diff options
| author | nfenwick <nfenwick@pglaf.org> | 2025-02-03 17:54:55 -0800 |
|---|---|---|
| committer | nfenwick <nfenwick@pglaf.org> | 2025-02-03 17:54:55 -0800 |
| commit | dd8f76e5f625fb0b1561eb6048b305221b93b490 (patch) | |
| tree | 4e8a9cfdce676af6e0651e5f69b3a846116284fa /old/63002-0.txt | |
| parent | d94756385979066e46a6f050d5f81733167a389c (diff) | |
Diffstat (limited to 'old/63002-0.txt')
| -rw-r--r-- | old/63002-0.txt | 9657 |
1 files changed, 0 insertions, 9657 deletions
diff --git a/old/63002-0.txt b/old/63002-0.txt deleted file mode 100644 index a2127cb..0000000 --- a/old/63002-0.txt +++ /dev/null @@ -1,9657 +0,0 @@ -The Project Gutenberg EBook of Gróf Károlyi Gábor följegyzései (1. kötet), by -Károly Eötvös - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most -other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms of -the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you'll have -to check the laws of the country where you are located before using this ebook. - -Title: Gróf Károlyi Gábor följegyzései (1. kötet) - -Author: Károly Eötvös - -Release Date: August 21, 2020 [EBook #63002] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK GRÓF KÁROLYI GÁBOR *** - - - - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the Google Books Library Project - - - - - - -Eötvös Károly Munkái - -VII. KÖTET - -GRÓF KÁROLYI GÁBOR FÖLJEGYZÉSEI - -I - -Eötvös Károly Munkái - -VII - -GRÓF KÁROLYI GÁBOR FÖLJEGYZÉSEI - -ELSŐ KÖTET - -MÁSODIK KIADÁS - -BUDAPEST MDCCCCII - -VIII., ÜLLŐI-ÚT 18. SZÁM. - -RÉVAI TESTVÉREK - -IRODALMI INTÉZET R.-T. - -Eötvös Károly - -GRÓF KÁROLYI GÁBOR FÖLJEGYZÉSEI - -ELSŐ KÖTET - -MÁSODIK KIADÁS - -BUDAPEST MDCCCCII - -VIII., ÜLLŐI-ÚT 18. SZÁM. - -RÉVAI TESTVÉREK - -IRODALMI INTÉZET R.-T. - -AZ ÖSSZES JOGOK FENTARTÁSÁVAL - -Révai és Salamon könyvnyomdája, Budapest, VIII., Üllői-út 18. - - - - -A MIT ELŐRE KELL MONDANOM. - -(A kegyelet. – A Károlyi nemzetség. – Hogy szerezte a grófságot? – Mi -van a két kötet munkában s mi lesz a harmadikban? – Ki e munka irója? – -Gróf Károlyi Gábor életének hátralevő része. – Halála és temetése.) - -Gróf Károlyi Gábor igaz, benső és nemes barátom volt. Legnagyobb és -legsikeresebb politikai harczaimban életre-halálra oldalamnál állott. Hű -bajtársként küzdött mellettem, értem s ama nagy és szent ügyekért, -melyekért munkálni, áldozni s annyi rágalmat eltűrni a sors engem -kiválasztott. - -Kevesen tudják, csak néhány benső, közös barátunk tudja, mit végeztünk -mi ketten éveken át. Mint áldoztuk fel napjainkat, kényelmünket, -egészségünket és vagyonunk tetemes részét oly időben, a mikor minden jó -hazafi érezte, hogy nagy veszély fenyegeti hazánkat, alkotmányunkat s -legértékesebb szabadságainkat. Éveken át minden nap együtt voltunk s -minden napunkat a közügynek szenteltük. Igaz: nem csak ketten voltunk. -Volt még néhány benső barátunk a képviselőházban is s azon kivül is, -kiknek lelkes ragaszkodása s önzetlen közreműködése nemcsak fokozta, -hanem szaporította is erőnket. Azt az erőt, melynek minden feszűlése a -függetlenség nagy eszméjének diadalára törekedett. - -Gróf Károlyi Gábor az ország legelső főrangu családjának szülöttje volt, -a milyen alig van egy-kettő. Én egy kis nemes családnak szülöttje -voltam, a milyen van néhány ezer. Az igazi függetlenségi párt táborában -találkoztunk s az első találkozás után többé el nem váltunk egymástól. -Elveink, érzéseink, törekvésünk, szenvedélyeink együtt maradtak. - -Csak akkor váltunk el, a mikor ő meghalt. A mikor ő átköltözött őseinek -sirboltjába, én pedig kifosztott szivvel itt maradtam. - -De ezt az elválást én örökösnek tekinteni nem akarom. Ő sem akarja. -Nálam hagyta azokat a följegyzéseket, melyek életének eseményeit -megörökítik. Azzal hagyta nálam, hogy én azokat tárjam föl a nemzet -előtt és barátaink előtt akkor, mikor jónak látom. – És nekem is lesznek -jegyzeteim. Eljő az idő, a mikor azok is napvilágot látnak. Az én -emlékiratomban is együtt leszünk vele. Azért nem örökös a mi elválásunk. - -Gróf Károlyi Gábor nem volt iró. Nem is akart iró lenni, nem is készűlt -rá, nem is gyakorolta magát az irás művészetében. Csak töredékes -jegyzetekben adta át nekem művét azzal a nemes bizalommal, hogy az egyes -részeket én kerekítsem ki egészszé. Nem sok munkám lesz művével. Az irás -művészetéhez sok minden szükséges. De leginkább szükséges az igazság. A -hol az meg van: ott igen sok más hiányozhat s az irói mű annak daczára -is szép. Én csak arra törekszem, hogy az irály gyöngesége az igazságban -homályt vagy csorbát ne okozzon. - -És arra fogok vigyázni, hogy nagy és nemes családjának érzékenysége ne -legyen érintve. - -Az »Egyetértés« számára rendeztem sajtó alá az emlékiratokat. Hosszabb -mű, melynek egyes részeit gyors egymásutánban ugyan, de mégis szaggatva -közöltem. Politikai napilap alig engedhette volna át hasábjait mindennap -ily közleménynek, bármily érdekes lett volna is az. - -Elhunyt nemes barátom – ott a sirbolt mélyén, te már nem olvasod e -sorokat. Azzal az édes megnyugvással zártad le szemeidet, hogy én a te -emlékezetedet, mig én élek, fenn fogom tartani s tisztán fogom -fentartani. Még élő barátaink tegyenek tanúbizonyságot arról, hogy -bennem se életedben, se halálodban nem csalódtál. - -* * * - -Gróf Károlyi Gábor nagy nemzetségnek sarjadéka. El kell valamit e -nemzetségről mondanom, hogy az olvasó a könyv minden szavát teljesen -megérthesse. - -A nemzetség neve Kaplyon. Szatmármegyében Kaplonynak és Kaplonnak is -mondja a köznép e szót. Igy nevezi Kaplony községet, mely Nagy-Károly -közelében fekszik, mely a nemzetségnek ma is birtoka és temetkezési -helye s mely a család ősi nevét, mint helynév megőrizte. - -Kézai 108 ősmagyar nemzetség nevét hagyta emlékezetben. Ezek közt, a -mint Vámbéry is közli, sor szerint a 31-ik a Kuplony vagy Kaplony -nemzetség. Kézai Cuplonnak irja, minthogy a latin nyelvnek és irásnak K -betüje nincs. Miként ejtették ki e szót Árpád magyarjai: arra nézve -jobban eligazít bennünket a népnyelv, mely a Kuplony szót sohase -használta, hanem e helyett Kaplonyt vagy Kaplont vagy Kaplyont mondott. -A helység mai és ősi neve bizonyítja ezt. - -A szó maga ősi turáni szó. A török-tatár nyelvben ma is él s a tigrist -nevezik e szóval. A nyelvtudósok egészen természetesnek és indokoltnak -tartják, hogy abban a 108 nemzetségben, mely Kézai szerint Álmossal és -Árpáddal Európába jött, sok török-tatár eredetü családnév is volt. -Népünk, a tigris elnevezésére, e szót már századok óta nem használja s -eredeti jelentését nem ismeri. - -A Kaplyon nemzetség a családi és általános hagyomány szerint Árpáddal -együtt foglalt magának birtokot hazánkban. Hogy Kaplony ma is az övé s -mindig az volt, ez a tünet Kézai feljegyzésével együtt igazolja a -hagyományt. - -Okirattal bizonyított összefüggés Árpádtól kezdve természetesen nincs a -nemzedékek között. Az első okirat a Kaplyon nemzetségbeli Jánosról szól, -a ki a tatárjárás előtt élt még jeruzsálemi Endre király idejében. Ettől -kezdve szakadatlan az okiratilag bizonyított összeköttetés gróf Károlyi -Gáborig. A Károlyi nevet ötszáz év előtt Sigmond király korában kezdték -használni a Kaplyonok. Jánostól kezdve a 17-ik nemzedék gróf Károlyi -Gábor, Árpádtól számítva a 27-ik. Ugy látszik, meglehetős hosszú életü a -család. Egy nemzedékre 30 évet számítva, Árpádtól a 32-ik s Kaplyon -Jánostól a 22-ik nemzedékhez kellene gróf Károlyi Gábornak tartozni. A -család nemzedéki kora a szerint közel 40 év. - -A családban mindig voltak katonák, hősök, állami méltóságok és -birtokszerzők. Az első Kaplyon Jánosnak fiát már comes-nek nevezi az -irás, tehát ennek már földesuri hatósága volt. A báróságot 1609-ben -kapta Mihály, a nagy Bethlen Gábor fejedelem tanácsosa s a grófságot -1712-ben kapta Sándor, a hires kurucz generális. - -Az én nemes barátom, Gábor gróf mindig használta nemesi czimerét. -Levelein is, látogató jegyein is. Származására, nemességére, grófságára -ugyan nem sokat adott, de gyerekkori szokásától nem akart eltérni. Azt -az adomát szivesen elbeszélte, miként lett gróffá az ő kurucz generális -őse. - -– Ravasz ember volt, édes vajdám, az én hires kurucz dédös apám. Alig -kötötte meg a szatmári békét s alig gyapjasodott meg még jobban e -békekötés által, már tartott magának Bécsben a császári udvarnál és a -kanczelláriánál titkos ügynököt s azt jól fizette. III. Károly király a -békekötés után pár hónap mulva levelet intézett hozzá s a levélben, de a -levél czimében is grófnak czimezte. A titkos ügynök csinálta ki ezt a -hamisságot az iródiáknál. Liber baro de Nagy-Károly helyett Comes de -Nagy-Károlyt irtak a levélbe. A szamár császár aláirta a nélkül, hogy -jól megnézte volna, mit ir alá. Az én ősöm sietett ezt a tévedést -kiaknázni. Rögtön futott az özvegy császárnéhoz, Eleonorához, a ki -nagyon kegyelte őt, hogy ezt a tévedést segitse kiigazitani. A mi nem -lehet másként, mint hogy most már gyorsan meg kell kapnia a valóságos -grófságot. Ha pedig ez meg nem történnék s ezentul megint csak -bárócskának czimezgetnék, akkor ő a világ csufjává lesz s nem lehet a -császár generálisa. Az özvegy császárné belátta ezt, a császárnál az én -ősöm minden ellenségét legyőzte s igy azután nemsokára meglett a grófi -adomány. - -– Itt azonban – folytatta Gábor gróf – megint furcsa tévedés történt. -Természetesen megint a titkos ügynök keze volt a játékban. Mindenki -tudja, hogy a nemesi koronának öt csillaga van, a bárói koronának hét, a -grófinak kilencz s a herczegi koronának tizenegy csillaga. Az iródiák és -a czimerfestő, mikor a kutyabőrt készitették, herczegi czimert festettek -a kutyabőrre tizenegy csillaggal. A hülye császár ezt is csak aláirta -készségesen. Igy történt az, hogy mi grófok volnánk, de herczegi -czimerünk van. Ilyen csodabogár is kevés van, vagy talán egy sincs a -góthai állatseregletben. No de mindegy. Az én ravasz ősöm ezt is ki -akarta aknázni s megint futott az özvegy császárnéhoz, hogy a tévedést -megint segitse kiigazitani. De ez már nem sikerült. Az 1713-iki vagy -1715-iki országgyülés közel esett, dédös apám a Rákóczy-javakból sokat -kapott, e miatt a sok éhes labancz irigye, haragosa, ellensége lett s -herczegségre törekvő vágyát meghiusitotta. Én pedig a herczegséget már -meg nem szerzem. - -Igy adta elő az esetet Gábor gróf. Igaz-e vagy nem igaz ez elbeszélés -tartalma: nem tudom. Mikor kérdeztem tőle, honnan tudja ezeket: családi -hagyományra, az öregek szóbeszédére utalt, mint tudásának forrására. - -A nemzetség ősi fészke Szatmárvármegyében, Magyarországon és Erdély -határán feküdt, története tehát mind a két ország történetével -összeforr. E miatt nem is németesedett el a család sohase, mint részben -a Pálffy, Erdődy, Eszterházy, Batthyányi s több főuri család. A nagy -Bethlen fejedelemnek felesége, Károlyi Zsuzsánna is ebből a családból -származott, noha ez még nem volt báró, mert csak negyedik -unokatestvérje, Mihály szerezte meg a báróságot. A kurucz generális -apjának testvérje pedig Tököly Máriát vette el feleségül, ki Tököly -Imrének, Erdély választott fejedelmének s kurucz királynak nagynénje -volt. Igy keveredett rokonságba a nemzetség a magyar fejedelmi -családokkal. - -Gábor gróf öregapja, József, a XVIII. század végén egyetlen élő gróf -Károlyi volt fiágon. Ámbár korán elhalt, még 35 éves korában, -mindamellett hat élő s felnőtt gyereke maradt, három fiu és három leány. -Az ő kezén már óriási birtokok voltak, mert ő már a Károlyi összes -birtokokon kivül a házasság utján szerzett Haruckern és Waldstein -birtokokat is birta. A hat örökös meglehetősen szétszedte a nagy -örökséget, de Gábor gróf apja, György gróf, egész életében nagy szerző -volt s nagy és több uradalmat vásárolgatott össze. Alaposan emlitgeti -tehát jegyzetében az én elhunyt nemes barátom, hogy rá öt-hat milliónyi -örökség nézett. - -Miként esett ő el ettől: ennek a történetnek részletei a nagy örökségi -perhez tartoznak. E perről is lesz szó könyvem folyamában. - -* * * - -Gróf Károlyi Gábor följegyzései czimén most két kötetnyi művet adok a -közönség kezébe. - -Az első kötet a gyermekkorral s az ifjukorral foglalkozik s részben -Gábor gróf házasságával is. Befejeződik e kötet gróf Károlyi György -halálával s azzal a cselekményével, melylyel Gábor fiát végrendeletileg -minden örökségéből kitagadta és csupán köteles részre szoritotta. - -1877-ben történt ez, a mikor Gábor gróf még 36 esztendős volt. Ezután -Gábor gróf még öt-hat évig volt külföldi lakos s csak 1884-ben költözött -véglegesen vissza a hazába. - -A második kötetbe föl kellett volna venni a nagy örökségi pert s a mi -azután következett. E kötet tartalma azonban nem követi Gábor gróf -életét ugy, a miként az évről-évre egymásután folyt s lefolyt. - -E kötet az életfolyam ismertetésében nagy hézagokat hagy. - -Hiányzik belőle a párizsi élet 1877-től 1884-ig. Ez időben esett a kis -Endre gróf halála is. - -Hiányzik a nagy per és az 1887-iki családi kiegyezés. A kiegyezést Gábor -gróf részéről már én vezettem. - -Hiányzik Gábor gróf politikai életéből a nagy véderőharcz, Tisza Kálmán -kormányának megbuktatása s az összebeszélés története, melynek czélja -lett volna Tisza meggyilkolása. Hogy félreértés előre se támadjon, ki -kell jelentenem, hogy nem gróf Károlyi Gábor volt az, kinek agyában -eféle eszme megfogamzott s ki ilyen vállalatba belement volna. - -Hiányzik a függetlenségi párt belső harcza, a mikor annak egységét Ugron -Gábor kettétörte. - -Hiányzik a nagy és keserü küzdelem, melyet az egyházpolitika nevén ismer -nemzetünk ujabb időbeli története. A cselekvés nagy terhei nyomták -vállainkat s elhunyt barátomnak dicsőséges része volt e küzdelmekben. - -Hiányzik Kossuth könyvtárának megvétele s utolsó utunk Turinba a nagy -bujdosó halotti ágyához. Történelmileg érdekes s költőileg szép -részletek ezek gróf Károlyi Gábor életéből s együtt vivott harczunk -változataiból. - -Mindezeket ismerni kell a nemzetnek. Ezek nélkül se elhunyt nemes -barátomat, se engem nem ismerhet meg tisztán a nemzedék. Ez azonban nem -volna baj. De nem ismerheti meg tisztán azt a korszakot s annak harczait -se, a melyeket átélt. Csak a dörgést, villámlást, fényt és füstöt látta, -de hogy a nemzeti történet gyárának nagy kohóiban mi történt, kik és mi -czélból élesztették a tüzeket, kik akartak jó és becsületes munkát -végezni s kik csak gyujtogatni és ártani: mindezt nem tudja a -nagyközönség. - -Nehányan tudják. Ezek a politikai közélet szinén élnek és működnek ma -is. De ezek egyrésze sohase jegyzi föl a történelem számára a nagy és -titkos részleteket, mert czéljuk s érdekük nem az, hogy ezeket megtudja -az élő nemzedék s az utókor. Hanem sokkal inkább az, hogy ezeket -semmiképen meg ne tudja; merüljenek el inkább a feledés sötétségébe. Nem -mind derék ember és nemes hazafi az, kit politikai szenvedélyének -hevében a közönség derék embernek és nemes hazafinak kiált ki. A háta -borsódzik majd annak a nemzedéknek, a mely igazán meg fogja tudni, minő -küzdelem folyt az egyházpolitika idején a trón körül, Kossuth holtteste -körül, a sajtóban, a parlamentben s a pártkörök s egyes földalatti -államférfiak szobáiban. - -Ismeri e kor igazi történetét néhány oly férfiu is, a ki hű és -becsületes volt nagy szerepében a trón előtt is, a nemzet előtt is. De -ezek nem akarnak vagy nem tudnak irni, vagy ugy vannak meggyőződve, -nekik nem is szabad irniok. - -Engem s elhunyt nemes barátomat nem korlátoz semmi. Mi sokat tudunk. Nem -mindent, de sokat. A mit magunk végeztünk, a minek közvetlen tanui -voltunk: azt jól tudjuk. De azt meg kell tudnia a nemzetnek is. -Önmagunknak is tartozunk azzal s néhány államférfinak is s néhány jó -barátunknak is, de a nemzetnek is, hogy korunk és életünk igazságai el -ne tünjenek nyomtalanul, hanem azokat megismerhesse az a kor is, a -melyben mi már nem élünk. - -Egy harmadik kötet és pedig egész kötet tartalmazza magát az emlitett -nagy események rajzát. De az olvasó e két most megjelenő kötetben hiányt -nem vesz észre. Az első kötet egész tartalma összefüggő egység s a -második kötet egyes fejezetei mind teljesen önálló egész eseményt -tartalmaznak. Egy eseménynek sincs előzménye vagy következése, mely -elhallgatva volna. - -Kossuthról is sok mondani valónk van még a most megjelenő második kötet -után is. - -Eddig a nemzet Kossuthot csak ugy ismerte, mint nagy államférfiát, nagy -hősét, nagy bujdosóját. Csak általános körvonalakban ismerte alakját, -mint nagy eszme s nagy nemzeti szenvedély megtestesülését. Ily alakja él -a nemzet szivében. - -Kossuth azonban élő ember is volt. A ki eszik, iszik, ruházkodik, emberi -lakásban tanyázik, folyton munkál, este lefekszik, reggel fölkel, beteg -is néha s utoljára meghal s átengedi testét az enyészetnek. - -Kossuthnál az emberi vonások is szépek, kedvesek, érdekesek s nagyon -figyelemre méltók. Sőt nagy eszméi s nagy törekvései is mélyebb gyökeret -vernek a szivekben, ha azok mellett az ő emberi, egyéni és mindennapi -élő alakját is örökké látják a nemzedékek. - -De ki örökitse meg a nagy szellem élő alakját, ha nem én s nem az én -elhunyt nemes barátom? Ki figyelte őt meg akkora szeretettel, mint mi -ketten? Kihez volt akkora bizalma az élet alkonyának utolsó óráiban, -mint mi hozzánk? Hozzám irta utolsó sorait s utolsó kézszoritása az én -elhunyt barátomnak szólt. Nem is eresztette el kezét, mig vissza nem -adta dicső lelkét az égnek. - -Sok oka van annak, a miért nagy iróink közül még senki se vállalkozott -Kossuthnak úgy történelmi, mint egyéni alakját a tudomány, a művészet s -a lángelme egész erejével megörökíteni. Közel is van még élete és -halála. Nagy ellenfele az osztrák császár és magyar király ma is él. A -történetíró birálata alól senki se menekülhet. A császár és a király se. -Ámde élő uralkodót a rideg igazság szerint venni birálat alá nem szokás -mi nálunk. Még másutt se gyakori. Nekünk az én nemes barátommal együtt -egyébként se lehetett ez feladatunk. Ő nem volt történetíró s én már -koromnál fogva nem lehetek, ha egyéb képességem lehetne is hozzá. Mi -csak arra szorítkozhatunk, hogy Kossuth egyéniségének alkatát, a hogy mi -megfigyeltük, állitsuk hiven a nemzet elé. Ezt megkezdtük a második -kötetben s bevégezzük a harmadikban. - -Hogy a harmadik kötetet mikor adom a közönség elé: nem mondhatom meg. -Sok irányu gyöngédség parancsolja, hogy még várjak vele. Nehéz titkokról -hull le a lepel abban a kötetben. De arra mégis lesz gondom, ha élek, -hogy oly időben lásson az is napvilágot, a mikor még az események néhány -tanuja él. Nehogy azok, a kiknek fájni fog a világosság, költeménynek -vagy koholmánynak kiáltsák ki a művet. - -Mi az igazságot hirdetjük s azt megtagadni senkinek se adunk módot és -lehetőséget. - -* * * - -Ki kell térnem röviden egy sajátságos kérdésre is. Arra a kérdésre, -vajjon ki hát voltaképen e könyvnek irója? Gróf Károlyi Gábor-e vagy -Eötvös Károly? - -A kik mindkettőnket régóta jól ismertek: azok tudják, hogy gróf Károlyi -Gábor nem szokott irni se ugy, se oly irányban és mértékben, hogy műve -irodalmi mű lehessen – én pedig szoktam. Legalább sok kisérletet tettem -több mint negyven év óta, még mielőtt arra határoztam volna magamat, -hogy nagyobb, rendszeres és komolyabb irodalmi művek alkotásába kapok. A -ki e köteteket figyelemmel átolvassa: ezekben engem talál meg a mű -alkotójának s nem gróf Károlyi Gábort. - -Tehát a könyv irója én vagyok. - -De mi hát gróf Károlyi Gábor? - -Ezt a kérdést sokan fölvetették s irodalmi, politikai és magán körökben -sokáig tárgyalták. A kérdést föl kell világosítanom. - -A könyv tartalma bizonyitja, hogy én a gróf Károlyi Gábor jegyzetei -nélkül azt meg nem irhattam volna. Az első kötetet semmi esetre se. Az -első kötet tartalmának részleteit csak ő tudhatta, én nem. És csak azok -a családtagok s részben idegenek és külföldiek tudhatták, a kiknek neve -s szereplése a könyvben előfordul. De én e tárgyban senkivel, még a -családtagokkal se beszéltem soha. A szereplő egyének nagy része meg is -halt már. Sok régebben meghalt, mint én gróf Károlyi Gáborral -megismerkedtem. Mástól tehát, mint tőle, az anyagot nem kaphattam. - -Tehát voltak s vannak jegyzetei. - -De miért nem teszem hát közzé azokat? Miért akartam én azok alapján, -azok segélyével lenni önálló iróvá? Volt-e s van-e jogom ehhez? Nem -sértem-e ezzel valakinek jogát? Talán gróf Károlyi Gábor örököseiét vagy -másokét? - -Azok a jegyzetek sokfélék. - -Gróf Károlyi Gábor maga iveket irt össze irónnal az én számomra. Nem -azzal a czéllal, hogy azokat változatlanul kinyomassam s könyvbe gyüjtve -kiadjam. Erre engem föl nem hatalmazott, sőt ezt meg sem engedte. E -jegyzetek csak a nevek és események rövid, szakadozott, össze nem függő -jelzései. Csak arra valók, hogy az én emlékezésemnek segitségül -szolgáljanak. Ő ugyanis elbeszélte előttem életének folyását. Baráti -felhivásomra beszélte el s egyenesen abból a czélból, hogy abból -emlékiratot készitsek. Én készitsek s ne ő és ne más. Én azután arra -kértem, hogy a fontosabb adatokat jegyezze föl. Nagy készséggel -megtette. Még csodálkoztam is szorgalmán, mert sokáig egy helyben ülni s -irogatni nem szeretett. Én az általa irt jegyzetek hézagait az ő -élőszóbeli előadása után kipótolgattam akként, hogy az ő sorai közé a -magam jegyzeteit beszoritottam. - -Ime a jegyzetek egyik faja ez. - -Hat-hét év mulva fogtam e könyv megirásához. Közben nagy dolgok -történtek, korosabb is lettem, emlékező tehetségem cserben hagyhatott. S -valóban egyetlen egy kis részletnél cserben is hagyott. A jegyzetben azt -látom egyik spanyolországi városnál felirva: »Éjjeli veszélyes kalandunk -egy kocsmában.« Ennek történetét elfeledtem. Vagy gróf Károlyi Tibort -vagy Deuchmann kölni bankárt kellett volna megkérdeznem, kik a kalandnak -szintén részesei voltak, de én bizony nem kérdeztem. Nem csonka a könyv, -ha ez kimarad is belőle. A mi benne van: annak kell igaznak lenni. - -Van másféle jegyzetem is. - -Van afféle, a melyet nem gróf Károlyi Gábor jegyzett, hanem az ő szóbeli -előadása után csupán én. De ezeket is méltán az ő jegyzeteinek -tekinthetem. Minden elbeszélésénél jelen volt egyik-másik közös barátunk -s gyakran több is. Ők ma is élnek s ma is tanubizonyságot tehetnek. - -Végül a könyvek tartalmának egy része pusztán a én emlékezetem -forrásából fakad – a nélkül, hogy volnának egykori jegyzeteim. E rész -oly dolgokról szól, melyeket együtt végeztünk. - -Elvégre a munka, mint irodalmi mű az enyém. Én vagyok irója, szerzője, -alkotója. A czime is igaz; – »Gróf Károlyi Gábor följegyzései«: e czimet -joggal viseli. Hogy a munka egyébiránt miféle irodalmi műfaj: e fölött -az elmélkedést átengedem másoknak. - -Bizonyos, hogy nem regény, nem költemény. Tartalma megtörtént dolgok -leirása s költemény lenni nem is akart. - -Nem is politikai iránymű, nem röpirat. Czélja nem az, hogy valami -politikai sikert segitsen elő vagy valamely pártnak vagy a közönségnek -irányt szabjon. - -Czélja csak az, hogy a művelt közönségnek s a magyar közönségnek -kellemes olvasmánya legyen s egy korszakot vázlatosan, szakadozott -vonásokban, de igazán tárjon az egykoru s a későbbi nemzedék szemei elé. - -Benső természete szerint aligha más a mű, mint emlékirat. - -Ha azonban valaki azt állitja, hogy e mű nemcsak gróf Károlyi Gábor -emlékirata, hanem az övével együtt az enyém is: azzal nem vitatkozom. -Legyen neki igaza. - -Módomban állott gróf Károlyi Gábor dolgait külön megirnom s vele együtt -végzett dolgaimból megint más művet, más emlékiratot irnom s jogom volt -ezt saját emlékiratomként terjeszteni a világ elé. - -Nem igy tettem. Oly nemes és benső barátom volt gróf Károlyi Gábor, hogy -ha van ez irodalmi műben némi érdem és állandóság, ennek dicsőségét -szives hála gyanánt osztom meg vele, sőt ha lehetne, egészen is -átengedném neki. - -Ha élne: édes örömöt érezne e fölött. De én is az ő öröme fölött. Miért -félteném én irói nevemet a hű baráttól? Miért ne tenném meg a halottnak, -a mit az élőnek is oly szivesen tettem volna meg? - -* * * - -Az 1899-ik tavaszán kezdtem meg a mű megirását. Akkor, a mikor az első -közlemények az »Egyetértés« napilap hasábjain megjelentek. Közben-közben -egyéb műveket is irtam. Az első kötetet 1899-ben, a másodikat 1901-ben -fejeztem be. - -Mikor az első kötetet megkezdtem: akkor gróf Károlyi György ágából, -elhunyt barátom élő testvérjei közül gróf Károlyi Tibor volt a senior, a -legidősb testvér. Az európai, afrikai és ázsiai utazásokban ő is részt -vett. - -Hozzá fordultam tehát levélben s bizalommal felajánlottam neki, hogy az -egyes közleményeket kiadás előtt tekintse át s ha lesznek megjegyzései: -közölje velem, minthogy a család jogos érzékenységét érinteni nem -szándékozom. Ő köszönettel fogadta ajánlatomat, de nem vette igénybe. -Levélbeli feleletében arról értesitett, hogy ő bizik abban, hogy én a -család iránt való figyelmet szemem elől eltévedni ugy se hagyom. - -Nem mondom azt, hogy az elbeszélések folyamába apró tévedések be nem -csuszhattak. De én mindent gondos jóhiszemüséggel irtam s helyreigazitás -vagy czáfolat semmi részletre nézve semmi oldalról 1899 óta nem -keletkezett. Pedig sok kényes természetü részlet van a műben. - -A vitássá válható részletekre, a mennyiben azok történelmi -érdekességüek, magam rámutatok az első kötetben. - -* * * - -A műben, melynek két kötetét most s harmadik s talán negyedik kötetét is -majd később hozom napvilágra, gróf Károlyi Gábor élete az 1895-ik év -elejéig, a Wekerle-kormány bukásáig s a Bánffy-kormány megalakulásáig -van megirva. - -Az én elhunyt nemes barátom azonban tovább is élt még, noha már nem -sokáig. Életének e kis töredéke s halála bizonyosan mélyen érdekli a mű -olvasóit. Röviden el kell beszélnem ezt. - -Az 1895-ik év tavaszán és nyarán – eddigi szokásaitól eltérve – nem ment -külföldre nyaralni. Minden nyáron elment vagy Svájczba, vagy -déli-Francziaországba, vagy valamelyik északi olasz tengerpartra, de -akkor nem. - -Itthon maradásának egyik oka az volt, hogy szeretett volna itt a -fővárosban Budapesten kis házat szerezni, a melyben csak ő maga lett -volna lakó s a mely elvégre örökös s állandó otthona lett volna. - -Sokat tünődtünk e fölött, sok eladó kis házat megtekintettünk. - -Végre augusztus első napjaiban találtunk egyet a városliget közelében a -Lendvay-utczában. - -Kis telek, nyaralószerü csinos házacska, néhány szép eleven fa, az -utczára elég hosszu homlokzat. Megvehettük volna tizennyolczezer -forintért, átalakitás és kibővités s egyéb költség tiz vagy tizenkétezer -forint. - -De hol vegyük a pénzt? - -Az én elhunyt barátomnak készpénze soha nem volt. A családtól járó -időszaki járadékából is öt-hat ezer forintot rendesen előre fölvett -valamelyik intézetnél az én jótállásom mellett. Most pedig szükség volt -vagy harminczezer forintra. - -Ugy terveztük, hogy a pénz felét fölvesszük a házra jelzálogos -adósságként, a másik felét pedig fölvesszük váltóra az én kezességem -segélyével. Az volt számitásom, hogy ha a grófi család utólag megtudja, -mire kellett az uj kölcsönpénz, legalább édes anyja segiteni fog azt -lefizetni. - -Figyelmeztettem előre bizton nem látható nehézségekre. - -– Hátha valami akadály jön közbe édes Gáborom s a család semmi -segitséget, semmi könnyitést nem nyujt. Adósságnak nem épen csekélység -ez a harminczezer forint. - -– Mindegy az, édes vajdám. Mindig óhajtottam volna egy kis tanyát, mely -enyém legyen, örök tulajdonom. Vágyam sohase teljesült. De vágyam sohase -volt olyan erős, mint most. Mintha valami különös érzés hajtana, -erőltetne. Az erdei vadnak is megvan az ő különös barlangja, a hova más -nem jár s a hol ő nyugodtan pihenheti ki magát. Ilyen kis odu kell -nekem, akármi lesz a következése. Anyám csak nem hagy cserben – ha már -minden törik szakad is. - -Sajátságos ösztön! Néhány nap mulva megtalálta örök nyugvóhelyét a föld -alatt. Mintha csak valami ilyet keresett volna még hátralevő napjaira! - -Hány birtokuk, hány nyaralójuk, hány uradalmuk van az ő testvéreinek! -Lehetetlen, hogy ha megkérjük őket, valahol egy hitvány kis telket, de -alkalmas telket ki ne hasitsanak, át ne adjanak! - -Hallani se akart róla. - -Van egy gróf Károlyi-alap. Elszegényedett Károlyi grófok részére a -családi főágak fejei által félretéve egy millió forint érték. Három szép -és óriási palota épült már ebből az alapból a fővárosban. Szoros -értelemben véve Gábor grófnak már igénye lett volna ahhoz, hogy ez -alapnak jövedelmeit élvezze. Hisz ő már elszegényedett gróf Károlyi. Se -tőkepénze, se ingatlan birtoka, se apai se anyai öröksége, csak -adóssága. - -De erről se akart tudni semmit. - -Időnkint valami ellenőrzés vagy elszámolás végett a családtagok tanácsot -tartanak ez alap kezelése fölött. Az alapszabályok értelmében az egyes -ágak idősb férfitagjai, a seniorok, kötelesek a jegyzőkönyvet aláirni. A -György grófi ágban ekkor már Gábor gróf volt a legidősb élő testvér, -minthogy Gyula és Viktor bátyjai már elhaltak. Az én elhunyt nemes -barátom se a családi tanácsban részt nem vett, se a jegyzőkönyvet -aláirni nem akarta. - -Hiába kérleltem én is: nem akarta. - -– Én édes vajdám, jól tudod, semmiféle családi dologba be nem avatkozom. -Engem kitudtak mindenből, ha én ebben már megnyugodtam, hagyjanak engem -nyugodni. - -Makacs volt e kérdésben. - -Életrendje e nyáron is az volt, a mi máskor szokott lenni. - -Dél tájig ágyban szeretett pihenni. - -Ebéd idején keveset evett, hanem erős szeszes italokat ivott s erős -kegyetlen szivarokat szítt. - -Délután két-három óra tájban benézett az Abbáziába az én kerek -asztalomhoz. Kocsin jött mindig. Gyalog járni szivbaja, nehéz légzése, -köszvénye miatt nem tudott. Magával hozta mindig vagy az egyik, vagy -mindkét kutyáját, Fifit és a Puszit. Nagyon szerette mind a kettőt. - -Kávéház után megnézte elhunyt felesége sirját, a Kerepesi-uti temetőben. -Egy virágot tett mindig a keritésen át a faragott kövü sirhalomra. - -Ezután sörözni szeretett vagy a városligetben vagy másutt. - -Este haza ment, otthon vacsorált. A vacsora-időt rendesen nála töltötték -barátaink, ha Budapesten voltak. Most nyári országgyülési szünet volt, -most minden országházi barátunk otthon volt, vagy nyaralni ment. Most -csak én voltam Budapesten. - -Augusztus 28-án, egyik szerdai napon, sajátságos esete támadt. - -Drechsler vendéglőjébe ment sörözni az Andrássy-uton, az Operával -szemközt. Az árkádok alatt ült le egy asztalhoz. - -A szomszéd asztalnál egy magas, termetes, piros képü falusi -esperes-plébános sörözött, s valakivel beszélgetve, engem szidott és -rágalmazott. - -Az én elhunyt barátom igazán nemes, hű barát volt. A rágalmazást nem -hagyta szó nélkül s belekötött a papba. Kemény hangon kérdezte tőle: - -– Ismeri ön Eötvöst? - -A pap oda néz, látja gróf Károlyi Gábor előkelő alakját s bár nem -ismerte, mégis érezte, hogy nem mindennapi ember intézi hozzá ezt a -kérdést. Kissé daczosan felelt: - -– Nem ismerem! - -A daczos hang csak fokozta Gábor gróf haragját. - -– Nohát tudja meg ön: hitvány ember az, a ki olyan férfit rágalmaz, a -kit nem is ismer. - -A pap fölpattan e szóra. Fölugrik, előveszi látogató jegyét s oda löki -Gábor gróf asztalára és ezt mondja: - -– Ön se tudja, kivel beszél ilyen durva hangon! Ime lássa. - -– Nem vagyok rá kiváncsi! - -Fogta a pap látogató jegyét, meg se nézte, kétfelé szakitotta s a földre -dobta. Aztán rá se nézve többé a papra, oda szól a pinczérhez: - -– Spanyol falat ide rögtön. Nem akarom látni ezt a papot, a kit azért -fizetnek, hogy az Isten igéjét hirdesse s e helyett hazudik és rágalmaz. - -A pinczérek rögtön spanyol falat vittek oda, a papot pedig udvariasan -valamelyik távoli asztalhoz tuszkolták s ott tudatták vele, ki az a -kemény hangu előkelő ur. - -Szegény elhunyt nemes barátom nagy beteg volt már évek óta. Veszedelmes -szivbaja fokozatosan erősödött; mind jobban kifejlődött nála az -ingerlékenység; igen gyorsan jött izgatottságba, fellobbanó haragja -irtózatos volt s ily pillanat életét veszélyeztette, mert a beteg szivet -könnyen arra birhatta, hogy szüntesse meg dobogását. - -Együtt töltöttük ez napon is, valamint a következő napon is az estét. Ő -maga nekem el se mondta ez esetet, valamelyik hirlapból tudtam meg. De -bágyadtnak, kedvtelennek látszott. A nagy lelki indulat mégis ártott -neki. - -Augusztus 30-án szintén fölkeresett a szokott időben a kerek asztalnál s -lelkemre kötötte, hogy este elmenjek hozzá. Valami megfoghatatlan okból -épen ez estén elmaradtam. - -Másnap, augusztus 31-én reggel kilencz óra tájban robog be hozzám Aczél -Endre fiatal hirlapiró barátom s lelkendezve kiáltja: - -– Gróf Károlyi Gábor meghalt! - -Felugrom az ágyról. Későn fekvő, későn kelő ember voltam akkor én is. - -– Lehetetlen! Mikor? - -– Ebben a pillanatban. - -Rögtön kocsiért küldök, rohanunk orvosunkhoz, Reiner doktorhoz s viszem -oda lóhalálában. - -Késő volt. - -Ott feküdt alvó ágyán hálóköntösében, paplannal félig betakarva. -Hálóköntöse mellén fölszaggatva s az élesztési kisérletek miatt -nedvesen. A Puszi kutya ott feküdt vele az ágyon, a halottnak ölébe -kuporodva. Ismeretlent nem engedett a halotthoz nyulni. A másik kutya, -Fifi, a földön járt-kelt nyugtalanul s folyton nyöszörgött, mintha -jajgatott volna. - -Bizony halott volt már az én nemes barátom. - -Rettenetesen fájt halála. Doktoromat megkértem, vizsgálja meg szemem -láttára gondosan, bizonyos-e halála? Nem lehetne-e még segíteni? - -A szivtájra tette füleit s hallgatódzott. Néma volt már a sziv körül -minden. - -Kihallgattam a cselédséget: mikor és hogy történt az eset? - -Reggeli fél kilenczkor, mint rendesen, most is beadták adag tejét s ő -azt megitta. A lány nem vett észre semmi változást, kiment a -hálószobából s maga után becsapta az ajtót. A házi nő, a ki vezette a -háztartást, hozzá fogott a maga szobájában az öltözködéshez, a -piperéhez. - -Kilencz óra tájban hallják, hogy a Fifi kutya kétségbeesetten ugat s -kaparja a cselédség felé vezető ajtót. Bemennek. A kutya az ágy felé -fut. Az ágy előtt fekszik a gróf mozdulatlanul. Fölemelik, nagy nehezen -az ágyra teszik, kétszer lélekzetet vesz s szó nélkül meghal. - -A szükséges rendelkezéseket megtettem. A pénzt és ékszerféléket számba -vettem, a napi háztartási kiadásokra pénzt adtam s a rendőrségnél -intézkedtem, hogy felvigyázásra is, diszőrségül is diszbe öltözött -legények legyenek a halottas háznál éjjeli-nappali felváltással. - -A gyürüt ujján hagytam. - -Ez a gyürü ugynevezett Borgia-gyürü volt Olaszországból. Volt -fölnyitható ékköve s az ékkőben elzárható kis üreg. Ebben az üregben -gyorsan ölő mérget szoktak valamikor a gyürü viselői tartani. -Olaszországnak sok zsarnoka, sok elvetemedett hatalmasa volt egykor. Az -ármány, boszu, kapzsiság és irigység üldözöttjei gyakran a fogságtól s -keserü és hosszas kinzásoktól menekültek meg, ha ez a gyürü tele -méreggel ujjukon volt. - -Gábor grófnak ezt a gyürüt, ha nem csalódom, Izidor barátja szerezte. De -ő nem mérget tartott ebben, hanem elhunyt fiának és nejének hajfürtéből -egy-egy szálat. A kis fiu világos szöszhaja s a nő sötét gesztenyeszin -haja együtt. Az volt szándékom, hogy ez a gyürü a két hajszállal -maradjon a halott kezén örökkön-örökké. - -Azután elmentem az egyetem-téri palotába. Jött velem Reiner orvos is. Az -ügyészi és titkári irodából valaki által értesitettem Gábor gróf édes -anyját. - -A grófnő kijött azonnal reggeli egyszerü sötét öltönyében. Nem sirt, de -mély érzés látszott rajta. Alig tudott velem akadozva beszélni. - -Közöltem vele a szomoru esetet s egyuttal azt is, hogy a szükséges -intézkedéseket megtettem. Kérdeztem egyszersmind, vajjon a család fog-e -a temetésről rendelkezni, vagy átengedi a nemes halottat nekünk, -barátainak?… - -A grófnő azt felelte, hogy erre nézve csak később nyilatkozhatik, fiai -nincsenek Budapesten; a család feje Tibor gróf, vele értekeznie kell. - -Kérdezte azt is, nincs-e az elhunytnak rendelkezése arra nézve, hogy -hova temessék? - -Megmondtam, hogy alakszerü rendelkezése nincs. Csak két nyilatkozatára -emlékszem. Egyszer fülem hallatára mondta, hogy elhunyt feleségével egy -sirban óhajt pihenni. Mondta ezt mások előtt is, de csak beszélgetés -közben. Irásba nem foglalta s azt sem emlitette előttem, hogy irásba -akarja foglalni. - -A másik nyilatkozata 1893. évi januárban történt Kaplyonban, a családi -sirboltban. - -Akkor a függetlenségi párt elnöke voltam s szatmárvármegyei kerületek -szervezése czéljából magammal vittem Gábor grófot is – Szatmárra. Ez -utunk közben kirándult Kaplyonba is, megnézni az ősi családi sirboltot, -melyet kis gyerek kora óta nem látott. A barátok nagy készséggel, nagy -hódolattal mutatták meg neki a sirokat, a koporsókat s magyarázták el -különösen az ott porladó asszonyok élete történetét. Ő gunyos és dévaj -megjegyzésekkel kisérte a barátok fecsegését. - -Egyik barát borittas fejjel azt mondta. - -– Itt van méltóságodnak is örök lakóhelye. - -– Fölmondom a lakást barát; nem költözöm ide, csak adjátok ki -albérletbe. - -Mind e nyilatkozatok arra mutatnak, hogy elhunyt barátom nem akart a -családi sirboltba temetkezni. De ezek nem törvényes végrendeletszerü -nyilatkozatok. A család szabad elhatározásától függ, átveszi-e a -holttestet? - -Értesitettem a halálról rögtön Tibor és István grófokat s Pálma grófnét -távirattal, valamint a czeglédi választókat és a párt czeglédi elnökét, -Bába Molnár Samut, közös benső barátunkat. Tudósitást küldtem Nápolyba -Kossuth Ferencznek s Lajos Tivadarnak is. Kossuth Lajos egykor azt -mondta gróf Károlyi Gáborról: - -– Ő az én harmadik fiam! - -Barátaink azt óhajtották, köztük különösen Luby Géza, hogy mi temessük -el az elhunytat. Az országgyülés nincs együtt, de mi, az én kis pártom -egykori tagjai, tartsunk gyülést s mondjuk ki, hogy őt a nemzet -halottjának tekintjük. Gondoskodunk a temetés költségeiről; – Czeglédről -bejön ezer választója s kihült testét oda teszszük neje sirjába. - -Én azt mondtam, a család beleegyezése nélkül ezt nem tehetjük. Igaz is. -Törvényes beavatkozást nem óhajtottam. - -Este kellő alakban értesitett a család, hogy a temetésről ő akar -gondoskodni. - -Szeptember 1-én délután 6 órakor zártuk le a koporsót. 2-án volt -Budapesten a beszentelés és a temetkezési szertartás. Ott volt a család -minden tagja, sok képviselő s a képviselőház elnöke Szilágyi Dezső is. -És óriási közönség. - -Nagyon szerette a főváros népe szegény elhunyt barátomat. - -Kaplyonban szeptember 4-én volt a temetés. Délelőtt 11 órakor a -templomban gyászoló istentisztelet. – A család kegyurasága alatt levő -husz pap végezte a szertartást. Azután letették a koporsót a sirbolt -üregébe. - -Ott Gyula bátyjának koporsója mellé helyezték az övét. - -Pártunk részéről Luby Géza és Sturman György barátaink kisérték a -halottat utolsó utjára. De Kaplyonban ott volt már Kossuth Ferencz is, a -ki sietve jött haza Nápolyból a temetésre. - -* * * - -Itt és igy végződik életének története. - -De emlékezetének története még be nem végződött. Ez a történet még -folyni fog sok ideig. Folytatni fogja az a nemzedék, mely ismerte őt s -mely csak akkor fogja elfeledni, a mikor maga is elmulik. - -E könyvekben pedig gondoskodom arról, hogy a következő nemzedékek is -emlékezzenek meg róla. - -S a mig lesznek nők és férfiak, öregek és ifjak, kik a nemes lélek -emberi életének történetén lelkesülni tudnak: addig az ő neve nem lesz -elfelejtve. - -Nem volt nagy szellemi tehetség; gyöngeség is volt benne sok. De -szerelme, férjhüsége, barátaihoz való ragaszkodása, elvszilárdsága s jó -magyar érzése fölülemelte őt nemzedékének szinvonalán. S a nemzet -csakhamar észrevette, hogy ő különb, mint nemzedékének ünnepelt nagyjai -közül a legtöbb. - -Minő korban élünk mi most? - -A nagy ideálok elhalaványodtak. Köd boritja a nemzeti élet vezető -csillagait. A hősiség a költészetben él csak s ott is bágyadtan immár. -Hiuság és önzés vezeti a nemzet nagyjait s azokat már különösen -tisztelnünk kell, a kiket csupán csak a hiuság vezérel. Apró emberek -ágaskodnak minden felé s a siker fölött tapsol a tömeg, habár hitvány -lelkek sötét uton jutottak is el a sikerhez. - -Ily korban, a gondolatok és érzések, a vágyak és törekvések ily szennyes -áradatában élt, mozgott, harczolt az én nemes barátom fáradtan és -gyöngén, vagyonban és egészségben szegényül, de ragyogó tisztán, lángoló -szivvel s lelkesülve szakadatlanul. A haladásért, a tiszta elvekért, a -nagy eszmék diadaláért és a magyarságért! - -Ezer éves multja van a Károlyi-családnak s e nagy és hosszu időből -hétszáz esztendőre okiratok nyujtanak tanubizonyságot. De e nagy -családnak nemesebb tagja soha se volt, mint ő. És senki se született e -családból, a kit ugy szeretett volna a nemzet, mint a hogy őt szerette. - -Hozzám határtalanul ragaszkodott haláláig. - -De szive szerint szerette szükebb baráti körünk minden tagját. - -Korának magas állásu és szereplő férfiai közül Wekerle Sándort, Szilágyi -Dezsőt, báró Bánffy Dezsőt s Hieronymi Károlyt és Ludvigh Gyulát -szerette legjobban. S becsülte is őket, nemcsak szerette. – Nem nevezem -meg azokat, a kiket szive szerint meggyülölt. Gróf Károlyi Gábor -emlékének dicsőségéhez nem akarom ezek nevét odaragasztani. - -* * * - -Most pedig vegye át tőlem a szót az én elhunyt dicső barátom. Az ő -szavaiból ismerjük meg életének szép történetét. - -Budapest, 1901. október. - -Eötvös Károly. - - - - -GYEREKKOROM. - -(Születésem. – A halálra itélt katona megmentése. – Latour a lámpásra -akasztva. – Elfognak bennünket. – Jegyzet: Ki volt a halálra itélt?) - -1841-ik évi november hó 19-én születtem. Ugyanazon a napon, melyen -Kossuth Ferencz is született. Az én keresztapám volt gróf Széchenyi -István, keresztanyám pedig Széchenyi neje Seilern Krescentia grófné. -Kossuth Ferencz keresztapja Deák Ferencz volt, azért is keresztelték -Ferencznek. Azt már nem tudom, ki volt keresztanyja. - -Engem másnap 20-án kereszteltek meg apám palotájában. Ki volt a -keresztelő pap, nem tudom. Nem is törődöm vele többet, mint akkor -törődtem. Hanem mikor már eszemet tudtam, közöltek velem egy érdekes -dolgot, mely születésemmel összeesett. - -Ugyanazon a napon ugyanis, melyen én születtem, egy katonát valami -bűntény miatt itt a pesti helyőrségben halálra itéltek. Akkor még -fennállott az a szokás, hogy ha egy anya, ki akkor szül, a mikor a -halálos itéletet kimondják, a halálra itélt katona érdekében kegyelemért -folyamodik, a katonának megkegyelmeznek. Az én születésemet tehát -Bezerédy István felhasználta, irt egy kegyelmi kérvényt s azt elhozta a -palotába s apám engedelmével azt édesanyámmal személyesen iratta alá. -Anyám szivesen megtette. Bezerédy sietett a kérvénynyel az ezredeshez s -teljes sikere lett vállalkozásának. - -Anyám tehát egyszerre két életet alkotott. Az enyémet, a ki ott -nyöszörögtem mellette és egy közkatonáét, a ki talán valami cseh vagy -német cserepár volt. A nevét nem tudom. Ha nem röstelsz vele vesződni, -édes vajdám, keresd meg nevét. Megtalálod Kovács Pál verses könyvében. -Ez a Kovács Pál nemrég halt meg Győrben, valami iró ember volt vagy -doktor.[1] - -Mint gyermek: nőttem, nőttem ugyan, de nagyon gyönge, beteges, vézna -kölyök voltam s az orvosok azt tanácsolták anyámnak, hogy vigyen el -valami enyhébb, déli vidékre. - -El is vitt 1847-ben Velenczébe. Ebben az utban született Bergamóban egy -kedves kis hugocskám. Velenczébe eljött utánunk apám is és eljött anyám -testvérje, gróf Zichy János, valamint gróf Batthyány Lajos, anyám -testvérének, Antónia nagynénémnek férje. Azt tudom, hogy valami családi -perpatvart egyenlitettek ki, de hogy mit, azt nem tudom. - -Az 1847-ik év vége felé visszajöttünk. Pestről lementünk Nagy-Károlyba s -onnan késő őszszel Pozsonyba az országgyülésre. Innen gyakran -átrándultunk Bécsbe is. - -Nevelőm Kovács Károly volt, a ki Gyula és Viktor bátyámnak is nevelője -volt. Ez kisérgetett Bécsben azon a napon is, a melyen Latour grófot, a -hadügyminisztert az utczán fölakasztották. Hogyan kerültünk oda, nem -tudom. Csak arra emlékszem, hogy egy csomó ember zajongott az utczán nem -is valami nagy lármával s egy kapu mellett egy ember felállott egy -padra, másik két-három ember fölemelte Latourt, a padon álló neki -nyakába akasztott egy szijat s azzal fölakasztotta egy lámpásra. Az a -fölakasztott ember se nem szólt, se nem rugdalózott, hanem már akkor -egész arcza, ruhája véres volt. A katonák a kapu aljából nézték, de az -egészbe bele nem szóltak. - -Másnap Sopronba mentünk s onnan kocsin Csurgóra igyekeztünk, mikor -meghallottuk, hogy Jellasich közeledik, a ki akkor már a pákozdi -csatából menekült Bécs felé. - -Iszka-Szent-Györgyön majdnem bajba kerültünk. A parasztok ugyanis -Jellasich elszökése után minden járókelő ismeretlen uri embert elfogtak -s mikor Iszka-Szent-Györgyre értünk, a mi kocsinkat is körülfogták, -megállitottak bennünket s azt kiabálta egyik-másik, hogy mi is gróf -Zichy Eugén spionjai vagyunk. Alig hallgatták meg nevelőmet, a ki azt -kérte, vigyenek a falu házához, majd ott megmondja és igazolja, hogy mi -kik vagyunk. - -Ugy is lett. - -De azért nem hitték el, hogy mi vagyunk a csurgói uraság. Csurgói -uradalmunk és kastélyunk szomszédos Iszka-Szent-Györgygyel s a parasztok -előbb oda akartak kérdezősködés végett hirmondót küldeni. Azonban -beesteledett s nevelőm azt kérte, hogy legalább tisztességes, kényelmes -helyen tölthessük az éjszakát. Ezt megenged ték s beszállásoltak -bennünket éjszakára báró Bajzáth kastélyába, de ott azután őriztek is -reggelig. - -Az őrök jól ettek-ittak a mi költségünkre egész éjjel, mi pedig jól -aludtunk. Kovács Károly sokáig kedélyesen beszélgetett az őrökkel. -Reggelre megjött a hirmondó, egy tisztünk is jött vele s mi aztán vigan -mentünk át Csurgóra. - -Mikor házunknál gróf Batthyány Lajost elfogták, akkor otthon voltam s -arra meglehetősen emlékszem. Elmondom ugy, a hogy emlékszem. - -* * * - -_Jegyzet._ - -[Footnote 1: Én bizony kerestem Kovács Pál verses könyvét a Nemzeti -Muzeumban, de Szinnyei bácsi előadni nem tudta, mert ott nincs meg. -Hanem utasitott az Egyetemi Könyvtárhoz, a hol – szerinte – Kovács Pál -verses kéziratai megvannak. Bizony nem találtuk ott se, pedig Ballagi -Aladár barátom is segitett a keresésben. - -Hanem Baksay Sándor jeles irónk és költőnk megtalálta a megkegyelmezett -katona nevét. Regényes alak ez a katona s azért közlöm Baksaynak hozzám -erre nézve intézett szép levelét. - -A levél igy szól: - -»Kedves barátom! Ha én nem röstellem leirni, te ne rösteld elolvasni. -Nem nyersz vele semmit, de nem is vesztesz. Ott a hol a többi sok elfér, -elfér ez a kevés. - -Az a szegény katona, kit boldogult Károlyi Gábor születése perczében -élettel ajándékozott meg, kunszentmiklósi ember volt s Bogdán-Szabó -Lajosnak hivták. Debreczeni filozófus deákkorában csapott fel katonának. -Kalandos hajlamu, de nem incorrect ember. Már deákkorában megtette, hogy -az utonállás és utonállók impressióit ex concreto ismerni vágyván, két -babkáros krányicznak utját állta, kirakatta velük minden portékájukat s -utnak kergette őket. Mikor egy puskalövésnyire szomoruan elballagott a -két károsult, visszaparancsolta őket, fölszedette minden portékájukat s -minden vám nélkül elbocsátotta. Katonának állva, több izben megszökött -Olaszországból; mindannyiszor szerencsésen eljutott a hazai földre. Itt -érte utól végzete egy izben Pápán. Vesszőfutások, végre kötél. A -megkegyelmezés azon módon, a mint megirtad. – Személyesen ismertem. -Magas, barna, sötét arcz, horgas orr, majdnem hóhérkép; de semmi -szennyezőt nem hallottam róla. A 70-es években Kis-Kőrösön valami alsóbb -rendü közhivatalt viselt, – ott agyonlőtte magát. - -– Honnét tudom ezeket, – különösen pedig a gráczia históriáját? - -Volt nekem két kedves öreg barátom. - -Bernáth István az egyik, felső-baranyai pap, ki a kunszentmiklósi -gimnáziumra tetemes vagyona tetemes részét reá testálván, ezelőtt két -évvel halt meg (1897-ben). És Szőke Gábor a másik, ki 1848 előtt -valamivel a Vértesalján káplánkodott és Sárközy Kázmérnak kedves embere -volt. Az akkori consistorialis és dislocans rendszer szerint Sárközy a -maga kedvenczét Nyékre rendelte papnak. A nyéki urak (ott tartózkodott a -consistorium is) meghallották ezt, rárontottak a consistoriumra és -elkezdtek eburafakózni Kázmér ur és jelöltje ellen. - -Meghallotta Szőke Gábor is a tiltakozást, utánuk rontott s kijelentette, -hogy Nyéknek ő sem most sem soha papja nem lészen, hiába is kérlelték, -ölbe szedte könyveit, leszaladt az orgoványi patrimóniumába, 40 -esztendeig ott szántott-vetett, fát ültetett, de 70 esztendős korában is -lehetett volna bátran minden tanszéken, – a magyar irodalmon is – -professzor. Deákul pedig oly választékosan és folyékonysággal beszélt, a -minőt sohasem hallottam. - -Tehát ez a két ur, mindkettő kunszentmiklósi származás, Bogdán-Szabó -Lajosnak kor és tanulótársa, gyakran megfordult nálam s tőlük hallottam. - -Van azután a dolognak egy kis függeléke, a min sokat nevetgéltünk. - -Ez az én két öreg barátom, mindkettő öltözetben, háztartásban, -erkölcsben és tudományban kiváló két kálvini pap, két igazi gentleman, -késő vénségig még a finom humor adományával is birtak. - -Akkoriban, mikor szegény Szabó Lajos patriótájukat akasztani akarták, -talán mint végzett diákok, vagy talán végzett akadémiai rektorok, itthon -dégáltak s nem voltak megállapodva a pályaválasztás kérdésében. -Fölvetették a kérdést: hogy mire is volnának ők tulajdonképen hivatva, a -hol valami hasznukat vehetné Isten vagy ember? Mikor megállapitották, -hogy olyan nincs: abban egyeztek meg, hogy együttesen irnának (akkor -jutott hozzájuk a Bogdán-Szabó grácziájának a hire) gróf Károlyi -Györgynek, melyben felajánlják magukat, hogy ők ugyan nem tudják, mire -volnának használhatók ezen a kerek világon, de ha a gróf ki tudja -belőlük nézni, hogy mire használhatja őket, hát tegyen velük próbát, nem -bánja meg! - -Szinte szégyenlem, hogy ennyit összefirkáltam, de ez két szeretetre -méltó ember, jól esik, hogy beszélhetek felőlük annak is, a kit nem -érdekelnek. Csak az nyugtat meg, hogy téged minden érdekel. Tartson meg -ebben az érdeklődésben az Isten. Kunszentmiklós, 1899. április 10. Hű -barátod - -BAKSAY SÁNDOR.« - -– – E levelet, mint érdekes felvilágositást, nyomban közöltem hozzám -érkeztekor az »Egyetértés« napilapban. - -Még egy megjegyzésem van. Gróf Károlyi Gábor ugy beszéli, hogy ő 1841. -évi november 19-én született azon a napon, a melyen Kossuth Ferencz. -Kossuth Ferencz azonban november 16-án tartja születésnapját. Valahol -tehát tévedésnek kell lenni. - -Eötvös Károly.] - - - - -GRÓF BATTHYÁNYI LAJOS ELFOGATÁSA. - -(Miként fogták el palotánkban gróf Batthyányit? – A mentési kisérlet. – -Csurgói viszontagságaink. – Anyám megmenti Komáromban gróf Károlyi Lajos -nagybátyámat. Jegyzetek: gróf Kreith Béla. – Vitás kérdések gróf -Batthyányi elfogatása fölött.) - -Hogyan fogták el gróf Batthyányi Lajost, ezt sokszor leirták már, én -csak ugy mondom el, a mint gyerekészszel láttam és hallottam. - -Január 9-én volt 1849-ben, igen kemény, havas hideg idő, mikor gróf -Batthyányi jó későn sötét este hozzánk jött. Otthon volt apám, anyám s -mi valamennyien. Nálunk volt nagybátyám, gróf Károlyi István, azután -gróf Szapáry Antal, báró Mesznil Viktor, de voltak ott többen is, a -kiknek nevére már nem emlékszem. - -Ilyen napszakban máskor apám és társai a Kaszinóban szoktak lenni, de -ezen a napon nem mentek oda. Az országgyülés már elment Debreczenbe, -azzal a kormány tagjai s az ismerősök sokan elmentek, Windischgrätz -herczeg előcsapatai már az előző napon este bejöttek Budára, ezen a -napon pedig Pestet is elárasztották; apámék ugy gondolták, czélszerűbb -otthon maradni, mint a Kaszinóban. - -A palotában a hosszu szalónban voltunk, mikor gróf Batthyányi betoppant. -A nagy lépcsőfölmenetnél előszoba van, azon tul egy kis ebédlő, azon -belül a hosszu szalón. Mindnyájan eleibe siettek az urak s elhalmozták -kérdésekkel. Mily eredménynyel jártak Bicskén? Mit akar Windischgrätz? Ő -maga mikor jött és kivel jött Pestre? S több effélék. - -A társalgás német nyelven folyt. Akkor gyerekkoromban én is jobban -tudtam németül, mint most, Franczia- és Olaszországban kijöttem a -gyakorlatból. - -Batthyányi azt mondta, hogy ő Deák Ferenczczel jött egy kocsin. Deákot -elvitte az István főherczeg-szállóba, ott letette, maga pedig ide jött, -de siet ki a városból, mert Windischgrätznek valami ostoba terve van ő -vele. Őt nem akarta elfogadni Bicskén se. - -Batthyányi szintén tagja volt az országgyülés küldöttségének -Windischgrätzhez Deákkal, Majláthtal és Lonovics érsekkel együtt. E -küldöttségről folyt a társalgás. - -Anyám rögtön intézkedett, hogy Batthyányinak vacsorát, theát s egyéb -italokat hozzanak, mert ki volt fázva, éhezve. Evés közben kérdezte -valamelyik komornyik, hogy készitsenek-e szobát Batthyányi számára. - -– Semmi szobát, – felelte, – a bundám is hagyjátok a kocsiban. - -Azt hiszem, kilencz és tiz óra közt volt jó későn este, a mikor -hallottuk, hogy a palota előtt lovasság robog el s aztán megáll. - -Egy inas futott be hozzánk jelenteni, hogy katonák vannak a kapu alatt, -s hogy egy tiszt néhány katonával jön fel a lépcsőn. Az urak mind -felálltak azonnal, de akkorra már be is jött egy dragonyos főhadnagy -vagy kapitány. S merev katonás állásba helyezkedve szólt: - -– Windischgrätz herczeg nevében és megbizásából gróf Batthyányi Lajos -urat kell letartóztatnom, az uraságok közül melyik az? - -Batthyányi előlépett: - -– Én vagyok. - -De anyám, a ki hősies gondolkozásu s gyors elhatározásu nő volt, szintén -odalépett a tiszt elé. - -– Ez gróf Károlyi György palotája, – szólt, – s Batthyányi a mi -vendégünk, hogy jönnek önök ide? - -A dragonyos tiszt udvariasan meghajtotta magát. - -– Bocsánat grófnő, e kérdésre nem felelek, felsőbb parancsra gróf -Batthyányit fogolynak kell nyilvánitanom s le kell tartóztatnom. - -– Jól van, jól van – felelte Batthyányi, – tudtam előre, csak siessünk. - -Intett, hogy hozzák elő felső kabátját. Ezt felöltötte, az urakkal kezet -fogott, anyámnak kezet csókolt; nekem, aki melléje furakodtam, hajamat -megsimogatta s ment a dragonyossal. Az ajtóból visszaszólt: - -– Legyetek nyugodtak, majd értesitlek benneteket. - -Én bizony nem tudom, hogy halála órájáig volt-e alkalma bennünket -értesiteni. Én soha többé nem láttam se életében, se halálában. Csak -gróf Kreith barátunk mutatott nemrég egy rongyos, ócska barna -hálószövetet s el akarta velem hitetni, hogy ez gróf Batthyányi Lajos -szemfedőjéből való, a ferenczi barátok sirboltjából szerezte. Kreithot -mindnyájan szeretjük, hát csak elhittem neki én is.[2] - -Hanem édes anyám nem az az asszony, a ki félt volna vagy nagybátyám -sorsába beletörődött volna. - -Batthyányit a Neugebäudéba, a kaszárnya börtönébe vitték. Ezt anyám -mindjárt kitudta s rövid időre már talált módot arra, hogy a porkolábbal -megismerkedjék s őt, azt hiszem, nem puszta szép szóért, a maga tervének -megnyerje. Ez a terv nagynéném beleegyezésével készült. - -A terv pedig abból állott, hogy Batthyányit megszöktetik. Anyám -megnyerte a tervnek egyik osztrák tábornok suhancz fiát is, ki -vállalkozott arra, hogy kocsisnak öltözik, zárt kocsival áll és vár a -Neugebäude kapuja előtt, Batthyányit, ha jön, beülteti s elviszi oda, a -hova kell, biztos helyre. - -Mind erre Batthyányit is rá kellett birni. Volt a porkolábnak egy -felnőtt lánya, termete csaknem anyámhoz hasonló. Anyám ezt is beavatta -annyi titokba, a mennyi szükséges vott. Felöltözött ennek ruhájába s igy -feltünés nélkül, észrevétlen meglátogathatta sógorát. Vitt be hozzá -parókát s idegenszerü, más szabásu öltönyt. Batthyányinak át kellett -volna öltözni s igy menekülni. Anyám minden ékesszólását elővette, hogy -erre rábirja. - -De nem sikerült. A hogy Deáknak nem fogadott szót a bicskei táborban, a -hogy utközben, mikor Gráczba kisérték s mikor két izben is -kiszabaditották, nem szökött meg, ugy anyámnak se fogadott szót. - -– Engem nem itélhetnek el – ugymond, – ne is aggódjatok miattam, én -szeme közé akarok nézni a biróságnak. - -Hiszen bizonyos, hogy nem itélhették el, hanem azért mégis csak -kivégezték. De ez már őszszel történt. - -Mi apámmal és anyámmal az 1849-ik év tavaszát és nyarát a csurgói -kastélyban töltöttük. Távol a csaták szinhelyétől, de jó közel Komárom -várához. Egy-két apróbb dolgot, a mire emlékszem, fölemlitek. - -Egyszer kijöttek hozzánk látogatóba Komáromból gróf Bethlen József, gróf -Eszterházy István és gróf Szápáry Géza. E három férfi akkor java korbeli -fiatal ember volt s asszonyok, férfiak közt az a vélemény volt -meggyökeresedve, hogy a főranguak s a közélet férfiai közt ez a három a -legszebb férfi. Valódi Apollók és Adoniszok. - -Huszártiszt volt mind a három s lóháton jöttek Komáromból. - -Alig végződött az ebéd, a kastély erkélyén alig merült jókedvü -beszélgetésbe a társaság, csak jön a parkon át nagy sebten a községi -biró és jegyző. Egyenesen mennek apámhoz. - -– Nagy baj van, méltóságos uraság. - -– Mi az a nagy baj? - -– A határt körülvették a horvátok, most jönnek a faluba s halálra -keresik méltóságtokat. - -Általános megdöbbenés. Lassankint azonban kezdtek gondolkozni, honnan -jöhetnének ide horvátok? Komárom akkor már föl volt szabaditva s -Windischgrätz hadserege már Bécs felé menekült. A mig azonban e fölött -tünődtek, a kastélyban a cselédek lakosztályaiból nagy sivalkodás támad -s futnak többen az uraságok felé jajgatva, kiabálva: itt vannak a -horvátok, itt vannak a horvátok! – Közben ugyanis a főkapu felől több -falubeli cselédismerős bement a kastélyba s fölzaklatta, agyonrémitette -a cselédeket. - -Valaki az urak közül valami magaslatra ment széttekinteni s hozta a -hirt, hogy csakugyan jönnek a horvátok, ő látta is az országuton erre -is, arra is, a mint kibontott zászlóval oszlopban közelednek gyalogos -ezredek a falu felé. - -Nosza lett ijedtség, de nagy. Elragadt az nemcsak a cselédségre s -nemcsak ránk gyerekekre, hanem mindenkire egyaránt. - -Apám, de a többi is különösen gróf Szápáry Gézáért aggódott, ki a rendes -hadseregből lépett át a honvédekhez s kit a miatt akkor szökevénynek -tekintettek. Ha megkapják: rögtön főbe lövik. A három huszártiszt -számára rögtön nyergelték a lovakat s nekik mellékutakon nagy -gyorsasággal menekülni kellett. Azért mellékutakon, mert Bodajk felé is, -Fehérvár felé is az országut tele volt zászlós, lobogós népséggel. - -Csakhogy nem horvátokkal, hanem bucsujárókkal. Bodajk tudniillik nagy -bucsujáró hely volt akkor s néhány jövő-menő zászlós csoport ellepte -közelről s távolról az országutakat. A nagy porban és ijedtségben -mindenki horvátoknak nézte őket. - -Anyám egyszer Komáromba is ellátogatott, még pedig a négy hires szép -tarka lovas fogatán. - -Nagybátyám, gróf Károlyi Lajos, apám legidősb testvérje, valami osztrák -komiszárius volt; korábban-e, vagy akkor is: nem tudom. Czirkáló -honvédcsapatok elfogták, Komáromba vitték s ott Klapka alatt a -haditörvényszék egyszerüen agyon akarta lövetni. Nagybátyám valahogy -értesitett bennünket s anyám rögtön sietett megmentésére. - -Klapka nem akart engedni, hivatkozott a többi tábornokra s törzskarára. -Anyám többekkel beszélt s különösen hangsulyozta, hogy sógora gróf -Batthyányi Lajos az osztrákok kezében van, ha gróf Károlyi Lajost -agyonlövik: azzal agyonlövetik egyuttal Batthyányit is. - -Ez az érv hatott s igy Károlyi gróf megmenekült. - -De nem hatott az osztrákokra. Az osztrák mégis csak kivégeztette -Batthyányit. Fölhasználta-e ennek meggátlására befolyását gróf Károlyi -Lajos: nem tudom. De azt hiszem: fölhasználta, csak sikere nem volt. -Anyám és nagynéném bizonyosan mindenkit mozgósitottak, Lajos bátyámat -is. - -Batthyányi haláláról is megirom azt, a mit eddig – tudtommal – meg nem -irtak.[3] - -* * * - -_Jegyzet._ - -[Footnote 2: Gróf Kreith Béla iró, volt huszártiszt, mivelt derék fiu, -nálunk valamivel fiatalabb, társaságunk állandó tagja s bizalmas -barátunk. Élete feladatául tüzte ki az 1848–49-iki függetlenségi harcz -emléktárgyainak s ereklyéinek összegyüjtését. Buzgó fáradozása s nagy -áldozatkészsége nagy sikert aratott. Fegyverek, honvédöltönyök, -fölszerelési czikkek, nyomtatványok, kéziratok, képek, rajzok, hadi -jelvények óriási tömegét sikerült összegyüjtenie s az elkallódástól -megmentenie. Egy vagy két alkalommal a Nemzeti Muzeum is vett tőle nagy -mennyiséget. Igy szerezte meg a pesti ferenczrendi barátoktól gróf -Batthyányi Lajos szemfödőjét is, melyet a zárda sirboltjában fedezett -föl, a hol azt egy sarokba félredobták, mikor a nagy vértanu hamvait a -nemzeti kegyelet ez előtt harmincz évvel a kerepesi temetőbe áthelyezte. - -Különös figyelmet fordit gróf Kreith Kossuth Lajos ereklyéinek -összegyüjtésére. Kossuth arczképe, a mint az három világrész -hirlapjaiban időnként megjelent, közel ezer változatban van meg nála. -Angol nyelven tartott beszédeit is összegyüjtötte s azoknak magyarra -forditásáról gondoskodik. - -A nagy idők emlékeinek megőrzésében nagy érdemei vannak.] - -[Footnote 3: Mikor s miként fogták el gróf Batthyányi Lajost, -Magyarország első alkotmányos miniszterelnökét; hol és mikor kezdődött -fogsága, melyből csak vértanuhalálával szabadult, erre nézve sokféle -leirást és elbeszélést ismer irodalmunk. - -Az egyik gróf Károlyi Gáboré e műben. - -A másik Éble Gáboré. Éble a gróf Károlyiak György-ágának tisztje, jeles -és gondos iró, a gróf Károlyi-család jelesebb tagjairól becses -monografiákat irt. Gábor gróf halála után két év mulva 1897-ben jelent -meg Budapesten egy műve e czim alatt: »A Károlyi grófok nagykárolyi -várkastélya és pesti palotája«. E műben a pesti egyetemtéri palota -történetét irja meg egyebek közt. E palotában fogták el gróf -Batthyányit, kiterjeszkedik tehát az elfogatás részleteire is. - -Két forrásból meriti értesülését. - -Az egyik forrás Bártfay László naplója, mely a grófi család levéltárában -van elhelyezve s mely napvilágot még nem látott, de neki módjában állott -azt áttekinteni. - -A másik forrás özvegy gróf Károlyi Györgyné, született gróf Zichy -Karolina szóbeli elbeszélése, a ki az elfogatásnak szemtanuja volt s a -ki elbeszélésének közzétételére az irót feljogositotta. A grófnő -mindenesetre elsőrendü tanu. - -Bártfay naplója, legalább a mint Éble közli, fontos részletben nem -ellenkezik gróf Károlyi Gábor följegyzéseivel. De e napló csak röviden -emlékezik meg az elfogatás jelenetéről. A mi azért is természetes, mert -az elfogatásnál a palota ama termében, a mely az elfogatás szinhelye -volt, Bártfay nem volt jelen. Ő ugyan a palotában lakott, de az egyik -szárnyépület helyiségeiben s az elfogatás idején nem volt együtt az -uraságokkal. - -A grófnő előadása azonban, a mint azt Éble közli, sok részletben nem vág -össze fiának, Gábor grófnak előadásával. A két előadást vagy ki kell -egyenliteni, vagy az eltérő részletek egyikét-másikát tévesnek kell -megállapitani. Hogy mindkét szemtanu a teljes igazságot akarta -elmondani: e fölött semmi kétség nem támadhat. Ha van tévedés: az csak -az emlékezőtehetség tévedése lehet. - -Gróf Károlyi Gábor, mikor az eset történt, 7 éves és 52 napos volt. -Gyerekkor, de a melynek figyelése éles. Oly kor, melynek eseményeire -gyakran élénkebben emlékszik az ember, mint későbbi életkora dolgaira. -Jegyzeteit 44 vagy 45 év mulva 1892-ben és 1893-ban tette papirra, de ez -esetről kétségtelenül többször megemlékezett időközben is. - -Ez a körülmény áll a grófnőre is. Ő talán csak 1896-ban beszélte el, -tehát 47 év mulva a jelenetet Éble előtt, de ő már 1849-ben is érett -elmével figyelte meg annak minden részletét s teljes lehetetlenség, hogy -azóta idegenekkel is, családtagokkal is többször ne beszélgetett volna -arról. Hiszen gróf Batthyányi Lajos az ő idősb édes nőtestvérének, -Antóniának férje volt s igy igen közeli rokona, tehát annak sorsa ez -okból is mélyen érdekelte őt. De érdekelte volna akkor is, ha nem -rokona. Nagy történelmi esemény az, ha előkelő államférfit, -miniszterelnököt saját házunkból szemünk láttára hurczolnak el fogságba -és azután vérpadra. Az ilyet nem szokás, mert nem lehet elfeledni. - -A grófnő és fia Gábor gróf előadása közt való eltéréseket tehát gondosan -meg kell vizsgálni. Mind a két tanu magas tiszteletben áll előttünk. E -tisztelet követeli meg a gondos vizsgálatot. - -Azt irja Éble: »Batthyányi Lajos gróf élén állott az országos -küldöttségnek, mely a császári fővezérnél – Windischgrätznél – a -táborban tisztelgett, hogy parlamentair gyanánt közölje vele a nemzet -törvényes kivánságait«. - -Ezt az előadást ki kell igazitanom. - -A parlamentair küldöttségnek tagja volt ugyan gróf Batthyányi Lajos, de -egyáltalán nem állott annak élén. Az országgyülés Deák Ferencznek adta a -megbizó-levelet. Deák gondoskodott utlevélről és katonai kiséretről. A -küldöttség szónoka Windischgrätz herczeg előtt országos állásánál fogva -Majláth György országbiró volt s rajta kivül a herczeggel a találkozás -alkalmával még csak Deák beszélt. Deák kérte tőle, engedje meg, hogy az -országgyülésbe visszatérhessenek s ott küldetésükről jelentést -tehessenek. Ha tehát szó lehet arról, hogy a küldöttségnek valaki élén -állott: csak Deák Ferenczet vagy Majláth Györgyöt lehet a küldöttség -vezetőjének tekinteni. Lonovics érsek szólni se mert, Batthyányi grófot -pedig a gőgös herczeg maga elé se eresztette. - -Nem szabatos szó az se, hogy a küldöttség a császári herczegnél -»tisztelgett«. - -Dehogy tisztelgett. Esze ágában se volt a tisztelgés. Az országgyülés -békekövetei voltak azok a férfiak tárgyalás és nem tisztelgés végett. - -Azt is irja Éble emlitett műve 80- és 81-ik lapjain, hogy a -Windischgrätz herczegnél járt küldöttség eredménytelenül széledt el s -ekkor Batthyányi Lajos gróf Pestre ment, engedve Windischgrätz -kivánságának, hogy »Pesten várja be feleletét«. Gróf Batthyányi tehát -január első napjaiban Pesten várta Windischgrätzet. - -Éble Gábornak mindezen állitása ellenkezik a történeti valósággal. - -Windischgrätz herczeg se Batthyányi gróf előtt, se a küldöttség többi -tagja előtt nem szólt semmi afféle kivánságáról, hogy Pesten várják be -feleletét. Batthyányi gróffal Bicskén a táborban, de azután is egy szót -se váltott, sőt maga elé se eresztette őt. - -Hogy az egészet tisztán megértsük: meg kell határoznunk a békeküldöttség -napirendjét s utazási naplóját. Hogy a küldöttség mikor, melyik napon -indult el Pestről: ez följegyezve sehol sincs, de ezt az utazási napok -rendje alapján meg lehet állapitani. - -Kisértsük meg. - -A küldöttség az első napon Martonvásárig jutott. Ide már estennen ért, a -Brunszvik-kastélyba nem ment, hanem a községi biró által rendelt -fütetlen, hideg szobában töltötte az éjszakát. Egyetlen szobát kapott a -küldöttség. Irtóztató hideg napok jártak akkor. A küldöttség négy tagból -állt, de Lonovics érsek magával vitte valami Szánthó nevü fiatal pap -titkárát is. Öten voltak tehát. Felöltözötten huzták ki az éjszakát. - -Másnap tovább mentek, mindenfelé kérdezősködve Windischgrätz táborának -előőrsei után. Martonvásárról Baracskára mentek, innen a petendi puszta -felé. Nyékre nem tértek be, hanem a petendi pusztán átvágtak Vereb felé. -Délután értek Verebre, a hol verebi Végh Jánosnál, Deák jó ismerősénél -szálltak meg. Itt természetesen meleg szobához jutottak s jó ellátásban -volt részük. Itt is háltak. De ezt biztosan nem tudom. - -Ez volt tehát a Pestről való kiindulás után a második nap. - -Harmadnap értek Bicskére, Windischgrätz herczeg főhadiszállására. Itt -egy törzstiszt jelentette a herczegnek a küldöttség megérkezését. De -jelentette magánuton Majláth országbiró is, a ki korábbi időből -személyes ismerőse volt a herczegnek s a ki magas állásánál fogva is -legalább békés időben mindig érintkezhetett a herczeggel. Az országbiró -tisztségre és méltóságra nézve a nádor után mindjárt következő magas -zászlósura volt az országnak s közvetlen tanácsosa a koronának. - -A herczeg rögtön kijelentette, hogy Batthyányi grófot nem fogadja s őt -látni se akarja. A küldöttségnek pedig megmondta, hogy ő a küldöttséget -mint olyat el nem ismeri, minthogy az országgyülést a király már rég -feloszlatta, tehát az semmiféle küldöttséget nem választhatott. Nem is -bocsátkozik semmiféle tárgyalásba. Föltétlen meghódolást (»Unbedingte -Unterwerfung«) követel s a fegyverek és várak átadását. Megtagadta azt -is, hogy a küldöttség a király elé járulhasson. Akkor már I. Ferencz -József volt egy hónap óta az uralkodó s nem V. Ferdinánd. - -Deák Ferencz végül azt kérte, engedje meg a herczeg, hogy küldőikhez -visszatérhessenek. - -A herczeg első szava az volt, hogy egész biztossággal visszatérhetnek, -de azután egyik törzstiszt jeladására azt mondá, hogy néhány napig -várjanak a táborban, a főhadiszálláson; nem lesz bántódásuk s ő majd -gondoskodik ellátásukról, a hogy csak lehet. - -Ez volt tehát a harmadik nap. - -Bicskén a küldöttség összesen öt napot töltött s január 9-én mehetett be -Pestre. Ez utirend szerint a küldöttség január 3-án indult ki Pestről, -ha az öt napi bicskei időzésbe beleszámitjuk azt a napot is, január -5-ét, a melyen Bicskére érkezett s azt a napot is, január 9-ét, a melyen -Bicskéről Pestre jött. - -Ez utirendben pedig nem lehet kételkedni, mert ennek igazsága mellett -Deák Ferencz tesz tanubizonyságot. - -Windischgrätz herczeg január 7-én még Bicskén volt, de 8-án már Buda -felé elindult. A mikor a küldöttség január 9-én Pestre ért: -Windischgrätz főhadiszállása akkor már, sőt az előző napon is már Budán -volt s a herczeg a nádori palotát foglalta le magának lakásul. - -Tévedés tehát Éble részéről az az állitás, hogy gróf Batthyányi Lajos -január első napjaiban Pesten várta Windischgrätzet. - -Dehogy várta. - -Fogoly volt ő már a bicskei főhadiszálláson is. De innen könnyen -menekülhetett volna. Hogy miként: annak elbeszélése nem tartozik ide. - -Alig töltött ő pár órát is szabadon itt Pesten. - -Deák Ferencz sötétnek látta Batthyányi sorsát már Bicskén is. Ez okból -szándékosan vele volt mindig. Mindig egy kocsin ült vele s Bicskén is -egy szobában laktak együtt. Január 5-én a herczeg ünnepélyes ebédjét is -azért nem fogadta el, hogy barátja gróf Batthyányi az ebédre nem volt -hivatalos. A gőgös osztrák hadvezér és herczeg előtt Deák tüntetőleg be -akarta bizonyitani, hogy ő, bármi sorsot szánt a herczeg Batthyányinak, -az ő barátját igaz embernek tartja és el nem hagyja. - -Deák és gróf Batthyányi Lajos a keményen befagyott Duna jegén kocsin -jöttek át január 9-én estefelé. Deák lakása az István-főherczeg -szállóban volt. Először oda mentek. Ott a gróf Deákot fölkisérte -lakására. Egy ideig beszélgettek, mig csak föl nem melegedtek. A -beszélgetés egyik tárgya most is gróf Batthyányi menekülése volt. Deák -most is kérve-kérte barátját, hogy meneküljön. Ma még alig vannak a -városból kivezető utak tökéletesen elzárva. - -A gróf nem vette elég komolyan a dolgot. - -– Majd meggondolom. Előbb fölnézek Károlyiékhoz. - -Kocsira ült s ment az egyetemtéri Károlyi-palotához. - -Az elfogatás itt következett be nem sokára. A párbeszédeket, melyek az -elfogatás alatt történtek, más szavakkal adja elő gróf Károlyi Gábor és -más szavakkal édes anyja. Hitelesnek fogadom el mind a két változatot. -Megtörténhetett mindakettő, sőt természetesnek tartom, hogy mindakettő -megtörtént. - -Mind a két szemtanu megegyezik abban, hogy a végzetes estén gróf Károlyi -György és neje és gróf Károlyi István jelen volt. Gábor gróf nem -emlékszik Orczy Lajos báró, Festetich Géza gróf és Almássy György -jelenlétére, édes anyja pedig nem emlékszik Mesznil Viktor báró -jelenlétére. - -Ez eltérések nem lényegesek. - -Eötvös Károly.] - - - - -GRÓF BATTHYÁNYI LAJOS HALÁLA. - -(Gróf Batthyányi Lajos Pesten. – A halálos itélet. – A franczia -gyóntató. – A tőr. – A holttest megmentése. – Jegyzetek: A „vajda“ név. -Családi felvilágositás. Vitás kérdések a holttest megmentése körül.) - -Azt mondod édes vajdám,[4] hogy mielőtt gróf Batthyányi Lajos halálát -elbeszélném, olvassam át az erről már nyomtatásban megjelent -közleményeket, hogy emlékezetemet felujitsam. Én bizony nem olvasom át, -nem természetem az olvasgatás; – hátha az olvasás épen félrevezetné -emlékezetemet. Nem akarok én történetet irni, csak a te nógatásodra -följegyzem azt, a mire én emlékszem. Öregében, nagyjában azt hiszem, nem -tévedek. - -Mihelyt nagybátyámat, gróf Batthyányit Haynau Gráczból Pestre hozatta: -anyám azonnal sietett Pestre bejönni, hogy ha lehet, nagybátyámat -megmenthesse. Ez szeptemberben történt. Első dolga volt természetesen -Antoni nagynénémmel értekezni s összebeszélni.[5] Minden, a mi történt, -e közös összebeszélés alapján történt. - -Anyámnak egyáltalán meg nem engedték, hogy Batthyányit a Nengebäude -börtönében meglátogathassa. Talán azért se, mert Haynau előtt anyám is, -apám is bűnrováson volt. Csakis neje, Antoni nagynéném látogathatta meg. - -Batthyányi legközelebbi rokonai, József és Kristóf grófok éltek még -akkor s Bécsben semmi se terhelte őket, de mindkettő igen öreg ember -volt s közbenjárásuk nem sokat érhetett. Azért mégis irtak nekik, -valamint gróf Barbo Ottóné csillagkeresztes hölgynek, Batthyányi -unokatestvérének is. Tettek-e ezek kisérletet, nem tudom. Egyébiránt a -következés megmutatta, hogy minden kisérlet Haynaunál hiába való volt. - -Anyám megint a téli módszerhez folyamodott. A porkoláb családjának s -kivált lányának egyetértésével álruhába öltözve, mégis meglátogatta -sógorát. Megszöktetésről most már a roppant szigoru őrizet miatt szó sem -lehetett. - -Mikor már föltétlenül bizonyos volt, hogy nagybátyámat akasztófára -itélik s hogy az itéletet okvetlenül végre is hajtják: nagybátyám arra -kérte anyámat is, nagynénémet is és gyóntatóját is, hogy tegyék -lehetővé, adjanak neki módot arra, hogy a szégyenletes kivégzési mód -elől öngyilkossággal menekülhessen. A gyóntató keresztet hányt magára s -hallani se akart se méregről, se pisztolyról, se tőrről. Nagynénémet -ájulás fogta el a gondolatra is. Csak anyám őrizte meg hősi -gondolkozását, de ő is csak a legutolsó pillanatban tudta elhatározását -végrehajtani. - -A történetből mindenki tudja, hogy gróf Batthyányi az utolsó éjszakán -tőrrel akart életétől megválni s nyakát oly mélyen, oly sulyosan -összevagdalta s annyi vére folyt el, hogy csakugyan nem akaszthatták föl -másnap, hanem ugy lőtték agyon. - -Hol vette a tőrt? Ki vitte be hozzá? Ki adta neki? Tudni való, hogy a -foglyok s kivált a halálra itéltek fogpiszkálót se tarthatnak maguknál. - -Azt mondták és irták is, hogy a gyóntató pap vitte be a tőrt. - -Ez nem igaz. - -Batthyányi gyóntatója a halálra vezető út utolsó napjaiban valami -Bourges nevü franczia jezsuita abbé volt. Jól ismertem magam is, abbé -Bourgesnek neveztük magunk közt is, szemben is. Ez egy alacsony, köpczös -termetü, kis és négyszögletü fejü furcsa figura volt. Gróf Károlyi -István nagybátyám födözte fel a negyvenes évek elején valahol -Francziaországban s igy került ide nevelőnek gróf Károlyi Sándor mellé. -Nagyon szerette a bort meg a tubákot. Ez lett aztán nagybátyám utolsó -gyóntatója, ő kisérte a vesztőhelyre is. De sokkal jobban remegett, mint -nagybátyám. A kivégzés után szájára tette tenyerét, se szólt, se beszélt -senkinek, utlevelét kikérte s ugy elpályázott vissza Francziaországba, -hogy képpel se fordult többé vissza hozzánk. - -Egyszer Párisban hallottam is róla valamit. Valami papi alkalmazásban -volt ott is. A hatvanas években még élt, jól tudom. - -A tőrt édes anyám vitte be s adta át nagybátyámnak. De csak akkor, a -mikor a halálos itélet már ki volt hirdetve s az akasztás órája kitüzve. -A mikor nagybátyám már a siralomházban volt. - -Két fegyveres katonaőr gyors időközökben felváltva őrizte őt bent a -siralomház szobájában. Másik kettő vagy több is szintén fegyveresen a -szobaajtóra vigyázott a folyosón. Fegyveres őrök az ablak előtt. - -A tőr egy kis alaku selyem pihenő vánkosban volt elrejtve. A vánkost -édes anyám vitte be s nagybátyám tudta, hogy a tőr benne van. Akkor is -csodálták, ma is csodálatos, hogy a két őr szemeláttára miként tudta -magát nagybátyám összevagdalni a nélkül, hogy észrevették volna. Ágyban -fekve, pokróczával betakaródzva tette. - -A tőrt anyám évek előtt egyik olaszországi utjában vette Velenczében. - -Ez egy kis papirvágó tőr. Pengéje kétélü s legföljebb 4–5 hüvelyk -hosszuságu. Fogantékján domborműalakkal, mely Ádámot és Évát ábrázolja -összeölelkezve s a paradicsomi kigyóval körültekergetve. Végén a -fogantéknak pecsétnyomóvéset e szavakkal: »Ora e sempre.« Magyarul azt -teszi: »Most és mindig.« Ez a Giovene Italia, az Ifju Olaszország nevü -pártnak volt akkor nemzeti jelszava. - -E tőr Batthyányi Elemér birtokában volt később. De kérésemre 1862-ben -nekem ajándékozta s én kegyelettel őriztem ép ugy, mint ő. Egyszer anyám -meglátta nálam, mindjárt elkérte s én neki adtam. Most is ott tartja az -iróasztalán. Aczéltokban ott fekszik az a keresztalaku tőröcske. - -Mindezek kis dolgok, édes vajdám, de a Batthyányi halála körüli nagy -dolgokat már annyiféleképen leirták és elbeszélték, hogy én azokat -bizony nem ismétlem. Legnagyobb részét közvetlenül nem is láttam. - -De egyet mégis elmondok. - -Apámnak Bártfay László volt a titkárja. Nagyon derék, nevezetes férfiu, -ki az ország legelső embereivel barátságban állott s kit apám is nagyon -tisztelt. Ott lakott családjával együtt a palotában. - -Bártfay naplót vezetett. Már 1820 körül érintkezett ő a nemzetébresztő -nagy hazafiakkal, irókkal, költőkkel, államférfiakkal. Ezek nagy része -személyes barátságot tartott fenn vele, daczára annak, hogy ő az én -apámnál tiszti állást viselt. - -Naplója vagy a Nemzeti Muzeumban vagy az Akadémiában van elhelyezve s -nemzeti irodalmunk történetének megirásánál már többen használták. Ugy -tudom, Gyulai Pál is használta, mikor Vörösmarty életét megirta. - -A kivégzés napján nagy kétségbeesés és nagy szomoruság volt a családban. -Bártfayné keservesen siratta nagybátyámat. Utóbb egyszer felkiáltott: - -– Ha férfi volnék, én elhoznám a holttestét, nem hagynám a kutyák -kezében. - -Bártfay csendesen odaszólt: - -– Nem lehet az édes lelkem. - -– De én nem nyugszom addig, mig meg nem teszem. - -Ott volt a szobában velem együtt Bibi is. Ez volt az én felvigyázó -asszonyom. Akkor Kindsfraunak neveztük. Jámbor, jó asszony volt. Hol -sirt, hol sikoltozott, hogy a holttestet ott ne hagyjuk, ő is elmegy -érte. - -De ott voltak Bártfayéknál Szontágh Gusztáv, dr. Hausmann homeopátha -orvos s egyebek is. Bártfayné addig beszélt Szontághnak és Hausmannak, -mig ezek elhatározták, hogy a holttest átvételére mindent elkövetnek. A -lelke ennek a vállalatnak mégis Bártfayné volt. - -A kivégzettek holttestét ott szokták azon a helyen eltemetni s jeltelen -sirba behantolni, a hol a kivégzés történt. Bibi okvetlen látni akarta a -helyet, engem kézen fogott s már sötéttel elmentünk a vesztőhelyre. - -De nem láttunk mi semmit. A Neugebäude északkeleti sarkánál kevés ház, -nagy pusztaság volt. Egy csomó ember, asszony, gyerek jött-ment, -álldogált ott, de a katonák nem engedtek közel menni az épülethez. - -Bártfayné azonban bement a porkolábékhoz. Én nem tudom, de szentül -hiszem, hogy anyám is tudott a dologról. Alig képzelem, hogy ne ő adott -volna felvilágositást, hogy kivel és miként beszéljen a porkolábéknál. -Elég az hozzá, pénzen alkudta ki az egészet s aztán hirt adott -Szontághnak és Hausmannak. - -Azt irták, hogy a barátok vitték el a holttestet. Nem igaz az. Majd azok -a nyavalyás barátok mertek volna is ilyet tenni vagy gondolni is. Elbujt -akkor valamennyi s az olvasót pörgette. Mikor bealkonyodott, október -6-án pedig hamar leszáll az este, Szontágh és Hausmann kocsival -odamentek, a porkoláb átadta nekik a holttestet s ezek elvitték a -ferenczi barátok sirboltjába ott a Hatvani- és Kecskeméti-utcza sarkán. -Elég becsület a barátoktól, hogy befogadták. - -Ki volt az a porkoláb, sohase hallottam nevét. Anyám szava után ugy -emlékszem, hogy lányát Lórinak hivták. A kis selyemvánkos sorsáról se -tudok semmit. - -Hanem Bibi másnap a maga fejétől elment a barátokhoz, a maga pénzéből -adott nekik misére valót, hogy egy misét legalább szolgáltassanak az -elhunytnak lelki üdvösségeért. Hiába mondták neki, hogy gondoskodik majd -erről a család. - -Anyám ez után nem sokára ismét kiment Csurgóra s engem is magával vitt. - -Ott fogták el apámat is. Én is jelen voltam az elfogatásnál. Fehérvárról -jöttek oda katonák s velük zsandárok is. Ekkor láttam először osztrák -zsandárt mi nálunk. Sárga csúcsos fekete sisakját ugyan megbámultam. - -Esős idő volt. Apám étkezett. A katonák is jó ellátást nyertek s azután -apám egy felhuzott félfödelü kocsiban egy katonatiszttel elutazott. - -Mely napon volt ez, nem tudom. - -Néhány nap mulva mi is bejöttünk anyámmal Pestre. - -Ennyiből áll mindaz, a mire jóformán a forradalomból emlékezem.[6] - -* * * - -_Jegyzet._ - -[Footnote 4: Sok képviselőnek tréfás nevet adnak barátai. Mindenki -tudja, hogy például báró Kemény Jánost »fejedelem«-nek nevezték. Tisza -Kálmánt »generális«-nak nevezik. Vannak kevésbbé gyöngéd jelzések is. Az -én tréfás nevem a Deák-párton »tudós« volt, adomáim sokfélesége miatt -Paczolay János adta rám e nevet. Mikor a függetlenségi pártnak elnöke -voltam: akkor a »vajda« név ragadt rám. Eredt egy Gábor-napi -pártlakomán, melyet gróf Károlyi Gábor tiszteletére adtunk. E lakomán -Olay Lajos felköszöntött engem s felköszöntésében »Nagy-mogul«-nak -nevezett s biztositott a hinduk hűségéről és ragaszkodásáról. Én erre -azt feleltem, hogy ha a hűséget és ragaszkodást belehozzuk a dologba, -akkor a nagymogul czim nincs helyén, »inkább nevezzetek – igy folytatám -– vajdának, igy egymással jobban összeillünk.« Valamennyien az -egyházpolitikai cselszövényeket értettük, melyek akkor már czigányok -módjára a párton belül és kivül megindultak ellenem. Csakugyan e miatt -nemsokára le is mondtam az elnökségről. De a »vajda« név rajtam száradt. -Gróf Károlyi Gábor mindig igy nevezett szóban, levélben, táviratban. -Épen most kaptam Horváth Ádám képviselőtársamtól is levelet, mely igy -szól: »Édes jó vajdám! Az a jó Isten áldjon meg, a miért feledhetetlen -Gábor barátunk áldott emlékét felujitod és megörökited. Ölel hozzád ma -is hű tisztelő öcséd Kecskemét 1899. márcz. 30. Horváth Ada s. k.« – -Mindezt egyszer s mindenkorra azért jegyzem meg, mert gróf Károlyi Gábor -jegyzeteiben az édes vajdám szó gyakran előfordul.] - -[Footnote 5: Köztudomásu ugyan, de az ifjabb nemzedék kedvéért mégis -megjegyzem, hogy Gábor édesanyja, gróf Zichy Karolina és gróf Batthyány -Lajos neje, gróf Zichy Antónia, testvérek voltak. E két ünnepelt nevü -urnő az, kihez Petőfi egy gyönyörü költeményt irt »Batthyányi és Károlyi -grófnőkhöz« czim alatt a nemzeti védegyleti mozgalmak idejében. Gróf -Batthyányi Elemér tehát, a nagy vértanu fia, kiről ez emlékiratban -szintén lesz szó, gróf Károlyi Gábornak első izben való unokatestvére -volt.] - -[Footnote 6: Itt is ki kell lehető röviden terjeszkednem amaz -eltérésekre, melyek gróf Károlyi Gábor és Éble előadása közt -fenforognak. Noha már előre is kijelentem, hogy itt a kiegyenlités még -nehezebb. - -Gróf Károlyi Gábor Bourges abbénak, Éble Plante abbénak nevezi gróf -Batthyányi Lajos utolsó gyóntatóját. - -Mindketten megegyeznek abban, hogy az abbé nevelő volt s franczia volt s -hogy e szomoru eset után nyomban visszaköltözött Francziaországba. - -Vajjon nem mind a két név egy emberre vonatkozik-e? Vajjon igazi neve -vagy legalább egyik neve nem Plante volt-e, de a grófi fiuk maguk közt -is, szemben is nem Bourges abbénak nevezték-e? - -Nem tudom eldönteni. Egyéb forrásoknak nincs időm utána nézni. - -Minden esetre feltünő, hogy gróf Károlyi Gábor sokkal több részletet tud -Bourges abbéról, mint a mennyit Éble Gábor közöl Planteról. Más részről -Bártfayról alig lehet föltenni, hogy ő a névben tévedhetett volna, ha -Bártfay naplójában csakugyan Plante van megnevezve. - -Éble Gábor könyvéből látom, hogy Bártfaynak nem minden naplója jutott az -Akadémia birtokába, s hogy 1848-iki és 1849-iki naplóját még a gróf -Károlyi-család őrzi. Éble közléseiből itt-ott nagyon nehéz tökéletes -biztonsággal megtudni, hogy adatai melyik részét meriti Bártfay -naplóiból s melyiket gróf Károlyi Györgyné kegyeletes szavaiból. - -Éble könyve szerint Ungvárynak hivták azt a tábori papot, a ki a -vértanut a vesztőhelyre kisérte. A név után gondolva magyar ember lett -volna az utolsó gyóntató. Én nem dönthetem el, nem igy történt-e, de -előttem szinte hihetetlen. Az összes szóbeli hagyományok franczia -abbéról emlékeznek. Gróf Batthyányi utolsó szava is franczia és német -szó lett volna az őt agyonlövő katonákhoz. Gróf Károlyi Gábor emlékezete -határozottan franczia abbéra vall. Szinte képzelhetlen, hogy Haynau -vérengző emberei magyar papot tartottak volna akkor a hadbiróság -közelében, s magyar embert adtak volna utolsó gyóntatónak. Az is -képzelhetlen, hogy a vértanu tábori papot kért volna utolsó -vigasztalóul, a mikor ismerős és bizalmas papot is kérhetett. Azt még -épen nehéz elhinni, bármily fenevadtermészetü volt is Haynau, hogy a -haldokló utolsó kérését erre nézve megtagadták volna. - -Azonban minden megtörténhetett akkor. - -A vértanu holttestének megszerzése s eltemetése fölött is van némi -eltérés. - -Gróf Károlyi Gábor nem emlékezett már arról vagy talán akkor se tudta -meg, hogy a holttestet előbb a józsefvárosi, a mostani Kerepesi-uti -temetőben akarták elhelyezni és csak miután ott nem találtak alkalmas -sirboltot, csak azután vitték éjfél tájban a Ferenczrendi barátok -sirboltjába. - -Ezt igy én nem is hiszem, ha mindjárt Bártfay naplója igy állitja is. - -Azt igen is hiszem, hogy a holttest megszerzői elmentek a holttesttel a -temetőbe is, minthogy Haynau engedélye arra szólt, hogy a temetés -közönséges temetőbe és sirba történjék. De ezt csak látszat okából s a -katonai hatóság félrevezetése végett tették. Lehetetlen, hogy ott -alkalmas sirboltot ideiglenesen ne találtak volna. Az se valószinü, hogy -Lichtenstein Ferencz herczeg térparancsnok időközben engedte volna meg a -családnak, hogy a holttestet ne a temetőben temessék el, hanem a -Ferencziek sirboltjában helyezhessék el. Éble könyve természetesen -jóhiszemüleg igy beszéli el. - -De nézzük csak meg e részleteket közelebbről! - -Mit tesz e szó: »időközben?« - -Estennen volt a vértanu kivégzése. Október 6-án délutáni 5–6 óra közt. -Bártfay naplója pontosan 6 órára teszi a kivégzés idejét. Október 6-án 5 -óra után 11 perczkor nyugszik a nap. Ha felhős volt az idő, ekkor már -sötét volt. Fáklyát kellett a kivégzésnél használni. Este sötéttel -végezni ki valakit nem szokás. A törvényes kivégzések ideje a reggeli -idő, de legalább a délelőtti idő. Csakis Haynau örjöngése rendelhette -Batthyányi kivégzését a sötét esti időre. De azért ez se lehetett -napnyugta után, hanem legföljebb napnyugta körül 5 óra tájban vagy nem -sokkal később. - -Ha ez igy van: mikor lehetett az az »időköz«, a mely alatt Lichtenstein -herczeg térparancsnok a Ferencziek sirboltjába való temetést megengedte? - -Esti 6 óra és éjféli 12 óra közben? - -A holttestet 10 óra tájban szerezték meg s éjféli 12 óra tájban temették -el a barátoknál. - -Esti 10 óra és éjféli 12 óra közt mentek a holttesttel ki a józsefvárosi -temetőbe s jöttek onnan vissza a Ferencziek-templomához. - -Ha Lichtenstein herczeg a kivégzés előtt adta meg az engedélyt: akkor -nem tették volna meg a hiábavaló utat a temetőbe. Valamint akkor se, ha -kivégzés után, de esti 10 óra előtt ad engedélyt. - -Egyáltalán, hogy a térparancsnok éjjel adjon engedélyt ily természetü -dologban: ez nem hihető. Ha pedig minden hihetőség ellenére engedélyt -adott: mi szükség volt akkor arra, hogy a holttestet titokban és orvul -temessék el s hogy a holttest hollétét az egész Bach- és -Schmerling-rendszer idején át gondosan titokban tartsák? - -Előttem gróf Károlyi Gábor hézagos és töredékes előadása valószinübbnek -látszik. - -Szerinte a holttestet Bártfayné buzditására Szontagh Gusztáv és Hausmann -orvos szerezték meg. Bizonyára ezek kisérték a koporsót is. Éble könyve -csak Hausmann doktort emliti, ki a holttest átvétele s eltakaritása -körül eljárt. Szerinte még Bártfay Jozefina és Szánthóffy Antal -józsefvárosi plébános kisérték a koporsót. - -E két nevet, mint a koporsó kisérőit, gróf Károlyi Gábor nem emliti. -Pedig Szánthóffy csakugyan kisérte. - -Végül meg kell jegyeznem, hogy bármint tünődöm is, hogy az eltérő adatok -közt melyik a valódi, melyik a téves: mindenképen oda jutok, hogy az én -elhunyt nemes barátom följegyzései minden esetre fontosak s azok -közzététele szükséges. - -Meg kell még néhány dolgot jegyeznem. - -Bártfayné neve Mauks Jozefina volt, zemplénmegyei származásu magas -miveltségü s nemes lelkü nő, férjéhez teljesen méltó. Ő beszélte Matolay -Ida urnőnek, hogy gróf Batthyányi holttestét éjfél tájban ő és Balassa -doktor hozták el a vesztőhelyről. A vesztőhely gödréből emelték ki s -zárt kocsiban maguk közé ültették, mintha élő lett volna s a katonák -közt mint beteget vitték keresztül. A Ferencziek zárdájánál Agapius atya -várta őket koporsóval. Ez volt a gvárdián. - -Ez igaz, a pater gvárdián neve Dank Agapus volt. - -A doktor nevében tévedés van. A doktor Hausmann volt. Balassa csak -délelőtt szerepelt Batthyányi sebjeinek megvizsgálásánál. - -Matolay Ida urnő szerint a kést, melylyel gróf Batthyányi magát -megsebezte, szintén Bártfayné varrta be egy paplan vattája közé, melyet -a franczia abbé vitt be a grófnak. - -Eötvös Károly.] - - - - -MIRE TANITOTTAK? - -(Nevelőim, tanitóim. – Pados János. – Első utazásaim külföldre. – A -kamaszkor évei. – Miként nevelik a magyar mágnások gyerekeit? – Genfi -tanulmányaim.) - -Arra biztatsz édes vajdám, hogy irjam meg, miként nevelik a mágnások -gyerekeit. S különösen miként nevelték az én gyerekkoromban. Azt mondod, -érdekes volna tudni s a nagyközönséggel is tudatni, hogy azok, a kik már -születésük véletlensége által az ország törvényhozói s roppant birtokok -tulajdonosai, hogyan szerzik meg gyerek- és ifjukorukban az erkölcsöt és -a tudományt. - -Mind ennek megirásába nem avatkozom. Nem nekem való az. Különbség is van -a dologban. Az erdélyi mágnások, ugy tudom, jó magyarnak nevelik -gyereküket. A dunántuli és felvidéki mágnások, a mint tapasztaltam, -németnek nevelik. A tiszavidékiek vegyesen, ki németnek, ki magyarnak -neveli, a milyen az apa vagy az anya. - -Az én apám meglehetősen jó magyar ember volt. Anyám Zichy volt és -dunántuli nevelésü, de a negyvenes években a nemzeti mozgalomhoz -csatlakozott s állandóan a legjobb és legjelesebb hazafiakkal állott -érintkezésben, tehát hazafias érzülete erősen kifejlődött. Igy történt, -hogy apánktól, anyánktól egyaránt ragadt ránk valami, mely minket a -hazafias, sőt a forradalmi nemzeti irányhoz vonzott. - -És aztán nevelőink, tanáraink és az a korszak, a melyben felnőttünk, azt -hiszem, ezek csináltak én belőlem is egy kis forradalmi névtelen -ügynököt. - -Az ápoló és felügyelő asszonyt, a ki mellettem volt, az én időmben -Kindsfraunak neveztük, persze németül. A mágnásoknál és zsidóknál ma is -igy nevezik s ma is németül nevezik. Azt hiszem, többnyire németek is. -Én a Kindsfrau magyar nevét nem is tudom. - -Az én Kindsfraumat Bibinek neveztük a családban, mint már emlitettem. A -neve volt Rakovics Krisztina. Leány volt-e, asszony volt-e, nem tudom, -de nagyon tisztes koru volt. Gondos, jóravaló, magyar nő. Annyit tudok -róla, hogy korábban gróf Vay Ábrahám családjában szolgált s Vay László -grófnak volt Kindsfrauja. Hogyan és mikor jött hozzánk, nem tudom, de -azt tudom, hogy én előttem már Gyula bátyámnak is Kindsfrauja volt s én -ő utána örököltem. - -Mellettem nyolcz éves koromig, 1849-ig maradt, azután én utánam rá -szállt Pista öcsémre és Pálma hugomra. Ezeket külföldre is elkisérte. -Később visszajött és Csurgón a kastélyban halt meg. Csurgón temették el -is. Attól kezdve, mikor hozzánk került, többé házunkat el nem hagyta. - -Engem gyönge testalkatom miatt későn fogtak tanulásra, Kovács Károly -volt az első nevelőm, segédje pedig Lukics; – ezek tanitottak irni, -olvasni, számot vetni. Utánuk Vallér vett kezei alá. Hazafias érzésekkel -tele szivü, buzgó férfiu, a ki a Rákóczy-indulóhoz magyar verses -szöveget készitett. Ezt: »Isten adj hazánk felett – Tiszta, fénylő, kék -eget!« Istentelen rossz vers, de mi megtanultuk s az induló zenéjére -fülhasitó gyerekhangon untig énekeltük. Első nevelőm, Kovács Károly, -1853-ban halt meg, a kolera vitte el. – Vallér után Pásztory jött -hozzánk Palicsról. Gyula és Viktor bátyáimat ez készitette elő a -gimnáziumi 5-ik és 6-ik osztályra, a mint akkor az osztrák tanrend -megkivánta. Ez tanitott volna azután engem is. - -Hogy e tanitók beszerzésében apámat ki látta el jó tanácscsal, én bizony -nem tudom. Azt hiszem, Bártfay László volt, mig élt, ebben a tanácsadó. -Nagyon kitünő és tisztelt férfiu volt Bártfay. Életének története, mint -emlitettem már, a nemzeti irodalom történetének is egy részét képezheti. -Családunknak ilyen országos nevü és tekintélyü tisztviselője sohase volt -azelőtt. - -Azután Pados János kezére kerültem. Ez a Pados nem mindennapi ember -volt. - -Ez a forradalom kezdetén Székes-Fehérváron a káptalanban volt szentszéki -jegyző, káplán és pap. De 1848-ban földhöz vágta a csuhát is, a tollat -is s beállt honvédnek. A háboru alatt magasabb tiszti állásra vergődött -s valami különös esetei is lehettek, mert a helyett, hogy a háboru után -az osztrákok besorozták volna, hadi törvényszék elé állitották, el is -itélték, s mint várrabot Josefstadtba vitték. Ott lánczra füzve, vasba -verve töltött el valami három-négy évet, mig végre kiszabadult. - -Első dolga volt Fehérvárra menni s a püspöknél jelentkezni s papi állást -kérni. Az akkori püspök Farkas Imre volt, a ki tele kételylyel és -aggodalommal, a rebellist, az elitéltet, az államfoglyot -egyházmegyéjében papi állásba helyezni nem merte. »Pedig én – ugymond -Pados – honvédnek is, papnak is fölesküdtem, tehát vagy a generálisom, -vagy a püspököm köteles nekem kenyeret adni. A generálisomat már -fölakasztották, most hát püspökömhöz fordulok, ezt már csak föl nem -akasztják«. - -– Magam se szeretném, – felelt a püspök. – Hanem hát édes fiam, hogy én -neked papi állást nem adok, az bizonyos. De hogy papi állást mégis -kapsz: az is bizonyos. - -Kocsira ült a püspök, behajtott apámhoz Csurgóra s apámat rábeszélte, -hogy Padost nevezze ki udvari káplánjának s gyerekei nevelőjének. Igy -került mellém házi nevelőnek és tanárnak Pados János, a ki a mellett a -csurgói kastély kápolnájában a miséket is végezni szokta. Ő volt -különben Tibor és Pista öcséim mellett is a nevelő mindaddig, mig az -érettségi vizsgát mind a hárman le nem tettük. - -Abban a nagy munkában, hogy belém valami tudományt beszoritsanak, -segédei voltak: Tanács Márton hirlapiró és beszélyiró, a »Hölgyfutár« -czimü lapnak munkatársa, s utána Sal Ferencz, szintén iró, s végre -Gerlóczy Gyula. Házi tanárom és oktatóm volt hát elég. - -Ezek mellett bejártam, mint rendes hallgató, itt Pesten a piarista -barátok gimnáziumába is, hol több jeles tanulótársam akadt. Jelesebb -tanáraim: Lengyel, Szepessy, Lutter Nándor voltak, s bizony nem rajtuk -mult, hogy én olyan keveset tanultam és tudtam. - -Napirendünk következő volt: reggel télen-nyáron 4 óra után mindjárt -felkeltünk s fürdés, mosdás, öltözködés után azonnal tanuláshoz és -leczkefelmondáshoz fogtunk. Ez eltartott két-harmadfél óráig. Pista -öcsémmel egy szobánk volt, melynek ablakai a kőrösi udvarra néztek. Ez a -kőrösi udvar Nagy-Kőrös városának szállója volt s ott feküdt, a hol most -a Czukor-utczai nagy iskolaépület van. Az ablakokon keresztül sokszor -leselkedtünk, kivált vásárok idején a szálló udvara körül s nem egy -dévajságnak s nem egy vaskos szerelmi kalandnak voltunk szem- és -fültanui. - -Egyik nap ugy, mint a másik nap, reggeli 7 órakor pontosan átmentünk a -piaristákhoz misére s mise végeztével a gimnáziumi előadásra. Pados -kisért bennünket oda is, de haza is. - -Este tizedfél órakor ágyban kellett lenni. - -Gyerekek, nevelők, tanárok, tanulótársak szabad köztársaságot képeztünk -együtt. Apám hetenként egyszer ebédelt velünk s akkor egyről-másról -kérdezősködött, hol tőlünk, hol nevelőinktől. Anyánkkal csak -iskolaszünet idején találkozhattunk. Ő emigráns volt, külföldön lakott -és csak szünet idején látogathattuk meg. - -Nagyapám, gróf Zichy Károly, vitt ki hozzá engem 1852-ben. Anyám akkor -Svájczban (Luzernben) lakott. Ott lakott gróf Teleky László is, kit -akkor láttam először s ott ismerkedtem meg vele anyám házánál. - -Azután 1855-ben látogattuk meg öcséimmel együtt anyámat s ezután minden -évben 1860-ig. 1855-ben Genfben lakott anyám. Innen Velenczébe ment át, -mikor 1856-ban meglátogattuk. Épen akkor voltunk ott, mikor Velencze -népe a kibékités végett oda küldött Miksa főherczegnek hátat forditott. -Sajátságos volt ez, én nem is értettem, anyám magyarázta meg. - -Nagy sétatér Velenczében a Szent-Márk tere s a rabszolgák partja. Séta -idején telidestele emberrel. De a mikor Miksa főherczeg, az uralkodó -császár testvérje, Velencze császári helytartója és kormányzója diszes -környezet kiséretében a Szent-Márk-térre, vagy a rabszolgák partjára, -vagy a Lidóra kiment sétálni: egyszerre minden ember eltakarodott onnan -s magára hagyta a főherczeget, mintha bélpoklos lett volna. Még levegőt -se akart együtt szivni Velencze lakossága az osztrák hóditóval. Én -láttam egy ilyen jelenetet! - -Hejh ha ilyen tudott volna lenni valamikor a magyar nép! - -Az érettségi vizsgát husz éves koromban, 1861-ben tettem le a -piaristáknál. A pesti egyetemnek rendes hallgatója már nem voltam. -Tanultam ugyan privátim a nemzetgazdaságtant Kautz Gyulánál s a magyar -jogot Gerlóczy Gyulánál, de nem volt annak semmi sikere. Sikerét -legalább se én nem tapasztaltam, se tanáraim. - -Tibor öcsémmel 1862-ben a genfi egyetemre mentünk. Ott lakott akkor -anyám is. Sok hires tanár volt itt akkor, különösen az öreg Vogt és a -hires köztársasági emigráns Barni. Mindkettőt hallgattuk. Tiborral -rendesen bejártunk az egyetemi előadásokra, de azért a tanulmányokat -komolyan nem vettük. Inkább szórakozásszámba ment az egyetemrejárás. -Eszünk ágába se jutott tudósnak készülni. - -Pénz dolgában igy álltunk: tizennégy éves koromig soha se kaptam -kezemhez egy krajczárt sem. A mire szükségem volt, azt beszerezték s -nekem költekezésre nem volt szükségem. De magam nem is mentem sehova, a -palota udvaráról magam talán nem is távozhattam volna. Mindenütt kisérőm -volt. A nevelő vagy segédje. - -Tizennegyedik évem betöltével pár évig havonként 5 forintom, azontul 10 -forintom volt. De ezt se kaptam kezemhez, ezt is Pados János kezelte és -csak akkor adott, a mikor séta vagy kimenés közben valamit épen -vásárolni akartam. Tizennyolcz éves koromig pénz fölött szabadon nem -rendelkeztem. Igy nevelődtek testvéreim is. - -Mikor az érettségit letettem: akkor jutottam végre havonként 200 forint -költő pénzhez. No hiszen volt is aztán hegyen-völgyön lakodalom, -későn-korán dinom-dánom. A legelső napon, mikor ily tenger pénzhez -jutottam, már a következő nap reggeli 6 órája vetett haza. Tivornyáztunk -egész éjjel szakadatlan. - -Jó kompániára akadtam. Nem maradt el Tibor öcsém sem. Velünk tartott -gyakran Nádasdy Feri és az öreg Thaly Kálmán. No akkor nem volt öreg, -most se az, de csak ugy nevezzük. Kormos Béla, Bartha Guszti, Kuliffay -Ede s többen, az ifjuság hangadói, jó vivók, legénykedő athléták. -Kávéház, czigány, felelősség nélküli udvarlás, holmi politikai -tüntetések: im ezekből állott a korhelykedés. - -Az az élet, melyet az iskola, a tanárok és a tankönyvek társaságában -töltöttem, ezzel a jóizü, hazafias korhelykedéssel ért véget. - -Megtanultam magyarul, németül és francziául beszélni, irni és olvasni. -Ezenkivül nem tudtam semmit, alaposan pedig nem tudtam épen semmit. -Világtörténet, hazai történet: köd volt előttem. Latin nyelvből néhány -mondat, görög nyelvből néhány szó volt a tudományom. Még a magyar -költészet termékeiből legtöbbet ismertem. - -Az osztrákot gyülölni, a papot komolyan nem venni, a vallásba el nem -merülni, a keresztet nem nyaldosni, az álnokságot és szinlést kerülni s -mindig, mindenben igazat mondani: ide edződött ki fiatalkori erkölcsünk. - -De jó magyar érzésem, azt hiszem, megmaradt annyira, a mennyire oly -embernél, ki élete nagy részét külföldön tölti, megmaradhat. - -És azt hiszem, emberszerető és demokrata tudtam maradni. - -Gyerekkoromban az én apám még földes uraság volt. Főur, zászlós ur, -uradalmak tulajdonosa, jobbágyok és zsöllérek ura, száz tisztnek és ezer -cselédnek urasága, egyházak, templomok és papok kegyura, alattvalóinak -főbirája, a szatmári nemességnek vezére s több efféle jogok, méltóságok, -tisztségek és szabadságok birtokosa. - -Valóságos kényur a régi alkotmány értelmében, a kinek a királyon kivül -nem parancsolt senki s a ki a királyon kivül nem is félt senkitől. Ura -volt, mint nekem mondták, életnek és halálnak is. Minden uradalmában -volt uriszéke, minden uriszéknek ő lehetett elnöke és vezetője. Az -uriszék börtönre és halálra is itélhette a bűnösöket s az apám kegyelmet -is adhatott, ha akart, az elitélteknek. Igy volt-e egészen, én nem tudom -biztosan, de azt tudom, hogy olyan főurnak, mint az apám, a joga vagy -legalább a befolyása határtalan volt. - -Azt ugyan nem hallottam, hogy az apám kényuraskodott volna. Azt se -vettem észre, hogy belém akarta volna csepegtetni, hogy én valami isten -kedvező kegyelméből született önkénykedő uracska volnék. Nevelőim, -tanitóim is oly szabad és nemes gondolkozásu férfiak voltak, hogy ily -bolond középkori szellemet meggyökerezni gondolkodásomban sehogy se -engedtek volna. - -De azért volt alkalom erre is. - -Ha Nagy-Károlyban voltunk, a városi kézmüvesek és parasztok gyerekeivel -sehogy se engedtek együtt játszani, a napot együtt tölteni. - -A kastélybeli huszároknak, hopmesternek, cselédeknek örökké az volt -intésük hozzám, hogy én a rongyos mesteremberkölykekkel és -parasztkölykekkel ne barátkozzam. Furcsa az, hogy az efféle cselédek, az -urasági udvarokban élő s kényelemben, gond nélkül henyélő szolgák -mennyire lenézik a maguk fajta szegényebb néposztályt. - -Egyszer valamelyik kegyurasági faluból egy fiatalabb koru pap vagy barát -jött a kastélyba s nekem is kezet csókolt. Lehettem hat-hét éves. - -Elbámultam. - -Azt láttam ugyan, hogy apámnak mindenki kezet csókol, a főtiszttől -kezdve a kanczellistáig, de még a nagykárolyi városi tisztviselőség is, -de nekem még főtiszt és papféle ember nem csókolt kezet. Gyerekészszel -megkérdeztem a papot: - -– Miért csókolta meg maga a kezemet? - -– Mert a mi jó istenünk a kis gróf urat arra rendelte, hogy nekünk -uraságunk legyen. - -Elmondtam ezt nevelőmnek, Kovács Károlynak, vagy talán ő maga is látta -ezt a jelenetet. Kovács Károly jól összeszidta azt a papot, hogy az ily -magaviseletével ne rontsa a gyerekeket. Előttem meg aztán szamárnak, -butának nevezte folyton azt a papot s azt mondta, azért hizelkedett -nekem, hogy engem megrontson. - -Ez a nevelőm, de utóbb Vallér és Pados még sokkal jobban fejembe verte, -hogy a jobbágyot lenézni nem szabad, az emberek mind egyenlők, az én -születésem s apámnak rengeteg vagyona csupa véletlen és esetlegesség; -hogy ebben nekem semmi érdemem, sőt ezt valahogy ezentul kell -emberszeretettel, jó magaviselettel megérdemelnem s a sorsnak -meghálálnom. Sőt Vallér annyira ment, legalább én ugy értettem, hogy én -nagy terhet vettem vállaimra, mikor ilyen előkelő nagy urnak születtem s -hogy nekem ezért egész életemen át bünhődni és vezekelni kell. - -No ezt akkor se akartam elhinni, ma se hiszem. Nekem ugyan magas -születésem és nagy vagyonom előnyeiben alig volt részem, de a hogy magam -ismerem, valószinünek tartom, hogy egy kis demokrataság minden esetre -fészket vert volna lelkemben. - -Apámnak volt háromszázezer hold földje s azt se tudom, hány kastélya és -palotája. Én apám uradalmainak se számát, se nevét soha nem tudtam, de -nem is kerestem. Engem nagy és fényes multu családom neve és dicsősége -se kápráztatott el soha. Én igen jól éreztem magam minden rang és minden -nagy név nélküli jó emberek között. Kenyérkereső munkát ugyan se nem -tanultam, se meg nem szoktam s ennyiben demokrataságom csonka volt, de -azért én bennem a demokrata felfogás és érzület mély gyökeret vert. -Mikor pedig hosszu távollét után haza jöttem s a magyar mágnások engem -ugyszólván bojkottáltak: ez se esett rosszul nekem. Azt hiszem s te is -jól tudod édes vajdám, hogy én ujabb koru jó barátaim közt igen jól -éreztem magam. - -S ezt gyerek- és ifjukori nevelésemnek s a Francziaországban töltött -hosszu időnek köszönhetem. E nevelés más volt, mint a mostani -mágnásfiuké. - -Német norddeutsche, szentszivkisasszony, angol miss, franczia -gouvernante, cseh muzsikus, cseh jáger, osztrák rittmeister, angol -jockey, német és franczia abbé, jezsuita prédikáczió, karlsburgi iskola: -ezek veszik körül ma a mágnásfiut és leányt. Hát a magyarság hol marad? -Hát a hazafiérzés buzgalmát hol sajátitják el? Hát a szabadság lángoló -szeretete, hát a munkásembernek igazi megbecsülése hol marad? Hol az a -mágnásfiu most, a ki a püspökkel és az uralkodóval szemben a nép mellé -álljon s készen legyen bitóra és vérpadra is menni, ha küzdelme bukni -talál? - -Én mint gyermek, láttam ilyeneket s mint ifju és férfi ott voltam -Garibaldi és Kossuth körül s a mit ők és embereik rám biztak, azt -törekedtem elvégezni. Nem biztak rám sokat, nem is volt tehetségem -sokra, de nem is válogattam a munkában. - -Apám 1862-ben kiment a londoni világkiállitást megnézni s engem is -magával vitt. Nem hiszem, hogy csupán az én kedvemért ment volna ki. - -Együtt egy időben s egy hotelben szállva volt ott velünk együtt báró -Wenckheim Béla, gróf Szápáry Antal és Majláth György, a későbbi -országbiró. - -Wenckheim Béla, bár jóval idősebb volt, mint én, jó pajtásom volt, semmi -fölényét nem éreztem s minden dologról csak oly komoly vagy ledér -felfogása volt, mint nekem. Vig és jó kedvü volt mindig s apám is nagyon -szerette. Többet pedig semmivel se tudott, mint én. Csodálkoztam is, -mikor Párisban meghallottam, hogy miniszterré is lett. - -Mikor később hazajöttem s találkoztam vele és kérdeztem, miként mert ő -miniszterségre, sőt még miniszterelnökségre is vállalkozni, azt felelte: - -– Bagatell az Gábor, sokkal nehezebb négy csikót négyesbe jól elhajtani, -mint a miniszterelnökséget elviselni. - -Azt hiszem, miniszterelnök kartársai nem voltak ebben a véleményben. - -Szegény Wenckheim, egész életében magamforma könnyü vérü ember volt. -Olyannak ismertem a hires csákói vadászatokon. Azt hallottam róla, mikor -meghalt, előbb végrendeletet csinált, de csak azért, hogy örököseinek -megparancsolhassa, hogy őt vörös frakkban temessék el. Ugy tudom, igy is -történt. Valamikor nagyon szeretett vörös frakkban vadászgatni s a -kopóvadászatot nagyon kedvelte.[7] - -Gróf Szápáry Antallal is igen jó barátságban álltam. Ez nagy pecsovics -volt s később egyszer a nemzeti kaszinóban nagyon összeszidtam; ha -rákerül a sor, elbeszélem. - -Majláth Györgygyel nem tudtam anyira rokonszenvezni. Mindig bölcs -mondásokban beszélt velem s akkor huszonegy éves koromban ezt még ugy se -szerettem, mint ma. - -Apám lelkemre kötötte, hogy a kiállitást szorgalmasan látogassam s -kivált a vasgyártás, szövés-fonás, mezőgazdaság és hajózás gépeit jól -megfigyeljem. De bizony nem tettem én ezt. Nem volt hozzá semmi kedvem. -Sohase tudtam én eligazodni se egy lokomobil, se egy szövőszék -gépezetén, hiába magyarázták nekem. Ott meg volt száz számra, ezer -számra. Mindössze is egy peniczilust vettem emlékül fél fonton. - -Mikor értesültünk Tibor öcsém párbajáról, melyet Kapczyval vivott s -melyben Kapczy meghalt, azonnal eljöttünk haza. - -Apám ugyan jó szemmel nézte, ha nem igen ijedünk meg az árnyékunktól, de -azért még se nagyon kedvelte volna, ha párbajokban vitézkedünk. Kedve -volt ahhoz, hogy mi nagyobb utazást tegyünk s később szivesen -belenyugodott, hogy afrikai vadászatra vállalkozzunk. - -Meglátogatott bennünket 1863-ban Genfben s ekkor rávett, hogy utazzuk be -Spanyolországot. Igaz, hogy mi is szivesen beleegyeztünk. Némi okunk is -volt Genfből távozni, mert Tibor öcsémnek némi kalandja volt egy férjes -szép nővel, mely könnyen veszélyessé válhatott volna. E miatt czélszerü -volt, hogy Genfből távozzék, én pedig nem akartam őt elhagyni. - -Hárman vállalkoztunk az utazásra. Én, aztán Tibor öcsém és Deuchmann -barátunk. E velünk egykoru fiatal emberrel Genfben az egyetemen -ismerkedtünk meg s igen jó barátság fejlődött ki köztünk. Fia volt egy -kölni bankárnak, sokáig voltunk vele együtt s egyszer itthon -Magyarországban is meglátogatott bennünket, a mint ezt lassanként majd -egymás után elbeszélem. - -* * * - -_Jegyzet._ - -[Footnote 7: Magam is láttam egy érdekes vörös frakkos vadászjelenetet. -Ezelőtt több mint harmincz évvel, gróf Batthyányi István, gróf Nádasdy -Ferencz s tán mások is kopófalkát tartottak Polgárdin és Lepsényben, s -minthogy uradalmaik az én mezőszent-györgyi birtokommal szomszédosak, az -én birtokom is néha megtaposták. Kárt is tettek, kivált a kisebb -birtokokban, de a kárt az uradalmi ügyvédek mindig elpörölték s azért a -parasztgazdák nagyon haragudtak a kopóvadászó urakra. Egy alkalommal egy -szentgyörgyi parasztgazda látja ám, hogy jön a falka, kerget egy -nyomorult nyulat s a falka nyomában egy csomó vörös frakkos ur nyargal. -Valamennyien egyenesen az ő szőlejének tartanak. A szőlőben pedig éppen -akkor nagy kárt tehettek. Kezébe fogott tehát egy hosszu dióverő póznát -s magasra tartva, már messziről integetett a nyulnak, hogy oda ne -találjon futni az ő szőlejébe, mert különben baj lesz. A nyul azonban -nem ügyelt rá s épen neki futott. Utána a kutyák, a peczérek és az -uraságok. Hejh a paraszt se volt rest s a kutyákat el kezdte a póznával -lazsnakolni, a mig csak el nem tisztultak keze ügyéből. A lovasok közt -volt Wenckheim is, akkor belügyminiszter. Oda ugrat a paraszthoz s rá -kiált: - -– Héjh te goromba paraszt, hogy mered bántani a kutyákat? - -Oda néz a paraszt. - -– Nini, a német teremburádat, még neked áll följebb? - -Megcsóválja a dióverő póznát s Wenckheim felé suhint. Ha el nem ugrat -előle, leüti a lóról. - -– Hogy türheted ezt, – kérdi egyik társa, – belügyminiszter létedre? - -– Hát hiszen németnek nézett, csak nem bántom azért, hogy egy németet -meg akart verni. - -Ez 1867-ben történt. - -Eötvös Károly.] - - - - -UTAZÁSAINK. - -(A spanyol határon magyar zsidó. – Gróf Batthyányi Iván. – Gibraltárból -Malagába. – Spanyolországban. – Átmegyünk Algirba. – Egy nagynénémet -fölfedezem az arabok közt. – Mulatságaink. – Orvul meglőnek. – Bonbonnel -barátom és rettentő vadászesete. – Megmentjük őt a gyilkostól. – Havas -tél szorit meg Afrikában.) - -Mikor az utazás végleg el lett határozva, Genfből Párisba mentünk s ott -szereltük fel magunkat. Ajánló levelünk Wodianer Móricztól volt Madridba -Weiszweiler bankárhoz, ki aztán ellátott bennünket egész Spanyolországba -a kellő ajánlatokkal. - -De el is láthatott, mert a királyi udvarnál csaknem mindenható volt. -Abban a hirben állott ugyanis, hogy ő Izabella királynőnek egyik -kegyencze, még pedig nagy kegyencze s a királyné legbensőbb titkainak is -részese. - -Párisból Bordeauxba, onnan Biarritzba mentünk. Itt találkoztunk -véletlenül gróf Károlyi Alajos unokatestvéremmel. - -Spanyolországi utazásunkat részletesen elbeszélni nem akarom. Nem is -volt az nagyon érdekes, mert gyorsan végeztük s különös ismerkedésre nem -volt se időnk, se alkalmunk. - -Hogy miként hatoltunk át a franczia-spanyol határon, ezt mégis -megemlitem. - -A finánczok és vámőrök mindenünket apróra át akarták kutatni s minden -podgyászunkat tizszer is össze-vissza turkálták. Én nem vagyok nagy -türelmű ember s utóbb el kezdtem őket szidni francziául is, németül is, -magyarul is, a hogy a nyelvemre jött. Már épen büntetni és letartóztatni -akartak, mikor magyar káromkodásomra egy véletlenül ott ácsorgó ur -figyelni kezdett s kérdezte, hogy kik vagyunk? Megmondtuk nevünket s -arra bemutatta magát: ő Raschowitz nevü pesti zsidó s most -Spanyolországban tartózkodik. - -Ezután egy-két szót intézett a vámtisztekhez s arra azok félben hagytak -minden fürkészést s nagy udvariassággal kértek bocsánatot. - -Néztem ezt a pesti zsidót. Ördöge van ennek? Nem volt az neki, hanem -Narvaez generálisnak volt kedvencze s attól volt levele. E félelmes -névre megjuhászodtak a finánczok. - -Két Raschovitz élt egykor Budapesten. Testvérek voltak. Az egyik -terménykereskedő lett s itthon maradt. Vagyonra és tekintélyre tett -szert s mint hallom, valamikor hitközségi elnök is volt. - -A másik Raschovitz Párisba költözött s ott harmad-negyedrangu bankárrá -lett. Csinos vagyonra tett szert. Spanyolországnak mindig kölcsönre volt -szüksége s ez a Raschovitz közbenjáró volt a kölcsönök kötésében. Ez -okból járt gyakran Spanyolországban s igy ismerkedett meg a rettenetes -Narvaez generálissal is. - -Jó hasznát vettük ott a vámhatáron. - -Ugy hallom, mind a két testvér utóbb tönkrement s családjuk elszéledt. - -Spanyolországi utazásunk nem tanulmányozási utazás volt. Nem -vizsgálgattuk mi se az embereket, se az intézményeket, se az ipart, se a -földmivelést. Alkotmány, törvénykezés, közigazgatás s egyéb efféle -eszünkbe se jutott. Csak jöttünk, mentünk egyik városból a másikba. Az -utczákat, a város fekvését, a hiresebb palotákat és templomokat -megnéztük; a vendéglők kényelmét vagy kényelmetlenségét végig élveztük; -mulattunk, ha lehetett, minden kicsapongás nélkül; – ha ismerősre -akadtunk, azzal elbeszélgettünk; – akármit láttunk vagy néztünk, semmit -föl nem jegyeztünk. Nem volt utazásunknak semmi más czélja, mint utazás -által tölteni az időt s az unalmat az utközben talált dolgok -megtekintésével elüzni. Nem használtunk mi Baedeckert sem, sőt azt se -tudom, hogy akkor már volt-e Baedecker. - -Igy barangoltuk be Madridot, Cordovát, Sevillát és Cadixot. Egészségben, -jó kedvben, pénzben nem volt fogyatkozásunk. - -Cadixból hajón mentünk át Lissabonba, Portugallia fővárosába, hol -véletlenül ugyanabba a vendéglőbe szálltunk, a hol szegény gróf -Batthyányi is szállva volt. - -Nagy örömöt okozott neki, hogy velünk találkozott. Érdeklődött irántunk -s ezer kisebb-nagyobb dolog iránt kérdezősködött. Ő már akkor hosszabb -idő óta volt külföldön, a minthogy élete nagy részét külföldön töltötte. -De azt mondotta nekünk, hogy már készül haza, már megunta a künlétet. -Csak azt várja, hogy az egészsége jobbra forduljon. - -– De hogyan jösz haza, hiszen régen elszoktál te már a hazától s az is -tetőled. - -– Dehogy szoktam, majd visszaszokom, aztán az igaz, hogy sohase -vágyakoztam azelőtt ugy haza, mint most. Ugy látszik, ha megvénül és -elgyengül az ember, megváltozik a természetünk. Én legalább most már -minden esetre haza megyek, csak azt várom, hogy kissé megerősödjem. - -Az igaz, hogy kiszáradt, elerőtlenedett, elaggott ember szinében volt. -Hiszen öreg ember is volt. Lehetett már hetven-nyolczvan éves is. De -azért többször előhozta, hogy csak haza, csak haza! - -De nem lett ebből semmi. Akkor is utban volt Madeira felé. A tüdővész -már nagyon elhatalmasodott rajta, a párisi orvosok azt mondták, hogy -Madeira tengeri levegője még segithet rajta. Maga mellé vett egy -franczia orvost s azzal utazott Madeirába. Igy találkoztunk vele -véletlenül. - -Sohase jött haza, de a kontinensre se. Meghalt Madeirán.[8] - -Benéztünk Gibraltárba is az ottani angol állomáson. Nagy előzékenységgel -fogadtak az angolok s mutatták meg erődüket, majmaikat és rettentő -sorhajóikat. Legalább ezer ágyut láttunk az erődökön és sorhajókon. - -Volt oka az előzékenységnek. Gibraltárban volt Codrington, a ki a walesi -herczeg udvarához tartozott, a herczegnek kisérője s voltaképen -udvarnagyja volt. Ez valamikor a bonni egyetemet járta s Bonnban -Deuchmann barátunk apjánál, ennek házában volt szállva s a családdal jó -ismeretségbe jutott. Ehhez volt utitársunknak, Deuchmannak ajánló -levele. - -Codrington ismeretsége vagy legalább jó tanácsa életünket mentette meg. - -Innen ugyanis hajón akartunk menni Malagába. Valami Louise nevü franczia -hajó indult oda s mi meg is váltottuk e hajóra jegyeinket. A hajónak -éjfélkor vagy hajnalban kellett elindulni. - -A bucsuebédet este együtt ettük meg Codringtonnal. Ebéd alatt a nemes -lord lebeszélt hajón való utazási szándékunkról. Azt mondta, hogy okos -ember, ha csupán szórakozni akar, csak ott megy hajón, a hol ki nem -kerülheti s akkor megy postakocsin, a mikor kevés a pénze. Menjünk mi -lóháton. - -Elfogadtuk tanácsát, noha hajójegyünk értékét elvesztettük. Még az este -intézkedtünk Codrington segélyével nyerges lovak iránt s másnap vidáman -elindultunk lóháton. - -Azonban podgyászunk is volt s málhás lóval vesződni nem akartunk. -Felfogadtunk hát a hotelben egy bérszolgát, átadtuk neki podgyászunkat s -hajójegyeinket, hogy ő hajón menjen Malagába s ott várjon be bennünket, -– ha esetleg előbb Algesirásban nem találkoznánk. A podgyász közt egy -kis eleven kutya is volt, melyet én ajándékba akartam vinni Lyonba egy -barátomnak. - -Iszonyu zivatar, eső, felhőszakadás, árvíz lepett meg bennünket mindjárt -elindulásunk után. Három álló napig mindig áztunk, mindennap csuronvíz -lettünk s lovaink néhol hasig gázolták a vizet. No hiszen áldottuk mi -Codringtont ezért a bolond tanácsért. - -Malagába érünk, keressük a bérszolgát, keressük podgyászunkat, egyiknek -sincs se híre, se hamva. - -Hanem azt igenis meghallottuk, hogy utközben a Louise hajótörést -szenvedett s emberestül, patkányostul, mindenestül elveszett. Két -holttestet már ki is vetett a tenger, s bár egyik se a mi bérszolgánk -volt, mindamellett őt podgyászunkkal együtt elveszettnek tartottuk. Ha -hajón utazunk, minket is ez a sors ér s én neked, édes vajdám, most nem -mesélgetnék, Tisza Kálmánt nem hajszolnám és Samu infámis karczosát nem -az én asztalomnál inná a jó Ada.[9] - -No hiszen áldottuk most Codringtont bölcs tanácsáért. - -De még bérszolgánk és podgyászunk is megkerült. A bérszolga ugyanis a jó -borravalóból annyit ivott, hogy elaludt és a hajóról lekésett s kocsira -kapva, a következő napon szerencsésen megérkezett. Épen uj -felszereléssel akartuk már magunkat ellátni, mikor hozzánk betoppant. -Tibor öcsém ugy megszoritotta a kezét, hogy fölsikoltott s féllábon -tánczolt előttünk. - -Innen Granadába mentünk. Ennek már emlékeit s minden nevezetességét jól -megnéztük. Deuchmann barátunkban itt különösen fölébredt a jó német -tudnivágyás s hurczolt bennünket mindenhova s magyarázott és -magyaráztatott vég nélkül. - -Megnéztük a czigányokat is. Muzsikájukat, tánczukat, lakásukat, szép -lányaikat. Az igaz, hogy öltözetük a mulatóban szebb és gazdagabb, mint -a mi czigányainké, de lakásuk ép oly piszkos, öregjeik ép oly rongyosak, -mint minálunk. Hanem hegedülni nem tudnak, csak holmi cziterát, hárfát -pöngetnek. - -Utba ejtettük Valencziát is s ugy mentünk Marseillebe s onnan a kis -kutyát Lyonba expediálva, mentünk Nizzába. - -Itt találtuk édes anyámat, kinél ott volt Pálma hugom. De épen ott volt -Viktor bátyám is, ki e tájban házasodott s nászutjában nejével együtt -meglátogatta édes anyámat. Augusztus végén vagy szeptember elején volt, -a mikor itt családunk tagjai közül vagy hatan összekerültünk. - -Itt határoztuk el véglegesen afrikai utazásunkat. S itt is szereltük fel -magunkat az utazásra. - -Vettünk sátrat, vadászati szereket, ágynemüeket, pokróczokat. Volt egy -Ábel nevü régi franczia komornyikom, ezt vittük magunkkal hárman s több -szolgánk egyelőre nem is volt. - -Marseilleben szálltunk hajóra. Egy Tiber nevü franczia hajó vitorlázott -el velünk Afrikába, hol mindenek előtt Algirba siettünk. - -Algir kormányzója akkor Mac-Mahon volt, a későbbi köztársasági elnök. -Volt hozzá ajánló levelünk Malaez grófnőtől, ki a florenczi udvarnál -székelő akkori franczia követ neje volt. Anyám ismeretsége volt ez a -grófnő. - -Mac-Mahon nagyon szivélyesen fogadott bennünket, mintha csak régi -ismerősek lettünk volna. Rólunk magyarokról ugyan átkozottul keveset -tudott a már akkor is hires generális, de tudatlansága szivélyességét -nem zavarta. Egyszer például ebédközben jó kedvében azt kérdezte tőlem, -hogy nekem miféle magyar foglalkozásom van? - -– Semmi sem. De hogy jut e kérdés Önnek eszébe? - -– Bocsánat, de én ugy tudom, hogy a magyar vagy huszár, vagy muzsikus, -vagy czirkuszlovas és állatszeliditő. - -Persze Mac-Mahon más magyart alig látott, mint huszár-egyenruhát. Ilyet -visel a huszár s Párisban ilyet visel minden magyar muzsikus czigány és -igen sok czirkuszlovas és állatszeliditő, a ki különben még hirét se -hallotta a magyar nemzetnek. - -Adott Mac-Mahon fölötte kitüntető ajánló leveleket nekünk Afrika, -illetőleg Algir belsejébe, a hová csak menni akartunk, az összes arab -bürókba. Vettük is ezek hasznát nem egy helyütt. - -Mielőtt azonban afrikai élményeinket lejegyezném, meg kell emlitenem egy -rokonommal való találkozásunkat. - -Volt anyai nagyapámnak, gróf Zichy Károlynak egy nővére, gróf Zichy -Leopoldina, ki báró Kresz Károlynak, később lovassági tábornoknak volt -felesége. Ez a Kresz báró már régen meghalt, még az 50-es években. Én -nem is igen ismertem, csak egyszer találkoztam vele, mint gyerek, ha jól -emlékszem, Bécsben vagy valahol Bécs környékén. Bajorországi báró volt -eredetileg Kressensteini előnévvel, de a neve után mindig odatette egyéb -német nemességi czimeit is. »Herr auf Kraftshof und Röttenbach bei -St.-Wolfgang.« Magyarul: »Kresszensteini báró, Kraftshófnak és a szent -Farkas mellett való Röttenbachnak ura.« Pedig bizony nem volt ő semminek -se ura, még a feleségének se. Elmult már negyven éves, mikor nagyapai -nagynénémet elvette. Ez meg akkor még 22–23 éves televérü Zichy-lány -volt, s férje egyebet se hozott a házhoz, mint katonai csillogó -egyenruháját. Különben a franczia háborukban vitézül verekedett s utóbb -egy ulánus ezredet is kapott Ferencz császártól. Házasságuk első évében -mégis született egy lányuk, a kit Leontine névre kereszteltek, s ki -később gróf Khevenhüller-Metsch Otmár felesége lett. Ő vele többször -találkozhattam volna, találkoztam is, de a köztünk levő atyafiságról -soha nem emlékeztünk meg. - -Mi mágnások ugy vagyunk az atyafisággal, mint a zsidók. A szegény -atyafit, ha már másod vagy harmad ízbeni a rokonság, sehogy se akarjuk -vérrokonnak elfogadni. Mint a kinek sok pénz van zsebjében, nem szivesen -ül le kártyázni oly emberrel, a kiről tudja, hogy semmi pénze sincs. A -legjobb esetben is mit nyerhessen tőle? - -Erre a kresszensteini bajor bárócska sógorra is csak azért emlékezem ily -elevenen, mert ha valami kis vagyonu mágnásról volt köztünk, gyerekek -közt szó, nem egyszer kérdeztük dévajkodva egymástól, vajjon nem -kraftshófi és röttenbachi uraság az illető? - -Ez a Kresz báróné nagynéném 1830-ban sulyosan megbetegedett, s orvosai -tanácsára Montpellierbe, Francziaországba ment üdülni. Innen, mikor már -jobban érezte magát, egy alkalommal áthajózott látogatás végett Algirba -s onnan nem is jött többé vissza soha. Pedig jó hosszu ideig élt, az -1872-ik év végén halt meg. Anyámnál láttam a franczia nyelven irt -halotti jelentést. - -Benső barátságba keveredett egy hegedüvirtuózzal, vett birtokot Algirban -s birtokán Bonfarikban épitett kastélyt, de tartott házat Algirban is. A -virtuóz utóbb elhalt, vagy elhagyta őt s akkor arabokkal vette magát -körül s tökéletesen megtanulta az arab nyelvet is. - -Az igaz, hogy magyarul beszélni vagy sohasem tudott, vagy teljesen -elfelejtett. - -Meglátogattam. Ekkor már igen öreg volt, hiszen még a mult században -született. Elkérdezte tőlem az egész gróf Zichy-atyafiságot, mintha én -azt tudtam volna. - -Szivesen fogadott, de többé én se láttam. Ugy tudom, ott halt meg -Bonfarikban. Egész regény volt élete. Szép sudár termetü arab imádói -voltak, de csak szegényebb sorsuak. Ha megunta őket vagy ha azok unták -meg őt, vett nekik egy kis házat, kertet, földet s adott hozzá egy lovat -vagy öszvért s ezzel elbocsátotta őket. - -Enyelegtem vele imádói miatt. De nagyon meg tudott felelni. - -– Ne fecsegj öcsém. Különb legények ezek imádónak, mint ti vagytok -otthon Európában. Ha szeretnek és a mig szeretnek: igazán szeretnek s -más nő után nem futkosnak. Ha pedig nem szeretnek: megmondják nyiltan. -Nem is hazudnak, nem is féltékenykednek, nem is viszálykodnak. És ha -szeretnek, nem a grófnét szeretik, hanem az asszonyt, a valóságos -asszonyt. - -Volt vele Bonfarikban egy öreg huszár is. Ezt magával vitte még -Francziaországba s azután Áfrikába is. Magyar huszáros, zsinóros ruhában -volt s magyarul szólítottam meg. De ő francziául felelte, hogy nem tud -magyarul. - -Jól összeszidtam. - -– Micsoda magyar vagy te, hogy nem tudsz magyarul? - -– Hát hiszen cseh vagyok én, nem magyar! - -– – – No Isten áldjon meg jó öreg néném. Maradj hát te csak arabusnak. -Sohase láttam többé! - -Rendszeres uti naplót ne várj tőlem édes vajdám. Mondtam már, hogy -naplót nem vezettünk. Én csak egyszerüen, minden összefüggés nélkül -elbeszélem azt, a mi fontosabb dolog történt velem, vagy a mire -élénkebben emlékezem. Még az időrendről, kalendáriumról, egymásutánról -se állok jót egészen, nem is tartom fontos dolognak. A mi pedig -barangolásunk geografiáját illeti: ezt majd te fogod üres óráidban – ha -lesznek ilyenek – összeállitani.[10] Én bizony a térképeket se igen -nézegettem, a városok és hegységek nevének helyesirásáról se vagyok -biztos. Mit tudom én, hogy a francziák szeleburdi s az arabok, mórok, -kabylok torokhangu, suttogó kiejtését jó helyesirással jegyeztem-e föl? - -Algirban, a tengerparti városban tudniillik, hetekig mulattunk. -Megismerkedtünk s összebarátkoztunk a helyőrség sok tisztjével, fiatal, -könnyü vérü legényekkel. Elvittek ezek bennünket minden mulatóhelyre, -kávéházakba, táncztermekbe, érzéki látványosságok és szórakozások -helyiségeibe s bemutatták nekünk a könnyü erkölcsü arab, mór és zsidó -női szépségek egész algiri gyüjteményét. E nők különben se ivásban, se -tánczban, se énekben nem oly zajosak, tobzódók és ugrándozók, mint a -hasonló életmódu párisi és budapesti leányok. Akár természetük, akár -tettetés náluk, de a komolyság látszatát jobban megőrzik. Az igaz, hogy -zenejátékuk se klarinéttal és hegedüvel dolgozik. Még csak nem is -zongorával. - -Nekem akkor nagyon megtetszett ez a katonaélet. - -Mi itthon nem voltunk katonák. Olyan légkörben növekedtünk, mely -gyülölte a katonát, minthogy az a katona akkor osztrák volt. Még csak -gondolnunk se lehetett arra, hogy katonáskodjunk. A katona valódi -feladatáról fogalmam se volt, vagy ha volt, nagyon félszeg. Azt -gondoltam, az az igazi katona, a minőt Algirban láttam. - -Karddal, pisztolylyal bánni tudni; diszes egyenruhában fesziteni, -sétálni, udvarolni; a hátas lovat az utczán és tengerparton végig -finczoltatni; naponkint egy-két órai gyakorlatot megcsinálni; ebédnél -enni, inni, élczeskedni és nevetni; éjfélig vig lányok közt lenni, ha -pedig az arabok és a kabylok békétlenkednek, azokat rettentő hideg -vérrel legyilkolni, összelőni, agyonkaszabolni: ebből áll a -katonáskodás. - -Az ördög gondolt arra, hogy a katonának tanulni is kell. A tudós -katonáról ugy beszéltek algiri uj barátaink, mint valami pápaszemes, -tobákos, csoszogó iskolamesterről. Nekem, akkori eszemmel és -tapasztalásommal nagyon tetszett ez a felfogás. De a társaság is nagyon -tetszett. Karddal, pisztolylyal mi is tudtunk ugy bánni, mint ők, talán -még jobban is. Tibor öcsém edzett izmai nem utolsók voltak, a mi pedig a -tudományokban való jártasságot illeti, mi ugyan semmit se tudtunk, de -annyit mégis tudtunk, mint algiri franczia barátaink. - -Elvégre mi utazni és vadászni akartunk, ki kellett tehát tekinteni a -vidékre is. Meg akartuk járni nemcsak az algiri, hanem a constantinei és -esetleg oráni tartományt is s az Atlashegység néhány ágazatát, a kis -Saharát s ha lehet, egy kissé a nagy Saharát is megismerni. Mindebből -kevés történt meg, de mégis csak megtörtént valami. - -Legelőször is elbeszélem meglövetésem történetét. - -Milianában s annak környékén időztünk egy alkalommal. S egyszer -Milianától 47 kilométernyire lovagoltunk ki egy jó vadászterületre. - -Én a ló hátáról egy nagy csapat foglyot vettem észre a harasztban. -Leszálltam a lóról, lovamat átadtam egy arab szolgának, közel mentem a -fogoly csapathoz, mely be is várt jó közelre s egy követ a foglyok közé -hajitottam, hogy repüljenek föl s közibük lőhessek. A foglyok -felröppentek, én kapom a puskát s lövésre vállamhoz szoritom, mielőtt -azonban lőhettem volna, jobb karom csak leesett s a puskát balkezemmel -alig tudtam megtartani. Első pillanatra nem tudtam mi történt. A másik -pillanatban fájdalmat éreztem jobb vállamban a hónalj táján, oda -tekintek s látom, a ruhám csupa vér. - -Puskagolyó talált a felkaromon a bicepsizom felső széle mellett s -keresztülhatolt karomon. - -Honnan jött a golyó, sohase tudtuk kipuhatolni. Igaz, hogy nem is volt -idő a vizsgálódásra. Előttem senkise állt. Nem valószinü, hogy társaim -valamelyike hibázott rám. Valami kósza arab lőhetett meg. - -Sebem nagy volt, a vérzés is nagy volt. Hol lovon, hol kézen azonnal -visszavittek Algirba s Mac-Mahon, mihelyt balesetemről értesült, azonnal -saját orvosát küldte hozzám ápolni és gyógyitani. - -Az orvosi tanácskozás arra az eredményre jutott, hogy ha életemet meg -akarják menteni, karomat okvetlenül le kell vágni, még pedig tőben. -Közölték velem. - -De ebbe én semmiképen bele nem egyeztem. Én tőben levágott karral élni -nem akartam. De bántott az aggodalom, hogy narkotizálnak, elkábitanak s -azalatt vágják le karomat. Ezt meg kellett akadályoznom. - -Tibor öcsémet érzékenyen megkértem, hogy ezt semmiképen meg ne engedje. -Megigérte. De én becsületszavát is kértem erre. Egyuttal becsületszóra -fogadást tettem előtte én is, hogy ha karomat levágják s életben -maradok, nyomban agyon lövöm magam. Tibor öcsém becsületszavát adta s -ezzel megnyugodtam. - -Csakugyan nem is volt szükség a kaszabolásra. Mac-Mahon orvosa, -fiatalságom s a jó természet gyorsan és alaposan segitett s én három hét -alatt rendbe jöttem. Üdülés közben igen gyakran voltunk Mac-Mahon -vendégei s mindig szives házi gazdánk volt. - -Betegségem alatt ismerkedtem meg a hires párduczvadászszal, -Bonbonnellel. Sokkal idősebb volt, mint én, de azért benső, igaz -rokonszenv és barátság fejlődött ki köztünk, mely fennállott haláláig. -Arczképével is megajándékozott, ismered te is édes vajdám. Közöltem -veled, hogy mint öreg ember, tavaly halt meg s kivánatára családja nekem -is megküldte a halottjelentést. Szegény kis Endre fiammal kapcsolatban -sok emlék köt ez öreg nemes barátomhoz s azért elmondok róla egyet és -mást. - -Volt egy életveszélyes kalandja egykor egy óriási párduczczal. - -A Ben-Assenatt arab törzs vidékén vadászott s egy párduczra, mely az -arabok marháiban sok kárt tett, harminczhárom éjszakán át ment ki lesre. -Végre egy éjszakán a csalétekül kikötött kecskére csakugyan oda ment a -párducz, Bonbonneltől hat méternyire, levágta a kecskét s kezdte vinni. -Nagyon sötét volt az éj, Bonbonnel a párduczot nem láthatta s jól czélba -nem vehette, tehát nem volt czélszerü rá lőni. Bonbonnelt azonban arra a -gondolatra, hogy harminczhárom éjszakát már hiába virrasztott át s most -mégis az orra elől menekül a párducz, elhagyta hidegvére és okossága és -csupán csak a sötét körvonalaiban látott állattömegre rálőtt. Eltalálta -ugyan a fenevadat, de annak csak az első két lábán levő csülkét törte -össze golyója. A párducz nagyot orditva, a kecskére rogyott. - -Pár percznyi néma várakozás után Bonbonnel – megint a vadász-okosság -ellenére – megmozdult s erre a párducz két hátulsó ép lábán vonszolva -magát, rárohant, feldöntötte s minden védekezése daczára balkezét és -arczizmait összemarczangolta, a pofacsontot és egyik állkapczáját -fogaival összetörte, koponyáját is itt-amott összeharapdálta, mig végre -Bonbonnel által meglökve, a meredek sziklaoldalon nagy orditozás mellett -lezuhant. - -Bonbonnel kigyógyult iszonyu sebjeiből, de arczán és koponyáján örökre -megmaradtak a nagy csont-, izom- és bőrhegedések s arczvonásai is -lényegesen megváltoztak. Balkarja örökre béna maradt. - -Hosszu betegsége alatt Algirba szállitották, hol dr. Bodichon kezelte -szerencsével. Ez az orvos az én betegségem feletti tanácskozásban is -részt vett később, s Bonbonnel ennek utján tudta meg az én -meglövetésemet s jutottunk el egymás ismeretségébe.[11] - -Bonbonnel megszerezte magának a párducz koponyáját. - -Hajnal felé ugyanis az arabok fölkeresték őt s elvitték duárjukba, egy -Corso nevü gazdasági telepre, hol a legnagyobb gonddal s testvéri -szeretettel ápolták. Ő még később is, betegsége sulyos napjaiban is -dühbe jött arra a gondolatra, hogy a párduczczal szemben vigyázatlan -volt s azt nem ölhette meg. S naponként többször kérte és biztatta az -arabokat, hogy a párduczot nyomon kisérjék, minthogy összetört két első -lábával messze az nem mehetett. - -Nem is ment. - -Másnap az arabok s néhány franczia jól fölfegyverkezve s nagy, erős -vérebekkel megszaporodva, kimentek a küzdelem szinhelyére. Meg is -találták azt a helyet. Onnan leszálltak a hegyszakadék fenekére s ott -megtalálták a vérnyomokat s Bonbonnel köpönyegének kámzsáját. Ezt a -fenevad akkor szakitotta le, mikor Bonbonnel koponyáját utoljára befalta -és összeharapta. Itt a mélységben sok vére elfolyt, de a jelek azt is -kétségtelenné tették, hogy a párducz többször megkisérlette a -fölmenetelt a meredeken, hogy Bonbonnelt végkép megölje. De nem volt -képes, mert első lábait kapaszkodásra nem használhatta. - -Tovább nyomoztak. A vérnyomok messze be az erdőbe vezettek. Elől a -kutyák. Egyszerre azonban a kutyák elkezdettek vonitani s felborzolt -szőrrel, behuzott farkkal, rémülten futottak vissza. Ők szagról s talán -látásból is felismerték a vad közellétét. A franczia vadász urak sem -voltak bátrabbak, mint a kutyák s töltött puskáikat átadták az -araboknak, hogy ezek menjenek be a sürübe. De ők is megköszönték e -megbizatást s kijelentették, hogy Allah nem akarja, hogy a fenevadat a -mai napon keressék föl. A kutyák magukviselete is bizonyitja ezt. - -Bonbonnel azonban tovább biztatta az arabokat s ezek leskelődtek is a -párducz után. S megtudták, hogy ez egy vad-vizes nagy szakadékba -vánszorgott. Itt a vizben, bozótban nyomát vesztették és csak tizennégy -nap mulva jelentették a kecskeőrző arab gyerekek, hogy ők látták a -párduczot holtan s már rothadó állapotban. Bonbonnel pénzt igért nekik, -ha elhozzák fejét. El is hozták. - -Ő a fejet aztán kifőzette s a koponya- és állkapocscsontokat tisztára -kikészitette. Ez később Párisban is mindig ott volt iróasztalán. -Homlokára ráirta e két szót: memento mori. Barátai előtt a párduczfejet, -mint valami sisakot, föltátott szájjal rátette saját fejére, a fogakat -beleigazitotta a saját koponyáján behegedt sebekbe s igy mutatta meg az -életre-halálra való küzdelem egyik-másik pillanatát. - -Nekem is megmutatta többször is. - -Egy alkalommal én és Tibor öcsém mentettük meg az én öreg barátom -életét. De ez már nem vadászat közben volt. - -Egyik reggel egyáltalán nem volt kedvem kimenni vadászni. Tibor öcsém -Deuchmannal jókor kiment kis vadra s engem is hivtak. Nem akartam. -Fáradtnak éreztem-e magam, valami előérzet bántott-e, egyáltalán nem -volt kedvem, hanem e helyett bevonultam közös sátorunkba, leheveredtem s -nyugodtam és nyujtózkodtam. - -Bonbonnel sátora, mert ő is velünk volt, nem messze volt felütve. Vele -volt egy komornyikja, valami Blachair nevü franczia. Fekete, vad arczu -ficzkó, ugy negyven év körüli életkorú. - -A mint sátramban heverészek, egyszer csak hangokat hallok: - -– Megőrültél fiam? Mit akarsz? Miért akarsz te engem megölni? -Megbolondultál édes fiam, Blachair? - -Fölismertem: ezek Bonbonnel szavai. - -De e szavak közben vad, dühös, rikácsoló szavakat is hallottam, melyeket -azonban nem értettem. - -Fölkelek, kimegyek, hát csak látom ám, hogy Blachair egy éles, hegyes -késsel az öreg Bonbonnelt akarja megölni. Ennek nem volt puska keze -ügyében, egyébként pedig az erős, vad ficzkóval nem birhatott. - -Első pillanatban én is azt hittem, hogy ez az ember megőrült. Oda -ugrottam hozzá s hátulról elkaptam azt a kezét, melyben a kés volt. -Akkor pedig nekem fordult s velem kezdett viaskodni. Nem tudom, mi -történt volna, ha véletlenül segitség nem érkezik. - -Honnan, honnan nem, Tibor öcsém egyszer csak ott termett, mint a villám. -Kicsavarta a kést Blachair kezéből, azt eldobta s azután megfogta a -nyakánál fogva a gazembert s ugy vágta a földhöz, csak ugy nyekkent. -Akkor oda fordult hozzánk: - -– Most ne keveredjetek ti a dologba, majd én végzek magam. - -Oda állt Blachair elé, boxoló állásba helyezkedett, két kezét ökölre -szoritá: - -– No kutya, most gyere hát, én velem próbálkozzál. - -De bizony nem próbálkozott ő vele. Föltápászkodott a földről, szügyébe -vágta a fejét, Tibor öcsémnek szeme közé se mert nézni, elsompolygott, -félreállt. - -Akkor kérdeztük Bonbonnelt, hogy mi történt hát voltaképen? Hogy -eshetett az meg, hogy az ő hű Blachairje, ki vele annyi vadászati -kirándulásban vett részt s mindig hüségesen viselte magát, most őt meg -akarta ölni? - -Öreg barátunk védte a szolgát. Maga se érti az esetet. Bizonyosan -megőrült a ficzkó. Valószinüleg a forró nap nagyon megsütötte a fejét, a -vér a fejébe ment s ettől megbolondult. - -Minket nem nyugtatott meg ez a megoldás. - -Eszünkbe jutott, hogy ez az ember, mikor fecsegő kedvében volt, sokat -beszélt nekünk is, Abel komornyikomnak is utazásairól, de soha se -emlegetett más helyet, mint Toulont, Brestet és Cayennét. Elkezdtük őt -vallatni. - -Kisült, hogy nem is franczia, hanem arab. - -Kisült, hogy gályarab volt, a bagnóban volt sok éven át és csakis onnan -ismerte Toulont, Brestet és Cayennét. - -És kisült, hogy már két gyilkosságot is követett el. Megölt egy idegent, -mint ő mondotta, boszuból és megölte saját sógorát is, egy arabot, hogy -annak lovát, puskáját és burnuszát megkaparinthassa. - -Miként szabadult a gályarabságból: erre már nem igen voltunk kiváncsiak. -Belátta öreg barátunk is, hogy e romlott lelkü és veszedelmes embert el -kell bocsátania. A mi még az napon meg is történt. - -Megmondtuk neki, ha még szemünk elé mer kerülni: lelőjjük, mint a -kutyát. Nem is láttuk többé. - -Az a vidék, a hol ez történt, csak kis vadra volt jó vadászterület. Mi -azonban nagyobb vadra is vadászni akartunk. Vaddisznóra, párduczra, sőt -oroszlánra. - -Tovább vonultunk. Folytattuk utunkat az Atlász-hegység belső részeibe. -Behatoltunk a Laures nevü hegységekbe. - -Itt nagy és több napig tartó hóesés lepett meg bennünket. Az ördög -számitott erre. Nekem mindig azt mondták, az iskolában azt tanitották -is, hogy Áfrikában olyan nagy a hőség, hogy az ember majd elolvad, itt -meg a hó se akart elolvadni. - -Nem voltunk mi szibériai utra felkészülve. Bunda épen nem volt velünk. -Se füthető szoba, se kályha. Hanem volt egy-egy pokróczunk, közönséges -nyári vadászruhánk s becsületes szellős sátorunk, mely a szél és hideg -ellen nem sokkal ért többet, mint itthon Magyarországon a czigánysátor. - -Nekünk pedig se a sok nevelő, se a piarista professzorok soha se -tanitották a czigánymesterséget s bőrünk egyáltalán nem akart a téli -förgeteghez hozzá szokni. - -Kivált nem az enyém. Iszonyuan fáztunk s ébren is, alva is folyton -dideregtünk. Nappal még csak türhető volt, mert a tűz mellett tölthettük -az időt, de éjjel a sátorban csakugyan nem tüzelhettünk. Elmenekülni -azonban nem akartunk, de nem is lehetett volna hamarjában – hova. - -Végre is én irtóztató csuzt, rheumát kaptam, mely egész testemet agyon -gyötörte. Én csak tudom állni a testi fájdalmat, volt benne részem elég, -de ez a fájdalom kiállhatatlan volt. S legalább tizennégy napig tartott -a sulyosabb része. E tizennégy napon át vagy a sátorban feküdtem, vagy -kitettek a hóra a tűz mellé. - -Pedig vadászatunknak szép része volt ez az idő. Velünk volt Chassing is, -hires oroszlánvadász e hegységben. E derék vadásztársunkról, kinek élete -és boldogsága borzasztó véget ért, többet kell közölnöm. Most betegségem -kapcsán csak annyit jegyzek meg, hogy Tibor öcsém ennek társaságában -lőtt egy oroszlánt, de e nevezetes kirándulásban én részt nem vehettem. -Ez ok miatt e lövés részleteit nem is tudom hiven előadni. - -* * * - -_Jegyzet._ - -[Footnote 8: Hogy melyik Batthyányi volt ez: gróf Károlyi Gábor -jegyzeteiben nem találom. Ugy rémlik előttem, mintha azt mondta volna -beszélgetés közben, hogy gróf Batthyányi Iván volt, az 1806-ban elhalt -Lajos herczeg másodszülött fia s a még akkor élő Fülöp herczeg egyetlen -testvéröcscse. Ez csakugyan 1865-ben halt meg, nem sokára a leirt -találkozás után. Ha csakugyan ő volt: a lissaboni találkozás alkalmával -78 vagy 79 évesnek kellett lennie.] - -[Footnote 9: Gróf Károlyi Gábor, mikor e följegyzéseket előttem papirra -vetette, Czeglédnek volt országgyülési képviselője. Pártelnöke Bába -Molnár Samu, czeglédi tekintélyes birtokos s volt polgármester és -képviselő, minden őszszel egy hordó sajáttermésü czeglédi bort szokott -neki behozni, mely elég erős és izletes, de mindig zavaros szinü volt. A -»jó Ada« Horváth Ádám kecskeméti képviselő. Ezekre hivatkozik gróf -Károlyi Gábor.] - -[Footnote 10: Meg is fogom kisérteni, de majd csak ez utazási jegyzetek -gyüjteményes kiadásánál, a melyhez némi térképet is óhajtottam -mellékelni. Az »Egyetértés« tárcza-közléseinél ezt nem lehetett tennem. -A részletesebb kidolgozáshoz ugy hiszem kérhettem volna gróf Károlyi -Tibor emlékező tehetségének segitségét. Deuchmann ur egyébiránt csinált -is némi jegyzeteket, ugy emlékszem Gábor előadásából. A térkép e kötet -végén.] - -[Footnote 11: Gróf Károlyi Gábornál megvolt Bonbonnel aczélmetszetü -arczképe s voltak tőle levelei is. Arczkép és levelek hová lettek halála -után, nem tudom. E párduczkalandból kedélyes tréfát csináltam én derék -barátommal. Ő ugyanis Bonbonnel ezen kalandját gyakran elbeszélte -ismerőseinek. Nekem is. Én azonban emlékeztem, hogy e párduczkalandot a -»Hazai és Külföldi Vadászrajzok« czimü könyv, melyet 1863-ban Bérczy -Károly irt s Emich Gusztáv adott ki, részletesen közli. Könyvtáramban -megvan e könyv s én a közlést ujra elolvastam s természetesen a kaland -részleteit sokkal bővebben tudtam, mint maga gróf Károlyi Gábor. Mikor -aztán előttem ő ujra el akarta mondani, én közbeszóltam, hogy én ezt -jobban tudom. - -– Ha jobban tudod, mondd el. - -Elmondtam. Bámult, csodálkozott. - -– Honnan tudod, vajda, ezeket? - -– Tőled magadtól. - -Nem mondtam meg neki, honnan tudom s ő egész életében mindig emlegette, -hogy a mit én tőle tudok, sokkal jobban tudom, mint ő. Utóbb, ha el -akarta mesélni s én is jelen voltam a társaságban, csak felém fordult. - -– Te mondd el édes vajdám, te jobban tudod, mint én. - -Sokat nevetett e fölött társaságunk. - -Eötvös Károly.] - - - - -VADÁSZATOM AFRIKÁBAN. - -(Miként lőttem oroszlánt? – Chassaing. – Négy oroszlán jött rám. – -Chassaing barátom iszonyu sorsa. – Karthágó romjai. – Nem gyönyörködöm a -multban. – A kutyám oroszlánkalandja.) - -Ez a betegség engem nagyon megviselt. Mikor már lázaim és fájdalmaim -csillapodni kezdettek, én is, de társaim is sürgették, hogy valamerre -mozduljunk ki, hogy födél alá juthassanak s orvos is legyen -rendelkezésemre. Legközelebb volt hozzánk Batna, egyik jelentékenyebb -város a constantini tartományban, oda igyekeztünk. Engem felkötöttek egy -lóra s ugy hurczoltak oda. - -Itt felüdültem ugyan annyira, hogy a további vadászatokban és -utazásokban részt vehettem, de ettől az átkozott bajtól egészen sohase -tudtam megmenekülni s időnkint ujra meg ujra visszatért. Emlékszel édes -vajdám, mikor pár év előtt abban a bordaközi neuralgiában annyit -szenvedtem s mikor Bolfras[12] barátunk annyit vesződött velem, a -bordáimmal is, a lábaimmal is, melyek akkor is tele voltak rheumával. -Hát ezt a rheumát onnan hoztam a Laures[13] hegységből s épen harmincz -esztendeje hurczolom magammal, mint az adósságaimat. - -Elmondom most oroszlánlövésemet. - -A mint én tudom, az európai vadász urak az oroszlánvadászattal, mint -tourista kirándulással mi előttünk alig öt-hat év óta kezdtek -foglalkozni. Gerardnak, a leghiresebb oroszlánvadásznak tudósitásai -keltették föl a kiváncsiságot és a vágyat sok franczia, angol és orosz s -néhány német vadászban. Bonbonnel és Chassaing, s több más franczia -barátunk nem egy vadászkalandot közöltek velünk, sikereset is, gyászosat -is, komikusat is. - -Magyar vadász kevés járt ott mi előttünk. Gróf Forgách Károly négy-öt -évvel előbb járt ott, mint mi, de inkább sasokra, gazellákra, bivalyokra -vadászott. Gróf Széchenyi Béla és gróf Erdődy Gyula épen velünk egy -időben vadásztak s velük nagy, de kellemes meglepetésünkre épen Batnában -találkoztunk, mikor engem lóháton oda vittek. Látogatásuk, társalgásuk, -adomáik nekem a betegnek különösen jól estek. - -Az oroszlánvadászatnak nem egy módja van. - -Egyik módja az arabok régi szokása. - -Az arab sohase keresi föl az oroszlánt azért, hogy oroszlánt lőjjön. -Hanem mikor valamely oroszlán akár magánosan, akár családjával együtt -rászokik egy arab telepre s ott a tevét, juhot, kecskét, egyéb lábas -jószágot tömegesen rabolja és pusztitja: harmincz-negyven arab puskás -összebeszél, lesbe áll az oroszlán jól ismert utján s ha jön az -oroszlán, azt tömeges lövéssel addig lövi, mig agyon nem lövi. Ha jól -nem találják, az oroszlán közibük megy s egy-két arabot ő is levág vagy -csuffá tesz rendesen. - -Ezt a módot mi nem próbáltuk. - -A másik módja az, a melyet kezdetben Gerard követett, a ki magánosan -kereste fel éjjeli lesen az orszlánt s lövését mindig biztosnak -tartotta. - -Egyik módja az is, a melyet utóbb Gerard is követett, hogy a vadász vagy -a vadászok hajtókkal zavarják föl és keritik az oroszlánt, kivált ha az -nőstény s fiai vele vannak. A hajtás gyakran kutyákkal és trombitával -történik. A kutyát ugyan, akármennyi, kutyába se veszi az oroszlán s a -kutyák nem is mernek hozzá közel menni, de a trombitahangot ki nem állja -a fenevad s az elől lassu menésben meghátrál s akkor a kutyák tisztes -távolban s ugatva utána mennek, látszólag hajtják. - -Mi ehhez se folyamodtunk. Hanem lesből lőttünk. A lesnek is több módja -van. Engem Bonbonnel barátom vezetett. Összesen három vadászaton voltam -jelen, a hol oroszlánra lövés esett. Egyet én lőttem. - -Az araboktól biztosan kitudtuk az oroszlán ottlétét, járását, éjjeli -utját. Éjjeli utja közelében kiválasztottunk egy hatalmas -lantiszk-bokrot s abban készitettük el a leshelyet. - -Hogy a lantiszk micsoda fanem vagy facsalád s mi a tudományos neve, én -neked, édes vajdám, meg nem mondhatom. Cserjeszerü növése van, száz szál -nől egy bokorból olyan formán, mint nálunk a mogyoró vagy orgonafa; -minden szála ujjnyi vastag s roppant erős, szivós fa, mint nálunk a -somfa. Ennek a közepébe ugyan beugrani az oroszlán se képes. - -Tehát ennek a közepébe napközben fejszével vágtunk egy bejáró utat s -belül annyi helyet, a mennyi egy embernek ülésre szükséges volt. A -csalétkül használt rossz lovat a bokortól tíz lépésnyire kikötöttük, én -estennen beültem a bokor közepére s ébren, nyugodtan, mozdulatlanul -vártam az oroszlánt. Jó puska, biztos és hatalmas töltéssel a kezemben. - -Több éjen át vártam hiában, mig végre egy éjjel megérkezett az oroszlán. -Orditása már messziről hangzott időközönkint. - -Csakhogy nem egy jött, hanem négy. A him, a nőstény és két kölyök, de a -kölykek is oly nagyok már, mint a legnagyobb mészáros kutya. - -De mit csináljak én egymagam négy oroszlánnal? Azt nem mondhatom, hogy -nagyon féltem, de azért elhatároztam, ha ők engem nem bántanak: akkor én -sem bántom őket. Különben még éjszaka volt, a hold gyönyörüen sütött. -Menekülésről szó sem lehetett, mert akkor vagy az oroszlánok ölnek meg, -vagy a szégyen. Chassaing barátom szemeitől és szájától még jobban -féltem volna, mint az oroszlánoktól. Meg kell ugyanis jegyeznem, hogy -Chassaing is ott volt, de velem nem egy bokorban. - -Az oroszlánok vigan dudorászva jöttek felém és csak akkor hallatta a him -borzasztó morgását, mikor a lovat észrevette. Rögtön el is vált -családjától s lehajtott fejjel, elnyult testtel, orozva tett lassu -lépésekkel közelgett a ló felé, mely iszonyu nyugtalansággal és -rémülettel el akarta kötelékét szakgatni, hogy menekülhessen. Nem tudott -menekülni. - -Nagy távolságról ugrott az oroszlán neki a lónak, a mely ágaskodni -próbált. A másik szempillantásban a ló már hason feküdt s az oroszlán -irtóztató morgással marczangolta nyakát, szinte hallottam, a mint a ló -csontjai csikorogtak és töredeztek fogai alatt. Mondhatom, furcsa néhány -percz volt ez rám nézve. Ilyen szinpadi látványban kevés embernek volt -része. Majdnem megmeredtem a bámulattól s alig hiszem, hogyha az -oroszlán leugrik a lóról s gyorsan nekem ront: tudtam volna lőni. -Biztosan lőni épen nem. Bizonyos, hogy az első pillanatokban egészen -elfeledtem a másik három oroszlánt. Azok engem szépen fel is falhattak -volna hátul; szemem és fülem és minden idegem csak arra a halálos -küzdelemre ügyelt mereven. - -Hátha még időm lett volna arra gondolni, hogy most egyedül vagyok a vad -afrikai sivatagban, sötét éjszakában, fenevadak közelében, minden -segitség és minden menekülés nélkül! - -Végre néhány percznyi vonaglás után a ló nyeritése, hörgése és vonaglása -megszünt, oldalára fordult s lábait messze kinyujtotta s az oroszlán se -morgott tovább oly rémitőn. Nyilván észrevette, hogy a ló már kimult. El -is kezdett belőle nyugodtan falatozni. - -Ekkor jöttem én is magamhoz egészen. Idegeim feszültsége ekkor szünt meg -igazán s ekkor lettem megint vadász. Ekkor vettem észre a másik három -oroszlánt. - -De lehetetlen is lett volna észre nem vennem. Ezek a betyárok a ló és az -én bokrom közti szük térre egészen az orrom elé telepedtek s ott el is -kezdtek játszani. Szerencse, hogy nem volt velük kártya. Az anya leült s -nézte jó kedvvel öregjét, a mint az tépte a lovat. A két kölyök -keresztül ugrált rajta is, egymáson is, néha anyjuk játszó farkát -kapkodták el. Oly közel voltak hozzám, hogy a szó teljes értelmében -éreztem testük melegét. Szentül hiszem, hogy észrevettem, hogy a kölykek -néhányszor rám is néztek és észre is vettek, de mint könnyelmü ficzkók, -nem adtak rám semmit. A mit ugyan okosan tettek. - -Mikor a hím jóllakott, akkor a másik három oroszlán is oda ment a lóhoz -s körülszaglálta. De nem ettek belőle, fölkerekedett az egész család s -eltávozott. - -Ekkor én is kijöttem a bokorból és Chassaingnel beszéltem. Mentegetni -kezdtem magam, hogy nem lőttem. Azt hittem, a hires vadász előtt -mentségre van szükségem. - -– Jól tette ön, végzetes lehetett volna a lövés. Hanem bravo, fiatal -barátunk, ön tökéletesen megőrizte nyugalmát a négy oroszlán közelében. - -Az igaz. Akkor jutott magamnak is eszembe, mily tökéletes -mozdulatlanságban lehettem, hogy az egy lépésnyire mellettem üldögélő -nőoroszlán észre nem vett, noha az oroszlán hallása ugyancsak tökéletes. -De ma is kételkedem abban, hogy ez számitás és hősiesség volt nálam. -Inkább ösztön, azt hiszem. - -– Azonban foglaljuk el ismét helyünket, – ugymond Chassaing, – mert az -oroszlánok még visszajöhetnek. - -Nem sok kedvem volt hozzá, de engedelmeskedtem. Nekem elég volt ez -éjszakára ez a mulatság, de azért csak bemásztam eleven sövénysátoromba. -És csakugyan a himoroszlán másfél óra mulva visszajött. Talán csak inni -ment valahová, de magányosan jött vissza. - -Chassaing is az én bokromban volt ez alkalommal. - -Az oroszlán megállt a lónál s körül nézett. Velem épen szemközt állott, -nem egészen tiz lépésről. Mellének, szivének czéloztam s lőttem. A -következő pillanatban Chassaing is lőtt. Az oroszlán elesett. Keze-lába -alig mozgott egy szempillantásig. Meg volt halva. - -– Én sziven lőttem, – mondtam Chassaingnek. - -– Én homlokon, – felelte ő. - -Jó darabig várakoztunk még a bokorban ujra töltött s lövésre fogott -fegyverekkel. Az oroszlán végre is fene állat, magához jöhet egy -pillanatra még haldoklása közben is s az a pillanat is elég, hogy olyan -férgeket, mint hozzá képest mi vagyunk, agyon üssön. - -Azonban nem mozdult s mi hajnal felé nagy óvatosan kimásztunk s -lovainkhoz és a tanyára mentünk. - -Reggel kiküldtük embereinket s az oroszlánt a tanyára hozattuk. Szép -példány volt. Sziven is volt találva, fejen is. A szivlövés föltétlen -halálos volt s azért vita nélkül az én lövésemet találtuk diadalmasnak. -Bőrét kikészittettem s apámnak ajándékoztam. Szivesen vette. - -E bőr még 1887-ben meg volt a palotában, azt hiszem, most is meg van. - -Batnában, mikor már felüdültem, egy szép családi jelenetnek is tanuja -voltam. Ámbár igazán habozok, hogy ez Batnában történt-e? - -Chassaing ez időben állandóan Batnában lakott. Vele volt szép ifju neje -is. Neje szült, egészséges szép fiut hozott világra s a keresztelés -ünnepélyességgel történt. Öreg barátom Bonbonnel volt a keresztapa s én -is, mint barátilag meghivott és szivesen látott vendég, ott voltam. - -Minő boldog család volt ez s minő vége lett e kedves családnak! - -Az arabok és kabylok engesztelhetlenül gyülölték a francziákat, mint -durva, kegyetlen és kapzsi hóditókat s minden alkalommal föllázadtak s -egy csomó francziát kiraboltak s agyonvertek. Mikor mi ott voltunk: -akkor épen békesség volt s nekünk nem kellett félni. De az előző évben -1863-ban és 1864-ben is azon a vidéken, a hol jártunk, lázadás volt. Mi -ugyan már nem voltunk akkor Algirban, de 1865-ben, alig ment onnan haza -Napoleon császár a látogatásból, az arabok megint előtörtek a -pusztaságból s egy hires főnökük: Szi-Hamed Ben-Hamza ugyancsak -lazsnakolta a francziákat. Csaknem minden második, harmadik évben kitört -a lázadás. Ily alkalommal a magányosan élő francziákat mindig halál -fenyegette. - -Chassaing barátunk nem félt az araboktól. Pedig Bonbonnel -figyelmeztette. De ő annyi oroszlánt és párduczot lőtt, annyi arab -vagyont megmentett a ragadozóktól, hogy szentül számithatott arra, hogy -őt az arabok szeretik és tisztelik, érte rajonganak s őt se nem bántják, -se bántani nem engedik. - -Mit ért e bizalom? - -Egy fölkelésnél egy kabyl főnök kezébe került. A főnök egész családjával -együtt – feleségből és kis gyerekből állt a család – elfogta őt s -táborába hurczolta. S most olyan jelenet következett, a minőt csak ember -képes, vad állat nem képes előidézni. - -Chassaingt egy fához kötötték. Nejét előtte mezitelenre vetkőztették s -erőszakkal addig becstelenitették, mig meg nem halt. Kis fiát elevenen -megnyuzták szeme láttára. Természetesen az is meghalt. S mikor mindez -megtörtént: akkor kötelékeit feloldozták s őt a legközelebbi franczia -telepre vitték. - -Chassaing megőrült. Mint őrültet a marseillei őrültek házában helyezték -el s ott meg is halt. A gondviselés megmentette őt attól, hogy a -hihetetlen jelenetre öntudattal visszaemlékezhessék. - -– – Batnából mi még egy utat és vadászkirándulást tettünk Biskarába.[14] -A L’Aures hegység nyugati kiágazatait még egyszer megjártuk s a biskarai -helyőrség némely tisztjével jól mulattunk. Érdekes város ez a közel -fekvő oázisokkal. Itt már a kis Sahara sivatag van s ezt itt-ott meg is -jártuk, ha már a nagy Saharát meg nem nézhettük. Egyébiránt ez is csak -olyan, mint a nagy, csak kisebb. - -Innen Constantinba és azután Bonába mentünk s itt hajóra szálltunk, hogy -Tunisba vitorlázzunk. Tengeri utunkról nincs mit megjegyeznem. - -Tunisban néhány napot töltöttünk el. Itt már ujságokat is kaptunk -Franczia- és Olaszországból. Nem tegnapiakat ugyan, de mégis csak -ujságokat. Az angol s kivált a franczia konzulátusnál könnyen szert -tettünk ujabb ismeretségre. Az a néhány nap igen jól telt el. - -Megnéztük Karthágó romjait is. Mi nem sirtunk, mint Marius, e romok -fölött, nekem inkább nevető kedvem támadt. Talán okom is volt rá. - -Nemcsak uj keletü franczia ismerőseink, de Deuchmann barátunk is -fontosnak tartotta, hogy a romokat megszemléljük. Kérdezősködtem, hol -vannak azok a romok. Azt mondták, részint Tunisban, részint egy nem -messze levő faluban, a melynek neve Szidi-Bu-Szaid. No isten neki, -keressük meg hát. Deuchmann valami könyvet szerzett, a melyben le -volnának irva ezek a romok. - -Rossz, rongyos düledező viskót ugyan a város hátulsó részeiben eleget -találtunk; zsidó, arab, berber koldust is eleget láttunk a viskók körül, -de se Hannibálnak se Scipionak semmi nyomára nem akadtunk. - -El-kimentünk Szidi-Bu-Szaidba is. Ez már igazán rongyos fészek volt. Itt -már arab vezetők is ajánlkoztak megmutatni a régi Karthágót. Itt-ott -látszott a harasztban olyan régi faltörmelék-féle, mint egy régi-régi -tégla-égetőnek a nyoma, mikor azt már a fű és csalit benőtte. Ásatásból -eredő árok és gödör azonban sok volt, mert valami angol tudósok csak pár -évvel előbb is sok ásatást végeztek. - -Bizony nem állhattam én meg a nevetést, mikor nekünk holmi hitvány -cserepekről azt mondták: ez még Hamilkár idejéből, ez meg már Hannibal -vagy Massinissa idejéből való; – ezt az épületet Julius Caesar -emeltette, a másikat Geiserich vandal király vagy a vak Belizár döntötte -romba. Voltaképen pedig se épület, se rom, se oszloptöredék sehol, csak -felturkált törmelék, tele avarral, skorpióval és futkározó gyíkkal. Egy -gyorsan czikázó nagy szürkevörös gyikot leütöttem pálczámmal, elszédült -egy pillanatra s fölvettem kezembe. De magához jött gyorsan, kegyetlenül -megharapta ujjamat s kiugrott kezemből. Alig tudtam a vérzést -elállitani. - -Én elhiszem, hogy tanult és gyakorlott szakemberek még ily helyeken is -becses és tanulságos dolgot tudnak találni, de mi bizony nem tudtunk. -Nem is hoztam én Karthágó romjairól emlékül se cserepet, se aszu füvet -vagy virágot. Hanem a helyett irtam egy pár sort Bonbonnelnek, kitől, -majdnem elfeledtem mondani, azzal a szivélyes és kölcsönös igérettel -váltunk és bucsuztunk el, hogy Párisban találkozni fogunk s -barátságunkat tovább ápoljuk. - -Én nem is értem egészen, mi az a multért való rajongás? Mi különösen -ott, a hol a messze multnak plasztikai emlékei, képek, szobrok, -épületromok, edények, fegyverek, ezer éves iratok nincsenek szemünk -előtt? Kairó körül a piramisoknál s Balbek omladékai közt én is -elbámultam, engem is megrohant valami érzés, a mit a multak iránt való -kegyeletnek szoktak nevezni, de én bizonyosan tudom, hogy ez is más -érzés volt. Az óriási épületek és szobrok művészi összhangja által -keltett megnevezhetlen érzés volt ez, mely meglepi az embert. -Olaszországban például nem egy óriási műbecsü épületnél s meglepi itt -Budapesten is a lánczhid oszlopainak szemléleténél. - -Karthágó helyét nekem hiába mutogatták, ott nem lepett meg semmi. - -Azt még értem, ha az ember édes vagy bus kegyeletet táplál szivében azok -iránt, a kiket szeret s a kik már rég elmultak. Szegény kis Endre -fiamtól minden kis emlék szivemhez van nőve. Az apámra, anyámra -emlékeztető tárgyakat is szives érzéssel látom. Ámbár az apámtól nincsen -egyebem, mint egy házi sapkám, melyet egy komornyik lopott el a számomra -s adott át, mikor apám örökségéből kidobtak. De ennek történetét később -mondom el, ha ugyan el nem felejtem, mikor rá kerül a sor. - -Gyerek koromban, Szatmár vármegyében papok, bejárók sokszor emlegették -talán hizelgésképen is előttem, hogy a mi családunk milyen régi, milyen -hatalmas, mily vér szerint való rokonságban van sok európai uralkodó -családdal, királyokkal, császárokkal. Valami különös hatást ez se tett -rám. - -Igaz-e, nem igaz-e az ősöknek e gazdag és hatalmas sorozata: én bizony -ezt soha nem buvároltam, nem is tudom, de nem is vagyok rá kiváncsi. - -Testvéreim, kivált Pista öcsém, gyakran emlitették, hogy mi például a -Koburg herczegekkel s ezek által a belga, portugalli, angol sőt Habsburg -uralkodó családok némely sarjadékával is atyafiságban vagyunk. - -Egyszer valami nagy vita után kiváncsi lettem erre az atyafiságra s -kisült, hogy az én déd-ükanyám Barkóczy Krisztina, az én dédős apámnak, -a hires kurucz generálisnak felesége Koháry Judit leánya, a ki pedig -testvérje volt Koháry Györgynek, Koburg Fülöp herczeg anyai ősapjának. - -Már most miféle atyafiság ez? Ügyvéd legyen a javából, a ki ezt meg -tudja mondani. - -A közös ős Koháry Farkas gróf. Ennek én leány ágon második dédősunokája -vagyok, a bolgár fejedelem Koburg Ferdinánd pedig harmadik dédősunokája. -Én tehát a bolgár fejedelemnek második dédősnagybátyja volnék, ha -volnék. Az volnék akkor, ha az ősök és ükök sorába valahol valami -véletlen asszonyi tévedés nem történt. - -De hát nem történt. Nos, hát akkor is min alapszik az atyafiság? - -Papiroson. A melyet se nem érzek, se nem értek, s a melyről a Koburgok -se tudnak semmit. S arra, hogy én harmadik vagy második dédősnagybátyjuk -vagyok, bizonyára ők se büszkébbek, mint én, s hasznuk és gyönyörüségük -nekik sincs több benne, mint nekem. - -Mit ér az a vérrokonság, a melyet csak az ügyvédek tudnak nagy nehezen -kikeresni, s a melyről a vérrokonoknak sejtelmük sincs? - -Az ily rokonság kegyeletet nem szülhet s a multért való rajongást meg -nem teremtheti. Pedig ebben még az egyéni hiuság nyerhet némi -kielégitést, a mit Karthágó romjaiban ugyan sehogy se nyerhet. - -Szóval: a hideg, rideg tudomány dolga az a rajongás. - -Más dolog az, ha nekünk lettek volna puszta váraink, szirtek tetején -mohos és hatalmas omladékok, őseink dicső halálának, honvédő -hőstetteinek szinterei. Ha élne még Hunyady, Zrinyi, Dobó-ivadék: büszke -lélekkel, forró kegyelettel nézhetné Nándor-Fehérvár, Szigetvár és Eger -düledező falait s ha egy tört buzogányt találna a romok között: -eltehetné azt családi emlékei közé. - -De az én őseim okos emberek voltak. Nem ott foglaltak birtokot, a hol a -szikla terem, hanem ott, a hol a buza terem. S ha gyönyörködtek a -holdnak méla fényén: nem ott gyönyörködtek, a hol az a romba dölt ősi -várak falnyilásain kandikál át, hanem ott, a hol kérődző gulyákra, ébren -alvó ménesekre s tüsszögő juhnyájakra hinti szelid fényét. - -Talán csak egyetlen félig puszta, félig eleven vár van a mi családunk -birtokában. Ez az ecsedi vár, a Báthoryak egykori hires fészke, az -ecsedi lápok szunyog tanyája. De engem oda gyerek koromban nem vittek -el, magam jószántából pedig el nem mentem. Hol fejlődött volna tehát ki -bennem a multért való rajongás? - -Tunisból Szicziliába hajóztunk s Marsalában kötöttünk ki. Palermoban pár -napot töltöttünk s igen jól mulattunk. Messinából az Ethnára tettünk -kirándulást. - -Ez az öreg hegy, azt mondták, ritkán szokott háborogni, de épen akkor -nagy kitörése volt. Épen jó okunk volt tehát, hogy megmásszuk öszvéren -is, gyalog is, a hogy lehet. Hogy tüzet okádott volna: azt mi nem -láttuk. Nem láttunk folyó lávát se. Hanem valami belső morgást csakugyan -hallottunk, mint mikor a vasuti vonat valami vashidon megy át. Azután a -föld is mozgott alattunk s én, ha leültem, csaknem ugy éreztem a föld -mozgását vagyis inkább reszketését, mint mikor egyenes, jó uton, robogó -hintóban ül az ember. Tibor öcsém is, de magam is nem egy rossz élczet -röppentettünk föl a magunk mulatságára az ilyen gyenge tűzokádás ellen. -Füstje, az igaz, volt elég, éjjel is, nappal is. - -Messinából indultunk egyiptomi utunkra. A hajó neve, mely átszállitott -bennünket, »Moeris« volt. E hajón, mig Alexandriába ért velünk, fölötte -érdekes és mulatságos ismerkedésekbe bonyolódtunk. Mielőtt azonban -ezeket elbeszélném, Medor kutyámnak egyik kalandját el kell mondanom. - -Jó kutya volt, nagyon szerettem. Francziaországból vittem magammal -afrikai utamra. Vizsla volt, de volt talán valamelyes kopó vér is benne. - -Egyik oroszlánnak meglövésekor ő is ott volt. Az oroszlán feküdt már, -fölkelni nem tudott s utolsó végvonaglásaiban volt. Medor oda ment hozzá -szaglászni. A haldokló oroszlán nyitott szeme észrevette, egyik első -lábát megmozditotta s oda ütött vele a kutya farára. A kutya -természetesen összeesett, aztán orditva elhenteredett onnan, de a farán -azért kegyetlen szaggatásokat okozott az oroszlán tenyere. - -Gyógyitottuk aztán Medort és pedig sikerrel. Ugy látszott, egészen -elfelejtette esetét. - -A »Moeris« hajó födélzetén, a kapitányi pad feljáró lépcsőjénél egy ülő -oroszlán-szobor volt diszül csaknem életnagyságban felállitva. A mint -belépünk a hajóra, Medor meglátja a szobrot. Uczczu neki, elsikoltja -magát s behuzott farkkal menekül a hajó orrára s bujik a málhák, kötelek -közé. - -Alig tudtuk megnyugtatni, de azért az egész uton gondosan elkerülte azt -a szobrot. Átkozottul hasonlitott szerinte ahhoz a haldokló oroszlánhoz, -mely őt ugy megcsufolta. - -* * * - -_Jegyzet._ - -[Footnote 12: Gróf Károlyi Gábornak különös kedvtelése volt ahhoz, hogy -tréfás neveket adjon barátainak. Ő nevezte el a parlamentben az ifjabb -Andrássy grófokat, Tiszákat és Pulszkyakat, Bismark és Gladstone fiai -után Herberteknek. Apjának és Gyula bátyjának főtitkárját s az uradalmak -főügyészét Körmendy Imrét Bismarcknak hivta. Házi orvosa dr. Reiner Ede -kitünő fiatal orvos volt, nekem is házi orvosom s minthogy naponként -velem volt s én voltam a »vajda«, tehát dr. Reiner Edét elnevezte -Bolfrasnak, dévaj analogiájaként annak, hogy ő felsége állandó -főhadsegédje: Bolfras tábornok.] - -[Footnote 13: Gróf Károlyi Gábor e hegységet Laures hegységnek nevezi. -Én meghagyom e nevet közléseimben, noha a helyes elnevezés Djebel-Aures. -Az arab Oreznek ejti ki s azt hiszem a Dzsebel szó hegységet jelent, -mert van Dzsebel-Szi-Abiz, Dzsebel-Bu-Fua, Dzsebel-Bucat-Chama stb. A -Djebel-Aures egyike az Atlasz legnagyobb hegységeinek, Batnától délre és -Biskrától keletre az északi szélesség 35-ik s a keleti hosszuság 6-ik -vonalában.] - -[Footnote 14: E város Biskra nevet visel Algir födrajzában. - -Eötvös Károly.] - - - - -EGYIPTOMBAN. - -(Gerard ur, a szent. – A spanyol bankár. – Elfogy a pénzünk. – Az első -lófuttatás a Nilus partján. – A piramisok. – A szfinksz.) - -Mi e hajóval egyelőre Alexandriába akartunk jutni, de e hajó a -szentföldre is ment s Francziaországból hozott utazókat. - -Hozott egy nagy csapat zarándokot is. A zarándokok vezetője volt egyik -érdekesebb uj ismeretségünk. - -Ez Gerard ur volt. De nem az, a ki az oroszlánokat és egyéb vadállatokat -lövöldözi, hanem a másik, a ki a vakbuzgó embereket és asszonyokat -fogdozza. Amaz a maga életével játszik, ez pedig mások üdvösségével, no -meg erszényével játszik. - -Ez a Gerard ur fedezte fel ugyanis azt a jámbor leányt, a kinek a szűz -Mária elevenen megjelent. Az a szűz Mária, a kit a hiszékeny franczia -közönség »Notre Dame de la Salett«-nek nevezett. Ezren meg ezren hittek -az ábrándos lánynak, a kit nevezetes látomása után Gerard gondozott. Ez -a jó ur szép hasznot látott ebből a szent üzletből. - -Most is bucsujárást rendezett a szentföldre s e czélból egy -zarándoktársaságot állitott össze. Ő volt a társaság ügynöke, vezetője, -gazdája és a mi fő: pénztárnoka. Pár száz főből állott a társaság. -Férfiak, nők vegyesen. Voltak köztük fiatal és csinos nők is. Elég -mulatságos társaság lehetett, noha az imádkozáshoz és olvasó-pörgetéshez -nagy kedve volt. Volt köztük pap is egy-kettő. Gerardnak rendszeres -utiterve volt; mindenféle ajánló levéllel is el volt látva a jeruzsálemi -főpapokhoz, zárdafőnökökhöz és kegyes szállóhelyekhez. Azt mondta, hogy -ő a pápának is különös kegyencze, mutatott is Rómából holmi ákom-bákom -irásokat. - -Hogy ez a tisztelt ur, ez a Gerard akár kegyes hivő, akár csak vakbuzgó -is lett volna: én el nem tudtam hinni. Ha vagy egyik, vagy másik: akkor -nem csinál üzletet se kegyes hitéből, se vakbuzgóságából. Üzletet pedig -csinált, tehát képmutató volt. - -Bucsujáró serege azonban kegyes hivőkből és vakbuzgókból állott. Ez -bizonyos. Nagy áldozattal, sok költséggel, nagy időpazarlással s -tömérdek fáradalommal nem mentek volna Jeruzsálembe, ha nincs bennük -hit. - -De mi hát az a vakbuzgóság? - -Hogy szűz Mária annak a hajadon leányzónak meg nem jelent, az már csak -olyan bizonyos, mint, a hogy mondani szokták, a szentirás. Hogy Gerard -ur nem is hitte egy pillanatig se szűz Mária megjelenését: erről ne is -beszéljünk. - -De utitársai hitték. Ha nem hitték volna: Gerard urat nem követik, mert -akkor neki se hisznek. - -Ki magyarázza meg ezt a hitet? - -Ha egy ember látást lát: azt értjük. Különösen értjük, ha fiatal koru, -ideges, beteges, gyönge szűznek van látása. Gyöngesége akkora, hogy -elméje belebetegszik. A beteg elmét naponként látjuk öregnél, fiatalnál. -Értjük tehát az elme betegségét, mert tüneteit száz alakban látjuk. - -De hogy együtt, egy helyen, egy időben sok embernek, egész tömegnek -legyen ugynevezett hitbeli látása: ez a csodálatos. Pedig van. Száz -példa bizonyitja. - -Ez az elmék tömeges megbetegedése. Talán ragadós is ez a betegség, mint -a nátha vagy mint a hagymáz. - -Ezt fejtsék meg a tudósok. - -Mikor Párisban laktam: megismerkedtem a hires Pasteur professzorral. Már -akkor száz meg száz ebet felbonczolt s a veszettséget tökéletesen -ismerte. Lépfene, tyukkolera s egyéb efféle nyavalya rég nem volt már -titok ő előtte. - -Egyszer elbeszéltem neki jeruzsálemi utamat s akkor rákerült a sor arra -a betegségre is, melyet vakbuzgóságnak nevezünk. Érdekes, a hogy -nyilatkozott. - -– A hivő lélek – ugymond – a hivés állapotában nem beteg lélek. Semmi -jogunk és semmi okunk a kegyes lélek hivő állapotát betegségnek -tekinteni. Sok ezer év óta él a hit különféle népek és különféle -egyházak természete és tanitása szerint, más meg más tartalommal, de a -hitnek természete minden alakban s minden változó tartalom mellett -ugyanaz. S a hit mellett nagy, szép, okos műveket végeztek sok ezer év -óta egyesek is, nemzetek is. De néha a hit a vakbuzgóság, sőt majdnem az -őrjöngés alakjában mutatkozik. Időnként és helyenként ily alakban -ragadja meg a tömegeket s vidékről-vidékre s népről-népre látszik -terjedni. A történet kétségtelenül bizonyitja ezt. Nem egyszer tünődtem -e fölött. Ezt egészséges lelkiállapotnak tekinteni nem lehet. Ez a -gondolkozástól függ, a gondolkozás az agytól, az agy betegségének pedig -elvégre fizikai okai vannak. Én nem tartom lehetetlennek, hogy egykor, -ha tudományunk mélyebb és biztosabb lesz, az ilyen vakbuzgóság okaira is -rájövünk. - -Nagy vita lett ebből. Komoly és pajkos vita. Az én felületességem, -mindenki elgondolhatja, engem a kérdés pajkos felfogására inditott. -Kivált a mikor visszaemlékeztem arra a seregre s annak miveleteire, -melyet Gerard ur vezetett Jeruzsálembe. - -Minket is meg akart nyerni társasága számára és az egész uton rábeszélni -törekedett együtt is, egyenként is bennünket, hogy álljunk a bucsujárók -közé. Kényelemmel, üdvösséggel, bűnbocsánattal és a rablók közt a -franczia császár tekintélyének védelmével biztatott. - -– Hiszen mi nem vagyunk francziák, – mondám, – hanem magyarok. - -– Ez nagy baj, – ugymond, – de ő még a magyarok számára is tud égi -malasztot szerezni. - -Fölingerelt e bolond beszéd s gunyolódva mondám neki: - -– De nekem kutyám is van és káromkodni is szoktam. - -– Az nem baj, uram, majd közbenjárok a gyóntató atyánál. - -Láttam, hogy ennek a jó urnak csak nevünk és pénzünk kell. Nem álltunk -kötélnek. - -No hiszen jól jártunk volna mi itthon, ha valamikor kitudódik, hogy mi -szent zarándoklást végeztünk Jeruzsálem környékén. Mezitláb, -szőrkötéllel, olvasóval, böjtölve és imádkozva. Minden becsületünk oda -lett volna itthon a mi társaságunkban, kivált az akkori felfogás -szerint. - -Lefülelte azonban egy öreg spanyol barátunkat. A kivel igazán csak -később barátkoztunk meg, noha a »Moeris«-en lettünk ismerősök. - -Ez öreg barátunk spanyol volt. Bankár Barcellónában és sokat -uzsoráskodhatott, hogy vénségére kegyes életre adta magát. Neve Vidal -Guadrez s mint később a szentföldön meggyőződtünk róla, kedélyes, -művelt, jóravaló öreg ur s nem is uzsorás. Ő is a szentföldre ment -buzgólkodni s neki addig-addig beszélt Gerard, mig csakugyan beállott -társaságába. Még nekünk is dicsekedett, milyen szerencse, hogy Gerarddal -találkozott. Mennyivel olcsóbban, kényelmesebben s az utonálló rablók -ellen mennyivel biztosabban s kellemesebben teszi meg majd a hosszu -utat. - -No csak várj öreg spanyol bankár! Mi az ő szavára se hajoltunk s e miatt -ugyan okos emberek lettünk mi később az ő szemében. - -Alexandriában mi kiszálltunk s a hajótól és szenteskedő társaságtól -elváltunk. Nem is gondoltunk arra, hogy velük valaha az életben -találkozzunk. - -Ez egyiptomi nagy kikötővárosban csakhamar átengedtük magunkat a -kényelemnek és vidám szórakozásnak. Gondtalan életünk azonban néhány nap -alatt elborult annál az egyszerü oknál fogva, hogy pénzünk nem érkezett. - -Mi még Algirból intézkedtünk pénz iránt s megjelöltük azt az időt, a -mikor Alexandriába érünk. Oda is értünk alig pár napi késedelemmel, de -pénzünk nem ért oda. - -Volt ugyan még akkor, mikor kikötöttünk, néhány száz frankunk, csakhogy -egyikünknek se jutott eszébe takarékoskodni addig, mig pénzünk meg nem -érkezik. Elköltöttük mi minden nap a szokott összeget. Hiszen holnap -majd csak megjön a pénz, ha van esze. - -De hát a mi pénzünknek nem volt esze. Fölosztottuk aztán magunk közt a -postára járást. Minden reggel, délben, este egyikünk a postára ment -zaklatolódni, de hiába. Táviratoztunk is erre-amarra, az is hiába volt. -A merre táviratoztunk: arra rendesen meg volt szakitva az összeköttetés. - -Végre utolsó ötven frankosunkat váltottuk fel. Ez már komoly dolog volt. - -Deuchmannak volt ugyan hitellevele vagy utalványa, de ez Kairóra vagy -Bairuthra szólt, itt nem adtak rá egy fillért. - -Mit volt tenni, nyakunkba vettük a várost, hátha valami ismerősre -akadunk. - -Én voltam szerencsés. Volt a piaristáknál egy tanulótársam, Finale, -Fialla vagy Finály nevü. Valami Hugó, Brúnó vagy mi volt a keresztneve. -Budapesti orvosnak volt a fia. Később megnősült, gazdag lányt vett el, a -lánynak volt sok milliós nagybátyja, ez a nagybátyja folyton pénzelte a -lányt is, férjét is, végre a férj Párisban telepedett meg, ott nyitott -bankházat s ma is gazdag, ha még meg nem bukott s ma is él, ha még meg -nem halt. Házasságáról sok mindenféle ostobaságot beszéltek. Nos hát ez -a tanulótársam az 1860-as évtized elején Alexandriába került s egy -előkelő angol bankháznál volt alkalmazva. Ezt valahogy felfedeztem s -közöltem vele fenakadásunkat. - -Rögtön ment főnökéhez s ajánlott ennek, hogy ideiglen adjon hitelt. - -A bankár elkérdezte: kik vagyunk, hányan vagyunk, hová valók vagyunk, mi -az utazási czélunk, meddig maradunk Alexandriában, mért fogyott el -pénzünk. Megfeleltem röviden s már-már hajlandó volt tárczáját kinyitni, -mikor azt kérdezte Finálytól: - -– Mennyire becsüli Ön a nemes grófok családi vagyonát? - -– Negyven-ötven millióra. - -Persze bolondságot mondott az én Finály barátom. A mi kitünt nyomban, -mert a bankár azonnal becsapta tárczáját s hidegen kijelentette, hogy -kölcsönt nem adhat, előbb majd Londonon át tudakozódik utánunk, egy hó -mulva keressem föl. - -– Akkor csak üljön ön a pénzére, nem egy hónap mulva kell nekem, hanem -ma vagy holnap. - -Némi gondolkodás után kérdezte: miféle igazoló papirjaim vannak? - -Mutattam neki párisi, madridi és algiri barátaink leveleit, -látogatójegyeit s ezek közt Mac-Mahonét is. Nem adott rá semmit. - -De mutattam neki Buchanan látogatójegyét is. Ez az ur az amerikai -szövetséges államok elnökének volt testvére, vele együtt utaztunk -Marseilléből Algirba s bizalmas ismeretség fejlett ki köztünk. Ennek -jegyére megadta magát az angol s adott elegendő pénzt. - -Kérdeztem azután, miért zárkózott el előlünk, mikor Finály megmondta -családi vagyonunk értékét. - -– Hjah tisztelt gróf ur, negyven-ötven milliós vagyonu ember nem szokott -pénz dolgában fenakadni. Ez a szám gyanut költött bennem. - -Pár nap mulva visszavittem a kölcsönpénzt, melyről azonban utólag meg -kell még jegyeznem, hogy az angol ezt mégse a mi szakállunkra, hanem -Deuchmann hitellevelére kölcsönözte. - -Épen Alexandriában létünk alatt tartotta a Khedive az első lófuttatást. -Kimentünk oda mi is. - -Maga a futtatás nem igen érdekelt bennünket; hanem igen is a közönség. - -A Khedive vendége volt az egész közönség. Nagy sátorok voltak felállitva -nagy számban s ezek alatt fagylaltot, czitromlevet, szorbetet, -süteményeket tálaltak a közönség számára ingyen. No hiszen azt a -tolakodást kellett látni, azt a huzalkodást, kiabálást, a mi itt az oda -tóduló éhes tömegnél bekövetkezett. - -Kavaszok, olyan rendőrfélék őrizték az asztalokat s vigyáztak a rendre. -Minthogy pedig személyválogatás nélkül ingyenes volt az élvezet: a -kavaszok azt gondolták, először nekik kell jóllakni. Nekifeküdtek tehát -a fagylaltnak, ennek az ismeretlen édességnek s puszta kezükkel két -marokra fogva tömték magukba, mint a disznók. - -Azután eresztették csak oda a tömeget. - -Hogy az alexandriai alsórendü nép miféle fajzat: azt megmondani nem -lehet. Török, arab, zsidó, berber, olasz, görög, franczia, máltai -egymásba keveredve, olyan furcsa nyelven beszél, a melyet se franczia, -se olasz, se arab meg nem ért. A nyelvük is valami keverék, az erkölcsük -se különb. - -Előbb megettek, megittak mindent. Azután burnusz alá, kaftán alá, -salavári zsebbe rakták a tálczákat, tányérokat, csészéket, poharakat -halom számra. Egy máltai különösen annyit rakott zsebre, hogy azt már a -kavaszok is megsokalták s elvitték a biró elé. Elég kalóz képe volt -hozzá, hogy elzárják. - -Nem tudom, vannak-e még lófuttatások Alexandriában. Azt se tudom, ha -vannak, a Khedive rendezi-e? Azt azonban szentül hiszem, hogy a közönség -ingyen ellátása régen elmaradt. - -A lófuttatás bevégeztével Kairóba mentünk fel a Niluson. Nagyon kellemes -szállónk volt a Hôtel de Nil czimü vendéglőben. Gyönyörü árnyékos udvara -és kertje volt. Kirándulásokat tettünk innen mindenfelé. Kirándulásaink -közt legérdekesebb volt az, a mikor a nagy piramisokat és az -Ápisz-sirokat néztük meg. Mindezen emlékeket nem beszélem el. Százszor -jobban le vannak azok irva, mint én azt el tudnám beszélni. A legnagyobb -piramisra mi is felmásztunk s a mászkálásban igazán elfáradtunk. A minek -egyik oka volt a nagy hőség is. - -Hanem, hogy a piramis belsejét miként látogattuk meg, azt mégis el kell -mondanom. Medor kutyám itt okosabbnak látszott, mint mi vagyunk. - -Szamarakon mentünk ki Kairóból a piramisokhoz. Elől a vezetők, utánuk mi -ketten Tibor öcsémmel, utánunk Medor kutyám, leghátul Deuchmann, a ki e -napon különösen kedvetlen, ideges és ingerült volt. Szemei kidülledtek s -ugy nézett, mint a vasvilla. Különben igen jó fiu volt. - -Társaságunkat körülrajozta a baksiskérő arab koldusok serege. Mi pedig, -hogy tréfát csináljunk, minden kéregetőt Deuchmann nyakára zuditottunk, -azt mondván a kéregetőknek, hogy ő a bej, ő az uraság. Majd lehuzták -szegényt a szamaráról. Adott is nekik valamit, de szidta, kergette is -őket minden módon. Magánkivül volt dühében mikor a piramishoz értünk. - -A piramisra fel kell menni egy kissé s ott az oldalán nyilik a belsejébe -vezető akna vagy csatorna. Ez rézsút lefelé meredeken vezet le a belső -barlangba. A csatorna nem oly magas, hogy állni lehessen benne. Csak -ülve csuszhatunk lefelé. Feneke oly sima, oly sikos, mint a csiszolt -márvány a sok csuszkálástól, melyet sok idő óta az utazók itt -gyakorolnak. Sötét is meglehetősen. Itt kellett nekünk is ülve -leszánkáznunk. - -Elől ment a vezető arab, utána Tibor öcsém. Azután megint arab s utána -én. Mögöttem Medor kutyám s megint egy arab. Legvégül Deuchmann. - -Alig kezdjük meg Tiborral és arabjainkkal a szánkázást: irtózatos por -támadt. Előttünk néhány napig nem járhatott ott senki s a szél az alatt -finom porral befutta a csatornát. Alig tudtunk lélekzetet venni a szük -csatornában s az iszonyu porban. Csak ugy czikákoltunk. - -De mi azért kiálltuk, hiuságunk nem engedte a visszavonulást. - -Medor kutyámat azonban semmi hiuság nem bántotta. Ő bizonyára azzal is -tisztában volt, hogy ő egyiptomi utazásáról emlékiratot nem készit. -Egyáltalán nem látta be, miért kelljen neki e bolond uton végig menni. A -hátulsó részén való szánkázásnak meg semmiképen se volt barátja. Elég az -hozzá, a mint engem eltakart előle a nagy por, elkiáltotta magát; -visszafordult, az arabot és Deuchmannt hanyatt döntötte s ugy kiugrott a -nyiláson, csak ugy pattant. - -Deuchmann barátunk egyébként is izgatott volt; most meg azt sem tudta, -mi rémitette meg Medort, azt pedig érezte, hogy ez az ut még kutyának is -rossz ut – kapta magát, ő is visszament arabjával együtt. - -A nagy por és a homály daczára is azonnal észrevettem Deuchmann -szökését, mert kutyám után visszanéztem s a csatorna nyilásának -világánál jól láttam, hogy mögöttem már se Deuchmann, se kutya, se arab -nincs. Kiáltoztam Deuchmann után; hivtam, hogy jöjjön utánunk. Nem jött. - -Mi szerencsésen leértünk a piramis fenekére, a nagy termekbe s ezeket -összejártuk. - -Nem találtunk mi semmi különös megjegyezni valót. Se rajzok, se képek, -se szentirások, se mumiák. Ha volt is valami valaha e termekben: azt már -bizonyára századok előtt ellopták innen. Hanem látogató-jegyeket -találtunk eleget. Meg is néztünk néhányat. Egyet kivéve, mind angol -nevet mutatott. Az az egy volt német. Kétségtelenül német is sok járt -már itt, de a piramislátogatók tulnyomó része mégis csak angol. A termek -fala, a mint én megitélhettem, ép oly természetü s ép oly alakra -kifaragott kövekből áll, mint az óriási épitmény lépcsőzetes külseje. A -nagy kövek eresztékeinél, a mint egymáson feküsznek, apró nyilások -vannak. E nyilásokban is sok látogató-jegyet találtunk. - -Egy látogató-jegy uj házasoké, nászutazóké lehetett. Férfi- és nőnév -együtt s az volt irónnal ráirva: »mi itt a mélységben vagyunk, de azért -mégis a mennyországban vagyunk«. Kék irónnal idegen irással utána volt -irva szintén angolul: »jöjjenek csak önök ide vissza tiz év mulva«. -Bizonyosan valami elkeseredett házasfél irhatta oda. – Én is -visszatettem a látogató-jegyet előbbi helyére. - -Mire valók ezek a látogató-jegyek? - -Nem azért teszem ám fel a kérdést, mintha én látogató-jegyet nem -használnék. Akár emberség, akár majomság, akár okos, akár oktalan dolog -a látogató-jegy: én is használom. Követem a többi embert, meg is -szoktam, egyben-másban kényelmes is, tehát csak használom. - -Hanem itt a piramis üregében mégis eszembe jutott, a mint azt a sok -látogató-jegyet láttam, hogy voltaképen mire való is ez a papirossal -való játék itt a három-négyezer esztendős kőoduban. - -Természetesen hiuság. - -A hogy a diákgyerek a maga nevét, a hogy a bomlott imádó az imádott -nevét gyémánttal vagy tűzkővel felkarczolja a vasutak ablaküvegére, a -hogy a mesterlegény és a közkatona bevési neve kezdőbetüit a vár falába, -a faköpönyeg oldalába, a sétáló-kert fapadjaiba: valami efféle ösztön -vezeti az utazót, hogy látogatójegyét beledugja a piramis repedésébe, -vagy ott hagyja a Montblank tetején, vagy bedobja Romeo és Julia -sirboltjába, a mely egyébiránt sohase volt se Romeo, se Julia sirboltja, -de azért mégis tele van látogatójegygyel annyira, hogy minden két-három -esztendőben kocsi számra hordják ki onnan. Még én is bedobtam -egyszer-kétszer a magamét. - -Furcsa ez! - -Azt hiszi a kedves ifju vagy kedves lányka, vagy az épen nem kedves öreg -Miszter és agg Missz, hogy ezzel már megörökiti nevét jó csomó időre. - -Bolondság. - -Van-e nagyobb látogató-jegy, mint ez a hatalmas piramis? Valami bolond -király százezer emberrel csináltatta huszonöt esztendőn keresztül. -Azután ide tette az utba a Nilus partjára, a futóhomokba, a nagy sivatag -sziklák közelébe. De hát ki tudja most már, hogy hivták azt a bolond -királyt? Az ördög se tudja. Talán néhány penészes kedélyü tudós ember -tudja. Én azt se hiszem, hogy az is bizonyos volna, a mit ő tud. Csak -hirdeti, hogy tudja és számit arra, hogy mi jámbor tanulatlanok -elhiszünk neki mindent. - -Én akkor csináltattam először látogató-jegyet a mikor az érettségit -letettem. Az előtt is volt ugyan, de azt még apám irodája csináltatta -számomra. - -Ugy rémlik előttem, apám először gróf Széchenyi Istvántól tanulta a -látogató-jegy használatát. S mintha hallottam volna, hogy Széchenyi meg -a bécsi kongresszuson csináltatta magának az elsőt. Annyi bizonyos, hogy -Magyarországba a mágnások hozták be s utánuk a zsidók terjesztették. Ma -már minden diák, minden pinczérfiu el van vele látva. - -Ugy emlékszem, hogy a régebbi látogató-jegyeken csak a név van, semmi -más. Mi az illetőnek állása, rangja, foglalkozása, kenyérkeresete: azt a -régiek a látogató-jegyre nem szokták rányomatni. Régebben igazán csak -látogató jegy volt, nem üzleti jelentkezés. - -Én háromszor csináltattam feketeszegélyü látogató-jegyet. Apám, fiam és -nőm halálakor. Ha én behunyom a szemem: én utánam nem csináltat senki. A -mit ugyan okosan tesz, édes vajdám, mindenki. - -Ott a piramis odujában is találtunk feketeszegélyü jegyet. - -De találtunk olyat is, melynek a sarka be volt hajtva. A szokás, a divat -ebben sem mondhatott le önmagáról. Pedig hát ki az ördög törődik itt a -nagy faraók vakondok tanyáin azzal, hogy azt a látogató-jegyet -tulajdonosa hozta-e személyesen, vagy hordár által küldte ide vagy -valaki ugy lopta el? - -Van-e már a látogató-jegyek feliratairól gyüjteményes munka? Akadt-e -német vagy angol, a ki erre időt szentelt volna? - -A sirkövek feliratai, a pompéji szerelmi disznóságok, a börtönfalak -karczolatai, még a vasuti félrehelyek szellemességei is összegyüjtvék -már. A látogató-jegyek is megérdemelnének annyi figyelmet és gondot. -Ezeken is van szellemes ostobaság ezerféle. - -A piramis odujában nincs akkora hőség, mint kint a nap alatt. Legalább -akkor, a mikor én ott jártam, nem volt. De azért nem is hüvös a levegő. -Boros pinczének nem lenne jó. Hanem ugy vettem észre, nagyon száraz, de -nem kellemetlen, nem dohos vagy penészes. Hogy is teremhetne itt penész? - -Alig lehettünk fél óráig az üregben. Siettünk kifelé. - -Más nyiláson mentünk ki a napvilágra, nem azon, a melyen jöttünk. A -kimeneti nyilás sokkal kényelmesebb járás-kelést engedett. Medor már ott -várt. Mintha tudta volna, hogy ott fogunk kijönni. - -Deuchmann barátunk még mindig dühösködő állapotban volt. Bizonyosan az -irtóztató hőség volt izgatottságának oka. Arcza vörös és kék. Nyaka -duzzadt. Izzadt keservesen. Fején fez volt, mint nekünk is s az a fez -ugy összezsugorodott az izzadtságtól, hogy ugy állott feje bubján, mint -némely szentképen szűz Mária fején a korona. Kérdeztem, miért -boszankodik? Csak Medor kutyámat szidta, ez ijesztette meg, ezt okolta -azért, hogy a piramis belsejébe nem jöhetett. Nem is tudott szegény -kutyámmal többé kibékülni soha. - -Tettünk több kirándulást is, melyről irni nem akarok. - -A Szfinksz furcsa hatást tett reám. Erről sok képet és rajzot láttam már -szebbnél-szebbet. E rajzok sajátságos komoly benyomást tesznek az -emberre. A festők és rajzolók igazán remekelnek, annyi hangulatot -csinálnak a rajzon s annyi hangulatot keltenek az emberi képzeletben. - -A Szfinksz! Az örök rejtély! A négy-öt ezer év előtti emberek és -történetek tanuja! A ki láthatta volna már Mózest is és Józsefet is, ha -Mózes és József valaha ott jártak volna. Arab vezetőink mohamedánok -voltak, de azért a zsidó szentkönyvekből, az ó-testamentomból okoskodtak -s annak egyiptomi történeteit mesélgették. Bizonyosan a vakbuzgó angolok -kedvéért beszéltek igy s talán minket is angolnak néztek. De sokat -beszéltek a nagy faraókról is. A mit maga csupán a Szfinksz tudhatott -volna: azt nekünk mind el akarták fecsegni. - -Szóval a Szfinksz, ha képeken látjuk, az ábrándozó és vallásos komoly -hangulat érzését kelti bennünk. - -Ha pedig természetben látjuk: akkor szürke futó homok-buczkák közt -fekvő, szürke, idomtalan kődarabot látunk, mely se szól, se beszél, se -nem mutat semmit, melyre ráképzeljük, hogy emberfej alakja van, de se -szeme, se orra, se füle, se szája, se álla, se nyaka. - -– Hát ez az a hires Szfinksz? - -Az én arabom halkabb és mélyebb torokhangon beszélt, mintha valami -szentségről beszélt volna. - -Aztán én a Szfinkszet mindig nő alakjának hittem, itt meg el akarták -velem hitetni, hogy férfi alakja. - -Azt kérdezte arabom, nem akarok-e emlékül egy darabka követ venni a -Szfinksz testéből? Nem szabad ugyan – ugymond – belőle letörni, de ő -azért jó baksisért szerez nekem. Mutatta is kis kalapácsát, melylyel -majd letört volna egy dió nagyságut. - -– Nem kell nekem arabus barátom, ingyen se. - -No hiszen, ha mi minden hires épületből, a merre jártunk, egy tarisznya -emléket akartunk volna elhozni: hajóval szállithattuk volna Európába. - -Kairóból Alexandriába mentünk vissza s ott felkészültünk a sziriai és -palesztinai utazásra. Ide már több előkészület kellett, mint Algirba, -pedig itt vadászni se akartunk. Itt nem a vadállatok, hanem a vad -fanatikus felekezetek s a rablók válhattak veszélyesekké ránk nézve. - -Alexandriában alkalmas dragománt fogadtunk s vele irásos szerződésre -léptünk. - -Negyvenöt napra szabtuk Sziria és Palesztina beutazását s szerződésünk -ennyi időre szólt. - -Ellátás, vezetés, személyi és vagyoni biztosság – mindez a dragomán -feladata volt. Ő tartozott gondoskodni menedéklevelekről a török -hatóságok, a felekezeti főemberek s a rablófőnökök ellenében. Ő volt a -tolmács is minden nyelven. - -Uti készletünket röviden el kell mondanom. Ugy utaztunk, mint hajdanában -Árpád apánk vagy Batu kán. - -Volt három nagy sátorunk. Az éjjeli sátortanyát ugy osztottuk föl, hogy -egyikben hált Tibor öcsém és Deuchmann. A másikban én, Abel komornyikom -és Medor kutyám. A harmadik volt a konyha és a cselédek tanyája a -dragománnal együtt. - -Igy voltunk mindaddig, mig Tibor öcsém Deuchmannal össze nem -szólalkozott. Akkor Deuchmann jött az én sátoromba, komornyikom pedig -Tibor öcsém sátorába. - -Volt egy arab szakácsunk. Ez meglehetősen jól főzött. Az igaz, hogy nagy -választék nem volt az ételekben, de a juhval, kecskével, szárnyassal ugy -el tudott bánni, jobban, mint akármelyik itthoni szakácsné. - -Volt öt lovunk. Négy a magunk számára, egy pedig a dragomán számára. -Volt hat öszvérünk. Ezek vitték a sátrakat, ágynemüeket, -konyhaeszközöket s az enni-inni valókat, valamint ruhanemüinket. - -Fegyverünk, lőporunk, késünk volt elég mind a magunk, mind a személyzet -számára. - -Nem emlékszem egész biztosan, mibe került ez az utunk, de ugy rémlik -előttem, mintha naponként száz forintot nem költöttünk volna egészen el. -A szent földön persze nem mulattunk olyan vidáman, mint Gibraltárban -vagy Algirban és Alexandriában. - - - - -A SZENT FÖLDÖN. - -(A szent sir templomában. – Salamon templomának fala. – A holt tenger. – -Diab sejk rabló beduin főnök. – Megesszük a lopott kecskét. – A szegény -spanyol bankár. – Az Ana Szultána szent forrásnál. – Názárethi -vacsoránk. – A sáska. – A sapheti csata. – Balbek romjai. – -Sztambulban.) - -Alexandriából Jaffába hajóztunk, itt kikötöttünk s innen lóháton -karavánszerüleg mentünk Jeruzsálembe. Infámis, köves, rideg, kopár -vidék. Olyan mint a Karszt Laibachtól Nabresináig. - -Jeruzsálemben a Jósafát-völgyi oldalon ütöttük föl sátorunkat s innen -jártunk be a szent városba s jártuk össze annak minden zege-zugát. Ugy -megtanultam az uj testámentomot ezalatt a néhány nap alatt, hogy talán -még maig se tudtam egészen elfelejteni. - -Hanem azért a szent sir temploma sehogy se tett rám jó hatást. - -Kétszer vagy háromszor voltam a szent sir templomában, de olyan dolgokat -láttam én ott édes vajdám, a melyek nem hogy áhitatos érzést nem -keltettek bennem, hanem még azt is elrontották, a mi talán önkénytelenül -is támadhatott pusztán arra a gondolatra, hogy ott járunk, a hol -Krisztus járt ez előtt 1865 esztendővel. Nem tudom, ugy van-e máskor is, -de mikor én ott voltam, akkor nagyon is piaczi dolgok történtek ott. - -A templom belsejében semmi különös épitészeti vagy művészi összhangot -nem találtam. Már én illetékes műbiráló ugyan nem vagyok, de ugy -öregéből mégis tudom, hogy mi különbség van a román, a bizanczi és a -góth formák közt, – ebben a templomban pedig össze-vissza van hányva és -zsufolva minden korszaknak és minden felekezetnek minden művészeti -iskolája. Azt hiszem, azért, mert e templomhoz tulajdonjogot tart minden -keresztyén felekezet. Római katholikus, görögkeleti, mindenféle -protestáns, örmény s több efféle. Valamennyinek van vagy egy oltára, -vagy egy kápolnája, vagy egy képe vagy zászlója. - -No, de ez csak hagyján! Hanem valamennyinek ott van egy csomó püspöke, -zárdafőnöke, gyóntatója, egyházfia s száz meg száz zarándoka. Ezek közt -pedig, a kik mind buzgó áhitattal térdelnek, imádkoznak, sirnak, -sóhajtanak és kiabálnak, ott vannak a magamforma turisták is, ott vannak -a vezetők, magyarázók, dragománok, olvasó- és szentkép-árusok. - -És ott vannak a török kavaszok. - -Ezekre pedig nagy szükség van. Mert ezek tartják fenn a rendet. Ezek -nélkül egymás vérét ontaná ott a Jézus sirja fölött a sok gyülölködő -keresztyén. - -Ugy láttam, nem a kegyes zarándokok gyülölködnek, hanem vezetőik. A -barátok és remeték, a papok és egyéb egyházi emberek. Annyiféle papról -és barátról fogalmam se volt. Van, a kinek torzonborz szakálla és -bajusza és hosszu haja. Van kopasz képü. Van, a kinek se haja, se -bajusza, csak hosszu szakálla. Hát a csuha és a kámzsa hány szinü és -hány szabásu. Még az olvasó is az oldalukon. Egyiké kicsiny, másiké -nagy. Egyik fehér, másik fekete, a harmadik barna. Hát még a lábbelik! -Mezitelen láb, fapapucs, szijjas talp, szijjas bocskor, széles saru -össze-vissza. S valamennyi morog, kiabál, imádkozik, hányja a keresztet -és tolja, taszigálja egymást. Mindegyik előbb akar ott lenni a -hagyományos helyen, mint a másik. A maguk oltárát és annak környékét -őrzik keményen a tolakodóktól. - -A török kavasz katonai egyenruhában ott áll mindenütt. Oldalán fegyver, -kezében egy hatalmas fütykös. Ki merev, ki álmos szemmel nézi a tolongó -és zajongó tömeget. - -Egyszerre szemem láttára összevesz s dulakodásba kezd egymással két -barátforma ember. Egyik a fülébe, másik a szakállába kapaszkodik -ellenfelének s ránczigálják egymást a Jézus nevében. A kavasz oda néz, -szó nélkül fölemeli fütykösét s végig veri mind a kettőt, csak ugy -csattog, Mohammed nevében. S mikor a két viaskodó elereszti egymás fülét -és szakállát, a kavasz megint helyére áll mereven s néz tovább álmos -szemmel. Egy szót nem szólna a világért. - -Hihetetlen a lenézés és megvetés érzetének az a mértéke, melylyel -Mohammed hive nézegeti itt a szent helyen Jézus hiveit. El nem képes se -gondolni, se hinni, hogy a puszta buzgóság okozná azt a nagy -türelmetlenséget és gyülölködést. - -A töröknél nem ugy van. Megnéztük Omár mecsetjét. Nagyszerü épület. Be -ugyan nem mentünk, mert nem mehettünk, de itt a hivők csendben, némán -buzgólkodnak, egymás iránt türelemmel vannak s békén várja mindegyik, -mikor kerül rá a szertartás sora. - -Talán legérdekesebb mégis Salamon templomának fala pénteken délután. Itt -meg a vakbuzgó zsidók siratják Jeruzsálem elpusztulását. - -Furcsa ez. - -Mikor először hallottam az imádkozást s ima közben a fájdalmas -felkiáltásokat, a sirást, a jajgatást s az orditozást; mikor először -láttam, mint tépik azok a rongyos zsidók ruháikat s némelyik mint ugrik -a szent falnak, mint a kos vagy kecskebak, fejjel, hogy fejét -összezuzza: nevető idegeim vettek rajtam erőt s fél- vagy egész bolondok -szinjátékát láttam az egészben. - -De ez nem sokáig tartott. Láttam az igaz fájdalom omló könyeit. -Dragománunk arab és mohamedán volt, a ki nagyon lenézte a koldus zsidót -s tévelygőnek tartotta a hivő zsidót, de őt is nagyon meghatotta e -jelenet. Kérdeztem tőle, mit csinálnak ezek a zsidók és miért sirnak? - -– Az ő istenük háza volt itt, – ugymond, – s az ő apáik voltak itt az -urak hajdanán. Lehet őket sajnálni. - -Igaza volt. S én is, minél tovább néztem őket, annál inkább kezdtem -érezni azt a fájdalmat, melyhez e szegény zsidóknak joguk volt. - -A szállókat, zárdákat, kórházakat, laktanyákat nem igen nézegettük. De a -Gecsemane kertet korhadt fáival s a Golgotha hegyét megnéztük. - -Kirándultunk Jeruzsálemből Bethlehembe, a Jordán vizéhez és a holt -tengerhez. - -Első utunk a holt tengerhez volt. Borzasztó a vidék kopársága, melynek -sziklás göröngyein át az ember oda ér. De a holt tenger környéke se más. - -Megfürödtünk vizében. A viz ugy tele van sóval és naftával, fajsulya oly -nagy, hogy az ember nem tud benne elmerülni. De még a kutya sem. Medor -kutyám kitünő apportozó volt. Bedobtam egy követ a part mellett a vizbe -s felszólitottam hozza ki. Nagy készséggel törekedett a viz alá bukni s -a követ megfogni: nem volt képes. Hiába kapálódzott, hiába kisértette -meg háromszor is, nem boldogult. Utóbb abban hagyta s nézett rám -kérdőleg. Szemrehányást tettem neki: micsoda dolog ez? Nem türte sokáig, -négyfelé vetette négy lábát s megugatta a tengert. Egyebet nem tehetett, -minthogy ekként összeszidta s arra háritotta a felelősséget. Be kellett -látnom, hogy igaza van, mentsége tökéletes. - -Fürdő után felöltözve lóra ültünk s a Jordánhoz indultunk. Nagy meleg -volt s a forróságban a sósfürdőtől ugy égett a bőrünk, hogy majd -lefordultunk a ló hátáról. Végre két órai keserves lovaglás és -vakaródzás után a Jordán folyóhoz értünk. - -Iszapos, sárgás, piszkos vizü folyócska ez. Legalább akkor ilyen volt. -Rögtön leszálltunk lovainkról, levetkőztünk s bele a vizbe. Különösen -jól esett ez édes vizben való fürdés. A sok sót leáztatta bőrünkről s -aztán kitünően éreztük magunkat azonnal. A parttól jó távolra, majd fél -óra járásnyira sátort ütöttünk s szakácsunk főzni kezdett. Mig ebédünk -elkészült, addig mi sátoraink árnyékában lefeküdtünk s pihentünk. Az -ebéd igen, de igen jól izlett. - -Alig hogy elvégeztük, jól el se végeztük az ebédet: nagy messzeségben -nagy porfelleget veszünk észre. A porfelleg mind közelebb-közelebb jött -hozzánk s lassankint morajt is hallottunk, melyet a sziklán a sok ló -lábának kopogása okoz. Kérdeztük a dragománt, mi lehet ez? - -A dragomán perczről-perczre nagyobb rémülettel nézte a közelgő -porfelleget. Végre kimondá, hogy rabló beduin csapat közelg felénk, mely -elvégezte már valahol rabló kirándulását s most zsákmánynyal terhelten -siet vissza a Jordánon át annak keleti partjára a pusztába. - -Minket nem lepett meg annyira a rémület, mint a dragománt. Hiszen nekünk -szerződésünk volt a dragománnal, ennek pedig menedéklevele a beduin -rablók támadása ellen. Igaz, hogy ha a beduinok nem tisztelik -szerződésünket s nekünk levágják fejünket, nem igen tudtunk volna s nem -is ért volna sokat panaszra menni, de hát ilyen baleset nem jutott -eszünkbe. Noha jól láttunk annyit, hogy a beduin sereggel megküzdenünk -annak nagy száma miatt lehetetlen lett volna. - -A dragomán is bizhatott váltságlevelében, melyet a rablók jaffai és -jeruzsálemi irodájával kötött, de hát ő tudta már hallomásból is, -tapasztalásból is, hogy nem minden beduin főnök s nem mindig szokta -megtartani a kötést. Kivált ha a rabló kaland rosszul ütött ki és -zsákmány nem akadt: akkor a váltságlevelet gyakran figyelmen kivül -szokták hagyni. - -Végre mikor már a beduinok csak ugy egy-két kilométer távolságra voltak: -némileg megnyugodva jelentette a dragomán: - -– Diab sejk jön embereivel. - -Honnan tudja? E kérdésre nem felelt. Mi ugyan e távolból semmiféle -embert föl nem tudtunk ismerni. - -A rablócsapat és főnöke is észrevette kis sátortáborunkat s legelésző -állatainkat s egyenesen odajött hozzánk. - -A csapat csakugyan beduin volt a Jordánon tul való pusztaságból s főnöke -csakugyan Diab sejk volt. Máig se tudom elgondolni, hogy dragománunk -miről tudta oly nagy porban és nagy messzeségből fölismerni. - -A sejk leszállt lováról, kantárját átadta egy beduinnak, hosszu puskáját -felakasztotta nyeregkápájának szarvára s lassu lépésekben hozzánk jött. -A szinpadi hős komolyságával, méltóságával és lassu nagy lépteivel -közelgett. Nála azonban ez egyéni és faji sajátság s nem szini akadémiai -tanulmány. - -Szép nyulánk termetü, magas barna férfiu. Bajuszszal és -Kossuth-szakállal. Ruhája diszes és fénylő, aranyos himzésekkel tele. Ha -puskáját ott hagyta is a nyergen, övében volt elég fegyvere. Kard, tőr, -pisztolyok. S aztán ott voltak beduinjai vagy ötvenen. Szép, szikár, -tüzes arab lova valamennyinek. Legszebb a sejknek. - -Üdvözölt bennünket szóval és homlokához emelt kezével. Mi is üdvözöltük -s minthogy a fekete kávénál voltunk már, megkináltuk kávéval. Szivesen -fogadta el. Dragománunk rögtön leteritett neki egy szőnyegpokróczot, -arra vánkost s a sejk leült maga alá kuporitott lábbal keleti módon. -Ennivalót nem fogadott el, de a kávét jóizüen itta. - -Beszédbe ereszkedtünk. - -Ő rablókalandjáról csak annyit mondott, hogy »látogatást« tett a Jordán -innenső partján. Hol járt s minő eredménynyel: nem mondta, de mi se -kérdeztük. - -– Azt látom, – ugymond, – ti gyaurok vagytok, ingilizek vagy frenkek. - -– Mi nem vagyunk se ingilizek, se frenkek, mi magyarok vagyunk. - -A magyarokról nem tudott semmit, de nem is volt ránk kiváncsi. - -– Mindegy az, – szólt, – Allahnak sok népe van a világon. - -Lovainkról azt mondta, hogy azok semmit se érnek. Kérdezte, mennyi -fegyverünk van. Megmutattuk fegyvereinket. Puskáinkat nehéznek találta. -Mondtuk, hogy azokkal oroszlánokra vadásztunk Áfrikában. Nem tett rá -semmi megjegyzést. - -Egy Flaubert-pisztolyom különösen megtetszett neki. Gondosan nézegette s -kérdezte, miért van olyan kis lyuka? Mondtam, hogy ezzel a legyet is -biztosan le lehet lőni. Láttam, hogy szivesen venné, ha neki is volna -ilyen fegyvere. Kezébe nyomtam s azt mondám: - -– Diáb sejk, megtiszteltél azzal bennünket, hogy vendégünk voltál, -fogadd el tőlem emlékül. - -Nagyon megörült neki, megköszönte s övébe tette. - -– Ha eljöttök a Jordánon tul a pusztába, ti is az én vendégeim lesztek. - -Esze ágába se jutott minket bántani. Igaz, hogy a dragománnal mindjárt -kezdetben nehány arab szót váltott s láttuk, hogy megértette, hogy van -váltságlevelünk. - -Harmincz öszvérje és szamara volt. Valószinüleg mind rablott zsákmány. -Minden öszvér és szamár megterhelve zsákmánynyal. Ruhanemüek, eleség, -mindenféle zöldség, több zsákra való uborka, fegyverek, vaseszközök, -edények össze-vissza. Ugy látszik, a beduin ha rabol, nem válogatós. -Kecskéjük, juhuk is lehetett vagy 30–40 darab, a melyet hajtottak -magukkal. Pénzt, ékszert kaptak-e, nem tudom. - -Volt szolgáink közt egy beduin is. Mig a sejk ott kávézott, ez a -szolgánk elindult gyalog, azután visszajött, lovára ült s eltávozott -tőlünk a Jordán felé. El nem gondolhattuk, mit akar, de nem szóltunk -neki. - -Mikor a sejk elment tőlünk csapatjával, ugy egy óra mulva csak jön ám a -mi beduin szolgánk s hoz magával a nyeregben egy eleven kecskét s egy -zsák uborkát. - -– Hol vetted te ezt? - -Hát a gazember lement a Jordánhoz, oda állt egy rekettye-bokorba az -átkelőnél s mig a rablók az átkeléssel vesződtek, ő ellopott tőlük egy -kecskét és egy zsák uborkát. Onnan hozta zsákmányát. Még dicsekedett is -vele. - -Összeszidtuk, mint a tyukhordó kányát, de hát mit tehettünk mást? Mi -bizony megettük a kecskét is, az uborkát is jóizüen. A dragomán dolga -volt, adott-e érte valamit a beduinnak. - -Innen visszatértünk Jeruzsálembe. Tibor öcsém ekkor megbetegedett, -ágynak esett, istentelen torokgyikot kapott. Nem maradhatott -Jósafátvölgyi sátorunkban, hanem beszállásoltuk a városban egy hôtelbe, -hol tiz napig őrizte az ágyat és a szobát. Orvosról gondoskodtunk, -ápolót és szolgát hagytunk nála s mi Deuchmannal apróbb kirándulásokat -tettünk. - -Egyszer, a mint ülök sátram előtt s keleti ember módjára minden -gondolkozás nélkül nézem a puszta világot, csak látom ám, hogy a szent -város felől a kopasz sziklákon valami emberforma kis fekete tömeg -hömpölyög felém s mintha egyenesen nekem tartana, mintha épen velem -volna valami dolga. Utóbb látom, hogy feje, keze, lába egyaránt mozog s -két szemével csak engem néz. Majd el kezd integetni hozzám s kalapját -emelgeti. Végre odagurul hozzám s egyenesen a nyakamba ömlik. - -– Jó napot, jó napot kedves jó barátom! - -Éppen a gallérját akarom megfogni, hogy odább repitsem, mikor felismerem -a jó öreg spanyol bankárt, Guadrez Vidált, a kivel Messinából -Alexandriába utazásunk alkalmával a hajón megismerkedtünk s -megbarátkoztunk. Ő jött hozzám ilyen váratlanul. - -Lélekszakadva jött. Ezer panaszszal jött hozzánk Gerard ur ellen, ki a -Notre Dame de la Salette nevü szent szüzet fölfedezte s a bucsujáró -társaságot szervezte. Könyörgött, rimánkodott, hogy mentsük meg körmei -közül s holmiját, podgyászát, pénzét, iratait hozzuk el tőle. - -– Képzeljék önök, tisztelt gróf urak, mi történt velem. Nem hallgattam -önökre, nem követtem én vén szamár az önök jó példáját, beálltam ebbe a -bolond társaságba. Beirtak jegyzőkönyvükbe, vettek tőlem reversálist, -elvették utlevelemet, papirjaimat, pénzemet s minden czimen fizettetnek -velem nagy összegeket. Ez még hagyján! De én mulatni, szórakozni, üdülni -indultam utnak, ez a Gerard ur pedig egyik zárdából a másikba visz, -egyik templomból a másikba hurczol, minden szent helyen órákig -térdepeltet, imádkozni kell egész nap, minden másod napon -agyonbőjtöltet, éhes vagyok, mint a kutya, a rizskását már utálom, kilel -a hideg, ha látom is s aztán még abból sem kapok eleget. A tömjéntől már -ájulásba esem, gyónni meg annyit kell, hogy száz spanyol grand se -követett el annyi bünt, a mennyit én már meggyóntam. Pedig én bankár -vagyok, nem grand, nem is akarok én se grand lenni, se szent ember, -elkéstem én mindakettőtől. De mit csináljak, ha mindennap uj meg uj -gyóntató pap elé hurczolnak? De talán még ezt is kiállanám, de most meg -végrendeletet akarnak velem csináltatni s éjjel-nappal a halállal meg a -pokollal ijesztenek, fölvernek álmomból s minden bucsujáró kegyes -asszonyt nyakamra zuditanak s el akarják velem hitetni, hogy az ő -üdvösségük is csak tőlem függ. Azután azt akarják, hogy én mindenféle -szentföldi zárdára és alapitványra s mindenféle római intézetekre -százezreket hagyjak. Hiszen nincs nekem sok millióm, gyerekem meg elég -van. Hát azok aztán miből élnek? De engem agyon is ütnek, ha nálok -nélkül ilyen dologba keveredem. Csak most szabaditsanak ki önök tisztelt -gróf urak, tisztelt barátaim; soha többé a szent földre el nem jövök, -hanem otthon maradok Spanyolországban s önöket is szivesen meghivom oda -vendégeimnek. Csak mentsenek meg! - -Vége-hossza nem volt panaszának, Deuchmannal sokat nevettünk szegény -öreg bankárnak kétségbeesésén, de nyomban el is határoztuk, hogy -segitünk rajta. - -Fölkerestem Gerard urat s közöltem vele a dolgot. Kimentette magát, hogy -most nem tárgyalhat velem, mert épen most valami szent látogatást kell -végeznie. Igy jártam vele másodszor és harmadszor is. Végre a magam -módja szerint, keményen kezdtem vele beszélni s erre ő hidegen -elutasitott, hogy semmi közöm se az ő dolgához, se Vidál Guadrez -dolgához. Elmentem a spanyol konzulhoz, ez is nehézkesnek mutatkozott. -Gerard nagyon erősnek érezte magát a sok papnál, püspöknél és a franczia -konzulnál. Az igaz, hogy ezek nem sokra becsültek minket, de nem is -ismertek. Utóbb azt mondtam Gerardnak, hogy én megveretem, kezét-lábát -eltöretem, de ép-kézláb őt Jaffába vissza nem eresztem. Inkább -szövetséget kötök a beduinokkal s hivatkoztam is egy török barátomra, -Fuad effendire, a ki nekem ebben kezemre jár. Ha pedig Guadrez Vidált -kiadja: menjen a pokolba, nem törődöm vele. - -Veszekedés közben annyi nagy hirü és nagy hatalmu franczia barátom nevét -hallotta tőlem, hogy utóbb is négy-öt napi viaskodás után alkura fogta a -dolgot s bizonyos összegü váltság után szabadon eresztette Guadrezt, ki -rögtön a mi védelmünk alá helyezkedett. - -De azért mégis félt. Félt attól, hogy Gerard valami barátok utján őt -utóbb is még lefüleli s tőlünk ellopja. Elsegitettük tehát onnan Jaffába -s megegyeztünk, hogy ott sem marad, hanem átvitorláz Bairuthba s ott -bevár bennünket. - -Ugy is lett. - -Bairuthban biztonságban érezte magát az öreg spanyol mindaddig, mig mi -oda nem érkeztünk. Azután meg még inkább. Vidám, jó kedvü, mivelt és -kellemes utitárssá alakult át nálunk, eljött velünk Konstantinápolyba -is, de a honnan már nem egy uton indultunk el. Ő a krimi félszigetre -ment Oroszországba s ettől kezdve elvesztettük nyomát. - -1867-ben még egyszer találkoztam vele. Kimentem Párisban az orleánsi -pályaudvarra, valakit vártam. Egyszer csak nyakamba ugrik az öreg ép oly -váratlanul, mint a Jósafát völgyében. Bemutatta egyik fiát is, ki ott -vele volt s ott fia előtt hálálkodott, hogy én mentettem meg őt s -vagyona egy részét a jeruzsálemi kapzsi szentektől. - -Többé nem láttam. - -Mihelyt Tibor öcsém jobban lett, azonnal elindultunk Názáretbe. Van-e -oda Jeruzsálemből több ut is, nem tudom; – mi Naplus felé mentünk. -Gyönyörü szép ut az, mely arra vezet. A legszebb, melyen a szent földön -és Sziriában jártunk. - -Borzasztó hőség volt. Mint a kemencze, ugy égetett a nap, de még a föld, -a sziklák is forrók voltak. Izzadtunk kegyetlenül s eltikkadtunk -egészen. Kimondhatatlan örömöt okozott nekünk is, szolgáinknak is, -állatjainknak is, midőn Naplushoz közel egy forrást s egy gyönyörü tavat -találtunk. - -A forrás neve, ha jól emlékszem, Ana Szultána, valamelyik Padischah -anyjáról elnevezve. Vize ott helyben egy kedves kis tóvá gyülik össze. A -tó partja sürü lombos fákkal van körülvéve, a fák galyai belehajolnak a -vizbe. A víz hüvös. - -Ez egy szent forrás, mint később megtudtuk. Különösen a keleti egyház -hivei tartják szentnek s az orosz pópák, kalugyerek és zarándokok, a kik -Jeruzsálembe mennek, soha el nem mulaszthatják ennek meglátogatását. De -mi erről semmit nem tudtunk. A szentségnek semmi külső jelét észre nem -vettük. Se keresztet, se kápolnát, se oszlopot, se remete-barlangot. -Csakis igy történhetett velünk meg az eset. - -A forrás partján ütöttünk ugyanis sátrat. A tikkasztó hőségben -sátorunkban rögtön levetkőztünk, egy burnuszt öltöttünk magunkra s bele -feküdtünk a tóba fürödni és hütőzni. Fehér arab burnuszunkat persze a -parton hagytuk a sziklán. - -Mikor legjobban lubiczkoltunk: egyszerre csak szent ének hangja üti meg -fülünket. Felütjük fejünket, kinézünk, hát ott van előttünk egy nagy -csomó szent zarándok. Férfiak, asszonyok, gyermekek, száznál is többen. -Három pópa vezette őket kereszttel, szent zászlókkal. Oroszok voltak -mindannyian. Minket ők még a fagalyak miatt nem vettek észre, de mi jól -láttuk valamennyit. - -Mit csináljunk? Ez volt a kérdés. - -Kiugorni, burnuszunkat ránk kapkodni és elfutni alig lehetett. -Okvetlenül észrevesznek s a vakbuzgó fanatikus tömeg még agyon is verhet -bennünket. De minden esetre megbotránkozik azon, hogy a szent vizbe -fürödni beültünk. - -Halkan tanakodtunk mind a hárman. Abban állapodtunk meg, hogy ott -maradunk a vizben, belehuzzuk magunkat, a mennyire lehet, hátha nem -vesznek észre. Szerencsére dragománunk oda jött a partra s burnuszunk -fölött őrködött. - -A pópák ott valóságos isteni tiszteletet rögtönöztek. Megáldották a -vizet. Megáldották a jelenlevőket és távolvalókat. Imádkoztak, -énekeltek. Velük együtt az egész társaság. Utóbb mindenki elővette -edényét, ki kulacsot, ki kobakot s azokat a szent vizzel megtöltötték. -Mi pedig ott lappangtunk a viz alatt, tőlük alig tiz lépésre, óhajtva, -hogy észre ne vegyenek. - -Legalább egy egész óráig tartott az isteni tisztelet. Azután elvonultak -egy kis távolra, fönt a dombon letelepedtek, szegényes ételüket, -pogácsájukat elővették s elkezdtek falatozni. Ekkor bujhattunk ki a -vizből s vehettük fel burnuszainkat. Meredt szemekkel néztek ránk, a -mint a három fehér alak közelükben elvonult. De nem szóltak semmit. - -Názárethbe későn este érkeztünk. A városon kivül ütöttünk sátrat s -dragománunk s szakácsunk első dolga lett volna valami ennivaló után -nézni. Nagyon éhesek voltunk s összes készletünk kifogyott. Se száraz, -se holt, se eleven enni valónk nem volt egy falat se. Azonban a városban -embereink már nem kaptak semmit. Feljött a csillag, minden bolt, minden -áruház be volt zárva, embereinkkel szóba se álltak. - -Dragománunk azzal biztatott, hogy majd lesz holnap enni valónk, mára -elégedjünk meg egy kis vad hagymával. - -Vad hagymával? Az öreg apám se evett vad hagymát. Mutatta a dragomán, -hogy van a mezőn elég. - -– Magunknak kell azt lelegelnünk, mint a birkának? - -Arabjaink e közben kimentek a mezőkre s rövid időn egy nyaláb üde -hajtásu vad hagymát hoztak. Ettünk belőle. Magam is addig ettem, mig az -éhséget nagyjában elvertem. Istentelen rossz zöldség volt, de valami -hagymaize csakugyan volt. - -No hanem azt az éjszakát, a mely erre következett, el nem felejtem. Én -olyan rosszul talán sohase éreztem magam, mint ezen az éjszakán. A -milyen gyomorfájásom nekem lett, olyat nem kivánok ellenségemnek se. Egy -perczre be nem hunytam szemem, alig vártam a reggelt. Orvosról, -patikáról persze szó se lehetett. Tibor öcsém és Deuchmann jobban -kiállták a vadhagymaebédet, mint én, de ők se érezték magukat valami -jól. Hanem arabjaink, beduinjaink ugy aludtak, mint a bunda. - -Názárethben mi is megnéztünk mindent, a mit a szentföldi utazóknak meg -szoktak mutatni. De nem gyönyörködtem én semmiben. Vad-hagymaszaga volt -én előttem mindennek, az egész uj testámentumnak, valamennyi apostolnak -napokon át. - -Názáreth vidéke nem valami szép. Kopár ez is nagy részben, alig tudtam -elképzelni, miből élnek itt az emberek. A vidéken nincs is sok látni -való szent hely. A hol Gábor arkangyal leszállt és megjelent: azt a -helyet természetesen első sorban néztük meg. Szent hagyomány, de ahhoz -más nevelés, más gondolkozás, talán más életkor is kell, mint a miénk -volt, hogy az áhitatos hit mind azt látásunk és képzeletünk elé hozza, a -mit a szent hagyomány e helyhez köt. És valamennyi emléktárgyhoz, melyet -a szent földön mutogatnak. - -Megemlitem azt is, hogy Naplus és Názáreth közt sáskajárást is láttunk. -Csakugyan ugy jött a sáska, mint a felhő és csakugyan olyan sürü -árnyékot támasztott s ugy elfödte előlünk a napot, mint a legsötétebb -felhő. S épen ott rebbentek le ezek a gyalázatos férgek, a hol mi -voltunk. Lovaink térdig gázoltak a sáskában s folyton prüszköltek s -kapkodták fejüket, a mint egy-egy sáska az orrukhoz verődött. A patak -vize is egy láb mélységre tele volt sáskával. Igen rövid idő alatt -leettek ezek mindent s a zöld pázsit kopasz barna sivataggá lett utánuk. -Ezeknek nem ártott a vadhagyma se. - -Valami furcsa szaga van a sáskának. Hasonlit a rothadni kezdő pállott fű -szagához. Medor kutyámat is idegessé tették. Ugy járt köztük ugrálva, -mint mikor a kuvasz a tavaszi vetés közt fut. Engem csak akkor -boszantottak, mikor egyik-másik a fülembe kapaszkodott. Láttuk azt is, a -mint a falubeli emberek kijöttek olyan ökörkolomp-féle haranggal s ennek -hangjával ijesztették, riogatták őket. Nem használt az semmit. Nem is -ügyeltek a hangra. Jól láttam, hogy talán ötvenszeres rétegben is voltak -egymás fölött. Az alsó rétegek rágták, a mi zöldet találtak, a felső -rétegek meg röpködve ugráltak előre, hogy ők is a zöld fühöz jussanak. -Nagy zugó, sistergő, sziszegő hanggal mentek előre. Kérdeztem a -dragománt, mi adja ezt a hangot? - -– A mint az állkapcsukat verik össze, az csattog ilyen nagyon. - -Ezt felelte, akkor elhittem, de most már tudom, hogy nem állkapcsuk -csattogása ez a hang. - -Názárethből Sziriába mentünk át. Az utolsó helység a szent földön -Saphet, a hol megálltunk. Itt azonban kicsiny hija, hogy pórul nem -jártunk. Itt alighanem Tibor öcsém vakmerősége mentett meg bennünket az -agyonkövezéstől. - -Két ut vezetett Saphet felé. Az egyik hosszabb, meglehetős kerülővel, de -ez szebb, regényesebb, itt-ott fák, cserjék, füge- s pálmaligetek közt. -A másik sokkal rövidebb, de rideg és unalmas. - -Mi magunk a hosszabb utat választottuk a dragománnal, a szakácsot pedig -a teherhordó állatokkal, a sátrakkal és a konyhával a rövidebb uton -küldtük előre. Utasitottuk őket, hogy a mint megérkeznek: üssenek sátort -s kezdjenek a főzéshez. Azt ugyis tudták, hogy a városon kivül kell -sátort ütniök. - -Mire mi a városhoz értünk: akkorra már nemcsak a sátrak voltak felütve, -de az ebéd is elkészült s nekünk le kellett ülnünk, hogy azt elköltsük. - -Alig kezdünk az ebédhez: a városból kezdenek kijönni az emberek, először -egyenként, azután csoportonként s kezdenek bennünket körülkeriteni. -Különösen sok gyerek és kamasz volt közöttük. Kezdenek utóbb ránk -kiabálni mind többen és mind hangosabban. Mi nem értettük, mit -kiabálnak, de arabjaink értettek valamit. Azt mondták: mindenféle csuf -névvel illetnek s agyonveréssel fenyegetnek. - -Mi ettünk nyugodtan, rájuk se hederitettünk. Ez még nagyobb dühbe hozta -őket. - -Valamelyik suhancz elkezdett ránk követ dobálni. Őt követte a második, -harmadik s utóbb ugy jött ránk a kő, mint a zápor. Eleintén arabjaink -felugráltak s kezdték őket fenyegetni s megtámadni, de ez csak olaj volt -a tűzre. Arabjainkat egy percz alatt ugy meghajigálták, hogy ezeknek -gyorsan menekülniök kellett hozzánk a sátor alá. - -Ebédünket abban kellett hagyni. A támadók és kővel hajigálók már több -százan voltak. A helyzet válságossá volt. - -Dragománunk ekkor állt elő bölcseségével. - -– Nincs más segitség, – ugymond, – mint fölfegyverkezni s a támadó -tömegnek neki menni. Vagy-vagy. Ellenkező esetben biztos a -megköveztetés. Pár hónappal ezelőtt is egy angol karavánt kinoztak meg, -mely ugyanezen a helyen telepedett le. E helyet szentnek tekintik a -város fanatikus zsidó lakosai. Ennek pogányok által való tapodását s -megszentségtelenitését nem türik. Békés uton mi sem tudunk megmenekülni. -Ma pedig épen szombat van s az egész lakosság munka nélkül. Ma még -veszélyesebb a dolog, mint hétköznapon. - -Egy perczig tanácskoztunk s rögtön elhatároztuk a fegyveres védekezést -és támadást. - -Tibor öcsém egy vadászkést s egy pisztolyt vett a kezébe. - -Én egy pisztolyt. - -Deuchmann, Abel komornyik és a dragomán egy-egy puskát. - -Az arabok valamennyien karddal vagy lándzsával fegyverkeztek föl. - -Szakácsunk egészen vidám alaku hős volt. Volt neki egy póznája, melybe -egy vaskampó volt erősitve, a melyre a pecsenyehust szokta felakasztani. -Ő ezt a póznát vette a kezébe a vaskampóval. - -Tehát vagy tizenketten voltunk egészen jól felfegyverkezve. A többi a -bátorságtól s a szerencsétől függött. Helyzetünk természete hozta -azonban magával, hogy ez idegen, vad, ázsiai földön, Sziria -szomszédságában, az első halálos lövést megtenni vonakodtunk vagy -legalább késlekedtünk. - -Egyszer azonban Tibor öcsémet térdén egy kő találta, mely erős fájdalmat -okozott. Tibor öcsém erre dühbe jön, nem okoskodik tovább, vadászkésével -és pisztolyával neki rohan a tömegnek s mi utána. Magára természetesen -nem hagyhattuk. - -Ettől a rohamtól s a sok meztelen kardtól és pisztolytól a tömeg -megfutamodott, be a városba. Mi utána. Agyon senkit nem lőttünk vagy -szurtunk, de az elől-utól talált emberekre sulyos csapásokat mértünk. A -futamodó emberek lassankint az udvarokba s a házakhoz elmenekültek s -mire a piacz közepére értünk, már nem volt ellenség előttünk. Bámulók -azonban voltak, mert zaj nélkül az egész csetepaté nem történhetett meg. -Arabjaink irtóztató orditással intézték a támadást, de Tibor öcsémből is -kiszaladt a káromkodás ugy magyar Miskásan, ugy, hogy az arabok azt -hitték, törökül beszél. - -Estennen volt már az idő. Mi nem mentünk vissza, hanem fölkerestük a -konzult s nyomban elégtételt kértünk. Ő intézkedett is azonnal, s néhány -kolompost elfogatott. Azonban mégis azt tanácsolta, hogy korán reggel -szedjük föl sátorfáinkat s menjünk tovább, mert a város lakóinak -szokásuk azon a helyen az idegeneket megtámadni s ebből már sok -szerencsétlenség történt. Most is az éjszakán át és reggel -összebeszélhetnek s ő minden végletességért felelősséget nem vállalhat. - -Tanácsát megfogadtuk s mire a nap fölkelt, mi már Saffethtől messze -barangoltunk. Állataink s arabjaink keveset pihenhettek, valamint magunk -is, mert az állatok felmálházása sok időt vett igénybe s mi még sötéttel -elindultunk. - -A milyen sivár és rideg Palesztina: olyan szép ezen a részen Sziria. -Csupa fás, ligetes, erdős hegyek és völgyek, gyönyörü források, patakok -és pázsitos oldalak. - -Itt már a Libánon hegységeiben jártunk s kerestük a hires libánoni -czédrus fákat, melyekből bölcs Salamon épitette a Jeruzsálemi templomot. -No a mostaniakból alig tudná fölépiteni. Czédrust ugyan eleget láttunk, -de régit, olyant, melyet ezer esztendősnek lehet tartani, csupán két -darabot. Óriási vastagságu vén odvas fák. De láttunk nagy ritkán és csak -kertekben igen nagy és vén olajfákat is. Valami öt darab odvas olajfáról -azt mondták, hogy azok még Krisztus korabeliek. - -Az Antilibánon hegységben meglátogattuk Balbek romjait. - -Rongyos sátrak és viskók csoportja s koldus beduinok tanyája ez. Hanem a -romok igazán fölségesek. - -Jupiter óriási temploma egészen eltörpül a Napisten templomának csupán -romjai mellett is. Minő oszlopok ezek itt, édes vajdám s mekkora -kövekből vannak a körfalak épitve. Az már uralkodó lehetett, a ki ezt -valamikor épitette. Azt mondták nekünk, hogy ezt a templomot Omár -khalifa, Dsengiszkhán és Timurlenk egyaránt el akarták pusztitani, de ők -az ő világhóditó hatalmukkal még csak elpusztitani se voltak képesek. - -Sátorunkat a Napisten templomának udvarán ütöttük fel. Két napig -akartunk ott maradni s maradtunk is. - -Hát a mint reggel felébredünk és sátrunkból kimegyünk, jobbról is, -balról is európai utazók sátora ötlik szemünkbe. Szinte nehezünkre -esett, hogy más is volt olyan derék legény, mint mi. - -Persze angolok voltak. - -Az egyik sátor urával meg is ismerkedtünk. Ez Mr. Petit, egy hetven év -körüli angol volt. Ez még hagyján, hanem vele volt két hajadon nővére -is, ugy 60–62 év körüli aggszűz. Isten adta csunya nő volt mindakettő. S -hozzá mindakkettő félig nő, félig férfi ruhában. S olyan beszédes és -tudós mindakettő, mint valami akadémikus. Vége hossza nem volt -tudományuknak s ők még azt is tudták, hogy a Napisten épitésénél kik -voltak a pallérok. Mikor mondtam nekik, hogy mi magyarok vagyunk, azt -felelték, hogy modern öltönyünk és franczia beszédünk után ezt nem -tették volna fel rólunk. Szentül azt hitték, hogy a magyarok még otthon -bölénybőrben mezitláb járnak. - -Damaskus felé gyönyörü, de fáradságos utazásunk volt. - -Itt ugy jártunk, mint a magyar alföldi utazó. Már messziről megláttuk a -várost sok tornyával s azt hittük, hogy előtte állunk. Szemkápráztató -csalódás volt. Kemény három órai lovaglás után értünk csak be a városba -s ez idő alatt az mindig a szemünk előtt volt. - -Itt több napot töltöttünk el. Kipihentük magunkat s uti ruháinkat rendbe -hoztuk. - -Megnéztük a nagy mecsetet s azon kivül mindennap bejártuk a bazárokat. -Ha kedvünk és fölös pénzünk lett volna: itt nagyon sok keleti s kivált -kisázsiai dolgot összevettünk volna. Akkor még nem európai gyárakból -szállitották oda a keleti szőnyegeket és fegyvereket, ékszereket és -lószerszámokat, nyergeket, mint mostanában. - -Innen a lehető egyenes uton mentünk Bairuthba. Gyönyörü kis tengerparti -város. Itt csatlakozott hozzánk, mint már emlitettem, az öreg Vidal -Guadrez. - -Szmirna meglepett tisztaságával és kényelmével. - -A Márvány-tengerről és a Boszporuszról nem beszélek. Ezeket százan -százszor jobban leirták, mint én tehetném. De különben is édes vajdám, -én csak saját élményeim elmesélésére vállalkoztam s tovább nem is -terjeszkedem. - -Mikor ott jártunk, a Libánon kormányzója Daud basa volt. Ugyanazon -hajóval, melylyel mi, ő is Konstantinápolyba utazott, mert a nagyvezir -Fuad basa valami ünnepélyekre oda rendelte. A hajón megismerkedtem vele. - -Daud basa kedves, müvelt, szeretetre méltó ember volt. Sokszor -összejöttem vele később Párisban is, hova átköltözött, mert valami -politikai ok miatt czélszerü volt egy időre Konstantinápolytól távol -maradnia. Hirsch báróval volt valami összeköttetése s ez gondoskodott is -róla s valami életbiztositó társaság elnökségét szerezte meg neki. - -Ez állásában oly buzgó volt, hogy engem is felszólitott, hogy -biztositsam magam. - -Én tökéletes járatlan voltam az életbiztositás ügyletben s azt se tudtam -igazán, mire való. Azt gondoltam, hogy csakugyan az ember életét -biztositják betegség, korai halál vagy szerencsétlenség ellen. Azt pedig -nem hittem, hogy ezek ellen érjen valamit. Ki is nevettem a jó basát. - -– Azután mit akar ön édes Daud? Miről jó ez a biztositás? - -– Az örökösei pénzt kapnak. - -– Bolondság; én fizessek azért, hogy az örököseim kapjanak pénzt? - -– Hiszen Napoleon császár és a Walesi herczeg is biztositották magukat. - -Ezzel se győzött meg. Napoleont elkergethetik, a Walesi herczeggel -röviden elbánhat a parlament, de mi bajuk lehet az én örököseimnek? -Hiszen van apámnak néhány százezer hold földje. - -– Velem tesz kedves gróf szivességet. Hadd lássák ezek a francziák, hogy -én tudok csinálni valamit. - -Ez már ok. Mindjárt biztositottam magam százezer frank erejéig, fizettem -is neki háromezer frankot. El is vesztettem tökéletesen, mert hat hónap -mulva a társaság megbukott s a biztositók nem kaptak egy krajczárt se. - -Kérdeztem Daud basát, miért bukott meg a társaság? - -– Hogy tudjam én azt? Hiszen én csak elnöke voltam a társaságnak. Azt -mondják itt Párisban, hogy üzleti titkokat nem szoktak az elnök orrára -kötni. - -Ezt a felvilágositást nem egyszer mondtam el itthon képviselő koromban -képviselő és mágnás barátaimnak, kik részvénytársaságoknál elnökök és -igazgatók. Elmondtam egyszer Wahrmann Móricznak is. - -– Ugy van az, – felelte – nem is tud a részvénytársasági elnök semmit, -ha az az elnök török basa vagy magyar mágnás. - -No de eltértem a dologtól. - -Konstantinápolyban a Pera-külvárosban szálltunk, ha jól emlékszem, az -Európa czimü szállodába. Itt már minden európai kényelemben részünk -volt. - -Két nagyon kellemes férfiuval ismerkedtem meg itt. - -Az egyik gróf Greppi volt, Olaszország követe a Szultán udvaránál, a -másik Rigault hirlapiró, több franczia lap tudósitója. - -Rigault jó barátja volt gróf Karacsay Sándor emigráns barátunknak is. -Sokszor voltam együtt Rigaulttal Párisban is, a hova nemsokára -visszajött. Találkoztam vele a nagy háboru alatt 1870-ben mint -nemzetőrrel is. Öreg legény volt már és csodálkoztam, hogy öreg létére -katonaruhát ölt és puskát vesz vállára. - -– Én ugy nőttem fel – ugymond, – hogy az én nemzetem a világ első -nemzete, inkább meghalok, mintsem e hitemben csalódjam. - -Azóta meg is halt. - -A nagyvezér Fuad basa volt akkor. Korábban sejtelmem se volt arról, hogy -a török birodalomban milyen nagy ur az a nagyvezér. Még nagyobb, mint -nálunk hajdanta a nádorispán volt. Ha vele beszél az ember, a czime -«fenséges ur». Holmi miniszterek, basák, udvari méltóságok csak nagyon -is engedelmes és alárendelt személyek ő mellette. Hozzá jutni nem könnyü -dolog. - -Volt a nagyvezérnek az ázsiai részen igen szép palotája, fölséges -kerttel a Boszporusra. Épen ott létünkkor valami nagy ünnepélyt -rendezett. Gróf Greppi meghivókat szerzett a mi számunkra is. - -Elmentünk. A nagyvezérnek bemutattak, de azután nem törődtünk egymással. -Kertje és a Boszporus tündéri fénynyel volt világitva. Kivilágitott -kaikok uszkáltak a tengeren. Mesés fényüzéssel folyt le az ünnepély. - -Ott volt az egész diplomácziai kar, valamennyi a legfényesebb -öltözetében. Ott voltak a török birodalom udvari, katonai és egyházi -főméltóságai ragyogó keleti török és arab és kurd diszruhákban. Csaknem -minden tartományi kormányzó Európából, Ázsiából és Áfrikából. - -Mi hárman igazán feltüntünk. Alig volt valaki, a ki, ha találkoztunk -vele a tömegben, nem kérdezősködött utánunk. - -Ennek egyszerü oka az volt, hogy mi nem diszruhában voltunk, hanem -csupán estély-ruhában, frakkal és a hozzá tartozókkal. Ordónk épen nem -volt. S ily egyszerü feketében minden rendjel nélkül egyedül mi voltunk -ott. - -Daud basa egy trebizondi basát vagy mit mutatott be nekem Kis-Ázsiából. -Ez angolnak nézett engem. Mikor fölvilágositottam, hogy magyar vagyok, -elbámult. - -– Ismerem – ugymond – a magyarokat, láttam őket Kiutahiában, de a nagy -háboruban és tiz év előtt. Ön nagyon fiatal lehetett, mikor bujdosóvá -vált. - -Ő látta Kossuthot és társait s látta Kmettyt. Azt hitte, hogy én is -forradalmi emigráns vagyok. - - - - -ÖSSZEESKÜVŐ LESZEK. - -(Anyám társaságában. – Hogy kerültem az összeesküvésbe. – Kossuth -tanácsa. – Tibor és Pista öcséimet elfogják. – Kiszabaditom őket. – Hogy -kezdődött adósságom? – Miként merültem el benne nyakig?) - -Haza hajón jöttünk a Fekete-tengeren és a Dunán át Báziásig. - -Pesten a palotában nem találtunk senkit a családból. Apám Szatmár -vármegye főispánja volt akkor s Nagy-Károlyban időzött. Oda mentünk ki s -velünk jött Deuchmann is. Néhány jó napot együtt töltöttünk s igy -fejeztük be déli és keleti utazásunkat. - -Édes anyám ekkor Trouvilleben volt Pálma hugommal s apám engem is oda -küldött, megigérvén, hogy ő is jön utánam néhány nap mulva. - -El is indultam rögtön. Utamat Csurgó felé vettem, mert ott volt egy jó -lelkü vadászunk, Medor kutyámat annak gondjaira akartam bizni. Lelkére -kötöttem, hogy jól gondját viselje. Nagy világot látott jó kutyám nem -akart tőlem elmaradni. Sirt, nyöszörgött, mikor indulni akartam, pedig -megmondtam neki, legyen nyugodt, visszajövök. Le kellett szállnom a -kocsiról s alkalmat találnom, a mikor elszökhetem tőle. Élt még azután, -de nem sokáig. Ott mult el s a parkban van eltemetve. - -Párisban Pista öcsémmel találkoztam, ki Trouvilleből rándult be. - -Anyámnak nagy társasága volt ott rajtunk kivül is idegenekből és -magyarokból. - -Ott volt Komáromy György, Kárász Géza, gróf Zichy Ferdinánd, gróf -Nádasdy Ferencz. De ott volt Tisza Lajos is, kinek Komáromy Györgygyel -volt dolga, s ezt itt kereste föl. A porosz-olasz-osztrák háboru már -előre vetette árnyékát, s Komáromy György a külföldi magyar -szereplőkhöz, Kossuth és Klapka táborához tartozott, Tisza Lajos pedig -ezekkel az itthoniak megbizásából érintkezésben állott. - -Nádasdy Ferencz gróffal és Kárász Gézával rövid időre Londonba mentem -át. - -Édes anyám Flórenczben akarta tölteni a telet. Kibérlett egy gyönyörü -villát, melynek neve Villino della Torre. - -Apám utasitott, hogy én is anyámmal tartsak s a télen át vele maradjak. -Pálma hugom ekkor kezdett fölcseperedni s világba lépni. - -Itt jöttem én szorosabb ismerkedésbe a magyar emigráczióval. - -Édes anyám még mindig megőrizte, sőt táplálta rajongását a nagy -függetlenségi eszmék iránt. S bár ő egyéb tevékeny részt alig vett a -történelmi mozgalmakban, de vendégszerető házát mindig nyitva tartotta -ama férfiak előtt, kik Viktor Emánuel vagy Garibaldi, vagy Kossuth Lajos -nevében és megbizásából készitették elő a történelmi eseményeket. - -Az egész nemzet központja ekkor Flórencz volt. Bő alkalmam volt -megismerkedni nekem is a szereplő egyénekkel. - -Csernátony Lajossal sokat voltam együtt. Ő akkor itt lakott. Vontatott, -lassu folyamatu beszéde miatt sokat élczelődtem vele, de éles eszü -embernek tapasztaltam. - -Itt volt Komáromy György is. Itt ismerkedtem meg Türr tábornokkal s -közelebbről gróf Csáky Tivadarral is. Utóbb sok pénzembe került nekem ez -az ismeretség, a mint annak rendén elbeszélem. - -A királyi udvarral nagyon bizalmas lábon álltunk. Anyám házának összes -ismerősei és barátai Ausztria ellenségei voltak. Voltak olyanok is, a -kik nem vettek részt se a háboruban, se az összeesküvésben, de azért -benső viszonyban állottak az emigránsokkal s örültek a háborunak, -melytől Magyarország alkotmányának visszaállitását várták. Anyám házát -ezek is felkeresték. Anyám iránt az olasz király és a királyi herczegek -is nagy figyelmet tanusitottak. - -Mikor a háboru kitört, mi anyámmal és Pálma hugommal együtt a Lago -Maggiorehoz mentünk, hogy közelebb legyünk a hadmüveletek szinhelyéhez s -olasz és magyar barátainkhoz. Még a custozzai szerencsétlen csata előtt -egyszer csak beállitott hozzánk Tibor öcsém s pár nap mulva Pista öcsém. - -Nekik egyebek közt azon járt elméjük, hogy Garibaldi táborkarához -mennek, ki egy külön légió élén olasz Tirolt akarta elfoglalni. Ez -azonban abban maradt s mindkét öcsémnek is nagyobb kedvük lett volna -utóbb Klapka légiójához csatlakozni, mely éjszak felől törekedett -Magyarországba behatolni. - -Én kevés ideig maradhattam itt, mert engem Komáromy György Párisba -rendelt, én oda mentem. Feladatom volt rögtön utazni haza Magyarországba -s élőszóval tudatni azokkal, kik a tervezett fölkelés élén állottak, -hogy a fölkelésre külföldről behozandó pénzt mikor, hol s kitől vehetik -át. - -Az izenet ez volt: a pénzt Vigneras párisi bankár hozza. Ő megszáll – ha -jól emlékszen – a János főherczeg szállodában Bécsben. Egyik -meghatározott napon az étteremben fog ebédelni s tányérja mellé letesz -egy ezüst gyufatartót hosszu sárga kanóczczal s a gyufatartón K. betü -lesz. Tehát a pénzátvevő őt keresse. S ha megtalálta: leül ugyanazon -asztalhoz s ő is ugyanolyan szinü, alaku s nagyságu gyufatartót tesz ki -a tányérja mellé, melyen meg G. betü lesz. - -A K. betüs volt Komáromy gyufatartója, a G. betüs pedig az enyém, melyet -Pesten én fogok átadni az illetőnek, mig a K. betüst Vigneras hozza -magával. Persze Vignerasnak az utlevélen kivül semmiféle papirt vagy -igazolványt magával hozni nem volt szabad, valamint a pénzátvevőnek sem. - -Mihelyt ebben a legapróbb részletekig megállapodtunk, én és Komáromy -György rögtön megszereztük a két egyforma ezüst gyufatartót s én a -magaméval rögtön utaztam haza. És pedig Bécsen át, a hová kellett jönni -Vigneras bankárnak a pénzzel, valamint a forradalmi komité -megbizottjának is a pénz átvétele végett. - -A hogy akkor értesültem s a hogy még ma is emlékszem, el kell mondanom -röviden a magyar forradalmi ügy titkait, mert másképen ezt a pénzdolgot -megérteni nem lehet. - -Hanem, édes vajdám, egyre figyelmeztetlek. - -Először is én a tervezett forradalom minden titkába beavatva nem vagyok. -Módomban állott ugyan florenczi és pesti barátaimtól és ismerőseimtől -mindent apróra megtudni, de én arra nem törekedtem, sőt az még eszembe -se jutott. A hová pajtásaim mentek, velük mentem; a mit rám biztak, azt -elvégeztem, azon tul egyébbel nem igen törődtem. Anyámmal és apámmal -lehetőleg jó egyetértésben iparkodtam lenni, a mi ugyan elég furcsa -volt, mert apám Deák pártjához, anyám pedig Kossuth pártjához tartozott -s Deák békés uton akart kiegyezni, Kossuth pedig az olaszokkal és -poroszokkal szövetkezett nyilt háborura. - -Másodszor mindazok nevét, a kik a forradalmi bizottság tagjai voltak, -talán megirnom nem szükséges vagy talán nem is lehet. Élőszóval ugyan -megmondom neked édes vajdám, le is irom, de hogy minden élő ember nevét -kiirjuk, azt majd akkor döntsük el, a mikor följegyzéseimet vagy én, -vagy te, vagy együtt sajtó alá rendezzük. - -Ugy volt a dolog, hogy Pesten az 1866-ik év telén és tavaszán volt egy -forradalmi bizottság vagy mi. Nekem azt mondták, ez még az, a mely két -vagy harmadfél év előtt Almássy Pál vezetése mellett alakult s melyben -én részt nem vettem s melyről voltaképen alig tudtam valamit.[15] - -Ennek a pesti bizottságnak különféle nevei voltak. Maga Kossuth hol -»Pesti Nemzeti Bizottság«-nak, hol »Nemzeti Forradalmi Komité«-nek -nevezte. Hallottam »Nemzeti Függetlenségi Bizottság«-nak is. - -Annyit tudok, hogy az öreg, tudniillik Kossuth, ennek nem volt tagja, -sőt erre kegyetlenül haragudott. Ezt pedig onnan tudom, hogy Kossuth -nekem maga mondta; a Komité tagjait előttem az ország függetlenségének -kivivására mindig képteleneknek és alkalmatlanoknak hirdette, sőt az -emigráczió munkájának sikerét a Komitétől mindig féltette. - -Kossuth 1866. évi májusban átjött Turinból Florenczbe, hogy az olasz -miniszterekkel, Lamarmorával és Ricasolival, esetleg a királylyal is -személyesen tanácskozzék. Meglátogatott minket is. - -De én is fölkerestem őt a »New-York« szállodában, mert ugy emlékszem, -ott volt szállva. Mondtam neki, hogy Komáromyval, Csákyval, Türrel -gyakran találkozom. - -– Vigyázzon édes Gábor, – ugymond, – nagy baj lehet a kétféle -vezetésből. Otthon a Komité akar vezetni s alig közli velem minden -dolgát, a franczia, olasz és porosz udvarok pedig velem állnak -érintkezésben. Egy kézben kellene lenni a vezetésnek, a nemzet pedig -csak rám hallgat s ha megy valaki után, csak utánam. - -Igaza volt az öregnek, de én akkor nem igen láttam különbséget a két -vezetés közt. Csak azt hallottam, hogy egymást birálgatták. - -Kossuth maga Turinban rezideált. Politikai ügynökei voltak Párisban: -Irányi Dániel; Londonban: Vukovits Sebő; Brüsszelben: Ludvigh; -Berlinben: Nemeskéri Kiss Miklós. Itthon kik voltak főbb emberei: alig -tudnám megmondani. Azt tudom, hogy Viktor Emánuel király az olaszországi -magyar legiót Kossuth vezetésére bizta. - -Viszont a forradalmi Komité tagjai voltak külföldön Klapka, Türr, -Komáromy, gróf Csáky Tivadar; mig Perczel Mór és az öreg Vetter -Kossuthoz is tartoztak, a Komitéhöz is. - -Mikor a háboru megindult, ugy hallottam, a két vezetés Kossuth kezében -egyesült, de haszna a gyors békekötés miatt az egyesülésnek nem volt. - -A Komité emberei kieszközölték, hogy a forradalmi fölkelés szervezésére -Olasz- és Poroszország pár millió frankot előlegezzenek, fele részben az -egyik, másik fele részben a másik. Ezenkivül az olaszországi magyar -légió költségeit viselje Olaszország, a poroszországi magyar légió -költségeit pedig Poroszország. Azt a légiót vezette Földváry Károly, -emezt Klapka György. - -Az a pénz, melyet Vigneras párisi bankár hozott Bécsbe, a fölkelés -szervezésére küldött előleg volt. Ugy emlékszem 300.000 frank. - -Én mihelyt Pestre értem, azonnal Benitzky Lajost kerestem föl. Komáromy -György hozzáutasitott. Vele közöltem küldetésemet s neki adtam át az -ezüst gyufatartót. - -Ő vagy vele együtt a Komité gróf Sz. J.-t bizta meg azzal, hogy Bécsben -találkozzék a másik ezüst gyufatartóval s onnan hozza el a pénzt. - -Többé ebbe a dologba nem avatkoztam, azt se tudom, mi lett a pénzzel. -Junius és julius nagyrészét Pesten és Csurgón töltöttem. Nem éreztem -ugyan jól magam, az én nyughatatlan vérem engem anyám s Tibor és Pista -öcsém közelébe hajtott, de atyámat nem hagyhattam el. És pedig azért -nem, mert ő különben is izgatott és ingerült volt s azonkivül mások is -ingerelték öcséim ellen, a mi miatt egyszer a Kaszinóban gróf Szapáry -Antallal volt is egy heves összekoczczanásom. No de erről később -beszélek. - -Tibor és Pista öcséim anyámtól elváltak, átmentek Poroszországba s ott -Klapka légiójához vagy helyesebben Klapka táborkarához csatlakoztak. -Tényleg részt akartak-e venni a csatározásokban, nem tudom. - -Egyszer Pesten reggel még ágyamban fekszem, s az inas egy levelet hoz be -Pista öcsémtől, ki azt irja, hogy Tiborral együtt elfogták, viszik őket -Bécsbe, pénzük sincs, csináljak valamit. - -Pénzem nekem sem volt, apámtól pedig most e czélra nem kaptam volna egy -garast se. Tenni pedig rögtön kellett valamit. Mentem Csurgóra azonnal. -Ott volt Gyula bátyám, igen betegen feküdt, közöltem vele a dolgot s -felszólitottam, hogy segitsen. Nagyobb összeg pénze neki se volt, hanem -adott egy levelet apám akkori titkárjához Matolayhoz, hogy ő minden -esetre teremtse elő nekem a szükséges összeget. Elő is teremtette s -mikor ez már a kezemben volt: akkor kerestem föl apámat a palotában s -akkor közöltem vele az egész dolgot. - -Apám borzasztó dühbe jött, nem akart a fiukról semmit se tudni, -fenyegetődzött, hogy kitagadja őket, kijelentette, hogy többé látni se -akarja egyiket se. - -– Én – ugymond – főispán vagyok, bizalmas embere a királynak, ezek a -gyerekek meg lázadók, pártütők, ellenséggel szövetkezők, milyen képpel -állok én a király elé? - -Hiába csillapitottam. Haragja nem engedett. Kinosabb jelenetem soha nem -volt apámmal. - -– Megtiltom neked is, hogy egy lépést tégy érdekükben, akármi lesz -velük. Hogy abba a dologba keveredtek, azt nem tudtam, de hogy te közbe -akarsz járni, azt már tudom és azt határozottan megtiltom. - -Végre én is elkeseredtem s azt mondottam apámnak: - -– Tehetsz apám, a mit jónak látsz, neked szabad, mert apánk vagy, de én -testvér vagyok, nekem is van kötelességem a testvérek iránt, azokat el -nem hagyhatom s akármilyen fájdalmadra esik, én megyek Bécsbe. - -Erre lassanként lecsendesült s azt mondta: - -– Jó, menj hát és csináld azt, a mit jónak látsz, de én a dologról -semmit se tudok, semmit se akarok tudni. - -Kis vártatva kérdezé aztán: - -– Hát pénzed van-e? - -– Gyulától kaptam. - -– No hát csak eredj! - -E szavakat már meglehetős jó indulattal mondta. Tudtam én azt, hogy apám -megjuhászodik. Hiszen szerette ő Tibor és Pista öcséimet is. - -Ezt azonban megelőzte összeszólalkozásom gróf Szapáry Antallal. - -Szapáry Antal gróf egykoru volt apámmal, egy évben születtek, egymással -meglehetősen jó és bizalmas viszonyban állottak. 1848 előtt ugyan apám -Deák táborához, Szapáry pedig inkább a konservativekhez tartozott, de -azért az országgyüléseken is Pozsonyban sokat voltak együtt s volt -együtt szerepük, mint utóbb hallottam, Wesselényi Miklós bajvivásaiban -is. Micsoda szerepük: erre már nem emlékszem. - -Én sokkal fiatalabb voltam, még fiánál, gróf Szapáry Gézánál is sokkal -fiatalabb, de azért, mint afféle grófok, főrendüek a korkülönbségre -semmit sem adva, fesztelen bizalmassággal érintkeztünk egymással. A -kaszinóban naponként találkoztunk. - -Ekkor is ott találkoztunk. - -Szóba jött Tibor és Pista esete. Általános volt a vélemény, hogy -öcséimet ne hagyjuk sorsukra, hanem tegyünk valamit. - -Csak gróf Szapáry Antal volt ellenkező nézeten. Oda fordult apámhoz. - -– Hagyjátok – ugymond – a gyerekeket. Te ugy se mehetsz a császár elé, -ha ő megtudja ez esetet; – ha pedig azt is besugják, hogy te fiaidért -lépéseket tettél: egyenesen elveszted a császár kegyét. Egy-két esztendő -meg nem árt a gyerekeknek. - -Rettenetes dühbe jöttem erre a beszédre. - -Oly hevesen s oly goromba szavakkal rohantam Szapárynak, hogy azt -hitték, le akarom fülelni vagy ki akarom dobni. Megfogtak s elibém -álltak. - -Ez azonban eszembe se jutott. Magamhoz is tértem azonnal s sajnáltam -szavaim durvaságát. De mégis vettem a kalapomat s eltávoztam. Távozás -közben azt mondtam Szapárynak. - -– Egy pillanatig se maradok veled, ha te közénk és apám közé akarsz -furakodni. - -Apám is jól összeszidott e hevességért, de ez mégis tett rá hatást. -Ezután lett engedékeny. - -Rögtön mentem Bécsbe. Bécs azonban nagy erdő s egyáltalán sejtelmem se -volt arról, hogy öcséimet hol találhatom meg. Még arról se, hogy -érdekükben esetleg kivel beszéljek. A mint az utczán tévedeztem, hogy -megyek először is a Magyar Kanczelláriához, hát csak jön velem szembe -gróf Széchenyi Ödön s megszólit: - -– Gábor, tudod-e mi ujság? - -– Nos. - -– Tibor és Pista öcséid itt vannak szállva a Hotel Munchban, -olyanformán, mintha foglyok volnának. Egy tiszt ügyel fel rájuk. - -Nagyon megnyugodtam, hogy nem valami nagyon üldözött katonai fogolynak -tekintik őket. Persze akkor már fegyverszünet volt s folytak a -békealkudozások Porosz- és Olaszországgal. - -Rögtön fölkerestem öcséimet, tőlük azonnal mentem a táviró hivatalba s -táviratoztam gróf Csáky Tivadarhoz, hogy keresse föl Bismarck grófot -vagy Vilmos porosz királyt s közölje velük öcséim helyzetét. - -Másnap Tibor és Pista öcséim szabadok voltak, sőt utlevelet kaptak -Svájczba. Pénzemet átadtam nekik s ők azonnal elutaztak Genfbe. - -Csákyval később találkoztam s kérdeztem, miként vivta ki ezt a gyors -sikert? - -– Egyenesen Bismarck grófhoz mentem – ugymond – s kértem a gyors -közbenjárást. A gróf azt kérdezte, hogy a két gróf Károlyi rokona-e gróf -Károlyi Alajosnak? Mondtam, hogy első izben unokatestvérek, apjuk két -testvér. Erre azt felelte: miért nem fordulnak önök gróf Károlyi -Alajoshoz? – Hiszen a két gróf Károlyi exczellencziádnak akart -szolgálni, nem gróf Károlyi Alajosnak. Bismarck elmosolyodott s azt -mondta: igaz. S hozzá tette: az egész Klapka-légió se ártott annyit -Ausztriának, hogy azért érdemes volna két embert fogva tartani. - -Megjegyzem még azt is, hogy én se tudtam előzetesen arról, hogy Tibor és -Pista öcséim Klapka táborkarához mentek. De anyám tudott, sőt abba -föltételesen bele is egyezett. E tárgyban anyám a kormányzó urral -Kossuthtal is értekezett, csak arra nem emlékszem már, személyesen-e -vagy levélben. Azt tudom, anyám mondta, hogy Kossuth nem nagyon örült -annak, hogy öcséim Klapkával barátkoztak. - -A mint Tibor és Pista öcséim Bécsből kitették lábukat, én is haza jöttem -azonnal s apámnak elbeszéltem mindazt, a mit Bécsben végeztem. -Megnyugodott benne, sőt jól esett neki vállalkozásom és annak sikere. - -Nem sokáig maradtam itthon, csak pár hétig. Nem találtam magam jól -sehogy se. Most már az okát is tudom. - -Apám ekkor nagyon benne volt a politikában. A háboru után ujra kezdték a -kiegyezést Ausztriával. Deák Ferencz nagyon lefülelhette apámat, mert -egyszer, a mint előhoztam apámnak, hogy mi is kimehetnénk anyámhoz és a -fiukhoz, azt felelte: - -– Te mehetsz, de én nem mehetek, megigértette velem az öreg ur, hogy itt -maradok a Kaszinóban és a mágnások közt. - -Az »öreg ur« volt Deák. Egy párszor én is találkoztam vele. Az ő nagy -komolyságában nem találtam nagy mulatságot. Még adomáiban se, legalább -azokban, a melyeket én hallottam. Egyszer engem is leadomázott. - -A Kaszinóban voltunk, a Klapka-féle légióról volt szó s oda fordult -hozzám: - -– No Gábor, te nem voltál összeesküvő? - -– Szivesen lettem volna bátyám, de lekéstem, hanem megyek is ki az -emigráczióhoz, azt kell erősiteni. - -Erre igy felelt: - -– Az öreg Táncsics gyermekkorában borjukat is őrzött. Konvenczióban -vetettek neki egy rongyos szürt. Foltozta, foltozta uj -szürposztófolttal, de a varrást a régi már nem állta. Minél több foltot -vetett rá: annál rongyosabb lett a szüre. 1848-ban panaszkodta el nekem -az országgyülésen. Utóbb az lett belőle, hogy a szür is elpusztult, a -foltja se ért semmit. Ugy látom, te is ilyen foltnak készülsz. - -Nevettek rajta. De aztán nekem is megmagyarázták az értelmét. Klapka, -Csáky, Irányi, Simonyi, Csernátony, Türr és a többi valamennyi sietett -már haza, csak a kiegyezést várták. Pulszky, Horváth Mihály régen -megtértek. Kossuthot magára hagyták, egyet-kettőt kivéve, összes -barátai. Hát persze olyan folt, a milyen én lehettem, a szürt már jóvá -nem tehette. - -Hát édes vajdám, te is sokat láttál, tapasztaltál, de én is. Nagyon -elundorodtam az akkori dolgoktól. Hány balközépi, sőt még deákpárti -notabilitás is ott szerepelt a titkos foradalmi bizottságban, mig az -olasz és porosz ágyu szólt, azután pedig egymást multa felül a kiáltozó -loyalitásban. Mikor utóbb haza jöttem, sokan a hős pártütők közül ugy -kerültek engem, mint a bélpoklost, azért, mert én a függetlenségi párt -mellett megmaradtam. No de erről talán később beszéljünk. - -Deák a konzervativ és klerikális főrendektől s a papoktól tartott, azért -kérte apámat, hogy legyen itt állandóan s legyen résen ellenük a -mágnások közt. Emlitettem már, hogy apám egészen Deák embere volt s hogy -bár nem volt cselekvő és szónok ember, azért a főrendek közt nagy -tekintély vette körül. - -De apám én velem nem politizált, engem abba bevezetni nem akart s én -untam magam szörnyen. Utóbb is fölkerekedtem s apám engedelmével -kimentem Párisba, hol anyámmal és öcséimmel találkoztam. Itt tudtam meg -igazán, hogy öcséim anyám engedelmével mentek Klapka táborkarához.[16] - -Tibor öcsém a következő télre Párisban maradt. A Citée D’Antinben -fogadott lakást Komáromy Györgygyel együtt. Velük volt Rényi ezredes is. - -Én pedig anyámat kisértem Olaszországba, hol a telet töltöttük. Velünk -volt Pista öcsém is, kivel a leggyöngédebb és legbensőbb viszonyban -voltunk. Nekem ellátásomról gondoskodnom nem kellett, ott volt anyám -háza. Apám nekem 1500 frankot adott havonként, Pista öcsém havi -járulékát pedig szükre szabta. Nagyon kedvesen töltöttük ezt a telet. -Pista öcsém nagy Don Juan volt a florenczi társaságokban s én bizony -nagy örömmel osztottam meg vele fölös pénzemet. - -A párisi kiállitás 1867-ik évi májusban nyilt meg. Én oda siettem. Utam -Turin felé vitt s oly szerencsés voltam, hogy ugyanazon vonatra, melyen -utaztam, fölszállt akkor Kossuth és Ihász Dani, kikkel tehát Párisig -együtt utazhattam.[17] Ez az utazás Kossuth szives és barátságos -közlései alapján sokban gyarapitá a hazai és külföldi szereplő -emberekről helyes ismereteimet. - -Párisban én is a Citée D’Antinben fogadtam lakást, a hol Tibor öcsém és -Komáromy György. Később megjött Pista öcsém is s igy egész családiasan -éltünk együtt. Testvéreim utóbb haza jöttek, de én jobban szerettem ott -maradni. Ott is maradtam s Komáromyval együtt laktam. - -Most sorsomnak egy fejezetéhez jutok, a melyben utóbb te is a szintérre -lépsz édes vajdám. Adjunk e fejezetnek czimet s nevezzük azt az -adósságok fejezetének. Sok vesződségem és sok rossz mulatságom volt -ezzel a fejezettel. - -Mikor Komáromyval együtt laktunk, meglehetősen össze kellett magamat -huznom, mert apámtól szerény ellátási jövedelmet kaptam. E miatt már -apróbb adósságokba kellett keverednem. - -A dolog nehezen ment, hitelhez jutni nem igen tudtam. Pedig, ha valakit -gróf Károlyinak neveznek, az ember azt gondolná, hogy annak már csak -könnyü dolog adósságot csinálni. - -Kérni: ez az egyik főszabály. De az én nevelésem nem olyan volt, hogy a -kérést megtanultam volna. Én inkább parancsoltam, mint kértem s a -tőkepénzessel inkább összevesztem, mintsem vele barátkoztam volna. - -Henczegni, zajt ütni, diszelegni: ez a másik főszabály. Én barátságban -voltam Mac-Mahonnal, nem egyszer összejöttem Napoleon herczeggel, együtt -korhelykedtem egy csomó lorddal és mindenféle külföldi herczeggel s -együtt vacsoráltam nem is egyszer III. Sándor orosz czárral és udvarával -akkor, a mikor még trónörökös volt. Milliókra menő adósságokat igen -könnyen csinálhattam volna, ha a henczegést és széltolást megengedte -volna természetem. - -Okos üzleteket csinálni, ezeket nevemmel és ismeretségemmel virágzásra -juttatni s e czimen befektetési kölcsönöket kötni: ez is egyik biztos -módja az adósságcsinálásnak. - -Hanem hát én üzleteket csináljak? Én, a kire öt-hat milliónyi örökség -néz, vagy több is? - -Hazajönni, kártyázni, futtatni, dorbézolni, a zsidót és a parasztot -szidni, képviselősködni vagy főrendezni: ez lett volna legkönnyebb. De -ettől undorodtam legjobban. Hány emberrel kellett volna találkoznom, a -ki átvette tőlem is, mástól is a forradalmi pénzt s aztán itthon -lenézett volna engem, mint olyat, a ki nem eléggé loyalis. - -Hiba, nem hiba: ott kint maradtam. - -Szegény Komáromy György nagy ur volt, az első magyar birtokosokhoz -tartozott egykoron. Neki pénz kellett s azért, hogy azt megszerezze: -mindenféle vállatokba kezdett. - -Jó társa akadt ezekhez gróf Csáky Tivadarban. S ők ketten, hogy rajtam -segitsenek, rábeszéltek, legyek társ vállalataikhoz, – nekem nem lesz -egyéb dolgom és felelősségem, csak hitelmüveleteink rendben tartása. - -Valami Singer Salamon nevü bankárnál fölvettünk hárman együtt 120.000 -forintot. Négy váltót irtunk alá, mindegyiket 30.000 forintról s -mindegyiken én voltam az elfogadó. Kaptam összesen 80.000 forintot s e -fölött megosztoztunk. - -Ez volt első közös hitelmüveletünk. Persze nekem kellett megfizetni az -egészet s az is természetes, hogy ebből aztán én sohase láttam -visszatérülni egyetlen fillért se. Pedig se Komáromy György, se gróf -Csáky engem megröviditeni nem akartak. - -Szegény Komáromy mindig komolyan törekedett arra, hogy nálam levő -tartozását kifizesse. Igazi nemes ember volt ő, még gondolatban se -engedhette volna meg magának, hogy miatta valaki kárt szenvedjen. -Azonban dolgai napról-napra rosszabbra fordultak. - -Volt egy tetemesebb összeg pénze, melyet ő – mint számtalanszor mondotta -– Bismarcktól kapott azon tevékenysége fejében, melyet az 1866-iki -háboru előkészületei körül Ausztria ellen kifejtett. E pénz állitólag -Gyula bátyámnál volt letéve. Ebből akart engem kielégiteni. - -Miért késett, vagy min akadt föl ez: máig se tudom biztosan. A vége az -lett, hogy szegény öreg György barátom egy napon Salzburgban a vendéglő -sikos lépcsőjén elesett, karját három helyen eltörte s néhány nap mulva -meghalt. Őszinte fájdalmat okozott halála. Nem pénzem miatt, vigye ördög -azt. Hanem azért, mert nagyon szerettem és becsültem őt. Előkelő modor -és gondolkozás, ős tiszta magyarság, lángoló ragaszkodás a nagy -eszmékért s lángoló gyülölet Ausztria törekvései ellen, sok magyar -virtus és minden magyar könnyüvérüség együtt: ezekből állott jelleme. -Már 1840-től fogva lelkes alakja volt közéletünknek, nagy vagyona -képessé tette őt a főrendek közt szerepelni, de a nemzeti ügyhöz mindig -hű maradt, milliomos korában is, szegény ember korában is. Érdemes arra, -hogy hivatott iró ember örökitse meg életét. - -Mi lett Bismarck-eredetü pénzével: nem tudom. Fontos iratai és -levelezései talán megvannak fiainál, kikhez engem szintén barátság -füzött, noha most már régóta ritkán találkozom velük. - -Gróf Csáky Tivadar elleni követelésem utóbb két- vagy háromszázezer -forintra emelkedett, mert az első közös hitelmüvelet után több is -következett. Csőd nyilott ellene. Én megbiztam apám, vagyis inkább Gyula -bátyám főügyészét és titkárját, Körmendy Imrét, hogy kisértse meg -követelésem érvényesitését, a melyre Csáky gróf nekem utmutatást adott, -de bizony ennek se lett semmi sikere. Hogy miért nem lett sikere: nem -tudom. - -Adósságaim fejezeténél nem késlekedem sokáig. Elég volt első tetemes -adósságom történetét följegyeznem. Adósságaim azóta folyton szaporodtak. -A hogy a falusi takács vetélője hányódik egyik kézből a másikba: ugy -hányódtam én apám haláláig egyik hitelezőtől a másikhoz. Utóbb -adósságaim a papiroson vagy két millióra, talán többre is rugtak. Ennek -persze felét, harmadát se kaptam én meg készpénzben. Nem is kaphattam. A -könnyelmü adósságcsináló hirébe keveredtem, akár volt igaza a hirnek, -akár nem volt. Az ilyen hirü embert pedig az árnyéka és az uzsorások -serege el nem hagyja soha. És mégis, mint annak idején kiderül, az -uzsorások közt is vannak nemes lelkek. - -Gróf Csáky Tivadarról még megjegyzem, hogy ő később haza jött s mikor -gróf Lónyay Menyhért volt a miniszterelnök, annak támogatásával -képviselővé választották. Nevével és képviselői állásával tevékeny részt -vett az üzleti életben, de zöld ágra nem igen tudott vergődni. Haza -jövetelem óta már ritkán találkoztunk. - -* * * - -_Jegyzet._ - -[Footnote 15: Én részt vettem valamennyire, ültem is érte a komáromi vár -kaszamatáiban s ezen kivül meg is hurczoltak miatta annyira-mennyire. -Gróf Károlyi Gáborral s Hentaller Lajossal, de magánbeszélgetés közben -másokkal is közöltem azt, a mit erről tudok.] - -[Footnote 16: Ez igy is van. Kossuth Lajos Iratai hatodik kötetében -olvasható gróf Károlyi Györgynének 1866. julius 26-án Itresán kelt s -Kossuthhoz intézett levele, melyben egyebek közt e szavak fordulnak elő: -»Örömmel láttam volna, bár mind az öt fiam részt venne a -szabadságharczban, tudom is, hogy ott a helyükön lettek volna, de ha -megint nem lesz semmi, nem szeretném, ha ők is haszon nélkül -kompromittálnák magukat. Most még csak uton vannak.« – Az öt fiu volt, -mint köztudomásu: gróf Károlyi Gyula, Viktor, Gábor, Tibor és István, a -mint kor szerint következnek. – Viktor tudtom szerint nem vett részt -semmi mozgalomban: Gyula itthon volt nagy tényező; Gábor szerepét -följegyzései tüntetik fel, valamint Tiborét és Istvánét is. – Az egész -bel- és külföldi mozgalomnak nagyobb volt a füstje, mint a lángja. A -külföldi magyar légiók a háboru rövidsége miatt puskájukat se lőhették -ki, a belforradalomnak pedig hire-hamva se volt. Csaknem igy látta a -helyzetet maga Kossuth is a Turinban 1866. augusztus 7-én kelt s gróf -Károlyi Györgynéhez intézett levelében. Az ifju Károlyi grófok -fellángolása tiszteletre méltó tünemény, de tárgytalanná vált ez nem -sokára. A magyar nemzet 1866-ban békülni akart s nem harczolni. Gróf -Károlyi Gábor elhunyt nemes barátom száz érdekes dolgot beszélt el az -akkori állapotokról. De én magam is elég jól ismerem közvetlen -észleletből azokat.] - -[Footnote 17: Ihász Dániel egyik legszebb és legeszményibb alakja -függetlenségi harczunk s a magyar emigráczió történetének. Ő -veszprémmegyei származásu, ottani ős nemes birtokoscsalád szülöttje, -testvérjével és rokonaival is jó barátságban éltem. Életben-halálban -hive volt Kossuthnak s el nem hagyta a kormányzót, mig a halál ki nem -szakitá társaságából. Régi tervem már megirni élete történetét, de talán -most már kerül rá idő. - -Eötvös Károly.] - - - - -HÁZASSÁGOM. - -(Amelit feleségül veszem. – Esküvőm. – Egy asszony is megér egy életet. -– Konyhabeli tudományom. – Az öreg Dumas. – Mikor Párist fenyegetik a -poroszok.) - -Áttérek most házasságom történetére. - -Valami szerelmeskedő ficzkó vagy valami ábrándozó szerelmes soha nem -voltam. A szerelmi kedvtelések csak ugy mulattattak engem, mint korom és -osztályombeli igen sok ifjut. Czéltalanul, komolyság nélkül, esetenként -és utközben egy-egy nő megragadta képzeletemet, de az akadályokkal járó -hóditás, vagy valamely nőhöz a házasság kötelékével való ragaszkodás nem -jutott eszembe. Ha valaki azt mondaná, hogy én a szerelmeskedés -országában csak léhán csatangoló kölyök voltam: nem szólnék ellene -semmit. Voltak közelebbi s távolabbi nőrokonaim s voltak magas főuri -társaságunkban nem rokon nők is, a kik szemet vetettek rám s voltak, a -kik az érzéki ingerkedés minden eszközével törekedtek rám hatni s -rövidebb vagy hosszabb időre szivük egész birtokába juttatni. -Köztudomásu, hogy a mi osztályunk női minden szépségük, komolyságuk és -tekintélyük daczára is egészen hasonlók a külföld udvari vagy magas -rangu nőihez. Én pedig magas, nyulánk, edzett termetü s mint szokás -mondani, szemre való fiatal ember voltam. Kalandban annyi részem -lehetett, mint bárki másnak. De érzékeim a dorbézolásig soha nem -gyöngültek el s állandó vonzalom soha nem nyügözte le lelkületemet. - -Mindaddig, mig nőmmel nem találkoztam. - -A találkozás Párisban történt. Nőm ott egy rokonánál volt, véletlenül -összejöttem vele s pár órai társalgás után bele szerettem és nyomban -elhatároztam, hogy vagy ő lesz a nőm, vagy soha házasodni nem fogok. - -Nőm, Major Amália, közönséges polgári, még csak nem is nemesi származásu -nő volt, komáromi születésü. Szülei nem voltak, vagyona nem volt, -sorsával szabadon rendelkezett, s midőn néhány nap mulva közöltem vele, -hogy feleségül akarom venni: beleegyezett. - -Határozott jellemü nő volt; állásom, születésem épen nem ragadta el. -Kijelentette, hogy egyelőre csak jegyesem akar lenni, fontoljam meg -elhatározásom következéseit és azon tekinteteket, melyekkel szüleimnek -és családomnak tartozom. Ő a családban hamupipőke lenni nem akar s vagy -befogadja őt a család, mint Károlyi grófnét, vagy megköveteli, hogy én -szakitsak családommal. - -Nagy erélylyel és határozottsággal követelte, hogy én ezt jól -meggondoljam. - -Én azonban nem sokat gondolkodtam, mert a helyzet tisztán állott -előttem. - -Hogy én Amelit nőül veszem: ezt szentül elhatároztam. - -Hogy apám ehhez előzetes beleegyezését meg nem adja: arról is szentül -meg voltam győződve. - -Apám nagy arisztokrata volt. Természetesnek találtam s nem is vettem -rossz néven. Én voltam harmadik gyereke s ugy hittem, engem szeret -legjobban. Bizonyos voltam tehát, hogy e házasságot nekem engedi meg -legkevésbbé. Felharagitani, vagy neki fájdalmat okozni szintén nem -akartam. Legjobbnak láttam tehát vele tervemet nem közölni. - -Nem közöltem előre anyámmal se. Ő is ellenezte volna. Minthogy azonban -én ugy éreztem, hogy engem szándékomtól semmi ellenzés vissza nem riaszt -s legfeljebb a köztem s szülőim közti jó viszony szünnék meg a viszály -következtében: ez okból legjobbnak véltem akként esküdni meg, hogy ezt -családom ne tudja. Se szülőim, se testvéreim. Testvéreimmel ugyan -közölhettem volna, de akkor rögtön megtudták volna szüleim is. - -Mindezeket megbeszéltem Amelivel is. Utóbb ő is helyeselte. Mondtam, -hogy én a családi viharos jeleneteket kikerülni akarom s hogy ahhoz van -reményem, hogy lassanként s ha későre is, de szüleim egykor a befejezett -tényeket elismerendik s családunk kebelébe nőmet is beveendik. - -Elhatároztuk a törvényes összekelést. - -A polgári házasságot az illetékes hatóságnál kötöttük, ez egyházi áldást -a Madlaine-templomban kaptuk. Én ugyan erre semmit se adtam, de nőm -ragaszkodott hozzá. - -Volt egy pap jó ismerősöm. Neve Abbé Deguery. Ez egyik papja volt a -nevezett egyháznak. Ez adott össze bennünket. Négy tanunk volt. Kettő az -én részemről, kettő nőm részéről. - -Az egyik volt ifj. Komáromy György. - -A másik volt: Olivier Viktor, derék fiu s jó barátom. Ő fia volt annak -az Olivier hirneves műszaki ezredesnek, ki 1840-ben Páris körerődeinek s -erőditésének tervét kidolgozta. - -Harmadik tanunk volt: gróf Lasondiere. Barátaim egyike. - -Negyedik: gróf Bonneval barátom, ki gróf is volt, basa is volt. Egyik -őse XV. Lajos alatt százötven év előtt kiment Törökországba s ott basává -lett. Az én tanum az ő unokája volt s franczia grófi rangját, a mint -hazajött, ismét fölélesztette. - -Szegény Deguery abbé gyászos véget ért. 1871-ben a Commun csapatai a -párisi érsekkel együtt őt is elfogták s őt is agyonlőtték. Megmentenem -lehetetlen volt. Pedig tettem kisérletet. Felkerestem egy -Commun-ezredest, valami Jules Favre nevüt, ki szegről-végről ismerősöm -volt. Ugyanaz a neve volt, a mi a hires ügyvédnek és államférfinak. De -semmibe se vette közbenjárásomat. Mikor megmondtam, hogy az abbé jó -barátom, még kigunyolt. - -– A jó baráttal vagy együtt kell élni, vagy együtt kell halni. Az -utóbbit választhatja ön is. - -Ez volt felelete. - -Tanácsát megfogadni nem volt kedvem. Ezekben a napokban egyébiránt -vakmerőség kellett ahhoz is, a mit én tettem, mikor a szegény abbéért -szót emeltem. Ugy lőtték, vágták, irtották akkor az embert, hogy a nagy -forradalom legrémesebb fejezete is ehhez képest csendes mise. - -Már egy évig voltunk férj és feleség és még senki se tudott -házasságunkról. Két lakást fogadtam. Az egyikben éltem feleségemmel, a -másikban rokonaimat és barátaimat fogadtam. Ez utóbbi volt hivatalos -lakásom. Ez volt bejelentve a hatósághoz is. - -Házas életünk boldog volt az első percztől kezdve. Viszály, sőt komoly -szóváltás is alig volt köztünk valaha. Nőmmel szemben nem ismertem más -feladatot, mint azt, hogy boldogságát, megelégedését biztositsam. Ez -ugyan nem sikerült mindig, de ennek okai csak pénzügyi zavaraim voltak. -Apám 1500 frankot adott havonként, ebből csak szükes háztartást -vezethettünk. Kivált ha utaztunk, vagy nőm beteg volt, vagy ha baleset -ért bennünket, vagy a mikor gyermekünk született. - -Volt részünk mindegyikben. - -Évjáradékom fölemelését nem is várhattam, de kisérleteim kudarczot is -vallottak. Családom sohase bocsátotta meg házasságomat és sohase értette -meg házi boldogságomat. Hogy egy gróf, hogy egy Károlyi, lemondva -születésének s vagyonának minden előnyéről s minden élvezetéről, egész -életét egy nőnek szentelhesse s minden örömét annak társaságában -találja: ezt senki se tudta felfogni. - -Én megengedem, hogy gyöngeségem volt bennem az erő. Te magad is, édes -vajdám, nem egyszer gorombáskodtál velem, hogy én a pénzzel és az -asszonynyal szemben sohase voltam nagykoru s mindig csak hat éves gyerek -maradtam. Nem vitatkozom veled. Én Amelit szerettem, mást pedig soha nem -szerettem. - -Pedig nagy kisérleteket tettek, hogy tőle elvaditsanak. - -Mikor már barátaim s rokonaim is megtudták, pedig aránylag hamar -megtudták, hogy nős vagyok s ki a nőm, nem egy névtelen levelet kaptam, -melyben azt akarták velem elhitetni, hogy nőm lánykorában kalandos -életet élt. Emlitettek férfiakat, kikkel állitólag szerelmi viszonyt -folytatott. Sőt gyanusitották a legaljasabb életmóddal is, a minőt nő -csak folytathat. - -Mindez nem hatott rám. Éber figyelemmel s gyakran indulatosan kerestem a -levelek forrását, hogy kegyetlen számadásra vonjam, a kit ott találok, -de egyéb hatást el nem értek. Én szerettem nőmet s ő boldoggá tett -engem. - -Sohase jutott eszembe, hogy én egyébre születtem volna, mint élni, az -életnek örülni s végül utolsó bukfenczet vetni. Mikor te, édes vajdám, -rászoritottál a politikára,[18] akkor elhittem ugyan, hogy talán más -hivatásom is lehet, vagy tán lehetett volna, de addig azt hittem, hogy -az én életem czélja semmi más, mint az én életem. S a másik és fő -czélja: nőm boldogsága. - -Tudom én, hogy ezt önzésnek nevezik a tudósok és rajongók. - -Bolond beszéd. - -Hány embert, hires embert ösmertem, a ki egész életét egy kertnek, vagy -egy gyüjteménynek vagy egy pár futó lónak, vagy a vagyongyüjtésnek -szentelte. - -Én pedig a feleségemnek szenteltem. Sohase hitetik el velem, hogy ez -silányabb dolog, mint a futó ló, vagy néhány uradalom fölszerelése, vagy -nehány millió forint ostoba összehordása. Volt egypár különb mágnás is, -mint én, de volt és van száz meg száz, a kinél én különb embernek érzem -magam. – De hagyjuk el ezt az ömlengést. - -Párisban éltünk nőmmel csendesen, nyugodtan, boldogan. Nem törődtünk -senkivel és semmivel. Barátainkat, rokonaimat, ha jöttek, szivesen -láttam. Szerény lakás, szerény asztal, jó kedély, gyakori kirándulás, -néhány kitünő ember bizalma és barátsága, gyermekünk nevelése és halála: -ime családi életünk folyama. Néhány részletét el kell mondanom. - -Volt a genfi egyetemen egy orosz barátom: Wolkonszky herczeg. Ezzel -egyszer sétálunk a Pont de Bergues közelében s látunk ott három nőt, egy -szobalányt s két fiatal szép polgárleányt. A herczeg mutatja az egyiket: -nézd, de fölséges arcz, én megtudom, ki ez? - -Utána esett. Meg is tudta. Hétszámra, hónapszámra ábrándozott előttem, -hogy ő milyen őrülésig beleszeretett abba a lányba s hogy elveszi, -mihelyt módjában áll. Azután elváltunk a herczegtől s én elfeledtem az -egészet. - -Az 1870-ik év tavaszán találkoztam véletlenül Párisban Wolkonszkyval s -mindjárt vittem magamhoz. Bemutatom nőmnek s erre a herczeg -meglepetésében majdnem hanyatt esik. S nőm előtt egész tűzzel kifakad: - -– Te, ezt a nőt tőlem loptad el. Ez az, a kiről Genfben annyit -beszéltem, a kit a Bergues-hidon neked mutattam, a mint hóna alatt -iskolás könyvekkel ment a hidon át! A kit azóta mindig keresek. - -Nőm nevetett. Ő is rögtön emlékezett a herczegre. - -Wolkonszky azután állandó vendégünk volt s mindig bomlott nőm után. - -Egy napon nagy szerencsétlenség ért bennünket. Nőm kocsikázott a -Champs-Eliséen. Jön egy idegen kocsi s neki hajt lovainak. A lovak -megbokrosodtak, a kocsis leesett a bakról s a lovak elragadták a kocsit. -Nőm rémületében kiugrott a kocsiból s összeesett. Félholtan hozták haza. -Érdekes állapotban volt s magzatát elvesztette. Három hétig élet-halál -közt lebegett és csak lassan kezdett fölépülni. Ez lett volna -elsőszülöttünk. - -Nőm ugyan fölépült, de mégis ez idő óta kezdett betegeskedni. -Gyógyíttattam, ápoltam, tengeri fürdőkre hordtam, de azért szűk -pénzviszonyaim miatt nem tudtam mindazt megtenni, a mit szivesen -megtettem s a mit megtenni szükséges volna. - -Szűk pénzviszonyok! - -Eszembe jut, hát csak elmondom. Volt egy barátom s egyuttal közeli -rokonom, ki gyakran igénybe vette házam szivesen nyujtott -vendégszeretetét. Hányszor nem volt ebédre valója! Hányszor reggelizett -nálunk s ha elkésett, hányszor költötte el jóizüen a reggelink -maradékát. Hányszor mondta nőmnek: adj egy napoleont, Ameli, bizony -isten éhes vagyok s nincs egy sonkaszeletre valóm! S mikor haza jöttem s -testvéreimmel perben álltam: hejh akkor ez a barátom és rokonom ugy -elkerülte házamat, mintha az tele lett volna ragályos betegekkel. Pedig -akkor nekem se volt gyakran egy sonkaszeletre valóm. Hanem mentse ki az, -hogy nem egyedül csak ő tett ugy velünk. - -Volt családi életemben egy érdekes mulatságom. Mulatság is, foglalkozás -is. Ez a szakácskodás. Különös kedvem volt ehhez s még nőtlen koromban -megtanultam a franczia konyha sütő-főző művészetét rendes tanító -mesterektől. De főleg csak a ragouk, mártások, sültek, zöldségek és -saláták készítését. A tésztákkal, fagylaltokkal már nem volt kedvem -annyira foglalkozni. S hiába gúnyolódol édes vajdám, én a -szakácsművészetben nem utolsó ügyességre tettem szert.[19] S igen -gyakori eset volt s ha magunk voltunk, csaknem mindennapi, hogy -reggelire vagy ebédre én készítettem nőmnek valamely kedvencz ételét. -Néha többet is. Néha az összes fogásokat. Franczia barátaim közt többen -foglalkoztak ezzel a mulatsággal. Tőlük kaptam kedvet rá magam is. - -Különösen pedig az öreg Dumastól. - -Ismertem e nagy regényírót s többször találkoztam vele s két izben -beszélgettünk is az ételekről s azok készítése módjáról. - -Én nem szoktam olvasni mást mint napilapot s ezt is csak futólag. Egész -életemen át se olvastam el egyetlen tudományos könyvet, még történelmit -se. Siheder koromban olvastam ugyan néhány regényt. Dumastól is kettőt -vagy hármat, de a regényekkel is úgy voltam, hogy a közepükön rendesen -félbeszakítottam az olvasást. - -Nem hiszem ugyan, hogy minden főrendü kölyök olyan, mint én, de a -legtöbbje bizony semmivel se különb. Nem komolyabb, nem alaposabb, -tudományra nem szomjasabb, olvasásban nem szorgalmasabb. A mi főrendi -társaságainkban tudományról és művészetről társalogni nincs szokásban. -Utazás, vadászat, lovak, kalandok, asszonyok, szinház, udvari és családi -pletykák: ezek körül mozog a mi elménk. Azért a tömeg mégis tudósnak, -szellemesnek, tekintélyesnek tart bennünket s tisztelettel környez. Az -öreg Dumas kedves fecsegő volt; a hányszor társaságában voltam, soha se -komolykodott. Egyszer mégis azt mondta nekem. - -– Kedves Károlyi, az ön tudatlansága csakugyan szeretetreméltó. - -Volt oka ezt mondani. - -Elmesélte magyarországi utazását. Mindenféle képtelenséget -össze-visszabeszélt a pesti Nemzeti Kaszinóban végig élvezett -étkezésekről. Kérdezte tőlem a magyar nemzeti ételeket s azok készítése -módját. - -Én bizony ezt nem tudtam. Más nemzeti ételre, mint a sonkára és a -paprikás szalonnára, nem is emlékeztem. - -Kinevetett. Kigúnyolt. Azt mondta, ő ötszáz franczia ételt tud készíteni -s a fokhagymát hetvenféle alakban tudja felhasználni. Ezen kivűl ismeri -Európa, Ázsia, és Afrika minden ételét s a kaukázusi lezgek rizskásáját -jobban tudja készíteni, mint maguk a cserkeszek. Hallott vagy olvasott -valamit a magyar ökörsütésről. Kérdezte tőlem: hogy csinálják azt? Egy -szót se tudtam neki felelni. Mert én ugyan ökörsütést életemben sohase -láttam. - -Az igaz, hogy a szakácsművészethez többi franczia barátom se értett -többet, mint én, de azért mégis röstelkedtem tudatlanságom miatt. Ez is -egyik oka volt, a miért a sütést-főzést rendszeresen tanultam. - -A nagy háboru viszontagságaiból nekünk is kijutott. Házas életemnek -egyik legmozgalmasabb fejezete a franczia-porosz háboru s ennek -különösen az a része, mely Páris ostromából állott. - -A sedáni csata után, mikor már bizonyos volt, hogy Párist a németek -körülzárják és ostromolják, mi hosszas tanácskozás után arra határoztuk -magunkat, hogy Párisban, az ostromlott városban maradunk. A kérdés az -volt, mennyi időre kell számítani, a mig esetleg eltarthat az ostrom. -Volt egy jeles hirben álló műszaki tiszt ismerősöm, Ribeau, ki később -Trochu táborkarához tartozott s az ostrom folyamán egy kirohanásnál el -is esett, – őt kérdeztem meg tájékozódás végett. Ő azt mondta, hogy -óvatosságból jó lesz fél évre való táplálékot beszerezni, de ezt a -véleményét csak bizalmasan közli velem, másnak el ne mondjam. - -– Miért nem mondhatnám el? - -– Mert a túlzó hazafiak rögtön árulónak hívnak, mint oly embert, a ki -még föl is teszi, hogy a poroszok hat hónapig itt maradhatnak s a -francziák őket néhány nap alatt ki nem verik az országból. - -Ilyen tüzes hazafiságra csakugyan nem gondoltam. - -De meg is fogadtam tanácsát. Feleségemmel együtt plajbászt, papirost -vettünk kezünkbe s neki álltunk a számításnak. Mennyi liszt, száraz -főzelék, zsir, só, kőszén, tüzelőfa, világító, fűtő, thea, rum, czukor, -kávé, füstölt hús, konzerv, bor stb. kell nekünk fél esztendőre két -cseléddel és egy kis kutyával? A nyers hús, hal, zöldség nem oly dolog, -a mit be lehetett volna előre szerezni, de a többit csakugyan -beszereztük. - -Csakhogy mire beszereztük: épen elfogyott minden pénzünk. Hát aztán -cselédbérrel, napi kiadással, mosással, ruhával s effélével mi lesz? - -Megint csak az a gyalázatos pénzhiány. - -Futottam bankáromhoz, a kinél szokta apám havi pénzemet kiutalni, adjon -pár hónapra valót előre. - -Megtagadta. Mi lesz vele? Mi lesz a várossal? Hátha én is elpusztulok? -Hátha apám is elpusztul a háboruban? Mi lesz az ő pénzével? - -– Apámat csak nem eszik meg a poroszok Magyarországban? - -– Hjah gróf ur, ha a poroszok ide el tudnak jönni, akkor már az egész -világ az övék. - -Ostoba bankárja! Hanem azért pénzt csakugyan nem adott. - -* * * - -_Jegyzet._ - -[Footnote 18: Gróf Károlyi Gábor 1887-ben Párisban volt nejével, a mikor -közbenjárásomra s tanácsomra a székesfehérvári kerület választói őt -képviselőjüknek jelölték. Erről csak utólag értesitettem őt s mikor haza -jött is, nekem s néhány barátjának, köztük Goldstein Izidor törvényszéki -birónak nehezen sikerült a jelöltség elfogadására rábirnunk. Erről -egyébiránt Följegyzései II. kötetében lesz szó bővebben.] - -[Footnote 19: Gróf Károlyi Gábor csakugyan nagyra volt franczia -konyhaművészetével. E miatt sokat évődtem vele. Itthon is franczia -konyhát tartott. De én a franczia konyha főtt husait, furcsa mártásait, -föletlen zöldségeit, czukortalan fagylaltjait, czukros tésztáit, sürü -pépes ragouit, becsináltjait ki nem állhatom. A bécsi konyha legtöbb -sültjét-főztjét épen nem tudom élvezni. Mig külön függetlenségi pártunk -fennállott, de azon kivül is, gróf Károlyi Gábornál mindennap terítve -volt öt-hat barátjára. Én az estebéd idejét rendesen nála töltöttem, de -az evés alól magamat fölmenteni kértem. A sok articsókát, nyers -zellerlevelet, kardót, fekete gyökeret s öreg babsalátát nem tudtam -élvezni. Sokat élczeltem gyakran tréfából is a franczia konyha termékei -fölött. Elmondtam: miből áll a franczia generál-szaft, a közép-európai -fürdők féléves szaftja s a bécsi és budapesti generál-szaft. Ez utóbbit -Pázmándy Dénesnek a Hungáriában külön is bemutattam és elemeztem. Ő -pedig nyomban megirta s ezzel maga ellen zúditott minden vendéglőst. Még -ma is szidják érte. Én természetesen a tiszta magyar konyhát kedvelem, -de ennek gróf Károlyi Gábort sohase tudtam egészen megnyerni. És semmire -se volt olyan érzékeny, mint ha franczia ételeit kigúnyoltam. -Olaszországi utunkból egypár ételadomám mindig elkeserítette. - -Eötvös Károly.] - - - - -A NAGY HÁBORU ALATT. - -(Menekülünk Párisból. – Nyomoruságunk Brüsszelben. – Gróf Károlyi Ede. – -Darwin. – Olivier barátom.) - -Pénz nélkül az ostromlott városban maradni, ha már enni valónk lett -volna is, nem lehetett. De egyébként is czélszerü volt menekülni. Páris -tanácsa kihirdette, hogy az idegeneknek a menekülést tanácsolja, mert ha -szükölködés vagy inség áll be, az idegenekről csak másodsorban fog -gondoskodni. - -Ez ugyan engem nem ijesztett volna meg, de bizonyos, hogy az idegenek -óriási tömegekben rohamosan menekültek ki a világvárosból. Párisban -mindig van pár százezer idegen s ugyanannyi vidéki. Elképzelni is bajos -azt a tolongást, mely az összes vasuti indóházaknál bekövetkezett. - -Ez inditott minket is a menekülésre. - -A pénzkérdés szerencsés megoldásra jutott. - -Gyula bátyám épen Brüsszelben volt unokabátyánknál, gróf Károlyi -Eduárdnál. Az ő lányának udvarolt ugyanis: Georginának, kit fél év mulva -nőül is vett. Georgina nagy vonzereje tartotta ott Gyulát, mint akkor -már vőlegényt. - -Komornyikomat levéllel Brüsszelbe küldtem Gyula bátyámhoz, hogy -előlegezzen annyi pénzt, a mennyivel Párist elhagyhatjuk s valamelyes -összeget cselédeinknél is hagyhatunk. Komornyikom harmadnap a szükséges -pénzzel jött vissza. - -Nehezen hagytuk el Párist. - -Bevártuk a legutolsó menekülő vonatot. Másfelé, mint északnak Rouen -felé, már nem is menekülhettünk. Podgyászt épen nem lehetett már semmit -szállitani. Csak két kézi táskával menekültünk. Cselédeink bent maradtak -annyi élelmiszerrel, hogy nekik egy évre is elég lehetett. - -Igazán még felöltőt se vittünk magunkkal. Igaz, hogy gyönyörü napos -enyhe idő volt akkor, de utóbb magam is bámultam azon, hogy egyikünknek -se jutott eszébe felöltőt is vinni, vagy legalább nem nyári ruhában -indulni el. - -Rouenben nagy párisi társaság jött össze. Nagy részben idegenek, -angolok, amerikaiak, olaszok. Olyanok, kiknek állandó lakásuk ugyan -Párisban volt, mint nekem is, de pénzüket kivülről kapták. A pénz az -ostromzáron át be nem jöhetett volna hozzájuk. - -Az egész társaságnak, minden embernek, sőt a város egész lakosságának -csak egy véleménye volt. Az, hogy ez a rendkivüli állapot egy hónapnál -tovább nem fog tartani. Vagy kiverik a poroszokat, vagy békét kötnek. -Két hónapot töltöttünk el és se győzelem, se béke. Sőt az ellenkező. - -Egy reggel csak beállit hozzánk fogadósunk s fájdalmának kifejezése -mellett udvariasan kijelenti, hogy Belgium felé ma indul az utolsó -menekülő vonat s hogy a poroszok másnap reggel már Rouenben lesznek, ő -azonban szerencséjének tartja minket azontul is ellátni, a mint a -körülmények és a poroszok megengedik. - -Egyuttal hozta a számlát. - -Mi a poroszokat bevárni nem akartuk. Fizetni s aztán a kézi táskát -magunkhoz venni s a vasutra sietni egy pillanat müve volt. Igy tett -minden idegen. - -Amiensen keresztül mentünk Brüsszelbe. - -Minden állomás el volt már torlaszolva. Mindenütt katonák, sok helyütt -tüzérek és ágyuk is. A vonat igazán vontatva, nagy vigyázattal, lassan -ment előre. - -Ellenséget is láttunk. Amienshez közel egy csapat porosz dzsidás állt -hadisorban a robogó vonat mellett nem messze s kézi fegyverrel -rálövöldözött vonatunkra. Emberhalál nem esett, de az asszonyok nagy -része ájuldozott. Egy féleszü amerikai visszalövöldözött a poroszokra -pisztolyából. Neki támadtunk, miért ingerli a poroszokat? Neki mindegy – -ugymond – a ki ő rá lő, arra ő visszalő. Ez az igazság. - -Szerencsésen beértünk Brüsszelbe. A baj csak itt jött ránk. - -Először is borzasztó hideg volt. Deczemberben jártunk. A mi párisi nyári -ruhánk sehogy se tudott az idővel megbarátkozni. Pénzünk ugyan téli -ruhára még került volna, de arra el is fogyott volna egészen. Hát aztán -miből élünk? - -Azután nem kaptunk szállást. Estennen értünk a városba, késő estig -jártunk gyalog a vendéglőket. Mindnyája tele volt párisi menekülőkkel. -Többet bejártunk tiznél – siker nélkül. Elfáradtunk már, majd a -nyelvünket öltöttük ki. Kocsira mégse ülhettünk, mert az isten hidegje -vett volna meg bennünket. Igy is vaczogott a fogunk. - -Elvégre a Hôtel de Sax-ban kaptunk egy szobát s ott letelepedtünk. -Milyen jól esett a thea, a meleg szoba és az a bornyunyelv, a melyet -hamarosan vacsorára kaptunk! - -A mi szobánk elég tágas volt, többi menekülő barátunké mind kisebb. -Nálunk szoktunk tehát esténkint összejönni theára. - -Mi azonban csak a theát adtuk, a meleg szobát, a vizet és világitót. -Mindenki tudta mindenkiről, hogy egyikünk sincs bővében a pénznek s -azért mindenki hozta magával az ennivalóját, sonkát, nyelvet, hideg -sültet, sajtot, kenyeret papirban vagy kendőben s bort vagy sört, ki mit -szeretett. Vidám, kedélyes, sőt mulatságos esték voltak ezek. - -Az ismerkedés könnyü volt. Egy sorsnak voltunk részesei. A kik ugyanazon -sorsnak részesei egy időben és egy helyen: azok közt a barátságnak, a -testvérisülésnek érzete könnyen föltámad. A testvéri viszony pedig vagy -édes, vagy viszálykodó. Viszályra köztünk nem volt ok, hiszen semmi -örökségen nem osztoztunk. Egymás közelében ennélfogva igen jól éreztük -magunkat. Mint a kik háborgó tengeren egy hajóra szorultak. - -Nézetünk s rokonszenveink is egyeztek. - -Fájt a németek örökös diadala s a francziák örökös csatavesztése. -Lassanként mélységes ellenszenv fejlődött ki köztünk a németek ellen. - -A világ akkor a háboru kezdetén csodálatosan megbolondult. Mindenki azt -hitte és mindenki azt hirdette, hogy a háborut könnyelmüen, vakon a -francziák kezdték, nem a németek. Bismarcknak semmi ravaszsága se -sikerült jobban, mint az, hogy ezt a felfogást a világ fejébe bele tudta -verni. A vizeszü jó francziák maguk is ezt hirdették, hogy minden -veszteségükért császárjukat, III. Napoleont tehessék felelőssé. - -De uj év után már a belgáknál se az volt a kérdés, hogy melyik fél -kezdte a háborut, hanem az, hogy a német, a maga fékezhetlen nagy -erejével s erőszakosságával el akarja nyelni a világot. Kezdetben sokan -voltak vendégeim közt, kivált angolok és amerikaiak, kik rokonszenvükkel -a németek mellett buzogtak, de lassanként mind elhallgattak s az én -nézetemre tértek. Én nem törődtem azzal, melyik fél kezdte a háborut. Én -kezdettől fogva a francziákkal tartottam. - -Ez a mi kis fészkünk, bár alig volt benne franczia, utóljára valóságos -kis franczia táborrá alakult át. - -Benső barátság fejlődött ki Dortig-gal, egy new-yorki amerikai vagyonos -emberrel, ki egy estét el nem mulasztott volna. - -És Brunetti-vel, ki korábban spanyol követségi titkár volt Florenczben, -ott megismerkedett anyámmal és Pálma hugommal is s Pálma hugomba annyira -beleszeretett, hogy kezét meg is kérte. Házassággá azonban nem fejlődött -a dolog. - -Ez is ide szorult Brüsszelbe. Naiv, jókedvü, vidám fiu volt. Mindig ott -legyeskedett feleségem körül s keservesen panaszkodott nekem nem -egyszer, hogy feleségem nem akarja udvarlását türni, csak gunyolódik -vele. - -Mégis vágytunk vissza Párisba. Hiába: más város az. Mi különösen azért -is vágytunk, hogy valahára ruhához jussunk. - -Egy nap bolyongásunk közben találkoztunk gróf Károlyi Ede -unokabátyámmal. Megnéz bennünket, látja, hogy didergünk. Ránk szól: - -– Ugyan mit legénykedtek, mért nem öltöztök melegebben, hiszen igy -megfagytok. - -Feleségem elneveti magát. - -– Többet már csak nem tehetünk, mint hogy minden ruhánkat magunkra -veszszük, a mit csak Párisból elhozhattunk. S itt is minden pénzünket -már ruhára költöttük, de van is láttatja. Ime! - -Mutatja keztyüjét. Azt csakugyan Brüsszelben vettük. - -Szegény Edének megesett a szive rajtunk. Rögtön vitt egy női -ruha-raktárba egy nőszabóhoz s nőmnek vett egy egész öltöző ruhát s egy -téli bundát s nekem is egy téli kabátot. Kért, hogy fogadjuk el tőle. - -– De nem emlékül, mert bizony ezt mi azonnal elviseljük. - -Olyan jó kedvü lett, a milyen ritkán szokott lenni. Az ilyen rokoni -nagylelküség is ritka dolog volt nála. – De oly kedvesen csinálta, hogy -el kellett fogadnunk. - -Meg kell még emlitenem, hogy a hires Darwin is négy izben vett részt -ingyenes és patriárchális estélyünkön. Mindig teát és kétszersültet -hozott magával. Sohase beszélt az ő tudományos felfedezéseiről, ellenben -feleségemmel nagyon szeretett fecsegni. - -Ameli nem volt tudós asszony. Egyáltalán távol állt az olyan nőtől, a -milyent a német kékharisnyának szokott nevezni. Magasabb -nőnevelő-intézeteket sohase látogatott. Olvasni se igen olvasgatott. -Untatta őt minden tudomány és tudóskodás. Néhány könnyü regényt -átlapozott, néhány napilap ujdonságait vagy tárczarovatát megtekintette, -a szinházat, ha volt pénzünk, föl-fölkerestük s utazgatásaink: ime -ezekből és a társalgásból meritette minden ugynevezett tudományos -ismeretét. - -De hát az én feleségemnek nem is volt szüksége tudományra. - -Bátor volt mindenkivel szemben. Férfival, nővel egyaránt. A bátorság -mindig és minden körülmény közt eltalálja a helyes szavat. - -Jól öltözködött. Termete szabályos, nyulánk és telt volt, – a -legegyszerübb öltönyben is előkelő alakot mutatott. - -Elég szép is volt. Római remek arcz. Szemei se nem ábrándozók, se nem -hidegek, se nem komolyak, hanem élesek. Nagyon éles tekintete volt, -mintha mindig parancsolt volna. - -A napi kérdésekhez, háboruhoz, csatákhoz, parlamenthez, divathoz, -szinműhöz, szerelmi és egyéb botrányokhoz ép ugy hozzá tudott szólni, -mint mivelt társaságunk bármelyik tagja. - -Mire való ilyen nőnek a tudomány? - -A női lelket elvégre ugy se érdekli más igazán, mint a férfi, az -asszony, a divat és a gyerek. Ha a nőnek nagy elméje és éles figyelése -van, ha figyelmét semmi ki nem kerüli, ha saját érzelmeibe vakon el nem -merül, ha folyékonyan beszél a társaság nyelvén: akkor a nő nyugodtan -részt vehet a legmagasabb és legmiveltebb társaságban is, ha mindjárt -olvasni és irni nem tudna is. - -Ameli tökéletesen beszélte a magyar, olasz, franczia és német nyelvet. -Fiatal volt, szép és bátor volt s magyar grófné volt: mindez -otthonosságot biztositott neki a leghiresebb férfiak közt is. Különös -tehetsége volt a férfiakat a maguk gyöngeségeikben rögtön fölismerni: ez -a tehetsége csipőssé tette szellemét és társalgását. Annál jobban -ragaszkodtak társaságához a férfiak. - -Darwin kedélye édes volt, modora szerény, tudása határtalan. Százszor -többet tudott, mint a mennyit megirt. Szellemének óriási gazdagsága -mellett is nagyon kedvelte feleségem társalgását. - -Sokszor elnéztem ezt a busa homloku, mély tekintetü, szőrös-fürtös -koponyáju nagy embert. Hejh, ha bennem nagyobb ragaszkodás lett volna a -tudomány iránt! Mennyi alkalmam volt nekem ahhoz, hogy Pasteur és Darwin -kitárják előttem lelküket! De más nagy tudósok és hatalmas emberek is! - -Egyszer a társalgás Darwin különös buvárkodására, az emberi nemzetség -származására terjeszkedett ki. Nem én, nem is Ameli hozta elő e tárgyat, -hanem valaki más vendégeink közül. Mi magunk ugyan sohase törtük a -fejünket e fölött. Hogy és hogy nem, a társalgás folytán előjött a szó -arról, mi az oka annak, hogy az anya egyszer férfigyereket, másszor -leánygyereket szül s egyszer apjához, másszor anyjához hasonlit a -gyerek? - -Darwin mosolyogva vett részt a társalgásban. Ez már csakugyan az ő -tudományához tartozott. - -Nőm oda fordul hozzá. - -– Mondja meg hát édes Darwin, ha nekünk gyerekünk lesz, fiu lesz-e vagy -lány s hozzám fog-e hasonlitani, vagy Gáborhoz? - -– Ha megmondom is, kedves grófné, az én jövendőmondásom se ér többet, -mint másé. Ámbár sokat gondolkodtam e tárgy fölött. Azt hiszem, a -gyereknek rendszerint fiunak kellene lenni s kivétel nélkül mindig az -apához kellene hasonlitani, minthogy az élet csirája az apától ered. -Miért nincs igy: az okát bizony én nem tudom. Hanem ugy gondolom, hogy -önnek, grófné, mégis fia lesz s az a grófhoz fog hasonlitani. Mert ön -olyan élénk és figyelő természetü, ön a legnagyobb társaságban s a -legélénkebb társalgás közben is annyira észrevesz mindent, hogy ön, ha -áldott állapotba jut, akkor se fog gondolatokba, tünődésekbe, -képzelődésekbe elmerülni s az apai életcsirát a maga természetes -fejlődéséből nem fogja agymüködése által kizökkenteni. - -Feleségem elnevette magát. - -– Nagyon magas bölcsesség ez nekem, édes Darwin. Ha nem veszi rossz -néven, majd annak idején kártyavetőt is megkérdezek. - -Darwin mosolyogva felelt: - -– Könnyen meglehet, hogy az jobban tudja. - -Hanem elvégre csakugyan fiunk lett és csakugyan hozzám hasonlitott. - -A találkozás után Ede is csaknem naponként volt velünk több-kevesebb -időre. Ekkor mondotta nőmnek, a mit nőm aztán haláláig emlegetett: - -– Szegény Ameli, sajnállak, jobb sorsot érdemlettél, mint hogy mi közénk -keveredjél. Se neked, se Gábornak sohase bocsájtják meg házasságtokat. - -Jó próféta volt ugyan, de azért mi boldogok voltunk és sohasem bántuk -meg, hogy egybekeltünk. - -Brüsszelben maradtunk mindaddig, mig Bazaine Metzet a poroszoknak fel -nem adta. - -Egy este ülünk lent a fogadó ebédlő-termében s hallunk kivülről a terem -ajtajából kiabáló hangokat s a cselédség részéről goromba szavakat. -Perczekig tart a viaskodás. A pinczérek azt mondják, hogy valami részeg -csavargó akar a terembe behatolni. - -Fölkelek, kinyitom az ajtót s csakugyan egy borzasztó elzüllött alakot -látok magam előtt. Fején rongyos sipka, arcza tele sárral, porral, -verekedés nyomaival; vállán rongyos, piszkos szürköpönyeg. Kiéhezve, -kifáradva. - -A mint meglát, mereven néz rám s a nyitott ajtón át feleségemre is. - -– Nem ismer ön? kérdé. - -Hangjáról rögtön megismertem. Olivier Viktor volt, barátom, házassági -egyik tanum. Megöleltem, megcsókoltam s bevittem a társaságba s ott -bemutattam. - -Metzből jött. Fogoly lenni nem akart. Becsületszavát adni, hogy nem -harczol a porosz ellen, nem akarta. Álruhába, hajtsárruhába öltözött s -átszökött mind a franczia, mind a porosz seregen s hallatlan -nélkülözések közt Brüsszelbe jött. Nem volt egy garas pénze sem. Nyomban -felöltöztettük; adtam neki annyi pénzt, a mennyi telt; pár napig köztünk -volt s kipihente magát s azután sietett vissza Francziaországba: Chanzy -hadtesténél harczolt tovább. Kapitány volt a lovas vadászoknál. - -Ha a poroszokról volt szó, reszketett dühében. A mi gyalázó és átkozódó -szó van a franczia nyelvben, mind fölhasználta a poroszok ellen. S jól -állt neki, mert igazi hős volt. - -– Átkozott poroszok! Barbárok, rablók, orgyilkosok! Mindig tizszeres -erővel támadnak. De azért hiába. Nem engedünk. Én nem engedek. Páris -alatt megfojtjuk őket. Vagy Orleánsnál, vagy a tengerparton. Békét nem -kötünk. A ki nekem békéről beszél: lelövöm, mint a kutyát. Csak egy -napig nyugszom, csak ki akarom magam aludni, rögtön fölkeresem -ezredemet. Nem nyugszunk addig, mig ezeket a betörőket száz esztendőre -meg nem fenyitjük. - -Közbeszóltam. - -– Nagy előnyben vannak, kedves Olivier. Sokan azt hiszik, ők maradnak -fölül. - -– Akkor megdöglöm. De azt én meg nem érem, hogy ők elnyomják -Francziaországot. Nevetséges gondolat. Semmit se vesztettünk még el. -Csak néhány meglepetés ért bennünket. Csekélység. A nemzet még most fog -igazán fölébredni. Előre, előre! - -Hány ilyen hősük volt akkor szegény francziáknak! - -Először azt hittük, hogy Metz feladása után vége lesz a háborunak s mi -mehetünk vissza Párisba. - -Erről szó se lehetett. A tél borzasztó hideg volt. Kényelmünk minél -kevesebb. Nőm egészsége hanyatlani, bomlani kezdett. El kellett magunkat -határoznunk, hogy Brüsszelt elhagyjuk. - -De hova? - -Haza nem jöhettem. Házasságunk már tudva volt, apám engem nőmmel együtt -el nem fogadott volna. Anyám ekkor Vicenzában lakott. Volt neki egy nagy -kastélya, ott kényelmesen elférhettünk volna, de minket anyám se -fogadhatott. - -Nőmet melegebb éghajlat alá kellett vinnem s azért Olaszországot -szemeltem ki. Németországon s a Brenneren keresztül Milanóba utaztunk s -ott egy fogadóba szálltunk. - -A fogadóban nem sokáig voltunk. Annak költségeit nem igen győztük volna. -Fogadtam hát egy kis magánlakást, melyet édes vajdám, részletesen le -kell irnom. - - - - -MILANÓBAN. - -(Milanói lakásom. – Fofó kutyám élete és halála. – A japáni ember sirja. -– Rothschild Adolf. – A párisi ostrom alatt mindenem elpusztult. – -Nápolyi utunk. – Apám nem ad szállást. – Mit vétettem?) - -Ez volt az első milanói lakásom. Nem messze esett egy mellékutczában a -Domo terétől. Volt benne egy hálószoba egy kis alkovennel és egy ebédlő. - -De milyen ebédlő? - -Ez volt egyuttal a konyha is. Volt benne egy kandalló, a herczegi -paloták kandallójának alakjában, de nem márványból, hanem csak szines -cserépből. Ez a kandalló egyuttal takaréktűzhelynek és sütőnek volt -berendezve. Mellette pedig egyik oldalán a fa- és kőszénraktár, másik -oldalán az éléstár az edények és konyhaszerek részére. Csinos faragásu -és festésü faszekrény mind a raktár, mind az éléstár. Itthon -ékszerszekrénynek használnák az effélét. Okos az olasz. Ur is tud lenni, -szegény is. Ha az ember elvégezte a főzést és étkezést s rendbe hozta a -kandallót s a raktári és éléstári szekrényeket s feltörölte a kőszén -nyomait s ha még hozzá egy pár virágcserepet tett a kandallóra: ime -készen volt az ebédlő és társalgóterem előkelő alaku butorokkal s remek -képekkel vagy azok ügyes másolataival. Pedig hát konyha és éléskamara az -egész. - -Fogadtunk egy öreg asszonyt, a ki bejárt tisztogatni. Se nem lakott, se -nem hált ott. Csak bejáró volt, tizenkét lira havi fizetéssel. - -A lakásért fizettünk 400 lira évi bért, a mi pénzünk szerint mintegy 180 -forintot. Apám háromszáz botos ispánt tartott, az utolsó botos ispán -lakása is többjébe került. - -A kandallót én ujra csináltattam. Alakot, szint, összhangot, remek -stilust adtam neki. S a főzéshez és sütéshez czélszerü átalakitásokat -eszközöltem benne. Belekerült 50 lirámba. - -A grófnő és urnő volt a feleségem. A szobalány szintén a feleségem. A -komorna megint a feleségem. A szakácsné épen csak a feleségem. Mivelhogy -komornára, szobalányra, szakácsnőre épen nem telt. - -A főzés alól azonban fölmentettem feleségem. Főztem magam. Hiába -tanultam volna a szakácsművészetet? - -Igy éltünk hárman együtt kedvesen. Tudniillik én és a feleségem és a -Fofó. - -Fofó. Ez egy kis mopsz kutya volt, melynek története van. Elmondom -neked, édes vajdám. Ismerte őt Darwin is s nem hiszem, hogy világhirü -műveiben a Fofóról is ne volna néhány észlelete. - -Demidoff Anatól herczeggel Párisban jó barátságban éltem. Ő jó orosz és -keleti szokás szerint nekem nem egyszer értékes baráti emléktárgyat -akart adni. Mindenkor visszautasitottam. Megmondtam okát is. Megmondtam, -hogy én ugyan gróf Károlyi vagyok, a föld kerekségének harmadfél ezer -urasága közül az egyik, de az én uraságom csak az utczán, a társaságban -és a nyilvánosság előtt áll fenn s egyéb kincsem nekem, mint a -keresztelőlevelem, nincs s igy az értékes baráti ajándékokat nem -viszonozhatom, tehát el se fogadhatom. - -– No no, zsugori vagy bizony te, mint valamennyi Károlyi, hanem hát igy -is jól van. Adok én neked mégis egy olyan emléktárgyat, a melyet -elfogadsz, pedig az egyenesen az én felséges czárom udvarából származik. - -Akkortájban irta Sardou a Seraphine la Devotte czimű darabját. Az első -előadásra nekünk is küldött jegyet és meghivót. Mikor onnan hazamentünk: -egy kis kosárban ott nyöszörgött valami féreg. Fölveszem, nézem, hát egy -kéthetes kutyakölyök volt, Demidoff herczeg névjegyével. - -Ezt csakugyan elfogadtam. - -El is kereszteltem azonnal Sardou darabja után Seraphinenek. Igy is -hivtuk valamennyien, de azután lassanként mégis csak Fofó név fejlődött -ki a Seraphineból. Csodálatos ez. Sokszor eltünődtem azon, miként -alakulnak át a nevek, kivált a sokszótagu nevek. Miként lesz az -Elisabethából Böske, az Izraelból Szrul, a Gregoriusból Gecző. Igy lett -Seraphineból Fofó. A tudósok fejtsék meg ennek a titkát. - -A kutya gondos ápolásban s kitünő nevelésben részesült. Azt a hüséget és -ragaszkodást, melylyel ezt meghálálta, leirni nem lehet. Velünk is volt -mindig, a meddig élt. Ha pedig én magánosan utaztam haza vagy máshova: -mindig magammal vittem. Magyarországi hitelezőim már egyenesen őt -kisérték figyelemmel. Az ügyvédek engem nem ismertek, hanem Fofót -ismerték, s ha már meglátták az Egyetem-téren, ugy jöttek rám, mint a -sáska. Gyula bátyám irta is egyik levelében, hogy ha Magyarországba -jövök, ne hozzam magammal, mert különben inkognitó nem jöhetek. - -Olaszországban tiz évig volt velünk. - -Mikor Endre fiam született s látta, hogy azt mennyire szeretjük s egyik -kézből a másikba adjuk: ezért nagyon megneheztelt. Erőt vett rajta a -féltékenység. Egy darabig rá se nézett a gyerekre. A bábára gyanakodott, -hogy az csempészte be a házhoz. Ezért a bábát elemésztette volna egy -kanál vizben. De mikor később látta, hogy a dolgon már nem segithet, -akkor Endre fiammal mégis kibékült, sőt annyira szerette, hogy a -dajkával együtt ő is mindig kisérte s fölötte éber figyelemmel őrködött. -Hanem a bábát azontul is mindig erős gyanuval fogadta, s valahányszor -jött, mindig gondosan megvizsgálta, nem hoz-e magával kis babát. Egy -második gyereket bizonyára nem tűrt volna meg a háznál. - -Halálát aggkori elgyengülés okozta. Ez Francziaországban a luxeilles-i -fürdőben következett be. Öreg volt már, őszült, se látott, se hallott -jól. Ragaszkodása annál nagyobb volt hozzám. - -Egy napon reggelinél voltam. Feleségem már haza ment, de én még az -étteremben maradtam. Feleségemet Deville tábornok, ősz öreg katona -barátom kisérte haza. Egyszer csak jön a tábornok nagy sietve. - -– Jőjjön, jőjjön csak, barátom, haza azonnal, kéreti a grófnő, nagy baj -van, a Fofó aligha végrendeletet nem akar csinálni. - -Feleségem tudniillik Fofót nagy nyugtalanságban és szomoruságban -találta. Sirt és nyöszörgött s valamit mondani akart. Feleségem szól -hozzá: - -– Mit akarsz, talán az uradat akarod látni? - -A kutya megértette a kérdést s örvendezés jeleivel adott feleletet. -Ekkor küldte utánam a tábornokot. - -Haza sietek. A kutya hozzám kivánkozik. Fölveszem ölembe, rám néz könyes -szemekkel s kezemet nyalja. Aztán egyet csuklik s vége van. - -Érzékeny jelenet volt, maga az öreg Deville tábornok is könyeit törölte. -Nőm és Endre fiam igaz szivvel megsiratták. - -Grammont őrgrófnak van Luxeillesben egy szép erdeje, sétautakkal telve. -Erdőfelügyelőjét felkerestem s két sétaut keresztezésénél egy kis -tisztást a kutya sirjának megszereztem. Oda temettük el. Egyszerü kis -obeliszk sirkövére ezt vésettem: - -A Mon Fidel Ami Fofó. - -Bolondság ez, édes vajdám, ugy-e? Hát ilyen bolondságokból áll az élet. - -De még nagyobbakból is. - -Mikor 1887-ben májusban kint voltunk Párisban s luxeillesi egyik fürdői -ismerősömmel véletlenül találkoztam: ő közölte velem a sok fürdői -ujdonság közt, hogy érdekes sétálópont Grammont erdejében egy Fofó nevü -japáni ember sirja, a melyre minden arra járó dob egy csokrot vagy egy -szál virágot. Ki tudja, idővel minő hagyományok, minő mesék fognak -támadni ama ismeretlen japáni ember életéről és haláláról? - -A ki nem volt más, mint az én mopszom. - -Hány történelmi nagyság, hiresség és bucsujáró szent hely keletkezett -már ilyen szokásból, ilyen tévedésből, ilyen hazugságból? - -Mindenki elgondolhatja, mily jóizün nevettem én szegény Fofó kutyám -siremlékének e különös szerencséjén. Ismerősöm csak elbámult rajtam. -Sehogy se értette, mi nevetni való van egy szegény japáni ember halálán. -Elmondtam neki a sirkő feliratának történetét. - -Ő is nevetett, de azért a fejét csóválta. Sehogy se akart nekem hinni. -Ugy vélekedett, meg akarom őt dévajul téveszteni. Meg is mondta. - -– Ön csalódik vagy engem félre akar vezetni. Kutyáról még soha senki nem -mondta e szót: »barátom.« A sirkövön pedig ez van: Fofónak, az én hű -barátomnak. Sok fürdő vendég ismeri is, a ki a sirkövet fölállitotta s a -kinek Fofó igazi hű barátja volt. Ez egy párisi ur, nagy utazó, a ki -Fofót Tokióban vette maga mellé s a kitől azóta Fofó el nem maradt, sőt -egyszer életét is megmentette. Igy áll a dolog. - -No szépen vagyunk. - -Én tudom egyedül a Fofó történetét s épen csak nekem nem akarják azt -elhinni. Mert a mit én erről tudok: az oly egyszerü dolog, hogy az nem -tetszhetik az embereknek. A mi pedig nem tetszik: azt nem hiszik se -könnyedén, se szivesen. - -Herczegi erdő. Sürü lombok, a lombok közt fekete árnyék, vad virág, -gyapjas moha, örökös szellősusogás. Emberek nem igen járnak itt s ime -mégis sirkő áll e helyen, kőből faragott, obeliszk alaku, arany -felirattal. Tehát költséges is. Ki az ördögnek jutna eszébe, hogy ez -obeliszk alatt kutya alussza örök álmait. - -Hiszen kutyájával szemben senki se hiu. A sirkövet elvégre vagy -szokásból vagy hiuságból állitják az emberek. Itt se szokásról, se -hiuságról nem lehet szó. Az a sir tehát csak ember sirja lehet, s azt a -siremléket csak annak a halottnak közelállója emelhette vagy valami -örököse. Ámde kutya örökséget se hagy maga után. Hiszen a bőre se ér -most már sokat a mi időnkben. - -Mindez tökéletesen világos. - -Kétségtelenül akad majd tudományért lelkesülő derék férfiu, a kit -érdekelni fog sok mindenféle dolog, s egyebek közt Fofó sorsa, eredete, -élettörténete s halála is. Nyomról-nyomra halad kutatásaiban s végre -Tokió környékén, Japánban ráakad egy Fofó nevü családra is, a melyből -harmincz-negyven év előtt egy fiatal ember egy európai utazóval -eltávozott és sohase tért vissza. Néhány levelet még irt a tengerről, -Dsiddából, Máltából, Marseilléből, de utóbb e levelek is elmaradtak s -azóta se hire, se hamva. Tart majd e kérdésről felolvasást is, melyet -nagy érdekkel hallgatnak hölgyek és férfiak, a kik közt sokan el is -határozzák, hogy elmennek majd Grammont herczeg erdejébe s okvetlenül -megnézik a szegény japáni sirját. - -Már most, édes vajdám, én is ott leszek a felolvasáson s mint -igazságszerető ember, nyomban felvilágositom a tudóst is, a közönséget -is. Tudod-e mi lesz ennek a vége? - -Az lesz a vége, hogy engem ugy kilöknek a társaságból, hogy a lábam se -éri a földet. Szerencsés leszek, ha a rendőrség le nem fülel s mint -közbotrányokozót be nem zár. - -Igy lesz biz az! - -De visszatérek milanói lakásunkra. - -Bizony az szegényes lakás volt. Feleségem tudta, hogy én már csak -mindenkit szivesen fogadok magamnál s egyszer mégis elutasitott egy -hirneves vendéget. - -Rotschild Adolf báróval Párisban jó ismeretségben voltam. Neki ugyan tiz -millió frank jövedelme volt, nekem pedig csak tizennyolczezer frank, de -azért, ha találkoztunk, kedveltük egymást. Ő csak egy hatvan éves -családhoz tartozott, én pedig egy hatszáz éveshez: ez sok különbséget -kiegyenlitett. Már azért is, mert művelt, jómodoru s jókedélyü ember -volt. - -Ő is kiszorult Párisból s ő is véletlenül Milánóba vetődött. Pénze ugyan -elég volt, de pénzügyi aggodalmai tán sulyosabbak, mint az enyémek. -Nekem a háboru nem igen árthatott, neki pedig sokat. - -Egyszer nőmmel sétálunk a Viktor Emánuel gallérián, mikor elénk vetődik -báró Rothschild. Alig panaszoljuk el egymásnak bajunkat, ő -szeretetreméltó bizalommal meghivja magát hozzánk ebédre. Én még el se -tudtam gondolni, mit feleljek, feleségem már nevetve felelt: - -– Tudja, báró, én igen köszönöm szives bizalmát, de most nem fogadhatjuk -mostani lakásunkon. Meg akarjuk tartani az ön jó véleményét, mostani -szegénységünket pedig ön könnyelmüségnek tekintené. - -Igaza volt feleségemnek. Furcsa dolog lett volna, hogy én főzzek báró -Rothschild számára ebédet, feleségem pedig tányért váltson s -felszolgáljon. Főzni ugyan jól tudtam a magunk számára, de idegen -számára még nem próbáltam. - -Elmondtam ezt később Garibaldinak. Összeszidott érte. - -– Hibázott ön, Gábor. Már én csak megvetem a történelmi arisztokratákat -s azért, hogy szerencsések voltak születni, én semmi jogot és tekintélyt -az ő számukra nem engedélyezek. De Rothschildékkel s a pénztőzsérekkel -szemben mégis becsülőm őket. Önnek ősei ezer év óta kormányoznak egy -országot; voltak köztük hősök, hadvezérek, fejedelmek, szabadság -bajnokai, rablók, gyilkosok, de mindig hatalmasok. Szóval, valódi -arisztokraták. Ön is az. Önnek meg kellett volna mutatni, hogy ön előtt -Rothschild akkor is csak ezer ismerősének egyike, mikor ön szegény s -Rothschild véleményére akkor se ád többet, mint mikor gazdagon, -fényüzéssel fogadhatja. - -Ugy segéljen, igaza volt az öregnek. Egy galagonyaágból faragott valami -botot Kaprérán, mikor ezeket mondta. Mégis csak fura jelenet lett volna -az, hogy én, a hősök, hadvezérek, fejedelmek, rablók, gyilkosok, de -mindig hatalmasok unokája, főzőkanállal, köténynyel és patyolat-sapkával -fogadjam a száz milliók urát. Hiszen, ha csak egy fogadó-szobám lett -volna: megteszem. - -Tavaszig voltunk ebben a lakásban. - -Időközben pár napot Fofóval haza jöttem, apámat meglátogattam. -Puhatolództam a család hangulata iránt s kedvező jelenségek esetén -egyengettem volna a házasságomban való megnyugvás utját. De sikerre nem -volt kilátás. Testvéreim ugyan megnyugodtak volna, de ők apám nézetével -ellenkezni nem akarhattak. S talán, ha ellenkeznek, annak se lett volna -sikere. - -Mikor kitavaszodott s már nagyon kezdett az idő melegedni, a Como taván -béreltem ki egy kis villát. Ratazziné villája volt ez a tóparton egy kis -kerttel. Szépen s kényelmesen volt berendezve. Itt több hónapot -töltöttünk. Jó levegő, bájos vidék s jó és nagy társaság, feleségem -egészen felüdült. - -Sok régi ismerősöm volt itt Párisból és Olaszországból, francziák és -olaszok. Átellenben volt a Villa D’Este fogadó. Ez csaknem ismerősökkel -volt tele. Csónakon jártunk át, hol ők hozzánk, hol mi hozzájuk. Sok -szerenádot rendeztünk a tavon. - -Ez időben végződött a háboru s én nagyon nyugtalanul alig vártam a -perczet, hogy Párisba visszamehessek. Hisz ott kellett hagynunk -mindenünket két idegen cseléd kezén. - -Ottani lakásom pedig jól be volt rendezve. Voltak értékeim is. Butorok, -fegyverek, gobelin szőnyegek, porczellán- és majolikarégiségek, ezüstök, -néhány jó kép, vadászati trophaeumok, afrikai és ázsiai emléktárgyak. Mi -lett ezekkel? - -Alig hogy megjött a hir, hogy a poroszok elvonultak s a versaillesiak -bementek Párisba: én is utra keltem azonnal. - -Mikor Párisba értem, ott még minden a legnagyobb zavarban és -rendetlenségben volt. A Commune még akkor dolgozott a legnagyobb tüzzel. -De igazi tüzzel és igazi vassal. - -Az igazat megvallva, én nem sokat törődtem a Comunnel, miattam -pusztithatott, gyilkolhatott, gyujthatott, valamint a kommünardokat is -lőhették rakásra. Én csak lakásomat kerestem. - -Lakásomat épen találtam. Egy porosz bomba ugyan keresztül ment rajta -felülről lefelé, de kárt nem csinált. Mindenemet megtaláltam épségben, -csak lovaimat nem. Azokat a mészárosok kimérték az éhező haza számára. -Bizonyára jól megfizették az árát, de cselédjeim azzal be nem számoltak. -Azt mondták, hatósági felhivásra kellett a lovakat beszolgáltatni. - -Egy hónapig voltam ott dolgaim rendezni, azaz: minden értékes holmimat -zálogházba vinni és sürgős apró adósságaimat kifizetni. Irtam haza -apámnak és Gyula bátyámnak is, hogy valami nemzeti kölcsönnel vagy -előleggel segitségemre legyenek; mert a háboru nemcsak Francziaországot -tette tönkre, hanem engem is. Jött is segitség. - -Kijött Pista öcsém. Ő ugyan értékeimet kiváltotta, de pénzt nem -adhatott, lakbéremet meg elfeledte kifizetni. A vége az lett, hogy -lakbérért elárverezték mindenemet, csak porczellánomat, feleségem ruháit -és fehérnemüit tudtam megmenteni. Adtak is akkor árverésen valamit -képekért, gobelinért s diszfegyverekért és butorokért! A háboru és -Commune után! Pista öcsém eljárásának iratai utóbb az ügyvédek kezébe -kerültek. Ez volt még hátra. A mit ő jól csinált volna: no hiszen -elrontották ezek. A végén 30,000 forintot számitottak be terhemre. - -Párisi ismerőseimet, kik az ostrom alatt benrekedtek, mind meglátogattam -s azután visszamentem Olaszországba, hol feleségemet megint betegen -találtam. - -A telet ismét Milanóban töltöttük, de akkor már jobb lakásra tettünk -szert s fogadtunk szobalányt és szakácsnét is. - -Nyár elején Genuába költöztünk át. Volt egy öreg kastély a tengerparton, -nagy, de elhanyagolt kerttel, mely közvetlenül a tengerig nyult le. Ez -volt a Palazzo Gnecco. Ezt béreltem ki fél évre. A kertből egyenesen a -tengerbe lehetett menni fürödni. Használtuk is az alkalmat és a -kényelmet naponként. - -Egyszer azonban majd megevett a czápa. Távolabb usztam a csónaktól, mint -kellett volna s egy czápa oda vetődött. Én nem láttam, de csónakosom -észrevette s orditott és evezőjével integetett rám, hogy meneküljek. -Végre észrevettem mit akar s erőm kimerültéig siettem a csónak felé. A -czápa is észrevett és egyenesen utánam rohant. Egyetlen másodpercznyi -késedelem a kikerülhetetlen halált idézte volna elő. Már hanyatt -fordult, hogy bekapjon, mikor én a csónakra kapaszkodtam. Hajósom a -hosszu evezővel ütötte orron, még se távozott rögtön csónakunktól. De -távoztunk mi tőle. Csak puska lett volna nálam. - -Genuai életünk kellemesen folyt ekkor. Olasz s franczia barátaim -seregestül látogattak. Sokat vitorláztunk, sokat halásztunk, zongora és -ének mellett sok kedves estét töltöttünk. A hölgyek közt feleségem is -énekelt. Szép üde és iskolázott hangja volt s nehány olasz, franczia és -magyar dalt kitünően énekelt el. - -Társaságunkban gyakran részt vett Kossuth Ferencz is. Ő akkor vasuti -felügyelő volt az olasz kormány szolgálatában s vasutai egy része arra a -vidékre esett. Valahányszor arra jött s pedig gyakran jött, mindig -fölkeresett. Vele egyébiránt s Lajos Tivadar öcscsével már -gyermekkorunktól fogva barátságban álltunk. - -A félév leteltével, az ősz végén ismét Milanóba költöztünk. Jó lakást -találtam a Corso Venezián. A leghidegebb három téli hónapot itt -töltöttük. Innen néhány napra haza is ellátogattam apámhoz és -testvéreimhez. De csak egyedül. - -Feleségem e télen se érezte magát jól. Az orvosok légváltozást -ajánlottak. Elhatároztuk tehát, hogy Nápolyba megyünk. S minthogy hajón -akartunk utazni, átmentünk Genuába. - -Itt este szálltunk a hajóra. A hajó neve volt Principe Humberto. -Valamennyi genuai ismerősünk mind kikisért a hajóra s velünk maradt -éjfélig. Éjfélkor kellett volna a hajónak megindulni, de késlekedett; -azt mondták, még nem készült el a rakodással. Mi tehát kabinunkba -vonultunk s lefeküdtünk. - -Egyszer csak arra ébredek föl, hogy gurulok jobbra-balra. Borzasztó -zivatar bömbölt odakünt. Kimegyek a kabinból, azt gondoltam, már Livornó -felé járunk, de ördögbe, még mindig csak a liguriai partokat láttam. -Kérdem a matrózokat, mikor indultunk. Mondják hat órakor. Tehát hat órai -késéssel. Délután négy órakor értünk Livornóba délelőtti tiz óra -helyett. - -Mikor a livornói kikötőben már nyugodtan állt a hajó: kérdem, mikor -indulunk innen? Esti 9-kor, volt a felelet. Nőmet karon fogom, gyere -fiam, menjünk a városba ebédelni. Csónakra ültünk s kiszálltunk. -Szakácsnénkat, inasunkat minden podgyászszal együtt a hajón hagytunk. - -Megebédeltünk, megnéztük a várost, feleségem rendkivül kedves volt, -sejtettem, hogy valami inditványa lesz. Egyszer csak előáll: - -– Édes Gábor, ha belenyugszol, én gyalog ugyan elmegyek Nápolyba, de a -hajóra én vissza nem megyek, mert ott én meghalok. - -Szépen vagyunk. Egyszer akartam takarékoskodni s vasut helyett hajóval -utazni. Az lett belőle, hogy most már az egész hajódijat is, az egész -vasuti dijat is fizetni kellett. - -Benéztünk Flórenzbe. - -Onnan kínos volt az utazás Rómába. Első osztályu jegyünk volt, de -annyian utaztak, hogy négyünket szoritottak be egy másodosztályu fél -szakaszba. Igy kellett tölteni az éjszakát. Én a földre feküdtem a büdös -lábak közé s ott voltam egész éjjel, hogy feleségem két ülőhelyet -nyerjen. Természetesen ez se volt kényelmes, mert ki nem nyujtózhatott, -az olaszok pedig ezenfelül mindig disputáltak és pöfékeltek. De azért -feleségem nem panaszkodott volna a világért sem, csakhogy a szárazon -lehetett, nem a tengeren. - -Rómába összetörve érkeztünk meg reggel s már a kiszállásnál sok -ismerősre bukkantunk. Több napon át ott voltunk s megnéztünk futólag -mindent. Egy régi ismerőssel, Stumm porosz huszárhadnagygyal is -találkoztam, ki Németország részéről követségi ügyvivő volt a pápai -udvarnál. Kemény protestáns, a ki magunk közt igazi huszárosan beszélt a -pápaságról. Fölajánlotta, hogy ő alkalmat szerez, hogy a pápát a -vatikáni kerti sétája közben megláthassuk. Én bizony erre nem voltam -kiváncsi, de feleségem igen. Igaz, hogy az öreg Pio Nono pápa akkor még -egészen jó szinben volt. Egy áldott, jóképü, öreg falusi plébánoshoz -hasonlított. - -Nápolyba este 9 órakor érkeztünk. Volt egy comoparti jó ismerősöm: Noja -gróf, Monteleone herczeg veje, ő már előre egy nagyon szép és előkelő -lakást bérelt ki számunkra a Riviera Chiaján. Egyenesen oda mentünk -tehát s szentül hittük, hogy cselédeinkkel együtt minden holminkat már a -legjobb rendben ott találjuk. - -Csalódtunk. Oly borzasztó idő volt a tengeren, hogy szegény cselédeim -csak másnap délben érkeztek meg. Mikor a Principe Humberto a tenger -magasán mutatkozott, magam mentem eléjük csólnakon s vittem őket haza. -Félholtak voltak, kivált inasom, a kit ágyba kellett fektetni, három -napig mozdulni se tudott. Jó volt tehát mégis vasuton utaznunk. - -E vihar alatt vitte el a tenger a nápolyi kikötő egyik jelentékeny -részét. - -Nápolyban eleintén nagyon jól éreztük magunkat. - -Kitünő ismerősökre tettem szert. Ezek közül fölemlítem St. Arpino -herczeget, kivel később Párisban egy házban laktunk s barátságunkat ott -is folytattuk. S fölemlitem a gróf Pilté-családot. Gyönyörü szép asszony -volt a grófné, de tüdővészre hajlandó. Párisban velük is találkoztam -utóbb, de a szép nő ott csakugyan meg is halt. - -Nápolynak és környékének minden nevezetességét bejártuk. Vezuvot, -Pompéjit, Sorrentot stb. De három hónapnál tovább nem maradhattunk ott, -daczára annak, hogy lakásunk öt hónapra ki volt fizetve. Megkaptuk -ugyanis, én is, feleségem is a nápolyi gyalázatos maláriát s ettől csak -ugy szabadulhattunk, ha innen menekülünk. - -Nápolyból én Pestre is kirándultam pár órára. - -Ez volt csak a nevezetes kirándulás. - -Nápolyban ugyanis véletlenül találkoztam Gyula bátyámmal s ifju nejével -Georginával. Mindketten rokoni szivességgel fogadták feleségemet. Meg is -látogatták, a mikor tehették, bizalmas órákat töltöttünk együtt s nekem -ugy látszott, hogy családom hidegsége egészen fölengedt. - -Beszéltem is erről Gyula bátyámmal s ő is helyeselte a pesti utamat, -hogy a kibékülésre tegyek ujabb kisérletet. Nyomban táviratoztam apámnak -s nyomban indultam is. - -Pestre érek. A vasutnál vár a palotából valami irnokféle ember s -jelenti, hogy a Vácz városához czimzett fogadóban, a Nádor-utczán van -számomra lakás fogadva. Kérdem: miért nem apámhoz a palotába? Felelé: ő -nem tudja, a kegyelmes gróf igy rendelkezett. - -Mindjárt az a gyanu ötlött agyamba, hogy családom bizonyára azt -gondolta, hogy én feleségemmel együtt jövök, azért szállásoltak el engem -a bécsi ügynökök és ökörhajtsárok szállodájába. - -Azt hiszem, igy is volt. Kedves apám nagyon hidegen fogadott s a mostani -kibékülésre semmi reményt nem nyujtott. Anyám és testvéreim se tehettek -semmit. Vagy legalább nem tettek. - -Nem volt tovább mit keresnem hazámban és szüleim házában. Egy reggelit -megettem, apámat, anyámat megcsókoltam s mentem vissza Nápolyba. - -Hat órát töltöttem Pesten. Ezért utaztam négy napon át éjjel-nappal ide -s négy napon át éjjel-nappal vissza. Időmet, pénzemet s érzésemet ilyen -bolondul és szerencsétlenül nem tékozoltam egész életemben. - -A vasuton gondolkoztam. Fülkémben félre ülve, a járó-kelőkkel s az -andalgókkal és fecsegőkkel nem törődve gondolkoztam. - -Ha társtalalan vagy; ha távol vagy mindenkitől, a kit ismersz s a kit -szeretsz: aludnod kell vagy gondolkodnod. Kivált a vasut örökké mozgó s -örökké zajongó odujában. A ki üzleten, tudományos rejtélyen vagy -szerelmi ömlengésen töri fejét: annak könnyü a dolga. Számit, tünődik, -képzeleg s a nélkül, hogy észrevenné, elrepül az idő s czéljához ér -utazása. - -De én tul voltam a szerelmi mámoron. Üzleti dolgom nem volt a világon -semmi. Tudományos kérdésekkel bajlódni pedig se tehetségem nem volt, se -természetemben nem állott. Én másról, mint önmagamról nem -gondolkozhattam. - -Mi is történt csak? - -Ötödfélezer kilométer utat végzek ide-oda. Utazom éjjel-nappal -szakadatlanul – elfáradva, kimerülve. Elhagyom egyidőre feleségem s -szegény, de édes kis tanyám. Azért, hogy apámat és testvéreimet lássam, -velük beszélgessek, rokonérzéseim kicseréljem s gyermekkorom vidám -emlékü otthonát meglássam, benne magam kipihenjem. Az ősi palotát, a -gyermekszobákat, serdülő korom játszó tárgyait, a csurgói kertet, az -öreg fákat, a zöld mezőket: a hol születtem és növelkedtem. Mily édes -lett volna, ezeket látni s a szerető szivek közt néhány napot boldogan -eltölteni! - -Nem vagyok költői lélek. A pityergés se természetem. De a kutyának is -jól esik, ha évek mulva visszatér kölyökkorának tanyájára s annak árkait -és bokrait befutkározhatja, egykori gazdájának kezét megnyalhatja. - -Hát énnekem hogyne esett volna jól? - -Hiszen én igazán szerettem apámat és testvéreimet. Haza jövök messze -földről, idegen országból s ime külvárosi büdös szállóhelyen -szállásolnak el s az apai hajlékban csak egy órányi pihenésre se -hajthatom le fejem. - -Ők hát engem nem szeretnek? - -Vagy büntetnek, ha szeretnek is? - -Mit vétettem én nekik? - -El-el gondolkoztam gyöngeségemen, botlásaimon. - -Házasságom nem volt botlás. Mért csináltam volna én vagyoni üzletet a -házassággal, ha feleségem lehetett az, kit igazán szerettem? Hiszen -háramlott én rám öt-hat milliónyi örökség. Nem kellett nekem a -feleséggel se hozomány, se czég, se hivatal, se befolyás, se kenyér után -áhitoznom. Ha már nagy urnak születtem, csak szabad nekem akkora -fényüzés, hogy az legyen élettársam, a kit én szeretek s a ki engem -szeret. - -Adósságom? - -Hát hiszen volt pár százezer forintnyi adósságom. Mi az egy Károlyi -grófnak? Vagy talán nem volnék én olyan Károlyi, mint testvéreim vagy -nagybátyáim közül akármelyik? Hát ők nem csináltak fiatal korukban -adósságot? Hát a magyar főurak nagy része nincs tele adóssággal? -Eszterházy herczegnek nincs harmincz millió adóssága? S aztán nem ostoba -tékozlásra csináltam én adósságot, hanem háztartásomra s néhány barátom -mellett való kezességre. Hol itt a vétség, hol itt a botlás? - -Akárhogy tünődtem, sehogy se tudtam belátni, miért kelljen nekem, ha -hazámba jövök, a »Vácz városához« korcsmába szállnom s naponként ötven -krajczáros szobában kuporognom. Hiszen az én véreimnek, a Károlyi -grófoknak több mint fél millió hold földjük s legalább ötven kastélyuk -van az országban s csupán Budapesten is öt-hat palotájuk. Egyetlen -lakószoba csak akadhatna számomra ezekben. - -Nem akadt. - -Még mostanáig se akadt édes vajdám, a mikor e jegyzeteket csinálom. Ugy -látszik, már akkor is volt valaki vagy voltak többen, kiknek sötét -lelkében megfogamzott a terv, hogy apám és testvéreim segitségével engem -koldussá s földönfutóvá tegyenek. De én akkor erre még nem gondoltam. - -Nem is gondolhattam. - -Nincs az a lángeszü vagy az a buta ember, a ki ha jó gyerek és jó -testvér, ilyen dolgot elképzelhetne apjáról és testvéreiről. - -Hiszen most már tudom, nem is az ő tervük volt az eredetileg. - - - - -GENUÁBAN. - -(Milán Comello grófné. – St.-Dalmas fürdőben. – Orgyilkosság fenyeget. – -Philomén. – Valsi barátaink. – Ducamp. – Ducamp halála.) - -Mikor Nápolyba visszatértem, még egy heti kisérletet tettünk, vajjon meg -tudnánk-e szabadulni attól az átkozott maláriától? Nem tudtunk. -Elhagytuk tehát Nápolyt végkép s minden podgyászunkkal és cselédeinkkel -együtt visszaköltöztünk felső Olaszországba, a Rivierára, Nervibe. - -Itt az ugynevezett Inrea villát béreltem ki szép kerttel s fölséges -kilátással. Betegségünknek, mint ha ketté vágták volna, itt azonnal vége -lett. Szép napok, kedves társaságok, a felüdülés korszaka: kedves emlékü -idő az, melyet itt töltöttünk. Feleségem minden báját és kedvességét -fejtette itt ki előttem naponként. Olasz, franczia és magyar barátaink -közül sokan fölkerestek. - -Egyik magyar barátomról meg is kell itt emlékeznem. Csinos fiu volt, -báró, később képviselő, némi kalandos természettel. Kijött Monte-Carlóba -szerencsét próbálni s elvesztette minden pénzét. Ott ődöngött néhány -frankkal, mikor vele találkoztam; se játszani, se haza menni nem tudott. -Meghivtam hát vendégemnek. Szivesen elfogadta házam vendégszeretetét s -heteket töltött nálam, mig végre hazulról pénzhez juthatott. Mikor utóbb -haza jöttünk és családommal pörbe keveredtem, ez az én báró barátom -feltünően kerülte házamat és még csak egyetlen látogatást se tett -nálunk. Nagyon sok ilyen egykori barátommal jártam igy. Valamennyi a -főranguak közül való. - -Volt Genuában egy nagyon kedves és nagyon jó benső barátném. Milán -Comello grófné. Anyámmal ő még a negyvenes évek óta, tán több mint -harmincz év óta élt barátságban, én is ismertem kis gyermek korom óta s -benne is irányomban különös benső vonzalom fejlődött ki. Családias -beczéző néven neveztem Beppiná-nak. De-Marini ezredessel lakott együtt s -vitt közös háztartást. - -De-Marini Velenczében harczolt 1848-ban hazája függetlenségeért, a hős -Manin oldalán. Később emigráns volt, Párisban élt s a magyar emigráczió -tagjaival is megismerkedett. Andrássy gróf, Bittó István, Irányi, gróf -Karacsay, Gorove s a többiek jó viszonyban voltak vele. Feltünő szép és -kedves férfi volt. Az 1859-iki háboruban a »Bourgogne« franczia hajón -vállalt tengerésztiszti szolgálatot, mert ez a hajó is egyebek közt -Velencze ostromzárolására volt kiküldve. A villa-francai béke után -Garibaldihoz csatlakozott, egyike a marsalai ezer hősnek, azután Medicis -tábornok hadtesténél szolgált. Később átment az olasz haditengerészethez -s ott mint sorhajókapitány tüntette ki magát. - -Nagyon szerettem és becsültem. Mikor szegény Endre fiam született, Gyula -bátyám volt keresztapja, de nem jöhetett a keresztelésre, tehát -De-Marinit kérte fel helyetteséül. - -Ő volt tehát valósággal az én keresztkomám. - -Milán Comello grófnénak élt a férje, csak különválva éltek. Egyszer a -gróf és neje, mikor még együtt éltek, véletlenül valamely fogadó -éttermében találkoztak az ismeretlen De-Marinival. A gróf heves ember -volt, valami miatt nejével összepörölt s a nőt a társaság füle hallatára -nagyon hangosan szidalmazta. Hangosan és parasztosan. De-Marini közbe -szólt: - -– Bocsánat, uram, e nemes hölgy iránt, itt előttünk, nagyobb -gyöngédséget tanusíthatna. - -A gróf dühbe jött. - -– Mi köze önnek e nemes hölgyhöz? Tudja ön azt, hogy ez az én feleségem? -Szabad kérnem jegyét? - -– Önnek felesége lehet, mi előttünk nemes hölgy, én csak ismétlem -figyelmeztetésemet. - -Ezzel kicserélték névjegyüket s más nap megverekedtek. - -A verekedés után, melyben a gróf sebesült meg, a gróf azt mondta -De-Marininek: - -– Ha ön feleségem lovagjává szegődött, most lesz alkalma állandó -lovagjává lenni. - -Elkergette a grófnét, ő maga pedig elutazott. - -Ez után ismerkedett meg De-Marini Milán grófnéval, gyöngéd és nemes -szerelmi barátság fejlődött ki köztük, házasságra is léptek volna, de a -férj élt, tehát nem lehetett. Barátságukat csak a halál szakította meg. -A grófné 1883-ban halt meg. De-Marini gyászjelentését pedig tavaly[20] -küldték el nekem. - -Az időben, mikor mi Nerviben laktunk, De-Marini és Milán grófné Genua -mellett egy kis városban, Reccoban laktak együtt. Egy szép villában, -melyet együtt rendeztek be. Ekkor és itt mutattam be nőmet Milán -grófnőnek. Az első pillanatban megszerették egymást s nőmnek nem is volt -jobb barátja haláláig, mint Milán grófnő, a kit azután ő is, én utánam, -csak Beppinának nevezett. - -Ez volt oka, hogy ekkor hosszabb időre állandóan Genuában telepedtünk -meg. Anyám is kegyesebb volt hozzánk, feleségemmel is kibékült s ha -feleségem nem lett volna olyan nyersen szókimondó s anyám iránt mindig -tökéletes figyelemmel tudott volna lenni, hiszem, hogy családommal a -béke helyreáll előbb-utóbb. Anyám ekkor maga gondoskodott arról, hogy -itt állandó lakásunk legyen, ki is szemelte s át is vette számunkra -Milán grófné egykori lakását s mi szives köszönettel fogadtuk. Hiszen -hazajönni Magyarországba nem lehetett, összekelésünk óta pedig örökké -hazátlanul bujdostunk s örökké fogadóban laktunk. Nagyon is jól esett -tehát az a különben nem nagy, de kedves lakás s mi jó kedvvel költöztünk -bele. - -Azonban nekünk a sors már nem akarta megengedni a nyugalmas otthonlétet. - -Alig költözködtünk be kis lakásunkba: Genuában kiütött a kolera. Nőm -különben is gyöngélkedett, lehetetlen volt ott maradni. Orvosunk Bertani -volt, Garibaldinak barátja s szintén orvosa. Ő is erősen biztatott, hogy -nőm csak menjen valahova. Épen nálunk volt egy barátom, Lestibondois, -nejével együtt, ők is mentek Monte-Carlóba, hol szép nyári lakásuk volt, -elvitték magukkal nőmet is. Én még ott maradtam némi dolgaim s a lakás -elrendezése végett egy darabig. Bertani különben megigérte, hogy a -kolera megszünéséről értesíteni fog. - -Monte-Carlóban vagy egy hónapot töltöttünk. - -Tudd meg édes vajdám, hogy én nem játszottam soha. - -Nem mondom, hogy tréfából egyszer-kétszer a társaság kedveért egy-egy -aranyat oda nem dobtam, de a mi a játék, azt én nem üztem egész -életemben. Se kártya, se fogadás, se gyöp, se verseny nem volt -természetem. Sok szerencsétlenséget, de néhány szerencsét is láttam ott, -de engem nem ingerelt egyik se. Nem tudom, ha megkapom örökségem, ha -milliókkal rendelkezem, e tekintetben nem változott volna-e meg -természetem? De nem hiszem. A tőzsdéről fogalmam se volt soha. - -Egy hónapi ottlétünk után türhetlenné vált a meleg. El kellett -határoznunk magunkat, hogy elmegyünk valahová a hegyekbe. - -Nizza mögött, mintegy husz órai kocsiút távolságra van az Alpesek közt -St.-Dalmas. Fönt a hegyekben, gyönyörü vidék, egészen félreeső hely, -kitűnő levegő. Ott már csak nyugodtan lehetünk, oda se kolera, se hőség, -se hitelező, se pénzevesztett játékos jó barát el nem talál. Van ott egy -nagy katlan, óriási hegyektől körülvéve. - -A katlan tele százados fákkal, szép pázsitokkal, gazdag vizü patakokkal. -Egy régi nagy épület van ott, valaha zárda volt. Ez a hôtel, csak itt -lehetett lakást kapni. Ide költöztünk tehát barátainkkal együtt. - -Egy hónapot töltöttünk itt. De maradtunk volna tovább is, ha egy furcsa -eset közbe nem jön s ha valami ostoba fölfedezést nem csinálunk. - -Egyik napon rosszúl lett mindenki a nyaraló telepen. Hasfájás, szédülés, -általános rosszúllét érzése vesz erőt mindenkin. Általánossá kezd válni -a vélemény, hogy utánunk jött a kolera. Hosszabb tanakodás után -rájövünk, hogy csak azok betegek, a kik a reggelinél, nálunk ebédnek -hívják ezt az étkezést, részt vettek. Ez nekem szeget üt a fejembe. -Fölkeresem az orvost, figyelmeztetem s rögtön karon fogom, menjünk a -konyhába, vizsgáljuk meg az élelmiszereket, fűszereket és edényeket. Egy -kicsit vonakodott az orvos, de egy amerikai vendég a másik karját fogja -meg s visszük, húzzuk, biztatjuk előre. - -A konyhában nem sokáig kellett kutatnunk. Rögtön rájöttünk a rézedények -tisztátalanságára. Minden edény tele volt rézrozsdafolttal. Ezen kívül -nem volt kimosva egy se. Mindegyik tele volt ételmaradékkal. Ezen kívül -is a piszok, szemét, rendetlenség leirhatlan. Csontdarabok, húsczafatok, -zöldségek, mállasztott baromfitollak hetek óta ott rohadva, áporodva -földön, padon, asztalon. Minden törlő-ruha piszok és szenny. No hiszen -ilyen főzés, ilyen tisztaság való kolera elől menekülőnek. - -Az orvost majdnem agyonütötték. A vendégek közt is nagy lett a ribillió. -Egyszerre elindult vagy husz család. Minden kocsit lefoglaltunk, -Mentonéba kocsikért izentünk, akkora lett az elköltözési buzgóság, hogy -egyetlen vendég se marad ott, ha elég kocsi akad. - -Nem is maradt. Másnap én is mentem. - -Mikor már kocsink fel volt rakva, felülés előtt kimentem körülnézni a -kocsit, hogy minden podgyászunk fel van-e rakva s jól van-e felkötözve? -Nem vesztjük-e el az úton? A mint nézegetem, inasom a hátam mögé -sompolyog s fülembe súgja: - -– Gróf úr vigyázzon, mert néhány percz múlva meg akarják ölni. - -– Kit akarnak megölni te fajankó? - -– A gróf urat. - -– Kik? - -– Az itteni emberek, a kiket megkárosított. Én jól látom ezt. - -Ez az inas egy kis tizennégy éves nápolyi gyerek volt; – még Nápolyból -hoztam a ficzkót, neki bizony a készülődő bravo-dolgokban s azok -felismerésében lehetett valamelyes jártassága. - -– De honnan gondolod mégis? - -– Hallottam a konyhában a beszélgetésüket, már tüzesítik is a -vasnyársat, azzal akarják leszúrni. Tüzes vassal. - -Nem hittem ugyan, de mégis figyelmesebb lettem. És csakugyan, a mint -hátranézek, látom, hogy egy ember közeledik felém, két kezét háta mögött -tartva. Rá kiáltok: - -– Mit akarsz? - -– Majd meglátja mindjárt. - -Közeledik felém s nyomban rá másik három ember is. Rögtön eszembe jutott -kis nápolyi inasom figyelmeztetése. - -Elővettem revolveremet s az első emberre, a ki hátra tett kézzel -közelgett felém, ráczéloztam. Egyuttal rákiáltottam a többire is: - -– A ki egy lépést közelit hozzám, lelövöm. - -Lestibondois barátom épen kiáltásomra lépett ki az ajtón. Látta a -jelenetet, rögtön két amerikait szólitott oda, valamennyi revolverét -vette elő s igy mi is négyen voltunk. - -Igen gyorsan lefegyvereztük az embereket. Annál, a ki hátratartott -kézzel jött felém, egy izzó tüzes végü vasrud volt, méter hosszu. Kis -nápolyi inasom tehát jól látott és hallott. - -A lefegyverzett emberek arczáról azonban elfojtott düh sötétlett ránk. -Azért mi a kocsikra nem ültünk, hanem asszonyainkat felraktuk s aztán -mi, lövésre készen, gyalog kisértük a kocsikat a legközelebbi faluig. -Ott az ügyet átadtuk a csendőröknek. Pár nap mulva bezárták a vendéglőt. - -Az egész eset részletesen leirva megjelent a párisi »Figaro« hasábjain. -Egyéb apróbb külföldi lapok pedig rémes meséket közöltek ezután, hogy -St.-Dalmasban miként mérgezik és ölik rakásra az embereket. - -Visszamentünk Mentoneba és Monte-Carloba. - -Genuában még mindig pusztitott a kolera, oda nem mehettünk, kénytelenek -voltunk tehát a telet Nizzában tölteni. A Pension Milliében vettem föl -egy kis földszintes lakást. Itt huztuk ki a telet. - -Ekkor jött hozzánk komornának az öreg Philomén. Azaz most öreg már, de -akkor, tizenöt év előtt még nem volt öreg. Hivebb cseléd, mint ő, még -nem volt a világon. Te is belátod, édes vajdám, ha elmondom történetét. - -Nagyon sokat utazott. Mikor mint fiatal menyecske férjét elvesztette, -beállott a Messagerie Imperial hajóra első komornának s négy évig -utazott Marseilleből kiindulva Európa, India, China és Japán között. Két -évig szolgált Japánban valami furcsa nevü ottani nagy urnál. -Megbetegedett, a szolgálatból ki kellett állnia, haza jött Európába s -Valsban huzódott meg, hol végre teljesen kigyógyult. Ezután került -hozzánk s állandóan feleségem mellett volt. Észrevette azonban -csakhamar, hogy az olasz étkezéshez nem tudunk hozzá szokni, arra kért -bennünket, engedjük meg, hogy ő főzhessen is nekünk, szakácsnénk is -lehessen s igérte tüzzel, hogy ő azért jó komorna is lesz. – Igy adta -elő a dolgot. Később bevallotta, hogy ezt azért tette, hogy a -szakácsnéra való kiadást nekünk megtakaritsa, mert észrevette, hogy néha -pénz dolgában meg vagyunk szorulva. – Engedtünk kérésének. - -Mikor szegény kis Endre fiam született, akkor meg arra kért esennen -bennünket, hogy tegyük őt Endre mellé. Megtettük. Oly hiven, buzgón, -szeretettel ápolta kis fiamat, hogy azt elhinni alig lehet. De kis fiam -is végtelen ragaszkodással csüngött rajta s pillanatig se tudott nála -nélkül lenni. - -Mikor kis fiam meghalt, mindig sirt. Néhány nap mulva sirva elém állt: - -– Engedje meg a gróf ur, hogy én haza menjek. Itt én magam is meghalok, -a kis gróf után megöl a bánat. - -El kellett bocsátanom. Fájdalmam a nélkül is nagy volt s az ő örökké -szomoru, örökké siró arcza még növelte fájdalmamat. Nyugdijat adtam neki -s elbocsátottam. - -Sokszor voltam, jól tudod édes vajdám, oly helyzetben, hogy pontosan nem -fizethettem. De akárhol vettem a pénzt, ha kölcsön kértem, ha -megkoplaltam, ha zálogházból hoztam, a jó Philoménnek nyugdiját mindig -pontosan fizettem. Haza ment Francziaországba, szülővárosába. Ez -Firmini, St.-Etienne mellett. - -Hogy, hogy nem, megtudta, hogy családommal perben állok, nagy anyagi -bajokban vagyunk s hogy gyakran nélkülözünk. Irt levelet. Nemes sziv -gyöngédségével azt irta, hogy ha már a szegény kis Endre fiam mellett -nem lehet, hát haza megy öreg szülőit ápolni s akkor se külön lakásra, -se háztartásra, se a nyugdijra nincs szüksége. Ha pedig szüksége nincs -rá és meg se szolgálhatja: akkor tovább nem is fogadja el. - -Nagyon meghatott ez a gondolkozás s alig tudtam rábirni, hogy azt a kis -havi fizetést fogadja el. El is fogadta, hanem egyszer csak nálunk -termett 1886-ban itt Budapesten. Akkor már állandó lakásra tudtunk szert -tenni s nagy örömmel láttuk, mint vendéget. De ő nem vendégnek jött, -hanem – mint mondta – fizetését megszolgálni és azért is, mert ott -Francziaországban senkit sem talál, a kivel szegény kis Endréről -elbeszélgethessen. - -Azóta nálunk volt, s te is jól ismerted édes vajdám. Ő volt tehát az, a -kivel Nizzában összekerültünk. - -Deczember végén megszünt a kolera Genuában. Bertani rögtön értesített, -hogy most már mehetünk vissza. Vissza is mentünk nemsokára s valahára el -tudtuk foglalni kis lakásunkat állandóan. - -E lakás az Aqua Sola nevü kis téren volt, épen szemben azzal a ponttal, -a hol most Mazzini szobra van felállítva. Magas földszint. - -Sok baj, sok kellemetlenség, sok szomorúság ért minket e kedves kis -lakásban. És mégis, mig élek, mindig örömmel gondolok rá vissza s -emlékeimet, melyek hozzá kötnek, a mindig növekedő múlt csak -kellemesebbé teszi. Itt volt életemnek legnagyobb és legtisztább öröme, -mert itt született s pár éven át itt növekedett kedves kis Endre fiam. -Örök változással teljes életem s az özönnel rám ható lelki benyomások -épen, sértetlenűl, üdén hagyták szivemet az apai örömök iránt. Valami -csodálatos, valami fenséges van ezekben az örömökben. Sohase -gondolkoztam, de mindig mélyen éreztem ebben. Minden időm, minden órám, -melylyel rendelkeztem, kis fiamnak szenteltem. Minden butor, melyen fiam -mászkált; minden küszöb, melyen átesett; minden sarok, minden falrész, -melyben, mikor járni tanult, megkapaszkodott, kedvessé lett nekem. - -De más okom is volt megszeretni kis lakásomat. Serdűlő korom óta itt -volt először állandó tanyám. Csak a gyermekkort töltöttem otthon s -otthon is Pest, Csurgó és Nagy-Károly közt, gyakran utazva Bécsbe és -Olaszországba még akkor is. Azután rám következett az örökös bujdoklás -és költözés korszaka Európán, Áfrikán, Ázsián keresztül. Házasságom -elzárta a hazámhoz és családomhoz vezető utat. Feleségemmel is örökké -költözködtünk két országon keresztül. A költöző madárnak is két otthona -van, de legalább nem több, mint kettő s az a kettő bizonyos. Nekünk nem -volt egy se s eddig bizonyos és állandó épen nem volt. - -Megérted-e tehát, édes vajdám, miért emlékezem én oly szivesen génuai -lakásomra, a hol legalább néhány évet kedves nyugalomban töltöttem el s -a hol a hitelezőkön kívül nem üldözött senki. Az igaz, hogy azok eléggé -üldöztek. - -Ezen a lakáson látogatott meg bennünket Gyula bátyám nejével, szegény -Georginával és anyósával, előbb gróf Károlyi Edénével, most gróf Károlyi -Sándornéval. Kedves, derék, jó, nemes asszony volt Georgina, egyedüli -ángyom, ki szerény hajlékomat látogatásával megtisztelte. S nemcsak -udvariasságát, hanem jó rokoni szivét is elhozta magával. Sok idő telt -el azóta, meg is halt ő régen, de még ma is édes nekem erre a -látogatásra emlékeznem. - -Innen szoktunk hetenként átrándulni Reccoba, Milán grófné és De-Marini -látogatására. Ők is itt kerestek föl bennünket gyakorta. Valamint többi -barátom is. Megemlítem szegény Cambiasot, kivel nem egyszer kerestük föl -Garibaldit s ki utóbb megőrűlt és meghalt. És megemlítem az öreg -Dolfust, ki Olaszország egységeért s törhetlen szabadelvüségeért annyit -áldozott és annyit szenvedett. Ő is meghalt régen. - -Feleségem azonban mindig gyöngélkedett. Párisi nagy balesete óta csak -nem tudott igazán fölépülni. - -Egyszer már annyira volt, hogy semmit nem tudott enni. Az orvosok fürdőt -ajánlottak. Egyik egy, másik másféle fürdőt. Ismertem én már a jó -orvosok szokását. A hol tudományuk a betegség makacsságán hajótörést -szenved: ott fürdővel állanak elő. A fürdőn öt-hat hét alatt aztán a -beteg vagy jobban lesz, vagy rosszabbúl. Ha jobban lesz: tanácsuk -bevált. Ha rosszabbúl lesz: a fürdőorvos az oka. Olyan bizonyosan tudtam -már ezt, mint a holnapi napot. De hát csak szót kellett fogadni. - -Valsra határoztuk a menést. Feleségem már ülni se tudott. Matráczokat, -vánkosokat kellett a vasutra vinni magunkkal s ugy lefektetni. Négy napi -keserves utazás után végre oda érkeztünk, de feleségemet a betegség és -az utazás annyira kimeritette, hogy ugy nézett ki, mintha haldokló lett -volna. Kaptam is elég szemrehányást, minő lélek van bennem, hogy a -szegény asszonyt igy hurczolom s nem engedem otthon nyugodtan meghalni. - -Azonban csoda történt. - -Nőm, a mint a gyógykezelésbe belekezdett, napról-napra láthatólag javult -oly hihetetlen gyorsasággal, hogy három hét mulva mind testi, mind -szellemi üdesége, mind kedélyének csapongó vidámsága teljesen -visszatért. A negyedik hétben már ő volt a társaságnak egyik ünnepelt -központja. - -Társaságunk pedig csakhamar nagy lett s kiváló férfiak nem hiányoztak -belőle. Ezek közt föl kell emlitenem Pouyer-Cartier volt franczia -pénzügyminisztert, a ki nemcsak szellemes, de egyuttal figyelmes férfiu -is volt s közte s köztünk nagyon bizalmas viszony fejlődött ki. - -Egyszer egészen véletlenül furcsa kérdést intézett hozzám. - -– Nem világosithatna engem föl édes gróf, miféle viszony áll fönn -Ausztria és Magyarország között? - -Elnevettem magam. - -– Hogy jut ilyen kérdés önnek eszébe? - -– Kérdeztem már osztrákot is, magyart is, professzort is, követet is -erre nézve, de minél többet magyaráztak, annál kevésbbé értettem. Két -állam-e az egy; egy állam-e a kettő; szövetséges állam-e vagy -államszövetség-e az a monarchia? - -Ezek a kérdések mind arabul hangzottak az én fülemben. - -– Hiszen ha én e kérdésekre felelni tudnék, nem gróf Károlyi lennék én, -hanem valami penészes professzor. Én csak annyit tudok, hogy a magyarok -szabadon beszélnek Budapesten, az osztrákok pedig szabadon cselekesznek -Bécsben. - -Sokat politizáltunk, de én ennél tovább menni nem tudtam. Nem is -akartam. Semmitől se irtóztam jobban, mint a politikai elmélkedéstől. -Azóta ugyan én is belekeveredtem a politikába, de elmélkedni s kérdések -fölött vitatkozni ma sem szeretek. - -E helyett el kell mondanom egy hires tanáromnak s haláláig nemes jó -barátomnak esetét, kivel e fürdőn összejöttem s ki mindvégig -társaságunkhoz tartozott. - -Ez volt Ducamp Eugén. - -Feltünt nekem egy félig ismerős, félig ismeretlen öreg ur, kit a -sétányokon s a köztermekben gyakran láttam, mindig megnéztem, mindig -ismerősnek véltem, de a kinek se neve nem jutott eszembe, se az, hogy -mikor, hol, mily körülmények közt találkozhattam vele. - -Szép, szabályos, okos arcz, hófehér szakállal. Kimerülten, betegen, -szenvedő tekintettel, törődött, agg embernek látszatával mindig -magánosan, félrevonultan, társaság nélkül ült vagy sétált csöndesen, -vagy olvasgatott. Minden találkozásunk alkalmával rám nézett, mintha -ismert volna, de meg nem szólitott. - -Ismert is ő engem, a mint később kitudódott. - -Kérdezősködtem utána: ki az? A legnagyobb gyülölettel és megvetéssel -beszéltek róla, mint gyilkosról vagy tolvajról, zsebmetszőről. Közölték -velem, hogy Lambessában fogoly volt, börtönben ült öt évig s egyike a -leggonoszabb embereknek. Mindenki kerülte gondosan és tüntetőleg. - -Én nem nyugodtam meg, tovább kérdezősködtem. Társaságom főleg -bonapartistákból és legitimistákból állott a franczia arisztokráczia -köréből. Oly gyülölettel emlékeztek róla, hogy azt nem tarthattam -természetesnek. Észrevettem, hogy a gyülöletnek politikai természete -van. - -– De mi hát a büne? - -A legitimisták azt állitották, hogy nagy része volt Lajos Fülöp -elkergetésében. A bonapartisták azt állitották, hogy az államcsiny -alkalmával Louis Blanc és Victor Hugo táborához tartozott. - -– No ez még nem a legnagyobb bün, mondják meg önök valahára a nevét! - -– Ez az a hirhedt nimesi képviselő, a parlament tagja, Ducamp Eugén. - -– Ducamp! Az én egykori kedves tanárom, a kit 1862-ben, 1863-ban a genfi -egyetemen oly szivesen hallgattam. - -Rögtön eszembe jutott minden. Siettem hozzá, bemutattam magam s -megkértem, tiszteljen meg azzal, hogy társaságunkban részt vesz. - -– Nagyon köszönöm kedves gróf, kedves tanítványom. Én önt azonnal -felismertem, de bemutatkozni nem akartam. Az ön társasága más politikai -tábor, a mely nem tür meg engem. Én indexen vagyok előtte. Nem akartam -önnek kellemetlenséget okozni. - -Sokáig vele voltam s végül megmondtam neki, hogy én a társaság -véleményével nem törődöm, feleségemnek a legelső alkalommal bemutatom. - -Ő, mikor a lambessai fogházból 1858-ban kiszabadult: azonnal emigrált, -de nem Anglia, hanem Svájcz felé. Genfben tanári állásra jutott és -megnősült. De most már nagyon megöregedett. - -Az alatt, mig én vele sétáltam és beszélgettem, feleségem társasága csak -nézett, csak bámult s el kezdett Ducampra pletykázni. Meg nem foghatták, -hogy ilyen emberrel szóba állok. - -Odamentem feleségemhez, a ki rögtön azt kérdezte, miféle jött-ment ember -nyakába aggatództam? - -Én magyarul elmondtam nőmnek, hogy régi ismerősöm, kedves barátom. -Egyuttal elmondtam multját, nemes jellemét, mai állását, s kértem nőmet, -hogy a mikor bemutatom, legyen hozzá különösen kedves és előzékeny. - -Ehhez nagyon értett, ha akart, feleségem. Viszont, a kit nem akart -társaságában látni: annak csodálatos hidegséggel és gyorsasággal tudott -ajtót mutatni. - -A mint átöltöztünk s ebédre lejöttünk, első dolgom volt Ducampot karon -fogni s nőmhöz vezetni. E szavakkal mutattam be: - -– Grófné, Ducamp képviselő, kiről annyit beszéltem s kiről ön is sokat -fog majd nekem beszélni. - -Feleségem nagyon szivesen fogadta s az asztalnál maga mellett mutatott -neki helyet. Pár nap alatt a legbensőbb barátok lettünk s feleségem nem -győzte eléggé dicsérni nagy müveltségét s kellemes társalgását. - -A jég meg volt törve. A rideg nézetü és modoru arisztokraták egymásután -kérték meg nőmet, hogy nekik Ducampot mutassa be. Nem volt séta, -mulatság, vagy kirándulás ezután, melyben Ducamp részt ne vett, sőt -főszereplő ne lett volna. Kitünő zongorázó s hajlott kora daczára is -gyönyörüen énekelt. Szép, tiszta, reszketés nélküli hangja volt s a -franczia, spanyol, olasz és svájczi nemzeti dalokat egymásután énekelte. -Egész társaságunkat elbájolta s feleségemhez magas tisztelettel -ragaszkodott. - -Elvégre az öreg Pouyer-Cartier is megkérte nőmet, hogy neki Ducampot -mutassa be. Nőm azonban dévajon s minden párisi etikett ellenére -Pouyer-Cartiert mutatta be Ducampnak. Sokat mosolyogtak ezen, de elvégre -fürdőhelyen mindenki egyenlő Franczia-, Német- és Olaszországban. - -Ott igen, de nálunk nem. Valami furcsa ripőkségnek tünt fel előttem az -itthoni szokás, mely nemcsak Budapesten, hanem a magyar fürdőkön is -születés, rang, foglalkozás és vallásfelekezet szerint különiti el a -társaságokat, mintha a magyar társadalom különböző fajta juhnyájakból -állana, a melyek még a legelőn se lehetnek, még a zöldben se mulathatnak -együttesen. - -De azért mégis megtörtént, hogy tárgyamra visszatérjek, hogy a nagy -bonapartista s Thiersnek hires minisztere, Pouyer-Cartier ettől kezdve a -legbensőbb barátságot tartotta fenn a szélsőbaloldali Ducamp-al. S nem -győzte előttem dicsérni, hogy minő müvelt, nagy tehetségü és kedves -ember ez. - -Hogy vagyunk mi ezzel itthon édes vajdám? A ki a nemzeti kaszinóba jár: -az ma igazi szélsőbaloldali emberrel szóba se áll. Már az nem hozzá való -társaság. Az is igaz, hogy mi meg ott vagyunk, hogy a melyik -szélsőbaloldali meg a nagy urakhoz dörgölődzik, az meg már kezd -elfajzani. Előbb-utóbb, titkon, vagy nyiltan mamelukká vagy klerikálissá -válik. Nálunk, ugy látom, se a müveltség, se a becsület nem tudja -egyenlővé tenni a társaság tagjait. Csak egy dolgot láttam, a mi -összehozza a különben összehozhatlan elemeket s ez a kártya. S ez is -csak addig, mig van elég pénz – elveszteni való. - -Hagyjuk azonban a hazai bölcselkedést. - -A közel fekvő városban, Obenasban, volt egy hires fogadó. Azaz hires -volt fogadósa, a ki egykor Párisnak első szakácsa volt. Egy napon -Pouyer-Cartier nőm tiszteletére itt egy reggelit rendezett, nőmet kérte -fel a háziasszonyi tisztre s egyuttal a vendégek kiválasztására és -meghivására. Nőm egyik oldalán Ducamp ült, másik oldalán a házigazda, -Pouyer-Cartier. Ducamp igen jól érezte magát s igy szólt a házigazdához: - -– Pouyer ur, ismer-e ön honfitársaink közt valakit, a ki képes lett -volna kettőnket ily közel hozni egymáshoz? - -– Kedves Ducamp, ha oly fiatalok volnánk, mint a grófné, az ő mosolyáért -mégis csak kiirtanók egymást a világból, hogy a másiknak abból semmi ne -jusson. - -Ducamp erre nőmhöz igen szép felköszöntőt intézett, melyben igazat adott -Pouyernek. Zajos tetszés kisérte a felköszöntőt. - -Szivesen időzöm e nemes lelkü barátom emlékénél s ez téged ne untasson, -édes vajdám. Majd meglátod a végét s igazat adsz nekem, hogy még ily -kicsiségeket is följegyeztem. - -Ducamp oly jól töltötte idejét, hogy mikor két hónap elteltével -eltávozott, egészen megifjodottnak érezte magát. Két évre rá ujra -találkoztunk Valsban, a mikor már kis fiammal együtt voltunk ott. Két -hónapot töltöttünk el együtt igazi benső, bizalmas barátságban. -Ragaszkodása hozzánk megható volt. Utoljára érezte magát igen jól, mert -azután nem sokára kifejlődött gyógyithatlan májrák betegsége, mely sirba -vitte. A fürdőn elmondta boldognak, boldogtalannak s kivált uj -ismerőseinknek a két év előtt történteket. - -Elváltunk. Többé nem láttuk egymást. - -Egyszer csak gyászboritéku levelet kapok Genuában. Ducampnétól jött s -tudatta velem férje halálát. De oly érzékeny szavakkal tudatta, hogy -elfelejteni soha nem tudom. Levele igy szólt: - -»Kedves gróf ur! Kedves barátunk! Dicsőült férjem utolsó lehelletével és -utolsó szivdobbanásával egyesülten használom e szavakat s azért ön -megbocsát nekem. Halála előtt négy nappal ágyához hivott bennünket, -nejét s gyermekeit, s azt mondotta: A mint meghalok: azonnal irjatok -gróf Károlyi Gábornak, a földön legnemesebb barátomnak. Neki köszönöm -életem utolsó éveinek minden örömét. Irjátok meg neki, hogy életem -utolsó perczében nőm és gyermekeim könyei közt rá gondoltam s hálás -lelkem hozzá szállt. Te pedig angyali nőm, a mikor én már nem leszek, a -hányszor rám gondolsz: annyiszor jusson eszedbe hű barátunk. A hány -csepp könyed értem hull el: annyiszor emlékezzél meg ő róla is. -Gyermekeimet pedig mutasd be neki, hadd simogassa meg fejét mindegyiknek -s hadd fogjon kezet velük. Ő megteszi azt. Én pedig még nyitott sirom -partjáról szives baráti hüséggel meghivom őt, valahányszor Párisba jön, -oda szálljon hozzám versaillesi szerény házamba. Akkor én is otthon -leszek. Áldja meg az, a ki jó lelkét teremtette.« - -Igy szólt a levél. - -Fájt a jó barát elmulása, de valami le nem irható boldogság volt -éreznem, hogy neki örömöt szerezhettem. - -Mi ér többet, édes vajdám? Az élőnek jó kivánsága, vagy a haldoklónak -utolsó áldása? - -Baráti érzelmeket sok gézenguzra pazaroltam. Öröm volt-e, hiuság-e, -önzés-e, nemesség-e, hogy azoknak, kik köröttem voltak, mindig örömükre -törekedtem? Régi barátaim közül senki se maradt meg. Kit a halál, kit a -távolság, kit rossz szive, kit gyávasága tőlem elválasztott. Te vagy -mellettem és még néhányan. Uj emberek valamennyien. - -Az élőben mindig csalódhatunk. De az a baráti szó, mely a sir széléről -röppen felénk, örökre hű marad. - -De folytatom, a hol elhagytam. - -Ducamp Párisba, mi pedig Olaszországba utaztunk. - -* * * - -_Jegyzet._ - -[Footnote 20: 1892-ben. A följegyzések első kötetét 1893-ban állitotta -össze gróf Károlyi Gábor. - -Eötvös Károly.] - - - - -FIAM SZÜLETÉSE. - -(Vanetti urral leszámolok. – Bűnpöröm. – Velenczei utaink. – Beppina -halála. – Endre fiam megszületik.) - -Valsi fürdőorvosunk azt a reményt élesztette bennünk, hogy a jövő nyáron -valószinüleg nem mehetünk Valsba, minthogy a fürdő annyira -helyreállitotta feleségemet, hogy a jövő nyáron bizonyosan anyai -örömöknek néz elébe. Közöltem ezt genuai orvosunkkal, Bertanival, a ki -feleségemet szintén teljes jó egészségünek találta, de egyuttal -kijelenté, hogy a valsi orvos jövendölése csak udvariaskodás volt, semmi -egyéb. A mi egyébiránt nem zárja ki, hogy a jövő évre gyermekünk lesz. - -A következő 1876-ik év nyarán csakugyan nem mehettünk Valsba, mert -feleségem áldott állapotban volt, a valsi ut pedig hosszu ut lett volna -s a valsi vizet használni amugy se lett volna szabad. - -A telet Genuában igen jól töltöttük el, rendes Aqua-Solai lakásunkon. -Minden héten kirándultunk Reccoba barátainkhoz s ők mi hozzánk. Szegény -Milán grófné azonban mindig betegeskedett s napról-napra gyöngébb -kezdett lenni. Én a legrosszabbtól kezdtem tartani. - -A nyáron feleségemnek csak hüvös, tiszta levegőre volt szüksége s azért -a nyarat Bagni di Lucca-fürdőben töltöttük. - -Ezen a télen azonban volt egy kellemetlen esetem, a mit el kell -mondanom. Hősködtem édes vajdám, kézzel-lábbal, mint valami korcsmai -verekedő, de mentségem az, hogy a kényszerüség vitt reá. - -Lakott Genuában egy Vanetti nevü ur, bankár és bizományi -üzlet-tulajdonos, ki egyuttal az első magyar általános -biztositó-társaság genuai főügynöke volt. Ismeretes egyéniség, de nagy -széltoló s biztositó ügynöki állásánál fogva azt hitte, hogy neki joga -van Magyarországot s minden magyart ócsárolni, gyalázni. - -Ez az ur minden társaságban kedvezőtlenül nyilatkozott rólam. Azt -állitotta rólam, hogy én nem vagyok igazi Károlyi gróf, ő ismeri -Magyarországon az igaziakat, én jóformán csak bitorlom ezt a nevet. - -No, e fölött csak nevettem, ezzel nem hozott méregbe. De azután -uton-utfélen elkezdte a magyarokat piszkolni. A magyarok – mint mondani -szokta – csak kanászok és utonállók, vagy szédelgők. Ez már boszantott s -megizentem neki, hogy valahogy közelembe ne kerüljön, mert -megránczigálom a fülét. - -Néhány napra egy levelét hozta hozzám valaki, melyben egyenesen azt -irta, hogy én nem vagyok gróf Károlyi, hanem egy bécsi menekült pinczér, -feleségem pedig nem feleségem, hanem valami szökött pénztárosnő. - -Ezt már nem hagyhattam megtorlás nélkül. Se engem, se országom, se -feleségem nem hagyja békén. Elhatároztam, hogy a jó urat alaposan -megfenyitem. - -Fölkerestem Cambiaso barátomat. Derék, bátor, kitünő ember s jó -pajtásom. Közöltem vele az ügyet s megkértem, legyen tanum, jőjjön -velem, Vanetti urat meg kell fenyitenem. - -Jött készséggel. - -Vanetti lakása a Piazza Senarega terén volt. Lakása össze volt kötve -üzlethelyiségével is, hol hivatalnokai voltak vagy tizenöten, idősb és -fiatal emberek. - -Vasárnap volt, délután 2 óra. A Senarega-tér máskor is a legnépesebb -terek egyike. A sétálók nagy számban jöttek-mentek, sürt-forrt a nép -Vanetti lakása előtt. - -Bementünk hozzá. - -Emberei a harmadik szobába utasitottak. Ott volt a főnök. Ott ült az -asztal mellett az utczára néző ablak közelében. - -Oda léptem hozzá, kezemben tartom a levelet s kérdem tőle: - -– Vanetti ur, ön irta ezt a levelet? - -Föláll, megnézi a levelet s elhalványodik. Hebegve válaszol. - -– A levelezéssel nem foglalkozom, tessék a gróf urnak titkáromhoz -fordulni, ő intézi az ily ügyeket. - -– De ezt majd én önnel intézem el. - -S e szóra ugy vágtam kétszer arczul, hogy neki esett fejjel az ablaknak, -azt kitörte s feje kilógott az ablakon a piaczra s orditott, mint a -viziló. - -Erre az utczáról néhányan betódulnak, a szomszéd szobákból meg emberei -rám rohannak. Jönnek rám, mint a felhő. - -Tudnod kell édes vajdám, hogy én Párisban az okos, vagy nem okos -franczia szokások egyikéből, a kocsmai verekedésből egy diplomás -vivómestertől rendes tanórákat vettem vagy fél éven át. Különben is -magas termetü voltam, karjaim és lábaim pedig átkozott hosszuk. Épen -alkalmas az öklözés és rugás betanulására. Ehhez jött még a fejjel -dolgozás, mely a francziának, már tudniillik annak – a kinek, ép oly -mesterfogása, mint a bikának, kosnak, kecskebaknak. A magyar -parasztlegény persze csak a fokossal, vagy furkósbottal tud bánni, de a -franczia kocsmahős fejjel, lábbal és ököllel. No hát mindezt én jól -megtanultam. - -Épen Vanetti testvéröcscse rohant nekem először. Fejemet lehajtom s -mikor rám akar hajolni, koponyámmal neki megyek az állának. Négy fogát -abban a pillanatban kibukta, maga pedig hanyatt esett. Ez alatt a -pénztáros nekem esik szemközt s megragadja ruhámat. Térdemmel ugy ütöm -hasba, hogy rögtön elájul és fölfordul. Egy harmadikat pedig ugy rugtam -mellen, hogy két széken is keresztül esett. - -Vagy tizenketten voltak még ellenem. Ekkorra már a dühtől a vér -elfutotta szememet és se látva, se hallva, valamennyinek neki akartam -rohanni. Szerencsére Cambiaso barátom megőrizte hideg vérét. S a mint a -három-négy leütött ember láttára a többi egy pillanatra megdöbbent s nem -mozdult, megfogta kezemet s azt mondta: - -– Most elég egyelőre Károlyi, menjünk. - -Kilódit az ajtón, maga elállja az ajtót, kiveszi és megvillogtatja tőrét -s odakiált Vanetti embereinek: - -– Leszurom, a ki a gróf után megy. - -S mindaddig feltartja őket, mig én az utczára le nem értem s a falnak -nem támaszkodtam. Jött Cambiaso is, de utána az emberek is s ott a -falnál megint körülvettek. Én azonban senkit közel nem eresztettem -magamhoz. Azt megmondtam nekik, hogy elégtételt mindenkinek adok, de ha -tömegesen jönnek rám, agyon ütöm őket. - -Nem is mertek rám jönni. - -Van egy öntudatlan borzasztó szokásom. Igaz, hogy életemben alig -néhányszor fordult elő. Ha iszonyu harag és düh fog el, a nélkül hogy -tudnám, ajkaimat összeszoritom s fogaim ugy csikorognak, csakugy harsog. -Cambiaso azt mondta, hogy ez tartóztatta vissza az embereket. Én ezt nem -is tudtam. - -Bántatlanul, kényelmesen sétálva mentünk lakásomra. Mire haza értem, már -meglehetősen lecsillapodtam, sőt nevetni is tudtam. - -Feleségem halálra volt rémülve. Neki már holt hiremet vitték. Nagyon -kellemesen volt meglepve és nagyon meglepve, hogy minden karczolás -nélkül, mosolyogva mentem feléje. - -Canzio, Garibaldi veje, jó barátom volt, valamint Bizzon is. Ez a Popolo -szerkesztője volt korábban, a nagy franczia-porosz háboruban pedig -Garibaldi hadsegéde. Ezeket rögtön fölkerestem s megkértem, hogy -legyenek segédeim, ha Vanetti ur vagy emberei elégtételért jönnek -hozzám. - -Dehogy jöttek. Eszük ágában se volt. Két napig hiába várakoztunk otthon. -Hanem e helyett ügyvédek kezébe adott, panaszt emelt és 100,000 azaz -százezer frank fájdalomdij megitélését követelte rajtam. Kemény pör lett -ebből. - -Ügyvédjei hires ügyvédek voltak. Az egyik volt Gabella, az ügyvédi -kamara elnöke. Ugy látszik, ekkor kezdődött meg az a szerencsém, hogy -ellenem minden nagy pörömben mindig a kamara elnöke vitézkedik.[21] -Másik ügyvéde Grafagni szintén hirneves genuai ügyvéd volt. Azonban -ügyvédek dolgában én se maradtam hátra. Nekem meg három hirneves -ügyvédem volt, barátaim igy látták jónak. Bianone, Berio és Maurizio. -Büntető biróság tárgyalta az ügyet. Ugynevezett szenzácziós pör volt. Az -volt egyik szerencsém, hogy rám fogták, hogy én előre fegyverkezve -vaskeztyüvel rontottam Vanettire. Ez nem volt igaz. - -Bár bőrömre ment a dolog, öt ügyvédnek, négy szakértőnek s egy -államügyésznek a viaskodása nagy mulatságomra szolgált. Annyi törvényt -idéztek össze-vissza ellenem és mellettem, hogy én sohase tudtam -elhinni, hogy valamely országnak annyi törvénye legyen. Milyen egyszerü -volt ez az én ügyem. Miért kellett ehhez annyi ügyvéd és annyi törvény? -Órákig disputáltak például a fölött, mennyit ér egy kiütött fog és -mennyit ér négy kiütött fog. Én abban a véleményben voltam, hogy négy -kiütött fog négyszer akkora kár, mint egy kiütött fog. Rám erőltették, -hogy nyolczszor annyi kár. Akkor láttam, hogy a kiütött fog értéke is -ugy növekedik, mint a gyémánté. Maig se értem ezt a bölcsességet. - -Pedig hiába volt az egész vita, mert a biróság elvégre is teljesen -felmentett s még az én ügyvédeim diját is Vanettivel fizettette meg. - -Különös véletlen volt, hogy ettől kezdve minden nap találkoztam az -utczán Vanettivel. De nem sokáig. Valahányszor látott, oly indulatba -jött, hogy rövid idő alatt megütötte a guta. - -Ezt az esetet leszámitva, ez a telünk nagyon egyhangu volt. Törtük is a -fejünket egy kis változáson s elvégre nem sikertelenül. - -Milán grófnénak volt egy nagynénje, az öreg Pappadopoliné Velenczében. -Vele már régebbről ismerősök voltunk s ez mindig hivott bennünket, hogy -pár hétre látogassuk meg valahára. Ekkor végre ráálltunk. - -Bucsuzni kirándultunk Reccoba szegény beteges barátnénkhoz. Ekkor mondta -Milán grófné e szavakat feleségemnek: - -– Édes jó Amelim! Emlékezzél meg örökké arról, mit mondok én most neked, -öreg, beteg barátnéd. Férjed családjától soha se várd boldogságtokat. Se -herczegné, se grófné nem vagy, se milliókat nem hoztál magaddal. A ti -számotokra nincs mentség. Haza ti nem mehettek soha. Édes anyósod is -csak addig lesz képes hozzátok jó lenni, mig haza nem megy. Otthon ő se -lesz képes rokonsága miatt. A magyar főurak is olyanok, mint a német -főurak. A ki nem »született«, azt nem ismerik. Te pedig nem vagy -»született«. Gábor jóhiszemü becsületes ember. Ő mindenkiben bizik, -testvéreiben pedig föltétlenül. Nem is azokban lesz a hiba. Hanem ilyen -nagy családi ügyet elvégre tisztek, ügyvédek, ügynökök, birák végeznek. -Azok pedig Gábort meztelenre vetkőztetik. Az öreg Beppina mondja ezt -neked, ki tégedet ugy szeret, mintha leánya volnál. - -A szavakat sokkal élesebben mondta, mint itt leirom. Beszélt már nekünk -igy gróf Károlyi Ede unokatestvérem is egykor. Neki se hittem. Milán -grófnénak egyébiránt egyben csakugyan igaza lett. A tisztek, ügyvédek, -ügynökök és birák s még hozzá teszem, a miniszterek vetkőztettek le -engem. Testvéreimnek nem állott ez szándékjukban eredetileg. - -Mind erről azonban később. - -Nagyon érzékeny volt elbucsuzásunk. Elkisért Milán grófné a kert végéig -egészen a vasuthoz. - -Mikor elváltunk, feleségem vagy száz lépésnyiről visszanézett. Milán -grófné még akkor is az elválás helyén állt és zsebkendőjét arczára -tartva nézett utánunk. Feleségem egy csókot küldött vissza s ezt kiáltá: - -– Isten veled! - -Beppina kedvesen intett s azt kiáltotta vissza utánunk: - -– Nem elég az Isten veled, mondd Améli, még egy viszontlátásra. - -A vasuti kocsiban szomorúan ültünk egymás mellett. Negyedórák teltek el -s még egy szót se szóltunk egymásnak. Nőm egyszer csak azt mondja: - -– Te Gábor, én nagyon félek, hogy szegény Beppinát nem látjuk többé, nem -vetted észre, milyen rossz szinben van? - -Épen ezen gondolkoztam magam is. Én is nagy változást találtam a -grófnén. Rögtön mondtam nőmnek, attól félek: rákja van. - -Ily hangúlattal értünk haza s másnap igy indultunk Velenczébe. De -elhatároztuk, hogy onnan sietünk haza, hogy életben találjuk. Ugy ült -rajtunk az a gondolat, mint valami nehéz köd, hogy a grófnét nem látjuk -soha többé. - -Velenczében hat hetet töltöttünk és Pappadopoliné, valamint Comello -gróf, Beppina testvérje, igen szivesen fogadtak bennünket és -szórakozásunkra mindent felajánlottak. - -Itt lettünk arról bizonyosak, hogy feleségem áldott állapotban van. Ez -már nagy változás volt. Sietnünk kellett haza. - -De sietnünk kellett azért is, mert Comello gróftól azt hallottuk, hogy -Beppina fölött orvosi tanácskozást tartottak s az orvosok nála gyorsan -fejlődő rákot találtak. - -Rossz előérzetem nem csalt. - -Genuába érve, a szerencsés hirt siettünk volna Beppinával közölni. Ugy -örült volna ennek. Hányszor mondta: - -– Jaj Ameli, ha nektek fiatok lenne, mennyire szeretném; ez még segítene -rajtatok a családdal szemben. - -Én is azt hittem. Mind a ketten csalódtunk. - -De ő nem sokáig. - -Pár napig pihentünk s aztán átirtunk Milán grófnéhoz, hogy mehetünk-e -már hozzá, sok kedves ujságunk van. Velenczéről is, magunkról is. Azt -irta vissza: várjunk néhány napig, mert igen gyenge, majd megerősödik s -akkor jobban tud örülni. - -Alig egy-két nap mulva sürgönyt kapok Reccoból, küldjek jeget. - -Küldtem, de magam is mentem azonnal. - -Egy csomó orvossal találkozom. Rettentő komor arczczal fogadtak. -Közölték velem, hogy a grófnénak nagy vérvesztése volt s hogy igen -rosszul van. Azt pedig nekem semmikép meg nem engedik, hogy bemenjek -hozzá. - -De én be akartam menni s gondolkodtam, hogyan ejtsem szerét. Ötletem -támadt. Velem volt, mint min denütt, Fofó kutyám. Ezt Beppina is jól -ismerte s nagyon szerette. Mondtam Fofónak, ugasson örvendezőt. Rögtön -megértette s rögtön teljesítette kivánságom. - -A mint a grófné meghallotta a jól ismert hangot, azonnal mondta -környezetének, hogy látni akar, mennék fel hozzá. - -Nagyon kedvesen beszélgetett még velem. Kérte hajoljak hozzá. Megcsókolt -kétszer. - -– Az egyik csókot add át, Gábor, Amelinek. - -Könyeim kicsordultak. - -– Aztán el ne felejtsétek az öreg Beppinát. És el ne felejtsétek -szavaimat, a melyeket én nektek mondottam. Ha pedig egykor hazamentek -Magyarországba, engem még egyszer ott, a hol fekszem, meglátogassatok. - -Mélyen elérzékenyedtem. Nem jutott az se eszembe, hogy megmondjam neki: -feleségem áldott állapotban van. Pedig ez lett volna utolsó öröme. De -halálát oly közel levőnek még se gondoltam, s ő se. Utolsó szava az -volt: - -– Hozd el reggel hozzám Amelit. Még szeretném látni. - -Siettem Genuába. Feleségemmel csakugyan megállapodtunk, hogy reggel az -első vonattal Reccoba megyünk. - -Késő volt. A vonat indulása előtt megkaptam a sürgönyt, hogy hajnalban -meghalt. - -Nem vártam a vasutat, kocsiba ültem s hajtattam ki azonnal. Szegény jó -barátnémnak csak holttestét találtam már. - -De-Marinit nem tudtam vigasztalni. Igaz, hogy belőlem is ki-kitört a -mély fájdalom. A holtat ketten együtt fektettük a koporsóba. A koporsót -tele raktuk virággal és apró czipruslombbal. A koporsót én szögeztem le -s aztán feladtuk a vasútra, hogy Velenczébe szállitsuk a Comello-család -sirboltjába. - -Feleségem a génuai pályaudvarba jött ki, hogy bucsut vegyen a -koporsótól. Olyan megtörtnek alig láttam még feleségem, mint akkor. -Féltettem egészségét és állapotát. Fájdalmát természetesnek találtam. -Szegény grófné volt ugyszólván az első a magasabb rangu nők közül, ki -nőmet mindjárt az első találkozásnál hű rokonérzettel s nemes -barátsággal ölelte át. Oly kinos volt az elválás a koporsótól, ma is -fájdalmat okoz, ha rágondolok. - -Magunk maradtunk tehát Genuában. - -Volt, volt ugyan ismerősünk is, barátunk is, de azok közt se De-Marini, -se Beppina többé nem volt. Az ő kedvükért telepedtünk le állandóan -Genuában s ők eltüntek mellőlünk. - -Sokat tanakodtunk: mit csináljunk. Itt maradjunk-e vagy elköltözzünk? De -hova költözzünk? - -Haza nem jöhettünk. Családom kebelében az időjárás hidegebb, zordonabb -volt, mint valaha. S aztán már mindenki belenyugodott abba, hogy -Genuában el vagyunk temetve jól. Ha kimozdulunk: megint tele kiabálják, -nem a család, hanem holmi hizelgők a világot rólunk, mint a kiknek nincs -sehol maradásuk. - -Ugy is veszett hiremet költötték már. Kik, kik nem: nem keresem. Apám -nevében egy hirdetést tettek közzé a hazai és külföldi hirlapokban, hogy -én tékozló vagyok, rólam a család többé tudni se akar, semmit helyettem -ki nem fizet. A kósza hir már megtett tengeri rablónak is, hamis -kártyabarlang vezetőjének is. Sohasem játszottam pedig semmiféle -kártyát. Mindezekről később apám alsó rendü tisztjeitől értesültem. A -magasabb rendü tisztek később is féltek velem szóba állani. - -Tékozló – én? Ez bántott legjobban. Hiszen volt adósságom, magam se -tudom mennyi, az igaz. De ez csak uzsoraszám volt. Hiszen mikor -adósságaim valódi összegét, azt a mit pénzben kaptam, a nyolczvanas -években kifizették: ez az összeg alig ment háromszázezer forintra. -Házasságom óta tehát egy évre alig esett 15 vagy 20 ezer forint -valóságos pénz. - -Hát hiszen ez is pénz. Holmi szerény polgárcsalád vagy hivatalnok -megborzad ennyi pénz hallatára. - -De hát volt édesapámnak vagy 30 milliónyi vagyona s rám is nézett vagy -négy-öt milliónyi örökség. S ha már gróf Károlyinak születtem: hát -bizony engem annak neveltek is. Ha szabóvá vagy gépészszé nevelnek: hát -lettem volna, ugy hiszem, meglehetős szabó vagy gépész. De mágnássá -neveltek, még pedig gróf Károlyivá. S olyan mágnás, olyan gróf én is -csak lettem, mint kevés kivétellel a többi. - -Mért lettem hát tékozló? Hogy keveredtem én abba a hirbe? Bizonyára nem -azért a hitvány husz, huszonötezer forintért, a melyet évenkint magamra -és családomra valósággal elköltöttem. - -Feleségemet nagyon szerettem. Ez volt gyöngeségem. Jobban szerettem, -mint millióimat. Jobban szerettem, mint örökségemet. De hát gyöngeség -ez? Hát annak a nőnek, a kit életben, halálban igazán szeretünk, ha -módunkban állana, nem a csillagos ég ragyogó kelméjéből szabatnánk -sétaruhát? - -Én azt tettem volna. Én nem ismertem akkor más életczélt, mint -feleségemnek és szegény kis Endre fiamnak örömére lenni. - -De hát nem érzelgek, édes vajdám. Te is vad hazafi vagy. Mindig azt -mondod: jöttem volna haza s éltem volna családom mellett a haza -közügyeinek is. Meglehet, jobb lett volna. De nekem ezt a tanácsot nem -adta senki. Sőt mindenki az ellenkezőt tanácsolta. Minél távolabb -Magyarországtól – ez volt a jelszó. - -Elvégre Beppina halála után a sok tanakodásnak az lett a vége, hogy -feleségem lebetegedése előtt Genuából nem mozdulunk s azután majd -meglássuk, mit csinálunk. - -Mikor a nagy hőség beállott, megint Luccafürdőbe mentünk, hol nőm elég -jól érezte magát. - -Innen Milanóba mentünk néhány napra, hova szegény buslakodó barátunk, -De-Marini is ellátogatott. Azt a néhány napot együtt töltöttük. Genuába -októberben mentünk vissza. Vissza is kellett rendes lakásunkra mennünk, -mert nőm novemberre már várta lebetegedését. - -November 8-án a Paganini-dalműszinházban az Álarczos bált adták. Ott -voltunk az előadáson s onnan, minthogy lakásunk onnan nem messze esett, -gyalog mentünk haza. Éjjel nőm rosszul lett. Hajnal felé magához hivott -s közölte velem, hogy a vajudás fájdalmait érzi. Orvost, bábát már -korábban szemeltem ki magamnak. Gyorsan felöltöztem s magam futottam -először a bábáért, aztán az orvosért. Az orvos volt Gerci tanár. -November 9-én reggeli 9 órakor, épen vasárnapon született meg kedves kis -fiam. - -Életem legnagyobb öröme s azután mikor meghalt, életem legnagyobb -fájdalma. Hét és fél évig élt nekünk, de mi e hét és fél éven át egyedül -neki éltünk. - -A góthai Perthes-féle grófok könyvében fiam születése november 12-ére -van téve. Nem tudom, ki küldte be s honnan vették ez adatot, de ez -tévedés. A születés 9-én történt. - -Sokat tanakodtunk a fölött, mi nevet adjunk neki. Öt-hat név is -fölmerült, végre megállapodtunk az Endre névben. Nekem azért tetszett, -hogy őseim közt élt Kun László király idejében egy Endre, a kit -Ördög-Károlyinak neveztek. - -Ezentul pedig, édes vajdám, ha szegény jó kis fiamról irok: tarsd azt -természetesnek. Mért ne lennék én is olyan apa, mint a zsidó, a ki -fiában mindjárt Rothschildet lát, ha zsebpénzét a fiu két napig nem -költi el és leányában mindjárt Blahánét ösmeri fel, mihelyt a leány -zongora mellett visitani kezd. Mert hát én is azt mondom, hogy az én jó -kis fiam a csodagyerekek közé tartozott. - -Fél éves korában már beszélni tudott. Két éves korában kedvessége és -okossága korához képest alig ismert határt. Három-négy éves korában -mindenki bámulta őt, a ki csak megismerhette. Magyarul, olaszul, -francziául már ekkor folyékonyan, fennakadás nélkül beszélt. Csak -találkoznál olyanokkal, kik ismerték, hogy mind ezt ne tőlem, vakon -szerető apjától hallanád. Édesanyámat is egészen elbájolta s édesanyám -is nagyon szerette őt. - -Négy és fél éves volt akkor, a mikor barátságba keveredett az öreg -Garibaldival. Persze nevetnivaló ez a dolog. Garibaldi őt mindig »az én -kis magyar barátom«-nak, ő pedig Garibaldit mindig »az én jó -barátom«-nak nevezte. - -Hogy mikor és mily körülmények közt támadt e barátság: el kell mondanom. -Szép napom volt ez nekem is, de szép napja Genuának is. Ekkor igazán -kedvemre bántam el a papokkal és a klerikálisokkal. - -* * * - -_Jegyzet._ - -[Footnote 21: Itt gróf Károlyi Gábor arra czéloz, hogy nagy örökségi -pörében is az ügyvédi kamara akkori elnöke, Hódossy Imre képviselő volt -ellenfeleinek ügyvédje. - -Eötvös Károly.] - - - - -BARÁTSÁGOM GARIBALDIVAL. - -(Meglátogatom Garibaldit Capréra szigetén. – Garibaldi Genuában. – Fiam -Garibaldinál. – De-Marini kertje. – Bonbonnel. – Apám tervei. – A -cselszövények.) - -Garibaldi a maga kis kopár szigetén, Caprerán lakott. Egyszer már voltam -nála ott. Többen mentek látogatására az olasz-osztrák háboru után ugy -másfél év mulva. Volt ezek közt néhány barátom is. Én is hozzájuk -csatlakoztam. Az ősz tábornok ismerte anyámat s hirből legalább engem -is. - -Nagyon egyszerü, szerény ellátással, de nagyon szivesen fogadott -bennünket. Az igaz, hogy annyi sajtot oly rövid idő alatt, mint nála, -sohase költöttem el. Mikor engem bemutattak neki, megrázta kezemet. - -– Ah kedves grófom, egykor ábrándoztam arról, hogy én a Duna és Tisza -partján az ön hazája függetlenségeért harczolni fogok valamikor. Most -már nem hiszem. Most már magyar barátaimmal is keveset érintkezem. -Elköltöztek közelemből. - -Nagyon kedvesen emlékeztem e találkozásra mindenkor. Kitüntetett azzal, -hogy sokat társalgott velem. Elmondta, hogy a mikor a nápolyi királyt -elkergette s ő bevonult Nápolyba: ő maga is magyar szeretett volna -lenni. - -– Volt két század huszárom. Csonka századok, de magyar fiuk. -Teringettét, ezek aztán derék gyerekek voltak. Majd az eszét vesztette a -nápolyi nép, mikor ezek engem Nápolyba bevittek. - -Sok érdekes apróságot beszélt, de most már, annyi idő után, pontosan -előadni nem tudnám. - -Minő ember volt ez! Egész ruházata nem ért öt forintot. S minő hős! Minő -hazafi! - -Egyszerü nyári lakása fölött volt egy köves domb. Fölmentünk oda. -Olaszországról volt szó. Végig nézett a tengeren, Róma felé. - -– Ah barátim, az a franczia sereg s az a sok átkozott pap. Addig ez a -sziget még nem egészen az enyém, mig Rómát ki nem tisztitjuk. - -Akkor még Rómában volt a megszálló franczia sereg. - -1880-ban Genuába jött az öreg tábornok. Öreg volt már, bajusza, szakála, -szemöldöke őszbe csavarodott. Előre tudatták jövetelét. - -Barátaim s a kiválóbb olasz hazafiak közül Canzio, Gattorno, Bizzoni, -Boneyra és többen összejöttünk tanácskozni a fölött, miként rendezzük a -tábornok fogadtatását és bevonulását. Különösen megállapodtunk abban, -hogy egy hajót fogunk fölszerelni s azon elébe megyünk, továbbá az egész -várost, a mennyire lehet, diszbe öltöztetjük, s végül az egész -ünnepélyesség központja s a rendezés irodája az én lakásom legyen. - -Én akkor a Via Román laktam, egy háznak első és második emeletén. -Ugyanannak a háznak földszintjén és emeletközén volt a királyi -postahivatal, a kapu fölött hatalmas államczimerrel. A fogadtatásnál -fontossá lett az a véletlen, hogy lakásom és a postahivatal egy házba -esett. - -A mint Garibaldi látogatása közhirré lett: azonnal nagy mozgalom indult -meg Genuában. A hazafiak vagy más szóval a szabadelvüek nagy és fényes -fogadtatásban akarták a tábornokot részesiteni. Olyanban, a minőt az -ország felszabaditója és első hőse igazán megérdemel. Viszont a -klerikálisok e törekvés meghiusulására mindent elkövettek. S a -klerikálisokkal tartott nagy részben a nemesség is, a Circolo dei -Nobili. - -Az ősz tábornok már régóta csöndes ember volt. Már régóta ugy hivták: a -caprerai remete. Igaz, hogy a klerikálisok maguk közt csak banditának -nevezték. Olaszország már fölszabadult és egységessé vált. Rómában a -királyság volt az ur s nem a pápa. Tiz év mult már el, a mióta első nagy -hősére nem volt szüksége az olasz nemzetnek. Öreg is, rokkant is volt -már a hős, menni se igen tudott. Csoda-e, ha már rágalmazói is akadtak? -Csoda-e, ha már a klerikálisok Genuában az utczán is meg mertek jelenni? -Sőt csoda-e, ha párt akadt Genuában Garibaldi diszes fogadtatása ellen? - -Nos hát ezt a pártot meg kellett szégyeniteni. - -Első dolgom volt lakásom feldiszitése. - -Volt anyámnak Vicenzában egy nagy szép uj selyem magyar zászlója az -ország czimerével és egy ugyanakkora családi zászlója a Károlyi-család -szineivel, vörös és kékkel s a családi czimerrel. Táviratoztam ezekért s -anyám rögtön elküldötte. Ezeket kitüztem a második emeletre. Leértek a -földig s eltakarták a postahivatalt. A két lobogó közepére kitüztem egy -igen szép olasz zászlót. - -Az emeletet és az erkélyt pálmákkal és rózsákkal raktam meg s egyuttal -tele aggattam lampiónokkal és gyertyával, ugy hogy egész házam igazán -szépen látszott nappal is, éjjel is. - -Déli tizenkét órakor érkezett a fellobogózott kikötőbe a tábornok -hajója. Az öreg urat széken emeltük ki a hajóból s tettük kocsijára. A -kocsi csak lassan haladhatott befelé az ezer meg ezer főből álló -tolongó, éljenző lelkesült nép között. - -Hogy mentek hozzá férfiak, asszonyok, gyerekek kezet fogni, kezét és -ruháját csókolni! - -A tömeg közt megismerte egyik hősét, a marsalai ezer egyikét. -Megállittatta kocsiját. - -– Ah derék bajtársam, jöjj ide, ölelj meg engem, öreg bajtársadat, öreg -vezéredet! - -Az ember fölállt a kocsihágóra s a tábornok megölelte, megcsókolta husz -év óta nem látott s mégis fölismert közvitézét. - -Örömében, lelkesülésében sirt és őrjöngött az a heves vérü olasz nép. -Hány csecsemőt tett a tábornok ölébe egy pillanatra édes anyja, hogy ő -csókolja meg! Ez nagyon megragadott engem is. - -Én azonban előre siettem, lakásomra. Erkélyem és ablakjaim tele voltak -ismerősökkel. Ott volt természetesen feleségem és kis fiam is. -Mindenkinek kezében virágcsokor vagy legalább egy rózsa. - -Hogy a királyi postahivatal épülete annyira fel volt diszitve: ennek -meglett a nagy hatása. Mindenki azt gondolta, hogy a királyi udvar is -diszes fogadtatást óhajt vagy talán meg is rendelte azt. Egymás után -bujtak ki a zászlók és szőnyegek és emberfejek és gazdag piperéjü -hölgyek az ablakokon és erkélyeken. Egyszerre zászlóerdővé vált az egész -Via Roma és az Assarotti. Sőt még a Circolo dei Nobili is kitűzte -zászlóját mindenütt. - -Jött a tábornok kocsija. Kocsi és lovak már akkor tele virággal. A -tábornok mellett egykori hadsegéde Gattorno, az előülésen szintén -hadsegéde, Bizzoni ült, a Popolo szerkesztője akkor. Róla már másutt is -emlékeztem. - -Mikor házunk elé ért, feltünt neki a két idegen szinü zászló. Kérdezte, -miféle lobogók azok. Bizzoni megmondta, hogy az egyik a magyar zászló, a -másik a gróf Károlyi családi lobogó. Fölnézett ránk, nagyon kegyesen -üdvözölt bennünket s a csokrot, melyet feleségem dobott kocsijába, a -mellére tüzte. - -Este az egész város ki volt világitva. Nagy ünnepnapja volt ez Genuának. - -Másnap tisztelegtem az öreg urnál. - -Tisztelgés után hazamentem, Endre fiamat kézen fogtam s vittem az -utczára. Fiam negyedfél éves volt. - -Bemegyek egy boltba szivart venni, ott találom Menottit, Garibaldi fiát. -Kis fiam hozzám fordul. - -– Papa kérlek, mutass be engem a tábornok úrnak. - -Megtettem. Menotti a lehető legkedvesebb modorban szivesen fogadta fiam -bemutatását. Pár szó után azt mondja fiam Menottinak: - -– Tábornok ur, kérem, vigyen el engem és mutasson be kedves apjának, -Olaszország hősének, mert én nagyon szeretnék vele megismerkedni. - -Menotti egészen elbámult a csöpp emberkének komoly föllépésén. A másik -pillanatban fölkapta s össze-vissza csókolta. - -– Gyere csak kedves kis barátom, mindjárt menjünk az öreg urhoz, ő is -nagyon fog örülni, ha ily fiatal emberkével megismerkedhetik. - -Ugy történt. - -Azonnal mentünk Canziohoz, a tábornok vejéhez. Itt lakott a tábornok. -Menotti rögtön bemutatta neki kis fiamat. - -Garibaldi többször megcsókolta s beszélgetett vele. - -– Aztán miért siettél úgy velem megismerkedni kis magyar barátom? - -– Papa nagyon szereti önt, sokat beszélt önről s én látni akartam, a kit -a papa olyan nagyon szeret. - -Garibaldi hol olaszul, hol francziául beszélt vele s kérdezte: - -– Jól beszélsz te mind a két nyelven? - -– Jobban beszélek magyar nyelven. - -Az öreg úr bámúlt s igen, igen nagyon megszerette fiamat. Adott neki egy -csokrot, hogy vigye és adja át mamájának a csokrot és üdvözletét is és -egyúttal kérjen engedelmet arra, hogy ne otthon, hanem nála uzsonnázzék. - -Feleségem örömmel engedte meg. - -Ettől kezdve Garibaldi minden napra magához hivta fiamat látogatásra s -néha ott tartotta egy-két óráig is. Mindig vele beszélgetett. - -Az elutazás és a búcsúzás igen érzékeny volt. A hős többször megcsókolta -fiamat. Búcsú szava ez volt, még akkor mindjárt leirtam: - -– Kedves kis magyar barátom, ne felejtsd el Garibaldit, a te öreg -barátodat. Többet aligha látjuk egymást. Te majd megnősz, nagy emberré -leszesz, de gondolj reám akkor is. És ha majd rosszat hallasz az öreg -Garibaldiról, ha nem él is már a te öreg barátod, védelmezd meg őt, ne -engedd, hogy róla rosszat beszéljenek. Mondd meg azt azoknak, a kik -rosszat akarnak mondani: hallgassanak el, mert az öreg Garibaldi igazán -szerette hazáját, igazán szerette a kis gyermekeket és igazán szeretett -engem, nekem jó barátom volt. - -Érzékenyen megcsókolta fiamat s bozontos szemöldökü szürke szemeiből egy -pár könycsepp hullott fiamra. - -Szegény jó kis fiam megérdemelte e világtörténeti alaknak, e nagy és -nemes léleknek búcsúzó könyeit. Csakugyan nem látták többé egymást soha. -És én se láttam többé Garibaldit. - -De kis fiam sohase felejtette el többé őt. - -Egykor beteg volt, az ágyat kellett őriznie. Ágya felett a falon -Garibaldi képe függött. Az a képe, emlékszel rá édes vajdám, mely most -ott függ a pipázó szobába vezető ajtónál balra. A melyen az ősz tábornok -ágyban ülve, betegen van ábrázolva, a mikor lábát Róma elleni -hadjáratában, csata közben meglőtték. - -Volt feleségemnek egy vakbuzgó barátnéja, valami olasz őrgrófné. Ez -meglátogatja Endrét s meglátja a képet a falon. Oda szól feleségemnek: - -– Oh grófné, miként lehet a kis Endre feje fölött egy istentagadó képét -tartani? A Madonna kellene oda vagy a Megváltó. - -Kis fiam egészen haragba jött e szavakra. Haragjában neki vörösödött. - -– Meg nem engedem őrgrófné, hogy Garibaldiról igy beszéljen. Ő nekem jó -barátom volt. Kérem, hogy ő róla szépen beszéljen, különben megmondom -papának s ő épen nem tűri el. - -A marquesa csak elbámúlt e komoly és határozott tiltakozásra! Öt vagy -hat éves gyerektől. - -– Oh grófné – szólt aztán feleségemnek – elpusztúl a világ. Igy nevelni -a jövő nemzedéket! - -Engem kis fiam egészen Genuához kötött. A hol ő volt, onnan elmozdúlni -nem jutott aztán eszembe. Egészen neki éltünk. Én minden gondomat neki -szenteltem. Nagy örömökkel fizetett meg érte. Elvittem különben egyszer -Valsba is, Requaróba is. E fürdők igen jó hatással voltak rá. - -Legtöbb időt töltött azonban Reccoban, hova öreg De-Marini barátunk -visszatért s hol virág-ápolással, kertészkedéssel foglalkozott. Volt -nehány szép narancsfája és pálmája is. Mikor csak megengedte az idő, ide -mindig átment elmaradhatlan dadájával Philoménével s gyakran heteket -töltött. A jó ezredes azt akarta, hogy mindig ott legyen. - -– Édes kis Endre barátom, – mondta fiamnak, – a mikor te itt vagy, akkor -itt nálam te vagy az úr. Tied minden s te parancsolsz mindenben és -mindenkinek. - -Valami kedves furcsaság volt öreg ezredes barátom kedélyében. - -Szenvedélyes virágkedvelő volt. Mindennap megnézte minden bokrának és -fájának minden virágát s talán azt is tudta, kertjében hány eleven -falevél, hány virágszál van. Azt mondta nekem, sok tengerészt ismert, a -kiben, mikor a szárazra és nyugalomba került, ez a szenvedély támadt -föl. - -– Nagy bűvész a tenger – ugymond – kedves barátom, az ember lelkét -magához szivja egészen. Nőt és virágot nem ismer a tenger, nem is engedi -magához közel jönni. De ha a tengerész lelke végkép el nem fásul vagy -meg nem romlik, a mikor a kor és gyöngeség kiszorit bennünket e poros -világba, a lélek mélységein mégis ott szunnyad egy szikra, mely lobbot -vet s mely az asszonyért és a zöld füért, lombos fáért, nyiló virágért -lángol. A nőnek rajongóit s a zöld lombnak és nyiló virágnak imádóit ott -találhatod meg legjobban az elaggott tengerészek között. Pedig az élet -alkonyában mozognak már. - -Hogy őrizte, hogy féltette öreg barátom a maga zöld kincseit. Hogy óvta -hernyótól, békától, még a madártól is, hangyától is. Hátha valaki -virágágyait össze merte volna tiporni vagy tépni. Talán belelövöldözött -volna. - -És az én kis Endre fiamat annyira szerette, hogy őt fölszabaditotta -mindenre. Még narancsfáinak virágát is téphette volna kedve szerint. Még -annak is örült volna De-Marini. - -Igaz, hogy én ravaszkodtam. Kis fiamat betanitottam arra, hogy akármit -enged meg az ezredes bácsi és akármire biztatja, a virágot le ne gázolja -és le ne tépje, hanem ha mégis megkivánja, mindig tőle kérjen egy -szálat. De azért engem el ne áruljon, hogy igy beoktattam. Philoménének -is figyelmébe ajánlottam ezt. - -Kis fiam végtelenül okos gyerek volt s figyelmes és szófogadó. Igy aztán -ezredes barátom sohase bánta meg, hogy őt a kertben mindenre -fölszabaditotta. - -Áldott kis fiam, miért is kellett neked oly hamar elmulnod! - -Mindenkit elbájolt, mindenkit meghóditott jó kis fiam. - -Párisban később bemutattam Bonbonnel régi afrikai barátomnak. Őt is ugy -elragadta. Elmondatta vele összes vadászati élményeit. S az öreg -elmondta hüségesen. - -– Édes barátom, – szólt egykor hozzám, – az én kis Endre barátomért még -egyszer felkeresem az Atlaszt és bejárom a Dsebbel-Aures hegységeit. -Igérje meg ön nekem, hogy ha Endre 14 éves lesz, egy évig átengedi nekem -oroszlán-vadászatra. Azt akarom, hogy az én vezetésem mellett lőjjön -oroszlánt s igy legyen fölszentelve az ifju kornak. - -Jó Bonbonnel öreg barátom azután is mindig nagy figyelemmel és -gyöngédséggel ápolta barátságát kis fiammal, a mig csak élt. - -Életem időrendjétől azonban messze kalandoztam el. 1877. évi február -15-én irta alá apám végintézkedését, melyben engem kitagadott és köteles -részre szoritott, sőt köteles részemet is megszabta, még pedig félmillió -forintban szabta meg. Minthogy pedig hatan voltunk testvérek: e szerint -apám összes vagyona 6 millió lett volna, holott megért 30 milliót. -Köteles részem tehát e szerint is valami harmadfél millió forint lett -volna. - -El kell itt mondanom kitagadtatásom történetét. De mielőtt elmondanám, -két megjegyzést kell előrebocsátanom. - -Az egyik az, hogy én ez időtájt, sőt már évek óta állandóan Genuában -laktam, ekkor meg kis fiam éppen csecsemő volt s mellőle mozdulni nem -akartam, tehát én igen sokat abból, a mi itthon apám körül történt, nem -tudhattam. Kitagadtatásomnak csak külső néhány körülményét tudom hát -biztosan és most csak annak elbeszélésére szoritkozom. - -A másik sokkal fontosabb, a mit megjegyezni akarok. - -Kitagadtatásom édes anyám tudtán és akaratán kivül történt. - -De nem akarták azt testvéreim se. Épen nem akarták. Száz dolog győzött -meg engem arról, hogy ő bennük ez a szándék sohase volt meg. Később nem -egyszer viszálykodtunk, nem egyszer hosszabb-rövidebb ideig nagyon -haragudtunk egymásra, de mély, komoly, állandó gyülölség köztünk ki nem -fejlődött, ki sem fejlődhetett. Hogy mégis ugy végződött dolgunk: azt -sok mindenféle körülmény összejátszása okozta. Majd később elmondom azt -sorra. - -Sőt édes vajdám, akármilyen furának tetszik, a mint neked már százszor -elmondtam, apám se akart engem kitagadni. Hiszen volt idő, a mikor -minden gyermeke közt engem szeretett legjobban és szeretetét, ha -közelében voltam, sohase vonta meg tőlem, sőt nem egy jellel, nem egy -ténynyel mindig kimutatta. - -Az ügyvédek, a közbenjárók, a besugók: azok voltak a fenegyerekek. - -No, de menjünk sorba. - -Nagyanyám Waldstein grófnő, ősanyám Harruckern bárónő volt. Ugy mondták, -ezek egyike beültette családunkba a rákbetegséget. Szegény apám ebben -halt meg s Gyula és Viktor bátyáimat is ez a betegség támadta meg. - -Apám szép kort ért ennek daczára. Halála Endre fiam születése napján -következett be, csakhogy egy évvel később, ugymint 1877. évi november -9-én, 75 éves korában. Betegsége azonban két évvel előbb már -mutatkozott. - -Apám régóta, még az ötvenes évek óta törte fejét azon, hogy egy vagy -két, vagy több gyereke számára is hitbizományt alapit. Elvégre 1876-ban -föltett czélját királyi jóváhagyással megvalósitotta. Valami 50 ezer -holdnyi birtokból s két budapesti palotából két hitbizományt alapitott. -Az egyik mintegy 35 ezer holdból s az egyetem-téri palotából, a mi maga -is megér közel két milliót, Gyula bátyám számára. Ehhez főleg a mátrai -uradalmak tartoznak. A másik pedig mintegy 15 ezer holdból fehér- és -pestmegyei uradalmakból Viktor bátyám számára. Ehhez tartozik a csurgói -kastély is, apám kedves lakhelye. - -E két hitbizomány szokás szerint fiágra szól. A két bátyám családjának -fiágon való kihalása esetére Tibor és Pista öcséim s illetőleg fiági -örökösei s leszármazói lennének a várományos örökösök. Itt már én a -hitbizományi háramlásból kimaradtam, noha Gyula és Viktor bátyáim után -én következtem volna. Ez körülbelül megfelelt atyám igazi szándékának, -de erre én se fektettem sulyt, mert hiszen 8–9 éve voltam már házas, -gyermekünk eddig nem született s nem is reméltem, hogy szülessen. -Feleségem párisi balesete óta ottani orvosaim nem is biztattak. - -De nem tartottam fontosnak a hitbizományi háramlás sorrendjét azért sem, -mert hiszen megmaradt még apámnak közel 250 ezer hold földje s egyéb sok -értéke mintegy 25 milliónyi összeg erejéig, tehát juthatott ebből nekem -elég, sőt több, mint a mennyi elég. Édes apámnak pedig esze ágában sem -volt ebből engem kitagadni, hiszen ha ez lett volna szándéka, megtette -volna ezt 1876-ban a hitbizomány alapitása és rendezésekor. - -Két dolog jött azonban közbe. Az egyik az 1876-ik év végén betegségének -sulyosabb jelentkezése s a másik: ugyanakkor Endre fiamnak születése. - -Fiamnak születése gyors működésre serkentette azokat, kik féltek apám -betegségének veszélyes és gyors lefolyásától s kik engem vagyonomtól, -örökségemtől meg akartak fosztani. - -Ismétlem: ezek nem anyám és testvéreim voltak. - -Apám előtt azt, hogy én nem vagyok méltó fia, tehát engem kitagadással -kell fenyegetnie, egyenesen előhozni se merték. Apám nagy úr volt. -Előtte tisztán állt, hogy testvéreim gazdagsága semmivel se ér többet, -ha azokhoz az én elharácsolt örökségem is hozzátapad. Hiszen, hogy -valakinek öt milliója van-e vagy hat milliója: az egészen mindegy. De -hogy az ő egyik fia s unokája vagyontalan maradjon: az már nagy dolog. -Erről igy egyszerüen beszélni se lehetett előtte. - -Uj hamis okoskodással álltak elő. - -Azt mondták neki, hogy nekem három milliónyi vagy több adósságom van. - -Ha tehát nem intézkedik, ha köteles részre nem szorit s ha köteles -részemet valamely nyomoruságos összegben meg nem határozza; az esetre az -én örökségemet a hitelezők viszik el. És igy ő hiába óvta és gyüjtötte a -gróf Károlyi vagyont, az mégse lesz Gábor fiáé, hanem a világ minden -részén futkározó jött-ment hitelezőké. Ha pedig a hitelezők látják, hogy -nincs mire áhitozniok, akkor kiegyeznek a valósággal adott szerény -összegekben, s igy nekem az ősi vagyon, a nagy örökség megmenthető. - -Ügyes volt az ötlet, apámat meg lehetett neki nyerni. - -De ő mégis kételkedett abban, hogy nekem annyi millió adósságom lehetne. -Hiszen pesti, bécsi, párisi és olaszországi adósságaimat körülbelül -ismerték. Ezek miatt nem lett volna szükség hamiskodni. - -El akarták vele hitetni, hogy nekem Londonban is vannak adósságaim. Meg -kell mondanom, hogy egy fillér se volt. - -Van minden országnak egyetlen hitelezője, kinek az egész világ tartozik. -Ugy hivják: Rothschild. És van minden országnak egyetlen adósa, ki az -egész világnak tartozik. Ugy hivják: gróf Károlyi Gábor. Ezt akarták -apám fejébe verni. Ez volt a terv. - -Én otthon, génuai kis lakásomban, kedves kis fiam bölcsőjénél ültem. -Lestem mosolyát, hallgattam hangját, gyönyörködtem kék szemeiben, -tanitottam gagyogni, hordtam neki virágot, nyulfarkat s csörgőt s -ábrándoztam arról, minő derék fiut és jó magyart nevelek belőle. Legyen -különb apjánál s minden rokonánál. - -Ez alatt Budapesten és Csurgón az ügyvédek és besugók pokoli tervet -szőttek ellenem, hogy fiamat koldussá tehessék. - -A terv sikerült. - -Első sikere az volt, hogy én a londoni adósok börtönébe jutottam. - -Magyar ember, genuai lakos, londoni adósok börtöne: hogy kerül ez össze? - - - - -AZ ADÓSOK BÖRTÖNÉBEN. - -(Uzsorásom okosan beszél. – A bécsi ügynök. – A vasuti szerencsétlenség. -– Az angol királynő nevében fogoly vagyok. – A börtön. – Börtönbeli -barátaim. – A mogorva ezredes. – A vidám Stephenson szerelmi ügye. – -Ügyvédem Goldberg.) - -Sokszor emlitettem már, hogy hitelezőim Genuában folyton zaklattak. - -Szegény hitelezők! Hányszor összeszidtam őket. A hitelező olyan, mint a -nátha. Bele nem hal az ember, hanem azért nagyon kellemetlen betegség. -És sohasem tudja az ember, mikor üt ki rajta. Néha a legszebb idő van s -ott terem a nátha. Néha a legkedvesebb sétán, kiránduláson, mulatságon -ott terem a hitelező, vagy az ügyvéd, vagy a végrehajtó. - -De sokszor méregbe hoztak engem. Szivesen fizettem én, ha volt pénzem. -De mikor oly ritkán volt fölös pénzem. Megbántam én aztán mindig, mikor -hitelezőimmel gorombáskodtam. Hiszen ők is emberek, gyakran igen jó -emberek s végre is a maguk pénze után járnak. Hanem hát nem voltam én -bölcs ember, vagy imádkozó barát, hogy én uralkodjam indulatomon, mikor -méregbe hoztak. A rosszabb fajta uzsorások természetesen megérdemelték, -a hogy bántam velük. Voltak hitelezőim közt ilyenek is. - -Volt például egy Pincherat nevü hitelezőm. Kemény uzsorás, de ez mindig -lefegyverzett, a mikor ráförmedtem. - -– Lássa gróf úr, ön haragszik, ha huszezer frankért zaklatom, holott -csak nyolczezer frankot adtam valósággal. De hiszen nálam és minden -uzsorásnál csak vállalkozás, csak szerencseüzlet az egész. Egyik -vállalaton nyerünk, a másikon vesztünk. Önnél meglehet, elvesztjük az -uzsorát is, a kamatot is, a tőkét is. De én nem haragszom e miatt. Ez a -vállalatom nem sikerült. Ez az egész. Ha ön gróf úr a nyolczezer frankot -és négyes kamatját megfizetné és én a többiért mégis zaklatnám: csak -akkor volna önnek oka haragudni. Kisértse meg. - -El kellett magam nevetni. Igaza volt. - -Alig volt fiam hathetes, ugy karácsony tájban megjelent nálam egy bécsi -ügynök. Ördög tudja, mi volt a neve. Ügyes ficzkó volt. Valami Schiller -nevü bécsi uzsorásom nevében jött. - -Bemutatja magát s mutatja megbizását. - -– Schillertől jövök. - -– Örülök neki. A nagy költőt szerettem gyerek koromban. Lantos -költeményben utazik ön, vagy a Haramiákban? - -Évődtem vele. - -– Tudja-e gróf úr, mennyi önnek az adóssága? - -– Erre magam is kiváncsi vagyok. - -Elővesz egy papirost. Fölszámol vagy ötven hitelezőt. Mindegyiknek neve -után egy tekintélyes összeg. Több mint egy millió frank összesen. Rögtön -láttam, hogy tanulmányai nagy gondosságot árulnak el, de azért még nem -teljesek. Pár százezer frankot még nem sikerült fölfedeznie. - -– Szabad tudnom, mi vezette önt e gondos kutatásokra? - -– Keresni akarok a gróf úrnál. Van főnökömnek egy londoni háza. Mister -Brown. Ez kész önnek adósságait összesiteni s öt százalékra konvertálni. -Kész ezen kivül négyezer fontot uj kölcsönként adni. Én megcsinálom ez -üzletet potom két száztóli jutalékért. - -Csábitó ajánlat. Okos és kellemes üzlet. Az első pillanatra hajlandó -voltam rá. Annál inkább, mert az ügynök közölte velem ama Brown mister -levelezését is. A dolog komolynak látszott. Mégis kételyem támadt. - -– Aztán kedves ügynök ur, mi inditja azt a derék mistert erre a -nagylelkü ajánlatra? Hiszen én neki se leszek pontosabb fizető, mint -eddigi hitelezőimnek. - -– Azt hiszem gróf úr, hogy mister Brown nagylelküségének indokai önt -igen kevéssé érdeklik. Egyébiránt megmondhatom azt is. Önnek édes apja, -a kegyelmes úr beteg. Betegsége olyan, mely egy év alatt szomoru véggel -végződik. Ezt főnököm és Brown úr is tudja a bécsi orvosoktól. Egy év -mulva ön hozzájut örökségéhez. Mister Brownnak sok pénze van s kicsiny -kamatjáradéka. Az ön öt százalékos kamatja nagy nyereség. Ön nem is -fizet mindjárt. Egy pár év letelik azután is. Pénze biztos, kamatja is -biztos. Egészen ostoba ember lenne mister Brown, ha ezt a nagylelküséget -elszalasztaná. Mister Brown pedig egészen okos ember. - -Szegény jó apám! Én is tudtam, hogy betegségének természetében most már -nem lehet kételkedni. Mégis fájt, hogy ezek az emberek erre üzletet -akarnak alapitani. Pedig nem is sejtettem, mi lesz ennek a vége. - -Közöltem a dolgot feleségemmel. Meghánytuk-vetettük azt minden oldalról. -Hiszen ha apám már nem élne, akkor is konvertálni kellene adósságainkat. -Öt százaléknál olcsóbb kamatot pedig a szárazföldön nem találunk. Az -ajánlatot el kell fogadni. - -Elfogadtam. - -Az ügynök azt mondta, magamnak is el kell menni Londonba ő vele. Mert -biztosan és gyorsan csak akkor sikerül, ha személyesen járok el az -ügyben. - -Reggeli négy órakor indult a vonat Turinba. Én Turin felé akartam menni, -hogy ott Kossuth Lajos Tivadarral találkozzam s a dolgot vele is -közöljem. Táviratban értesítettem tehát, hogy a reggel négy órakor -induló vonattal hozzá megyek, várjon rám. - -Turinba érek s mindjárt a vasutnál tudakozódom Kossuth után. Mondják, -hogy tegnap délben elutazott, hivatalos ügyben el kellett mennie -Milanóba. - -No most mit csináljunk? Milanóba nem megyek barátom után. A párisi -gyorsvonat pedig csak öt vagy hat óra mulva indul. - -Tanácskozom az ügynökkel. - -– Jobb lesz, gróf úr, a vasuton tölteni az időt. Egy óra mulva is indul -egy vonat, menjünk azzal. - -Jó lesz. Indultam Páris felé rögtön. - -Ez volt a szerencsém. Ez mentette meg életemet. - -Az a gyorsvonat ugyanis, melyen utazom, ha Kossuth Tivadart otthon -találom, borzasztó szerencsétlenségbe rohant. Aix le Bain és Chatillon -között a Lac de Bourgé mellett iszonyú baleset történt vele: az egész -vonat összetört s valami 300 ember halt meg vagy zúzódott össze. A -milyen szerencsés fiú vagyok, legalább kezem, lábam nekem is eltört -volna. Ekkora vasúti szerencsétlenség se az előtt, se azóta nem történt -Európában. - -Én azonban szárazon és vizen szerencsésen megérkeztem Angliába s -Londonban egy hôtelben kényelmes szállást fogadtam. Mindeddig velem volt -az ügynök is, a ki azonban itt elpárolgott mellőlem. Azt mondta: megy az -ügy után, fölkeresi mister Brown urat s mihelyt végez: jön hozzám vissza -azonnal. - -Bizony nem láttam én őt ezentúl. - -Másnap reggeli után ugy három óra tájban lemegyek az olvasó szobába s -nézegetem a képes lapokat. Egyszerre jön hozzám a szolga s jelenti, hogy -három úr óhajt engem meglátogatni, menjek fel szobámba s fogadjam el -őket. - -Fölmegyek szobámba, utánam a három úr. Három egyszerűen, de jól -öltözött, rettentő komoly és udvarias úr. - -Kettő megáll s egyik elém lép. Bemutatja magát, hogy ő valamelyik -kerületnek, vagy városrésznek a sherifje. - -Örűltem neki hivatalos komolysággal. Ő azonban azt kérdi tőlem: - -– Uraságod-e gróf Károlyi Gábor magyar mágnás, 36 éves, nős, ez idő -szerint olaszországi genuai lakos, a Dublin nevű személyszállító hajóval -átjött a csatornán, tegnap Londonba érkezett s most itt van szállva -ebben a hôtelben, az emeleti 33. számú szobában? - -– Az az ember, tisztelt sherif úr, a kire mindez ráillik, én vagyok. - -Erre egy lépést közelebb jött hozzám s jobb kezét vállamra teszi és igy -szól: - -– Ön uram Nagy-Brittannia és Irland királynője ő felsége nevében foglyom -és figyelmébe ajánlom a törvények tiszteletét. - -Elbámúltam. Első pillanatban alig jött valami okos gondolatom. El nem -tudtam képzelni, hogy ki az, a kit agyon ütöttem vagy a kinek a pénzét -elraboltam? Ki ismerhet, ki vádolhat engem Londonban, a hol nem jártam -évek óta? De csakhamar magamhoz jöttem s kutya-jókedvem kerekedett -felül. Az angol nyelvben akadozva tudtam beszélni, tehát francziául -feleltem: - -– Ön sherif úr alighanem téved. Lehetetlen, hogy én a királyné ő -felségének magas figyelmét ennyire magamra vontam volna. - -A sherif azonban nem akart velem tárgyalásba bocsátkozni. - -– Uraságodnak velem kell jönni, legszükségesebb ruháit és eszközeit -magával hozhatja. - -Egy öltöző ruhát, fehérnemüt s pénzemet, ékszereimet magamhoz vettem. Ő -felsége a királyné nevében az egyik komoly úr lehozta paktáskámat, -kocsiba ültünk s elvittek valami hivatalba. - -Derék, komoly képü urak fogadtak ott is, udvariasan leültettek s egy -csomó kérdést intéztek megint hozzám, hogy én vagyok-e én s nem más -valaki vagyok-e, mint a ki vagyok? Jegyzőkönyvbe vezettek mindent. - -Elvégre meguntam ezt a sok kérdést. - -– Urak, – mondtam, – most már én is szeretném tudni, mire való ez a sok -teketória? Ki vádol engem? - -– Türelmet kérek uraságodtól, – felelt a hivatalnok. – Uri szavára -fogadhatja-e ön, hogy nincs valami ragályos betegsége s hogy nincs -szüksége orvosra? - -– Nem fogadok én semmit, egészségemmel meg vagyok elégedve. - -Ekkor tudtomra adták, hogy Schiller bécsi lakos és hitelezőm jogot nyert -a királyné ő felsége nevében arra, hogy engem az adósok börtönébe -zárathasson, ha tehát nem vagyok hajlandó a megitélt követelési összeget -nyomban kifizetni: akkor elzárnak. A hivatalszolga rendelkezésemre áll, -hogy fizetés végett a végrehajtót vagy felperes ügyvédjét ide -hivathassam. Egyébként kellő szolgálattal el leszek látva, hogy -ügyvédemet vagy bankáromat vagy valamelyik barátomat, ki helyettem -fizetni akar, értesithessem. - -Nevetnem kellett e komolynak látszó sok jóindulatra. - -Fizetni? Miből? - -Bankárom, ügyvédem, jó barátom, a kik helyettem fizessenek? Hol vannak -azok? - -A Her Majesty-fogház, a Holoway irtóztató nagy épület. Tele van az -mindenféle gyilkossal, csirkefogóval és kapczabetyárral. De tele van -ártatlan szegény ördöggel is, a ki néhány font adósság miatt ide -bekerült. Ide hoztak engem. - -Átadtak a felügyelőnek, a kiben megint annyi komolyság lakott, mint az -egész nagy épületben. Velem együtt holmi iratokat is átadtak neki. - -A felügyelő ujra meggyőződött arról, hogy én ki vagyok? Azután azt -kérdezte: - -– Minő osztályu fogságot akar a nemes gróf választani? - -– Mit értsek én ez alatt? - -– Üdvözlöm önt nemes gróf, hogy ilyen járatlan a mi viszonyainkban. Az -első osztály az, melyben 10 shillingért, a második osztály, melyben 5 -shillingért gondoskodunk ellátásról. A többi osztály ingyenes. Ön nemes -gróf bizonyára az első osztályt választja. Már ez másként nem lehet. - -Volt egy kis pénzem, talán ezer s néhány frankom, én tehát a legjobb -osztályt választottam. A felügyelő bizalmának meg kellett felelnem. Ha -oly előkelő név, mint az enyém, a második osztályt választaná: jobban -lenéznék, mint egy szegény kefekötőt. - -– Van-e önnek nemes gróf még valami parancsolni valója? - -– Köszönöm felügyelő úr. Legelőször azzal az ügynökkel szeretnék -találkozni, a ki engem ide csalt Londonba, hogy azt a gazembert egy -kissé agyon üssem. Erre szeretnék egy kis szabadságot. - -Nagyon sajnálta, hogy kivánságomat nem teljesitheti. Biztositott -egyébiránt, hogy erre még lesz alkalmam. - -Elvezettek szobámba. - -Szobám emeleten volt. Elég tiszta és világos, de kicsiny szoba. Volt -benne ágy vasszerkezettel, matráczczal, vánkossal és vastag -pokrócztakaróval. Volt mosdóasztal teljes készülékkel. Volt iróasztal, -de nagyon kicsiny és két szék. Egy pinczér-forma kis emberke -jelentkezett nálam szolgálatra, podgyásztáskám felügyeletére és -kezelésére s hetenként csak öt shillinget kért. - -Az étkezés nagyon jó volt. Egy vastag, kövér és öreg néni volt a -szakácsné és konyhamester. Meleg ételek, főzelékek, sültek, de csak -ebédre. Hideg étel azonban nagy bőséggel reggelire és vacsorára. Sonka, -halak, rákok, kaviár, vaj, sütemények. A konyha mellett volt egy nagyobb -terem. Itt összegyülhettek s rendesen össze is gyültek az elsőosztályu -foglyok társalogni, dohányozni és teázni. Olvasmányt hozathattunk -szobánkba, a mennyi tetszett. - -Szobám egy hosszu, vasoszlopos és rácsos folyosóra nyilt. Itt szabad -volt a sétálás a nappal minden órájában. Innen kényelmesen le lehetett -látni egyik oldalon egy fedett udvarba, a hol a második osztálybeli -foglyok töltötték az időt s másik oldalon egy gondosan őrzött udvari -helyiségbe, a hol az ingyenes foglyok mulattak. Szegényebb emberek, -közbüntettes vádlottak, éjszakánként elfogottak s effélék. - -A mint szobámba vezettek: nem igen volt kedvem ezeket látni. Lefeküdtem -ágyamra, hanyatt vágtam magam s ez nap nem is ebédeltem. Elkezdtem -gondolkozni. Bolond helyzetem adott rá alkalmat, okot és időt eleget. - -Első gondolatom Genuába röppent feleségemhez és szegény kis fiamhoz. -Értesitsem-e feleségemet? Szabad-e azt a szegény asszonyt, a ki alig -épült fel a gyerekágyból, ilyen izgatottságba hozni? Nem árt-e súlyosan -egészségének? De más részről elhallgathatom-e előtte helyzetemet? -Szabad-e a férjnek ily dolgot eltitkolni felesége elől? Szabad-e -eltitkolni akármit is? - -Bizonyos, hogy feleségem rajtam nem segíthetett. Több pénze nem volt, -mint a mennyi a háztartásra kellett. Ötven-hatvanezer forintot pedig -csakugyan nem teremthetett, a melylyel engem kiszabadíthasson. De hát -ennyivel is kiszabadíthatott volna-e? - -Egyik gondolat a másikat űzte agyamban. - -Elvégre, hogy kerültem én börtönbe? Adósság miatt. Ki az a bolond ember, -a ki ebből hasznot akar látni? Hiszen, ha szabadon vagyok és akkor se -tudok fizetni: miként fizethessek, ha börtönben ülök? - -Itt valami gazságnak, valami cselszövénynek kellett történni. Közönséges -hitelező esze, számitása és türelmetlensége erre nem lett volna elég. Az -a bécsi ügynök, a ki Londonba csalt engem, valami más czélnak volt -eszköze. - -Ennyit sejtettem. De ezen túl nem láttam tisztán semmit. - -Vacsorára teát és hideg sültet ettem. Pinczérem biztatott, menjek a -társalgóba. Nem mentem. De igen jól aludtam egész éjjen át. - -A következő napon nem adtam át magam gondnak és tünődésnek. E helyett -reggeli előtt is, után is fölkerestem a társalgót, hogy megismerkedjem -bajtársaimmal. - -Sokféle barátság van a világon. - -Van gyermekkori. Ez nem tart sokáig. Nem is igazi barátság. Ez nem -sokkal ér többet, mint a növendék állatok társasági és játszó ösztöne. - -Van iskolabeli barátság. Ebből már egész életre kiterjedő vonzalom és -rokonszenv származhatik. - -Van fürdői barátság. Gyorsan keletkező, gyorsan muló rokonszenvek. -Hasonlítanak ahhoz, mely egy átkorhelykedett éjszaka után a pezsgő és a -czigány mellett keletkezik. - -Vajjon minő lehet a börtönben keletkező barátság? - -Ez a furcsa kérdés itt jutott eszembe. Hogy is juthatott volna másutt -eszembe? Hiszen börtönben még csakugyan nem voltam. - -Börtönben! Kezdett dühbe hozni ez a gondolat. Szerencsémre rögtön elmult -dühöm, a mint Holoway-beli bajtársakkal megismerkedtem. - -Huszan voltunk első osztályu foglyok. - -A mint közibük léptem, első dolgom volt magamat bemutatni. Ők is -eldörmögték nevüket. Csak egy ezredes nem hederitett rám. Se nevét nem -mondta, se kezeit ki nem vette övéből. Szétterpesztett lábbal gúnyosan -nézett rám. Más körülmények közt bele vesztem volna azonnal. Később -azonban tűrhető mértékig mégis megbarátkoztunk. - -Első belépésemnél egy franczia, az öreg Aspinál és egy angol, William -Stephenson fogadtak a legnagyobb rokonszenvvel. Ezekkel csakhamar a -legélénkebb társalgásba keveredtem, de társalgásunkba többé-kevésbbé -beleavatkoztak a többiek. - -Első feladatuknak ösmerték kikémlelni, vajjon én igazi gróf és igazi -Károlyi vagyok-e? Ugy vettem észre, hogy a Holoway-Prison termeiben nem -ritka jelenség az álorczás. És ugy vettem észre, hogy itt nem csak -adósok vannak, hanem holmi csalók és sikkasztók is. - -A mikor kételyük nevem és egyéniségem iránt eloszlott, ezzel még nem -szünt meg kiváncsiságuk. Sőt csakhamar kiterjedt annak kipuhatolására, -mily összeg erejéig vagyok elzárva s passziv hitelműveleteim, magyarán -mondva, adósságaim mennyire rugnak. - -Hogy mily összegért vagyok elzárva, ezt nem tudtam megmondani. Mondta -ugyan, vagy valamely papírból felolvasta előttem a sherif is, a -hivatalnok is, de én erre nem ügyeltem s magamnak ezt meg nem jegyeztem. -Stephenson közbe szólt: - -– Bocsásson meg, gróf úr, de ön igen tiszteletreméltó gentlemannek -látszik én előttem, ha adósságainak összegét nem is tartja érdemesnek -eszébe tartani. - -Láttam, hogy ez a könnyűvérüségem alkalmasnak látszik arra, hogy -fogolytársaim közt emelje tekintélyemet. - -A mogorva ezredes, Scott Gerves, azonban kisérletet tett, emelkedő -tekintélyem lerombolni. - -– Az a kérdés – úgymond, – van-e legalább tizezer font fizetetlen -adóssága? - -Ez egy negyedmillió frank adósságot jelentett volna. - -Erre a fitymáló kérdésre bennem is feltámadt a gúnyolódás ösztöne. -Szárazon és hetykén oda szóltam a mogorva ezredesnek: - -– Tízezer font? Nevetséges. Azt hiszem, ha hitelezőimnek kedvük volt -hozzá, százezer font erejéig is dolgozhattak ellenem. - -Nohát ez harmadfél millió frankot jelentett. - -Nagy szó volt. Egész bomba a derék társaságban. Egy pillanat alatt -nagygyá, erőssé és alapossá lett tekintélyem. Általános elismerésben -részesültem s nem egy hizelgő szóval adták tudtomra, hogy én egészen -méltó vagyok a társasághoz s ő felsége a királyné Holoway nevű -fogházához. - -Nevetnem kellett ezen az észjáráson s ámbár egy perczig se tartottam -valami üdvösséges dolognak, hogy én a társaságba olyan jól beillettem s -oly előkelő helyet foglalhattam el: be kell vallanom mégis, hogy -kedélyemre az ismerkedésnek ily szellemes módja mégis jó és kitünő -hatást is gyakorolt. Oly nyomasztónak, mint az első napon, egyáltalán -nem éreztem a helyzetet. - -Az öreg Aspinál nem volt előttem egészen ismeretlen. Ő franczia volt, -III. Napoleonnak az államcsiny idején s azon túl is nagy barátja s a -császári udvar kegyeinek részese. A nagy háboru után átvitorlázott -Angliába s Chislehurstban nem egyszer tisztelgett a száműzött császári -párnál. Belekeveredett azonban valami pénzintézet alapításába s e miatt -az intézet gyors megbukása következtében holmi kriminális vizsgálat -viszontagságai nehezedtek rá. Igy került a Holoway falai közé. - -Csaknem ilyenforma ügye volt a mogorva ezredesnek, Scott Gerves úrnak -is. Nagyon kellemes külsejü, szép termetű férfiú volt. Mogorvasága is -inkább angol komolyság és ünnepélyes tartózkodás volt, mint mogorvaság. -Olaszok és francziák közt éltem s ezek élénksége s mozgékonysága mellett -eleintén félreismertem az angol ember hideg komolyságát. Az ezredes a -Walesi herczeg udvarához tartozott, annak kedvencze volt s Londonban -nagyon ismerték. Előkelő klubbok tagjai közé tartozott. Valami -vállalatba kapott. Holmi alapításról, kibocsátásról, lombardüzletről, -függő és ideiglenes hitelműveletekről, transakcziókról s efféle előttem -ismeretlen dolgokról beszéltek, melyek miatt ő talán nem is annyira -adósok börtönében, mint inkább vizsgálati fogságban volt. - -Mind az ő ügye, mind Aspinálé nagyon komoly természetű volt. A -börtönfelügyelő legalább azt mondotta nekem, hogy ők sokkal jobban -éreznék magukat, ha nem volna nagyobb bajuk, mint nekem. - -– Nagyon sajnálom őket, – úgymond, – mert előkelő és szeretetreméltó -tekintélyes gentlemanek, de attól tartok, hogy öt-hat évi -kényszermunkára lesznek elitélve. Az pedig sok. Tudja-e, gróf úr, mi az -a hard lavor? Mit tesz az: kereket hajtani? Ezt ki nem állja jó -társasághoz szokott mívelt ember. - -Én bizony nem tudtam, mi az a hard lavor, de nem is törődtem vele, -minthogy engem az a felügyelő szavai szerint nem fenyegetett. Én sulyos -rabot talán életemben se láttam. Egyszer nevelőnk elvitt a -vármegyeházhoz, hogy gróf Beleznayt, mikor ott rab volt, megmutassa. -Akkor láttam rabokat rabruhában, megvasalt lábbal, a mint hol söpörtek, -hol pedig a Dunaviz-hordó kocsit huzták, de valami borzasztónak nem tünt -fel a dolog. - -A felügyelő szavai mégis elszomoritottak. Scott Gerves ezredes ugyan -elég izmosnak látszott valami nehéz munkára, de már arról jót mertem -volna állani, hogy az öreg Aspinál a kerékhajtást ki nem állja. -Elrémitett az a gondolat, hogy e kényelemhez szokott előkelő mivelt uri -emberek a legnagyobb fogházi nélkülözés mellett a legdurvább rabmunkát -végezzék. S aztán meggyökerezett bennem, hogy ők is csak oly vétkesek, -vagy ártatlanok, mint én. - -Mért kerültem hát én is ide? Miért kellene nekem rabmunkát végeznem? - -A törvénykezéshez nem értettem semmit. Azt tudtam, hogy Angliában még -mindig fennáll az adósok börtöne. Én most Angliában vagyok, imitt-amott -adós is vagyok az európai szárazföldön: ezt jól tudtam és mint avatatlan -ember fogságom jogi kérdéseivel nem vesződtem. Nem is jutott eszembe, -hogy ily kérdések is foroghatnak fönn. Ösztönöm csak annyit sugott, hogy -valami gyalázatos cselszövény dolgozik ellenem. - -Csakhamar világosságot láttam a jogi kérdésekben is. - -Stephenson legjobban megtetszett börtöntársaim közt. Ez derék, nemes és -vidám ficzkó volt. Az ő esete sok mulatságra adott alkalmat. - -Tőkepénzes és vagyonos ember volt, ugy negyven-ötven év körüli -életkorban. Öltözetben, modorban, gondolkozásban kifogástalan uri ember. -Jókedvü folytonosan. És igazi világfi. - -Párisban egy barátnőre tett szert. Valami orfeumból szerzett fiatal -csinos tánczosnőt. Pár évig tartott már a barátság s elment vele Bécsbe -és Berlinbe is. Legtöbb időt Párisban töltöttek együtt. - -Utóbb elváltak. Adott neki csinos összeget. Az összeg azonban elfogyott, -de egy kis gyermek született. A hölgy ujra felkereste őt s ámbár -Stephensonnak erős kételyei voltak, hogy neki apai jogai lehetnének a -kis gyermekhez, azért ujra adott neki megint csinos összeget. - -Ebből aztán baj lett. Mert a mint a pénz a takarékossághoz épen nem értő -hölgynél elfogyott, megint rögtön fölkereste lovagját, ez akárhol volt. -Elment Stephenson Rómába, Lisszabonba, Szentpétervárra, -Konstantinápolyba, barátnője mindenütt fölkereste. Stephenson el nem -tudta gondolni, miként talál nyomába. Komornyikjára gyanakodott: ez -árulja el hollétét, de olyan öreg és komor medve volt a komornyik, hogy -ráfogni nem merte. Elkergetni meg nem akarta, mert valami nagynénje -örökségben hagyta rá nem csekély pénzzel együtt, de különben is jó -szolga volt. - -– De hát nem tudott ön a rendőrséghez folyamodni a hölgy ellen? - -Ezt kérdezte az ezredes. - -– Ejh-hajh! Ez nem szép ötlet öntől nemes ezredesünk. Hiszen barátnőm -volt és hölgy volt: minő utálatos dolog lett volna, ha uri ember egykori -barátnője ellen a rendőrséghez folyamodik. - -S aztán hozzánk fordult Stephenson. - -– Urak, alakuljunk parlamentté. Aspinál úr foglalja el a -tiszteletreméltó elnöki széket, tegye föl a kérdést, nem lett volna-e -utálatos dolog egykori barátnőmet a rendőrség kezébe adni s aztán -szavazzunk. - -Scott Gerves visszavonta inditványát, de mi nem engedtük. Szavaztunk. Az -ezredest keményen leszavaztuk. Alig szavazott mellette két szerencsétlen -ellenzéki férfiu. - -– Nos, lássák urak, – folytatá Stephenson, – az utazás nem használt, a -rendőrséghez nem folyamodhattam; valami mást kellett kitalálnom. -Képzeljék el, mit? - -– Jules Vernetől kért tanácsot – szólt közbe valaki. - -– Oh nem. Jules Vernet én igen tisztelem, de mint jó angol, én -francziától tanácsot nem kérek s el sem fogadok. Bocsásson meg Aspinál -úr, ez már a mi szokásunk. Én magam találtam ki jó tervet. - -– Halljuk! halljuk! - -– Van itt Londonban egy akasztófa ügyvéd, a neve: Goldberg. Elmentem -ehhez s azt kérdeztem tőle: be tudna-e ő engem záratni valamely -börtönbe, a nélkül, hogy bűnt követnék el és olyan börtönbe, a hol -kényelmesen élnék s a honnan akkor szabadulnék, a mikor akarok? Rögtön -készen volt ő felsége fogházával, a Holowayval s ebben az adósok -börtönével. Öt nap mulva már itt ültem s lassankint s egymásután itt -volt szerencsém önökkel találkozni. - -Általános derültség. - -– No és mi lett a hölgygyel? - -– Itt egy kis tévedést engedtem meg magamnak. Mikor a Sherif eljött -hozzám, hogy elhurczoljon, pár sort írtam barátnőmnek. »Madame! Megyek -az adósok börtönébe, igen fájdalmasan táplál az a remény, hogy ön oda -nem jön utánam.« – Dehogy nem jött. Fölkereste ügyvédemet s az a -gazember őt is besegítette ide. Csakhogy rosszul számított. Ő felsége -itt a börtönben minden illetlenséget szigoruan tilt s a nők osztálya -egészen el van különítve. Tehát itt se talált rám. Minthogy pedig -egykori barátnőmet itt nem hagyhattam, kiszabadítása megint bele került -vagy ötszáz fontomba. Erős a gyanum, hogy az ügyvéd zsebjébe folyt ez -is. - -Én csak elbámultam édes vajdám, ezen a vidám és könnyelmü életmódon. -Ilyen férfiuval még csakugyan nem találkoztam életemben. Azt kérdeztem -tőle: - -– És meddig akar ön itt maradni? - -– Bizonyára több évig. Ügyvédem majd gondoskodik arról, hogy hamarosan -innen ki ne dobjanak. Csak a parlament ne csináljon valami ostobaságot, -mert ettől félek. Itt igen jól érzem magam. Ruházkodással együtt se -költök többet naponként 25 shillingnél s igy minden évben megtakarítok -pár ezer fontot. Erre pedig szükségem lesz, mert hátha egykori barátnőm -a kapuban vár rám akkor is, a mikor innen kiszabadulok. Nem únom magam -egyáltalán. Hizelgés nélkül mondom, hogy itt igen jó társaságban vagyok. -S társaságom folyton változik. Több mint száz kitünő ismerősre tettem -szert eddig. Naplót vezetek róluk. Ön is, kedves gróf Károlyi, ha itt -lesz pár hónapig, naplómba kerül. - -Megköszöntem, de egyúttal siettem kijelenteni, hogy e kitüntetéshez én -untig elégnek tartanék pár napot is. - -Nagy bizalom támadt bennem Stephenson iránt. Más nap megkérdeztem őt, -vajjon nem ajánlhatná-e nekem is ügyvédjét Goldberget vagy valakit mást, -a kivel én ügyem fölött tanácskoznám? - -Ajánlotta, de figyelmeztetett, hogy vigyázzak rá is, a pénzemre is. - -A felügyelő útján rögtön hivattuk Goldberget s az még az napon délután -négy órakor megjelent. Közöltem vele helyzetemet s kértem tanácsát. -Mielőtt azonban ügyem felől velem beszédbe ereszkedett volna, egész -hideg vérrel és nyugodtan azt kérdezé: - -– Mennyi pénz áll most a gróf úr rendelkezésére? - -Elővettem tárczámat, megnéztük, 1400 és néhány frankom volt. - -– Kérem az összeg felét előlegül, a másik felét majd kiszabadulásakor. - -– De hát akkor én mivel megyek haza s miből fizetem a börtön-költséget? - -– A börtön-költséget a másik feléből fizeti, lesz hát gondom arra, hogy -minél kevesebbet fizessen. Az elutazás költségei pedig majd valahonnan -előkerülnek. - -Észrevettem, hogy ő már tudja, honnan kerülnek elő. - -Neki adtam fele pénzem. Egyuttal adtam neki a felügyelő előtt -meghatalmazást. - -Másnap délutáni két órakor ismét eljött s értesített, hogy a -nagykövetségtől megtudta, hogy apám gazdag főúr s fölkereste s -megtalálta az ügynököt is, a ki engem Londonba csalt, s ez azt -tanácsolta, hogy én forduljak egyenesen apámhoz és egyuttal a -nagykövetséghez, ki apámat a kormány útján majd rögtön értesíti, s igy -adósságom azonnal ki lesz fizetve. - -– És önnek, ügyvéd úr, mi a tanácsa? - -– Tanácsot ebben nem igen adhatok, mert azt az ügynök szavából -észrevettem, hogy a hitelezőt valami más érdekli s nem az, hogy pénzét -azonnal lássa. Ön mondja meg, gróf úr, nem lenne az önnek kellemetlen, -ha édesapja értesülne az ügyről? - -– Szeretném elkerülni, mert apám most nagy beteg s kedélyére rosszul -hatna. - -Goldberg gondolkodott egy ideig. - -– Nincsenek önnek, gróf úr, ellenségei édes apja körül? Nem bujtogatják -az öreg gróf urat ön ellen? Nem törekednek arra, hogy önre nézve -hátrányosan rendelkezzék? - -– Testvéreim semmi esetre! - -– No hát hagyjuk ezt a dolgot. Ha igy van: akkor nem értem az egészet. -Én önt kiszabadítom fizetés nélkül is. Az ön hitelezője bécsi uzsorás. -Váltóit ide telepítette Londonba s azok itt mister Brown nevü ötödrangu -bankár kezében vannak. Ez fizetési parancsot eszközölt ki ön ellen, de -keresetében hamis adatot adott elő. Önt, gróf úr, londoni lakosnak -jelentette be akkor, a mikor ön még itt se volt. Remélem, ilyen egy-két -alaki hiba miatt sikerül megsemmisíttetnem azt a királyi parancsot, mely -az adóssági fogságot elrendelte. - -Ilyenformán adta elő ügyem jogi állását. - -Goldberg reménye teljesült. Elzáratásomtól kezdve a nyolczadik nap -reggelén eljött hozzám s hozta az elbocsátási engedélyt vagy birói -végzést. Ki volt mondva ebben, hogy elfogatásom törvénytelen volt s a -biróság félrevezetése által vált lehetővé. - -A felügyelő jött, gratulált és hozta a számlát. Goldberg átvette pénzem -másik felét s kifizetett mindent pontosan. Még a pinczérnek is kiadta a -szokásos borravalót. S a mikor már mindent végzett, nekem is adott két -Napoleon-aranyat. Menjek vele neki a világnak. - -A felügyelő még egy órai időt engedett arra, hogy barátaimat -meglátogassam s tőlük elbucsuzzam. - -Legjobb ismerőseimmé e rövid néhány nap alatt Scott Gerves, Aspinal és -Stephenson váltak. A búcsúzás idejének legnagyobb részét velük -töltöttem. - -Egyetértőleg azt tanácsolták, mikor ügyem részleteit megtudták, hogy -vigyázzak magamra, mert valakinek érdekében van, hogy én be legyek -zárva. Félnem kell tehát, hogy ujra elcsipnek, kivált ha ellenfelem tud -költeni s másodszor jobban vigyáznak s nem szabadulok olyan könnyen. - -– Ha kiszabadul ön, – mondták, – menjen Goldberghez s lakjék ott az első -vonat indulásáig, mely Páris felé vezet. Kocsin menjen az első -állomásig. Londonban sehol ki ne szálljon. - -Megköszöntem, megfogadtam. - -Azután azt kérdezték: van-e még pénzem? Mondtam, hogy két -Napoleon-aranyom van. - -Rögtön összeadtak 50 fontot, mintegy hatszáz forintot nagy szivességgel -s tukmálták rám, hogy fogadjam el. Nemes szivü jó emberek. Sohase láttak -és sohase fognak többé látni, csupán nyolcz napig voltunk együtt a -börtönben s ugy gondoskodtak rólam, mintha jó testvéreim lettek volna. - -Meg nem fontolt vonakodással csupán 20 fontot fogadtam el kölcsön tőlük. - -Rögtön és egyenesen az ügyvédhez mentem, ő pedig azonnal kivitt nyári -lakásába s ott ültem fel annak közelében egy vonatra s azon is a -harmadik osztályra váltottam jegyet. Siettem, siettem. - -Az ügyvéd mosolyogva mondta, hogy ugy-e lett utiköltségem? - -Ő már tudta azt, hogy a Herr Majesty első osztályu foglyai kiszabadult -társukat pénz nélkül utra nem eresztik. - - - - -MENEKÜLÉSEM. - -(Ügyvédem esze. – Pénzem elfogy, koplalok. – Utazásom Genuába. – Apám -kitagad. – Haldokló apám mellett. – Temetésére nem mehettem.) - -Érdekes ügyvéd volt ez a Goldberg. - -Stephenson furcsa elméletet alkotott magának a londoni ügyvédekről. -Felosztotta őket különböző osztályokra. Minden osztályt fölségesen -jellemzett. Hangos kaczagásra tudta vele gerjeszteni a börtöntársaságot. -A nagy ügyvéd, az előszobás ügyvéd, a nyargaló, az uzsorás, a jótékony, -a keritő ügyvéd stb. Ismert jó ügyvédet is. - -Goldberget a keritő ügyvédek közé sorozta. A ki minden elkövetendő -bűnben tanácsot tud adni első pillanatra s minden elkövetett bűnt -fölismer első pillanatra. És a kiben nincs semmi nagyravágyás. - -– Őrizkedjék kedves gróf Károlyi, – mondá, – a nagyravágyó ügyvédtől. A -ki parlamenti tag akar lenni, a ki főurak közé vágyakozik, a ki -jótékonysági intézet élére törekszik, a ki a tudomány mivelését űzi: -annak körmei közé ne keveredjék. Vagy szamár, a ki elveszti pörét; vagy -hütelen, a ki hiuságból elárulja. Csak maradjon kedves gróf mindig a -nyargaló, az uzsorás és keritő ügyvédek mellett. Ezek csak zsebjét -ürítik ki, de le nem vetkőztetik. Ezek óvatosak. Ezek nem számitanak -arra, hogy nevük vagy állásuk tekintélye megvédi őket. - -Nagyon sokszor eszembe jutottak e bolondos, de bölcs szavak később, a -mikor már engem csakugyan vetkőztettek. - -De Goldberg kérdéseiben is fölismertem utóbb a csodálatos nagy -emberismeretet. Börtönbe hurczoltatásomat csakugyan azért idézték elő, -hogy végrendeletében apám rám nézve hátrányosan intézkedjék. Ez az éles -eszü ügyvéd már akkor látta ezt, a mikor én se nem sejtettem, se el nem -hittem volna. - -No de Angliából menekülnöm kellett. Ez volt most első tenni valóm. - -A vasuton és a tengeren szerencsésen áthatoltam. Calaisban Párisig -megváltottam jegyemet és pedig a legközelebbi expresszvonaton első -helyre, minthogy azon a vonaton egyéb hely nincs. Ezzel aztán -szerencsésen elértem azt, hogy egy marok rézpénznél egyéb pénzem nem -maradt. - -Kedvem, egészségem, étvágyam jó volt. Sőt éhes voltam, mint a farkas. - -De elhagytam Angliát. Azzal a szent fogadással, hogy engem többé -Nagy-Brittannia nem lát, a büszke angol nemzet többé keblén nem -melenget, de börtönbe se zár és Nagy-Brittannia és Irland királynőjének -s India császárnőjének legmagasabb figyelme rám többé ki nem árad és -sherifjei többé nem kérdezik tőlem, ki vagyok, mi vagyok, hol születtem, -merre jártam s van-e feleségem s hány gyermekem? - -Szegény feleségem, nem volt annyi pénzem, hogy táviratban értesithettem -volna kalandor sorsom fordulatairól s arról a sietésről, a melylyel -Génua felé tartok. - -Calaisban már elővett az éhség. Éhség! Ennél a szónál egy kissé meg kell -állapodnom édes vajdám. - -Ott álltam az európai szárazföld kapuja küszöbén. A kapu nyitva állott -előttem. Szabadon mehettem Genuáig, mint a madár. Ezerötszáz vagy -valamivel több-kevesebb kilométernyi ut állott előttem. Csekélység. -Hiszen bejártam én Afrikát, Ázsiát, Európát: mi ehhez képest ezer vagy -ezerötszáz kilométernyi ut? Huszonnégy órai utazás, semmi több. - -Igen, de pénz nélkül és éhesen. - -Volt egy maroknyi rézpénzem. A vasuti indóház éttermébe benéztem. -Semmiféle étel és ital ott nem volt, a melyet rézpénzzel ki lehetett -volna fizetni. Enni-inni pedig kell. - -Buta állat az éhség. Ha tárczám tele volt pénzzel: alig volt jó -étvágyam. Ha pedig nem volt pénzem: mindjárt jött az éhség. Ugy jött -rám, mint a rablóbanda. Mért nem rohanja meg azt, a kinek sok pénze van? -Mért bántja azt, a kinek üres a zsebje? - -Bementem az utolsó osztályu utasok éttermébe. Körülnéztem. - -Volt egy asztal, a melyen papirra rakva hideg ételmaradékok voltak -egy-egy adagba rakva. Egyebek közt a sonkának letisztogatott zsiros -czafatjai. S az első osztályu vendégek által a tányéron hagyott zsiros -részecskék. Ezeket az élelmes vendéglős összegyüjti, adagot épit -belőlük, papirra halmozza s eladja adagonként öt krajczárért. Két darab -tegnapi fekete kenyéradag négy krajczárt ér. Egy jókora adag komisz -pálinka hat krajczár. Mindez kitelt rézpénzemből, sőt maradt is vagy -tizenöt krajczárom. - -Jól laktam. Uraságoktól levetett ételmaradékból ugyan, de jól laktam. - -Eszembe jutott az öreg Mohos. Ez egy bivalyos volt apám csurgói -uradalmában valamelyik majorban. A bivalyos az utolsó ember a cselédek -közt. Nem egyszer láttam, mint gróf urfi, a mikor ez az öreg redves -bivalykormányos eddegélt jó buzalisztkenyeret és illatos töpörtyüt -sós-paprikás füszerrel behintve. Oly jóizün eddegélt, hogy még piszkos, -bozontos bajuszát is élvezettel törülgette. Minő undorral néztem én -akkor ostoba gyerek-észszel azt az ennivalót! Minő alsó rendü állatnak -néztem én azt a bivalyost, a ki ilyen ételt meg tud enni, a kinek ilyen -ételt meg kell enni! - -Pedig hát az az étel nem uraságoktól levetett ételmaradék volt. És az az -ember csak bivalyos volt s nem gróf Károlyi, az országot elfoglaló -Kaplyon nemzetségből, a kinek még grófi czimerét is tizenegy águ -herczegi korona ékesiti. - -Párisig elég volt az a lakoma, melyet Calaisban tizenöt krajczárért -rendeztem magamnak. De miként koplaljak Génuáig? - -Most már tudom, hogy egy-két napi koplalás nem nagy dolog. De akkor nem -jutott eszembe. - -Koldulni? - -Koldulni csak akkor lehetett volna, ha nevem eltagadom és ha ruhám -rongyos. De előkelő öltönyben, gróf Károlyi névvel koldulni nem lehet. -Okát kellett volna adnom. Hazudni nem lehet. Meg kellett volna mondanom, -hogy Londonból jövök, az adósok börtönéből. Ez ok lett volna, de hát -minő szánakozással vagy talán megvetéssel néztek volna rám barátaim -abból a magas arisztokrácziából. - -Tünődtem: mit csináljak? Hogy anyám hol van e pillanatban, nem tudtam. -Apám beteg és elkeseredett. Közeli tisztjei a balsorsot szőtték-fonták -ellenem. És aztán mire Magyarországból hetek mulva felelet jön: akkorra -éhen döglöm. - -Ejh, mit tünődjem? Jövel édes jó barátom, te kemény szivü uzsorás. Te -nem haragszol soha semmiért. Te nem esel kétségbe soha fiatal grófi -sarjadék sorsa fölött. Ha egyiknél elveszted a pénzed: megtalálod a -másiknál. Jövel uzsorás barátom! - -Párisban a Gare de Nordhoz nem messze lakott egy ismerősöm. A neve -Pincherat. Megemlékeztem már róla. Most is tartozom még neki. Őt -kerestem föl. Pénzes ember volt, üzletember volt, az ő segitségét -kellett igénybe vennem. - -Nyomoruságos százötven frankot kértem tőle az utra. Elmondtam londoni -kalandjaim egy részét neki. Szives készséggel nyult zsebjébe s letett az -asztalra egy marék aranyat. Rendelkezésemre adta. Kivettem a halomból -150 franknyit. - -Siettem Genuába. - -Mikor Aix-hez értünk, le kellett szállnunk a vonatról s vagy egy órát -gyalogolnunk. Az ut akkor se volt még helyreállitva. A nagy vasuti -szerencsétlenségről csak akkor értesültem. A halottak egy része már el -volt temetve, más része a hazaszállitásra elkészitve. Tehát ha Kossuth -Tivadart otthon találom Turinban s a balesetes vonattal indulok, sohase -jutottam volna Holowayba, hanem a helyett a poklok fenekére. A papok -legalább igy beszélik. - -Otthon az egész házat kétségbeesésben találtam. Kis fiam alig pár -hónapos, feleségem még mindig gyönge. Tudták, mely vonattal kellett -indulnom. Semmi hir rólam. Az aix-i vasuti szerencsétlenséggel minden -lap tele volt. Naponként hozták a halottak és sebesültek névsorát. Sok -olasz is volt a vasuton. Egyik genuai lap ostoba jólértesültséggel -kiirta, hogy én is azzal a vonattal utaztam. Nevem se a halottak, se a -sebesültek közt nem volt, de a megmenekültek közt se. Az ismerősök, jó -barátok megrohanták a feleségemet. Egyik a másiknak adta a kilincset. -Képzelhető, szegény asszony minő lelki állapotban lehetett. - -Mikor haza értem, akkor ijedtem meg magam is: minő sors várna azokra, a -kik szivemen vannak, ha engem a végzet kiszólitana közülök. - -Londoni esetemről én nem irtam haza és nem értesitettem a követséget se. -Egyáltalán nem akartam, hogy esetem köztudomásra jusson. Hiszen -valamennyi hitelezőm mind rám ront és egyuttal minden hitel bezárul -előttem. S a mi fő, szegény beteg apámat ujra fölingerli ellenem. - -De hát épen ez volt a czél. - -Esetem, adóssági fogságom szélesen, hosszan, részletesen leirva -megjelent néhány bécsi lapban. Azok, a kik a kelepczét szőtték ellenem, -gondoskodtak arról, hogy megjelenjék. Hiszen ez oda tartozott a -kelepczéhez. - -Minden lapot megküldtek apámnak s azon kivül élőszóval is lefestettek -előtte gyönyörüen. Végkép elveszett és elvetemedett csavargó gyanánt -állitottak eléje. A halálos beteg apa elé. - -A sikert, melyre törekedtek, el is érték. - -Apám 1877-ik évi február hó 15-én aláirta azt a végrendeletet, melylyel -engem minden örökségből kitagad és a melylyel köteles részre szorit. Sőt -még köteles örökségi részem összegét is meghatározza fél millió -forintban. Apámnak pedig csak évi jövedelme is elérte az egész milliót. - -Kinek a keze irása az a végrendelet: elfeledtem. Meg kell néznem a -periratokat, ott megtudhatom. Valamint azt is, kik voltak a végrendelet -tanui. - -Testvéreim alig tudták meg hamarjában ezt az intézkedést. - -Én gyorsan megtudtam. Valami jó ember az udvari tisztek közül azonnal -megirta. Egyuttal kért, menjek haza rögtön, a kegyelmes ur – apám – -szivesen megváltoztatja, ha engem lát. - -Nem mentem. - -Jó kis fiam már kezdett kis kezeivel hadonázni s már kezdett rám -mosolyogni, ha látott. Ezt a kedves mosolygást el nem mulasztottam volna -élvezni a világnak minden kincseért se. Azért meg épen nem, hogy én -szegény beteg jó apámmal az örökség miatt zsörtölődjem. - -Hiszen, akárhogy szól a végrendelet, az örökség dolga többé nem apámé, -hanem testvéreimé. Bennök pedig bizhattam is, biztam is. - -Az ügyvéd urak pedig eszembe se jutottak. - -Apám, mikor kitagadott, már nagyon beteg volt. Sorsát már tudta, a halál -gondolata már lelkén borongott s veszélyes köd gyanánt nyomta el nála az -élet minden örömét. Ily hangulatban, a léleknek ily tompaságában már -nincs akkora harag, nincs akkora felindulás, mely jó apát nem rossz fiu -ellen kitagadásra birhatna. Pedig ő jó apa volt s én nem épen rossz fiu. - -Hanem a bágyadt lélek, az örökös bujtogatás és zaklatás terhe alatt, -képes lehetett erre. - -Apám a nyarat csurgói kastélyában töltötte. A park elég szép s -terebélyes nagy fákban elég gazdag. E fák árnyékában vezetgették vagy -ezek alatt üldögélt, mig volt ereje kint lenni a szabad levegőn. - -Szeptemberben magához hivatott s én siettem hozzá azonnal. Egy hónapot -töltöttem vele. - -Beszélni már nem tudott. Egykor nyulánk, magas deli termete sovány volt -és meggörnyedt. Arcza elváltozott s szemeit, melyek egykor szépek, -parancsolók, hatalmasak voltak, valami különös szintelenség, valami -halálos szürkeség lepte el. - -A napnak minden óráját vele töltöttem reggeltől estélig. Csak mikor -etették és itatták, akkor nem akarta, hogy jelen legyek. Ez is -gyöngédség volt. Kinjainak látásával nem akart engem gyötörni. Vagy tán -fájt volna neki, hogy én őt oly elnyomorultnak lássam. - -Szenvedése nagy volt. Nyelvrákja már elhatalmasodott s nehézzé tette a -táplálkozást. Utóbb a lélekzést is. - -Apám is sokat utazott életében. Csaknem annyit, mint én. De ő mindig -nagy uraság gyanánt utazott s ámbár nagyon takarékos volt, Párisba el -nem indult soha, hogy fél millió franknyi aranyat, papirt vagy -hitellevelet ne vitt volna magával. - -Ugy mondták nekem, hogy 1835 táján, a mikor már vőlegény volt, gróf -Szápáry Antal társaságában látogatta meg Párisban a hires Lenormand -asszonyt, hogy mondjon neki jövendőt. Ez az asszony világhirü -jövendőmondó volt. - -Egyik kérdése az volt hozzá: mikor és miként fog meghalni? - -A jósnő azt felelte: - -– Tovább él, mint akár apja, akár nagyapja, de éhen fog meghalni. - -Elnevették magukat. - -Egy Károlyi gróf fog éhen halni, kinek magának is sok milliója s -jegyesének is több milliója van. - -Ez a hir s ez a hit annyira el volt terjedve, hogy a mikor halála után -tiz év mulva Székesfehéváron engem képviselővé választottak, egyik -választóm még akkor is kérdezte tőlem: igaz volt-e ez a hir? - -Én erre nem tudtam felelni. Apámtól ezt soha nem hallottam. Igaz, hogy -betegségének természete hozta magával, hogy utolsó napjaiban semmi -táplálékot le nem nyelhetett. - -De a mig mellette voltam, szeptemberben még erős levessel, tejjel s -finom szeszes italokkal türhetően tudott táplálkozni. - -Mindig papirra irta, a mit velem közölni akart. - -Kérdezte, miként töltöm napjaimat, éveimet? - -Elmondtam, hogy családomnak élek. - -Kérdezte: jó asszony-e feleségem? - -Azt feleltem, hogy én igazán szeretem, nélküle nincs életem. - -Száz kérdést intézett hozzám kis fiamról. Erről beszéltem -legszivesebben, örömmel hallgatta minden szavam. - -– Igazán szereted fiadat? - -– Igazán szeretem, édes apám. - -Megszoritotta kezemet, perczekig tartott kézszoritása. - -Nem mondta, de én szentül hiszem, hogy azt gondolta, a ki gyermekét -igazán szereti, annak apját is igazán kell szeretnie. - -Most is meg van tárczámban ez az irása: - -»Aláirtam ezt az irást, de ne aggódjál se magad, se unokám miatt, -gondoskodtam én rólatok, csak hitelezőiddel végezzetek.« - -Én soha sem hoztam elő neki a kitagadó végrendeletet. A beteg embert, a -jó apát nem akartam ezzel búsitani. Egy szavamba került volna, hogy uj -rendelkezést csináljon. - -Egy hónap után ezt irta papirra: - -»Most menj haza családodhoz, novemberre készen légy az utra, majd -értesitelek Pestről, akkor rendet csinálok.« - -Elbucsuztam tőle. Megcsókoltam kezét és homlokát. Sokáig ölelve -tartottuk egymást. Az én könyem is kicsordult, az övé is. Ő zokogott is. - -Ha ezt az elválást látták volna az ügyvéd urak, a kik engem megholt apám -szivéből és vagyonából kipöröltek! - -Mégis csak jó az, hogy a szeretethez nem szokás ügyvédet hivni -közbenjárónak. - -Sohasem láttam többé jó apámat. Se élve, se halottaiban. Ő tovább látott -engem. Karszékén odavitette magát, a honnan messze ellátni arra az utra, -mely Fehérvár felé vezet s melyen porzott velem a kocsi nőm és gyermekem -felé. - -Apám ezentul mindig rosszabbul lett. Haldoklás volt ezentul minden -napja. - -Október végén a lapokból arról értesültem, hogy állapota javult s -november 6-án budapesti palotájába fog átköltözni. - -– November 6-ika után minden nap vártam levelét. - -Az Aqua Solán levő lakásomat megváltoztattam s a Via Romá-ba -hurczolkodtam át. Épen holmim áthordásával s uj lakásom rendezésével -foglalkoztam s estére készen akartam lenni, hogy édes kis Endrém -születése napját néhány benső barátommal együtt megünnepeljem. Fiam ez -napon töltötte be életének első évét. Ez volt november 9-ike. - -Délután táviratot kapok. Az volt benne, hogy apám hajnali fél három -órakor meghalt. - -Vége lett családi örömöm ünnepének. Készültem a hazautazásra. - -Ez napon már nem indulhattam. Az alkalmas vonatról már lekéstem. A -halott beszentelését 12-re, a kaplyoni sirbolti temetést 13-ára -határozták. Volt időm hazaérni. - -Másnap korán reggel ujabb táviratot kaptam, mely Gyula bátyám nevében -anyám által volt aláirva. Ebben későbbi napra volt a temetés téve s kér -Gyula bátyám, hogy fontos okokból, melyek engem érdekelnek, ugy intézzem -utamat, hogy csak a temetésre érjek haza. - -Azt gondoltam, azt jelenti e távirat: nehogy hitelezőim megrohanjanak. - -Szót fogadtam. Később indultam. Érkezésemről Gyula bátyámat -értesitettem. Fehérváron eleibém jött a hirmondó egy ügyvéd személyében. -Közölte velem, hogy apámat már pár nap előtt eltemették. - -Tehát én még temetésén se lehettem jelen. - -Később anyámtól és Gyula bátyámtól felvilágositást kértem a távirat -felől, mely engem tévedésbe ejtett s kisült, hogy ez hamis távirat volt. -Anyám és bátyám nem tudtak erről semmit. Ezt a cselszövényt is tehát -afféle kéz intézte, a melyik Londonba csalt az adósok börtönébe. - -Én Fehérvárról visszafordultam s mentem egyenesen Genuába. - -Egy jó emberem, családomnak valamelyik alsóbb rendü tisztje összeszedte -a hirlapokat, melyek apám haláláról és temetéséről irtak. A lapokban azt -olvastam, hogy apám négy végrendeletszerü intézkedést tett. - -Kettő ott feküdt a törvényszéknél. - -Egy bepecsételt iratot valamelyik palotabeli szolgának adott át, hogy -Gyula bátyám azt a halál bekövetkeztével bontsa fel. Ebben azt rendelte, -hogy holttestét föl ne bonczolják s temetését minden pompa nélkül a -lehető legegyszerübb módon intézzék. - -Egy rendelkezése pedig Steinbach közjegyzőnél volt elhelyezve. Erről azt -irták a hirlapok, hogy ebben »atyai szive sugallata szerint emlékezik -meg kitagadott fiáról.« - -Igy olvastam a lapokból. - -Mi volt igaz ezekből: nem tudom. A kitagadó végrendelet előkerült. -Előkerült egy másik is. Volt-e vagy nem volt az én javamra is utolsó -intézkedés: erre bizton nem felelhetek. - -* * * - -Édes vajdám! - -Zárjuk be itt életem első korszakát. Ez után nagy nélkülözések ideje -köszöntött be rám. Apám halála uj korszakot tárt elém. - -Genuából elköltöztem. - -Párisban meghalt édes jó kis fiam. - -Visszajöttem hazámba s végig csináltam ostoba és szerencsétlen örökségi -pörömet. - -Te édes vajdám belevittél a képviselőségbe s engem magukkal ragadtak a -közélet nagy viharai. - -Elvesztettem életem társát, szivem mindennapi táplálékát, lelkem -rajongását, szeretett nőmet. Te bucsuztattad el tőlem. - -Régi barátaimtól el kellett válnom, uj és hű barátok nőttek szivemhez. - -Kezedbe adom följegyzéseimet uj életemről is, holott ezt 1886 óta te -talán jobban ismered, mint én. Ha jónak látod: adj nekik türhető alakot -s tedd közzé alkalmas időben. - -Talán nekem is jól esik, ha fájdalmas is az emlékezet. - - - - -TARTALOM. - -A mit előre kell mondanom 1 - -(A kegyelet. – A Károlyi nemzetség. – Hogy szerezte a grófságot? – Mi -van a két kötet munkában s mi lesz a harmadikban? – Ki e munka irója? – -Gróf Károlyi Gábor életének hátralevő része. – Halála és temetése.) - -Gyerekkorom 30 - -(Születésem. – A halálra itélt katona megmentése. – Latour a lámpásra -akasztva. – Elfognak bennünket. – Jegyzet: Ki volt a halálra itélt?) - -Gróf Batthyányi Lajos elfogatása 37 - -(Miként fogták el a palotánkban gróf Batthyányit? – A mentési kisérlet. -– Csurgói viszontagságaink. – Anyám megmenti Komáromban gróf Károlyi -Lajos nagybátyámat. – Jegyzetek: Gróf Kreith Béla. – Vitás kérdések gróf -Batthyányi elfogatása fölött.) - -Gróf Batthyányi Lajos halála 52 - -(Gróf Batthyányi Lajos Pesten. – A halálos itélet. – A franczia -gyóntató. – A tőr. – A holttest megmentése. – Jegyzetek: A „vajda“ név. -– Családi felvilágositás. – Vitás kérdések a holttest megmentése körül.) - -Mire tanitottak? 65 - -(Nevelőim, tanitóim. – Pados János. – Első utazásaim külföldre. – A -kamaszkor évei. – Miként nevelik a magyar mágnások gyerekeit? – Genfi -tanulmányaim.) - -Utazásaink 80 - -(A spanyol határon magyar zsidó. – Gróf Batthyányi Iván. – Gibraltárból -Malagába. – Spanyolországban. – Átmegyünk Algirba. – Egy nagynénémet -fölfedezem az arabok közt. – Mulatságaink. – Orvul meglőnek. – Bonbonnel -barátom és rettentő vadászesete. – Megmentjük őt a gyilkostól. – Havas -tél szorit meg Afrikában.) - -Vadászatom Afrikában 104 - -(Miként lőttem oroszlánt? – Chassaing. – Négy oroszlán jött rám. – -Chassaing barátom iszonyú sorsa. – Karthágó romjai. Nem gyönyörködöm a -multban. – A kutyám oroszlánkalandja.) - -Vadászatom Egyiptomban 120 - -(Gerard úr, a szent. – A spanyol bankár. – Elfogy a pénzünk. – Az első -lófuttatás a Nilus partján. – A piramisok – A szfinksz.) - -A szent földön 138 - -(A szent sír templomában. – Salamon templomának fala. – A holt tenger. – -Diab sejk rabló beduin főnök. – Az Ana szultána szent forrásnál. – -Názárethi vacsoránk. – A sáska. – A sapheti csata. – Balbek romjai. – -Sztambulban.) - -Összeesküvő leszek 165 - -(Anyám társaságában. – Hogy kerültem az összeesküvésbe? – Kossuth -tanácsa. – Tibor és Pista öcséimet elfogják. – Kiszabaditom őket. – Hogy -kezdődött adósságom? – Miként merültem el benne nyakig.) - -Házasságom 186 - -(Amelit feleségül veszem. – Esküvőm. – Egy asszony is megér egy életet. -– Konyhabeli tudományom. – Az öreg Dumas. – Mikor Párist fenyegetik a -poroszok.) - -A nagy háboru alatt 199 - -(Menekülünk Párisból. – Nyomoruságunk Brüsszelben. – Gróf Károlyi Ede. – -Darwin. – Olivier barátom.) - -Milanóban 211 - -(Milanói lakásom. – Fofó kutyám élete és halála. – A japáni ember sirja. -– Rothschild Adolf. – A párisi ostrom alatt mindenem elpusztult. – -Nápolyi utunk. – Apám nem ad szállást. – Mit vétettem?) - -Genuában 231 - -(Milán Comello grófné. – St.-Dalmas fürdőben. – Orgyilkosság fenyeget. – -Philomén. – Valsi barátaink. – Ducamp. – Ducamp halála.) - -Fiam születése 252 - -(Vanetti úrral leszámolok. – Bűnpöröm. – Velenczei utaink. – Beppina -halála. – Endre fiam megszületik.) - -Barátságom Garibaldival 268 - -(Meglátogatom Garibaldit Caprera szigetén. – Garibaldi Genuában. – Fiam -Garibaldinál. – De-Marini kertje. – Bonbonnel. Apám tervei. – A -cselszövények.) - -Az adósok börtönében 283 - -(Uzsorásom okosan beszél. – A bécsi ügynök. – A vasuti szerencsétlenség. -– Az angol királynő nevében fogoly vagyok. – A börtön. – Börtönbeli -barátaim. – A mogorva ezredes. – A vidám Stephenson szerelmi ügye. – -Ügyvédem Goldberg.) - -Menekülésem 305 - -[Illustration: Gróf Károlyi Gábor észak-afrikai utazásainak térképe.] - -[Transcriber's Note: - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -4 |Arpádtól kezdve |Árpádtól kezdve - -27 |En azt |Én azt - -37 |gróf Batthyanyít |gróf Batthyányit - -104 |lőttem oroszlant |lőttem oroszlánt - -171 |Irányi Dáníel |Irányi Dániel - -193 |O is rögtön |Ő is rögtön - -233 |én csak ismétlen |én csak ismétlem - -253 |rólam, bogy |rólam, hogy - -305 |Es a kiben |És a kiben] - - - - - - -End of the Project Gutenberg EBook of Gróf Károlyi Gábor följegyzése - (1. kötet), by Károly Eötvös - -*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK GRÓF KÁROLYI GÁBOR *** - -***** This file should be named 63002-0.txt or 63002-0.zip ***** -This and all associated files of various formats will be found in: - http://www.gutenberg.org/6/3/0/0/63002/ - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the Google Books Library Project - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for the eBooks, unless you receive -specific permission. If you do not charge anything for copies of this -eBook, complying with the rules is very easy. You may use this eBook -for nearly any purpose such as creation of derivative works, reports, -performances and research. They may be modified and printed and given -away--you may do practically ANYTHING in the United States with eBooks -not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the -trademark license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country outside the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you'll have to check the laws of the country where you - are located before using this ebook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm web site -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and The -Project Gutenberg Trademark LLC, the owner of the Project Gutenberg-tm -trademark. Contact the Foundation as set forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - - - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's principal office is in Fairbanks, Alaska, with the -mailing address: PO Box 750175, Fairbanks, AK 99775, but its -volunteers and employees are scattered throughout numerous -locations. Its business office is located at 809 North 1500 West, Salt -Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up to -date contact information can be found at the Foundation's web site and -official page at www.gutenberg.org/contact - -For additional contact information: - - Dr. Gregory B. Newby - Chief Executive and Director - gbnewby@pglaf.org - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide -spread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works. - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our Web site which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. - |