi zsidóságnak magyarrá -és hazafivá kell lenni. E szent eszmének szentelte hosszú és nemes -életét.</p> -<p>Pápán a reformátusok kollégiumában egy időben tanitotta a héber -nyelvet. A zsidó ifjaknak és öregeknek pedig tanitotta a magyar -nyelvet. Mikor egyházi beszédeket tartott: a nagy és fényes -zsinagóga gyakran annyi keresztyén hallgatót látott falai között, -mint zsidót.</p> -<p>Midőn az első honvéd zászlóaljakat ki kellett állítani: -összehivta a zsidó ifjakat s felszólitá őket, hogy menjenek -honvédnek s védelmezzék a hazát. Beszédét kéziratban, rejtve, -titkon olvastuk a gyász napjaiban.</p> -<p>Minő beszéd volt az!</p> -<p>»Jeruzsálem falai összedőltek s istennek választott népe -elveszté hazáját.« <span class="pagenum"><a name="Page_79" id= -"Page_79">-79-</a></span></p> -<p>»Azóta mi erényekben szegények valánk, mert a legnagyobb erényt, -a hazaszeretetet nem ismertük.«</p> -<p>»Oh népem, légy te méltó nagy őseidhez, a szent prófétákhoz és -ragadj fegyvert és siess védelmezni a magyarok hazáját, mely a te -hazád is.«</p> -<p>»Ha meg nem tudsz halni e hazáért: nem vagy méltó, hogy élj -ennek földjén.«</p> -<p>Igy beszélt az öreg, ősz rabbi Pápán, a függetlenségi harcz -napjaiban.</p> -<p>Aztán őt is üldözték és sanyargatták, mig végre Szeged adott -neki tanyát.</p> -<p>Széchenyi és Teleky László halálakor mondott beszédei az egyházi -gyász-szónoklat felül nem mult remekei.</p> -<p>Ilyen apa oldalánál, ilyen szellemben növekedett fel Löw -Tóbiás.</p> -<p>Utoljára velem állott szemközt s velem küzdte utolsó nemes -párbaját. E pert ő veszité el.</p> -<p>Aztán a halállal állt szemközt s vele állott perbe. E pert mi -veszitők el – mi barátai. Mi és a tudomány és a haza, mert mind -sokat vesztett ő benne.</p> -<p>Emléke áldott s példája legyen lelkesitő örökre.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_80" id= -"Page_80">-80-</a></span></p> -<h2>UGRON LÁZÁR.</h2> -<p class="summary">(Ugron Lázár, udvarhelyszéki birtokos, ősrégi -előkelő székely nemzetség, a mult század huszas éveiben született, -1885 szeptemberben halt meg. Ugron Gábor és Ákos képviselők apja, a -főrendiház tagja volt 1848 óta, mint erdélyi regálista. 1875-ben -meglátogattam udvarhelyi udvarházában.)</p> -<p>A legelső és legbüszkébb székely feküdött le az örökké való -álomnak hideg ágyába, mikor Ugron Lázár örökre behunyta szemeit. -Őseinek földjén, őseinek öröklött birtokán költözött el tőlünk, -hogy hamvai egyesüljenek annak a földnek porával, mely az ő ősapjáé -volt már akkor, midőn Árpáddal napkelet ifjainak dobogó paripái -elindultak Etelközről, hogy a hősök soha el nem pusztuló hazát -alapitsanak a bujdosó magyarnak.</p> -<p>Ott élt és ott áldozott Budavár ormán a magyarok istenének -Zandirhám, mikor Árpád bejött e földre. És ott éltek már az ő ősei -Attila óta, kinek világbirodalmát összedönté az idő és az ellenség, -de székely népét nem ronthatá meg se idő, se ellenség soha. Ennek a -Zandirhámnak volt egyik gyermeke Ugron, a ki látta szemeivel -Árpádot és a megszületendő hazát és ennek nemzedéke volt az az -Ugron, a ki most feküdt le örök álomra.</p> -<p>És míg le nem feküdt: birta és művelte azt a földet, -<span class="pagenum"><a name="Page_81" id= -"Page_81">-81-</a></span> melyet Attila óta száz őse birt és -művelt. A meddig irott betü és iratlan hagyomány felhatolhat a rég -mult századok és ezredek ködébe: attól kezdve az Ugronok birtoka -mindig az volt, a mi mostan. A bretagnei gróf, a ki ősét és családi -nevét a keresztes háboruból származtatja; az angol lord, kinek őse -ott ült a hóditónak asztalkörénél s a magyarországi nemes, ki -büszkén mondja, hogy az ő birtoka nem királyi adomány, hanem -»foglalás«: mind, mind csak ujdonság az Ugronok családjához és -családi birtokához.</p> -<p>E családnak volt a mostan élők közt legkiválóbb tagja Ugron -Lázár, kinek szivén az ősi erény, kinek kezén az ősi birtok meg nem -fogyatkozott, hanem inkább megsokasult.</p> -<p>Minden tisztességnek részese volt, melyet a népnek szeretete és -a királynak bizodalma nyujthat. Volt képviselő, volt főkirálybiró, -volt főispán, volt a főrendek táblájának tagja, de minden -állásában, mindig igazi székely volt. Komoly, munkás, takarékos, -szigoru és büszke.</p> -<p>Eleven, piros arcza, kemény, szilárd, komoly vonásai, -korom-fekete bajusza, hatalmas szemöldökei és villámló szemei -tették őt büszkévé, nem lelke, mely telve volt gyöngédséggel és -emberszeretettel. Oly arcz és oly alak volt, mely uralkodott némán -is, s mely mellett fiai: Gábor és Ákos ugy tünnek elénk, mintha -most is édes tejjel élnének. Az én emlékezetemben legalább tíz év -előtti időről ez az alakja maradt. <span class="pagenum"><a name= -"Page_82" id="Page_82">-82-</a></span></p> -<p>A politikában nem volt barátja a rohamos haladásnak. A -szabadságharcz előtt a konzervativekhez, a szabadságharcz alatt a -hazafiakhoz, a kiegyezés után a Deák-párthoz tartozott. Sokan, -sokszor a lángoló hazafiak közül szemrehányást tettek neki ezért, -kivált ha nem hallá.</p> -<p>De lehetett volna-e ő más, mint nyugodtan haladó? Hiszen el -kellene már akkor veszni a világnak, ha az is rohamos ujitó volna a -politikában, kinek ősei másfél ezer éven át meg tudták tartani -családjukat, tekintélyüket, birtokjukat, befolyásukat száz -világháboru és forradalom közepette is.</p> -<p>Birtokánál, állásánál fogva lehetett volna báró is, gróf is s -lehettek volna ősei is már századok előtt. De minő megalázkodás -lett volna az egy Ugrontól: gróffá lenni! Mintha a bércznek -szüksége volna arra, hogy valaki egy virágcserépben egy marok -virágzó füvet ültessen az oldalára. Hiszen az ő ősei országnagyok -voltak már akkor, a mikor a pusztaszeri országgyülésen letették az -alkotmánynak alapkövét s ő maga is tagja volt az országnagyok -táblájának s meghivót kapott a királytól pusztán azért, mert -Ugronnak született. A székely nép így volt büszke ő rá. És ő maga -is így volt megelégedve önmagával.</p> -<p>Mennyire ragaszkodott a röghöz, melyet őseinek vére öntözött! -Mily kegyelettel őrzé a multnak hagyományos intézményeit lelkében! -Mily kis véleménynyel volt a rajongók, a lázas ujitók, a nagy -szavak barátai iránt! Mily sajátságos volt véleménye mozgalmas -korának embereiről és eseményeiről! Mily bölcs és nyugalmas -<span class="pagenum"><a name="Page_83" id= -"Page_83">-83-</a></span> lélekkel nézte a világnak változásait -szombatfalvi egyszerű udvarházából! Mintaképe az igazi magyar -nemesnek, az igazi székely primornak.</p> -<p>Budapesten nem érezte jól magát. Ha állásának feladatai ide -vonzották: sietett haza innen. Itt már annak a szellemnek -hullámcsapásait vette észre, mely nem ismer hazát, hanem csak -hasznot; nem ismer nemzetet, hanem csak társaságot; az ősökben nem -az erényeket keresi, hanem az örökséget s az örökséget nem -kötelességek teljesitésére, hanem mulatságra és élvezetre -használja.</p> -<p>Most már igazán haza tért. Az ősi sírbolt fogadja be egyikét e -nemzet legjobb fiainak. Akkor hunyt el, midőn a fák hullatni kezdik -elsárgult levelüket s a bérczek ormán támadni kezd az őszi köd.</p> -<p>Budvár romjai közt üdén tenyészik az ifju erdő s ennek hervadó -lombja oda hull az Ugronok sírboltjára és oda küldi ködeit és hideg -szelét a Hargita is. Oda, a hol patak öblén vagy bércznek fokán, -vagy barlang mélyén aluszik Zandirhám, az Ugronok őse. Aluszik ezer -éve. Lesz Budvárnak egy falevele, lesz Hargitának egy -szellősuhanása, mely tudtul adja neki, hogy aludjék békén tovább; -egy unokája feküdt mellé most is, a ki méltó volt hozzá, de hazája -és népe azért ujabb ezredig fog virágozni, mert az unokák száma, -kik hozzá méltók, nem fog elfogyni soha.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_84" id= -"Page_84">-84-</a></span></p> -<h2>SIMONYI ERNŐ.</h2> -<p class="summary">(Honvéd, bujdosó, kereskedő, történetiró, -képviselő, a függetlenségi párt egykori országgyülési vezére, szül. -1821. deczember 18., meghalt 1882. márczius 28.)</p> -<h3>I.</h3> -<p>Sokat zaklatott élet, próbált jellem, nagy tudománynak és nagy -tapasztalatnak bősége, erős hazafiság hunyt el Simonyi Ernőben. -Élete két nagy tanulságot állit elénk. Az egyik az, hogy a sorsnak -viszontagságai, a pályából kizökkentett életnek keserü küzdelmei -még a legnagyobb szellemi erőt s a legjobb erkölcsi tehetséget is -sulyos megpróbáltatások alá kényszeritik s kifejlődésének, czélra -jutásának utjába hatalmas akadályokat görditenek. A másik tanulság -pedig az, hogy az erős jellem, az elszánt akarat s a lankadni nem -tudó munkásság és csüggedetlen lélek még a legnehezebb akadályokon -is keresztül tör s száz meghiusult kisérlet után is elvégre eléri -vagy megközeliti igazi czélját. És még egy tanulság. A valódi -hazafi távol honától és nemzetétől a mindennapi kenyérért -folytatott verejtékes harczban is lelkének legmagasb ábrándjaiban -hazájának törekszik élni s megtesz érte mindent, a mire csak képes. -<span class="pagenum"><a name="Page_85" id= -"Page_85">-85-</a></span></p> -<p>Simonyi Ernő a barsmegyei és varsányi Simonyi család ivadéka. -Ősrégi nemesi család ez, mindkét ágon három-négy felvidéki -vármegyében elterjedve. E családból született 1821-ik évi deczember -18-án Nyitra-Zsámbokréten. Iskoláit Nyitrán, Tatán, Váczott, -Nagy-Szombatban és Pozsonyban végezte s mint az időben a nemesi -ifjak szokása volt, a jogi tudományok hallgatása után ügyvédi -oklevél elnyerésére törekedett. Már 1848 előtt, különösen a 47-iki -követválasztásoknál a politikai közügyekben mint ifju részt vett s -Nyitra, Trencsén és Pozsonyvármegye közgyülésein szót is emelt.</p> -<p>Az ellenzékhez tartozott, melynek ekkor Kossuth és Deák voltak -vezérei. Működése már oly figyelemreméltó s neve oly népszerü volt, -hogy 1848 juniusban a privigyei kerület őt választá meg az első -népképviseleti országgyülésbe képviselőjéül, itt azonban szerepet -nem vihetett, mert választását alaki szabálytalanságok miatt -megsemmisitették. Később ugyan bejuthatott volna ez országgyülésre, -de a bekövetkezett függetlenségi harczban másutt, a parlamenten -kivül keresett foglalkozást.</p> -<p>Hurbán ugyanis Jaroszláv társaságában egy a bécsi kormány által -titkon fölszerelt 500 főnyi cseh csapattal 1848 szeptember 17-én -Szenicze táján betörvén az országba, Trencsén és Nyitra megyékben -fölkelést támasztott a nemzeti kormány ellen s tót nyelvü -proklamácziókban a népet a feketesárga és szláv zászló alá -törekedett összegyüjteni. E mozgalom elnyomására s a <span class= -"pagenum"><a name="Page_86" id="Page_86">-86-</a></span> pánszláv -lázadás elfojtására Simonyi Ernő, mint a nyitrai nemzetőrség egyik -tisztje lelkesen közreműködött. Mint ilyen vett részt amaz -expediczióban, melyet Knőhr vezérőrnagy a Brezova, Miava és Ó-Tura -közti hegységben tanyázó lázadók ellen vezetett s melynek -következtében Hurbán csapatai mindenütt szétveretvén, maga a lázadó -Hurbán czinkostársaival együtt Morvaországba szökött.</p> -<p>A következő hónapban szintén részt vett a hadjárat -fáradalmaiban. Simunics osztrák tábornok október 22-én egy -hadtesttel Galicziából betört a csáczai szoroson Trencsénmegyébe s -egyenesen Lipótvárat akarta elfoglalni, melyet Ordódy őrnagy csak -pár század gyalogsággal védett. A kormány Beniczky és Jeszenák -kormánybiztosokat s Justh barsi főispánt utasitá, hogy minden erőt -központositsanak, mely kezükön van, Simunics ellen, azonban a -nyitrai nemzetőrség s köztük nem utolsó szerepben Simonyi Ernő -félvén attól, hogy a vár a segédcsapatok központositása előtt -eleshetik, Simunicsnak eléje ment s a mintegy kétezernyi s pusztán -kaszával és vasvillával fegyverkezett felkelt nép Kosztolánynál -október 28-án elfogadta a csatát. Volt e hevenyészett csapatnak hat -ágyuból álló tüzérsége is Wolff kapitány vezénylete alatt. Simonyi -itt a tüzérségnél ekkor mint önkénytes működött. Népünk az -ellenséges ágyuzásra rögtön megfutott s azt Simunics lovassága -eltiporta volna, ha a kis tüzérség helyt nem áll s a lovasságot -háromszor-négyszer vissza nem veti. E tüzérség csodálatos -hősiességet fejtett ki ez alkalommal és <span class= -"pagenum"><a name="Page_87" id="Page_87">-87-</a></span> Simonyi -katonás hidegvérrel vett részt a kis üteg minden veszedelmes -működésében.</p> -<p>Novemberben a minden oldalról előnyomuló osztrák sereg ellen már -csak Komárom falai közt lehetett sikerrel működni s ekkor Simonyi -ide vonult be – mint önkénytes báró Majthényi vezérlete alá; a vár -ostromzárolása alatt minden kirohanásban részt vett s ügyes -tájékozása s hideg vére által észrevehetőleg kitünt.</p> -<p>1849 tavaszán ott hagyta a várat, hazament Nyitramegyébe s ott -portyászcsapatot toborzott, melylyel Nyitra és Barsmegyékben -zaklatta az osztrák sereget. Hadi képessége s tanulmánya azonban -nem állván arányban vakmerőségével, csapatja egy összeütközés -alkalmával teljesen szétveretett s ő ekkor Debreczenbe ment, hogy -ott a nemzeti ügy vezetőivel a nép felfegyverzésére vonatkozó -eszméit közölje. Innen nyomban hazament, s a vármegye közönségének -bizalma juniusban a központi főbirói állásra emelte. Ez álláson a -hadcsapatok szervezésében s az előre majd hátra mozgó hadsereg -élelmezésében óriási tevékenységet fejtett ki.</p> -<p>Midőn a hadiszerencse elfordult fegyvereinktől, otthagyta a -polgári szolgálatot s ismét mint önkénytes honvéd, fegyvert ragadt -s bevonult Komáromba, ekkor már Klapka vezérlete alá. Végig élte és -harczolta itt a várvédelemnek és a védő sereg kirohanásainak minden -viszontagságait s utolsó perczig egyike volt azoknak, kik -föltétlenül ellenzék a vár feladását s az utolsó emberig való -harcza állottak készen. Elszántságuk mit sem használt. A feladási -szerződés szeptember 27-én <span class="pagenum"><a name="Page_88" -id="Page_88">-88-</a></span> megköttetett és Simonyi megtört -honfilélekkel ment a menlevél birtokában haza Nyitrába.</p> -<p>Itt azonban nem volt maradása. Nem üldözték ugyan ama pár napig, -mig otthon volt, de erős, hajthatatlan, konok lelke nem akarta, nem -is tudta tűrni az osztrák zsarnokságot s azért családjával való -értekezés után elhatározta, hogy önkénytesen számkivetésbe megy. A -komáromi kapituláczió 2-ik pontja szerint útlevelet minden -kapituláns kap külföldre, ki ez iránt 30 nap alatt jelentkezik. -Simonyi jelentkezett, az útlevelet akadály nélkül megkapta s néhány -száz forinttal külföldre ment s egyelőre Hamburgban telepedett -meg.</p> -<p>Itt és így kezdődik sokat hányatott életének második és -leghosszabb korszaka. A huszonnyolcz éves ifju egy élet előtt áll, -melyre nincs semmi előkészülete. Nincs vagyona, hiszen a mennyit -magával vihetett, alig elég egy évre. Nincs tanulmánya, hiszen -Verbőczy jogászának vagy a magyar függetlenségi harcz hevenyészett -önkénytesének mi hasznát veheti a külföld? Nincs elegendő -nyelvismerete, hiszen a franczia és angol nyelvet kezdetlegesen és -csak könyvből ismeri. S mégis ott hagyja az ősi hajlékot, a -rokonokat és jóbarátokat, a kenyéradó hazaföldet, mert érező szive -nem tudja nézni nemzetének kínoztatását s kemény lelke nem tudja -tűrni a zsarnoki kény paczkázásait. Csak erős, elszánt akarata s -éles elméje volt meg az ifjunak s ezzel kellett magának uj sorsot -alkotni, uj életpályát teremteni.</p> -<p>Hamburgban eleintén, mig pénzében tartott, kenyérpálya után nem -nézett, hanem a nyugati nyelvekben <span class="pagenum"><a name= -"Page_89" id="Page_89">-89-</a></span> gyakorlá magát s a -kereskedelem és hajózás ismereteit törekedett elsajátitani. De -olvasással s tudományos elmélkedéssel is sokat foglalkozott s a -nagy európai forradalmi iskolához s a szoczializmus tanaihoz ekkor -kezdett fordulni elkeseredett lelkülete. Szerencsére ennél nem -gyökeresedett meg. Időközben levelezésbe lépett a magyar emigráczió -külföldi s kivált Párisban telepedett tagjaival, kik közül itthon -keveset ismert személyesen, miután ő az egész függetlenségi harcz -alatt, sőt ez előtt is, Pesten és Debreczenben ritkán fordult meg s -az ifjabb irodalmi köröktől is távol állott.</p> -<p>Midőn pénze Hamburgban fogyni kezdett s ő még mindig nem -határozá el, minő uj pályát kezdjen vagy talán sikertelen is volt -minden pályakezdési kisérlete, a párisi emigráczió tagjaihoz s ezek -közt Csernátonyhoz is fordult, hogy őt Szilágyi Ferencz lapjához -külföldi levelezőnek ajánlják. Ez meg is történt s ő valósággal a -»Magyar Hirlap«-nak levelezője lett Hamburgból s később Londonból -is. Az 1850-ik év nyarán ugyanis végleg elköltözött Londonba.</p> -<p>Itt még akkor kevés magyar emigráns volt, de ezek mindegyikével -se sietett Simonyi megismerkedni. Ellenben megismerkedett a világ -minden nemzeteinek menekültjeivel s különösen a Louis Blanc -vezetése alatt állott szoczialista klubbal állott legjobb -viszonyban. Az elkomorodott ifju lélek a maga határtalan -tudnivágyával egy pillanatig a kozmopolita szoczializmus tanainak -kezdett meghódolni. E körülmény nagyon feszélyes helyzetbe hozta őt -egykor Kossuthtal. <span class="pagenum"><a name="Page_90" id= -"Page_90">-90-</a></span></p> -<p>A mikor ugyanis Kossuth 1851-ik év szeptember havában Londonba -jött: a különböző nemzetek menekültjei testületileg siettek nála -tisztelegni. A párisi magyarok is csaknem teljes számban átmentek -Londonba, hogy addig, a mig lehet, vezérük és büszkeségük -társaságában legyenek. Simonyi azonban csak később, a deczemberi -államcsiny után kereste fel Kossuthot és pedig a franczia -menekültek társaságában.</p> -<p>A francziák két csapatban voltak ekkor. A tiszta republikánusok -Ledru Rollin, a szoczialisták Louis Blanc vezetése alatt. Simonyi -ez utóbbiak küldöttségi tagjai közt ment Kossuth elé. Kossuth Louis -Blanc üdvözlő szavaira franczia nyelven felelt, de az ünnepélyes -szóváltás befejeztével magyar nyelven Simonyi Ernőhöz fordult s azt -az óhajtását fejezte ki, hogy a magyarok minden körülmény közt -maradjanak magyarok és honfiak, tartsanak együtt s kerüljék a -kozmopolitizmust s a szabadelvüség szoczialista túlzásait. Az ifju -ezt szemrehányásnak tekinté, a jó tanácsot szótalanul, de némi -kedvetlenséggel fogadta s bár azt egész lelkületével helyeslé s -később egész életében annak megfelelni törekedett és pedig -jelentékeny sikerrel, mindamellett sok év telt el e jelenet után, -mig ő valaha elhatározá magát föltétlenül Kossuthhoz csatlakozni. -Habozását kétségtelenül Szemere Bertalan epés informácziói idézték -elő, kivel egész angolországi tartózkodása alatt legtöbbször volt -együtt.</p> -<p>Simonyi ez időtájt nagyon szükes anyagi körülmények között élt. -De minden idejét, mely levelezéseiből <span class= -"pagenum"><a name="Page_91" id="Page_91">-91-</a></span> -fenmaradott, tanulmányokra forditá. Mohó lélekkel egymásután és -egyszerre tanulmányozá a vegyészetet, a botanikát, a tengeri -faunát, a nyelveket, az ipar és kereskedelmi tanulmányokat s -különösen a geológiát s szorgalmasan eljárt a nagy világváros -intézeteiben és egyleteiben a mindennemü előadásokra, -felolvasásokra és tudományos kisérletekre s ezenkivül éjet napot -egygyé tett a szakkönyvek olvasásában. Azt a sokoldalu tudományos -műveltséget, mely neki később tisztességes jövedelmet biztositott s -melynek később politikai szereplésében is nagy hasznát vette, ekkor -sajátitá el.</p> -<p>Főtörekvése volt azonban bármily szerény, de állandó és biztos -állásra tenni szert s szerencsés véletlen folytán czélját csakhamar -el is érte.</p> -<h3>II.</h3> -<p>Volt ugyanis Bridgewaterben, Sommerset grófságban egy vagyonos -kvekker család, mister Payne családja, melynél a gyermekek házi -nevelője Nagy Péter magyar emigráns volt. Mikor azonban Kossuth az -amerikai útra elszánta magát, Nagy Péter is vele ment s ekként a -nevelői állás üresen maradt. Payne – meleg részvéttel a magyar ügy -s ennek áldozatai iránt – ujra csak magyar embert óhajtott -gyermekei mellé s Nagy Péter Csernátonyt ajánlá, ki akkor Párisban -lakott állandóan s ki csakis Kossuth látogatására ment át a -csatornán. Csernátony azonban Páristól elszakadni nem akarván, -<span class="pagenum"><a name="Page_92" id= -"Page_92">-92-</a></span> ez állomást nem fogadta el, hanem maga -helyett Simonyi Ernőt ajánlá. Simonyi szivesen vállalkozott erre, -kiment Bridgewaterbe, a családnak megtetszett s az állomást -csakugyan elfoglalta. Később közte s a családfő közt benső barátság -fejlődött ki s ő a család lakóházában foglalt el egy lakosztályt. -Ide költözött azután Csernátony is, mert Párisból III. Napoleon -által az államcsiny után kiüzetvén, neki is Angliában kellett -menedéket és kenyeret keresni; annyival inkább, mert Szilágyi -Ferencz lapja is, melynek ő szintén külföldi levelezője volt, -hivatalos lappá alakulván át, ezzel egyetlen szerény, de biztos -jövedelmi forrása is bedugult. Csernátony nyilvános iskola tanára -lett Bridgewaterben s ettől kezdve itt a két emigráns állandó -barátságban élt egymással több éven át. Simonyi honoráriuma az első -időben némi ellátáson kivül mintegy száz fontra (1200 frt o. é.) -ment évenkint.</p> -<p>Itt és így élt ő több-kevesebb megszakitással 1862-ig. Más -foglalkozási tereken tett sikertelen kisérletei után ide tért -vissza ismételve. Payne lelkesült elbukott ügyünk igazságáért, -lángolón szerette a magyarokat, hű és jó barátja volt gyermekei -nevelőjének, vendégszerető házát Simonyi barátainak is megnyitotta -és Simonyit, midőn átszenvedett keserü csalódások után hozzá -vissza-visszatért, mindig úgy fogadta, mint családtagot, mint régi, -hű barátot. A jó kvekker ma már agg férfiu, tán nem is él. A fiuk -férfiakká s a lánykák asszonyokká váltak, de Simonyival ők a -gyöngéd baráti viszonyt mind végig, még az utolsó években is -fentartották. <span class="pagenum"><a name="Page_93" id= -"Page_93">-93-</a></span> 1875-ben az egész család eljött -Magyarországba az egykori bujdosó szegény emigránst meglátogatni és -Simonyi abban a szerencsében részesült, hogy gődi villájában -magyaros vendégszeretete mellett háláját is kitüntetheté egykori -jótevői iránt. S mikor egy év mulva Simonyi sulyos anyagi -körülmények miatt vagyonát elveszité: Payne és családja figyelmes -gyöngédséggel hívta meg őt, hogy legyen az ő vendégük élete -fogytáig, örökre. A büszke és önérzetes férfiu ezt nem fogadhatá -el, de azért megérdemli ez angol, hogy mi is tisztelettel -emlékezzünk meg nevéről és családjáról. Nem egyszer mondá Simonyi, -mikor már politikai pályájának itthon magaslatán állott, hogy a -politika keserü küzdelmei között nagy enyhülést ad lelkének az -emlékezet, melylyel külföldi barátainak s kivált a Payne családnak -gyöngéd szivességeire visszagondolhat. Igaz, hogy ezeket meg is -érdemlette. Lelkiismeretesebb, gondosabb, eszesebb és tanultabb -tanitója alig volt valaha angol polgári család gyermekeinek, mint -Simonyi Ernő, ki a modern európai államférfi minden képességével -gazdagon fel volt ruházva s kit mégis a honát sujtó iszonyu csapás -szerény házi tanitó sorsára kárhoztatott annyi éven át.</p> -<p>Mielőtt bridgewateri állását elfoglalta: pár évet töltött -Londonban. E pár évi itteni tartózkodásáról egyet s mást meg kell -jegyeznünk.</p> -<p>Emlitém már, hogy ő 1850 nyarán vonult Londonba Hamburgból. -Szilágyi F. lapjában a »Magyar Hirlap«-ban 1850-ik évi deczember -31-iki kelettel jelent meg <span class="pagenum"><a name="Page_94" -id="Page_94">-94-</a></span> első londoni levele. Ettől kezdve két -egész éven át, tehát 1853-ig, havonkint nyolcz-tíz levelet írt e -lapnak, de levelezését folytatta még 1853-ban is. Igaz, hogy e lap -az akkori osztrák kormány hivatalos közleményeit is hozta s e -tekintetben hivatalos lapnak volt tekinthető, de nemhivatalos -részével épenséggel nem törődtek sem Bécsben a miniszterek, sem -Pesten Haynau és a sajtóczenzorok. A nemhivatalos részt Szilágyi -Ferencz nagy tárgyilagossággal s nagy tapintattal ugyan, de a -reakcziónak ama szomoru éveiben is határozott szabadelvüséggel -szerkesztette. Munkatársai voltak itthon legjobb publiczistáink, -kik ekkor vidékre vonulva, szabadon lehettek s egyelőre legalább -nem üldöztettek, de az emigránsok közül is báró Jósika Miklós, -Csernátony Lajos, sőt mások is állandó külföldi levelezői valának. -Szemere Bertalan is írt a lapba s ha ma, harmincz év mulva, a -hirlapirodalom határtalan kifejlettségének magaslatán e lapot mai -hirlapjainkkal összehasonlitjuk: külföldi tudósitások dolgában e -lap ma is fölötte áll minden hirlapunknak. Londoni, párisi és -berlini levelei mind a jólértesültség, mind az irály, mind a -tanulmány, szakavatottság és szellemesség tekintetében valósággal -páratlanok. Természetes. Hiszen iróik kitünő irók, kitünő szónokok -és státusférfiak valának.</p> -<p>Simonyi levelei mindenről szólanak, mik akkor a művelt világ -elméit foglalkoztatá, vagy a mik kiválólag a magyar nemzetet -érdekelheték. Az általános politika, az angol parlament dolgai, a -magyar menekültek ügye, az Amerikába való kivándorlás kérdése, -<span class="pagenum"><a name="Page_95" id= -"Page_95">-95-</a></span> nemzetgazdasági ügyek, a londoni -világkiállitás, az orvostani fölfedezések, az angol könyvtárak, a -vallásbeli téritgetések, a készülődő keleti bonyodalmak – – mind, -mind kiváló alapossággal valának tárgyalva e levelekben. Ama -bámulatos sokoldaluság, melyben Simonyi később a politikai téren -kitünt, már e levelekben előttünk áll. El lehet képzelni, mily -sokat kellett Simonyinak tanulni, hogy mind e kérdésekben oly -szigoru és lelkiismeretes férfiu, mint ő, magát annyira -tájékozottnak tekinthesse, hogy ezekről még írni is -merészeljen.</p> -<p>De a sok tanulmány s a sok szükséges utánjárás aztán nem is -engedett időt arra, hogy minden tehetségét a magyar emigrácziónak -szentelhesse. Sőt ez időben tán akkor sem szentelte kizárólag -ennek, ha ez módjában állhat. Az ő magasan szárnyaló lelke előtt -akkor nemcsak az oly gyászosan elbukott magyar ügy állott egyedül. -Ott, Londonban, hol a fejlődés nagy kérdései oly roppant -embertömegek és szenvedélyek által vannak képviselve, hol a -franczia, német, olasz, orosz és lengyel menekültek között a magyar -menekültek csak egy részt képeztek s a nemzetek fájdalmai közt a -magyar nemzet gyásza sem legnagyobbnak, sem legmélyebbnek nem -látszott: ott az eszmékkel küzködő ifju elme, mint Simonyié, -könnyen átcsuszamlik, legalább egy időre, azon a vonalon, mely -Magyarországot a világtól, a magyar nemzetet az emberiségtől -elválasztja s hamarosan hajlandó lehet arra, hogy szivében a -honfiérzelem helyét az emberbaráti érzelemnek <span class= -"pagenum"><a name="Page_96" id="Page_96">-96-</a></span> engedje -át. S aztán oly ifju és tekintélytelen férfiunak, mint akkor -Simonyi volt, alig lehetett kitérni oly nagy szellemek hatalma -elől, mint Hugo Viktor, Louis Blanc, Mazzini és a többiek. Ezek -pedig nem a hazafiság szűkkörü álláspontját, hanem a -világforradalom eszméit képviselték. S képviselték oly -szenvedélyességgel, hogy magát Kossuthot nyiltan kiátkozák maguk -közül, midőn ez honának és nemzetének szabadságáért III. -Napoleonnal tárgyalásokba bocsátkozott.</p> -<p>Simonyi ekkor a magyar emigránsok közül legtöbbnyire Szemerével -érintkezett, de gyakran találkozott Pulszkyval, valamint a többi -londoni emigránssal is. Ezek pedig mindinkább szaporodtak.</p> -<p>Az 1851-ik év első napjaiban osztrák csapatok vonultak -Holsteinba Hamburgon keresztül. E körülmény veszélyezteté hamburgi -menekültjeink biztosságát s azért ezek seregestül fölkerekedtek s -1851 január 14-én Londonba érkeztek. Májusban Madarász László és -báró Majthényi József érkezett oda, hogy mindkettő Amerikába -bujdossék Ujházyhoz, Jowa állam területére. Mindezeket Simonyi -fölkereste s ügyükben, a mennyire lehetett, segiteni -iparkodott.</p> -<p>Junius 5-én Southamptonbe ment, hol akkor kötött ki Mészáros -Lázár kilenczven bujdosó társával. Az őszszel megjött Kossuth, -kiutahiai kisérőivel s a deczemberi államcsiny után átjöttek a -párisi menekültek is. Simonyi mindezekkel fentartá ugyan az -érintkezést esetről-esetre, de azért a nagy forradalmárok -klubjainak állandó tagja s ezek tanácskozásainak állandó részese -lett. Azt <span class="pagenum"><a name="Page_97" id= -"Page_97">-97-</a></span> hitte, inkább ezek közt van helye, mint a -magyar bujdosók közt. S midőn a nagy forradalmárok és magyar -bujdosók közt véleményösszeütközés támadt: Simonyi a nélkül, hogy -magyar voltát megtagadná, a forradalmárokkal tartott. Legbensőbb -meggyőződése volt ekkor, hogy a magyar nemzet csak úgy vívhatja ki -függetlenségét, ha a világforradalom hőseivel tart föltétlenül. S -azért, midőn Bem halálának gyászünnepélye 1851 február 11-én -megtartatott: Simonyi Ernő elment ez ünnepélyre, noha rajta kivül -egyetlen magyar se jelent ott meg. Mert ez ünnepélyt a -világforradalmárok rendezék: Louis Blanc, Sawaskiewicz, Berthélemy, -Teggia és a többi, a kikkel pedig a magyar emigránsok együtt járni -nem akartak. Bemnek, a magyar szabadsághősök egyik legnagyobbikának -halála ünnepén tehát csak egyetlen magyar ember volt jelen -Londonban, 1851-ik évi február 11-én.</p> -<h3>III.</h3> -<p>Simonyi mindjárt az első hónapokban bizonyos tekintélyre tett -szert az idegen nemzetek menekültjei és forradalmárai közt. Kitünik -ez ama jubiláris lakoma lefolyásából, melylyel Londonban 1851 -február 24-én a párisi februári forradalom emléke ünnepeltetett -meg.</p> -<p>Ez ünnepet a francziák inditványozták, noha ők maguk is két -ellenséges táborra voltak – mint emlitém már – oszolva. Louis Blanc -tábora sokkal népesebb volt, mint Ledru Rollin-é, mert a németek, -lengyelek, <span class="pagenum"><a name="Page_98" id= -"Page_98">-98-</a></span> olaszok nagyobb tömege is amahhoz -tartozott. Ledru Rollinék csak egyszerü meghivót bocsátottak ki a -lakomára, ellenben Blanc-ék meghivója hatalmas forradalmi -manifesztum volt. Ezek nagy konferencziát tartottak s a manifesztum -készitésére s a lakoma vezetésére igazgató komitét választottak. E -bizottság tagjai valának: Loudolphe, Mihalóczy, Barthélemy, -Schopper, Rouchi, Teggia, Louis Blanc, Sawaskiewicz, Waszkovszky, -Vidil, Simonyi Ernő és Willich. Ők írták alá azt a manifesztumot, -mely Simonyi forditásában magyarul is megjelent s itthon a -hirlapokban tétetett közzé. A lakoma megtartatott. 960 forradalmár -és menekült jelent meg rajta s köztük többen magyarok is. A világ -minden nyelvén mondattak itt tüzes felköszöntő szónoklatok. -Magyarul Simonyi Ernő beszélt és Xántus János. Ledru Rollinék -lakomája szűk körben tartatott meg, de magyarok, köztük Pulszky, -ebben is vettek részt.</p> -<p>Simonyi világforradalmi működése körülbelül csak ilynemü -élményekből állott. Nem vett ő részt sem Mazzini, sem Blanqui és -Louis Blanc összeesküvéseiben, nem írt lázitó kiáltványokat és -röpiratokat, de nem is engedé magával elhitetni, hogy a reakcziónak -mindinkább elsötétedő napjaiban honának felszabadulása közellévő -dolog volna. Külső jelenségekből nekem úgy tetszik, hogy Simonyi -minél több időt töltött a nagy tettek, nagy eszmék és nagy szavak -világforradalmi hősei közt s minél többször volt alkalma közelről -szemlélni a magyar emigráczió szomoru belviszályait <span class= -"pagenum"><a name="Page_99" id="Page_99">-99-</a></span> s keserü -személyeskedéseit: annyival inkább magába vonult s tettvágygyal -terhes lelkét annyival inkább tudományos buvárlatoknak engedé át. -Már 1851-ben és még inkább 1852-ben kezdé látogatni a British -Muzeum könyvtárait s nagy szorgalommal tökéletesité magát az angol -és franczia nyelvek ismeretében. A pezsgő és rajongó forradalmi -szellem a tudományok néma buvárlatát s a könyvtárak dohos levegőjét -nem igen szereti és Simonyi Ernővel forradalmi téren 1859-ig nem is -találkozunk. Nem, még csak a magyar emigráczió kebelében sem.</p> -<p>Levelezéseit a »Magyar Hirlap«-nál 1853-ik év folyamán már -megszüntette. E lapra napról-napra jobban ügyelt a rendőrség s -Szilágyinak nagyon sok baja volt párisi, londoni, brüszszeli és -berlini levelei miatt, melyet bujdosók küldtek neki. Hogy a -kormányt kiengesztelje, ilyenkor egy-egy ellenséges czikket közölt -Kossuth ellen, vagy lenyomatá a »Times«-nak egy-egy Kossuthot -piszkoló vezérczikkét. Természetes, hogy ily előzmények után -lapjában a függetlenségi harcz férfiai többé nem írhattak. A lap -1854 elején különben is egészen hivatalos lappá alakult át.</p> -<p>A bridgewateri állomást 1853-ban foglalta el s itt egész -lélekkel neki feküdt növendékei oktatásának. Üres ideje e mellett -természetesen elég maradt. De ő ez időt kitünően használta fel. -Sétái gyakran a tengerpartra vezették. A bristoli öböl igen szép -itt s a tenger faunája gazdag. Simonyi tanulmányozá e faunát s ez -időben gyönyörü tengeri kagyló-gyüjteményt állitott <span class= -"pagenum"><a name="Page_100" id="Page_100">-100-</a></span> össze, -mely ugyan még most is Angliában van, de a melyet kár volna haza -nem hozatni. Bármely vidéki nagyobb tanintézet nagy nyereségnek -tarthatná ennek birtokát. Ezen kivül tüzetesen foglalkozott -földtannal és vegyészettel s e tudományoknak csakhamar gyakorlati -hasznát is látta. Ugyanitt kezdé olvasni az angol és német -remekirók műveit s politikusaink közt alig van egy is, ki a -klasszikus római, az angol, a német és a spanyol költészeti -irodalomban járatosabb volna, mint volt Simonyi. A spanyol és olasz -nyelvet később 1859 után sajátitá el.</p> -<p>Ötödfél évig, 1857 végeig volt Payne családjánál. Ez idő alatt -fölnevelte a legidősb fiut s e közben jelentékeny utazásokat is -tett. Növendékével átment Párisba is s ott az École des mines, -Collége de France, Jardin des Plantes és a Sorbonne elődásaira -rendesen bejárt s különösen a geológiában alapos készültségre tett -szert. Csinos geológiai gyüjteményt is szerzett, melyet azonban -hazajövetelekor szintén nem hozott magával. Kagylógyüjteményével -együtt most is útra készen van becsomagolva Shetfieldben.</p> -<p>Már első londoni tartózkodása alatt bejárt a brit muzeumba, -melynek könyv- és kézirattári gyüjteményeit különösen hazánk -története szempontjából alapos vizsgálat alá vette. E könyvtárról -érdekes tanulmányt is írt, mely magyar történelmi okmánytára első -kötetében van közölve. Kutatásait kiterjesztette Edinburgra is s -ott az egyetemi könyvtárt s az Advocates Libraryt vizsgálta át. -<span class="pagenum"><a name="Page_101" id= -"Page_101">-101-</a></span></p> -<p>Magának természetesen nem volt ideje a másolatokat végezni, -tartott tehát jelentékeny költséggel másolókat. Az angol és -franczia szövegü diplomákat leforditotta magyarra s úgy vette fel -gyüjteményébe két nyelven. Minden gyüjteményt bibliografikailag is -leírt úgy, a miként találta. Gyüjteményének I. kötete a Magyar -akadémia kiadásában 1859-ben jelent meg s nagyérdekü közleményeket -tartalmaz 1521 és 1717 közti időből.</p> -<p>A második kötet 1875-ben jelent meg. Vagyis ez voltaképen meg -sem jelent. Ez is kiszedetett az akadémia kiadásában, de sok -másolási és sajtóhibával levén tele, gondos korrektura nélkül -kiadható nem volt. Ám e korrekturát már bokros politikai teendői -miatt nem teljesitheté, az akadémia pedig a helyett, hogy -segitségére sietett volna, a szedés széthányatását rendelte el -mintegy öt évi heverés után. Szerencsére néhány történészünk, -nehogy a becses anyag, mely szakférfiak által így is használható, -végkép elveszszen, hatvan példány kefelevonatot megőrzött, s -ezekből néhány könyvtárnak adott egy-egy példányt.</p> -<p>Ugyanezen időben gyüjté Rákóczi kora okmánytárát is. Ez két -kötetben s pedig vaskos kötetben jelent meg: Angol diplomácziai -iratok II. Rákóczi Ferencz korából czímmel. Az első kötet 1871-ben -előbeszéddel, a második kötet 1873-ban előbeszéd nélkül. E -gyüjteményekkel a magyar történelem kutató irodalmában megörökité -nevét.</p> -<p>Midőn Payne családjánál betölté feladatát: akkor <span class= -"pagenum"><a name="Page_102" id="Page_102">-102-</a></span> ugyan -Bridgewaterben mister Browne czementgyárában keresett és talált -foglalkozást, és pedig mint a gyár vegyésze. Ez állásban azonban -nem sokáig maradt. A vegyészetben ugyan oly mértékben, mint a -czementgyárhoz szükséges, teljesen jártas, sőt ügyes volt, de ő -mechanikus munkánál már sokkal többre érezte magát képesnek és -méltán s azért csakhamar Board czementgyárához ment át -művezetőnek.</p> -<p>Itt s így foglalkozott az 1858-ik év tavaszáig. Elképzelhetjük, -hogy a magas műveltségü férfiu lelkét e foglalkozás ki nem -elégitheté. A ki honának multjával, a politikának és -nemzetgazdaságnak legnehezebb elméleti kérdéseivel már -előszeretettel s komoly alapossággal tudott foglalkozni, a ki a -művelt világ legmagasb költészeti irodalmaiban kereste és találta -élveit: annak czementgyár igazgatása, gépszerü munkások százaival -való vesződség, gyárgépek zakatolása nem lehetett oly foglalkozás, -mely lelkének minden vágyát betöltötte volna. Kivált mikor állása -még a teljes függetlenséget is nélkülözte. Felhasználta tehát a -legelső alkalmat az ettől való szabadulásra s a mint elég tőkét -gyüjtött, átment Bristolba s ott magának fényképészeti műtermet -rendezett be, ez iparág elég jövedelmezőnek mutatkozván az -időben.</p> -<p>Itt sem maradhatott sok ideig. Egy sajátságos eset, mely -kedélyére óriási hatással volt, arra kényszerité, hogy Bristolt -hagyja el. S azért műtermét feloszlatá s másutt keresett és talált -alkalmazást. Olyat, mely neki tisztes jövedelmet biztositott s mely -utazási <span class="pagenum"><a name="Page_103" id= -"Page_103">-103-</a></span> vágyát is kielégitheté. Volt Londonban -egy gazdag gyáros és kereskedő czég, Mapin háza, melynek -Sheffieldben volt óriási aczélgyára. E gyárnál fogadott el utazó -ügynöki állomást Angliára és a kontinensre s később 1862-ben e -gyárnak lett párisi főügynöke, üzleti köre kiterjedvén e minőségben -Franczia-, Spanyol- és Olaszországra.</p> -<p>Mint utazó ügynök több gyárat és czéget is képviselt, a -mennyiben ez főnöke üzleti érdekeivel nem ellenkezett. Nagy -utazásokat tett. Talán egyetlen magyar ember se barangolta be -Európát annyira, mint ő. Szigoru lelkiismeretessége is készteté -erre, hogy megbizójának érdekét minél jobban előmozditsa, de -tudományszomja is folyton hajtotta előre. Ő maga írja egy -polemiájában, hogy Lisszabontól Szentpétervárig mindenütt járt ama -gyárak érdekében, melyeket képviselt. S hozzá teszi, hogy e -foglalkozás tekintélyes jövedelmet s kényelmes állást biztositott -neki.</p> -<p>Mindenütt, a hol járt, az üzleti érdekek előmozditása mellett -törekedett a történelmi, néprajzi, művészeti s kivált közgazdasági -és kivált művelődéstörténeti momentumokkal s a nevezetesebb -személyiségekkel megismerkedni. Ha beszélgettünk vele s ha kedélye -megnyilt: gazdag tapasztalatainak, mély észleleteinek bősége -meglepett. Mindenkivel anyanyelvén beszélt. A magyaron kívül a -latin, német, tót, franczia, olasz, angol, spanyol nyelveket -beszélte. Mindent látott, mindent tudott, minden nevezetesebb -várost jól ismert; – mint gazdag könyvtár: akként tudott mindenről -felvilágositani. S nemcsak <span class="pagenum"><a name="Page_104" -id="Page_104">-104-</a></span> utazási tapasztalatok, hanem a -politikai és közgazdasági téren, mély tanulmány alapján is. Az -angol parlament tárgyalásait Magyarországon senki se ismerte oly -jól, miként ő. Minden törvényhozási kérdésnek ismerte modern-kori -történetét s nyilvánosságra jutott úti vázlatja igazolja, hogy ő -minden kérdésnek egyszersmind multjával is foglalkozott.</p> -<p>Utazásaiból egyetlen kicsike részt írt meg.</p> -<h3>IV.</h3> -<p>1859-ben mint házának utazó ügynöke Olaszországban járt. Ekkor -ismerkedett meg Helfy Ignáczczal is kihez haláláig a legbensőbb -barátság érzelmei kapcsolák. Ekkor jelentkezett ujra Kossuthnál, -1851 óta először s ekkor már erős hajlamot érzett magában Kossuth -terveihez csatlakozni, noha a Magyarország felszabadítására -mutatkozó esélyek mérlegelésében még aligha tudott erősen bonczoló -elméje végleg megállapodni.</p> -<p>A magyar emigráczió köreiben kezdettől fogva három irány -létezett e kérdésben.</p> -<p>Az egyik irány, melynek gróf Andrássy, Bittó, Gorove, gróf -Eszterházy Pál s többen állottak élén, az uralkodóházzal való -föltétlen kibékülés alapján belső alkuval törekedett az ország -alkotmányos önállását visszaszerezni. Ezek Kossuthtal hamar -megszakiták az összeköttetést, haza jöttek még az ötvenes években s -Deák <span class="pagenum"><a name="Page_105" id= -"Page_105">-105-</a></span> mögött kerestek állást, szerepkört. -Simonyi ezt az irányt föltétlenül kárhoztatá.</p> -<p>A második irány, melyhez Simonyi s az Amerikába kibujdosottak -nagy része tartozott, a magyar nemzetet az általános vagy -forradalmi iskola hívei közé óhajtotta besorozni. Ez iskola -föltétlenül antimonarchikus volt s vezetői tiszta republikánusok, -sőt szoczialisták is valának. A magyar ügyet ők a szabadság és -emberi haladás egyik kérdésének tekintették, belőle a történeti -jogot kizárták s benne a nemzeti ügyről nem vettek tudomást. -Kossuth ez iránynyal nem tartott egy pillanatig sem.</p> -<p>A harmadik irány Kossuth iránya volt, mely a dinasztia -kérdésében forradalmi, Magyarország szabadsága és integritása -kérdésében történelmi és legitim volt, s mely az európai -hatalmakkal való szövetkezés utján, mint egykor Bethlen és II. -Rákóczi Ferencz, törekedett a nemzet állami függetlenségét -visszavívni.</p> -<p>Simonyi kételyeket táplált ez irány sikere iránt és sem a -franczia, sem az olasz, sem a porosz fejedelemben nem tudott bízni -teljesen. Azonban Kossuthtal szemben nem is akart, nem is tudott -volna propagandát csinálni személyesen s azért 1859-ben fölvetette -azt az eszmét, hogy a magyar emigráczió tagjai Keletről, Amerikából -s Európából jöjjenek össze egy nagy kongresszusra Angliában, -állapitsák meg közösen politikájuk irányát s erről ünnepélyes -manifesztumban értesitsék mind a magyar nemzetet, mind Európa -hatalmait.</p> -<p>Kossuthtal magával megbeszélte-e nézetét személyesen, -<span class="pagenum"><a name="Page_106" id= -"Page_106">-106-</a></span> nem tudom. Sok emigránssal közölte ezt. -De e nézet nem jutott érvényre, valószinüleg Kossuth nem akarta. -Letett tehát róla Simonyi is, sőt ez eszméjének elhangzása után -föltétlenül hozzá csatlakozott Kossuth irányához s maga is beállott -az olaszországi magyar légióba, melynek tagja is maradt 1860-ig. -Nem oly tagja azonban, hogy benne maradt volna a tétlenség és -pihenés napjaiban is. Fentartá gyárának kereskedelmi képviseletét. -Jelszava volt: harczolni, mikor kell, de azonkivül dolgozni és -megélni saját emberségéből. Demokratának s oly önérzetes férfiunak, -mint ő, más életprogrammja nem is lehetett.</p> -<p>1860-ban ujra tett egy utazást Spanyol- és Francziaországban s -61 elején ez utóbbi helyen kapta azt a tudósitást, hogy a 61-iki -országgyülésre a privigyei nyitramegyei kerület őt megválasztotta -képviselőjének. Nem bizott ugyan ez országgyülés működésének -sikerében, mindamellett agyában megfordult a hazatérés gondolata s -ezt több emigráns társával közölte is.</p> -<p>Közölte Pulszkyval is, kit e végből személyesen felkeresett 1861 -ápril havában Florenczben, kérdezvén tőle, miként lehetne salvus -conductust szerezni a hazamenetelre. Pulszky, szintén megválasztott -képviselő, mutatá neki báró Vay Miklós kanczellárnak levelét, -melyet ez Bécsből hozzá ép e kérdésben feleletül intézett. Báró Vay -azt irá, hogy a bécsi kormány nézete szerint a képviselőknek a -magyar alkotmány alapján megvan ugyan salvus conductusuk az -országgyülésen s ezt megelőzőleg és ennek bezárása után 30 napig, -de csakis <span class="pagenum"><a name="Page_107" id= -"Page_107">-107-</a></span> Magyarországon; miután pedig Ausztriát -sem a magyar alkotmány, sem a képviselők immunitási joga nem -kötelezi: ám lássák az emigránsok, miként őrizhetik meg személyes -biztosságukat az osztrák hatóságokkal szemben.</p> -<p>E felelet természetesen nem volt egyéb, mint kelepcze. Teleki -László drezdai elfogatása élénk intő példa volt.</p> -<p>Igaz, hogy Törökországon s Románián át az osztrák határ -kikerülésével be lehetett volna jutni: ámde ki bizhatott volna -Couzának, sőt a bécsi kormánynak is jóhiszemüségében, s miként -történhetett volna a visszatérés? Simonyi nem is gondolkodott -tovább a dolgon, letett egészen a hazajövetelről.</p> -<p>Ez év végén ujra Bridgewaterben találjuk őt Payne vendégszerető -házában. Itt és ekkor fejezte be magyar történeti okmánytárának -második kötetét.</p> -<p>A következő évnek, 1862-nek folyamán Párisba tette át lakását -állandóan, a mennyiben ez volt főügynökségi telepe. Utazásait innen -is folytatta, noha főügynöki minőségében már voltak vidéki ügynökei -is tetemes számmal. Ez állás már tekintélyes évi jövedelmet: 25–40 -ezer frankot biztositott neki 1868-ig. Addig tudniillik, mig haza -nem jött, hogy törvényhozói állását elfoglalja.</p> -<p>E helyzetet nem zavarta meg az 1866-iki porosz-osztrák háboru -sem, noha ő akkor elhagyta Párist s Kossuthhoz, majd a -Klapka-légióhoz csatlakozott. Érdekesen jellemzi erős elhatározását -s gyakorlati gondolkozását, de egyuttal hazafiasságát is ekkor egy -kis esemény. <span class="pagenum"><a name="Page_108" id= -"Page_108">-108-</a></span></p> -<p>A königgrätzi csata után a fegyverszünet pár nap mulva -megköttetett. Ennek daczára azonban Klapka légiója, mely már akkor -a határon állott, nem szüntette meg működését, hanem vonult előre s -részben be is jött a határokon. Simonyi a seregnél volt, de a mint -a fegyverszünet megkötéséről értesült, rögtön kijelenté, hogy ő nem -megy tovább egy lépéssel sem előre. »A legnagyobb bűnnek tartanám – -úgymond – e kalandot. A fegyverszünetet béke követi, az osztrák -túlnyomó erőt küld ellenünk, a porosz cserben hagy s embereink -haszon nélküli áldozatokká válnak az osztrák kezében.« E felvidéki -betörésben természetesen nagy hasznát vették volna az ő helyi -ismereteinek, kecsegtették is Klapka környezetében mindennel, ő -megfordult, ott hagyta a csapatot s Berlinbe ment, hol ezt maga -beszélte el Irányi Dánielnek. A következő napokban Klapkáék is -belátták Simonyi elhatározásának helyességét.</p> -<p>Az a körülmény, hogy a prágai béke után mind a porosz, mind a -franczia, mind az olasz udvar cserben hagyta a magyar ügyet, -továbbá az 1867-ben létrejött kiegyezés, megsemmisitő hatást -idézett elő az emigráczióban. Ennek minden szervezete felbomlott, -miután fennállásának közeli és konkrét czélja nem volt többé, a -távol fekvő és bizonytalan jövőnek reményei pedig többé a bujdosók -társaságát nem voltak képesek együtt tartani. Haza jöttek tehát -mindazok, kik társadalmilag nem vertek gyökeret külföldön. Haza -jöttek és részben föltétlenül elfogadták a kiegyezést s a -Deák-párthoz <span class="pagenum"><a name="Page_109" id= -"Page_109">-109-</a></span> csatlakoztak, mint Klapka, Pulszky, -Türr, Horváth Mihály stb.; részben a balközépen foglaltak helyet, -hogy a kiegyezést lassankint fogadják el, de mégis elfogadják úgy, -a hogy van, mint Perczel Mór, Ludvigh, Csernátony s még -néhányan.</p> -<p>Három férfiu volt köztük, kik a kiegyezés által alkotott uj -alkotmányos állapotra ráléptek ugyan, de nem azért, hogy azt -elfogadják, hanem azért, hogy legyen működési alapjuk, melyen állva -épen ezen állapot gyökeres megváltoztatásával az ország államjogi -önállóságát kivívják. Ezek: Irányi Dániel, Helfy Ignácz és Simonyi -Ernő.</p> -<p>Kossuth, mindannyiak vezére egykor s az eszményi függetlenségnek -jelképe mindenha, egyedül maradt, mint az uj állapotnak élő -tagadása.</p> -<p>Kezdetben Simonyi se akart bejönni. Vagy ha akart is, nem -kizárólag politikai működés volt czélja. Sőt sokan azt hitték és -hiszik ma is, hogy ő is hajlandó volt kezdetben a 67-iki kiegyezést -elfogadni s hogy ettől csakis az első kormány rideg, visszautasitó -magaviselete riasztotta el.</p> -<p>Tizennégy év óta folytatott egész működése ellenkezik e -feltevéssel. Beszédeiben és irataiban én kerestem nyomát annak, mi -igazolhatná e feltevést. Nem találtam sehol. Lapjában, a »Szombati -Lapok«-ban, Deákról jelent ugyan meg egy biráló tanulmány név -nélkül, melyben azt mondja az iró, hogy kezdetben ő is híve volt -Deáknak, de e névtelen közleménynek, mint illetékes férfiak -mondják, nem is a szerkesztő Simonyi <span class="pagenum"><a name= -"Page_110" id="Page_110">-110-</a></span> Ernő, hanem Pétery Károly -volt irója, egy korán elhunyt tehetséges publiczista és -képviselő.</p> -<p>Irányitól tudom azt, hogy a kiegyezés megtörténte után 1867-ben -ő összejött Simonyival Párisban és Simonyi kifejezte azt az -óhajtást, vajha Kossuth személyesen nyilatkoznék a kiegyezés -tényéről s világositaná fel a nemzetet az álláspontról, melyet a -kiegyezéssel szemben elfoglal. Irányi megjegyzé, hogy ez kissé -késő, noha nézete szerint is czélszerü volna. Együtt elmentek -Kossuthhoz s ott Simonyi ismétlé nézetét és óhajtását. Első -pillanatban maga Kossuth is későnek tartott ilynemü nyilatkozatot s -megjegyzé azt is, hogy az ő álláspontját mindenki ismeri a hazában. -Mindamellett Simonyi és Irányi érveire elhatározá, hogy nyilatkozni -fog és pedig Deák Ferenczhez intézendő nyilt levél alakjában. Igy -és ekkor jött létre ama páratlan manifesztum, mely oly óriási -hatást keltett akkor a nemzetben a kiegyezésnek mind hivei, mind -ellenzői közt.</p> -<p>Az emlitett feltevés egyébiránt valószinüleg onnan eredt, hogy -Simonyi hazajötte után is kereskedelmi megbizottja akart az angol -háznak maradni s ezért mindent elkövetett, hogy házának -gyártmányaira Magyarországon, sőt a magyar kormánynál is vevőket -keressen. Sineket s egyéb vasuti felszerelvényeket ajánlott -eladásra Lónyay pénzügyminiszternek, Hollán közlekedési -államtitkárnak s egyebeknek. Az emberek e tényből frivol -erkölcsérzettel úgy okoskodtak, hogy Simonyi értékesiteni akarja -politikai pártállását. <span class="pagenum"><a name="Page_111" id= -"Page_111">-111-</a></span></p> -<p>Silány felfogás, melynek alaptalanságát maga Simonyi Ernő -mutatja ki egy 1872-ik évi augusztus 31-én kelt nyilatkozatában. -Kifejté itt, hogy a tisztességes kereskedelmi üzlet nem ellenkezik -a politikai pártállással s hogy ő felajánlott áruczikkeivel nem -magának és nem megbizójának, hanem az országnak akart jó üzletet -csinálni. Úgy vélekedett – mondá – hogy a mit idegenek idegen -országban megtettek vele, hogy tudniillik saját hasznukra vele -üzleti viszonyba léptek: azt itthon saját honfitársai, sőt épen a -kormány férfiai sokkal inkább megteszik, ha meggyőződnek arról, -hogy az angol gyártmányok olcsóbbak is, jobbak is, mint az -osztrákok.</p> -<p>Csalódott.</p> -<p>A magyar társadalom messze van még a demokracziától s aztán -némely államférfi Magyarországon az üzletben politikát s a -politikában üzletet szokott csinálni. Ez az, a mit Simonyi Ernő a -külföldön meg nem tanult.</p> -<h3>V.</h3> -<p>1868-ik év május hó közepén jött haza Párisból már mint -megválasztott képviselő. Baranya vármegyének német-üröghi vagy -később úgynevezett szalántai kerülete tisztelte meg mint távollevőt -bizalmával. Megbizó levele ápril 22-én adatott be, választása -ugyane hó 29-én igazoltatott s május hó 28-án már felszólalt a -képviselőházban. <span class="pagenum"><a name="Page_112" id= -"Page_112">-112-</a></span></p> -<p>Napirenden volt a Poroszországgal kötött vám- és kereskedelmi -szerződés beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat. Az ülésszaknak -vége felé járt már az idő, képviselők nem voltak jelen nagy -számmal, a szónokokat nem hallgatták figyelemmel. Hozzá épen nem -kötöttek az ellenkező pártok nagy várakozást, alig ismerték névről -is, személyesen pedig egyáltalán nem. S aztán szélsőbali -képviselőtől épenséggel nem várták, hogy oly kérdésről, melynek -tárgya nemzetközi vám- és kereskedelmi szerződés, szakavatottan, -tüzetesen tudna szólani. Az akkori szélsőbal főleg csak államjogi -és közjogi természetü tárgyaknál szokott felszólalni, felszólalásai -rendszerint általánosságok körében mozogtak s bizonyos stereotip -szólamokkal voltak teletömve. A beszédeket, ha bennük személyekre -vonatkozó erőteljes kifejezések hiányoztak, nem igen szokták -figyelemmel meghallgatni. Nem lehet tehát csodálni, ha Simonyi Ernő -első beszédét általános figyelmetlenség és zajongás közt volt -kénytelen megtartani.</p> -<p>S e beszéd mégis megmutatá, hogy a szónok nem közönséges -tehetség, hogy a kérdéshez tüzetesen és szakavatottan szól, s hogy -benne a szélsőbal uj és nagy erőt nyert, mely e pártnak parlamenti -működésére elhatározó befolyást fog gyakorolni.</p> -<p>Pártján kivül talán csak maga Deák Ferencz hallgatta egész -figyelemmel. Jellemző, hogy a mikor a beszéd végével Gorove -szakminiszter oda lépett Deákhoz s ennek mondá: »Milyen -bolondságokat beszél ez az ember«, Deák hidegen mondá neki: -<span class="pagenum"><a name="Page_113" id= -"Page_113">-113-</a></span></p> -<p>– Én pedig azt mondom, hogy ettől az embertől valamennyien sokat -tanulhattok.</p> -<p>Ettől kezdve tagja volt minden országgyülésnek. Az 1869-iki és -1872-iki országgyülésre szintén a német-üröghi, az 1875-ikire a -szentesi kerület választá meg. Népszerüsége oly nagy lett -lassankint, hogy az 1878-iki országgyülésre három kerületben is -megválasztották, úgymint Szentesen, Szegeden és Debreczenben. -Utóbbi helyen épen magát a miniszterelnököt Tisza Kálmánt buktatta -meg s azért e kerületet képviselte ez országgyülésen, valamint a -most folyó 1881-ikin is haláláig.</p> -<p>Már az 1865-iki országgyülés utolsó idejében pártját uj -parlamenti eljárásra bírta. Eddig e párt, mint főleg a balközép is, -rendszeresen negativ álláspontot foglalt el a Deák-párttal -szemközt. Eszmék nem hiányoztak ugyan nála, de megelégedett azzal, -hogy ezeket a kormány javaslatainak birálata közben töredékesen -rendszertelenül adta elő. Simonyi nem helyeslé e taktikát. Ő azt -mondá s nem egyszer mondá, hogy puszta tagadással többséget -szerezni soha nem lehet, s hogy a pártnak nem szabad pusztán az -államjogi és közjogi kérdések általánosságaira szoritkozni, hanem -az állami élet mindennapi kérdéseiben is folyton állást kell -foglalni. És pedig határozottan formulázott eszmékkel, rendszeresen -kidolgozott javaslatokkal. Nem elég – szerinte – a nemzetnek azt -tudni, hogy a szélsőbal mit nem akar, hanem tudni kell azt is, hogy -valósággal mit akar, hogy tájékozva legyen az iránt, vajjon a -belpolitikai szerves kérdésekben, pénzügy, adópolitika, -<span class="pagenum"><a name="Page_114" id= -"Page_114">-114-</a></span> közigazgatás, kulturális ügyekben, -nemzetiségi, egyházi és közoktatási téren minő politikát követne a -szélsőbal, ha többségre jutva, a korona által az ország -kormányzatával megbizatnék.</p> -<p>Uj hang, eddig szokatlan eszmeáramlat volt ez a régi -szélsőbalnál, de Simonyi nem minden vita és nehézség nélkül, -diadalra tudta juttatni eszméit.</p> -<p>Ő maga csakhamar még az 1868-ik év nyarán rendszeresen dolgozott -ki törvényjavaslatot a katonai biróságokról s ezt még ez -országgyülésen benyujtá. A következő országgyülésen s 75-ig -folytonosan ő terjeszté elő a párt válaszfelirati javaslatait s -ezekben a párt részéről folyton határozott, részletes pozitiv -programmot adott elő nemcsak az államjogi, hanem a belpolitikai -kérdésekről is. Sőt Helfy Ignáczczal együtt 1872-ben a következő -évre óriási munkával részletesen kidolgozott költségvetési -javaslatot is terjesztett elő a pénzügyi bizottságban. Ily -szakadatlan munkássággal jelentékeny tehetségnek s gazdag -törvényhozási ismereteknek birtokában csakhamar pártjának mindenki -által elismert vezérévé vált.</p> -<p>A 69-iki országgyülésen mindjárt az első ülésszakban -megválasztatott a vasuti és jegybankügyi bizottságnak valamint a -közalapok és alapítványok jogi természetének megvizsgálására -kiküldött bizottságnak tagjává. Később a képviselőház pénzügyi -bizottságának lett állandó tagja. Mind e bizottságok, valamint a -Deákpárt idejében rendszeresen működő osztályok tanácskozásaiban -folytonosan részt vett s tanulságos, néha nyomatékos <span class= -"pagenum"><a name="Page_115" id="Page_115">-115-</a></span> szavát -mindenütt fölemelte. Nagy szellemi erők voltak akkor a Deák-párton, -de a legnagyobbak is tisztelték s egész figyelmükre méltatták -észrevételeit. Éles, bonczoló elmére, nagy kritikai tehetségre, -sokoldalu tanulmányra mutattak ezek folyton. Ezen kivül a -parlamenti tárgyalásokon is mindig részt vett s 1868 óta alig -merült fel 1880-ig nagy kérdés, melyhez kimeritőleg, gyakran a -képviselőház osztatlan figyelme közt, ne szólott volna.</p> -<p>Erkölcsi bátorsága a vakmerőséggel volt határos. A korrupcziót -minden jelenségében engesztelhetlenül üldözé s e miatt nem egyszer -keserü személyes összeütközései valának, melyek pár esetben -lovagias uton voltak csak elintézhetők. A Lónyay-kabinetet gyakran -hevesen megtámadta parlamentben, sajtóban, választási népgyüléseken -egyaránt. 1873-ban a keleti vasut visszaéléseinek kérdésében Szlávy -miniszterelnökkel volt keserü összeszólalkozása. Midőn Deák meghalt -s a nemzetben a részvétnek eddig még soha nem tapasztalt -demonstrácziói támadtak: ő ez áramlat ellenére nem hallgatá el a -legkeményebb kritikát, mely valaha államférfi és működése fölött -elhangzott. S midőn Bosznia okkupácziója végrehajtatott s ez az -1878-iki országgyülés elején szóba jött, harsány hangon mondá, hogy -Andrássy grófot ezért fel kell akasztani.</p> -<p>Mindezt erkölcsi bátorságának jelzésére hozom fel, a nélkül, -hogy minden felszólalását helyeseltem vagy minden nézetét osztottam -volna. Működésének jellemzését különben is utolsó czikkemre hagyom. -<span class="pagenum"><a name="Page_116" id= -"Page_116">-116-</a></span></p> -<p>Parlamenti szereplése mellett jelentékeny publiczistikai -működése is volt. Az 1870-ik évben kevés ideig szerkesztője volt a -»Magyar Ujság«-nak, de folyton írt, noha később betegsége -sulyosodtával mind ritkábban, pártjának többi közlönyében is.</p> -<p>1872 elején maga adott ki s szerkesztett egy heti lapot -»Szombati Lapok« név alatt. Angol minta állott szeme előtt, -feledvén, hogy nálunk angol irói kar és angol olvasó közönség -nincs. E lapnál Mende Bódog, Pétery Károly, Mezei Ernő, a -szépirodalmi részben Degré Alajos voltak munkatársai. Czikkei -névtelenül közöltettek. Volt egy rovata »Szabad a vásár« czím -alatt, melyben különösen a korrupcziót s annak egyes eseteit és -személyeit ostorozá szakadatlanul, éveken át. E lap névleges -szerkesztését 1772 október elején Mende Bódogra bízta, de -czikkeivel azontúl is támogatá. 1874-ben szünt meg, vagyis alakult -át e lap Mende lapjává és tulajdonává.</p> -<p>1874 tavaszán belső alakulás s uj szervezkedés jött létre a -szélsőbal kebelében. Eddig egy pártot képezett mindenki, ki a -szélsőbalhoz tartozott, bár némi nézeteltérések miatt gyakran élénk -viták fejlődtek ki a pártkör tanácskozásaiban. Egyik árnyalatot -Irányi képviselé barátaival együtt, mely pozitive hangsulyozá -programmjában a perszonális-unió elvét s mely magát negyvennyolczas -pártnak nevezé. A másik árnyalat élén Simonyi Ernő állott, mely a -perszonális-unió elvét ugyan nem zárta ki, de elengedhetlen -föltételül sem köté ki. 74-ben uj elemek, uj férfiak jöttek a -párthoz, az úgynevezett <span class="pagenum"><a name="Page_117" -id="Page_117">-117-</a></span> elvhű balközépiek: Gubody, Ugron, -Csávolszky, Duka Ferencz, Szluha stb. Élénk viták után ekkor -alakult mai nevén és alakjában a függetlenségi párt s egy 1874 -május 17-én tartott országos népgyülés helyeslé azt. Irányi és -barátai kezdetben s néhány éven át külön klubbot tartottak fenn s a -függetlenségi párt vezérlete most már egészen Simonyi Ernőre -maradt, melynek fáradalmait azonban különösen Helfy Ignácz osztá -meg vele.</p> -<p>A közérzületnek amaz óriási föllendülését, melyet a legutóbbi -török-orosz háboru alatt 1876-tól 1878-ig átéltünk, ez uj alakjában -vezette már a függetlenségi párt s illetőleg Simonyi Ernő. Bár -hanyatló egészséggel s mindinkább elkomoruló kedélylyel, mégis -lankadatlanul megállott a mozgalom élén. Ama nagy, a külföldön is -feltünt népgyülések, melyek 1877-ben és 1878-ban úgy -felvillanyozták a közvéleményt, mind közreműködésével, sőt részben -vezetésével tartattak. Tudtával, tanácsával, közreműködésével -készittetett elő ama székely vállalat is, melynek czélja lett volna -Romániába rontani s az oroszok szállitó vasutvonalát megsemmisiteni -s ekként a plevnai hősöknek közvetve segitségül jönni. Ő vezette -pártja részéről a 78-iki választásokat is, melyek az addig oly -kisded függetlenségi pártnak tagjait megkétszerezék.</p> -<p>Ezek voltak utolsó nagyobb politikai cselekményei. A 78-iki -országgyülésen még felszólalt néhányszor s bár szelleme erős, de -hangja és alakja már megtört. Akaratereje még a régi, de idegeit -már halálos kór zsibbasztá el! <span class="pagenum"><a name= -"Page_118" id="Page_118">-118-</a></span></p> -<h3>VI.</h3> -<p>Abból, a mi Simonyi élettörténetének nevezhető, e rövid -vázlatban már csak keveset kell megérintenem.</p> -<p>Nagyon szerény vagyonnal jött ő be az országba. Lassan -gyűjtögetett tőkepénzét a gödi nyári lakba fektette, mely Váczon -innen, a budapest–bécsi vasut egyik állomásán fekszik, gyönyörű -kilátással a Dunára s az átellenben fekvő szentendrei hegyekre. Ide -hozta könyvtárát s tudományos gyűjteményeit is. Könyvtára, melyet -szintén külföldön gyűjtött, hét ezer forintba került. Itt élt ő -mintegy hét éven keresztül. Innen járt be a képviselőházi ülésekre -s itt keresték őt fel gyakran barátai, kiket mindig gazdag -vendégszeretettel fogadott.</p> -<p>Lakása és háztartása nem állott arányban sem vagyoni állásával, -sem jövedelmeivel, melyek túlnyomó része képviselői napdijaiból -állott. De nem könnyelműség, hanem a hazai viszonyok nem ismerése -vezette őt félre. Angol kereskedelmi házának franczia és olasz -képviseletét barátjának, Helfy Ignácznak adta át, ki 1868-ban még -kinn maradt s csak két év mulva jött haza, mint szintén már -megválasztott képviselő s ő maga megtartá ama sheffieldi gyárnak -magyarországi és ausztriai képviseletét. Azt hitte, hogy a -politikai pártállással összeférhető e tisztes foglalkozás hoz neki -évenkint akkora jövedelmet, a mekkora külföldön is megszokott -háztartásának igényeit teljesen fedezendi.</p> -<p>Nem ugy történt. 1872-ben maga irja meg egyik <span class= -"pagenum"><a name="Page_119" id="Page_119">-119-</a></span> -nyilatkozatában, hogy a magyar kormány s az ennek befolyása alatt -álló vállalatok visszautasítólag bántak vele s inkább drága és -selejtes árúczikkeket rendeltek, mintsem az ő ajánlatát, mint -szélsőbali politikusét, elfogadták volna. A osztrák vasutak nagy -megrendeléseket tettek nála, a magyarországiak nem. Sőt megtörtént, -hogy itt Budapesten a svájczi vaggongyár és a belga gépgyár tetemes -értéket rendeltek nála, de a mint ezek az állam kezére kerűltek, -azontúl nála minden megrendelést megszüntettek, természetesen -kárával magának az államnak is.</p> -<p>Mindez őt rendkívül elkedvetleníté. Anyagi zavarok kezdék őt -fenyegetni. Egyik alapitója s igazgatója lett a pesti cottage -építő-társaságnak. A pesti munkás osztálynak s szegényebb -kézműiparosoknak szándékozott olcsó lakásokat építeni. Ez volt e -társaság czélja. Az 1873-ban bekövetkezett óriási hitelválság ezt a -vállalatot is megrendíté vagy legalább a virágzásban -megakadályozá.</p> -<p>Ezekhez járúlt régóta meggyökeresedett betegségének mindinkább -előre való fejlődése. A különben is komoly férfiúnak kedélye -lassankint elborúlt. Anyagi baj s betegség-roncsolta idegzet -szövetkezett lelkének derűltsége ellen. Anyag és szellem, test és -lélek nem függetlenek egymástól. Egyiknek ereje a másiknak erejét -fokozza, egyiknek bénúlása megbénítja a másikat. Elméjének ereje -nem gyöngűlt, ez áll ellent legtovább a sors viszontagságinak s a -test gyarlóságának, de hangúlata komorrá változott. Az 1875-ik év -végén kezdett arról gondolkozni, <span class="pagenum"><a name= -"Page_120" id="Page_120">-120-</a></span> hogy nyomasztó bajai -ellen ismét a külföldre fog menekűlni. S e gondolat annyival inkább -kínozá őt, mert a 75-iki fuzióval eszméinek győzelme is a kietlen -távolba taszíttatott. Ő legalább azt hivé, s mindig mély -keserűséggel nyilatkozott arról a tényről, hogy a mikor a Deákpárt -kész volt már lemondani s a tért a közjogi ellenzéknek átadni: -akkor a közjogi ellenzék hatalmasabb árnyalata, a balközép mondott -le elveiről szükség nélkül és föltétlenűl, sőt csak azért, hogy -sokkal rosszabb kiadásban, benső hit és külső eredmény nélkül -folytassa a régi kormányok politikáját.</p> -<p>Ekkor álltak össze barátai, hogy az anyagi zavartól megmentsék -őt. Mocsáry Lajos buzgó fáradalmainak, de egyúttal -áldozatkészségének is sikerűlt ez. Az áldozatban vele egyenlő részt -vettek Sembery István, Fornszek Sándor, Ragályi Nándor saját -pártjából. De a készség nemcsak saját pártjában nyilatkozott erre. -Voltak barátai, jellemének s elméjének tisztelői a vele szemközt -álló pártban is, kik szintén tiszteletreméltó előzékenységgel -siettek a kiváló férfiú nyugalmát visszaszerezni. Hosszú a névsor, -melyből Somssich Pál, Samassa érsek, Szitányi, Andaházy nevei -jutnak eszembe. Megérdemlik a jók hálás elismerését. Nemcsak nálunk -fordúlt elő ilyen eset. Angliában Foxot kétszer is kisegíték -hasonló bajból barátai. Lamartinenak a nemzet adott nagy összeget s -e tény egyik államférfi jellemére se vetett homályt soha. Én -elhallgathattam volna e tényt, a nemzet ugy se tudta, mert -nyilvánosságra soha nem jött. De nem akartam elhallgatni. -Élettörténetéhez <span class="pagenum"><a name="Page_121" id= -"Page_121">-121-</a></span> tartozik a megboldogúltnak s aztán a -barátságnak oly ritkán előfordúló nemes ténye ez, hogy semmi okot -se láttam arra, miért hallgassam el.</p> -<p>Ezzel befejeztem a kis vázlatot, melyet Simonyi életéről akartam -közleni. Még csak írói és szónoki működéséről s működésének -jelleméről akarok pár megjegyzést tenni.</p> -<p>Simonyi Ernő szoros értelemben vett írónak nem tekinthető, vagy -legalább nálunk nem tekintetik. Írói működése főleg hirlapi -czikkekben nyilvánúlt. Ám hirlapi czikkek irása nálunk iróvá nem -kvalifikál senkit. Irodalmi társaságainknak, az akadémiának, a -Kisfaludy társaságnak hivatalos nézete ez. Másod, harmadrangú költő -egy kis kötetnyi verssel vagy novellával vagy pár, többé-kevésbbé -sikerűlt színművel rögtön hivatalosan fölvétetik a Parnasszusra. De -a ki csak politikai publiczista: annak ott helye nincs. B. Kemény, -Falk, Török János, báró Kaas s 48 előtt Kossuth, gróf Dessewffy -Aurél pusztán politikai czikkekkel is jobban fejleszték a nyelvet, -jobban gazdagíták annak szépségeit s hatalmasabban növeszték a -nemzet értelmi erejét, mint legtöbb költőnk vagy beszélyírónk. -Lángész, tanúlmány, munkaszeretet, gondolatok gazdagsága több volt -bennük, mint belletrisztikai iróink legtöbbjében. S mégis mindezek -publiczistikai működése, a mennyiben az politikai czikkek írására -szorítkozott, éltükben alig ismertetett el hivatalosan s holtuk -után alig jegyeztetett s jegyeztetik föl az irodalomtörténet örök -táblájára. E sorsot megosztja velük Simonyi Ernő is. Őt a -nevezettek <span class="pagenum"><a name="Page_122" id= -"Page_122">-122-</a></span> egyikével se akarom összemérni, de -jelentékeny publiczistának tartom.</p> -<p>Hogy a politikai czikkirást nálunk csak igy veszik vagyis inkább -igy nem veszik számba, annak egyik oka ugynevezett irodalmi köreink -léhaságában keresendő. Francziaországban is napi-érdekü a -napi-czikk s ott az irodalmi körök a kitünő hirlapirókat mégis -másként méltányolják. Másrészről sajátságos sorsa van a -publiczistának, akár politikai czikkiró, akár parlamenti szónok -legyen bár. Hatása hasonlit a szinészéhez. Mig a szinpadon, a -szószéken, a hirlap élén van: addig él, hat, eszméket támaszt, -érzelmeket fakaszt, tettekre hí, foglalkoztatja egész nemzetének -elméit és kedélyét. A mint ott hagyta a szinpadot, a szószéket, a -hirlapot: vége a szerepnek, vége a hatásnak, gyakran neve is -nyomban elenyészik.</p> -<p>Simonyi czikkeiben különös egyéniség nem domborodik ki s -irmodora a hangulatkeltés sajátságos eszközeivel nem rendelkezik. -Sem erős humora, sem erős szatirája nincs, sem a személyek egyéni -gyöngeségeinek ostorozásában nem mester. Őt mindig a tárgy vezeti, -annak mélyéről szedi az érveket s ha valamely kérdésről szól: -mindig csak azt az igazságot törekszik kideriteni, mely arra a -kérdésre tartozik. Szónoklata is ilyen. S mert a politikai kérdések -rendszerint vagy jogiak, vagy pénzügyiek, vagy közgazdaságiak, sőt -az ugynevezett alkotmányi kérdésekben is gyakran az ily természetű -elemek a tulnyomók: tehát érvei is vagy a jogtan, vagy a számtan, -vagy a statisztika mezejéről <span class="pagenum"><a name= -"Page_123" id="Page_123">-123-</a></span> szedvék. Keleti -fantáziáju népünk előtt száraz dolog ez mind. Nem izgató szónok ő, -hanem érvelő. S ilyen mint iró is. Az észhez ir és beszél, a -szivről nem vesz tudomást.</p> -<p>S aztán egyénisége nem egészen illett ama küzdelemhez, melyben -1868 óta részt vett. A 67-iki kiegyezés hatalmas hullámokat vert a -nemzet kedélyében. Erős forradalmi szellem volt akkor még a -nemzetben. A függetlenségi harcz szomoru, de dicsőséges emlékein -elborongott, de föl is lelkesült a nép mindenütt, a hol szónokai és -irói ezeket fölidézték. Kossuth levelei folyton jöttek és mindig -gyujtó hatással voltak. Az ő irmodorát tekinték a publiczistikai -irmodor eszményének. S jöttek irók, kiknek rikoltozó hangja közt -veszély fenyegeté az igaz érvek hatalmát s a nagy emlékek valódi -dicsőségét is. Évekig tartott ez a hangulat. Hogy ily hangulatban -Simonyi mint hirlapiró feltünő nem lehetett: természetes. Akkor -bizonyos lázas lelkesedés tartá fenn a függetlenségi pártot, most -igazságainak meggyőző ereje nemcsak fentartja, hanem folyton -szaporitja. Simonyi egyénisége, irói és szónoki modora most nagyobb -hatásu volna, mint tizennégy év előtt.</p> -<p>Történeti okmánytárának első kötetében van egy hosszabb -tanulmánya a londoni és edinburgi könyvtárakról s a brit muzeum -könyvtári gyüjteményeiről. Ez tanulságos mű. Utazásainak egy -részéről is irt és pedig igen érdekesen. 1860-ban épen akkor utazta -be Spanyolország keleti részét, Barcelona, Tarragona és Tortosa -vidékeit, midőn Don Carlos a baleári szigetek <span class= -"pagenum"><a name="Page_124" id="Page_124">-124-</a></span> -kormányzójával, Ostegával együtt a tortosai kikötőben kiszállt, -magát királynak kiáltatá s a karlista forradalmak egyikét rendezé. -Ez utazását szépen és érdekesen irta le. Különösen érdekes benne -Lady Franklinnal, ama gyászos végü hires északsarki utazó még akkor -is bájos özvegyével való megismerkedése.</p> -<p>Irodalmi becsü több és nagyobb művéről nincs tudomásom. Iratai -közt azonban – ugy hiszem – több becses jegyzet lesz található.</p> -<p>Tiz év előtt már képviselőtársa voltam, de ritkán váltottunk -szót egymással. Nagy nézetkülönbség választott akkor el bennünket -egymástól s távolról azt hittem: egyénisége is oly rideg, mint -hatalmasan, de szárazon érvelő beszéde. Csalódtam. Az utóbbi -években többször volt alkalmam vele találkozni s a benső bizalom, -mely köztünk kifejlődött, megnyitá előttem nemcsak ismereteinek -bámulatos gazdagságát, hanem egyuttal kedélyének gyöngédségét is s -egész lényének szeretetreméltóságát. Meggyőződtem ekkor, hogy -keserü támadásait, melyeket egyesek és kormányok ellen intézett s -melyekkel igen gyakran egyet nem érthettem, sohasem féltékenység -vagy személyi gyülöség, hanem mindig az ügy iránti mély lelkesedés -vezérelte. Még akkor is, midőn a sirjában nyugvó Deákot oly -engesztelhetlen keserüséggel támadta meg s midőn előre tudta, mert -barátai is figyelmeztették, hogy e támadással saját tekintélyének -fog ártani: még akkor is mély kötelességérzet volt az, melynek -eleget tenni törekedett. <span class="pagenum"><a name="Page_125" -id="Page_125">-125-</a></span></p> -<p>Ez esztendőnek, az 1882-ikinek tizedik napján láttam őt -utoljára. Élt még, szenvedett már, halálnak fuvalma lengett fürtei -körül, de hazájának ügyén csüngött egész lelke. Elmondám neki a -parlament fontosabb ügyeit s közlém vele különösen, hogy pártunk -derék, uj erőkkel s ifju erőkkel szaporodott. Áldott mosoly -reszketett szemein, a mint azok az isztriai tenger azurjában -elmerültek. Percznyi hallgatás után mondá: »Igen örülök, hogy -boldogultok, a tavaszra én is haza megyek közétek.«</p> -<p>Haza jött. Itthon van a temetőben.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_126" id= -"Page_126">-126-</a></span></p> -<h2>SZITÁNYI BERNÁT HALÁLÁRA.</h2> -<p class="summary">(Szitányi Bernát, a gazdag Ullmann család -ivadéka, született 1816-ban, meghalt 1889 január 6-án. 1849-ben -honti alispán, azután forradalmi tevékenysége miatt üldözött és -bujdosó, korán kegyelmet nyert, a 67-iki kiegyezés után folyton -képviselő, Előbb Deákpárti s mindvégig szabadelvü. Egyszerű, -igénytelen, de nemes és jó ember.)</p> -<p>Tizenöt év óta keveset érintkeztem vele s ritkán kinálhatott meg -czukorcsemegéjével. A mérgesebb ellenzéki férfiaknak kedveskedni -nem igen volt bátorsága. Hanem tizenöt év előtt a Deák-párton -együtt voltunk s volt alkalmam megfigyelni minden nap.</p> -<p>Az úgynevezett »jó ember«-ek közé tartozott. Azok közé, a kik -»unalmasok és mégis kellemesek«. A kik nem követelnek mást a -politikától, mint mandátumot, mosolygó minisztert, csendes -parlamenti ülést s vita nélküli klubbtanácskozást. Különösen nem -követelnek udvarlást, elismerést, szónoki babérokat, hivatalt, -vasuti engedményt. Nincs szenvedélyük, erős hangjuk, követelő -meggyőződésük, szembeötlő elvük. De mindenki számára van egy -kézszoritásuk, egy elismerő szavuk, egy bizalmas üdvözletük.</p> -<p>E férfiak mintaképe volt a mi »urunk.« Mert ennek nevezték -szemközt is, hátmegett is. <span class="pagenum"><a name="Page_127" -id="Page_127">-127-</a></span></p> -<p>A Deák-párt félkomolyan, féltréfásan különböző osztályokba -sorozta tagjait. Voltak »notabilitások.« A kik 48 előtt vagy 48-ban -már nevet szereztek, vagy miniszterek voltak, vagy a kire többen -hallgattak. Szentiványi, Gorove, Justh s többen. Voltak -»kapaczitások.« A kik irányadók vagy legalább jelentékeny tényezők -voltak a klub-, osztály- és parlament tanácskozásaiban, a -javaslatok készitésében és birálatában. Csengery, Kerkapoly, -Horváth Lajos, Szilágyi Dezső stb. Voltak »táblabirák«, »bankárok«, -»frondeurök«, »vacsorapártiak«, »liberálisok«, »konzervativek«, -»tudósok« stb. Mindegyik csapatnak megvolt a maga vezére, -vendéglője, házigazdája, hirlapja, legénysége s különös története -Deákról s a nagy kérdések körül.</p> -<p>Ily csapat volt a »jó ember«-ek csapatja is. Zichy Antal, -Perczel Béla, Urbanovszky Ernő, Kandó Kálmán, Szende Béla, Molnár -István, stb. ezek közé tartozott. Ezeket Deák is különösen -kedvelte, mert ezek soha pártot nem ütöttek, az ellenzékkel soha se -paktáltak, se össze nem vesztek, a »zöm«-től soha el nem szakadtak, -külön kapaczitálást soha nem vártak, az »öreg ur« egy intése nekik -elég volt.</p> -<p>Ezek közé tartozott tehát Szitányi is, a mi »urunk«.</p> -<p>Mindig képviselő volt. A klubban, a házban, osztályban, elnöki -és osztály-ebéden, a trónbeszédeknél és udvari estélyeken mindig -jelen volt, soha sehonnan el nem maradt, de soha semmire nem -vállalkozott, soha semmit nem cselekedett és soha nem beszélt. Sok -<span class="pagenum"><a name="Page_128" id= -"Page_128">-128-</a></span> ideig minden nagyravágyását -kielégitette az, ha a delegácziónál póttaggá megválasztották.</p> -<p>Tekintélyes vagyonú ember volt. Szülei még zsidók voltak s ő még -üzleti körökben nevelkedett, de az üzleti szellem nem vert benne -mély gyökeret. A magyar nemes ifju gavallér volt az ő eszménye és -ezt később el is érte a parlamentben, noha már nem ifjan. Annyira -gavallér lett, hogy a törvényhozás fontosabb közjogi kérdéseivel -soha tisztába jönni nem tudott.</p> -<p>Az igaz, hogy nem is sokat törődött velük.</p> -<p>1870-ben, 71-ben az aradi, csanádi, temesi és torontáli követek -fölvetették a »telepitvényesek« kérdését. Az ellenzék is törekedett -ebből nagy kérdést csinálni.</p> -<p>»Telepitvényes«: e szó sehogy se ment a mi urunk fejébe. -Hallott, olvasott ugyan valaha valamit farmerekről, kolonistákról, -de szentül hitte, hogy efféle emberek csak Amerikában és -Ausztráliában léteznek.</p> -<p>A Deák-párton legtüzesebb telepitvényes volt Dániel Pál. -Megkérdezte tehát a mi urunk Dániel Pált, hogy mik is hát -voltaképen a telepitvényesek?</p> -<p>– Hát tudod, – felelte Dániel, – ezek voltaképen -»czenzualisták«.</p> -<p>– »Czenzualisták?« – furcsa. De hát ezek mifélék?</p> -<p>Ezt meg az öreg Justhtól, a »tótkirály«-tól kérdezte meg -Szitányi.</p> -<p>– Hiszen neked is van elég – felelte Justh, – ezek voltaképen a -»kurialisták«.</p> -<p>De most meg ezen a szón akadt meg a jó Szitányi. Mi a manó lehet -az? <span class="pagenum"><a name="Page_129" id= -"Page_129">-129-</a></span></p> -<p>Megkérdezte most Paczolay Jánost, hogy mik is hát azok a -kurialisták?</p> -<p>– Egy szóval megmondva, – szólt Paczolay – ezek valósággal -»taxalisták«.</p> -<p>Erre már nagyot nézett, de nagyot is gondolt a jó »mi urunk«. -Különösen okos embernek tartotta azonban Zeyk Károlyt, most tehát -ehhez fordult felvilágositásért, mondaná meg, kik és mik azok a -taxalisták.</p> -<p>– Nálunk Erdélyben – felelt Zeyk – sokan vannak s »famulus -konvenczionátusoknak« nevezik őket.</p> -<p>Most már Szitányi épen nem értette a dolgot. De csodálatra méltó -hősi elszántsággal tisztába akart jutni a kérdéssel s azért -elkisérte a klubból Zsedényit, hogy ettől töviről-hegyire -megkérdezze az egészet.</p> -<p>Zsedényi aztán megmagyarázta neki.</p> -<p>– Tudod Szitányi, ezek nem urbériálisták, nem is zsellérek, nem -is szubinkvilinusok, hanem voltaképen skultecianusok, csakhogy -szerződésük nincs, vagy ha van is, nincs időhöz kötve, földjük nem -jő szessziószámba, beltelkük allodiatura, kültelkük dominális -birtok, szuperedifikátumukat elvihetik, a dikába nem vették fel -őket. Érted?«</p> -<p>– Természetesen, természetesen – felelte Szitányi.</p> -<p>Hanem ettől az időtől kezdve soha egész életében egy szót se -szólt a telepitvényesekről, de nem is kérdezett soha senkitől -semmit a dolgok és ügyek állásáról és természetéről.</p> -<p>Nagy versenytársa volt Zichy Manó grófnak. <span class= -"pagenum"><a name="Page_130" id="Page_130">-130-</a></span></p> -<p>Zichy Manó mindig vaskos burnót-szelenczét hordott magával, mely -tele volt öregszemü, fekete, fölséges barátburnóttal s ezzel kinált -meg a házban, klubban, folyosón mindenkit.</p> -<p>Szitányi meg egy köteg finom czukorcsemegét hozott magával -mindennap s ezzel kinálta, a kivel találkozott. Mindig röstelte, ha -Zichy Manó szelenczéjéből többen csippentettek, mint az ő -czukorstaniczlijéből. Pedig többen megcselekedték ezt, mert a -szelencze tovább győzte.</p> -<p>Egymást is mindig megkinálták szabályosan, de szó nélkül. -Akadozva beszélt mindakettő s azért egymással keveset -beszéltek.</p> -<p>Üldögélni nem szeretett. Lassu, tipegő járásával mindig ott -lehetett látni vagy a padok előtt vagy a folyosón. Mindennap -benézett a háznagyi irodába és a büffébe is. A klubban sorba járta -az asztalokat s a társalgó csoportokat. Egy-két szó, egy -czukordarab s ment odább.</p> -<p>Sohase akart egyéb lenni, mint a kormány hive. S hiába is akart -volna, nem tudott volna egyéb lenni.</p> -<p>Utóbbi időben nagyon meglátszott rajta az aggság. Gondosan -kezelt parókája se tudta az évek haladását meggátolni.</p> -<p>Régi alakja volt a parlamentnek. Mindenki ismerte, mindenki el -fogja feledni s mindenki kellemesen emlékszik meg róla, mikor -ráemlékezik.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_131" id= -"Page_131">-131-</a></span></p> -<h2>EMLÉKEZÉS CSENGERYRE.</h2> -<p class="summary">(Csengery Antal, Bihar szülöttje, született 1822 -jan. 2-án, meghalt 1880 jul. 13-án. Jeles publiczista már 1848 -előtt, később tudós, akadémikus, pénzügyi tekintély, kiváló -törvényhozó, jeles iró s a tudományok hazai nyelven terjesztésében -fáradhatlan férfiu. Emlékiratokat irt. Korának történetirásához bő -és tiszta forrást nyujtanak ez emlékiratok, ha egykor napvilágot -látnak.)</p> -<p>Csengery az az ember volt az ujabb kor politikusai közt, kiről -mindenki tudta és mindenki beszélte, hogy »poziczió«-ja van.</p> -<p>Vajjon mit tesz ez a szó a magyar politikusok nyelvén? Mi ennek -a szónak: »poziczió«, igazi értelme ujabb parlamentáris életünk -történetében? Mert ezzel kell megismerkednünk, ha Csengery -parlamenti és államférfiui állását ismerni akarjuk.</p> -<p>Kik azok az emberek, kiknek 1867 óta pozicziójuk volt?</p> -<p>Deák Ferenczről ne beszéljünk. Róla és az ő pozicziójáról ne -vegyünk mértéket. Ha a »poziczió« az volna csak, a mi az övé volt: -akkor rajta kivül senkinek se volna és senkinek se lett volna -pozicziója.</p> -<p>Volt pozicziója Andrássynak és volt Lónyaynak. Amazé nagyobb, -ezé kisebb, de mindkettőé teljesen hasonló természetü. Mert -mindkettő gazdag, tehát <span class="pagenum"><a name="Page_132" -id="Page_132">-132-</a></span> mindkettő nyithatott szalont s -adhatott lakomákat. Mindkettő miniszterelnök, tehát mindkettő -adhatott kitüntetést, hivatalt, javadalmat, előnyös bérletet, jó -hirlapi szubvencziót, képviselői mandátumot. Mindkettő deákpárti -volt, de azért a Deákpárton belül, sőt kivül is mindkettőnek volt -külön pártja, mely szükség esetén jobban ragaszkodott hozzá, mint -Deák Ferenczhez.</p> -<p>Volt pozicziója Szlávynak, volt Bittónak s volt és van minden -miniszternek. De csak addig, míg miniszter. Minden miniszter -rendelkezik hatalommal, míg miniszter, de igen kevés rendelkezik, -ha már nem miniszter. Szlávynak és Bittónak valószinüleg soha se -lett volna pozicziója, ha miniszterré s miniszterelnökké nem -lesznek véletlenül.</p> -<p>Van pozicziója Sennyeynek, pedig nem volt miniszter s lenne -Tisza Kálmánnak, ha már nem lenne is miniszter. Mert mindkettőnek -valószinüleg mindig lesz pártja, mely reméli, hogy vezére egykor -miniszterré lesz, de egyuttal mindkettőnek mindig lesz vetélytársa, -mely fél ettől s ezt megakadályozni törekszik.</p> -<p>Csengerynél mind az, vagy legalább az többnyire hiányzott, a mi -Andrássynál, Lónyaynál, Szlávynál, Bittónál, Sennyeynél, Tiszánál a -pozicziót alkotá. Ő sem gazdag, sem miniszter, sem szónok, sem -pártvezér, sem hatalombirtokos nem volt. S neki mégis hatalmas -pozicziója volt.</p> -<p>A képviselőházban gyakran döntő volt felszólalása.</p> -<p>A pénzügyi bizottságban rendesen döntő volt befolyása. -<span class="pagenum"><a name="Page_133" id= -"Page_133">-133-</a></span></p> -<p>A miniszterek törekedtek vele jó lábon állani.</p> -<p>Sok képviselő és sok publiczista kereste kegyét.</p> -<p>Hirlaptudósitók és hirlapirók gyakran mentek hozzá tanácsért és -értesülésért.</p> -<p>Államkölcsönt sohase kötött, vasuti engedélyt sohase adott, -pénzügyi, közoktatási és közigazgatási törvényjavaslatot sohase -nyujtott be a miniszter Csengery megkérdezése nélkül.</p> -<p>Mindez mutatja, hogy Csengerynek nagy pozicziója volt.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>De vajjon hogy szerzé Csengery e nagy befolyást?</p> -<p>Érdekes kérdés ez, melyre a találó felelet még érdekesebb. Sok -titkáról lerántja a leplet parlamenti életünknek.</p> -<p>Mindenek előtt higyjük el, hogy a tehetség, a lángész, a -tudomány, a fáradhatlan munkásság, a kiváló szakértelem, a -becsületesség s mind e nagy erények csak másod sorban képesek a -politikusnak nagy befolyást s államférfiui hatalmat biztositani. -Ezek jó ajánló levelek, de semmi egyebek.</p> -<p>A politika küzdtere csodálatos természetü.</p> -<p>E téren az ügyesség többet ér, mint a tehetség, a lángész és a -tudomány összevéve. E téren a nyegle gyakran megveri a komoly -munkálkodót, a szédelgő a becsületest, a szónok a szakférfiut. -<span class="pagenum"><a name="Page_134" id= -"Page_134">-134-</a></span></p> -<p>A szerencsés ember pedig mindig megveri azt, ki a világ minden -nemes erényével bővelkedik, de véletlenül szerencsétlen.</p> -<p>Csengery kiváló tehetség volt, komoly tudós, fáradhatatlan -buvár, sok eszmének birtokosa, jelentékeny magyar iró, ki pénzügyi, -közigazgatási és közgazdasági kérdésekben Európa összes mivelt -államának minden politikai és tudományos mozgalmát apróra ismerte. -De ő még sem ezzel szerzé hatalmas politikai befolyását.</p> -<p>Ha mindez elég volna arra, hogy valaki befolyásra tegyen szert: -akkor Kerkapoly, Szilágyi Dezső, a nagy és a kis Pulszky szintén -hatalommá váltak volna, báró Eötvös plane nagyobb hatalommá vált -volna, mint Andrássy, Sennyey, Tisza Kálmán összevéve.</p> -<p>De Csengerynek volt két szerencséje.</p> -<p>Az egyik szerencséje az volt, hogy nevét már 1848-ból és 1848 -előtti időkből ismerték.</p> -<p>Csodálatos hatalma volt e szerencsének.</p> -<p>A ki az 1865-iki országgyülésre 48-iki vagy 48 előtt jól hangzó -névvel bejuthatott: az már ennél fogva miniszteri kandidátus volt, -akár a Deákpárthoz, akár a balközéphez csatlakozott. Azt a magasabb -politikai körök eo ipso elfogadták, mint »régi« embert. Olyan -tehetség például, mint Szlávy, Gorove, Wenckheim, Rajner, Bartal, -Trefort, Ordódy stb. feles számmal volt az ifjabb nemzedékben, de -azért sok évi nehéz munkát kellett végeznie vagy Deák Ferencz -különös kegyét kellett megnyernie, hogy az ifjubb nemzedékből -valaki <span class="pagenum"><a name="Page_135" id= -"Page_135">-135-</a></span> a régi nevekkel mérkőzhessék, vagy -azokat csak utól is érhesse.</p> -<p>Csengery is a régi nevek közé tartozott. Tehát a nemzet őt is -kész államférfinak, kétségtelen miniszterjelöltnek tekinté már -1865-ben.</p> -<p>De volt ennél még sokkal nagyobb szerencséje is.</p> -<p>Benső bizalmas embere, valóságos titkárja lett Deák -Ferencznek.</p> -<p>De ezt az állást Csengery nem ugy szerezte, hanem ugy -örökölte.</p> -<p>Ezt az állást Szalay László tölté be, mióta hazajött az -emigráczióból.</p> -<p>1861-ben Szalay László volt Deák Ferencz Csengeryje, mint később -Csengery lett Deák Szalay Lászlója.</p> -<p>Szalay László halálával, ez előtt tizenhat évvel, megüresedett -ez az állás. Három ember lett volna hivatva betölteni. Az egyik: -Eötvös, a másik b. Kemény Zsigmond, a harmadik Csengery.</p> -<p>Eötvös nem volt rá hajlandó. Ő mindig önálló államférfi -törekedett lenni s azon törte fejét, miként reformálhatná az eszmék -világát s miként tudná kiegyeztetni Magyarországot Ausztriával. Azt -pedig Eötvös belátta, hogy ha ő és Deák egy katonasorba állanak: -semmi esetre se ő lesz a káplár Deák mellett és semmi esetre se -Deák lesz a közlegény ő mellette. Tehát nem volt kedve Deák -titkárjának beállani.</p> -<p>De Deáknak se lett volna kedve őt titkárjává tenni, Eötvösnek -nagyon sürün jöttek gondolatai s gondolatait nyomban leirta s -iratait nyomban kinyomatta. <span class="pagenum"><a name= -"Page_136" id="Page_136">-136-</a></span> Igen becses és igen -érdekes gondolatok ezek, de Deáknak az a csodálatos természete -volt, hogy ő azt az államférfit, aki a politikában mindig -brosűröket ir, csak olybá vette, mint azt az embert, aki a -társaságban mindig fecseg.</p> -<p>Eötvös tehát átengedményezé ezt a nagyfontosságu állást báró -Kemény Zsigmondnak.</p> -<p>De Kemény nem született erre az állásra.</p> -<p>Ő nagyszabásu, valódi lángész volt. Sokkal eredetibb, -eredetiségében sokkal termékenyebb, irónak és gondolkodónak sokkal -nagyobb, a politikai tudományokban sokkal avatottabb, mint -Csengery. S ezen kivül ép oly komoly, hideg, számitó s üres -jelszavakra semmit nem adó és munkás, mint Csengery. Szónok ő se -volt, de a férfias higgadtságban s a szerénység nagy erényében ő is -oly nagy volt, mint Csengery. És őt bizonyára becsülte oly nagyra -Deák, mint akkor vagy később Csengeryt. Vele Szalay Lászlónak mind -életében, mind a halála utáni néhány évben többet tanácskozott s -kaszinóban és az Angol Királynőben többet volt együtt, mint -Csengeryvel.</p> -<p>De Kemény Zsigmond mégis alkalmatlan volt e különös állásra.</p> -<p>Neki Deákkal szemközt nem volt véleménye, nem volt akarata. Ha -volt, pedig oly óriási elmének, oly gazdag tanulmánynak s oly nemes -szivnek kellett lenni: lemondott véleményéről, lemondott akaratáról -Deákkal szemközt.</p> -<p>Az ő állása Deák mellett nem volt egyéb, mint az engedelmes, jó -gyermeké a gondos apa mellett, <span class="pagenum"><a name= -"Page_137" id="Page_137">-137-</a></span> de a ki gyakran játszik a -gyermekkel s minduntalan feddi azt, akár van arra szükség, akár -nincs.</p> -<p>S aztán Kemény Zsigmond az 1865-iki országgyülés elején -elkezdett már nehezedni. Agya és tettvágya elkezdett már -zsibbadozni.</p> -<p>Igy maradt Csengeryre az a nagy szerep.</p> -<p>És az csakugyan nagy szerep volt.</p> -<p>Deák kivételes helyzetben volt a parlamenttel s a párttal -szemközt. Ily helyzete alkotmányos államokban soha senkinek sem -volt még a világon.</p> -<p>Minden miniszter állása tőle függött.</p> -<p>Minden törvényjavaslat sorsa felett ő döntött.</p> -<p>Minden miniszter neki nyujtá be először a törvényjavaslatot, az -után a királynak s végre a parlamentnek.</p> -<p>Minden ellenzéki javaslat és módositvány csak akkor fogadtatott -vagy utasittatott el a kormány által, ha azt előbb Deák elfogadá -vagy elutasitá.</p> -<p>De Deák nem volt mindentudó s huszonnégy óránál többet az ő -napjai sem számláltak. S aztán a képviselőházban, az osztályokban, -a klubban, a pártértekezletekben ott kellett lenni Deáknak s -ezenkivül fogadnia kellett a látogatókat, kik közt néha idegen -fejedelmek, gyakran idegen miniszterek, hires tudósok és utazók -valának.</p> -<p>Tehát Deáknak szüksége volt egy komoly, tehetséges és tanult -férfiura, kivel ő bizalmasan megbeszélhesse a napi teendőket.</p> -<p>E férfiu volt Csengery.</p> -<p>S mert ezt tudták miniszterek, képviselők, kormánypártiak -<span class="pagenum"><a name="Page_138" id= -"Page_138">-138-</a></span> és ellenzékiek, hivatali és javadalmi -aspiránsok és mert Csengery tanácsától igen sok függött arra nézve, -miként intéztessenek el a nagy politikai kérdések Deák belső -tanácsában: ezért volt az ő befolyása a parlamentben, a -bizottságban s a Deák-párti klub-értekezletekben oly óriási.</p> -<p>És ő becsületesen betölté e szerepet. De épen azért mindabban, -ami történt s mindabban a mi elmulasztatott, a történetiró előtt az -ő felelőssége is óriási.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_139" id= -"Page_139">-139-</a></span></p> -<h2>TARCZY LAJOS.</h2> -<p class="summary">(Született 1807 deczember 6-án, meghalt 1881 -május 1-én. Bölcselő és természettudós, gyakorlati magyar -nyelvtudós s kitünő mezei gazda. A reformátusok pápai kollégiumában -ötven éven át tanár s hazai felsőbb közoktatásunk dicsősége. Nekem -tanárom s később nemes barátom.)</p> -<p>Kis termet, egyenes testtartás, hátraszegzett fő; élénk, piros, -magyar jellegű kerek arcz; hatalmas homlok s nagy, okos és kedélyes -szemek; sötét szinü öltönyök, kissé hanyag öltözködés: ime ez volt -e kiváló szellemnek, egykor kedves tanáromnak külseje.</p> -<p>Kiváló szellem volt.</p> -<p>Ifju korában kedvencz tanitványa Márton István tanárnak, a pápai -kollegium refundátorának, kinek emléke ép oly állandó s -hagyományokkal ép oly teljes Dunán tul, mint Hatvanié a Tiszának -mindkét partján. Csak hogy Hatvani emléke az alchymia misztikus -kalandjaiban, Márton Istváné pedig a korra és annak tudományos -szereplőire szórt voltairei hatalmas élczekben és adomákban -bővelkedék. Élczes szellemét a tudományos alaposság mellett összes -tanitványai közül legnagyobb mérvben Tarczy Lajos örökölte.</p> -<p>Tarczy már 1830 körül az ujabb kornak, a tudomány, <span class= -"pagenum"><a name="Page_140" id="Page_140">-140-</a></span> az -irodalom s a politika ujabb szellemének volt bajnoka. Beutazta -Németországot s megjárta annak egyetemeit. Onnan hozá haza a hegeli -bölcsészetet, mely akkor uj dolog volt nálunk. Beutazta -Francziaországot is s onnan hozá haza a modern demokráczia -szellemét, mely ép annyira uj dolog volt a vidéki nemesség, a -vármegyék kortesei s az agg táblabirák köreiben.</p> -<p>Három jelentékeny férfiu állt vele együtt és egyidejüleg vagy -csaknem egyidejüleg a pápai kollégium élére. Az egyik ő, a másik -Zádor György, a harmadik Bocsor István. Ő fizikus, Zádor jurista, -Bocsor historikus. Zádor Györgyöt Deák Ferencz hozta el a -kathedráról s ültette a birói székbe. Bocsor most is él és tanít, a -híres triumvirátusnak utolsó tagja. Ősz, rokkant aggastyán, csak -lelke erős már, de az még nagyon erős. Tarczyt most temetjük -el.</p> -<p>A pápai kollégium a világi javakban ötven év előtt is szegény -volt, még sokkal szegényebb, mint most. Tarczynak, az ifju tanárnak -filozofiát, fizikát, eszthetikát, magyar és német -irodalomtörténetet s több ezekkel rokon tudományt kellett előadnia. -Hol egyszerre, hol egymás után, a mint a szükség parancsolá. Sok -tanárt alkalmazni nem lehetett. A felsőbb oktatás terén a -munkafelosztás elve nem is volt ugy gyakorlatban, mint most. -Szaktudósunk nem volt annyi, mint napjainkban, de nekem ugy -tetszik, mintha valódi tudósunk mégis lett volna annyi, mint -most.</p> -<p>Azonban tudós barátaimat provokálni nem akarom, miután velük -vitába keveredni nem szeretnék. Kalapot <span class= -"pagenum"><a name="Page_141" id="Page_141">-141-</a></span> emelek -a szakférfiak előtt, habár azok atómokra osztják is maguk között a -nagy világot s ugy veszik azt birtokukba. Az a tudós, a ki egyedül -a szivacsfaunát buvárolja, vagy a ki a gombán kivül egyéb -istenteremtését nem ismeri, vagy a ki csak a polgári -perrendtartással fekszik le és kel fel egész emberéleten keresztül: -egyaránt birja tiszteletemet. Hanem azt is ki kell mondanom, hogy -nem az ily tudóst tartom legalkalmasabbnak arra: vezetni az -ifjuságot; felgyujtani szivében az eszmék tiszta szerelmét; -teremteni nemzedéket, mely ne csak megélni, hanem meghalni is -tudjon azért, a miért lelkesül. Hitért, hazáért, szabadságért.</p> -<p>Tarczy Lajos azok közé tartozott, a kik így vezették az -ifjuságot s ily nemzedéket alkotni törekedtek.</p> -<p>Nem tudományos működése volt legáldásosabb, ámbár ez is -nagyszerű volt.</p> -<p>Alig foglalá el tanári székét; sietett korának legujabb -bölcseletét magyar nyelvre átültetni. Hegelnek »Phaenomenologie des -Geistes« czimü bölcsészeti müvét ülteté át nyelvünkre akkor, a -mikor nyelvünk anyagából bizony nehezen lehetett efféle épületet -felemelni. Ő megküzdött a nehézségekkel. Megküzdött az -eszthetikában és irodalomtörténetben, sőt a magasabb számtanban is. -E küzdelemben edzé meg erejét arra, hogy a fizika magyar műnyelvét -megteremtse. Mert ezt ő teremté meg, akkor, mikor Bugát Pál az -orvostanét, Fogarassy a törvénytudományét. És én ugy látom, hogy -körülbelül Tarczy volt társai közt a legszerencsésebb. <span class= -"pagenum"><a name="Page_142" id="Page_142">-142-</a></span> -Műszavai közt legalább igen sok van, melyek ellen sem Szarvas -Gábor, sem a barbarusok és antibarbarusok kifogást nem tesznek, -lévén azoknak tőrülmetszett magyarsága minden kétségen felül -álló.</p> -<p>Nagy fizikája több kiadást ért s minden ujabb kiadást nagy -gonddal dolgozott át. A legutolsó, a néhány év előtti, nem állt már -a kor szinvonalán, az ujabb buvárlatok magaslatán. Mayer -hőegyenértéki elméletének ujabb vivmányait az agg tudós már nem -volt képes feldolgozni. Betegségének rohamos előhaladása s lelkét -romboló családi szerencsétlenségek megernyeszték már a hatalmas -szellemet s elpusztiták a kedélynek ifjuságát.</p> -<p>De ez csak az utolsó pár évben volt így.</p> -<p>Fizikájának első kiadása fölgerjeszté gr. Széchenyi István -figyelmét. A nagy gróf lehetetlennek tartá 1836-ban, hogy a -természettani tudományokat aránylag oly nagy tökélylyel lehessen -magyar nyelven visszaadni. A mű meglepte őt. Tevékenyen -közreműködött, hogy Tarczyt az akadémia rögtön tagjává válaszsza. S -midőn vele Budapesten, akadémiai ülésen találkozott: meghivta őt -Czenkre, a czenki gazdaság megtekintésére.</p> -<p>Nagy megtiszteltetés volt ez az alig harmincz éves, ifju -kálvinista professzorra. Nagy birtoku főur, első rangu államférfi, -országszerte ünnepelt politikus Magyarországon nem igen szokta -akkor a vidéki professzorokat észrevenni. Sőt még most sem szokja. -Hiszen vidéki városainkban társadalmi rang tekintetében a tanárok -ma is negyed-ötöd sorban állanak. Az uraság, <span class= -"pagenum"><a name="Page_143" id="Page_143">-143-</a></span> a -papok, a tisztviselők, az ügyvédek, a tekintélyesebb birtokosok és -kereskedők mind megelőzik a tudomány szerény bajnokait.</p> -<p>Hanem hát az is igaz, hogy mostani főurainkat Széchenyihez -hasonlítani nem is szokás másutt, mint a kaszinóban. (Van hasonlat, -a mely sántit; ennek a hasonlatnak se keze, se lába.)</p> -<p>Széchenyi a czenki homokból akkor teremtett virágzó -mintagazdaságot. Ezt mutatá meg, ennek titkait magyarázta meg -Tarczynak. De nemcsak ezt. Feltárta előtte fenséges lelkének minden -gazdagságát. Elmondá neki, miként kellene az elpusztuló szegény -magyar fajból művelt, gazdag és szabad nemzetet teremteni, -irodalmában, nyelvében, jogaiban, alkotmányában, hatalmában őt -ujjá, dicsővé tenni, de ugy, hogy maradjon meg magyarnak.</p> -<p>Ah minő tanitás volt ez a lánglelkű ifju tudósnak! De ötven évi -tanári pálya s tíz ezer tanitvány tesz róla tanuságot, hogy Tarczy -méltó volt arra.</p> -<p>Czenkről haza jöve s a nagy reformátor eszméivel felgazdagitva -egész lelkesedéssel kezdé meg az ifjuság nevelését. Tudományos -előadásait szellemmel, élczczel, nemes reformeszmékkel fűszerezé s -az ifju, ki végig hallgatá az előadást, nemcsak tudományban, hanem -demokrata míveltségben, hazafi érzületben s nemes nagyravágyás -ábrándjaiban vált gazdagabbá.</p> -<p>Sietett felállitani, szervezni és vezetni az ifjuság önképző -körét. E körnek »Képzőtársulat« volt neve. Ennek elnöke ő volt az -ötvenes évekig. Első tagjai <span class="pagenum"><a name= -"Page_144" id="Page_144">-144-</a></span> közül Petőfi, Jókai, -Kerkapoly, Ballagi, Orlai-Petrich s többen váltak ki, -kisebb-nagyobb nevü férfiak az irodalom, a politika, a tudomány, a -közélet terén. E körnek jegyzőkönyve ma már nagybecsü kéziratokat -tartalmaz. S az első évkönyv, melyet nyomtatásban kiadott, még az -Athenaeum korában s az Aurorák után is irodalmi becscsel birt. -Pedig csak serdülő ifjak voltak munkatársai.</p> -<p>Később tornacsarnokot állitott fel. Az ifjuság testi és lelki -neveléséről egyaránt gondoskodott. Az ifjak, kik keze alól mentek -el tömegesen, hogy a szabadságharcz honvédfegyverét vegyék kezükbe, -hősi vitézség legendáit hagyták emlékezetül az utánuk jövő -nemzedéknek.</p> -<p>Tanitó, bölcs, szerető apa s példás honfi volt az ifjuság -számára.</p> -<p>A kollégiumban nem volt s most sincs kathedra a mezőgazdaság -számára. De ő érezte, hogy a magyar embernek, ha boldogulni akar, -jó mezőgazdának is kell lennie. Ő tehát tanfolyamot nyitott a -mezőgazdaságtanból s gyakorlati oktatásul saját szőlő, kert és -mezőgazdaságát használta fel. Kicsinyben mintagazdaság volt ez.</p> -<p>Maga mellé vett bennünket s előadások után tavaszi és nyári -napokon kivezetett vagy a kertbe, vagy a szőlőbe, vagy a böröllei -gazdaságra, mely ott feküdt a város mellett. E tanulságos és szép -napok feledhetetlenek lesznek előttem örökké.</p> -<p>A Bach-rendszer sötét hatalma uralkodott fölöttünk, <span class= -"pagenum"><a name="Page_145" id="Page_145">-145-</a></span> mikor -én már tanitványa lettem. De mi ifjak ő mellette nem éreztük ennek -sulyát. Derült lelke, hatalmas kedélye, a nemzet jövendőjébe vetett -rendithetlen hite s az osztrák iránti kiolthatatlan gyülölete -fénynyel, szabadsággal s honfibizalommal árasztá el azt a kis kört, -melynek ő volt czentruma s melynek mi ifjak valánk perifériái.</p> -<p>Sétáltunk vele a szabadban; tanultuk a fák oltását, ültetését, -nemesitését; oktatott az okos gazdálkodásra s becsületes -takarékosságra. »Ha mi magyarokul – úgy mondá – nem leszünk -különbek, mint szomszédaink: akkor elpusztulunk, megöl bennünket a -czivilizáczió.« Előhozá őseinket, a nemzet nagy férfiait s azok -tetteit s tetteiknek dicső emlékezetét lelki erőink edzésére -használta fel. A legnagyobb görög bölcsek sétaoktatásai voltak az -övéihez hasonlók.</p> -<p>Évtizedek óta az évnek május és szeptember havát Balaton-Füreden -szokta eltölteni. Ezelőtt négy évvel pár hetet társaságában -töltheték el ott. Kimentünk a parkba s eltévedeztünk a szőlők közé -fel a hegyekre.</p> -<p>Kedélye még meg volt, de szellemének sugárzó ereje gyengébb, -mint egykoron. Hetven éves volt már; a tudomány nem érdeklé -annyira, mint hajdan, de nemzetünk sorsa tán jobban nyomta szívét, -mint bármikor. Vitatkoztunk is egy kissé a politika fölött.</p> -<p>»Politikátokat – úgymond – én már nem értem. Lehet, hogy jó; -lehet, hogy jobb is lehetne, ti tudjátok. De én arra kérlek -benneteket: ha van előttünk <span class="pagenum"><a name= -"Page_146" id="Page_146">-146-</a></span> még idő, kövessetek el -mindent, hogy a magyar faj szaporodjék, hogy a mikorra betelik az -ezer esztendő ránk itt e földön, ne találjon az itt mást, csak -magyart. Nem érem meg, én nem, oh pedig még azt szeretném -megérni!«</p> -<p>Élénk nagy szemeiből kicsordult a köny.</p> -<p>Vigasztaltam. Szavaimra forrón szoritá meg kezem.</p> -<p>Halála váratlanul sujtott le. A legjobb tanárok, a legnemesebb -szellemek egyike hunyt el. A megujuló nemzeti közélet félszázad -előtti nagy bajnokai közül oly kevesen vannak már. Most már ő -sincs. Tanitványai sokan maradtunk. Tudományát tudjuk tán pótolni, -bár pótolhatnók nemes, nagy szellemét. Áldásunk emlékezetén.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_147" id= -"Page_147">-147-</a></span></p> -<h2>CSERNÁTONY HALÁLAKOR.</h2> -<p class="summary">(Csernátony Cseh Lajos hirlapiró, képviselő, -egykor Kossuth Lajos kormányzó titkárja, 1849 után bujdosó, szül. -1823 aug. 21-én, meghalt 1901 márczius 4-én, 1875-ig mint képviselő -a közjogi ellenzékhez, azután haláláig a szabadelvű párthoz -tartozott. Éles és keserü harczot honositott meg politikai -irodalmunkban.)</p> -<h3>I.</h3> -<p>Csernátony halálakor sok dolog jut eszembe, a mi az irodalomra, -a politikára, a közéleti szereplés okaira és mértékére, az ember -fölismerésére s az emberi és állati lelkek természetére -tartozik.</p> -<p>Én Csernátonyt nem ismertem.</p> -<p>E szavamat úgy kell venni, a hogy én értem. Az emberek -mindennapi beszéde szerint igen is ismertem. Hiszen innen-onnan -harmincz éve lesz, hogy együtt vagyunk a képviselőházban. Egy -párton soha sem voltam vele. A nemzet nagy napi kérdéseiben soha se -voltam vele egy nézeten. Nem hiszem, hogy valaha vele együtt -éreztem volna emberek, tünemények, dolgok becsülésében. Közel tehát -soha se volt egymáshoz gondolkozásunk. A közmondás azt tartja: -együtt lakva ismeri meg az ember egymást. Hát mi soha se laktunk -együtt se szobában, se politikában, se gyöngeségben, se erényekben. -Még egy asztal mellett is, ha emlékezetem <span class= -"pagenum"><a name="Page_148" id="Page_148">-148-</a></span> cserben -nem hagyott, csak egy izben ültünk. Samassa érsek asztala hozott -egyszer össze vele ezelőtt épen nyolcz esztendővel.</p> -<p>Tehát nem ismerhettem őt tökéletesen.</p> -<p>Számüzetésből haza jötte előtt soha nem láttam s irásaira nem -ügyeltem. A mint az egykori balközép soraiból mint politikai -hirlapiró elkezdett a Deákpárt férfiaira lövöldözni: nekem is -feltünt azonnal. Nyilai mérgezettek voltak. Támadásai eleinte -nagyon fájtak, azután dühbe hozták az embert, erős haragra s keserű -boszuállásra izgatták gyakran a báránylelküt is.</p> -<p>Azt a hangot, mely tőle indult ki, az előtt a magyar időszaki -sajtó nem ismerte. A harminczas-negyvenes években is kemény -harczokat vívtak a pártok, de egymás tagjaiban s kivált vezéreiben -a hazafit látták és becsülték. Egymás iránya, elvei és érvei ellen -súlyos támadásokat intéztek, de egymás személyét meg nem gyalázták, -egymás érzékenységét meg nem szaggatták.</p> -<p>Csernátony felfogása, tüze, szenvedélye, keserű gyülölete meg -volt már a franczia sajtóban. Onnan jól ismertük, de az soha se -jutott eszébe senkinek, hogy a franczia modor hozzánk is eljut. -Csernátony czikkeit irtóztatóknak találtuk.</p> -<p>Engem nem bántott. Talán egyszer-kétszer vett úgy mellékesen -tolla alá. Valószinüleg kicsinylett ahhoz, hogy felgyűrkőzzék -ellenem. Igaz: nem is voltam kortársa, én még ifjabb nemzedékhez -tartoztam. Okom tehát nem volt személyes gyülölségre s én nem is -gyülöltem őt. De nem is tudtam szeretni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_149" id="Page_149">-149-</a></span></p> -<p>Erős vágyam támadt azonban őt igazán megismerni. S támadtak -ujabb és ujabb alkalmak, melyek e vágyamat időnként csak -fokozták.</p> -<p>Deák Ferencz gyakran beült Visontai Kovách Lászlóhoz a háznagyi -irodába, helyet foglalt a sarokpamlagon s dohányzott és adomázott. -Egykor Zichy Manó gróf, Kvassay Laczi, Neherebeczky, Visontay -Kovách László s én voltunk körülötte. Csernátony valamit írt vagy -mondott az napon, a miért nehezteltünk rá. Szidtuk keményen. Deák -közbe szólt:</p> -<p>– Ne bántsátok! Nem ő a legrosszabb ember azon a párton!</p> -<p>Nagyon feltünt nekem e szó. Magam is gyülölködő, keseredett és -boldogtalan léleknek tartottam Csernátonyt. S én az ilyen lelkű -embert s nem a bűnös embert tartom rossz embernek. A rossz embert a -bűnös emberrel nem szabad összetéveszteni.</p> -<p>S ime Deák megkegyelmez Csernátonynak!</p> -<p>Sokat gondolkoztam e fölött. Más észlelésem is kényszerített a -gondolkozásra.</p> -<p>A balközép hajdan az én vármegyémben csillapíthatlan haraggal és -gyülölettel támadott bennünket. Akkor, a kiegyezés első éveiben én -is a Deák-párthoz tartoztam s természetesnek tartottuk, hogy a -harag és gyülölet engem se kimélt.</p> -<p>De hát miért?</p> -<p>Nagyon sokáig nem tudtam e kérdésre a feleletet megtalálni. -Sokszor kishitüvé lettem. Kételkedni kezdtem gyakran saját -gondolkozásom erélyében és tisztaságában. <span class= -"pagenum"><a name="Page_150" id="Page_150">-150-</a></span> A mikor -a balközépi férfiak csodálatos buzgóságát, örökös fáradalmait, soha -nem alvó tüzét, lelkesedését, szenvedélyeit, nagy gyülöletét -láttam: gyakran elmerültem gondolataimban. Hogy lehet ez? Mi hajtja -őket e végtelen harczba? Elvük nemesebb vagy ők nemesebbek mint én? -Azt éreztem, hogy tudásuk nem nagyobb, látásuk nem élesebb, -hazafiságuk nem nemesebb, mint az enyém. Miért buzgóbbak tehát, -mint én? S mi hajtja buzgóságukat egészen a személyes -gyülöletig?</p> -<p>A nagy fuzió alkalmával szomorú kiábrándulás következett -rám.</p> -<p>A balközép ama nagy szenvedélyű férfiai kivétel nélkül mind -hivatalban ültek s kivétel nélkül mind a kormány pártjához -csatlakoztak. Tehát nem a függetlenség nagy eszméje töltötte be -tűzzel-lánggal a lelküket, hanem az önzés és irigység. Tehát az -egyéni érdek nagyobb erő a tömegek vezetőinél, mint az eszmény után -való lelkesülés.</p> -<p>Ez észlelethez a magam vármegyéjében jutottam. De bizony nagy -részben ehhez jutottam a képviselőházban is, a mikor az egész -balközéppártot a kormánypártba, az »átkos« közösügy árnyékába -vonulni láttam. Mert hogy Tisza Kálmán és néhány társa egy szép -napon arra ébredt föl, hogy a közjogi ellenzékesség csak lyukas -mogyoró s hogy a 67-iki alkotás bölcsebb mű, mint a bihari pontok -elmélete: ezt lélektanilag lehetőnek s politikailag indokolhatónak, -sőt akkor indokoltnak láttam.</p> -<p>De hogy ugyanazon a napon nemcsak Tisza Kálmán, <span class= -"pagenum"><a name="Page_151" id="Page_151">-151-</a></span> hanem -vele együtt hetvenkét elvtársa is ugyanerre a meggyőződésre jutott: -ez sehogyse ment a fejembe.</p> -<p>Ördögség. Szemfényvesztés. Vagy isteni csodatétel.</p> -<p>Vagy pedig a lelkekben korábban is mindig élő csúf önzésnek -kitörése, fölkerekedése s fölül kerülése.</p> -<p>De hát akkor mi volt az elmúlt nyolcz év története? Mi okozta -azt a csillapíthatlan vihart, melylyel a balközép nyolcz éven át -döngette a 67-iki alkotást? Mi táplálta akkor Csernátony lelkében -1867 óta a bősz haragot a Deák-párt ellen s annak minden valamire -való tagja ellen?</p> -<p>Ez után is figyelemmel kisértem Csernátony tollát. S láttam, -hogy jobban védi a 67-iki művet s a kormányt, mint valaha a -Deák-párt védte s láttam, hogy bennünket ott a függetlenségi párton -jobban öldököl czikkeivel, mint valaha a deákpárti hirlapirók -cselekedték.</p> -<p>Elvekről tehát s elvek-szitotta szenvedélyekről ne beszéljünk se -a balközépnél, se Csernátonynál.</p> -<p>Én a nagy fuzió előtt a Deákpárt főlapjának voltam vezérirója. S -bizony nem kedvelt engem a balközép.</p> -<p>Annál nagyobb volt bámulatom, mikor ezelőtt huszonhat évvel épen -márczius hónapjának egyik napján a képviselőház folyosóján -megszólitott engem Csernátony.</p> -<p>– Tegyük teljessé a fuziót a hogy a politikában, úgy a -publiczisztikában is. Jöjj az Ellenőrhöz és vedd át annak -vezetését.</p> -<p>Az Ellenőr volt Csernátonynak s az egykori balközépnek lapja. -<span class="pagenum"><a name="Page_152" id= -"Page_152">-152-</a></span></p> -<p>Nem fogadtam el ez ajánlatot. Sehogy se tudtam megbarátkozni -azzal a gondolattal, hogy én az uj kormánynak legyek ennyire -bebonyolitott hive. Nem biztam az uj kormányban. Inkább békét -kötöttem azzal az eszmével, hogy többé nem leszek a törvényhozás -tagja. Veszprémi barátaim előtt azt fejtegettem, hogy hivő -lélekkel, igaz lelkesüléssel, az elvekhez való szilárd -ragaszkodással nem lehet magát az embernek otthon érezni a -politikában. Kell oda még taktika is, számitás, önzés is és kell az -elvekből is, mint a ruhából, több öltözet. Ki hétköznapra, ki -ünnepnapra való. – Ez volt az én vigasztalan tapasztalásom.</p> -<p>Később ismét Csernátony felé fordult figyelmem.</p> -<p>Szegény Simonyi Ernőt haldoklása utolsó hónapjainak egyikén -meglátogattam a tengerparton. Beszélgetésünk közben rátértünk -Csernátonyra is. Elmondta Simonyi Ernő, hogy valami angol vagy skót -városban miként éltek, miként laktak együtt Csernátonyval bujdosó -korukban.</p> -<p>– Üres időnkben – úgymond – kártyáztunk. De csak krétára, -mivelhogy pénzünk nem volt. Kártya közben azonban néha úgy -összevesztünk, Csernátony oly indulatos lett, oly sértő modorban -vitatkozott velem, annyiszor megbántott, hogy egyszer letettem a -kártyát s azt mondtam neki: Barátom, egymás pénzét el nem -nyerhetjük, mert egyikünknek sincs. Csak krétára játszunk s játék -után a krétát is letörüljük. S mégis ily botrányosan marakodunk. Mi -lenne akkor, ha te veled valaki pénzben játszana? Mit csinálnál te -azzal? <span class="pagenum"><a name="Page_153" id= -"Page_153">-153-</a></span></p> -<p>Sokszor eszembe jutott e kis elbeszélés.</p> -<p>Csernátony, mig balközépi volt, csakugyan krétára játszott és se -a maga pénzét el nem vesztette, se a más pénzét el nem nyerte. -Mégis indulatoskodott s mégis ki akarta a közügyek mezejéről irtani -az ellenpárt férfiait.</p> -<p>Sőt krétára játszott akkor is, a mikor kormánypártivá lett s a -mindenható Tisza Kálmánnak ő volt legbizalmasabb embere. Befolyását -önző czélra, vagyonszerzés vágyából soha föl nem használta.</p> -<p>Borongós felhők boritották élete egész egét. De a vagyoni önzés -hiánya tiszta napsugár azon az égen. A felhők ezen a helyen szabad -nyilást hagytak.</p> -<p>Nagy lélektani fejtegetés tárgya lehet e tünemény, de ebbe most -nem bocsátkozom.</p> -<p>Négy éven át minden karácsony tájban egyszer felkerestem Angol -Királynő-szállodabeli lakásán. Nem várt, nem is nagyon örült -látogatásomnak, de madarait bemutatta mindig. Bizalma nem -melegedett föl hozzám, mintha kémnek tartott volna.</p> -<p>Az voltam. Közelébe akartam férkőzni lelkének, hogy azt a lelket -kitanuljam. De ezen a módon kevés alkalmat nyujtott erre nekem.</p> -<p>De azt hiszem, lassanként mégis csak fölismertem.</p> -<p>Érdekes tünemény, hogy ő oly ismert névre, oly nagy befolyásra s -oly jelentékeny szerepre juthatott, a minőt a sors biztositott neki -az utolsó harmincznégy év egész történetére.</p> -<p>E tünemény vizsgálata sok tanulságot is nyujthat. A sötét -indulatok nem vezetik boldogságra se azt, a <span class= -"pagenum"><a name="Page_154" id="Page_154">-154-</a></span> kiben -támadnak, se azt, a kiben felszittatnak. Csernátony nem volt boldog -ember. Talán nem is a boldogságért küzdött küzdelmes életén át.</p> -<h3>II.</h3> -<p>Ismerem korunk és nemzedékünk gondolkozását Tudom, hogy szokott -bánni a holtakkal s azok emlékezetével.</p> -<p>Meghalt, eltemették. Holtnak holt a barátja. Az élő többé nem -barátja. A ki meghalt, annak nincs élete. A kinek élete nincs, -annak nincs hatalma. S a kinek hatalma nincs, attól se félni, se -remélni nem lehet. Nyugodjék tehát békével s menjünk dolgunk -után.</p> -<p>Ez nemzedékünk gondolkozása.</p> -<p>De én Csernátony életénél elmélkedni akarok még kis ideig. A -tanulságokat akarom belőle levonni. De ehhez egyéniségét kell -ismernünk.</p> -<p>Erős figyeléssel képesek vagyunk erre. Alakja sokat jelent. -Irásai, beszédei gondolkozását világitják meg.</p> -<p>Közép termet, sovány, sőt szikár alak.</p> -<p>Szemeinek fénye gyanakvással volt tele. Lassan forditotta -szemeit is, fejét is, ha valakire akart nézni. Szemei körül finom -redők, de nem a vidámságnak, hanem a komorságnak redői. Vékony, -hosszu, csontos orr és vékony ajkak. Haj, bajusz és szakál -határozatlan szinü, szőke, de szennyes barnás szinvegyülettel. Az -utolsó tiz évben erősen szürkülő.</p> -<p>Egyik szemén egyszemüveget viselt folytonosan. Nemcsak -<span class="pagenum"><a name="Page_155" id= -"Page_155">-155-</a></span> rideg lelkü emberek viselnek -egyszemüveget. A közélet alakjai közt Ürményi Miksa is viselt, a ki -pedig vidám lélek; Beőthy Algernon is viselt, a ki vidám és bölcs -lélek volt. De az bizonyos, hogy az egyszemüveg viselői többnyire -rideg lelkek. Vagy természetüknél vagy az élet viszontagságainál -fogva.</p> -<p>Ha az utczán ment Csernátony, vagy valakivel beszélt vagy székén -ült a képviselőházban, fejét mindig lehajtotta. Szokása volt -nyitott tenyerét álla alá tartani, mintha fogná állát. Ha bősz -zivatar dult a parlamentben s kipirult arczok és harsány és dühös -hangok összejátszása uralkodott minden oldalon: Csernátony -nyugodtan ült, mereven nézett egy pontra s állát tartotta -kezével.</p> -<p>Düh és harag sohase látszott arczán, de nevetni sem tudott.</p> -<p>Nagy szó ez. Csak az öreg isten nem tud nevetni s a -világtörténet nagy bölcseinek némelyike. A nevetés a lélek -egészségének bizonysága. A ki nem tud nevetni ott, a hol mindenki -nevet: attól félni kell. Csernátony a nagy nyilvánosság előtt soha -nem nevetett.</p> -<p>Járása lassú és óvatos volt. Tekintete aggodalmas. Keze -mozdulatai, ha mikor beszélt, vontatottak és merevek. Hangja -recsegő, beszéde egyhangú, kimért, minden lelkesedéstől, ábrándtól, -bölcselő elmélettől ment. Sohasem a dolgok, a kérdések, az ügyek, -az elvek birták a felszólalásra, hanem mindig a személyek. És -sohasem azért, hogy megvédjen, hanem mindig azért, hogy megtámadjon -valakit. <span class="pagenum"><a name="Page_156" id= -"Page_156">-156-</a></span></p> -<p>Arcza, alakja, mozdulatai, beszéde, hangja, kézjátéka mind hozzá -illetek irásaihoz.</p> -<p>És élete is.</p> -<p>Ifju korában nagy erkölcsi tévedés következései üldözik. -Forradalmi korban lép a nyilvánosság elé, a mikor az ábránd és -lelkesedés, de a mikor egyuttal a harag és gyűlölet is uralkodik. -Nagyratörő vágyai nem teljesülnek. E helyett üldözöttként, halálra -itéltként bujdosóvá, földönfutóvá kell lennie.</p> -<p>Bujdosó, földönfutó!</p> -<p>Kétszáz év előtt a menekülő hazafit nevezte a nép bujdosónak. -Azután bujdosónak nevezte s ma is annak nevezi, a ki elment, de nem -tudni hova s életéről-haláláról senki se tud. S földönfutónak -nevezi, a kit üldöznek s a ki itélete elől menekül.</p> -<p>Bizony földönfutó volt Csernátony is.</p> -<p>A gazdagnak, a főúrnak, a pénzes embernek a bujdosás is könnyű. -Jóllét, kényelem, szórakozás, egészség, biztos kenyér, jó barát -mindenütt akad számára.</p> -<p>Ritkaság az olyan eset, a minő gróf Karacsay esete. Ő vagyona -daczára se találta fel otthonát az idegenben. A honvágy emésztette. -Száradt marhaganéjt vitetett lakására, meggyujtatta ablakja előtt, -hogy a magyar puszta pásztortüzének füstszaga hatoljon el hozzá. -Könyei csorogtak, a mig el tudott ábrándozni a fölött, hogy mégis -hazájának, szülőföldének levegőjében él.</p> -<p>Ez se használt. Megölte a honvágy.</p> -<p>Hát a ki még azon felül szegény ember. A kinek nincs meg -mindennapi kenyere és ruhája se. A ki <span class= -"pagenum"><a name="Page_157" id="Page_157">-157-</a></span> itthon -úr volt, mert dolgozhatott s hivatásszerű munkát végezhetett s mert -ősi örökségéből is ha nem csurrant: legalább cseppent. A kit az -idegenben üt, dob, tovalök, lenéz mindenki vagy meg se lát senki. A -ki csak bajlódik az ismeretlen nyelvvel is s a ki ha kint van, -nincs czélja: hova menni s ha haza indul: nem várja az otthon s nem -várja vaczkában senki.</p> -<p>Ilyen sorsa volt a bujdosás első éveiben Csernátonynak.</p> -<p>Csoda-e, ha nősülésre nem is gondolhatott? A családi élet édes -és illatos melegét pedig nem pótolja semmi. Még a legfölségesebb -bölcsesség se.</p> -<p>S életét még sem e miatt hibázta el. Mert hogy elhibázta: ez -tisztán áll előttem.</p> -<p>Haza jött, politikai iróvá és pártemberré vált s a -törvényhozásba csakhamar be is választották.</p> -<p>Két út állott előtte.</p> -<p>Vagy szolgálni az eszmét magáért az eszméért. Szivesen tűrni -érte még a balsorsot is s örömet, dicsőséget, reményt és -vigasztalást találni eszméjének szentségében.</p> -<p>Ha ezt teszi: nem idézi föl maga ellen önnön multjának -emlékezetét. Csak barátja támad, de ellensége nem támad. Nyugodt -élete lehet, de feltünés nélkül. A dicsőség vágya vagy föl se -támad, vagy elsorvad nála, de az egyéni boldogságot nem zárja el -magától.</p> -<p>Vagy pedig keserű indulattal támadni mindenkit, a ki nem az ő -táborához tartozik s személyválogatás nélkül megmarni, a ki útjába -jön.</p> -<p>Ezt választotta.</p> -<p>Vajjon eszébe jutott-e, hogy azok, a kikre lő, visszalőnek -<span class="pagenum"><a name="Page_158" id= -"Page_158">-158-</a></span> s mérgezett nyilai ellen épen az ő -multjából szedik össze a még mérgezettebb fegyvereket – ellene?</p> -<p>Szentül hiszem, hogy eszébe jutott.</p> -<p>Hiszen nemcsak eszes ember volt, hanem azon felül fontolgató -is.</p> -<p>Tizennégy év előtt gróf Károlyi Gábor barátom képviselői megbizó -levelét megtámadták. Szerettem volna, ha gyorsan igazolják. Oda -fordultam Csernátonyhoz.</p> -<p>– Beszélj Tiszával, ne bántsátok gróf Károlyi Gábor választását -s mi nem bántjuk gróf Széchenyi Pál minisztertek választását.</p> -<p>Mereven nézett rám. Kis idő mulva azt felelte:</p> -<p>– Majd meggondolom, beszéljek-e Tiszával? Az ülés végén vagy -holnap megmondom, beszélek-e?</p> -<p>Ez pedig kis dolog volt s mégis annyira fontolgatta. -Képzelhető-e, hogy 1867-ben, a mikor haza jött, meg ne gondolta -volna, hogy politikai és irói működésének minő irányt és módszert -válaszszon? És képzelhető-e, hogy eszébe ne jutott volna, hogy -rettenetes vihart idéz föl maga ellen, ha vakon és keserün és -becsületirtó szenvedélylyel támad mindenkit?</p> -<p>Bizonyára ez is eszébe jutott. S ha mégis úgy tett, a hogy tett: -ebben bátorság, vakmerőség, hősiség volt. Volt azért, mert érezni -mélyen tudott, habár lelke háborgásait el tudta is leplezni.</p> -<p>Ismertem én gazembert a közélet terén, a ki bűnei daczára is -volt olyan vakmerő, mint Csernátony, de annál a vakmerőség nem -bátorság volt, hanem üzlet s a ki, ha hozzá méltó módon verték -vissza, csak kaczagott. <span class="pagenum"><a name="Page_159" -id="Page_159">-159-</a></span></p> -<p>Csernátony nem ilyen volt. Azért az ő életében kitörés és -csattanás nélkül bár, de valódi és mély tragikum is volt.</p> -<p>Ez magyarázza meg barátaihoz s kivált Tisza Kálmánhoz való mély -ragaszkodását is. Én nem állitom, hogy e ragaszkodás e nélkül is -meg nem lett volna. De azt igen is állitom, hogy önmaga által -fölidézett balsorsában gyakran volt szüksége olyan menedékre, a -minőt csak hatalmas egyéniség barátsága nyujthatott.</p> -<p>Irásai, czikkei borzasztók. Nem hiszem, hogy ezeket valaki -valaha összegyüjtse. Jó lélek nem találna élvezetet ezek -olvasásában. Nem is értené meg a legnagyobb részét. Hiszen mindenki -elmult már vagy csakhamar elmulik, a kit egykor bántott s az -esetek, vádak, támadások okaira nem fog emlékezni senki.</p> -<p>Beteges önérzet s megfelelő erő nélkül való nagyravágyás lakott -Csernátony lelkében. Sok forradalmi jellem természete ez. De mégis -érvényesülni akart s ehhez az alkotmányos élet egyik egyoldalu s -bizony nem rokonszenves eszközét választotta: az egyének ellen -irányzott erkölcsi birálatot. S ezt is keserü szenvedélyességgel -alkalmazta.</p> -<p>A történetirás fel fogja jegyezni, hogy ő maga a szó valódi -értelmében nem volt rágalmazó s ez lenni nem is akart, de iskolája, -mely körülte megalakult, kifejlesztette nálunk a rágalom -rendszerét. S utódaiért bizony Csernátony is felelős.</p> -<p>Ő még tudott lelkesülni s bár szűk körben, szeretni is. Számára -enyhitő, sőt talán mentő körülmény ez. <span class= -"pagenum"><a name="Page_160" id="Page_160">-160-</a></span></p> -<p>De utódai számára nem találok mentséget s enyhitést is csak -országunk borzadalmas közjogi helyzetében találok, de nem az -egyéniségekben.</p> -<p>Csak üres és sivár lélek folyamodik a rágalom fegyveréhez. A ki -szeretni nem tud, csak gyülölni tud. A ki alkotásra nem képes, de -rombolni élvezetesnek találja. A ki magasra vágyik, de a nemes -versenyben érzi silányságát s azért társait megsebezni törekszik, -hogy azok vagy elvérezzenek a pályafutás közepén, vagy megutálják a -versenyt s félre vonuljanak.</p> -<p>Beteg az a nemzedék, mely közéletében megtűri a rágalom -rendszerét. S a hazának nem tud az a nemzedék jobblétet -teremteni.</p> -<p>Mert vagy az egyének személyes dulakodásává válik a közélet, -vagy pedig a jók és nemesek, az érző és magasra szárnyaló lelkek -unottan és szárnyukszegetten vonulnak félre magányukba s átengedik -a közügyeket azoknak, kiknek a dulakodásban telik kedvük.</p> -<p>Bölcsek igen is támadnak a rágalom korszakában azokból, a kik -félre vonulnak. De az országok boldogulását nem a bölcsek teremtik -meg, hanem az államférfiak.</p> -<p>Valódi államférfivá pedig a rágalmazó soha se válhat.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_161" id= -"Page_161">-161-</a></span></p> -<h2>NESZMÉLYI ARTUR NYUGSZIK.</h2> -<p class="summary">(Neszmélyi Artur komáromi származásu fiatal -hirlapiró. Alig 24 éves korában halt meg Budapesten 1899-ben. Az -„Egyetértés“-nek volt utolsó éveiben politikai tudósitója. A -hirlapi tudósitók mintájának tekintette mindenki s szerette és -becsülte mindenki. Erős és tiszta itélet, magas emberszeretet s -hirlapiró létére is mély és tiszta meggyőződés töltötte be -lelkét.)</p> -<p>Neszmélyi Artur nyugszik. Első és utolsó nyugalomra hajtotta le -fejét s nem is emeli fel többé. Nekem nagyon fáj az ő halála.</p> -<p>Nem régóta ismertem igazán. Hírlapiró volt. Más táborban -küzdött. Volt olyan nyolcz-tíz év, a mikor ritkán fordultam meg a -hírlapiró világban. Ő e nyolcz-tíz év alatt nőtt fel, virágzott s -lett azzá, a kit bámultunk, irigyeltünk, szerettünk, lelkünkbe -öleltünk s a kinek munkájára, jövendőjére büszkék voltunk.</p> -<p>Mindennek vége – meghalt. Csak szeretetünk s fájó emlékezetünk -maradt meg utána.</p> -<p>Alig egy év óta ismerem igazán. Ha együtt lakunk, együtt -dolgozunk; ha búnk, örömünk, vitánk, lelkesülésünk együtt forr, -együtt pezseg: akkor ismerjük fel egymást tökéletesen. A sors úgy -intézkedett, hogy más-más irányból induló utunkon egy hírlapnál -találkozzunk. A találkozás barátságot szült. Elvek, érzelmek és -törekvések rokonsága volt e barátság. <span class= -"pagenum"><a name="Page_162" id="Page_162">-162-</a></span></p> -<p>Fiatal zsidó gyerek s öreg megyei táblabiró; lehet-e a kettő -közt a lelkekben igazi barátság? Lehet. Csak a halál mondhatta, -hogy nem lehet. S én még annak se hiszem el egészen.</p> -<p>Igazi magyar lélek volt. Tele tűzzel, reménynyel, lángoló -buzgalommal, a magyarság igaz szeretetével. Komáromban nőtt fel és -izmosodott meg ez a lélek. Gazdag volt ez míveltségben is. Nem -könyvek, nem iskolák adták kölcsön neki ezt a míveltséget. -Gondolkozásának üdesége, érzelmeinek nemessége, éles megfigyelés s -lelkesülés az igazságért, valódi emberszeretet: ezekből állott -míveltsége.</p> -<p>Teste törpe és nyomorék. Béna lábán vézna törzs. De keskeny -vállai közt remek fej, bátor tüzes szemek, szabályos arcz s a szép -ifjú arczról ragyogott a nyiltság, őszinteség, becsület és nemes -önérzet. Mindig valamely hőskor jutott eszembe, mikor ezt az arczot -néztem. Nagy időket csak ilyen arczu ifjúság alkot.</p> -<p>Ilyen ifjak után sóvárog az én lelkem. Közel harmincz éve, mióta -itt vagyok az ország fővárosában, a nemzet választottainak kellő -közepén, az irodalom és időszaki sajtó csatázó hadseregének -táborkarában. Minden évben, minden országos választás után azt -vártam, hogy uj sereg, uj nemzedék, uj erők szövetsége vonul fel a -csatatérre, hogy felüdítse az elfásult nemzedék szivét s -megváltoztassa a kornak hanyatló irányát. Vagy nem látok már -tisztán, vagy hiába volt várakozásom. Korszakunk fakó szekere -változatlanul nyikorog tovább-tovább. Csak egyes alakok jönnek, -elszórtan, elszigetelten, a tömegben <span class="pagenum"><a name= -"Page_163" id="Page_163">-163-</a></span> csakhamar elvegyülve. -Pedig a jelennek erejét s a jövendőnek erősségét képezhetnék. -Szövetkezésük ujra alkotná közéletünk világát. S szövetkezniök nem -lehet. Vagy vezérük hiányzik, vagy komor a gondviselés.</p> -<p>Bizony a gondviselés volt komor. Ha az nem lett volna: nem -hunyta volna le szemeit örökre a legnemesebb ifjú, a kitől én -annyit vártam, a kinek lelkére én annyi dicső reményt -építettem.</p> -<p>Azt mondhatnák: kis ember volt, hírlapiró volt s az időszaki -sajtó terén is csak hírlaptudósitó. Hogyan ábrándozhattam én arról, -hogy rá uj világunk megalkotásában nagy szerep vár?</p> -<p>Én pedig arról ábrándoztam s balgatag vélemény az, vagy korhadó -agy, mely a hírlapirót kis embernek nézi, magasra nem becsüli, igaz -érdeme szerint nem tiszteli.</p> -<p>Nézzétek a hírlapiró ifjút. Vagyona nincs. Ha van, ha volt: -barátai, bajtársai, pályasorsosai közt osztja el vagy a -szegényeknek adja, vagy a hazának közczéljaira áldozza. Nem -tékozlási szenvedély sodorja magával, hanem részvét, nemes -buzgóság, érező szívnek szent könnyelmüsége. Ebben is példa volt az -elnyugodott ifjú.</p> -<p>Vagyona tehát nincs. De munkája sok, nagy, fontos és sietős. S -végzi a munkát vidáman, jó kedvvel, derék versenynek keserűség és -kapzsiság nélkül való érzetével. Végzi nappal, végzi éjjel s -többnyire éjjel és szakadatlanul. Nappal a pihenője, lámpafény a -napvilága, csillagos éj a szórakozása. <span class= -"pagenum"><a name="Page_164" id="Page_164">-164-</a></span></p> -<p>Vagyonszerzéshez, tőkegyűjtéshez, henye urasághoz nincs reménye. -Még vágya se támadhat, mert ehhez nincs lelkének pihenője. Olvas, -társalog, vitáz, fut, ismerkedik, nagy férfiakkal eszmét cserél: -mindezt azért, hogy országának közönségét felvilágosítsa ma arról, -a mi történt tegnap, a mi készül ma s a mi következik holnap és -holnapután.</p> -<p>Tudásába lelkét önti. Buzdít, paskol, dicsőít, agyon birál. -Ötletet gyűjt az utcza porából, az emberek fecsegéséből s a közélet -érthetlen zajából. Meglesi a mint az eszmék, vágyak, törekvések, -fájdalmak, szenvedések kibújnak a társadalomból, mint a fűszál a -földből. Kiséri növésüket, látja fölsarjadásukat, észreveszi -eltorzulásukat s a mit lát, hall, érez, mindennap; azt egy millió -emberrel közli mindennap.</p> -<p>Minden nagy embert ismer, de azért nagy embert nem ismer, mert a -nagy ember ritka, nincs minden kornak hozzá szerencséje. Látja, -hogy a nagy embert ő teszi nagygyá vagy ő hagyja meg kicsinynek. -Látja, hogy a nagy ember lenézi őt, pedig hízeleg neki s futkos -utána. Ő nem nézi le a nagy embert, de nem is hízeleg neki. -Mindenkiről tudja: mit ér, mennyit nyom, mekkora igaz erő áll -rendelkezésére. Még se büszke, csak önérzetes.</p> -<p>Ellenszenve könnyü fonál: rögtön szakad. Rokonszenve nemes -aczél: se nem törik, se nem szakad, se rozsda nem eszi. Mert szive -becsületes és szereti az igazságot. S ha a dulakodó érdekek és -szenvedélyek forgószelében egyszer fölismeri az igazságot: ahhoz hű -<span class="pagenum"><a name="Page_165" id= -"Page_165">-165-</a></span> marad. A mívelt világnak legértelmesebb -és legigazságosabb társasága a hirlapirók társasága. Tudóst -félszegsége, államférfit hiúsága, más közembert vagyoni érdeke -fonák útra terel, a hírlapirót ezek a gyöngeségek nem ejtik -bódulásba.</p> -<p>Azt mondják: vannak a hírlapirók közt gyönge jellemek, ingadozó -lelkek, esendő lelkiismeretek. Vannak! Hát a királyok, miniszterek, -milliomosok, egyházfejedelmek közt nincsenek? Ezeket dicsőitik, a -hírlapirót szólják. Igaz, de azért nem ez az igazság.</p> -<p>Neszmélyi Artur a valódi hírlapiró örök mintaképe. Hozzá -hasonlók lehetünk, nála derekabbak alig.</p> -<p>Rendületlen volt hite a függetlenségi elvek fenségében s -végdiadalában. Nem is elv, nem is hitvallás, hanem természet, vér, -életösztön volt nála a függetlenség. A maga számára is, nemzetünk -számára is.</p> -<p>Hű bajtársunk volt lapunknak nemes harczaiban. Névtelenűl -dolgozott, de annál ragyogóbb volt minden műve. S én örömnek, -élvezetnek s tanulságnak tartottam a napnak alkonyatát, midőn oda -jött a lap szerkesztő helyiségébe s napi észleletét szellemes -vidámsággal tárta elénk.</p> -<p>Nagy kincsünk volt életében, meg nem mondható veszteségünk -halálában, örök áldásunk emlékezetére.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_166" id= -"Page_166">-166-</a></span></p> -<h2>A LASZTÓCZI MAGÁNYBAN.</h2> -<p class="summary">(Szemere Miklós, a honfoglaló Árpád kortársának, -Huba nemzetségének ivadéka, született 1804 junius 17-én s meghalt -1881 augusztus 20-án. Jeles költőnk, nagy tudós, hatalmas szellem, -eredeti egyéniség s rendületlen hazafi a legnemesebb kuruczok -fajából. Korán elhalt Lajos öcsém gyüjtötte össze -költeményeit.)</p> -<p>Payzos Andor barátom értesité az öreg urat, hogy én január 10-én -vagy 11-én meglátogatom őt Lasztóczon. Szerettem volna, ha az -értesités elmarad. Szerettem volna az öreg urat váratlanul -meglepni. Azonban így is jól volt.</p> -<p>Hideg idő járt. Gyenge hó és erős fagy lepte a földet. A vasuti -állomástól dülő úton és gyalog úton át gyalog ballagtam a nem -messze fekvő faluig. Úgy mondák, hogy az öreg úr beteges és -kedvtelen. Lelkem aggodalomtól reszketett, vajon kellemes lesz-e az -öreg úrnak velem találkozni. Ő öreg, én ifjabb. Ő a régi kor -szülötte, én az ujabb koré. Az ő lelkében magasan lobognak a -honfiszenvedély lángjai, nálam a tűz sokkal kevesebb. Eszmék iránt -és férfiak iránt az ő szeretete és gyűlölete határtalan; bennem -hozzá képest bágyadtan él a szeretet is, a gyűlölet is. Gránit ő a -Kárpátok ormairól, én pedig csak olyan túladunai terméskő vagyok, -se nem kemény, se nem puha. Vajjon méltónak tart-e arra -<span class="pagenum"><a name="Page_167" id= -"Page_167">-167-</a></span> hogy gazdagságos lelkét feltárja -előttem s fölmelegedni engedjen szivének tűzhelyénél? Ez volt -aggodalmam.</p> -<p>Elértem a lasztóczi házat. Még reggel volt. A ház előtti -terrasszon egy nő állott, lépéseim zajára felém fordulva. Nem -fiatal nő, fekete ruhában; hóna alatt kosárka, melyből most eteté -meg a baromfiakat; komoly, de jóságos arcz, szilárd vonásokkal; -egyenes termet; szép, de fürkésző szemek, melyek parancsoltak s -bizalmat gerjesztettek egyszerre; büszke úrnő és áldott jó -gazdaasszony egy személyben.</p> -<p>Nevemet emlitém.</p> -<p>– Isten hozta, Miklós várja önt, – mondá szivesen, mialatt kezét -nyujotta, melyet tisztelettel megcsókoltam.</p> -<p>E nő Szemere Miklósné volt. A ki a költőt és honfit vezette és -boldoggá tette egész hosszu életén át – bájaival és erényeivel. S a -ki a gyermekeket fölnevelé s a szép családi vagyont virágzóvá tette -– bölcsességével és erélyével.</p> -<p>A jó és bölcs feleség akkora áldás, hogy annál nagyobb áldása -istennek sincs.</p> -<p>Beléptem az öreg úr muzeum-szobájába.</p> -<p>Az öreg úr az iróasztal mellett ült és jóizüen falatozott. A -villás reggelivel bajlódott. Akkora sódar darab állott előtte, hogy -én állandó mosolygás nélkül nem tudtam rá nézni. A falak és -szekrények tele voltak ugyan rakva, aggatva, zsúfolva mindenféle -kövek, csigák, kövületek, fegyverek, forradalmi és vadászati -emlékek, rozsdás, poros, ütött-kopott halmazával; könyvek, képek, -iratok, háji-báji dolgok szanaszét hevertek ugyan könyvtárban, -<span class="pagenum"><a name="Page_168" id= -"Page_168">-168-</a></span> széken, pamlagon, ablakdeszkán, -asztalon és asztal alatt, de én szemeimet le nem vettem arról a -sódardarabról, mely szabályszerü tempóban, arányos egyformasággal -kezdett elenyészni az öreg úr kése, villája és fogai közt. – Néztem -és mosolyogtam.</p> -<p>– Ülj le már ide, Károlyom – mondá, – ne bámuld ezt a sódart, -ezen szoktam én tölteni boszumat, ha az asszony nincs a szobában. -(Az »asszony« e pillanatban épen ott volt.)</p> -<p>– Leülök, – mondám egy széket oda téve, – de azért az a sódar -nekem mégis nagy örömöt okoz. Egész Budapest és egész Ujhely azzal -van tele, hogy te bátyám ilyen beteg, olyan beteg vagy, ez a sódar -pedig azt beszéli, hogy hála istennek, nincs neked semmi bajod. -Örömhírt viszek haza Budapestre: Epikur jó barátságban él -Demokrittal a te habitusodban.</p> -<p>Vidám arczot öltött az öreg úr. Pár percz mulva jó kedve -kerekedett annyira, hogy egyetlen szót se szólt a politikáról, -hanem annál többet saját éleményeiről s a régi letünt időkről, -Kazinczynak és Kölcseynek irodalmi korszakáról.</p> -<p>Ez volt óhajtásom. Úgy éreztem magam mellette, mintha rég -elköltözött édes jó apám beszélte volna fölséges anekdotáit a száz -esztendő előtti dolgokról.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Szép dolog az irodalom története. A Kazinczy-kor hőseiről sok -érdekes adatot följegyeztek maguk a szereplők s azok kortársai. -Minő fölséges alakok ma a történet <span class="pagenum"><a name= -"Page_169" id="Page_169">-169-</a></span> magaslatain egy Kazinczy, -egy Kölcsey, egy Berzsenyi, a Kisfaludyak, a Szemerék és mind-mind -a többiek! Az élő szenvedélyek érdességét, a viszontagságos élet -botlásait, a hazáért s az ideálokért lángoló szivek kitöréseit rég -elsimítá a múlt s a hagyománynak szürkülő ködén keresztűl ama -fényes alakoknak csak nagy körvonalait láthatjuk, mint a bujdosó a -hegyek ormait, ha mikor rájuk a rónaság távolából visszatekint. Nem -lát meredeket, nem lát szakadékot; lombok árnya, kopasz szirtek, -örök hónak tündöklése összefolynak, egygyé lesznek s a büszke -ormokat szelid, kék fátyolával vonja be az ég.</p> -<p>És bár jól van ez így: mégis óhajtjuk látni a bérczet közvetlen -közelből; mégis vágyat táplál bennünk a megírt történet, vajha -múltunk ama nagy hőseit színről-színre láthattuk volna; vajha -beszélhetnénk valakivel, a ki velük élt, velük lelkesült, velük -érezé át egy nemzet fölébredésének vajudását; a ki ismerte őket -színről-színre s nem a tudós búvárügyességével, hanem az egykori -jóbarát és kortárs kedélymelegével beszél nekünk – bámuló -unokáknak.</p> -<p>Szemere Miklós kortársa, tisztelője és barátja volt mind -azoknak, kikről hatvan-hetven év óta megemlékezik irodalmi s -közéletünk történetírója. Bátyja, Szemere Pál, maga mellé vette a -lelkes gyermeket s elvitte mindazokhoz, kik egykor a tetszhalottá -vált magyar nemzetet fölverték álmaiból. A lelkes gyermek maga is -beállott a nagy küzdők soraiba s végig harczolá három nemzedéknek -keserű harczait. <span class="pagenum"><a name="Page_170" id= -"Page_170">-170-</a></span></p> -<p>És a lelkes gyermek, mint már nyolczvan éves aggastyán beszélt -nekem azokról az időkről, a mikor még dalolt a Himfy költője, a -mikor Bánk bán még csak egy szerény ifjú agyában élt, a mikor -Kölcsey kereste és nem találta a hont, melynek szent földére -győzelemben csurga Árpád vére, a mikor még nem volt készen a lant, -melyről leharsogott Zalán futása s a mikor még fölirták mindenkinek -nevét, a ki magyarul irt és olvasott.</p> -<p>A gálszécsi sírbolt e napokban a Kazinczy-kor utolsó hősét -fogadta örök homályú ölébe.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Utolsó irodalmi vitáját hadd jegyezzem itt fel. Azaz egészen -utolsó nem ez volt, de a melyek már ez után jöttek: azok egy -költeménynyel vagy egyetlen czikkel lettek elintézve.</p> -<p>Ezelőtt vagy húsz évvel 1861-ben Arany János lapjában, a -»Szépirodalmi Figyelő«-ben ütött ki egy furcsa háború. Hogy ki -kezdé: arra már nem emlékszem.</p> -<p>Szemere Miklós czikket irt arról, hogy az iró egyénisége, -jelleme stb. gyakran egészen különbözik művétől, erkölcsös egyén -ledér művet, búslakodó ember víg művet ir, igen gyakran -megfordítva.</p> -<p>Brassai Samu ezt nem hagyhatta szó nélkül, neki esett -Szemerének, hatalmasan meghurczolá, állítván az ellenkezőt, hogy -tudniillik minden irónak egyéni jelleme ugyanaz, a mi műveé.</p> -<p>Szász Károly Szemerének fogta pártját, Salamon Ferencz pedig -Brassainak. Folyt a csata váltakozó <span class="pagenum"><a name= -"Page_171" id="Page_171">-171-</a></span> szerencsével előre-hátra. -Arany János egyik tábornak se volt szövetségese, de a jelek azt -mutatták, hogy Brassai iránt tanusít jóindulatú semlegességet. A -harczban részt vettek egyebek is a minorum gentium tagjaiból.</p> -<p>A háború körülbelül eltartott annyi ideig, mint a -porosz-franczia háború. Brassai antikritikája Szemere ellen igen -kemény volt s ez volt czíme: »Nincs többé ismerettyü.« Erre irt -Szemere egy hosszabb czáfolatot e czím alatt: »Válasz Brassai -ismerettyüjére«.</p> -<p>Ezt beküldé Arany-nak 1862 junius 26-án. Arany azonban ezt nem -adá ki, mert nagyon erősnek találta. Szemere aztán a maga kegyetlen -humorával neki esett egy kissé Arany-nak is, irván neki -következőleg:</p> -<p>»Szerkesztő úr olyformán bánik kedvenczével, (Brassaival) mint -anya gyermekével, midőn ezt az udvaron szemközt jövő pulykakakas -elől kötényébe rejti. Brassai a szerkesztő által elkényeztetett -öreg gyermek s a kényeztető dajkának csak örülnie kellene, ha -vásott gyermekét valaki megfenyíti s legalább néhány perczre -megjavultan adja vissza ápoló ölébe.«</p> -<p>Ez sem használt. Szemere válaszának külön könyvben kellett -megjelenni. Meg is jelent s mondhatom, ma is élvezetes, kedves -olvasmány.</p> -<p>Sűrü nyomatú négy ívből áll ez a mű, következésképen ennek -megirásához idő kellett.</p> -<p>– Hajh de édes Károlyom, – mondá az öreg, midőn ezt nekem -elmesélte, – a hol asszony van a háznál: ott ekkora munkát egy -esztendő alatt se lehet megirni. Gondoltam egyet. Kimegyek a -szőlőbe, beleülök a borházba, <span class="pagenum"><a name= -"Page_172" id="Page_172">-172-</a></span> s onnan addig ki nem -mozdulok, míg munkámat be nem végzem. De a szőlő messze van, ételt -innen oda hordani nem lehet s az asszony azt kérdé: mivel élek a -borházban? Hja édesem, Keresztelő János sáskával és vadmézzel élt a -pusztában, tehát valahogy én is megélek a borházban. Az asszony nem -szólt semmit, hanem előre kiküldött a borházba egy vén tót -asszonyt, a ki nekem főzzön, s egy tehenet, hogy tej, turó, tejfel -legyen a háznál. Azt pedig az asszony istenért se tette volna ám -meg, hogy fiatal tót menyecskét adjon szolgálatomra.</p> -<p>A borházi remeteség 1862 májusban történt. A borházból gyönyörű -kilátás van Széphalomra, Kazinczy Ferencz szent emlékü -lakhelyére.</p> -<p>Ez év nyarán az öreg úr magához édesgeté Tompa Mihályt, a már -akkor beteg költőt. A költő ugyanazon borházban igen jól tölté el a -nyarat s az ősznek egy részét. Egyik legszebb imája és költeménye -készült ottan.</p> -<p>– De nemcsak ez készült, – mondá az öreg, – hanem ezen kivül -megéneklé még a borházat is és Brassait is. Nézd ott a falon -rámában azt az elsárgult papirt. Tompa egy gombostűvel akasztá fel -a borház falára, én megtaláltam s rámába tettem.</p> -<p>Levettem a papirt a falról s elolvasám. Ma is emlékezem a kis -tréfás versre. Így szól:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i4"><i>Szemere Miklós -borházára.</i><br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Ez a ház nem borház, -kritikának háza,<br /></span> <span class="i0">Hol Szemere Miklós -majd a falra másza,<br /></span> <span class="i0">Míg úgy bebánt a -vén, szálkás Brassaival,<br /></span> <span class="i0">Hogy rá a -félország hangos bravót rivall.<br /></span> <span class= -"pagenum"><a name="Page_173" id="Page_173">-173-</a></span> -<span class="i0">De meggondolván, hogy májust itt tölté -el<br /></span> <span class="i0">Egy vén tót asszonynyal és egy vén -tehénnel,<br /></span> <span class="i0">Azt mondom: veszítsen az is -a ki nyerhet,<br /></span> <span class="i0">Mert ebnek kivánok -ilyen győzedelmet.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i2">1862.<br /></span> -<p class="i7">Tompa Mihály.</p> -</div> -</div> -<p>Az egész írva és aláírva van Tompa gyönyörü kézirásával.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Beszélgettünk az én szegény, rég meghalt Lajos öcsémről is, ki -az öreg urat határtalanúl tisztelé, költeményeit évekig tartó -fáradozással összegyüjté, s kit levelei után az öreg úr is atyai -gyöngédséggel szeretett.</p> -<p>Beszélt Kossuthról és Kossuth fiairól, kiket meglátogatott. -Beszélt Kazinczynéról, gr. Török Zsófiáról s ennek konyhájáról. -Beszélt Kisfaludy Sándorról, kit Zalában s Katonáról, kit -Kecskeméten látogatott meg. Mindenkiről beszélt ujat, érdekeset, -méltót arra, hogy megörökittessék.</p> -<p>Kinek volna ahhoz elég ereje ma már?</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Rövid együttlét után elhagytam az öreget, azzal az igérettel, -hogy a szüretre ujolag meg fogom látogatni.</p> -<p>A szüret még nincs itt és én igéretem be nem válthatom. Az öreg -elköltözött azokhoz a fényes szellemekhez, a kik közt magához méltó -társaságba jutott.</p> -<p>Oh, ha bennünk egy paránya volna annak a lelkesülésnek, mely ama -nemzetébresztő korszak nagyjait eltölté.</p> -<p>Oh, ti nagyok, miért nem hagyhatjátok a szívet örökül az -utánatok jövő nemzedéknek!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_174" id= -"Page_174">-174-</a></span></p> -<h2>CSEMEGI KÁROLYRÓL.</h2> -<p class="summary">(Csemegi Károly született 1826 május 3-án s -meghalt 1899 márczius 18-án. Igazságügyi államtitkár és -országgyülési képviselő, azután a Kuria, a legmagasabb biróság -tanácselnöke sok éven át. Verbőczy óta a legnagyobb magyar -kodifikátor.)</p> -<h3>I.</h3> -<p>Alacsony és egykor zömök termet. Kerek fő, hátraszegve erős -önérzet jelképe gyanánt. Vörös haj, vörös bajusz, mely őszülni nem -tudott. Éles, fürkésző, vitázó szemek s oly metszésü ajkak, melyek -nagy erélyt árulnak el. Ilyen volt külseje.</p> -<p>Jeles ügyvéd volt Aradon. Honvédszerepe 1850 után sok üldözést -vont fejére, de ő leküzdte azt. A tudományos pálya nem jutott -eszébe, pedig azon európai hirnévre tehetett volna szert. A mint -tett mint törvényalkotó. Közhivatalba honvédmultja miatt nem -juthatott, tehát ügyvéddé lett. Kitünt csakhamar. Kiválósága -köztudattá vált. Komolysága, gazdag jogi tudománya s éles, biztos -érvelése a nagy szellemi tehetség mellett: ezek tették -kiválóvá.</p> -<p>Az alkotmányos élet megnyilta vetette őt fel az ország -fővárosába s a nemzet szine elé. Állást foglalt az igazságügyi -kormányban. Csaknem együtt, csaknem egyidőben Szilágyi Dezsővel. -<span class="pagenum"><a name="Page_175" id= -"Page_175">-175-</a></span></p> -<p>Szilágyi Dezső nagyobb elme és szélesebb államférfiui látkör. De -a szakadatlan munkásságban s a törvényalkotás biztosságában -Csemegivel nem versenyezhet. Pedig mindig verseny folyt köztük – -akarva nem akarva. Törekvésük és önérzetük egyenlő volt. Szilágyi -mindig kedvesebb volt a politikai, Csemegi a kormánykörökben.</p> -<p>Bittónak, mikor igazságügyminiszter volt, államtitkárra volt -szüksége. Szilágyi Dezsőre és Csemegire gondolt. Kozma Sándor -véleményét kérte ki, melyik lenne alkalmasabb államtitkár. Kozma -Csemegit ajánlotta. Munkásabbnak s miniszteréhez alkalmazkodóbbnak -vélte, mint Szilágyit. S Bittó Csemegit nevezte ki.</p> -<p>Kozma és Csemegi közt mindvégig benső, bizalmas barátság állott -fenn. Kozma tiszta értelmisége s nemes táblabirói emberszeretet -által kormányzott itélőképessége egyensulyban tudta őt tartani -Csemegi óriási tudásával.</p> -<p>Én huszonnyolcz év előtt jutottam vele ismeretségbe s aztán -lassankint barátságba. Balaton-Füreden ismerkedtünk meg, a mikor ő -a büntetőtörvény készitését megkezdette.</p> -<p>Én is a büntető igazságszolgáltatással foglalkoztam -vármegyémben. S bizonyos falusi fölényt éreztem magamban a fővárosi -tudós s a miniszteri tisztviselő fölött. No hiszen hamar -kiábrándultam. Csemegi tudása mely az egész müvelt világ -törvénybeli és irodalombeli büntető jogát felölelte, az elemi erők -ellenállhatatlan hatalmával nyomakodott az én kezdetleges, kapkodó, -vidéki szerény tudásomra. Nem is igen kisértettem <span class= -"pagenum"><a name="Page_176" id="Page_176">-176-</a></span> meg -vele a vitatkozást a büntető jog általános tudományának nagy -mezején.</p> -<p>Hanem egyes büntetőjogi esetek felfogásában és megitélésében nem -egyszer mégis megtréfáltam. Ott nem fogott ki rajtam. Vitáinkról, -bár érdekesek, fájdalmas elmulásának első napján megemlékezni nem -akarok.</p> -<p>A magyar, latin, német, angol, franczia és olasz tudományos -nyelvet egészen birta. A törvényalkotáshoz szükséges forrásmunkákat -e nyelveken eredetiben tanulmányozta át. S végtelen sokat tanult. -Szakkönyvtára is felette gazdag volt. S tanulmányaiban -kiterjeszkedett nemcsak a törvényművekre, kommentárokra s elméleti -buvárlatokra, hanem még a művelt nemzetek legmagasb birósági -itélkezéseire is. Sőt egyes jelentékeny pörökre is.</p> -<p>Velem gyakran közölte munkája alatt a büntetőtörvény egyes már -épen elkészült fejezeteit. Egyszer épen a fölségsértés fejezetét -közölte.</p> -<p>Beszéd közben emlitettem, hogy őseim beregi és abauji -birtokaikat nota Thökölyana czimén vesztették el s hogy a pört -megujitották s a megujitott pör iratai megvannak levéltáramban.</p> -<p>Nota Thökölyana! Ilyet sohase látott. Rögtön elkérte tőlem e pör -iratait. Maga is átnézte, de aztán átadta Hatoss Gusztáv fiatal -történetbuvárnak, ki huszonöt év előtt titkár volt az -igazságügynél, hogy forditsa le s adja ki. Hatoss elvitte az -iratokat Pécsre, ott magát agyonlőtte, családi irataimhoz sohase -jutottam.</p> -<p>Nekem akkor csaknem minden büntetőjogi tudományom <span class= -"pagenum"><a name="Page_177" id="Page_177">-177-</a></span> Deák -Ferencz 1843-iki munkálataira szoritkozott. És Csemegi némely -javaslatát nem találtam olyan jónak, mint Deákét. Egyenesen -megkérdeztem Deákot 1873 elején: miért nem avatkozik a mű -vezetésébe s mi akadályozza az 1843-iki javaslatnak némi -módositással való elfogadását.</p> -<p>– Nem avatkozom bele, – felelt Deák – mert 1843 óta előre haladt -a tudomány is és a judikatura is, Csemegi pedig ezek mai állását -jobban ismeri, mint én.</p> -<p>Öt egész évig dolgozott Csemegi a büntető törvényen. Azon kivül -végezte, mint államtitkár, az igazságügyi kormányzat több ágát. -Hihetetlen, mennyit dolgozott.</p> -<p>Oly nagy fontosságu mű, mint az övé, alig van a világon, melyet -annyira egyetlen ember készitett volna, mint a hogy a mi -törvényünket ő készitette.</p> -<p>Neve halhatatlan. Érdeme örök s az egész világra és -hosszu-hosszu jövendőre kiterjedő. Hozzá hasonlitani multunk és -jelenünk férfiai közül csak Verbőczyt lehet.</p> -<p>Nem mondom, hogy műve hibátlan. Nem mondom, hogy itt-ott -javitásra nem szorul. De ez munkája nagyságából s érdeméből semmit -se von le.</p> -<p>S nemzedékünk hálátlan volt Csemegivel szemben.</p> -<p>A nemzet ma is adós neki. Nincs oly kis nemzet, mely nagy -kincscsel ne jutalmazna ilyen művet. Csemegi iránt a nemzet hálája -semmiben sem nyilatkozott. Nehéz munka közt nélkülözve, elhagyatva -kellett tengetnie életét. <span class="pagenum"><a name="Page_178" -id="Page_178">-178-</a></span></p> -<p>Nem a nemzet volt hibás, hanem kormányzói. S a nemzet még -leróhatja tartozását.</p> -<p>De már csak emléke iránt!</p> -<h3>II.</h3> -<p>Csemegi politikai szereplése ama hét-nyolcz év alatt, mig -képviselő volt, nem volt jelentékeny. Vagy legalább nem volt -feltünő. Ő törvényalkotó, tudós és szakember hirében állt s méltán -állt abban. Az ilyen férfiut a mi törvényhozóink, politikusaink, -diplomatáink nagy politikai szerephez nem bocsátják. Sok tudós és -szakember közmondásos félszegsége a tudósok és szakemberek -tekintélyét nagyon megcsökkentette.</p> -<p>De azért Csemeginek ugyis, mint államtitkárnak, ugyis, mint -törvényalkotónak, sokszor volt alkalma a legfontosabb kérdésekben -nagy szolgálatot tenni hazánk javára.</p> -<p>A nemzetközi jogba tartozó kérdéseket ő intézte és sok kérdésben -csak az ő erélye és nagy tudása mentette meg államiságunk -elismerését. A közös kormánynyal és az osztrák kormánynyal nem egy -összeütközése volt e miatt. Minden összeütközésből diadallal hozta -haza lobogónkat.</p> -<p>A büntető törvénynél is szép alkalma volt erre. Állami -önállóságunkat Ausztriával szemben s államunk egységét a -társországokkal szemben a jámbor és habozó Pauler és a szolgabiró -müveltségü Perczel sohase tudták volna megvédelmezni Csemegi -nélkül. <span class="pagenum"><a name="Page_179" id= -"Page_179">-179-</a></span></p> -<p>Még se becsülték meg eléggé vezető államférfiaink. Néhány példát -mondok el erről.</p> -<p>A magyar büntető-törvénykönyvet, Csemegi művét a franczia -kormány lefordittatta franczia nyelvre, olasz jogtudósok pedig -leforditották olasz nyelvre. Néhány olasz egyetemen kiváló tudósok -külön előadási tárgyul is választották. A mi természetes. A mi -törvényünk volt húsz év előtt általánosságban a müvelt világ -legjobb, legkorszerübb büntetőjoga.</p> -<p>Vagyontalan volt. Minden vagyonát könyvtára képezte. Mit ér egy -szakkönyvtár? A ki igazán használja: annak mérhetlen kincs. Másnak -szemét. Báró Baldácsy tizezer kötetes könyvtárát, melyet három -nemzedék gyüjtött össze, hatszáz forinton vette meg Simor primás. -Az ószeresek se adtak volna többet érte. Csemegi könyvtára e mérték -szerint alig érne többet pár száz forintnál. Pedig többe került -tizezer forintnál. Erre költötte minden nélkülözhető, minden -megtakaritható pénzét.</p> -<p>Tehát szegény volt.</p> -<p>Annyival nagyobb kötelességük lett volna nemzedékünknek és -kormányainknak, hogy nagy müvét a mű becséhez és nemzetünk -nagyságához mérten jutalmazzák.</p> -<p>Vajjon mennyivel jutalmazták volna?</p> -<p>A kis Belgium egyik jeles törvényalkotójának, a büntető -törvények csak pótló átdolgozásáért, tehát nem is alapmunkájáért -pár százezer frank jutalmat adott. Csemegi emberfölötti munkát -végzett öt év alatt: legalább, de legalább százezer forintot -megérdemelt volna. <span class="pagenum"><a name="Page_180" id= -"Page_180">-180-</a></span></p> -<p>Hajh, de ő nem volt se lófuttató, se bankigazgató, se vasuti -engedélyes.</p> -<p>Nem adtak neki semmit. Nem adtak ez óriási műért egy fillért. A -Tisza–Szápáry–Wekerle- és Bánffy-kormányok igazságügyminiszterei -mintha sejtelemmel se birtak volna a munka becséről s a ráforditott -lángész és életölő fáradság nagyságáról.</p> -<p>Perczel Bélának mégis eszébe jutott, hogy a hálátlanság csunya -dolog. Fölkereste Csemegit.</p> -<p>– Barátom, szólt hozzá, még se viselhetem el lelkemen, hogy nagy -munkád tiszteletdíj nélkül maradjon. Megfelelő összeget a -költségvetésbe föl nem vehetek, de kodifikáczionális átalányomból -kiszakithatok hatezer forintot. Ezt szives készséggel -fölajánlom.</p> -<p>Jól tette Csemegi, hogy e koldusalamizsnát kereken és rögtön -visszautasitotta.</p> -<p>– Inkább vesszek éhen, mint ezt elfogadjam.</p> -<p>Igaza volt! Hat ezer forintot középméretü ügyvéd szokott kapni -nagy pörben egyetlen jóravaló replikáért.</p> -<p>Én magam két igazságügyminisztert zaklattam, hogy tegyenek -valamit s nemzedékünkről az undok hálátlanság vádját háritsák el. -Hiába volt. De talán később már el se fogadta volna Csemegi.</p> -<p>Csemegi megteremtette a magyar büntető jogot, Kozma megalkotta a -magyar korszerü büntető eljárást. Mind a kettő egész életét szánta -feladatának becsületes megoldására. Szegényül élt, szegényül halt -el mind a kettő.</p> -<p>Mikor én az eszlári pörben a védelmet vezettem: <span class= -"pagenum"><a name="Page_181" id="Page_181">-181-</a></span> azon a -nyáron Csemegi egyik külföldi fürdőn együtt volt Schmerlinggel és -Glaserrel, korunk e két nagy jogászával. Mint mindenütt a művelt -világban, ugy e három férfiu közt is minden nap az eszlári pörről s -az én – jó vagy rossz – de mindennapi szereplésemről folyt a -tárgyalás. A két osztrák államférfi gondosan kikérdezte Csemegit, -hogy én hol születtem, hol tanultam, ki volt mesterem, kik voltak -tanáraim? Mikor pedig Szeyfertt elejtette a vádat: akkor -kikérdezték Szeyfertt felől is. Csemegi minden jót elmondott, a mit -csak tudott róla is, rólam is.</p> -<p>– No lám, – mondotta Schmerling, – nem hiába kitünő férfiu az a -Szeyfertt, ő az én tanitványom.</p> -<p>– Eötvös pedig az enyém, – felelte Csemegi nagy magyar -önérzettel. S hozzá tette: Exczellencziátok is intézkedhetnének, -hogy az osztrák egyetemeken is a jogászok oly behatóan -sajátithassák el a törvényszéki orvostant, mint a magyar -egyetemeken.</p> -<p>Beismerték s az osztrák kormány még azon évben intézkedett s -intézkedése indokául a magyar ügyvédi kar magas jogi műveltségét -hozta fel.</p> -<p>Én ugyan se egyetemi hallgató nem voltam, se Csemegi tanitványa -nem voltam, de jól esett ez a kis szóváltás, melyet Csemegi haza -jöttekor azonnal közölt velem.</p> -<p>Itthon mindig szidott bennünket. Birót, ügyvédet, jogtanárt, -törvénykészitőt egyaránt. De a mikor külföldi notabilitásokkal -találkozott, azok előtt a magyar jogélet férfiait a világ első -jogászai gyanánt mutatta föl. <span class="pagenum"><a name= -"Page_182" id="Page_182">-182-</a></span> S a ki a magyar jogászt -ócsárolni merte: annak ugy ment neki, mint az oroszlán. Pedig -német, olasz, franczia nevezetes férfiakkal gyakran találkozott, -kik közül őt, mint korunk legnagyobb kodifikátorát, tisztelgés -végett gyakran és sokan fölkeresték.</p> -<p>Az eszlári pör befejeztével pihenni Balaton-Füredre mentem; első -dolgom volt őt felkeresni. Megölelt, megcsókolt s azt mondotta:</p> -<p>– Ne volnék csak ilyen vén bolond, ott hagynám a kuriai -tanácselnökséget s odamennék irodádba ügyvédtársadnak.</p> -<p>Minő nemesnek látta s minő magasra becsülte ő az ügyvédi -hivatást!</p> -<p>Minden nagyravágyása abból állott: bárha ő állhatna egyszer az -igazságügyi kormányzat élére! Vágya nem teljesült.</p> -<p>1875-ben, mikor a Wenckheim–Tisza-kabinet alakult, egy este -Széll Kálmán megszólitott, menjek el hozzá, beszéljük meg: ki lenne -a legjobb igazságügyminiszter. Széll Kálmán akkor már kijelölt -pénzügyminiszter volt. A Bittó-kabinetnek Pauler volt -igazságügyminisztere, de ezt Tisza nem szerette, mert valami kanári -madár miatt egy interpelláczióban Tiszát csak nem rég nagyon -ledisputálta. Széll az egyetem-téren lakott, nála lakott Deák -Ferencz is. A házat már lebontották.</p> -<p>Ott összejöttünk többen. A házigazdán kivül ott volt Perczel -Béla házelnök, Szeniczey Ödön, Visontai Kovách László s még vagy -ketten. Horváth Lajost szerettük <span class="pagenum"><a name= -"Page_183" id="Page_183">-183-</a></span> volna megnyerni, de -istenért se vállalkozott. Táviratoztunk Miskolczra is pártjához, -hogy az is biztassa őt. Meg is tette, az se használt.</p> -<p>A mint tanácskozunk s keressük az alkalmas embert, Perczel Béla -föl és alá járkál a szobában, szokása szerint hátratett kezekkel. -Ránézek s oda szólok:</p> -<p>– Hát te Béla nem vállalkoznál rá?</p> -<p>– Ha parancsoltok velem: én szivesen megteszem.</p> -<p>Eddig volt. Széllnek tetszett, másnap közölte Tiszával s -harmadnap Perczel igazságügyminiszter volt.</p> -<p>Évek mulva elmondtam e jelenetet Csemeginek.</p> -<p>– Hát én rólam nem volt szó? – kérdezé.</p> -<p>– Az igazat megvallva, nem jutottál eszünkbe.</p> -<p>– No barátom, ha jogász embernek, ha magadforma embernek se -jutok eszébe: akkor mit várjak én?</p> -<p>Keserü szemrehányást tett az egész világnak. S igaza volt. -Hiszen még az akadémia se választotta tagjává!</p> -<p>Talán nem lett volna a legjobb igazságügyminiszter. Talán nem -volt a legjobb biró sem. Birói felfogása ellen egyszer-másszor én -is hevesen érveltem magántársalgások közben. Birótársai közt is -sokan voltak, kik vele nem rokonszenveztek.</p> -<p>Modora érdes. Nagy tudásával nagy fölényt tudott gyakorolni. S -nem is mérsékelte magát ebben minden alkalommal. Komoly -összeütközésbe s mély jogtörténeti vitába keveredtem vele magam is -az egyházpolitika heves napjaiban. S azóta alig találkoztam vele -néhányszor.</p> -<p>De minő semmiség ez mind az igaz érdem ama <span class= -"pagenum"><a name="Page_184" id="Page_184">-184-</a></span> -piramisa mellett, melyet életével és munkásságával megszerzett! -Nagyobb fia, mint ő, volt nemzetünknek az ő korában. De egész -életének minden munkáját, egész lángelméjének minden erejét hazája -javára ugy, mint ő, senki fel nem áldozta.</p> -<p>Szegény kenyeret kapott érte, a mig élt. Halála után életének s -emlékezetének dicsőségét zengeni fogják a századok.</p> -<h3>III.</h3> -<p>Hanem e felvilágositás mégis sötéten hagy egy pontot. Huszonnégy -év előtt fejezte be nagy művét Csemegi. Egész emberélet munkája ez -a nagy mű s közhaszna és dicsősége nemzetünknek. S huszonegy év óta -élt szegényül s halt meg szegényül a nagy mű alkotója.</p> -<p>Ez a sötétség mégis sötétség maradt. A kormányokra borul ez, nem -Csemegire.</p> -<p>Csemegi könyvtáráról is megemlékeztem tárczám soraiban. Azt -állitottam, hogy ebből áll minden vagyona, melyet szeretett -hitvesére hagyhatott. E vagyon pedig, ha kótya-vetyére kerül, nem -ér annyi száz forintot, a hány ezerbe került, noha mint -szakkönyvtár kincset ér.</p> -<p>Lehet, hogy szavaim birtak arra pártkülönbség nélkül több -képviselőt ma a képviselőházban, hogy lépést tegyenek arra nézve, -hogy a nagy értékü könyvtár a törvényszerkesztő bizottság részére -államköltségen megszereztessék. Apponyi Albert gróf és Győrffy -Gyula <span class="pagenum"><a name="Page_185" id= -"Page_185">-185-</a></span> vezetése mellett Beksics Gusztáv, -Bolgár Ferencz, László Mihály, Neményi Ambrus, Olay Lajos és Szabó -Imre voltak e képviselők. Fölkeresték a miniszteri szobában Széll -Kálmán miniszterelnököt s Lukács László, Plósz Sándor és Wlassics -Gyula minisztereket, kik biztató igéretet tettek mind a könyvtár -megvételére, mind az özvegy legmagasabb kegydijazására.</p> -<p>Ez a legkevesebb, mivel a nemzet az elhunyt iránti háláját, noha -későcskén, bebizonyithatja.</p> -<p>Ehhez még szükséges, hogy mellszobra a legfőbb törvényszék -palotájának csarnokában államköltségen felállittassék.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Ha már Csemegi Szent-István rendjéről szóltam, szólok most -egyuttal Tisza Kálmán Szent-István-rendjéről is, melyet -nagy-kereszt alakban ugyan, de később adott a király Tisza -Kálmánnak, mint Csemeginek.</p> -<p>Erről is ma értesültem hitelesen.</p> -<p>Tisza Kálmán már félévig volt belügyminiszter s öt évig -miniszterelnök s még mindig nem volt semmi rendjele.</p> -<p>Történt 1880-ban, hogy Károly román király, akkor még fejedelmi -czimmel, Budapesten járt s Tisza Kálmán miniszterelnök, ő felsége a -király előzetes tudatával, nála tisztelgő látogatást tett. Midőn -tőle elbucsuzott, a fejedelem főhadsegéde arra kérte, menjen -egyenesen haza, mert a fejedelem ő fensége azonnal vissza óhajtja -adni a látogatást. <span class="pagenum"><a name="Page_186" id= -"Page_186">-186-</a></span></p> -<p>Ugy lett. Tisza azonnal haza hajtatott miniszterelnöki -palotájába s a fejedelem néhány percz mulva nála termett.</p> -<p>Fontos tárgyu beszélgetés után a látogatás befejeztével elővett -a fejedelem egy finom müvü tárczát s oda nyujtá Tiszának. A román -csillagrend legmagasabb osztályának jelvényei voltak benne.</p> -<p>– Szerencsémnek tartom, – ugymond a fejedelem, – hogy e rendet -Exczellencziádnak adományozhatom.</p> -<p>– Hódolattal és hálás köszönettel fogadom fenséged kegyes -adományát, ámbár meg kell jegyeznem, hogy saját felséges -uralkodómtól sincs még semmi rendjelem.</p> -<p>A fejedelem mosolygott e szóra.</p> -<p>– Tudom – ugymond – hogy vannak kiváló férfiak, kik a -rendjelekre semmit sem adnak; nem is kivánom, hogy viselje, mégis -kérem, fogadja el tőlem emlékül.</p> -<p>Ily kegyes szavakra természetesen el kellett fogadnia.</p> -<p>Fülébe jutott ez báró Orczynak, ő felsége melletti miniszternek, -a ki aztán rögtön előterjesztést tett ő felségének az iránt, hogy -Tisza Kálmánnak a Szent-István-rend nagy keresztje -adományoztassék.</p> -<p>Igy jutott Tisza Kálmán magyar rendhez a román király utján.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_187" id= -"Page_187">-187-</a></span></p> -<h2>BITTÓ ISTVÁN A FŐRENDIHÁZBAN.</h2> -<p class="summary">(Született 1822 május 3-án. Köznemes, de előkelő -birtokos családból. 1848-ban képviselő, később bujdosó. Somogy -vármegye egykori főszolgabirája, képviselő, igazságügyminiszter, -képviselőház elnöke, miniszterelnök, Deák Ferencz benső baráti -köréhez tartozott.)</p> -<p>Széll Kálmán becsületes munkát végzett, mikor azt ajánlotta a -királynak, hogy Bittó Istvánt a főrendiház tagjává, örökös -törvényhozóvá nevezze ki. Meg kellett volna ezt már tenni tizenöt -év előtt, a mikor először kimaradt a képviselőházból. A mikor az uj -főrendiház először megalakult. Ha már ily alkatában áll fenn ez a -főrendiház: ki lehetne annak inkább tagja, mint a ki miniszterelnök -volt? Tisza Kálmán kislelküsége, Szápáry, Wekerle és Bánffy -feledékenysége volt oka az eddigi mulasztásnak. És főleg az, hogy -Bittó a boldogtalan nemzeti párthoz tartozott. Ugy vélekedtek: a -főrendiháznak nincs szüksége nemzeti párti férfiura. Pedig én nem -egyszer úgy szerettem volna, hogy e párt minden tagját oda -szállitsák át. A zionisták azt hiszik, a zsidóknak Jeruzsálemben -van helyük; én azt hiszem, a nemzeti pártiaknak a főrendiházban -lett volna helyük. Úgy is oda jutnak utóbb mindannyian. A nemzeti -muzeum kerek palotájába. <span class="pagenum"><a name="Page_188" -id="Page_188">-188-</a></span></p> -<p>Széll Kálmán, ha későn is, helyre hozta a furcsa mulasztást. -Minden miniszterelnök főrendiházi törvényhozó immár. Szlávy és -Wekerle méltóságuknál, Szápáry grófságánál fogva. Bánffy -háromféleképen is az. Bárósága, méltósága s kálvinista -főgondnoksága czimén. Tisza Kálmán is az lehet, mihelyt akarja. Ő a -legrégibb kálvinista főgondnok.</p> -<p>Huszonötödik éve, hogy megszünt a Deák-párt. Utolsó három évében -három miniszterelnöke volt. A nagy betegnél gyakran változtatják az -orvosokat. A Deákpárt utolsó orvosa Bittó István volt. Ő is fogta -be szemeit. Ő is temette el.</p> -<p>Pedig nem volt épen rossz orvos. Csak szerencséje nem volt.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Bittó Istvánt nagyon kevesen ismerték igazán. De a kik igazán -ismerték: azok igazán szerették. És őszintén becsülték. Ezt nem -gátolta se nemzeti párti volta, se 67-es meggyőződése. Mert igaz, -jó és erős magyar volt minden izében. Erős magyar érzületben a -miniszterelnökök közt talán csak Bánffy közelitette meg. Felül nem -multa egyik se.</p> -<p>Én szép példákat tudok erre.</p> -<p>Mikor huszonöt évvel ezelőtt a második választási törvényt -hoztuk, úgy láttuk szükségesnek, hogy az erdélyi czenzust hagyjuk -meg változatlanul, nehogy román-ajku atyánkfiai dako-román -képviselőkkel áraszszák el az országgyülést. Ellenünk volt gróf -Szápáry belügyminiszter, <span class="pagenum"><a name="Page_189" -id="Page_189">-189-</a></span> ellenünk volt a balközép s ellenünk -voltak a Deák-párt radikális elemei Gorove István és Horváth -Boldizsár által szervezve. De ellenünk voltak a felvidéki -deákpártiak is, kiket a vén Justh, a »tót király« vezetett.</p> -<p>Szegény báró Kemény István kétségbe volt esve. Szentül hitte, -hogy elbukunk és szentül hitte, hogy akkor elvesztjük Erdélyt. Mi -azonban csülökre álltunk, a központi bizottságban győztünk s a -Deákpárt értekezletén addig viaskodtunk, mig ott is ki nem -csikartuk a néhány szónyi többséget. Egyuttal pártkérdéssé tettük -javaslatunkat.</p> -<p>Hátra volt azonban a főrendiház. Ott már mi semmit nem -segithettünk, a belügyminiszter pedig berendelte a főispánokat, -hogy ellenünk a kormány eredeti javaslatát szavazzák meg.</p> -<p>Egy szép augusztusi napon reggeli hat órakor beront hozzám báró -Kemény István, lerántja rólam a takarót s fülemnél fogva -fölczibál.</p> -<p>– Gyere, gyere, öltözz hamar, menjünk Bittóhoz deputáczióba!</p> -<p>Átkozottul álmos voltam.</p> -<p>– Hány óra?</p> -<p>– Siess, siess, mindjárt hat óra lesz.</p> -<p>– Az öreg apám se járt deputáczióba miniszterelnöknél hajnali -órában.</p> -<p>Nem hagyott békét, felöltöztem, kocsiba ültünk, mentünk Jeney -József erdélyi székely képviselőhöz, őt is fölvettük s hajtattunk -lóhalálában föl Budavárába, a miniszterelnöki palotába. -<span class="pagenum"><a name="Page_190" id= -"Page_190">-190-</a></span></p> -<p>Portásra, komornyikra rárontottunk: keltsék föl azonnal a -miniszterelnököt. Futott mindegyik a belső szolgákhoz és -szolgálattévő frájokhoz. A miniszterelnök, bár szürkülő legény, nem -régi házas volt. Fölverték. Elhitették vele, hogy a tatárok törtek -be az országba.</p> -<p>Jött ki hozzánk az elfogadó-terembe papucsban, barnavörös -hálókabátban, vörös házi sapkában. Mint egy török basa.</p> -<p>– No mi baj ilyen kora reggel?</p> -<p>Én voltam az első szónok. Elmondtam a czenzusveszedelmet. A -belügyminiszter gonosz praktikáit. Tizennyolcz berendelt főispán -veszedelmes szándékát. Vagy segitsen, vagy elbukunk! Holnap lesz a -szavazás.</p> -<p>Jó báró Kemény István folytatta a panaszt.</p> -<p>De panasza közben mély érzés fogta el szivét. Eszébe jutott, -hogy még van jó magyar Erdélyben s hogy azok számára meg kell -menteni azt az országot. Ha pedig már azok is elfogynának…</p> -<p>Mikor ide jutott panaszával, elfuladt a hangja. Valami -szoritotta a torkát. De Jeney szeméből is kicsordult a köny. Jeney -fejezte be a mondókát.</p> -<p>– … de mi azt már nem akarjuk megérni!</p> -<p>Bittó István a miniszterelnök azt felelte:</p> -<p>– Köszönöm szives fáradságtokat. Nem tudtam a dologról. Mindjárt -intézkedem. Mig én a kormányon leszek: a magyarságnak hátraszorulni -nem szabad.</p> -<p>Oly keményen beszélt a főispánokkal, hogy tizennyolcz közül -tizenöt velünk szavazott és csak Ormós temesi gróf, Kis Miklós -jász-kun főkapitány s még egy <span class="pagenum"><a name= -"Page_191" id="Page_191">-191-</a></span> harmadik – neve nem jut -eszembe – szavazott ellenünk. Győztünk!</p> -<p>Ilyen fura deputáczió se járt azóta a miniszterelnöki palotában. -De talán azelőtt se.</p> -<p>Bittó alatt nyujtott be az igazságügyminiszter egy uj -perrendtartási javaslatot, melyből hiányzott az, hogy más nyelven, -mint magyar nyelven semmiféle iratot benyujtani nem szabad. -Figyelmeztetésünkre Bittó azonnal visszavonatta a javaslatot s -utasitotta a szakminisztert, hogy pótolja ezt a hiányt. Kora bukása -miatt czélhoz nem juthattunk. Azóta negyed század telt el s a -czélhoz ma se jutottunk el. Pedig minő óriási következménye lett -volna annak, ha állami biróságaink csak magyar okiratot fogadhattak -volna el!</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Volt Bittó igazságügyminiszter is. Ő szervezte 1871-ben a -királyi biróságokat. Ismeretlen elemekből harmadfél ezer birót -egyszerre kinevezni! Azt a protekcziós bucsujárást kellett csak -látni, a melylyel őt három hónapon át folyton ostromolták.</p> -<p>Szelid modorban, de hajlithatlan keménységgel állt ellent. Még -maga gróf Andrássy Gyula miniszterelnök se tudta egyik -gazdatisztjét börtönfelügyelőnek nála beajánlani. Nem is hagyta a -dolgot megjegyzés nélkül:</p> -<p>– Teringette Pistikája, az ember sehogy se boldogul vele.</p> -<p>Kis termete miatt bizalmas körben csak Pistikának neveztük.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_192" id= -"Page_192">-192-</a></span></p> -<p>Deák Ferencz nagyon szerette és becsülte.</p> -<p>Az 1872-iki országgyülésen elnököt kellett választani. Sokan -Somssich Pált akarták, a mult 1869-iki képviselőház elnökét. Sokan -Gorovét, a párt elnökét. De mások is voltak jelöltek. A Deák-párt -kebelében hosszu vitára voltak készen. Akkor még nem a kormány -jelölte ki a képviselőház elnökét, a ház élénken óvta e nagy jogát. -Akkor még nem is volt a képviselőház elnöke »kegyelmes ur«, hanem -csak az otthoni czime volt.</p> -<p>Én is deákpárti voltam akkor. Körhelyiségünk a Hungáriában volt. -Ott jöttünk össze a képviselőházi elnökben megállapodni.</p> -<p>Gorove István pártelnök megnyitja a tanácskozást s jelenti, hogy -az elnökjelölés kérdéséhez Deák Ferencz óhajt először szólani.</p> -<p>Deák Ferencz jobb kezét az asztalra teszi s balkezében szivarját -tartja aláfelé. S szól:</p> -<p>– Elnökválasztásról, személyi kérdésről van szó. Az elnöki tiszt -nagyon fontos és gyakran nehéz. Meg kell fontolnunk higgadtan s -szabadon kell tanácskoznunk, kit válasszunk ez állásra. Mindenki -mondja meg nyiltan véleményét.</p> -<p>S ekkor erős hangsulyozással tette hozzá:</p> -<p>– Én Bittó István igazságügyminiszter urat óhajtom a -képviselőház elnökének!</p> -<p>– Éljen! Éljen!</p> -<p>Azonnal vége lett a tanácskozásnak. Lehetett is azután már -tanácskozni, a mikor Deák Ferencz megmondta a véleményét. De úgy -elhallgatott ott minden más <span class="pagenum"><a name= -"Page_193" id="Page_193">-193-</a></span> árnyalat, mintha más se -lett volna a világon, mint Bittó István.</p> -<p>Igy lett a ház elnöke.</p> -<p>De még czifrábban lett miniszterelnök.</p> -<p>Szlávy Józsefnek teste-lelke megunta már a miniszterelnökséget, -pedig alig volt egy év óta abban a méltóságban. Szabadulni akart -minden áron.</p> -<p>A király sok embert megkérdezett: ki legyen a miniszterelnök. -Akkor hallgatta meg először Ghyczy Kálmánt és Tisza Kálmánt is. -Meghallgatta Bittót is, a ház elnökét. S egyszer csak azt mondja -neki:</p> -<p>– Önt bizom meg a minisztérium megalakitásával.</p> -<p>Hejh a ki adta! Most ijedt meg már igazán Bittó István. Hát -hiszen az igaz, hogy ő házelnök volt, igazságügyminiszter is volt, -Somogy vármegyének főszolgabirája is volt s a függetlenségi harcz -után bujdosó is volt, de elvégre mégis csak táblabiró volt. Hogy -lehessen ő miniszterelnök?</p> -<p>– Fölség, köszönöm kegyességét. Fölséged parancsának -engedelmeskedem is, de azt Fölséged se parancsolhatja, hogy arabul -beszéljek, mikor én arabul nem tudok.</p> -<p>Mosolygott a Fölség.</p> -<p>– Csak próbálja meg kedves Bittó, tud ön még arabul is.</p> -<p>Igy lett miniszterelnök.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Pedig még se igen tudott arabul.</p> -<p>A bosnyák politikát például határozottan ellenezte. <span class= -"pagenum"><a name="Page_194" id="Page_194">-194-</a></span></p> -<p>E miatt kellett meg is buknia. Nemcsak neki, hanem a -Deák-pártnak is. Ennek elbeszélése azonban már a magas politika -körébe tartozik.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Nem szónok. És nagyon szerény ember. E két körülmény örök -akadálya volt annak, hogy vezérszerepet állandóan vigyen.</p> -<p>Egyszerü, tiszta, magyar és nemes táblabirói eszejárása van. -Kisebb társaságban, magántársaságban felfogása, érvelése, nemes -modora mindig hatalmas befolyást gyakorol. Szabadelvü a negyvenes -évek régi tisztes táborából. Vannak eszményei s még tud -lelkesülni.</p> -<p>Az egyetlen miniszterelnök, a ki átment az ellenzékre.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_195" id= -"Page_195">-195-</a></span></p> -<h2>A LEGÖREGEBB TÁBLABIRÓ.</h2> -<p class="summary">(Zsoldos Ignácz született 1803 julius 24-én s -meghalt 1885, szeptember 24-én. Követ, jogtudós, legfőbb itélő -biró, akadémiai tag, tudományos iró. Legnagyobb érdeme az, hogy -Zádor Györgygyel együtt a magyar jogi élet tiszta magyar nyelvét ő -alapitotta, ő teremtette meg. Az utolsó negyven évben irók, birák -és ügyvédek sokat rontottak e nyelven.)</p> -<p>Zsoldos Ignáczról, az agg tudósról és táblabiróról akarok -megemlékezni. Régi ember, régi törvényhozó, régi publiczista, régi -büszkesége a magyar birói karnak, az ujra ébredt nemzet első -gárdájának tekintélyes tagja.</p> -<p>Nagyon kis gyermek voltam még akkor, amikor őt nekem a 47-diki -követválasztás idején apám megmutatta. Őt és Zádort és Kocsi -Sebestyén Gábort és Hunkár Antalt, mint vármegyénk nagyjait.</p> -<p>Régi ember volt ő már akkor is. Már 1847-ben joggal mondhatta -el, hogy negyedszázad óta szolgálja a vármegyét, a közügyet, a -tudományt, az országgyülést. De én minderről akkor nem tudtam s -mindebből nem értettem semmit. Még alakját is elfelejtettem, még -neve is ritkán jutott eszembe, de ez az én bűnöm volt, nem az -övé.</p> -<p>Húsz esztendeig nem láttam azután. <span class= -"pagenum"><a name="Page_196" id="Page_196">-196-</a></span></p> -<p>1867-ben egy deputácziót választott a vármegye, melynek szigorú -útasitásul adta, hogy menjen föl Pestre, látogassa meg a -minisztereket s különösen gróf Mikó Imrével értesse meg komolyan, -hogy a vármegyének vasutra van szüksége s hogy a magyar nyugati -vasutnak, Fehérvárból kiindulva, a vármegye kellő közepén kell -végig vezettetni. Szentül azt hittük akkor a vármegyén, hogy a -vasútépités pusztán hazafias dolog, mint a muzeum vagy a nemzeti -szinház, hogy abból csak áldása lesz az országnak s hogy ahhoz -holmi konzorcziumoknak, gründereknek, szindikátusoknak, -filiszteusoknak semmi közük se lészen.</p> -<p>Ebbe a hazafias vasuti deputáczióba beválasztott a nemes -vármegye engem is, aki akkor fiskusa voltam, és Zsoldos Ignáczot -is, aki már akkor is és még akkor is első rangu büszkesége volt. -Mellesleg szeptemvir volt a kurián és Pesten lakott.</p> -<p>Elképzelhető, minő sajátságos érzelemmel vártam azt a -pillanatot, midőn vele megismerkedhetem. Első rangu publiczistánk a -40-es évek elejéről, harmincz év óta tagja a magyar tudós -társaságnak, több mint negyven év előtt már országgyűlési követ s -most szeptemvir, az országnak egyik legmagasb birája. Mily alakká -növeszté őt fel láttatlanban egy ifjú megyei tisztviselőnek -kegyeletes képzelete!</p> -<p>A főispánnál, báró Fiáth Ferencznél jöttünk össze, hogy onnan -menjünk a miniszterekhez. Eszterházy Pál, Waldstein János, Zichy -Manó grófok, Ányos István, Békássy Lajos, Nagy Ignácz képviselők, -Késmárky <span class="pagenum"><a name="Page_197" id= -"Page_197">-197-</a></span> viczispán s a többiek. Ma már mindez, -akiket itt fölemliték, elköltözött oda, a hol nincs miniszter s a -hová vasút nem jár.</p> -<p>Míg ott beszélgettünk: bejön közénk egy kis sovány, öreg -emberke. Halvány arcz, élénk szemek, még el nem deresedett bajusz, -bágyadt mozdulatok s kissé hajlott termett. Tisztes fekete, de -viselt ruhában, Zsedényi-féle egyszerüséggel öltözve. Nyakában egy -hosszu bekecs, boldogult Horváth István divatja szerinti szabással -s lábain olyan csizma, melyet bagariabőrből készitett valami régi -divatu magyar csizmadia s melynek mindegyik darabját fölváltva -másik-másik lábán szokta viselni naponként az ember hajdanában. -Beköszöntött s aztán keveset beszélt, igénytelenül, szerényen és -csak akkor, ha valaki egyenes kérdéssel fordult hozzá. Egyenesen rá -lehetett volna fogni, hogy egy derék, nyugalomba vonult falusi -tanitó, ki ránk maradt ezelőtt ötven esztendőről.</p> -<p>Zsoldos Ignácz volt. Tisztelettel néztem és hallgattam reá, de -kissé csalódva.</p> -<p>Mentünk a miniszterhez. Mikó miniszter hegyesre kifent -bajuszával ünnepélyesen fogadott bennünket, mellette ott sürgött -államtitkárja, Hollán Ernő, akkor még nem generális, hanem annál -szemrevalóbb fiatal ember.</p> -<p>Szónokunk elmondá a maga beszédét ékesen, czifrán, szónoki -figurákkal bővelkedve, szokott hazafias frázisokkal s a miniszter -felelt rá hidegen, egyszerüen, jóakaratáról biztositva szokott -hivatalos frázisokkal. Vettem <span class="pagenum"><a name= -"Page_198" id="Page_198">-198-</a></span> észre, hogy ebből a -párbeszédből alig lesz nekünk vasutunk.</p> -<p>De előállott Zsoldos Ignácz s mikor a hivatalos beszédnek vége -lett, azt mondá a miniszternek:</p> -<p>– Kegyelmes uram, miniszter ur! A mi ide jövetelünk nem puszta -formaság. Mi azt követeljük, hogy az ország tuladunai részének -jövendője s anyagi és szellemi jólléte minden módon biztosittassék. -A miniszter uraknak az ország minden részéről gondoskodni kell -ugyan, de vegye tudomásul exczelencziád, hogy az ország tuladunai -része nem ismer idegen nemzetiséget, nem ismer nemzetiségi kérdést, -mi magyarok vagyunk és magyarok maradunk; a német ellen és nyugat -ellen mi védelmezzük fajunkat és országunkat, a mi kérelmünket se -elutasitani, se halogatni nem szabad. Én, miniszter ur, öreg vagyok -már és beteg ember, de fiatallá és egészségessé leszek, ha az én -imádott magyar fajomnak, nemzetemnek jólléteért kell viaskodnom. És -én azért viaskodni fogok, a mig én élek, ezt a miniszter ur -jegyezze meg magának jól.</p> -<p>A kis ember görnyedt termete kiegyenesedett, hangjában ércz volt -és erő s szemeiben villogott az érzés és a köny.</p> -<p>Ezt a hangot megértette a miniszter. Az ő bágyadt szemeiben is -el kezdett csillogni valami, némán szoritott velünk kezet, de a -Zsoldos Ignácz kezét két kezével szoritá meg.</p> -<p>– Én is öreg ember vagyok, méltóságos uram – úgymond -<span class="pagenum"><a name="Page_199" id= -"Page_199">-199-</a></span> a miniszter – de én erdélyi vagyok, én -ismerem a nemzetiségi kérdést az én hazámból, de én is viaskodom -fajomért és nemzetemért; méltóságtok akarata teljesitve lészen, -vagy én sem leszek miniszter.</p> -<p>S a vasut meglett azonnal.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Ez volt első találkozásom Zsoldos Ignáczczal. Csodálattal és -tisztelettel néztem őt. Nem a régi bekecs és régi csizma, hanem a -régi sziv és régi érzés állott ezentul előttem. Ha mi fiatalok úgy -tudnánk érezni, mint a régi gárda öreg táblabírái!</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Legnagyobb és legbecsesebb munkája két vaskos kötetben e czim -alatt látott napvilágot: »A szolgabirói hivatal«. A közigazgatás -kézi-könyve akart ez lenni a szolgabirák és esküdtek számára és lőn -e könyv a közigazgatás egész elméleti és gyakorlati tankönyve két -nemzedéken át az egész ország számára. Olyan tudományos könyv, mely -a gyakorlati közéletben ehhez hasonló elterjedést nyert s ehhez -hasonló hatást gyakorolt volna, magyar nyelven még nem iratott mind -maiglan.</p> -<p>A harminczas és negyvenes években a fölébredett nemzeti öntudat -a megyei élet, a megyei közigazgatás és igazságszolgáltatás terén -is szükségesnek tartá már a közállapotok javitását. A társadalmi -élet bonyolódott, <span class="pagenum"><a name="Page_200" id= -"Page_200">-200-</a></span> a vármegyék feladata napról-napra -nehezebbé vált s a külföldön utazott ujabb irói nemzedék gunynyal -kezdé már ostromolni Széchenyi nyomdokin a táblabirák és -szolgabirák more patrio gazdálkodó rendszerét. Azonban a táblabirák -és szolgabirák megtették volna kötelességüket, ha az ujabb korszak -minden reformigénye egyszere nyakukba nem szakad s ha lett volna -valamely rendszeres és világos szakmunka, mely nekik az ujabb -feladatokra irányt adhat.</p> -<p>Érezték ezt a vármegyék maguk is. Pestvármegye hires -főjegyzőjének, Nyáry Pálnak keze által készittetett 1840-ben -tisztviselői számára rendszeres eljárási utasitást. Zalavármegye is -deputácziót küldött ki e czélra még 1839-ben s Biharban is -megpendité az eszmét Beöthy Ödön.</p> -<p>Azonban Deák Ferencz, bár saját vármegyéje is dolgozott ily -művön, Zsoldos Ignáczot, ifjukori benső barátját beszélte rá, hogy -fogjon bele ily mű alkotásába.</p> -<p>– Minden vármegye – úgymond – csak a maga viszonyai szerint, a -maga számára fog eljárási utasitást késziteni s egyik vármegye a -másikét valószinüleg nem fogja elfogadni már csak localis -rivalitásnál fogva sem. Ha azonban egy ember ir derék munkát: azt -az egész ország elfogadja, miként Verbőczyt elfogadta. Fogj hozzá -barátom s ird meg te.</p> -<p>Ezt 1838-ban nyáron Füreden mondá Deák Zsoldosnak és a jó tanács -annál szivesebben meghallgatásra talált, mert ily mű megirásának -eszméje már Zsoldosnál <span class="pagenum"><a name="Page_201" id= -"Page_201">-201-</a></span> is önként megérlelődött s az adatokat -és tanulmányokat kezdé is már hozzá gyüjteni.</p> -<p>Zsoldos Ignácz 1823-ban lépett Veszprémvármegyében tiszteletbeli -hivatalra. Az 1825-iki országgyülésen mint távollevők követe volt -jelen s mindvégig feszült figyelemmel kisérte a köztanácskozásokat. -1827-ben szolgabiróvá s később főbiróvá választatott megyéjében s -1834-ig mintaszerű szolgabirája volt a megyének, kinek nevét s -eljárását példának okáért emlegették még a szomszéd vármegyékben -is. Ezután főjegyző lett s a 43-iki országgyűlésen a vármegyének -első követe.</p> -<p>Volt hát gyakorlata elég. A nagy mű megirását 1838. évi -szeptemberben kezdette meg s 1840-ben fejezte be. Egyes részeit -időnként megmutatta Deák Ferencznek s műve tárgyairól külön is -adott ki előzetesen jól megirt dolgozatokat. Ezért az akadémia már -1839-ben tagjává választotta. A mű 1842-ben jelent meg teljes -kiadásban.</p> -<p>Csodálatos sorsa volt e műnek. Először is Pestnek, Zalának -hasonló tárgyu munkálatait teljesen leszoritá a térről, úgy hogy -ezekre alig emlékezik már valaki. És azután mint gyakorlati munka, -közel félszázad alatt, háromszor ment ki a divatból, de a vármegyék -három szor visszafolyamodtak hozzá.</p> -<p>1848-ig Zsoldos könyve volt a vármegyék és szolgabirák bibliája. -Az önkényuralom rendszere alatt a könyv elhallgatott. De a mikor -1861-ben visszaállitottuk a vármegyéket, a Reichsgesetzblattok -lomtárba lökött foliánsai helyett megint Zsoldos könyve lett a -közigazgatás <span class="pagenum"><a name="Page_202" id= -"Page_202">-202-</a></span> tudományának forrásává. Schmerling -rendszere ismét leszoritá a térről, de 1865-ben az alkotmányosság -kezdetekor megint minden szolgabiró és esküdt első feladatának -tartá Zsoldos könyvét megszerezni. Tisza Kálmán kormányzatának mai -rendszere alatt ismét elnémult a könyv, de sokan hiszik még az -öregek közül, hogy eljövend az idő, a mikor az igazi vármegyék -feltámadnak egykoron s a mikor Zsoldos könyve ismét életre kel, -mint az alvó leányzó.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Zsoldos Ignácz egész életén át beteges külsejü s halvány -arczszinű volt, ép úgy, mint megyei tiszttársa s követtársa -Sebestyén Gábor. Egykor az országgyülésen azt mondá valaki: -»Csodálatos, hogy a püspökkel és sok katholikussal bővelkedő -Veszprémvármegye két kálvinistát is választ követévé.« Zsoldost -értették és Sebestyént.</p> -<p>– Elég jó pápista szinben vannak azok, – mondá Bezerédy -Miklós.</p> -<p>Zsoldos sohase hitte, hogy hosszu életkort érjen. Nagy művét -Deák Ferencznek ajánlá s hozzá negyvenöt év előtt ezt irta:</p> -<p>»Fogadd kérlek szivesen, szeretett barátom, e parányi -gondolatgyüjteményt, melyet, mig te a haza dolgaiban fáradoztál, -hivatásom sokkal kisebb körében gyüjtögettem. S ha egykor azon -helyre jövendesz, hol a kifáradt gyüjtő, hogy egy ujabb munkás -életet kezdhessen, nyugalmát pihenni fogja: lépj közelébe ama kis -dombnak <span class="pagenum"><a name="Page_203" id= -"Page_203">-203-</a></span> s mond barátidnak: Ismertem őt, nem -volt benne rossz az akarat. – S ez a sirhantokat, hidd el, -könnyitendi.«</p> -<p>És Zsoldos Ignácz még él és Deák Ferencz már tíz év óta pihen a -kerepesi temetőben.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Veszprém városának piaczán áll egy dupla tetős régi ház egy -magaslaton. Kevés ház van a városban, a mely régibb volna, mint ez. -Ebben lakik s innen jár ki naponkint sétálni s közdolgokról -barátival elbeszélgetni a ház öreg gazdája: Zsoldos Ignácz. Kevés -ember van az országban, a ki idősebb volna, mint ő, érdemesebb egy -sincs.</p> -<p>Régi ház, régi gazda, legöregebb táblabiró: egyaránt a -köztisztelet tárgya mind a három.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_204" id= -"Page_204">-204-</a></span></p> -<h2>SZABÓ IMRE.</h2> -<p class="summary">(Született 1814 okt. 14-en, meghalt 1882-ben. -Plébános, 1861-ben képviselő, később kultuszminiszteri -osztálytanácsos, majd szombathelyi püspök. Jeles egyházi szónok és -népies egyházi iró,)</p> -<p>Jó ember volt és jó egyházfejedelem volt. Hivei szerették, -lelkésztársai becsülték, a főpapok nagy része azonban mintha -kicsinylette volna őt. A minek egyik oka az volt, hogy a -szombathelyi püspöki beneficzium sem nem fényes, sem nem gazdag; – -a másik oka pedig az volt, hogy ő akkor is, a mikor már püspökké -lett, megmaradt a maga jó természetében, mintha csak jó falusi -plébános volna, semmi más. Magas hivatali gőg tömjénével nem vette -körül magát, udvarában a kedélyesség uralkodott s egykori -káplántársai és plébános-társai csak oly bátran mentek és csak oly -gyakran mentek a szombathelyi püspöki asztal vendégszeretetét és -hatalmas adomáit élvezni, mint tették akkor, a mikor ő még szerény -iszkázi plébános vala. Magas állása soha sem szédité el annyira, -hogy törekedett volna a »nagy« urakhoz dörgölődzni s hogy el tudta -volna hanyagolni régi barátait.</p> -<p>A mult évben, juniusban meglátogattam őt. Éppen <span class= -"pagenum"><a name="Page_205" id="Page_205">-205-</a></span> akkor -jött haza bérmálási körutjából. A hatalmas terjedelmü püspöki -rezidenczia szerény udvarmestere, midőn azt kérdeztem tőle, hol van -a püspök ur – azt felelé: »A kertben.«</p> -<p>– És mit csinál a kertben?</p> -<p>– Sétálgat és tisztogatja a gyümölcsfákat.</p> -<p>Hm. Ez nem a legjobb mulatság juniusi melegben, – gondolám. S -mentem a kertbe.</p> -<p>A kert ott van a püspöki palota mellett. Nem nagy, nem is -nagyszerű, főuri parkhoz bizony nem hasonló. Szabályos négyszögekre -van felosztva, az utak melléke gyümölcsfákkal beültetve, a -gyümölcsfák közeiben burgonya, czukorrépa, zöldség, bab. Jó -gazdának haszonhajtó konyhakertje s nem egyházfejedelemnek mulatója -ez. Egyetlen fenyő-ültetvény egy mesterséges kerek domb tetején és -oldalában s a domb tetején kerti padok és kerek-asztal: ime ebből -állt a kertnek egész fényüzése.</p> -<p>Itt sétálgatott a püspök törődött testtel, de hatalmas -kedélylyel egy képviselő barátom társaságában, ki őt bérmáló -körutjából kisérte haza. Találgatta: mennyi lesz idei -gyümölcstermése s miként diszlenek az ifju ültetvények, a tavaszi -oltoványok.</p> -<p>Jó ember az, a ki szereti a gyerekeket, az állatot és ültet fát -az utókor számára. Ha apa cselekszi ezt gyermekei kedvéért: még az -is szép dolog. Hát a mikor püspök cselekszi, a ki eltölthetné -idejét olyan mulatsággal, melyet élő világ különb mulatságnak tart, -mint a kertészkedést. <span class="pagenum"><a name="Page_206" id= -"Page_206">-206-</a></span></p> -<p>Meg is tettem elismerő észrevételemet.</p> -<p>– Lássa barátom, mondá, én most már könyvet nem olvasok, de nem -is irok. Hivatalos dolgom abból áll, hogy jó keresztyént és jó -hazafit akarok nevelni az ifju nemzedékből, pihenésem pedig abból -áll, hogy ültetek és oltok és nemesítek. A ki utánam jön, az veszi -majd hasznát.</p> -<p>Beszélgettünk régi ismerőseiről, régi barátairól, a -veszprémmegyei viszonyokról. Tudtam, hogy a megyére, szülőföldjére, -hosszu lelkészkedésének szinhelyére kegyelettel emlékezik. Aztán -áttértünk egyházmegyei híveire, a kik közt sok a vend és horvát. -Kérdeztem: miként érintkezik ezekkel, hogy bérmálja őket, holott -nem tud beszélni nyelvükön.</p> -<p>– Dehogy nem tudok, sőt nagyon is tudok – úgymond. – Lássa -barátom, mikor én tíz évvel ezelőtt ide jöttem püspöknek, igaz, egy -szót se tudtam vendül, horvátul, de rögtön elhatároztam, hogy -megtanulok csak azért, hogy vend és horvát híveimet tanithassam a -magyar nyelvre. Első dolgom volt megtanulni a miatyánkot és -üdvözletet. Azután egy prédikácziót. Végre egy csomó közbeszédi -mondatot, a mit a szegény nép használni szokott s különösen egy -furcsa beszédet, melyet legelső bérmálásom alkalmával elmondtam már -minden horvát és vend faluban. Ez pedig így szól:</p> -<p>»Édes fiaim! Én a Bakony mellett nevelkedtem, a hol a magyar -ember azt sem tudja, hogy van-e horvát a világon. Lássátok, én -püspök vagyok, Istennek <span class="pagenum"><a name="Page_207" -id="Page_207">-207-</a></span> szolgája ugyan, de azért hozzátok -képest mégis nagy ur. És a ti nyelveteket én mégis megtanultam, -pedig én ti rátok nem szorulok s ti nekem nem adhattok semmit. -Lássátok, ti rászorultok az édes magyar hazára, az ád nektek -békességet, nyugodalmat és mégsem tudtok édes hazátok nyelvén -beszélni. Vegyetek példát én rólam. Ha én megtanultam öreg létemre -a ti nyelveteket: a ti fiaitok is megtanulhatják a haza nyelvét. A -haza a mi édes anyánk és mi az ő gyermekei vagyunk. A mely gyermek -pedig anyját érteni nem akarja, azt jobb volna a falhoz vágni, -semmint fölnevelni.«</p> -<p>– Ezt a szót, – úgymond – nagyon jól megértették az én vendjeim -és horvátaim és istennek legyen hála, az ifjuság magyarosodása -szépen halad előre. Az igaz, hogy egyik-másik faluban azt is -megmondám az előljáróknak, hogyha mikor még egyszer eljövök s akkor -sem tudnak magyarul semmit: püspöki botomat töröm össze -hátukon.</p> -<p>E közben helyet foglaltunk a fenyő grupp közepén a kerek asztal -mellett. És ott az élemedett, a béna férfiu, kinek élete egy hétig -se volt már biztos, egész gyermeki lelkesedéssel ábrándozott arról, -hogy ő, bár legszegényebb a magyar püspökök között, mennyi jót -tehet és tesz még a köznevelés érdekében.</p> -<p>Már régóta gyöngélkedett. Már 1874-ben érte őt egy veszedelmes -bénulás, melyből gyökeresen kiszabadulni soha nem tudott, noha -azért nem igen látszott meg rajta. <span class="pagenum"><a name= -"Page_208" id="Page_208">-208-</a></span></p> -<p>A keszthelyi Héviz volt az ő fürdője, hol megjelent minden -nyáron. 1875-ben ott is találkoztam vele. Gyulai Pál, Salamon -Ferencz, Szilágyi Sándor és Nagy Miklós barátaimmal fölkerestük őt, -midőn meghallottuk, hogy ott van. Elpanaszlá jó humoros anekdoták -közben nyavalyáját, mire Gyulai azt kérdé tőle:</p> -<p>– Miért nem konzultál nagyhirű orvosokkal s miért nem próbál -külföldi fürdőt?</p> -<p>– Hja barátom, makacs vén bolond vagyok én ahhoz. Ki nem tudom -verni a fejemből, hogy ha én itthon meg nem gyógyulok, engem a -külföldi fürdő ugyan soha meg nem gyógyit. Már ha felrugok is: csak -maradok én itthon.</p> -<p>Ekkor már és ezóta alig lehetett rajta észrevenni, minő hatalmas -népszónok volt ő egykoron.</p> -<p>Pedig csakugyan az volt.</p> -<p>Mikor először megválasztották képviselőnek: akkor ismertem meg -népszónoki ékesszólásának nagy hatalmát.</p> -<p>Pápán volt ez 1861-ben. Pápán rendszerint két követjelölt -szokott lenni. Az egyiket a plébánia jelöltjének, a másikat a -kollégium jelöltjének szokták nevezni. Amaz mindig katholikus, emez -mindig református Amaz mindig győzni, emez mindig bukni szokott. S -a kollégium ifjai természetesen mindig hazaárulónak szokták tartani -a győzedelmes párt jelöltjét.</p> -<p>Ennélfogva természetes dolog, hogy akkor én is a kollégiumi -jelölt pártjához tartoztam és pedig annál nagyobb elkeseredéssel, -miután még akkor szavazatjogom se lehetett. Igaz, hogy Szabó Imrét -még addig <span class="pagenum"><a name="Page_209" id= -"Page_209">-209-</a></span> sohasem láttam, de engem is elragadott -akkor az a szent meggyőződés, hogy egy plébános semmiképen se lehet -derék ember és jó hazafi.</p> -<p>Ilyen hittel mentem el a fáklyás-zenét meghallgatni.</p> -<p>Egy állvány volt készítve a nagy téren. Ezt fogta körül a -fáklyás sereg s az óriási néptömeg. A fáklyák fényénél a sötét -estén tündéri fenségben tünt fel előttünk az a szép nagy templom, -melynek homlokzata előtt az állványról beszélt a »pápista pap.«</p> -<p>S miként beszélt: sohasem feledem el. Férfias, szép termete; -hatalmas, erős, érczes hangja még most is fülemben cseng. -Meghatottan mentem haza s meggyőződtem arról, hogy a »pápista pap« -is csak oly jó hazafi lehet, mint bárki más a legjobbak közül.</p> -<p>És Szabó Imrét imádta a nép, melyet ő oly mélységesen szeretett. -Erre fényes, noha borzasztó bizonyiték van felirva Veszprémvármegye -annalisaiban.</p> -<p>A somlyóvásárhelyi kerületben 1865-ben két jelölt állott -szemközt egymással. Pap János 48-iki képviselő, később deákpárti és -Békássy Lajos ellenzéki. Békássy pártjának zömét a marczalmelléki -protestáns nemesség tette s ennek útja, midőn ment a választás -szinhelyére, Iszkázon, Szabó Imre plébániáján vezetett -keresztül.</p> -<p>Midőn a választók nagy tömege a kicsiny falun keresztül vonult: -néhány éretlen legénykének henczegése miatt az iszkáziak és -marczalmellékiek között némi tettleges bántalmazás fejlődött ki. A -zaj közben az a hír szárnyalt végig Iszkázon, hogy a papot, Szabó -<span class="pagenum"><a name="Page_210" id= -"Page_210">-210-</a></span> Imrét akarja az ellenpárt bántalmazni. -Erre annak a kis falunak népe elkeseredve, hogy kedves lelkészét -megvédelmezze, megrohanta azt a nagy választó tömeget. S -kifejlődött egy oly éktelen harcz, melyben épen annyi magyar vér -folyt el és magyar ember halt meg, mint a pákozdi csatában.</p> -<p>Az aztán a pap, kit ennyire szeret, kiért meghalni kész népe. -Pedig Szabó Imre nem babonával hóditá meg azt a jó és értelmes -népet, hanem valódi emberszeretettel.</p> -<p>Ilyen főpapot adjon a gondviselés minél többet e szegény -hazának.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_211" id= -"Page_211">-211-</a></span></p> -<h2>BÉKÁSSY LAJOS.</h2> -<p class="summary">(Békássy Lajos veszprémvármegyei birtokos, -1861-ben és 1865-ben országgyülési képviselő. Nemzetsége ős régi, a -hagyomány szerint a honfoglaló Und vezértől származik. Nemzetsége a -középkorban a rég kihalt Pápay nevet viselte. Született 1824-ben, -meghalt 1880-ban.)</p> -<p>Régi honvéd, régi bajtárs, régi képviselő, régi jó magyar ember. -Egygyel megint kevesebb ama férfiak serege, kik a régi magyar -társadalmat alkoták. Lassanként kihal, elpusztul majd valamennyi. A -»régi« Magyarország helyére az »uj« Magyarország lép és nekünk, e -most izzadó nemzedéknek, kik még ismertük a régit s küzködünk az -ujért, olyan keserü nyilallás támad szivünkben, valahányszor kidől -egy-egy oszlop azok közül, a kiken a »régi« Magyarország felépült -ezer év előtt s fennállott ezer évig.</p> -<p>Vajon kik lesznek és minő erősek lesznek az uj oszlopok?</p> -<p>Erős, hatalmas termet volt, széles vállakkal, domboru mellel, -mint Atlaszé; kemény homlokkal, hatalmas fővel, mint Danton. De nem -az a Danton, kinek, ha haragudott, villámot szórtak szemei s -menydörgés szólt le ajkairól, s nem is az a Danton, ki elindult az -<span class="pagenum"><a name="Page_212" id= -"Page_212">-212-</a></span> egyenes uton s ki nem tért abból, habár -ezerek kiomlott vérén kellett is átgázolnia.</p> -<p>Békássy Lajos magyar ember volt, a kihaló magyar nemesi -osztálynak kitünő képviselője. A magyar nemes csak lelkesülni -tudott, haragudni nem. Csak háboruban verte meg az ellenséget, de -békében összeölelkezett vele. Büszke volt e faj, mint az arab mén, -mely leveti hátáról azt, ki őt megnyergeli, de ha aztán a földön -fekszik, nem tiporja le, nem lép a nyakára.</p> -<p>Van Veszprémvármegyének egy sarka, mely e fajnak különösen jó -termő földje volt. Pápa vidéke, Somlyó hegye, Marczal melléke: az a -rész, mely Kemenesaljára dől s mely édes testvére e költőklakta, -géniuszszentelte szép magyar vidéknek.</p> -<p>Itt született, itt harsogtatá lantját Berzsenyi. Itt váltott -testvéri csókot a muzsával Dukai Takács Judit. Itt, e vidéket -éneklé meg Kisfaludy Sándor a nemesi élet költészetének azzal a -bájával, mely már talán örökre kihalt s melyet utána zengeni nem -voltak képesek az utóbb jövő nemzedék költő-fejedelmei sem.</p> -<p>Itt, a Marczal mellékén fekszik az a csendes falu, mely a -Békássy nemzetség ősi fészke.</p> -<p>Nagy nemzetség volt ez. Előkelő család, mely rokonságban áll -Veszprém, Győr, Sopron, Vas és Zalavármegye sok nagy és hires -családjával, a Berzsenyiekkel, a Kisfaludyakkal, a Bezerédyekkel, a -Takácsokkal, a Rohonczyakkal, a Rososokkal, melyeknek neveit -hiressé tették Rákóczy harczai, az utolsó nemesi fölkelés, a -függetlenségi harcz, az abszolutizmus alatti összeesküvések, -<span class="pagenum"><a name="Page_213" id= -"Page_213">-213-</a></span> a parlamenti küzdelmek s Kisfaludy -Sándor gyönyörű regéi.</p> -<p>E családok kebelében az ősi patriarchális élet, a női -szendeségnek, a gazda-szivességnek, a régi vendégszeretetnek s a -rokoni és baráti érzelem bensőségének nagy erényeivel együtt ép úgy -fennáll még ma is, mint fennállott azokban az időkben, a melyekről -Somlyó, Csobáncz, Badacsony, Szigliget őshagyományai -emlékeznek.</p> -<p>Ily család kebelén nőtt fel Békássy Lajos s öröklé azt a -szellemet, azt a kedélyt, mely csak a magyar emberé, csak a régi -nemesé lehet. Mely minden bajt és szomoruságot megtart magának, de -minden ismerőst és ismeretlent részesévé tesz örömének. Mely -áldomással köszönti fel az élet minden viszonyát s mely kenyerét és -borát el nem tudja költeni jóizűn, ha azt meg nem oszthatja -barátaival. Mely bánatot csak akkor ismer, ha szerencsétlen a mi -édes hazánk s mely az oltárra vinné mindenét, ha a haza azt mondja -fiainak: áldozzatok. Pedig e hon oly sokszor szerencsétlen s jó -fiaira oly sokszor rászorul.</p> -<p>Békássy, mint fiatal ember, szolgálta a vármegyét, a mint az 48 -előtt szokásban volt. Aztán honvéddé lett, végig küzdé a -függetlenségi harczot, ketté törte kardját Világosnál s elment az -osztrákhoz közvitéznek. Elment, mert vitték s a honvédszázadosból -lett osztrák közkatona.</p> -<p>De oda se nézett a bajnak. Soha, egy perczig sem hitte, hogy -Magyarország fel ne ébredjen ájultából és <span class= -"pagenum"><a name="Page_214" id="Page_214">-214-</a></span> soha, -egy perczig sem kételkedett abban, hogy a magyar nemzet örökké él, -örökké dicső marad.</p> -<p>Én nem ismertem ez időben. A vármegyének ellenkező pólusán -laktam s aztán kis gyermek voltam még akkor. De megismertem -1861-ben.</p> -<p>Ő akkor képviselő volt Veszprémvármegyéből. A határozati párthoz -tartozott s szentül meg volt arról győződve, hogy elérkezett az -idő, melyben le lehet ráznunk az osztrák jármot.</p> -<p>Jogász voltam. Jól emlékezem azokra az időkre. Csodálatos idők -voltak azok. A pártélet nem szaggatta szét még akkor a társaságot. -Az alkotmány nem ölte még ki a hazafiérzet nemes gerjedelmeit. -Lelkesültünk Napoleonért s félistennek tartottuk Garibaldit. Mi -gyermekek, ha megfoghattunk egy régi honvédet, a ki beszélt nekünk -a nagy csatákról, sirva csókoltunk neki kezet!</p> -<p>Békássy elvitt magával, bizalmas barátai körébe, vacsorára. -Valami ostoba verssel vagy toaszttal vontam magamra figyelmét. -Akkor tájt verték szét az országgyülést és a vármegyéket.</p> -<p>Vacsora után, czigányzene közben, poharak és felköszöntések -zajában félre szólitott, elővette kis tárczakönyvét, bele irta -nevem s ezt mondá:</p> -<p>– Öcsém, se jó kedvvel, se búbánattal, se nagy beszédekkel nem -verjük meg a németet. Honvéd kell oda, kétszázezer, de igazi. Ime, -én most beirtam neved az én ezredembe. Beaszentáltalak. Ha mikor -majd jön az idő, tőlem kapod a jelszót. Addig áldjon meg az -isten.</p> -<p>Megölelt, megcsókolt, könyeit érzém arczomon. <span class= -"pagenum"><a name="Page_215" id="Page_215">-215-</a></span></p> -<p>– Jegyezd meg, öcsém, 48-ban hat ezer honvédet adott -Veszprémmegye, most tizezret kell adnia.</p> -<p>Három év mulva ujra találkoztunk, ujra komoly mondanivalója -volt.</p> -<p>Akkor volt felettünk legsötétebb és legsúlyosabb a -Schmerling-korszak.</p> -<p>Akkor tett fogadást százezer ifju és erőteljes magyar ember az -osztrák iga lerázására. Katonai törvényszékek üldözték a honfiakat -a föld felett s a honfiak szervezték a honvédezredeket a föld -alatt.</p> -<p>Ezt a mozgalmat Almássy-összeesküvésnek nevezte a katonai -biróság.</p> -<p>Békássy nekem átadá azt a proklamácziót, melyet a Turinban -székelő magyar függetlenségi bizottmány adott ki. Rajta volt e -bizottmány pecsétje is a nemzet czimerével.</p> -<p>Ez a proklamáczió egy kegyetlen hideg deczemberi hajnalon az -ország minden városában ki volt ragasztva a házak falain. Még a -komáromi sánczok oldalán is.</p> -<p>Békássy ujra lelkemre köté a szabadulás ügyét s én akkor úgy -éreztem, hogy csak napok választanak el attól az időtől, a mikor -megharsan a harczi riadó életre-halálra.</p> -<p>S alig mult el két hét, én már fogoly voltam Komárom -kaszamátáiban. – Nevemet igy vezették be valami protokollumba: -»veszélyes törekvésü politikai fegyencz.« Pedig bizony ártatlan -dolog volt az, a miért engem sánczba vittek.</p> -<p>Békássy naplója – hova nevem beirta – mégis <span class= -"pagenum"><a name="Page_216" id="Page_216">-216-</a></span> sokszor -eszembe jutott. Kivált mikor Almássyt és társait elfogdosák. -Huszonkét éves korral nem a haláltól féltem, hanem a -besoroztatástól.</p> -<p>Aztán más világ jött.</p> -<p>A következő évben már követet választottunk. Engem jó vagy rossz -sorsom a Deák-pártra hajtott. Békássy maradt engesztelhetetlen.</p> -<p>Magasra csapkodtak 68-ban és 69-ben a politikai szenvedély -hullámai. A két nagy nemzeti párt úgy állott szemközt egymással, -mint két keserü ellenség. Békássynak gyöngéd szive ekkor sem tudott -haragudni. Elvei mellett megmaradt rendithetetlenül, de a politikai -szenvedélynek szemetes harczaiban nem akart többé részt venni. -1869-ben már nem vállalt mandátumot.</p> -<p>Nem volt ő államférfi, nem volt ő politikus. De csatatéren és -parlamentben becsülettel tölté be a hős közkatona szerepét.</p> -<p>Visszavonult a magánéletbe, visszavonult a gazdaságtól is s -bement Pápára lakni. Ott alkotott magának egy kis társaságot, -melyben még évek előtt, ha tagjai összejöttek, sikerült elfelejteni -egy pillanatra e nyomoruságos idők nyomoruságait.</p> -<p>A fuzió utáni évben találkoztam vele utoljára. A két nagy párt -egyesülését helyeselte, hanem az soha sem ment a fejébe, hogy Tisza -Kálmán és hivei miként felejtkezhettek meg ama nagy elvekről, -melyek megszerzék nekik a nemzet bizodalmát.</p> -<p>Az utolsó két évben aggodalmas napjai is voltak. Rossz emberek -behizelegték magukat bizalmába s visszaéltek <span class= -"pagenum"><a name="Page_217" id="Page_217">-217-</a></span> ezzel. -De azért jó kedvét nem veszté el, noha az ritkábban lobogott fel, -mint hajdanában.</p> -<p>Most már nem fogom látni többé. Csak sirját és emlékét fogja -áldásom látogatni.</p> -<p>Ha kérdi valaki, mi volt benne nagy, mi volt benne méltó arra, -hogy hosszu czikkben emlékezzem meg rá, azt felelem: hazafi -volt.</p> -<p>Nem tartott a parlamentben fényes szónoklatokat, ő csak hazafi -volt.</p> -<p>Nem állt ki a publikum elé saját sebjeit mutogatni mások -érdemeit leránczigálni: ő csak hazafi volt.</p> -<p>A mit áldozni lehetett a hazáért: azt ő mind meghozta áldozatul -s a mit adhatott a haza a közügy bajnokainak: abból ő se nem kért, -se el nem fogadott semmit. Hagyta azt másnak. Ő csak hazafi -volt.</p> -<p>Nemes ember a régi korból. A ki szerette az embereket, mert -szabadságban nőtt fel. A ki előtt a haza nem konvenczionális -fogalom, nem közös jólléti részvénytársaság, nem államközegek -rendszeres müködési gyártelepe volt. Hanem volt az ideál, melyért -élni-halni, s melynek örömében és bánatában részt venni kell. Kell, -mert részt nem venni lehetetlen.</p> -<p>A régi gárda egyik nemes tagja.</p> -<p>Kihalóban már ez. A vármegyék kiváló alakjai, az ős magyar -szellem letéteményesei egymás után dőlnek ki.</p> -<p>És mi nézzük, és mi látjuk, miként rombol a kor. Mint a szarvas -nézi és látja, miként pusztul körülötte szálanként és pagonyonként -az ősi erdő. – Az utolsó pagonynyal ő is el fog tünni -bizonyára.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_218" id= -"Page_218">-218-</a></span></p> -<h2>BÁRÓ KEMÉNY ISTVÁN.</h2> -<p class="summary">(Született 1811-ben s meghalt 1881-ben. Főispán, -főrendü, képviselő, kitünő gazda s korában a legnemesebb hazafiak -egyike. Mint iró, német nyelven irta meg az 1848-iki erdélyi -vérengzések idejéből a magyar vértanuk történetét.)</p> -<h3>I.</h3> -<p>A régebbi országgyülések ez érdekes alakja nincs többé. A késő -aggkor megkövetelte áldozatát. Erdélynek egyik legnemesebb főura -elköltözött őseihez, kiknek neve és szereplése fél ezer év óta -dicsősége a magyar nemzetnek. Méltó utód volt hozzájuk – jellemben, -hazafiságban. A régi gárda, mely Erdélyben b. Wesselényi Miklós -köré, Magyarországban Deák Ferencz köré csoportosult, most már őt -sem mondhatja magáénak. Csombord ura már nem ábrándoz és nem -kertészkedik többé a Maros partján, azokon a jó bortermő hegyeken, -melyek kelet felé néznek – Nagy-Enyedre és a szent-imrei -csatatérre. A Kemény-család dicsőségének emlékei ezek. Amaz a -békének szelid műveiben, emez a hazáért vívott harczok keserű -áldozataiban.</p> -<p>Felejthetetlen előttünk, kik őt ismerhettük. Alakja és ötletei -soha nem alusznak ki emlékezetünkből. Magyar főur, a ki egyuttal -magyar táblabiró az erdélyi <span class="pagenum"><a name= -"Page_219" id="Page_219">-219-</a></span> fajtából. Typus, de -egyszersmind eredeti a testnek és léleknek minden mozdulatában.</p> -<p>Középszerü termet. Élénk, fekete szemek; kerek arcz, kipödrött -fekete bajusz, borotvált áll, széles vállak, domboru mell, örökös -fürgeség akkor is még, a mikor már szürke a haj s hanyatlóban az -élet világa. Mint sportsman, mint a vidor szellem férfia báró -Wenckheimhoz hasonlitható leginkább. Igaz, hogy ennek benső barátja -volt. De benne mégis mélyebb és élénkebb volt a szív s búskomorabb -a hazafiság érzete, mint Wenckheim Bélában. Ez miniszterré és -udvari emberré lőn, Kemény Istvánt pedig képzelni se lehetett az -udvar körében.</p> -<p>Apró, fényes gombu kék atillát, kerek kalapot s magyar csizmát -viselt folytonosan. Frakk és czilinderkalap alig jött valaha -érintkezésbe testével. Az európai és a khinai czivilizáczió -termékei közül csak az esernyőt akczeptálta. A német világ nem -tette németté s a kiegyezés nem tette udvari szalonférfivá még -külsőleg sem. Még akkor sem, a mikor Ferencz bátyja volt az erdélyi -kanczellár, a kit pedig határtalanul szeretett s alkalomadtával -folyton emlegetett.</p> -<p>Mint gyermek és ifju az ifjabb báró Wesselényi Miklóst választá -eszményképül. Ménest tartott, lovagolt és vadászott, mint ő s a -hazán és annak bonyolult ügyein ép oly lángoló lélekkel csüngött, -mint ő. De az oláhokat sokkal jobban gyűlölte, mint Wesselényi. Az -oláhokat soha nem nevezte oláhnak vagy románnak. »Római«: e névvel -gúnyolta a románt. Ha e szót <span class="pagenum"><a name= -"Page_220" id="Page_220">-220-</a></span> kiejté száján, e szó nála -a legnagyobb gyűlöletet, a legmélyebb megvetést jelenté. Az -engesztelhetlen fajgyülöletet ki nem tudák belőle irtani sem az -ujabb idők viszonyai, sem Deák intései és élczei, sem szívének -jósága s elméjének felvilágosultsága. Ebben javíthatlan vala.</p> -<p>Igaz, hogy 48-iki és 49-iki emlékei borzasztók valának s ha -ezekről beszélt, bizony habzásig hevíté a vért azokban is, kik a -fajgyülölet sötét érzelmeit nem ismerik.</p> -<p>Mi dunántuliak nem ismerünk otthon nemzetiséget. Minket nem -gyújtogatott fel a »rácz«, nem öldösött le az »oláh« s velünk nem -paczkázott Hurbánnak és társainak felvidéki tótja. Mi a forradalom -emberirtó fajgyülöletének sötét jeleneteit nem láttuk, nem éltük -át, mi csak a némettel hadakoztunk becsületes, nyilt csatákban; a -horvát ugyan minket megtámadott, de mi a horvátot megvertük, -elfogdostuk, haza eregettük és kinevettük. Az erdélyi magyar -nemesség egykori oláhgyülöletéről nekünk fogalmunk se lehetett.</p> -<p>Báró Kemény István 1848-ban Alsó-Fehérmegye főispánja volt s -megyéjében a felbujtogatott oláhság szinte hihetetlen vérengzéseket -és pusztitásokat követett el. Alispánjának birtoka és lakása bent -volt Nagy-Enyed mögött a hegyek között. Az alispán jól bánt a -néppel, szerette őt a jobbágyság, tekintélyében is bizott, s egy -nap azt mondá Keménynek: elmegy a hegyekbe lecsendesíteni a -népet.</p> -<p>– Aztán alispán úr, – mondá neki – visz magával hat ágyut is? -<span class="pagenum"><a name="Page_221" id= -"Page_221">-221-</a></span></p> -<p>– Nem én, ismernek ők és szeretnek engem.</p> -<p>Az alispán elment s másnap darabokra tépett holttestét a fák -oldalára szegezte a római.</p> -<p>Ilyen dolgokat beszélt a báró, mikor úgy néha kedve kerekedett -hozzá.</p> -<p>1874-ben Erdélyben utazgattam néhány barátom meglátogatására. -Kemény Istvánnal Nagy-Enyeden találkoztam s vasuton együtt -utaztunk. Akkor még oly ügyes tornász volt, hogy az indóházban a -földről úgy ugrott be a kupéba a nélkül, hogy a lépcsőt vagy a -fogódzót igénybe vette volna. Beszélgetés közben kérdezém, tart-e -még ménest?</p> -<p>– Nem tartok; 48-ban szép ménesem volt, hetven darab telivér -lovam s a tiszta erdélyi fajtából is vagy tizennyolcz. Mikor a -római felprédálta Csombordot, elvitte minden lovam. Azóta nem -tartok ménest.</p> -<p>– S került-e meg egy is valaha a lovakból?</p> -<p>– Mikor Nagy-Szebenből kivertük a muszkát, ott megtaláltam egy -szép sárga angol kanczámat, de már akkor ágyusló volt. De ne hidd -ám el, hogy a római ingyen adta a muszkának.</p> -<p>A vasut a szent-imrei csatatéren száguldott keresztül. Kemény -Simon egyenes őse a mai Kemény-családnak s Kemény Simon hősi halála -az egész mivelt világ összes hőstettei közt egyike a -legmagasztosabbaknak. A barátságnak, a férfi-bátorságnak s a -hazaszeretetnek szebb jelenségét sem a történetirók, sem a költők -nem ismerik. Csak Homérja és Shakespeareje hiányzik e ténynek. -<span class="pagenum"><a name="Page_222" id= -"Page_222">-222-</a></span></p> -<p>Minden Kemény büszke ez ősre. Méltán. Kemény István mutogatta -nekem a szent-imrei ütközet téreit s emlékkápolnáit.</p> -<p>– Tudjátok-e, – kérdeztem, – hol van eltemetve Kemény Simon?</p> -<p>Kinézett az ablakon, pár ezer ölnyire egy főnemesi udvarház -látszott délkelet felől.</p> -<p>– Oda nézz, – mondá. – Abban az udvarházban lakott nagyapám. Én -mint gyermek sok időt töltöttem ott. Volt nagyapámnak egy tizenhat -markos nagy sárga lova, azon szoktam lovagolni. Egykor mint gyermek -az udvarház kavicsos udvarán ficzánkoltattam a lovat. Egyszerre a -ló egyik hátulsó lába alatt leszakad a föld. Lyuk támad, a lyuk -üregbe vezet, nagyapám kiásatja az üreget s az üregben ott találnak -egy korhadt koporsót, benne egy csontvázat, a csontváz mellett egy -kardot és egy hosszu érczpaizst. A paizson e szavak: SIMONI KEMÉNY. -Ez volt Kemény Simon sírja. Itt aludt a hős négyszáz esztendő óta -már.</p> -<p>A báró lassan, meghatottan beszélt. Kegyelet és fájdalmas -emlékek nyomasztó érzete hatá át tompuló hangját. Meghatottan -kérdezém:</p> -<p>– Hol van most a kard és paizs?</p> -<p>– Betette nagyapám Enyedre a Kemény-muzeumba.</p> -<p>Itt elhallgatott megint. Én ujra kérdezém:</p> -<p>– Ott van most is?</p> -<p>E kérdésre nem felelt rögtön. Az élénk arcz elkomorult, a -férfias vonások mély izgatottság alatt vonaglottak, egy -<span class="pagenum"><a name="Page_223" id= -"Page_223">-223-</a></span> könycsep gördült le arczán. Aztán -megfogta karomat s hatalmasan megrázva, mondá:</p> -<p>– Tudod mi történt? Kemény Simon kardjából, mely megvédte -Hunyadit és a hazát, patkószeget csinált a római.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>E jelenetet soha sem feledem el. Most már értettem a gyülöletet -s annak azt a mélységes tengerét, melyből az ősz magyar főur lelke -soha se tudott kiszállani.</p> -<p>Most már értettem, hogy annak a nemzedéknek, melynek őse Kemény -Simon, annak a nemzedéknek, mely megérte Enyed pusztulását s mely -önvérének legyilkolását látta – miért lobog szívében olthatatlanúl -a haragnak és fájdalomnak lángja.</p> -<p>Majd ha kihal az a nemzedék: akkor vége lesz haragnak és -fájdalomnak.</p> -<p>Nem tart már soká.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Még egy jelenetet hadd mondjak el, melyet nem Kemény Istvántól -hallottam. Ő ezt el nem mondta volna. Gróf Teleki Sándor szivessége -közlé velem.</p> -<p>Urbán betört a tihuczai szorosnál Beszterczébe. Bem tábora -másutt volt elfoglalva, de Csányi László, a rettenthetetlen -kormánybiztos, útját akarta állani. Hirtelen összeszedett pár -ezernyi fegyelmezetlen és gyakorlatlan sereggel Tóth Ágoston -vezetése mellett elébe ment. <span class="pagenum"><a name= -"Page_224" id="Page_224">-224-</a></span></p> -<p>Kegyetlen, hideg tél volt. Az Olton vagy valamelyik folyóvizen -hidat kellett verni, mert a rohamos folyót a kegyetlen tél se tudta -jéggel bevonni. Ott volt a seregnél báró Kemény István is, az -alsófehérmegyei főispán.</p> -<p>Nehezen ment a hidverés. Nem volt elegendő eszköz kéznél. Nem -volt ügyes, gyakorlott műszaki csapat. Fázott, didergett a -legénység s nem akart belemenni a fagyos vízbe.</p> -<p>De előállott Kemény István, a ki nem is volt katona. A büszke -főur leveté prémes felöltőjét, fejszét vett kezébe, belé gázolt a -fagyos vizbe s derékig vizben, órák számra dolgozott ott izzadásig, -mint egy hős, mint egy napszámos. Nem szólt, hanem dolgozott.</p> -<p>– Nézzéték fiuk, – kiáltá valaki, – báró Kemény, a főispán az, -ki ott dolgozik a vizben.</p> -<p>E szó elég volt. Oda rohant a honvéd, kivette a fejszét a főur -kezéből s egy óra alatt készen volt a hid.</p> -<p>Ilyen ember volt báró Kemény István a szabadságharcz alatt.</p> -<h3>II.</h3> -<p>A báróban rendkivül sok eredetiség volt. Néha csaknem különcznek -lehetett tartani. Szelleme szabadon fejlődött, mint a tölgy a bércz -oldalán, mely kertész kezét és ollóját nem ismeri. Ötletei, élczei, -adomái – – <span class="pagenum"><a name="Page_225" id= -"Page_225">-225-</a></span> mind, mind a jó szívnek, a fegyelmet -nem ismerő elmének, a társadalmi szokás által meg nem kötözött -szellemnek, de egyuttal a fenékig magyar érzületnek voltak páratlan -szikravillanásai. Még »fekete könyvé«-ben is, mely oly szomoru s -borászati értekezéseiben is, melyek oly száraz tárgyuak, csak úgy -villog a fölséges humor. S humora gyakran oly éles és keserű, mint -Széchenyié.</p> -<p>Gyermeke nem volt, de örökbe fogadott leányok mindig voltak -házánál, kiket fölnevelt s aztán kiházasított. Ezeket -»krokodilusok«-nak nevezte. A kiket lenézett, azokat úgy -szólította: »polgártárs«. Az oláh pópát és dászkált, az -adóvégrehajtót, a huzavona prókátort, a balközépi korteseket mind -»polgártárs«-nak tisztelte. A tolvajt úgy hivta: »demokrata«. -Esernyőjének fogantékjára azt irta: »Oh demokrata, ha ez esernyő -véletlenül kezedbe kerül, tudd meg, hogy ez báró Kemény Istváné.« E -néven nevezte gyakran a vasuti konczesszáriusokat is, kivált -Währing idejében. S adomái bőséges számban valának, melyekkel ez -elnevezéseket igazolta.</p> -<p>Volt szobájában egy nagy fekete tábla a falon. Ha valami eszébe -jutott, vagy valami ötletet nem akart elfeledni, krétával felirta a -fekete táblára. Ezen a táblán aztán gyakran furcsa ötletek -következtek egymás után. »A krokodilus ma nem volt megfésülködve«. -– »Mégis csak Deák Ferencz a becsületes ember.« – »Az a tolvaj Ilia -megint eltört egy metsző kést.« – »Erdélynek el kell pusztulnia, -mert a »római« behozza keletről rá <span class="pagenum"><a name= -"Page_226" id="Page_226">-226-</a></span> a marhadögöt. Tisza Laczi -pedig nyugatról a balközépet.« – »Ez az X. professzor Enyeden -valóságos szamár.« És így tovább. Vendégei alig győzték kaczagással -azt a fekete táblát. Ő pedig komoly képpel egy-egy anekdotában -bizonyítá föliratainak igazságát.</p> -<p>Kitünő lovas volt és rettenthetetlen bátorságu.</p> -<p>Ifjabb korában volt egy kitünő hátas lova, melyet nagyon -szeretett, de a melynek az a szeszélye volt, hogy balra forditani -nem lehetett. Sarkantyú, korbács, kantárszíj, vasmarok nem használt -semmit. Ülte a lovat gróf Teleki Sándor is, ő sem birt vele. A ló -mindig jobbra fordult.</p> -<p>Egyszer aztán a báró gondolt valamit. Oda lovagolt a Marosnak -egy hajlásához, hol az örvénylő víz a függőleges szakadékban -huszonöt ölnyi mélységben zajlott. S a lovat oda állitá jobb -oldalával a meredek szélére. Egyetlen hibás lépés s ló és lovas -menthetlenül a mélységbe bukik. Ekkor forditá a lovat. A ló jobbra -nézett, látta az iszonyú mélységet s végre hosszas toporzékolás -után csakugyan balra fordult. Ekkor megsimogatta, aztán ujra -kisérletet tett vele tizszer – tizenötször, végre a lóból csakugyan -kiűzte a makranczot. De igen könnyen életébe kerülhetett volna.</p> -<p>Midőn az oláhok felprédálták Nagy-Enyedet és Csombordot, ő a -bárónét sietett Kolozsvárra biztosságba helyezni, de ő maga nejének -és barátainak esdeklései daczára is a vésznek szinhelyén maradt, -hogy az enyedieken, a mennyire lehet, segithessen. Mint Zrinyi -<span class="pagenum"><a name="Page_227" id= -"Page_227">-227-</a></span> Miklós a bekövetkező halál perczeiben, -úgy ő is díszes öltönyében volt mindenütt, lóháton, egyetlen -huszárja – egy erőteljes, bátor fiú – kiséretében.</p> -<p>Nappal volt már. Még akkor is folyt az irtóztató öldöklés és -pusztitás. Az oláhok mindenütt kisebb-nagyobb rajokban zsibongtak -kaszával és cséppel fegyverkezve utczákon, útakon szanaszét. A -magyarság menekült, vagy holtan hevert.</p> -<p>– Nagyságos uram, – szólt a huszár, – meneküljünk, baj lesz.</p> -<p>– Lovadra vigyázz fiam, ne én rám.</p> -<p>Végre mégis menekülni kellett. Egy szoroson, hol egyik oldalról -a Maros, másik oldalról meredek hegy zárta el az útat, vagy -háromszáz oláh állott előttük fegyveresen. Hátúl a vérittas -üldözők, elől a zárt tömeg, mely ötszáz lépésnyire már lövöldözött -a menekülők elé.</p> -<p>A huszár meghökkent. Pisztolyait kivette a kápából s nyújtá a -bárónak. A báró egy elháritó mozdulatot tett kezével.</p> -<p>– Csak a korbácsot használd fiam, hiszen ezek csak oláhok. Jőjj -utánam!</p> -<p>Rövidre fogta a kantárt, neki vágtatott a tömegnek »s úgy -keresztül gázoltunk a rómain, mint a sáron« – mondá a báró, mikor -nekem e kalandot elbeszélte.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>A törvényhozási kérdések egyikében-másikában gyakran voltam vele -egy nézeten. Mikor a telepítvényi <span class="pagenum"><a name= -"Page_228" id="Page_228">-228-</a></span> kérdésnél az erdélyi -telepítvényesekről volt szó, mikor az erdélyi birtokviszonyokról -beszélgettünk, mikor a választási törvényjavaslatnál az erdélyi -czenzust tárgyaltuk: sokat értekeztünk együtt s keserü kitörései a -kormány ellen néha fájdalmas, de mindig nagy hatást gyakoroltak -rám. Sok dologról meggyőzött s én gyakran támogattam őt, hogy -eszméinek diadalt szerezzünk.</p> -<p>Ezért megkedvelt egy kissé.</p> -<p>Egyszer korán reggel jött hozzám. Valami könyvféle volt kezében, -papirosba takargatva.</p> -<p>– Hoztam neked valamit. Itt az én könyvem. Három napig nálad -lehet. Olvasd el.</p> -<p>Ez volt ama hires »Schwarzes Buch«, fekete könyv. Kézirat az -egész, saját kézirata, fekete boritékba kötve, a czimlapon a könyv -neve, sárga betükkel rányomva.</p> -<p>Irtóztató könyv ez. A mészárlások jelenetei, melyek közt -negyedfél ezer magyarnak vére omlott ki a rémület napjaiban. Azok a -jelenetek vannak benne megirva.</p> -<p>A báró három évig járta Erdély falvait. Fölkereste a -legszegényebb nemesi házat is a megyékben és szászszékekben. -Meghallgatta azokat, a kik életben maradtak. A hol az egész család -kiirtatott, ott tanúkat hallgatott meg. Sok költségbe, sok -fáradtságba került, de összeállitá a magyarság vértanúinak igaz -leltárát.</p> -<p>– Miért irtad te meg ezt a borzasztó könyvet? – kérdezém. -<span class="pagenum"><a name="Page_229" id= -"Page_229">-229-</a></span></p> -<p>– Tudod, feledékeny a magyar. Legyen e könyv örök emléke -azoknak, a mik történtek, hogy többé ne feledjen a magyar soha. -Azután, látod, mégis csak jó, ha van egy ember, a ki megemlékezik -azokról, kiket a »római« főbe vert, mintha kutyák lettek volna.</p> -<p>– Miért irtad németül?</p> -<p>– Hogy jobb kedvvel olvassa el a fölséges úr. El is olvasta. -Ármányosan kieszközöltem, hogy kezébe jusson. Elolvasta s utána -nagyon hallgatag lett. Tudom, hogy neki is fájt.</p> -<p>Ekkor mondott el egy másik kis történetkét.</p> -<p>Volt egy nemes leányka. Szép és fiatal és árva. Apját, anyját -szeme előtt gyilkolták meg s kis testvérjét szeme előtt hasitották -kétfelé. Ő maga egy ingben, mezitláb futott ki az erdőre vad -állatok közé éjnek éjszakáján, hogy megmeneküljön az -emberektől.</p> -<p>Midőn a fölséges úr először Erdélyben járt, még Bach uralma -alatt, a báró fölbiztatta a leánykát, hogy kérjen kihallgatást. A -leányka különben is bátor volt s oda állott a király elé s elmondá, -hogy járt apja, anyja, kis testvérje. S aztán kért igazságot. A -király meg volt hatva.</p> -<p>– Tudod-e leányom, kik voltak a tettesek? Megismernéd-e -őket?</p> -<p>– Ismerem őket fölség, az egyik pópa, keresztje is van, a másik -falusi előljáró. Minden nap ott mennek el az ablakom alatt.</p> -<p>A király megigérte az igazságot, de azért még se történt semmi. -<span class="pagenum"><a name="Page_230" id= -"Page_230">-230-</a></span></p> -<p>– Tudod pajtás, – mondá a báró, – német van a király körül, a -német pedig a mi javunkra még a királynak sem fogad szót.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Itt az országgyülésen leginkább az erdélyi dolgokra ügyelt. De -azokra aztán ügyelt. Ha valami nem kedve szerint akart menni, végig -járta a képviselőket Deák Ferencztől a legutolsóig s kérve, -könyörögve, felvilágosítva gyakran keserű humorral törekedett az -embereket az ő nézetére bírni. De mindig csak közdologban, a -magyarságnak s Erdélynek érdekében.</p> -<p>Elmondok egyetlen esetet a sok közül.</p> -<p>Bittó volt a miniszterelnök, Szapáry a belügyminiszter s a -képviselőházban a választási törvénynyel vesződtünk.</p> -<p>Szapáry le akarta szállitani az erdélyi czenzust s Kemény István -félt attól, hogy ezzel minden erdélyi megyében többségben lesznek a -románok s akkor román lesz a megyei bizottság, a tisztikar és -minden. Pedig – ezt gyakran mondá – ha ez bekövetkezik: akkor a -megyék csak annyiban tartoznak Magyarországhoz, a mennyiben -főispánjuk még talán magyar lesz egy ideig.</p> -<p>Irtózott ettől a gondolattól. De Szapáry nem engedett, Tisza -Kálmán s az akkori balközép pártján volt s már-már alig lehetett -remény, hogy a 48-iki czenzust fentarthassuk. A Deák-pártból is -Gorove, <span class="pagenum"><a name="Page_231" id= -"Page_231">-231-</a></span> Horvát Boldizsár s a szabadelvübb -elemek a belügyminiszterrel tartottak. Deák beteg volt már.</p> -<p>Mi nehányan Kemény István nézetén valánk s e nézetnek hatalmas -propagandát csináltunk a Deákpártban.</p> -<p>Tervünk sikerült. A központi bizottságban többséget csináltunk, -a deákpárti klub keserü vita után elfogadta a központi bizottság -javaslatát a kormány ellen s a képviselőházban is hét vagy nyolcz -szóval szintén nagy vita után miénk lett a többség.</p> -<p>Ekkor azt suttogták, hogy Szapáry a főrendiházi tárgyalásra -behívja a főispánokat s megkéri, hogy az erdélyi czenzusnál ne -fogadják el a képviselőház határozatát.</p> -<p>Iszonyú forró nyár volt s már julius végén vagy augusztus -elején. Mindamellett a főrendiházi tárgyalásra tizennyolcz főispán -bejött. E jelenség valószinűvé tette előttünk a suttogó hírt.</p> -<p>Egy este megfog engem a báró s komoly képpel meghí, hogy -következő reggel fél hétkor legyek a »Vadászkürt« kávéházban.</p> -<p>Oda mentem. Mert reggel hat órakor már lakásomra jött s kihuzott -az ágyból s vitt magával; ott volt már Jeney József s ha jól -emlékszem: Hajós János. A báró azt mondá: menjünk fel Bittó -miniszterelnökhöz, kérjük meg, hogy a főispánokkal értekezzék s én -legyek a szónok, mint nem erdélyi ember.</p> -<p>Úgy lett. Hét órakor már ott voltunk a Pallavicini-palotában. -Bittó csak nézett, csodálkozott, mit keresünk nála ily korán. -<span class="pagenum"><a name="Page_232" id= -"Page_232">-232-</a></span></p> -<p>Előadtam jövetelünk okát. Bittó nem tartá valószinünek a dolgot. -Ekkor előállott Kemény István s komoly, meghatott hangon e szavakat -mondá:</p> -<p>– Miniszterelnök úr! Ide jöttünk közbenjárásodat kikérni, hogy -Erdélyt mentsük meg a magyarságnak. Ti talán nem tudjátok, miről -van szó, de én tudom. Ha a megyei képviselet és tisztikar nem lesz -magyar: akkor Erdély nem lesz Magyarország. De én azt az időt nem -akarom megérni. Nem is fogom megérni. Öreg legény vagyok már, az én -időm közel van. Kerül-fordul egy-két esztendő, döggé leszek, -gödörbe rugnak. És gyermekem sincs, nem azért beszélek. Hanem -azért, hogy én magyar földben akarok nyugodni. Tudom, hogy én -bolond vagyok, ti pedig okos emberek vagytok. De én azt a földet, a -mig én élek nem engedem. Úgy is kihalunk mi szegény erdélyi -magyarság nem sokára, de a míg mi élünk, addig ne taszítsatok el -magatoktól…</p> -<p>Könyje kicsordult. És a miénk is. Még beszélni akart, de tovább -beszélni nem tudott. Az örök jókedvü agg ember nem tudott -parancsolni fájdalmának. A reggeli nap sugára besütött a terembe s -látta ezt a jelenetet, melyhez hasonló nem volt még a -miniszterelnöki palotában. Bittó nagy határozottsággal igérte meg, -hogy a főispánokkal beszélni fog. Igéretét megtartá. A tizennyolcz -főispán közül csak a temesi főispán és a jász-kún kapitány, s még -egy, elfeledtem már ki, tehát hárman szavaztak a képviselői -határozat ellen.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_233" id= -"Page_233">-233-</a></span></p> -<p>A csombordi halott nem védi többé kis hazáját s abban a -magyarságot. De védi az ő nemes életének nagy példája. Míg annak a -földnek olyan szülöttje lesz, mint ő volt: addig az a föld a miénk -marad. És lesznek olyan szülöttei. Az ő emléke is teremt olyanokat. -Legyen nyugodt az ő örök álma.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_234" id= -"Page_234">-234-</a></span></p> -<h2>ZSEDÉNYI EDUÁRD.</h2> -<p class="summary">(Született 1804 márczius 21-én, meghalt mint -képviselő 1879 február 10-én. 1848 előtt jelentékeny szerepe volt a -régi konzervativ pártnál, mert annak vitára mindig kész legelső -szónokai közé tartozott. 1867 óta az országgyülésnek inkább csak -„érdekes“ tagja volt, ámbár mindenki ugynevezett notabilitásnak -tartotta. 1860-ban a hazai protestánsok ellenállásakor a patens -ügyében fogságot szenvedett. Ez tette népszerüvé.)</p> -<h3>I.</h3> -<p>Közép termet, előre hajlott derékkal s egyenesen, peczkesen -tartott fővel, fekete kabátban, viseltes, kopott szürke nadrágban s -egy czilinder-kalappal, mely a második vagy harmadik kapitulácziót -szolgálja: ekként szokott Zsedényi sétálni és országházba járni. -Miatta nem vált volna veszedelmünkre sem a közös vámterület, sem a -bankegyezség. Mert ő ugyan sem Ausztriából, sem a távolabbi -külföldről soha magának fényüzési czikket vagy valamely ruhadarabot -nem vásárolt. Ha egy ruhát megcsináltatott: annak el kellett -tartani húsz-harmincz esztendeig. Volt egy ütött-kopott zekéje, -mely divatbajöttekor Deák-zekének neveztetett; ezt 1860-ban -csináltatta, mikor a tömlöczből kikerült. Hideg őszi és tavaszi -napokon még ezelőtt pár évvel is ebben járt az országgyülésre -kezében egy esernyővel, melyet <span class="pagenum"><a name= -"Page_235" id="Page_235">-235-</a></span> ép ugy nem tudott otthon -felejteni soha, mint Perczel Mór generális a magáét. Csizmája régi -divatu vastag borju bőrből készült, nem azért, hogy fénymázzal -kenessék, hanem azért, hogy hájjal, faggyugyertyával és olajjal -fényesittessék. Többnyire egy öreg draveczi csizmadiával szokta -készittetni, a ki még nem tanulta meg az uj divatot s a ki a régi -divat szerint még a csizmában nem tett különbséget jobb láb és bal -láb között; úgy gondolkodván, hogy nem a csizma van a lábért, hanem -a láb van a csizmáért, miután lába minden bolond embernek, sőt még -a meztelen czigány kölyöknek is lehet, holott csizmája és pedig -draveczi csizmája a pesti urak közül csak is »tens« Zsedényi urnak -lehet. A jó csizmadia ugyanis csak »tens« urnak szolitá Zsedényit -akkor is, mikor ő már exczellentiás urnak igazság szerint volt -szólitható.</p> -<p>Volt azonban az öreg urnak dísz-magyar ruhája is és pedig -kétféle. Mikor még huszonhat éves fiatal ember volt ezelőtt ötven -esztendővel: akkor csináltatott magának világos kék pukovai -posztóból atillát, mellényt és nadrágot és sötét kék posztóból -mentét, valamint kucsmát is darutollal. Ez a diszruhája eltartott -1847-ig. Ebben a diszruhában volt ő kolera-komiszárius, megbizatván -a felsőbbség által, hogy a kolera miatt 1831-ben kitört zenebonát, -lázongást csititsa el a tótok között. Ebben diszelgett az -1832–36-iki, 1840-iki és 1844-iki országgyüléseken, de a mikor -később a magyar királyi udvari kanczelláriához Bécsbe -referendáriusnak kineveztetett és ekként méltóságos urrá lett: -akkor a kék diszruha <span class="pagenum"><a name="Page_236" id= -"Page_236">-236-</a></span> helyébe megyszinü vörös atillát, -mellényt és nadrágot és skarlátszinü mentét készittetett nyuszt -prémmel s kucsmájára is a sastoll helyett kócsagtollat alkalmazott. -Ez a ruha volt rajta utoljára 1878 november 4-ikén, midőn a királyi -pár elfogadási estélyt adott a budavári királyi palotában. Ficsuros -kordován csizmában s kardját két kezében keresztben tartva, ekkor -mondá utoljára a királynak, hogy mégis csak kár volt Boszniába -bemenni, s midőn este tiz órakor azt mondá neki Andrássy gróf: -»Gyere öreg a buffetbe, együnk valamit, én éhes vagyok:« egész -komolysággal és nyersességgel, de tréfásan ekkor felelte Andrássy -grófnak: »Ha éhes vagy, eredj, én jól vagyok lakva Boszniával.«</p> -<p>Még aztán eljárt az országgyülésekre az év végeig, de az idén -már országgyülésre nem jöhetett, mert a mikorra az ülések -megnyittattak: akkora már a betegség nem engedte őt a szobából -kijönni. Éles szemeit és figyelő, izgékony arczát nem látjuk többé -az elnökkel szemben.</p> -<p>Mert ott ült a képviselőház kellő közepén, szemközt az elnökkel -a miniszteri székek mögött, alulról számitva a harmadik sor -legszélső ülésén. Idejött be rendesen az ülések kezdetén, hozván -magával egy csomó felvágott és elolvasott vagy olvasatlan levelet, -melyekre itt szokott választ irni. Asztalfiókjában ott volt a -kalamáris, a félig rozsdás vastoll és egy csomó levélpapir. -Leveleit rendesen német nyelven irta, miután gyermek korában -németül tanult meg gondolkodni.</p> -<p>Csodálatosan szokott beszédeire elkészülni. Beszédeit -<span class="pagenum"><a name="Page_237" id= -"Page_237">-237-</a></span> holmi dirib-darab papirokra német -nyelven irta meg, de úgy, hogy a papirost tele irta egészen. Ezt -aztán egyszer elolvasta németül, egyszer elolvasta magyarul s aztán -a »Pester Lloyd«-nak átadta németül, a képviselőházban pedig -elmondta magyarul. Az egyházi és pénzügyi kérdéseken kivül már -nagyon régóta nem igen szokott felszólalni más kérdésben. -Kiejtésén, szókötésén észre vehető volt, hogy eredetileg németül -gondolkodott, de azért a magyar szavak hiánya miatt soha nem -akadozott.</p> -<p>Volt mégis egy kérdés, mely uj oszággyülések elején őt mindig -rendkivül érdekelte. Ez volt a korelnökség kérdése. Az 1872-iki -országgyülés elején az ősz Gubody Sándor volt igazság szerint a -korelnök, Zsedényi inditványára el is foglalta az elnöki széket, be -is töltötte azt istenesen, sőt öblös tajtpipáját bevitte -használatra az elnöki szobába is. Zsedényinek nagy gyönyörüsége -telt Gubodyban, s rendkivül megszerette a nagykőrösieket is, hogy -Gubodyt valamiképen otthon nem felejtették. Mert Zsedényi semmitől -sem irtózott jobban, mint a korelnökségtől, s azért Gubodyban annál -inkább megmentőjét látta, mert Somssich Pál már az 1869-iki -országgyülés végén azzal fenyegette őt: »No Edus, a jövő -országgyülésen te lészesz a korelnökünk.«</p> -<p>Annyi igaz, hogy az 1875-iki országgyülésen Deák Ferencz után -már a folyosók és klubbok suttogó hírei szerint Zsedényi volt a -legöregebb s miután Deák Ferencz mindjárt az országgyülés elején -lemondott és sulyos betegsége miatt a szobát különben sem hagyhatta -<span class="pagenum"><a name="Page_238" id= -"Page_238">-238-</a></span> el: a természet rendjének s az -őseinktől öröklött törvényes szokásnak, de a világos alkotmánynak -parancsai szerint is Zsedényire került volna a korelnökség. Azonban -Zsedényi beható tanácskozást folytatván több magyarországi és -erdélyi képviselővel, szorgos kutatás után sikerült kipuhatolnia, -hogy az öreg Boér Antal csak pár hónappal fiatalabb ő nála, őt -tehát tisztes fehér hajának és szakálának tekintetbe vételével -bizvást lehet korelnöknek ajánlani, annyival inkább, miután -Zsedényiről ugyan tudva volt, hogy melyik esztendőben, de az -egyátalán nem volt tudva, hogy melyik hónapban és napon született. -Igy lett Zsedényi inditványára Boér Antal korelnökké 1875-ben, sőt -a praecedens casus erejénél fogva 1878-ban is.</p> -<p>Zsedényi különben korábban lett követté, mint maga Deák Ferencz, -mert ő már az 1832–36-diki országgyülés elején leküldetett -Szepesmegye által deputatusnak, mig Deák Ferencz csak később, Deák -Antal visszalépése után.</p> -<p>Ezen országgyülésről csak két követtársa van még életben -Zsedényinek. Az egyik az öreg, 90 éves Bernáth Zsigmond, a ki -Unghvármegyét képviselte, a másik pedig Kossuth Lajos, a ki akkor -távollévők követe, absentium ablegatus volt. De az országgyülésen -minden kartársát tulélte Zsedényi.</p> -<p>Pedig kortársai nagy hirü emberek valának. Bezerédy István -Tolnából, Beöthy Ödön Biharból, Kölcsey Ferencz Szatmárból, Klauzál -Gábor Csongrádból, Nagy Pál Sopronból, Fáy András Pest-Pilis és -Soltból, <span class="pagenum"><a name="Page_239" id= -"Page_239">-239-</a></span> Ragályi Tamás s többen és mindenek -fölött Deák Ferencz Zalából. Mind ezeket az egy Bernáth Zsigmondon -kivül Zsedényi elkisérte a temetőbe.</p> -<p>Ezen az országgyülésen őt még különben Pfannschmidt Eduárdnak -nevezték, a Zsedényi név csak nemesi előneve volt. Furcsa név volt -akkor az az Eduárd és az a Pfannschmidt a tiszai és dunai -vidékekről Pozsonyba küldött ős magyar nevek és alakok között. -Különben is Zsedényi már akkor frakkot és czilinderkalapot is -viselt s azért, mig szellemi kiváló tehetségeit meg nem ismerték, -nem nagy becsületben tartották még Szepesvármegyét sem, hogy ily -sületlen német fiatal gyerkőczöt, 27–28 éves ifjonczot talált -országgyülésre küldeni. Miként fogadták ott eleintén, arról egy -anekdota maradt fön. Zsedényi ugyanis egykor nyilvános vegyes -ülésben felállott s beszélni kezdett, de a tekintetes karok és -rendek s méltóságos főrendek nem igen akarták hallgatni. Plathy -protonotárius oda fordul Horváth János fehérvári püspökhöz s azt -mondja neki: »Domine illustrissime, audiamus deputatum scepusiensem -Pfannschmidt.« (Méltóságos uram, hallgassuk meg Pfannschmidt -szepesi követet.) A jó öreg püspök oda fordul Plathyhoz és azt -felelé: »Nominatur Pfannschmidt? Jam animadverteram eum fratrem -kellner esse.« (Pfannschmidtnek hivják? Mindjárt vettem észre, hogy -valami kellner az atyafi.)</p> -<p>Gróf Széchenyi István figyelmét már ekkor és itt magára vonta -Zsedényi. Az ő közremüködésére történt, hogy Zsedényi a lánczhid -előmunkálatainak teljesitésére <span class="pagenum"><a name= -"Page_240" id="Page_240">-240-</a></span> kiküldött országos -bizottságba a Tiszán inneni kerület részéről megválasztatott s -ekként neve már itt az 1836-ik évi 26-ik törvényczikk 12. §-ban -megörökittetett, mint Pfannschmidt Eduárd. A következő -országgyülésen már uj nevével szerepelt, azzal a névvel, melyet -megörökitett, melyen ismeri őt két nemzedék s melylyel most el -fogja őt temetni az országnak közös részvéte.</p> -<p>Most már nem fog többé az országgyülésre jönni, hogy ott a -napirendre kérlelhetlen szigorral felügyeljen; szomszédait, ha -fecsegnek, kérlelhetlen szigorral csendre intse; az évenkinti -deficziteket kérlelhetlen következetességgel mindig megjósolja és -mikor bekövetkeznek, azokat kérlelhetlen szigorral mindig -konstatálja. Nem látjuk többé lóbbáló kezeit, ha sétál, mosolygó -arczát, ha diskurál s nem halljuk többé szakgatott szavait, ha -haragszik. A piperkőczök sem mulathatnak többé szegényesnek látszó, -egyszerü ruháján és a pénzügyminiszterek se remeghetnek többé -semmiféle pártfegyelmet meg nem türő vakmerősége miatt, melylyel a -rossz pénzügyi gazdálkodást, a fényüzéses beruházásokat s az örökös -deficziteket mindig ostorozta. Bosznia is nyugodtan alhatik, álmát -nem zavarja többé a kormánypárt kebeléből senki. Ő volt az utolsó, -a ki e párton belül a bosnyák politikát mindvégig üldözé. -<span class="pagenum"><a name="Page_241" id= -"Page_241">-241-</a></span></p> -<h3>II.</h3> -<p>Zsedényi az 1836-iki országgyülés végeztével vallotta magát -nyiltan conservativnak. Mikor ugyanis ez országgyülésnek vége lett, -ő is haza ment Szepes vármegyének hivatalos jelentést tenni az -országgyülés dolgairól.</p> -<p>Az országgyülési követek akkor ép ugy kiküldöttjei, -komiszáriusai voltak a vármegyének, mint csaknem a többi megyei -tisztviselők. Mikor megválasztattak, akkor a megye közönsége egy és -más fölmerülhető országos kérdésben utasitást adott nekik, hogy -mily javaslatot pártoljanak, milyet ellenezzenek, miként -szavazzanak. Ez az utasitás instrukcziónak neveztetett s hivatalos -pecsét alatt a vármegye által a deputátusnak kezébe adatott. Azután -a deputátusnak a vármegye közönsége előtt nyilvánosan le kellett -tenni a hivatalos esküt arra, hogy az országnak sarkalatos -törvényeit megtartja, az ország szabadságát és jogait szentül -megőrzi, jutalom vagy kedvezés és hivatal meg nem tántoritja, a -vármegye érdekeit szem elől nem téveszti, utasitását pedig meg nem -szegi.</p> -<p>A vármegye adott a követnek fizetést, szolgálatára rendelt -megyei katonát és egy vagy több irnokot s időközben, ha uj kérdések -merültek fel, uj utasitásokat is küldött utána. Viszont a követ -köteles volt az országgyülés nevezetesebb dolgairól a vármegyét -mindenkor hivatalos pontossággal értesiteni, az országgyülés végén -pedig minden dolgáról beszámolni. <span class="pagenum"><a name= -"Page_242" id="Page_242">-242-</a></span></p> -<p>Szepesmegye 1836. évi augusztus elején tartá azon közgyülést, -melyen Zsedényinek be kellett volna számolnia. Akkor már gróf -Reviczky Ádám lemondott a kanczellárságról s helyét gróf Pálffy -Fidél foglalta el s ez alatt már Zsedényi udvari szekretáriussá lőn -kinevezve. Megjegyzendő, hogy miután követeknek hivatalba való -kinevezése gyakori eset volt: ennélfogva sok megye már 1840-ben -határozottan kikötötte, hogy követei hat esztendeig hivatalt nem -fogadhatnak el.</p> -<p>Zsedényi beszámolt s különösen helytelenitette az urbéri -törvényeket s a magyar nyelvnek törvényhozási nyelvvé való -emelését. Bejelenté, hogy hivatalt vállalt s megköszönve a karok és -rendek bizodalmát, tőlük érzékenyen elbucsuzott. A vármegye -jegyzőkönyvileg fejezte ki köszönetét s azon reményét, hogy -Zsedényi ezentul se fog a vármegyéről megfelejtkezni. Zsedényi -végül határozottan kijelenté, hogy ő ellensége a divatba jött -liberalizmusnak, félti az alkotmányt s azért ő a konzervativ -párthoz állott.</p> -<p>A megye sokkal pecsovicsabb volt, mint Zsedényi. Az urbéri -törvényeket nem akarta végrehajtani s a törvényeket magyar nyelven -nem akarta kihirdetni. Zsedényi inté a karokat, hogy ily -bolondságot ne cselekedjenek, mert különben a megyei fiskus bajba -keveri őket.</p> -<p>Zsedényi sem az 1847-iki, sem az 1861-iki országgyülésen nem -vett részt. 1847-ben Apponyi kanczellársága alatt volt udvari -tanácsos és referens. 1848-ban hg. Eszterházy miniszteriumában -miniszteri tanácsos, 1861-ben b. Vay Miklós kanczellár mellett -referendárius. <span class="pagenum"><a name="Page_243" id= -"Page_243">-243-</a></span></p> -<p>Az 1865-iki országgyülésen, tehát 22 évi távollét után ismét -jelen volt, most már mint népképviselő. És itt nem a Deák-párthoz, -hanem az Apponyi-párthoz csatlakozott.</p> -<p>Ez országgyülés kezdetén voltaképen csak három árnyalat volt. Az -Apponyi-párt, mely minden áron és a függetlenségi párt, mely semmi -áron se akart kiegyezni, s aztán a Deákpárt, melyhez akkor még -Tisza és Ghyczy is tartoztak. Tiszáék csakis azon vesztek össze -Deák hiveivel, hogy amazok Ghyczyt, ezek pedig Szentiványit akarták -házelnöknek. A két személyes árnyalat külsőleg kibékült ugyan, de -valódilag soha, csak 1875-ben.</p> -<p>Zsedényi egyik notabilitása volt az Apponyi-pártnak Apponyival, -Bartallal és Ürményivel. Somssichot hivták, de az nem fogadott -szót, kapott is érte elnökséget a jövő országgyülésen. Voltak -mindössze vagy harminczan.</p> -<p>Zsedényi ügyes és virgoncz szónok volt. Mindennap felszólalt -kétszer vagy háromszor, ha csak szerét tehette. Azon emberek közé -tartozott, akik nem tudnának nyugodtan aludni, ha valamelyik nap -nem beszélnének. Indiskrét volt pártja iránt nagy mértékben. -Akármikor tartottak Apponyiék klubbértekezletet: Zsedényi egész jó -indulattal kicsevegte a titkot csak azért, hogy Deák hiveinek -elmondhassa, hogy Apponyiéknak igazuk van.</p> -<p>Tartott a felirati vitában egy kemény beszédet 1848 ellen és -1847 mellett. Midőn beszédében épen azt bizonyitgatta, hogy a -kormány – Majláth és Sennyey – az 1848-diki törvények végrehajtását -lehetetlennek <span class="pagenum"><a name="Page_244" id= -"Page_244">-244-</a></span> tartja, Patay István közbekiáltott: -»Próbálja meg«. Homeri kaczagás és taps lett a következése. -Zsedényi megvárta nyugodtan, mig a taps és a zaj elnémult s -mosolygó arczal és kedélyes humorral azt felelé Pataynak: »Hiszen -megkinálta Patay képviselőtársam a kormányt 1861-ben is a próbával, -de lássa, akkor sem sikerült.«</p> -<p>Még egy egész esztendő eltelt, mig Zsedényi az Apponyi párttól -elszakadt. Voltaképen el sem szakadt, hanem egyszer csak maga -maradt. Deák Ferencz két rettenetes beszédben úgy összetörte ezt a -pártot, hogy Apponyi lemondott a képviselőségről, Bartal hazament, -Ürményi elhallgatott, a párt feloszlott s ekként Zsedényi párt -nélkül maradt.</p> -<p>Az 1866. évi deczemberben kezdett a Deák-kör megalakulni. Tisza, -Ghyczy, Nyáry, Podmaniczky, Jókai deczember 21-én hiveik -egyetértésével egy nyilatkozatot tétettek közzé a »Hon«-ban, -melyben kijelentik, hogy a Deák Ferencz-féle kiegyezési javaslatot -nem helyeslik s azért külön pártállást foglalnak el. Voltak pedig -ők a függetlenségi párttal együtt vagy 106-an, Deák hívei pedig -vagy 225-en. Erdély és Horvátország még akkor nem küldte el -követeit.</p> -<p>Ugyancsak deczember 21-re lett egy értekezlet az Európába -összehíva Deák Ferencz hívei által. Itt megjelent Zsedényi is.</p> -<p>Az volt a kérdés: tartsanak-e közös klubbot Tisza és Ghyczy -hiveivel. Deák ellenezte s körülbelül ezeket mondá:</p> -<p>– A klub magántársalgásnak, magán eszmecserének <span class= -"pagenum"><a name="Page_245" id="Page_245">-245-</a></span> helye. -Magán társalgásba a politikai vitákat ellenkező nézetü emberek közt -átvinni nem czélszerü, miután a politikai vita szenvedélyessé -válhatik, s a magántársalgásban is keserüséget idéz elő. Én Antal -bátyámmal a legbensőbb testvéri viszonyban éltem, de miután -ellenkező politikai nézeteink voltak s mind a ketten -tántorithatlanul álltunk nézeteink mellett: tehát mi magunk közt -soha nem politizáltunk. A politika csak a nyilvános tanácskozásokba -való. Ime Zsedényi Edével én 1848 előtt a politikában mindig -szemközt álltam s vele mégis barátságban maradtam, mert Zsedényivel -négy szem közt vagy magán körben soha nem politizáltam.</p> -<p>– Ez igaz – kiáltá fel Zsedényi.</p> -<p>Óriási kaczagás támadt Zsedényi közbekiáltására. A jelenlevők -voltak 162-en, Zsedényit is odaszámitva s ez volt a Deák-kör első -klub-konferencziája. Ettől kezdve ő soha se vált el Deáktól, noha -Deák ezután sem politizált vele bizalmasan soha. Zsedényivel, -Paczolayval, Somssichcsal és Ghyczyvel benső politikai bizalmas -viszonyba soha se lépett Deák Ferencz. 1848 előtti keserü -küzdelmeit, melyeket a konzervativ párttal folytatott, úgy látszik, -egészen elfelejteni soha sem tudta.</p> -<p>Megmaradt a Deák-klubban Zsedényi akkor is, a mikor már onnan -Deák kimaradt s a Deák-kör nevet a szabadelvü kör váltotta föl.</p> -<p>– Hogy lehetsz te tagja a szabadelvü pártnak pecsovics létedre? -– kérdé tőle egykor tréfásan Pulszky Ferencz 1876-ban. <span class= -"pagenum"><a name="Page_246" id="Page_246">-246-</a></span></p> -<p>– Barátom, az embernek öregségére jön meg az esze. Ha mi 48 -előtt szabadelvü pártnak neveztük volna magunkat, most is élnénk, -mert ilyen formában, mint most, minket is megilletett volna ez a -név. – A »mi« alatt persze a régi konzervativeket értette -Zsedényi.</p> -<p>Pulszky Ferencz különben felette malicziozus ember volt Zsedényi -irányában.</p> -<p>Az 1872–5-ik országgyülés végével kérdezték Pulszkyt, hogy -fogad-e el mandatumot a jövő 1875-ki országgyülésre?</p> -<p>– Nem én, – mondá Pulszky, – a kellő időben akarom elhagyni a -politikát, mert nem akarok notabilitás lenni elnézésből, mint -Zsedényi.</p> -<p>Besugták ezt Zsedényinek s ő indignálódva azt felelte: – Jobb -is, ha Pulszky archeologiát tanul, mintha politizál vagy -Franko-bankot igazgat.</p> -<p>Zsedényi nem szerette Kerkapolyt, ellenben nagyon szerette -Lónyayt. Lónyayt soha sem bántotta, Kerkapolyt mindig megtámadta, a -hol csak szerét tehette. De csak nyilvánosan. A kire haragudott, -arról privátim nem beszélgetett.</p> -<p>Korábbi időkben a klubba csaknem minden este fölnézett. -Mosolygó, kedélyes arczczal hallgatta a fiatal emberek -vitatkozásait, de velük mélyebb vitába soha se bocsátkozott. Ujabb -időben, kivált a bosnyák politika óta, ritkán látogatta meg a -szabadelvü kör helyiségeit. Nem is érezte magát ott jól, de azért -nem lépett ki. »Én megmaradtam a réginek – mondá – ők változtak -meg, én hát megmaradok ezen túl is a régi helyen.« <span class= -"pagenum"><a name="Page_247" id="Page_247">-247-</a></span></p> -<p>Keddi napon soha se volt az ülésben, mert ilyenkor Bécsbe ment a -Credit-Anstalt igazgató-tanácsi ülésére. Éjjel ment és éjjel jött s -szerdán mindig helyén volt. Bécsben mindig uj ruhát vett magára s -b. Wodianernek volt az ebédnél állandó vendége.</p> -<p>Krajczároskodó takarékosságától egész csomó anekdotát irnak és -beszélnek. Ime egy a sok közül:</p> -<p>Az 1872. évi költségvetésnél az igazságügyi tárczánál a rabok -számára a börtönökben meleg fürdők berendezése hozatott -javaslatba.</p> -<p>– Micsoda? – pattant fel Zsedényi – meleg fürdőt a raboknak? A -kassai börtönben, mikor én ott voltam, egyéb sem volt, mint muszka -és poloska. No még csak az kellene!</p> -<p>És csakugyan töröltette a javaslatból a rabok számára -berendezendő meleg fürdőt. De azért jól megszidta érte nem az -igazságügyminisztert, hanem – Kerkapolyt.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_248" id= -"Page_248">-248-</a></span></p> -<h2>GOROVE ISTVÁN.</h2> -<p class="summary">(Született 1819-ben, meghalt 1881 május 31-én. -Nagy birtokos, iró, miniszter, sok ideig a Deákpárt s később a -szabadelvü párt elnöke. Mint politikus, mindvégig ernyedetlen -szabadelvü.)</p> -<p>Élőhalott volt már sok évek óta. Hosszu, fájdalmas, -gyógyíthatatlan betegség kötötte őt a magányhoz, a szobához, az -ágyhoz. S a betegség különösen kedélyét rombolta szét. A vidám -férfiú komorrá, az előzékeny szíves háziúr tűrhetetlenné lőn. Nem -telt öröme már évek óta sem politikában, sem irodalomban, sem a -szellem vidám játékaiban. Csak barátai vidámították fel, ha úgy -néha-néha hozzá mentek csendes beszélgetésre. Barátai, rokonai s -ezek szelid bókjai adták az olajnak cseppjeit, melyek néha-néha -vidámabb fényre deriték hamvadó életének lángjait.</p> -<p>Egykor kiváló alak volt politikai közéletünkben. Nem volt -vezéralak, de ott volt mindig a vezérek közelében. S gyakran jutott -számára kitüntetés, melyet a a politikusok legtöbbje az egész -művelt világban nagy kitüntetésnek tart.</p> -<p>Nagy örökség szállott rá őseitől. Főúri vagyonnak volt -tulajdonosa s okos élvezője. – Szerencse, hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_249" id="Page_249">-249-</a></span> -ifjukora a harminczas évek végére s a negyvenes évekre esett. Arany -korszak volt ez nemzetünk életében. Nagy szellemek óriás harcza; -nagy jellemek tündöklése; nagy nemzeti alkotások kora; bölcs -öregek, munkás férfiak, lánglelkü ifjak korszaka, kik eszmék -szerelmében éltek, közügyekért lelkesűltek s a honnak képe mint -szent eszmény állott lelkük előtt. Nem az a hon, mely hivatalt ád, -rendcsillagot szerez s melynek nevében üzleteket lehet kötni, hanem -az a hon, melyért fel kell áldozni kényelmet, tehetséget, vagyont, -jövőt s ha kell, az életet.</p> -<p>Ekkor nőtt, ekkor serdült, ekkor volt ifju Gorove is. S az ifju, -kinek jellemvonásai közül nem hiányzott a léhaság, a kényelemvágy, -az élvek hajszolása, a kor szellemének nemesítő hatalma alatt a -közügyek iránti érdeklődésnek engedé át lelkét s szentelé fel -ifjuságát.</p> -<p>Tanult, mint nemesebb kortársai. A politikai tudományoknak alig -volt buzgóbb buvárlója, mint ő. Szemere, Pázmándy, Klauzál, -Csengery, Eötvös, báró Kemény, Szalay, Pulszky: ezek valának -kortársai; a nagy eszmeharczok áramlatába, mely e férfiakat magával -ragadta, ő is önkénytesen bele engedé magát sodortatni. Szerényebb -tehetség, kevesebb kezdeményezési ösztön, gyengébb irói képesség, -mint amazok, de nem gyengébb buzgalom, mint amazok bármelyike.</p> -<p>Utazott, mint Széchenyi nyomdokán majd minden kiváló ifju. -Azután írt egy röpiratot a nemzetiségi kérdésről, melyhez báró -Wesselényi adá neki az ötletet s ennek röpirata és Széchenyinek -híres akadémiai elnöki <span class="pagenum"><a name="Page_250" id= -"Page_250">-250-</a></span> polemikus beszéde az alkalmat. De -Gorove műve nem ébresztett akkora figyelmet, mint a mekkora volt a -kérdés nagysága s mint kortársainak egyik-másik rokon természetü -röpirata. Írt czikkeket is Kossuth hírlapjába s később máshová is, -de nagyobb figyelmet ezek se gerjesztettek.</p> -<p>Ő mindamellett az elsők között az első sorban harczolt. Az -akkori szabadelvü nemzeti ellenzék benső bizalmas tanácskozásaiban -ugyan, melyek rendszerint Deák vezérlete alatt tartattak, nem igen -vett részt, de az ipari és közgazdasági kérdésekben már tevékeny -szerepet vitt. Midőn Kossuth a nemzeti védegylet igazgatói -állomásáról lemondott s családjával falura vonult: ő választatott -meg utána és helyére.</p> -<p>Tagja volt a 48-iki nemzetgyülésnek s követte Kossuthot és a -kormányt Debreczenbe s általában a nagy függetlenségi harczot mint -a nemzetgyülés tagja és jegyzője szeplőtlenül küzdé végig. Halálra -keresték s mint bujdosónak, menekülőnek önkénytes számkivetés lőn -sorsa.</p> -<p>De nem sokáig. Fejedelmi kegyelem visszaadá birtokait és -szabadságát s ő haza jött. Itthon Deák Ferencz mindennapi -társaságában volt s ennek figyelmét és barátságát élvezé. Az -1861-iki országgyülésen, mint Pest egyik képviselője, a feliratra -szavazott. Ez időtől kezdve változatlanul a Deákpárthoz -csatlakozott s e párt szabadelvübb elemeinek volt mintegy -patriarchális központja.</p> -<p>Az Andrássy-kabinetben tárczát vállalt. Azt a tárczát, melyre -1867-ben a legkissebb figyelmet fordították, a <span class= -"pagenum"><a name="Page_251" id="Page_251">-251-</a></span> mely -körülménynek bizony sok rosszat köszönhet Magyarország. A -közgazdasági kérdések, a bankügy, a vámszerződés kérdése s mindaz a -mi ezzel összefügg, bizony kevés gondot okozott a második -alkotmányos magyar kormánynak. Tudja ezt mindenki, de én egy -különös esetből magától Gorovétől is sajátságosan tudtam meg.</p> -<p>A »Reform« 1873-ban egy csomó okiratot tett közzé, melyek a -magyar kormány, az osztrák kormány s a bécsi nemzeti bank közti -tárgyalásokra s az 1867-től 1870-ig terjedő időközre vonatkoztak. -Ez okiratok eddig még nem láttak napvilágot.</p> -<p>Ez okiratok közt volt a később hirhedtté vált vöslaui szerződés -is, melyről én a »Pesti Napló«-ban írtam, s melyről a többek közt -az állitám, hogy erről nem tudott 1867-ben még a minisztertanács -sem.</p> -<p>Urvári Lajos barátomnak ez szeget ütött fejébe és Csengerynél -tudakozódott a dolog állása felől. Csengery, sőt Kerkapoly is azt -állítá, hogy én tévedek, mert erről a minisztertanácsnak tudnia -kellett. Sokkal fontosabb a dolog, mintsem az ignoráncziát szabad -volna fel is tenni.</p> -<p>Engem akkor Urvári barátom majd tűzre tett s lapjában mindenféle -helyreigazításra készen volt. Ekkor én egyenesen Gorovéhez -fordultam s határozottan megkérdezém: vajjon ő, mint -reszszortminiszter, 1867-ben tudott-e a dologról s ha igen, mily -körülmények közt egyezett belé? Ő nekem azt felelé:</p> -<p>– Nem emlékeztem az egész ügyre, átnéztem tehát a -minisztertanácsi jegyzőkönyveket, átnéztem saját <span class= -"pagenum"><a name="Page_252" id="Page_252">-252-</a></span> -naplójegyzeteimet: annyi bizonyos, hogy én a te czikkeidből -értesültem először a vöslaui szerződésről.</p> -<p>E részletet csak azért említem fel, hogy igazoljam vele az első -kabinet léhaságát s Gorove naiv jóhiszemét.</p> -<p>Mert ő jóhiszemü ember volt. Azok közé tartozott, kikről a világ -azt tartja: kedves emberek. Ő igazán előzékeny, szíves, figyelmes -férfiu volt s talán az egyetlen miniszter az Andrássy-kabinetből, a -kit hevesen soha még az ellenzék sem támadott. Még Mikót, még -Wenckheimot is többször s hevesebben támadták, mint őt.</p> -<p>Mikor 1869-ben Jókai megbuktatta őt a választások alkalmával a -terézvárosi kerületben, egészen elérzékenyült s mély izgatottságban -azt mondá a Deákkörben nagy társaság előtt: lemond a -miniszterségről, lemond a politikáról s visszavonul a magánéletbe. -Csak Deák komoly szavai s drasztikus anekdotái tudták komoly -szándékától eltériteni.</p> -<p>De azután nem is sokáig volt miniszter. Nem szerette a -miniszterkedést. Az az örökös hajsza, örökös sürgetés, melyek közt -az ügyeket vezetnie kellett, nem illett az ő természetéhez. -Táblabiró természete volt a régi jó világból, s halálosan gyötörte -őt az a gondolat, még a gondolat is, hogy neki naponként néhány -óráig ülni s néhány száz elintézést aláírni kelljen, a nélkül, hogy -azokat csak el is olvashatná. Némely ügynek iratait aztán -tanulmányozás végett magához vette s miután az örökös parlamenti -harczok is sok időt vettek igénybe, gyakran az így visszatartott -ügyek későcskén nyertek <span class="pagenum"><a name="Page_253" -id="Page_253">-253-</a></span> elintézést. A gonosz nyelvű -Kecskeméthy Aurél ezért ezt irá róla: »Gorove ráül az aktákra; nem -egyéb, mint valóságos Briefbeschwerde.«</p> -<p>Mikor a miniszterséget lerázhatta magáról: akkor élte második -ifjuságát, mint nekem mondá. S valóban, ha valaki megfordult a -Deákkörben s tanuja volt az ottani viharos vitáknak, melyek alatt -komolylyá lett minden arcz, ha jött krach, aszály, kholera, rozsda, -deficzit, drága kölcsön, örökös kabinet-válság s több efféle: volt -ott egy nyugodt, mosolygó, szíves arcz, mely előzékenyen fogadott -mindig s melyről az állandó mosolyt el nem tudá törölni semmiféle -nyomoruság, még Deák rideg, haragos szemöldöke sem, – és ez az -egyetlen arcz Gorove Istváné volt.</p> -<p>A Deák-párt Deák betegsége alatt az utolsó években apróbb -töredékekre, apróbb pártokra bomlott szét. Egyike volt ezeknek a -Gorove-párt is. Gróf Ráday és Urvári voltak legbensőbb tagjai, de -Horváth Bódi, Hodossy Imre s többen is nagy rokonszenvet tápláltak -e kis árnyalat iránt. Ez volt az úgynevezett »szabadelvü« árnyalat. -Furcsán esett aztán, hogy mikor a »szabadelvü párt« virágjában -volt, e férfiak nagy része hagyta azt el legelőször.</p> -<p>Gorove nem hagyta el nyiltan, de négy év óta nem ment feléje -sem, pedig kezdetben még nem gátolta betegsége. Tisza Kálmán -politikájának sok részlete bizony ép úgy nem tetszett neki sem, -mint igen soknak, de a kormánypárt állandóan udvarolt neki, ő -őszintének tartá a ragaszkodást s fájt volna neki a kilépéssel oly -sok <span class="pagenum"><a name="Page_254" id= -"Page_254">-254-</a></span> jó barátot elkedvetlenítenie. Hanyatló -szelleme sem ösztönzé már ily erélyre.</p> -<p>Tiszteletre méltó férfiu s becsületes politikus volt Tehetsége -csak kiváló közlegény számára volt alkalmas, de nagy vagyona, jó -asztala, finom modora, míveltsége, tiszta multja s barátainak -roppant befolyása őt előkelő politikai helyzetbe álliták. Maga a -király is kétszer hallgatá meg tanácsát, mikor már ő nem volt -egyéb, mint egyszerü képviselő. De van egy nagy érdeme is, mely -biztosítja számára a jók tiszteletét. Állásának, politikai -helyzetének előnyeit önző czélokra soha fel nem használta s a -világszédelgés ama romlott korszakában, mely Amerikától Európán át -Ázsia belsejéig oly sok kormányzót és törvényhozót tisztességtelen -üzelmekre tántorított: Gorove megállott rendületlenül. Megállott -oly tisztán, mint a minőnek ifjukora eszményképei közt képzelé az -igazi államférfit.</p> -<p>Áldás legyen emlékezetén.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_255" id= -"Page_255">-255-</a></span></p> -<h2>NÁRAY IMRE.</h2> -<p class="summary">(Náray Imre birtokos, ügyvéd, kamaraelnök, -függetlenségi országos képviselő, jeles miveltségü férfiu, 1848-ban -vitéz honvéd s azután üldözött hazafi, született 1822-ben, meghalt -1882. évi juliusban.)</p> -<p>Akkor találkoztam vele először, mikor képviselővé lett s a -törvényhozó kötelességének teljesítésére feljött az ország -fővárosába. Azelőtt nem láttam soha.</p> -<p>Tudtam, hogy ő is küzdött, ő is szenvedett azért a fenséges -álomért, azért az örök vágyért, azért a biztosan bekövetkező dicső -jövendőért, melyet független Magyarországnak nevezünk. De hiszen -kétszázezer ifjú küzdött, szenvedett és halt meg azért s nem is -annyira nagy érdem volt ez, mint inkább egy szent kötelességnek -becsületes teljesítése.</p> -<p>Tudtam, hogy hírneves ügyvéd s elnöke egyik ügyvédi kamaránknak. -Ez is jelentett valamit, de még ez sem sokat. Hiszen Magyarország -ügyvédi karában sok jeles tudós, sok kitünő jellem, sok derék -hazafi van. Különös érdemnek babérkoszorujára nem pályázik az, ki -százak és ezerek közt csak egyike azoknak, a kik ő hozzá -hasonlók.</p> -<p>Mondották, hogy Aradon és vidékén általános tisztelet -<span class="pagenum"><a name="Page_256" id= -"Page_256">-256-</a></span> s minden ember becsülése környezi -személyét. Mondották, hogy a mely pillanatban elfogadta pártunk -képviselőjelöltségét: azon pillanatban biztosítva volt pártunk -diadalma. A diadal bekövetkezett s én elhittem minden jót és minden -szépet, melyet az aradi új képviselőről hallottam. De az én hitem -nagyon könnyen megképződik, ha ismeretlen emberről nekem jót -mondanak; csak akkor vagyok nehéz fejü, ha olyan emberről, a kit -nem ismerek, rossz dolgokat beszélnek én előttem. A minthogy az -emberekben minden jót én veszek észre tán legelőször s minden -rosszat én veszek észre tán legutoljára. Több hasznát venném talán, -ha megfordítva volna.</p> -<p>Elvégre összejöttünk, személyesen találkozánk.</p> -<p>Megjelenésében nem volt semmi feltünő. Közép magas termete, -nyugodt arcza, ajkai körül az emberszeretet mosolygó vonásai; kék -szemei sajátságos fényüek, mintha kissé lázban égnének, de -szelidek; öltözete változatlanul örökké fekete és gondos. Hangja -csendes, beszéde lassu s kissé akadozó, észrevételei szerények, -csaknem mindennapiak, de mindig a társalgás tárgyaira vonatkozók. -Az egész ember szerény, igénytelen, kisvárosi polgár benyomását -gyakorlá rám az első pillanatban.</p> -<p>És mégis rögtön feltünt két dolog.</p> -<p>Az egyik az, hogy önmagáról nem beszélt soha. S a másik az, hogy -akár közdolgok felett tanácskoztunk, akár magán viszonyokról -társalogtunk: teljes figyelemmel hallgatá meg mások beszédét s -mások beszédébe bele nem vágott soha. <span class= -"pagenum"><a name="Page_257" id="Page_257">-257-</a></span></p> -<p>A jellemnek ezt a sajátságát kevésre becsülik napjainkban s -társadalmunk mostani szokásai közt. Pedig a valódi férfijellemnek -ez egyik legszebb s legvalódibb vonása. Önmagáról nem beszélni s -másokat figyelemmel meghallgatni. Csak magas és valódi míveltség, -csak bölcs és hosszú élettapasztalat vagy csak gyöngéd, -emberszerető lélek képes erre. Nárayban meg volt mind a három: -míveltség, bölcseség s gyöngéd lélek.</p> -<p>Szinte kirítt parlamentünk újabb alakjai közül. Először azért, -mert oly szerény volt, hogy senki se akarta észrevenni s másodszor -azért, mert oly gyöngéd és figyelmes volt, hogy senki se félt tőle. -Épen azért nagyon soká kellett volna élnie s a parlamentben -működnie, hogy a parlamentnek modern erkölcsei mellett politikai -állást vívhasson ki magának.</p> -<p>Furcsa erkölcsök ezek.</p> -<p>A meggyőződés mélysége és tisztasága mellett szükségessé teszik -a taktikai ügyességet. Náray pedig csak mély és tiszta -meggyőződéssel rendelkezett.</p> -<p>Sőt a taktikai ügyesség nagyobb hatással szokott szerepelni s -hasonlíthatlanul nagyobb eredményeket felmutatni, legalább külsőleg -és pillanatnyilag, mint bármily nagy ereje az elmének s szilárdsága -a jellemnek. Az elmeerő s a jellemszilárdság csak olyan a -politikusnál, mint az alaknak delisége s a hangnak tisztasága a -drámai szinésznél. Nem e kettőtől függ a szinész sikere, hanem az -alakítás ügyességétől. E nélkül szinész előtt s politikus előtt -egyaránt zárva van a jövendő.</p> -<p>A taktikai ügyességet részint a születés adja, részint -<span class="pagenum"><a name="Page_258" id= -"Page_258">-258-</a></span> a gyakorlat s rendszerint mind a kettő. -Az ügyességhez természetesen a tehetség, a tanulmány s a fölmerülő -kérdések változékonyságához való alkalmazkodás az alapföltétel. -Ezek nélkül jellemnek megmaradhat mindenki, de korára hatást -gyakorló államférfivá nem fejlődhetik senki.</p> -<p>De nem felődhetik ezzé alkotmányos viszonyok közt az sem, ki -magának követőket, politikai barátokat szerezni nem képes. Ennek -pedig három módja van.</p> -<p>Az egyik módja az, ha a politikus egyéniségének hódító -varázsával a szeretet és bizalom kapcsán szerzi meg barátait. Ez -volt Deák ügyessége.</p> -<p>A másik módja az, ha a politikus a félelem és legyőzhetetlenség -érzetét tudja maga iránt felkölteni s ekként szerzi meg mindazokat, -kik vele a hatalomban osztozni akarnak s azokat, kik a különbeni -eltiportatástól rettegnek. Ez rendszerint a zsarnokok és a nagy -forradalmárok ügyessége. A francziáknál Robespierre, a poroszoknál -Bismarck, nálunk Görgey s részben Tisza Kálmán ez ügyességnek -köszönik a hatalmat.</p> -<p>A harmadik módja az, ha a politikus a szeretetnek és bizalomnak, -de egyuttal a félelemnek hatalmával is meg képes hódítani magának a -parlamenti uralomhoz szükséges elemeket. Ez volt nálunk Kossuth -ügyessége.</p> -<p>Elhunyt barátom emlékét istenért se sérteném meg azzal, hogy őt -e nagy alakokhoz hasonlítsam. Sőt ezek csak azért jutottak eszembe, -hogy őt hozzájuk ne hasonlítsam. – Ő a politikában nem -vezéralaknak, ha nem közlegénynek született. Hanem ha egy pártnak -<span class="pagenum"><a name="Page_259" id= -"Page_259">-259-</a></span> minden közlegénye olyan volna, mint ő: -akkor annak a pártnak nem volna szüksége pártvezérre s a -pártvezérnek nem volna szüksége taktikai ügyességre. Az a párt a -nélkül is meghódítaná magának a nemzetet s a nemzetnek a boldog -jövendőt. Az a párt volna igazán Plátó isteni köztársasága.</p> -<p>Azért pótolhatatlan, azért határtalan a veszteség, melyet -halálával szenvedtünk. Az ő szerénysége, komolysága, az ügy iránti -zajtalan lelkesedése, modorának finomsága, zajos tanácskozásainkat -kibékítő, elcsitító szelídsége, műveltségének jótékony, üdítő -befolyása nagy erőt képviselt. Ez erő szállt el közülünk s ezt a mi -gyöngeségeink sem külön állva, sem összefogódzva nem -pótolhatják.</p> -<p>Politikai erkölcseink meg vannak rezzenve, kissé el vannak -vadulva. Sok az új és ifjú elem a nemzet törvényhozásában s az új -és ifjú elemek nagy része korlátlanúl engedi lelkében kifejlődni az -önzésnek földhöz ragadt vagy a szapora nagyravágyásnak felhőkben -úszó érzetét. Mind a kettőre szükség van mértékkel és mérséklettel. -Hiszen a hazaszeretetnek is egyik parányát az önzés képezi s az -egészséges haladásnak is egyik mozgatója a nagyravágyás. De mérték -és mérséklet kell mind a kettőhöz.</p> -<p>Korszakunk nemzeti élete hozzá van nőve az alkotmányossághoz. De -az alkotmányos élet egészséges fejlődését a sötét önkényuralom a -nagy nemzetbukás után ketté szakitotta. Az alkotmányosság uj -korszakába bejött egy csomó forradalmi szellem, melynek a csaták -<span class="pagenum"><a name="Page_260" id= -"Page_260">-260-</a></span> terén volna igazi helye s bejött egy -csomó hivatalnoki szellem, melynek a miniszterek előszobáiban volna -igazi helye. E két szellem surlódik, forr, pezseg a pártokon és a -parlamenten belől tizenöt év óta, gyűlölködik egymással s teszi -napról-napra vadabbá az erkölcsöket és a szenvedélyeket. A -forradalmi szellemnek a nemzeti ügyhöz való ragaszkodás rendületlen -kötelességérzetévé s a szabadelvü haladás ellenállhatatlan vágyává -kellene nemesülni a parlamentben, a hivatalnoki szellemnek pedig a -törvényhozáshoz szükséges valódi szakértelemmé kellene átalakulni. -Többség és kisebbség, kormánypárt és ellenzék így egészítené ki -egymást s nemzetünk haladásának szent ösvényén így fejlődnének -üdvösen előre az ellenkező pártok, elvek, törekvések és -intézmények.</p> -<p>De a kegyetlen fátum nehezedik ránk. A költő Zrinyinek -jelmondata megfordítva: sors mala, nil aliud.</p> -<p>Azoknak a férfiaknak, a kik közé Náray is tartozott, volt -rendeltetésük a 48 előtti erkölcsöket beoltani a 67 utáni -közszellembe. Kibékíteni a két nemzedéket s a szellemekből -elenyésztetni azt az iszonyú űrt, mely 49 és 67 közt tátong. A -negyvenes évek meggyőződésének tisztaságát, jellemeinek -férfiasságát s lelkesedésének füst nélküli izzó tüzét elhozni az uj -nemzedékhez s párosítani ennek élelmességével, önzésével, lázas -kapkodásával és eszmejátékaival.</p> -<p>Ám azok a férfiak lassanként kidőlnek közülünk. Ha végig nézek a -parlamenten: tagjainak alig tizedrésze, <span class= -"pagenum"><a name="Page_261" id="Page_261">-261-</a></span> melynek -szivében a nagy idők szellemének őrtüzei még ki nem alvának.</p> -<p>Te is kidőltél, elhunyt nemes barátunk.</p> -<p>Későn jöttél, korábban kellett volna közibénk jönnöd. Korán -eltávoztál, bár késtél volna még köztünk évtizedekig.</p> -<p>Értékedet nem ismertük eléggé, míg köztünk voltál. Most -ismerjük, most siratjuk már, mikor elvesztettünk.</p> -<p>Sokat veszt benned a parlament, még többet veszt pártunk, -legtöbbet az ifjú nemzedék. A férfias jellemnek, a valódi honfinak -voltál igaz mintaképe; hozzád mérni magát, életed példáján -nemesülni, olyanná fejlődni, a minő te valál: olyan szükséges lett -volna az ujabb nemzedékre, a haza jövendőjére. Az igaz emberek -száma fogyott meg eltávozásoddal.</p> -<p>Nagy műveket nem hagytál emlékül magad után. Csak jó lelkednek, -nemes szivednek, lángoló honszerelmednek emlékezetét. Mérnök ezt -meg nem méri, festő meg nem alakítja, költő meg nem énekeli, -történetiró föl nem jegyzi. Én, legkisebb barátod, följegyzem azt, -pedig tudom, hogy én is csak egy nappal tudom megnyujtani -emlékezeted világát. Aztán kialszik az a nemzet előtt s csak a mi -szivünkben él még fénye, a míg mi is utánad nem megyünk a te -utadon.</p> -<p>De a mig mi küzdhetünk, a mig szegény hazánk jobblétéért -küzdenünk lehet és kell: vissza-vissza térünk emlékedhez s lelked -nemességéből s abból a rendületlen hitből, melylyel hazád -jövendőjéhez ragaszkodtál, merítünk ujabb erőt a küzdelemhez. E -forrás nem apad <span class="pagenum"><a name="Page_262" id= -"Page_262">-262-</a></span> el soha, vajha mi se unnók meg soha a -küzdelmet, míg csak czélt nem érünk.</p> -<p>De ha czélra jutunk, ha szabad és boldog lesz ez ország: még -akkor is visszaemlékezünk te rád. Hiszen szabadságának és -boldogságának te is egyik legnemesebb, legbátrabb katonája -voltál.</p> -<p>Áldásunk veled.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_263" id= -"Page_263">-263-</a></span></p> -<h2>PERCZEL MÓRICZRÓL.</h2> -<p class="summary">(Született 1811 november 11-én, meghalt -1899-ben. Életének s jellemének vázlata e czikkben.)</p> -<p>Katona, de forradalmi. Hevenyészett katona, de lángeszű. -Rögtönzött függetlenségi harczunknak minden tábornoka képzettebb -katona volt, mint ő. De többször egyik se ütközött, több csatát -egyik se nyert. Igaz, hogy vesztett is csatákat. -Gerilla-csatározásra teremtette őt a gondviselés. Csak a sors -véletlene volt, hogy mindig sík földön csatázott. Ha a magyar faj -hegyek között lakik s ha a sors őt és seregeit hegyek közé segíti: -függetlenségi harczunk éveken, tán évtizedeken át tart.</p> -<p>Nemcsak verekedni tudott, hanem hadsereget toborzani, -összeállítani s fölszerelni is. Kettőt állított össze. Az elsőt -1848. évi szeptemberben. Ezt elnevezte Zrinyi-csapatnak. A -másodikat 1849-ik év tavaszán az orosz betörés ellen. Erélye, -vakmerősége, rajongó lelkesülése oly erős volt, hogy hozzá senki se -hasonlított. A mesés napkelet hősei rajongtak úgy vallásukért s -küzdöttek, véreztek s éltek-haltak úgy hitükért, mint ő a -szabadságért s hazánk függetlenségeért.</p> -<p>Rajongását be tudta oltani híveibe is. Midőn második -<span class="pagenum"><a name="Page_264" id= -"Page_264">-264-</a></span> seregét túl a Dunán összetoborzotta: -egy francziskánus barát volt toborzó segítsége. A keresztes háborúk -nem ismertek rajongóbb barátot. Gasparich Kilit volt a barát neve. -1854-ben akasztották fel Pozsonyban. Mikor ez Zalában toborzott -önkényteseket Perczel részére, azt mondta a hallgatóknak:</p> -<p>– Két fiát küldte hozzánk az isten. Az egyik volt Jézus Krisztus -minden nemzet számára, a másik volt Perczel Móricz a magyar nemzet -számára. Most elviszlek benneteket ehhez, azután majd amahhoz.</p> -<p>Így tudta lelkesíteni embereit.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>A katonai tudomány ma már nagy tudomány. Ha tábornok akar lenni -valaki, annak egész könyvtárt kell tudnia. És azonkívül egész ifjú- -és férfi-korát katonaságnál s hadi gyakorlatoknál töltenie. A hogy -hegedűvirtuóz senki nem lehet hamarosan: úgy nem lehet tábornok -se.</p> -<p>Igaz: Perczel Móricz volt katona.</p> -<p>Tizenhat éves korában beadta apja a tűzérekhez s mint hadapród -szolgált ott tizenkilencz éves koráig. Mit tanulhat a gyerek -tizenkilencz éves koráig? Ha nagy Napoleon tizenkilencz éves -korában elment volna valahova falusi segédjegyzőnek vagy -adóhivatali számtisztnek: lehetett volna-e harmincznyolcz éves -korában generális egyszerre?</p> -<p>Perczel 1811-ben született s 1830-ban már elhagyta a -katonaságot. Azután gazda lett, majd megyei esküdt, <span class= -"pagenum"><a name="Page_265" id="Page_265">-265-</a></span> -1836-ban simontornyai szolgabiró, 1843-ban tolnamegyei követ, 1848 -szeptemberben még táblabiró és képviselő s októberben már -generális. Október 7-én már Róth és Philippovich osztrák tábornokok -hadtestét körülkerítette, elfogta és lefegyverezte egy -harmadrésznyi ujonczsereggel, mint a mekkora az osztrák sereg -volt.</p> -<p>Így van megírva a történetben. De ezt már magam is láttam.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Az is érdekes: mért hagyta ott, mint tizenkilencz éves siheder, -a katonaságot.</p> -<p>Kiütött az 1830-iki lengyel forradalom. Perczel Móricz elkezdte -katonatársait először oktatni, azután lelkesíteni, azután -összeesküvésre felbujtani.</p> -<p>A lengyel hős nemzet és szabad, az orosz zsoldos és rabszolga. A -lengyel védi hazáját és szabadságát, az orosz eltiporja a népeket -és azok szabadságát. A világ minden nemzete elhagyta a lengyelt. -Legyünk mi különbek a világ minden nemzeténél. Mi magyarok vagyunk. -Előre bajtársak! Szökjünk ki a hős lengyelek segitségére. – Így -beszélt.</p> -<p>Kétszáz ifjú katonát toborzott bajtársai között. De nem sikerült -az összeesküvés. Elfogták, haditörvényszék elé állitották, halálra -itélték.</p> -<p>Hogyne itélték volna? Van-e katonának nagyobb bűne ennél? Kivált -a régi osztrák felfogás szerint.</p> -<p>Pestmegye közbelépett. A jó nádort, József főherczeget -megrohanták. Egyebek közt Fáy András is fölment <span class= -"pagenum"><a name="Page_266" id="Page_266">-266-</a></span> hozzá -könyörögni az ifjúért. Végre megkegyelmeztek neki, de úgy elcsapták -a hadseregtől, hogy oda többé a lábát be nem tehette.</p> -<p>Az igaz, hogy nem is nagyon törekedett rá.</p> -<p>Volt egy Opitz nevü német tüzér-hadapród barátja és összeesküvő -társa. Ez már magas tüzértiszti rangban volt Szent-Tamás sánczai -közt, mikor e sánczokat Perczel Móricz elfoglalta. Opitz -megsebesült s fogolylyá lett. Perczel kegyetlenül kaszaboltatta a -szerbeket, osztrákokat. Találkozott a sebjében kínlódó Opitzczal -egy ház előtt. Megismerte:</p> -<p>– Szervusz bajtárs! – kiáltott hozzá. – Míg meg nem gyógyulsz, -barátom maradsz s velem leszesz. A többit majd azután határozzuk -el.</p> -<p>Őrt állított melléje, hogy ne bántsák. Nem is bántották. -Perczel, ha Opitz felgyógyul, át akarta őt téríteni. De meghalt -sebjeiben.</p> -<p>Perczel maga beszélte ezt nekem 1868-ban.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Három testvérbátyja volt: István, Imre és Sándor. Nagy költőnk, -Vörösmarty Mihály eleintén ezeknek volt házitanitójuk. De utóbb -Móriczé is volt. Apjuk, az öreg Perczel Sándor jó barátságban volt -Fáy Andrással s egyszer megkérte Vörösmartyt, hogy ehhez vigye el a -gyerekeket. Egyszer aztán nyár közepén 1820-ban Vörösmarty elvitte -a Perczel-gyerekeket országot-világot látni Budára, Pestre, Fóthra, -Péczelre, Gödöllőre, Abonyba, Kecskemétre, Nagy-Kőrösre, Alpárra. -<span class="pagenum"><a name="Page_267" id= -"Page_267">-267-</a></span></p> -<p>Útba ejtették Tetétlent is. S megmutatta a halmot a fiúknak, a -melyen állott egykor Árpád.</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i4">… Árpád pedig álla -magasban<br /></span> <span class="i0">Egy kis domb tetején. Vala -ékes párducza vállán.<br /></span></div> -</div> -<p>Így szól a vers Zalán futásában. Itt fogamzott meg a nagy -nemzeti hősköltemény gondolata. Perczel Móricz jelen volt a -fogantatásnál. S a mint készültek a remek sorok egymás után: úgy -mutatta és magyarázta meg azokat a költő tanítványainak. A -hősköltemény fölséges alakjainak társaságában nőtt fel Perczel -Móricz.</p> -<p>Lehetett-e mássá, mint a mivé lett?</p> -<p>E részleteket Szüts Antal táblabirótól, egykori barátomtól s -mező-szentgyörgyi birtokostól tudom, ki a költővel barátságban s -nejével rokonságban állott s velük 1850–53-ban Baracskán és Nyéken -naponta együtt volt. Neki Vörösmarty maga beszélte el.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Láttam Perczel Móriczot 1848-ban is, de ezt az alakját -elfeledtem. Hanem húsz év mulva ujra láttam.</p> -<p>Akkor ő már úgy jelképileg föl is volt akasztva. Mint bujdosó, -megjárta Kis-Ázsiát, nyugati Európa országait s részt vett nem egy -háboruban és összeesküvésben, melyet a 60-as évek folyamán Ausztria -ellen terveztek és végrehajtottak. Végre haza jött s képviselővé -választották. Balközépi lett, Tisza-Ghyczy táborához tartozott, de -a mint a függetlenségi harczban, itthon az alkotmányi küzdelemben -se ismerte a fegyelmet. <span class="pagenum"><a name="Page_268" -id="Page_268">-268-</a></span></p> -<p>Eljött 1868-ban Veszprémbe is. Körútra indult Kossuth ellen. -Csapongó szelleme hajtotta rá. Körútja nem volt előttünk -rokonszenves, de a mit netalán élő szavával hibázott: annak árnyéka -nem homályosította el dicső tetteit.</p> -<p>Kimentünk elébe fogadni őt a város végén. Ifjú hévvel ugrott le -kocsijáról s fogott velünk kezet.</p> -<p>Alacsonyabb termet, mint Béla és Miklós testvérei. De egyenes -gerincz. Hátraszegett merész fej. Szürkésvörös, de nem ősz haj, -bajusz és szakál. Nyilt, határozott tüzü, de szelid szemek s -magasan álló szemöldök. Katonás mozdulatok s pattogó beszéd akkor -is. Ha katonaruhában van: úgy tünt volna föl, mintha teljes -életében nem lett volna egyéb, mint generális. Pedig csak tíz -hónapig volt az húsz év előtt.</p> -<p>Ez az alakja maradt meg emlékezetemben. Ennek már harminczegy -esztendeje. Láttam még néhányszor, de húsz év óta egyszer se.</p> -<p>Kossuth elleni körútja nem végződött jó sikerrel. Kossuth Lajost -még Perczel Mórnak se volt szabad súlyosan birálni. Mikor Pestre -visszajött, meglátogatta Deák Ferenczet s azt mondta neki:</p> -<p>– Örülhetsz bátyám, utamban két ellenfeledet tönkre tettem.</p> -<p>– Kik azok?</p> -<p>– Az egyik Kossuth Lajos, a másik Perczel Móricz.</p> -<p>– Nem örülök, – felelt Deák, – pedig az egyikben aligha sok kárt -nem tettél. <span class="pagenum"><a name="Page_269" id= -"Page_269">-269-</a></span></p> -<p>A tűzlelkű tábornok talán nem is jött rá hamarjában, hogy annak -az egyiknek Deák nem Kossuth Lajost gondolta.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Többé nem is vállalt képviselői megbizást.</p> -<p>Az Andrássy-kabinet hazafias készséggel ajánlott fel neki -tisztes honvédtábornoki nyugdíjat, mely az anyagi gondoktól -megmentette. Azóta elvonult a nyilvánosság elől s élete történetét -írta meg.</p> -<p>Emlékirata mikor lát világot: családja dönti el. Mekkora irói -képességgel jön elénk emlékirata: nem tudjuk. De nem is az a -fődolog. Hanem az, hogy az az emlékirat az egész század sok nemzeti -történetét állítja elénk s menti meg a feledékenységtől.</p> -<p>De ő neki nincs erre szüksége.</p> -<p>Legdicsőbb harczunk kohótüzében született meg, nőtt fel s lett -nagygyá az ő történelmi alakja. S az ő alakja eltünhetett, a mint -az a tűz kialudt. Alakjának foltjait sűrű ködbe temeti el a -feledés, de hős lelkének, rajongó honszerelmének s fékezhetlen -szabadságvágyának nagy tetteit örök emlékezetükben tartják a -nemzedékek, melyek büszkén gondolnak rá mindaddig, míg áll a világ -s él a mi nemzetünk.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_270" id= -"Page_270">-270-</a></span></p> -<h2>MADARÁSZ JÓZSEFRŐL.</h2> -<p class="summary">(A magyar képviselőház Nestora, Madarász József -született 1814 augusztus 27-én. Birtokos és ügyvéd, de soha nem -ügyvédkedett. Ifjoncz korában egy kötet költeménye látott -napvilágot. Megirta emlékiratait is. E kis czikket 1899. évi -márcziusban irtuk róla. Istennek hála, még most is jó egészségnek -örvend.)</p> -<p>Szegről-végről rokonok is volnánk a czeczei rég kihalt vagy -onnan elköltözött ősi atyafiság valamelyik ága révén, de annak a -rokonságnak ágát-izét, származását én bizony hamarosan -bebizonyitani nem tudnám. De öreg barátom se tudná.</p> -<p>Úgy rémlik előttem, 1850-ben vagy 1851-ben láttam először. -Haynau uralkodott Pesten, valami rokonom volt akasztófára szánt -politikai fogoly az Ujépületben, apám azt látogatta meg, engem mint -gyermeket is magával hurczolt. A foglyok épen sétáltak kint a -második vagy harmadik udvarban. Apám a profoszhoz ment, én addig -kint maradtam az udvaron a foglyok között. A foglyok párosával -sétáltak, Madarász, úgy emlékszem, egy sánta előkelő fogolylyal -volt együtt, ma már nem tudom, ki volt az. Meleg volt, ki voltam -izzadva, kalapom levettem a fejemről s kezemben tartottam. Madarász -csak oly nyalkán lépege tett akkor is, mint <span class= -"pagenum"><a name="Page_271" id="Page_271">-271-</a></span> most. -Oda jött hozzám s rövidre nyirt hajamat fölborzolta.</p> -<p>– Jól van, fiam – szólt hozzám, – csak vedd le a kalapot ezek -előtt az urak előtt. Úgy sem sokszor s úgy sem sokáig veheted le -már előttük.</p> -<p>Azt gondolta: azokat az urakat ugyis felakasztják vagy -agyonlövik nemsokára. De ezt meg nem mondta nekem.</p> -<p>Azután elmult néhány esztendő. Én Pápán tanultam a kollegiumban, -ő meg Josefstadtban, az elitélt államfoglyok börtönében. Ő többet -tanult, mint én, pedig én voltam a fiatalabb s nekem tanárom is -több volt, mint neki. De a tanrendben volt nagy különbség. Az -övében ott szerepelt a lábvas, a rabélelem, az örökös börtön s a -fegyveres őr. A mi mind nem volt az enyémben.</p> -<p>Egykor 1856-ban megint apámmal egy kedves somogymegyei -rokonunkat látogattuk meg Jákóban. Madarász Lajos előkelő birtokos -volt e rokonunk. Egyik estennen csendes pipaszó mellett -beszélgetnek az öregek, egyszerre nagy cserdités és kocsizörgés -hallatszik az udvaron; nyilik az ajtó, belép rajta valaki s megáll -az ajtó előtt.</p> -<p>Hát bizony Madarász József bátyánk volt az. Azt gondolom, -egyenesen Josefstadtból jött s meg sem állt Jákóig. Harsány hangon -bekiáltott:</p> -<p>– Adjon isten! Hogy vagytok?</p> -<p>Mintha csak a mezőről jött volna be a vacsorára. Öt esztendei -várfogságnak nyoma se volt rajta. <span class="pagenum"><a name= -"Page_272" id="Page_272">-272-</a></span></p> -<p>Hejh volt aztán szótlan ölelés, forró könyhullatás, szegény jó -nénémnek hangos zokogása. József bátyánk csak legénykedett, csak -kiabált, csak nevetett s csak könnyei hullottak vastag bajuszára, -torzonborz szakállára. Mert bajusza, szakálla akkor is csak olyan -volt, mint most. Meg szemöldöke. Talán-talán most negyvenhárom év -mulva, mintha mégis valamivel szürkébb volna. De erről nem vagyok -egészen bizonyos.</p> -<p>Végre elállt a köny és megjött a szó.</p> -<p>– Ülj le már bátyám, honnan jösz, mi történt, hogy lettél -szabaddá?</p> -<p>Száz kérdés egymás után.</p> -<p>Megfelelt József bátyánk minden kérdésre, de le nem ült. -Pattogós lépésekkel mérte végig százszor a szobát, – úgy megszokta -a rabsétát. Még ma is, nyolczvanöt éves korában, jobban szeret -sétálgatni, mint üldögélni. Még ma is egyenes a termete, mint a -czövek. Még ma is feltartott fejjel peczkesen jár és áll az emberek -közt, mint kis gyerek korában. Hangja még ma is oly érczes és -harsogó, mint fél század előtt. Hatalmasabb hangja senkinek sincs a -törvényhozók között.</p> -<p>Akkor is olyan hangja volt, mikor a fogságból haza jött. -Bámultam erélyét, vidámságát, törhetlenségét. Emlékszem egyik -adomájára várfogsága idejéből. Ott mondta el Jákóban.</p> -<p>Olvasnivaló könyvet kért a várparancsnoktól.</p> -<p>– Csak a szentirást adhatom – felelt a várparancsnok.</p> -<p>– Jó lesz az is. <span class="pagenum"><a name="Page_273" id= -"Page_273">-273-</a></span></p> -<p>Adtak neki bibliát ékes német nyelven.</p> -<p>– De én magyar bibliát kérek.</p> -<p>– Azt nem adunk.</p> -<p>– Nohát vigyék a német könyvüket. Én a szentirást se olvasom el -német nyelven.</p> -<p>Adtak azután neki e szóért hetenkint egy napi bőjtöt. Még se -olvasott németül.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Az isten is ellenzéknek teremtette. Mindegy ő neki akármilyen az -a kormány, ő minden kormánynak ellenzéke. A -Batthyány–Kossuth-kormány már csak elég nemzeti, elég magyar és -elég radikális kormány volt 1848-ban, de ő annak is hatalmas -ellenzéke volt.</p> -<p>A véderővita alatt 1889-ben arról ábrándoztunk, hogy ha egyszer -függetlenségi pártunk többségre jut: ki melyik miniszterséget -fogadja el. József bátyánkat is kérdezték, melyik tárczára -vállalkozik.</p> -<p>– Egyikre se. Nem akarok kormány lenni. Ha többségre juttok: -válasszatok meg a népképviselet elnökének. Az elnökséget elvállalom -s betöltöm.</p> -<p>Be is töltötte becsülettel. Bizonyitja ezt a mult évi -deczembertől máig tartott korelnöksége. Erély, szellem, tiszta -látás, éberség és elvhüség volt elnökösködése. Pedig azóta ujabb -tíz év telt el.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Magyar falusi gazdaember mai napság nem nagy különbséget lát -abban, hogy ki, miért, mikor, mennyi <span class="pagenum"><a name= -"Page_274" id="Page_274">-274-</a></span> időre volt becsukva. Arra -meg épen nem emlékezik már, hogy ötven év előtt miért zártak el -annyi jóravaló magyar embert. Hanem aki be volt egyszer csukva, azt -azért, hogy be volt csukva, nem igen dicséri.</p> -<p>Egyszer az enyingi kerületben együtt voltunk korteskedni. -Bealkonyodott már, mikor Lepsényben a faluháza előtt beszédre -került a sor. Én is beszéltem, József bátyánk is beszélt. S -beszédében hivatkozott ötesztendei várfogságára is.</p> -<p>Beszéd után bementünk a tanácsterembe egy szóra s ott kérdezi a -birót:</p> -<p>– No biró uram, hogy leszünk a szavazókkal a mai beszéd -után.</p> -<p>– Nagyon szép volt a beszéd, nagyságos uram, nagyon köszönjük -is, hogy falunkat megtisztelte vele. Csak már ne tetszett volna -fölemliteni, hogy be is volt csukva. Nem tudtak arról itt az -emberek semmit. Csak az a szerencse, hogy egy kissé már -besötétedett, nem ismerték föl nagyságos uramat.</p> -<p>József bátyánk azt mondta magában e beszédre: »cseszkó.« Az a -szokása, hogy minden kormánypárti kortest és minden bolond embert -cseszkónak hi.</p> -<p class="center">*</p> -<p>József bátyánk biztos arról, hogy ő halhatatlan. Arról én is -biztos vagyok. Elveihez hívebb embert nem szült még magyar föld. -Hatvanöt év előtt már mint jurátus ott volt az 1832-iki -országgyülésen. Már ott <span class="pagenum"><a name="Page_275" -id="Page_275">-275-</a></span> disputába keveredett Deák -Ferenczczel. És mindig disputált vele. Deák már huszonhárom éve -halott, azért ma is disputál vele. S közjogi elvei ma is -változhatatlanul ugyanazok, mint voltak 1832-ben. Három nemzedék -kihalt már mellőle. Három király alatt védte már az alkotmányt. -Hiába volt 1848, hiába 1867, az ő elvei most is a régiek s azokra -most is akkora szükség van, mint hatvanöt év előtt. Hogy ne lenne ő -halhatatlan!</p> -<p>Választó kerülete is az.</p> -<p>Ötvenegy esztendő óta ugyanazt a kerületet képviseli. -Fehérvármegye sárkereszturi kerülete az. El ne felejtse nevét -jóravaló magyar ember. Mindenki a föld alatt fekszik már, a ki -először rá szavazott s ma több mint félszázad mulva egyetlen -választó sincs, a ki másra szavazna.</p> -<p>És sohase került a választás egy krajczárjába se. Se neki, se -választóinak. Léptettek föl ellene népszerű embert, léptettek föl -nagy urat, elköltöttek ellene százezreket: választói megmaradtak -mellette rendületlenül.</p> -<p>Egyszer, most nemrégen, valamelyik választásnál egy választó azt -mondta József bátyánknak, hogy mégis jó lenne talán, ha egy kis -zászlót adna a választásra.</p> -<p>Rettentő tűzbe jött József bátyánk e hallatlan követelésre.</p> -<p>– Mit? Zászlót? Utóbb még majd kocsit is? Nem szégyenlenék -magukat ily borzasztó korrupczió miatt?</p> -<p>Alig lehetett lecsillapitani. <span class="pagenum"><a name= -"Page_276" id="Page_276">-276-</a></span></p> -<p>– Mit szólna, ha sirjából föl találna kelni apád, öregapád, -ősapád, a ki mind zászló nélkül adta rám szavazatát?</p> -<p>Erre aztán csakugyan nem tudott megfelelni az a telhetetlen -ember.</p> -<p>Hetvenkét éves volt József bátyánk akkor, a mikor -Balaton-Füreden vett egy puszta telket. Régen volt ez már. Megkérte -egy ottani ura-öcscsét, hogy akáczfadugványnyal ültesse be azt a -telket.</p> -<p>– Aztán mit akar ott urambátyám? Oroszlánt akar ott azon a -pusztaságon tenyészteni?</p> -<p>– Nem én öcsém. Hanem ha szépen felnőnek, meglombosodnak a fák -és én ott hagyom az országgyülést, akkor egy nyugalmas hajlékot -akarok ott épiteni s öreg napjaimat ott akarom eltölteni.</p> -<p>– Aztán mikor akarja bátyám az országgyülést ott hagyni?</p> -<p>– Majd ha a kisebbik fiam harmincz éves lesz s helyemet ott -betöltheti.</p> -<p>Kisebbik fia most tizennyolcz éves. Tehát József bátyánk 1911-ig -akar akkori szava szerint képviselő lenni. Még hátra van tizenkét -esztendő. De én nem hiszem, hogy akkor is visszavonuljon. Mert úgy -látom, hogy az alkotmányt még akkor is védelmezni kell. József -bátyánk pedig honfikötelességét el nem mulasztja.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Több éven keresztül jó Herman Ottóval, szegény gróf Károlyi -Gáborral s egyéb barátainkkal külön függetlenségi pártot -alakitottunk s Madarász Józsefet <span class="pagenum"><a name= -"Page_277" id="Page_277">-277-</a></span> választottuk meg -pártelnökké. Hogy is választhattunk volna más elnököt, jobb -elnököt?</p> -<p>Programmot kellett csinálni.</p> -<p>József bátyánk kurucz ellensége a pragmatica sanctiónak. Ő ez -alapon programmot nem csinál. Elvégre természetes uton kihalhat a -Habsburgok családja s az esetre a Rákoson választunk nem uj -királyt, hanem esetleg köztársasági elnököt. Ezt a jogot fel nem -adhatjuk s erről a programmban gondoskodnunk kell jó előre.</p> -<p>Azt mondja valamelyikünk:</p> -<p>– József bátyám, hiszen hetvenhét élő tagja van a királyi -családnak, ötszáz év előtt ez ki nem hal.</p> -<p>– Nos igen. Szól tehát programmunk ötszáz esztendőre.</p> -<p>Jó Károlyi Gábor, isten nyugtassa meg, fölpattan e szóra:</p> -<p>– Én ötszáz esztendőre való programmot alá nem írok. Hogy tartom -én azt meg?</p> -<p>József bátyánk nem akart engedni. De minthogy békeszerető ember, -utóbb is a pártegység kedvéért megegyeztünk valami -százötvenesztendős programmban.</p> -<p>József bátyánk most is e mellett tart.</p> -<p>De én is.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Bizony halhatatlan maradsz te örök ifju öreg barátom! De ha -mégis megtörténnék veled valami emberi dolog – úgy jó későn, a -mikor mi már nem leszünk, – ha nemzetünknek oly fiai lesznek, a -minő te voltál és te vagy: halhatatlan marad nemzetünk.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_278" id= -"Page_278">-278-</a></span></p> -<h2>KÁSZONYI DÁNIEL.</h2> -<p class="summary">(Sárosmegyei nemes és birtokos nemzetség -ivadéka, született 1813 oktober 2-án, meghalt 1886. márcziusban. -Hirlapiró, regényiró, de nem nagy iró. Minden csepp vére s 1848 óta -egész élete forradalmi. A müveltség korszerü intézményeinek oly -keserü ellensége, mint ő, a magyar fajból eddig még nem született. -Utolsó éveiben nagy nyomorban élt családjával.)</p> -<p>Kászonyi Dánielről, a jó öreg »Dani bácsi«-ról akarok egyet és -mást elmondani.</p> -<p>Eltemették. Én nem voltam a temetésén, mert temetésre menni nem -szokásom s nem is megyek, ha csak külső hivatalos kötelesség nem -parancsolja. E pontban szorosan követem Kálvin János parancsait. -Üres hivalkodás minden pompa, melyet a halott körül kifejtenek az -emberek. Gyakran mintha dicsekednének vele: ime nekünk is van -halottunk!</p> -<p>Nyolcz vagy kilencz évvel ezelőtt ismerkedtem meg a jó öreggel. -Ő is az »Egyetértés«-nél dolgozott s én is. Ennél a mi lapunknál -akkor a tisztes öreg corpus-juris-tól kezdve a szélső -szoczializmusig képviselve volt minden politikai nézet. Én csak -afféle magyar táblabirói oppozicziót képeztem az uralkodó rendszer -ellen s mint Thaly Kálmán barátom, egészen megelégedtem volna olyan -Magyarországgal, a minőt Rákóczi <span class="pagenum"><a name= -"Page_279" id="Page_279">-279-</a></span> Ferencz akart teremteni. -Dani bácsi pedig egészen a párisi kommünardokkal értett egyet s a -régi magyar hagyományos politikából legfölebb Dózsa Györgytől -fogadott volna el némi jó tanácsot és útmutatást. Egészen -természetes tehát, hogy mi a fenforgó napi kérdések fölött nagyon -ritkán s nagyon kevés pontban értettünk egyet.</p> -<p>Valami két esztendeig voltunk együtt a lapnál. Ő nem törődött -azzal, hogy én mit és miről irok, én meg épenséggel nem tudtam, -hogy ő miféle rovatot és miként vezet. De nem kerültem, sőt -kerestem vele az alkalmat az eszmecserére, a vitatkozásra. Meg -akartam ismerni egy igazi szoczialista eszejárását, be akartam -hatolni lelkületébe s gondolkozásának titkaiba s meg akartam tudni, -hogy jó ember, erős jellem lakik-e abban az emberben, a ki öreg és -magyar és szoczialista egy személyben.</p> -<p>Minél többet vitatkoztam vele: annál bizonyosabb volt, hogy mi -soha egyet nem érthetünk s minél nagyobb volt köztünk a -meggyőződések távolsága: annál jobban tiszteltem és becsültem -őt.</p> -<p>Mert láttam, hogy nála a politikai nézet nem divat és nem -kenyérkereset s nem is a közvélemény áramlata, hanem mély és -fenséges meggyőződés, mely az egész lelket és az egész emberi -életet ragadja magával. Láttam, hogy oly anyagból van ő gyúrva, a -melyből a próféták és az apostolok készülnek ott, a hol a világnak -helyzete kedvező rájuk nézve.</p> -<p>Szegény Kászonyi Dánielre soha se volt kedvező. <span class= -"pagenum"><a name="Page_280" id="Page_280">-280-</a></span> Telve a -világmegváltó szoczializmus legmagasb eszméivel, egész hatásköre -abból állott, hogy egy magyar napilapnak legyen ujdondásza. -Mindennap a fölött gondolkozva, miként lehetne boldoggá tenni az -emberek millióit: szerencsésnek érezheté magát, ha ő és családja -naponkint száraz kenyérrel jól lakhatott. Egy királyi felség, ha -rongyokba öltözni és koldulni kénytelen: ehhez hasonlított -Kászonyi.</p> -<p>Eszméi: azok érdekesek valának.</p> -<p>Egy napon azt magyarázta meg nekem, hogy minden hatóságot el -kell törölni a királytól kezdve a falusi kisbiróig s minden -muzeumot és hatalmi jelvényt el kell égetni a trónustól kezdve a -trafik-czimerig.</p> -<p>– De hát akkor mi lesz – kérdezém, – ha nem lesz hatóság s az -emberek egymást ölik s az ifjak megeszik az öregeket, mint a -masszageták?</p> -<p>– Kinek mi köze ahhoz? – ezt felelé.</p> -<p>Egy alkalommal azt fejtegeté, hogy az állami élet, a külön -ország, a nemzeti jellem és fajunk fentartása mind ostobaság. Csak -»az ember«: ez az igazság.</p> -<p>Megjegyzém, hogy arról az ezer évről, mely nemzetünk mögött van -s arról a másik ezerről, mely nemzetünk előtt fénylik, nem mond le -a magyar egykönynyedén.</p> -<p>Nem adott rá semmit s ellenvetésemet így ütötte el:</p> -<p>– Ha egy tisztességes embernek szemébe mondják, hogy anyja -kicsapongó volt: ez becsületsértés s a sértőt megöli a sértett fél. -De ha a legtisztességesebb embernek bebizonyítják is, hogy a -tizenhatodik ősanyja ezelőtt ötszáz esztendővel utczán űzte a -kicsapongást: <span class="pagenum"><a name="Page_281" id= -"Page_281">-281-</a></span> ezzel nem törődik, ezen fel nem indul -senki. Így vannak a nemzetek. Tízezer esztendő mulva egy ember se -lesz a világon, a ki érdeklődnék az iránt, hogy valaha magyar is, -vagy német is volt a föld kerekségén.</p> -<p>A történelmi nagyság iránt, akár emberről, akár tettről volt -szó, nem volt benne elismerés. Korunkat s az előző korokat a -barbárság korának tekintette s a nagy gyári tőke urait -veszedelmesebb pusztítóknak, mint a vandálokat. Ha vitatkoztunk, ő -a történetből merített érveimre soha sem adott semmit.</p> -<p>– Hát önök, Dani bácsi, – kérdezém – nem tanulják s nem ismerik -a nemzetek történetét?</p> -<p>– Ismerjük, de nem méltányoljuk. – Ez volt felelete.</p> -<p>De nemcsak elméletben vallotta ő ezeket az elveket, hanem a -mennyiben saját szerény körében teheté, gyakorlatilag is alkalmazá. -1879. végén megvált az »Egyetértés«-től s egy más laphoz ment -munkatársnak. A megválás indokául azt írta Csávolszkynak:</p> -<p>»Nem maradhattam a lapnál, mert én Bismarckról gyökeresen -ellenkező véleményben vagyok, mint a lap vezetője.«</p> -<p>Ez alatt Seffer László irótársát értette, a ki egyszer-másszor -minden radikális nézete daczára is némi respektust tanusított a -nagy vaskanczellár iránt.</p> -<p>Nekem más okot mondott a jó Dani bácsi, mikor elválásának -indokairól kérdezém.</p> -<p>– Olyan lapnál – úgymond – melyet már az »Ellenőr« is -tisztességes lapnak tart, én munkatárs nem lehettem. <span class= -"pagenum"><a name="Page_282" id="Page_282">-282-</a></span></p> -<p>De minő változatos és egészében minő fenséges élet volt az övé -több mint félszázadon keresztül!</p> -<p>Ott volt az 1832-iki országgyülésen. Akkor legradikálisabb klubb -volt az »ifjak« társulata, kik egy »társalkodási egyesület«-et -alakítottak. Elfogták, bebörtönözték őt is Lovassyval egy időben. -Így lépett be a politikai életbe. Első lépése: a börtön.</p> -<p>Mikor a börtönből kiszabadult: itthon pecsovicsnak talált minden -pártot. Szive Párisba vonzá s ő Francziaországba költözött. Ott a -szélső republikánusokkal kötött mindjárt barátságot, de nem -feledkezett meg hazájáról sem. Kossuth hírlapjának volt 1842-től -párisi levelezője.</p> -<p>Haza jött, mikor függetlenségi harczunk kezdődött. Jelentkezett -Kossuthnál s a legnehezebb munkát kérte a maga számára.</p> -<p>Legnehezebb munka volt akkor Bécsben lenni, a bécsi forradalmat -szítani s a bécsi felkelők és a magyar honvédelmi bizottmány közt -az összeköttetést fenntartani. Erre vállalkozott Kászonyi.</p> -<p>Ezután legnehezebb munka volt az Ausztriában levő magyar -ezredekben a hazatérés vágyát felkölteni s őket haza vezetni. Erre -is ő vállalkozott. Prágából haza hozta a Nádor-huszárokat, -ügyünknek megnyerte a Koburg-huszárokat, s a Ceccopieri-ezred olasz -katonáit arra bírta, hogy átjöjjenek hozzánk. Ezekből alakult a -Frangepán-zászlóalj.</p> -<p>Azt persze könnyü elmondani, hogy ő ezt mind megcselekedte, de -azt azután érdemes elképzelni, hogy <span class="pagenum"><a name= -"Page_283" id="Page_283">-283-</a></span> mindezt megcselekedni -miként volt lehetséges. Fölkeresni a katonákat egyenkint, -esténkint, éjszakánkint. Együtt kocsmázni velük hetekig. Súgdosni -fülükbe borzalmas dolgokat, melyek őket a hazatérésre -kényszerítsék. Föllelkesíteni a katonai fegyelemben kővé vált -közkatonaszívet s azt elkészíteni arra az útra, melyen minden -lépésnél a halálba ütközik. Közibök vinni a magyar kormány -proklamáczióit s mindennap másként öltözve, más nyelven beszélve, -más üzleti foglalkozást színlelve, mindennap szembe szállani azzal -a halállal, mely a kémeket és a katonai felbujtókat oly csúfosan s -oly gyorsan szokta elérni. Ime: ezt tette Kászonyi hónapokon -keresztül.</p> -<p>Mikor mindezt elvégezte: akkor elindult haza felé. Csak néhány -nappal előbb ért Pozsonyba, mint a Pákozd mellől futó Jellasics. A -horvát bán természetesen Pozsonyt meg akarta szállani. Kászonyinak -első dolga volt Csallóközt benyargalni, a népfölkelést szervezni s -azt Pozsonyba vezetni, hogy Jellasichot oda be ne ereszsze.</p> -<p>Ezt a munkát is becsülettel és sikerrel hajtá végre.</p> -<p>Azután rendes honvéd és főhadnagy lett. A komáromi kapituláczió -után előbb Hamburgba, azután Londonba bujdosott ki. Itt tizenkét -évet s később Lipcsében tíz évet töltött mint író, nyelvmester és -zongora-tanító. Összeköttetéseit a szélső radikálisokkal mindenütt -szorgalmasan fenntartá, ezek minden üldöztetését ő is átszenvedte s -képzelhetlen munkát kellett naponkint végeznie, hogy magának és -családjának a szegénység legszegényebb kenyerét megkereshesse. -<span class="pagenum"><a name="Page_284" id= -"Page_284">-284-</a></span></p> -<p>E soha nem szünő, ez örökké tartó munkásság bámulatba ejtett -engem. Annyit és annyifélét írni, mint ő, soha senkit nem -láttam.</p> -<p>– Dani bácsi, – mondám neki egykor, – maga nem igazi -forradalmár. Ily végtelen naponkinti munka végtelen -munkaszeretetből származik, ez pedig nem a forradalmárok, hanem a -békés lelkek jellemvonása.</p> -<p>Ő komolyan felelt e félig komoly beszédre.</p> -<p>– Én – úgymond – kenyeremet keresem, mint a gözü. A gözü gyűjt, -gyűjt s már azt hiszi: együtt van téli kenyere, mikor egyszer csak -rájön a szántóvető ekéje s fészkét, kenyerét szerte szórja. A gözü -újra keres fészket s újra dolgozik és újra gyűjt s fészkét és -keresményét az eke újra szerte szórja. Így megy ez, míg bejön a -szigoru tél s lehetetlenné teszi a fészekrakást és kenyérkeresést. -A szegény gözü ekkor felakasztja magát, de én ember vagyok s én a -munka kötelessége elől nem mehetek a halálba. Pedig az én fészkem -és keresményem négyszer dúlta már fel a sors vasekéje.</p> -<p>Szegény Dani bácsi: az örökké munkás és örökké üldözött gözü -volt az ő igazi képmása.</p> -<p>És még se csüggedt. Sőt együtt haladt a korral.</p> -<p>Először liberális volt. Azután lett magyar radikális. Párisban -köztársasági s mikor 48-ban haza jött: forradalmár. A forradalom -befejeztével bújdosó és szoczialista. Imádta a szoczialistákat, de -a mikor a nihilisták kerültek felszínre s az orosz czárt -felrobbantották: akkor már a szoczialisták is pecsovicsok lettek az -ő <span class="pagenum"><a name="Page_285" id= -"Page_285">-285-</a></span> szemében. A nihilistákról megint a -franczia anarkhistákra szállott át rokonszenve. Megérte még a -dinamitpárt működését is. De a dinamit mennydörgését ő már nem -hallotta s a robbanások fénye nem ért el szemeibe.</p> -<p>E szemekre a halál borította rá ködfátyolát.</p> -<p>Mint legjobb és leghívebb barát, úgy jött el hozzá a halál. Egy -hosszu élet örök szenvedéseit, egy fenséges kötelesség-érzet soha -nem pihenő munkásságát szüntette meg az a legjobb és leghívebb -barát.</p> -<p>Szegény Dani bácsi, hős volt a véres csaták terén és hős volt a -véres verejték műhelyében. Mindig hitt, mindig lelkesült, mindig -dolgozott és mindig éhezett.</p> -<p>Most már nem dolgozik és nem éhezik!</p> -<p>Özvegye és árvája maradt: öreg nő és ifju leány.</p> -<p>Örökségük egy dicső név nemzetünk évlapjain s egy rothadt -szalmazsák. És a nyomor, melyet a halott nem vihetett magával a -föld alá!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_286" id= -"Page_286">-286-</a></span></p> -<h2>A SZÚDI REMETE.</h2> -<p class="summary">(Sembery Imre honti és nógrádi nagybirtokos, -1848-ban képviselő s a honvédelmi bizottmány tagja, született -1804-ben, meghalt 1898 október 18-án. Az 1825-iki országgyülés kis -és nagy szereplői közt ő élt legtovább. Nagy müveltségü szerény -férfiu volt.)</p> -<p>Tocqueville egykor, midőn világhírü tanulmányi utazását -folytatta Amerikában, Pennsylvania egyik legnyugotibb megyéjében -egy napon elesteledett a nélkül, hogy alkalmas éjjeli tanyára akadt -volna. A vidék vad és erdős, a járható út és a czivilizált ember -ritka, vad állatok és vad emberek sűrű számban. Szerencsére közel -volt egy gazdag ültetvényes telepe. Bement oda, bejelenté magát a -telep urának s kért éjjeli szállást.</p> -<p>Az úr hajlottkorú volt már. De erőteljes termet s komoly és -nyugodt arcz, melyen semmi nyoma se látszott annak, hogy az egykor, -régen, egy nemzedék előtt, a világ legnagyobb és legvéresebb -forradalmi viharát megélte és túlélte, sőt azt az égen és a földön, -a szívekben és az elmékben felidézni s szítani törekedett. E férfi -franczia volt, talán Louvet, talán az egyik Carnot: neve nem jut -eszembe. Csinálta a nagy forradalmat, <span class= -"pagenum"><a name="Page_287" id="Page_287">-287-</a></span> társa -volt a girondiaknak, futott Robespierre vérebei előtt s midőn már a -vér és tűz és a szabad eszmék árja elárasztá Európát s két -világrész megrendűlt a nagy hódító lovának lábai alatt: akkor -kiment Amerikába, elment a czivilizáczió nyugoti szélére, neki -állott egy ős rengetegnek, hogy abból kiirtsa a vadat, a fát és az -indiánt, mint egykor a konventben kiirtani törekedett a középkor -intézményeinek fenevadait, s hogy ott békés és munkás telepet -állítson a művelt és boldog jövendőnek. Itt dolgozott már több mint -harmincz év óta.</p> -<p>A vén forradalmár és az ifju utazó hamar felismerték egymást. -Amaz történeti név volt már, emez még csak ezután leendett azzá. -Amaz csinálta a nagy forradalmat, emez örök szépségű művében – noha -csak az európai demokraczia álneve alatt – megírta annak tudományos -költészetét. Minő társalgás lehetett az, minő fenséges eszmék -érintkezhettek ott e két férfiú között, kik egy nemzet fiai valának -s kiket így hozott össze a véletlen! Tocqueville csak röviden -érinti elmélkedéseik néhány fontos tárgyát.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Ez agg telepítvényes jutott eszembe, mikor meglátogattam Szúdon -Sembery Imrét, alkotmányos és függetlenségi harczainknak e -jelentékeny alakját.</p> -<p>Túl a nyolczvan éven, Kossuth Lajossal, mindenkori politikai -vezérével egy évben születve, s ugyanazon <span class= -"pagenum"><a name="Page_288" id="Page_288">-288-</a></span> évben -lépve a politikai pályára, már az 1825-iki országgyűlésen jelen -volt, mint távollévők követe, s azóta – hatvan év óta – részint -mint komoly tényező, részint mint figyelmes szemlélő a politikai és -egyházi téren folyton találkozunk vele példátlan szerénysége s -visszavonúltsága daczára is.</p> -<p>Szúd kívül esik az ismert világon. Olyan jármű, melyet a gőz -hajt, oda soha el nem vezet, se vízen, se szárazon. Nem kanyarog -arra még országút sem. A kis Hontnak kisded nyugoti zugában, hegyek -közé beszorítva, óriási nyárfák suhogói árnyai közt, hegy oldalán -fekszik festői szép alakban a szúdi kastély, melynek remete lakója -ott tölti az éveket és napokat dolgozó szobájában könyvei közt, -vagy nagyúri téli kertjében, melyben a legritkább és legértékesebb -délszaki és tengerentúli növények díszlenek. Csak akkor mozdul ki -néha innen, ha kiterjedt gazdaságának vagy egyházának érdekei úgy -parancsolják.</p> -<p>Az országos politikáról s annak mindennapi izgalmairól rég -lemondott. Lemondott már 1849-ben, függetlenségi harczunk gyászos -befejeztekor. S indoka, mely erre bírta, ép oly nemes és -tiszteletreméltó, mint a mely félszázaddal azelőtt arra a pályára -kényszeríté.</p> -<p>Mint fiatal ember, már 1824-ben részt vett a megyei élet -küzdelmeiben. Barátságban állva Plathyval, az aranytollú -főjegyzővel s mind az idősb, mind az ifjabb Balogh Jánossal, az -ezek által megindított mozgalmat törekedett Hontba is átvezetni. -<span class="pagenum"><a name="Page_289" id= -"Page_289">-289-</a></span></p> -<p>A 25-iki országgyűlésen Nagy Pál vezetése alatt a nemzeti -liberális ellenzékhez csatlakozott. Tanúja volt Nagy Pál óriási -szereplésének. Ott volt, mikor Széchenyi az akadémia -megalapításával kilépett mint ifjú államférfi a cselekvés -színterére. Kossuth és Deák az ő szemei előtt kezdték az országos -működést s nőttek fel a nemzet óriás alakjaivá. Kölcsey és -Wesselényi barátai valának s előtte tűntek fel és hunytak el a -nemzet örömére és gyászára. Mindennek, mi e század folyamán nagy -volt nemzetünk életében, tanúja volt eddigelé. S rajta kívül csak -ketten vannak már, kiknek kora és emlékezete az övéig fölér: a -turini nagy bujdosó az egyik, Zsoldos Ignácz, a régi táblabírák -nesztora a másik.</p> -<p>De nemcsak tanu volt ő, hanem tényező is. A felvidéki pánszláv -mozgalomnak ő volt egyik legelső s legkitartóbb üldözője s ebben -állása is az evangelikus egyház élén segítségére volt. S midőn az -adminisztrátori rendszert behozta hozzánk Metternich kormánya s -midőn a Tisza, Luka, Bene név oly hírhedt közpéldabeszéddé vált az -országban, ő Lukát, Hontnak híres adminisztrátorát szemelte ki a -maga ellenfeléül, ennek nehezíté s keseríté meg működését s honti -barátaival együtt ez ellen szervezé az alkut nem ismerő hazafias -ellenzéket.</p> -<p>Fő szerepe a 48-iki pesti nemzetgyűlésben játszódott le. A -parlamentben ahhoz az árnyalathoz tartozott, mely Kossuthot -választá vezérévé s őt követte ernyedetlenűl. S a parlamentben – s -ez sajátságos – a legelső komoly forradalmi hang az ő ajkáról -hangzott el. <span class="pagenum"><a name="Page_290" id= -"Page_290">-290-</a></span></p> -<p>Szeptember 12-én történt. Jellasich már megkezdé pártütő -hadjáratát. Az alvidéken már régóta folyt a vér s Erdélyben már -gyilkolták a magyart. A Batthyány-kabinet még állott, de a király -már a kamarilla hatalmában volt s a miniszterekkel nem érintkezett. -Széchenyi elméje már borúlni kezdett s Deák és Batthyány -gondolkozni kezdtek azon, hogy az ő békítő szerepüknek alighanem -vége van. Sokan a nemzetgyűlés tagjai közül komoran és kishitüen -gondoltak a jövendőre: mi lesz akkor, ha a miniszterium lemond s ha -a király feloszlatja az országgyűlést.</p> -<p>Sembery szelid, de határozott modora s gyakorlati felfogása -ekkor egy eszmét pendített meg. A szeptember 12-iki űlésben -felállott s inditványozá, hogy miután se a király kegyéhez, se a -miniszterium állásához a haza védelmét kötni nem lehet s a -veszélyben forgó hazát csak a nemzetgyűlés mentheti meg: a -nemzetgyűlés minden körülmény közt permanenssé nyilvánítsa -magát.</p> -<p>Ez indítványt első pillanatban ámulva hallgatta a ház. Olyan szó -volt ez, mint az oroszlán Mirabeaué Brezé marsal ellenében. -Mindenki érezte, hogy e határozat lesz az első forradalmi szó, -melylyel a nemzet odakiált a trónus elé. De még akkor a nagy -többség nem hitte, hogy végleges szakításra kerül a sor. Sembery -látta, érezte már, de barátai még nem. Támogatója alig akadt s Deák -ama kijelentésére, hogy az országgyűlés úgy sem zárathatik be a -költségvetés letárgyalása előtt, az indítvány ekkor elejtetett. De -három hét mulva határozattá emelte azt a nemzetgyűlés. <span class= -"pagenum"><a name="Page_291" id="Page_291">-291-</a></span></p> -<p>Ekkor alakult meg a honvédelmi bizottmány, melynek Sembery is -egyik tagjává lőn. Miniszterium volt ez miniszterek nélkül s tagjai -miniszteri munkát végeztek hatalom nélkül és látatlanúl. De -munkájuk fenséges eredményét csakhamar érezte a nemzet s észrevette -Európa. Harmadfél hónap mulva százkilencz ezer főből állott a -honvédhadsereg, fölszerelve, begyakorolva, várakba és csatatérre -állítva s a hazát kilencz felől ránk törő ádáz ellenség ellen -védelmezve. A munkának és dicsőségnek oroszlánrésze Kossuthé volt, -de neki méltó segédei valának Mészáros, Nyáry, Sembery és a -többiek.</p> -<p>A szúdi remete, ha nem kérdik, nem beszél, vagy keveset beszél e -napok eseményeiről. Saját tetteit gyermeki szerénységgel hallgatja -el.</p> -<p>Én megkérdezém. Hol és mikor üléseztek? Miként tanácskoztak? Kik -voltak jegyzőik? Vettek-e föl jegyzőkönyveket s hol vannak azok? -Megmaradt-e megírt nyoma az ő láthatatlan, de dicsőséges -működésüknek? Lehetetlen, hogy ne maradt volna, hiszen most, ha -csak az évi ujonczozásról van szó, annyi irka-firka készül -országszerte, hogy egy vasúti vonat alig bírná el – hát akkor -százezrekből álló hadsereget miként lehetett volna irás nélkül -felállítani, felszerelni, begyakorolni, tisztekkel, lőszerrel, -ágyuval és utasitással ellátni?</p> -<p>– Bizony barátom, – felelte, – nem vettünk mi fel -jegyzőkönyveket s magunk voltunk a tanácskozók, a határozók, a -jegyzőkönyvvezetők, az irnokok és végrehajtók. Összejöttünk, hol a -redoutban, hol a vármegyeházán, <span class="pagenum"><a name= -"Page_292" id="Page_292">-292-</a></span> néha magánlakáson is. -Jöttek hozzánk napokint a jelentések száz számra Erdélyből, a -Bácskából, a felvidékről, a nyugati hadseregtől, a várakból, a -felszerelési telepektől, a szabóktól és posztókereskedőktől, a -lóbeszerző és ujonczfogadó bizottságoktól, városokból és -vármegyékből s mi egyiket a másik után elintéztük gyorsan, vita -nélkül, irás nélkül s küldtük a katonát, lovat, ágyut, fegyvert, -puskaport, ruhát, bátorítást oda, a hol arra a legnagyobb szükség -volt. A mit Kossuth javasolt vagy rendelt: azt foganatosítottuk. -Gyakran magunk mentünk ide-oda a helyszínére s az egész honvédelmi -bizottmány néha csak egy emberből állott, de azért az is csak úgy -rendelkezett, mintha valamennyien együtt lettünk volna. -Összejövetelünknek nem volt se ideje, se órája. Összejöttünk s -együtt voltunk a mikor s a meddig kellett. Se étel, se álom nem -parancsolt. Egyikünk-másikunk gyakran az asztal mellett szunyókált -egy órát s a késő őszi és téli éjszakákon nem egyszer együtt ért -bennünket a hajnali szürkület.</p> -<p>Így készült a honvédhadsereg.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Midőn az üldözés megkezdődött s a győző legjobbjaink vére után -szomjuhozott: Sembery is meg lett idézve Haynau elé. S -megjelent.</p> -<p>– Az volt óhajtásom, – úgymond – hogy végezzenek velem gyorsan. -Akasztófa, golyó, börtön, vagy <span class="pagenum"><a name= -"Page_293" id="Page_293">-293-</a></span> besorozás: csak gyorsan -dőljön el a dolog. Az Újépületben behívtak az auditorhoz. Az -auditor azt kérdé tőlem, mi a mesterségem. Mondám, hogy -földbirtokos gazda vagyok. »Nem prókátor?« – kérdé. – Nem. »Tessék -haza menni további rendeletig!« ezt parancsolá. – Haza jöttem. -Sohase hívtak be többé, csak rendőri felügyelet mellett Szúdra -internáltak. Ekkor érlelődött meg bennem az a komoly elhatározás, -hogy mi legyőzött forradalmárok már csak úgy használhatunk a -hazának, ha a földet és a népet megtartjuk magyarnak s ha a -gazdaság és egyházi élet terén előmozdítjuk a nemzeti vagyonosodást -és közmívelődést. Sohase vágytam többé vissza az országos politikai -életbe, éreztem, hogy a békés viszonyok törvényhozási alkotásaihoz -már új emberek kellenek, nem mi, kik régi eszméink és régi -szenvedéseink hatalma alatt állunk. Mi kiszolgáltuk a magunk -kapituláczióját.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Igaza van-e ebben a szúdi remetének: nem kutatom. De mély -tisztelettel borulok le az erős lélek előtt, mely el nem csüggedt -soha s ha hazájának szolgálatában egyik részről leszorítá a fátum, -nyomban elfoglalá a másik tért az ifjúnak hevével s a férfinak -kötelességérzetével.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_294" id= -"Page_294">-294-</a></span></p> -<h2>TÁNCSICSNÁL.</h2> -<p class="summary">(Táncsics Mihály, született 1799 ápril 21-én, -meghalt 1884-ben. Eredeti neve Stancsics volt. Szegény falusi -zsöllér takács gyermeke. Iskolázatlanul nőtt fel, szolga és -napszámba járó mezei munkás volt gyerekkorában. Mint felnőtt ifju -tanult irni olvasni. Később iró s 1848-ban képviselő. Magyar -nemzeti szocziálista s lángoló hazafi élte végéig.)</p> -<h3>I.</h3> -<p>A jó öreg Táncsics Mihályt látogattam meg ma az ó-esztendőnek -utolsó napján.</p> -<p>Ő is meg szokott engem látogatni, én is őt. Pátrióták is -volnánk, vagy mi, onnan Veszprém vármegyéből, honnan én távol -vagyok nyolcz esztendő óta, ő pedig távol van vagy hatvan esztendő -óta. Én a Bakony déli oldaláról, ő pedig északi oldaláról, hanem -azért mégis csak egy vármegyéből, noha a vármegyének e két része -csak a mappából és a statáriumból tudja, hogy összetartozik.</p> -<p>Meg kell jegyezni, hogy én a jó öreggel sohase voltam egy párton -és egy nézeten. Hanem azért tiszteletemnek ő mindig kiváló tárgya -volt.</p> -<p>Ennek sokféle oka van. De legnagyobb oka az, hogy ő mindazt, a -mit hirdetett valaha, lelke legmélyebb <span class= -"pagenum"><a name="Page_295" id="Page_295">-295-</a></span> -meggyőződéséből merité s tanainak nemcsak prófétája, hanem martirja -is.</p> -<p>Azonban efféle dolgokról nem akarok most beszélni. A prófétákra -rossz idő jár, a mártirokról pedig csak a törvényszéki reporter -emlékezik meg. Táncsics bátyánk pedig kiállott szenvedéseiről soha -se beszél, mint a vén katona. Elméje még most, nyolczvanhárom -esztendős élet után sem a múlttal, hanem a jövendővel -foglalkozik.</p> -<p>Fajának, nemzetének jövendőjével.</p> -<p>Ott lakik az Üllői uton a Köztelek mellett.</p> -<p>Szennyes lépcsőn felmegy az ember a második emeletre s rögtön -elér egy udvari lakást, mely áll három osztályból.</p> -<p>Konyha, mely egyúttal előszoba; aztán egy szoba és egy benyiló: -ebből áll az egész. A három lakrész épenséggel akkora, hogy -mindegyikben elférne egy kézi mángorló. Tisztes szegénységgel és -kopott butorokkal van tele mind a három lakrész. Pedig mind a -hármat nem is a jó öreg lakja, mert a benyilót albérletbe adja két -fiatal embernek.</p> -<p>Talán nem is illenék mindezt így közhirré tenni, azonban van -okom rá.</p> -<p>Jó Táncsics bátyánk szoczialista. Rochefort is szoczialista, -mint mindenki tudja. Csakhogy Rochefort olyan derék szoczialista, a -ki ha bajban van, szépen eltagadja politikai hitvallását, ha pedig -a bajból kimenekül: szépen összemarja azokat, a kik őt kimentették. -<span class="pagenum"><a name="Page_296" id= -"Page_296">-296-</a></span></p> -<p>Táncsics bátyánk írt vagy harmincz könyvet, beszélt sokat, -szerkesztett lapot, volt képviselő; pártok ellen, elvek ellen -küzdött rendíthetlenül egész hosszu életen keresztül, de -személyesen nem bántott soha senkit s becsületében nem gázolt soha -senkinek.</p> -<p>Más különbség is van köztük.</p> -<p>Rochefortnak palota kell, kényelem kell, uraság kell, százezerek -kellenek. Joly temetésére azért nem ment el, nehogy lapja ne legyen -kelendő s nehogy ezáltal 10–20 ezer frankot veszítsen egy hét -alatt. Pedig Joly védője, jóltevője, élete megmentője volt.</p> -<p>Táncsics bátyánknak nincs palotája, nincs kényelme, nincsenek -százezrei. Igazán szegény ember, a hogy az emberek rövid észszel -beszélni szoktak. Egész vagyona nem ér meg száz forintot.</p> -<p>És még sem szegény ember.</p> -<p>Egészsége vas, jókedve arany, szivének heve, ifjusága, -honszerelme törhetetlen, mint a gyémánt. Kincsesháza gazdagabb, -mint a királyoké. Oh hogy megáldá az isten ezt a nyolczvanhárom -éves agg, ősz férfiut!</p> -<p>Deák Ferencz azt mondá neki egykor, vállára tevén mindkét -kezét:</p> -<p>– Barátom, téged az isten már e földön megjutalmazott minden -szenvedésedért.</p> -<p>– Hogyan gondolod ezt?</p> -<p>– Úgy, hogy adott egy jó és hű feleséget.</p> -<p>Deák Ferencznek igaza volt. Jó Táncsics bátyánk könnyes szemmel -elmondja ezt barátainak akkor is, ha az »asszony« nem hallja. -<span class="pagenum"><a name="Page_297" id= -"Page_297">-297-</a></span></p> -<p>Alkonyodott már, mikor a konyhából a kis szobába beléptem. A -szoba sötétes volt.</p> -<p>Ott állt az öreg az ablaknál s neje kis unokáját ringatva a -szoba közepén.</p> -<p>– Jó estét bátyám, ismersz-e?</p> -<p>– Hangodról megismerlek, a füleim még jók.</p> -<p>Leülünk, beszélgetünk. Persze közdolgokról és közférfiakról. -Táncsics Mihálylyal csak közdolgokról, csak a haza ügyeiről lehet -beszélni.</p> -<p>– Rosszul megy az ország dolga bátyám, koldussá kell lenni -minden embernek, el nem tudom gondolni, mi lesz belőlünk.</p> -<p>– Ne félj barátom – mond az öreg – megváltozik minden, lesz még -jó dolga a magyar nemzetnek.</p> -<p>Neje felsóhajt és közbeszól:</p> -<p>– Dehogy lesz, dehogy lesz!</p> -<p>Az öreg tűzbe jön, ráüt az asztalra, felugrik.</p> -<p>– De lesz, én mondom azt, hogy lesz s nektek azt el kell hinni. -Hogy lehet olyat beszélni? Meglehet, én nem érem meg, öreg ember -vagyok, de ti megéritek. Magyarország dicső lesz és boldog.</p> -<p>Ha bennünk, a kik fiatalabbak vagyunk, ily erős, ily lángoló -lenne a hit!</p> -<p>Másra terelem a beszédet s kérdem tőle, vajjon felkeresik-e, -meglátogatják-e őt régi barátai, irótársai, pártfelei a régi -balközépből, a régi szélső balról?</p> -<p>– Senki. Senki engem meg nem látogat, senki az ajtót rám nem -nyitja. Senki meg nem emlékezik rólam. Jókai azelőtt gyakran -meglátogatott, egyszer, mikor <span class="pagenum"><a name= -"Page_298" id="Page_298">-298-</a></span> lapom miatt megbüntettek, -ő kisegített s letette helyettem a bírságot, de egy forint híjával, -azt mondván: »Látod öreg, egy forinttal kevesebbet adok, hogy -adósod maradjak és hogy adósságomról el ne felejtkezzem.« De most -már ő se jön hozzám, mióta nagy úrrá lett. Most már miniszterek az -ő barátjai.</p> -<p>– Úgy van az bátyám, párszor meg is mentette a miniszterek -életét.</p> -<p>– No ezért talán nem áldja meg az isten!</p> -<p>Az öreg nagy oppoziczió most is.</p> -<p>Fölszólít, hogy gyujtsak rá, ha van nálam szivar. Mert neki -nincs. Ő csak pipáz. Pipájának kupakja, pipaszárának szopókája -nincs, hanem azért jól esik neki.</p> -<p>Előjött a szó az életmódról.</p> -<p>Jó neje maga végez minden munkát. Főz, vizet hord, piaczra jár, -konyhát, szobát tisztogat, befűt, ha kell; lakóira mos, beteg -leányát ápolja, kis unokáját mulattatja, dédelgeti, munkás férjének -írni segit. Cselédje, segítsége senki.</p> -<p>A jó nő hetven éves.</p> -<p>– Az a szerencsénk, – mondja az öreg, – hogy most már nem -vacsorálunk s ezzel kevesebb gondja van az asszonynak. Ha az ember -nem vacsorál: az jót tesz egészségének.</p> -<p>– Meg az erszényének, – teszi hozzá a jó nő.</p> -<p>– Hát egy pohár borocska jól esik-e még?</p> -<p>– Jól esnék, jót is tenne nekem, de nagyon drága most már a bor, -nem győzöm. Kell az árendára.</p> -<p>– Hát adósságod van-e bátyám? <span class="pagenum"><a name= -"Page_299" id="Page_299">-299-</a></span></p> -<p>– Adósságom nincs, szegény embernek nem való az.</p> -<p>Fájt már a beszéd, fogtam a kalapom, kivántam boldog új évet s -indultam kifelé.</p> -<p>– Megállj csak, mondok valamit, egyszer meg kell nézned azt a -munkámat, melyben bebizonyítom, hogy a magyar nemzet legrégibb a -világon. Már befejeztem e munkát.</p> -<p>Gondoltam valamit. Gondoltam azt, hogy az a munka lenne csak -derék munka, melyben az lenne bebizonyítva, hogy a magyar nemzet -legtovább tart a világon. De ezt nem mondtam el az öregnek.</p> -<p>Hanem elmondok itt mást.</p> -<p>A francziák a Bastille lerombolásával kezdték a forradalmat, mi -pedig azzal, hogy Táncsics Mihályt kiszabaditottuk a fogságból. A -francziák a forradalom első napján megöltek pár száz embert, mi -pedig visszaadtuk egynek szabadságát és nem vettük el életét egynek -sem.</p> -<p>Táncsics ötven éves iró s műveit az egykori jobbágyságnak ma már -kihalt nemzedéke úgy ismeré, úgy olvasá, mint a bibliát. Egykor -jobbágyfiu, aztán mesterlegény, később iró, politikai fogoly, -képviselő, üldözött bajnoka a szabadságnak, nemes és nagy lélek, -nemesebb, mint százan és ezeren azok közül, kiket mint a társadalmi -eszmék bajnokait világszerte emlegetnek.</p> -<p>A francziák évenként megünneplik a Bastille lerombolásának -évfordulóját. Jól teszik, becsületükre válik, pedig az csak hitvány -épület volt.</p> -<p>Mi pedig elfeledtük azt a napot, melyen Táncsics Mihály -kiszabadíttatott börtönéből. Pedig nagy nap volt az! <span class= -"pagenum"><a name="Page_300" id="Page_300">-300-</a></span></p> -<p>És Táncsics Mihály ma, nyolczvanhárom éves korában meggyőzhetlen -fényűzésnek kénytelen tekinteni azt a naponkénti egy pohár -bort.</p> -<p>Neki ez becsületére válik. És nekünk?</p> -<h3>II.</h3> -<p>Rég nem voltam öreg barátomnál. Sok gond, sok munka, gyakori és -hosszas távollét akadályozott abban, hogy meglátogassam. És -akadályozott – miért ne vallanám be – egy kis hanyagság is. Bízván -bíztam abban is, hogy a nemzet részvéte most már megmenti a -nyolczvanhatéves aggastyánt a fázástól és éhezéstől – nem szorul ő -többé én rám.</p> -<p>1879-ben juliusban történt. Az öreg még akkor tudott járni. -Eljött hozzám az ő hajlott termetével s rokonszenves, de komor -tekintetével.</p> -<p>– Barátom, – úgymond – öreg vagyok, beteg vagyok, szegény -vagyok. Feleségem is öreg már, nem tudunk megélni. A mit az irói -segélyegylet adhat: az csak lakásra futja ki. Kenyerünk, fánk nincs -a télre, ruhából, butorból kiszakadtunk, senki gondunkat nem -viseli. Te ismerős vagy a városi urakkal, segíts be engem és jó -feleségemet a városi szegények házába. Úgy se sokáig tart már.</p> -<p>Megdöbbentem, megriadtam erre a beszédre. A becsületes agg iró, -a 48-iki népképviselő, függetlenségi küzdelmünk hajnalának: a -márczius tizenötödikének első hőse, az üldözött sajtónak oly -sokszor szenvedő és soha nem csüggedő áldozata – a szegények -házában! <span class="pagenum"><a name="Page_301" id= -"Page_301">-301-</a></span></p> -<p>A másik perczben elnyomtam fájdalmas megütközésemet s nagy -önbizalom szinlésével mondám:</p> -<p>– Nem úgy lesz az, öreg bátyám! Nem segítlek én be titeket a -szegények házába, hanem megkisértem, hogyan tudnátok ti -tisztességesen, nélkülözés nélkül megélni. Lakástokat fizeti a -segélyegylet; ha a főváros ad havonként tíz forintot, ha én is -adhatok s ha barátaim is adnak tíz-tíz forintot s ha valami -jótékony alapból a kormány is ad ugyanannyit: ez havonkint negyven -forint. Csekély összeg, de azért megment a szegények házától.</p> -<p>Az öreg megvígasztalódott, megrázta kezemet s ifjui -ruganyossággal távozott tőlem.</p> -<p>Közöltem a dolgot barátaimmal. Az »Egyetértés« munkatársai – -pedig maguk is szegény fiuk – havonként átadták krajczárjaikat. -Lendvay József, Kun Gyula, Bartók Lajos, boldogult Matolay Elek -barátaim havonként átadták, ha eszükbe juttatám, szives -adományaikat. Gerlóczy Károly, nemes gondolkozásu férfiu, a -fővárosi jótékony alapból nemsokára kiutalt ötven frtot s később -két ízben is ugyanannyit. A következő új évben e lapok hasábjain -emlékeztem meg agg barátomról és derék nejéről. Volt egy kis -sikere. A szegény kis háztartás rég nem ismert jólétet élvezhetett. -Küldtek egy kis jó bort, néhány sódart, egy kis pénzt is. -Szabolcsmegyéből Kállay András küldött hozzám tíz forintot, Pécsről -ismeretlen szegény iparostól kaptam egy forintot, Irányi Dániel, -Madarász Jenő nem egyszer adtak át adományokat s ezelőtt egy vagy -két évvel <span class="pagenum"><a name="Page_302" id= -"Page_302">-302-</a></span> veszprémi iparosoktól kaptam -tizenkilencz forintot. Én is elvittem a magam filléreit.</p> -<p>Nyilvános adakozásra nem hívtam fel a közönséget. Szegény öreg -barátaim szégyenlették volna ezt s bizony magamnak is fájt volna az -ügyet nyilvánosságra hoznom. Sőt nyilvánosan nem is számoltam a -hozzám beküldött vagy nekem átadott összegekről. Mert akkor még -senkinek se jutott volna eszébe az a szentségtörés, hogy valaki a -nemzet jótékony filléreit is hűtlenül kezelheti, hogy a hazafiság -oltáráról is el lehet lopni az edényt, melyben a legszentebb -áldozat tartatik. Nyugtatót szereztem az idegen pénzekről, a magam -filléreiről pedig hallgattam.</p> -<p>De hallgatásomnak volt más oka is. Voltak öreg barátunknak -adósságai abból a rég elavult időből, a mikor még ő pesti háziúr, -törvényhozó és könyvet kinyomtató vala. A hol pedig adósság van, -ott természetesen prókátor is van, ehhez pedig már nagyon közel áll -az ekzekuczió. Valami hitelező neszét vette a dolognak s egy -özönvíz előtt hozott itélet alapján nyomban elkezdé lefoglalni a -részvétnek és szeretetnek csekély filléreit.</p> -<p>Az öreg épen betegen feküdt, midőn egyszer hozzámentem. Jó neje -lázas izgatottsággal vett elő egy kék papirost, melyen mindenféle -hivatalos számok, végrehajtási tételek s egyéb istentelen -irka-firkák foglaltattak.</p> -<p>– Nézd csak, nézd – mondá nekem a jó nő – ekzekválnak bennünket. -Mig jó emberek nem adtak <span class="pagenum"><a name="Page_303" -id="Page_303">-303-</a></span> segítséget: addig éheztünk, most -volna egy kis segítségünk, most pedig elragadják tőlünk.</p> -<p>Ezen is segítettünk valahogy. De egy másik hitelező követelése -még ma is fennáll, néhány nap múlva ezen is fogunk segíteni.</p> -<p>Pár év óta elhanyagoltam szegény öreg irótársunkat. Olvastam a -lapokból, hogy alakult egy Táncsics-bizottság, láttam, hogy e -bizottság estélyeket rendez s azt hittem, erős és biztos kézben van -a könyörület ügye.</p> -<p>S nem is csalódtam, noha ennek daczára is fáj a mulasztás, -melyet el kellett követnem.</p> -<p>Táncsics már nem volt régi lakásán, az Üllői uton. Régi szobáját -megnéztem, uj lakója azt sem tudja, ki az a Táncsics. A soroksári -úton egy kis ház belső udvarának földszinti szobájában találtam meg -szenvedő barátomat.</p> -<p>Ült az ágyban; merev szemeivel nézte a reggeli napot. Alakomat -se ő, se áldott neje nem ismerte meg rögtön, de hangom mindakettő. -Bizony öregek, s bizony betegek mindaketten. És elhagyatottak.</p> -<p>Egyik leányuk meghalt régen, negyed század előtt, hajadon -virágkorában. Ott van egy kép, az öreg ágya fölött. A képen egy -koporsó, a koporsóban ifju szüznek liliomtermete, a koporsó lábánál -az apa és anya ölelik egymást s roskadnak össze az iszonyu -fájdalomtól. Az apa lábain bilincs, az ajtóban porkoláb és katonák. -Börtönbe vitték az apát honszerelme miatt; gyermeke viruló hajadon -volt akkor. A hű nő és jó anya megosztá szerelmét a férj közt, ki -börtön fenekén szenvedett <span class="pagenum"><a name="Page_304" -id="Page_304">-304-</a></span> s a leány közt, kinek arczán a halál -sorvasztó szellői lengtek. Az anyát nem ereszték férjét -meglátogatni, az apát nem ereszték haldokló leányát vigasztalni. -Hanem mikor meghalt a leány s koporsóba tették: akkor katonák -vasban öt perczre oda vitték a ravatalhoz. Férj és nő, apa és anya -hosszú idő óta ott találkoztak előszőr – gyermekük hamva fölött. E -jelenetet ábrázolja a kép.</p> -<p>Az apa volt Táncsics, az anya volt neje.</p> -<p>Volt egy másik leányuk is. Ez férjhez ment, boldog volt, anya -lett, korán elhalt. A kis unokát az apa messze vitte, a két öregnek -nincs most senkije.</p> -<p>Két rozzant ágy, egy kopott pamlag, egy kis asztal, egy régi -fiókos szekrény s egy zöldre festett láda képezi a kis szoba egész -butorzatát. Régi minden és elnyűtt, mint gazdája.</p> -<p>Elkérdezősködtem tőlük a házi dolgok felől. Egészség, cseléd, -éléskamra, zsebpénz, ruházat felől.</p> -<p>– Minek nekünk ruházat? – szólt keserüen az asszony. – Én nem -mehetek ki a szobából, ő nem jöhet ki az ágyból.</p> -<p>S könnyező szemekkel nézett »ő« rá.</p> -<p>A kis szoba falai telvék régi képekkel. Ott van Táncsics képe -abban az alakban, a mint az ifjuság márczius 15-én kiszabaditá -börtönéből. Rongyos felöltőjében rajzolta le Barabás. Ott van -nejének olajba festett képe Szamossy Ede által. Alatta szent -Terézia istenes ábrázata. Ott van Teleky Lászlónak, Héderváry -Kontnak, az utolsó Zrinyinek arczképe. Az egyik, a mint szembe -<span class="pagenum"><a name="Page_305" id= -"Page_305">-305-</a></span> száll a királylyal, a másik, a mint -börtöne fenekén rothad. Egyik képen az elárult Hunyady László -búcsuzik arájától, a másik képen az utolsó Zrinyi és Frangepán -búcsuznak egymástól. Magasra van akasztva egy képcsoportozat, mely -az 1830-iki lengyel fölkelés hőseit és vértanuit ábrázolja; – egy -másik képen osztrák katonák tekéznek a leölt lengyel nemesek -fejeivel. A magyarnak és a lengyelnek legszomorubb emlékei -együtt.</p> -<p>– E képek, – mondá a nő – az én jegyajándékomat képezték.</p> -<p>A kályhasarokban egy kardnak aranyczifrázata villog.</p> -<p>– Micsoda kard az? – kérdezém.</p> -<p>– A pesti ifjuság ajándéka 1848-ból, márczius 15-ének -emlékére.</p> -<p>Hüvelyének vasát megette a rozsda. Földbe volt eltemetve sok -éven át, hogy az osztrák el ne kobozza.</p> -<p>Ily emlékek közt szenved és nélkülöz a két aggastyán.</p> -<p>Elmentem a Táncsics-bizottság elnökéhez. Meg akartam tudni, -van-e egy kis pénzünk s megbízható kezekben van-e?</p> -<p>Bizony becsületes kezekben van. Bokros József uram szegény -kézműves, maga is, neje is fiatalok még, családjuk nincs, a -Táncsics-párt akarták magukhoz venni családnak. A nő barátnéja volt -Táncsics leányának. Innen ered a részvét. És szivük nemességéből. -Az egész bizottság mind a tizenkét tagja szegény kézműiparos. Név -nélkül, befolyás nélkül és mégis sikerrel, mert szeretettel -karolják fel a hazának elaggott gyermekeit, kikről nem emlékezik -meg a haza. <span class="pagenum"><a name="Page_306" id= -"Page_306">-306-</a></span></p> -<p>De mégis – nem akarok véteni a könyörülő jó lelkek ellen. E hó -15-én csak pár sorban emlékeztem meg e lapok hasábjain a két -szenvedőről és azóta vagy háromszáz forint gyült össze ez ország -minden részéből számukra.</p> -<p>De ez még mind nem elég. Kényelmes és egészséges lakás kellene, -egy kis rendes ápolás és tápláló eledel. Havonkint csak hatvan -forint erejéig. Mily csekélység ez, ha elő akarjuk teremteni!!</p> -<p>Alkonyodóban van már a két öreg fölött az életnek napja. Hosszu -nap volt, nehéz munkával, keserü szenvedésekkel tele – a hazáért, a -meggyőződésért, népünk jólléteért.</p> -<p>Néhány hét, néhány hónap, legföljebb pár év s az élet napja -leáldozik örökre. Most is alig sugárzik már, felhők boritják -sugarát. Az aggságnak, a betegségnek, a nélkülözésnek felhői. Oly -sok nemes lélek, oly sok könyörületes szív van e hazában: áldozó -részvétük aranyozza meg az alkonynak felhőit.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_307" id= -"Page_307">-307-</a></span></p> -<h2>A CSONKA HŐS.</h2> -<p class="summary">(Szalay József, 1848-ból és 1849-ből legnagyobb -hőseink egyike, nagy-kőrösi nemes és birtokos család ivadéka, most -nyugalmazott honvédtiszt. Született 1826-ban.)</p> -<p>Néhány év előtt kirándultam Nagy-Kőrösre Faragó József barátomat -meglátogatni s vele együtt a többek közt fölkerestük derék öreg -barátunkat, Gubody Sándort. Gubody tudatá velem rögtön, hogy a -csonka Szalay óhajtana velem beszélni s azért értesíteni fogja őt -ittlétemről azonnal. Úgy történt.</p> -<p>Kevés ideig beszélgettünk a szellős, vidám folyosón s jött a -csonka Szalay.</p> -<p>»Jött.«</p> -<p>Egy kis fekete toló kocsit mozgatott előre egy fiatal legényke s -abban ült az a férfi, a kit a köznép Nagy-Kőrösön úgy hí: csonka -Szalay.</p> -<p>Hatalmas jupiteri fő, ős nemes arczjelleggel. Szelid vonások, -erős szemöldök és tömött bajusz; derült, jó, tiszta magyar arcz, a -hatvan körüli év daczára is feltünő szépséggel. Hangja érczes és -csengő, szemei üdék és fényesek: fiatal ember hatvan évvel.</p> -<p>Ült a toló-kocsiban. Lábain nagy kendő, kezei összetéve -<span class="pagenum"><a name="Page_308" id= -"Page_308">-308-</a></span> ölében, két térdén keresztül fektetve -pipája. Megdöbbenve láttam, hogy a szép, erőteljes alak se kezét, -se lábát nem tudja használni. Hatalmas férfi törzse ő, végtagok -nélkül. Csak arcza és szemei élnek lelkesen.</p> -<p>Beszédbe ereszkedtünk. Előkelő családbeli, mívelt és olvasott -ember. Honvéd volt s végtagjait mint honvéd vesztette el. Az volt -óhajtása, hogy nyugdíja emeltessék fel s én ez óhajtását közöljem -Visontai Kovách Laczival. Természetesen szives készséggel igértem s -tettem meg ezt. De nyomban közöltem aggodalmamat, hogy az óhajtás -nehezen fog teljesülni, hacsak ő maga személyesen nem jön -Budapestre. Meg vagyok győződve – mondám – hogy ha őt az illetékes -férfiak itt a fővárosban személyesen megismerik: óhajtása azonnal -fog teljesülni.</p> -<p>– Én nem megyek többé Budapestre – mondá.</p> -<p>– Miért nem?</p> -<p>Kérdésemre elmondá történetét, melyet a magam szavaival fogok -elbeszélni.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Az 1849-ik év junius közepén kezdődik a történet. Jöttek az -oroszok ellenünk, hadseregük elözönlé a Kárpátok egész hosszát s -hozták magukkal a rettentő czárnak áldását, ki a Kárpátokig kisérte -hadseregét s onnan mutatá meg Magyarországot hadvezéreinek.</p> -<p>Kétszázezer orosz jött ötven mérföld szélességben <span class= -"pagenum"><a name="Page_309" id="Page_309">-309-</a></span> s vele -szemben állott Dembinszky hadteste tizenötezer emberrel szintén -ötven mérföld szélességben. A mi azt jelenti, hogy ellenállásról -szó sem lehetett.</p> -<p>Szalay is a felvidéki hadtestnél szolgált s Giráld környékén egy -kárpáti szorost kellett védelmeznie életre halálra.</p> -<p>Szemben állott vele Lobinzov orosz altábornagy s a szoros -megostromlására és bevételére kirendelte Selvan tábornok dandárát, -a Vladimir és Vologda gyalogezredeket, hat lovas századot a Charkov -dzsidásokból, fél doni kozákezredet és harminczkét ágyut. Összesen -közel tíz ezer embert.</p> -<p>Szalaynak volt vagy négyszáz embere s ez sem a legjobban -fegyverezve. A szoros se volt épen könnyen védelmezhető, -istenkisértésnek látszott az ostromot megállani. Csak a halál volt -bizonyos, ha szemközt áll az ellenséggel. Legtöbb társa a Kárpát -többi szorosánál visszavonult a húszszoros ellenség elől, ő is -megtehette volna a fegyverbecsület sérelme nélkül.</p> -<p>De a vezéri parancs az volt, hogy a szorost meg kell védelmezni -az utolsó emberig. S a jó katonának a parancs felett nem szabad -okoskodni.</p> -<p>Szalay árkot huzatott a szoroson át s hatalmas kőtorlaszszal is -megnehezíté a keresztülhatolást. A szoros egyik oldalára felvitte -legénységét s kövek és fák védelme alatt tüzelt az ellenségre s -állotta ki annak iszonyu puska- és ágyutüzét. A szoros másik oldala -járhatlan volt.</p> -<p>Két nap, két éjjel védte az állást. Embereinek nagy <span class= -"pagenum"><a name="Page_310" id="Page_310">-310-</a></span> része -elhullott már s a ki megmaradt: az az éhség, álmatlanság és örökös -harcz miatt halálig ki volt merülve. Néhányan sürgették a -visszavonulást.</p> -<p>Szalay azt felelte a sürgetésre:</p> -<p>– Fiaim, utolsó emberig kell e helyet védelmeznünk s még vagyunk -hozzá egynéhányan. A ki utolsónak marad: csak annak szabad -visszavonulni.</p> -<p>A halálig kimerült legénység még elnevette magát. Hát hiszen a -kapitánynak igaza volt.</p> -<p>A következő éjen az orosz vadászok és árkászok átlopóztak a -szoroson, nyomukban áthatolt egy csomó kozák és dsidás s -harmadnapra hajnalban a kis csapat honvéd körül volt véve.</p> -<p>Nem adta meg magát, harczolt utolsó emberig. Az utolsó volt maga -a vezénylő tiszt Szalay. Összelőtték, összevágták, száz sebből -vérezve eszméletlenül dőlt össze egy szikla tövében.</p> -<p>Bizonyára az volt utolsó gondolata, bár sohase ébredne fel -többé.</p> -<p>Kassán a katonai kórházban tért magához. Valami jószivű orosz -orvos még életet látott benne és csak úgy kiváncsiságból kisérletet -tett vele, ha vajjon megmenthetné-e? A kisérlet sikerült, az ifju -honvédtiszt élete megmaradt, de mindkét kezének s mindkét lábának -használatát örökre elvesztette.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Húsz év mult el e történet óta. A csonka hős ott élt -Nagy-Kőrösön s ki nem mozdult onnan. De társalgott <span class= -"pagenum"><a name="Page_311" id="Page_311">-311-</a></span> és -olvasott folyton s figyelemmel kisérte a világ eseményeit s -országunknak, nemzetünknek haladását.</p> -<p>Élénken érdeklődött a főváros épülése, szépülése iránt s szemén -az örömnek fénye csillogott, midőn a hírlapokban a főváros -tündérszépségeit olvasgatá.</p> -<p>Hiszen ő Budavár ostrománál látta utoljára igazán a fővárost, -akkor pedig tűz és bomba és szuronycsattogás és győzelmi zaj és -zászlók lobogása kötötte le a figyelmét s nem az utczák és paloták -czifraságai.</p> -<p>A lánczhid egészen kiépült. A Duna gyönyörü kőpartok közé van -fektetve, mint az uri csecsemő a szép bölcsőben. Óriási hidak -épülnek a Margitszigetnél is, a tábori kórháznál is. Egyes utczák -szépsége vetekedik Bécscsel és Párissal. Mily szép a Vigadó, mily -gyönyörü az akadémia palotája! Most már az Üllői út se sáros és -homokos többé, hanem végig kövezett gyönyörü utcza palotákkal -gazdagon beültetve. A király is Budára jön lakni, a várkert is új -és szép, a Margitsziget tündértanya és a Dunasor palotáinak nincs -párjuk az egész világon. Száz gőzös szeldeli a Dunát s a korzó -mindennél szebb, a mit csak el lehet képzelni. Palotái szépek, fái -árnyékosak, sétánya fényes és sima, másutt még a templom padlata -sincs oly szép és oly drága.</p> -<p>A csonka hős szive melegen dobogott az ország ifju szép -fővárosáért, mint a vőlegényé szép menyasszonyáért. -Ellenállhatatlan vágy szállta meg szivét, hogy meglássa Budapestet. -Nem akart addig meghalni, míg e vágya nem teljesül. <span class= -"pagenum"><a name="Page_312" id="Page_312">-312-</a></span></p> -<p>Egy szép tavaszi napon kitolatta magát a vasuti indóházhoz, -magát és kis kocsiját föltétette a vasutra s legényével együtt -bejött Budapestre.</p> -<p>De mit nézzen hát meg? Ideje rövid, pénzecskéje kevés, jól kell -beosztani idejét és pénzecskéjét. Menjünk legelőször a korzóra; az -a legszebb s onnan lehet legtöbbet látni, legjobban -gyönyörködni.</p> -<p>Szép, verőfényes délelőtt volt. Valami nagy ünnep, talán épen -husvét. A korzó tele volt szép úri néppel, fényes arczu vidám -asszonyokkal és szórakozó, csevegő férfiakkal. A legény a kis -kocsin a vigadó előtt oda tolta a csonka hőst a fényes nép -közé.</p> -<p>Egyetlen perczig se volt még ott a csonka hős, midőn oda ugrik a -rendőr s rárivall a hősre és legényére.</p> -<p>– Takarodjatok innen, ilyen alakkal nem szabad itt -botránykoztatni az úri közönséget.</p> -<p>A hős meghallotta ezt.</p> -<p>Tehát koldusnak nézik őt s kiutasítják az úri nép közül, hogy -csonka testén meg ne botránkozzék senki!</p> -<p>Hiszen koldus, igaz. Ott hullott vére Budavár falán s hazájának -megszentelt határán. Hogy nem tudott kihullani ott egészen.</p> -<p>Most szép Buda vára, a főváros romjai most nem füstölögnek ágyú -tüzétől s most a hősnek látni sem szabad, a miért egykor -vérezett.</p> -<p>– Takarodjatok innen! – rivallt újra rájuk a rendőr.</p> -<p>A legény ellenkezni akart.</p> -<p>A csonka hős szemeiből kicsordult a keserű köny. Oda szólt -legényéhez: <span class="pagenum"><a name="Page_313" id= -"Page_313">-313-</a></span></p> -<p>– Fogadj szót fiam, vígy engem haza a pusztára, ott az én helyem -örökké.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Ezt a történetet beszélte el nekem a csonka hős. S midőn végére -jutott azt kérdezé tőlem:</p> -<p>– Tanácsolja-e még most is öcsém uram, hogy bemenjek -Budapestre?</p> -<p>– Soha!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_314" id= -"Page_314">-314-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_315" id="Page_315"><br /> --315-</a></span></p> -<h2>TARTALOM.</h2> -<ul class="TOC"> -<li>A kis Mariska (1901) <span class="ralign"><a href= -"#Page_1">1</a></span></li> -<li>Gubody Sándor (1885) <span class="ralign"><a href= -"#Page_10">10</a></span></li> -<li>Szlávy Józsefről (1900) <span class="ralign"><a href= -"#Page_18">18</a></span></li> -<li>Molnár Aladár (1881) <span class="ralign"><a href= -"#Page_50">50</a></span></li> -<li>Révész Imre haragja (1881) <span class="ralign"><a href= -"#Page_58">58</a></span></li> -<li>Szende Béla (1882) <span class="ralign"><a href= -"#Page_66">66</a></span></li> -<li>Löw Tóbiás (1880) <span class="ralign"><a href= -"#Page_74">74</a></span></li> -<li>Ugron Lázár (1884) <span class="ralign"><a href= -"#Page_80">80</a></span></li> -<li>Simonyi Ernő (1882) <span class="ralign"><a href= -"#Page_84">84</a></span></li> -<li>Szitányi Bernát halálára (1889) <span class="ralign"><a href= -"#Page_126">126</a></span></li> -<li>Emlékezés Csengeryre (1880) <span class="ralign"><a href= -"#Page_131">131</a></span></li> -<li>Tarczy Lajos (1881) <span class="ralign"><a href= -"#Page_139">139</a></span></li> -<li>Csernátony halálakor (1901) <span class="ralign"><a href= -"#Page_147">147</a></span></li> -<li>Neszmélyi Artur nyugszik (1899) <span class="ralign"><a href= -"#Page_161">161</a></span></li> -<li>A lasztóczi magányban (1881) <span class="ralign"><a href= -"#Page_166">166</a></span></li> -<li>Csemegi Károlyról (1899) <span class="ralign"><a href= -"#Page_174">174</a></span></li> -<li>Bittó István a főrendiházban (1899) <span class= -"ralign"><a href="#Page_187">187</a></span></li> -<li>A legöregebb táblabiró (1885) <span class="ralign"><a href= -"#Page_195">195</a></span></li> -<li>Szabó Imre (1881) <span class="ralign"><a href= -"#Page_204">204</a></span></li> -<li>Békássy Lajos (1880) <span class="ralign"><a href= -"#Page_211">211</a></span></li> -<li>Báró Kemény István (1881) <span class="ralign"><a href= -"#Page_218">218</a></span></li> -<li>Zsedényi Eduárd (1879) <span class="ralign"><a href= -"#Page_234">234</a></span></li> -<li>Gorove István (1881) <span class="ralign"><a href= -"#Page_248">248</a></span></li> -<li><span class="pagenum"><a name="Page_316" id= -"Page_316">-316-</a></span></li> -<li>Náray Imre (1882) <span class="ralign"><a href= -"#Page_255">255</a></span></li> -<li>Perczel Móriczról (1899) <span class="ralign"><a href= -"#Page_263">263</a></span></li> -<li>Madarász Józsefről (1899) <span class="ralign"><a href= -"#Page_270">270</a></span></li> -<li>Kászonyi Dániel (1886) <span class="ralign"><a href= -"#Page_278">278</a></span></li> -<li>A szúdi remete (1885) <span class="ralign"><a href= -"#Page_286">286</a></span></li> -<li>Táncsicsnál (1884) <span class="ralign"><a href= -"#Page_294">294</a></span></li> -<li>A csonka hős (1886) <span class="ralign"><a href= -"#Page_307">307</a></span></li> -</ul> -<h2>SAJTÓHIBAIGAZITÁS.</h2> -<p>A csonka hős nevét a <a href="#Page_307">307</a>-ik lapon a -szedő Szalay Ferencznek szedte; pedig az ő neve Szalay József. Az ő -nevében hiba nem lehet.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="transnote"> -<h3>Javítások.</h3> -<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p> -<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p> -<table> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_74">74</a></td> -<td>magyar rabbbinak</td> -<td>magyar rabbinak</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_113">113</a></td> -<td>parlameti eljárásra</td> -<td>parlamenti eljárásra</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_116">116</a></td> -<td>«Szabad a vásár«</td> -<td>»Szabad a vásár«</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_136">136</a></td> -<td>lemondott veleményéről</td> -<td>lemondott véleményéről</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_158">158</a></td> -<td>multjábó. szedik</td> -<td>multjából szedik</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_163">163</a></td> -<td>csakkamar elvegyülve</td> -<td>csakhamar elvegyülve</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_171">171</a></td> -<td>nekem elméselte</td> -<td>nekem elmesélte</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_174">174</a></td> -<td>Csemegi</td> -<td>(Csemegi</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_196">196</a></td> -<td>vagy a nemzetí</td> -<td>vagy a nemzeti</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_200">200</a></td> -<td>Beöthy Odön</td> -<td>Beöthy Ödön</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_215">215</a></td> -<td>valam protokollumba</td> -<td>valami protokollumba</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_253">253</a></td> -<td>el legelőször,</td> -<td>el legelőször.</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_263">263</a></td> -<td>öszzeállítani s</td> -<td>összeállítani s</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_280">280</a></td> -<td>„az ember«</td> -<td>»az ember«</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_281">281</a></td> -<td>vezetője.“</td> -<td>vezetője.«</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_299">299</a></td> -<td>polikai fogoly</td> -<td>politikai fogoly</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_307">307</a></td> -<td>Szalay Ferencz</td> -<td>Szalay József</td> -</tr> -</table> -</div> - - - - - - - -<pre> - - - - - -End of the Project Gutenberg EBook of Magyar alakok, by Károly Eötvös - -*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK MAGYAR ALAKOK *** - -***** This file should be named 62955-h.htm or 62955-h.zip ***** -This and all associated files of various formats will be found in: - http://www.gutenberg.org/6/2/9/5/62955/ - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the Google Books Library Project - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for the eBooks, unless you receive -specific permission. If you do not charge anything for copies of this -eBook, complying with the rules is very easy. You may use this eBook -for nearly any purpose such as creation of derivative works, reports, -performances and research. They may be modified and printed and given -away--you may do practically ANYTHING in the United States with eBooks -not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the -trademark license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country outside the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you'll have to check the laws of the country where you - are located before using this ebook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm web site -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and The -Project Gutenberg Trademark LLC, the owner of the Project Gutenberg-tm -trademark. Contact the Foundation as set forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - - - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's principal office is in Fairbanks, Alaska, with the -mailing address: PO Box 750175, Fairbanks, AK 99775, but its -volunteers and employees are scattered throughout numerous -locations. Its business office is located at 809 North 1500 West, Salt -Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up to -date contact information can be found at the Foundation's web site and -official page at www.gutenberg.org/contact - -For additional contact information: - - Dr. Gregory B. Newby - Chief Executive and Director - gbnewby@pglaf.org - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide -spread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works. - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our Web site which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. - - - -</pre> - -</body> -</html> diff --git a/old/62955-h/images/cover.jpg b/old/62955-h/images/cover.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 9f0289a..0000000 --- a/old/62955-h/images/cover.jpg +++ /dev/null |
