NormalizeHEADmain

1 files changed, 0 insertions, 7072 deletions

diff --git a/old/63291-0.txt b/old/63291-0.txt
deleted file mode 100644
index 621e1f5..0000000
--- a/old/63291-0.txt
+++ /dev/null
@@ -1,7072 +0,0 @@
-Project Gutenberg's Az erkölcsi törvény alkalmazása, by Zsigmond Bodnár
-
-This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with
-almost no restrictions whatsoever.  You may copy it, give it away or
-re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included
-with this eBook or online at www.gutenberg.org/license
-
-
-Title: Az erkölcsi törvény alkalmazása
-
-Author: Zsigmond Bodnár
-
-Release Date: September 25, 2020 [EBook #63291]
-
-Language: Hungarian
-
-Character set encoding: UTF-8
-
-*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK AZ ERKÖLCSI TÖRVÉNY ALKALMAZÁSA ***
-
-
-
-
-Produced by Albert László from page images generously made
-available by the Google Books Library Project
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-AZ ERKÖLCSI TÖRVÉNY ALKALMAZÁSA
-
-IRTA
-
-BODNÁR ZSIGMOND
-
-EGYETEMI MAGÁNTANÁR
-
-BUDAPEST
-
-SINGER ÉS WOLFNER KÖNYVKERESKEDÉSE
-
-1896
-
-Pátria nyomása.
-
-
-
-
-ELŐSZÓ.
-
-Egy új könyvet teszek a t. olvasó elé, mely csupa ismétlésből áll.
-Igazán örökös ismétlés! De mentsen ki maga az erkölcsi világ törvénye,
-mely annyira egyszerű, hogy lehetetlen a bölcsészek és más gondolkodók
-nehézkes, homályos vagy az adott helyzetből és időből kiinduló
-magyarázatait figyelmemre méltatnom. Ők, mint saját koruk gyermekei
-czáfolgatták a letünt idők úgynevezett tévedéseit. Socrates, Plato
-czáfolgatták az V. század sophistáit, eszményi koruk érveivel állottak
-elő, melyeket utódjuk, az ideal-realismus nagy képviselője, Aristoteles,
-szedett szét és téveseknek mutatott be. A jó Aristoteles állítólagos
-tévedéseit pedig realisabb tanítványai tárták fel a bámuló világnak. Így
-folyt ez az ember szellemi, erkölcsi, aestheticai és gazdasági életében.
-A haladás egy-egy hullámában a kezdő idealistákat a szép, jó és igaz
-egységének lazulásával megtámadta a fölpezsdülő rationalista irány,
-ennek képviselőit háttérbe szorította a nemzeti realismus, melynek végén
-egyeduralkodó lett az individualismus. Tehát nem azt kell kutatnunk,
-miben tévedett Renan, Cousin, Hegel, Kant, Locke, Hobbes, Des Cartes és
-más gondolkodó, hanem hogy mennyire tudta kifejezni korának uralkodó
-eszméjét, miért tetszettek tanai saját korukban és az idő haladtával,
-miért módosultak a rendszerek, elméletek?
-
-Csak e munkában lehetséges a legteljesebb objectivitás, az igazi
-tárgyilagos hang. Való ugyan, hogy én is ember vagyok, tehát az uralkodó
-eszme nyomása alatt az idők árjának tanaihoz kisebb-nagyobb vonzalmat
-érezek; de az erkölcsi törvény ismeretével meg tudom érteni és
-méltányolni más idők szellemét is. Épen e törvény ismerete tanít meg
-bennünket arra, miért volt népszerű ez a bölcsész, theologus,
-államférfiú, történetíró, művész, költő, tudós, gazda, kereskedő stb. a
-maga korában. Nekünk tehát semmi közünk Plato és Berkeley, Locke és Kant
-nézeteinek czáfolatához; legfölebb azt vitathatjuk, mennyire egyeztek
-meg az idealismus vagy realismus azon időszakával, melyben köztudomásra
-jutottak.
-
-Vagy ha nemzetünk életéből akarunk példát idézni, nekünk nem feladatunk
-Széchenyi István, Kossuth Lajos, Deák Ferencz, Tisza Kálmán, Apponyi és
-Ugron stb. egymás elleni vitáiban a feltétlen igazságot keresni, mert
-ilyent még csak a physica, logika és mathematica körében találhatni,
-hanem politikai sikereik vagy bukásaik okát eszmei és közvetlen okokból
-kimagyarázni s így teljesen objectiv történetet írni. És az idők árja
-annyira körülszabja, meghatározza ítéletünket, hogyha akarnánk se
-tudnánk hizelkedni, az egyik vagy másik részére hajlani a nélkül, hogy
-bármelyik olvasónk észre ne vehetné önkényes vagy önkénytelen hibánkat.
-
-Ennek folytán tudomány lett a theologia, a bölcsészet, a politika, az
-összes történetírás, szóval az ember erkölcsi világa. Ma ugyan még nincs
-kikutatva, részleteiben átvizsgálva ez a világ, nem egy tévedésemet kell
-kiigazítani, tudásom számtalan hiányát kiegészíteni; de mihelyt úrrá
-lesz az erkölcsi törvény ismerete, mihelyt ezer meg ezer tudós száll le
-a részletekbe, nemcsak az én hiányaimat fogják pótolni, tévedéseimet
-kiigazítani, hanem magát a világ egész történelmét meg fogják
-korrigálni.
-
-Az itt közlött czikkek többnyire apróbb dolgozatok, melyek a vallási,
-erkölcsi, politikai, irodalmi, tanügyi és gazdasági élet egy-egy
-kérdését világítják meg s vezérfonalul akarnak szolgálni arra, hogy az
-erkölcsi törvény ismeretével maga a t. olvasó is nyugodtan, elfogultság
-nélkül ítélhessen meg bármely értelmi, erkölcsi, aesthetikai és
-gazdasági tüneményt. E törvény ismerete oly kulcs, melylyel nemcsak a
-sötét idők labyrinthjait, a történeti mult hatalmas mausoleumait
-nyithatjuk meg és pillanthatunk be a letünt korok történelmi hőseinek
-szívébe, hanem a jelenkor hírneves szereplőinek igaz érzését,
-gondolkodását is feltárhatjuk, sőt a közeli vagy távoli jövő sem lesz
-egészen homályos előttünk. Rávonatkozó jövendöléseink nem egy geniális
-szellem elmefuttatásai, hanem legalább nagy vonásokban biztos alapból
-kiinduló visiók.
-
-Öt év óta minden gondolatom e törvény kifejtése és ismertetésére
-irányult. Úton-útfélen szóval és írásban magyaráztam kevés hallgatómnak
-és olvasómnak; mintegy harminczezer füzetet és kisebb kötetet nyomattam
-és jórészt szétszórtam ismerősök és ismeretleneknek, csakhogy olvassák
-és vallják; a mi tetemes költséggel járt és sokszor magam is bámulom,
-honnan fedezhettem kiadásaimat, mivel egy-két barátomat kivéve, senki
-sem járult hozzá, senki sem könnyített nehéz helyzetemen. Óh hányszor
-keseredtem el munkaközben, hányszor fogott el a bosszúság, mikor hiába
-házaltam kéziratommal a kiadóknál, lapok- és folyóiratoknál; hányszor
-tettem föl, hogy nem írok többé, hanem legfölebb, mint Socrates, szóval
-hirdetem tanaimat; eljárok a társaságba és ott magyarázom fűnek-fának,
-de csakhamar csalódva tértem vissza íróasztalomhoz, mert hiába
-beszéltem, kevés ember vagy épen senki sem értett meg.
-
-Őrültség! kiált fel a realista, kinek nincs érzéke ily összefoglaló
-hatalmas rendszerhez, a legnagyobb fölfedezéshez, melyre idáig emberi
-elme az erkölcsi élet terén juthatott; ezt az őrültséget azonban
-megmagyarázza, érthetővé teszi előttem az isteni törvény, mely
-ellenállhatlanul kerget, hogy hirdessem az igét, melylyel épen engem
-áldott meg!
-
-Szerencsémre ma már van egy kis vigasztalásom. Szemlátomást jelentkezik
-az idealismus s vele nő embertársaim összefoglaló tehetsége. A kik idáig
-csak elemezni, szétszedni, megkülönböztetni tudtak, most a legmesszebb
-eső dolgok rokonvonásait, közös jegyeit föl kezdik ismerni vagyis
-összefoglalnak, a mi okvetlenül szükséges, hogy az erkölcs, a becsület,
-a tisztesség, az isteni és erkölcsi világrend fogalmához legyen
-érzékünk. Egy idő óta tapasztalom, hogy nem süket füleknek beszélek és
-nem korlátolt realistáknak írok. Ha kezdettől fogva megdöbbentették a
-hallgatót és olvasót vallási, bölcsészeti, erkölcsi, jogi, politikai,
-irodalmi, gazdasági stb. fejtegetéseim, most már akad olyan is, a ki
-megérti és az adott nyomokon tovább halad; az egyetemen pedig egy jeles
-tanár, kitünő történetíró és alapos tudós lelkesedéssel hallgatott
-előadásokat tart az erkölcsi törvény szellemében. Az ő spartai jelleme
-és tisztelt tudománya lesz az erkölcsi törvény általános
-megismertetésének legnagyobb biztosítéka. Éljen sokáig és érje meg, hogy
-a tan, melynek lánglelkű hirdetője és geniális alkalmazója, nemsokára
-elfoglalja helyét a gondolkodók elméjében.
-
-Budapesten, 1896. október 15.
-
-_Bodnár Zsigmond._
-
-
-
-
-I.  AZ IDEALISMUS KITÖRÉSE 1815 KÖRÜL.
-
-A realismus az aránylagos béke korszaka szokott lenni. Ilyenkor nem
-szívesen bocsátkozik az ember valamely háborúba. Mivel nemünk egészen
-elmerűl az anyagi jólétben és az érzékiségben, nincsenek inyére a
-háborúval járó viszontagságok és veszedelmek. A realismus legszebb
-napjai épen azok voltak, melyekben virágzott az ipar és a kereskedés, a
-müvészet és a tudomány, pompázott a fény, diadalát űlte a féktelen
-érzékiség, a grasszáló individualismus. Ilyen volt például a Kr. u. II.
-század, a jó császárok korszaka, a római birodalom aranykora; ilyen a X.
-század, mikor az arabok gyönyörű palotákat emelnek Spanyolországban,
-virágzásra juttatják a művészetet és tudományt, hatalmas ipart és
-kereskedést teremtenek. A XV. század jólétéről, gazdagságáról, érzéki
-életéről, óriási fényéről, pompájáról tömérdek adatunk van. A XVII.
-század második felének édes békéjét némileg megzavarták XIV. Lajos
-hadjáratai, XII. Károly nyugtalan vére, a mi török háboruink és
-fölkeléseink stb.
-
-De soha sem volt nyugtalanabb reális korszaka Európának, mint
-1790–1815-ig. Egy bámulatos lángelme, I. Napoleon titáni
-individualismusa örökös háborúra kényszerítette Európát, feldulta
-nyugalmát, megzavarta édes békéjét, noha nem tudta megakadályozni, hogy
-a realismus minden sajátsága: fény és pompa szeretete, az érzékiség
-féktelen tombolása, a családélet bomlása s az egyetemesnek kigúnyolása,
-az apai, férji, vallási, erkölcsi tekintély összeomlása be ne
-következzék. Csak a realismus vége felé, 1812-ben képesek a nemzetek
-összetiporni a zsarnok hatalmát. Máskor a realismus alatt könnyen ki
-szokták verni a támadó ellenséget, a mi Hunyadynk maroknyi sereggel
-visszaveri a török óriási hadait. Napoleon azonban győzhetetlen volt
-egész a realismus alkonyáig.
-
-De alig küldték a szövetséges hatalmak Szent-Ilona szigetére, teljes
-erővel fellépett az idealismus.
-
-És mi az idealismus? Az egyetemesnek uralomra jutása az egyedi
-ellenében. Mikor az ember gondolkozik, vagy összefoglal vagy
-megkülömböztet. Az idealismus épen abban áll, hogy az emberiség nagy
-része elkezd összefoglalólag gondolkozni, a lét összes tüneményeiben a
-rokon, az egyező vonásokat keresni, szóval minden gondolatát, érzését
-egységre vinni. A realismus alatt a szép, jó és igaz eszméje annyira
-szétválik, hogy ellenséges viszonyba jönnek egymással: a szép buja,
-hitvány, erkölcsileg rossz teremtés, az érzékiség kiváló ingere,
-tényezője, néha eszköze lesz; a lét nagy igazsága: mint az emberiség,
-haza, nemzet, közérdek, becsület, erény, isten, halhatatlanság stb. merő
-hazugságokká vagy szokásos phrasisokká válnak az ember szájában; a jó
-megszünik az egyetemest tartani szem előtt, léha nyájassággá, humoros
-elnézéssé, az érzéki gyöngyök élvezetévé, fensőbb elv nélküli
-jótékonysággá változik.
-
-Az idealismus kitörésével magasba száll az emberi elme és széles
-látkörével meglátja az istent és a vallást, az erkölcsöt és az erényt, a
-becsületet és a tisztességet, a világot és az emberiséget, a nemzetet és
-a hazát stb. szóval az egyetemest. És ha 1815 körül széttekintünk, mit
-látunk? A köznép jó része rajong a vallásért, nemcsak egyes papok, hanem
-világiak is, férfiak, nők állanak a mozgalom élére, mint Krűdenerné. Az
-aristocratia visszanyeri elvesztett befolyását. Kitünő gondolkodók mint
-Lamennais, Bonald, de Maistre gróf, Haller és mások apostolai lesznek a
-katholikus világnézetnek, a pápai tekintélynek; kiváló protestáns írók,
-bölcsészek, politikusok mint Gentz, Schlegel stb. a kath. egyház
-kebelébe térnek. A protestáns egyházak támaszai aggódva tekintenek
-előkelő hiveikre, mert habár nem mutatnak kedvet az áttérésre, mégis
-bizonyos töprengés látszik rajtok. Keresik a világosságot, melyet nem
-találnak meg. Keresztyén államról szeretnek beszélni, mely a monarchia
-felé hajlik: Das Christenthum hat eine entschiedene Tendenz zur
-Monarchie, mondja Schlegel Frigyes; pedig nem a keresztyénség oka a
-monarchikus érzés gyarapodásának, hanem az ébredező idealismus, mely
-minden téren kedvez az egységnek, a központ erősbödésének. Gyülölettel
-írnak a forradalomról, mely az individualismus győzelme az egyetemes
-fölött. A forradalom, mondják, a börtönéből kiszabadult anarchia
-lázadása és győzelme az elgyengült tekintélyen. A végtelen mélységből
-tör elő, felhasználja, kiaknázza az emberi gyarlóságot, őrjöngővé teszi
-nemünket. Pedig minden forradalom a reálisabb elemek lázadása az
-ideálisabb gondolkodásúak uralma ellen. 1830-ban lejárták magukat a
-szélső idealisták, azért menekülni kelle X. Károlynak; 1848-ban már
-annyira változott az uralkodó eszme, hogy X. Károlynak és kormányának
-ellenségei, Lajos Fülöp hivei, nem voltak eléggé reálisak s így bukniok
-kelle. 1870-ben pedig annyira növekedett az individualismus, oly erős
-volt a realismus szétmállása, hogy buknia kellett III. Napoleon
-kártyavárának s győzött a köztársaság, e megtestesült politikai
-realismus, melyet hiába akart megbuktatni a kevés monarchista. A többi
-monarchia is csak úgy tarthatta fenn magát, hogy engedett a szétmálló
-részeknek, vagyis lassan decentralizált.
-
-Az idealismus alatt mindenfelé tiltakoznak a democratia egyenlőség tana
-ellen. Maga a híres államférfiú, Stein báró, sem szereti a
-Gleichheits-aposteleket, mint a kik mindent nivellálni és az egész
-polgári társaságot nagy tömeg kásává akarták kotyvasztani. Ekkor
-Goethenek sem tetszenek az individualismus tanai: «Ezek az emberek
-bódultságuk- és dühökben, mindent az egyedekre akarnak visszavezetni és
-az önállóság isteneivé tenni őket: hol vannak a vallásos, hol az
-erkölcsi elvek, melyek egyedül óvhatják meg őket?»
-
-A költők is elfordulnak régi tárgyuktól, az individuum magasztalásától,
-blazirt lelkek, léha teremtések rajzolásától; az egyetemes felé
-hajlanak, tisztelettel, csodálattal szólanak róla. A becsület és
-tisztesség, a vallás és az erény, az adott szó szentsége magasztalásuk
-tárgya. Scott Valter 1814-ben megkezdi a Waverley-regények írását,
-melyek az egész művelt világ kedvencz olvasmányai lesznek. Mint
-ideálista nem mélyed el a lelki élet redőibe, a realismus finom
-elemzésébe. Feltárni, mozgatni e külső természetet kitünően tudja;
-erkölcsi érzése azonban erkölcsiekké teszi hőseit is. Erkölcsi szempont
-vezeti előadásában, így szerette saját szervezete és a kor uralkodó
-eszményisége. Ugyanakkor szívesen írnak végzettragédiákat, melyekben
-fensőbb erő hatalmát mutatják be. Werner Zachariás, Grillparzer stb.
-efféle művei szíves otthonra találnak a művelt világ minden színpadán.
-Nálunk Gombos, Bólyai, Kisfaludy Károly, tragédiái telvék az egyetemes
-dicsőitésével, az individuum kárhoztatásával. A költők és nem költők
-kebelében hatalmasan nyilatkozik a patriotismus, a lángoló hazaszeretet,
-mely a hon fiában nem keresi a nyelv egyenlőségét, nem követeli a
-magyaros nemzeties szokásokat, hanem csak a haza iránti hűséget, lelkes
-ragaszkodást. És támadnak a Vörösmartyak, a kik elragadtatással
-tolmácsolják ezt a magasztos érzelmet.
-
-De míg a szélső idealisták egy része tovább halad a megkezdett úton, már
-1825 előtt jelentkezik a realismus halavány sugara, mely megtámadja az
-egyetemesnek feltétlen uralmát. A szigorú erkölcsű Schlosser, a híres
-történetíró, azt hiszi és fájó szívvel mondja, hogy «az erkölcsi
-romlottság és a lélek meg a tettek nagysága, fájdalom, mindig,
-elválaszthatlan az emberben!» Valóban szomorú, mélyen leverő állítás.
-Szerencsére nem igaz, mert az eszményi gondolkozású nagy ember, épen úgy
-lehet nagy tettek szülőoka, mint a reálisabb gondolkozású, a ki
-természetesen nem lehet el bizonyos fokú romlottság nélkül. Mi azonban
-csak azért hoztuk fel Schlossert, hogy bemutassuk lelke fölháborodását,
-mikor az emberiség megindul a civilisatio felé. Mert mi a civilisatio? A
-legszélesebb idealismusnak szakadatlan összébbzsugorodása, míg végre az
-egyetemes egységből annyira kiválik az egyes ember, hogy magánálló
-individuum lesz belőle.
-
-Az idealismus annyira az isteni szép, jó és igaz egységének uralma, hogy
-a legmerevebb theocratiát szülné és minden anyagi haladást lehetetlenné
-tenne. Az emberiség megvetné a léha realismus örömeit és gyönyöreit,
-rideg, szent világot teremtene, mely kizárna ugyan minden hazugságot,
-hizelgést, csunya önzést, de az anyagaiak tartós megvetése miatt,
-elpusztítaná magát a civilisatiót. Így rombolta le a VII. és XI. század
-idealismusa az előbbi civilisatio számos nyomát.
-
-1825 körül már hanyatlott, lohadt a szélső idealismus. Az elmult tíz év
-alatt lelkesnek, rajongónak, eszményinek akart látszani minden jóravaló
-ember. 1825 után a blazirt, hideg udvariasság kezdett divatozni. Az
-előkelőség egyik jele volt hév, szenvedély, tűz nélkül beszélni, és
-tenni, közönyösnek mutatni magát az illusiók iránt, lenézni az
-előitéleteket, szépen ruházkodni és finoman enni-inni. A nagyhangú
-szavakra gúnyos kételylyel kelle válaszolni. Az első reális sugárral
-megjelent a gúny, a skepsis és a rationalismus. Idáig az egyház és az
-aristoctratia, a vallás és a legitimitas voltak a hatalmon; becsülésben,
-tiszteletben részesültek; a kik megtámadták tekintélyöket, bomlott
-realisták valának, a léha napok simulni nem tudó képviselői, mint lord
-Byron, Benjamin Constant és mások. Most lassan megváltozott a történeti
-kép. Egy új nemzedék lépett föl támadónak, mely nagy erővel döngette a
-tekintély várának falait, gyülöletesnek rajzolta uralmát s néhány rövid
-év alatt meg is buktatta. A régiek közül maradt ugyan egynéhány magul
-mint Lafayette, Talleyrand, Benjamin Constant, Varnhagen von Ense, Tieck
-stb., de igazi mozgatói az új iránynak rendesen új emberek vagy a szélső
-idealismusból kiváló férfiak voltak. Ilyen vala Hugo Viktor, az _enfant
-sublime_, mint Chateaubriand nevezte, a ki már húsz éves korában királyi
-kegydijat kapott; de a ki csakhamar a realisabb iránynak lánglelkű
-apostola lőn. Az ő _Hernani_-ja már hatalmas előszó az 1830-iki
-forradalomhoz. Általában a költők és írók egy része fanatikus
-gyülölettel ostorozza az egyetemes képviselőit, csupa gyanúsítás,
-rágalmazásból áll a szabadabb irányú sajtó, a melyet e kor több
-történetírója, közöttük Hillebrand, lelkiismeretlennek mond. De hát azt
-mutatja a történelem, hogy a lejárt irányok sorsa mindig a megtámadtatás
-és leveretés volt. Szorosan véve, mindig igazuk van a támadóknak, mert,
-a mely irány lejárta magát, csak erőszakkal tarthatja fenn uralmát. A
-támadás eszközei azonban legtöbbször igazságtalanok, hazugságon,
-rágalmon alapulnak. Még legtisztességesebb és legjogosabb a kitörő
-idealismus támadása, mely a léha és zsebelő realismus hőseit a vallás és
-erkölcs nevében korbácsolja és kergeti el. Lázadozni sem igen szoktak a
-szélső idealismus apostolai, fegyverök a szó és a toll. A nagy Socrates
-a tollat sem használta, csak szóval hirdette eszményi tanait.
-
-Már 1824-ben megindította Pierre Leroux, Dubois a _Globe_ czímű
-folyóiratot, melyben többi közt Jouffroy tette közzé híres tanulmányát;
-_Comment les dogmes finissent?_ Ampére, Damiron, Duchâtel, Duvergier de
-Haurannne, Vitet és mások, támadták a szélső idealismust. Hévvel és
-fiatal túlzással szólottak a nagy erkölcsi, aestheticai és társadalmi
-kérdésekhez. Spiritualisták voltak ugyan a bölcsészetben, de gyülölték
-az ultrákat, változatosságot, szabadságot követeltek az irodalomnak, s
-lenézték a szélső idealismus egyhangúságát. A huszas évek vége felé
-tetemesen gyarapodott az új írói nemzedék, mely otthagyta az egyetemes
-eszméjét, követelte az érzékiség, a szerelem, a lelkiismeret, a
-gondolkodás, az érzés nagyobb szabadságát, hévvel hirdette az emberi
-természet jóságát, melyet tagadott a szélső idealismus s szigorú
-rendszabályokat hozott ellene. Az új nemzedék jelesebb tagjai Sand
-György, Balsac, Dumas père, Saint-Beuve, Stendhal, Vitet, Janin és
-mások, a kik 1830 körül léptek föl s csakhamar európai névre tettek
-szert, mivel ez időben a reformidealismus minden bajnoka
-Francziaországra tekintett, hol a júliusi forradalom megteremtette az
-igéret földjét. Csodálatos az a rajongás, melyre az eszme lelkesíti az
-embert. Mily nagynak, dicsőnek, boldognak tartják e rajongók a
-francziákat, mily elragadtatással szólanak Gallia ragyogó szelleméről,
-irodalmának újabb remekeiről, melyekre ma nem kapni olvasót; az egész
-ország és benne Páris a művelt emberiség bucsuhelye lesz, hová minden
-író és művész, politikus és államférfi el szeretne menni.
-
-És minek köszönhette Francziaország ezt az általános csodálatot? Nagyobb
-rationalismusának, melylyel az összes európai népeket felülmulja. Míg
-más országban a nép reálisabb természeténél fogva lassabban tud érvényre
-jutni az uralkodó eszme, a francziáknál rögtön jelentkezik az
-irodalomban és a társadalmi életben. Irodalmuk legkorábban megérzi és
-kifejezi az uralkodó eszmét, fellépésük ezért bátor és merész a
-politikai és társas élet terén; ezért ugranak belé oly könnyen a
-forradalmakba, melyek annyi gondot okoznak nemesebb gondolkodóiknak, egy
-Guizotnak, Tocquevillenak, Cousinnek, Laboulayenek stb.
-
-Francziaországba vágyott a német Heine is 1830 után; ez ország második
-hazája lőn. A huszas évek elején ő is rajong az egyetemesért, lelkes
-tanítványa lesz Schlegelnek, de bár a keresztyén hitre tér, nem tud
-népszerűbb lenni, csak 1826 után, mikor _Reisebilderjeit_ és verseit
-szívesen olvasták és énekelték. Ugyanakkor csúfolta ki a sorstragédiát
-és eszményi drámát gróf Platen _Die verhängnissvolle Gabel_ (1826) és
-_Der romantische Oedipus_ (1828) czímű vígjátékaival. Pückler herczeg
-csakhamar kikezdé a régi aristocratia tekintélyét, eloszlatá nymbusukat,
-lerántotta róluk a fensőbb morál leplét, melylyel a szélső idealismus
-takarta le őket. Léha, könnyed, szellemes és gúnyos irályával
-nevetségessé tette a büszke mágnásvilágot, melyre áhitatos tisztelettel
-néztek 1820 körül. Angliában ugyanazt tevék Bulwer regényei; hősei
-szintén kiépültek az illusiókból és balitéletekből, tudnak élvezni és
-gyönyörködni.
-
-Az irodalom ez új jelenségei mellett azonban tovább is él, párhuzamosan
-halad mellette az eszményi költészet; nem ugyan a szélső idealismus
-ösvényén; ennek le kelle tünnie; hanem azon félénk, lemondó, elégiai
-hangon, melyet a realismus folytonos növekedése okozott s nálunk báró
-Eötvös _Carthausijának_, Bajza, Vachott Sándor s társai sentimentális,
-olykor világfájdalmas poesisának édes anyja volt.
-
-
-
-
-II.  AZ ÁRPÁDOK.
-
-A görög történetírás két mesterének, Herodotosnak és Thukydidesnek
-születése között csak tizenhárom év folyt le, mert az első 484-ben, a
-másik 471-ben született, mégis mily nagy különbség van a két mester
-alkotása között. Herodotos a realismus alkonyán ír, tehát könnyed és
-kedves, egyszerű és naiv elbeszélő; Thukydides az idealismus hajnalán
-teremti meg művét s történet-bölcselő lesz belőle, a ki nem elégszik meg
-a közvetlen és látszatos okokkal, hanem messzebb eső kapcsolatokat keres
-és úgy készíti munkáját, hogy mint maga mondja, «minden időre szóló
-birtok legyen.»
-
-Husz év óta a történetírás azon termékeit olvastuk szívesen, melyek
-egyszerűen, nagyobb igények nélkül mesélték el az idők históriáit, a kik
-legfölebb a nemzeti és a korszellemre mertek hivatkozni, a nélkül, hogy
-e szellem miértje után kutattak volna, vagy pedig itt-ott a földrajzi
-helyzetet emlegették, de az események eszmei kapcsolatára senki sem
-gondolt. A realismus nem tűri a mélyebb okok vizsgálatát, az ember nem
-tud messzebb látni, oknak csak azt ismeri el, a mi közvetlenül
-mutatkozik az esemény előtt.
-
-Most, úgy látszik, az idealismus hajnalán, mindez megváltozik. Nemcsak
-azt kérdezzük, hogyan történt valami, hanem azt is: miért. Még pár év
-előtt lelkesedéssel üdvözölték nálunk is Pauler Gyula nagy történeti
-munkáját az Árpádokról, mely regét, mondát és komoly történetet
-összeolvasztva kedvesen elmesél, nagy jutalommal tüntette ki az
-Akadémia, melynek fényes nagy termében egy másik történetíró 1896. május
-17-én egy bölcselő dolgozatot olvasott fel magának a királynak
-jelenlétében szintén az Árpádokról, még pedig nagy hatással. Kállay Béni
-már lenézi a közvetlen okokat, van fogalma a benső szükségességről, az
-idők reális vagy ideális irányáról s több efféléről, melyek
-nélkülözhetetlenek az eszmei okok magyarázatánál. A szerzőnek azonban
-még nincs érzéke a gondolkodás egységéhez, az egyik tüneményt eszmei, a
-másikat közvetlen okból magyarázza; nincs egységes bölcsészeti
-rendszere, melyből ki kellene magyaráznia az események szülő okait. De
-mégis nagyon érdemes jelensége történetírásunknak s azért helyén van,
-hogy egy kissé foglalkozzunk vele.
-
-
-I.
-
-A szerző magáévá teszi azt a nézetet, hogy a hunok és avarok rokonaink
-valának, de sem a hunok világrendítő hatalma, sem az avarok ereje nem
-tudott tartós államot alkotni, e képességünk csak nekünk magyaroknak
-volt e földön. Itt azonban megáll a szerző az egyszerű tény előtt s nem
-iparkodik megkérdezni az okát, pedig megvárhatnók, hogy pár szóval
-jelezze: miért van nekünk államalkotó képességünk és miért nem volt a
-hunoknak és avaroknak, vagy most nincs a zsidóknak és czigányoknak.
-
-Miért nem jöhet létre most Zsidó- vagy Czigányország, kissé nehéz
-megfejteni. Nagyon valószinűnek tartom azt az okot, hogy a zsidók,
-arabok, turkomannok, czigányok, nem képesek a haladás egy-egy hullámát
-elejétől végig megjárni. A szélső idealismus vallási rajongása ép oly
-ismeretlen előttük, mint a realismus alkonyának édes, meleg, kedves
-mysticismusa. Azért annyira józanok, okosak, rationálisták mint a
-chinaiak. De valahányszor valamely tökéletesebb faj közelébe jutnak,
-csakhamar pusztulniok kell s legfölebb parasyta életet lehet élniök.
-
-Mennyire szerepel ez az ok a hunok és avarok életében, mivel keveset
-tudunk róluk, nem állíthatni, vagy nem tagadhatni határozottan. Azért
-némileg henye kérdés e népek államalkotó képességéről szólani, de annál
-szükségesebb a miénkről.
-
-Általában ki kell mondanunk, hogy minden népnek megvan az államalkotó
-képessége, sőt néppé, nemzetté sem fejlődhetett volna, ha nincs meg a
-saját országa. Az államalkotó képességről beszélni tehát henye kérdés.
-Csupán arról szólhatunk, miképp volt lehetséges nekünk, turáni vagy
-ural-altaji fajnak, itt hazánk földjén országot alapítani és ezer évig
-fentartani, mert kétségtelen, hogy a turáni fajok nem tudnak versenyezni
-a germán és szláv népekkel.
-
-Én azt hiszem, hogy első sorban a bevándorlás ideje mentett meg
-bennünket. A magyar a kilenczedik század végén, erősen reális időben
-költözött be mostani hazájába. Mint főleg nomád nép, elfoglalta a sík
-Alföldet és más kevésbbé hegyes és nem igen lakott területeket. Szláv és
-german törzsek laktak az ország nyugati, déli és északi részein, románok
-a keletin. Az Alföld az ő nagy síkságával árvizeivel és mocsaraival,
-hihetőleg lakatlan volt. Oda hajthatták barmaikat bármikor a hegyi
-lakosok, de télre haza takarodtak. A realisabb időkben ritkán szokott
-valamely nép földjéről kimozdulni, legfölebb, ha szorítják. Ha az
-idealismus, vagy idealrealismus idején költözik be valamely nép,
-rendesen szörnyű pusztítást követ el a meghódított földön, esetleg
-kiírtja az ottani népeket. A realisabb időkben békésen, szeliden bánik
-velök, ekkor nem tudnak oly kegyetlenek lenni, legtöbbször meghagyják
-hatóságaikat, némi autonomiával ruházzák fel őket. Ezt mutatja a
-történelem. Hihetőleg mi magyarok szintén így jártunk el. Úgy, hogy e
-népek megmaradtak napjainkig, fogytak vagy szaporodtak, a kedvező vagy
-kedvezőtlen viszonyok szerint, de megéltek.
-
-Kállay a magyar honszerzés és alapítás sikerét az idealismus hatása
-alatt a nagy fejedelemnek, Árpádnak és a centralizált vezetésnek, meg a
-magyar nemzet hadi szervezetének tulajdonítja. Eszményi napokban
-mindezekért lelkesedni szoktunk, kiemeljük, felmagasztaljuk a király
-személyét. A realismus alatt a király és a fejedelem személye csak akkor
-népszerű, ha kedvez a részeknek, enged az alulról jövő nyomásnak,
-pártolja a szegény embert; az idealismus alatt megfordul ez a
-gondolkodás, lelkes ragaszkodás keletkezik bennünk, ha az egyetemest
-tartja szeme előtt a fejedelem; ha a vallás és erkölcs, a haza és nemzet
-mint egész tölti el bensejét; ha magas személyével sikeresen tudja
-támogatni a felháborodó erkölcsi érzés kitöréseit; ha nem riad vissza
-saját hatalmának, független akaratának nyilványításától. Ilyenkor
-könnyen zsarnokságra, vagy önkényes eljárásra indítja a kor szelleme a
-királyokat, sőt gyöngének, tehetetlennek szokták tartani, ha nem tud
-kellő erélyt mutatni.
-
-Ugy látszik, Kállay is az idealismus hatása alatt dicsőíti Árpádot, sőt
-irányzatossá teszi egész felolvasását, melyben minden lépten hangoztatja
-a nemzet simulását uralkodója akaratához, pedig a lefolyt félszázad
-története világosan feltárhatta Kállay előtt, hogy csak ott volt
-nyugalom, a hol az uralkodó simult a nemzeti többség akaratához, mely,
-kivált az utóbbi időkben, a reálisabb napokban az alkotó részeknek, a
-decentraliatiónak kedvezett.
-
-Kállay ez idealis hatás folytán azt hiszi, hogy a magyar nép, mint
-egységes nemzet, egységes fejedelmi hatalom vezérlete alatt költözött be
-új hazájába. A mennyire a multat ismerem, mindig így fogták fel
-beköltözésünket az idealismus idején. 1815 után jó ideig az összes
-történeti és költői, hazai és külföldi művek így képzelik a magyarok
-bevándorlását, csak később találkozunk a lassú és fokozatos beköltözés
-gondolatával. Az idealista sehogy sem tudja elgondolni, hogy magyar
-törzseink csak beszállingóztak volna e földre. Ő megérti és
-természetesnek találja Anonymus előadását, maga elé képzeli a hét
-vezért, közöttük Álmost, utóbb Árpádot, a ki nemzetének élére állítva
-megindul, hogy hazát alapítson, országot szerezzen. A realistának jobban
-tetszik, természetesebbnek látja, hogy egy nomád nép folyton
-szorongatva, más nemzetektől nyomatva, kedvező tanyát és jó legelőt
-keres magának és nyájainak s részenkint húzódik az ily tájakra.
-Rationalismusa nem is tudja elhinni, hogy másként vándoroljon egy
-szorongatott nomád nép. Büszkeségről, nagy nemzeti önérzetről, kegyetlen
-hódításról, ily esetben alig lehet szó. Az idealista persze megvetéssel
-utasítja vissza az ilyen felfogást, melyet reális történetíróinknál
-kisebb-nagyobb eltéréssel, de rendesen megtalálunk. Sőt a reálista
-Vámbéry, annyira módosítja időnkint nézeteit, hogy végre e földön
-alakíttatja meg a magyar nemzetet.
-
-Ugyanezen ideális felfogás vezeti Kállayt, mikor azt állítja, hogy a
-nomád magyar, mint egységes nemzet költözött e hazába. Helytelenség,
-melynek ellentmond a realismus törvénye. Igaz, hogy mikor valamely
-nagyobb actióra készül a nomád nép vagy népek és törzsek, rendesen
-vezért választanak maguknak, de mihelyt bevégezték az actiót, megszünik
-vagy enged a hatalmas központi erő. Hogy Árpád a honszerzés után, kivált
-utódai, megtartották volna centralizált hatalmukat, éppen a realismus
-alatt elképzelhetetlen valami. Mikor a IX. és X. században a realismus
-nyomása alatt mindenütt beáll a szétmállás, a részek uralma az egész
-fölött, akkor a széles világon kivételt képezne a magyar, mely
-centralizálna. No, de annyit Kállay is belát, hogy akkor a magyar se
-központosított, ennek okát azonban Árpád utódjaiban keresi, kik alatt
-rossz útra tévedt a nemzet. E gyönge fejedelmek alatt a kitűnő
-hadiszervezet nem engedte nyugodni a magyart. Mivel nagyon is jó katona
-volt, a honszerzés után se gondolt másra, mint harczra, háborura. Miért?
-A harcz kedvéért. Kállay bölcselkedve mondja, hogy a legkiválóbb
-intézmények, minő a hadiszervezet is volt, sajátságos, hogy idővel
-elvesztik eredeti jellegöket s utóbb önmagukban is, mint czél tünnek
-fel. Biz ez semmit mondó, elavult magyarázat. Minden intézmény eleinte
-addig életerős, egészséges, üdvös, míg fennállanak a viszonyok, melyek
-miatt létre jött. Mihelyt változik, módosul az uralkodó eszme, például
-az ideal-real nagy nemzeti egységét a realismus decentralisatiója
-váltotta fel, a központosító intézmény is felmondja a szolgálatot.
-Gyűlölni, támadni kezdik, lassankint magától összeomlik, ha előbb el nem
-törlik. De míg e törlés bekövetkezik, jó sokáig eltengődik. Ekkor
-mondják róla, hogy czélnek tűnik fel, pedig csak eszköz akart lenni. A
-nomád és turk-magyar élhetett-e más mint rabló életet? Baromtenyésztése
-mellett ez volt a foglalkozása. Összeállott pár száz vagy ezer magyar, s
-gyors lovaikon messze elszáguldoztak, nem várták meg az ellenséget,
-hanem rabolva, bő zsákmánynyal tértek vissza új hazájokba. Ezt Árpád sem
-akadályozhatta volna, de legalább részben korlátozta az ágostai vereség
-955-ben. Valószinű, hogy már előbb is nem egy csapás érte az ily
-portyázókat. Ágostánál hihetőleg több ezer magyarra csapott le a vész.
-Azt hiszi Kállay, hogy e vereség mente meg bennünket a tespedéstől, ez
-rázta fel ismét a már lankadó nemzeti erőt. Kissé furcsa gondolat. Nem
-természetesebb-e, hogy a realismus nyomása és az ily vereségek
-honmaradása, földművelésre, gazdálkodásra taníták a magyart? Reális
-időkben az anyagira veti magát az ember, a honmaradásra kényszerített
-magyar nem mehetett rabolni, zsákmányolni, tehát az itteni szlávoktól,
-germánoktól némi ipart és földművelést tanult, vagyis civilizálódott,
-lévén a civilisatió nem egyéb, mint az idealismusból a realismusba való
-haladás.
-
-Valóban a X. század realismusa mentette meg a magyart, hogy nem jutott a
-hunok és avarok sorsára. Ilyenkor békésebb, nyugodtabb az ember, még ha
-nomád népet alkot is. Tanulékony a gazdaság és ipar terén. Nemzetisége
-pusztulásától, a beolvadástól sem kell tartania, mert az egy-egy
-csomóban élő nemzetiség nem hagyja vallását, nyelvét, társadalmi
-szokásait. A realismus alatt nem szoktak vallást és nyelvet változtatni,
-legfölebb az idegen nemzetiség körébe eső egyes családok olvadnak fel a
-nagy tömegben. Tanulunk ipart és gazdaságot másoktól, de nem adjuk fel
-nemzetiségünket. A realismus alatt állandó lakhelyre szoktatott,
-kezdetleges iparban és gazdálkodásban járatos magyar azután
-szerencsésebben mehetett neki a 875 körül kitörő idealismus vallási és
-erkölcsi reformjának. Ha mi is, mint az avarok, az idealismus idején
-költözünk e hazába, hihetőleg borzasztó mészárlást követünk el, de azért
-mégis elpusztulunk, mert a százados harczok, az örökös háboruk, nem
-engedik pihenni, fejlődni, gyarapodni, civilizálódni a magyart.
-
-
-II.
-
-Géza fejedelemségével egyszerre kitör az idealismus, éppen úgy, mint
-napjainkban. Kállay úr tehát láthatná, könnyen észlelhetné,
-tanulmányozhatná ezt az érdekes fordulatot az ember erkölcsi világában.
-Ő azonban régi, elavult fejtegetésekhez folyamodik. Most szeme előtt
-történik a nagy erkölcsi változás. Számos ember, kik még néhány év előtt
-léha realisták voltak, kezdenek az erkölcsről és a vallásról máskép
-gondolkodni. Könnyen felháborodnak, zúgolódnak felebarátjaik kevésbbé
-tisztességes eljárása ellen. Tisztelettel szólanak a vallásról, melyre
-nem sokat adtak. Némelyek rajongással, lelkesedéssel fordúlnak feléje,
-holott nem is érintkeznek papjaikkal, a kik között még nagyon sok a
-realista. Az emberek általában kezdenek összefoglalóan gondolkozni,
-tiltakoznak az alkotó részek uralma, a családban az asszony és az
-érzékiség túlnyomósága ellen, tekintélyét követeli a családfő és így
-tovább.
-
-Kállay alig látja ezeket, pedig értekezésében számos jele van az
-idealismusnak. Géza fejedelemről mondja a históriával, hogy bátor,
-kitartó, erős akarat jellemzi, de e mellett műveletlen, durva, sőt talán
-még kegyetlen is volt. Számító előrelátás, látnoki ihletség nem vezették
-terveiben, mégis ő rakta le ezeréves létünk alapjait. Mélyen érezte ő is
-az augsburgi vereség szégyenét (?). De nem gondolt megtorlásra, békét
-köt a német császárral, minek közvetlen okát nem akarja kutatni Kállay.
-Szerinte a német barátságból önkényt következnék, hogy a keresztény
-hitre térjen a magyar. De nem így történik; a fejedelmi hatalomnak
-erőszakkal, vérengzéssel kell behozni az új vallást, mert a magyar
-jelleméből hiányzik a hajlam a vallásos rajongásra. Maga Géza is
-pogánynak születvén, szívében, úgy látszik, pogány maradt haláláig. A
-felesége, a szép Sarolta, kedvéért mégis megkeresztelkedett. És ez a
-pogány Géza, tűzzel-vassal terjeszti a keresztény hitet, kereszténynyé
-lesz a magyar; de nem benső meggyőződés volt az indító ok. Azok, kik az
-ősi vallást elhagyták, nem az új hít kedvéért tették ezt. Csak az
-uralkodó akaratának engedtek. Komolyabb tömeges ellenszegülésről nem is
-emlékeznek krónikáink.
-
-Ez tehát hazánkban a kereszténység behozatalának kivonatos története.
-Egy, pogány vallásához szívósan ragaszkodó nép, mely ezt az ősi nemzeti
-szokások symbolumának tekinté, meghajol a szintén, pogány érzésű és
-gondolkodású fejedelem zsarnoki akarata előtt. Ki látott ilyesmit? Ha
-Géza maga sem hiszi, a mit hirdettet, miért erőszakolja nemzetére? És
-lehet-e egy nemzetre külső hatalom segítsége, öldöklése nélkül új
-vallást erőszakolni? – Minél tovább gondolkodom ez állításokon, annál
-gyöngébbnek találom az egész okoskodást.
-
-Pedig mily egyszerű a dolog magyarázata.
-
-Nemzetünk e hazájában a nyugati népek eszmekörébe jutott. A X. század
-realismusa alatt nem változott meg a hite, nyelve, szokása, megtartotta
-nemzeti szelleme jeleit, symbolumait. De mikor fölébred az idealismus,
-látja keresztény földijeinél a nemesebb hitet, tisztább erkölcsöket, meg
-akar tisztulni, nemesebb óhajt lenni és a keresztény hittérítők buzgó
-szózatára, hathatós buzdítására, keresztény lesz. Ezt teszi a nemzet
-nagy része, teszi maga a fejedelem. Most következik az érem másik lapja.
-Az idealismus alatt is akad számos realista, a ki nem tud simulni az
-uralkodó eszméhez, ezek szívósan ragaszkodnak az ősi valláshoz és a
-nemzeti szokásokhoz, nemzeti törvényekhez; ha van erejök,
-ellenszegülnek, néha fellázadnak. De ott van Géza, a vasmarkú fejedelem,
-a ki nemcsak szigorú, hanem kegyetlen is tud lenni; sújtja-tiporja az
-ellenszegülőket.
-
-Azt hiszem, így érthető lesz népünknek a keresztény hitre térése. Abból
-is megérthetné Kállay tanításom igazságát, hogy ugyanakkor egyszerre
-több nemzet hagyja el ősi vallását és áttér a keresztény hitre.
-
-Abban a régi állításban, hogy a magyar nem hajlandó a vallásos
-rajongásra, van egy kis igazság. Bár sok árja vér van közöttünk és
-bennünk, mégis fajunk turk eredete akadályozza, hogy az egész nemzet a
-legszélsőbb idealismusba csapjon át, vagy a realismus alatt az édes,
-lágy, vallásos mysticismusba sülyedjen. A magyar ekkor rendesen léha,
-érzéki realista lesz, vagyis a magyar eszmeköre, jobban mondva,
-eszmeskálája nem oly magas és nem oly mély, mint a germán fajoké, de
-mégis hosszabb, mint a szemitáké. Azért, ha kitör az eszményibb érzés,
-gondolkodás, a magyar is lelkesedik a vallásáért; igaz, hogy gyorsan
-lohad e buzgósága és a nemzeti nagyság utáni rajongás foglalja el a
-helyét. E rövidebb ideig tartó lelkesedés azonban elég hosszú volt arra,
-hogy Géza és Szent István alatt, erős gyökeret verjen a kereszténység,
-melyet a későbbi rationalisabb gondolkodás ébredése, az általa
-előidézett pogány lázadás sem tudott többé kiírtani.
-
-Kállay elmondja, hogy Géza határokat nem ismerő akarata, nem tűrheté ama
-ziláltságot és széthúzást, mely a hosszas kalandozások közben új életre
-ébredő törzsrendszert jellemzi, azért oly szabályokat hozott, melyek
-megszünteték e rendszert. Mintha a realismus alatt bármely erős akarat
-képes volna egy törzsekből álló nemzetet egységessé tenni! Géza azonban
-az idealismus hatása alatt szervezi az országot, azért könnyebben megy
-neki, mert maga a nemzet is úgy gondolkodik. A X. század végén többnyire
-erélyes, ideális fejedelmek vezetése alatt megindultak a népek az
-erkölcsi egység eszménye felé. Nálunk sem történhetett más, mint a világ
-többi részein. Az idealismus egysége, természetesen erkölcsi egység. A
-vallás és erkölcs nemessége ragad meg bennünket. Akkor nem rajongunk a
-nyelv és nemzeties szokások egységéért. Ezért mondhatta Szent-István,
-hogy jó, ha az országot többféle nemzetiség lakja. Nagy Lajos nem ejthet
-ki ily szavakat, neki az idealrealismus második felében rajongani kell
-az ország magyarságáért. Annál furcsább, mikor Kállay azt mondja
-Szent-Istvánról, hogy jó magyar volt. Negyven év óta kitünő hazánkfiai
-alig mondották ki e szavakat, legfölebb Szent-István-napi beszédekben
-lehetett ilyesmit hallani. Mikor hazánk politikai és nyelvi egysége és
-nagyságaért rajongunk, nem tarthatjuk Szent-Istvánt jó magyar embernek.
-Sokan éppen az ellenkezőt hirdették róla. Akárhányan még a kereszténység
-terjesztését is kárhoztatták. Mindez érthető, mert Szent-István
-kivetköztette a nemzetet régi nemzeti vallásából, erkölcseiből és
-szokásaiból, állami és jogi életéből; a nemzeti nyelv iránt pedig
-közönyös volt. Nem lehetetlen, hogy a magyar nyelvnél többre becsülte a
-latint, az olaszt, a szlávot vagy németet, hisz sok idealista buzog az
-egyik vagy másik műveltebb nyelvért, rajta szeret beszélni s
-elhanyagolja anyanyelvét. Ha tehát azt mondja Kállay, hogy Szent-István
-magyar volt egész lényében, ez oly frázis, melynek csupán erkölcsi
-szempontból van némi értelme és csak boszantja a realista nemzeti
-szellemű kritikáját.
-
-Elmondja a szerző, hogy István nem hiuságból és becsvágyból vette föl a
-királyi czímet, hanem a magyar nemzet nagyságának öregbedését látta
-benne s mivel függetlennek óhajtá hatalmát, nem a császártól, az akkori
-fogalmak szerint az egyetemes világi fensőség képviselőjétől, hanem a
-római egyház fejétől kért és kapott koronát.
-
-Ez megint hibás magyarázat. Az idealismusnak erősen theocratikus jelleme
-van. A szélső idealis irány lelkesedik az egyházért, kivált a
-középkorban hódoló tisztelettel fordúl feléje. Az idealismus mostani
-hajnalán is látni már az egyháziak iránti tisztelet jelentkezését.
-Nagyon természetes tehát, hogy István nem a császárhoz, hanem a pápához,
-Istennek földi helytartójához, szent Péter utódjához, fordul. Ezt
-nagyobbnak, szentebbnek tartja, azért kér tőle koronát, nem pedig, hogy
-függetlennek óhajtá hatalmát. Az is téves, mintha István tisztelete
-emelte volna fel hazánk első rendjévé az egyházi rendet. Az ezredik év
-körül ez mindenütt első lett az idealismus nyomása alatt. De azért,
-Kállay szerint, mégis az uralkodónak volt alávetve az egyház, csak az ő
-akaratától függött. Megint túlzó és érthetetlen szólam. A ki valamely
-intézmény javára nagy áldozatokat hoz, a ki egész lelkével csügg rajta,
-mindenesetre tekintélyre, befolyásra tesz szert, mivel áldozatai az
-intézmény javát mozdítják elő. De tévednénk, ha azt hirdetnők, hogy az
-egyház István akaratától függött, mint a realismus idején példáúl Mátyás
-király, XIV. Lajos, I. Napoleon alatt történt. Az egyház szívesen
-megbízott a szent király intézkedéseiben, mert az ő szellemében járt el,
-az egyház felfogását tartotta szem előtt, midőn országát a kereszténység
-intézményeivel árasztotta el. – De mihelyt bár csak halványan
-jelentkezik a realis irány, mikor mutatkozik a nemzeti szempont, mikor
-megszünik az egyetemes feltétlenül uralkodni, mint például Kálmán
-idejében, beállanak a kisebb-nagyobb összeütközések, surlódások az
-egyház és állam között. A XI. század második fele már számos ily
-összeütközést mutat fel.
-
-Kállay ezt a realis gondolkodás közvetlen okaival magyarázza. Szerinte
-szakadás fenyegetvén a nyugati egyházat, így Magyarországot is, a bölcs
-Kálmán azzal hárítá el, hogy önként lemondott a koronának némely addig
-gyakorolt jogáról az egyház javára. Nem a lehető küzdelemtől riadt
-vissza Kálmán, hanem a nemzet nyugalmának és egységének megbontásától
-rettegett. Mert kétségtelen, hogy miként egykor a pogányság, úgy utóbb a
-schisma szolgált volna politikai téren is a particularisticus törekvések
-zászlajáúl. És a nemzet ellenzés nélkül követte királyát az ujonnan
-kijelölt ösvényen, mert érezte, hogy a király, a nemzet javára
-dolgozván, bölcsen cselekedett. Az Árpádok monarchiájában tehát szoros
-szövetségre léptek vallás és királyság, amaz támaszt és oltalmat, emez
-pedig még nagyobb erőt nyervén e viszonyból.
-
-Mindez szépen van kiokoskodva, de nem igaz. Kálmánnak le kellett mondani
-a korona némely jogáról, mert erősebb volt az egyház, neki pedig nem
-volt ereje szembeszállani vele. Ha nemzetibb szellemű és kevésbbé hivő
-lelkű, okvetlenül megkezdi a harczot, mely talán hazánk nagyobb
-romlásával végződik. Szerencsére bölcs fejedelem volt, azaz érzése és
-gondolkodása megfelelt az idők árjának és helyesen, okosan járt el. Az
-egész nyugaton, mintegy 1250-ig, mindenfelé győz az egyház központosító,
-egységre törekvő szelleme, a legnagyobb fejedelmek és császárok
-megtörnek előtte, még a lángeszű és realisabb, nemzetibb gondolkodású
-II. Frigyes is engedni kényszerűl. 1250 után gyarapszik a realismus,
-növekszik a nemzetek befolyása, mutatkozik a részek uralma, jelentkezik
-a szétmállás. Ezután többnyire a pápák veszítenek a harczban, rendesen
-engednek a súrlódásban, sok esetben a császárok, királyok döntő szerepet
-játszanak az egyház sorsában. Ezt az erősödő realismus hozta magával. A
-XV. század realismusa alatt azt mondhatni, hogy a királyok uralkodnak az
-egyházon, éppen úgy, mint 1650-től 1700-ig; 1770-től 1815-ig, 1875-től
-napjainkig. Lehetőleg a részeknek kedvez az egyház. A diakovári püspök,
-Strossmayer, sürgetésére XIII. Leo már a központosítás, a nagy egység
-legkiválóbb jelét: a latin nyelvet is feláldozza a szláv részeknek.
-Valószinű, hogy a haladás most kezdődő hullámának realisabb napjaiban, a
-katholikus egyház több népénél érvényre jut a nemzeti nyelv.
-
-
-III.
-
-Noha az eddigi magyarázatok után kevés újat mondhatok, legyen szabad
-mégis Kállay értekezésének egy-két pontját fölemlítenem.
-
-Ilyen az, hogy mindenekelőtt magyar volt a szent király állama. Igaz
-ugyan, hogy a nyugati keresztény papok nevelése új hitre, új eszmekörre,
-új állami szervezésre tanították s így egész műveltségét a külföldtől
-nyerte, még sem lett pusztán utánzóvá, megőrzé híven a magyar szellem
-eredetiségét. Talán gondolt a Karolingok állami szervezetére, alkotása
-azonban fővonásaiban a magyar nemzet szükségeihez és így szelleméhez
-alkalmazkodott.
-
-Régi elavult frázisok! Megőrzé híven a magyar szellem eredetiségét! Hisz
-éppen ezt a magyar szellemet, a mennyiben eszmekört ért alatta Kállay,
-ezt akarta szent István gyökeresen átalakítani, új vallást, új
-szokásokat és erkölcsöket, új politikai és jogi rendet akart a haza
-földjére és a nemzet szívébe átplántálni. A mennyiben pedig a nemzet
-faji szervezetéről szólhatunk, az idealismus ezen is módosított egy
-kissé. Eszményi időkben nem azt kérdezzük, hogy magyar, német, tót vagy
-más nemzetiségű vagy-e, hanem hogy becsületes, tisztességes, vallásos
-lélek vagy-e? Legalább is tetemesen megfogynak a nemzeti elválasztó,
-elkülönítő korlátok, sorompók. Ilyenkor könnyebben összeházasodnak az
-eltérő nemzetiségek, törzsök, fajok. Tény, hogy Géza, Szent István
-király stb. kitüntették, kedvezményekkel halmozták el a külföldi
-egyháziakat és nemeseket. Az idegen urak könnyen házasságra keltek a
-magyar urak családjaival, ugyanazt tevé sokszor az alsóbb osztályok
-gyermeke is. Ezzel megkezdődött a faj szervezetének, a magyar nemzet
-szellemének kisebb-nagyobb módosítása. Később az ideal-real erőszakos
-nemzeti centralisatiója még jobban teljesítette ezt a feladatot, sok
-német, szláv és olasz olvadt a magyar nemzetbe, úgy, hogy a bevándorolt
-turk-ugor származású magyarból jó részben árja nép lett. Szóval, az ily
-frázisnak, hogy megőrzé a nemzeti szellemet, Gézánál, Szent Istvánnál
-nincs értelme.
-
-Magyarázatra szorúl az a nézet, hogy fejlődési irányunk kezdettől fogva
-az egységesítés felé terelt bennünket; az Árpádok Magyarországa teljesen
-centralisalt állam volt, az egyetlen akkor egész Nyugat-Európában s hogy
-Szent István meg sem kísérté a nyugat-európai hűbérességet
-meghonosítani.
-
-Láttuk, hogy a X. század realismusának sehol sem kellett az
-egységesítés, a centralisatio. Sőt Európában teljesen kifejlődik,
-uralomra jut a feudalismus. Nálunk a törzsrendszer dominál. A század
-utolsó negyedében kitör az idealismus s lassankint megkezdődik a királyi
-hatalom gyarapodása, a hűbérurak, a széthúzó elemek fékezése, nálunk a
-törzsrendszer megtörése. – Szent István tehát nem honosíthatja meg a
-hűbériséget, nem istápolhatja a törzsrendszert, neki az egyiket, úgy
-mint a másikat fékezni, korlátozni kell az eszme nyomása alatt. Ő az
-idealista nem pártolhatja a szétmállást, neki centralisalnia kell, a
-mennyire a szót alkalmazhatni a XI. század viszonyai között. Nyugaton, a
-hol kifejlett hűbérrendszer korlátozta a fejedelem akaratát, nehezen
-ment a királyi hatalom gyarapítása, de nálunk az ős vallás pusztulásával
-mintegy vele járt a törzsuralom elenyészte. A XIII. század azonban már
-megkezdi az autonomicus törekvéseket. Maga az aranybulla nemcsak
-megerősítése a nemesség jogainak, mint Kállay mondja, hanem inkább a
-királyi hatalom fékezése. Azt is tudja a szerző, hogy II. Endre meg IV.
-Béla uralkodása alatt, egyes megyékben némi önkormányzati bíráskodás
-kezd lábra kapni. A önállóságra törekvés növekszik, erősödik a realismus
-gyarapodásával a XIV. és XV. században.
-
-E század végén újra kitör az idealismus, mindenütt erősödik a királyi
-hatalom, a hol erélyes férfiú áll az ország élén. Nálunk azonban a
-tehetetlen Ulászló, a gyönge II. Lajos jutnak a trónra és beáll a
-legnagyobb bomlás. Mivel az idealista eped és sóvárog az erélyes
-fejedelem után, szeretné támogatni a központi hatalmat, felháborodva
-látja a gyönge embert a trónon, s mellette a kegyenczek, a követelő
-oligarchák gyűlölt hadát. Szerencsés az ország, melynek ilyenkor
-erélyes, férfias királyai vannak. Szegény hazánkban a mohácsi vész, meg
-a török másfélszázados uralma volt a rémes válasz szerencsétlen
-királyaink uralkodására. Az 1700 körüli idealismus I. Lipót, I. József
-és III. Károly uralma alatt ismét emelte a királyi hatalmat, éppen úgy,
-mint az 1815-iki idealismus létrehozta a szent szövetséget, a királyok
-független intézkedéseit, a nemzeti eltérések, sajátságos ignorálását,
-Francziaországban az engedékeny, símuló parlamentet, _a chambre
-introuvablet_, mint XVIII. Lajos nevezte. Így végig tekintve az egész
-világtörténeten, nemcsak az eszmei magyarázat, a bölcsészeti fejtegetés,
-hanem a történelem is igazolja, hogy az idealismus napjaiban növekedni
-kell a királyi hatalomnak s mivel Gézától kezdve a haladás hullámának
-(975–1490) első vagyis idealisabb felébe esnek az Árpádok, szólhat
-Kállay az ő centralisatiojukról. Csak azt szeretném tudni, kitől tanulta
-a politikai idealismus fogalmát. Ha valaki oly kifejezéseket használ,
-minőket Kállay elég sokszor, melyeknek csak az én philosophiámban van
-értelmök, meg szoktuk nevezni a mestert is.
-
-Most legyen elég Kállay felolvasásáról. Azt hiszem, hogy bár nagy
-vonásokban, érthetővé tettem az Árpádok történetét. Ezután már nem lesz
-szabad egy felvilágosúlt történetírónak másképp írni rólok. Én ugyan nem
-érek rá ilyen munkára, de talán akad egy jó barátom vagy jeles
-tanítványom, a ki magára vállalja a derék feladatot és az erkölcsi világ
-törvénye szerint megírja az Árpádok vagy az egész magyar nemzet
-történelmét. Gyönyörű és hálás feladat, melynek végrehajtása «örök
-időkre szóló alkotás lehet», hogy Thukydides szavaival éljek.
-
-
-
-
-III.  ERKÖLCSI SÜLYEDÉSÜNK.
-
-Ma már sehol sem tagadják, hogy erkölcsileg mélyen sülyedt az emberiség.
-Még pár év előtt sokan tagadták, tíz-húsz év előtt csak egy-két bomlott
-ember vette észre. De most éppen úgy elismerik ezt a sülyedést
-Amerikában és Európában, mint Japánban és Ausztráliában. Nemcsak
-számtalan czikk és tanulmány hangoztatja az emberiség elfajulását, hanem
-kötetes munkák is hirdetik. Például dr. Nordau Miksa izraelita
-hazánkfia, hírneves párizsi orvos, két kötetes munkát írt e fontos
-kérdésről.
-
-Sokan vallják, hogy növekszik a bűnösök száma és a művelt társadalomból
-is kihalt az erkölcsi érzés. E jelenség okait is keresik. Szokás szerint
-azt mondják, hogy az erkölcsi érzés pusztulása a különböző világnézetek
-természetes következménye. A demoralizáló világnézet behat a nép lelkébe
-s kiöli vagy megbénítja az erkölcsi érzést.
-
-Ez a magyarázat megjárta idáig. De az erkölcsi törvény ismerete után,
-nem lehet vele előállani. Mert erkölcsi felfogásunk éppen úgy, mint a
-magyarázatára kitalált szellemes világnézetek, nem egyebek, mint az
-uralkodó realismus nyomása alatt született elméletek. Az ember ugyanis
-indokolni akarja érzését, gondolkodását, igazolni eljárását,
-cselekvésmódját.
-
-Erkölcsi felfogásunk indokolására szolgáló nézetek között első a
-történeti magyarázat. Azért vagyunk annyira romlottak, mert látjuk, hogy
-az erkölcsiség nem egyéb mint a vérünkké vált szolgai szellem. Azok a jó
-és minden akarathoz símuló lelkek semmitmondó, becsülésünkre
-érdeklődésünkre érdemetlen egyének. Az erkölcsi szabályok, a vallás
-tanai csak a tömegnek, a tudatlan népnek valók. A történetírók mit sem
-adnak a morálra. Ranke fényes és nyugodt tárgyiasságával kimutatja, mily
-csekély jelentősége van az erkölcsnek a históriában. Maguk a
-politikusok, az államférfiak sem látják valami nagy szükségét az
-erkölcsnek. A világ szépen megél erkölcsi érzés nélkül. Végre azt sem
-tagadhatni, hogy a romlottság mellett végtelen az emberi jóság,
-határtalan a felebaráti szeretet. A világtörténelem egyetlen százada sem
-tud felmutatni annyi jótékonyságot mint a miénk. Nincs határa a
-bámulatos leleményességnek, melylyel a szenvedők és inségesek baján
-akarunk segíteni. Ha nincs vége az emberi szenvedésnek, a mi
-könyörületünknek, jóságunknak, irgalmunknak sincs határa; ez is
-kimeríthetetlen.
-
-Ez a történeti szempontból való magyarázat mindjárt mutatkozik a szélső
-idealismus hanyatlásával. Például 1700 körül kitör az idealismus, mikor
-az egyetemesért vagyis az Isten, vallás és erkölcsért rajong az
-emberiség. De már húsz-harmincz év múlva sokszor találkozunk a papi
-zsarnokság kárhoztatásával, a vallásnak a népre szorításával. Ez a
-felfogás azután folyton terjed és általános lesz a
-nyolczvanas-kilenczvenes években.
-
-Századunk második tizedében ismét uralomra jut az idealismus; de már
-1830 körül, győz a liberalismus, az erkölcsnek a vallástól való
-függetlenségét kezdik hirdetni, a hitet csak a nép számára valónak
-tartják, mindenfelé zúgolódnak a papi zsarnokság ellen. Ez a felfogás
-folyton terjedt napjainkig.
-
-A szolgai szellem emlegetése nagyon megfelelt a gyarapodó realismusnak.
-A mint növekszik a realis gondolkodás, vele nő az egyén önállóságának,
-függetlenségének érzete vagyis nem az egész, az egyetemes, a tekintély
-lesz kiinduló pontja, forrása az erkölcsiségnek, hanem az alkotó rész,
-az egyén. Az ember önmaga az erkölcs és a jog forrása. Ez szüli a realis
-időkben a féktelen individualismust, melyet csupán anyagi javakkal és
-örökös szórakozással, _panem et circenses_-sel lehet megzabolázni, kissé
-csillapítani. Ilyenkor csak az hallgat, az engedelmeskedik, a kit mint
-szolgát fizetnek vagy reméli, hogy fizetni fogják. Ezek odaadók,
-hűségesek, a központi hatalom támogatói; a többi zúgolódik és
-elégedetlen vagy szórakozik és felejt.
-
-A másik magyarázat, melylyel erkölcsi sülyedésünket indokolják, a
-természettudományi világnézet. A természettudomány nem ismeri az
-erkölcsöket. Szerinte a világ mechanice találkozó és elváló parányok
-játéka. Ma egy emberi agyat alkotnak, holnap elválnak és a vegyi
-rokonságnak vagy más molecularis erőnek engedve, új kapcsolatba,
-összeköttetésbe jutnak. Azért semmi sem tartozik össze a világon, hanem
-csak összekerűl, a minek a vége általános nyugalom, örökös megdermedés
-lesz. Megszünvén a parányok torlódása, megszünik minden mozgás.
-
-E természettudományi felfogásból hiányzik a czélszerűség eszméje. Nem
-ismeri a világ fensőbb czélját. Az ember is éppen úgy, mint a parány,
-czéltalan lény. Kapcsolata más emberekkel a politikai, gazdasági és
-egyéni helyzet véletlen és pillanatnyi találkozása, melyből semmi
-erkölcsi kötelesség sem hárúl az egyes emberre. Ezt a felfogást csak
-megerősíti a Darwin-féle elmélet, a létért való küzdelem. Az erősebb
-érvényre akarván jutni, örökös versenyben áll embertársaival. A parányok
-vagyis az emberi egyének körül forog a lét minden kérdése, túl nem megy
-rajtuk. A ki erőteljesen végig tudja küzdeni létünk őrűlt hajszáját, az
-érvényre jut, a ki szerényen vagy gyöngeségben félreáll, azt csakhamar
-eltiporják és szót sem érdemel. E harczban csak kárát valljuk minden
-erkölcsös gondolkodásnak. A kötelesség fogalmának nincs értelme ott, a
-hol élethalálharczot ví egyik ember a másikkal, legfölebb kétessé teszi
-győzelmünket. Győz, a ki nem ismer kíméletet, nem ismer kötelességet.
-
-Csakhogy ez a természettudományi világnézet sem egyéb, mint a realis
-gondolkodás leleménye. Így gondolkodunk, mert a realismus idején élünk.
-Ez épen úgy okozat, mint az erkölcsi sülyedés, az általános léhaság, a
-féktelen érzékiség, a határtalan irgalmasság.
-
-Mikor az idealismus kitör, egyesűl a szép, jó és igaz eszméje,
-csodálatosan kiszélesedik az ember látköre, felmagasztosúl érzése és
-gondolkodása, szóval megnemesedik. A szélső idealismus lohadásával
-folyton szűkűl az ember látköre, összezsugorodik. Már nem tud az
-egyetemesért lelkesedni. Ekkor a haza és nemzet foglalja el az egyetemes
-helyét az ember szívében. A hazáért nem csupán, mint erkölcsi egészért
-rajongunk, hanem a benső, a részletes élet is vonz. Vagyis követeljük,
-hogy magyaros legyen e haza, magyarúl beszéljenek benne, magyar nemzeti
-szokások uralkodjanak széles rónáján és erdős-hegyes vidékein. Kezd
-jelentkezni az individualismus, mikor a magunk képére akarjuk
-átváltoztatni embertársainkat, képmásainkká akarjuk tenni
-felebarátjainkat. Ez a törekvés folyton erősödik az emberi látkör
-szűkülésével. Végre elenyészik a haza forgalma, csupán a nemzeti
-szellemé marad meg.
-
-A látkör szűkülésével megszününk érdeklődni az erkölcs, az erény iránt,
-mert már nincs érzékünk hozzá; de annál jobban tetszenek a
-realismeretek, melyekben ilyenkor roppant haladást teszünk. Az aprózó,
-részletező kutatás, elemzés mindennapi kenyerünk. A mechanicai,
-természeti, orvosi stb. megfigyelés, ezer, meg ezer apró jelenséget
-fedez föl vagy talál ki, melyek összeségükben alkotják a civilisatiót. A
-történetírás sem foglalkozik eszmei kapcsolatokkal, melyekhez szélesebb
-látkörre van szükségünk, hanem kedvesen elbeszél, adatokat nyomoz és
-okiratok után kutat. A bölcsészet tapasztalati tudomány lesz s a
-természettudomány kiegészítője. Az erkölcs relativ valami, mely hely és
-idő szerint változik, nem pedig az egyetemesből kiinduló világnézet.
-Szóval minden szétmállik, alkotó részeire bomlik s e részek az
-uralkodók. Ezek dominálnak érzésünkben, gondolkodásunkban. És mivel
-nincs magasabb szempont, melyből kiindulnánk magunktartásában,
-erkölcsiségünk nem ismer magasabb elvet, mint a felebaráti szeretetet, a
-határtalan jóságot, mely azonban nagyon megfér az általános erkölcsi
-sülyedéssel.
-
-
-
-
-IV.  A TÁRSADALMI BÉKE.
-
-Harmincz esztendő óta töméntelen sok munka jelent meg a társadalom
-erkölcsi, szellemi, aestheticai és gazdasági életéről. Ma már minden
-socialis. A szép, igaz és jó eszméje a társadalom szempontjából lesz
-vitatás tárgya. Az aesthetica éppen úgy társadalmi kérdés, mint a
-gazdaság, az ipar és a kereskedés fejlődése. A bölcsészet a társadalom
-viszonyaiból fejtegeti az erkölcstant, a psychologiát és más ágazatait.
-Szóval minden kérdés össze van forrva a társadalom kérdésével.
-
-Azt hinné az ember, hogy az egyetemesért, az általánosért, a nagy és
-szükségképi elvekért kezdünk rajongni, mert az egész társadalmat
-hangoztatjuk, el akarjuk tűntetni a nemzeti korlátokat, kigúnyoljuk a
-haza fogalmát, megvetjük az elkülönítő nemzeti nyelveket s nemzetközi,
-internationalis társadalomról beszélünk. De a kik ismerik az erkölcsi
-világ törvényét, tudják, hogy mindez nem egyéb, mint a legszélsőbb
-individualismus; tudják, hogy a haladás egy-egy hullámának elején az
-egyetemesért: az Istenért, a vallásért, a szép, jó és igaz egységeért
-rajongunk. A szélső idealismus lohadásával és a realismus első
-jelentkezésével a haza és nemzet fogalma kezd lassan elhatalmasodni s
-mikor elérte tetőpontját, fokozatosan hanyatlik s már csak a faj, a
-törzs, a rész, az egyed tudja felkölteni érdeklődésünket.
-
-Ez a socialismus igazi kora, a gyönge, lágy, tehetetlen individiumé, a
-ki szegre akasztotta az egyetemestől függő erkölcsi elveket, nem tudja
-nézni mások nyomorát, szenvedését, erkölcsi eszme hiányában elnéző,
-könyörülő, jószívű, síma és nyájas s mivel az anyagira veti magát, nem
-sokat törődik az Istennel, vallással, morállal, csupán a testi jólétről
-és az érzéki gyönyörökről ábrándozik, ezeket akarja megszerezni magának
-és családjának s ezért a szegényebbjei nemzeti különbség nélkül
-összeállva, vállvetve iparkodnak megszerezni azt, a mi betölti minden
-vágyukat. Ezért socialista mindig a realismus kora. Az országok
-viszonyai szerint eltérők lehetnek a socialismus tüneményei, más színt
-öltenek keleten, mint nyugaton, máskép mutatkozik a germán és szláv
-fajoknál, mint Japán, China népeinél, az alap azonban mindenütt ugyanaz,
-vagyis az individualismus.
-
-Krisztus előtt 450 és 200 körül éppen úgy találkozunk e socialista irány
-elhatalmasodásával, mint Krisztus utáni II., VI., X. és XV. században
-vagy a XVII. század második felében vagy 1800 körül és különösen
-napjainkban. S mivel most a bámulatosan kifejlett ipar tömérdek munkást
-foglalkoztat, képzelhetni, mily erővel léphet föl korunk socialis
-mozgalma.
-
-Tömérdek a gyár és rengeteg az értelmes munkások száma, a kik a
-realismus növekedésével csodálatos erőt tudtak kifejteni. De nem csupán
-a munkás a socialista, mert habár ily név nélkül, ily felforgató
-doctrinák nélkül is, ugyanazt teszi minden függő állású egyén, fizetett
-tisztviselő, a ministerelnöktől kezdve az utolsó díjnokig. A
-magántisztviselők csak úgy megkövetelik sorsuk javítását, mint az
-államiak. És az államok, intézetek, gyárak, gazdák, iparosok nem képesek
-ellentállani munkásaik követelésének. A tanárok, tisztviselők ugyan nem
-strikeolnak, mint a gyári munkások, de annyiszor, annyi oldalról
-támadják, ostromolják kenyéradóikat, hogy rendesen elérik czéljokat.
-Mivel nagyobb az állam jóléte a realismus alatt s mindnyájan gyöngék,
-lágyak, szánakozók vagyunk, nem tudjuk megtagadni kérő embertársaink
-követelését. Vagy ha nincs módunkban kérelmöket egész nagyságában
-teljesíteni, legalább egyben-másban iparkodunk rajtok segíteni. Szóval,
-a realismus idején igazi részvéttel viseltetünk felebarátjaink iránt s
-mivel csupa szív az ember fensőbb erkölcsi elvek nélkül, soha sem
-nagyobb a jótékonyság, a közadakozás mint a realismus napjaiban. Ma
-például hallatlan a jótékony egyesületek száma; a művelt világon sok
-ezer nő és férfi foglalkozik a jótékonysággal, gazdagok és jómódúak
-évenkint milliókat áldoznak a szegények javára.
-
-A mult hetekben egy feltünést keltő munka jelent meg irodalmunkban:
-Czíme: _Társadalmi béke a közgazdasági patriarchalismus alapján, irta
-dr. Gaal Jenő_. A szerző egy volt országgyűlési képviselő, később
-ministeri tanácsos, most műegyetemi tanár. Azon szeretetreméltó,
-jószívű, irgalmas lelkek közül való, a minő most a társadalom nagy
-része, azért könyve rögtön visszhangra talált. A szív hangján szólal meg
-a társadalmi béke érdekében s az atyáskodó jóság, az úgynevezett
-_patriarchalismus_ módjával akar segíteni a szegényebbeken. Ezzel reméli
-enyhíteni szenvedéseiket, kibékíteni sorsukat, csillapítani
-felháborodásukat. Ő nem barátja a meseszerű _socialista államnak_, azt
-gondolja, hogy nem lehet összeegyeztetni az emberi természettel. A miket
-e tétel bizonyítására felhoz, oly régiek, mint maga a communismus és a
-socialismus s elmondhatni, hogy többnyire nem igazak. Mert ha örökös
-realismus uralkodnék, fejlődésében okvetlenül bekövetkeznék a socialista
-állam. Hisz látjuk, hogy némely országban rendkívüli politikai és
-társadalmi jogokat értek el a munkások, különösen a nők, a kik
-közigazgatási hivatalokat is viselhetnek. A dolog magyarázatát egyebütt
-kell keresnünk.
-
-A socialismus országa lehetetlen, mert az idealis napokban az
-egyetemesért szabad lelkesednünk, az erkölcsi jóért rajonganunk, az
-ideal-real alatt a nemzeti sajátságok szeretete, a nemzeti egység és
-nagyság vágya tölti el bensőnket s csak a realismus idején válhatik
-áramlattá a socialismus. Az eszményibb napokban hatalmas lesz a király,
-az aristocratia, különösen a papság. Így látni, hogy 1820 körül
-elenyészik minden érdeklődés a socialisticus nézetek iránt, noha egyes
-rajongók, mint Saint Simon, fűzik, fonják az ő ábrándjaikat.
-
-Később is csak lassan jelentkezik a népben és mint igazi
-socialismus-tan, csak a hetvenes években jutott nagy erőhöz. Most pedig,
-az idealismus hajnalán, szemlátomást bomladozik.
-
-De minden haladás, minden civilisatio nem egyéb, mint utazás a realismus
-bomlása felé, melyet egy-egy hullám idealis kitörése megnemesít,
-erkölcsösebbé tesz; hanem azért – néha úgy látom – a realismus erkölcsi
-bomlását az idealis lelkesedés sem lesz képes egységessé tenni s a
-civilisatio pusztulása fog bekövetkezni, a socialista állam azonban még
-sem jön létre.
-
-A t. szerző a socialista állammal és más socialis ábrándokkal szemben
-azt hirdeti, hogy a _jogosult egyéni érdeken nyugvó individualismust
-telíteni kell ethicai elemekkel, melyek a socialismus egyetlen
-megvalósítható alkatrészeit képezik_. Úgy látszik, a szerző tudja, hogy
-a realismus alkonyán és az idealismus hajnalán vagyunk, ki is jelenti e
-nézetét, mikor mondja, hogy az individualis irány túlsúlyának az ideje
-egyelőre lejárt, azért ethicai elemekkel töltsük meg az
-individualismust, mert különben borzasztó bomlás állhat be, kivált a
-német, franczia és belga földön. Itt persze téves az okoskodás,
-helytelen az ijesztgetés. Ha lejárt az individualismus túlsúlya, akkor
-ne aggódjunk, mert beállanak az egyetemes utáni lelkesedés napjai, azaz
-a vallás és erkölcs korszaka, mint 975, 1490, 1700, 1815 körül. Ilyenkor
-eltörpűl a socialismus, mely igazában a realismus alatt és akkor
-virágzik, mikor bő keresete van a munkásnak.
-
-A szélső idealismus alatt azonban legtöbbször súlyos anyagi bajok
-nyomják az emberiséget, mikor éhezik a szegény munkás és földműves,
-mikor vevő hiányában csak felére dolgozik vagy egészen megbukik a gyár,
-csődöt mond sok pénzintézet: ilyenkor megszünik a socialismus; de
-helyette beáll a rablás, pusztítás, öldöklés, koldulás, a realismus
-léha, de külsőleg szabályos és rendes társadalmának bomlása. Ilyenkor
-áthatnak bennünket az úgynevezett _ethicai elemek_, vagyis az egyetemes
-szempontjából kezdjük tekinteni a világot.
-
-Jól esik az olvasónak, ha a t. szerzőnél az _ethicai elemek_
-hangoztatásával találkozik. Világos fogalmat azonban nem szerez belőlük.
-Mik azok az ethicai elemek? Ilyen volna a szerző szerint az
-individualismus önzésével szemben a közszellem ápolása, az erkölcsi
-kötelességtudásra való nevelés, a mai társadalmi rend szükségének
-bemutatása stb. Mindezek többé-kevésbé üres szólamok. Hisz a socialista
-éppen azt tartja, hogy sehol sincs nagyobb közszellem, mint az ő
-társaságában és soha sincs kevesebb önzés, mint a realismus napjaiban,
-mikor hallatlan mérveket ölt a jótékonyság, végtelen az irgalmasság. És
-e kötelességtudás lehet-e nagyobb, mint a realismus idején, mikor jelszó
-a munka, mikor azt hiszik, hogy már maga a munka nemesít. Szóval, a
-szerzőnek még nincs világos fogalma az erkölcsről. A szerző melegen szól
-Angliáról, hol a társadalom hathatós _önfegyelmezésnek_ veti alá magát.
-Ez részben téves, részben másképp kell magyarázni. Mert mindenekelőtt el
-kell ismernünk, hogy Angliában, átlag véve, ugyanoly erkölcsi bomlás és
-demoralisatio uralkodik, mint más országokban.
-
-A mi ez átlag mellett eltérés mutatkozik, azt az angolok faji jellemének
-kell tulajdonítanunk.
-
-Az angol ugyanis a legtökéletesebb minden európai faj között. Ezzel azt
-akarom mondani, hogy az angol a haladás egy-egy hullámának elejétől
-végeig minden érzésébe és gondolkodásába kitünően benne találja magát. A
-mire például a semita, a sárga faj stb. nem képes. Nincs elég érzékök a
-hullám szélső idealis és realis árjához. Világrészünkön a latin faj és a
-félig-meddig turáni magyar a legjózanabb. Sőt a latin fajok között is
-van különbség, például az olaszba több germán elem olvadt bele. A
-latinok után jönnek a szlávok s végűl a germánok s közöttük utolsók az
-északiak meg az angolok. E népek sajátságos változáson mennek át a
-realisabb időkben. A magyar és a franczia léha materialista lesz és
-kevésbé mysticus; a szlávok jóval mysticusabbak; de legmélyebben
-bocsátkozik a mysticismusba az angol. Ez alatt azt az édes, meleg, lágy,
-kenetes, vallásos érzést gondolom, mely a realisabb időknek egyik kedves
-tüneménye. Ez éppen úgy megvolt a XVII. század második felének
-Angolországában, mint most a hetvenes-nyolczvanas években. Az idealis
-vallásosság 1700 körül tört ki, éppen úgy, mint napjainkban Balfour és
-mások műveiben. Realis természeténél fogva az angol legkevésbbé szereti
-a központosítást, a realismus napjaiban széleskörű jogokat ad a
-birodalom alkotórészeinek, legtöbbet áldoz jótékony czélokra, engedékeny
-és könyörülő, szíves és jóakaró munkásai, cselédjei iránt.
-Többé-kevésbbé mindnyájan ilyenek vagyunk, de messze elhagy bennünket az
-angol. Decentralisatiojának köszönheti, hogy a realismus idején nem
-fojtogathatja egy központi zsebelő érdektársaság, legfölebb helyi
-klikkek nyomhatják, melyeket mégis könnyebb lerázni.
-
-Gaal melegen emlékszik meg Carlyle Tamás történetíróról, a ki lelkesen
-felszólalt a munkások érdekében: talán még többet írhatott volna a
-mysticus Ruskinról, ők mindketten az angol jellemnek az uralkodó eszme
-nyomása alatti érdekes módosulásai.
-
-A szerző könyvének többi része általában a munkások istápolásával, a
-munkaadók viselkedésével és idevágó feladatainkkal foglalkozik. Ez a
-rész nagyon tanulságos, haszonnal forgathatják a gyárosok, a gazdák, az
-iparosok, megtanulhatják belőle, hogy bánjanak munkásaikkal a realismus
-idején. Az idealistát persze nem igen fogják kielégíteni e tanácsok. Ő
-az egyetemes iránti lelkesedést szereti látni cselédjeiben. Keblében
-első és legszentebb a vallás és az erkölcs, ezeket fogja sürgetni és
-hozzájok szabja viselkedését.
-
-Mindenesetre sajnálom, hogy a t. szerzőnek nincs elég összefoglaló
-tehetsége, se szélesebb és alaposabb történeti tudománya, mert akkor
-megértené az erkölcsi világ törvényét és belőle többi közt azt is
-megmagyarázhatná, miért hajlik ő most a közgazdasági patriarchalismus
-felé, miért buzog annyira a társadalmi békéért.
-
-Mindamellett becsülni való munkát végzett, a homályos ethicai elemek
-emlegetése tiszteletreméltóvá teszi előttünk s nem szeretnők elhallgatni
-a szerző iránti rokonszenvünket.
-
-
-
-
-V.  DUMAS.
-
-A legterméketlenebb bírálatok egyike volt idáig a drámai kritika. Ifjú
-korom óta szorgalmasan olvasgattam Saint-Beuve, Janin, Armand de
-Pontmartin, Saint-Marc-Girardin, Gottschall, Schmidt Julián, Lindau és
-mások bírálatait, buzgó olvasója valék a sok német, franczia, angol stb.
-irodalomtörténeteknek és rokon tanulmányoknak. Mindezek a nevek,
-ítéletek és fejtegetések óriási halmazával tömték tele agyamat és
-világos betekintést nyerhettem a drámai költők belvilágába. Az ismeret
-és ítélet e tömkelege sok volt arra, hogy beszélhessek róluk, képet
-adhassak működésükről; de nem elég, hogy biztos és megnyugtató ítéletet
-mondhassak a fölmerülő _miért_-ekre. Azt megtanultam belőlük, _hogyan_
-ír ez vagy az a drámaíró; de nem, hogy _miért_ ír úgy. Pedig én éppen
-ezt szerettem volna tudni. Ha valamelyik kritikus ebbe mert belé
-bocsátkozni, a legfurcsább magyarázatok kerültek ki tollából; pedig,
-kivált az idealisabb időkben, minden kritikus fölvetette a _miért_-et. A
-realismus napjaiban jobbára megelégszenek a _hogyan_-nal. De bármily
-szellemesek is e bírálatok, igazán elmondhatni rólok, hogy
-többé-kevésbbé gyarló dolgok. A legtarkább ítéletek minden vezérfonal
-nélkül. A huszas évek egyik-másik jeles költőjét, például,
-elragadtatással bírálta meg valamelyik kortársa, de már 1860 körül
-rendesen fitymálva szólott róla az irodalomtörténet munkása; 1890 körül
-pedig nem talált elég sujtó kifejezést irodalmi ferdeségeinek
-megrovására. Ebbe a chaosba is az eszme törvényének felfedezése hozott
-belé világosságot. E fáklya segélyével elég könnyűvé válik minden drámai
-alkotás bírálata. Könnyű feltárnunk a költő hatásának titkát, csak
-ismernünk kell a kort, melyben sikkerrel adták művét.
-
-De hát hogy hangzik az a szabály, melyhez hozzá kell szabnunk a drámai
-műveket? Nagyon egyszerűen és röviden, annyira, hogy első pillanatra a
-legnagyobb kételylyel fogadjuk. De ha ismerjük az erkölcsi világ
-törvényét, azonnal belátjuk igazságát.
-
-A szabály így hangzik: Az idealismus napjaiban, a szép, igaz és jó
-eszméinek egysége idején, az egyetemest, az istenit, az erkölcsit, az
-általános emberit kell magasztalnia a költőnek az individuum rovására.
-De mivel folyton szűkül az idealismus látköre, míg végre a realismus
-alkonyán egy-egy individuumra zsugorodik össze; a szerint kell
-módosulnia a költő alkotásának is, úgy hogy a realis napokban az
-egyetemes képviselőit kell léháknak, aljasoknak, becsteleneknek
-bemutatnia, mert ezek okozzák az individuum minden baját, nyomorát; le
-kell rombolnia az erkölcs, a vallás támaszait, mindenben az alkotó
-elemeknek, a részeknek kell igazat adnia az egész ellenében; az államban
-a fejedelmet, a ministereket, a hatóságot kell leszállítania trónjokról,
-a társadalomban a születés, a vagyon aristocratiáját kell lerántania, a
-katonaságnál a tiszteket, az iskolában a tanárt, a családban az apát, a
-házasságban a férjet és így tovább. Természetes, hogy mivel az eszme
-zsugorodása lassan és fokozatosan történik, a költői alkotásnak szintén
-meg kell tartania az idők finom árnyalatát. Azért hiába írja meg egy
-realis szervezetű drámaíró pl. Ibsen az ő _Nóráját_ harmincz év előtt,
-műve csak akkor arat sikert, mikor a társadalom e darab erkölcsi
-színvonalára szállott alá; ekkor azután, ha jól van megalkotva,
-rajongani fognak érette.
-
-Ez elv alapján lássunk hozzá egy előkelő drámaíró rövid bírálatához.
-Legalkalmasabb lesz e czélra a nemrég elhunyt franczia költő, Dumas,
-kinek ifjú kora óta bámulatos sikerei valának az egész művelt világon.
-De alig tették a sírba, egy új szemle, a _Mercure de France_, jónak
-látta megkérdezni felőle az ifjabb írói nemzedéket, mely nagyon
-lenézőleg nyilatkozott a még mindig ünnepelt drámaíróról. A fiatal írók
-nyilatkozatai azonban elég éretlenek. Többnyire felszines és helytelen
-kifogások, melyek semmit se vagy keveset magyaráznak meg. Némelyik
-észrevétele igazán boszantó fecsegés. Azért Dumas tisztelői azt mondanák
-rájok, hogy nem érdemes velök foglalkozni. Minket azonban az erkölcsi
-élet minden tüneménye érdekel s így e kifogások is lekötik figyelmünket
-és azt kérdezzük magunktól: Mi lehet az oka, hogy egy harmincz év óta
-ünnepelt költőről ily fitymálással nyilatkozhatnak az ujdonsült poéták?
-Honnét merítik ehhez a bátorságot? E kérdésre nem lesz nehéz
-válaszolnunk, mert oly rohamosan változik az idők árja és mint egy
-laptársunk kifejezi, annyira dühöng a morál, hogy Dumas műveit csakhamar
-lejárjuk s pár év alatt sutba dobjuk.
-
-De hát miért sujtanók ennyire éppen Dumast? Azért, mert Sardou, Ibsen,
-Sudermann, Hauptmann Gellért és néhány más drámaíró mellett ő volt a
-realis idők legnagyobb poétája. Ha tudni akarjuk, milyenek a realismus
-drámái, csak Dumas darabjait kell megtekintenünk s mindjárt
-tájékozódhatunk.
-
-Először is minden műve egy-egy eszme tolmácsa, még pedig feltünő, kirivó
-eszméé. Már a szélső idealismus lohadásával fellépnek a költők egy-egy
-eszmével, ezek azonban nemesebb gondolatok, például a tiszta szerelem
-jogosultságát vitatják az apai tekintély kényszere ellen, vagy a
-lelkiismeret szabadságát védik az egyházi vagy állami törvények
-szigorával szemben. Ezek és hasonló eszmék az egyén védelmére kelnek az
-egyetemes nyomása ellen. De mily tisztelet lángja lobog még a költők
-keblében az egyetemes iránt! Szűkül ugyan az egyetemes köre, már
-gyűlölik theocraticus jelenségeit, a szélső idealismus zsarnoki
-követeléseit; a vallás és az erkölcs, az istenség és az erény azonban
-még nem üres szó, hanem igaz és szent érzés a legtöbb írónál. Sőt az
-idealreal időszak első felében sem igen tűrik a vallás és erkölcs
-sorompóinak eltávolítását; noha már itt-ott messzebb állítják fel. Csak
-erősen realis időkben szabad annyira jutni, oly eszméket felvetni, mint
-a minőket Dumas dolgozott fel s az individuum javára dönteni el. Mert
-minő kérdéseket szeretett fölvetni? A társadalom alapkérdéseit, minő a
-hit, a vallás, a hitetlenség, a lelkiismeret, a becsület, a házasság, a
-család, a házasságtörés, a prostitutio, a faj, a nemzetiség, a jog, az
-igazságszolgáltatás stb. kérdései. E kérdések nagyobb része előfordul
-idealisabb napokban is, de a megoldás mindig az egyetemes javára
-történik. Az egyénnek bűnhődnie kell, mert megsérti az egyetemest.
-
-Shakespeare az idealreal delén mily kicsinylőleg szól a polgárokról, a
-népről, mily romlottnak mutatja be a fattyú gyermeket, sújtja az össze
-nem illők házasságát s számtalan más effélét; de már a realismus
-napjaiban nem szabad az ő módján tárgyalni e kérdéseket; hanem mindig a
-résznek kell adni igazat az egész, az egyénnek az egyetemes ellenében.
-Dumas vele ellenkezőleg, a megejtett leányt, a courtisanet, a
-természetes gyermeket stb. védi. Doumic René azt hiszi, hogy jobb lett
-volna a társadalom e kitaszított tagjait bántatlanul hagyni
-félhomályukban; de nagyon téved, mert éppen e kérdések felvetése és
-megoldása az individuum javára emelte Dumas színműveit arra a
-színvonalra, melyen harmincz év óta állottak. Azt is gondolhatná valaki,
-hogy a házassági elválásért vívott sikeres küzdelme csak ártott műve
-becsének, mert mindenütt behozatván az elválás, fölösleges és tárgytalan
-lesz a darab. Pedig nem a politikai vagy társadalmi siker buktatja meg
-Dumas színdarabjait, hanem az idealismus ébredezése, mely a házasság
-szentségét, elválaszthatlanságát szereti magasztalni.
-
-Doumic a legőszintebben üdvözli Dumast, mert a _polgári eszmék_ egész
-sorával találkozik nála. Tehát vannak polgári eszmék is? Igen, vannak.
-Meg is magyarázza őket Doumic, mikor elmondja, hogy mindig forradalmár
-óhajtott lenni Dumas s ezért sok ellenséget szerzett magának. A polgári
-eszmék tehát forradalmi nézetek, azaz a realisabb individuum lázadása az
-idealisabbak uralkodása ellen. Vagyis Dumas az idáig uralkodó realismus
-egyik irodalmi, még pedig drámaírói apostola volt. És ha ezért még most
-is üdvözli Doumic, nagyon hihető, hogy pár év múlva már nem fog neki
-gratulálni, mert újra az egyetemest fogjuk magasztalni az individuum
-ellenében. Az is tetszik Doumicnak, hogy a két nem viszonyának
-tárgyalásában oly fontosságot tulajdonított Dumas az élettani elemnek, a
-minőt idáig jelezni is alig mert a színház s ezt oly merész
-kifejezésekkel, annyira nyers szavakkal tevé, a minőket színpadról még
-nem hallott a közönség. Egyszer meg is történt, hogy valaki a nézőtérről
-oda kiáltott a színészeknek: Ez már undorító! Pedig az ily nézők száma
-eleinte legio volt.
-
-Íme egy újabb polgári eszme! A dolog magyarázata azonban elég könnyű. A
-szélső idealismus drámai nyelve annyira kényes, finnyás, tapintatos,
-hogy a költő tele van vigyázattal s minden közönséges és trivialis
-szótól írtózik. A realismus halavány jelentkezésével megjelennek a
-merészebb, a nyersebb szólamok is. Ismeretes dolog, mily harczott vívott
-Hugo Viktor egy-egy ily kifejezésért nemcsak a közönséggel, hanem a
-színészekkel is. Nálunk is a harminczas évek végén kárhoztatva
-emlegették a _Bánk bán_ nyerseségeit, piszkolódásait. Természetes, hogy
-Dumas az ötvenes, hatvanas években Hugónál is nyersebb, népiesebb,
-trivialisabb lett; ez vele járt a realismussal, mely szereti a népies és
-nyers, közvetlen és keresetlen kifejezéseket. Ilyenkor a színpad nyelve
-sem igen térhet el a mindennapi élet nyelvétől. Az idealisabb napokban
-lehetetlen az ily meztelen és becstelen beszéd minő Dumas minden művében
-bőven fordul elő, de csak egyet idézünk a _La Princesse Georges_-ból,
-itt egy jó barátnéja mondja Sylvanie grófnéról: «Úgy látszik, hogy a
-grófné az egyenlítő vagy a sarkok valamely istennőjének vagy minek
-képzeli magát, a ki szentélynek tartja nyughelyét. Ide bezárkózik és ha
-férje, az ő főpapja, el akarja végezni áhítatát, előbb áldozatát kell
-benyujtania.» Azaz férji kötelességének teljesítése előtt gazdag
-ajándékokkal kell megnyernie feleségét.
-
-Dumas ellensége volt a _l’art pour l’art_ elméletének. Szerinte legyen
-_hasznos_ a szinház, _czélzatos_ a dráma. Minden irodalom, mely nem
-tartja szem előtt a tökélyesbülést, az erkölcsiséget, az ideált,
-tüdővészes és egészségtelen: holtan született irodalom, mondja Dumas.
-
-Tehát moralizáljon, a szinház. Valóban a szinpad mindig moralizál,
-csakhogy e morál nem különb, mint a kor morálja. A szélső idealisták is
-erkölcsöket hirdetnek, csakhogy az ő erkölcseik az Isten és vallás, a
-becsület és tisztesség, világ és emberiség, nemzet és hazaszeretet körül
-forognak.
-
-Ilyen a szinpad morálja 1820 körül. Scribe a harminczas években
-szabadabb morált kezd hirdetni, de még sem hirdet erkölcstelenséget. Nem
-áll ugyan magasabb erkölcsi szinvonalon, inkább gyakorlati tanácsokat
-ad, melyek nem valami nemes gondolkozásra vallanak. Józan, egészséges,
-gyakorlati erkölcstan szólal meg soraiban, bár még van érzéke az igazi
-tisztesség iránt is. Alfred de Musset itt-ott még szabadabb, de költői
-és heves. Beőthy azt hiszi, hogy a romantikának az indulatok hevében, a
-szinek gazdagsága iránti hajlamában volt nagyon sok rokon vonása a mi
-nemzeti szellemünkkel. Bajza égig magasztalja ez idők franczia drámáját,
-mely egész mezítelenségében szemünk elé tárja a vétket; de azután meg is
-utáltatja a nézőkkel. Egyiknek sincs egészen igaza. Nem az a dolog
-magyarázata, mintha a harminczas évek franczia drámái jobban egyeztek
-volna nemzetünk szellemével, mint a maiak, hanem csak az, hogy mi
-ugyanazon uralkodó eszme nyomása alatt állottunk. A harminczas évek
-drámái jóval ideálisabbak levén a mostaniaknál, még iparkodnak
-megutáltatni a vétket, melyet elénkbe tárnak. A harminczas években még
-nem távozott el annyira egymástól a morál és aesthetica, a jó és szép
-eszméje mint napjainkban, azért akkor megutáltatják a vétket. Akkor más
-volt a vétekfogalom is. Az egyetemes elleni bűn volt a vétek, most a
-realismus alatt az individuum megsértése a hiba. A harminczas években
-oly halavány volt a realis elem, hogy csak kevéssé szállították le az
-egyetemest magas szinvonaláról. Az olvasott, az ünnepelt költők szűkebb
-korlátok közé szorították az idealis elemet, de mégis tisztelték a
-vallást, az erényt, a becsületet, az adott szó szentségét, a nemes
-patriotismust stb.
-
-Dumas morálja már határozottan az individuum morálja, az egyén
-szabadságának sürgetése az egyetemes zsarnoksága ellen. Erről a morálról
-jegyzi meg Beőthy, hogy kinosan, kibékítetlenül meghasonlásban vergődik
-az aestheticai és erkölcsi elv, melyeknek egybeolvadó harmoniája
-alapfeltétele minden szép műnek. Régi helytelen frázis! Minden szép mű
-kora erkölcsi érzésének, gondolkodásának kifejezése. Teljes lehetetlen,
-hogy valamely szép mű 1880 körül sikert arasson, ha nem az egyén
-szabadságát hirdeti az egyetemes ellenében. A szivesen olvasott költőnek
-csak ily morált lehetett tanítani. A mely munka az egyetemest
-dicsőítette az egyén rovására, csak karácsonyi ajándékul szolgáló
-ifjúsági irodalmi termék lehetett. Bizonyosan nem olvasta a közönség. A
-szép és jó eszméje pedig csupán a szélső idealismus napjaiban olvad
-össze egymásba, azután fokozatosan lazul a három eszme viszonya, míg a
-realismus végén egymás ellenségei lesznek. Beőthy 1882-ben annyira nem
-lát, hogy szerinte Dumas alakjai, csak idegen, mesterséges virágok
-gyanánt tetszenek, melyek eredetiségeit természetesen nálunk alig
-láthatjuk, bár elismeri, hogy legsűrűbben látogatja Dumas darabjait a
-közönség, legjobban mulat rajtok és legzajosabban megtapsolja őket.
-Mintha lehetséges volna jól mulatni oly darabokon, zajosan megtapsolni
-oly műveket, melyeknek morálja minden lépten megsérti erkölcsi
-érzésünket. De hát mivel ragadnak el e darabok bennünket? Erre is
-megfelel Beőthy és az a szinek finomsága, üdesége, tökélye, a környezet
-ízlése. Mind haszontalan és üres frázisok, melyeket akkor használunk mi
-szegény megszorult kritikusok, mikor nem tudunk valami okosat mondani.
-Sőt e virágokról is elmondja Beőthy, hogy elragadják a közönséget, _bár
-illattalanok_.
-
-Természetes, hogy ez utóbbi megjegyzés még nagyobb lelki szegénység
-jele. Sőt, hogy nagyon illatos virágok Dumas virágai, az is mutatja,
-hogy napjainkban (1896) nem győzik adni _A nők barátja_ czímű darabját.
-Minden esetre nagyon fontos valamely műben a drámai szerkezet, a forma
-kerekdedsége, a jellemek kidomborítása; de legfőbb a darab erkölcsi
-világnézete. Bármily kerekded Kisfaludy Károly vigjátékainak szerkezete,
-élénk és szellemes a dialogja, ma nem tetszik, mert idealisabb a
-morálja, jellemeinek erkölcsi érzése, gondolkodása, mint a minőt
-elviselhetünk. Még Scribe gyakorlati morálja is magasan áll a mi
-szinvonalunkhoz képest, azért nem tetszik.
-
-Dumas moraljára nézve van egy találó észrevétele Edmond Scherernek:
-Napjaink erénye alig egyéb, mint egy kifordított bűn. Ez igazán gyönyörű
-mondás, melynek talán maga Scherer sem gyanította igazi horderejét.
-Vagyis az idealismus napjaiban az egyetemes megsértése a bűn, a
-realismus napjaiban pedig az individuum sérelme. Azonban nem kell
-hinnünk, hogy az egyén morálja szabatosan és határozottan körül van irva
-Dumasnál vagy más realista drámairónál. E költők akarhányszor
-magasztalják az egyetemest, csakhogy boszantók e magasztalások. Például
-mily ízetlen hazugság a _La Princesse Georges_-ban, mikor a herczeg
-mondja: «Akarom, hogy szüljön. Nekem szükségem van ez anya gyermekeire,
-szükségem van rájok hazámért és üdvömért!» Mintha csak Wlassics
-_imaszerű áhítattal_ odadobott és _fensőbb közéleti erkölcstanának
-cultusából_ merített frázisai volnának, annyira boszantók és
-nevetségesek! Ugyanis a realista sem lehet el az egyetemes nélkül,
-legalább czégérül kell használnia, rendesen az egyetemessel iparkodik
-igazolni az ő individualis morálját, a mi csak úgy lehetséges, ha
-tótágast áll a logikája és czigánykereket vet az eszejárása. Ezt a
-czigánykereket sokszor megtaláljuk Dumas műveiben, például mikor azt
-mondja, hogy a hatalmas szerelem majdnem egyenlő az erénynyel. Hisz e
-kettő a két sarkat jelenti: az erény az egyetemesnek érvényre jutása, a
-szerelem pedig rendesen az egyén szabadsága vagy szabadossága, tehát
-individualismus. Dumasnak alig több a házasság, mint egy physicai ösztön
-társadalmi szabályozása. Ily módon könnyű lesz a realista költőnek a
-szerelemről szólani. És igaza van, mert a realismus idején háttérbe
-szorulnak ama sajátságai, minő a szűzesség, a lelki tisztaság, a
-continentia, a szemérem stb. Ezekhez ő nem ért, nem is érthet, éppen
-mivel realista. A szerelmet csak az idealismus tudja felemelni,
-megnemesíteni, mert az egyetemes alá rendeli. A tiszta nőt a szűzesség
-aranyos fénykörével vonja be, a férjes nőt pedig a szemérem tisztes
-leplével borítja be; mig a realismus leányai és asszonyai szépen fel
-vannak ugyan öltözve, divat szempontjából kifogástalanok; de tekintsük
-meg őket közelebbről, vizsgáljuk tekintetöket, maguktartását,
-bocsátkozzunk velök társalgásba, vagy olvassuk a lapok által fölvetett
-kérdéseket, minő például napjainkban _a csunya férfi problemája_,
-fussunk végig az ujságok kishirdetésein, melyeket minden asszony, minden
-lány el szokott olvasni és mindjárt látjuk a realismus asszonyait lelki
-meztelenségökben. Az idealismus napjaiban nem igen viszik a leányokat
-szinházba, a szülők féltik lelkök tisztaságát; a realismus idején az
-orfeumokat is elég tisztáknak tartják. Ilyenkor a Theâtre Françaistől a
-legutolsó k.-kátai szinpadig az individuum érzékiségének és jogainak
-problemáit szokták fejtegetni, az igazi morált pedig nyakatekert
-okoskodásokkal kijátszani. Mert mi a morál? Az egyetemes szempontjából
-intézni cselekvésünket; a realista azonban az egyén szempontjából indul
-ki és azért összes erénye rendesen a felebaráti szeretet körül forog,
-melyben felöleli a tisztességes és aljas embereket is személyválogatás
-nélkül. Irgalom és szánakozás, léha jóság és elvtelen jóakarat vezeti
-még a jobb realistákat is, mint egy Tolstojt; az idealista a felebaráti
-szeretetet is az egyetemes szempontja alá helyezi s üldözi, gyűlöli
-embertársát, ha becstelennek, bűnösnek tartja.
-
-Az eszme változásának szempontjából is érdekes tudnunk, hogy fogadta a
-közönség és kritika egy része Dumas darabjait. Armand de Pontmartin, az
-ötvenes-hatvanas évek egyik szellemes kritikusa felháborodással veszi
-tudomásul Dumas roppant sikereit s mindenféleképp magyarázgatja.
-Tiltakozik ellene, hogy e sikerekből a franczia nemzet erkölcsi
-szinvonalára következtessenek. Dumasnak szerinte csak egy bizonyos
-közönsége van: a Párisba tóduló sok élvhajhászó idegen és a főváros
-mulató ifjúsága; de a jámbor és józan gondolkodású polgár, kit a sajtó
-magasztalása vezetett félre, csalódva tér haza. Az előkelő, finom világ
-pedig éppen nem nézi meg e műveket. A vidék erkölcsösebb közönségét
-annyira boszantják, hogy alig lehet őket előadni. A kik Scribe discret
-immoralitásaiban gyönyörködnek, Dumas művein csak boszankodnak. E
-kifogások és észrevételek egy része igaz volt az ötvenes években. Akkor
-még távoltartotta magát e művektől a közönség finomabb, erkölcsösebb
-része. E tartózkodás azonban tíz-húsz év alatt teljesen megszünt. A
-nyolczvanas években a társadalom erkölcsi szinvonala annyira leszállott,
-hogy Dumasnál pusztítóbb moralistákban is gyönyörködött a szinházak
-közönsége. Ibsen, Sudermann még a franczia szinpadokon is nagyobb sikert
-aratott.
-
-De ha csak részben volt igaza Armand de Pontmartinnak a lefolyt negyven
-esztendőre nézve; igaza lesz néhány év mulva, mikor az idealismus hatása
-alatt az egyetemest fogjuk magasztaljuk, mikor nagy tisztelettel fogunk
-szólani a vallás és erkölcs, a becsület és tisztesség képviselőiről s e
-változás első jelenségének tartom én az a fitymáló hangot, melyen a
-_Mercure de France_ fiatal irói a realismus ünnepelt drámairójáról
-szólanak.
-
-
-
-
-VI.  A DRÁMA TÖRVÉNYE.
-
-– Bácsi! tegnap este Pistával a nemzeti színházban voltunk, Kisfaludy
-Károly emlékezetére egyik vígjátékát adták. Bizony csak úgy kongott a
-színház. A jelenlevőkön is meglátszott, hogy ingyenjegyesek. Egy előkelő
-kritikus mellett ültem, a ki elég fenhangú megjegyzéseket mondogatott
-egy barátjának. Az is bíráló lehetett, de a ki szívesen hallgatta,
-mondhatnám, csak úgy leste szomszédom ajkáról a fitymáló megjegyzéseket.
-Milyen naiv, milyen elavúlt régiség, mondogatta minden jelenet után.
-Kisfaludy Károly emlékezetét máskép kellene megünnepelni, jegyezte meg a
-másik. Magunk is unalmasnak találtuk a darabot, Pista nagyokat ásított,
-pedig nagyapáink igazán mulattak rajta. Ugy-e sokat haladtunk azóta?
-
-– Mindenesetre nagyon haladtunk.
-
-– Csakhogy nem ezt várom én bácsitól; az okát szeretném tudni, miért
-ásítunk mi Kisfaludy vígjátékában és hogy miben áll a mi haladásunk.
-Úgylátszik, ma nincs kedve a bácsinak!
-
-– Testileg-lelkileg fáradt vagyok. Két nehéz fejű barátomnak magyaráztam
-az erkölcsi világ törvényét s nem akartak megérteni. Nincs semmi
-összefoglaló tehetségök. Egész délután járkálva beszéltem nekik, azután
-beültünk egy üres kávéházba, ott folytattuk a vitát. Természetesen,
-sokban igazat adtak nekem, de végre is azzal állottak elő, hogy mindig
-ilyen volt az ember.
-
-– És mit felelt reá a bácsi?
-
-– Azt, a mit neked is annyiszor mondottam, hogy olyan az ember, a milyen
-az olvasmánya.
-
-– Vagyis olyan naiv, együgyű lelkek voltak nagyapáink, a milyen
-Kisfaludy Károly volt.
-
-– Természetesen, mert ha nem tetszik nekik Kisfaludy darabja, bizonynyal
-megbukik.
-
-– Épen azt kérdem bácsitól, miért tetszettek nagyapáinknak Kisfaludy
-darabjai és miért ásítunk mi előadásukon?
-
-– Édes fiam, idáig valóban nem tudtuk okát adni. Úgy tettünk, mint a te
-kritikusod, egyszerűen naivoknak, együgyűeknek mondottuk darabjait,
-melyekben sok a lélektani tévedés, áradozó nyelvéből hiányzik a tragikai
-erő, hogy jóízű tréfái már elavultak s a régi, patriarchalis magyar
-házak ártatlan vígságára emlékeztetnek.
-
-– De kedves bácsi, az a patriarchalis ártatlan vígság mesébe való, hisz
-Csokonai Vitéz Mihály a mult század végén az ő _Dorottyájában_ trágár
-rajzát adja ez ártatlan vígságnak.
-
-– Igazad van, édes fiam, Csokonai korában bizony trágár beszédekben
-gyönyörködött a magyar ember. Most is sok mocskos adomát, szennyes
-élczet hallani a férfiak társaságában, sőt némely családban a nők sem
-idegenkednek tőlük. A műveltség ugyan simábbá tesz bennünket, óvakodunk
-a vaskos kifejezésektől, de a realis időkben csak oly érzékiek vagyunk,
-mint őseink valának. Az ő feleségeik és leányaik mocskos dolgot
-olvasgattak, például _Salamon és Markalf históriáját_.
-
-– Tehát itt is áll az, a mit bácsi mond, hogy máskép érez és gondolkodik
-az ember az idealis és realis időkben?
-
-– Úgy van. Mikor kitör az idealismus, az egyetemesért rajong, lelkesedik
-az emberiség nagy része. Isten, vallás, erkölcs, becsület, tisztesség
-kell neki. Mivel a szép, jó és igaz eszméje isteni egységet alkot, az
-egyik áthatja a másikat és megnemesíti. A gondolkodók, a bölcsészek alig
-tudják elválasztani egymástól. Náluk a szép meghatározásában ott
-szerepel a jó és igaz. Ilyenkor a drámaírók mély tisztelettel
-viseltetnek az egyetemes képviselői iránt. A férj, az atya, az egyházi
-és világi felsőség tisztes szerepet játszik a drámában; büntetlenül nem
-lehet velök szembe szállani. A hit, a kötelesség, a becsület mindig
-legyőzi a szerelmet, az egyéni, a családi és nemzeti érdekeket. A
-vígjátékban az egyén kudarczán nevetünk, kigúnyoljuk, megvetjük a
-kikapós asszonyt, az érzéki csábítót stb. A szélső idealismus alatt
-csaknem epicussá teszszük a dráma hősét, a ki az árral úszik és
-feláldozza magát.
-
-– Talán ilyenek Kisfaludy Károly darabjai?
-
-– Kisebb-nagyobb fokban ilyenek. Vannak oly szomorújátékai, melyeket ma
-nem nézhetnénk végig a legnagyobb unalom nélkül. Vígjátékaiban pedig az
-egyén kudarczán kell nevetnünk.
-
-– És hogy történik az átmenet az idealismusból a realismusba?
-
-– Lassan és fokozatosan. A szép, jó és igaz eszméje kezd elválni
-egymástól. A mint lazul a három eszme viszonya, az irodalom és benne a
-dráma lassankint átalakul. Mivel még erős bennünk az egyetemes iránti
-tisztelet, bonyodalmas és rémes mesékkel, groteszk és borzasztó
-ellentétekkel akarnak drámai érdeklődést kelteni. A darab hőse megsérti
-ugyan az egyetemest, de szörnyen meglakol miatta. Ilyen tragédiákat
-írtak 1830 körül és utána jó ideig az úgynevezett franczia romantikusok.
-Nálunk Vörösmarty volt ez irány legtermékenyebb tragédiaírója. A
-vígjátékban szintén érvényre jut az individuum, például igazat adunk a
-tiszta szerelemnek a szülői és egyházi tekintély ellenében. Módjával már
-szabad nevetségessé tenni ez utóbbiakat. Az idealreal második felében
-éltek a világ legnagyobb tragédiaírói, mert ilyenkor még némi
-tiszteletben részesül az egyetemes vagy egyenrangú az egyénnel. Kettejök
-harcza magasra fokozza érdeklődésünket, a hős bukása szüli az igazi
-tagikai érzést, melyről már Aristoteles elmondotta a maga idealrealis
-napjaiban, hogy félelmet és részvétet kelt. A realismus alkonyán annyira
-gyengül az egyetemes tisztelete, hogy a hős bukásán csak szánakozni és
-az egyetemes ellen felháborodni tudunk. Az idealismus napjaiban
-emelkedett lélekkel távozunk a szinházból, a realismus idején nyomott
-hangulattal, sőt elkeseredve. Körülbelül tizenöt év óta minden népszerű
-tragédia ilyen hatással van reánk, lesújt, elnyom bennünket. A vígjáték
-terén pedig az egyetemes képviselőinek, tehát az atyának, a férjnek, az
-egyházi és világi felsőségnek rovására nevetünk. Ezeket romlottaknak,
-önzőknek, érzékieknek kell bemutatni és igazat adunk az egyén
-érdekeinek. Ez, fiam, röviden a dráma törvénye, mely a haladás minden
-hullámában uralkodik.
-
-– Talán a görög és római irodalomban is uralkodott?
-
-– Minden bizonynyal. Ezt mutatja a világ háromezer éves története és
-pedig nem csupán az irodalom, hanem a vallás, a bölcsészet, a politika,
-az erkölcs, a nyelv, az irály, a művészet, a realis tudományok, a
-gazdaság és ipar terén is, a mint neked néha magyarázgattam. A nagyon
-világos történeti időkből a haladás hullámai így mutatkoznak: 650–425;
-425–150; 150 Kr. e. – 180 Kr. u; 180–590; 590–975; 975–1490; 1490–1700;
-1700–1815; 1815–1900. Természetesen ezt csak kerek számokkal lehet
-jelezni, mert kivált a hosszabb hullámokban tíz-húsz évvel előbb is
-találkozunk az idealismus egy-egy tüneményével. Ez azonban kevésbbé
-fontos, mert igazán népszerű és sikeres, áldásos és csodás csak akkor
-lesz valamely jelenség, ha kifejezi az akkori idők érzését,
-gondolkodását.
-
-
-
-
-VII.  A MODERN MAGYAR DRÁMA.
-
-A XVII. század végén a franczia Perrault élénk csatát vivott az
-ugynevezett modernség mellett. A realismus uralma alatt, mikor
-összezsugorodik az ember látköre s magát, családját, érdektársait,
-vidékét, községét látja legjobban, nem igen vonzanak bennünket a nagy
-nemzeti küzdelmek, úgy hogy a költők rítkábban dolgozzák fel a nagyszerű
-történeti tárgyakat, szivesebben foglalkoznak a mai közeleső társadalom
-kérdéseivel. De ha mégis megteszik, nem tehetik másképpen, mint realis
-szempontból.
-
-És mi az a realis felfogás? Ezt, fájdalom, nagyon kevesen tudják,
-legkevésbbé drámai kritikusaink. Legalább erről győzött meg Alexander
-Bernát legujabb drámai jelentése, melyet a Nemzeti Szinház drámai
-pályázatáról adott. – Alexander elég ügyes egy-egy érzelem, lelki
-állapot rajzolásában, elemzésében, de mint jóizű realista nem tud
-összefoglalni, a tünemények messzebb eső okait meglátni. Eszmei
-kapcsolatra nincs semmi tehetsége.
-
-E jelentése kiáltó példája az összefoglaló tehetség hiányának. – Először
-is azt állítja, hogy «korunk izlésének egyik sajátsága, hogy
-egyetemesebb, mint bármely megelőző koré. – Minden történetileg
-kifejlődött stilusnak megvan a maga közönsége, sőt azonegy közönség
-tudja élvezni a szépség megjelenésének legkülönbözőbb formáit». Később
-azonban bevallja, hogy mintha szünetelne a romantikus drámának a termő
-ereje, de ennek okát sem kell a kor irányának változásában, hanem a
-romantikus tehetségek hiányában keresnünk, mert a modernség annyi, mint
-az izlés egyetemessége, históriai kiműveltsége, vagyis ma minden darab
-előadható, csak elég ügyesen legyen megalkotva. Gyanus ugyan a
-kifejezés, hogy _megvan a maga közönsége_, mert _Sakuntalát_ is megnézi
-egy-két iskola ifjusága, de hagyjuk a kifejezések helytelenségéből vagy
-homályából eredő kérdéseket, hagyjuk a semmitmondó bizonyítékokat, minő,
-hogy utczáinkon a legkülönbözőbb stilu épületekkel találkozunk, mert
-ezek mind megfelelnek a realismusnak: diszesek, pompásak, aranyosak,
-tornyosak, czifrák, bent is kényelmesek, szobáik téresek, lehetőleg
-világosak. Még az unitárius kápolna, a budai református egyház, az új
-országház is csucsives, ezt különösen szereti a realista, mert föl lehet
-czifrázni, belsejének mysticus sajátsága szintén tetszik a realismusnak,
-holott nagyon ellenkezik a protestáns rationalismussal, a vizsgálódó
-vallással, az új országházé pedig a mai naturalista és zsebelő
-politikával.
-
-Térjünk át a kérdés velejére.
-
-Mindenekelőtt ki kell mondanunk, hogy izlésünk éppen nem egyetemes. A
-mai izlés csak oly darabokban tud gyönyörködni, melyekben a szép, jó és
-igaz eszméje teljesen elvált egymástól, melyekben az egyetemes
-képviselői: az atya, a férj, a felsőség, a vallás, az erkölcs guny
-tárgyává vannak téve, melyekben ezek az individuum nyomorának, bajának
-okai, melyekben az erkölcs sorompói lehetőleg el vannak távolítva. Ma
-csak szánalommal tudunk megnézni egy Kisfaludy Károly-féle vigjátékot,
-melyekben az individuum kópésága van pellengérre téve, pedig apáink és
-nagyapáink jókat tudtak rajtok nevetni. Nekünk Dumas, Sardou, Rákosi,
-Moliére, Katona, Bisson, Herczeg, Dóczy, Csiky és hasonlók tetszenek,
-mert meg van bennök a realismus legfőbb követelése, a szép, jó és igaz
-eszméjének elválása, az egyetemes ellenében az individuum morálja. Azért
-tetszik Sudermann, Ibsen, Hauptmann és korunk számos realista drámairója
-is.
-
-Más részről nagyon természetes, hogy nem kellenek a romantikus drámák,
-mert e művek a szélső idealismus lohadásával 1830 körül kezdődtek ugyan
-és már az individuum egyes jogait hirdetik az egyetemes ellenében, de
-még bűnösnek rajzolják a bűnt, becstelennek az aljasságot, nem igen
-merik gúny tárgyává tenni a családapát, a férjet, a felsőséget, a
-vallást, az erkölcsöt, csak itt-ott engednek meg maguknak egyes discret
-immoralitásokat.
-
-Mivel még ekkor oly erős az egyetemes tisztelete, hogy csak ritkán
-sikerűl a dráma hősében igazi belső ellenmondást ébreszteni, azért a
-phantasia csapongásával és rémes eszközökkel iparkodnak hatásra szert
-tenni. De mihelyt jobban lazul a három eszme, a szép, jó és igaz
-egysége, mikor az individuum jogait kezdjük elismerni az egyetemes
-ellenében, akkor szivesen látjuk Sophocles, Shakespeare és más
-classicusok darabjait, sőt Katona _Bánk bánját_ is, melyet még
-kegyetlenül megrónak 1839-ben; de égig magasztalnak 1860 után, mert a
-királyi udvar, a királyné, Ottó herczeg, a meraniak, tehát az egyetemes
-képviselői úgy vannak bemutatva, mint a magyar nemzeti individuum
-romlásának okai.
-
-A mit Alexander a megfigyelésről mond, üres magyarázgatások. Fontosabb a
-pályázó drámák nyelvéről szóló kijelentése. Igaz, hogy ebben is hemzseg
-a tévedés, a füllentés, a hizelgés; de van benne igazság is. A Gyulai
-irálya elég nemes, komoly, férfias, hangzatos, gördülékeny és magyaros.
-Az ötvenes, hatvanas és hetvenes évekből való, mikor rajonganak a
-formáért, mikor egy Flaubert szemében a _stilszépségek a tárgy
-lényegénél is becsesebb igazságok_; ez a l’art pour l’art kora, a stil
-cultusának napjai. A nyolczvanas évek lágy, szines, kedves, kenetes,
-sokszor keresett, mesterkélt stilusát Beöthy fejezi ki legjobban. A nagy
-többség már sokszor pongyola, lapos; népies és idegen szókkal van tele.
-A fenséges, ünnepélyes, ódai stil ilyenkor izetlen és hamis, mert nem
-érezheti az individualismus léhasága. Így Váradi szép szólamai igen sok
-olvasóját vagy hallgatóját felháborították. A realismus nyelve, kivált a
-végén, igazán pongyola, hétköznapi, nyers beszéd, melyet az ébredező
-idealismus fog betegségéből kigyógyítani, léhaságából kiemelni. Ma
-Ibsen, Sudermann és mások darabjait óriási hatással adják mindenfelé,
-pedig sokszor gyarló fordításokban hallja a mámoros néző. Vagyis
-napjainkban alacsony, másodrendű szerepet játszik a költői mű nyelve.
-Ugy látszik, hogy eleinte a szélső idealismus sem fog érette nagyon
-rajongani, mert az eszme tölti el az ember lelkét, habár egyesek ekkor
-is megragadó, valóban fenséges irálylyal tolmácsolják gondolataikat,
-érzelmeiket.
-
-
-
-
-VIII.  MI A CIVILISATIO?
-
-Sohasem beszéltünk annyit a műveltségről, a culturáról, a
-civilisatioról, mint napjainkban; tudjuk is a szavak értelmét, de
-magának a művelődésnek nyitját nagyon kevesen tudják.
-
-Keressük meg tehát.
-
-Ha végigtekintünk a világ történelmén, bámulva látjuk, mily roppant
-haladást tesz az emberiség a művelődés útján. Különösen kitünnek egyes
-századok. Ilyen az V. század Kr. e., különösen Pericles kora, a III.
-század és a II.-nak első fele, a Kr. u. I. és II. század, a VI. X. XV.
-XVII. századok, a XVIII.-nak második fele, azután a XIX.-nek szintén
-utóbbi része.
-
-E századok csodálatos fölfedezéseket és találmányokat mutatnak fel. A
-történetírók rendesen a birodalmak vagy egyes népek aranykorának
-rajzolják. Ez országokban virágzanak a tudományok és művészetek, előre
-haladott az ipar, roppant erőt fejt ki a kereskedés. Távol országok
-partjaira járnak a gazdag kereskedővilág hajói. Tömérdek kincset visznek
-ki és hoznak haza, úgy, hogy jólétben úszik az ember. Könnyen megkeresi
-kenyerét a munkás, a gazdag pedig kényelemben, gyönyörű paloták fényes
-termeiben éli napjait. Mint a hangya, ernyedetlenül munkálkodik az
-ember, a munka a jelszó, hogy azután élvezhessen, boldogulhasson.
-
-Ha a régi és az új idők romjaival vagy gyönyörű emlékműveivel
-találkozunk és kérdezzük, mikor emelték, mikor készítették; többnyire e
-századokat vagy a hozzájok közeli időket emlegetik.
-
-Miért olyan hatalmas a műveltség, akkora a civilisatio e századokban?
-
-Mert uralomra jutott a realismus. De ismét az a kérdés merűl fel, hogy
-miért ily gazdag, ily ragyogó a realismus? Miért nem lehetnek ily
-fényesek az idealisabb idők?
-
-Nem nehéz az effajta kérdésekre felelni.
-
-Tudnunk kell, hogy az emberiség haladása hullámos mozgásban történik.
-Minden egyes hullám kitörésekor egyesűl a szép, jó és igaz eszméje, úgy,
-hogy alig tudjuk megkülönböztetni. Ez az egység csodálatos magasságba
-emel bennünket, lelki szemeink majdnem a végtelenben látnak s e
-végtelenben felmagasztosúlva szemlélik a mindenség urát, az Istent.
-Akármire tekintünk, alig méltatjuk figyelmünkre a részeket, mindig az
-egyetemes, az egész áll előttünk, ennek szempontjából nézzük a világot.
-Ekkor lelkesedünk az erényért, a becsület- és tisztességért, szóval
-minden nemesért.
-
-De ha annyira elfoglal bennünket az erkölcs és vallás, nincs kedvünk a
-világi hiúságok fényéhez, pompájához. A vallás és moral győzelmét
-követeljük, ezeket sürgetjük a családi és társadalmi életben, az
-iskolában, a politikai küzdelemben, az irodalmi és művészeti alkotásban.
-Ostorozzuk, korbácsoljuk, sőt esetleg kiírtjuk, a mi velök ellenkezik.
-Ilyenkor bármily remek művészi alkotás legyen, de ha sérti szemérmünket,
-nem sajnáljuk megsemmisíteni, összetiporni, mert az Isten és az erény
-tölti el bensőnket. A Kr. utáni VII. század eltaposta a régi görög római
-műveltséget, kiírtott minden fényt és pompát, megszüntette az irodalmat
-és művészetet, korlátlanná tette az egyházi és világi hatóságot. Isteni
-rajongás fogta el az embert és szent életre buzdította. Azért van annyi
-szentünk e századból.
-
-De mihelyt lazúl a szép, jó és igaz egysége, halványan föllép az egyén
-jogosúltsága, az individuum érvényre kezd jutni az egyetemessel szemben.
-Eleinte csekély mérvben érvényesül; de minél tovább haladunk a
-hullámban, annál több jogot követel magának. A hullám közepén már lehet
-gúnytárgyává tenni az egyetemesnek, a tekintélynek némely képviselőjét,
-egyes, kevésbbé fontos kérdésben győzhet az individuum. Például ha arról
-van szó, hogy egy előkelő mágnás leánya szülei akarata ellenére férjhez
-menjen egy tisztességes polgárhoz, ilyenkor a leány védelmére kelünk és
-kárhoztatjuk az atyai tekintély erőszakoskodását.
-
-Később a realismus gyarapodásával már majd mindent az egyén
-szempontjából tekintünk. Az erkölcsi egészen háttérbe szorúl s teljes
-uralomra jut az individualismus. Cselekvésünk egyedüli korlátja
-embertársaink sértett érdeke. Ha ez nem zúgolódik, ha ezt ki tudjuk
-elégíteni, akkor tehetünk, a mit akarunk. Mivel megszünt a magasabb
-erkölcsi szempont, lelkünkkel, testünkkel az anyagira, az érzékire
-vethetjük magunkat, azaz létre jön az emberi szabadság országa. A
-tekintély képviselője ilyenkor jól érzi magát, ha kedvezhet az alkotó
-részeknek; a családban csak akkor boldog az atya, ha teljesítheti az
-anya és a gyermekek kívánságait; a férj, ha engedhet neje követelésének;
-az országban ismét akkor érzi jól magát a király, a fejedelem, a
-felsőbbség, ha jóságával, adományaival halmozhatja el népeit, kérő
-alattvalóit, könyörgő jobbágyait.
-
-Szóval ez időszak az alkotó részek uralkodása, a mi nem egyéb, mint a
-szabadság uralma. Ilyenkor az egyetemes akadékoskodása nélkül
-gyönyörűbbnél-gyönyörűbb remekeket alkothat az ember. Mívelődésének
-főczélja saját jólétének, földi boldogságának előmozdítása, keres-kutat
-oly dolgok után, melyekkel családja kényelmét, örömét, szórakozását
-megteremtheti. A tudós, az építész, a mérnök, az orvos, a gépész, a
-vegyész, a művész stb. mind azon töri az eszét, hogy tökéletesebbé tegye
-eszközeit, jövedelmezőkké alkotását, pompásabbá, ragyogóbbá remekeit,
-mert szívesen megfizeti árukat a dúsgazdag kereskedő és gyáros, a
-milliomos bankár és a hivalgó kéjencz.
-
-Ez a civilisatio.
-
-Hogy tehát virágozzék a műveltség, emelkedjék a civilisatio, uralkodjék
-a nemzeti cultura, szükséges az egyetemesnek, az erkölcsinek hanyatlása,
-az egyénnek felszabadulása, az alkotó részek győzelme, az anyagiság és
-érzékiség uralma.
-
-De hát akkor mindig félnünk kell az idealis gondolkodás kitörésétől, az
-erény és becsület, a vallás és erkölcs győzelmétől?
-
-A civilisatio szempontjából igen. Csakhogy ennél sokkal erősebb ok
-sürgeti a vallás és erkölcs uralomrajutását. Látjátok, ifjú barátim! a
-tömérdek öngyilkost, a számtalan őrültet, az általános idegességet, az
-egyetemes belső nyugtalanságot. A féktelen individuum át akar törni
-minden korlátot, meg akarja semmisíteni az erkölcs minden sorompóját s
-mivel nem teheti, nem becsüli az életet, meg akar semmisűlni, el akarja
-magát és övéit emészteni. Akkora már ez az erkölcsi bomlás, hogyha
-képesek volnánk még harmincz évig befelé haladni a realismusba,
-tömegesen rohanna az emberiség a halálba, mert senki sem tudná elviselni
-az élet terhét. Mint az őrültek járnánk-kelnénk e világon s végre
-megsemmisítenők egymást és magunkat.
-
-Ezért kell kitörnie az idealismusnak, ezért kell visszatérni az Isten
-országának, ismét uralomra jutnia az erénynek és becsületnek. Az
-emberiség fenmaradásának legfőbb feltétele a vallás és erkölcs s az
-emberiség fenmaradásával ezek mentik meg a civilisatiót is.
-
-
-
-
-IX.  A KIÁLLÍTÁSOK JÖVŐJE.
-
-A nagy nemzeti és világkiállítások oly anyagi ünnepek, országos vásárok,
-melyek az emberi haladás hullámának második felébe esnek. A gazdag
-iparos és kereskedőországok meg akarják mutatni a bámuló világnak, mit
-tudtak teremteni a tudományok és az ipar terén. Mivel a haladás
-hullámának első fele túlnyomóan eszmei és erkölcsi irányú, mikor az
-emberiség idealis bölcsészetért, vallásos és erkölcsi igazságokért,
-eszmei történetírásért és hasonlókért rajong: nem jut eszébe oly drága
-ünnepeket rendezni, melyeken anyagi jólétét, ipari haladását, realis
-tudományát mutatja be. Általában a realisabb idők napjai az igazán
-nagyszerű ünnepek kora. Ilyen volt a Kr. e. V. század, különösen
-Pericles ideje, a III. század és II. első fele; a Kr. u. I. és II.
-század, továbbá a VI., X., XIV. és XV., a XVII., azután 1800 körül és
-most 30–40 év óta. A mint gyarapodott a realismus, a szerint szaporodtak
-a legkülönfélébb ünnepek, melyekre a világ minden részéből ezrek, sőt
-százezrek vándoroltak.
-
-De mihelyt beköszönt az idealismus és vele az emberek erkölcsi
-felháborodása, gyűlölködése, vallási lelkesedése, eszmei rajongása,
-lassankint lenézzük, léháknak, üreseknek kezdjük tartani a nagy,
-országos, megyei, városi ünnepeket, úgy, hogy bajos lesz a rendezésök,
-mert nehéz lesz vendégeket, látogatókat fogni rájok. Mással lévén
-elfoglalva az emberiség, nem kellenek neki azok a frivol látványosságok,
-melyeket az ilyen ünnepek nyújtanak. Ilyenkor honn maradnak az emberek
-és nehéz őket mulatságért kimozdítani fészkökből. Az erkölcsi
-felháborodás, gyűlölködés pedig annyira ingerli, boszszantja őket, hogy
-nem szívesen találkoznak egymással az ellenkező irányok és pártok. A
-realismus idején a legtüzesebb beszédek után akárhányszor karonfogva
-megy ki a kormánypárti és ellenzéki képviselő az ország házából; a
-chicagoi világkiállításon a különféle vallások papjai ültek egymás mellé
-egy congressusra, nagy nemzeti banketteken a ministerek mellett
-felköszöntőket mondanak az ellenzék vezérszónokai, kölcsönösen
-éljeneznek, gratulálnak egymásnak, a mi lehetetlen az idealismus
-napjaiban, annyira eltérnek egymástól a nézetek, a meggyőződések. Az
-idealista csak a rokonérzésűeket és gondolkozásúakat tűri meg maga
-mellett, Az idealista Kölcseyt szívesen, barátságosan fogadják Pesten
-Vitkovichék és Horváth Istvánék, de hiába hívják kedélyes vacsoráikra, a
-fiatal ember nagyon elárulja, hogy rosszul érzi magát léha
-társaságukban, mert más eszmények töltik el a lelkét. Kisfaludy Károly
-társaságából is lassankint elhúzódnak a másféle gondolkodásúak, csak
-Vörösmarty, Toldy, Bajza és elvtársaik tartanak ki mellette.
-
-De nemcsak az erkölcsi és eszmei okok nehezítik meg az országos és más
-ünnepek, különösen a kiállítások létrejöttét; hanem az anyagi bomlás is.
-Nagyjából elmondhatni, hogy ha a realismus kora az anyagi jólét, a
-vagyonosság, a gazdagság ideje; az idealismus a relativ szegénységé. A
-realismus idején rémes csapásokat is ki tudunk heverni egy pár év alatt;
-a francziák nem sokáig várakoztatják meg a németeket az öt milliárd
-kifizetésével; nehány év mulva alig van nyoma a háború pusztításainak;
-1879-ben már nagyszerű világkiállítást rendeznek, melyet mindenki
-megbámul s irigykedve tekintenek meg a németek. Bezzeg az idealismus
-napjaiban egészen máskép folynak a dolgok. Kisebb anyagi bajok is
-országos szerencsétlenséget, ínséget, nyomort okoznak, melyeknek nyomait
-nem egykönnyen háríthatni, tüntethetni el. Néha egy pár évtized sem elég
-a baj megszüntetésére.
-
-Századunk második tizedében, 1815 körül mutatkozott az idealismus. Míg a
-napoleoni háborúk borzasztó pusztításait elég könnyen kiheverték, most
-mindenfelé nyomor, inség mutatkozott. Az akkori Anglia akkora ipari és
-gazdasági fejlettséget mutatott, mint jelenleg Európa nagy része és az
-Egyesült-Államok. Valószinű, hogy most a bajok is affélék és akkorák
-lesznek a ránk következő napokban, mint a minők az angol földön
-uralkodtak.
-
-Az első nagy baj, a mi az idealismus jelentkezésével mutatkozik, a
-gazdasági válság. Ezzel ma az egész művelt világon találkozunk, pedig
-még nem mondhatnók, hogy inséges évek következményei sújtanak bennünket,
-mint 1816–1817-ben, mikor éhhalál pusztított Európában. A XI. század
-idealismusa alatt 70 év termése közül 40 volt inséges; a XVI. és XVIII.
-század gazdasági bajai sokszor rémesek valának. Hiszem azonban, hogy a
-mai gőzösök és vasutak tetemesen enyhíteni fogják a gazdasági bajokat.
-Mint napjainkban is látni, ilyenkor az állam vezetői komolyan törődnek a
-gazdaság válságával és helyes, majd helytelen rendszabályokkal
-iparkodnak segíteni az ország gazdasági bajain.
-
-Van azonban a gazdasági mellett más anyagi baja is az idealismusnak: az
-ipar és kereskedés válsága. Ennek borzasztó következményeit alig tudjuk
-elképzelni. Ha oly enyhén fog lefolyni a válság, mint a század második,
-harmadik tizedében, akkor is megdöbbentő dolgokat fognak róla
-elbeszélhetni a történetírók; ha pedig teljes mértékben tör ki, ha a
-gyárak harmada vagy fele megszünteti a munkát, ha a tömérdek iparos alig
-kap egy kis dolgot, ha csak kevés embernek nyujtanak keresetet a bányák:
-mily rémséges állapotok következnek be Európában és Amerikában. Mi lesz
-azzal a sok millió munkással, a kik 40–50 év óta a fejlődő ipar és
-kereskedés jóvoltából majd jól, majd tűrhetően meg tudtak élni? Ha
-Anglia 1817-ben minden tizenegyedik lakosát közsegélyben részesítette;
-ma nincs oly gazdag állam, mely a segélyt a munkások számához képest
-osztogathatná, ma akkora a munkások és fizetett vezetőik, továbbá a
-különféle iparosok és kereskedők száma, hogy nincs állam, mely az
-inséges napokban kevéssel is segélyezhetné nyomorgó alattvalóit. Mi fog
-tehát bekövetkezni? Az angol földön a tizes évek második felében ezer
-meg ezer ember pusztult el éhen, borzasztó nyomorban, felbomlott a
-társadalmi rend, ölték, gyilkolták az urakat, a zsidókat, a
-kereskedőket, kirabolták a boltokat, a raktárakat, számtalan rablóbanda
-keletkezett, melyek megrendítették a közbiztonságot.
-
-A súlyos baj magyarázatára többféle okot hoznak fel a történetírók.
-Többi közt az angol gyárak túltermelését említik, mely elözönlötte a
-háborúk alatt kimerült szárazföldet. Különös, hogy Napoleon titáni
-harczai alatt kelendőségnek örvendenek az angol gyárak termékei; mikor
-pedig beáll az egyetemes nyugalom, uralomra jut a világbéke: megszünik a
-vásárlás, mert nincs pénz. Valóban nem a béke, sem a túltermelés volt az
-anyagi romlás oka, hanem az eszményi, az erkölcsi rajongás 1815 után.
-Napjainkig sem ártott a gyárak bő termelése, a realismus roppant
-gazdagsága tudott fogyasztani: most azonban apadni kezd a fogyasztás, az
-ébredező idealismus szegénynyé tesz bennünket.
-
-Azt hihetnék a socialismus ábrándos hívei, hogy ekkor sikerülhet a
-socialisticus társadalom megalapítása. Nagyon tévednek. _Az idealismus a
-socialismus halála_. A socialisticus felfogás ugyanis a legszélsőbb
-individualismus, mely az egyes ember anyagi jólétét tartja szeme előtt,
-minden jog forrásává az egyedet teszi, az individuum az istene; míg az
-idealista az egyetemesért rajong, isten és vallás, erkölcs és becsület,
-fenkölt gondolkodás, az adott szó szentsége s hasonlók lelkesítik, ekkor
-tehát lehetetlen a socialismus. Hisz már most is látjuk őket bomladozni,
-pedig még az idealismus hajnalán vagyunk, még csak pitymallik. Az
-idealismus alatti paraszt- és munkásháborúk sem socialisticus elméletek
-következményei, hanem anyagi nyomor és valláserkölcsi rajongás. A
-socialismus fokozatosan nőtt a realismus gyarapodásával; de már látjuk,
-hogy bomlik, romlik és elveszti ijesztő képét. Még jól megy a gyáros és
-kereskedő dolga; míg szüksége van a munkásra, addig lehet strikeolni,
-socialista-tanokat hirdetni: de mikor a gyáros és kereskedő megszünteti
-a munkát, elbocsátja embereit, akkor csak rabolni, öldökölni és koldulni
-lehet: theoriákat csinálni már nem. Legfölebb egy-egy bölcsész vagy
-nemzetgazda ábrándozik róla békés födél alatt. A munkás- és pór-izgatók
-és vezetők sorsa ilyenkor a halál és börtön.
-
-Hogy a kiállítások iránti lelkesedés már alábbhagyott, annak érdekes
-tüneménye a Francziaországban folyó küzdelem az 1900-iki kiállítás
-ellen. Megtámadják a vidék nevében, melynek csak kárára van, felhozzák,
-hogy Páris nem lelkesedik érette; kétségbe vonják anyagi hasznát,
-veszélyesnek mondják erkölcsi befolyását, tagadják politikai előnyeit.
-Nem igazolja a technicai szempont, vagy valamely nemzeti érdekű
-tudományos alkalmazás vagy valamely socialis kérdés megoldása. Sokan azt
-hirdetik, hogy a világkiállítás egy nagy hazugság, mely árt az iparnak
-és kereskedésnek, példákat hoznak fel rá, hogy tanulta el a külföld
-nehány év alatt a franczia ipar specialitásait, melyekre azelőtt büszkék
-voltak, melyek százezreket vagy milliókat jövedelmeztek nekik. Mások
-remegnek a roppant drágaságtól és akárhányan a féktelen érzékiség
-tombolását, az erkölcsi romlást emlegetik. Különösen kárhoztatják az
-1889-iki kiállítást, melynek borzasztó szédelgéseit okiratokkal
-bizonyíthatni.
-
-Tíz-húsz év előtt e kifogások lehetetlenek valának. Akkor egy-két
-idealisabb, tehát: bomlott gondolkozó mormogott efféle kifogásokat,
-melyekre nem hallgatott senki. Ma uton-utfélen találkozunk velök. A
-kiállítás ellenségei azonban nem tudják megmondani, mi az igazi oka
-ellenzésöknek, mely nem egyéb, mint az ébredező idealismus, érzésünk,
-gondolkodásunk gyökeres átváltozása, mely megveti az aranyborjút, rajong
-az eszményiért, lenézi a realismus léhaságát és érzékiségét.
-
-
-
-
-X.  «A TUDOMÁNY ÉRDEKÉBEN».
-
-Ambrózovics Béla miniszteri tanácsos a fentebbi czím alatt egy röpiratot
-írt. A hazai tudományosságot akarja vele emelni. Nagy szorgalommal hord
-össze jót és rosszat, helyest és helytelent, de nem találja fején a
-szöget.
-
-Most 1896-ban fölösleges beszélnünk a tudomány érdekében. Nemcsak
-külföldön, hanem nálunk is roppant sokat tettek a tudomány érdekében.
-Egyetemünkön csaknem minden képzelhető szaknak van rendes tanára, sőt
-talán fölösleges szakoknak is. Például hozom fel a _Diplomaticát_, mely
-nem egyéb, mint az okiratok olvasása, a mihez minden történetbuvárnak
-értenie kell és játszva megtanulhatja a történelem tanáraitól.
-
-Ez nem is tudomány, csak egy kis ügyesség, melyet mindenki könnyen
-elsajátíthat.
-
-Az egyetemi katedrákon kivül számos ember foglalkozik a tudománynyal,
-sok középiskolai tanár szivesen foglalkozik tárgyával. Szóval
-gazdagságunk és jólétünkhöz képest nem panaszkodhatni tudósok hiányáról.
-
-Egészen másutt rejlik a baj, a mit nem sejt Ambrózovics.
-
-Az emberiség haladása ugyanis hullámosan történik. Egy-egy ilyen hullám
-az idealismussal kezdődik és a realismuson végződik. A mostan végződő
-hullám 1815 körül lépett föl. A hullám elején, az idealismus kitörésekor
-az egyetemesért rajong az emberiség, széles látkörében a vallás és
-erkölcs, a tekintélyi vallás és idealis morál uralkodik felette, ezek
-vezérlik érzését, gondolkodását és így tetteit is.
-
-E széles látás, mely összeesik a szép, jó és igaz egységével,
-fokozatosan zsugorodik össze. Az idealismus elején csak az isten és
-világ, erény és becsület tudják magával ragadni, később a scepticismus
-és rationalismus jelentkezésével rajong a szabadságért, az egyén
-jogaiért, különösen a nemzeti egység és nagyságért. Ilyenkor tetemesen
-összébb szorult látköre.
-
-Végre a realismus alatt már csak önmagát, családját, törzsét, helyi
-sajátságait, szokásaít látja. Léhaságának, aprózó, részletező kis
-világának él. Ilyenkor sürgeti a nemzeti szellemet, mert
-individualismusa nem tűr meg mást a maga körében, mint egyéniségének
-képmásaít. Sohasem beszélnek annyit a nemzeti szellemről mint a
-realismus alatt. Élünk, halunk érette. Gyönyörködünk a jóizű magyaros
-szokásokban, magyaros, népies, sokszor triviális nyelvben, magyaros
-magatartásban, magyaros ételekben, italokban. Ilyenkor lehetőleg minden
-magyaros legyen. Ez a nemzeti szellem, ez a magyarosság megfér a
-legnagyobb demoralisatioval, a mit nem türne meg az idealismus rajongása
-az egyetemesért, de még az idealrealismusé sem a nemzeti egységért és
-nagyságért.
-
-A három főeszmének, a szép, jó és igaz eszméjének fokozatos elválása és
-az emberiség látkörének lassú zsugorodása nagy hatással van a vallásra,
-az erkölcsökre, a nyelvre, az irodalomra, művészetekre, az iparra, a
-kereskedésre, a földművelésre; de legjobban szemünkbe tünik az irodalom
-terén. Ez mutatja legvilágosabban, hogy válik szét a három eszme, hogy
-lesznek egymás ellenségei, szóval hogyan változik az ember lelki világa.
-Mert olyan az ember érzése, gondolkodása, a minő az olvasmánya.
-
-Most azonban nem erről van szó, Ambrózovics a tudomány kérdését vetette
-föl. Hát erre is befolyása lehet az eszmék fokozatos elválásának?
-Valóban a tudomány nagyon megérzi, mily viszonyban van a három eszme
-egymáshoz.
-
-Miért? kérdezi a t. olvasó. Az emberi elme látkörének összezsugorodása
-szerint változik a tudomány egyes ágaihoz való vonzódásunk és
-tehetségünk. Hát még a tehetségünk is? Igen az emberi tehetség is.
-
-Az idealista széles látköre nem alkalmas a realis tudományokra. Mikor
-mindenben az egészet látjuk, csak az erkölcsiekért tudunk rajongani.
-Ekkor virágzik a theologia, a philosophia, az eszmei történetirás, a
-jogbölcsészet. Ilyenkor lehetetlen a Pasteur-féle buvárkodás. A mi
-Semmelweiszunk tudományos fölfedezése iránt sem érdeklődnek az ötvenes
-években, az őrületbe kergetik a magyar tudóst, mert mindenki szélesebben
-lát és az erdőtől nem tudja megkülönböztetni a fákat. Az idealisabb idők
-összefoglaló gondolkodása képtelen a realista lelkek apró és finom
-megkülönböztetésére. Sir Newton Izsák 1687-ben, a legnagyobb realismus
-napjaiban megteheti nagy fölfedezését; 1700 körül az idealismus kitörése
-után hiányzott volna lelkében a szükséges aprózás, részletezés, finom
-megkülönböztetés.
-
-Mayer Róbert is hiába fedezi föl az energia fönmaradását a negyvenes
-években, nem értik meg, maga is ködösen látja a dolgot, de már Helmholtz
-pár tizeddel később kellő világosságba helyezi. Ellenkezőleg egy Hegel
-lehetetlen a hetvenes években, pedig 1825 körül érette rajongott a
-művelt világ. Egy derék német tudós azt irta nekem róla minapában, a mit
-egykor Schopenhauer hangoztatott, hogy Hegel war der grösste Schwindler
-des Jahrhunderts! Egy oly vallásbölcsész mint Gioberti, Feuerbach, mint
-Rosmini-Serbati csak oly lehetetlen 1880 körül, mint egy Rossini a zene
-terén, Vörösmarty a költészetben. És így tovább.
-
-A realis tudományok kora tehát a haladás hullámának második felében
-kezdődik. Azért találkozunk virágzásával 1300-tól 1490-ig, 1600-tól
-1700-ig, 1760-tól 1815-ig, 1850-től napjainkig. Mentől jobban
-belemegyünk a realis gondolkodásba, annál jobban haladnak a tudományok.
-Bámulatos, a mi az utóbbi harmincz év alatt e téren történt. Csodálatos
-volt az arabok haladása a tizedik században; de mi az ő haladásuk a
-miénkhez képest, mikor napjainkban közönséges munkások oly találmányokat
-mutathatnak fel, melyek milliomosokká tették őket; mikor alig mulik el
-egy hét, hogy becsesebb ujításokkal ne lepnének meg bennünket; mikor
-legujabban is a Lénard-Röntgen sugarak keltik fel bámulatunkat?
-
-Valóban a realismus szűk látkörére, eszmétlenségére, erkölcsi
-léhaságára, erős érzékiségére, emancipált asszonyaira, a családi
-szentély bomlására, az erkölcsi érzés tompulására, a roppant fény és
-pompa kifejtésére, szóval az anyagiság uralmára van szükség, hogy
-virágozzanak a realis tudományok.
-
-Ambrózovics nem látja a haladás törvényének e szigorú korlátjait. Azt
-hiszi, hogy az idealismus széles látköre is alkalmas arra az apró
-megfigyelésre, a mi a chemia, a mechanica, az architectura, a fizika és
-más realis tudományok rendkivül finom és fáradságos részleteinél annyira
-nélkülözhetlen. Azt hiszi, hogy a realis világban is lelkesedhetünk az
-erkölcsiségért, pedig ez lehetetlen. Legfölebb a realis idők mysticusai
-érezhetnek iránta melegebben; de az összes emberiségnek okvetlenül
-közönyösnek kell lennie a fensőbb morál iránt, mert ez csupán oly idők
-szülöttje, mikor gondolkodásunk, érzésünk tulnyomóan összefoglaló, mikor
-a finom analysisre alkalmatlanok vagyunk.
-
-A realismus erkölcstana minden fensőbb elv nélkül csak az irgalomra,
-lágyságra, gyöngédségre, nyájasságra, határtalan jótékonyságra
-szorítkozik. Ezt prédikálják most mindenfelé, a templomban és iskolában,
-a parlamentben és a sajtóban, a választmányi hölgyek gyülésén épen úgy,
-mint a realista bölcsészek, jogászok, moralisták műveiben. Ez azonban
-nem morál, ezzel megfér az általános érzékiség, a tekintély
-képviselőinek lealacsonyítása, az egyetemes hazudozás, a pénz, a jólét
-hajhászása, minden meggyőződés, hír, becsület áruba bocsátása.
-
-Ambrózovics tanácsai, magyarázatai tisztán realis gondolkodásának
-gyümölcsei. Például hosszasan ir a tanulók osztályozása ellen. Ez mindig
-nyilvánul a realismus idején. Gyermekeink iránti szeretetünk, a tanulás
-könnyítésének sürgetése, a testi nevelés általánosítása, a külsőség, a
-csin ápolása, az örökös zúgolódás a tulterhelés ellen, mindezek mellett
-folyton halljuk az osztályozás elleni kifakadást. Ma már jóformán alig
-van egy-két osztályozó jegy, alig van osztályozó vizsgálat. Az
-idealisabb napokban nem győznek elég jegyet kitalálni az osztályozásra,
-szóval egészen máskép gondolkodunk.
-
-De legyen elég Ambrózovics füzetjéről. A ki összefoglalólag tud
-gondolkozni, az itt felhozottakból is könnyen megérti az erkölcsi világ
-törvényének a realis tudományokra vonatkozó részét.
-
-
-
-
-XI.  HAZAFISÁG ÉS NEMZETI SZELLEM.
-
-– Bácsi, kérem, mit mond ahhoz, hogy soha se dicsőítették annyi
-melegséggel a hazát, mint az ezredévi ünnepélyek alatt. A hazaszeretet
-lángja lobog minden hazafi szívében. Zsidó atyánkfiai el vannak
-ragadtatva a magyar haza boldogító szeretetétől. Az államférfiak, kivált
-a ministerek ajkairól naponkint számtalanszor halljuk a haza _szent
-nevét_, a kiállítás buzgó tisztviselői örökké a hazáról álmodhatnak.
-Képzelem, ha álmából felráznák a kiállítás szegény igazgatóját, minden
-bevezetés nélkül elkiáltaná magát: _Éljen a haza_.
-
-– Miért zúgolódol már te is a sok hazafias beszédre, ki tudná azt
-ilyenkor kikerülni? A kormány szónokának arany szája kipállik a hazafias
-dictióktól. Ez azonban ne bántson tégedet.
-
-– Én nem tudom, minek tulajdonítsam; de már engem is bánt. Valahányszor
-valaki a hazát és nemzetet, a közérdeket és közügyet dicsőíti, mindig
-érthetetlen, de igazán kelletlen érzés hatja át egész valómat. Honnan
-van ez?
-
-– Onnan van, hogy realista vagy.
-
-– Miért bántaná a realistát a haza és nemzet szó hangoztatása?
-
-– Mert a realismus részletezés, aprózás, szétmállás, megkülönböztetés
-levén, nincs érzékünk az egészhez, az általánoshoz, az egyetemeshez,
-hanem annál több az alkotó részek és egyének érdekeinek felfogásához. S
-mivel a realismus idején sem szereted másban a hazugságot, bánt a haza
-örökös emlegetése.
-
-– Hát lehetetlen ilyenkor a hazát szeretni?
-
-– Igazán lehetetlen. Ilyenkor szeretjük a szülőföldet; melyen tanyázunk,
-édes-kedves pajtásainkat, a kiknek társasága elviselhetővé teszi az
-életet, családunkat mint a magunk képmásait. Szeretjük a magyar embert,
-a ki úgy érez, úgy gondolkodik, úgy cselekszik mint mi, ugyanazon
-szokásai vannak, mint nekünk.
-
-– Hát ez nem hazaszeretet?
-
-– Éppen nem. Látod, sohase magyarosítunk annyira, mint a realismus
-idején. A mennyire csak kiterjed hatáskörünk, mindenkit magyarrá akarunk
-tenni, azaz olyanná, a milyenek mi vagyunk. A lapok hangoztatják a
-magyar nyelv terjesztését, mindenfelé magyar iskolát alapítunk, örökké a
-magyar culturáról, a nemzeti műveltségről beszélünk. Füllentünk ugyan,
-hogy nem akarjuk elvenni mások nemzetiségét, csupán azt akarjuk, hogy
-ismerjék, szeressék a magyar culturát, hogy tudjanak magyarul beszélni,
-de igazában nem óhajtunk egyebet, mint hogy azok is olyanok legyenek,
-milyenek mi vagyunk.
-
-– Hát akkor mi a hazaszeretet, ha nem ez?
-
-– Ez csak nemzeti szellem, ezért rajonghatunk a realismus idején. Ez a
-nemzeti szellem megfér a legerősebb invidualismussal is. Az ember lehet
-romlott, zsebelő, érzéki, léha, becstelen teremtés s a mellett lelkes
-előmozdítója a nemzeti szellemnek, buzgó harczosa a közművelődési
-egyesületnek, mindenféle magyarosító társulatoknak.
-
-– És mi a hazaszeretet?
-
-– Fiam, azt csak akkor érezheted, tudhatod, mikor a te valódat is
-áthatja az idealismus, mikor összefoglalólag tudsz gondolkodni, mikor
-lesz érzéked az általános iránt. Ekkor fel tudod fogni a haza szent
-nevét, magasztos rajongás tölti el iránta egész bensődet s olyan
-lelkesedve, átszellemülve beszélsz róla, a hogy Kisfaludy Károly,
-Kölcsey, Vörösmarty stb. szólottak a hazáról. Ilyen érzésünk csak akkor
-lehet, mikor szent lángra gyújtott bennünket az idealismus. A haza, a
-nagy erkölcsi testület képe áll előttünk, áhitattal gondolunk rá és
-minden törekvésünk a szent haza javán munkálkodni. Az, hogy magyarúl
-beszél-e honfitársunk, magyarosak-e szokásai, hogy magyar-e az
-életmódja, másodrendű kérdéssé válik vagy egészen eltünik előttünk.
-Csupán annyit kívánunk, hogy szeresse a magyar hazát. Ilyenkor hallani a
-némettől, romántól, szlávtól, hogy magyarnak vallja magát, büszke az ő
-magyar hazájára s kivált idegen földön örömest emlegeti édes és szép
-hazáját.
-
-– Hamar bekövetkezik ez a lelki állapot?
-
-– Elég hamar. Öt-tíz év alatt átalakít bennünket a kitörő idealismus.
-Már most is számos jelenségével találkozunk az egész világon. Először
-azonban a szélső idealismus uralkodik számos ember szívében. Ezek az
-egyetemesért rajonganak, lelkök az isten országáért, a mennyei hazáért
-buzog. A magyar faj azonban csak igen kis részben lelkesedik ily szent
-hévvel az egyetemesért. A germán és szláv fajok, különösen az angol, az
-éjszaknémet sokkal rajongóbbak. Még a franczia, általában a latin faj is
-jóval meghaladja a magyart. Fajunk nagy részét akkor hatja át a
-realismus, mikor lazulni kezd a szép, jó és igaz eszméjének egysége,
-mikor a haza szent neve tölti el bensőnket.
-
-– Talán ezért mondják, hogy a magyar soha sem lesz vallásos rajongó?
-
-– Bizonyosan ezért. De ne hidd, hogy az idealis időkben nem szeretjük a
-vallást, a vallásos életet. A magyar is igazán híve, követője lesz a
-valláserkölcsi életnek, csupán nem tud annyira emelkedni, a mennyire a
-germán, szláv és latin fajok. A hazáért már csak úgy lelkesedik mint
-azok. E hazafiság azonban magasztos erkölcsi érzés, mely minden
-aljastól, becstelentől, hitvány és önző cselekvéstől megvetéssel fordul
-el. Persze, hogy a három eszme egységének lazulásával nemsokára
-jelentkeznek a léhaság, az önzés tüneményei is, csakhogy még ritkábbak
-és méltó megrovásban részesülnek.
-
-– Mit mondana a világ, ha mai beszélgetésünket hallotta volna?
-
-– Fiam, ezt maholnap mindenki tudja. Az ifjúság éppen úgy fogja tanúlni
-az iskolában, mint eddig tanúlták az emberi élet jelenségeinek
-magyarázatait.
-
-– Csakhogy nehéz lesz az embereknek tárgyilagosan megítélni lelkök
-állapotját. Az a realista nem fogja elhinni, hogy ő nem szeretheti úgy a
-hazát mint egy idealista.
-
-– Nagyon lehet. Sőt akadhat olyan is, a ki lenézve, fitymálva szól az
-idealisták üres, tartalmatlan hazafiságáról, rajongó patriotismusáról. A
-nagyobbrész azonban végre is belátja és megnyugszik benne. Azt mondja
-rá, hogy nem tehet róla. Ez a világ sorja.
-
-
-
-
-XII.  AZ EZREDÉV.
-
-Löw Immanuel szegedi főrabbi egy pompás kötetben gyűjtötte össze nyolcz
-beszédét és «Az ezredév» czím alatt kiadta. Zsidó egyházi szózatok ezek,
-tele rationalismussal s nem annyira vallásos áhitatra és erkölcsi
-megújhodásra buzdítják a hallgatóságot, mint inkább a hazaszeretet
-tolmácsai. A zsidóság hálája a keblére ölelő haza iránt. A zsidóság
-ragaszkodása a magyar nemzeti szellemhez, tüntető kifejezése a magyar
-érzésnek és gondolkodásnak. A könyv elejétől végig oly szép honszerető
-nyilatkozatok gyűjteménye, a minőket mondott Kiss Áron püspök vagy
-Erdély igazságügyminister Munkácson és számos más jelesünk a kiállítás
-és a millennium ünnepélyein.
-
-Rendesen kik mondották e beszédeket? Jóízű, egészséges, kedélyes
-realisták, a nemzeti szellem síma, nyájas apostolai, ugyanazok, a kik jó
-barátjai Bánffynak, Széll Kálmánnak, Wekerlének, Szilágyi Dezsőnek,
-Hegedűs Sándornak, Falk Miksának, Gajárynak, Lánczy Leónak, édes jó
-pajtásai a sok vicinálistának, bankigazgatónak, részvénytársasági
-tanácsosnak, számos buzgó főispánnak, számtalan léha, élvhajlász,
-zsebelő, és könnyűvérű realistának. Vagyis a mit Kiss Áron, Erdély és a
-többiek mondottak, nem egyéb, mint a mit Bokross Elek, Fenyvessy,
-Münnich, Miklós Gyula és a többi a legjámborabb szavazóig mondott volna.
-
-E beszédekben annyira lángoló kitörése van a hazaszeretetnek, a minőt
-nagy ritkán van szerencsénk olvasni. E lángot látva, mindjárt fölmerül a
-kérdés, vajjon igazat beszélnek-e a szónokok?
-
-Ismerjük őket, látjuk tetteiket, tanúi vagyunk mindennapi érzésöknek,
-gondolkodásuknak. Ez a látásunk, tapasztalásunk nem tanít másra, mint
-hogy az ünnepelt szónokok a legkitünőbb realisták, kifogástalan modorú
-emberek, a kor szellemének igazi képviselői.
-
-De az erkölcstan arra tanít bennünket, hogy egy erős érzelem annyira
-uralkodik az emberen, hogy egész viselete elárulja; hogy a magasztos
-hazaszeretet nem fér meg az anyagisággal, a léha érzékiséggel, a
-féktelen individualismussal, a nyomorult önzéssel, az általános
-zsebeléssel.
-
-Azt azonban még sem lehet föltenni, hogy e jeleseink nyiltan hazudjanak,
-oly érzelmeket mutassanak, melyeket nem éreznek és így bennünket jámbor
-hallgatókat rászedjenek.
-
-Nem, ezek az urak nem hazudnak, nem akarnak bennünket rászedni. Én
-elhiszem, hogy a mit Kiss Áron vagy Erdély minister mondott, azt igazán
-érezte.
-
-De akkor a régi erkölcstannak, az eszményi morálnak nincs igaza: az
-emberben legalább egymásután vagy talán egyszerre is, uralkodhatik az
-egyetemes iránti lelkesedés meg az anyagiság és érzékiség
-individualismusa. Az egyik perczben rajongunk az egyetemesért, a
-másikban anyagi és társadalmi előnyökért áldozatul dobjuk a köz, a haza,
-a nemzet legszentebb érdekeit, szavazatunkkal, beszédünkkel támogatjuk a
-romlottság, az erkölcsi bomlás, a léhaság követeléseit.
-
-Pedig én azt hiszem, hogy a régi eszményi erkölcstannak mégis igaza van
-a maga idején; ez a két érzelem: hazaszeretet és a realis idők
-individualismusa kizárja egymást. Az egyik a köz, a másik az egyed
-érdekeit tartja szeme előtt.
-
-Ez azonban még nem magyarázza meg a mi individualistáink lángoló
-hazaszeretetének örökös emlegetését. Mert ha nem fér meg a két lelki
-állapot, akkor nem mondhattak igazat.
-
-És én újra mondom, hogy igazat mondanak, nem füllentenek, nem akarnak
-bennünket rászedni.
-
-Tehát akkor a hazaszeretet fogalmának kellett megváltozni? A hogy
-Kisfaludy Károly, Kölcsey Ferencz, Vörösmarty Mihály, Széchenyi István,
-Deák Ferencz a régi idealisabb napokban felfogják a hazát, ez teljesen
-elüt a mi realistáink édes, kedves hazaszeretetétől. Azoké nem fért
-volna meg a mai individualismussal; mostani ünneplő szónokainké azonban
-nagyon összefér. Azoknak a haza magasztos szent fogalom, melynek javára
-minden óránkat, minden perczünket, önmagunkat és csalándunkat fel kell
-áldoznunk, ha úgy kívánja a sor; a mi realistáinknak pedig a haza egy
-kitűnő, igazán becsülni való fejős tehén, melynek teje táplál
-mindnyájunkat, de különösen jeleseinket. Nemzeti szellemű, magyaros,
-régi jó fajú tehén e haza, melynek semmi köze fejőinek erkölcséhez,
-becsületéhez, tisztességéhez, egy szóval morális felfogásához. Mindegyik
-lehet frivol individualista, önző, zsebelő kópé, a ki szereti hazáját, a
-fejős tehenet, mert jól táplálja. Ezek a jól táplált hazafiak azután
-lángoló lelkesedéssel magasztalják a fejős tehenet, akarom mondani a
-hazát és nincs igazunk, ha megtagadjuk tőlük az érzés igazságát.
-
-Löw Immanueltől sem akarjuk megtagadni, hogy igazán szereti hazáját. Az
-ő helyzete azonban kényesebb. Ő egy híres rabbinak derék, buzgó realista
-gyermeke, tehát izraelita. Kitűnő és elég magyaros szónok. Mint zsidó
-ahhoz a fajhoz tartozik, mely az ország északkeleti részét nem tekintve,
-bámulatosan elmagyarosodott, harmincz év alatt beszédében teljesen
-magyar lett. Ügyes, tehetséges munkása az irodalomnak, művészetnek,
-tudománynak s majdnem kizárólagos vezetője a hírlapi sajtónak és
-kereskedelemnek. Negyven év óta a realis gondolkodás fokozatos
-gyarapodása mellett e faj magyarosodását kiváló előnynek, a magyarság
-kitűnő támaszának tekintettük.
-
-Igaz ugyan, hogy a zsidó egyéni szervezeténél, páratlanul józan
-gondolkodásánál fogva kevés kivétellel csak kormánypárti vagy anarkhista
-lehet; de általános magyar szempontból tekintve szerencséseknek
-tartottuk magunkat, hogy a legfélreesőbb pontokon is egy-egy teljesen
-megbízható híve van a magyarságnak.
-
-Most azonban változik az emberiség érzése, gondolkodása. Jelentkezik a
-szélső idealismus, mikor kisebb-nagyobb mértékben az egyetemesért
-kezdünk rajongani. Lesznek közöttünk vakbuzgók, a szentség lehétől
-áthatott egyének, lesznek szelidebb, engedékenyebb jellemek, de
-általában mindnyájunkat át fog hatni öt-tíz év alatt a tekintélyi vallás
-és eszményi morál tisztelete.
-
-Szerencsétlenségére a zsidó faj, ez a rationalista nép, nem tud belé
-menni e lelki állapotba. A sémi, a török-tatár, a sárga faj, a czigány
-stb. úgy látszik a haladás egy hullámának se az elejét, se a végét nem
-tudja magáévá tenni. A realismus alatt materialista lesz, a ki nem
-szállhat le a mysticismusba; az idealismus elején kelletlen
-lelkiállapotba jut, többé-kevésbbé rosszúl érzi magát s kivált az árja
-fajok kegyetlenűl gyűlölik, azért rendesen erősebb vagy gyöngébb
-üldözésnek van kitéve. Ilyenkor hiába francziásodik, németesedik vagy
-szlávosodik el a zsidó, ez nem menti meg a kisebb-nagyobb nyomástól.
-Öt-tíz év alatt nálunk sem lesz különben. Most a hírlapírók háromnegyede
-izraelita, tíz év múlva jó lesz, ha egy negyede e fajból kerűl ki. Vagy
-úgy tesznek mint Heine, a ki rajong Schlegelért s áttér a keresztény
-hitre.
-
-Vigasztalásukra legyen mondva, negyven-ötven év múlva újra izraelita
-honfitársaink foglalják el a napisajtó íróasztalait, ismét ők lesznek a
-leleményes interjuvolók, velök gyűlik meg a rendőrség baja, mikor
-mindenütt jelen akarnak lenni. Addig azonban sok víz foly le a Dunán.
-
-Mikor a szép, jó és igaz eszméje, melyek az idealismus alatt egyesűlnek,
-annyira elválnak egymástól, hogy erőre kap a rationalismus és
-skepticismus; a gazdaság terén háttérbe szorul az oeconomismus, az
-agrarismus és lábra kel a szabad verseny; az irodalomban fogy, apad az
-egyetemes tisztelete és a színpadon nem csupán az individuum kudarczán
-nevetünk, hanem kikezdjük az egyetemes képviselőit, az atyát, a férjet,
-a főnököt, a papot, stb.: akkor újra beállanak zsidó atyánkfiainak
-aranyos napjai.
-
-
-
-
-XIII.  ALFRÉD FOUILLÉEHEZ.[1]
-
-
-I.  Bevezetés.
-
-  Uram!
-
-Mikor öt év előtt az erkölcsi világ törvényének nyomaira akadtam az
-emberiség művelődéstörténelmében, mély tisztelettel tudattam önnel
-fölfedezésemet. Azóta hosszas vizsgálódásaim után rájöttem, hogy a világ
-történelmét hullámokra lehet osztani, melyekben az idealis és realis
-tünemények szabályszerűen váltakoznak. E hullámok: 1200–900, 900–650,
-650–425, 425–150, 150 Kr. előtt – 180 Kr. után; 180–580, 580–975,
-975–1490, 1490–1700, 1700–1815, 1815–1900. Minden egyes hullám azzal
-kezdődik, hogy a szép, jó és igaz eszméje egységbe olvad össze, melyek
-fokozatosan és lassankint mindjobban elválnak egymástól. E fokozatos
-elválás megmagyarázza az összes vallási, erkölcsi, jogi, politikai,
-társadalmi, nyelvi, irodalmi, művészeti és gazdasági élet tüneményeit.
-Magyarázataim közben nem egy hibát követtem el, sokszor tapasztaltam,
-hogy nincs elég széles és mély történeti tudományom, hogy felszinesek a
-theologiai, philosophiai, jogi, politikai, nemzetgazdasági stb.
-ismereteim; hogy egy-egy tünemény legyőzhetlen nehézségeket gördít elém,
-de minél tovább haladtam, annál világosabban láttam, hogy jó úton járok
-és végre is győznöm kell.
-
-E bizalom folytán eljutottam odáig, hogy a metaphysica nagy kérdésein
-kívül nem csupán a «hogyan»-ra tudok felelni, hanem a «miért»-ekre is.
-Tudom, hogy az egyes hullám elejétől végeig minő érzésnek,
-gondolkodásnak kellett uralkodnia; ha tudom az évszámot és az illető
-ember szervezetét, megmondhatom: jól vagy rosszul érezte-e magát,
-megfejthetem sikereit vagy csalódásait, szerencséjét vagy
-szerencsétlenségét; ha kezembe kerül valamely irodalmi alkotás és
-alaposan megvizsgálhatom, nagyjából meg tudom határozni, hogy a haladás
-hullámának mely időszakában készülhetett, legalább hasznát vehetem
-tudásomnak a kétes történeti, philosophiai, politikai és más okok
-kifejtésénél. Szóval új alapon kell fölépíteni az összes erkölcsi,
-bölcsészeti és történeti tudományokat. Újra kell megírni minden nemzet
-történetét.
-
-Azt hittem, hogy az ön mély gondolkodása és nagy tudománya az
-alapvonások közlése után mindjárt meg fogja érteni fölfedezésem roppant
-horderejét, de még legújabb munkája: «_Le mouvement idéaliste_» is
-mutatja, hogy nem értett meg s habár némi nyomát látom közléseimnek, az
-egész ismeretlen ön előtt. Legyen szabad azért nagy vonásokban és
-röviden előadnom tanaimat. Meg vagyok győződve, hogy az idealismus mai
-fokán már nagyobb sikert aratok, jóval többen fognak megérteni és talán
-ön is átlátja igazságomat.
-
-
-II.  A haladás törvénye.
-
-Az ember gondolkodása közben két műtétet végez, tudniillik vagy
-összefoglal, vagy megkülönböztet. Az idealismus hajnalán a legszélesebb
-lesz ez az összefoglaló tehetségünk, azért az Istent, a vallást, az
-erkölcsöt, a világot, az emberiséget látjuk magunk előtt, ezekért
-rajongunk, lelkesedünk, a tekintélyi vallást követjük, az idealis morált
-valljuk. Ilyenkor egy Luther, a ki már vizsgálódik, még lehetetlen; a
-vallásújítók csak a scepticismus és rationalismus első sugárával
-lehetségesek, mikor a bölcsészek sem hiányzanak. 1490, 1700, 1815 körül
-csak a theologiai és theocratiai irány lehet népszerű. Savonarola,
-Bossuet, Bonald, Haller és mások tolmácsai ennek az érzésnek. Ma
-rohamlépésekkel megyünk belé a legszélsőbb vallási lelkesedésbe, melyben
-nagy befolyásra tesz szert a catholicismus mint tekintélyi vallás;
-látjuk, mily hatalommal lép fel a papság és a vallásos aristocratia,
-mily lenézésben részesűl a democratia, a köztársasági és a radicalis
-világnézet.
-
-Tessék bármely hullám elejét megvizsgálni, mindig megtaláljuk ezt az
-érzést, gondolkodást. Mindig jelentkezik a realismus elleni nagy
-erkölcsi felháborodás, a művészetben és irodalomban a forma háttérbe
-szorulása és az eszme hangoztatása, az elbeszélésben és a drámában az
-egyetemes, a tekintély képviselőinek tisztelete, a társadalomban az
-érzékiség, a nőuralom kárhoztatása. Ilyenkor dívnak a sors-tragédiák.
-Nehéz a dráma hősében belső ellenmondást létrehozni, mert annyira elnyom
-mindent az egyetemes iránti tisztelet, hogy jó részt epicussá kell
-válnia a tragédia hősének, az előadás pedig lyrikus, áradozó és
-sentimentalis lesz.
-
-Mihelyt beáll a három eszme egységének lazulása, mindjárt hallani az
-egyetemes uralma elleni zúgolódást, a papi zsarnokság iránti gyűlöletet,
-az individuum jogának, a polgári, vallási, lelkiismereti szabadságnak
-követelését.
-
-1515 körül már ott szerepel a bölcsészetben Pomponazzi, a politikában
-Macchiavelli, az irodalomban Ariosto, éppen úgy, mint 1825 körül a
-megváltozott Chateaubriand, Hugo, Cousin, továbbá Jouffroy, Guizot,
-Heine (Reisebilder), Platen (Die verhängnisvolle Gabel, 1826. Der
-romantische Oedipus. 1828.). Pückler herczeg kikezdi a régi, a
-tekintélyes aristocratiát, melyet Walter Scott-tól és másoktól tanultunk
-meg szeretni, tisztelni, eloszlatja nymbusukat, lerántja róluk a felsőbb
-morál leplét. Angliában Bulwer regényei teszik ugyanezt, hősei kiépültek
-az illusiókból és balítéletekből, tudnak élvezni, gyönyörködni. Az
-erősödő skepticismus és rationalismus már hangoztatja azt a nézetet,
-hogy a papok csinálták a kinyilatkoztatott vallást, hogy a művelt
-embernek elég a bölcsészeti vagy természeti vallás, itt-ott felhangzik a
-morálnak utilitarius és altruisticus igazolása. Ennek azonban később jön
-meg a kora.
-
-1830-ban már győz Francziaországban a szabadelvűség, a kezdődő
-individualismus, a politikai, vallási, lelkiismereti és sajtószabadság,
-az egész művelt világ rajong a francziákért; az irodalom tetemesen
-átalakúl; még ugyan nehéz a drámai belső ellenmondást a hős szívébe
-helyezni és azért külső hatásos eszközökkel, rémes jelenetekkel
-iparkodnak pótolni, mint azt a romanticismus tevé. Hugo, Dumas père, Sue
-és mások, az egész művelt vílágon ily regényeket és tragédiákat írnak, a
-vígjátékban már itt-ott kikezdik az egyetemes képviselőit: az atyát, a
-férjet, a felsőséget, a vallást. A társadalomban felhangzik a gazdagság
-dicsőítése, a nemzeti jólét magasztalása, a szabad verseny tana. A
-politikában élénk vita tárgya a nemzeti központosítás. Sokan írnak
-ellene, de az áramlat győz. A nemzeti nagyság, nemzeti egység eszméje
-mindenfelé hódít. A költészet melegebb, bensőbb lesz, az ünnepélyes
-hideg ódai lyra hanyatlik, bár még az 1848-iki forradalom idején sokszor
-találkozunk vele.
-
-Az ötvenes években mindenütt meghonosúl a központosító törekvés az
-államban, az orthodoxia az egyházban, a nemzeti egység, a nemzeti
-nagyság eszméjétől lelkesednek a polgárok. Már nem igen rajongnak a
-politikai szabadságért, a nemzeti dicsőség foglalja el helyét. Guizot,
-Tocqueville és mások, a kik rajongtak a harminczas, negyvenes évek
-szabadságidealjáért, rosszúl érzik magukat. A pánszlávok, a pangermánok,
-a panitalok, lengyelek s más nemzetek jövő nagyságukról ábrándoznak.
-
-A hatvanas években a lyra melegebb, bensőbb, közvetlenebb lett. A
-kritika lélektani alapból indul ki. A dráma és epos nyugodt, tárgyias és
-meleg rajzát akarja adni az életnek. Mindenfelé haldoklott a romantikus
-előadás. Nem szerették többé a nagy ecsettel, nagy vonásokkal való
-munkát. Örömüket találták a lelki állapotok finom elemzésében, az emberi
-nyomor rajzolásában, mindjobban kedvelék a humort, mely az emberi
-léhaság rajzolása. A vallás, a moral több pontját tevék vitatás tárgyává
-a regényírók; a komikusok kigúnyolták az egyetemes némely képviselőit.
-Már lehet igazi nagy tragédiákat írni, lehet belső ellenmondást tenni a
-tragédia hősének szívébe, mert tetemesen hanyatlott az egyetemes
-tisztelete, érvényre juthat az Aristotelesi tragicai érzés. A
-társadalomból pusztul a sentimentalismus, mely a haldokló idealismus
-panaszos hangja a hódító realismus ellen, jelentkezik és terjed a
-pessimismus, mely az idealisabb, az összefoglalóbb elmék betegsége a
-realisabb napokban.
-
-Szépen erőteljesen, férfiasan tudnak írni, mások hívei lesznek az
-affektált szép előadásnak, a cicerói nyelvnek, a marinismusnak, a styl
-precieuxnek. De már sokan tiltakoznak az új szók, a merészebb fordulatok
-ellen, buzgón harczolnak az orthologiáért. Az irodalomban hatalomra jut
-az akademismus.
-
-A gazdasági téren hanyatlik a földművelés tisztelete, az iparra és
-kereskedésre s velök az anyagira és érzékire vetik magukat a nemzetek,
-tiltakoznak a szabad kereskedés ellen, sürgetik a védvámokat. Uralomra
-jut a plutocratia. A társadalom szereti a fényt, a pompát. Emelkedik a
-külső csín és tisztaság. Gyönyörű középületeket, palotákat emelnek és a
-régieket is gyakrabban tatarozzák.
-
-Mindenfelé rajongnak a természettudományokért, tőlük várják a nagy
-kérdések megoldását. A vallásos érzelmek már nem igen tudnak lelkesíteni
-bennünket. Sokan megvetéssel tekintenek a bölcsészetre, melyet az
-iskolákban is elhanyagolnak. A jogászok gúnyolódva olvassák a
-bölcsészeti jogot.
-
-Körülbelül ilyen a hatvanas, hetvenes évek gondolkodásmódja.
-
-De a mint növekszik a realismus s mindjobban elválik a három eszme, a
-szép, a jó, igaz eszméje egymástól, mindenfelé szembetűnik az
-individualismus, az egyedek, az alkotó részek győzelme az egész fölött.
-Az államnak tekintettel kell lennie a tartományokra, a gyarmatokra, a
-nemzetiségekre; az egyházi kormány engedékeny a nemzeti és tartományi
-egyházak iránt, minden ország, nagyobb testület decentralisalja
-hatalmát; a gyáros előzékeny munkásaival szemben, gondoskodik
-jólétökről, patriarchalis jóakarattal bánik velök, noha újra meg újra
-sztrájkolnak, követelődznek. A harminczas-hatvanas évek honleányai gúny
-tárgyai lesznek és elényésznek; a hetvenes évek választmányi hölgyei
-pedig roppant elszaporodnak, ők a jótékonyság apostolai. A családban a
-hivalkodó asszony parancsol és háttérbe szorúl a férj, a szülőkön a
-követelődző gyermekek regnálnak.
-
-Az irodalomban páratlan tökélyre jut a verselés, noha hosszabb verset
-senki sem szeret olvasni. Annál jobban kedvelik a rövid prózai
-tárczákat, apró életképeket, rajzokat. Regényben, drámában nevetséges,
-vagy aljas szerepet juttatnak az egyetemes képviselőinek, ezek az
-individuum nyomorának, szerencsétlenségének okai, a vallás, az erkölcs,
-a felsőség, az atya és férj rovására kell nevetni a színpadon. Általános
-lesz a léha humor, mely nevetségessé tesz minden szentet. De míg az
-idealis tragédia lélekemelő, az ideal-realis igazi tragicai hatású, azaz
-félelmet és részvétet keltő, addig a realis tragédia leverő hatással van
-a nézőre.
-
-Az individualismus féktelensége őrjöng a szórakozásért, a játékért, a
-ló- és más versenyekért, a színházért és mindennemű mulatságokért. Bál,
-kirándulás, nyaralás, fürdőzés: életszüksége minden tehetős asszonynak.
-Hazafias, országos, megyei, városi ünnepeket, jubileumokat, temetéseket,
-kiállításokat stb. rendezni ekkor lehet igazán. Mint a gyermek ujjong és
-sír a nézők és hallgatók roppant tömege, örömtől, meghatottságtól
-könnybe lábbadnak szemeik s talán egy kissé megnemesednek, talán rövid
-időre felmagasztosul a lelkök, hogy csakhamar visszaessék szokott
-léhaságába. Különösen a zenéért bolondúl az egész világ. Ennek mámorában
-pillanatra felejti nyomorúságát, rossz kedvét, általános idegességét.
-Nem becsűljük az életet, agyunkban sokszor megfordúl az öngyilkosság
-gondolata. Számosan megőrűlnek.
-
-Másrészről terjed a mysticismus és pietismus. Sok realista az ő aprózó,
-részletező lelki munkájában meglátja a titkost, a rejtelmest, az
-istenit; gyönyörködik és boldog az ő lágy, vallásos érzésében, noha még
-sem gyűlöli az érzéki gyönyöröket.
-
-Ez nagyjából az erkölcsi világ törvénye, ez jut érvényre a haladás
-minden egyes hullámában az idealismus kitörésétől a realismus alkonyáig.
-
-
-
-
-XIV.  A TUDOMÁNY CSŐDJE.
-
-A Budapesti Szemle 1896. októberi füzetében Török Aurél egyetemi tanár
-_a tudomány csődjéről_ szól _emberbuvárlati szempontból_. Elmondja, hogy
-e csődöt Francziaországban Brunetière, Németországban a többek között a
-_Rembrandt als Erzieher_ névtelen szerzője, Oroszországban pedig gróf
-Tolstoj Leo hirdetik hangosan. És hazánkban e _vészjóslat_ fő szószólója
-én vagyok.
-
-Ha az értekezés szerzője Brunetière és mások ellen állna ki sikra, talán
-nem írom e sorokat; de mivel engem is belevont a vészjóslók sorába,
-szivesen felhasználom az alkalmat, hogy az értekezés tartalmához
-szóljak.
-
-Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy az értekező talán semmit sem
-olvasott tőlem. Teljesen tájékozatlan az én bölcsészetemben; sértés
-nélkül legyen mondva, fogalma sincs róla. Mert ha csak a lapokban
-megjelent apróbb czikkeimet olvassa, mindjárt szemébe tünhetik, hogy én
-bölcsészeti magyarázatát adom korunk erkölcsi sülyedésének éppen úgy,
-mint vallási, politikai, jogi, irodalmi, művészeti és gazdasági
-tüneményeinek.
-
-Öt éve mult, hogy az erkölcsi világ törvényét hirdetem és a budapesti
-egyetem egy tanárának fogalma sincs róla. Megemlít a nélkül, hogy tudná,
-mit tanítok, hacsak a Pascalból vett idézet: La bonté et la malice du
-monde en général reste la même, a világ jósága és rosszasága általában
-ugyanaz marad, nem vonatkozik reám, alig találok egy-két pontot, melyet
-engem illetőnek tarthatnék.
-
-De a ki ily idézettel tud előállani annyi bizonyíték után, a mennyit én
-felhoztam, arról bátran elmondhatom, hogy nem áll a kérdés mai
-színvonalán. Tudnia kellene, hogy a szélső idealismustól a realismus
-alkonyáig a jóság és romlottság mérlege fokozatosan változik, az első
-lassan apad, a másik folyton növekszik. Az idealismus győzelmével
-megnemesedik az emberiség érzése, gondolkodása, fenköltebb lesz a
-magaviselete az egyetemes szempontjából indúl ki a cselekvése,
-lelkesedik a vallás s erkölcsért, a becsület és tisztességért. Élnek
-ugyan ekkor is gonosz emberek, bomlott egyének, de maga az idők árja az
-erény becsét hirdeti, követeli. Ezt mutatja ekkor a politika, a családi
-és társadalmi élet, a művészetek; de legszembetünőbben elárulják a
-művelt népek irodalmai.
-
-Én annyiszor felhozakodtam már az irodalmi bizonyítékkal, hogy igazán
-restellek vele előállani és rosszúl esik, hogy az egyetem egyik
-tanárának fogalma sincs róla. Ha Gyulai ur, a szerkesztő, nem tudja, azt
-nem csudálom, hisz rég elszokott az olvasástól, de Török ur tanúlja meg
-ha ily kérdésből akar irni.
-
-Miben áll ez irodalmi érv?
-
-Röviden kimondva, az ember mindig olyan, mint a minő az olvasmánya. Ha
-föltehetném egyesekről, hogy nem úgy éreznek és gondolkodnak, mint a
-hogy költőik írnak, egy egész világról ezt nem állíthatom. Ha Mikszáth,
-Mark Twain, Zola, Guy de Maupassant kedves olvasmányom, lehetetlen hogy
-gyönyörűségemet találjam az 1820, 1700, 1490 körüli irodalomban. Csak a
-kiváncsiság adhatja kezembe ez idők irodalmi alkotásait a nélkül, hogy
-tetszenének. Menjünk a szinházba és nézzük meg valamely régi ideális
-költőnek tragédiáját vagy vígjátékát, melyet halála évfordulóján adnak
-elő és unalmasnak, elavultnak fogjuk találni a darabot, mert az
-egyetemes iránti tisztelet uralkodik benne; a tragédia hősében alig van
-belső ellenmondás, mert akkora az egyetemes tisztelete, hogy az egyén
-nem szállhat vele szembe; a vígjátékban nem az egyetemes képviselőjének
-léhaságán, hanem az individuum kudarczán nevetünk. A férj és atya, az
-egyházi és világi felsőség szent és tiszteletreméltó előttünk, az ő
-rovásukra nem szabad kaczagni.
-
-A három eszme, a szép, jó és igaz, egységének lazulásával kezdődik az
-individuum jogának hangoztatása, a szabadság sürgetése, de még sokáig
-nehéz a tragédia hősében nagyfokú ellenmondást kelteni, mert erős az
-egyetemes iránti tisztelet. A hullám közepe táján azonban már nagyob
-szerepe van az individuumnak, bátrabban lép föl az érzékiség, az
-alkotórészek merészen szembe szállhatnak a tekintély, az egész, az
-egyetemes képviselőjével. E joguk folyton gyarapszik a realismus végéig,
-mikor vadul tombol az individualismus.
-
-Tessék megvizsgálni a haladás minden egyes hullámának irodalmát s
-világosan fogja látni, hogy a legkülönbözőbb népeknél találkozunk az
-irodalom, az aestheticai élet e törvényével. Némely hullámban kevés
-irodalmi alkotás maradt ránk; de akárhányban gazdag és termékeny az
-irodalom, ilyenek például 650–425; 425–150; 150 Kr. e. – 180 Kr. u.;
-180–590; 975–1490; de különösen gazdagok az 1490–1700; 1700–1815;
-1815–1900-ig terjedő hullámok.
-
-Mivel az erkölcsi világ e törvényét nem ismeri Török Aurél,
-természetesen egész értekezésében hemzsegnek a helytelen állítások. Ha
-ismerné ezt a törvényt, akkor nem mondaná, hogy mindannyian másképpen
-képzeljük az idealismust, mert tudná, hogy az a szép, jó, igaz egysége,
-az egyetemes uralma, összefoglaló gondolkodás, az isten országa, a
-tekintélyi vallás és ideális morál győzelme, a családban az atya és
-férj, az országban az egyházi és világi felsőség hatalmának emelkedése,
-a theocraticus világnézet gyarapodása, a bölcsészetnek eszmei iránya,
-immateriális nézetre való hajlama stb. stb. Vele szemben áll a
-realismus, mely ez alkotó részek uralma, elemző, szétszedő gondolkodás,
-a dolgokban az eltérő sajátságok keresése, a családban a feleség és
-gyermekek, az országban az alattvalók, a szegény emberek, a munkások, a
-vidékek tartományok érvényre jutása, szóval decentralisatióra való
-törekvés a társadalom minden részében. Ez a szétmállás, ez az
-individualismus teszi érthetővé a realismus vallási, bölcsészeti,
-politikai, jogi, irodalmi és művészeti jelenségeit. Ez magyarázza meg a
-természeti, orvosi és más realis tudományok hatalmas virágzását, belőle
-értjük meg a családi élet bomlását, az érzékiség féktelen csapongását,
-szóval minden realisticus tünetet.
-
-Mint jó realista, Török Aurél, nem igen ismeri el, hogy a házi és
-iskolai oktatás, nevelés, az életpálya, a társadalmi élet nagyobb
-befolyást gyakorolna az ember jellemére. Lényege megmarad, bár romolhat
-vagy javulhat. Az értekező a tojások között tánczol s nem tudja
-megoldani az ellenmondásokat. Ha ismerné az erkölcsi világ törvényét,
-tudhatná, hogy jellemünknek, melyet szüleinktől örököltünk, folyton
-simulnia kell az uralkodó eszméhez. Tehát a ki hosszú életet él,
-láthatta 1815-ben a szélső idealismus uralmát, 1825 körül a
-Vörösmarty-féle hazafias, patrioticus érzést, gondolkodást, a harminczas
-években a romanticismus szertelenségeit, a negyvenes, ötvenes, hatvanas
-években a nemzetiesb, melegebb, bensőbb, közvetlenebb érzés, gondolkodás
-fokozatos győzelmét, az idealis idők patriotismusának pusztulását és a
-nemzeti szellem fokozatos növekedését, az eszményi morál, az
-egyetemesből kiinduló erkölcsiség szembetünő hanyatlását, az erkölcsi
-érzés tompulását, az összefoglaló gondolkodás, az idealis bölcsészet
-törpülésél, kigunyoltatását, a hetvenes években az anyagiság és
-érzékiség gyakorlását, a családi élet fokozatos bomlását, az egész
-ellenében az alkotó részek követelő fellépését, a nyolczvanas években a
-realismus összes tüneményeinek megjelenését.
-
-A ki ezt át tudja élni, jellemének fokozatosan változnia, átalakúlni
-kelle, különben megőrűl, elbetegesedik, elpusztul, Mert mi a jellem?
-Érzésünk és gondolkodásunk és a nekik megfelelő cselekvésünk. Ha
-jellemünk nem tud símúlni az idők árjához, kétségbeejtő helyzetbe jut,
-melyet minden lépten elárúl bomlott magunktartása. Ilyenkor meghasonlott
-kedélyűek, idegesek, melancholikusok leszünk, vagy italnak, kártyának,
-tivornyának stb. adjuk át magunkat, mert különben türhetetlen az élet.
-Ha pedig szépen símulunk, aránylag boldogok vagyunk, tisztelet és
-becsülés környez bennünket, esetleg a legfényesebb pályák nyílnak meg
-számunkra.
-
-A jellem símulásának tényezői, előmozdítói pedig nem mások, mint a házi
-és iskolai oktatás és nevelés, az életpálya, a társadalomban való
-részvétel, a sokféle olvasmány és tapasztalás.
-
-Maga az eszme nyomása az igazi erő, mely folyton átalakítólag hat reánk,
-mégis e tényezők játszszák mellette az elsőrendű szerepet jellemünk
-szakadatlan módosításában. Szüleink, tanítóink, barátaink és
-pártfogóink, ellenségeink és üldözőink mind az eszme hatásának eszközei.
-Ezzel megérthetni a nevelés, az oktatás, az életpálya és a társadalom
-fontos szerepét jellemünk fejlődésében, melynek folytonosan,
-észrevétlenül módosulnia kell.
-
-Az embernek mosolyognia kell azon a naivságon, melylyel a szerző az
-utilitarismust indokolja. Az utilitarismus legközelebbi oka _egyenesen a
-megdrágult életben keresendő_. Szerinte a mai tudós nem élhet
-remete-életet; a nagy nyilvánosság, melybe a verseny sodorja az embert,
-tömérdek költséggel jár, melegágya korunk capitalismusának, mely nem
-engedi, hogy egyhamar beálljon az idealismus.
-
-A természettudományok csak annyiban járultak a mai utilitarismushoz, a
-mennyiben gyakorlati találmányai az emberi munka értékét felemelték s a
-mindennapi életet megdrágították. E mederben folyik tovább Török Aurél
-okoskodása.
-
-A szerző nincs tisztában a kérdéssel. Összezavarja a gyakorlati
-utilitaris életet az utilitarismussal, melylyel a reális gondolkodás az
-erkölcsi életet magyarázza. Az utilitarismus bölcsészeti elmélet, mely a
-haszon, az érdek, az önzés szempontjából akarja megérteni az erkölcsi
-tüneményeket. Ez a legdurvább erkölcstani elméletek egyike, melyet
-tanítóik itt-ott szebb színben iparkodnak bemutatni.
-
-Ez az utilitarismus nevét a mindennapi utilitáris élettől vette, melyhez
-tulajdonképp semmi köze. A gazdasági életet nem is tudnók másnak
-elképzelni mint utilitárisnak. Az ember haszonért dolgozik, e haszonból
-él meg, tartja fenn magát és családját. Ez a haszon a pap és tanár, a
-tisztviselő és szolga fizetése, a munkás bére, a gyáros és kereskedő
-nyeresége, az író tiszteletdíja. És így tovább. Ezzel az utilitaris
-élettel, a haszonra, nyereségre való munkával nagyon megfér a
-leghatalmasabb idealismus is, mely szent lelkesedés a vallás- és
-erkölcs, a becsület és tisztesség iránt. A tisztességes gazdagodás nem
-ellenkezik az idealismussal.
-
-Ezért nem lehet Török Auréllal vitatkozni, mert összezavarja a
-fogalmakat, mint jóravaló realista igen rossz logikus. Nem is érdemes
-ellenmondásait, homályos gondolkodását elemezni, hanem pár szóval meg
-kell világítanunk a kérdés mivoltját.
-
-A három eszme: a szép, igaz és jó egységével, az idealismus kitörésével
-az emberiség az erkölcsire veti magát, érzése, gondolkodása és
-cselekvése az egyetemes szempontjából indul ki. Ilyenkor a moralisták az
-istenre, a vallásra, a tekintélyre alapítják a morált, ezekre viszik
-vissza erkölcsiségünket; megvetéssel szólanak a letűnt idők
-utilitarismusáról, sensualismusáról, stoicismusáról, stb. Nekik az Isten
-az erkölcs, a jog, a tekintély forrása. Ilyen idealis morál uralkodik
-1700, 1815 körül. Most is már sokan hangoztatják az idealis morált; a
-nép, sőt a a műveltebb közönség is rajongani kezd e fensőbb, tisztább
-erkölcsökért. Öt-tíz év mulva győzni fog ez a gondolkodás az egész
-világon. Remélem, hogy ha él, Török Aurél sem idegenkedik tőle.
-
-De a három eszme egységének lazulásával, szellemi látkörünk
-összébb-zsugorodásával, az individuum jogának hangoztatásával
-halványabb, gyöngébb lesz az idealis erkölcs. Az egész ellenében
-követelőleg lépnek föl az alkotó részek és e követeléseket igazolniok
-kell a bölcsészeknek, moralistáknak. Ilyenkor, bár még szerényen, kezdik
-hangoztatni a reálisabb erkölcstani theoriákat, minők az egoismus, az
-utilitarismus, az epicureismus, a stoicismus, az altruismus stb.
-
-Az idők árja elég korán kedvez az epicurei és a stoicus tanoknak. 1720,
-1830 körül már hangoztatják némely műveltebb és magasabb körökben, noha
-a társadalom átlag véve nagyon erkölcsös. Még nem olvasnának el olyan
-regényt, nem néznének meg olyan szindarabot, melyben az egyetemes
-képviselője van pellengére téve. A közönség nem igen tud az egyetemes
-képviselőjének kudarczán nevetni.
-
-Komolyabb férfiak és nők különösen magasztalják a stoa büszke,
-aristocrata erkölcstanát. A hullám közepe táján sok művelt ember vallja
-ez elméletet, vagy legalább gyakorlatilag mutatja s rajongva olvassa az
-öreg Dumas, Sue, Jókai és mások regényeit, melyek telvék effajta
-hősökkel. Igaz, hogy gyönge az elmélet tudományos igazolása, az egyéni
-önérzet ingadozó alapot nyújt, de megfelel a nemzeti egység és nagyság
-rajongó napjainak.
-
-A realismus gyarapodásával az emberiség mindinkább az anyagira veti
-magát és tompúl az erkölcsi érzés. Már szabad gúny tárgyává tenni a
-tekintély képviselőit, a közönség jóízűen mulat a pap, az atya, a férj,
-a világi felsőség stb. rovására. Erkölcsiségünk alapját már nem tudja
-megtalálni a bölcsészet; az egyetemesre, az istenre, nincs módja
-felépíteni; némelyek ugyan hangoztatják az erkölcsi világrendet, de
-nincs vezéreszméjök; legtöbben az utilitarismust, a sensualismust, az
-egoismust és többé-kevésbbé az altruismust vallják.
-
-Sőt mondjuk ki, hogy a realis időkben mindnyájan altruisták vagyunk.
-Akármelyik elméletet hirdessük, a gyakorlatban többé-kevésbbé az
-altruismus, a felebaráti szeretet hívei vagyunk. A realismus vége felé
-minden ember altruista lesz. Ilyenkor a féktelen individuum, a ki
-úgyszólván csak érzékileg tud szeretni, a kit nem vezérelnek magasabb
-erkölcsi elvek, nem támogatják az élet küzdelmeiben, nyájas, gyöngéd,
-engedékeny, könyörülő, irgalmas lesz. A dúsgazdag millióit, a szegény
-ember filléreit adja ilyenkor felebarátjának, nem tudja nézni mások
-szenvedését, nyomorát, nélkülözését; mivel maga eléggé bővelkedik, bőven
-szórja másoknak is. Mulatság, szórakozás, nyaralás, fürdőzés, érzéki
-gyönyör, testi élvezet, színi előadás, különösen zene, majd mindenféle
-játék, ló és más verseny kell a szegény individualistának, melyekre
-rémes összegeket pazarol, csakhogy elviselhetővé tegye az élet terhét. A
-bankár, a bőrzelovag és báró, a vállalkozó és mindazok, a kik
-tisztességes és tisztességtelen úton-módon milliókat zsebeltek össze,
-nem tudják megállani, hogy millióik egy részét nyilvános és
-magánjótékonyságra ne fordítsák.
-
-A realismus idején ritkaságszámba megy a fösvény ember. Ekkor tehetsége
-szerint mindenki pazarol, fényt űz, a földi jólét ezer meg ezer fajtáját
-hajhászsza; de midőn maga és övéi élveznek, felebarátjainak is juttat,
-szóval altruista lesz. Olvassa el Török Aurél Gaál Jenő munkáját, _A
-társadalmi békét_ és meglepetve látja, mennyit tesznek a zsebelő
-gyárosok munkásaik örömére, szenvedéseik enyhítésére, szórakoztatására.
-Maga a törvényhozás is kénytelen altruista lenni. Az individuum, az
-alkotó részek, a szegény emberek javára változtatja meg a régi
-törvényeket, elveszi a tekintély képviselőinek régi jogait s kiterjeszti
-a szabadságot. Rómában a Kr. utáni I. és II. században, kivált ez
-utóbbiban, tömérdek gabonát osztogatnak a népnek, circusi és más
-mulatságokat rendeztek, hisz _Panem et circenses_ volt a jelszó.
-
-Húsz-harmincz év óta a mai törvényhozás is számos jogot adott az alkotó
-részeknek itt-ott előkelő jogokkal ruházta fel a nőket, kedvezett a
-házassági elválásnak, támogatta a successiv polygamiát stb.
-
-Igen, a realismus alatt mindnyájan altruisták lettünk; altruista a
-fejedelemtől le az utolsó polgárig minden ember, csupa irgalom és
-szánakozás, elnézés, eltussolás, nyilvános és magán jótékonyság
-uralkodik mindnyájuk szívében. Azért magasztalja annyira Török Aurél
-Hirsch báró jótékonyságát, a ki szórta milliót, el van ragadtatva a
-bárói szív nemesebb vonzalmainak sugallatától, pedig ő is csak azt
-tette, a mit kisebb mértékben mindnyájan tettünk, azaz minden erkölcsi
-elv nélkül juttatunk embertársainknak, ha van magunknak.
-
-De hát beszéltünk-e, írtunk-e valamit a tudomány csődjéről
-_emberbuvárlati szempontból?_ A mint Török Aurél nem igen szólott hozzá,
-mi sem fejtegettük, azért most czikkünk végén kell röviden
-megmagyaráznunk a kérdést.
-
-Én már annyiszor megvilágítottam és érthetővé tettem e kérdést, hogy
-alig érdemes vele foglalkozni s irataimra kellene utasítanom a t.
-olvasót; de hát ismételni nem árt. Repetitió non nocet, mondaná Török
-Aurél.
-
-Az idealismus napjaiban annyira kiszélesbűl az ember látköre, hogy
-túlnyomóan az erkölcsi, a bölcsészeti, a történeti tudományok iránt
-érdeklődik és elfordúl a természettudományok aprózó, elemző, szétszedő
-kutatásától, búvárlataitól. Ilyenkor nincs érzékünk hozzá. Egyes
-realisabb tehetségek ugyan foglalkoznak vele, de maga a társadalom nem
-igen érdeklődik iránta. Igy látni ezt 1490, 1700, 1815 körül. Az
-iskolákban is elhanyagolják tanítását, a műveltek sem igen törődnek
-vele.
-
-A mint lazúl a három eszme egysége, szűkűl az emberiség látköre,
-lassankint hátat fordítunk az erkölcsi tudományoknak és a természetiek
-kezdenek érdekelni, úgy hogy a haladás egy hullámának első felét
-túlnyomóan az erkölcsi, a másodikat a természeti tudományok foglalják
-le.
-
-Arra tehát, hogy a természettudományok virágozzanak, hogy érdeklődjünk
-irántok, szellemi látkörünk oly szűkülésére van szükségünk, a minővel az
-utóbbi húsz-harmincz év alatt találkoztunk. Ekkor tudunk elemezni,
-bonczolni. Nem látunk tovább annál a pontnál, melyet szét akarunk
-szedni. Belé tudunk mélyedni, mélységes titkait feltárni.
-
-A természettudományok virágzása azonban nem oka az erkölcsi léhaság, az
-anyagiság, az érzékiség, az elvtelenség általános elterjedésének. Hanem
-mindkettő a gyarapodó s végre uralomra jutott realismus következménye.
-
-A tömérdek öngyilkosság, őrültség, általános idegesség, a féktelen
-individualismus szintén nem a természettudományok okozata, hanem a
-realismus alkonyának elmaradhatlan tüneménye.
-
-A jó Gyulai Pál és derék munkatársa, Török Aurél, nem tudnak ezekről
-semmit, régi, elcsépelt szólamokkal és lejárt okokkal tiltakoznak a
-tudomány csődje ellen. Szerencsére még nem jutott csődbe a tudomány, a
-realis idők tudományos nyereségeit, hódításait mind megtartja az
-emberiség; de csődbe jutott Gyulai és Török tudománya, ezen a csődön
-akartam czikkemmel segíteni. Czélom elérése azonban nem függ tőlem,
-hanem az ébredező idealismustól, mely talán Gyulai és Török elméjét is
-annyira összefoglalóvá, széles látkörűvé tudja átalakítani, a mennyi e
-tárgy megértésére szükséges.
-
-
-
-
-XV.  I. FERENCZ JÓZSEF.
-
-Az erkölcsi törvény szempontjából nagyon érdekes a magyar nemzet és
-felséges királyának története. Ha visszapillantunk ötven év eseményeire,
-szinte látjuk, hogy válik el a három eszme egymástól, hogy jutnak
-fokonkint uralomra a birodalom alkotórészei. Az ily bomlás azonban erős
-viharokkal jár és örömmel mondhatjuk, hogy ő felsége jó egészségben élte
-le a rémes napokat épen úgy, mint a békés fejlődés esztendeit. Most is
-jó kitűnő egészségnek örvend.
-
-Pedig valóban nehéz időket élt át a jó király. A negyvenes évek
-leglázasabb napjaiban, a forradalmak zugó árjában lépett a birodalom
-élére, mikor rég lelohadt az egyetemes iránti rajongás, mikor összébb
-szorult az ember erkölcsi látköre és határtalanul lelkesedik a nemzeti
-egység és nemzeti nagyság után. Vörösmarty már a huszas években kezdi
-hangoztatni e gondolatot; az ő lelke azonban még hideg, ünnepélyes ódai
-hangon szólal meg. A nemzetinek meleg hangjával csak a negyvenes években
-találkozunk, ekkor mindenfelé a nemzeti nagyság, dicsőség és egység
-eszméje uralkodik az ember szivében és agyában. Nálunk Petőfi és Kossuth
-ez érzés lánglelkű tolmácsai. Bár szivesen hivatkoztak az általános
-ideákra, mégis jóval realisabbak valának, mint Széchenyi és Vörösmarty s
-azért voltak oly lelkes apostolai a nemzeti szabadságharcznak.
-
-De a nemzeti egység gondolata ekkor már oly erős az egész világon, hogy
-mikor trónra lép a király és leveretnek a forradalmak, az ő körében se
-uralkodott más gondolat, mint az egész birodalomnak központosított
-egységes formája német vezetés alatt. Így jött létre az összbirodalom,
-az abszolut hatalom alatti Ausztria.
-
-Csakhogy nem lehetett megállítani az eszme folytonos változását, a
-realismus gyarapodását. Az egyetemes eszmék, melyek annyira kedveznek a
-feltétlen királyi hatalomnak, mind jobban elenyésztek, az objektiv
-realis világnézet mindenfelé hódított, az emberek rajongani kezdtek a
-természettudományokért, ezektől várták a nagy kérdések megoldását,
-melyekre az erkölcsi tudományok nem tudtak válaszolni; a költők az
-elbeszélők és drámaírók felhagytak a kalandos mesék előadásával, hanem
-bonczolni, elemezni kezdették az életet, jelentkezett bennök a
-pessimismus és a léha humor, a lyrából lassankint pusztult az ódai hang;
-a politikai életben érvényesűlni akartak a nemzetiségek és csak roppant
-erőszakkal, zsarnoki kényszerrel lehetett germanizálni, a mire a
-birodalom sehogy se volt képes. Ugy hogy egy pár csatavesztés után meg
-kelle alkudnia a monarchia alkotó elmeivel.
-
-Így jött létre az 1860-iki októberi diploma, mely az egyes
-tartományoknak korlátolt alkotmányt akart engedni.
-
-A régibb, conservativebb elemek talán elfogadhatták volna az ily
-alkotmányt, de a növekedő realismus annyira megerősítette a nemzet nagy
-tömegét, hogy nagyobb önállóságot követelt. Újabb csapásoknak kellett
-tehát következniök, a birodalomnak a sír szélére kellett jutnia, hogy
-1867-ben létrejöhessen egy jóval realisabb alkotmány, mely két részre
-osztotta a birodalmat a németek és magyarok hegemoniája alatt. Ő felsége
-a király bölcseségének, az eszme változásához simuló lelkének
-köszönhetni, hogy létesűlhetett az alkotmány, hogy a magyar nemzet
-kibékűlt fejedelmével és erős támasza lőn ingadozó trónjának.
-
-De míg nálunk mindvégig meg tudott maradni a magyar hegemonia, mert a
-részek szorosabban csatlakoznak az egészhez; addig az osztrák
-tartományokban csak rövid életű volt a német vezetés. Hisz oly lazán
-függnek össze az alkotó részek, hogy a realismus idején engedni kellett
-követeléseiknek s nagy jogokat adni a nemzetiségeknek. A király jósága
-itt is segített, nem állott útjában az idők árjának, simult és engedett.
-
-Mi magyarok ez idő alatt kevesebb alkalmatlanságot okoztunk ő
-felségének. Bár a realismus nyomása alatt folyton növekedett a
-függetlenségi párt, ugy hogy a néhány főből álló töredék száz
-képviselőre emelkedett, sőt az 1867-es alapon álló másik párt is nemzeti
-kivánságokkal állott elő és vezérének ragyogó beszédeivel lángra
-lobbantotta a nemzetet: mindamellett az uralkodó pártnak sikerült
-harmincz éven keresztül megtartani a hatalmat.
-
-Mily eszközökkel munkálkodott, mindenki tudja; hisz ugyanily módon
-jártak el az egész művelt világon, különösen így a centralizált
-országokban, hol rendesen egy érdektársaság kezébe kerűlt a nemzet
-sorsa, míg a decentralizált országokban csupán helyi bandák keletkeztek,
-melyek uralmát könnyebben le lehetne rázni. Legalább is nem keseríti el
-annyira a realis idők léha individuumját, ha tudja, hogy nem egy óriási
-polyp szorongatja, hanem csak egy kisebb czimborasággal kell
-megküzdenie. Nálunk a nemzetiségek is kedveztek a kormánypártnak,
-melyeket majd helyi és egyéni kedvezményekkel, majd erőszakkal
-ártalmatlanokká tudott tenni. És mivel fönt, a koronánál nem állott elő
-követelésekkel, ő felsége szivesen támogatta, nem kérdezte Tisza
-Kálmánnak, vagy Széll Kálmánnak, vagy Wekerle Sándornak, Bánffy
-Dezsőnek, vagy Perczel Dezsőnek hiják a tehetséges férfiut, egy kis
-nyugtalanság után rendesen kinevezte az ország kormányelnökét.
-
-Ilyen bölcs simulás, az idők árjához való szerencsés alkalmazkodás volt
-ő felségének majdnem ötven éves uralkodása. Szerencsés időbe, a
-realismus fényes napjaiba esett uralkodásának jó része. Mikor az
-anyagira és az érzékire veti magát az emberiség, mikor jólét és gyönyör
-kiséri földi útjában az embert, rendesen jó dolguk van a királyoknak is.
-Az irodalom és művészet az ipar és kereskedés szolgálatukra áll, hogy
-fényesebbnél-fényesebb ünnepeket, pompás kiállításokat, óriási katonai
-szemléket és gyakorlatokat és más mulatságokat rendeztessenek a népnek,
-mely ilyenkor: Panem et Circenses-t kiált.
-
-Most azonban fordulóponton állunk. Új szellemi és erkölcsi világ
-küszöbére lépett az emberiség és benne a magyar nemzet, hol az egyetemes
-iránti magasztos rajongás tölti el bensőnket, hol a központ, az egység
-képviselője már nem enged az alkotó részeknek, hanem erélylyel követeli
-a vallás és morál tiszteletét, a becsület és tisztesség
-visszaszállítását. Nehéz lesz az átalakulás, mert visszatér a nemzetek
-tettereje, harczi kedve, könnyebben kitörhet egy-egy háború, nagy bomlás
-állhat be az országban is.
-
-Szivünkből kivánjuk, hogy ő felsége könnyen meg tudja tenni azt az utat,
-mely az idealis eszme áramlásánál fogva előtte áll, legyen boldog és
-szerencsés uralkodó az új idők erkölcsileg nemesebb, szellemileg
-szélesebb látkörű nemzedéke fölött; és a ki bölcs uralmával zárta le a
-magyar nemzet első ezredéves életét, még sok esztendeig vezethesse hű
-alattvalóit második ezredéves útjokon. Ha eddig is dicső volt, legyen
-még dicsőbb az uralkodása!
-
-
-
-
-XVI.  A DEMOCRATIA HALÁLA.
-
-A democratia agonizál. Betegágyát körülveszi a síró és ujjongó sokaság s
-azt hiszi, hogy zajával életet lehelhet a haldoklóba. Pedig már csak
-mesterségesen hosszabbítják napjait. Aethert lehelnek belé,
-galvanizálják elhidegülő végtagjait, gyorsítják szívverését; de meg kell
-halnia az agonizálónak, ezt kivánja az erkölcsi világ törvénye.
-
-Egy geniális barátom e napokban lelkesen vitatta előttem, hogy meg kell
-nemesíteni a szabadelvűséget, becsületessé kell tenni a democratiát és
-morális alapon újra meg lehet erősíteni. Nagyon szép, de lehetetlen
-gondolat.
-
-De hát miért ne lehetne megnemesíteni a democratiát? kérdi a t. olvasó.
-Egyszerűen azért nem, mert a democratia nem egyéb mint a realismus
-szétmállása, decentralisatiója, a szép, jó, igaz eszméinek teljes
-elválása, egymás közötti bomlása. A szépnek ellensége lesz a jó, a jónak
-az igaz. Mindegyik felmondja a szolgálatot. Ilyenkor minden szétmállik.
-A családban az atya helyét elfoglalja az asszony, a szülőkön
-követelőznek a gyermekek. A testületek élén síma, nyájas főnökök
-állanak, mert az erélyes és szigorú elüljárót megbuktatják az alattvalói
-vagy ezek pártfogói. A ministertől lefelé minden főnöknek nyájasnak,
-szeretetreméltónak kell lennie, különben ezer kellemetlenség éri; a
-vidék fellép a központ ellen és nem lehet megtagadni kérelmét,
-dohánygyárakat, vasúti üzletvezetőségeket, vicinálisokat, királyi
-táblákat és törvényszékeket stb. stb. kell neki juttatni, különben
-felzúdúl és nem választ kormánypárti képviselőket. Az ország érdeke
-ilyenkor a vidék érdeke. Hivatalokat teremtenek, mert a realismus alatt
-soha sincs elég hivatal és a vidék legtávolabbi korteseinek állásokat
-szereznek s pályát nyitnak a szegény ember tehetséges és élelmes fiának.
-
-A politika és erkölcs is elválik egymástól. A minister, államtitkár
-hazudozik mint a megszorúlt gyermek. Csűri, csavarja az igazságot,
-melyet nem lehet kimondani. A fölebbvalónak nincs érzéke az igazság
-iránt, mert hazudozással kell elaltatni, csillapítani az alattvalók
-féktelen individualismusát. A férj hazudozik nejének, a szülők apró
-hazugságokkal csitítgatják követelődző gyermeiket, a polgármester, a
-főispán meg az alispán és szolgabiró komoly füllentésekkel hallgattatják
-el a panaszos feleket. Hazudozva udvarol a férfi a nőnek, szóval a
-tekintély képviselői, a társadalmi, közigazgatási, politikai stb. ügyek
-vezetői nem lehetnek el folytonos füllentés, nyájas hazudozás, ügyes
-furfang és ravaszkodás nélkül.
-
-Igy rajzolhatnám a jónak és szépnek szerepét a realismus democratiája
-alatt. Tessék már most megnemesíteni ezt a democratiát. Lelki, erkölcsi
-nemesség és democratia annyi, mint fából vaskarika. Együtt véve képtelen
-állítás, mely önmagának mond ellene.
-
-A társadalomnak azonban meg kell nemesednie. Igy nem maradhat. A szép,
-jó és igaz eszméje annyira elvált egymástól az egész világon Londontól
-Pekingig és San-Franciscótól New-Yorkig, hogy tovább nem mehet ez a
-szétválás. Most tehát e három eszmének egyesülnie kell.
-
-Ez az egység azonban a legsötétebb reactió, a mitől a bécsi és budapesti
-democraták éppen úgy rettegnek, mint a pekingi vagy chicagói realisták.
-Ez a reactió megveti az anyagiságot és érzékiséget, rajong az istenért,
-a vallásért, a morálért; gyülöli felebarátját, ha hitvány, jellemtelen
-ember; tiszteli az erényt, az igazságot, szigorú törvényeket hoz
-érdekökben, édes testvérekké lesznek a politika és vallás emberei, a
-mitől retteg minden léha realista, derék szabadelvű és democrata.
-
-Ilyenkor kisebb-nagyobb mértékben theocraticus lesz a politika, nagy
-befolyásra tesz szert a papság és az aristocratia, uralomra jut az igazi
-tisztesség és a valódi becsület, miután oly sokáig uralkodott a talmi
-vagyis a lovagias becsület.
-
-A democratia tehát nem kerülheti ki sorsát, neki szegénynek meg kell
-buknia. Keresztyén és zsidó democratáink éppen oly kevéssé tarthatják
-életben, mint a socialisták, a kiknek szintén el kell pusztulniok az
-idealismus nyomása alatt, mert mikor az egyetemesért rajongunk, nem
-lelkesedhetünk a leghatártalanabb individualismusért, melynek képviselői
-a szegény socialisták.
-
-Vigasztalásukra legyen mondva, hogy mivel aránylag rövid ideig tart a
-szélső idealismus uralma, annak idején újra feltámadnak a demokraták és
-socialisták. Beatam resurrectionem!
-
-
-
-
-XVII.  A TANÜGY HANYATLÁSA.
-
-Az erkölcsi világ törvénye nagyon érthetővé teszi a mostani meddő
-iskolai vitákat. Ma a realismus alkonyán és az idealismus hajnalán
-vagyunk. Az egész világon mutatkozó erkölcsi felháborodás jelezi, hogy
-nemsokára új napok virradnak reánk. Ez az időszak nem kedvez a
-tanügynek.
-
-Körülbelűl ezt a benyomást meríthetjük abból a másfél ezer oldalos
-jelentésből is, melyet a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister
-1895-ről kiadott.
-
-A természettudományok, a realis ismeretek veszítenek becsükből. Nemcsak
-a tudomány előkelő munkásaira tekintenek közönynyel, hanem általában nem
-sokra becsülik a realis tudást. Már a realisabb időkben felhozakodnak a
-túlterheléssel. Ez a vád folyton növekszik. Mindinkább sürgetik az
-egészség ápolását. A játék, korcsolyázás, fürdés, úszás emlegetésével
-találkozunk.
-
-Még elemi iskolában is látunk matinéeket, élőképeket; a középiskolákban
-hangversenyeket, bálokat stb., melyek elvonják az ifjúságot a
-tanulástól. A tanárok ministeri rendelet nélkül is kurtítják a
-tananyagot. A nyelvtanból alig tanítanak valamit. Helyette történeti
-mondákat, kedves meséket és kisebb-nagyobb költők verseit taníttatják
-be. Harmincz-negyven év előtt vaskos ékesszólás-tanokkal tömték tele az
-ifjú elméjét, néha még ezekkel sem elégedett meg a tanár, aesthetikai
-tanokat diktált beléjök; most alig 60–80 oldalra terjed az elmélet, sőt
-ennek is felét kihagyja némely professor. Az irodalomtörténetből kiesnek
-az apróbb írók és költők, csak az elsőrendűekkel foglalkozunk. Így
-járunk el a többi tantárgygyal is, mert a fődolog keveset és okosan
-tanítani, a mit már az iskolában megtanulhasson az ifjú, hogy ne kelljen
-otthon foglalkoznia, mivel szabad idejét zenének, szórakozásnak kell
-szentelnie. Ilyenkor hallatlan mélyre sülyed az ifjú tudásának
-színvonala. Gyakorlataiban a füzet külseje a fő, nem a tartalom. Egy-egy
-osztály gyönyörűbbnél gyönyörűbb füzetbe írja dolgozatát. Csakhogy e
-dolgozatok eszmei szempontból gyarlók. A classicus nyelvek tanulása
-teljesen el van hanyagolva. A franczia baccalaureatusi (nálunk az
-érettségi) vizsgálaton, a jelölt embernek tartja a Piraeust, nálunk más
-bohó dolgokat hallani. És ha a tanulók megbuknak az első vizsgálaton,
-bizonynyal áteresztik őket a javító érettségi vizsgálaton, mert buktatni
-nem szabad. Magas állású politikusok, tisztviselők stb. vetik közbe
-magukat, hogy ne bukjék kegyenczök, rokonuk stb.
-
-De maguk a tanárok sem tudnak szigorúak lenni az eszme nyomása alatt. A
-tanár csak akkor lehet követelő, mikor az egész társadalom rajong a
-tudományért, Most pedig e rajongás teljesen hiányzik. Egyetemi tanárok,
-a helyett, hogy tudományuknak élnének, politikával, pénzintézetekkel,
-részvénytársaságokkal, az anyagi jólét tényezőivel foglalkoznak; az
-ügyetlenebbek egy pár kézikönyv után darálják le leczkéiket.
-
-Széles látköre, egységes tudása, fensőbb eszmei szempontja kevésnek vagy
-senkinek sincs. Egy-egy specialista behatólag érti a tudomány valamelyik
-ágát, az egésznek egységes felfogása iránt azonban nincs érzéke.
-
-A könyvmolyok tudománya is merő adathalmaz, melyben kevés a köszönet. Ma
-ott állunk, a hol az emberiség talán 1812-ben állott, mikor Hegel kiadta
-Logikáját, melynek előszavában keservesen panaszkodik, hogy nem kell
-semmi eszmei, becse csupán a gyakorlati tudásnak, ügyességnek van.
-Napjaink gyakorlati tudósai szintén nagy megvetéssel szólanak minden
-eszmeiről s így magáról Hegelről is, úgy hogy nemrég azt írta nekem egy
-jónevű német tanár, hogy Beneke philosophiájának volt a híve és csak
-annyit tud Hegelről, hogy századunk legnagyobb szédelgője: Der grösste
-Schwindler des Jahrhunderts!
-
-A szélső realismus e hangulatában természetes, hogy nem vezet czélra a
-tanárképzés annyiszor emlegetett reformja sem. Eszmétlen és realista
-professorok nem lelkesíthetnek a tanulásra senkit, hisz maguknak sem
-lehet lelkesedésök. Csak ismerni kell a különféle tanárképző intézeteket
-nemcsak nálunk, hanem az egész világon, hogy belássuk, mily gyarló lábon
-áll az egyetemi tanulás. Számos jobb nevű egyetemi tanárt, mint Paulsen,
-Treitschke, Brunetière stb. idézhetnénk, a kik keservesen panaszkodnak a
-tanuló ifjúságra, és kárhoztatják a tanárokat. Ez utóbbiakat teszik
-felelőssé az ifjúság tudatlanságáért. Ils ne sont pas assez exigeans,
-nem elég követelők, mondja Brunetière.
-
-Pedig a tanár sem tehet róla, ő is az eszme nyomása alatt áll éppen úgy,
-mint a tanulók és a rendelkező minister. Mert mit tehet most egyebet a
-minister, mint decentralizáló és könnyítő rendeleteket adni, melyek nem
-emelik az ifjúság tanuló képességét. Ma csak decentralizálni, iskolákat
-építeni, felszerelni, a tanítók fizetését emelni, a testi nevelést
-előmozdítani, a közoktatási tanács hatáskörét megszorítani, az érettségi
-vizsgálatot részben vagy egészen eltörülni, az önállóbb és követelőbb
-tanférfiakat nyugdíjba küldeni stb. lehet. Ezeket megengedi, sőt
-követeli a realis gondolkodás.
-
-Eleinte még az ébredező idealismustól sem várhatni a tanulás
-fellendülését, mert ez nem annyira a tudást, mint a valláserkölcsi
-nevelést sürgeti. Már most sokfelé hallani, hogy lelketlen és közönyös a
-tanítói kar, nincs vallásos meggyőződése, nem törődik az ifjúság
-erkölcsi állapotával; megelégszik, ha ledarálja és kikérdezi a feladott
-tananyagot. Egyébre nincs semmi gondja. Pár év mulva az egész művelt
-világot betölti ez a panasz; a mi számos tanár megrovása és
-elmozdításával jár. 1818 körül az idealismus uralomra jutásával sok
-tanárt nyugdíjaztak vagy elmozdítottak, némelyik csak a censura által
-helybenhagyott füzetet olvashatta fel tanszékén. A német birodalom
-keresztény jellegű iskolában kezdik már korlátozni a zsidó tanárok
-alkalmazását, el akarják őket tiltani az irodalom és a történelem
-tanításaitól, mit csakhamar a bölcsészet és más humaniorák elvonása fog
-követni s legfölebb egy-két realis tantárgyat hagynak meg kezökben.
-
-Azt hiszem azonban, hogy az idealismus kitörése, a moral «dühöngése» nem
-lesz oly erőszakos, mint 1818 körül volt. De nem lehet oly enyhe, hogy
-meg ne tisztitsa a mai individualismus romlottságát. Hivatása az
-emberiség erkölcsi és vallási színvonalát újra felemelni, nemünk
-erkölcsi tisztaságát visszaállítani. Ez annyira szükséges, hogy nélküle
-az európai és amerikai civilisatió pusztulása következnék be. Oly
-magasra kell emelkedni az idealismusnak, hogy legyen mit apasztani és
-fogyasztani egy egész hullámon keresztül a realismusnak. De hogy e
-szolgálatot megtehesse az idealismus, a mennyire a történelemből látom,
-egy konkrét vallásra van szüksége. A görög-római polytheismus egy
-ezredéven keresztül teljesítette e szerepet; a kereszténység több mint
-másfélezer éven át elégítette ki az európai emberiség valláserkölcsi
-szükségét.
-
-Vajjon meddig lesz képes e magasztos hivatásnak megfelelni? nehéz lenne
-megmondani. Azt azonban világosan látom, hogy a tiszta erkölcsi
-idealismus, mely nem tud valamely vallásba fogódzni, oly gyönge, hogy
-nem akadályozhatja meg a társadalom teljes felbomlását és a civilisatió
-pusztulását. Mert ne higyje senki, hogy a vasútak és gőzhajók, meg az
-ipar más csodái és természettudományok bámulatos sikerei képesek lesznek
-fentartani a civilisatiót. Az iskolák és egyetemek, a művészet és ipar
-csodái alkotják a civilisatiót; fentartása azonban az emberiség
-valláserkölcsi erejétől függ. A vallás pusztulásával elenyészik a
-civilisatió is. Az ázsiai, afrikai, európai, amerikai stb. romok
-mutatják, hogy földjükön egykor hatalmas civilisatió virágzott s a
-történelem földeríti, hogy némelyeké a vallás pusztulásával ment tönkre;
-az erkölcsi törvény ismerete pedig elárulja nekünk, hogy mindegyik
-pusztulásának ez lehetett az eszmei, bár nem közvetlen és látszatos oka.
-
-Ezek előrebocsátása után könnyű tudnunk, minő eredménye lesz hazánk és a
-külföld mostan folyó tanügyi vitáinak. Vajjon emelhetik-e a tanügy
-belső, eszmei színvonalát? Fognak-e virágzani az egyetemek; kitűnő
-tanárok foglalják-e el a tanszékeket, melyek köré lelkesedéssel
-csoportosúl a hallgatóság? Vajjon kitör-e a középiskolai ifjúságban a
-tudás szenvedélye? Egész odaadással, nemes enthusiasmussal szentelik-e
-magukat az erkölcsi és realis tudományokra? Mindez hiú remény. Itt nincs
-vigasztalás. Előbb az erkölcsi tisztuláson kell keresztűl vergődni az
-emberiségnek. Ha megtörtént e nagy valláserkölcsi mosakodás, ha beállott
-az emberiség vallás-erkölcsi fölemelkedése, ha újra tudunk
-összefoglalni, egységre törekedni gondolkodásunkban, fenköltek lenni
-érzésünkben s kezd lohadni a szélső idealismus: akkor beáll a tudás
-szenvedélye, a tudomány iránt való boldogító lelkesedés; akkor nem hiába
-beszélnek az egyes országok gyűlésein. Ma csak aes sonans és cymbalum
-tinniens a ministerek és képviselők, tanárok és tanítók szónoki vitája,
-a kötetes jelentések s a tanügyi congressus elavult határozatai.
-
-
-
-
-XVIII.  A TANÜGYI CONGRESSUS.
-
-1896. júl. 3-ikán űlt össze a tanügyi congressus. Tanítók és tanítónők
-nagy számban jöttek fel Budapestre, hogy néhány buzdító felolvasást
-hallgassanak meg és központi vezetés által megállapított határozatokat
-hozzanak.
-
-Legyetek üdvözölve tanítótársaim!
-
-A hazafias frázisok és fényes ünnepélyek napjaiban emelkedett
-hangulattal álljátok körül a felolvasások és szónokok asztalát, szünni
-nem akaró tapssal, perczekig tartó éljenekkel honoráljátok előadásaikat.
-Végül tömérdek felköszöntéssel háláljátok meg a minister jóakaratát,
-vezetőitek buzgóságát.
-
-Ez természetes a realismus idején. Ünnepelni, jubilálni, örömkönnyekbe
-és éljenekbe kitörni, ekkor tudunk legjobban.
-
-Olyanok vagyunk, mint a gyermekek, a kiket pár percz alatt könnyű
-megríkatni és nevetésre gerjeszteni. Sírunk és mosolygunk, a mint a
-pillanat követeli. A szórakozás mámorában, a ló-, a torna-, a regatta-,
-a hang- és más versenyek mámorában, kell élnünk s többé-kevésbbé ily
-verseny a tanügyi congressus is.
-
-Tudom, hogy elég jól fogtok mulatni. Koplaltatok eleget
-szegénységtekben, most felejtsétek el és vígadjatok!
-
-Ne féljetek, senki sem zavarja mulatságtokat. A kik komolyabban veszik
-az életet, azok otthon maradtak és töprengve, merengve gondolkoznak
-korunk erkölcsi és értelmi anarchiájáról. Ti zavartalanul játszhatjátok
-el a nagy tanügyi komédiát, ki vannak osztva a szerepek, a játékosok jól
-betanulták azokat s talán kifogástalanul darálják le előttetek. Mert
-csakugyan egész ünnepélytek nem egyéb mint egy mesterileg rendezett
-komédia s ti is alig vagytok egyebek mint szegény komédiások.
-
-Hiszen a szellem, mely sziveteket és elméteket betölti, már haldoklik,
-pusztulóban van. A miket beszéltek, a miket határoztok, papiroson marad
-vagy rövid idő alatt megvetésben részesűl. Sírjába készűl a realis idők
-individulismusa s ti öntudatlanúl jöttetek el a temetésére. Minél többen
-vagytok, annál ünnepélyesebb, fényesebb ez a temetés; de mégis csak
-temetés.
-
-Az ébredező idealismus férfias akaratot, magasztos összefoglaló
-gondolkodást, az egyetemes iránti szent lelkesedést, a szép, jó és igaz
-egységében való isteni hitet követel tőletek; de nem értitek hivő
-szózatát, léha realisták vagytok, a kik nem lehettek az ő apostolai.
-
-Azt mondjátok, hogy összejöttetek tanúbizonyságot tenni a magyar cultura
-állapotjáról, kívánságairól, szükségleteiről. A congressus az iskola
-beszámolója a magyar culturáról. Az ezerév ünnepe nagyon fogyatékossá
-lett volna e congressus nélkül. Üres frázisok! Hány iskola és hány
-tanuló van hazánkban, azt tudtuk e congressus nélkül is. A magyar
-cultura állapotját és szükségleteit pedig ti ismeritek legkevésbbé.
-
-Ti, a realismus gyermekei, nem érzitek, hová sülyedt húsz év óta az
-iskola; pedig tömérdek tanszéket állítottak, tanárt és tanítót
-alkalmaztak, gyönyörűbbnél gyönyörűbb palotát emeltek, szóval sok
-milliót költöttünk az iskolára; de nem önthettük belé az éltető
-szellemet, nem ébreszthettük fel ifjúságunkban a tudás vágyát, nem
-állíthattuk meg tanítványaink keblének küszöbén azt az erkölcsi, értelmi
-és aestheticai bomlást, mely földúlta a társadalom békéjét, a szivek és
-elmék nyugalmát, a családok szentélyét.
-
-Azzal biztatnak benneteket, hogy a congressuson fölvetett eszmék, a
-kellő formába öntött gondolatok, majd szárnyra kelnek és átrepülve az
-egész országon, gazdagítani fogják az ország közvéleményét. Hiú remény!
-sőt rosszabb, nyilt hazugság! Hol van most ez a közvélemény? A budapesti
-kiállításon vagy Pusztaszeren? Talán Nagyváradon vagy Kolozsvárott? A ki
-tud gondolkodni, látja a bomlást, a ki nem akar másokat rászedni, az
-őszintén kimondja, hogy napjaink haldokló realismusának nincs
-közvéleménye, nincsenek eszméi, melyek tettre gyulasztanák. Tudós
-tanáraink eszmétlenül, hév és lelkesedés nélkül adják tovább a tudás
-száraz anyagát vagy gondolatnélküli, meddő frázisokkal czifrázzák fel,
-de összefoglaló gondolkodása, termékeny eszméje egynek sincs. Férfiakra
-volna szükség e congressuson, a kik fenekestül felforgatnák a XVIII
-szakosztály megállapított tételeit, a kik egy éjszaka mind a százhetven
-előadó gondolkodását idealizálnák, vagyis összefoglaló gondolkodásra
-tanítanák. Hisz ezek mind léha elemzők, fecsegő analysálók, a kiknek nem
-adatott lelket önteni a realista tömegbe.
-
-De hisz maguk az iskola emberei, a congressus a maga impozáns erejével
-kézzelfoghatólag megmagyarázza majd az országnak az iskola ügyének
-mindeneket meghaladó fontosságát. Igen a nemzeti közoktatás egységének,
-fontosságának, hivatásának, a közoktatás munkásai összetartozásának ügye
-győzelmesen kerűl ki a congresszus tárgyalásaiból. Az iskola emberei
-fokozott magaérzéssel és eszmélettel fognak távozni a gyűlésekből!
-Szegény ámító! A haldokló realismus napjaiban fog most az ország
-elragadtatva hallgatni jámbor tanítóinak rég elavult csevegéseire; mikor
-egész bensőnk csupa ellenmondás, mikor hit, remény és szeretet nélkül
-néznek polgártársaink a kétes jövőbe, mikor nagy és egyetemes
-principiumok után epedünk és sóhajtozunk: most álmélkodva hallgassuk az
-oly bölcseséget, mely egy órával többet vagy kevesebbet követel a német
-nyelvnek, a természettannak, a szépírásnak s az idealismus hajnalán
-sürgeti a népies, magyaros, vagy inkább triviális stílust, kiemeli a
-füzetek egyenlő és csinos külsejét, vitatkozik a játék és a torna
-előnyei fölött. És a többi és a többi. E gyűlésekből csak egy korlátolt
-realista mehet haza önérzettel, büszkeséggel; mert ha egy kissé tud
-összefoglalóan gondolkodni, szégyenleni, röstelleni fogja hogy végig
-hallgatott ennyi üres, tartalmatlan, elcsépelt zagyvalékot.
-
-Rengeteg sokaságtok megtanítja az országot az iskola ügyének
-fontosságára!? Azt hiszitek? Mikor állítanak több iskolát, mikor
-beszélnek többet az iskoláról, mikor járnak legtöbben az iskolába, ha
-nem a realismus alatt? Harmincz év óta minden újság, minden gyűlés,
-minden hatóság közvetve vagy közvetlenül az iskola fontosságáról írt,
-beszélt, tanácskozott. A szegény német tanítókkal verették meg a
-francziákat, hódítatták meg a világot! Hatalom lett a tudomány és általa
-az iskola s mivel a hatalom pénzzel jár, egyetemi tanáraitok beléptek az
-országházba, a különféle részvénytársaságokba, takarékpénztárak
-igazgatótanácsába. Íme mennyire megbecsült a világ benneteket! Sőt a
-tanítók és középiskolai tanárokról sem feledkezett meg, ezeket sok
-helyütt választási korteseknek avanzsiroztatta és így egy kis
-mellékjövedelemhez juttatta. Íme ennyire meggyőződött a világ az iskola
-ügyének fontosságáról.
-
-Az ébredező idealismusnak egészen más tanítók és más iskolák kellenek:
-olyanok, melyek lelket öntsenek a bomlott ifjúságba, melyek átalakítsák
-érzését, gondolkodását, megnemesítsék erkölcseit, hogy át tudják érezni
-és felfogni az isteninek szentségét!
-
-Ti talán még azt sem látjátok, hogy ma fenekestől fel van fordulva az
-emberiség köz- és magánélete. Hazugság lett ajkainkon az igazság;
-érzékiség és anyagiság a jó; léha gyönyör és rút a szép. Testi neveléssé
-vált az iskola, melyből fáradtan távozik az elernyedt lélek. Merészen
-mondva, öngyilkos-jelölt minden tanuló, mert nincsenek vallási és
-erkölcsi alapelvei, nincsenek, nem lehetnek magasztos principiumai,
-melyek vezérfonalul szolgálhassanak az élet tömkelegében. Ti nem
-adhattok nekik ilyeneket, mert magatoknak sincs, ti a romlott társadalom
-szegény gyermekei vagytok, a kik talán nem is sejtitek, milyen fertőnek
-vagytok békés lakosai.
-
-E fertő sarával akarjátok betapasztani és bemeszelni a magyar közoktatás
-épületét. De hiú minden fáradozástok. Mert mennydörögve közeledik az új
-eszme vihara, elsöpri érzésteket, gondolkozástokat és egy rátok nézve
-ismeretlen szellemmel árasztja el a világot s benne az iskolát.
-Rohamának a ti jámbor komédiátok sem állhat ellene. Beszédeiteket,
-határozataitokat a pusztuló realismus sugallja, melynek uralma alatt
-szétmállott a társadalom; az egyed foglalta el az egyetemes oltárát;
-furfanggá, cselszövénynyé, zsebeléssé vált a politika; ravasz önkénynyé
-a közigazgatás; pajtáskodás és czimboraság lett a barátság, felbomlott a
-családi élet szentsége, csupán érzéki ösztön kielégítése lett a két nem
-szerelme; gúny tárgya és nevetséges lőn a tekintély képviselője; sárba
-rántatott minden isteni és erkölcsi. De azért csak beszéljetek,
-határozzatok és éljenezzetek!
-
-
-
-
-XIX.  A SZELLEMI ANARCHIA.
-
-Napjaink kiváló gondolkodói mind megegyeznek abban, hogy az erkölcsi,
-szellemi és aesthetikai anarchia idején élünk. Számtalan czikk és
-tanulmány foglalkozik e kérdéssel, legújabban korunk egyik
-legtehetségesebb bölcsésze, _Fouillée Le mouvement idealiste_ czímű nagy
-munkájában hozakodik fel e gondolattal s bemutatja franczia jelenségeit.
-
-Természetes, hogy e nagy anarchiáról legjobban tájékozódva kellene
-lenniök az egyetemi, középiskolai, praeparandiai tanároknak és
-tanítóknak. Ismerniök kellene a haldokló realismus tüneményeit és a
-feltámadó idealismus követeléseit.
-
-Pedig a mi jámbor tanárainknak fogalmuk sincs róla. Most ötezer tanító
-és tanár űl együtt a congressuson, három nagy beszédet hallottunk: egyet
-az elnök, egyet a minister és egyet Berzeviczy Albert szájából s mind a
-három beszéd, hozzászámítva Beőthy Zsolt jelentéktelen frázisait, a régi
-mederben, félszázados szólamokban pereg le, egyetlen termékeny gondolat
-nélkül.
-
-Az elnök szavai például a körül forognak, hogy össze kell forrasztani,
-_szerves egészszé átalakítani az európait és a magyart_. Ez a nagy
-föladat! kiált fel. De hisz ezt fél század óta milliószor hallottuk;
-csakhogy ez az európai éppen úgy bomlik mint a magyar. A bomladozóval
-nem forraszthatunk össze semmit. Nincs oly ragasztékunk, mely a kettőt
-egyesíteni tudná. Bomlás itt, bomlás ott. Eddig éppen a szerint jártunk
-el, az európai intézményeket meghonosítani iparkodtunk; de most a
-realismus alkonyán egy új világnak megyünk neki. Az agrarismus például
-alapjában felforgatja az egész nemzetgazdaságtant. Ötven év előtt
-rajongtunk a Smith Ádám-féle szabad versenyért, harmincz év előtt
-mindenfelé rajongni kezdtek a plutocratiáért, a védvámokért, a
-mercantilismus azon irányáért, melynek Ricardo prófétája, tizenöt év óta
-mindenütt védjük a munkást, a szegény embert a gyáros zsarnoksága ellen.
-Most pedig föllép az agrárismus, az oeconomismus, mely hangoztatja, hogy
-ez az egyedüli biztos alapja a nemzeti életnek, legyen vége az egyoldalú
-mercantilismusnak. Ez a mozgalom ellenállhatlanul győzni fog a világ
-minden részében.
-
-Így vagyunk a közoktatás ügyével is. Negyven év előtt a realis
-tudományokra vetette magát az emberiség. Több tudományt vittek a
-gymnasiumba, külön középiskolát teremtettek a reáltudományoknak, az
-egyetemen hanyatlottak a bölcsészeti disciplinák, gúny tárgya lett a
-jogphilosophia, világszerte virágzottak a természettudományok és a
-műegyetemek. Mintegy tizenöt év óta hanyatlott a tudás vágya, a
-classicai és erkölcsi tudományok megvetésben részesűltek, a természeti
-ismeretek szűk körre szorultak, a művészeti képzés gyarapodott, a testi
-nevelés, külsőség, a csín uralkodó lett.
-
-Most az idealismus hajnalán a paedagógia terén is kitört az anarchia; a
-magyar congresszus elnöke azonban nem lát, nem hall és régi, elavult
-szólamokkal mulattat ötezer embert.
-
-Utána jött a minister barátságos buzdítása. Leszállott az ő kedves
-tanítóihoz, éppen úgy, mint a realismus nyájassága követeli, mikor a
-ministerek mindenfelé szivesen koczintgatnak a sajtó napszámosaival.
-Nemcsak nálunk, hanem külföldön is sok minister tegezi hirlapiró
-barátjait. Ez is a realista kormányzás titkaihoz tartozik.
-
-De mondott-e valami tájékoztatót a minister korunk erkölcsi és értelmi
-anarchiájáról? Semmit. Elmondja, hogy az együttes és egyetemes érdekek
-átérzése hozta létre a congressust; de ő se látja a nagy bomlást.
-Körülötte villámlik és mennydörög, a nemesebb, a gondolkodó lelkek mentő
-eszmét keresnek, melynek védelme alatt megvonják magukat; a minister
-azonban csak a tanítók nagy számának örvend.
-
-Végül Berzeviczy nagy beszédéről kellene szólanunk. Ha a két első szónok
-alkalmi frázisokból táplálkozott, méltán megvárhattuk volna, hogy a
-congressus főszónoka nagy, általános eszméket fog fejtegetni. Azonban
-mit sem hallottunk ilyeneket. Nem csoda, mert Berzeviczy gyakorlati és
-nem bölcselő elme. Gyakorlati politikus és kitűnő üzletember,
-részvénytársasági elnök és igazgatótanácsos. Pedig az ily fényes
-gyülekezet méltán követelhetné, hogy alap- és vezéreszméket kapjon
-utasításul. Pár év előtt a franczia közoktatásügyi minister, Spuller,
-számos ünnepi szónoklatában eszmére iparkodott visszavinni a
-jelenségeket s kimondott egy képtelenséget, egy önmagának ellenmondó
-állítást, az ugynevezett relativ, viszonylagos eszméket. E férfiuban
-tehát volt némi ambitio, magasabb szempontból kiinduló, eszmefejtegető
-beszédeket mondani.
-
-Berzeviczy letett erről az ambitioról. Mondott egy gyakorlati,
-részletező, eszmétlen beszédet, melyet a congressus némely kolomposai is
-restelve hallgattak. Bizonyos, hogy egy jelentékeny bölcselővel kellett
-volna elmondatni egy nagy paedagogiai beszédet. De hol találtak volna
-ily bölcselőt és tudott volna-e most a realismus alkonyán oly beszédet
-mondani, mely fölemelte, megnemesítette volna hallgatóit?
-
-Ha egy Paulsen, egy Brunetiére, egy Fouillée-féle gondolkodót állítottak
-volna a congressus főelőadójának, ez legalább bölcselő elmével
-megmagyarázta volna az ötezer tanférfiunak, hogy hová jutottunk az
-eszmék világában, mily bomlás állott be az emberiség keblében, minő
-szemmel kell hátratekintenünk a multba és előre a kétes jövőbe;
-vigasztaló vagy fenyegető lesz-e reánk, a magyar tanügyre, a
-kibontakozás; mit kell tennünk a beálló viharral szemben? Mindezekre nem
-gondol az előadó úr, félszázad óta milliószor hangoztatott frázisok után
-apró házikérdésekről terjesztett javaslatokat a congressus elé.
-
-
-
-
-XX.  A TANÜGYI CONGRESSUS HATÁROZATAI.
-
-
-I.
-
-A tanügyi congressus ötezer tagja közt nincs egyetlen egy ember, a kinek
-a kor színvonalán állva, fogalma volna a nagy erkölcsi, szellemi és
-aestheticai bomlásról.
-
-Mi ennek a magyarázata? Hazánk annyi tanítója közt egy sem érezné ezt a
-lelki állapotot? És ha még annyira realista ez a sok tanító, egy sem
-olvasna bölcsészeti, paedagogiai, erkölcsi műveket? Azt tudom, hogy a
-magyar tanárság keveset olvas; de hogy ennyire általános volna a
-tudatlanság, nem tudom elhinni s csak annak tulajdoníthatom, hogy a
-gondolkodó fők otthon maradtak s a kapaszkodók jöttek el. Annyi
-bizonyos, hogy a mennyire őket ismerem, sokat látok közülök. Csak úgy
-hemzsegnek a congressuson.
-
-De tartsunk rövid szemlét határozataik fölött.
-
-Először lássuk az egyetemes tanítógyűlés neve alatt szereplő osztályt.
-Az első kérdés volt _a magyar nyelv tanítása a nem magyar ajkú
-iskolában_. A realismus idején nem ismerhetünk más nyelvtanító módszert,
-mint a gyakorlatit, mely beszélve tanítja az idegen nyelvet. Láng Mihály
-előadó szintén ezt ajánlja. Egy-két társa indítványozta, hogy a magyarúl
-nem tudó mestert nyugdíjazza az ország. A realis idők individualismusa
-nem tűr meg más nyelvet, szokásokat, mint a magunkét. Szellemi látkörünk
-teljesen összeszorúl és csak az kell, a mi magyaros, azért követeljük
-oly erősen a magyar nyelvet iskoláinkban, de éppen azért oly nehéz
-magyarosítani oly vidékeken, a hol a nemzetiségek nagy tömegekben
-laknak, mert ezek is individualisták és felzúdúlnak, ha nyelvökben,
-szokásaikban bolygatjuk őket. Sikertelen is ily helyeken a magyarosítás
-s csupán gyűlöletet okoz. Azért még a realismus alatt sem tanácsos a
-teljesen nemzetiségi vidékeken erőszakolni a magyar nyelv tanulását,
-csak ott sikeres ez, hol a nép érintkezhetik a magyarsággal, különben a
-legszigorúbb törvények végrehajtása is nehéz a realismus alatt, mert
-számos pártra bomlik szét az országgyűlés, melyekkel folyton alkudozni
-kell a kormánynak, a minek a törvény végrehajtása vallja kárát.
-
-A kitörő idealismus azonban nem nyomja a nemzetiségeket, mert a vallás
-és moral levén egyedüli czélja, mindenkit magához ölel nemzetiségi
-különbség nélkül, akár tud magyarúl, akár nem.
-
-_Az iskola egységes jogának_ kérdésénél Földes Géza előadó egységes
-tantervet követel, melyet az állam adjon ki. Szerinte az iskolának
-egyetlen alapföltétele a tanító. Reformtörekvéseinek alapja a józan ész
-és a nemzeti szellem. Ez teljesen igaz a realismus napjaiban, ekkor
-uralkodik a józan ész, vagyis mindenki bolond. Olvassuk ez időszak
-irodalmát és látjuk, hogy a világ összes írói a féleszűek jellemrajzát
-adják. Nem levén a társadalomban erkölcsi és vallási alap, megbomlik
-családi és társadalmi életünk, szétmállik minden erkölcsi intézmény, a
-mint napjainkban az egész világ képe mutatja. Földesnek fogalma sincs e
-rémséges bomlásról, mely szerencsétlenné teszi az emberiséget. Ő még
-most is az úgynevezett józan ész borát méri, melyet ujjongva szürcsöl
-ötezer tanító.
-
-Szegény együgyű barátaim! A józan ész, ez a lapos, hitvány, léha,
-zsebelő gondolkodás lejárta magát. Most az idealismus hajnalán vagyunk,
-mikor nemes, fenkölt és becsületes érzés, gondolkodás lopódzik
-bensőnkbe; mikor rajongani fogunk az egyetemesért, mikor az Isten és
-vallás, erkölcs és tisztesség tölti el keblünket. Ekkor mindenki az
-egyház segélyét veszi igénybe az iskola reformjánál; az állam
-felekezetiekké változtatja iskoláit, legelső, legfontosabb tantárgy lesz
-a káté, a hit- és erkölcstan.
-
-_A középiskola tanulmányi rendjéről_ Kármán Mór szólott. Az előadó
-lelkes ember és philosophus gondolkodó, a ki sok helyes nézetet fejtett
-ki. De mivel mindig bizarr fő volt, azért sok helytelen is van
-beszédében. Például az ilyenek: «A nemzeti vonás nem kész, hanem a
-történelmi munkásság gyümölcse. Majd ha Európa népei egyszer azt
-mondják, hogy a nagy emberi feladatban a _magyar_ segített – akkor lesz
-kifejlődve a nemzeti jellem». A ki tud gondolkodni, mindjárt látja, hogy
-ezek helytelen és hatásvadászó frázisok. Mert minden népnek megvan a
-maga nemzeti jelleme, mely nagyon kevéssé módosulhat. A zsidóság például
-nem képes se a szélső idealismusba, se a mély mysticus realismusba
-belemenni. Ezen nem változtatott négyezer év üldözése, a szerencsétlen
-nép hazátlan vándorlása. Hogy a magyar török-tatár jelleme majdnem eléri
-a haladás hullámának mind a két szélét, a belénk olvadt germánoknak és
-szlávoknak köszönhetni. Ezért élhetünk meg török-tatár-ugor fajunk
-daczára Európa közepén.
-
-Kármán jobban rokonszenvez a gymnasiummal, mint a realiskolával. Ez
-utóbbira végzetes lehet az ébredező idealismus. Ha nem törli el,
-bizonyára nagyon leszállítja értékét. Mivel az idealismus rajong az
-erkölcsi tudományokért, a realiskolának sokat kell veszítenie a
-közbecsűlésben. A tanár urak azonban nem veszik észre az eszme rohamos
-közeledését, mert még a realiskolát is felruházzák a latin érettségi
-vizsgálat jogával. Az idealismus alighanem rendes tantárgygyá teszi a
-latin nyelvet ez iskolában is.
-
-Beőthy Zsolt a _művészeti képzésről szólott_. Szerinte korunk jobban
-becsűli a művészi élvezeteket, mint előzője. Az irodalom mellett tehát
-előtérbe kell lépniök a képzőművészeteknek. S mivel mi nem élünk művészi
-életet, erre kell nevelni az ifjúságot. Azért tanuljuk a
-művészettörténetet, a művészet remekei legyenek állandó szemlélet
-tárgyai, gondoskodjunk olcsó művészeti illustratiókról, járjunk a
-képtárakba s tanítsuk a szabadkézi rajzot a gymnasium mind a nyolcz
-osztályában. Szegény jó ember! Neki fogalma sincs arról, hogy az
-idealismus mély megvetéssel szól erről a művészeti képzésről. Mikor az
-emberiség az erkölcsire veti magát, felháborodik azon a sok szennyes
-képen, szobron, melyet a realista annyira szeret és nem engedi
-gyermekeit a múzeumokba járni. S mivel egész gondolkodása eszmei,
-összefoglaló, gyűlöli a szemléltető, illustrált munkákat, melyek a
-realismus alatt nagyon el vannak terjedve. Mert ekkor képben tudjuk csak
-felfogni a gondolatot, fárasztó ránk nézve az elvont; érzéki az ember,
-azért csügg a szertartásokon, a képeken, tetszik a művészeti képzés,
-melyet csak ügyességnek, utolsó rendűnek tart az idealista. Ilyenkor
-többé-kevésbbé hanyatlik a rajztanítás. Beőthy azonban most a realismus
-alkonyán kenetes, színes és mesterkélt nyelven édeskés lágysággal
-sürgeti a művészeti képzést, a léha ifjúságot meg akarja ismertetni a
-múzeumok meztelen hölgyeivel. Csak rajta, t. barátom! de az előadó úrnak
-mégis jobban kellene ismerni a bölcsészet, a művészet, a világirodalom
-és a politika történelmét!
-
-
-II.
-
-Mielőtt tovább mennénk, egy fontos kérdés tisztába hozására kell
-szorítkoznom. Ez a nemzeti szellem kérdése. Az elnöktől kezdve az utolsó
-felszólalóig mindenki emlegette a nemzeti szellemet. A dolog magyarázata
-nagyon egyszerű.
-
-Az emberiség a haladás hullámának elején (a mai hullám 1815 körül
-kezdődött), a három eszme, a szép, igaz és jó egységének napjaiban, a
-szélső idealismus korában az egyetemesért lelkesedik. Lángolóan szereti
-hazáját, de erkölcsi szempontból tekinti. Ilyenkor hódolunk a tekintélyi
-vallásnak, az idealis moralnak, melynek képviselői az orthodox egyházak,
-főleg a katholikus egyház. Ezeknek tehát nagy befolyásra kell szert
-tenniök.
-
-Csak később, a mint a három eszme egysége lazúlni kezd, jelentkezik
-halaványan a rationalismus és skepticismus. Ennek a lelki állapotnak a
-nemzetre vonatkozó felfogása 1825 körül Vörösmarty _Zalán futása_. Ő még
-nem akar erőszakosan magyarosítani, hisz a nemzetiségek is ragaszkodnak
-hozzánk.
-
-1840 körül már jóval szűkebb az emberiség eszmeköre, háttérbe szorúl az
-egyetemes és a nemzetiért, a magyar haza egysége- és nagyságaért rajong
-a magyar. Végtelenűl tetszenek a magyaros szokások és erkölcsök. Meleg,
-közvetlen és benső lesz a dal, melynek Petőfi a nagymestere.
-
-A nemzeti egység és nagyság eszméje, noha folyton átalakulva, több
-realis elemmel bővülve, mintegy 1875-ig egyedül uralkodik. Azután
-rohamosan hanyatlik.
-
-Tíz évvel utóbb már csak az egyén léhasága és zsebelése, az ember
-érzékisége, legjobb esetben a kenetes mysticismus lágysága uralkodik
-bensőnkben. Nyájasak, kedvesek, szeretetreméltók, finomak, ennivalók
-vagyunk; de kiveszett belőlünk az erkölcsi erő, nincs jellemünk, könnyen
-hazudozunk, elvesztjük a becsület, az igazi tisztesség fogalmát. Az
-egész helyett az alkotó részek dominálnak. A három eszme teljesen
-szétvált egymástól, a jó nem támogatja a szépet és mindkettő az igazat.
-
-Van-e tehát ilyenkor lelkesedés a nemzeti nagyságért, a nemzeti
-egységért? Ezt nem érezheti senki, mert szétmállott a család, a nemzet,
-az ország. Mindenütt decentralisálnak. Hát mégis hogy magyarázzuk a
-nemzeti szellem örökös emlegetését? A zsebelő politikusoknak, az
-államférfiaknak, a vármegye urainak, a városatyáknak, a társulatok
-elnökeinek, igazgatóinak egy nemesebb frázisra van szükségök a sokezer
-dictióban s e nemesebb frázis a haza és nemzet. Hiába, a realis, a
-szétmálló időkben sem nélkülözhetünk egy-egy általánosabb gondolatot,
-ezek nélkül nem is lehet beszédet mondani; azért dicsőítik annyiszor a
-hazát a realismus ünnepi szónokai. De nem értenek mást alatta, mint az ő
-körüket, társaságukat, családjokat. Ettől egyöntetűséget, egyformaságot,
-egyenlőséget, azonos gondolkodást, érzést vagyis nemzeti szellemet
-követelnek, mert csak ily körben érzi jól magát a realista egyed. Ez az
-ő édes, kedves, benső és közvetlen világa; ezt sürgeti és követeli.
-Ennek meséiben gyönyörködik, bűbájos regéit elragadtatva hallgatja,
-beléjök mélyed és minden legkisebb része elvarázsolja, megigézi.
-
-Csakhogy ugyanazt érzi ilyenkor minden nemzetiség; mindegyik boldog az ő
-aprólékos, kicsinyes szokásaiban, gyönyörködik meséiben, él nyelvében és
-dalaiban. Ezért oly nehéz ilyenkor magyarosítani. Az idealismus ugyan
-nem magyarosít hivatalosan, de mivel lenézzük az ily kicsinyes nemzeti
-sajátságokat, meg akarunk nemesedni a művelt emberiség által, tetemesen
-hódít az uralkodó nemzetiség s így hazánkban a magyarság. Legfölebb ott
-lehet nagyobb baj, a hol a vallás különbsége választja el a polgárokat.
-
-Mindezeket azért kelle elmondanom, hogy megértsük az annyiszor
-emlegetett nemzeti szellemet. Röviden összefoglalva: az idealista
-lángolón szereti a hazát, de megveti a nemzeti szellemet, ezt meg akarja
-nemesíteni. A realista ajkán pedig füllentés a hazafiság, a
-hazaszeretet, a patriotismus; de annál jobban szereti a nemzeti
-szellemet, a magyaros érzést, gondolkodást, a magyaros beszédet és
-magaviseletet. Csak ennek körében érzi jól magát; ezt követeli övéitől,
-környezetétől; ezt akarja meghonosítani az iskolában, ezért beszéltek
-róla annyit a jámbor tanítók és tanárok a nélkül, hogy igazán
-megértették volna.
-
-Most lássuk a congressus némely határozatát.
-
-Waldapfel János elítéli a középiskolai rendtartásnak _az osztályozásra
-és vizsgálatra vonatkozó_ intézkedéseit, melyek nem annyira a
-lelkiismeretes kötelességtudást, hanem a ki-, sőt feltünni vágyásig menő
-versenyzést fejlesztik ki a tanulók lelkében. Szüntessék meg a
-vizsgálatokat és érdemjegyeket. Ez utóbbi helyett egy kis jellemrajzot
-írjanak a szülőknek. Vizsgálat csupán a harmadik, hatodik és nyolczadik
-osztályban legyen. Az érettségi csak az egyetemre jogosítson; a többi
-jog már vele járjon a VIII. osztály bizonyítványával.
-
-Az előadó nem érzi, hogy a realismus nyomása alatt beszél. Idealisabb
-időkben minden megengedhető módon tanulásra szorítják az ifjút, számos
-érdemjegyet találnak ki; a realismus gyöngédsége, gyermekszeretete,
-testi nevelése, a mennyire lehet, törli a vizsgálatokat, apasztja vagy
-néhol megsemmisíti az érdemjegyeket. Lehetőleg egyenlőkké teszi a
-tanulókat.
-
-A realista Kármán hévvel pártolta az előadó indítványát, a congressus
-azonban mellőzte, hisz már ma is odajutottunk, hogy gúny tárgya az
-osztályvizsgálat; az érettségin pedig jó és rossz úton könnyítenek. Ma
-ezer kellemetlenség éri a tanárt, a vizsgáló-bizottság elnökét, a
-kormánybiztost, ha egy kissé becsületes erélyt akar kifejteni.
-Ismeretes, hogy a legtöbb középiskolában a dolgozatokat kiírják vagy
-másoktól leírják a tanulók, hogy itt-ott pénzen vásárolják meg a
-tanárokat; a hol pedig tiszteségesebbek a viszonyok, ott győz a
-realismus protectiós és irgalmazó gondolkodása. Szóval nem tehetünk
-mást, mint könnyítünk, engedünk, irgalmazunk.
-
-Sebestyén Gyula _az állam és az iskola viszonyáról_ szólott és úgy
-gondolja, hogy közoktatásügy tekintetében a társadalom még nem
-símulhatott ahhoz az államalakuláshoz, a mely, nem is egészen félszázad
-előtt a modern jogállamot teremtette meg nálunk. Ez helytelen állítás.
-Az állam nem alakul magától és nem követi őt a társadalom és a
-közoktatás, hanem az ember egész erkölcsi világa módosul a három eszme
-egységének lazulása szerint. A nyelv, az irodalom, a művészet, a vallás,
-az erkölcs, a politika, a jog stb. mind e szerint módosúl. Az iskola
-szelleme sem lehet más, mint az uralkodó eszméé. Minden testület, sőt
-minden egyes ember magaviselete az uralkodó eszmének van alávetve és
-boldog, ha szervezete a szerint tud módosúlni.
-
-Beke Manó _a társadalom és az iskola viszonyát_ fejtegette. Szerinte
-csak a jó iskolát támogatja a társadalom Ez így odavetve, nagyon
-helytelen. Jó iskola az, mely az uralkodó eszme követeléseinek meg tud
-felelni. Idealis időkben más szellem van az iskolában, más a realismus
-alatt. A huszas évek iskolája, a tanító magaviselete, előadásmódja,
-methodusa és nyelve, elvont és kevésbbé érzékelhető gondolkodása
-kiállhatatlan lett volna a nyolczvanas évek realista gyermekének; de
-nagyon jól érezte volna magát az 1800 körüli idők iskolájában. A tanító
-és tanár úr realismusa teljesen megfelelt volna vágyainak. Ezt különösen
-az irodalomtörténet tanára tapasztalhatja, ha a huszas évek drámai,
-eposzi termékeit olvashatja mostani tanítványaival.
-
-
-
-
-XXI.  A VALLÁS AZ ISKOLÁBAN.
-
-Mikor a tanáregyesület közlönyének ápril 19-iki számában ülésének
-jegyzőkönyvi kivonatát s benne a tanügyi congressus programmját
-olvastam, azonnal több választmányi tag előtt kijelentettem, hogy az
-egyesület bomlását idézheti elő a vallás kérdésének fölvetése. A
-programm többi pontja is szerencsétlen, legalább a kijelölt realista
-felolvasók szájában az; de a vallástanítás feszegetése éppen
-veszedelmes. Miért? kérdi a t. olvasó. Egyszerűen azért, mert az egész
-világon ébredezik az idealismus, mely rajong a vallásért. Az emberiség
-haladása ugyanis hullámosan történik. A mostani hullám, melynek végén
-vagyunk, 1815 körül kezdődött. Szivünket lassankint elfogta az egyetemes
-iránti lelkesedés, rajongva szólottak az istenről, a vallásról, az
-erkölcsről, rohamosan átalakult a társadalom erkölcsi magaviselete, a
-bölcsészek a szép, jó és igaz eszméjének egységét hirdették, az
-államférfiak a moral és politika testvériségét taníták, az irodalomban a
-tekintély képviselőiről, az atyáról, a férjről, a felsőségről, a
-becsületről, az adott szó szentségéről stb. lelkesen kezdettek szólani,
-a drámában epicusok lettek a jellemek, lyrai az előadás, olykor
-sentimentalis a hang. Az elbeszélő költészet a régi dicsőség, a hajdani
-nagyság magasztalásához fordúlt, ódai, fensőbb vagy mély elegiás hangon
-szólalt meg a lyra, megvetéssel tekintett a népiesre, a nemzetiesre,
-melyet meg akart nemesíteni. Tekintélyre, hatalomra tőn szert az
-aristocratia, nagy befolyása volt a papságnak a közéletben s
-felháborodással szólottak a democratia léhaságáról, az erkölcsök
-elaljasodásáról, a pénz szagáról, az általános jellemtelenségről, éppen
-mint napjainkban. Tehát ily sors várakozik reánk? kérdi az olvasó.
-Kétségkivül más lesz a történet, mások az emberek; de a forma örök, a
-forma változatlan. A szép, jó és igaz eszméje csodálatos egységet fog
-alkotni, melyek fokozatos elválása teszi lehetővé a civilisatio rendes
-menetét, szüli a vallás, a bölcsészet, az erkölcs, a politika, az
-irodalom, a művészet, s a gazdasági élet sajátságos módosulását.
-
-Most tehát az idealismus hajnalán a legnagyobb hibák egyike a
-tanáregyesületben a vallás tanítása ellen szólani, mikor a szülők erősen
-sürgetik nemcsak külföldön, hanem nálunk is. De talán helyén lesz a
-vallástanítás reformját sürgetni? Ez már inkább. Erről lehet szólani,
-csakhogy itt az a nehézség merül fel, hogy az egyházi hatóságok maguknak
-követelik a javítás keresztülvitelét, az iskolai hatóságtól csupán a
-szükséges előzékenységet követelik meg. Sőt ha rendkivüli erővel találna
-kitörni az idealismus, ez minden tanintézetet a szakiskolák egy részének
-kivételével felekezetivé változtatna. Talán négy-öt év mulva beáll ez az
-idealis reform, hogy azután tiz-húsz év mulva a szélső idealismus
-lohadásával újra megkezdődjék a szabadságért való rajongás, föllépjen a
-papság elleni harcz, hangoztassák, a megnemesedett liberalismus
-szükségét. Az ostromlók ugyan még tisztelik a vallást, a gondolkodók, a
-bölcsészek, az államférfiak nemes hangon szólanak a vallásos
-igazságokról: de már sokan gyülölik az ugynevezett papi zsarnokságot. A
-haladás hullámának második felében, mikor nagy bizodalommal fordulunk a
-természettudományokhoz, mikor az irodalomban uralomra jut az
-academismus, a nyelvben az orthologia, az államban a nemzeti egység, a
-gazdasági életben a plutocratia, a közéletben az érzékiség és a jólét
-hajhászása, akkor legjobban elhanyagoljuk a vallás tanítását. Igy láttuk
-ezt a hetvenes években.
-
-De a mint növekszik a realismus; mikor erkölcsileg teljesen szétmállik a
-társadalom: lassankint hódít a vallásos mysticismus. Ez nem az
-idealisták merész, követelő, szigorú föllépése, hanem az az édes, lágy
-mysticus érzés, mely 1880 óta mindjobban elharapódzott s a catholicismus
-felé fordította a nemzetek figyelmét. Mert minél intensivebben behatunk
-a lét mélységeibe, annál jobban látjuk, hogy valami titkos, sejtelmes,
-mysticus van tudásunk mögött, melyet semmiféle természettudomány nem tud
-megfejteni. A realismus e nyomása alatt reformálták a nyolczvanas
-években a vallásoktatást. Nálunk számos hitoktatót alkalmaztak;
-mindenfelé, különösen Oroszországban terjedtek a mysticus, vallásos
-érzelem hivei. Kivált a reálisabb nemzetek, minők a germán fajok,
-különösen az angol, szivesen belémerültek ebbe az édes, lágy vallásos
-érzésbe, mikor, oly szívesen olvassuk Kempis Tamás könyvét Krisztus
-követéséről. A múlt század alkonyán hatalomra jutott realismus, melynek
-féktelen individualismusa szülte a nagy forradalmat és benne a
-legnagyobb individuumot, I-ső Napoleont, rendkivül elterjesztette a
-mysticismust, mely a catholicismus visszaállítására birta a franczia
-császárt és kitűnő gondolkodókat, mint Schleiermacher, Stolberg,
-Novalis, Jakobi, Fichte, Schelling, Baader stb. az érzelmi vallás
-kebelébe hajtott. Ma pedig egy kitűnő orosz költő és gondolkodó, gróf
-Tolstoi, ennek a mysticus vallásos érzésnek a legzseniálisabb tolmácsa.
-A mysticismus azonban most már senkit sem tud megnyugtatni. Az
-emberiségben rohamosan jelentkezik az idealismus s vele az a magasztos
-fenkölt vallásosság, mely hivatva van megnemesíteni a világot.
-
-
-
-
-XXII.  A LEÁNYGYMNASIUM.
-
-– No bácsi, végre elértük czélunkat. Lesz nekünk is gymnasiumunk,
-nemcsak maguknak. Hej, be szeretnék még egyszer kis leány lenni, hogy én
-is járhatnék e gymnasiumba! Az elsőt természetesen a nőképző-egylet
-állítja fel, ez megfelel nemes hagyományainak, de ma-holnap lesz több
-is. Hiszem, hogy Kolozsvár, Pozsony, Kassa, Debreczen, Arad és ki tudja,
-hány más város, államsegélylyel vagy anélkül sietnek felállítani a
-leánygymnasiumot. Legolcsóbb lett volna a leányokat is beereszteni a
-fiuk iskolájába, úgy mint Amerikában vagy Ausztráliában teszik, de
-minket még visszatart a régi czopf. Elképzelem, hogy tizenöt-húsz év
-mulva, hány orvos, hány ügyvéd, bíró, hány tisztviselő, talán
-országgyűlési képviselő s idővel miniszter is válik belőlünk. Hej bácsi,
-végre beáll az emberiség aranykora! Idáig a költők a paradicsomba, az ős
-időkbe igtatták be az aranykort, pedig csak a jövőbe helyezhetjük, a
-jövő századokban virrad fel a szegény szenvedő emberiségnek.
-
-– Jó kedvvel ébredtél fel, édesem. Én már nem lelkesedem a te
-leánygymnasiumodon, pedig még egy tizeddel ezelőtt nekem is tetszetős
-gondolat volt a nők egyetemi műveltsége.
-
-– Persze, mert vénűl a bácsi, szürke a haja, rá se pillant már az
-asszonyokra, legfölebb tréfál vagy gáncsoskodik velünk.
-
-– Nem úgy van, édes fiam. E jelenségnek másutt van a magyarázata.
-Vénségemtől vagy fiatalságomtól nem függ az én rokonszenvem valamely új
-eszme iránt. Bárminő vén legyen az ember, de ha összhangban van a lelke
-az idők árjával, tetszeni fognak a fölmerülő és divatos érzések,
-gondolatok.
-
-– Hát akkor mi az oka, hogy bácsi nem rajong a leánygymnasiumért? Pedig
-rajongani kellene!
-
-– Igen egyszerű oka van. Most már beköszöntött az idealismus. Minden
-téren találkozunk vele a politikában, a vallásban, az erkölcsi, a
-családi élet terén, az irodalomban, sőt a szinpadon is. Például «_A
-garasos alispán_» már pedzi gondolkodásunk új irányát.
-
-– Mi köze az idealismusnak a leánygymnasiumhoz? Nagyon megélhetnek
-egymás mellett. A leánygymnasium épen úgy virágozhatik az idealismus
-alatt, mint más iskolák. Bácsi mondotta, hogy az idealismus napjaiban
-jobban tetszenek az erkölcsi, bölcsészeti, a történeti tudományok, a
-realismus alatt pedig a természeti, földrajzi stb. szóval a realis
-ismeretek. Harmincz év óta csak nevetnek a tudósok, ha a bölcsészetet
-emlegetik, minden jogász mosolyog, ha jogphilosophiárol van szó és így
-tovább. Most mindez megváltozik. Rajongani fognak az általános
-eszmékért, az egyetemes elvekért. Az egyetemi tanárok bölcsészete
-megszűnik természettudomány lenni, a történelem nem lesz adatok halmaza,
-való és mesés események kedves elbeszélése, hanem eszmei kapcsok,
-felsőbb okok keresése. Mindezeket sokszor hallottam a bácsitól, már úgy
-tudom, mint maga, de az nem megy a fejembe, miért nem tanulhatnák ezeket
-az idealis tudományokat épen úgy a magyar leányok mint a fiuk. A magyar
-leánynak van annyi esze, mint a magyar fiúnak. Sokat írtak az asszonyok
-gyönge testalkatáról, hosszú hajáról és rövid eszéről, de mindezeket
-megczáfolta a civilisatio. Most legfölebb vaskalapos tudósok mernek
-efféle kifogásokat állítani fel a leánygymnasiumok ellen.
-
-– Nem ez a magyarázata, édes fiam. A férfinak és nőnek meg vannak a
-maguk nemi eltérései, különbsége szellemi és testi életökben egyaránt. E
-különbségek még nem képesek megakadályozni, hogy Pepi nénéd kitűnő
-polgármestere ne legyen Budapest fő- és székvárosának, vagy Máli hugom
-nem írhatná meg férje pörös aktáit, a hogy eddig is meg tudta írni.
-Jeles orvos lehet az asszonyból is. A XV. század közepe táján igazán
-realis időkben egy bolognai jogtanár özvegye foglalta el férje
-tanszékét. A görög-római világban, kivált a realisabb napokban, számos
-nő foglalkozott bölcsészettel és más tudományokkal. Számtalan példát
-idézhetnénk arra, hogy a nő jelesen megállotta helyét a tudomány, az
-irodalom, a művészet, a bölcsészet, a politika és a gazdaság terén. Az
-én lelkesedésem hiányának egészen más oka van. Te, a kinek annyit
-beszéltem az erkölcsi világról, magadtól is kitalálhatnád.
-
-– Sejtem ugyan, mit akar bácsi mondani, hol keresi e tünemény okát, de
-mégis szivesen hallom magyarázatát, noha igazán megvallva, nem hiszem,
-hogy úgy legyen.
-
-– Nem hiszed? Jól mondod, hogy nem hiszed és nem is hiheted. Idáig azt
-tartottuk, hogy ha számos okkal, bizonyítékkal támogatunk valamely
-állítást, azt el is kell hinnünk. Ez áll a természeti, a realis
-igazságokra, melyeknek az a sajátságuk, hogy egyesek és érzékeinkkel
-fogjuk fel. Az erkölcsi igazságok azonban nem ilyenek. Ezeknél
-okvetlenül szükséges, hogy az uralkodó eszmeirány, az idők árja ragadjon
-magával bennünket. A nagy erkölcsi igazságokat csak akkor tehetem
-magamévá, ha gondolkodásom összefoglaló, általánosító, az egészből
-kiinduló. Ez pedig lehetetlen máskor, mint csak az idealisabb napokban.
-Mikor hatalomra jut az idealismus, mindnyájunknak kiszélesedik szellemi
-látköre, rajongunk az egyetemesért, tisztelettel hajlunk meg a tekintély
-elve előtt, áhitattal hallgatjuk az ősök dicső tetteit. Ilyenkor kezdünk
-lelkesedni a történeti emlékekért, ilyenkor mondhatja Vörösmarty: «Régi
-dicsőségünk, hol késel az éji homályban?» és ilyen gondolkodás hajnalán
-dörögheti Berzsenyi: «Mi a magyar most? Rút sybaríta váz».
-
-– Kedves bácsi, már megint belecsap a pathos hangjába. Ezeket a hazafias
-frázisokat annyiszor hallottam, e helyett mondja meg minden teketória
-nélkül, miért nem kellenek magának a leánygymnasiumok?
-
-– De én azt szeretném, ha magad próbálkoznál meg a kérdés megfejtésével.
-
-– Ám legyen meg az akarata: de ne gúnyoljon ki. Bácsinak egész
-magyarázata a körül forog, hogy az emberiség egyszer csak elkezd
-összefoglalóan gondolkozni, ilyenkor legszélesebb a látköre, de mindjárt
-megindúl a lassú fokozatos szűkülés, összezsugorodás, azaz mindig jobban
-gyarapszik megkülönböztető gondolkozásunk, vagyis a szélső idealismus
-kitörése után mindjárt beáll és folyton erősbödik a realis visszahatás,
-mely az alkotó részeknek kedvez. A család, a község, a társaság lényeges
-alkotó része a nő, a feleség, az anya, azért, mihelyt jelentkezik a
-realisabb gondolkodás, a visszaszorított alkotó részre nagyobb lesz a
-figyelem, gyöngűl a házi, a családi tekintély, több gondot fordítunk a
-nőre és a gyermekekre, lazul a nevelés-oktatás szigora, tanítással,
-elméleti és gyakorlati képzéssel emeljük a nő és a gyermekek társadalmi
-szinvonalát. Az idealis napokban azt kivánják a nőktől, hogy otthon és
-gyermekeiknek éljenek, szigorú erkölcsöket, nemes, vallásos magatartást
-követelnek tőlük, a realismus alatt szivesen közelednek a szabadabb
-erkölcsű hölgyekhez is, kivált ha bájjal és szellemmel vannak
-felruházva. Ilyenkor számtalan előnyben, kedvezményben részesítik a női
-nemet, melynek egyik jelensége a sokféle leányiskola, különösen nálunk a
-most felállítandó leánygymnasium. Bácsi, kérem, jól megmagyaráztam-e?
-
-– Nagyon jól fiam. Én részemről úgy látom, hogy a megnyítandó
-leánygymnasiumot néhány év alatt befogják zárni, mert nem akad
-tanítvány. Az erősödő idealismus a család szentélyébe szorítja a nőt. Ma
-már számtalan hirlap és folyóirat ostorozza a nőket, s
-keményebbnél-keményebb czikkeket irnak a feminismus ellen, öt-tíz év
-alatt még az orosz és angol, az észak-német és amerikai nők is eltünnek
-az egyetemekről vagy legalább nagyon megapad a számuk, mert megvetés,
-kisebb-nagyobb zaklatás vagy faggatás kiűzi őket. De igazi oka
-távozásuknak az idealismus kitörése, mely saját bensejökben is érezteti
-velök, hogy nem jó helyen járnak. Természetes, hogy mihelyt jelentkezik
-a realis gondolkodás halvány sugara, ismét szerepelni kezd a realis és
-az érzéki asszony, föllépnek a Sand George-ok és újabb hódításokkal
-szaporítják régi diadalaikat.
-
-– De mi lesz a világból, ha az alkotó részek teljesen egyenlők lesznek a
-tekintélynek, az egésznek, a központi hatalomnak képviselőjével: ha a nő
-egyenjogúsága törvénynyel lesz védve, ha felbomlik a házasság, ha létre
-jön a szabad szerelem, ha győz a socialismus és a társadalom szétmálik
-elemeire, ha a jog forrása nem a tekintély és a moral alapja, nem a
-vallás, hanem kizárólag az egyed vagyis az alkotó rész, más szóval: nem
-tör ki többé az idealismus, hanem szépen éljük világunkat örökké
-élvezve, gyönyörködve, dolgozva és szórakozva a paradicsom édes, bűbájos
-egyhangúságában?
-
-– Ettől ne félj, ez soha sem következhetik be. Mikor annyira jut a
-civilisatio, hogy az alkotó részek befolyása, ereje már megmérkőzik a
-tekintély képviselőjének, az atyának, a férjnek, a felsőségnek, az
-isteni és erkölcsi világrendnek az erejével: akkor összeomlik a
-civilisatio, összetörik a társadalom és romjaiból egy új keletkezik,
-melyben ismét a férj, az atya, a felsőség és az isten lesz az úr, mert a
-társadalom fenmaradásának _talpköve a tiszta erkölcs_.
-
-
-
-
-XXIII.  AZ ASSZONY JOGA.
-
-A realismus végtelenül kedvez az alkotó részeknek. Ez a szétmállás kora.
-De mi sem mállik annyira szét mint a család, mert a férj tekintélyét az
-asszony veszi át s igazi nyugalom, csend, béke csupán az oly családban
-lehetséges, melyben engedékeny a férj. Az erős akaratú férjek ilyenkor
-kiállhatatlanok és ezer panaszra adnak okot. Az ily családban hiányzik
-minden bensőség, édes melegség. Nemcsak az asszony kárhoztatja férjét,
-hanem az egész atyafiság is ellene fordúl, őt tartják minden baj
-forrásának, sőt ha válóperre kerűl a dolog, bizonynyal ő veszít, őt
-ítéli el a bíróság tartáspénzre, mert a realismus bűnnek, hibának tartja
-a férj erős akaratát. A tekintély képviselőjének csak azt szabad
-akarnia, a mi tetszik a részeknek.
-
-Harmincz-negyven év óta a családon kívül is nagy befolyásra tettek szert
-a nők. Úgy látszik, legelőször Amerikában jelentkezett ez a befolyás. A
-sok férfi bevándorló nehezen kapott feleséget, úgy hogy még a hatvanas
-évek elején is megrohanták a hajókat, melyeken nőket szállítottak és
-nagy igéretekkel osztozkodtak a zsákmányon, a kiket természetesen nagyon
-meg kellett becsűlniök. Valóban az amerikai nők némely államban kiváló
-politikai jogokra tettek szert.
-
-Európában már nem ment oly könnyen. Itt sok volt a nő. De kedvezett neki
-a realis időszak. Először az elemi, később a polgári iskolákban kezdték
-őket alkalmazni, majd a különféle pénztáraknál, utóbb a kereskedők és
-pénzintézetek irodáiban. A parlamentek kisebb-nagyobb jogokkal ruházták
-fel a házasság körében, különösen vagyonukat illetőleg nyertek
-intézkedési jogokat. Majd megengedték nekik, hogy a főiskolákat is
-látogathassák, utóbb módot nyújtottak, hogy okleveleket szerezhessenek,
-különösen orvosi diplomákra tehessenek szert.
-
-A társaságban is nagy szerepet kezdtek játszani. Természetesen a nő,
-különösen az emancipált nő lett a társaság központja. A gazdag és
-előkelő, emancipált és szép asszony ellenállhatlan erővel hódított.
-Boldog volt, a ki körében megfordúlhatott; boldogabb, a kit elhalmozott
-kegyeivel. Néha vagy talán sokszor neki köszönhette pályája sikereit,
-gyors haladását, politikai győzelmeit.
-
-Megszünvén az erkölcsi érzék, csak suttogni lehetett a nő viszonyairól,
-szent lett a nő becsülete, a mi annyit jelentett, hogy félvilágért sem
-volt szabad elárulni az asszony kalandjait. A nő szabadon űzhette,
-folytathatta szabadabb életmódját, biztos volt róla, hogy senki sem
-árúlja el, mert szent a becsülete.
-
-A társaságban, még a legelőkelőbb társaságokban is megfordúlt az
-emancipált, de bájos asszony, soha sem tiltakozott ellene a társaság, ha
-elég szeretetreméltó, vonzó tudott lenni.
-
-Még a harminczas-negyvenes években nehezen tudta magát elhatározni egy
-jobb családból való, de szegény leány, hogy színésznő legyen. Az egész
-rokonság fellázadt ellene. A hetvenes években könnyen megtehette ezt a
-lépést, a nyolczvanas években már a jobb módú is művésznőnek készűlt, ha
-némi tehetséget érzett reá. A család és a rokonság szívesen gratulált
-sikereinek.
-
-Az ötvenes években sokszor élénk vita és összeütközés tárgya volt, hogy
-a házi hangverseny után a vacsorához ültessék-e a művésznőt, a ki
-énekével vagy szavalatával gyönyörködtette az aristocrata világot. Pár
-száz forintot nyomtak a markába és távoznia kellett. Utóbb már szó sem
-lehetett róla, hogy távozzék, ott mulatott a társasággal, ő vitte a
-szót, körülötte forgolódott az előkelő világ. Szegény főurak szívesen
-forogtak a dús jövedelmű színésznő körül, esengtek kezéért, nem
-kérdezték kétes vagy nem kétes múltját, hanem boldog férjeik lettek.
-
-A ki szeret az erkölcstörténettel foglalkozni, érdekes, mondjuk,
-legérdekesebb tárgya lesz az asszony története a haladás egy hullámán
-keresztül, példáúl 1815-től napjainkig. A század második tizedében
-kezdik visszaszorítani a féktelen realista asszonyt, sokan kerülik
-társaságát, az előkelő körök megválogatják összeköttetéseiket, kényesek
-a szalonképesség kimondásában. Egy lord Byron-t egyetlen előkelő
-társaságba sem bocsátanak be, úgy, hogy ott hagyja hazáját. Kivált sok
-nőnek kell félrevonulva magányban töltenie napjait.
-
-De már 1830 körül kezd szerepelni a szabadabb nő. Igaz, hogy viselete
-megvetésben részesül, de ha mint író vagy művész nagy sikerre tőn szert,
-a társaságon kívül szóba állanak vele. A harminczas-negyvenes években
-ünnepelni kezdik a honleányokat, a kik megszaporodva a
-hetvenes-nyolczvanas években választmányi hölgyekké változnak át.
-
-Most a fordulóponton vagyunk. Rosszabb idők állanak be a szép
-asszonyokra, az emancipált hölgyekre, a hivalkodó nőkre. Pár év óta
-számtalan czikk, tanulmány és könyv szól az asszonyok ellen. A külföldi
-lapok, folyóiratok telvék ilyenekkel, a mi az idealismus közeledtét
-jelenti.
-
-Úgy látszik a berlini országgyűlés sem lelkesedik már a nők jogai iránt.
-Ott éppen most tárgyalják a polgári törvénykönyvet és benne a házassági
-jog egyes kérdései közt a nők jogait és a többség nem kedvez a
-hölgyvilágnak. Nem hiába, mert a realismus alkonyán és az idealismus
-hajnalán vagyunk. Háttérbe szorúl az érzéki nő s csodálatunkat,
-tiszteletünket csupán a Cornéliák érdemlik ki.
-
-
-
-
-XXIV.  AZ ASSZONYI LOGIKA.
-
-Van-e az asszonynak logikája? Hogy ne volna? Az asszony is úgynevezett
-eszes lény, minő a férfi, csakhogy nőnemű.
-
-De ha van logikája, miért szidja naponkint ezer meg ezer férfi e széles
-világon. Az amerikai férfit éppen úgy bosszantja most az asszony
-logikája, mint az európait, köztük a magyart.
-
-Az emberi haladás minden egyes hullámában mindjárt a szélső idealismus
-kitörésétől kezdve a realismus alkonyáig szidják az asszonyi logikát, de
-legjobban a reális időkben. Húsz-harmincz év óta ezer meg ezer kifogást
-hallani az asszony eszejárása ellen. Regényírók és kivált pessimista
-bölcsészek minden lépten kárhoztatják az asszonyi logikát.
-
-A XV. században, a XVII. második felében majd 1760-tól 1815-ig, 1870-től
-napjainkig tömérdek szidalmat, megrovást szedhetni össze. Néhány kötetre
-rugna, a mit a világirodalomból gyűjthetnénk egybe.
-
-Pedig az asszonynak is csak olyan logikája van, mint nekünk férfiaknak.
-Ők is az elégséges ok törvénye szerint járnak el s megtartják a
-gondolkodás alaptörvényeit. Aristoteles óta egyetlen bölcsész sem tudott
-külön logikai törvényeket felállítani az asszonyok számára, nincsenek is
-külön törvényeik.
-
-De hát miért szidják annyiszor az asszony logikáját?
-
-Az erkölcsi világ törvényének ismeretével nem nehéz kitalálni.
-
-Mindenekelőtt el kell mondanom, hogy idáig senki sem tudta, hogy az
-idealismus kitörésekor kiszélesedik az ember látköre, nagy egységben
-látja a szép, jó és igaz eszméjét, rajong az egyetemesért, hódolattal
-hajlik meg az isteni előtt, vonzódik a tekintélyi vallás és idealis
-morálhoz, nagy tiszteletet mutat minden jogos tekintély iránt.
-
-Ez a széles látkör azután fokozatosan szűkül az idealismus
-gyöngülésével, míg végre az ember csak önmagát, legfölebb övéit,
-pajtásait, czimboráit látja. Ekkor már teljesen elvált a szép, jó és
-igaz eszméje egymástól s a léha individualismus lesz az uralkodó.
-
-Már most mi származik ebből? Mivel az elégséges ok törvénye szerint
-mindnyájunkat bizonyos oknak kell vezetnie cselekvésében, az idealisabb
-napokban a tekintély iránti tisztelet szolgáltatja az okokat. A férj, az
-atya viselvén a tekintély szerepét, az ő akarata nyújtja az elégséges
-okot.
-
-De mihelyt gyarapszik a realismus, a központ akarata ellenében az alkotó
-részek követeléseinek kell érvényesűlniök. Ily alkotó részek a nő és a
-gyermekek.
-
-A legtöbb férfiú annyira-mennyire tud símulni az idők árjához. Bár
-ellene, mint a tekintély képviselője ellen fordúl az emberiség érzése,
-gondolkodása, megnyugszik, sőt jól találja magát benne, mert ő is a
-változó eszme nyomása alatt érez és gondolkodik. Neki is jól esik, ha
-valamivel kedveskedhetik az alkotó részeknek, a feleségnek és a
-gyermekeknek.
-
-De ezt csak úgy általában mondhatni. Az élet ezer meg ezer súlyosabb
-vagy kedvezőbb helyzetbe sodorja a férfit, melyben összeütközésbe jut az
-alkotó részek érzésével, gondolkodásával. Igaz, hogy rendesen ezeké a
-jogos, a helyes okoskodás, nekik kedvez az idők árja; de ha kivánataik
-teljesítését korlátozza az anyagi helyzet, a társadalmi, különösen a
-családi viszony, a különféle összeköttetés: akkor a szegény férfi nem
-érti meg az asszonyi logikát.
-
-Még érthetetlenebb lesz neki ez a logika, ha egyéni szervezete nem tud
-szépen símulni az idők árjához. Pedig ilyen is nagyon sok van. Nem tud
-egészen lemondani férfiszerepéről, mely őt a tekintély képviselőjévé
-teszi. Külsőleg a realismus alatt is viseli ugyan a férfi ezt a
-szerepet, de kevés a belső tartalma. Már most igen sok férfi nem
-elégszik meg a tartalomnélküli szereppel, nem tud belé nyugodni abba,
-hogy ő csak a koronát viseli, uralkodik, de nem kormányoz, azért belé
-ütközik az asszonyi logikába, melyet nem tud megérteni. Felháborodik
-azon, hogy mindig az alkotó részek szempontja legyen az irányadó.
-
-Az idealismus alatt könnyebb a férfi helyzete, mert elismerik koronáját,
-követik parancsát; akkora az egyetemes iránti tisztelet, hogy még a
-színpadon se merik a férjet, az atyát gúny tárgyává tenni. Ilyenkor a
-férj, az atya logikáját vallja a feleség, az asszony, a gyermekek.
-
-Még az idealrealismus alatt is elég jó dolga van a férfinak, mert noha
-gyengűl az egyetemes tisztelete, a nagy nemzeti eszmék iránti lelkesedés
-annyira általános s kivált ő e lelkesedés zászlóvivője, hogy az asszonyi
-logika vagyis a női és családi érdekek logikája meghajlik előtte. Az
-asszony többé-kevésbbé érti a férfit és ez az asszonyt.
-
-A realismus alatt azonban már nem értheti az asszony logikáját az önálló
-férfi. Minden lépten kisebb-nagyobb ütközet támad a férfi és nő között.
-Ilyenkor hallani azután az asszonyi logika szidását, örökös
-kárhoztatását, ilyenkor mondjuk mi féleszüeknek a szegény asszonyokat.
-Pedig ha szervezetünk megengedné, hogy mindíg szót fogadjunk reális
-gondolkodású feleségeinknek, sokkal nagyobb anyagi siker és elismerés
-jutalmazná tetteinket; de az is igaz, hogy még kevesebb becsület és
-tisztesség volna a világon, mint a mennyi van.
-
-
-
-
-XXV.  «FÉRJED ROKONAIT.»
-
-– Nézd kicsikém, mit olvastam Barthos Miklósné szép erkölcsi tanácsai
-között! Nektek szól mai asszonyoknak!
-
-– Már megint talált valamit a bácsi?
-
-– Mondhatom nagyon érdekes.
-
-– Mi az, kérem?
-
-– «Fogadd szivesen férjed rokonait.»
-
-– Tudtam, hogy újra faggat. Hát nem látom én szívesen a borízű Palit, a
-politikus Zoltánt, a pikáns Amáliát, a csípős sógorasszonyt, Pepit és a
-többi édes-kedves atyafiságot, a kik minden lépten bekopogtatnak az
-ajtón, hol ez, hol az kell nekik! az én Pistám nem tud eleget
-lótni-futni érdekökben. A mult héten ott járt a közoktatási ministernél
-Pali ügyében, azelőtt a Pepi fiát tette be a pénzügyminiszteriumba, a
-Zomboryné árváját elhelyezte az Andrássy-úti nevelőbe. És igy végig. Ki
-tudná mindezt elsorolni?
-
-– Igaz, édesem! De nem erről van szó. Neked kell igaz szívvel, meleg
-rokonszenvvel, barátsággal fogadnod őket. Lásd, hogy itthon érezzék
-magukat a körödben, te is keresd fel őket és tedd szerető rokonaiddá.
-
-– Én nem tehetek többet, mint a mit teszek. Az én Pistámnak sem kell
-több. Maga sem örül, ha sokáig itt űlnek a nyakunkon. Alig várja hogy
-magunk maradjunk.
-
-– Édes gyermekem, talán igazad van, mikor azt állítod, hogy nem tehetsz
-többet. Mert ha szétnézünk és figyelemmel kisérjük az egyes családok
-életét, bizony kevés helyen látják annyi szívességgel a férj rokonait,
-mint a hogy te látod. Nem szivesen vagy velök, csupa udvariasságból és
-gyöngédségből fogadod őket s örülsz, ha távoznak; de máshol egy év alatt
-is ritkán találkoznak a férj rokonaival, néha gyűlölségben élnek, örökös
-haragban vannak a drága anyóssal és ha közéjök vetődik a férj, nem merik
-bántani a feleséget, de annál jobban szapulják az anyóst.
-
-– Nincs igaza, kedves bácsi! Lássa, Kövesiéknél mindig ott van a férj
-bátyja, eljönnek leány testvérei is. Nagyon bizalmasan vannak együtt.
-
-– Az más, édes gyermekem. Kövessyné egy mostoha leánya, a kinek
-nincsenek közeli rokonai. Férjén kivül egyedül áll a világon. De a kinek
-bő rokonsága van, a kinek él még az édes anyja, közel vannak testvérei,
-annak majdnem lehetetlen, hogy szivesen lássa férje rokonait.
-
-– Hát hogy magyarázza ezt a tüneményt kedves bácsi?
-
-– Nagyon egyszerűen. Az emberiség haladása hullámszerű mozgásnak
-történik. Egy végtelen nagy tengernek látom az emberiséget, melyet az
-idealismus hatalmas lökése fenékig fölkavar, míg lassankint elenyészik a
-nagy hullám és végre elsimúl a tenger. Mikor beáll az idealismus lökése,
-egyesűl a három eszme, a szép, jó és igaz eszméje, s a vallás és erkölcs
-iránti lelkesedés kezdi eltölteni az ember szívét. Mindenütt a becsület,
-a tisztesség, a tekintély szava nyilatkozik meg. A férj, az atya, a
-felsőség stb. tekintélye követeli hatalmát és uralmát a családban, a
-községben, az országban.
-
-De a szélső idealis lökés után beáll a realis gondolkodás visszahatása.
-Mindjobban gyöngűl az idealismus és a hullám teljes elsímúlásáig, a
-realismus végeig apad és enyészik a tekintély hatalma és befolyása. A
-hullám közepe táján még nagy és erős a tekintély szava, de mentől jobban
-közeledünk a végéhez, annál inkább enyészik, erőtlenedik. A realismus
-alkonyán már teljesen elreked. Csakhogy a mennyivel gyöngül a tekintély
-befolyása, annyival gyarapszik a család, a község, az ország alkotó
-részeinek ereje, érvényre jut a részek akarata.
-
-A családban a férj, az atya a tekintély képviselője; ti asszonyok és a
-gyermekek vagytok az alkotó részek. A realismus idején a ti szavatok a
-döntő. A férj csak akkor érzi jól magát, ha nem saját akaratát kivánja
-érvényesíteni, hanem a ti kivánságtoknak, szeszélyteknek hódol. Csak
-akkor örűl az atya, ha nejének és gyermekeinek valamivel kedveskedhetik.
-Ha mulatságba vihet benneteket, ha csinos játékokat hozhat gyermekeinek,
-szép ruhát és ékszereket nejének. Nehány év előtt ítéltek el egy
-sikkasztó tisztviselőt, a ki ezreket érő ajándékokat hordott haza
-feleségének, gyermekeinek. A mit ez nagyban csinált, azt teszi most
-kisebb mértékben minden jó férj és családapa.
-
-– De hát mi köze ennek a férj rokonaihoz?
-
-– Várj egy kissé, rátérünk erre is. Mert lásd, mi a családi élet
-kicsinyben? Nem egyéb mint a haladás hullámának kezdetétől végéig az
-alkotó részek küzdelme az egésznek képviselője ellen. Ti asszonyok és
-gyermekek örökös harczot, háborut viseltek a férj és atya ellen. E
-háboru még nagyon gyönge és erőtlen az idealisabb napokban; de a mint
-gyarapszik a realismus, a nő és gyermekek követelőbbek lesznek. Az
-idealisabb napokban nem háborodunk fel, ha erélyesebb eszközökkel
-torolja meg a férj és atya tekintélyének megsértését, szigorúbb a
-családélet, fegyelmet követel a gyermekek nevelése. Mihelyt növekszik a
-realismus, bosszankodunk a fér durvaságán, a gyermekek bántalmazásán,
-készek vagyunk saját atyja ellen védelmezni fiát, könnyen elnézzük a fiú
-kisebb-nagyobb szemtelenségét, és jaj a tanítónak, ha érinteni meri
-gyermekünket.
-
-– De hát bácsi, mikor tér már a férj rokonaira?
-
-– Ott vagyunk már, édes fiam. A család e harczában a férj és asszony
-természetes szövetségesei az ő rokonaik, hisz e rokonság utján jutnak a
-család körébe. A férj rokonai tehát önkéntelen ellenségei az
-asszonykának; ez mindjárt esküvő után megkezdi ellenök a harczot,
-lehetőleg távol tartja őket és annál közelebb hozza saját rokonait,
-különösen az édes anyját.
-
-Ez az édes jó anyai szív lesz azután intézője az egész háborúnak,
-fővezére a férj elleni csatákban s szülője a tömérdek anyósviccznek.
-Mert végre nincs más, nem marad más fegyvere a férjnek, a tekintély
-képviselőjének, mint a derék anyós háta mögött kicsinyes élczekkel venni
-elégtételt magának. Innét ered, hogy élczlapjaink, naptáraink és
-mulattató könyveink most tele vannak anyós vicczekkel. Ennek
-köszönhetni, hogy este nem ülhetünk össze egy pohár sör vagy bor mellett
-a nélkül, hogy néhány anyósvicczen ne kelljen nevetnünk. A lefolyt húsz
-esztendőt bátran elnevezhetnők az anyósvicczek korszakának.
-
-Minél jobban ritkúlnak az anyósvicczek, mentől szivesebben fogadják a
-nők férjeik rokonait, annál biztosabbak lehetünk róla, hogy megjelent
-már az idealismus.
-
-
-
-
-XXVI.  AZ ÖNGYILKOSSÁG.
-
-Egy honvédszázadost temetnek, a ki önkezével oltotta ki életét. A
-katonazene méla hangjai oly bánatosan szólanak és önkénytelenül fogtam
-meg tollamat, hogy néhány sort írjak az öngyilkosságról, melyről száz
-meg száz kötet jelent meg a világirodalomban.
-
-Mikor valamelyik felebarátunk, esetleg jó ismerősünk, kioltja életét,
-akárhányszor fel kell kiáltanunk: Hát még ez a kedves, enyelgő, tréfás
-ember is ily úton végezte! Máskor meg azt mondjuk reá, hogy rég
-sejtettük, előbb-utóbb be kellett következnie. Majd azt szoktuk
-kérdezni, miért tette? És halljuk az okokat: adósság, hivatalbeli
-kellemetlenség, családi viszály, viszonzatlan szerelem, gyógyíthatlan
-betegség, borús kedélyállapot. És így tovább, mert leleményesek vagyunk
-az okok felhozakodásában. Kivált az elmekórtan professorai nem tudnak
-kimerülni. A realismus finom megkülönböztetései, aprózó szétválasztásai
-ezer meg ezer nevet adnak a különféle tüneményeknek, melyek azonban csak
-a _hogyanra_ tudnak felelni, a _miért_ ismeretlen előttük. Mert az
-idegbontó munkásság, családi viszály, féktelen szerelem és hasonlók csak
-látszatos és _közeli okok_, mint a jeles tudós Claude Bernard mondaná.
-
-Másutt kell keresnünk e tünemények igazi okát.
-
-Tehát miért ölné meg magát az ember, ha nem a fentebbi okok miatt? Miért
-ragadna pisztolyt vagy kötelet, vagy mérget, vagy tenne más egyebet
-magán, ha jól folyik a dolga, ha könnyen éli világát, ha tisztelet és
-jólét környezi? Pedig igen sokszor éppen ilyenek is kioltják életöket.
-Sőt többet mondok: Ma alig van ember, vagy legalább nagyon kevés, a ki
-nagy rémülettel nézne a halál elé, a ki könnyen át ne tudná lépni az
-élet sorompóját, a kinek eszébe ne jutna az öngyilkosság gondolata.
-Szörnyű mérveket ölt az emberiség idegessége, pedig őrült hajsza folyik
-az örökös szórakozás, a tömérdek bál és bankett, verseny és sorsjáték,
-jubileum és jour, nyaralás és fürdőzés stb. után. Mégis honnét ered ez a
-bomlott kedélyállapot?
-
-A Krafft-Ebingek, Lombrosók s társai magyarázatai alig mondanak valamit.
-Maga az öröklés tana, melyet legtöbbször hallunk emlegetni, csekély
-jelentőségű. Csak amolyan közeli vagy látszatos ok, melyet sutra kell
-dobnunk az ily világra szóló tünemény magyarázatánál. Hisz ha egyesek
-öröklik is a bajt, nem örökli az emberiség nagy tömege, mely most
-rosszul érzi magát.
-
-Nekünk tehát fensőbb eszmei okot kell keresnünk. És a ki ismeri az
-erkölcsi világ törvényét, igen könnyen megtalálja.
-
-Próbáljuk tehát megkeresni. Az emberi haladás egy-egy hullámának az
-elején nekünk az egyetemesért kell rajonganunk.
-
-Isten, vallás, erény, világ, emberiség, az erkölcsi haza és a nemzet
-gondolata tölti el egész valónkat, ezekért rajongunk és lelkesedünk.
-Ilyenkor az egyetemesnek rendeli magát alá az egyes ember s dicsőült,
-magasztos érzelemmel nézi a világot.
-
-De csakhamar lohad a szélső eszményiség, mikor a tekintélyi vallás és
-idealis moral uralkodik és beáll az idealrealis gondolkodás, mikor
-jogokat követelünk az egyes embernek, az individuumnak az egyetemes
-ellenében, mikor például a tiszta szerelem jogát védjük a felekezeti
-házassági joggal vagy az apai tekintélylyel szemben.
-
-Ilyenkor összébb szorúl az emberiség látköre, az egyetemes helyett a
-nemzeti nagyság és egység gondolatáért lelkesedünk, bár a realisabb
-érzésűek az anyagiság és érzékiség után is törik magukat. Ilyenkor még
-nemesebb, fensőbb valami buzog bennünk. Az emberi cselekvésre,
-tevékenységre magasabb feladat vár. A haza dicsősége, a nemzet nagysága
-és egysége még mindíg gyönyörű feladat, melynek megoldásán a haza minden
-fiának munkálkodnia kell. Ilyenkor mindenki talál dolgot, mely
-megnemesíti, megnyugtatja s aránylag boldogítja őt.
-
-De mikor tovább jutunk a haladás hullámán és elérjük a realismus
-napjait, az individualismus korát; mikor az életben és irodalomban gúny
-tárgya lesz az egyetemes képviselője, minő a családapa, a férj, a
-felsőség, a vallás, az erkölcs; mikor ezeket a társadalmi romlás okának
-tekintjük; mikor az érzékire és anyagira veti magát az emberiség; mikor
-léha jóság, erkölcsi elvnélküli irgalmasság, altruismus tölti el
-bensőnket; mikor nevelésünk főleg a testre, a külsőre, a csínra, a
-hasznos ismeretek megszerzésére irányúl; mikor nagy nyilvános
-tornaversenyeket rendezünk és ujjongunk az izmok gyarapodásán: ekkor
-nincs erkölcsi támasza az individuumnak, mely féktelenűl akar
-érvényesülni.
-
-A családban a gyermekek követelődznek, a nő uralkodik, a feleség és
-szerető nevetnek a férjen, a felsőség, a hatalom képviselője zsarolónak,
-az egyéni romlás okának tekintetik, a haza és nemzet üres frázis és
-rendesen a zsebelő individuumok nagyhangú szólama lesz, melyet a
-választások és felköszöntések alkalmával unos-untig emlegetünk, de nem
-érezünk.
-
-Ilyenkor mindent kiforgatunk a maga természetéből, az anyagiság és
-érzékiség uralkodik, bomlik az ember erkölcsi élete, minden baj és
-kellemetlenség összetöri, nem tudja tűrni az élet viszontagságait;
-dühösködnek, felháborodnak az erősebb individuumok; zúgolódnak,
-elégedetlenkednek mindazok, a kik nem zsebelhetnek, a kik pedig
-kizsákmányolják a kedvező helyzetet, szívökben még sem boldogok. A
-legcsekélyebb baj is lesújtja őket, mások megcsömörlenek a kéjtől, a
-jóléttől s könnyen magukra durrantják a pisztolyt, melyet övéik
-védelmére szereztek. E nagy szellemi, erkölcsi és aestheticai bomlás oka
-a tömérdek öngyilkosságnak, a számtalan őrűltségnek, az általános
-idegességnek. A realismus az egyedüli és igazi oka e szerencsétlen
-helyzetnek, melyen senki sem tud segíteni, csupán a jelentkező
-idealismus.
-
-
-
-
-XXVII.  RECTORI MAGNIFICO.
-
-  Nagyságos Rector úr!
-
-Nagybecsű felszólításukra, hogy részt vegyek a tanügyi congressuson, van
-szerencsém tisztelettel válaszolni, hogy ezt a lépést megtenni most nem
-tartom érdemesnek. Eljutottunk ugyanis a realismus alkonyához, mikor
-mindazok a nézetek, melyek tizenöt év óta az emberiség keblét
-eltöltötték, megvetésre méltóknak kezdenek látszani. A szép, jó és igaz
-eszméje a realismus alatt teljesen elválván egymástól, az erkölcsi érzés
-mélyen hanyatlott, az eszmei helyett az anyagi jólét, az érzékiség, az
-egyetemes léhaság tölti be egész valónkat, kihalt az igazság szeretete;
-államférfiak és publicisták, ha úgy kívánja a politika, hazudoznak, vagy
-mint az V. század sophistái csűrik-csavarják az igazságot; az
-irodalomban gúnytárgya az egyetemes; a színpadon az apa, a férj, a
-felsőség, az isteni és az erkölcs rovására nevetnek, az emberben az
-állati elemet dicsőítik, a társadalomban az emancipált asszonyok, a
-családban a nő és a követelő gyermekek uralkodnak. A vallásból
-elenyészett az idealis lelkesedés s vagy léha közöny, vagy tehetetlen
-lágy, mysticus érzés foglalta el helyét, melynek nincs ereje fellázadni
-az általános demoralisatió ellen. A politikában megszünt az erkölcs
-munkálkodni, hanem zsebelő társaságok zsákmányaivá lettek a centralisált
-országok. Sok tekintetben hazugság lett ajkainkon a nemzet és haza
-fogalma, melyeket szélhámos jellemek szeretnek kihasználni, vagy pedig
-az üdvözlések és felköszöntések üres szólama vált belőlük, melyeknek
-nincs értelmök. Kivált az ezredéves ünnepély számos gyülekezetében hány
-százezer léha ajak veszi hiába e szent szavakat!
-
-És mily szomorú képet nyújt a tanügy! Körülbelül igaza van
-Brunetièrenek, a ki húsz évre datálja az oktatás hanyatlását. De
-különösen az utóbbi években mélyen sülyedt az egész világ tanügye. Nem
-az iskolák építését, az intézetek fölszerelését, tanszékek állítását, a
-tanárok fizetését értem; mert e téren rendkívül sok történt. De mind az,
-a mi eszmei, a mi erkölcsi, a mi az ifjúság tudás-vágyát, a tanárok
-tudományos haladását illeti, csak mély sülyedést, egyetemes hanyatlást
-mutat. Tíz-tizenöt év óta mit se hallunk és olvasunk mást a tanügyi
-conferentiákon és a közoktatási folyóiratokban, mint a test neveléséről,
-a tanítás könnyítéséről, a tananyag rövidítéséről, a gondolkozás nélküli
-szemléltetés terjesztéséről, minden eszmeinek kiszorításáról, a
-classicusok megvetéséről, hangversenyek, szinielőadások, tánczmulatságok
-rendezéséről, a külsőség, a formaság, a csín gyarapításáról. De nemcsak
-a fő- és középiskolák ifjúságának tudvágya hanyatlott, hanem maguk a
-tanárok sem igazi tudósok, többnyire korlátolt realisták, a kik irtóznak
-minden összefoglalástól, jámbor mesteremberek, a kiknek fogalmuk sincs
-az erkölcsi, a metaphysicai tudományokról, melynek fölemelnék,
-megkoronáznák tudásukat, vagy pedig elhanyagolva tudományos
-foglalkozásukat mindenféle pénzintézetnél, részvénytársaságoknál és más
-üzleteknél kereskednek.
-
-Hogy vehessek én részt ily férfiak társaságában, hogy hirdessem én ily
-anyagilag lekötött, erkölcsileg közönyös és fensőbb eszmei gondolkodásra
-képtelen férfiaknak, hogy mindaz, a mit vallanak, lejárta magát, hogy
-itt vagyunk az idealismus hajnalán, hogy nemesebb alapokon kell
-felépíteni az egész tanügyet, mikor maguk a congressus vezetői a
-legismertebb realisták, a kiktől éppen nem várhatni valami nemesebbet,
-magasztosabbat. A congressus fő mozgatója buzgó polyhistor, ügyes kiíró
-és átíró, fáradhatlan gyűlésező és üzletember; de minden idealisabb
-felfogás iránt érzéktelen férfiú.
-
-A mit a congressus ily vezetés alatt határoz, a mit a tanügy terén
-üdvösnek, hasznosnak vagy szükségesnek kijelent, mindazt néhány év múlva
-nagyrészt gúny tárgyává teszi az ébredő idealismus. Azt pedig, hogy a
-kiállítás bacchanáliai közepette én álljak ki egy érzéketlen tömegnek az
-új eszme tanai mellett apostolkodni; én hirdessem komoly gondolkodásra
-alkalmatlan időben, hogy a mit határozni akarnak, elavult valami: igen
-szép, de sikertelen kísérletnek tartom. Azért jobb lesz nekem magányomba
-vonulva a szellemi világ nagy kérdéseiről elmélkednem.
-
-Mély tisztelettel
-
-_Bodnár Zsigmond_, egyetemi magántanár.[2]
-
-
-
-
-XXVIII.  JÓKAI MÓRNAK.
-
-Mélyen tisztelt uram![**]
-
-Ön a Petőfi-társaság díszgyűlésén gyönyörű szavaival meglepte az egész
-hazát. Elragadta hallgatóit és olvasóit, mert azt fejtegette, a mit
-homályosan mindenki észrevesz, többé-kevésbbé mindenki lát. Ez a
-jelentkező idealismus. Még erőtlen ugyan, nem tudja felvillanyozni,
-átalakítani a léhaságba, ledérségbe vagy mysticus és pietista lágyságba
-sülyedt emberiséget: de már megingatja alattunk a földet, észrevétlenül
-a szivünkbe lopódzik s lassankint meghódít bennünket. Eddig a részeket
-láttuk, ezután az egyetemesért fogunk lelkesedni.
-
-Ön, a jóizű humorista, öntudatlanul dolgozott rajta, hogy a realismus
-aranyos humorával lassankint nevetségessé tegye az egyetemesnek fenséges
-pathosát, magasztos igazságait; de mivel tisztább kézzel munkálkodott,
-mint egy Dumas fils, Zola, Guy de Maupassant és annyi száz író, költő s
-mert nagyobb az összefoglaló tehetsége: természetesnek találom, hogy önt
-erősebben és könnyebben megragadta az idealismus, mely nem egyéb, mint a
-három nagy eszme: a szép, jó és igaz isteni egysége. Gyönyörűen rajzolja
-ön beszédében, mivé lett e három eszme a realismus uralma alatt. Ez az
-állapot azonban mindig beáll, mikor teljesen elválnak, sőt ellenségeik
-lesznek egymásnak.
-
-Az emberi haladás egy-egy hulláma nem levén egyéb, mint e nagy eszmék
-fokozatos és lassú elválása, egymástól való távolodásuk megmagyarázza a
-vallási, erkölcsi, jogi, politikai, irodalmi, művészeti és gazdasági
-élet tüneményeit, 1815 után csak Gombos, Bólyay, Kisfaludy Károly stb.
-drámai művei lehetségesek, melyekben az egyetemes iránti hódoló
-tisztelet nyilvánul, mikor egy _Bánk bán_ nem tetszhetik, mert az
-egyetemes képviselője, a királyi udvar a nemzeti romlás, az országos
-nyomor okának van bemutatva. 1825 után már szembetűnő a három eszme
-egységének lazulása; Széchenyi és Vörösmarty érzése, gondolkodása minden
-lépten érezteti velünk, hogy az egyetemessel szemben az individiumnak is
-vannak jogai. Mikor pedig ön a század közepén föllép, elgyengűlt az
-egyetemesért való rajongás, összébb szorúlt az általános fogalma, a
-nemzeti nagyság, nemzeti egység, magyaros élet iránti szeretet töltötte
-el bensőnket: Petőfi, Arany és Ön mélyen tisztelt férfiú, voltak e dicső
-korszaknak mesteri tanácsosai. A lánglelkű lantos korán elveszett; Arany
-maradt a nemzeti realis élet mesteri rajzolója, édes bensőséggel, vonzó
-melegséggel festette le nekünk a magyar embert örömében és bánatában,
-harczaiban és családi otthonában.
-
-De már a hetvenes évek alatt, mikor a szép, jó, igaz eszméje kiáltóan
-távozni kezdett egymástól, mikor az anyagira és az érzékire vetette
-magát a nemzet, mikor beállott a plutocratia uralma, mikor szegre
-akasztottuk az erkölcsi elveket, mikor elbeszéléseink és szinműveinkben
-gúny tárgyává tettük az egyetemes képviselőit, mikor a társaságban
-szalonképessé lett a _félvilág_: Arany is érezte, hogy nem e világba
-való és hosszas betegeskedés után sírjába lép. Ön, uram, a nemzeti
-lelkesedés nagy időszakában, az ötvenes-hatvanas években bűbájos
-rajzaival vigasztalt bennünket, teremtette azokat a büszke, önérzetes,
-férfias honfiakat, kiket realisabb bírálói lélektanilag hibás alakoknak
-tekintettek, mi azonban ritka élvezettel láttuk és olvastuk.
-
-De a mint haladt az idő, a mint győzött a hódító realismus, Ön is
-iparkodott hűségesen tolni a szekerét, mosolygott a kor aranyos
-léhaságán, szavával és szavazatával támogatta az erkölcsi élet bomlását
-s nem érezte, hogy velünk együtt sepretlen utakon jár.
-
-Ma azonban, az idealismus hajnalán, a haladás egy új hullámának kezdetén
-Ön in látja, hová sülyedt az emberiség és oda kiált nekik, hogy
-keljetek, emelkedjetek föl! Elönt benneteket az erkölcsi szemét,
-bepiszkol a moralis szenny, mosakodjatok meg!
-
-Csakhogy most kezdődnek még az Ön bajai, kellemetlensége. Idáig aranyos
-volt az élete. Lágy és enyelgő, kedves és mosolygó realista volt, most
-átalakul egész erkölcsi érzése, gondolkodása, mert az egyetemes
-szempontjából kezdi látni az embert, a férfit és az asszonyt, az
-irodalmat és a művészetet, a társadalmat és a politikát. Elképzelem,
-minő bosszúsággal veszi kezébe reggel-este saját lapját, a _Nemzet_-et,
-melynek minden hasábja bánthatja az Ön idealis felfogását s nincs
-módjában a lap irányán változtatni s talán a főszerkesztő szerény
-tiszteletdijáról lemondani. Elképzelem, mily megvetéssel hallgatja ön az
-ország házában a képviselők realista beszédeit, melyek minden során
-meglátszik a felfogás korlátoltsága, a szavak árjából kilátszik a
-magánérdek lólába, az igazság elcsürése-csavarása. Elképzelem, mennyire
-felháborodva nyugtázza ön politikus létére igazgatótanácsosi dijait,
-mert mint idealista jól tudja, hogy ennek a pénznek szaga van.
-Bizonynyal nehéz volt önnek azt is kimondani, hogy a Petőfi-társaságban
-az idealisabb napok képviselőinek _egész phalanxa_ van, mert mint
-idealista teljesen tájékozott lehet arra nézve, hogy társaságunk tagjai
-kevés kivétellel, jóízű, egészséges realisták. Szóval sok oly
-kellemetlensége, baja lehet önnek, melyekért legyen szabad kifejeznem
-részvétemet, sajnálatomat.
-
-Mély tisztelettel
-
-_Bodnár Zsigmond_, a Petőfi-társaság tagja.
-
-
-
-
-XXIX.  LUEGER.
-
-Kicsoda az a bécsi agitátor és mi az oka fényes sikerének? Miféle
-bűbájos erővel rendelkezik, melylyel megigézi a nőket és férfiakat?
-kérdi a t. olvasó.
-
-Legyen szabad röviden megmagyarázni. E magyarázat realis vagy idealis
-lehet. Ha realista képet akarnék a bécsi agitátorról rajzolni, beszélnem
-kellene egyéniségéröl, testalkotásról, jelleméről, élet- és
-előadásmódjáról. Ezt jó színben megteszik az antisemita írók; rossz
-színben pedig a nagy világ hirlapírói, kik tudvalevőleg zsidók vagy más
-realisták. Én nem akarom a két fél munkáját, az egyiket vagy másikat,
-ismételni. Nekem tisztán az eszmei magyarázat a kötelességem, a hogy az
-erkölcsi törvény segélyével látom. És e magyarázat így hangzik.
-
-Mikor az ember gondolkozik, vagy összefoglal, vagy megkülönböztet. Ha az
-emberiség különféle fajait tekintjük, úgy találjuk, hogy a sémi faj nem
-képes belémenni a legszélsőbb összefoglalásba vagy a legmélyebb
-elemzésbe. A zsidó például örökké józan, világos rationalista
-gondolkodású, egyenes logikáju nép. Ezért csak oly pályára szeret lépni,
-a hol ezt a józanságot legjobban erényesítheti, mint a kereskedői,
-orvosi, jogi, bankári, hirlapírói stb. pályán.
-
-Mindenütt szemes üzletember. Még ha iparos vagy földművelő kénytelen
-lenni, ott is meghonosítja az üzletet. De a mily előnyük ez a józanság,
-ez az egyenes logika az üzleti világban, oly veszedelmes a politikai
-életben. A zsidó például csak kormánypárti vagy anarchista lehet. A
-zsidó történet nem egyéb, mint a despotismus története, mondja Renan.
-
-Ez az egyenes logika magyarázza meg a zsidó bátor, kihívó modorát,
-tolakodó föllépését, mert érzi, mily fölénye van más nemzetek fölött.
-Mig a realisabban gondolkodó európai gyöngéd, figyelmes, körültekintő; a
-sémi faj egyenes logikája követelő, parancsoló.
-
-Ezért sujtja annyi üldözés, ezért gyűlölik társaságát, mert gúnyos és
-kihívó. Ez a rationalista tehetség az oka az egész antisemitismusnak,
-melyet évezredek óta ezerféleképp magyaráztak; ez az oka a zsidó, arab,
-phoeniciai, pun birodalmak elenyésztének; ez az oka a zsidóság
-szerencsétlen existentiájának, ez az egyedüli oka, hogy nem tudnak
-símulni más nemzetekhez, nem pedig a szag, a talmud és más badarságok,
-melyeket sokszor kitűnő gondolkodók hoztak fel magyarázatul. Vagyis
-mondjuk ki röviden: a zsidó a legrationalisabb faj a világon.
-
-Az európai nemzetek között a latin fajok állanak hozzá legközelebb, bár
-nagyon messze esnek tőle. Még távolabb jutnak a szlávok s legutoljára
-jönnek a germánok, különösen az angolok. E népek között a realismus
-idején legmystikusabb az angol, azután a többi germán, majd a szláv,
-legkevésbé a román faj, melynek egyenesebb logikája nem igen tud nagyon
-mystikus lenni, azért társadalmuk nagyobb része léha, élvhajhászó,
-könnyű lelkiismeretű realista lesz. A sémi faj egyenes látásával,
-világos eszejárásával a realis napokban csak számító materialista lehet.
-
-Mikor a realismus idején más nemzeteknél csak a nagyobb rész veti magát
-az anyagira, az érzékire, a kisebb rész pedig lágy, kedves, kenetes,
-mysticus, a zsidó egyenes logikájával a pénz és a gyönyör uralmát látja
-és mint léha materialista tisztán ezekre veti magát.
-
-Ha vakmerő, biztos és gyöngédséget nem ismerő fellépésénél fogva máskor
-sem szeretik a realisabb, simább, nyájasabb nemzetek, az idealismus
-hajnalán vak gyülölettel fordúlnak ellene s borzasztó zsidóüldözéseket
-rendeznek. Így 1492-ben három hónap alatt az összes zsidóságnak ki kelle
-takarodni Spanyolországból, ugyanazon időtájban másutt is kegyetlenül
-bántak velük. 1700 körül az új idealismus kitöréskor megint sokáig
-bántalmazták őket; 1815 után újfent, kivált 1819-ben Németországban
-sújtotta őket a nagy üldözés. Mikor azonban lohad a szélső idealismus,
-kezdenek egyes kiváló emberek felszólalni mellettök s az idealreal első
-felében, a szabadverseny korában némi philosemitismus keletkezik. Így
-látjuk ezt 1580 táján, mikor nálunk a szombatosok, a zsidózók felekezete
-támadt, a mi teljes lehetetlen némi rokonszenv nélkül; 1760 körül számos
-kitűnő férfiú szólal fel a zsidók érdekében; 1840 körül pedig nálunk
-báró Eötvös József szép tanulmányt írt mellettök. Az idealreal második
-felének vége felé, mikor erőszakos eszközökkel kisérlik megteremteni a
-nemzeti szellemet, mint nálunk Nagy Lajos korában, vagy 1660 körül újra
-kegyetlenül bánnak a zsidókkal; a realismus alatt azonban, noha
-uralkodik a csendes antisemitismus, de mivel az egész világ az anyagira
-veti magát, sokszor nagy szükségét érzi a zsidók spekulativ
-eszejárásának, zsebelő államférfiak és politikusok támogatásával roppant
-üzleteket csinálnak és boldogulnak.
-
-Mikor azonban kitör az idealismus és benne a vallás és erkölcs iránti
-rajongás, rendesen ellenök fordulnak a nemzetek s ennek a fordulatnak
-zászlóvivője a bécsi agitátor. Valószinű, hogy e fordulat az egész
-művelt világon be fog állani. Néhol kegyetlenebb lesz, másutt enyhébb. A
-hol erősebb központi hatalom áll az ország élén, ott hihetőleg enyhébb
-lesz a láz lefolyása; de mivel most a legtöbb országban alkotmányos a
-kormány, a többségből kerűlnek ki az állam vezérei, könnyen
-megtörténhetik, hogy szigorú törvényeket hoznak a zsidók ellen. Kivált
-ha az idealismussal járó szertelen anyagi bomlás, rendkívüli szegénység,
-tömérdek csőd, sok részvénytársaság és pénzintézet bukása következik be:
-akkor a jó ég lesz a megmondhatója, minő ádáz kitörésekben nyilatkozik
-meg az antisemitismus. Ha pedig, a mi nagyon valószínű, a most ébredező
-idealismus kevesebb veszélyt hozna a zsidóságra s a haladás hullámának
-többi részében, főleg a realismus alatt még a mostaninál is nagyobb
-hatalomra, gazdagságra, erőre tenne szert: a jövő idealismus kitörésekor
-talán a spanyolországihoz hasonló zsidóüldözés fog beállani.
-
-Vagy pedig, a mi szintén elképzelhető, bár valószínűtlen, hogy a
-nemzetek ellentálló erejét megtörné a zsidóság: oly világra szóló
-történeti jelenség állana elő, mely az egész európai és amerikai
-civilisatió összeomlását vonná maga után, mert a zsidóság hatalmánál
-fogva a legborzasztóbb ázsiai despotismust honosítaná meg, és szülő oka
-lenne a legrémségesebb anarchikus mozgalmaknak s megásná a sírját az
-egész nyugati civilisatiónak.
-
-
-
-
-XXX.  SIMONYI MAGYAR NYELVTANA.
-
-(_Tüzetes magyar nyelvtan_ történelmi alapon. _Balassa_ József
-közreműködésével írta _Simonyi_ Zsigmond, I. kötet. Magyar hangtan és
-alaktan. Budapest, 1896. A magyar tudományos akadémia kiadása XVI. 734
-lap. Ára 6 frt.)
-
-Simonyi Zsigmond, a budapesti egy. ny. r. tanára, mintegy 25 évvel
-ezelőtt lépett föl, mikor az egész világon az orthologiáért rajongott a
-művelt emberiség. Mindenfelé _Nyelvőrök_ keletkeztek s más lapok és
-folyóiratok is szívesen foglalkoztak a nyelv nemzetiessé tételével,
-történeti és etymologiai alapon a nyelvtan fölépítésével; az idealisabb
-időkben meghonosult idegenszerűségek és neologismusok kiirtásával.
-Ismeretes, hogy maga az öreg Manzoni is kötelességének tartotta az _I
-promessi sposi_ purificatióját. Simonyi lelkes, sokszor meggondolatlan
-munkása volt ennek az általános iránynak. Mikor az állami életben a
-központosítás, a vallás terén az orthodoxia, az irodalomban az
-academismus, a gazdaság és ipar életében a plutocratia és a védvámok
-uralkodtak, a nyelv sem maradhatott ki a nemzeti actióból, itt az
-orthologiának kelle uralkodnia.
-
-A realismus gyarapodásával azonban nem lehete sokáig fentartani az
-orthologiát. A helyesírásban mindenfelé követelték a phonetikus irány
-diadalát; a német helyesírást többé-kevésbbé ez alapon egyszerűsítették;
-Angliában, Francziaországban és a szláv országokban is hasonló
-törekvések mutatkoztak, nálunk pedig rendkívüli bomlás állott be; a
-történeti és etymologiai alapon épűlt nyelvtan ellen is sok kifogást
-emeltek, az irodalomban uralomra jutott a népies nyelv, mely megvetette
-a hivatalos grammatica szabályait s nem idegenkedett többé az egykori
-nyelvújítók szokottabb szavaitól sem. Úgy látszik, Simonyi volt az első
-a hetvenes évek orthologusai közül, a ki megérezte az eszme változását s
-az analogia hatásáról szóló dolgozatában beismerte, hogy nem afféle
-productum a nyelv, minőnek Müller Miksa, Schleicher, Budenz és majd
-minden nyelvész szerette feltüntetni, hanem nagy szerepe van benne az
-analogiának is.
-
-Simonyi _Tüzetes magyar nyelvtana_ a realismus grammaticája. Bár azt
-mondja a czímlap, hogy történelmi alapon áll, nagyon tévednénk, hogy ha
-ebből egy orthologiai irányú nyelvtanra következtetnénk. Megvan ugyan
-benne a szók és alakok történeti változása is, de gondosan előadja, az
-egyes nyelvjárásokban és a rokon nyelvekben minő módosulásokban
-jelentkeznek; szóval oly nyelvtant adott nekünk a szerző, mely nem
-szabályozni, hanem csak lehetőleg magyarázni akar. A idealrealismus
-napjaiban, mikor a nemzetek egységre törekszenek, a legtöbb grammaticus
-szabályozni kívánja az irodalmi nyelvet; Simonyinak mint realistának, a
-népies nyelv barátjának, nincsenek ily czéljai; de nagy nehézséggel áll
-szemben, hogy ő, ki azelőtt annyira physisnak tartotta a nyelvet s
-követte mesterének ily irányú, sokszor erőszakos fejtegetéseit, most
-egyszerre az analogiát is fel kell használnia a szók és alakjaik
-megfejtésére. Ez nem egyszer feltűnő ellenmondásokba keveri.
-
-Simonyi realismusának kiáltó jele továbbá a meghatározásoktól való
-idegenkedése vagy a definitiók külsősége. Már a hatvanas években sokszor
-kikeltek a tanárok és tudósok a meghatározások ellen. Mert nincs
-érzékünk az egész meglátására, eszmei felfogására, azért a realista
-jobban szereti a dolgokat leírni, részeiben feltüntetni.
-
-A mű hangtani részét realista aprózással készítette el Balassa József.
-Húsz év óta nagy mérvet öltött a nyelv elemeinek szétszedése és
-megkülönböztetése. Például a mai nyelvtudomány tömérdek a hangot ismer s
-ha még sokáig tart a realismus, valószínű, hogy egy harmadával növekedni
-fog a számuk. Csak jó füle legyen a nyelvésznek, nem lesz határa a
-megkülönböztetésnek. Azelőtt csak egyes és kettős mássalhangzókat
-ismertünk, ma már vannak rövidek és hosszúk is.
-
-Az alaktan kidolgozása is szorgalommal és ismerettel készült. Simonyi e
-művében alaposabb akart lenni, nincs meg az a gondatlanság és
-könnyelműség, mely a nem rég megjelent _Deutsche und ungarische
-Redensarten_, továbbá a nagy _nyelvtörténeti szótár_-t jellemzi és sok
-tekintetben hasznavehetetlenekké teszi, noha mindkét munkát
-megkoszorúzta a m. tud. akadémia. Az egyes alakok megfejtésére felhozza,
-a mit a régi irodalmi és a rokon nyelvekben, meg az élő dialectusokban
-talált; csakhogy itt is csupán a végső esetben szeret az analogiához
-fordulni; pedig az ébredező idealismus maholnap jóval többet fog
-megmagyarázni az öntudatos és öntudatlan analogiából. Általában a
-szerzők a realismus hatása alatt erősen hangoztatják, hogy a nyelv
-életében minden változás öntudatlanul történik s az olyan tudatos,
-egyúttal erőszakos változások, mint pl. nálunk a nyelvújítás, kivételek
-a nyelv életében. (43. l.) Nagy tévedés azt hinni, hogy vannak
-kivételek. A nyelv terén épen oly kevéssé vannak kivételek, mint az
-ember erkölcsi világának más térein, minő a vallás, az erkölcs, a
-politika, az irodalom, a művészetek stb. Mindezekben az ember cselekszik
-az uralkodó idealismus vagy realismus nyomása alatt. Minden látszatos
-kivétel az emberi faj és egyed eltérő szervezetéből származik. De
-általában elmondhatni, hogy az emberi haladás egy-egy hullámának első
-vagyis idealisabb felében, a szélső idealismus lohadásával beáll
-kisebb-nagyobb mértékben a vallás, a bölcsészet, a nyelv stb. terén az
-újítás. Tessék bármely nép történetét vizsgálni, mindjárt látni, hogy az
-idealisabb időkben több vagy kevesebb változáson megy keresztül a nyelv.
-
-A _kivétel_ frázisával nem magyarázunk meg semmit. A tudománynak az okot
-kell kutatni. És mivel az uralkodó eszme egyenlően hat az egész világon,
-az úgynevezett kivételek okát mindig a fajban és egyedben fogjuk
-megtalálni. A nyelvújítás azonban nem kivétel, mert vele bizonyos fokban
-mindig találkozunk a hullám első felében Kivételes eset volna, ha a
-realismus idején mutatkoznék, mikor nincs inyünkre az új szók faragása,
-a nyelvtani alakok megváltoztatása, az idegen szólásmódok meghonosítása;
-előfordulhat ugyan oly eset, de nem áramlat. Nagyon lehet, hogy egy öreg
-ember élte alkonyán a mostani realismus alatt egy új szót farag, idegen
-szólásmódot használ vagy valamely merész inversiót csinál, mint fiatal
-korában tette; de már alig talál követőre, míg a harminczas, negyvenes,
-ötvenes években mindjárt eltanulta tőle a lelkes olvasó, mert egyetemes
-áramlat volt.
-
-Mindezekkel nem akarjuk a mű becsét leszállítani, majd leszállítja az
-idő, a kitörő idealismus, mely megveti a népiest, követeli a szabatos
-meghatározást; szívesen elismerjük a szerzők szorgalmát és alaposságát;
-csak okait kerestük annak a tüneménynek, miért írták így műveiket és nem
-másképp.
-
-
-
-
-XXXI.  A PAPSÁG POLITIKAI SZEREPE.
-
-Rendkívűl érdekes intézkedés akart lenni a kuriai bíráskodásról szóló
-törvény, mely általában mondva, a politikától tiltotta volna el a
-papságot. Mert bármennyire óvatos a pap, a nagy küzdelmek hevében alig
-tarthat egyházi beszédet, mely kisebb-nagyobb mértékben politikai
-izgatásnak ne czímezhetnének. Egy lelkes pap, a kit áthatott a vallási
-és erkölcsi idealismus, könnyen börtönbe kerűl, ha realista bírák
-tesznek igazságot fölötte.
-
-Szerencséjökre ez a korszak nem tart soká. Mindnyájan átváltozunk. Ne
-higyje senki, hogy csak a népet ragadja meg az egész világon a
-valláserkölcsi rajongás. Ez kitör a tanuló ifjúság, a művelt
-középosztály és a főurak szívében is. A zsebelés nagymesterei és az
-országgyűlési képviselők sem maradhatnak ki. A pénz emberei, a
-kisebb-nagyobb bankárok is megérzik az idealismus nyomását, nekik is
-lelkesedniök kell az erkölcsért, a vallásért. Talán a legutolsók
-lesznek, de végre ők sem kerűlhetik ki mindnyájunk sorsát. Mert
-erkölcsileg meg kell tisztulnia az emberiségnek, hogy legyen mit
-fogyasztanunk, apasztanunk a haladás jövő hullámának végeig.
-
-Ha tehát be is zárnának néhány papot, a mai real irány még sem érné el
-czélját, néhány esztendő múlva uralomra jut az emberiség szívében a
-vallás és erkölcs tisztelete és eltörlik vagy ignorálják ezt a törvényt.
-Azaz vagy magától elavúl vagy oly irányban alkalmazzák, melyet éppen nem
-kívánt a mai realista gondolkodás. Például a néhány év alatt hatalomra
-jutó szélső idealis, katholikus irány fogja alkalmazni a protestáns
-papok ellenében, kik most nagyrészt a kormány szekerét tolják.
-
-A dolog magyarázata abban áll, hogy a szélső idealismus kedvez a
-tekintélyi hitnek és az idealis moralnak. Ennek hazánkban legelső
-képviselője a katholikus egyház. Neki tehát szükségképp hatalomra kell
-jutnia. Nem egyszer hallom ugyan azt az ellenvetést, hogy ez lehetetlen
-a villanyosság vagy a Röntgen-sugarak napjaiban. Tudós barátaim azonban
-mint jámbor realisták nem ismerik az erkölcsi világ rendjét. A maguk
-jóízű léhaságában és eszmétlenségökben érzéketlenek minden erkölcsi
-iránt; nem tudván összefoglalni, az ő aprózó megfigyelésöknek,
-vizsgálódásuknak élnek s nincs fogalmuk ama nagy erkölcsi átalakulásról,
-melyen most vergődik át az ember. A katholikus irány győzelmét
-megállítani valóban lehetetlen. A hol pedig, mint egyes északi
-országokban, gyönge vagy nincs is katholikus egyház, ott mégis nagy
-tiszteletben részesűl a tekintélyi hit és idealis moral, mint azt a
-jeles angol szónok és államférfiú Balfour minister vallásbölcsészeti
-munkája is tanúsítja.
-
-Századunk második tizedében számtalan protestáns gondolkodóval együtt a
-mi Kölcseynk is azt tartotta, hogy kár volt annyi százezer vagy millió
-ember vérét ontani a protestantismusért; hinni kell a katholikusnak,
-hinni kel a protestánsnak: az egyik vizsgálat nélkűl hisz, a másik
-vizsgálat után hisz, de okvetlenűl hinnie kell. Ilyet persze csak a
-szélső idealismus napjaiban lehet igazán mondani, mikor az erkölcsi
-eszme nyomása alatt örömmel látjuk a vallás és moral uralmát
-embertársaink magán és közéletében.
-
-De mihelyt beállanak azok a napok, melyekben az egyén jogát kezdjük
-hangoztatni az egyetemessel szemben; mikor szívünkben megjelenik a
-kétely és a rationalismus: ekkor heves támadásoknak lesz kitéve a
-katholikus egyház, rokonszenvünk a protestánsok felé kezd fordulni, mint
-ezt 1830 körül és után lehetett látni. Most az egész művelt világon az
-orthodox irány győzedelmeskedik; az ő zászlaját lobogtatva tisztúl meg
-az ember az anyagiság szennyétől, emelkedik ki az érzékiség
-pocsolyájából, a családban elfoglalja helyét az atya, melyről
-leszorította a hivalkodó asszony és a követelő gyermeknépség, ritkulnak
-az úgynevezett honleányok és választmányi hölgyek, betöltik igazi
-szerepöket a családanyák, megnövekszik a szófogadó gyermekek száma; a
-társaságban és a színpadon nem fogunk nevetni a szegény férj rovására,
-hanem a kikapós asszonyt és a csábítót gúnyoljuk ki, ezeknek kell
-rosszúl járniok, hogy kimulathassuk rajtuk magunkat. Szóval éppen
-ellenkezőbe kell átcsapnia érzésünknek, gondolkodásunknak. A mit ma
-teszünk, csak a magunk, családunk, fajunk, pajtásaink, küzdő
-embertársaink örömére teszszük; nem igen keressük az erkölcsi
-szempontot: akkor pedig az egyetemes szempontjából cselekszünk, isten,
-vallás, erkölcs, becsület, tisztesség, nemes önzetlenség vezet
-eljárásunkban, megvetjük a léha zsebelőt, a hitvány kapaszkodót s a
-kiket ma királyok ünnepelnek és a panem et circenses-t kiáltó tömegek
-megtapsolnak és éljeneznek: akkor lelkökben megszégyenülve tekintenek
-vissza kevésbbé tisztes multjokra s megvetéssel emlegeti nevöket az
-átalakúlt emberiség.
-
-Ezek sorából aligha fog hiányozni sok most ragyogó név.
-
-
-
-
-XXXII.  A SZENTSZÉK RENDELETE.
-
-Csatára szólítja fel papjait a szentszék. Most könnyen teheti. Ma
-mindenfelé neki virrad. Az emberiség rajongani kezd az egyetemesért;
-természetes, hogy hivatalos képviselői, különösen a papok mozognak
-leginkább. És ilyenkor van hatása a szentszék rendeletének. Még néhány
-év előtt mosolyogtak az efféle rendeletre. Most tisztelettel fogadják.
-
-Mikor több évvel ezelőtt a Ferenczrendi barátokat akarta szabályozni a
-római központ, alig érhetett el valamit. A legszigorubb fenyegetés sem
-használt, sikere majdnem semmi volt.
-
-Miért? Mert a realismus napjaiban minden testület decentralisálódik. A
-családban az atya elveszti hatalmát a gyermekekkel szemben. Ilyenkor az
-atyának nincs nagyobb boldogsága, mint gyermekeinek vágyait,
-követeléseit kielégiteni. Érzéki gyönyörrel tekintenek a szülők
-gyermekeikre s a kik tehetik, sok játékot és drága ruhákat hordanak
-haza. Szegény Kókán sikkasztott, hogy többek között ezreket költsön
-gyermekei játékára, mulatságára. A jámbor férj nem tud eleget kiadni az
-asszony cziczomájára, estélyeire, szinházaira, kirándulásaira,
-fürdőzésére. A hol mind ez nem lehet, ott kisebb mértékben, de mégis
-érvényesűl az asszony akarata.
-
-A testületek, hivatalok vezetésében mindenütt ez a szétmállás, a részek
-uralma nyilvánult. Egy erélyes főnök sehol sem tudta hosszú időre
-felütni sátorát, ha tisztességes és becsületes szigorral mert fellépni.
-Ha pedig tisztviselőtársai szólaltak fel hivatalos működése ellen,
-csakhamar távozni kényszerűlt. Az erélyes tanfelügyelő például mindjárt
-összetűzött az alispánnal, vagy más megyei hatalmasokkal s csak azt
-láttuk, hogy az ország egyik végéből a másikba dobálja, vagy más téren
-alkalmazza, főleg nyugdijba küldi a minister. Ezer meg ezer példával
-illustrálhatnók a részek uralmának, befolyásának tüneményeit a realismus
-napjaiban.
-
-A katholikus egyház története szintén csak ezt mutatja. A VI., X., XV.
-század a catholicismus roppant megaláztatásával járt. A XVII. század
-második fele nem különben. Csak 1690 után, mikor ébredezik az
-idealismus, kezd újra magához térni a katholikus egyház. A XVIII-ban,
-1773-ban újra engedni kell a részeknek, eltörlik a Jezsuita-rendet,
-mindenfelé üldözni kezdik az egyházat, József császár nálunk gyökerestűl
-átváltoztatja az egyháziak közéletét, eltörli a sok imádságos szerzetet.
-És így tovább. 1810 után ismét erőt kezd mutatni a katholikus központ.
-Róma parancsol s engedelmeskedik a papság. 1817-ben már mindenfelé
-lelkesednek az egyetemesért, benne a katholikus egyházért és szánalmas
-benyomást ébreszt a hitújitás háromszázados emlékünnepe.
-
-Most hasonló napok fognak bekövetkezni. A római központ erőt érez
-magában és erejének súlya van.
-
-A jámborság, szentség, magasztos erély tudja magával ragadni a hiveket.
-A szentszék a magyar alsó papságnak ad igazat, tőle és a világi uraktól
-várja a vallásos élet fölébredését, mikor megrója a püspökök túlzott
-óvatosságát, engedékenységét.
-
-A főpapoktól a seminariumi nevelés reformját követeli a római szék. Ez
-kissé nehéz. A papi nevelés a realisabb időkben veszit egyetemes
-jelleméből és nemzeties, magyaros lesz. Igy volt ez a XVII. században,
-így a XVIII. század utolsó negyedében, mikor a pozsonyi és más
-növeldékben világi szindarabokat játszottak. Mintegy húsz év óta szintén
-szabadabb lőn a papi nevelés.
-
-Alig remélhetni, hogy a mi jó magyaros püspökeink seminariumi tanáraikat
-szent buzgóságra kényszeritsék, vagy rögtön eltávolitsák. Öt-tíz év
-alatt azonban sok minden megváltozik, uralomra jut a katholikus irány és
-buzgóbb lesz a papi nevelés, melyet elhanyagolt a realismus annyira,
-hogy például Ipolyi Arnold mint nagyváradi püspök állítólag egy családos
-papot nevezett ki seminariuma igazgatójának; pedig egykor maga is a
-pesti központi papnövelde rectoia volt a szentéletű Kubinszky Mihály
-után, a ki itt tehetetlennek bizonyúlt, noha előbb Kalocsán rajongtak
-érette a clericusok. Csakhogy e rajongás még az ötvenes években volt.
-
-Végül a magyar nyelvnek erőszakos terjesztése ellen is tiltakozik a
-szentszék, mikor a nemzetiségek vallásos tanitásánál kárhoztatja
-használatát. A rendelet e része egy lustrum előtt még nagy vihart
-keltett volna. Ma annyira hanyatlik a nemzeties, a népies, a magyaros
-iránti lelkesedés, hogy szép csendesen fogadják. Mikor az egyetemesért
-kezdünk rajongani, beszélünk ugyan, még pedig hévvel a hazáról és
-nemzetről, de már egészen más, tudniillik erkölcsi szempontból emeljük
-ki. Az ily hazában szeretettel ölelkezhetnek a legkülönfélébb
-nemzetiségek. Csupán a zsidó és czigány van ilyenkor kizárva a kölcsönös
-szeretetből. Azért lesz érthető, hogy 1815-ben a bécsi congressus minden
-rosszakarat nélkül csapja egymáshoz Belgiumot és Hollandiát, nincs
-érzéke a nemzetiség eszméjéhez, éppen úgy, mint Szent-István király nem
-érzi szükségét az egynyelvű magyar hazának, vagy a XVI-ik század első
-felében német, tót és magyar származású reformátorok vegyesen hirdetik a
-vallásújítást, Rákóczy oroszai egész lélekkel csüggnek a magyar hazán;
-szepesi németek, felvidéki tótok ugyanazon hévvel harczolnak az ország
-szabadságáért, mert megszünt a nemzetiségi érzés.
-
-Ennek lehetőségét azonban még sok realista nem tudja elhinni. Azt
-tartja, hogy a nemzeti érzés örök és változhatatlan érzelem. Pedig
-nagyon természetes a hanyatlása. Mert mikor az egyetemesért kezdünk
-lelkesedni, mint az idealismus napjaiban, akkor nem rajonghatunk a
-szűkebb nemzeti és a még szűkebb individualis eszme után.
-
-Ezek iránt közönyösek vagyunk, sőt megvetéssel viseltetünk. Persze a
-szélső idealismus hamar lejárta magát. 1825-ben Vörösmarty már ostrozza
-a gyáva kort, melyben álom öldösi a magyar ember szivét.
-
-A szélső egyetemes iránti rajongás kora nagyon rövid szokott lenni, de
-elég arra, hogy az emberiség megtisztúljon a realis idők erkölcsi
-szennyétől, a népben uralomra jusson a vallási és erkölcsi tekintély
-tisztelete, a családban elfoglalja szerepét az atya és férj, az
-irodalomból és művészetből eltünjék az érzéki, az állati kéj, különösen
-háttérbe szorúljon a meztelen nő, kit annyi változatban másol a realis
-idők művésze és fényképésze.
-
-
-
-
-XXXIII.  AZ ISTEN.
-
-Az idealismus kitörésekor az emberiség nagyon eped az Isten után. 1815
-körűl az Isten eszméje hatja át az egész társadalmat. Ezt mutatja a
-politika épen úgy, mint az irodalom. Az egyetemes elvekről, az örök és
-szükségképi principiumokról szólanak a bölcsészek, szivesen foglalkoznak
-a metaphysica és erkölcstan fontos kérdéseivel, még a
-természettudományba is belé viszik a philosophiát. Az állam- és
-jogtudomány egy Haller, Bonald, de Maistre és mások kezében theocraticus
-színt ölt magára; az ember lelki világának, a három eszmének, a szép, jó
-és igaz eszméjének egységéből indulnak ki s a szerint a politika, a
-moral, a vallás stb. mind egységbe olvadnak össze, úgy, hogy az ember
-nem látja az alkotó részeket, legalább nem tulajdonít nekik nagyobb
-jelentőséget, mindent az egész szempontjából ítél meg.
-
-De már a század harmadik és negyedik tizedében lazul a három eszme
-egysége s azért észre kezdjük venni az egésznek alkotó részeit; a
-tekintély uralma bomladozik, mind hatalmasabbá lesz a scepticismus és a
-rationalismus, velök jelentkezik az egyházi zsarnokság elleni zúgolódás
-és a lelkiismeret-, a vallás-, a sajtó-, a polgári szabadságért való
-rajongás; kevés embert vigasztal a tekintélyi vallás és idealis moral. A
-katholikus egyházzal szemben magasztalják a protestans vallást, a
-vizsgáló hitet és mindenfelé ostorozzák a vakhitet.
-
-Az ötvenes években a nemzeti egység, az állami központosítás eszméjével
-együtt megjelenik az egyházi centralisatio, az orthodoxia is. Ez azonban
-már nem a szélső idealismus magasztos rajongása az isteniért, az
-egyetemesért s benne a tekintélyi vallásért; hanem politikai tendentia,
-mely szintén üldözi a szabadságot, ha útjába áll.
-
-Csakhogy az egyházi központosítás sem tudja megakadályozni a három
-főeszme fokozatos szétválását, a realismus gyarapodását. Az ember
-folyton rationalisabb, észszerűbb lesz. Minden erőnkkel az észszerűség
-felé törekszünk. Észszerű vagyis lélektani alapon áll a szépirodalmi,
-művészeti kritika. Észszerűség szempontjából bíráljuk a politikai, jogi,
-társadalmi, nevelési stb. intézményeket.
-
-A tiszta ész lesz nemcsak a realis tudományoknak, hanem az ember
-testi-lelki életének is egyedül jogos bírája. Nagyon természetes, hogy e
-bíró előtt nem állhat meg a tekintélyi vallás, sőt akárhány ember
-szemében semmiféle vallás sem. A hetvenes-nyolczvanas években nagyon
-elterjedt a nyilt atheismus, az ember közönyös lett minden isteni iránt.
-Az iskolákban is elhanyagolták a vallás tanítását, a család nem törődék
-az ifjúság vallásos nevelésével. Az egyház papjait gúny tárgyává tette a
-szépirodalom, különösen a színpad. Legfölebb a katholikus egyház
-gyönyörű érzéki szertartásai tetszettek, úgy hogy egyiket-másikat
-meghonosította a protestantismus is.
-
-Az Istennel ilyenkor csak a mysticusok törődnek, a kik nagyon
-elszaporodnak, mert a realis ember szétválasztó, aprózó, megkülömböztető
-elemzése a dolgok mélyében sejti az istenit, a mysticus valamit.
-
-A realismus gyarapodásával tehát hódít a mysticus vallásos érzés. Igy
-látni ezt kivált a II. és a XV. században, továbbá a XVII. század
-második felében, azután 1800 körűl. Theologusok és philosophusok
-szívesen foglalkoznak az édes, lágy, vallásos mysticus érzéssel, melynek
-Kempis Tamás, Schleiermacher, újabban Renan és mások voltak tehetséges
-képviselői. A katholikus egyháznak különösen a XIV. és XV. században sok
-jeles mysticus írója volt.
-
-De mihelyt a netovábbig jutott a három főeszme elválása és az egész
-ellenében mindenfelé uralomra tettek szert az alkotó részek; az
-egyetemes képviselőit pedig sárba rántotta az individuum: kitör az
-idealismus s újra az egyetemes, az egész, az isteni felé fordúl az
-emberiség.
-
-Azonban meddig terjed a realismus e _netovábbja_, még nem tudom
-megmondani. Az alkotó részek uralomra jutásának határait nehéz pontosan
-megjelölni. Annyit látok, hogy a családban a nő, tehát a legfontosabb
-alkotó rész, befolyása haladást mutat három ezer év óta. A görögöknél
-még el volt tiltva a nyilvános élettől a feleség, már szabadabb volt a
-rómaiaknál, a keresztyénség ismét függetlenebbé, önállóbbá tette,
-napjainkban pedig sokfelé majdnem egyenlő jogokat élvez a férfival. A
-családban tehát halaványan ki lehetne mutatni a fokozatos fejlődést,
-vagyis a részek érvényre jutását. De nehezebb a politikai életben. Noha
-itt is jóval fejlődöttebb a mai közélet mint a középkorban, sőt talán a
-görög-római világban volt.
-
-Talán úgy lehetne megtalálni e _netovábbat_ vagyis az idealismus
-jelentkezését, ha az individualismus azon állapotját veszszük föl,
-melyben féktelen és zsarnok kezd lenni. De ez sem deríti föl, világítja
-meg a kérdést. Legalább én nem tudom földeríteni.
-
-A mi napjainkat illeti, már több év óta számos jelenségével találkozunk
-a kitörő idealismusnak. Legkitünőbb jele a vallásos irodalom roppant
-elterjedése. Valamire való egyházi mű sok ezer példányban jelenik meg,
-holott gombamódra szaporodik a számuk. A lapok, a folyóiratok telvék
-moralizáló czikkekkel, vallási kérdések fejtegetéseivel. A magyar, noha
-fajánál fogva nem igen rohan a szélső idealismusba, szintén elég örömest
-olvassa most a vallás-erkölcsi tünemények magyarázatait.
-
-E lelki szükség egyik jelenségének tartom én dr. Wekerle László _Isten_
-czímű bölcsészeti munkáját, mely buzgó hirdetője a valásosságnak,
-kárhoztatója a hitetlenségnek. Wekerle bölcsészetét _a necessismus
-metaphysikájának_ nevezi s czélja bebizonyítani, hogy az ember
-szükségképen rájön az Isten ismeretére. Általános, feltétlen fogalomnak
-és nem egyéninek tartja az istent; nem concessio ez, melyet az ész a
-szívnek tesz, hanem absolut valóság. A szerző vallja, hogy isten létét
-idáig tudományos alapon még nem tudták bebizonyítani, milyenségét
-felfogni. Tehát e nagy feladatra vállalkozik. Neki nem elég az Istent, e
-szabad értelmes, végtelen tökéletességű, személyes nagy szellemet hinni,
-hanem tudományosan is meg kell ismerni.
-
-Wekerle bölcsészete tulajdonkép természetphilosophia, mely szívesen
-alkalmazza a tudomány mai eredményeit, ügyesen felhasználja mindazt, a
-mivel nehéz tételét bizonyíthatja. Természetes, hogy érvei, noha itt-ott
-elég mysticusok, összefoglaló gondoskodásának szüleményei. És mikor az
-Isten szükségképiségét bizonyítja, csak azt látjuk irataiból, hogy
-igazán szüksége van az Istenre. Ma már sokan érezik e szükséget, s majd
-a régi érvekkel, majd ezek modernizálásával, különféle átirásukkal
-hirdetik, hogy van Isten, van élő hit, van igaz vallás, van
-magasztosabb, nemesebb erkölcs, van isteni erény. A szerző sokszor
-költői lelkesedéssel hirdeti a nézeteket.
-
-Erkölcstanának czélja az erkölcsi és szellemi tökély, világosabban
-mondva: az istenes élet. Csakhogy ez is homályos, melyet nem világosít
-fel az a szabály, hogy a nemes egoismus mindíg túlsúlyban legyen az
-altruismus felett, a jellemerély pedig a szívjóság mellett soha ne
-hiányozzék.
-
-Mindezek annyira határozatlanok, hogy senki sem tájékozhatná magát
-belőlük. A moral története világosan mutatja, hogy az idealis napokban
-az egyetemesért kell rajonganunk, lelkesednünk; az isteni, az erkölcsi
-ragad meg bennünket. Ilyenkor csak az oly irodalmi művek tetszenek,
-melyekben az egyetemes tiszteletével, az isteninek imádásával
-találkozunk, a színpadon is meg kell becsültetniök a tekintély
-képviselőinek, nevetnünk csak az egyén kudarczán szabad. Némi undorral
-fordulunk el az érzékiség szemléltetésétől, sokan követelik, hogy
-fügefalevelekkel takarjuk be a meztelen szobrokat vagy egyszerűen
-távolítsuk el.
-
-De fokonkint annyira átváltozik érzésünk, gondolkodásunk, hogy a
-realismus alkonyán szemünk elől elveszítjük az egyetemest. Lágy jóság,
-léha gyöngédség, altruisticus szánalom, válogatás nélküli irgalom tölti
-el bensőnket. Létünk legelső gyönyöreit ilyenkor az érzékiség
-szolgáltatja. Örökös szórakozásra, folytonos élvezetre és tartós munkára
-van szükségünk, hogy ne érezzük vagy legalább enyhítsük a realismus
-nyomását, még úgy is sok ember öngyilkos lesz, mások megőrülnek vagy
-idegesekké válnak. Annyira, hogy ha képesek volnának még tetemesen
-beljebb hatni a realismusba, az egész emberiséget borzasztó életúntság
-sújtaná és tömeges lenne az öngyilkosság.
-
-Valóban ez a haladás egy-egy hullámának erkölcstana, melyet azonban
-Wekerle nem ismer. Vajjon összefoglaló gondolkodásának növekedésével be
-fogja-e látni, oly kérdés, melyre nem tudok válaszolni.
-
-
-
-
-XXXIV.  A KÉTFÉLE OK BÖLCSÉSZETE.
-
-Ezer meg ezer tünemény mutatta az embernek, hogy a dolgoknak fensőbb
-okaik is vannak. Az idealisabb időkben igazán átérezték az isteni
-gondviselés fogalmát, belőle magyarázták az erkölcsi és legtöbbször a
-természeti élet tüneményeit. A realisabb napokban jobbadán bizonyos
-determinista és fatalista világnézet vett erőt az embereken. Még azok
-is, a kik az isteni gondviselést emlegették, bizonyos fatalis, végzetes
-jelentést tulajdonítottak neki. Az isteni gondviselés édes és vigasztaló
-gondolat volt, mely megnyugtatta a jámbor hivőt; a realisabb idők
-végzete, determinista felfogása azonban nem tudta fölemelni az ember
-nyomott lelki hangulatát. A féktelen individualismus zabolátlankodott
-mindenfelé, még a X. században is úgy, mint a XV-ikben.
-
-Néhány század óta leginkább a korszellemet és a divatot emlegetik az
-erkölcsi tünemények magyarázatánál. Csakhogy a kor szellemének és az
-uralkodó divatnak emlegetése minden magyarázat nélkül odavetve csak
-egy-egy zajos frázis. Pedig nehezen használtunk valamely hézagpótló
-varázsigét annyiszor, mint épen ezeket.
-
-A kor szelleme valami fensőbb volt. A komolyabb jelenségeket szoktuk
-vele indokolni; a divattal pedig az alsóbbrendűeket. Ez utóbbit
-szeszélyes valaminek tartottuk. Pedig mind a korszellem, mind a divat,
-ugyanazon magasabb eszmei oknak természetes okozata.
-
-Az erkölcsi világ törvényének ismeretével mindjárt tudjuk, hogy az
-erkölcsi tüneményeknek kétféle okuk van, egy közvetett vagyis eszmei,
-egy közvetlen és alkalmi.
-
-Az első a tulajdonképeni, az igazi ok. Az uralkodó eszme folytonos
-változása, ritmusos módosulása hat az emberre, a ki e hatás szerint
-tartozik átalakulni, érezni, gondolkodni és cselekedni. Ez ok hatása
-alatt van nekünk az idealis napokban széles látásunk, e nyomás alatt
-rajongunk az egyetemesért vagyis az isten, a vallás, az erkölcs, a
-tekintély győzelméért. A szép, jó és igaz egységének lazulásával
-tiltakozunk a tekintély, a vakhit, a papi zsarnokság uralma ellen,
-hirdetjük az egyéni szabadság jogát, követeljük a vallás, a
-lelkiismeret, a sajtó, a bölcselkedés, a gondolkodás és a politikai élet
-szabadságát.
-
-A haladás hullámának közepén látkörünk szűkűlésével rajongunk a nemzeti
-egység és nagyság után, melylyel az idealisabb idők szabadságapostolai
-sokszor ellentétbe jutnak és összetiportatnak. De a mint meghaladtuk az
-idealrealis gondolkodást, mindjobban győz az individualismus, az egyéni
-szabadság eszméje; a politika, a jog, a társadalmi élet elfordul a
-vallástól, az erkölcstől, ezek alapja, forrása többé nem az isteni
-tekintély, nem az egyetemes, hanem az egyén. E szerint módosítjuk
-törvényeinket, e szerint módosúl a bíró és a társadalom itélete.
-Mindenfelé uralomra jut az érzékiség, sokan beléhelyezik boldogságukat,
-az emberiség a léhaság, az anyagiság, az elvtelenség prédája lesz, mert
-nincs a mi egyediségét meg tudná fékezni. Mindenütt az alkotó részek
-uralkodnak, a családban, a községben, az országban és magában az
-egyházban is; így semmivé lesz az egésznek, a tekintélynek hatalma.
-
-A haladás egy hullámának elejétől végeig ezeket az érzelmeket és
-gondolatokat találjuk, melyek az eszme ránk való hatásának
-következményei. Természetes, hogy a nemzetek műveltségi szinvonala
-szerint ez érzelmek és gondolatok más-más alakban, kisebb vagy nagyobb
-zajjal jelennek meg. Például 1830 körül Francziaországban, Belgiumban,
-az angol földön győzött a liberalismus, úton-útfélen dicsőitették a
-szabadságot, míg a kevésbé művelt népeknél nem találkozunk e
-tüneményekkel; de azért e műveletlen nemzeteknél is fogy a tekintély, az
-egyetemes, az erkölcsi és az isteni iránti lelkesedés, ők szintén
-hangoztatják az individuum jogát s a gyakorlatban keresztül visznek,
-egyet-mást; műveltségök azonban annyira alantas, hogy külső törvényekkel
-még nem képesek megbuktatni a theocraticus jogrendet. Az idealrealismus
-idején ők is lelkesednek a nemzeti egység és nagyság iránt, a realismus
-alatt pedig léhák, érzékiek, az anyagiságra vetik magukat, noha sokkal
-korlátoltabb viszonyok között tehetik, mint a művelt nemzetek.
-
-Az egyénnek az a rendeltetése, hogy símuljon az erkölcsi világ
-törvényéhez. A ki nem tud símulni, az boldogtalan, szerencsétlen lesz;
-míg a ki símul, szerencsés elégedett, vidám, tisztelt és egészséges.
-
-Millió példával bizonyíthatjuk ezt az állítást, mert csak elő kell
-vennünk bármely ismert gondolkodó, politikus, költő, művész, tudós,
-ügyvéd, orvos stb. életrajzát, mindjárt látjuk az eszme befolyását.
-
-Mutassunk be egy-két példát; a többit az olvasó maga is megtalálhatja.
-
-Például álljon itt a nagy szónok, Demosthenes. Ő a 425–150-ig tartó
-hullám első felében élt. 380-ban született. Görögország akkor apró
-államokra oszlott. Demosthenes Athenben szerepelt és lánglelkű hirdetője
-volt a szabadságnak. De szemben állott vele az idealrealismus nemzeti
-egysége és nagysága. Az idealisták autonomicus szabadság utáni rajongása
-már nem igen kellett, helyette a nemzeti egység utáni vágy folyton
-növekedett. Pedig Demosthenesnek az előbbi volt az eszménye, melyet nem
-tudott cserben hagyni. Csodálatos erélylyel és szónoki tehetsége
-bámulatos varázsával védte a szabadságot Macedoni Fülöp, az egység
-képviselője ellen. Mikor ezt meggyilkolták, Nagy Sándor ellen is
-folytatta a harczot, míg végre 322-ben megmérgezte magát. Hiába való
-volt égő szabadságszeretete, hiába minden fáradozása, elkeserednie,
-buknia kelle, mert az uralkodó eszmével állott szemben.
-
-XIV. Lajos franczia király 1638-ban született és 1643-ban már trónra
-lépett. 1661-ben kezdett önállóan uralkodni. Ez időszak már erősen
-realis volt és Lajos kitünően érezte magát benne. Minden sikerült neki.
-Kül- és belpolitikája ritka szerencsével járt. Mint jó realista élte
-világát, páratlanúl tudott símulni az idők árjához. Udvara a fény és
-pompa, az ünnepélyek és mulatságok központja, a jutalmak és ajándékok
-kiapadhatlan forrása volt, úgy, hogy nagynak nevezték el franczia
-magasztalói. Körülbelül 1690-ig tartott e dicsőség. 1690 körül már
-jelentkeztek az idealismus előfutárai. Beállott a pénzzavar, az ország
-elszegényedett; éhség, nyomor tizedelte meg a népet. A király elvette
-egyik kedvesét és ezzel együtt az áhitatnak kezdett élni. Szomorú lőn az
-udvar képe. Hozzájárult még, hogy az egyik csapás a másik után érte a
-fejedelmet, 1710 után elvesztette fiát, a dauphint, több unokáját. E
-veszteségek csupán alkalmi és közvetlen okai valának a nagy király
-szomorú életének, azzá tette a fölébredő idealismus, mely a vallást, az
-erényt, a becsületet, a tisztességet stb. hirdette és tartotta egyedül
-jónak.
-
-Wordsworth Vilmos angol költő 1770-ben született nagyon realis időkben,
-a kilenczvenes években elragadtatással tekint a franczia forradalomra, a
-féktelen szabadság kitörésére, 1800 körül kezd átváltozni, a vallás és
-erkölcs tisztelete jut uralomra lelkében. Igazi teremtő kora a tizes
-évekre, a szélső idealismus uralkodására esik, ekkor készül: _The
-excursion_, melyet sokan magasztalnak és legjobb művének tartják. _The
-white doe of Rylstone (1815)_, _Peter Bell (1819)_, _The Waggoner
-(1820)_ és más jeles alkotásai többnyire ez időtájt készülnek.
-
-Main de Biran, a francziák jeles metaphysicusa 1766-ban született. Mivel
-szerette a bölcsészetet, már a kilenczvenes években foglalkozott vele
-realis irányban. 1810 körül szembetünőbb változáson ment át, úgy, hogy
-Royer-Collard mindnyájok mesterének nevezte, aki újra megszerezte
-Francziaországnak a spiritualismust. Lelke azonban az idealismus
-erősbödésével nem tudott pihenni, mindjobban epedett az Isten után.
-Mélyen meghatók naplójának, a _Journal intime_-nek sorai. Ő, a ki a
-sensualismussal kezdette, Cabanis és Condillac tanaiból indúlt ki,
-1817-ben érzi, hogy biztos alapra van szüksége. «Én szenvedek! Támaszt
-keresek és mindjobban érzem, hogy azt nem találhatom magamban!» (1819)
-Ugyanakkor irja: «Mint minden lélek, én is érzem, hogy valami
-feltétlenbe, változhatlanba kell fogódznom.» És így tovább.
-
-Tehát minden tüneménynek kétféle oka van, az egyik, a fő, az eszmei ok,
-melynek hatása alatt módosúl érzésünk, gondolkodásunk; másik az alkalmi
-ok, melynek egyéni szervezetünk és környezetünk a forrása.
-
-Például egy öngyilkosságról van szó. Mi az oka? kérdezik. Az alkalmi
-okok között szerepel az adósság, sikkasztás, családi viszály,
-mellőztetés, gyógyíthatlan betegség, igazságtalan bánásmód, félelem,
-szégyen stb.
-
-Ezek azonban csupán alkalmi okok. Legfőbb az eszmei ok, az öngyilkos
-ugyanis nem tudott símulni az uralkodó eszméhez, azért az egyik nyomott
-szenvedő lelki állapotjában könnyelmű pazarló, henye életet folytatott,
-adósságot csinált, sikkasztott, a másik ideges, rossz kedvű otthon
-családjában, künn a társadalmi élet terén vagy hivatalában kiállhatatlan
-vagy pedig zárkozott, elégedetlen, meghasonlott lélek volt. Az efféle
-okoknak ezer meg ezer változata van. Ki tudná mind elszámlálni?
-
-A történetirás rendesen a közvetlen, az alkalmi, a közelfekvő okokat
-nyomozza a realismus idején, nincs érzékünk a fensőbb eszmei
-kapcsolatokhoz. De az erkölcsi világ törvényének ismeretével nemcsak az
-idealis időkben fogják kutatni az eszmei okokat, hanem a realismus alatt
-is. Csupán azon különbség lesz a régi és az új realista előadás között,
-hogy röviden megemlítvén az eszmei okot, bővebben tárgyalják,
-szellemesen részletezik az események és intézmények alkalmi, közvetlen
-okait.
-
-
-
-
-XXXV.  A HÁZASSÁG.
-
-– Bácsi, kérem, ne haragudjék, de jó kedvemben szeretném egy kissé
-megboszantani. Maga oly pedans és unalmas, ha mindig békén hagyják.
-
-– Mivel akarsz boszantani?
-
-– A házassággal. Maga, a ki öreg napjaira agglegény maradt, most barátja
-és apostola a házasságnak.
-
-– Úgy van, kicsikém.
-
-– Talán meg is akarna házasodni, mint az agg Dumas tette?
-
-– Azt már nem.
-
-– Bácsi igazán rosszul járt. Mikor fiatal ember volt, a művésznők és más
-szép asszonyok társaságában elmulasztotta a házasságot, pedig akkor még
-sürgette az erkölcsi világ a tisztességes házas életet; most azonban,
-mikor kitűnő gondolkodók, előkelő poéták és regényírók küzdenek a
-házasság ellen, bácsi elszegődik lelkes védőjének, buzgó apostolának.
-Úgy látszik, bácsi mindig mást tesz, mint a mit az emberek tesznek.
-
-– Nem jól mondod, édesem. Ez csak látszik. Szervezetem könnyen tud
-simulni az idők árjához. A gyarapodó realismus nyomása alatt a hatvanas
-és hetvenes években gondtalanul éltem világomat s a te regényíróid
-nézeteit úton-útfélen hirdettem; de most hajnalodik, mutatkozik az
-idealismus ragyogó sugara s engem mindjárt megvilágosít, noha melegítő
-erejét csak öt-tíz év mulva érzi meg az egész társadalom. Most még
-kevesen rajongunk érette. Sokszor hallod a társaságban, hogy ez vagy az
-mindig máskép cselekszik, érez és gondolkodik, mint a hogy a józan eszű
-emberek szoktak; jegyezd meg, hogy az ilyenek finom szervezetöknél fogva
-könnyen simulnak az idők árjához, vagy pedig kemény, hajlíthatlan
-egyéniségek, a kik alig tudnak az eszme változásával haladni s azért
-bomlott emberek. Mindkét állapot veszélyes, az első épen úgy, mint a
-második. Comte Ágost az őrültek házába kerűl, mert positivismusa jóval
-megelőzte korát; a magyar Semmelweisz szintén ott végzi be napjait, mert
-gyermekágyi lázának elméletét nevetségesnek találják orvostársai. Arra a
-finom elemzésre még ritka ember volt képes.
-
-– De bácsi nem sokat törődött a világ ítéletével, mikor a szép asszonyok
-szerelme boldogította.
-
-– Nem mondhatnám. Kivált a hatvanas években még sokszor resteltem azt a
-kivételes helyzetet, melybe az ily viszonyok juttattak. Néha igazán
-bántott a világ ítélete.
-
-– És még sem tudott megházasodni, pedig nem volt pessimista.
-
-– Édes fiam, a ki megelőzi korát, sohasem lesz pessimista, mert még ha
-őrűltségig izgatottá válik is, nem jut abba a sötét világnézetbe, melyet
-pessimismusnak neveznek. Azok esnek e bajba, a kik elmaradnak koruktól,
-a kikben több az összefoglaló, az idealis gondolkodás, mint a mennyit az
-idők árja megenged. Én mindig optimista voltam, most is az vagyok, mert
-hiszem, hogy nem sokára megnemesedik az emberiség. A realismus örökös
-mulatsága mellett az összefoglaló gondolkodású ember látja az emberi
-nyomort, az egyetemes léhaságot, a nemzeti szellem sikerein való
-határtalan örömet, de egyúttal a féktelen érzékiséget, kapzsiságot,
-jellemtelenséget és hasonlókat. Ezen azután töpreng és háborog,
-elkeseredik és kifakad. Nekem nem volt ennyire összefoglaló tehetségem,
-én sohasem láttam oly sötétnek a világot, mint egy Schopenhauer.
-
-– De hát mit mond ahhoz, hogy már oly jeles regényíró is, mint az angol
-Thomas Hardy, nem igen rajong a házasságért.
-
-– Fiam, ez régi dolog. A realismus az alkotórészek uralma lévén, alatta
-szétmállik minden intézmény. A politikai életben győz a decentralisatio;
-a gyarmatok, a tartományok, a nemzetiségek, a hol könnyen tehetik, a hol
-nem fűzik erős kapcsok az egészhez, érvényesülnek, nagyobb jogokat
-követelnek és kapnak; a nagy testületetek, mint nálunk a királyi tábla,
-az államvasút stb. decentralizálódik. Ez a család sorsa is. Annyira
-követelő a feleség, követelők a gyermekek, hogy aggadalommal tekint a
-házasságra minden komolyabb, önállóbb férfi. Így volt ez a II., VI., X.
-és XV. században, a XVII.-nek második felében és 1800 körül, mikor a két
-Schlegel, Schelling és mások kárhoztatták a házasságot. Napjainkban
-pedig számos realista gondolkodó, különösen a socialista hajlamúak
-megvetéssel szólanak a törvényes házasságról. Bebel vaskos munkája: _Die
-Frau und der Socialismus_ 1883-ban jelent meg s csak oly szabadnak,
-függetlennek tekinti a nőt, mint a férfit. Ez a függetlenség azonban nem
-fér meg a törvényes házasság fogalmával. Különben a szélső idealismus
-lohadásával, a tekintély uralmának hanyatlásával mindjárt megkezdődik a
-szenvedély jogosultságának hangoztatása. Sand George már a harminczas
-években rendkivüli hévvel, lelkesedéssel hirdeti e tant. Igaz, hogy még
-nemesebb gondolkodás mutatkozik irataiban, még sokszor elismeri a
-tekintély némi jogosultságát, de a későbbi, kivált az alsóbb rendű
-elbeszélők rémes historiákkal bizonyítgatják a tisztes házasság hibáit,
-bajait s benne a nő szenvedéseit. A kitűnő regényírók csak újabban
-kezdik hangoztatni a nő szabadságát, függetlenségét.
-
-– Hát nem ez a szép, az egyedül boldogító a házasságban? A független
-asszony édes szerelemmel csügg szerető férjén! Mily szép, mily magasztos
-gondolat! És ha később elhűlnek egymás iránt, ha a férfi szíve más
-nőhöz, a nőé más férfihoz vonzódik, miért maradjanak egymáshoz
-bilincselve egy hosszú életen keresztül? Lássa, mily boldog most Aranka
-és volt férje, mindegyik megtalálta a magáét! Nem igen törődnek a mi
-czopfos világunk balítéletével, sőt bátran szembe szállottak vele, mikor
-szépen fogatukba űlve párosan jelentették be barátjaiknak, jó
-ismerőseiknek, hogy nem sokára elválnak egymástól. Bácsi bizonyosan
-emlékszik Kovács Bélánéra, a ki most egy új férj ölében boldogan éli
-világát; de azért gyöngéd leveleivel sokszor fölkeresi az ő régi
-gyámoltalan Béláját, tavalyi nagy betegségében gondoskodott ápolásáról,
-néha maga is órákat töltött beteg ágyánál. Lássa, ez a szép, ez a nemes,
-ez az idealis gondolkodás!
-
-– Fiam, ebben szikrája sincs az idealis gondolkodásoknak. Ez a realismus
-gyöngédsége, irgalma, nyájassága, határtalan jósága, mely nem ismer
-ellenséget. A realismus alatt mindnyájan jólelkű szamaritánusok vagyunk,
-szeretünk minden hozzánk hasonlót, csak ne állja el utunkat. Kovács
-Béláné nem tudja volt férjét gyűlölni, szivesen gondol első szerelmök
-boldog óráira, csak ne zavarja új szerelmének bűbájos napjait. Béla nem
-is zavarja. Mint kedves realista annak is örül, ha volt felesége vidáman
-éli világát.
-
-– Hát ez nem idealis gondolkodás, nemes önzetlenség, igazán magasztos
-önfeláldozás? Ha ez nem idealismus, mi lesz akkor az eszményiség?
-
-– Biz ebben nyoma sincs az idealismusnak, mely nem egyéb, mint az
-egyetemesből, az egészből, a központból való kiindulás. Az egyetemes, az
-egész, az isteni, az erkölcsi lesz tetteinknek rugója, indító oka. A mit
-teszünk, az egyetemes szempontjából teszszük. Béláné minden cselekedete
-az alkotó részből, az individuumból indúl ki. Mivel megszerette új
-férjét, senkivel és semmivel sem törődve elhagyta az urát és gyönyörű
-kis fiacskáját. Igaz, hogy sokszor megemlékezett róluk, tömérdek
-virágot, finom süteményeket, szép ruhákat küldözget elhagyott
-gyermekének, egygyel-mással kedveskedik volt férjének: ez azonban nem
-egyéb a realismus irgalmánál, gyöngédségénél, léha jóságánál. Ebben
-nincs igazi moral, mely csak az egyetemes szempontjából lehetséges. A
-törvényes házasság egyedül biztos alapja az idealis családéletnek, mely
-minden tettében az egyetemest tartja szeme előtt. Az egyénnek föl kell
-magát áldoznia az egyetemesért, az egészért. A férjnek és atyának kell
-uralkodnia az idealismus alatt s az erényt követve kell boldogítania
-nejét és gyermekeit. Ez az idealis korszak házassága, igazán boldog
-családi élete. A nő és a gyermekek megtanulnak engedelmeskedni,
-meghajolnak a férj és atya tekintélye előtt s akkor érzik jól magukat,
-akkor igazán boldogok, ha tisztelettel és hű ragaszkodással hajolnak meg
-az isteni és erkölcsi világrend e képviselője előtt.
-
-– Bácsi mindig realistának csúfol engemet; de talán még sem vagyok az,
-mert szavaival egészen magával ragadott. Szentűl fogadom magának, hogy
-ellenünk sohasem lesz kifogása Pistának!
-
-
-
-
-XXXVI.  A HITVES HŰSÉGE.
-
-– Ugyan bácsi, ki mondta, hogy az a legjobb asszony, a kiről se jót, se
-rosszat nem hallani?
-
-– Lehet, hogy ősrégi mondás, de mi Thukydides görög történetíróról
-olvastuk, a ki az idealismus hajnalán írta munkáját.
-
-– A görög asszonyról könnyű volt se jót, se rosszat nem beszélni, mert
-mindig elvonulva élt családja körében; a modern nő azonban más szabály
-alá esik. A görög asszony igazi anya volt, én ha akarnám, se tehetném.
-Még e héten két választmányi ülésen, azután egy küldöttségben, holnap az
-ős-budavári ünnepélyen, szombaton a margitszigeti mulatságon kell részt
-vennem. Lehetek-e én jó anya?
-
-– Hát ne menj kicsikém.
-
-– De kell, Pista is akarja. Azután ott lesznek barátaink, ott lesz a mi
-társaságunk. Pistának érdekében áll, hogy találkozzunk a miniszterrel és
-különösen én hassak reá.
-
-– A realismus alatt mindig előkelő szerepet játszott az asszony. A
-görögöknél otthon maradt a feleség, a külső szerepet a hetära, a szerető
-vitte. Perikles Aspasiája történelmi alak lőn. A rómaiaknál kijárhatott
-a nő, azért maga vitte a realisabb időkben a politikai és társadalmi
-szerepet. Számos adatunk van a római nő szabadabb életéről, nyilvános
-szerepléséről a III. században Kr. e. és a II. század első feléről,
-továbbá a Kr. u. I. és II. századból. Plutarch, a ki 120 körül halt meg,
-számos görög és római jeles embernek írta meg az életrajzát, melyekben
-erősen hangoztatja a nő szabadságát, önállóságát, követeli az asszony
-kiműveltetését.
-
-– Hát a kitörő idealismus a rómaiaknál is megnemesítette az erkölcsöket?
-
-– Meg bizony. Eszményibb napokban róhatták meg azt a senatort, a ki
-leányai jelenlétében csókolta meg feleségét; róhatták meg az anyát, a ki
-nem maga szoptatta gyermekét; kárhoztatták az elvált asszonyt és a
-másodszor nősülő férfit. Nagy tiszteletben tartották a matronát, a
-hitvest s nagyra becsülték a női erényt. De mihelyt realisabb lőn az
-érzés, gondolkodás, önállóbb, függetlenebb lett az asszony s annyira
-tetszett a nőtlen élet, hogy Augusztus törvényeket hozott ellene, melyek
-keveset használtak. Ez időtájban mondhatta Numidius Metellus a
-tanácsban: Rómaiak! Ha feleség nélkül élhetnénk, mindnyájan elhárítanók
-ezt a bajt; de mivel így rendelte a természet, hogy se velök elég
-nyugalmasan, se nélkülök valami módon nem élhetünk, azért inkább tartsuk
-szemünk előtt örök üdvünket mint rövid gyönyörünket. Azonban a senator
-lelkesítő szavai szintén elhangzottak. Az eredmény kevés vagy semmi sem
-volt. S némi joggal mondhatta a görög költő, hogy csak két boldog nap
-van a házasságban; az első, mikor először szorítja szívéhez nejét a
-férfi, a második, mikor sírjába teszi, a mit a római így fejezett ki: In
-thalamo vel in tumulo, a nászágyban vagy a sírban.
-
-– Bácsi olyan sötét képet rajzol a házas életről, a minő egy-egy
-satyricus fejéből kerülhet ki; pedig a női hűség, gyöngédség, hitvesi
-szerelem a realis időkben is virágzik.
-
-– Igen fiam. A lágy, kedves, gyöngéd, síma nő, a kinek hasonló realis
-természetű férje van, szóval mindketten harmoniában vannak az idők
-árjával, ezek aránylag boldogan élhetik világukat, nevelhetik
-gyermekeiket, részt vehetnek a különféle szórakozásokban. Nincs ugyan
-erkölcsi érzésök, de barátságosak, kedvesek, irgalmasok, jótékonyak: ők
-a realismus szép jellemei. Szerencsére nem ritkák; elég sokan vannak. De
-sokkal többre rúg a féktelenek száma. Az erős individualismus erkölcsi
-korlát nélkül féktelenül csapong ide-oda. A realis élet millió alkalma,
-tömérdek szórakozása, érzéki társalgása, művészete és irodalma folyton
-izgatja a hitvest s egy-egy ballépésre vagy tartós viszonyra csábítja.
-Szerencsére a realista könnyen elnézi az efféle kihágást, nem üldözi oly
-kegyetlenül mint az idealisabb napokban teszik. Nemcsak a realismus
-vígjátékai mutatják ezt a könnyű megbocsátást, hanem a komolyabb drámai
-és elbeszélő munkák is. A ki közelebbről ismeri a társadalmat, az tudja,
-hogy számtalan Marcus Aurelius van a realismus idején.
-
-– Mit csinált Marcus Aurelius?
-
-– E római császár a II. században a realismus alkonyán élt, mikor vadul
-tombolt a realis világ, féktelen orgiát űlt a római társadalom; a jó
-császár kicsapongó nejének, a bájos Faustinának, kegyenczeit magas
-hivatalokra emelte és mikor meghalt, oltárt állított neki, melyen az
-ifjú házasoknak kelle áldozniok. A realista szemében csak kis hiba vagy
-épen előny a szerelem ballépése, sokan nem törődnek hitvesök múltjával,
-sőt jelenök sem nagyon aggasztja őket, mintha maguk jeleznék, hogy
-„_Csalj meg édes!_“ A jó realista szemében szent a nő becsülete, a mi
-annyit jelent, hogy a hallgatás leplével takarjuk be a nő életmódját. Az
-idealisabb időkben egész magunktartása elárulja, hogy megvetjük vagy
-kárhoztatjuk a hibás asszonyt; a realismus napjaiban szívesen mulatunk
-vele, magunk is kegyeibe akarunk férkőzni, bájaiban részesülni.
-
-– Újra csak azt mondom, hogy bácsi sötét szinben látja a világot.
-
-– Igazad van, mint idealista, a kinek összefoglaló gondolkodása van, nem
-is láthatom máskép. Bezzeg nem így láttam 10–15 év előtt. Mint jó
-realista könnyedén éltem világomat, nem nyugtalanított az erkölcsi érzés
-hiánya. Szívesen forgolódtam a szép asszonyok körül és nem
-panaszkodhatom rájok.
-
-– De hisz a realismus idején is vannak szigorú törvények, melyek sújtják
-az asszonyt.
-
-– Édes fiam, hiába vannak a törvények, ha máskép ítél a társadalom. Még
-a bíró is az idők árja szerint magyarázza a törvény betüit. Mikor
-Rómában a realis élet biztosította a nő öröklési jogát s jogtanácsosa,
-jószágigazgatója, kedvencz alakja lőn a vígjátékíróknak, törvényt hoztak
-az öröklés korlátozására (Lex Voconia), de csakhamar kijátszotta azt a
-jogtudósok genialitása. A realismus különben át szokta alakítani,
-megváltoztatni a régi szigorú törvényeket, melyek a férjnek és atyának
-kedveznek. A realis idők törvényei az alkotó részeknek vagyis a
-családban a nőnek és gyermekeknek jogait biztosítják, a férj és atya
-hatalmát pedig megszorítják. Semmi sem mutatja ezt jobban, mint ha az
-elválás törvényének változását tekintjük. Háromezer év történetéből
-látni, hogy a civilisatio mindig szabadabbá tette a nőt; a kikitörő
-idealismus egy kevéssé visszaszorította, korlátozta e szabadságot, hogy
-a jövő realismus még szabadabbá tegye. Így látni ezt a görög-római
-civilisatio történetében, hasonlót látni másfélezer év óta a keresztyén
-társadalomban.
-
-– Ha így megy, végre megszűnik a hitvesi kapocs és hűség s uralomra jut
-a folytatólagos polygamia, mikor oly könnyen elválnak egymástól a
-házasok mint Rómában, hol bácsi szavai szerint egy nőnek huszonharmadik
-férje volt és ő ugyanennek huszonnegyedik felesége. Vagy pedig létrejön
-a korlátlan szabad szerelem, melyről némely socialisták ábrándoznak s
-teljesen elenyészik a hitvesi hüség.
-
-– Az ily bomlásból, még ha bekövetkeznék is, tartós állapot nem lehet,
-mert semmiféle társadalom sem állhat fen, melyben az alkotó részek,
-milyen a nő, a feleség, az anya egyenlőkké válnak a tekintély
-képviselőjével, a férjjel és az atyával. Az ily bomlás mindig a
-társadalom pusztulása volt.
-
-
-
-
-XXXVII.  CIVILISATIÓNK VESZEDELME.
-
-A civilisatió haladása nem egyéb, mint az idealismusból a realismusba,
-az összefoglaló gondolkodásból a megkülönböztetőbe, a tulnyomóan
-erkölcsi felfogásból az anyagiba, a majdnem kizárólag eszmeiből a
-formaiba, a szép, jó és igaz egységéből teljes elválásukba, az egésznek,
-a központnak uralmából az alkotó részekébe, a tekintély hatalmából a
-realis ész hatalmába, az egyetemesből az individualisba, a
-patriotismusból a nemzeti szellembe, az asceticus világnézetből a
-mysticusba, a szellemiből az érzékibe stb. való fokozatos és lassú
-leszállás, lebocsátkozás, illetőleg szétmállás.
-
-Az ember ugyanis az idealismus alatt nagy eszmei és erkölcsi egységben
-fogja fel a világot, és midőn az egészet látja, elnyomja, esetleg
-összetiporja az alkotórészek munkáját, megsemmisíti realis alkotásait.
-Így a Kr. u. VII. század majdnem elpusztította az előbbi századok
-civilisatióját. A III., XI. és XVI. század idealismusa kevesebb
-pusztítást okozott, 1700 és 1815 körül még csekélyebb volt e rombolás.
-Az idealismus vagyis az erkölcsi érzés uralma ellensége, sőt
-összetiprója lehet a civilisatiónak, melyet az alkotórészek munkája
-teremtett.
-
-Az eszményi gondolkodás erkölcsi érzése csak megnemesíteni tudja
-lelkünket, fenköltté, istenessé, becsületessé teszi magunktartását, de
-nem tudja előmozdítani anyagi haladásunkat. Mikor eltelünk az istenivel,
-az erkölcsivel, megváltozik egész életmódunk, tetemesen alábbhagyunk a
-realis idők tömérdek szórakozásával, roppant költekezéseivel, rendkivüli
-fényűzésével, szellemi, aestheticai és érzéki gyönyöreivel.
-
-Igaz ugyan, hogy az emberiség kisebb része nem tud fölemelkedni a szélső
-idealismusba, ők tehát lehetőleg folytatják a régi életmódot; de már meg
-van oszolva a társadalom, az idealisabbak megvetéssel nézik és kerülik
-sőt üldözik a realisak társaságát. Már nem lehet olyan osztatlan jó
-kedvű mulatságokat rendezni, ritkábban és nehezen tarthatni
-jubilaeumokat, banketteket, országos, megyei és városi ünnepélyeket,
-mert a társadalom javának erős erkölcsi érzése, vallásos magatartása,
-önérzete, büszkesége, sőt gyülölete óvakodik oly körökben megjelenni,
-melyeket lenéz és megvet.
-
-A realis napokban a társadalom minden rétege szivesen találkozik
-egymással. Az egyes körök, osztályok, testületek kivánatosnak tartják a
-többiek bevonását is. Lelki szükségünk levén az örökös szórakozás,
-szivesen megyünk és költekezünk, csak híjanak. Ilyenkor a legtöbb helyen
-kitűnően tudunk mulatni. Egy pár barátságos szó után mindjárt otthon
-érezzük magunkat. Felköszöntjük, ünnepeljük egymást. A realismus alatt
-megtelnek a szinházak, az orfeumok, a vendéglők, a kirándulóhelyek, a
-tengeri és más fürdők, szóval mindazon telepek, melyek fáradt
-testünk-lelkünk meggyógyítására és földerítésére szolgálnak.
-
-Míg az idealismus idején szerény lakással is megelégszünk, realisabb
-napokban tágas és szellős, kényelmes és pompás tanya után eped a
-szívünk. Féktelen egyéniségünket bántja a szűk helyiség, boszant az
-egyszerű és kemény, a dísztelen és kopott butor. Azt akarjuk, hogy
-lehetőleg díszes, sőt pompás legyen. A sok mulatság és ünnepi megjelenés
-szebbnél-szebb ruhát, ragyogó ékszereket és a kik tehetik, fényes
-fogatokat kiván. Ki van zárva az egyszerűség és igénytelenség. Szivesen
-csinálunk adósságot, nagy készséggel irjuk alá a váltókat, csakhogy
-fürdőkre, bálokra, fővárosi és vidéki ünnepélyekre mehessünk.
-
-Mindez ritkúl, vagy itt-ott egészen eltünik az idealismus napjaiban.
-Magába száll az ember. Összehúzza magát és kevesebbet költ a család.
-
-Ha csak egy kis része tenné ezt a társadalomnak, nagyobb anyagi bomlás
-nélkül folyna a világ sora. Azonban az emberiség java része ezen az uton
-halad, a mi roppant bajokat, esetleg szörnyű nyomort okozhat. Gondoljuk
-el, hogy Anglia és Belgium, Franczia- és Németország, továbbá
-Észak-Amerika néhány állama, azután Ausztrália, melynek felénél nagyobb
-lakossága a négy-öt fővárosban tartózkodik majd Japán és China, mindezen
-országok jóléte oly szoros kapcsolatban van hatalmas iparukkal és
-kereskedésökkel, hogyha az egész világon beáll az idealismus, ma még
-talán elképzelhetetlen bomlás következhetik be. Sok millió embernek nem
-lesz kenyere.
-
-Való, hogy az idealismus mostani kitörése már nem vet annyira vissza,
-hogy melégedhetnénk a VII. vagy a XI. század kényelmetlenségeivel, tehát
-számos iparczikkre lesz szükségünk, melyeket azok a századok nem
-ismertek és nem kivántak. De oly nagy lesz a takarékos életmód, hogy
-ezer meg ezer gyár, melyek most sok millió embernek biztosították
-megélhetését, megszünteti üzemét, tömérdek kereskedő bezárja a boltját.
-
-1815 körül csak Angliában volt hatalmasabb ipar. A franczia, német és
-olasz industria nem volt annyira világraszóló. Míg most bámulatos
-virágzásra jutott az angol, a franczia, a német, az amerikai, az osztrák
-ipar, sőt a magyar, az olasz, az orosz stb. szintén számot tesz.
-
-Mily szörnyű bomlás következhetik be, ha beáll az idealismus, ki tudná
-megmondani? Ha alig tudjuk elég élénken lerajzolni Anglia roppant
-szerencsétlenségét, szörnyű anyagi nyomorát 1815 után, mily rémséges
-mérveket ölthet e pusztulás a jelentkező, idealismus kitörése után! Bár
-Napoleon a század elején elzárta a szárazföldet a Szigetországtól,
-Anglia kevéssé érezte meg e nyomást, eléggé virágzottak gyárai,
-hallatlan mérvben gyarapodott az ország gazdagsága, a nép jóléte. A
-lipcsei csata után nem volt semmi akadálya az iparnak és kereskedésnek,
-szabadon szállíthatták a gyárak czikkeit, mégis beköszöntött a szörnyű
-nyomor.
-
-A történelem mutatja, hogy az eszményi gondolkodás rendesen súlyos
-anyagi bajokat szűlt. Nyomor, elszegényedés, üzleti pangás szokott
-ilyenkor beállani. Legelőször is agrár bajokkal köszönt be. Nem tud
-megélni a gazda, a földmives. Éhezik, nyomorog a pórnép. Így látni ezt
-1815, 1700, 1500, 1000 stb. körül. Néhány év óta most is mindenfelé
-mutatkozik a gazdasági válság. Államférfiak és tudósok keresik e
-jelenség okait, de nem tudják világos magyarázatát adni. Legalább én, se
-a túltermelésből, se a börze papirosbúzájából, se az aranyvaluta
-uralomra jutásából nem tudom kimagyarázni a mostani gazdasági válságot.
-Lehet valami bennök, mert az ember ösztönszerűleg megérzi ellenségeit,
-csupán a magyarázatot hibázza el.
-
-De bármiként legyen, annyit sejtek és a történelem tanusága szerint
-valószinűséggel következtetek, hogy a jelentkező idealismus nagy anyagi
-bajokat hord méhében s világra jöttük mai civilisatiónk tetemes romlását
-okozhatja.
-
-
-
-
-XXXVIII.  MÁRIA DOROTHEA JÖVŐJE.
-
-A mi főherczegünk derék leánya oly időben megy férjhez, mikor általános
-bomlás állott be az emberi társadalomban. A kik megették kenyerök javát,
-félszázad óta láthatták azt a fokozatos haladást az erkölcsi, szellemi
-és aesthetikai életben, melynek egy-egy lustruma csak kevéssé tért el az
-előbbítől, mikor érzésünk gondolkodásunk csak lejtős folytatása volt a
-mult idők világnézetének. Az anyagiság ösvényén szerencsés napok alatt
-haladtunk előre a nemzeti jólét, a gazdagság, kényelem és élvezet
-földjére.
-
-A realismus és benne az egyén vidám napjai voltak ezek. E vidámság
-azonban most már jobbadán külső lett. Az örökös nyájasság és derűltség,
-az aránylagos jólét és kényelem daczára a legtöbben elégedetlenek
-lévénk, lelki életünkből hiányzott a fensőbb morál és idealis vallás,
-mely megnemesítette volna a család szentélyét, a társadalom érzését,
-gondolkodását. Az individualismus napjaiban senki sem törődött az
-erkölcsi és vallási eszmékkel; a mysticismusra hajló kebleket kivéve,
-mindnyájan léha, elvtelen és sima realisták valánk.
-
-Most rohamosan megváltozik érzésünk, gondolkodásunk. Öt-tíz év alatt egy
-új társadalom keletkezik, mely az egyetemesért rajong, istent és hitet
-vall, erényt és becsületet követel, a családfő visszanyeri tekintélyét,
-a szinpadon az egyén kudarczán nevet a világ, tisztelettel viseltetik a
-tekintély képviselői iránt, nagy befolyásra tesz szert a papság és az
-aristocratia.
-
-De miért érdekli közelebbről Mária Dorothea főherczegnőt ez a nagy
-erkölcsi és szellemi átalakulás, mint akármelyikünket? Azért, mert
-Orleansi Fülöp herczeg vette el. Egy oly királyi család fiának lett a
-neje, a melynek sok kilátása van a franczia királyi trónra.
-
-A realismus nem kedvez a központi hatalomnak. Mintegy húsz év óta minden
-központ engedett az alkotó részeknek, kedvezett az alkotó elemeknek.
-Ilyenkor a fejedelmi bölcseség egyik sarkalatos elve a részek
-követeléseinek, az egyedek kivánságainak teljesítése. A nagy realista
-fejedelmek mint az Antoninusok, Justinián, Mátyás király, XIV. Lajos és
-mások kitűnően értettek hozzá. Kormányzásuk egyik fő alapelve volt
-elhallgattatni a részeket és egyedeket.
-
-Most az idealismusba csapunk át, mely erkölcsi egységet szül
-gondolkodásunkban, megveti a liberalismust, mely az individuum
-szabadsága volt az egyetemes, a vallás és erény rovására. Lenézi a
-köztársaságot, melyet vezetői az ő szemében is kompromíttáltak,
-lelkesedik egy erélyes és keresztény monarkhiáért. Keresztény állam kell
-neki, melyben vallási és erkölcsi rend uralkodik. Das Christenthum hat
-eine entschiedene Tendenz zur Monarchie, mondja ily idealis napokban
-nyolczvan évvel ezelőtt Schlegel Frigyes.
-
-Ez az idealismus alighanem végzetes lesz a franczia köztársaságra nézve.
-Öt-tíz év alatt annyira gyarapszik az erkölcsi és vallásos érzés, a
-fejedelmi hatalom iránti lelkesedés, hogy fejedelmet állítanak maguk
-fölé.
-
-E fejedelem valószinüleg csak két családból lehet. Vagy az Orleans vagy
-a Napoleon családból. Az idealismus idején azonban oly nagy a
-legitimitas tisztelete, hogy csaknem lehetetlen egy legitim
-trónkövetelővel más valakinek versenyezni. A napoleoni praetendens
-túlnyomóan a forradalom emberének unokája, a realisabb idők érzésének,
-gondolkodásának képviselője, úgy hogy a döntő pillanatban erős párt nem
-is gondolhat reá; míg az Orleansok Bourbon eredetűek, noha az ő
-történetök is szoros kapcsolatban áll a forradalommal; csakhogy az igazi
-franczia Bourbonok kihaltak és Orleans Fülöpöt tekinti a növekedő
-royalista párt az egyedűl legitim trónörökösnek.
-
-Jövője tehát nagy valószinüséggel a mi főherczegnőnk férjének lehet. Az
-ő trónkövetelése az idealismus kitörésekor alighanem teljesedésbe megy.
-És ekkor a szeretett magyar főherczeg derék leánya, magyar leánya űl a
-franczia trónra.
-
-
-
-
-XXXIX.  AZ IRODALOM NAGY TÜKRE.
-
-Ha az ember gondolkodik: vagy összefoglal, vagy megkülönböztet. Az
-egyikkel a messzeeső tárgyak közös jegyeit, rokon vonásait köti össze; a
-másikkal a szeme alatti tárgyat, pontocskát szedi szét, elemzi,
-megkülönbözteti, eltérő jegyeit keresi.
-
-Ha az emberiség irodalmi alkotásait, különösen bölcsészete történetét,
-továbbá históriai műveit, szépirodalmi termékeit vizsgáljuk, mindjárt
-szemünkbe tűnik, hogy bizonyos időkben túlnyomóan összefoglalnak
-embertársaink, máskor meg lenézéssel fogadnak minden általánosító,
-összefoglaló gondolkodást. Ez időszak bölcsészei semmi jelentőséget sem
-tulajdonítanak az eszméknek, az egyetemes gondolatoknak, míg a másikban
-csak ezeknek van realis igazságuk.
-
-Ha még mélyebben bocsátkozunk bele az emberi alkotások vizsgálatába,
-arra is ráakadunk, hogy az összefoglaló gondolkodásból nem egyszerre
-csapunk át a megkülönböztetőbe, hanem fokozatosan, lassú lépésben. Igaz,
-hogy ezt nehéz meglátni, sőt az elemző gondolkodás napjaiban, mikor a
-távolban csak egyes kimagasló tüneményeket tudunk észrevenni; mikor a
-jelenségek nem egységökben, hanem mintegy széthullva, belső
-összefüggésök nélkül állanak előttünk: nem is láthatjuk az összefoglaló
-gondolkodás lassú zsugorodását. Azután, mikor 4–500 esztendeig tartott
-ez a lépcsőzetes átalakulás, nehéz volt a gondolkodóknak észrevenni e
-tüneményt. Most azonban, mikor jóval rövidebb ideig, például 1490-től
-1700-ig, 1700-tól 1815-ig, 1815-től napjainkig tart, tehát egy nyolczvan
-éves ember végig élheti, most már jóval könnyebb észrevenni, fölfedezni
-az erkölcsi világ e tüneményét.
-
-Magam is eleinte csak annyit láttam, hogy az összefoglaló gondolkodást
-az elemző váltja el, csupán később jutottam el a lassú és folyton
-szűkülő gondolkodás felismerésére. Alig lehet két-három éve ebbeli
-világosabb látásomnak.
-
-Azóta ezer meg ezer bizonyítékkal állottam elő e tétel megvilágítására.
-De mivel éppen a tanárok, tudósok és írók között lassan mutatkozik és
-hódít az összefoglaló gondolkodás, nem csoda, ha Beőthy Zsolt kis
-munkája a régi helytelen alapon készűlt és szerzője nem képes megérteni
-magyarázatomat. Ő egyik legkedveltebb írói egyénisége napjainknak a
-hetvenes évek közepétől kezdve. Igen sok lelki tulajdona ez időszak
-jellemző sajátsága. Így kenetes, lágy, szines az irálya, gyöngéd, síma,
-nyájas a modora, eszmétlen és elemző a gondolkodása, léha, elnéző,
-irgalmas és altruisticus a moralja, tősgyökeresen magyaros a nemzeti
-szelleme, szóval, a mint szokták mondani, a századvégi emberek egyik
-kiváló egyénisége. Ezért volt annyira népszerű.
-
-Most egy kis munkája: _A magyar irodalom kis tükre_ fekszik előttem,
-mely előadásainak vezérfonala, szellemi életünk fejlődéséről való
-felfogása akar lenni. Nyilatkozata szerint megtalálhatni benne az ő
-irodalomelméletét vagy legalább nyomát hagyta e szerény vázlatban.
-
-E kijelentés okán kerestem az ő irodalom-elméletének nyomait, de nem
-találtam. A mi szemem elé kerűlt, az mind nagyon régi és elcsépelt
-valami. A mint irodalomtörténete nem egyéb, mint Toldy tankönyvének
-átírása a nemzeti szellemnek erősebb hangoztatásával, úgy e munkácska
-sem más, mint a Toldy-féle irodalom-történet édes-kedves kivonata.
-
-Új eszme, új felfogás éppen nincs, de nem is lehet benne. Miért? kérdi a
-t. olvasó. Egyszerűen azért, mert a realismus egyedüli gondolata a
-magyarság, a nemzeti szellem. A szélső idealismus idején, mikor
-leghatalmasabb az összefoglaló tehetségünk, lelkesedünk a magyarságért
-és a magyar hazáért, de csak mint erkölcsi fogalom szent előttünk,
-melybe beléolvasztjuk és testvéreinknek tekintjük az összes
-nemzetiségeket. Keblünkre öleljük a tótot, a ruthént, a szerbet, a
-horvátot, a németet, a románt stb. és azok bennünket.
-
-Mihelyt zsugorodni kezd ez az összefoglaló és egységes gondolkodás,
-halványan megkezdődik az a patriotismus, mely Kisfaludy Károlyt,
-Vörösmartyt, Kölcseyt és másokat lelkesített a huszas években. Ők még
-nem tudtak elég melegek, bensők, közvetlenek lenni. Annyira szélesen és
-messze látnak, hogy szivökben nem rakhat fészket a szűk látkörű, de édes
-és meleg nemzeti szellem. Toldy Ferencz, hű barátjok, dolgozataiban
-magasztalja őket, ünnepli magyarságukat; de még ő is csak oly hideg
-lehet, mint Vörösmarty, Kölcsey, Bajza, Kisfaludy Károly és más társaik.
-
-Az általánosító gondolkodás azonban folyton szűkűl, az egyetemes iránti
-csodálat hanyatlik, az ember észre kezdi venni a nemzeti szellemet,
-gyönyörködik a magyaros, népies, nemzeties nyelvben, szokásokban,
-magatartásban. Aesthetikusok, kritikusok, irodalom-történetírók
-műveikben már kiemelik az egyes írók nemzeties irányát, nemzeti
-szellemét.
-
-Toldy Ferencz sem tehetett másképpen. Még erős a Kazinczy, Vörösmarty
-stb. iránti rokonszenve, nagyságuk iránti tisztelete; de már az eszme
-nyomása alatt kénytelen érezni, hogy Petőfi, Arany stb. magyarosabbak,
-melegebbek, bensőbbek. És ezt ki kellett fejezni irodalom-történeti
-dolgozataiban.
-
-Talán az övénél is nehezebb volt Gyulai Pál helyzete. A hatvanas években
-megbizták Vörösmarty életrajzának megírásával. Az utolsó ívek
-kivételével Deák Ferencz volt az életrajz ellenőre. Neki olvasta fel a
-szerző és tette rá megjegyzéseit. De hogy írhasson a hideg, ünnepélyes,
-fenséges Vörösmartyról a meleg, lágy, népies, magyaros realista Gyulai
-Pál? Hogy emelhesse ki _Zalán futását_, _Egert_, _Cserhalmot_ stb.,
-mikor elemző gondolkodásának nehéz belőlük egy pár lapot is elolvasni?
-Hogyan csodálja Vörösmarty romantikus színműveit szertelenségeikkel,
-borzasztó, groteszk ellentéteikkel? Ezt már nem lehetett megtenni a
-hatvanas években.
-
-Az idők árjához símuló Toldy Ferencz még egy kissé csodálhatta e
-műveket, Gyulai nem. A kegyelet, a megbizás körülményei azonban nem
-engedték, hogy szabadon írhasson, bántani nem volt szabad; de keresni
-kelle oly sajátságokat, melyeket a hatvanas évek gyarapodó nemzeti
-szelleme is tisztelt. Ilyen volt Vörösmarty nyelve, _Csongor és Tünde_
-népies drámája és benne a manók csilingelő dialógja, az eposzok között a
-romantikus _Két szomszédvár_, hisz ezt még akkor el lehetett olvasni,
-lyrai költeményei közűl, különösen ki kelle emelni _A szegény asszony
-könyvét_, mert ez legmelegebb mindnyájok között. Gyulai tapintatosan
-végezte feladatát. Méltányos volt az oly művek iránt, melyet a hatvanas
-években alig tudtak olvasni, elismerő azok iránt, melyek még tetszettek.
-
-Midőn Beőthy Zsolt a hetvenes évek második felében az
-irodalomtörténetíráshoz fogott, már úgyszólván elenyészett, vagy
-összezsugorodott az általánosító gondolkodás, realismusunk szűk
-felfogása csupán a nemzeti szellem melegét élvezhette, összefoglaláshoz
-csak egy pár bomlott embernek volt érzéke. Beőthy tehát kezébe vette
-Toldy tankönyvét, kissé megváltoztatta a felosztást, mert a Toldyéban
-volt némi egység, leszállította, vagy törölte Kazinczy, Bugát és a
-hidegebb poéták, írók stb. nagyságát, kiemelte a magyarosabb, nemzetibb
-szelleműeket. E munkájában szintoly tapintattal járt el, a minővel
-Gyulai Pál Vörösmarty életrajzában.
-
-De ha önálló felfogást, Beőthy-féle eszmét keresünk, egyet sem találunk.
-Vannak benne eltérések, apróbb variansok, de önálló, eredeti
-gondolkodásnak nyoma sincs. És ez volt a szerencséje, mert különben
-kevesen vagy épen nem olvasták, tanulták volna. A nemzeti szellem
-apostolának kelle lennie, ez volt a világon minden olvasott
-irodalom-történetíró. Ő sem lehetett más. A szűk, individualis, meleg,
-benső és léha nemzeti szellemnek volt szines és kenetes tolmácsa. Mikor
-tehát eredeti irodalomelméletével hozakodik fel, melynek nyomait e
-vázlatban hiába keressük, melylyel tanítványainak állítólag nem maradt
-adósuk, oly kincset emleget, mely hiányzik elméjének ládafiában vagy
-papirosbúzával kereskedik a szellemi világ börzéjén. Világosabb vagy
-sötétebb árnyalat, kisebb-nagyobb eltérés még senkit sem jogosít fel,
-hogy önálló, eredeti elméletnek mondhassa a maga apróságát, mely egyéni
-szervezetének elmaradhatlan következménye.
-
-Az irodalom bölcsészetének, az irodalom elméletének, egyetemesnek kell
-lennie, a világ minden irodalmára kell illenie, sőt fel kell ölelnie az
-emberiség erkölcsi, szellemi és aesthetikai életét is, meg kell vele
-magyarázni, érthetővé tenni az ember lelki életének minden tüneményét.
-Ily összefoglalásra se Beőthy, se a világ egyetlen realistája sem képes,
-mert éppen azért jónevű, kedvelt és szívesen olvasott gondolkodó, költő,
-író, művész, politikus, tudós, mivel nincs összefoglaló tehetsége,
-szűkkörű a szellemi láthatára, elemző, szétszedő, individuális a
-gondolkodása. Tőlük tehát senki se várjon új, eredeti összefoglaló és
-erkölcsi világunkat megfejtő egységes eszmét!
-
-De hátha? kérdi a kétkedő realista, aki éppen szűk látkörénél fogva nem
-hiheti el, hogy más érzés, gondolkozás is igaz lehessen az övén kivűl.
-Tessék kimutatni Beőthy munkáján, hogy nincs benne új elmélet, nincs
-benne eredeti irodalmi bölcsészet. Idáig csak azt magyarázta, miért
-kellett Beőthynek és vele ezer meg ezer aesthetikusnak kisebb-nagyobb
-eltéréssel a nemzeti szellem sugallata szerint írnia. Bizonyítsa be
-pontonkint, hogy ez vagy az csak régi felfogás, nem pedig új elmélet
-sarktétele.
-
-Így hangzik a reálista követelése.
-
-Mindenesetre túlságos és igazán sok. Túlságos, mert ha az uralkodó eszme
-haladása fonalán bemutattam, hogy Beőthy nem írhatott másképpen, magától
-elesik a pontonkint való magyarázat szüksége; sok, mert ha
-belébocsátkozunk az egyes pontok fejtegetésébe, csakhamar azon vehetnők
-észre magunkat, hogy új irodalomtörténetet írtunk, a mit most nem
-szándékozunk. De ha az egészre nézve adósak maradunk realista
-barátainknak, néhány pontra nézve szívesen teljesítjük követelésöket.
-
-Mindjárt érdekes a kezdet. Beőthy szeme előtt az ősidők homályából egy
-volgamelléki lovas bontakozik ki, szerinte e lovas véréből
-mindnyájunkban van egy csepp, mely a magyar szellem mivoltából és
-fejlődéséből is sokat megmagyaráz. A haladás megelőző hullámának realis
-alkonyán mondotta de Maistre gróf, a mit különben minden realista érez:
-Én nem ismerem az embert, hanem csak francziát, oroszt, németet stb.
-ismerek. A realismus e sajátságára mutat Beőthy felfogása is, a ki egy
-volgamelléki lovas képében akarja bemutatni a magyar nemzetet.
-
-E nép szerinte rablásból, félig-meddig zsákmányból él (3. l.),
-műveltsége azonban fejlettebb és magasabb, mint azoké a népeké, melyeket
-itt talált (8. l.), tehát a volgamelléki lovas műveltebb volt, mint a
-pannoniai germán és szláv.
-
-A magyar egész lényét áthatja a nemzetiségi érzés, ez tölti el bensejét,
-ez irányozza egész külső és belső életét (5. l.). Mintha más nemzetét
-nem töltené el. E hibás tétel bizonyítása a könyvecske feladata. Talán
-ez akar lenni az az ismeretlen irodalom-elmélet, litteraturai
-bölcsészet. Csakhogy ez annyira ismert és általános, hogy a
-legkorlátoltabb Széchy Károlytól kezdve Taineig, a legelvtelenebb
-Heinrich Gusztávtól Gervinusig egyetlen nagy emberünk sem tudott más
-elméletet megalkotni, kisebb-nagyobb eltéréssel mind egy húron
-pendűlnek.
-
-Más felfogás hirdetője Nisard, a ki a tekintély elvének apostola; de a
-mit még lehetett hirdetni a negyvenes-ötvenes években, kinek kellett
-volna a realismus későbbi napjaiban?
-
-Beöthy is, mint annyian, elmondja a magyarról, különösen
-Szent-Istvánról, hogy az idegenből átvett eszméket és formákat mindig
-akként módosítja és idomítja, hogy a magyar nemzeti érdek szolgálatára
-minél alkalmasabbakká tegye. (5. l.)
-
-Hagyjunk fel e régi, elavúlt frázissal. Mindenkinek tudnia kell, hogy az
-idealismus vagy realismus nyomása alatt, ha a civilisatio rokon
-színvonalán vagyunk, átveszünk intézményeket; ez azonban sehol sem lehet
-másképp, mint a helyi és nemzeti bélyeg ráütésével. Még a catholicismus
-sem kerűlheti ki egyben-másban ezt a nemzeti jelleget. A világi
-intézmények még inkább. Éppen ez lenne csoda, ha az ország és nemzet
-viszonyának tekintetbevétele nélkül lehetne átvenni egyházi és világi
-intézményeket.
-
-Olvasom, olvasom e szerencsétlen könyvet, de elméletet, philosophiát
-sehol sem találok benne. Persze annál több hibát és helytelen felfogást.
-Legalább eszmei kapcsolatokra akadnék, melyek megállanák helyöket! Ilyen
-sincs. Rendesen a közel fekvő, a közvetlen, a látszatos okokat bújja,
-velök hozakodik fel. Ha mégis látni akar valamit, össze akar kötni
-valamely jelenséget, helytelenűl teszi. Példáúl a XV. század
-műveltségének legszélső sugarait egy század mulva Báthori Zsigmond
-kolozsvári palotájában látja elenyészni (29. l.).
-
-A jó ember nem tudja, hogy a XV. század civilisatiója a realismus
-léhasága, erkölcsi, aesthetikai és szellemi bomlása, Mátyás halálával
-bezáródik s az egész világon beáll a Bánffy-korszak, az anyaginak és
-erkölcsinek élethalálharcza; az egyetemesnek uralomra törekvése, az
-erénynek és becsületnek lázas kitörése a század demoralisatiója ellen.
-Csak így lehetséges elképzelni, hogy Fra Girolamo, az egyszerű florenczi
-barát egy hatalmas köztársaság élére áll. Nem veszi észre a társadalmi
-osztályok harczát; azt gondolja, hogy folytatódik a XV. század léhasága,
-a Janus Pannonius pécsi püspök, verses pornografiája, frivol,
-érzékisége, Mátyás királynak és kortársainak immorális anyagisága.
-
-Pedig csak 27 év múlva Mátyás halála után a rationalismus és
-scepticismus halvány megjelenésével lesz lehetséges egy Luther Márton,
-egy Pomponazzi, egy Ariosto, egy Macchiavelli, mikor már lohad a szélső
-idealismus, hanyatlik a tekintélyi hit és idealis morál. Idáig nem
-lehete félredobni egyetlen dogmát sem, mert az emberiség rajongott a
-tekintélyi vallásért és nem kérdezte, miért higyjük ezt vagy azt a
-dogmát.
-
-Neki Temesvári Pelbárt a franciscanismusnak, a _népszerű, maradi és
-bátor áhitat_ szellemének képviselője; pedig a magyar barát a kitörő
-idealismus tekintélyes tolmácsa és nagynevű apostola. Úgy fogja fel őt,
-mint ha két politikai párt küzdelmében a conservatív irány egyik maradi
-szónoka volna. Pedig több volt a mi Pelbártunk. A társadalom
-individualismusának halálos ellenségét tiszteljük benne. A legnagyobb
-reformátor, olyan mint Socrates, mint Tertullián, mint Nagy Gergely
-pápa, mint Géza fejedelem, mint Savonarola és mindazok, a kik a kitörő
-idealismus apostolai közé állanak. A társadalom idáig az individuum
-jogait terjesztette ki, a realismus nyomása alatt az egyetemes
-képviselőinek tekintélyét sárba tiprotta és az alkotó részeket emelte a
-hatalom trónjára: a családban a feleség és a gyermekek uralkodtak, a
-társadalomban a szép és kikapós asszony, az országban az alkotó részek,
-a tartományok, vidékek, megyék, a szegény ember stb. Más szóval,
-megingott a társadalom alapja, eltünt a morál, kiforgatták a kifejezések
-értelmét. A Savonarolák, a Pelbártok munkája a morál visszahozása, az
-igazság, a becsület, a tisztesség meghonosítása, a vallásnak a szivekbe
-oltása volt.
-
-Beöthy állítólagos irodalom-elmélete olyan szegény, hogy semmit se tud
-megmagyarázni. Neki minden magasabb ok nélkül be tudnak köszönteni a
-leghatalmasabb tünemények. A protestantismus gyorsan utat talál hazánkba
-(33. l.) a magyarság _lelki alkatának megfelelően_ (?) a kritikai és
-fatalisticus calvinismust karolja fel. Valószínűleg azért kellett a
-calvinismus, mert sok a török vér bennünk, a török pedig fatalista; de
-hát miért fatalista?
-
-Nála egyszerűen _megindul az antireformatio_, (42. l.) Pázmány
-visszatéríti a főnemességet talán (?) a gyökeres magyarság gondolatával;
-a zsidózók azonban kiválni _látszanak a magyar érzés közösségéből_ (45.
-l.), bár gyönyörű egyházi énekeket teremtenek. Szenczi Molnár Albert
-életének tragicuma, hogy tudós és költő volt, mikor szenvedélyes
-katonára lett volna szükség. És így tovább. Beöthy csak a helyi, a közel
-fekvő, közvetlen és látszatos okkal tud előállani. De lehet-e ilyenekből
-elméletet, philosophiát alkotni? Nem lehet. A közvetlen ok nem
-szolgáltat eszmei kapcsolatot, azért nem lehet belőle összefoglaló
-elméletet, igazi philosophiát alkotni. Beöthy állítólagos
-irodalom-elmélete tehát nem külömb az orvos eljárásánál, a ki ha
-fejfájásról panaszkodunk, vizes borogatást, antipyrint és hasonlókat
-rendel s ezt orvostudománynak nevezi. Ha ideges lesz valaki, a sok
-munkában s hasonló közeli okokban keresi a baj forrását, ha oly emberről
-van szó, a kinek sok dolga van; ha pedig léha, dologtalan ember esik e
-bajba, akkor kézi munkával, _slőjddel_ és hasonlókkal akarja
-meggyógyítani és nem veszi észre, hogy a szegény beteg szervezete nincs
-összhangban az uralkodó eszmével s el kell pusztulnia e disharmónia
-miatt, vagy legalább sinylődnie.
-
-Zrinyi eposza 1651-ben csak darabos nyelve miatt nem tesz _nagy hatást_
-(48. l.); az érzéki és gyönyörű szólású Gyöngyösi István pedig egy
-_költőietlen_ kor _legköltőbb_ képviselője Majláth szavaival mondva. Az
-ilyen semmitmondó ellentét tetszik neki. Költőietlennek nevezi a kort,
-melyben virágzott a verselés, ismert és ismeretlen poéták verseitől, a
-szegény legények és bujdosók szép dalaitól visszhangzott az ország és
-nem látja, hogy a realismus nyomása alatt érzéki és léha, de meleg,
-közvetlen, benső és magyaros volt ez idők poezise, mely sajátságok
-hiányoztak a nagy Zrinyi költészetében.
-
-Katona Józsefről mondja, hogy kora nem értette meg, de miért, már nem
-tudja. Pedig Katona a realismus utolsó poetája, a ki az egyetemes
-képviselőjét, a királyi udvart, a királynét, Ottó herczeget stb. a
-nemzeti individuum romlásának okául mutatja be; Kisfaludy Károly
-hatásának titka színszerűsége, de különösen dicsekvő magyar szelleme
-(83. l.); pedig sikerét főleg az magyarázza meg, hogy égig magasztalja
-az egyetemes képviselőjét és hitványnak mutatja be az individuumot,
-tehát idealista. Vörösmarty epikai muzsáját az 1825 után beálló
-reformkorszak ihlette, pedig mindkettőnek csak egy forrása lehetett; nem
-látja, hogy az ébredő halavány realismus minden művelt országban rokon
-mozgalmakat kelt; Széchenyi Istvánnál is csak azt látja, hogy valahára
-megindul a reformmunka (105. l.). Jósika Miklósnál nem tudja okát adni,
-miért rajzolja akkora bőséggel, annyi szélességgel a külső életet, miért
-tetszik kezdetben és később miért fordulnak el tőle (107. l.). Beszél
-báró Eötvös József törhetetlen idealismusáról, pedig tudnia kellene,
-hogy a _Carthausi_, a _Falu jegyzője_ jóval reálisabb alkotások, mint
-Kisfaludy Károly, Vörösmarty stb. művei. Bennök az egyetemes képviselői
-már le vannak szedve magas trónjukról. Kemény Zsigmond az idealreal
-delén szivesen rajzolja az emberi élet nyomorúságát, sötét tragikus
-világításban festi nemünk küzdelmét, de természetesen Beöthy
-irodalom-elméletében hiába keressük az okát, noha ugyanekkor mindenfelé
-kezdik ezt az irányt, mert a növekedő realismus látja az individuum
-nyomorát. Beőthy nem sejti, miben rejlik Szigligeti hatásának titka, aki
-jóval reálisabb mint az előbbi drámaírók s nem gyanítja, hogy Czakó
-Zsigmond, gróf Teleki László annak a szertelen romanticismusnak
-utószülöttei, melynek nálunk Vörösmarty a főképviselője.
-
-Tompa, Petőfi, Arany megítélése és az idők árjába való beillesztése,
-szintén csak oly helytelen. Nem levén vezérfonala, mely az irodalmi
-alkotások tömkelegében vezethetné, nem látja, hogy tompúl Rákosi
-Jenőnél, Dóczynál, Csikynél az erkölcsi érzés, hogyan sülyed az
-egyetemes tisztelete és grasszál a reális érzés, gondolkodás féktelen
-individualismusa s minő tombolást visz véghez néha az érzékiség. Jókai,
-Mikszáth Kálmán és az egész irodalom léhasága, az uralkodó humor
-erkölcsi silánysága, a Herczeg Ferenczek morális sülyedése, a tárczák,
-rajzok, életképek, vígjátékok, bohózatok, becsület és tisztesség
-szempontjától való nihilismusa mind ismeretlen a jámbor, kenetes, lágy
-és színes Beöthy lelkében.
-
-Valóban a _magyar irodalom kis tükre_, mely irodalomelmélet nyomait
-akarta a nagy közönségnek nyújtani, nem egyébb színes és szellemes, de
-tartalmatlan fecsegésnél, melynél üresebb csak a Széchy Károlyoké lehet.
-Hiába, egységes, bölcselő gondolkodás nélkül lehet szépen rajzolni,
-csinosan festeni, kellemesen elbeszélni, egyes érzelmeket és irodalmi
-műveket finoman elemezni, de magasabb értékű, fensőbb becsű
-irodalom-történeti munkát alkotni lehetetlen. Rákosi Jenő, Alexander
-Bernát, Ambrus Zoltán, és mások szellemes tárczáihoz hasonlók lehetnek
-az ily munkák; de nincs igazi becsök, mert hiányzik az összefoglaló
-egységes eszme, mely, mint a világító torony fényt lövellne az olvasóra
-és tájékoztatná, merre jár a szellemi világ viharos tengerén.
-
-
-
-
-XL.  A REALISTA VAKSÁGA.
-
-Valahányszor az ezredévi kiállításba mentem, rendesen találkoztam egy
-régi ismerősömmel, egy öreg orvossal, a kinek fogalma sincs az erkölcsi
-világ törvényéről. Többször bizalmasan megkérdeztem, hogy érzi magát,
-gyönyörködik-e a kiállítás szépségében? Elragadtatva felelt, mindent
-szépnek, gyönyörűnek talált, nem győzte dicsérni, magasztalni.
-
-Nem árultam el neki lelkem hangulatát, nem magyaráztam az erkölcsi világ
-törvényét és benne az idealismus hajnalát, pedig kevés embert szoktam
-tőle megkimélni. Csak időnkint ismételtem kérdésemet, melyre mindig
-boldog megelégedéssel válaszolt.
-
-Ime, gondolám magamban, egy boldog realista, minőt már alig találni, a
-kinek lelke teljes összhangban van az uralkodó realismussal, a kit még
-nem érintett az ébredező eszményiség! Eszembe jutott a magam lelki
-állapotja 1885-ben, mikor gyönyörködve sétáltam nappal és este a
-kiállítás területén.
-
-A fővárosi és vidéki lapok szintén tele voltak a kiállítás dicsőségével.
-Csupa újjongó öröm és boldogság sugárzott soraikból. Nemcsak az ünnepi
-szónokok, a fáradhatlan miniszterek és más államférfiak szólottak az
-öröm mámorában, hanem oly jeles kékharisnya is mint Geőcze Sarolta, a
-kinek nem ártana a házasság szentségében részesülni.
-
-A kiállítás bezárását is elsiratták a realista lapok, többi közt a
-_Budapesti Hirlapban_ Alexander Bernát. «Egyelőre nem is beszélünk róla
-talán, hogy emléke meg ne zavarjon bennünket… Díszes volt és nagy
-szabású, _kedves és mégis nagyszerű_. Olyan volt mint egy _jó magyar
-szónoklat_ (?) a régi jó időkben; erős gondolatotok hangzatos nyelven
-kifejezve. Általában a magyar jellemet tükrözte: komoly és méltóságos;
-de minden nehézkesség nélkül». Ezek persze amolyan semmit mondó
-frázisok, melyeket a realista szeret legjobban. Neki a kiállítás egy
-régi jó magyar szónoklatt. Mi ez? Erős gondolatok: mi ez? Hangzatos
-nyelven: hát ez micsoda? Nem hangzatosabb a mai szónokok nyelve? Kit nem
-fáraszt ma el egy Eötvös, egy Kossuth Lajos beszédének olvasása a
-negyvenes évekből?
-
-De hagyjuk ez üres frázisokat, keressünk valami okosabbat.
-
-Alexander keresi, kutatja a kiállítás hatását a magyar lélekre, mely
-gyarapodott az anyagiakban, de sokat vesztett idealismusából, szerinte
-nagy küzdelmek befejezése után hasonlót tapasztalni minden népnél. A
-német szörnyű brutalis lett 1870 után, Olaszországban sűlyed a
-közerkölcsiség egységének létrejöttével; a franczia köztársaság
-megszilárdulása után támadtak a botrányok és az irodalmi sülyedés. A jó
-ember nem látja, hogy az egész világon hanyatlott az egyetemes
-szempontja, uralomra jutott az individualismus, vele az érzékiség, a
-családi élet bomlása, a tekintély képviselőinek lealacsonyítása az egyik
-országban úgy, mint a másikban. A világ minden szinpadán adták a
-legerkölcstelenebb szindarabokat, melyek magukkal ragadták a közönséget,
-tehát egyenlőnek kellett lenni az erkölcsi szinvonalnak akár voltak
-botrányok, akár nem. De ő szegény nem látja ezt az egyenlőséget,
-szerinte _a nemzet erkölcsi ereje, a velő, ép, egészséges_, csak egy
-kissé elernyedt.
-
-Ez az elernyedés abban mutatkozik, hogy nem lelkesedünk _nagyon_, még a
-_mélyebb közérdeklődés_ is ritka. Ki tud nagyobb lelkesedést mutatni,
-mint a realista? Húsz év óta minden országos ünnep, mulatság, temetés
-stb. óriási tömegeket tudott összecsődíteni nemcsak nálunk, hanem az
-egész világon. Mikor tudnak az emberek a lelkesedéstől őrjöngeni, ha nem
-a realis időkben? A czár párisi látogatása százszorosan felül multa még
-a Kossuth Lajos temetését is. Csupa lelkesedéstől sír, nevet, kaczag,
-éljenez a jó realista.
-
-Persze most gyökeresen átalakul az idők szelleme. Az eszményiség
-hajnalán sokan vannak közöttünk, a kik nem tudnak lelkesedni, tapsolni,
-éljenezni, őrjöngeni; hanem az erkölcsi szempontot nézik. És az én
-flótás barátom azzal áll elő, hogy a mostani választásoknál _az idealis
-jelszavak közül egy sem hatott!_ Nem tudja, mi az idealis, különben nem
-használná ily értelemben. Pedig a bölcsészet tanárának tudnia kellene.
-Mert épen az _idealis_ jelszó rendítette meg e hazát a mostani
-választások alkalmával; ezt az idealis jelszót a nemzet milliói
-hangoztatták, t. i. a néppárt hívei; míg hideg maradt a _realis
-jelszókra_, minők a függetlenségi, a nemzeti és szabadelvű párt
-jelszavai. E pártoknak majd az idealismus napjaiban meg kell szünniök,
-azért maholnap senkit sem lelkesíthetnek.
-
-A jó tárczaíró az elernyedt magyarságra, az elszikkadt néplélekre jó
-hatást vár a kiállítás _nagy idealis vonásaitól_. Igazán megdöbbentő
-gyöngeség egy bölcsészettanártól! Már 1870 körül megirta Renan, hogy
-korunk nagy kiállításai országos vásárok, kirakodó sokadalmak, melyekből
-hiányzik minden erkölcsi, minden idealis elem. De a magyar tárczaírónak
-nincs fogalma a nagy idealis vonásokról, azért ezeken az országos
-vásárokon és talán Ős-Budavárában meg a kelenföldi Konstantinápolyban
-találja meg őket. Nem lenne csuda, mert a realis időkben kiforgattuk a
-szók értelmét, elferdítettük jelentésöket. Ezért kell tótágast állania
-Alexander logikájának. Érzem, hogy udvariatlan vagyok e kitűnő
-realistával szemben; de nem tudom megállani, mert tanár létére annyira
-közönyös az idealis bölcsészet mesterei iránt, mint ők Plato, Leibnitz,
-Hegel, Cousin, Rosmini, Gioberti és számos más. A ki csak kissé tud
-velök foglalkozni, lehetetlen, hogy tisztábban ne lássa az erkölcsi
-világot, mint a hogy ő és más bölcsész társai látják. Nekik a bölcsészet
-alig egyéb természettudománynál.
-
-«Nagyon emelkedtünk minden téren, mondja a tárczaíró, mégis ridegebb
-kietlenebb lett életünk». Valóban mulatságos ennek a haladásnak,
-emelkedésnek részletező bemutatása. Nem vagyunk nagyon önzők mint a
-német és az angol, praktikusok mint az amerikai, kétségbeesett játékosok
-mint az olasz, erkölcsi érzékünk sem romlott meg annyira mint osztrák
-szomszédainknak! Mennyi helytelenség néhány sorban; Csak is egy jó
-realista képes rájok, a ki nincs tisztában az erkölcsi fogalmakkal. Neki
-önző a német és különösen az angol, a ki a realismus alatt csak úgy
-szórta millióit jótékony czélokra, decentralisálta óriási birodalmát,
-majd nem függetlenítette gyarmatait, vissza akarta adni Irország
-önállóságát stb., most pedig a nép rajong a keresztyén örményekért,
-mikor az egész világ mozdulatlanúl látszik nézni a törökök mészárlásait!
-Neki csak praktikus az amerikai és nem látja, hogy napjainkban kezd
-kiemelkedni a realismusból, rajong az egyetemesért, az erkölcsiért, vad
-erővel tör ki náluk az antisemitismus, hatalmas az agrarismus, a
-bimetallismus, vissza akarják szorítani a nők féktelen
-individualismusát, erkölcsileg fölemelni a házasságot, újra
-meghonosítani a családélet szentségét. Az olaszoknál csak a játékosokat
-látja, de nem veszi észre nálunk az őrült játék szenvedélyt száz meg
-száz fajtájával, az olaszoknál sem tünik fel neki az erkölcsi és vallási
-megújhodás felé törekvés. De hogy is lehetne fogalma az affélékről,
-mikor azt állítja az osztrákokról, hogy jobban megromlott az erkölcsi
-érzékök mint a miénk. Hisz épen az osztrák mozgalom nem egyéb mint az
-idealismus kitörése, az erkölcsi és vallási életnek jelentkezése. Nálunk
-is mutatkozik ez a jelenség, csakhogy túlnyomóan a szláv és german
-fajoknál, melyeket lassan követ a magyarság. Kálvinista és lutheranus
-papjaink szintén észre kezdik venni a tekintélyi hit, az idealis moral
-visszatértét, gr. Degenfeld József az új tiszántúli ref. főgondnok
-aggódva híja fel a kálvinista papok figyelmét, inti őket, hogy legyenek
-résen, nehogy a _sötét középkornak már-már veszedelmesen mozogni kezdő
-irányzata_ ismét felülkerekedjék. Pedig felül fog kerekedni, győznie
-kell a tekintélyi hitnek és eszményi moralnak, különben teljes bomlás
-állana be az erkölcsi élet terén s öngyilkos lenne az emberiség jó
-része, a másik pedig mint az őrült bolyongana a föld szinén. A
-protestans egyház belső fejlődését, erkölcsi megújhodását az
-államsegélytől és a szabadelvűségtől teszi függővé a jámbor főgondnok,
-mintha az anyagi jólét és az individualismus (szabadelvűség) képes volna
-erkölcsileg megnemesíteni, vallásos életre buzdítani az embert. De a
-főgondnok lajkus fráter, nem gondolkodó, a ki egész életében az anyagi
-és a realis önző politikával törődött; Alexander azonban bölcsész meg
-tanár, a kinek nem szabad az országos vásárok és nemzeti bacchanaliák,
-világraszóló zabálások idealis vonásairól beszélni.
-
-Történeti tudománya is csámpás lábon állhat oly férfiúnak, a ki a
-németek állítólagos brutalismusával nem tudja megegyeztetni a
-Schiller-Goethe-Kant korszak _fenkölt érzésmódját_. Pedig 1790 nagyon
-közel áll 1875-hez. Az egyetemes tisztelete mindenütt hanyatlott, az
-individuum hatalomra jutott a családban, a községben, a franczia földön
-kitört a legrémesebb forradalom, mely sárba rántotta az egyetemest és a
-megtestesült érzékiséget, egy szép leányt, meg az emberi észt emelte az
-istenség oltárára. Németországban rajongtak az édes, meleg, benső,
-érzéki életért; Schiller, Goethe drámái csak erősen realis időkben
-születhetnek épen úgy, mint Kant philosophiája. Egy _Don Carlos_, egy
-_Tell Vilmos_ stb. nagyon realis drámák. Az egyetemes képviselői bennök
-az individuum minden bajának okai. Alexandernek mint bölcsésznek tudnia
-kellene, mi lehet az a fenkölt érzés. Igaz, hogy a nagy közönség
-össze-vissza használja, az írók is sok mindenre alkalmazzák, de helyesen
-csak az idealisabb érzésre, gondolkodásra használhatjuk, mikor az
-egyetemesből indulunk ki. Az altruista lehet gyöngéd, kedves, irgalmas,
-önzetlen, de nem fenkölt, mert jósága csak a realis idők felebaráti
-szeretete. Kant erős realista irányát pedig az is mutatja, hogy
-Alexander foglalkozhatik vele. Ha idealisabb bölcsész, mint a lajkusok
-gondolják, annyira élvezhetlen, olvashatlan volna előtte, mint más
-eszményi philosophus.
-
-A nemzet erkölcsi erejét nem emészti nagyobb betegség, gondolja
-Alexander, a velő, úgy látszik, ép, egészséges: ha meg volna támadva,
-azt látni kellene. Mélyen megdöbbentő vakság! A szegény jó ember mint
-jámbor realista nem lát, nem hall; nem veszi észre az erkölcsi bomlást a
-családi és társadalmi életben, az érzékiség tombolását, a hazugság, az
-önérdek féktelen fellépését nemcsak az egész világon, hanem nálunk is. A
-ki ennyire vak, azzal igazán kár szóba állani, realis korlátoltságát
-senki sem lesz képes elhárítani, az ilyennek nincs semmi érzéke az
-igazság, az erkölcs és a valóban szép iránt. Összefoglalni, az erkölcsi
-világ tüneményeit egységökben felfogni nem adatott neki. És most a
-realismus alkonyán, az idealismus hajnalán kevés embernek betegebb a
-veleje, mint az övé és hogy mennyire meg van támadva, azt minden
-gondolkozónak látnia kell.
-
-Alexander kevésnek találja a kiállítás érdekében tett reclámot. A
-külföldi látogatók elmaradásának főoka azonban ellenségeink nagy
-számában keresendő, mondja tovább. Az európai sajtó általában nem
-barátságos hozzánk, szövetségeseink sem azok, a _Kölnische Zeitung_ a
-legmagyarfalóbb lap Európában. De mint realista nem tudja okát adni,
-hogy miért. Pedig nagyon egyszerű. A népek rokonszenve mindig azon
-ország felé fordul, mely az uralkodó eszme élén halad. 1830-ban az egész
-művelt világ rajongott Francziaországért, mert az új liberalismus ott
-győzött legelőször. A mult században a franczia encyclopaedisták
-mozgalma következtében szintén a francziákért rajongtak. 1789-ben
-hasonlóan. Most pedig az idealismusba megyünk belé és azon országok
-ébresztik fel a népek rokonszenvét, melyek elül mennek a mozgalomban. Ma
-az egész világon gyűlölik a Crispieket, a Bánffyakat és más
-szabadelvűeket s a népek rokonszenve a Balfourok és hasonlók felé
-fordul, a kik a moral és vallás apostolai. Az egyszerű ember nem tudja
-okát adni rokonszenvének vagy gyűlöletének, de érzi. A tömérdek
-etetés-itatás daczára csak a népek megvetését vonta magára a magyar,
-mert hazánkban a legromlottabb individualismus uralkodik, a zsebelő
-szabadelvű többség vezeti az ország ügyeit és a legembertelenebb önkény
-gazdálkodik a nemzet politikai jogaival. Ezért járt oly kevés idegen a
-kiállításon, legfölebb a realista és zsidó hirlapírók, szabadelvű
-publicisták és parlamenti tagok, korlátolt specialista tudósok és bécsi
-democraták stb. fordultak meg nálunk, mondottak nagyszerű
-felköszöntéseket, írtak rólunk egy-egy hálás ismertetést, de mindez nem
-használ semmit az idők árja ellenében. Hiába irattunk e pár év alatt
-rémséges költséggel köteteket, füzeteket és czikkeket franczia, angol,
-német, olasz és talán más nyelveken is a magyar nemzet magasztalására;
-hiába volt minden pazarlás: a nemzetek rokonszenve elfordult tőlünk,
-pedig 1825-től 1875-ig mindenfelé rokonszenvvel tekintettek a magyarra.
-
-A kiállítás belföldi látogatását nagyobbnak remélte Alexander. Én bizony
-ennyit sem vártam. Esténkint, ha meguntam magam, kimentem a kiállításba.
-Rendesen sok embert találtam ott. Igaz, hogy négy-ötöd részök izraelita
-polgártársainkból került ki. Csaknem elenyészett az árja és a magyar
-elem kivált a nyári hónapokban. Aránylag sok katholikus papot láttam ott
-lézengeni. Arczuk is elárulta, hogy korlátolt realisták, a kik nem
-örülnek paptársaik idealis lelkesedésének. Igen sokszor nők társaságában
-valának.
-
-Alexander azt hiszi, hogy az alsóbb nép és az ifjúság felhozásában
-remekeltünk, de a nemzet középső rétegei cserben hagytak bennünket. Mint
-jó realista a vendéglősöket, a kiállítás helyét stb. okolja. Hisz ezek
-nem okok! Potom pénzen, csaknem ingyen lehetett feljönni a kiállításra,
-s a városban majdnem a rendes áron szobát kapni és étkezni. Bizonyosan
-többeket megzsaroltak; a hol tehették, magasabb árakat követeltek; de
-mivel a közönség legnagyobb része óvatos volt, aránylag kevés visszaélés
-mutatkozott.
-
-Másutt rejlett a baj, másutt kell a látogatás csekélyebb mérvének okát
-keresnünk.
-
-A kiállításra nézve baj volt, hogy az idealismus hajnalán vagyunk. Ez az
-idealismus rendesen együtt jár a szegénységgel, egyszerre jelenik meg az
-agrarismus, az oeconomismussal, a földmívelők inségével vagy legalább
-súlyos helyzetével. Tehát épen annak az osztálynak, melyen a nemzet
-fölépül, nincs pénze. Különben is, mikor az erkölcsért, vallásért kezd
-lelkesedni, az ember nem rajonghat anyagi vásárokért. Nagyon sokan
-vannak a vidéken művelt, tanult emberek, a kik dicsekesznek vele, hogy
-nem látták a kiállítást; magában a fővárosban is vannak, a kik alig
-egyszer-kétszer pillantottak be. Már nem gyönyörködtette őket. Lelköknek
-jobban esék a magány, a csend, a zárkózott családi élet, mint az a hiú
-vásár, hazug lárma, érzéki tombolás, örökös fecsegés, melyekben azelőtt
-annyi örömüket találták. Hisz a föld népének egy részét csaknem
-erőszakkal hozták fel a szolgabírák, a jegyzők, a papok és a tanítók
-főispáni parancsra. Majdnem minden kiadásukat fedezték és mégis nehéz
-volt kimozdítani őket. A középiskolai tanulók kiváncsiságát könnyebb
-volt felébreszteni. A nemzet középső rétege azonban nem jött el, mondja
-Alexander. Bizony kevesen fordúltak meg a kiállításon, hol az az
-örvendező, derült hangulat, igazi jókedv is hiányzott a látogatók
-arczáról, mely a hetvenes, nyolczvanas évek kiállításait nemcsak nálunk,
-hanem mindenütt jellemezte. Akkor még mindenki tudott mulatni,
-örvendezni, ma már csak a realista tombol, féktelenül őrjöng, a közönség
-egy része visszavonul, az engedékenyebb rész pedig csendesen,
-hallgatagon nézi a mulatságot.
-
-És mivel folyvást gyarapszik az idealismus, azért sejtem én, hogy nem
-jön létre az 1900-iki párisi kiállítás, vagy ha létrejön, óriási
-bukással végződik.
-
-Csakhogy hiába beszélek és írok, mert hályog takarja a realista lelki
-szemeit, nem lát és e hályogot majd csak a diadalmas idealismus fogja
-eltávolítani,
-
-Addig várnunk kell.
-
-
-
-
-XLI.  TOLSTOJ LEO: AZ ÁLLAM ÉS A KERESZTYÉNSÉG.
-
-A nagy orosz költőről akárhányszor olvasom, hogy igazán nagy idealista.
-A művelt világ legkiválóbb írói és gondolkodói mindig mint nagy
-ideálistáról szólanak róla. Nem is tudják máskép elképzelni e tiszta, a
-felebaráti szeretettől áradazó, valóban meleg keblű férfiut mint
-eszményi rajongót.
-
-Természetes, mert nincsenek tisztában az alapfogalmakkal. Csak az
-önfeláldozó és szerető szivet látják és azt hiszik, hogy ez idealismus.
-Nagyon tévednek.
-
-Önzetlenség és önfeláldozás magában még nem jelent semmit. Az embernek
-rajongani, lelkesedni kell az uralkodó eszme hatása alatt, e rajongás
-lehet idealis vagy realis, teljesen a kortól és szervezetünktől függ,
-hogy milyen.
-
-Az idealismus alatt rajongunk az egyetemesért, a realismus alatt az
-egyedért. Itt is lehetünk önzetlenek, önfeláldozók, a realismus vértanúi
-vagy hitvallói. Igaz, hogy kevesebb a számuk, de vannak, akadnak
-ilyenek.
-
-De lássuk közelebbről.
-
-Az emberi haladás egy-egy hullámának elején egyesül a lelki világ három
-eszméje: a szép, igaz és jó. E három eszme egysége egy egészet alkot,
-azért bármire gondol az ember, mindig a maguk egészében fogja fel a
-szellemi, erkölcsi és aestheticai élet tüneményeit. Az egészből indul
-ki. Az egész szempontjából ítéli meg a dolgokat, a társadalmi
-kérdéseket. Mindig az egyetemest látja maga előtt, az a delejtű, a
-vezérfonal a lelki élet tengerén.
-
-A realismus a három eszme szétválása, a lelki egység teljes felbomlása.
-A lelki világ alkotó részei szétmállanak; a szép, a jó és az igaz
-fogalma, nem az egyetemes, hanem az egyén szempontjából ítéltetvén meg,
-elvesztik igazi értelmöket. A realista kiforgatja valódi jelentésökből.
-
-A szép az egyed szépsége lesz, támogatója az érzékiségnek, az ember
-léhaságának, csupa idegizgató és csábító formaság. Háttérbe szorulván az
-erkölcsi elem: a jó és az igaz, nincs támasza, nemesítő sajátsága a
-szépnek. Megbomlott idegeink mámorosan kedvelik a fenségest, a
-borzasztót, az irtózatost, egy szóval minden kábítót. Azért kellenek
-ilyenkor a gladiatorok, a circusok, az alpes-mászások, párbajok, életünk
-gyakori koczkáztatása. A kevésbé bomlott idegűeknek elég mulattatók és
-szórakoztatók az érzéki gyönyörök, izgató, ingerlő szinházi, orpheumi,
-circusi és más látványok.
-
-Mihelyt az igaz eszméje ki kezd válni az egységből, a nagy eszményi
-igazságok mint Isten, vallás, erkölcs, világ, emberiség pl. halványulni
-kezdenek, a realismus napjaiban pedig már a nemzet és haza fogalma is
-enyészőben van. Csak az egyén szempontjából tekintvén mindent, ezek
-megszünnek igazságok lenni. Az egyed biráló elméje nem találhatja
-igazaknak. A közérdek és közügy a realisabb gondolkodásuak szemében
-hazugsággá válik. Tömérdek visszaélést, gazságot követnek el épen a
-közérdek nevében. Igen sokszor romlott zsebelők kezébe kerűl a hatalom,
-a kik a közérdek czímén rabolják meg embertársaikat, mert a nagy emberi
-és nemzeti igazságok megszüntek azok lenni.
-
-A jó szintoly változáson megy keresztűl. A jó eszméje legszűkebb
-értelmében magunkviselete embertársaink iránt. Az eszményiség napjaiban
-az egyetemesből indulván ki, a vallás és erkölcs szabályozza
-magunkviseletét. Szeretjük vallásos és erkölcsös felebarátjainkat,
-gyülöljük azokat, a kik az uralkodó eszméhez kevésbbé tudnak símulni
-vagyis rosszak, bűnösök. Annyira uralkodik felettünk és bennünk az
-egyetemes, hogy saját gyermekét is el tudja pusztitani az atya, ha nem
-engedelmeskedik. Ilyenkor szófogadóvá kell válnia az alkotó résznek, a
-családban az asszonynak és gyermekeknek, az országban az alattvalóknak.
-Meg kell alázkodnunk az egyetemes, a tekintély képviselője előtt, kivált
-az egyházi előtt.
-
-Mihelyt ki kezd válni a jó a három eszme egységéből, bomlani kezd az
-egyetemesnek hegemoniája, föllép a haza és nemzet szempontja, míg végre
-a realismus végén már csak az individuum, legfölebb a család érdeke
-szabályozza magunkviseletét. Sőt talán elmondhatni, hogy a realista
-családjában is önmagát szereti.
-
-De mikép magyarázhatni meg az egyed szempontjából, hogy soha sem jobb,
-irgalmasabb, lágyabb, kedvesebb az ember mint épen a realismus alatt?
-Honnét ered az a mérhetlen jótékonyság, melynél csak az emberi nyomor
-általánosabb. Hisz a realista önző, zsebelő, a közérdeket kizsákmányoló,
-léha, elvtelen individualista?!
-
-Könnyen érthető. Az idealismus alatt az Isten, az egyetemes képmásai
-akarunk lenni, a realismus alatt mindenkit a magunk képmására akarunk
-átváltoztatni. Akkor csak azt becsűljük, a ki velünk együtt a nagy
-általános igazságokat vallja, a vallás és erkölcs buzgó hive; ekkor azt
-becsüljük, a ki hozzánk hasonlít, a mi képmásunk, a mi édes-kedves
-testvérünk, felebarátunk. És mivel az emberi szívnek okvetlenül és
-szüntelen szeretnie kell: az idealismus idején csak az Istenért és az
-Istenben tudja szeretni felebarátjait, míg a realismus napjaiban csak
-önmagáért. Végtelenül jól esik neki, ha valami jót tehet embertársaival.
-Azért ilyenkor alig van rossz ember, realis szempontból rossz ember.
-Bárkihez folyamodjunk, ha van neki, juttat belőle a hozzá közelebb
-állóknak, sokszor elfelejti tolakodó követelésünket, szemtelen
-föllépésünket, nem kérdezi vallásunkat, erkölcsi magunkviseletét;
-protegál, istápol, támogat szóval és tettel. A realista nem tudja nézni
-a szenvedőket, az inséggel, nyomorral sujtottakat. Vannak közöttünk
-végtelenül realis lelkek, a kik csupa szívből állanak. Ilyen nagy
-realista az oroszok hirneves költője és gondolkodója: Tolstoj Leo.
-Műveiben az egyetemes képviselői, a tekintély hordozói az individuum
-romlásának, inségének, nyomorának szülő okai, ezek bénítják meg az egyén
-boldogulásra való törekvését, ezek ássák a sánczokat, emelik a gátakat,
-gördítik útjába az akadályokat. A közügy, közérdek czime alatt
-kizsákmányolják az egyént, elállják a felebaráti szeretet
-megnyilatkozását.
-
-Legújabb levele, melyet dr. Schmitt Jenőhöz intézett, hirdeti, hogy az
-államszolgálatban való részvétel nem fér össze a keresztyénséggel. A
-katonai szolgálat sem egyezik meg vele. Helyesli Schmitt Jenő nézetét,
-mely nem tartja összeegyezhetőnek az erkölcsi becsülettel állami
-szolgálatokat tenni egy oly intézménynek, mely képviselője a törvényesen
-szentesített emberölésnek és a törvényesen szentesített
-kizsákmányolásnak. Szerinte mindenki belátja, hogy a keresztyén nem
-vehet részt a gyilkosságban, hogy a gyilkosok vezére által a
-szegényektől erőszakkal kizsarolt fizetést nem húzhatja. Azért csak
-számtalanszor kell hangoztatni: Carthago delenda est, el kell törülni
-Carthagót a föld szinéről és bizonynyal el fog esni Carthago. Végre is a
-hatalom birtokosai meg fognak szünni tekintélyöket a keresztyénség
-szentségével támogatni. Hisz az állam erőszak, a kereszténység pedig
-szeretet és türelem: ezért az állam nem lehet keresztyén s a ki
-keresztyén akar lenni, nem szolgálhatja az államot. Keresztyén állam
-lehetetlen.
-
-Tolstoj Leo doctrinája a legszélsőbb realismus tana. Az ő nézete szerint
-a keresztyén vallás tiszta felebaráti szeretet, mely nem tűri a központi
-hatalom erőszakos föllépését s azért az állami egység hatalma és a
-keresztyénség egymást kizáró fogalmak olyanok mint a béke és háború, az
-egészség és betegség, a világosság és sötétség stb.
-
-Pedig a realismus alatt az állami központi hatalom, a kormány, is nagyon
-engedékeny, igazán elnéző, decentralisáló az alkotó részek iránt. De a
-mostani szélső realismus idején nem elégítheti ki Tolstojt, se más
-erősen realista gondolkodásuakat. Ilyenek nem csupán az anarchisták és
-socialisták, hanem a művelt társadalomban élő számos polgár is.
-
-Az orosz költő keresztyénsége azonban nagyon realis, mely nem felel meg
-az idealis napok keresztyénségének. Az ő christianismusa rokon az I. és
-II. század keresztyénségével, melynek utószülött testvére a mi nazarénus
-hitünk vagy több orosz felekezet, a realis idők mysticismusának socialis
-tüneményei; de nem olyan, minő a III. század idealismusa alatt lőn,
-mikor az eszme nyomásával nagyszerű, egységes, központi kormányzattá
-alakult és kifejlődött a catholicismus idealis hierarchiája, a miről a
-II. század első felében szó sem lehetett.
-
-Most szemlátomást közeledünk az idealismushoz, erősen hajnalodik, a mi
-épen nem kedvez Tolstoj realis gondolkodásának. Csakhamar észre fogja
-venni, hogy sokan elfordulnak tőle. Már emlegetik, hírlelik a lapok,
-hogy Sziberiába akarja deportáltatni a kormány. Sajnálnók szegényt, mert
-ő is egyik vértanúja lenne a realismus önzetlen felebaráti szeretetének,
-sorsosa Krisztus, a nagy vallásalapító, szenvedéseinek azzal a
-különbséggel, hogy az itteni mestert az idealreál nemzeti és vallási
-orthodoxiája, melyet phariseismusnak csúfolnak, feszítette a
-keresztfára, míg az orosz reformatort az ébredező eszményiség
-hurczoltatná a jeges hazába. Lehet, hogy e súlyos bajtól megkíméli a
-jótékony halál.
-
-Hogy át tudna változni, hogy a legszélsőbb realismusból át tudna csapni
-az eszményi gondolkodásba: alig hihetem el róla, annyira határozottan és
-mereven realis egyéniség. Öreg ember és a vén tölgy már nem hajlik.
-Valószínű, hogy nem sokára el fog némulni s e némaság legfőbb okát nem
-az orosz kormány zsarnoki fellépésében kell keresnünk, hanem az eszményi
-gondolkodás győzelmében, mely megbénítja a realis embert, közönyössé
-teszi azon nagy kérdések iránt, melyekért annyira lelkesedett a realis
-napokban, mert a legnagyobb hatalom a szellemi világban az uralkodó
-eszme. Mindnyájan öntudatlan szolgái valánk, csak fölfedezésem
-ismeretével leszünk öntudatosakká; de ne higyje senki, hogy valaha más
-lehessen, mint a minővé az isteni eszme alakítja. Hozzá kell símulnunk
-vagy összetör bennünket.
-
-
-
-
-Lábjegyzetek.
-
-[Footnote 1: A nyáron egy franczia röpiratban akartam magyarázni az
-erkölcsi világ törvényét. Hozzá is fogtam, de csakhamar abbanhagytam,
-mert bár régóta érintkezem a nagynevű bölcsészszel, még sem tudja
-átérteni, hogy minden bölcsészeti, történeti stb. doctrina csak saját
-korának vagy pontosabban a hullám illető szakának felel meg s az idők
-árjával szüntelen módosulnia kell. Ő Guyauval és másokkal együtt
-tekintélyes realista volt a nyolczvanas években, most már simul egy
-kissé az idealisabb irányhoz, de még messze van a tiszta idealismustól.]
-
-[Footnote 2: E levélhez a Hazánk 1896. ápril 7-iki száma a következő
-megjegyzést fűzi:
-
-_Bodnár_ Zsigmond egyetemi magántanár az egyetem rektorához levelet
-intézett, a melyben kijelenti, hogy a millenniumi tanügyi kongresszuson
-nem vesz részt. Soha komolyabb szó még nem hangzott el korunk
-jellemzésére, mint az, a melylyel Bodnár e kijelentését indokolja.
-Minden szava hétszeres igazság, minden sora az enyészet egy-egy
-jelenetét festi s az egész levél hangos jajkiáltás, a melyet csak azért
-mernek olyan keservesen kimondani, mert a nagy többség erkölcstelen
-tulkiabálásaitól félnek. Bodnár Zsigmondban meg volt a bátorság a
-közfigyelmet arra a lejtőre fordítani, a melyen haladva máris elérte a
-világ az aljasság posványának a szélét s már-már a fertőbe való sülyedés
-veszedelmével áll szemben. Nagyérdekű levelét szószerint közöljük
-részint tükörül azoknak, a kiket illet, részint lelki gyönyörüségül
-azoknak, a kik rokongondolkozásuknál fogva szivesen fogadják a
-dekadencziának megszólalt komoly ellenfelét.]
-
-
-
-
-TARTALOM.
-
-  I.  Az idealismus kitörése 1875 körül  7
-  II.  Az Árpádok  15
-  III.  Erkölcsi sülyedésünk  31
-  IV.  A társadalmi béke  36
-  V.  Dumas  43
-  VI.  A dráma törvénye  54
-  VII.  A modern magyar dráma  58
-  VIII.  Mi a civilisatio?  62
-  IX.  A kiállítások jövője  66
-  X.  „A tudomány érdekében“  72
-  XI.  Hazafiság és nemzeti szellem  77
-  XII.  Az ezredév  81
-  XIII.  Alfréd Fouilléehez  86
-  XIV.  A tudomány csődje  93
-  XV.  I. Ferencz József  104
-  XVI.  A democratia halála  108
-  XVII.  A tanügy hanyatlása  111
-  XVIII.  A tanügyi congressus  116
-  XIX.  A szellemi anarchia  121
-  XX.  A tanügyi congresszus határozatai  124
-  XXI.  A vallás az iskolában  132
-  XXII.  A leánygymnasium  135
-  XXIII.  Az asszony joga  140
-  XXIV.  Az asszonyi logika  143
-  XXV.  „Férjed rokonait“  146
-  XXVI.  Az öngyilkosság  150
-  XXVII.  Rectori Magnifico  154
-  XXVIII.  Jókai Mórnak  157
-  XXIX.  Lueger  160
-  XXX.  Simonyi magyar nyelvtana  164
-  XXXI.  A papság politikai szerepe  168
-  XXXII.  A szentszék rendelete  171
-  XXXIII.  Az Isten  175
-  XXXIV.  A kétféle ok bölcsészete  180
-  XXXV.  A házasság  186
-  XXXVI.  A hitves hűsége  191
-  XXXVII.  Civilisatiónk veszedelme  196
-  XXXVIII.  Mária Dorothea jövője  200
-  XXXIX.  Az irodalom nagy tükre  203
-  XL.  A realista vaksága  215
-  XLI.  Tolstoj: Az állam és a keresztyénség  224
-
-
-[Transcriber's Note:
-
-
-Javítások.
-
-Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.
-
-A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:
-
-14 |élvezni és gyönyöködni |élvezni és gyönyörködni
-
-25 |tisztelet jelentkezésését |tisztelet jelentkezését
-
-72 |kis ügyessség |kis ügyesség
-
-114 |kereszténzség több |kereszténység több
-
-119 |nkább triviális |inkább triviális
-
-136 |meg vanank |meg vannak
-
-137 |nem is hideted |nem is hiheted
-
-138 |realisabb godolkodás |realisabb gondolkodás
-
-144 |tekintéy iránti |tekintély iránti
-
-148 |játétokat hozhat |játékokat hozhat
-
-166 |Nagy tévédés |Nagy tévedés
-
-188 |törvényes házassságról |törvényes házasságról
-
-189 |magasztos önfeleláldozás |magasztos önfeláldozás
-
-222 |Cssaknem elenyészett |Csaknem elenyészett
-
-225 |életünk gyakorí |életünk gyakori
-
-226 |testvérüuk, felebarátunk |testvérünk, felebarátunk]
-
-
-
-
-
-End of Project Gutenberg's Az erkölcsi törvény alkalmazása, by Zsigmond Bodnár
-
-*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK AZ ERKÖLCSI TÖRVÉNY ALKALMAZÁSA ***
-
-***** This file should be named 63291-0.txt or 63291-0.zip *****
-This and all associated files of various formats will be found in:
-        http://www.gutenberg.org/6/3/2/9/63291/
-
-Produced by Albert László from page images generously made
-available by the Google Books Library Project
-
-
-Updated editions will replace the previous one--the old editions
-will be renamed.
-
-Creating the works from public domain print editions means that no
-one owns a United States copyright in these works, so the Foundation
-(and you!) can copy and distribute it in the United States without
-permission and without paying copyright royalties.  Special rules,
-set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to
-copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to
-protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark.  Project
-Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you
-charge for the eBooks, unless you receive specific permission.  If you
-do not charge anything for copies of this eBook, complying with the
-rules is very easy.  You may use this eBook for nearly any purpose
-such as creation of derivative works, reports, performances and
-research.  They may be modified and printed and given away--you may do
-practically ANYTHING with public domain eBooks.  Redistribution is
-subject to the trademark license, especially commercial
-redistribution.
-
-
-
-*** START: FULL LICENSE ***
-
-THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE
-PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK
-
-To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free
-distribution of electronic works, by using or distributing this work
-(or any other work associated in any way with the phrase "Project
-Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project
-Gutenberg-tm License (available with this file or online at
-http://gutenberg.org/license).
-
-
-Section 1.  General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm
-electronic works
-
-1.A.  By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm
-electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
-and accept all the terms of this license and intellectual property
-(trademark/copyright) agreement.  If you do not agree to abide by all
-the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy
-all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession.
-If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project
-Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the
-terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or
-entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8.
-
-1.B.  "Project Gutenberg" is a registered trademark.  It may only be
-used on or associated in any way with an electronic work by people who
-agree to be bound by the terms of this agreement.  There are a few
-things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works
-even without complying with the full terms of this agreement.  See
-paragraph 1.C below.  There are a lot of things you can do with Project
-Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement
-and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic
-works.  See paragraph 1.E below.
-
-1.C.  The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation"
-or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project
-Gutenberg-tm electronic works.  Nearly all the individual works in the
-collection are in the public domain in the United States.  If an
-individual work is in the public domain in the United States and you are
-located in the United States, we do not claim a right to prevent you from
-copying, distributing, performing, displaying or creating derivative
-works based on the work as long as all references to Project Gutenberg
-are removed.  Of course, we hope that you will support the Project
-Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by
-freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of
-this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with
-the work.  You can easily comply with the terms of this agreement by
-keeping this work in the same format with its attached full Project
-Gutenberg-tm License when you share it without charge with others.
-
-1.D.  The copyright laws of the place where you are located also govern
-what you can do with this work.  Copyright laws in most countries are in
-a constant state of change.  If you are outside the United States, check
-the laws of your country in addition to the terms of this agreement
-before downloading, copying, displaying, performing, distributing or
-creating derivative works based on this work or any other Project
-Gutenberg-tm work.  The Foundation makes no representations concerning
-the copyright status of any work in any country outside the United
-States.
-
-1.E.  Unless you have removed all references to Project Gutenberg:
-
-1.E.1.  The following sentence, with active links to, or other immediate
-access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear prominently
-whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work on which the
-phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the phrase "Project
-Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, performed, viewed,
-copied or distributed:
-
-This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with
-almost no restrictions whatsoever.  You may copy it, give it away or
-re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included
-with this eBook or online at www.gutenberg.org/license
-
-1.E.2.  If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is derived
-from the public domain (does not contain a notice indicating that it is
-posted with permission of the copyright holder), the work can be copied
-and distributed to anyone in the United States without paying any fees
-or charges.  If you are redistributing or providing access to a work
-with the phrase "Project Gutenberg" associated with or appearing on the
-work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1
-through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the
-Project Gutenberg-tm trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or
-1.E.9.
-
-1.E.3.  If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted
-with the permission of the copyright holder, your use and distribution
-must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional
-terms imposed by the copyright holder.  Additional terms will be linked
-to the Project Gutenberg-tm License for all works posted with the
-permission of the copyright holder found at the beginning of this work.
-
-1.E.4.  Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm
-License terms from this work, or any files containing a part of this
-work or any other work associated with Project Gutenberg-tm.
-
-1.E.5.  Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
-electronic work, or any part of this electronic work, without
-prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
-active links or immediate access to the full terms of the Project
-Gutenberg-tm License.
-
-1.E.6.  You may convert to and distribute this work in any binary,
-compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any
-word processing or hypertext form.  However, if you provide access to or
-distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format other than
-"Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official version
-posted on the official Project Gutenberg-tm web site (www.gutenberg.org),
-you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a
-copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon
-request, of the work in its original "Plain Vanilla ASCII" or other
-form.  Any alternate format must include the full Project Gutenberg-tm
-License as specified in paragraph 1.E.1.
-
-1.E.7.  Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
-performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works
-unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.
-
-1.E.8.  You may charge a reasonable fee for copies of or providing
-access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works provided
-that
-
-- You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
-     the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method
-     you already use to calculate your applicable taxes.  The fee is
-     owed to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he
-     has agreed to donate royalties under this paragraph to the
-     Project Gutenberg Literary Archive Foundation.  Royalty payments
-     must be paid within 60 days following each date on which you
-     prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax
-     returns.  Royalty payments should be clearly marked as such and
-     sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the
-     address specified in Section 4, "Information about donations to
-     the Project Gutenberg Literary Archive Foundation."
-
-- You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
-     you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
-     does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm
-     License.  You must require such a user to return or
-     destroy all copies of the works possessed in a physical medium
-     and discontinue all use of and all access to other copies of
-     Project Gutenberg-tm works.
-
-- You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any
-     money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
-     electronic work is discovered and reported to you within 90 days
-     of receipt of the work.
-
-- You comply with all other terms of this agreement for free
-     distribution of Project Gutenberg-tm works.
-
-1.E.9.  If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg-tm
-electronic work or group of works on different terms than are set
-forth in this agreement, you must obtain permission in writing from
-both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and Michael
-Hart, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark.  Contact the
-Foundation as set forth in Section 3 below.
-
-1.F.
-
-1.F.1.  Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
-effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
-public domain works in creating the Project Gutenberg-tm
-collection.  Despite these efforts, Project Gutenberg-tm electronic
-works, and the medium on which they may be stored, may contain
-"Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or
-corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual
-property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a
-computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by
-your equipment.
-
-1.F.2.  LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right
-of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
-Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project
-Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all
-liability to you for damages, costs and expenses, including legal
-fees.  YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
-LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
-PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3.  YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
-TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
-LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
-INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
-DAMAGE.
-
-1.F.3.  LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
-defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
-receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
-written explanation to the person you received the work from.  If you
-received the work on a physical medium, you must return the medium with
-your written explanation.  The person or entity that provided you with
-the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a
-refund.  If you received the work electronically, the person or entity
-providing it to you may choose to give you a second opportunity to
-receive the work electronically in lieu of a refund.  If the second copy
-is also defective, you may demand a refund in writing without further
-opportunities to fix the problem.
-
-1.F.4.  Except for the limited right of replacement or refund set forth
-in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS' WITH NO OTHER
-WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO
-WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.
-
-1.F.5.  Some states do not allow disclaimers of certain implied
-warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages.
-If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the
-law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be
-interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by
-the applicable state law.  The invalidity or unenforceability of any
-provision of this agreement shall not void the remaining provisions.
-
-1.F.6.  INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
-trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
-providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in accordance
-with this agreement, and any volunteers associated with the production,
-promotion and distribution of Project Gutenberg-tm electronic works,
-harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees,
-that arise directly or indirectly from any of the following which you do
-or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg-tm
-work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any
-Project Gutenberg-tm work, and (c) any Defect you cause.
-
-
-Section  2.  Information about the Mission of Project Gutenberg-tm
-
-Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of
-electronic works in formats readable by the widest variety of computers
-including obsolete, old, middle-aged and new computers.  It exists
-because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from
-people in all walks of life.
-
-Volunteers and financial support to provide volunteers with the
-assistance they need, are critical to reaching Project Gutenberg-tm's
-goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will
-remain freely available for generations to come.  In 2001, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
-and permanent future for Project Gutenberg-tm and future generations.
-To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation
-and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4
-and the Foundation web page at http://www.pglaf.org.
-
-
-Section 3.  Information about the Project Gutenberg Literary Archive
-Foundation
-
-The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit
-501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
-state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
-Revenue Service.  The Foundation's EIN or federal tax identification
-number is 64-6221541.  Its 501(c)(3) letter is posted at
-http://pglaf.org/fundraising.  Contributions to the Project Gutenberg
-Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent
-permitted by U.S. federal laws and your state's laws.
-
-The Foundation's principal office is located at 4557 Melan Dr. S.
-Fairbanks, AK, 99712., but its volunteers and employees are scattered
-throughout numerous locations.  Its business office is located at
-809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887, email
-business@pglaf.org.  Email contact links and up to date contact
-information can be found at the Foundation's web site and official
-page at http://pglaf.org
-
-For additional contact information:
-     Dr. Gregory B. Newby
-     Chief Executive and Director
-     gbnewby@pglaf.org
-
-
-Section 4.  Information about Donations to the Project Gutenberg
-Literary Archive Foundation
-
-Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide
-spread public support and donations to carry out its mission of
-increasing the number of public domain and licensed works that can be
-freely distributed in machine readable form accessible by the widest
-array of equipment including outdated equipment.  Many small donations
-($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
-status with the IRS.
-
-The Foundation is committed to complying with the laws regulating
-charities and charitable donations in all 50 states of the United
-States.  Compliance requirements are not uniform and it takes a
-considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
-with these requirements.  We do not solicit donations in locations
-where we have not received written confirmation of compliance.  To
-SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any
-particular state visit http://pglaf.org
-
-While we cannot and do not solicit contributions from states where we
-have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
-against accepting unsolicited donations from donors in such states who
-approach us with offers to donate.
-
-International donations are gratefully accepted, but we cannot make
-any statements concerning tax treatment of donations received from
-outside the United States.  U.S. laws alone swamp our small staff.
-
-Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation
-methods and addresses.  Donations are accepted in a number of other
-ways including checks, online payments and credit card donations.
-To donate, please visit: http://pglaf.org/donate
-
-
-Section 5.  General Information About Project Gutenberg-tm electronic
-works.
-
-Professor Michael S. Hart is the originator of the Project Gutenberg-tm
-concept of a library of electronic works that could be freely shared
-with anyone.  For thirty years, he produced and distributed Project
-Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of volunteer support.
-
-
-Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed
-editions, all of which are confirmed as Public Domain in the U.S.
-unless a copyright notice is included.  Thus, we do not necessarily
-keep eBooks in compliance with any particular paper edition.
-
-
-Most people start at our Web site which has the main PG search facility:
-
-     http://www.gutenberg.org
-
-This Web site includes information about Project Gutenberg-tm,
-including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
-subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.