diff options
Diffstat (limited to 'old/62975-0.txt')
| -rw-r--r-- | old/62975-0.txt | 9423 |
1 files changed, 0 insertions, 9423 deletions
diff --git a/old/62975-0.txt b/old/62975-0.txt deleted file mode 100644 index 3136346..0000000 --- a/old/62975-0.txt +++ /dev/null @@ -1,9423 +0,0 @@ -The Project Gutenberg EBook of Emlékezések, by Károly Eötvös - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you'll -have to check the laws of the country where you are located before using -this ebook. - - - -Title: Emlékezések - -Author: Károly Eötvös - -Release Date: August 19, 2020 [EBook #62975] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK EMLÉKEZÉSEK *** - - - - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the Google Books Library Project - - - - - - -Eötvös Károly Munkái - -VI. KÖTET - -EMLÉKEZÉSEK - -Eötvös Károly Munkái - -VI - -EMLÉKEZÉSEK - -MÁSODIK KIADÁS - -BUDAPEST MDCCCCI - -VIII., ÜLLŐI-ÚT 18. SZÁM. - -RÉVAI TESTVÉREK - -IRODALMI INTÉZET R.-T. - -Eötvös Károly - -EMLÉKEZÉSEK - -MÁSODIK KIADÁS - -BUDAPEST MDCCCCI - -VIII., ÜLLŐI-ÚT 18. SZÁM. - -RÉVAI TESTVÉREK - -IRODALMI INTÉZET R.-T. - -AZ ÖSSZES JOGOK FENTARTÁSÁVAL - -Révai és Salamon könyvnyomdája, Budapest, VIII., Üllői-út 18. - - - - -RÉG ELMULT IDŐKBŐL. - -Naplót soha sem vezettem. Rendszeres és összefüggő emlékiratot késziteni -nincs szándékom. Pedig talán érdemes volna. Az én emlékirataim talán -érdekesebbek s talán fontosabbak volnának, mint sok apróbb és nagyobb -ember emlékirata, a mely nálunk vagy másutt megjelent. - -De bizony nem önmagam miatt. Hiszen nagy dolgot végezni kevés alkalmam -volt, a nemzet sorsát intézni nem engedték végzetem és vidám természetem -és erőmben való komoly kétségeim. Nagyra vágyódásom se volt elég erős és -elég kitartó. - -Születésem, származásom, családom se elég ok arra, hogy emlékiratokat -tákolgassak össze. Az én családom egyike ama tíz ezer köznemesi magyar -családnak, melyből áll a magyar nemzet és a mely ha egykor elpusztulna: -kihalna vele az igazi, a történelmi magyar nemzet. Mind a tíz ezer -családnak külön-külön annyi joga van emlékiratot irni, mint nekem. - -Hanem hát én mégis sokat láttam, sokat észleltem, sok dolgot és embert -nagyon megfigyeltem, sokat éreztem és sokat gondolkoztam. Három nemzedék -élt és él szemeim előtt. Az 1848 előtti kor, a nemes emberek küzdelmes -világa, Verbőczy nemzetének haldokló korszaka, melynek nagy és kis -alakjait én még szinről-szinre láttam. Ez az egyik nemzedék. - -A másik a velem egyidejü és egykoru. A melylyel a tanintézetekben, a -vármegyében, az egyházban, a törvényhozásban s az irodalomban együtt -dolgoztam s gyakran keserü harczban is állottam. - -A harmadik maradék, a mely mostanában serdül, a mely nyomunkban jár s a -mely joggal és erővel tolakodik utánunk s tol bennünket hol előre, hol -félre. S inkább félre mint előre. - -Nagy munka s bizony érdemes munka megirni azt, a mit erősen figyelő -lélek e három nemzedék életéből szépet, dicsőt, tanulságost észre tudott -venni. - -Ezt cselekszem én. - -Egész irodalmi működésem nagy része abból áll, hogy különböző alakok, -tünetek és események czimén és alkalmán megfigyeléseimet rakom le a -papir betüibe. S a ki szemeivel minden soromat végigszántja: az megtudja -az én történetemet is, családom történetét is. - -De megismeri a közelmult és múló nemzedékek életét is. - -S ez a czélom. - -Sok fenség és sok vidámság, nagy érzések és nagy ábrándok töltik meg a -magyar társadalom szellemét. Bűnök és gyöngeségek is, de én ezeket nem -értem, s mikor ezekre gondolok, makacs tollam mindig megtagadja az -engedelmességet. - -Én csak arról irok, a miben magam is gyönyörüségem találom. Jobban -szeretem a napsugaras világot, mint a sötétséget. - - -A HÁZATLAN ZSÖLLÉR. - - -I. - -A rókának van barlangja, az égi madárnak van fészke, de némely embernek -nincs háza. Még a fővárosban is akad ember, a kinek háza nincs. -Félszázad előtt, 1848 előtt, egész osztály volt az országban, melynek -nem volt háza. Ezt az osztályt házatlan zsöllérnek nevezték. - -Hol lakott hát a házatlan zsöllér? - -Az uraság házában. Rendesen volt az uraságnak olyan korhadt, régi, -félreeső, düledező háza, a melybe se cselédet, se lábas jószágot nem -lehetett elhelyezni, mert hátha leroskad s cselédet s lábas jószágot -agyoncsap? Az ilyen ház jó volt a házatlan zsöllérnek. - -Apámnak nem volt ilyen háza, házatlan zsöllérje azonban volt. Az egyiket -Szombatinak hívták. Ezen úgy segített apám, hogy a gyümölcsös kert -végében adott neki egy kis gyöpöt s megengedte, hogy ott putrit -építhessen magának, feleségének s öt gyerekének. Ott lakott a Szombati. - -A putri építése érdekes. Kissé ódon építészeti iskolához tartozik s -azért a műszaki egyetemeken nem is tanítják. De gyakorlatilag fontos és -nevezetes. Háború idején, télben, fagyban, esőben, zivatarban nagyon jól -esik a szegény katonának. Annyit nem ér ugyan, mint a laktanya, noha -ennél tisztább, de a sátornál és gunyhónál csakugyan többet ér. Csőszök, -halászok, nyájőrző emberek ma is használják országszerte. - -Ásnak egy nagy gödröt. Három öl a hossza, két öl a szélessége, fél öl -vagy valamivel nagyobb a mélysége. Széleire födélfákat ültetnek, azok -hegyét fönt az ormozaton összecsiptetik, a tetőt nádból vagy szalmából, -vagy gyékénysásból megcsinálják; hátul falat, elől ajtót csinálnak hozzá -s kész a putri-palota. - -Egy teremből áll az egész, mint az egyptomi piramisok belseje. Ez a -terem a konyha s egyuttal a műhely, a nappali és a hálószoba. Egyik -sarka a tűzhely, a rag alja az éléstár és a ruhatár. Tulipános láda, egy -pár fejős szék, egy föstetlen fenyőasztal az egész butorzat. Néhány -konyhaedény az ajtó mellett. Ágynak híre sincs. Jó széles, meleg, puha -szalmavaczok. Ezen fekszik a zsöllér, a felesége, meg öt gyereke. Azután -itt fekszik még a kutya is, meg két-három malacz is. A macska, a kakas -és néhány tyúk föltelepedik a tető sarkába a rag alá. - -Sok előnye van a putri-palotának. - -Szomszédja nincs. Nincs tehát kivel viszálykodni. - -A villám nem üt bele s azért villámhárítóra nincs is szüksége. - -Katonát ide be nem szállásolnak. Adót ettől fizetni nem kell. -Lakásbérlővel se kell negyedévenként vesződni. Ha elégne is, nem ég bele -semmi, mert hiszen nincsen benne semmi. - -Ilyenforma putri-palotája volt a Szombati zsöllérnek is. Csakhogy kissé -különb a többinél. Ennek volt egy kis rakott fala is, volt ablakja is; -teteje pedig épen olyan tisztes volt, mint akármelyik telkes jobbágy -házának teteje. Apám se a fát, se a nádat, de még a meszet se sajnálta. -Szép fehérre ki volt mázolva a belseje. Csakhogy ezt kivülről -természetesen senki se látta. - -Butorféle is több volt benne, mint a csőszök putrijában. Hiszen a mi -zsöllérünk, az öreg Szombati tanult, tapasztalt, világlátott ember volt -s ügyes kézműiparos. Neki tehát szerszámának is kellett lenni. - -A putri-paloták közös kellemetlenségét azonban itt se lehetett -kikerülni. Ha az ajtó felől fújt a szél vagy az idő esőre állt: ebben a -putriban is akkora volt a tűzhely és pipa füstje, hogy úszni lehetett -benne, mint a tengerben s a benne lakónak olyan kisírt, piros szeme -támadt, mintha apját-anyját siratta volna egy hét óta. De már ezen -segíteni nem lehetett. - -És én mint gyerek, mégis szerettem a putri körül ácsorogni s az öreg -Szombati mesélgetését áhitatos lélekkel hallgattam. Többet tudott, mint -a papunk. - -Száz esztendős fűzfák szegték be a gyümölcsöst. A falubeliek csak úgy -hívták ezt a portánkat: »A fűzfák alja«. Óriás törzsökök s valamennyi -odvas. Minden oduba befért egy-két gyerek, csak hogy sokáig mulatni -benne nem volt tanácsos, mert tele voltak öreg hangyával s a hangya -kegyetlenül megmart bennünket. Néhány fűzfának csonka ágán egy-egy -gólyafészek is állt s a gólyával én is csak úgy voltam, mint Petőfi s -mint a hogy Petőfi megénekelte. - -Óriás határunkon fának, hegynek, magasságnak semmi nyoma. Egy hatalmas -szilfa állt az udvaron s ezen kivül a természetnek fenségesebb alkotását -mint ezek a fűzfák, akkor még nem ismertem. Kint a határban a -legmagasabb fa apám egyik kaszálóján egy kökényfa volt. Magasba vágyik a -gyermeki lélek. A hol a felhő bujdosik. A hol a madár repül. A hol a fák -lombja susog. A hol esténként és hajnalonként a darvak és vadludak -vonulnak el. Hányszor néztem el órákig a fűzfák levelének örökös -mozgását. Millió falevél, valamennyi mozog, mind egyenlőn mozog. Miért -és mitől mozog? Ki magyarázza meg a természet titkait? Ki magyarázza meg -a mélységet és a magasságot? Felhőnek járását, madárnak repülését, -szelek támadását, menydörgésnek eredetét, néma villám esti villogását ki -magyarázza meg? - -Megmagyarázta Szombati. - -De minden magyarázat után megkért, hogy vigyek neki vagy egy kalapnyi -gyümölcsöt, vagy tíz-tizenöt cső tejes kukoriczát, vagy egy -szakasztó-kosárnyi burgonyát. Nekünk volt, neki nem volt s szivem -repesett örömében, ha vihettem neki. A sült burgonyából vagy főtt -kukoriczából nekem is mindig adott. Jól esett. Gyerekei körbe ültek, úgy -ették s én közibük álltam s velük együtt ettem. - -Hogy ne esett volna jól szivemnek, ha vihettem nekik valami enni valót? -Hiszen vittem én orvul ennivalót a csikónak, borjunak, baromfinak s -galambnak is; – a házatlan zsöllér pedig csak úgy apám gazdaságához -tartozott, mint a csikó, borju, baromfi. - -Az öreg Szombatinak három mestersége volt. - -Volt ő saruvarga. - -Volt ő pecsenyeforgató. - -Volt ő gyalogpostás. - -Ez a három mesterség ma már nincs meg, mind kiveszett a világból. E -három mesterséggel szolgálta le évenként zsöllérszolgálatát. - -Sarut ma már senki nem visel. Czipő, csizma, papucs, opánka, bocskor van -már csak a világon, de saru nincs. Csak egy pár van még, az is rossz, -viselni már senki se tudja. Ez Szent István király saruja. Közel -kilenczszáz éves. Ott őrzik a szent korona mellett, a királyi palást -társaságában; minden embernek s minden alkalommal meg se lehet látni. -Mostani királyunk már föl se húzhatta lábára. Ferdinánd király még -viselte koronázáskor ez előtt hatvanöt évvel, de már akkor is olyan -rossz volt, hogy selyem madzaggal kötözték fel lába fejére és bokájára. - -Gyerek koromban a béresek szegődségéhez tartozott még évenként egy pár -saru. Rövid volt a szára, fénytelen volt a bőre, a talpára kivülről volt -rá varrva a fejebőre, sámfa kellett hozzá, de forditófa nem kellett -hozzá. Remekes csizmadiamester szégyennek tartotta volna sarut -készíteni. A német varga se vesződött vele. Csak a saruvarga készítette. -Remekelni nem kellett vele, mert a saruvargák nálunk már czéhbe se -állhattak. - -Az öreg Szombati csinálta a mi cselédeink szegődött saruit. - -Ő volt a pecsenyeforgató is. Szüreten, névnapon, nagy ünnepen, a -nemesség gyülésein. - -Pecsenyeforgatás sincs ma már. Vagy gép végzi, vagy senki se végzi. A -takaréktűzhelyek véget vetettek az igazi pecsenyének. Ma már csak párolt -hús van, nem pedig sütött pecsenye. Mártással készítik a legtöbb húst s -az emberek nagy része még csak nem is sejti, minő isteneknek való étel -volt egykor a nyárson sült pecsenye. - -Nyitott konyhában volt a sütő kemencze. Kemencze tetején a nyitott -tűzhely. Tűzhelyen a vaskutya. Mellette a nyárs, a csipővas, a rostély, -a vaslábas, a tepsi, – mindegyik a maga helyén. - -Az öreg Szombati a szabad ég alá szokta vinni a vaskutyát. Ott tüzelt -alatta. A nyárson sült pecsenye egy kissé füstös ízü szokott lenni. -Ízének csak finomsága gyarapodott ezzel. Ma egy kissé rothadt szagának -kell lenni a nagyuri pecsenyének. - -Hizott kappan, hizott lúd, hizott pulyka, gyönge malacz, marha-vesés -fele, egész nyúl, őzczomb, őzderék egyaránt ott piroslott a nyárson. Ki -megtüzdelve szalonnával, ki a nélkül. A mi zsöllérünk volt a leghíresebb -pecsenyeforgató. Úgy tudta a vaskutyát állitani, a tüzet biztatni, a -parazsat halomba gyűjteni, a szelet irányozni, hogy piros lett, de -füstös nem lett a pecsenye. Híre volt annak messze vidéken. A -szilasbalhási és küngösi atyafiak, ha híres lakodalmat tartottak, ha -szép lányt adtak férjhez: mindig elkérték a zsöllérjét apámtól. - -Még Festetich Antal is elkérte egyik déghi vadászatára, a ki még csak -köznemes volt, de volt jó negyven ezer hold földje s franczia szakácsa. -A franczia szakács kotyvalékához hozzá se nyúlt senki. Szombati -pecsenyéje után pedig az újjait is szopogatta maga az uraság is. Ki is -lépett nagy duzzogva a szakács azonnal a szolgálatból s úgy el-kiment az -országból, meg se állt Prágáig. - -Legszebb mestersége volt azonban Szombatinak a gyalogposta. Ebben már -aztán csakugyan nem volt versenytársa a világon. - - -II. - -Hajdan kevés posta járt a mi országunkban. Igaz, hogy a levélírás gyönge -oldala volt a nemes embernek. Esztendő is eltelt, míg egy levelet -megírt. Eljegyzés, esküvő, haláleset, keresztelő vagy ilyesmi ha -előfordult a családban: vagy maga ült kocsira hírt adni, vagy -üzenethordót küldött élő szóba foglalt üzenettel. - -A királyi postát nem használta. - -Először is meg kellett volna írni a levelet. Nehéz dolog az. Iródiáknak -való, nem nemes embernek. - -Azután be kellett volna küldeni a postamesterhez, a ki gyakran az -ötödik-hatodik faluban lakott. - -Azután a postamester ki nem hordatta a levelet senki fiának. Levélhordó -nem volt a világon. A kinek levele volt a postán, menjen utána, ha el -akarja olvasni. Az uraságok hetenként kétszer-háromszor csak küldtek -embert a postamesterhez: van-e levél? De közönséges nemes ember ezt nem -csinálta utánuk. Néhol annyit megtett a nemesség, hogy a családok -összebeszéltek s minden család hetenként egyszer a csőszt, vagy a -mindenest, vagy a belső cselédet lóra ültette s elküldte a -postamesterhez a levelekért. A mit ez hazavitt: azon aztán a családok -megosztoztak. - -Kerkapoly Károly volt miniszter 1847-ben Berlinben lakott. Ott mindennap -megkapta a naponként megjelenő pesti ujságot. De a mikor haza jött -jurátusnak Zala vármegyébe az alispán mellé: itt hetenként csak egyszer -kapta meg napilapját. Kisfaludy Sándor a költő 1810-ben József nádor -kedves embere és főtisztje volt Budán; feleségének levele Sümeghről -sohase ért előbb hozzá kilencz napnál, rendesen azonban tizenöt nap -alatt ért Budára. Ma Amerikába is előbb odaér. Csakhogy ha a királyi -postamesternek mezei munkája, szüretje vagy jó vadászata akadt: vigye -manó a leveleket, nem törődött velük. - -Egészen természetes volt tehát, hogy a nemes ember nem gyakorolta magát -a levélirásban. - -Ha pedig messze földre mégis hírt kellett adni valamiről valakinek: ott -volt a gyalogposta. - -Napkeleti országokban tatárnak nevezik a levélhordót. Ma is így nevezik -Orosz- és Törökországban. Nálunk a czigány volt a tatár. Csakhogy a -napkeleti országokban a tatár lóháton járt, nálunk a czigány gyalog. - -Van kóbor czigány és megszállott czigány. A kóbor czigány csak tolvaj, -kolompáros vagy teknővájó, míg a megszállott czigány csak muzsikus, -vályogvető vagy gyalogposta. A czigány, ha akarja, olyan gyorsan jár, -mint a szél, de Szombati olyan gyorsan járt, mint a szélvész. Mellette -semmiféle czigány a levélhordásból és üzenethordásból meg nem élhetett. - -Mert a czigány mezitláb járt, Szombati pedig papucsban s mikor sietős -volt az útja, papucsát tíz ölnyire előre rúgta s aztán utána ugrott, -hogy kezével elkaphassa. Mi a nyúlnak és agárnak gyorsasága ehhez -képest? Nyúl és agár csak perczekig tud gyorsan futni, a papucsot pedig -előre lehet rúgni egész nap. - -Egykor a főszolgabiránk Hollóssy Fülöp László jó négy lovas kocsival -indult haza Budapestről, a hol valami pörében informálni járt. A mint -napköltekor a budai vámnál kihajt: csak eleibe ugrik Szombati s leveszi -kalapját. - -– Szerencsés jó reggelt kivánok tekintetes uram. Én is megyek haza. - -A főszolgabiró jó szivű ember volt s oda szólt hozzá: - -– Ülj fel oda a bakra, ne fuss egész nap, mint a kutya. - -– Csókolom a kezét tekintetes uram, nem ülhetek föl, mert sietős az -utam. - -A főszolgabirónak négy jó lova, Szombatinak pedig csak két rongyos -papucsa. A főszolgabiró indulatba jön: - -– No hát csak lógasd a nyelved egész nap. - -Megy a kocsi, csak úgy porzik s megy utána Szombati. - -Mikor a főszolgabiró Tétény körül a Libadöglő csárdához ér, Szombati már -ott üldögél a lóczán, akkorra ki is pihente magát. Oda ugrik a kocsi -mellé: - -– Szerencsés jó napot kivánok a tekintetes urnak. - -A főszolgabiró el se fogadja a köszöntést. - -Üget a négy ló, porzik a kocsi, lépeget a Szombati. - -A főszolgabirónak Baracskán meg kell állani, a lovakat meg kell etetni, -az atyafiakhoz egy órára be kell nézni. De azért a mint a lovak -ettek-ittak: nem mulat, nem késik, hajtat előre, estére otthon kell -lenni Mezőszentgyörgyön, ez pedig Budapesthez jó tizenkét mérföld, sőt -még föle is van. - -Hát a mint Nyéken elkoczog a Balassa-kuria előtt: csak ugrik ám eléje -Szombati megint. - -– Még egyszer szerencsés jó napot kivánok tekintetes uramnak. - -A főszolgabiró megint nem fogadta el a köszöntést, hanem oda szólt -kocsisának. - -– Hejh, ez a Szombati szemünk elé ne kerüljön ám ma még egyszer, mert -különben leszállasz a bakról! - -Hajtott is a kocsis nyakló nélkül. Csakhogy Fehérváron megint meg -kellett etetni-itatni; a négy lónak nem volt kedve étlen-szomjan futni. -A ló másként van szoktatva, mint a papucs. - -Nem is látták többé Szombatit sötét estélig. De a mikor haza értek s a -nagy kapun befordultak, hát csak oda ugrik ám megint a kocsi mellé -Szombati. Ott üldögélt már régen a kapu kerékvető kövén; ki is pihente, -ki is aludta már magát. - -– Szerencsés jó estét kivánok tekintetes uram. - -A főszolgabiró rá rivall: - -– Megállj gazember, el ne menj innen, míg a kocsiról le nem szállok. - -Nem tudta hamarjában, a deresre huzassa-e Szombatit, vagy egy jó ital -bort adjon neki, a miért az ő négy lovát így csúffá tette. - -Természetes, hogy egy jó ital bort adott neki. - -1848-ban békén ment át Szentgyörgyön Jellasich bán az ő duló seregével. -Se nem öltek, se nem raboltak, se nem gyújtogattak. - -Este felé összejöttek házunknál a nemes atyafiak a nap eseményéről -beszélgetni. A beszélgetésből vacsora, a vacsorából poharazás lett. Ott -érte őket a reggel. - -Anyám két kisebb öcsémmel a horvátok elől balatonfüredi szőlőnkbe -vonult, nem volt otthon. Azt mondja egyik rokon apámnak: - -– Jó lenne a hugomasszonyt Füreden értesiteni, hogy mindnyájan élünk, -nincs semmi baj. - -– Igaz a! Hol a Szombati? - -Futok a putrihoz, hívom a Szombatit. Jön a Szombati, papucsa a lábán. - -– Eredj Füredre, mondd meg a feleségemnek: nincs semmi baj, holnapután -megyek érte. De siess! - -Sötét este volt már, de Szombati rögtön indult. - -Reggel felé megy ki apám a konyha felé, ott látja Szombatit. Eszik mind -a farkas s iszik nagyokat. - -– Hát te akasztófa, még most se indultál el? - -– De bizony már meg is jöttem. Éjfélkor bezörgettem a nemzetes -asszonyomhoz s átadtam az izenetet. - -Oda-vissza legalább ötven vagy hatvan kilométer s ezt az utat befutotta -egy őszi éjszakán. - -A gyalogposta kezén biztos volt a levél. Se el nem késett, se el nem -tévedt, se a bécsi kormány kezébe nem került. - -Maga Deák Ferencz is Kehidáról, ha csak lehetett, nem királyi postán -küldte leveleit Kossuth Lajoshoz, Wesselényi Miklóshoz, Beöthy Ödönhöz. -Ő ugyan gyalogpostát nem tartott, de volt vidékén két derék zsidó, a ki -leveleit Pestre hordta. Az egyik a szentgróti Steiner, a másik a -keszthelyi Baron. Az egyik elszegényedett, a másik milliomossá lett, de -Deák Ferencz levele biztosabb volt az ő kezükön, mint a királyi posta -kezén. - -De mi lett Szombatiból, a mi jó házatlan zsöllérünkből? - -Az lett belőle, hogy egy napon nagyon nyugtalan volt; hol lefeküdt, hol -fölkelt; tízszer is kifutott putrijából. Utóbb összehívta gyerekeit egy -csomóba s azt mondta nekik: - -– Gyerekek, aligha nem hosszú útra megyek, talán a másvilágra. Van-e -valami üzenni valótok? - -A gyerekek nevettek. - -De az öreg belelépett papucsaiba s nagy gyorsan el-kiindult a fehérvári -országút felé. - -Útjába esett apámnak egy kaszálója. Julius végén volt, a szénaboglyák -még ott feküdtek a réten. Jártában-keltében legkedvesebb pihenője volt -az öregnek a szénaboglya töve. Ha meleg volt: az árnyékában. Ha hideg -szél fújt: az enyhe oldalán. Kihúzott egy-két nyaláb szénát, ráfeküdt, -fejét a boglya tövének támasztotta, úgy nyugodta ki magát. - -Most is úgy tett, pedig alig végzett néhány percznyi utat. Elnehezedett -s szokott módja szerint ledőlt a boglya tövébe. A délesti napsugár -odasütött öreg redős arczára. Egyszer csak homlokát megtörölte s szemeit -lehúnyta. - -Lehúnyt szemeit nem is nyitotta fel többé. Körülötte szöcskék -ugrándoztak. Elszálló lelke ezekbe költözött. És én, ha ott járok, most -is jól látom őt a zöld pázsiton, ugráló szöcskében, ragyogó napfénynek -sugarában! - - -A MAGYAR ASSZONY. - -Az én német barátom, a lipcsei egyetemi tanár, húsz év óta először -jutott eszembe. Egy napiglan való barátom ugyan, de mégis barátom. -Vasuti barátom ugyan, de jól esik rá emlékeznem. Most mégis csak azért -jutott eszembe, mert barátaim arra szólítottak, írjak valamit a magyar -családról. - -Ennek története van. - -Külföldön és vasuton utaztam. A vasuti kocsiban rajtam kívül egyetlen -utazó volt. Ez nem tett egyebet, csak olvasott szakadatlanul. Egy kopott -táblás, fakó papirosu könyvet le nem tett kezéből s szemét le nem vette -a lapokról. Falu jött, város jött, állomás jött: ő csak olvasott. -Rekkenő volt a hőség, izzadott erősen, az állomásokon hűs ivóvizet -kiabáltak: ő se látott, se hallott, csak olvasott. - -Kiváncsi lettem rá is, könyvére is. Egy kissé irigykedtem is, -boszankodtam is. A cseh Érczhegyek legszebb szakadékain dübörgött át -vasutunk, ő ki sem nézett az ablakon. Vizesés harsogott le a szikláról, -mókus ugrált a faágon, sötét fenyves borult reánk: ő nem vett észre -semmit. Csak olvasott örökké, még pápaszemét se jutott eszébe -megtörülni. - -Elvégre megszólítottam. Udvariasan könyvének tartalmát kérdeztem. - -Előzékenyen, szivesen felelt s könyvét kezembe adta. A könyvnek czímére -biztosan nem emlékszem. Német könyv volt, Münchenben jelent meg 1844 -körül. Körülbelül ez volt czíme is, tartalma is: »A német nép, -bölcsészeti szempontból megvilágítva.« Belepillantottam előbeszédébe s -ebben hégeli műszavakat láttam. Véletlenűl egyik lapjára nyitottam, ott -meg egy bajorországi parasztasszony szoknyaránczainak elrendezését -találtam a hegeli bölcsészet világánál megmagyarázva. - -Némi szánalommal tekintettem a fiatal, alig harmincz éves utazóra. A -könyvet összecsuktam s visszaadtam neki. Azt kérdezé: mit szólok hozzá? - -– Ostobaság ez a könyv egészen. - -– Bocsánat, uram, – a német etnografiai irodalomban ez egyike a legjobb -műveknek. - -– Sajnálom, hogy más véleményben kell lennem. Ön uram, úgy látszik, -Hegel iskolájának hive s én ön előtt is vállalkozni merek bebizonyítani, -hogy ez a könyv ostobaság. - -– Kiváncsi vagyok rá. - -Kértem, hogy véletlenűl nyissa föl a könyvet s én az ott talált legelső -mondatot fogom e czélból megvitatni. - -A könyvet fölnyitotta s nekem átadta. A fejezet czíme volt: »A német -család.« A fejezet e mondattal kezdődött: - -»A német család nem úgy épül meg, mint a román épület, tudniillik: -kivülről befelé, hanem úgy épül meg, mint a góth épület, tudniillik: -belülről kifelé.« - -– No itt álljunk meg, – így szóltam. S erre elkezdtem neki magyarázni, -hogy az egészséges német család csak úgy a férfi és a nő vonzalmán -alapszik, mint minden más egészséges család. Gyermekei csak úgy -születnek s azokat csak úgy neveli föl a hazának, a jó erkölcsnek s a -kenyérkeresetnek czéljaira, mint a franczia, vagy a kirgiz, vagy a -kaffer. Sőt épen a hegeli spekulativ gondolkodás törvényei szerint a -német család csak ép oly naturalis intézmény, mint a fecskék és galambok -szerelmes párzása, amikor összeállnak, közös fészket raknak s -kicsinyjeiket kiköltik és fölnevelik. - -Láttam az én utazótársam arczán, hogy kezdetben bizonyos kicsinyléssel -figyelt az én parasztos eszem járására s azért, hogy jobb véleményre -bírjam, teletömtem beszédemet Hegel műszavaival, a logika és metafizika -frázisaival, az itéletek és következések szabályaival, a meghatározások -és kategóriák tömegével, az eszmének és a létnek a különbözések és -ellentétek talaján felnőtt tovafejlődésével s e fejlődés örök -törvényeivel, a valóság és lehetőség egységével, az ideálnak kezdetleges -és végzetleges alakzataival s több efféle katedrai haszontalansággal. - -Ez aztán hatott. Komoly figyelemre egyesült arczának minden vonása s -amikor szavaimat befejeztem, zsebébe nyúlt, elővette tárczáját, két -ujjával kivett egy látogató jegyet, átadta s udvariasan bemutatta magát. -Heilbrunner Ottó lipcsei egyetemi magántanár a bölcsészeti szakban, de -reményli, hogy pár év mulva nyilvános rendes professzor: ha Lipcsében -meglátogatom, szivesen kalauzol a gyűjtemények megtekintésében. És hát -neki kihez van szerencséje? - -Én is megmondtam nevemet s mely országból és miféle nemzetből való -származásomat. - -– Örömmel sejtem, – úgymond, – hogy professzor kartárshoz van -szerencsém. - -Ez örömét, fájdalom, el kellett oszlatnom s be kellett előtte vallanom, -hogy én bizony csak mezei gazda vagyok s ahhoz se értek sokat, mert -nincs hozzá elég pénzem. - -Bizalom fejlődött ki köztünk. Csodálkozását adta ugyan tudtomra a -fölött, hogy a magyar gazda némileg Hegel bölcsészetével is foglalkozik, -de azt meg egészen természetesnek találta, hogy a magyar gazda Hegel -bölcsészetének magaslatára egészen még sem tud fölszállani s amikor ezt -én is egészen természetesnek találtam: ő visszatért az eredeti kérdésre. - -– Lássa, tisztelt uram, – mondá, – ha ön e könyvet elolvasná, mégis -rájönne talán arra, hogy a német család és például a magyar család közt -mégis csak van valami különbség. - -– Tisztelt uram, ön nem ismeri a magyar családot, én pedig nem ismerem a -német családot, tisztába tehát úgy se jönnénk a kérdéssel. Hanem Hegel -szerint tökéletesen igaz, hogy ha a német család különbözik a magyartól: -akkor a magyar család is különbözik a némettől. Hogy a két család közül -melyik a bazilika és melyik a gót templom: azt se én nem tudom, se az ön -könyve, se Hegel. Hanem azt mégis tudom, hogy az a család a -tökéletesebb, a melynek kebelén tisztább, bensőbb s magasztosabb a férfi -és nő boldogsága. És azt is tudom, hogy a családi boldogság annál a -népnél legfenségesebb, a mely a nőt legjobban tiszteli. De nem jobban és -nem magasabban mint a magyar. Nincs a kerek föld népei közt alkotmány és -jogrend, a mely a feleségnek annyi nemes és szép jogot biztosítana, mint -a magyar. S így van ez ezer esztendő óta. Pedig a magyar keletről jött, -ahol a nő nem családtag, hanem családi vagyon. S már keletről is magával -hozta a nő magas tiszteletét. S ha szilaj haragjában kitör s mosdatlan -szájára veszi a vallás jelszavait: még akkor is az Istent és a Krisztust -és a Jehovát káromolja, de soha szűz Máriát. - -S utána tettem: Mit jelent mindez, professzor úr, Hegel bölcsészetének -világánál? - -Azzal váltunk el, hogy én őt meg fogom látogatni Lipcsében, ő pedig -engem Mező-Szent-Györgyön. Ez is megeshetik még. - - -A KORTES. - -Teher alatt nő a pálma – mondá egykor saját nyelvén valamelyik római -bölcs. Ha a pálma alatt a kortest értette: igaza volt. A kortes annál -vidámabb: minél több a dolga, minél nagyobb a feladata, minél sulyosabb -a terhe. Még ha nincs is reménye a győzelemhez: a valódi kortes annál -nagyobb önfeláldozással, annál rózsásabb kedélylyel végzi el a -mindennapi feladatot. Hoffmann Pál kortese sokkal szerencsésebb, mint -Deák Ferenczé. Ez csak egy helyen ül; sört iszik ha ébren van, és sört -ihatnék, mikor alszik. Unja magát, mint a szobaczicza, a mely nem mehet -ki egerészni, (valahogy a szobacziczust ne tessék érteni, a ki -rendszerint ki mehet egerészni.) De Hoffmann Pál kortese: az már egészen -más. Van annak dolga éjjel-nappal, reggeltől estig és estétől reggelig. -Keze, nyelve, két villogó szeme, két penegő sarkantyuja: mind-mind talál -foglalkozást szünet nélkül, fáradság nélkül, örökkön örökké. Minthogy -Hoffmann Pál nagy tudós, egyetemi tanár, tanult szónok, ennél fogva -mindig nehezen kap választókerületet. - -Tiszta vérü jó magyar kortes részére még nem született meg az a -kalendáriomcsináló, a ki meg tudná mondani, mikor kel fel a nap és mikor -nyugszik. Ő csak ama folyadékok szine, szaga, mennyisége és minémüsége -után képes magát naprendszerünk különböző titkai iránt tájékozni, -melyeket időszakonkint önmagába vagy másokba töltöget. Van olyan -időszak, a mikor a jó szilvapálinka kerül elő valahonnan. Ez az időszak -kezdődik körülbelül akkor, a mikor a kondás kihajtja a csürhét és tart -addig, a mikor a menyecske tűz mellé teszi a leveses fazekat. -Csillagászok és világutazók meg tudnák mondani, mi minden történhetik -égen és földön ez időszak alatt. Ennek elteltével, ha melegek járnak, -rákerül a sor a jó kettős márcziusi sörre; ha pedig szilaj, hideg, -fergeteges időjárás köszönt be, a még sokkal jobb borlevesre tojással -vagy paprikával, langyosan vagy égetően. Aztán jön a papramorgó -appetitoriuma, aztán jönnek a borok, néha egy kis hűtő vízzel keverve, -néha fekete kávé, vagy thea által félbeszakitva, mint mikor a folyóvíz -néha elbuvik és ismét előtör. – Mint az eocén, miocén, pliocén, kréta, -jura, márgakorszak a földnek történetében: úgy következik a szilvorium, -sör, bor, fekete kávé és theakorszak a kortesnek választási -történetében. – És valamint a földnél is van pihenés, a mikor még a -Vezuv sem okádja a tüzet: azonképen a kortes is megpihen néha, a mikor -nem szórja a jelszót, a dalt, a programmot, a káromkodást. Ez rendesen -akkor szokott bekövetkezni, mikor a feleség megcsipi valahol, hogy -váltson egyszer már tiszta inget, vagy ha nyelvéről a szivar és pipa -vagy a bagó leszedi a bőrt. Ez utóbbi a legbiztosabb jel, mely a kortest -arra inti, hogy most már ideje egy kevéssé megpihenni. - -Csodálatos életerő lakik a kortesben. A kortes örökké él, mint az isteni -irgalom vagy a deákkori adósság. És miként él! Ismer minden embert, -minden asszonyt és minden titkot. Jövendőt mond; tenyérből olvas; beteg -marhát gyógyít. Esküvő, keresztelő és disznótor nélküle meg nem esik. -Atyafiságban áll három vármegyével. Minden választásnál betörte -valakinek fejét s minden választásról hozott magával valami csatajelt. -Vagy az orrán, vagy a fogán, vagy a fokosán. Büszke, mint egy szolgabiró -s kezet szorit vele még a főispán is. Sógora és komája van annyi, mint -akármelyik terézvárosi képviselőnek. Mindig tudja: ki halt meg és ki -született s ki fog meghalni és mi fog születni, fiu-e vagy lány? A -huszárnak és kolduló barátnak minden erényét gyakorolja férfiak és nők -körül. Verekszik és hízelkedik, adakozik és kéreget. Öltözete mindig -egyforma, szava mindig más. Országos vásár és heti vásár, korcsma és -faluháza rendes tanyája. Birtoka kevés, adóssága sok, hitele semmi, -hitelezője mindenki, de neki is vannak adósai. A muzsikus czigányt -nagyon szereti, de a papot ki nem állja. Templomba azért eljár, ha az -üzlet azt hozza magával. Törvényt nem ismer, prókátornak nem adózik. -Isten nevét hiába föl nem veszi, mert nem imádkozik soha. Szíve jó, -szereti az embereket, a szép asszonyt és a disznóhuspecsenyét. Néha -megél atyafilátogatással. Dalol és toasztoz, mint akármelyik kálomista -pap. A múltakról szeret megemlékezni, de nem úgy, mint a katona, a ki -mindig csak azzal dicsekszik, hol mulatott jól; de nem is úgy, mint a -barát, ki mindig azt panaszolja föl, hol koplalt legtöbbet. Ő -jót-rosszat egyaránt elbeszél, mikor se követválasztás, se tisztujitás -nincs előtte. Ha van: akkor csak győzelmeit ismeri a világ. - -Ez a kortes, tudniillik az öreg kortes. Az ő idejében még nem volt -választási törvény, hanem volt választási szokás. A szokást ő jobban -megtartotta, mint utódja a törvényt. És ez természetes. A törvényt -tudósok készítik, a szokást pedig ő csinálja. A tudósokat különben sem -nagyon tiszteli. Azt hiszi, tőlük ered minden veszedelem, ők hoznak -törvényt az etetés-itatás ellen, a mi sehogy se megy a fejébe. Ő csak -annyit tud, hogy a katona, ha éhes, elszalad az ellenség elől, ha pedig -jól van tartva, megveri azt. Étlen-szomjan becsületes tisztujitást vagy -követválasztást képzelni sem tud. Az idealisták és materialisták -küzdelmét ő nem ismeri. - -Darwin, Liebig, Vogt és Tyndall ő előtte mit sem nyom. Ő materialista -szükségből, de idealista elvből, mint ez már bevett szokás a jó -hazafiaknál. Materialismusa mérsékelt. Szénát, zabot a lovának, jó -vacsorát önmagának: ez az egész kivánsága. Házat épiteni, jószágot -venni, örökséget hagyni ő nem akar. Nem igazi kortes az, a ki -kizsákmányolja a maga jelöltjét. Hanem koplalni és szomjuhozni: ez már -csakugyan nem az ő világa. Ha ezt meg kell érnie: megbetegszik, pipája -kialszik, agara világnak fut s ő maga kiballag a temetőbe. Czudar világ, -nem érdemli meg, hogy az ember beléköpjön. - -Most már fenyegeti a kihalás veszedelme, mint az ó-világi bölényt. A -bölény helyett ma nyulakra vadásznak s a kortes helyét kezdik elfoglalni -a lótó-futó napszámosok, az élősdi kapczabetyárok. Sok konkurrense -akadt. Papok a szószékből, tisztviselők az irodából, zsidók a -korcsmából, nagy hazafiak az országházból, ujságok a postáról – -mind-mind az ő kenyerét akarják elenni. És eleszik. Neki nem marad egyéb -teendője, mint számba venni az embereket, lajstromba szedni alphabet -szerint a neveket s őrizni őket, mint a birkát. És a mi legszomorubb, -csak minden harmadik, negyedik esztendőben. Még verekednie sem szabad. -Katona útját állja, biró megárestálja, ujság kiprédikálja. - -Elvet kell tartania, színt kell vallania. Jobboldal, baloldal, -középpárt, szélsőpárt – hogy veszett volna bölcsőjében valamennyi. Nincs -ő ahhoz szokva, hogy egy jászol mellé álljon, mint az ökör. Nem barát ő, -hogy fogadást tegyen és azt meg ne tartsa. Péter vagy Pál: ez az ő -jelszava. Vagy az egyik, vagy a másik s egyszer az egyik, másszor a -másik, a hogy illendőbb. Így marad meg a becsület mind a két félnél. De -a párthoz állani és annál megmaradni csak azért, mert az elv úgy hozza -magával: ki látta azt? És szidni az ellenfelet, noha becsületes ember és -szidni a papot, noha keresztkomája. Ezt ő nem szereti. Hajdanában is -voltak pártok, míg a választásra mentünk s azt be nem végeztük. Akkor is -voltak összeütközések, csak úgy hevert a bevert fő szerteszélylyel, de -csak addig tartott a háboruság, míg haza jöttünk. Akkor békesség lett és -jövő alkalommal másként szólt a nóta. - -És aztán azok a követjelöltek – ha rájuk gondol, a háta is borsódzik -bele. Jön egy tudós, jön egy ujságiró s azt mondja, hogy őt küldte a -központ. (Központ – miféle központ? Bánja is ő, akármiféle központ.) Jön -vasuton, hajtat fogadott kocsin, beszáll más házába, hoz magával -nyomtatott levelet s még azt kivánja, hogy a választók adjanak neki -társas ebédet. A helyett, hogy befogatná jó négy lovát, bakra ültetné a -Pista huszárt, oldalára kötné a sáraranynyal kivert fringiát s azt -mondaná: »Atyafiak, holnap szivesen látlak benneteket barátságos -ebédre«, a helyett hoz magával esernyőt, papol órahosszant s elmondja: -hogy van, mint van angol, franczia, talián országban a világ sora. -Törődik is ő azzal. Úgyis az a baj, hogy angolt, francziát, németet -oltottak már belénk ötven esztendő óta. - -Hejh nem így volt ez hajdanában. Ismerte követjelöltjét szopós korától -kezdve. Ismerte apját, anyját, egész uri familiáját. Szolgabirája volt, -viceispánja volt, nemes birtokostársa volt. Ha hazajött az -országgyülésről, akkor sem volt más, mint mikor oda küldték. De hiszen -próbálta volna csak megváltoztatni jó magyar erkölcsét, soha se lett -volna egyéb, mint világ csúfja. Ma már azt sem szégyenli a követjelölt -megvallani, hogy ő kormánypárti. Csak azt szeretné tudni, mi szükség van -odafönn Pesten kormánypárti követre? Meg van a kormány anélkül is s -legalább nem szükséges fejét törnie a fölött, mit csináljon saját -pártjával. Tud annak okozni elég bajt az is, a ki nem támogatja, minek -még oda támogató is? – Kormánypárti! Úgy beszél a kormányról, mintha -valami nagy becsület volna ahhoz közel állani! Csak legalább meg ne -vallaná. A követ lehet kormánypárti, de a kortes nem. Még mikor a -pénzügyminiszter mellett dolgozik is: akkor is a stemplit szidja meg a -finánczot. Ez már annak a rendje. Kortes gyomra utálja a -kormánypártiságot, mint a fürdővizet. - -– Igazad van öreg barátom! Szomoru ez a világ most a fenekéig. A -választási törvény egész perrendtartás, a képviselő szegény ember, a -zsidó földes uraság, a kortes ütött-kopott öreg legény. Prókátor és -patika falura is kerül immár s a felköszöntést, szerelmes verset és -kortesnótát csak úgy árulják kinyomtatva, mint az álmoskönyvet, vagy -Zöld Marczi szomoru históriáját. Te vagy a lenyugvó múltnak utolsó -sugára, a politika költészetének utolsó lélekzetvétele. Hunyd be -szemeidet. A te világod nem e földről való. A hol te és a te apáid -vadruczára vadásztak: vöröshagymát nem tudsz te ott termeszteni. Pedig -ma már ebben rejlik az életnek bölcsesége. Nem a becsület adja a pénzt, -hanem a pénz adja a becsületet. Hunyd be szemeidet, mert bizony még meg -kell szoknod a vízivást is. Ezt pedig már csakugyan meg nem érdemletted. - - -MAGYAR RUHA, MAGYAR PAP. - -Hogy a magyar katholikus papság, kiváltképen pedig az alsó papság, -mindig hazafias volt és most is az: erről beszélni egészen fölösleges, -mivel hogy ezt Magyarországon mindenki tudja. Sőt hogy a főpapok közt is -minden időben találkozott hol egy, hol több kiváló hazafi: erre is -megoktat bennünket a történelem. A mi pedig annyival inkább épületes -dolog, mert a magyar főpapnak a király adja a hivatalt és uraságot, még -pedig valóságos uraságot, tehát azt egészen emberi dolognak kellene -tartanunk, ha főpapjaink inkább járnának kedvében a bécsi udvarnak, mely -a királyt tanácsával vezeti, mint a nemzetnek, a mely bizony a bécsi -udvar előtt nagyon ritkán s akkor is nagyon rövid ideig állott -kedvességben. - -Másfelől azonban az is egészen igaz, hogy kivált Kollonich óta a bécsi -udvarnak sem igen lehetett panasza úgy »nagyban és egészben« a magyar -főpapság ellen. - -De hát végre is én nem a főpapokról vagy legalább főleg nem azokról -akarok most egyet és mást megjegyezni. - -Hanem megjegyzem azt, hogy a katholikus alpapság a magyar ruhához mindig -hű maradt s hogy a magyar társadalom mívelt osztályai között egyedül a -katholikus alpapság az, mely soha egy pillanatig se vált meg a magyar -ruhától. Sem a nemzeti elszunnyadásnak a bécsi kongresszus utáni -idejében 48-ig, sem a vad abszolutizmusnak idejében 50-től 59-ig. Volt -idő, a mikor ügyvéd, tisztviselő, nemes urak, bérlők, birtokosok, mind -letették a zsinóros nadrágot s mind felvették a plundrát és pantallont, -csak a plébános, ispán és paraszt maradt meg az ősi öltöny mellett. - -A plébános persze csak annyiban, a mennyiben az egyházi öltöny -megengedte a magyar ruha használatát. - -A corpus juris és a tripartitum Könyves Kálmán királyunk óta -természetesen nem szól arról, hogy a papok minő ruhát viseljenek. És ez -talán szerencse. Ha e jó, régi törvények a magyar ruha viselését -parancsolnák: Bécsben bizonyosan gondoskodtak volna már arról, hogy e -törvények eltöröltessenek. - -Az érsekek, püspökök és apáturak, ha emberek szemei elé kerülnek, ősi -idők óta szakadatlanúl a hosszú, bő papi reverendát viselik, hol -szineset, hol feketét, a hogy egyházi állásuk vagy izlésük hozza -magával. De a hosszú, bő öltöny alatt rendszerint ott volt régebben a -zsinóros magyar nadrág s a feszes csizma. - -Kopácsy József esztergomi érsek s primás szenvedélyes gazda volt s ha -ideje engedte, szeretett a gazda ságnak utána nézni. Veszprémi püspök -korában egy tábla luczernavetést nagyon sokba kerített a tiszt s a -püspök saját szemeivel akart a következő évben meggyőződni, mennyit ér a -luczerna. Kiment a földre s a pantallonos kasznár az útról mutogatta, -mily szép a vetés. - -– Nem ér az semmit, kasznár uram, tessék csak velem bejönni a közepébe, -ott kell azt megnézni. - -Eső után volt, a luczerna harmatos volt s a kasznár féltette czipőjét és -új pantallonját. - -– Kegyelmes uram, harmatos lesz a reverenda. - -– Nem lesz az kasznár uram, csak jőjjön. - -A püspök felhúzta a reverendát s alól olyan zsinóros nadrág és fényesre -mázolt magyar csizma volt, hogy magára vehette volna a csizmadia -czéh-mester is. - -Kovács Zsigmond egykori veszprémi püspök se tette le a hosszú száru -czizmát és a magyar nadrágot. Ebben járt még az ostendei tenger partján -is, mikor ott fürdőzött. - -Furcsán is járt e miatt egyszer. - -Ugyanis sok orosz és lengyel zsidó is jár ott s ezek nagy része is -hosszú száru csizmában, noha nem magyar szabásúban. Tudni kell pedig, -hogy az ostendei nép épen nem szereti a zsidót s a rakonczátlan, siheder -kölykek gúnyolni, boszantani, kavicscsal dobálni szokták a zsidókat. A -zsidó bajuszt, szakált s gyakran halantékfürtöt is visel, a minek Kovács -Zsigmond püspök arczán nyoma se volt. A kölykek csak csizmáját nézték s -mert ez a zsidókéhoz hasonló volt, őt is megdobálták. A rendőrségnek -kellett beavatkozni. No hiszen lett ebből derűltség, a mikor otthon -egyházmegyéjében megtudták az esetet. - -A kálvinista papok időnként jobban elhanyagolták a magyar öltönyt, mint -a plébánusok. És ez annál csodálatosabb, mert hiszen a kálvinista egyház -hívei képviselték szakadatlanúl a tős-gyökeres magyarságot s náluk volt -a nemzeti érzelem a leggondosabban kultiválva. - -A protestáns egyház s annak mindkét nagy felekezete különösen József -császár idejében viseltetett Bécs és az udvar iránt nagy hódolattal. -József császár bocsátá ki a türelmi parancsot, a püspökök és katholikus -földes urak ellenében ő engedé meg protestáns templomok építését: a -protestánsok külsőleg is törekedtek egyben-másban hálájukat és -elismerésüket kifejezni. - -Így jött sok protestáns s kivált kálvinista templom tornyára azon időben -a kétfejű sas. Ez azonban még hagyján, de némely kálvinista templomban -még belűl a falra is felfestették ama kétfejű madarat, a mi annál -furcsább, mert a kálvinistáknál a templomban még Jézus-Krisztus képének -festménye se foglalhat helyet, épen Kálvin szigorú tanai miatt. - -A magyar ruha viselése országszerte a szolferinói csata után jött -divatba. Először Pesten s aztán az egész országban. Először a -jogászoknál s aztán mindenkinél. - -Még a pinczéreknél is, a mi pedig nagy szó. - -Ez év őszén Sopronban jártam iskolába az ágostai lyceumban. A -maturitásra készülendő nemes ifjúság kebelében akkor három párt állott -fenn. A magyarok pártja, kiknek zömét a kemenesaljiak és alföldiek -képezték a kálvinistákkal együtt. A németek pártja, kiknek sorai a vasi -és soproni Kraxelhuberekből ujonczoztattak, de a kik azóta elszánt -magyar emberekké alakultak át. És végre a tótok pártja holmi Sturok, -Hodsák és Balthazárok akkor, részben magyarok, részben panszlávok most. - -Olvastuk az ujságban, hogy Pesten magyar ruhát viselnek. - -Nagy szeget ütött ez a magyarok fejébe. El kezdtünk a fölött tanakodni: -milyen lehet az a magyar ruha? - -Mert hogy az a pötyögős nadrág és kurta dolmány, melyet a rábavidéki és -hansági paraszt visel, nem valami különös szép s a maturitásra készülő -ifjú Magyarországhoz épen nem illendő, a fölött nem volt semmi kétség. - -Különösen nagy gondot okozott az a kérdés, hogy a testhez simuló feszes -nadrág fekete posztóból vajjon miként állhat az ember fián s vajjon a -sétányon mit szólnának ehhez a soproni menyecskék! - -Elhatároztatott, hogy ilyféle nadrág fölött szemlét kell tartani úgy, a -hogy az élő emberen szemlélhető. - -De hát hol található ilyféle nadrág? - -Hol másutt, mint a czenki plébánoson, a jó Tolnay Antalon, a ki a -legnagyobb magyarnak, gróf Széchenyi Istvánnak, a döblingi szenvedőnek -oly kedvencz papja? - -Dictum-factum. Küldöttség ment Czenkre, hogy szemlét tartson a -plébánusnál a magyar nadrág fölött, hogy ennek mintájára új öltönybe -bujhasson a maturitásra készülő nemes fiatalság. - -Szegény jó Tolnay Antal! - -A czenki templom roskadozó állapotban volt akkor. Ép úgy, mint -patronusa, a legnagyobb magyar. Széchenyi ez után néhány napra, épen új -évre, írt egy levelet a czenkiekhez s e levelet Tolnayhoz küldé. - -E levélben így szólitá a czenkieket, kiket 1848 óta nem látott s aztán -sem láthatott soha: - -»Drága hazafiak, tisztelt magyar polgártársak, egykori hűn szeretett -jobbágyaim!« - -E levélben arra hívta fel a czenkieket, hogy vele közös erővel építsenek -új templomot. - -»Mi czenkiek – úgymond – édes és egykor oly boldog hazánk véghatárán -állunk. Czenk nyugot felé első hely, hol drága anyaföldünknek szívünk és -lelkünkbe belészőtt nyelvén dicsértetik a királyoknak királya, a nagy -Isten.« - -»A nyomorultak szívrepedt fohászait meghallja ugyan Isten mindenünnen és -a lakosok erénye erdő közepett és a nyílt mezőn is oltárt képez, melynek -áldozata felhat az egekbe«… - -Ez volt Széchenyinek a nagy pusztulás után első levele, melyet a bécsi -kormány kinyomatni nem engedett. Minő nyelven írtak és írnak az igazi -nagyok! - -Tolnay oly buzgósággal látott a dolog után, hogy kegyura óhajtásának -eleget tehessen és pár hó múlva oly keserű zokogással temette el a -legnagyobb magyart! - -– – De végre mi ifjabb nemzedék e plébánuson láttuk akkor a legelső -divatos magyar nadrágot. A világiaknál divatos, a papoknál százados -öltöny volt az. - -Divatos! - -Gonosz szó ez. Ez ölte meg a magyar ruhát. Ez és a fényüzés és a mi jó -fajunknak oly sokszor emlegetett szalmalángja. - -Akkor azt hittük: örökké tart a magyar ruha és azt soha többé le nem -teszszük. - -Midőn a hírlapok tudtul adták, hogy az attilát és feszes nadrágot -Bécsben is széltében viselik: midőn Eugenia császárné divatba hozta nők -számára a kis pörge kanászkalapot; midőn külföldi divatlapok, még a -Bazár is, zsinórral ékítették a női felöltönyöket: azt hittük, mi fogjuk -ezentúl Európára ráparancsolni a divatot. - -Kemény Farkas is azt mondá, midőn Szebent bevette Bem: »Uj mappát -csinálunk Európának.« - -Hajh azóta nagyot kopott, nagyot fogyott a magyarnak önbizalma. Alig van -belőle valami. - -A magyar »divatnak« is vége van. Gróf Károlyi Ede akkor is váltig -integetett bennünket, ne csináljunk a magyar öltönyből divatot és -fényüzést, mert különben divat-divat s egyik a másikat kiszorítja. - -Úgy lett. - -Szegény gombkötőkre megint bekövetkeztek a rossz napok. A vitézkötésnek -nincs kelete ma. - -Egy győri gombkötő mondá az 50-es években, ki nagyon szerette a bort: - -– Ha egy kis jó bor, meg a tisztelendő urak nem volnának, a gombkötőnek -éhen kellene meghalni. - -Most is elmondhatná. - -Ám a tisztelendő urak csak tartsák meg a százados divatot s im a -katholikus lelkészeket kövessék, ha még nem követnék, a többi lelkészek -is. - -Nagy Napoleon, mikor nagyon lenézte az olasz nemzetet, azt mondá róla: -»a pantallon-nemzet«. – Bizony a magyar is azzá lőn immár. - - -A NÉP DÜHE. - -Borsód-Kápolnán hihetetlen kegyetlenséggel gyilkolta meg a felbőszült -néptömeg az adóvégrehajtót. - -Borzalmat kelt bennünk az a látvány, melyet az emberi vérengzés elénk -tár. Az embert mutatja az fel előttünk, de nem azt, melynek feje az ég -felé áll, szelleme az istenséggel rokon, szive részvéttel és szeretettel -tölt, hanem azt az embert, melyről Darwin elmélkedik s mely százezer -évek előtt testvéreivel, a fenevadakkal együtt kóborlá be a mezőket és -rengetegeket, hogy megölje azt, a mi nála gyengébb s ha legyőzetik, még -halálvergődése közt is fogaival marczangolja szét legyőzőjét. Irtózatos -az emberi állat, mikor tömegben van és tömegben válik dühössé. - -A düh és a gyilkos harag az embernek sajátsága s nem a fajnak, nem a -nemzetnek. A magyar faj sem nem kegyetlenebb, sem nem lobbanékonyabb, -sem nem boszúálóbb, mint Európának bármely művelt vagy nem művelt -nemzete. Sőt én abban a véleményben vagyok, hogy minden európai -nemzetnél a mesterkélt kegyetlenkedés bűntettei aránylag nagyobb számban -jönnek elő, mint a magyarnál. Az angol, franczia, spanyol, olasz és -orosz népre nézve legalább ez teljességgel igaz. E népek bűnügyi -krónikái sokkal borzalmasabbak, mint a magyaré. De én szentül hiszem, -hogy a német se áll mögötte a mi jó nemzetünknek. Bécsnek, Berlinnek és -Hamburgnak esetei elég borzalmasak arra, hogy Pitaval szemében elnyerjék -előlünk az elsőség díját. - -Forradalmi harczról, agrárius lázongásról nem akarok itt beszélni. - -Fajunk a forradalmi harczokban nem szokott kegyetlenkedni. 1848-ban és -49-ben Lamberg meggyilkolásán kivül alig fordúlt elő akár tömeges, akár -orvtámadás. 48 után az abszolut hatalom gondoskodott jól fizetett, sőt -bérbe vett tollakról, melyek utálatos színben tüntették föl a magyar -függetlenségi harczot s rablónak és kegyetlenkedő gyilkosnak a honvédet. -De még a bérbe vett tollaknak sem sikerült ez. A mit a szerbek és -románok cselekedtek védtelen magyarokkal: a csecsemők meggyilkolása, az -élők megégetése, az elevenen való megnyúzások, az iszonyú -megcsonkítások, mindezt vagy ezekhez hasonlót a magyar fajra -rábizonyítani nem volt képes senki. - -A franczia forradalom eseményei közt irtóztató részletekre akadunk. -Kegyetlenkedések jönnek elő ezer és ezer számra, melyeket vagy a -féktelen népdüh, vagy a hideg, számító ész követett el. Féktelen -népdühnek kitörése nálunk is fordúl elő igen gyakran, de hideg, számító -észszel elkövetett kegyetlenkedés, akár békében, akár forradalomban, -igen kevés. Ehhez – szerencsére – nem igen ért a mi fajunk s ez bizony -becsületére válik. - -Gyilkosság sok fordúl elő minálunk is, de orgyilkosság, méregkeverés, -sőt rablógyilkosság is igen kevés. S ha fordúl is elő: annak legnagyobb -részét nem magyar, hanem idegen származásu egyén követi el. Az igazi -magyar rabló, mint rabló, ugyan semmivel se jobb a más fajta rablónál, -de ha ellent nem állanak neki, ha fel nem bőszítik: rendszerint nem -veszi el életét annak, kit vagyonától megfoszt. Ezt inkább olyan -gonosztevők teszik, kik nem hivatásszerű rablók, kik egy alkalommal -vállalkoznak csak bűntettre s kik ezután még tisztes helyet akarnak -elfoglalni a társadalomban. Hideg megfontolással oltani ki az -emberéletet: ez az, mire magyar ember igen ritkán vállalkozik. -Ritkábban, mint bármely más európai nemzetbeli. - -Mégis sok emberéletet oltanak ki nálunk erőszakosan. - -Düh, boszú, verekedési hajlam, versenygési viszketeg, vad és vakmerő -hetykeség, könnyelmű játék a halállal: ime ezek a magyar fajnál a -legtöbb emberölési és gyilkossági eset indokai. Csárdák, korcsmák, -búcsuk, vásárok, tisztújítások, követválasztások, szüretek, lakadalmak: -ime ezek szolgáltatják a legtöbb emberölésre és gyilkosságra kedvező -alkalmat. - -Néha azonban rettenetesen tör ki a felbőszűlt nép dühe. Ily eset a -borsod-kápolnai vérengzés is. - -Az ily eset hasonlítható legjobban az amerikai nép lynchelési -szokásához. Csakhogy míg a népboszú Amerikában rendszeres, addig nálunk -csak szórványosan szokott előfordúlni. - -Leggyakoribb eset, midőn a gyújtogatót tűzbe dobják s megégetik. - -Régebben s kivált 48 előtt ez gyakori eset volt. Ha egy faluban rövid -időközben több gyújtási eset fordúlt elő: a nép gyanúja rendesen -megjelölt valakit, férfit vagy nőt s igen sok esetben vén leányt vagy -urahagyott asszonyt, mint gyújtogatót. S ha aztán akkor, mikor az ily -gyanú már megerősödött, véletlenűl tűz ütött ki s a gyanús egyén kézbe -kerűlt: azt rendesen az égő házba vagy égő kazal tetejére szokták lökni -s ekként megégetni. Ily bűnpör száz meg száz van a 48 előtti, de sok van -a 48 utáni időből is. Ily esetekben a tűz által megriadt s vagyona -elvesztén kétségbeesett, a rég táplált gyanú által őrült dühre gerjedt -tetteseknek a gyilkosságot egész mértékben beszámítani nem lehet s nem -is szokták a biróságok. - -Más dolog az, mikor a falu rosszát, de nem azt, ki a népszínműben -előjön, hanem az igazit, szokták elemészteni. Gyakori eset, hogy egy-egy -faluban akad valamely elzüllött, vakmerő, kétségbeesett egyéniség, ki -lop, erőszakoskodik, beleköt mindenkibe, fenyegeti az embereket minden -rosszal s ha kiszabadúl a börtönből: meg nem javul, hanem tovább -folytatja istentelenkedését. Ha a falu népe ezt már megúnja s ha látja, -hogy a vármegye nem képes e zenebona-embert megjavítani, vagy láb alól -eltenni: gyakan összebeszél s bármi kis ürügyre tömegesen ráront a falu -rosszára s agyonveri azt. Ez már tömegesen s meglehetős hideg vérrel -elkövetett kegyetlenkedés. Ez az amerikai módra való igazi lynchelés -vagy népboszú. A biróságok természetesen ez esetben elitélik a -tetteseket, de jelentékeny mérvben alkalmazzák az enyhítő körülmények -számbavételét. - -Az igazi népdüh azonban nem ilyen. Hanem olyan, a minő kitört a kápolnai -adóvégrehajtó ellen. Ez typikus eset, melynek azonban sok párja van. - -Egy községben például sok a közös birtok s rendezetlen a közös -haszonélvezet. A birtokosok egy része tagosítani akar, nagyobb része s -kivált a kisebb birtokosok tömege nem akar. Ha van egy valamennyinél -nagyobb földbirtokos s az akarja a tagosztályt: annak személye ellen nem -folyik a gyülölködés és az izgatás, de ha a birtokrendezés élére -valamely kisebb birtokos áll: annak személye ellen gyakran hihetetlen -mélységüvé válik a gyülölség. Férfiak, nők, örege, apraja féktelen -dühvel beszélnek róla s az emberek egymást gyakran annyira felizgatják a -legjobb, legbecsületesebb ember ellen is, hogy annak életét folytonosan -halálveszély fenyegeti. - -Szomorú példát tudok arra, hova fejlődhetik az ily fokozott népdüh. - -Volt egy barátom. Derék, kitünő, eszes ember, jó gazda, jó férj, nemes -gondolkozásu emberbarát, szegényeknek istápja, egyháznak, iskolának, -községnek támasza. 48-ban honvéd; – később az ötvenes évek végén s a -hatvanas évek elején egyik toborzó tisztje ama titkos forradalmi -hadseregnek, melyről Kossuth Iratainak III-ik kötetében van tüzetes -ismertetés. Magam is nála lettem mint ifjú beujonczozva e titkos -hadseregbe. - -Gombás Lajosnak hívták, szentgáli birtokos volt s községének gyönyörű -negyven ezer holdas határát akarta tagosítani s a jó, becsületes -szentgáli nemességet ezzel az elpusztulástól megmenteni. Csak egyetlen -lépés volt még hátra, hogy a tagosítás visszatarthatatlanul -megkezdődjék. De ezt a lépést nem tudta megtenni, mert útját állotta a -népdüh, mely hetek és hónapok óta folyton izzott már ellene azok közt, -kik a tagosztályt meg akarták akadályozni. - -Egy szép téli reggelen, 1865. január 7-én, épen barátaival s birtokos -társaival tanácskozott a községháznál; a nép oda tódúlt, őt meglátta, -egy-két bújtogató szó a düh kitörésére elég volt; a község tanácstermébe -betörtek, őt kihúzták s a templom előtt irtóztató kegyetlenséggel -agyonverték. Még rokonai közt is találkozott, ki élettelen hullájába -beleszúrta a vasvillát. S találkoztak nők és gyermekek, kik a tiszta -havon fekvő véres hullát örömükben körülujjongták és körültánczolták, -mint a hottentották a leölt áldozatot. - -Ez az eset borzasztó hatást gyakorolt akkor rám. - -Eliszonyodtam a néptől, a mely dühöng s fenevadakat láttam azokban, kik -így bánnak a becsületes emberrel s a jó hazafival. De aztán vérem -csillapultával megismerkedtem az egykori gyilkosokkal. Kissé nyers, de -nem megromlott, erkölcsileg nem elveteműlt embereknek találtam őket. -Ellenállhatlan düh uralma alatt, alig beszámítható állapotban, -tömegesen, egy pillanat folyamán követték el az iszonyú tényt, s bizony -tisztességes emberekké váltak azon perczben, a mikor az -igazságszolgáltatás keze szabadon ereszté őket. Szentül meg voltak arról -győződve, hogy maguk és családjuk jóléte és jövendője a tagosztály -megakadályozásától függ s hogy ezt megakadályozniok sikerül, ha ennek -bajnokát elteszik láb alól. Halálát el is határozták sokszor, de annak -hideg észszel elkövetésére sohase vállalkozott senki. Az -ellenállhatatlanul kitört dühnek egyetlen pillanata ragadta csak el őket -– a végzetes tett elkövetésére. - -Egy másik eset hivatalos elintézés végett jutott kezembe. - -Suur községben a lakosok az egyik politikai párton, a jegyző a másikon -volt. Lelketlen kortesek mélységes gyülöletet szitottak borozások közben -a jegyző személye ellen. - -A választás előtti izgalmas napok egyikén a tömeg oda ment a jegyzői -lakhoz s a jegyzőt bántalmazá. Ő pisztolyt ragadott s önvédelme közben -meglőtt s megsebesített egy ifjút. Az ifjúnak halálhire terjedvén a -faluban, a nép összefutott, a menekülő jegyzőt elfogta s az utczán -agyonverte s hulláját, vagyis hullának vélt testét az iskolában -kinyujtóztatta. Az erős fiatal jegyző azonban magához jövén, az ablakon -át megkisérté a menekülést. Erre a düh újra fellángolt, újra elfogták, -az utczára újra kivonszolták s fél oldalára fektetve, fülébe fakarót -illesztettek s fejszéket hozván elő, a karónál fogva fülén keresztül -fejét a földhöz szegezték. Ez nemcsak kínos, hanem egyúttal -hosszadalmas, iszonyú kegyetlenséggel elkövetett gyilkosság volt. Ennek -tettesei iránt sohasem tudtam kiengesztelődni s ellenük a törvény -szigorát óhajtottam alkalmazni. - -A nép, mely ezt tette, nem magyar, hanem tót eredetű. - -Általában a magyar faj által elkövetett tömeges kegyetlenkedések nem is -hasonlíthatók borzalmasságban azokhoz, melyeket a 31-iki -kolera-lázadáskor a tótok, 48-ban az erdélyi móczok elkövettek. - -A népdühnek kápolnai kitörése, bármily borzasztó is különben, egyúttal -sok enyhítő körülményt is tüntet fel. A nép nem egy helyütt nagyon el -van keseredve az adókezelés közegei ellen s az a szegény falusi -földműves, kinek marháját, vetőmagját, ágybelijét viszi el az -adóvégrehajtó, nem igen tud különbséget tenni az eszmékben, -intézményekben és emberekben s dühe az ellen lángol fel, kit közvetlenül -lát s kiről alig tudja, hogy az csak alárendelt tedd-ide tedd-oda közeg -s nem maga a végrehajtó hatalom, hanem annak csak vak eszköze. S aztán -nem lehetetlen ugyan, de nem is valószinü, hogy az első lövés és -emberhalál nélkül is agyonverték volna azt a szerencsétlen végrehajtót. - -Az igazságszolgáltatásnak mindenesetre szomorú dolga lesz a kápolnai -esettel, de intézkedni kell annak tanulságai alapján a kormánynak s -törvényhozásnak is. - -A népdüh, ha egyszer kitör, olyan mint a leütő villám. Okos gazda -megfogja a villámot, hogy kárt ne tegyen; – a népnek bölcs vezetői -meggátolják a dühnek és haragnak romboló kitörését. - - -A RÉGI MEGYEI FIZIKUSOK. - -Hajdan nem volt annyiféle hivatalbeli orvos, mint mai napság a -vármegyében. Most a főfizikuson kívül a kórházi, pénzintézeti, uradalmi -és magánorvosokon kivül ott vannak a központi, a járási, a községi és -körorvosok, akik mind valamennyien hatósági orvosok. Most ennek mind -megvan az ő teljes joga és kötelessége a betegséget üldözni s az -egészséget költségessé tenni. Főképen pedig a halálesetekről, -betegségekről és veszedelmes balesetekről rovatos íveket kitölteni, -statisztikát készíteni. - -Hanem azért voltak hajdanában is tudós doktorok és kirurgusok és -borbélymesterek, a kik egyformán gyógyítottak és nem gyógyitottak, -akiket a vármegye, ha szüksége volt az orvosi tudományra, egyformán -megkérdezett. A kit legközelebb ért, attól kért tanácsot. És pedig -felette rövid tanácsot. A kinek például beverték a fejét s abban halt -meg: annál a vármegye nem volt kiváncsi arra, hogy a tüdeje, mája, lépe -rendben volt-e? - -Egyáltalán a bonczolások, látleletek, megfigyelések, vélemények és -felülvélemények, egyetemi s orvostanácsi szaknyilatkozatok szükségét -sokkal kevésbbé vette észre a régi vármegye, mint a mai divatos -igazságszolgáltatás. Miért tagadnám: a mai fölfogásnak igaza van. De -azért az orvosi vélemények sokszor ma is csak oly furcsák és tévetegek, -mint voltak hajdanában. - -Azonban a kérdést nem vitatom. Se tudományt, se törvénykezést irni nincs -szándékomban. Csak egy pár esetet akarok fölidézni emlékeimből, miként -járt a régi vármegye a régi orvosokkal, a régi fizikusokkal. - -* * * - -A híres Sobri Jóska meghalt ezelőtt hatvanöt esztendővel. A lápafői -erdőszélben találkozott össze huszonnégy pandúrral, egy század ulánussal -s vagy százötven fegyveres hajtóval. Neki is volt hat legénye, köztük az -öreg Pap Andor s a fiatal Liliom Jancsi. A csata eredménye nem lehetett -kétséges. - -Az uhlánusokat b. Beust kapitány vezette. Bátyja a későbbi b. Beust -közös miniszternek. Sobri és társai sokáig lövöldöztek az ellenségre a -fák mögül, mit Beust utóbb megunt s rohamot vezérelt. A híres -haramiavezér szép aranyveretű Hunkár-puskájával vette biztos czélba a -kapitányt, de mielőtt lőne, körülnézett. Látta, hogy Pap Andor és Liliom -menekülnek, négy más társa pedig összelőve-vágva. Eldobta a puskát, -kirántott egy pisztolyt s azzal magát agyonlőtte. - -Ott volt közelben a járási kirurgus is. Valami Durcsány nevű jámbor -férfiú, ki menten odament a csata színhelyére, hogy a sebesült, de még -élő haramiákat keze alá vegye. Valami Szűcs nevű fiatal ember azt mondta -neki: - -– Hozzám ne nyúljon az úr, meg tudok én dögleni doktor nélkül is. - -Két golyó és három szurony járta keresztül s kardvágás is volt a fején -és mellén egy csomó. A kirurgus mérgesen szólt rá: - -– De hiszen gazember, akasztófán kell neked meghalnod. - -– Oda sem kell nekem doktor. - -Lefogták erővel, úgy bírt vele csak a kirurgus. - -– Hát ezzel mit csináljunk? – Kérdi egyik csendbiztos a járási -kirurgust, oda mutatva Sobri holttestére. - -– El kell temetni. - -Úgy lett. Eltemették bonczolatlanul. Reggelre kereszt is volt a sírján, -koszorú is a kereszten. - -A vármegye megnyugodott a dolgon. Csak jó későre, miután a -helytartó-tanács kérdezősködött, hívta fel a vármegye a járási -kirurgust, hogy mit csinált Sobri holttestével, hol az obductionale -protocollum? A kirurgus azt felelte: - -»Minek utána mind közönségesen meggyőződtünk arról, hogy az istentelen -duhaj rabló maga magát egy pisztolylyal agyonlőtte s ekként saját életét -kioltván, érdeme szerint való gyalázatos véget ért: ennélfogva -holttestének obdukálása szükségesnek nem találtatott.« - -Szinte lehetett egy kis igaza. - -* * * - -A szentgáli kanásznak egy kanásztársa ketté vágta egyik karját -fejszével. Sokáig tartott a gyógyulás, sokára tarthattuk meg a -végtárgyalást. - -– Mit kivánsz orvosi költségre? – Kérdi az alispán a sértett kanászt. - -– Semmit! – volt a felet. - -– Mit kivánsz fájdalom dijúl? - -– Semmit! - -– Mit kivánsz munkamulasztásért? - -– Semmit! - -Eléje tartják a kanásznak a főorvosi véleményt, mely három íven -keresztül fejtegetette, hogy minő nagy volt a seb, milyen életveszély -származhatott volna belőle mennyibe került az orvoslás. A kanász rá sem -hederitett, csak annyit mondott: - -– Beszélhet a doktor, a mit akar, de azt ne mondhassa senki, hogy az én -bőrömet megfizette. - -S nem fogadott el semmit. - -* * * - -1834-ben nagy késői fagy pusztította a túl a dunai gazdaságokat. -Vasvármegye elkezdett tünődni, mi az oka a kései fagynak s lehetne-e az -ellen mentőszert találni? Felhívták egyebek közt a vármegyei fizikust -is: adjon e tárgyban indokolt véleményt. - -A fizikus véleménye az volt, hogy miután a kései fagy évenkint összeesik -a kökényfa virágzásával, tehát azt nem idézheti elő más, mint a -kökényfa. Ki kell tehát irtani a vármegye területéről minden kökényfát s -meg kell keresni az ország összes vármegyéit, de főképen a szomszéd -vármegyéket, hogy a kökényfát hasonlóképen irtsák ki mindenütt. - -Zalavármegyében nem kisebb ember, mint Deák Ferencz szólalt fel az -inditvány elfogadása ellen. - -Veszprémvármegyében is akadtak tüzes szónokok, kik Vasvármegye átiratát -pártolták. Végre felszólalt Kocsi Sebestyén Gábor tiszti ügyész, kinek -elméssége később az országgyüléseken országos hirűvé vált: - -– Én pártolom, – úgymond – nemes Vasvármegye közönségének átiratát s -egyetértek a vármegyei fizikussal, de sőt még meg is toldom az -inditványt. Minekutána köztudomásu ugyanis, hogy nálunk nyáron felette -kevés eső szokott esni s az aszály sok kárt okoz s viszont azt is tudja -minden ember, hogy a tyúkszem két-három nappal rendesen előre megérzi az -eső bekövetkezését: ennélfogva a nemes vármegye szigorú büntetést -szabjon mind azon borbélyokra és kirurgusokra, nemkülönben -magánszemélyekre is, kik nyári időn a tyúkszemet kimetszik s ezáltal -aszályt idézvén elő, embertársaiknak sok nagy károkat okoznak. - -A nemes vármegye elnevette magát s ekként Vasvármegye átirata el nem -fogadtatott. - -* * * - -Volt vármegyémben a Schmerling-rendszer alatt egy esküdt: Németh Imrének -hivták. Jámbor, szelid ember volt, de zene-bonás, ha ivott. Ugyanilyen -természete volt egy birtokos nemes társunknak is, kit Vámosi Saáry -Dénesnek hívtak, ki a Bach és Schmerling rendszernek természetesen nem -volt nagy barátja. Most már meghalt mindakettő, sőt a harmadik is, kiről -mindjárt szó lesz. - -A két férfi találkozott Devecserben. A találkozásból feleselés, a -feleselésből pedig az következett, hogy Saáry Dénes kiütötte az -esküdtnek három fogát. - -Nosza fut az esküdt a járási orvoshoz visum repertumért. A járási -orvosnak Puposs Károly volt a neve. Adott az visum repertumot. - -A vizsgálat sokáig húzódott s végre tárgyalásra került az ügy. Az orvosi -látleletben ezt a furcsa mondatot találtam: - -»Sértett előadása nyomán megvizsgálván a bántalmazott testrészeket, úgy -találtam, hogy három metszőfog kimozdulva látszott lenni.« - -Nem értettem a dolgot. Nem tudtam a látleletből felvilágosodni, hogy a -három fog kiesett-e, vagy nem, valósággal kimozdult-e, vagy csak -kimozdulni látszott. - -A végtárgyalásra megidéztem a fizikust is, ki a visum repertumot adta. -Hogy mondaná meg élőszóval, mi történt a három foggal. - -Megjelent. Kérdeztük, faggattuk, belevesztünk, de nem mentünk semmire. -Nem tudott többet, mint a visum repertuma, az pedig nem tudott semmit. - -Ott volt a sértett fél, az esküdt is. Bárgyú képpel hallgatta a vitát, -mintha nem is az ő fogáról volna a szó. Utóbb egy táblabiró mérgesen -rárivall, hogy mit bámészkodik, mért nem mondja meg: mi történt a -fogaival. - -Erre fölkel, odajön a tanácskozó asztal mellé s kérdezi egész -tisztelettel, miről van szó? - -– Az a kérdés, kiestek-e a fogai? - -Az esküdt nem szól, hanem komoly képpel belenyúl a mellénye zsebjébe, -kivesz onnan egy maroknyi papircsomagot, kibontja a papirt, kivesz -belőle három fogat s leteszi a törvény asztalára. Csaknem akkora fogak, -mintha lófogak lettek volna. - -A mérges táblabiró rákiált a fizikusra: Mit szól ehhez? - -Erre az esküdt félrehárítja nagy bajuszait s kinyitja a száját. Nagy -szája volt, mint egy hippopotomusnak. Újjaival felső inyére mutat. -Nyilvánvaló lett, hogy három metszőfoga hiányzik. - -A mérges táblabiró haragos arczczal kérdőleg ránéz a fizikusra: - -– Kérem, – szólt a fizikus, – abból, hogy a fogak hiányzanak, én a -tudomány szabályai szerint meg nem állapíthatom, hogy miért s miképpen -hiányzanak. - -A fizikust összeszidtuk s elkergettük. Az összes iratokat pedig -felküldtük az egyetemre orvosi legfelső vélemény végett. S az egyetem -orvosi tanácsa a fizikusnak adott igazat. - -Ettől kezdve minél kevesebbet alkalmatlankodtunk az egyetemnél. - -* * * - -Néha felette jól estek az orvosi tudomány szabályai. - -Apám, mint nemzetőri parancsnok, 1848-ban kisded csapatjával megtámadott -egy futár »különitményt« Jellasich bán hadseregéből s a csetepatéban a -horvát csapatnak mind a tizennyolcz embere elesett. Miután zivataros -idők jártak, a jövendőt biztosan tudni nem lehetett, apám óvatosságból a -holttesteket nem egy csomóban, nem egy helyre s nem nyilvánosan -temettette el, hanem bizalmas emberek által éjjel, több sírgödörbe s -félre eső helyekre. - -1850-ben kijött a szigorú vizsgálat s keresték a holtakat és a -tetteseket. Nem találták egyiket sem. Akadt azonban a hosszú vizsgálat -alatt egy áruló, ki titkon feljelenté, hogy ő tudja, hol vannak a -horvátok tizennyolczan eltemetve. - -Újra kijöttek a vizsgálatra, elmentek a megjelölt helyre, felásták a -földet és csakugyan találtak három csontvázat. Se fegyver, se -ruhamaradványok nem voltak a csontok körül. A csontokat megmosatta a -megyei fizikus. Úgy fehérlettek ott a nádi bozótban, mint Varrus -legionáriusainak csontjai a teutoburgi erdőben. Utasíttatott a fizikus, -adjon róluk visum repertumot. - -A fizikus Röck János volt. Derék becsületes ember, alapos tudós, jó -hazafi. Adott visum repertumot és véleményt. Ennek döntő pontja ekképpen -hangzott: - -»A föntebb előadott lelet adataiból az orvosi tudomány szabályainak s a -törvényes gyakorlatnak megfelelőleg megállapítható: - -1. hogy a talált csontok teljes korukat elért férfi egyének csontjai; - -2. hogy a talált csontokból se a halál neme, se a halál bekövetkezésének -ideje biztosan meg nem határozható és nincs kizárva annak lehetősége, -hogy a halál három év előtt, de harmincz év előtt is bekövetkezhetett; - -3. hogy a talált csontok alakja és méretei semmi támpontot arra nézve, -hogy ezek valaha horvátok voltak, nem nyújtanak.« - -E vélemény ellen Haynau zsandárjai semmi argumentumot felhozni nem -tudtak. - -* * * - -Volt egyszer egy rendkivül érdekes perem, melyben egy 1794-iki orvosi -vélemény helyessége is kérdésbe tétetett. - -Azzal vádoltak egy csomó zsidót, hogy megöltek egy gyermeket, nyakát -felvágták s így vérét vették. De miután a gyermek holttestén s kivált -nyakán vágásnak nyoma nem volt, a sédria orvosi véleményhez folyamodott -s e véleményt így iktatta jegyzőkönyvbe. - -»Azon cirkumstánciákra való nézve, melyeknél fogva a gyermek vérének -vétele alkalmatos tanúk által kétségen kivül való módon -megbizonyíttatott, noha torkán a sebnek helye nem látható, vármegyénk -hütös borbélya megkérdeztetvén, ugyanezen hütös borbély konkludálta, -hogy minek utána vérének vétele megbizonyosodott, másképen a dolog nem -történhetett, mint hogy a zsidók a vérontás után a sebet valamiféle -titkos írral bekenték és a bőrt összeforrasztották.« - -Kérdeztem Mihalkovicsot, a nagy tudóst, mi a véleménye ez orvosi -látleletről? - -– Ez csak olyan múlt századbeli borbélybeszéd! - -Bizony úgy van az. De mit mondanak majd száz esztendő mulva a mai orvosi -véleményekről? - - -„GYANUJELEKRE EL NE ITÉLD FELEBARÁTODAT!“ - -_(Levél egy szerkesztőhöz.)_ - -_Budapest, jul. 27. 1889._ - -Tisztelt barátom! - -Felhívtál és pedig különösen megtisztelő szivességgel, hogy írjak -valamit neked a nálunk divatos bűnvizsgálati módszer árnyoldaláról s -különösen arról, hogy e módszer mellett a személyes szabadság jogát -miként kimélik vagy nem kimélik részint a bűnügyi nyomozásnak, részint a -bűnvizsgálatnak közegei. - -E felhivásnak most nem felelek meg. Hanem e helyett elmondok egy esetet, -mely velem történt köztisztviselői pályám kezdetén. Ez eset élénk -emlékezete kisért és kisér engem a közvádlói, a birói, az ügyvédi, sőt a -törvényhozói pályán is folytonosan. Többet tanultam belőle, mint a -mennyire Bentham, Beccaria, Carrara, Mittermayer s általában korunk -legnagyob büntetőjogi irói taníthattak. Mert a büntető -igazságszolgáltatás előkészitő intézményeinek egyikét oly világosan -feltárta ez eset előttem, a mint azt könyv és lángelme nem teheti. - -Rád bizom: közöld vagy ne közöld lapodban. Azt se bánom, most közlöd -vagy máskor. De ha közlöd, add e czímet neki: - -„GYANUJELEKRE EL NE ITÉLD FELEBARÁTODAT!“ - -Az eset a következő: - -Ezelőtt huszonöt évvel apámtól átvettem Balaton-Füreden egy kis szőlőt -pinczével s két kis hajlékkal együtt. A szőlőt kivágattam s 1866-ban -ujra elültettem. Az volt tervem, hogy saját asztalomon saját termésem, -saját borom legyen, míg élek. E tervemet az utolsó években összerombolta -a fillokszera. De ez nem tartozik ide. - -Kis szőlőm szomszédságában van egy kis üres telek. Ezt nagyon szerettem -volna megvenni. A tulajdonos Vörös József füredi gazda ember. Értelmes -ember, jó szomszéd, gyerekkoromból ismerem magát is, derék feleségét is, -első szülött fiának én vagyok a keresztapja. A telek megér száz -forintot, igértem érte kétszázat, de háromra tartotta. Ezt sokaltam, de -később ezt is megajánlottam. Akkor meg négyszázra tartotta s utóbb is -kijelenté, hogy nem eladó. Egy kissé bosszantott a dolog, azután -megnyugodtam benne. - -1867-ik évi áprilisban volt megyei tisztujitásunk. Engem tiszti -ügyésznek választottak. - -Alig voltam két hetes közvádló, egyik nap délutánján, úgy két óra tájban -beáll hozzám Vörös József, a füredi szőlőszomszéd. - -– Tekintetes komám uram, – úgymond, – ha délután négy óráig ad nekem -kölcsön vagy szerez számomra kétszáz forintot: én azt két hónap mulva -köszönettel visszafizetem, a kamatokat is megfizetem s azon kivül -ráadásul odaadom azt a kis szőlőtelket. - -Erre az ajánlatra nagyot néztem. - -Nagyon szerettem volna azt a szőlőtelket, de hogy azt ingyen adja oda -nekem füredi gazda ember: e fölött nagyon el kellett bámulnom. A dolog -nem volt természetes. - -Kérdeztem: mire kell a pénz s miért oly hamarosan? - -Azt nem mondhatja meg, ez volt felelete. - -Figyelmeztettem, hogy az a pénz rendes úton nem hozhat neki két hónap -alatt száz perczentet. - -Biztosított, hogy neki többet is hoz, ezereket is hoz. - -Azt mondtam: ilyen üzletet nem csinálok vele, hanem a szőlőtelket -megveszem s árát kifizetem, de csak úgy, ha megmondja, mire kell a pénz. - -Attól féltettem ugyanis, hogy a pénzt valamely kártyázó kompániának, -vagy szédelgő embernek akarja adni nagy igéretek fejében. Ettől akartam -megóvni. - -Kereken kijelenté: nem mondja meg, mire kell a pénz. - -A dolog gyanússá kezdett válni előttem. Kiváncsiságom, érdeklődésem -mindinkább fokozódott. Elkezdtem faggatni az embert. - -Végre úgy öt óra tájban megvallotta, hogy két hamisbankó-csináló úr van -Füreden, gépük fel van állítva, a nyomás tökéletes, de papirosuk még -nincs alkalmas, ezt beszerezni kell a kétszáz forint. - -Kérdeztem, hogy hívják azokat az urakat? - -Az egyiknek neve Bezerédy, a másiké Balogh volt. Álneveknek véltem -akkor. - -Kérdeztem: ő maga van-e az ügybe még belebonyolódva, vagy más valaki is? - -Megvallotta, hogy rajta kivül még a vörös Berecz bodnár is részes, a két -úr is ennél van szállva. - -Kérdeztem: hol van a gép felállítva? - -Azt mondta, hogy az én szőlőbeli hajlékomat szemelték ki erre. - -Rettentő haragba jöttem. Dühösen kérdeztem tőle: miként jöttek e vakmerő -gondolatra? - -Elmondta őszintén, hogy azok az urak az ő pinczéjében (az én -szomszédságomban) mulattak s kérdezték: kié a szomszéd hajlék? – Mondták -nevemet. Erre azt kérdezték: ki és mi az az úr? – Mondták, hogy én -Veszprémvármegye tiszti ügyésze vagyok. Erre Bezerédy örömmel -felkiáltott: - -– No ez jó lesz. Az ő hajlékában dolgozunk a géppel, ott nem fog ránk -gyanakodni senki. - -Az izzadtság vert ki felindulásomban, míg e részleteket végig -hallgattam. - -Elővettem az embert. Figyelmeztettem a bűnre s annak iszonyú -következményeire. Figyelmeztettem vagyonos helyzetére, derék feleségére, -kis gyermekeire, kiktől mind meg kell válnia, ha e bűntény kitudódik. - -Az ember megtört. Megbánta – úgymond – a mit tett, szeretne -megszabadulni. - -De miként lehetne az? - -Tanácsom az volt: ő jelentse fel az esetet nekem s akkor büntetése -csekély vagy semmi leend. - -Erre nem volt hajlandó. Inkább meghal – úgymond – mintsem társait, kik -benne bíztak, feladja, elárulja. Készebb velük szenvedni s velük -meghalni. - -Tárczámból elővettem egy forintos bankjegyet. Az akkori jegy barna -nyomatos volt, később jött a piros, még később a zöld. Az akkori -bankjegyre apró betűkkel egy figyelmeztetés volt nyomva, mely így -kezdődött: »Die Nachahmung und Verfälschung dieser Noten stb. húsz évi -sőt életfogytiglani büntetéssel sujtatik.« - -Ezt felolvastam az ember előtt s magyarul megmagyaráztam neki. Halálra -ijedt, könyezett, de a följelentésre nem volt hajlandó. - -Végre esti tíz órakor megtört s hozzám intézett magánlevélben saját keze -irásával az esetet följelenté. - -Elbocsátottam s megnyugtattam. - -A mint eltávozott: rögtön megtettem a közvádlói előterjesztést a -vizsgálat, az emberek elfogatása s a gép és hamis bankjegyek elkobzása -iránt. Csak törvényszéki ülést kellett tartani. - -Éjjel volt, tizenegy óra tájban volt az idő. Nehéznek látszott most -törvényszéket tartani. - -Ha nem csalódom: május nyolczadika volt. Épen akkor megyei -állatkiállitás a gróf Zichy-Ferráris Bódog, most Todesco-féle telken. -Kimentem oda. Ott megtaláltam az egyik alispánt, Késmárky Józsefet. -Közöltem vele az ügyet. Rögtön fölkerestünk két táblabirót és egy -jegyzőt s pontban éjfélkor törvényszéket tartottunk. - -Egy óra mulva a vármegye egyik lovas katonája vitte a stafétát -Zalavármegye balaton-füredi szolgabirájához. - -A szolgabiró, Mórocza Kálmán jó barátom, eszes, erélyes és humánus -ember. Még az igazak álmát aludta, a mikor berobogott hozzá a -megyekatona. Rögtön fölkelt, befogatott s hajnali négy órakor a -bankjegygép egy csomó félig kész bankjegygyel s a két bűnös emberrel -kezében volt. - -A vizsgálatot úgy vezette, hogy a két füredi ember: Vörös és Berecz, -büntetlen maradt, Bezerédyt és Baloghot sok évre elitélték. - -* * * - -Ez az eset. - -Most már tisztelt barátom, te mint jogász, felelj nekem a gyanujelek -elméletének alapján erre: - -én alkudtam Vörös Józseffel a szőlőtelek megvételére; - -én elfogadtam (mert tehettem volna) a szőlőtelket; - -én adtam a hamis bankjegy készítéséhez papírra kétszáz forintot; - -az én szőlőhegyi hajlékomban állították fel a gépet s készítették a -hamis bankjegyet; - -vajjon kell-e még több arra, hogy száz vizsgálóbiró közül -kilenczvenkilencz azonnal elvegye az ekként gyanusított ember -szabadságát s a nagy közönség kivétel nélkül elitélje az ekként fogságba -helyezett vádlottat? - -Természetesen mindez nem történhetett meg túlzó óvatosságom miatt, de -bizony mondom: ma is komoly megilletődéssel gondolok e különös esetre. -Pedig közel negyedszázad múlt el azóta! Mily hajszálon függ gyakran az -ember jó hírneve és szabadsága! - - -A HÍRES BAKONY ÉS A HÍRES SOBRI JÓSKA. - -A Bakony megint rossz hírbe jött. Megint azt hiszik országszerte, hogy a -Bakony tele van haramiával, emberirtó rablókkal, gyilkosokkal, -gyújtogatókkal. A lapok pár hét óta mindig tudnak valamit Renkó -bandájáról, utonálló czigányokról, szökevény foglyokról, kik mind a -Bakony rengetegeiben tanyáznak s nyúzzák a szegény utasokat. - -Pedig hát a Bakonynak régen kiírtották rengetegeit, Luczenbacher -fejszései régen keresztűl-kasúl járnak rajta s a moóri völgytől -Zala-Egerszegig s a Balatontól Pannonhalmáig hiába keresne az ember -négy-öt ezer holdnyi szálas erdőt egy darabban. A gyönyörű bükkösöket és -tölgyeseket szántóföldek, nyíres legelők és fiatal vágások váltották -fel; tömérdek helyen nyilvános az erdőpusztítás s most már Veszprémtől -Pápáig, Zircztől Csesznekig, Nagy-Vázsonykőtől be Zalába sehol se -borítja sűrű lombok árnyéka a jól kavicsozott országútakat. A »szegény -legények« is megfogytak egészen, csak a »szegény emberek« szaporodtak el -rettentően. - -Hanem az igaz, hogy a Bakonynak félelmes rossz híre van. Mikor -Windischgrätz ránk rontott 1848 deczemberben, táborának szélső szárnya -Pápán ment keresztűl: egy osztrák ezredes egész komolysággal mondá: - -– Csak a Bakonyon tudjunk átmenni szerencsésen, azután már kardcsapás -nélkül foglaljuk el Magyarországot. - -– S kitől félnek a Bakonyban? – kérdé Bezerédy prefektus. - -– Hát itt vannak a csikósok, kanászok, pandurok, betyárok és a híres -Sobri vezér. - -Bezerédy minden komolysága daczára is elnevette magát. A jó német -szentűl azt hitte, hogy csikós, kanász, pandur, betyár mind külön -fegyvernem és hadosztály, Sobri pedig valami híres generális. - -Sobri akkor már tizenkét év óta porladozott a lápafői határ erdős -domboldalán. - -De az igaz, hogy a Bakony félelmes hírét Sobri Jóska alapította meg. -Hiszen előtte is voltak már e századokban híres haramiák, még sokkal -veszélyesebbek mint ő. Zöld Marczi, Becskereki, Palatinszki, Angyal -Bandi; de ezekről még nem írtak akkor a lapok; miután lapok nem is -léteztek s különösen nem írtak az osztrák lapok. Sobri föllépése abban -az időben, a harminczas évek közepén történt, a mikor már volt bizonyos -hírlapirodalom nálunk is s a mikor a bécsi kormány és bécsi sajtó -mindent elkövetett, hogy nemzetünket rossz hírbe keverje a művelt világ -közvéleménye előtt. A legkisebb kihágásból is rablóhistóriát csinált és -Sobrit oly híressé tette, mint Rinaldo Rinaldinit. - -Sobrinak egyébiránt itthon is nagy reklámot csináltak, noha ő arról alig -tudott valamit. Kezdetleges lapjaink sokat irtak róla, a népdalok -felkapták nevét, népszínműben is felhasználták nevét, alakját s -képzeletköltötte hőstetteit. Eredetének homályos volta s örökre -eltűnésének villámszerűsége is alkalmas volt arra, hogy nevéhez a népies -mesék és legendák egész sorát kössék. - -A Duna-Tisza közén sokáig hitték és sokan hiszik ma is, hogy egyik Vay -gróf volt Sobri voltaképen. Túl a Dunán pedig szentűl meg voltak sokan -győződve, hogy Sobri senki se volt más, mint a becsehelyi Csúzy híres -vagyonos családnak egyik tagja, kinek nagy nemesi telkét ma is -Csúzy-háznak hívják Pápán. Betyáros modorú, délczeg, bátor, nagyúri alak -volt ez. Mint ifjú nem tűrte az apai ház fegyelmét, a huszas évek elején -eltűnt hazulról. Sok csavargás után – mint maga mondogatta – csikóssá -lett a Bácskában s tíz évi bújdosás után a negyvenes évek elején jelent -meg Pápán s élvezte s érvényesíté nemesi nevét, jogát és nagy birtokát. -S miután eltűnése Sobri szereplésével esett össze: jó barátai és -ellenségei egyaránt azt suttogták, hogy ő volt Sobri, senki se más. Vay -Józsi gróf pedig szándékosan tréfálta meg a világot azzal, mintha maga -is hinné a róla költött meséket, melyek épen azért határozott alakban -képződtek ki s maradtak fenn róla. - -Sobri Jóska pedig nem volt se Vay, se Csúzy, hanem egyedűl csak Sobri, -sőt még ez sem voltaképen. És én most elbeszélem magának és bandájának -történetét híven és igazán, minden romantika, minden túlzás nélkül. -Elbeszélem azért, hogy a sok mesének véget vessek s hogy ifjabb -írótársaim ismerjék azokat a viszonyokat, melyek a Sobri-világot -szükségképen megteremtették s hasonló körülmények közt megteremtenék -most is. - -Sobri Jóska egy endrédi vasmegyei kanásznak volt fia Baltavár mellett. -Apját s őt magát is igazán Pap Józsefnek hívták, Sobri neve csak álnév -volt, melyet a haramia-élethez választott. A század elején ez közönséges -szokás volt legalább túl a Dunán, sőt a juhászok, kanászok közt a -Bakonyban most is szokás. Sobri társai közt például ott voltak: Mógor, -Zsidó, Fűmag, Kalarábi, Franczli, Bódai, Virrasztó, Liliom, Csuha, -Görhes, Czifra. Ez egy se igazi családi név, ez mind haramia álnév. -Társai voltak például: Milfajt, Pap Andor, Király Jancsi, Pityerész -Istók. Ezeknek más neveit nem ismerem, de csaknem bizonyosnak tartom, -hogy ezek se az igazi nevek. Sok társát csak egyetlen keresztnév után -ismerte maga Sobri is. Ilyenek voltak: Ádám, Peti, Pista, eredetileg -mind szökött katonák, dezentorok, mint akkor mondották. - -Sőt még Sobrinak nevét se tudta minden társa s ez igazán sajátságos. - -A lápafői véres harcz után, melyről később szólok, elfogtak és -Szegzárdra bevittek egy haramiát. A neve volt Varga István. Összevágva, -lőve, zúzva, törve büszkén vallott a fiú mindent s bátran ment az -akasztófa alá. De mikor azt kérdezték tőle, hogy Sobri elesett-e -Lápafőnél, azt felelte: - -– Nem tudom. Azt se tudom, melyik volt a Sobri. Mi csak úgy ismertük -egymást: Pista, Jóska, Ferkó. Én tőlem sem kérdezték a nevemet, én se -kérdeztem senkitől. - -A megyei urak nem hittek neki, pedig igazat mondott. E titkolózásnak meg -volt a jó oka akkor is és később is. - -Egyszer húsz év előtt volt a kezemen egy szegény legény. Ha jól -emlékszem, épen annak az Oroszlán Palinak bűntársa, a kit mint megyei -fiskus egykor én ítéltettem el s a ki most mint szökevény fogoly Renkó -Kálmánnal az úrkuti erdőben együtt találtatott. Annak a szegény -legénynek Hatlábú volt a neve s igaz nevét sehogyse akarta megvallani. -Zalamegyei juhász volt s hiába kutattam igaz neve után. - -Egyszer bejött hozzám a szeretője s engedelmet kért, hogy tisztát és -ennivalót adhasson be Hatlábúnak s beszélhessen vele. De ő igaz néven -nevezte a betyárt, melyet már elfeledtem. Szeretője kérelmét teljesítém -s Hatlábút hivatalszobámba hozattam s ott szemrehányólag mondtam neki, -hogy íme tudom már igazi nevét ettől a leánytól. - -Hatlábú megütközve s aztán mély szomorúsággal mondta a leánynak: - -– Szerencsétlen, mennyi keserűséget okoztál te most szegény öreg -szüleimnek. És azután hogyan legyek én most becsületes ember valaha, ha -mindenki tudja a vidéken, hogy a vármegye kezébe jutottam. - -Íme az álnév használatának valódi oka. Gyöngédség a szülék iránt s -számítás arra, hogy az ifjúság kitomboltával s a büntetés -kiszenvedésével valamikor becsületes emberek közé számíttassék még a -haramia is. - -Sobri apja nagyon istenfélő, kegyes ember volt. Minden búcsura elment -Kis-Czellbe s minden vasárnap térdepelve látták imádkozni a baltavári -templomban. Ha mondták neki, hogy üthetett el tőle fia annyira, azt -felelé: - -– Igaz, hogy rosz gyerek volt s nem is tudom, hol van, talán el is vette -már az Isten, de hogy a Sobri az én fiam volna, azt el nem hihetem. - -Holta napjáig sohase hitte igazán, hogy az ő fia volna ama hires -haramia. - -Sobri nagyon szép fiú volt, nagyon elkényeztették a falúbeli leányok és -menyecskék, szeretett szépen öltözködni s a kocsmán mulatni s hogy -pénzhez juthasson, disznót lopott. - -Megcsípték, elítélték, kiállta a börtönt és botot, de mikor kiszabadúlt: -újra lopott. Újra a vármegye kezére került s ott, mint csinos, tiszta és -ügyes fiú, börtönbüntetésének vége felé a várnagy konyhájára került -pecsenyeforgatónak. - -Innen megszökött s Fényes Istók nevü bajtársával szövetkezve, kirabolta -a kolomposi számadójuhászt. Társát elfogták, felakasztották, ő maga -megugrott. - -Ez történt 1835 évi májusban. Ettől kezdve lett hajléktalan rabló, erdei -haramia. - -Első társai: Milfajt, Mógor, Király Jancsi, Pap Andor és Franczli -valának. - -Milfajt Ferkó volt Sobri bandájában a vezér után a legtekintélyesebb -legény. Legértelmesebb is volt, iskolába járt, írni, olvasni jól tudott -s ponyvairodalmú művekből egy kis kézi könyvgyűjteménye is volt, melyet -a bokodi erdőben ásott el, mikor megsebesűlt. Valamikor urasági inas -volt kanász korában és Sobri legbizalmasabb emberének őt tartották -társaik is, a hatóságok is. Közel másfél évig, 1836 őszéig Vas-, Sopron- -és Győrvármegyékben űzték portyázó rablásaikat, leginkább papok, zsidók, -birkások ellen. Abban az időben a bérlőket nevezték túl a Dunán -birkásoknak. - -Mógor igaz neve Nagy Jancsi volt. Veszprémmegyében Nagy-Szőllősön -született, apja Zichy Manó gróf jobbágya volt. Katonafogdosás elől -ugrott meg s lett duhajjá és Sobri társává. - -Király Jancsi szökött katona, Pap Andor kanász volt. Származását -egyiknek sem tudom. Pap Andor örökre eltünt és senki se tudja -bizonyosan, hova lett. Egyike a legérdekesebb mesés alakoknak. - -Franczli igaz neve Kaufmann Ágoston volt. Ez két társával, úgymint -Babóthi Istókkal és Páli Józseffel, kit haramia néven Bodri Ferkónak -neveztek, 1831 évi áprilban szökött meg a fraknai sopronmegyei börtönből -és több évi bujdoklás és betyárélet után Sobrihoz csatlakozott. Mikor -Sobrit elérte végzete: ez a Franczli két szökött társával, azután -Virrasztóval, később Pap Andorral alkotott külön rablóbandát. Társai -lassankint részint elhagyták, részint elvesztek és ekkor ő 1838-ban Nagy -Jancsi vezérlete alá szegődött, de mikor ezt társai kivégezték, megint ő -lett haramiavezérré. - -Sopronmegye 1836 nyarán megúnta már a rablásokat és Sobri ellen katonát -kért, mozgósítá egész pandurseregét és népfelkelést is rendezett, -kihajtván Sobri üldözésére, mint a megyei végzés mondja, »a föld népét.« -Tudniillik a jobbágyságot. - -Sobri ekkor átvonúlt Veszprém- és Győrmegyékbe s végrehajtván a -tüskevári és tornai rablásokat, elhatározta, hogy nagy számra -felszaporodott seregét két részre osztja. Felének Milfajt vezetése alatt -átadja Veszprém-, Fehér- és Komárommegyéket, maga pedig megtartja Győrt, -Vast és Zalát. Mielőtt azonban e tervét megvalósította volna, még két -feltűnő rablást vitt véghez, melyek utóbbika volt végzetes sorsának -kezdete. E két rablás volt a kónyi és szolgagyőri. - -Kónyban, Győrmegyében az uradalmi számtartót rohanta meg s a győri -káptalan pénztárát vette magához 1836 évi október 10-én. A pénztár nem -volt üres, mert a jobbágytized már eladva volt. A pénztáron kívül -elvitte a kasznár értékesebb ingóit is, fegyvereit, ezüstjét, ékszereit. - -Mikor mindezt összeszedték, a kasznár neje sírásra fakadt. Sobri -kérdezte sírásának okát. A kasznárné azt mondta, hogy holnap jön ki -egyik kanonok Győrből a pénztár átvételére s miután Sobri minden -ezüstjét elvitte, tisztességesen asztalt se teríthet az uraságnak. - -– Egyék a pap – mondá Sobri – fakanállal, Jézus se ezüstkanállal evett. - -– Hát mi mivel eszünk? kérdi az asszony. - -– Hányan vannak a familiában, kérdé Sobri. - -– Heten. - -Erre Sobri hét pár ezüst evőeszközt visszaadott a kasznárnénak. - -Volt a háznál egy felnőtt fiatal csitri lányka is. Ez is sírt a rablási -művelet alatt. - -– Hát maga lányasszony mit siránkozik itt a fülembe? kérdé Sobri. - -– Hogyne siránkoznám, felelt a lányka, mikor két hete kaptam ujdonatúj -aranygyűrűmet és kendtek máris elviszik. - -– No egy csókért visszaadom, felelte a haramia. - -A lányka habozott. - -– Ne viszologj tőlem babám, rivalt rá hetykén Sobri, ma még se lányt nem -csókoltam, se pálinkát nem ittam. - -Erre a lányka oda ugrott, megfogta a haramia két fülét s hangosan -megcsókolta arczát. Aranygyűrűjét azonnal visszakapta. - -Itt Sobri huszannyolczad magával volt. A fent említett öt társán kívül -még vele voltak Fekete Jóska, Ádám, Hobics Gyuri, Lakat Miska, Recze -Marczi, Csuha Anti, Laczi, Liliom, Babóthi, Virrasztó, Nagy Jancsi, -Pityerész Istók, Bucs Józsi, Cser Miska, Pista, Czifra Miska, Páli Józsi -s még egy pár. - -A haramia csapat ezután Győr-, Veszprém- és Komárom megyék összeszögellő -határain mulatott s űzte apróbb rablásait hol együtt, hol különválva. - -Ugyanez év deczember 6-án Milfajt a csapat másik felével Pápa-Teszéren -rabolta ki a bérlőt, ki a falun kívül lakott. Itt a haramiának jó kedve -kerekedett, a pinczéből hozatta fel a bort, a faluból dudást hozatott, a -cselédleányokat és menyecskéket berendelte s társaival együtt hajnalig -tánczolt. Jó kedvében a bérlőnek is visszaadta pénzének egy részét, sőt -hajnalban a bérlővel váltatott fel egy 25 frtos bankjegyet s minden -leánynak öt forintot adott ajándékba. - -Pár nap mulva maga Sobri, legjobb legényeit véve magához, végrehajtotta -Veszprémmegye északi részén a szolgagyőri rablást. Ez deczember 8-án -este történt. - -Szolgagyőr ura Hunkár Antal volt, a legvitézebb inzurgens ezredes az -1809-iki franczia beütés alkalmával. Nagy tekintélyű közbirtokos, több -országgyűlésen követ, hírneves liberális hazafi, 1848-ban a -Batthyány-miniszterium alatt veszprémi főispán, 49-ben Debreczenben -főrendiházi tag. - -A kastély a század elején épűlt ódon épület, egyemeletes egy domb -tetején, körűlvéve gazdasági épületekkel. Sobri estennen lopózott oda -társaival, körülvette a kastélyt, minden cselédet rászegzett fegyverrel -beterelt és összehajtott egy pinczébe s aztán nehány társával bement a -kastélyba Hunkárhoz. Bátran beköszönt e szóval: - -– Jó estét tekintetes uram, én volnék Sobri Jóska, a nevem után tudja -már, miért jöttem. - -Hunkár felugrott, fegyverhez akart kapni. - -– Sohase bántsa tekintetes uram azt a puskát – szólt Sobri – látja, hogy -hozzánk közelebb van a fegyver és aztán úgy se lenne annak semmi haszna. -Ha tetszik, megnézheti, hogy minden cselédje a pinczében van megkötözve. -Két legényem elkíséri. - -Ekkor észrevette Sobri, hogy az úrnő nagyon meg van ijedve, láthatóan -reszket. Oda ment hozzá. - -– Tőlem ne féljen a tekintetes asszony, Sobri Jóska kezén még nincsen -másnak vére, nem is lesz, de kérje meg a tekintetes urat, hogy gyorsan -végezzünk, mert nekem nincs sok időm. - -Az úrnő magához tért s németül oda szólt férjének, hogy adjon oda -mindent. - -Mást tenni úgy sem lehetett. Hunkár nem állott ellent, csak arra kérte a -haramiákat, hogy nejét ne bántsák. - -– Egy hajszála se görbül meg, szólt Sobri. - -Erre összenyaláboltak mindent. Pénzt, aranyat, ezüstöt, Hunkár -díszruháinak lánczait és ékszereit, ezüstsarkantyúit s minden -használható fegyverét, ezek közt egy aranynyal kivert damaszkcsövü -puskát is. - -Végül Sobri az úrnő kezén gyürüket látván, kezdte lehúzni ezeket is. - -Hunkár ingerülten szólt: - -– Hát ez a becsület gyerekek? Nem megigértétek, hogy nőmet nem -bántjátok? - -De Sobri nem tudta legyőzni rabló természetét. - -– Nekünk is jó lesz ez tekintetes uram, nekem is van szeretőm, annak is -kell. - -Hunkárt ez nagyon elkeseríté. Annál inkább, mert neje a nagy izgatottság -miatt sulyosan megbetegedett. E jelenetről Hunkár még aggkorában is nagy -keserüséggel nyilatkozott. - -Elvégre a rablók értékes terhükkel eltávoztak, de előbb az uraságra -rázárták az ajtókat s keményen elzárták a pinczét is, melyben megkötözve -kinlódtak a cselédek. Csak 9-én reggel tudtak kiszabadulni. Sobri ekkor -már árkon-bokron túl volt. - -De a szolgagyőri rablás aztán fordulópontot képez a Sobri világ -történetében. Eddig csak papok, zsidók, birkások, pásztorok voltak Sobri -áldozatai, de Hunkár nagybirtoku és tekintélyes nemes volt, tagja a -szent koronának s az ő esetét most már másként fogták fel a vármegyék és -kormányszékek. - -Hunkár rögtön ment Budára a nádorispánhoz és Bácsbe a királyhoz. - -Hunkár nem törődött téllel, rossz úttal, ott hagyta még a beteg -feleségét is és lóhalálában hajtott Bécsbe, hol a kanczelláriánál levő -barátai segélyével csakhamar kihallgatást nyert az uj királynál -Ferdinándnál. Miként terjeszté elé panaszát, azt ma már szórul-szóra -senki se tudná, de Hunkár maga nem egyszer beszélte, hogy a királynak -többi közt e szavakat is mondá: - -– Én omló véremmel védelmeztem meg felséged trónját, családját és -birodalmát a franczia császár ellen és felséged nem tudná megvédelmezni -az én szegény falusi hajlékomat egy haramiabanda ellen? - -Szintén Hunkár beszélte, hogy a gyenge idegzetü új király szemmel -láthatólag megrezzent, sőt reszketett ez erőteljes hangon kiejtett -kemény szavakra s akadozva bár, de határozottan megigérte, hogy minden -rendelkezést megtétet Sobriék kipusztítására. - -Hunkár innen a nádorhoz ment Budára. A nádor személyesen is jól ismerte -őt nemcsak az országgyülésekből, hanem a győri csatából is, melyben a -felkelő nemesi hadsereget maga a nádor vezette s melyben Hunkár -bámulatos vakmerő vitézséggel kűzdött és sok sebbel maradt a csatatéren -s csakis hű lovászának önfeláldozása mentette meg életét. A nádornak ezt -mondá: - -– Én hű vitéze és igaz bajtársa voltam fenségednek, mikor hazánkat és -királyunkat együtt védtük és most nemesi hajlékom védelmét kérem -fenségedtől. - -A nádor is megigért mindent. - -A király és nádor igérete nem maradt puszta szó. Mind az udvari -kanczelláriától, mind a helytartótanácstól lovas sürgöny gyorsaságával -adatták ki a szigorú és megfelelő intézkedések a vármegyékhez s a budai -katonai parancsnoksághoz, Sobriéknak minden áron és haladéktalanul -üldözésére. - -Sopron, Győr, Vas, Veszprém, Zala rögtön felállitotta a statariális -biróságot. - -Ez öt vármegye ötszáz pandurt központosított a rablók bekeritésére. - -Ezenkivül a szolgabirák közbenjöttével népfelkelés rendeztetett -mindenütt, hol a rablóknak nyomait vélték az ifjabb és erőteljesebb -jobbágyokból. A költségeket a vármegyék és uradalmak viselték. - -Kalandszomjas nemesi ifjak is számosan akadtak, kik fegyvert ragadva, a -felkeléshez csatlakoztak. - -Végre mozgósíttatott a katonaságtól egy csomó lovasság és gyalogság s a -szükséges helyekre vezényeltetett. - -A Bakonyt csatárlánczokká alakitott tömegek vették körül és -nyomról-nyomra kerítették be és szorították össze Sobri csapatjait. Az -említett öt vármegyén kivül még Somogy, Tolna, Komárom és Fejér is -bevonatott a müködési tervbe s e kilencz vármegye állapota valóságos -hadjárat képében mutatkozott. - -Mindez azonban abban a korban, a mikor vasútnak és távirdának még híre -sem volt s a téli zord időben pár nap alatt nem volt foganatosítható. De -mégis elég gyorsan következett be a siker. - -A szolgagyőri rablás után ismét kétfelé osztá csapatját Sobri Jóska. -Milfajt a Vértes felé vonúlt, Sobri pedig a Balatonhoz és Tihanynál -átkelve, Somogynak és Tolnának tartott. - -Milfajt Mogorral, Papp Andorral, Király Jancsival s még vagy -tizedmagával deczember 11-ikén a majki korcsmárost rabolta ki -Komárommegyében. S szokása szerint az éjjel ugyanabban a korcsmában -dőzsölt és mulatott. - -Megjegyzem, hogy Milfajt és Pap Andor e vidékről való volt, mert -Milfajtnak itt élt neje és két kis leánya, Pap Andornak pedig a -közelfekvő Kéthely községben volt sógora, Gerhárd András nevű, -ugyanekkor törvénybiró. - -Volt a majki korcsmában, a hol dőzsöltek, egy oroszláni tót is, ki egy -külön asztalnál csendesen iddogált önmagában. Előtte az asztalon egy -szál fagygyúgyertya égett. - -Milfajt jó kedvében odament a tót asztalához s elvette előle a gyertyát -s a maga asztalára tette szó nélkül. - -Az oroszláni tót, talán kissé ittas is volt, erre felhörkent s a -haramiát összeszidta. Milfajt rárívalt a tótra s puskáját félkézre kapta -s agyával nagyot ütött a tót vállára. A puska agya ketté törött. - -Erre Milfajt rettentő dűhbe jött s puskája csövét két kézre kapva, a -tótot agyon akarta csapni. De a tót az ütés elől hirtelen az asztal alá -bukott, a puska az asztalhoz ütődött, elsült s egész töltése Milfajt bal -czombján ment keresztül. A töltés sörétből állott, csontot nem tört -ugyan, de Milfajt azért leesett lábáról. A seb és vérzés nagy volt. - -Ez a puska is Hunkártól való volt s a néphit a nemezis kezét látta e -balesetben. - -Hunkárnak nem volt gyermeke, de elhalt testvérjének volt két árvája: -Hunkár Miska és Sándor barátim, képviselők az utóbbi országgyüléseken, -de ekkor még gyermekek. A Milfajt-féle puska ezek tulajdona volt s mikor -a rablók ezt is el akarták vinni, Hunkár azt mondá nekik: - -– Az enyémet vigyétek gyerekek, de azt a puskát ne bántsátok, mert az az -árvák tulajdona. - -– Hejh uram, mi vagyunk az igazi árvák, szólt hetykén Milfajt s elvitte -a puskát. - -– No Ferkó, szólt Hunkár, megjárod azzal a puskával, az árvák istene -számon kéri tőled! - -És csakugyan a puska lett Milfajtnak veszedelme. - -A megsebesült haramiát társai felnyalábolták s még ez éjjel a bokodi -erdőre vitték. Faágból, hóhányásból csináltak neki árnyékot s hóval -borogatták súlyos sebjét. Ez éjszaka s a következő napon itt maradtak. - -Azonban orvosról és ápolásról kellett gondoskodni s azért a következő -éjszakán bevitték a sebesültet Kéthelyre, Pap Andor sógorához, a már -említettem Gerhárt András törvénybiróhoz. Ez egy öreg asszonyt rendelt a -beteg mellé ápolónak, ő maga pedig hírt adott az esetről a járási -főbirónak. - -A gesztesi járás főszolgabirája Thaly Lajos volt, Thaly Kálmán édes -apja. Ő a hír vétele után haladéktalanul mozgósitá pandurjait s egyúttal -a komáromi várból katonát rekvirált. Az óvatosság indokoltnak látszott, -mert kis erővel szemben a haramiák bizonyára megvédelmezték volna -sebesült vezéröket. - -Az elfogatás műveletét maga Thaly vezette esküdtjével, a még most is élő -öreg Milkovics Zsiga bátyánkkal, ki szintén több országgyülésen át volt -balközépi képviselő. - -Én az elfogatás körülményeit egy Gangol Mihály nevű egykori német -őrmestertől hallottam, ki később falumban volt Matkovich Tivadar -ispánja. Ennek kellett katonáival a beteg haramia szobájába törni s őt -elfogni. S a jó német őszintén megvallotta, hogy mind ő, mind társai -reszkettek, mikor a szobába behatoltak, oly rémitő híre volt már akkor -Sobrinak és Milfajtnak a katonák közt is. - -Pedig előttük egy fájdalmában nyöszörgő súlyos beteg feküdt. Igaz, hogy -ágya mellett egy széken két töltött pisztoly hevert, de mit használt az -már akkor? - -A rablót Komáromba vitték s az esetről rögtön értesítették -Veszprémvármegyét. Milfajt kérte, hogy engedjék meg neki, hogy Kisbéren -lakó ártatlan feleségével és két kis lányával beszélhessen. -Természetesen megengedték. Szívrázó volt az utolsó találkozás. - -Milfajtot 21-én vitték Veszprémbe. Az egész úton mindenütt, de különösen -Veszprémben összesereglett a nép, hogy Sobrinak főemberét a híres -Milfajtot láthassa. - -Magas szélü kerek kalapot viselt. Kalapjának pereme ezüsttel volt -szegélyezve és fekete selyem nyakkendőjén is ezüst rojt volt. - -– Szép nyakravalód van fiam, mondá neki Micsky Lajos képviselő barátom -édes apja, akkor megyei főszámvevő Komáromban. - -– Szebbet ád majd nekem Veszprémmegye nemsokára, felelt nyugodtan a -haramia. - -Testhez álló prémes dolmánya, gyönyörüen kivarrott bakonyi szűr, a hideg -tél daczára is egy szál gatya, ezüst sarkantyús kordován csizma s -derekán egy értékes színes salikendő, ebből állott Milfajt öltözete. - -Egy Bucher Ferencz nevű veszprémi szentkép-festő le akarta arczképét -festeni. Milfajt ebbe csak oly feltétellel egyezett, hogy a képet -összetéphesse, ha neki nem tetszik. - -Mikor a kép készen volt, sokáig komolyan nézegette a rabló. - -– Meg van-e kend elégedve? – kérdezé a festő. - -– Jól van no, – felelt a haramia – hanem már nekem szebb képeim is -voltak. - -– Mifélék? - -– Hát Zöld Marczié és Becskerekié, a kiket mindig magammal hordoztam, de -most nemrég elástam a bokodi erdőben. Minek legyen másé? - -Deczember 22-én állították a »talponálló« biróság elé, mint a -statáriumot akkor nevezték és karácson előtti napon 24-én akasztották -fel. Hullája éveken át látható volt az akasztófán. - -Ez után gyorsan következett Sobri társainak pusztulása. - -Mógor és Király visszamentek a Bakonyba s nehéz bujdoklás után deczember -végére Nagy-Szőllősre jutottak a Somlyó alá, Király Jancsi szülőhelyére. -A vármegyének híres pandurőrmestere volt akkor Paál Dániel e vidéken. Ez -nyomról-nyomra üldözte a két rablót és 1837 évi január 1-én este Szőke -Péter nagy-szőllősi jobbágy házánál megnyomta és elfogta őket. - -Kegyetlen szokás volt akkor az elfogottat nyomban mindaddig kinozni, míg -minden bűnét be nem vallja. Így történt itt is. A két haramia január -3-án állíttatott a biróság elé s 5-én akasztatott fel Milfajt mellé. -Ruhájáról mindkettő felismerte Milfajtot. - -– No lásd, megint csak összekerülünk, szólt társához Mógor. - -Mógorról azt hallottam még, hogy ez kegyetlen és ravasz ember volt, -gyakran női ruhában járt s szegény öreg asszonynak alakjában menekült. -Épen így menekült egyszer Thaly Lajos főbiró kocsiján is Nagy-Igmánd -körül. - -Pap Andor és a majki kaland többi részese ismét egyesült nehéz bujdoklás -után és folytonos üldöztetés közben Sobrival, de Sobri csapatja teljes -számban többé sohase jött össze, mert oly nagy számú sereggel mind a -menekülés, mind az élelmezés nehéz lett volna vagy épen lehetetlen. -Egyesek, sőt egyes kisebb csapatok külön váltak s így kisérelték meg a -menekülést. - -Megyei fiskus koromban volt kezem alatt egy szép, erőteljes betyár: -Görhes Jancsi. Máskor talán elbeszélem történetét. Ennek apja szintén -társa volt időnként Sobrinak Görhes név alatt, mely azonban csak fölvett -haramia álneve volt. Mellesleg megjegyzem, hogy fia már talán nem is -tudta igazi családnevét. - -Az öreg Görhes látta, hogy a haramia életnek nemcsak rossz vége lesz, -hanem előreláthatólag hamar vége is lesz s miután vér nem nyomta -lelkiismeretét, nagy dolgot határozott el magában. - -Bement egyenesen Bezerédy főbiróhoz, megmondta bizalmasan, hogy ő meg -akar javulni és kegyelmet kér a vármegyétől. Bezerédy azt mondá, hogy ő -szót emel mellette, ha Sobri társai közül legalább kettőt kézre ad élve. -Görhes meggondolta a dolgot. - -– Élve nem tudom tekintetes uram, – úgy mond – de halva megpróbálom. - -Görhes kanász volt s a baltavetéshez úgy értett, mint a kinai jongleurök -a késhajigáláshoz. Ötven lépés távolságról embernek vagy disznónak le -tudta biztosan vágni a fülét. Nem telt bele egy hét, a dabronyi -csárdában Sobri két bujdosó társát poharazás közben két fejszecsapással -agyon vágta. Az esetet maga jelenté be s a zsákmányolt fegyvereket maga -adta a kézhez. - -A vármegye nem állította statárium elé, pár hónapot ült Veszprémben s -aztán megszabadult. - -Sobrinak jelentékeny híres társa volt a vakmerő Fekete Jóska. Ez -sárvári, vasmegyei születésü s eredetileg kanász volt; Sobrinak egyik -legrégibb társa. Haramia neve egyszer Sipos Józsi, máskor Zsidó Józsi s -február 10-ike körül fogatott el a Dobos vidékén. Ez a Dobos a Bakonynak -egyik ága Zalában, a birtokviszonyok tekintetében egészen rendezetlen -roppant erdőség; – már akkor is, később az én megyei időmben is, sőt még -most is valóságos menedéke a »szegény legények«-nek. - -Fekete Jóskát Sümegen állitották a statárium elé. Bevallotta, hogy -résztvett a kónyi, tüskevári, tornai és szolgagyőri rablásokban Sobri -vezetése alatt. Nála találták meg Hunkár egyik pisztolyát és egy ezüst -sarkantyúját. Nyalka gyerek volt, kordován csizmája piros szattyánnal -volt kivarrva s bakonyi szürének posztója alig látszott a rávarrt -virágtól. - -Február 16-án akasztották fel. Mikor hámba öltöztetve, felhúzták már az -akasztófára, szép beszédet tartott a néphez, intvén különösen az -anyákat, hogy jól neveljék gyermekeiket, nehogy az ő szomorú sorsára -jussanak. - -Ez a február 16-ika emlékezetes nap. Ekkor történt a lápafői -összeütközés is, melyben Sobri elesett. - -Lápafő Tolnamegyében fekszik, de egészen a somogyi határon. Hullámos és -erdős vidék, kivált akkor nagyon erdős volt. Sobrit Tamási és Szakcs -felől szorították oda. - -Körös-körül nyomában volt nyolczvan pandur, félszázad uhlánus lovasság, -a megyék által kirendelt népfelkelés s vagy huszonöt fiatal nemes gyerek -önkénytesen. Sobri az akkori hivatalos felfogás szerint heted magával -volt. Minden egyes emberére ötven üldöző esett legalább. - -Hogy Sobri azonban nemcsak heted magával volt, az én előttem egészen -bizonyos. Hiszen négyen halva maradtak ott, Varga Pistát Szegszárdra -vitték be; az pedig bizonyos, hogy Pap Andor, Recze Marczi és Liliom -Peti innen is megmenekültek. Ez már összesen nyolcz s menekülhettek még -többen is. Azonban ha kétszer heten voltak is, ez még mindig eltünő -csekélység az üldőzők nagy számához képest. - -Sobri és minden társa el volt szánva megát meg nem adni, hanem halálig -kűzdeni. Sobri nem egyszer mondá: - -– Az én kezemen más vére soha nem szárad. Én csak egyszer fogok vért -ontani. - -A magáét értette alatta. - -Egy kis patak van ott a lápafői határban, a Magyarád-patakja, melynek -egyik oldalán letarolt ritka vágás, másik dombos oldalán ritkás szálas -erdő volt akkor. Havas és zúzmarás volt az erdő. - -Pandurok és felkelők messze maradtak, de a lovasság és a lovas -csendbiztosok nyomon üldözték Sobrit. Ez a patak mögé a szálas erdők -szélére vonúlt társaival s bízva abban, hogy a lovasság a gyöngén -befagyott patakon talán nem tud áthatolni, ez állásból több mint egy -órán át folyton tüzelt a támadókra. - -A támadók tömeges sortüzelése alatt egyik embere a másik után esett el -vagy sebesűlt meg. Végre közelegtek minden oldalról a pandurok is. Ezt -az ulánusok bátor kapitánya is észrevette, ő pedig nem szerette volna, -hogy a híres haramia vezért ne ő kerítse birtokába, hanem a pandurok. -Megsarkantyúzta tehát lovát s egy közlegény kezéből kikapott lándzsával -Sobri felé rugtatott s neki ment a pataknak. - -Sobri ezt jól látta. Puskáját megvizsgálta s a legbiztosabb lőtávolban -arczához emelé, hogy a kapitányt lelője. Azonban egy pillantással -körülnézett üldözőik nagy seregén, villámgyorsaságú elhatározás lobbant -fel benne, arczhoz emelt puskáját leereszté maga mellett a földre s egy -pisztolyt rántván elő, magát szíven lőtte. - -Egyetlen hang, egyetlen mozdulat nélkül rögtön meghalt. Piros vére -befesté a havat körülötte. - -E jelenetet ugyanez a tiszt beszélte el apámnak s hozzátette: - -– Nem adtam volna magamért egy rossz garast, mikor a ficzkó puskájának -csövét láttam. Hanem ez bátor gyerek volt – tette hozzá. - -Sobri elestével társai megfutamodtak, a kik még épen valának. Négy meg -volt halva. Varga Pistát sebesűlten elfogták, Recze Marczi és Liliom -Peti gyorsan eltünt az üldözők látköréből. Pap Andort még sokáig látták, -a mint ment fölfelé a hegynek, s száznál több lövés ment utána -eredménytelenűl. - -Ezzel be volt fejezve Sobri élete. - -De be volt-e hát? Vajjon Sobri Jóska volt-e valóban az az elszánt -legény, a ki ott szíven lőtte magát? Ez a kérdés a túladunai körökben, -sőt országszerte is beszéd tárgya volt éveken át és nagyon sokan élnek, -a kik ma is hiszik, hogy nem Sobri volt az, a ki ott a lápafői erdőben -meghalt. - -Nekem nincs semmi kétségem. - -Igaz, hogy a holtat akkor nem agnoszkálták, nem bonczolták, -jegyzőkönyveket nem vettek fel róla, tanúkat nem hallgattak ki s -mindenféle hókusz-pókuszszal a hatóságokat nem zaklatták. - -Hanem eltemették a holtat nyomban ott, a hol vére kiomlott. Hiszen ki is -lett volna ott Sobri tanúja. A kik ismerték volna, azok vagy bújdostak, -vagy meg voltak halva, vagy messze-messze vidéken laktak túl a Balatonon -és Bakonyon. - -Finom varrású és kelméjű szorosan testhez álló prémes dolmány, igen -gazdag hímzésű szűr, csizma és gatya volt a hullán. A puska, melylyel -lövöldözött, Hunkárnak legszebb, legdrágább aranynyal kivert damaszk -fegyvere volt és a szűrkötőszíjat Hunkárnak zománczos és drágaköves -aranyláncza helyettesíté. Csak a haramia vezérnek lehetett osztályrésze -mindez a szolgagyőri zsákmányból. - -Ez az egyik bizonyíték arra, hogy a halott nem volt más, mint Sobri. - -A másik az, hogy ettől kezdve Sobri örökre eltünt és élve soha többé -senki nem látta. - -A harmadik az, hogy Sobrit úgy ismerték, mint huszonnégy éves ifjút -mintaszerű szép arczczal és termettel s a halott ifjú csakugyan -mintaszerű szép alak volt. - -A negyedik az, hogy Recze Marczi, midőn később elfogták, nyilván -megvallotta és halálos óráján is megerősítette, hogy az az ifjú, a ki -Lápafőnél agyonlőtte magát, Sobri volt. – Íme ez már egyenes és -közvetlen tanú. - -De nekem Kiliti Mózsa Mihály és Basa Szente János, e korszak utolsó öreg -betyárjai és Sobrinak jó ismerősei határozottan állitották Sobri ottani -halálát s állitották oly körülmények közt, melyek nem engedik meg a -feltevést, hogy engem félre akartak volna vezetni. Kiliti Mózsa Mihályt, -mint a halál révén álló öreget kieresztettem a börtönből s ekkor önkényt -száz meg száz leleplezést közölt velem rég elfeledett rettenetes -bűntényekről s a betyárvilág ismert és ismeretlen alakjairól. A hány -esetben elrendeltem a vizsgálatot, az öreg mindenütt igazolva lett. -Miért nem mondott volna ez egyben igazat? Sőt hozzá tette: - -– Én uram megnéztem Sobri sírját másnapon, sokan voltak ott csodájára. -Megnéztem egy hét múlva, akkor is sokan voltak ott. Aztán megnéztem két -hét mulva, akkor már senkit sem találtam ott, csináltam hát egy -keresztet erdei faágból s oda tettem sírja fölé. Pedig én kálvinista -ember vagyok, de a keresztet, ha sírhalomnál van, a kálvinista is -tiszteli. Azt gondoltam, legalább legyen a sírján egy kereszt, hiszen -nem akasztófán halt meg. - -Az a hit egyébiránt, hogy Sobri nem halt meg Lápafőnél, legnagyobb tápot -nyert elfogott társának Varga Pistának vallomásából. - -Ez 22–23 éves ifjú volt, erős, bátor és zord, mint a vas. Bement a -vásárra, hogy jegyesének ajándékot vegyen. Épen katonafogdosás ideje -volt, ráfogták, hogy kóbor gyerek, elfogták, megkötözték, besorozták egy -granátos ezredbe. Onnan megszökött és Vasmegyében csikósnak állt be. -Később itt is felfedezték, innen is megszökött és Sobrihoz állott. - -A már nagyon is üldözött Sobrihoz épen négy nappal a lápafői -összeütközés előtt csatlakozott. Itt a fiu kapott a fejére két -kardvágást, oldalába egy lándsaszúrást, balkezének négy újját levágták, -jobb karját keresztűllőtték, így azután megnyomták, megkötözték s -bevitték Szegzárdra. - -Az ütközetben úgy harczolt, mint az oroszlán s biráival szemben is oly -bátor volt, mint az oroszlán. – Hogy mit felelt a kérdésre: Sobri volt-e -az, a ki magát agyonlőtte, ezt már föntebb közöltem. - -Feleletének őszinteségét nem hitték s egyik bírája azt mondá: - -– Hazudsz te most is. - -Varga Pista komor arczczal végig nézte a birót s így felelt: - -– Én hazudok? Ezzel a testtel? Mikor holnap úgyis felakasztanak? Nem -szégyenli magát az ur? - -S büszkén elfordult attól a ki a halálra menőt sérteni tudja. - -Sobri halálával még korán se lett vége a Sobri láznak túl a Dunán. Az -életben maradt társak tovább bujdokoltak, a hajsza még tovább tartott, -sőt tüzesebb volt, mint eddig. Az emberek nem hitték s a hatóságok még -kevésbé hitték, hogy Sobri Jóska elveszett, keresték hát nyomát s -üldözték nevét és emlékezetét szünet nélkül. A hol egy-két szegény -legényt vagy bújdosó szökött katonát együtt láttak, mindenütt Sobrit -vélték ott lenni. Akadtak haramiák is, kik Sobri nevében garázdálkodtak. -S mert a bakonyi haramiavezér fejére és társaira nagy díjak voltak -kitűzve, feladó, sőt árulkodó is elég jelentkezett. Mindez közreműködött -arra, hogy Sobri társai oly gyorsan, legalább aránylag gyorsan -kiirtattak. - -Veszprém-, Zala- és Vasvármegyék összeszögellése, Sümeg, Somlyó, -Devecser és Kis-Somlyó köze mindig buja tenyészetű telepe volt az erdei -betyároknak. Erdők, patakok, erdei legelők váltják fel itt egymást nagy -területekben. Sok a juhász, sok a kanász, kik egymással versenyezni -szoktak a tolvajlás ügyességében. A hogy túl a Dunáról minden lopott -lovat hajdan Kis- Kúnságba szoktak átterelni: úgy hét-nyolcz vármegyének -minden lopott juh- és disznófalkája e vidékbe szokott tereltetni. S az -üldözött szegény legénynek, a menekvő bujdosóknak e vidék juhászai és -kanászai lehetőleg segítséget, menedéket szoktak nyújtani. - -Így volt ez az én megyei tisztviselősködésem idején is. Így volt ezelőtt -negyed századdal, mikor a Schmerling rendszer Patkóék és Illésék ellen a -katonai rögtönitélő biróságot állította föl. Így volt Sobriék korában -is. - -A vármegyék sokat törték fejüket azon, miként lehetne e fészket -szétrobbantani. Zalamegye gyűlésén épen a Sobri-korban maga Deák Ferencz -is foglalkozott e kérdéssel s ő maga is pártolta a rendek ama -határozatát, hogy juhásznak, kanásznak ne legyen szabad se hátas, se -hámas lovat tartani. Deák Antal erélyesen ellenzé e törekvést, azt -mondván, hogy az állattartás s az ingó-jószág megszerzésének joga oly -föltétlen joga minden embernek, hogy e jogot elkobozni semmi indokból -nem szabad. S érdekes, hogy Deák Ferencz tekintélyénél e kérdésben -nagyobb nyomatéka volt Deák Antal tekintélyének. Hiába vetették ellene, -hogyha a pásztoroknak lovuk nem lehet: akkor gyorsan nem menekűlhetnek s -akkor jól fogják magukat viselni. Az emberi jognak és az alkotmánynak -szentsége mindenek fölött való: mondá Deák Antal. S győzött. - -A szakadatlan üldözésben Sobri társai szétszóródtak és sokan Sümeg -biztos menedékű vidékére vonúltak. De épen ezért idejöttek a legügyesebb -csendbiztosok és pandurhadnagyok s ide vezényeltettek a legbátrabb -pandurok is. - -Február 21-én ezek Sobri három társát lepték meg Rigácson, Sümeg -mellett. Ezek voltak: Holics Gyuri, Lakat Miska és egy Ádám nevű -katonaszökevény. Ádámot és Holics Gyurit sikerült elfogni, ezeket rögtön -a sümegi talponálló biróság elé állították és 28-án felakasztották. - -Lakatos Miska elszánt ellenállás és folytonos lövöldözés után itt -megmenekűlt, de szakadatlan üldözésben hajszoltatott egész éjjel s a -következő egész napon. Február 22-én este bevette magát a rendeki erdőbe -s két napi harcz, éhség, szomjúság, futás és álmatlanság után -testben-lélekben kifáradva s télben hóban megdermedve, egy dőlt fára -leült s lehajtá fejét pihenni. Nehány percz mulva itt is nyomába értek a -pandurok. Nehány lövést még váltott velök s azután egy pisztolyt rántott -elő, felállt a dőlt fára s odakiáltott a pandurokhoz. - -– No hát kutyák, egyetek meg! - -E szavakkal szíven lőtte magát s holtan esett le a dőlt fáról a zúzmarás -harasztba. - -Sümeg közelében van Prága, a veszprémi püspökségnek egy kis falucskája. -A prágai erdőben volt a veszprémi püspöknek egy nyári birka-akla. A zord -téli és tavaszelei napokban éjszakánként ez akol árnyékában húzta meg -magát Sobri nehány bujdosó társa. - -Egyszer, márczius végén, a pandurok ötöt leptek meg ott úgy alkonyat -táján. - -Az egyik volt Recze Marczi; haramia nevén hol Fűmagnak, hol Kalarábinak -nevezték. - -A másik volt Csuha Anti. - -A harmadik Laczi nevü dezentor, családnevét sohase tudta senki. - -A negyedik volt Czifra Miska, haramia néven Peti. - -Az ötödik volt Pista. Ennek családi neve is ismeretlen maradt. - -E két utóbbi tornamegyei volt a Bodvavölgyből. Kassán fogták el őket, -mint állítólag kóbor gyerekeket katonának, hogy a város ezzel is -kevesebb ujonczot adjon a maga részéről a hadsereghez. A két fiú nem -volt kóbor gyerek, csak vásárolni ment be Kassára. Először könyörögtek, -sírtak s kérve-kérték a szabadonbocsátást. Ez nem használt. Azután -ellenálltak s daczoskodtak. Ekkor lehúzták őket a deresre. Azután nem -szóltak semmit, hanem a legelső alkalommal leütöttek egy káplárt s -elmentek világgá. Átjöttek túl a Dunára s beálltak Sobrihoz. Elszántabb -legénye alig volt Sobrinak, mint e két tornamegyei fiú. - -A prágai megrohanásnál Recze, Csuha és Laczi megugrott. Czifra Miska és -Pista menekűlhetett volna, de úgy látszik, ők már kifáradtak a folytonos -üldöztetésben. Megállták a harczot s meglövöldözték a pandurokat. - -Este lett, besötétedett s a pandurok nem mertek az akolba behatolni. E -helyett felgyújtották az aklot s jó távolban körülállták, hogy senki ne -menekülhessen. De a két fiú nem is akart menekülni. Lőttek, míg lőhettek -s mikor a tető egyik fele égve lezuhant, ők az izzó zsarátnokba egymást -átölelve belefeküdtek. - -A pandurok megvárták míg a csűr leégett, bevárták a reggelt és se -embert, se holttestet nem látva, tovább álltak. Recze Marczi vallotta -meg május közepén a biróság előtt, hogy két társuk ott égett s hogy ki -volt e két társuk. A hamut és pörnyét szétszórták s akkor találtak ott -két megszenesedett csontvázat. Még akkor is átölelve tartották egymást. - -Rokonaik talán most is várják hazatérésüket! - -Recze Marczi vagy másként Fűmag se élt ezen túl már sokáig. Őt Laczival -és Csuka Antival együtt május 17-én a padári vágásban szintén Sümeg -közelében lepték meg és kerítették be a biztosok. Heves ellenállás után -Laczi elmenekült, de Fűmag és Csuha kézre kerültek s május 29-én Sümegen -fölakasztattak. Fűmag részletesen bevallott mindent. Bevallotta, hogy a -lápafői összecsapásnál ő is jelen volt s határozottan állította, hogy -maga Sobri Jóska volt az, a ki ott szíven lőtte magát. Ő fedezte föl, -mint említém, a két tornamegyei fiúnak prágai katasztrófáját is. Egy -nagyon elterjedt hírt is megczáfolt. Általánosan azt beszélték ugyanis, -hogy mikor Sobri Veszprémből és Zalából kiszorítva Somogyba menekűlt, a -szántódi réven Tihanynál lakodalmas népnek öltözve, pandurok -társaságában hajózott át, a révésznek szép leánya kísérvén őt, mint -állítólagos mennyasszonya. Fűmag azt mondá: ebből egy szó se igaz, ők -Sobrival a Balaton jegén menekűltek át. - -Hogy Laczi a padári meglepetés után hova lett: ez soha ki nem tudódott. -Többé neve elő nem fordul; híre, hamva elenyészett. - -Emlitettem, hogy a lápafői vérengzésből megmenekült Liliom is. Ezt -keresztnéven hol Petinek, hol Jancsinak nevezték. Ez egy időre nyom -nélkül eltünt, 1838-ban azonban valamely kisebb bűntény miatt elfogatott -és a szegszárdi börtönbe vitetett. Innen szeptemberben megszökött s a -híres Pap Andorral együtt egy nyolcz főből álló bandát alakitott. -Leginkább Tolnában űzte a szegénylegénykedését s az erélyes üldözés elől -gyakran menekült a Dunán át Kis-Kunságba. - -A túladunai betyárok gyalogszerrel szoktak járni. Ott az erdők, -szakadékok, hegyek, völgyek miatt a ló használhatlan. Sobri és társai -alig ültek lovon valaha. De Liliomnak a Kis-Kunságban lóhoz kellett -szokni. - -Ő talán az öreg Petrovics korcsmájában is megfordult. Petőfi legalább -sokat hallhatott róla s híres lovas ügyességéről. Legalább úgy énekli -meg: - - Emberül megült ő minden - Paripa hátán; - Le nem vetette volna a - Hétfejü sárkány. - - S a hol vele elvágtatott - Gyors paripája. - Majd megveszett a falusi - Lyánság utána. - -A költő azzal végzi költeményét, hogy Liliom Peti nyakravalója elvégre -is hóhér kötele lett. Ez ily értelemben nem felel meg a valóságnak. - -Liliom Petit 1838. évi márczius 25-én a szabadszállási határban, a -városnak Balázsi nevü pusztáján egy tanyai házban szorították meg a -pusztázó hadnagyok. Liliom harmad magával volt s az ajtókat -eltorlaszolva, kétségbeesetten védte magát. Délutáni 3 órától 7-ig -tartott kölcsönösen a lövöldözés s ekkor a sötét este beállván, a -hadnagyok a tanyát rágyújtották. Két társa megadta magát rögtön, de ő -tovább is ellenállt. - -Végre a ház feje fölött kezdett égni s füst és zsarátnok majd -megfojtották. Ekkor kinyitotta az ablakot s kikiáltott, hogy megadja -magát. - -– Add ki előbb fegyvereidet, kiáltották vissza a hadnagyok. - -Liliom kidobálta a puskáját s pisztolyát. - -A hadnagyok ekkor kötelet vetettek be hozzá, hogy azzal kötözze meg -magát s azt kösse nyakára is. A kétségbeesett s egyébként is megsebesült -betyár megtette ezt is, hisz a tűz már égetni kezdte. - -Mikor a hadnagyok meggyőződtek, hogy a kötél nyakán van, egyik oda szólt -hozzá: - -– Szép szóra nem akartál kutya kijönni, hát most majd kijösz másként! - -S a hadnagyok és legények megfogták a kötél végét s a nyomorult -sebesültet a kötélnél fogva vad erőszakkal az ablakon át vonszolták ki. -Mire kihúzták: csontjai összetörve, nyaka kificzamodva s maga halva -volt. - -A hatóságok ezért valószinüleg megdicsérték a hadnagyokat. A lapok -minden megjegyzés nélkül közölték e hihetetlen kegyetlenséget. A -legvadabb haramiák se voltak akkor embertelenebbek, mint igen sokan a -társadalmi rend hivatalos őrei közül. - -Sobri főbb emberei közül már csak Pap Andor és Franczli voltak életben. - -Franczli több mint egy éven keresztül rejtőzött valahol társaival -együtt, vagy azoktól külön válva a nélkül, hogy nyomára jöttek volna. Ép -oly ügyesek és szerencsések voltak egyelőre társai is: Babóthi Istók, -Bodor Ferkó, Cser Miska, Bucs Józsi, Virrasztó, Pityerész, Nagy Jancsi -és a többiek, kiket Sobri maga mellől az 1837-ik év elején -elszélyesztett, hogy ő is, ezek is könnyebben menekülhessenek. - -Az 1837-ik év vége felé egyébiránt már a vármegyék tevékenysége is -csillapodott. A statáriumokat abbahagyták, a katonaságot visszaküldték, -a pandurokat állomásaikra visszahelyezték s rendszeres haramia-banda -alakulástól nem tartottak. - -Csalódtak. A következő évben Sobri szétugrasztott legényei ujra -veszélyes bandát alakitottak, melynek központja Franczli volt. Tagjait -fentebb elősoroltam. - -Ezek közül Babóthi Istók nyomtalanúl eltünt. Maga emésztette-e el magát, -vagy agyonlőtték valahol, vagy visszatért a társadalom kebelébe: nem -tudom. Franczli és társai, mikor elfogták őket, nem adtak róla semmi -fölvilágosítást. - -Pap Andor is örökre eltünt, mint már többször emlitém. Lápafőnél még -látták menekülni; Liliommal együtt volt, de ennek sorsát elkerülte; -utoljára Franczlival volt egy társaságban, de elhagyta ezt is idejében. -Kiliti Mózsa Mihály azt mondá nekem, hogy élemedett kort élt s úgy halt -meg, mint igaz ember. Annyi bizonyos, hogy egyike lőn a Sobri társaság -legmerészebb alakjainak. - -Virrasztó is eltünt, legalább a vármegye kezére soha nem került. Ez -részt vett a lángi rablásban Fehérmegye területén, a gyulakeszi -rablásban Zalamegye területén és a dobronyi, sandorkai és peterdi -rablásokban Veszprémmegye területén. Azután önként elhagyta a haramia -társaságot és életet. Hol élt tovább és miként: nem tudom. Fia az én -időmben, mint juhász élt s egykor vádlottként állott hatóságom előtt. - -Ezek eltüntével Nagy Jancsi lett a haramia-banda vezére s Franczli is -önkényt ennek vezetése alá húzódott. Ez a Nagy Jancsi nyers, vad, -kegyetlen s még társaihoz is igazságtalan ember volt. Eredetét s igaz -nevét nem ismerem. E banda tettei közt nevezetes a gyulakeszi rablás. - -Gyula-Keszi Zalamegyében fekszik Csobáncz vára tövében. Az e vidéki -lakosság Csobáncz várát is csak gyulakeszi várnak nevezi. Az uradalom az -Eszterházy herczegeké s ez időben is bérben volt. - -A sáskai gulyás a Dabas szélén ellensége volt valami ok miatt a bérlőnek -s azért Nagy Jancsi bandáját a bérlőre vezette. - -A bérlő idejében észrevette a rablókat, az ajtókat eltorlaszolta előttük -s fegyverrel védte magát. Heves lövöldözés fejlődött ki közte s a -támadók közt. - -A harcz éjszaka folyt s a lövöldözésre se mert senki a bérlő -megszabadítására sietni. Nejét a rablók agyonlőtték, ő maga Pityerész -Istókot lőtte mellbe. Végre a rablók behatolni nem tudván, sebesült -társukat magukkal vitték s a lakást a bérlőre rágyújtották. - -A haramiák a Dobosba vonultak vissza s ott tanácsot tartottak a fölött, -hogy mit csináljanak Pityerész Istókkal. Hosszas tanácskozás után azt -határozták, hogy sebesült társukat kivégzik, nehogy betegen a hatóság -kezébe jutva, esetleg árulkodó vallomást tegyen. A kivégzés módjául a -lenyakazást választották s azért fejét fejszével levágták. E műveletet -egyik se akarta végrehajtani, míg végre a vezér Cser Miskának -parancsolta, agyonlövéssel fenyegetvén, ha parancsát végre nem hajtja. - -Ezután Borbást, haramia néven Máté Miskát és Magyar Jancsit vették -magukhoz a bandába. Mindkettő zalai pásztorgyerek volt. - -A gyulakeszi rablás után Zalamegye újra mozgósítá pandurerejét s a -rablókat csakhamar kiszorítá a megye területéről. Ezek most Veszprém -megyébe Zircz tájékára, a magas Bakonyba vonúltak. Néhány napon át nyári -időben a borzavári erdőn Zircztől nyugatra tanyáztak. - -Ekkor már vezérük: Nagy Jancsi sokat vétett ellenük. A rablott zsákmány -fölosztásában igazságtalan s társaihoz minduntalan durva és kegyetlen -volt. Elhatározták hát, hogy törvényt látnak fölötte s ezt a borzavári -erdőn meg is tették. - -Mindenekelőtt elvették fegyvereit s forma szerint tanácsot tartottak -fölötte. Halálra itélték egyhangúlag. A határozat szerint Bucs Józsi -lőtte agyon s aztán nyakát Cser Miska vágta el fejszével. - -– Hadd lássa ő maga is, – mondá a haramia – mire tanitott ő engem a -Dobosban. - -Ilyen vérengzés Sobri életében sohase történt se maguk közt, se védtelen -emberekkel szemben. - -Innen a rablók Bakony-Bél és Pápa felé portyáztak, most már megint -Franczli vezetése alatt. Szeptember 11-én az iharkúti csárdában -mulattak, mikor 8 óra tájban a pandurok őket megtámadták. - -A rablók bevonultak a csárdába s nagy elszántsággal védték magukat -éjfélig. Török Imre pandurt meglőtték, de közülők is agyonlövetett Cser -Miska meg Bodri Ferkó és Bucs Józsi súlyos lövési sebeket kapott. Ekkor -Franczli megadta magát. Őt és két sebesült társát másnap Veszprémbe -szállították, hol a talponálló biróság elitélte őket. A halálos itélet -szeptember 16-án hajtatott végre. - -A banda legújabb két tagja Máté Miska és Magyar Jancsi is csakhamar -kézre került Bakony-Tamásiban. Ezekre nem bizonyult be, hogy rablásban -részt vettek volna, a statárium nem itélte el őket, hanem átadta a -rendes biróságnak. Pár évig raboskodtak s aztán megszabadultak. - -Így végződött a Sobri-világ. Így vesztek el Sobri és társai. Ők tették -rosz hirűvé túl a Duna erdős vidékeit s különösen a Bakonyt, melynek -többnyire svábokból álló jámbor lakossága csakugyan nem szokott a -törvénynek ellene szegülni. A Bakony a Sobri-világnak mind előtte, mind -utána teljesen biztos volt mind személyre, mind vagyonra. Még a lókötés -se volt ott annyira divatban, mint például Fehér- és Tolnamegyében. -Juhász, kanász lopott és lop ugyan ma is egyik a másiktól, de az -orzásban a duhaj versenyzési vágy legalább is szerepel annyira, mint a -szegénység vagy kapzsiság. Ha egy számadótól ügyesen elterelhetnek -harmincz-negyven juhot, a fölött valamely búcsún vagy lakodalmon nagyot -nevetnek a társak. S a kárvallott bojtár ritkán megy panaszra, -önjószántából soha, hanem megkeresi juhait s azok nyomát meg is találja -föltétlen biztossággal. S egyéb nem kell neki. A ki juhait megvette, -vagy elvásárolta: attól előbb-utóbb duplán lopja vissza a magáét. -Egyik-másik rajt veszt s a törvény kezébe kerül, de a legtöb esetben -sohase nyernek értesülést a hatóságok. - -A negyvenes és ötvenes években csendes volt a Bakony. Még a Patkó, -Illés, Kulicsbandák se az igazi Bakonyban, hanem Somogyban és Zalában -garázdálkodtak. Igaz, hogy a hatvanas években borzasztó katonai -rögtönitétő biróság működött túl a Dunán s vagy száz embert juttatott -kötélre, de legalább a veszprémi biróság működése nem bizonyít semmit, -mert itt a szónak pathologiai értelmében valóságos őrült hadbiró -dolgozott, kinek rögeszméje volt, hogy minden embert – kivált ha magyar -– fel akasztani s ki egy akkori főispánt is statárium elé akart állitani -s bizony nem rajta múlt, hogy meg nem tette. - -Még egy megjegyzést. - -Mívelt társadalom s rendes állami élet az oly alakokat, minők Sobri és -társai voltak, meg nem tűrheti kebelében s azokat minden alkalmas módon -kiírtani törekszik. S ezek akkori társadalmunkban mégis nagy -rokonszenvet keltettek föl maguk iránt s felfogásunk minden szigorúsága -daczára is a mi részvétünket is megszerezték. Ennek okát akkori -törvényeink és intézményeink borzasztóságában kell keresni. - -Hihetetlenül vad és kegyetlen volt a börtönrendszer és testi bűntetés. -Ha a szabadsághoz szokott nyers, de egyeneslelkü pásztorfiú, valamely -bár kisebb botlásért a börtönbe került: a vas, a sötét penészes lyuk, -melyet börtönnek neveztek, a megszégyenitő közmunka, a börtönőrök hetyke -és durva bánásmódja, a rossz élelmezés s különösen a piacz közepén való -nyilvános botoztatás negyedévenkint – lelkét örökre elvadították. Ő -kutyájával és barmával se bánt így s ha elkeseredve, megszökhetett: alig -volt más menedéke, mint földönfutóvá, bujdosóvá s »szegény legény«-nyé -lenni. - -Fennállott a jobbágyság. Az úrnak, sőt tisztjeinek, de még hajdunak is -jogukban állott a jobbágyot felelősség nélkül testileg fenyíteni. Ha nem -volt is ez törvény, de százados gyakorlat volt s a jobbágy -bántalmazásaért soha az úr vagy tisztje feleletre nem vonatott. - -Az öreg jobbágy eltűrte rendszerint az oktalan kínzást is, de nem tűrte -el minden ifjú. Különösen nem tűrte, ha robotmunkán öreg apját, vagy -ifjú jegyesét a hajdú vagy ispán ártatlanul botozta – az ő szeme -láttára. Lehet-e csodálni, ha leütötte azt a hajdút vagy ispánt? Sőt ha -le nem ütötte, ha csak kezét megfogta is; a bűntetés ötven vagy száz bot -s egy-két évi börtön nyilvános botoztatással. Mi volt a menedék? -Megugrani és Sobrihoz állani, vagy a halál vagy a halálos börtön. - -Képzeljük el a katona-fogdosást! A katonakötelezettség nem volt -általános s az ujonczok összefogdosása oly durván és igazságtalanul -hajtatott végre, melyből a mai kornak alig van fogalma. S a katonaság -egyértelmű volt a társadalomból örökre való kiszakitással. S a szegény -pásztorfiú, ha jegyesét vagy az ő két keze után élő agg anyját volt -kénytelen elhagyni, csodálható-e, ha néha elkeseredett, megvadult, -elszökött, erdőbe vette magát s bosszút esküdött a törvénynek és rendnek -és ezek őreinek? - -Csak a 36-iki és 40-iki törvényhozás tudott ez állapotokon kissé -segíteni. De a Sobri-kor e törvényhozás előtt támadott. Sobri és társai -bizony megérdemelték a »szegény legény«-nevet. E két szóban benne volt -halálos végzetük, de egyuttal a jobb és igazságosabb kornak fájdalmas és -nemes részvéte is – sorsuk iránt. - - -REJTÉLYES ELTŰNÉS. - - -I. - -Solymosi Eszter rejtélyes eltűnése eszembe juttat egy bűnvizsgálati -esetet, mely megyei tisztviselő koromban fordult elő Veszprém -vármegyében; mely földerítve sohasem lett s mely mind maig rejtély -előttem, s meglehet, az marad örökre. Ha magam nem vezettem volna a -vizsgálatot, ha ifjú embernek egész hevével, egész nagyravágyásával s -egész találékonyságával nem törekedtem volna világosságot deríteni oly -körülményekre, melyek – úgy látszik – örökre homályban maradnak: a -vizsgálat sikertelenségét hajlandó lettem volna a vizsgálati eljárás -lanyhaságának s talán az illetékes egyének gyöngeségének tulajdonítani. - -A sajtó csak akkor szabadult fel igazán nálunk. Akkor még nem volt -annyira divatban, mint most, a büntető bíróságok titkait, a bűntények -érdekfeszítő részleteit, a vizsgálat előhaladását, a nyilvános -tárgyalások menetét napról-napra oly részletesen közzétenni mint most. A -sajtó tehát és a nagy közönség érdeklődése nem jöhetett segélyére a -vizsgáló bíróságnak, de annak működését nem is zavarhatta örökös -közbeszólásával. Legfölebb egy-egy vidéki levélben vagy rövid -ujdonságban vettek tudomást a lapok a büntetőjogilag legfontosabb, -legérdekesebb esetekről. - -Az esetet elmondom azzal a részletességgel, a melyre emlékező tehetségem -tizenhat év multával képes. Sok apró mellékes körülmény talán nem jut -eszembe, de a lényeges dolgokat érinteni fogom. - -1866-ban a karácsonyi ünnep keddre és szerdára esett. Karácsony előtt -való szombaton a csajági segédtanító átment a szomszéd faluba, -Balatonfő-Kajárra, állítólag az ottani tanító látogatására s többé nem -jött haza soha. - -A segédtanító neve Szombathy János volt. Ismertem kis gyermek korától -kezdve, mert falumból származott. Szegény özvegy asszonynak, falusi -paraszt nőnek volt – úgy tudom – egyetlen fia, öröme, reménysége. -Erőteljes, szép fiú volt s eltűnésekor lehetett vagy tizenkilencz éves. -Több semmi esetre, de kevesebb sem. - -Elmaradása nem tűnt fel Csajágon, mert ott a lelkész, a tanitó s a -lakosok azt hitték, hogy a szomszéd faluból a karácsonyi ünnepekre haza -ment édes anyjához. Édes anyjának sem tűnt fel, mert az meg azt hitte, -hogy fia Csajágon van, tanítói székhelyén. S végre Balatonfő-Kajáron sem -tűnt fel, mert onnan este későn eltávozott, különösen nem is érdeklődtek -utána, mert senkinek se jutott eszébe valamely rejtélyes eltűnésnek vagy -bűnös elsikkasztásnak lehetősége. Kemény hideg tél volt; tiszta, szép -napok, a földön csikorgó hó, a szent ünnepeket mindenki otthon tölté, a -három falu lakossága nem igen érintkezett egymással, a segédtanító után -tudakozódni senkinek se jutott eszébe hamarjában. Napok, sőt tán hetek -teltek el, míg végre a szerencsétlen ifjú után kérdezősködni kezdtek s a -járásbeli szolgabíróság az ügyet kezébe vette. - -A hivatalos nyomozás megindult. Keresték vagy az élőt, vagy annak -holttestét. Több napig eredménytelenül. Az ifjú haza nem ment se -anyjához, se Csajágra: ez bizonyos volt. Kajárról eltávozott és pedig -kissé boros fővel késő este s azzal a szóval, hogy Csajágra megy s -tényleg a faluból ez irányban el is indult. Kajár és Csajág, a két -szomszéd falú nincs messze egymástól, gyalog szerrel se igen több jó -félórai útnál – tehát csak kis séta az egész. Farkasok meg nem ehették, -mert azon a vidéken nincsenek. El sem igen tévedhetett, meg sem -fagyhatott, erdőn nem vezetett keresztül az út s az ég is tiszta, -csillagos, holdvilágos volt. Hova lett hát? - -A két falu közti út egyik oldalán gyenge emelkedésű hegy van, mely -régebben szőlőhegy volt, most már szántóföld. De néhány szőlőhegyi -hajlék s néhány elhagyott kert volt még akkor a dombon. A kutak kámva -nélkül, de afféle deszka kunyhó-féle tetőzettel ellátva, a minők mint -csőszkunyhók a budaelőfoki szőlőkben láthatók. Azért voltak, hogy a -barom a kútba be ne eshessék, de azért a kútból esetleg vizet lehessen -merítni. - -Hosszas kutatás után végre a kutak egyikében meg találták a holttestet. -Az azonosság iránt semmi kétség se foroghatott fen. A hulla teljesen ép -állapotban volt, ruhája is megvolt sértetlenűl. Jegyzet-tárczája -oldalzsebjében, tollkése s egyéb apró tárgyai mellényének zsebében -valának. - -Jegyzettárczájában egyik tiszta lapon irónnal a következő jegyzet -találtatott: - -»Az utat eltévesztettem, e kútnál leültem pihenni, a kútba beleestem, -innen ki nem tudtam menekülni, erőm elfogyott, a kiáltozásban hangom -elveszett.« - -»Négy napig éltem, akkor elaludtam. Senki se jött mentésemre, itt -meghaltam.« - -»Édes jó anyám, adjon az isten a te szívednek vigasztalást, bocsáss meg -szerencsétlen fiadnak, az isten áldjon meg, örökre.« - -»Örökre…« itt még vonások következtek, de azokat elolvasni már nem -lehetett. - -Az írás kétségen kivül a szerencsétlen ifjú kezeírása volt. Legalább -látszólagos, felületes megtekintésre mindenki, ki írását jól ismerte, az -ő keze írásának tartotta azt. Nem volt okom ezen nekem sem kételkedni, -mikor később vizsgálat alá vettem a kéziratot. - -A hulla felbonczoltatott. A bonczlelet és orvosi vélemény azt igazolta, -hogy az ifjú éhen halt meg. A gyomor és a belek üresek valának, a -beleken gyuladás jelenségei. - -Ezeket az eredményeket mutatta fel a nyomozás és elővizsgálat. S miután -a jegyzet-tárczában talált szavak a véletlen kútba-esést s az onnan való -kimenekülés lehetetlenségét világosan igazolták; miután azon kútnak -környékén téli napokban, karácsonyi ünnepekben csakugyan nem szokott -járni senki, a ki a segélykiáltást meghallhatta volna; miután a kút a -két falú közti úttól akkora távolságra esik, hogy az úton járók a kútból -jövő segélykiáltás hangjait nem igen hallhatják meg; miután az eltévedés -és kútbaesés lehetősége ellen a helyszíni körülmények egyike sem -képezett semmi akadályt; miután az orvosi vélemény teljesen megerősíté a -tényállásnak mindezen esetlegességét s végre miután semmi más gyanus -körülmény az egész nyomozás alatt semmi irányban föl nem merült: -mindezen okoknál fogva a járásbeli szolgabíróság a további vizsgálatot -megszüntette s az összes iratokat a zsebekben talált tárgyakkal együtt a -vármegye törvényszékéhez fölterjesztette. - -Ez idő alatt én fiskusi állást foglaltam el a közbejött tisztújitáskor a -vármegyénél. Az iratok kezembe kerültek; a vizsgálatban némi hézagokat -véltem fölfedezni; merültek fel előttem bizonyos körülmények, melyekre – -így hittem – a vizsgálat alkalmával kellő súlyt nem fektettek; a kézírás -szakértőileg még nem volt megvizsgálva; az éhhalálnak a hullán talált s -az orvosok által megállapított jelenségei én előttem nem egészen -kétségteleneknek tűntek fel s egyéb aggályaim is nagy számban merülvén -föl, én a további tüzetes vizsgálatot tartottam szükségesnek s az eset -rejtélyes volta s nem mindennapi természete arra indított, hogy annak -ellenőrzésére, sőt vezetésére magam menjek ki a hely szinére. - -Erre indított ama mély részvét is, melyet bennem a szerencsétlen ifjú -anyjának határtalan fájdalma gerjesztett. Az anya eljött apám házához -hozzám s mindenre kért engem, ne hagyjam az ő szerencsétlenségét -megtorlatlanúl. Nem hiheti ő – úgymond – hogy a jó isten maga szerezte -volna egy szegény özvegy asszonynak ezt a nagy bánatot, rossz embernek -kellett az ő fiát elemészteni. - -Haladéktalanul hozzáláttam az eset körülményeinek tanulmányozásához, s -megállapítottam magamnak ama feltevéseket, melyeknek kisebb vagy nagyobb -valószinűsége a vizsgálat eddigi adatai által igazolható volt. - -Egyik feltevés az öngyilkosság lehetőségére irányult. - -Ez volt legkevésbbé valószinű. Az ifjú tökéletesen egészséges és korához -képest tökéletesen szabályos termetű volt. Emlékeztem rá, hogy 12–13 -éves korában egyszer Pápán a vízben úszkált mezitelenen s egyik -tanárommal, Vályi Ferenczczel, épen mellette a hídon menvén át, tanárom -figyelmeztetett, nézzem csak annak a fiúnak a termetét, ilyennek kell -lenni a tökéletes emberalkatnak. Azt is tudtam, hogy meglehetős jó -tornász volt. Édes anyja biztosított, hogy betegség soha se lepte meg -semmiféle alakban. Tanítófőnöke s ismerősei, kiket kihallgattattam, -biztosítottak, hogy kitünő jókedvű természete volt, semmiféle beteges -ábrándozásnak soha semmiféle jelét nem adta, regényeket nem olvasott, -nem búslakodott, soha semmi bajáról senkinek nem panaszkodott, a lelket -mélyen megrázó és szerencsétlen szerelmi viszonyáról senki se tudott -semmit, de az ily értelemben való mély elmerülés már koránál s -természeténél fogva sem volt valószinű, a szeszes italokat mértéken túl -nem itta, kitünő étvágya és alvása: az ily ember öngyilkos nem lehet, -kivált ha származásának s családjának társadalmi állásához képest -előnyös anyagi helyzetben van; már pedig szegény, vagyontalan, -tizenkilencz éves paraszt fiúnak jó községben a segédtanítói állomás -csakugyan nem kedvezőtlen állás. - -Az öngyilkosság feltevését csakhamar elejtettem. - -Másik feltevés volt a baleset, a kútba való véletlen bebukás s abban az -éhhalál, a mint saját keze irása, az orvosi vélemény s a helyszíni -körülmények valószinűnek tüntették föl. - -A kézírást szakértőileg is megvizsgáltattam; – de megmutattam egyik -testi-lelki jó barátjának is, ki az esetről még semmit nem tudott s ki -írását kis gyermek korától fogva ismerte. Barátja a kézíratot első -pillanatra valódinak nyilvánítá, valamint a szakértők is – kellő -indokolással. - -A kézirat valódiságának volt más jelensége is. – A sorok ingadozva -következtek egymás után; egyik helyen az egyik sor majdnem tetejébe írva -a másiknak, másik helyen pedig a sorok nagy távolságban egymástól. Tehát -úgy írva, a hogy írni tudott, de később megvakult emberek szoktak, vagy -a hogy az ember teljes sötétségben szokott írni. Öt öl mély kút fenekén -pedig, melybe a nap be nem süthet, meglehetős sötétség van. - -Íme az orvosi véleményen s a helyszíni körülményeken kívül ezek voltak a -véletlen baleset valószinűségét igazoló jelenségek. De a jelenségek, -melyek különös ügyességgel elkövetett s egyuttal elleplezett -gyilkosságra mutattak, talán még súlyosabbak valának. - - -II. - -A véletlen balesetnek s kútba zuhanásnak némi igazolásául szolgált az -is, hogy a holttest mellényzsebjében talált tollkés tele volt sárral, mi -azt mutatá, hogy a szerencsétlen ifjú késével megkisérté a kővel ki nem -rakott kút oldalfalában lépcsőül szolgáló lyukakat vágni, melyek azonban -az agyagfal elázottsága miatt használhatlanok valának s midőn ő e -kisérlet sikertelenségéről meggyőződött: kését azon sárosan, földesen -tette vissza zsebjébe. Megjegyzendő, hogy a kútban a járásbeli -szolgabíró mérései szerint annyi víz volt, a mennyi az ifjúnak derékig -érhetett. - -Én a helyszinén rögtön leküldendő emberekkel s lámpákkal a kút -oldalfalait megakartam vizsgáltatni, hogy vajjon vannak-e ott késsel -vájt lyukak vagy ilyenek jelei. Azonban mire én a helyszinére érhettem, -a kútat gazdája már betemetteté hetekkel előbb. Ezt a kisérletet tehát -meg nem tehettem, mert a kút ujra kiásása akként, hogy oldalfala meg ne -sértessék s az a betemetés előtti állapotban legyen, teljesen lehetetlen -volt. - -A gyilkosságra – mint mondám – súlyos tünetek mutattak. - -Mindenekelőtt feltünt nekem, hogy az orvosok úgy írták le a hullát, mint -a mely az élőt »jól táplált«-nak mutatá. A ki éhen hal: annak hullája -»jól táplált« alakot rendszerint nem mutat. Én ugyan éhen halt embernek -hulláját akkor még nem láttam, de a medica forensisre kezemnél levő -kitünő források szerint az éhen halt ember hullája nem kövér, hanem -teljesen lesoványodott, kiaszott alakot mutat, a mi természetes. -Másrészről azonban meg kellett engednem azt a lehetőséget, hogy télen, -kút fenekén, derékig vízben, fiatal, erőteljes ember előbb meghalhat -éhen s bizonyos más mellékes heveny betegségben is, mely az éhséghez -csatlakozhatik, mintsem teljes csontvázzá lesoványkodhatnék. - -A másik aggályos tünet az volt, hogy a mely kútban a hullát egy bizonyos -napon horoggal megtalálták: ugyanazon kútat pár nappal előbb már -ugyanazon horoggal s ugyanolyan módon kikutatták a nélkül, hogy benne a -hullát felfedezhették volna. Ez fontos körülménynek látszott s arra -mutatott, hogy a gyilkosok a kútba akkor dobták a hullát, a mikor azt -egyszer már a hatóság gondosan kikutatta s egyáltalán nem számitottak -arra, hogy a hatóság annak az egész szőlőhegynek minden kútját és -pinczéjét még egyszer ismételve át fogja kutatni. Ezen föltevéssel -szemközt állott ama lehetőségnek megengedése, hátha az első izbeni -kutatás nem volt elég gondos s hátha a hulla már akkor is a kútban volt, -csakhogy nem akadtak rá a horoggal. - -A harmadik aggályos tünet az volt, hogy az ifjú kézirata így szólt: -»Négy napig éltem, akkor elaludtam.« E szavak azt jelenték, hogy miután -szombat és vasárnap közti éjjel és pedig, mint egyéb adatokból kitünt, -legkorábban éjfél tájon eshetett a kútba: tehát szerdáig, esetleg szerda -estéig még ébren, vagy legalább eszméleténél volt. A medica forensis -mutat föl eseteket, a melyekben az éhség kínjai közt időnként elgyengül, -sőt el is vesz az eszmélet, de mutat föl és pedig tán nagyobb számban -olyanokat, a mikor az eszmélet, noha halaványan, de folytonosan megvan. -Az azonban kétségtelen, hogy az éhség és kimerülés kínjai közt is lehet -aludni, noha tökéletlenül. - -Miután a jegyzettárczába írt szavak a tökéletes eszméletnek és -öntudatnak minden jelenségét bizonyiták, e szavak, ha valódiak, csak -szerdán irattak, tehát a kútba eséstől számított nyolczvan-kilenczven -óra mulva. A napokat a szerencsétlen ifjú kétségtelenűl biztosan -számíthatá addig – a meddig; – mert bár öt öl mély kút fenekén felülről -nézve mindig sötétség látszik lenni, de alulról nézve fölfelé, a nappal -és éjszaka teljes biztossággal sőt pontossággal is felismerhető. -Következtetni lehet, sőt kell is tehát, hogy ha a tárczába írt szavak -valódiak: akkor az ifjú a kútbaeséstől számított nyolczvan-kilenczven -óra múlva nemcsak élt, hanem teljes eszméleténél is volt. - -Ámde a vizsgálat folyamán kiderült, hogy egy java idejebeli, komoly -természetű telekcsősz kedden reggel napkölte táján, tehát reggeli nyolcz -óra körül ment el a kút mellett közvetlenül, sőt a reggeli szél -lengedezése miatt pipára gyújtani nem tudván, a kútnak kunyhó-eresze alá -ment és épen a szerencsétlen ifjú feje fölött s gyufával ott gyújtott -pipára. Megjegyzendő, hogy vele volt kutyája is. - -Ez történt a vélelmezett kútba eséstől számitott 56 óra mulva, tehát az -az éh-beteg, a ki még 80–90 óra múlva is teljes eszméleténél volt: 56 -óra elteltével nagyon is észrevehette volna, a mi feje fölött öt ölnyire -történik. Tegyük föl, hogy a beteg szundikált – mert alvása mélynek nem -mondható. Ámde a fagyos csikorgó havon egész harsogást idéz elő a nehéz -ember lépése; a csősznek a kúteresz alá állása is zajjal járt, az -ellobbant gyufa lángja pedig szintén lelátszik a kút fenekére. Mind e -körülmény majdnem lehetetlennek tünteti fel, hogy az ifjú, ha szundikált -is, föl ne ébredt volna. Ha pedig fölébredt, annyi ereje még mindig -volt, hogy jelt adhatott magáról. Ha erős hangon kiáltani, mint -feltehető, nem tudott is, de a víznek tenyerével csapkodása s nyöszörgő -sóhajtásának hangja is elégséges lett volna arra, hogy azt vagy a csősz, -vagy kutyája észrevegye. De a csősz nem vett észre semmit. - -Mindezekkel szemben csak egy ellenkező lehetőség van. Az, hogy épen a -csősz ottlétének ideje alatt a szerencsétlen ifjú vagy pillanatnyilag -eszméleten kivüli állapotban, vagy mély álomban volt. Vagy pedig élve -egyáltalán nem volt a kútban és csak hullája dobatott abba. - -És ez utóbbi véleményt még egy másik igen fontos körülmény is -megerősité. - -A hullán ugyanis, mikor a kútból kivették, szokott szűk magyar nadrág és -kordován csizma volt, szintén lehetőleg szűk szabású. Ámde a magyar -nadrág egyik szára szokott módon a lábszárra felhúzva, a másik szára -pedig fel nem húzva volt, de azért mindkét lábán rajt volt a szűk magyar -csizma, a nadrágon pedig semmi sértés, semmi repedés, valamint a -csizmákon se. - -Itt egy talánynyal állottam szemközt. - -Elgondoltam, hogy az ifjú, mint ügyes tornász, megkisérté a menekülést a -kút oldalain való felmászással. S elgondoltam, hogy ebben őt talán a -csizma is, de a szűk magyar nadrág minden esetre akadályozá s ezért -annak levetését határozta el. - -Magyar nadrágot csak úgy lehet egészen levetni, feltéve, hogy -elszaggatni nem akarjuk, ha előbb a csizma lehuzatik. Fel kell tenni, -hogy oly kétes sikerű kisérletre, a minő az omló oldalú kút oldalán való -felmászás, csak akkor szánja rá magát az ember, a mikor egyéb -menekülésre lehetőség már nincsen. De minden esetre több percz, sőt több -idő kell ahhoz, míg a lezuhant, megijedt s ijedéséből felocsudó s tán a -szenvedett sérülésből is némileg felüdülő ember az ilynemű kisérletre s -midőn ebben ruhája akadályul szolgál, a ruha levetésére elhatározza -magát. - -A kordován csizma néhány percz alatt is a vízben paczallá ázik. A -csizmát ily minőségben szűk helyen, kút fenekén, megfogyott erővel -lehúzni igen nehéz s ha igen szűk a csizma, segitség nélkül majdnem -lehetetlen. De ha az ifjú erre képes volt is, a mi elvégre megengedhető: -annyi bizonyosnak látszott előttem, hogy a paczallá ázott kordován -csizmát több óra mulva újra fel nem húzhatá. - -Ő ugyanis – feltevés szerint – teljesen levetkőzvén, a felmászási -kisérleteket minden irányban megtette s midőn ezek eredménytelenségéről -meggyőződött: csakis akkor juthatott eszébe nadrágját és csizmáját újra -felhúzni. Igen, de akkor már a kisérletek előtt még megvolt izomerőinek -nagy része is elenyészett s ő az újra felöltözés erőfeszitésére -képtelenebbé vált. - -De miért is kellett neki nadrágját és csizmáját újra felhúzni? Azt -felelhetjük: fázott, mert hiszen a kút fenekén 12 R. foknyi melegnél -nagyobb semmi esetre nem lehetett, sőt tán annyi sem volt. Ez igaz, de -az is igaz, hogy a víz legalább oly magas volt, a meddig nadrágja ért. -Vízben pedig semmiféle ruha sem ad, ha az tökéletesen átázik, több -meleget, mint a mennyit maga a test meztelenül a vízzel szemközt ki tud -fejteni. - -Ez azonban hideg elmének okoskodása, melyre talán nem képes az, a ki -ifjú korában véletlenűl irtóztató éhhalál előtt áll. A szegény ifjú – -feltevés szerint – ösztönszerüleg újra fel akart öltözni, mert fázott a -vízben. Ámde, ha nadrágjának egyik szárát felhúzta: miért nem húzta fel -a másikat is? Ösztöne és homályosodó elméje egyaránt indíthatá mindkét -ruhadarab felvevésére. Hiszen mindkét csizmáját felhúzta s az a -halluczináczió, mely őt erre bírta, okvetlenűl mindkét nadrágszár -felhúzására is ösztönzé. - -A dolog azonban valósággal úgy állt, hogy szűk kordován csizmát, mikor -az tökéletesen el van ázva s az ember lába is nedves, még teljes -erejében levő s erejét akadály nélkül kifejthető férfi sem képes -felhúzni lábára. Tettem én ezzel kisérletet. Elszakadt a csizma húzója, -összeszakadozott maga a bőr, de a csizma fel nem ment. A szerencsétlen -ifjú lábbelije pedig ép volt, valamint nadrágjának lábfejakasztója és -szövete is, a mi kizárta annak lehetőségét, hogy a nadrágot a csizma -levetése nélkül tépte volna le magáról. - -Igaz, arra nézve nem tettem kisérletet, vajjon derékig vizben állva -miként lehet az ázott kordován csizmát fel- és lehuzni. - -Gondos vizsgálatot teljesítettem arra nézve is, nem volt-e az ifjú azon -este, mikor utoljára látták, részeg. Nem volt. A mennyi szeszes italt -ivott, mert valamelyest ivott, az őt részeggé egyátalán nem tehette. Ha -pedig józan elmével volt: miért kellett volna neki a világosan látható s -általa igen jól ismert járt útról letévedni, miért kellett volna neki a -kút eresze alá menni s miként lehetett volna oly vigyázatlan, hogy a -kútba beleessék, holott jól tudta, hogy az ily ereszek alatt kútak -vannak? - -Mind e sok körülmény arra utalt, hogy nem véletlen balesettel, hanem -gyilkossággal állok szemközt és pedig olyan gyilkossággal, mely óriási -leleményességgel követtetett el. S ez esetben maga a jegyzettárcza -kézirata sem valódi, hanem vagy teljesen hamis, vagy páratlan erkölcsi -nyomással kényszeríttetett arra az ifjú. - -De ki hát a gyilkos? - - -III. - -Gyilkosságot ok nélkül senki sem követ el. S mihelyt a szerencsétlen -ifjú esetében sem az öngyilkosság, sem a véletlen baleset hipothézise -teljesen biztosnak tekinthető nem volt, sőt mindkét hipothézis sok -tekintetben valószinűletlennek tűnt fel, s mihelyt én gondolataimban -tért engedtem a gyilkosság lehetőségének: természetesen ennek indokait -kellett kutatnom s a feltett indokok szerint a gyilkosság különböző -esélyeinek föltételes képét kellett kirajzolnom, hogy a vizsgálatra a -rendelkezésem alatt álló bírói és rendőri közegeknek útasítást és irányt -adhassak. - -Az ifjút rablási vágyból ölték meg: ez volt egyik legközelebb álló -ötlet. Ha a gyilkosságnak ez volt indoka: akkor ezt az ifjúnak semmiféle -ismerőse el nem követhette, valamint a két falu lakosai közül se -követhette el senki. Hiszen szegény segédtanítónak nem szokott pénze -lenni, ruhájáért pedig nem tették el láb alól, mert minden ruhája -megvolt. Tanítókat különben sem szoktak kirabolni, ilyen esetről nem -volt tudomásom sem addig, sem azóta. Ha mégis rablás kisérlete forgott -fenn, azt más, mint ismeretlen csavargó vagy oláh czigányok el nem -követték. De még ez is valószinűtlennek tűnt fel, mert afféle emberek -legalább kalapját, kabátját vagy csizmáját elvitték volna, a mi pedig -nem történt. De éjjel, éjféltájban, csikorgó téli hidegben efféle nép -nem szokott az országuton járkálni vagy zsákmány után leskelődni. Végre -leggondosabb nyomozásaink daczára sem merült föl semmi jelenség, hogy az -eltűnés napjaiban e vidéken efféle emberek megfordultak volna. - -A rablógyilkosság hipothézisét tehát föltétlenűl el kellett ejtenem. - -A második föltevés a boszu s különösen a szerelmi boszu indokából -elkövetett gyilkosságra utalt. - -Ez volt nézete a tiszti főorvosnak, egy nagy tapasztalatu s éles elméjü -tudós férfiúnak is, ki az éhhalál orvosi véleményét megállapítá. De ez -volt nézete az alispánnak is, ki szintén leleményes elméjü tapasztalt -férfiú volt, később képviselő, majd törvényszéki elnök. Ez a nézet -fogamzott meg bennem is. S a lehetőség képét úgy alkotám meg, hogy az -ifjút valaki nagyon kényes helyzetben feleségénél vagy szeretőjénél -lephette meg s aztán erőszakkal valamely elhagyatott földpinczébe vagy -használatból rég kiment szőlőhegyi ó verembe zárta s aztán a -bekövetkezett halál után a hullát a kútba dobta. Balatonfő-Kajár körül -ily pincze s ily verem elég van. Vagy pedig az ifjút valami szerelmi -vetélytársa csalta s lökte bele vagy az ó verembe, vagy az elhagyott -szőlőhegyi kutak valamelyikébe. A hullát ő is csak később vetheté az -illető kútba, miután a jegyzettárczába a közlött szavak bevezettettek. - -Némi elmosódott, halvány nyom mindkét irányban szükségessé tette a -vizsgálat arra irányzását. - -Kerestem, vajon az ifjúnak nem volt-e valami engesztelhetlen ellensége -bármely czímen. Ilyet nem találtam. Egy falusi segédtanító, egy -tizenkilencz éves jókedvű ifjú egyszerű kis magyar falúban kinek állana -útjában, kit gátolhatna a pénzszomj vagy a fékezhetlen dicsvágy -kielégítésében? - -Egyedül szerelmi viszony s tán női cselszövény lehetősége juthatott -eszembe. - -Rájöttem, hogy Balatonfő-Kajáron volt egy férjes nő, ki iránt némileg -érdeklődött, kihez gyakran és szivesen betért beszélgetni s kinek -férjével is – egyszerü paraszt emberrel – jó viszonyban volt. Ama -végzetes estén, melyet e faluban barátaival borozgatásban töltött, -szintén említé barátai előtt, hogy e nőnek ma még, ha későn lesz is, egy -izenetet kell átadnia. De midőn barátaitól kilencz és tiz óra közt este -elbucsuzott, e nőhöz nem tért be, hanem kiballagott a faluból egyenesen -Csajág felé. Föltettem, hogy talán később az éj folyamában visszatért. -Nő és férj egyaránt kijelenték, hogy nem tért vissza. Szomszédok se -vették észre semmi nyomát még kutyaugatásban sem, pedig a nő lakása -körül tömérdek kutya volt. Mind a nő, mind a férj oly őszinte, nyilt, -egyenes, alig csalható arczczal s a részvétnek oly kétségtelen jeleivel -nyilatkoztak, hogy őket egyszerű feltevésre mint vádlottakat faggatni -erkölcsi és jogi lehetetlenség volt. Falusi, egyszerű, mezei gazda nem -képes úgy szinlelni, mint fővárosok próbált gonosztevője. Aztán, ha a -férj – föltevés szerint – kényes helyzetben találta volna is nejével: -magyar földmives ember a pillanatnyi fellobbanás és harag uralma alatt -áll s oly kikeresett leleményességgel nem követ el gyilkosságot. Vagy ha -követ is: előbb egyet vagy kettőt mindenesetre üt a kilobbant -szenvedélynek boszuló hevében. A hullán pedig semmi ütésnek vagy egyéb -külső sértésnek nyoma nem találtatott. - -Nagy nehezen rájöttem, hogy egy pár évvel nála idősebb ifjú emberrel, -lakatossegéddel volt ama végzetes estén utoljára. Ez is csajági lakos -volt. Ez is falujába akart haza menni amaz estén s a kajári falú végétől -együtt indultak hazafelé az országúton. Ez volt életének utolsó tanuja, -nála kellett a nyomra vezető fonál kezdő végét kézbe vennem. - -Elrendeltem a lakatossegéd letartóztatását előlegesen s az épületet, hol -elzárva volt, a legmegbízhatóbb pandurokkal őriztettem, hogy senkivel -semmiképen ne érintkezhessék. S így kezdtem nyomozni: minő viszonyban -állhatott ő a szerencsétlen ifjúval. - -Nyomozásaim eredménye az volt, hogy mindketten egy ifjú leánykának -udvaroltak, ki szülőinél ott lakott a faluban s hogy a szerencsétlen -ifjú egykor panaszkodott, hogy a leányka nagyobb figyelemben és -kitüntetésben részesiti vetélytársát, mint őt. - -Megidéztettem a leánykát s apja jelenlétében kérdezém ki a viszony -felől. - -A leányka teljesen kifejlett, szép magas és széles termetű hajadon volt. -Midőn évei felől kérdezém: tizennégy éves életkort vallott be. -Semmiképen se hittem el, hogy csak annyi éves legyen. De csalódtam. -Keresztelő levele s kifogástalan tanuk vallomása bebizonyítá -csalódásomat. A leányka vallomása különben semmi felvilágosítást nem -tartalmazott. Beismeré, hogy ő szivesen beszélgetett mindkét ifjúval, de -valami különösen nem tünteté ki egyiket sem. A két ifjú ő előtte -tréfásan sokat versenygett ugyan ő miatta, de versenygésük a jókedv -határait soha se lépte túl. Ugyanekként nyilatkoztak egyebek is. - -Egy csajági templomszolga vagy egyházfi vagy harangozó azt vallotta, -hogy a végzetes estén ő elaludni nem tudott s este úgy tizenegy óra -tájban hallotta, a mint a téli éj csendjében a segédtanító és -lakatossegéd együtt énekelték azt a dalt: »Télen-nyáron pusztán az én -lakásom.« Megjegyezte, hogy a dalolók, mikor ezt dalolták, az -úgynevezett Röcsöge hegynél jöhettek. – Ez a Röcsöge nevü hegy, vagy -inkább dombocska a Kajár és Csajág közti úton Csajághoz mintegy kétezer -lépésnyire fekszik. A dal hangja onnan téli csöndes éjszakán a falu felé -lengedező széllel a templomhoz jól elhallatszik. - -Kérdezém a tanútól, mi alapon tudja azt állítani, hogy a két daloló a -segédtanító és lakatossegéd volt? Azt felelé: jól ismeri mindkettőnek -hangját a templomból is, de ő is sokszor szokott velük együtt -dalolgatni; – a tanítónak vékony alt hangja volt, a lakatossegédnek -mélyebb, érczesebb, férfiasabb hangja. - -Ekkor kérdeztem ki a lakatossegédet. - -Feltünő szép ifjú volt, sugár erőteljes termettel, fehér arczbőrrel, -csinos fekete bajuszszal. Szinte nem csodálkoztam, hogy a leányka – ha -igaz volt – előnyben részesíté. Bátor, nyilt, őszinte arczczal állott -meg előttem; – látszott, hogy se nem fél, se hetvenkedni nem akar. -Komoly, önérzetes ifjú benyomását gyakorolta rám. - -Nyiltan elmondá, hogy azon az estén hol és mikor találkoztak egymással, -miként jöttek haza felé, miről beszélgettek, hol és minő dalokat -daloltak el. Elmondá, hogy a Röcsöge aljáig jöttek együtt, de onnan a -tanító visszafordult azon szóval, hogy neki Kajáron egy nőnél még -üzenetet kell átadni, ő tehát visszamegy. Figyelmezteté – úgymond – hogy -Kajár messze van, az idő hideg és éjfélre jár, hajnal előtt nem jöhet -vissza Csajágra, baj érheti útban, de az ifjú minderre nem hallgatott, -hanem tényleg visszafordult s így váltak el egymástól örökre. - -Kérdeztem: miről tudta, hogy már éjfélre jár az idő? Azt felelte, hogy -kakasszót hallott Csajágról, ennek az első kakasszónak kellett lenni, -tehát akkor már éjjeli tizenegy óra volt kétségtelenűl. - -Kérdezém: minő dalt daloltak Röcsögén. Hamarjába nem jutott eszébe, de -aztán némi gondolkodás után elsorolván magában az elmondott dalokat, -egész biztossággal kijelenté, hogy a Röcsöge oldalán ezt a dalt: »Télen, -nyáron pusztán az én lakásom« énekelték. - -Kérdezém: miként hagyhatta el barátját oly rideg körülmények között, -miért nem fordult vele vissza, ha már őt a hazatérésre nem bírhatá. -Egész megilletődéssel felelte: tudja ő, hogy ez a gyöngeség nem válik -becsületére, eleget búsult ő ezen, de most már nem tud rajta segíteni. - -Mondám neki, hogy őt terheli a gyanú s azért, míg az egész szomoru -rejtély ki nem világosodik, ő le lesz tartóztatva. - -Nem ütközött meg rajta. Egész komorsággal mondá: »Uram, szivesen várok, -pár nap alatt ki kell derülni az igazságnak, olyan biztos vagyok ebben, -hogy én addig se nem eszem, se nem iszom, míg ártatlanságom ki nem -derül.« - -Nem tarthattam fenn ellene tovább a vádat, de még a gyanut sem. Szabadon -bocsátottam. - -Hogy utolsó együttlétük alkalmával jókedvüleg dalolgattak együtt: ez -kétségtelen volt. Hogy ő éjfélre azon este haza ért: ez is be lett -bizonyítva. Hogy első kakasszótól, tehát tizenegy órától kezdve a -Röcsögétől vissza lehessen menni addig a kútig, melyben a hulla volt s -onnan ismét éjfélre Csajágra lehessen menni: ezt sebesen nyargaló ló is -alig teheti meg, gyalogló ember semmi esetre. Pedig ha ő dobta volna is -bele a kútba: ezt küzdésnek s a küzdést odacsalogatásnak kellett volna -megelőzni. Ez esetben reggeli 5–6 óra előtt haza nem érhetett volna. S -aztán lélektani lehetetlenség, hogy jókedvü dalolás közben jusson ifjú -embernek eszébe oly iszonyu bűnt elkövetni. Még ha el akarta volna is -követni: akkor teszi azt, a mikor az elhagyott kútak és vermek körül -jártak, azok pedig Kajár közelében s Röcsögétől messze vannak. - -Ez az ifjú nem volt gyilkos: ez meggyőződésemmé vált. - -De ki volt hát? - -E kérdésre nem tudtam megfelelni. E kérdésnél szürke lett a világ -előttünk. Hiszen azt sem tudtuk igazán, az is csak feltevés volt, igaz, -hogy súlyos jelenségekkel támogatott föltevés, hogy egyáltalán -gyilkosság áldozata lőn a szerencsétlen ifjú. - -Elfogyott előlem minden nyom, kialudt az elmének minden találgató fénye. -Tizenhat év telt el azóta és a rejtély ma is rejtély. Ma sem tudja -senki, hogy a szerencsétlen ifjú öngyilkos volt-e, véletlen baleset -folytán szenvedett-e éhhalált vagy iszonyu gyilkosságnak lőn áldozatává. - -Rettentő talányok vannak a büntető igazságszolgáltatás mezején. -Szerencsés az a bíró, ki az esetlegességeknek s az emberi lélek -működésének megfejthetlen titkai közt kikerülheti azt, hogy ártatlan -ember szenvedjen az ő kemény itélete által kemény büntetést. De az az -igazság örökké igazság marad: inkább száz bűnös meneküljön meg, mint egy -ártatlan szenvedjen büntetést. - - -MEDDIG BORJU A BORJU? - -Limitáczió volt a vármegye gyűlésén, meg kellett szabnunk a hús árát. -Régi eset. Akkor még a vármegye szabta meg: hány krajczár legyen egy -font marhahús ára, hány latot szabad csontból, májból, tüdőből -nyomtatéknak adni. - -Báró Fiáth Ferencz volt a főispán, ő elnökölt. Elmondta pár szóval, hogy -a limitáczió jön napirendre. Felhívta a második alispánt: terjessze elő -a kérdést. - -Mi volt a limitáczió? - -Az volt, hogy disznóhúst, birkahúst, borjuhúst, vadat, halat, baromfit -szabad árban adhatott mindenki, a hogy vették, de a marhahús árát a -nemes vármegye szabta meg. Hogy pedig a marhának melyik húsa mennyit ér: -azzal a nemes vármegye nem törődött. Szegye, felsárja, rostélyosa, -bordaköze, vesés fele, nyelve, fartöve, veséje: mindegy volt. Csontot, -paczalt, májat nem vett hússzámba a nemes vármegye. Velőt se. Ezekből -csak nyomtaték lehetett. De azt azután keményen megszabta, hogy a -nyomtatéknak három-négy laton túlterjedni nem lehet. - -Az alispán, Késmárky József, nem volt bőbeszédű ember. De azért röviden -mégis megjegyezte, hogy a közegészségügynek és a magyar embernek javára -válik, ha minél több húst eszünk. Ettől nől a gyerek és a virtus. Ha -pedig a hús drága: akkor elég húshoz nem juthat, a kinek pénze nincs. -Minthogy pedig a szarvasmarha ára leszállt: ennélfogva a nemes vármegye -bölcs megfontolása elé terjeszti javaslatát, a mely szerint egy font -húsnak az árát húsz krajczárban kell meghatározni. Egyébiránt fölkéri a -vármegye tiszti főügyészét: terjeszsze elő hivatalos véleményét. - -Kenessey Károly volt a tiszti főügyész. Becsületes és nagyon szigoru -ember. Szerette a nagy szakált és az ékesszólást. Nagy szakálát végig -simitotta s aztán ékes szóval előadta, hogy minő nagy volt őseinknek -bölcsesége, mikor a hús árának megszabását a nemes vármegyékre bízták s -ekként a marhahús élvezését a mészárosok haszonlesésének és -nyerészkedési vágyának, e minden közjólétet fenyegető ártalmas -szenvedélyeknek veszedelmes karmaiból kiszabadították. És így tovább. -Nagyon szép beszéd volt. Vagy tizenöt piros-pozsgás mészárosmester -hallgatta a karok és rendek háta mögött. Valamennyi szerette volna egy -kissé megmarkolni a tiszti főügyész szép szürkülő, hosszú szakálát. A -tiszti főügyész egyébként átadta a szót a főszámvevőnek. - -A főszámvevő bódéi Bóday József hatalmas termet, piros arczu, igazi ősi -mészáros-mesterhez s legalább is atyamesterhez hasonló derék alak. Ettől -már jót vártak a mészárosok. Nem is csalódtak. - -Elmondta ő okos irásokból a próbavágás eredményét; negyvenhét forint -volt a próbatehén, – feje, szarva, bőre, patája nyomott egy mázsát, – -bele, gyomra, tüdeje, szive, mája, paczalja nyomott szintén egy mázsát, -maradt tehát húsra, csontra kétszáznegyvenhét font, ha tehát egy fontra -19 74/100 krajczárt számítunk: megvan a tehén ára, elég a mészárosnak az -esedékhaszon minden font után 26/100-rész krajczár. Egyébként a nemes -vármegye bölcseségére bizza az elhatározást. - -Most már megindult a vita s folyt szent hévvel és nemes hazafiúi -lelkesedéssel órákon át. - -Egyszer csak szóhoz jut Gombás Lőrincz szentgáli birtokos nemes -atyánkfia s ellenségriasztó harsány hangon el kezd beszélni: - -– Mivelhogy a mészárosoknak a borjuhús árát szabad árban lehetséges -árulni, ennélfogva nálunk minden húst borjuhús gyanánt mérnek ki, pedig -olyan öreg már az a marha, mint a bábaasszony. Hiába határozza el tehát -a nemes vármegye, hogy mi legyen a húsnak ára, tessék egyúttal azt is -elhatározni, meddig borju a borju? - -Úgy emlékszem, 1647-ben épült a vármegyeház. Falai két öles vastagok, -ágyú ellen várfalnak készültek. Ez volt a szerencse, mert különben -nyomban összeomlottak volna arra a harsogó nevetésre, a mi a Gombás -Lőrincz szavaira kitört. Elvégre csillapult ugyan a kaczagás, de akkor -meg egyhangu lett a felkiáltás: Halljuk a tiszti főügyészt! - -A tiszti főügyész megőrizte hivatalos komolyságát. Elmondta, hogy ő a -felvetett kérdést érdemes kérdésnek tartja s annak bölcs megoldását a -hazai közérdekek szempontjából szükségesnek látja, minthogy azonban erre -nézve se a corpus juris, se a tripartitum nem határoz, ellenben pedig -itt a fizika, fiziologia, kémia és higiénia, valamint a megyei és -községi adminisztráczió szempontjából fontos szakkérdések forognak fenn: -erre nézve szakértői vélemény beszerzését javasolja s ilyennek adására a -megyei főfizikust és járási orvosokat, úgy a veszprémi és pápai -patikáriusokat kéri utasíttatni. - -Hosszú és eleven vita után a tiszti főügyész véleménye fogadtatott el. - -Nosza lőn erre nagy keveredés a szakértők közt. Mert hát csakugyan ki -tudná megmondani azt teljes biztossággal, hogy meddig borju a borju? - -Tegyük fel, hogy addig borju, a mig szopik. Igen, de hát meddig szopik, -ha ő rá magára bizzák? Olyan öreg ember nem volt a vármegyében, a ki -látott volna olyan borjut, a melyik önkényt mondott le a szopásról. A -borjut erőszakkal szokták elválasztani. Vagy borjukötélre kötik, hogy -anyjához ne férhessen; – vagy pedig vasgerebent kötnek az orrára, hogy -anyja ne engedje magához közel se férni. - -A szarvasmarha természetének törvénye szabhatja csak meg: meddig borju a -borju. Ámde az emberi akarat és erőszak, mely a borjut anyja emlőitől -elválasztja, a szarvasmarha természetét nem helyettesitheti. S azután -más természete van a szép fehér magyar marhának, s más a tarkaszőrü -nyugoti marhának. S azután tovább kell szopni a borjunak, ha abból -magmarhát akarnak nevelni, mintha azt eladjuk a mészárosnak. S száz -szónak is egy a vége, a borju még sokáig borju marad, a mikor már nem -szopik is. - -A szakértők egyelőre azt javasolták, kérdezzük meg a magas kormányt. - -Fölirtunk a belügyek miniszteréhez. A miniszter azt felelte, hogy a -kérdést a marhafajok, éghajlat, táplálkozás minősége és helyi szokás -figyelembe vételével oldja meg a nemes vármegye maga. - -Megint a szakértők nyakába keritettük a dolgot. Szegény szakértők, mind -elpusztultak azóta, mindmáiglan be nem adták véleményüket. S azért ma se -tudjuk még hitelesen: meddig borju a borju? - - -A KÁLVINISTA KÉTFEJŰ SAS. - -Egykor Kaas Ivor irótársamnak egy szép vezérczikke jelent meg a lapok -hasábjain, mely Hurbánról s pánszláv irányu ünnepeiről szól s melyben -mint furcsa dolog emlittetik, hogy Hurbánék egy most épitett és -fölszentelt lutheránus templom tornyára a kétfejü sast tették föl. - -Biz ez furcsa dolog a mi napjainkban, noha hajdanában a legnyakasabb -tősgyökeres magyar kálvinisták is országszerte sok templomuk tornyára -oda illesztették az osztrák császári vagyis inkább habsburgi kétfejű -sast. S azt hiszem, ma is van még néhány kálvinista templom itt-ott, -melynek tornya csúcsán a csillag a kétfejü sas nyakára helyezett -lándzsahegyen csillog. - -Az én szülőfalumnak, Mezőszentgyörgynek is szép sudaras kálvinista -tornya volt gyermekkoromban, de a kétfejü sas ezen is rajta volt. -1848-ban elhatározta az eklézsia, hogy azt leveteti onnan, de egy -fehérvári ácsmester háromszáz forintot kért a levételért. Ezt már mégis -sokalták érte s a nemes ifjak e helyett azt határozták, hogy puskával -lelövöldözik a torony csúcsáról. Vagy legalább is puskagolyóval úgy -kilövöldözik alakjából, hogy senki se ismer rá. - -Persze nem lett belőle semmi. Néhány száz golyót rá lőttek, de a kétfejü -sas észre se vette. Magasan állott, erős kalapált vasból készült, a -puskagolyó semmit sem ártott neki. Utóbb is abban hagyták a mulatságot s -akkor szabadultunk meg tőle, mikor ezelőtt harminczhét esztendővel uj -tornyot csináltattunk. - -Komárommegyében is csaknem így járt egyik kálvinista falu. Már nem jut -eszembe a neve, csakhogy ennek derék presbiterjei okosabbak voltak, mert -ők ágyúval akarták 1848 áprilisban a kétfejü sast lelőni. De sokkal -okosabbak még se voltak, mert valami gonosz csont tanácsára a -várkormányzótól kértek hozzá ágyut és tüzért. Természetesen huszonöt bot -lett a vége, oly gyorsan és sommásan kiszolgáltatva, mintha a parancsnok -valamikor makai kapitány lett volna. - -A komáromiakról azt beszélik, hogy 1848-ban ágyukkal lövöldözték le -kálvinista tornyukról a kétfejü sast. - -A győriek különösen megjárták a városi őstorony kétfejü sasával. -1848-ban és 1849-ben kétszer levették önkényt, midőn a magyar sereg itt -táborozott s az osztrák sereg kétszer tétette vissza erőszakos -fenyegetéssel. - -Láttam egy kálvinista templomban fészkelt kétfejü sast is. - -Egerallyán vagy Adorjánházán a Marczal mellett láttam ezt. A szép -fehérre meszelt templom falán és pedig a karzat falán volt fekete -színnel fölfestve egy nagy istenadta kétfejü sas. Magassága, szélessége -lehetett vagy fél öl. Ezen annyival inkább csodálkoztam, mert mint -mindenki tudja, a kálvinisták semmi faragott vagy festett képet nem -tűrnek szentegyházaikban. De a kétfejü sast megtűrték. 48-ban, 49-ben -elfeledték bemeszelni, az 50-es években pedig már nem lehetett tenniök. -Most azonban nem hiszem, hogy megvolna már. - -Jól emlékszem, ez a sas még a régi alaku volt, a minőt Mária-Terézia és -József császár idejéből ismerünk. Az a kétfejü sas sokkal soványabb és -ritkább tollu, mint a mostani és sokkal jobban hasonlit a mai német -császári vagy porosz sashoz. Igaz, hogy a mult században az osztrák -császárság felállítása előtt körülbelül egy volt mindakettő. - -Nem emlékszem, hogy a kétfejü sast túl a Tiszán vagy a Tisza mellékén -láttam volna kálvinista tornyokon. Igaz, hogy e vidéken 48 előtt nem -jártam. Kakast azonban láttam s különösen sokat láttam a felvidéken, -lutheránus templomok tornyain is. S bizonynyal a vén Hurbán, ha már úgy -beleszeretett a madárvilágba, jobban teszi, ha kétfejü sas helyett, -hitrokonainak ősi szokásához ragaszkodva, kakast tétet temploma -tornyára. - -Egyébiránt valamikor ezelőtt száz évvel a tiszamelléki kálvinistáknál se -volt gyöngébb a Habsburgok iránti lojalitás, mint túl a Dunán. - -József császár 1781. október 19-én adta ki hires rendeletét a vallás -szabadságáról, a »christiana tolerantia«-ról, mint az egykoruak -nevezték. Ez a rezoluczió deczember 26-án érkezett és publikáltatott -Debreczenben s a krónikairó megjegyzi, hogy »e napnál nem ért Debreczen -örvendetesebb István-napját«. - -Ez évnek utolsó és a következő évnek első hónapjaiban az egész országban -felharsogott a protestánsok örömének vidám zaja. És az ünneplések, -lakomák, hálaadások és áldomások tömegesebbek valának, mint 1848-ban a -márcziusi törvények ünneplése. - -És ez természetes volt. - -A protestánsok, kálvinisták túlnyomó nagy része jobbágy volt, igaz, hogy -a köznemességé is. - -1715-től kezdve is talán ezer protestáns templomot vettek el s az -iskolák százait zárták be. Még nagyobb városokban is folyt az okkupálás. -Veszprém 1716-ban, Pápa 1752-ben vesztette el kálvinista templomát és -iskoláját. - -A kálvinistákat plébános anyakönyvezte; a protestánsok fizetni tartoztak -a katholikus papságot, ép úgy, vagy sokkal jobban, mint maguk a -katholikusok. Ezenkívül fenn kellett tartaniok saját egyházaikat, -papjaikat, iskoláikat. - -Mária Terézia szabályozta az úrbért, József a vallásszabadságot. -Mindkettő tette mindezt a rendek, a nemesség, az országgyülés, a -vármegyék ellenére. Bizony természetes volt, hogy a protestáns nép, mely -szabadságát és anyagi érdekeit és vallásának gyakorlatát a Habsburgoktól -nyerte: ezek iránt túláradó hálát érzett szivében és demonstrált -külsőleg is, a hogy tudott. - -Így kerültek a kétfejü sasok a kálvinista templomok csúcsára. – 1781-től -a század elejéig száz meg száz kálvinista templom épült s ezek nagy -részére hálából odafészkelt a kétfejü sas. Jókai egyik legszebb -regényében, az »Elátkozott család«-ban leirt templomépités és -templompusztitás is ez időre esik. Az eset Komáromban történt s a -komáromi kálvinistáknak is megvolt egykor a maguk kétfejü sasuk. - -A »Gott erhalte«-nak hallása ma például rosszul esik fülünknek. 1849 óta -annyi keserü emlék támad fel lelkünkben, a mikor ezt halljuk. De 1848 -előtt nem így volt ez egészen. S én még jól emlékszem kálvinista -népiskolai tankönyvekre, melyekből naponként tanultuk és énekeltük a -»Gott erhalte« szövegét és dalát magyarul e kezdettel: - -»Isten tartsd meg Ferdinandot«. - -Mennyit kellett vétkezniök az ország minisztereinek száz év óta, hogy e -hangulatot kiverjék a magyar kálvinista nép szivéből! És a kétfejü sast -a kálvinista tornyok tetejéről. Ezt ugyan kiverték alaposan. - - -AZ ÖREG GULYÁS. - -Van egy képem a Képzőművészeti Társulat téli kiállításán. Ott van -valahol a tizenkettedik teremben. Nem is én festettem, nem is engem -ábrázol, meg se vettem, mégis az én képem. - -Van egy ifjú, hajadon urnő, a ki még kis lány, de már nagy művésznő. -Ismerik nevét, a kik ismerik a mai magyar képzőművészetet.[1] Istenadta -lángelmével, sors- és születésadta független vagyonnal a színek -költészetének engedi át ábrándozó szellemét. Fölösleges játék serdülő -lányok részére. - -Ez a művésznő valahol valamikor megpillantotta az én gömbölyü -tarfejemet. S jó műtárgyat talált benne. S le is festette volna nagy -kedvvel és türelemmel, ha én tudtam volna »ülni« nagy kedvvel és -türelemmel. De kárpótolta magát. Fogott Törtelen egy öreg gulyást, -beédesgette műtermébe, megtanította »ülni« s lefestette én helyettem. És -az én számomra. Ez az én képem. Azt gondolta a művésznő: mindegy az. -Öreg gulyás: öreg politikus. Mindegyik nyájakat terelget. Pedig mégse -mindegy. Mert az öreg gulyás nyája szót fogad, még ha bogárzik is. -Másként van az öreg politikusnál. - -Ott gubbaszt az öreg gulyás aranyos rámában a falon. Napsütötte -fekete-barna arczán egygyel sincs több redő, mint a mennyi egy öreg -gulyást megillet. Szemeiben még eleven tűz villog, vastag bajusza még ki -van fenve keményen. Kalapját már nem vágja félre, de arczát még gondosan -borotválja s öreg korára még fogaiból is megtakarított annyit, a mennyi -a pörkölthöz szükséges. - -– Hány éves kend, öreg gulyás? - -– Találja el kegyelmed. - -– Hatvan. - -– Az is voltam valamikor. - -– Hetven. - -– Az is voltam már régen. - -– Nyolczvan. - -– Tavaly nyáron találkoztam vele künt a legelőn. - -Tehát nyolczvanegy éves az öreg gulyás. Szép kor, szép idő, kivált ha -még keményen pödrött bajusz is jár vele. - -Mosolyog az öreg. Mosolyában jólelküség s egyuttal egy kis ravaszság -leskelődik ránk. Bámulom a művészt, mikor az arcz szinein és vonalain -elém tud állítani egy egész lelket, egy egész jellemet a maga ezer -indulatával. - -A hősnek, az elkeseredettnek, a dühöngőnek, a kaczagónak, az irigynek, a -lelkesülőnek, a haldoklónak, a részegnek, a nagy indulatok emberének -csak egy arcza van. Az arczvonások szövetének egyetlen változata elénk -állítja azt a jellemet a müvész színeinek segélyével. De mit csinál a -művész ott, a hol mindennapi egyszerű lelket egymásnak ellenmondó -határozott indulatokkal kell egy arcz keretében elénk állítania? - -Az öreg gulyás arczán ravaszság van. Tehát lelkében is ravaszság van. -Nyolczvan éves életének egész jellemében ott kell lenni a ravaszságnak. -Ha ott nem volna: hol vette volna a művész? - -Nem az a ravaszság, melyet Csemegi a büntető törvénybe beiktatott. Mely -az előtte állót, a vele beszélőt e gondolattal üdvözli: Mid van, a mit -elcsaljak tőled? Az öreg gulyás ravaszsága némán szól, de így szól: -Hátha nem is oly derék legény kegyelmed, a milyennek első pillanatra -látszik? Hátha én nem hiszek el mindjárt mindent, a mit kegyelmed állít? -Hátha én jól megnézem azt, a mit meg akarok látni? Hátha én nem azt -látom, a mit nézek s nem azt nézem, a mit látok? Hátha nekem nem lesz jó -a fapénz? Hátha én nem tartom addig a zsákot, míg meg nem nézem, mi van -felöntve a garatra? – Ne félj, meg nem csallak, de ne is bízd el magad, -hogy engemet megcsalsz. - -Ime az öreg gulyás ravaszsága. - -Harczban a születéssel, harczban az élettel, a nyomorusággal, a -betegséggel, harczban az asszony és gyerek éhes gyomrával és meztelen -testével, harczban nyolczvan éves korral s öregség súlyával: bizony a -vén gulyás régen elpusztult volna ravaszság nélkül. Nagy erő és nagy -erény van az ő ravaszságában. - -Mert a ravaszság csúnya dolog, ha valakit megejteni készül, de szép -dolog, ha megvédi azt, a mit a sors és a rossz ember el akarnak -ragadozni. Okosság és kötelesség ilyenkor a neve. - -S volt erre a vén gulyásnak alkalma a hosszú életen keresztül. - -Ime, most vertek ki eléje egy nyolczhetes borjút. Nem legel az -istenadta. Csak áll, csak feltartja a fejét, csak elbődül -egyszer-másszor, csak néz arrafelé, a hova a legrövidebb úton -visszakivánkozik. Anyja tejéhez, melyet most vettek el tőle; kisebb -testvérjeihez, kikkel összeszokott; az udvarbeli csatangoláshoz és a -szérüskertbeli legelőhöz, mely jobban megfelelt ízlésének. Az öreg -gulyás első pillanatra észre veszi, hogy a borjú megugrani készül. Vagy -hazafut s ő kap ki miatta, vagy elbódorog s ő ad számot róla. Minő -körmönfont ravaszsággal kell a borju szándékát megelőzni s bojtárt, ebet -úgy állítani, hogy mire a borjú érett megfontolás után elkezdené a -futást: akkorra útját állják mindenfelől. Mert ha egyszer már megindúl: -paripa se vágtat jobban, mint ő kelme. - -Pedig hát ez csak egy rugott borjú volna, a ki az ő elméjét próbára -teszi. Hát még a czeglédi, abonyi, nagy-kőrösi vásárban mennyi okos -emberrel kell megtilódnia, míg szűrét, kalapját, dolmányát, csizmáját, -minden gönczét beszerzi, tehénkéjét eladja, újat vesz helyette, borját -rávallja a mészárosra vagy a pesti zsidóra s asszonynak, gyereknek, -lánynak minden vásári dolgát eligazítja? - -Asszony! Hejh, az asszony régen ott porlad már a törteli temetőben. -Sírhalmát is elegyengette már az idő, fejfája is régen elkorhadt, de az -öreg gulyás azért odatalálna még éjszaka is. Nagyon jól emlékszik még -örökös nyugvóhelyére, pedig bizony ritkán látja. Virágot se hord oda, a -pázsitot se öntözgeti, mindenszentek napján lámpát se gyújt az örök alvó -fejéhez, de öreg szíve még nem korhadt el egészen s benne még mindig -nyílik a halványuló emlékezetnek szerény kis kakukfű virága. Ezt a -virágot nagyon szerette a boldogult s ez nyílik a sírhalma körül is. -Tudja jól, mert ha mikor vásárra megy: ott vezet el az út a temető -mellett s ha egyszer nem, másszor csak betekint a temetőbe. Dolga ugyan -nincs ott, de mégis csak betekint, mintha nógatná valaki. - -– Hát aztán jó asszony volt-e az Istenben boldogult? - -– Minden vasárnap tisztát adott, gyereknek, házi jószágnak gondját -viselte, szomszédolni nem volt a kenyere, az ebédet meg pontosan kihozta -s míg fiatalok voltunk, el is időzött nálam egy-két óráig mindennap. -Most is élne szegény, ha a Berkiné komaasszony virrasztásánál át nem -fázott volna. Kolerás idő is járt, ágynak esett, nem is kelt fel többé. -Azóta is eszembe jutott egyszer-másszor, hogy az abonyi orvosnak mégis -meg kellett volna mutatni, de olyan gyorsan elgyalázta a betegség, hogy -nem lehetett kocsira tenni. Így volt biz az! Nyugodjék békével! - -– De kegyelmed más menyecskét is meg-meg nézett hamis szemmel. - -Az öreg gulyás komoly képet mutat erre a hiábavaló beszédre. Nem is -felel rá semmit. Az asszony halála után soha se jutott ilyesmi eszébe. A -mi pedig valamikor volt, az meg már nagyon régen volt. Még bojtár-gyerek -korában volt, mikor a kocséri Jenei Viczát megkedvelte. Szemre való lány -volt, csakhogy nagyon pajkos lány volt. Nem ijedt meg a csintalanságtól, -maga is csintalan jó kedvű volt. El is vette volna, ha isten úgy -rendelte volna. De egyszer az abonyi vásáron két forintos sali-kendőt -vásárolt. Idres-bodros széle csak úgy röpködött a karcsú derekán. Nyolcz -forint volt a bojtárnak esztendei bére: mit csináljon ő sali-kendős -lánynyal? Beszéltek is utóbb a szép Viczáról Kara-Jenőben, a hova -feleségül vitték. De az öreg gulyás azóta se látta, nem volt arra járója -se neki, se a gulyának. - -Pedig hát akkor még volt a gulyának elég mezeje. - -Törteltől Abony alá lehetett hajtani. De ez még semmi. A Gerje folyásán -három egész nap lehetett terelgetni a gulyát arra napnyugat felé. Híre -se volt a tilosnak. A nagy-kőrösiek pedig a város alól Tetétlenig -engedhették a juhot, ökröt, csikót legelni. Nem olyan világ volt akkor, -mint most. Most a tinó, ha bogárzik, se futhatja ki magát. Sánczba, -garádba, tilosba ütközik azonnal. Nem is hiszem, hogy nem én vagyok ezen -a vidéken az utolsó gulyás. Hiszen csak lesz még marha azután is, de -gulyás már nem lesz többé én utánam. - -– Hát ehhez a föstött képhez mit szól kelmed? - -– Nem tudom mire vélni ezt a dolgot. A mi jó kisasszonyunk aligha csúffá -nem akart engem tenni. Pedig akár a képre nézek, akár a tükörbe nézek, -mindegy az. Azt mondta, üljek le előtte, majd ő engem leföst. Gondoltam -magamban: engem ugyan nem. De szépen is beszélt, rám is parancsolt, -egy-egy pohár bor is járta: no hát Isten neki. Valami kenőcsöket addig -kevergetett ide-oda, míg utóbb magamat láttam a táblán. El nem tudtam -gondolni, miért tölti az idejét ilyen hiábavalósággal. Hiszen a kertben -sétálhatna, kávét is ihatnék ezalatt. Csak azt röstellem, hogy a kopott -kalapomban föstött le. Pedig van énnékem jobb kalapom is. - -– De kiállítják ám kegyelmed képét Budapesten az urak előtt! - -– Hallom. De hiszen én meg nem nézem. Még rám találna ismerni valaki! - - - - -A NAGY ÉV APRÓ EMLÉKEI. - -Lesz-e még háború? Lesz-e még forradalom? Fölharsan-e még egyszer a -függetlenség szilaj szenvedélyének riadója az alföld síkjain, a Duna és -Tisza völgyén, Erdély bérczei közt s a Bakony rengetegeiben? Lesz-e még -hős a magyar egykoron? S elszenvedi-e még egyszer a csaták tüzét, hősei -bukását s üldöztetésének néma kínjait? - -Nem tudom. Az én életemben már nem zúdulnak ránk többé a harcz viharai. -Több mint félszázad telt el az utolsó szabadságharcz óta. Én gyerek -észszel, de éber és kiváncsi szemekkel láttam az utolsót. Annak is csak -azt a kis részét, mely az én szülőföldemen folyt le s melyben az én -családom s az én véreim és ismerőseim vettek részt. Bizony kis rész volt -az. S nem is oly véres és nem is oly irtózatos, mint Erdélyben és a -Bácskában. - -És ez is érdekes volt. - -Nem külső eseményei miatt. Hiszen én elvégre se láttam mást, mint -Jellasich bevonulását, Roth és Filippovich táborának fegyverletételét s -apámnak egy csapat horváttal való csatározását. Mi ez a nagy csatákhoz -képest? - -De az én családom mindazt átérezte, a mit minden jó magyar átérzett -akkor a haza egész területén. - -A gyász és aggódás keserű napjait, a mikor fegyverünket a bukás -fenyegette. A diadal dicsőségének hajnalderűjét, mikor az ellenség -megfutamodott. A kétségbeesés sötétségét, mikor északnak számlálhatlan -csapatai ránk hömpölyögtek. – S aztán jöttek a szolgaságnak, ez -elnyomatásnak, az üldöztetésnek szomoru évei. - -Az én kis köröm érzésének és gondolkodásának változatairól akarok néhány -kis korrajzban számot adni. - -Alakjaim mintha most is előttem állanának. - -A kálvinista pap, a ki perbe száll saját istenével is, ha az elhagyná -magyar népét. - -A czigány, a ki sebesülten jön haza a piskii csatából s világgyőzelmek -hirét hozza messze földről. - -A hős, a kit szegény öreg német jobbágyok mentenek meg a moóri -csatatéren. - -A lázadó rácz, a ki megbánja fajának bűneit. - -A börtönből hazatérő főur, a kit romba dőlt várában nem vár és nem fogad -senki, de a kihez leszáll a felhőből az erdei sas, hogy őt üdvözölje. - -A kétségbeesett törvényhozó, a ki kioltja saját életét, de még akkor is -rágondol arra a virágra, melyet egykor győzelmes harcz után a csatatéren -gyöngéd női kéz nyujtott neki elismerésül. - -És még sokan, a kik már nem élnek s a kik mind rokonaim vagy jó -ismerőseim és barátaim voltak. - -Mindannyinak története nem e könyvben van együtt. De együtt van és -együtt lesz összes műveimben. - -Bizonyosan akad ifjú lélek, a ki szent gyönyörűséget talál -visszaemlékezéseim tarlózatán. - - -EGY SZILVESZTER-ESTI TÁRSASÁG 1832-BEN. - -Az 1832-ik évi országgyülés az év végére, deczember 16-ára hivatott -össze. Ősi szokás szerint az első három nap gyülekezésre volt szánva, -tehát csak 19-én lehetett tartani az első nyilvános ülést. Karácsony -ünnepe előtt még két ülés volt és azután a karácsonyi és uj évi ünnepek -czímén elnapoltatott az országgyülés 1833-ik évi január hó 10-ig. - -Akkor még nem vasuton, nem is gőzhajón, hanem közönséges utazó kocsin -vagy forsponton jártak a megyei követ urak az országgyülésre. A -máramarosi, szatmári és temesi követeknek rossz úttal és rossz idővel jó -két hét kellett, mig felértek Pozsonyba. Arra tehát a távolabb lakó -követek nem is gondolhattak, hogy a húsz napra terjedő szünet alatt -egyet haza tekintsenek. - -Egyébként se siettek haza. Kedélyes, vidám életet éltek Pozsonyban. Sok -követnek ott volt felesége, családja; a barátságos és tömeges -vendéglátás, a mennyire a hivatalos szállás engedte, divatban volt. Bor, -kártya és szép asszonyok csevegése jobb mulatság volt, mint a sárban, -hóban, fergetegben való utazgatás ide-oda. - -Néhány követ összebeszélt, hogy együtt töltik a Szilveszter-estét egyik -alkalmas vendéglőben. Különösen Siskovics József baranyai követ és első -alispán buzgólkodott egy jó társaság összehivásán. Buzgólkodása sikerre -vezetett. Összejöttek Deák Antal, Kölcsey Ferencz, Niczky vasi követ, -Sárközy Albert somogyi, Kocsi-Horváth Sámuel veszprémi, Balogh János -barsi, Beöthy Ödön bihari követek s még vagy tízen-tizenketten. Sőt a -mágnások közül is megjelent az estélyen báró Wesselényi Miklós és báró -Perényi Zsigmond. A társaság nagyobb része, mint látszik, nőtlenekből -állott. - -A vacsora szokott kedélyes, vidám zajjal folyt le. A leghangosabb -társalgást természetesen Wesselényi, Beöthy, Balogh János folytatták: az -ellenzék legifjabb és leglángolóbb tagjai. - -Deák Antal ült az asztalfőn. Ő komoly, sőt komor volt ez estén és kevés -beszédű, mint rendesen szokott lenni. Nem messze ült tőle Kölcsey, az -álmadozó költő és szónok, kit a zajos társalgásban alig vettek észre. Ő -ép oly szótalan volt, mint Deák. - -Vacsora után nem ültek kártyához, mint a hogy különben a követek -általános szokása volt, ha nők nem voltak jelen. Hanem kártya helyett -mély politikai eszmecserébe bocsátkoztak és sok reményt, nagy -vívmányokat, a haza felvirágzását s nemzetünk megerősödését kötötték az -épen most megnyilt országgyüléshez. A társalgás leggyakoribb tárgyai a -juliusi forradalom, a felvidéki lázadás és Széchenyi nagy röpiratai -valának. - -Wesselényi a maga ifjui tetterejét és elszántságát látta feléledni az -ujra ébredt nemzetben. Csak Bécscsel kell – mondá – megküzdenünk, erre -pedig elég erőnk és akaratunk, s a nemzetet nagygyá és boldoggá -teszszük, a milyen nem volt Mohács óta. - -Beöthy Ödön megjegyzé, hogy van még más ellenség is, nemcsak Bécs. Ez -ellenség a főpapság, mely szövetkezni fog Bécscsel, egymás ellen uszítja -a felekezeteket s a nemzet figyelmét és lelkességét átkos felekezeti -harczban fogja kifárasztani. - -Balogh János hozzátette, hogy se Bécs, se a főpapság nem oly veszélyes, -mint a mágnások. Ezeket leszorítani, az igazi demokrácziát megalapítani -s a szabadságot és nemzeti jellemet ez alapon kifejteni: ez a mi -feladatunk. - -A három pont közül folyt az élénk eszmecsere. Kölcsey lehunyta ép -szemét, Deák Antal néha megsimogatta vastag, lecsüngő bajuszát: úgy -hallgatta ez üde szellemek érdekes nyilatkozatait. Végül megszólalt Deák -Antal: - -– Se Bécstől és az udvartól, se a főpapságtól, se a mágnásoktól nem -tartok annyira – úgymond – mint saját gyengeségünktől. Meg tudnánk mi -küzdeni mind a hárommal külön is, együttvéve is, ha igazán meg akarnánk -küzdeni. De én akaratunk komolyságában és kitartásában kételkedem. Sok -bennünk a hivalkodás s azok, kiknek elől kell járni, hamar megunják a -vezetést s vagy nyugalomra térnek, vagy a kormány édes szavaira és -kecsegtető igéreteire elhallgatnak, sőt a nemzet ellen állanak pártot. -Ez aggaszt engem. - -– Kit sujt ez a vád? – kérdé Wesselényi. – A nemzetet-e vagy az -országgyülést? - -– Minket, a nemzet választottjait – felelte nyugodtan Deák Antal. – -Emlékszem a tíz év előtti nagy alkotmányos küzdelmekre s az 1825-iki -országgyülés dolgaira. Mily nagy reményeket kötöttünk Barthalhoz, -Plattyhoz Szerencsyhez, Somssich Pongráczhoz s ma már valamennyien a -kormány árnyékába huzódtak és csöndes emberek, sőt az udvar igyekezetét -támogatják. Vay Ábrahámtól sokat vártam s egy nyomorult grófságért -lemondott szép nemzeti szerepéről. Mit gondoltok: ha Nagy Pál, ha -Ragályi, Bernáth, Pázmándy, Borsiczky s még néhányan a vezetők közül -megadnák magukat az udvarnak: mi lesz akkor nemzetünk ügyéből? - -– Itt leszünk mi, – dörgé Wesselényi. - -– Mi meg nem ingadozunk, – kiáltá tüzesen Beöthy. - -– Elhiszem, mond Deák Antal, hogy titeket és még igen sokat az édes szó -és kecsegtető igéret el nem tántorit, de vajh meg tudtok-e állani az -ármány, erőszak, meghurczoltatás és vérpad előtt is s példátokat követni -fogja-e majdan a sokaság? Mert héroszok nem tesznek nagygyá nemzetet, -hanem csak oly nemzet lesz nagygyá, mely héroszait nemcsak megszüli, -hanem azokhoz hű is marad. - -Viharos szóváltás következett ez után. Csaknem mindnyájan megegyeztek -abban, hogy az udvarnak és kormánynak régi eszközei; ranggal, -hivatallal, adományokkal széditeni el a nemzet vezetőit, többé nem lesz -sikeres. - -A vita hevében Kölcsey oda ment Deák Antalhoz s lassan mondá neki: - -– Nagyon tisztelt barátom, az én hitem nagyobb mint a tiéd, pedig az én -hitem is gyenge. - -– Az én gyenge hitemmel – úgymond Deák Antal – nem is szabad nekem itt -maradnom. Azért, mihelyt lehet, megyek haza birtokomra, vigyék az ország -dolgát az erősebb hitüek, rám mint hű közlegényre mindig bizton -számithattok. - -Balogh János felugrott egy székre s férfias szépségének s érczes -hangjának egész teljességével kiáltá: - -– A fölserkent nemzetet se az erőszak vérebei, se az udvari -vesztegetések mérgei, se a kormánynak nemzettagadó ármányai, se saját -hitetlenségünk gyöngeségei meg nem rontják többé. Esküdjünk meg barátim, -hogy mi kitartók leszünk! - -Felkapta poharát; tüze elragadt társaira, mindenki poharához nyult, még -Deák, még Kölcsey is s lelkesülten fogadták meg, hogy egyetértők és -szilárdak lesznek szegény magyar nemzetünk igaz ügyeinek védelmében. - -* * * - -Deák és Kölcsey már negyed év mulva nem voltak az országgyülésen. Amaz -önkényt, emez kényszerítve távozott el, de ők hívek maradtak. - -Niczky vasi és Kocsi-Horváth veszprémi követek nemsokára -meghunyászkodtak a kormány előtt. - -Wesselényi agyonüldözve, Beöthy számkivetésben, báró Perényi bitófán -végezte életét. - -Balogh János pedig mint remete, elvonulva a Zoborhegyi kamalduli zárda -romjai közé, öregen, koldusan, szeme világától megfosztva, írta egykori -jó barátjához, Sembery Imréhez, e levelet: - -»Kedves jó régi Barátom.« - -. . . . . . . . . . . . . . . . . - -»Te jól ismered múltamat minden részleteivel. Jól tudod, hogy én is -egyik részese valék ama dicsőségnek, minőt a Nemzet választottjainak -osztogat; hiszen Veled egy elvért küzdöttem több éveken át: a hon -szabadsága és függetlenségeért.« - -»Azonban mi lőn mindennek vége rám nézve? Ősz, kopár homlokomról a -babérlevelek mind elhulltak, csillagom elhomályosult, eltünt; múlt -életem rózsaágairól a virágok elfonnyadtak, csak tövisei maradtak… Nihil -durabile sub sole!« - -»… Ha én nem áldoztam, nem vesztettem, nem szenvedtem volna annyit a -hazáért; ha a hon méhkasában here lettem volna, ki mitsem dolgozik, csak -henyélve élvez: nem panaszkodnám. De isten és a magyar világ tudja, hogy -én serdülő korom óta minden leheletemet a haza közügyeinek szenteltem, -megtéve, megmozdítva érettük mindent, mit csekély tehetségem engedett.« - -»Szerencsétlenül végzett szabadságharczunk után a természet ösztönét -követve, életemet megmentendő, egy istennel s egy köntössel -kivándoroltam és midőn tíz évi mesés viszontagságok után a honvágy -leirhatatlan kínjaitól üzetve, felsőbb engedelem nélkül visszatértem in -laribus paternis, még csak annyit se találtam, a mennyi kis ujjam körme -alá férne. Hova lett hátrahagyott, elkobzott vagyonom?«… - -* * * - -Balogh János barátai alamizsnájából élve, nyomorban halt meg. - -Azok pedig, kik a hon méhkasában here módra henyélve élveznek: élvezik a -föld minden örömeit s élvezeteik tíz éves tartamát országos zajjal -jubilálják. - -Most már senki sincs életben azok közül, kik 1832-ben a pozsonyi -Szilveszter-estén hazájuk javára, a legnemesebb harczra megesküdtek. - -A kik megszegték esküjüket: azok boldogultak. - -A kik hűk maradtak a haza igaz ügyéhez: azok száműzve, börtönben, -koldulva vagy bitófán végezték az életet. De ezeknek utolsó szava is -áldás volt az imádott hazára. - -Amazok pedig nem áldják, csak élvezik a hazát. De nincs és nem is lesz -áldás nevükön, hanem eltemeti őket a feledékenység. - -A hősök pedig, a lánglelkek, a koldusok, a bitónak és számüzetésnek -áldozatai áldva lesznek örökké – nemzedékről nemzedékre, míg lesz e -földön magyar. - -S lesz addig, míg ily fiai lesznek. - - -II. - -Az előző sorokban megemlékeztem Balogh Jánosról s érintém életének -keserü viszontagságait. Erre nézve Nagy Nepomuk János úr valamely lapban -erős birálatot indit rám. Nem hagyhatom szó nélkül birálatát. - -Egy kis országgyülési reminiszczencziát akartam én közölni az előző -sorokban. A mivel azt bizonyítám, hogy a hatalom és a sors még mindig -üldözi azokat, kik szegény nemzetünk igaz ügye mellett elszántan, alku -nélkül küzdenek s hogy kényelmes jólétben dobzódnak azok, kik elvük árán -s a nép bizalmának kijátszásával a hatalom vak eszközeivé ajánlják fel -magukat. Közleményem czime volt: »Egy Szilveszter-esti társaság -1832-ben«. - -Ebben szó volt Balogh Jánosról is, a hires barsmegyei ellenzéki -követről, a későbbi forradalmi férfiuról, a bujdosóról, az ismét -hazatért hazafiról, ki vakon, koldusul, remete módra élt a zoborhegyi, -egykor kamalduli zárdában s barátai alamizsnái által is segítve, -szegényül halt meg. - -Ennyit állítottam s nem többet és nem kevesebbet. Állításomra ily -szavakat használni felhatalmazott engem a poézis és a stilisztika s -kitüzött czélomnak nemessége. - -Azonban Nagy Nepomuk János reám támadott s kimondá, hogy állításaim a -történeti hűségnek nem felelnek meg s azon kívül sértők a most élő -rokonokra is. Czáfolatát alapítja az igazságra és történeti hűségre. - -Elismerem, hogy az igazság és történeti hűség mindenek felett való s -hogy ezeket megsérteni nem jogosít fel se poézis, se stilisztika, se -semmiféle czél nemessége. De határozottan állítom, hogy minden szavam -teljesen hű a történethez és igazsághoz s hogy Nagy Nepomuk János -teljesen téved mindabban, a mit ellenem czáfolatul hoz fel. - -Igazságomat Balogh János saját szavaival bizonyítom. - -Egy levelében, mely Érsekujvárott 1871 decz. 10-én kelt, valamely egy év -előtt történt dologra való hivatkozás után szóról szóra így ír: - -»– – Az óta nagy változás történt rajtam, igen is nagy változás, de nem -jobbra, hanem rosszabbra, mert akkor csak gyengélkedő szemeim világát -jelenleg végkép elvesztve, merő vak lettem.« - -»Voltam ugyan a múlt nyár közepén Bécsben a világhírü szemorvosnál, dr. -Arlnál, ki is szemeimet szorgosan megvizsgálván, egy pontosan -használandó szemkenőcscsel és azon biztatással bocsátott el magától, -hogy rövid idő múlva visszanyerendem szemeim világának legalább is egy -jó részét.« - -»Azonban ember tervez, isten végez. A szem-mágusz reám nézve arany -szavai nem teljesültek, jóslata nem lőn incarnálva és így eddigelé -szemeim nemcsak hogy fel nem épültek, de végkép elhomályosultak.« - -»No de még engem mindig táplál az az édes remény, hogy még egykor -barátaimat és e szép világot meglátandom stb.« - -Ez édes remény nem teljesült. Tehát igazságot írtam, midőn a boldogúlt -hazafit vaknak állítám. - -* * * - -Állítám azt is, hogy barátainak alamizsnái is segítették őt. - -Egy levélben egyik barátjához így ír a fentebb érintett dátum alatt: - -»Ha emlékezetem nem csal, most folyt le körülbelül egy éve, hogy szives -valál baráti kérelmemre jóltévő jobbodat felém kinyujtani. Fogadd e -szivességért már akkor is mélyen érzett, de úgy hiszem, tőled -nagylelküleg elengedett szóbeli köszönetem manifesztáczióját stb.« - -Módomban állana e hű barátot megnevezni s tényét részletesen is közölni, -de ő még él és gyöngéd érzelmeit sérteném vele. Hadd maradjon tehát ez -és egyéb adatom jegyzeteim közt a későbbi jövendőnek. - -Tehát ez az állításom is megfelel a legszorosabb történeti igazságnak. - -* * * - -Állítám zoborhegyi remeteéletét. Erről ő egy barátjának a következőleg -ír: - -»Zoboron. Aug. 6. 1870. Kedves jó régi barátom! Elevenen képzelem, mikép -csodálkozol, midőn tőlem, ki a nagy világtól elvonúlva, itt, Zobor -hegyén, az egykori kamalduli szerzetesek zárdája romjai közt lézengve -éldegélek, e sorokat olvasod; azonban… quis contra torrentem?« - -Ezek a dicsőült hazafi szavai. S ő valószinüleg jobban ismerte saját -helyzetét, mint Nagy Nepomuk János. - -* * * - -Állítám és saját levelével igazolám, hogy javait a hatalom 1849-ben -konfiskálta. Ezt az ő levelén kívül, ha ez birtokomban nem volna is, be -tudnám Barsmegye levéltárának adataiból bizonyítani. Hogy e javakat -rokonai, gyermekei miként vették ki (s jól tették, hogy kivették) – a -kormány kezéből: erről semmit se szóltam. - -Nem szólok ama magánjogi kérdésről sem, melyet Nagy Nepomuk János -fölvet, hogy e javak körül kik voltak az illetékes örökösök s mire -alapíták örökjogukat. Ezt vitatni vagy csak érinteni is nem az én -feladatom. - -A boldogult hazafi rokonait igen is fájdalmasan érinthetné, noha őket -akkor se sérteném, ha a nálam levő leveleket egész terjedelmükben -nyilvánosságra hoznám. S ehhez az általános felfogás szerint s kivált -Nagy Nepomuk János támadása után volna is jogom. - -Azonban az én jogi felfogásom szigorubb az általános felfogásnál. Érzem -azt, hogy bármily jogosult birtokosa legyek a leveleknek, nincs jogom -fájdalmat okozni a hű rokonoknak, kik elvégre kötelességszerűen, de -szivesen is segélyezték erejükhöz képest a rég elhunyt kiváló hazafit. - -* * * - -Hanem Nagy Nepomuk János, ha már oly nagy kedve van a czáfolgatáshoz, -sokkal méltóbb s talán sokkal alaposabb tért találna maga előtt, ha -gondosan gyűjtött adatokból sikerülne megczáfolni azt, mit Horváth -Mihály állit »Huszonöt év stb.« czimű történelmi munkájában Balogh -Jánosról. Én ismertem koszorús történetirónk ez állítását s ez igazán -fájdalmas s ha valótlan, sértő is lehet a hű rokonokra, de én Balogh -Jánosról életének nagy tragikuma után más képet alkottam magamnak, mint -Horváth Mihály. És magasztos képet, mint előző soraim igazolják. Benne -én a hazafiság vértanuját látom. Nem a legnagyobbat, de olyat, a ki mély -tiszteletünkre méltó. - -* * * - -Megjegyzem végül, hogy állításaim igazolására hivatkozhatnám Sembery -Imrére, az elhunytnak nemeslelkü barátjára, ki vele együtt volt már az -1825-iki országgyülésen. A nálam levő leveleket pedig illetékes -férfiaknak szivesen megmutatom. - - -A KÉPVISELŐI NAPIDIJ 1848-BAN. - - -I. - -Jegyzeteim közt néhány érdekes dolgot találok a napidijakról, melyek -fölött nemcsak 1848-ban, hanem 1848 előtt is folyt már vita nem egyszer. -Folyt az országgyülésen, de folyt különösen a vármegyéken 1834 óta, a -mikor egész komolysággal vitatták a vármegyék nemesi rendei, hogy az -illendőség azt hozná magával, hogy a vármegyék követeit ne a házi -pénztárból fizessék, hanem azok fizetését egyedül a nemesség vállalja -magára. - -Mindenki tudja, hogy a nemes ember adót nem fizetett s a békés idők -közterheit nem hordozta. És azt is tudja mindenki, hogy az úgynevezett -»házi pénztár« – domestica cassa – a jobbágyokra és úrbéres telkekre -kirótt közadókból telt meg. És végül az sem titok senki előtt, hogy a -haladás szabadelvü bajnokai már Széchenyi első irodalmi föllépése óta -arra törekedtek, hogy a közteherviselés alkotmányunkba behozassék s a -nemesség »szűz vállai« is viseljék aránylag a közterheket. - -A bécsi udvar konokul ellenezte az efféle javitást. Ő minden áron -országgyülési többséget akart a követek tábláján is s arra számitott, -hogy a »nem adózunk« kecsegtető jelszava alatt a nemesség átalában az -udvar törekvéseit támogatja, mert hiszen követválasztási joggal csak a -nemes ember birt. - -Az ország jobbjai két javaslattal törekedtek a közteherviselésnek -legalább elvét elfogadtatni. Az egyik volt a budapesti lánczhid épitése -akként, hogy ennél a nemes ember is köteles legyen hidpénzt fizetni. A -másik volt a napidij kérdése, melynél a politikai tisztesség, sőt egyéni -illendőség is azt parancsolta, hogy miután más nem lehetett megyei -követ, csak nemes ember, s másnak nem is volt követválasztási joga, csak -nemes embernek: tehát a nemes által választott nemes követnek legalább -napidiját ne a »szegény adózó nép« fizesse, hanem maga a nemesség. -Hiszen egyéb illetményei még igy is a jobbágyság és városi polgárság -nyakába estek, ezek közterheit növelték. - -Minden követ mellé adtak tiszti hivatalszolgát, úgynevezett megyei -katonát. Ennek díszes ruházata, utazási, élelmezési és lakásköltséggel -ellátása a jobbágyság filléreiből került ki. És minden követ mellett -volt egy iródeák, rendszerint jurátus fiatal ember, kit házi pénztárából -szintén a vármegye fizetett. Végül az a város, legtöbbször Pozsony -városa, hol az országgyülés tartatott, köteles volt ingyen lakást adni a -követeknek s az országgyülés egyéb tagjainak. E terhet a városi -polgárság viselte. E teher pedig nem volt kicsiny. - -Lássuk csak a számitást. - -A nádor számára kellett ötven szoba. Az ország birája és a személynök -számára külön-külön húsz szoba. Az országgyülés egyéb tagjai számára -külön-külön négy szobás lakás konyhával és fakamarával. A nádornak hat -konyha, tíz kamara, három pincze, hat fakamara, tizenkét kocsiszin s -negyven lóra való istálló. - -Az országgyülés tagjai közül a távollevők követei nem kaptak ingyen -szállást. De a többi mind kapott. - -Ezek száma pedig nagy volt. - -Az utolsó rendi országgyülésen volt huszonöt egyházi főrendü, kilencz -zászlós ur, harminczkét főispán, százkilenczven világi főrendü, egy -horvát főrendü, huszonhárom királyi táblabiró, két horvát táblai követ, -harminczöt egyházi követ, százhárom megyei, hét kerületi és hetvenkét -szabad királyi városi követ. Mindez összesen vagy ötszáz ember, -ugyanannyi külön lakással s a nádori, országbirói és személynöki -szobákat is ideszámitva, legalább kétezerkilenczven szobával. - -A szoba pedig nem lehetett csak akármilyen. A főlovászmester válogatta -meg a lakásokat s minthogy a rossz lakásokért ugyancsak sokat kellett -hallania, tehát elég szigoru volt a válogatásban. Az 1848-iki -országgyülés Pozsonyban ugyan nem tartott sokáig s ekkor már mérsékelt -lakbért fizettek is a törvényhozók, de már az 1832–36-iki országgyülés -öt éven át tartott s el lehet képzelni a pozsonyi jó városatyák -keserveit, kiket négy-öt éven át megszokott kényelmes lakásukból ingyen -kizavartak. Igaz azonban, hogy a legtöbb főrendü és sok megyei követ -önkényt és szivességből fizetett némi lakbért a magáéból, sokan pedig -épen nem vették igénybe a városi polgárok lakásait. - -Nos hát a napidij kérdése a harminczas évektől kezdve a nemesi előjogok -megszüntetésének, a rendi alkotmány megifjításának s demokratikus alapon -való korszerű átalakításának kérdése volt. A bécsi udvar s az ifjodó -magyar nemzet a fölött is vívta azt a harczot, mely a 48-iki törvények -meghozatalával végződött. - -Kossuth és elvbarátai 1848. márcziusban szerkesztették meg az -»országgyülési követeknek népképviselet alapján választásokról« szóló -törvényjavaslatot. Ennek 56. §-a rendeli azt, hogy ezentúl minden követ -öt pengő forint napi dijat s negyven pengő forint évi lakbért kapjon az -állam pénztárából. Ez óriási fontosságu javaslat a márczius 28., 29. és -30-iki kerületi ülésekben vitattatott meg. - -Hatalmas vita volt ez. Részletei mind máig nem látták meg a sajtó -napvilágát. E vitában a konzervativ udvari párt tagjai szélesebb alapra -törekedtek fektetni a választói jogosultságot, mint maga Kossuth. De -indokaik se tiszták, se nemesek nem valának. Boszu és demagóg számitás -vezette őket. - -Nem ide tartozik e vita részleteit ismertetnem. A napidij kérdése nem -támasztott nagyobb vitát. Nem arról volt szó, hogy a napidij akár -behozassék, akár emeltessék. Hiszen a megyei követek túlnyomó részének -akkor egyéb illetményen túl hat pengő forint volt napidijuk. A -törvényjavaslat inkább leszállítá az akkori fizetést. Hanem arról volt -szó, hogy ezentul ne a vármegyék, kerületek és szabad királyi városok -külön, hanem az ország kincstárából egyenlően fizessék a napidijakat. - -Ezt ellenezni lehetetlen volt, mert hiszen azon túl nem a megyék mint -olyanok küldötték a követeket. Az alsó tábla márczius 31-én tárgyalta s -fogadta el a törvényjavaslatot alig egy óra alatt. A napidij kérdésében -senki fel sem szólalt. Nem, még Somssich és Paczolay sem, a kik pedig a -kerületi ülésben ugyancsak kemény harczot folytattak egyéb kérdések -fölött Kossuthtal. - -A főrendek másként viselték magukat. Negyvenkét beszédet tartottak e -kérdésben. Lappangó haragjuknak itt engedték meg az ádáz kitörését a -szabadelvüség, magyarság és demokráczia összes vivmányai ellen. De -egyúttal nagy tájékozatlanságot is árultak el. Inditványaik sokfélesége -bizonyítja ezt. - -Az egyik inditványt gróf Zichy József tette. Ő minden napidijat és -szálláspénzt el akart törölni. Őt támogatták a tisztavérü föltétlen -aulikusok: báró Bánffy Pál, gróf Széchen Antal, gróf Pálffy József, gróf -Forgách Antal, gróf Zichy Henrik mosonyi főispán, gróf Cziráky János, -gróf Andrássy György sárosi és Ürményi József tolnai főispán, gróf -Barkóczy János és báró Sennyey Pál. - -A vita kezdetén gróf Pálffy József azt inditványozta s a mellett -bizonykodott, hogy a követek két forint napidijat kapjanak. E miatt gróf -Batthyány Kázmér, de mások is keményen megtámadták. Batthyány azt -mondta, hogy ily napidij csak béresnek vagy inasnak való. Gróf Pálffy -Móricz akként érvelt a két forint mellett, hogy ha a követ vagyonos, -akkor öt forintra nem szorul: ha pedig szegény: akkor érje be két -forinttal. - -A másik inditvány volt gróf Batthyány Kázméré, ki a törvényjavaslat -szerinti öt forint napidijt és négyszáz forint lakbért helyeselte. Még -szebben s igazán magas politikai érvekkel támogatta ez inditványt gróf -Károlyi György, békési főispán s némi habozás után gróf Teleky László. -Ez inditvány mellé sorakoztak: báró Vay Miklós koronaőr, báró Majthényi -László barsi s Hertelendy Ignácz torontáli és Marczibányi Antal -trencsényi főispán is. Utóbbi azt a furcsa módositást tette, hogy a -választók maguk fizessék a képviselő napidiját és lakbérét. - -A harmadik inditvány volt ifju Majláth György baranyai főispáné, ki azt -kivánta, hogy az alsó táblát figyelmeztessék a javaslott összeg magas -voltára s minden összeg megjelölése nélkül követeljék annak -leszállítását. Hozzá csatlakoztak br. Perényi Zsigmond, gróf Pálffy -Móricz, gróf Haller Ferencz, báró Wenckheim Béla, gróf Károlyi Lajos -nyitrai főispán, báró Majthényi Antal liptai főispán, báró Jeszenák -János, gróf Péchy Manó, gróf Batthyány Imre főlovászmester s id. Majláth -György országbiró. - -Egyik-másik szónok kétszer, sőt háromszor is felszólalt s oly hevesen -folyt a szóváltás, hogy gróf Batthyány Lajosnak, akkor már megbizott -miniszterelnöknek, a főrendek csillapítására föl kellett szólalni. - -Alig érthető, hogy oly kiváló szabadelvü férfiak, mint Perényi, -Jeszenák, Wenckheim a napidij eltörlését vagy leszállítását -javasolhatták. Elvégre is győzőtt ifj. Majláth György inditványa s ez a -következő izenetben közöltetett az alsó táblával: - -»A méltóságos főrendek, tekintve más alkotmányos országoknak példáját s -a parlamentáris kormányzási rendszernek természetét, legczélszerűbbnek -látnák, hogy az országgyülési követek semmi dijjal se láttassanak el; -azon esetre pedig, ha a t. rendek a hazánkban jelenleg fenforgó -körülmények közt elfogadhatónak nem tartanák, a napidijaknak s lakbérnek -javaslatba tett mennyiségét – tekintve az országos pénztárra háromló -tehernek tetemesebb voltát – aránylag nagynak vélik s ezért lejebb -szállíttatni kivánják.« - - -II. - -A főrendek többségének azon terve, hogy a képviselőktől a napidij -elvonassék, mindenesetre feltünő volt az akkori napokban. Hiszen a -megyei, kerületi és horvátországi követek akkor sok egyéb illetményen -felül hat pengő forint napidijat s a városi követek is három-négy-öt -pengő forintot kaptak. A távollevők követei nem tekintettek a -törvényhozás valódi tagjainak. Kerületi ülésekben nagynéha felszólalt -egyik-másik távollevő követ, de nyilt országos ülésben a gyakorlat mind -a szót, mind a szavazatot megvonta tőlük. Ezeknek nem volt napidijuk. -Szabály szerint ezek is húztak valami javadalmat megbizóiktól, melynek -mértéke magánalku tárgya volt. Sokan maguk költségén voltak ott, mint -például gróf Andrássy Aladár, ki édes anyját özv. gróf Andrássy -Károlynét, vagy például Szlávy József, ki gróf Almássy Ernőt képviselte, -kik tehát csak jogczímet akartak szerezni arra, hogy az országgyülésnek -tagjai lehessenek. Ezek példája nem vezethette a főrendeket, mert hiszen -ezen intézményt a javaslott népképviseleti rendszer úgy is örökre -eltörölte, valamint eltörölte a királyi tábla tagjainak országgyülési -jelenlétét, a társas káptalanok követküldési jogát s a kir. adományos -apátságok közvetlen törvényhozói jogát is. De hiszen ezek se voltak dij -nélkül. A székeskáptalanok maguk fizették követjeiket. A királyi tábla -tagjai az országos pénztárból rendes fizetésükön felül külön napidijat -húztak. A bakonybéli, dömölki, szentgotthárdi, lekéri, telki, tihanyi és -zirczi apátok s a csornai stb. konvent prépostja pedig elég nagy -javadalommal birtak, melynek egyik rendeltetése az alsó táblai személyes -jelenlét költségeinek viselése is volt. - -Történelmi tény az, hogy a főrendek sem az ősiség megszüntetése, sem az -úrbéri szolgálmányok eltörlése, sem a papi tized elejtése miatt akkora s -oly keserű vitát nem folytattak, mint a képviselők napidija miatt. Pedig -amott csak maguk a főrendek legalább ezer millió forintnyi értéket -vesztettek, holott a napidijaknál veszteségről szó nem lehetett. - -Egyébiránt lelkük bensejére nyiltan felhozott indokaik vetnek világot. - -Meg kell jegyeznem, hogy márczius 31-én mind gróf Batthyány Imre -főlovászmesternél, mind gróf Pálffy Józsefnél a Pálffy-palotában -összejött vagy ötven főrendü a törvényjavaslat előzetes megbeszélésére, -de mindkét helyen csupán a képviselők napidijairól volt szó s annak -ellenzését mindkét helyen csaknem egyhangulag megállapították. A csanádi -püspök, Lonovics József, csak arra kérte a főrendeket, ne kivánják, hogy -e kérdésben a főpapok is felszólaljanak, mert bár ők egyházi tizedeikről -nagylelkűen lemondanak, de mégis oly tetemes javadalmuk marad, hogy -hozzájuk nem lenne illő a képviselők szerény öt-forintos napidiját -ostromolni. Ezt belátták a főrendek is. - -Egyik indokuk, melyet főleg báró Bánffy Pál és gróf Pálffy József -hangsulyozott, az volt, hogy az öt forint napidij s egyátalán minden -napidij keresetmóddá tenné a képviselőséget, a mit kerülni kell. - -Bánffy különösen hangsulyozá, hogy Erdélyben az erdélyi követek korábban -csak öt váltó forint napidijat kaptak s napidijuk most is csak hat váltó -forint, a mi nem több két frt negyven kr. pengő pénznél, de ő még ezt is -sokallja. Lakbérre is elég kétszáz forint, mert ő közvetlen -tapasztalásból tudja, hogy Pesten kétszáz forint bér mellett egész -esztendőre lehet kapni két-három szobás lakást, ily lakás pedig untig -elég egy népképviselőnek. - -Gróf Pálffy az országnak nagy terheltetését emlegette. Szerinte -háromszázhetvennyolcz követ öt forint napidij mellett négy ötszázezer -forintba kerülne az országnak, a mi pedig – miként ő vélekedik – -aránytalanul nagy kiadás. - -Az a felfogás, melynek gróf Zichy József adott kifejezést, mindenesetre -eredeti. Ő azt mondá, hogy mig a követi utasitás fennállott, addig -megengedhető volt a napidij, mert a követ nem a maga nézetét, hanem -választói nézetét tolmácsolta. De most, a mikor az utasitás megszünik s -a követ a maga nézetét képviseli, elégedjék meg a népnek közbizalmával. - -Legáltalánosabb volt az a vélemény, hogy képviselőnek csak gazdag ember -való, nem pedig szegény ember. Gróf Haller Ferencz kifejti, hogy csak -gazdag ember élhet a követi díszhez illőleg, Ürményi József, valamint -gróf Pálffy József is nyiltan kijelenté, hogy ha tetszik követnek a -szegény ember, adjon neki fizetést az a párt, mely követté megválasztja. - -A kérdés ezen részét meglehetősen ledér felfogással érintették. - -Báró Perényi Zsigmond s báró Majthényi Antal s különösen (a nem rég -elhunyt) gróf Zichy Henrik akkor mosonyi főispán azt a nézetet -állitották fel, hogy »a népképviseleti rendszerrel nem fér össze a -képviselők napi dijazása.« Hogy miért nem fér össze? Erre feleletet, -okokkal ellátott feleletet adni meg se kisértették. Csak egyszerűen -hivatkoztak az angol és franczia példára. Gróf Zichy azt mondá: ha már -behozzuk a parlamentárizmust, tegyük azt egészen, csináljunk tiszta -munkát, ne adjunk semmi napidijat. - -Arra az ellenvetésre, hogy a dijazatlan képviselők majd hivatalok után -kapkodnak, azt felelték, hogy a napidij ezen nem segít; a napidijas -képviselők is hivatalba jutni törekednek. - -E nézet minden egyoldalusága mellett is tartalmas. De akkor még nem -jutott a főrendeknek eszébe az, a minek később nem egy példáját láttuk, -hogy a hivatalok után való kapkodásnál is rosszabb az üzletek után a -kormány segélyével való kapkodás. - -De e nézet a mi viszonyaink közt sehogyse képezhetett érvet a -parlamentárizmus és népképviselet ellen. Hiszen 1848 előtt szó se -lehetett parlamentárizmusról és népképviseletről, mégis a nemzeti -ellenzéknek fölötte sok és kitünő vezértagját hivatallal sikerült -elnémítani. A bécsi udvari kormány ehhez csakugyan jobban értett mint a -népképviselet. - -A napidij ellen egyéb érvet, mint a melyet érintettem, hiába keres -akárki abban a huszonöt-harmincz beszédben, mely a javaslott diurnum -ellen elhangzott. Ez érvek pedig nyiltan bebizonyítják, hogy az 1848-ik -év márcziusának és áprilisának uj korszakkezdő mozgalmas napjaiban ily -aránylag kis kérdésnél nem az érvek, legalább nem ezen érvek sulya -vezette a főrendek többségének nézetét, hanem egészen más. Vezette a -kicsinyes bosszú s a keserüség, melynek érzetét a nagy átalakulások -rohamossága keltette föl. - -De azért a követek nagy részénél fájdalmas, sőt bosszus visszahatást -szült a főrendek e vitája. - -Kocsi Sebestyén Gábor, Veszprémmegye már agguló, de mindig szellemes -követe a konzervativ táborhoz tartozott s egyénileg is nyugodt -természetü ember volt, nem is gondolt arra, hogy követnek ujra -megválasztassék s mégis keserüséggel beszélt a főrendek magaviseletéről. -Sőt írt is még az napon, 1848. ápril 1-én egy szatirizáló verset, mely -kéziratban kézről-kézre járt a követek közt. E gyönge, de azért -hangulatára nézve jellemző versecske így hangzik: - - -A DIURNUM KÉRDÉSÉNEK VITATÁSA. - - Ékességes dolog követségbe menni, - Dicséretre méltó hon atyának lenni. - Elhagyni az asszonyt és a gazdaságot, - Boldogítani a népet és országot, - Négy, ötezer voksnak viselni a képét, - Követválasztásnak szapora költségét. - Czivakodni lent a magyar pártossággal, - Ide fönt pediglen a német ármánynyal. - Mind ezért ne számits semmi szánalomra, - Se ott lenn, se itt fönn semmi jutalomra. - Diurnumot ne várj, maradj nemes ember, - Nem vagy te se kocsis, se lovász, se kellner. - Nézz be a lelkednek kellő közepébe: - Hazafiságodnak ott lakik a bére. - Gyomroddal ne törődj, ha rád jön az éhség: - Jóllakhatol azzal, hogy szeret a népség. - Gyüjtsd össze magadnak a közbizodalmat - S ha száraz a torkod: azzal űzd el szomjad. - A mit otthon nyertél, a rendek vivátját, - Hozd el és ha fázol, fütsd be azzal kályhád, - S ha üres a zsebed, a mentéd elfoszlott, - Jószágod, mint a füst, szanaszéjjel oszlott, - Gyereked elzüllött, magad elavultál, - S a nép kegyéből is elvégre kibuktál, - Mindened oda lett, magad földön fekszel; - Még se ess kétségbe, vigasztalódj ezzel: - Hogy hiszen megmaradt czinczár, zsidó pénze, - Mágnás uradalma, német dicsősége! - -Bizony ennél hangzatosabb versek is készültek akkor már, de hiszen az -öreg Sebestyén Gábor a huszas és harminczas évek verselői s főleg csak -országgyülési verselői közé tartozott. - -Egyébiránt nem volt ok e busongó keserűségre. A főrendek kisebbsége elég -erélylyel, sőt eléggé hatalmasan érvelt a napidijak megszavazása -mellett. - -Gróf Batthyány Kázmér kifejté, hogy a fukarkodás ily dologban nem illik -nemzetünkhöz s hogy háromszázhetvennyolcz független vagyonos ember s -alkalmas törvényhozó alig akad, ki dij nélkül követséget vállaljon. - -Meglepő érvet alkalmazott gróf Pálffy Móricz. Furcsa lenne – úgymond – -hogy míg csak az adómentes nemes ember volt a követ, addig adtunk hat -forint napidijat, most pedig, mikor az adózó nem-nemes is lehetne -képviselő: akkor ne adjunk semmi dijat. - -Gróf Teleky László nagy politikai indokot hangsulyozott, azt mondván, -hogy az lenne a választói jognak legcsunyább megszoritása s a czenzusnak -legrosszabb neme, ha a választók csupán gazdag embert választhatnának -képviselőül. - -A békési főispán, gróf Károlyi György, találón jellemzé az angol és -franczia viszonyokat. Francziaországban – úgymond – nem volt napidij s a -parlamentben kétszáz hivatalnok s ugyanannyi hivatalra vágyó volt a -képviselő, a parlament tehát mindenben vakon teljesítette a kormány -kivánságát. S mi lett az eredmény? Az, hogy a parlamentet szétverték, a -királyt elkergették s a képviselőknek nyolcz pengő forint napidijat -szavaztak meg. - -Gróf Zay Károly azt mondá: »Ha az elmebeli tehetség s a honszeretet -arányban állana a vagyonnal: akkor ő se adna napidijat, de minthogy -gyakorlatilag többnyire megfordítva áll a dolog: ennél fogva megszavazza -a napidijat.« - -A főrendek elutasító izenetét ápril negyedikén tartott kerületi ülésében -tárgyalta a követek táblája Makkay Sándor krassómegyei követ elnöklete -alatt. Nagy kedvetlenség vagy viharos szemrehányás nem nyilvánult a -főrendek ellen. A főrendek izenetét nem támogatta ugyan komolyan senki, -de nem is érveltek sokat az izenet ellen. A főrendek ellenállásának se -sikerétől, se komolyságától senki nem tartott. - -Makkay mint elnök kész rezolucziót terjesztett elő, Deák, Sebestyén, -gróf Széchenyi, Kossuth csak pár szóval, röviden tettek megjegyzést. - -Legélesebb volt Madarász László, kit csak pár héttel előbb küldött fel -Somogymegye. Azt mondá: úgy látszik, hogy a mint voltak huszasos -mágnások, most a főrendek azt akarnák, hogy legyenek »huszasos« követek. - -Tudni kell, hogy az 1839-iki országgyülésen »huszasos« mágnásoknak -csúfolták a főrendiház ama szegényebb mágnástagjait, kiket a kormány -behivott s állitólag fizetett azért, hogy a főrendi táblán föltétlenül a -kormánynyal szavazzanak. - -A viszonüzenet következő lett: - -»Az 56. §-ban meghatározott napidijakat már csak azon tekintetnél fogva -is megállapitandóknak vélik a karok és rendek, mivel az országgyülési -képviselőség elvállalását szegényebb sorsú, de értelmi képzettséggel -biró egyénekre nézve lehetetlenné tenni nem akarják, másfelől pedig -alkalmat nem kivánnak nyujtani arra, hogy a mindennapi szükség -aggodalmai közt igen nehezen fentartható függetlenség, mely a -törvényhozásnak egyik főkelléke, a megvesztegetésnek áldozatul essék.« - -Ezt az ápril 5-iki országos ülésben minden vita, sőt minden szó nélkül -fogadták el a követi tábla tagjai. - -Ghyczy Kálmán nádori itélőmester nyomban átvitte a főrendekhez, kik -ugyanez napon déli tizenkét órakor megkezdették a tanácskozást. - -A napidijak kérdéséhez nem szólt senki. Ezt ellenezni egyetlen főrendü -sem vélte czélszerűnek. Elfogadták szó nélkül. - - -A ZENDÜLÉS. - -Mikor a 48-iki törvényeket Pozsonyban meghozták, s különösen az úrbéri -szolgálmányokat eltörölték, s a jobbágyságot felszabadították: a -nemesség nálunk Veszprémvármegyében is aggodalommal volt eltelve, vajjon -a szabadság nem idéz-e elő pórlázadást? - -Voltaképen nem az uj törvényektől s nem is a szabadságtól félt a mi -nemességünk. Hanem még nem volt távol az idő, a mikor Galicziában a -kormány által fellázított tudatlan nép rettenetes vérengzést követett el -a lengyel nemesek ellen. E vérengzés egyes részleteiről iszonyu -szinekben, túlozva beszéltek mi nálunk is s itt is eszébe jutott sok -embernek, hogy ugyanazon osztrák kormány nálunk is megkisérthetné -ugyanazt, a mi oly jól sikerült Galicziában – az ellenzék leöletését -vagy megrémitését. - -S e fölött annyival többet tünődtek, mert apám is, ki a zalavármegyei -tisztujitásokban és követválasztásokban is folyton részt vett, szentül -hitte, hogy például a Deák Ferencz elleni véres jelenetek, melyeket -Forintos vezetett, egyenesen a bécsi kormány pénzéből és sugalmazásából -eredtek. - -De volt az aggodalomnak másik, igen sajátságos oka is. Akárhogy és -akármint történt, nálunk a szegényebb kis nemességnél, melyhez apám is -tartozott, a 48-ik év elején sem Kossuth, sem Petőfi nem volt valami -nagyon népszerű név. Pedig a mi nemességünk a szabadelvü ellenzékhez -tartozott, minden fegyverbiró tagja el is ment honvédnek s később -rajongott Kossuthért úgy, mint csak az ország bármely vidékén. Hanem hát -kezdetben nem volt ez így. - -Különösen Petőfit és Táncsicsot nem szerették. Petőfinek az »urak« -viszkető nyakáról szóló költeménye s Táncsicsnak kommunisztikus és -földosztó iratai közkézen forogtak s bizony e dolgokban a nemes atyafiak -nem nagy gyönyörüséget találtak. - -De azért mi mezőszentgyörgyiek ott a Mezőföld közepén legkevésbbé -féltünk. - -S bátorságunk oka abban állott, hogy mi volt jobbágyainkat már 1842-től -fogva rendesen elvittük a tisztujitásokra és követválasztásokra, csak -úgy, mintha nemesek lettek volna. - -Veszprémvármegyében kisebbségben volt a liberális ellenzék. A -bakonyvidéki és mezőföldi nemesség ellen mindig győzött az a nemesség, -melyet gróf Eszterházy Károly tolnai főispán, gróf Zichy Domokos -veszprémi püspök és a győri püspökség aulikus érdekben vezetett és -pénzelt. Mi tehát úgy akartunk magunkon segiteni, hogy a hol lehetett, a -szebb, vagyonosabb, értelmesebb jobbágyokat felvettük soraink közé s a -tömeges szavazásnál igen jó hasznukat vettük. Csak arra kellett -vigyázni, hogy valahogy a kormánypárti nemesség fel ne ismerje őket, -mert akkor bizony jaj lett volna ártatlan fejüknek. - -A mezőszentgyörgyi jobbágyok között különösen sok volt az ily lappangó -nemes szavazat. Öregeink hat éven át együtt mulatva és restaurálva -velük, lehetetlennek tartották, hogy most, épen most, mikor a jobbágyság -különben is eltöröltetett, épen ezek fellázadjanak s volt földesuraikat -és úgyszólván nemes társaikat megrohanják. Becsületes, értelmes és -vagyonos magyar emberekről ezt fel nem tehették. - -Baj nem is történt, hanem azért valami mégis történt. - -Egy szép, napfényes, áprilisi vasárnap reggelen egy nemes atyafi -lélekszakadva átizen apámhoz, hogy a nép korcsma előtt, házak előtt, -templom előtt gyanusan csoportosul s különösen apám nevét gyakran -emlegeti; vigyázni kell, mert különben baj lehet. - -Apám átmegy a nemes atyafihoz s ott megtudja, hogy cselédek hozták a -kósza hírt. Apám valami családi tisztviselője volt a nemességnek s a -hírre rögtön összehivja a falu házához az összes nemeseket. - -Mire ezek összegyülekeztek a falu házánál, akkorra a jobbágyok is -összegyültek a templom előtt. Egyik vezetőjük, a hosszu nyaku Szente -Péter, nagy tűzzel magyarázott nekik valamit s gyakran mutogatott a falu -háza felé, hol a nemesség nem ugyan megrettenve, hanem azért egész -komolysággal tanácskozott a netaláni összeütközés esélyei felett. -Fegyvereik ugyan voltak, de épen arról volt a szó, hogy baj esetén -miként lehetne a fegyver használatát elkerülni. - -Tanácskozás közben gyakran ki-kimentek a falu háza elé, nézték a -csoportosulást s hallgatták az oda vetődő hangokat. A templom a falu -házától alig volt kétszáz ölnyire, a hang tehát áthallatszott. De az -áthallatszó hangból leginkább apám nevét lehetett kivenni. - -Apám elgondolkodott. Végig gondolt a múlt napokon és éveken s keresett -valamely esetet, hogy egyik vagy másik jobbágyot mikor, mivel bánthatta -meg s esetleg miként haragíthatta magára. Olyan esetet nem talált. - -Az ugyan eszébe jutott, hogy Szalay János nevű jobbágyának fülét hosszu -fuvar alkalmával gyakran megránczigálta, mert annak az a furcsa szokása -volt, hogy úton lovait megitatni nem szerette s a nyomorult pára lovak -majd eldőltek a szomjuságtól s gyakran, ha kutat láttak úton vagy -útfélen, még a kocsit is készek voltak feldönteni, hogy oda rohanjanak. -Egy alkalommal apámat csakugyan fel is döntötték. Ezért és ilyenért -szokta fülét megránczigálni. És Szalay János uram szintén a templom -előtt, a zendülők közt volt és szintén nagy hangon beszélgetett. - -De apám azért nem ijedt meg, sőt inkább azt mondá a nemes atyafiaknak, -hogy ő egyedül, egy maga oda megy a tömegbe a templom elé; ha az ő nevét -emlegetik, ő majd megkérdi, kinek mi baja van vele. A nemes atyafiak -aztán ám segítsék, ha netalán baj lesz. - -Az atyafiak istenre és mindenre kérték, ne menjen a tömegbe s utóbb azt -is kijelenték, hogy ők ugyan még segitségére sem mennek, nehogy a falu -elpusztuljon. - -Apám gondolkodott. Java idejebeli, erős férfi volt: Tolna-, Veszprém- és -Zala-vármegyében minden restaurácziónál gyakorolta jogát tíz év óta; sok -ártatlan nemes ember halálát szinről-szinre látta, a politikai -szenvedély sok viharos kitörésének szemtanuja volt: ő csak megmaradt a -mellett, hogy elmegy a templom elé, de ő miatta a nemességnek baja ne -legyen. Azt az engedményt azonban megadta magának is, a nemes -atyafiaknak is, hogy kézi fokosát letette kezéből és puszta kézzel -indult el a »zendülők« felé. - -A »zendülők« lehettek vagy háromszázan s midőn látták, hogy apám feléjük -megy, valamennyi arra nézett s a tanakodást is abban hagyták. - -Apám bátran, de nem kihivólag közelített feléjük, s midőn két lépésre -volt már, szokott hangján mondá: - -– Jó reggelt és jó munkát kivánok atyafiak! - -– Adjon isten az úrnak is. – Így fogadták el a köszönést egész -tisztességgel. - -De azután kiugrott a tömegből saját jobbágya, Szalay János uram s oda -állva orra elé, nagy önérzettel elkiáltá: - -– Tudja-e az úr, hogy most szabadság van? - -– Tudom ám hejh, te nem is tanítasz engem arra. - -– Tudja-e az úr, hogy az úr nekem nem parancsol? - -– Azt is tudom János, mi kifogásod ellene? - -– De hát azt tudja-e az úr, hogy most már akkor itatom meg a lovaimat, -mikor nekem tetszik? - -– Tudom ám, de azt is látom, hogy te János most is csak olyan bolond -ember vagy mint eddig voltál. - -– De az már igaz! szólt közbe a hosszu nyaku Szente Péter s megfogván -Szalay János uram dolmányának gallérját, elhúzta őt apám elől. - -De ekkor már hangosan nevetett az egész zendülő tömeg. A nemes atyafiak -csak ekkor vettek nyugodt lélegzetet a falu házánál. - -Azonban Szente Péter állt apám elé s komoly erős hangon mondá: - -– Hanem nekünk van egy szavunk az úrhoz. - -– Meghallgatom Szente Péter, mi lesz az? - -– Oda adja-e nekünk az úr azt a zászlót békességgel? - -– Micsoda zászlót? - -– Azt a zászlót, a mi ott van az úrnál az első szobában, a mit Kossuth -Lajos küldött, de nem az úrnak, hanem nekünk. - -Csakugyan volt a házunknál egy zászló. Gyönyörü fehér atlasz-selyem, -vastag aranybetűkkel ráhímezve: »Ipar: Nemzeti Jóllét: Szabadság.« Ez a -zászló védegyleti zászló volt, nem is volt benne nemzeti szín több, -csakis két boklyója. Ez volt házunknál, mert apám vidéki kis védegyletet -akart alapítani, ezért szerzé a zászlót. - -– Hallja kend Szente Péter, azt a zászlót nem Kossuth Lajos küldte -kelmeteknek, hanem magam szereztem harmincz ezüst forinton. Mit akarnak -azzal a zászlóval? - -– Ki akarjuk tűzni a toronyba, mert most szabadság van! - -– No ezért odaadom, jőjjenek kendtek velem! - -Elindult az egész zendülő tömeg. Az öregek komoly arczczal, a fiatalok -éltetve Kossuth Lajost és a szabadságot. Oda jöttek udvarunkra, anyámnak -egyik-másik fiatal ember kezet is csókolt; néhány percz alatt oda hívták -a muzsikus czigányokat s zeneszóval elvitték a zászlót s kitűzték a -torony ablakába. - -Minő igaz öröme volt ez annak a jó népnek. Hat-hét éves gyermek voltam, -de élénken emlékszem e jelenetre. - -A zendülésnek vége lett. Igazi magyar nem tudja azt bántani, a ki őt nem -bántotta. Bár volna ridegebb, boszúállóbb, igazi ellenségéhez -engesztelhetlenebb! - -Azt a zászlót később, a katona-uralom és üldözés éveiben, el kellett -dugdosnunk. Idő, nedvesség, penész, csak rongyait hagyta meg. - -De e rongyokat, mint becses emléket, kegyelettel őrzöm. - - -A MI KARÁCSONYUNK 1848-BAN. - -Nem történet az, a mit elbeszélek. Nincs abban semmi, a mi ország -figyelmére méltó, jövendő előtt megörökitésre érdemes. Szerény falusi -háznak, szerény magyar családnak ünnepi hangulata az, a mint keresztül -tör rajta a véres harczát vivó nemzet jajkiáltása. Mint mikor -estalkonyon a nyugovó nap enyhe fényét égő házak piros lángja s fekete -füstje zavarja meg. - -Sok nem él már azok közül, a kik alkották azt a családot, a kik együtt -voltak annak az ünnepnek napjaiban. Régen volt, gyermek voltam akkor, -harminczhárom évnek ködös multján keresztül csak úgy csillog át az -emlékezet, mint pisla mécs a messzeségből. Nagy volt az a korszak s én -legkisebb emlékét is meggyüjtöm magamnak. Még azt is, a mi csak az én -családomnak emléke. - -Vastag hó, csikorgó hideg, fényes téli nap köszöntött be hozzánk -karácsony első ünnepére. Mi gyermekek reggeli után szedtük elő -szánkóinkat, hogy megyünk ki a tópartra szánkázni. Apánk nem engedte. -»Ma nem szánkáztok gyerekek« – mondá. - -Templomba kellett mennünk. Az isteni tisztelet kivételesen rövid ideig -tartott. Minket még nem eresztettek az úr asztalához, apám pedig az -napon nem vette magához az úrvacsorát. Korán haza mentünk. - -Zálogos házban laktunk akkor. Az ősi kúria szemközt feküdt, de még nem -volt rá ház épitve. De gyümölcsöst már alapitott rá apám a múlt évben. A -kuria közepe szép, fiatal oltoványokkal volt tele. - -Alig értünk haza: a szomszédságból átjött hozzánk a községi jegyző. Jó -komája volt apámnak s gyakori vendég nálunk. Egykor katonaviselt ember, -huszár strázsamester, iskolákat végzett, de azért hatalmasan értett a -káromkodáshoz. Gregoricsnak hívták, szerb származásu volt, sohase tudtam -meg, hogy vetődött mi hozzánk, lelkesült híve volt a magyar ügynek; óra -számra el tudta szidni a németet s lázadó szerb atyafiait. Mi gyermekek -szájtátva hallgattuk. - -Most sántitott. Midőn szeptember végén Jellasich seregéből egy küldöncz -csapatot apám vezetése mellett megsemmisitettek: ő is részt vett a véres -összeütközésben s egy horvát golyó furódott át czombján. Kigyógyult -belőle, de kissé sánta maradt. Valami fontos mondani valója lehetett, -hogy karácsony első ünnepének délelőttjén is átjött hozzánk. - -– Komám, – szólt apámhoz, – az éjjel nem csufitották-e meg a nyulak az -oltoványokat? - -– Nem tudom, komám, ma még nem néztem meg. - -– No hát nézzük meg. - -Kimentek a gyümölcsösbe, én utánok. Valószinüleg azért mentek ki, hogy a -háznép ne hallja beszélgetésüket. Rám még akkor természetesen nem -hederitettek semmit. - -– Komám, – mondá a jegyző, – kutya világot érünk. Jön a német, már -Győrnél jár, ma beszélte a pandur, a ki Veszprémből jött az este. -Veszprémben az a hír is jár, hogy az országgyülés szétfutott, Kossuth -pedig elszökött. Nincs már magyar sereg. - -Nem volt ez mind igaz. De akkor még a faluvégen se a vasút, se a távirda -nem mozgott. Zsidó, czigány, ökörhajtsár, ezek voltak akkor a gyors -hírhordók. A hirek pedig támadtak özönnel. - -Apám kedélye e napokban mindig a végleteken mozgott. Vagy túlcsapongó -reménynyel, vagy szomoru kétségbeeséssel nézte a nemzeti ügy -változásait. Most is kezdett már a kétségbeeséshez hajlani, de azért még -nem mondott le minden reményről. - -– Dehogy nincs, – felelte, – van még komám magyar sereg, ott van Perczel -Mór tábora, útját állja az még Windischgrätznek. - -– Nem az komám, tudom én azt már jól, bele ütött már ebbe az országba, -noha tél van, a mennydörgős ménkü. - -Így folytatták a beszédet jó darabig. Egyszer aztán azt mondá a jegyző: - -– Van egy kérésem is komám. Ha majd a horvátok miatt inquiziczió jön -ellenünk: engemet vesznek legkeményebben, mint afféle katonaviselt -ember. Ha sebemet megvizsgálják és kisütik, hogy golyótól kaptam, legyen -tanu édes komám, hogy én azt a sebet vadászaton kaptam. - -– Ha ezzel segíthetünk magunkon: majd meglássuk. De hiszen a vármegye -talán nem teszi azt. - -– Mit a vármegye? Hát még komám azt gondolja, hogy lesz ebben a mi -életünkben vármegye? Hát nem tudja azt komám, hogy császári biztos van a -vármegyében és hogy vasas németek kisérték be Veszprémbe? Hajh édes -komám, a hová a német beteszi a lábát: nem parancsol ott többé a -vármegye. - -Apám a fejét csóválta. Azért-e, hogy nem hitte e beszédet, vagy azért, -mert elfogta a keserűség. - -A jegyző ujra kezdte a beszélgetést. - -– Van-e komám még a háznál Jellasich-proklamáczió? A mi nekem volt, azt -az asszony már mind elfütötte, most pedig ugyancsak jó lenne, ha volna. - -– Talán lesz, de mire lenne az jó? - -– Hjah komám, mindenre gondolni kell. Ha ide jön a német, a falu -táblájára jó előre kiragasztok egyet s a tanácsasztalra is teszek -egynéhányat. Így talán majd nem pusztítják el a falut. - -Ez volt az a proklamáczió, melyet gróf Zichy Eugénnál megtaláltak, s -melyért a grófot felakasztatta Görgey. - -Nálunk ebből csomagszámra volt a padláson. Maga Jellasics adta apámnak -személyesen. - -Az eset úgy történt, mint másutt bővebben elbeszélem, hogy a mikor -Jellasich a szomszéd faluban, Lepsényben ütötte fel főhadiszállását, s a -mikor a mi falunk is el volt árasztva horvát katonasággal, falunk -nemessége apámmal együtt deputácziót küldött Jellasichhoz megkérni őt, -hogy rablást, gyilkosságot, gyujtogatást ne engedjen meg katonáinak. -Jellasich jó hangulatban volt, épen Kossuth Hirlapját olvasta, a -küldöttséggel magyar nyelven kedélyesen beszélgetett, megigért mindent s -a mennyire katonáinak fegyelmezettsége engedé, igéretét meg is tartotta. -De a mikor a küldöttség elbucsúzott s menni készült, egy nagy köteg -proklamácziót adott a küldöttségnek, hogy azt vigyék haza s oszszák el a -nép között. - -E proklamáczió apámhoz került, ki annak szétosztását természetesen meg -nem engedte. Talán most is van még belőle a padláson. - -E proklamácziót tartotta a mi jó jegyzőnk erős védbástyának a német -haragja ellen. - -Miként telt el a nap: arra már nem emlékszem, de hogy miként telt el az -este, arra már jól emlékszem. - -Sokan jöttek össze nálunk rokonok, jó barátok. Ott volt tanitónk is; -lelkes, derék ifju akkor, – hajlott koru, derék lelkész most. Ő tanitott -engem írni és olvasni s úgy szerettem, hogy egy-két előadását most is el -tudnám mondani csaknem szórul-szóra. - -Könyvek vásárlása, szépirodalmi lapok olvasása akkor a mi kis falunkban -nem volt divatban. Nem volt még községi könyvtárunk sem s Vörösmarty és -Petőfi verseit csak kéziratban olvashattuk. A mi jó tanitónk a legszebb -költeményeket leírta annyi példányban, hogy minden előkelőbb háznak -jusson egy. Jutott nekünk is. A költemények közt legelső volt Vörösmarty -Szózata. Nekünk gyermekeknek ezt különösen, de a többit is könyv nélkül -meg kellett tanulnunk. A kis füzet aztán folyton öregbedett. Midőn vége -lett a harcznak, midőn vérbe fojtották a szabadságot és igába verték a -nemzetet: jó tanitónk akkor is elhozá a honfibánat titkos költeményeit. -Szegény apám nem is igen szerette őket olvasni. Erős, életedzett, kemény -ember volt, lelkét a mindennapi élet gondjai is elfoglalták, de ha e kis -kéziratfüzetet kezébe vette s kivált ha elolvasá azt a verset, melynek -refrainje ez: »Tánczoljatok Magyarhon leányi!« mindig mély izgatottság -fogta el s könnyei kicsordultak. Akkor nem értettem ezt a dolgot, a -pipafüstnek tulajdonitám, hogy szemeit törölgette. Most már elképzelem, -minő érzelem lehetett az, midőn Pestnek hölgyei – vajjon kik lehettek -azok? – a vértanuk sírhalmai közt tánczvigalmat tudtak tartani. Ezt a -kis füzetet pár évvel ezelőtt megtaláltam korán elhunyt Lajos öcsém -iratai közt. Ő, a ki akkor még csecsemő volt, ő mentette meg. - -Vacsora után sokáig beszélgettek vendégeink. Beszélgetésük tárgya a -nemzeti ügy szomorú bukása volt. 1848 karácsonyán végkép elveszettnek -hitték az ügyet túl a Dunán. A ki Windischgrätz herczeg hatalmas -hadseregét látta, mely leverte Prágát, leverte Bécset, s mely elől a -magyar hadsereg megfutamodott, az lehetetlennek tartá, hogy ennek útját -állja valaki. S aztán egyik rémhír a másikat kergette. - -Beszélgetés közben tanitónk előszólított engem, hogy szavaljam el a -Szózatot. Kiálltam a pikétre, a beszélgetők elhallgattak s én kis gyerek -módjára el kezdtem hadarni azt a fenséges költeményt. - -– Lassan fiam, csak lassan mondd! – szólt hozzám egyik is, másik is. - -Midőn azt a versszakot elmondtam: »Az nem lehet, hogy annyi szív – Hiába -onta vért – S keservben annyi hű kebel – Szakadt meg a honért«; midőn -ezt elvégezém és tovább akartam mondani: egy rokonunk, Kovács Antal -ráütött az asztalra, felugrott mellőle s iszonyú hangon rám rivallt: - -– Megállj kölyök, ne mond tovább, ne mondd tovább! - -Én ijedten elhallgattam s néztem meredt szemekkel, – mit akar velem az a -haragos bácsi. Az a haragos bácsi pedig nem akart velem semmit, hanem -ujra leült az asztalhoz, két kezére hajtá fejét és elkezdett zokogni -keserüen. És vele együtt zokogott az egész társaság. - -Ez volt a mi karácsonyunk 1848-ban. - -Pár nap múlva megtörtént a moóri csata, a hol Perczel tábora -megsemmisült. E csatáról csak annyit tudok, hogy az emberek mondták -egymásnak aggodalmas arczczal: ni, hogy ide hallszik az ágyuzás! És hogy -jobban hallják az ágyuszót, sokan lefeküdtek a földre s fülüket a fagyos -göröngyre fektették. Mi gyermekek is ugyanazt tettük utánuk. Úgy -tetszett, mintha egy-egy kemény lábdobbanást hallottunk volna a -távolból. - -Másnap reggel vagy negyven-ötven huszár állott meg falunkban. Lovuk -átszakadva, maguk elfáradva, menekülve egész éjjel irtóztató hidegben, -melyhez hasonlót azóta sem értünk. A lovak hófehérek a dértől, az -emberek bajuszán és szemöldökén jégcsap és zuzmara. - -Württemberg-huszárok valának, a szétvert magyar seregnek elszakadt, -menekülő foszlányai. - -Megálltak és kérdezték: micsoda falu ez s merre járnak ők? - -A feleletet megkapták s vele együtt boldog, boldogtalan sietett -hozzájuk: hívni be őket, lesegíteni a lóról s vinni nekik meleg és hideg -ételt, bort, sültet és kalácsot, maguknak és elfáradt, elgémberedett -lovaiknak. Az asszonynépség sírva rajzotta őket körül. Azt hitte, -halottaikból támadtak föl, hiszen az a hír járt már, hogy a magyar sereg -egy lábig elveszett. - -Első pillanatra apám se ismerte fel a vastag dér alatt az ezredet. Egy -öreg, vastag bajuszu legénytől kérdezé: - -– Micsoda ezred ez fiam? - -– A Württemberg-ezred. - -– Hála isten, azt beszélték már, az egész ezred el van fogva. - -A vén huszár komoly szemekkel nézett le a lóról és csendes, nyugodt, -kevély hangon azt felelé: - -– Nem lehet ezt föltenni a Württemberg-huszárról! - -* * * - -Sok gyász, sok szomoruság volt abban az időben. De annak az időnek -gyásza is fényesebb és szomorusága is vígasztalóbb volt, mint mostani -napjainknak minden dicsősége. - - -SZILVESZTER REGGELÉN. - -Ötszörös erővel jött ránk a büszke ellenség. - -Elfoglalta már Sopront, Győrt, Tatát, Pápát, Veszprémet s a Vértesnek és -Bakonynak szakadékos völgyén keresztül közelgetett a főváros felé. - -A moóri halmokon megállott előtte Perczel Mór, a vakmerő, a -rettenthetetlen honvédtábornok. - -Volt neki ötezer embere és tizenkét ágyuja s jött ellene huszonkétezer -ember és hatvan ágyu. S az ő serege fázott és napok óta hátrált s -ellenfele győző volt és büszke. Neki volt hat század lovassága s -ellenfelének harmadfél ezrede. - -A csatát elveszté, el kellett vesztenie. Ezer honvéd maradt holtan és -sebesülten a sziklává fagyott havon. - -Oly nagy volt az ellenfél túlereje, hogy elfoghatta volna az egész -honvédtábort a visszavonulásnál. - -* * * - -Mikor a visszavonulás megkezdődött: az utóseregnél egy csapatban állott -Moórtól észak felé pár század huszár. Fiatal főhadnagy volt a -parancsnoka. - -A főhadnagynak Kun Béla volt neve. - -Tizennyolcz éves volt. Egész gyermek, még bajusza se pelyhedzett. Fia a -veszprémi alispánnak. - -A csata előtti éjszakán Moórott egy Schmidt nevű svábnál volt -elszállásolva. Az öreg sváb asszony egész este fejét czirógatta, meleg -étellel etette-itatta, édes fiának nevezte s tízszer kicsordultak -könyei, midőn arra gondolt, hogy ez a gyermek már katona s hogy még -csatába is kell neki menni, a hol baj érheti. A szegény sváb -jobbágyasszony el nem gondolhatta, hogy oly nagy úr, mint egy alispán, -hogy nézhette el gyönge fiának katonává lettét. - -– Így parancsolta az ország – mondá a főhadnagy a sváb asszonynak. - -– Oh édes istenem, már hogy parancsolhatna az ország egy alispánnak! - -Egész éjjel nem aludt a sváb asszony. Csak ott virrasztott a gyermek -fejénél és sírva fakadt, ha elgondolá, hogy tud ez oly nyugodtan aludni. - -Reggel csatára készültek. - -A sváb asszony sehogyse akarta ereszteni a gyermeket. Kérte, biztatta, -hogy maradjon nála, elrejti a szénás pajtába a csata elől s másnap -elviszi haza Veszprémbe édes anyjához. - -A gyermek nevetett e nagy jóindulaton. Hanem azért mielőtt lovára ült -volna, megcsókolta az öreg sváb asszonyt. - -– Estére visszajövök, – szólt s kiugratott legényeihez. - -* * * - -Elmondtam másutt már egyszer a fiu történetét. Csak röviden ismétlem -most. Csak föltámadásának csodáját beszélem el. - -Ez a főhadnagy volt a csata után ama alig pár száz huszárnak -parancsnoka. Fölebbvalói már akkor itt-ott elhullottak. - -Legényeivel félre állott az útból egy kissé emelkedett helyre, hogy a -honvéd menekülhessen a város felé. Az ellenség nagy gyorsasággal fejté -ki lovasságát az üldözésre. - -A gyermek sasszemekkel nézte a naptól és hótól csillogó levegőn át az -ellenség mozdulatait. S észrevette, a mint egy egész ezred vasas -fejlődött ki széles hadsorra, üldözni, bekeríteni és elfogni a menekülő -honvédsereget. - -– Fiaim, – szólt huszárjaihoz, – ezt a vasas ezredet nekünk fel kell -tartóztatnunk. - -Az ezred állott ezer jó katonából s a huszárok lehettek tán -másfélszázan. - -Egy vén huszár megcsóválta fejét. - -– Főhadnagy uram, mi ezzel a sereggel meg nem ütközhetünk. - -E pillanatban jött oda a vezér futárja azzal a rendelettel, hogy a -huszárok utolsó emberig fedezzék a visszavonulást s állják meg a tért, -különben elvész minden. - -A gyermek legényei előtt megállott s kardjával a közelgő ellenségre -mutatott. - -– Hallottátok fiaim a parancsolatot, itt most meg kell halnunk. Előre! - -A huszárok nem mozdultak. Bolondság volna az. Már zúgott feléjük az -ellenséges lovasság tömegének rettentő robogása. - -A gyermek elhalványodott. Pisztolyát kirántá, belelőtt a huszárok sorába -s azután elhajítá kezéből. S harsány hangon rivallta hozzájuk: - -– No hát én majd megmutatom, hogy kell meghalni. - -Baljával összerántá a kantárszárat és sarkantyuit belevágta a ló -oldalába, villogó karddal, mint a vihar rohant neki az ellenségnek. - -Kiválasztá az ezredparancsnokot. Gróf Schaaffgotsche volt az, vitéz -katona, termetre óriás, oldalán és háta mögött a győzedelmes ezred. S -szemben vele egyetlen huszár s az is gyermek. - -Az összecsapás egy szempillantásig tartott. A gyermek kardja ketté -hasítá az óriás ezredparancsnoknak sisakját és koponyáját. Holtan esett -le lováról. - -A huszárok megmerevedve nézték e jelenetet a távolból. De most a düh, a -szégyen, a hősi kötelesség föltámadt bennük s vadállat bőszült -haragjával ordítva rohantak neki a vasas ezrednek. Hogy megmentsék a -gyermeket, az ő főhadnagyukat. - -Késő volt. - -A gyermek és lova száz kardcsapás alatt esett össze egy halommá. S -keresztül robogott rajta az egész ezred. - -A huszárok közül elesett vagy száz. Csak hatvankettő menekült meg. -Valamennyi: sebbel. - -S midőn a csatának vége lett, gróf Schaaffgotsche holttestéhez oda ment -egy hű szolgája és sírva fakadva holt ura fölött, midőn e mellett -meglátta a gyermeket, kirántá pisztolyát s a gyermek mellébe lőtt. - -– Ez a kutya ölte meg – szólt – az én uramat. - -A gyermek nem hallotta e szót s nem érezte a lövést. Piros vére rózsákat -festett a fehér hóra. - -* * * - -Schmidt, a vén sváb és felesége kiálltak az utczaajtóba s ott -lesték-várták, mikor jön már a fiatal huszár, az ő vendégjük. - -Előttük menekült el az egész tábor, gyalogosok, tüzérek, lovasok, az -egész táborkar, maga a vezér is. Az ő vendégjük nem jött. - -A sváb asszony sírva kérdezett meg minden futó honvédet, hova lett a -veszprémi alispán fia. - -Nem felelt neki egy se. - -Utóbb menekültek a huszárok is. Egy, kettő, egymás után, véresen, -foszlott ruhával, szakadozottan. - -A sváb asszony ezeknél is a gyermek után rimánkodott. Egy huszár -meghallotta s kardjával a város vége felé mutatott a csatatérre. - -A sváb asszony sietve indult meg, hogy fölkeresse a gyermeket. Alig ért -a város közepére, már a vasas ezred jött rá szemközt tömegben, győzve, -trombitahang rivallgása mellett. - -Csak megállt a sváb asszony, mint a sóbálvány. Ezek közt nem lesz már az -ő vendége. - -Haza tántorgott. Nyugtát nem találta. Egyszer sírt, másszor imádkozott. -Hogy az a gyerek meghalt volna, el nem hitte. Bizonyosan elbújt, valahol -a hóban rejtőzik, bizonyosan meghül, megbetegszik, fel kell azt keresni. - -Mikor bealkonyodott, a két öreg kiment a város végére s elment a -csatatérre. Megnéztek minden holtat, a gyermeket nem találták. A -csikorgó hidegben mentek tovább, lámpát is gyújtva, pedig a hó is, a -hold is világított, a csillagok is fénylettek. Végre két holtat találtak -egymás mellett. Az asszony rögtön megismerte, hogy az ő vendégje az -egyik. - -De még akkor se hitte, hogy meghalt. - -Férjét rögtön visszaküldte emberekért és ágybeliért. Ő maga addig -melengette, ápolgatta, siratgatta. - -Haza vitték s levetkőztették a meleg szobában. Irtóztató volt arra -ránézni. Az a gyönge termet hogy össze volt zúzva, az a gyermekarcz hogy -össze volt vágva! - -De a meleg szobában vérezni kezdettek a sebek. Orvost hivtak rögtön s az -bekötözte a sebeket. - -Künt az irtózatos hidegben elfagytak a sebek ajkai. Ezért nem vérzett el -a gyermek. - -A sváb asszony kezén magához jött s szemeit felnyitotta épen Szilveszter -reggelén. - -* * * - -Tavaszra felgyógyult. Kardot többé kezébe fogni nem tudott, de azért -végig harczolta a függetlenség harczát. - -Tizenöt esztendő mulva jöhetett haza Olaszországból s első útja volt a -vén svábot és feleségét fölkeresni. - -Azok már akkor rég porladoztak fönt a dombon, a temetőben. Még sírjukat -se találta meg. - - -HUSVÉTI ÜNNEP 1849-BEN. - -1849-ben husvétkor apámmal nem mentünk atyafilátogatóba sehova, a 49-iki -husvétot tehát otthon vártuk, otthon ünnepeltük, hogy a messze földről -látogató rokonok otthon találjanak. - -Jöttek is nem egy vidékről. Szilasról a Kenessey, Boda, Laszly, Várady -családokból többen, Vasmegyéből Záborszky, Komárommegyéből Takó, -Somogyból Hodossy, Zalából Ujhelyi. Megtelt a ház. Közel rokon, -osztályos atyafi, kis- és közép-nemes nemzetség maradéka, szegényebb és -gazdagabb vegyesen. - -Azután a helybeli atyafiság. Az én falum nemessége két részből állott. A -nemesség kétharmada volt az öregrész, egyharmada volt az aprórész. Az -öregrészen voltak a nagyobb birtokosok, szám szerint kevesebben; az -aprórészen voltak a kisebb birtokosok, szám szerint többen. Az -aprórésziek közt már voltak katholikusok is majdnem feles számmal. -Valamikor egy család volt mind a két rész, mert egy ős birtokán -osztozott. - -Apám az öregrésznek volt inspektora. Azonkívül a negyvenes évek nagy -megyei harczaiban a Deák–Kossuth-párti mezőföldi nemességnek gazdája. -Mai napság az efféle hivatalt háznagynak vagy minek neveznék. Fizetéssel -nem járt, hanem munkával, felelősséggel annál inkább. Ha pedig a -pecsovicsokkal össze kellet verekedni: az ellentábornak abban tellett -legnagyobb gyönyörüsége, ha a háznagyot agyonüthette. Apámmal ugyan ez -nem történt meg, de egy vagy két alkalommal nem is volt messze tőle. - -No de mindez most nem tartozik ide. A husvéti ünnepre természetesen a -helyben lakó nemes atyafiak is átjöttek, ki az első, ki a második -ünnepen, ki ebédre, ki vacsorára. - -Nagy társaság volt együtt. Alvásról nem igen lehetett szó, pedig se a -kártya, se a czigány nem szólt. A forradalmi események elbeszélése elég -ok volt arra, hogy az urak egy pár éjjelen át hajnalig eltöltsék az időt -jó balatonfüredi bor és pipaszó mellett. - -Apám nemzetőri főhadnagy is volt, vagy talán százados is, harczban is -állott, ellenséget is pusztitott, de ezzel nem dicsekedett, sőt inkább -nagyon is nyomta ez eset a lelkét. - -Becsületes és nyílt volt a harcz. Fegyverrel álltak szemben. A horvátok -tizennyolczan, apám tizenötöd magával. A horvát elesett mind, apám -csapatjából is súlyos sebet kaptak ketten. Szemrehányást ő maga ebből -magának nem csinálhatott. - -Hanem csinálhatott az osztrák. - -Windischgrätz még Budán volt. A tuladunai városokban és megyékben még -mindenütt az osztrák parancsolt. A Tisza és Pest körüli harczok híre -csak nagyon szakadozottan érkezett hozzánk. A komárommegyei atyafi -tudta, hogy Komárom még körül van véve. A somogymegyei atyafi tudta, -hogy a horvátok ott a Dráva körül ugyancsak fenekednek. A vasmegyei -atyafi pedig szentül állította, hogy minden harcz hiábavaló, eltipor -bennünket a német előbb-utóbb. Sőt már el is tiport. - -Valami nagy lelkesülés nem volt a társaságban. Valami nagy bizalommal -senki se volt a nemzet véggyőzedelméhez. - -Apám a vérmes emberek közé tartozott. Mikor Jellasich Pákozd alól -elfutott, akkor azt hitte, hogy leverjük az egész világot. Mikor pedig -elveszett a moóri csata s Windischgrätz elfoglalta Budát, akkor meg azt -mondta: jó éjszakát! - -Ha pedig végkép győz a német: akkor a tizennyolcz horvát katona bőrét -rajta fogják keresni s annyit tudott a számtanból, hogy tizennyolcz -katona bőréért egy ember bőre még nem is lesz igen sok. S ismerte -annyira az osztrákot is, hogy az nem fogja mentő körülménynek tekinteni, -hogy az a tizennyolcz katona ellenségként jött ránk, mi pedig csak a -hazát és az alkotmányt védtük. - -Mert hiszen épen csak az volt a baj, hogy a hazát és az alkotmányt -védtük. - -Máskor husvéti szent ünnepen délelőtt az egész család az összes -vendégekkel együtt elment a szentegyházba s részesült az úrvacsorában -is. Délután az ólak, lovak, ökrök, egyéb lábas jószág s a vetések -megtekintése vette el az időt. Mivel mással mulassa magát -ötven-száz-kétszáz holdas ember? - -Most ez mind elmaradt. Templomnál, vetésnél, lábas jószágnál fontosabb -volt az ország ügye. Ezt kellett tárgyalni. - -De bár a hangulat vidám nem volt: azért akadt vidám adoma is. - -A moóri csata után Perczel Mórtól azt kérdezte Csapó József fehérmegyei -alispán: - -– El kellett ezt a csatát veszteni barátom? - -– El bizony pajtás! Ha a határhoz ily közel verjük meg a németet, -mindjárt hazafut. De ha becsalogatjuk az ország közepébe: onnan egy se -menekül. - -Ez már világos! - -Mikor a piskii hídtól viaszaverték az osztrákot, akkor báró Kemény -Farkas azt mondta Bemnek: - -– Tudja-e tábornok, mit fogunk most csinálni? - -– Mit? - -– Uj mappát csinálunk Európának. - -Ez már önbizalom! - -Mikor Windischgrätz jött ellenünk, jobb szárnya Pápán vonúlt keresztül -és egy Hännel nevű őrnagy Bezerédy Ferencz jószágigazgatónál volt -elszállásolva. Ebéd alatt az őrnagy egyebet se tett, csak a -honvédsereget gyalázta. - -– Egy becsületes csatában se lehet megverni ezt a nyúllábú sereget. Csak -fut, csak fut, sehol meg nem áll. - -Darabig csak hallgatta az öreg Bezerédy ezt a gyalázó beszédet. Nagy -pecsovics volt, de jó magyar. Egyszer aztán nagyot ütött öklével az -asztalra s oda kiált a németnek: - -– Addig imádkozzál az istenhez német, míg a magyar meg nem áll, mert ha -egyszer meg talál állni: no hiszen futsz te majd vissza lelked -szakadtáig. - -Mind felugráltak a német tisztek erre a szóra s kardjuk után kapkodtak, -hogy az öreg házi gazdát összekaszabolják. Az pedig fölemelte poharát s -kegyetlen humorral oda szólt: - -– Hanem a mikor majd retirálnak az urak: Pápát akkor is útba ejtsék s -vendégeimül akkor még szívesebben látom az urakat. - -Búfelejtőül ilyen adomák röpködtek az asztal körül. - -Két váratlan vendége is jött apámnak ezen a husvéti ünnepen. - -Az egyik a mi czigányunk volt. Apámnak házatlan zsellérje. Jónás Ferkó -volt a neve. Apám után én örököltem. Most halt meg, alig egy éve, mint -nyolczvan éves öreg nyugdíjas honvéd. - -Befolyást gyakorolt az én életemre is. A pápai fiatal diák mindenféle -ostobaságot meg akart tanúlni az én időmben. A mindenféle tantárgy -mellett még rajz, festés, nyelvek, ének, zene, falábon járás s más -egyéb. Nos hát én a gordonkához láttam. Vettem egy akkora fekete színű -gordonkát, nagyobb volt, mint magam. Tudtam is már rajta a bandában -néhány jó magyar dalt kisérni. Kálmán Farkas barátom és zenetudós társam -oktatgatott. - -De a Ferkó czigányunk is gordonkás volt s egyszer vakácziókor egy -lakodalomra elkérte tőlem a gordonkát egy éjszakára. Odaadtam szivesen. - -Másnap hetvenhét darabban hozta haza egy zsebkendőbe kötve. Lakodalom -után a czigányok összevesztek az osztozásnál s a Ferkó az én -gordonkámmal agyonvert valami öt czigányt és ugyanannyi hegedűt. Persze, -hogy egy czigánynak és hegedűnek se lett utóbb semmi baja, de az én -gordonkámnak nem akadt szabója, a ki összevarrja. Újat venni nem volt -kedvem s így az én zeneművész pályámnak félben kellett szakadnia örökre. - -Nos hát a Ferkó czigány épen husvétra jött haza. Ott volt a piskii -harcznál s egy napon nagyon megszomjult. A víz be volt fagyva keményen. -Mit csináljon már most? - -– Igyál havat. - -– Vizet se örömest. - -De nagyon szomjas volt, lement tehát a piskii híd mellé a jeget beverni -és sapkája segélyével vizet inni. - -A dolog nem lett volna nehéz, csak az a kellemetlenség járt vele, hogy -az osztrákok czélba lövöldöztek arra, a ki lement a mederbe jeget törni, -vizet inni. Ferkó ugyan kiállt valami huszonöt lövést, de egy golyó -mégis összetörte puskaagyát is, a balkarját is. - -Mikor kigyógyult, mint harczképtelen sebesült hazajött s épen husvétra -jelentkezett apámnál. Nagy szíves üdvözléssel fogadták s ezer kérdést -intéztek hozzá: Mi ujság ott a Dunán túl, Tiszán túl, Királyhágón túl? - -Elmondta, hogy Bem generális mind agyon verte már az osztrákot, oláht, -muszkát, szászt, – hírmondót se hagyott belőlük, most százezer emberrel -Pestnek jön, hogy Windischgrätzet hátas tarisznyába tegye. Ő ott hagyta -el Debreczennél, a hol Bem generális épen kifogatott és abrakoltatott. - -Ez már jó hír volt, akár hitték, akár nem. - -Jött azonban egy másik váratlan vendég is. Ez egy Tómics nevű rácz volt -valahonnan Kalocsa vagy Baja vidékéről. - -Őseim Ráczkevéből származnak, nagy rokonságom pedig Dunaszentgyörgyön -bír a Duna mellett. Ez a körülmény hozta magával, hogy nagyapám idejében -még családom egy csomó rácz családdal ismeretségben állott. Ilyen volt a -Tómics család is Budán, Pest- és Bácsmegyében. Ez a látogató ugyan -apámat nem ismerte, de Dunaszentgyörgyön ismerte a rokonságot s annak -ajánlatára egész bátran hozzánk szállott. Útja volt felénk; abban az -időben a ráczokat nagyon könnyen agyonverhették a mi vidékünkön, mert -kegyetlenkedésük rossz hírbe hozta őket, kapva-kapott tehát az alkalmon, -hogy nálunk éjszakára biztos menhelyet találjon. - -Ez a Tómics épen Szent-Tamáson volt, mikor ott az erődöket Perczel Mór -ostrommal elfoglalta. Ötven év előtt ápril nyolczadikára esett husvét s -ekkorra épen hozzánk ért el. - -Ez azután jó híreket hozott. - -– Elvesztünk mi szerbek – úgymond – egészen. Zsivány volt az, a ki -minket a magyarok ellen felbújtogatott. Nem birunk mi azokkal. Én magam -láttam őket, a mikor a mi sánczainkat bevették. Nem is emberek voltak, -hanem ördögök. Most aztán itt vagyunk. Egy sógoromat Perczel generális -Deszpot-Szentivánon saját kapujára akasztatta fel, pedig pap volt a -szegény. Ott Szent-Tamásnál leöltek tízezer szerbet, magam is alig -menekültem. Most pedig kihajtanak bennünket egész Bácskából és Bánátból. -Istentelenség az, a mit a német mivelünk kezdett. Én magam is szerb -vagyok, de kimondom nyiltan, hogy én ezentúl a magyarsággal tartok. - -Könnyei hullottak a rácznak, míg ezt hosszan, részletesen elbeszélte. - -De a rokonok husvéti társaságát ott apám házánál ez a Tómics úgy -felvillanyozta, hogy mindenki poharat emelt s harsányon kiáltott éljent -Tómicsra és a magyar-szerb békességre. - -Erre még jobban elérzékenyedett a vad rácz. - -– Hej az isten áldjon meg benneteket jó urak, egy unokatestvérem halt -meg Esztergomban mag nélkül, oda igyekszem. De én azt hittem, hogy -útközben mégis csak agyonvernek a magyarok valahol. És ime milyen jó -szívvel fogadnak. - -De bizony nem verték agyon. - -Még az örökségét is biztosíthatta Esztergomban s visszajövet is -ellátogatott hozzánk. Egy csomó pénzt is vitt magával. - -Hogy e miatt aztán otthon nem verték-e agyon, ezt már csakugyan nem -tudom. - -A következő évben apám engem felhozott Budára s a szerb nyelvet -megtanúlni ennek a Tómicsnak egy rokonához, Tómics nevű gazdag szűcshöz -adott. Tanított is engem lelkiismeretesen s nagy szeretettel. - -Ott volt háza a Gellérthegy alatt, nem messze a Sárosfürdőtől. Óriási -pinczeraktára volt a hegy alatt. S ebben ötvenháromezer új ködmen egy -rakáson. Sohase születik többé ember a föld kerekén, a ki egy csopron -lásson ennyi ködment. - -A Tómics házának ma már nyoma sincs. Családja is kihalt végképen. De -kihalt az én szerb tudományom is. Egy aszu bodzafabokor él ott, a hol -egykor szerbül tanultam, de tudományomból is csak egy szó maradt meg. Ez -a szó: zbogom. - -Magyarul azt teszi: isten velünk! - - -A MI PÜNKÖSDÜNK 1849-BEN. - -Jött a muszka. Régóta szállongott már a hír, hogy jön a muszka ellenünk. -Hitte, a ki hitte. A pecsovicsok szentül hitték, az aggódó hazafiak -mindig féltek tőle, a vérmes hazafiak mindig tagadták, a rajongó -hazafiak pedig egyenesen várták. Hadd jőjjön a muszka: agyonverjük azt -is, mint az osztrákot. Nem is rajtuk múlt, hogy nem úgy történt. - -Apám az aggódó hazafiak közé tartozott. Egy csomó horvát-osztrák katona -halála nyomta a lelkét. Ha jön a muszka: hátha számon kérik. Becsületes -harczban győzte le őket, de hát az osztrák mikor ismerte el a mi -harczunkat becsületes harcznak? - -Pünkösd szombatján bement Veszprémbe, a megye székhelyére, megkérdezni -az alispántól, Szentkirályszabadjai Rosos Istvántól, hogy csakugyan -jön-e hát a muszka? - -Az alispán mutatja a nyomtatott manifesztumot, mely május 12-én kelt. -Ebben a vérengző Schwarzenberg osztrák miniszter ily szavakat ad Ferencz -József uralkodó szájába: - -»Egyesült velünk fenséges szövetséges társunk, az orosz czár ő felsége.« - -»Az ő hadi seregei a mi kivánságunkra és velünk tökéletes egyetértésben -jelennek meg Magyarországon.« - -»Ne tekintsétek azokat hazátok ellenségeinek, ők királytoknak barátai.« - -Apám egy példányt zsebjébe tett s hajtott haza egyenesen. - -Még azon az estén összehívta a nemességet s megmutatta a Manifesztumot. - -Tehát jön a muszka. - -Négy-öt nappal azelőtt égi öröm tombolt a honfilelkekben, hogy bevettük -Budavárát. - -* * * - -A nemesség gyűlésére meghívta a lelkészt is, Bózsa Lászlót. Kemény -hazafit s fegyvertársát a harczban. Szigoru, komoly arczczal hallgatta a -lelkész apám jelentését s olvasta el a császári Manifesztumot. Akkor ő -szólt: - -– Most pedig urak, én adom elő jelentésemet. Én is megkaptam egyházi -fölebbvalómtól a mai napon a nemzeti kormány utasitását Debreczenből. - -»Hogy a holnapi naptól kezdve minden ünnepnapon és minden csütörtöki -napon egyházi könyörgést bocsássunk az egek urához.« - -»Hogy a jövő hónap hatodik napján szent bőjtöt tartsunk; ételtől, -italtól óvakodjunk.« - -»Hogy naponként kétszer minden templomban minden harang megszólaljon.« - -»Hogy fölkeljen és fegyvert fogjon a magyar nemzet.« - -»Hogy a lelkész oda menjen a nép közé s papi öltözetében a népet a -halált szenvedett Megváltó nevében hősi harczra buzdítsa.« - -– Így szól, nemes urak, az utasitás. És itt van az imádság is, melyet a -vallási és közoktatási miniszter küldött, hogy ekként imádkozzunk. - -A nemes urak közül senki se szólt. Utóbb apám szólt a papnak: - -– Talán olvasná fel komám uram azt az imádságot. - -A pap felolvasta. - -Ott volt a nemesség közt Bárdossy József is, mezőszentgyörgyi nemes, -birtokos, de katholikus vallásu. Sógora a fehérvári püspöknek. A mint az -imádság felolvasása bevégződött, a szakállába dörmögte e szavakat: - -– No püspök-sógor, most az egyszer megtérdellek, most nem szabadulsz. - -Többen nevetni kezdtek a furcsa eszü öreg nemes bolond megjegyzésén. De -elmúlt a nevetés, a mint a pap, Bózsa László kemény képpel közbe szólt: - -– Én mindent megteszek, a mit az én nemzetem kormánya parancsol, de ezt -az imádságot a holnapi szent ünnepen megtoldom a magam imádságával. - -* * * - -Derüs szép nyári nap volt nálunk ötven év előtt Pünkösd napja. Ragyogott -ránk a napsugár, mint istennek szerelme. Mindenki ott volt az úrnak -szentegyházában, még a beteg is. Én is ott voltam az iskolás gyerekekkel -mint köztük való. - -A pap a hazáról tartott szent beszédet. Dicső multról, dicső jővendőről, -sok kegyetlen ellenségről, sok nagy szenvedésről. Azután elmondta: jön a -muszka. Azután elmondta, mit rendel a nemzetnek kormánya. Azután -elmondta a szent imádságot, a melyet küldtek Debreczenből. Utolsó pontja -így szólt: - -»Isten, ki a jóságnak és igazságnak istene vagy, ki a jókat -kegyelmeiddel tetézvén, a bűnösöknek is kész vagy megbocsátani, ha -hozzád folyamodnak, hallgasd meg fohászunkat, hallgasd meg -könyörgésünket! Mentsd meg hazánkat a vad ellenségtől, áldd meg, mint -eddig megáldád, fegyvereinket győzelemmel, hogy messze űzvén őket hazánk -határaiból, szelíd béke boldogitó kebelén áldjuk és magasztaljuk szent -nevedet. – Hallgass meg atyánk, mindenható szent istenünk, a te szent -fiad, a mi urunk Jézus Krisztus által! Ámen!« - -E szavakat lassu hangon, majdnem zokogó hangon mondotta el a pap. - -Akkor egy perczig elnémult, lehajtotta fejét s imára kulcsolt két kezét -rátette a szent-irásra. - -De fölkapta fejét azonnal, belenézett mereven az égbe s imára kulcsolt -két kezét magasra emelte. Hangja zúgott, dörgött, harsogott, a mikor -szólni kezdett: - -– Isten, ki örökkévaló vagy és mindenható vagy, hallgasd meg most az én -imádságomat is. Lelkem keserüségéből és tisztaságából fohászkodom hozzád -én is. A te bölcs akaratod a te szent igédnek szolgájává tett engem. -Méltatlan szolgád vagyok, mert ki is lehetne méltó a te szent igédhez? -De azért híven törekedtem teljesíteni parancsodat Uram és Istenem. -Dicsőségedet hirdettem minden időben s elvezéreltem hozzád az erőtlen és -fájdalmas sziveket. Szent házad falai közül és titkos kamarámból éjjel -és nappal elküldtem hozzád fohászomat, hogy a te végtelen hatalmad és -kegyelmed mentsen meg minket kárhozattól, dögvésztől, pusztulástól, -égnek-földnek ránk szakadásától. Most uj ellenség rohan ránk bőszen, -mint a fenevad, hogy széttépjen bennünket. Ha te elpusztulni engeded ezt -a mi hazánkat, ha te kiirtani engeded ezt a mi magyar nemzetünket: az én -ajakam akkor megnémul örökre s az én szivem bezáródik. Akkor én hozzád -többé nem fohászkodom, hadd jőjjön rám a kárhozat és dögvész, a -pusztulás és égnek-földnek rám szakadása. Porszem vagyok, egyetlen -lehelleted elfú engem a semmiségbe. Bocsásd rám lehelletedet, ha én -elvesztem hazámat és nemzetemet!…« - -Szava elhalt a zokogástól. Vele sírt a szent gyülekezet örege, apraja. - -Akkori tanitónk, most egresi lelkész, úgy tudom, ma is élő ember, írta -le ezt minden iskolás fiú és leány számára. Azután még sok tiltott szót -leírt apám számára is. - -* * * - -Farkas Imre volt a székesfehérvári püspök. Kegyes és derék ember. Nővére -volt Bárdossy József felesége, a ki nemestársunk és birtokostársunk volt -Mező-Szent-Györgyön. Ámbár katholikus, mégis eljött Pünkösd első napján -templomunkba s meghallgatta Bózsa László rettenetes imádságát. - -A második ünnepen korán befogatott s bement Fehérvárra püspök sógorához, -a ki atyafiságos szivességgel fogadta. Szótlanul ette meg az öreg -Bárdossy az ebédet, melynél néhány városi és megyei úr s pár kanonok is -jelen volt. Ebéd után azonban a jelenvoltak előtt azt mondotta a -püspöknek: - -– Tudod-e, püspök-sógor, miért jöttem most hozzád? - -– Tudom. Atyafiszeretetből. - -– Nemcsak azért, hanem azért is, hogy megmondjam neked, hogy most vágd -már földhöz a bibliádat. - -Mindenki elképedt, bár ismerték az öreg hóbortos eszejárását. Csak -várták mit mond még. - -– Csak vágd a földhöz. Beleütött már a mennydörgő ménkő ebbe a mi -szegény, jó hazánkba. A kormány azt rendeli, imádkozzatok érte. Csak a -haldoklóért szokás imádkozni. S ha már egyéb mentségünk nincs, mint az -imádság: akkor már nincs mentségünk! - -* * * - -Alíg várta be a pogány szavakért a megérdemlett szemrehányást. Haza jött -s otthon nyomban elmondotta: - -– No most igazán megtérdeltem püspök-sógoromat. - - -A SEGESVÁRI POLGÁRMESTER. - -1849-ből szól a történet. - -A mint Szebent bevették, oroszt, németet, Heydtét, Urbánt, Skariatint -pokolba kergették, gróf Haller Ferencz ujra elfoglalta kormányzói székét -Segesvártt és Felső-Fejérvármegyében. Fejéregyházi vára volt -rezidencziája. - -Egy napon tagbaszakadt oláh sihedert hoztak eléje. Megkinzott, kirabolt -egy falusi magyar nemes özvegy asszonyságot. Halálra kellett itélni, fel -kellett akasztani. - -Éppen kihirdette gróf Haller a halálos itéletet s éppen térdre hullva -könyörgött a siheder kegyelemért, mikor bejelentik a segesvári -polgármestert, a ki jött egy csomó tanácsbelivel tisztelkedni, a grófot -valami alkalomból üdvözölni. Igazi szászok voltak az istenadták, most -már másodszor, harmadszor öntik ki szivök hazafias érzelmeit, felváltva -magyar kormányzó, osztrák generális, oláh tribun, orosz hadvezér előtt. - -A gróf rögtön beereszté a küldöttséget. A siheder akkor is térdelt, -akkor is könyörgött. A segesvári polgármester díszruhában elmondotta -üdvözlő beszédét. Csak ugy duzzadt magyarságtól, hazafiságtól, -szabadságnak, függetlenségnek forró szerelmétől az a beszéd. A gróf -meghallgatta türelemmel s elbocsátotta az urakat kegyesen. Mikor az -ajtót betették maguk után, a gróf odaszólt a várnagyhoz, a sihederre -mutatva: - -– Vigyétek! A törvényes idő alatt akaszszátok föl. - -A törvényes idő két órai siralomház. - -Két óra nagy idő. Segesvár közel van. Két óra alatt meg lehet fordulni -Segesvárról s közben meg is lehet reggelizni. Az oláh gondolt egyet, -föltápászkodott térdéről s a grófhoz fordult. - -– Nagyságos uram! Mikor ezt a várat az őszszel kirabolták, elvittek ám -innen minden ékszert, aranyat, ezüstöt. - -– El ám! Honnan tudod te ezt? - -– Hogyne tudnám, mikor magam is vittem. - -– Ejnye gazember, hogy merted te ezt megcselekedni? - -– Hogyne mertem volna, mikor a segesvári polgármester ur rendelt ide -fosztogatni s adott is öt forintot jutalomképen. - -– Ejnye gazember, kétszer akasztatlak föl, ha be nem tudod bizonyitani, -a mivel ilyen derék, előkelő urat vádolsz. - -– Hogyne tudnám, mikor minden ékszert, aranyat, ezüstöt az ő belső -pinczéjébe vittünk, ott egy falba befalaztunk s eléje egy száz ejteles -hordót hengerítettünk. Ott van az még most is valamennyi. Rá tudom én -arra vezetni a várnagy urat. Hanem egyet kérek, nagyságos uram! Nem -bánom, ha kétszer felakasztanak, csak az első akasztás maradjon el -mindig. - -A gróf hitte, nem hitte a siheder szavát, de azért a várnagygyal és -nyolcz hajduval azonnal beküldte Segesvárra a polgármester pinczéjét -megvizsgálni. Hát bizony csak megtalálták ott a fejéregyházi várból -elrablott összes ékszert, aranyat, ezüstöt. Ahogy a siheder mondta. - -A polgármesternél! - -A ki egy órával előbb diszruhában biztosította a grófot hazafiságáról s -tisztes polgári erényeiről s mély tiszteletéről – fényes küldöttséggel, -ünnepélyes üdvözlő beszédben. - - -KÉT SZOMORU KÖNYV. - -Az osztrák hadsereg nemcsak fegyverrel harczolt ellenünk 1848-ban és -1849-ben, hanem tollal is. Több proklamácziót sütött el, mint ágyut; -több nyomtatott ívet küldött a levegőbe, mint golyót; minden vesztett -csatája után tíz manifesztumot s minden nyert csatája után ötvenet -bocsátott ki. Ezt a kórságot eltanulták utóbb az oroszok is és -Paskievics herczeg Oroszországból s Lüders tábornok Oláhországból már -magyar nyelvü proklamácziókat küldtek be az országba, mielőtt egyetlen -orosz is átlépte volna a határokat. - -Vajjon az összes felhivások, oktatások, rendeletek, nyilatkozmányok, -utasitások, proklamácziók és manifesztumok gyűjteménye megvan-e -valakinek minden hiány nélkül? E kérdésre alig lehetne igenlőleg -felelni. - -S ennek egyszerű oka van. - -A mint gróf Zichy Ödönt Görgey szeptember 30-án 1848-ban felakasztatta s -köztudomásra jutott, hogy az ellene emelt vádak közt legsúlyosabb az -volt, hogy ő báró Jellasich proklamáczióit rejtegette, attól kezdve -minden osztrák nyomtatványt kiki sietett megsemmisíteni, ha közelgett a -magyar sereg. S viszont a magyar nyomtatványok, Kossuth lángszavai, -manifesztumai hasonló sorsban részesültek mindenütt, a hol csak az -osztrák vagy orosz sereg megjelent. - -De a függetlenségi harcz hivatalos irodalma egyébként is felette csonkán -lehet csak összegyűjtve egyeseknél. Az erdélyi vagy tiszavidéki -proklamácziókat nem igen kaphatták meg a dunántúliak és felvidékiek s -megforditva is így állt a dolog. A legszenvedélyesebb gyűjtőknek is -lehetetlen volt minden nyomtatványhoz hozzáférni, kivált ha elgondoljuk, -hogy az utánkérdezősködés, keresgélés, postán vagy futár általi -küldözgetés egyesekre nézve veszélylyel járt. - -Néha maga az ember is alig tudta elgondolni, hogy juthat valamely -veszélyes nyomtatványhoz. - -Csak egy példát a sok közül. - -Midőn Jellasich báró bevonult Magyarországba s a Balatont már elhagyá: -szeptember közepén egy napon Lepsényben ütötte fel főhadiszállását. -Lakást gróf Nádasdy Lipót lepsényi földszintes, s akkor még, ha jól -emlékszem, nádfedeles kastélyában vett vagy rendelt magának. - -A szomszéd falu, Mező-Szentgyörgy, alig van oda pár puskalövésnyire s a -falu közbirtokossági nemes község volt. A horvát tábort megelőzte rossz -híre s a nép rémülten beszélte, hogy a horvátok, határőrök gyujtogatnak, -ölnek, rabolnak, nőket gyaláznak s mindenféle gonoszságot elkövetnek. -Volt ijedelem a mezőszentgyörgyiek közt is. - -Midőn a horvát előcsapatok már oda értek, a szentgyörgyiek tanácsot -ültek s elhatározták, hogy deputácziót küldenek Jellasichhoz, megkérni a -»kedves« bánt, hogy tartson rendet katonái között s a falvakat ne -engedje kirabolni. Apám is, mint egyszerü nemes s akkor még nemzetőri -főhadnagy, a deputáczió tagjául választatott. - -A deputáczió átment Lepsénybe tisztes magyar ruhában kardosan és -panyókával, a hogy a nemes ember szokta, ha nagy úrhoz ment tisztelegni. -Az őrök mindenütt akadálytalanul áteresztették őket, míg végre oda -jutottak a generális elé. A deputáczió szónoka a szentgyörgyi kálvinista -lelkész lett volna, annál az egyszerü oknál fogva, mert az egész faluban -körülbelől csak ő tudott valami gyöngén németül beszélni. - -A vitéz bán épen jó kedvében volt. Félpongyolában a pamlagon üldögélve s -Kossuth hirlapját olvasgatva fogadta a küldöttséget. A küldöttség -mindjárt bátrabb lett, a mint Kossuth lapját látta s a mint abból -meggyőződött, hogy Jellasich legalább is érti a magyar nyelvet. - -A szónok előadta küldetését Mezőszentgyörgy szabad nemes községének -nevében s előterjeszté a lakosság kérelmét. A bán, kezében a hirlappal, -mosolyogva hallgatta a kérelmet. - -– No lássák – szólt Jellasich – jól nézzenek meg, én vagyok az a -rettenetes horvát bán, a kivel Kossuth úgy ijeszti a nemzetet. Hát van -én rajtam valami ijesztő? - -A küldöttség persze nem mondta meg világosan, a mit e kérdésre -mondhatott volna, hanem azért a küldetésnek lett sikere, mert ott -legalább a horvát csapatok rendszeres kihágásokat nem követtek el s -egyesek kihágása is többé-kevésbbé büntettetett. - -Midőn az ünnepélyes kihallgatásnak vége lett, Jellasich lenyult a pamlag -mellé. Ott volt egy rakás proklamáczió, melyet ő nyomatott Bécsben, -abból felvett egy nyalábot s a küldöttség minden tagjának kezébe nyomott -egy csomót. - -– Ime itt van, ez az én szózatom, láthatják ebből, hogy szándékom jó, -oszszák ki és terjeszszék ezt a nép között. - -Lett hát proklamáczió özönnel. - -De lett még másnap is. - -Jellasich nyitott hintón ülve vonult el a Szentgyörgy fölött elnyuló -fehérvári országúton. Mellette egyik tisztje ült s az előülés tele volt -proklamáczióval. - -A falu lakosai, férfiak, asszonyok, gyerekek kimentek az országút mellé -katonát látni s valamennyien nagy tisztességtudással jó reggelt -köszöntek az előttük elhaladó generálisnak. - -Jellasichnak nagyon megtetszett ez a »lelkesült« fogadtatás s háláját -akként tünteté ki, hogy maga is és tisztje is nyalábszámra szórta ki az -asszonyok és gyermekek közé a proklamácziót. - -– Netek fiaim, – mondá – vigyétek haza, meglátjátok ebből, hogy én jó -ember vagyok. - -Így lett tele falunk Jellasich-féle proklamáczióval. Talán még most is -van belőle valahol, padlásokon, szemét között, rag alatt, ha az egér -harminczegy év alatt meg nem őrölte. - -Midőn az osztrák és orosz fegyver elvégezte már a maga dolgát s -Magyarország le volt igázva, vérébe volt fojtva s a legnemesebb -szellemek sírban, börtönben vagy számüzetésben voltak: Haynaunak eszébe -jutott a két éves korszak válogatott proklamácziónak gyűjteményét -összeszedetni és külön kötetekben kiadni. Mint most a kezdő póéta -válogat költeményeiben, mint a vadkörtében s mire bajuszát ki tudja -pödörni: akkorra már néhány kötet gyűjteménynyel tud előállani: úgy tett -Haynau. - -Két tisztességes vastagságu kötetben adta ki először a szózatokat: -»Gyűjteménye a Magyarország számára kibocsátott legfelsőbb -manifesztumok- és szózatoknak, valamint a cs. kir. hadsereg-főparancsnok -által Magyarországban kiadott hirdetményeknek«. Ez a könyvnek czíme. - -Megjelent két füzetben, magyar és német nyelven. Az első füzet magában -foglalja az 1848. évi szeptember 22-től 1849. évi julius 31-ig terjedő -időszakot; a második füzet pedig az 1849. julius 28-tól ugyanazon év -deczember 31-ig terjedő időszakot. A két füzet összesen 175 különféle -nyomtatványt, felhivást, utasítást, szózatot, oktatást, alkotmányt és -rendeletet foglal magában. Gyakran szomorú, néha komikus, de mindig -érdekes olvasmány. - -Persze, hogy ezek közt egyetlen egy sincs azok közül, melyeket a magyar -kormány, a magyar hadvezérek vagy kormánybiztosok bocsátottak ki. Ezek -az én tudtommal rendszeres, gyűjteményes kiadásban soha sem jelentek -meg. - -De az osztrák és orosz proklamácziók gyűjteménye sem teljes. Legalább -tízszer annyi az egyes ívekben kibocsátott nyomtatványok száma, mint a -mennyi a két kötetben fel van véve. E két kötet csak szemelvényeket -tartalmaz. - -Egy jó bátyám, Mórocza Dániel veszprémmegyei öreg táblabiró mondá -előttem: - -– Három rendeletet olvastam már, melyben a Rákóczy-induló huzatása meg -van tiltva, pedig még egyetlen egy sem adatott ki, melyben meg lett -volna engedve. Ilyen bolond ám, öcsém, a német! - -Valahány csapatparancsnok egy-egy városban megjelent: mindannyi adott ki -a városnak vagy vidéknek vagy vármegyének lakosságához egy-egy vagy néha -több proklamácziót. Hát a császári biztosok, a kik Windischgrätz -herczeg, vagy a kik Haynau és Paskievics hadserege mellé neveztettek ki, -mennyi kiáltványra pazarolták ők a papirt és nyomdafestéket – ki tudná -azt megmondani? Mind ez nincs benne abban a két kötetben. - -Könyvészeink megmondhatnák: vajjon Varsóban jelent-e meg orosz szerzőtől -valaha valamely magyar nyomtatvány. Mert Haynau gyűjteményében ilyen is -van. - -Paskievics beszél ebben a magyar nemzethez. - -»Magyarország lakói!« Így kezdi beszédét. - -»Törvényes uralkodótok felhívására, ki legmagasb uram segítségét igénybe -vette, a főparancsnokságom alatt álló sereg az osztrák hadsereggel -egyesült, helyreállítandó a törvényes rendet, mely honotokban a lázadás -fegyverei által erőszakosan felforgattatott.« - -»– A császár, az én uram, nem hiheti, hogy a nemzet többsége ősi -erényét, királya családjához való vele született hű ragaszkodását -eltagadhatta volna.« - -»Az orosz hadsereg országtokba nem mint ellenség lép fel, hanem -királytok által hivatva vonul be. Ha ti aztat mint ellenséget -fogadnátok, ily merénylet következményeit megérezenditek.« - -»Vajha intéseim benneteket bánatra és megadástokra bírhatnának és így -egy véres háború szörnyeit tőletek elháríthatnák. Felséges uramnak ez -legbensőbb kivánsága.« - -Varsó, május 23-án (junius 4-én) 1849. Varsói herczeg, eriváni gróf -Paskievics tábornagy és ő felsége az oroszok császára hadseregének -főparancsnoka.« - -Kevés kihagyással így szól a varsói magyar kiáltvány. Vajjon ki -fogalmazhatta azt magyarul, vagy ki fordíthatta azt le magyarra Varsóban -1849-ben? - -De ha Varsóban valaha jelenhetett is meg magyar nyelvü okirat, -Predeálban, a mai Romániában valószinüleg sohase jelent meg. - -Csak 1849-ben junius 19-én. Itt és ekkor keltezi Lüders gyalogsági -tábornok és a császári ötödik orosz hadtest parancsnoka azt a -proklamácziót, melyet »Erdély lakosaihoz« intézett. - -Ez már magyar nyelven is németül beszél. - -»Valamint én, – úgymond – most szent kötelességemmé teendem minden -józanoknak menedéket nyujtani, – úgy ellenben a szemtelen csendháborító -és gonosztévő, ki a rendrei felhivást gúnyolni merészli, reszkessen a -büntetéstől, mely keményen és borzasztólag utolérendi őt.« - -Ilyen hangon beszéltek Magyarország függetlenségének hőseihez abban az -időben! - -De ne feledjük, hogy Lüders, noha orosz generális, de német születésü -volt. Csak a német értett akkor ehhez a nyelvhez. - -A Haynau-féle gyűjtemény első kötetében mintegy húsz darab fejedelmi -kiáltvány van felvéve. Ezek közül hét darab Ferdinánd király nevében -adatott ki, egyet Ferdinánd és Ferencz József kettős és közös aláirással -bocsátottak ki, a többi tizenkettő mind Ferencz József nevében lőn -kibocsátva. - -A miniszteri ellenjegyzés e fejedelmi manifesztumok legnagyobb részén -teljességgel hiányzik. Magyar miniszter ellenjegyzésével csakis azon -fejedelmi rendelet van ellátva, mely Bécsben, illetőleg Schönbrunnban -1848. október 3-án kelt. Ezt Récsey Ádám magyar miniszterelnök irta alá. - -Ki volt ez a Récsey Ádám? Mikor, miért, miként s meddig lett és volt ez -magyar miniszterelnök? Midőn rendelete Budapestre, az együtt volt -országgyülésre megérkezett: a képviselők közül senki sem tudta, hogy ki -légyen ez az úr. Kossuth rettenetes humorral tette tönkre ennek a jámbor -és ismeretlen embernek még ismeretlenebb tekintélyét. Hogy az -országgyülés nem fogadott neki szót, az természetes. - -Hanem azért a képviselőket felette érdekelte ennek az embernek kiléte s -honnan való származása. A képviselők találkozásánál, házban, folyosókon, -ebédnél egy délután csak erről folyt a szó. - -Gróf Batthyány Lajos és egész kabinete ugyan lemondott már, de miután -még uj kabinetet alakitani nem lehetett, törvény és alkotmány szerint és -parlamenti gyakorlat szerint gróf Batthyány volt a törvényes -miniszterelnök. Schönbrunnban is, Pesten is, az országban is, az -udvarnál s a képviselők is őt tartották miniszterelnöknek, s ime egy -szép napon csak előáll Récsey, mint berekből a róka, s kinevezi magát a -magyar kabinet elnökének, holott magyar kabinet épen akkor nem is volt. - -Deák Ferencztől egész naivsággal kérdé Vermes Illés pápai képviselő, -hogy lehetett Récseyt ilyen méltóságra kinevezni. - -– Gondold csak meg, – mondá Deák – hogy olyan együgyü ember is van a -világon, a ki kihuzott rossz fogát nem dobja el, hanem elteszi és -magával hordozza a zsebjében; mikor aztán valakivel fogad, hogy neki még -minden foga megvan, azt hiszi, megnyerte a fogadását, ha a zsebjében -levő fogat is fogai közé számíthatja. - -– Én pedig fogadnék rá – kiáltott fel Ányós István, a zirczi követ, – -hogy Illés barátom zsebjében is van vagy kettő. - -Igaza volt s lőn rettentő kaczagás. - -A 48-iki nemzetgyülés tagjai gyakran kaczagva néztek a vihar elé, mely -elsöpörni fenyegette mindazt, a mi nemes és drága volt. De gyakran és -válságos pillanatokban e kaczaj tartá fenn a nemzet számára a -bátorságot, a bizalmat, az önérzetet. Pedig ezekre bizony igen sokszor -nagy szükség volt. - -Ferdinánd első manifesztuma, mely Haynau gyüjteményébe felvétetett, -szeptember 22-én kelt Schönbrunnban. Miniszteri ellenjegyzés nincs -rajta. Ez napvilágot nem igen látott s a képviselőknek nem is volt róla -tudomásuk. Valószinüleg Deák Ferencz sem tudott erről, mert Lustkandl -elleni művében e fejedelmi nyilatkozatra nem hivatkozik, pedig ebben még -a bécsi kamarilla is nyiltan, világosan, határozottan elismeri a 48-ki -törvényeknek közjogi érvényét és alkotmányos hatályosságát. - -Azon rendelet, mely gróf Lamberget nevezi ki Magyarország kormányzójává, -szeptember 25-én kelt. Két nap mulva Lamberg a hajóhidon megöletett s -kinevezési rendelete is csak esetleg jutott az országgyülés tudomására. -Később október 20-iki rendeletében keservesen panaszkodik Ferdinánd, -hogy gróf Batthyány Lajos miniszterelnök Lamberg kinevezési rendeletét -semmiképen nem írta alá. A bécsi kamarilla urai tehát ezt óhajtották -volna! - -Általában sok komikum, rettentő komikum van a kinevezési rendeletekben. -Lamberget kinevezik szeptember 25-én s a nép megöli őt szeptember 27-én. - -Báró Jellasichot kinevezik október 3-án, a mikor már futott hadseregével -együtt Bécs felé, miután négy nappal előbb Pákozdnál megveretett. - -Windischgrätz herczeget kinevezik október 16-án s ő elveszti az egész -hadjáratot. - -Utána 1849. ápril 12-én kinevezik Weldent s ennek hadseregét nyomban -agyonverik Nagy-Sarlónál. - -Haynau május 30-án katonai teljhatalmu kormányzóvá s Géringer-Oderberg -junius 4-én polgári kormányzóvá neveztetett ki. Mindakét kinevezési -okmányt Schwarzenberg herczeg kontraszignálta, az a gonosz miniszter, a -kit Széchenyi »Rückblick« czimü művében »vérszagu«-nak nevezett. - -Rendeletek vannak a gyüjtemény első kötetében Windischgrätztől, -Haynautól, Jellasichtól, Wrbnától, Kempentől, Weldentől, Gerstnertől, -Heyntzetől, Paskievicstől és Lüderstől. Gyászos emlékü barbár nevek, -melyeknek egyikéről, másikáról alig tudjuk, hogy a világon volt-e -valaha. Legtöbb rendelet van természetesen Windischgrätztől és -Haynautól. Ők ketten hatalmaskodtak Magyarországban legtöbb ideig. - -Gróf Wrbna altábornagy és hadtestparancsnok volt. Cseh származás, -valóságos véreb természettel. A mint lábát betette Magyarországba 1848. -deczember közepén, azonnal ostromállapotba helyezte Pozsonyt, mind a -várost, mind a vármegyét. A házmester-rendőrséget, melyet most -Szentpétervárott a nihilisták ellen alkalmaznak, ő találta fel először -és ő alkalmazta az orosznál is gonoszabb módon. Ő a háziurakat tette -rendőrré s a kinek házában gyanus egyén megfordult, azt hadi törvényszék -elé állítá. 1849. január 7-én Budát és Pestet, Pest-, Esztergom- és -Fehérmegyét s a Jász-Kun kerületeket; február 12-én pedig Hont- és -Nógrádmegyét helyezte ostromállapotba. Rendeleteiben mindenütt különös -gondot fordított a háziurakra. - -De a sipkákra is. Január 31-én kiadott itt a fővárosban egy rendeletet, -melyben szóról-szóra azt mondja, hogy a magyar harczi szellem főleg a -sipkának, vörös tollnak és fekete szalagnak viselésében nyilatkozik; a -ki tehát ezentúl ilyes valamit viselni merészel, az rang- és -életkorkülönbség nélkül befogattassék a legközelebbi katonai -szállítással elvitessék s valamennyien egy haditestbe soroztassanak. -Ugyanő ápril 7-én elrendeli, hogy Budán és Pesten kocsira ülni és az -utczán kocsizni szorosan tiltatik, s a ki kocsizni akar, annak a katonai -hatóságoktól engedélyt kell kérni. Nem volt kivétel még az orvosokra -sem. Ezzel a fiakker-rendőrséget akarta felállítani. - -Kempen altábornagy már szelidebb megbizásokat teljesített. Ő 1848. -deczember 31-én Pozsonyban kiadott rendeletével az osztrák katonák által -elkövetett károk megtéritését igéri meg, 1849. márczius 17-én kiadott -rendeletében azt mondja, hogy a ki fegyverét a katonai hatósághoz be nem -adja, azt ugyan hadi törvényszék elé kell állítani, de ő azt eddig nem -tette és ezután sem teszi, de ha valaki a fegyvert és lőszert be nem -szállítaná, az ellen mégis a rögtönitélet szigorát fogja alkalmazni; -végül pedig Nagyszombat, Bazin és Szent-György városok részére dicsérő -oklevelet állít ki, amiért ezek az osztrák hadsereg részére önként -ujonczokat adtak s ugyan ily fajta érdemekért megdicséri Mosonyvármegyét -is s különösen annak alispánját, Kroner Lajost, »a fejedelem iránt, mind -azon incselkedések mellett, melyeket a lázadó párt részéről tűrnie -kellett, bebizonyított rendületlen hűségeért.« - -Gerstner és Heyntzel generálisok a budapesti katonai parancsnoksághoz -tartoztak s ők különösen azok ellen folytattak hadjáratot, kik a -plakátokat a falakról letépik. Elnevezik őket garázda embereknek, a -kiknek a tisztességről s a császár iránti tiszteletről rossz fogalmaik -vannak s fenyegetik őket mindenféle veszedelemmel és szigoru -büntetéssel. - -Windischgrätznek egyik legérdekesebb kiáltványa az, mely márczius hó -11-én kelt. Ebben szóról-szóra azt mondja: - -»Az ügy, melyért a pártütők küzdenek, sem az országé, sem a nemzetiségé. -A pártütők nyiltan a fölforgatás és kommunizmus bajnokai. S ezért oly -emberek harczolnak, kik Európának minden országaiból számüzettek.« - -»Az emberi nemnek ezen söpredékét a pártütő Kossuth a haza áldott -földjére gyüjtötte. A fővezérek, egynehányat kivéve, mind külföldiek. -Száz fogoly közt legalább hatvan különféle nemzetből való egyén, a többi -negyven magyar nyelvünek legalább fele erőltetve szolgál. A munkás -földmivelő, a szorgalmas polgár s a nemességnek többsége mit sem akar -tudni a pártütésről.« - -Erre mondá ifj. Pázmándy Dénes Windischgrätznek, kivel épen ez időben -gyakori találkozása és érintkezése volt a kremziéri alkotmány -megbeszélése tárgyában, a következő szavakat: - -– Herczegséged helyén én azt a proklamácziót ki nem adtam volna. Ha az a -szedett-vedett, csőcselék nép is itt-amott megveri az osztrák seregeket: -mi történnék akkor, ha a magyar nemzetnek színe-java fogna fegyvert. - -– Hiszen az fogott fegyvert, – felelt Windischgrätz, – csakhogy Bécsben -mindig egy csomó prókátort tukmálnak rám proklamácziót készíteni. Nem ér -ez semmit, csak az hódol meg előttem, a kit meghódítok; kard és golyó -világosítja fel ezt a népet, nem a proklamáczió. - -E párbeszédet én Deák Ferencztől hallottam, kinek maga Pázmándy Dénes -beszélte el. - -Mulatságos Haynaunak a nagy-igmándi főhadiszálláson kiadott ama -»híradás«-a, melyben a csatatereken talált golyók árát szabja meg. Hat -fontos ágyugolyó öt krajczár; tizenkét fontos tíz kr. – hét fontos -granát tizenöt kr. – tíz fontos bomba tizennyolcz kr. – harmincz fontos -bomba harmincz kr. – hatvan fontos bomba hatvan kr. Minden ezüst pénzben -számíttatott. Zsidók megkisértették a golyók beszállitását, de miután az -igért pénzt nem kapták meg, ők is abban hagyták. - -A zsidókra különösen haragudott Windischgrätz is, Haynau is. Amaz -elrendelé, hogy zsidóknak levelet szállítani, hírt hordani, félelmet és -bizalmatlanságot gerjeszteni, statáriális akasztófa büntetés mellett -eltiltatik; ha pedig egy zsidó elitéltetik, az illető zsidóközség, -melyhez tartozott, huszezer pengő birsággal büntettetik. Tehát ép úgy, -mint Khinában. - -Haynau pedig az óbudai és pesti zsidókra »ismételt gyalázatos és -törvényellenes lázadó magaviseletükért« azt a hadi sarczot rótta, hogy -ingyen tartoznak adni: negyvennyolczezer köpenyeget, hetvenhatezer -nadrágot, kilenczvenötezer pár csizmát, százhuszezer inget, gatyát; -harminczhatezer nyakravalót, negyvenhatezer rőf posztót, ezerötszáz -mázsa csizmának való bőrt egy hónap alatt, továbbá száz lovat, -harminczkét pár lószerszámot, százkilenczvenhat kumetet és harminczöt -nyerget négy nap alatt. - -Szegény zsidók! No hiszen volt lótás-futás e pár nap alatt, hogy a -sarczot kiteremthessék. Természetesen kész pénzen kellett megváltaniok a -sarcz legnagyobb részét. - - -AGGODALMAS NAPOK. - - -I. - -A forradalom zaja elnémult. Eltompult már a nagy fájdalom is, melyet -vértanuink kegyetlen halála idézett föl. A főváros rémnapokat élt, a -kényuralom dühe még egész erejével tombolt itt, Haynau még ura volt a -helyzetnek s minden hazafi életének s minden magyar család -boldogságának, de a vidék kis falvaiban már, ha nem is teljes nyugalom, -legalább a kedélyek csöndessége vissza kezdett térni. - -A mi kis falunk novemberben látta az utolsó vasas németet. Talán az -elsőt is. Villogó fegyverüket, fénylő taréjos sisakjaikat és -mellvértjüket mi gyermekek megbámultuk, öregeink azonban kerülték a -velük való találkozást. Vége volt már a harcznak, földön feküdött a -nemzet, korlátlanul parancsolt a győző, hiában való lett volna minden -dacz, minden vitézkedés. Aztán csakhamar elmentek nyakunkról a vértesek -s a mi falunkba többé nem tette be német a lábát. - -Vége lett a szomorú évnek s következett az 1850-ik év, melyben a -kényuralom telepedett meg Magyarországon. Mi kívül estünk minden nagy -vonalon, melyen egy nemzet történetének sorskereke végig döczög vagy -végig robog, falunk nem pusztúlt el, házaink le nem égtek, halottaink se -voltak nagy számmal, néhány ifjú volt besorozva s olasz földre -elhajszolva, de ezek távolléte se tünt fel valami nagyon, midőn oly sok -nemes élet kioltása, oly sok nemzeti szerencsétlenség lehetett a -mindennapi beszéd tárgya. - -Társadalmi életünk az 1849 és 50 közti télen csaknem úgy folyt le, mint -az előbbi években. Ugyanazon rokonok és jó barátok összejöttek -esténként, kedvük ki nem tört, mint máskor; czigány nem húzta a nótát, a -felköszöntők nem voltak oly harsányak, a nemzet bujdosó nagyjairól csak -halkan emlékezénk meg, de azért régi társaságaink külső alakja nem -változott. - -Még csak túlságos aggodalomban se valánk. A magyar pénzt eldugtuk az -eresz alá, a honvédfegyvereket, kardokat, puskákat eltemettük a kutak -fenekére s itt-ott a föld alá; zászlóinkat összeszabdaltuk, a rájuk -hímzett jelszavakat kibontottuk, megsemmisítettük, a nemzeti kormány -szózatait, kiáltványait régi kutyabőrbe kötött papi könyvek táblái alá -rejtettük s a könyveket padláson pusztítá az egér; nem igen féltünk a -vizsgálattól sem, mert nem volt okunk félni kémektől, feladóktól, -árulóktól. - -Csak a holtak lehettek árulóink. A kiket Jellasich hadseregéből nyilt -csetepatéban megtámadtunk s leöldösénk: azok csontjai ott porladoztak a -határban szanaszét. Ha jönne vizsgálat ellenünk, ha megtalálná e -csontokat, ha ráismerne az elejtett vitézekre: csak ebből támadhatna -veszedelem. De apám a nemzeti harcz utolsó napjaiban még az őszön ezeket -is összeszedette s bizalmas emberek segélyével jól elrejtett helyre, a -bozótba temettette el. Ott már elnyelte őket az iszap, megállt felettük -a víz, összeborúlt a nádas, jég- és hó-kérget vont föléjük a tél; ki -kereshette, ki találhatta volna meg a földnek, viznek, hónak és jégnek -fenekén pihenő holtakat? - -Megyei tisztviselőink maradtak a régiek. Csodálatos ábránd tölté el -honfigondtól terhes elméjüket. Lehetetlennek tartották, hogy legyen -földi hatalom, mely az ősi alkotmányt véglegesen eltörölhesse. Azt -hitték; legföljebb egy évig, két évig tart a zimankós idő s addig -kötelessége a vármegye minden tisztviselőjének kitartani; a mit lehet, -minden jót megtenni, s a mennyire lehet, minden rosszat elhárítani. Tíz -évvel később ugyan a vármegyeház termében az volt a jelszó, hogy -»meghalt«, a ki »szolgált«, de 1850-ben még nem így gondolkodtak -öregjeink. S jól tették. Sok jó hazafi életét és szabadságát mentették -meg. De azt is jól tették, hogy a mikor ez az ábrándjuk szétfoszlott s -az önkényuralom véglegesen megtelepedett: ott hagyták a szolgálatot s -hazamentek szántani, vetni. A kik ezentúl is ott maradtak: azok maguk -készíték maguk számára a politikai halált. - -A szolgabiró apámnak jó ismerőse s távoli rokona, az esküdt jó barátja, -jó komája volt. Bent a megyei központban is derék férfiak, rokonok, jó -barátok vezették az ügyeket; tőlük félni nem lehetett okunk. Arra -természetesen nem igen számítottunk, hogy zsandár is van a világon s -hogy esetenként a legutolsó zsandárnak is több hatalom lesz kezében, -mint egykor a legelső alispánnak. - -Közelgettek a husvéti szent ünnepek. S minél több idő telt el az -októberi véres napok után, annál nyugodtabbak valánk. - -Egy esős, havas, szeles, barátságtalan, sötét éjszakán kopogtatnak -ablakunkon. Mind aludtunk már, de apám rögtön fölébredt s ajtót nyitott. -A járási központból jött egy levélhordó ember, levelet hozott apámnak az -esküdtől. A levélben ez volt: - -»Édes komám! Baj van; a zsandárfőhadnagy keresi a horvátokat, holnap -idejében künt lesz az egész komissió, hozzon rendbe mindent, mert -különben elvesztünk. Egyébiránt maradtam atyafiságos szeretettel. Fodor -László.« - -Természetesen az esküdt is csak olyan bűnös volt, mint apám. - -Apám rögtön felöltözött, a levélhordónak adott egy ital bort s elküldte -az istállóba a cselédek közé, hogy fekügyék le. Megnézte az órát, az -épen éjfélt mutatott. Kezébe vette fokosát s elindult fölverni legjobb -barátait és rokonait a fekete éjszakában. - -Tizenöten voltak azok, kik Jellasichnak egy fontos depessel ellátott -küldönczcsapatját, tizennyolcz emberét megtámadták s nyilt mezei -duellumban lekaszabolták. Ezt a tizennégy bajtársat kereste fel, maga -volt a tizenötödik, a vezető. Mind a tizennégy nyugodtan aludt ágyában s -valamennyinek megmondá, hogy rögtön keljenek föl, öt-hat-tíz szomszédját -mindenki értesítse s hajnali három órára a falu minden férfia ott legyen -a templomban. - -Ott is volt. Nemes, paraszt, pápista, kálvinista, zsidó, czigány, öreg -és ifjú egy csomóban. Csak az asszonyok és gyerekek nem voltak ott. - -Apám közlé, mi fog történni a mai napon s minő veszély fenyegeti a -falut, ha a vizsgálat sikerrel működik. - -A lelkész, egyike a legbátrabb és leglelkesebb férfiaknak, maga is -családapa sok gyermekkel s ő is részes a horvátok leverésében, gyönyörű -beszédet tartott, melyben kifejté, minő undok bűn az árulás és árulkodás -s minő szép volna az, mire ő bizton számít, ha falunkban nem találkoznék -áruló. - -Az együtt levő gyülekezet erős hittel kiáltott föl, kiáltása zúgássá -vált, hogy falunkban nem lesz áruló. - -– Ha pedig lesz, – kiáltá egyik – se neki, se fiainak nem lesz nálunk -maradása, kiirtjuk utolsó iziglen. - -Szétmentek. Ezen a hajnalon a kis gyermekeken kívül nem aludt a faluban -senki. Reggelre, mikor a vizsgáló küldöttség a faluba ért, minden ember, -minden asszony és minden cseléd tudta, hogy mit feleljen s mit ne -feleljen, ha kérdezik. Hanem azért nyugodt volt a falu s a küldöttségnek -még bámulója se akadt végig a hosszu utczán. - -Pedig a hegyes sisaku, vállrojtos, fényes kiállitásu zsandárokat oly -tömegben ekkor látta először a falu népe. Köztük legfényesebb a -zsandárfőhadnagy, egy félig magyar, félig német férfiu, de a ki -engesztelhetlenül gyűlöli a magyart s ha rajta állott volna: kiírtja -fajunkat egy lábig. - -Folyt a vizsgálat egész nap. Ki lett hallgatva száz ember. Egy se tudott -a harczról semmit, egy se látta a horvátokat se élve, se halva. Dél felé -már a zsandárfőhadnagy fele bajuszát elrágta dühében. - -A kihallgatásokat a szolgabiró maga vezette. A főhadnagy minden -kihallgatásnál jelen volt s folyton keményebb rendszabályra nógatá a -szolgabirót. Kínoztatni akará az embereket. Kezében volt valami névtelen -följelentésben az egész tényállás s látta, hogy mindenki kisiklik -kezéből. Dél felé végre azt mondá a szolgabirónak, hogy ha keményebben -nem veszi a dolgot, maga fogja szolgabiró nélkül a vizsgálatot -teljesíteni. A szolgabiró azt mondá: - -– Nohát majd keményebben veszem. - -Épen egy ősz, roskadt, öreg embernek, a nyolczvan éves Baditz Péternek -kihallgatásán volt a sor. A szolgabiró vad nyerseséggel kiáltott rá: - -– Hát kend mit tud? Beszéljen szaporán. - -Az ősz, roskadt ember kiegyenesedett a »kend« szóra. Nemes ember volt s -1790 óta minden tiszujitásnak és követválasztásnak szereplője. - -– Ha én kend, akkor kend is kend, szolgabiró uram! - -S aztán nagy méltatlankodva odafordult a jelen volt községi és -küldöttségi tagokhoz s így folytatá: - -– Ebadta kölyke, apját, öregapját, de még magát is én választottam -szolgabirónak és mégis csak »kend«. - -A szolgabiró is nyakas ember volt. Egyike a legbüszkébb, legelőkelőbb s -legvagyonosabb dunántúli és dunáninneni köznemesi családoknak. -Felpattanó hangon mondá az ősz embernek: - -– Megfogja kend a nyelvét, vén gazember, mert különben ötven botot -veretek kendre. - -Ez irtózatos fenyegetésre megtántorodott a vén nemes. Ajkai reszkettek, -de a nagy indulat megülte szivét s szólni nem tudott. Végre könyei -előtörtek s azt mondá a körülállókhoz: - -– Fiaim, én már rokkant ember vagyok, de legöregebb vagyok köztetek, -eltűritek ti ezt szó nélkül? - -Embereink közt fájdalmas és haragos zúgás hangja kezdett emelkedni. A -zsandárfőhadnagy végig nézett a népen s látta, hogy itt és most az ő -zsandárerejével nem lesz tanácsos e néppel végletekig vinni a dolgot. -Azt mondá a szolgabirónak, hogy ő maga fogja az öreget kihallgatni. S -aztán oda fordult hozzá: - -– Ön Baditz úr nincs vádolva semmivel, nem is lesz semmi bántódása, ön -már koránál fogva sem vehetett részt ő felsége a császár vitéz -katonáinak legyilkolásában, öntől ennélfogva is megvárom, hogy a mit -hallott, a mit tud: azt itt a biróság előtt híven el fogja mondani. - -– Nem mondok semmit, – mondá daczosan az öreg. - -– De hát ön mindent hallott, mindent tud. - -– Mindent tudok, de nem mondok semmit. - -Fölugrott a zsandárfőhadnagy s rárivallt: - -– Akkor előttem is csak »kend« s én kendet vason vitetem be Veszprémbe. - -– Teheti. A főhadnagy úr mondhat engem kendnek, ez nem haragít meg, mert -a főhadnagy úr csak egy zsandár, de ez itt ni – s ekkor rámutatott a -szolgabiróra – csak oly igaz nemes ember volna, ha volna, mint magam. -Szégyen, gyalázat. - -A főhadnagy oda fordult a szolgabiróhoz és németül mondá neki: - -– Ilyen kutya néppel még nem találkoztam, hanem majd kiverem én ebből a -nemességet is, a titoktartást is. - -Szerencse, hogy rég elmúlt már ekkor dél s hogy az ebédre hívták a -küldöttséget. Ebéd alatt és után arra a meggyőződésre jutott a -főhadnagy, hogy ez alkalommal hiábavaló minden kisérlet, jobb lesz a -vizsgálatot abban hagyni s más alkalommal s jobb készülettel kijönni. - -Kapva kapott ez ürügyön a szolgabiró is s a küldöttség valamennyi -zsandárjával, úgy a hogy jött, délután visszament a járási székhelyre. A -nép megint nem bámulta őket, csak a kutyák ugatták meg a katonás rendben -kivonuló zsandárcsapatot. Mivelhogy ilyet ők is most láttak legelőször. - -A második vizsgálat már sokkal részletesebb volt, mint az első. De nem -sikeresebb. - - -II. - -Az első kihallgatás után több idő, körülbelül pár hónap telt el a -nélkül, hogy a vizsgálat folytatásáról bármi is hozzánk kiszivárgott -volna. Már-már azt hittük, nem lesz az egészből semmi. Egyébiránt -bíztunk az esküdtben, sőt minden látszólagos durvasága daczára bíztunk a -szolgabiróban is. Hiszen magyar ember s atyafi volt ő is. - -Időközben apám valami névnapra átrándult egyik rokonunkhoz, egyik -távolabb eső faluba. Sokan voltak együtt a névnapi köszöntőn, egész -éjjel folyt a mulatság, túlnyomólag rokonok és ismerősök voltak jelen. -Természetesen nem egyszer előjött a szó a szent-györgyi vizsgálatról s a -horvátok leöletéséről is, melyről ott abban a bizalmas társaságban is -mesésnél-mesésebb hírek és hallomások merültek föl. - -Apám könnyen érthető óvatossággal hallgatott az ügyről és sehogyse volt -hajlandó arról részletesen nyilatkozni. Hallgatagságában azonban nem -maradhatott meg. Később oly sokan, oly következetesen s oly rohamosan -ostromolták, hogy mondja el a horvátok lekonczolásának történetét, hogy -a társaság tagjai iránti sértő bizalmatlanság kitüntetése nélkül -lehetetlen volt a hallgatás. Hosszú és erőszakos nógatásra elmondta -tehát apám az egész esetet. Hiszen erkölcsi lehetetlenség volt -feltennie, hogy abban a társaságban áruló vagy ostoba fecsegő lehessen. - -És mégis volt. Alig egy hét mulva nálunk termett a vizsgáló küldöttség s -apám elbeszélése meglehetős hűséggel irásban meg volt a -zsandárfőhadnagynál. Magával hozta a küldöttség a megyei főorvost is. - -Az esküdt a vizsgálat napján eleve megsúgta apámnak, hogy a zsandár -mindent tud s hogy ha valaha, most lesz szükség óvatosságra és -ügyességre. Különben a halálos veszély, melyet már elháritottnak -hittünk, nyakunkra bekövetkezik. A falubeli emberek megbízhatóságában -egyébiránt nem volt okunk most sem kételkedni s e tekintetben a helyzet -nem volt rosszabb. - -A kihallgatásokat most is a szolgabiró vezette s azok élét néhány mit -sem mondó tanu kikérdezése után apám ellen irányozta. A zsandárfőhadnagy -feszülten figyelt minden szóra és a kezében volt tényállással veté egybe -apám minden szavát. - -A szolgabiró kemény, pattogó hangon mindenekelőtt az elkövetett bűntény -iszonyuságára figyelmezteté apámat. - -– Tudja-e ön – mondá – hogy ama tizennyolcz vitéz, Handits Milivoj -hadnagygyal élén, báró Jellasich üzenetét s depeseit vitte Roth -hadseregéhez. Tudja-e, hogy e csapat leölése miatt Roth hadserege nem -nyert értesülést, nem csatlakozhatott b. Jellasich hadseregéhez s -ennélfogva ő felségének, legkegyelmesebb császárunknak e hadsereghez -kötött czélja meghiusult, sőt Roth hadserege kapituláczióra -kényszerittetett. A tényállás földeritésével tehát nemcsak egy orgyilkos -ténynek, hanem egyuttal egy vakmerő felségárulási ténynek tettesei is az -igazságszolgáltatás kezébe jutnak s magas kormányunk abban a helyzetben -lesz, hogy a trón és nemzet ellen elkövetett ezen rettenetes tényt -illőképen megtorolhatja. - -Úgy beszélt a szolgabiró, mint egy zsandártiszt, vagy egy -Haynau-vérbirósági auditor. A zsandárfőhadnagy megvolt elégedve a -beszéddel. - -Apám csak a fejével intett, mintegy mutatván, hogy ő mind e nagy dolgot -jól tudja. - -– Beszélje el tehát, a mit tud; hogy történt az eset s kik voltak a -tettesei. - -– Nem tudom elmondani, – felelte apám. - -– Miért? - -– Nem tudom minden részletét, mende-monda kósza beszéd után pedig nem -akarok semmit se mondani. - -– Gondolja meg, hogy szabadsága és élete forog koczkán. - -Apám nem felelt. - -Ekkor felugrott a zsandárfőhadnagy s azt mondá a szolgabirónak: - -– Most majd én veszem az ügyet a kezembe. - -S oda állva apám elé, kezében a névnapi elbeszélés részleteivel egy -papiron, nyersen kérdezé: - -– Hol volt ön 1848-ik évi szeptember 28-án, midőn Handits Milivoj -hadcsapata Lepsény és Mező-Szent-György közt felkonczoltatott? - -– Útban voltam Balaton-Füred felé. - -– Mit keresett ott? - -– Családomhoz mentem, melyet a horvát tábor elől oda vittem. - -– Kivel tudja ezt bizonyítani? - -– Hivatkozhatom-e helybeli tanukra és cselédeimre? - -– Nem ér semmit. - -Apám gondolkodott. Csodálatosan éles emlékező tehetsége nem hagyta -cserben. - -– Én – mondá – azon a napon kilencz és tíz óra közben mentem -Balaton-Fő-Kajáron keresztül. A községháza előtt vezet el az országút s -a községháza tornáczában állt Kenessey Dániel, Cserki Mihály, Tóth -Ferencz. Ők megszólitottak, kocsimmal megálltam, kérdezték: hová megyek -s mi ujság nálunk. Beszélgettem velük s elmondám, hogy egy csapat horvát -katonát a lepsényi fogadónál láttam, midőn reggel ott elkocsiztam. Ezek -tanuim lehetnek. - -Megjegyzem, hogy apám ezen előadása tökéletesen igaz volt. Midőn már -Kajárt a Füred felé vezető útban elhagyta: akkor jutott eszébe, hogy jó -lenne a Lepsényben látott horvát csapatot elfogni, lefegyverezni s a -nála levő leveleket kézbekeriteni. Innen fordult s hajtott vissza -lóhalálában, de ezt már nevezett tanui nem látták. - -Midőn a zsandárfőhadnagy ez elbeszélést s a tanuk neveit meghallotta, -oda fordult a szolgabiróhoz: - -– Szolgabiró úr, ezt az urat őrizet alá teszem, mig én magam személyesen -a megnevezett tanukat kihallgatom. - -Apám ott maradt a község házánál a küldöttség előtt néhány zsandárral, a -főhadnagy pedig rögtön kocsira ült s pár legényével hajtott Kajárra. -Szigoru figyelemmel maga hallgatta ki a megnevezett tanukat, kik utolsó -betűig helyeselték s igazolták apám előadását. - -Délután érkezett vissza nagy bosszusan. Haragosan kérdezé apámat, nagyot -ütve a kezében volt papirokra: - -– Hát mit beszélt ön a küngösi névnapon itt és itt, ekkor és ekkor? - -Részletesen elmondá a besúgás tartalmát. Apám alig tarthatta vissza -magát a mosolygástól, felelé: - -– Mulattattam a társaságot. - -A főhadnagy káromkodott, mint a jégeső, s oda fordulva a község házában -s háza körül ácsorgókhoz, felkiáltott: - -– Hát nincs e komisz faluban már egyetlen becsületes ember se? - -E szóra sunyi arczczal előállott egy V. Ferencz nevü uri ember, helybeli -birtokos, okleveles ügyvéd s azt mondá: - -– Én megmutatom a főhadnagy úrnak, hol vannak a megölt horvátok -eltemetve, mert én becsületes ember vagyok. - -E szóra a zsandár majd megmeredt örömében. A mi embereink közé pedig -mintha menykő ütött volna. Iszonyu megütközés, sőt ijedtség fogta el -őket. - -Ez a V. Ferencz olyan fajta ember volt, a ki teljes életében mindig és -mindenütt azon törte a fejét, kinek miként mondhat vagy tehet minél -nagyobb kellemetlenséget. Elment mindenüvé, kidobták mindenünnen, -megverték mindenütt, minden csontja össze volt törve, kocsmában, -névnapon, szőlőhegyen, tisztujitásoknál, általa kezdett verekedések -közben. Most se mondhatott le arról, hogy kellemetlenséget csináljon a -falunak. De inkább a bolond emberek egyike volt, mint a gonoszaké. Az -eszébe se jutott, hogy otromba leleplezései miatt akasztófára kerülhet -húsz-harmincz derék magyar ember. - -A főhadnagy oda ment hozzá, vállára vert, megölelte, kezet szoritott -vele s mondá: - -– Vezessen uram. Ön az egyetlen derék, becsületes ember a világon. - -Ment az árulkodóval egész csapat ember. Biró, orvos, zsandár, tanu, -napszámos. - -Apám némileg megnyugodott, midőn megtudta, hova vezeti V. F. a -küldöttséget. Ott igenis voltak horvátok a föld alatt, de azok onnan az -ő tudomása szerint fel lettek szedve s máshova eltemetve. Ezt pedig a -hóbortos V. F. nem igen tudhatá. - -Azonban reményében mégis csalódott. Hogy és hogy nem történt, egy -hullának csontvázát csakugyan megtalálták az árulkodó által megjelölt -helyen. S e csontvázat nagy diadallal hozta be a főhadnagy a faluházhoz. - -– Várjatok gazemberek – szólt a községi lakosokhoz, kik jelenvoltak – -kezemben vagytok most. - -Ekkor már estefelé járt az idő. A főorvos azt a javaslatot tette, hogy a -hullavizsgálat a következő napra halasztassék, miután esti szürkületben -vagy gyertyafénynél ezt sikerrel megszemlélni nem lehet. - -Úgy lett. - -A vizsgáló küldöttség a további vizsgálatot elhalasztá addig, mig a -főorvos véleményt ad. A főorvosi vélemény pedig tovább késett hat -hétnél. - -De a mikor készen lett: akkor csakugyan véget vetett minden vizsgálatnak -s az egész ügy minden komolyságának. A főorvos igen eszes, tanult, -hatalmas humoru ember, s jó hazafi volt s véleménye mind e -jellemvonásának megfelel. - -Kimondá, hogy a talált csontváz férfinak csontváza, a ki lehetett -harmincz éves, de lehetett hetven éves is. Hosszasan bizonyítá a -tudomány egész komolyságával, hogy a csontváz sem azt nem igazolja, hogy -az élő ember katona volt, se azt, hogy horvát volt, miután a tudomány -mai állásában a csontok a nemzetiségi kérdésben érvet nem nyujthatnak s -a polgári foglalkozásra róluk biztos következtetést vonni nem lehet. -Végre kimondá, hogy az az ember, kitől a váz ered, ezelőtt tíz évvel is -meghalhatott, noha az sincs kizárva, hogy két év előtt halt meg. - -A főhadnagy dühösebb lett az orvosra, mint a szentgyörgyi emberekre. Nem -is jött ki ellenünk többé s nem is láttuk többé soha. Nemsokára -áthelyeztetett megyénkből s meg is halt. Nevét nem irom ki, mert utódai -jó hazafiak. - -Nem irom ki a szolgabiróét sem. Ő sem él már. - -Az öreg nemes, kit úgy megsértett, soha se tudott neki megbocsátani. Az -öreg nemes esetét megtudta az egész vármegye és ezért a szolgabiró -sohase tudta régi jó hírnevét visszaszerezni a vármegyében. - -Pedig az önkényuralom végleges bekövetkeztével visszalépett ő is s lőn -gazdálkodó és renitens magyar ember, mint a többi. Egyházának kiváló -férfia volt, a protestáns kűzdelemben derék szerepet töltött be, a -katonaexekucziók korában országos lett jó hírneve, egykori esküdtjével -együtt. De azt az egy tényét nem tudták neki elfelejteni. - -Húsz év mulva egyszer kérdém tőle egy megyei gyülésen: - -– Miért tetted azt akkor, bátyám? - -– Ha én azt nem teszem, öcsém, apádat akasztatta volna fel a német -legelőször. Mert úgy tettem: csak azért bízták rám az egész ügyet. - -Ezt felelte. S én szentül hiszem, hogy igazán beszélt. - - -A FEJÉREGYHÁZI SAS. - -Gróf Haller Ferencz nagy részt vett a függetlenségi harczban. Mint -katona: karddal, mint kormányzó: észszel, erélylyel, hazafisággal. A -legjobbak közé tartozott. - -A harcz után elfogták, bilincsbe verték, elhurczolták, börtön fenekére -zárták. Egykor, régen, fiatal korában jó barátságban élt Ottinger -osztrák tábornokkal, ennek közbenjárására 1854-ben megszabadult és -sietett hazafelé, – uradalmába, fejéregyházi várába. - -Uradalmát elkobozták. Vára elpusztult. Birtokait jöttment idegenek, az -önkény odaküldött emberei pusztították. Nem volt cseléd, nem volt -igavonó, nem volt rideg jószág, földek vetetlenek, erdők letarolva, -szőlők avarban. A Küküllő folyik vára közelében, azon volt egy -jövedelmes malma. Az a malom is leégett; falromok, füstös csonka törzsek -álltak a malom helyén. Gátak, malomfej omladozóban. - -Gyalog ért haza a gróf. Pénze nem volt kocsira. Első dolga volt megnézni -várát. - -A sánczárkok megvoltak, tele nőve iszalaggal. A felvonó híd le volt -eresztve, de csak gerendái álltak. A vár falain semmi tető. A mint -leégett, úgy maradt. A várudvar gazzal tele. A földszinten a téli -lovagló teremnek se ajtaja, se ablakja. Úgy volt az udvarbiró, lovászok, -szolgák, szegődvényesek, várhajduk minden lakása. Az emeletre vezető -lépcsők elpusztulva. A nagy kerekpalota boltozata összerepedezve. A -boltozaton körül freskó-festményekben volt egykor megörökítve száz nemes -ősnek arczképe. Az asszonyoknak bajuszt festett, minden arczképbe -belelövöldözött a pusztító ellenség. A Küküllő völgye felé néző -lakószobák s a hegy felé néző vendégszobák romba dőlve. Baglyok, -denevérek tanyája. - -A várban nem volt mit keresni. Lassankint elterjedt a híre: megjött az -uraság. Régi udvarbirája elékerült valahonnan s kezet csókolt a grófnak. -Ez is vagy félt, vagy hamis volt, vagy hű maradt, vagy jutalmat várt. -Miért csókolt volna kezet másért? - -Lement a gróf a Küküllőhöz. Puszta helye a régi jó malomnak. A régi -udvarbiró újra felajánlotta szolgálatát. - -– Köszönöm barátom, nem fogadhatom el szolgálatodat, fizetni nem tudlak; -magam se tudom, miből élek. - -Leült egy égett csonka törzsökre, fáradt fejét kezére hajtá s szomorún -nézett végig várán gazdaságán, messzeségbe nyúló uradalmán. - -– Eladom birtokom, nincs mivel gazdálkodjam. Pénzt nem kapok, adósságot -nem akarok csinálni. Minden hatalom és minden hatóság ellenségem. -Rombadőlt vár, puszta birtok, sok adósság, mindenütt ellenség, pár év -alatt úgy is megölne. Eladom birtokom. Kibujdosom, elköltözöm Amerikába, -szabad földre, szabad hazába. - -Egy sas kerengett fönt a magasban. Rekedt hangján kiabált a levegő-égbe. - -Volt a fejéregyházi várnak egy régi sasa. Még 1814-ben szoktatta meg a -gróf öreganyja, Toldalaghy Krisztina grófné. Hűségesen ott telelt, ott -nyaralt a kerek palota tornyán s el nem hagyta helyét két nemzedék óta. -Néha egy-két napra ellátogatott a havasokra, de mindig visszajött. Ez -jutott eszébe a grófnak, mikor a magasban kerengő vad madarat látta. - -– Hát a mi sasunk hova lett? – kérdi az udvarbirót. - -– Elment örökre. Mikor a vár leégett, az napon ment el s 1849 óta sohase -láttuk. Mit is keresne itt? - -E pillanatban a magasságból lerebbent a sas s egy korhadt fűzágra -odaszállt a gróf közelébe. Szárnyát libegtette s durva hangján oda szólt -a grófhoz. Mintha mondta volna: »Isten hozott jó uram, régi barátom.« - -Megismerték. Ez volt a régi sas. Már Nagy-Enyed körül megismerte régi jó -gazdáját s fönt a magasból kisérte őt. Haza jött a rengetegből a nagy -pusztulás óta, hosszu évek múlva. Hűségesen. - -Fölszállt a fűzágról, átröpült a kerek palota romfalára, egyet-kettőt -ott is kiáltott s megint visszajött, de most oda szállt a gróf lábaihoz -s hatalmas csőrével szeliden kopogtatta térdeit: - -A gróf szemeiből kicsordult a köny. Örömét és fájdalmát nem tudta szive -magába tartani. Fölállt. - -– Nem. Nem megyek Amerikába. Itthon maradok, küzdök, dolgozom. Ha ez a -sas, e vad madár ott hagyta a rengeteget s visszaszállott leégett ősi -tanyájába: hát én akkor hogy hagyhatnám el leigázott, elpusztult, -imádott hazámat! - -Itthon maradt s dolgozott. - -– – Én még láttam ezt a sast 1875-ben. Él-e még, mikor halt meg: nem -tudom. A gróf – nemes barátom egykor – rég alszik már őseinek -sírboltjában. - - -CHAMAECIPARIS. - -Kilenczedik már a mai szent karácsony, a mióta nem láttam Simonyi Ernőt. -Mert nyolcz karácsony telt el azóta, a mikor őt a Kerepesi-temetőbe -kivittük s tőle örökre elbúcsuztunk. - -Beteg volt már régen. Rég nem hallotta már hangját az országgyülés. -Zordan köszöntött be a kora tél s ő a tél elől elköltözött az enyhe -Abbáziába. - -Utána mentem, hogy meglátogassam. - -Nálunk förgeteges, havas, kemény tél uralkodott; az Adrián, a tengerre -néző lejtőkön szelid, langyos meleg, vidám napsugár. - -Egy napig Fiuméban voltam, hogy az utat kipihenjem s a város -nevezetességeit megszemléljem. Másnap kora reggel akartam hozzá menni s -már este a kocsit megrendeltem. - -Este beborult és esni kezdett, éjjel ránk jött a kegyetlen Bóra s -reggelre havas volt a tengerpartok csúcsa. Havas volt az út is, melyen -Voloska és Abbázia felé koczogtunk. - -Egy villája volt még akkor Abbáziának, de telelő betegjei már akkor is -sokan valának. A kertek magánházaiban, szegény tengerészek egyszerű, de -csinos lakásában huzódtak meg. - -Ily lakása volt Simonyi Ernő barátomnak is. Tágas kert közepén, mely -ritka lombu fákkal és cserjékkel volt tele, állott egy kis emeletes -villaszerű épület. A bemenetnél jobbról-balra cziprusfa. Az út mellett -rózsák. Alattuk hó volt, levelük is havas volt, de a rózsák teljes -virágzásban voltak. Sohase láttam még eddig nyiló piros rózsát hóesés -közben. Igazán meglepett a nyiló rózsa a hófuvat tetején. - -Fölmentem Simonyi Ernőhöz. Már akkor fenn volt, hálókabátban a szobában -maradásra öltözködve. A kandalló előtt üldögélt, melyet a fűtést nem -ismerő lakásba ő készittetett. A kandallóban vígan lobogott a tűz. - -Mikor meglátott, egy kis vidámság sugározta be fonnyadó beteg arczát. -Fölkelt, karon fogott, üdvözölt s rendes ülőhelye mellett a kandallónál -egy karosszéket mutatott ki számomra. - -– Nagyon örülök, – úgymond, – hogy meglátogattál, senki sem jön hozzám. -Messze vagyok, hiába. - -Lassu hangon, nehezen beszélt, mintha rettenetes testi munka után -teljesen ki volna fáradva. A kor és a betegség együtt okozta a nagy -erőtlenséget. - -– Lásd, már írni akartam neked, – folytatá – egy dolgot akartam rád -bízni, valamire meg akartalak kérni. - -– Ugyan mi lehet az? - -– Ha haza mégysz, menj föl lakásomba, keresd össze irományaimat, azok -közt találsz egy papirban egy chamaeciparist és egy aster alpinust, küld -el ezeket nekem gondosan, de úgy, hogy össze ne törjenek. - -– Megkeresem és elküldöm, légy nyugodt. De hiszen, majd haza jösz te, -miért küldjem én azokat ide az idegen földre? - -– Csak tedd meg te az én kérésem. Mikor megyek haza, én nem tudhatom. -Addig nem megyek, míg egészségem teljesen vissza nem tér s ujra erőhöz -nem jutok. Nem lehet ez a késő tavasz előtt. S nekem becsületbeli -kötelességem azokat a virágokat rendeltetésük helyére juttatni. - -Most tudtam meg, hogy az a chamaeciparis egy virág. Azt gondoltam, -valami tengeri kagyló. Nem egyszer hallottam barátomtól, hogy ő, mikor -bujdosó volt s Angliában tartózkodott, egy szép és gazdag gyüjteményt -állított össze kagylókból. Mikor haza jött, egyelőre ott hagyta -becsomagolva egy jólelkű angol családnál, hogy őrizzék csak, majd -egyszer eljön érte s haza hozza Magyarországba. - -Az a jólelkű család talán most is őrzi, talán ezentúl is őrzi, de a -szegény magyar bujdosó nem megy el többé azért Angliába. Ott pihen már -nyolcz év óta a temetőben. - -Nem kérdezősködtem tovább, átmentünk egyéb tárgyra. Pártról, -politikáról, a sötét jelenről és a fényes jövendőről beszélgettünk. De -mikor már a villásreggeli ideje eljött, elméje megint csak visszatért a -chamaeciparisra. - -– Lásd pajtás, én egy nagy mulasztást követtem el. Feledékeny ember -vagyok, de ebben én magamra nézve nem találok egész mentséget. Sok -esztendő mulva ez a dolog most jutott eszembe. Nekem ezt a mulasztást -minél előbb helyre kell hoznom. Úgy sem tudom már egészen helyrehozni. -Csak arra kérlek, mihelyt Budapestre mégysz, azonnal tedd meg nekem ezt -a szivességet. - -Határozottan megigértem, mihelyt hazamegyek, azonnal felforgatom minden -irományát s kikeresem s elküldöm neki azt a két virágot. El nem -gondolhattam, miért okoz ez néki oly nagy nyugtalanságot. - -Ismét beszélgettünk egyéb tárgyról. Nagy terveket alkotánk, hogy ha majd -ő egészséges lesz és hazajöhet, összefogva mily nagy dolgokat viszünk mi -véghez. - -Alkonyat felé vissza akartam menni Fiuméba. Mikor készülődésemet -észrevette, ujra visszatért a két virágra. Ujra lelkemre kötötte, hogy -megbizását el ne felejtsem. De már ekkor bántott a kiváncsiság s -megkérdeztem őt aggodalmaskodásának oka iránt. - -– Lásd barátom, – felelé, – bolondság az egész. Mindenesetre nagy -kicsiség. El ne itélj érte, ha megtudod, de azért mégis elmondom neked. -Az én lelkemet rideggé tette már a sors, de ily dologban még tudok -érezni s tudom más érzését méltányolni. - -S alig pihegő tüdővel elkezdett beszélni. - -– Ismerted Dietrich Ignácz barátunkat. Tüzes lelkü jó hazafi volt s -igazi ellenzéki ember. Mikor ezelőtt tizenkét, tizenhárom évvel a -birósági törvényjavaslatot tárgyaltuk, ő használatra elkérte Vidacs -Jánostól ennek Corpus Jurisát s ez egy parlamenti szolgát egy levélkével -haza küldött s a Corpus Jurist azonnal elküldötte, a nélkül, hogy látta -volna, Dietrichhez. - -– Ditrich nem sokáig élt ezután, mikor az a betegség rájött, mely -halálát okozta, engem elhivatott magához s ekkor tudatta velem, hogy ő -Vidacs könyvében két száraz emlékvirágot talált, hátha kedves tárgyai -Vidacsnak, én azokat vegyem át s adjam oda barátunknak. Én babonás -sejtelmet láttam ebben, vigasztaltam Dietrichet és rábeszéltem, hogy -csak tartsa magánál a virágokat, majd ha meggyógyul és fölkel, adja át -személyesen. Úgy illik az. - -– Rábeszélésem meggyőzte s talán megnyugtatta őt. De bizony meghalt -nemsokára. De halála előtt két nappal a virágokat egy papirkuvertbe -tette s elküldötte lakásomra. Akkor a »Nádor« vendéglőben laktam. -Vidacscsal nem találkozhattam hamarjában. Később más lakásba -költözködtem s a málházás közben a papircsomag elkeveredett és utóbb én -az egészet elfelejtettem. - -– Szegény Vidacs barátunk nyolcz év előtt meghalt. Legszebb, -legerőteljesebb férfikorában önmaga oltotta ki életét. De sötét -elhatározása előtt három nappal lázasan kérdezősködött Dietrich örökösei -után. Egy kedves emléktárgyat szeretne – úgy mondá – visszakapni. -Bizonyára azt akarta, hogy sírjába tegyék hideg szive fölé. - -– Ezt is csak később tudtam meg. Leirhatlan fájdalmat és szemrehányást -éreztem, hogy az én mulasztásom minő gyötrelmet okozott a haldoklónak. -Talán ha látta volna azt a két hervadt virágot, elrepült volna agyából -az a sötét elhatározás s még most is élne, örülne és küzdene velünk -együtt. - -– Mikor megyek haza, – fordult ekkor hozzám, – nem tudom. De te vedd -magadhoz azt az emléket s küldd el nekem. Barátunk már elporladott, de -hátha én megtalálom azt a nőt, kinek nemes szive s gyöngéd kezei egykor -megajándékozák ezzel barátunkat. Mátul fogva keresni fogom s legalább -neki visszaadom. - -Kereste-e: nem tudom. Megtalálta-e: nem tudom. De nem is hiszem. Oly -beteg volt már, hogy pár nap mulva ágynak esett s mielőtt a szép tavasz -igazán beköszöntött volna: át kellett őt adnunk a sírnak. - -Az emléket én később megtaláltam. - -Egy száraz, halvány sárga aster alpinus virágboga az egyik. Még megvan -minden szirma, de illata már nincs meg. - -Egy örökzöld chamaeciparis ágának két száraz tört darabja a másik. Amaz -talán a vidám barátságnak, emez talán egy szomoru, de jól megérdemelt -dicsőségnek a szimboluma. - -S egy fehér atlaszra gyönyörüen hímzett két szőlőlevél s két babérlevél -a harmadik. A három együtt alkotja az emléktárgyat. - -Egy szép és ifju lelkes hölgy adta egykor ezeket Vidacsnak, egy -diadalmas honvédütközet után örök emlékül. A csatában sebet kapott s a -sebet ez az édes és gyöngéd figyelem gyógyitá meg. Hogyne nyugodott -volna meg zaklatott szive ott a sírban, ha ez édes és dicső kis emléket -oda temetik vele a koporsóba. - -Most már a száraz virág ott porlad az én gyüjteményemben. Mind -elköltöztek már azok, kiknek egykor joguk volt hozzá. Most már az én -örökségem, én nem adhatom senkinek. - - - - -DEÁK FERENCZ. - -Sokáig tünődtem, fölvegyem-e gyüjteményes művembe ama kisded czikkeket, -a melyek e czim alatt olvashatók. E czikkek a hirlapok hasábjain Deák -halála óta mindig alkalmilag jelentek meg. Megjelenésük alkalmi volta -kényszeritett arra, hogy őket azzal a repülő gyorsasággal irjam meg, a -melylyel a napok és a hirlapok születnek és élnek. - -Ha fel nem veszem gyüjteményes műveimbe: az örökkévaló feledés a sorsuk. -Még magam is elfeledtem s elfeledném őket végkép. Mint a hogy mindenki -elfeledi a hirlapok közleményeit. Szerencséjükre azoknak, a kik a -hirlapokat irják. - -Mégis arra szántam el magam, hogy összegyüjtöm őket. Ime itt van tíz -kisebb-nagyobb közlemény. Méltónak tartom az elolvasásra. Nem az iró -miatt. Nem is a miatt, a hogy megirvák. Hanem a miatt, mert Deák -Ferenczről szólanak. - -Gyermek voltam még, jól elmult annak már félszázada, a mikor én Deák -Ferenczet először láttam. Nemzetünk történetének dicső alakja volt ő -akkor is. Már az is régen volt, a mikor ő engem méltónak tartott arra, -hogy velem szóba álljon. Fél emberélet mult el azóta is. Azután voltam -vele együtt képviselő, voltam az ő táborában törvényhozó s mindig -áhitattal hallgattam szavait, a mikor szerét ejthettem. - -Ki csodálkoznék s ki ne hinné el, hogy én a mélyen figyelő emberi lélek -teljes tudatosságával vigyáztam minden szavára, minden mozdulatára, -arczának és szemeinek minden változására? Igazán tiszteltem s igazán -szerettem őt. Elméjének működése s szivének nagysága egyaránt vonzott. -És azután történelmi alak volt ő már hetven év előtt is s minden vitán -és kétségen tul emelkedő dicsőségünk az idők végeig. - -Az én kis czikkeim nem a haza bölcséről, nem a nagy államférfiról, nem -az ő nagy alkotásairól, nem is nemzetünknek az ő életében lefolyt -dolgairól szólanak. Könyveket kell ezekről irni, nem apró -elbeszéléseket. - -Én az emberről, az egyéniségről akartam apró jellemvonásokat gyüjteni. -Olvasóim elé az embert akartam oda állitani. - -Százszor annyit irhattam volna, mint a mennyit itt közlök. Hiszen mi ez -Deák egyéniségéhez képest? De én komolyan sohase készültem iróvá válni. -Nálam az irás mindig csak mellékes foglalkozás volt s ha tollat fogtam -kezembe, mindig külső ösztönzésre tettem. Vannak nemes és jó barátaim, -de egy se akadt köztük, a ki ellenállhatlan erkölcsi erővel hajszolt -volna az irásra. Ez oka a kis eredménynek. - -És mégis most, a mint végig nézem e rég megirt közleményeket, ugy látom, -kár lenne ezeket a feledés sötétségébe temetni. Ezekben is meg van -örökitve Deák Ferenczről nehány emberi és egyéni igaz vonás. S ezekben -is van itt-ott egy sugár, mely születésére, gyermekkorára s -gondolkozásának néhány vidékére egy-egy világot vet. - -Ha élünk: talán még többet is tehetünk. Egyéb gyüjteményes müveimben -Deák egyéni életének talán sokkal gazdagabb és egységesebb rajzát -készithetem el. - - -KEHIDA. - -A Balaton délnyugoti vége gazdag nádas bozótokban vész el, csak egy -keskeny folyócska az égszinkék víztükörnek szelid folytatása. De e -folyócska már nem égszinkék és igen gyakran nem is szelid. A szeszélyes -Zala ez, mely néha szelid morajjal csatangol medrében – de gyakran -haragra gerjed s iszapos sárga hullámokkal borítja az egész Zala völgyét -s a völgynek gyönyörü erdőségeit. - -Mert a Zala völgyét helylyel-közzel vad ős rengeteg borítja, tele óriás -magasságu égerfával, melynek apály idején még gyökerei is kiállnak a -talajból. Sok helyütt az egymásra dőlt fák, korhadó gyökerek s szétágazó -törzsek labyrintján át sem vad, sem ember keresztül hatolni nem képes. - -E folyam völgyében és ennek partján fekszik Kehida. Régi fészek, mely -állitólag 1266-ban, tehát még az Árpádok korában épült és települt meg. -Mondják, hogy néhány évtizeddel ez előtt még meg volt a kehidai -várkastély udvarán az a márványlap, melyre az első alapítás éve, 1266 -vésve volt s melyet azon kivül a Kanizsay család czímere ékesített. - -Történetbuvárok úgy mondják, hogy e birtok egykor a gróf Kanizsay család -birtoka volt s ott, hol ma Deák Ferencz egykori háza áll, egy vár -állott, kőből szilárdan építve és vízárokkal körülvéve. Annyi bizonyos, -hogy a kastély homlokzata előtt a régi vár árkai most is biztosan -felismerhetők s mutatják az udvarban azt a régi épületet is, melyben -egykor egy partialis országgyűlést tartottak a török ellen a túladunai, -szlavon és horvát vármegyék rendei. Ez az épület jó karban van s most -istállónak használják. - -A Kanizsay család kezéről a Harshágyi család kezére, majd innen a -Hertelendy, ma is virágzó zalamegyei család birtokába jutott Kehida. -Neve tulajdonkép nem is Kehida, hanem Kéthida volt azon okból, mert itt, -hogy a várnak a folyón túli összeköttetése biztos legyen, két híddal -volt megnyergelve a Zala vize. - -A vár sorsa különben török-tatár-német alatt ugyanaz volt, a mi a -közelfekvő Nagy-Kanizsáé. Ettől északra már nem igen hódoltatott a -török; Tátika, Gyula-Keszi, Sümegh már inkább megóvták magukat hatalma -ellen. - -A mint Nagy-Kanizsa a töröktől a tizenhetedik század végén -visszavétetett, Kehida is régi urainak birtokába került. De nem volt -betelepítve. Népsége, jobbágysága ki tudja hova züllött szélyel. -Mondják, hogy régi lakossága visszajövén, Kehidára telepedni nem mert, -hanem felvette magát a gesztenye erdők magaslataira, s ott építé -Pusztafalut, melyből csak 1470-ben költözött át a mai Kehidára. Annyi -bizonyos, hogy a falu ekkor tájt épült ujra templomával és kastélyával -együtt. - -A mostani kastélyt Hertelendy Gáspár épitette föl a régi kehidai vár -helyére és annak romjaiból. Ennek egyetlen leányát, Hertelendy Annát, -Deák Gábor vette el s így került Kehida a Deák-család kezére. - -A birtok körülbelől kétezer hold, melynek fele gyönyörü erdő volt a -magaslatokon. Szőlőhegye a kastélyra mosolyog, ennek homlokzatáról pedig -gyönyörü kilátás nyílik a Zala völgyére, melyben buja rétek és legelők -termékeny szántóföldekkel váltakoznak. A gazdaság kezelésének gondját -egész haláláig, 1844-ig Deák Antal, Ferencznek testvérbátyja viselte, a -közös jövedelemben azonban soha meg nem zavart testvéri szeretettel -részeltette Ferencz öcscsét. Ide rontott be 1843-ban a felizgatott -Forintos-párt garázda csőcseléke; ide jött az 1844-iki országgyülésről -Batthyány, Eötvös, Klauzál, Wenckheim és Bónis, hogy a hazának otthon -maradt bölcsét a válaszfelirat iránt megkérdezzék, s itt történt az a -jelenet, mely oly óriási válaszfalat von a holtáig rabszolgákkal -dolgoztató Washington és Deák Ferencz jelleme közt. - -A mint Deák Antalt eltemették, Deák Ferencz a kastély udvarára -összehívta jobbágyait és zselléreit. - -»Fiaim, úgymond, én földesuratok vagyok és ti jobbágyaim vagytok. A -törvény megszabja az én jogaimat fölöttetek és a ti kötelességeiteket én -irántam. De én jogaimmal élni nem akarok és titeket kötelességtek -teljesítésére nem kényszerítlek erővel. Ha azonban jószántatokból -eljöttök gazdaságomban segíteni, szivességteket megköszönöm s a -becsületes munkát megjutalmazom.« - -Sírtak jobbágyai a földesúri szavakra, s bár Deák szavát tartá, -jobbágyai még nagyobb hűséggel teljesiték nála a munkát, mint előbb. - -Forradalom után itt vigasztalá vérző szivét a nemzet bölcse. A szép -természet és a vendégek soha nem apadó serege volt öröme. Vendégei -között nagy számmal voltak a rokonok, jó barátok, megyei tisztviselők, -kikkel a házigazda szivesen eladomázgatott. Ha országos nevezetességek -látogatták meg: azokkal természetesen az országos politika járta. Végre -gróf Széchenyi, hogy Deák Ferenczet Kehidáról kimozdítsa s az ország -központjába kényszerítse, azt az ajánlatot tevé neki, hogy a birtokot -megveszi százhuszonöt ezer forintért. Sokáig tünődött Deák, de végre az -alkuba beleegyezett. A vételárnak közel fele terhek kifizetésére lőn -fordítva, a másik feléből, ugy tudom, mintegy húsz ezer forintot Deák -készpénzben vett föl, a vétel ár többi része pedig évjáradékra lett -megállapítva. A hetvenes években a legnagyobb magyar egyik örököse, gróf -Széchenyi Ödön, a birtokot az évjáradéki kötelezettséggel Baranyi -keszthelyi lakosnak adta el, kinek apjával Deák Ferencz apja már -ismeretségben volt. - -Az épület egy főépületből s két szárnyból áll. A homlokzatnak völgy -felőli részén volt Deák Ferencz kezén két könyvtárszoba, egy nagy ebédlő -s két más kisebb szoba. Az udvar felőli részén voltak a vendégszobák. - -A kastély és szobái most is épen úgy állanak, a mint ezelőtt huszonegy -évvel azokat a legnagyobb hazafi elhagyá. Elismerésünk érte a mostani -birtokosnak. - - -DEÁK FERENCZ MINT TANULÓ. - -Deák Ferencz ma már a történelemé s nemsokára a néphagyományé is lesz -egyszersmind. Alakjának nagyságát s egyéniségének varázsát nem csökkenté -az élőnek szinről-szinre ismerete, de mérhetlen arányokban fogja növelni -az emlékezet, a mint az a népnek szeretete s kegyeletes fantáziája által -évről-évre gazdagabbá leend. De hogy ő folytonosan oly magasságban -álljon az utókor előtt, a mily magasra az élőt a nemzet köztisztelete s -az elhunytat a nemzet fájdalma helyezé: ahhoz nem szükséges a költő -lantja, nem szükséges a szónok dicsérete, nem szükségesek a hagyománynak -ábrándos visiói. Ahhoz elég, ha följegyezzük szigoru hűséggel mindazt, a -mit róla vagy általa tudunk, a mit tőle vagy általa nyerénk. - -Életének nagy cselekményei a nemzet történelmének képezik dicső -részleteit. Ezeket följegyzendi a történetíró. Az államférfit, a -törvényhozót, a bölcset, a publiczistát ismerni fogják utódaink a -história örök lapjairól. Az embert és közpolgárt megörökíteni a mi -feladatunk. A miénk, kik láttuk az ő jóságos és dicső arczát, kik -hallhattuk az ő egyszerű és bölcs szavait, kiknek megengedé, hogy az ő -nagy lelkének melegénél melegedhessünk s kik sirattuk és siratjuk őt -halottaiban. Összegyűjteni róla mindazt, a mit összegyűjthetünk: ez a -kötelesség, mely reánk hárul. - -Én a kötelességet szintén teljesíteni akarom. Nagynak tartám, míg -személyesen nem ismerém s midőn hozzá közelebb juthaték, úgy éreztem -magam mindig, mintha oltár előtt álltam volna. Én nem tudom, más is úgy -volt-e vele, én csak saját érzelmeimről adok számot. Lestem arczvonásait -s figyeltem minden szavára. Föl is jegyezgettem egyet s mást és -törekedtem multjában és multjának részleteiben is megismerni őt. A mit -tudok róla: abból hadd álljon itt egyelőre e rövidke közlemény. - -* * * - -Csaknem minden lap megjegyezte az utóbbi napokban, hogy Deák Ferencz a -gimnáziális tanfolyam egy részét Kőszegen végezte. E közlemény tudomásom -szerint valótlan. A kőszegi gimnázium tanulói között az ő neve nem -található. Igenis tanult két Deák Kőszegen, tudniillik Deák György és -Deák József, de ezek Deák József tárnoki földbirtokos gyermekei valának -s tudtommal Deák Ferencznek csak oldalági rokonai. - -Több év előtt Kőszegen egy Koller nevű öreg tanitó gyakran szeretett -azzal dicsekedni, hogy Deák Ferenczet írni és olvasni ő tanította. A -kőszegiek hitelt adtak a jó öreg tanitónak s midőn 1871-ben a -törvényszékek fogdosása napirenden volt, Kőszeg városa Deák Ferenczhez -is kérelemmel járult, hogy ő pártolná a városnak törvényszék iránti -kérvényét a miniszteriumnál. A kérelem indokául Deák Ferencznek azon -város iránti kegyelete is felhozatott, melyben ő első kiképeztetését -nyerte. De a kérelem ezen indokára Deák Ferencz kijelenté, hogy ő -Kőszegen soha se járt iskolába. - -Tarányi (Oszterhuber) Ferencz veszprémi kanonok, ki Deák Ferenczczel -másodizigleni sógorsági viszonyban állott s kit Deák néhányszor -látogatásával is megtisztelt, azt állítja, hogy Deák a gimnáziális -tanfolyam egy részét Nagy-Kanizsán, a kegyesrendü szerzetesek kezén levő -gimnáziumban végezte. Ez állításnak minden esetre hitelt adhatunk, -annyival inkább, mert a győri akadémia beirási és osztálykönyveiben is -meg van jegyezve, hogy Deák Ferencz oda Nagy-Kanizsáról ment. -Remélhetjük, hogy a kegyesrendüek nagy-kanizsai főnöke mindent, mi Deák -Ferenczre vonatkozólag rendjének iskolai évkönyveiben föltalálható, -összegyűjt s köztudomásra hozand. - -Deák Ferencz négy éven át tanult Nagy-Kanizsán, úgymint az 1813/4-ik -tanévtől kezdve az 1816/7-ik tanév bezártáig. Itteni iskolai -előhaladásáról s élményeiről semmit sem tudok. - -Az 1812/3-ik tanévet Deák a pápai királyi algimnáziumban végezte. E -gimnázium második grammatikai osztályának első félévi informatiójában -hetedik szám alatt Deák ekként van (latin nyelven) bevezetve: - -»Deák Ferencz, tíz éves, római katholikus, magyarországi, Kehidáról, -Zalamegyéből való. Gyámja: Deák Antal alszolgabiró, lakik ugyanott.« - -Mellesleg megjegyzem, hogy a mint e közleményből is látszik, ekkor már -Deáknak édes apja s valószinüleg édes anyja sem élt. - -Pápán tanára volt: Stajkó Ignácz, ha jól vélem, benczésrendű szerzetes. -Szigoru tanárnak kellett lennie, mert az első félévben harminczegy -tanítvány közül csak két eminenst, a második félévben már csak -huszonnyolcz tanítvány közül négy eminenst osztályozott. - -Deák mind az első, mind a második félévben úgy az erkölcs- és -vallástanból, mint a többi tudományból classis primae-t, első -osztályzatot kapott de az eminensek között nem foglalt helyet. - -Egy évi tartózkodása alatt Pápán Deák Ferencz egy özvegy kasznárnénál a -Rozmaring-utczában s azon házban volt elszállásolva s nyert élelmezést -is, mely most Morvai-féle ház néven ismeretes. Az özvegy kasznárné -nevére már nem emlékezik Kéler József pápai lakos öreg úr, kinek -emlékező tehetsége őrizte meg e kis adatot. - -Győrbe a nagy-kanizsai tanfolyam bevégezte után az 1817-ik év őszén ment -Deák Ferencz s a következő négy tanévet, mint logikus, phisikus, primi -és secundi anni (első, másod éves) jogász itt végezte. Tanárai voltak -1817/8-ban: - -a vallástanból: Mollik Tóbiás világi pap és hitszónok; - -a történelemből: Berta György világi; - -a szám- és mértanból: Brestyenszky Adalbert benczésrendü szerzetes, ki -későbben tihanyi apát lett, s mint ilyen 1850-ben halt meg. Ez kedves -tanára lehetett Deák Ferencznek, mert én előttem 1873-ban két izben is -nagy kegyelettel emlékezett róla. - -Ezen tanévben Deák mind az első, mind a második féléven az összes -tantárgyakban eminens, még pedig kevés kivétellel első eminens volt. -Erkölcsi magaviselete classis primae-vel jegyeztetett, tudnivaló levén, -hogy ebből eminens-t adni nem volt szokásban. - -Physikus korában 1818/9-ben tanárai voltak: - -a magyar nyelvből Fessel Zsigmond világi s a physikából Grőber Laurent -szintén világi. Ezeken kivül Berta, Vernei és Brestyenszky ama -tudományokban, melyekben az előző év folyamán át. - -Ez évben nyert osztályzatai szerint második eminens. Kivevén a magyar -nyelvet, melyből classis secundae octavus-t (másodosztályt a nyolczadik -helyen) nyert, a mely osztályzat bizony a legrosszabbak egyike. Tanára -tót ember volt e tantárgyból s alig törte a magyar nyelvet és ez -szekundázta meg Deák Ferenczet a magyar nyelvből. Valami kedves -egyéniség e tanár mások előtt sem lehetett, mert a midőn ez adatokat -közli velem Sárkány Miklós bakonybéli apát s Deák egykoruja s egy éven -át tanulótársa, igy sóhajt föl Deákra és tanárjára czélozva levelében: - -»Hová nyomta a magyarul alig tudó tót ember a nemes magyar ifjat!« - -Első évi jogász korában, 1819/20-ban statistikából tanára volt: Kmethy -András, ha nem csalódom, a 48-ki honvédtábornoknak nagybátyja; a római -és nemzetközi jogból pedig Szibenliszt Mihály. - -Másodévi jogász korában a hazai jogot Bognár Józseftől, a politikai -tudományokat pedig Beke Wolfgangtól hallgatta. Az egyházi jogot -valószinüleg Pendl Alajos benczés szerzetes adta elő, ki ugyanekkor -akadémiai hitszónok (exhortator) volt. Mint jogász már mindenütt első -eminensként nyert osztályzatot. - -Ez időtájt a győri királyi akadémia az egy Brestyenszky kivételével, -világiak kezelése alatt állott. A fundus studiorum, illetőleg a -helytartótanács nem sok gondot forditott sem a tanárok megválogatására, -sem a kellő taneszközök beszerzésére. Grőber Laurent, a physika tanára -csak ugy kongott a physicum muzeumban, mely majdnem egészen üresen -állott s egyáltalán alkalmatlan volt a kellő kisérletek megtételére s az -elméleti oktatás megvilágitására. Grőber tehát, ki észrevette a -tehetséget Deákban, azt tanácsolta ennek, hogy a physikai előadásokat a -Benczés-rendü szerzetesek kezén levő győri lyceumban hallgassa, mint a -melynek kisérleti eszközei elég bőven vannak beszerezve. - -Deák szivesen megfogadta a jó tanácsot. Egyik kedvelt tanulótársával, -nágocsi Zichy Jánossal (Zichy Mihály és Antal testvérek apjával) az -1818/19-dik tanévben csakugyan átment a benczések lyceumába hallgatni a -természettani előadásokat. Itt a physika tanára akkor Czinár Mór volt, -ki később Pannonhalmára az országos hirü könyvtár rendezése czéljából -visszavonult. Deák nagyon szerette e különben is kedves modorú és mívelt -szerzetest, előttem is többször s mindig kegyelettel emlékezett róla, -soha sem nevezvén másként, mint »Maurus Czinár,« a hogy t. i. még tanuló -korában szokta nevezni. Halála, mely a mult évben 1875-ben következett -be, bizonyára fájdalommal érintette Deákot. - -De Czinár is büszke volt egykori tanitványára. Még az ország alig ismeré -s a »haza bölcsének« nem nevezé Deákot, már az öreg Czinár – mint később -önérzettel mondogatá – megjósolta, hogy Deák Ferenczből minő nagy ember -lesz egykoron. Ő mondá egykor Deáknak és tanulótársainak: »Nem az a -valódi tudomány, a mit jól megtanultok, hanem az, a mit jól -meggondoltok; a ki az iskolában komolyan és alaposan gondolkodni -megtanul, az végezte jól az iskolát.« E szavakat különböző alkalmazásban -nem egyszer hallottuk Deák Ferencz szájából is a magán társalgások -folyamában. - -Tanulótársai közül fölemlitem Faiszi Ányos István veszprémmegyei előkelő -birtokost, megyéjének egykori főbiráját s a zirczi kerületnek három -országgyülésen át országgyülési képviselőjét. E nyers modorú, de -egyenes, őszinte jellemű táblabirót Deák mindig kedvelte. Szeretett vele -– mint másokkal is – gyakran tréfálkozni, mit Ányos, a ki pedig nagyon -hamar komolyan szembe nézett a tréfálkozókkal, az »öreg ur«-nak rendesen -megengedett. - -Tanulótársai voltak még a többi között Bretzenheim Ferdinánd herczeg és -Rohonczy Ignácz. Amaz nagyon is herczeg volt ahhoz, hogy Deák valami -bizalmas baráti viszonyban állhatott volna vele, emezt kedvelte -régebben, de később, miután ez az Apponyi-regime szolgálatába szegődött -s a Bach-rendszer alatt is előkelő hivatalokban volt, elhidegedett tőle. -Ghyczy Kálmán, bár több izben állitották, nem volt tanulótársa Deáknak, -nem is egy időben hallgatták az előadásokat. Ghyczy csak az 1821/22-ik -tanévben jött a győri akadémiára, Deák ekkor már – végezvén ott a -kurzust – onnan eltávozott. - -Volt azonban még egy tanulótársa, kit emlitetlenül nem hagyhatok. Ez -Sárkány Miklós hittudor s bakonybéli apát, a negyvenes évek politikai -küzdelmeinek a konzervativ táborban egyik érdekes alakja, ki nem egyszer -nevezetes csatákat vivott a győrmegyei ellenzékkel. - -Sárkány Miklós a győri lyceumnak volt hallgatója s vele Deák akkor -ismerkedett meg, mikor Grőber tanácsára a lyceumba ment physikát -hallgatni. Sárkány, bár ő Deák pártjához 48 előtt nem tartozott, mindig -egyik legnagyobb tisztelője volt Deáknak, még akkor is, mikor a vegyes -házasságok kérdése oly igen elmérgesité a kedélyeket. De maga Deák is -úgy nyilatkozott előttem, ha jól emlékszem, ezelőtt két évvel, -Sárkányról: »Őszinte, becsületes ember, meggyőződése vezérelte a -politikai küzdelmekben, bár minden pártfele olyan lett volna, mint ő; -esze és tudománya is helyén van.« Sárkány Miklós volt az, ki aggkora és -a tél zordonsága daczára is kérelmem folytán szives volt a Deák tanulói -korára vonatkozó adatokat összegyüjteni s velem közölni. - -Deák Győrben tartózkodásának egész ideje alatt Jósa Józsefnél, ennek -házában volt szálláson. Házi gazdája a győri püspöki javak praefektusa -volt, tekintélyes és eléggé értelmes ember. Ugyane házban lakott Fejér -György is, mint győri tankerületi főigazgató s ekkor már a »Codex -diplomaticus« fáradhatatlan gyüjtője. E körülményből sokan azt -következtették s Dunán túl ma is hiszik, hogy Deák Fehér Györgynél lett -volna szálláson s a vele való társalgás folytán szerezte volna közjogunk -történetének mélységes ismeretét. E hit azonban alaptalan, ámbár könnyen -hihető, hogy az élénk szellemű s vidám kedélyü, de a mellett tanulni -szerető ifjú Deák már ekkor is ismeretségben állott Fejérrel. Annyit -biztosan tudok, hogy később, midőn már Fejér György a pesti egyetemhez -került, Deák vele gyakran és szivesen érintkezett s társalgott -történelmi dolgokról. - -Jósa József házát Deák ott tartózkodásának emlékére a győri polgárság -kegyelete már több év előtt márvány emléktáblával látta el. - -Deák Ferencz külső modora már tanulóifjú korában is oly igénytelen és -egyszerü volt, mint később. Tarányi Ferencz kanonok állitja, hogy kora -fiatalságában ruháját elhanyagolta s a külsőségekkel keveset törődött. -Ez állitást, ismervén Deákot, én egész nyugalommal elhiszem. Hogy már -tanuló korában is bizonyos tekintély környezé nemcsak tanulótársai, -hanem tanárai szemében is, abból a körülményből magyarázható, hogy -Nagy-Kanizsán, mikor a poétikát végezte, tanárja nyugodtan bizta rá az -előadást és az iskola feletti felügyeletet, ha néhány órára vagy napra -neki az iskolától távol kellett maradnia. Ekkor pedig Deák nem volt több -tizennégy éves gyerkőcznél. Hogy ily esetnek kellett történni, azt onnan -merem állitani, mert ezt képviselői körökben 48 előtt Deák tudtával s az -ő ellenmondása nélkül széltében beszélték s én is egy 48-iki -követtársától hallottam. - -Deák életének utolsó szakában elméleti olvasmányokkal keveset látszott -foglalkozni. De ez nem mindig volt igy. Ő készen állott elő az 1832-iki -országgyülésen, mint Minerváról, a bölcseség istenasszonyáról beszéli a -hitrege, de e nagy varázsnak előföltétele minden esetre hosszas és mély -tanulmányozás volt. Könyvtára legalább, melyet 1844 végén Kerkapoly -Károly használt s részben rendezett Kehidán, ezt bizonyitja, ha minden -más bizonyiték hiányoznék is. - - -AZ IFJU DEÁK FERENCZ. - -A mai nemzedék keveset tud már arról, milyen volt az »öreg ur«, mikor -még »ifju ur«-nak hivták, s mikor még megérdemelte az »ifju« nevet. -Harmincz esztendő óta, a függetlenségi harcznak lezajlása óta, az ő neve -bizalmas körben sohase volt más, csak a kedélyes »öreg ur«. - -Országgyülési és képviselői körökben még most is állandó divat, hogy -törvényhozók, miniszterek, képviselők egymást »per tu« szólitják. De -vajjon hogy szólitották Deák Ferenczet, kinek tekintélye határtalan -volt; ki előtt mindenki meghajolt, kit két császár látogatott meg -szegényes szobájában, az osztrák császár és a braziliai császár; kinek -nagyobb hatalma volt, mint minden közös és nemközös miniszternek -összevéve, kihez tanácsért és pártolásért jártak magyar miniszterek, -kihez lélekszakadva jöttek az osztrák államférfiak, Giskra és Demel és -mások 1871-ben, hogy mentse meg őket Hohenwarth-tól és a csehektől és a -pánszlávoktól; ki koronát adott a királynak és királynénak. - -Vajjon hogy szólitották őt, az ősz államférfit, ki ifju korától kezdve -minden napját és minden erejét a közügyeknek szentelte? Hogy szólitották -őt kortársai és képviselőtársai, a kik között akárhány szeleburdi -ifjoncz, fiatal mágnás és ifju szolgabiró volt, a ki az embert a szerint -mérte meg, hány forint volt a tárczájában, hány hold földje van neki -otthon, hány kalandnak hőse fürdőn, szinházban, kaszinóban, -rókahajsznál, lóversenytéren? - -Bizony öregek és fiatalok, komoly férfiak és könnyüvérü emberek, saját -pártjabeliek és ellenzékek egyforma kegyelettel járultak hozzá. - -Őt, egyedül őt nem neveztük, nem szólitottuk pertunak. Nem azért, mintha -ő azt rossz néven vette volna. Istenért se. Hiszen egyszerübb, -szivesebb, kedélyesebb ember sohase volt, mint ő. Ámbár tagja volt a -Batthyány miniszteriumnak, mindamellett ő az egyszerü »tekintetes ur« -maradt minden rend, rang, czim és czafrang nélkül. Bár a »nagyságos« -czimet idegenektől nem utasitá el, hiszen mindennap százan mentek hozzá -kérvényezők, mint a királyhoz s ezekkel a czimezés miatt nem -perlekedhetett, mindamellett ő a czimekre nem adott semmit. - -Gyulai Pál, mikor Vörösmarty életét irta, levélben fordult valamiért -Deák Ferenczhez s őt »nagyságos ur«-nak szólitá, de egyuttal bocsánatot -kérve azt kérdezé tőle, irja meg, mi az igazi czime? Deák azt felelte: -»Czimezzen a minek tetszik, legjobban szeretem, ha barátjának czimez.« -Pedig bizony akkor még Gyulai Pál kicsike kis emberke volt. A király -»Deák ur«-nak, a királyné egy alkalommal a koronázás után szemtül-szembe -»Deák bácsi«-nak szólitotta. Ekként szólitá őt a fővárosban és vidéken -minden szép asszony és minden ifju lányka, kinek alkalma volt vele -bizalmasan beszélni. - -Néhány idősb képviselő, kikkel sok országgyülésen volt már együtt, -tegezték őt s »Feri« néven szólitották. Az öreg Justh, Zsedényi, -Szentiványi, Kállay Ödön, Pulszky Ferencz, s még néhányan ekként szóltak -hozzá még a legutóbbi években is. Mindenki más ez egyszerü névvel -közeledett hozzá: »bátyám«. Mintha mindenkinek vér szerinti rokona, édes -apja lett volna. Az igaz, hogy olyan jó is volt mindenkihez, mintha édes -apja lett volna. - -* * * - -Hogy fogadták Deák Ferenczet a legelső országgyülésen, melyen megjelent? -Ezt már igen sokszor, igen sok ember megirta, noha Deák Antalról, ki -Ferencz öcscsét maga után felküldé követnek s Ferencz első szerepléséről -kevés adat látott napvilágot. - -Deák Antal sokkal idősebb volt, mint Ferencz öcscse. Mikor Ferencz még -csak tiz éves volt s tanuló az első gimnaziumi osztályban: Antal bátyja -már akkor szolgabiró s tekintélyes férfiu volt a vármegyében s egyuttal -gyámja és gondnoka Ferencznek. Épen huszonkét évvel volt idősebb, mint -emez. - -Az 1832-iki országgyülésen Deák Antal közkedvességü ember volt. Hire -megelőzte már őt is. Gróf Amade Ferencz zalamegyei főispán ellenében -rettenthetlen bátorsággal lépett fel az alkotmányellenes ujonczozás és -adószedési ügyben s Amadét arra kényszerité, hogy Zala-Egerszeget -elhagyja, sőt a főispánságot is letegye. Pedig mikor Deák Antal oly -erélylyel lépett fel: akkor Egerszegen két dragonyos osztály volt -felállitva a megye táblabiráinak s tisztviselőinek megrettentésére. - -Deák Antal olyanforma magasságu termettel birt, mint öcscse Ferencz, -csakhogy sem oly széles, sem oly erős nem volt. Szakált az sem viselt, -tömött bajusza ugy csüngött lefelé, mint Laudon generálisé, noha nem -volt olyan hosszu. Legjobb barátai voltak: felsőbükki Nagy Pál, id. -Pázmándy Dénes, Marczibányi, Ócskay, Rohonczy János és Kocsi Horváth. -Utóbbiak Veszprémmegye követei s Deák Antallal már ifju korból -ismerősek. Szerette Kölcsey Ferenczet is, kivel azonban sok tekintetben -nem értett egyet. Kölcsey nemcsak Bécscsel szemközt, hanem a jobbágyok -iránt is szabadelvü volt, mig Deák Antal Bécscsel szemközt -engesztelhetlen, de a jobbágyok felszabaditásáról hallani sem akart. - -Voltaképen ez volt egyik oka, a miért lemondott a követségről s -öcscsének helyet adott. - -– Nem vagyok még vén ember, – mondá Palóczynak és Kocsi Horváthnak, – de -közületek már kiöregedtem. Ferkó öcsém jobban illik hozzátok, ő is olyan -hóbortos, mint ti vagytok. - -A »hóbortos« alatt azokat az ábrándozókat értette, a kik a jobbágyokat -felszabaditani s ezzel – szerinte – a nemességet tönkre tenni akarták. - -El is ment, ott hagyta az országgyülést. Hanem előbb feldicsérte öcscsét -annyira, hogy mindenki a fejét csóválta, vagy mosolygott. Id. Pázmándy -Dénes sehogy se hitte, hogy a fiatal, harmincz éves Deák Ferencz oly -kitünő ember legyen, sőt később is sok ideig, mikor már Deák Ferencz -hatalmas szerepre vergődött, az öreg Pázmándy csak ugy félvállról -beszélt vele és róla – egy darabig. - -* * * - -Öreg emberek, kik Deák Ferenczet harmincz éves korában ismerték, azt -állitják, hogy arcza az időtől kezdve nem változott. Valamivel kövérebbé -vált, de haja, szemei, bajusza s egész arczjellege ugyanazok maradtak. - -Az országgyülésen élczeiről és anekdotáiról előbb ismerték s előbb -megismerték, mint nyilvános beszédjeiről. Akkori anekdotái közül -fölemlitem a következőt: - -Kocsi Horváth Sámuel veszprémi követ nagyon békesség szerető ember lévén -a magán társalgásban is, mindig mindenkinek igazat adott s mint alispán -is minden peres felet kibékitett. Az országgyülésre is utána ment az az -adoma, hogy egyszer bement hozzá a felperes s baját elpanaszlá, mire ő -mint alispán azt felelé: »Fiam, neked teljesen igazad van«, – de -ugyanakkor odamenvén az alperes is s baját az is elpanaszolván, annak is -azt felelé: »Fiam, neked is teljesen igazad van«; – mikor pedig ezt az -ott jelen volt Rohonczy János első alispán meghallotta s azt mondá: -»Bolond vagy te Samu, mindakettőnek csak nem lehet igaza«, – erre azt -felelé: »Neked is teljesen igazad van János.« - -Ez a Kocsi Horváth Sámuel az országgyülésen is ilyenformán viselte -magát. Hol az aulikusokkal szavazott, hol a liberálisokkal, csakhogy meg -ne haragudjék rá egyik se. - -Egyszer aztán Beöthy Ödön és Balogh János keményen megtámadták Kocsi -Horváthot a pozsonyi ligetben Deák Ferencz jelenlétében. Deák mosolyogva -hallgatta Beöthy és Balogh szemrehányásait s mosolyogva nézte Kocsi -Horváth kellemetlen helyzetét. Midőn már a vita kissé élessé kezdett -válni, Deák közbeszólt: - -– Olyanformán gondolkodik az én Sámuel barátom, mint az egyszeri -szentgróti menyecske. Az is egy kissé hűtelen lett az urához s -beleszeretett a szomszédban lakó csizmadia czéhmester fiába. A menyecske -ura nem nézvén jó szemmel a dolgot s pörlekedése se használván, elment a -plébánushoz panaszra, hogy az hívja meg a feleségét magához s téritse -istenes útra. A plébánus meghivatja a menyecskét, lelkére beszél -istenesen s megmondja neki, hogy isteni és emberi törvények szerint az -asszonynak hűségesnek kell lenni törvényes urához és senki másra még -csak gondolni sem szabad, hanem meg kell maradni egyetlen egy férfi -mellett. »Jaj édes tisztelendő uram, igy felel a menyecske, könnyü a -gazdagnak, de az olyan szegény asszonynak, mint én vagyok, mindegyik jó, -nekem nem illik válogatósnak lenni.« - -Ez anekdotára hatalmas kaczagás lett a felelet s ez naptól fogva Kocsi -Horváth Sámuel nem válogatott a két párt között, hanem megmaradt – -aulikusnak. - -* * * - -A pozsonyi országgyülések a pozsonyi országház nagy termében tartattak. - -Ez a terem egyszerü pajta volt oldalablakokkal, kőboltozattal minden -festés vagy ékesség nélkül egyszerü fehér meszeléssel volt ellátva. - -A terem belső végén volt egy emelvény deszkából, melyre három lépcsőn -kellett felmenni. Ez emelvény le volt teritve pokróczczal s ez -emelvényen volt egy hosszu asztal keresztben, ez le volt teritve zöld -posztóval. Ez asztal közepén ült a királyi személynök, az alsó tábla -elnöke. Mellette jobbról a királyi tábla tagjai és a protonotáriusok, -balról pedig a káptalanok követei, az alsó táblai prelátusok. - -Ez emelvényhez támasztva három hosszu asztal volt a terem hosszában, -zöld posztóval bevonva. E három asztal mellett egymással szemközt ültek -a vármegyék követei, párosával egymás mellett. Azok, kik a középső -asztal mellett ültek, természetesen a hátuk mögötti sorokra nem is -nézhettek. Mint valami nagy vendéglői étterem: ugy volt berendezve az -országgyülés helyisége. Karzat csak egy oldalon volt, a baloldalon. A -követek nejei onnan szokták a gyüléseket végig hallgatni. Az -országgyülési ifjúság, a juratusok lent a követek mögött álltak -kardosan, kalpagosan, fekete magyar ruhában. - -Deák Ferencz a középső asztalnál, a királyi személynökkel egy vonalban a -kilenczedik széken foglalt helyet. Fekete franczia nadrág, fehér -mellény, fekete átilla, s oldalán vaskos ősi kard: ebből állott öltönye. - -Szűz beszéde nem keltett nagy figyelmet. Igaz, hogy a vitakérdés nem is -volt valami fontos. Mindössze is a fölött tanácskoztak egy hónapig, hogy -az urbéri kérdésen vagy a kereskedelmi kérdésen kezdjék-e a -tanácskozást. - -Azonban következett a lengyel kérdés. Szegény Lengyelországot akkor -osztották fel utoljára s a magyar közvélemény ép ugy lelkesült a -lengyelek mellett, mint negyvenöt év mulva a törökök mellett. Ép úgy -hiába. - -Deák Ferencz felállt. Szokott ruhájába volt öltözve. Egyik térdét -feltette a székre, melyről fölkelt. Kardját is a székre állitá s -balkezében kardjának markolatát fogva, tartá azt a beszédet, mely első -beszédje volt valósággal. Azóta közel ötven év telt el s most már a -tizenegyedik országgyülés folyik, de ennél szebb beszédet alig tartott. - -E naptól kezdve vezére volt a nemzeti pártnak. - -* * * - -Minő magas tekintélye volt Zalavármegyében Deák Ferencznek mint -harminczhárom éves ifjúnak: arra csak egy példát. - -1836-ik évi junius 22-én és 23-án tartották a megye rendei azt a -gyülést, melyen követeik, Deák és Hertelendy, beszámoltak. Deák -fogadtatását lelkesültnek nevezi Kossuth Lajos akkor, a mikor még a -hirlapok nem beszéltek superlativusban, mert a világon se voltak. - -Ugyanekkor főispáni beiktatás is volt s a főispánnak le kellett tenni az -esküt. - -Az esküformát ős időktől fogva alkotmányos gyakorlat alapján mindig -egyházi férfiú szokta előolvasni. De a rendek felkiáltottak, hogy Deák -Ferencz olvassa fel. »Az tekintetes követ ur szájából akarjuk hallani -istennek igéjét«, kiáltott fel egy kővágó-eörsi nemes. Pedig jelen volt -két apát is. - -»Aligha nem ez volt az első eset, hogy hivatal nélküli polgári személy -esketett fel főispánt magyarul« – irja e jelenetről Kossuth Lajos. - - -DEÁK FERENCZ MAGÁN KÖRBEN. - -Deák Ferencz, mikor még állandóan Kehidán lakott, minden év nyarán -Balaton-Füreden szokott néhány hetet tölteni. Lakása, étkezése, -ruházata, társalgása oly egyszerü, oly igénytelen, oly feltünés nélküli -volt, hogy aki egyébként nem tudta, ki ő, el nem találta volna, hogy ő -nemzetünknek és korunknak egyik legnagyobb államférfia s a -világtörténetnek egyik legnemesebb alakja. - -Hogy azokat, kik az emberi lélek nagyságának jellemvonásait észlelni és -fölismerni nem szokták, mennyire csalódásba ejté Deák egyszerüsége, erre -furcsa, de jó példát tudok saját ismerőseim köréből. - -Volt egy jó tiszttársam és kedélyes keresztkomám a vármegyénél. Mérnök -és főszámvevő. Ország, nemzet, politika, emberi vagy államférfiui -nagyság, művészet, irodalom, hirlap, ismeretlen dolgok voltak előtte. A -numeruson, restauráczión, jó ételen, italon és vadászaton kivül más -munkát vagy élvezetet nem ismert. - -Az ötvenes évek elején mint ifju mérnöksegéd Kehidát és vidékét mérte. -Deáknak volt ingyen lakója s Deák asztalának mindennapos vendége. Ha -rokon vagy látogató nem volt Kehidán, az öreg úr csak vele, a kasznárral -és a plébánossal szokott társalogni, enyelegni és csak nekik adomázni. - -Jött 1861. Deák ujra a nemzet vezére lőn. A lapok csak róla írtak, a -nemzet csak róla beszélt. Lehetetlen volt, hogy az én jó keresztkomám is -meg ne hallja, hogy milyen hires, nevezetes ember az a Deák Ferencz. -Meghallotta s egyszer, mikor Deákról beszéltünk, így szólt hozzám: - -– Én is ismertem pajtás egy Deák Ferencz nevű embert. Mikor Kehidát -mértem, három fertály esztendeig laktam és étkeztem nála mindennap. -Csöndes, jó ember volt, nem fogadott el tőlem semmi fizetést, hanem se -mulatni, se vadászni nem lehetett vele. Nincs ez valami atyafiságban -ezzel a hires Deák Ferenczczel? Azt mondják, ez is zalai ember. - -Ime minő csalódás! Az igaz, hogy az én jó keresztkomám nem valami lumen, -de nem is épen tökfilkó. Mikor az együgyü beszéd miatt a társaság -rárontott és majd megette, vállát vonva felelt: - -– Csak nem vagyok bolond, hogy én Kehidán keressek olyan hires embert. -Csak olyanformán beszélt az mindig, mint akármelyikünk. - -Deák Ferencz ott Balaton-Füreden is szivesen felvette társaságába még az -olyan embereket is, kik boldog egyszerüségükben szentül meg voltak -győződve, hogy Deák is csak épen olyan kicsiny vagy épen olyan nagy -ember, mint ők maguk. - -Volt vármegyénknek egy Tuba nevű esküdtje. Jó kedélyű, élemedett ember, -régen meghalt, hiszen még 48 előtt szolgálta a vármegyét. Balaton-Füred -közeléből, Szent-István-Király-Szabadja nevű veszprémmegyei faluból való -volt s Füredre nyaranta gyakran ellátogatott. Ő is oda csatlakozott Deák -társaságához s az öreg úr szivesen látta az önérzetes öreg esküdtet, ki -elanekdotázni és találós kérdésekre furcsa feleleteket adni nagyon -szeretett. Különösen meg volt elégedve kálvinista hitvallásával. - -Egyszer azt kérdi tőle Deák: - -– Ismeri-e barátom a kálomista varjút? - -– Hogyne ismerném, domine spektábilis. Szürke gubája, fekete gatyája, -mint a veszprémi panduroknak. - -– Hát azt megtudná-e mondani barátom, hogy hívták a kálomista varjút, -mikor még kálomisták nem voltak a világon? Tudja-e ezt? - -Gondolkozik az öreg Tuba, de hiába. Egyszer oda fordul Deákhoz. - -– Én nem tudom, hanem hát mondja meg domine spektábilis, hogy hívták? - -– Bizony ezt magam sem tudom, – felelt Deák mosolyogva. - -– No tessék, – pattant fel az öreg Tuba. – De ne tessék rossz néven -venni domine spektábilis, de ilyenek ám a deputátus urak ott a diétán. -Hány kérdést fölvetnek, a mire maguk se tudnak megfelelni. - -Deák jóizűen és hangosan felkaczagott: - -– Ebben – úgymond – igaza van barátom! - -Ha Deák Ferencz gyermekek vagy földmivesek, vagy ifjak, vagy -politikusok, vagy nagyszabású államférfiak közt volt: modora és -társalgása mindig olyan volt, hogy a társaság tagjai azt hitték, hogy ő -épen csak olyan ember, mint ők maguk. Azt hitték még a gyermekek is. - -E tekintetben senki se hasonlitott hozzá nagyjaink közül. Nála -hiányoztak a szellemi nagyság kicsinységei. - -S mégis voltak pillanatok, a mikor látszólag önkénytelenül tört ki -belőle az eszméknek és érzelmeknek fensége. - -Emlékszem egy ily pillanatra füredi társalgásából. Régen volt, kis -gyermek voltam, de jól emlékszem. - -Még új volt a Kisfaludy-szobor. Nem ez a mostani, hanem a régi, az a -vastag, meredt nyakú. Deák a szobor közelében sétált társaival s a -társaság Kisfaludy működéséről emlékezve, magasabb eszméket vont a -beszélgetés körébe. Nemzetünk nagyságáról, jövendőjéről volt szó. - -Egyszer Deák ezt mondá: - -– Úgy látszik, minden nagy nemzetnek különös rendeltetése van az -emberiség történetében, mely biztosítja fenmaradását. A görög nemzet a -művészetet, a római a jogot és állami szilárdságot szolgálta és fejtette -ki. A mi időnkben is az angol a világkereskedésnek és a míveletlen -földrészek polgárositásának nagy munkáját végzi, a franczia szabadságra, -egyenlőségre és dicsőségre törekszik, a német a tudományt míveli -különösen, s az orosz világbirodalmi nagyságért lelkesül. Sokat -gondolkodtam, hogy a mi nemzetünknek mi lehet missziója. S úgy láttam -történeteinkből, s úgy látom mostani helyzetünkből, hogy nekünk az -igazságért kell élnünk és küzdenünk, s a vallási, nemzetiségi és -társadalmi osztályok közt az igazságot kell diadalra juttatnunk. S -fenmaradunk, sőt szép jövő áll előttünk, ha mi rendeltetésünkhöz, az -igazság szolgálatához hívek maradunk! - -Ime Deák ideálja! - - -DEÁK FERENCZ BESZÉDEI. - - -I. - -Kónyi Manó nagy munkát végzett, nagy hálára kötelezte maga iránt a -nemzetet s a magyar irodalom barátait s nagy szolgálatot tett -történetiróinknak is, kik a tizenkilenczedik század Magyarországának -történetét megírni lesznek hivatva. S mindezt azzal, hogy Deák beszédeit -összegyüjtötte. - -E munka sem nem oly kicsiny, sem nem oly egyszerü, mint a minőnek első -pillanatra látszik. - -Deák Ferencz nyilvános szereplése kora ifjuságától, 1822-től kezdődik s -tart ötvennégy éven keresztül 1876-ban bekövetkezett haláláig. Ránk -maradt első beszédét 1828-ban tartotta. Ez törvényszéki védőbeszéd volt. -1833-tól kezdve már mint törvényhozó s mint a nagy nemzeti -szabadelvü-pártnak elismert vezére szól a közpolitikai kérdésekhez az -országgyülésnek s a vármegyének tanácskozó termében. S nemcsak szól, -hanem ír is, nyilvánosságra szánt alakban ugyan keveset, de -magánleveleiben eléggé gyakran. S beszédei és iratai s nyilt és bizalmas -közleményei egyaránt szépek s hangulat, nyelv, irály, tartalom, felfogás -tekintetében teljesen összhangzók. Senki sincs közférfiaink közt, kinek -egyénisége s nyilt, közérdekü és magán cselekvése s nyilatkozatai közt -oly teljes összhang volna, mint Deáknál. - -Kónyi Manó azt tűzte ki feladatául, hogy Deák minden nyilvános beszédét -s minden közérdekü, de magán természetü iratát, levelét összegyüjti s -egyelőre legalább beszédeit rendszeres gyüjteményben kiadandja. - -48 előtt a sajtó nem volt szabad s a gyorsírás csak csecsemő napjait -élte. Deák nem szokta beszédeit megírni sem előbb, sem utólag. Ime az -okok, melyek a gyüjtés munkáját fáradalmassá tették. - -Megvannak a rendi országgyülések naplói és jegyzőkönyvei s ezekben a -követek beszédei és iratai. De mily keserves dolog ezekből egyes emberek -beszédeit hiány nélkül összekeresgélni, ezt csak az tudja, ki valósággal -megkisérlette. - -A régi kormányok nem szerették, hogy a követek beszédei szó szerint -megörökíttessenek. Az alsó tábla elnökei, a királyi személynökök -különösen ügyeltek arra, hogy az ellenzék vezérférfiainak beszédei -csakis a leghalványabb kivonatban tétessenek bele a diáriumba. S Deákért -épen nem tettek kivételt. Rend szerint a naplókban elő sem fordul, hogy -személy szerint ki tartotta a beszédet, csak az van mondva: Zala, -Somogy, Békés megye stb. követe ezt és ezt feleli. S miután minden -vármegyének két követe volt, gyakran lehetetlen megmondani, hogy a kettő -közül melyik tartá ezt vagy amazt a beszédet. - -Deák mint harmincz éves fiatal ember rögtön feltünt s pár hó alatt -pártvezérül fogadtatott el az országgyülésen. E miatt nagyobb figyelmet -fordítottak beszédeire, de nem mindig ezek előnyére. Nem egy beszéde, -mint az is, melyben a hétszemélyes-tábla szervilizmusát ostorozá a -politikai perekben, épen e miatt csak nagyon is csonkán s halvány -töredékes kivonatban láthatott napvilágot s maradhatott ránk. Szerencse, -hogy az országgyülési ifjak Deák beszédeinek nagy részét kéziratban -lehető híven őrizték meg. - -Kónyi páratlan szorgalommal és gondossággal búvárolta át a régi -országgyülések iratait s a 48 előtti publiczistika összes sajtótermékét -Deák beszédei végett. Ezen kivül utazásokat tett Zalavármegyébe Deák -ifjukori barátaihoz, tisztelőihez, rokonaihoz s egykori tiszttársaihoz, -kik Deák sok beszédét, nyilatkozatát, magán levelét ereklyeként őrizték. -Részint személyesen, részint levélben fölkereste Deák szereplő egykoru -társai közül az élőket s az elhunytak örököseit, hogy a birtokukban levő -adatokat engedjék át. Éveket töltött el e fáradozások közben. - -Midőn a beszédek gyültek: akkor eszébe jutott, hogy minden beszéd csak -akkor lesz egész, akkor teljesen érthető és élvezhető, ha egy kis -előszóban minden beszédnek történetét s minden alkalmi eseményt és -érvet, melyre a beszéd vonatkozik, összeállit s lehető rövidséggel, de a -szükséges teljességgel megszerkeszt. S ez szerfölött nehezíté a munkát. - -Deák beszédei a szó igaz értelmében mind alakilag, mind tartalmilag igen -becses s nagy részükben valósággal remek beszédek, a magyar politikai -nyelvnek s a specziális magyar észjárásnak páratlan alkotásai. Azonban -Deák azért, hogy beszédet tartson s hatalmas elméjét és ékesszólását -ragyogtassa, soha nem beszélt s minden beszéde az alkalmi szükségnek, a -szükséges czélszerüségnek szüleménye. Épen ezért volt helyes, sőt -szükséges Kónyi terve, hogy minden beszédnek történetét is megírja. A -legtöbb beszéd megkezdett vagy bevégzett cselekmény jelentőségével és -súlyával bír s a legkisebb és legjelentéktelenebb nyilatkozat is Deáktól -a kor jellemének megértésére nagy becsű. - -Ám egy beszéd történetének, valódi indokának s hű előzményének megírása -nem könnyü dolog. Meg kell ismerni a kérdést magát; életre kelteni -azokat, kik abban felszólaltak; rámutatni az érdekekre és -szenvedélyekre, melyek a kérdés körül kifejlődtek vagy azt felszínre -hozták: mindez elengedhetlenül szükséges. De az érdeklődők közül esetleg -ma is élnek talán többen is; Kónyi pedig nem akarta, hogy akár a beszéd, -akár annak története felszólalás, ellenzés vagy politikai czáfolgatás -tárgyává tétessék s ezért minden fontosabb beszédnél az összes -érdeklődők s közvetlenül érdekeltek nézetét s véleményét is előzetesen -megismerni s egyúttal tájékozni is törekedett. Czéljául tűzte ki az -emberileg elérhető legtökéletesebb tárgyilagosságot és történeti hűséget -s e végből egy vagy két esetben, a hol szükséges volt, Ferencz József -király tanuságtételét is korrekt alkotmányos módon megszerezte. - -E nagy gondosságnak s a Kónyit jellemző e skrupulózitásnak némi -árnyoldalai is valának, melyeket a nagy közönség ugyan alig vesz észre, -de a melyeket egy későbbi kiadásnak el kell távoztatni. A mit Kónyi -gyüjteménye ad, az mind becses és történetileg teljesen igaz és hű; de -épen e nagy skrupolózitás miatt Kónyi gyüjteménye nem ad sok dolgot, -melyet adni kellene s mely nélkül Deák mint szónok, mint államférfi s -mint korát vezérlő hatalmas egyéniség csak hézagosan áll előttünk. - -Merültek fel egyéb nehézségek is, melyek közül csak egyet említek fel. -Ez a beszédek váriánsai. Deáknak nem egy 48 előtti beszéde egymástól -sokszor jelentékenyen eltérő több szerkezetben maradt meg tisztelőinél. -A költők verseinek minden váriánsa becses s híven megőrizendő, mert -minden váriánst maguk a költők irtak. De Deák a beszédet csak egyszer s -egy szerkezetben tartotta, s azért a váriánsok egyike vagy másika, -esetleg mindegyike lehet hamis vagy helytelen. Kónyi szerencsésen -választott ezek közt, de alig hihető gond, utánjárás és tanulmány előzte -meg minden választását. - -Kónyi gyüjteményének első kötete Deák nyilvános életéből 20 évet ölel -fel s 1828-tól 1847 végeig tartott beszédeit közli. A második kötet 1848 -elejétől 1861 márcziusig terjed s a 61-iki országgyülésre már nem -terjeszkedik ki. Közli Deák 48-iki pozsonyi követségét, -igazságügyminiszteri szereplését s néhány e korból eredt nagybecsü -magánlevelét. Közöl némelyeket az ötvenes évek abszolutizmusából, az -akadémia uj szervezkedéséről, az októberi diploma és februári pátens -előzményeiről, az országbirói értekezletről s végül közli Deáknak -Zágrábmegye körlevelére írt 1861-iki feleletét. Mindezekről el fogjuk -mondani véleményünket. - -A mi a gyüjtemény szerkesztését illeti, e második kötet jelentékenyen -különbözik az elsőtől és pedig előnyösen. Ebben ugyanis Kónyi már sokkal -bővebben közli s használja fel Deák magán leveleit, mint az első -kötetben. Úgy látszik, gyüjteményének szélesebb keretet akar adni, azt -bővebbé és tartalmasabbá akarja tenni, mint eredetileg terve volt s mint -az első kötetnél tette. Mondanom sem kell, hogy ezért csak köszönettel -tartozunk neki s hogy ez a könyvet érdekesebbé s Deák egész alakját -fényesebbé és világosabbá teszi s ezzel történetirásunknak is gazdagabb -anyagot bocsát rendelkezésére. - -Azonban meg kell jegyeznem, hogy e kötetnek mégis nagy hiányai vannak. - -Az első kötetnél is nagy hiánynak tartom, hogy abból Deák kodifikátori -működése csak nagyon kevéssé tünik ki s különösen a büntető kodex körüli -43-iki működése csaknem egészen hiányzik. Igaz, hogy akkor még Kónyi -csak a beszédek közlésére fekteté a súlyt s kevéssé a levelekre és egyéb -munkálatokra. Deák a 43-iki büntető törvény javaslatánál s annak -mellékleteinél nem egy igen becses munkálatot készitett s Mittermayerrel -is sűrűn levelezett. - -A második kötetben érzékeny hiányok vannak. Csak néhányat emlitek itt -fel. - -Függetlenségi harczunknak érdekes és fontos epizódja Deák békekövetsége -Windischgrätz herczegnél. Ebből Kónyi csak Deák két parlamenti beszédét -s két hivatalos jelentését közli. De maga a követségi eljárás is -rendkivül érdekes és fontos, mert – a többek közt – ez lőn végzetes gróf -Batthyány Lajosra nézve, ki, ha Deák tanácsát elfogadja, könnyen -megmenekülhetett volna. Ezt Deák 1869-ban lediktálta Csengery Antalnak, -magam is szerencsés voltam Deáktól hallani; Csengery feljegyzése -legalább is helyén lett volna a második kötetben annyira, mint Somssich -Pál vagy gr. Dessewffy Emil emlékiratai. - -Érdekes levélváltás folyt Deák és gróf Széchenyi István közt a kehidai -birtok megvétele tárgyában. Fontos dolog ez, mert ez bírta Deákot arra, -hogy Pestre jőjjön s a nemzeti közvéleménynek központjává legyen. - -Deák 1855 végén és 1856 elején közel száz levelet írt Vörösmarty -családja érdekében barátaihoz. Ezek közt vannak olyanok – például a gróf -Mikó Imréhez irott – melyeknél szebbet és tartalmasabbat magyar nyelven -alig írt még valaki. Ezekben fejti ki, hogy mivel tartozik nagy -költőjének és szépirodalmának a magyar nemzet. Nagy kár, hogy ezeket -Kónyinak valamely ok miatt ki kellett hagynia. A második kiadásban -ezeket fel kell venni múlhatlanul. - -Azt hiszem, Deák társalgó szobájáról s a forradalomra törő férfiakkal -való passziv érintkezéséről is – 1860 és 61-ből – lehetett volna írni -egy fejezetet. - - -II. - -Deák Ferencz nem vállalt mandátumot az 1843-iki országgyülésre. Hogy ez -országgyülés oly eredménytelenül oszlott el: ezt Deák távollétének rótta -fel a nemzeti közvélemény. Így nyilatkoztak az országgyülésen Beöthy -Ödön és mások; igy vélekedett Majláth kanczellár; így írtak a lapok, így -volt meggyőződve Zalavármegye s ama többi vármegye is, mely Deáknak -felajánlotta a mandátumot. - -Hogy Deák más irányba tudta volna-e terelni a sors kerekét: oly kérdés, -mely meg nem oldható soha, Somssich azt mondja Kónyi gyüjteményében, -hogy 1844-ben már Deák se tudta volna kiegyenlíteni a nagy ellentéteket, -melyek a bécsi kormány és a nemzet közt kifejlődtek. Annyi bizonyos, -hogy 1848-ban már nem tudta, de 1840-ben még ki tudta egyenliteni, pedig -1839–40-ben legalább is volt akkora távolság Bécs és a magyar nemzeti -párt közt, mint 1844-ben. - -Tény az, hogy 1841 és 1847 közt a reformokra léhán telt el hat-hét drága -év s hogy a 48-iki rázkódás semmi esetre se lett volna oly nagy, ha -44-ben legalább a belpolitikai kérdések nagy része egészséges -alkotásokban megoldást nyert volna. S az is valószinü, hogy amaz -egyetemes bizalom, mely Deákot a nemzet részéről s ama nagy tisztelet, -mely a konzervativek részéről 44-ig kisérte, Deákot 44-ben is nagy -dolgok elvégzésére tette volna képessé. Deákot mint embert sohasem -vezérelték magasztosabb indokok, mint 43-ban, mikor a követséget -visszautasítá, de Deák mint államférfi ezzel végzetes mulasztást -követett el. Érezé ezt maga Deák is, mind 1848-ban, mind 1861-ben s -nyiltan megvallá barátainak, hogy a kibontakozásra ugyan semmi reménye -nincs, sőt a jövőt felette komornak és veszélyesnek látja: mind a -mellett elvállalja a követséget, nehogy a bekövetkezendő rossz -fordulatot az ő kimaradásának tulajdonítsák. (1861. január 9-én Pesten -kelt levele.) - -Deák az 1847-iki országgyülés kezdetén betegen s komor lélekkel ült -kehidai birtokán, visszautasítva megyéjének a követválasztáskor -fölajánlott bizalmát. Okul betegségét s reményeinek a közel jövőre való -elenyésztét hozván fel. Tétlensége nem a haragvó Akhillesé s nem is a -száműzött Belizáré, hanem a felelősségét mélyen érző bölcs hazafié volt, -ki nem akart oly munkára vállalkozni, mely erejét túlhaladá s mely -temperamentumának meg nem felelt. Miért vállalkozott mégis? - -Sajátságos kérdés ez, de Deák magas erkölcsi gondolkozásának természete -szükségessé teszi a kérdést. - -A 48-iki márcziusi napokban Kossuth vezeté az országgyülést s a -közvéleményt. Mindkettő a birtokkérdések gyökeres megoldását, az -államjogi önállást s a teljes alkotmányosságot követelé s mindezeknek -elengedhetlen föltétele gyanánt a felelős miniszteriumot tekintette. - -A miniszterium elnöke rendes viszonyok közt csak Kossuth lehetett volna, -de a tényleges viszonyok gróf Batthyányt kényszerítették a kabinet -élére. Batthyány pedig a kabinet alakításába fogni Deák nélkül nem -akart. Hogy mik voltak erre legközelebbi indokai, ezt fejtegetni nem -akarom. Tény az, hogy nem akart. - -Márczius 13-án kiüt a bécsi forradalom. - -Márczius 14-én rövid, de tartalmas manifesztumban állapodik meg -Pozsonyban a követek kara. - -Ugyanez napon gróf Batthyány, a kijelölt miniszterelnök, Tolnay Károlyt -és Wenckheim Bélát küldi Kehidára azzal a kéréssel, hogy Deák menjen fel -Pozsonyba. - -Ugyane czélból a főrendek és a követek nagy serege levelet írt Deákhoz. -Nagyon rövidet, melynek végpontja ez: »Szükségünk van rád s bizton -várjuk minél előbbi jelenlétedet.« - -Márczius 16-án Zalavármegye közgyülést tart s ott Horváth kamarás -előadja Tolnay Károly követ hivatalos levelét, mely szerint »az -összegyült országos rendek pártszinezet nélkül, a mágnások s maga az -ország fenséges nádora közakarattal Deák Ferencz urnak az országgyülésen -leendő megjelenését óhajtják, a körülmények szüksége pedig ezt -parancsolja.« - -A közgyülés nagy választmányt alakít, mely az alispán vezetése alatt -Kehidára menjen Deákot a követségre felkérni. - -Márczius 17-én Zala mindkét követe lemond, hogy Deáknak helyet -engedjenek. - -Márczius 18-án Batthyány kijelenti, hogy Deákot megvárja, addig a -független, felelős miniszteriumot nem alakítja meg. - -A »Pesti Hirlap« márczius 21-én ezt írja: »Deák Ferencz Pozsonyba -megérkezett. Megnyugvással és bizalommal van függesztve reá a közönség -szeme, mely a legközelebbi napok villámzó eseményei közt káprázni és -tévedezni kezdett.« - -Ime a külső körülmények, melyek Deákot arra birták, hogy követséget és -miniszterséget vállaljon. Vállaljon annak daczára, hogy hite és bizalma -nem volt a jövőben. Annyira nem volt, hogy Pozsonyba érkezte után egy -hét mulva márczius 28-án, midőn az egész nemzet örömmámorban úszott s -lelkesült bizalommal ment a jövő elé, azt írta sógorának: »Hazánk talán -nagyobb veszedelemben soha nem volt. Oroszok nyomnak el bennünket vagy -ismét az ausztriai hatalom, vagy talán a legborzasztóbb anarchia: ezt -csak Isten tudja!« - -Halandó embernek nem adatott élesebben és biztosabban látni a jövendőt. - -Miniszterré lőn s miniszter maradt a Batthyány-kabinet végeig és jelen -volt az országgyülésen az évnek végeig Pozsonyban és Pesten. Debreczenbe -nem ment kezdetben azért, mert nem tudott s később mert nem akart menni. -Bár semmi adat sincs arra, Deák vérmérséklete kétségtelenné teszi, hogy -ápril 14-dike után nem maradt volna Debreczenben s nem ment volna oda -semmi esetre. Arra azonban van adat, noha nem Kónyi gyüjteményében, hogy -ő Kossuthot semmi esetre se akarta volna gátolni abban a fenséges -munkában, mely folyt a csaták mezején először az alkotmányért, azután a -nemzeti becsületért. - -De mi szerepet töltött be hát Deák Pozsonyban és Pesten? Oly kérdés, -melyet e kornak s e kor történetének mélyebb búvárlója mindenesetre -fölvet. - -Egészen furcsa, mai napság alig érthető jelenségek állanak előttünk -Kónyi könyvében, melyek a parlament ingadozását bizonyítják egész az év -végeig – a fölött, vajjon Kossuth iránya fogadtassék-e el vagy Deák -iránya. - -Az udvarhoz és a főherczegekhez Deák megy a törvényjavaslatok -elfogadásának kieszközlésére. - -Az osztrák birodalmi gyüléshez követül őt küldi a parlament. - -Európához manifesztumot küldeni őt kérik fel. - -A néphez proklamácziót intézni őt akarják kényszeríteni. - -Windischgrätz herczeghez, ki győzelmes hadak élén jön az ország -fővárosát elfoglalni, őt küldi az országgyülés békekövetségbe általános -felhatalmazással s minden részletes utasítás nélkül. - -Felszólalásainak mindig enged a többség s nyugodt, de erélyes szavával -mindig le tudja fegyverezni egy pillanatra a parlament forradalmi -elemeit. - -Kossuth mindent fényesen keresztül visz a parlamentben, a mit akar s -Deák mellé is mindig oda áll a többség, valahányszor felszólal. - -Kossuth és Deák soha nyiltan összeütközésbe nem jönnek; egyiket vagy -másikat elejteni a parlamentnek soha sincs alkalma; a két férfiu se nem -követi egymást, se nem mérkőzik egymással. A mi bizonyítja, hogy girondi -és montagnard egyik se volt s a hazafiságban mindakettő magyar volt -egészen. - -Minden fény, minden dicsőség s a korszakokra szóló nagy tettek minden -emléke Kossuth nevéhez és működéséhez van kötve s méltán, de azért Deák -is nagy dolgokat mívelt, melyekre azonban a véres lázadások s a nagy -függetlenségi harczok idején a nemzetnek nem lehetett figyelni. - -Bizonyosnak látszik, hogy néhány nagy államjogi alaptörvényt Bécsben nem -fogadtak volna el Deák befolyása nélkül s az úgynevezett kamarilla előbb -megrohanta volna a rendes hadsereggel hazánkat s a szervezkedésre alig -engedett volna annyi időt is. - -Az pedig egészen bizonyos, hogy a parlament szélső ellenzéki elemei a -nemesi középosztálynak óriási károkat okoztak s az egyházat is súlyosan -megtámadták volna, ha Deák a maga erélyével és megingathatlan -elmeerejével útjukat nem állja. Nagyon szép és nagyon tanulságos az a -több mint tíz beszéd, melyet Deák a legviharosabb napokban a magyar -középosztály s az egyház védelmére teljes sikerrel tartott. - -S ki tagadhatná, hogy függetlenségi harczunk erejének nagy részét tette -a nemességnek lelkes csatlakozása s az egyháznak legalább is jóakaró -semlegessége? S a nemesség nagy része nem kergettetett volna-e Ausztria -karjaiba s nem követte volna-e a pozsonyi konventikulum főurait, ha vele -úgy bánnak a parlamentben, mint a hogy néhány rajongó akart a franczia -nagy forradalom mintájára? - -Magánjogunk s alkotmányunk történetének búvárai egykor felismerik s -kimutatandják Deák érdemeit, melyeket e férfiu, kiben egy csepp -forradalmi vér sem volt, még a forradalom lázában is szerezni tudott. - -Kónyi gyüjteményének második nagy része az októberi diploma történetével -foglalkozik. Ebben Deáknak nem volt szerepe. De óriási szerepe volt -igazságszolgáltatásunk érdekeinek s a nép benső nyugalmának -megvédelmezése körül 1860-ban, 1861-ben. Meglehetősen elfelejtett nagyon -becses beszédeket hoz itt Kónyi napvilágra. - - -A FELIRATOK. - -_(Országgyülési visszaemlékezés.)_ - - -I. - -Az ujabb alkotmányos korszak óta, ide értve az 1861-iki kisérletet is, -kilencz felirat jutott el a képviselőháztól a királyhoz. A tizedik a -mostani, melyet Jókai Mór szerkesztett. A kilencz közül ötöt egyenesen -Deák Ferencz szerkesztett, részint sajátkezüleg írva, részint másoknak -tollba mondva, kettőt pedig, ugymint az 1869-ikit és 1872-ikit, ő -sugalmazott s egyenesen helybenhagyott. Csakis két s a mostanival, az -1881-ikivel együtt három felirat az, melyhez Deák már nem szólhatott. - -Az 1861-iki első felirat sorsa viszontagságteljes volt s ehhez egy -nagyon szomoru emlék is van kapcsolva, melyet azonban kevesen tudnak -vagy rég elfelejtettek már. - -Ezt a feliratot egész terjedelmében Deák Ferencz írta saját kezével. -Irta pedig az 1861-ik év ápril utolsó s május első napjaiban. - -Deák legbensőbb tanácsát ekkor Szalay László és báró Kemény Zsigmond -képezék. Olyan fontos dolognál, minő akkor a felirat volt, ezekkel közlé -nézetét s mielőtt a megszerkesztett művet annak idején nyilvánosságra -hozta volna, azt ezeknek megmutatá. Nyilván azért, hogy észrevételeiket -meghallgassa s netalán helyes megjegyzéseiket elfogadja. De észrevételek -és megjegyzések rendszerint nem voltak, ha voltak is, a művet -helyeselték. - -A hatvanegyediki feliratot Deák eleintén beszédnek szánta. Beszédeit -ugyan ő előre megirni nem szokta, de most szükségesnek látta a kivételes -eljárást. Tudta, hogy az országgyülés nagy része s esetleg a többség ő -utána megy, ő rá hallgat; tudta, hogy Bécsben és az udvarnál a magyar -alkotmány alapjára áttérni még nem hajlandók, Schmerling már akkor -megkészíté a februári alkotmányt, mely Magyarországot is a Reichsrathba -akarta terelni, tehát Deák minden általa kiejtett szót kétszeresen -fontosnak tartott, nehogy a bekövetkezendő s előre látható ujabb -szakitásért Európa előtt Magyarország tétessék felelőssé. - -De más oka is volt arra, hogy felirati indítványnyal s már -megszerkesztett felirati javaslattal elő ne álljon. Ugyanis az -országgyülésen nem az ő pártja volt többségben, hanem a határozati párt, -melynek vezére gróf Teleky László volt. A feliratok készítése erre -kiküldött bizottságok által szokott történni s a képviselőháznak a -javaslat külön jelentés mellett bemutattatni. Deák maga legkevésbbé tért -volna el e szokástól, melyet az 1848-ik gyakorlat is szentesített. S -aztán a határozati párt feliratot küldeni s Ferencz József császárral -szóba állani nem is akart. Hogy állott volna tehát elő Deák kész -felirati javaslattal, midőn egyáltalán nem volt bizonyos, hogy a -képviselőház általában akar-e feliratot, sőt előreláthatólag azt -lehetett bizonyosnak tartani, hogy a világos többség megmarad a -határozatnál. - -Ezért készített Deák pusztán csak beszédet. - -Május 3-án szokatlan időben kereste fel Deákot gróf Teleky László. Olyan -időben, korán reggel, a mikor biztos volt arról, hogy Deáknál nincs -látogató. - -– Mutasd meg nekem Feri, – mondá Deáknak – minő beszéddel akarod te a -tárgyalást megkezdeni? - -Deák és Teleky contemporaneusok valának, ifjukori barátok s egymással -teljes bizalmas lábon. - -Deák minden vonakodás nélkül szokott kedélyes szivességével megmutatá -kész beszédét Telekynek. - -Teleky az asztalra könyökölve, komor arczczal hallgatá végig. Nem -mozgott, nem sétált, szokott idegességének semmi jelensége se -mutatkozott. - -Mikor a felolvasásnak vége lett: Teleky még több ideig hallgatott és -gondolkodott. Végre azt mondá székéről felkelve Deáknak: - -– Feri, mondanék én neked valamit; ne a magad nevében mondd el ezt a -beszédet, hanem valamennyiünk nevében terjeszd elő, mint felirati -javaslatot. Az »én« helyett tedd oda ezt a szót: »mi«. Egyebet nem kell -rajta változtatni. - -Deák nagyot nézett. Komor, fenséges arczával rábámult Telekyre. Meg nem -foghatá, miért tanácsolja ezt épen Teleky, ki semmiféle feliratot nem -akar s a határozati pártnak vezére. Teleky maga is észrevette Deák -kételyét s nagy komolysággal mondá: - -– Nem ok nélkül mondom ezt, megfontoltam jól. - -– Jól van, – mondá Deák, – meggondolom a dolgot magam is, de ha -elfogadom is javaslatodat, itt-amott némi változtatást kell tenni a -beszéden. - -Teleky ekkor elhagyta Deákot s pár napig nem találkoztak egymással. -Másnap, május 4-én volt egy néhány perczig tartó képviselőházi ülés, de -aztán 7-ig nyilvános ülés nem tartatott. - -E három nap alatt Teleky sötét sejtelmeket és még sötétebb szándékot -forgatott agyában. Sajátságos búskomorsággal búcsúzott el barátaitól és -rokonaitól, kikkel ez idő alatt találkozott. A 7-iki ülés előtt -találkozott Deákkal s kérdé tőle: - -– Tehát csakugyan felirati javaslatként fogod előterjeszteni beszédedet? - -– Úgy. - -– Holnap? - -– Holnap, – felelte Deák. - -Teleky melegen és erősen megrázta Deák kezét s szó nélkül elváltak. - -A bekövetkező éjszakán gróf Teleky László agyonlőtte magát s másnap -reggel Deák Ferencz reszkető ajakkal s fátyolozott hangon nagy -megindulással mondá, hogy: »A haza veszteségén kivül ő egy ifjukori hű -barátot vesztett s a fájdalom első rohama alatt neki lehetetlen -tanácskozni.« - -A tárgyalás elnapoltatott. A nagy hazafit temette a haza. Deák csak -május 13-án terjesztheté elő felirati javaslatát. Negyven napig folyt e -fölött a felirati vita. A felirat a többségben levő ellenzék -módosítványaival küldetett fel Bécsbe junius 25-én. Öt napig az udvar a -fölött tanácskozott: elfogadhatja-e a fejedelem a feliratot. Az lett a -határozat, hogy nem fogadja el. Gróf Apponyi György országbiró és Ghyczy -Kálmán felbontatlanul hozták vissza. A képviselőház julius 5-én Hunkár -Antalnak, a legvitézebb inzurgensnek indítványára azt határozta, hogy -Deák eredeti felirati javaslatát küldjék fel a fejedelemhez. - -Ez az, melyet még gróf Teleky László is látott. E felirat csakugyan -elfogadtatott a fejedelem által. Sikere, mint tudjuk, nem lett. - -A Deák és Teleky közti titkos beszélgetés történetét maga Deák Ferencz -beszélte el két évvel később Németh Albertnek. Annak igazságában tehát -kételkedni nem lehet. - -Az 1861-iki országgyülés második felirata óriási mű, mind tartalmára -mind terjedelmére nézve. Mióta alkotmány van és feliratok vannak, ily -terjedelmes feliratot egyetlen parlament se intézett fejedelemhez. - -Az igaz, hogy hasonló viszonyok nem is fordultak elő nálunk s talán -másutt sem. - -A leirat az első feliratra kelt julius 21-én s kihirdettetett a -képviselőházban 22-én. A julius 6-ika és 21-ike közti időben báró Vay -Miklós lemondott a kanczellárságról, mert a februári pátens kötelező -voltát Magyarországra nézve elismerni nem akarta. Helyére gróf Forgách -Antal jött. A leiratot már nem Vay és Zsedényi, hanem Forgách és Beke -ellenjegyezték. - -A leiratot 23-án kapta kezébe Deák s a felirati javaslat készítését -25-én kezdte meg. És dolgozott e művön szakadatlanul tizenhárom napig, -majdnem két hétig. Augusztus 6-án lett vele készen. - -E mű, mint akkor valaki kiszámítá: 99,170 betüből áll s terjedelmére -nézve akkora, mint politikai napilapjaink szokott vezérczikkeiből 25–30 -darab összevéve. E mű úgy van megírva, hogy ezt egyszeri felolvasása -után az egész képviselőház egyetlen felkiáltással elfogadta s nem -találkozott képviselő sem a szélső jobbon, sem a szélső balon, a ki -egyetlen szava ellen felszólalt volna. Deák ugyan páratlan könnyüséggel -és soha senki által felül nem mult szabatossággal fogalmazott, de ily -nagy államokiratot oly gondosan megfogalmazni mégis csak nagy munkával -és sok idővel járt. - -Beszélték akkor, hogy az alaki szerkesztést Szalay László végezte, -valamint később beszélték Deák néhány művéről, hogy azt Csengery Antal -szerkeszté. A mit Deák szerkesztett, azt Szalay és Csengery művével -összetéveszteni nem lehet. Deák irálya, valamint beszéde is egészen -sajátságos, mely mindenki irályától és beszédétől könnyen -megkülönböztethető. - -A második felirat szerkesztésének külső körülményeiről elmondom azt, a -mit tudok. Kicsiny dolgok ugyan, de a mainál nagyobb idők és nagyobb -férfiak jellemvonásai. S azok a kicsinységek gyakran szebbek, mint -napjaink nagyságai. - -Deák az Angol királynő vendéglőben, szokott szobájában lakott. Ott -készité művét. Julius és augusztus éktelen forró napokkal köszöntött be, -de azért fürdőzni természetesen nem lehetett. Künt a vármegyéken tatár -módra ment a katonai adóvégrehajtás, Olaszországban dicsőséges harczokat -vívtak menekültjeink az olasz egységért, Kossuth és társai európai -szövetséget készítettek Ausztria ellen, Bécsben Magyarország uj divatu -bekeblezését csinálták, az országgyüléssel végezni kellett gyorsan. Így -akarta az udvar is, de nem bánta a nemzet sem, ha vége lesz a meddő -tanácskozásnak. - -Deák magához rendelt egy-egy országgyülési elnöki titkárt. Többnyire -Juraszek Ferencz barátom s később volt képviselőtársam volt ott, ki -akkor Ghyczy Kálmán elnök mellett fungált. Deák maga írta művének -legnagyobb részét, de ha elunta az írást, toll alá diktálta az oda -rendelt elnöki titkárnak. - -A reggeli séta után Deák nyolcz, néha fél kilencz órakor rögtön a -dologhoz látott. S dolgozott egyfolytában délig. Akkor lement ebédelni. -Ebédnél barátaival beszélgetett. Délután három órakor ismét munkához ült -s dolgozott esti hét-nyolcz óráig. Ekkor ment ki sétálni. - -Természetesen szivarfüstnél folyt a munka. Az ő szájában a szivar soha -sem aludt ki. Kellett füstölni a titkárnak is. Ott volt a szivar nyaláb -számra skatulyában. Deák rendesen két harmadát szivta el szivarjának -szivó nélkül, akkor félretette, de nyomban ujra gyujtott. - -A nyári forróság igen nagy volt. A nagy meleg iránt Deák nem volt -érzéketlen, se közönyös. De a titkár nem feszélyezte őt. Letette -kabátját, mellényét és vastag fekete selyem nyakkendőjét. Egy-rét ingben -dolgozott, természetesen bezárt ajtóknál. Ha egyszer ajtaját bezárta, -kopogtathatott ott a magyar birodalom legnagyobb ura vagy legelső -államférfia, az »öreg ur« írt vagy diktált tovább, néha hangosabban, -mint szokott, de azért az ajtó meg nem nyilott. - -Benső barátainak mindamellett tett némi engedményt. Megengedte ugyanis, -hogy ebéd után felmenjenek hozzá lakására s délután három óráig nála -társalogjanak. Ekkor ő is anekdotázott. A feliratról beszélni nem -engedett, sem maga nem beszélt semmit. - -Leggyakrabban látogatták zalai követtársain s néhány kisebb nevü férfiun -kivül Szalay László, báró Kemény Zsigmond, Klauzál Gábor, Szentiványi -Károly, gróf Andrássy Gyula, Lónyay Gábor és Menyhért, Bittó, Csengery, -báró Eötvös József, Gorove, Kazinczy Gábor, Bónis Samu, Ghyczy, Justh -József, Somssich Pál, Trefort, Bezerédy László, az öreg Bernáth -Zsigmond, Hunkár Antal és többen. - -Egy délután a következő mulatságos jelenet történt. - -Pontban három órakor Deák órájára nézett s a titkárnak szólt. Ez volt a -jeladás arra, hogy az uraknak távozni kell. Azok el is siettek s egy -percz alatt üres volt a társalgó terem. Deák nyugodtan leült asztalához -és írt. - -A mint egyszer gondolataiba mélyedve a legnagyobb buzgalommal dolgozik, -szobájának egy sarkából rettenetes hortyogás üté meg fülét. Oda néz -haragos szemöldökkel s látja, hogy a kényelmes karos székben Klauzál -Gábor ül és aluszik. Feje hátraszegve, jóságos komoly arcza a plafont -felé fordulva, hortyog hatalmasan. Ő bizony még akkor aludt el a nagy -melegben, mikor ott volt a társaság s mikor az »öreg ur« kizárta -barátait, ő észrevétlenül ott maradt a sarokban s aludt tovább. - -Deáknak egy futó mosoly vonult el ajkai körül. Fölkelt, odament -Klauzálhoz, forradalmi minisztertársához, megfogta vállát, megrázta -becsületesen s midőn Klauzál fölébredt, ezt mondá neki: - -– No eredj Gábor te is a többi után, orgona kiséret mellett nem szokás -feliratot készíteni. - -Augusztus 6-án kész lett a felirat. 7-én Deák közölte barátaival. 8-án -felolvasta a képviselőházban. A felolvasás negyedfél órán át tartott -szakadatlanul. Felolvasás közben Deákot két izben Szalay László váltotta -fel. De több mint kétharmadát Deák olvasta, Szalayra alig jutott -egyharmada. - -Hol vannak e felirati javaslatok kéziratai? - -Az elsőé, mely egészben Deák sajátkezü kézirata, Dániel Pál barátom -birtokában van. Deák maga adta neki e szavakkal: - -– Ne Pali, neked adom, nálad bizonyosan nem hányódik el, mint nálam. -Majd ha kérem, add vissza. - -Sohase kérte vissza. - -A második felirat kézirata talán a 61-iki országgyülés iratai közt -feltalálható. E kézirat némely részben másnak s leginkább Juraszek -Ferencznek keze irása. - - -II. - -Az 1865-iki országgyülés koronázó országgyülés volt. De mielőtt a -koronázásra rá került volna a sor: előbb még a porosz-olasz szövetség -ellen végig kellett harczolni a háborut, el kellett veszteni a -königgräczi ütközetet, sőt a magyar emigrácziónak is egy betörő -hadcsapatát Klapka vezérlete alatt látnunk kellett az ország -határszélein. - -A koronázás előtt három feliratot kellett a képviselőháznak felküldeni. - -Miniszterium nem volt. E helyett Majláth mint korlátnok, Sennyey mint -tárnokmester képezték a kormányt. Erdély és Horvátország s Fiume és a -Határőrvidék nem volt jelen az országgyülésen. Az ország abban az -állapotban vala, melyben Bach és Schmerling hagyta. - -Az 1861-iki feliratoknak az az eredményük volt a 65-iki választásoknál, -hogy tizenöt-húsz képviselőt kivéve, csaknem minden jelölt azzal a -világos programmal lépett föl, hogy ő Deákot fogja követni. De azért az -országgyülés elején mindjárt négy párt alakult. A szélsőbal, mely -Magyarország és függetlenségét írta zászlójára, melyben az emigráczió -tagjai: Simonyi Ernő, Irányi Dániel, Helfy stb. még nem vehettek részt, -s melyet Kállay Ödön, Madarász József és Böszörményi László vezettek. -Továbbá a szélső jobb, az akkori kormánypárt, gróf Apponyival az élén, -harmincz-harminczöt tagból állva. Ez a főrendiházban oly erős volt, hogy -Deák egyik felirata csakis négy szótöbbséggel győzhetett. Továbbá a -valódi Deákpárt, melyet jobbközépnek is neveztek, végre a balközép, élén -Tiszával, Ghyczyvel, Nyáry Pállal, Bónis Samuval. Ezt tigrispártnak -nevezte el 1866. januárban Ludasi Gans Mór az Apponyi-párt lapjában, a -»Magyar Világ«-ban s e név a koronázásig rajta maradt. A tigrispárt -mintegy kilenczven tagból, a Deákpárt mintegy száznyolczvan tagból -állott. - -Az országgyülés deczember 10-re volt összehíva. Alakuló pártgyülését a -Deákpárt 1866. január 22-én tartá az Európa vendéglőben. Pártelnökké -Klauzál Gábor választatott. Ezután a tagok összeirták magukat. Voltak -181-en. Bánó József azt jelenté, hogy egy társaságban 20 balközépi -férfiu kijelenté, hogy ő is idejönne, ha meghivnák őket, egy másik -képviselő kijelenté, hogy Ghyczy Kálmán is hajlandó volna meghivásra -idejönni. Deák azt mondá e kijelentésekre: - -– Nem vendégséget tartunk mi, hova meghivásra kell megjelenni, e kör nem -zárt kör, ide mindenki bejöhet s ha őszintén hozzánk csatlakozik: -szivesen fogadjuk. - -Ugyanezen az értekezleten indítványozta Deák, hogy egy felirati -bizottság alakíttassék. E bizottság harmincz tagból volt összeállítandó, -kik közé tizenkilencz deákpárti, kilencz balközépi és két szélsőjobb -indítványoztatott. A szélsőjobbról gróf Apponyi György és Bartal György -voltak a jelöltek. - -Két nap mulva, január 24-én, a balközép is alakuló gyülést tartott a -Tigris vendéglőben. A 30-as bizottságot ők is elfogadták, a pártarányt e -bizottságban ők is helyeselték, de a Deákpárt kijelölt emberei közül -csak 9-et fogadtak el, a többire nézve kinek-kinek szabad elhatározására -bizatott a szavazás. Szavazhattak a kijelöltekre vagy másokra. A szélső -jobbot egészen kihagyták s báró Kemény Zsigmond ellen, továbbá Fest -Imre, gróf Csáky László és Kandó Kálmán ellen nagy agitácziót csináltak. - -Mindamellett az Európa vendéglőbeli lajstrom nyert többséget január -27-én. Legkevesebb szavazatot Jókai Mór nyert, mert a Deákpárt meg ő -rajta akart báró Keményért boszut állani. - -A felirati bizottság már megalakult s működését meg is kezdé, mikor ő -felségeik január 29-én Budapestre jöttek. Épen uri bál volt az Európa -nagytermében. A császárné kiséretéből többen óhajtottak volna ott -megjelenni s a császárné főudvarmestere ezt közlé a rendezőséggel. A -rendezőség néhány tagja azonban kijelenté, hogy udvari emberekkel és -katonatisztekkel ők együtt nem mulatnak s igazi honleányok nem -tánczolnak. Megjegyzendő, hogy az Almássy összeesküvés áldozatai akkor -még a börtönt szenvedék. No hiszen, lett erre az udvarnál rettenetes -riadalom. Az udvari személyzet nem akart kevesebbet, mint hogy a -fölségek rögtön pakoljanak s menjenek Bécsbe, a magyar rebelliseket -pedig vasra kell verni. Midőn a császárné megtudta e báli botrányt, mint -a bécsi lapok nevezték, kezét tördelve így kiáltott fel: »Mein Gott, was -werden die Herren Erzherzoge dazu sagen?« (Istenem, mit mondanak ehhez a -főherczegek.) - -A felirati bizottság az akadémiában tanácskozott. Elnöke volt gróf -Andrássy Gyula, előadója: Csengery Antal. A felirati javaslatot készen -Deák Ferencz terjeszté elő. Ezt minden tag számára lelitografálták, de -minden tag becsületére fogadta, hogy a bizottság tárgyalásait s a -felirat szövegét titokban tartja s a hirlapoknak oda nem adja. Midőn e -miatt egykor valaki a deákpárti körben zugolódott, azt felelé Andrássy -gróf: - -– A titoktartást megfogadtuk, meg is álljuk; ki szeretné a -nyulpecsenyét, ha akkor hoznák az asztalra, mikor a nyulat nyúzzák? - -A felirati javaslat egészen Deák műve. Néhány lényegtelen módosítással -elfogadta a bizottság, február 8-án előterjesztetett a képviselőházban s -tárgyalása 15-re kitüzetett. Előadója a házban Csengery volt. - -Érdekes és izgalmas napok voltak ezek is. - -A felirati bizottságban egy kínos jelenet történt egyszer. Deák -Ferencznek és gróf Apponyi Györgynek rettenetes összeütközése. - -Apponyi a bizottságban egy hosszabb módosítványt adott elő, mely -elburkoltan az októberi diploma elfogadását s Magyarország alkotmányának -erre alapítását tartalmazta. - -Kemény Zsigmond felszólítá Apponyit, hogy ne beszéljen ilyen burkoltan s -adja elő nézetét világosan. - -Apponyi aztán előadá, nézete szerint az októberi diploma a legnagyobb -vivmány, melyet elérhetünk s melyre számíthatunk. - -Deák erre rettentő haraggal fölállott s tartott egy olyan beszédet, a -minőt ő se tartott soha. Elszámlálta a konzervativ párt bűneit s -összetörte Apponyit, az egykori alkanczellárt úgy, hogy az többé -Magyarország politikai közéletében nem szerepelt. Azt mondá a többek -közt, hogy a magyar nemzet ellen sem magyar, sem idegen ezer év óta -nagyobb bűnt nem követett el, mint azok, kik az illir mozgalmat -felszították s a 48-iki eseményeket, tudva, szándékosan előkészítették. -S most – úgymond – mikor a nemzet és fejedelem ujra azon az úton van, -hogy egymást megértse, most ismét előállanak azok a férfiak, hogy útját -állják az üdvös közeledésnek. Engesztelhetlen haragja s a legsúlyosabb -érvek özöne borítá el szavai alatt a konzervativ párt férfiait. - -Tartott vagy egy óráig a beszéd. A jelenlevők elképedve hallgatták. -Apponyi reszketve, halotthalványan ült székén. Deák után sokáig senki se -szólt. Később Apponyi fölkelt s távozni készült. Távozás közben mondá: - -– Félek, hogy gyönyörü csikóimnak, miket a koronázásra tanittattam be, -nem vehetem már hasznukat. - -Deáknak e beszédét a világ legnagyobb és legszebb szónoki művének mondák -a jelenvoltak. A beszéd nincs meg. Gyorsíró nem volt jelen. Jókainak, ki -jelen volt, csak később jutott eszébe jegyezgetni. A legszebb részeket ő -sem jegyezheté fel. De azért az ő jegyzetei némi halvány képet nyujtanak -a beszédről. Abban az időben – jól emlékszem rá – szájról-szájra menve a -beszéd sok része köztudomásuvá vált. Másnap mondá Jókai, czélozván arra -a körülményre, hogy Apponyiék lapja mindig a tigris-pártot – a -balközépet – támadá: - -– Apponyiék addig kerülgették a tigriseket, míg rábukkantak az -oroszlánra. - -Valóban úgy is történt. - -A felirati általános vita február 20-ig tartatott, a részletes 24-ig. - -Február 22-én a részletes vitánál tartá Deák legnagyobb és legszebb -beszédét azok közt, melyek ránk maradtak. - -A beszédnek óriási hatása volt. E beszéd volt a konzervativ pártnak -akkor halotti beszéde. Ettől kezdve az Apponyi-párt örökre megszünt. -Tagjai elszéledtek, a parlament tárgyalásaiban többé részt nem vettek s -még a koronázás után a következő országgyülésre se vállaltak mandátumot. - -– E beszéd után, – mondá nékem Ürményi Miksa később, – e beszéd után -csak mi ketten, gróf Zichy Nándor és én maradtunk a parlamentben s -vállaltunk mandátumot, hogy legyen mégis hírmondó az egykor oly hatalmas -konzervativ pártból. - -Báró Sennyey bejött ugyan a parlamentbe 1872 őszén, de külön pártot nem -alakított. A külön konzervativ párt csakis 1875 tavaszán, a fuzió után, -alakult meg, a 66-iki feloszlástól épen kilencz esztendőre. De három év -mulva ez is meghalt a nélkül, hogy e három év alatt is élt volna. -1878-ban egyesült a középső ellenzék elemeivel s alkotá az egyesült -ellenzéket. - -A 65-iki országgyülés első felirata tehát a konzervativ párt -megszünéséről nevezetes. De e felirat részletes tárgyalása alatt még egy -más érdekes dolog is történt, mely azonban sokkal kevésbbé maradt -emlékezetben. - -Erdélynek külön országgyülése volt 1865-ben. A 48-iki törvényekkel ugyan -ez ellenkezett, de az udvar a 48-iki törvényeket épen nem akarta úgy -egyszerüen végrehajtani. Az Erdélylyel való uniót is csak az esetben -volt hajlandó megszivlelni, ha azt még egy országgyülés, mely -képviseleti alapon jön össze, helyben fogja hagyni. - -Helyben is hagyta s most már nem volt tettleges akadály abban, hogy az -erdélyi képviselők is Budapestre jőjjenek. - -1848. óta először! Tizennyolcz esztendő óta nem látott Budapest erdélyi -képviselőt. - -1866. évi február 22-én jelent meg az első. Épen Deák nagy beszédének -napján. - -Gyula-Fehérvár egyik képviselője volt ez. Fiatal ember, középmagas -termettel, kopaszodó homlokkal, de mosolygó arczczal. Egyszerü fekete -díszben jelent meg ott a Nemzeti Muzeum dísztermében, a hol akkor a -gyülések tartattak. De megjelenése harsogó éljenzésre ragadta a házat. -Sok képviselő fölemelkedett helyéről, úgy adott hangot kitörő -érzelmeinek. - -E mosolygó férfiu, ez ifju törvényhozó pedig nem volt más, mint báró -Kemény Gábor, a későbbi közgazdasági miniszter. - -Sohase kapott többé oly egyetemes, dörgő éljent. - - -DEÁK UTOLSÓ BÉCSI ÚTJA. - -_(Visszaemlékezés 1867-re s az első nagy egyházpolitikai kérdésre.)_ - -A kiegyezési tárgyalások alatt a hazai főpapság szenvedőlegesen viselte -magát. Nem vélte időszerűnek kifogásait érvényesíteni az 1848-ik évi -törvények ellen, melyek az egyház és iskola kormányzati ügyeinek -vezetését is parlamenti felelős miniszterre bízták s a parlament -interkonfesszionális ellenőrzése alá helyezték. - -Az egész nemzetnek pártkülönbség által meg nem zavart egyetlen kivánalma -volt a 48-iki törvények visszaállítása. Restitutio in integrum: ez volt -a jelszó. A főpapság elég hazafias és elég eszélyes volt az ő külön -álláspontját nem hangsúlyozni. - -A bibornokprimás, Szcitovszky agg volt és beteges. A kiegyezés -létrejöttét nem érheté meg, az országgyülés elején meghalt. - -A főpapság nélkülözte szokott vezetőjét. Különben a konzervativ -Apponyi-párttal tartott, de mikor ez Deák heves támadásai alatt -széttöredezett, a főpapság is hallgatag maradt. - -De nézetéről – mint a következés megmutatta – nem mondott le. - -A kanczellár Mailáth György volt, ki, valamint báró Sennyey Pál -tárnokmester is, a konzervativekkel tartott. Mailáth ismerte és -helyeselte a főpapság külön nézetét. A mit csak kanczellárságának utolsó -napjaiban árult el az esztergomi primás kinevezésével. Ámbár, s ezt itt -hangsúlyoznunk kell, maga Mailáth nem erőltette a dolgot s egyáltalán -nem exponálta magát a magas klérus programmja mellett. - -1867. januárban már odáig érlelődtek a viszonyok, hogy a magyar felelős -miniszterium kinevezésére került a sor. Belcredi állása meg volt ingatva -s a korona Beust báró támogatása mellett is el volt határozva az -alkotmányi és államjogi viszályt Deák Ferencz javaslatai szerint -megoldani s az ország kormányát Deáknak és társainak adni át. - -E helyzetben egészen természetesnek, a politikai ildom követelményeivel -egészen összeférőnek volt tekinthető az üresedésben levő esztergomi -érseki és primási állás betöltésével néhány napig várakozni s ily magas -méltóságnak, ily nagy közjogi hatalomnak s ily nagy javadalomnak -adományozását a néhány nap múlva kinevezendő törvényes kormányra hagyni -s ennek engedni át. - -Mindamellett Mailáth György a korona elé terjeszté, hogy Simor János -győri püspök az esztergomi primási székre sürgősen neveztessék ki. A -korona elfogadta a tanácsot s 1867. január 20-án aláírta a kinevezési -okiratot. - -Erről előzőleg se Deák Ferencz, ki otthon az ügyeket vezette, se gróf -Andrássy Gyula, ki miniszterelnök leendett, se báró Eötvös József, ki a -kultuszminiszteri tárczát volt átveendő, nem bírt tudomással. - -Bécsi jól értesült lapok hozták a hírt január 22-ikén. Megjegyzendő, -hogy a hivatalos lapok mind Bécsben, mind Pesten mélyen hallgattak a -kinevezésről. - -A kinevezés híre a Deák-párt köreiben nagy visszatetszést szült. Deák -maga helytelennek mondá bizalmas körökben. Andrássy gróf épen nem -csinált titkot neheztelő érzelmeiből. Vérmesebb deákpárti politikusok a -klubban és a képviselőház folyosóin kijátszásról, meglepetésekről -beszéltek. Készen volt a fulmináns hírlapi czikk, melylyel a Deák-párt -főlapjában támadtatott volna meg a Mailáth-Sennyey-kormány e -tapintatlanságért. - -A czikket azonban Deák Ferencz nem engedte közzé tenni s általában -tiltá, hogy ebből zajt üssenek, sérelmet formáljanak. A dolgon, mint -mondá, úgy sem lehet változtatni, tehát csak kárral járna, ha mind a -korona, mind az uj primás elkedvetleníttetnék. - -Simor János kineveztetése csak tizennégy nap mulva, január 31-én -tétetett közzé a bécsi hivatalos »Wiener Zeitung«-ban. - -Itthon Deák Ferencz lapja agyonhallgatta a kinevezést, nem szólt róla se -jót, se rosszat, csak az ujdonságokban vett róla két sornyi tudomást. - -Simor János püspök eleve már Bécsbe hivatott. Mint akkor kiszivárgott a -hír, neki nem nagy kedve volt a primási széket elfoglalni s csakis ő -felsége hangsúlyozott kivánságára nyugodott bele a kinevezésbe. - -De a midőn már belenyugodott, nem késett a magyarországi róm. kath. -egyház sérelmeit a 48-iki törvényekben instituált kultuszminiszteri -állás ellen formulázni. Már január utolján átnyujtott ő felségének egy -erről szóló, gondosan kidolgozott promemoriát. - -Az ebben kifejtett nézet s annak indokolása teljesen azonos azzal, -melyet Schlauch Lőrincz szatmári püspök a 80-as évek elején terjesztett -elő a Szent László-társulat egyik ülésén. - -Eszmemenete legszűkebb vázlatban a következő: - -A magyar király a magyarországi római kath. egyháznak legfőbb kegyura s -mint ilyen, mint supremus patronus gyakorolja ez egyház fölött a -fölségjogokat: a püspöki kinevezéseket, az egyházi javadalmak -adományozását, az alapok, alapítványok és iskolák feletti legfőbb -felügyeletet, a legfőbb fegyelmi jogot stb. Ámde a legfőbb patronátusi -jogot az egyház ruházta a magyar királyra, de nem mint puszta államfőre, -hanem mint »apostoli király«-ra. A minden más felekezet fölötti legfőbb -patronátus csak a rex apostolicus-t illeti. Ez oly jelleg, mely -specziális; oly jog, melyet a fölség nem gyakorolhat egy esetleg más -vallásu miniszter közvetitésével s nem bocsáthat egy -interkonfesszionális parlament ellenőrzése alá. A kultuszminiszter -kinevezése s a róm. kath. egyház és iskolaügy legfőbb kormányzati -ügyeinek erre bizása tehát nyilván sérelmes az egyházra, a miből -következik, hogy vagy kultuszminisztert nem lehet kinevezni, vagy erre a -róm. kath. egyház ügyeit nem lehet bízni, hanem ezeket ő felsége a -felelős kormányon és parlamenten kívül a primás közvetítésével -intézheti. - -A promemoria e nézetet bőséges idézetekkel s történeti hivatkozásokkal -támogatta s ő felségének különösen figyelmébe ajánlá az egyházhoz buzgón -ragaszkodó őseinek dicső példáit. - -Ez előterjesztés mély benyomást tett ő felségére. Meggyőzni látszott őt -arról, hogy a magyar ősi közjoggal s az egyház valódi érdekével csak az -a nézet hangzik össze, melyet Simor János primás fejt ki az -előterjesztésben. - -Ő felsége meghallgatá e tárgyban Mailáth György kanczellárt. -Valószinüleg meghallgatott másokat is. A kanczellár egyenesen -hivatkozott a 48-iki törvényekre, melyek visszaállítása a kiegyezés -feltételét képezi s melynek csonkán való visszaállítása nem nyugtatná -meg se a nemzetet, se a Deák-pártot; a 48-iki törvények pedig a róm. -egyház kultur és iskolai stb. ügyeire kivételt nem tesznek s nem is -engednek. Főleg e körül mozgott Mailáth érvelése. - -Ez nem tudta eloszlatni ő felsége aggodalmait. Szükségesnek látta Deák -Ferencz tanácsát is meghallgatni. - -Deák erről a kanczellár által értesíttetvén, február 7-én a reggeli -vonattal Bécsbe indúlt s oda érve, ott a Bécsben tartózkodó magyarok -által a pályaházban nagy ovácziókkal fogadtatott. Még ez este fölkereste -Mailáth Györgyöt, ki viszont őt látogatta meg a »Hôtel Frankfurt«-ban. -Itt tudta meg Deák tüzetesen, miért hivatta őt ő felsége különösen. - -Február 8-án tíz órakor fogadta ő felsége Deák Ferenczet. Ekkor kínálta -meg formaszerüleg a miniszterelnökséggel s ekkor kérdezé meg véleményét -a leendő miniszterek iránt is. - -Mindezekről ezúttal nem akarok szólani. Csak a primás előterjesztéséről, -melyet ő felsége maga is megismertetett Deákkal s melyre nézve tüzetes -véleményét kérte, érintvén egyúttal azt is, minő véleményt adott erre -nézve Mailáth kanczellár. - -Deák Ferencz lényegileg a következő véleményt nyilvánítá: - -Hogy a magyar király »apostoli« czíme szorosan mit jelent, ezt -törvényeink nem határozzák meg s egész biztosan ő sem tudja. -Valószinüleg czímnél nem sokkal több s királyaink a múlt századokban nem -is használták – ha jól tudja – Mária Teréziáig. Azt azonban biztosan -tudja, hogy a legfőbb patronátusi jog nem a »rex apostolicus«-t illeti, -hanem a mindenkori államfőt. Ezt illeti most, midőn örökös királyságunk -van, ezt illette a választott királyok alatt, sőt a mikor a -fölségjogokat nem király gyakorolta, hanem gubernátor, t. i. Hunyady -János: a legfőbb kegyúri, püspökkinevezési, egyházi adományozási stb. -jogok ő általa is törvényesen, sőt egyenesen a római szentszék -egyetértésével gyakoroltattak. Előfordult ugyanis, hogy az Álmos herczeg -által alapított s fia vak Béla király által gazdagon dotált dömösi -prépostság megürülvén, erre Hunyady János az esztergomi szent Tamás -prépostját, István mestert akarta kinevezni s a javadalmat ennek -adományozni, de V. Miklós pápa ebben megegyezni nem akart, hanem saját -penitencziáriusát, a szent Remeték rendjéhez tartozó Valentinust -óhajtotta kinevezni. A pápa nem hajolván, végre Hunyady János a pesti -országgyűlésből 1450. évi junius 12-ről a pápának egy erélyes levelet -írt, melyben szórul-szóra ezt mondá a többi közt: »Ita induxisse in -animum, ita denique omnium generalem voluntatem esse, ut in dicta -Ecclesia hosti prius, quam tali hospiti licebit portas patefacere, -quippe libertate in regno finis, idem regno fiet. Proinde Beatitudo -Vestra, si devotam sibi fide et officio, salvam cupit esse Hungariam, -patiatur et liberam fore.« (Magyarul: »Ugy vagyok elhatározva s -mindeneknek akarata az, hogy amaz eklésiába, t. i. a dömösi -prépostságba, inkább ellenség jusson, mint ilyen vendég, mert ha vége -lesz az ország szabadságának, legyen vége magának az országnak. Ha tehát -Szentséged Magyarországot hűnek és engedelmesnek óhajtja: tűrnie kell, -hogy szabad legyen.«) Véleményét Deák Hunyady János örökké igaz -szavainak hangsúlyozása után ekként végezé: - -V. Miklós római pápa e levélre elismerte Hunyady nézetének jogosságát. -Ha tehát ő, a ki király se volt s annál kevésbbé lehetett apostoli -király, mint választott kormányzó teljes joggal gyakorolhatá az összes -legfőbb patronátusi és fejedelmi jogokat s ha ebben maga a római -szentszék is teljesen megnyugodott: akkor ő felsége is nyugodt -lélekismerettel kinevezheti a kultuszminisztert s gyakorolhatja ennek -közvetítésével az egyházra vonatkozó felségjogokat. - -A felhozott történeti példa nagy hatást tett ő felségére annál inkább, -mert az nagyon találó volt az alkotmányviszályra is. Deáknak ezzel -kapcsolatos egyéb fejtegetései teljesen meggyőzték őt és Simor János -primásnak reprezentáczióját nyomban félretette. - -Deák február 9-én jött el Bécsből. - -Ugyanezen a napon Simor János ő felsége kezébe letette az esküt. - -Február 10-én gróf Andrássy, báró Eötvös, Lónyay, Wenckheim és Horváth -Boldizsár mentek fel Bécsbe. - -Február 16-án visszalépett Mailáth s 17-én kineveztetett a magyar -miniszterium. A kinevezési okiratot nem Mailáth szignálta. - -Mind e részleteket, t. i. a Simor előterjesztésére vonatkozókat, maga -Deák Ferencz beszélte el előttem s mások előtt. Báró Eötvös József és -Csengery Antal naplóiban, különösen Csengeryében meg kell örökitve lenni -ez esetnek. - -Midőn elbeszélte: elbámultam amaz emlékező és itélő tehetségen, mely -képes volt ő felségének rögtönözve e kérdésben a legmeggyőzőbb érvet -előhozni s miután Hunyady János ezen leveléről én addig sohase hallottam -semmit, kérdém tőle, hol lehet azt a levelet olvasni: - -– Arra már biztosan nem emlékszem, – mondá, – hanem vedd elő Kelemen -Historia Juris Hungarici Privati könyvének első kötetét s a Johannes de -Hunyad Gubernator czím alatt marginalis jegyzésben megtalálod, hol -olvasható a levél. - -Deák ez után még tizenkét nap hián kilencz esztendeig élt, de többé -sohase látogatta meg Bécset. Beszélt ugyan a királylyal még többször is, -de mindig Budán a királyi palotában vagy vendéglőbeli lakásán Pesten, a -mikor a király látogatta meg őt. - - -EGY DEÁK-ADOMA. - -Sok adomát adnak szájról-szájra, melyről azt hiszik és vallják, hogy az -Deák Ferencztől származik, melynek azonban Deák soha hírét se hallotta. -De viszont Deáknak is sok adomája jár szájról-szájra jó vagy rossz -alakban, gyakran eltorzítva, gyakran eredeti, egyszerü alakjából s -találó jelentéséből teljesen kiforgatva. Zichy Antal is egykor egy -Deák-adomát szőtt parlamenti beszédébe, melylyel demonstrálni akarta, -hogy Deák miként vélekedett a vármegyéről s miként azokról, kik a -megyerendszert a negyvenes években üldözőbe vették. A Deák-adomát -azonban nem igazi alakjában adta elő. - -Sietek megjegyezni, hogy Zichy Antal nem akarta az adomát kiforgatni, -sőt annak egészen helyes értelmét s jelentőségét akarta a parlament -előtt feltüntetni. Hanem hát, az adoma is, ha igazi, saját alkatu költői -mű, melyben meg kell lenni a mese egyszerüségének és plasztikájának s az -epigramma szellemszikrájának és élességének. Deák adomái különösen -kitünők e tekintetben, de Zichy Antal előadásából az adomáknak épen e -kitünősége hiányzott. - -A Deák-adomák kétfélék. - -Voltak Deáknak pikáns és nem pikáns adomái, melyeket ő a magán és -társaséletből ellesett, vagy másoktól hallott, a melyeket ő minden -konkrét alkalmazás nélkül pusztán kellemes időtöltésül, társaságának -mulattatására szokott elbeszélni. Czélszerű, ha az ily adomák is -lehetőleg azzal a czikornyátlan egyszerüséggel adatnak elő, melynek Deák -példányszerű mestere volt annyira, hogy összes íróink és közférfiaink -közül alig lehet valakit e tekintetben hozzá hasonlítani. S különösen -nyelvének és beszédmódjának magyarossága az, mely megérdemli, hogy -íróink és elbeszélőink lelkiismeretesen tanulmányozzák és kövessék. -Természetes azonban, hogy nincs valami szembeötlő abban, ha az ilyfajta -adomákat kiki az eredetitől többé-kevésbbé eltérő alakban adja tovább. - -Egészen másként kell tekintenünk Deák más fajta adomáit. - -Deák ugyanis klubban vagy magán tanácskozásban nem egy politikai és -irodalmi kérdést gyakran egy élczes ötlettel vagy egy alkalmazott -adomával vagy egy szándékosan előidézett komikus helyzettel döntött el -vagy világosított meg. Az ily ötletek vagy alkalmazott adomák azok, -melyek különösen megérdemlik a Deák-adoma nevet. Ezek gyakran nagy -politikai bölcseséget tartalmaznak, gyakran hosszu és komoly -gondolkodásnak s mély megfigyelésnek néhány szóban kifejezett becses -eredményei. S hasonlítanak gyakran az emberiség nagy gondolkozóinak -úgynevezett »bölcs mondás«-aihoz. - -Az e fajta adomákhoz tartozik az is, melyet Zichy Antal a parlamentben -elmondott s jó czélzattal ugyan, de nem egészen hű alakban mondott el. -Hiányzott adomájából a valódi plasztika s az adoma epigrammai éle se -volt egészen az igazi. - -Az adoma az én tudomásom szerint lehető hűséggel a következő: - -Deák a negyvenes évek elején – mint később is – – igen jó bizalmas -viszonyban volt az akkor úgynevezett czentrálistákkal, kikhez báró -Eötvös József is tartozott. Ezek különben mind az általa vezetett -nemzeti oppoziczióhoz tartoztak, de e pártban külön árnyalatot képeztek. -Ők a parlamentáris kormányzat és miniszteri felelősség behozására -törtek, de a municzipálisták elleni eszmecserében a vármegyék hibáit, -gyöngeségeit, visszaéléseit rikitó szinekben festegették s gyakran -megtámadták a vármegyékben azt is, a mi ezekben jó és üdvös volt. Deák -ezért gyakran megintette, nem egyszer élczeinek tárgyává tette őket. - -Báró Eötvös a »Falu jegyzője« czímű regényét egyenesen a -vármegye-rendszer ellen írta s a mi vétek, bűn és visszaélés a -kiváltságos nemesi osztály által a vármegyében valaha elkövettetett, azt -egyetlen vármegyében személyesítve tárta a közönség elé a regényben. -Mikor a regény készen volt, annak egy díszes kötésü példányát -személyesen elvitte Deákhoz, átadván azt baráti emlékül s megkérvén -Deákot, hogy ha elolvasta, mondja meg róla véleményét. - -Abban az időtájban jelent meg dr. Máttyus-tól a lovakról egy különben -becses szakkönyv, melynek ez volt a czíme: »Lótudomány.« E könyvnek -czímlapján le volt rajzolva egy beteg ló s erre rá volt rajzolva -mindennemű betegség, mely a lovakon csikó koruktól fogva vénségükig -előfordulhat. Mindennemü belső és külső betegség. - -Deák rögtön elolvasta báró Eötvös irányregényét s midőn pár nap mulva -báró Eötvös őt meglátogatá s a regény felől véleményét kérdezé, Deák nem -felelt egyenesen, hanem eszében tartva azt, hogy báró Eötvös minden -elképzelhető megyei visszaélést egy megyére alkalmazva, élénk költői -tehetséggel felhord a regényben, egész komolysággal oda fordul -Eötvöshöz: - -– Ismered Máttyus Lótudományát? - -Báró Eötvös megütközve feleli: - -– Nem ismerem. - -Deák erre előveszi Máttyus könyvét s a czímlapot s azon a beteg lóalakot -mutatva, ezt mondja: - -– Nézd barátom, mind ez a lóbetegség előfordul, hanem azért ilyen ló -nincs a világon s nem is volt. - -Báró Eötvös, a költő, a tudós s az államférfi egy szót se szólt többé, -mert ebből teljesen megértette, miként vélekedik Deák a megyerendszer -elleni hajtóvadászatról. - -S különösen miként vélekedik a »Falu jegyzője« czimü regény politikai -értékéről. - - -KÉT KIS DEÁK-ADOMA. - - -I. - -»Sohase tartsd grácziának, ha oda kell adnod, a mi a tied.« - -E bölcs mondásnak története van, melyet Deák Ferencz igy adott elő: - -»Gyakran csodálatos befolyása van az emberre annak, a mit gyermekkorában -látott vagy hallott. Talán négy esztendős gyerek voltam, mikor egyszer -édesapám elvitt magával Németujvárra látogatóba az öreg Batthyány Lajos -herczeghez. Édesapám és a herczeg jó ismerősök voltak, s a herczeg -szerette apámat. - -Mig az öregek egymással beszélgettek: addig engem a herczeg parancsára -egy inas kivezetett a kertbe játszani. A kertésznek volt egy fia, ki -velem egykoru volt, s kivel csakhamar összebarátkoztam. A kertész két -narancsot adott nekem ajándékba és a kertészfiuval s a két narancscsal a -parkban igen jól mulattam. - -A mint ott játszadoztunk, egy útkanyarulatnál jön szemközt a herczeg -édesapámmal. Apám meglátja nálam a narancsokat, s azt kérdi tőlem: - -– Hol vetted fiam azt a szép gyümölcsöt? - -– A kertész bácsi adta. - -– Jól van fiam, de most jer a kegyelmes herczeghez, kináld meg a -narancscsal s mondd neki tisztességtudással: Kegyelmes herczeg tegye meg -azt a grácziát, fogadja el szegénységemtől ezt a két narancsot. - -E szavakra én a két narancsot erősen megszoritottam, s kezemet hátratéve -azt mondám: - -– Nem adom. - -Édes apámat meglepte e gyermeki dacz, szégyelte magát a herczeg előtt, s -haragosan, botját fölemelve kérdé tőlem: - -– Miért nem adod? - -Erre ujra daczosan feleltem: - -– Nem adom, mert ez az enyém. - -Apám ujra haragba jött, de őt a herczeg lecsillapitá s aztán a herczeg -hozzám jövén, arczomat megsimogatá s e szavakat mondá: - -– Derék gyerek vagy fiam. A tied az a narancs. Soha se tarsd grácziának, -ha oda kell adnod, a mi a tiéd. - -E szavakat – úgymond Deák Ferencz – soha se felejtettem el, gyakran -eszembe jutottak akkor is, mikor a bécsi kormánynyal alkudoztunk. - - -II. - -»Magad légy olyan ember, mint a milyennek fiadat szeretnéd.« - -E bölcs mondásnak szintén története van, melyet én mondok el. - -1872-ik évi karácsony előtt való nap délutánján meglátogattam Deák -Ferenczet Angol Királynő szállodai lakásán. Szerencsére néhány perczig -maga volt. - -– Azért jöttem kedves bátyám, hogy megkérjem, engedje meg, hogy fiamat -ide elhozhassam. - -– Hány éves a fiad? - -– Negyedfél. - -– Miért akarod ide hozni? - -– Hogy kedves bátyámat láthassa, azt hiszem akkor különb ember lesz -belőle. - -– Ostoba beszéd. - -Rossz kedve volt az öreg urnak, nem szólt többet s én nem hoztam a -dolgot elő többé, noha tervemről le nem tettem. - -A következő nyáron gyakran kivittem a kis fiut az állatkertbe. Ott -találtam egyszer Deák Ferenczet Kvassay Laczi társaságában, a mint nézte -Casanova asszony oroszlánait és kezében fogva simogatta a kis hat hetes -oroszlánkölyket. - -Eléje vezettem fiamat azt mondám neki: - -– Fiam, nézd meg ezt a bácsit. Ez Deák Ferencz. – Ma van junius 6-dika. -Ha felnősz jusson eszedbe, hogy te még láttad Deák Ferenczet. Légy erre -büszke, s légy erre méltó. - -Deák Ferencz komoly képpel nézett reám és a fiura. A fiu odament hozzá, -az oroszlánkölyökről lehuzta kezét s megcsókolta azt. Az öreg ur arcza -szeliddé vált, s kezét reátévén a fiu fejére, azt mondá nekem: - -– A gyermekek legjobban követik apjuknak példáját. Magad légy olyan -ember, mint a milyennek fiadat szeretnéd. - - -DEÁK FERENCZ BETEGSÉGE. - -Eszembe se jut az orvosok mesterségébe belekontárkodni s a mit magam se -tudok, arról irni. De a mit hallottam és láttam s a mi Deákra -közvetlenül vonatkozik s különösen betegségére: arról akarok egyet s -mást elmesélni. - -A karszék, melyben Deák majd egy évig ült s melyben nagy lelke elszállt -tőle, ott van a muzeumi Deák-szobában. Egyszerü, olcsó, viseltes, -közönséges karszék, a minők ez előtt harmincz vagy negyven évvel voltak -divatban. Ott volt e karszék az Angol Királynő fogadói lakásban is, sőt -meg volt ez már Kehidán is. E karszék történetét 1873-ban igy beszélte -el nékem Deák: - -– Ez előtt mintegy húsz esztendővel azt vettem észre, hogy nekem -szivbajom van, vagy ha nincs még, hát kezdődik. Nem vettem tréfára a -dolgot s fölmentem Bécsbe, hogy Oppolzerrel s még egy más jó nevü -orvossal konzultáljak. Megvizsgáltak alaposan s megnyugtattak, hogy -szivbajom nincs és nem is mutatja semmi jel, hogy ily betegség -készülődnék nálam. De én mégis éreztem, hogy valami nincs rendben a sziv -körül s tudtam, hogy apám és Antal bátyám is szivbajos volt. Mindig azt -hallottam, hogy a szivbajosok, mikor már a baj nagyon elhatalmasodik, se -feküdni, se állani nem tudnak s még legkevesebbet szenvednek a -karos-székben. Én tehát csak megvettem már akkor ezt a karos széket. -Igaz, hogy húsz esztendeig nem volt rá szükség, de akármit beszéltek a -bécsi orvosok, most már mégis csak bele kerültem én ebbe! - -Születésénél s természeténél fogva Deák Ferencz hatalmas erejü, izmos -férfiu volt. Mikor a 32-iki országgyülésre felment – igaz, hogy akkor -még csak harmincz éves volt – az összes követek és mágnások közt egyedül -br. Wesselényi Miklós volt nagyobb testi erejü, mint ő. Azok az -erőpróbák, melyeket egy e czélra szolgáló gépen tettek, bizonyitották -ezt. - -Deák nyugodt vérmérsékletü s a szó teljes értelmében bölcs ember volt az -életmód tekintetében is. - -Keveset evett s naponkint csak egyszer. Soha semmiféle szeszesitalt nem -ivott. Nagy indulatok, nagy szenvedélyek soha nem bántották, ezeket -távol tartotta magától. A megélhetés gondjai se bántották s bár a haza -és barátai iránt szive meleg és fenséges érzésekkel volt tele s bár neki -is mélyen fájt, a mi fájt jobbjainknak: mindamellett ő bánatnak és -kétségbeesésnek át nem engedte magát, hanem a jó emberek közt kedélyes -társalgásban keresett vigaszt és szórakozást. Haragudni is ritkán -haragudott s még öreg korában is mindig csak néhány perczig tartott -haragja. - -Könyvmoly se volt. Szobán ülni se szokott állandóan. Pesten is naponkint -nagy sétákat tett s Kehidán is. Kehidán esős időben nagy sár szokott -lenni. Deák tehát deszkával kipadlóztatott parkjában egy sétahelyet, -hogy még esős időben is kényelmesen sétálhasson. Még lovai is elhizottak -voltak s nehéz testüek, nehogy esetleg megbokrosodjanak, elragadják s -kezét-lábát törje, a mi pedig félszázad előtt gyakori eset volt, kivált -hegyes-völgyes vidéken. Csakis a dohányzás volt szenvedélye az összes -szükségtelen szenvedélyek között. - -Ily erős szerkezetü s bölcs életmódu ember – úgy hiszszük – száz évet is -megérhetett volna. Azonban Deák Ferencz tudta, hogy családjában a -férfiak ritkán szoktak hatvan éven túl élni. Atyja és bátyja is előbb -elhaltak. Ő e nagy mérséklettel hitt néhány évet lopni a sorstól. S ő -valóban hetvenhárom évig élt. - -A negyvenes évek előtt ugyszólván sohase volt beteg. De 1846-ban sulyos -beteg lett s e betegsége még 1848 elején is tartott. Erről sajátságos -monda kering túl a Dunán. Elmondom úgy, a hogy hallottam. - -1846 őszén Deák osztoztató birósági elnök volt Sümeg-Rendeken egy általa -jól ismert és szeretett családnál. A veszprémi püspök, gróf Zichy -Domokos, ugyanakkor Sümegen tartózkodván, Deák tiszteletére nagy ebédet -adott. Deák az ebéd után sulyos beteg lett és sokan hitték s állitották, -hogy az ebéden megmérgeztetett volna. Erős szervezete legyőzte ugyan a -betegséget, de teljesen sokáig nem üdült fel s a 48-iki pozsonyi -országgyülésre is betegsége miatt nem vállalt eleintén mandátumot. - -Életének és betegségének utolsó évében, 1875-ben rendkivül sokat -szenvedett. Szivbaja, tüdőtágulása, nehéz görcsös légzése és vizkórja -borzasztó fájdalmakat okoztak. Az ember szeméből kicsordult a köny, ha -őt karosszékében, vánkosokkal feltámogatva, fájdalomtól feldúlt szenvedő -arczával s fátyolozott szemeivel látta. Miket kellett szenvednie: isten -a megmondhatója. - -S szellemének ereje és kedélyének vidámsága ekkor se borult el. Ötletei -bizonyitják ezt. - -Hadd mondjam el az utolsó Deák-adomát róla. - -Egyik ápolónője tenyeres-talpas derék magyar menyecske volt, a ki épen -január közepén 1876-ban szült egy egészséges gyermeket. - -A rokonok megijedtek, hogy a menyecskének most már gyerekágyat kell -feküdni s a jól ismert alak távolléte és nélkülözése fájni talál az -»öreg ur«-nak. Megkérdezték tehát Kovács Sebestyén Endrét, mit -csináljanak. - -Az orvos megvizsgálta a menyecskét s azt mondá, hogy elég erős az, alig -kell egy napig feküdnie, ott lehet a nagy beteg szobájában, csak nagy -terhet ne emelgessen s ne sokat mozogjon. - -Kovách Laczi és Széll Kálmán tréfásan vigasztalták az öreg urat: - -– No bátyám, az uj év szerencsés lesz, meggyógyul majd, ezt jelenti a -menyecske szerencsés megszaporodása. - -A nemzet bölcse inkább holt volt már, mint élő. Szemei alig fénylettek, -mozdulni már nem tudott és beszélni se. De azért reszkető kezét -megmozditva, suttogó hangon visszaenyelgett a két jó baráthoz e -szavakkal: - -– De nem én rám gyanakodtok, ugy-e? - -A két jó barát nevetett, hogy a könyje kicsordult bele. - -Ez volt Deák Ferencz utolsó adomája. - -Pár nap mulva meghalt. - - - - -Lábjegyzetek. - -[Footnote 1: Schlésinger Magda a bájos, ifjú művésznő, Schlésinger Samu -törteli birtokos s vendéglátó és művészetkedvelő derék magyar gazda -leánya.] - - - - -TARTALOM. - -RÉG ELMULT IDŐKBŐL. - - Bevezetés 3 - A házatlan zsöllér (1899) 7 - A magyar asszony (1897) 20 - A kortes (1875) 25 - Magyar ruha, magyar pap (1880) 32 - A nép dühe 40 - A régi megyei fizikusok (1890) 48 - Gyanujelekre el ne itéld felebarátodat (1889) 57 - A híres Bakony és a híres Sobri Jóska (1885) 63 - Rejtélyes eltünés (1882) 102 - Meddig borju a borju? (1899) 124 - A kálvinista kétfejü sas (1882) 129 - Az öreg gulyás (1899) 134 - -A NAGY ÉV APRÓ EMLÉKEI - - Bevezetés 143 - Egy Szilveszter-esti társaság 1832-ben (1886) 147 - A képviselői napidij 1848-ban (1894) 159 - A zendülés (1880) 174 - A mi karácsonyunk 1848-ban (1881) 181 - Szilveszter reggelén (1885) 189 - Husvéti ünnep 1849-ben (1900) 195 - A mi pünkösdünk 1849-ben (1899) 204 - A segesvári polgármester (1898) 210 - Két szomorú könyv (1879) 213 - Aggodalmas napok (1883) 228 - A fehéregyházi sas (1898) 244 - Chamaeciparis (882) 248 - -DEÁK FERENCZ. - - Bevezetés 257 - Kehida (1890) 261 - Deák Ferencz mint tanuló (1886) 265 - Az ifjú Deák Ferencz (1879) 275 - Deák Ferencz magán-körben (1881) 284 - Deák Ferencz beszédei (1886) 289 - A feliratok (1881) 303 - Deák utolsó bécsi útja (1884) 319 - Egy Deák-adoma (1886) 328 - Két kis Deák-adoma (1886) 332 - Deák Ferencz betegsége (1887) 336 - - -[Transcriber's Note: - - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -34 |az esetet |az esetet. - -71 |felette a karamia |felelte a haramia - -71 |Arangyűrűjét |Aranygyűrűjét - -82 |különössn az |különösen az - -93 |Lilíom Petit |Liliom Petit - -99 |fell akasztani |fel akasztani - -110 |annek hullája |annak hullája - -133 |Es a kétfejü |És a kétfejü - -138 |míg fiata-talok |míg fiatalok - -154 |Allításomra ily |Állításomra ily - -207 |így szólt; |így szólt: - -207 |szólni kezdett; |szólni kezdett: - -263 |megjutalmazom.“ |megjutalmazom.« - -326 |Privati-könyvének |Privati könyvének - -332 |a tied.» |a tied.« - -334 |szeretnéd.» |szeretnéd.«] - - - - - - -End of the Project Gutenberg EBook of Emlékezések, by Károly Eötvös - -*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK EMLÉKEZÉSEK *** - -***** This file should be named 62975-0.txt or 62975-0.zip ***** -This and all associated files of various formats will be found in: - http://www.gutenberg.org/6/2/9/7/62975/ - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the Google Books Library Project - - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for the eBooks, unless you receive -specific permission. If you do not charge anything for copies of this -eBook, complying with the rules is very easy. You may use this eBook -for nearly any purpose such as creation of derivative works, reports, -performances and research. They may be modified and printed and given -away--you may do practically ANYTHING in the United States with eBooks -not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the -trademark license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country outside the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you'll have to check the laws of the country where you - are located before using this ebook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm web site -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and The -Project Gutenberg Trademark LLC, the owner of the Project Gutenberg-tm -trademark. Contact the Foundation as set forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org Section 3. Information about the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's principal office is in Fairbanks, Alaska, with the -mailing address: PO Box 750175, Fairbanks, AK 99775, but its -volunteers and employees are scattered throughout numerous -locations. Its business office is located at 809 North 1500 West, Salt -Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up to -date contact information can be found at the Foundation's web site and -official page at www.gutenberg.org/contact - -For additional contact information: - - Dr. Gregory B. Newby - Chief Executive and Director - gbnewby@pglaf.org - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide -spread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works. - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our Web site which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. - |