diff options
Diffstat (limited to 'old/63003-0.txt')
| -rw-r--r-- | old/63003-0.txt | 9412 |
1 files changed, 0 insertions, 9412 deletions
diff --git a/old/63003-0.txt b/old/63003-0.txt deleted file mode 100644 index d083948..0000000 --- a/old/63003-0.txt +++ /dev/null @@ -1,9412 +0,0 @@ -The Project Gutenberg EBook of Gróf Károlyi Gábor följegyzései (2. kötet), by -Károly Eötvös - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most -other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms of -the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you'll have -to check the laws of the country where you are located before using this ebook. - -Title: Gróf Károlyi Gábor följegyzései (2. kötet) - -Author: Károly Eötvös - -Release Date: August 21, 2020 [EBook #63003] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK GRÓF KÁROLYI GÁBOR *** - - - - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the Google Books Library Project - - - - - - -Eötvös Károly Munkái - -VIII. KÖTET - -GRÓF KÁROLYI GÁBOR FÖLJEGYZÉSEI - -II - -Eötvös Károly Munkái - -VIII - -GRÓF KÁROLYI GÁBOR FÖLJEGYZÉSEI - -MÁSODIK KÖTET - -BUDAPEST MDCCCCII - -VIII., ÜLLŐI-ÚT 18. SZÁM. - -RÉVAI TESTVÉREK - -IRODALMI INTÉZET R.-T. - -EÖTVÖS KÁROLY - -GRÓF KÁROLYI GÁBOR FÖLJEGYZÉSEI - -MÁSODIK KÖTET - -BUDAPEST MDCCCCII - -VIII., ÜLLŐI-ÚT 18. SZÁM. - -RÉVAI TESTVÉREK - -IRODALMI INTÉZET R.-T. - -AZ ÖSSZES JOGOK FENTARTÁSÁVAL - -Révai és Salamon könyvnyomdája, Budapest, VIII., Üllői-út 18. - - - - -KOSSUTH LAJOS „IRATAI“. - -(Genuai uzsorásomhoz utazom. – Látogatásom a Kormányzónál. – Szerződése -az Athenaeum embereivel. – Kossuth Ferencz aláirása hasonlit apjáéhoz. – -Miért kell Kossuth aláirásához közjegyző? – Kossuth szegényül hagyta el -hazáját. – Az ég alatt hál. – Uti málhája? – Mit ér a magyar korona? – -Miből élt Jézus Krisztus? – Mac Ádám mint jó barát. – Gunszt Bertalan a -titkár. – Mi volt fizetése? – Miként dolgozott Kossuth? – Tolla, -téntája, papirosa. – Buvárkodások a könyvtárakban. – A két luthránus -diák. – Titkárát elbocsájtja.) - -Az 1879-ik év őszén, október végén vagy november elején, föl kellett -keresnem Genuában signore Goutot, magyarul Gaut urat. E kirándulásomnak -története van s az a történet elég érdekes. Ekkor ismertem meg a -Kormányzó iratainak történetét s anyira-menyire vagyoni viszonyait. - -Ekkor már Párisban laktunk. Átkozottul megszorultam pénz dolgában. -Kimerült minden hitelem, nagyon megfogytak zálogba adható tárgyaim is, -pár ezer frankra mulhatlanul szükségem volt, szomjas zsebem tehát egyik -genuai forrásomhoz, Gout vagy Gaut urhoz kivánkozott. - -Ez a Gout ur kisebb fajta uzsorás volt Genuában. A kegyetlen, de mindig -jókedvü fajtából. Sokat sohase adott, de mindig adott. Istentelen -kamatot számitott ugyan, néha husz százalékot is, de üres kézzel sohase -eresztett el. - -Ott lakott egy kis utczában, mely az Aqua Sola-térre torkollott. Volt -egy kis boltja, abban kirakata nyakkendőkből. Szebb és drágább -nyakkendők Párisban se voltak. Száz lirán alul alig adott nyakkendőt. De -ez csak ürügy volt, hogy a legelső gavallérok is bemehessenek hozzá. -Különösen idegenek, utazók, turisták, montekarlói játékosok voltak -pártfogoltjai. Ezek közt sok angol is. - -Az angolok adták neki a Gout nevet is. Eredeti neve olasz vagy görög -volt, nem is emlékszem már rá. Én is csak Gout néven ismertem s ugy is -szólitottam. - -Gout angol szó. Magyarul azt teszi: száraz fájás vagy köszvény. Ha -uzsorás-pénzt kellett fölvennünk, magunk közt még Párisban is azt -mondtuk: meglepett bennünket Signore Gout. - -Hitelmüveletem szerencsésen sikerült. - -Épen indulni akartam Páris felé, mikor véletlenül találkoztam az utczán -vagy talán a vasuti indóháznál Kossuth Tivadarral s ő kérdezte tőlem, -nem látogatom-e meg az öreg urat? - -Igazán nem volt szándékom, nem is jutott eszembe, de e kérdésre rögtön -Turin felé indultam s másnap már kint voltam Collegno al Baracconeban. -Jó ideje nem láttam a Kormányzót,[1] jól esett fölkeresnem, ő is különös -örömmel és szivességgel fogadott. - -Néhány nap előtt voltak nála az Athenaeum emberei Budapestről. Ekkor -szerződött meg velük iratai kiadására nézve. - -Ott volt Vérei József, az Athenaeum igazgatója. Eszes, mozgékony, ügyes -üzletember. A nyakkendője vagy az inggallérja mindig nyomta valahol a -nyakát, mert a fejét folyton igazgatta. Valami régi idegbaj lehetett -nála. Folytonos fejbólintása feltünt a Kormányzó urnak. - -Urváry Lajos a Pesti Naplónak volt szerkesztője már nyolcz vagy kilencz -év óta s az Athenaeumnak szintén valami igazgatója. Hebegve beszélt s -szemeivel örökké pislogott. Ezt is a Kormányzótól hallottam. Különben jó -alaku, üde szinü, fiatalos külsejü ember volt. Később hallottam, hogy ez -ember életének nagy titkai voltak. Első házassága borzasztó erkölcsi -szerencsétlenséggel végződött. Utóbb el kellett hagynia a lapot s nagy -nélkülözések közt élt. Már itthon laktam, a mikor nyelvrákban meghalt. - -A harmadik Sigray Pál volt, az Athenaeum jogtanácsosa. Erre is tett a -Kormányzó valami jókedvü megjegyzést. Ha jól emlékszem, azt, hogy sohase -nyitja föl szemét egészen, csak félig, – mintha a napba nézne. - -Hogy Helfy barátunk ott volt-e a szerződéskötésnél: erre bizony most már -nem emlékszem. Alig képzelem, hogy ott ne lett volna, hiszen ő volt a -Kormányzó és az Athenaeum közt a közbenjáró. De meglehet mégis, hogy nem -volt ott. Ha ott lett volna: saját nevének minden esetre helyet -szoritott volna a szerződésen. - -A szerződés 1879-ik évi október hó 15-én készült el véglegesen. - -Tartalma hosszu és bő. Tartalmára bizony nem emlékezem. Annyit tudok, -hogy az iratok tiz kötetre voltak tervezve s hogy az első három kötet -megjelenése meglehetős szabatossággal időhöz volt kötve. - -Nekem feltünt ez. - -Hiszen akkor a Kormányzó már 76–77 éves öreg ember volt. Oly életkor, a -melyben az emberek nagy és terjedelmes irodalmi munkát nem szoktak -végezni. S tíz kötet! Ha minden kötetre egy évet számitunk is: 86 vagy -87 éves kora előtt a Kormányzó be nem fejezheti művét. - -Kérdeztem a Kormányzót, hogy csupán iratokat ad-e vagy azokat fel is -dolgozza s megfelelő megjegyzésekkel s történelmi felvilágositással -kiséri? Nagy különbség van a kettő között. - -Csupán iratokat rendezni sajtó alá: könnyebb munka. Szorosan véve, ez -nem is irodalmi működés. Nem irói, nem szerzői, nem költői munka. Erre -kivételesen nyolczvan éves ember is képes lehet. - -De a Kormányzó azt felelte nekem, hogy semmi esetre se nyers anyagként -adja át iratait, hanem azokat emlékiratszerü megjegyzésekkel világitja -meg. S szándéka az, hogy az iratokat nemzetünknek s a külföldnek főbb -történelmi eseményei szerint csoportositsa s ez eseményeket önálló -részekben külön is megirja. - -Ez hát nehéz irodalmi mű lesz. - -De hát lehet-e erre 77 éves életkoru embert kötelezni? S lehet-e arra, -hogy nyolcz-tiz éven keresztül végezzen ily munkát? - -Ember és ember közt nagy a különbség. Akkora, mint a jellem és jellem -közt. - -Mi az, a mit jellemnek nevezünk? - -A nemes felelősségérzet. A kötelesség teljesitésének önmagunkra szabott -erkölcsi kényszere. Az a fenséges adósság, melyet magunkra vállalunk a -hazával, a nemzettel s az emberekkel szemben s azokkal szemben, a kik -szivünknek részesei, – hogy érzést, lelket, munkát, örömet, egészséget s -minden sikert és vagyont, mely a miénk, az ő boldogulásukra áldozunk -fel. S hogy feláldozhassuk: ebből álljon minden boldogságunk. - -Ez a jellem a maga teljes tisztaságában és épségében. Ilyen volt Kossuth -Lajos. - -Minő csodálatos nagy lélek volt ő! - -Mikor a vajdával nála voltunk s a vajda a munka negyedik és ötödik -kötete után kérdezősködött: akkor mondta a Kormányzó: - -– A negyedik kötet egészen kész s az ötödikből is csak három-négy ivnyi -van hátra. De azért nagy lelki nyugtalanságot okoz nekem, hogy eddig is -késlekednem kellett. Talán nem én vagyok az oka, de azért nekem fáj az. -Sietek is a legelső napon, a mint tehetem, Emich urtól mentséget -szerezni a magam számára. Nem tudnék meghalni, mig kötelességemet -egészen nem teljesitettem. - -Emich ur alatt Emich Gusztávot értette, a képviselőház volt tagját s az -Athenaeum vezérigazgatóját. Nemes gondolkozásu férfiu, a ki sokkal több -figyelemmel volt a Kormányzó iránt, mint a mennyire a szerződés -kötelezte. A Kormányzóban nemcsak a szerzőt s nem csak a szerződő felet -látta. - -Bizonyosan tudom, hogy Turinból elutazásunk után egy-két napra meg is -kapta a Kormányzó levelét. Ha e levél egykor napvilágot lát: ebből látja -meg a világ, ha semmi más bizonyság nem volna is, miként érzett, miként -gondolkodott a Kormányzó a kötelességről. - -A szerződés természetesen magyar nyelven van szerkesztve. Készitésekor -otthon volt Kossuth Ferencz is s Lajos Tivadar is. Ki fogalmazta: nem -tudom. - -A szerződés keltének helye igy van megörökitve: Baraccone-Collegnói -terület, turini provinczia. Szerződő felekként aláirták Kossuth Lajos, -Kossuth Ferencz és ifju Kossuth Lajos. A könyvkiadó-vállalat részéről -Urváry és Vérei irták alá. Tanuk gyanánt az okiraton Ihász Dániel és -Sigray Pál szerepelnek. - -Azért gondolom, hogy Helfy barátunk nem volt jelen az aláirásnál, mert -az ő neve még a tanuk közül is hiányzik. Ha ott lett volna: legalább -tanuként aláirja. - -Kossuth Ferencz a »Kossuth« szót csaknem tökéletesen ugy irja, mint édes -apja a Kormányzó. A két név, a mint egymás mellett fekszik, -nyilvánvalóvá teszi ezt. - -Gyakori tünet, hogy a fiu névaláirása hasonlit az apáéhoz. Különösen -gyakori akkor, ha mind az apa, mind a fiu igen sokszor irja le saját -nevét; ha élete foglalkozásához tartozik a sok névaláirás. - -De ez természetes is. Ha száz kéznek kell ugyanazon nagy és kis betüt -százszor meg ezerszer gyorsan leirni; utóbb mind a száz kéz egyenlően -irja le azokat a betüket. Csak akkor lesz állandó eltérés, ha a kéz -alkatában van valamelyes különösség vagy ha a kéz a kisgyerekkortól -kezdve egészen más természetü iráshoz szokott. - -Ugy látom, ily eset van Lajos Tivadarnál. Az ő betüi s vonásai messze -térnek el a Kormányzó betüitől s vonásaitól. - -Az irásszakértők intézménye buta és gaz intézmény. Ostoba vagy lelketlen -biró az, a ki az irásszakértők véleményét figyelembe veszi. Mekkora -eltérés van ugyanazon kéz irása közt, ha a tinta, a toll, a papiros vagy -a testi és lelki állapot különböző. S minő könnyü és természetes az -idegen betük és vonások utánzása, ha az utánzó fiatal, keze ép s gyorsan -és sokat szokott irni. - -De hát hagyjuk ezt. - -A szerződést közjegyző is hitelesitette. Természetesen olaszul. A -közjegyző neve Vittorio Angley volt Pianezzából. Ráütötte pöcsétjét is, -a melynek czimere egy kövér fehér kereszt. - -Minek kellett ide a közjegyző? - -Meglehet, Olaszországban nem érvényes az olyan kétoldalu kötés, melyet -közjegyző nem hitelesit. Nem tudom. Ha igy van: akkor ott kellett lenni -a közjegyzőnek. - -De ha nem igy van: akkor csakugyan mosolyogni való dolog az a közjegyzői -hitelesités. - -Hát eltagadhatná valaha valaki Kossuth Lajos nevét vagy neve aláirását? -Kellett oda még tanu is? S ha kellett: Ihász Dani öreg barátom neve nem -lett volna elég önmagában is? - -A királyok aláirásához miért nem kell tanu? A spanyol király még a nevét -se irja az okiratra. Csak annyit ir: »én a király«. A napkeleti -fejedelmek némelyike csak a tenyerét üti a papirosra, mintha legyet -csapna agyon s még se kételkedik senki az ő sajátkezeirásában. Van-e -annyi király és napkeleti fejedelem a világon, a kinek kezeirása -összevéve érne annyit, mint Kossuth Lajosé? - -Hajh de hát magánjogi dolog, szerződés, pénz, részvénytársaság s több e -féle: igy szólnak a jogtudósok. - -Hát hiszen épen ez a nevetni való, mikor Kossuth Lajos kötelezvényéről -van szó. - -Deák Ferencz csak egy iskolásgyerek palatáblájára irta föl irónnal, hogy -vagyonát halála után adják a szegényeknek. Alá se irta a nevét, mert -haldokló szemei előtt már sötét volt a világ s keze nem engedelmeskedett -többé az elhervadt akaratnak. - -Kételkedett azért valaki abban az írásban? Vagy meg merte volna támadni -valaki azt a végrendeletet? Száz szegény rokona maradt apjának testvérei -után. Jogtudós is volt köztük akármennyi. Vagyona is tisztes maradt, a -mint a kegyelet fölverte az ő szegényes tárgyainak értékét. Még se -találkozott senki, a ki éhes örökösként elő mert volna állani, hogy a -szegények pénzét magának követelje. Még azt se hiszem, hogy biró akadt -volna, a ki megsemmisitse azt a végrendeletet. - -Igy lett volna bizony Kossuth Lajos szerződésével s névaláirásával is. - -De hát végre is, miért kellett a 77 éves agg embernek arra vállalkoznia, -hogy tíz nagy kötet irodalmi munkát készit az életnek még hátralevő -éveiben? - -Szomoru kérdés ez és szomoru a felelet rá. - -– Anyagi körülményeim szigorusága kényszeritett, hogy a terhes munkára -vállalkozzam. - -– Agyam és kezem munkájával kerestem meg hontalanságomban mindennapi -kenyeremet. - -– Igy akarom kenyeremet megkeresni életem végnapjaiban is, ha -lehetséges. - -Ez a felelet nagyon szomoru. - -De fönséges is! - -Oh ti császárok, királyok és mindenféle biboros fejedelmek! Ti nem -ismeritek a mindennapi kenyérnek gondját, még akkor se ismeritek, ha -nyomorgatott népetek pokolba kerget benneteket. Mert a kincsek özöne -akkor is megvan kezetekben, a hogy népetek verejtékéből azt -összeharácsoltátok. - -Az oroszlán nem gyüjt. S nem fogad el senkitől mindennapi élnivalót. -Hanem élte alkonyán is önmaga keresi meg kenyerét – büszkén, bátran, -nyugodtan. - -A hogy Kossuth Lajos. - -Kossuth Lajos szegényül hagyta el hazáját, a mikor bujdosóvá lett. Talán -pár száz arany volt erszényében, kormányzói fizetésének nem is egészen -egy hónapra való része. Ezzel vágott neki idegen földön, idegen népek -közt a hányt-vetett életnek. - -Pedig nagy állam feje volt egy ideig. Kormányzó czimén választott -fejedelme Magyarországnak. Hatalma és tekintélye akkora az ő országában, -mintha királya és vallásalapitója lett volna nemzetének. S minő élet -várt rá! - -Az idegen földön töltött első éjszaka némi sejtelmet nyujtott arról az -életről előre. A hogy ezt a Kormányzó a vajdának röviden elbeszélte. - -Alkonyat felé járt az idő, mikor társaival, a bujdosókkal együtt Kossuth -a Duna jobb partjára, török földre lépett. Kis számu török katonaság és -partőrség várta. A nap lenyugodott, de még világos volt, a mikor a -partőrség által értesitett török főtiszt lóháton néhány lovastiszt -kiséretében közelgett. Ezredes volt a főtiszt, Kossuth eléje ment. - -Az ezredes e szóval fogadta: - -– Tudom, ki vagy. Tudom, hogy ellened fordult a szerencse. A padisah -palástjának árnyékában nyugalmas pihenőd lesz. Allah nevében üdvözöllek. - -A kormányzó néhány szót szólt. A főtiszt nem akart tárgyalásba -bocsátkozni. - -– A nap lenyugodott, este van. Feküdjél le nemes vendég, majd ha a nap -fölkel: beszéljünk sorsodról. Készitettem számodra éjjeli tanyát. - -Valami kisázsiai tanulatlan ember, de jó ember volt az a török főtiszt. -Sejtelme se volt arról, ki az a Kossuth Lajos s az ő alakjában mekkora -történelmi egyéniség áll előtte. Nagy nemzet üldözött, bujdosó -fejedelme! Az a jó török ezredes csak egy urat ismert. Az a szultán, a -ki az ő fölséges uralkodója. Ő hozzá képest mindenki csak egyenlő -szegény és kis ember. - -Kossuth sötét szinü, de ékszer nélkül való magyar diszruhában volt. -Kalapja mellett toll, csizmáján sarkantyu, oldalán kard. - -– Ragyogó öltözet nem lett volna méltó se az én helyzetemhez, se -nemzetem sorsához, de mégis diszesebb ruhát kellett felöltenem, mert -keleten voltunk már s hiába, a tisztességet ott is csak a ruha után -osztogatják. - -Igy mondta a Kormányzó. - -Volt kényelmes hintókocsija s podgyász-kocsija is. Három jókora utazó -ládája volt s minden holmija ezekben. Fehérnemüje tizenöt pár, teljes -öltöző két ruha s a most rajta valón kivül még egy magyar diszruha. -Lábbelik, harisnyák, kendők, keztyük, rojtos nyakravalók elegendő -számban. Néhány könyv, azután irások, irószerek, néhány fegyver s talán -négy pár diszes művü pisztoly az egyik ládában. Fegyverek, pisztolyok -elajándékozni valók. Keleten ez a jó és régi szokás. - -Nem messze volt az éjjeli tanya, melyet a Kormányzó számára a török -ezredes készitett. - -Biz ez nem palota volt. Nem is hán vagyis keleti vendégfogadó. Még csak -nem is csárda az utszélen, de még sátor se. - -Hát mi volt? - -Lombos iharfa s alatta buja gyep. - -A gyepre volt teritve gyékényfonat, annak tetejére egyszinü -gyapjuszőnyeg, derékalj semmi más. Még fejalja se volt. Ruhával tömött -kis kézitáskát tettek a Kormányzó feje alá, palástja volt takarója s igy -töltötte az első éjszakát idegen földön Magyarország bujdosó fejedelme. - -Szép enyhe nyári éjszaka volt. Nem nagy messzeségben volt a Duna, -melynek zugó moraját mintha hallotta volna a bujdosó füle. Egyéb zaj nem -hallatszott az éjszakán át. - -Vajjon hogy töltötte az éjszakát a nagy bujdosó? - -– Hajnal felé elaludtam. Alvásom nem volt hosszu, de azért felüditett. -Mióta Világost elhagytam, még ilyen álmom se volt. - -– De mielőtt elaludt volna: merre járt elméje a csillagos ég alatt? - -Ezt irja erről: - -»Arczomon öntudatlanul a kifejezhetlen fájdalom könyzápora omlott alá.« - -»Minden volt e könyzáporban, a mi a hazafi szivének fáj; – minden! Csak -egy nem! A reménytelenség nem; a kétségbeesés hazám jövője felett nem.« - -»Ugy tetszett nekem, – még akkor a fájdalom első lázrohamában is ugy -tetszett nekem, mintha az ég csillagainak fényszikrázatából könyeim -fátyolán keresztül egy sugár lövellene felém, mely azt hirdeti borult -lelkemnek, hogy nemzetem szenvedni fog ugyan, irtózatosan fog szenvedni, -mert boszuja rettenetes a féktelen uralomvágynak: – hát szenvedni fog -nemzetem irtózatosat, de nem hal bele!« - -Ime tehát sirt. - -Sirt, mert nemzetének irtózatos szenvedéseire gondolt. - -De szentül hitte akkor is, hogy fel fog támadni nemzete. - -Ime az első éjszaka idegenben. És ettől kezdve még negyvennégy és fél -esztendőt kellett töltenie idegenben. - -De hát miért akart szegény maradni? Miért nem vitt pénzt, aranyat, -kincset magával? Ha király lett volna, bizonyosan nem üres kézzel -bujdosik el hazájából! - -Joga lett volna hozzá. Egy egész esztendőre járó tiszti fizetés még a -polgári jog, még a hétköznapi felfogás szerint is megillette volna őt. -Negyedévre ugyis előre volt hozzá joga. A mostani királyi udvartartás -költségeit is előre fizeti ki országos kincstárunk. S aztán néhány ezer -főre rugott bujdosó társainak száma. Szentséges joga volt ahhoz, hogy -ezek tisztes ellátását az ő bölcsesége intézze egyelőre. - -Módja is lett volna benne. - -Hiszen kezében volt, hatalmában volt a kincstár, a melyet Duschek -őrzött. Mintegy három millió forint volt ez aranyban, ezüstben. A nemzet -ajándékából gyült ez össze. Haynau vitte el, az osztrák nyelte el ezt a -nemzeti kincset. Kossuth szavára adták ezt össze a hazafiak. A nemzetnek -adták s nem az osztráknak. Az osztráknak nem adtak volna egy fillért se. -A hadijog és a nemzetközi jog szerint is ezt magukkal vihették volna a -bujdosó honvédek. Hisz az üldözött, a menekülő harczos magával viheti -még idegen földre is tábora minden kincsét, egész pénztárát. - -A Kormányzó nem nyult ehhez. - -Kezében volt a korona is. Ez is országkormányzó fejedelmi jogánál fogva -volt kezében. A nádor elszökött, itt hagyta, de elvinnie jogában se -állott volna. Az uralkodó családot trónjavesztettnek nyilvánitá a -debreczeni országgyülés, tehát ez országgyülés felfogása szerint az -uralkodó család kezében se lehetett a korona. Az országot osztrák és -orosz hadak árasztották el. Ők a hóditás jogára hivatkoztak. A hóditási -jog nem jog, hanem csak hatalom és erőszak. Csak az az övé, a mit -erőszakkal elvehet. De a korona nem jutott kezébe. Azt a nemzet jogának -alapján Kossuth kezelte teljes joggal. Az osztrák és orosz sereg kezébe -át nem adhatta. Ez nem állott kötelességében, sőt jogában sem. - -Erzsébet királyné négyszázhatvan év előtt ellopta a koronát s zálogba -adta Frigyes császárnak. Pedig nem volt rászorulva s nem kellett a -magyar nemzet bujdosó hőseit tartania. Kossuth fenséges lelkéhez még -gondolatban se fért oly terv, hogy ő a nemzet vagyonát érintse. De ha -zálogba teszi a koronát azért, hogy a zálogösszeget hontalan bujdosóink -közt kiossza: én bizony ezért nem kárhoztattam volna soha. - -Furcsa legények azok a jó történetiró urak. Azt a királynét nem mondják -tolvajnak, mert királyné volt. Hanem tolvajnak mondják szobalányát, -Kottaner Ilonát, a ki kézi kosarában asszonya parancsára vitte el karján -a koronát. Mintha bizony koronát lopna egy szobalány, ha már épen lopni -akar s mintha bizony szobalánynál állana a koronaszekrény kulcsa! - -Csak igazságosan történetiró urak! - -De mit ér hát az a korona, melyet Kossuth nem vitt át a Dunán, nem vitt -el magával, hanem elásatott Orsova határában mélyen a föld alá? - -Azt mondják, a kik jól megnézték, hogy aranya, ékköve amugy nyersen -megér hét-nyolcz ezer forintot. Tehát megér annyit, mint hires méntől -származott három-négy telivér csikó, ha nem idősebb egy évesnél. - -Teringettét! A római pápa és a bizanczi császár nem nagyon erőltették -meg magukat pénz dolgában, mikor ezt a koronát nekünk ajándékozták. Mert -hiszen nekik akkor nem sokkal került több pénzbe, mint a nyers anyag -értéke. - -Mint műtörténeti tárgy természetesen mégis sokat ér ma már. - -Frigyes császártól nyolczvan ezer arany forinton váltották ki őseink. -Alább nem adta a császár. Sőt még igy is kisérletet tett hamis koronát -adni át az igazi helyett. S a rendőrség még csak be se zárta a csalót és -sikkasztót. Mivelhogy császár volt a csaló és sikkasztó. Az a nyolczvan -ezer forint mai értékben fölér tizezer ökörrel. Szép összeg volt tehát -akkor is. - -Ma mint műtárgy is többet ér a korona. A frankfurti Rothschild, ha élne, -megadna érte három vagy négy millió forintot. Mert a korona felső -abroncsainak zománcza a VIII-dik vagy IX-ik századból való s abból a -korból ily ép, ily szép s ily nagy zománcz nincs már a világon. Még -Rómában sincs. - -De még ez se az igazi érték. Hanem az a szentséges szent kegyelet és -áhitatos ragaszkodás, melylyel a magyar nép szive ezt a koronát -körülveszi. Mint az urnak testét. Mivelhogy alkotmányának és -szabadságának biztosságát látja benne. - -Ezért hagyta itthon a Kormányzó is. És azért, hogy abból, a mi a -nemzeté, ne legyen nála semmi. Csak az a »csipetnyi por«, melyet az -orsovai Duna balpartján magához vett a hazai földből. - -Hejh nagy bujdosónk – jó voltál, nemes voltál, bölcs voltál, hogy -önmagadnak semmit el nem vittél, hanem mindent itthon hagytál! Hanem -azért bujdosó társaid panaszát ki nem kerülhetted idegen országban s a -becsülettépő lelkek rágalmait ki nem kerülhetted itthon! - -– – De miből is élt hát a Kormányzó negyvennégy éven keresztül? - -A történetirók, a regényirók, a költők, a szinműirók elsiklanak e kérdés -fölött. Még az ókor nagy iróinak se jutott eszébe, mikor a hősökről szól -dicsőitő szavuk, hogy mit is ettek-ittak, hol laktak, miként -ruházkodtak, miből költekeztek azok a hősök, a mikor csak emberek -voltak? - -Homérósz leirja Akhilleüsz paizsát és fegyverét. De azt nem irja le, -hogy mibe került az a paizs és az a fegyver, ki adta hozzá a vasat és a -munkát, mibe került az egész készség, kifizette-e Peleüsz király dicső -fia a fegyverkovácsot és vasművest vagy most is adós a munka árával? - -Miből élt Szokratesz és Demoszthenesz? Ki tudták-e fizetni házbérüket s -miből? Hány öltöző ruhája volt Kszantippe urnő ő nagyságának s Párisból -hozatta-e illatszereit vagy Bécsből, mint a budapesti urnők? - -Volt-e valami vagyona Jézus Krisztusnak? Vagy mestersége vagy műhelye -vagy állandó lakása? Hol és miből szerezte a vemhes szamarat, a melynek -hátán bement Jeruzsálembe? Mibe került palástja, a melyen megosztoztak a -tömlöcztartó emberei, a mindenféle hajduk, porkolábok, biztosok és -fogházőrök? Pedig az a palást értékes lehetett, mivelhogy méltónak -tartották arra, hogy szétdarabolják s maguk közt elosztogassák. - -Miből élt Kossuth Lajos? - -Elmondja maga. - -Beszédeket és felolvasásokat tartott Angliában és Amerikában. A -felolvasásokat zárt helyeken, nagy ünnepre való termekben tartotta. A -közönség hallani akarta őt a kornak minden nagy kérdéséről. Őt, a magyar -nemzet bujdosó fejedelmét, két európai nagyhatalom üldözöttjét, a népek -szabadságának tiszta bajnokát, a bölcset, a lángszavu nagy szónokot. De -beszédeit se nem kérték, se el nem fogadták az ő ingyen kegyelméből. -Minden nagy városban akadt néhány nagy miveltségü, előkelő, kitünő -férfiu, a ki társasággá állt össze, rendezte a beszéd ünnepét, belépti -dijat szabott, értesitette a közönséget, meghivta a Kormányzót s -felolvasását magas tiszteletdijjal jutalmazta. - -A felolvasás elmemunka. Ép olyan munka, mint az iparosé. A lángelme és -egészség mellé még nagy tudást is kell szerezni a felolvasónak s ennek -megszerzése szintén sok munkába és sok pénzbe került. - -Régóta jól tudják ezt Angliában. S a hogy a vasiparostól ingyen nem -fogadnak el kályhát vagy gépet, a költőtől verset vagy szinmüvet: ugy -nem fogadják el a lángelmétől se a nyilvános beszédet. - -– Mint munkás állok előttetek; – ezt mondta a Kormányzó a közönségnek. S -a közönség megbecsülte a munkást. - -Anglia jeles férfiai közt száz meg száz kiváló férfi rendezte a -felolvasásokat. - -Nem számlálom el őket. De egyet meg kell neveznem, mert e nélkül Kossuth -Iratainak történetét tökéletesen megirni nem lehet. - -Glasgow tekintélyes családai közé tartozik a Mac Ádám család. - -A családot hiressé és vagyonossá Mac Ádám John Loudon tette, a ki az -országutak kavicsolásának bizonyos módját föltalálta és alkalmazta s a -kinek neve után nálunk is makadámos utnak nevezik a köves alapon -kavicsolt utczákat és utakat. London és Páris már nyolczvan-kilenczven -év előtt az ő találmánya szerint csinálta utczáit s nálunk is divatba -jött e találmány negyven-ötven év előtt. - -Két vérrokona, leszármazója élt ennek Glasgowban. Az egyik Mac Ádám -Vilmos, a másik Mac Ádám János. - -Mind a két Mac Ádám, Vilmos is, János is nagy tisztelője s benső barátja -volt a Kormányzónak. János talán még bizalmasabb barátja. - -A Kormányzó azt irja: - -– Második hazámban – Angliában – kiválólag Glasgow városának szabadelvü -közönsége volt az, melyről elmondhatom, hogy nekem mint hazafinak »erős -váram volt«, mint kenyérkereső családapának pedig tartalékpénztáram, -melynek ajtaja mindig nyitva állott számomra. - -Glasgowban a Kormányzó több izben megfordult 1859 végeig. Többször -tartott felolvasást. Utolsó felolvasását 1859. évi május hó 27-én -tartotta. Minden felolvasást egyuttal ünnepélyes nagy népgyülésnek -lehetett tekinteni. Glasgow mindig gyöngéd figyelemmel, rajongó -lelkesüléssel, de egyszersmind magas tiszteletdijjal hálálta meg a -Kormányzó felolvasásait. Utoljára az olasz háboru befejezése s a -villafrancai béke megkötése után 1860. évi januárban hivták meg a -Kormányzót. Glasgow a magyar protestánsok érdekében tartott népgyülést. -A Kormányzó akkor Londonban volt, de a népgyülésre már el nem mehetett. -S azóta többé nem is látta a skót kálvinistáknak e nagy, gazdag és -lelkes városát. - -A felolvasásokat, a népgyüléseket rendezni kellett. A rendezésben a Mac -Ádám család tagjai voltak mindig a legbuzgóbbak. Különösen János és -Vilmos. Jánosról meleg hálával emlékezik meg a Kormányzó még Irataiban -is. - -Ez a nemes skót férfiu nemcsak Kossuthnak, de nemzetünknek is meleg -barátja volt. Él-e még, nem tudom Ha él: agg embernek kell már lennie, -hiszen apja hatvanöt év előtt már meghalt. Kegyelettel emlékezzünk meg -mi is róla innen a messzeségből. - -E férfiu pénztárát is felajánlotta a Kormányzónak s volt idő, mikor a -Kormányzó ezt igénybe vette s a nemes ajánlatot elfogadta. - -Ha a Kormányzó nem az a fenséges és büszke lélek, a ki volt egész életen -át, bizony nem kellett volna még a gyöngéd baráti ajánlatot se -elfogadnia. Hiszen a keleti háboruban Törökország szövetségesei, az -olasz és porosz háboruban Ausztria ellenfelei, uralkodók és kormányaik -százezrekkel, sőt milliókkal hálálták volna meg nagy szolgálatait. De ő -elnyomott nemzete ügyéből kenyérkeresetet nem csinált. A mit uralkodók -és kormányok nyujtottak: mind azt ő utolsó fillérig a magyar bujdosók -fegyveres csapatainak szervezésére s ellátására forditotta. Ő maga csak -szellemi munkája után élt s tartotta fenn családját. - -Mikor collegnói villáját megvette: akkor még volt szerény, de tisztes -összegü tőkepénze, melynek évi járadéka a megélhetés nyugalmát -biztositotta számára. Neje és leánya már a sirban, mind a két fia saját -szárnyán: a kenyér gondjaitól ment lehetett. - -Tőkéje azonban értékpapirokban, részvényekben feküdt. Beköszöntött az -1873-ik év s vele a köz és magán hitelnek egész világra kiterjedő -válsága. A Kormányzó elvesztette tőkéjének legnagyobb részét. Várt -néhány éven át. Várta a hitelviszonyok jobbrafordultát. Javulás nem -jött. Vagy lassan és későn mutatkozott. El kellett magát arra szánnia, -hogy irodalmi munkába kezd s Iratait kiadja. - -Pedig szentül el volt tökélve, hogy életében nem ir könyvet s Iratai -kiadását fiaira hagyja. Ez legyen fiainak öröksége. - -Sajátságos szemmel nézi az ember a maga végzetét. Talán senki se, a -legnagyobb lángelme se képes arra, hogy saját végzetének igaz képét -megláthassa. - -Azt mondja a Kormányzó, hogy a legkisebb hajlamot se érezte soha a -szónoki hivatás iránt s irtózatos lelki megerőltetésébe került magát a -szónoklásra elhatározni. Becsületszava erősiti e vallomást. - -S ime a világ egyik legelső s legnagyobb szónokává kellett lennie! - -Ugy látszik, nem akart iróvá se lenni. - -1848 előtt csak hirlapi czikkeket s esetenkénti felszólalásokat irt. -Nagyobb munkája csak az, a melyet az önvédelem joga és kötelessége rótt -rá gróf Széchenyi István támadásai ellen. - -Függetlenségi harczunkról se irt történelmi emlékiratot. Pedig annak -vezére volt. E harcznak legalább husz-harmincz szereplője megirta -emlékiratait. Csak a legnagyobb, a legdicsőbb nem vette kezébe a tollat. -Az utolsó Rákóczi, Kossuth előtt utolsó nagy szabadsághősünk a nyugalom -éveiben, a Márványtenger partján megirta saját élete történetét. Ilyen -nyugalma Kossuthnak is volt Kis-Ázsiában. Azonban még se volt. - -Rákóczi Rodostóban örökre lemondott arról, hogy ő valamikor még nemzetét -vezesse. De Kossuth nem mondott le erről Kiutahiában. Egy pillanatig se -mondott le. Sőt a nyelvek ismeretében s a hadi tudományokban gyakorolta -magát, hogy bejárja majdan a független és hatalmas nemzeteket s ezek -előtt saját nyelvükön tárja föl a magyar nemzet igazságát és -szenvedéseit, – szövetségeseket szerezzen, hadi erőket gyüjtsön, -eget-földet megmozditson hazájának felszabaditására. - -Nem is gondolhatott a csendes irodalmi munkásságra. S nem is gondolt. - -S ime mégis nagy iró lett belőle. - -Nem oly nagy, mint a mekkora lehetett volna, ha lángelméjének minden -erejét s érzéseinek és tapasztalatainak mérhetlen kincseit irodalmi -munkára forditja. - -Állandó tünet az egész mivelt világon, hogy a nagy cselekvések emberei -rend szerint nem irók s talán nem is tudnának irók lenni. S az is -állandó tünet, hogy a nagy szónokok rendesen gyönge irók s a nagy irók -rendesen gyönge szónokok. - -Kevés a kivétel, de Kossuth a nagy kivételek közé tartozik. Iratai első -öt kötetéből száz meg száz lap bizonyitja ezt. - -Ugy hallottam, de már azt se tudom, kitől, hogy a collegnói nyaraló -megvétele is nagy veszteséget okozott neki. A vételárra nem volt -szüksége a volt tulajdonosnak s azért annak tetemes részét ott hagyta -kamatozni a Kormányzónál. Jött az 1873-iki válság s mikor legjobban -dühöngött: akkor volt kénytelen a Kormányzó papirjai nagy részét nagyon -megcsökkent árral eladni, mert a volt tulajdonos akkor sürgette a -vételárt. - -Az 1879-ik év folyamán értésére esett a Kormányzónak, hogy John Mac Adám -családja szivesen venné, ha a Kormányzó az általa igénybe vett -hitelkölcsönt visszafizetné. A Kormányzó gyöngéd és érzékeny lélek volt -e tekintetben is. A szűz nem őrzi jobban arczának tisztaságát, mint a -Kormányzó azt a bizalmat, melyet nemes barátai ő benne helyeztek. -Haladék nélkül s hálás érzettel utalta ki glasgowi barátjai részére a -megfelelő összeget. - -Ha nem csalódom, nem volt épen nagy összeg. - -Vérei József az Athenaeum részéről, a szerződés keltekor mintegy -harmincz ezer korona előleget adott át a készülő könyvekre a -Kormányzónak. És pedig öt ezer forintot aranyban s kilencz ezer forintot -bankjegyben. Angliában mással, mint aranyértékkel fizetni nem szokás, az -aranyat néhány nap mulva átutalta a Kormányzó Glasgowba. - -Mihelyt a szerződés ekként létrejött: a Kormányzónak első gondja volt az -Iratok szerkesztéséhez, a könyvek megirásához fogni. S elsőben is -titkárra volt szükség, a ki az iratok kikeresésében, rendezésében, -lemásolásában s ha lehet, forditásában is segitsen. S minden esetre -segitsen a levelezésben. - -A szerződés készitésekor Ferencz fia s Lajos Tivadar fia is otthon volt. -Ők mindenképen buzgó és kényelmes segitségei lehettek volna. Csakhogy -Ferencz nem maradhatott otthon állandóan. Az első három kötetre az -1880-ik, 1881-ik s kis részben az 1882-ik évet forditotta ugyan a -Kormányzó s ez idő nagy részét Lajos Tivadar otthon és a közelben -tölthette, de azért az állandó, rendszeres, huzamos munkában őt is -gátolta élethivatása. - -Tehát tikárra volt szükség. A szerződés létrejötte után nyomban megbizta -hát Helfy barátunkat a Kormányzó, szerezzen neki titkárt. Nem nagy -igényü, mivelt és buzgó ifjut Magyarországból, a ki egy-két európai -nyelvet is jól ismer. - -Helfy utána járt a dolognak. - -Három ifjut talált, a ki szivesen vállalkozott bármily szerény -föltételek mellett is arra, hogy egy-két évet a nagy bujdosó -társaságában tölthessen. - -Az egyik volt Hentaller Laji barátunk, a ki már akkor is szorgalmasan és -rajongással buvárkodott a függetlenségi harcz emlékei körül. A következő -1881-iki országgyülésen már képviselő lett. - -A másik volt Eszláry Sándor, a ki azóta a főváros tisztikarában foglalt -el tekintélyes állást. - -A harmadik volt Gunszt Bertalan. Ennek sikerült a Kormányzó mellé -jutnia. November első hetében elindult s november közepén már elfoglalta -Collegno al Baracconéban titkári állását. - -Szentesi származás. Kereskedő szülők gyereke. Ekkor husz éves volt; -jogász és bölcsészethallgató a budapesti egyetemen s a »Függetlenség« -czimü lapnak önkénytes munkatársa. A magyar és német nyelvet teljesen -ismerte; – könnyen tanult idegen nyelveket s olaszul, francziául, sőt -angolul is a Kormányzó mellett tanult meg harmadfél év alatt. Ott volt -ugyanis 1879. évi novembertől kezdve 1882. évi juniusig. - -Mi volt fizetése? - -Ez bizony érdekes dolog. A Kormányzó asztalánál étkezett. Volt külön -szobája a collegnói nyaraló emeletén. Mosásról, világitásról, -irószerekről a Kormányzó cselédei gondoskodtak. Valamint fütésről is, ha -szükség volt rá. Ott különben ritkán kell füteni. - -Készpénzbeli fizetése 50 lira volt havonként. Ez a mi pénzünk szerint -valami 22 forintnak, mintegy 45 koronának felel meg. Ebből kellett -ruházkodnia. Ebből telt fényüzésre, uraskodásra. A mi más szóval azt -teszi, hogy fényüzésről, uraskodásról szó se lehetett. - -Nagyon szerény fizetésnek tartja ezt ma nálunk minden ember. Nem a -Kormányzó szabta meg ezt a fizetést, hanem Helfy barátunk. Ha ő többre -szabja; a Kormányzó szives készséggel adja meg a nagyobb fizetést. Lajos -Tivadar 1880-ban értesült e fizetésről s nyomban előhozta Gunsztnak, -hogy ezt kevesli s hogy a Kormányzónak szól felőle. Becsületére válik az -ifjunak, hogy ezt nem engedte meg. Ő Helfyvel igy szerződött, neki ez -elég s ő szivesen szolgálja a Kormányzót, csak mellette lehessen. -Étlen-szomjan is szivesen szolgálná, ha másként nem lehetne. - -Igaza is volt. - -A Kormányzó ezt a fizetést megfelelőnek tarthatta. Különösen Helfy -előadása után. De talán még másként is. - -A Kormányzó az 1825-iki országgyülésen távollevők követe volt. Ő már -akkor 23 éves elmult, tanulmányait teljesen bevégezte, okleveles ügyvéd -s Zemplén vármegyének tiszteletbeli tisztviselője. Minden irányban -magasabb állásu, koru, igényü férfiu, mint Gunszt barátunk. - -S vajjon mi volt tiszteletdija? - -Se több, se kevesebb, csak négy huszas naponként. - -Az a négy huszas mai számitással 2 korona és 80 fillér, régi számitással -egy forint negyven krajczár, még régibb számitással, a hogy 1825-ben -éltek őseink, 80 pengő krajczár, vagyis egy pengő forint és husz pengő -krajczár, más szóval három váltó forint és husz váltó krajczár. - -Régiségtudósok s az ördögök értik ma már ezt a számitást. - -Ebből a két korona és 80 fillérből kellett Kossuth Lajosnak Pozsonyba -utazni, ott lakást bérelni; fütésről, világitásról, mosásról, -irószerekről gondoskodni; magát ruházni és élelmezni s az országgyülési -ifjakkal ligetben, kávéházban, kaszinóban, kirándulásokban együtt lenni. - -Ehhez képest Gunszt barátunk fizetése herczegi fizetés volt. - -Pedig Kossuth Lajosnak két princzipálisszája volt. Két követküldő mágnás -asszonya. - -Az egyik óvári és szentmiklósi Pongrácz Borbála grófnő, néhai -szentiványi Szent-Iványi János hátramaradt özvegye. Gazdag urnő. - -A másik Révay Anna bárónő volt s még gazdagabb, – a szklabinai és -blatniczai bárók s a trebosztói és bisztricskai nemesek ősi -nemzetségéből. Első férje az utolsó gróf Sennyey volt, a kivel kihalt a -Sennyeyek grófi ága. Azután mint özvegyet feleségül vette báró Révay -Ferencz. Ez is meghalt 1810-ben. Tizenöt év mulva Kossuth Lajost kérte -és bizta meg, hogy őt az 1825-ik országgyülésen képviselje. - -A két özvegy mágnásnő ugy beszélt össze, hogy napidijul mindegyik ád az -ifju követnek két-két huszast s igy lesz együtt az a napidij négy -huszas. És az ifju követ vállalkozott a követségre, noha ő Kossuth Lajos -volt. Vállalkozott volna minden áron, hogy alkotmányos joga legyen az -országgyülés tagjai közt helyet foglalni. – - -A fiatal titkár bevált. A Kormányzó meg volt vele elégedve. De a titkár -se panaszkodott. Élete alkonyatáig mindig hálával gondol arra a gondra, -figyelemre s mondhatni apai kegyességre, a melylyel őt a Kormányzó -oktatta, vezette s mérhetlen tapasztalatának titkaiba beavatta. - -Mikor a titkár Collegno al Baracconéba ért: a Kormányzó már benne volt a -munkában. Az egész munka előszavát akkor már megirta. - -De az iratok rendezését is elkezdte már. Csakis elkezdte. A mennyi irat -negyed század alatt a Kormányzónál összegyült: annak rendezése, -kiválogatása, idők és történelmi események szerint való csoportositása -se könnyü munka nem volt, se olyan, hogy gyorsan lehetett volna végezni. - -Az iratok nagy része egyszerü, de öblös deszkaszekrényekben volt elzárva -s ott hevert a padláson. - -A Kormányzó sokszor változtatott lakást. S nemcsak egyik házból a -másikba s egyik városból a másikba, hanem egyik országból a másikba is. -Hosszas bujdosása alatt három világrésznek s hét országnak volt lakosa. -Sokat kellett utaznia vizen és szárazon. - -A lakás minden változtatása hurczolkodással jár. A magyar példabeszéd -azt mondja, hogy két hurczolkodás fölér egy elégéssel. Annyi ingó bingó -dolog, butor, szövet, ruha, könyv, irás, szobabeli apróság pusztul, -romlik, szakadoz, törik és tünik el, mintha az ember háza égett volna -el. - -A Kormányzó megőrizte iratait, gondosan becsomagolta minden költözésnél -s hurczolta magával. - -Csak az az időszak, melyre könyvei kiterjeszkednek, óriási tömeg iratot -gyüjtött össze. Ez az időszak 1859-től 1866-ig terjed s magába öleli az -olasz-franczia és osztrák háborut. Olaszország szabadulási harczait s a -porosz-olasz és osztrák háborut. E nyolcz év alatt is hihetetlen -munkásságot fejtett ki a Kormányzó s iratainak, levelezéseinek, -jegyzeteinek tömege ezer meg ezer ivenként szaporodott. - -Ez iratokat osztályozni kellett. - -Ezer meg ezer irat nem volt elég fontos arra, hogy a bizonyos mértékre -szabott könyvekben közölhető legyen. - -Nagyon sok irat fontos volt ugyan, de még élő személyekre vonatkozott. -Oly férfiakra, kik a kiegyezés után a királyi udvar légkörében -tollászkodtak s kikre kinos lett volna a leleplezés. A Kormányzó gyöngéd -lelke nem tudott kellemetlen lenni azok iránt, a kik egykor hozzá -csatlakoztak, körében éltek s az ő megbizása alapján forradalmi -vállalatokban működtek közre. - -Az iratok tetemes része angol, olasz, franczia, sőt még német nyelven is -volt szerkesztve eredetileg. - -Minden iratot át kellett olvasni ujra. Az idegen nyelvüeket, ha a -könyvekbe föl kellett venni, le kellett forditani magyarra. S a -Kormányzó se az átolvasást, se a leforditást nem bizta másra egészen. Se -titkárjára, se Ferenczre és Lajosra. Sőt a mit ők végeztek, a Kormányzó -azt is ujra és gondosan átvizsgálta. - -Fiatal ember is kevés van, a ki azt a munkát el tudta volna végezni, a -mit a Kormányzó 1879-ik év novemberétől kezdve 1882-ik év márcziusáig -végzett. Ez idő alatt készült el az első három kötet. E három kötet 116 -nyomtatott iv. Minden hónapra több esik, mint három nyomtatott iv. - -A ki azonban a munka nagyságát csak e mérték után mérné: annak sejtelme -se lehet a munka nagyságáról. Jegyzeteimből és abból, a mit a Kormányzó -a vajdának beszélt, közlök egy csomó részletet arra nézve, hogy külsőleg -miként irta könyveit a Kormányzó. - -A könyvek tartalmára nem terjeszkedem ki. Én se tudós, se műbiró, se -történetiró nem vagyok. Milyen iró Kossuth Lajos, azt én megitélni nem -akarom, nem is tudnám. Én csak a külsőségekre szoritkozom. - -A Kormányzó ugynevezett miniszterpapirra irt. Oly alaku, szinü s -terjedelmü papirra, a minőt nálunk hajdan bélyeges papirnak neveztünk. -Ezt félivekre vágta, középen két rétbe hajtotta s a jobb felőli oldalt a -mint előtte feküdt, egészen tele irta. A bal felőli oldalt üresen hagyta -egészen az utólagos javitások számára. - -Tintája jó fekete tinta volt. Betüi aprók, de betüinek vonásai vastagok. -Látása már kissé gyöngülni kezdett: ez is ok volt arra, hogy fekete -tintát s vastag vonásokat használt. - -Irótollnak aczéltollat használt. - -Gyermek és tanuló korában még nem volt vastoll, réztoll, aczéltoll. Sőt -itthon még férfi korában is egészen 1848-ig ludtollat használt. - -A mai gyerek nem ismeri már ezt. - -A mult század első felében, mikor az iskolás gyerek először fölment az -iskolába, első tantárgya az volt, hogy irótollat faragni megtanuljon. - -Az irótoll ludtollból készült. Van a lud szárnya hegyén négy-öt hatalmas -evező tollszár, ebből kellett faragni az irótollat. Minden gyereknek -kellett magával fölvinni egy-két ép tollszárat. A tanitó elvette a -gyerektől, elővette peniczilusát, a gyerek szemeláttára kifaragta az -irótollat, iróhegyét behasitotta s apróra elmagyarázta, miért s miként -kell azt ugy csinálni. Minden gyereknek volt egy kis tolltartó tasakja, -melyet az iskolába magával hordott s abban mindig kellett lenni néhány -irótollnak. - -Ilyen tollat használt a Kormányzó is férfikoráig, de 1848 után már nem. - -Turinban szerezte be irószereit. Volt ott egy papirkereskedő a Via di Po -23 szám alatt, C. Simondetti nevü, ennél szokott bevásárolni. S annyi -papirt vett az Iratok megirásának kezdetétől fogva, hogy a jó talián -boltos csak ugy csodálkozott rajta. Szentül hitte, hogy a Signore -General, a Tábornok ur, a hogy Kossuthot az olaszok nevezték, valami -hivatalt vezet, oda kell a sok toll, tinta és papiros. - -Az ujságirók a félivnek hosszában metszett felét kutyanyelvnek nevezik. -A Kormányzó, mint emlitém, ily kutyanyelvre irt. Irta pedig sorait oly -sürüen az ő gyöngyalaku gömbölyü betüivel, hogy egy kutyanyelvre 70–75 -sor fért el. Minden sorban 30–35 betüt fektetett el, egy-egy -kutyanyelven tehát összesen mintegy 2200 betüje volt. - -De sokkal több is volt. Mert a félivnek tisztán hagyott balfele gyakran -tele volt igazitásokkal, pótlásokkal. Ritka féliv volt az, mely tisztán -maradt volna. A Kormányzó nagy gondot forditott nyelvére, irályára, sőt -egyes szavaira is. De az irálynak sohase szépsége, hanem mindig -szabatossága inditotta őt igazitásokra, pótlásokra. Az irálynak -szépségéhez nem kellett különös gond. Szép volt az e nélkül is. - -Az első három kötet, mint emlitém, 116 iv. Minden ivre jut a nyomdászok -számitásával harminczezer betü. Az első három kötetben tehát mintegy -negyedfél millió betü van. A gyorsan iró iródeák legföljebb száz betüt -ir le perczenként a mai korszerü folyamatos irással is, ha tehát a -Kormányzó csupán iródeák munkát végzett volna is: naponkénti hat órai -munkával akkor is vagy 100 napi munkájába került volna a három kötet -leirása. - -De hát munkája nem iródeák, hanem iró munkája volt. - -A középkori barát gyakran husz éven át dolgozott egy biblián -szakadatlanul, mig leirta azt. Az Ó és Uj testámentomban Károlyi -forditása szerint van vagy 4 millió és háromszázezer betü. A barát -naponkénti hat órai munkaidő alatt korszerü folyó irással leirhatta -volna négy hónap alatt s mégis husz esztendeig dolgozott rajta. De -mennyit ivott, dőzsölt, aludt, társalgott, henyélt és imádkozott -közben-közben! S aztán az irás is más volt a középkorban. A betüket nem -annyira ugy irták, mint inkább csak ugy rajzolgatták. - -Sok fejtörést okozott a Kormányzónak, mi czim alatt bocsássa közre -művét. - -Önéletrajzot irni nem akart. Sok önéletrajzot olvasott életében s ugy -volt meggyőződve, hogy az önéletrajzok legnagyobb része hazugsággal és -hivalkodással teljes. Efféle munka nem fért össze természetével. -Borzongott arra a gondolatra, hogy az ő önéletrajzát is a többihez -hasonlónak tekinthetné a világ. - -»Emlékirat«-ot se akart irni s e nevet se akarta munkájának adni. Öt -nagy korszaka volt életének. Az első korszak férfikorának alkotmányos -küzdelmeiből állott 1825-től 1847 végeig. – A második korszak a -függetlenségi harcz 1848-ban és 1849-ben. – A harmadik a bujdosás -korszaka 1859-ig, a mikor a magyar nemzet jogait ismertette Ázsiában, -Európában és Amerikában. – A negyedik korszakot a külföldi szövetségek -története tölti be, a mikor az olasz, franczia, porosz udvarokkal -szövetkezett az Ausztria elleni harczokra. Végre az ötödik korszak -Magyarország kiegyezésétől, 1867-től kezdve haláláig. - -Emlékiratot irni nem akart a nélkül, hogy bizonyitékai, okiratai kezében -ne lennének. Ámde okiratai az első két korszakból teljességgel -hiányoztak s azokat összeszedni se ideje nem volt, se módjában nem -állott. Ha össze akarta volna szedni: e végből be kellett volna jönnie -Magyarországba. - -Ezt pedig nem akarta. Ezt csak nagy elveinek lerombolásával tehette -volna, de azokat szentül őrizte. - -Végre megállapodott abban a czimben: »Irataim az emigráczióból.« Még -ennek se felel meg a könyv egészen. Mert a könyv életének csak negyedik -korszakát, az 1859-től 1866-ig terjedő idők történetét tartalmazza. - -De nem is csupán iratokból állanak könyvei. Az első kötet például 33 iv, -de ebből csak 19 ivet lehet iratoknak tekinteni, a többi egészen uj irói -mű. Igy van a második s harmadik kötet. A negyedik kötetnek tulnyomó -nagy része uj mű s nem iratok gyüjteménye. Irói lángelméje ebben ragyog -legfényesebben. - -Csodálatos gondossággal dolgozott. - -A műben néha csak jegyzet, néha csak fél lap, néha csak pár lapnyi -czikkecske, a melyhez azonban az adatokat heteken át kellett keresnie. - -Mikor a vajdával nála jártunk: a vajdának elmondott néhány érdekes -esetet. Ezek közül elmondok egyet. - -A második kötetben tiz lapon beszél a pragmatica sanctióról, a -Habsburgoknak magyarországi nőági örökösödési jogáról. Ennek történetét -s közjogi természetét fejti ki. - -Hol vette ehhez a forrásokat? Mult századok történetét pusztán -emlékezetből meg nem lehet irni. - -Ott volt könyvtára. Csakhogy ez a könyvtár csonka volt. A magyar -közjognak s e jog történetének forrásai épen kis számmal voltak meg e -könyvtárban. Nem is volt meg más, mint Bartal Commentárjai, Cziráky gróf -Conspectusa s a Corpus Juris 1844-iki kiadása. Hiányzott például Salamon -Ferencz műve, hiányzott Deák Ferencznek Lustkandl ellen irt polemikája, -hiányoztak a külföld irodalmi művei s ezek közt például az egyik -legfontosabb mű: Hormayré. - -Be kellett menni Turinba s ott a közkönyvtárakban buvárkodni. - -Turin egykor független államnak, a Szárd-Piemonti királyságnak volt fő -és székvárosa s ezen felül még nagy és művelt város nagyszámu előkelő -tanintézettel s ezek közt egyetemmel is. Itt hát van könyvtár elég. - -Különösen két könyvtárban lehetett magyar történeti és közjogi -forrásmunkákat keresni. Az egyik a Biblioteca Nazionale mintegy -kétszázezer kötetnyi könyvvel, a másik a Biblioteca Civica, mintegy -hetvenezer kötettel. - -De magyar munkát külföldi könyvtárak, a britt muzeumot kivéve, nem -szoktak gyüjteni rendszeresen. A turiniak se gyüjtöttek. Olasz, -franczia, német, angol és latin nyelvü könyvek voltak ezekben is, de -magyar nyelvü nem volt. Hanem Hormayr báró műveit csakugyan megtalálta a -Kormányzó. - -De heteket töltött a buvárkodásban. Csodálatos erélylyel, kitartással és -élénkséggel. - -Van Turinban állami levéltár s okirattár is. Itt is sok okiratot kellett -a kormányzónak megtekinteni. Épen azokra az időkre vonatkozó okiratokat, -a melyekben ő a turini és florenczi udvarral diplomácziai -összeköttetésben állott. Műveiben több helyütt Olaszország történetének -egy-egy ujabbkori fejezetét irja meg, ehhez pedig az ő magán iratai még -se nyujtottak volna mindenre kiterjeszkedő anyagot. - -Ime, alig tiz lap, a mit a pragmatica sanctióról irt, alig két napi -munka ugy első látszatra s mégis hetekig kellett a hozzá való adatokat -összekeresgélnie. - -Még egy más efféle esetet is fölemlitett a Kormányzó a vajda előtt. - -1858-ban hat terjedelmes felolvasást tartott Edinburgban, Glasgowban, -Liverpoolban és Plymouthban Magyarország jogáról, alkotmányáról, -függetlenségi harczairól, világtörténeti szerepéről és hivatásáról s -Ausztria örökös cselszövényeiről. Ez a hat felolvasás a legszebb, -legragyogóbb művek egyike, melyek valaha a mi nemzetünkről megjelentek. - -Ha a Kormányzó ezt egyszerüen magyarra forditja, s könyvébe ugy veszi -föl: munkája nem lesz nehéz. - -Ha e tárgyról, a felolvasásokra nem is gondolva, eredeti önálló munkát -ir könyve számára: az is kevesebb fáradsággal s könnyen készül el. - -De a felolvasásokat nemcsak le kellett forditani, hanem azok tartalmát -hiven megtartva, azokat a magyar közönség számára rendszeres művé -kellett ujra átdolgozni. - -Ez nehéz munka volt s hosszu időt pusztitott el. De a Kormányzó a -munkának sohase a könnyebb végét fogta. - -Igy készitette könyveit. - -Ha már bele kapott s benne volt a fogalmazásban: gyorsan folyt a munka s -gyorsan szaporodtak a beirt kutyanyelvek. - -De még se egyenlő gyorsasággal. - -Volt olyan napja, a mikor hét-nyolcz kutyanyelvet megirt egy folytában. -Egy kutyanyelv megirása ilyenkor 35-től 45 perczig tartott. S ilyenkor -közel négy óra folyásáig irt egy huzomban. - -Óriási munka ez, mely az agyat is, az izmokat is nagy erőfeszitésre -kényszeriti. - -Minden gondolat a nagy, szép és erős szellemi munka közben egy csöpp -vérbe kerül. Ezer gondolat ezer csöpp vér, mely a szivből feltolul az -agyba s annak gépezetén át szellőfuvalommá, sugárrá, melegséggé, -villamos sziporkává válik, mely kimondva, leirva, átröppen a milliók -agyára s ott tovább él és tovább működik örökkön örökké. - -Az ifjunak sok vére van, könnyen nyeri, könnyen pazarolhatja s ha költő, -ha művész, ha lángelme: könnyen alakithatja át gondolatokká. Nem merül -ki, nem gyöngül el miatta. - -De Kossuth Lajos nyolczvan éves agg volt, a mikor két évi munkásság után -nagy művének három első kötetét befejezte. Az a vér, melyet agya erre -forditott, kellett már a puszta élethez is. - -A Kormányzó élete nem az övé volt, hanem hazájáé, nemzetéé. A hajdankor -hitvilágában, a hellenek és latinok lelkében a végzet fölötte állt az -istenek hatalmának. Mintha ez a végzet Kossuth Lajos egyéniségében is -hatalmasabb lett volna az élet törvényeinél. A vér, mely másnál -nyolczvan éves életkorban csak az életet képes fentartani s még azt is -bágyadtan, nála még alkotni is tudott. - -Első kötetét 1880 tavaszán befejezte. Április végén már ennek be kellett -fejezve lenni, mert julius közepén már a második kötet nyolczadik ivén -dolgozott. Ezt biztosan tudom, de maga is megjegyzi munkájában. - -Kéziratainak kutyanyelveit titkárja másolta le. E másolatok jöttek -Budapestre Helfy barátunk kezein át az Athenaeum nyomdájába. - -Közben-közben fogadta a látogatókat s folytatta magán levelezéseit. -Csaknem naponként jött látogató. - -Ha nagy munkában volt, ha a munka heve megtölté lelkét: akkor nem -szerette, ha háborgatták. De azért a látogatót szivesen fogadta s gondos -figyelemmel beszélgetett vele. - -Minő érdekes névsor volna az, melyben minden látogatója az évnek és -napnak följegyzésével név szerint fel volna irva! De ilyen névsor -tudtommal nincs. - -Nagyon ritkán fordult elő, alig egy-két esetben, hogy látogatójával -röviden végzett volna. Ha fordult elő ily eset: vagy betegnek vagy -valamely ok miatt izgatottnak kellett lennie. - -Mulatságos dolgok is történtek néha egy-egy látogatásnál. Egyet -elmesélek. - -Két derék theológus diák föltette magában, hogy gyalogszerrel beutazza -Európát. Ugy emlékszem, pozsonyi luthránus diákok voltak. Az egyiknek -neve, ha nem csalódom: Masznyik. Most is él, ha Isten ugy akarja. - -Lelkes magyar ifju, ha Turin közelében járt, ki nem kerülhette a -Kormányzót. E két diák is megjelent Collegno al Baracconéban s -jelentette a kertésznek, hogy a Kormányzót akarja megtisztelni. - -A kertész kihivta a titkárt, Gunszt barátunkat s közölte vele a dolgot. - -A Kormányzó épen legnagyobb munkájában volt s előre lehetett látni, hogy -nem szereti, ha munkájából kizavarják. De a két derék ifju könyörgött, -hogy ők a Kormányzót csak látni akarják és csak szavát hallani, – tovább -nem rabolják el idejét. - -Jól van. Gunszt barátunk hát őket bejelenti. De előbb szigoru -szerződésre lépett velük, hogy a mikor ő a szemével int: fölkelnek, -búcsuznak s gyorsan el-kiszáguldanak. - -A Kormányzó az első pillanatban csakugyan kedvetlenül fogadta őket. De a -mikor meghallotta tőlük, hogy diákok, theológusok, luthránusok s gyalog -járják a világot: kedve földerült s szives gyöngédséggel óhajtott velük -hosszasabban beszélgetni. Egyik kérdést a másik után intézte hozzájuk. - -A két diák azonban mind csak a titkárt nézte, mikor int a szemével. - -Titkár barátunknak ez eszébe se jutott, hiszen jól látta a Kormányzó jó -kedvét. Hanem tüsszentés vagy mi jött rá s szemeivel önkénytelenül is -szapora intéseket mivelt. - -Hejh a két jó diák, a mint ezt meglátta, uczczu felugrott mindakettő, -mondott egy isten áldját s mintha ostorhegyre vették volna, ugrott ki az -előszobába s onnan a kertbe s nyargalt az utcza felé. Kérdezhetett ő -tőlük a Kormányzó akármit, nem hallgattak ők rá többé. - -A Kormányzó csak nézett. Nem értette ezt a megfutamodást sehogy se. -Megbomlott volna talán ez a két derék ifju? - -De titkár barátunk se volt röst, valamint a kertész se. Utána a két -diáknak! De hát el lehet-e fogni a kilőtt ágyugolyót? Hiába kiabáltak -utánuk, hogy csak jöjjenek vissza, a Kormányzó óhajtja: nem hajtottak a -szóra, hanem száguldtak előre, mint a bolygó csillagok. Csak annyit -szóltak vissza: - -– Tudjuk mi a rendet! - -Ma is futnak, ha azóta meg nem álltak. - -A Kormányzó nagyot nevetett, mikor megtudta az eliramodás okát. Még -nekem is jó izüen beszélte el. - -Magán levelezése sürü volt. Maga végezte. Igen kevés levelet iratott -titkárjával. Magán leveleiről nem tartott magánál másolatot. Ezer meg -ezer levelét őrzik az országban minden felé. Érdemes dolog volna, -leveleinek hű másolatait összegyüjteni s kiadni. - -Sürü sorokkal s tömött vastag betükkel irta magán leveleit is. Mintha -kimélte volna a papirost. S valósággal kimélte is. - -Sok jeles irónak tulajdonsága ez. De ebben nem annyira takarékosság -elve, mint inkább a rendszeretet ösztöne nyilatkozik. - -Az 1882-ik évi márcziusban, mint már emlitém, készen volt a harmadik -kötet is. Befejező czikkel zárta ezt be a Kormányzó. Befejező czikkét e -szavakkal végzi: - -»Legyen az olvasó elnézéssel irántam – a nyolczvan éves öreg ember iránt -– irói gyarlóságomért«. - -Minő édes és szomoru szavak ezek! - -S minő fenséges igazság az, a mi e szavakból hiányzik! - -Hiszen a negyedik kötetet kilenczven éves korában fejezte be s irói -nagysága abban a legerősebb és a legmagasabb. - -De a harmadik kötet megirása után pihent. Szemeinek meggyöngült látása s -ő is azt hitte, orvosai is azt hitték, hogy a gyöngülést a szemeknek a -lámpavilágnál való megerőltetése okozta. - -Volt a pihenésnek más oka is. - -Változás állott be környezetében s némileg életmódjában is. - -Hű kisérője, Ihász Dani öreg barátom a harmadik kötet befejezésekor -csakhamar meghalt. - -A titkárnak, Gunszt barátunknak a hadkötelezettség lerovása végett mint -önkénytesnek az őszre haza kellett jönni, de előbb még franczia és -angolországi utazást akart tenni. - -A Kormányzó biztatta erre. - -Adott neki különös jutalmul kilenczszáz lirát s nagybecsü ajánló -leveleket Franczia- és Angolországba világhirü férfiakhoz, egykori -barátaihoz. - -Nem volt épen pénz nélkül Gunszt barátunk. Mint hirlapiró, szép -tiszteletdijakat szerzett titkárságának ideje alatt. - -Gunszthoz kegyes volt a Kormányzó mind haláláig. Mikor Gunszt barátunk -megnősült: első szülöttjének keresztapaságát szives készséggel vállalta -el. S ezt irta neki 1887. évi október 24-én: - -»Levelére válaszolva, őszinte igaz érzéssel kivánok önnek s nejének -szerencsét s állandóságot szülői örömükhöz. Gyümölcsözzetek és -sokasodjatok, mondá az ur Noénak (ha igaz), a mit különben Noé és az ő -fiai ugy is megtettek volna, ha az ur nem biztatja vala is őket. Hát én -sem biztatok, csak jó kivánatimat küldöm önöknek!« - -Ime az édes dévajság a nyolczvanöt éves szent öregnek lelkében. - -Még ez év, az 1882-ik év nyarán eladta collegno al baracconei nyaralóját -s véglegesen beköltözött lakni Turinba. Nyaralójában többé meg nem -fordult. - -* * * - -_Jegyzet._ - -[Footnote 1: A »Kormányzó« Kossuth Lajos. Szemben is igy szólitottuk, -magunk közt is igy neveztük állandóan. - -Eötvös Károly.] - - - - -TÖRVÉNYHOZÓ LETTEM. - -(Született törvényhozó. – Nem akarok képviselő lenni. – A vajda -rábeszél. – A kortes élet. – Székesfehérvárott megválasztanak. – Kisül, -hogy nem vagyok választó. – A petitio. – Küzködünk az igazolásért. – A -vajda anyámnál. – A hamisitó. – A kaposvári választás. – Cserébe gróf -Széchenyi Pálért. – Van-e becsületes ember a politikában?) - -Elmondom, miként lettem törvényhozó. Engem is érdekel, talán mást is. -Tudom, hogy legközelebbi rokonaimnak nagy kedvetlenséget okozott. Ők -bizony jobban szerették volna, ha tul megyek az operencziás tengeren s -ott élem világom. - -Igaz, hogy törvényhozó voltam én már születésemnél fogva. Volt idő, a -mikor ez a körülmény nekem néhány vidám órát is okozott. - -Hogyne? - -Anyám a világra hoz. Valami pap egy korsóból rám önt egy decziliter -vizet, a melyről azt mondják: ez keresztviz. Visitok és rugdalódzom, -tehát élek. Ennélfogva egy nagy fólió-alaku kopott könyvbe beirnak -valami ákombákomot, a melyből a ki olvasni tud, azt látja, hogy az az -ákombákom magyar nyelven se több, se kevesebb, mint gróf Károlyi Gábor. -Egy név ez; valami ujszülött csecsemőre ráfogják ezt a nevet; az a -csecsemő mindenki hite szerint, de az én hitem szerint is én vagyok. Ha -pedig én vagyok: hát akkor én már egy husz millió lelket számláló -országnak törvényhozója vagyok. - -Miért? - -Azért, mert születtem. És azért, mert véletlenül férfinemünek születtem. -És azért, mert nevemet egy ócska könyvbe beirták s azt a könyvet -anyakönyvnek nevezik. - -Igaz, hogy valami négyszázezer kölyök születik évenként oly módon, -miként én; épen ugy vizet öntenek rá, épen ugy nevet adnak neki s épen -ugy beirják nevét az ócska könyvbe, a mint mindezt én velem -megcselekedték. De azért korán se született törvényhozó valamennyi. Csak -én vagyok az. És még az a negyven-ötven vagy talán csak tizenöt-husz -kölyök, a kit velem együtt véletlenül grófnak, herczegnek vagy bárónak -czimez az az ócska könyv. - -Azt mondják: ez az alkotmány. Bolond alkotmány. Szabónak senki se -születik, falusi öregbirónak se születik senki, pedig egyik se valami -nehéz mesterség. Ártani egyik se tud sokat, ha az a szabó rossz szabó is -s az az öregbiró rossz öregbiró is. A király sokat árthat, a törvényhozó -sokat árthat, hanem azért a király és a törvényhozó már születésénél -fogva király és törvényhozó, habár tigriskölyöknek vagy szamárcsikónak -született is. Mert ez az alkotmány. - -De hát ne bölcselkedjünk e fölött. Bizonyos, hogy az 1865-iki és -1869-iki országgyülésekre engem is megidézett a király, mint főrendi -törvényhozót. A tekintetes és nagyságos czimet én is megkaptam, a király -sajátkezü aláirását nekem is elküldték s nekem is megparancsolta a -király, hogy ez és ez napon az országgyülésen én is megjelenjek s -egyébként ne cselekedjem. - -Éretlen eszü fiatal ember voltam; – tetszett szörnyen ez a nagy méltóság -és ez a nagy hatalom. A mikor Pesten voltam, be is kukkantam -egyszer-kétszer a főrendiházba, mint Bolond Istók Debreczenbe, de bizony -nem sok gyönyörüségem volt benne. A magam koru fiatalokkal holmi -haszontalanság felett elfecsegtük az időt; se elnökre, se szónokra nem -ügyeltünk; a törvényjavaslatokkal semmit se törődtünk; ha szavazni -kellett: szavaztunk; sohase tudta közülünk egyik se, mire szavaz. Mai -eszemmel szinte becsülöm magam, hogy nekem az a nemzetámitó léhaság -sohase tetszett, a melyet magyar főrendiháznak nevez az alkotmány. - -Nem is törődtem azután vele semmit. - -Pedig talán nem is jól cselekedtem. - -A mikor megházasodtam és se országa, se hazája-féle könnyelmü -adósságcsináló hirébe keveredtem: attól kezdve nem kaptam meg többé a -király meghivó levelét, pedig 1881-ig meg kellett volna kapnom rendesen. - -Nem a királyon mult s nem is rajtam, talán nem is a kormányokon. - -Minden országgyülés előtt felhivja a kormány a vármegyéket, hogy azok -nevét, a kik született törvényhozó joggal birnak s a kikről tudomásuk -van, jelentsék be. A vármegyék jelentéseiből készült hajdan a nagykoru -főrendüek névsora. Engem bejelenthetett Fehérvármegye, Szatmárvármegye s -Budapest városa. De bizony utóbb nem jelentett be egyik se. Hogy apám -tiltotta meg: nem hiszem. Meg se tilthatta volna, de ilyen izetlenség -eszébe se jutott volna. Hanem minthogy a család kebelében rossz szél -fujt ellenem, bizonyosan apám főtisztjei sugtak össze alispánokkal és -polgármesterekkel, hogy nevemet a jelentésekből kihagyják. - -Igy borult a feledés az én született törvényhozói méltóságomra. És ugy, -hogy magam se törődtem vele semmit. Mit csináltam volna én azzal a -méltósággal, mikor nőm és fiam se el nem hagyhattam, se haza nem -hozhattam s mikor gyakran hosszu időkön át a mindennapi kenyér után, no -meg hitelezőim kegyelme után kellett futkosnom? Én tartsak rendet az -ország dolgában, mikor a magam dolgában se tudtam rendet tartani? - -Mikor a vajda 1887-ik évi márczius és áprilisban valamiféle egyezséget -eszközölt ki részemre testvéreimmel és anyámmal: akkor egy kis pénzhez -és nyugalomhoz jutottam el. - -Bizony első gondom volt sietni ki Párisba. - -Az igazat megvallva, én itthon akartam maradni, de Ameli sürgetett. -Hiába, őt csak Párisba vonta minden vágya. S én nőmnek nem tudtam -ellenállni. - -Igaz, hogy dolgunk is volt ott. - -Szegény Endre fiam siremlékét akartam felállitani, mert az ő porai még -mindig idegen sirboltban nyugodtak. S aztán Ameli minden értékes ékszere -zálogházban volt még a nagy nélkülözések idejétől fogva s ezeket is ki -kellett váltanunk. És az esenkedés: ujra látni Párist, az édes jó -anyavárost, annyi jó barát és jó barátné tanyáját, a hol Endre fiam -halálával annyi gyászunk, de életével annyi gyönyörüségünk is volt. -Fiatal férfikorának szinhelyére, azt hiszem, vágyakozik vissza mindenki. - -A vajda már márcziustól kezdve folyton emlegette, hogy nekem képviselővé -kell lennem. Kissé tetszett az eszme. De Ameli hallgatott. Egyetlen -szóval se helyeselte, noha nem is mondott ellene. De én jól ismertem már -gondolkozását. Hallgatása azt bizonyitotta, hogy a terv nincs kedvére -egészen. Vagy legalább még nem fogadta el végkép. - -Ez tett habozóvá engem is. - -Május 20-án táviratot kapok Párisban a vajdától. Tudatja velem, hogy -Székesfehérvárott a függetlenségi párt igaz lelkesedéssel képviselőnek -jelölt, siessek haza, mert pünkösdre, mely május 29-ére és 30-ára esik, -már várnak választóim. - -Igy is volt. - -Nagy Ignácz barátunk tekintélyes ügyvéd és birtokos Fehérvárott, erős -függetlenségi férfiu s egyik tevékeny vezető alak ott a közügyekben. Ő -feljött néhányad magával Budapestre, hogy engem fölkeressen s jelöltnek -fölkérjen. Én Párisban voltam s ő a vajdával beszélt. A párt május -19-ére nagy gyülésre összesereglett, a vajda oda elment, tartott -mellettem csodálatos hatásu beszédet, elmondott engem Szent György -lovagnak és szigetvári Zrinyi Miklósnak, megtett Kossuth és Garibaldi -első hősének s ugy föllelkesitette a város közönségét, hogy az ezentul -hallani se akart másról, csak én rólam. - -Siettem haza Párisból. - -De nem nagy kedvem volt a képviselőséghez ekkor se. Sehogy se tudtam -belátni, mi haszna lenne én belőlem az országnak, mit tudnék én tenni -akár a pártban, akár a törvényhozásban. - -Szónoki képességem nem volt, de gyakorlatom se. Akadozva tudtam csak -beszélni. - -Tudásom nem volt semmiben. A magyar jogot, történetet és alkotmányt nem -ismertem. Előttem minden alkotmányi kérdés csak szürkeség volt. - -Pénzem se volt. Pártot, sajtót, irodalmat nem segithettem. - -Nem voltam se mezei gazda, se katona, se kereskedő, se gyáros, se tanár, -se hajós. Ugyan, hogy merülhetne föl olyan kérdés, a melyhez én -hozzászólhatnék? - -Puszta szám, ugráncsi széltoló, ötödik kerék a kocsiban lenni nem -akartam. Önérzetem még is csak többre becsült engem, mintsem hogy én -csupán lézengő alakja legyek a képviselőháznak. - -Előadtam a vajdának ezt mind. De a vajda nem engedett. Sajátságos -elmélete volt a törvényhozásról és törvényhozókról. - -– Tévedsz, édes Gáborom – ugymond – ha azt hiszed, hogy minden -törvényhozónak tanult és tudományos embernek kell lenni. Isten mentse -meg attól a magyar országgyülést! A nagy tudásu tanult emberek -okoskodnak, érvelnek, – de egyuttal az érvekre hallgatnak is. A mi azt -teszi, hogy az okok, érvek, események és tünetek elől el nem zárkóznak. -Minthogy pedig a Habsburgok és kormányaik és pártjaik mindig sok és jó -érvvel, mert mindig nagy erővel és hatalommal állanak a nemzet elé: -ennélfogva mind a tudományos fejü, mind a vagyonszerző természetü -embereket mindig meg tudják győzni a maguk igazsága felől. Kell a magyar -törvényhozásba oly ember és oly párt, a mely nem okoskodik, de érvekre -nem is hallgat, hanem a magyar érzést s a nemzet valóságos ösztönét -vakon, vadul, nyersen képviseli. Oly ember kell és oly párt, mely a -nemzet végczélja fölött nem tárgyal és nem bölcselkedik, hanem csak azt -mondja: »ez magyar ügy, ezt akarom; – amaz pedig nem magyar ügy, azt nem -akarom«. S érzése, ösztöne és akarata mellett megáll rendületlenül. - -– Lásd jó Gáborom, igy folytatta, téged a gondviselés ilyennek -teremtett. De más okokból is szüksége van rád a nemzetnek. A -függetlenségi pártot csak parlagi pártnak tekinti a nagy közönség a maga -bágyadt eszével. Nincs ennek a pártnak nagy nevü mágnása. Csak az -egyetlen Odescalchinak van nagy mágnás neve, de ez meg nem magyar név. A -te neved ősmagyar név, te a legelső mágnáscsaládnak vagy tagja, ezt a -nevet ismerik a Dunának is, a Tiszának is mind a két partján. A te -neveddel igazán tud hóditani az igazi magyar párt. De a te törvényhozó -szereped még ennél is nagyobb és fontosabb. Nehéz idők fenyegetnek. A -papság emelgeti fejét Európaszerte. Igen rövid időn hozzánk is átcsap az -egyházi hatalmaskodás vad szenvedélyeinek hulláma. S nálunk ez kettős -veszedelem. Nemcsak a szabad haladást veszélyezteti, nemcsak annak -ellensége, hanem sokkal nagyobb ellensége a magyarságnak. Szövetkezik -Rómával, szövetkezik a Habsburgokkal, szövetkezik a nemzetiségekkel s ez -mind ki akarja irtani a magyart. Megint megkisérti azt, a mit -megkisértett I. Lipót és Mária Terézia alatt, sőt ez előtt ötven évvel -is, 1836 körül. Kálvinista államférfi ennek utját nem állhatja, mert -azonnal rákiáltják a felekezetességet. Katholikus államférfiaknak kell -előállani a roham visszaverésére, mint ötven év előtt s azóta előálltak -Nagy Pál, Deák Ferencz, Beöthy Ödön s később báró Eötvös József, gróf -Batthyány Kázmér s egyebek. De hol vannak ma az ily férfiak? Nézz végig -a képviselőház tagjain, találsz-e egyet is, ki a nemzeti szenvedély vad -tüzével rivalljon rá a fekete seregre, mint a hogy teszik s te magad is -tetted Olaszországban? Dicső és fönséges szerep ez. Erre jelölt ki téged -a végzet. Szökés, futamodás lesz az, ha te kitérsz ez elől. - -Engem meggyőzött a vajda. - -Nincs olyan jövendőmondó a világon, a ki előre oly tisztán látta volna, -mi következik ránk, mint a hogy a vajda látta. Minden bensőbb barátunk -jól emlékszik arra, hogy a mikor még a falevél se mozdult, a vajda már -megmondta, honnan jön a vihar, milyen erős lesz s miként védekezzünk -ellene. Még a képviselőház minden valamire való tagjáról is megmondta -előre, hogy miként viseli majd magát, ha ránk jön a baj. Engem százszor -megoktatott és fölvilágositott, s ha ingadozni találtam, százszor -összeszidott. - -Az volt most a kérdés: Amelit megnyerjük-e a képviselőségnek? Ettől -tettem függővé elhatározásomat. - -Reményemen felül könnyen sikerült megnyerni őt. - -Ameli csak azon lelkendezett, hogy nagy örökségi peremet ujitsuk meg. A -vajda elhitette vele, hogy ha nem leszek képviselő, sohase nyerhetjük -meg a pert, mert testvéreim nevének rettentő sulya mindig ellenünk lesz. -De ha én is a törvényhozás tagja leszek: az én nevemnek is meglesz az a -sulya s akkor nyugodtan nézhetünk a jövő elé. Ennek megvolt a hatása. - -Feleségem maga biztatott azután: - -– Eredj Gábor, a fehérváriakat nem lehet cserben hagyni. - -Értesitettük fehérvári barátainkat, hogy pünkösd második ünnepén megyek -Fehérvárra. - -Baj volt, hogy ugyanakkor a vajda Nagy-Kőrösre ment s velem nem -jöhetett. - -Valami érthetetlen módon ez oly kishitüvé tett engem, hogy sehogyse -akartam Fehérvárra menni. Barátaim Fehérvárról idézték föl néhány -hivünket biztatni, itt pedig báró Bánffy, Rényi ezredes, a lelkes »Perl -öcsém« és Izidor alig tudtak a vasuton feltuszkolni a kocsiba; – -fehérvári hiveink már egészen kétségbe estek, hogy mi lesz belőlünk, ha -én igy makacskodom? - -– Ha bottal kergetik az agarat a nyul után, az a nyul sohase lesz -elfogva. - -De mégis meglett a nyul! - -Május 26-án zárta be a király az országgyülést és szeptember 26-ra hivta -össze az ujat, melyet a krónika 1887–1891-ik évi országgyülésnek nevez. -A választás napját Székes-Fehérvárott junius 17-re, ugy emlékszem épen -pénteki napra tüzték ki. Jó három heti időm volt arra, hogy készülődjünk -a választásra. - -Ellenjelöltem Szögyény-Marich Géza volt, az elmult országgyülésen -képviselő. Szelid, tanult, derék fiatal ember, mostani berlini -nagykövetünk testvéröcscse. Apja még élt. Szögyény-Marich László, a régi -konzervativ tábor jeles tagja, fehérvári lakos és fehérmegyei birtokos. -Csoóri birtoka szomszédos a mi csurgói birtokunkkal, melyből apám -második hitbizományt alakitott s mely most Viktor bátyám tulajdona volt. -Az öreg Szögyény-Marich Lászlót nagyon szerették Fehérvárott s aztán van -ott püspök, káptalan, sok pap, sok barát, sok hivatalnok s erős -kormánypárt. Sehogy se volt könnyü dolog győznöm. Sokan attól is -tartottak, hogy Viktor bátyám csurgói tisztjei is eljönnek ellenem -izgatni. Alaptalan volt ez az aggodalom. - -Utóbb is ráfanyalodtam, hogy megyek a »kerületembe.« Isten neki -fakereszt, mint a tuladunai példaszó mondja. Csináltam én már elég -bolondságot életemben. Egygyel több vagy kevesebb most már számba se -jöhet. - -Ily gondolattal indultam utnak. Bizony ledérnek bizonyult ez a -gondolkodás. - -A nyéki vasuti állomásra már elém jött egy számos tagu küldöttség. -Mosolygó arczok, harsogó éljenek, zászlók lobogása már itt utközben is! - -Fehérváron a vasutállomásnál ötven diszes kocsi várt lobogókkal, jól -öltözött választókkal s néhány ezer főből álló közönséggel. Zeneszóval, -nagy diadallal, szózaténekléssel vittek be a városba, a vármegyeház -terére. Ékes szónoklattal a vasutnál üdvözölt az egyik pártelnök s a -vármegyeház terén a másik pártelnök. Ugy emlékszem: Márkus Antal és -Szüts Szabó István. Magam is tartottam egy rövid akadozó szónoklatot s -aztán harsogó éljenzéssel kisértek szállásomra, az »Arany Sas« -vendéglőbe. - -Elcsodálkoztam. - -Mit jelent ez az öröm, ez a lelkesülés, ezer és ezer embernek ez a -lángoló, meleg ragaszkodása? - -Ki vagyok én? Mi vagyok én? - -Nádorispán, diadalmas hadvezér vagy szolgabiró? Nem vagyok én ezek közül -senki. Nem is látott engem e sok ezer emberből senki eddig s én se -ismerek senkit. - -Azt mondta az egyik üdvözlő szónok hozzám: - -– Tiszteljük, becsüljük gróf ur az ön uri familiáját, nem is gondolunk -róla semmi rosszat, de ha a maga familiája önt kitagadta, a mi magyar -nemzetünk önt édes fiává fogadja. Uradalmat mi nem adhatunk, de -szivünket, bizodalmunkat felajánljuk. - -Szokatlan, sőt ismeretlen hang volt ez az én fülemben. De azért jól -esett. - -De azért e pillanatban mégis eszembe jutott az a nagy csapat ügyvéd, -biró, közjegyző és végrehajtó, a ki engem ősi örökségemből kiforgatott. -Ide jertek most ügyvédek, birák és végrehajtók! Itt legyetek legények s -itt győzzetek le engem! Mit szeretett meg én bennem ez a jó nép? A -családi és birói igazságtalanság áldozatát. Látta, hogy engem -földönfutóvá akartak tenni s ezért pártomra állt. A józan népnek nagy -szive van s az a nagy sziv most megdobbant mellettem. - -Urnapjára, junius 9-ére határoztuk programmbeszédem megtartását. Akkor a -vajda is eljöhetett velem a kerületbe. - -Pártom vezetését időközben Tóth Artur barátom vette kezébe. Lelkes férfi -ez tisztes vagyonnal és nagy tekintélylyel. Hárman voltak testvérek. Az -egyik: Aladár, képviselő is lett, szabadelvü párti. A másik: Ede, -veszprémmegyei birtokos, a felső-bükki Nagy család balatonfőkajári -birtokát vette meg. Mindakettő a kormánypárt lelkes tagja. De Artur -kivált közülök. Hozzám csatlakozott. Az ő buzgalma s meleg barátsága -nélkül nem győzhettünk volna. Nagyon sajnálom, hogy barátságunk később -1892-ben elhomályosult, a mint te is tudod édes vajdám. - -A követválasztási küzdelmeket leirni nem akarom. Unalmas dolog ez, -százszor leirva, százszor üres szalmává csépelve. S aztán az én -választásom se történt másként, mint száz más képviselőé. - -Pénz, zászló, beszéd és kocsma vég nélkül. Az alkotmány ezek nélkül -holttest s nem eleven alak. - -A kortesélet különös alakjai nálam is csak ugy megjelentek a szintéren, -mint másnál. - -A buzgó kocsmáros, a jó öreg Kostyelik, a ki él-hal azért a pártért, -mely nála tartja a főhadiszállást s hetenként a közlakomákat. A czigány -mindig szólt nála s nagy ivójában akkora füst, pipából és izzadtságból -esténkint, hogy a kereket hozzá lehetett támasztani. - -A 48-as honvéd, a jó öreg Horváth, a ki egyetlen pillanatra se eresztett -el maga mellől; a ki minden beszédét hozzám e szóval kezdte: »Hazádnak -rendületlenül«! – a ki száz csatáról mesélt nekem, a melynek fele se -történt meg s a ki legalább tizenötször elbeszélte élete történetét, – -utóbb már jobban tudtam az övét, mint a magamét. Jobban tudtam, mint ő -maga és csak bámult azon, ha egyik-másik tévedését kiigazitottam. - -Költő tollára méltó alakok. - -Hát a nagy törzsfőnök, az öreg Almásy. Tekintélyes földmives, birtokos -gazdaember. Ija-fia, unokája, sógorsága, komasága, nászurasága épen száz -szavazatot számit. Azelőtt Szögyény-Marich pártja, – ha megnyerem, -biztos a diadalunk. Nem is kell hozzá egyéb, csak látogassam meg. -Meglátogattam. - -Él-e még, nem tudom. Ősz öreg volt már akkor is, hófehér bajuszszal. -Örült annak, hogy gróf telepedik le ünneplő szobájában. De azért nem én -vagyok ám az első gróf, a ki az ő házát fölkerestem. Volt az ő házánál -már Zichy Jenő gróf is. De volt már a püspök is, a nagyprépost is. -Elvittem hozzá báró Bánffy Kálmánt is. Erdélyi mágnás még ugy se volt -nála soha. De másnál se ott Fehérvárott. Az öreg Almásy mindjárt különb -embernek érezte magát a polgármesternél is. - -Pártomra állt. - -Ennek fejében aztán meg kellett látogatnom a nemzetséghez tartozó minden -asszonyt, lányt és menyecskét. Szivesen tettem. Nagy örömöm tellett -benne. Annyi vén asszonynyal sohasem ölelkeztem életemben. Estére kelve -ugy elfáradtam naponként, mintha a tatár kergetett volna. - -És mégis kedvesen emlékszem ezekre a látogatásokra. - -Csaknem minden öreg asszony megkérdezte: igaz-e, hogy az én feleségem -nem királylány, nem herczegasszony, hanem csak közönséges polgári -származásu asszony, csak olyan mint ők maguk? - -– Igaz biz az kedves asszonynéném. Szegény komáromi özvegy asszony -lánya. Nem is hozott egyebet az én házamhoz, csak egy ünneplő meg egy -viselő ruhát, hat inget maga szőtte-fontát és egy tulipántos ládát. De -hát mit tehettem, ha igazán szerettem? Eleget szenvedtem érte, de én -most is olyan igazán szeretem, mint mikor az oltár előtt álltunk. - -– No meg is áldja az Isten a gróf urat, de aztán kedves feleségét -elhozza ám mihozzánk is, meg akarjuk mi őt igazán tisztelni. - -Száz helyen meg kellett igérnem, hogy feleségem elviszem Fehérvárra. -Utóbb el is vittem. - -Igy készült el az én követségem. - -Minden asszony pártomra állt a felső városon s jaj volt annak a -szerencsétlen szavazónak, a ki ellenem föl merte volna szavát emelni. -Pemettel, szénvonóval, sütőlapáttal, fazékszedő bottal mentek neki az -asszonyok. - -Urnapján megtartottam programmbeszédemet. - -Velem volt a vajda is. Elég bátran és talpraesetten beszéltem, noha -akadozva s bizony nem erős hangon. - -Nem voltam magyar ruhában. 1860 óta nem is volt magyar ruhám. Szürke -ruha, fehér köcsögkalap széles gyászszalaggal, mióta jó kis fiam -meghalt. Azóta sohase tettem le a gyászszalagot. Mondta ugyan a vajda, -hogy túri süveget vagy legalább Kossuth-kalapot tegyek föl, de nem -fogadtam neki szót. - -De nem ártott nekem még a köcsögkalap se. Az igaz, hogy programmbeszédem -alkalmával az történt, hogy egy jó lelkes hivünk e szavakra fakadt: - -– De derék ember ez a gróf ur, csak az a kár, hogy német. - -Meghallja ezt Gánti uram, fiatal buzgó pártfelünk s rárivall az emberre: - -– Már miért is volna német? - -– Hogy ne volna? Tessék megnézni a kalapját! - -Hát hiszen az igaz, hogy a kalap maga nem teszi az embert németté, -valamint a túri süveg se teszi maga magyarrá. Az is igaz, hogy én a -magam kényelmes franczia-angol szabásu ruhámtól alig tudnék megválni, de -azért ama lelkes hivünknek kalaptudománya mégis érdemel némi figyelmet. - -A mi jó magyar közönségünk nagyon hamar s nagyon könnyen kivedlik a maga -eredetiségéből s magyar különösségéből. Ételben, italban, ruhában, -szokásokban nagyon könnyen majmolja az idegent. Az angolt, hollandit, -spanyolt, francziát, németet a külföldön száz lépésnyiről megismeri az -ember, csak a magyar olyan, hogy messziről semilyen se. Csak sima álla s -kipödrött bajusza árulja el, más semmi. De sima állat s kipödrött -bajuszt se visel már mindenki. Az a jó fehérvári barátunk azt gondolta, -hogy megilletné a magyar embert, hogy legalább a kalapja ne lenne -idegen. - -Dehogy vettem tőle ezt rossz néven. - -A szavazás napján ugy állott a mi pártunk, miként az erdő. Lelkes volt, -összetartott, nem széledezett. De győzött is; – 1540 szavazó polgár 64 -szótöbbséggel juttatta győzelemre a mi pártunkat. - -Ime tehát törvényhozó lettem. - -Eszembe se jutott, hogy képviselőségem megtagadja vagy kétségbe vonja -valaki. Ki is gondolhatta volna, hogy az ügyvédek keze még ide is -elérjen. - -De hát ide is elért. - -A mint az országgyülés szeptember végén összejött: rögtön benyujtottak -ellenem egy kérvényt. Kérték választásom megsemmisitését. Kérték annál -fogva, hogy engem nem lehetett volna megválasztani, mivelhogy én nem -vagyok választó, mert én semmiféle választói sorjegyzékbe fölvéve nem -vagyok. - -Hát bizony ez igaz. - -Összedugtuk a fejünket, miként lehetne nekem a választói jogot -megszereznem? Miért nem vagyok hát én választó? - -Oklevelem nincs. Nem vagyok se ügyvéd, se orvos se mérnök, se bába. Nem -is leszek. Az öregapám se volt egyik se. - -Nem vagyok akadémikus. Se festő, se szobrász, se tanár, se muzsikus. - -Nem vagyok tőkepénzes, sőt adósságom tenger. Legalább is a -Fekete-tenger. - -Nem vagyok telkes gazda, még csak negyed telkes gazda se. Ehhez legalább -is hét-nyolcz holdnyi szántóföld kellene Árva vármegyében. Hol vennék én -ily óriási ingatlan birtokot? Nem maradt én rám az apámról egy -talpalattnyi se. Igaz, hogy apámnak volt vagy negyed milliónyi hold -földje, de nekem abból semmi se jutott. Sokan voltunk hozzá s a biróság -engem fölöslegesnek talált. - -Nincs házacskám se. Nem vagyok kézmüiparos. Nem dolgozom se egy se több -segéddel. Nem vagyok adófizető. Nincs semmim, a mire adót vessenek. Nem -vagyok hivatalnok vagy tisztviselő. Senki se bizta rám a közdolgokat. -Nem vagyok még ujságiró se. - -Egy szóval semmi se vagyok és semmim sincs. Engem választónak ugyan -beirni nem tud senki. Született törvényhozó vagyok ugyan és még hozzá -nem is valami kis katonabárócska, hanem nagykárolyi gróf Károlyi, de -azért választói jogom még sincs. És nem is lehet. - -Feleségem ki is nevetett, össze is szidott. Nem maradt szárazon a vajda -se. - -– Ez a férfiak bölcsessége! Bele kapnak a követválasztásba, elköltenek -néhány ezer forintot, hanem azért a dolognak ábéczéjét se ismerik. No -ugyan derék legények vagytok édes Gábor! - -Bolond eset. - -A vajda tünődik. S azt kérdi, hogy én 1861-ben már husz éves voltam, -vajjon nem irtak-e engem be nemesi jogon 1865-ben vagy 1869-ben -választónak? - -Tudja kő! Meglehet: beirtak. - -Ha beirtak: akkor rendben van minden. Mert a törvény ugy rendeli, hogy a -ki 1872-ig valamelyik választói névjegyzékbe nemesi jogon bevétetett: az -halálos holtáig választó lehet. - -Bizonyos pedig, hogy nemes ember vagyok. Születési nemességemet a -biróság csakugyan nem sinkófálta el. - -Rögtön küldtünk valakit Csurgóra, megkérdezni a jegyzőt. Megjött a -felelet, hogy 1865-ben is, 1869-ben is, 1872-ben is beirtak mint nemest -választónak; – a hiteles névjegyzék a vármegyénél. - -No – hála Istennek! - -A vármegye alispánja Sárközy Aurél, jó barátunk, egykori függetlenségi -követtársunk, rögtön megküldi a hiteles bizonyitványt. - -Küldi a manót. - -Tudatja velünk irásban, hogy a nemes vármegye minden régi iratot 1872-ig -kiselejtezett s eladott a sajtosnak. Ezek közt van az én választói jogom -is. Sajt lett belőle. S hol van az már azóta? A szaga sincs meg. - -No ez is szép közigazgatás! Elpusztitani azokat az irásokat, melyek az -ember gyökeres igazságait őrzik. Hát most már mit csináljunk? - -Nem estünk kétségbe. - -A választók névjegyzéke megvan a belügyi miniszternél. Épen huszonöt -szoba van megtöltve a budai várban névjegyzékkel. Ott csak meglesz az én -nevem is. - -Báró Orczy Béla volt a belügyminiszter. Jó ismerősöm, egykor a boldogabb -időkben jó barátom. Rokonság is állt fenn köztünk. Unokahuga volt Orczy -Irma bárónő, Viktor bátyám felesége. Tehát ángyom. Igazságom is van; de -meg a rokonság és barátság révén is csak kiadja nekem az irást. - -Igy parancsolja a törvény is, a józan okosság is. Mi az ördögnek őriznék -azt a sok irást, ha nem azért, hogy az emberek igazságát megvédjék vele, -ha a vármegye sajtosnak adja a maga levéltárát? - -A vajdával fölmentünk Orczy Bélához a várba. Nagyon szivesen fogadott, -de igazságomat rövid uton ki nem adta. Azt mondta: adjuk be kérésünket -irásban, neki a fölött még tanácskoznia kell holmi tanácsosokkal, -államtitkárokkal, Tisza Kálmán miniszterelnökkel. - -A vajda mosolyog s rám néz. - -– No Gábor itt se kapunk igazságot! - -S aztán oda fordul a miniszterhez. Egész gorombán szól hozzá. - -– Neked is kár volt Bécsből, a fölség oldala mellől haza jönnöd. Te -ugyan a magad okos eszével belátod, hogy azt az irást ki kell adnod, a -magad becsületes szivével ki is adnád rögtön; – de ha másokkal is -tanácskozol, te is csak ugy cselekszel, mint a többi. Ellenzéki ember s -kivált gróf Károlyi Gábor nálad se talál igazságot. - -Angyali szelidségü jó ember volt Orczy Béla. Dehogy jött volna tüzbe -erre a gorombaságra. Sőt annál jobban fogadta, hogy mindent megtesz, -csak adjuk be folyamodásunkat. - -A vajda tudta, hogy ez hiábavaló lesz, hiszen az volt a szokás -országszerte, hogy függetlenségi ember számára se a falusi jegyzők, se -az alispánok, se a miniszterek sohase adták ki a választók névsorát. A -törvény ugyan megvolt, Tisza kormányra jutása előtt a jó gyakorlat is -megvolt, de akkor olyan időket értünk, hogy ellenzéki ember, ha igazi -volt, soha sehol semmiben igazsághoz nem juthatott. - -Bolond idők voltak azok, a mint majd az én ügyemből is szép lassanként -kiviláglik. - -Beadtuk a folyamodást. Orczy Béla csakugyan elutasitotta. Azt mondta: -keressük igazságunkat a községi birónál. A csurgói biró és jegyző -megtett volna mindent, de a náluk levő névjegyzék nem volt aláirva. A -főbirónak kellett volna hitelesiteni, de ő a hitelesitést megtagadta. A -főbirót aztán följelentettük a miniszternél. Ennek se lett semmi haszna. -Sőt valószinüleg megdicsérték a főbirót jó magaviseletéért. - -Vigye manó hát a névjegyzéket. Ugyis csak arra kellene, hogy jövőre -megszerezhessük a választói jogot. Ezt pedig megszerezhetjük elvégre ugy -is, ha szépen megkérjük az adófelügyelőt, hogy rójjon ki ránk tizenöt -vagy husz forint évi adót. Biztosak voltunk benne, hogy megteszi -szivesen. Csak százszor annyi adót ne rójjon ránk. - -Az volt csak a kérdés, miként védjük meg a választást? - -Anyámra gondoltunk. Én is, a vajda is. Anyámnak még mindig megvolt nagy -neve, nagy tekintélye. Ha Gyula bátyámnak vagy Tibor öcsémnek szól: ők -bizonyára beszélnek Tisza Kálmánnal s akkor minden jól lesz. Tibor öcsém -ugyis sógora Tisza Kálmánnak. - -Csak az volt a baj, hogy én megkötöttem magam. Én se testvéreimtől, se -Tisza Kálmántól semmiféle szivességet elfogadni nem akartam. Én nem -diszeskedni akartam ellenzéki állásommal, hanem a késhegyig támadni -Tiszát és kormányát. Ha pedig ezt akarom: miként fogadjak el -szivességet? Ha pedig elfogadok: miként lehessek én komoly ellenzék? - -Teljes életemben utáltam minden paktumot és minden taktikát és minden -alattomos pajtáskodást. Ha megsemmisitik választásomat: megyek Párisba -vagy Genuába, sohase lát engem a Sándor-utczai sereglet. De oláhczigány -nem leszek, hogy egyik pillanatban verekedjem valakivel, a másik -pillanatban pedig egy pipa dohányt kérjek ellenfelemtől s ha kiszíttam, -ujra verekedjem. Ne adjon nekem a kormány semmit. Ha meg akarja -semmisiteni választásomat: semmisitse meg. - -A vajda azonban nem igy gondolkodott. Ő minden áron azt akarta, igazolt -képviselő legyek. Nagy reményeket kötött képviselőségemhez. Végre rábirt -arra, adjak pár sornyi levelet anyámhoz, elmegy hozzá s rábeszéli, hogy -segitsen bennünket. - -Anyám nem volt Budapesten, hanem Parádon. Sasvár nevü kastélyában. A -vajdának oda kellett menni. Unszolt engem is, menjek vele. - -Nem megyek. - -Parád apám mátrai urodalmaihoz tartozik. A magas Mátra háta mögött -fekszik, gyönyörü völgyben. Itt van a hires kénes savanyuviz forrása. -Kisded gödröcske egy filagória alatt; – ki lehet belőle merni naponként -valami hat-hét hektoliter vizet. Többet nem. Apró üvegekben árulják. A -hozzá való üveget is ott készitik a parádi hutában. A Duna-Tisza közén, -de a fővárosban is sokan szeretik inni ezt a vizet. - -E mellett volt a régi parádi fürdő. Földszintes, hosszu, két szárnyu -elég csinos épület néhány fürdő- és néhány lakószobával. A helybeliek -Cseviczének nevezték az egész telepet. Ez volt a hevesi, borsodi, -nógrádi nemes fiatalságnak egykor hires mulató és találkozó helye. Száz -meg száz szerelmi viszony, párbaj, barátság, összeveszés, kibékülés, -pártos összebeszélés és betyáros dőzsölés országos hirü tanyája. - -Ma ez már nem fürdőhely. - -A mai parádi fürdő a völgy torkolatánál van, a mint Recsk és Szent-Marja -felől belép az ember a völgybe. Itt vannak a hires szénsavas, rezes, -arzenikumos, vasas fürdő- és ivóvizek. Itt épitett nagy diszes nyaralót -és mellékhelyiségeket magának Gyula bátyám s itt épültek az uj -fürdőtelep összes épületei is. Ugy hallom, most már sok épület. A -fürdőtelepet magát angol kert választja el Gyula bátyám nyaralójától. - -Ezek a mátrai urodalmak hitbizományi birtokot képeznek. Apám fiági -leszármazóinak ez az első hitbizományuk. Van vagy harmincz-negyven ezer -hold. - -Anyám a régi Parádon, nem a faluban, hanem azon tul az ugynevezett -Cseviczén épitett magának kastélyt. Gyönyörü kert közepén igazán szép és -költséges épületet magas és terebélyes toronynyal. Ennek a neve Sasvár. -Az épületet magát én soha nem láttam. De a Parád nevü egész mátrai -völgyet gyerek koromban többször bejártam. Természetesen apám életében. - -Hát ide hivott engem a vajda: menjek vele. - -Nem megyek. - -Nem vagyok irigy természetü. Élvezni tudom szük keretben is az élet -örömeit. Ám boldoguljanak testvéreim s fiaik és unokáik az ősi -örökséggel, melyben ott rejtőzik az én öröklött vagyonom is. Nem -irigylem őket. - -De hogy én elmenjek arra a vidékre, a hol a Mátrának óriási orma, a -komoly Kékes büszkén néz körül a Tiszai-alföldön Tokaj-Hegyaljáig, -Nagyváradig, Ménesig és az Al-Dunáig; – a hol falvak, tanyák, erdők, -ligetek, csodálatos erejü források és kutfejek s gazdag bányák s kanaáni -termőföldek váltakoznak; – a hol aranytól csillognak a kastélyok és -nyaralók s a fürdőtelep diszes épületei – hogy ott én órák számra -kocsikázzak a mérhetlen gazdagság szintérein, melyben az istenek és -emberek minden törvénye szerint ott van az én elbirósitott ősi örökségem -is, – hogy én ott kunyoráljak habár édes anyámnak is rongyos -képviselőségért: – ezt már nem teszem. Három-négy szobás sötét -lakásomban ott az Andrássy-uti 46. számu ház harmadik emeletén csak -meglakom én valahogy, habár összehuzódva, nélkülözve, nyomorogva is, -mint a hogy két éven át történt, de legalább nem zaklatja föl véremet a -minden mértéken tul való gazdagságnak és fényüzésnek vigyorgó képe. - -A vajda elment. - -Reggel nyolcz óra előtt táviratban értesitette anyámat s egyuttal kocsit -kért az állomásra. Oda is ért délután két óra tájban, de távirata bizony -nem ért oda akkorra. - -Mindegy. Anyám kegyesen fogadta. Akkor még nem volt egyházpolitika, a -vajdának nem volt oly sok ellensége s anyám előtt nem rágalmazták -annyira, mint később tették. - -De hogy képviselő lettem, azt anyám se szerette. - -Mikor testvéreimmel márcziusban kiegyeztem, testvéreimnek az volt -kivánságuk s ezt anyám egyenesen meg is mondta a vajdának, hogy én -egyelőre menjek ki külföldre s majd a mikor a sok mindenféle keserüség -elmulik: akkor jöjjek vissza. Igaz, hogy a vajda már akkor tervezte az -én képviselőségemet, de erről hallgatott. Anyám szentül hitte, hogy a -vajda is azon lesz, hogy én elköltözzem. - -Annál jobban megütközött most, hogy épen a vajda ment hozzá választásom -igazolására segitséget kérni. Kemény szemrehányást is csinált a vajdának -s mosdatta a fejét kegyetlenül. Egyenesen megmondta neki, hogy megszegte -szavát, kijátszotta igéretét. - -A vajda az ő táblabirói humorával fogadta anyám szemrehányásait. A forró -kegyelet és igaz tisztelet érzése senkiben se él jobban anyám iránt, -mint a vajdában. A negyvenes és ötvenes évek történetében anyám -szereplését fontosnak és dicsőségesnek tartja a vajda s nem egyszer lett -volna kedve azt külön emlékiratban megörökiteni. A közbejött körülmények -hiusitották meg szándékát. - -Nyugodtan türte tehát a kárhoztatást ugy délutáni három óráig. Akkor azt -mondta anyámnak: - -– Kegyelmes asszonyom, minden szemrehányását megérdemlem s elfogadom szó -nélkül, ha most Gábor dolgán segit s ha nekem enni adat, mert én még ma -semmit nem ettem s éhes vagyok, mint a farkas. - -Anyám elnevette magát. A tálalás dolgában nyomban igazat adott a -vajdának. Anyám teljes életében mindig vendégszerető, figyelmes -háziasszony volt. Nagyon tetszett neki a vajda vidám őszintesége. Vége -is lett a szemrehányásnak azonnal. - -De a választás igazolásának kérdésében nem igérhetett semmit. Ő nem volt -érintkezésben Tisza Kálmánnal, minthogy évek óta visszavonult már a -nyilvánosabb szereplés elől, másod-harmad kéz által pedig nem akart a -dologba avatkozni. Utolsó szava az volt, hogy tanácskozni fog az ügyről -Gyula és Tibor testvéreimmel. - -Biztos eredményt tehát ez oldalról nem várhattunk. - -Eközben a közönség körébe is kiszivárgott, hogy én nem vagyok beirva -választónak. Szinte csodálni lehetett az ügyem iránt való érdeklődést. - -Jött hozzám egy falusi zsidó. A nevét nem szükséges megmondanom. Bereg, -Ung vagy Ugocsa vármegyéből való. Sajátságos tervvel állott elő. Valami -ravasz jogtudós adhatott neki felvilágositást. - -Azt mondta: tud egy falut Beregben vagy Szilágyban, a hol apámnak -birtoka volt s a hol ez a birtok még testvérjeim nevére nincs átirva. -Ott ő összebeszél a községi jegyzővel s az 1886-iki névjegyzékbe -bevéteti választókul az összes örökösöket, összes testvérjeimet s köztük -engem is. S ezzel ez ellenem beadott panaszt a közönség hahotája mellett -csuffá teszi. - -– Jól van tisztelt ur, – de ezzel csak községi névjegyzék lesz. Hol -marad a megyei példány? A legelső perczben kitudódik a hamisság. Mert a -megyei példányban nem lesznek beirva a gróf Károlyi testvérek. - -A derék ügynök mosolygott e szóra. - -– Mind meggondoltam én ezt. Van nekem eszem a megyei példányhoz is. Itt -a megoldás két módon lehet. Vagy ugy, hogy a megyei összes községi -jegyzékek elvesznek szőrén-szálán. Ugy is elvesz igen sok. A korábbi -jegyzékekkel ugy se törődik senki. Sok vármegyénél ma sincs meg a teljes -szám. Az volna csodálatos, ha Szatmárban vagy Szilágyban semmi sem -hiányzanék. Kikérjük az iratcsomagot s ugy adjuk vissza, hogy egy ivvel -kevesebb lesz benne. Mig a világ világ lesz: sohase kérdezősködik utána -senki. – Vagy elcsináljuk a másik módon. Ugy, hogy a most készülő -községi jegyzéket egy példányban becsempésszük a megyei iratcsomagba is. -Helyébe tesszük a réginek. Igy jobban is sikerül, mert akkor maga a -vármegye ád hiteles bizonyitványt. - -Nem vagyok jogtudós, nem igen értettem a dologhoz, de azért éreztem, -hogy e terv, ha sikerül, nem egyéb, mint alávaló hamisitás. Azt mondtam -a jó embernek, menjen a vajdához, én a dologba nem avatkozom; a mit a -vajda javasol: azt elfogadom. - -A jó ember elment a vajdához. A vajda a maga szokott módja szerint azt -mondta az ügynöknek: - -– Maga fiam elbotlott lángész, épen megérett a fegyházra. De ilyen -dolgot megcsinálni még se tud. Hanem ha elhozza a valóságos községi -jegyzéket s megmutatja, miként akar a helyett másikat csinálni: kap -ötven forintot. - -Elment az ügynök. Négy nap alatt elhozta a valóságos jegyzéket is -pöcséttel és aláirásokkal s elhozta a hamisat is ugyanazon pöcséttel és -aláirásokkal. Benne volt az én nevem is. - -A hajunk szála is fölállt, a mikor a munka tökéletes voltát megláttuk. -Nyilvánvaló volt a terv sikere. - -Megadtuk hát neki az ötven forintot s aztán irásaival együtt kilöktük. -Ezen a módon nem kell a képviselőség. - -Sokszor segit az emberen a véletlen. - -Mi a véletlen? - -Az volna az igazi bölcs, a ki e kérdésre meg tudna felelni. Bizonyos, -hogy az élet nem érne egy fillért, ha benne nem a véletlen uralkodnék. -Ha az embernek minden órája s minden órájának minden tennivalója előre -meg volna szabva s az ember mindent ugy cselekednék, a hogy vagy ő vagy -más előre megszabta: rosszabb volna az élete, mint a gazdátlan kutyáé. -Hasonlitana a vasra vert rabéhoz, a ki örökre be van zárva az oduba. A -mit a gazda időjárásnak, a játékos szerencsének, a szerelmes sziv -hóditásnak, a vállalkozó sikernek, a hadvezér győzelemnek, az államférfi -érdemnek és dicsőségnek nevez: mindabban a véletlen szerepe a legnagyobb -szerep. Egészség, betegség – csak a véletlen játéka. Még születésünk is -véletlen. Csak a halál nem véletlen. De már hogy az embert ugy -akasztják-e föl vagy vizbe fullad, vagy az orvos hibázza el: ez mind a -véletlen dolga. A véletlen nagy ur. - -A véletlent sokféleképen nevezik az emberek. Csak igaz nevén nem akarják -nevezni. A hivő lélek gondviselésnek, a vakbuzgó végzetnek, a hivalkodó -előrelátásnak, a könnyelmü ostobaságnak nevezi. A kit a sors -elkényeztetett s esze sincs elég a világhoz: az azt mondja, hogy nincs -véletlen, nincs se szerencse, se szerencsétlenség; – csak bölcsesség és -ostobaság van. - -Én azonban hiszek a véletlenben. - -A kaposvári kerületben megválasztották képviselőnek ugyanekkor gróf -Széchenyi Pált. A Tisza-kormánynak földmivelési minisztere, egy-két -évvel idősebb, mint én, legény korunkban jól ismertük egymást, szelid és -derék fiu s annyira szerény és nyárspolgárias gondolkozásu, hogy még a -rátukmált miniszterséget is elfogadta, pedig annyit értett hozzá, mint -én magam. - -Tehát megválasztották, noha nem volt többsége. Hanem azért neki adták át -a megbizó levelet. Valami istentelenséget követtek el a választás -vezetői, a miről azonban ő nem tudott semmit. Ha tudott volna: bizonyára -nem fogadja el a képviselőséget. - -Ellenfele Körmendy Sándor volt, vagyonos kálvinista pap és esperes, a -vajdának valami távoli rokona. Már régebben is volt képviselő, tisztes -függetlenségi párti férfiu. - -Hogy függetlenségi embernek miniszterrel szemben meg kell bukni s hogy -bármily törvényszegéssel csinálják is ki bukását: ő igazságot nem kaphat -– ezt az akkori idők kis és nagy férfiai egészen természetesnek -találták. - -De Körmendy Sándor pártja azért elhatározta, hogy megtámadja Széchenyi -gróf választását. Körmendy feljött Budapestre, hozta magával a megtámadó -kérvényt, fölkereste vele a vajdát s megkérdezte, vajjon tanácsosnak -véli-e a kérvény beadását? Végre is költséggel jár a dolog, az ő pártján -nincsenek uraságok, hiábavaló költekezést nem akar. - -A vajda elkérdezte: mikből állanak a panasz okai? Miben sértették meg -Széchenyiék a törvényt? Be tudják-e bizonyitani sérelmüket a -panaszkodók? - -Körmendy előadta, hogy 20–25 szavazatnyi többsége kétségtelenül volt. -Kitünik ez a választási jegyzék megyei példányából. Hogy ebből hogyan -csináltak Széchenyi grófnak többséget: azt ők nem tudják. Ha a -választási jegyzék miniszteri példányát és a gróf Széchenyi kezén levő -képviselői példányát megtekinthetnék: akkor nyomban ki tudnák mutatni a -hamisságot, de nekik ezeket a példányokat meg nem mutatják. Ők hát -félig-meddig sötétben tapogatódznak. - -A vajdának nem lehetett határozott véleménye a panasz sorsáról, ha maguk -a panaszlók se látták tisztán a törvényszegés részleteit. Hanem volt egy -javaslata Körmendyhez. - -– Nézd, ti magatok is haboztok, beadjátok-e a panaszt? Tehetnétek egy -szivességet, mely közérdekü s közhasznu lenne az országra. Gróf Károlyi -Gábor választását megtámadták. Ha a kormány megigéri, hogy gróf Károlyit -igazolják: ennek fejében mondjatok le a gróf Széchenyi elleni panaszról. -Ha pedig meg nem igéri, okvetlenül adjátok be a panaszt, akármi lesz a -vége. Adjatok nekem engedélyt arra, hogy egy vagy más módon én erre -nézve tárgyaljak a kormánynyal. - -Körmendy nemes gondolkozásu ember volt. Az efféle »szőrért szőr« -természetü kiegyenlités az alkotmányos életben mindennapos. Panaszuk -sikerében ugy se bizhatott, a vajdának tehát megadta az engedélyt. - -A vajda rögtön ment Csernátonyhoz. - -Csernátony, mint már elbeszéltem egy helyütt, még az emigráczió idejéből -ismerősöm volt. Florenczben sokszor találkoztunk. Némi barátság is -fejlődött ki köztünk. Anyám házában is megfordult nehányszor. Most Tisza -Kálmánnak ő volt egyik legbensőbb és legbizalmasabb tanácsosa s a -»Nemzet« czimü félhivatalos lapnak még mindig munkatársa. A vajda azt -gondolta: jó szószólóra akad benne. - -Közölte Csernátonyval a dolgot. Megmagyarázta neki, minő kellemetlen -lenne az, ha egyik miniszter választása hamisnak bizonyulna. A hamisság -részleteit ugyan még nem ismerjük, de ha a panaszt beadják: minden -esetre kipuhatoljuk. Beszéljen Tiszával, a miniszterelnökkel. - -Csernátony tünődött. Egy napi gondolkozási időt kért, hogy megtegye-e a -lépést. A vajdát, mint elszánt ellenzéki embert, nem szerette, de nagy -elméjét nagyra becsülte. Félt: nem kelepcze készül-e ebből az -ajánlatból. - -Körmendy kérvénye a vajda kezében volt. Megmutatta neki. Két napig még -be lehetett adni, de azon tul nem. Ha Csernátony nem nyujt kielégitő -választ: a panaszt az utolsó napon beadja. - -Másnap Csernátony azt mondta: beszélt a miniszterelnökkel, nem igérhet -semmit, ám menjenek a panaszok sorsuk elé. - -Igy is jól van. Kő esett le a szivemről. Másnap gróf Széchenyi ellen -benyujtottuk Körmendy pártjának panaszát. - -– – – Meglehet édes vajdám, most sokan unalmasnak tartják, hogy én az én -választásomról annyi följegyezni valót találok. De mindegy. Jön idő, a -mikor érdekes olvasmány lesz ez. A mikor hihetetlennek tartják az -emberek, hogy olyan választás is történhetett valamikor, a milyen a -kaposvári volt. Végre is én a magam dolgait jegyezgetem s nekem fontos -ügyem volt az én választásom. Ez pedig szorosan összefüggött a -kaposvárival. Tehát folytatom. - -Itt megint a véletlennek hatalmas lábdobbanása jött közbe. - -A függetlenségi párt ugyanis az egyik választási biróságba kijelölte a -vajdát. Mikor pedig a választások elleni panaszokat kisorsolták, -csodálatos esetlegként az én ellenem beadott panasz is és a gróf -Széchenyi Pál ellen beadott panasz is ahhoz a birósághoz került, a -melynek egyik birája a vajda volt. - -Deus ex machina: ezt mondanák a rossz kritikusok. Igy volt kicsinálva: -ezt mondanák a gyanusitók. Pedig se egyik, se másik. Hanem a tiszta -véletlen. - -Volt annak a biróságnak még egy előkelő ellenzéki tagja. Ez Horánszky -Nándor, a kit a nemzeti párt jelölt oda. Nekik kellett a kormánypárt -hájfejü biráival viaskodniok. Vagy talán nem is csak hájfejüek voltak -azok a birák. - -Sok tárgyalást tartott a biróság. A vajda azonban nem elégedett meg a -biróság előtt fekvő irásokkal, hanem megnézte azokat is, melyek a -belügyminiszternél voltak elzárva. Egyetértett vele Horánszky is. Együtt -fölmentek Orczy Béla báróhoz s kiásták a sötétségből a mindenki elől -elzárt irásokat. - -Utálatos dologra jöttek rá. - -A választásnál törvény szerint három példányban vezetik a jegyzéket. - -A megyei példány jó volt. Ezt a választó küldöttségi elnök nem merte -meghamisitani. Ezt ott a megyénél mindenki megnézhette, a hamisitást -mindenki nyomban észrevehette. E szerint Körmendy Sándornak kétségtelen -28 szavazatnyi többsége volt. Ő volt tehát a megválasztott képviselő s a -miniszter volt a megbukott jelölt. - -A képviselői példány a választás után gróf Széchenyi Pálnak kezében volt -s ott feküdt a biróság előtt. Ebben a szennai választók közül 19 -Körmendy-szavazót átirt a küldöttségi elnök Széchenyi javára. Ha pedig -19-et kétszer számitunk, Körmendytől elvesszük, Széchenyinek pedig -odaadjuk: akkor a többség Széchenyié. - -A miniszteri példányban pedig 19 taszári választót irt át az elnök -Körmendy szavazóiból Széchenyi javára. - -Az átirás sebbel-lobbal történt. Az elnök se a tollat, se a tintát nem -válogatta. A jegyző vastag tollal és fekete tintával irt, az elnök pedig -vékony tollal és sárga tintával. Csak ugy orditott le a hamisitás az -irásokról. Más országban az ilyen hamisitó évekig ülné a fegyházat, -nálunk pedig akkor valószinüleg királyi tanácsossá tették. - -A vármegye jó idején észrevette a hamisságot. Megvizsgáltatta a központi -választmány az irásokat s fölirt a belügyminiszterhez, hogy a választás -eredményét hamisan hirdették ki, mert Körmendy Sándor nyert 28 -szavazatnyi többséget. S vajjon mit csinált a miniszter? - -Talán megköszönte ezt az alkotmányos buzgalmat s megdicsérte érte a -vármegyét? - -Vagy talán rögtön elrendelte a fegyelmi és büntető eljárást a gonosztevő -hamisitók ellen? - -Volt eszében. - -A központi választmány határozatát megsemmisitette s a választmányt jól -összeszidta. Mit zavarja a kormány czirkulusait? - -A főispán pedig hosszu levelet irt a miniszterhez, hogy nem Széchenyi -kapta ugyan a jegyzékek szerint a többséget, de azért meg kell hagyni -képviselőnek, mert különben a szoczialisták és kommunisták fölfalják -nemes Somogyvármegyét. - -Ezt a levelet valaki megkeritette s az »Egyetértés« czimü lapnak eladta. -Kelt a választás után három nap mulva. Tehát a főispán is megtudta már -akkor a hamisitást. Hanem azért Tisza Kálmántól kezdve mindenki -egyetértett abban, hogy a választást igazolni kell. - -Mig a biróság és egyetértett. - -Eötvös és Horánszky hiába gorombáskodtak a biróság tagjaival. Pedig -ugyancsak gorombáskodtak. Maga a biróság elnöke, Vargits Imre régi -képviselő nagyot köpött az itéletre s kimondta, hogy többé nem -vállalkozik elnökségre. Eötvös és Horánszky pedig lemondtak a birósági -tagságról. Olyan birákkal nem ülnek egy széken. - -Hanem hát meg is lett a következése e birói alávalóságnak. - -A vajda interpellálta a kormányt, vajjon figyelmeztették-e a királyt, -hogy egyik minisztere hamis megbizással jutott a képviselőházba? - -Széchenyi Pál gróf derék, tisztességes ember nemes szivvel. Mikor igazán -megtudta a dolgot: lemondott a képviselőségről, sőt a miniszterségről -is. - -Annak a képviselőnek pedig, a ki mint biró megcsinálta a hamis itéletet, -többé a képviselőházban felszólalni nem lehetett. - -Ugyanez a biróság itélte meg az én választásomat is. - -Huzta-vonta ügyemet. El volt szánva, hogy az én választásomat -mindenesetre igazolja, de nem akarta elárulni, hogy ezt bünbánatból, -engesztelésül, saját bőre mentségére teszi. - -November 29-re tüzte ki a tárgyalást s aztán elhalasztotta a következő -év január 20-ikára. Akkor hozott itéletet s kimondta, hogy ő nem keresi, -vajjon van-e, nincs-e választói jogom, hanem elismer törvényes -képviselőnek. - -Bizonyos volt, hogy Széchenyinek nincs többsége s őt mégis igazolta. Az -is bizonyos volt, hogy nekem meg van többségem: tehát szembeszökő lett -volna, ha engem nem igazol. - -Igy lettem törvényhozó választásomtól számitva épen hét hónap mulva. - -Szorosan véve nálam is megszegte a biróság a törvényt. De csak a -külsőségben. De mégis megszegte. - -És most tünődjünk kissé az elmult időknek e kis eseményén. - -A kaposvári választás gonosztevők bünös cselekménye volt. Közönséges -alávaló hamisitás, melyet a büntető törvénynek kell megtorolni. - -S ime az ország összes kormányzó férfiai közt, a képviselőház -többségének tagjai közt s a megyei kormányzók, főispánok, alispánok s a -királyi közvádlók és birák közt nem akadt egyetlen ember, a ki e -közbüntett megtorlására komoly lépést tett volna. Sőt a képviselőház -birósága szentesitette azt. - -Mi ez? - -Volna tehát olyan idő, a mikor magasabb értelemben vett becsületes ember -nincs az országban? - -Lehetetlen. - -De ez igenis lehet, mert ime megtörtént, hogy a jogok és törvények őrei -és alkotói léha könnyelmüséggel vállukat vonva mennek el a legundokabb -büntény mellett is, ha az hasznára van egy pártnak vagy egy hatalmas -kormánynak. - -Tehát a politikai sikerért büntetlenül el lehet követni minden gazságot? - -Mire való a sajtó? Mire valók a gyülekezetek? Mi a czélja és mi a haszna -annak, hogy van a lelkekben érzés, melyet igazságérzetnek nevezünk? - -Szép dolog az alkotmány, mikor nagy idők és nagy jellemek élnek. -Napfény, mely éltet, erősit, vidámságot és gazdag gyümölcsöt érlel. - -De hitvány korszakban s törpe lelkek kezén nyomoruság az alkotmány. -Mocsár, mely tele van élettel és mozgással azok számára, a kik bele -valók – de foltot vet arra, a ki csak hozzá nyul, de nem akar vagy nem -tud benne elmerülni. - - - - -KLAPKA HOLTTESTÉT ELLOPJÁK. - -(Klapka Egyiptomban. – A sivatagbeli orvos. – Klapka halála. – A -holttestet éjjel elsikkasztják. – Horváth Gyula. – Éjjel a halottas -házban. – Klapka nyugdíja. – Nincs nemzeti jutalom.) - -Klapka György jó barátom volt. Apámmal is, anyámmal is jó barátságban -élve már gyerekkoromban 1849-ben is jól ismertem. Később a hatvanas és -hetvenes években százszor találkoztam vele Genuában, Párisban, Genfben -is. Genfi bankigazgató korában nem egyszer voltam vendégje, de ő is -fölkeresett engem több izben génuai és párisi lakásomon. Ameli is -kedvelte őt s jól ismertem feleségét s annak családját is. - -Felesége Arboin Fülöp párisi bankár leánya Inéz volt. Szép és eszes -asszony, Klapkánál jóval fiatalabb. Ismertem gyerekeit is, de kisebb -korukban. György fia szintén párisi lányt vett nőül, Goulden Ellát s -most ugy tudom, birtokos és gazda valahol Páris közelében. Márta leánya -– ugy tudom, Londonban lakik, Crippo-Day ur felesége. - -Klapka is utazott Egyiptomban s ő is összemászkálta a piramisokat -kivül-belül, mint én. Erről többször beszélgettünk egymással. De ő -jobban megfigyelt mindent, mint én s többet tudott nálam mindenről. Egy -adomáját följegyzem. - -Kiváncsi volt, milyenek a libiai sivatag kopasz gránit sziklái s bement -a sziklák közé a pusztába pár napi járó földre. - -Egy inasa s egy benszülött kisérője volt. Szamarakon mentek. - -Egyszerre rosszul lett. Lefordult a szamárról s lefeküdt a sziklán, nem -volt jártányi ereje sem. - -A sziklapadon nem maradhatott, mert ha a nap oda tűz: pecsenyévé sül; – -inasa és kisérője tehát bevitte őt egy sziklaoduba. Ennek levegője éjjel -enyhébb; nappal hűvösebb volt. - -De nagyon rosszul volt. Iszonyu főfájás, gyomoralélás és teljes -erőtlenség gyötörte. Érezte, hogy abban a barlangban meg kell gebednie. -Küldte az egyiptomi embert: hozzon neki orvost. - -Orvost? - -Hol van a libiai sivatagban orvos? Nincs ott más orvos, mint az -istenadta nap és az álom. De ő aludni se tudott. Lázban volt, látásai -voltak, szemei előtt fényes karikák játszadoztak. Nem is gyógyítja ott -magát semmiféle beteg. Mig kenyere és vize van: addig él, ha él, – azon -túl vége mindennek. Néha sakál vagy párducz vetődik oda s az gyorsan -véget vet a szenvedésnek. - -No de az egyiptomi fellá elment orvos után. Igérte, hogyha útközben a -sakálok, krokodilok, párduczok és oroszlánok meg nem eszik vagy a -rablók, útonállók agyon nem ütik s szamarát el nem veszik és ha Allah is -ugy akarja: hát ő bizonyára visszatér s hoz magával orvost, tudós -férfiut, javas embert. Zálogul ott hagy turbánjából egy gombostűt. Ebből -áll minden nélkülözhető kincse. - -Vitt magával néhány napi enni valót s eltávozott. Hogy a gombostűért -vissza nem jön: az bizonyos, de még bizonyosabb, hogy adott szava -visszahozza. Még egy tanácsot is adott, mikor eltávozott. Éjszakára -kőrakással torlaszolják el a barlang bejáratát, hogy párducz vagy sakál -oda be ne mehessen. - -Negyed napra visszajött és csakugyan hozott magával orvost. - -Afféle sivatagbeli orvost. A ki se irni, se olvasni nem tudott. Hanem -gyógyítani tudott. Természetesen csak imádsággal, ráolvasással, -kézsimogatással és Alláh segítségével. Ez az utolsó patikaszer volt a -leghathatósabb. Mert ha Alláh ugy akarja, hogy a beteg meggyógyuljon: -akkor az bizonyosan meggyógyul. Ha pedig Alláh ugy akarja, hogy a beteg -meghaljon: hát akkor ugy is hiába megy ahhoz akármiféle egyetemes -orvostudor, – meghal az a beteg bizonyosan. - -Igaza van annak a sivatagbeli arab javasembernek. - -Mezitláb volt, de papucsa mégis volt. Keze és arcza olyan fekete volt, -mint a kordován. Két szeme ugy égett, mint a tüzes tapló és sovány volt -rettenetesen. Hanem hozott magával egy iszákot, a mely domboru volt a -bele rakott mindenféle orvos-szerek miatt. - -Klapkát egy szóval se kérdezte: miért beteg, mije fáj? Tudta ő azt már -nagyon jól. Térdén üldögélve elmotyogott egy-két imádságot vagy -ráolvasást s aztán megkérdezte jobban érzi-e magát? - -Klapka csak intett neki: semmiképen. - -Akkor a javas ember a kezeivel csinált holmi hókuszpókuszt s -kétszer-háromszor a szeme közé köpött a betegnek. - -De a beteg erre se lett jobban, sőt ha erejénél van, jól elagyabugyálja -a goromba arabot. Hogy meri őt leköpködni? - -A mint a javas ember látta, hogy a beteg csak ugy nyög mint az előtt, -azt kérdi: - -– Van-e pénzed gyaur? - -– Van, jó ember, elég, ha meggyógyítasz. - -– No hát adj ide egy aranyat. - -Klapka intett inasának; – az inas adott egy aranyat a vad embernek. - -Az pedig belenyult iszákjába s kivett onnan egy piszkos üveget. Félig -vizzel vagy vizféle folyadékkal. Oda adta Klapka kezébe. - -– Igyál belőle beteg gyaur, a mennyit akarsz. - -Biz az nem volt egyéb, mint a leggaládabb budai keserűvíz. Valóságos -Hunyady János. Klapka megismerte az üvegen még a felirás -papirfoszlányait is. - -Nagyot húzott az üvegből, egy óra mulva felkelt s az napon már párduczra -akart vadászni, olyan erősnek érezte magát. - -Efféle napkeleti adomát nem egyet mesélt nekem élményeiből, különösen -konstantinápolyi kalandjaiból. - -1884 óta az István főherczeg szállodában lakott állandóan. Itt volt neki -az emeleten két egymás mellett való szép szobája. Az egyiket ő lakta, a -másikat Gilibert asszony. - -Ez egy művelt, franczia vagy német nő volt. Áldott, jó lélek. Klapkával -valamelyes rokonságban állott, Klapkát fia vagy testvére gyanánt -szerette s hiven, gondosan, önfeláldozással ápolta. - -Klapka erős, egészséges ember volt még öreg korában is. De 1890-ben -tüdőgyuladáson esett keresztül s 1892 elején influenzája volt s ez a -szivére rakodott. Betegsége alatt néhányszor meglátogattam, -egyszer-kétszer az utczán is találkoztam vele, utolsó betegségétől -kezdve gyöngének, összeesettnek láttam. - -Május 15-én beszéltem vele utoljára. Azt mondta, 18-án Párisba indul, ha -van izenni valóm, elviszi. - -Bizony nem ment ő Párisba. - -17-én délután a városligeti fasorban sétálgatott Szilágyi Dezső -igazságügyminiszterrel. Este jó kedvvel s jó étvágygyal vacsorált az -állatkerti vendéglőben s fél tizkor hazament és lefeküdt. Aludni nem -tudott. Éjfél után rosszul lett. Gilibert asszonyt magához kérette s az -gondosan ápolta. Egy kissé mintha jobban lett volna időközben, de -hajnali négy óra felé már haldoklani látszott. Elküldtek orvosért. Fél -ötkor fuldoklani kezdett. Egyszer fölkiáltott: »Jaj, meghalok!« Ez volt -utolsó szava. Feje lehanyatlott s meghalt. Akkor jött az orvos. - -Igy beszélte el nekem a jó Gilibert asszony, a kit 19-én személyesen -fölkerestem. A mire ugyan szomoru, de jó okom volt. - -Reggel elterjedt a halálhire. A képviselőházban az elnök báró Bánffy -néhány szóval elbucsuztatta s abból az indokból, minthogy képviselő is -volt, emlékezetét jegyzőkönyvben megörökíteni javasolta. - -Hogy vitéz honvéd volt, hős hadvezérünk volt, Komárom várának dicső -védelmezője volt: ez senkinek se jutott eszébe. Irányi Dániel már akkor -gyöngélkedő volt, a vajda pedig nem volt ott az ülésen. - -Engem keserüség fogott el, de minden jó gondolat nem jutott eszembe. -Hiába: nem születtem szónoknak. De azért mégis felálltam s odakiáltottam -a kormányhoz: - -»Talán Klapka mégis megérdemelne a nemzettől egy koszorut. Talán a -képviselőház koszorut küldhetne koporsójára.« - -Bánffy megkérdezte a képviselőházat: elfogadja-e a javaslatomat? -Elfogadta. Tehát egy koszorut mégis adunk egyik legnagyobb hősünk -temetésére. - -No hiszen összeszidott engem e miatt a vajda. Minek kontárkodom bele a -kérdésbe, ha egyéb nem jut eszembe. Hiszen csak négy-öt nap előtt -temettük el Baross Gábor minisztert; – a mit azért tett a nemzet, mikor -meghalt: Klapka György is megérdemelt annyit legalább. - -Igaza volt a vajdának. De mikor másnak még az a koszoru se jutott -eszébe! - -Délután értekezletet tartottunk. A vajda menydörgő haraggal beszélt. Ő -meg nem nyugszik a képviselőház határozatában. Ő azt javasolja, hogy -Klapkát a nemzet halottjának nyilvánitsuk s temetésének költségeit az -ország viselje; – temetésén az országgyülés és a kormány testületileg -jelenjék meg s a temetés befejeztéig az ülések függesztessenek föl; – a -temetésre a magyar királyi honvédhadsereget megfelelő számban s teljes -diszben kivezényeljék; diszes siremléket az ország állítson az -elhunytnak, a temetést pedig halasszuk el addig, mig özvegye és -gyermekei meg nem érkeznek. - -Pártunk egyhangulag fogadta el a vajda indítványát; egyuttal -elhatároztuk, hogy a sirnál pártunk is gyászbeszédet tart s erre a -vajdát kértük fel s nyomban Irányi Dániel még az értekezletből levélben -értesítette Tisza Lászlót, a központi honvéd-bizottság elnökét, hogy a -temetési rendben pártunk szónokának adjanak helyet. - -Volt eszükbe! Elpaktálták ők már réges régen Klapka temetését! Nem -lehetett ebből ő szerintük nemzeti ügyet csinálni! Öreg honvéd, dicső -hősünk, nemzeti hadvezérünk hideg teste: köszönd meg, ha titkon a föld -alá dugnak. - -Vacsorán nálam volt a vajda s még néhány barátunk. - -Vacsora után szokott kávéházunkba mentünk az Abazziába, a vajda -asztalához. Ott voltunk éjfél után egy óráig. - -Kint hideg, szeles, esős idő volt. Nem volt valami jó kedvünk. A lámpák -daczára is sötétek az utczák. - -Egy óra tájban hozzánk jön a fizető pinczér s azt ujságolja, hogy Klapka -holttestét ellopták az István főherczeg-szállodából. - -– Honnan tudja? - -– Egy vendég ur beszéli, aki onnan jött vacsoráról s a ki látta, mikor -egy piszkos teherhordó kocsira fölrakták és elvitték. - -– Nem lehet az! - -Tanakodtunk. - -Lehet biz az! A vendéglős nem szivesen látja szobáiban a halottat. -Bizonyosan megkérte a vendéglős a központi honvéd-bizottságot, hogy a -halottat szállítsa el. A halottat bizonyosan a Muzeum vagy az Akadémia -előcsarnokába vitték s ott állítják föl a ravatalt. Hogy lehetne ez -másként Komárom hős védőjének hamvaival? - -Ebben állapodtunk meg. - -Okosabb lett volna kocsira ülni, a vendéglőst fölverni s tőle -felvilágosítást kérni. De a hideg, szeles, locs-pocs időben éjfél után -egy órakor ehhez nem volt kedvünk. - -De eszünkbe se jutott. - -És aztán akárhová vitték a holttestet: reggelig ugy se változtathatunk a -dolgon, reggel pedig majd utána nézünk. - -Kérdeztük azt a vendéget: volt-e ismerős azok közt, a kik a holttestet -elvitték? - -– Nem volt azok közt senki. Három cseh vagy német napszámos rakta fel a -kocsira. Egy öreg magyar ur és egy szép franczia nő volt még ott. De -mindakettő csak sirt, egyik se szólt egy szót se. A koporsót -leterítették egy viaszos ponyvával, verte az eső, csak ugy csattogott, a -lovak a kocsival ügetve elrobogtak. - -Igy beszélte el a kávéházi vendég. - -Másnap apróra megtudtunk mindent. - -A holttest egész napon át ott feküdt a vendéglő lakószobájában. Se -levetkőztetve, se felöltöztetve. Klapkának pénze nem maradt, Gilibert -asszony a temetés iránt nem intézkedhetett, neje és gyermekei Franczia- -és Angolországban, egyetlen még élő nővére Klapka Julia özvegy Eötvösné, -ha jól tudom: Temesvárott. Gilibert asszonyt és a vendéglőst azonban -értesitették, hogy a temetésről vagy a kormány, vagy a képviselőház, -vagy a honvédbizottság fog gondoskodni. És pedig diszes temetésről. - -Hogy is lehetett volna másként? - -Este 11 órakor esős, szeles időben széles fenekü szállító kocsi állt meg -az István főherczeg-szálló előtt. Afféle oldaltalan kocsi, a melyen a -ládákat, csomagokat szokás a vasutra és a vasutról szállítani. Három -munkás vagy napszámos, vagy szolgaféle ember mászott le róla. A -negyedik, a kocsis, az ülésben maradt. - -A három ember a Temetkezési Egylet embere volt. Fuksz, Micsek, Toll volt -a nevük. Be voltak pálinkázva erősen. Oda mentek a portáshoz, egy -papirjegyzéket tartott valamelyik a kezében; elmondta, hogy valami -külföldi »utazó« holttestét akarják elvinni s leolvasta a papirosról, -hogy az utazó neve: Klapka. - -A portás rájuk szólt. - -– Nem külföldi »utazó« az, hanem méltóságos ur. Valamikor generális -volt. - -Fuksz, Micsek és Tollnak mindegy volt az. Sohase hallották ők Klapka -nevét. Hiszen maga a portás is csak annyit tudott róla, hogy Klapka -valami osztrák cs. k. generális volt. A mi fővárosi népiskoláinkban nem -szokás a nemzet hőseire a gyerek eszét fölhivni. S kivált a 48–49-ik -évek hőseire. - -Fukszék, Tollék, Micsekék hoztak magukkal egy szuette, reves ócska -koporsót, a melyben a szegényeket, hirtelen halottakat, talált hullákat -szokták ide-oda, bonczterembe, temetőbe szállítani. Ment a három szolga, -hogy ebbe gyömöszölje bele Klapkát. - -A jó Gilibert asszony elborzadt, mikor ezt megtudta. Nem ilyennek -gondolta ő a nagy hősnek, az osztrákverő hadvezérnek utolsó diadalutját. - -Hanem eljönnek majd a régi bajtársak; ősz, aggott, roskadt alakok; vérük -hullott egykor, keserü könyük hull most dicső vezérük és jó bajtársuk -oldalánál. Elhozzák majd a diadalmas honvédhadsereg tépett lobogóit, -annyi győzelemnek dicső emlékjelét s odaállítják mind a halottnak -virágkoszorus fejéhez. Ott lesznek majd az ország kormányzói és -törvényhozói legdiszesebb gyászöltönyeikben. Ott lesznek a büszke -főrendek, a kegyes és hatalmas főpapok, az egyházak fejedelmei mind. Oda -vonulnak majd a tantermek ifjusága, a vidék népe, a véráztatta -csatamezők lakói százezeren. - -És ott lesz a király vagy annak követe s a királyi honvédség és a közös -hadsereg tisztikara fénylőn, büszkén, délczegen. S megszólal a katonai -zenekarok gyászindulója s a nemzet sirva kiséri kiszenvedett hősét a -nagy és fényes egyházi boltozatok alá, a hol történeti nagyjai együtt -pihennek. - -Igy álmodta azt Gilibert asszony. - -S e helyett jött éjfélkor három részeg szolga s tótul és németül -követelte a holttestet. - -A jó asszony ellenállt. Sehogy se akarta a dicső halott elsikkasztását -megengedni. Én másnap a képviselőházban »halottrablás«-nak neveztem e -dolgot. Gilibertné is ugy érezte, csak nem tudta vagy nem merte -egyenesen igy kimondani. De ellenállt és tiltakozott és sirt és -segitségen törte fejét. - -Hol találjon szegény asszony éjfélkor, szakadó esőben segítséget? - -Egy gyönge segítsége mégis volt. Az öreg Szakács József, 49-es -honvédfőhadnagy s bajtársa egykor a dicsőültnek. - -Ő Gilibert asszony pártjára állott, de Fuksz, Micsek és Toll urakkal ő -sem birt. - -De birt volna ő. Késhez, pisztolyhoz is nyult volna ő, ha oda nem -kerültek volna a »bölcsek és tanácsadók«. Megnevezzem-e, elhallgassam-e -a függetlenségi képviselőnek nevét, a ki biztatta is, ijesztgette is -Gilibert asszonyt, csak engedje elvinni a halottat. Ijesztgette -rendőrséggel, biztatta jutalommal s elhitette vele, hogy a mi most -történik: az a központi honvédbizottság és a kormány akarata. - -Elhallgatom nevét, megtévedt ember volt. S aztán talán nem is ő volt a -főbűnös. - -De ki volt hát? - -Ez nap reggelén képviselőházi ülés előtt összejöttek a miniszteri -szobában a miniszterelnök gróf Szápáry, az igazságügyminiszter Szilágyi -Dezső, a vallásminiszter gróf Csáky Albin, továbbá gróf Apponyi Albert -és Horváth Gyula, Irányi Dániel és Helfy Ignácz és még egy képviselő, a -kit én Sötét urnak kereszteltem el magunk között. Tanácskoztak Klapka -temetése fölött. Arról szó se lehet, hogy ők határozták volna el a -holttest ellopását. Ők csak azt határozták el, hogy a Központi -Honvédbizottság intézze el a temetést. A vajda másnap kemény faggatóra -fogta az urakat s még a miniszterelnök is kivágta magát teljesen. - -Ki tette tehát? Kitől eredt az egész? - -Mert hogy Fukszék, Tollék, Micsekék nem a maguk fejétől tették: -bizonyos. - -Mikor már Gilibert asszony és Szakács József ellenállását le tudták -győzni: oda mentek a halotthoz. Arczán vércseppek voltak, azokat durva -törülközővel letörölték. Fehérneműjét ugy szaggatták le róla. A merev -testről nehéz lett volna szép gondosan leölteni. Meg se mosták. Azon -módon beletették a koporsóba öltözetlenül. Egy öltöző fekete ruhát -azonban ráhánytak mégis, hogyha valaki valahol fel akarná öltöztetni, -legyen ruha kéznél. A koporsó födelét rátették, lekapcsolták s aztán a -kocsira a koporsót feldobták. - -Szegény Gilibert asszony idáig kisérte. A fájdalom és a sötétség és a -zimankós idő nem engedte, hogy a holtat tovább is kisérje. De nem maradt -el a koporsótól a jó Szakács József, az öreg bajtárs. Ő elment a -teherszállító kocsi után. - -De hát ez hova ment? - -Éjféltájt bevetődik az István főherczeg éttermébe Horváth Gyula. - -Ez a Horváth Gyula képviselő, szerkesztő, hirlapíró, folyamszabályozó, -kormánybiztos, összeesküvő, szabadságharczos, Garibaldi magyar -légiónáriusa, nemes szív, könyelmű »fráter«, hű bajtárs, léha ember: a -legritkább alakok s a legfurcsább jellemek egyike. A legmagasabb -eszményekért lelkesült egész életében s lelkesülése nem üres érzelgés -volt. De nem riadt vissza a legközönségesebb dolgoktól se. Este fáradtan -a csatatéren a vasuttöltés oldalába lefeküdni s holtak és haldoklók közt -s ellenséges martalóczok közt hajnalpirkadásig nyugodtan aludni vagy -dőzsölő férfiak és nők közt nappalokat, éjszakákat eltölteni neki -mindegy volt. A pénzhez nem értett. Az ezreket csak ugy dobálta, akár -jótékony czélra, akár kártyára kellett. Fölséges jellem és kalandor -jellem együttesen. Utolsó száz forintját odaadta barátjának egy szóra s -maga kész volt a másik perczben uzsorás által nyúzatni magát. Szerette, -becsülte, rokonszenvezett vele mindenki. Én is, a vajda is. - -Bevetődik a vendéglőbe s hallja, mi történt Klapka holttestével. - -Nyomban kocsit hozat, beleül s hajtat lóhalálában a Kerepesi-temetőbe. -Ösztöne azt sugta: oda vitték a hőst a halottas házba. A hova a -csavargókat, a tűzhely nélkül valókat, a szegény legényeket s azokat -szokták kivinni, a kiknek nincs hozzátartozójuk, a kik után a »varju se -károg«. - -Ösztöne helyes uton járt. Éjben, sötétben, szakadó esőben akkor ért a -temető kapujához, a mikor ott épen hajba kaptak Fukszék, Micsekék a -temetőőrséggel. A fölött: vajjon beereszszék-e Klapkát a temetőbe vagy -kint hagyják az utczán? - -A temetőőrség ugyanis előre nem volt értesítve, az őrség igazgatója -pedig nem volt ott, valahol kocsmázott. Engedelem nélkül pedig meghalni -ugyan lehet, de a temetőbe bejutni nem lehet. - -A temető nagy dolog, az őrség hivatala nehéz. A temető birtokrészletekre -van osztva s rendesen telekkönyvezve. Minden birtokrészlet egy gödör. -Minden gödörnek száma van. De a gödrök se egyenlők. Vannak kegyelmes, -méltóságos, nagyságos, tekintetes és hallja kend gödrök. Nincs -egyenlőség a temetőben se. A kinek sok pénze vagy nagy pártfogása van: -annak a gödre is más. Urnak gödrét komisz ember gödrével összetéveszteni -nem szabad, mert ez illetlenség volna. Minden gödörre szám szerint elő -kell fizetni, mint az ujságra. A ki nem fizet elő: nem kap ujságot, nem -kap gödröt. A tiszteletpéldányokat azonban a temetőben is osztogatják -ingyen, de csak nagy ritkán. - -Klapkának nem járt a gödrökből tiszteletpéldány. Akkor legalább még nem. -A temetőőrség nem tudott róla semmit s azért nem nyitotta ki a kaput. - -Fuksz, Micsek és Toll káromkodott, mint a jégeső. A temetőőrség -visszakáromolta azt a cseh és német népet s rendőrért akart sípolni. A -legnagyobb zivatar közben ruczczan oda Horváth Gyula. - -Horváth Gyula alacsony termetű, de Jupiter arczu férfiu volt. Ötven -papra való komolyság és tekintély fénylett büszke fejtartásán, komoly -arczán, okos nagy szemein s őszülő vaskos bajuszán és szemöldökén. -Minden temetőőr és minden Micsek meghőkölt tőle, a mint meglátták. Azt -gondolták, legalább is kerületi előljáró. - -Csöndes, de parancsoló hangon megkérdezte az embereket: mi fölött -veszekesznek? Kinek a halottja nyugszik a koporsóban? Miért nem eresztik -be a holtat a holtak birodalmába? A temetőőrök igazolták magukat, hogy -ők fizetés nélkül, óvadék nélkül, a maguk fejétől senkit a halottas -házba be nem tehetnek. - -– Mennyi az az óvadék pénz? - -– Huszonöt forint. - -A pénzt letették s akkor azután a kaput megnyitották. - -Igy töltötte Klapka az első éjszakát a halottas házban. Egy gyermek és -egy asszony volt mellette egy-egy koporsóban. Békesség volt köztük -reggelig. És aztán egész napon át és még most is és ezen túl is az -örökkévalóságig. - -A holtak kibékülnek egymással. - -De nem az élők. - -Másnap a vajda vette kezébe ügyünket. Kegyetlen vitája volt a -miniszterelnökkel a házelnök szobájában. A képviselőházban mellette -álltunk, de azért csak félig győztünk. Hanem Klapka holttestét mégis -visszahoztuk. Ott állítottuk föl ravatalát a belvárosi templom oltára -előtt. A szentek és vértanuk között, istennek és szent fiának közelében. - -A részleteket nem irom meg. Olvashatja azokat mindenki a kilencz év -előtti hirlapokban. - -Hanem te dicső honvéd, győzelmes hadvezér, nemes öreg barátom: te tovább -éltél, mint a hogy nagy nevedhez méltó volt. Kicsiny volt már hozzád az -a nemzedék, mely örökre lehunyt szemeidet bezárta s koporsód fölé -sirhalmot emelt. - -Sirhalmot? - -Azt emelt. De hozzá méltó emléket maig se. - -Ha most már visszagondolunk arra, a mi történt: mint a buborék a viz -fenekéről, ugy tolakodik elénk az a kérdés, miért kellett hát Klapka -holttestét ellopni? - -A halottat el kell temetni. Ennyit a rendőri ész is tud. - -Hiszen el is akarták temetni. Azért vitték ki éjnek, sötétségnek, esőnek -és viharnak leple alatt a temető halottas gunyhójába. - -De ugy akarták eltemetni, hogy mi ne vegyük azt észre s a magyar nemzet -ne tudjon arról semmit. Feledjük el a holtat s aztán feledjük el az élőt -is. És feledjünk el mindent, hogy egykor nagy és dicső volt nemzetünk. S -különösen ne jusson eszünkbe, hogy egykor hősei is voltak a magyarnak. - -Mire valók is azok a hősök? Ha elhullottak a csatatéren vagy elbujdostak -idegen avarra vagy elrothadtak a börtön fenekén vagy felakasztották őket -Pesten, Aradon, Pozsonyban: akkor még csak kibékülünk velük valahogy. -Nem zavarják a fölséges urak jó kedvét, a főrendek vidámságát, a papok -cselszövényeit s a miniszterek ostobaságát. Diák, ujságiró, rongyos -hazafi hadd énekelje sirjuk fölött a Szózatot, nyafogó költők hadd -fujdogálják emlékük fölött füzfasipjukat: mindez már nem bántja a nagy -urakat, a hatalmas embereket. - -De mit csináljunk az eleven hőssel? A ki elég udvariatlan még most is -élni és köztünk járni s nem szégyenli azt, hogy nevével és alakjával -minket a messze multnak dicsőségére s jelen való életünknek sötét -gyalázatára emlékeztet minden nap? S a ki még annyi szivességet se tesz -meg irántunk, hogy ha már halálát érzi, takarodjék el valahova az -ismeretlenbe s ott hunyja be szemét s itt az ország fővárosában ne -csináljon kellemetlenséget a kegyelmes uraknak. - -Hiszen még ha árulóvá lehet a hőst kinevezni: akkor semmi baj! Ez még az -akasztófánál is kényelmesebb. A királyok természetesen sohase árulók. Ők -mindig bölcsek és kegyelmesek s ők mindig szeretik a népet, még akkor -is, mikor halomra lövöldözik. Csak a nemzet hőse lehet áruló. S minő -isteni és minő királyi gyönyörüség lenne az, ha a nemzettel el lehetne -hitetni, hogy minden nagy fia áruló? - -Csakhogy Klapkát nem lehetett árulóvá kinevezni. - -Husz csatában vett részt s mindig becsülettel. Megvédte Komárom büszke -várát, a mikor már senki se védte a magyart saját országában. S a mikor -már Európa népei mindenütt a zsarnokok lábainál feküdtek; az igazságnak -minden bátorsága s a szabadságnak minden reménye élt még ott, a hol ő -vezette diadalmas seregét. - -Kint a nagy világban Kossuthtal és Teleki Lászlóval együtt gondoskodott -nemzetünk jövendőjéről s kicsiny, de bátor seregével betört a -Kárpátokon, hogy országgyülés fecsegése helyett ágyuk hangján beszéljen -a nemzettipró hatalom bécsi embereivel. - -Róla hiába kiabálták volna, hogy áruló. - -Élő alakját nem tehették el láb alól, csak holttestét lehetett -elsikkasztani. Ezt ugyan csak megkisértették. - -Szerény temetéséhez a nemzet adta a költséget. Ezt kierőszakolta a vajda -s a függetlenségi párt. - -De hát adott-e neki mást is a nemzet? - -Adott. - -De hogy mit adott és miként adta: el kell azt mondanom. Tanuljanak -belőle azok, a kik a mi országunk kormányzását csak messziről ismerik, e -kormányzásnak titkait pedig sehogyse ismerik. - -Az én dicső barátom Klapka, életének utolsó husz esztendejében gyakran -küzködött már anyagi gondokkal. Mikor Olaszországban laktam s mikor -Párisba költöztem is családommal: gyakran összejöttünk. Időnkint nagyon -sok pénze volt. De a pénzzel csak ugy nem tudott bánni, mint én magam. -Én semmiféle pénzszerzéshez és kenyérkeresethez nem értettem, de sok -milliós örökségem mindig előttem állt. Ő rá semmi örökség se nézett, de -ő meg hatalmas terveivel, nagy eszméivel s nagy összeköttetéseivel -tudott pénzt szerezni. A szultán mindig nagy pártfogója volt. Csakhogy a -pénz meg nem maradt nála. Oly jólelkü s oly lágyszivü volt, hogy -osztotta a pénzt boldognak, boldogtalannak. - -Az 1872-ik évi országgyülésre már nem vállalt képviselőséget. Barátai -már ekkor tanakodtak a fölött, hogy őt, mint függetlenségi harczunk -egyik nagy és dicsőséges hősét a nemzetnek kellene megjutalmazni. A -hálás nemzetnek! - -Hálás nemzet! - -Hiszen igaz; a jó magyar nép lelke nemes s szive gyöngéd és fenséges -érzésekkel van telve jó fiai, hü vezérei, dicső nagyjai iránt. Csakhogy -a népnek vezetők kellenek. - -De a kik az ország kormányában a nemzetet vezetnék: azoknak nem a nemzet -parancsol, hanem valaki más. - -Én bizony a hálás nemzet jutalmáról, a mióta eszemet tudom, semmit se -tudok. Valami nagy dolgot legalább nem. - -Az igaz, hogy gyerek koromban nagy pompával temettük el Vörösmartyt s -azután később Palóczy Lászlót és Teleky László grófot. Az is igaz, hogy -nagybátyámnak gróf Batthiányi Lajosnak hamvait országos diszszel vittük -át a Kerepesi-temetőbe, Deák Ferencz temetése pedig világhirü is volt. -Ott voltam mindenütt. A temetési költséget a nemzet viselte. Láttam és -hallottam. S a temetési költség föl is rugott egy vagy két ezer -forintra. Deáké belekerült hat ezer forintba. Palóczy-é, Teleky-é -négy-öt ezer forintba. Szép pénz. Igaz, hogy a nagy urak, a főrendek -mulatságára, holmi lófuttatási dijra ád a nemzet több mint száz ezer -forintot s ezt oda adja minden évben s oda adja törvény alapján, -országos költségvetésbe fölvéve s a képviselőházban fenkölt és -hangulatos szónoklatokban megszavazva. De hát ez egészen más. Futó ló és -futtató főrend költséges mulatság. Deák, Palóczy, Vörösmarty holtteste -pedig se nem ló, se nem főrend. Mértéket, öszhangot, törvényt kell -tartani mindenben. Kossuth temetésére még annyit se adhatott, mert épen -semmit se adhatott az országgyülés. Azért azt is csak eltemettük -valahogy. - -Elvégre is más a temetés s más az életben adott nemzeti jutalom. - -Minő szép tünemény lett volna az, ha a nemzet kormánya a király -jóváhagyó szava mellett törvényjavaslatot terjeszt a képviselőház elé, -melyben javasolja a nemzetnek, hogy emlékezzék meg a nagy csaták -hőseiről és vértanuiról, a hadvezérekről és azok özvegyeiről, vésse föl -érdemeiket az ország törvényeinek örök lapjaira s szentséges nemzeti -hála gyanánt nyujtson nekik megérdemlett méltó jutalmat. - -Diszes nemzeti köntösben jöttek volna föl a nemzet tanácsába az ország -kormányzói s a népnek választott képviselői. S vita nélkül, örömkönyek -közt s a szivből jövő hangok harsogó viharával fogadták volna el a -törvényt. A fölséges király ott várta volna budavári palotájában a -tanácskozás eredményét s ott várta volna az ország főrendeit, az -egyházak főpapjait, a nemzet választottjait, hogy kezükből átvegye a -döntést s apai érzéssel szentesítse azt. Fején a szent korona, vállain -szent király palástja, szemeiben minden szentnél drágább honfiköny! - -Bolond beszéd! Buta képzelődés! Részeg agynak álmadozása! Mintha a -magyar országgyülésnek az volna feladata, hogy a magyar nemzet szive -szerint hozzon törvényeket! - -– – Hiszen hozunk mi törvényt! Hiszen adunk mi nemzeti jutalmat! - -Hiszen ott van Mangelberger Jakab és Dürnsteini Schweiger Lajos két -zsandárgenerális, a ki az ötvenes években nyaggatta, szidta, üldözte a -magyart: adunk mi ezeknek nagy nyugdijat. - -Ott van Kempen-Fichtenstam táborszernagy özvegye s ott vannak Hohenbruck -és Wernekingh méltóságos udvari tanácsosok, a kik a magyar nemzet -letiportatásának éveiben a rendőrség főnökei voltak s annyi jó hazafit -juttattak koldusbotra, börtön fenekére s akasztófa tetejére. Nagyon -tekintélyes összeget adunk nekik évenként. - -Ott vannak az udvari kanczellárok, Forgách Antal, Mazuranics János, -Zichy Hermán, Privitzer István, a kik Magyarországot tüzzel-vassal be -akarták olvasztani az Alsó- és Felső-Ausztria nevü tartományokba, – -készséggel jutalmazzuk mi ezeket nyolcz-tiz ezer forinttal évenként. - -Ők a császárnak tettek szolgálatot, hü szolgák voltak, pusztitották a -tintát és a magyar ember vérét és vagyonát: arra való az ország, hogy -őket megjutalmazza. - -Hanem a ki a nemzetnek volt hü szolgája, jó fia, vitéz katonája, dicső -hőse: azt megjutalmazni szegények vagyunk. - -Ott van az országgyülés iratai közt egy kimutatás, talán nyolcz-tiz ezer -ember neve van benne felsorolva, kicsiny és nagy emberek nevei. -Megrontásunkra tört valamennyi. Ezek számára a nyugdijat, a kegydijat, a -nemzeti jutalmat az országgyülés szavazza meg nyiltan. Fáradtságuk -elismerést nyer, nevük a törvény lapjain. Minden száz közt, ha egy a -magyar nevü ember. Nem is lakik országunkban egy se. Másutt költik a mi -pénzünket. - -De hát fizess magyar! - -Klapka soha se kért nemzeti jutalmat. Barátai tünődtek, nem ő. És a -miniszterelnökök: Lónyay, Szlávy, Bittó, Tisza. Végre öt vagy hat ezer -forintban meghatározták évi jutalmát. De ugy, hogy a nemzet ezt valahogy -meg ne tudja. - -A rendelkezési alap az a forrás, a melyből az ily jutalomhoz meritik a -pénzt. A kormány elnöke elhatározza, kényes esetekben a királynak -bejelenti s ha a király jóváhagyja: akkor a jutalom kiadása a kormány -későbbi s másik elnökének is erkölcsileg kötelessége. - -De hát jutalom ez? S ha jutalom: a nemzet adja ezt? Az a nemzet, a mely -erről nem is tud semmit? - -S azután mennyi furcsa jutalom, dijazás és »megfizetés« esik abból a -számadáson kivül eső pénzből! Szerencse, hogy a kormányok elnökei -magukkal visznek s elégetnek minden irást. Soha se tudja meg se -ellenség, se jó barát, hogy hova lesz annak a pénznek legnagyobb része. - -Az én dicső emlékü barátom hol fölvette, hol másnak adta ezt a pénzt. De -öreg korára mégis elfogadta, a mikor már aggság és betegség elhitették -vele, hogy ugy sem sokat ér az élet. - -Oh ti dicsők, ti nagy lelkek, ti nemzeti hősök, a kiknek alakja messze -jövendőbe bevilágit: milyen jó az nektek, hogy ti is oda juttok a föld -alá! És milyen jó az mi nekünk is! Hálátlanoknak legalább nem kell -tovább lennünk. Csak elmulástok napjáig! - - - - -AMELI HALÁLA. - -(Feleségem betegségei 1886-tól kezdve. – Megkapja a rákot. – A Gellért -tetején. – Fifi kutyám. – A halál. – A részvét. – A temetés. – Jegyzet: -A puszta sir.) - -Szegény Ameli, bizony csak meg kellett nekem tőle válnom utoljára is. -Majdnem negyed századon át éltem vele boldogan. Házas életünk belső -nyugalmát sohase zavarta meg semmi. Jött a betegség, jött a halál. Halál -ellen nincs orvosság, azt mondja a példabeszéd. Nincs bizony se -orvosság, se orvos. Pedig én ugyancsak gondosan kerestem mindkettőt. - -Most már nyugodtabban tudok beszélni haláláról, Volt idő s hetekig, -hónapokig tartott az az idő, a mikor szentül meg voltam arról győződve, -hogy Ameli után én is elpusztulok. Vagy egy vagy más módon, de utána -megyek magam is. Most is alig tudok magamnak számot adni arról, miként -tudtam én annyira csillapodni, annyira feledkezni. Szegény grófné, -bizony gyönge voltam, bizony hütelen voltam én az ő emlékezetéhez! - -1886-ban mellhártyagyuladást kapott. E betegsége nagyon fájdalmas volt. -Sokat szenvedett miatta. Futkostam az orvosokhoz. Magam is benne voltam -abban az ostoba képzelgésben, hogy a budapesti orvosnál különb a bécsi -orvos. Mintha a betegség és az orvosi tudomány és a patika más volna -Bécsben, mint nálunk. Ez már magyar hülyeség. Bécsben a császár, Bécsben -nyomják a bankjegyet, Bécsben van a katonai hatalom és a sok mindenféle -vállalat, pénzintézet, divatczikk, orfeum, dorbézoló alkalom; – az -ostoba közönség azt hiszi, ott kell lenni az orvosi tudománynak is. Én -is ilyen közönség voltam, de a mi a legfurcsább, még a budapesti orvosok -is csak efféle közönség. - -A grófnét bécsi orvossal gyógyittattam. Valami dr. Kahler tanár volt az -orvosa. A mellhártyagyuladásból ki is gyógyult a grófné, ha ugyan igazán -kigyógyult. A tanárnak legalább elhittük a gyógyulást. Jó modoru, kedves -ember volt ez a tanár. - -Az 1887-ik év elejét egész májusig itthon töltöttük Andrássy-uti -lakásunkon. A harmadik emeletre följárni bizony nehéz volt már a -grófnőnek. Májusban Párisba mentünk. Itt – talán utoljára – még jó -napokat töltött a grófné. Majdnem négy éve nem látta Párist. Néha oly jó -kedve volt, mint fiatalsága napjaiban. Franczia és angol barátaink -bókjaikkal halmozták el. Bonbonnel öreg párduczvadász barátom azt -mondta, ő is Magyarországba jön megifjodni, ha sokáig nézi a grófnőt. - -Mind nem ért ez semmit. A választások és az országgyülés miatt haza -kellett jönnünk. S itthon Ameli egészségét ujabb zavarok fenyegették. - -Az 1887 és 1888 közti télen olyan jelek mutatkoztak, mintha áldott -állapotba jutott volna. Megint Bécsben töltött pár hónapot. Az orvosok -lehetőnek mondották a családi örömöt. Szegény grófné ugy örült, mint a -gyerek a fényes ajándéknak. Én is örültem. Nőm kedélyállapota -ellenállhatatlanul vonta magával az enyémet. Sehogy se szerettem volna, -hogy engem papucshősnek tartson valaki, de az igaz, hogy mást gondolni, -mást cselekedni s másként érezni, mint nőm, se nem tudtam, se nem -akartam. De nem is mertem. - -A megjövendőlt családi örömből semmi se lett. Csak istentelen -gyomorhurut és bélgyöngeség. Koritnyiczára kellett menni a grófnőnek, -hol Róth és Ormay orvosok, gyöngédséges modoru derék férfiak felügyelete -alatt egészen meggyógyult. Kitünő vize van ennek az apró fürdőnek. De -sok karlsbadi és gasteini és reichenhalli betegséget tudna ez a fürdő -sokkal jobban elpusztitani! De sok egészséget sokkal jobban -helyreállítani! - -1891-ben a nyár legmelegebb részét otthon kellett töltenünk. Ekkor volt -a parlamentben a nagy államositási háboru. Nagy kedvünk lett volna -Szápáry Gyula grófot megbuktatni. Ő volt a miniszterelnök. Horváth -Adával együtt én voltam a függetlenségi párt egyik vitarendezője. -Hónapokig tartott a vita s az őrhelyet elhagynunk nem lehetett. Csak -augusztusban állott be a nyári szünet. Ekkor vettük észre egész -biztossággal, hogy a grófnő mellén valami nagy betegség készül. - -Megint Bécsbe futottunk Mosetig Moorhof orvoshoz, a sebészet tanárához. -Európai hirü tudós volt, holmi sebészettani szereket, jodoformot, -methylviolett befecskendezést ő alkalmazott először. Azt mondták: -csodákat tud mivelni. Gondosan megvizsgálta a grófnőt s emlőrákot -fedezett föl nála. - -Igaz, hogy ezt először háziorvosunk fedezte föl. Háziorvosunk ekkor már -egy év óta egy jókedvü fiatal orvos volt: Reiner Ede. Élénk modoru, jó -kedvü fiu, az öreg vajda ajánlotta nekem, korábban a zsidó kórháznak -volt jeles orvosa, az Abbázia kávéházban ismerkedtem meg vele, mindig a -vajda társaságában volt, azért elneveztük Bolfrasnak s ez a név rajta is -maradt. Nem neheztelt érte. Hiszen Ferencz József ő felsége is akárhova -utazik, segéde Bolfras mindig vele jár. Innen eredt az én orvosom dévaj -mellékneve is. - -Reiner Ede 1891 elején átkozott influenza betegségből gyógyitotta ki a -grófnőt, még pedig gyorsan és nagy ügyességgel. De azután nem sokára -észrevette, hogy a grófnő mellén valami veszedelmes keményedés vagy -daganat kezd képződni s nekem nagy bizalmasan megsugta, hogy ő ugy látja -s attól fél, ez nem egyéb, mint rák. - -Rák! - -Átkozott betegség. Ebben halt el idő előtt nagy Napoleon is. S a mi épen -különös, az én nemzetségemnek is családi betegsége a rák. Gyerekkoromban -ugy hallottam, dédanyám báró Harruckern Jozefa oltotta be a családba s -már öreg apám is ebben pusztult volna el. Bizonyos, hogy apám is s Gyula -és Viktor testvérbátyám is ebben szenvedtek. - -Hejh édes jó Ameli, ha neked rákod van: akkor csakugyan beillettél a -gróf Károlyiak családjába. Akkor csakugyan kár volt miattad annyi -családi zenebonát csinálni. Akkor a te véred is csak olyan kék vér, mint -akárkié lehet. Mert hiszen a rák nem tud különbséget tenni a büszke -Károlyi grófok vére és a te véred közt. A rák pedig kényes szörnyeteg. - -Fiatal házi orvosunk sehogy se ellenezte Mosetig Moorhof bécsi tanár -tudományának igénybe vételét. De hát mit ért az a tudomány is? Azt a -methylviolettet ugyancsak föcskendezte be a bőr alá, a daganat mintha -kisebb lett volna, de azért csak terjedt annak a ráknak »rosszindulata« -utóbb a májra is s gyomor körüli mirigyekre is. - -Az emlőrákot ki szokták metszeni. A grófnő ezt meg nem engedte. Vele nem -közöltük baja természetét s ő soha egy pillanatig se hitte, hogy baja -halálos. Még halála előtt néhány perczczel is biztos felgyógyulásáról -ábrándozott. S az én hangulatom is az volt, a mi az övé. Neki jobban -hittem, mint az orvosnak. - -Az 1892-iki tavaszt már nagy betegen élte át. A methylviolett semmit se -használt, házi orvosunk nagy vitájára végül Mosetig tanár is belátta -ezt. A házi orvos édes tejjel, aludt tejjel, kefirrel s a nagy fájdalmak -ellen morfinnal táplálgatta a grófnőt. - -A tavasz végén magam is ebül voltam. Engem is sok mindenféle alávaló -nyavalya megkörnyékezett, a mint ezt később elbeszélem. Különösen -bántott ekkor a nehéz légzés, alig tudtam már zihálni is. Az orvos -légváltozást ajánlott. - -Könnyü ezt tanácsolni. De én a grófnőt el nem hagyom, se azt a beteg nőt -messze nem szállíthatom. Hiszen nem volt már jártányi ereje sem. Csak -feküdni tudott. Oly sovány és átlátszó volt már szegény, szinte halálra -vált. - -Menjünk a Gellérthegyre! - -Igaz. Közel van. Magaslat. A levegője tiszta. Budapesten tiz szél közül -kilencz nyugatról vagy északnyugatról fuj; a gyárak füstjét, a nagy -város szennyes páráju levegőjét soha nem hozza a Gellérthegy felé. Ha -más világvárosnak ily közelben ily ragyogó szépségü magaslata volna! - -Kibéreltem Vargha László orvos nyaralóját. Ott van a budai várra néző -oldalon. A látás csodálatos szép onnan. A várra, a Dunára, a -Margitszigetre, a Jánoshegyre, a Szemlőre, a völgyek és ormok -messzeségébe. Micsoda koldus sivárság ehhez a római Monte Pincio -annyiszor leirt minden tájszépsége! - -A mentők szállították föl a grófnőt. - -Fölvittem a szükséges személyzetet is. Rózát, a grófnő kedvelt -komornáját. Azután Józsi inasomat. Szakácsnét, szobalányt. Semmiképen el -nem hagytam volna pedig Fifit, kis vörös kutyámat. Hézagos lett volna a -család e nélkül. - -Sátrat készitettem a villa kis udvarán. Ez alá toltuk a grófnő kis -kocsiját, melyen feküdni szokott. Öltözékére ekkor is nagy gondot -fordított, mint egész életében mindig. Szép idomu piczi lábaira ide is -Párisból rendelte meg czipőit. - -Itt fogadta barátainkat. Társalgása még mindig élénk volt. Még jó kedve -is volt igen gyakran. A vajdával is egészen kibékült utoljára. - -Ennek története van. - -A grófnő minden áron meg akarta ujítani testvéreim ellen a nagy örökségi -pert, a vajda pedig ezt sehogy se akarta. Ugy okoskodott, hogy 32 ezer -forintnyi biztos jövedelmünkből türhető kényelemmel megélhetünk, ha -pedig a pört megindítjuk, jövedelmünk nyomban megcsonkul 15 ezer -forinttal s a mi marad is, pörrel kell behajtani. A grófnő tehát mindig -zsémbeskedett, a vajda ritkán is jött hozzánk s a grófnő kijelentette, -hogy csak akkor békül ki vele, ha már a pört megindította. - -Ott a hegyen különösen sürgette a pört. Előhozta minden nap. Végre ugy -segitettünk a dolgon, hogy elhitettük vele, hogy a pört már csakugyan -megindította. - -Látni akarta a periratokat. - -Izidor barátunk összekalapált egy borzasztó hosszu keresetlevelet s a -régi pörből kivett egy ötven ivnyi replikát s fölvitte a hegyre s -megmutatta. - -– Olvassa kérem. Hallani akarom! - -Izidor barátunk tehát neki állt s olvasta óra számra, nap számra, hét -számra a megbolondult pör iratait. A haldokló asszony nyugodtan -hallgatta. Néha el is szunyókált rajta. Néha összeszidta a vajdát a sok -ákombákom miatt. - -De a mikor feljött a vajda, mégis édes mosolylyal fogadta s csókra -nyujtotta kezét. Azt a kezet, melynek már elhervadt minden szépsége s -melynek bőre már fényes volt, mintha más világ hintette volna rá -sugarát. Azt a kezet, melyet én hires művész mintázatában karrarai -márványból most is őrzök. - -Házi orvosunk s Izidor barátunk feljött minden nap. Gyakran feljött -Herman Ottó s Hentaller Lajos is. - -Rokonaim közül nem jött hozzánk senki. - -S elmaradt a főrendi világ minden tagja. Annyi gyermekpajtás, annyi jó -barát egykoron! Bujdosásom korából annyi mulató társam! Elmaradtak mind. - -Kis kutyám Fifi, az mind végig hiven teljesitette bajtársi kötelességét. - -A Gellérthegy nyáron tele van szunyoggal. Apró, barnás-sárga szunyogfaj -ez, döngicsélő hangját alig lehet hallani, de sok s minden árnyékos hely -tele van vele. A hova a nap süt: oda nem megy, de oda az ember se megy. -Csipését ugyancsak megérzi az ember. - -Fifi kutyám állandó harczban állt a szunyogokkal. Meg nem foghattam, -hogyan bujtak rövid, de sürü szőre közé. Leste őket s ha közel jöttek -hozzá, serényen el-elkapta őket. - -A grófnőt is bántották. Mozdulatlanul feküdt a tolókocsiból álló -betegágyán sátram alatt. Csak szemeinek szépsége maradt meg végig. A -szunyogcsipést alig látszott érezni, vagy már arra is gyönge és erőtlen -volt, hogy magáról a szunyogot elkergesse. Vagy Róza, vagy én álltunk -mellette, hogy megvédjük amaz apró fenevadaktól. - -De ha mi nem voltunk ott: ott volt Fifi kutyám. Menten felugrott fejéhez -s leült a vánkosra arcza mellé s nagy gonddal őrködött, hogy se szunyog, -se légy ne jusson közelébe. - -Mégis volt önzés Fifiben, pedig egyébként sok nemes erkölcs lakott -benne. Hiába, az emberek közt a kutya is csak elszokja az önzést. Ha -egyidőben közelgetett egyik szunyog ő hozzá s a másik a grófnőhöz, -háromszor-négyszer is oda fordult hol az egyikhez, hol a másikhoz. -Tünődött kis ideig, melyiket kapja el előbb. De rendesen azt kapta el -először, a melyik őt fenyegette és csak azután kapta el azt, a melyik a -grófnőt fenyegette. - -Ime az önzés még a kutyában is. Mit várjunk hát az emberektől? - -Magam se voltam különb. Sok mindenféle betegségem mintha elvágták volna -ott a hegyen. Hörgő hurutom elmult, nehéz légzésem elmult, mindenféle -fájások, nyilallások elmaradtak s alig töltöttünk ott tizennégy napot, -már hegynek fölfelé is tudtam mászkálni. Rossz, meredek, régi világból -való ut vezetett föl a nyaralóhoz valami Orom-utczán, Gellért-utczán -keresztül s már nem állott el lélekzetem, ha fölfelé gyalogoltam. -Hatalmas étvágyam is támadt; ettem, mint a farkas. - -S én mind ennek örülni tudtam. Holott napról-napra jól láttam, hogy -Amelihoz óráról-órára közelget a halál. Ime önzésünk, gyöngeségünk! -Miért szidtam volna meg tehát Fifi kutyámat önzéseért? - -Julius tizedikén már nagyon rosszul volt a grófnő. Nem figyelt már -Izidor barátunk kusza replikáira. Hol az ágyba kivánkozott, hol -tolókocsijára. Negyed óráról negyed órára vagy a szobában, vagy a -szabadban akart lenni. Bármily gyöngéden emeltük: nagy fájdalmat érzett. -Egyszer-másszor ki-kitört könnye, de ennek okát nem mondta meg. -Orvosunkkal abban állapodtam meg, hogy másnap, 11-én, az egyik hires -fővárosi orvost tanácskozásra hivjuk meg. - -Meg is hivtuk. Nevét minek mondanám meg. Déli tizenegy és tizenkét óra -közt jött fel. Szegény Ameli már alig tudott szólani, de látszott -szemein, hogy örül az orvosok figyelmének. Még akkor is bizott az -élethez. A hires orvos megnézte, szivdobogását meghallgatta, a beteget -biztató szóval ámitgatta, aztán háziorvosunkkal tanácskozott. Nekem -határozottan azt mondta, hogy pár hét is elmulik, mire a közvetlen -veszély beáll. - -Ő elment s utána pár óra mulva odasompolygott a halál, a mint -háziorvosunk jól sejtette. - -Ezért nem mondom meg ama hires orvos nevét. Hisz a többi hires tanár se -tudósabb. Miért mulassanak egyedül az ő rovására? - -Talán pár kanálnyi erős levest s nagyon kevés tejet evett a nagy beteg. - -Gyönyörü idő volt. Pazarul szórta ránk sugarait a déli nap. Aranyban -fürdött körülöttünk az ég és a föld s mosolygott ránk a nagyváros, a -messzeség s az egész világ. A hires orvos eltávozta után én -megreggeliztem s kimentem a sátor alá dohányozni. Egy óra tájban hozzám -jött a komorna s azt mondta, hogy a grófnő a szabadba kivánkozik. -Bementem. A grófnő nem szólt, csak az ajtó felé nézett. Párnájával -együtt áttettük a kocsira. Oly könnyü volt, mint a pehely. Csak a lelke -élt még s lázban égő két szeme. - -Nehány perczig volt kint. Csak épen még utoljára látni akarta a -napfényes világot. Ujra be kellett vinnünk ágyába. Szemeit lehunyta, -mintha aludnék. - -Három óra tájban nagyon nyugtalan kezdett lenni. Fejét jobbra-balra -forditá s kezeit többször fölemelte. Mintha nehéz légzés kezdődött volna -nála. Fifi kutyám felugrott az ágyra s nézte mereven urnőjét. - -Egyszer odament hozzá s elkezdte kezefejét és nyakát, arczát szeliden -nyalogatni. Mintha anyaállat tenné kis csecsemőjével. Nyilvánvaló volt, -hogy kedveskedni akar, hogy nagy fájdalmát enyhiteni akarja. Boldogtalan -kis állat, mit ér a haldoklónak már a te együgyü kedveskedésed? - -Egyszerre, mintha nyilból lőtték volna ki, leugrott a kutya az ágyról, -oda futott hozzám, fölágaskodott kezemhez s elkezdett nyöszörögni s -kezemet nyaldosta. - -Mit akar az a kutya? Miért hagyta ez el azt a nagy beteget? - -Oda futok az ágyhoz. Az én édes nagy betegem halott volt. A mint lelke -elröppent, a kutya abban a pillanatban futott hozzám hirt adni s engem -vigasztalni. S tudott némileg vigasztalni. Rettenetes fájdalom fogott -el. Sirni egész életemben nem igen tudtam, de ekkor fuldokló zokogás -vett rajtam erőt. Lerogytam a sátor alatt egy székre s két kezemre -támasztottam fejemet. Az az oktalan állat oda jött hozzám s addig -nyaldosta szeliden arczomat, mig csak magamhoz nem jöttem. - -Két halottam volt már tehát. Az első Endre fiam, a második: feleségem. -Akkora elszántság vett rajtam erőt, hogy el akartam magamat emészteni. -Barátaim elrejtettek előlem pisztolyt, tőrt, minden ártalmas szerszámot. -Csak a vajda hozott először észre a maga kurucz észjárásával egy -pillanatra. - -– Semmi bolondság jó Gáborom! Első kötelességed: kedves halottadat -eltemetni. Azután majd beszéljünk másról is. - -Igaza volt. - -El is ment rögtön családomhoz. Fölkereste Körmendyt, apám titkárát s -főügyészét s kért tőle pénzt a szükséges költségekre. Jól tudta a vajda, -hogy nekem soha sincs fölösleges pénzem. De most az egyszer testvéreim -se fukarkodtak. A vajda tizezer forintot hozott a temetés költségeire. - -A részvét nagy volt balsorsom iránt. Ha oly mélyen nem érzem -veszteségemet: azt kellett volna gondolnom, hogy ime: én valaki vagyok. - -Olasz-, Franczia- és Spanyolország földéről minden jó barátom -fölkeresett levélben vagy táviratban. Köztük hires férfiak, mint -Pasteur, a párisi Rothschild s a franczia és olasz parlament nem egy -jeles tagja. A Jérusálemben megmentett spanyol bankár, londoni fogságom -két bajtársa s frankfurti bankár barátom is, áfrikai és ázsiai utazó -pajtásom. - -De részvétiratot kaptam Szentpétervárról is III. Sándor czár nevében -udvarmesterétől. Mikor a czár még trónörökös volt: két ebéden voltam -vele együtt nagyon szük és bizalmas körben. 1880-ban volt ez Párisban. -Véletlenül találkoztam vele egyik étteremben. Asztalom az ő asztala -mellé esett. Társaságának egyik tagja figyelmeztette őt rám. Fölkelt, -hozzám lépett, bemutatta magát s meghitt asztalához. - -– Köszönöm fenség, elfogadom, de oly föltétel alatt, hogy én is -viszonozhassam vendégszeretetét. - -– Köszönöm kedves Károlyi, szivesen elfogadom. - -Ez két izben történt. Másod izben már kemény harczot vivtunk a számla -dolgában s csak nagy nehezen tudott maga a czárevics lefegyverezni azzal -az igérettel, hogy legközelebb az én vendégem lesz. De hirtelen el -kellett utaznia. Szives hangu levélben bucsuzott el tőlem. Levele ma is -meg van irataim közt. - -Anyám is kedves levelet irt s szép koszorut küldött. De visszairtam -neki, hogy jobb lesz, ha nem jön el a temetésre. Nem akartam, hogy -gyöngének vagy indulatosnak lásson. - -Pista öcsém távirata csak egy szóból állt. »Pipkád«. Gyerekkorunkban -nagyon szerettük egymást s én őt csak Pipka néven neveztem. Nagyon jól -esett akkor ez az egyszavu távirata. Pálma hugom a fájdalomban is édes -levéllel keresett föl. Sokat könyeztem levelére. - -Főrendi barátaim megint távollétükkel »tündököltek«. Csak a jó Zichy -Jenő gróf emlékezett meg rólam. Hóbortos fiu, de hozzám mindig volt -szive. Báró Bánffy Dezső képviselőházi elnök részvétirata is jól esett. -Gyürky Ábris gróf még a temetésre is eljött, nem röstelt felmászni a -Gellérthegyre. A főrendi hölgyek közül csak Batthyányi Gézáné -unokatestvéremnek s Orczy Sarolta bárónőnek jutottam eszébe. Hálás -érzést támasztottak bennem. A függetlenségi párt is szerkesztett egy -jegyzőkönyvet s Pázmándy Dinkó sántikált föl vele hozzám a hegyre. - -Tett ő más szolgálatot is. - -A ravatalt a hegyen állitottuk fel. Papot látni nem akartam. A boldogult -grófnő Olaszországban kimondhatatlan gyülöletet érzett a papok iránt. -Érzése soha nem szelidült meg. Halála előtt pár nappal is lelkemre -kötötte, hogy őt se füstölővel, se szentelt vizzel, se czirkumdedérummal -ne zaklassák. - -Másnap kinézünk a kapun s ime három pap jön fölfelé a hegyi uton. A jó -lelkü Krisztinavárosi plébános jött harmadmagával. Valahogy értesült a -grófnő haláláról s elindult hozzám, hogy a temetésnél szent és buzgó -közreműködését fölajánlja. - -Nem akartam. Ameli utolsó akaratát szentül meg kellett tartanom. Dinkót -kértem, menjen a papok elé s végezzen velök. - -Végzett is. Ugy elkergette mind a hármat, sohase láttam őket azóta. - -A vajda tartott beszédet a ravatal mellett. A beszéd igy szólt: - -»Először meghal, a kit szerettünk. Néma lesz az ajk, kihül a sziv, -kialszik a szemek édes sugára, hideggé és merevvé lesz a tetem. -Elvisszük a temetőbe, letesszük a sirba, földet hányunk koporsója fölé, -virágot ültetünk sirhalmára s emlékkövet örökalvó fejéhez.« - -»Azután meghalunk mi, a kik szerettünk. Évek mulnak, évtizedek mulnak, -el-eljárunk a temetőbe; megnézzük sirját, megnézzük nevét s könyünk és -áldásunk hull emlékezetére, a kit szerettünk. De minden évben elmulik -közülünk is egy vagy kettő s te is jó Gáborom, lelkemnek igaz barátja, -egykor majd lehajtod fejedet, könyed kiszárad s beteg szived -mozdulatlanná válik. Nem kell többé elmenned a temetőbe, hiszen ott lesz -már örök tanyád.« - -»Azután elhervad a virág, beomlik a sirhalom s elporlik utóbb az emlékkő -is. Siriratának aranyos betüjét fakóvá teszi az idő hatalma s nem tudja -azt többé senki elolvasni. Hisz a kik szerettek és a kit szerettek: -porrá váltak egyaránt. Porrá vált maga az emlékkő is. De minek is az -emlékkő, mikor már senki sincs, a ki emlékezzék?« - -»Mi marad meg tehát örökké?« - -»A szeretet. Elporlott szivekből átszáll az élő szivekbe s boldoggá -teszi azt a nemzedéket, mely nevét se tudja annak, a ki azt nagy lelke -öröksége gyanánt hagyta hátra.« - -»Imhol jó Gáborom – életednek társa, szivednek fele, örömödnek és -bánatodnak osztályosa itt a koporsóban: mintha téged el akarna hagyni -örökre. De gyötrő kétség ne bántsa lelkedet. Itt hagyja nálad -szeretetét. Gazdagabb lesz szived az ő édes emlékezetével. Bánatodat, -fájdalmadat, könyeid hullását szüntesse meg az az emlékezet«. - -»Nőd és hazád: ezt a kettőt szeretted. Értük éltél, értük fáradoztál. Az -egyiket elvesztetted, de megmaradt a másik. Azé legyen most már minden -szerelmed, a ki megmaradt. Erre intett, erre buzditott, asszonylelkének -egész lángolásával erre hevitett a te nemes halottad is. Élő hazádnak -igaz szerelme s holt feleségednek édes emléke legyen vigasztalásod. És -legyen a mi forró áldásunk, melylyel téged is, halottad emlékét is a -szivünkbe zárjuk.« - -Ez a beszéd nagyon meghatott engem is, de barátaimat is, kik a temetésre -eljöttek. A beszéd még talán szebb és tartalmasabb volt, mint a hogy -nekem följegyezték s nagyon meglepett mindenkit, mert a vajdát csak ott -kérték föl halotti beszéd tartására s neki még öt percznyi ideje se -volt, hogy a fölött gondolkozzék. - -Én ugyan ismertem már a vajdát s nem csodálkoztam beszédén, de később -mégis megkérdeztem tőle: egészen rögtönzött volt-e beszéde, vagy a -fölött már előre gondolkozott? A vajda aztán fölvilágosított: - -– Rögtönözni csak ostobaságot lehet, de eszmét, gondolatot, elveket, -intézményeket nem lehet. Még kevésbbé készül rögtönözve az eszmének oly -alakja, mely művészi s mely a hallgatóban azt a hangulatot kelti, azt az -érzést és elhatározást szitja föl, a melyre a szónok egyenesen -törekedett. Az eszmének és gondolatnak már élni kellett a szónok -lelkében, sőt művészi alakjának is készen kellett lennie. A melyik -beszéd könyvekből, jegyzetekből, idézetek könyvéből készül: csonka, vagy -bágyadt az rendszerint. Nálam a gondolatok ebben az alakban már négy nap -óta készen állottak, a nélkül, hogy a grófnő halálára gondoltam volna. -Négy nap előtt »Perl öcsénk«-kel a régi Ferenczvárosi temetőben -sétáltunk. Ott láttam a sok beomlott sirt s elporlott emlékkövet. A -legtöbb emlékkő felirata már olvashatlan. Néhánynak felirata nagyon -megható volt. Hatvan-hetven év előtti legnagyobb költőink legszebb -gondolatait ismertem föl a sirköveken. Különösen egy 18 éves szüzén s -egy gyermektelenül elhalt ifju nőén. A szüzén ez a gondolat volt: -»Tisztán születtem, tisztán mentem a föld alá, tisztán hajtom fejem az -öröklét kebelére; – hol lesz boldogságom?« Az ifju nőén ez a gondolat -volt: »Pártámért, szivemért, hüségemért Isten nem adott cserébe -magzatot. Jutalmam legyen hü férjemnek rólam való megemlékezése.« -Egyszerü, szép gondolatok, de gyönyörü versben megörökítve. Ott a -temetőben jutott eszembe mindaz, a mit a boldogult grófnő fölött halotti -beszédül elmondottam. Egy sirbolt is volt ott, melynek téglaboltozata -már évek óta beomlott. Sirirata még meg volt az ajtó fölött. A gödröt -telenőtte már a vadfü. Egy kis lányka valamelyik szomszédból vagy -őrtanyából aludt a füben. Fölébresztettem, mert már bealkonyodott. E kis -lányka láttára jutott eszembe, hogy az ő számára már semmi ragyogó -emlékkő, semmi szép sirirat nem jelent semmit. De a királyi tetemek -piramisa se jelentene. Hisz ő már az elporlott alakokból nem ismert -senkit, sőt hiröket se hallotta. Igy járunk pedig, édes Gáborom, mi is. -Igy magyarázta meg a vajda az ő beszédje eredetét. - -Később ismét kiment »Perl öcsém«-mel ebbe a temetőbe, hogy egy csomó -siriratot följegyezzen szóról-szóra, de bizony a város akkorra már -elárvereztette az összes korhadt sirköveket. - -Ameli számára a Kerepesi-uti temetőben vettem sirhelyet. Magam mentem -érte Gerlóczy polgármesterhez, a ki aztán gyorsan és szorgalmasan eljárt -ügyemben. Szápáryhoz, a miniszterelnökhöz is magam mentem, hogy -vigyázzon, a papok miatt bajom, késlekedésem ne legyen. - -Nem is lett. - -Szép sirhelyet találtam. Ha a főkapun bemegyünk s az uton egyenesen -elmegyünk a kőfalig, a fal mellett bal felé, mindjárt ott van az a -sirhely. Fekete mauthauzeni gránit-piramis az emlékkő, a sirgödröt -faragott kövek födik be, a zárókő kissé dőlt fekvésben. Vaskerités -keriti. - -Pázsitról, virágágyról nem gondoskodtam. Hiszen ha én nem leszek, ugy -sem ápolja ezt a virágot senki. - -Szép és nagy kisérete volt halottamnak. Amelit kevesen ismerték a -fővárosban. Rokona senki se volt a fővárosban. Az én rokonaim közül se -jött el a temetésre senki. Nem busultam miatta. Barátaim, a kik a -fővárosban voltak még, mind ott voltak. Kivált az én kedves és ifju -ujságiró barátaim. Minő jó fiuk ezek! Csak ők tudnak még lelkesülni, -csak ők tudnak még igazán ragaszkodni. Minő üres, sivár, számitó, aszú -lelkek ő mellettük az »ország nagyjai«, a kiket pedig egyedül csak ők -tesznek az ország nagyjaivá. Az ő tolluk és szegénységük nélkül de -semmire se való ember maradna a nagyok nagy része! - -A temetőben, a zárókő megerősitése előtt, báró Kaas Ivor barátom mondott -szép és érzékeny búcsubeszédet. Mindig szerettem őt. Az egyházpolitika -miatt később ritkán találkoztunk. Mindig meg akart enni bennünket a -vajdával együtt. De én azért változatlanul szerettem. A véderővita -alatt, több mint egy éven át, együtt éreztünk és fáradoztunk. Erre -mindig élénken emlékeztem. - -Verses nagy müvének egyes részeit könyv nélkül megtanultam valamikor. - -A temetés után rögtön otthagytam a Gellérthegyi villát. Beköltöztem -Andrássy-uti körtéri lakásomba. Barátaim itt naponként fölkerestek. Este -kivált mindig együtt voltunk valamennyien. - -Nőm ruhatára gazdag volt. Öltönydarabjai, pipereeszközei, ékszerei -kimondhatatlan fájdalmat okoztak. Kedves halottunk emlékezetében a -fájdalom mellett van enyhülés is. De a mint egy-egy kedves tárgya -szemünkbe ötlik, ha csak egy fogkefe, egy zsinórdarab, egy szalagocska -is, mint a villám: ugy jön ránk a veszteség gondolata. S ez kinosan -sajog sokáig. - -Az én nappali szobámból, a teremből s az ebédlőből mindent el törekedtem -távolítani, a mi Amelinek kedves dolga volt. A hálószobába s a -mellékszobákba zsufoltam össze mindent. - -De minden nap kimentem sirjához. Se jó idő, se rossz idő, se tél, se -nyár vissza nem tartott. Négy óra után kocsira ültünk Izidorral s egy -csokrot, egy nyiló virágot dobtunk a sirbolt födelére. - -Mindig élő virágot. - -A virág ott hervadozott. Ott gyült, ott szaporodott, ott növekedett -halommá. Egy-egy szép csokor mily haloványnyá, mily szintelenné, mily -kicsivé huzódott össze, a mikorra elszáradt. Mint maga szegény Amelim! - -Néha erős szél vagy forgó szél zajongott a sir fölött. Zavarta, -kergette, hajszolta a halomra nőtt hervadó virágokat. Engem nem bántott -ez a tünemény. Még az se bántott, ha egy-egy csokrot a vaskeritésből -kiragadott. Hiszen hozok én helyette ujat. - -Arra igazán ügyeltem, hogy télen a hó el legyen a sirról és a csokrokról -takaritva. Nem szerettem a havat látni Ameli fölött. Nem vagyok babonás, -érzelgős sem, de mindig az az ösztön lepett meg: szegény Ameli fázik. -Pedig magam fáztam, mikor a havat láttam. - -Hanem az gyakran megtörtént, hogy mikor a szél kuszálta a virágokat s én -az uj csokrot a sirfedő kőre hajitottam: a szél mintha rögtön elállt -volna s a zaklatott virágok nyomban elnyugodtak volna. Tudom, hogy -véletlen volt s a szél szeszélye s az én uj virágom közt semmi -összefüggés nem volt, de azért nekem ez mégis jól esett. - -Fifi kutyám minden nap jelen volt ott velem. Beugrott a keritésen. Végig -nézegette, végig szaglálta az uj és a régi virágokat s kereste rajtuk a -kezem nyomát. Vagy talán keresett valamit, a mi porladó urnőjére -emlékeztesse. - -Egy időben igen rosszul voltam. Szivbaj, nehéz légzés, köszvény, -oldalfájás, idegnyilallás majd megölt. A vajda rám szólt: - -– Gábor, ma ne menj ki a temetőbe; szél van, hideg van, eső van, maradj -itthon. - -Nem fogadtam szót, nem tudtam otthon maradni. A vajda összeszidott. - -– Ne haragudjál vajda. Majd meglátod, ha én nem leszek, soha egyetlen -virágot nem lát többé Ameli sirja. Az lesz az egyedüli puszta sir abban -a rengeteg temetőben. - -* * * - -_Jegyzet._ - -– – Most én folytatom elhunyt barátom följegyzéseit. - -Igaza volt. Az a sir ma puszta sir. A legárvább a temetőben. - -A mult évben, halála napján fölkerestem a sirt. A juliusi nap perzselő -heve égetőn sütött a sirfedő kövekre. A fekete piramis s rajta az -aranyos sirirat még üdén áll. A fényesre csiszolt gránit s az arany -sokáig ellenáll a korhadásnak. - -De a többi faragott kő már fakó, likacsos, töredező, avult. Se rajta, se -körülötte semmi élet. - -A fedélkő és a rács közti tér söpretlen, gondozatlan. Pázsitnak, -virágnak, öntözésnek semmi nyoma. De azért nem disztelen. A szél tele -hordja falevéllel. Nyárfalevél, apró czipruságacska, jázminlevél fürtje -halomban van ott. S ha kissé a multba andalog az ember lelke: a sok -szinü falevél ugy tünik szemünk elé, mintha szines virágok gyüjteményét -látnók. Halvány, bágyadt, fakó szinek. A hogy illenek a porladóhoz, a -kire már nem emlékezik senki. - -A szomszéd sirokban jobbra, balra a fal mellett gazdag urak, gazdag -urnők alusszák örök álmukat. Fény és pompa, tisztaság és üdeség az -emlékköveken. Hű rokon, szerető társ, gyöngéd emlékezet, szelid kéz -nyomai mindenen. Az élő virágokon, a zöld pázsiton, a sötét cziprusok -ágain. - -De azért van élet gróf Károlyi Gáborné sirján is. - -A hol a faragott kövek összeeresztvék: oda egy kis port hordott össze a -szél. S fümagot és virágmagot is vitt oda a porba. S a fümag és virágmag -kikelt. Szelid pörjés pázsitfü, cziczfark, törpe paréj, vad hajnalka -éldegél ott a kövek eresztékeiben. Szerényen és szegényül, a hogy illik -a szélhordta vad növényhez. - -A cziczfark nem oly délczeg növény, mint a cziprusfa jegenyéje. Ez -bizony igaz. De neked porrá vált asszony ott a föld alatt s neked -dicsőült barátom ott messze tul a Tiszán, a főuri diszes katakombában: -nektek most már egészen mindegy, akár a cziczfark, akár a cziprusfa. - -Megnéztem azt a sirt most is, a mikor ez emlékiratok közlését ujból -megkezdettem. - -Most hó boritotta be az egész sirt. A fedőkövek nem látszottak. A -szomszéd sirok mindegyikéről le volt seperve a hó. E sirnál a -gondozásnak semmi nyoma. - -Nem találtam hamarosan a sirra. Nem jó uton hajtattam be, kocsim -eltévedt. - -Egy temetőőrhöz fordultam. - -– Tudja-e barátom, hol van gróf Károlyiné sirja? - -– Tudom. - -Felült a kocsira s egyenesen oda mentünk. A fekete gránit piramis most -is tisztán és üdén állt ott. Csak vállain volt hó. - -– Miért nem gondolnak néha erre a sirra is? - -A temetőőr elbámult kérdésemen. - -– Nem a mi dolgunk az uram. De ha nem vétenék szómmal, nem maradt annak -a jó grófnak senkije se, a ki pár forintot forditana erre a sirra? - -Elbámultam a temetőőr kérdésén. Mi köze ő neki ehhez? - -Eötvös Károly. - - - - -ÉLJEN KOSSUTH LAJOS! - -(Helfy Ignácz és Kossuth atillája. – Mekkora volt Kossuth Lajos termete? -– A Kormányzó úr szükséget lát. – A titkos segítség. – Brázay Kálmán. – -Ruttkayné levele. – A vajda rögtön segít. – A Kossuth-bizottság. – -Doktor Basso. – A gyüjtés.) - -Elmult már annak ötven esztendeje, a mióta közpéldabeszéd mindenütt, a -hol néhány jó magyar ember összejön: »Éljen Kossuth Lajos!« - -Mi az igazság ebben a példabeszédben: ezt el kell mondanom. - -Az 1891-ik év elején egyszer eljön hozzám Helfy Ignácz. - -Helfy Ignácz képviselőtársam volt s a függetlenségi párthoz tartozott. -Azt hitték róla általában, hogy ő is számüzött volt valamikor. - -Nem volt számüzött. Ő a függetlenségi harcz idején nem volt itthon, -hanem házi nevelő volt gróf Gyulay tábornoknál Olaszországban, többnyire -Velenczében. Ügyes, mozgékony, tanulni szerető zsidó fiucska. Megtanult -mindenféle zsurnaliszta nyelven: németül, olaszul, francziául, talán -angolul is. Mikor a nevelőséget elhagyta: olasz ujságiró lett s egyuttal -franczia és német lapok levelezője. Én is megismerkedtem vele már a -60-as évek elején s először csakugyan a Kormányzó urnál találkoztam -vele. - -A Kormányzó úr megkedvelte ezt a kis barna embert s ellátta hirekkel. -Három nagyhatalom kormányával állott naponkénti érintkezésben, ezen -kivül Angliából s Magyarországból szakadatlanul kapta az értesüléseket, -volt hát diplomácziai és politikai hire elég. Adhatott Helfynek tetszése -szerint. S a kis ember tetszett neki. El lehet képzelni, minő súlyra -tett szert a hirlapirók közt ez a kis ember. Utóbb egy magyar nyelvü -hirlapot is szerkesztett Helfy. E hirlap neve volt: »Magyar Magyar.« -Kettős magyar tehát. Soha se értettem, miért kettős magyar. Már itthon -voltunk s képviselőtársak voltunk, mikor megkérdeztem tőle: mit jelent a -»Magyar Magyar?« Azt felelte, ha van »Osztrák-Magyar«: mért ne lenne -magyar magyar? - -Bizony én most se értettem. Az én parlagi eszem szerint van osztrák is, -van magyar is, de a kit én osztráknak tartok: azt ugyan magyarnak el nem -fogadom; – a ki pedig igaz jó magyar ember, elég attól, ha egyszer -magyar. A kétszeres magyart nem szeretem. - -No de mindegy. Utóbb megnősült s elvett egy derék, szép, déli olasz -barnaságu ifjú olasz nőt s ugy tudom, keresztyénné is lett a kedveért. -De ebben nem vagyok bizonyos. - -Az alkotmányos élet kezdetével 1867-ben vagy 1868-ban haza jött. De -képviselőként akart haza jönni. Akkor már a Kormányzó urnak bizalmas -embere volt, Baranyában vagy hol megüresedett egy vidéki kerület. Helfyt -meghivták jelöltnek. De hogyan jöjjön haza? Se atillája, se pörge -kalapja, se sarkantyus csizmája. El nem hiszik róla, hogy ő számüzött, -ha kvekkerben és czilinder kalapban jön haza. A mi jó függetlenségi -magyar népünk komoly, higgadt, értelmes s tisztán és nemesen gondolkodó -faj, a ki nem a ruhája és a bajusza után ítéli meg az embert, de egy-két -búsmagyar mindenütt akadhat, a ki azt hiszi, hogy nem is igaz magyar, a -kinek a bajusza nem arasznyi s dugóhuzó módjára nincs kipödörve. Vagy a -ki nem sarkantyus csizmában s nem bakonyi szürben jár. Vagy a ki -czigarettet szí s gyufát használ aczél, kova, tapló helyett. - -Hallhatott ilyesvalamit Helfy is s nagyban tépelődött a Kormányzó ur -előtt, miként induljon ő már az esti vonattal mancseszter nadrágban, -kivágott czipőben, kucséber kalapban és szürke zsaket kabátban -programmbeszédet tartani? Mit szól majd ehhez a baranyai ős balpárt? - -A Kormányzó ur megvigasztalta: - -– Már édes Helfy, én darutollas süveget és czifra szürt ugyan nem -adhatok, de ugy hiszem, nem is lesz rá szükség. Hanem adok egy levelet s -odaadom atillámat. Ebben mentem ki Czeglédre, Nagy-Kőrösre, Kecskemétre, -Szegedre a nemzetet fölkelteni, mikor Jellasics ránk tört. Ez volt -diszruhám Kis-Ázsiában. Ebben jártam meg Angliát és Amerikát. Ebben -fogadtak engem a szabad köztársaság nagyjai a fehér palotában. Ezt -odaadom. Öltse fel s mondja meg választóinak: ez az én atillám. Ha -megkérdik: megirom nekik, hogy önnek igazsága van. - -Igy történt. - -Az az atilla Pesten készült 1848-ban. Ebben tette le a Kormányzó ur a -miniszteri esküt is. Fekete finom posztó volt; ujja kettős, ugynevezett -Zrinyi-atilla volt, a felső ujja bő, csak könyökig tartó, de hasitékja -zsinórral, vitézkötéssel s gombbal ellátva. A szigetvári hős Zrinyi -arczképén látható ez az atilla. Eredetileg kárniol gombok voltak rajta, -de a bujdosás alatt a kárniol helyett fekete gombokat varratott rá a -Kormányzó. Eltiprott nemzet bujdosó vezéréhez nem illett a fényesség. - -Ezt öltötte föl Helfy. Ugy állt rajta, mintha nem egészen ő rá szabták -volna. - -Java életidejében a Kormányzó ur magas középtermetü, sudár növésü, -délczeg alaku férfiu volt. Legalább is jó félfejjel magasabb, mint Helfy -Ignácz. Melle hatalmas domborodásu. Nem tudom, ebben a korban -megmérték-e termete magasságát. Ha oly magas nem volt is, mint Ferencz -fia, de azt hiszem: olyan magas mindenesetre volt, mint Lajos fia. Én -becsültem mintegy 170 centiméter magasra. - -Legalább én ezt mondtam a vajdának is holtteste mellett. - -A halála után való napon délben ketten együtt jól megnéztük a ruhátlan -holttestet. De a férfiu termetét megitélni akkor már nem lehetett. - -A 92 éves kor sulya alatt önmaguktól is összezsugorodtak a csontok és -izmok. Azonkivül gerinczgörnyedés fejlődött ki nála az utolsó években. A -felső test kissé jobb oldalra volt hajolva. S a mint ott előttünk feküdt -hanyatt az asztalon, lábai is a térdnél kissé fel voltak huzva. - -A vajda mégis megmérte annak a vonalnak a hosszát, mely az asztalon -koponyája elejétől talpáig vonul. E vonal 146 czentiméternyi volt. De az -aggság, görnyedtség, térdösszehuzódás legalább is 25 czentiméternyire -rughatott. - -Ez volt a vajda nézete. - -De hát elvégre is akárhogy állott Helfyn a szigetvári hős Zrinyi -atillája: mégis csak Kossuth Lajos termetét födte egykor az az atilla. -Posztóból és zsinórból állott az a ruhadarab. Holt és hitvány anyag az a -posztó és az a zsinór. Nincsen annak szava. De a mikor az a jó baranyai -nép megtudta, hogy az a ruha egykor Kossuth Lajosé volt: mindjárt -elevenné és szózatossá vált az az ócska kelme. S beszélt a multról, -multnak dicsőségéről, nagy napok emlékezetéről, nemzetünk nagyságáról, -melynek nincs határa s nemzetünk gyászáról, melynek szintén nincs -határa. Aggok, fiatalok, férfiak és asszonyok odamentek ahhoz az ócska -kelméhez s csókjukkal és könyüikkel fürösztötték azt meg. Mint valami -szent jelet, valami szent lobogót. Mint a mohamedán a próféta zászlaját; -mint a hivő keresztyén a szüz anya képét. - -Szegény jó Helfy barátunk szentül hitte, hogy e nagy buzgóság mind neki -szól. Neki ám! lett volna csak kucséber jakliban! - -De mindegy. Jó fiu volt s jó függetlenségi ember, a hogy ereje hozta -magával. Akár tőle, akár atillájától ugy elfutott a kormánypárti -képviselőjelölt, talán most is fut még. - -Később egyszer-másszor némi kis politikai egyenetlenségem volt Helfyvel -s az én gunyolódó rossz természetemmel elneveztem őt »Közönséges -Náczi«-nak. Már akkor is annak neveztem, a mikor 1891 végén hozzám jött. - -Fontos dolgot közölt velem. - -Azt, hogy a Kormányzó urnak nincs miből élni. Rossz napokat lát. -Háztartását össze kell huznia. Nincs elég kényelme. Kénytelen -nélkülözni. Fiai se gazdagok. De fiaitól nem is fogadna el segitséget. -De »segitséget« egyáltalán nem fogadna el senkitől. Még saját nemzetétől -sem. Szentséges szent férfi büszkesége ezt nem engedi. De akar dolgozni. -Pénzt és kenyeret szerezni becsületes munkával. Kapálni mint 89 éves -öreg nem mehet. Irni azonban tud is, akar is. De a mit könyveiért eddig -az Athenaeumtól keresett: azt jövedelmező papirokba fektette s az most -Olaszország pénzügyi válsága miatt mind elveszett. Az a vételár is mind -elveszett, a mit Collegno al Baracconei villájáért kapott. Sőt még -adósságai is vannak. - -– De hát mit csináljunk? - -– Könyvei most már nem kelnek. Nincs is készen egy kötet se. Nincs más -mód, pénzt kell összeadnunk s azt az Athenaeum majd elküldi félévenként -vagy negyedévenként, mint munkái után befolyó jövedelmet. Ezt elfogadja -s igy majd meg lehet segiteni. - -– S mennyi pénz kellene? - -– Legalább hat ezer forint évenként. Ez elég is lenne. Brázay kész adni -két ezer forintot. - -– Nohát én is adok ezer forintot, félévenként ötszáz forintnyi -összegekben. - -Lett volna ilyen módon már három ezer forint. - -Rögtön futottam anyámhoz. Anyámnak módjában is állott, de finom és nemes -érzéke is volt ily ügyhöz. Közöltem vele a dolgot. Anyám magára -vállalta, hogy elintézi a többit. Pár nap alatt el is intézte. Ha nem -csalódom, gróf Károlyi Sándor adott évenként 2000 forintot s Kiss Miklós -ezredes 1000 forintot. Tüzetesen nem kérdezősködtem utána, de bizonyos -az, hogy 1892-től kezdve évenként a hat ezer forintot már az én -tudtommal is pontosan beszolgáltattuk Emich Gusztávhoz. - -Följegyzem, hadd tudja meg az utánunk jövő nemzedék. - -Én pénz dolgában könnyelmü ember vagyok. A pénzzel bánni soha se tudtam. -A mire ma szükségem volt: azt elköltöttem ma. Hogy azután tiz vagy husz -nap mulva miből költök: ezt nem számítgattam. Nem volt nekem az öreg -apám se számtiszt vagy számvevő vagy könyvvezető. Ha pénzem nem volt: -csináltam adósságot. Ha hitelem se volt: mentem uzsoráshoz. Ha az -uzsorás se adott: vittem a zálogba, a mit lehetett. Ha ebből is -kikoptam: akkor koplaltam, nélkülöztem. - -Képviselő koromban is örökké zaklattak a pörökkel. Napidijam csaknem -mindig le volt foglalva. Mágnás természetem bolondsága hozta magával, -hogy a hitelezőt, a boltost, szabót s több effélét nem igen szerettem -kifizetni. Ha számlát hoztak hozzám, kegyetlenül összemordiáztam a -számlahozót. A vajda akárhányszor összeszidott e miatt. De már ez volt -rossz szokásom. Hanem azért az Athenaeumnak adósa soha nem maradtam. - -De hát nincs ebben semmi érdem. - -Van érdeme Brázaynak. Ez kereskedő. Ott van háza és óriási üzlete a -muzeummal szemben. Ő az adás-vevés, kereskedés, üzletkötés iskoláiban -növekedett. Nem akasztották föl se apját, se öregapját s a nemzetért -való vértanuságot nem oktatták gyermeki lelkébe. Tőle és osztályától az -a legnagyobb és legtisztább hazafiság, ha tisztes uton vagyont szerez, -ha üzleteit becsületesen köti, ha a külföldit tőlünk kiszoritja, ha a -nemzeti tőkét szaporitja s gyermekeit jó magyarnak neveli. - -Brázay mindezt igazán cselekedte s kereskedő létére mégis oly nagy -összeggel állott elő szivesen, szerényen, szó nélkül. Igaz, hogy apja is -jó magyar s jó hazafi volt. - -S nem azért cselekedte, hogy hirt, kitüntetést és üzletet szerezzen. Nem -tudott erről senki. Nem tudtad ezt vajda te magad se.[2] Talán rajtam és -Helfyn és Emich Gusztávon kivül sohase tudta meg senki. - -Hejh, ha Magyarországnak minden kereskedője igy gondolkodnék s igy -cselekednék a nemzeti ügyekben. - -Jól van. De hát hol maradnak a »hazafiak« százai és ezrei? Hol maradnak -a szent eszmék »harczosai«? Hol maradnak a »szent hazafifájdalmak« -kikiáltói? - -Hentaller Lajos képviselőtársunk, függetlenségi, nálunk fiatalabb ember, -1881 óta képviselő, hirlapiró, 48-as történetiró és ereklye- és -emlékgyüjtő. A vajda »a jó Laji«-nak nevezi. Mindig bús, mindig mérges -hazafi. A zsurnaliszták Petur bánnak is nevezik olykor-olykor. Gondosan -öltözködik. Bajusza keményen felkunkorítva. Verekedni jól tud, állandó -párbajintéző s hol jól, hol rosszul intéző. »Egy font tudománynyal, egy -mázsa meggyőződéssel« mint a vajda mondta egyszer róla. Igazi kurucz az -ő érzéseiben, mindig a 48-iki és 49-iki történeteket keresi. Száz hőst -és száz árulót talált már s a ki hős, abban nem talál szeplőt s a ki -áruló: arra nem talál mentséget. - -A Kormányzó urhoz életre-halálra ragaszkodik. Meg is látogatta többször. -Ruttkaynénak is bizalmasa. Ha Turinban van: mindig elkeseredik, hogy -mért nem lehetett ő már 1848-ban fegyverbiró gyerek, mért nem állhatott -a Kormányzó ur oldalára s mért kellett ő neki az aradi tizenhárom -akasztófát kikerülni? De szerette is őt a Kormányzó ur igazán. Ugy -vettem észre, s nem is egy izben, hogy a függetlenségi párt tagjai közt -talán őt szerette legjobban, hozzá volt legtöbb bizodalma. - -Nos hát julius 30-án ő sétálgat a vajdával az Oktogon terén s -beszélgetés közben elmondja a vajdának, milyen rossz a mi postánk, -milyen ügyetlenek a mi postakezelőink. Ime Ruttkayné, az ő kedves jó -»Lujza nénije« levelet ir neki Turinból, ráirja, hogy »Lellén -Somogymegye«, a postások »Sellén«-t olvasnak, elküldik a levelet először -Vág-Sellyére, onnan Baranya-Sellyére s elvégre alig tud leveléhez jutni -Balaton-Lellére, holott azt csak mindenkinek kellene tudni, hogy egyszer -már Lellén a köztársaságot is kikiáltották s hogy ő ott szokta a -fölséges Balaton somogyi partján az ő lellei nyaralójában a nyarat -tölteni. - -– Hát mi jó ujságot irt neked jó Laji az a nagyszivü nemes nő a -Kormányzó urról? - -– Semmi jót. A Kormányzó ur beteg, Lujza néni is beteg. Olyan beteg, -hogy a hónap 10-én Turinban a Valentino népkertben elájult, elesett, -alig tudott haza jutni s most is fölötte gyönge s a betegeskedő -Kormányzó urat nem ápolhatja. Annak ápolását most már egyedül dr. Basso -végzi, a ki pedig elhagyja Turint, állást kapott Milánóban vagy hol s -neki azt el kell foglalnia, minthogy Turinban nincs elég mellékkeresete, -a Kormányzó urnak pedig nem áll módjában, hogy neki egész nagy tisztes -fizetést adhasson. Pedig ő orvos is, ápoló is, éjjelét-nappalát szenteli -a kormányzó ur egészségének. Ő végzi vele naponként a testgyakorlatokat, -ő dagasztja, gyömöszöli mindennap, ő viszi ki sétálni, az ő csigabiga -észjárása deríti föl a 90 éves szent öreget. De most már ő is elhagyja -őket, mennie kell kenyere után. Ott marad a két öreg elhagyatva, árván, -betegen, orvos nélkül, ápoló nélkül. Pedig az a jó Basso doktor már öt -év óta végzi nemes hivatását nagy kedvvel, nagy buzgósággal. Közelget a -Kormányzó ur 90-ik születésének napja. Arra messze napkelet felé, a Duna -és Tisza partjain a szép Magyarországban e napon százezer jó lélek imája -száll az egekbe, hogy a mindenható isten még sok évig tartsa meg -egészségben a dicső agg férfiut. Poharat koczintanak egészségére, -feliratokat küldenek hozzá ékeseket, ragyogókat. Küldöttségek indulnak -el a messzeséges utra, hogy elvigyék az örök számüzöttnek hálás nemzete -üdvözletét. S hegyeken és völgyeken végigharsog a felkiáltás: »Éljen -Kossuth Lajos!« De hát én azt kérdem, hogyan éljen? Miként éljen? -Gondolnak-e erre otthon az édes haza földjén? Hogyan éljen aggon, -betegen, a mikor utolsó orvosa és ápolója is ott hagyja és elköltözik -tőle, mert kenyere után kell futnia? – Im ezt irta nekem édes bátyám a -jó Lujza néni. - -– Igazán ezt irta, jó Laji? - -– Igazán ezt irta. - -– Mikor irta? - -– Egy hete már, a mióta megkaptam a levelet. - -– S te nekem nem tudtál erről eddig szólani? - -– Nem bizony bátyám, még ezt se mondtam, mert ezt is csak titokban -mondtam. Mert azt is megirta Ruttkayné, hogy erről pedig ne szóljak -senkinek, »mert ha bátyám – a Kormányzó ur – ezt valaha megtudná, ezt -nekem nem tudná megbocsájtani soha«. S azt is irta még, hogy ezt -panasznak vehetné valaki, a Kormányzó ur pedig nem fordul panaszszal -soha senki felé. - -A vajda nem szólt többet, csak annyit mondott Hentaller barátunknak, -hogy este legyen ott nálam okvetlenül. Ezzel kocsira ült, épen déli 12 -óra volt s elhajtatott a Hazai Első Takarékpénztárhoz. Még ott találta -Hevesy igazgatót s előadta neki röviden az esetet. Kossuthot orvos és -ápolás nélkül hagyni nem lehet. Hajlandó-e az igazgató Eötvös Károly -aláirására és fizetési kötelezettsége mellett azonnal ötezer forintot -Turinba dr. Basso orvosnak küldeni, mint öt évi orvosi tiszteletdijat? - -Az igazgató fiatal ember volt. Előkelő modoru eszes férfiu s ugy látszik -szive is helyén való. Nyomban kijelentette, hogy a pénzt folyóvá teszi, -csak azt jegyezte meg, hogy az ő intézetének Turinnal nincs közvetlen -összeköttetése, a pénzt a Leszámitoló Bank utján küldi el. - -A vajda innen rögtön ment a táviróhoz s Ruttkaynét értesítette, hogy -Basso maradjon, pár nap mulva olyan közleményt kap tőlünk, hogy szivesen -és elégedetten megmarad ott tovább is. Azután fölkereste Valkót, a -Leszámitoló Bank igazgatóját, közölte bizalmasan az esetet vele is s ő -is nemesen megigért minden lehető segítséget. - -Estennen megjöttek hozzám barátaim és vendégeim. A képviselők közül a -nyár közepén akkor már kevesen voltak a fővárosban, de néhányan ők is -eljöttek. Ott volt Hentaller Lajos, ott volt a »jó Ada«. Horváth Ádám -barátunkat neveztük igy. Följegyzéseimben még sokszor lesz róla szó. -Kecskeméti képviselő 1887. óta. Eszes és tanult ifju, volt jogtanár. -Óriási termettel, rettenetes lágy kedélylyel. Nagyon kedveltem, -mindennapos barátom volt. Ott volt Pázmándy Dinkó, a kit véletlenül a -vajda fogott el s ott volt a vajda. - -De velünk volt Gélich tábornok, dr. Reiner házi orvosunk, Eötvös Bálint, -Izidor barátunk s a jó »Perl öcsém« is. - -A vajda titoktartásra kérve bennünket, előadta, a mit délben Hentaller -barátunktól hallott. Javasolta, hogy azonnal állandó bizottsággá -alakuljunk s elnököt és jegyzőt válasszunk. Közölte velünk, hogy ő 5000 -forint elküldése iránt már megtette a szükséges intézkedést. S végül -lelkünkre kötötte, hogy se a mai, se a következő dolgokról senkinek ne -szóljunk, nehogy müködésünk a Kormányzó ur fülébe jusson. Mert ez -esetben hiában való minden fáradság és igyekezet. - -Az állandó Kossuth-bizottság tagjai lettek e napon: Eötvös Károly elnök, -gróf Károlyi Gábor, Pázmándy Dénes, Horváth Ádám és Hentaller Lajos. A -bizottság jegyzőjévé Eötvös Bálintot választottuk. A jegyzőkönyvet -mindannyian aláirtuk. Ebben erkölcsi kötelességünknek fogadtuk, hogy -első sorban a vajda által szerzett 5000 forint fedezéséről és -törlesztéséről fogunk gondoskodni. - -De hát ez mind nem elég. Ez összeggel csak dr. Bassonak az elmult öt -évre való szerény tiszteletdija nyer kielégítést. Bizony nagyon szerény -tiszteletdij. De arra gondoltunk, hogy a Kormányzó ur is fizetett -rendszeresen és évenként neki néhány száz lirát s Kossuth Ferencz és -Lajos Tivadar is gyöngéd figyelmességgel megadták évi adományukat neki. -És arra gondoltunk, hogy a megélhetési viszonyok Turinban sokkal -kedvezőbbek, mint nálunk s maga dr. Basso barátom is elégnek fogja a -multra nézve ez összeget tartani. - -És gondoltunk még egyébre is. - -Gondoltunk arra, hogy mi mind szegények vagyunk, nagy pénzt nem -áldozhatunk, százezreket nem gyüjthetünk, a nemzethez nem fordulhatunk, -a nyilvánossághoz nem folyamodhatunk. Mert ha a nagy számüzött füléhez -ér valami, örökre eltaszít magától bennünket s inkább éhen hal, mintsem -nemzetétől fogadjon el valamit. - -Csak a királyok hálásak. Nekik van miből áldozni. A mi zsirunkból, a mi -vérünkből, a mi munkánk verítékéből. Ők hálásak. Ők meg tudják szerezni, -mert meg tudják fizetni a hű szolgákat. - -De mit adhat a nemzet? Sirhelyet, emlékszobrot, gyászbeszédet, -közgyülési szónoklatot, jegyzőkönyvi ákombákom szót: ezt ugyan ád nagy -emberének, ha már kidőlt, meghalt, rothadó tetemmé vált. De mit ád -életében? Harczot, vihart, pártos keserüséget, rágalmat, gyanusítást. -Vagy még többet is. Vasat, börtönt, akasztófát, számkivetést, -hontalanságnak koldus kenyerét. - -Hajh, minő tanácskozás volt akkor ott az én kis lakásomban! - -Magyarország nyugdijat ad, ellátást és kényelmet ad minden ellenségnek, -minden árulónak. A ki Zalatnán kiirtja a csecsszopót, mert magyar -lehetne belőle; – a ki vérben, lángban megfojtja Nagy-Enyed magyar -népét; – a hóhér, a ki hurkot vet hőseinkre; – a kém, az orv, az áruló, -a ki tőrbe ejti s szenvedésre hurczoltatja a jó hazafit; – az idegenből -ide szakadt biró, kormányzó, hivatalnok, a ki tizenöt évig üldözi, -tiporja, gunyolja és pusztítja a magyart: mindaz nyugodtan élvezi -Magyarország pénzét, kenyerét, szabadságát, mert mindaz a királynak volt -hű szolgája. Azt nekünk meg kell fizetni. - -Hanem Kossuth Lajosnak szenvedni kell árván, elhagyottan, orvos nélkül, -ápoló nélkül kilenczven éves agg korában! Agyának minden istenelméjét, -szivének minden szilaj akaratát, egész életének minden napját áldozta -magyar nemzetéért s neki Magyarország nem nyujthat semmit. - -Gyalázatos kor! Hitvány nemzedék! Álnok jellemek és hazug szivek uralma! - -Az öreg vajda hangja csak ugy fuldoklott az indulattól. Hentaller -barátunknak dühben égett, tűzben-lángban fénylett mind a két szeme. A jó -Ada kegyetlenül elkáromkodta magát s ugy vágta a kancsót az asztalhoz, -csak ugy harsant. Még Pázmándy Dinkó is komoly emberré lett, a mi pedig -nagy dolog. - -Egyébről is tanácskoztunk, akkori jegyzőkönyvünkben szórul-szóra meg van -irva. Ha mi adhatunk egy jövő-menő miniszternek évenként tizenkétezer -forint fizetést: hát miért ne adhatnánk Kossuth Lajosnak? Még pedig -akként, hogy ő meg ne tudja? - -Jegyzőkönyvünk igy szól: - -»Elnök előterjeszti, hogy nagy hazánkfia háztartási és egyéb személyes -szükségleteiről is gondoskodni kell és e végből egyelőre évenként 12.000 -forintra és egyelőre két évre véli czélszerünek nagy hazánkfia -háztartási szükségleteinek megállapítását s e czélból a rendszeres -gyüjtésnek akként való megindítását, hogy erről se nagy hazánkfia -személyesen, se a nagy közönség nyilvánosan értesülést ne nyerhessen. – -Kér e tárgyban megállapodást.« - -A határozat igy szól: - -»A bizottság a javaslatot elvileg elfogadja, – nagy hazánkfia -szükségleteinek fedezésére egyelőre 24.000 forint összegnek mielőbbi -összegyüjtését szükségesnek látja s ennek miként leendő eszközlésére -részletes javaslat előterjesztése végett az elnököt és gróf Károlyi -Gábort megkéri.« - -A vajdával összedugtuk a fejünket. Miért s miként teremtsünk mi 24.000 -forintot akként, hogy azt se a Kormányzó ur, se a nagy közönség meg ne -tudja, se a nyilvánosság elé ki ne szivárogjon? - -Nem mondtam meg a vajdának azt a műveletet, melyet az Athenaeum utján -hajtottunk végre. Azon kivül is czélszerünek láttam pénzalap -előteremtését. S különösen sürgette ezt a vajda. S erre uj indokot -hozott fel. - -Azt mondta: ha csak lehet, ha Ruttkayné egyetértésével elérhető, a -Kormányzó urnak nemcsak közvetlen szükségleteiről kellene gondoskodnunk. -Hanem arról is, hogy őt bizonyos fény vegye körül. Legyen titkárja, -diszes szolgáló személyzete, fogata stb. Lássa az olasz nemzet, hogy -Kossuthról a magyar nemzet meg nem feledkezett, hanem hűsége és -szeretete idegen földön is körülveszi. - -Mert Kossuth nemcsak csatavesztett hadvezér, nemcsak bujdosó -szabadsághős, nemcsak Magyarország egykori kormányzója s időközi -uralkodója. Ezeknél több. Ő a magyar nemzet függetlenségi eszméinek élő -alakja. Ha ez alakot a félrevonulás magánya s a nélkülözés homálya veszi -körül: az idegen népek azt hihetik, azt gondolhatják: a magyar nemzet -elfeledte multját, letett függetlenségi eszméiről s legszentebb -szenvedélyeit kialudni hagyta. Ha nem igy volna: többet gondolna -Kossuthra. - -De hát kihez forduljunk, ha a nyilvánosságot kerülnünk kell? - -Oh a jó magyar nép nem tünődött volna s nem lett volna szüklelkü, ha -hozzá fordulhatunk. Hiszen hallottuk hirét annak a hódmezővásárhelyi -gazdának, a ki minden évben ökröt hizlalt annak örömére, hogy egyszer -majd csak haza jön Kossuth Lajos! Hiszen a vajda ismerte a Balaton -mellékén azt az öreg özvegy asszonyt, a ki minden évi borterméséből -félre tett egy kis hordóval; hogy ha majd – igy képzelte – szomjasan, -fáradtan hazatér a nemzet igaz vezére, megkinálhassa egy ital jó borral. -»No még egy ital ebből a hordóból.« »De még egy ebből az esztendőből.« - -De a magyar néphez nem fordulhattunk. - -A magyar királyhoz sem! - -Magyarország kormányzó férfiaihoz sem. Ezeknek volt pénzük. Üzletekre, -jutalmakra, választási költségekre, a Bach-rendszer nyugdijasaira. De a -mi czélunkra nem volt pénzük. Mind derék jóravaló ember egyenként, de az -ország pénzéből nem adhatott egy fillért se. Mit szóltak volna hozzá -Bécsben? - -Csak magunkra, csak barátainkra, csak néhány lelkes férfiu által -vezetett pénzintézetre kellett szoritkoznunk. - -De ezek számára is jogczimet kellett keresnünk. - -Javaslatunk, melyet a vajdával szerkesztettünk, 1892. évi augusztus -18-án kelt s igy szól: - -»Javasoljuk, hogy - -_a)_ nagy hazánkfia kéziratait s tudományos értékü gyüjteményeit, ezek -közt könyvtárát a nemzet részére biztositsuk; – - -_b)_ ennek módozatára nézve nagy hazánkfia véleményét és elhatározását -személyesen kellő alkalommal kikérjük; – - -_c)_ a szükséges pénzösszegek gyüjtését e czimen és ehhez képest -eszközöljük.« - -E felfogásunkat helyeselte, e javaslatunkat elfogadta a bizottság. - -Bizony sokáig késett a foganatosítás. A Kormányzó urhoz csak a jövő -1893-ik év junius havában mehettünk el s addig még sok minden történt, -sok nagy változás állott elő, a miről előbb kell szólanom. - -A vajda azonban sietett, hogy Basso doktor el ne hagyja a Kormányzó ur -házát. - -A Hazai Első Takarékpénztárnál fölvette az 5000 forintot, sajátjából -hozzá tette a levont negyedévi kamatot s az egész összeget Hevesy -igazgató nyomban átküldte a Leszámitoló bank igazgatójához Valkóhoz, ki -azt J. Fernex et C. turini bankház utján táviratilag Ruttkaynénak -átadta. Az ő kezéből vette át Basso. - -Jól ismertem és már régebbről ismertem e jó fiut. Később a vajda is -megismerkedett vele s nagyon megszerette. Nem is annyira doktor volt, -mint inkább kenő, nyomkodó, gyömöszölő orvos. Afféle kézmüiparos doktor. -Bejárta Svédországot, irt valami könyveket is a massage tudományról s -összeszedett, kifundált, felállitott, megszerkesztett mindenféle -kötelet, létrát, rudat, ülő és fekvő szerszámokat, sulyokat és -nehezékeket, a melyekkel nagyon könnyen kitörhette az ember nyakát, vagy -kificzamithatta kezét-lábát. - -Alacsony közép termetü vállas barna olasz ember. Buja fekete bajuszszal, -borotvált állal. Ha valaki rábizta magát, azt addig dögönyözte, mig mind -a ketten félholttá nem lettek a fáradtságtól. Ha a kezei már -elsenyvedtek, akkor neki ment a betegnek a térdeivel. Ha azok is -felmondták a szolgálatot, akkor ráfeküdt a fejére a betegnek s végig -gurult rajta a lábáig, onnan meg vissza. A ki az ő keze alá került: jobb -lett volna annak vakon születni. Nem mert az beteg lenni, a ki az ő -közelében lakott. Vagy meghalt panasz nélkül, vagy kigyógyult a maga -emberségéből, vagy elment világgá. De Basso barátunk kezét ki nem -állotta. - -A tyukszemet nem szenvedhette. A tyukszem ellen semmit se használ a svéd -gyógyitó mód. Be akarta bizonyitani, hogy a tyukszem nem mulhatlan -életszerve az emberi testalkatnak. A tudósok és művészek ezt állították -előtte. A hajdani görög istenek és istennők nem jártak huszár csizmában -vagy gyalogos bakkancsban, valamennyinek mégis tyukszem van a lába -kisujján. Minden nagy szobrász igy faragja ma is a lábak kisujját. -Rövidre, bütykösre, tyukszemesre. Basso barátunk tiltakozott e felfogás -ellen. Akkora czipőket hordott a lábán, mint egy dereglye. A vajda azt -mondta, hogy a mikor Basso barátunk látogatóba jön, a czipője már rég -ott járkál a szobában, ő maga pedig még akkor kopog az ajtó előtt: -»szabad-e?« - -Ő volt tehát a Kormányzó ur ápolója. - -Kossuth halála után eljött Magyarországra. Budapesten én adtam neki -lakást. A magam nagy lakása volt a kapu baloldalán, de jobboldalán is -volt egy kisebb legénylakás, ezt engedtem át neki. Meg nem foghatta, -hogy ajtó-ablak miért nincs nyitva nálunk örökké. - -– Van ám nálunk tél is, hazafi! - -– Az mindegy. Olyan tél csak nincs, mint nálunk Torinoban, az Alpesek -lábán, Montblac közelében. - -Nincs? No de csak várd meg olasz a mi telünket. - -Nem várta meg. Szerzett egy hosszu aczélfurót s szobájának falain el -kezdett lyukakat furni az utczára. Furt vagy százötven lyukat. Rostává -furta a ház falát. Hadd legyen a levegőnek, szélnek, hidegnek, hónak, -fagynak szabad bejárása. - -Figyelmeztettük, hogy fütsön, 20 fok lesz a hideg. - -De bizony, még a kályhát is kidobatta a szobából. Hanem talált föl egy -furcsa lámpát, mely lámpa is volt, kályha is volt, világitott is, fütött -is, melegitett is, pedig alig fért bele egy kanálnyi kőolaj. - -Vártuk, mi lesz ebből. - -Hát az lett belőle, hogy egy éjjel csakugyan beköszöntött a 20 fokos -hideg holmi viharos hóesés és szélfuvás után. S a mi jó olaszunk, mikor -fölébredt: tele volt hóval, bajusza ráfagyott a paplanra, lábai -megmeredtek a fagytól s vaczogott az álla, majd kihullott miatta minden -foga. Hiába gyujtogatta a lámpát: nem melegitett az, még csak nem is -világitott. Megvette az isten hidegje azt is. – De ő ettől sem ijedt -meg. Vett másnap százötven parafadugaszt s bedugaszolta szobája falán a -lyukakat. S a mint a hőmérő mutatott oda kint: a szerint nyitotta ki -vagy dugaszolta be a lyukak számát. Nagy hideg: kevés lyuk; – kicsiny -hideg: sok lyuk. Ugy játszott a dugaszszal, mint a zongoraművész a -billentyüivel. De azért tavaszra kelve tele lett hetvenhétféle csuzzal, -huruttal, köszvénynyel, náthával. - -Más nyelven nem tudott, csak olaszul és francziául. Minden északi olasz -beszéli e két nyelvet. De magyarul meg nem tudott tanulni egyetlen szót -se. Pedig az volt a szándéka, hogy itt telepedik meg nálunk. Hiába -mondtuk: tanuljon magyarul. Nem fogott rajta. De bizony nem jóindulatán -mult. - -Az a boldogtalan gondolata támadt, hogy Debreczenben csinál szerencsét. -Hiába intették. A debreczeni embernek nem szokása, hogy ha hátába áll a -csömör, orvosért szaladgáljon. A kenő asszonyt pedig épen nem az orvosi -egyetemről szerzi be. Van neki otthon ebből minden háznál, sőt künt a -tanyán is elég. Szegény jó Basso, hányszor megérte, hogy a mint vaksi -szemmel sietett az utczán: egy-egy kerekhasu polgár rászólt: »Hát a -kosarad hová lett, talián?« Kucsébernek nézték. - -Utóbb is haza kellett neki bujdosnia az ő szép Olaszországába. - -Pedig áldott lelkü jó emberünk volt. - -Imádta Kossuthot. »Tábornok ur«-nak nevezte, mint minden turini. Csak a -mi fölvilágositásunkra s a mikor már néhányszor jól összeszidtuk, kezdte -őt Kormányzó urnak nevezni. - -Soha, egy pillanatra se mozdult el a Kormányzó ur mellől. Reggel -meggyömöszölte a nyakat, mellet, végtagokat. Ügyelt a fürdőre. Gondosan -mérte annak hidegét, melegét. A törülközésre épen nagyon ügyelt. Azután -jött a svéd tornászat. Az ehhez való eszközök egy mellékteremben voltak. -Egész hadszertár volt itt felhalmozva. A Kormányzó urnak egyenesen álló -lajtorjára kellett feljárni s onnan lejárni. Karikás és rudas kötelek s -egyéb rugalmas szerszámok erősitették a karizmokat. A kézfejnek s minden -kézujjnak külön gyakorlata volt. Edzették naponkint a mellet, a tüdőket, -a derekat. Azután jött a séta. Oda is elkisérte a nagy öreget. - -S jött a szellemi szórakozás. - -Tudományos vagy politikai vitába keveredett a Kormányzó urral. -Természetesen semmiből sem tudott semmit. Hanem azért rendithetlen -meggyőződése volt mindenben. Bebizonyította a Kormányzó urnak, milyen -lenne Olaszország, ha az olaszok Svédországban laknának. A Kormányzó ur -akkorákat nevetett, csak ugy harsogott bele a tér, melyre a Sant-Albino -palota, Kossuth lakása, nézett. - -Igy tartotta életben és egészségben a mi nagy számüzöttünket. Áldja meg -érte az Isten. - -– Megmutatom, szokta mondani, hogy a Kormányzó ur száz évig él. - -Nem tudta megmutatni. De nem rajta mult. Ezért kellett gondoskodnunk, -hogy Turint el ne hagyja. - -Megkezdtük a gyüjtést. - -Az első kétszáz forintot Wahrmann József adta. Magas műveltségü, -vagyonos és nőtlen ember, biztositási ügyekben az olaszok, francziák és -németek által elismert első szakférfiu. Azt mondta, ha a gyüjtés végén -még lesz rá szükségünk, őt ki ne felejtsük. - -Wekerle Sándor pénzügyminiszter volt akkor. Később sokszor lesz még szó -róla följegyzéseimben. Igazán megörült, mikor a vajda megszólitotta. -Adott ötszáz forintot. - -– Minden évben lesz e czélra ennyi pénzem. Kossuth Lajosnak nélkülözni -nem szabad! - -Ezek voltak szavai. Pedig ő nem gazdag ember. Csak azt kötötte -lelkünkre: maradjon ez a dolog köztünk. A hogy nemes emberhez illik. - -Hegedüs Sándor szó nélkül adott ezer forintot. Előkelő hirü képviselő, -de csak egyszerü képviselő. Tekintélyes vagyona van, de szakadatlan -munkával és takarékossággal szerezte. Tiszának nagy embere volt s ezért -eleget csipkedték a parlamentben, kivált az erdélyi ellenzéki emberek. -Mivelhogy ő is erdélyi. Csak ennyit mondott, mikor a pénzt átadta: - -– Isten áldjon meg benneteket becsületes munkátokért. - -Mi meg azt mondtuk barátainknak: - -– Fiuk, Hegedüst egy évig ne bántsátok! - -A veszprémi takarékpénztár is küldött száz forintot. - -Igy jött össze az első ezernyolczszáz forint. A többit törlesztgette a -maga pénzén a vajda, mig a nagy gyüjtésre nem került a sor s mig a teher -nagy részét le nem vehettük vállairól. - -Minderről pedig nem tudott mind ez ideig senki. Se a Kormányzó ur, se -fiai, még Helfy barátunk se. Csak az áldott lelkü Ruttkayné s -bizottságunk tagjai. - -A nagy munka azonban több mint egy év mulva kezdődött. - -* * * - -_Jegyzet._ - -[Footnote 2: Igazán nem tudtam. Brázayval ismerős voltam már, soha nem -mondta. Boldogult Károlyi Gábor gróf barátom is csak Kossuth halála után -jó későre, halála előtt alig pár hóval közölte velem, a mikor az -Athenaeumtól kapott 500–500 forintos nyugtáit is lemásolás végett -átadta. Emich Gusztávnál, mint boldogult barátomtól hallottam, irásbeli -kötelezvényeket tettek le a nemes hazafiak. Brázay Kálmáné 1891. -deczember 4-én kelt. Gróf Károlyi Sándoré két nap mulva, deczember 6-án. -Ezt Haydin Károly irta alá, a gróf ügyésze. Boldogult barátom -legkorábban, november 24-én állitotta ki kötelezvényét. Utána november -28-án nemeskéri Kiss Miklós. - -Eötvös Károly.] - - - - -SZAPÁRYT MEGBUKTATJUK. - -(Az Abbázia kerek asztalánál. – Dinkó hirei. – Éjjeli proklamácziónk. – -A vajda és a miniszterelnök tanácskoznak. – Beszédem a parlamentben. – A -49-iki honvédek még se koszoruzzák meg Hentzi szobrát. – A kormány -bukik. – Az ellenzék utolsó közös áldomása.) - -Eszünk ágába se jutott, hogy Szapáryt még ez évnek őszén meg tudjuk -buktatni. - -Igaz, hogy sok volt a rováson. Hogy Klapka holttestét ellopták: nem -tudtuk neki megbocsátani. Hogy a főváros közgyülésén az ő pártja -egyenesen ellenezte Kossuth Lajosnak polgárrá választását: ezt is -terhére irtuk. Tudtuk, hogy keze láthatatlanul ott dolgozik s hogy a -királynak igéretet is tett Kossuth megbuktatására. De azért nem -gondoltunk arra, hogy bukása közel van. - -A kormány kebelében folyó egyházpolitikai viszályokról semmit se -tudtunk. Se a vajdával, se velem nem beszélt erről egy miniszter se. De -még Irányival se beszélt. A jó Dani bácsi egyébként már nagy beteg volt -s tudtuk, hogy többé nem hagyja el az ágyat. - -Október 14-én este a szokott időben tiz és tizenegy órakor mentünk az -Abbáziába. A vajda, a jó Ada és gróf Zichy Herman voltak nálam vacsorán -s igy együtt telepedtünk le szokott asztalunknál. Nem a kerek asztalnál -a nagy tükör alatt. Ez csak később az egyházpolitikai nagy harczok -közepén lett a vajda asztala. Hanem a négyszögletü nagy asztalnál, mely -közvetlenül az Andrássy-utra nézett. Azért is kellett elhagynunk, mert -az utczán járók-kelők, ha ott a vajda kerek fejét meglátták, igen -gyakran megálltak, csődületet támasztottak, gyakran éljenzésbe is törtek -ki s ezt a vajda nem szerette. - -Sok vendége volt ennek a négyszögletü asztalnak. - -E napon – épen pénteki napon – kissé borus, szeles, hüvös idő volt s -kevesen voltunk. De ott volt mégis Wahrmann József, a kiről már -megemlékeztem, ott volt Jókuthy Albert és Tenczer Pál s a mind az egész -országban ismert jó »Perl öcsénk«. - -Jókuthy Albert királyi táblai biró. A legjelesebb főbirák egyike, de -nyers modorú vad ember, a kinek egyetlen gyönyörűsége abban telik, hogy -a napi kérdésekről mindig más véleménye legyen, mint társainak és -barátainak. Különben megyebeli birtokos társa és rokona a vajdának. -Szerettem társaságát, néha meg is látogatott. - -Tenczer Pál sajátságos ember. A zsidók országszerte ismerik. Se nagy -vagyona, se nagy tudománya, se különös tehetsége, se családi -összeköttetése, de azért a fővárosi zsidó notabilitások közt az elsők -közé tartozik. Jó és nemes szivü ember, minden idejét a fővárosi -jótékonysági és népnevelési közügyeknek szenteli dijazatlan emberszerető -buzgalommal. Mindenki szereti és becsüli. A fővárosi zsidók -magyarosodásának buzgó hőse. Én ugyan nagyon megharagudtam rá, mikor a -Terézvárosban gróf Andrássy Gyulát, az ifju Gyulát, léptették fel -képviselőjelöltnek, mert ebben a polgári foglalkozás mellőzését láttam. -Az egész kerület kereskedőből, iparosból, ügyvédből és orvosból áll. Mit -egerész ilyen kerület gróf után, nagybirtoku született főrendi után? Mit -csináljon akkor a felvidéki tót paraszt kerület? Attól csak nem lehet -várni, hogy kereskedőt, iparost, esze vagy keze után élő munkás embert -válasszon képviselőnek. Ez az olyan kerületek kötelessége, a milyen a -Terézváros. Azonban utóbb mégis csak kibékültem Tenczer Pállal s ő a -vajda asztalának mind végig állandó, rokonszenves tagja maradt. A -vajdával régi barátságban van. - -Tizenegy óra már elmult, mikor besántikált hozzánk Dinkó. Megállt az -asztal előtt s le se ült addig, mig a legujabb bolond ujságot el nem -mondta. - -– Tudjátok-e, mi ujság? A budavári honvédszobor-bizottság a 48–49-iki -öreg honvédekkel megkoszoruztatja a Hentzi-szobrot. Ezt beszélik -kormánypárti képviselők. Benne van a szoborleleplezési programmban s a -meghivókat ma este küldték szét a lapokhoz. - -Nagyot nevettünk erre az ostoba hirre és sok rossz ötletet hoztunk Dinkó -hiszékenysége ellen a világra. Ő azonban bizonykodott erősen. - -Utóbb is hosszu és zajos vita támadt köztünk, igaz lehet-e ez vagy nem? - -Végre megkértük Perl öcsénket, beszéljen a Budapesti Hirlappal, tudnak-e -ott valamit a dologról? A felelet az volt, semmit se tudnak. - -Akkor megkértük Tenczer Pált, ő beszéljen de a Pesther Lloyd-dal, annak -csak tudni kell; megkoszoruzzák-e a Hentzi-szobrot? Az idő éjfél volt -már; – ki volt a szerkesztőségben, nem tudtuk. A felelet az volt: »El -van terjedve a hire, de hihetetlen.« - -»El van terjedve a hire!« - -Ez furcsa. Vagy van valami a dologban, vagy a Dinkó bóditotta meg a -Pesther Lloydot is. Dinkót már meg akartuk verni. - -Beszóltunk azonban a telefonon az »Egyetértés«-hez is s kérdeztük azt -is. A felelet az volt, hogy a szoborleleplezési meghivót ugyan -megkapták, de abban a Hentzi-szoborról nincs egyetlen szó se. - -– Kérjük azonnal a meghivót. - -A segédszerkesztő Jancsó rögtön kocsira ült s hozta a meghivót. - -Hát az igaz, hogy ebben nincs szó a Hentzi-szoborról, de azért nagy -álnoksággal elrejtve a Hentzi-szobor megkoszoruzása mégis benne van. Még -pedig akként, hogy a 48–49-iki öreg honvédek eléneklik a Gotterhaltét s -egyúttal megkoszoruzzák a szobrot is. - -De hát megbolondult a világ? - -Ki lehet ilyet gondolni? Meg lehet ilyet cselekedni? - -Egyik hitte, másik nem hitte közülünk. Az a meghivó nem világos. - -Az van benne mondva: - -November 2-án délelőtt lesz a budavári honvédszobor leleplezése. Ott -lesz Lobkovitz herczeg főparancsnok s ott lesz a közös hadsereg néhány -diszszázada is. Ott lesznek a 49-iki öreg honvédek is. Vezeti őket Tisza -László és Ivánka Imre. S ezek egyike Lobkovitz herczeggel együtt leteszi -a koszorut a honvédszobor lábához. Éneklik a himnuszt s a diszszázadok -lőnek. - -Jól van. Eddig semmi baj. Az a himnusz lehet Kölcsey nemzeti himnusza -is. Magában e szóban nincs benne, hogy annak a himnusznak épen a -Gotterhalténak kell lenni. - -De hát azután? - -Azután az van a meghivóban, hogy a mint a honvédszobor ünnepe -elvégződik, a régi dicső honvédek a Szentgyörgy-utczán át, a közös -hadsereg diszszázadai a Szinház-utczán át a Szentgyörgy-térre vonulnak s -ott a szobor előtt megállva, eléneklik a király-himnuszt s Lobkovitz -herczeg a közös hadsereg nevében s Tisza László vagy Ivánka Imre a régi -dicső honvédek nevében leteszik a koszorut a szobor talapzatára. - -Micsoda szoborra? - -Ez nincs megmondva. De azért egészen bizonyos, mert hiszen a -Szentgyörgy-téren nincs más szobor, csak a Hentzi szobra. - -S azután a honvédszobornál a »himnuszt« éneklik, a Hentzi-szobornál -pedig a »király-himnuszt«. A két himnusz tehát nem egy, mert nem egy -módon van nevezve. - -Minden világos lett előttünk. - -A közös hadsereg meghallgatja a magyar nemzeti himnuszt s megkoszoruzza -a hovédszobrot, de ennek fejében megkivánja, hogy függetlenségi harczunk -agg hősei meghallgassák a Gotterhaltét s ennek ünnepélyes hangjai -mellett megkoszoruzzák Hentzi szobrát. - -Én a fogaimat csikorgattam dühömben. Odafordultam a vajdához: - -– No vajda, akarom tudni, mit csinálsz most? - -A vajda egész nyugodtan azt felelte, hogy össze kell hivni a pártot s -nézete szerint szózatot kell intézni a nemzethez és a régi honvédekhez s -a képviselőházban összedönteni a kormányt. Megkezdjük pedig a munkát -mindjárt holnap. - -– Nem holnap, hanem e pillanatban! - -Egy óra volt éjfél után. - -Rögtön hozattam kocsit, megkértem Adát s még valakit, menjenek -Hentallerhez, ő nem messze lakik, húzzák ki az ágyból s hozzák ide -rögtön. - -Megtörtént. - -Negyedóra mulva ott volt Hentaller is. Csakugyan az ágyból húzták ki s -csakugyan nem hagyták egészen felöltözni. Hálókabátban jött oda. - -Mi képviselők kocsikra ültünk mindannyian s hajtottunk lóhalálában az -»Egyetértés« szerkesztőségébe. Csak ez volt az egyetlen lap, a melyhez -ily dologban fordulhattunk. - -Ott a vajdát leszoritottuk egy székre s ő nyomban megirta felhivásunkat. -Igy hangzik szórul szóra: - -»Felhivás a függetlenségi párt tagjaihoz!« - -»Késő éjjel értesülünk arról, hogy az országos honvédbizottság központi -elnöksége elhatározta, hogy a budai honvéd-emlékszobor leleplezése -alkalmával az 1848–49-iki honvédek nevében a budai Hentzi-szobrot -megkoszoruzza s az osztrák császári himnusz éneklése közben megünnepli -amaz osztrák katona emlékezetét, kinek minden jelentősége abból áll, -hogy a magyart irtó osztrák kényuralomnak elszánt hive volt.« - -»Hogy ezt magyar tegye: az hihetetlen. Hogy 48-iki honvéd tegye: az -undoritó és iszonyatos.« - -»Az osztrák kényuralom börtönözte, lövette, akasztatta, de meg nem -gyalázta a magyart. Az országos honvéd-bizottság elnöksége most -megtagadja multját, megfertőzteti elhunyt bajtársainak emlékezetét s -meggyalázza a magyar nemzetet.« - -»Ily merénylet meghiusitása minden hazafinak első kötelessége; mit fog -tenni a parlament, mit a többség, mit a többi pártok: most e pillanatban -nem tudjuk. Azt tudjuk, hogy a függetlenségi párt feladata egyszerü és -tiszta. Mindenek előtt feleletre vonni a kormányt, tájékoztatni a -nemzetet s az alkotmányos eszközök egész hatalmával sujtani a merénylet -tetteseit.« - -»Felhivjuk azért elvbarátainkat, a függetlenségi és 48-as párt tagjait, -hogy a vasárnap, 16-án tartandó pártértekezletre sietve Budapestre -jöjjenek.« - -»Budapest, október 15-én.« - -Aláirtuk hatan, ugymint a vajda, azután én, Hentaller, gróf Zichy -Herman, Pázmándy Dénes és Horváth Ádám. - -Az országgyülés akkor szünetelt. A delegácziók épen Budapesten -tanácskoztak s a képviselőház tagjai otthon szüreti pihenőt tartottak. -De azért harmadnapra, vasárnapra a párt nagy része a fővárosban volt. - -Épen hajnali két óra volt, mikor a szerkesztőségben elvégeztük a munkát. -Megvártuk még a kefelevonatot s aztán haza széledtünk azzal a -megállapodással, hogy délelőtt tizenegy órakor a pártkörben összejövünk -s állandó bizottságot képezünk. - -Össze is jöttünk. - -Hogy a függetlenségi párt egész lelke buzgóságával ne támogasson -bennünket: ez eszünkbe se jutott. Akkor a vajda volt a párt igazi vezére -s én voltam a párt igazi kikiáltója s a pártot akkor még mindenféle -taktikák, sugdosások s egyéb pártokkal való titkos tanácskozások nem -vetkőztették ki régi szilárdságából. - -De a fölött igenis tanakodtunk, hogy a többi ellenzéki párt segit-e -bennünket vagy magunkra hagy a küzdelemben. - -A kisded Ugron-pártban biztunk. - -Az Apponyi-pártban már nem voltunk annyira biztosak. Ámbár Horváth Gyula -barátunk biztatott bennünket, hogy ők is talpon lesznek utolsó emberig. - -Derekasan viselte magát az Apponyi-párt is. Igaz, hogy határozati -javaslata szintelen volt s maga Apponyi is csak ködös általánosságban -beszélt, de azért pártja hiven állt mellettünk a harcz végéig. - -Hétfőn, 17-én, ha jól emlékszem, rövid ülés volt a képviselőházban. A -képviselőház elnöke, báró Bánffy Dezső, magához kérte a vajdát ülés -előtt, ott volt az elnöki szobában már gróf Szapáry a miniszterelnök s -igy hármasban értekezletet tartottak. - -Ott álldogáltam az elnöki szoba előtt s jön hozzám Podmaniczky. Kérdi -tőlem, kik konferencziáznak bent? - -– Bánffy, Szapáry és a vajda. - -Podmaniczky összecsapja a kezét: - -– A vajda? Akkor végünk van! - -Olyan zajt ütött az én derék ifjukori barátom s annyi panaszban tört ki -Eötvös ellen, hogy az egész folyosó nevetett. Utóbb Podmaniczky maga is -nevetett. - -Hanem egy jó ötlete mégis volt Szapárynak az értekezleten. Azt mondta a -vajdának: - -– Miért ellenzitek a két szobor megkoszoruzását, holott azt minden döntő -tényező helyesli? - -– Tudom is én, kik a te döntő tényezőid? Hogy merészkedtél olyan -kérdésben, mely a nemzet legnemesebb érzéseit érinti, a függetlenségi -párt előleges megnyugtatása nélkül intézkedni? - -– Tudom is én, ki az a függetlenségi párt, a kivel előre beszélhetnék. -Irányi beteg, ő nem az, Ugron nem beteg, de ő kivül áll rajtatok. Helfyt -el nem fogadjátok, Polónyit semmiképen el nem fogadjátok, téged meg azok -nem fogadnak el. Kivel beszélhettem volna hát? - -A vajda nevetett s Bánffy is nevetett. A visszavágás szellemes volt. De -a vajda mégis azt felelte: - -– Az bizony baj, ha te a függetlenségi pártot előre soha se találod meg, -ebben a kérdésben majd utólag meg fogod találni. - -A miniszterelnök megmondta különben a vajdának, hogy négy függetlenségi -férfiuval s ezek közt két képviselővel csakugyan értekezett s ők -helyeselték a tervet, tehát ő nem volt könnyelmü. - -Az egyik függetlenségi képviselő nevét nem árulom el. Igaz, hogy -megbotlott, de azután jóravaló, rokonszenves képviselő maradt, habár nem -tartozott is a mi táborunkhoz. - -A másik képviselő nevét se veszem itt tollam alá. Magunk közt a Sötét -Urnak neveztük. Mi tudjuk: ki volt, az utókor pedig ugy se törődik vele -soha. Sok bajt okozott pártunknak örökké. Mindig a mi pártunk -megrontására tört s mindig más pártnak volt alattomos ügynöke. Hol -Apponyiéknak, hol a klerikálisoknak, hol a minisztereknek. Csak ott -emlitem nevét, a hol már épen ki nem kerülhetem. - -Pártunk értekezlete lelkes hangulatban folyt le. A vajdát biztuk meg a -határozat előterjesztésével. Komoly fogadást tettünk, hogy Hentzi -koszoruzását minden áron meggátoljuk. - -Minden áron! - -Még kormánybuktatással is, még vérrel és erőszakkal is. - -Szapáry rögtön belátta, hogy a kérdés komoly s az ő helyzetét is nagyon -komolylyá teszi. - -A király és a királyné Gödöllőn. Az osztrák delegáczió és a közös -miniszterek Budapesten. Bent a kormányban, mint csakhamar megtudtuk, -kegyetlen viszály a polgári házasság kérdése miatt. Egyik oldalon -Wekerle, Szilágyi, Csáky, – másik oldalon Szapáry és a többi miniszter. -A nagy szabadelvü párt kedvetlen, hangulata borus, sőt fenyegető. -Ki-kitör egy-egy hang: miért vezesse a pártot és a kormányt épen -Szapáry? Holott ez a vezetés csak egyik kudarcz a másik után. - -Már most jön a Hentzi-vita. - -Rongyossá válik a multakra vetett fátyol. Kifehérlenek alóla a bitor -kénynyel kivégzett honfi vértanuk csontjai. S ki fog látszani alóla a -sok vér és szenny, a sok szégyen és vereség, mely elboritja a császár -49-iki hadseregét. - -Mit fog mondani, mit fog tenni a király és a királyné, a mikor itt -Gödöllőn mindent meglátnak és mindent meghallanak? - -De mit fog tenni a hadsereg s ennek élén Lobkowitz herczeg? - -Szapáry fölbiztatta a királyt s a király megparancsolta Lobkowitznak, -koszoruzza meg a honvéd-szobrot. Legalább ezen az áron megmentik a -Hentzi-emléket. S ime nem mentik meg, sőt országra-világra szóló botrány -lesz épen a Hentzi-névből. - -Magyar miniszterelnök ezt a bajt ki nem állja. Ez volt sejtelme -Szapárynak. - -Október 18-án kedden még nagy és utolsó kisérletet tett a -kiegyenlitésre. - -Bánffy báró a nagyfejüeket bizalmas értekezletre hivta elnöki szobájába. -A függetlenségi pártból a vajdát és Helfyt. A szabadelvü pártból: -Szapáry miniszterelnököt, Podmaniczky Friczit és gr. Tisza Lajost. - -A nemzeti pártból Apponyit és Horváth Gyulát. - -A 48-as pártból Ugront. - -Bánffyval együtt kilenczen voltak a betegápolók. Köztük volt -természetesen a beteg is. - -Mi tizen-tizenöten nagy zajjal, örömmel kisértük a vajdát az elnöki -szobáig. - -– Ne engedj vajda hajszálat se! - -Kellett is a vajdának a mi tanácsunk. Tovább látott ő, mint mi. - -Ő ugyanis igy számitott: november 2-án lesz a koszoruzás s ma október -18-ika van. Két heti idő esik közbe. Az országgyülés meghivót kapott a -szoborleleplezésre. Támaszszunk vitát a fölött, vajjon az országgyülés -elfogadhatja-e a meghivót Hentzi-koszoruzásra? Ha két hétig kihuzzuk a -vitát: nem lesz ünnep, nem lesz koszoruzás. Sőt ez elég idő lesz dicső -öreg honvédeinket fölrázni álmaikból s rábírni, hogy tagadják meg Tisza -László és Ivánka Imre gonosz akaratát. Szegüljenek ellene. - -A vajda tehát azon mesterkedett, tüzzük napirendre s vitassuk meg a -meghivót. - -A nagyfejüek tanácskozása nem vezetett sikerre. Nem lett kiegyezés a -pártok között. - -A vajda kezdte a vitát. Azt hiszem, sohase mondott a képviselőházban -szebb beszédet. Nagyobb hatást semmi esetre se ért el máskor, mint most. - -A kormánynak volt egy nagy és szépnek látszó érve. Az, hogy kölcsönösen -tiszteljük meg egymás hőseit. A vajda megtalálta erre a feleletet. - -– A kölcsönös tisztelet, ugymond, csak egyenlő felek közt lehetséges. Ők -felakasztották a mi hőseinket, csak akkor áll elő az egyenlőség, ha -közülük is felakasztanak egy csomó tábornokot. Ez ma már nem lehet. Az ő -kötelességük a vezeklés. Mi koszorut nekik nem nyujthatunk. Köszönjék -meg a 49-iki hóhérok, ha feledni tudunk. - -Én október 21-én beszéltem. - -Én szónok nem vagyok. Beszédet csinálni, megtanulni s ünnepélyesen -előadni nem tudok. Ötleteim vannak ugyan s azokat akadozva előadom -ugyan: de ezzel aztán kimerül minden Cicero és Demoszthénesz, a ki csak -bennem lakik. - -Különösen Podmaniczkyval, az én igazán szeretett Friczi barátommal -évelődtem leginkább. - -Ő a követválasztáskor, a midőn belvárosi jelölt volt, azt találta -mondani, hogy ő is belvárosi, mert a Czukor-utczában született. Ámde ő a -_cz_ betüt fogainak alkata miatt nem tudja jól kimondani, hanem _cs_ -betüt mond helyette. Minthogy pedig nekünk mint ifjabbaknak, a kik -honvédek nem lehettünk, szemünkre hányta, hogy mi jogon akadályozzuk az -öreg harczosok végleges kibékülését: e felfogását igy toroltam vissza: - -– Én is a Csukor-ucscsában születtem. Ha ez neki jogot adott a -képviselőségre, nekem is jogot ad a felszólaláshoz. - -Általános kaczagás volt a visszhang. - -Egy másik kijelentésem is nagy hatást keltett. - -– Nem fogom megcsókolni azt a korbácsot, melylyel Windischgrätz -megfenyegette anyámat s gróf Batthyányiné nagynénémet. - -Mindenki tudta, hogy anyám és nagynéném lelkük egész lángjával -ragaszkodtak a függetlenség ügyéhez. - -S még egyet meg kell emlitenem beszédemből. - -A ki rögtönözve beszél: vagy buta marad időnként, mint a föld és se szó, -se gondolat nem jut eszébe, – vagy pedig oly gondolatai, oly emlékei -támadnak, oly eszmék sarjadznak ki az agy mélységeiből, mintha lángelme -volna birtokában. Beszédem alatt nekem is eszembe jutott egy kis dolog, -a melyre talán negyven év óta, talán 1849 óta nem gondoltam. - -49-ben hét éves gyermek voltam, Pista öcsém még fiatalabb, de Viktor -bátyám is csak gyerek volt még. Szüleink vagy nevelőink, vagy talán a jó -Laczi bácsi – Bártfay László – ugy vélték jónak, hogy játszótársul ne -csak kutyát, macskát, hanem őzet is adjanak mellénk. A ki az állatot kis -gyerek korában megszereti: az, ha felnő, embertársát is jobban szereti. -Mátrai uradalmainkból behoztak tehát egy kis őzgidát, azt a palota -parkjában eleresztették, az ott felnőtt szépen, szelid lett, mint egy -kis lányka, szeretett bennünket, mi meg őt még jobban szerettük. Az -őzgidát elneveztük Lilinek. - -Bártfaynak volt egy növendék lánya, fogadott lánya. Bujdosó lengyelnek -volt nálunk született porontya. Apámnak is voltak lengyel bujdosói 1831 -után, Bártfaynak is volt. - -Ez a kis lengyel lányka ennivaló gyönyörü kis barna lány volt. Őt is -Lilinek neveztük s ő is ugy szerette az őzikét, mint mi. - -Mikor Hentzi ágyuztatta Pestet: a Nemzeti Muzeumot is össze akarta -ágyuztatni, de a mi palotánkra is szemet vetett. A Muzeumig nem értek el -ágyugolyói, de a mi palotánkig elértek. Néhány golyó odaesett a közelbe. - -A kis lengyel lánykának nem engedték meg, hogy az ágyuzás alatt kint -futkározzon a kertben, de a kis őzikének elfelejtették megmondani, hogy -álljon a födél alá. - -A kis lengyel lányka nem feledte el. - -Meglátta az ablakon át, hogy a kis őzike föltartott fejjel s szétálló -fülekkel kint a gyepen hallgatja az ágyuzást. Odakiáltott hozzá: - -– Lili állj a fa alá, mert jön az ágyugolyó. - -Mintha az a kis gyönyörü állat e szót igazán megértette volna: nyomban -odaugrott egy hatalmas szilfa árnyékába. - -De abban a pillanatban egy ágyugolyó beleütött a a szilfába, egy óriási -ágat leszakitott, az ág az őzikére esett s a mi kis játszótársunk -nyomban meghalt. - -A kis lengyel lányka sikongatva, könnyeit ontva futott az őzikéhez. Nem -félt a golyótól; nem törődött az ágyuzással, odafutott játszótársához, -átölelte fejét, csókolgatta homlokát, lelket akart belé lehelni. - -Hiába volt. - -Zuzott testét a faág alól se tudta kivenni. Addig könyörgött, sirt, -rimánkodott, mig a palotabeli cselédek oda nem mentek s a kis halott -őzikét ki nem szabaditották. De biz annak ragyogó fényes szeme már ekkor -homályos volt. - -A kis lengyel lányka sokáig sirdogált ez eset miatt. Sulyos -szemrehányást csinált magának azért, mert – mint gyerekészszel gondolá – -ő tanácsolta Lilinek, hogy fa alá álljon, tehát ő volt az oka halálának. - -Ez a kis lengyel lányka nálam pár évvel idősebb volt, vagy legalább -idősebbnek látszott. A neve Marsalkiewicz Henrietta volt. Szülei rég -elhaltak. Bártfay vendégeinek s barátainak is, kik a palotába jártak, -nagy kedvenczük volt a szép és okos kis lány. Különösen szerette Bajza, -báró Wesselényi és Bezerédy István, de maga Deák Ferencz is, a ki már -mint hajadont s menyasszonyt is jól ismerte. Harminczkét év előtt ment -férjhez, 1860 körül s férje Bácskába vitte. Férjét nem ismerem, de a -vajda pár év előtt megismerkedett férjével is, ő vele s gyermekeivel is. - -Szapáry bukásához ugyan mindez nem tartozik, de hiszen én nem is -rendszeres történetet irok. Csak egy rossz és közönséges élczet akartam -képviselőházi beszédemben Szapáryra mondani. Azt akartam mondani, hogy a -Hentzi-koszoruzás tervével bakot lőtt. Erről jutott eszembe a mi kis -őzünk s apámnak egy ehhez kapcsolódó adomája. - -Hol-hol nem: apám találkozott egyszer Albrecht főherczeggel, ki szemére -hányta apámnak, hogy a császári hadsereg iránt se ő, se családja, se -tisztjei nem elég loyalisok. S szemrehányás közben azt kérdezé apámtól: - -– Mit vétett a gróf urnak a császári hadsereg? - -– Nekem ugyan fenség nem vétett egyebet, csak egy bakot lőtt nálam. - -A főherczeg hátat forditott apámnak, valami segédtisztje pedig egyenesen -magyarázatot kért apámtól, a miért a főherczeget megsértette ezzel a -szóval. Apám erre elmondta a mi kis őzgidánk történetét, a mivel azután -a főherczeg is – ugy látszik – megelégedett. - -Hát én is elmondtam Szapárynak, hogy ha a mi kis őzgidánkat Hentzi agyon -nem löveti, abból gyönyörü őzbak nőtt volna s ezt Szapáry nagy -kedvteléssel meglőhette volna. - -Az eszmetársulás és az ötletek lehetősége végtelen, mint a világtér. -Szabályai nincsenek s talán soha se is lesznek. Ez az én kis -őzgida-visszaemlékezésem is ezt bizonyitja. Csupán ezért is mondtam el. - -Figyelmeztettem e beszédemben Szapáryt arra is, hogy szurony és golyó -nélkül Hentzit meg nem koszoruzzák s hogy a hol ő szuronyt és golyót -akar használni: ott én is ott leszek. - -E kijelentésemmel titokszegést követtem el, de természetesen rossz -szándék nélkül. - -Nem voltunk ugyanis föltétlenül biztosak abban, hogy a vitát november -2-ig képesek leszünk kihuzni. Voltak köztünk álorczások, kik pártunk -egyes tagjait le akarták beszélni a komolyabb parlamenti harczról. - -A Sötét Ur 16-án elutazott előlünk. Hivtuk őt tanácskozásainkba, de ő -megszökött. Még a vasuti indóházba is utána küldtünk valakit az én -fiakkeromon, de nem jött vissza, sőt sértő izenetet küldött hozzánk. De -ennek daczára se kételkedtünk még benne. - -Csak 17-én tudtuk meg, hogy ő bizalmasa és titkos ügynöke e kérdésben a -miniszterelnöknek. Ekkor már az volt kivánatos, hogy távol legyen. -Csakhogy a mikor már Szapáryra nagyon komoly lett a helyzet, a Sötét Ur -20-án csak köztünk termett s kezdett nyafogni, siránkozni, hogy ő neki -sok a gyereke, ő a Bum-bum generális szerepét már megunta, neki -jövendőjére is gondolni kell s több efféle nyavalyás szólással állott -elő. - -Álnokság volt az egész. Csak a pártot akarta a vitától elkedvetleniteni. -Szoritotta őt Szapáry. De minthogy lehető volt, hogy a Sötét Urnak -társai is akadnak a pártban s hogy a vitát még tiz napig elhuzni nem -leszünk képesek: biztos szert kellett kigondolnunk, a mivel a -koszoruzást minden esetre meggátoljuk. - -Ki is gondoltunk. - -Felöltözünk mint képviselők diszruhába. Elég lesz harmincz-negyven ember -is. Körül álljuk a Hentzi-szobrot még hajnalban. S ha jön Ivánka és -Lobkowitz a koszoruval, mi azt a Hentzi-szoborra tenni nem engedjük. -Ellentállunk testünkkel. Kijelentjük, hogy ellenállásunk addig tart, mig -szuronynyal vagy golyóval onnan minket el nem távolitanak. - -Az eszme a vajdától származott. - -Először csak velem közölte. Én jónak láttam. Azután együtt közöltük a jó -Adával és Hentallerral. Azután másokkal is. Közöltük Csávolszkyval is, -az »Egyetértés« szerkesztőjével és tulajdonosával, a ki az eszmét -pompásnak találta. Egyenkint fontolgattuk: kivel lehetünk egészen -bizalmasak. Ugronékban nem nagyon biztunk. A Sötét Urral nem álltunk -szóba. A nemzeti pártból Horváth Gyula első szóra hozzánk állott. -Idegent be nem avattunk a tervbe. - -A vajda kifejtette, hogy nem valószinü, hogy Ivánkáék és Lobkowitzék -vérrel és halállal is s katonai erőszakkal is megkoszoruzzák -Hentzi-szobrát. Hogy a Hentzi-szobornál képviselőket lőjjenek és -vágjanak agyon azért, hogy a 49-iki honvédek a Gotterhalte hangjai -mellett tegyék le koszoruikat Hentzi lábaihoz: ezt föltenni se lehet. - -De tegyük fel, hogy ez történik. Tegyük fel, hogy közülünk egy-kettő ott -hagyja a fogát s vértanuja lesz a honfikötelességnek. - -Annál jobb. - -Mi se érünk többet, mint azok, a kik a csatában elhullanak. Mi sem érünk -többet, mint azok, a kiket Aradon és Pesten felakasztottak és -agyonlőttek. Mi értünk se lesz nagyobb kár, mint elhullt dicső -honvédeinkért. - -De a nemzet nyereségét megmérni, elgondolni se lehet. - -Meglátja a nemzet, hogy a függetlenségi párt férfiakból áll, nem -szájhősökből. - -Megérzi a király és udvara, hogy a magyar nemzet legszentebb érzéseivel -paczkázni nem lehet. - -A Hentzi-kérdésnek vége lesz azonnal és pedig mindenkorra. A hazafiak -vérével itatott földön ott tovább nem maradhat. - -S végül felocsudik aléltságából a nemzedék s az erkölcsi sülyedésnek -vége szakad. - -Igy beszélt a vajda. Láng volt minden érve, minden lehellete. - -Voltak, a kik féltették nemcsak életüket, hanem diszruhájukat is. Ezeket -külön vigasztalta meg a vajda. - -Szurony és golyó és öreg ágyu nem lesz. Legföljebb az történik, hogy -két-három rendőr belekapaszkodik egy-egy képviselőbe s elvonszolja onnan -a Hentzi-szobor közeléből. A Gotterhaltét hadd fujja a katonabanda, a -hadsereg diszszázadai hadd készüljenek a diszlövésre vaktöltéssel föl a -levegőbe; az öreg honvédek ősz szakállal, hajlott termettel, roskadó -inakkal nem nézik tétlen a dulakodást, hanem vagy elmennek onnan sirva -és átkozódva, vagy ők is az elvonszolt képviselők segitségére sietnek. S -akkor aztán az átok, a zsivaj és az általános dulakodás közben hadd -tegye Lobkowitz herczeg a koszorut a Hentzi-szobor talapzatára. - -Az ilyen ünnep lesz méltó Hentzihez. - -Csakhogy ilyen ünnep még se lesz, mert Lobkowitz azon kivül, hogy -katona, még ur is, mivelt ember is, a kinek van izlése. Ugy ott hagyja -diszszázadával és táborkarával együtt Hentziéket és Ivánkáékat, mint -Szent Pál az oláhokat. - -Ez volt a vajda terve. - -Csakhogy ennek sikeréhez mulhatatlanul szükséges a titoktartás. - -Mert ha ezt a kormány megsejditi, már este rendőrséggel és katonasággal -nagy körben körül veszi a Hentzi-szobrot s mi képviselők oda közel se -férhetünk. - -És én mégis öntudatlanul majdnem elárultam az egész tervet képviselőházi -beszédemben. - -De hát nem volt szükség, nem volt alkalom a tervet megvalósitani. - -Jobban félt Szapáry s jobban féltek Ivánkáék és Tisza Lászlóék, mintsem -végletekig eresztették volna a dolgot. Az országos honvédegyletek -küldöttségei még az én beszédem napján délután összejöttek tanácskozni s -Ivánkáékat ugy leszavazták, mint a parancsolat. - -Nem lesz Hentzi-koszoruzás. - -Nem lesz még budavári honvédszobor-ünnep se november 2-án. Hanem -elhalasztjuk a jövő 1893-ik évi május 21-ik napjára. - -Ekkor vettük be Buda várát, ez napon leplezzük le a hősök szobrát. - -Igy határoztak öreg dicső honvédeink. - -Ezzel a kérdés lekerült a napirendről. Csak Szapáry kormánya maradt még -a napirenden. De az se sokáig. - -A következő napon, október 22-én, győzelmi áldomásra jöttek össze az -ellenzéki pártok a Hungária nagy teremében. - -Eötvös és Apponyi egymás mellett ültek az asztal élén. Őket illette meg -a diszes hely. Eötvöst igazságból, Apponyit pártok közti udvariasságból. -Mi kezdtük, mi vezettük az egész mozgalmat, minket pedig Eötvös -vezetett. Hogy az ő határozati javaslata győzzön: azért folytattuk a -nagy parlamenti vitát. - -A vajda felköszöntője volt az első. Kire másra emelte volna poharát, -mint az 1848–49-iki dicső honvédekre? - -Apponyi felköszöntője volt a második. Sudár termetével, gyönyörü -hangjával szép beszédet mondott a nemzeti párt vezére Irányi Dánielre, a -függetlenségi párt agg és beteg és igen távol vidéken haldokló elnökére. - -A villám elvitte a szót a nagy beteghez. Meg is értette, meg is köszönte -a haldokló az édes megemlékezést, de élve többé nem láttuk őt. A mely -napon meg kellett volna lenni a szobor-koszoruzásnak, november 2-án -meghalt. Utolsó küzdelmünk, utolsó lakománk csak hirből jutott már el -hozzá. - -A Sötét Ur az áldomásról el nem maradhatott. A harcz elől elmenekült, de -az áldomásra jó idejében haza jött. Senki sem bizta meg a -felszólalással, de ő azért Apponyit köszöntötte fel, mint -miniszterelnököt. Bocsánatot kellett kérnünk Apponyitól az izléstelen -hang miatt. - -Végre Horánszky köszöntötte fel a vajdát. Okos és lelkes volt beszéde. - -Áldomást és lakomát leirni csak vidéki hirlapocskában szokás s én bizony -ezt se emlitettem volna fel, ha ebben az áldomásban nem lett volna -valami nevezetes. - -Ez volt az összes ellenzéki pártok utolsó közös lakomája. – Ez benne a -feljegyzésre méltó. - -Felszinre jöttek csakhamar a haladás nagy kérdései, az egyházpolitikai -javaslatok. Ezek körül bujkálni már nem lehetett. Itt mindenkinek el -kellett magát határozni: hazafi marad-e és szabadelvü vagy álorczás és -sötétségkereső. - -Ugy megbomlottak az állapotok, ugy megkeveredtek az emberek, ugy -összezavarodtak az elmék, ugy széttöredeztek a pártkeretek: hogy az -ellenzéki pártokat ezentul közös lakomára összehozni nem lehetett. - -Nem is lett volna tanácsos. Az emberek késsel mentek volna egymásnak, -nem felköszöntővel. - -Én már bizonyára nem érem meg, hogy ujra visszatérjünk a régi állapotra. - -Még tizennégy napig állt fenn Szapáry miniszterelnöksége. De ez a -tizennégy nap már csak vonaglás volt. A király, bár szerette egyénileg -Szapáryt, november 6-án elfogadta lemondását. A Hentzi-ügyből látta, -hogy Szapáryra nem bizhatja többé a kormányzást. - -Fiatal korunkban jó barátságban voltam Szapáryval, de azért egy adomát -el kell róla mondanom. - -Neje Festetich grófné s szellemes derék nő. Szapáry volt már élete -folyamán összeesküvő, hevesi királyi biztos, államtitkár, -belügyminiszter, pénzügyminiszter, kereskedelmi miniszter s utóbb -miniszterelnök. Szellemes neje azt mondta egykor: - -– Ez a Gyula olyan, mint a vidéki szinész. Minden szerepet eljátszik. - -Tökéletesen igaz. - -Vajjon minő szerepe lesz a szabadelvüség ezentuli nagy csatáiban? - - - - -AZ ELSŐ UT KOSSUTHHOZ. - - -I. FEJEZET. - -(A vajda szerepe a függetlenségi pártban. – Nem akarja Kossuthot -fölkeresni. – Mégis elmegyünk Turinba. – Turinba érünk.) - -Nem az én első utamról van szó, hanem Eötvös Károlyéról. - -Én már nagyon sokszor voltam Turinban, laktam is ott s a Kormányzót -nagyon sokszor meglátogattam. Ugy mentem hozzá, mint apám házához. -Turint jobban ismertem, mint Pestet. Nem is emlékszem már, hogy gyerek -koromban mikor voltam ott először. - -Hanem a vajda még sohase volt ott s Kossuthot még sohase kereste fel se -személyesen, se levélben. Pedig kértem, biztattam, sőt hajszoltam rá -sokszor. - -Mikor én 1887-ben képviselővé lettem, a vajda akkor már tiz év óta volt -a függetlenségi párt valóságos vezére. Mások ragyogtak ugyan a vezér -aranyos öltözetében a nagyközönség előtt; a sajtó másokat hirdetett -vezérekül, hol Helfyt, hol Ugront, hol a jó Irányit, sőt időnként -egyebeket is; – Mocsáry, a kemény magyar és jó hazafi, a párt elnöki -állásában vezérkedett is, de nagy válságok, nemes harczok idején s a -mikor nagy eszmék és nemes szenvedélyek viaskodtak egymással, bizony -mindig a vajda volt az igazi vezető. tartotta a képviselőházban a -legragyogóbb beszédeket. - -Ő fogalmazta mindig a pártnak a nemzethez intézett nyilatkozatait, a -választási szózatokat, az alapigékül szolgáló nagyobb határozati -javaslatokat, a királyi trónbeszédre adandó válaszfeliratokat. - -Ő volt a pártnak első hirlapirója. Az ő czikkei és emlékbeszédei -növelték s örökitették meg a párt hű tagjainak s jelesebb férfiainak -érdemét és dicsőségét. Ez a mi jó függetlenségi pártunk, ha kidőlt -valamelyik kitünő fia, nyomban ugy megfeledkezett arról, mintha sohase -élt és sohase működött volna. Ha a vajda iratai s beszédei egykor -gyüjteményben látnak napvilágot: akkor tudja meg csak az ország is, a -párt is, mennyit dolgozott az ő fényes szelleme és tolla a függetlenségi -eszmékért. - -Pártértekezleteken a nagy kérdésekben ő adott eszmét, világosságot, -érveket a párt tagjainak. - -Vidéki pártgyülésekben s választási harczokban az ő csodálatos beszédei -rázták fel a közönséget. Képei, hasonlatai, példabeszédei, adomái, -jellemző mondásai közkincscsé váltak s jól vagy rosszul, száz alakban -járták be a városokat és olvasó köröket. Száz apróbb-nagyobb szónok -éldegélt abból az anyagból, melyet az ő kimerithetlen, de röst szelleme -teremtett. - -Ha zajongani és kiabálni kellett a képviselőházban s a minisztert vagy -kormánypárti szónokot ledörögni: azt a vajda mi ránk hagyta. Ha egyéb -ellenzéki pártokkal kellett tárgyalni, összesugni, taktikázni: azt is mi -ránk hagyta. Ha lakomákon a dicsőséget és felköszöntőket s vidéken a -fogadtatást, a fehér ruhás lányok üdvözletét s a zászlós és fáklyás -zenéket kellett élvezni: azt is ránk hagyta, nekünk engedte át. - -De ha aztán fészkelődő, üzérkedő vagy hitvány emberek, vagy a pártunk -hátán felkapaszkodó más ellenzéki pártok a rágalmak özönét zuditották -ránk: akkor meg mindig a vajda volt a rágalmak és gyanusitások áldozata. -Természetesen az ő széles válla s egykedvü vidámsága eltürt, de el is -birt mindent. Akkor a mi jó pártunk mindig félreállt s egész élvezettel, -de némán nézte: no, mi lesz most már a vajdából. - -A Kormányzó barátsága vagy szives és bizalmas levele természetesen nagy -ajánló levél volt mindenki számára a nemzet előtt. S különösen a jó -függetlenségi és jó magyar közönség előtt. S épen arra unszoltam én -mindig a vajdát, hogy irjon vagy látogasson el Turinba s szerezze meg a -Kormányzó barátságát. - -S unszoltam különösen a miatt is, mert a Kormányzó mindig bizonyos -fanyarsággal emlékezett meg bizalmas körben a vajdáról. Előttem is, -mások előtt is. Ennek pedig nagy oka volt. - -Nagy pártban mindig akad nehány silány lélek s a vajdának mindig volt -egy csomó irigye s titkos ellensége. Ezek részint levélben, részint élő -szóval szakadatlanul rágalmazták a vajdát a szent öreg előtt. Én ritkán -találkoztam a Kormányzóval, az én szavam nem tudta eléggé ellensulyozni -a rágalmazók befolyását s azért a Kormányzó nagy lelkében Eötvös neve -körül mindig volt egy kis árnyék, melyet én nem tudtam eloszlatni. A -rábeszéléshez és a hosszas, alapos beszélgetéshez különben sem volt -tehetségem és hajlamom s gyakran mikor a Kormányzó éles megjegyzéseit -elháritani nem tudtam: még engem is harag fogott el s inkább -félbeszakitottam a tárgyalást, sem mint hallgassam barátom ellen a rossz -indulatu besugásokból eredő téves birálatot. - -Ezért hajszoltam a vajdát Turinba. Az ő tökéletesen átlátszó egyéniségét -a Kormányzó nagy lelke és éles szeme a személyes érintkezés által -nyomban felismerte volna. - -Azonban a vajdának hiába beszéltem, akár a részeg tótnak. Kigunyolt, -kinevetett aggodalmaimmal. De rendesen meg is nyugtatott. - -– Lásd édes Gáborom, nekem a párt ugy se adhat semmit s ha adhatna se -adna; – minek nekem tehát kölcsönbe kapott dicsőség, habár azt Kossuth -Lajos adná is kölcsön? Annyi silány, kótyonfitty ember csuszkál-mászkál -Kossuthhoz s koldul tőle jó szót, ajánló levelet, kortes igét, -választásokhoz való üzenetet, üzleti ajánlatot bajuszpedrőhöz, -életelikszirhez, budai keserüvizhez, képviselői mandátumhoz, naptár- és -hetilapterjesztéshez és népbolonditáshoz, hogy azt hiszem, a szent öreg -gyomra már émelyeg, ha megint ujabb szélbali képviselőt lát ajtaja előtt -ólálkodni. Erre már én bizony nem adom a fejem. Én dolgozom és áldozok -tehetségem szerint, élek a közügynek, az irodalomnak s függetlenségi -eszméinknek becsülettel; – akármit sugdosnak felőlem Kossuthnak, az ő -villám-esze utóbb is fölismer engem is, másokat is. - -Hát hiszen ez is igaz. - -Mikor a jó Ruttkayné intésére a vajda megalakitotta a -Kossuth-bizottságot s Basso számára elküldötte tavaly azt a megfelelő -összeget: akkor ujra sürgettem őt, menjünk Turinba. Most se fogadott -szót, hanem a helyett letorkolt. - -– Most már jó Gáborom, épen nem megyek Turinba. Ha a szent öreg semmit -sem tud is arról, miben fáradozunk az ő háztartása érdekében, de tud -Basso s tud az áldott Ruttkayné, ők utóbb még azt is gondolhatnák, hogy -én most a köszönet és elismerés babérkoszorujáért utazom a Kormányzó -közelébe. Eredj jó Gáborom az ily lehetőségekkel a pokolba. - -Nem hoztam elő többé a dolgot 1893-ik évi juniusig. De akkor aztán -előhoztam s nem nyugodtam addig, mig czélom el nem értem. - -Időközben ugyanis nagy dolgok történtek. - -A vajda lemondott a párt elnökségéről. - -Nehány nap mulva 24-en kiléptünk a pártkörből s a vajda vezérlete s az -én ideiglenes pártelnökségem alatt uj pártalakuláshoz fogtunk. - -Apponyiék befolyása napról-napra erősödött az anyapártban s a klerikális -reakczió emberei, Polónyiék napról-napra vakmerőbbek kezdtek lenni. És -minduntalan Kossuthra, az ő nagy nevére hivatkoztak mentségül. - -Az anyapárt eretnekséggel kezdett vádolni nyiltan, kormánypártisággal -titkon s a klerikális sajtó orditott ellenünk az egész vonalon, sőt -Polónyi a Kormányzó urnak egy hozzá intézett levelét is közzé tette a -vajda ellen. - -Az alföld jó függetlenségi népe egy szivvel, egy lélekkel a mi -oldalunkra állott s hatalmas elvbarátaink Kecskemétre országos gyülést -hivtak össze, hogy köztünk és az anyapárt közt kiegyenlitse az eltérést -s az anyapártból kikergesse a nyilt és titkos klerikálisokat, a paktáló -álorczásokat. - -Az áldott lelkü Ruttkayné junius 7-én szép és sürgető levelet irt -hozzám, hogy menjek Turinba s vigyem magammal a vajdát is. A Kormányzó -nagyon vár engem is, de várja Eötvöst is. - -A Kormányzó könyvtára dolgában is intézkednünk kell, a Kossuth-bizottság -elé javaslatot kell terjesztenünk s e czélból a Kormányzóval mulhatlanul -szükséges értekeznünk. - -Mind ez okok végre megtörték a vajda makacsságát s ő is elhatározta a -Turinba utazást. - -De csak küldöttségként s nem egymagában. - -Pártunkat értekezletre hivtam magamhoz, eléje terjesztettem a kérdést s -pártunk engem, Eötvöst és Nagy Gyulát választott meg küldöttségül a -Kormányzóhoz. - -Nagy Gyula nálam talán öt-hat évvel fiatalabb, nemes modoru, olvasott, -mivelt ember. Fehérmegyei előkelő birtokos s ugyanonnan képviselő. -Kitünő gyakorlati gazda. Elvei sok irányban radikálisok. Szónoklatokat -tartani nem szeret, talán nem is tudna; de bizalmas értekezleteken -vannak eszméi és érvei. Ősnemes nemzetségből való. De a politikát nem -veszi komolyan. Inkább a jó társaságért tartozik valamelyik párthoz. Az -anyapárti klerikálisok cselszövényeit megunta, a körből velünk együtt -kilépett s velünk volt mindaddig, mig az anyapártban az Ugron-Justh-féle -ádáz háboru válságra nem vezetett. - -Junius 10-én Kossuth Feritől is kaptam levelet. Ez a levél is, de még -inkább a jó Ruttkayné sürgetése sietteté utazásunkat. Az elindulást -junius 17-re, a Turinba érkezést 19-re határoztuk s erről ugy a -Kormányzó urat, mint Ruttkaynét, de Basso doktort is értesitettük. - -Négyen indultunk, velünk jött országot-világot látni s különösen -Kossuthnál tisztelkedni Eötvös Bálint is, a ki épen előző napon lett -jogtudorrá. Nagyon megkedveltem a gyereket, a ki különben a vajda fia. -Utazási költségünk kezelését rábiztuk. - -Velenczébe 18-án érkeztünk s ott ki is szálltunk. Innen szintén -értesitettük táviratban Ruttkaynét. - -Másnap 19-én dél tájban pontosan berobogott velünk a vonat a turini -pályaudvarra. A Kormányzó megbizásából Basso várt ránk. És várt Battoni -vendéglős barátom, a kinek egykor fogadója volt Turinban, a hol én -mindig szállni szoktam. Most is táviratoztam neki, hogy nála szállunk és -pedig négyen. Most már nem volt fogadója, hanem azért egyik fogadóban -kitünő lakásról gondoskodott s diszes bérkocsikkal várt bennünket, hogy -lakásunkra kisérjen. - -Basso értesitett, hogy a Kormányzó kitünő egészségben van, örül -jöttünknek s mind ő, mind Ruttkayné nagyon szivesen vár. Sőt a Kormányzó -már most meghí bennünket délután 3 órára s egyuttal ebédre, mely 7 -órakor leend. - -Szállásunkra hajtottunk s átöltöztünk. Mosdás közben a vajdával -mulatságos baleset történt. Eddig még nem volt fogainak hija, de itt két -ingó-bingó metsző foga észrevétlenül kiesett. Mikor ezt másnap a -Kormányzónak eladomáztam, ő tréfásan a vajdához fordult: - -– Intő jel önnek, hogy ezentul szelidebb legyen. Ha már hiányoznak -fogaink, nem tanácsos a viaskodók közé keveredni. - -De az első napon nem volt a Kormányzónak tréfálkozó kedve. A mint arról -mindenki meggyőződik, ha társalgásunkat lehető részletességgel leirom. - -Előbb azonban elmondom mindazt, a mit a Kormányzó háztartásáról s -mindennapi életmódjáról tudok. - -Nagy történeti alak, a mivelt világ által mindenütt ismert nagy szellem -ő. S mig a magyar nemzet él, e nemzetnek örök életü hőse. Életmódját, -háztartását, magán életét, otthon való házi szokásait alig ismeri a -nemzet. Pedig nagy férfiaknál mind ezt ismerni óhajtják mind az egykoru, -mind a későbbi nemzedékek. - -Mindent elmondok, a mit én tudok. - - -II. FEJEZET. - -(A kormányzó lakása. – A kövér házmesterné. – Giorgio. – Ruttkayné. – A -Kormányzó dolgozó szobája. – Ruházata. – Orvosának tanácsa. – Csupán -Eötvössel társalog.) - -Két óra alig mult el délután, mentünk a Kormányzó lakására. Legelőször -Lujza nénit, a jó Ruttkaynét akartuk meglátogatni s délutáni 3 óráig az -időt az ő lakosztályában s nála akartuk eltölteni. - -Ruttkayné együtt lakott a Kormányzóval. - -A ház, a hol a Kormányzó lakott, egy kis térre néz ablakaival. A tér -körül van véve alacsony kőfallal s tele van kisebbszerü szobrokkal s -diszcserjefákkal, szépen kavicsolt keskeny utakkal s van benne viztartó -medencze s kis szökőkut is. - -A térnek nincs külön neve. Csak az utcza nevéről nevezik és sétatérnek, -a hogy én vettem észre, nem is használják. Kis vasrács ajtai mindig -zárva vannak. - -Az utcza neve Via San Lazaro volt Garibaldi haláláig. A mint a nagy -szabadsághős 1882-ik évi juniusban meghalt, Turin városa az utczát -Garibaldinak s a marsalai ezerhősnek tiszteletére Via dei Mille-nek -nevezte. Magyarul azt teszi: Az Ezer utczája. - -Ez utcza 22-ik száma alatt feküdt az az emeletes ház, melyben -Magyarország utolsó legnagyobb hőse, legnemesebb fia s minden nemzet és -minden korszak egyik legragyogóbb lángelméje tizenkét évig s nyolcz -hónapig lakott s a melyben meg is halt. - -A ház, ha jól emlékezem, a Sant-Albino grófi család tulajdona. Egyik -fiatalabb Sant-Albino gróf Magyarországból nősült s magyar lányt vett -feleségül, a bájos Gyürky Alice grófnőt, Gyürky Ábrahám gróf és Orczy -Sarolta bárónő leányát. Ugy hallottam, e házat most ez a Sant-Albino -gróf birja. - -A Kormányzó 1882-ik évi augusztus 1-én költözött ebbe a lakásba saját -villájából, mely Collegno al Baracconéban feküdt. Az átköltözés -körülményeit is részletesen el kell beszélnem. - -A ház egész első emeletét birta a Kormányzó. Fizetett érte évenként -háromezer lira lakbért, a mely a mi pénzünk szerint mintegy 1350 -forintot tesz. A Kormányzó vagyoni viszonyaihoz képest szinte nagy -összeg, de ekkora lakásra bizony szüksége volt. - -1881 előtt e lakásban a Villamarina őrgróf család lakott. Az az őrgrófi -család ez, melynek egyik tagja, ki a mult század ötvenes és hatvanas -éveiben a Savoyai-ház diplomácziai szolgálatában volt, annyiszor -előfordul Kossuth Emlékirataiban. Mig Turin Piemontnak és a Szardiniai -királyságnak fővárosa volt s mig a királyi udvar s az összes hatalmak -diplomácziai kara itt lakott: ezért a lakásért nyolcz vagy tizezer lira -évi bért is fizettek. Ilyen s ekkora lakásért Budapesten is fizetnének -négy-öt ezer korona évi bért. - -A ház homlokzatán a térre hat lakhelyiség nézett. Balról, legszélről -Lajos Tivadar lakószobája, mig Turinban lakott s mig Nápolyba át nem -költözött. Mellette a Kormányzó hálószobája, a hol a szent öreg utolsó -betegségét átszenvedte s a hol utolsó lélekzetét is vette. Itt volt -halottas ágya is. - -Ebből nyilott egy nagy szoba, a Kormányzó nappali és munkaszobája s -egyuttal vendéglátó terme. Főbejárója e szobának a lépcsőházra nyilt. - -Ettől jobbra terjedt Ruttkayné lakosztálya hálószobából s diszes -elfogadó teremből. Legvégül jobb oldalon a konyha. - -A ház kettős ülésü s középen végig folyosó, mely kissé homályos. A -folyosóról nyiltak az udvari helyiségek. - -És pedig a lépcsőháztól jobbra az ebédlő, az éléskamra, s egyéb -mellékhelyiség. Balra pedig egy nagy előszoba, továbbá a titkár szobája, -a fürdőszoba s végül a Kormányzó billiárdszobája. - -A cselédeknek két szobából s egy mellékhelyiségből álló lakosztálya az -udvar felé néző emeletközön, a Mezzaninon feküdt. - -A ki a multon ábrándozni szeret s a nemzet nagy hőseinek emlékezetén el -tud merengeni s dicső tetteiknek példáján lelkesülni megtanult: el ne -felejtse e házat s egykori lakójának nagy nevéről mindig eszébe jusson, -valahányszor a szép Olaszországnak e nagy városába, a Pó partjára vezeti -utja. E város adott a nagy bujdosónak menedéket és biztos pihenőt s e -házban hajtá fejét örök álomra az a férfiu, a kinek egész hosszu életen -keresztül sohase volt pihenője, mert nemzetéért kellett dolgoznia és -szenvednie szakadatlanul! - -Csak egyetlen igazi elődje van Kossuthnak. Az, a ki a Márványtenger -partján Rodostóban hunyta le szemeit örökre. Annak pihenőjét, annak -palotáját megőrzi a jó török nép hatalmas szultánja s nem engedi másnak -birtokába. S ha világjáró magyar, szentsir-látogató zarándok téved el -arra: az utolsó szegény török is kegyelettel s vallásos tisztelettel -kiséri el az ó-palotába s egyenként megmutatja s elmagyarázza a helyet, -a hol élt és meghalt a magyar testvérnek utolsó királya, a magyar -szabadságnak utolsó nagy hőse, a bujdosóknak mind halálig dicső -fejedelme. - -Kossuth lakása idegen birtok. Egy-két évtized mulva senki se tudja már -amaz idegen városban, ki volt Kossuth s mije volt ő a magyar és az olasz -nemzetnek. Az olasz egységnek és szabadságnak hősei kihalóban vannak. Ők -ismerték csak Kossuthot. Egy-két évtized és senki se él már, a ki őt -látta és ismerte volna. Lakását se őrzi senki. Nem lesz ismertető jel -se, a mely az arra tévedező magyarnak ama szent emlékü helyet -megmutassa. Ezért kell én nekem följegyezni mindent. - -A mint oda értünk a kapu alá, az öreg házmesterné letette kezéből a -kötést s a harisnyát, szemüvegét lehuzta orra hegyére s éles fürkésző -szemekkel nézett ránk. - -A kapu alatt, a bejárás baloldalán volt egy üvegkalitka. Abban volt egy -szék, egy kis asztal s egy kövér öreg asszonyság. Épen tele volt vele a -szék is, az asztal is, a kalitka is. Mintha a kanári madár kalitkájába -kotlós tyukot ültetnének. Ez volt az öreg házmesterné. Ott ült -éjjel-nappal. A vajda el is nevezte kotlós-tyuk néninek. Azt fürkészte, -vajjon magyarok vagyunk-e s Kossuthhoz megyünk-e, vagy idegenek. - -Mert hát nem mindegy volt ez ő neki. Ha magyarok vagyunk: lesz akkor -borravaló. Kivált a vajdából nyomban kilátta a magyart és a borravalót. -Én rajtam és Nagy Gyulán nem tudott eligazodni első pillanatra. De a -vajdáról száz lépésnyire sugárzik már a magyar ember, de annak minden -gyöngesége is. Egész uton viaskodnom kellett vele, ne pazarolja a pénzt -borravalókra. Annak a vén házmesternének talán még báli ruhát is vett. - -Fönt a lépcső tetején Giorgio várt bennünket. - -Ez a Giorgio volt a Kormányzó komornyikja. Turini származásu, 45–50 év -körüli valódi olasz ember. Fényes fekete szemekkel és fekete bajuszszal, -borotvált állal, gyors beszéddel. Tisztes feketébe volt öltözve. Neve: -Giorgio Suzenna, bizonyára van ősei és rokonai közt egy csomó festő és -kőfaragó. Már nyolcz év óta, 1885 óta volt a Kormányzó mellett s ő is -különös rokonszenvvel várta a magyar utazókat. - -Ruttkayné a maga szokott nyájasságával várt s fogadott bennünket. -Utazásunkról kérdezősködött s mi az ő és a Kormányzó egészségéről. - -Nagy szellemü, nemes nő ez. Kossuth testvérjei közt ő közelité meg -leginkább elmének és szivnek erejére s tehetségére nézve a Kormányzót. -Ugy látszik, még életkorra is. - -Vajjon megirja-e valaha valaki e nő élete történetét? Megirja-e -bujdosásának viszontagságait, szerető szivének nagy áldozatait, -melyekkel férjét, fiait, nagy testvérét s unokaöcscseit elhalmozta. A -női lélek is csak oly tiszta fény, mint a férfi lélek. A nagy férfi -lelke a nagy messzeségbe világit, a nagy nő lelke sokkal szükebb körbe. -De e kisebb kört nagyobb fénynyel és meleggel tölti be. Miként van az, -hogy oly kevés nőnek van lelkes történetirója? - -A mikor az óra hármat ütött, teljes pontossággal küldtük Giorgiót, -jelentsen be a Kormányzónak. A kormányzó rögtön fogadott. - -Bemutattam a vajdát, Nagy Gyulát és Eötvös Bálintot. - -A vajda néhány rövid szóval üdvözlé a Kormányzót. Egyebek közt ezt -mondá: - -– Isten adományának tekintem, hogy megérhettem azt az időt, a mikor önt -Kormányzó ur szinről-szinre láthatom s igaz tiszteletem és hódolatom -bebizonyithatom. Ne udvariasságként, hanem igaz hazafi őszinte -hitvallásaként fogadja e nyilatkozatomat. - -A Kormányzó rövid pár szóval fogadott bennünket s nyomba leültetett. - -Jókora iróasztal volt a szobában. Ez előtt karosszék. Ebbe ült le ő -maga. Az iróasztalnak ajtó felőli végén szintén karosszék állt, ezt -jelölte ki a vajdának. Volt a szobában még egy nagy asztal s a hálószoba -fala mentén hosszu, széles, feketével bevont pamlag. E fölött a falon -falióra s egyszerü keretben Bocskay fejedelem arczképe. A nagy szobának -udvar felőli fala mellett világos tölgyfaszinü szekrény iratok és -könyvek számára. E szekrényen csinos fa-faragványos tartóban Shakespeare -diszkötésü összes művei, melyeket angol munkások adtak a Kormányzónak -emlékadományul negyven év előtt, a mikor a szabad Anglia földjére -először lépett s csodálatos szónoklatával rajongásba hozta az angol -nemzetet. - -A vajdából nyomban kitört az iróember. Majdnem azt mondom, hogy a -korrajz- vagy történetiró. Addig nem nyugodott, mig a Kormányzótól a -szobában látott tárgyak eredete s jelentősége iránt kimeritő feleletet -nem kapott. - -Az iróasztal tele volt mindenféle szedett-vedett aprócseprő tárgygyal. -Levélpapirok és boritékok, tollak, tollszárak, legalább tizenöt darab -félig elnyűtt irón, tintatartó, szemüveg, irka-firkák, félig megirt s -abban hagyott levelek, jegyzetek, töredékes fogalmazványok, ujságok s az -Emlékiratok 4-ik kötetéből kefelevonatos ivek. - -A vajda mindent erősen megnézett s ezzel mintegy felhivta a Kormányzót, -hogy mindenről adjon magyarázatot. - -Adott is nagy kegyességgel. Ekkor mondta el szemei gyöngeségét is a -vajdának. - -– Szemeimmel én csak megvolnék valahogy, de az orvosok éppen nem tudják -magukat tájékozni. Az egyik szemem miop, közellátó; a másik szemem -prezbiop, messzelátó. De mindegyik gyenge. Nekem tehát három szemüvegre -volna szükségem. Egy egészre és két felemásra. Az egész szemüveg fokozná -a látóerőt, az egyik félszemüveg pedig a közellátást, mig a másik a -messzelátást mérsékelné. - -S mutatta a szemüvegeket. - -Akkor a Kormányzó 91 éves volt. Nagy idő. Százezer ember közt egy éri el -ezt az életkort. A magyar faj összes történelmi alakjai közül ezer év -óta alig érte el egy vagy kettő. - -Életkorából különben két év vitássá lett egykor. Ismerősei közt és az -irodalomban ugy áll a kérdés most, hogy 1802-ik évi ápril 27-én -született; mikor tehát nála voltunk, akkor már 91 éves elmult s 63 nap -óta a 92-ik életévet járta. Azonban 1848 előtt ugy élt a köztudatban, -hogy 1804-ben született s hogy Deák Ferencznél néhány hónappal fiatalabb -lett volna. Deák születési éve 1803. október 17-ike. Időközben az -anyakönyv, melybe a Kormányzó születését bejegyezték, elégett. Az -anyakönyvekről 1828 előtt megyei másodpéldányokat nem vezettek. A -kérdést most már eredeti anyakönyvekkel tisztázni nem lehet, de -emlékszem, hogy ezt már vitatták az irodalomban s hogy magának a -Kormányzónak hozzájárulásával a születési időt 1802. évi ápril 27-ikében -állapitották meg véglegesen. - -Tiszta fekete s egyszerü ruhában fogadott bennünket. - -Dicső emlékü neje Meszlényi Teréz 1865. évi szeptember 1-én halt meg s -mióta annak hamvai a genuai Szent Benigno temetőben, az angol -protestánsok sirhelyén pihennek: azóta a Kormányzó más ruhát, mint -feketét nem öltött magára. Nagy ritkán, nagy ünnepélyek alkalmával -megtette ugyan, hogy fehér nyakkendőt kötött fel, de kevés ember látta -ebben is. Hü férj maradt még özvegy állapotában is s boldogult nejének -emlékét gyöngéd érzéssel, őszinte kegyelettel őrizte. - -Ruházatára agg korában már nem sokat költött s különös gondot nem -forditott. Széles karimáju fekete puha kalap, fekete kabát, mellény, -nadrág és nyakkendő: ebből állott ruházata. - -Évenként elég volt neki két öltözet. Egy téli s egy nyári. Amaz -vastagabb finom gyapju-szövetből, emez többnyire ugynevezett liszter -kelméből. Fehérnemüje mind végig olyan volt, a minőt 1849 előtt itthon -szokott viselni. Ámbár 45 évet töltött külföldön, Ázsiában, Amerikában s -Európa különböző országaiban, a magyar fehérnemütől el nem tudott szokni -soha és sehol. - -Szabója Turinban másod-harmadrangú kis szabó volt s nála állandóan -megmaradt. Neve nem jut eszembe. Ott lakott s ott volt mühelye is, -boltja is a Via Dora Grossá-n. De ez az utczanév ma már nincs meg. Ez -utczának neve most Via Garibaldi. - -Vargája, a hol lábbelijét szokta csináltatni, a Piazza Carlo Felicé-n -lakott Turinban. Ennek neve se jut eszembe. A lábbeli mindig czipő volt, -meglehetős vastag talppal, a hogy Olaszországban szokás. A czipő sarkára -mindig veretett vak sarkantyut, pengő nélkül, fényes aczélból, apró -sarkantyugombbal. A nép a Kormányzót Turinban csak Kossuth tábornok -néven ismerte. Szines vagy szinezetlen arczképe ott volt mindenütt az -üveg- és tükörkereskedések kirakataiban, az utczák sarkán Garibaldi és -Viktor Emanuel arczképei társaságában s az aláirás mindenütt General -Kossuth volt. A köznép azt hitte, hogy az a kis fényes sarkantyu jelenti -Kossuth hadvezéri voltát. - -Pedig hát nem azt jelentette. - -Az olasznak, a városban lakó olasznak legigazibb, legtökéletesebb -nemzeti szokása a bő és hosszú nadrág. Ezt el nem engedi sehol és -semmiért. Még nálunk Magyarországon is minden olasz kucséber, kőfaragó -és kubikus hosszú és bő nadrágot visel, mely uszik utána a földön s alsó -széle kopottá és foszlányossá válik, ha csak fel nem türi. - -De hát mindig feltüri. A feltürt nadrág csak olyan általános divat -Olaszország városaiban, mint hogy az embernek elől van az orra, nem -hátul. Nálunk is divatba hozta ezt gróf Tisza Lajos s néhány piperés -kaszinóbeli barátja, hogy a kékvér a nadrág szárán is azonnal -nyilvánvaló legyen. Fennállott ez a divat vagy tiz-tizenöt évig, mig -szerencsére a papucsban járó inasgyerekek is el nem szokták. - -Olaszország városaiban szük és rövid nadrágban ki nem lehet menni az -utczára, hogy az embert meg ne bámulják s meg ne hessegessék. A -Kormányzó semmikép se akart feltünni, tehát ő is meglehetős bő és -meglehetős hosszu nadrágban járt. De már a nadrág szélének feltürögetése -sehogy se volt inye szerint s a sarkantyut csupán azért viselte, hogy a -nadrág szára hátul ne söpörje az utczát. - -Lábbelije különben nagy változást szenvedett Basso barátunk beavatkozása -folytán. - -Basso 1887-ben került a Kormányzó mellé, mint dagasztó orvos, budapesti -magyar nyelven, mint masszőr. Én is elhiszem, hogy pár évvel -meghosszabbitotta a Kormányzó életét. De most nem erről akarok szólni. - -Hanem arról, hogy ez a mi érdekes barátunk a lábbelire is kiterjeszté az -ő világboldogitó nagy és uj eszméit. S ámbár a Kormányzó ugy nézett rá, -mikor előtte lábbeli-eszméit fejtegeté, mint a macska a légyre: -mindamellett lassanként még a Kormányzót is legalább részben megnyerte -eszméinek. - -Ez eszmék egyike az volt, hogy a lábbeli nagy legyen. Akkora legyen, -hogy egyikbe is elférjen szükség esetén az embernek mind a két lábafeje. -A lábbeli orra pedig ne legyen se hegyes, se keskenyülő, se harcsa, -hanem egyenesen levágott. Sarka pedig ne legyen semmiképen. A talpa -olyan vastag legyen, hogy soha el ne kopjék, a bőre pedig kemény -borjubőr legyen, hogy azon se meleg, se hideg, se viz keresztül ne -hatoljon. El kell tartani egy lábbelinek tiz esztendeig, ha az Alpeseket -mássza is vele az ember. - -Mind e reformmozgalom ugyan a Kormányzót nem ragadta el magával s őt jó -izléséből egészen kiforgatni nem volt képes, de azért a lelkes Bassonak -mégis tett némi engedményt. Kivált mikor már Basso a Carlo Felice -piaczon lakó vargát is megvesztegette eszméivel. - -Ettől kezdve a Kormányzó szabályos alaku kis lábafejét mégis olyan -lábbeli-féle czipő nyelte el, a minőt itthon a magyar ember -menybeballagónak nevez. - -Mikor bennünket fogadott, akkor is ilyen volt a lábán. - -A Kormányzó majdnem kizárólag Eötvössel beszélgetett. Hozzánk a három -nap alatt alig intézett néhány szót. Bizonyára sok jót és sok rosszat -hallhatott és olvashatott a vajdáról, nagyon érdeklődött a vajda -eszejárása iránt. Kitünt ez minden kérdéséből. Bizonyos, hogy a vajda -nem tanulmányozta gondosabban a Kormányzót, mint a Kormányzó őt. - -Az eszméknek napról-napra, sőt óráról-órára érdekesebb harcza fejlődött -ki köztük. Szebb eszmecserét soha életemben nem hallottam. - -A Kormányzó leölté a vajda előtt történelmi tekintélyét. Se korának, se -nemzetek sorsát döntő multjának fegyverzetét nem vitte bele a viadalba, -csak az óriási lángelme, a nagy tudás és a végtelen tapasztalat meztelen -erőit akarta használni. - -De a vajdát se láttam szellemi erőinek akkora birtokában soha. Ötletei, -észrevételei, érvelése, eszméinek ragyogása akkora fényt vetettek sok -nagy kérdésre, hogy gyakran a Kormányzó maga is elbámult rajta s maga is -gondolkozóba esett nem egyszer. - -A vajda kezdettől fogva nem ugy állt a Kormányzó előtt, mint a ki kér -valamit; elnézést vagy támogatást, bocsánatot vagy kegyelmet. Mi -kiléptünk a pártkörből, mert nekünk volt igazunk. Kiléptünk azért, mert -a kilépés volt a honfikötelesség. Kiléptünk azért, mert kilépésünk válik -a haza üdvére. S megmaradunk elhatározásunk mellett még akkor is, ha azt -a Kormányzó kárhoztatná, még akkor is, ha ellenünk szózatot intézne a -párthoz vagy a nemzethez. - -Ezt a határozott önérzetet képviselte a vajda a Kormányzó előtt. Nagyon -meglepte ez a Kormányzót. De a vajda minden szava az én szivemből is -eredt. A vajda sehol se lépte át a Kossuth Lajos iránt való szentséges -tisztelet határait, de e határokon belül szilárd volt, mint az aczél. -Nem feleselt, nem bizonykodott, de állás pontunkból egy betünyit nem -engedett. - -Három órától kezdve egész az ebéd idejéig, tehát négy órán keresztül -tartott a társalgás. - -Mert ez első találkozás csak társalgás volt. Mi nem hoztuk elő -küldetésünk okát és czélját, – azt ugy is tudta a Kormányzó, mert előre -megirtuk s azért csak tőle vártuk a kezdeményezést. Ő pedig az első -együttlétnél nem akarta mindjárt a vitát megkezdeni. Figyelemből és -gyöngédségből. Mi nem tudtuk, de ő tudta, hogy a vitának keserü -részletei is lesznek. - -De azért ez a négy órai társalgás is érdekes és tanulságos volt. - - -III. FEJEZET. - -(A magyar tudományosság. – Az egyetemi tudomány. – A gimnáziumi -tudomány. – A hirlapirók tudománya. – A Kormányzó rekedtsége s -gerinczének félrehajlása. – Deák Ferenczről.) - -A Kormányzó mindjárt kezdetben ezt a kérdést intézte a vajdához: - -– Ugy mondják nekem, hogy ön nem tud más nyelven, mint magyarul. Igaz -ez? - -– Igaz. Kis gyerek koromban tanultam szerbül, de a mit tanultam, mind -elfeledtem. A latin és hellen nyelvet a kollégiumban tanultam, kedveltem -is, de bizony kevés maradt meg belőle, kivált a hellenből. Egészen -elfeledtem azt is, a mit a héber nyelvből tanultam, pedig Pápán ehhez is -volt kedvem egy ideig. A német nyelvben csak annyira gyarapodtam, hogy -tudok ujságot és könyvet olvasni, de a folyékony beszédig sohase vittem, -mert sohase voltam olyan helyzetben, hogy kénytelen lettem volna németül -beszélni. - -– Micsoda forrásokból meritette tudományos ismereteit? - -– Magyar munkákból. - -A Kormányzó arczán némi meglepődés jele mutatkozott. És némi öröm jele. - -– Hát annyira kifejlődött, annyira megerősödött volna már a magyar -tudományosság, hogy magyar nyelven minden tudományszakban el lehet jutni -a legujabb vivmányokig? - -– Különbséget kell tennem, Kormányzó ur, a magyar tudományosság és a -tudománynak magyar nyelvüsége között. – Bizonyos, hogy nagy csomó -tudományhoz magyar nyelven eljutni még nem lehet. Sok ókori nemzet -régiségtana, az általános néptannak nagy része az összehasonlitó -nyelvek, vallások, jogok és társadalmi intézmények egész tudománya -magyar nyelven még alig közelithető meg. Az ókori hellen és latin s a -középkori mór egyházi és bölcseleti művek se magyarra átültetve, se -nyelvünkön megvilágitva nincsenek. Sok hézag van másban is. Sok még a -magyar jogtörténetben is. De azért kevés műből is nagy tudásra lehet -szert tenni, ha erős elme, nagy megfigyelés s lelkes odaadás jön -segitségre. De nem ez a baj, hanem az, hogy, bár sok magyar nyelvü -tudományos könyvünk van, a magyar tudományosság mégis igen-igen gyönge. - -– Mit ért ön ez alatt? - -– Van egy fajta tudományosság nálunk. Ezt elnevezem akadémiai és -egyetemi tudományosságnak. Az egyetemi tanárok és akadémiai tagok -tudományossága ez. Ebben nagyon kevés eredetiség és nagyon kevés -önállóság van. A német tudományosságnak rossz és ügyetlen magyar nyelven -való átszivárgása ez. Önálló buvárunk kevés. Idegen mezőn, tilosban -legelget tudósaink nyája. A magyar elmét alig látom itt-ott működni. -Pedig a magyar elmének nem ereje és képessége, hanem faji önbizalma s -kötelességérzete kevés. - -A Kormányzó nagy figyelemmel hallgatta a fejtegetést. Eötvös folytatta: - -– A világtudománynak egyik nagy fejezetét kiművelni, megtisztitani, -megalkotni a magyar nemzet feladata volna. Ez az emberiség turáni -részének ősmultja, története, irodalma, néptana, zenéje, földrajza, -vallásos élete s mind ezekben a magyar faj egyéniségének tökéletes -rajza. De oroszok, angolok, németek már e mezőn is előttünk járnak s mi -csak nagy távolban kullogunk utánuk. Pedig ők nem is képesek e mezőn -mindent ugy meglátni s ugy fölismerni, mint mi. Az összehasonlitó -nyelvészethez, de még az anyag összegyüjtéséhez is hiányzik bennök, mint -idegen fajtákban, a fölismerés ős ösztöne, a mi bennünk, mint -rokonfajban, egyedül van meg. - -– De még ez se akkora hanyagság, mint az, hogy saját nemzetünk európai -történetének igaz megalkotását is évtizedről-évtizedre nagy -könnyelmüséggel halasztgatjuk. Független tudósunk alig van már. Minden -tudós egyetemi tanár s minden egyetemi tanár akadémiai tag akar már -lenni. És rendek és kitüntetések birtokosa. S azonkivül képzelhetlen s -buta nagyravágyás gyötri a legtöbbjét. Az a nagyravágyás, hogy -Ausztriában és Németországban is ismert, kedvelt s elfogadott legyen az -ő könyvük. Már német könyvet is irnak magyar egyetemi tanárok. A -Habsburgok és a római kuria iránt való tekintet kezdi megmételyezni -nemzeti történettudományunkat s kezdi meghamisitani annak minden -igazságát. Róma ellen és a Habsburgok ellen irtóztató vádirat hazánknak -utolsó négyszáz évi igaz története. Ezt a vádiratot hiven összeállitani -nem meri senki. A tatár és törökpusztitás csak rövid és kellemetlen -álmodás volt romboló hatásra nézve ahhoz, a mit a magyarságban Kollonics -rendszere és a jezsuiták által sugalmazott és vezetett Neoaquistica -összerombolt és elpusztitott. Mi ehhez a Basták, Caraffák és Haynauk -kegyetlensége? S még a Neoaquistica története sincs összeállitva, de még -anyaga sincs összehordva. - -– Van egy más fajta tudományosság is. Ezt én a gimnáziumok tudományának -nevezem. Ettől se eredetiséget, se önálló buvárlatot nem várok, se a -tudományok mélyitését nem várom. Nem ez a feladata. De megvárnám azt, -hogy a tudományoknak tiszta magyar nyelvét alkossa meg. Magyar -tudományos munkáink magyar szavakkal irvák ugyan, de legtöbbje azért -gyalázatos idegen nyelven. Jogi nyelvünk például a biróságoknál, a -szakművekben és a törvényjavaslatokban oly képtelen, oly botrányos, a -negyvenes, sőt még az ötvenes évek jogi nyelvétől is annyira -visszaesett, ugy tele van idegenszerüséggel, hogy ezt elképzelni -lehetetlen. Ezt látni kell és undorodni tőle, hogy fogalmunk lehessen -róla. S igy van az orvosi tudományos nyelv; igy a pénzügy, -nemzetgazdaság, ipari és kereskedelmi tudományok nyelve s a -természettudományok néhány ágának nyelve is. Olyan tudósunk például, -mint Herman Ottó, a ki irásaiban ép ugy ügyel a magyar nyelv -egyéniségére, mint a tudományos tartalomra, alig van egy-kettő. Csak -ifjabb történetbuvárainknál és iróinknál kezdődik itt-amott jótékony -változás. - -– Van egy harmadik fajta tudományosság is. Ez az ugynevezett mivelt -középosztálynak, a publiczisztikának s a törvényhozó testületek -tagjainak tudományossága. No itt állunk már czifra lábon! - -– Mágnásainknak legalább fele nem ismeri nemzete történetét s például -sohase hallotta hirét Hunyady Jánosnak. Ha előhozzuk neki, azt hiszi, a -kéthelyi gróf Hunyadyak valamelyikéről van szó. A Laczit meg a Kálmánt -jól ismeri s aztán tünődik, hogy a Mukival hol is találkozott utoljára, -a kaszinóban vagy az orfeumban, vagy a gyepen? S aztán csodálkozik, hogy -nem akar eszébe jutni. A képviselők feléről el lehet mondani, hogy -tudományosan mivelt. De publiczisztikánk tudományossága sivatag tájképet -tár elénk! - -– Nem azt az időt értjük Kormányzó ur, a mikor ön mellett Széchenyi -István, Desewffy Aurél, Kemény Sigmond, Eötvös József, Csengery Antal s -később Szalay László, Salamon Ferencz foglalkozott hirlapirással. Nagy -tudás, mélységes magyar érzés, lángoló lelkesülés, nagy eszmék imádása s -elvek szigoru követése vezette akkor az irónak lelkét is, tollát is. -Hová tünt el az a korszak? Akkor a sajtó az emberiség haladását s a -nemzeti jobblét előmozditását képviselte. Ez volt gyakorlati feladata. -Ma különös érdekeket képvisel, melyek egymással s gyakran a közérdekkel -is harczban állanak. El kell hinnem, hogy a sajtó fejlődésének ez a -természetes iránya más nemzeteknél is, nálunk is. El kell hinnem, hogy a -különös érdeket képviselő hirlapnak ma az is feladata, hogy az ellenkező -érdeket s annak férfiait legázolja. El kell hinnem, hogy a korszerü -sajtó eszközei közül a rágalmazás, gyanusitás, becsmérlés nem -hiányozhatik. S a mi még ennél is rosszabb, nem hiányozhatik a hitvány -férfiak és hitvány törekvések dicsőitése. Ám minderre gazdag lelkü s -önbecsét érző férfiu nem vállalkozik. De minthogy ezt mégis el kell -végezni: vállalkozik tehát olyan, a kinek lelke üres s a ki önnön -értékére semmit se ad. De hát hová vezet ez? Látná csak Kormányzó ur, -kik manapság nálunk a közvélemény hivatalos tolmácsai! Pedig a mi -sajtónk még mindig tisztességesebb, a mint illetékes férfiak nekem -mondják, mint például a franczia napi sajtó. Bizonyos, hogy hirlapiróink -közt van sok derék fiu is. De igazán tanult ember kevés. Husz év előtt a -Pesti Napló szerkesztőjétől azt hallottam, hogy a kinek elve van, a -kinek meggyőződése van s a kinek alapos tudása van: az jó -hirlapszerkesztő nem lehet. Ostoba élcznek tartottam e beszédet. Tiz év -mulva már nem tartottam egészen ostobának. Ujra megkérdeztem ugyanazt a -szerkesztőt, Urváry Lajos volt, magyarázza meg elméletét. Kinevetett -gyermekes kivánságom miatt. »Hisz azt látod – ugymond – hogy minden -politikai lapnak gazdája van, a ki vagy a hatalmát védi vagy a hatalomra -törekszik. A gazdának pedig munkásra van szüksége, a ki egyedül neki -dolgozzék, ne pedig saját elvének, meggyőződésének vagy tudásának.« - -A Kormányzó közbe szólt: - -– Derék legény lehetett az a szerkesztő, kissé különben magam is -ismerem. De hát nem gondolja-e ön, hogy a haladás nagy folyama azért -nyugodtan és akadálytalanul nyomul előre, habár felszinét és széleit -gyakran efféle tajték és szemét lepi is el? - -– Sokat gondolkodom ezen s élénken figyelek meg minden tünetet. Nem -merek határozottan nyilatkozni. De én csak a mai nemzedékről beszélek, a -mely beteg és gyönge. Jöhet más kor, más nemzedék s jöhetnek igazi nagy -férfiak, kiket az a nemzedék vezérül elfogad. A mai el nem fogadna ilyet -vezéreül. Még önt se fogadná el Kormányzó ur! - -– Régóta nem fogad már el, tudom én azt. De én nem is tartom magam nagy -embernek. - -Bizonyos kedvetlenséggel mondta ki e szót a Kormányzó. Lehajtott fejjel -s rekedt hangon. - -Ekkor tünt fel nekem hangjának rekedtsége. Tavaly, 1892-ben, mikor -születése kilenczvenedik évfordulója alkalmával a függetlenségi párt -nagy küldöttsége üdvözölte, még nem vettem észre rekedtségét. Pedig -akkor erős hangon hosszabb beszédet tartott előttünk. - -Ez a rekedtség azóta származott. Volt még érczcsengés a hangjában, de -már akadozó. Mint a ki heves hörghurutban szenved: olyan volt a hangja. -Pedig heves hurutja nem volt. Ugy látszik: az utolsó év aggulása idézte -elő ezt a hangot. - -Még más is feltünt nekem is, de különösen a vajdának. - -A mint ugyanis ott ült karos székében nyugodtan a vajda előtt, felső -teste állandóan jobbra volt kissé hajolva s bal válla mintha kissé -magasabban állt volna, mint a jobb. - -Igy is volt. - -A Kormányzót meglepte a gerincznek félrenövése, mely magas életkorban -gyakran meg szokta lepni az aggulókat. Nyilván láttuk ezt akkor, a mikor -kilencz hó mulva holttestét lepel nélkül láttuk. Kérdezősködtem másoktól -én is, a vajda is: mikor kezdődhetett ez a görbülés? A jó Ruttkayné nem -tudott erről számot adni. Gunszt Bertalan a fiatal ember éles szemével s -élénk figyelmével észlelte a Kormányzót mindig, de 1886-ig nem vett -észre semmi görbülést. Basso barátunk elég hebe-hurgya ember, de 1888 -végén – ugy mondja – kezdte már észrevenni. Mind ezekből ugy gondolom, -az utolsó 5–6 évben fejlődött, noha igen lassan ez a görnyedés. - -»De én nem is tartom magam nagy embernek.« - -Ezt mondá a vajdának a Kormányzó. - -A vajda igen jól megjegyezte magának ezt a szót, de nem felelt rá -semmit. - -Este 11 óra után beszélgetés közbe e szóra is rátértünk. Ez jó alkalom -lett volna a vajdának arra, hogy elmondja véleményét a Kormányzó -egyéniségének vagy történelmi szerepének nagyságáról. De a vajda nem -használta föl ezt az alkalmat. - -– Nem akartam, ugymond. Mi mint az anyapárt vádlottjai állunk a -Kormányzó előtt. Én érveinkkel akarom a Kormányzót eljárásunk okos és -szükséges voltáról meggyőzni, nem pedig udvarlással és hizelgéssel. -Ehhez minden pity-poty ember ért. S én elvégre elnöke voltam az országos -függetlenségi pártnak s valakije most is vagyok. Tőlem csak nyers, -őszinte, férfias szót hallhat a Kormányzó. - -Pedig hát a Kormányzó szavának: »én nem tartom magam nagy embernek« még -nagy története lesz, a mint ez jegyzeteimből ki fog tünni. - -Még egyet kell most előre bocsátanom. - -Ha te édes vajdám egykor majd, akkor, a mikor, kiadod jegyzeteimet: -minden olvasónak fel fog tünni s talán sok meg is ütközik a fölött, hogy -én inkább a te beszédeidet jegyeztem föl, mint a Kormányzóét. - -De hát tudja meg mindenki, hogy a Kormányzó egyenesen maga intézte ugy a -társalgást, hogy csaknem mindig a vajda beszéljen. A mit első nap nem -vettünk észre, de a mit a következő napokon nagyon is észrevettünk, az -volt, hogy a Kormányzó a legnehezebb politikai és tudományos kérdésekkel -voltaképen meg akarta faggatni a vajdát. Nyilván meg akart arról -győződni, vajjon csak szemfényvesztés-e vagy teljes valóság az, a mit a -vajda tehetségéről és tudásáról neki beszéltek? A hozzá intézett -kérdések természete tesz erről bizonyságot. - -Egyik kérdése igy szólt: - -– Ön, mint tudom, Deák Ferencznek nagy barátja volt? - -– Nagy hive voltam, mig élt s pártjához tartoztam, mig közdolgainkat -vezette. Holta után mély tiszteletem környezi emlékezetét. - -A Kormányzó gondolkodott egy perczig. A Kormányzó minden jó alkalmat -megragadott arra, hogy Deák műveire és gyakran egyéniségére is megfelelő -birálatot alkalmazzon. De most ezt nem tette. Látta, hogy a vajda -határozott kijelentése után semmiféle birálatnak se lenne jelentősége. - -Minden felelete ebből állott: - -– Nem jutott-e önnek is eszébe, hogy Deák nagyobb dolgokat tudott volna -művelni, ha nem szerette volna annyira a nyugalmat? - -– Engedje meg Kormányzó ur, hogy erre ne feleljek. Bizonyára nekem is -eszembe jutott ez és csaknem mindenkinek. Egy igen derék, jóravaló, de -jelentéktelen képviselő, Urányi Imre mondta ezt egyszer: »Senki se lett -olyan könnyen nagy ember, mint Deák Ferencz. Se csatában el nem esett; -se börtönbe, se számüzetésbe nem jutott; föl se akasztották, csak ült a -pamlagon s egyszer csak nagy ember lett belőle.« Nagyon messze vezetne -annak vitatása, volt-e az ő történelmi szerepében része az ő -kényelemszeretetének? - - -IV. FEJEZET. - -(A pápaság erősödik. – A pápaság vádlottból közvádlóvá válik. – Mikor -szünik meg ártalmas ereje. – A szent öreg.) - -A Kormányzó jóizüen mosolygott Urányi Imre ötletén, a mint azt a vajda -az ő ismert adomázó ügyességével előadta. De Deák Ferenczről tovább nem -folytatta az eszmecserét. - -E helyett egy nagy kérdést, valósággal világkérdést vetett föl a vajda -előtt. - -Emlékiratai negyedik kötete adta hozzá az alkalmat. E kötet már -jószerével egészen készen volt s egyes ivei, mint már emlitém, ott -feküdtek előtte az iróasztalon. A vajda kérdezte, mi lesz e kötet -tartalma? - -A Kormányzó erre nem felelt, hanem e helyett azt kérdezé: - -– Mi az ön nézete? A pápaság ereje és hatalma növekedőben vagy -csökkenőben van-e, mióta megszünt világi állami szervezete és hatalma? - -A vajda rögtön felelt. - -– Régóta nagy figyelemmel és nagy aggodalommal vizsgálom a tüneteket. -Megyei tisztviselő koromban benső barátság kapcsolt a veszprémi püspöki -udvarhoz és székes káptalanhoz. Több jó barátom volt tagjai közt. A -kornak összes kérdései fölött gyakran cseréltünk eszmét. S valósággal a -magyar klérus tagjai akkor mind nemzetünk történetének, mind a napi -politikának, mind az általános haladásnak lényeges kérdéseiről csaknem -akként vélekedtek, mint én, vagy akár a pápai és debreczeni kollégium -bármelyik gondolkodó növendéke. Ma nem igy van már. A püspöki udvarok -ifjabb tagjai, a titkárok, a szentszéki jegyzők, a szemináriumok ifjabb -tanárai, sőt a leghazafiasabb szerzetes tanitó rendek tanárai is ma -sokkal zárkózottabbak, sokkal inkább felekezeteskedők, a multak -emlékeire s a jelennek törekvéseire nézve sokkal pápásabbak, mint -husz–harmincz év előtt. A magyar műveltség nem oly egyetemes s nem oly -egynemü, mint az előtt volt. Egyházanként s felekezetenként szét kezd -töredezni. Nemzeti jellemére e műveltségnek árnyék kezd borulni. Az -egyetemes klerikális irány kezd feltünni mindenütt, – irodalomban, -politikában, sőt már magán társalgásban is. S ez az állapot nem -Magyarországban kezdődött. Az erjesztő anyag külföldről s legközelebb -Ausztriából és Németországból került hozzánk. Ennek pedig nem lehet más -központi forrása, mint a római kuria. Az előtt a római kuria egymagában -képtelen lett volna nálunk ily hatást előidézni. - -– Ebből következtetem Kormányzó ur, hogy a pápaság hatalma ma folyton -erősödik s hogy ma nagyobb, mint világi államszervezete korában. - -– De másból is következtetem, sőt egyenesen természetesnek tartom. - -– A római állam az előtt a korszerü államok egyike volt s a pápa a -mellett, hogy a római egyetemes egyház feje volt, egyuttal államfő, -uralkodó, király, sőt kényur is volt s e minőségében semmi erkölcsi és -politikai felelősség alól ki nem térhetett. - -– Rosszabb kormányzat még nem volt a világon, mint a harminczas évektől -kezdve a római államé. Még rosszabb volt, mint talán a nápolyi -királyságé. Minden esetre rosszabb volt, mint a Habsburg – -másodszülöttségi olasz államoké. A sanfedizmusban az orgyilkosság állami -szervezetet kapott s az orgyilkosság, hamis vád, hamis tanuságtétel az -állami igazgatásnak és jogéletnek rendszerezett és hatalmas intézményévé -vált. Ily ördögi gondolatra nem jött az előtt soha egyetlen -államszervezet se. A haladás minden férfia, a polgárosult nemzetek -minden mivelt tagja, minden nemes sziv, a költők, tudósok, hősök egész -dicsőséges serege tudta és érezte ezt s irtóztató vádként tartotta a -népek elé a római államszervezet működését. »Ide nézzetek! Igy -kormányozza a népet Róma! Ime: lássátok az egyházi államot, a nagy -gonosztévőt, a kinek élete a század miveltségével és emberszeretetével -immár össze nem fér!« - -– A pápaság, mint egyházi hatalom csak oly üdvös volt, mint bármikor. De -mint állami szervezet átok volt, fekély az emberiségen s népének -kárhozata. A művelt világ közvádlóként állott fel ellene. - -– Ma megforditva áll a dolog. Ma a pápaság vádlottból vádlóvá lett. - -– A pápaság többé nem állam, hanem csupán erkölcsi hatalom. Látja maga -előtt a korszerü államot a gyönge királyokkal, a marakodó -országgyülésekkel, az üzérkedő törvényhozókkal, az elviselhetlen -közterhekkel, a terjedő szegénységgel, a terjedő militárizmussal s a -kenyérkérdés vonaglásaival. A kor szenvedélyeinek csatáin kivül áll az -egyház, nem éri sebzés, de sár és szemét se. A pápa az előtt csak a -rossz és gyönge királyok egyike volt s most a királyok, császárok és -köztársasági elnökök fölé emelkedett. Nem ő a vétkes többé a -köznyomorban, hanem mások a vétkesek; a kormányok, törvényhozások, népek -és királyok. Ő most már biró mindenki fölött. - -– Hatalma tehát emelkedik és pedig rohamosan emelkedik. Ezt látom és ezt -állitom én Kormányzó ur! - -A Kormányzó a figyelő lélek egész erejével hallgatta a vajda előadását. -Szép és hatalmas szemei egészen ott függtek a vajda alakján. Egyetlen -szónyi ellenvetést se tett a vajda felfogása ellen. Csak hosszabb -hallgatás után kérdezte: - -– Az ön nézete szerint hova fog fejlődni ez az állapot? - -– Bizonyos, hogy végtelenbe nem fejlődik. A nemzetek megunják az -erkölcsi feddést és biráskodást s annál inkább s annál gyorsabban -megunják, minél több igaza lesz az egyháznak a korszerü államszervezet -nyomoruságai ellen. A kinél a hatalom van: az nem türi a szemrehányást; -nem türi, hogy ne neki, hanem másnak legyen igaza. De még idáig se -fejlődik az állapot. A pápaságnak óriásivá nőtt erkölcsi hatalmát a -hierarchia gyorsan, lázasan és vigyázatlanul siet kizsákmányolni, mint -nálunk Mária Terézia idejében. Rohamosan megszaporodnak a szerzetek, -mérhetlen vagyont törekesznek összegyüjteni s beférkőznek majd a -családok kebelébe, a közoktatási intézetekbe, a törvényhozások termeibe -s a királyok fényes barlangjaiba is. A hatalom birtokosai valamelyik -szép napon azt veszik észre, hogy a hatalmat az egyház törekszik magához -ragadni. A hogy ezt észreveszik: föltámad az ellenhatás, előállnak a -nagy összeütközések s Olaszországnak lesz majd egy napja, a melynek -folyamán nap keltétől nap nyugtáig kétszáz pap és szerzetes lesz -legyilkolva. Ez a nap lesz a forduló pont. - -Igy beszélt a vajda. - -Én ugyan láttam ilyenforma napot már Olaszországban s magam is részt -vettem a munkában, a mikor Garibaldi megsértése miatt Genuában egy -zárdát elpusztitottunk s lakóit agyonvertük vagy a pokolba kergettük, de -a vajda ilyen mulatságot még csakugyan nem látott. S azért engem is -meglepett, Nagy Gyulát is meglepte ez a fölfogása. De nem maradt hatás -nélkül a Kormányzóra se. S én szentül meg vagyok győződve, hogy -Emlékiratai IV-ik kötetének egyik-másik fejezetén a társalgás hatása -alatt javitott egyet-mást. - -Különösen a pápaság kérdésének fölvetésénél láttuk be tisztán, hogy a -Kormányzó a vajdát faggatni akarja, hogy gondolkozásának mélységeibe -betekinthessen. Miként jött volna rá épen e különös nagy kérdésre? - -De ez aztán azt is bizonyitja, hogy e kérdés fölött már korábban maga a -Kormányzó is tünődött. - -Isteni lélek, örök bámulatra egészen méltó óriás elme, csodálatos nagy -jellem volt Kossuth Lajos. - -Ime elmult már régen kilenczven éves! Öreg, agg, törődött. Vagyonban -szegény, kényelme épen csak hogy nem hiányzik. Gyermekei távol a nehéz -munkával járó becsületes kenyérkereset utjain. Szolgasereg sincs -körülötte, a ki neki engedelmeskedjék. Mint a szedett szőlő tőkéje: -elhagyott és árva. Idegen földön, idegen nép között bujdosásban telik -élete. Csak hátra tud már nézni, sok gyásznak és sok dicsőségnek sok -esztendejére. Mit látna, ha előre nézne? Egy sirt, a melyhez igen közel -van már utja. - -És a sirnak szélén még rajong nemzetéért s még az emberiség nagy -kérdései fölött ábrándozik erős lelke. Minden tagja lekivánkozik már a -föld felé s a föld, e jó anyánk mindkét kezét kitárja már, hogy őt -nyugasztaló kebelére zárja. De ez a nagy szellem nem engedelmeskedik. -Fölszárnyal a magasba s a napok és csillagok magasából tekint szét a -népeken, miként lehetne az ő boldogságukat biztositani s évődik hosszu -életének nagy gondolatán, vajjon mikor lesz már szabad és független és -boldog az ő szegény magyar nemzete! - - -V. FEJEZET. - -(Az én ételem. – A vajda idegen kotyvalékot nem eszik. – Ruttkayné jó -magyar ebédet ad. – Miként fogad cselédet Kossuth? – A kormányzó -fölöstökömje, ebédje, itala, bora. – Mindig bajba keveredett, ha magyar -bort küldtek neki. – Dohányzása.) - -Bejött Giorgio s kelepelt valamit olasz nyelven, mint a gólya. A -kelepelés azt jelentette, hogy az asztal már teritve van s az étel az -asztalon. - -A Kormányzó a vajdát ültette jobbjára. Rajtunk s Ruttkaynén kivül részt -vett az ebéden még Basso barátunk az orvos és Aulich a titkár. Nyolczan -ültünk tehát az asztal mellett. Az udvarra néző ablakok egészen -bevilágitották a nagy ebédlőt. - -Kiváncsi voltam, a jó Lujza néni miféle ételeket ad. - -Nem magam miatt voltam kiváncsi, hanem a vajda miatt. Én olasz és -franczia és svájczi koromban megszoktam minden ételt. Nincs az a féreg -vizen és szárazon, a mit én már meg nem izleltem. Én a polipot csak ugy -meg tudom enni, mint az amerikai száritott bölényhust vagy a pemmikánt. -Füben, fában se válogatok. Szivesen rágom a pinczében fehéritett -zellerlevelet, az árticsókát pedig épen nagyon kedvelem. Az olasz kenyér -nekem különösen jól izlik, a melyik egy rőf hosszu s olyan vékony, mint -a plajbász. Kenyérnek is jó, fogpiszkálónak is. Sőt műfogaimmal még jól -tudom ropogtatni is. A mindenféle makarónik s parmezán sajtok nélkül -Olaszországban el se tudnék lenni. De azért a francziák hetvenhét-féle -mártása is emlitésre és becsülésre méltó. Valami ötven-féle mártás -készitésének titkos tudományát magam is megtanultam. Készitettem -egyszer-kétszer a vajdának is saját asztalomnál. De mindig csuffá lettem -vele. Majd a fejemhez vagdalta a vajda a mártásokat. - -Igy jártam a vajdával Olaszországban is. Semmiféle olasz ételt be nem -vett a gyomra. Inkább koplalt és csak kétszersültet evett, semmint hogy -az olasz leveshez, hushoz és tengeri halhoz hozzá nyult volna. - -Az igaz, hogy a hal nagyon szagos, mig az ember meg nem szokja. A vad -kálvinista magyar gyomor pedig azon kivül még az olajt és a sült vajat -se szereti. Szagos olajba sütött szagos hallal a kálvinista magyart ki -lehet kergetni a világból. - -A vajdának különös természete van, mint a macskának. - -A macska, a mint idegen helyre kerül, apróra megvizsgál mindent. Minden -butort, minden edényt, minden tárgyat megnéz külön-külön. Bejárja a -szobát, a szögleteket, felugrik székre, pamlagra, asztalra, szekrényre, -egyenként szemügyre vesz minden kelmét, széklábat; összejárja még a -pohárszék tetejét is. Minden hangot megfigyel külön. Kitől ered, mit -jelent? Ellenség-e, jó barát-e? A jó hirlaptudósitó legnagyobb erénye -van meg a macskában. - -Efféle természetü a vajda. - -Ha utra megy: nem alszik, nem ábrándozik, nem tünődik, nem olvas, hanem -néz és ügyel-figyel, kérdez, vizsgál, hallgatódzik, észlel, hasonlitgat, -szid, birál, élczelget, tanulmányoz s több dolgot észrevesz, mint az -egész tudós társaság. Alig győztem kérdéseire felelgetni, alig győztem a -tolmácskodást. - -Legelőször megakadt az olasz levessel. Megizlelt egy kanálnyit, aztán -ott hagyta az egészet. De nem nyugodott addig, mig föl nem fedezte, -miként készül az olasz leves. - -Vizet tesznek az edénybe s azt megsózzák. Azután hámozott -petrezselyemgyökeret és hasogatott sárgarépát tesznek a vizbe s aztán -addig forralják a sós vizet, mig a zöldség meg nem puhul. Akkor -kitálalják, adnak hozzá tányért és kanalat s egy csészealja őrletett -parmezánt s ez a husleves. Husnak természetesen hire sincs. Nem látott -hust az a sós viz és az az olasz szakács hetek óta. - -Az efféle levesre száz adomával állt elő a vajda. - -Rendeltem azután neki száraz levest. - -»Száraz leves.« - -Ez a szó nagyon tetszett a vajdának. Rögtön elmondta annak a füzfa-poéta -pápai diáknak a történetét, a ki egyik költeményét igy kezdte: -»Kiviritott száraz ágon – Nyögdicsél a döglött gerle.« A mire Petőfi a -pápai Képzőtársulatban azt a birálatot irta: Ez az irótársunk bizonyosan -maga szoptatta az édes anyját, a mikor édes anyja még csecsemő volt. - -A száraz levest csakugyan látni akarta a vajda. - -Megfőzik a vékony makarónit, egy nyalábot belőle lé nélkül tányérra -tesznek, kissé besózzák, evőkanálnyi paradicsom-mártást a tetejére -tesznek s egy csészealja őrletett sajtot melléje adnak s ezzel kész a -száraz leves. - -Az olasznál ez már nagy fényüzés s nekem jól is izlik, de a vajda -kinevetett vele. Ő meg se izlelte. - -Mire Turinba értünk, jobban ismerte az olasz ételeket, mint a -szakácskönyv, de azért éhes volt, mint a farkas. A mindenféle puha és -kemény kolbászra, szalámira, mortadellára rá se tudott nézni. -Szerencsére a milanói vasuti vendéglőben magyar szalámit is találtunk, -kemény volt ugyan, mint a kutyabőrből készült nemesi oklevél, de volt -legalább íze. - -Ilyen tapasztalatok után támadt föl tehát kiváncsiságunk, vajjon minő -ebédet ad a vajdának a jó Ruttkayné? - -De bizony adott ő olyan tökéletes jó magyar ebédet, hogy a vajda az édes -anyja asztalánál se evett különbet. Még a fölséges huslevesben is olyan -tészta volt, a mit az Alföldön csigának, tul a Dunán pedig ludgégének -nevez a háziasszony. Pörkölt csirke, kitünő rétes nem hiányzott. - -Csodálkozott is e fölött a vajda, rá is terelte a Kormányzó figyelmét és -szavait a sütésre, főzésre, ételekre. El is mondta a Kormányzó az ő -asztalának történetét: – 1861-ben jöttem – ugymond – Olaszországba lakni -s azóta állandóan itt lakom. Eszünk bizony mi olasz ételeket is, de -azért magyar étel nélkül sohase volt se ebédem, se vacsorám. Ha szerét -tehettük, tartottunk magyar szakácsnét. Az itteni szakácsok és -szakácsnék magyar ételeket késziteni nem tudnak, de boldogult lelkem -feleségemnek is mindig az volt első gondja, hogy olasz szakácsát vagy -szakácsnéját magyar ételek készitésére betanitsa. Ezt cselekszi Lujza -hugom is. - -Birtokomban van a Kormányzónak egy sajátkezü irata, melyben a szakácsné -vagy kulcsárné feladatát szabja meg, a kit házához fogad. Olyan -szegődvénylevél-féle fogalmazvány. Gunszt barátunk szivességéből -jutottunk hozzá. A Kormányzó magánéletének s egyénisége nagyságának -egyik ékes jellemző vonása ez, közlöm tehát egészen. - -Igy ir a Kormányzó: - -»Szükség van egy jó erkölcsü, szelid természetü, tisztességes s a gondos -magyaros háztartásban jártas, 35–40 éves nőszemélyre, legyen az -kisasszony vagy gyermektelen özvegyasszony, ki főzni s varrni tud és -(mert a háziasszony beteges) az ápoláshoz is ért.« - -»A családdal együtt fog enni, annálfogva nem cselédnek, hanem a -családhoz tartozónak fog tekintetni.« - -»Évi fizetése 400 frank (egy frank annyi, mint egy hajdani váltó -forint.) Uti költsége hazulról idáig megfizettetik. – Három évre kell -magát köteleznie s ha a három évet kiszolgálván, haza akarna menni, -visszautazási költséget is kap.« - -»Lesz mellette egy konyhaszolgáló és egy szobaleány.« - -»Kötelességei pedig lesznek: - -Főzés a család számára, mely négy tagból áll; - -fehérvarrás; - -felügyelés a cselédekre, hogy kötelességeiket rendesen, pontosan és -tisztán végezzék; - -általában gondviselés a háztartásra; - -ápolása a háziasszonynak, a midőn annak egészségi állapota azt -megkivánja.« - -»A főzést illetőleg: Az ebéd rendesen egyszerü, de tisztán és jól -készitett három tál ételből áll. – Magyaros tésztákat, minők a rétesek, -palacsinta, fánk stb. tudnia kell késziteni.« - -»A családban mindig magyar beszéd folyik, – de a cselédek nem tudnak -magyarul. Ez azonban ne tekintessék akadályul, majd könnyitünk a dolgon, -a hogy lehet.« - -Ime Kossuth Lajos cselédfogadási szerződése a szakácsné s egyuttal -kulcsárné számára. Bölcsesség és emberszeretet sugalma ez. A jó cseléd -nem alárendelt ember, hanem tagja a családnak. A munkás kérdés -megoldásának egyik módszere ez. - -E szerződés bevilágít a Kormányzó háztartásának titkaiba. Egyszerü, -szerény háztartás ez minden fényüzés, minden szükségtelen uraskodás -nélkül. - -Neki magyar asztal, magyar étel s legalább egy magyar szolgálattevő -kellett a messze idegenben. - -Ez a szerződés 1863-ban kelt, Vilma leánya akkor már nem élt. Ő 1862. -évi április 22-én halt meg Nerviben. Négy tagból állott már akkor csak a -család. A férj, a feleség s Ferencz és Lajos fiuk. A jó Ruttkayné akkor -még nem lakott együtt a Kormányzóval. Tengeren tuli utait járta -családjával. - -A Kormányzó neje 1865. évi szeptember 1-én halt meg. Halálának oka -sulyos betegség volt, melyet mellrák idézett elő. Több éven át -szenvedett e betegségben. Igazi ápolója a Kormányzó volt, a kinél -gyöngédebb és nemesebb férj nem volt a világon. - -A háztartás a nő halála után se változott. Se szükebbé, se bővebbé nem -vált. - -A Kormányzó ugy Turinban, mint Collegno al Baracconéban is dél előtt 11 -vagy fél 12 órakor reggelizett, a mikor sétájából hazatért. - -Reggelije igen világos szinü tejes kávéból állott. Ehhez vagy egy pár -tojást vagy néhány falat sült hust evett. De gyakran polentát is, -kukoricza lisztből készült tésztát. Ez ételt az olaszok nagyon szeretik, -de nálunk is divatos a felső tiszai vármegyékben előkelő nemesi házaknál -is. A Kormányzó már gyerek korában megszokta s mindig kedvelte. - -Az ebéd 7 órakor volt. - -Ebédre volt: leves, hus, főzelék és tészta. Ha vendég volt, vagy ha a -gyerekek otthon voltak, Ferencz és Lajos, akkor kétféle sült hus is -volt. - -A jó Ruttkayné most nekünk is kétféle sült hussal kedveskedett. - -Itala a Kormányzónak egyetlen pohárnyi fehér asztali bor volt. Erős, -illatos, nehéz borokat soha se ivott. Pedig Lajos Tivadar szerette -volna, ha agguló korában hozzá szokik. Turinból gyakran küldött ki -Collegnoba drága borokat, de a Kormányzó állandóan tartózkodott azok -élvezetétől. Szivesen átengedte vendégeinek. - -Magyarországból is sokszor küldtek neki rajongó tisztelői értékes -borokat, aszu és csemege-féléket. Ezekkel ugyan mindig csuful járt. - -Az olasz vámhivatalok istentelen gondossággal őrzik a határokat. Át nem -eresztenek azok hamisitás nélkül semmiféle bort mi tőlünk, a melyik -jobb, mint az övék. De hát hogy ne lenne jobb a magyar bor, mint az -övék? Kivált a mikor Kossuth Lajosnak küldik azt a bort? - -De hát a bort mindig kicserélték akár üvegben, akár hordóban érkezett. S -azután az edényt megtöltötték hordóöblintékkel vagy füzfán termett olasz -borral. - -Szegény jó Kormányzónk, a háta is borsódzott, mikor az edényt -felbontotta s az aranynál becsesebb hires tokaji és egri és somlyai -borokat megizlelte. Olyan szinük volt, mint az egérnek s olyan izük, -mint a részeg tót asszony csókjának. - -De hát ez még hagyján. Jött a vitelbérért a vasut, a csomagszállitó és a -hordár. Jött a vámért a pénzügyőr, jött a városi illetékért a darabant, -jött a fogyasztási adóért a czédulamester. Fizetni kellett harminczhárom -féle kimondhatatlan nevü és összegü béreket, dijakat, vámokat, -illetékeket, adókat, pótlékokat s mindenféle kiigazitásokat. Utóbb -minden magyar látogatóját megkérte már, hirdessék el itthon, neki ne -küldjenek semmi nemzeti adományt vagy ajándékot, mert koldussá lesz -bele. - -Hát egyszer meg mi történt? - -Valami rajongó hazafi tisztelője küldött neki ajándékba két pár papucsot -Kassáról. Ha egy párt küld: semmi baj. Egy pár papucsa lehet -mindenkinek. Egy pár papucs miatt senkit se keverhetnek gyanuba, hogy -valami titkos tervei vagy III-ad osztályu kereseti adó alá tartozó -mellékes jövedelmi forrásai vannak. De két pár papucs már sok papucs. -Okos ember két pár papucsot nem visel. De nem is szerez be. Hiszen egy -pár papucs is eltart addig, mig a gyerek kitanulja a gimnáziumot, -mirevaló volna tehát a másik pár papucs is? Két pár papucs már készlet, -már gyüjtemény, már raktár, már spekuláczió. - -Egyszer csak megrójják a Kormányzót egy menykő nagy összeg kereseti -adóval, mivelhogy papucskereskedéssel foglalkozik. Küldi a titkárt s -azután megy maga is a sokféle adókivető, végrehajtó, ellenőrző, -felülvizsgáló, felszólamló, főbb és legfőbb adóhatóságokhoz; ellentmond, -kifogást tesz, felfolyamodik, apellál: mind nem használ semmit. Küldik -Pontiustól Pilátushoz, kerületi előljáróhoz, elsőfoku iparhatósághoz, -kereskedemi kamarához; hozzon kimutatásokat, igazolásokat, -bizonyitványokat, hogy ő nem papucskereskedő, nem is volt soha vagy már -abban hagyta ezt az üzletet öt év előtt. Végre is személyesen fordult a -szindakóhoz, a ki jó ismerőse volt, ez meg egyenesen Viktor Emánuelhez -folyamodott Rómába, hogy kegyelem utján mentse föl Kossuth Lajost a -papucskereskedési sulyos adó alól. - -Alig tudta a fölmentést kijárni maga a király is. - -Mi azonban az ebédnél hatalmas olasz borokat is ihattunk. - -Volt az asztalon könnyü asztali fehér bor, a melyet a Kormányzó ivott. -Voltak hirneves olasz borok is, köztük a Lacrima Christi, magyarul -Krisztus könye. S volt két- vagy háromféle szicziliai erős bor is az -Etna aljáról s Taormina vidékéről. Basso barátunk dicsekedett el e -borokkal. Ő volt köztünk egyedül az olasz ember. Ő szerezte be e borokat -valami rokona által. A vajdának is küldött efféléket még a télen tiz -vagy husz üveggel. Kitünő borok. - -Nagy mérséklettel ittuk őket. - -Mi különbség van a magyar és olasz borok között: én tudományos -biztossággal meghatározni nem tudom. A franczia, az erősebb rajnai és az -olasz, spanyol borokat én jobban szeretem, mint a magyar borokat. -Kegyetlenül össze is szidott s kigunyolt ezért engem a vajda nem -egyszer. Ő természetesen a magyar borhoz hasonlót nem ismer. Jobbat -semmi esetre el nem ismer. Én azonban életem javát Olasz- és -Francziaországban töltöttem, én az ottani borokhoz szoktam. - -Beszélgettünk erről a Kormányzó előtt is, a ki különben lemondott a -birói döntés jogáról a borok kérdésében. - -A vajda azt állitotta, hogy Magyarország többféle gyümölcse s bora -nemesebb, mint bárhol a föld kerekségén. Okul azt hozta föl, hogy nézete -szerint a magyar gyümölcsben és borban a czukor és a savak szerencsésebb -arányban vannak, mint más országi gyümölcsben és borban. S ezt -Magyarország különös éghajlati, fény- és hőviszonyaival magyarázza. - -Igaza van-e? én nem tudom. - -Felköszöntő nem volt. A Kormányzó nem akart s a vajda se akart -felköszöntőt. Mi pedig csak nem emelhettünk poharat, ha ők hallgattak. -Basso barátunk ugyan akart valamit, de nem tudott. Benne rekedt a szó. -Kinevettük. - -Jól elmult esti nyolcz óra, a lámpák már világitottak, a mikor ujra -visszatértünk a Kormányzó dolgozó szobájába, hogy ott szivarra gyujtsunk -s tovább értekezzünk. - -A Kormányzó nagy dohányzó volt, talán még nagyobb, mint Deák Ferencz. -Gyermek korától egészen a függetlenségi harczig mindig pipából szitta a -jó tiszaháti és szamosháti illatos magyar dohányt. - -– Volt – ugymond – fiatal koromban kostökzacskóm is, de már annyira -mégse vittem, hogy sallangos, kivarrott, figurás zacskót hordoztam volna -bekecsem külső zsebjében, mint a hogy az én időmben divat volt. -Beszegett kis hólyagzacskót vagy kötött selyemzacskót használtam. - -Bujdosása közben, különösen Kis-Ázsiában, nagyon hozzá szokott a -csibukhoz. Napkeleti népeknél ez a szokás. Nyugaton már, Angliában és -Amerikában, szivart szitt. Mióta azonban a czigaretta divatba jött: -ehhez ugy hozzá szokott, hogy az utolsó évtizedekben már csak -czigarettát tudott élvezni. Különös ügyességgel és gyorsasággal tudta a -szivarkát sodorni. - -De szivarkát aztán sokat szitt el. - -A czigaretta-papir Turinban is csak akkora és olyan alaku, mint nálunk. -De a kormányzó nem hosszában, hanem keresztben sodorta bele a finom -vágatu szivarkadohányt. Csomag számra szerezte be az egyszerü -faszipkákat. Darabja bele kerülhetett 10–15 centesimóba. A vastag -czigarettát faszipkából szivta. Öt-hat nagy szippantással vége volt a -czigerettának. Csak ugy gomolygott a füstje. De elszitt napjában -harminczat is. Különösen étkezés után s irás, olvasás és társalgás -közben nem lehetett el dohányzás nélkül. - -Szegény jó Ihász Dani ott Collegno al Baracconéban! Délelőttjének jó -része mindig azzal telt el, hogy czigarettákat készitett a Kormányzó -számára. Mire a Kormányzó bevégezte fürdőjét, öltözködését s reggeli -sétáját, mindig ott volt asztalán egy tálczán harmincz-negyven -czigaretta, a melyet a jó öreg ezredes remekbe sodorintgatott. Egész nap -jó kedve volt azután, ha a Kormányzótól különös elismerést nyert -ügyességeért és fáradhatatlan szorgalmáért. - -A dohányt Turinban szerezte be a Kormányzó. Közönséges hosszuvágatu -szivarkadohány volt ez. Csomagja másfél lira. A mi pénzünk szerint -mintegy 68–70 krajczár. Egy csomag nem volt elég egészen egy hétre. - -Tudtam, hogy a Kormányzó szereti a jó magyar dohányt. Most is vittem ki -neki három-négy fontra valót. Bába Molnár Samu barátomat kértem meg, -hogy szerezzen be Czegléden kitünő dohányt s vágassa meg finomra. -Elvittük magunkkal. Az olasz határ előtt felosztottuk magunk közt, hogy -kis adagokban zsebben tartsuk, nehogy a kutyafülü vámosok kiszimatolják, -aztán elkobozzák s még jól meg is birságoljanak érte. De bizony csuffá -lettünk mi ezzel. - -A határon szerencsésen becsempésztük. Nagy diadalérzettel el is vittük a -Kormányzóhoz s ki is tálaltuk előtte. Gyönyörü barnapiros volt a dohány, -csak ugy mosolygott ránk. De az illata mintha elmaradt volna az uton -valahol. A Kormányzó rögtön észrevette sasszemeivel, hogy dohányunkat -utközben meglepte a penész. Ha Samu barátom ott lett volna: no hiszen -kikapott volna tőlünk istenesen. De magunk voltunk az okai, nem pedig ő. - - -VI. FEJEZET. - -(A vajda ellen árulkodtak a Kormányzónál. – A vajda indokai győznek. – -Ki ez a Polónyi? – Az én közbeszólásom. – A Kormányzó kárhoztat -bennünket. – Eötvös nagy kijelentése. – Haza idézi Kossuthot. – Wekerle -nyilatkozata.) - -Ebéd után már komoly politikai értekezésbe bocsátkoztunk. - -A Kormányzó komoly lett s bizonyos hidegséggel, csaknem ridegen, e -szavakat intézte a vajdához: - -– Igaz-e az, a mit nekem mondanak, hogy ön tavaly a függetlenségi -pártnak hozzám intézett üdvözlő iratába szándékosan iktatta be e -mondatot: »Minden nagy kérdésben minden nagy eszmédet nem követjük«, -holott voltak a pártban, a kik azt kivánták, hogy e mondat az üdvözlő -iratból hagyassék ki? - -A vajda nyugodtan és határozottan felelt: - -– Igaz! - -– S mik voltak önnek erre nézve indokai? - -A vajda rögtön észrevette, hogy ellene árulkodott valaki vagy talán -többen is árulkodtak. Én tudtam, hogy árulkodtak, de a vajdával előre -közölni elfeledtem. Tudtam pedig onnan, mert a mikor a párt küldöttsége -Turinba érkezett, e pont miatt engem is bujtogattak a vajda ellen tizen -is. Erőt is vett rajtam egy pillanatig a felindulás, de minthogy a vajda -nem volt ott, illetlennek tartottam az ő távollétében birálgatni, vagy -éppen kárhoztatni őt olyan okirat miatt, melyet ő fogalmazott ugyan mint -javaslatot, de a melyet a párt minden tagja érett megfontolás s hosszas -tanácskozás után aláirt, a mely tehát ezzel a pártnak hivatalos -nyilatkozatává vált. Letorkoltam s összeszidtam a bujtogatókat, a kik -azonban a Kormányzó füleit mégis tele sugdosták, a mint a következés -megmutatta. Hanem hát a vajdában emberükre találtak. Egész hidegen -felelt a Kormányzónak. - -– Igen erős indokaim voltak s ezek közt föl sem emlitem, hogy az az -üdvözlő irat, akár helyes, akár nem helyes, az egész párt minden tagja -által ünnepélyesen aláirt okirat, tehát az egész párt műve s ez okból -egyedül egymagam felelős érte nem lehetek. Nem menekszem e felfogás -mögé, sőt azért a mondatért magamra vállalom az egész felelősséget. – Az -ön nagy elvei közé tartozik, Kormányzó ur, hogy Magyarország -függetlensége s boldogulása a Habsburg-család uralkodásával össze nem -fér: ön az 1849. évi ápril 14-iki trónfosztás elvi alapján áll. -Feliratunk ama mondatával azt akartam nyiltan kimondani, hogy az ön nagy -elvei közül ezt az egyet a függetlenségi párt nem követi. - -– Nyiltan akartam pedig ezt kimondani azért, mert csak két tagja akadt a -pártnak, a ki nekem megmondta, hogy a Kormányzó ur trónfosztási elvéhez -is hozzájárul; ellenben kilencz tagja egyenesen kijelentette előttem, -hogy ha az üdvözlő felirat e tekintetben homályos lesz, vagy a -trónfosztási elv ellen nem lesz benne valamely megfelelő kijelentés: -akkor hatvanöten nem irják alá azt. Ez esetben a függetlenségi párt -üdvözlete elmaradt volna egészen. - -– De nem ez volt a fő okom, hanem a történelmi igazság. Én se a párt -kedveért, se senkiért és semmiért olyan kijelentést nem teszek s alá nem -irok, melyről biztosan tudom, hogy nincs benne igazság. Azt pedig -biztosan tudom, hogy a függetlenségi párt nem a trónfosztási elv alapján -szervezkedett s ezt az elvet 1867 óta soha egyetlen nyilatkozatában se -fogadta el pártelv gyanánt. S ezt nemcsak a párt negyedszázados működése -alapján tudom, hanem tudom a Kormányzó ur szózataiból s nyilt leveleiből -is, a melyek nem egyszer világositották föl erre nézve a pártot is, a -nemzetet is. - -A Kormányzó ur közbe szólt: - -– Nekem ugy mondták, hogy a mikor ön az üdvözlő irat javaslatát -előterjesztette, akkor azt az inditványt tette valaki, hogy e helyett: -»minden nagy elvedet nem követjük«, ezt a mondatot kell alkalmazni: -»minden nagy elvedet nem követhetjük«. Miért nem fogadta el ön ezt az -inditványt? - -Mi összenéztünk a vajdával. Ezt az inditványt Helfy Náczi tette. -Mindakettőnknek egyszerre az jutott eszébe, hogy a Kormányzó előtt Helfy -akarta a vajdát árnyékba állitani. Meglehet: tévedtünk. De ez a gondolat -önkénytelenül támadt. - -A vajdát kissé ingerültté tette ez a gondolat. - -– Ha mi, Kormányzó ur, kimondjuk azt, hogy önnek ama nagy elvét nem -követhetjük: ezzel politikai és történelmi hazugságot mondunk ki. Mert -nem igaz, hogy nem követhetjük. Minden képviselőnek jogában áll a -törvényhozás szószékén ezt az elvet hirdetni s minden magyarnak módjában -áll ide Turinba, ön közelébe kibujdosni, mint Rákóczihoz kibujdostak -Rodostóba azok, a kik ama dicső fejedelemnek minden elvét követték. De -hát 1867 óta se a törvényhozásban fel nem szólalt senki, se a -Habsburg-uralom alól Turinba ki nem bujdosott senki. S aztán kit -akarhatnánk ily beszéddel ámitani? Ferencz József királyt? Hiszen ő jól -tudja, hogy most egy éve, az ő koronázásának huszonöt éves emlékünnepén -függetlenségi képviselők is lovagoltak a jubiláris bandériumban. – Vagy -a nemzetet ámitgassuk? Hát szabad lett volna az? – Vagy a Kormányzó urat -ámitottuk volna? – Hát lehetséges lett volna az? Én se a nemzet elé, se -a Kormányzó ur elé mással járulni nem akartam, csak az igazsággal. Ez -méltó egyedül a függetlenségi párthoz is, mely engem bizott meg azzal, -hogy a nemzet érzését ön iránt, Kormányzó ur, tolmácsoljam. – Ezek -voltak indokaim. Beszámoltam velük. - -A vajda elhallgatott. - -A Kormányzó ur se tett semmi megjegyzést s többé e kérdésre vissza nem -tért. Hanem rátért a politikai helyzetre. - -Az e fölött folyt eszmecserét leirni nem akarom. A mikor Budapestre -visszaérkeztünk: hivatalos jelentést készitettünk mindenről, a mi -eszmecserénkben a politikai helyzetre, a függetlenségi párt állapotára, -a kormány törekvéseire s a bécsi udvar titkos működésére vonatkozott. E -jelentésünk a lapokban napvilágot látott s országszerte nagy figyelmet -költött. - -Csak egyes részletekről emlékszem meg. - -Egyszer beszélgetés közben azt kérdi a Kormányzó a vajdától: - -– Ki ez a Polonyi? Mekkora sulya van ez embernek önök közt? Mi az ön -nézete Polonyiról? - -– Van nézetem róla, de nem mondom el, Kormányzó ur. Tudom, hogy ő irt -ellenem önhöz vádló, gyanusitó levelet, de én még annak czáfolgatásába -se bocsátkozom. Nem azért jöttünk mi önhöz Kormányzó ur, hogy egyes -emberekről jelentsünk jót vagy rosszat, hanem azért jöttünk, mert válság -fenyegeti pártunkat és nemzetünket s mi nemes harczunkban az ön hatalmas -szavát akarjuk szövetségesül megnyerni. - -Hosszas tárgyalásaink közben soha egyetlen szóval se helyeselte a -Kormányzó, hogy mi a pártkörből kiléptünk. Minden szava az volt: ujra -egyesülni kell. - -A vajda kijelenté, hogy ő nyilt és titkos klerikálisokkal egy pártkörben -nem lesz. Nem is lehet. Mert a klerikálisok alattomos és nyilt személyes -támadásai nem szünnek meg soha. Ha azok elől kitér, akkor a párt -lassanként tehetetlenné válik a reakczió ellen, sőt klerikális -törekvések által meg lesz fertőztetve. Ha pedig ki nem tér: akkor -időnként nyilt viszályokat támasztanak körben, sajtóban, parlamentben s -a viszály oka és előidézője gyanánt mindig őt kiáltják ki a nemzet -előtt. - -Én az én heves modorommal közbe szóltam. - -– Kormányzó ur talán nem olvashat minden hirlapot. Az Apponyi-pártnak, -az Ugron-pártnak s a klerikálisoknak öt-hat lapja egyebet se tesz, csak -Eötvöst támadja naponként s bámulatos kitartással röpitgeti ki ellene a -soha nem szünő, de azért folyton változó rágalmakat. S e lapoknak a -hirt, anyagot, besugást és rágalmakat a függetlenségi párt nyilt és -titkos klerikálisai szolgáltatják. Mi kémekkel és házi tolvajokkal egy -körben lenni nem akarunk. – S aztán mi az országos közkérdések fölött -tanácskozni őszintén és szabad elmével megyünk a pártkörbe s másutt ezek -fölött nem is tanácskozunk. Holott a pártnak tiz-tizenkét tagja előbb -mindig titkon együtt tanácskozik vagy önmagában, vagy Apponyiékkal vagy -Atzél Béla báróval vagy Eszterházy Móricz gróffal s mindig előre -megállapodva s mindig váratlan jeleneteket hevenyészve jön pártunk -köztanácskozására. – Mi pedig más pártok titkos megbizottaival együtt -nem lehetünk. - -A Kormányzó hidegen és szemrehányó hangon felelt: - -– Ha önök igy vélekednek: akkor nem lesz pártegység. Én pedig ezt -akarom. Az egységes pártnak is kevés ereje van ma a függetlenség nagy -czéljának elérésére; – ha pedig töredékekre bomlik: e kevés erejének egy -részét is egymás ellen tékozolja el. Mi lesz ennek a vége? Ha önök -segitségért jöttek hozzám: akkor meg kell fogadniok tanácsomat. - -E szavak mögött nagy kárhoztatás lüktetett. - -E szavak után lélekrázó jelenet állt elő. - -Engem mély keserüség fogott el s ostoba hevességem kitört. Felugrottam -székemről s oda léptem a Kormányzó és a vajda közé s hangosan, csaknem -kiáltva szóltam: - -– Mi az álorczásokkal még a Kormányzó ur tanácsára se egyesülünk. A kik -azt kiáltják: éljen Kossuth Lajos, de folyton azt hirdetik az ország -előtt, hogy Apponyi a nemzet igazi vezére; a kik függetlenségieknek és -48-asoknak hirdetik magukat, de Zichy Nándor és Eszterházy Móricz grófok -számára dolgoznak: azokkal mi nem egyesülünk. - -Nem lesz pártegység! - -Itt meg kell jegyeznem, hogy hivatalos jelentésünkbe, melyet pártunkhoz -intéztünk, bele vettük e szavaimat is, de később a vajda tanácsára -kihagytuk. De zárjelben a kihagyás okát megmondtuk. Megmondtuk, hogy -politikai okokból nem hozzuk egyelőre nyilvánosság elé azokat az -indokokat, melyek bennünket a pártkörből való kilépésre birtak. A -Kormányzó urral ugyanis a harmadik napon megegyeztünk s a pártegység -helyreállitására elvi alapon komoly igéretet tettünk. A vajda azt -mondotta, hogy az »álorczásság« szónak alkalmazása s az álorczások -megbélyegzése nehezitené az egyesülést, mi pedig ugy a Kormányzó, mint -önmagunk iránt való tekintetből az egyesülés utjából minden akadályt, a -mi nem elvi természetü, elháritani tartozunk. – A következés megmutatta, -hogy a vajda bölcsessége és gyöngéd figyelme hatástalan maradt. - -Azonban folytatom, a hol elhagytam. - -Az én ingerült szavaimra a vajda is felállt s karomat megfogva hátra -tolt. De azután ő se ült le, hanem egyenesen állva, mély érzésekkel -teljes hangon mondotta a következő szavakat, melyeket soha se felejtek -el. - -– Kormányzó ur! Mi a szegény és üldözött magyar nemzet képviselői -vagyunk e pillanatban ön előtt. Hű képviselői! Mi a boldogulást magyar -fajunk szabad és független fejlődésében látjuk. Sőt ebben látjuk -nemzetünk utolsó menedékét is. Nagy viharok rongyokká téphetik kezünkben -a függetlenség lobogóját, de inkább legyen az rongyokká, mintsem hogy -szine változzék. Mi letünhetünk s a függetlenségi eszme ismét elmerülhet -az avarba, mint elmerült százötven év előtt. Jobb időben s a mikor -derekabb nemzedék szántja az avart: ismét föltámad az a maga teljes -melegében és ragyogásában. Legyünk huszan, legyünk tizen, legyek én -magam, de mi, a mig élünk, azt az eszmét megfertőztetni nem engedjük. Se -népszerüség, se pillanatnyi siker, se tömegek kiáltó jelszava minket -engedékenységre rá nem bir. Még az ön szava se Kormányzó ur, habár az -utolsó itélet sulyával nehezedik is ránk. Minket ön eltiporhat, de mi -akkor is hivei maradunk. S igaz hivei csak mi maradunk. Mi a -függetlenségi pártot más pártok szövetségébe átmenni, a függetlenségi -eszmét ártalmas elvek és törekvések segitségére felhasználni nem -engedhetjük. S lehetetlen, hogy mindent meg ne mondjak, a mi nekem fáj. -Ma Magyarországot Bécsből, Rómából és Turinból kormányozzák. Én nem -nyugszom meg egyikben sem. Jöjjön haza Kormányzó ur! Ott van az ön helye -a magyar nemzet élén. A hol szinről-szinre együtt lát bennünket: ott -mondjon fölöttünk itéletet! - -E beszéd alig hihető hatással volt a Kormányzóra. - -Fejét kissé jobbra fordultan lehajtotta, egy perczig hallgatott s aztán -halk, de rekedt hangon azt mondá a vajdának: - -– Turinból nem kormányozzák Magyarországot. A mostani nemzedék nem fogad -el élére engem! - -A vajda tüzesen felelt: - -– Engedje meg a szót Kormányzó ur, mi jól tudjuk ezt. Az ország határát -ön, ha innen indul, Pragerhofnál éri el. Pragerhof öt-hat órai ut -Budapesthez vasuti gyorsvonaton. De ön el nem ér Budapestre három napig -se. Mert utja mentén körül seregli önt Magyarország hálás népe, hogy -arczát lássa, szavait hallja, ruhája szegélyét megcsókolja s igaz -szivvel, áhitatos lélekkel adjon hálát az Istennek, hogy az kegyelmesen -megengedte, hogy önt élő szemeivel lássa s otthon lássa. S ha már otthon -látja, halálos holtig való vezére gyanánt látja. - -A Kormányzó nem felelt. Mély érzés vett rajta erőt. - -Felállt zsöllyeszékéből s az órára nézett. Tizenegy óra elmult már s -csak félóra választott el az éjféltől. Elbucsuztunk tőle. A következő -napra, junius 20-ra, ujra meghivott bennünket tanácskozásra is, ebédre -is. - -A vajda utolsó beszédének tartalmát e szavakkal vettük be hivatalos -jelentésünkbe: - -»Ma Magyarországot Bécsből, Rómából és Turinból kormányozzák. Mi -tiltakozunk mind a bécsi, mind a római kormányzás ellen; – a turinit -pedig be akarjuk segiteni Magyarországba. Ha Kossuth támogat bennünket, -azt nemzeti szerencsének tekintjük; – de ha nem támogatna is bennünket: -mi akkor is és örökre legközelebb fogunk hozzá állani.« - -Mikor hivatalos jelentésünk napvilágot látott: pár nap mulva -találkoztunk Wekerle miniszterelnökkel. Mosolygó arczczal és e szavakkal -fogadott bennünket: – Isten ugy segéljen, igazatok van. Csakugyan -Bécsből, Rómából és Turinból kormányozzák Magyarországot. Ti mondtátok -ki, de mi még jobban tudjuk. - -Vajjon komolyan mondta-e, vagy dévajságból? - -Elmult egy esztendeje, a mióta a Kormányzó holttestét haza hoztuk -Turinból. Mi maradt meg Turinban Magyarország kormányából? Az emlékezet, -mely napról-napra halványabbá válik. A mikor Olaszország -felszabadulásának ama néhány még élő hőse és tanuja, a ki Kossuthot -ismerte, behunyja szemét: az az emlékezet is elmulik ott örökre. - -Annál jobban érzi magát országunknak bécsi és római kormánya. Hajh, de -szivesen eltemetném ezeket is a kerepesi temetőbe! - - -VII. FEJEZET. - -(A kormányzó fürdése. – Kopaszsága. – Bajusza, szakálla. – A séta. – -Széchenyi és Deák sétája. – Miként sétál Kossuth? – A bölcs életmód. – A -felejtkezés. – Miként sétál a vajda? – Basso doktor elméletei. – Az -afrikai hóditás. – Miként dolgozik Kossuth?) - -Bizony kihuztuk a Kormányzóval az első napot egész addig, a mikor már -rendesen le szokott feküdni. - -Rendszerint reggeli 9 óra tájban szokott fölkelni. - -Fölkelés után mindig meg szokott fürödni. A fürdő dolgában természete -elütött a magyar ember természetétől. Volt is erre jó adomája. - -Tinnyei birtokán volt egy majorosnéja a negyvenes években. Egyszer ezt -meglepte a csúz. Alig tudta mozgatni kezét-lábát. S mikor panaszkodott: -azt tanácsolta neki a Kormányzó, hogy fürödjék meleg vizben naponként. A -majorosné elbámult erre a tanácsra. »Már miért is fürödnék én – igy -felelt – tekintetes uram, hiszen ugy is izzadok én eleget!« - -A magyar ember fürdő kedvét ez adomával szokta jellemezni a Kormányzó. - -A fürdő után öltözködéshez fogott. Öltözködése gondos volt s hosszabb -ideig tartott. Komornyikja szokott ebben segitségére lenni, de bizony -nem sok dolgot bizott rá. Egész életében maga szerette elvégezni minden -dolgát. Akkor legalább jól el volt végezve. - -Volt a szobában házi sapkája is. Ez fekete bársonyból volt. Utolsó nagy -festett képén, melyet Parlaghy Vilma ecsetje alkotott, házi sapkában van -levéve. Halála után ez a sapka Basso barátunkra jutott s ő ezt a -vajdának adományozta emlék gyanánt. E nagyon becses ereklyét most a -vajda őrzi. - -Szokott viselni parókát is élete egész második felében. Korán -kopaszodott. A parókát otthon a szobában és ház körül sohase viselte, de -ha Collegnoból bement a városba, vagy Turinban, ha sétálni kiment, -rendesen föltette. - -Haja csak hátul a tarkón, a koponya lamdavarrata táján s a fülek -mellékén volt már régóta. Ezüst fényü hófehér haj. Hajfestőszert -tudtommal nem használt soha. - -Bajusza és szakálla is hófehér volt. - -Szakállát 1849-ig ugy viselte, mint a harminczas években a francziák -szabadelvü vezérférfiai. Arczon és állon borotválva s az áll alatt és a -nyakhajlásban rövidebbre nyirva. Igy viselte Szemere, Klauzál, br. -Eötvös, Lónyay s igy viselték többen is nálunk a negyvenes években. -Később meghagyta állán is s hosszabbra engedte nőni. - -A negyvenes évek szakálldivatát nálunk »Kossuth szakáll«-nak nevezik -ötven év óta. Van »Kossuth kalap« is. Ez fekete kalap, fölfelé hajlott -széles karimával s széles fekete selyem szalaggal. Hajdan darutollat -tettek mellé a nemes legények. Ezt a kalapot az ötvenes években -eltiltotta s viselését keményen büntette az osztrák önkényuralom. - -Volt »Kossuth atilla« is. Fekete kelme, szűk ujjal, de a felső karon -majdnem könyökig nyuló külön bő ujjal is, melyen hasiték van s a hasiték -vitézkötéses gombkötő gombbal van ellátva. Ugy emlékszem, egy hires -lengyel festő által festett képén ez az atilla van. 1848-ban s azóta is -ünnepélyes alkalommal ezt viselte a Kormányzó. Később 1859-ben ujra -divatba jött az országban, de azóta Zrinyi atillának nevezik. - -Bajuszát kipödörni, felkunkoritani soha se szokta a Kormányzó. Se -hazánkban, se a külföldön. Ebben letett a magyar szokásról. A -bajuszpödrés egyébiránt az egész kerek világon csak a magyar faj -sajátsága. III. Napoleon császár ugyan eltanulta a magyaroktól s azóta -Francziaországban is kissé divatba jött. De a Kormányzó öltözködés -közben mind bajuszát, mind rövidre hagyott egész szakállát legutolsó -éveiben is gondosan rendbe hozta. - -Mikor öltözködését bevégezte: sétálni ment szabad levegőre a Kormányzó. - -A sétálás egészségi szempontból szükséges az embernek. Igy állitják az -orvosok. Egész tudománya van annak a testmozgásnak, melynek neve -sétálás. Sőt Basso barátunk azt állitja, hogy ők, már tudniillik a -dagasztó orvosok, olyan műveletet is tudnak a beteggel végezni, a mely -ülve s félig fekve is megsétáltatja az embert. - -A sétálás abból áll, hogy különös czél nélkül járkál az ember. Se nem -hivják, se nem kergetik, se kötélen nem viszik, se levelet nem hord, se -kengyelt nem fut, nem is adnak érte semmit, de azért csak járkál az -ember. - -Az ős ember, ha dolga nem volt, nem járkált. A legősibb iratokban semmi -nyoma annak, legalább az én parányi tudományom szerint, hogy az ember -czél nélkül kószált volna erre-amarra sikon vagy hegyen-völgyön. Még az -egyiptomi királyleány se sétálás közben találta meg Mózest, a három -hónapos csecsemőt, hanem ut közben, mikor mosdani ment szolgálóival a -folyóra. Ha költöztek vagy vad és gyümölcs után néztek, hadat jártak -vagy juhaikat őrizték: csak akkor járkáltak az ős emberek. Az állat -sohase járkál czél nélkül, mégis egészséges. A mi jó magyar őseink nagy -utat tettek hajdanában Bendegúztól kezdve Árpád apánkig, de sohase -hallottam, hogy ezt gyalog szerrel tették volna. A mezei ember ma se -sétálgat. Vagy dolga után megy, vagy otthon pipáz és üldögél. - -Én se megyek már sétálni vagy nyolcz-tiz év óta. Az előtt se volt hozzá -különös kedvem, noha mindig városban laktam. Igaz, hogy mozogtam azért -eleget. De a mióta szivbajom, nehéz légzésem, bordaközi idegfájásom s -egyéb istenadta vagy magamszerezte nyavalyám hol együtt, hol külön-külön -erőt vett rajtam, azóta én se sétálgatok. Kocsin járok a képviselőházba -is, az Abbáziába is. - -A vajda épen nem sétál. Azt mondja, nem magyar ember természete a -czéltalan gyaloglás. Száz élcze és adomája van a sétálás ellen. -Legjobban megjegyeztem ezt az adomáját. Egyik bátyja találkozik egy -táblabiróval az utczán s megszólitja. »Mi járatban van uramöcsém?« – -»Sétálok urambátyám.« – »Van-e ezer forint a zsebjében uramöcsém?« – -»Nincs biz abban urambátyám.« – »No hát akkor csak járkálgat uramöcsém!« -– Egy másik nagybátyja után azt is szokta mondani a vajda, hogy csak a -kisasszony sétál meg a páva, de hamis a czélja mindakettőnek. Szegény -Ameli, egyszer nagyot nevetett e szóra. - -Széchenyi István gróf fiatalabb korában sokat gyalogolt, sokat -vadászott, de különös napi rendszere nem volt a sétában. De rendszert -csinált belőle a döblingi tébolydában. Volt vagy hat szobája. Ezek ajtai -egyenes irányban nyiltak. S addig nem nyugodott, mig naponként vagy husz -kilométer utat nem tett egy hujjában. - -Deák Ferencz mind Kehidán, mind Pesten, a mióta ide jött lakni, -rendszeres nagy sétákat szokott végezni naponként. De élete utolsó tiz -évében, a mióta dolga és látogatója is több volt s el is nehezedett, már -épen nem sétált és svéd gimnasztikával se lóbáltatta óraszámra -kezét-lábát. - -Kossuth Lajos napi rendszerré tette maga számára a sétát. Jót tett -egészségének. Elmaradhatatlan szokásává vált. Ugy látszik, Basso -barátunk legalább határozottan állitja, hogy mind kedélyének üdeségét, -mind egészségének és életének oly hosszu tartamát előmozditotta a -rendszeres séta. - -Collegno al Baracconei tartózkodása alatt reggeli sétáját saját -kertjében, de igen gyakran kint az uton vagy utczán végezte s ilyenkor -jó messze el szokott távozni lakásától. Turinban rendesen kiment a Pó -partjára, gyakran a Viktor Emánuel-sétányra is. A mióta azonban Basso -barátunk került melléje házi orvosnak: azóta némileg változott a -napirend. - -Basso barátunk, mint már emlitettem, rábirta a Kormányzót a minden napi -gyuró, dagasztó, testgyakorló orvosi »beavatkozások« megszokására. A -fürdőszobába be volt rendezve egy kis svéd tornászó készlet. Létrák, -rudak, kötelek s efféle furcsaságok. Ezeket a Kormányzó maga mutatta meg -s magyarázgatta el a vajdának. Ezen tul ez az egészségi tornázás, -valamint a dagasztás is elfoglalta a sétára szánt idő tetemes részét. - -De azért a séta egy nap se maradt el. - -Később az utolsó években, a mikor a Kormányzó már a kilenczvenedik éve -felé ballagott, gyakran nehezen ment a séta, kelletlenül mozogtak az -inak. A test jobban szerette volna a pihenést. Newton törvénye napról -napra jobban érvényesült. A mélységek mélységéből, a világ központjából -mind ellenállhatatlanabbul szivta magához a szent öreget az a hatalom, a -melyet a tudósok központi vonzerőnek neveznek. A láthatatlan erő, a -hangtalanul mozgó örvény, a feneketlen mélység, mely elnyeli a testet. A -halál. - -Basso barátunk a sétára is utóbb mindig elkisérte a Kormányzót. Basso -rövidlátó volt. Inkább orrával nézett, mint szemeivel. Csetlése-botlása -sok mulatságra adott okot a Kormányzónak. De azért üdvös volt az ő -sétakisérete. Karon fogva kisérgette nagy türelemmel és szives -készséggel a Kormányzót. Gondosan ápolta egészségét, nyujtotta életét s -az aggság szürkülő alkonyán sok enyhe vidámságot szerzett neki. Ezért -még Basso barátunkat valamikor valamiben megáldja az isten! - -De hát minő volt Kossuth Lajos sétája? - -Séta és séta nem egy dolog. - -Az orvosok a legnagyobb kérdéseket, az élet titkának kérdéseit -tárgyalják az ő kis tudományukkal és kis elméjükkel, de azért még nem -hallottam, hogy a sétálás kérdését is tökéletes megoldásra tudták volna -vinni. A vajda legalább az ő végtelenül csapongó vad erejü elméjével -olyan észrevételeket tett a sétálásról, a milyeneket én soha nem -hallottam s a milyenekre a Kormányzó is nagyot nézett. - -Másnapon junius 20-án esett erről egy-két szó, a mikor a Kormányzó és a -vajda a magyar ékesszólásról s a mai magyar szónokokról beszélgetett. -Ezt a beszélgetést érintem majd; most csak a sétálásnak azt az elméletét -adom elő, melyet ekkor a vajdától hallottam. - -A vajda ugyanis olyanforma kérdést intézett a Kormányzóhoz, vajjon merre -kalandoz elméje, a mikor sétálgat? Vajjon nem töri-e fejét ilyenkor -gondolatainak alakitásán? Ékesszólásának erejét nem mozditja-e elő a -sétálás? - -Ilyen bolond kérdést még sohase intézett a Kormányzóhoz senki. Én -nevettem is, boszankodtam is ezen. De a vajda ugyancsak megfelelt nekem. -Felelete lényegben következő: - -A Kormányzó rendkivül nagy életkort ért el. Maga ez a tünemény is -megérdemli a gondos vizsgálatot. Megérdemelné még akkor is, ha a -Kormányzó csak közönséges ember volna, a kinek se neve, se történelmi -multja, se szellemi nagysága. - -De a Kormányzó 91 éves korában irta Emlékiratainak IV-ik kötetét. És -irta akkora irói erővel, az agy működésének akkora üdeségével, a mekkora -az élet delén levő iróknál is ritka. A mióta az emberiség öntudatra -jutott s tudását följegyzi: azóta Kossuth Lajoshoz hasonló férfi, az -övéhez hasonló agy még nem született. A világirodalom története nem -ismer embert, a ki 91 éves korában Kossuth műveihez fogható, csak igen -messziről is hasonlitható irói művet tudott volna alkotni. Az -emlékiratok negyedik kötetében oly lapok, oly fejezetek vannak, melyek -örök szépségü remekek maradnak az idők végéig. A hajdankor Mózese, -Homérosza és Tacitusa, a középkor szent atyái, az uj kor Luthere, -Kálvinja, Verulámi grófja s Macaulay, Beaconsfield, Gladstone, Bismarck -mind óriási elme s nagy alkotó, de élete vége felé, a mennyire tudjuk, -elgyengült mind, pedig egy se érte el közülök a 92 évet. Shakespeare nem -ért nagy kort, a világszerte elismert legnagyobb elme, Newton pedig -élete utolsó évtizedében megingott és elhomályosult. - -Kossuth tehát mint hosszu életü ember se mindennapi jelenség; mint 91 -éves iró pedig egyetlen a világ irói közt. - -Hogy ily tünemény létrejöhetett: ehhez az okok seregét a születésben, a -fajzatban, az életsorsban és az életmódban kell keresni. - -Mi az életmód? - -A lakás, az étkezés, a munka, a ruházat, az alvás, a szórakozás, a séta. -Tehát a séta is. A Kormányzó sétája nem lehetett ostoba séta. Se -oktalan, se elhibázott. Ha az ő életmódjában egyetlenegy dolog is -oktalan és elhibázott lett volna: agya 91 éves korában nem lehetett -volna oly fenséges, tiszta és erős. - -Tehát sétája is okos volt. - -Mi az okos séta? Majd rá jövünk lassanként, csak egy kis türelmet kérek. - -Az orvosok azt állitják, a séta arra való, hogy az ember lábizmai, -ágyék- és hasizmai s bizonyos mértékig derékizmai is mozogjanak, munkát -végezzenek, terhet emeljenek s igy a vér megfelelő részét a test alsó -részeire téritsék s ekként az agyat a vér odaáramlásától mentsék meg, az -emésztő szervek működését pedig élénkebbé tegyék. Az agyban ne legyen -vértolulás, az altestben ne legyen vérpangás, a vér egyenletesen -mozogjon a test egészében: ime erre való nagy részben a rendszeres -sétálás. - -Igazuk lehet. - -Ám ez az eredmény csak akkor áll elő, ha a séta egyuttal valódi -szórakozás. - -Ezt a szót: szórakozás, a magyar nép tudtommal nem ismeri. E szót -valószinüleg a betüző szuhok, a nyelvtudósok, a nyelvnek furói és -faragói valami idegen nyelvből tákolták össze vagy csempészték át. A -magyar nép a szórakozás fogalmát a felejtkezés szóval alkotta meg. - -Ha kérdik a nagy gondu embertől: hova megy? - -– Felejtkezni akarok. - -Ez a felelete, ha társaságot keres, vagy erdőre-mezőre sétálni megy, -hogy házi vagy családi vagy üzleti gondjaitól szabaduljon. - -A Kormányzót nagy gondok környezték igen gyakran; agyát nagy és nehéz -gondolatok szállták meg, mint varjusereg a vetést, az élet nagy részén -át. - -Sétája arra való volt, hogy felejtkezzék. Gondjait elüzze; agyáról a -nehéz gondolatok varjuseregét elhessegesse. - -És ő erre használta. - -Hatalmas idegzet s nagy bölcsesség az, hogy erre tudta és erre akarta -használni. Ezért volt sétája okos. Felejtkezett általa. - -A ki a sétára is magával viszi gondjait, rejtélyeket old, találmányon -töri fejét, hitelezőivel veszekszik, követeléseit vagy pénzeit -számolgatja, hűtlen asszonyán busul, hazájáért eped, zsarnokát átkozza, -multján sirdogál, jövendőjén kételkedik és számitgat, verset farag, -tőzsdekötéseken töpreng, árfolyamokat vet egybe, csatatervet csinál, -összeesküvést sző vagy szónoki képeken és hasonlatokon emészti magát: az -hiába megy sétálni. Fáradni ugyan elfárad, de üdülni nem üdül. Sőt -bágyadtabbá lesz, mint a rossz álom után. Mert az altest is több vért -emészt a mozgás és munka által s az agy is több vért pusztit el a -tünődés, töprengés, aggodalom, gond és gondolkozás által. Annyi vére -pedig nincs a testnek, hogy vele a test egy időben többféle fokozott -munkálkodást végezhessen. - -A ki a sétán se tud agyának és szivének nagy terheitől szabadulni: az ne -menjen sétálni. - -Keressen az társaságot. - -Vagy tudós vagy bolondos vagy vidám és könnyelmü társaságot. Valamelyik -képes lesz őt felejtkezésre birni. - -Jegyezzék ezt meg az orvos urak is. S gondosan kémleljék ki, hogy -betegjeiknek felejtkezésre mikor ajánljanak sétát s mikor alkalmas -társaságot. - -A szórakozásnak, igazán mondva: a felejtkezésnek csak egyetlen módja -van. Az a módja, ha az ember nem gondol magára, ügyét-baját kiveti -elméjéből s minden tervét és gondolatát félre teszi, mint a czigány a -hegedüjét. - -Lehet-e ez? - -Lehet. - -A vajda, ha nagy ritkán sétálásra tökélli el magát: megnéz, megvizsgál -mindent, a mivel találkozik. Fűt-fát, tücsköt-bogarat. Sorra nézi a fák -és cserjék törzsét, ágait, levelét, virágját. Szakit falevelet s annak -alakját megvizsgálja. Olyan-e az a falevél, a milyen az ő gyerek korában -volt? Ismert fűről-fáról elmesélget; – ismeretlen után kérdezősködik -vagy annak faját, nemét, családját megállapitani törekszik. Minden -fűről, gazról, bokorról megmondja: van-e ilyen az ő birtokán, az ő -határában? Végig vizsgálja a rovarokat, csigákat, csuszómászó állatokat. -A hangyák hadjáratát vagy tolvajlásait figyelemmel kiséri. A hol rendes -csapáson előre-hátra futkározó hangyát lát: ott rögtön megáll. Társát, -ha van társa a sétában, agyon öli mindenféle állattani és növénytani -kérdésekkel. A járó-kelő embereket és lovakat szemügyre veszi s korát, -természetét, kórságait mindegyiknek kitalálni törekszik. Minden emberrel -arról beszél, a mihez az az ember ért. Séta közben nagyon szereti maga -mellett az okos embert, de még sokkal jobban az ostobát, a mezei -munkást, az ismeretlent, a messze vidékről valót. Mire sétáját elvégzi: -agya elpihen, mint a kis gyereké. - -Rájött arra s ennek nagyon megörült, hogy a Kormányzó is ugy sétál, mint -ő. A Kormányzónak a 60-as évek végén s a 70-es években sok ideje volt. -Külföldi szövetségei elmultak. Bujdosó társai elhaltak vagy elhagyták, -elszéledtek vagy haza jöttek. Elhalt jó neje is, fiai pedig erre-amarra -munkában, hivatalban. Megnézett andalgásai közben ő is minden fűt-fát s -lassanként növénytudós lett belőle. Ha itthon lehet s gazdasági -birtokhoz juthat, ősi magyar táblabirói szokás szerint kitünő gazdává -vált volna. A természet gyönyörü alkotásai, a mezők és havasok füvei és -virágai elvonták elméjét az élet örömeit pusztitó terhes gondolatoktól, -rettentő veszteségeinek fájdalmas emlékezetétől. Sétája és álma egyaránt -édes felejtkezés volt. És könnyü és léleküdítő tanulás. - -Széchenyi sétái mások voltak. Széchenyi a magános séta közben is -küzdött, évődött magával is, a világgal is, terveivel is. Meg-megállt, -ajka mozgott, kezeivel gyakran hadonázott is. Idegeit a séta nem -nyugasztotta meg. Meg is ölték utóbb háborgó idegei. - -Basso barátunk valóságos áldás volt a Kormányzóra séta közben. Kivált -élete utolsó éveiben, a mikor Turin egyenes utczáit, kaszárnya épületeit -s minden lépten-nyomon ácsorgó örökös szobrait elhagynia nem lehetett s -ereje már nem engedte, hogy átmenjen a Pó jobb partjára s a hegyeket és -erdőket s a Superga magasságait bekóborolja. Nagy lélek jobban tud -üdülni a természet ölén, mint nagy város poros, meleg, unalmas utczáin. -De Basso barátunk társalgása pótolni tudta a természetet. - -Ez a jó fiu ugyanis nem tudott alaposan semmit, de azért határozott -véleménye volt mindenről. S annál határozottabban megalkotta véleményét -a dolgokról, minél kevésbbé ismerte azokat. Különösen szeretett -politizálni. A nemzetközi állapotok megvitatása kedvelt tárgyai közé -tartozott. Egy alkalmat se mulasztott el, hogy ki ne fejtette volna, -mikor és miként lesz urrá az olasz nemzet a földközi tenger összes -partjain. A francziák és spanyolok iránt kegyelmes volt; azoknak még -hagyott valamit, de már a mórokat, arabokat törököt-görögöt, zsidót, -angolt s egyéb oláh czigány népséget pokolba kergetett. Albánnak, -czernagorcznak, dalmatának csak épen annyit engedett, hogy itatni -lejárhassanak az Adriára s nekünk is odaengedte Fiumét arra az időre, a -mig Kossuth él, – azon túl fizessünk érte házbért. - -Elképzelhető, mennyi vidám órát szerzett a Kormányzónak séta közben e jó -fiu politikus csizmadiáskodása. Csak séta közben társalgott vele -hosszabb időkön át nemzetközi kérdésekről. A társalgás természetesen -abból állott, hogy hagyta az orvost beszélni, csak néha intézett hozzá -egy-egy mókás vagy beugrató kérdést vagy tréfás ellenmondást. A mi csak -élesztette Basso barátunkban a buzgóságot elveinek kifejtésére. - -Pedig voltak nagy elvei. - -Át akarta alakitani az emberek ruházkodását. Férfit-asszonyt vissza -akart tériteni a mezitlábjárásra. - -Államilag akarta szervezni a csecsemők testi nevelését. Svéd tornászatra -akarta kötelezni már a csecsszopót is. Ki akarta mondani, hogy a -leánygyermek három esztendeig szopjék, hogy a mikorra felnő: neki is -legyen elég teje. - -Az alkotmány ellen ezer kifogása volt. A trónörököstől megkivánta volna, -hogy orvosi oklevelet szerezzen, pedig neki magának se volt. A -képviselőktől megkivánta volna: tegyenek le óvadékot, bánatpénzt s -veszitsék el, ha jól nem viselik magukat. - -Mindezt s száz meg száz efféle tervét mindig séta közben közölte a -Kormányzóval, a ki ezt meghallgatta derüs türelemmel. - -A földrajzban igen hiányos ismeretei voltak Basso barátunknak. - -Egyszer valami afrikai csavargóval találkozott, a ki jól beszélt -olaszul. Beült vele egy albergóba s kikérdezte az afrikai dolgok felől. -A csavargó hazudott, mint egy lócsiszár. Elmondta neki, hogy a -Zahara-sivatagban a Tibulbu oázon van három felesége és tizenhárom -gyereke; a Dzsebbel-Gur-Rhamban van két urodalma és nyolcz Bir-Tuilja; -rokonságban, komaságban és vérszövetségben van a Tuarég, Benezid és -Hamama törzsekkel s hogy e törzsek csak egy olasz zászlót várnak s -nyomban kiverik az angolokat Egyiptomból, az olaszoké lesz Tripolisz -azonnal. Basso barátunk e pogány neveket nyomban beirta naplójegyzékei -közé. S alig várta a következő napot, hogy sétára kisérje a Kormányzót. - -Sietett aztán a Kormányzót értesiteni nyomban e nagy nemzeti ügyről s -megkérdezte: ne menjen-e rögtön a szindakóhoz, hogy ez csináltasson egy -szép selyem nemzeti lobogót Itália büszke csillagával s küldje el -azonnal a Dzsebbel-Gur-Rham hegység szakadékaiba. Ha majd mindent -elnyerünk: akkor értesitsük a királyt Rómában s ajánljuk fel neki -Tripoliszt. Basso barátunk a maga részéről nem köt ki egyebet, csak azt, -hogy Afrikában ne legyen se pap, se barát, se apácza. – Tudni kell, hogy -Basso barátunk sehogyse szerette a papokat. - -A Kormányzó mosolyogva hallgatta e lelkes nemzeti törekvést. S -mosolyogva jegyezte meg: - -– Egy kis tévedés van a dologban, tisztelt barátom. - -– Nem lehet az! Miféle tévedés lenne? - -– Csak az, hogy a mennyire én tudom, a Hamama és Tuarég arab törzsek -Tuniszban laknak Algir szomszédságában, nem pedig Tripoliszban. - -– Nem tesz semmit. Én előttem Tunisz és Tripolisz egy dolog. - -A Kormányzó nagyot nevetett e bölcs beszédre. De azért halálos holtáig -se tudta Basso barátunk fejébe verni, hogy Tunisz is más, Tripolisz is -más s a maga Zaharájával mindegyik nagyobb mint Francziaország és -Spanyolország együttvéve. - -A sétának rendesen féltizenkettőre szokott vége lenni. Ekkor ment haza a -Kormányzó s ekkor reggelizett. - -Reggeli után ujságot szokott olvasni. - -Sok magyar lap járt neki. A szerkesztők tiszteletből küldték. Csak a -»Budapesti Hirlap«-ot zárta ki valami indiszkréczió miatt asztaláról. -Ennek történetét fölöslegesnek tartom elbeszélni. Az »Egyetértést« -gondosan átnézte naponként. Ebben se tetszett neki sok dolog igen -gyakran. De azért kedvelte, mint hozzá legközelebb állót. - -Nehány franczia, angol s olasz lapja is volt. Ezekből is megnézett egyet -s mást. - -Lajos fia »butitó szer«-nek nevezte a hirlapokat. Félig komolyan, félig -dévajul alkalmazta e jelzőt a hirlapokra. A Kormányzó nem mondott -ellene, nem tiltakozott e felfogás ellen. Csak afféle megjegyzést tett, -hogy embere, olvasója válogatja, kire nézve butitó szer a hirlap. A ki -gonddal, figyelemmel, meggondolva és birálva olvassa: arra nézve nem -butitó szer. - -Igaz, hogy ilyen ember kevés van. Oktalan és rossz szokásból az emberek -több lapot olvasnak naponként, arra pedig alig van ideje valakinek, hogy -minden lapot, sőt több lapot is nagy figyelemmel, meggondolva s -megbirálva olvasson el. Olyan ember is kevés van, a ki elég tudással, -elég gyakorlati tapasztalattal birjon arra nézve, hogy a hirlapok -százféle és óriási közleményeit alaposan megbirálhassa. - -Hirlapolvasás után iróasztalához ült a Kormányzó s dolgozott. -Bujdosásbeli életének nagy tömegü levelezéseit rendezte s Emlékiratait -készitette. Miként dolgozott: ezt talán később elbeszélem. Csak annyit -jegyzek itt meg, hogy Emlékiratai három első kötetének összeállitásában -Gunszt Bertalan barátunk volt hatalmas segitsége, kiről már bővebben -megemlékeztem. - -Folytatom a napirendet. - -Képzelhetlen munkakedv és munkaerő lakott a Kormányzóban. - -Hetvenhat éves elmult, a mikor Emlékiratai megirásához hozzáfogott -1879-ben és 1880-ban. S ennek irása közben is csodálatos pontossággal -vezette háztartását, tartotta rendben pénzügyeit s folytatta óriási -terjedelmü magánlevelezését. - -Déli 12 óra vagy fél egy óra tájban szokott leülni asztalához s -dolgozott egy ülőhelyt esti 7 óráig, az ebéd idejéig. Pedig nem könnyü -munkát végzett. Hiszen nehéz fogalmazási munkában fáradozott agya, nagy -és rendszeres irodalmi műveket kellett alkotnia. - -Birta lelke, a mely üde volt mindig; – de birta teste is, a mely pedig -aggott, öregedett. Hét órai szakadatlan, nehéz fogalmazás fiatal -embernek is nagy munka. Hejh de derék legény lenne az a magyar iró, a ki -erre képes volna! - -Néha a hét órai ülő munkában mintha elzsibbadt, elmerevedett volna egész -teste! S e miatt, mikor a 7 óra már közel volt, gyakran felállt asztala -mellől s karjait feltartva nagyot nyujtózkodott. De igen gyakran két -kezét hátra téve s öklét a vesetájra szoritva, gerinczét jóizüen -megropogtatta. S ilyenkor valamelyik gyerekkorabeli öreg rokonának mókás -szavát szokta alkalmazni. - -– Uram ne vigy a kőfalnak! - -Ezzel szokta elütni a fáradtságot. Aztán ment az ebédlőbe. - -A munka terhe miatt panaszos szó soha el nem hagyta ajkait. - -Ebéd végeztével átment a billiárd szobába s ott egy óra folyásig -lökdöste az elefántcsonttekét. - -Billiárd-asztala halála után Budapestre került s gróf Kreith Béla -barátunk tart rá számot. Az asztal régi divatu, nagy és lyukakkal van -ellátva a piramid nevü játék számára. Gyerekkoromban én is ezt a játékot -szerettem, a Kormányzó fiatal korában pedig ez volt a divatos -Európaszerte. Apám billiárd-asztalai is minden kastélyában ilyenek -voltak. - -Esti 11 órakor szokott hálószobájába vonulni. De még egy-két órán át -olvasgatni szokott ezután is. - -Ágya elég széles és elég hosszu közönséges faágy, a minő Magyarországon -uri házaknál divatos. Holmi czifra vas és rézágyakat, sallangos, bojtos, -zsinóros menyezeteket nem használt, nem szeretett. Ősi magyar természete -ebben se változott meg. - -Ágynemüje is magyaros volt. Csakhogy derekaljnak tollas párnát nem -használt, mint hajdan édes apja házánál. - - -VIII. FEJEZET. - -(Olaszországban nincs madár. – Kossuth könyvtárának ügye. – Irja meg -Kossuth gyermekkorának és ifju korának történetét. – Nem akarja. – -Adomája Ferdinánd királyról. – Szilágyi és Apponyi szónoklata. – A vajda -szemébe mondja Kossuthnak, mikor tartott előre megirt beszédet.) - -A Kormányzó nyugodtan aludt ez éjszakán. Nagyon érdekes társalgásunk s -pillanatonkint heves kitörésünk észrevehetőleg nem izgatta fel. Junius -20-án szokott időben kelt, öltözött, sétált és reggelizett. - -Reggel hozzánk küldte titkárját, Aulichot azzal, hogy délután két órakor -a vajdát négyszemközt fogadja, három órakor pedig engem szintén egy -órára; – négy órától kezdve mindhármunkat, az egész küldöttséget. - -Mi magunk közt apróra megbeszéltük azt a hatást, melyet a Kormányzó -hangulata, modora, megjegyzései ránk gyakoroltak. - -Nagy Gyula abban a nézetben volt, hogy a Kormányzótól kedvező -nyilatkozatot nem kapunk s a mit kapunk, az a pártkörből való -kilépésünket s külön alakulásunkat nem fogja szentesiteni. Javasolta: ne -is erőltessük a dolgot. Neki nincs reménye. - -A vajda kijelentette, hogy ő még akkor se változtatja meg politikai -álláspontját, ha a Kormányzó azt egyenesen kárhoztatná. Társainkra nem -jár koczkázattal a dolog, hisz ők az őszszel visszamehetnek Justhék, -Polónyiék, Helfyék táborába, ha a netalán megváltozó közhangulattól -félnének. S ha kedvük lenne ahhoz, hogy bent a pártban örökös viszályban -legyenek Apponyi titkos hiveivel, a nagy reform-alkotások ellenzőivel. - -Én életre-halálra el voltam tökélve, hogy a vajdával tartok. - -A vajda egyébiránt feltétlenül biztosnak tartotta, hogy a Kormányzó se -helytelenitő, se kárhoztató nyilatkozatot nem tesz ellenünk. A -legrosszabb eset szerinte az lehet, hogy a Kormányzó se ellenünk, se -mellettünk nyilatkozni nem akar s nem fog. - -Délelőtt a magunk divatu reggelizés után meglátogattuk a jó Ruttkaynét. -Onnan kocsira ülve a vajdával egy kis sétát tettünk a Viktor Emánuel -sétányon s a folyam partján. A vajda az egész uton kötődött velem -Velencze és Lombardia és Piemont sikjain át, hogy sehol se lát se fákon, -se mezőkön, se repülésben semmiféle maradt. Még gólyát, még varjut, még -verebet se. Gunyolt engem az én kedvelt Olaszországommal, a hol minden -tücsköt-bogarat megesznek, a hol még a madarakat is felfalják, még a -gémet, vércsét, baglyot is. Ha nem igy van – ugymond – mutassak neki -verebet. - -Csakugyan akartam neki verebet mutatni, noha magam sem tartottam -biztosnak, hogy találunk. - -De mégis találtunk ötöt a nagy sétány nyárfái közt. De az öt közt négy -kanveréb volt. Ebből a vajda azt következtette, hogy az anyaverebeket az -olasz elfogta a költő-fészken. - -Az igaz, hogy Olaszország nagy darab föld, de csakugyan nem hiszem, hogy -az egész országban volna annyi veréb, mint nálunk Budapesten csupán az -Erzsébet-tér fáinak lombjai közt valamelyik téli alkonyaton. - -Délután két órakor a vajda pontosan meglátogatta a Kormányzót. A -Kormányzó hidegebb volt hozzá, mint talán tegnap. S mindenekelőtt a párt -belső viszonyairól kérdezősködött tőle. - -A vajda kitért a felelet elől. Megkérte a Kormányzót, engedje meg, hogy -politikai ügyekről négyszemközt ne kelljen nyilatkoznia. Ő – ugymond – -nyiltan szokta nézetét kifejteni sajtóban is, parlamentben s pártkörben -is, most is kész minden mellékes gondolat nélkül s föltétlen -őszinteséggel nyilatkozni, de óhajtaná, hogy ez barátjai, Nagy Gyula s -gróf Károlyi Gábor jelenlétében történjék. - -A Kormányzó szivesen beleegyezett. - -Volt azonban a vajdának előterjesztése, mely Kossuth Lajos könyvtárára -vonatkozott. - -A Kossuth-bizottság ugyanis, melyet tavaly, mint már elbeszéltem, a -vajda saját elnöklete alatt megalakitott, elhatározta, hogy a Kormányzó -könytárát még az ő életében óhajtaná a nemzet számára megszerezni. Ezt a -kérdést hozta elő a vajda. - -– Helfytől hallottam, – ugymond, – és pedig egyenesen ugy közölte velem, -hogy e közlésre fel is volt jogositva, hogy a Kormányzó ur hajlandó -volna igen becses könyvtárát nemzetünk részére még életében átengedni. -Ennek keresztülvitelére az én elnökletem alatt még a mult évben -bizottság alakult. Ez ügyben a bizalmas lépéseket megtenni engem s gróf -Károlyi Gábort bizta meg bizottságunk. Mi nagyon fontosnak tartjuk ezt. -Az ön könyvtára Kormányzó ur, nagy kincse a nemzetnek. Mátyás királyunk -könyvtárát a viharos idők megsemmisitették, azt talán meg se tudta volna -védelmezni nemzetünk. A költő Zrinyi Miklósnak s Rákóczi Ferencz dicső -fejedelmünknek könyvtára eltünt, elkallódott, országunk határain kivül -esett, nincs a nemzet birtokában. Nekem fáj még az a gondolat is, hogy -ily sors érhetné a Kormányzó ur könyvtárát. Ezt minden esetre -biztositanunk kell. Hadd lássák a nemzedékek, a kik utánunk jönnek, mily -könyveket látott, minő eszméket vett észre, mily gondolatokkal -játszadozott Kossuth Lajos szelleme, a mikor hazájának nagy gondjai elől -időnként a könyvekhez menekült. A nemzeti hálás kegyeletnek egyik -forrása is, egyik gyüjtő medenczéje is lesz az a könyvtár; – dicső emlék -a multból s fény, mely a jövendőbe is világit. Kérem kegyes válaszát. - -A Kormányzó közönyösen felelt. - -– Erről most nem beszélhetünk, semmi esetre nem határozhatunk. Helfy -barátommal csakugyan beszéltünk erről. De könyvtáram fiaim örökségét -képezi. Talán ez lesz egyetlen örökségük. Náluk nélkül nem akarok erre -nézve tárgyalásba bocsátkozni. - -Némi gondolkozás után hozzá tette: - -– Sok könyvemet itt-ott jegyzeteimmel telefirkáltam; – nem gondolják -majd otthon némelyek, hogy ez csökkenti a könyvek értékét? - -A vajda elmosolyodott. - -– Nem hiszem, hogy akadna olyan hülye magyar ember, a ki ilyen -gondolatra jönne. Hiszen főleg a telefirkált könyveket akarjuk mi a -nemzet számára megszerezni. - -A Kormányzó nem szólt többé a könyvtárról. Másra terelte át a beszédet. - -Közölte a vajdával, hogy emlékiratainak ötödik kötetét is jó részben -befejezte már; – pár heti, vagy pár hónapi munka árán egészen készen -lesz. - -Az e fölött való beszélgetésben furcsa eszmére jött a vajda. Engedelmet -kért a Kormányzótól egészen nyilt és őszinte megjegyzésre. - -– Én azt óhajtanám, – ugymond, – hogy a Kormányzó ur az ötödik kötettel -fejezné be emlékiratait s többé, mint iró, ezekkel ne foglalkoznék. Az -anyagot tartsa együtt, az utódoknak legyen módjuk az anyagot kiadni s a -történetirás számára felhasználni, de önmaga Kormányzó ur, ne dolgozza -föl. - -– Miért? - -– Eljött már a Kormányzó ur számára a pihenés ideje. De nem ez a fő -okom. Hanem az, hogy én nem akarom, hogy a nemzet történetének irói -önnel vitatkozzanak műveikben. Ha az anyagot az ön megjegyzéseivel -kapják, majdnem lehetetlen, hogy egyik-másik megjegyzése, nézete, -magyarázata s egyik vagy másik cselekményének az Emlékiratokban foglalt -megvilágitása ellen biráló nézetre ne jussanak, érvet ne találjanak s -nézetük és érveik kifejtésére hosszabb-rövidebb birálgatásba ne -bocsátkozzanak. De ha csak a nyers anyagot találják: akkor ez egyetlen -történetirónak se jut eszébe. Akkor a magyar nemzetnek az ön nevéhez és -szerepéhez kapcsolódó története tisztán lesz megirva s az ön történeti -nagy alakja minden oldalról egyenlő fénynyel lesz övezve. A szobron nem -lesz karczolat s egyetlen oldalról se lesz körülötte árnyék. Még olyan -árnyék se, a minőt csak a tollforgatók támasztanak. - -A Kormányzó mély hangon felelt: - -– Én nem tudok már pihenni. - -E szavakra a vajdát erős érzés fogta el. Fölállott a karszékből s -megható hangon szólt: - -– Óh ha ön Kormányzó ur megirná gyermekkora és ifju kora történetét; -nevelődését, apjának és anyjának erős és édes befolyását; testvérjeivel -való játékát és czivódásait; az ősi házat és gazdaságot; a cselédek -dévajkodásait, elemi tanitóit, főiskolai tanárait; a régi vármegyét, a -tiszttársakat, az 1825-iki országgyülés titkait, a nemzet ébredését, a -jobbágy panaszait, az elsatnyult és mégis élni akaró nemzetet! Ha mi azt -látnók s utódaink látnák: hogy termett és hogy nőtt fel Kossuth Lajos; -hogy nyilott meg lelkének világa; hogy tisztult és erősödött meg -szelleme s miként kezdte felismerni korát és annak sarjadó eszméit és -csodálatos és fenséges szerepét! Ha mi azt látnók! Az a könyv szentirása -lenne három nemzedéknek, önt élete alkonyán tenné a világ egyik első -remek irójává s századok mulva is gyönyörrel olvasnák apák, anyák s -nagyra törő magzatok. Ne irjon ön többé a történetbuvároknak, hanem -irjon az egész nemzetnek! - -A Kormányzó nem felelt a vajdának. Szaporán sodorta szivarkáit s -bodrosan eresztette a dohányfüstöt. De láthatólag jól esett neki a vajda -észrevétele, a mit bizonyit az, hogy később, mikor mind együtt voltunk, -ebéd előtt visszatért rá. - -Az én szerepem, az én négyszemközti társalgásom alatt, egészen más volt. - -Én személyeskedtem. - -Én elmondtam, hogy a nemzeti párt ügynökei, az álarczos függetlenségiek -miként turták ki a pártból Mocsáryt, ez őstiszta kurucz jellemü -függetlenségi férfiut. Miként keseritették Irányit s miként és mily -szövevényes rendszerességgel, mekkora sajtóval s mennyi áldozattal -áskálódnak Eötvös ellen! Hogy félnek az ő eszétől, erélyétől, tollától s -megtámadhatlan jellemétől! - -Elmondtam, mi a vajda nézete, ha a kormány a szabadelvü nagy reformok -miatt talál megbukni! Hogy tombol akkor örömében a Kaszinó, a nemzeti -párt, az udvari kamarilla, a sötét reakczió s a nemzetiségek ellenséges -szövetsége! S hogy támogatja ezt a bandát tudatosan vagy tudatlanul a -függetlenségi párt egy része is! - -A Kormányzó végig hallgatott türelemmel és csak annyit mondott -szavaimra: - -– Maga édes Gábor, heveskedik. De ha ugy áll is a helyzet: ez csak arra -szolgál okul, hogy egyesüljenek ujra a párttal s vezessék azt az egyenes -uton. - -Mikor ismét együtt voltunk mind a hárman: akkor már kevesebb szó folyt -ebéd előtt a politikáról. - -A Kormányzó, mint föntebb emlitém, visszatért a vajda tanácsára. -Elmondta nekünk derült kedvvel e tanácsot. - -– De az én ifju koromban – ugymond – kevés érdekes dolog történt. -Adomáim nekem még miniszter koromból sincsenek. Arra ugyan emlékszem, -mikor Ferdinánd király előtt először voltam. Fölmentünk Bécsbe, hogy a -királynál jelentkezzünk s az esküt letegyük kezébe. Engem e szóval -mutatott be a királynak Batthiányi: »Fölséged finánczminisztere: Kossuth -Lajos.« Németül folyt természetesen a beszéd. A király testi és lelki -nyomorék volt. Odavánszorgott hozzám, közel hajolt arczomhoz s jól -megnézett. És siránkozó hangon mondta: »Finánczminiszter? A -finánczminiszter nagyon fontos személy ám! De aztán édes Kossuth ur, -adjon ám nekem pénzt, ha kérek; mert nekem sok pénz kell ám!« Én csak -néztem ezt a szánalomra méltó alakot. De a ki azért mégis uralkodik -népeken és országokon! - -Ez az adoma nem azt bizonyitotta, hogy a Kormányzónak egyéni és korjelző -adomái ne volnának. Az pedig csak kitérő mondás volt tőle, hogy ifju -korában kevés érdekes dolog történt. - -Minden esemény, minden jelenség érdekes, mely nagy férfiak ifju korával -függ össze. Érdekessé teszi az, miként vette észre, miként fogta föl s -mit tett el lelke tárházába belőle az az ifju, a ki később nemzetének -vagy az emberiségnek sorsára jótékony hatást gyakorolt. A ki tehát nagy -emberré vált élte delén vagy öreg korában. - -A nagy ember nem egyszerre támad s nem véletlenül és esetleg támad. Csak -nagyságának felszinre bukkanása lehet véletlen és esetleges. A Victoria -regia vagy a Nymphea thermalis is fölségesen fejlődik a vizek mélyén, -mielőtt ragyogó virágait felhozhatná a napvilágra s megláthatná az -emberi szem. Kossuth lelke hatalmas arányokban fejlődött már -gyermekkorában s ifju korában is. De mit tudhatunk mi már e fejlődés -részleteiről? Hetven–nyolczvan év telt el gyermek és ifju kora óta. Ki -emlékeznék erre, ha ő maga nem? Ki figyelte volna meg őt annyira, mint a -mennyire önmaga tehette? - -De mind erről most már késő töprenkedni. Az emberiség sok nagy alakjának -zsenge korát nem ismerjük. Magának Jézusnak életéből is hiányzik husz -évnek ismerete. Mennyi fenséges titkot rejt e husz évnek sötétsége! - -Ebéd előtti politikai társalgásunk folyamán szóba jött a mai magyar -szónoklat természete. Maga a Kormányzó hozta szóba. Beszélt Apponyiról -és Szilágyiról s kérdezte a vajdát: mi véleménynyel van e férfiak -szónoki képességeiről és sikereiről? - -Nekem szent meggyőződésem, noha alig tudom tökéletesen bebizonyitani, -hogy a Kormányzó azért terelte e tárgyra a beszélgetést, hogy a vajda -mondjon véleményt az ő szónoklatai természetéről is. Kossuth a mivelt -világ egyik legnagyobb szónoka. Azt már látta a Kormányzó, hogy a vajda -elméje mély és erős s tudása és gondolkozása hatalmas; felfogása önálló, -eredeti s magyar. Szinte természetes és édes tünet az agg embernél az a -hiuság, mely tudni akarja, miként vélekedik róla az utána jött nemzedék -sarjadéka. Tájékozást nyujt az neki arra nézve, miként itéli meg őt majd -az utókor. S kinek ne állana jogában és kötelességében az ez iránt való -kiváncsiság? S azután a Kormányzó jól tudta, hogy a vajda az ő fiatal -korában Deák köréhez tartozott. S miként vélekedik Kossuthról Deák s -Deákról Kossuth: ez iránt bizony igazán érdeklődik mind a kettő. - -A vajda azonban alig érintette Kossuth szónoki tehetségét, szorosan -megmaradt abban a körben, melyet neki a Kormányzó kérdése megjelölt. -Csak Szilágyiról és Apponyiról beszélt. - -– Régóta ismerem s figyelem – ugymond – mind a kettőt. Mind a kettő -szónoki képességéről határozott véleményem van, de a mikor a Kormányzó -ur előtt itéletet mondok fölöttük: a legnagyobb, legmagasabb mértéket -alkalmazom rájuk. Megbirják. – Ma nem a nagy és remek szónoklatok korát -éljük. Az emberek szegényebbek, számitóbbak, anyagi érdekeikbe sokkal -elmerültebbek, semmint őket magas és nemes szenvedélyek fölkeltésével, a -legszentebb nemzeti önzés nagy indulataival s az emberi haladás nagy -eszméinek ragyogásával lehetne és kellene vezetni. Castellar hangja s az -ön egykori hangja Kormányzó ur, ma idegen, érdes és riasztó hatásu lenne -a magyar nemzetgyülésben. A mai szónoklat nem egyéb, mint szakbeszéd. -Kisebb vagy nagyobb mélységü, gyöngébb vagy erősebb sugárzásu, de csak -szakbeszéd. – Mind Szilágyi, mind Apponyi nagy szónoki tehetség. -Szilágyi eredetileg sokkal nagyobb és tömöttebb tehetség. Apponyi pedig -sokkal gyakorlottabb. Apponyi mindig ellenzéki volt, Szilágyi pedig csak -rövid ideig. Mind a kettőnek elméleti és tudományos miveltsége egészen -teljes s a fölmerült kérdésről, ha hozzá szól, mindegyik tud annyit, a -mennyit törvényhozónak vagy talán helyesebben mondom, a mennyit -törvényhozó testület szónokának tudni kell. A nyelvet is egyenlő -ügyességgel tudja használni mind a kettő. – De azért egyik se remek -szónok. Mind a kettőnek nagy hiányai vannak. S e hiányokat nemzetünk -sajátságos helyzete miatt nem is pótolhatják. – A szónoklatnak igazságot -kell tartalmazni. A nagy nemzetek szónokai előtt csak két igazság van. A -nemzeti és az emberi igazság. Ez a kettő gyakran együtt jár s ha -összeütközik is, a kettőt hosszabb vagy rövidebb küzdelem után ki lehet -egyenliteni s a kiegyenlités mindig a két igazság együttes győzelme. A -nagy nemzeteknél minden más igazság alatta áll a nemzeti és emberi -igazságnak. Nálunk nem igy van. Nálunk a király igazsága, az egyház -igazsága s a fajok igazsága gyakran erősebb, mint az emberi igazság. A -mi szónokainknak, a mikor érveik és szenvedélyeik csatatervét -felállitják, több tekintettel, több ellenséges hadcsapattal kell -megküzdeniök, mint a franczia és angol szónokoknak. A ki a király -igazságát alá rendelné a nemzet igazságának: az nyomban lehetetlenné -válnék, mint nálunk szokás mondani »fölfelé«. A ki az egyház igazságát -rendelné alá a nemzetnek: az lassanként lehetetlenné válnék fölfelé is, -köröskörül is. S a király védi a fajok igazságait is, tehát a fajokkal -szemben is mindig korlátozva van a nemzet igazsága. – Szomoru a mi -helyzetünk Kormányzó ur; még szomorubb, mint a hogy ön irataiban -hirdeti. A magyar nemzet igazságát csak addig türik és csak annyiban -türik, a mig ez szolgálni kész a király igazságát, Róma igazságát s a -fajok igazságát. Ha nem kész szolgálni: akkor hütlenségről, -barbárságról, egyházüldözésről, a nemzetiségek eltiprásáról beszélnek s -e buta és gonosz jelszavakat az örökké csiripelő sajtó beleveri még a -magyar elmékbe is. A nemzet igazságának kellene magasan állani. Oly -magasan, mint a csillagos ég, melynek alatta fekszik minden. Még a -király is, a pápa is, az üdvösség is. Csak az embernek igazsága lehetne -méltó alkuvó fél, méltó osztályos rokon. Senki más, semmi más. De mi nem -igy vagyunk. – Ám e helyzetben mit hirdessen a magyar közélet nagy -szónoka? Elhitettük magunkkal, hogy nemzeti kormányunk van, magyar -hazafi minisztereink vannak. Gyalázatos hazugság ez, de a tömeg, a -rövidlátó nemzedék nem látja ezt. Törvényhozóink arra törekszenek, hogy -gyakorlati államférfiakká váljanak. E törekvés összhangzik az egyéni -boldogulás jogos vágyával s az egyéni és családi hiuság jogos igényeivel -is. Ámde e törekvés csak akkor éri el czélját, ha »fölülről« kedvező -szél fuj. De onnan sohase fuj kedvező szél, ha a törvényhozó, ha az -államférfi alá nem rendeli a nemzet igazságát a király és az egyház -igazságának. Mit csináljon ilyenkor az államférfi? Mit hirdessen a nagy -szónok? A nemzet előtt csak nem hirdetheti, hogy neki, a nemzetnek kell -szolgálnia minden más érdeket s hogy őt, a nemzetet csak akkor türik meg -saját házában gazdának, ha tolakodó, telhetetlen és erőszakos vendégeit, -a koronát, az egyházat s a fajokat szivesen látja, étellel-itallal jól -tartja, – habár neki magának koplalnia kell is. Mit csinál ilyenkor -Szilágyi és Apponyi? – Mind a kettő az állami tudományok szólásaihoz, -általános igazságaihoz, bölcselő meghatározásaihoz s mindenki által -ismert műszavaihoz folyamodik s előáll olyan beszéddel, mely Angliában, -Francziaországban és Németországban igaz lenne, de nálunk egyetlen szava -se igaz. Gyönyörü beszédek azok. Más nemzetek legnagyobb szónokai se -képesek szebb, tartalmasabb, elmésebb szónoklattal előállani. Ragyog -azokban a magyar elmének ősereje is, kiképzett ereje is, de mindig -elhomályosul a nemzet igazsága. Nem Szilágyit és Apponyit vádolom én, -hanem a végzetet, mely ragadja őket is magával s mely ugy ül a nemzeten, -mint az Alpesek szirtei. Ezt untam én meg magam is 1876-ban. Ezért -lettem a függetlenségi párt tagja. Az a gondolat vezetett, hogy az -állami közélet mezején tehetségemet nem kell a korona és a nemzet közti -ugrándozás tojástánczára átengednem, hanem a függetlenségi párton a -nemzet javára fordithatom. – Szilágyi beszédeiben tisztább és -szabatosabb az érvelés, Apponyi beszédeiben nagyobb a hév és a hangulat. -Szilágyit korlátozza az a tekintet, melylyel a koronának s a kormányzó -többségnek tartozik; Apponyira rányomakodik az a gondolat, hogy neki -pártja miatt is hivatása egykor átvenni az ország kormányzását s a -korona képviseletét. Mind a kettő tartózkodik attól, hogy a nemzet és a -korona igazságait mereven és meztelenül állitsa egymással szemközt a -nemzet elé. Szilágyi a tudomány műszavai, Apponyi az ellenzékiség -fátyola alá rejti azokat, nehogy vagy a korona vagy a nemzet vagy mind a -kettő félreértse őt s e miatt elkedvetlenedjék. Mind a kettőnek nagy -gyöngesége, hogy egyik se kormányzott fiatal korában gyakorlatilag. -Egyik se volt gyakorló mezei gazda vagy megyei tisztviselő. Egyik se -igazgatott községet, járást, vármegyét, bankot vagy gyártelepet. Az -intézményeket mindegyik csak könyvből, tanszékről vagy külső -szemléletből ismeri. Az egyének és intézmények egymásra hatását -közvetlen gyakorlatból nem tanulmányozhatta egyik se. A jogéletet csak -ugy ismerik, mint magas miveltségü férfiak, de a hogy az egyes jogesetek -kinőnek az emberek érdekéből és szenvedélyéből s a hogy fejlődnek, -duzzadnak s a tudománynak és államkormányzásnak tárgyaivá lesznek: azt -saját szemeikkel nem vizsgálták. Csak a felnőtt embert ismerik, de -magzatkorában és gyermekkorában nem figyelték őt meg. Ezért hiányzik -szónoklatukból az a tudás, mely a szónok egyéniségének szineiben jelenik -meg. Szilágyi eszejárása nemzetibb, mint Apponyié. Apponyi legtöbb -beszédét elfogadhatná magáénak a német is, franczia is, ha tökéletes -forditásban állana előtte. Nagy hátránya ez az én szememben. – Mind a -kettő gondosan készül a beszédre. Nagyobb beszédeiket előre átgondolják, -gondolataik és fejtegetéseik sorrendjét előre meghatározzák, -vezérgondolataikat szavakban is előre megalakitják s gyakran egész -beszédüket előre megirják. - -A Kormányzó itt közbeszólt. - -– Én sohase szoktam beszédeimet előre megirni. - -– Tudom Kormányzó ur! Csak egy beszédét ismerem, melyet előre megirt. - -A Kormányzó indulatba jött a vajda e szavára. Én magam is megijedtem, -felugrottam ülőhelyemről, vigyázatlanságnak és gyöngédtelenségnek -tartottam e szót s oda ugrottam a vajda elé. - -A Kormányzó erős, kemény hangon kérdezte. - -– Melyik az? - -– Az a beszéd, melyet a Partium visszacsatolása kérdésében tartott -Pestvármegye közgyülésén a 40-es évek egyikében, ha nem csalódom -1847-ben. - -– Igaza van önnek! Wesselényi adta hozzá az adatokat. - -Nagy kő esett le a szivemről. Visszamentem helyemre s leültem nyugodtan. -A vajda lehetetlenséget végzett. Soha még csak álmomban sem gondoltam -arra, hogy a vajda Kossuth minden régi beszédét igy ismerje. Emlékezése -is bámulatba ejtett. Mint később megvallotta: fiatal korában s több mint -harmincz év előtt olvasta ezt a beszédet s ime most nyomban -visszaemlékezett rá. És pedig nemcsak a beszédre, hanem még arra is, -hogy e beszédet a Kormányzó előre megirta s igy mondta el. - -De a Kormányzó neheztelése is rögtön megszünt s arczát derü szállta meg. -A következő napon azt mondta a jó Ruttkayné jelenlétében nekem: - -– Még soha se volt nálam senki, a ki annyira ismerte volna beszédeimet, -mint a maga vajdája édes Gábor. Csakugyan azt az egyetlen beszédemet -irtam meg előre s ő már azt is tudta. - -Tetszett neki ez láthatólag. - - -IX. FEJEZET. - -(A pártok helyzete. – Mi fenyegeti az országot? – Készül lassanként az -izenet. – Mit izent Kossuth Lajos 1893 évi julius 21-én a függetlenségi -pártnak? – Nem hallgatott rá a párt.) - -Az ebéden ugyanazok voltak, a kik tegnap. Az ebéd elég vidáman folyt le. -Egyetlen szó se esett a politikáról az ebéd egész ideje alatt. - -Ebéd után komolyan vitattuk küldetésünk czélját. - -A Kormányzó merev volt nézeteiben. A nyugoti államférfiak finom értekező -modorában ugyan, de határozottan helytelenitette, hogy kiléptünk a -pártkörből. A vajdának ezt mondta: - -– Én az ön helyzetében ugy tettem volna, mint Helfy. Rászavaztam volna -az ön javaslataira, de ha a többség leszavaz is ellenem: a pártkörben -bent maradtam volna. - -– Köztem és Helfy közt különbség van. Én elnöke voltam a pártnak s -valóságos vezére, javaslataim pedig a pártnak alapelvei. Én mint elnök s -pártvezér nem maradhattam oly pártban, mely pártállásom alapelveit -leszavazta. - -– Az önök egyházpolitikai viszályai ugy tünnek fel előttem, hogy egy -általánosan ismert mondást használjak, mint »vihar egy pohár vizben.« -Hisz az ország függetlensége mégis csak sokkal magasabban áll, mint a -házasság és az anyakönyv kérdése. Ha abban egyetértenek, ezekben nem -szabad összeveszni. - -A vajda látta, hogy a Kormányzó nincs tökéletesen értesitve a hazai -állapotokról. Vele csak annyit közöltek ellenfeleink, hogy minket csupán -az egyházpolitika kérdései érdekelnek. Mélyebben ment tehát a vitába. - -– Ön Kormányzó ur jobban tudja, mint mi, hogy a pártok harcza nem a -tiszta elvek tiszta harcza, hanem a hatalmi erők mérkőzése. Az elvek -csak a fátyolt képezik kifelé, hogy a nagy közönség föl ne ismerhesse a -belső harcz valódi természetét. Most nálunk az egyik táborban a -szabadelvü haladás erői szövetkeztek s a szövetségben csodálatos módon -benne van az agguló király is, benne van a Wekerle-kormány s benne van a -parlamenti többség tulnyomó része. Szemben áll velük a másik tábor. -Kikből állanak e tábor csapatai? Egy csomó főherczeg, a főrendek nagy -része, a főpapság, Róma titkos, de hatalmas keze, az Apponyi-párt és az -Ugron-párt tulnyomó része. Azok az elemek vannak itt együtt, a kik tudva -– nem tudva örök ellenségei mind a szabadelvü haladásnak, mind -Magyarország függetlenségének. Ez a két tábor szervezkedett és -sorakozott már, sőt az élet-halál harczot is megkezdte már egymás ellen. -A lobogókon pro és contra az egyházpolitikai javaslatok állanak, de a -vágyak és szenvedélyek, sőt a végczélok is mások. A függetlenségi párt -nem állhat félre, nem futamodhatik meg a csatatérről, nem mondhatja, -hogy neki mindegy, akár melyik tábor lesz a győztes. Hiszen az ország -legnagyobb érdekei körül forog a harcz esetlege. A függetlenségi pártnak -valamelyik tábort egész erejével és buzgalmával, egész lángoló -hazaszeretetével segitenie kell. – De hát melyiket segitse? Igaz, hogy -az egyik tábor ellenzéki szinek alatt küzd s ott rokonszenves csapatok -is vannak, Apponyiék és Ugronék. De ott vannak ám a főherczegek, a -főrendek, a főpapok, Róma ügynökei s az osztrák reakczió összes seregei -is. Ezeket a függetlenségi párt nem segítheti. – Sőt mi még tovább is -gondolunk. Mi nem tartjuk föltétlenül biztosnak, hogy a Wekerle-kormány -diadalra viszi elveit, de mindent elkövetünk arra nézve, hogy bukása ne -a haladás kérdései miatt következzék be, bukását ne a reakczió római és -osztrák tábora idézze elő s ne e tábor jusson el a diadalra. Mert ha az -lesz a harcz vége, hogy ez a tábor jut el a diadalra: akkor még a -nemzetnek az a csonka joga is elbukik, melyet a 67-iki egyezmény -biztosit s akkor még a függetlenségi párt eddigi feladata is lényegesen -átalakul. Mert akkor a helyett, hogy a 67-iki egyezmény ellen az ország -függetlenségeért küzdjön: küzdenie kell az osztrák reakczió ellen a -67-iki egyezmény hű fentartásaért. Mi mindezt tisztán látjuk. Elég -szerencsétlenség, hogy igy látjuk. De ha már ez a meggyőződésünk, mi -abba a pártkörbe vissza nem mehetünk, mely megtüri kebelében azokat az -embereket, a kik titkos szövetségben állanak a szabadelvü haladásnak s -az ország függetlenségének ellenségeivel. Nem mondjuk mi, hogy ezek mind -rossz emberek. Csak vakok, a kik nem látnak tisztán s hiszékenyek. De -azt igenis mondjuk, hogy vezetőik elvetemedett álorczások. - -E szavak nagy hatással voltak a Kormányzóra. Olyan nagy és éles elme és -olyan szilárd bölcsesség és hosszu tapasztalat, mint az övé, tisztában -volt azzal, hogy nekünk igazunk van. Igazat is adott izenetében -teljesen. - -Izenetének ez a pontja igy szól: - -»Nagyon sajnálnám, ha a kormány az egyházpolitikai kérdésben megbuknék. -Ez olyan lenne, mint Helfynek megirtam, mintha a fürdővizzel a gyermeket -is kiöntenék. Komoly államférfi előtt a kormánybuktatás nem végczél. A -kérdés az: Mi jön utána? Ha a kormánybuktatás csak egyetlen lépéssel is -előbbre viszi a függetlenséget: akkor buktassák meg a kormányt. Az -egyházpolitikai javaslatok megbuktatásánál ez esetet nem látom.« - -Ez volt a nagy izenet egy pontja a nemzethez. - -De a függetlenségi párt álorczásai nem hajtottak erre. E helyett a -Kormányzót elnevezték »agyalágyult vén lutránus«-nak. S mint a reakczió -zsoldos csapatai: annál buzgóbban küzdöttek ellenünk s különösen a vajda -ellen. - -E napon, junius 20-án, azonban még nem jött létre az izenet. A Kormányzó -csak az ujra való egyesülést sürgette. - -– Mit csinálnak önök – ugymond – ily kevesen? Most huszonnégyen vannak s -nekem azt irják, hogy az őszre még kevesebben lesznek, mert Thalyék -visszamennek a régi pártkörbe. Önök ott a nagy pártban a jó irányt -képviselhetik s mindenesetre erősithetik azokat, kik önökkel együtt -gondolkoznak és együtt éreznek. Nem gondolják önök, hogy sulyosan -elmulasztják kötelességüket, ha a pártkörön kivül maradnak s ekként még -szabadabban engedik garázdálkodni az ugynevezett álorczásokat? - -– Nem, Kormányzó ur! Ha bent maradunk, mindig leszavazhatnak bennünket -titkon előkészitett meglepetéssel s akkor kihirdetik a világnak, hogy -elveink s irányunk s egyéniségünk szenvedtek kudarczot. S ez, ha -többször ismétlődik: szétzilálja a pártot utóbb is. De ha kint maradunk: -mi leszünk az élő tilalomfa előttük. A lobogó tiszta marad kezünkben, a -nagyközönség lassankint tisztán lát bennünket is, őket is s tudatára jut -annak, hogy nem az az igazi függetlenségi férfiu, a ki harsányan -kiabálja: éljen Kossuth Lajos! – hanem az, a ki az ön elveit hiven -megvalósitani törekszik. - -A Kormányzó, pontonként gondolkozva, egyes mondatokban bizonyos -kijelentéseket tett. A vajda azt hitte, hogy e kijelentések végleges -izenetet képeznek. Engedelmet kért, hogy ezeket irásba foglalhassa -önmaga számára. - -– Nem ellenzem. De mit akar ön a följegyzéssel? Én önöknek igazságot nem -adhatok, én a pártegység szigoru fentartását szükségesnek tartom. Önökre -az én nyilatkozatom nem lehet kedvező. - -A vajda egész nyugodtan felelt: - -– Bármily kedvezőtlen, bármily kárhoztató lesz is a Kormányzó ur -nyilatkozata, én hiven fogom közölni pártunkkal is, az álorczásokkal is, -a nagyközönséggel is. Szent kötelességem ez a Kormányzó ur iránt is, de -magam iránt is. Barátaim engem elhagyhatnak s az is megtörténhetik, hogy -félrevonulok az állami közélet mezejéről. Önnel, Kormányzó ur, én -perlekedni nem fogok. De én nekem a politikában egyéni czéljaim -nincsenek. Nem önmagamért jöttem én Turinba önhöz se, Kormányzó ur, -hanem a haza közjaváért, a hogy én azt látom. Nekem be kell bizonyitanom -azok előtt, a kik figyelnek rám, hogy én mindent hiven elkövettem arra -nézve, hogy pártunkat is, hazánkat is megóvjam attól a balsorstól, mely -fenyeget bennünket s melyet én közelegni látok. Ezért irom le kegyes -engedelmével szavait. Én kis ember vagyok, de a Gondviselés megáldott -vagy megvert azzal a képességgel, hogy oly tisztán látok előre, mintha -valódi nagy ember volnék. - -A Kormányzó erre ezt a megjegyzést tette: - -– Én nem tartom magam nagy embernek. - -Tegnap is szóról-szóra ezt mondotta és ime ma is. A vajda mereven -ránézett a Kormányzóra s mélyen elgondolkozott. Miért mondja e szót a -Kormányzó már másodszor is? - -Este későn, mikor már szállásunkra mentünk, sokat tünődtünk e szó -fölött. A vajdát majdnem nyugtalanná tette ez a szó. - -– Most már azt kell hinnem – ugymond – hogy a Kormányzó ur egyenesen -kisért engem, hogy az ő egyéni és történeti nagyságáról mondjam el -véleményemet. Tegnap ez nem ötlött eszembe, de ma, mikor hallottam, már -ez volt első gondolatom. Meglássátok, holnap is előhozza. De ha -csakugyan előhozza: egy szempillantásig se habozok, hanem megmondom róla -véleményemet tökéletes őszinteséggel. - -Igy is történt. - -Csakhogy Nagy Gyula barátunk ezt meghallani nem volt már kiváncsi. Az ő -kedve tökéletesen elment s hite teljesen megszünt. Kinos vergődésünknek -ő már nem akart tovább tanuja lenni. - -A Kormányzó junius 21-re szintén kegyesen meghivott bennünket ebédre s a -vajdát ujra négyszem közti értekezésre hivta magához most már délutáni -félkettőre. Nagy Gyula barátunk megköszönte a meghivást, de kijelenté, -hogy neki e szerencséről már le kell mondania, minthogy az aratás -közeledik s gazdasága dolgai hazaparancsolják, ő hát holnap indul. - -Elbucsuzott a Kormányzótól s Ruttkaynétól. Elbucsuzott látszólag -Bassotól is, noha ez minden este társaságunkban töltötte a fél vagy a -háromnegyed éjszakát s igy a következő napon nem is jött velünk a -Kormányzóhoz. De azért nem hagyott el bennünket s nem utazott el előbb, -mint mi. - -Az ebédről, hálás köszönetünk nyilvánitása mellett, mi is lemondtunk. Jó -okunk volt. Junius 21-én esti vonattal el akartunk indulni, az ebédet -tehát zavarni, félbe szakitani nem akartuk. - -Esti fél tizenegykor jöttünk el a Kormányzótól. A Caffe Parigi-be -mentünk beszélgetni s a hajnal vetett haza bennünket. Nem néztünk nagy -reménynyel a következő nap elé. Nekem is eltünt már a kedvem. Csak a -vajda volt makacs. Ő még mindig hitte, hogy kedvező izenetet kapunk a -Kormányzótól. - -Izenet! - -Ezt a szót mindenki ismeri, noha történetét nem mindenki ismerheti. - -A népdalban untig előjön: mit izent a rózsám? - -Hires és borzalmas Cilley izenete Brankovicshoz. Küld neki majd két -játszólabdát, Hunyady János két fiának levágott fejét. - -»Mit izent a király?« Szinművek és regények százszor feldolgozott tárgya -ez. - -»Mit izen Kossuth Lajos?« A magyar nép szava volt ez hosszu időn át, a -mikor nagy oka volt búsulni. - -»Kossuth Lajos azt izente – Elfogyott a regementje!« Ki ne ismerné ezt a -lélekrázó ős kurucz dalt Kossuth nagy nevével körülsugározva? Egykor e -dalnak riadó hangjára százezer hős fogott fegyvert, megvédelmezni a -magyart s pokolba kergetni ellenségeit. - -Mi is izenetért mentünk Turinba. Vajjon mit izen a szent agg mi általunk -a magyar nemzetnek? - -Junius 21-én jött létre az izenet. - -A vajda délután harmadfél órakor pontosan megjelent a Kormányzónál, a ki -megkérdezte a vajdát, mit jegyzett papirra tegnap az ő izenete gyanánt? -Tudta ezt a vajda könyv nélkül is, de azért elővette papirját s onnan -olvasta le. - -A Kormányzó figyelemmel meghallgatta, de semmi megjegyzést rá nem tett. -Hanem némi gondolkozás után igy szólt: - -– Véleményem véglegesen az önök közt vitássá lett kérdésekről a -következő: Határozottan helyeslem önök azon kijelentését, hogy önök -programmja Magyarország függetlensége, a melyet semmi föltételhez sem -kötnek és semminek alá nem rendelnek. A párt elnevezéséből a »48-as«-nak -elhagyását szükségesnek tartom; mert ez vagy azt jelenti, a mit -Magyarország függetlensége jelent s ez esetben tautologia; vagy pedig -mást jelent s ekkor megzavarja a fogalmakat s igy káros is lehet. – A -personalis unio hánytorgatását én sem helyeslem. Próbálják meg önök -ezzel Magyarország függetlenségét becsületes, őszinte -elhatározottsággal, miként 1848-ban megpróbáltam én is. Én ugyan nem -hiszem, hogy az sikerül, miként nekem se sikerült; de ám próbálják meg. -Ehhez azonban a personalis unio hánytorgatása nem szükséges. – -Határozottan rosszallom a más elvekben levő pártokkal a -fegyverbarátságot. Ebben önöknek igazat adok. – A delegácziót nyilt -kérdésül hagyni nem helyeslem. Ha önök kezdetben bele mentek volna, nem -tartottam volna helytelennek; mert ha az országgyülésen helyet -foglalnak, annak egyik bizottságában is helyet foglalhattak volna. De -minthogy a párt harminczhárom év óta mindig következetesen ellenezte a -delegáczióba menést, most ennek nyilt-kérdésül hagyása nevetségessé -tenné a pártot a nemzet előtt. Nem is lenne az odamenetelnek semmi -haszna. – Örvendek, hogy a Wekerle-kormány fölvette programmjába az -egyházpolitikai kérdések megoldását, minthogy huszonöt év óta azt -tapasztaltam, hogy semmi sem sikerült, a mit a kormány magáévá nem tett. -E kérdésekre most már nagyobb sulyt fektetek, mint előbb, mert azt -látom, hogy ez idő szerint ezek dominálnak mindent. – Nagyon sajnálnám, -ha a kormány az egyházpolitika miatt megbuknék. Ez olyan lenne, mint -Helfynek megirtam, mintha a fürdővizzel a gyermeket is kiöntenék. Komoly -államférfi előtt a kormánybuktatás nem végczél. A kérdés az: mi jön -utána. Ha a kormánybuktatás csak egyetlen lépéssel is előbbre viszi a -függetlenséget: akkor buktassák meg a kormányt. Az egyházpolitikai -javaslatok megbuktatásánál ezt nem látom. – A függetlenségi párt sohasem -lesz teljes, hacsak a »szabadelvü« haladás terén s az egyházpolitikai -kérdések megoldásában határozott állást nem foglal. A függetlenségi párt -természete hozza magával, hogy a szabadelvü haladás élén kell állania! - -– – Ime ez volt a nagy izenet. - -Örök igazságok ezek minden nemes és komoly államférfi, minden becsületes -magyar ember és függetlenségi képviselő számára. - -Jól tudta a vajda, hogy az álarczosok, a klerikálisok, Apponyiék -szövetségesei meg nem hajolnak még Kossuth előtt se. De az is bizonyos -volt, hogy a vajda ellen többé Kossuth Lajos szózatát ki nem nyerhetik, -az ő nevének hatalmát föl nem használhatják, a jó magyar népet e pontban -tovább nem ámithatják. - -Csak annyit tehetnek, hogy eltagadják az izenetet. Azt mondják majd, nem -izente ezt Kossuth Lajos vagy legalább nem igy izente. - -A vajda félre lökte tegnapi följegyzését, uj papirt vett kezébe s arra -fölirta e szavakat: »a 48-as elnevezés«, »a personalis unio«, -»fegyverbarátság más pártokkal«, »delegáczió«, »a Wekerle-kormány«, »a -függetl. párt és a szabadelvü haladás«. - -Mikor a Kormányzó befejezte nyomatékos hangon előadott izenetét, a vajda -megkérte őt, engedje meg, hogy az izenetet szóról-szóra előtte -elmondhassa. - -Megengedte. - -A vajda ekkor szóról-szóra, betüről-betüre való hűséggel ismételte a -Kormányzó szavait. - -A Kormányzó csodálkozott. Pedig e fölött csodálkozni nem lehetett. -Hiszen az izenetben foglalt eszmék rég óta már a vajda eszméi is voltak; -– az pedig gyerekjáték a vajdánál, hogy egyszer való hallásra -szóról-szóra el tudta mondani a Kormányzó beszédét. - -Következett az én kihallgatási időm, azután én is résztvettem a -társalgásban. - -A vajda hozzám fordult. - -– Édes jó Gáborom, a Kormányzó ur kegyes volt végleges izenetét -kinyilatkoztatni, hallgasd meg ezt te is az ő jelenlétében. - -Azután a Kormányzóhoz fordult s őt is megkérte, engedje meg az izenet -elmondását s a netaláni tévedést igazitsa helyre. - -A vajda kétszer egymás után elmondta előttem a Kormányzó szavait. A -Kormányzó mind a kétszer erős hangnyomással mondta: - -– Igy van! Ez az izenetem! - -Kijelentettük, hogy hazaérkezve, rögtön közöljük ezt Justhékkal, -Polónyiékkal, de egyuttal fölvetettük a kérdést, vajjon a Kormányzó ur -nézete szerint, mit csináljunk tovább, ha ők semmibe se veszik az -izenetet? - -– Ne gondoljanak önök mindjárt a legrosszabbra. Mindent meg kell önöknek -tenniök, hogy a párt ismét egyesüljön. A személyeskedést egyáltalán -kerülni kell. Jöjjenek össze s tárgyilagosan beszéljék meg a dolgot. -Proponálják önök, hogy a pártkörben maradottak küldjenek ki három -férfiut s önök is hármat. Ezek tanácskozzanak. De a puszta »egyesülés« -jelszó nem ér semmit. Az egyesülésnek önök közös felirata alapján, -valamint az általam érintett elvek alapján kell megtörténnie! - -E szavak a gyakorlati megoldásra adtak irányt és meghatalmazást. A -»közös felirat«-ot is a vajda készitette tavaly az országgyülés elején. -Ennek kellett tehát, valamint az izenetnek az egyesülésre elvi alapul -szolgálni. A Kormányzó engedelmével ezt az utasitást is felvettük az -izenetbe szóról-szóra. - -De a vajda ismerte az embereket. Ő tudta, hogy Justhék, Polónyiék ennek -az utasitásnak se fogadnak szót. Meg is mondta határozottan a -Kormányzónak. - -– Mi ugyan mindent hüségesen elkövetünk az elvi alapon való becsületes -egyesülésre, de mi ismerjük embereinket és a viszonyokat, az nem -sikerül. - -A Kormányzónak nem tetszett a vajda nagy kétsége. Egész indulattal -felelt: - -– Ha nem sikerül, akkor majd megmondom végső véleményemet! - -A menydörgés moraja zugott már a nagy ember e szavaiban. - -E szavakat is fölvettük az izenetbe. - -De ez se használt semmit. - -Ugy volt már az anyapárt Kossuthtal, mint a késő korbeli hitetlen római -világ az Olimpus isteneivel. Nem félt már az Olimpus villámaitól. - -Mihelyt hazajöttünk, én nyomban összehivtam pártunk tagjait -értekezletre. Közöltük velük Kossuth Lajos izenetét. Közöltük a -nyilvánossággal is. S nyomban megválasztottuk pártunk három tagját: -Eötvös Károlyt, Nagy Gyulát és Horváth Ádámot az egyesülési -küldöttségbe; haladéktalanul átirtunk Justh Gyulához, hogy ő is hivja -össze az értekezletet s ők is küldjenek ki három férfiut. Egyesüljünk -tiszta elvek alapján a haza közjavára s teljesitsük a turini szent -öregnek utolsó óhajtását. - -Mintha borsót hánytunk volna a falra! - -Justh pár nap mulva azt felelte, hogy most nem lehet értekezletet -tartani, nyár van, meleg van, aratás van, – majd az őszszel. - -Eljött az ősz s ők egyesültek nem Kossuth elvei alapján s nem mi velünk, -hanem Kossuth elveinek nyilt megtagadásával Ugronékkal. Hogy nyilt -dulakodásban nemsokára szétváljanak. - -Romlottak voltak már a viszonyok s gyöngék az emberek. De minket ez -kötelességünk teljesitésében meg nem gátolt. - -A nagy czélt elértük. Kossuth dicső nevét többé saját cselszövényeik -támogatására az álorczások föl nem használhatták. - -Julius 21-én délután 4 óra tájban jött létre az izenet. Még ezentul két -óráig voltunk a Kormányzó vendégei. A vajda többé semmiféle politikai -kérdés tárgyalásába nem bocsátkozott. Nyugodt volt és vidám, mert -megtörtént az, a minek megtörténtét szentül hitte. Ő egy pillanatig se -csalódott a Kormányzóban. - - -X. FEJEZET. - -(Miért nagy ember Kossuth Lajos? – 1740–1790–1848. – Kossuth megköszöni -nekem, hogy a vajdát elvittem hozzá.) - -Sőt az is bekövetkezett, a mit tegnap este megjövendőlt. A Kormányzó -társalgás közben megint s most már harmadszor ismételte szórul-szóra ezt -a mondást: - -– Én nem tartom magam nagy embernek! - -A vajda készen volt erre s most már nyomban megadta rá a feleletet. - -– Ha megengedi Kormányzó ur a tökéletes őszinteséget: én tökéletes -őszinteséggel mondom el véleményemet az ön történeti egyéniségének s -szereplésének nagyságáról. – Az én igaz véleményem önről az, a mit -függetlenségi pártunk tavalyi üdvözlő feliratában kifejtettem. Csakhogy -e vélemény nincs minden irányban kiegészitve. Az ön nevének nagysága, -fénye, dicsősége s nemesitő hatása a magyar nemzet szivébe ép ugy be van -vésve örökre, mint nagy Napoleoné a franczia és Bismarcké a német nemzet -szivébe. De különbség mégis van. A csodálatos népszerüséget Napoleon is, -Bismarck is részben hatalmuk nagyságának köszönhették s mikor a hatalom -kiesett kezükből: népszerüségük nagy része is nyomban kialudt, -elenyészett. Önhöz a magyar nép nem hatalmáért ragaszkodott; hiszen -ragaszkodása, áhitatos tisztelete, rajongó szeretete ma ép oly nagy, -mint bármikor volt. Pedig ön negyvennégy év óta hatalom nélkül van, -idegen földek szegény bujdosója, nem is látja többé imádott nemzetét s a -nemzet se fogja önt szinről-szire látni soha. S még sincs senki az élők -és holtak között, még az egyháznak sincs olyan szentje, a kit a nép ugy -övezne körül rajongó szeretetével, mint a hogy az ön alakját körülövezi. -– Ez még hiányzik abból az üdvözlő feliratból, ezt még bele kellett -volna tenni, de már nem volt időm hozzá! - -A vajda felállt székéről s ugy beszélt tovább. S szavai a kormányzó -lelkének mélységéig jutottak. - -– Én nagy embernek tartom önt Kormányzó ur! De nem azért, a miért a -nemzet s nem is azért, a miért az irodalom tartja nagynak. Én nagyon -megvizsgáltam nemzetünk történetét és népünk érzéseit, én másért tartom -önt nagy embernek. – Ön átalakitotta, ön okos és emberséges alapra -fektette 1848-ban társadalmunkat, megszerezte a jogegyenlőséget s -alkotmányunkból kiirtotta az ember és ember közt való közjogi -különbséget. Örökre szóló nagy érdem ez. De ezt néhány évvel később -kivivta volna Széchenyi és Deák is. Ők kezdték s be is tudták volna -fejezni. Ön Kormányzó ur 1849-ben megmentette a magyar nemzet becsületét -s önérzetét; keserü oktatásban részesitette örök ellenségeinket s -fajunkba önbizalmat oltott a jövendőre s a mink van ma, a mit maig -megmenthettünk, azt mind az ön nagy munkájának köszönhetjük. De ez -érdemet és dicsőséget meg kell osztania függetlenségi harczunk hős -vezéreivel, meg kell osztania azokkal a hősökkel is, kiket névtelen -félisteneknek ön nevezett el. - -– De az ön nagyságának Kormányzó ur, van olyan eleme, van olyan része, -melyben nem kell osztoznia senkivel; melyet, mig áll a világ s benne -magyar él, nem tesz vitássá senki s a melyben ön egyedül való. S ez az: -ön életczélt tudott teremteni a magyar nemzet számára, a melyről se -Széchenyi, se Deák álmodni se tudtak s a melyről még a költők ihlete is -hallgatott. Ön a századok mohából kitisztitotta s napsugaras fénybe -állitotta elénk a magyar függetlenség eszméjét s a mi még ennél is több: -szentséges szenvedélylyé tudta tenni ezt az eszmét. Minden népnek volt -egyetemes eszméje s nagy nemzeti szenvedélye, mely életének czélját -alkotá, – csak a magyarnak nem volt százötven év óta. Elmondom ennek -történetét Kormányzó ur, most már ismerje meg egész gondolkozásomat. - -S folytatta tovább a vajda lelkes hangon. - -– A mint az utolsó hős kurucz behunyta szemét: kialudt a függetlenségnek -nemcsak nagy szenvedélye, de még eszméje, még gondolata is. Napkeleten, -török tenger partján, lengyel földön még élt néhány ősz hazafi, -diadalmas csaták egykori hősei, hazátlan bujdosók; de itthon már -lemondott a nemzet örökre önmagáról; még imádságában se terjesztette -tovább a nagy nemzeti öntudatot, melyért Rákóczi hadai véreztek. - -– Két nagy alkalmat nyujtott a végzet nemzetünknek arra, hogy ismét -elfoglalja önálló helyét az emberiség mivelt államainak történetalkotó -nagy családjában. Az egyiket 1740-ben, a másikat 1790-ben. 1740-ben -kihalt a Habsburgok fiága, asszonyra maradt a trón, egész Európa -törekedett azt ledönteni s nemzetünknek nem akadt egyetlen férfia, a -kiben feltámadt volna az ősök és az unokák iránt való hazafikötelesség -érzete, a függetlenség nagy gondolata. Bután ontotta vérét a magyar, -hogy megmentse a trónt nem az ő királya, nem az ő országa, hanem az -osztrák szövetséges töredékállamok és népek javára. S koldus maradt s -szolga akkora hősi elszántság után, a mekkorának fele elég lett volna -függetlenségének megalkotására. Nem volt a magyar nemzetnek Kossuth -Lajosa. - -– 1790-ben ujból királyváltozás történt s a Habsburgok roskatag trónusát -ujból hatalmas erők fenyegették, hogy végkép és örökre összedöntsék. -Hányszor mutatott Napoleon kardja hegyével a közép Duna tájékaira? -Hányszor várta a jelt, a szót, a csatlakozás igéjét a magyar nemzet -kebeléből? Utóbb már szánkba is adta a megváltó szót s kezünkbe a -szabadulás könnyü alkalmát. De néma és siket és bárgyu volt a nemzedék. -Voltak jó fiai, de nem volt egyetlenegy igaz és nagy fia. Voltak jó -vezetői, de nem volt egyetlen vezére. Még költőinek se jutott eszébe: -miért omlik hiába hőseinek vére. Megint nem volt a nemzetnek Kossuth -Lajosa. - -– 1848-ban ujra megjött az alkalom. Sokkal kisebb, sokkal -bizonytalanabb, mint 1740-ben és 1790-ben, de azért a nemzet megragadta -ezt. Lelkének egész fenségével s karjának egész erejével ment a nagy -vállalatba: első lenni a szabadság és mivelődés hősei közt, ujra -megalkotni fajának ezer éves állami függetlenségét s győz vagy -legyőzetik, kitüzni a nagy czélt s megszentelni hulló vérével azt, a -miért ezen túl a nemzedékeknek élni, munkálni és lelkesülni kell. Mert a -gondviselés önt adta nekünk Kormányzó ur! Ön állott a nemzetnek élére s -ön visszaszerezte fajunk számára mindazt, a mit másfél század óta -elvesztettünk s a miről a nemzetnek kicsinyje, nagyja azt hitte már, -hogy azt örökre elvesztettük. A szabadság és függetlenség vágyát, -eszméjét és nagy szenvedélyét, az egyetlen igaz nemzeti öntudatot. Most -se jutott volna ez eszébe egyetlen kortársának se, még a legnagyobbnak, -a legnemesebbnek se. Öné volt ez az eszme s ön méltó volt ehhez. Addig -él a magyar nemzet, mig ez eszmét el nem ejti, el nem felejti, el nem -üzérkedi. S a meddig él, mindig az ön neve lesz ebben büszke lobogója. -Ezért tartom én nagy embernek önt Kormányzó ur! - -A vajda elhallgatott s égő és lelkesülő szemmel nézte a szent öreg -arczát. - -Én nem tudom leirni, minő hatást tett e beszéd a Kormányzóra. Sokáig egy -szót se szólt. De szólni akart ismételve s végre is ennyit mondott: - -– Ezt a gondolatot még nem hallottam. - -S aztán másodpercz mulva utána mondta: - -– Nem is olvastam. - -Valóban se nem olvasta, se nem hallotta. De mi sem. Kossuth történetirói -közt ez a felfogás még eddig meg nem született. 1740–1790–1848! E három -korszak jellemrajzát mindegyik megvilágitására még ki nem dolgozta -senki. S Kossuth igazi nagyságára ily tiszta és fenséges alakban még rá -nem bukkant senki. Ezt csak a vajda mélységes eszejárása hozta -napfényre. - -Este nyomban elmondtuk ezt Nagy Gyulának. Nagyon tetszett neki. Itthon -elmondtuk minden barátunknak. Horváth Ádám barátunk, a jó Ada másnap már -könyv nélkül el tudta mondani. A vajda elmesélte az »Egyetértés« -szerkesztőségében is s ott Szatmári Mór barátunk jegyzeteket is csinált -róla s azokat eltette arra az időre, a mikor a vajda ezt közzétenni -jónak látja. Kértük a vajdát többen, irja le szórul-szóra. Nem tette. -Csak annyit mondott: - -– Ugy se felejtjük el! - -A Kormányzó üde lelkére hihetetlen hatást kellett tenni e beszédnek. -Egész bujdosása alatt sohase találkozott magyar emberrel, a kinek róla -való gondolkozása ily magas szárnyalásu lett volna. De a hatást én -szemléltem is. Mig a vajda bement Ruttkaynéhoz bucsuzni, a Kormányzó -megcsókolt engem e szavakkal: - -– Köszönöm édes Gábor, hogy Eötvöst elhozta hozzám. Tanultam tőle. - -Csaknem ugyane szavakkal köszönte meg a jó Ruttkaynénak is azt a néhány -levelet, a melyet a vajdához intézett, kérve és biztatva őt, hogy jöjjön -minél előbb Turinba. - -Utánunk néhány nap mulva egy székely-udvarhelyi küldöttség tisztelte meg -látogatásával a Kormányzót s a Kormányzó e küldöttség előtt is nagy -elragadtatással beszélt a vajdáról. A küldöttség jelentése abban az -időben napvilágot látott. - -A vajda beszéde után hazai és országos közdolgokról egyetlen szó se -esett köztünk többé. A Kormányzó sokkal közlékenyebb lett s a turini -közállapotokról sok érdekes részletet beszélt a vajdának. Egyebek közt -ezt mondotta: - -– Ön nem is hinné, hogy Turinban hatszáz milliomos lakik. Egy kis -emberke közölte ezt velem, a ki egyszer-másszor az én papirjaimat is -kezelni szokta s a ki az adófelügyelőségnél benfentes, tehát jól tudja. - -Igaz, hogy az olasz milliomost a lira után számitják. A milliomosnak -tehát a mi értékünk szerint csak négy-ötödfél százezer forint értéke -van, de a vajda igy se hitte el a kis ember szavait. - -– Alig lehet ezt elhinni Kormányzó ur, hiszen még Budapesten sincs annyi -vagyonos ember. Én mindössze három uri fogatot láttam egész délelőtt a -Pó-parti kocsikorzón, pedig ha annyi liramilliomos ember volna itt, több -fogatnak kellene lenni. - -– Az olaszt nem ugy kell megitélni, mint az én otthoni korombeli -magyart. Itt az uraskodásnak a kocsi-lótartás nem szükségképen való jele -és kelléke, mint otthon a vármegyén. - -– Kormányzó ur sohase tartott fogatot? - -– Egyszerü kényelmes kocsit tartottam, mig tinyei gazdaságunk állt, de -azóta nem. Ihász pedig mindig biztatott Collegno al Baracconeban, hogy -tartsak fogatot. Nem fogadtam neki szót. - -A vajda ekkor Collegno al Baracconéra vitte át a szót s én valóban meg -nem állhatom, hogy részint az itt hallottak után, részint saját -szemléletemből erről ne irjak részletesebben. - - -XI. FEJEZET. - -(Collegno al Baraccone. – Kossuth lakásának története és beosztása. – A -cselédek. – Ruházata. – II. Rákóczi Ferencz és Kossuth Lajos napirendje. -– Ihász Dániel. – Marguerita. – Ihász szerelme, halála, temetése. – A -rosszlelkü jezsuiták. – Marguerita sorsa.) - -Turintól nyugotra, mintegy 8 kilométernyire fekszik Collegno nevü olasz -falu a Francziaországba vezető vasut mellett. A falun tul, attól nem -messze szép sikon az országut mellett 8–10 nyaralószerü külön épület -emelkedik s ezek egyike volt Kossuth Lajosé. - -Ez a kis külön telep Collegnohoz tartozik s neve Collegno al Baraccone. -Baracco azt jelenti, a mit nálunk a barakk szó. Magyarul: szin, raktár, -födeles szin. Mikor ötven-hatvan év előtt a nagy vasutat épitették: a -vasuti munkásoknak volt itt telepük és raktáruk. Azóta épültek a -nyaralók s azóta kapta az egész telep a Collegno al Baraccone nevet. -Magyarországon Kossuth háza után ismerik ezt a nevet. Kossuth házát is -lerajzolták nem egy alakban. Valami kezdetleges, de találó -olajfestményben megvolt Kossuth lakásának képe a függetlenségi párt -birtokában is. Képes lapjaink nem egyszer közölték. - -A ház mintegy két holdnyi telek hátulsó részén fekszik. - -A telket kőfalkerités veszi körül minden oldalról. Hosszu, szabályos -négyszög az egész telek alakja. - -A telek homlokzata előtt az országut vonul el s egyuttal a Turin-Rivoli -viczinális vasut is. Az országutra néz és nyilik a villatelekbe vezető -kis ajtó és nagy kapu. S arra néz a melléképület is, melyben boldogult -Ihász Dani ezredes lakott haláláig. - -A Kormányzó már mintegy tiz év óta lakott Turinban állandóan, a mikor -1873-ban ezt a nyaralót megvette. Kitől vette: nem tudom. Vételára az -összes mellékköltségekkel mintegy 60 ezer lira volt, a mi pénzünk -szerint 27 ezer forint körül. - -A nyaraló jókora egyemeletes épület, cseréptetővel. - -A földszint előrészén tágas üvegház, mintegy téli kert. Ebből nyilt az -épület közepén az előszoba s e mögött az emeletbe vezető lépcső. Az -előszobától balra az ebédlő, jobbra pedig a pipázó és billiárd-szoba. A -lépcsőtől balra volt a tágas konyha, jobbra pedig egymás mellett két -cselédszoba, mindegyik a billiárd-szoba melletti folyosóról nyilt. - -Az emelet is kettős ülésü volt s középen végig folyosó vezetett. Az -épület hátulsó részén volt balról a Kormányzó fürdőszobája, a mellett -egy éléskamra, azután kis lépcső egy második emeleti szobába s ezentul -jobbról Gunszt Bertalan barátunknak, a titkárnak tágas szobája. - -Az épület első részén, mely a telken végig nézett az országutig s a -sikon át, négy szoba volt egymás mellett. Balról a Kormányzó hálóterme s -dolgozó szobája, azután Ruttkayné s végül Lajos Tivadar szobája. - -Valódi urilak s kényelmes nyaraló volt tehát ez a lakás. Ránk nézve -nemcsak azért nevezetes, mert a Kormányzó nyolcz éven át itt lakott, -hanem azért is, mert az Emlékiratok első három kötete voltaképen itt -készült. - -A telek különböző mívelési ágakra volt felosztva. - -Volt benne külön veteményes kert, külön virágos kert s külön kis -árnyékos fáskert. Tisztán és jó karban tartott utak s a kapunál udvar. -Nyolcz év alatt sokszor végig járta ezeket a Kormányzó. Volt egy kis tó -is a telek közepén. - -Cselédsége elég nagy számu volt itt a Kormányzónak. - -Volt egy szakácsa. A neve: Francesco. Szicziliai származásu. A magyar -ételekhez nehéz feje volt. A jó Ruttkayné alig tudta a magyar ételek -készitésére megtanitani. Pedig utóbb neki is nagyon izlettek. Többet -evett belőlük, mint az olasz ételekből, hanem azért mindig zsörtölődött -miattuk. - -A szobalány öregasszony vagy aggszüz volt. A neve Irene Turco. Ezt -Turinból szerezték. Ő tartotta rendben a szobákat. - -Volt egy kertész. Ennek is Francesco volt a neve. Volt felesége s egy -csomó gyereke. Vele lakott édes anyja is. Volt mellette állandó -napszámos. Kellett is, mert napszámos nélkül akkora területü kerteket, -virágokat, veteményeket öntözni, gondozni, rendben tartani nem lehetett -volna. A napszámos neve Michele Chiabodan volt. Van Collegno közelében -egy falucska: Grugliasco. Innen való származásu volt Chiabodan kerti -napszámos ur. Ez a falu arról nevezetes, hogy van ebben egy jézsuita -zárda egy csomó jézsuita baráttal. Hogy pedig a Grugliasco-beli -jézsuiták miről nevezetesek: azt majd elmesélem később. - -A szakács és szobalány fönt a nyaralóban laktak, a kertész és családja -és a napszámos lent a kapu melletti melléképületben lakott. De itt -lakott Ihász Dani öreg barátom is. - -Ez a melléképület is emeletes ház volt. Fönt az emeleten volt három -szoba, konyha, folyosó. Ezekből állott Ihász Dani lakása. Lent a -földszinten több kisebb-nagyobb lakó- és mellékhelyiség: ezekben lakott -a kertész és családja és a napszámos. - -A cselédségnek tartáson kivül fizetett a Kormányzó évenként mintegy 1200 -lirát. Adója is közel 300 lirára rugott az épület és telek után. - -A vajda sohase látta Collegno al Baracconét. - -Szeretett volna a vajda oda kirándulni s valamelyik délelőtt lett volna -is rá időnk, de akkor nem jutott eszünkbe. Most pedig, hogy a Kormányzó -beszélgetett egykori nyaralójáról, már lehetetlen volt oda kimenni. -Elhalasztottuk máskorra. - -A lakó helyiségek csaknem azokkal a butorokkal voltak ellátva, a -melyekkel a turini lakás. E butorok nem voltak ujak. - -A Kormányzó se butorban, se ruhában, se ékszerben nem kedvelte a -fényüzést. E dolgokban gondolkozása és természete hasonlitott Deák -Ferenczéhez. Itthon 1848 előtt minden kisebb birtoku köznemes, a ki a -közéletben részt vett, csaknem egyenlően öltözködött a század eleje óta. -A szines ruha, a sárga csizma, a forgós kalpag, az ékköves vagy nemes -érczü gombok, az aranysujtások rég elvesztették divatjukat. Egyszerü -fekete posztó nadrág, mellény és atilla, fekete posztó mente egyszerü -vitézkötéses zsinórral és asztrakán prémmel s legföljebb magyar -ötvösmívü sodrott ezüst gombbal, ez is csak nemzeti vagy családi ünnepen -vagy nagy egyházi ünnepek alkalmával: ez volt a közép- vagy kisbirtoku -nemes diszöltözete. Ilyen volt hajdan Kossuthnak is, Deáknak is. A mi -csillogó volt: legföljebb a magyar nyakravaló arany rojtja, a sarkantyu -és a kard. A táblabiró karddal ment a megyegyülésre is, az -országgyülésre is. Pestmegye gyülésén Kossuth mindig kardosan jelent -meg. - -Valamivel diszesebb öltönyt hordott 1848-ban és 1849-ben, mikor -pénzügyminiszter volt s mikor az ország Kormányzója lett. De akkor se -követte a nagy diszben elődeit: Hunyady Jánost és Bethlen Gábort. Még -kevésbbé követte a hivalkodó főrendeket vagy a keleti fejedelmeket. Igen -is szükségesnek tartotta a diszes öltönyt, a mikor a tömegek közé ment, -hogy azokat a haza védelmére föllelkesitse. Czeglédi, nagykőrösi, -kecskeméti, szegedi és hódmezővásárhelyi körutjára már Zrinyi-atillában, -feszes fekete s a bokánál rojtos nadrágban s az olasz szabadsághősök -kalapjában ment, a melyről hosszu fekete strucztoll lógott alá. A -48–49-iki vörös tollas, ugynevezett flamingók czifrálkodását nem -szerette. - -Dicső emlékü boldogult neje se volt fényüző. Pedig a bujdosásnak -különösen első éveiben lett volna hozzá módjuk. Anglia és Amerika -rajongó népe mesés értékü ajándékokkal halmozta volna el őket. - -A collegno al baracconei ház szobái egyszerü butorokkal voltak -megtöltve. Az itthon divatos butoroktól alig különböztek. E butorok -tetemes részét árverésen vette a Kormányzó. Volt egy ős régi grófi -család Piemontban, a D’Angennes család. Ennek utolsó ivadéka érsek volt -s Turinban halt meg. Egyik turini utcza elnevezésében meg is van a -család neve örökitve. Ennek butoraiból sokat szerzett a Kormányzó. -Asztalokat, székeket, órát, pamlagokat, nyitott s zárható szekrényeket. -Ezek egy részét Lajos Tivadar később uj kelmével huzatta be s egyébként -is diszesen ujittatta. - -A Kormányzó napirendje s életmódja Collegno al Baracconéban is csaknem -ugyanaz volt, a mi Turinban. De a napirend lényegesen változott 1879-től -kezdve, a mikor az Emlékiratok készitése megkezdődött. Ettől kezdve a -Kormányzó a délutáni időt, mint már elbeszéltem, az iróasztal melletti -munkának szentelte. Az előtt többet foglalkozott a természettel, -olvasással s növénytani buvárlatokkal. - -Mily óriási különbség volt Kossuth Lajos collegno al baracconei s II. -Rákóczi Ferencz rodostói napirendje között! Mennyire különbözött -egymástól például a két nagy bujdosó szabadsághős vallásos élete és -gondolkozása! - -Rákóczi fejedelmünk, mikor rodostói palotájában megtelepedett, valóságos -szerzetes életmódot rendezett be maga és környezete számára. A jó Mikes -Kelemen klastrombeli életnek méltán nevezi a rodostói életet. - -Reggel 6 órakor kel föl s öltözik a fejedelem. Azután kápolnába megy -csöndes misére. Templom után kávé, csibuk és közös társalgás. Nyolcz és -kilencz óra közt ujabb mise. Déli 12 órakor ebéd. Nem sokára egy és két -óra közt ujból kápolna, a hol a fejedelem imádkozik. Öt óra tájban ujból -délesti imádkozás. Fél hétkor vacsora, nyolczkor lefekvés. Hetenként -kétszer lovaglás és vadászat fogolyra és nyulra. S mind e napirend, a -vadászatot kivéve, dobszóra és katonai pontossággal történik. - -Csakhogy Rákóczit, a nagy protestáns szabadsághősök unokáját buzgó -katholikusnak nevelik a bécsi jezsuiták, mig Kossuth szabadon gondolkozó -protestáns marad egész életén át. - -Nem vallástalan ő se. Az ő lelke is föl-fölszáll a végtelenbe, a hol az -örökélet és üdvözülés fenséges ábrándjait késziti számunkra az -isten-eszme. Az ő tudása is szeretettel övezi Jézus Krisztus isteni -alakját s szent vallásunknak erkölcstanai megtöltik az ő szivét is. De ő -nem az egyház hideg falai közt keresi csupán s nem a pap kezéből várja -egyedül az üdvösséget. Est deus in nobis. Isten bennünk lakozik. Ez az ő -gyakorlati életelve. - -Rákóczi istennek irgalmára bizza hazáját és nemzetét, mikor a bujdosás -rideg tanyájába temetkezik. Kossuth pedig tovább fárad, tovább küzd, -tovább dolgozik; nem nyugszik meg a végzetben, hanem megpörli és -bevádolja azt három világrész minden mivelt és szabad nemzete előtt s -igazságot követel eltiprott hazájának menekülésére. - -Hanem egyben mégis hasonlit a két nagy szabadsághős. - -Azt irja Mikes Rákócziról: - -– Csak a sok irásban tölti az időt! - -Bizony ebben tölti a Kormányzó is. Életének utolsó tizenkét esztendejét -egészen ebben töltötte. A mi fölött sokat csóválta fejét a jó öreg Ihász -Dani barátom. - -Ihász Dani öreg barátomat én csak a külföldön ismertem meg, még akkor, -mikor Genuában laktam, de aztán a Kormányzó mellett gyakran találkoztam -vele s szives rokonszenv fejlődött ki köztünk. Ő veszprémmegyei sarjadék -a Bakony napnyugoti oldaláról, a vajdának táblabirótársa. Ha a vajda -egyszer kedvet kap az iráshoz: akkor majd ir róla bőségesen ő. Én csak -collegno al baracconei életéről akarok egyet-mást elmondani, a mit talán -a vajda még se tud. - -Ihász Dani már honvédezredes volt 1849-ben is, noha csak a harcz végén. -Mikor a Kormányzó a nyaralót megvette: akkor Turinban lakott, mint az -olasz királyi hadsereg nyugalmazott ezredese. A király Viktor Emanuel -nagyon szerette az öreget. Részt vett Olaszország felszabaditásának -minden nagy harczában s azért tisztességes nyugdijat kapott, közel négy -ezer lirát. - -A Kormányzó nem volt gazdag ember, jótékony adományokkal hiveit nem -láthatta el, de a mikor nyaralójának épületeit apróra megszemlélte, -látta, hogy az utra néző melléképületének emeleti lakosztálya az ő -cselédsége számára nem szükséges. Vagy ki kell adnia bérbe, vagy üresen -kell hagynia. - -Idegen, ismeretlen embereket telkére ereszteni nem akart, szives -barátsággal felajánlotta tehát azt a lakosztályt Ihász Daninak s -meghivta őt állandó lakóvendégjeül. Az öreg végtelen kegyelettel -ragaszkodott a Kormányzóhoz s hálás szivvel fogadta a meghivást. Némi -kis haszna is volt belőle, legalább Turinban nem kellett lakbért -fizetnie. De az öregnek nem ez okozott örömöt, hanem a Kormányzó -figyelme. S az a megnyugtató érzés, hogy ezentul szakadatlanul a -Kormányzó közelében lehet. - -Igy lett hű árnyéka Kossuthnak, mint Mikes Rákóczinak. - -Kiköltözött Collegno al Baracconéba, kiszállittatta butorait s -elfoglalta az utra néző épület emeleti szobáit. Három szobát, konyhát, -folyosót – mint már emlitettem. Saját konyhát, saját háztartást -rendezett be a maga számára s ott élt nyugodtan, boldogan. Mindennap -egyszer vagy kétszer fölnézett a Kormányzóhoz, nincs-e a Kormányzónak -hozzá valami óhajtása, a mit parancsnak tekintett. Mindennap hüségesen -elkészitette a husz-harmincz czigarettát s oda tette a Kormányzó -iróasztalára. Társalogni, unalomüzni rendesen benézett Gunszt -barátunkhoz, a titkárhoz, vagy ha otthon volt, Lajos Tivadarhoz. Ha -pedig a Kormányzó sétálni hivta: ment vele nagy örömmel. Levelezett is -Veszprémmegyében lakó testvérjével Imrével s ennek fiával Ihász Lajossal -s még nehány magyarországi barátjával. A Kormányzó látogatására jövő -magyarokat ő is mindig szivesen látta, hosszan elbeszélgetett velük s -elkérdezősködött az otthon való dolgokról. Él-e még ez? Él-e még az? -Miként boldogulnak, a kik őt szerették s a kiket ő szeretett? -Gyermekkori játszótársai, honvédbajtársai hova lettek? Bizony több -holtról szólt a hir, mint elevenről. - -De a busulásnak nem adta át magát. - -Költői kedély, érzelgős természet idegen volt az ő lelkétől. Ritkán -lepte meg a honvágy is. Katona volt egész életében, vasideggel áldotta -meg a gondviselés. Zömök teste, naptól barna fekete arcza daczolt minden -viszontagsággal. - -Még a korral is. - -Melyik évben, melyik napon született: nem tudom. A Kormányzónál -fiatalabb volt tiz vagy tizenegy évvel. Ugy emlékszem, 67 éves volt, -mikor 1881 év tavaszán elhunyt, tehát 1813 körül született. - -Ő volt tehát hü társa a Kormányzónak. - -Volt életének regénye is. Miért ne mondanám el, miért ne mondhatnám el -most már? - -Mikor a Kormányzó dicső emlékü neje már betegeskedni kezdett: ügyes -ápolóra s hű komornára volt szüksége. A Kormányzó határtalan -gyöngédséggel tünődött a fölött, miként és hol lehetne állandó, hű, -megbizható, gyöngéd lelkü s ha lehet, mivelt komornát s ápolónőt -szerezni szenvedő neje mellé? - -Turinban a valdenzi protestánsok papja akkor 1863 körül Mayer volt. Ott -nincsenek se kálvinisták, se lutheránusok, legalább szervezett egyházuk -nincs; az összes protestánsok lelki gondját a valdenzi egyház lelkésze -végezi. A Kormányzó megkérte a lelkészt, a kit különben is ismert, -ajánljon neje mellé tisztes és gondos derék leányzót. A lelkész utána -nézett s talált egy igazán derék valdenzi vallásu lányt -Torre-Pellicében. A neve Marguerit volt. Nem volt szép, de gyöngéd, -mivelt, nemeslelkü lány volt s Kossuthné végtelenül megkedvelte. -Ügyesebb, gondosabb ápolót és komornát már képzelni se lehet. Ott volt a -Kormányzó neje mellett a betegség végeig. Ott volt, mikor a haldoklónak -szemeit befogták. - -Ezzel a nővel később Turinban megismerkedett a jó öreg Ihász Dani -barátom. Azaz, hogy akkor nem is volt még éppen öreg, csak ugy az 57-ik -év körül ballagott. Magához vette. Rábizta házának és háztartásának -összes gondját s a nő bizony méltó volt erre tökéletesen. - -Ezt a nőt is, Margueritot is kivitte magával Collegno al Baracconéba -Ihász Dani. - -Hát hiszen ebben semmi sincs. Agg legény, öreg katona, nyugalmazott -vitéz ezredes maga csak nem zsurolhat, nem vethet-bonthat ágyat, nem -hámozhatja a burgonyát, nem gyurhatja a tésztát, nem állhat a tűzhely -mellé kuktának vagy konyhaleánynak, neki szüksége van valakire, még -pedig asszonyfélére, a ki a konyhát, szobát, háztartást rendben vezeti. -Csatát állani könnyü dolog, legföljebb egy napig tart s vagy az embert -lövik meg, vagy ő lő agyon valakit, de aztán pipára gyujt az ember s -elveti a gondját. Katonadolog, semmi más. – De háztartást vezetni, -minden szobát és butort tisztán tartani, naponként ételt főzni, mosni, -vasalni, beteget ápolni: ezt végezze jól Julius Caesar vagy nagy -Napoleon. Jó asszony kell ide vagy okos lány. Itt már nem segit se a -kard, se a biblia, csak a nő. - -Öreg barátomnak tehát igaza volt, mikor Margueritot kivitte magával -Collegno al Baracconéba. Ha nem őt viszi oda, a kivel már összeszokott s -a ki ételben-italban s mindenféle házi rendtartásban eltalálta már -kedvét s minden gondolatát, hanem valaki mást, ismeretlent hurczol -magával: nem lett volna igaza. Nem cselekedett volna okosan. Megsértette -volna saját életkedvét s vétett volna talán Marguerit ellen is, a ki -ragaszkodott hozzá. - -Igaz ez. Csakhogy ő állandó vendége volt a Kormányzónak s illő dolog, -hogy a vendég is alkalmozkodjék valamennyire a házi gazda felfogásához. - -A Kormányzó lelke pedig a férfi és nő közt való viszony tekintetében -szigoru elvekkel volt tele. - -Boldogult nejét szerette. Rajongó sziv egész hevével szerette. Szive, -mig élt, se nyilt meg más nő bája előtt; a mikor pedig eltemette, -bezárult szive örökre. Többé még csak nem is gondolt női barátságra. -Nemes férfi mély tiszteletével gondolt a nőkre azon túl is; gyöngéd, -figyelmes, lovagias volt is irántuk mindenkor, de hütlenségnek tartotta -volna másra gondolni, másra nézni, valamely vágy sarjadzását megengedni, -mikor ő neki már van igaz felesége, hüséges élettársa. Igaz, hogy az övé -már örök álmát alussza a szent benignói temetőben ott a génuai bérczen, -de szerelmét nem temette el s a mig szerelme tart: a hüségnek is tartani -kell. - -Fiaitól, barátaitól is megkövetelte a férfiasság legmagasabb erényét. -Azt az erényt, mely nővel csak a törvényes házasságban köthet benső -barátságot. Minden más szerelmi viszonyt ledérségnek vagy -könnyelmüségnek vagy szerencsétlenségnek tartott. Azok közt, a kik -államokat, népeket kormányoznak, a kik hatalom fölött rendelkeznek, a -kik után hatalmuk ragyogása miatt ugy sovárog a női sziv, mint a hogy -sötét estén lámpafényhez siet az esti pillangó: azok közt alig akad -hasonló Kossuth Lajoshoz. Talán mindenki gyöngébb volt a női bájjal -szemben, mint ő. - -Jól tudta ezt Ihász öreg barátom. S azért a csintevő gyermek minden -aggodalma hemzsegett lelkében, mikor arra gondolt, hogy a Kormányzó -megtudhatja, hogy ott van vele Marguerit is. Mit csináljon akkor? Mivel -mentse magát? Miként szabaduljon? - -Jó idő telt el, mialatt a Kormányzó ezt meg nem tudta. De utóbb mégis -csak megtudta. Találkozott Marguerittel, megismerte nyomban s szivesen -elkérdezősködött, hol és miként élt 1865 óta, a mikor a Kormányzó neje -meghalt s ő elkerült a háztól? Marguerit őszintén elmondta, hogy már -évek óta vezeti Ihász háztartását s hogy már hónapok óta lakik ő is a -nyaralóban. - -A Kormányzó fejét csóválta. - -– Hogy énnekem ezt Ihász barátom mindeddig meg nem mondta! - -Ki is kapott ezért a mulasztásért az öreg ezredes. Hogy lehetett ilyen -feledékeny és figyelmetlen? Hiszen csak tudhatta, hogy az ő istenben -boldogult kedves nejének hű ápolóját ő el nem felejtheti. Meg nem -mondani ezt! - -Ihász barátom nem volt e téren ügyes hadvezér. Ügyetlenül állitotta -csatarendbe gondolatait. Elszólta magát. - -– Nem mertem Kormányzó ur! - -– Nem merte? Mit akar ezzel mondani? Mitől félt? - -– Attól, hogy a Kormányzó ur majd gondol valamit. - -A Kormányzó keményen nézett az ezredesre. - -– Bizonyos, hogy gondolok. Ez a nő tisztes, ártatlan hajadon s nem is -épen fiatal. Azt gondolom, hogy ha már állandóan rábizza háztartását -Ihász barátom: vigyáznia kell életsorsára s felelős lesz tisztességeért -is. - -Szerencséje volt az én jó öreg barátomnak, hogy ő igazi katona volt s -jól tudta azt, hogy a haptákban a följebbvalóval feleselni nem szabad. -De ugy elhallgatott a szóval, mintha tábornoka előtt állott volna s -mintha tábornoka haragos lett volna. - -De ezentul aztán semmi se zavarta collegno al baracconei életének -nyájasságát. A Kormányzó sohase vette észre, hogy közte és Marguerit -között benső barátság is létezik. De ha más mondja is, el se hitte -volna. Marguerit is szerény, derék nő maradt, a kire még a kertészék vén -asszonyai se tudtak megharagudni, noha egy födél alatt laktak vele. - -Egyik áprilisi napon 1882-ben kegyetlen hideg szél rohant le az -Alpesekről Collegno al Baracconéra. Öreg barátom egy nagy sétában erősen -ki talált izzadni, a hideg szél utban érte, este már elkezdett köhögni, -reggel felé láza támadt, egész éjjel, egész nap a szemeit se hunyta le, -tüdőgyuladása lett, negyednapon elvesztette eszméletét s ötödnapra -meghalt. Orvosi kéz, a Kormányzó gondos figyelme s a jó Marguerit édes -ápolása s keserü könyhullatása mind nem használt semmit. - -Gondoskodni kellett a temetésről. - -De hát hova temessék a hideg holttestet? - -Hova máshova, hanem ha a köztemetőbe? - -Oda ám, csakhogy az ezredes protestáns magyar ember volt, hitetlen és -eretnek; a papok által megszentelt collegnoi köztemető földje az eretnek -holttestét be nem fogadja, harmadnapon ugy is kivetné s örök nyugalmat -ugy se adna neki. - -Azonban bölcs és jó emberek ilyen esetről is gondoskodtak már előre. - -Collegno körül s a szomszéd Grugliasco körül gyárak vannak. A gyárakban -olasz valdenziek és svájczi kálvinisták is dolgoznak, mint felügyelők és -közmunkások. S ha mikor ezek közül egyik-másik elhal: ezek holttestét is -csak el kell tenni az anyaföld kebelébe. A collegnoi campo santo vagyis -köztemető mellett elkeritettek tehát egy kis darab földet, hogy ezt a -papok be ne szentelnék s hogy az itt elhalt protestánsok élettelen -testét ide temetnék el. - -Mind jól ki van ez gondolva, csakhogy a grugliascoi jezsuiták nagyobb -hatalommal birnak, mint a bölcs és jó emberek. Ők tele sugdosták a -szegény nép fülét, hogy az istentelen eretnek holttestét az ő szent -földjükbe eltemetni ne engedjék. Álljanak ellent haraggal és erőszakkal, -kövezzék meg a kiséretet s lökjék ki a koporsót a temető árkába. -Hitetlenek hamva az ő földjüket meg ne fertőztesse. - -Oh ti bárgyu jézsuiták! - -Elfeledtétek-e, hogy a vitéz ezredes, a mig élt, Kossuth barátja volt? S -nem jut-e eszetekbe, hogy Kossuth ép ugy dolgozott az olasz nemzet -egységeért és szabadságáért, mint akár a legelső és legnagyobb olasz -hazafi? Nem jut-e eszetekbe, hogy Kossuth 1848-ban a szegedi vár -földalatti üregeibe élve eltemetett száz jó olasz hazafinak adta vissza -életét és szabadságát? Nem jut-e eszetekbe, hogy királytoknak még most -is legjobb barátja és leghivebb tisztelője s királytok szive is hű -barátságot ápol iránta? S vajjon megtagadnátok-e a sirnak nyugalmát -attól, a ki Kossuthnak barátja volt? - -Oh ti bárgyu jézsuiták! - -Nem tudjátok-e ti azt, hogy az az ezredes a legjobb szivü ember volt a -világon? A ki nem volt gazdag, de mindig volt adománya a szegény ember -számára. A ki, mikor naponként bejárta Collegno és Grugliasco környékét, -minden nap kiüritette zsebjét és tárczáját s utolsó fillérét oda adta a -kéregetőnek, az éhesnek, a ruhátlannak, isten nyomorékjainak, pedig -saját asztalánál gyakran alig volt ennivalója? Nem tudjátok-e ti, hogy -isten irgalma ellen lázitjátok azt a szegény népet, mikor jóltevője -ellen lázitjátok? - -Oh ti rossz szivü jézsuiták! - -Elfeledtétek-e, hogy az az öreg ezredes egykor délczeg volt és fiatal s -szivének minden dobbanása a ti népetek szabadságáért lángolt? -Elfeledtétek-e, hogy elhagyta saját honát, elhagyta őseinek csöndes -tanyáját, elhagyta az apai hajlékot, a tejjel és mézzel folyó boldog -mezőket ott a Bakonyerdő lábánál s a Marczal vize mellékén, hogy -karjának minden erejét, életének egész boldogságát, vakmerő lelkének -minden hősi indulatát az olasz nemzet szabadságáért áldozza fel? -Elfeledtétek-e, hogy száz csatátokat küzdötte végig s függetlenségtek -illatos virága abból a földből nőtt ki, melyet az ő hulló vére is -öntözött? Vajjon meg tudnátok-e zavarni hamvainak örök nyugodalmát? - -Meg tudták zavarni. - -A vallásos gyülöletnek nincs határa. - -A kinek romlott szive tele van ezzel a gyülölettel: széthordja az ezt -minden tájra, fölviszi az egekbe is s leviszi a sirnak fenekére. -Istennek minden szentsége, hazafiságnak minden érzete, még a csecsemőnek -szerelme, még a halottnak kimélete is kihalt már az igy megromlott -szivből. - -Nem volt nagy tömeg elhunyt öreg barátom halotti kisérete. - -A Kormányzó családjának tagjai, titkára, cselédjei, a zokogó Marguerit, -néhány bajtárs Turinból, néhány szegény ember, a turini valdenzi -lelkész, néhány protestáns munkás s a temetésnél eljáró hivatalos -személyzet, egyházfiak, sirásók: ezekből állott a halotti kiséret. - -De várta a kiséretet láthatatlan helyről a grugliascói jezsuita csoport -s a felizgatott tömeg. Keze husánggal és kővel tele, szivében átok és -düh s a vallásos gyülölet őrjöngése. - -Megtörtént, a mit a jezsuiták előre csináltak. - -A tömeg a protestánsok külön kis temetőjében el kezdte kővel dobálni a -halotti kiséretet. Hullott a kő, mint a zápor. A koporsó deszkája -viszhangzott a rá hulló kőtől. A kiséret egyik tagja a másik után kapott -sebet. Azok a szegények voltak a kőhajigálásban a legserényebbek, a -kiket legtöbb alamizsnával látott el a holt ezredes. Lajos Tivadar -beküldött valakit a szindakóhoz, a kit nálunk községbirónak nevezünk: -nyujtson védelmet és segitséget. A szindakót nem találták sehol. -Megszökött, elbujt. Ő a törvény és az alkotmány őre a falun. De a hol a -tömeget jezsuita vezeti: ott a törvénynek és alkotmánynak el kell bujni. -Különben neki is beverik a fejét. - -Jól-rosszul behantolták a koporsót. De őröket kellett oda állitani, hogy -a tömeg föl ne dulja a sirt. - -Lajos Tivadar bement Turinba. Jelentést tett mind a katonai hatóságnál, -mind a szindakónál. Intézkedtek haladéktalanul. A grugliascoi jezsuiták -keze oda már el nem ért. Igy nyert az én elhunyt öreg barátom hőshöz -illő temetést. Hamvait bevitték Turinba rögtön s eltemették bajtársai -mellé. - -Örököse a derék Marguerit maradt. - -Nem nagy volt az örökség. Néhány száz lira papirokban. Butorok, -ruhanemüek ára a többi. Alig pár ezer lirát kapott összesen a hű ápoló -és derék barátnő. Ezzel Turinba vonult be. - -Ott szerencséje akadt. - -Egy teljesen elszegényedett olasz báró, korban hozzá való, állására -nézve valami kis hivatalnok, feleségül vette. Gyermekük is lett egy vagy -kettő. - -Férje korán elhalt s most már néhány év óta özvegy. Bizony küzd a -szegénységgel s küzd most már az élemedett korral is. Az áldott lelkü -Ruttkaynét gyakran fölkeresi s gyakran fogad el tőle jó szivvel nyujtott -szerény segitséget. - -Ha ismerné nyelvünket s eljönne hozzánk: itt még akadna pártfogója. De a -magyar nyelvet idegen országban meg nem tanulja senki, mert a magyar -ember minden idegen ország nyelvét rögtön megtanulja maga. - -Ez évet már nem töltötte végig a Kormányzó se Collegno al Baracconéban. - -Még a nyáron eladta nyaralóját. Boetti nevü turini ügyvéd vette meg. -Ugyanazon az áron, a melybe a Kormányzónak került. Alig veszitett rajta -valamit a Kormányzó. - - -XII. FEJEZET. - -(A pápai diák-adoma. – A kézcsók. – Kossuth Lajos könnyei. – Soha nem -látott többé bennünket.) - -Beszélgetésünk a Kormányzóval vége felé járt. Hat órakor akartunk -eltávozni tőle s ez az idő mind inkább közelgetett. Az elválás gondolata -lassanként lelkünkre kezdett nehezedni. A társalgás perczről perczre -szaggatottabbá vált. - -A vajda látta, érezte, hogy az elbucsuzás érzékeny jelenet lehet. Még -csak futó bánatnak se akarta a Kormányzót kitenni. Azt akarta, vidám -legyen a bucsuzás. - -Gondolt ki valamit. - -Azt gondolta ki a vajda, hogy a Kormányzót az elbucsuzás pillanatában -derült lélekállapotba kell hozni, – ha lehet, kaczagásra kell inditani. -Ha együtt létünk utolsó pillanata jut eszébe: vidám legyen emlékezete, -ne bánatos. - -Várta az alkalmat. - -Perczről-perczre késett az alkalom. A Kormányzó beszédes volt s édesen -közlékeny. Mintha ő is érezte volna, hogy az előző napokban talán nagyon -hideg s kevés szavu volt hozzánk. - -Elővette talán legnagyobb ereklyéjét. Washingtonnak, Amerika szabaditó -hősének hajfürtét. Ezüst ékitménynyel körülvett kristályüveg tokban van -ez. Fényes fehér hajfürt talán husz-huszonöt hajszálból. Az amerikai -szövetséges államok adományozták ezt a Kormányzónak ez előtt negyven -évvel örök emlékül s egyuttal emberi és történeti nagyságának -elismeréséül. Ugyanakkor adományozták neki Washington kardját is. A -szabad államok szövetsége s függetlensége több mint száz év óta áll -fenn: ekkora ajándékot s ily kitüntetést se az előtt, se azóta nem -nyujtott senkinek. - -Röviden elmondta a Kormányzó az ajándékozás nemzeti ünnepének -részleteit. Ezeket nem irom le. Legalább most nem. A történetirás -megörökitette már e részletek legnagyobb részét. - -Felálltunk mindannyian, hogy a Kormányzótól bucsut vegyünk. - -A Kormányzó egyik szekrényéhez ment, legszebb fényiratos képét -előkereste, valamit irt rá s nevét is ráirta s ezt átadta Eötvös -Bálintnak. - -– Fogadja el ön tőlem emlékül. Csekélység, de barátságból adom. - -A fiu megköszönte s kezet csókolt a Kormányzónak. - -A Kormányzó ujra hozzánk fordult s a vajda ezt a pillanatot találta -alkalmasnak arra, hogy hiressé vált s utóbb az egész országban csakhamar -elterjedt adomáját elmondja: - -– Kormányzó ur, ön tegnapelőtt azt kérdezte tőlem, mennyit érő ember az -a Polónyi, mi róla a véleményem? Nem feleltem kérdésére, sőt fölmentést -kértem a felelet alól. Tegnap is előhozta Kormányzó ur, mikor a -legutóbbi »Egyetértést« megkapta s abból Justhnak és Polónyinak szolnoki -beszédeit áttekintette, de én akkor se feleltem se jót, se rosszat.[3] -Most mégis, mielőtt elválnánk, felelni akarok valamit. Feltünhetett a -Kormányzó ur előtt s ezentul is fel fog tünni, hogy Polónyi mindig -mindenütt ott van s minden sikert a látszat az ő nevéhez kapcsol az -országházban is, a fővárosnál is. Bizonyára nagy sikerekhez jut, de ezek -rendszerint furcsa sikerek. Engedje meg, hogy e sikereket egy adomával -világitsam meg. A pápai kálvinista kollégium konviktusán négy ember tesz -egy-egy asztalt, négy emberre tálalnak egy tálból. Szerdán és pénteken -van turós csusza s a pápai diák nagyon szereti a turós csuszát. A ki -leggyorsabban tud enni, természetesen annak jut legtöbb csusza. Volt egy -Nagy Sigmond nevü nagy fejü, nagy termetü és nagy gyomru theológus diák, -a ki csak ugy nyelte az ételt s a ki a csusza felét rendesen maga -költötte el. De azért a másik felét is sajnálta asztaltársaitól. -Megtette tehát igen gyakran, hogy a mikor a famulus diák hozta be a -csuszás tálat, Nagy Sigmond beleköpött a tálba. Igaz, hogy kés, villa, -tányér ilyenkor a fejéhez röpült, de ő azzal nem törődött semmit, -letörülte az arczát, nagyot nevetett s övé lett az egész csusza. - -Ez a nem épen finom illatu diák-adoma, az ünnepi hangulat ellentéte -gyanánt, valóságos kitörésre birta a Kormányzó nevető idegeit. -Felkaczagott. De oly erős, mély és csengő hangon kaczagott, hogy -valamennyien meglepődve néztük és hallottuk. Én is elnevettem magam, -csak a vajda maradt komoly. Végre azt mondta a Kormányzó: - -– No, ne féljenek hát önök tőle. Beleköp az a Nagy Sigmond ur még a -klerikálisok turóscsuszájába is. - -De azért ez az adoma, ez a jelenet se használt sokat. Az elválás mégis -érzelmes lett. - -A Kormányzó nem akarta megengedni, hogy neki kezet csókoljunk. Csak -ifjak és gyermekek csókolnak kezet szülőiknek, öreg rokonuknak. Csak -miniszterek s udvari emberek csókolnak kezet császároknak, királyoknak. -A minden oroszok czárjának kezet csókolt Bismarck herczeg is, Andrássy -gróf is. Hát mi hogyne csókolnánk kezet nemzeti függetlenségünk utolsó -és legnagyobb hősének, a kilenczvenegy éves szent öregnek? - -Őszintén megvallom, nekem nem jutott volna eszembe Nem ugy neveltek -engem, nem ugy nevelik a grófcsemetéket, hogy azok öreg embereknek, nagy -hazafiaknak kezet csókoljanak. Asszonynak, papnak igenis kezet csókolunk -akár kell, akár nem kell. Néha nagy ritkán valamelyik nagybácsinak is, a -ki után egy vagy két uradalom néz ránk. De én már sokszor találkoztam a -Kormányzóval, sokszor megtisztelt azzal, hogy kezet fogott velem. Sohase -jutott eszembe, hogy kezét megcsókoljam. Külföldön nincs is szokásban. -Volt idő, a mikor mindenféle orvosok, nevelők, világjavitók és -bölcselkedők elhirdették, hogy kezet csókolni s a tüsszentés után jó -egészséget kivánni, ellenkezik az egészséggel és okossággal. Ez óta a -magasabb társadalmi körökben nincs se kézcsók, se tüsszentés. - -De azért a vajda után rajtam is erőt vett a régi jó szokás. - -A Kormányzó mereven tartotta kezét, mikor a vajda megfogta s föl akarta -emelni, de nem szólt. Szólt a vajda: - -– Engedje meg, Kormányzó ur, hadd csókoljam meg ezt a kezet. E -pillanatban nem vagyok egyéb én se, mint minden más jó magyar. - -A Kormányzó magához ölelte a vajdát. Átkarolta nyakát két kezével, -magához szoritotta s pufók arczát melegen megcsókolta jobbról-balról. S -még azután is ott tartotta egy pillanatig, mig könyei el nem boritották -szemeit s a vajdának arczát. - -Mindnyájan meghatva álltunk ott s néztük a két férfit. - -Sohase láttam ezen kivül Kossuth Lajos könyeit. - -De azért a Kormányzó arcza nem változott. Nem is szólt perczekig. Nem -engedte mélységes érzése. - -Csak a mikor elbocsátotta a vajda kezeit, akkor mondta fojtott, mély -hangon: - -– Utoljára látjuk egymást. Én már önt nem látom többé. - -A vajdán is mély érzés vett erőt. Ő se tudta könnyeit visszatartani. -Fölkiáltott: - -– Nem utoljára! Én eljövök még ide! - -A Kormányzó fejét csóválta. - -– Öreg vagyok már! - -– De erős. Az Isten meg jó s megtartja önt. Eljövök még, nemsokára. - -A vajda szentül hitte, a mit mondott. Este elmagyarázta nekünk, hogy oly -hatalmas, erős, érczes és mély hang, a minő a Kormányzó kaczagása volt, -csak erős férfiszervezettől telik. Még hosszu időhöz van reményünk. - -A Kormányzó, mikor végre a vajda kezeit elbocsátotta, engem ölelt meg s -az én arczomat csókolta meg. - -– Isten önnel édes Gábor! Ha jöhetnek: jőjjenek minél előbb. - -Hivatalos jelentésünkben, melyet pártunkhoz intéztünk s melyet a -Kormányzónak is megküldtünk, ez a jelenet ebben a két sorban van -megirva: - -»Az e napi kihallgatások délután 6 óráig tartottak, a mikor a -Kormányzótól bucsut vettünk s ő Eötvöst és gróf Károlyit bucsuzás közben -érzékenyen megölelte és megcsókolta.« - -Eleget mondtam a vajdának, hogy a bucsuzás részleteit irjuk meg -bővebben. Hadd értse meg a nemzet s értsék meg az álorczások, mily közel -eresztett minket szivéhez a Kormányzó, de a vajda nem állt rá. - -– A mi szent titkunk ez édes Gáborom; még hivalkodásnak vehetnék sokan. - -Ezt felelte. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Igaza lett a Kormányzónak is, a vajdának is. - -Elmentünk mi még Turinba, láttuk is mi még a Kormányzót, de ő többé nem -látott már bennünket. Ő haldoklott már akkor s révedező szemeit az -egekre függeszté, nem mi reánk gyarló emberekre. - -De utolsó levelét a vajdához irta s utolsó kézszoritása az enyém volt. - -Majd elbeszélem ezt abban a följegyzésben, melynek ez lesz czime: »Az -utolsó ut Kossuth-hoz.« - -Ha élek addig. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Giorgiót megajándékoztuk. - -Basso barátunk eljött velünk szállásunkra, együtt költötte el velünk -vacsoráját s kikisért a vasutra. - -Másnap pihenőül Triesztben kiszálltunk, a tengerben megfürödtünk s a -fővendéglőben lakomát csaptunk. A vajda sokáig gunyolt érte, mert én -apró tengeri rákot rendeltem, a melyre a vajda rá sem tudott nézni. Azt -mondta, nem egyéb az, mint sáska, Keresztelő Jánosnak jó lehetett, de -neki az öreg apja se evett afféle ocsmány férget. - -Junius 23-án értünk Budapestre, 24-én pártgyülést hivtam össze s az -értekezlet elé terjesztettük jelentésünket. - -Jelen voltak elnökletem alatt: Horváth Ádám mint jegyző, Eötvös Károly, -Madarász József, Herman Ottó, Veres József, Pogrányi József, Benitzky -Árpád, Kiss Albert, Rigó Lajos, Madarász Imre, Sturmán György, Luby Géza -és Uray Imre. Följegyzem nevüket. - -Derék, nemes férfiak s tiszta lelkü igaz függetlenségiek valamennyien. -Hejh ha pártunk minden tagja olyan lett volna, mint ezek! - -Szent fogadásunk volt a vajdával, hogy még ez év őszén elmegyünk -Turinba. - -Miért maradt el ez az utunk? - -Nagyon szomoru e kérdésnek története. Talán följegyzem, talán föl se -jegyzem. - -* * * - -_Jegyzet._ - -[Footnote 3: Justh Gyula 1893. junius 18-án tartott beszámolót -Szolnokon. Erről a tudósitás lapunkban junius 19-én jelent meg. Ez a lap -20-án dél tájban ért Turinba s délután vitte a póstás Kossuthhoz, ki -épen olvasta, mikor d. u. 3 óra körül hozzá mentünk. - -Eötvös Károly.] - - - - -TARTALOM. - -Kossuth Lajos „Iratai“ 1 - -(Genuai uzsorásomhoz utazom. – Látogatásom a Kormányzónál. Szerződés az -Athenaeum embereivel. – Kossuth Ferencz aláirása hasonlit apjáéhoz. – -Miért kell Kossuth aláirásához közjegyző? – Kossuth szegényül hagyta el -hazáját. – Az ég alatt hál. – Uti málhája? – Mit ér a magyar korona? – -Miből élt Jézus Krisztus? – Mac Ádám mint jó barát. – Gunszt Bertalan a -titkár. – Mi volt fizetése? – Miként dolgozott Kossuth? – Tolla, -téntája, papirosa. – Buvárkodások a könyvtárakban. – A két luthránus -diák. – Titkárát elbocsájtja.) - -Törvényhozó lettem 42 - -(Született törvényhozó. – Nem akarok képviselő lenni. – A vajda -rábeszél. – A kortes élet. – Székesfehérvárott megválasztanak. – Kisül, -hogy nem vagyok választó. – A petitio. – Küzködünk az igazolásért. – A -vajda anyámnál. – A hamisitó. – A kaposvári választás. – Cserébe gróf -Széchenyi Pálért. – Van-e becsületes ember a politikában?) - -Klapka holttestét ellopják 78 - -(Klapka Egyiptomban. – A sivatagbeli orvos. – Klapka halála. – A -holttestet éjjel elsikkasztják. – Horváth Gyula. – Éjjel a halottas -házban. – Klapka nyugdija. – Nincs nemzeti jutalom.) - -Ameli halála 101 - -(Feleségem betegségei 1886-tól kezdve. – Megkapja a rákot. – A Gellért -tetején. – Fifi kutyám. – A halál. – A részvét. – A temetés. – Jegyzet: -A puszta sir.) - -Éljen Kossuth Lajos! 124 - -(Helfy Ignácz és Kossuth atillája. – Mekkora volt Kossuth Lajos termete? -– A Kormányzó úr szükséget lát. – A titkos segítség. – Brázay Kálmán. – -Ruttkayné levele. – A vajda rögtön segít. – A Kossuth-bizottság. – -Doktor Basso. – A gyüjtés.) - -Szapáryt megbuktatjuk 148 - -(Az Abbázia kerek asztalánál. – Dinkó hirei. – Éjjeli proklamácziónk. – -A vajda és a miniszterelnök tanácskoznak. – Beszédem a parlamentben. – A -49-iki honvédek még se koszoruzzák meg Hentzi szobrát. – A kormány -bukik. – Az ellenzék utolsó közös áldomása.) - -Az első út Kossuthhoz. - -I. Fejezet. (A vajda szerepe a függetlenségi pártban. – Nem akarja -Kossuthot fölkeresni. – Mégis elmegyünk Turinba. – Turinba érünk.) 171 - -II. Fejezet. (A kormányzó lakása. – A kövér házmesterné. – Giorgio. – -Ruttkayné. – A Kormányzó dolgozó szobája. – Ruházata. – Orvosának -tanácsa. – Csupán Eötvössel társalog.) 179 - -III. Fejezet. (A magyar tudományosság. – Az egyetemi tudomány. – A -gimnáziumi tudomány. – A hirlapirók tudománya. – A Kormányzó rekedtsége -s gerinczének félrehajlása. – Deák Ferenczről.) 192 - -IV. Fejezet. (A pápaság erősödik. – A pápaság vádlottból közvádlóvá -válik. – Mikor szünik meg ártalmas ereje. – A szent öreg.) 202 - -V. Fejezet. (Az én ételem. – A vajda idegen kotyvalékot nem eszik. -Ruttkayné jó magyar ebédet ad. – Miként fogad cselédet Kossuth? – A -kormányzó fölöstökömje, ebédje, itala, bora. – Mindig bajba keveredett, -ha magyar bort küldtek neki. – Dohányzása.) 208 - -VI. Fejezet. (A vajda ellen árulkodtak a Kormányzónál. – A vajda indokai -győznek. – Ki ez a Polónyi? – Az én közbeszólásom. – A Kormányzó -kárhoztat bennünket. – Eötvös nagy kijelentése. – Haza idézi Kossuthot. -– Wekerle nyilatkozata.) 221 - -VII. Fejezet. (A kormányzó fürdése. – Kopaszsága. – Bajusza, szakálla. – -A séta. – Széchenyi és Deák sétája. – Miként sétál Kossuth? – A bölcs -életmód. – A felejtkezés. – Miként sétál a vajda? – Basso doktor -elméletei. – Az afrikai hóditás. – Miként dolgozik Kossuth?) 231 - -VIII. Fejezet. (Olaszországban nincs madár. – Kossuth könyvtárának ügye. -– Irja meg Kossuth gyermekkorának és ifju korának történetét. – Nem -akarja. – Adomája Ferdinánd királyról. – Szilágyi és Apponyi szónoklata. -– A vajda szemébe mondja Kossuthnak, mikor tartott előre megirt -beszédet.) 249 - -IX. Fejezet. (A pártok helyzete. – Mi fenyegeti az országot? – Készül -lassanként az izenet. – Mit izent Kossuth Lajos 1893. évi julius 21-én a -függetlenségi pártnak? – Nem hallgatott rá a párt.) 265 - -X. Fejezet. (Miért nagy ember Kossuth Lajos? – 1740–1790–1848. – Kossuth -megköszöni nekem, hogy a vajdát elvittem hozzá.) 279 - -XI. Fejezet. (Collegno al Baraccone. – Kossuth lakásának története és -beosztása. – A cselédek. – Ruházata. – II. Rákóczi Ferencz és Kossuth -Lajos napirendje. – Ihász Dániel. – Marguerita. – Ihász szerelme, -halála, temetése. – A rosszlelkü jezsuiták. – Marguerita sorsa.) 287 - -XII. Fejezet. (A pápai diák-adoma. – A kézcsók. – Kossuth Lajos könnyei. -– Soha nem látott többé bennünket.) 306 - - -[Transcriber's Note: - - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -25 |O Helfyvel |Ő Helfyvel - -43 |mert születtem. Es |mert születtem. És - -75 |miniszterségről ís |miniszterségről is - -88 |jött éjfélker |jött éjfélkor - -123 |Egy temetőőrhoz |Egy temetőőrhöz - -134 |Hevesy ígazgatót |Hevesy igazgatót - -146 |Aldja meg |Áldja meg - -172 |alakban rták |alakban járták - -184 |tögtön fogadott |rögtön fogadott - -214 |O 1862 |Ő 1862 - -270 |Onökre az |Önökre az] - - - - - - -End of the Project Gutenberg EBook of Gróf Károlyi Gábor följegyzése - (2. kötet), by Károly Eötvös - -*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK GRÓF KÁROLYI GÁBOR *** - -***** This file should be named 63003-0.txt or 63003-0.zip ***** -This and all associated files of various formats will be found in: - http://www.gutenberg.org/6/3/0/0/63003/ - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the Google Books Library Project - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for the eBooks, unless you receive -specific permission. If you do not charge anything for copies of this -eBook, complying with the rules is very easy. You may use this eBook -for nearly any purpose such as creation of derivative works, reports, -performances and research. They may be modified and printed and given -away--you may do practically ANYTHING in the United States with eBooks -not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the -trademark license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country outside the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you'll have to check the laws of the country where you - are located before using this ebook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm web site -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and The -Project Gutenberg Trademark LLC, the owner of the Project Gutenberg-tm -trademark. Contact the Foundation as set forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - - - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's principal office is in Fairbanks, Alaska, with the -mailing address: PO Box 750175, Fairbanks, AK 99775, but its -volunteers and employees are scattered throughout numerous -locations. Its business office is located at 809 North 1500 West, Salt -Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up to -date contact information can be found at the Foundation's web site and -official page at www.gutenberg.org/contact - -For additional contact information: - - Dr. Gregory B. Newby - Chief Executive and Director - gbnewby@pglaf.org - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide -spread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works. - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our Web site which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. - |