diff options
| -rw-r--r-- | .gitattributes | 4 | ||||
| -rw-r--r-- | LICENSE.txt | 11 | ||||
| -rw-r--r-- | README.md | 2 | ||||
| -rw-r--r-- | old/63505-0.txt | 9567 | ||||
| -rw-r--r-- | old/63505-0.zip | bin | 184187 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/63505-h.zip | bin | 293069 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/63505-h/63505-h.htm | 8747 | ||||
| -rw-r--r-- | old/63505-h/images/cover.jpg | bin | 99491 -> 0 bytes |
8 files changed, 17 insertions, 18314 deletions
diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes new file mode 100644 index 0000000..d7b82bc --- /dev/null +++ b/.gitattributes @@ -0,0 +1,4 @@ +*.txt text eol=lf +*.htm text eol=lf +*.html text eol=lf +*.md text eol=lf diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt new file mode 100644 index 0000000..6312041 --- /dev/null +++ b/LICENSE.txt @@ -0,0 +1,11 @@ +This eBook, including all associated images, markup, improvements, +metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be +in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES. + +Procedures for determining public domain status are described in +the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org. + +No investigation has been made concerning possible copyrights in +jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize +this eBook outside of the United States should confirm copyright +status under the laws that apply to them. diff --git a/README.md b/README.md new file mode 100644 index 0000000..8c79cfc --- /dev/null +++ b/README.md @@ -0,0 +1,2 @@ +Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for +eBook #63505 (https://www.gutenberg.org/ebooks/63505) diff --git a/old/63505-0.txt b/old/63505-0.txt deleted file mode 100644 index 42ed285..0000000 --- a/old/63505-0.txt +++ /dev/null @@ -1,9567 +0,0 @@ -The Project Gutenberg EBook of Midás király (2. kötet), by Zoltán Ambrus - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most -other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms of -the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you'll have -to check the laws of the country where you are located before using this ebook. - -Title: Midás király (2. kötet) - -Author: Zoltán Ambrus - -Release Date: October 19, 2020 [EBook #63505] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK MIDÁS KIRÁLY (2. KÖTET) *** - - - - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the HathiTrust Digital Library - - - - - - -Ambrus Zoltán Munkái - -ii. kötet - -MIDÁS KIRÁLY - -II - -Ambrus Zoltán Munkái - -II. - -MIDÁS KIRÁLY - -MÁSODIK KÖTET - -BUDAPEST MDCCCCVI - -VIII., ÜLLŐI-ÚT 18. SZÁM. - -RÉVAI TESTVÉREK - -IRODALMI INTÉZET R.-T. - -Ambrus Zoltán - -MIDÁS KIRÁLY - -MÁSODIK KÖTET - -BUDAPEST MDCCCCVI - -VIII., ÜLLŐI-ÚT 18. SZÁM. - -RÉVAI TESTVÉREK - -IRODALMI INTÉZET R.-T. - -AZ ÖSSZES JOGOK FENTARTÁSÁVAL. - -Révai és Salamon könyvnyomdája Budapest, VIII. ker., Üllői-út 18. szám. - - - - -HARMADIK RÉSZ. - - -I. _Galanthay Masa grófnő Szoláry Helén kisasszonyhoz._ - -Trouville. - -Kedves, imádott Helén kisasszony! - -Ime, itt vagyok, jelentkezem. A lustaság ördöge le van küzdve. Az erény -diadalmaskodott. Remélem, meg van elégedve velem? - -Először is, köszönöm a könyveket. A _Zord idők_et hamarjában mindjárt el -is nyeltem. Volt rá időm. Tegnapelőtt egész nap nem csináltam egyebet, -csak olvastam, mert itt is átkozott zord idők járnak. - -Mondja, kérem, de tegye a kezét a szivére, nem bolondság-e Trouvilleba -jönni, csak azért, hogy az ember Kemény Zsigmondot olvassa? - -Kegyed azt fogja mondani, hogy én nem is _azért_ jöttem ide, hanem _a -miatt_, mert hőn szeretett Alisz néném beteg. - -Erre én azt válaszolom, hogy hőn szeretett Alisz néném nem beteg, hanem -ellenkezőleg: igen jeles szinésznő. Szinleli, esküszöm kegyednek, hogy -csak szinleli a betegséget. Az egész kirándulás csak arra való, hogy -megpuhitson, és a fejembe verje, hogy drága Viktor fia egy -gondviselésszerü lény, a ki egyesegyedül arra van hivatva, hogy engem -boldogitson. (Mennyi »hogy«!… Ne haragudjék, kedves aranyos Helén -kisasszony!…) - -Mondhatom, hogy ha hőn szeretett Gina néném látná ezt a ravasz -mesterkedést, a mit itt hőn szeretett Alisz néném kifejt, tüstént -lefeküdnék és menten meghalna (már t. i. a vén Gina, mert Alisz néném -sem meg nem hal, sem meg nem adja magát, semmi áron). - -Persze, óvakodom elárulni az öreg Alisz előtt, hogy átláttam a szitán. -Kitelnék tőle, hogy összeesküdnék ellenem a többiekkel, s egyszerre csak -mindnyájan a faképnél hagynának, legalább egyelőre, a mig úgy nem -tánczolok, a hogy ők fütyülnek. Egyedül pedig csak nem csavaroghatok a -világban! Mit mondana hozzá ünnepélyes nagybátyám, az érsek?! - -De térjünk okosabb dolgokra. Érdemes nagynéném már bele találta magát a -trouvillei életbe, s olyankor, ha nincsenek zord idők, mindig csak azt -miveljük, a mit előtte való nap cselekedtünk. - -Alázatos szolgálójának életrendje a következő: - -Reggeli 9 óra. Kornyikálás. Hát nem borzasztó az, kedves, draga Helén -kisasszony, hogy egy huszonegy esztendős duenna még kornyikálni -tanuljon?! És még hozzá, Miss Harriettől! Ó, milyen boldog ön, hogy nem -ismeri Miss Hariett-et! Brrr! Nem szeretnék a férje lenni! - -10 óra. Fürdés. Tenger mormogása, tenger habja fölött futó szél zúgása. -És az én sóhajaim. - -11 óra. Lawn-tennis. Társaság kritikán alul. Csupa majmok. Nincs itt -senki, de senki, Helén kisasszony, senki, még a kis Birulov se, -imádnivaló parasztvicczeivel! Ó, milyen sivár is ez az élet! - -12½ óra. Villásreggeli. A betegnek mesés étvágya van. - -Aztán rövid szabadság. Szabadság, szerelem!… (Lásd Petőfit.) Ebben a -boldog időben firkálom önnek ezeket a sorokat. - -2½ óra. Megint kornyikálás. Elégikus sóhajok. Lemondás. - -Aztán: ki az estacade-ra. Hatkor ebéd, néha még egy kis séta, rendesen a -szobában csücsülés és pont. - -Szóval: végtelenül, kimondhatatlanul unatkozom. - -Alisz néném kiállhatatlanabb, mint valaha. Ugy-e, el se tudja képzelni, -hogy még kiállhatatlanabb is lehet, mint a minőnek már akárhányszor -mutatta magát?! Igen, de kegyed nem látta olyankor, mikor nagyon, de -nagyon szeretetreméltó akar lenni. Nos, mondhatom, ilyenkor -szenvedhetetlen. - -De jaj, már hallom a Miss galambhangját! - -Isten önnel, drága, aranyos Helén kisasszony! - -Billiószor csókolja - -öreg _Masá_ja. - -U. i. Henrik unokatestvéremtől egy tréfás levelet kaptam, melyben arra -kér, hogy fizessem ki az adósságait. Azt mondja, csak úgy lehet jövője a -közélet terén, hogy ha rendbe hozom. Adjon jó tanácsot, kedves Helén -kisasszony, megtegyem-e neki? Az adósság hétszáznegyvenezer forint. A -kutyafáját! Nem loptam a pénzemet, hogy igy dobáljam! Nem igaz? - -Még egy u. i. De megvallom, nem tudok haragudni erre a szegény Henrikre, -mióta kijelentette, hogy ne hallgassak az anyjára, mert ő bizony nem -pályázik a kezemre; nem pályázik pedig már csak azért se, mert ujjal -mutatnának rá, hogy a feleségéből él. Szeretem az őszinteségét. A -büszkesége ugyan kissé ingadozó, de a nyiltsága mégis szép, ugy-e? - -Csókok, s a többi. - -_Masa_. - - -II. _Ugyanaz ugyanannak._ - -Szerda (vagy csütörtök?) - -Ó, maga… legkedvesebb, legjobb, legaranyosabb minden zsémbes -vénkisasszony közül! Úgy, úgy, dorgáljon csak meg! Húzza össze a -szemöldökét, csináljon szigorú, rettenetesen szigorú arczot, és -pirongasson, pirongasson! Mintha bizony nem tudnám, hogy minden nagy -zsörtölődéseinek kiáltó daczára, mennyire szereti ezt a lelketlen, -illetlen, és mindenképpen »atlan«, »etlen«, rossz kis teremtést! - -Szivem teknőjének legfenekéből köszönöm kedves, haragos prédikáczióit! - -A mi a szegény Henriket illeti, azt hiszem, kissé szigorú iránta. De -minek vitatkoznánk róla?!… Oly kevéssé érdemli meg a szót!… - -Képzelje, van egy nagy ujságom! Már nem vagyok olyan elhagyatott, mint -panaszoltam, s a jókedvem kezd visszatérni. Mindezt egy inczi-finczi kis -személy okozta, a kiről tavaly sokat beszéltem önnek. - -A mint tegnap az estacade-on őgyelgek, árván, mint egy gólyamadár, a -távolba mélázó szemem egyszerre csak egy ismerős ábrázatot fedez föl a -látóhatáron. De hisz ez Pimprenelle márkiné, saját személyében!… mint a -hogy a szindarabokban mondják. - -Persze, hogy ő volt. Oda rohanok hozzá, s balul sikerült kisérletet -teszek, hogy majd megfojtom az ölelésemmel. Ő tűri, (úgy látszik, szokva -van az ilyen jelenetekhez), végre, nagynehezen, lefejt magáról, megnéz, -rám ismer és felkiált: - -– Nini, az én kis művésznőm! - -Elmondom neki, hogy azóta felhagytam a fazekassággal. - -– Azt ugyan nagyon rosszul tette – feleli ő. Aztán igy simogatja meg a -hiúságomat: - -– Mondhatom, édesem, soha sem láttam tehetségesebb szobrásznőt, mint -maga. - -Az jutott eszembe, hogy már maga ez a szó is: »szobrász-nő« – milyen -ostobául hangzik! De bölcsebbnek találtam megkérdezni tőle: - -– Becsületszavára? - -Egy kicsit meghőköl, aztán igy vágja ki magát: - -– Azért habozom, kedvesem, mert ebben a pillanatban nem vagyok tisztában -vele, hogy tulajdonképpen van-e nekem becsületszavam, vagy nincs? - -Én bámuló arczot vágok, ő folytatja: - -– Tudja, olyan régen nem gondoltam a becsületemre, s mikor utóljára -foglalkoztam vele, olyan kényes helyzetben volt szegény, hogy hamarjában -igazán nem tudok visszaemlékezni, hogy mi történt vele?!… Ah, igen, -igen, emlékszem már!… - -Megmenekült, ismét megmenekült, de őszintén szólva, ha nagyobb baj nem -történt vele, az nem az ő vitézségén, hanem a támadó ügyetlenségén mult. - -S mindezt csak úgy, az első lélekzetre!… Ha még kétségeim lettek volna, -erről ráismerhettem. - -Mert nem változott egy cseppet sem. Épp olyan szeleburdi, meggondolatlan -kis személy, s épp olyan nagy szájhős, a milyen volt. - -Természetesen, nagyon megörültünk egymásnak. Annyival inkább, mert ebben -a közönséges, hogy ne mondjam: ronda fészekben egyikünk se várta a -másikat. - -– De hát hogy kerül ön ide? – álmélkodtam. – Hisz én önt St. Mauriceban -képzeltem. - -– Takarékosságból, édesem, hitvány, nemtelen takarékosságból!… Nekem -voltakép Scheveningenbe kellett volna mennem, de a férjem igy -gazdaságosabbnak találta a dolgot. A mint tudja, Pimprenelle itt van egy -kőhajitásnyira; Trouvilleban gubbaszkodnom tehát éppen annyi, mintha -otthon ülnék… Ó, az én férjem nagyon sötét jellem, édesem! Isten óvja -önt hasonló veszedelemtől! De hát ön, ön mit csinál itt?!… - -– Mi sorra járjuk a nagy állomásokat, mintha vándorló komédiások -volnánk. Igazán nem tudom, miért. Kérdezze Alisz nénémet. De nem, ne -kérdezze. Miért szerezne magának egy nagyon rossz napot?!… - -Elpanaszoltam neki, hogy az idén még lóversenyek sincsenek Trouvilleban. -Harmadéve legalább érdekes lovakat láthattunk, ha már érdekes embereket -nem is. De most!… Ó, nyomorúság!… - -Majdnem sírva borultunk egymás nyakába. Megigérte, hogy egy pár napra -elvisz magával Pimprenellebe. Ott legalább nem untatnak bennünket -hamburgi szivargyárosok, sem kedves csemetéik. Pimprenelleben magunkra -leszünk és nagyokat fogunk nevetni. - -Legközelebbi levelemet már alkalmasint Pimprenelleből fogom világgá -röpiteni, az én szép Budapestemre, az én kedves, veszekedő öregemnek, - -a kit egyszerüen imád - -a különböző nagynénik szerencsétlen áldozata (Ó, XIX. század!): - -_M_. - - -III. _Ugyanaz ugyanannak._ - -Trouville. - -Igenis, Trouvilleból küldöm ezeket a szarkalábakat. Nem megyünk -Pimprenellebe. - -Mit mondtam önnek? Hogy Trouville unalmas? Szó sincs róla. Ellenkezőleg; -hisz ez roppant kedves hely! És a mi fő, rendkivül mulatságos. - -Nézeteim ilyetén gyökeres átalakulásában kiváló része van egy kisded, de -érdemekben máris gazdag kolóniának, mely csak az imént telepedett le a -Montjoliban. De akár hiszi, akár nem, meg kell vallanom, Helén -kisasszony, hogy Trouville, mely kilenczezer fürdővendéggel még rettentő -fészek volt, most, hogy kilenczezernégyen vagyunk, igen helyes, és -érdekességekben bővelkedő várossá változott át. (Ugy-e, szép mondat?) - -Hallgasson meg és igazat fog adni. - -Nekem határozott szerencsém van. A véletlen úgy akarta, hogy Trouville -ujjáalakitóinak a bevonulásán jelen lehettem. Kár, hogy virágot nem -szórtam eléjük. - -Összebeszéltünk a márkinéval, hogy az öreg Aliszt elviszszük ebédelni a -Casinoba. Az ebéd ugyan a Casinoban is elég gyászos volt, de legalább -nem olyan dermesztő, mint otthon. - -Már éppen indulni készültünk, mikor egyszerre csak elléptet előttünk a -díszes társaság. - -Nagy feltünés. Mindenki az uj ábrákat nézi. Én vigyorgok. Hogyne! Egy -lengő vörös szakállt látok, s ennek vidám ficzánkolásából egyszerre -megjóslom Trouville szép napjait. A szakáll epikus. De a társaság sem -jelentéktelen. - -Azt mondanám, hogy: Guy, Gontran és Gaston. (Remélem, emlékszik a -_Journal Amusant_ gavallérjaira?!) Csakhogy négyen vannak. - -Az első – látnivaló, hogy ez a társaság feje – egy huszonnyolcz-harmincz -éves, jóképü fiatal ember, kaczkiás szőke bajuszszal, melyet minduntalan -elégedetten pödörget. Csinos gyerek; de az arcza valamivel több észt is -sugározhatna. Ugy rémlik, mintha ezt a figurát már láttam volna valami -képes ujságban. De hol? - -A második a vörös szakáll viselője. Hosszú, hórihorgas ember, szüntelen -mosolygó, apró, vig szemmel. Semmi kiválóságot vagy nevezetességet nem -sejtet. Minden egyéb jelentéktelen rajta, de a szakáll, az igazán -tüneményes. Ilyen nevető, vidám szakállat nem láttam még soha. -Negyven-negyvenöt éves lehet (nem a szakáll, hanem az ember.) - -A harmadikat nem mondhatom sem öregnek, sem fiatalnak, sem csinosnak, -sem rútnak, se szőkének, se barnának. De egy kis könnyelmüséggel rá -lehet fogni ezeknek a tulajdonságoknak mindegyikét. A mi a -leghatározottabb rajta, az, hogy egy kicsit kopasz. Roppant érdekes. -Minden vonása, minden mozdulata kiáltja a párisit, a ki megfordul -»minden világokban«, a ki nem csinál semmit, a kinek soha sem volt semmi -foglalkozása, még csak szenvedélye sem. Csak »él« és jár a világban. -Esküszöm, hogy ez a jellemzés találó. A pofa nem szellemtelen. - -A legfurcsább alak a negyedik. Nagyon szép fiú; fekete haj, érdekes, -okos, veszedelmes szem. Komoly, mint egy bank; soha még csak el se -mosolyodik. Mintha fogadásból mulatna. Vagy ez a komolyság csak -rendszer? - -Alig foglalnak helyet, megerednek a találgatások. A szőke arczképét a -márkiné is látta valami képes lapban; de ennyi az egész, a mit tudunk. -Különben nincs ember a teremben, a ki nem töri a fejét. Végre egy -ismerőstől, a ki több értesülést szerzett, mint mi, meghallunk annyit, -hogy a szőke ezt a nevet irta a vendégkönyvbe: »M. d’Alicante.« De ez a -név csak valami inkognitót takar. A többi név nem mond semmit; egyik is, -másik is teljesen ismeretlen. Pedig annyi bizonyos, hogy a négy ember -közül egyik sem »akárki«. Kik az ördögök lehetnek tehát? - -Persze, a mig a Casinóban együtt volt a társaság, kifogástalanul -viselkedtek. Hanem azután a következők történtek: - -1. (Egész bün-lajstrom ez, rövid két nap alatt.) Van Trouvilleban egy -auvergne-i czigány, a ki vörös nadrágban jár, és Miczkievicz Ádámnak -nevezi magát. Tehát: mikor a jeles társaság magára maradt, a szőke -elhozatta Miczkievicz Ádámot és a bandáját, aztán zeneszó mellett -dőzsölt reggelig a czimboráival. Reggel nyolcz órakor a szőke és a vörös -az asztal alatt feküdtek, katalepsziában. Mikor a párisi is hanyatlani -kezdett, a fekete felállt, frissen, »mintha esküvőre menne«, s azt -mondta, hogy: »Most már talán mehetünk haza«. Megszámlálták; huszonegy -üveg volt körülötte. A pinczérek kocsiba rakták a három gentlemant; s a -fekete szépen haza vitte őket. Azt mondják, azután sétálni ment a -tengerpartra. - -2. Másnap őrült szerenádot csaptak Micaëla urhölgynek, a ki a spanyol -követ Micaëlája. Egész sereg párbajra van kilátás. - -3. Ugyanakkor este a vörös kifosztott egy játékbankot, mely a _Hôtel de -Bagdad_ban tartja titkos üléseit. - -4. Végre tegnap bált rendeztek a Montjoliban, a melyre a tánczosnőket -egy külön vonat hozta Rouenból. Azt beszélik, ki volt adva a rendelet, -hogy ezen a bálon faubourg-saint-germain-i hangnak kell uralkodnia. A -hölgyek aztán szörnyen igyekeztek előkelők lenni, s ez pokolian -mulatságos volt. - -Elég két napra, ugy-e? - -Persze, mindezt, magában véve, még nem találnám tulságosan -mulatságosnak. Az, hogy ők megiszszák a huszonegy üveg bort, engem még -nem tesz jókedvüvé. Hanem annál jobban mulattat az a rendkivüli hatás, -melylyel ezek a csinos botrányok már is dicsekedhetnek. - -Ha látná, édes Szép Helénám, a többieket! Hogyan tüszkölnek, -berzenkednek, s mily rettentően fel vannak háborodva! Az általános -elszörnyedés leirásához Jeremiás próféta sötét szineit kellene -használnom. Azóta, hogy megérkeztek, egész Trouville forrongásban van. A -szivargyárosok eddig már két bizalmas értekezletet tartottak, melyeken -csak arról folyt a tanácskozás: hogy mi módon lehetne tőlük szép -szerével megszabadulni?! Nyiltan azonban aligha fognak fellépni, mert -úgy látszik, ezek az urak, ha maguk tréfás emberek is, a mások tréfáit -nem igen kedvelik. - -Egyébként pedig, a négy kiváló fürdővendég rá se hederit a többi -kilenczezerre. Sőt, úgy tetszik, a fekete nem igen törődik sem a -kilenczezerrel, sem a maradék hárommal. Mert olyan fagyasztó -komolysággal vesz részt a czimborái kirugásaiban, mintha mélyen megvetné -ezt a mulatságot. Mondhatom, nincsen jó izlése. - -Alisz néném a szerenád óta magán kivül van. Ma délelőtt azzal állott -elém, hogy egy pár hétre menjünk át Cabourgba. Tiltakoztam. Neki jutott -eszébe, hogy ide jöjjünk, hát most már csak maradjunk itt. - -Én és a márkiné, el vagyunk ragadtatva. Titokban megvallottuk egymásnak, -hogy hideg szemlélőnek maradni a botránkoztatók és a botránkozók között, -királyi élvezet. - -A márkiné azt inditványozta, hogy öltözzünk fehérbe, kössünk a -derekunkra háromszinü övet, s vigyünk Trouville felszabaditóinak két-két -babérkoszorút. - -Az ajánlatot helyénvalónak találtam, s állottam elébe. De a márkiné az -utolsó perczben visszarettent. - -Mondom, hogy szájhős. - -Különben pedig, levelemet ezennel bezárva, maradok hűséges és jó kis -tanitványa: - -_Masa_. - - -IV. _Ugyanaz ugyanannak._ - -Trouville, egy péntek este. - -Micsoda őrült meglepetés, Helén kisasszony! Tudom már, kik a -botrányhősök; legalább háromról tudom, hogy kicsoda. - -Botrányhősöket mondtam? Bocsánat, visszavonom. Sokkal előkelőbb (vagy -előbbkelő?!… Nem, nem kelnek valami korán. Tehát:) sokkal előkelőbb -személyek, semhogy ilyen diákos hangon lehetne beszélni róluk. - -Legalább Trouvilleban azt tartják, hogy az ilyen »magas« vendégeket -nagyon meg kell becsülnünk, ha oly kegyesek voltak, s leereszkedtek -közénk, közönséges halandók közé. - -Tudniillik, tegnap óta szörnyen süvegeljük őket, a min kegyed sem fog -csudálkozni, ha megtudja, hogy: - -a szőke ő királyi fensége Dom… Bizony isten, elfelejtettem a neveit. -Csak arra emlékszem, hogy hét férfi- és két leány-neve van. Tekintettel -arra, hogy a bajusza elég tömött, a leány-nevei bizonyára feleslegesek -voltak. - -Szóval: princz, s hazája egy szép kis, exotikus ország, a hol a -»Dom«-ról itélve, nagyon meleg lehet. - -Ez az exotikus kis ország különben közönbös nemcsak rám nézve, de a -princzre nézve is. Azt mondják, nagyon gyéren látogatja. Esztendők óta -Párisban lakik, a hol meglehetősen éli világát, s közönségesen csak a -Gardenia-herczeg néven ismeretes. - -A félig csúfolódó, félig kedveskedő elnevezés eredete költői. A princz -ugyanis hölgy-ismerőseinek, különösen a ballerináknak – mert inkább -abban a világban forog, a hol az előkelők vigadnak, mint abban, a hol az -előkelők unatkoznak – gardéniát szokott osztogatni, a hányszor csak -találkozik velük. A gardénia tudniillik a legkedvesebb virága. Költői -princz; kár, hogy nem birja az italt. - -A másik, a ki birja, még hiresebb ember, mint a princz. - -Nem, soha se találnád el, kedves, ártatlan öregem, hogy ki az a -gavallér, a kit eddig csak a párisinak neveztem. - -(Ugy-e, nem haragszik meg érte, hogy forró szeretetemnek egyszerre csak -a második személyü megszólitásban kellett kitörnie?!) - -A párisi, kedves Helén kisasszony, maga a hires Monplaisir. - -Persze, magától kitelik, hogy még most se tudja, kiről van szó. - -De hát, igazán, soha se kukkantott bele abba az elátkozott _Gil Blas_ba, -a mikor egynéhányszor elkobozta tőlem?! - -Ha vagy kétszer belenézett volna, tudná, hogy a _Gil Blas_ mindennap -tele van Monplaisir-rel. Monplaisir itt, Monplaisir ott, Monplaisir -mindenütt, akár Figaro. - -De belátom, hogy bővebb magyarázatokkal kell szolgálnom, mert maga oly -kétségbeejtően romlatlan, hogy mindezekről a dolgokról még csak sejtelme -sincs. - -Tehát: Monplaisir a királya, a feje, a hadvezére azoknak a fiatalságukat -élő, tomboló, vidám, gondtalan fiatalembereknek – vannak köztük igen -régóta fiatalok is – »a kik mulatnak«, a kik Párisban a legnagyobb -pazarlást űző könnyüvérü hölgyecskék világában élnek. - -Ez a rettentő gárda rendezi mindazokat a meglehetősen érdekes -mulatságokat, melyekről a _Gil Blas_ annyi kényes dolgot tud pletykálni. - -Fájdalom, orcza-pirulással kell megvallanom, hogy a különböző -napihirekből én már meglehetősen ismerem a gárda minden nevesebb tagját. -Monplaisirről meg éppen egy kötetre való mindenféle apró történetet -tudok. - -Maga nem gondolja, édes Szentem, hogy micsoda tekintély ez a Monplaisir! - -A félvilágnak ama bizonyos negyedében a Monplaisir izlése szab törvényt -és határt. Ő rendezi a szépségversenyeket, ő röpiti világgá a félvilág -csillagait, ő nevezi ki az uralkodó planétákat. (Példának okáért, a -Smilis-lányokat, a kik Pesten, már nem tudom melyik nagy mulatóban -énekeltek, Párisban ő »hozta divatba.«) Sőt Monplaisirnek befolyása van -a toalett-politikára is. Worth, Laferrière, Paquin rettegnek tőle s -megkérdezik a véleményét. Ő küszöbölte ki a világból az utálatos -alguazil-kalapokat, s neki köszönhető, hogy a vörös frakk réme nem -jutott el a táncztermekig. - -A Monplaisir név különben, a melyet a hölgyek adtak neki, és a melyen -nemcsak mulatság közben emlegetik, hanem akkor is, a mikor a _Gil Blas_ -közönségének jelentéseket irnak róla – csak afféle komázó elnevezés. Az -igazi neve Fervacques. Egy anjoui kurtanemes fia; soha életében nem -csinált semmi okosat. - -Most jön a nagy meglepetés. - -Képzelje, a vörös szakállas! - -Ez az ember, a kire nem lehet nevetés nélkül ránézni, ez az ember, a ki -arra született, hogy egy czirkuszi némajáték első előadásán -restauráczió-korbeli esti öltözékben négyest tánczoljon, ez az ember nem -más, mint: Lord Fitzroy, a három királyság és a kontinens első Don -Juanja! - -Mikor ezt megtudtam, azt hittem, hogy álmodom. De hát őrültek az -asszonyok?! - -Ugy látszik, igen. Mert akármilyen hihetetlenül hangzik, minden kétségen -kivül ez a Lord Fitzroy az, a ki a szegény Mullem grófnét megszöktette. -Tudja, a szép, szőke Mullem grófnét, a kit kegyed is ismert Ostendeban, -s a kiről mindnyájan azt hittük, hogy tizig se tud olvasni. - -Igen, az én vörös szakállasom az, a ki Mullem grófnét megszöktette, a ki -Lavergne bárónét elválasztotta az urától, a ki mint Mefisztó szerepelt -Mac Gregor urnak Mrs. Mac Gregor ellen inditott pörében, s a kiért a -szegény kis Davril megmérgezte magát. (Hisz emlékszik? A ki Belcolort -játszotta a _Français_ban.) - -Képzelheti, mióta kitudódott, hogy a vörös szakállas kicsoda, nagyban -foglalkozunk azzal a mondakörrel, mely a nevéhez füződik. Rettentő -dolgokat beszélnek róla. De mindezeknek a koronája az, hogy ennek a -vörös Don Juannak nem kevesebb, mint nyolcz élő gyermeke van, a kik mind -törvényesek, mind igen jól érzik magukat, s mind el vannak készülve rá, -hogy egykor tizenketten lesznek. Azt mondják, Lady Fitzroy bolondul a -vörös ura után, a ki otthon úgy bánik vele, mint egy cseléddel, s -koronkint, patriarkálisan, meg is veri. De lehet, ez csak tulzás. - -Ó, sziv örvényei! Ki láthatna mélységeitekbe?! Hinné ezek után, kedves -Helén kisasszony, hogy Lady Fitzroy, mióta a férje nem térhet vissza -Angliába, Rosny gróffal való párbaja miatt, Brüsszelbe költözött, -csakhogy közelebb legyen az urához. Mondja, Helén kisasszony, milyen -odds-ot ad a tizenkettedik gyermekre? Másfélszeres pénz ellenében sokat -tennék rá. - -Hanem, úgy látszik, a vörösnek van egy kiengesztelő tulajdonsága, a mi -némiképpen megmagyarázza a sikereit. Ugy vív, mint Gomard, és úgy lő, -mint Carver. Csak nemrég ünnepelte meg az ötvenedik párbaját. A mint -mondják, e párbajoknak volt annyi eredménye, hogy az orvosok -elvesztettek, az ördög pedig nyert vagy tiz páczienst. - -A negyedikről, a feketéről, még most se tudom, hogy kicsoda. Ha kiderül, -azonnal megirom. Képzelem, mennyire kiváncsi rá. - -Őszintén szólva, gyanakszom, hogy untatom. De, istenem, csak nem irhatok -folyton Alisz nénémről?! - -Végre, megverni nem fog érte, hogy ha untatom is, mint egyszer, kicsi -koromban, mikor nagyon rossz voltam. Emlékszik-e még rá? Én ugy -emlékszem, mintha ma történt volna. Tulajdonképpen, az, hogy megvert, -már rég kiment volna a fejemből, de soha se felejtem el, hogy aztán -mindjárt hogy megsiratott! Soha, soha se felejtem el, mint hullottak a -könnyei, és most is hallom azt a pár szót, a mit akkor mondott: »Ó, te -szegény kis árva, még én is, én is bántalak!« - -Igen, emlékszem rá, hogy én már rég elhagytam a sírást, s az én kedves -kis öregem még mindig sírva csókolta az arczomat. Még nekem kellett -helyre vigasztalnom! - -Be jó is volt hozzám mindig, mindig! Áldja meg érte az isten! - -Ugy-e, most is eszébe jut néha, hogy mikor elválasztanak öntől, -mennyire, de mennyire elhagyatott vagyok?! - -És ilyenkor nem haragszik meg nagyon, hogy ha rosszalkodom is?! - -Csókolom azt a jóságos kis kezét. - -_Masa_. - - -V. _Szoláry Helén Galanthay Masa grófnőnek._ - -De, kedves Masa, micsoda rémségeket ir maga nekem össze?! Egy hölgy, a -ki úgy keresi a becsületét, mint a keztyüjét, és attól tart, hogy -elhagyta valahol!… Egy herczeg, a ki szereti a ballerinákat, de nem -szereti a hazáját!… Meg az a lord, az a borzasztó lord, nyolcz gyermek -apja, a kinek nincs egyéb gondja, mint hogy elbolonditson, sőt halálba -kergessen egy egész sereg szánandó, szerencsétlen asszonyi teremtést! Ki -hallott már ilyen szörnyüségeket?! - -Igazán, a gyönge és véges emberi elme néha elámul és képtelen megérteni -az Isteni Gondviselés titokzatos, magas czélzatú rendelkezéseit. Nyolcz -gyermek nevelése, rábizva egy romlott s minden kötelességről -megfeledkező férfira, a ki dézsaszámra ontja a vért, s megmételyezi a -hitükben megrendült asszonyok lelkét!… De az Ő szándékai -kifürkészhetetlenek. És meglehet, a Gondviselés csak azért adott ilyen -apát ezeknek a boldogtalan, s minden részvétre méltó, kedves -gyermekeknek, hogy maguk előtt látva a bűnt, lelkükben szent irtózat -ébredjen, s annál inkább őrizkedjenek a jó utról letérni. - -Szinte hihetetlen, hogy ilyen lordok, ilyen főnemesek is vannak a -világon! - -S maga még úgy tesz, mintha mulatna rajta! De édes Masa, édes Masa!… - -Pedig még nem is ez a legborzasztóbb. A legborzasztóbb az, hogy maga -érdekesnek talál egy fiatal embert, a ki sohase kel fel az asztaltól a -nélkül, hogy huszonegy üveg ne legyen körülötte! - -És még azt mondja, hogy Henrik gróf iránt tulságosan szigorú vagyok! Ne -csodálkozzék rajta, kedves Masa, hogy nem tudok neki könnyü szivvel -megbocsátani. Örömest elismerem, hogy Henrik gróf igen szép tehetségü s -kellemes fiatal ember, de nem tagadhatom, hogy meggondolatlanságai -aggodalmakat keltenek bennem jövője iránt. Igy nem kárhoztathatom eléggé -önnel szemben elkövetett könnyelmüségeit. Maga az az egy, hogy nem -gondolva önre, olyan szégyenletes ujságokat járatott a házhoz, a milyet -multkori levelében ön is emlitett, elég volna rá, hogy megrenditse -személyébe helyezett bizalmamat. Csakhogy, fájdalom, ezt a bizalmat már -régen elvesztettem; akkor, mikor fogadása ellenére ismét kártyához -nyúlt. - -Különben, ha már arról a bizonyos ujságról van szó, a melynek a nevét se -akarom leirni, engedjen meg, kedves Masa, de nem olvasta maga azt olyan -gyakran, mint dicsekszik vele. Maga engem csak rémitgetni akar. Azt -mondta magában, hogy: »Majd megijesztem egy kicsit azt a zsémbes -vénkisasszonyt. Előbb megijesztem, aztán elérzékenyitem«. - -Mondhatom, sikerült is mind a kettő. Azaz, hogy bizony csak az utóbbi -sikerült, mert ha egy kicsit megijesztett is, az ijedtség nem tartott -sokáig, s mindjárt átláttam a szitán. Engem ugyan nem tart bolonddá. -Ismerem én az én Mikulásomat. - -A mi azonban Pimprenelle márkinét illeti, ha még egyszer szerencsém lesz -hozzá, bizony lesz neki egy kis mondanivalóm. Hát illik az, igy -beszélgetni gyermekleányokkal! - -Addig is adja át neki szives üdvözletemet. - -Ennek a szeleburdi asszonykának egy dologban nagyon igaza van. Igen -helyesen emlitette, hogy végtelen kár volna, ha az én kis tanitványom -csakugyan abbahagyná szobrászati tanulmányait. De hogy is gondolhat -erre, édes Masám, mikor már oly szép sikerei voltak! Bizonynyal magam -sem vagyok barátja annak a szemérmetlenségnek, a melyet még nálunk is -látni a múzeumban, tudniillik, hogy fiatal, sőt serdületlen lányok -teljesen öltözetlen női szobor-alakokat mintáznak, de hát hol van -megirva, hogy e nélkül nem válhatik valaki művésznővé? A művészet oly -szép, oly fenséges, oly magasztos!… nem hihetem el, hogy össze kell -lennie kötve a szemérmetlenséggel. Mintha e nélkül nem lehetne szép -dolgokat alkotni! A _Psyché_t, megvallom, nem szerettem; de lássa, édes -Masám, az imazsámolynál térdeplő leánynyal oly jeleset alkotott, hogy -mindenki, a ki látta, el volt ragadtatva. - -(Nem szeretném, hogy ha valami nagyon elbizakodottá válnék, de magának -éppen az ellenkezőre van hajlandósága.) - -Köszönöm, nagyon köszönöm, kedves Masám, a szives sorokat, melyekben -annyi szeretettel szól rólam! Hisz maga mindig… de nem, mert megint -elérzékenyedem. - -A grófné ő méltóságát mély tisztelettel üdvözlöm. - -Magát pedig számtalanszor csókolja - -szerető öreg tanitónője: - -_Szoláry Helén_. - -U. i. Nem irja, kedves Masám, forgatta-e már _Krisztus követésé_nek ama -gyönyörű kiadását, melylyel születésnapjára az érsek úr ő nagyméltósága -volt kegyes meglepni. Ne felejtse el megirni. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Felbontom ezt a levelet, mert fontos dolgot kell közölnöm Önnel. - -Az imént – nagy meglepetésemre – igen előkelő vendég járt nálam. Az -érsek úr ő nagyméltósága kegyes volt meglátogatni. - -Eleinte nem tudtam elgondolni, mire magyarázzam ezt a példátlan -kitüntetést. - -Semmiségeken… – mit mondok?! – szeretetreméltóságokon kezdte, a -melyekkel igen megtisztelte csekélységemet. - -Aztán más tárgyra tért át. - -– Elégedetten értesültem – szólt elismerő hangon – hogy Mária hugom -önként, csak szive sugallatát követve, ötvenezer forintot ajándékozott a -tarjáni templom épitésére. - -Ez egyszersmind alkalmul szolgált neki, hogy megelégedéssel nyilatkozzék -arról a tántorithatatlan vallásos érzületről, melyet maga, kedves Masám, -mindnyájunk örömére, oly gyakorta tanusit. Elismeréssel emlitette azt -is, hogy ha szent czélokról, ha az egyház érdekéről vagy a szegényekről -van szó, az én kis tanitványom bőkezüsége nem ismer gazdasági -tekinteteket. - -Még ekkor se tudtam elképzelni, hogy vajjon mit akarhat?! Azért, hogy -ezt nyilvánitsa, csak nem ereszkedik le az egyház egy hivséges, de igen -szerény szolgálójához?! - -Hanem egy pár pillanat mulva már tájékozhattam magamat. - -– Csakhogy sajnos – folytatta ő nagyméltósága – ez a bőkezüség nem -csupán szent czélokat ismer, s tartok tőle, hogy a családi vagyon, -melynek Mária hugom a Gondviselés kegyelméből egyedüli és korlátlan ura, -nagyon meg fogja szenvedni az ő leányos tapasztalatlanságát. - -Azután előadta, hogy az, a mit ő »leánygazdálkodás«-nak nevezett, -mekkora anyagi veszteségekkel s mi mindenféle veszedelmekkel jár. Végül -oda nyilatkozott, hogy nagyon kivánatosnak tartaná, ha a kegyed -uradalmai erős karú vezetőt kapnának, ha a családi vagyon ismét férfi -gazda kormányzása alatt állana. - -Tudom, kedves Masám, hogy a mit irok, kegyednek nem kellemes; de -kötelességem megirni. - -Igenis, ezután lecsapott a bomba, mint kegyed szokta mondani. - -Ő nagyméltósága kijelentette, hogy ebből a zavaros helyzetből csak egy -kijáró van. Az, ha maga, édes Masám, úgy a maga, mint a család érdekében -lemond »kisleányos függetlenségi ábrándjairól« (az érsek úr szavai), s -nőül megy Viktor grófhoz. - -– Kegyednek – szólt hozzám ő nagyméltósága – jelentékeny befolyása van -Máriára, a mit én természetesnek találok. Remélem, ezt a befolyást -érvényesiteni fogja, Mária és a család közös érdekében. - -Ijedtemben, zavaromban, meglepetésemben azt az őrültséget szalasztottam -ki a szájamon, hogy az én tudomásom szerint maga, édes Masám, a -Jóistenen kivül, nem hallgat a világon senkire. S rám kevésbbé, mint -bárki másra. - -Magam is megijedtem a szavaimtól s mentségképpen megjegyeztem, hogy ezt -persze én sem találom örvendetesnek. - -Ő nagyméltósága kissé szigorúan felelt, s megvallom, majdnem rosszúl -esett, a mit mondott. - -Azután a lelkemre kötötte, hogy beszéljek önnek a szivére, s tegyek meg -minden lehetőt a Viktor gróf érdekében, a mely egyszersmind az ön érdeke -is. Továbbá meghagyta, fejezzem ki ön előtt határozottan, hogy az, a mit -irok, az egész család óhajtása. - -Valóban, most is zavarban vagyok egy kissé, mikor ezt a kötelességet -teljesitenem kell. - -De azért nem mulaszthatom el emlékeztetni, kedves Masám, hogy Viktor -gróf igen komoly férfi, a kire bizonyára nagy politikai jövő várakozik. -Komolysága, meggondoltsága s jellembeli egyéb jeles tulajdonságai pedig -arra nézve is kezességet nyujtanak, hogy mint férj a példás kivételek -közé fog tartozni. Az élet nem tréfa, kedves Masám; bizonyára -bátorságosabb egy erős akaratú, komoly férfi karján járni be, mint -egyedül, dísztelen magánosságban. - -Szerető - -_Helén_je. - - -VI. _Galanthay Masa grófnő Szoláry Helén kisasszonynak._ - -Nem ért maga, kedves kis öregem, a házasságszerzéshez! Soha se is -erőlködjék; úgy is hiába minden. Hagyja abba ezt a csunya mesterséget. - -Mondhatom, a szegény Viktor kilátásai átkozottul rosszak. Oly -mélységesen nem törődöm én szegény fejével, mint azzal a fényképészszel, -a ki az itt küldött arczképet csinálta (csinos pofácska, ugy-e?), s a ki -szintén igen komoly ember. - -De lehetne tőlem a szerencsétlen Viktor a világ legszeretetreméltóbb -gavallérja (a mitől távol áll, annyit mondhatok); akkor se gondolnék -vele valami sokat. - -Mert van valami más, a mi elfoglal, de nagyon. - -Igen érdeklődöm egy úr iránt, a kinek nem tudom a nevét. - -Tudja, a fekete. A huszonegy üveges. - -Ki lehet ez az ember?! - -Tegnap kirándultunk; meglátogattuk a saint-arnould-i apátságot. Az -elhagyott kert, a romok, a pusztuló templomhajó, mind, mind nagy hatást -tettek rám. De ez nem tartozik ide. Ha érdekelni fogják saint-arnould-i -benyomásaim: a naplómban majd megtalálja őket. - -Most nem erről van szó. - -Csak azért emlitem a dolgot, mert éppen a romoknál történt, a mit el -akarok beszélni. - -A hogy keresztülbúvok egy ajtónak nem nevezhető, veszedelmes -kő-hasadékon: egyszerre csak, a másik teremben, a hová beléptem, magam -előtt látom az én négy gavalléromat. - -Éppen szembe jöttek velem. Át akartak menni abba a szobába, a honnan mi -jöttünk. A hogy megpillantottak, természetesen félreálltak, s helyet -engedtek nekünk. - -Alisz nénémmel voltam, s első meglepetésemben nem állhattam meg, hogy – -rá se nézve a gavallérokra, a mi magától értődik – oda ne szóljak az -öreg Aliszhoz, persze magyarul: - -– Nini, az én lovagjaim! - -A fekete állott hozzám a legközelebb. S a hogy ezt a pár szót kimondtam, -ez a gentleman, a ki soha, semmi iránt nem érdeklődik, hirtelen rám -nézett, s egy másodperczig úgy tett, mint a ki meg van lepetve. - -Csak nem tud magyarul?! - -A dolog már azért se valószinü, mert a következő pillanatban hidegen -elfordult. Talán előbb azt hitte, hogy ismerős szókat hall, és csak -aztán vette észre, hogy rá nézve érthetetlen, s furcsa nyelven szóltam. - -De az se lehetetlen, hogy magyar és megértett. Mert a mozdulata ezt is -jelenthette: - -– Hát aztán?!… Hogyha magyar is?!… Mi közöm hozzá?!… S mit érdekel -_engem?!_… - -Ki lehet ez az ember?!… - -Szép gyerek, annyi bizonyos. Az én izlésem. Igen csodálnám, ha utazó -ügynök volna. - -És ha már maga, édes Helénám, házasságról, férjhezmenetelről beszél -nekem, hát én is mondok magának valamit. - -Eszem ágában sincs férjhez menni. De nem tartom kizártnak a lehetőséget, -hogy egyszer felesége leszek ennek az úrnak, a kinek nem tudom a nevét. - -Szinte látom, milyen kis ijedt arczot vág az én jó Lenkám ehhez az -ujsághoz! Tessék, egy második bomba! - -No, ne ijedjen meg! Még nincs nagyobb veszedelem. - -Kezét csókolja hálás - -_Masá_ja. - -U. i. Még egyszer elolvastam a levelét, és feltünt benne valami, a mit -először, a fuzsitus fejemmel, nem vettem észre. - -Ha bátyám, az érsek, ismét kegyes lesz Önt meglátogatni, kérem, mondja -meg neki, hogy sem én nem vagyok olyan nagy frajla, sem ő nem olyan -rettentő Dalai Láma, mint elhitetni szeretné. - -Emlékeztesse őt, hogy az én érdemes szépmamám, s az ő fölöttébb tisztelt -nagymamája, egy császár szeretője volt, és azt a nagy vagyont, melyet ő -bizonyos megelégedéssel emleget, ennek a gyöngéd és nyereséges -érzelemnek köszönhetjük. - -Mondja meg, hogy ezt én üzenem neki; vagy talán legjobb lesz, ha -egyszerüen megmutatja neki a levelemet. - -Ha ő nagyméltóságát ez a kis családi emlék sem inditaná több -alázatosságra, minden esetre jó lesz figyelmeztetni, hogy az egész világ -tisztában van vele, minek köszönheti ő nagyméltósága díszes állását, meg -a többi földi jót, a mik, úgy látszik, egy kissé elvakitották. - -Az, hogy valaki egy félszázadig görbült, hajlongott és csúszott-mászott, -teljességgel nem ok arra, hogy azután olyan peczkesen járjon, mintha -nyársat nyelt volna, és úgy beszéljen, mintha ő volna a magasságbeli -kinyilatkoztatás. - -Azért talán nem ártana, ha ő nagyméltósága egy olyan szent leánynyal -szemben, mint az én tanitónőm, valamivel kevésbbé magas hangot -használna, ha már olyan szerencsés, hogy szóba állnak vele. - -Ne haragudjék, édes szép Helénám, ezekért a sorokért, s ne mondjon -mindjárt szabadkőművesnek. Imádom a derék, egyszerű, jólelkű -plébánosokat; de ki nem állhatom az érsekeket. - -II-ik utóirat. Igaz, a komoly Viktor! A komoly Viktor, a kire oly szép -politikai jövő vár, egy nagyképü szamár, a kit gyűlölök, mint a bűnömet. -De hogy ha ez a szép törekvésü ifjú mindjárt maga a Tói Lancelot volna -is, akkor is lehetetlen kérő volna az én szememben. Van tudniillik ennek -az igyekvő politikai tehetségnek egy olyan tulajdonsága, a mit soha, -semmi szin alatt nem tudok neki megbocsátani: és pedig az, hogy tulajdon -édes fia az én hőn szeretett Alisz nénémnek. S mi több, a szerencsétlen -még rettentően hasonlit is kedves mamájához! - -Nagyon értem, hogy ez a komoly ifjú szives volt észrevenni az én -millióimat, a melyek nem volnának éppen ártalmára a politikai -küzdő-téren. Én is azt hiszem, hogy ezek a milliók valamivel simábbá -tennék az útját s megkönnyitenék joggal várható diadalait. De kissé -merésznek találom azt a kivánságot, hogy a hozományomhoz adjam oda -ráadásul a személyemet is, mivel az illendőség ezt igy hozná magával. -Sajnálom, de ezt a kivánságot nem teljesithetem, még akkor se, ha a -dolog nem csupán »az egész család óhajtása«., hanem egyszersmind -Magyarország összes úri családjaié. Nem, kedves Helénám, szó se lehet a -komoly Viktorról; soha, de soha se leszek a felesége. - -Ellenben, ha a komoly Viktor nem volna érzéketlen egy-kétszázezer -forintnyi végkielégités iránt, hajlandó volnék ez ügyben a családi -tanácscsal komolyan értekezni. - -Hanem, tudja mit, aranyosom? Máskor ne beszéljünk efféle -nyomorúságokról. - -Mind a két kezét számtalanszor csókolja - -engedelmes tanitványa: - -_Masa_. - - -VII. _Szoláry Helén Galanthay Masa grófnőnek._ - -Kedves Masám! - -Ha talán megbánta, a mit irt, sietek megnyugtatni, hogy a két utóiratot -kivágtam leveléből és rögtön elégettem. Kedves sorainak csak első részét -tettem el az emlékeim közé. - -Nagyon szereti, öleli, csókolja az öreg - -_Helén_. - - -VIII. _Galanthay Masa grófnő Szoláry Helén kisasszonynak._ - -Péntek, 13-ika, kritikus nap. - -Kedves Helén kisasszony! - -Bolondságot cselekedtem, még pedig háromemeletes, tornyos és kupolás -bolondságot. Sietek meggyónni, valahogy ne a kedves rokonaim előadásából -tudja meg a dolgot. - -Ime a tényállás, a maga ridegségében és szárazságában. - -Caudebec-ben kigyullad egy viskó, s leég az egész utcza. Szegény nép; jó -öreg plébános; gyüjtések; szivargyáros fiúk jótékony czélú ünnepet -rendeznek. Délután korzó, este álarczos-mulatság. (A szerencsétlen -hamburgiak azt képzelik, hogy helyreállitják az álarcz becsületét húsz -fok Réaumur mellett.) Szivargyáros fiúk küldöttsége, meghivó. Márkiné, -Masa vigyorognak. Kijelentjük, hogy nem őrültünk meg. - -Második fejezet. Délután két órakor vihar kerekedik, korzó fucscs. -Borzasztó hideg, brrr, nehéz órák. A tenger utálatos, az élet unalmas, -mint egy litánia. Kis Daranda térdre hull (elfelejtettem megirni, hogy -Bécstől kezdve mindenütt a nyomomban van), megváltozott hangulatok, -Márkiné, Masa összesúgnak. - -Közjáték. Ellengőz, Alisz, vén boszorkány. - -(Ballábbal kelt föl? Vagy azt nem tudta megbocsátani, hogy megint -kidobtam tizezer frankot abból, a mit már a Viktor vagyonának tart?! -Rejtély.) - -Harmadik fejezet: a vétek gondolatban. Ingerlő akadályok, kis Daranda -laposakat pislant, készülődések mindenfelé. Börtönőr hajlithatatlan. -Márkiné, Masa összeesküsznek. Kijelentjük, hogy megőrültünk. - -(Ez előtt a kis márkiné előtt csak meg kell penditeni valami -eszeveszettséget, már lángol. Vajjon jó emésztése van-e a férjének?!) - -Negyedik fejezet: vétkezés cselekedettel. Eugénie, a márkiné szobalánya. -Ügyes leányzó, dominó, minden. Szélcsend, képmutatás. Márkiné, Masa -álmosságot tettetnek. Öreg boszorkány be van csapva. - -Nagy jelenet. Éjszaka, 10½ óra. Némaság, sötétség. Márkiné értem jön. -Elhagyott folyosók, három árnyék (elvittük Eugéniet is) szökés. Ill a -berek, nád a kerek. - -Közjáték. Kalandok a bálban, melyekről később. 12-kor szépecskén haza. - -Finále: óriási botrány. Másnap reggel gyónás. Öreg boszorkány magán -kivül. - -Szóval: ott voltam a bálban, Alisz nénémnek a tudtán kivül. - -Tudom, kedves Helén kisasszony, mit fog mondani. Igen, ez menthetetlen -őrültség volt. Magam is elrémültem másnap, mikor eszembe jutott, hogy mi -mindennek tettem ki magam; egy ostobaságért, semmiért. - -De, legyen nyugodt, megbünhödtem érte. - -Persze, a botrányos csinyt itt senki se sejti, kivéve Alisz nénémet, a -bűntársakat, meg még egy embert, a ki felismert. - -De ez az ember nem számit. - -Azt akarom, hogy ez a levél még a déli postával elmenjen. Nem szeretném, -ha például a paptól értesülne erről a diákos cselekedetemről. (NB. Az -utóiratokat nem bántam meg; különben is, minek az a nagy elővigyázat?!) - -Kezét csókolja bünbánó - -_Masá_ja. - - -IX. _Ugyanaz, ugyanannak._ - -Vasárnap. - -Tanácsot kérek, kedves, drága Helén kisasszony, komoly és szives -tanácsot, a minőt csak kegyedtől remélhetek. Főbenjáró dologról van szó; -meglehet, életkérdésről. (A mi attól függ, hogy kegyed miképpen fogja -fel a dolgot). - -Előre kijelentem ugyanis, hogy vakon fogom követni a tanácsát. - -Tehát: hozzá menjek-e a kis Darandához, igen vagy nem? - -A szegény fiú most talán már negyedszer kért meg. A kitartása és hűsége -igazán tiszteletreméltó. - -Mondhatom kegyednek, hogy tegnap, mikor ujra előállt örök fohászával, s -mint egy ágról szakadt kis troubadour, ujra elzengte előttem a tökéletes -szerelem dalát, igazán meghatott. - -Borús nap, ólomszürke ég; unalmas, végetlen, kacczenjammeres délután. És -ez a szegény kis lantpengető! - -Elmondta, hogy miattam kilépett a diplomácziai szolgálatból. Athénba -küldték követségi titkárnak; nem láthatott volna soha. Aztán elkezdett -rimánkodni, igen, rimánkodni, ez az igazi szó. És mialatt beszélt, -mintha két könnycsepp ragyogott volna a szemében. - -Látnivaló, hogy a szegény fiú tökéletesen elvesztette az eszét, és most -kétségbe van esve. Istenem, én nem tehetek róla; miért nincsen valamivel -több akaratereje?! - -Persze, kegyed azt fogja kérdezni, hogy hát én, én elvesztettem-e az -eszemet?! Nem, ezt nem mondhatnám. És ha már erről van szó, kénytelen -vagyok megvallani, hogy bár a kis Darandát igen kedvesnek találom, -szeretni nem szeretem egy cseppet se. Ha az ő szeme véletlenül nem akad -meg rajtam, azt hiszem, egy örökkévalóságig élhetne mellettem, s azt se -tudnám, hogy létezik. - -Különben, a mi a szerelmet illeti, úgy számitom, hogy eddig mindössze -három-négy férfit szerettem. Az első ideálom Baradlay gróf volt, -huszár-kapitányi egyenruhájában. Kegyed persze ezt nem is gyanitotta; -pedig, mondhatom, tizenhárom éves koromban nagyon bele voltam habarodva. -Őszintén szólva, olyan régen nem láttam, hogy már nem is emlékszem rá. - -Aztán, pár évvel később, vagy két órán át szerelmes voltam egy lányosan -rózsás arczú, ismeretlen fiatal emberbe, a ki az Opéra Comiqueban az -egész előadás alatt le nem vette rólam a szemét, és a kinek a csillogó -tekintete olyan gyermekes nyiltsággal árulta el a lelkesedését, hogy -engem a Beaumarchais apródjára emlékeztetett. - -A harmadik lángom Wolf ezredes volt, de csak gálában, ha föltette az -összes rendjeleit és vitézségi érmeit. Czivilben nem szerettem; -czivilben egyszerüen csinos fiúnak tünt fel előttem. - -Végre, nemrég, megismertem azt a szerelmet is, melyről Shakspere azt a -bizonyos, ismert s könnyelmü nyilatkozatot tette, hogy: »Ki nem -szeretett, s haj, legelső látásra?!« - -A Bois-de Boulogne-ban történt; visszatérőben voltunk. A lovaink már -lépésben mentek. Gina néném egy kissé szundikált mellettem; én éppen -ábrándos kedvemben voltam. - -Ő ott állt a gyalogjárón, egy nagyobb társasággal. S mialatt elhaladtunk -mellettük, egyszerre csak belébolondultam, a mint hosszan nézett rám, -mialatt a kocsi lassan ment tova. Azóta viszontláttam, a nélkül, hogy ez -a találkozás nagyobb hatást tett volna rám. Nem éreztem egyebet, csak -annak a különös megrázkodásnak az emlékét. Ő maga nem tett rám többé -semmi hatást, de eszembe jutott az a sajátságos felindulás, melyet a -Boisban éreztem, s ennek puszta emlékére ujra átéltem azt a -megérthetetlen érzést majdnem olyan erősen, mint az első alkalommal. - -Ime, ez szerelmeimnek a története. A kis Daranda nevét, fájdalom, nem -vehetem fel a lajstromba. - -Hanem azért hozzá megyek, ha ön úgy tanácsolja. Végre is, nagyon jó fiú, -és igen tiszteletreméltó tulajdonságai vannak. - -Aztán meg szőke, és én imádom a szőkéket. - -Egy heti gondolkozási időt kértem tőle; ha akkorra megkapom a kegyed -válaszát, boldoggá tehetjük szegényt. - -Kezét csókolja - -nagyon, de nagyon unatkozó tanitványa: - -_Masa_. - -U. i. Nem küldhetne még egy pár Kemény Zsigmondot? Nagyon megköszönném. - -N. B. Talán meglepi, hogy a feketéről nem beszélek többet. A fekete nem -létezik. - -_M_. - - -X. _Ugyanaz, ugyanannak._ - -Kedves, kedves, drága kis öregem! - -… És még hozzá expressz, ajánlott, retour-reczepisszes levélben siet -válaszolni, hogy valahogy bolondulod a ne igérjem magamat egy kis -szőkének, a kit nem szeretek! - -Nagyon hálás vagyok érte. Őszintén szólva, azóta egy kissé el is ment a -kedvem a dologtól. Észrevettem, hogy a kis Daranda nem származik a -legagyafurtabb fejü bölcsészektől. Aztán meg, nem hasonlit a belvederi -Apollóhoz sem. Pisze, édesem, határozottan pisze. - -Meg vagyok győződve, aranyosom, hogy vannak az életben helyzetek, -melyekben egy asszonyt öngyilkosságba kergethet a férje piszesége. - -Éppen nálunk volt szegény, mikor a kegyed levele megérkezett. Kint -ültünk a terasszon. Nem állithatom, mintha nagyon meleg lett volna, de a -kis Darand a olvadt. - -– Ime, itt van az ön halálitélete vagy boldogsága – szóltam, rámutatva a -levélre. – Sajnos, az expressz nem jelent semmi jót. - -A kicsi elsápadt. - -– Várjon egy pár perczig, még nem bontom fel. Hogy meggyőzzem a jó -hajlandóságaimról, előbb egy alkut ajánlok önnek. - -Rám nézett. Láttam a tekintetéből, hogy kételkedik bennem. És én még -tizezerszer lássam ugyanezt a tekintetet! Nem állhattam meg, elnevettem -magamat. - -– Azt ajánlom, hogy döntsük el a dolgot sorshúzás útján. Tegyünk be a -kalapjába két czédulát: egy igen-t és egy nem-et. És aztán válaszszon. - -A kis Daranda búsan rázta a fejét. - -– Mi baja? Azt hiszi, hogy csalni fogok? Hát mondok mást. Bizzuk a -döntést a baden-badeni nagy versenyre. Nézze, _Quadalquivir_ és -_Dunsinan_ a győzelemnek meglehetősen egyforma eshetőségével indulnak. -Ha _Quadalquivir_ győz, az öné leszek, ha _Dunsinan_, nem látjuk egymást -többé soha. No, és ha outsider jön be, akkor – ujra kezdjük. -Megegyeztünk? Igen, nem? - -– Ön csak játszik velem! – szólt a kis Daranda szomoruan. - -Aztán fölállt, kezet nyujtott, és el akart menni. - -– Hová megy? – kérdeztem. - -– Mit tudom én?! – felelt ő. – Elmegyek, mintha már bejött volna -_Dunsinan_. - -– Ej, ez nem lovagias – szóltam én. – Hisz ön meg sem várja a -válaszomat. - -Megvárta. Olyan siralmas képet vágott szegény, hogy sajnáltam a -határozott _nem_mel elkeseriteni. - -– Tudja mit? – szóltam, mikor elolvastam a kegyed levelét – adjon még -egy negyed évi haladékot. Várjunk a _Cambridgeshire_ig. - -– Nem. Adjon már egyszer határozott választ, az isten áldja meg. Hadd -legyen vége ennek a vergődésnek. - -– De hát mi ütközött önhöz? Honnan egyszerre ez a nagy határozottság? -Hisz én nem ismerek rá önre?! - -– Ön tudja, hogy mennyire szeretem!… S ha az, a kit szeretünk – -kisasszony, a vers vége csak kétféle lehet. Vagy-vagy. Nem igaz? Nekem -tehát nincs más választásom, mint hogy elutazzam, örökre. - -– És ugyan mért utaznék el? - -– Mert nagyon szenvedek. - -Hanem azért még sem utazott el »örökre«. Abban egyeztünk meg, hogy csak -egy év mulva adok határozott feleletet. - -Ne mondjon üresszivünek, kedves Helenám. Vagy ha annak mond is, higyje -el, nem tehetek róla, ha ilyen vagyok. Ez a kis Daranda csak egy szegény -kis pincsi, a kit meg kellett vernem, mert rosszul bántak velem. - -_Masa_. - - -XI. _Ugyanaz ugyanannak._ - -Vasárnap éjjel. - -Rejtély? Micsoda rejtély? Nincs rejtély. - -Ha nem emlitem többet azt az urat, ennek oka egyszerüen a következő. Az -az úr nem érdemli meg, hogy foglalkozzam vele. - -Ime, ez történt azon a híres bálon: - -Mikor beléptünk a terembe, egyszerre elhagyott minden bátorságom. -Belekapaszkodtam a márkinéba, s könyörögve kértem: - -– Valahogy meg ne szökjék tőlem, kedvesem! Mintha hirtelen megvakultam -volna, nem látok semmit, csak egy sötét tömeget, és szédülök, rettentőn -szédülök. - -A márkiné egy cseppet se volt elragadtatva. Észrevettem, hogy terhére -vagyok. Mit volt mit tennem? Teljes szabadságot adtam neki, kikötve, -hogy Eugénie, a szobaleány, egy pillanatra se tágit mellőlem. - -Lassankint aztán magamhoz tértem. - -Kegyed már régen kitalálta, hogy mi vitt engem ebbe a szerencsétlen -bálba. A kiváncsiság. A gyerekes, ostoba kiváncsiság. Szánom-bánom, de -úgy van. - -Tudtam, hogy a szőke és czimborái nem fogják elmulasztani ezt a kitünő -alkalmat, s előkerülnek, ha egyébért nem, már csak azért is, hogy egy -kicsit zavarják a vizet. Bizonyosra vettem tehát, hogy ott lesz a -fekete, az ismeretlen is. - -Ne itéljen el mindjárt, aranyosom. Tudom, hogy a kegyed élete tisztább, -mint a _Szentek életé_nek legszebb fejezete. De mondja, soha, soha se -jutott eszébe, milyen érdekes lehet: beszélgetni egy ismeretlen úrral, a -ki meg fog halni a nélkül, hogy csak sejtené is: kivel beszélgetett?!… - -Ugy-e, ez még önnek is eszébe jutott egy-egy unalmas, nyirkos téli -este?! Csakhogy ön elűzte magától a csábitó gondolatot, mert ön szent; -én pedig nem tudtam ellenállni neki, mert »szobrásznő« vagyok. (Ó, -csunya szó, ó, csunya fogalom!) - -Különben van egy mentségem, a mit kérek a javamra betudni. Az ördög, -márkiné-képben, szives volt értem eljönni, személyesen. - -Szóval, már benne voltunk. És – ó szégyen! – egy lámpalázas negyedóra -multán, bele is találtam magamat a nem éppen nekem való, furcsa -mulatságba. - -A dominó igen kényelmes viselet. Lassankint visszaszerezte a -bátorságomat. Sőt, mintha a kölcsönzött ruhával kikölcsönöztem volna -más, ismeretlen lényeknek a bátorságát is. A mi talán sok is volt -egyszerre. - -Elég az hozzá, a mennyire féltem az első pillanatban, olyan -elbizakodottá váltam valamivel később. Alig birtam a kikölcsönzött -énnel. - -Azt hittem, hogy láthatatlan és megcsíphetetlen vagyok, mint Puck, más -néven: Robin pajtás. De nem részletezem az apróságokat. - -Fél tizenkettő tájban, egyszerre csak magam előtt találom a feketét. Egy -oszlopnak támaszkodott, s onnan nézte a sok vihogó rózsaszinü dominót, -meg a velök elméskedő Flor de Cubá-kat és Imperiales-eket. Úgy nézte -őket, mintha csak ezt gondolta volna magában: »Látom, hogy a világon -vagytok, látom; de istenucscse nem tudom kitalálni, hogy miért?!« - -Karjába csusztattam a karomat, s ezt sugtam a fülébe, persze francziául: - -– Éhes vagyok. - -Rám nézett. - -– Vacsorálni akarsz? – kérdezte. - -– Igen. - -– Jó. Nem bánom. - -– De ez nem minden – szóltam, s rámutattam Eugéniere, a ki mellettem -állott. – Ő is éhes. - -– Ő is vacsorálni akar? - -– Ő is. - -– Jó. Nem bánom. Vagytok még többen is? - -– Nem, csak ketten vagyunk – feleltem – de mind a ketten olyan éhesek, -hogy négy helyett fogunk enni. - -– Jó. Nem bánom. Gyertek. - -S azzal megindult velünk az étterem felé. - -Ilyen hidegvérrel vezérelhet egy berlini impresszárió két sziú-indián -hölgyet, a kik sétára kivánkoztak. - -Megkimélem, kedves Helénám, azoktól a léhaságoktól, a miket a nagy -folyosó mentén összebeszéltem. Nem az ön fülének való dolgok ezek… Azt -kérdheti, és méltán, hogy olyan dolgok, a miket önnek nem jó hallania, -mikép csúszhattak ki az _én_ szájamon?!… Nem tudom. Elég az hozzá, hogy -a sok összeolvasott illetlenség csakúgy dült belőlem; egyik a másik után -surrant le nemes metszésü ajkaimról, mint megannyi gyik a tisztes -kőfalak közül. (Sajnáljon egy kicsit, kérem szeretettel!) Szóval: kegyed -nem ismert volna rám, s én nem ismertem magamra. - -A látvány ujsága annyira megrészegitett s a dominó olyan elbizakodottá -tett, hogy igazán elhagyott az eszem. Valósággal boldog voltam abban a -tudatban, hogy a maskara alatt szabadon játszhatom a félvilági hölgyet -egy olyan úr előtt, a kit nem ismertem, s a kiről azt hittem, hogy soha -sem fog megismerni. - -Gondoljon rólam, édes angyalom, a mit tetszik; és dorgáljon meg, amúgy -istenigazában. Önnek szabad. Ön az egyetlen lény a világon, a kinek -szabad. De nem tagadhatom le a dolgot. Igy volt, én vétkem, én -legnagyobb vétkem. - -A kisérőm egy darabig hasonló hangon felelgetett; Eugénie hallgatott. A -derék szobaleány csak némajátékkal vett részt a mulatságban, mint egy -agyonrekedt tenor, a ki erősen gesztikulál az együttesben, csakhogy -észre ne vegyék, hogy nem énekel. Valószinüleg ez volt a vesztem; ez -kelthette fel a lovagom gyanúját. - -Akárhogy történt, ime, igy lett vége szegény Vig Andrásnak. - -A fekete, mikor elpukkantottam az egyik leghatalmasabb szellemi -rakétámat – nem gondoltam, hogy ez a nagy mondás lesz a hattyudalom a -léhaság mezején – hirtelen rám tekintett, s úgy tett, mintha álarczom -hasadékán át a szemem közé akarna nézni. Ugyanaz az érdeklődő, szokott -közönbösségéből kivetkezett tekintet volt ez, melyet már a -saint-arnould-i apátságban is láttam; az a tekintet, mely mintha igy -beszélne: »Nini, hát még akad olyan dolog is, a mi majdnem meglep?!«… - -Hanem ez csak egy pillanatig tartott. A következő másodperczben már -szórakozottan nézte az útunkat megszakitó veres dominókat, hidegvérrel -vontatott tovább, s méltó rémületemre, igy szólitott meg, szépen, -magyarúl: - -– Meg kellett győződnöm róla, grófnő, hogy kegyed nem haszon nélkül -forgatta a Goncourt _Henriette Maréchal_ját, s ebben a munkában igen -megragadta a figyelmét az álarczosbáli jelenet. Szerencsét kellene -kivánnom, emlékezete elevenségéhez, ha azt, a mit emlékezete olyan jól -megőrzött, valami nagy nyereségnek tartanám kegyedre nézve. De – mit -gondol? – ha azokat a szavakat, melyeket ez a szobalány az imént -hallott, s hallott egy másik ismeretlen ember is, egy láthatatlan -fonográf megőrizné akkorra, mikor majd kegyed feleség és anya lesz: -vajjon sikerültnek tartaná-e ezt a tréfát akkor is, úgy öt-tiz-tizenöt -év mulva?!… - -A szemtelen! - -Ijedségemben, haragomban, szégyenemben, egy igen buta gondolatba -kapaszkodtam bele. Az jutott eszembe, hogy ha tettetem magam, mintha nem -értettem volna, ha tovább is francziául szólok hozzá s a régi hangon -kérdezem meg tőle: hogy ugyan micsoda érthetetlen dolgokat beszélt? – -talán még hamis nyomra vezethetem, s el tudom hitetni vele, hogy -csalódott. Fájdalom, úgy látszik, nem születtem szinésznőnek. - -– Mért folytatná a tréfát, grófnő?! – fujta szét a fekete reményeimnek a -pókhálóját; s kétségbeejtő nyugodtsága és közönbössége felháboritott. – -A szinjátszás ebben a perczben már nehezére esik önnek; és czélja sincs, -mert, a mint láthatja, felismertem kegyedet, és nincs kétségem, hogy -talán csalódhatom. Kár volna az idejét arra pazarolnia, hogy ezt -elhitesse velem; mert az áruló jelet nem dobhatja el magától. Hogy -felismertem, abban nincsen semmi ördöngösség. Kegyed igen tökéletesen -beszél francziául, de a legtökéletesebben beszélő idegen kiejtésében is -van valami, a mi elárulja a nemzetiségét. Kegyed is ráismer az angolra, -a spanyolra, az olaszra, akármilyen jól beszél francziául; ráismer a -szókiejtés alig-alig észrevehető árnyalatkülönbségeiről, a melyek a fül -figyelmét nem kerülik el, s a melyek a beszélő szerv minden szinészi -képességén kifognak… Ráismer a magyarra is… Aztán meg a kegyed tréfái -nagyon is irodalmiak voltak… azok, a kiknek a hangját utánozta, sokkal -kevésbbé emlékeztetnek Goncourtra… S minthogy Trouvilleban ma kegyed az -egyetlen, a ki… De bocsánat az értekezésért. Csak most veszem észre, -hogy mindez igen unalmas, érdektelen és közönbös. Nekem azonban nem igen -van érzékem az érdekes dolgok iránt… a mi kegyedet szintén nem érdekli. - -Magam sem értem, hogy végig hallgattam, hogy nem hagytam mindjárt a -faképnél, hogy volt türelmem elnyelni mindezt a laposságot. De inkább -félholt voltam, mint eleven. - -Aztán meg van ebben az emberben valami vakmerően megvető vonás, a mi az -első pillanatra megkapja az embert. Mintha csak azt mondta volna: - -– Tudom, hogy mindezt nem érdemes elmondani, de semmit sem érdemes -elmondani. Azért engem mégis végig szoktak hallgatni… a mi különben -engem nem tesz boldoggá, mert nekem minden és mindenki mindegy. - -Szóval, talán még most is gépiesen koczognék az oldalán, ha el nem -követi azt az ostobaságot, hogy egy kissé tüntetett is az -udvariatlanságával. Ez az utolsó izléstelenség azonban visszaszerezte a -lélekjelenlétemet. - -Megszólaltam most már magyarul. Nem méltóztattam a játékot folytatni. - -– Köszönöm az őszinteségét. Igaza van: nagyon rossz ötlet volt, hogy -megszólitottam. Föl kellett volna ismernem önön a Childe-Harold-vonást. - -Egy kicsit mosolygott. - -– Tegyük fel, hogy tanár, vagy afféle vagyok; hisz az mellékes, ugy-e? -Akármi, mindenesetre nagyon megtisztelő rám nézve, hogy kegyes volt -megszólitani. De, a mint láthatja, nem érdemes velem megismerkedni. - -– Ha úgy gondolja – szóltam – akkor nem illenék, ha tovább tartóztatnám. - -S kivontam a karomat a karjából. - -Már közel voltunk az étteremhez. A szegény Eugénie nem tudta, mit -csináljon. Annyit gyanitott, hogy a tréfa csak az étterem ajtajáig tart, -de nem mert megállapodni addig, a mig jelt nem adok neki. - -Mint utóbb megvallotta, egy kő esett le a szivéről, mikor intettem, hogy -várjon. S a következő kis jelenet alatt, lelkében örvendezve, de -külsőleg sötéten, és némán állott mellettem, mint egy kisérőnő a -klasszikus szomorújátékokban. - -Igy illett az eseményekhez. Mert drámai jelenet következett. - -Nem, soha se képzelné el, kedves Helén kisasszony, mire vetemedett az -alávaló! - -– Ha már elég balszerencséje volt – szólt mosolyogva – hogy egy pedánsra -kellett bukkannia, némi kárpótlásul fogadja el tőlem azt a semmiséget, a -mi egy pedánstól kitelik: a kéretlen jó tanácsot. Óvakodjék, grófnő, az -apró őrültségektől. Kis patakokból lesznek a nagy folyók. - -Arczom lángolt a maskara alatt; s reszkettem a felindulástól. De -türtőztettem magamat, s csak ennyit mondtam neki: - -– Ön már is nagyon megbánatta velem a tévedésemet; az utolsó sértés -teljesen felesleges volt. Adieu. - -Nem mondhatnám, mintha valami nagyon meg lett volna illetődve. A -balkezét még most sem méltóztatott kihúzni a zsebéből. Egyszerüen annyit -mondott, hogy: - -– Kár volna haragudnia. De ha úgy tetszik, isten önnel. - -És utat engedett, hogy ott hagyhassam. Soha ennél szégyenletesebb -elvonulást! - -A márkinéra hamar ráakadtunk. A lorddal izetlenkedett. - -Oda sugtam neki, hogy én nem maradok tovább. Minden várakozás ellenére, -rögtön kész volt követni. Hanem méla volt az egész úton. - -Nem törődtem vele; egyébbel voltam elfoglalva. - -Akkor éjszaka föltettem magamban, hogy másnap az első dolgom lesz: -megtudni, bármi áron, hogy ki volt az a vakmerő, a ki a mulatságomat -megrontotta. De reggelre jobbat gondoltam. - -Ellenkezőleg; még azt is el fogom felejteni, hogy valaha láttam. - -És nem is tudom ma sem, hogy kicsoda. Senki. Nem létezik. - -Ime, ez a története annak a híres bálnak. - -Kérem, kedves Helén kisasszony, rójjon rám súlyos penitencziát: _Ibykus -darvait_ hétszer, Theramenes elbeszélését tizszer, és a _Karácsonyi -ének_ egész első fejezetét. De teljes feloldozást kérek. - -Vagy ne is büntessen meg. Minek? Hisz a bűn úgyis magában hordja a -bünhödést. Én legalább megkaptam, a mit kerestem. - -Kezét csókolja - -hóbortos _Masá_ja. - - -XII. _Galanthay Masa grófnő Szoláry Helén kisasszonynak._ - -Fogságom második havában, nem tudom hányadikán. - -Kedves, jó Helén kisasszony! - -Szorgalmasan tanulok görögül, és Lebonnard úr, a kitől órákat veszek, -azzal biztat, hogy nemsokára már Homért olvashatjuk. - -Lebonnard úr úgy találja, hogy tanulékonyságom meglepő, s hogy az az -előmenetel, melyet máris tettem, a mesével határos. - -Az egészben pedig nincsen semmi csoda. Haladásom titka az, hogy minden -időmet ennek az egy örömömnek szentelem. - -Reggeltől estig nincs egyéb gondolatom. - -Alig várom már, hogy végre megláthassam az Akropoliszt. Ez az egyetlen -vágyam. - -De nem akarom, hogy csak azért, mert elég szerencsétlen voltam leánynak -születni, olyan bután álljak majd előtte, mint egy borjú az uj kapu -előtt. - -Azt akarom, hogy akkorára a kis ujjam hegyéig tele legyek görög -szellemmel. - -Csak legalább a Louvretól ne zártak volna el!… - -Holnap vagy holnapután Párisba megyek, hogy vagy tiz perczre -viszontlássam a milói Vénust és a Gladiátort. - -Isten önnel, kedvesem. Lebonnard úr itt van, futok elébe. - -Kézcsókok, százezer, - -_Masa_. - -U. i. Édes jó angyalom, nem küldhetné utánam a piros napernyőmet?!… - -_M_. - - -XIII. _Ugyanaz, ugyanannak._ - -Kedves angyalom! - -A férfiak mind ostobák. Mind, mind egy szálig. Nincsen kivétel. - -Meglássa, a kegyed öcscse is csak olyan lesz, mint a többi. Igen, -Emilke, a kit most is magam előtt látok fekete bársony-kabátkájában, és -sötétkék, nagy máslijával a nyakában, a ki ma még olyan kedvesen, olyan -ártatlanul néz önre diószinü, nagy hajsátora alól: Emilke egy szép nap -rekedt hangon fog krákogni kegyed előtt valami butaságot, és ekkor -kegyed észreveszi, hogy Emilke már férfi. Ó, be csunya dolog is férfinak -lenni! - -Leánynak lenni pedig nyomorúság. Aláirom. Az ember megőszül, hogyha -bölcselkedik. - -Az eső úgy zuhog, mintha dézsából öntenék. Előveszek egy franczia -regényt, s a hogy kinyitom a könyvet, ezt a mondatot olvasom nagy lelki -épüléssel: - -»Minden nő életében van egy pillanat, a mikor ingadozik. Csak ezt a -pillanatot kell megtalálni, és…« - -Ó, a háromcsillagos hülye! - -De hát ezek az emberek mind egyformán gondolkoznak, vagy mind egyformán -nem gondolkoznak?!… - -Soha, soha se emelkednek odáig, hogy egy perczre belepillanthatnának egy -olyan nő lelkébe, a ki méltó erre a névre?!… - -Ó, a szerencsétlenek! - -Ugy hiszem, egy nőnek, a ki szeret, ha nem vág hozzá olyan -bárány-arczot, mint a szinpadi Ágnesek, nagyon rossz dolga lehet ezen a -világon. - -Azok a bizonyos urak rögtön hajlandók nekik tanácsokat adni. - -De hát nem tudják elképzelni, hogy micsoda sátáni gőg lakik egy hozzám -hasonló lénynek a lelkében?!… - -Nem tudják elképzelni, hogy ha az életemet kellene megváltanom egy -szennyességgel?!… ha elég szerencsétlen volnék úgy imádni egy férfit, -mint az istent!… inkább bele ugranám az első pocsolyába!… - -Mondom kegyednek, hogy vakok és ostobák. - -_Masa_. - -U. i. Ugy-e, ott lesz szombaton a Papa gyászmiséjén?! - -Valahogy el ne felejtkezzék róla, édes angyalom! - - -XIV. _Ugyanaz, ugyanannak._ - -Képzelje, édesem, minő szerencsétlenség! _Jewess_t ellopták! - -Vége. Soha se simogathatom meg többé gyönyörü, olajzöld tollazatát… -Kedvem volna sirni. - -Ó, milyen hitványság is, ellopni egy szegény papagályt! Egy nyomorult -madarat, a melynek csak arra nézve van értéke, a ki megszokta és szereti -szegényt!… Egy nyomorult madarat, a melynek a tolvaj nem veheti semmi -hasznát, mert bajos olyan valakit találnia, a kinek eladhatja!… És még -erre a menthetetlen tolvajlásra is akad vállalkozó!… - -Ki fogom hirdettetni, hogy ötszáz frankot adok a becsületes -megtalálónak. De a reménységeim nagyon halványak. - -_M_. - -U. i. Most kapok Hollósytól egy levelet, melyben bocsánatot kér tőlem a -miatt, hogy késve érkezvén meg Tátrafüredről, nem küldötte meg kegyednek -a szegényeink részére járó összeget annak idejében, hanem csak napok, -sőt talán egy hét multán. De, istenem, hisz akkor kegyed a magáéból volt -kénytelen előlegezni a kis Ilmának, meg a szegény Zsófiának!… Bocsásson -meg, édes angyalom, bocsásson meg! - - -XV. _Ugyanaz, ugyanannak._ - -Csak egy szót irok, mert nagyon fáradt vagyok. - -Természetesen, úgy van jólminden, a hogy intézkedett. Miért is kérdezi? -Hisz ha otthon volnék, akkor sem tudnék egyebet tenni, mint hogy -kegyedtől kérnék tanácsot. - -El vagyok keseredve; el vagyok törődve; még az életemet is meguntam. - -Mindig esik, mindig esik, mindig esik! - -Csak már szeptemberben volnánk! - -Ó, Biarritz, második hazám! - -_M_. - - -XVI. _Ugyanaz, ugyanannak._ - -Augusztusban, de májusi délelőtt. - -Itt van Birulov! - -Egyszerre érkezett meg a napfénynyel; s nem tudom, melyiknek örültem meg -jobban a kettő közül. - -A hogy megláttam kefe-haját és macska-bajuszát, a hogy a távolból felém -villant gonoszságtól ragyogó szeme, felugrottam a székemről, és elébe -szaladtam. - -– Hurrah, Birulov! Brávó Birulov! Éljen a régi gárda! - -Megráztam a kezét és majd a nyakába borultam. - -– Kedvem volna önt megcsókolni! – kiáltottam fel örömömben. - -– Tegye meg, grófnő, az isten áldja meg. Higyje el, megérdemlem, olyan -nagy utat tettem meg önért. - -– Csak nem értem jött, örök udvarló?! - -– Azért jöttem, hogy megkérjem a kezét. - -– Ön is, fiam Brutus! – botránkoztam. - -– A házasság nálunk családi betegség – mentegetőzött. - -– De hát, hogy jutott eszébe ez a képtelenség? És minek köszönhetem, -hogy rám gondolt? - -– Meguntam a sok csavargást s arra gondoltam: milyen jó volna -letelepedni a kandalló mellé, a hol egy gyönyörü karosszék, nem, -valóságos trón várja önt, vagy négy esztendő óta. Reménykedni kezdtem, -hogy talán már ön is megelégelte a nomád életet, és – itt vagyok. -Gondolja meg a dolgot, Masa grófnő. Egy, kettő, három, adjon kezet, s -nevessük át együtt az életet. - -– Nem, szegény Birulov, az ötlet nem jó. Az egész tervben csak egy okos -pont van: a nevetés. - -– Kedvem volna erről is lemondani, ha már a többiről le kell mondanom. - -De nem tette. Még mindig a régi kedves kölyök. Két útitáskát hozott tele -mulatságos esettel. - -Az első nap nem is engedtem át a társaságnak. Átvigyorogtuk az egész -délutánt. - -Másnap már a márkiné elkaparintotta előlem, s csak a lawn tennisnél -találkoztam vele. - -Ez a márkiné valóságos polip. Száz karja van, és ha csak teheti, hasznát -veszi mindegyiknek. Birulov megjelenése felvillanyozta az egész -társaságot. Még a hamburgi lányok is kedvesebbeknek látszanak, mióta ő -itt van. - -Különben semmi ujság. Azaz bocsánat: Birulov bemutatta a lordot és -Fervacques-ot. Fervacques elég kedves. - -A lord szemtelen és nyugtalanitó. - -A négy »elválaszthatatlan« közül, mint itt nevezik őket, most csak ez a -kettő van Trouvilleban. A gardenia-herczeg meg a negyedik elmentek -Honfleurbe. - -Csókok; egyelőre ezer millió. - -_Masa_. - - -XVII. _Ugyanaz, ugyanannak._ - -No látja, édesem, ez a hála! - -Én voltam a leghűségesebb trombitása; én kürtöltem a dicsőségét a -leglelkesebben és a legtöbb kitartással. Világos, hogy ha egyszer -életében meg kellett bántania valami fehérszemélyt, ez nem lehetett más, -mint az én csekélységem. - -Igazán, arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy a Gondviselés egész -külön hivatalt tart, mely csakis arra ügyel fel, hogy minden ember, -mindig, következetesen hálátlan legyen. - -Nem tudja, aranyosom, kiről van szó?… - -Emlékszik-e még rá? Négy vagy öt évvel ezelőtt Berlinben voltunk. Akkor -még mázoltam; következéskép kötelességemnek tartottam, hogy egész nap -ott üljek a nemzetközi kiállitásban. - -Ugy, hogy Birulov azt a paraszt-viczczet költötte rám és a kiállitásra, -hogy: - -– A képek silányak. De van ott egy nagyon takaros kis személy, a ki őrzi -a képeket; azt érdemes megnézni. - -Nos, volt ezen az emlékezetes tárlaton egy kép, valami _Angelus_, s volt -ennek a képnek egy lelkes, elszánt, s a legőrültebb rajongásra kész -bámulója: Galanthay Masa. - -Ó, mennyi vitatkozásom volt e miatt a kép miatt!… De hagyjuk. Nem mintha -megváltoztattam volna a véleményemet. A kép gyönyörü, ha az, a ki -festette… nem, legyünk tárgyilagosak. - -Tehát: azt a hires _Angelus_t valami Biró Jenő nevü úr festette. És ez a -Biró Jenő nevü úr egy és ugyanazon személy azzal a fekete hajú úrral, a -ki Trouvillet és az álarczos bálokat örökre meggyűlöltette velem. - -Igen, édesem, a huszonegy üveg borok és a huszonegy fontos gorombaságok -kedvelője: kiváló tehetségű hazánkfia, Biró Jenő úr. - -Mindezt Fervacquestól tudom (a ki, mellékesen szólva, igen kedves -majom.) - -A fölfedezés nem érdektelen, ugy-e? - -Egy darabig tünődtem rajta: méltó-e rá, hogy kegyeddel közöljem? - -De arra a végső eredményre jutottam, hogy: igen. Az eset anyagot adhat a -gondolkozásra a bölcselkedő elmének. - -Megigértem ugyan kegyednek, hogy az illető úrról nem beszélek többet, de -bah! – a gentleman nem érdekes többé, bátran beszélhetek róla. - -És tudja-e, mért nem érdekes? - -Ime, egy őszinte vallomás. Egy bizalmas adalék lelkemnek mélységeiből. - -Azt a fénykört, melyet a vakmerősége vont a homloka köré, lefujta a -márkinénak egyetlen egy, megbélyegző, leleplező, megsemmisitő szava. - -Kedvesem, ez az ember házas! - -A márkiné látta a jegygyürüjét a tulajdon szemével. - -Minő sátáni elbizakodottság! Feleséges ember és még kevélykedik! Mert ha -egy legényember vakmerő, annak még van értelme. Annak joga van hozzá. Ez -az örök harcz a nők és férfiak között. De egy házas ember! Egy ember, a -ki már készen van!… - -Szinte látom a feleségét. Egy kis, idegbajos sárgaság, a ki madárfejét -kaczérul rejti el egy rengeteg kalap árnyékába. Az a bizonyos nagy, égő -fekete szem, azokkal a bizonyos legyező szempillákkal; apró orr, melyet -a rokonságban bájosnak találnak. Ha jár, hogy előkelőbbnek lássék, kissé -fölfelé szegzi a vállait; s az utczán megfordulnak utána a férfiak, mert -a szeme fehére feltünő, s úgy tudja forgatni ezt a legfőbb kincsét, mint -egy köszörüs. A vendéglőben keztyüs kézzel eszik, és keztyüs kézzel nyul -a szájába, hogy kivegye belőle a csirkecsontot. Kicsit kaczér, de csak -azért, mert ez »chic«, – esküszöm rá, hogy még a »chic«-nél tart – -különben pedig nagy, éhes szemével majdnem felfalja az urát… - -Szegény ember! - -Mondom önnek, hogy a fekete, polgári nevén: Biró Jenő úr, nem létezik -többé. Tragikus véget ért, mint Phoebus de Châteaupert, a kiről, attól a -percztől fogva, hogy megházasodott, a _Notre-Dame_ költője nem ir többé. - -Rám nézve legalább meghalt. Vége; fuit. - -Meg akartam irni a gyászbeszédjét és ezekben a sorokban eltemetem őt. - -Zöld galylyal övezem körül nevét és – menjünk tovább. Uj nap derült -ránk, mely uj életre hí. - -Imádja önt, jobban mint valaha - -_Masa_, képfaragó művész, remekművek alkotója, és jó kis lány. - - -XVIII. _Galanthay Masa grófnő Szoláry Helén kisasszonynak._ - -Biarritz. - -Hisz-e ön a Végzetben, kedvesem? - -Ments isten, hogy a predesztináczióra, vagy a kálvinisták egyéb -szörnyüségeire gondoljak. Elégetném a kezemet, mint Mucius Scaevola -(remélem, ő volt), ha elég ügyetlen volna leirni valami efféle -eretnekséget, a mi bármilyen hóbortos vagyok is, soha meg nem fordul a -fejemben. - -De lássa, én igy képzelem a dolgot: - -A Végzet angyala, hogy pontosan felelhessen meg rengeteg feladatának, -egész intézetet tart az égben, s ennek a magasban székelő intézetnek -egyik alárendelt, élczes alkalmazottja kedvét leli benne, hogy minket -szegény halandókat minduntalan kicsúfoljon. - -Ez a vidám aeon ismeri legtitkosabb gondolatainkat, s könnyebb a -lelkének, hogy ha, a felsőbbsége háta megett, mókázhat velünk. - -Például: - -Tegyük fel, szegény ember, neked az a bogarad, hogy nem akarsz a vizbe -fúlni. Ugy találod, hogy a sáros halál csunya halál. Hogy ezt a csunya -halált elkerülhesd, megtéssz minden képzelhető óvó intézkedést. -Megmérgezed magadat, aztán felméssz egy torony tetejére, onnan leugrasz, -s abban a pillanatban elsütsz egy pisztolyt, melyet szépen a -halántékodnak irányoztál. És holnap mégis ott vagy a jogász-bálban. Mert -méreg helyett tévedésből kőrösi szentelt vizet ittál, a téli kabátod -gombjával fenn akadtál a torony egy állványán, s kiderül, hogy -pisztolyodat párbajsegédek töltötték meg. El vagy keseredve, s fölteszed -magadban, hogy megnyugszol sorsodban, de soha se ülsz hajóra, még -propellerre se. - -Légy nyugodt. A vizbe fogsz fúlni. Nápolyban véletlenül megbetegszel, -eszméletlen állapotban hajóra tesznek, a gőzös pokoli bizonyossággal – -elsülyed, olyan alaposan, hogy még egy légy se menekül meg róla. - -Vagy mondjuk, nem méssz Nápolyba; nagy óvatosságodban negyven esztendeig -ki nem mozdulsz a lakásodból. Légy nyugodt. Bele fulsz a fürdőkádadba. - -Vagy: - -Te, másik szegény ember, szereted az egész világot, az első keresztények -testvériességével, a Peabody jóságával, s egy angol regényiró hölgy -gyöngédségével. De van egy ember a világon, a kinek az orra neked nem -tetszik, a ki iránt valami csodálatos, megmagyarázhatatlan idegenkedést -érzesz. Szétosztod vagyonodat a szegények között, sirva búcsúzol el -tizenkét gyermekedtől, s elbujdosol az őserdőkbe, Patagoniába, vagy az -éjszaki sarkra, csakhogy ezt az embert ne lásd. - -Légy nyugodt. Mindenütt az utadban fogod találni. - -Nem hiszi, hogy igy van?! Tehát hallgasson rám. - -Biró Jenő úr, mint Barbarossa Frigyes császár, jól meghalt, és jól el -van temetve. Meghalt, volt, vége; eltemettem őt feledésem népes -mauzoleumába, s hogy valamikép fel ne találjon támadni, lenyomtattam őt -megvetésem súlyos kövével. - -És ime, kikel sirjából; mi több, kényszerit rá, hogy foglalkozzam vele. - -Láttam, a tulajdon két szememmel láttam, mikor elutazott Trouvilleból, a -herczegével együtt. Örömem oly tiszta és tökéletes volt, hogy misét -mondattam volna, ha attól nem tartok, hogy derék abbénk megver. - -Természetesen, nem mulasztottam el megtudni Fervacquestól, hogy hova -mentek. Ha azt mondja, hogy délre mennek, biztosithatom, kedves Helén -kisasszony, hogy Szibériának viszem a vén Aliszt. - -Fervacques pontos felelettel szolgált, mely igen megnyugtatóan hangzott. -Angliába mentek, Arbroaths Castleba, s ott is maradnak október végéig. - -Ez három héttel ezelőtt történt. - -És ime, a hogy megérkezünk Biarritzba, az első ember, a kit -megpillantok, az én halottam. - -De ez még semmi. Ez egyszerüen csak boszantó lett volna. - -Hanem, úgy kellett történnie – hiszi-e már, hogy van egy gonosz aeon, a -ki incselkedik velünk?! – úgy kellett történnie, hogy Biró Jenő ur, két -napra rá, hogy Biarritzba megérkeztünk, szolgálatot tegyen nekem, még -pedig komoly, jelentékeny szolgálatot. - -Kegyed azt fogja kérdezni, hogy talán megmentette az életemet?!… - -Higyje el, nem csodálkoznám rajta, ha igy kellett volna történnie. Nem -ülök lóra, csak azért, mert bizonyos vagyok benne, hogy ha eszembe jutna -egyszer kilovagolni, mulhatatlanul bekövetkeznék az, a mit mind a ketten -két milliószor olvastunk két millió angol regényben. A ló elragadna; -erre ő, a napbarnitotta ifjú, utána vágtatna megdühödt paripámnak, -utólérné, aczél öklével megfékezné a veszett állatot, aztán leemelne a -nyeregből, s én mindjárt ott maradnék szépen a nyakában. - -Mint a hogy a balladában zengik: - - Es half ein feiner Edelknab - Der Königin vom Ross herab: - Es war in dunklen Bogengängen – - Sie blieb an seinem Halse hängen. - -Nem, kedvesem, nem mentette meg az életemet. - -De annyit mondhatok, hogy nélküle most igen náthás volnék. - -S mivel mostanában kitünően érzem magamat, a szolgálatot, melyet tett, -nem kicsinyelhetem. - -A dolog igy történt. - -Harmadnapra, hogy megérkeztünk, gyönyörü reggelünk volt; s az ön lusta -tanitványát, a ki máskor kilenczig aluszsza az igazak álmát, ez egyszer -felköltötték reggel hat órakor. - -A ki felköltötte, az nem volt más, mint ő felsége, a Nap, saját úri -személyében. Olyan lever-m volt, mint Madame de La Vallièrenek; talán -még valamivel szebb. - -Kinéztem az ablakomon. - -Szeretem a májusi reggelt, mint mindent a világon, a mi szép. Csakhogy a -májusi reggel (Biarritzban úgy, mint másutt) egy egészséges, élettől -duzzadó, csinos vászoncseléd, a szeptemberi reggel pedig (Biarritzban, -egyedül Biarritzban), az arab regék bűbájos királykisasszonya. - -Minő hatások! - -A részleteket illetőleg lásd Vajda Pétert, Loti Pétert, meg a többi -leiró Pétereket. Inkább lefestem az egészet, mint hogy leirjam. - -Elég az hozzá, el voltam ragadtatva, meg voltam illetődve, tönkre voltam -silányitva. - -Eszem ágában se volt, hogy megint lefeküdjem, és tovább aludjam. -Bolondos fejemben egy szép és nagy gondolat érlelődött meg. - -Kegyed, drágám, a ki mindig a tyúkokkal ébred és kel, nem tudja, talán -nem is sejti, minő hangulatok szállják meg a délig alvót, ha egyszer, -véletlenül, korán talál felkelni. - -Az ember tizszer annyi erőt érez magában, mint máskor, s kéjesen fürdik -abban a tudatban, hogy hőstettet követett el. Mindent szebbnek lát maga -körül, mint rendesen; a világ ujnak, szűznek és elragadónak tünik fel -előtte. - -Ez a nagy vállalkozások, a merész ötletek s a hirtelen cselekvések -órája. A ki ebben az órában nem érez kedvet olyan nagyszabású tettekre, -a melyektől máskor borsódzik a háta, az már el van veszve. - -S én még elég jól érzem magamat. - -Tehát: nem késlekedtem, hanem gondoltam »merészet és nagyot«, s mindjárt -hozzá is fogtam az eszme megvalósitásához. - -Addig szutyongattam Lenkét, mig végre illőképpen felöltözött, s aztán, -nem is hederitve az álomkórban szenvedő öreg személyekre, kimentünk a -hegyek közé. - -Bizonyosan emlékszik rá, kedves Helén kisasszony, milyen nehezen szántam -rá a fejem, hogy ezt a szegény Lenkét hozzam el magammal, a ki egész -Közép-Európán át folyvást Nagy-Becskerekről sóhajtozik nekem. - -De végre, mit tehettem egyebet?! Livia, az én felejthetetlen Liviám, a -ki tavaly még aggasztóan kaczérkodott az Orsini-család legfrissebbik -hajtásával, sok hányattatás után a derék Kovács szerelmében talált -révpartot, s a törvényes és boldog szerelmet elébe tette a kalandoknak, -a kulcsárt elébe a történelmi neveknek. Ida pedig sokkal rövidebb idő -óta van nálam, semhogy nyugodtan rábizhattam volna magamat. - -Bele kellett nyugodnom tehát, hogy sorsom osztályosa ez a becskereki -Zrinyi Ilona legyen. És mondhatom, leszámitva azt, hogy Makót boszantóan -sokáig magasztalta Interlaken rovására, jobban viselte magát, mint -vártam. - -Csakhogy az a könnyelmüség, hogy siettem a Lenke képességeiben teljesen -megbízni, hamarosan megboszulta magát. A tapasztalt és sokat hányódott -Liviával ez a kaland soha se esett volna meg. - -Kitalálja-e, mi történt? - -Eltévedtem; igenis eltévedtem. - -Tudja, hogy úgy ismerem Biarritz-t, mint a zsebemet. Ezeket a hegyi -utakat százszor is megjártam; és mégis megtörtént. - -Talán éppen azért történt meg, mert nagyon elbíztam magamat. Kerestem a -mellékösvényeket, s addig vadásztam a rövidebb utat, mig végre a -hosszabbat se találtam meg többé. - -Ez magában még nem lett volna baj. - -Hanem abban a perczben, mikor kiderült, hogy nem tudom, merre kell -visszatérnünk, egyszerre csak besötétedett az ég, s a hogy felnéztem, -aggasztó, szinte fenyegető fellegeket pillantottam meg a hegyláncz -felett. - -Ennek a fele se volt tréfa. Ha még egy óráig kóválygunk igy, fejvesztve: -kétszer kettő négy, hogy bőrig ázva érkezünk haza. S tudja, mennyire -félek az esőtől. - -Még hozzá, olyan könnyedén voltunk öltözve, mint két ballerina. A náthát -biztosra vehettem. - -S hiába, nem ismertem ki magam. - -Lenke is hasztalanul meresztgette a szemét: Makó körvonalai sehogy se -akartak feltünni a látóhatáron. És igy ő se tudta tájékozni magát. - -Természetesen, sehol egy élő lény; akkora se, mint az öklöm. - -Már láttam magamat náthásan, s előre hallottam, hogyan magasztalja -Lenke, nagy tüsszögések közt, Becskereket, a hol hasonló helyzetben az -ember meghúzhatja magát vendégszerető kocsiszinek alá. - -Ebben a válságos perczben, a hogy ide-oda szaladgálunk, s véletlenül -kibukkanunk egy tisztásra: megpillantom az én halottamat, a mint a -legnagyobb nyugalomban ül egy hordozható festőállvány előtt, és pingál. - -Az első pillanatban nagyon megörültem neki, s feléje iramodtam. A -másodikban visszahőköltem. - -Ha egyszer meghalt, s nem létezik rám nézve?!… - -Igaz, hogy egyszerüen Lenkét küldhettem volna hozzá. De világos, hogy -felnéz, s megtudja, hogy nekem tette a szolgálatot. Talán már látott is. - -Akkor már egyenesebb s helyesebb, ha magam fordulok hozzá. - -Vajjon megtegyem-e? Vajjon nem derekabb dolog-e, tovább is békén hagyni -a halottat, megázni, és a tulajdon erőnkből vergődni haza? - -Igen, csakhogy először is, nem egyedül ázom meg. És másodszor, csakugyan -büszkeség volna-e ez, vagy pedig gyávaság?!… - -Mert, hiszi-e vagy nem, valami különös előérzet lepett meg. Az az -előérzet, melyet jól ismernek mindazok, a kik sokáig szoktak ingadozni a -nagy elhatározások előtt. Előérzet, mely már majdnem látás a jövőbe. - -Éreztem, hogy ha most nem szólitom meg, akkor igazán meg van halva, -mélységesen, alaposan, örökre. És éreztem azt is, hogy ha most megkérdem -tőle az utat, ebből a semmiségből még nagy dolgok fognak következni. - -Eh, miért ne mernék szembe szállani ezekkel a nagy dolgokkal?!… Csak nem -ijedek meg tőlük, mint egy iskolásleány, mint egy játékszer, melyet a -sors ide-oda dobál?!… Csak nem fogok kitérni a jövő elől, mintha valami -végzetes szenvedélytől félnék?!… Mikor sorsomnak nem a Végzet az ura, -hanem én magam! - -Szóval, édesem, a kis hiúságom volt az, a mi rábirt, hogy csakugyan -megszólitsam. - -A hogy feléje tartottam, észrevett és felállott. Ha véletlenül -meggondolom magamat, akkor se fordulhattam volna vissza. - -A legelső ötletem az volt, hogy francziáúl szólitom meg, mintha nem -ismerném s idegennek tartanám. - -De ezt a gondolatot elutasitottam magamtól. Ha rászorulunk valakire, -vonjuk le helyzetünkből az összes következéseket s ne hangsúlyozzuk a -kérelmünkben, hogy: - -– Ezzel a kéréssel úgy fordulunk önhöz, mint a legelső jöttmenthez. Ne -érezze magát nagyon megtisztelve. - -Ha vannak norma-perczek, a mikor nincs jogunk valakit lenézni, úgy ezek -a perczek bizonyára azok, a melyekben kéréssel terheljük. Kérni és -egyúttal páváskodni hozzá, ez nem volna lovagiasság. - -S egy igen szigorú biráló azt mondta egyszer rólam: - -– Lovagiasabb fiatal embert, mint ez a Masa, keveset találni. -(Emlékszik-e még rá?) - -Aztán meg, ha igy cselekszem, bizonyára mosolyog egyet a bajusza alatt. -Kitalálja, hogy csak nem akarom megismerni, s azt képzeli, hogy -haragszom. - -S ha nem lett volna szép boszantanom, ennyire megtisztelni sem akartam. - -Úgy fordultam tehát hozzá, mint egy ismerőshöz, a kivel egyszer -találkoztunk, s a kire emlékezünk. - -– Biró úr, kérem – szólitottam meg magyarul – nem lenne szives -megmondani, merre kell mennem a Casino felé? Eltévedtem, s tartok tőle, -hogy megázom, ha még sokáig keresgélem az utat. - -– A legjobb irányban volt, grófnő – felelt – de ha megengedi, hogy -elkisérjem… - -– Nagyon lekötelezne. - -Nem állhattam meg, hogy egy pillantást ne vessek az állványra, s -megjegyeztem: - -– Hanem a képe… Valószinüleg vár valakit, a ki eljön érte és az -eszközeiért… - -– Bátran itt hagyhatnám. Alig van még ezen az állványon egyéb, mint a -vászon. Különben, van nekem itt, vagy tiz lépésnyire, egy -Robinzon-barlangom, a hol biztonságba helyezhetem a kincseimet. - -Úgy tett, a hogy beszélt. Aztán rendelkezésünkre bocsátotta magát, s -átvette a vezérlő angyal szerepét. - -Biarritzról beszéltünk, a hol most van másodszor, majd Spanyolországról, -a honnan csak pár napja érkezett meg. A társalgása elég kellemes; nem -látszik ostobának. - -Volt benne annyi tapintat, hogy Trouvillet egy árva szóval sem -emlitette, s úgy viselkedett, mintha annak rendje s módja szerint -ismerkedtünk volna meg. Szóval, nem lehetett ellene kifogásom; és ez -nagyon boszantott. - -Ha már föl kellett támasztanom, szerettem volna meggyőződni róla, hogy: -fajankó, a kivel, akár él, akár hal, nem érdemes törődnöm. - -Tartozom neki azzal az elégtétellel, hogy megvalljam: nem, ez az úr nem -fajankó; ámbár mintha fából volna, mert feltünően rossz melegvezető. - -Azt fogja mondani, aranyosom: - -– Ez a hiúságokból összetákolt kis teremtés bizonyosan azt várta, hogy a -szerencsétlen ember mindjárt útközben a lába elé boruljon, s tüstént, -ott a hegyek közt, tartson bűnbánatot, és vezekeljen meg minden bűnéért. - -Nos, igen, ezt vártam. Remélem, meg is várhattam volna. - -Biarritzban, mely, zárójelek között mondva, az idén majdnem olyan -unalmas, mint Trouville, van egy sereg csinos spanyol asszonyka, de a -többiek között, bizvást állithatom, csak egy hölgy van, a ki imádnivaló. - -Ennek a hölgynek a nevét a szerénység tiltja megmondanom. - -Maradjon a név örök titok. Elég az hozzá, hogy jó izlésü gavallértól, a -ki azonkivül művész is, elvárná az ember, hogy ennek a kivételes -hölgynek a láttára (különösen, ha elég szerencsés egy óráig beszélgetni -vele) őrüljön meg teljesen és tökéletesen. - -Szó sincs róla. - -Ez az úr az én csinosságomat nem is vette észre. - -Semmi félreértés. Ha egy úr szinészkedik s úgy tesz, mintha nem venné -észre az efféle aprólékos körülményeket, valósággal pedig nagyokat -hunyorgat a szemével: ennél hizelgőbb és kedvesebb dolog nincsen a -világon. Sajnáljátok őt, felebarátaim; nyakig van ő a páczban, nyakig. - -De ha az illető nemcsak mímeli a hideg normannt, hanem vak igazán, -valósággal, tökéletesen: ez már fölháboritó. - -Maga, kedves kis angyali ártatlanságom, maga ehhez nem ért. De én, a ki -félelmetes tudós vagyok a kaczérkodás művészetének összes szak- és -segéd-tudományaiban, mondhatom kegyednek, hogy ez rengeteg különbség. - -És megjegyezhetem azt is, hogy engem pedig a tekintetem soha sem csal -meg. A kaczérkodás ügyeiben az én tekintetem a haruspex tekintete; a -haruspexről ugyanis fölteszem, hogy oda se nézett és jósolt. - -Igen, akármilyen hihetetlennek, akármilyen megbotránkoztatónak tessék -is: ez az úr nem vette észre, hogy van Biarritzban egy elragadó -arczocska, a melyhez képest a világ összes andalúziai hölgyei stb. (Lásd -a Magamhoz irt költeményt.) - -Tanulság: Biró úr lehet jó útmutató, lehet egy második Bastien Lepage, -lehet még egy csomó kitünő tulajdonság boldog birtokosa, de izlése -nincsen. - -Ámbár tagadhatatlan, hogy tett az alulirottnak egy jó szolgálatot. Ezt -az érdemét nem vitathatom el. Alig érkeztünk a Casinohoz, az eső vastag -cseppekben kezdett hullani. - -Ime, ez volt a regényem ezzel a második Jaufre Rudellel, a ki előbb -meghal, s csak azután nyájaskodik: - -_Melisande_dal. - - -XIX. _Ugyanaz, ugyanannak._ - -Csak futtában irok, mert itt van Georges; Georges, a ki tavaly még a -Lenthéric jobbkeze volt. - -Nem szalaszthatom el azt a rendkivüli szerencsét, hogy végre alkalmam -nyilt ezzel a kiváló férfiúval fésültetnem meg magam; azt mondják, -csodákat művel. - -Ah, ha csakugyan geniálisabb, mint maga a mester! Mily boldogság volna! - -Ma este nagyon szép akarok lenni. - -A Casinoban leszünk, a hol Réjane és Cadet valami szörnyüséget fognak -eljátszani. Réjanet már láttam; csunyább és elragadóbb, mint valaha. - -Egy ismerős amerikai hölgy, Mrs. Archer beszélte, hogy az előadáson ott -lesz Pablo is, a hires toréador. - -Természetesen, el akarom bűvölni ezt az őrült spanyolt. - -De nem erről akartam irni. - -Kérem, nagyon kérem, édes szentem, ha még mindig megvan az a rossz -szokása, hogy megőrzi az irkafirkáimat, égesse el Trouvilleból irt -utolsó levelemet. Nincs benne semmi különös; de szeretném, hogy ha nem -irtam volna meg. - -Addig is, mig kézcsókjaimat természetben, stb. stb, - -_Masa_. - -Nem állhatom meg, hogy még egy pár szót ne firkantsak. - -Olvasta? Észrevette? - -A _Figaro_ban olvasom, hogy a lord, a vörös szakállú, szörnyeteg lord, -Brüsszelben véresen viaskodott P. márkival. - -Ki ez a P. márki? - -Tartok tőle, hogy a mi szegény márkinénk meg tudna felelni erre a -kérdésre, ha ugyan nem volna elfoglalva egy súlyos beteg ápolásával, a -kinek nincs ugyan vörös szakálla, de azért mégis megérdemel némi -részvétet. - -_M_. - - -XX. _Ugyanaz, ugyanannak._ - -Kedves, aranyos Helén kisasszony! (Felkiáltó jel, pont, vagy csak -vessző?) A gyüjtés szenvedélye rettenetes. Vannak, a kik lepkéket, -érmeket, vagy elhasznált bélyegeket gyüjtenek; vannak olyanok is, a kik -nem gyüjtenek mást, csak leveleket. - -A levélgyüjtő a legveszedelmesebb minden gyüjtő közül. Istenem, ha -elgondolom, hogy engem az ön irományai alapján legalább is -hivatalvesztésre és polgári jogaim elveszitésére lehetne itélni!… - -De ha már benne vagyunk, egy vallomással több vagy kevesebb, mindegy. - -Ime tehát egy vallomás, melyet már egy hét óta fojtogatok vissza a -kebelembe. - -Megint egy rossz tréfáról van szó, mely, félek, a torkomra fog forrni. - -Alisz néném, enyhén és rokoni tisztelettel szólva, fölöttébb lehetetlen -asszonyság. Úgy őriz az imádóimtól (a kik, elképzelheti, számosan -vannak), a mint Bartolo, Arnolphe és Argus együttvéve se volnának -képesek. Ez a túlságos nagy gondoskodás lelki békémről, komolyan mondom, -néha terhemre van egy kissé. - -Egy szép nap elhatároztam, hogy megbosszulom magamat. - -Elkezdtem sóhajtozni. Reggeli alatt szemem a semmiségbe tévedezett, -odakünn el-elmerengtem, kétszer aláhúzott ah-okat és oh-okat bocsátottam -világgá, szóval úgy adtam a szerelmest, mint egy vidéki szende. - -Azt hiszi, nem ment lépre? Dehogy nem. A félelem majnem olyan -hiszékenynyé tesz, mint a hiúság. A mit szeretünk hallani, azt szivesen -elhiszszük; a mitől nagyon félünk, annak a rémképétől is könnyen -megijedünk. (Úgy hiszem, ezzel a bölcs mondással nem fosztottam meg -dicsőségétől se La Bruyère-t, se Pascal-t; mindegy.) - -Szóval, ravasz asszony létére, beugrott. Beugrott olyan együgyüen, mint -egy falusi a csepűrágónak. - -Ez az igazi szó. Mondhatom, a drámai szende mímelésében nyomorúlt kontár -vagyok. Úgy hiszem, hogy ha valaha igazán szerelmes lennék, akkor se -tudnám mutogatni szivem sebeit. - -És ha már erről van szó, tudja-e, hogyan képzelem a dolgot? - -Ha engem megcsípne a szerelem tarantellája, a következő regényes dolgok -történnének: - -I. fejezet. Kis Masa egy szép őszi este megállapitja, hogy tönkre van -silányitva. - -II. fejezet. A nevezett megvizsgálja lelkiismeretét. A kérdés az, hogy a -Céladon lángol-e, vagy nem lángol? - -_A)_ Ha nem lángol. Egy méla sóhaj; hosszu vonás, s a szerelmi főkönyv -lezáratik. - -_B)_ Ha lángol. Bonyodalmak, ujabb kérdések. Vajjon a királyok vagy a -pásztorok rendjéhez tartozik-e? - -_a)_ Király, vagy királyka. E szerint semmi sem tartja vissza, hogy -elpanaszolja: »Ó, hölgy, a legfényesebb gyémánt hiányzik koronámból!« A -legfényesebb gyémánt kéreti magát, de leereszkedik a koronához. - -_b)_ Pásztor. Föltétlen diadala annak az örökkön igaz életelvnek, hogy: -»Többet ér egy ifju pásztor, mint egy vén király.« Ujabb kérdések. - -1. Ha Mahomet jön a hegyhez. Minden rendben van. - -2. Ha Mahomet nem jön a hegyhez. A hegy megadja magát a kényszerüségnek, -és ő megy Mahomethez. - -III. fejezet. Érsek, orgonaszó, harangzúgás, nyolcz nyoszolyóleány, -fáklyatáncz. Masa és Céladonja lelépnek a szintérről. Viktor -boszúságában megbuktatja a kormányt, Henrik kártyába temeti bánatát. -Vége a komédiának. - -A mint láthatja, kedvesem, ez igen komoly tervezet, melyben semmi helye -a szerelmi áradozásoknak. A dolgot úgy határoznám el Ő úrral, mintha -üzletet kötnék vele. S ha eszébe jutna az első napon igy udvariaskodni: -»Szeretlek, szép kis Vadvirág!« – azt mondanám neki: »Céladon úr, az -effélét lehet gondolni, de nem lehet mondani«. - -Gyűlölöm a frázisokat. Különösen a szerelmi frázisokat. - -Azért nagyon boldog volnék. Csak nem keresnék szavakat a boldogságomhoz. - -De térjünk vissza a tárgyhoz. Olyan rendszerkedvelő elméhez, mint a minő -az enyém, nem illett ez az elkalandozás. - -Tehát: a Júliákhoz semmi hivatásom, és bizony mondom, olyanformán -játszottam a szerelemtől olvadó hölgyet, mint Aranyváry Auróra -Lignerolles Lujzát. - -Remélem, emlékszik még az Aranyváry-családra, illetőleg szintársulatra? -Én most is magam előtt látom szegényeket, mintha csak tegnap jöttem -volna el Szent-Ivánról. - -Pedig Szent-Ivántól századok választanak el. Patriarkának képzelem -magam, ha Szent-Ivánra gondolok. - -Elég az hozzá, akármilyen rossz műkedvelő vagyok is, Alisz nénémet -sikerült becsapnom. Addig faggatott, mig végre keblére borultam, s -megvallottam neki, hogy: igen, ó, igen, a virágnak megtiltani nem lehet. - -Már egy hét óta nem volt egyéb gondolata, mégis azt hittem, hogy megüti -a guta. De nem csinált jelenetet. Összeszedte magát, s egész költői -lénye ezt fejezte ki: »No majd meglássuk!« - -Komolyan azt hiszi, hogy mert ő elsőrangú mester a diplomaczia -művészetében, én pedig csak liba vagyok: az lesz, a mit ő akar, s nem -az, a mit én találok kieszelni a hóbortos fejemmel. - -Annál jobb rá nézve. Talán rám nézve is. - -Vagy három napig egy hanggal se emlitette a dolgot. És azt vettem észre, -hogy kételkedik. - -Ekkor követtem el azt a bolondságot, mely most egy kicsit aggasztani -kezd. - -A Réjane-este, a Casinoban, bemutattam neki az én Birómat. És mikor -bemutattam, egy pillantást vetettem Alisz nénémre. - -A pillantás azt jelentette, hogy: - -– Ez az. - -Nem tudom, micsoda ördög bujt belém. - -Persze, arra számitottam, hogy otthon majd ki fog törni, szét fog -robbanni, s ekkor majd azt mondom neki: - -– Kedves néném, az a gavallér házas ember és nyolcz gyermeke van. Az ő -társaságuk csupa nyolczgyermekes családapákból áll. Egyelőre tehát -mindnyájan nyugodtan alhatunk. Nekem elveim vannak. - -Csakhogy rosszul számitottam. Nem tört ki és nem robbant szét. - -Pedig megértett. Láttam, hogy megértett. Többet mondok, azóta emberemet -nem téveszti szem elől. Tud minden lépéséről. - -És… itt a bökkenő. Ez az ember nem is olyan lehetetlen férj, mint -képzeltem. Megtudtam, hogy hat év óta özvegy; egy kis fia van, a ki itt -van vele Biarritzban. - -Ugy hiszem, Alisz néném mindezt hamarább tudta meg, mint én magam. S -most már nem hinne nekem. - -Annyival kevésbbé hinne, minél inkább az igazat beszélném. - -Ő maga hallgat mélyen. S ez a nagy csend kezd nyugtalanitani. - -Valamit forral. - -A nagy diplomaták, ha hamis nyomon járnak, nagy ügyetlenségeket szoktak -elkövetni. Félek ettől a gyanús némaságtól. - -Ha valami ügyetlenséget követne el!… Ha el találná árulni a gyanúját!… -Ha ez a kékszemü ember azt hinné, hogy… Fuj! - -Ime, Masa zavarban. - -Természetes, hogy most már alaposan elment a kedvem attól, hogy tovább -is ugrassam ezt a mindenre kész vénasszonyt. - -Kegyed legelőször is azt fogja kérdezni, hogy honnan ez a nagy atyafiság -a nevezett urral? Miért mutattam be Alisz nénémnek? És igy tovább. - -Minderről máskor. - -Látogatóm van, nem akarom sokáig várakoztatni. Ha sokáig váratnám, igen -szigorúan itélné meg a mázolásaimat. - -Kezét csókolja - -az öreg _M_. - - -XXI. _Szoláry Helén Galanthay Masa grófnőnek._ - -Budapest, szept. 15. - -Édes Masám! - -Hogy önnek a legkedvesebb időtöltése: riogatni azokat, a kik önt -szeretik, az már régi dolog. - -Én ugyan nem értem ezt a kedvtelést. Istenem, egy olyan együgyü, gyáva -vénleányt, a milyen én vagyok, könnyü megriasztani. Olcsó mulatság ez, -nagyon. Hogy, mégis, mi öröme lehet benne, ha a rakétája elpukkan, nem -tudom elképzelni. - -De eszem ágában sincs ezért panaszkodni. Elég jó maga nekem a hibáival -együtt; nem óhajtom másnak, mint a milyen. A hibái nélkül talán nem -találnám olyan kedvesnek, mint igy. - -Sőt megvallom, ez a gyermekesség is szeretetreméltónak tűnik fel -előttem. Mindig úgy tapasztaltam, hogy a kiket az Isteni Gondviselés oly -fényes tehetségekkel tüntetett ki, mint önt, azokban a magasabb rendü -értelmiség rendesen meglepő gyermekességekkel egyesül, talán azért, hogy -a többiek ne zúgolódjanak. - -Tehát, valahogy félre ne értsen, nem akarok szemrehányást tenni. Csak el -akarom mondani őszintén, a mi nyugtalanit. - -Egy darabig azzal biztattam magamat: »Nini, Masa megint a mumust -játszsza«. Annyira hozzászoktatott már a mulatságához, hogy eleinte nem -is gyanakodtam. - -De ma már komolyan meg vagyok riadva. - -Ujra meg ujra elolvasom kedves leveleit, melyekért nagyon hálás vagyok, -a mint elképzelheti; iparkodom olvasni a sorok között, és nem ismerem ki -többé magamat. - -Vénülök, gyöngül a szemem, mely talán soha se is volt egészen jó. - -Ezekben a nekem oly kedves, várva-várt levelekben mind gyakrabban és -gyakrabban van szó egy úriemberről, a kiről már tudom, hogy fekete haja -és kék szeme van, de mindössze csak ennyi az, a mit róla tudok. - -Ellenben sejtem, hogy ez az úr azok közül az úgynevezett érdekes emberek -közül való, a kik rengeteg sokan vannak; s igy messziről azt a hatást -teszi rám, mintha a mi silány angol regényeinkből szökött volna meg. - -Hogy teljesen elmondjam, a mit gondolok, mindenekelőtt sehogy sem tudom -felfogni, hogy maga, a ki olyan kényes izlésű, a ki annyira gyűlöl -mindent, a mi közönséges, hogyan foglalkozhatik ennyit egy olyan úrral, -a kinek minden érdekessége abban áll, hogy szereti a bort, s hogy fiatal -lányokkal szemben nyersen viselkedik?! - -A szegény hindu, a ki egy kis rizsből él, azt tartja, hogy: ne üsd meg a -nőt, még virággal se, s bizonyosan hozzá gondolja, hogy: ne bántsd meg -soha, még jó tanácscsal sem. Csak egy angol regényhősben lehet annyi -önzés és durvaság, hogy a nyerseséggel akarjon hatni üvegházban felnőtt -fiatal leányok gyöngéd képzeletére. - -De ez mellékes. Bizonyára nagy megtiszteltetés volt arra az úrra nézve, -hogy kegyed észrevette, hanem ez már megtörtént. - -A kérdés nem ez. A kérdés csak az, van-e annak akármilyen kis -jelentősége, hogy maga oly feltünően sokat foglalkozik ezzel az úrral, -hozzám irt, kedves leveleiben? - -Mert, talán észre se veszi, de – nagyon sokat ir róla. Tréfa-e mindez -elejétől végig, vagy van benne talán egy szemernyi komolyság is? - -Nagyon szeretném, hogyha azt felelné: persze, hogy tréfa volt az egész. -Szeretném, ha kiderülne, hogy ezt csak az én együgyüségem nem vette -észre. - -Őszintén megvallva, azt vártam, hogy egy szép nap a maga jókedvéből fog -ezzel az ujsággal megörvendeztetni; de hiába vártam. Nincs más -választásom, mint hogy megkérdezzem egyenesen. - -Nagyon aggódom, édes Masám, nem tagadom. Az az úr, a kit én az ön -leveleiből ismerek, nem igen kelt bennem rokonérzést. A huszonegy üveg, -melyet maga fénykörben lát a feje körül, én rám nincsen semmi hatással. - -Higyje el, édesem, még a legiszákosabb férfiak sem érdemlik meg, hogy -szeressük őket. - -Nevessen ki, lelkem, nagyon szeretném, hogy ha kinevetne. Csúfolja ki -ezt az ijedős, poltron vénkisasszonyt; ő maga fog rajta a legjobb izüt -nevetni, hogy ha kicsúfolja. - -Attól tartok, hogy nem fog kicsúfolni. Nagyon is tudom, hogy a tréfái -alatt néha veszedelmesen komoly dolgok rejtőznek. - -Nagyon félek, édes Masám, a szeszélyeitől; mert tudom, hogy azoknak az -ötleteinek, a melyeket nem tagad meg máról holnapra, holnapután -bolondja, későbben rabja, s ha kell, vértanúja is tud lenni. - -Nem pörlök én, lelkem, e miatt. Ez a hiba csak nagylelkü, nemes -természetek hibája; köznapi lelkek nem szoktak bele esni. - -De, Isten bocsássa meg, azt óhajtanám: volna más, sokkal csunyább -tulajdonsága, csak ne ez, mely következéseiben mindig komoly, néha -végzetes. - -Ez a szép, kedves hiba csábit azokra a balgaságokra, melyek közül egy -elég egy életre. - -Meglehet, semmi értelme, hogy mindezzel előhozakodom; kivánom is, hogy -úgy legyen. Akár igy, akár úgy, bocsássa meg: tudja, milyen könnyen -elhagy a bátorságom, s ilyenkor, milyen hamar elvesztem a fejem. - -Elég az hozzá, arra kérem, ne ijesztgessen tovább, s szóljon végre -egészen komolyan. Tudom, hogy nem hiába hivatkozom a nyiltságára. - -Öleli, csókolja az öreg - -_Helén_. - - -XXII. _Galanthay Masa grófnő Szoláry Helén kisasszonynak._ - -Biarritz. - -Kedves Helén kisasszony! - -Igérem, hogy komoly leszek; olyan komoly, a milyen csak tudok lenni. Az -ember nem tökéletes. - -A kérdés tehát ez: van-e egy szemernyi igazság is abban a temérdek -gyerekességben, a mit összefirkáltam? - -Ime, a tiszta igazság, az egész igazság: - -Nem tudom. Magam se tudom. Legalább ma még nem vagyok tisztában -magammal. - -Az az úr (mert hiszen róla van szó, ugy-e?) ma még csak a nagy X., az -ismeretlen. Hogy holnap nem válik-e előttem a nagy Ő vé, arról fogalmam -sincs. - -Teljességgel nem tartom lehetetlennek, hogy egy félesztendő mulva -felesége leszek annak az úrnak. Ez függ egy kissé tőle is (mert nem -képzelem, hogy valami nagyon kapna ezen az ötleten), és függ egy kissé -tőlem is, a holnapi, a holnaputáni énemtől, melyet nem ismerek, s -melyről csak annyit tudok, hogy nagyon bájos lesz. - -És függ különösen annak a gonosz aeonnak kiszámithatatlan ötleteitől. - -X. úr mindenesetre érdekel. Érdekel, mint érdekeltek összes eltemetett -szerelmeim, s rajtok kivül számos müvészeti nagyság, többek közt két -vagy három hires tenor is. Ma X.-nek határozott előnye van az operisták -felett, sőt úgy hiszem, még Birulovot is erősen hátra szoritotta -kegyeimben. - -De, kérem, ne csodálkozzék azon se, ha ezentúl nem irnék róla többet, s -három hónap mulva azt is elfelejteném, hogy létezett. Minden attól függ, -mit hoz a jövő. - -Ezzel befejezhetném a komolyságot, s áttérhetnék a napirendre. De tartok -tőle, hogy nem fogja kielégitőnek találni a feleletemet. - -Hogy tehát semmit se hallgassak el: itélje meg maga a helyzetet. Ime, a -tények. - -A tények, vagyis: oknyomozó története annak, hogyan keveredtem -atyafiságba kiváló nevü honfitársammal. - -1. Mikor első találkozásunk után a Casino előtt elbúcsúztam tőle, -nagylelkű akartam lenni, és azt mondtam neki: - -– Igaz, nem nézné meg egyszer a mázolásaimat, meg a szobrászati -remekeimet?! Lekötelezne, ha egy kicsit agyonbirálna. Például holnap, -féltizenkettőkor? - -Tüntetni akartam vele, hogy a sértése nem hatott fel hozzám, vagy -legfeljebb olyan jelentéktelen volt, hogy a kis szolgálatával -lemosottnak tekintem. - -A ki kővel dob meg, dobd vissza olyan kitüntetéssel, a melyben -közönséges halandók nem szoktak részesülni. - -Udvariasan tért ki s azt felelte, hogy valami kötelesség foglalja le -arra az időre. - -Nem erőszakoltam s ő se kért más órát. - -2. Kiváncsi voltam, mi lehet az a kötelesség, mely előbbvaló, mint Masa -ő fensége, és az ő gyönyörűséges mázolásai? Vajjon létezik-e ilyen -kötelesség? Vagy az egész csak ürügy volt s tulajdonkép fél tőlem? - -Megtudtam, hogy féltizenkettő a kis fiának a fürdőórája, s hogy a -gyermek fürdésénél ő is mindig jelen van. - -Ugyanekkor megtudtam azt is, hogy özvegy ember, hogy a kis fiával egy -öreg nevelőnő és egy öreg bonne van, s hogy a Continentalban laknak. - -3. Néhány nap mulva találkoztam vele, a mint a kis fiát sétáltatta. - -Lenkével voltam, s abban az irányban mentem, a melyben ők. A gyermekkel -lehetetlen volt egy pár szót nem váltanom; vagy kétszáz lépésnyire -együtt maradtunk. - -A gyermek eszményien szép. - -Akar egy háromcsillagos őszinteséget, aranyosom? Ime: - -A gyermek egy pillanatra álmodozóvá tett. - -Ezzel túlestem regényemnek legkényesebb fejezetén. - -4. Kerti mulatság Billion bárónénál, a kit nyájas ujságirók Biarritz -királynőjének szoktak nevezni. - -Megpillantok egy macska-bajuszt, egy kefehajat, egy nevető arczot, s -örömömben elrikkantom magamat: - -– Birulov! - -Egy fekete frakk állott mellettem, a kit előbb nem vettem észre. A mi -emberünk. - -Lelkesedésem felköltötte a figyelmét. Arra fordult és megnézte -Birulovot. - -Ez volt az első és utolsó udvariassága. - -Karon csiptem Birulovot s ott hagytam biarritzi lovagjaimat. - -– De hát mi jó szél hozta önt ide? – kérdeztem az én szerelmes fiamtól, -a kiben nekem kedvem telik. – Hisz önnek ma Moszkvában kellene lennie?! - -– Eljöttem, grófnő, hogy megkérjem a kezét. - -– Ó, Birulov, ön tökéletes volna e nélkül az unalmas, léha refrain -nélkül!… - -– Ha ez a história nem mulattatja önt: - - Nous allons la, la, la recommencer. - -Egy szép nap be fogja látni, hogy a világ egyformán unalmas Birulovval, -vagy Birulov nélkül, és elfogad a sorstól, mint egy új csapást, a mely -nem számit többé. - -– Soha, barátom, soha. - -– Ha tudná, grófnő, hogy verstekben kifejezve, milyen hosszú az az út, a -melyet önért tettem!… - -Olyan kedvesen mondta, hogy majdnem meghatott. Különben Birulovnak -nagyon jó napja volt. A szerelemnek ettől a Demokritoszától semmi sem -áll távolabb, mint a nagyhangúság, s a reménytelen szerelmest már igazán -nem lehet szeretetreméltóbban és vidámabban adni. Néha magam is azt -hiszem, hogy az egész csak udvarias tréfa; de vannak mondásai, a melyek -elárulják, hogy ez alatt a sok nevetés alatt van egy kis komolyság is. - -– De hisz én önt egy hónappal ezelőtt még Trouvilleban hagytam!… - -– Másnap már útban voltam hazafelé. Eltemettem a nagybátyámat, s pár nap -mulva ismét elhagytam Moszkvát, hogy mint kegyeletes örököshöz illik, -teljesitsem vagy legalább teljesiteni igyekezzem az elhunyt utolsó -kivánságát. Fájdalom, ez nemcsak rajtam áll; s tartok tőle, hogy a -Birulov-családnak én vagyok és én maradok az utolsó sarjadéka. - -– Istenem, hisz ön csupa gyász, szegény barátom!… - -Igazságtalan voltam iránta. A körülményekhez képest elég mulattató -tudott lenni. Koronkint úgy tetszett, hogy még soha se láttam ilyen -kedvesnek. - -Kifogyhatatlan volt a paraszt-vicczekben, s egy-egy pillanatra eszembe -jutott, hogy a téli esték Pertofkában, ilyen jó czimborával, elég -kedélyesek lehetnek… De éreztem – és ez az, a mi följegyzésreméltó – -hogy Birulov rosszkor jött. Akaratom ellenére összehasonlitásokat -tettem, és ezek nem ütöttek ki a Birulov előnyére. A »bonvivant« lehet -akármilyen szeretetreméltó, az »első szerelmes«-nek mindig van egy -előnye, mely megmagyarázhatatlan, de el nem vitatható, mint maga az -őserő. És hiába veszekedtem magammal, hiába nevettem ki a benyomásaimat, -úgy rémlett, hogy az a másik a komoly szerelmesek osztályába tartozik. -Ismeri kegyed az ilyen buta hangulatokat?!… - -Úgy, hogy mikor Birulov egy ujabb madrigált koczkáztatott meg, nem is -állhattam meg, hogy azt ne mondjam neki: - -– Nincs szerencséje, szegény Birulov! Mi mind a ketten mostoha gyermekei -vagyunk a sorsnak; tele volnánk ragyogó tulajdonságokkal, de hiányzik -belőlünk az, a melyik a legfontosabb: hogy tudniillik a kellő időben -támadjanak az ötleteink. - -Birulov gyanakodva tekintgetett körül. - -– Teringettét, annyira elkéstem volna?! – kérdezte, és nevetett hozzá. - -– Viz, viz – feleltem – akármerre tekint, mindenütt viz. - -A kit ő nem talált meg, azt én még kétszer láttam ezen az emlékezetes -napon. - -A reklám-királynő nem takarékoskodott a meghivóival; ott volt nála az -egész Biarritz. - -Nem lett volna benne semmi különös, ha emberem ebben a sokaságban végkép -eltünik a szemem elől. S ha így történik, másnap már aligha gondolok -vele. De az a bizonyos gonosz aeon máskép akarta. - -Alig egy negyedóra mulva, ujra találkoztam vele. Darzens-szal -beszélgetett, a híres festővel, a kit ön is ismer. - -A báróné éppen akkor vált el tőlük, s szembe jött velem. Lehetetlen volt -elmulasztanom, hogy a mulatságról egy pár jó szót ne mondjak neki. - -A mester és a tanitvány alig egy pár lépésnyire állottak tőlem, s jól -hallottam mindenik szavukat. - -A _Látomás_ról volt szó, a tanitvány legujabb képéről. Darzens csupa bók -volt. - -– Milyen haladás a _Léda_ óta! – szólt, nem minden édeskésség nélkül, -mely úgy látszik, kissé boszantotta a másikat. - -– Ön nagyon türelmes a _Látomás_sal szemben, de kissé szigorú a szegény -_Léda_ iránt. Abban legalább volt egy kis fiatalság!… - -– Ez a harminczéves vaskalapok gőgje – vitatkozott Darzens nevetve. - -– Mondja, hogy azoknak a negyvenéveseknek a szomorusága, a kik már -túlélték magukat – felelt amaz. - -Én is úgy gondolkoztam, mint Darzens, s egy kissé kiábrándultam a művész -úrból. Az elbizakodottságot és az önteltséget majdnem annyira gyűlölöm, -mint a hazugságot. - -(Nem szeretném, ha rágalmazónak látszanám. Azóta rájöttem, hogy -tévedtem. Emberünk őszintén elégedetlen minden ujabb munkájával. Ez -egyszerűen érthetetlen, de igy van.) - -Mikor harmadszor találkoztam vele, nem kerülhettem ki, hogy -megszólitsam. Feltünőnek találhatta volna. - -Különben is kezdtem belátni, hogy sorsa elől senki se menekülhet. Ha -ennek az úrnak az a hivatása, hogy szerepet játszszék az életemben: ám -lássuk, minő szerepet választ?! - -– Tudja-e – szóltam hozzá – hogy meg akarom ismételni a multkori merész -vállalkozást?! De minthogy az ég bizonyára ismét önt szemelte ki, hogy -haza vezéreljen, nem volna-e egyszerűbb, ha mindjárt velem jönne?! - -Úgy vettem észre, nem volt túlságosan elragadtatva. De azért igent -mondott. Látszott, hogy nagyon udvarias akar lenni irántam; talán, hogy -jóvá tegye, a mit Trouvilleban vétett. - -– Tehát: szombaton reggel hat órakor a Casinónál találom, úgy-e? - -Biztatott, hogy csak rendelkezzem vele. - -Aztán közönbös dolgokról beszéltünk. Két percz mulva visszatértem -Birulovomhoz. - -Aggasztó tünet: minderre pontosan emlékezem. - -5. A séta. - -Ez igen nevezetes fejezet; tudniillik, ezen a sétán barátkoztunk meg. - -Egyéb emlitésreméltó nem is történt az nap. - -Úgy neki készülődtem ennek a kirándulásnak, mintha az északi sarkra -indultam volna. De minden óvatosság és esőköpönyeg felesleges volt. - -Tapasztalatlanságom felett Lenke őrködött; meg kell jegyeznem, nem igen -volt dolga. - -A párbeszédből csak ennyi érdemes a följegyzésre: - -_Én_: Lássa, hisz mi egészen jó pajtások lettünk!… Őszintén szólva, -Trouvilleban még nem gondoltam, hogy ennyire meg fogunk barátkozni. - -_Ő_: Köszönöm, hogy végre alkalmat ad rá… - -_Én_ (közbevágva): Ó, Trouville meg van bocsátva. A biarritzi szivesség -mindenesetre jelentékenyebb volt, mint a seb, melyet Trouvilleból -hoztam. - -_Ő_ (mosolyogva): Képzeltem, hogy nem érezte magát szerencsétlennek. - -Az egész históriáról nem váltottunk tiz komoly szót. Valami olyanformát -mondott, hogy nincsenek mindig olyan silány hangulatai, mint akkor este, -s hogy bizonyára a legostobább dolog ilyen hangulattal álarczos bálba -menni. - -S aztán egyébről beszéltünk. - -Szóval kiderült, hogy nem akárki. - -6. A Réjane-este, mikor elég balgatag voltam emberemet a vén Alisz ellen -kijátszani: semmi uj. Ismét meggyőződtem róla, hogy nincsenek meg benne -azok a formátlanságok, a melyek a festő urak nagy tömegétől annyira -elveszik a kedvemet. - -Ezt hálával nyugtatom. Nem szeretnék olyan úr iránt érdeklődni, a kit -Birulov megitélhetne. - -7. Végre megnézte a tudvalévő pocsolyákat és gólyákat. Szegény -szobraimat, meg kell vallanom, nem igen magasztalta. - -Biztat, hogy ne hagyjam abba a mázolást. Ez sujtó a szegény imádkozó -lányra. - -Aggasztó tünet. Nem nagyon haragudtam meg az inkább lesujtó, mint -biztató birálatért. Egy félóra mulva elmult a haragom. Egy óra mulva -lehetségesnek tartottam, hogy egyben-másban igaza is lehet. - -Ekkép híven beszámoltam volna legujabb szerelmem egész történetével. -Itéljen, aranyosom, maga, s közölje velem, hogy: elveszettnek tart-e? - -A mi az én véleményemet illeti, Montaignet kell idéznem: »Mit tudom én -azt?!« Meglehet, ezzel befejeztem róla szóló értekezésemet, de -megeshetik az is, hogy nemsokára már így irhatom alá a leveleimet: - -_Biróné ténsasszony_. - - -XXIII. _Galanthay Masa grófnő Szoláry Helén kisasszonynak._ - -Biarritz, szeptember végén. - -Kedves Helén kisasszony! - -Meglobogtatom a vörös zászlót, a veszedelem-jelzőt. A helyzet kezd -kétségbeejtővé válni. Viktor, szabaditóm hol vagy?! - -Ha már kicsikarta belőlem az igéretet, hogy nyilt leszek, ime. Bár -megvallom, egy darabig gondolkoztam, ne hallgassak-e a dologról mélyen, -mint a ki érzi, hogy ludas, és czélszerünek látja, nem adni életjelt. - -Tehát, tudja-e, hogy az az ember kezd nekem nagyon is tetszeni?! - -De tréfán kivül. - -Ó, tudom igazolni ezt a jobbra át-ot! Győződjék meg maga, hogy ha -nézeteimen csavarintok egyet, igazam van-e, vagy nincs? Előszámlálom a -jó tulajdonságait. - -1. Soha se hazudik. (Már pedig ez a jótulajdonság magában foglalja az -összes erényeket. Hősöm tehát kifogástalan lévén, ezzel be is -végezhetném a felsorolást. De várjon csak). - -2. Nem közlékeny, és 3. nem törődik vele, hogy mit gondolok róla. - -4. Nem beszél rosszat senkiről, de nem is érdeklődik senki iránt. - -5. Jó czimboraságot tart velem, és ha elgázolna a vonat, elmondaná -rólam, hogy: »Szegény leány!« (Ehhez hozzá kell tennem: soha, egy -pillanatig se jut eszébe, hogy annak az elragadó teremtésnek, a kivel -beszél, kissé udvarolhatna is. Ha már nagyon észrevehetően pályázom -erre, úgy beburkolja az udvariasságait, mint Chevet a legelső rangú -gyümölcsöt. Nem tagadom, ebben a pontban megbocsátanék neki némi -gyöngeséget; a boszantó erényekért nem rajongok). - -6. Szereti Poe Edgart. - -7–100. Műveltebb, mint mutatja, egyszerűbb a beszédében, mint a -gondolkodásában, türelmes, mint a ki kijárta az élet összes iskoláit, -nem szereti Alisz nénémet, stb. stb. stb. Ezeket a jelentéktelen -erényeket kissé unalmas volna felsorolni. - -101. Határozottan nagyon szép szeme van. - -Mindebből persze semmi se következik. Lehetne tőlem oly dicső, mint maga -a tökéletesség, és még se törődném vele. A Pantheon nem remegteti meg a -szivemet. - -De… hogy is mondjam? - -Van ebben az emberben valami nyugtalanitó. Például, mintha egy nagy, -nagy bűn nyomná a lelkét. Vagy, mintha… Végre is, nem tudom. - -Szóval, meg vagyok győződve róla, hogy ennek az embernek valami titka -van. S én szenvedélyes talányfejtő vagyok. - -Ne essék még egészen kétségbe, aranyosom, de nem hallgathatom el, hogy -tegnap magam is megrőkönyödtem magamtól. - -Képzelje csak. - -Roland, a kis négerem, most fog először gyónni és áldozni, s mialatt -erre készülődtünk, kiderült, hogy Roland, bár régóta a leggondosabb -vallásos nevelésben részesül, még nem volt megkeresztelve. Nosza, -szerezzünk hamar egy keresztapát, de kit? - -Az első pillanatban rá gondoltam. De – nem mertem megkérni rá, mert a -keresztanya én leszek. - -Ez a gyávaság az, a mi azóta gondolkodóba ejtett. - -Ha érdekli a Roland sorsa, megnyugtathatom, már meg van keresztelve. -Keresztapjául Birulovot választottam. - -Birulov örömmel fogadta el ezt a sok felelősséggel járó hivatalt. Elég -aljas volt megjegyezni, hogy ez az uj összeköttetésünk méltó az ő légies -szerelméhez. - -A kis szerecsent Roland, Antal, Márius, Árpád és Szergiusz nevekre -kereszteltettem. A Szergiusz nevet Birulov tiszteletére kell hordania. - -A pap igen szép beszédet tartott a keresztelőn, s kijelentette, hogy a -tizennégy éves kis néger most már az én gondjaimra van bízva, s hogy, -mint lelki anyja, tartozom gondot viselni rá, hogy az erény utjáról le -ne térjen. - -A gyermek ma egész este ájtatosságait végzi. Holnap Birulov elviszi a -templomba, hogy meggyónjék és megáldozzék. - -Birulovot még nem láttam ilyen ünnepies körülmények között. Azt hiszem, -ő maga is fél egy kicsit, hogy holnap nem fogja tudni a leczkéjét. De -minthogy a tennivalója jóformán semmi, remélem, kifogástalan lesz. - -Isten önnel, édesem, megszámlálhatatlan csókok. - -_Masa_. - - -XXIV. _Biró Jenő úrnak. Aláirás nélkül._ - -Meggondoltam magam, nem megyek. - -Pedig úgy örültem ennek a kirándulásnak, mint egy gyerek! Bele beszéltem -magamba, hogy csodákat fogok megismerni; csodákat, melyek talán nem -léteznek. - -S ha véletlenül hizelegni talál a férfiúi kevélységének, megpótolom ezt -a kijelentésemet azzal, hogy: nem tudom, kettőjük közül melyik érdekelt -jobban: ön-e, vagy a tenger? - -De nem, ez nem hízeleg önnek. Ez is mindegy; minden mindegy. Az egész -história oly kevéssé érdekli önt, mint ama bizonyos megmerevedett nyakú -egyiptomi istenséget. - -Jó. Én nem így voltam. Én gyerekül, bolondul, butául örültem a tréfának. -És ezt nem szégyellem megvallani. Soha se gondolok és soha se teszek -olyat, a mit szégyellnék elmondani. - -Hanem azért még sem megyek. Megmondom, miért nem. - -Ön tegnap este alaposan megrontotta a kedvemet. Láttam, hogy megbánta, a -mit elejtett; de hiába, már késő volt. Én ugyan igyekeztem a gonosz -szókat elfelejteni, s aludtam rájok egyet, de hasztalanul védekeztem -ellenök, a méreg már hatott. - -Mondja, kérem, mi ütközött önhöz? - -Vallja meg őszintén, olyan bőkezüen, olyan pazarul szórta az -elkedvetlenitő, a lesujtó, az agyonbiráló, a a megsemmisitő -észrevételeket, hogy az méltán zokon eshetett az ön legalázatosabbik -tanitványának is. - -Mi jutott eszébe? - -Ön tudja, hogy igaz lelkesedés él bennem, már akármit érek. És hogy ha -koronkint magam is úgy beszélek, mintha kisérletezésem csak egy -elkényeztetett kamasz leány ideig-óráig tartó szeszélye volna: ez nem a -művészetnek, hanem magamnak a kicsinylése. Nem könnyelműség, hanem -szemérem. - -Tudja azt is, hogy nem képzelődöm, hogy már majdnem elvesztettem minden -bátorságomat. - -Miért tesz hát úgy, mintha valami nérói hiúság volna bennem, mintha -elkapatott volna a tömjén, s mintha a »szárnyaim«-at meg kellene -nyirbálni a tulajdon érdekemben?! - -Ó, tudom én, hogy az én szárnyaim csak strucczszárnyak. Nem arra valók, -hogy repüljek, hanem csak, hogy koczogjak velök! - -S ön mégis úgy beszél, mintha engem a hiúság megvakitott volna, mintha -én egy hülyén elbizakodott, félbolond kis teremtés volnék, a kit -néha-néha nem árt egy kis jeges zuhanynyal leönteni. - -De, istenem, ha jót akarunk valakinek, s látjuk, hogy: no mindjárt -belefúl a vizbe, azzal nem mentjük meg, ha a mentőhorgonyt a fejéhez -vágjuk. - -Tudom, hogy a mit eddig »alkottam«, nem sokat ér. De ezek a tanulmányok -vannak olyanok, mint az X-é, Y-é és Z-é. - -Végre is, mindössze négy esztendeje, hogy festek, három, hogy faragok. -Biz ez nagy idő, de még sem annyi, hogy már le kellene mondani rólam. - -Talán nagyot vétettem, hogy kétfélét próbáltam; de nem -felfuvalkodottságból, hanem magam iránt való bizalmatlanságból történt. - -Nem találja ön, hogy olyan valakit, a ki csupa jóakarat, csupa -lelkesedés és csupa vágy, így vágni fejbe: »A mit ön csinál, az semmi!« -– majdnem embertelenség? - -És éppen ez az, a mi elvette a kedvemet a kirándulástól. - -Ne igyekezzék félreérteni. Legyen jóhiszemű. - -Nem egy hiúságában sértődött kis leány hitvány boszucskája ez, mely, -iszonyúan szomjazva a megtorlást, a művészben a férfit igyekszik -megboszantani. Nem; ez egy kis kiábrándulás – az emberből. Én annyira -imádom az ön tehetségét, hogy önnek, a művésznek, a szava -kinyilatkoztatás előttem, még akkor is, mikor ez a szó rám nézve -megsemmisitő. De eléggé leány vagyok még arra, hogy a művészt az -embertől ne tudjam teljesen külön választani. - -S úgy találom, hogy önnek, a művésznek, bizonyára igaza van, de ön, az -ember, kegyelmesebb lehetett volna. - -És tudja-e, hogy én önt a szép óráiban, ha másokról, az egész világról, -a szegényekről, a gyermekekről, a vétkező asszonyokról, s az elbukottak -nagy, szomorú seregéről volt szó, tudja-e, hogy én önt kivételesen, -eszményien jó embernek képzeltem?! - -… Pedig én a jóságnál nem ismerek nagyobb tulajdonságot… - -De, fájdalom, önnek nemcsak szép órái vannak, hanem megérthetetlen, -gonosz perczei is. - -És, hogy egészen megmondjam a gondolatomat, tudja-e, kire emlékeztet -engem ezekben a rossz perczeiben? - -Arra a gonosz iskolamesterre, a kinek beteges szenvedélye az volt, hogy -a kisleány-tanitványainak a testét gombostűkkel szúrkálta tele, a mig az -egyik bele nem halt ebbe a nem éppen szelid szadizmusba. - -És tegnap este jobban emlékeztetett rá, mint valaha. - -Ime, ez az én kiábrándulásom. - -Ó, azért nem veszünk össze! Mi soha se fogunk összeveszni. - -Mert, bár ön, elég kegyetlenül, megtagad tőlem minden tehetséget, nagyon -jól tudja, hogy így vagy úgy, azért én mégis: a legbecsületesebb és a -legnemesebb lélek vagyok a világon. Vagy talán nem igaz? - -Nagyon jól tudja, hogy nem törődöm azokkal, a kik nem értenek meg, s -hogy azok, a kikkel törődöm: megértenek. - -Összeveszni ilyen derék, jó kis leánynyal! Remélem, nem jut eszébe. - -A mi pedig engem illet, én ezentúl is imádom az ön tehetségét s ezentúl -is tiszteletben tartom nagy számú, jeles tulajdonságát. (Ezek az erények -kissé ridegek ugyan, de annál tiszteletreméltóbbak.) - -Mért vesznénk tehát össze?! - -Csak nem leszünk azok, a kik eddig voltunk. - -Tisztelettel értesitem önt, hogy úri személyét nem imádom többé. - -Isten önnel, vagy a viszontlátásra, a hogy önnek tetszik. - -Jó estét. - - -XXV. _Galanthay Masa grófnő Szoláry Helén kisasszonynak._ - -Kedves Helénem! - -A legnagyobb felháborodásban irom önnek ezeket a sorokat. - -Ó, ez már mégis sok! Ez már túlmegy minden határon! - -Tudja, hogy mennyire megvetettem az egész bandát. Ezt a kedves Viktort, -a ki a kormányt ostromló hatalmas beszédeitől meg egyéb szónoklati -remekeitől nem ér rá a körtét puhitgatni, hanem a kedves mamáját oda -állitja csősznek a körtefa alá; és ezt a Volumniát, a ki Coriolanusának -érdekében ilyen szép szerepre vállalkozik… meg a többieket. - -Gyűlöltem őket mindig, mint a bűnömet. De ekkora gyalázatosságot még se -vártam tőlük. - -Tudja-e, mit találtak ki? - -Még most is arczomba szökik minden vérem, mikor már csak le akarom irni -a dolgot. - -De hideg akarok lenni, mert különben meg nem értetem magamat soha. - -Tehát, hallgassa csak. - -Vagy két hét óta, a délelőtti órákban, nagyokat szoktam kószálni, Lenke -czimborámmal. Mióta a szerencsétlen Birulovnak haza kellett utaznia, ez -az egyetlen mulatságom. - -Ábrándozással teljes kirándulásainkról csak a reggelire szoktunk -visszatérni; pontban egykor állitunk be, előbb nem is várnak. - -Ma, véletlenül, korábban jöttünk haza. Odakint észrevettem, hogy Lenke -nagyon rosszúl érzi magát – ez a szegény leány egyre jobban hervad Makó -ózonos levegője híján – mit volt mit tennem, visszafordultam vele. - -Alisz néném éppen öltözködött, mikor haza értünk; a lányok odabenn -voltak a szobájában. És igy, kis négeremen kivül, senki se vette észre, -hogy megjöttünk. - -Lefektettem a beteg honleányt – a kinek egyébként már semmi baja – aztán -visszahuzódtam a szobámba, s elővettem a regényemet. - -Szerencsésen el is aludtam rajta. - -Arra ébredtem fel, hogy a szomszédos teremben két ember beszélget. - -Lakosztályainkat ez a terem választja el egymástól. A pamlag, a melyen -feküdtem, mindjárt ott áll az ajtó közelében, s az ajtó nyitva volt. -Minden szót meg kellett hallanom. - -Nem volt ellenemre, hogy a dolog igy történt. A beszélgetők érdekeltek. - -Eleinte nem akartam hinni a fülemnek. Mit keres itt Biró Jenő úr? - -Ó, bizonyára nem a szive sugallatának engedelmeskedett, mikor a vén -Aliszt meglátogatta. Ha jött, akkor hívták. S ha hívták, ugyan miért?… - -Igazán nem értem, hogy a férfiak a hallgatózást olyan szigorúan itélik -meg. A kinek titka van, óvja meg a hallgatózók elől. Ha mi magunk nem -ügyelünk eléggé a titkunkra, nem követelhetjük egy idegen személytől, -hogy ő ügyeljen rá mi helyettünk is. - -Szóval, hallgatóztam, a mint nem is tehettem máskép. Ha megmozdulok, -vége a beszélgetésnek. - -Ó, egy cseppet se bántam meg ezt a szobalányos cselekedetet! Mindezt jó -volt tudni, és mindezt másként nem tudtam volna meg soha. - -Undor fog el a gondolatra, hogy papirra tegyem ezt a beszélgetést, mely -különben nem állt egyébből, mint Alisz néném legválasztékosabb -aljasságaiból. A másik csak azért szólt közbe, hogy útját egyengesse a -minél gyorsabb menekülésnek. - -A részletek érdektelenek. A különböző aljasságokat csak ismertetni -fogom, mint egy ügyész; hidegen és utálattal. - -Bevezetés. Bocsánatkérés, hogy a tisztelt urat fárasztotta, de a dolog -komoly, stb. A tisztelt úr kijelenti, hogy rendelkezésére áll ő -méltóságának. - -Következett a tisztelt úr felmagasztaltatása. A szegény ember elhárit -magától minden megtiszteltetést, s a hangján megérzik, hogy kezdi -rosszul érezni magát. - -A művészről az emberre kerül a sor. Az a nagy vélemény, melylyel a -tisztelt úr nemes jelleme iránt viseltetik, arra inditja a beszélőt, -hogy egészen nyiltan szóljon vele, s ne hallgasson el előtte semmit, még -azt sem, a mi a család legfájdalmasabb titkai közé tartozik. - -Amaz nem kiváncsi ezekre a titkokra; én annál inkább. - -– A vonzalom – szólt amaz – melylyel Mária húgom ön iránt viseltetik, -kötelességemmé tette, hogy ezeket a titkolt sebeket… - -– Bocsánat, grófné… - -A szegény fiú tiltakozik kézzel-lábbal. Ilyen vonzalom nem létezik; azt -ő jobban tudja. - -Egyszerűen, meggyőződéssel, egyenesen beszél, de hiába. - -– Kérem önt – sziszeg a vipera – ne tegye szomorú feladatomat még -terhesebbé és még kínosabbá. Én méltánylom az ön lovagiasságát s nagyon -is értem, ha oly tekintetekből, melyeket a társadalmi megegyezés -tulságosan fontosaknak talál… - -Emberünk türelmetlenkedni kezd. - -– Kedves asszonyom – szól – ha csak ezért volt kegyes hivatni, akkor már -tisztában vagyunk. Én becsületszavamra mondom önnek, hogy hamis nyomon -jár. Mária grófnő, mély sajnálatomra, még azt a, közös érdeklődésünknél -fogva barátságos viszonyt is megszakitotta velem, a melylyel azelőtt -megtisztelt, és igy… - -Megérzett a hangján, hogy ha a szive szerint beszélne, igy szólana: - -– Hagyjanak már egyszer békében, mert únom az egész tisztelt úri -társaságot. Lehet tőlem az a hölgy a szépséges georgiai -királykisasszony, semmi közöm hozzá. Egyáltalában nem törődöm semmiféle -asszonynépséggel, se a vénekkel, se a fiatalokkal. - -Aztán, úgy látszik, fölemelkedett, és vette a kalapját. - -– Engedelmet… számitok rá, hogy végig fog hallgatni. Nem olyannak -képzelem önt, a ki a gyanú elől egyszerüen ki szokott térni, hanem -olyannak, a ki szembe száll vele. - -Nem értette a dolgot; én sem. - -De csakugyan nem szokott kitérni a gyanú elől; kijelentette, hogy kész -meghallgatni ő méltóságát. - -S ő méltósága folytatta: - -– A vonzalom tehát, melylyel Mária húgom ön iránt viseltetik, fájdalmas -kötelességemmé teszi, hogy családunk titkolt sebeit föltárjam ön előtt. -Ez a vonzalom, a mily heves, épp oly kevéssé megtisztelő önre nézve. - -Olyan ostoba voltam, hogy még most se találtam ki, mit akar mondani. -Lángoló arczczal hallgattam; tudtam, hogy valami hallatlan gyalázatosság -rejtőzik a szavai mögött, de nem, ezt nem tudtam elképzelni. - -Kegyed, a szent, soha se tudna rájönni, micsoda alávalóságot eszelt ki -ez a némber. - -Azt eszelte ki, hogy őrült vagyok. - -Ha őrültséget mondok, csak szép szóval akarok kifejezni egy rettentő -csunyaságot. Azt találta ki, hogy Charcot egy betege vagyok, a kinek… a -kinek őrültsége a szerelem. Hivatkozott idegességemre, szeszélyeimre, -művészi hajlandóságaimra, azt hazudta, hogy a legnagyobb gonddal kell -ügyelni rám, s nem átallotta beszennyezni szegény édes anyám emlékét, -nem átallotta rágalmazni apámat, a kinek a jótéteményeiből élt ő is, meg -egész aljas fajtája!… - -Az első gondolatom az volt, hogy oda rohanok hozzá, s megkorbácsolom, -vagy legalább is kidobatom a házamból, mint egy alávaló cselédet. - -De fölemelt karomat visszarántotta a félelem. - -Hisz ezek az emberek mindenre képesek! - -Ki biztosit róla, hogy nem használják-e fel ellenem ezt a kitörésemet? -Ki tudja, nem bizonyitják-e rám ezen az alapon, hogy dühöngő bolond -vagyok? Mert hogy ezek, ha máskép czélt nem érnek, készek becsukatni az -ön szegény tanitványát az őrültek házába, arról bizonyos vagyok. - -Mondja, édesem, van-e arra mód, hogy egy ép eszü és szerencsétlenségére -gazdag leányt, csak azért, mert nem akar feleségül menni egy úrhoz, a -kit utál, bezárhassanak a gyógyíthatatlan őrültek közé? Én azt hiszem, -van. Olvastam efféle történeteket. - -De a félelmen kívül volt még egyéb is, a mi visszatartott, s végig -hallgattatta velem ezeket az aljasságokat. - -A boszú gondolata. - -Mert boszút fogok állani rajta és kedves csemetéjén. Meg fogom torolni -azt az aljasságát, hogy beszennyezte szüleim emlékét, és boszúm az lesz, -mely nekik a legjobban fog fájni. - -Tovább hallgattam tehát a kigyó-sziszegést, és erőt vettem magamon. -Behunytam a szememet, nyugalmat erőltettem az arczomra; ha itt talál a -pamlagon, hadd marja a kétség: vajjon aludtam-e, vagy hallottam mindent? - -A beszélgetés vége már nem érdekelt. A többit kitalálhattam. - -– Meg voltam és meg vagyok győződve, – folytatta a rettenetes vén -személy – hogy ön nem az az ember, a ki képes volna hasznot húzni egy -családi szerencsétlenségből s visszaélni egy beteg vonzalommal, hogy -ekkép vagyont szerezzen magának. De kötelességem volt önt -figyelmeztetni, úgy az ön érdekében, mint a miénkben. Végre is, a mint -én tudom, ön nem gazdag ember, s a szegénységhez a gyanú hamarább -hozzáférkőzik, mint a… de beszéljünk a másik nagy érdekről. Másrészt, -meg fogja érteni, hogy szerencsétlen húgomat nemcsak a kalandoroktól -kell megvédelmeznem, hanem azoktól a jóhiszemü Lauzunöktől is, a kik -szerelmi kalandot keresnek ott, a hol… - -Fuj! - -Nem birok az utálatommal. - -Az a másik szegény ember, a ki úgy került bele ebbe a csunya históriába, -mint Pilátus a krédóba, olyanformán érezhetett, mint én, mert valami -affélét felelt a viperának, hogy: - -– Kedves asszonyom, úgy látom, hogy ebben a házban mindenki bolond, de a -legnagyobb bolond én volnék, ha még tovább is igénybe venném az idejét. -Soha se féltse tőlem a húgát; csak egyszer kinn legyek az ajtón, -esküszöm, vissza se nézek többet. - -Udvariasabban mondta, de az értelme körülbelül ez volt. Megcsókoltam -volna, olyan goromba volt. - -S ha meggondolom, hogy csak egy semmiségen mult, s ezt a gyalázatosságot -nem tudtam volna meg soha!… Vajjon hogy nézett volna rám ez az ember, ha -véletlenül találkozom vele?!… - -Ó, most már lesz gondom rá, hogy még egyszer találkozzam vele, s hogy -ekkor zavarodás nélkül nézhessek a szemébe!… - -Nos, aranyosom, mit szól ehhez a kis történethez? - -Ha elmondom a befejezését is, azt hiszem, meg lesz elégedve velem. - -Mozdulatlanul vártam meg, vajjon kedvelt rokonunk benéz-e a szobámba? -Nem, nem is álmodta, hogy kihallgattam. A hogy Biró elment, nyugodt -lelkiismerettel tért vissza a fészkébe. - -Kiosontam, figyelmeztettem Lenkét, hogy hallgasson, megértettem -Roland-Árpáddal, hogy nem látott se jönni, se menni, aztán nagy -énekszóval vonultam be, mint a ki most érkezett haza. - -És egész nap igen nyájas voltam hőn szeretett nénémmel. Ó, nem záratom -magam az őrültek házába! - -Nyugodtnak látszom, olyan nyugodtnak, mint egy tengerszem felszine. De -kegyed előtt nem titkolom el, hogy nemcsak felháborodás, undor és -gyűlölet az, a mit érzek; hanem egy kicsit meg is vagyok szeppenve. - -Istenem, majdnem egészen a hatalmukban vagyok! Ha mindenre készek, -könnyen elbánhatnak velem. Pedig, úgy látszik, nem igen vannak -lelkiismeretbeli aggodalmaik. - -Bizony, nem jó egyedül lenni; kezdem belátni, hogy a bibliának ebben is -igaza van. De mit tegyek? Férjhez menjek, csak azért, hogy nyugodtan -alhassam? Ez talán mégis szokatlan neme volna a személy-biztonsági -intézkedéseknek. - -Ha Birulov ma itt van, csakugyan nem tudom, hogy ijedtemben nem ejtem-e -ki azt az igent, melyet oly régen vár. Lám; igaza volt. Végre ütött az ő -órája is. De – hogy átkozná magát, ha tudna a dologról! – ma talán ismét -Pertofkában ül; szegénynek nincsen szerencséje. - -A titkos óhajtásom az, hogy az ön nyakába varrjam magamat. Ugy-e, nem űz -el magától, kedvesem?! Meglátja, jó leánya leszek a mamájának, és -Emilkének se lesz ellenem semmi kifogása. - -Ha semmi se jön közbe – és mi jöhetne?! – tiz nap vagy két hét mulva -indulunk. Pesten aztán egyszerüen megszököm borzasztó őrömtől; addig -pedig óvatos leszek, s nem árulom el magam. - -Mindenesetre kérem a válaszát: oda menekülhetek-e kegyedhez? Irja meg -azt is, mit mond kis elbeszélésemhez? - -Ugy hiszem, egyetért velem abban, hogy akármilyen otromba volt is maga a -cselszövés, attól a vakmerő gazságtól, melylyel Alisz néném a tervet -végrehajtotta, lehetetlen megtagadni a csodálatunkat. - -Kezét csókolja - -_Masa_. - - -XXVI. _Biró Jenő urnak. Aláirás nélkül._ - -Bocsássa meg a hiúságomnak ezt a gyöngeséget. - -Bizonyára szemérmetesebb volna hallgatnom. De nem tudom megállani, hogy -hallgassak. - -Én nem akarom, hogy ön, a kivel aligha találkozom többé, vagy más, -akárki, a kivel valaha három szót váltottam – beszennyezett emléket -vigyen magával rólam. Rólam, erről az imádni való, ragyogó kis -teremtésről, a kit ma egész nap siratok… - -Igen, eltalálta. Azt a bizalmas közlést nem csak ön hallotta, hallottam -én is; és nem volt bennem elég lelkierő, hogy a gyalázatos teremtést -megfojtsam érte. - -Gyáva vagyok; nem tagadom. - -De… bár a régi barátságnak vége, fellázit az a gondolat, hogy ön hitelt -adhat ennek a rettenetességnek. - -És azért – egy utolsó kérést. - -Legyen irántam kegyelmes és ne gyanúsitsa meghalt kis érzéseimet. Ha -valaha eszébe jutnak, gondoljon rájok részvéttel és szégyenkezés nélkül. - -Egészen becsületes kis érzések voltak azok; egészen becsületesek és -egészen ostobák. - -Isten önnel. - -U. i. Ha a napokban még találkoznék börtönőrömmel, nem árul el. Gyáva -vagyok, félek; nem akarok az őrültek házába kerülni. Az élet oly szép. - -Kivánom, hogy boldog legyen, és mindig szépeket álmodjék. - - -XXVII. _Galanthay Masa grófnő Szoláry Helén kisasszonynak._ - -Szombat. - -Ha mához egy hétre, esti kilencz órakor kisétál a központi pályaudvarba: -valaki a nyakába fog borulni, és megkéri, adjon neki szállást az -éjszakára. - -Az ismeretlen tudniillik szökését annak ürügye alatt késziti elő, hogy -önt két-három napra meg akarja látogatni. - -_A valaki_. - - -XXVIII. _Ugyanaz, ugyanannak. Telegramm._ - -Nem megyek. Levélben bővebben. Kedves sorait nagyon köszöni s kezét -csókolja - -_Masa_. - - -XXIX. _Galanthay Masa grófnő Szoláry Helén kisasszonynak._ - -Hogy mért nem megyek?!… - -Tegnap reggel kimentem a hegyek közé, hogy elbúcsúzzam a kedves -tanyámtól. - -Ha sokat voltunk valahol egyedül, az ismerős Robinzon-tanya utóljára -második otthonunkká válik, a melyet búcsú nélkül hagyni el szinte -lelketlenség volna. - -Ugy tetszik, mintha az álmainkból is ott hagynánk valamit. És ki tudja?! -Vajjon visszatérnek-e valaha a tegnapi álmok? - -Nem tudtam volna elindulni innen, a nélkül, hogy a helynek, melyet -megszerettem, s melynek eleven, zöld díszlete bizonyára imádóim sorába -szegődött, istenhozzádot ne mondjak. - -Hisz örökkön egyedül voltam itt. A szegény Lenke oly kevéssé számit! - -És egy idő óta nagyon érzelgős vagyok. A rendesnél is érzelgősebb. - -Tehát: magam mellé vettem udvarhölgyemet, és megindultam vele -búcsúlátogatásomra. - -Jóreggelt kiáltottam a madaraknak és igyekeztem vigasztalni őket. Azt -csicseregték vissza, hogy Biarritz örökre vigasztalhatatlan lesz. - -Pedig nem igaz; van itt egy úr, a ki könnyen vigasztalódnék, hogy ha nem -látna többé. - -Világos, hogy találkoznom kellett vele. Ott bukkantam rá, a hol először -volt szerencsém ő komorságához. - -Csakhogy most nyájasabban nézett rám, mint akkor, (úgy hiszem, sajnál -egy kicsit), s a hogy meglátott, előmbe jött. Mintha várt volna. - -De lehet, hogy eszeágában se voltam. Mindegy. - -– Velem jön? – kérdeztem. – Nem fél tőlem? - -Nevetett és azt mondta: - -– Természetesen. Hisz máskép sohase találna haza! - -Azt hittem, csúfolódik. Nem, csak jobb kedvü volt, mint máskor. - -Mikor a medvék nevetnek, az ember azt hinné, hogy dörmögést hall. - -– Hova megyünk? – kérdezte. - -– Ó, nagyot sétálunk! – feleltem. – Meglátogatjuk Zuritát. - -– De tudja-e, hogy a Zurita kocsmája még jó messze van? - -– Soha se féltsen! A mint meggyőződhetett róla, vállalkozó szellemű -vagyok. - -A szél kifútta az arczomat. Átkozottul csinos lehettem. - -Lenke oly kiméletlenül tartózkodó volt, hogy szégyenemre vált. - -Ilyen körülmények közt persze nem beszélhettünk másról, mint irodalomról -és művészetről. - -– Mit visz magával? – kérdezte, rámutatva a könyvemre. - -(Tehát, egy kicsit mégis kiváncsi rá, hogy mi lakik bennem.) - -Megmutattam neki Baudelairet. Nem szólt semmit, de láttam az arczán, -hogy semmi jót se gondol az olyan kisasszonyokról, a kik Baudelairet -olvassák. - -Én pedig semmiféle népnevelő kedvéért se fogom cserben hagyni a -kedveseimet. - -S elkezdtem magasztalni a költőmet. Mikor láttam, hogy szeretné -összeránczolni a homlokát, föltettem magamban, hogy megboszantom. - -– Hát van szebb vers a _Semper eadem_nél?! Én nem ismerek, és nincs nap, -hogy eszembe ne jusson: - - „D’où vous vient, disiez-vous, cette tristesse étrange, - Montant comme la mer sur le roc noir et nu?“ - – Quand notre coeur a fait une fois sa vendange, - Vivre est un mal!… - -Ön nem találja ezt gyönyörűnek? - -Rám nézett. Észrevette a gonoszságomat, hogy az ő »tristesse -étrange«-ára czélzok, s egyszerüen annyit felelt, hogy: - -– Nem. - -De ez a kis nézeteltérés csak bárányfelhő volt. - -Különben ezt a délelőttöt éltem legszebb estéjének kell neveznem – mint -a komoly Viktor mondaná. - -Soha sem ettem jobb izü reggelit, mint Zuritánál. Szereti ön a -kecsketejet? Mondhatom, felséges. - -A lovagom majdnem vidám volt. Láttam, erősen igyekezett, hogy kedves -legyen hozzám; de végre is, sikerült neki. - -Nem mintha valami nagyon olvadozott volna. De a hangja melegebben -csengett, mint rendesen, s olyan barátságosan, olyan szeliden nézett -rám, mint eddig még soha. És az őszi reggelek oly szépek Biarritzban! - -A szellő is enyhébbnek, édesebbnek tetszett, mint máskor. Nem tudom, de -úgy képzelem, ilyen idő lehet az, melyben a baraczkfák másodszor -virágzanak. - -A lugasban terittettünk reggelire, s a hogy letettem a poharamat, két -égő, éhes fekete szemet vettem észre, melyek oly mereven voltak rám -függesztve, mint két tőr az alvó zsarnokra. - -Valami kóbor czigánygyerek volt, a ki ekképpen megcsodált. Egy tambour -de basque-ot tartott a kezében, s ez az ütött-kopott hangszer, mely -nyilván az erszényhez s nem a szívhez szokott szólani, meg az inkább -festői, mint czélszerü öltözék, melyet a Don Caesar-ivadék kellő -önérzettel viselt, ékesszólóan bizonyitották, hogy a kis csavargó a -kéregetés független, szabad mesterségét folytatja. - -El akarták kergetni, de én szeretem a független embereket, s pártját -fogtam. Oda hívattam hozzánk, adtam neki pénzt, s megengedtem, hogy -bemutassa a művészetét. - -A czigánygyerek megzörgette hangszerét s elkezdett énekelni: - - Ojos Ilenos de beldad, - Apartad de vos la ira. - Y no pagueis con mentira - A los que os tratan verdad… - -Akár hiszi, akár nem, kedvesem, ennél szebb zenét nem hallottam soha. - -A Zurita korcsmája nem mondható feltünően előkelő helynek. A Café -Anglaisban és Bignonnál mindenesetre több a kényelem. De nekem úgy -tetszett mintha egy gyönyörű vig operának a díszlete környezne. Még a -tyúkokban is átöltözött kis balletlányokat láttam. - -Valami áldott béke ült az egész tájékon. Édes fényben fürdött az udvar, -az országút… de maga ezt nem méltányolja. Majd egyszer lefestem az egész -jelenetet. - -Elég az hozzá, mikor megindultunk visszafelé, elfelejtkeztem -Baudelaireről, a kit Lenkének kellett pártfogásába vennie, és folyton -Musset járt a fejemben: - - A Saint Blaise, à la Zuecca, - Nous étions bien là… - -S a Zurita korcsmájára gondoltam, mikor harmadszor is elmondtam -magamban: - - Vivre et mourir là… - -(Ugy-e, a legelső levele igy fog kezdődni: »Kedves Masám, egy idő óta -nagyon sok vers van a leveleiben…«?!) - -Végre is, nem tudom. Bolond vagyok. - -Hazamenet… - -Tudja, nem mintha lángoltam volna, s kéz-kézben mentünk volna le a -hegyoldalban. Ó, nagyon illedelmesen mentünk egymás mellett, s inkább -valami boldog, nagyon boldog nyugalmat éreztem, mint azt, a miről a -költők mesélnek. A szivem nem kalapált vadul, és ha a szemébe néztem, -nem gondoltam, hogy a menyországot látom benne. - -Csak azt gondoltam, hogy ha ez a két becsületes, okos szem virrasztana -fölöttem: akkor nagyon, nagyon édesen tudnék aludni. - -Remélem, meg van elégedve a nyiltságommal. - -Ezért nem megyek. - -Ön, a ki szent, mert megérti és megbocsátja azt is, a mi öntől idegen, -nem fog nagyon megijedni, ugy-e? - -_Masa_. - - -XXX. _Napló-jegyzetek._ - -… Milyen különös! Nem történt velem semmi, de semmi. Még csak egy rózsát -se tűzhetek ide, erre a tiszta lapra… - -És mégis érzem, hogy soha, soha se volt ilyen szép napom! - -Ó, vannak fényes emlékeim! - -Mikor Spaaban, egy gyönyörü este, az egész Casino oda gyűlt az ablakom -alá, hogy meghallgassa az énekemet, s a mint kiléptem az erkélyre, riadó -brávók dobogtatták meg a szivemet. - -Aztán meg, mikor először jöttem ki a római operából, s meglepetve vettem -észre, hogy a száz meg száz férfi, a ki ott sorfalat állt, mind, mind -egy szálig, engem néz, mintha királynő volnék. Az a temérdek égő -szempár… mintha égő gyémántok között gázoltam volna, mint egy mesebeli -szépség. - -A hogy előre lapozok ebben a kapcsos könyvben, találok még sok efféle -szép napot. Bolondság. - -Soha se volt ilyen szép napom, mint ez a mai. Ez volt az első szép -napom. - -Mindjárt három óra, s még most se vagyok álmos. Egy dallam jár a -fejemben, az nem hágy aludni. - -Mintha most is hallanám: - - Ojos Ilenos de beldad… - - - - -NEGYEDIK RÉSZ. - - -I. - -Biró Jenő úr kezet fogott egy bájos kis leánynyal, belenézett két szép -szembe, melyet megcsodáltak már a kontinens minden valamirevaló helyén, -ismételte azt a két szót, melyet utóljára hallott: »a viszontlátásra!« – -aztán megindult magános sétájára. Az ő otthona egy kissé messzebb volt; -odáig lehetett még vagy kétszáz lépés. - -Birulov úr, ha egyszer-másszor abban a végtelen szerencsében részesült, -a melyben az imént Biró Jenő úr, az ilyen jelenetek után egy darabig még -sugárzó arczczal szokott járni, mint a hogy a látóhatár is fénylik egy -kis ideig, azután, hogy a nap leáldozott. Biró Jenő úr ellenben -lehorgasztott fejjel bandukolt, s olyan volt, mint a kinek az orra vére -folyik. - -Alighanem azt olvashatta abból a méltán csodált szempárból, hogy élni -szép, hogy élni gyönyörűség, mert egy novemberi éjszakára gondolt, egy -rettentő novemberi éjszakára, a mikor Biró Jenő úrnak csak egy gondolata -volt: az, hogy megöli magát. - -Azóta sok éjszaka mult már el, de Biró Jenő úr még most is élénken -emlékezett erre a novemberi éjszakára. - -Ugy rémlett neki akkor, mintha hosszú, nagyon hosszú, nehéz álomból -ébredt volna fel. Mintha heteken, hónapokon át nem gondolkozott, nem -érezett volna, s mintha csak akkor tért volna vissza az öntudata. - -Pedig hát azelőtt is fenn járt, mozgott, beszélgetett az emberekkel, -talán evett és ivott is, csakhogy édeskeveset tudott magáról. - -Ugy volt, mint a kit nagyon fejbe találtak kollintani; élt, de ez az -élet csak kábultság volt. - -A természet, melyet bölcsnek szoktunk nevezni, s melynek sokféle -katonára van szüksége, gondoskodik róla, hogy a kiknek nagy ütéseket -kell kiállaniok, egy jótékony zsibbadtság segitségével ki is állják a -rájok mért sorsot, s valahogy hamarosan, a mig a sajgás még friss, ne -szökjenek meg állomáshelyükről. - -Ez a jótékony zsibbadtság tartotta hatalmában egy pár hónapig a Biró -Jenő úr fejét, s tette lehetővé, hogy künn járhasson a többi ember -között, eleget tehessen a legkevésbbé mulasztható kötelességeknek, -végezhesse, a mit az emberek tőle megvártak, s telhetőleg még értelmes -válaszokat is adhasson a hozzá intézett kérdésekre. - -Ez a kábultság azonban nem tarthatott a végtelenig. Azon a bizonyos -novemberi éjszakán föleszmélt, tudatára jutott annak, hogy ő él, s -egyszersmind tudatára jutott annak is, hogy ez egy cseppet sem -örvendetes. - -Az igaz, hogy nem látszott rajta semmi különös változás. A tagjai épek -voltak és fiatalok; az ütőere rendesen vert. Csak egy kis sajgást érzett -a szive körül, ez volt az egész. - -De ez éppen elég volt neki arra a különös gondolatra, hogy: milyen jó -volna meghalni! - -És egy fehér tündér, az egyetlen, a ki igazat mond az embereknek, a -szellemek, villik, tündérek és gnómok szegény játékszereinek, azt -suttogta neki: - -– Hidd el, nincs szebb dolog, mint szépen, összekulcsolt kézzel feküdni -egy érczkoporsóban, a másik érczkoporsó mellett, a hol el van temetve az -egész világ. Nincs szebb dolog, mint nem gondolni senkire és semmire, -csak hallgatni a méhek zümmögését, vagy nem hallgatni még ezt sem, mert -még ez is hazugság, hanem egyszerüen belemerülni a semmibe, és fürödni -benne világ végeztéig, mert a Semmi az egyedüli jó, s a Semmi az egyedül -igaz. - -Biró Jenő úr, ámbár testének hőmérséklete 37·5, érverése rendes, a feje -világos és tiszta volt, s nem volt semmi baja, csakhogy éppen egy kis -sajgást érzett a szive körül, hitt ennek a fehér arczu tündérnek. - -És aztán kiszinezte magában az egyetlen Jót; már ilyen volt a -mestersége. - -Hogy igen, ott feküsznek majd szépen, egymás mellett, hogy még holtan is -feléje fog fordulni, Ő felé, a ki a Szép volt s az egész világ, hogy -hallgatni fogják együtt a bolond csízt, a ki szerelemről énekel, s nem -tudja, hogy a szerelem csak egyetlen egy tavasz, hogy igen, ott lesz -megint Mellette, a ki mellett lenni élve-halva az egyedüli boldogság. - -Kezébe vette a revolverét (kitünő szerszám volt, Simpson és társa -készitették), de annyi ideje se volt, hogy egy kicsit gyönyörködjék a -szép fényes aczélban, a másik szobából gyermeksírás hallatszott be -hozzá, s ez a hang egy kissé habozóvá tette. - -Biró Jenő úr »erkölcsi lény« volt, vagyis abban a hitben növekedett fel, -hogy az ember nem azért jön a világra, mintha itt valami különösen jól -érezhetnők magunkat, hanem azért, hogy megfeleljünk bizonyos -kötelességeknek, melyek eredetükben és czéljaikban meglehetősen -rejtelmesek ugyan, de azért igenis léteznek és parancsolnak. Meg volt -győződve róla, hogy ha itt vagy ott élet fakad fel, ez nem valami bolond -véletlen munkája, hanem egy nagyon logikus Erőé, melynek határozott -czéljai vannak, s melynek mi csak gondolattalan katonái, vak eszközei -vagyunk. A szerep megalázó volta nem tette lázadóvá, s nem érezte magát -feloldottnak a rejtelmes kötelességek alól, csak azért, mert nem -kérdezték meg, hogy vállalja-e vagy sem. Bár a titokzatos küldőről -teljességgel nem voltak tiszta fogalmai, s bár az ismeretlen czélok -egészen hidegen hagyták, úgy vélte, hogy még a legokosabb: vakon -engedelmeskedni. - -Az ilyen meggyőződések halványulhatnak és kophatnak, de sohasem -enyésznek el teljesen. A ki egyszer »erkölcsi lény« volt: az nagy -bűnössé válhatik, de az akasztófa tövében is »erkölcsi lény« marad. - -Nem vesztette el tehát ezt a meggyőződését a mi emberünk sem, a kit -éppen ezek a nézetek tesznek érdemessé arra, hogy esetével -foglalkozzunk. Ha Biró Jenő úr véletlenül nem tartozik az emlitett nézet -hívei közé: az, a mi következik, sohase történt volna meg vele; de -másrészt lehetett volna bármily csodálatos kalandok középpontja, -kalandjaival foglalkozni nem volna érdemes. - -De ha megállapitható, hogy Biró Jenő úr ama bizonyos nézetekhez minden -időben, minden viszontagságok között ragaszkodott, másfelül meg kell -jegyezni azt is, hogy ezt minden lelkesedés nélkül cselekedte, és voltak -órái, a mikor zúgolódott. Éppen ezért nem nevezhető története -»hős«-ének; egy hős sohase zúgolódik. - -Ismeretes, hogy régebben mért zúgolódott. Alázatos katona volt; nem -voltak lázadó hajlandóságai. Nem panaszolta, hogy a megkérdezése nélkül -sorozták be, hogy nem tudja: miért csatázik, s nem panaszolta végül, -hogy sohase lengett fel szeme láttára a zászló, melynek vak szolgálatára -rendelték. Azt nehezellette, hogy nem kapta pontosan a zsoldját. - -S úgy tünt fel előtte, hogy az a szolgáló szellem, a mely mindnyájunkat -ellát utasitásokkal, cserben hagyta őt, ámbátor éppen az ellenkezőt -igérte. Ez a Szellem egykor igy szólt hozzá: »Csak menj előre vakon, ha -bajban léssz, ha csüggedni fogsz, hívj. Jönni fogok.« Biró Jenő úrnak -valaha régen, többször is eszébe jutott ez a titkos igéret. És kiáltott -is egynéhányszor, hogy: »Jövel Szellem!«, de a Szellem csak nem jött. - -Talán korán hívta, talán hamar csüggedett, talán nem volt igazi bajban. - -S ha zúgolódott is egy kissé, aztán csak megbékélt, s ment előre tovább, -az ismeretlen tengerek felé. - -Ezen a novemberi éjszakán nem zúgolódott többé, hanem fellázadt. Azon a -ponton volt, hogy megszökjék az állomáshelyéről. - -Ezen a novemberi éjszakán ott tartott, hogy elhajitson magától minden -meggyőződést, s nemcsak a meggyőződéseit. Feloldozva érezte magát minden -kötelességtől. Azt hitte, hogy tisztán lát a sötétben, s a mit ott -látott, mindarról úgy találta, hogy ez nem volt az alkuban. Hogy a -Természet egy lelketlen csaló, s hogy az ember csak az örök paraszt, a -ki mindig be van csapva, bizonyosabbnak tetszett előtte, mint eddig -akármikor. És úgy rémlett neki, hogy ő a legkifosztottabb minden -kifosztott közül. Korábban úgy gondolkozott, hogy ha a Természet rá is -szed bennünket, ez még nem ok arra, hogy mi viszonzásul ne teljesitsük a -ránk rótt kötelességeket. A Természet megcsalhat bennünket, de az Ember -legyen gavallér. - -Ezen a novemberi éjszakán azonban nagyon fáradtnak és nagyon megtörtnek -érezte magát. Nem érzett magában semmi kedvet még egyszer -fölegyenesedni. A fehér arczú tündér oly csábitó, oly édes szavakat -suttogott a fülébe, hogy immár képtelen volt minden ellenállásra. Csak -egy gondolata volt, és ez a gondolat éppen nem volt büszke. Pihenni -akart. Pihenni ott, az ő eltemetett világa mellett. - -És ha csak a kötelesség hideg, intő szavát hallotta volna, bizony, -Simpson és társának kitünő aczélja alighanem megtette volna azt a -szolgálatot, melyre oly különösen alkalmas. - -Hanem az a hang, melyet Biró Jenő úr hallott, nem a kötelesség hideg, -intő szava volt, hanem egy eleven lény hangja, a kinek kis szivében -friss vér lüktetett, s a kinek gyomrocskája követelte a táplálékot, hogy -majdan férfivá fejlődjék, ujabb áldozatnak, az ismeretes gyötrelmekre, s -ki tudja talán ismeretlen szenvedésekre is. - -Ez a hang elriasztotta a fehér arczú tündért. A jelenések nem tűrik el -az Élet harsány szavát. - -A revolveres ember megkövülve hallgatózott tovább. Nem mert -megmocczanni, mint egy tolvaj, a ki neszt hall a másik szobából. Csak a -szive dobogott egy kicsit sebesebben; várakozott. - -A gyermek elhallgatott; bizonyosan enni adtak neki. - -De alig vette vissza a csend sötét birodalmát, kiséretében rémek raja -lepte el a szobát. A rémek körültánczolták az ágyat, aztán tanyát -ütöttek a pallón, mintha otthon érezték volna magukat. - -Milyen éjszaka! - -Akármerre nézett a sötétben, mindenütt rémképeket látott maga előtt. Itt -az angyalcsináló boszorkány rettentő oduját látta, a kuczkóban egy -iszonyatos kis vázzal, a ki hústalan, nyomorult karocskáit ölelésre -terjesztette felé; amott egy didergő, éhes, a korai munkától -elnyomorodott rongyos kis alakot látott, a ki éjszakának idején a -hólepte utczát rójja, és kéreget, hogy otthon meg ne verjék; látta az -apátlan-anyátlan kis árvát vérben, fagyban, megromolva, látta koldulni, -látta haldokolni, látta elpusztulni a szeméten… És ezek a látomások -felkorbácsolták a könnyü mámorból, melybe a fehér arczú tündér csókja -ejtette. - -A Simpson és Társa czég kitünő aczélja ezúttal még nem tehette meg azt a -szolgálatot, melyre oly különösen alkalmas. Várjunk; a mi késik, nem -múlik. - -Ezt a novemberi éjszakát Biró Jenő úr nem felejtette el; s ez a -novemberi éjszaka jutott eszébe, mikor Biarritzban, egy gyönyörű őszi -délelőtt, belenézett két szép szembe, melyet megcsodáltak már a -kontinens minden valamirevaló helyén, és ismételte azt a két szót, -melyet utóljára hallott: »A viszontlátásra!« - - -II. - -Akkor este, a hogy az erkélyére könyökölve a csillagos égboltozatot -nézte – egy ismerős fehér fényalakot látott ott, a hol nem káprázó -szemek a tejutat látják – egyszerre csak a nevén szólitotta valaki: - -– Biró Jenő úr! - -Tisztán hallotta, hogy a nevén szólitották. A hang sima és megnyerő -volt; s a szobája felől jött. - -Biró Jenő úr határozottan emlékezett, hogy az ajtaját bezárta. De mivel -harmincz és egynéhány esztendő alatt megtanulta azt az egyet, hogy soha -semmin se kell csodálkozni, most sem adta át magát az álmélkodásnak, -hanem elvégezte, hogy: - -– Valaki bejött a szobámba. - -Visszafordult, s átlépett az erkély ajtaján. Csakugyan, valaki bejött a -szobájába. - -Előkelő megjelenésű, csinos fiatalember volt, kifogástalan báli -öltözékben. Az arcza kedves, a szeme jóságos, a haja szőke volt. - -– Ön bizonyára csodálkozik – szólt sima, kedves hangján – hogy bár az -ajtaját bezárta, zavarni bátorkodtam, de a zárt ajtók nem feszélyeznek, -s a dolgom sürgős. - -– Kihez van szerencsém? – kérdezte Biró Jenő úr. - -– Én a Sátán vagyok – mutatta be magát az idegen. - -– Ugyan ne mondja! - -– Önt talán az lepi meg, hogy nem hordom többé viseltes köpönyegemet?!… -Valóban, ingeimet a legjobb czégektől hordatom. A művelődés, kérem, -elhatolt a pokol fenekéig. - -– Nagyon örülök, hogy szerencsém van. Tessék helyet foglalni. - -– Ön nagyon szives. - -– Parancsol egy szivart? Merem ajánlani. Azokból való, a melyeket a -portlandi herczeg készittetett. - -– Nagyon lekötelez. Csak akkor szíhatok, ha idefenn járok; odalenn nem -tehetem. Méltóztatik tudni, hogy az otthonom nem alkalmas erre; egy -pillanat, és a szivarnak vége… De, ha megengedi, a dologra térek. - -– Kérem. - -– Bár a költők fecsegő hirébe kevertek, nem szeretem a sok beszédet. -Azért, igyekszem: a legrövidebben szólni. Én egy kis levélkét hoztam -önnek; hoztam pedig és nem küldöttem azért, mert igen óhajtanám, ha ön a -választ velem egyetértésben lenne szives megszerkeszteni. - -– Ah! - -– Bizonyos vagyok benne, hogy ön nélkülem nem úgy válaszolna, a mint én -óhajtanám. Ezért láttam szükségesnek, hogy magam látogassam meg önt. -Fájdalom, a mai világban még az én legényeimben se lehet megbízni. - -– Ez épp oly meglepő, mint szomorú. - -– Tökéletesen igaza van. De ha nem támaszkodhatom a tisztviselőinkre, -bízom a tulajdon rábeszélő képességemben. Ámbár, megvallom, csupa olyan -dolgot lesz szerencsém hangsúlyozni, a miket ön bizonyára nem először -hall. - -– Kérem, hallgatom. Az a forma, a melylyel, megvallom, kellemesen lep -meg, könnyen megnyerheti az embert oly eszméknek is, melyek korábban nem -látszottak tetszetőseknek. - -– Elhalmoz a szivességével. Remélem azonban, tüstént meghálálhatom. Ez a -levélke, bár egy cseppet se fogja önt meglepni s bár az első pillanatra -puszta alkalmatlanságnak tünhetik fel ön előtt, nem tartalmaz semmi -kellemetlent. Szabad arra kérnem, hogy legyen szives elolvasni? - -Biró Jenő úr felbontotta a levelet s elolvasta. - -Igy hangzott: - -»Kedves barátom! - -Meilhac egy vigjátékából tudom, hogy vannak olyan ostoba körülmények, a -melyek közt egy férfi és egy nő, a kik szeretik egymást, s a kik -egyformán okosak, jók és kedvesek, négy felvonáson át kereshetik -egymást, s még akkor se találkoznának össze, ha a hölgy, minden törvény, -szokás és illendőség ellenére, elébe nem menne a férfinak. - -Én ugyan a férfiak gondolkozását ebben a pontban képtelen vagyok -megérteni, s azt az aggodalmat, melyről a Meilhac vigjátékában szó van, -egyszerüen nevetségesnek találom, de minthogy ez, úgy látszik, igy van -rendén, ime, elébe megyek önnek és megkérdezem: akarja-e, hogy a -felesége legyek? - -Szeretem önt, s elég hiú vagyok azt képzelni, hogy ön is szeret egy -kissé. Ne higyje, hogy nagyon elbizakodott vagyok; csak tegnap óta -képzelődöm igy. - -Ha ön is úgy akarja, nagyon hűséges és nagyon jó kis felesége lesz: - -_Galanthay Masa_. - -U. i. Bocsánat, az utolsó sorokat visszavonom. Nem igérek semmit. - -Még egyet. A világért se szóljon senkivel rajtam kívül. Nekem nemcsak -hogy meg kell kérnem, de meg is kell szöktetnem önt. - -_M_.« - -Biró Jenő úr letette a levelet s ránézett a vendégére. - -– Tudja-e, kedves uram – kérdezte az idegen – mennyit ér ez a kis -papiros? - -Biró Jenő úrnak úgy tetszett, mintha vendége, a kit előbb igen jó -nevelésü úrnak nézett, kissé szemtelenül nézne rá; a hangját se találta -olyan kellemesnek, mint előbb. - -– Ez a kis papiros huszonöt millió forintot ér, a krajczárokra, úgy -hiszem, nem kiváncsi. - -S megveregette a Biró Jenő úr vállát. - -– Ön elpirul? Tulságosan bizalmaskodónak talál? Hátha még azt is -megkérdezném, hogy a haragtól, vagy az örömtől pirúl-e? Ej, legyen -őszinte, kedves uram; előttem kár feszélyeznie magát. Legyen őszinte és -vallja meg, erre a gondolatra, hogy: »csak a kezemet kell kinyujtanom és -szépen beleülhetek ebbe az óriási vagyonba«, az embernek végig borsódzik -a háta. Csak nem haragszik igazán? Vigasztalhatatlan volnék, hogy ha -haragudnék. Tessék elhinni, eszem-ágában se volt önt megbántani. -Megbántani egy embert, a kinek akkor van huszonöt milliója, a mikor -akarja! Huszonöt millió, kedves uram, a pokolban is nagy pénz. Ennek az -összegnek a hallatára még az ördög is lekapja a süvegét. - -– Ezeken az érzelmeken nem csodálkozom. De meg fogja engedni, hogy én -másfélekép is gondolkozhatom, mint ön és tisztelt elvtársai. - -– Bizonyos benne, hogy másfélekép gondolkozik, mint mi? - -– Mindenesetre azt kell hinnem azok után, a miket szives volt előadni. -Én nem kapom le a süvegemet egy nagy vagyonnak a gondolatára. Nem vagyok -én szinész-asszonyka, a ki nem tudja az életet négy ló, batár, -automobil, yacht, libériás inasok, gyémántok, lehetetlen kalaptollak, s -görcsökben szenvedő vetélytársak nélkül elképzelni. Nem tartozom a -gabonatőzsde apró epikureusai közé, a kik az emberi boldogság -netovábbjának azt tartják, ha az ember mindennap pezsgőben fürödhetik -meg, s nem vagyok lelki rokona azoknak a kereskedő segédeknek, a kiknek -a képzelete nem tud dicsőbbet és lélekemelőbbet, mint ha az ember -versenyistállót tarthat, s fő-főpasája lehet minden mulatóhelynek. Miért -törném magam a nagy vagyon után? Nem vágyódom rá, hogy kastélyom, nagy -szolgaszemélyzetem, bóbitás szeretőim, legyőzhetetlen lovaim és -rettenetes szinekre festett mail-coach-aim legyenek; sőt akár hiszi, -akár nem, azok közé tartozom, a kik a lehető legkevesebbre vágyódnak. -Azokat az apró kényelmeket, a melyek nélkül meglennem talán nehezemre -esnék, a munkámmal is megszerzem magamnak; a nagy vagyon örömeire pedig -nem áhitozom, a mint nem áhitozom például arra sem, hogy király legyek -Közép-Afrikában s úri személyemet fekete katonák őrizzék, a kik -egyenruhaképpen czilindert és fehér gallért viselnének. - -– Bocsánatot kérek, ön az igazat mondja, de nem az egész igazságot. Nem -veszi rossz néven, ha egy kis bizalmasságot engedek meg magamnak. - -– Csak tessék! - -– Ön nem olyan büszke, mint a milyen büszkén szól, és nem olyan -elégedett, mint a milyennek mutatja magát. Igaz, hogy ön ma nem lát -olyan szükséget, mint régen, a mikor még vágyai voltak; igaz, hogy -nincsenek többé nélkülözései, s igaz az is, hogy a mi az élet apró -kényelmeit illeti, ma semmi oka a panaszra. Utazhatik, jöhet-mehet, úgy -élhet, a hogy önnek tetszik; s ha az orvos úgy találja, hogy Biarritz -jót tenne a kis fiának, hónapokat tölthet Biarritzban. Ez bizonyára -olyan helyzet, melyet közönségesen jólétnek szokás nevezni. És mégis, -kedves Biró Jenő úr, ön valójában nagyon, de nagyon szegény ember. - -Biró Jenő úr hallgatott. Az idegen folytatta: - -– Először is, mert ez a kényelem csak szinpadi kényelem, és senki se -veti meg ezt a hamis jólétet jobban, mint ön maga. Esti nyolcztól -éjfélig tart; ha az előadásnak vége lesz, ön visszakerülhet a -padlásszobájába. Önnek ma meglehetős jövedelme van; a gardénia-herczeg -bolondul az ön képeiért, s igy a munkáinak mindig van egy biztos vevője. -Szerencséjére, a gardénia-herczeg nem maradt magára az itéletével: -vannak visszhangjai és majmolói is, olyanok, a kik nemcsak beszélnek, -hanem koronkint meg is vásárolják az ön képeit. Igy ön könnyen szerezhet -annyit, a mennyi elég rá, hogy a kis fia kényelemben éljen s hogy ön se -nyomorogjon. Csakhogy ön nem örömmel szerzi azt, a mit szerez. A mily -büszkén hivatkozott a munkájára fenszóval, titokban annyira bántja, -égeti önt ez a kereset. S ha egészen őszinte akar lenni, vallja meg, -hogy bensejében ma is átkozza a Sorsot, mely egykor mindent megtagadott, -mindent elvett öntől, ma pedig olyan jólétet juttat önnek, melyet -megszégyenitőnek kell találnia. Senki se mondta önnek, talán nem is -jutott eszébe senkinek, de ön érzi, hogy a mije van, azt nem a -munkájának, nem a tehetségének, hanem egy fiatal ember szeszélyének -köszönheti, a ki II. Lajost játszsza, a II. Lajos művészi érzéke nélkül. -És ez megkeseríti önnek minden falatját, úgy, hogy mikor herczegi -barátja a legkedvesebb önhöz, mikor a legeszeveszettebbül magasztalja az -ön uj képeit (melyek bizony csak árnyékai a régieknek), önnek az szokott -eszébe jutni: nem okosabb vagy legalább is helyesebb volna-e, kiszedni a -zsebéből az aranyait, oda vágni a herczeg elébe, s elmenni a kis fiával -száraz kenyeret enni?!… Nem, kedves Biró Jenő úr, ön nem büszke. - -Biró Jenő úr egy nagy füstfelleget fujt maga elé és hallgatott. A másik -mosolyogva sanyargatta tovább: - -– És nem is elégedett. Mert, akármilyen megalázó is ez a helyzet az ön -méltóságérzetére nézve: ragaszkodnia kell hozzá – mit mondok? – -görcsösen kell kapaszkodnia belé. Mert ez a mentsvára; a végnek a -legvége. Ha a gardénia-herczeg véletlenül azt a bolondot találja -gondolni, hogy W. G. Baring mégis csak nagyobb művész, mint ön, akkor ön -egy rövid esztendő mulva lelógathatja a lábát a semmibe. A mi nem lehet -kellemes dolog, különösen, ha az ember megszokta az ilyen jó szivarokat. - -Biró Jenő úr olyan mozdulatot tett, mely csak a türelmetlenségé -lehetett. - -– Ó, kérem – makacskodott a kérlelhetetlen vendég – el tudom képzelni, -hogy önnek nem fog nagyon nehezére esni: lemondani ezekről az -apróságokról. Ha az embernek le kellett mondania mindenről, a miért élni -érdemes, a miért élni öröm: nem olyan nagy áldozat letenni a kényelem -silány élvezeteiről. És tudom azt is, hogy ha úgy beszél, mintha az élet -apró kényelmeinek némi jelentőséget tulajdonitana, ez csak onnan van, -mert önnek alig maradt egyebe ezeknél az apróságoknál, s mert -fájdalmasan nélkülözi azt, a mi helyett ezekkel a hitvány örömökkel kell -beérnie. De, végre is, önnek nincs annyi veszteni valója, hogy ez a -veszteség közönbös lehetne. Engedje meg: akármilyen ízetlen valami is ez -a kényelem, megvan neki a maga jó oldala. Ma ön szép csendesen -bezárkózik a szomorúságába, mint az osztriga a kagylójába. Egy kissé már -meg van halva, s a De Profundis első sorait már bátran elénekelhetnék a -feje fölött; de ön még mindig ön. A kagylójából eddig még nem kaparták -ki: még nincs egészen vége. De ha ön egy szép nap megint a koldusok -piaczán találja magát, ha harminczöt-negyven éves korában, idő előtt -megvénülten, elaggott lélekkel, szárnyaszegetten visszamegy a törekvő -ifjuság boszorkány-konyhájába, uj életet kezdeni, fiatal emberek közé, a -kiknek erejük a reménység, levegőjük a reménység, kifogyhatatlan -kincsesházuk a reménység: akkor már harangoztak önnek. Bizony mondom, -csak elpusztulni menne oda. Ha önt egyszer a balvégzet kikaparja a -kagylójából, ha ön nem élhet többé az emlékeiben, ha ön kénytelen lesz -egészen átadnia magát a jövőnek, a melyben nem hisz: akkor önnek vége, -és mondhatom, másodszor hal meg, a mikor eltemetik. Ismétlem, kedves -Biró Jenő úr, az ön lelkének már csak a fele van meg; de a kényelem -melegágy neki, a melyben még csak elteng valahogy. Veszitse el még ezt a -melegágyat is, biztositom, hogy lelkéből nem marad meg semmi. Még az a -kevés se, a mi okvetetlenül szükséges hozzá, hogy az ember eltengődjék -még egy darabig. - -– Nem lesz kár értem – szólt közbe Biró Jenő úr. - -– Művésznél igazán csodálatos az ilyen nagy önmegtagadás! – folytatta -mosolyogva az idegen. – De ám legyen. Csakhogy ha ön elveszíti a -kényelmét, ezt ön nem egyedűl fogja megsinyleni, és itt a bökkenő. Ebbe -az ingatag jólétbe, mely akármilyen hitvány, mégis csak jólét, nem csak -ön szokott bele, hanem másvalaki is, a kinek a kényelme kedvesebb önnek, -mint a magáé. Könnyü azt kimondani, hogy: »akkor hát elmegyek száraz -kenyeret enni!« – ha az ember egyedül van, s szabad, mint a madár. -Csakhogy ön nincs egyedül, s ebben a kérdésben ön csak a második -személy, az első egy más valaki. Egy más valaki, a ki nem kérte az -életet, egy más valaki, a kiről önnek szép májusi napokban rózsaszinü -álmai voltak… nagyon türelmetlen ön?… szóval egy más valaki, a kinek a -sorsa ma még az önéhez van kötve. - -Elhallgatott. Biró Jenő úr nem szólt semmit; oly buzgalommal szítta a -szivarját, mintha kötelességet teljesitene. - -– Végre egy pont, a melyben, úgy látszik, egyetértünk – jegyezte meg a -kisértő. – Megengedi, hogy folytassam? - -– Kérem. - -– Tehát, kedves uram, ön hajlandó megengedni, hogy az ön kis kényelmének -van némi értéke. Legyen szabad, ezzel szemben, arra figyelmeztetnem, -hogy ez a jólét milyen ingatag. Ön még rövid időre sem biztositotta -magát; nem tett félre, a mint hogy nem is tehetett volna félre valami -sokat. Higyje el, eszem ágában sincs, hogy ezért szemrehányást tegyek -önnek. Meg tudom érteni ezt a könnyelműséget. Volt egy idő, mikor önt -hatalmába keritette az a meggyőződés, hogy minden küzdelem hiábavaló. -Észrevette, hogy az iránytűje kegyetlenül megcsalta önt; rájött, hogy -tévedett, hogy a visszahozhatatlan órákból sokat feláldozott a -hasztalan, a bolond küzdelemnek, és ezt sehogy se tudta megbocsátani a -csaló iránytűnek. Fogta magát, bedobta rossz iránytűjét a tengerbe: és… -menjen a gálya, a merre akar!… jöjjön akármi!… Ugy gondolkozott, hogy a -holnap hazug, s nem törődött többé a holnappal. Ugy gondolkozott, hogy a -mit a jelen megadhat annak a másvalakinek: nem fosztja meg tőle a -bizonytalan holnapért, a holnapért, a melyre reménységgel nem, csak -félve, aggódva tudott gondolni. Nem részletezem ezt tovább; látom, hogy -ez a pár szó is fájt önnek. Szóval, ön nem tett félre, már akármiért. -Pedig talán jobban cselekedett volna, mert ime most már közel van ahhoz -a megzavaró, válságos naphoz, a mikor: nincs tovább. Ha déli szél talál -fúni, az ön jólétének, s ezzel együtt a másvalaki jólétének vége. És ön -remeg, ha rágondol arra a rossz órára, a mikor a gardénia-herczeg, a -kinek az itélete nem különb egy asszonyi szeszélynél, mást talál -gondolni, a mikor a gardénia-herczeg visszhangjai kikiáltják önről, hogy -az ön tehetsége kimerült, a mikor az ön szives vásárlói egyszerre a -faképnél hagyják önt, s a mikor ön elmehet koldulni. Nem, kedves Biró -Jenő úr, ön nem büszke, de nem is elégedett. Azért kérem, könyörgök, ne -sujtsa megvetésével azt a nagy vagyont, mely oly alázatosan kopog az ön -ajtaján. - -– Ön igen jó logikus hírében áll – szólt Biró Jenő úr. – Bocsássa meg a -merészségemet, de én úgy találom, hogy kissé gyorsan vonja le a -következtetéseit. Tegyük fel, hogy a kényelmemmel nem vagyok megelégedve -(bár ön is szives megengedni, hogy nem pusztán a herczegnek köszönhetem -a jólétemet), tegyük fel, hogy ez a keserves kis kényelem is -veszedelemben van (bár még nem tapasztalom, mintha ráuntak volna a -képeimre), tegyük fel, hogy csakugyan igen bajos volna ujra kezdenem a -küzködést (bár kegyed is elismeri, hogy csak félig vagyok meghalva): -remélem, nem fog ellentmondani, ha azt állitom, hogy annyit a -legrosszabb esetben is kereshetek, a mennyiből a gyermekemet -eltarthatom. Ehhez nem sok kell; sok szegény ember meg tudja tenni, a ki -teljes épségben sem ér annyit, mint én félig holtan. Kérdem tehát: ha -számithatok rá, a mi előttem a fődolog, miért tagadjam meg, a mit -harminczöt esztendeig a legjobbnak véltem, s miért essem térdre, csak -úgy egyszerre, egy nagy vagyon előtt, melynek a dicséretére ön se tud -egyebet mondani, mint hogy tálczán hozza azokat a kényelmeket, a melyek -nélkül el tudok lenni, s ráadásul azokat az élvezeteket is, a melyekre -nem vágyódom, a melyekre soha se vágyódtam?! - -– Engedelmet kérek, ön ebben a pillanatban rosszhiszemü – felelt a sátán -szemrehányóan. – Ha a nagy vagyon, melyre szives figyelmét kérem, nem -volna jó egyébre, minthogy részben nélkülözhető, részben pedig megvetett -anyagi élvezeteket nyujtson: őszintén megvallom, nem merném ügyét védeni -olyan érzékeny lélekkel szemben, a minő ön. De ez a nagy vagyon jó -valami egyébre is, a mint alattomban ön is szives volt elismerni. Jó -például arra, hogy megmentse az embert sok mindenféle nyugtalanságtól, a -mit az imént ön se tagadott. Hozzátehetem ehhez, hogy van más -jótulajdonsága is, többek közt egy szinte megbecsülhetetlen, a melyről, -úgy látszik, szándékosan felejtkezik meg. Ez a nagy vagyon mindenkorra -megmentené önt a legnagyobb gondjától. Mert, kedves uram, ön -teljességgel nem számithat arra, a mit fődolognak nevez. Nem láthatja -meg a tűkörből, hogy meddig él: nincs a homlokára irva. S ha véletlenül -holnap, holnapután, egy vagy két év mulva váratlanul be találja hunyni a -szemét: kérdem, ki fogja eltartani a gyermekét, a kinek önön kivül -nincsen senkije?! Az a szegény, beteg teremtés, a ki az árva gyermekre -egy pár esztendeig gondot viselt, elköltözött hazájába, az árnyékok -közé. Nos, és ha ma önre kerül a sor? Ej, kedves uram, ön nem tartozik -azok közé, a kiknek jelszavuk az az ismert mondás, mely így hangzik: -»Utánam az özönviz!…« - -A szőke fiatalember, a ki jó logikus hírében áll, megelégedéssel látta, -hogy Biró Jenő úr nem szándékozik ellentmondani, s aztán így folytatta: - -– De oktalanság volna elhallgatnom, hogy a nagy vagyonnak, melyet szives -jóindulatába ajánlok, vannak gyümölcsöző jótulajdonságai is. Nemcsak a -gondtól, a nélkülözéstől, és a megaláztatásoktól óvná meg önt, hanem -tekintélyt, hatalmat adna önnek, lábához rakná a sikert, a dicsőséget, s -gondoskodnék a neve halhatatlanságáról. Az ön tehetsége gyémánt, mely -azonban – fájdalom – egy csomó cseh üveg közt hever. Azt mondtam, hogy -köztük? – rosszul mondtam, azt kellett volna mondanom, hogy alattuk -hever. És az igazi műértő olyan kevés! De foglaltassa csak ezt a -gyémántot aranyba: majd meglátja, hogy’ fogják csodálni! - -– Ha csak akkor veszik észre a tehetségemet – szólt Biró Jenő úr – a -mikor villamos világitás mellett mutogatom a képeimet, úgy jobb, ha -egyátaljában nem tudnak rólam. Különben, azt hiszem, hogy a mi tehetség -élt bennem, az is a végét járja. Nincs bennem többé hiúság, s a -hatalomra sem vágyódom. Nem óhajtok én már magamnak egyebet, csak békét, -nyugalmat. - -– Ej, legyen egészen őszinte! Soha se gondol rá, micsoda pokoli -gyönyörűség volna megtorolni azt a sok igazságtalanságot, megaláztatást, -lenézést, melyet egykor el kellett szenvednie? Rosszul mondom… a melyet -akkor kellett elszenvednie, a mikor még élni akart, a mikor a lelke még -fiatal volt, a mikor még élt önben a tehetség is, és a büszkeség is?!… - -– Nem, nem gondolok rá. Csípésekért, harapásokért nem akarok boszút -állani. - -– Bizonyára ön a leghiggadtabb a két világrész összes művészei közül! De -azt nem fogja letagadni, hogy mégis csak művész; s mint művész, remélem, -nem hagyja figyelmen kívül ennek a könnyen megszerezhető nagy érzésnek -legalább a művészeti oldalát. Ha elsorvadtak, elsenyvedtek, megfakultak -is a szenvedélyei, bizonyos vagyok benne, hogy még nem veszett ki önből -minden érdeklődés az iránt, a mi uj, a mi nagy, a mi szép. És én egy uj, -ismeretlen, királyi érzést kinálok önnek. Mondja, tisztelt uram, -akármilyen átszellemültnek tartja is magát, akármennyire megtisztultnak -látja is lelkét a kicsinyes kivánságoktól: nem lappang odabenn, a hamu -alatt, egy kis pogány kiváncsiság? Tegye a kezét a szivére, és vallja -meg: néha, egy-egy rossz órájában, nem kiváncsi-e rá, hogy micsoda érzés -lehet az, ha az ismert alakok, a kik hajdan tiportak rajtunk, hason -csúsznak a lábunk elé, s mi Kónsz isten égi közönbösségével türjük -tömjénjüket, s hallgatjuk gyermekes, ostoba siránkozásaikat?!… Higyje -el, kedves uram, kár volna, ha meghalna, mielőtt ezt az érzést -megismerte. Mondja, nem restelné, ha művész létére soha se látta volna a -nap felkeltét?!… s biztositom, hogy az a látvány, melyet én kinálok, van -oly fölséges, mint amaz. Meglehet, hogy ön igazán nem óhajtja megtorolni -a csípéseket, a harapásokat, a megaláztatásait, de teringettét, festő -uram, nem teszünk mindent silány önérdekből, s én ezzel az anyagias -nembánomsággal, ezzel a félig bölcsészi, félig állati nyugodtsággal és -közönbösséggel szemben, hivatkozom a művészi lélekre, hivatkozom a -festőre, és hivatkozom arra az örök elvre, hogy a művészet czélja: maga -a művészet. - -– Ön kitünő vitatkozó, tisztelt Sátán úr, s úgy hiszem, még azt is be -tudná bizonyitani, hogy a művészetnek szükségképpen karöltve kell járnia -a nagy vagyonnal… - -– Miért ne?! – vágott közbe a szőke. – S ha erre vállalkoznám, -semmiesetre se mulasztanám el megemliteni, mennyit nyerne a művészet, ha -ön soha egy ecsetvonást se tenne kénytelenségből, hanem hónapokat -szentelhetne egy álomnak, s csak akkor dolgoznék, a mikor az ihlet -malasztja teljes bőségben szállja meg önt. De én nem vitatkozom erről, s -nem folytatom a nagy vagyon dicséretét. Végre is ebben a pontban, ha nem -értünk is egészen egyet, nem olyan áthidalhatatlanok a nézeteink. - -(Az utóbbi szavakat ismét nyájas, megnyerő, derült tekintetével kisérte, -s azzal a mosolygással, melyet róla neveztek el.) - -– És feladatomnak – folytatta – csak a kisebbik része az, hogy a nagy -vagyont, melylyel megkinálni bátorkodom, szives figyelmébe ajánljam; ő -maga jobban ajánlja magát, mint bármi szó. Az én feladatom -tulajdonképpen az, hogy bebizonyitsam önnek: mily semmisek azok az okok, -a melyek alapján ön ezt a nagy vagyont vissza akarja utasitani… - -– Engedelmet kérek – szólt közbe Biró Jenő úr – de most rajtam a sor, -hogy a rosszhiszemüség vádját hangoztassam. Kérem, ne zavarjuk össze a -dolgokat. Ön nem kinál meg engem ezzel a nagy vagyonnal, csak csalogat -vele. Született jogász létére csak nem fogja azt állitani, hogy a -feleség vagyona tulajdonképpen a férj vagyona?!… - -– Éppen azért, mert született jogász vagyok, merném állitani, a minthogy -én kész vagyok mindent állitani, a minek ön az ellenkezőjét gondolja. Ne -ijedjen meg, kérem, nem esem a régi módi, czopfos ördögök hibájába, a -kik mindent tagadtak, és mindent állitottak, a mint észak vagy dél felől -fujt a szél vagy fujdogált a szellő. Én jó ördög vagyok; s ezúttal sem -makacskodom. Legyen úgy, a mint mondja. De viszont, engedje meg, hogy a -feleség vagyona és a férj keze olyan közel vannak egymáshoz, hogy a -különbségen nyargalni nem érdemes. Hozzá tehetem, hogy a jelen esetben -nem is illik ezt tennie. Ha vén sárkányok bérelt férjei értekeznek erről -a különbségről, annak még van értelme. De semmi értelme sincs akkor, ha -a házasság olyan eszményi összeköttetés alapján jő létre, a milyen a mi -értekezésünkre alkalmat adott. Hová gondol, tisztelt uram?! Ej, ej, ön -máris restelli, a mit mondott. Az a hölgy, a kiről szó van, sokkal -nemesebb, sokkal finomabb lélek, semhogy olyan hitványságokkal, mint a -pénz, a legkevesebbet is törődnék. A férje azt fogja tenni a vagyonával, -a mit akar. Ezt ön épp oly jól tudja, mint én. És ha csak róla lehetne -szó, erre a kérdésre nem is vesztegetnék több szót. De tudom, ön azt -akarja ellenvetni, hogy kettőn áll a vásár, s hogy az a férj, a kiről -beszélünk, lelki finomság dolgában nem fog a feleség mögött maradni. Én -is úgy képzelem, csakhogy, engedje meg figyelmeztetnem, ez egy cseppet -se változtat a dolgon. Ha ön nem is nyúl hozzá, a nagy vagyon, melyet -kinálok, tudni fogja a kötelességét. És szerez majd önnek egy másikat, a -melyhez már hozzányúlhat minden aggodalom nélkül. Mert, tessék elhinni, -a nagy vagyon is olyan, mint az asszony; azt az embert keresi, a kinek -az oldalán már ott lát egy másikat. - -– Szóval – szakitotta félbe a bőbeszédű sátánt Biró Jenő úr – az ön -sokat emlegetett vagyona nagyon tiszteletreméltó földi jó, melynek egyéb -erényei mellett megvan az a tökéletessége is, hogy valóság. S minthogy -ekképpen be vannak bizonyitva összes jelességei, most már nincs egyéb -hátra, mint hogy kinyujtsam érte a kezemet, s elkövessek egy csinos -gazságot… - -– Gazság! Micsoda gazság?! – vágott közbe a szőke. – Bocsánat, kedves -uram, de ha gazságról volna szó, először: eszem ágában se lett volna épp -önre gondolni, és másodszor: nem jöttem volna én. Az olyan ügyeket, a -minőkről ön beszél, a cselédeimre szoktam bízni; a mi engem illet, nem -szeretem a csunya dolgokat. Én gentleman vagyok, kedves uram. - -Nagyon fölingerelte ez a szó, de izgatottságában se zökkent ki előkelő -magatartásából. Nem csinált jelenetet, hanem erőt vett magán, visszaült -a székébe, a honnan előbb megbotránkozva pattant fel, rágyujtott egy -második szivarra, s azután megint nyugodtan folytatta: - -– Igazán, majdnem zokon vettem ezt a szót, pedig el lehettem volna -készülve rá. Ön művész, a heveskedés jogában áll, s több tekintetre -tarthat számot, mint más, közönséges ember. Nem kellett volna -elfelejtenem azt sem, hogy azok közé tartozik, a kik a nekik nem tetsző -dolgoknak csunya neveket adnak, s a kiket a tulajdon erős szavaik -lázitanak fel. Ez a hiba nemes hiba, s én nem olyan fából vagyok -faragva, hogy ezért szemrehányással illessem. De hivatkozom a -méltányosságára. Ön igen erős szót használt. Legyen türelmes, nézzen jól -a szemébe a kérdéses valaminek, és aztán vallja meg, hogy nem volt -igaza, mikor ezt az erős szót használta. - -És neheztelő hangon tette hozzá: - -– Gazság?!… De hát olyan népségnek látszom én, a ki akárkit is gazságra -akar csábitani?! - -A hangja olyan lágy és sima volt, a tekintetében annyi jóság és -nyájasság tükröződött, hogy Biró Jenő úr megijedt tőle. - -De azért nem engedett. - -– Szemébe nézek a kérdéses valaminek – válaszolt – és megmaradok a szó -mellett. - -– Ej, kedves uram, ha ön makacsabb a legrosszabb ügyvédnél, akkor mi -soha sem értünk egyet. Pedig nekem ez a czélom, s nem az, hogy szavakon -nyargaljak. Jól van, ön nem hajlandó engedményeket tenni; hát, nem -bánom, teszek engedményeket én. Ön azt állitja, hogy pénzért házasodni -igen csunya dolog. Én ugyan, s velem együtt több millió ember, más -véleményen vagyunk, de hagyján. Bár felhozhatnám, hogy a világ, mely -egyébként igen kegyetlen szokott lenni, ebben a kérdésben sokkal -türelmesebb önnél, s bár hangsúlyozhatnám, hogy a világnak, a mikor -türelmes, mindig nagy oka van rá: nem vitatkozom. Nem akarok -akadékoskodni. Megengedem, hogy ha valaki elvesz egy vén boszorkányt, -csak azért, hogy eltartassa magát vele, s talán, hogy legyen, a ki -megfizesse a házon kivüli szórakozásait, minthogy ő maga lustább és -nyomorultabb, semhogy megélni és jól élni tudjon, szóval, hogy ha valaki -áruba bocsátja az egyetlent, a mije van, a férfiasságát, megengedem, -mondom, hogy az ilyen úr nem valami nagy jellem; sőt miattam olyan nevet -adhat neki, a milyet akar, legyen az összeköttetése törvénytelen vagy -törvénynyel szentesitett. Jól van. De mit tartozik ránk az efféle -dolog?! Remélem, megengedi, hogy mi csak más hajóban evezünk?! Én egy -nagyon bájos, nagyon fiatal, nagyon eszes, nagyon kedves kis leány kezét -kinálom önnek, a ki imádja önt, s a kinek nincs egyéb hibája, mint hogy -szerencsétlenségére nagyon gazdag is. Ön csupa jó hajlandósággal -viseltetik ez iránt a kisasszony iránt, és mégis úgy tesz, mintha őt -elvenni valami iszonyu dolog volna. Miért? Mert gazdag? Teringettét, nem -tehet róla. És ez olyan mellékes is neki, olyan keveset gondol erre a -rettentő vagyonra, s olyan bizonyos benne, hogy a lelke és a szive -kincsei hóditották meg önt! Tessék elhinni, ön az egyetlen ember ezen a -kerek világon, a ki mikor ilyen mesés szerencse kinálkozik számára, -tudni sem akar az egészről. Ön ismeri Birulov urat. Biztosithatom róla, -hogy Birulov ur, a ki pedig tökéletes gentleman, nagyon boldognak érezné -magát, ha megtehetné azt, a mitől ön iszonyodik, két kézzel kapna az -ajánlaton, egy egész életen át egyebet se tenne, csak hálálkodnék a -gondviselésnek, és soha, de soha se jutna eszébe az a képtelen gondolat, -hogy ő tulajdonképpen gazságot követett el. - -– És Birulov úrnak igaza volna – szólt Biró Jenő úr. – Csakhogy az ő -esete egészen más, mint az enyém. Ha ketten teszik ugyanazt: a dolog nem -ugyanaz. Ő csak azt tenné, a mi a legtermészetesebb dolog a világon, mig -én, ha ugyanarra a dologra vállalkoznám, gazságot követnék el. - -– Szabad tudnom, hogy miért? - -– Azért, mert én megcsalnám azt a kisasszonyt. Megcsalnám olyan -hitványul, mint a legközönségesebb csaló, még hitványabbul, mert én nem -a jóhiszemüségével, hanem a legnemesebb érzéseivel élnék vissza, -megcsalnám nyomorultul, mert ő ezen a vásáron mindenét elveszitené. - -– Ezt ön maga se gondolja komolyan. - -– Dehogy nem gondolom komolyan! Ha ő a kezét nyujtja nekem, ezt abban a -hiszemben teszi, hogy olyan bájos, kedves, ragyogó teremtést, mint ő, -majdnem lehetetlen nem szeretni. Ennyi hiúságot meg lehet bocsátani egy -olyan lénynek, a ki arra van hivatva, hogy tessék, hogy ünnepeljék, hogy -elbájolja az egész világot. Természetesnek találom, ha eszébe se jut, -hogy nőül lehet őt venni szerelem nélkül is. Tehát ha én hallgatnék -önre, s elfogadnám ezt a kedvesen nyujtott kezet, akkor én megcsalnék, -aljasul, nemtelenül csalnék meg egy minden ízében nemes, becsületes, -nagylelkű teremtést, a ki – súlyosbitó körülmény – nem is gyanakszik. - -– Mert nem szereti? - -– Mert nem szeretem. - -– Bocsássa meg a vakmerőségemet, de bátor vagyok ellentmondani. - -– Engedelmet, ezt én még az ördögnél is jobban tudom. - -– Okvetetlenül ön tudja a legjobban, mi az, a mit ön érez; de hogy, a -mit szives vallomásaiban nem fog eltagadni, szerelemnek nevezhető-e vagy -sem, az már egy kissé én rám is tartozik. A meghatározás olyan -mesterség, a melyet én találtam fel. De a dologra térek. Ön azt állitja, -hogy a mit ennek a levélkének a küldője iránt érez, az nem a szerelem. -Nagyszerű! Hát létezik a szerelem? A szerelem délibáb, tisztelt uram, -csak szerelmek léteznek. S ezek hol kezdődnek, hol végződnek, azt még az -ördög se tudja. A szerelem annyiféle, a hány az ember. A. nem úgy -szeret, mint B., B. nem úgy, mint C., és igy tovább; a hányan lélekzünk, -mind másképpen szeretünk. (Engedje meg, hogy többes első személyben -beszéljek; én is műkedvelősködöm.) De nemcsak, hogy az A. szerelme -egészen másféle érzés, mint a B.-é, A.-nak a szerelmei is nagyon -különböznek egymástól. A hányszor és a hány nőt szeretünk, mindannyiszor -mindannyit másféleképpen szeretjük. De még mindig keveset mondtam. Hisz -ugyanazt az egy lényt is máskép és máskép szerethetjük különböző időben! -A szerelem, tisztelt uram, maga az örök változás, s ha ön bölcselkedni -szerető lélek, nem mondhatja azt, hogy a mit ön ennek a levélnek a -küldője iránt érez, az nem szerelem. - -– Pedig erről alaposan meg vagyok győződve. - -– Ej, kedves uram, ha ön azt akarja mondani, hogy ez nem az a földöntúli -érzelem, a melyről a költők beszélnek: akkor én nem is mondok ellent. -Annyival kevésbbé, mert én nem hiszek ebben a földöntúli érzelemben, s -ön bizonyára meg fogja engedni, hogy ha létezik is ilyen szerelem, az -nem valami mindennapi dolog. - -– Semmiesetre. - -– De viszont, ha már mindenáron köti magát a szavaihoz, engedjen meg -annyit, hogy ha az az érzés, a melyről beszélek, nem szerelem, úgy -bizonyára valami olyas, a mi nagyon közel áll a szerelemhez. Elhiszem, -hogy nem halna bele, ha ettől a szép kis hölgytől meg kellene válnia, de -be tudom bizonyitani, hogy: igenis, ön szereti őt, a maga módja szerint. - -– Kiváncsi vagyok erre a bizonyitásra. - -– Ó, nincs semmi rendkivüli mondanivalóm. De tudom, hogy ön nagyon jól -érzi magát, ha kettesben van vele, sőt ilyenkor fel is vidul egy kissé, -a mi a gyermekszobán kívül nem igen szokott megtörténni önnel. Tudom, -hogy nincs senki az ismerősei között, a kit kedvesebbnek találna, a kit -többre becsülne, a kivel örömestebb volna együtt; s tudom azt is, hogy -ha kényszeritenék, hogy élettársat válaszszon: a szive szerint őt -választaná. Többet mondjak, kedves barátom? Ön azt hitette el magával, -hogy az érzékeit sikerült elaltatnia, és ime nemrég, a mint a keskeny -gyalogúton egymás mellett mentek hazafelé, egy olyan gondolatát leptem -meg önnek, a melyet most szeretne letagadni. De látom, hogy ön egyre -türelmetlenebb. Nem zsákmányolom ki tehát ezt az apróságot, hanem csak -azt kérdezem öntől: nem védelmezné-e meg őt bajtól, szerencsétlenségtől, -rossz emberektől, hogy ha ez egyedül önön állana? Nem volna-e képes -áldozatokra, hogy neki örömet okozzon, s hogy őt boldoggá tegye? Nem -tudna-e neki barátja, testvére, igaz híve lenni, hogy ha a sorsa önre -volna bízva?… Ön nem felel, tehát: igen. Nos, kedves uram, az meglehet, -hogy ez még nem az a földöntúli érzelem, a melyről a költők beszélnek, -de higyje el, tudok szerelmeket, a melyek távolról sem érnek fel ezekkel -a tiszteletreméltó indulatokkal. - -– Lehet, csakhogy egy egészen fiatal leány nem ezekről a -tiszteletreméltó indulatokról álmodozik, hanem egészen másféle -érzelmekről. - -– Csak nem akarja a vén embert játszani? Ej, kedves uram, ön nem az az -ember, a kiben egy akármilyen fiatal leány csalódhatik. Különben, bízza -a dolgot a fiatal lányokra; elég jó szemök van azoknak, ha nem is tudják -mindig, hogy mit látnak… Tréfán kívül, megint rosszhiszemüséggel kell -vádolnom. Ön épp oly jól tudja, mint én, hogy a kiről beszélünk, nem a -nagy indulatok és féktelen szenvedélyek képzelődő bolondja, hanem egy -nagyon okos, s a mellett nagyon jóságos kis személy, a ki idegenkedik a -drámai érzelmektől és a szavalástól, ellenben meg tud becsülni egy olyan -embert, a milyen ön. Honnan gondolja, hogy ez a leány, a ki csupa -okosság és csupa mélység, éppen egy Romeo után epekedik, honnan -gondolja, hogy másnak képzeli önt, mint a minő?! Eh, kedvesem, ez a kis -lány tudja, hogy ő egy özvegy embernek nyujtja a kezét, s tudja, hogy -nem azok a legjobb, legnemesebb férjek, a kiknek még nincsen történetök. -Aztán meg sokkal mélyebb kedély, semhogy azt képzelné, hogy a mi -következik, az egy örök farsang, s biztositom, hogy ha ön néha el fog -gondolkozni, azért még nem lesz boldogtalan. De hisz ez önnek nem is a -legkomolyabb aggodalma, s én nyitott ajtót török be, mikor nagy hévvel -bizonyitom, hogy e felől nyugodtan alhatik, mert ha igent mond, akkor -boldoggá is fogja tenni ezt a kedves teremtést, a kinek nincs egyéb -hibája, mint hogy gazdag, rettentően gazdag. - -Biró Jenő úr hallgatott. - -– Ellenben, mit gondol? – ingerkedett a kisértő – valami nagy hőstettet -követ el, ha a mellét verve kijelenti, hogy: ön nem eladó, s -visszautasitja ezt a finom kezet?!… Nem, nem találom, hogy ez valami -fényes cselekedet volna. Ó, a leány mindenesetre tulélné a csalódását, s -keserüségében nem csinálna drámai eszeveszettségeket. Talán később, egy -pár esztendő mulva, el is felejtené, hogy valaha másfélének képzelte az -életet. De higyje el, eleinte igen rossz napjai volnának, és megsértődve -a leggyöngédebb érzéseiben, nem szegődnék az ön érczjellemének a bámulói -közé. - -– Nem törődöm vele, hogy bámulnak-e vagy sem. Soha se kerestem, hogy -közönségem legyen; nem a mások, hanem a magam kedvéért cselekszem. - -– Ó, ön maga se lesz büszke erre az elhatározására. Hőstettének örömét -alaposan meg fogja rontani az a tudat, hogy nagyon rossz napokat -szerzett egy szép és jó kis lánynak, a ki nem ezt érdemelte öntől. A -nagy lelki megelégedés csak egy pár óráig fog tartani; a bánat megmarad. - -– Láttam már másféle viharokat is. Ezt a lelkifurdalást is csak el fogom -viselni. - -– Egygyel több emléke lesz, ugy-e, a mivel emésztheti magát? Eh, higyje -el, ennél az élvezetnél többet érne az az érzés, a melyet elmulaszt. -Mondja, egy cseppet se csábitja önt a sorsfordulat érdekessége? Nem -kiváncsi magamagára ebben az uj, ismeretlen helyzetben? - -– Egy idő óta nem szeretek magamban fölfedezéseket tenni. Vesziteni -szoktam vele, nyerni soha. - -– Pedig hát ezt az egy fölfedezést érdemes lesz megtenni. Akarja, hogy a -próféták mesterségébe kontárkodjam? Nos tehát, olyas valamit fog -fölfedezni magában, a minek már a létezésében se hisz: egy kis -elégedettséget. Dicsérni fogja az eszét, hogy hajlandóságai ellenére nem -viselkedett úgy, mintha holdkóros volna. Be fogja látni, hogy ez volt az -egyetlen okos dolog, a mit cselekedhetett: megragadni a kinálkozó -szerencsét az üstökénél fogva. Be fogja látni, hogy előbb-utóbb úgy is -meg kellett volna házasodnia; hogy a gyermekének többet ér egy második -anya, mint akárhány nevelőnő, s hogy ez a szép összeköttetés méltóbb -önhöz, mint a kósza szerelmek. Azt fogja kérdezni magától, hogy hát kit -vehetett volna el, ha nem ezt a leányt, a ki imádja önt, s a kit a -legkedvesebbnek talál minden eleven női lény közül? És nem fog -tépelődni. Volna is miért! Mondja kérem, kinek tesz kárt vele, ha -kinyujtja a kezét ezért a szerencséért? A kik ebben a dologban érdekelve -vannak, azokra nézve csak ez az elhatározás kivánatos. Igy lesz a -legjobb a leányra nézve, és igy lesz a legjobb önre nézve. Igen, önre -nézve is. Mert hisz ön elvenné ezt a leányt akkor is, ha egy szál -perkál-szoknyában jönne úri szine elé; a különbség csak az volna, hogy -akkor nem haboznék olyan sokáig, mint most. De hát akkor miért ennyit -tépelődni? Hisz még csak nem is gyanúsithatják érte, hogyha elveszi! -Szép is, jó is, kedves is; mindenki boldog volna, hogyha elvehetné; s -bizony mondom, ilyen különös lénynek kellett a világra jönnie, a milyen -ön, hogy legyen valaki, a ki csak egy óráig is tünődhetik azon, hogy -igent mondjon-e? - -– Eh, jogtudós uram, beszélhet ön akármit, azért mégis csak hitvány -dolog volna, hogy ha megtenném. Nem tudom, hogyan gondolkoznám az -ajánlatról akkor, ha az a bizonyos nagy vagyon nem szerepelne a -játékban; mindenesetre gyanúsitom önt, hogy nem tartotta volna -érdemesnek ide fáradni. Különben, igen helyesen, ön mindjárt azzal -kezdette, hogy erre a nagy vagyonra figyelmeztetett, s azóta -természetesen ez a nagy vagyon szüntelen jelen van mind a kettőnk -gondolatában. Gonosz álokoskodás volna tehát most egyszerre -agyonhallgatnunk. Nos, én ezzel a csábitó szerencsével szemben csak azt -felelhetem önnek, a mit eddig mondtam. A mi társadalmunk úgy van -berendezve, hogy a férfi tartsa el a nőt, s ne megforditva legyen az -állapot; ha elfogadnám ama bizonyos milliókat, ugyanannyi értéket -veszitenék magamból. Nekem pedig már nincs sok veszítenivalóm. - -– Az önök társadalma! – szólt a sátán vállat vonva. – Ugyan sokat tett -önért ez a kedves társadalom, hogy ennyit törődik vele! Ha önnek volnék, -megvallom, nem sokat adnék rá. Egyébként ön maga sem olyan rajongója a -tanainak, mint mutatja; önt olyan törvények aggasztják, a melyeket maga -alkotott magának. De hát, kérem szeretettel, nem tapasztalta-e eddig is -lépten-nyomon, hogy a magunk törvényei épp oly tökéletlenek, mint a -többi törvények, s hogy milyen másvilági dolog: következeteseknek -maradnunk?! A természet (a gondolkozás kincseiben), szives megadni -önöknek a módot, hogy nagyon szép törvényeket csinálhassanak maguknak, -de sem a dolgok rendjét, sem önöket nem úgy alkotta, hogy mereven -ragaszkodhassanak is ezekhez a törvényekhez. Bizonyára ön még a jobb -fajta és lelkiismeretesebb emberek közül való; de kérdem, csak nem akar -előttem hivalkodni az egyéni méltóságával? Hol van már önnek az egyéni -méltósága! Hisz, kedves uram, ön régen ki van kezdve! Ön már akkor -kezdett költeni az egyéni méltóságából, mikor elfogadta a mai jólétét, -kényelmét, vagy bárminek nevezzük is az ön bizonytalan jelenét. Persze, -a fejével nem mehetett a falnak, de ha már alkuszik, alkudjék okosan; ha -elfogadta a rossz vásárt, ne utasitsa vissza a jót. Egy kicsit többet -vagy egy kicsit kevesebbet áldoz fel az egyéni méltóságából, az már -körülbelül egyre megy; de ha ennek mindenképpen csak kopnia lehet, -legalább mentse meg azt, a mi még megmenthető. Ha hajlandó volt áldozni -a méltóságából akkor, a mikor cserébe alig kapott érte valamit, ne -riadjon vissza még egy kis áldozattól most, mikor olyan cseretárgyról -van szó, mely érdemes arra is, hogy egy egész, ép, érintetlen egyéni -méltóságot adjunk érte. Ha már az _i_ le van irva, ne riadjon vissza -attól, hogy rá tegye a pontot; gondolja meg, hogy a mit veszit, az egy -veszett fejszének a nyele, s gondolja meg, hogy ezzel szemben a -legeslegfontosabb érdeke: gyermekének a jövője forog a koczkán. - -– Nem akarom, hogy a gyermekem így jusson vagyonhoz. - -– Eh, higyje el, nem fogja rossz néven venni öntől, hogy elszánta magát -erre a kis megalkuvásra. Ha majd felnő, s körülnéz a világban, hamarosan -be fogja látni, hogy minden történeti névnél többet ér az a név, a -melyet a bankokban kalaplevéve emlitenek; be fogja látni, hogy a világok -eme legjobbikában, a hol minden jóllakottra tizezer éhező esik, mégis -csak legkényelmesebb fekvés kínálkozik az aranyzsákokon. És ha -véletlenül nem tetszenék neki kényelmének az eredete, vigasztalódni fog, -mihelyt észreveszi, hogy nincsen egyedül. Látni fogja, mily kevéssé -háboritja meg a barátjai álmát az a tudat, hogy a nagy nevű ős egy kis -hazaárulásért kapta az uradalmait, mily mélységesen érdektelenné válik -idővel az az emlék, hogy az ősmama nagyon szerette a gyémántokat, mily -tökéletes gentleman lehet valaki attól, hogy olyan vagyont élvez, melyet -a néhai szerző egy kis csalással, uzsorával vagy másféle embernyúzással -sietett öregbíteni, s mily jelentékenyen megkönnyiti az erkölcsbirálást, -ha a nagyapa elég előrelátó volt minden erkölcsi elvet szegre akasztani. -Majdnem minden nagy vagyon eredetében van valami, a mi nem jó illatú, a -mint hogy a nagy vizek mindig sodornak magukkal egy kis szennyet; de ez -csak a holdkórosakat zavarhatja, az okosok tudják, hogy minden ember -csak a maga tetteiért felelős. Ha aztán az ős bűneit elviszi a tisztitó -tűzbe, hogy beszámoljon velök, ellenben a vagyonát itt hagyja az -ivadékainak, további használatra: annál jobb az örökösökre nézve, a -vagyonuk és a társadalmi állásuk megengedi, hogy emelkedett erkölcsi -világnézetre tegyenek szert, s megvetéssel vegyes hálával gondoljanak -érdemes őseikre. Ez a két érzelem szépen megfér együtt; én legalább nem -ismerek olyan örököst, a ki a helyzetével meg ne békélt volna. - -– Ön rágalmazza az egész világot. Vannak olyan nagy vagyonok is, a -melyek eredetében nincsen semmi, a mi nem jó illatú; olyanok, a melyeket -munkával szereztek. Én is óhajtom, mint minden apa, hogy a fiamnak ne -kelljen a kenyérért küzködnie, de olyan vagyont óhajtok neki, a melynek -eredetében ne legyen egyéb, csak a becsületes, a verejtékes munka. - -– Micsoda álmodozás! Nézzen szét a világban, és lássa be, hogy a vagyont -lehet örökölni, a vagyonba bele lehet házasodni, szerezni is lehet -vagyont szépen, becsületesen, lassan, nagyon lassan, vállalkozással, -szerencsés vállalkozással, szerencsével és megint szerencsével, de -_munkával_ vagyont szerezni nem lehet. Vagyont gyüjthetünk a föld -kivételes kegyelméből, vagyont szerezhetünk okos kereskedéssel, -vállalatokkal, üzletekkel, de munkával, puszta, verejtékes munkával -vagyont szerezni nem lehet. Czéres és Merkúr rá-rámosolyognak egy-egy -halandóra; de Vulkán a koldusok istene. Különben a vagyonszerzésnek -mindig az lesz a legbiztosabb módja, a melyet előbb emlitettem; s úgy -tartom, nem méltányos, ha az örökösök erről megfelejtkeznek. Remélem, az -ön fia épp oly értelmes ember lesz, a milyen ön, s azt az apróságot, -hogy a második házassága okos házasság volt, meg fogja önnek bocsátani. - -– Nem lesz rá alkalma. Nem adom el magam még ő érte sem. Ha munkával -csakugyan nem szerezhetek neki vagyont: hát úgy is jó. Legyen inkább -szegény, semhogy kénytelen legyen megvetéssel vegyes hálával gondolni az -apjára. Majd meg fog élni valahogy, a mint megélt az apja. - -– Ejha! Küzködjék ő is, élje végig ugyanazt a nélkülözésekben és -lelkiismereti csatákban bőséges életet, a mely önnek adatott, s aztán -bukjék el a küzdelemben, ha a végzet igy rendelte. De hátha ő nagyobbat -talál bukni, mint ön, a kinek csak maga előtt kell pironkodnia, hátha ő -rá több megpróbáltatás vár, mint önre, hátha neki nehezebb lesz -megállnia a küzdelemben, mint önnek, a ki már kicsi korában bele szokott -a nyomoruságba?… Ej, kedves uram, hagyjon fel ezzel a rideg beszéddel; -nem önhöz valók az ilyen lélektelen szavak. No, ugyan szépen -gondoskodnék róla, hagyván neki egy jóhangzású nevet, sok, sok erkölcsi -fogalmat, a csillagos égboltozatot éji szállásul, s egy szép ajánló -levelet ahhoz, a ki a mezők liliomait ruházza!… Eh, semmi önzés, kedves -uram! Ha hivalkodni tetszik vele, hogy a gyermekéért képes volna minden -áldozatra, ne riadjon vissza mindjárt a legelső áldozattól. És tegyen -róla, hogy neki módjában legyen olyan finom lelkűnek, olyan -kifogástalannak, olyan büszkének lenni, a milyen ön volt egykor, s a -milyen szeretne lenni még ma is, a mikor már késő, késő. - -– Nem, nem, és százszor nem. - -– Jól van, nem erőtetem tovább. Tudom, hogy nem ez az utolsó szava. - -– De ez az utolsó szavam. - -– Ma igen. De holnap, holnapután gondolkozni fog arról, a mit szerencsém -volt előadni. Visszajövök. - -Lenyult a széke alá magastetejü kalapjáért, s mosolyogva folytatta: - -– Mindenesetre nagyon igazam volt, hogy magam jöttem. Teringettét, önt -csakugyan nem könnyü mesterség megpuhitani. Egészen kiszáradt a torkom. -Mondja, kérem, nem kinálna meg egy pohár pálinkával? - -Biró Jenő úr elővett egy konyakos üveget, töltött a vendégének, s aztán -töltött magának is. - -– Az ő egészségére! – szólt a sátán szemtelen mosolylyal. - -Kocczintottak. - -Biró Jenő úr felhajtotta a konyakot. Mire a pohárkát elvette az ajkától, -a kisértő már eltünt. - -* - -Fölébredt. A gyertyái még pislákoltak, s a villamos lámpa körtéi is -égtek, de a nap már benevetett a fogadó fejedelmi, széles ablakain. - -A karosszékében találta magát; a szolga nem merte fölébreszteni. - -Körülnézett. A sátán nem volt sehol, hanem a levél, az ott hevert -előtte, egy ezüst tálczán. - - -III. - -Mikor először szólalt meg a hír, hogy Masa grófnő férjhez megy valami -Biró Jenő úrhoz, a kaszinóban senki se találkozott, a ki komolyan vette -volna az ujságot. - -Viktor gróf éppen a kártyaasztalnál ült, mikor a dolgot, tőle két -lépésnyire, szóba hozták. Hallania kellett Simi gróf értesülésének -összes részleteit. De mindaz, a mit hallott, oly kevés hatással volt rá, -hogy hátra se fordult, pedig a kártyaasztalnál éppen osztottak, tehát -ráért volna egy perczig beszélgetni. A következő játékban Viktor gróf -harmadik kettest vett fel, s csupa figyelem volt, hogy megnyerje a -játékot. Meg is nyerte, a mi általános feltünést keltett, mert a -körülálló szakértők a játékot megnyerhetetlennek tartották. A játék után -nagy vitatkozás támadt; Simi grófnak a története kárba veszett. - -Az, hogy a hír Viktor grófot ennyire közönbösen hagyta, többet mondott -minden hivatalos czáfolatnál. Simi gróf maga se hitt a történetkéjében; -csak azért bocsátotta szárnyra, hogy Viktor grófnak, a kire még folyvást -haragudott Aszfalt Betti miatt, borsot törjön az orra alá. - -Még a második társaságban sem ugrott be senki a képtelen ujságnak. A -Henrik gróf szép miniszteri tanácsosnéja, a ki mindig együtt érzett az -arisztokracziával, s a ki, megszokásból, félig-meddig grófnénak tartotta -magát, megbotránkozva fogadta a hírt, s kijelentette, hogy az ilyen -otromba meséknek csak az adhat hitelt, a ki soha se nézett körül a -világban. - -A hír azonban nem hagyta magát; nem lehetett egykönnyen agyonütni. - -Valaki, a ki Cannesból érkezett, szintén hallott a dologról; s rögtön -rá, hirtelen mindenütt kezdtek beszélni róla. A láthatatlan beavatottak -azt is hozzátették a hihetetlenül hangzó ujsághoz, hogy az esküvő Pesten -lesz, s hogy az ifju párt maga az érsek-nagybácsi fogja összeadni. - -Akármilyen meseszerünek tetszett is az egész, s különösen az utóbbi -részletek, a »negyedik rend«, mely szivesen hallja az ilyesmit, -elvégezte, hogy okvetetlenül kell valaminek lennie a dologban. - -A kaszinó közvéleménye az volt, hogy Masa grófnő valami ostobaságot -követhetett el. A szép miniszteri tanácsosné is ebben a véleményben -volt, csakhogy ő azt is hozzátette az itéletéhez, hogy az e fajta -ostobaságok éppen nem állanak jól egy olyan kisasszonynak, a kinek -huszonöt millió a hozománya. Egy szegény leány nak sok szabad, de egy -sokmilliomos kisasszony illetlenül cselekszik, ha nincs kellő -tekintettel a komoly kérőkre. - -Viktor gróf se fogadta a kósza hírt a felsőbbségnek azzal a -biztosságával, melyet először láttak rajta. Nem állt a beszélgetők közé, -s tökéletesen úgy viselkedett, mint kormányválságok idején. Két nap -egymásután egy sort sem olvasott az angol parlament naplóiból, ellenben -sokat járt fel s alá, az unalomig fütyörészve _Siegfried_et s különösen -a Siegfriedet biztató Erdei Madárka dalát. - -Ez már komoly tünet számba mehetett, mindamellett a nagy többség még -most sem adta meg magát. Masa grófnő ugyan meglehetősen kiszámithatatlan -hölgy, de vannak dolgok, a melyek kívül esnek minden számitáson és -minden lehetőségen. - -Hanem a mikor a meghivók, a melyeken világosan olvashatók voltak a nevek -is, és az esküvő napja is, elárasztották az egész társaságot, akkor már -igazán nem lehetett helye semmi kételkedésnek. Ez kissé sok lett volna -ízetlen tréfának. A meghívókból kaptak az erdélyi szegény rokonok is; s -ez a körülmény már éppen megpecsételte a dolog komolyságát. Ha az -erdélyieket is meghivták, akkor a házasságnak meg is kell lennie; az -erdélyieket hiába kizavarni az otthonukból már több volna vétkes -könnyelműségnél. - -Masa grófnőt már hetek óta élesen birálták; arról, hogy ballépést -követett el, nem lehetett többé vitatkozni. Hogy ki az az ember, a kinek -a kedvéért megfelejtkezett magáról, közönbös volt az egész világ előtt. - -De most, hogy a világ immár befejezett történettel állott szemben, Masa -grófnő egyszerre háttérbe szorult. A hogy a meghivókat, az erdélyieket -és az érseket nem lehetett többé letagadni, a szegény Masáról alig volt -szó, csak egy kérdés volt minden ajkon: kicsoda hát az a vakmerő -conquistador, vajh’ ki ő, és merre van hazája?!… - -Először úgy találták, hogy a botrány rémséges. Egy festő, egy ismeretlen -festő! Mi jutott eszébe annak a szerencsétlen lánynak?! - -De valaki aztán fölfedezte, hogy az a festő nem is olyan ismeretlen, -mint hiszik. Oda kinn jobban becsülik, mint itthon; s ez már valami. Az -illető hozzátette a legfrissebb értesüléshez azt is, hogy akár -ismeretlen, akár nem, mindenesetre ügyes ember, mert igaz ugyan, hogy -Masa grófnő tökéletesen meg van bolondulva, de legény kellett a gátra, a -ki ezt a bolondságot fel tudja használni. - -Az ötlet szerencsés volt, legalább bejárta egész Magyarországot. - -Rövid idő mulva mindenki tisztában volt vele, hogy Biró Jenő úr: -kétségtelenül vakmerő kalandor, a ki pokoli ügyességgel hálózta be a -beteg képzelmü leányt. Egész regényeket tudtak róla, hogyan babonázta -meg, hogyan bilincselte le magához, s hogyan ragadta vissza, mikor a -lány, egy világos pillanatában, menekülni akart. A mesélők valóságos -Petrucchionak festették. - -A kételkedők tagadták ezeket a meséket, de azt ők is megengedték, hogy a -festőnek kemény gyereknek kell lennie. A mit tett, az egyszerü, mint a -Colombus tojása, de végre is, azt az érdemet, hogy eszébe jutott, a mire -mások nem gondoltak, lehetetlen volt tőle elvitatni. - -– Bah! – jelentette ki Simi gróf a Viktor jelenlétében – hirbe keverte, -hogy elvehesse! Istenem, a hadicsel nem uj. - -Simi gróf ugyan, a kinek a nyelve gonosz, de a lelke hermelin volt, még -soha se kevert hírbe senkit, sem önzésből, sem önzéstelenül (Aszfalt -Bettit nem lehetett hírbe keverni), de elméletben igen értette a dolgot. -Igazat is adott neki mindenki, s nemsokára ismeretesekké váltak a -részletek is. A leghitelesebb elbeszélés szerint, Biró Jenő úr elég -ügyes volt meglepni Masa grófnőnek egy szerencsétlen pillanatát, s elég -vakmerő magához lánczolni a szegény leányt olyan barbár módon, a mely -csak kalandornak juthatott eszébe. - -Ettől a becstelenségtől lehetetlen volt megtagadni az elismerést. S bár -még jóformán senki sem ismerte, egyszerre sűrűn kezdték emlegetni a -nevét. Jelképévé lett azoknak a nagyratörő zsiványoknak, a kik korunkban -a Borgia Czézárok vad akaraterejét és férfiasságát a gondolkodás, a -ravaszság, és a mély emberismeret fegyvereivel teszik még -veszedelmesebbé. - -Általánossá vált róla a nézet, hogy olyan ember, a kivel számolni kell, -s a ki meg fogja csinálni az utját. Elvégezték róla, hogy félelmetes, -lelkiismeretlen, mindenre képes ficzkó, s elkezdték tisztelni. - - -IV. - -Az esküvőt csakugyan Pesten tartották meg, s csakugyan az érsek adta -össze az ifju párt. Alisz és Gina grófnők nem is bocsátottak meg az -érseknek soha, pedig a nagy alapitvány, melyet Masa grófnő esküvője -alkalmával tett, megértethette velök, hogy az érsek nem hívságos, hanem -szent érdekekre tekintett, mikor magát legyőzte. - -A rokonságból csak Henrik gróf s az erdélyi rokonok jelentek meg a -szertartáson, de az erdélyi rokonok sokan voltak. S ha az öreg grófnők -meg a Viktor gróf távolléte kellő szinpadi hatással volt is, az esküvő -még se vesztette el az előkelőség minden jellemvonását. A kiváncsiság -erősebb volt, mint a botránkozás. Három vagy négy fiatal asszony, a -kiknek a megjelenése elhatározó volt, teljessé tette a Masa győzelmét. - -A kiváncsiak úgy találták, hogy a látványosság megérte azt a kis -szóbeszédet, a mibe került. Masa grófnőnek a ruhája valóságos csoda -volt, s a vőlegény méltó arra az érdeklődésre, mely mindenfelől fogadta. - -– Egészen jól fest a piktor – suttogta Juliska grófnő Dóra grófnőnek, -azzal a nyugodt lélekismerettel, hogy ezeket a szavakat visszhangozni -fogja az egész társaság. - -– De nagyon – felelt Dora grófnő, a ki nem számithatott ekkora sikerre – -s én úgy találom, hogy a szegény Masa nem is olyan szerencsétlen, mint -képzelné az ember. - -Nem, nem volt szerencsétlen. Sugárzott, és tüntetett vele, hogy -sugárzik. - -Ugy, hogy voltak, a kik megbotránkoztak ezen a merészségen. A dolog -közel járt az illetlenséghez. - -Ellenben a vőlegény mindenkinek tetszett. - -Csak egy nézet volt róla: az, hogy meglepően kifogástalanul viselkedik. -S ez a kifogástalan magatartás élét vette a Masa ügyetlenségének. - -A megjelenése is elég jó hatást tett. A botrányos frigy kezdett kevésbbé -botrányosnak tünni fel. - -– Határozottan igen jó arczot csinált magának – jegyezte meg az öreg -Linka, a ki le nem vette róla szemcsiptetőjét. - -Ugy beszéltek róla, mint egy szinészről. Alakja nemességét, termete szép -arányosságát, érdekes arczvonásait, tekintete tüzét és hangja csengését -mind érdemül tudták be neki, mint ügyesen kiszámitott hatásokat. - -– Azt az egyet meg kell adni neki, hogy végig kitünően játszsza a -szerepét. - -S nem vették észre, hogy már nemcsak ezt az egyet adták meg neki. - -Azok a fiatalemberek, a kiket a kiváncsiság elvitt a lakodalmi ebédre, -teljesen lefegyverezve tértek vissza. - -Egész lovagregényeket tudtak mesélni erről a lakomáról. Biró úr olyan -szerepet játszott ott, mint a szinpadi hős a népség és katonaság között. -Maga volt a szeretetreméltóság, a finomság és az előkelőség. A szegény -erdélyiek, a kopott Dusi, az irodalmi hajlandóságokban bűnös Béni, és -Endre (az örök képviselőjelölt) között olyan volt, mint egy kis princz. - -Simi gróf határozottan kijelentette, hogy ilyen nagyszabásu kalandort -nem látott még soha. - -Másnap elutaztak, de azért a kalandor tovább is foglalkoztatta a -közvéleményt. Az ujságok kiadták az arczképét, s fölfedezték, hogy Biró -Jenő úr, a milyen ismeretlen nálunk, olyan kedvelt Párisban, a hol a -nagy Darzens legjobb tanitványának tartják, s a hol, egyszóval, tudják -róla, hogy művész isten kegyelméből. - -A reklám, a mily önkéntes, olyan ügyetlen volt. Csakhogy ekkor már az -egész világ tudta, hogy Biró Jenő úr kemény legény, s ez a rosszul -pukkant rakéta sem árthatott meg neki. - -Később aztán összezavarták a dolgokat. A kik ismerősek voltak Párisban, -úgy emlékeztek, hogy Birónak, mint művésznek, nagy hirneve van itthon; a -kik ezt tagadhatták volna, szentül hitték, hogy Párisban rózsa-ágyakon -hál s tenyereken sétál. - -Ettől már csak egy lépés volt, hogy nemzeti nagyságnak kiáltsák ki. -Megtörtént ez is, még akkor, a mig Biró a nászutján volt. Az elégedetlen -művészek egyik vezérének eszébe jutott, hogy a falánk Barta ellen, a ki -a sógorság révén minden freskó-megrendelést lefoglalt magának, nagyon -ügyes és nagyon könnyü dolog volna Birót játszani ki. Biró nagyon -kényelmes ember, először mert messze van, másodszor mert, ha visszajön, -akkor se fog vadászni a megrendelésekre. A versenytársak ugyan jobban -hittek a Biró tehetségében, mint maguk a kürtösök, de egy félesztendő -mulva nem volt többé kétség, a trombitások megvaditották egymást, s -ekkor már esküdni mertek volna arra a mesére, melyet maguk találtak ki. - -A társaságban nem volt senki, a ki természetesnek ne találta volna, hogy -Biró Jenő urat egyszerre igy elárasztják borostyánnal. Hogy Birónak -különb művésznek kell lennie, mint a milyen az a szerencsétlen Barta, a -kin még soha senki se látott egy pár rendes keztyűt, az világos volt, -mint a kétszer-kettő. - -Biró Jenő úrról ekkor már mindenki tudta, hogy rendkivül elmés ember. -Valaki, a ki Firenzében találkozott velök, szerte hordta a világba Biró -Jenő úrnak egy élczét, melylyel ez a szegény Galanthay Mukit fizette ki, -s minthogy a szegény Galanthay Muki arra volt hivatva, hogy holtáig -nevessenek rajta, a gyilkos elmésségnek óriási sikere volt. Muki egyik -nagybátyja, a miniszter, maga is szenvedélyes adomázó, a könnyezésig -nevetett rajta, s ettől fogva Biró Jenő úr tudtán kívül »benn volt« a -legjobb társaságban. - - -V. - -Mikor a monte-carlói eset ismeretessé vált, már nem volt ember, a ki -Biró Jenő urat kalandornak merte volna mondani. - -A monte-carlói esetet egy szemtanu igy adta elő a kaszinóban: - -Masa grófnő soha se látta még a játékot. Puszta kiváncsiságból nézett be -a terembe; az ura azzal a megadással és nyugalommal követte, a mely soha -se tűnik el az arczáról, s a melylyel mintha örökösen várakoznék -valamire, a mi soha se következik el. - -Masa grófnőt tiz percz mulva tökéletesen megejtette a játék mámora. -Minden áron nyerni akart egypár aranyat, a mi olyan furcsa volt, mint -mikor Saint Paul herczeget, Francziaország legszebb parkjának -tulajdonosát, egy közkertben viráglopáson érték. - -Természetesen nem volt egy vörös garasa sem. Az urához fordult egy kis -barátságos kölcsönért. - -– De, kedvesem, nekem nincsen pénzem – szólt Biró és összekutatta minden -zsebét. – Nézze, ez az egész vagyonom. - -Olyan szegények voltak, hogy az ember megszánta volna őket. De Biró -nagynehezen mégis csak összehalászott vagy ezer frankot papirban. -Megkinálta vele a feleségét, a ki ijedten csapta össze a kezét. - -– Hová gondol? Csak nem fogok ezer frankot eljátszani! - -Minden áron aranyat akart. Kijelentette, hogy a világért se tenne többet -egyszerre egy aranynál, s ha kétszáz frankot elveszit, soha se játszik -többet. - -Biró kiüritette a nadrágzsebeit is. Tizenhét darab aranya volt, mint -később kiderült. - -Masa grófnő leült, s az asszonyok hatodik érzékével azonnal kitalálta, -hogyan lehet a legcsunyábban játszani. Mint a félénk játékosok -legtöbbnyire, egy-egy számoszlopra tett, még pedig nem mindig, hanem -lesve a valószinüséget, mint azok a lutrizó kávénénikék, a kik az évek -óta ki nem jött számokon csüggenek makacs, kitartó szerelemmel. - -Ha nagy szerencséje talál lenni, nyerhetett volna még egyszer annyit, -mint a mennyit koczkáztatott. De nem volt szerencséje. - -Elúszott a három első arany, aztán elúszott a negyedik és az ötödik is. -Majdnem megsiratta őket. És ettől fogva még óvatosabban, még -takarékosabban játszott. - -Igazán, nagyon kedves volt. - -Akárhányszor láttam házmester-kisasszonyokat – értekezett a monte-carloi -eset szemtanuja – a kik azelőtt soha még csak nem is képzeltek egy -rakáson száz forintot, s a kik két polka között, a _bac_ asztalnál, a -legnagyobb hidegvérrel vesztették el az ebül szerzett ezreket, s -mondhatom, kedveseknek találtam azokat a tarka tollu kis madarakat, a -kik égi öntudatlansággal és derült szemtelenséggel csipegetik fel az -elibéjük került apró gyöngyszemeket. - -De ezt a nábob-ivadékot, jó gazdasszony-rémületével, még kedvesebbnek -találtam, mint azokat a pompázó csatorna-virágokat. Istenem, azt, hogy a -szemétdomb koronkint megelevenedik, s gőzeiből apró tündérek szállanak -szerte, láthatjuk mindnyájan; s mindennap látni azt is, hogy ezek a -hegyes fogú kis tündérek »a rágcsálók és őrlők« tökéletességével tudják -megenni a leghatalmasabb vagyonokat is. De olyan hölgyet, a ki minden -esztendőben épittet egy templomot, s a kinek legforróbb vágyakozása, -hogy vagy százhúsz frankkal lefőzze a monte-carloi bankot, ilyen hölgyet -még keveset láttam. Mondhatom, önöket is mulattatta volna ez a ritka -látvány. - -Szóval oda gyökereztem a hátuk mögé, és nem bántam meg. - -Biró mosolyogva nézte a feleségét, de meglátszott az arczán, hogy nagyon -szeretne odakünn lenni és szivarozni. - -Az asszonyka végtelen komolysággal merült a számitgatásaiba, de minél -okosabb akart lenni, annál jobban vesztett; megpróbált számsorra, -megpróbált számnégyszögre játszani, hiába. - -Elúszott bizony a tizenhetedik arany is. - -– Tizenhét arany! – kiáltott fel olyan hangon, hogy a játék-terem -kalandokat leső vén hiénáiban édes reménységek kezdtek sarjadzani (azt -hitték, hogy mindenét elvesztette) – tizenhét arany! Egy egész vagyont -játszottam el! - -– Hja, kedvesem – szólt Biró mosolyogva – a kit annyian és annyira -imádnak, mint önt, annak nem szabad játszania! - -– Milyen ravaszság! – botránkozott az asszonyka. – Észrevette, hogy most -már magára kerülne a sor (mert nekem határozottan szerencsétlen kezem -van), s hogy megszabaduljon ettől a robottól, nem átallja -belekapaszkodni az özönviz előtti közmondásba, csakhogy meg ne kérhessem -rá… de azért is megkérem. Kedves, kedves férjem-uram, nyerje vissza a -pénzemet! Ugy-e, visszanyeri? De megigéri, hogy ha száz frankot -elveszit, nem játszik tovább?!… - -– Szivesen – felelt Biró mosolyogva, és engedelmeskedett. - -Igazán, ha véletlenül nem ismerem őket, azt hittem volna, hogy az egész -jelenetet kieszelték előre. - -Biró úgy tett, mint a ki csak azért siet teljesiteni egy asszonyi -szeszélyt, hogy annál hamarabb véget vessen az egész gyerekességnek, de -engem nem csalt meg. Én arról a módról, a hogy a száz frankját az -asztalra vetette, rögtön fölismertem benne a nagy játékost. - -Ilyen lehet az a jelenet, mikor Plunkett kiveszi a Nancy ügyetlen kis -kezéből a gyeplőt és maga kezdi hajtani a lovakat. Előbb csak támolygott -a kocsi, a négy ló négy felé húzott; de a hogy megérzik a mester kezét, -a csengős, operett-lovak paripákká változnak át, s a kocsi pokoli -biztossággal repül előre, mint a Phaëton szekere. - -A játék istene megérezte, hogy most az ő embere lépett az asztalhoz, és -úgy fogadta, a mint illik, hódolattal. - -Bezzeg, nem krajczároskodott ez! Számra tett, mint az igaziak. A -kettesre játszott. - -A gonosz szerszám perdült. Masának alig volt ideje, hogy megkérdezze, -mire tett az ura, már kiáltották: - -– Kettő, fekete, páros, innen! - -S még el se hangzott ez a pár szó, a háromezerötszáz frank már ott -hevert a száz frank fölött. - -Más embernek ilyen esetekben az öreg napjai jutnak eszébe; szükségét -érzi annak, hogy félre tegyen, s nem tud okosabbat, mint zsebre gyűrni a -váratlan nyereséget, aztán szépen haza koczogni. Azok már hősies -jellemek, a kik a nyert pénzzel szinre vagy »innen«-re-»túl«-ra -játszanak tovább; olyat, ki teljes nyereségre megismételje a tétjét s -még egyszer számra játszszék: csak két embert ismertem. Az egyik a -szegény Barcsi volt, a ki, mint emlékeznek, elrulettezte az egész -örökségét, a másik Biró Jenő úr. - -Csakhogy Biró Jenő úr nem pusztán a tétjét hagyta az asztalon, hanem az -egész nyereségét is. Voltak, a kik azt hitték, hogy hirtelen -megbolondult; s a közelben sokan megvárták ezt a nevezetes tétet, csak -azért, hogy az ellenkező esélyekre vessék magukat. - -Biró Jenő úr a harminczasra tett. Mindenki a feketét, a páratlanokat és -az »innen«-t rakta. - -– Nem lehet tenni többé! - -Nem, nem volt megbolondulva. Olyan hideg és közönbös maradt, mintha nem -is őt érdekelte volna a legerősebben az a szeszélyesen szaladgáló kis -játékszer, melynek ugrándozását annyi szem kisérte. Udvarolt a -feleségének, pedig ennél az asztalnál az ég leggyönyörűségesebb -angyalainak se szoktak udvarolni. - -Csak akkor fordult meg, mikor hallotta, hogy kiáltják: - -– Harmincz, vörös, páros, túl! - -Képzelhetik önök a meglepetést! - -A mi pénz volt az asztalon, az természetesen mind hozzá vándorolt. Ugy -hiszem, a bank maga is megérezte ezt a kis érvágást. - -Hozzá se nyúlt. - -– Ez a harminczas nagyon derék szám – szólt a feleségéhez. – Megérdemli, -hogy még egyszer tegyünk rá. - -Nem, ezt az őrült izgalmat nem tudják elképzelni. Akárhányszor láttam, -hogy egy-egy leégett játékos ott a teremben puffantotta agyon magát, -illedelmesen visszavonulva valamelyik sarokba; mondhatom, a kutya se -törődik velök. Láttam azt is, mikor miss Moore, a kit önök mindnyájan -ismertek, ott az asztalnál bolondult meg, s kibontott ősz hajjal -szaladgált a teremben, mint egy vén Ophelia. Ezt már nézték, de nem -sokáig, mert hamar kidobták szegényt. Láttam végre, mikor Webb, kétszer -egymásután fosztotta ki a bankot. Ez már derekas izgalom volt. De ahhoz -hasonló jelenetet, a milyen ez után következett, úgy hiszem, ebben a -században már nem lát Monte-Carlo. - -Egy ember, a ki csak számra játszik, a ki kétszer egymásután nyert, s a -ki másodszor tesz ugyanarra a számra, nem száz frankos, hanem százezres -tétet: ez az ember vagy kötöznivaló bolond… vagy ez az ember nem ember, -hanem maga az ördög. - -Persze, hogy az ördög. - -Nekem legalább a _Mefistofele_ zenéje zúgott a fülemben, mikor a -kisértetes zörgésre következő pillanatnyi síri csöndet megtörte a -játékbank egyik tisztviselőjének a szava: - -– Harmincz, vörös, páros, túl! - -S mintha hallottam volna a basszista kaczagását. - -Természetesen, nem tudták kifizetni. A banknak különben is rossz napja -volt; a pénzkészletből nem telt ki az óriási összeg. - -Biró Jenő úrnak tehát várnia kellett, mig a főpénztárból elhozzák a neki -járó, és a játék folytatásához szükséges pénzösszeget. Elég hamar -megtörtént, de még sem oly gyorsan, mint Biró kivánhatta volna. Nem -kerülhette ki, hogy neki ne essenek. A babonások – pedig ki nem babonás -ebben a teremben? – megrohanták minden oldalról. Könyörögtek neki, hogy -tegyen még egyszer, legalább egy, egyetlen egy aranyat; csak még -egyszer, csak egy aranyat, hogy ész nélkül kapaszkodhassanak bele a -kabátjába. - -– Nem – szólt Biró Jenő úr – egy aranyat se teszek többet. - -Tessék elhinni, ő volt az egyetlen ember a teremben, a ki józan maradt. -Mi többiek, mindnyájan meg voltunk bolondulva. - -Szentűl meg voltunk győződve, hogy ez után már világ végeztéig mindig a -harminczas fog nyerni. - -A játék persze nem akadt fenn s a Biró vezérlete hiján a harminczas -számra vetettük magunkat. Én is elvesztettem egy ezrest. A zéró jött ki. - -– És Biró Jenő úr? – kérdezte valaki a monte-carlói úr hallgatói közül. - -– Biró Jenő úr úgy tett, a mint beszélt. Egy garast se tett többé; nem -tett egy szerencse-aranyat se. Karjára fűzte a feleségét, hátat -forditott a bűnbarlangnak és talán vissza se nézett. Bejárta San-Remot, -Bordigherát, Ospedalettit, Mentonet, s mindazt, a mit érdemes megnézni, -és nem törődött többé a játékteremmel, a mint mi nem törődünk egy -elhasznált keztyűvel. - -A monte-carlói urat sokan hallgatták, a kik közül néhányan a sors -kiválasztottjai közé tartoztak. De ebben a sok fejben ugyanegy dolog -történhetett: mert mikor az elbeszélés véget ért, senki se szólt semmit. - -Ez annál nevezetesebb volt, mert sok emberen egy és ugyanaz az érzés is -különböző hatásokban szokott nyilvánulni. A fájdalom az egyiket -bőbeszédűvé, a másikat némává teszi, a szerelem hol fecsegővé tesz, hol -szótalanná, a harag néha tombol, néha magába zárkózik. Csak egy érzés -van, mely minden embert minden körülmény között egyformán hallgataggá -tesz: az irigység. - -Az irigység igen rossz hírben álló érzelem, pedig ennek a sanda czégnek -sokkal nagyobb közönsége van, mint képzelné az ember. És nincs az a -bőség, a mely megóvjon a csábitásaitól. - -A társaságban akárhány ember volt, a ki jóval nagyobb vagyonnal -rendelkezett, mint a mekkora a monte-carlói asztalnál verődött össze, -hogy megalapitani segitsen egy uj pénzkirályságot. De, istenem, mekkora -különbség a szerzésben! Mennyi ősre kellett nekik szert tenniök, milyen -gondosan kellett megválasztaniok a szüleiket, mig ez az ember öt -percznyi előkelő viselkedéssel ott van, a hová ők csak annyi -körültekintés után érkeztek! - -Az izgalom is mámoritó lehetett, ha a nagy kalandor nyugalmat szinlelt -is. És ez a hatalmasan rideg kijelentés, hogy egy garast se tesz többé! -Ez az akaraterő, hogy a szerencse-aranyat sem adta ki a kezéből! -Bizonyára, ez az »egy aranyat sem« méltó rá, hogy helyet foglaljon a -történelem arany könyvében a mellett a nagy mondás mellett, hogy: »Szó -nélkül halál!« - -Legelőször Simi gróf kapta vissza a szavát. Ő volt a legszűzibb lélek a -társaságban. - -– És ha meggondolom – szólt – hogy nekem egy külvárosi jelenetem van -ettől az embertől, egy külvárosi jelenetem, a melyet ötven forintért -vásároltam! - -– Az a külvárosi jelenet is abban a műhelyben készült, a melyből a -multkori Van Ostade került ki – felelt a monte-carlói úr. - -Simi grófnak a képvásárlásban való szerencsétlensége közmondásos volt. -Külvárosi jelenetével is kinevették. Egy valódi Birót nem vásárolnak -ötven forintért. - - -VI. - -Simi gróf meg volt sértve. Azért se hagyta a dolgot annyiban. -Megvizsgáltatta a képet egy szakértővel. - -A szakértő megállapitotta, hogy a munka eredeti. Megjegyezte ugyan, hogy -a mester első korszakából való, de nem hunyhatott szemet a fiatalkori mű -szembeszökő szépségei előtt. - -És hogy megerősitse az itéletét, nyomban felajánlott érte ezer forintot. - -Simi gróf néma megvetéssel felelt, s még az nap kiadta a rendeletet, -hogy vigyék át a képet az előszobából a nagy terembe. - -A következő héten aztán, mikor az Illustrated London News és a párisi -Illustration egyszerre adták ki a Biró Jenő úr arczképét, Simi gróf a -szokottnál gyakrabban nézett be az olvasóterembe, s mint ragadozó madár -vetette rá magát azokra a gyanútalanokra, a kik az emlitett képes -lapokon szenderegtek. - -Nem engedte el nekik, hogy az ő gyüjteményében van egy külvárosi -jelenet, mely kétségtelenül a nagy Biróé, egy valódi Biró, mely a mester -első korszakából való. - -S a fáradsága nem is veszett kárba, mert szép lassan kiköszörülte azt a -csorbát, melyet szakértelmének hírén régi balsikerei ütöttek. - -– Jobb orra van, mint hittük – mondogatták eleinte, ha a képeiről -beszéltek. – Egy párszor lefőzték ugyan, de, istenem, kit nem lehet -egyszer-kétszer megtéveszteni?! A szakemberek is megbotlanak néha, -kivált képdolgokban. És azt meg kell adni neki, hogy fölismerte Biróban -a nagy tehetséget. Ez már valami. - -Később aztán elfelejtették a csalódásait, csak azt tudták róla, hogy ő -volt az első, a ki Birónak a tehetséget fölismerte. A tréfa élét -vesztette; nem akadt többé, a ki műérzékét fitymálta, kicsinyelte volna. -Egy szép nap arra ébredt, hogy az első rangú szakértők között emlegetik. - -Hogyne! Mikor ő volt az, a ki a nagy Birót fölfedezte. - -. . . . . . - -Nem volt két ilyen nevü festő. A nagy Biró a mi szegény barátunk volt. - -Ha valaki azt kérdezné, hogy miképpen jutott Biró a »nagy« jelzőhöz, -erre csak azt lehetne felelni, a mit az olvasó már úgyis tud. A London -News kiadta az arczképét, mint a monte-carlói szerencsés játékosét, az -Illustration, mint Darzens kitünő tanitványáét, a kiről mostanában -annyit beszélnek, végre kiadták a magyar képes ujságok is, a melyek már -mint kitünő hazánkfiát emlegették. - -S ha valaki ezt keveslené, ha azt vetné ellen, hogy az -ujság-elismerésektől a nagyságig még egy nagy lépés van, ezzel szemben -csak arra lehet hivatkozni, hogy méltóztassék megszámlálni: hány -nagyságot ismerünk, a mely nem az ujságok egybehangzó dicséretein épült? - - -VII. - -A szerencse, attól fogva, hogy Monte-Carlóban hozzászegődött, hű maradt -Biró Jenő úrhoz. A szerencse is asszony; s nem azok a legmulandóbb -viszonyaink, a melyeket a legkésőbben kötünk. - -Ez a kései szerető, akárhová lépett Biró Jenő úr, mindenütt ott járt a -nyomában. Elválaszthatatlanok voltak. - -A játékterembe ugyan nem kisérte többé, de talált más alkalmat, hogy a -hűségét bebizonyitsa. Biró Jenő úr nem játszott többet; okosabbat -csinált ennél: üzleteket. - -És minden vállalkozásának mesés sikere volt. Ha az egész környéket -elverte a jég, az ő földeit kikerülte a csapás; ha a szél kifútt a -tárczájából egy ezrest, hazatérőben ott találta meg a pénzt a park -kapujánál, egy bokron fennakadva. - -A legőrültebb vállalatok aranybányákká váltak, ha ő állt az élükre; a -bot kivirágzott volna a keze között, hogy ha virágszállitásra adja -magát. - -A mihez hozzányúlt, aranynyá változott a keze között, mint Midás -királyról beszéli a mese. - -Az ilyen embert a világ mindig meg tudja becsülni érdeme szerint; -megbecsülte Biró Jenő urat is. - -Elhalmozták tisztességgel, kitüntetésekkel; válogathatott a méltóságok -között; mindenféle rangú szolgahad leste a parancs-szavát; mindennap -bebizonyitották neki, hogy milyen végtelen nagy ember, s még életében -tudta az egész világ, hogy hol fog majd a szobra állani. - -Nagy ember volt, kétségtelenül nagy, kiváló ember. Voltak az élet -játékasztalánál sokan, de csak ő találta ki, hogy másodszor is a -harminczas fog kijönni. - - -VIII. - -Eleinte úgy látszott, hogy Biró Jenő úr meg tudja becsülni, a mit a tűnő -pillanat ád, s ki tudja színi minden virágnak a mézét. - -Nem mintha az apró anyagi örömökre vetette volna magát, de a szeméből, -mely néha-néha a régi fényben ragyogott fel, ki lehetett olvasni, hogy -neki is megvannak a maga gyönyörűségei. - -Igy fel-fellángolt néha a szeme, ha egy-egy régi ismerőse magasztalni -kezdte előtte valamelyik halhatatlan alkotását, melylyel szives volt -megajándékozni a világot. Ilyenkor aligha a bóknak örvendett oly nagyon; -mert bókban, hízelgésben ugyancsak volt része. De, úgy tetszik, annak is -van valami titkos öröme, ha az ember mélységesen megvetheti egy-egy -felebarátját. - -Ezekben a szerencsés napokban, mikor az áldás csak úgy ömlött a fejére, -nagyobbára viszontlátta a régi ismerőseit. Vezekényi, Weinberger úr, az -egykori jury-tag O betűvé görbülve jelentek meg előtte, kérvén -egyben-másban a kegyes pártfogását. Sietett teljesiteni a kivánságaikat, -s meglátszott rajta, hogy szivesen adja az alamizsnáját. - -Ilyenkor valósággal jókedve volt. Néha még mosolyogni is látták. - -Megérhette azt az örömet is, hogy jelentékeny szolgálatot tehetett -egykori pártfogójának, a gardénia-herczegnek, a kinek társaságában -valaha annyi kellemes, gondolattalan órát töltött. - -A gardénia-herczeg ugyanis, hosszas várakozás után, elfoglalta ősei -trónját, de alig foglalta el, nemsokára kénytelen volt ismét elhagyni, s -kivonulni székvárosából, mely különben se tartozott a hajlandóságainak -megfelelő helyek közé. Nyugalomba tették, a mibe a gardénia-herczeg némi -húzódozás után, bele is törődött. - -Ez a kis húzódozás azonban – polgári háborunak nem lehet mondani, -legfeljebb polgári csetepaténak – sok pénzébe került a -gardénia-herczegnek, s a fegyvergyárosok, a kik tudvalevőleg több pénzt -tudnak elnyelni, mint a világ összes hölgyecskéi, pillanatnyi zavarba -sodorták. - -Ebből a pillanatnyi zavarból Masa grófnő és Biró Jenő úr segitették ki a -nyugalmazott királyt, néhány millió frank barátságos kölcsönnel, melyet -a virágok barátja, ki a királyságból csak az udvariasságot őrizhette -meg, olyan gardéniák kiséretében sietett megküldeni, a milyenek sem -azelőtt, sem azóta nem termettek ezen a szép világon. - - -IX. - -Akármit mondanak is a költők, jobb selyemmel párnázott kocsiban járni, -mint gyalog, fel a hegyre, déli egy órakor; jobb Derbyt nyerni, mint -olyan költőnek lenni, a kit minden omnibuszló legázol; végre jobb, ha az -embert az egész világ süvegeli, mint hogy ha folyton oldalba lökdösik. - -De akármilyen jó dolog is a kényelem, ha az ember sokáig jár selyemmel -párnázott kocsiban, végre ezt is megúnja, s ha valaki háromszor -egymásután megnyeri a Derbyt, utóljára ezt az örömet se tudja -méltányolni. Azonképpen, ha a szerencse gyermekét folyton-folyvást, -mindig süvegelik, többnyire elfelejti, hogy őt oldalba is lökdöshetnék. -Igy történt Biró Jenő úrral is. - -Beleszokott a selyem párnákba; nem tűnt fel neki többé, milyen jó módban -él, s ettől fogva úgy kezdte találni, hogy ő voltaképpen igen -sajnálatraméltó ember. - -A kinek megvan mindene, a mit az ember maga körül kivánhat, az rendesen -magában keres valamit, a mit aztán nem lehet megtalálni. - -Biró Jenő úr is magában kereste, a mije hiányzott, és ő is hiába -kereste, a mint hogy ez mindig igy szokott történni. - -Eszébe jutott, hogy eddig, ha szomorú élete volt is, ha meg kellett is -izlelnie minden emberi szerencsétlenséget, fájdalmat és nyomorúságot, -volt egy vigasztalója, az, hogy magát nem vádolhatta soha. Eddig mindig -volt egy jóbarátja, a ki őt szerette, s a kiben megbízhatott: önmaga. - -Azóta elvesztette ezt a jóbarátot. S ha azt mondjuk, hogy elvesztette, -csak szépitjük a dolgot. Mert a rideg igazság az, hogy: feláldozta, -eladta. - - -X. - -Attól a naptól fogva, a mikor eszébe jutott, hogy áldozatot hozott, a -fejébe vette azt is, hogy tulajdonképpen semmiért áldozta fel lelkének a -békéjét. - -Mióta fiának a sorsa biztositva volt, úgy tűnt fel előtte, mintha a -gyermek jövőjén aggódni soha sem s lett volna oka. Ha túl vagyunk valami -bajon, az első dolgunk, hogy kicsinyelni kezdjük a veszedelmet, a -melyben forogtunk. - -Miért áldozta fel tehát az énjét? Egy kis bőségért, mint az utolsó -szédelgő. Olyan bőségért, melynek örömét nem tudta élvezni. - -Ez a bőség pedig egyre növekedett. Biró Jenő úr már régen összetette a -kezét, de a vagyona csak nőtt magától, és egyre rohamosabban, mint a -hógörgeteg. - -Csinálhatott akármit, minden birtokából uj birtokok támadtak, s Biró -Jenő úr úgy tekintett erre a nagy áldásra, mint a Bűnre, melynek mindig -uj bűnöket kell szülnie. - -Az emberek nem tudták megérteni, hogy ennyi szerencse kegyeltje mért jár -mindig olyan arczczal, mintha az orra vére folynék. - - - - -ÖTÖDIK RÉSZ. - - -I. - -Naplót irni – a legtöbbször azok gyöngesége, a kik senkinek se -mondhatják el azt, a mi a leginkább foglalkoztatja őket. Kislányoké, a -kiket nyugtalanná tesz, megzavar, lázba ejt az a csodálatos átváltozás, -mely egy idő óta hatalmába keritette a lelköket, – szerelmes lányoké, a -kik még nem tartanak ott, hogy megvallhassák érzéseiket annak, a kit -ezek a mindenkor egyforma, gyermekes mondanivalók nagyon is érdekelnek, -– asszonyoké, a kiknek titkuk van. - -Ezeknek a kislányoknak, szerelmes lányoknak és titkot takargató -asszonyoknak a lelkéből kikivánkozik valami. Az elhallgatott, -feltartóztatott, fojtogatott érzések annyira megáradnak bennök, hogy az -özönnek ki kell fakadnia valahol. És ha nem gyónhatják meg -nyugtalanságaikat egy hozzájok hasonló valakinek, a kiben tökéletesen -megbíznak, ha nem suttoghatják el titkaikat még a titoktartó, de -részvéttelen nádasnak sem, mit van mit tenniök: kilehellik, kipityergik -sóhajaikat a magánosságban, vágyódásaikat kiöntik szavak helyett -betűkbe, sorokba, és vallomásuknak örök rejtőzködésre kárhoztatott -tanúit, hogy árulóikká ne válhassanak, elcsukják egy kapcsos, kulcscsal -zárható könyvbe. - -Később, mikor már van kinek elmondaniok, hogy mi jár a fejökben: nem -nyitják ki többé a kapcsos könyvet. Vagy, ha igen, nem azért nyitják ki, -hogy megint irjanak bele, hanem: hogy mulassanak azon, a mi már benne -van. A napló egész tartalma egyszerre gyermekességnek tűnik fel előttük. -Milyen ostobák voltak – akkor! És nem hinnék el, hogy a mit ezek a -gyerekes sorok sírnak el, az valóban komoly valami, – hogy nem ők lettek -komolyabbakká, hanem a körülményeik váltak vidámabbra. A bőségben élő -szívesen és derülten gondol azokra a kalandos napokra, a mikor -minduntalan koplalnia kellett; a mit akkor állott ki, most már vidám, -humoros, tréfás dolognak tűnik fel előtte, a boldog ifjuság, a kalandos -élet mulatságos tartozékának. Bőségének tudatában, elbizakodottságában, -mely tulajdon erejének véli azt, a miben csak a sors kedvezését kellene -látnia, nem tudja elképzelni, hogy régi esete, régi gyöngesége, régi -keserve igen komoly dolog volt, mely könnyen végzetessé válhatott volna, -ha az idegen erők, a körülötte s nem benne működő erők, véletlenül, meg -nem könyörülnek rajta. - -Naplót irni – sokszor azoknak a gyöngesége, a kik szerelmesek magukba. A -kik benyomásaikat, már akármi kelti fel ezeket a benyomásokat, minden -esetben érdemesnek tartják a följegyzésre; a kik megfigyelésüket olyan -értékesnek vélik, hogy sajnálnák, ha ez a számos, szép megfigyelés mind -veszendőbe menne. Naplót irnak tehát, hogy ezekben az érdekes dolgokban -mások is gyönyörködhessenek, vagy legalább még egyszer -gyönyörködhessenek ők maguk, később, esztendők multán, a mikor ez a sok -elfelejtett holmi megint ujnak tűnik fel előttük. - -Ezeknek már érdemes naplót írniok, mert a második czélt bizonyosan -elérik. - -Naplót irni – végül, szoktak, nagyritkán, olyanok is, a kikkel vagy a -kik előtt minduntalan történik valami följegyzésre méltó. - -A napló-irók nagy sokasága ennek a három csoportnak egyikéhez vagy -másikához tartozik. Én, Biró Jenő, a ki az itt következő jegyzeteket -irom, nem tartozom a három csoport egyikéhez sem. - -Nem érzem a szükségét annak, hogy elmondjam valakinek, a mi a leginkább -foglalkoztat. Vagy ha bennem is szendereg ilyes hajlandóság, ez még nem -növekedett, s aligha fog növekedni ellenállhatatlan vágygyá. Soha se -voltam nagyon közlékeny természetű. Életem sora, emberismeretem s a -hosszú megszokás zárkozottá tett. A lelkemből nem kivánkozik ki -semmiféle vallomás. Nem keresem a rokon lelket, a ki megértsen. Tudom, -hogy nem igen van ilyen rokon lélek, és ha véletlenül mégis akadna, -rokonomat vallomásaimból mindössze az érdekelné, hogy esetem mennyire -hasonlit az övéhez. Rokonomnak magának is sokkal több baja volna, -semhogy valami nagyon törődnék velem; éppen elég neki a magáé. - -De szerelmes se vagyok magamba. Nem képzelem, hogy benyomásaim akárkit -is érdekelhetnének. És nem akarom megőrizni a feledéstől azt, a mit ma -gondolok és érzek. Nem hiszem, hogy valaha gyönyörüséget találhatnék -ezekben a följegyzésekben. Soha se leszek kiváncsi arra, hogy milyen -voltam öt, tiz, tizenöt esztendővel ezelőtt. Ettől a tanulmánytól nem -remélek semmi örömet. - -És végre nem történik se velem, se körülöttem semmi olyas, a minek a -följegyzéséért érdemes volna tollat fognom. Azt, hogy az élet arasznyi, -és mégis a szomorúságok egész hegyei férnek belé, – hogy az emberek a -rosszasággal milyen keveset érnek el, és mégis milyen rosszak tudnak -lenni, – hogy a jó ember milyen áldás, és hogy mégis ebben az áldásban -mennyivel kevesebb részünk van, mint a napfény áldásában, – hogy a -boldogsághoz voltaképpen milyen kevés kellene annak az embernek, a ki -magát, a többieket és a természetet megérti, és mégis, néha éppen azok a -legkevésbbé boldogok, a kik a legszerényebbek, a legkevésbbé követelők – -ezt ugyan fölösleges untalan ismételni. - -Már jó ideje egyik napom tökéletesen olyan, mint a másik. És hogy mi -történik kívül, a világban, azt talán minden ember közűl én tudom a -legkevésbbé. Ugy élek, mint a pók, mely hangtalanul szövi hálóját egy -sötét zugban, és egy cseppet se törődik azzal, a a mi a napfényen élőket -foglalkoztatja, izgatja, futkározásra s küzdelmekre birja. Csak éppen -akkor mozdulok ki remeteségemből, a mikor az élet eleséget követelő -föltételei már nem tűrik meg, hogy a rejtekemben maradjak. - -Mért irom hát ezeket a följegyzéseket? - -Időtöltésből. Hogy elöljek vele egy pár órát, a mikor nincs más -választásom, mint: tépelődni, tovább tépelődni, vagy: ákombákomokat -vetni papirra. - -Mindennap van egy pár órám, a mely a gyönyörüségé. Él – hálaistennek, -él! – egy kis lény a világon, a kiért én is mintha élnék. A kinek a -jövőjéért mozgok, táplálkozom, igyekszem dolgozni, már a mennyire tudok, -a kinek az érdekében teljesiteni szeretném azt a feladatot, melyet -mindnyájunkra ránk róttak, melynek végső czélja ismeretlen, s melynek -teljesitése rám nézve még terhesebb, mint a legtöbb küzködőre nézve, -mert én már nem reménykedem, mint ezek, nekem már nincs jövőm, csak -jelenem, s a jelenem az, hogy az életnek ezt az egyetlen, – mindig oly -rövid! – gyönyörüségét napról-napra megujuló, sok óráig tartó, s szinte -elviselhetetlenül nyomasztó szenvedéssel kell megfizetnem. Él egy kis -lény, a ki szerelmemből fakadt, s annak szivéből, a kit mindenekfelett -szerettem. Hallgatni ennek a kis lénynek a gügyögését, látni -arczocskáján az imádott vonásokat, annak a vonásait, a kit el kellett -temetnem, viszontlátni rajta, elevenen, valamit az ő lényéből, az ő -szemét, az ő ajkait, élve látni egy picziséget az ő szépségéből, az ő -bájából, nap-nap után valami ujat fedezni fel benne, a mi az ő életének -a folytatása, a mit a halál legalább emléknek meghagyott nekem, a piczi -lény mosolygásából, formáiból, mozdulataiból ráismerni ő rá, a ki ime, -nem mult el egészen, elnézni gyermekünknek a növekedését játszani vele, -ha ébren van, s lesni a lélekzetét, ha alszik – bizonyára isteni -gyönyörüség… s aligha irom ezeket a sorokat, ha ez a gyönyörüségem nem, -marad meg. De ez a gyönyörüségem naponkint csak egy pár óráig tarthat – -ennek a kis lénynek az érdekében. Az az ápolás, a melyre szüksége van, a -legjobb ápolás, a melyben részesülhet, az éjszaka óráira mindig, -könyörtelenül elválaszt tőle, és nappal is tovább, mint szeretném. - -Mert csak nappal dolgozhatom, és dolgoznom kell, érte. Dolgozom, a -mennyit és a hogyan tudok; akkor, a mikor csak egyátalán képes vagyok -rá. De kedv nélkül dolgozom és hamar kimerülök. A rajzolás elemeire -oktatni vásott sihedereket, a kiknek a rajzoláshoz nincs semmi -hajlandóságuk és nincs a legcsekélyebb jóakaratuk – nem nekem való -mesterség. Képpel látni el egy olyan élczlapot, melynek a tartalmát -megvetem, nemcsak hogy megaláz magam előtt, nemcsak hogy folytonosan -sérti lelkiismeretemet, becsvágyamat, s a bennem szemérmesen rejtőzködő, -de leküzdhetetlen emberi méltóságérzetet: nagyon fáraszt is. Ugy -látszik, nemsokára már megszabadulhatok ettől a robottól s ettől a -boszorkánynyomástól; rövid idő mulva talán már nem lesz, a mi lefokozza -bennem azt a megbecsülést, a melylyel magunk iránt viseltetnünk kell, -azt az önérzetet, a melyre minden embernek szüksége van ahhoz, hogy -eredményes munkát végezhessen. Ugy látszik, a közel jövőben elérhetem, -hogy csak a művészi munkának éljek. Van valaki, a ki megkedvelte a -képeimet; ennek a valakinek már utánzói is akadtak; ha festek, már nem -dolgozom hiába. Örülök ennek a fordulatnak, de örömem nem zavartalan, -hanem elégedetlenséggel és bizalmatlansággal elegyes. A jobbnak igérkező -jövő alapja nem egészen tiszta, s igen ingadozónak látszik. A mi kiemel -rabszolgaságomból, nem az, a minek a segitsége büszkévé tenne; nem a -művészet igazi szeretete, nem a jóizlésü nagyközönség tartós -megbecsülése. Hanem egyetlen egy embernek a szeszélye – olyan emberé, a -kinek a gondolkozása felszines s az izlése nem tulságosan finom, a ki a -művészi munkát is csak úgy nézi, a hogy egy szép agarat vagy egy ügyes -szerkezetü automobilt – s ezen a szeszélyen kivül, a (valószinüen csak -rövid ideig tartó) divat, mely nyomon követi a fejedelmi szeszélyt. Ez a -siker nem tesz büszkévé, még kevésbbé elbizakodottá, sőt éppen nem -elégiti ki az önérzetemet. Azonkivül nem igen biztat azzal, hogy a jobb -jövő maradandó lesz. És mindezek koronájául elégedetlennek kell lennem -magammal is. Mi hasznom uj keletü kis sikereimből, mikor azt kell -látnom, hogy azok a képeim, a melyekkel ilyen eredményt érek el, nem -érnek annyit, néha sokkal, nagyon sokkal gyöngébbek, mint a régiek, a -melyek az ördögnek se kellettek?! Azért még akkor is kedv nélkül -dolgozom, a mikor festek. Érzem, hogy fogy a tehetségem, s hogy már nem -vagyok a régi erőmben; látom, hogy az a lélek, mely a régi képeimnek -valami értéket adott, az ujakon egyre halványabban mutatkozik; sőt -látnom kell azt is, hogy nemcsak a művészi erőm, hanem még a -munkaképességem is mind inkább hanyatlik. És ez a keserves tudat, ez a -szomorú látvány csak annál jobban megbénit, csak annál hamarább -elfáraszt. - -Aztán, mikor tökéletesen bele fáradtam a munkába, és mikor – késő este – -ki vagyok zárva arról a helyről, a hol egyetlen örömömet találom, -egyedül maradok gondolataimmal. Szenvedésemmel; fájdalmas emlékeimmel. -Ó, nem akarok felejteni! Az emlékeim becsesek nekem; hiszen nem maradt -egyebem, csak a gyermekem meg az emlékeim. És úgy érzem, Ő addig nem -halt meg egészen, a míg legalább az én emlékemben még ott van az a kép, -a mely valaha az Ő lényéből sugárzott, a mig tekintetének, mosolyának, -hangjának a benyomása legalább az én lelkemben él. Hogyne őrizném hát az -emlékeimet! Annál féltékenyebben őrzöm, mert keservesen érzem, mily -hitványul gyönge az emberi emlékezet, s hogy legféltettebb benyomásaink -hamarább illannak el, mint a heliotrop illata egy nyitva felejtett -illatszeres üvegből. És még se adhatom át magamat egészen az -emlékeimnek, az örömtelen magánosság s a kénytelen pihenés óráiban sem. -Az emlékezés nekem még, akármennyire lelki szükségem, s akármilyen -jóleső érzésekkel vegyes, mégis nagyon fájdalmas; a szenvedés tulságosan -kimerít. Pedig szükségem van az erőmre, hogy dolgozni tudjak a fiunkért. - -Azért nem temetkezhetem bele a multba olyan mélyen, mint a mennyire -szeretném. Mikor már nagyon sajog a fájdalmam, ki kell ragadnom magamat -ebből az elernyesztő érzésből. De nem menekülhetek a jövő képéhez sem. A -jövőbe nézve csak kétségek gyötörnek. És még folyvást órák választanak -el attól az időtől, a mikor el tudok aludni. Nagy ideje már, hogy igen -keveset alszom; akkor is inkább csak kábultan pihenek. - -Ezeket az órákat, a melyekben hiába várom az álom vágyát, vagy legalább -a megváltó kábultságot, el kell ölnöm valamivel. Ugy teszek tehát, mint -a ki munkaközben, fél-pihenésül, firkál, rajzolgat, s abrakadabrákkal, -emberfejekkel, mértani ábrázolatokkal vagy semmit se jelentő -hieroglifákkal rójja tele az előtte heverő tiszta papirlapot. Leirom -ide, a mi olykor foglalkoztat, s a min egy kissé elszórakozom. - -Nem naplót irok. Ha a napi élményeimet akarnám ide jegyezni, jóformán -mindennap ugyanazt kellene leirnom, és annak a sok egyformaságnak, a -melyet napról-napra ujra meg ujra átélek, akár hosszadalmas, akár rövid, -de szükségképpen csupa ismétléssel járó följegyzése már nem -szórakoztatna. Csak időnkint irok ebbe a könyvbe; olyankor, a mikor más -menedéket már nem találok. És csak azt irom ide, a mi éppen eszembe jut, -de nem éppen először jut eszembe. - -Nincs több szándékom, mint a czéltalanul rajzolgatónak. Nem szántam -ezeket a följegyzéseket senkinek. Hanem azért el kell számolnom azzal a -gondolattal, hogy mi történhetik ezzel a könyvvel a halálom után. - -Az bizonyos, hogy nem szeretném, ha olyanok kezébe kerülne, a kiknek -idegen voltam és mindig idegen maradok. Nem azért irok az érzéseimről, -hogy akárki turkálhasson bennök; mindenkinek vannak kedves családi -levelei, a melyeket nem szivesen látna a zsibvásáron. De gondom lesz rá, -hogy ez a könyv ne kerülhessen röhögő kiváncsiak kezébe. - -Van valaki, a ki elolvashatja. A fiam, ha majd huszonöt esztendős lesz. -Nem czélom éppen, nem is kivánom, de nem bánom, ha elolvassa. Legalább -meggyőződhetik róla, hogy akármit beszéljenek is az apjáról egy olyan -korszakban, a melyben semmi se általános, csak az éhség és a falánkság: -az apja nem volt se elmebajos, se beteg idegzetü ember, sőt talán ostoba -ficzkó sem, ha ugyan nem mindenki ostoba ficzkó, a ki valami egyebet is -kiván az élettől, és nem csak: garast, sok garast, mentül több garast. - - -II. - -Olyanoktól, a kik derülten birálják embertársaikat és soha se néznek -vissza arra a csekélységre, a mi a multjokban egy kissé feketéllik: az -édesanyára, a ki éhen halt s a kivel nem törődtek, – a felebarátra, a -kit gyöngéd, a büntetőtörvénynyel egy cseppet se ellenkező formában, de -azért nem kevésbbé hathatós módon segitettek kituszkolni ebből az -árnyékvilágból, – az elhagyott kedvesre, a kit a nyomoruságba -taszitottak, – a magzatra, a kinek életefonalát a lehető legkorábban -juttatták Atroposz párka ollós kezébe, – a szegényekre, a kiknek ügyesen -elvarázsolt piszkos krajczárjaiból, bűzös párnáiból, utálatos -verejtékéből angol kényelemmel berendezett, jó illatú otthont épitettek -maguknak, – a testvérre, a kit kizsákmányoltak, – a párbajban lelőtt -ellenfélre, a kinek a holttestéből talapzatot készitettek maguknak, hogy -végül mint államférfiak magasodjanak ki a sokaságból, – a megrágalmazott -vetélytársakra, a kiket előbb elbuktattak, aztán elsirattak, hogy az -üres helyekre ők ülhessenek, – a megtévesztett ezrekre, a kiknek ostoba -bizalmát, ostoba meggyőződését vagy ostoba érzéseit okosságuk -adófizetőivé tették, – és igy tovább, mert ennek soha se volna vége, – -az ilyenektől gyakran hallani efféle nyilatkozatot: - -– A világnak haladnia kell, és a haladásnak erős akaratú, kemény -legényekre van szüksége, nem érzelgős, puha lényekre. Az érzelgős ember -nem férfias; az érzelgős férfi nevetséges, ostoba, utálnivaló. - -Érzelgősnek ők háromféle embert neveznek. Mindenekelőtt az olyat, a kit -az ostoba meggyőződés még arra is rábir, hogy e miatt ellentétbe -keveredjék a tulajdon érdekével. Azután az olyan embert, a kinek az -érzései erősek, mélyek, tartósak, s a ki, érzésből, még áldozatokra is -képes. Végül azokat, a kikre (előttük örökkön megérthetetlen) nagy -hatással van a szerelem, a részvét érzése, vagy a fájdalom. - -Érzelgés vagy érzés nekik mindegy. Se a két szót, se a két fogalmat nem -tudják egymástól megkülönböztetni. Minthogy érzés nem igen van bennök: a -nagy és a mély érzést képtelenek megérteni. És mert ők taplós szivüek: -az érezni tudókat szánalmasan gyöngéknek, betegeknek, ostobáknak, maguk -alatt valóknak nézik. - -Ha az orrszarvúval meg tudná értetni valaki, hogy az ember bőrén a -szúnyogcsipésre hólyagok támadnak, az orrszarvú agyvelejében bizonyára -valami olyan képzetféle derengene fel, hogy: az ember igen gyatra és -alsórendü állat. Pedig abból, hogy az orrszarvú bőre föl se veszi azt, a -mi az érzékenyebb bőrű embernek már egy kissé fájdalmas, nem az -következik, hogy az orrszarvú egészséges, az ember pedig beteg, nem az, -hogy az orrszarvú eszes, és az ember ostoba, hanem csak az, hogy az -orrszarvú és az ember két különböző állat. - -Ezeknek a taplós szivü felsőbb lényeknek, a kik olyannyira szivükön -viselik a világ haladását, s oly meghatóan gondoskodnak a messze jövő -ismeretleneiről, miután fenevadak módjára viselkedtek a hozzájok -tartozókkal szemben, azt lehetne mondani: - -Meglehet, hogy a világot ezentúl azok fogják előbbre vinni, a kikben -annyira túlteng az értelem, hogy minden érzést kiszorit a lelkükből, de -eddig nem egészen igy történt. A mi a társadalom mai berendezésében jó -és az eleveneknek hasznos, olyan halottak alkották meg, a kik a -meggyőződéseiket előbbre helyezték a személyes érdeküknél. A mi az -előttünk lévő emberi alkotásokban maradandó, vagy legalább tartósabb, -mint az egyes ember élete, nagyrészt (s ha csak a leginkább kiemelkedő -jelenségeket tekintjük: általában) olyanok műve, a kik érzésből képesek -voltak áldozatokra is. A legértékesebb eredmények, a melyekhez az emberi -elme valaha eljutott, azok, a melyeknek felkutatását az érzés sürgette; -kivívásukban olyanok működtek közre, a kikben az érzékenység és ennek -megfelelően a részvét érzése fejlődöttebb volt, mint a nagy tömegben, -mig az érzés nélkül való értelmesek megelégedtek azzal, hogy tarkává -tették a világtörténelmet. - -Mi teremtette meg, például, a művészeteket, ha nem az érzés? (Mert, ha a -szépet szeretjük: öntudatlanul is a jót keressük; azt, a mi a -természetben vigasztaló; azt, a mi a természet és az ember -rendeltetésében azonos.) Igaz, csinálnak ma már úgynevezett művészetet -ügyeskedéssel, tisztán »észből« is; de a remekműveket, a melyekhez a -divat hóbortjainak ellenére is vissza-visszatér az emberiség, mindenkor -a nagy és mély érzések sugallták. - -Érezni tudni: nem beteges állapot, hanem a fejlődöttebb emberi léleknek -egyik tulajdonsága. (Mert az érzés kiigazodik a homályos képzetek közt, -a hol az értelem nem tud itélni; mert az érzés birodalma: a csak -sejthető; az, a mi az észnek örökre »ignorabimus«; az, a mi csak a -bennünk rejlő legtitokzatosabb valamivel, az ösztönszerü itélettel, a -természeti erő legrejtelmesebb részével közelithető meg.) Adomány, mely -olyan, mint az élet többi adománya: nemcsak gyönyörűséggel jár, hanem -bajjal és fájdalommal is. - -És nem természetes-e, hogy a művész, a kit aprócseprő dolgok kevésbbé -foglalnak le, tehát kevésbbé szórakoztatnak el, mint más embert, – a ki -a többieknél szabadabban adhatja át magát az érzésének, mert hisz ez: -kötelességének nem ellensége, hanem ellenkezőleg: ihletének forrása, – -hogy a művész, a ki végre is az egész természet életében megnyilvánuló -örök érzés egyik követe volna (mert az életfolyamatok bonyodalmas -összejátszásában nem csak egy titokzatos erő, nem csak egy titokzatos -önző czél jelentkezik, hanem egy még titokzatosabb, minden szervessel és -szervetlennel szemben hozzája mérten gondoskodó örök érzés is, mely -mintha a bennünk lévő érzőképesség ősforrása volna), – hogy a művész -erősebben érez, mint a számitó kalmár? - -Hallom, hogy számitó kalmárok, a kik festenek és űzérkednek a képeikkel, -azt beszélik rólam, talán meggyőződésből, de talán egy kissé azért is, -hogy így könnyebben rázhassanak le a nyakukról, s ne kellessen éppen -kiöklözniök a piaczról… szóval a barátaim azt mondják, hogy beteg lélek -vagyok. Mert egészséges lélek-e az, a melyen ilyen sokáig rágódik a -fájdalom? _Ők_ sokallják, a mi _nekem_ fáj. - - -III. - -Lehet, hogy, ha többet forognék az emberek között, már nem mondanák -rólam, hogy beteg lélek vagyok, és – már nem érezném annyira, a mi most -csak úgy fáj, mint a legelső napon. Az életünk föltételeit szabályozó -törvény úgy kivánja, hogy az uj benyomások háttérbe szoritsák a -régieket; hogy a sok apró uj benyomás háttérbe szoritsa a legerősebb -régi benyomást is; s hogy a sokszor, sokára háttérbe szoritott régi -benyomások lassankint elhalványodjanak, elsorvadjanak. Ha keresném a -felejtést, ha el akarnám altatni a szivemet, ha azt kivánnám, hogy -valami elölje a fájdalmamat, ha nekem is csak egy óhajtásom volna: -átaludni azt az időt, a mig a sebem beheged, s valami lelki altatószer -használata után kábultan helyeződni át abba az állapotba, abba az -időpontba, a mikor az ember már nem emlékszik s nem érez, – csak sokat -kellene az emberek közé mennem, és nekem is sikerülne az, a mi sikerül -másoknak, a gyászolók ama nagy többségének, a melyben megvan az ehhez -való jó szándék. - -Nem keresem a felejtést. Ragaszkodom az emlékeimhez, a mig -ragaszkodhatom. A nekem oly kedves, drága képeket, a mult képeit, a -melyek, ha olykor összefacsarják a szivemet, fölidézik az eltünt napok -édességét is, s meg-megjelenésükkel egy kissé vigasztalnak – nem akarom -elűzni. Nem akarom elűzni kedvesem árnyékát; árnyéka is kedves nekem. -Nem félek, nem kínos nekem Rá gondolni. Megőrzöm, a mi Ő belőle még él, -a mig megőrizhetem. Hisz azok a képek is, a melyek a legerősebben -dobogtatták meg szivünket, oly hamar elillannak a tehetetlen emlékezet -elől! Hisz amúgy is oly korán következik el az az óra, a mikor az idő -már mindentől meglopott bennünket, a mikor boldogságunk egész -paradicsomából csak valami iszonyuan kevés, homályos, zavaros -álomfoszlány marad meg agyunknak a legmélyén!… a mikor a multat is csak -úgy _sejtjük_, akár a jövőt! - -De azért nem akarom mesterségesen ápolni a fájdalmamat. Étherrel, -pézsmával csikarni ki egy iczipiczi haladékot a természetes elmúlástól – -mit érünk el vele? perczeket! A ki balzsammal akarja feltartóztatni a -természetes feloszlást, mássá teszi halottját, egyszerre megváltoztatja -azt, a mi volt, s egy árnyéknak az árnyékát őrzi. És hiába minden. Igy -is, úgy is hiába. Az emlék pillangó, mely elrepül; hiába kapkodunk -utána, szárnyainak a hamva se marad meg sokáig az az ujjaink hegyén. Mit -nyernék vele, ha erőszakolni akarnám a zavartalan, az állandó -emlékezést? Talán napokat; talán semmit. Az emlékezésnek egy irányba -erőltetése talán még csökkentené az emlékezés erejét. És ez a meddő -kisérletezés mindenesetre meggyöngitené az akaraterőmet. Akármilyen jól -esnék visszavonulni emlékezésem csigaházába, s ki nem mozdulni onnan: -nem tehetem, hogy csak a multamnak éljek. Nem szabad megfelejtkeznem -arról, a ki élve maradt meg az Ő lényéből, a ki az Ő második élete. S ha -én megfelejtkezném erről a kötelességről, az Ő árnyéka emlékeztetne rá… -intene, hogy egész lélekkel gondoskodjam életének folytatásáról, hisz -már csak ennyit tehetek Ő érte! Nem zárkozhatom el emlékeim közé, s ha -valami beteges érzésem azt kivánná, hogy mesterségesen ápoljam a -fájdalmamat, akkor se tehetném, mert minden szent kötelességem tiltja. - -Tehát, ha húzódozom az emberektől, ha a magánosságból, a melybe -megvonultam, csak akkor lépek ki, a mikor a kénytelenség szólit ki -belőle, ennek más oka van. - -Emberkerülőnek lenni – ebben csakugyan van valami nem természetes. - -Az ember társas lény; már a legelső gondolkodónak sikerült -megállapitania ezt a tételt. Egyedül gyönge. Rá van utalva a többiekre. -Tehát már puszta érdekből is keresnie kell a társaságot. Ez alig szorul -bizonyitásra. Csak éppen körül kell nézni a világban és azonnal látni, -hogy maga a mindenfelé jelentkezés is eleven erő, s hogy a sok -összeköttetés egyike a világot mozgató néhány hatalomnak. Minden esetben -áll ez, nem csak abban az esetben, ha pusztán az anyagi eredményeket -nézzük. Hamis az a tanitás, hogy az erős férfi igazán csak egyedül erős, -hogy a sokaság befolyása, a sokasággal való küzködés, a sokasághoz való -surlódás, mely szükségképpen alkalmazkodással járna (mintha okvetetlenül -a gyöngék változtatnák meg az erőst, s nem történhetnék ez megforditva -is!) – csak meggyengíti az erőst; hamis ez a tanitás, mert -következtetéseiben minduntalan összetéveszti a tünetet az okkal. -Bizonnyal csak az erősebbek között akadnak, a kik olyan erőseknek vélik -magukat, hogy azt képzelik: megélnek ők egyedül is, minden összeköttetés -nélkül. De ebből nem az következik, hogy a magánosság tesz erőssé, hanem -csak az, hogy ez a lehetetlen vállalkozás csak az erőseket kisérti és -csak az erőseket teszi tönkre, mint például a túrista-szenvedély. És már -ezeknek a példája is bebizonyitja, hogy a magánosság az erőst is -gyöngévé teszi. Nincs az a testben és javakban erős, bátor, derék, igaz -ember, a kit, ha tenni is akar valamit, és nem csak úgy akar élni, mint -a remete: gyökéren és álmodozáson, gyorsan meg ne őrölne az élet, -mihelyt egyedül akar meglenni, szövetség, társulás, segitők nélkül. A -világ nem bocsátja meg, ha lenézik és fittyet hánynak neki; s jaj annak, -a ki kiköt az egész világgal. Elemi hatalom ez, mely porba teperi a -legerősebbet is. - -De nem csak érdeke az embernek a társaság, hanem lelkiszüksége is. Ez a -lelkiszükség épp úgy természettől való, mint alkatának egyéb -tulajdonságai, és többek közt, egyik jele a karom, agyar, hatalmas fog, -szarv, aczélos láb, állatias izomerő, szőrbunda, tollazat, szárny és -pikkelyes pánczél nélkül való állat egymásrautaltságának. - -És nincs az az emberkerülő, a ki, életmódjának ellenére, valójában ne -vágyódnék rá, hogy a hozzá hasonlókkal érintkezhessék, néha-néha szót -válthasson, s egyszer-egyszer olyan dolgokról is beszélhessen velök, a -melyek a leginkább érdeklik. Én is óhajtanám a társaságot: a hozzám -hasonlók társaságát. Koronkint olyan, szinte parancsoló szükségét érzem -annak, hogy valakivel szólhassak, olyan szomjuság fog el másvalakinek a -gondolatai, másnak velem együttérzése, másnak a szavai után, hogy azt -képzelem: kivánságom majdnem legyőzhetetlen, mint az éhség vagy a -szomjuság érzése. Igen, ez a lélek természetes szomjusága; csakhogy a -lelket könnyebb legyűrni, mint a testet, mert a lélek sokkal többre -képes, mint a test, nemcsak sokkal nagyobb erőkifejtésre, hanem sokkal -több nélkülözésre is. - -Mondom, én is óhajtanám a társaságot; de csak a hozzám hasonlók -társaságát, és nem azokét, a kikkel érintkezhetném. - -Az én környezetem, sajnos, nem olyan, a mely ezt a szomjuságomat -kielégithetné. Hiába, nekem nem volt szerencsém. Bizonyára igen sok -olyan ember él a világon, a ki után nem érdemes vágyódni, a kit a -legokosabb kikerülni, a ki nem nekem való társaság, s a ki számomra -örökre idegen marad. De végre vannak, emezeknél jóval kevesebben, -jóravaló, derék, értékes és kedves emberek is. (Tudom, tapasztalásból.) -Csakhogy a körülöttem élő emberek, az én mai ismerőseim, jóformán mind -az első osztályba tartoznak. Abból a társaságból, a melyre áhitoznám, -nekem nem igen jutott ki. - -Kikkel érintkezhetném? - -Az én ismerőseim három csoportba sorozhatók. Az elsőbe tartoznak -Weinberger Arnold úr és társai; azok, a kiket az üzleti érdek köt hozzám -(inkább az ő érdekök, mint az enyém). Az ezekkel való érintkezés még a -legkevésbbé volna terhemre, és szivesen elnézném nekik, hogy engem csak -azért keresnek, mert azok közé tartozom, a kik nem kapzsiak és nem -kicsinyesek, a kiket tehát a legjobban kizsákmányolhatnak. De nem tudom -elnézni nekik, hogy kicsinyes érdekhajhászatukat a barátság mezébe -öltöztetik, – hogy, a mikor hasznot húznak abból, a mit bennem -élhetetlenségnek tartanak, ezt olyan formában cselekszik, mintha még -leköteleznének, mintha voltaképpen szivességet tennének nekem, – és hogy -szeretnék, ha ezt a képzelt szivességet hallgatag én magam is -elismerném, bár nem igaz, bár ők tudják, hogy nem igaz, és tudják, hogy -én is tudom, mennyire nem igaz. Szinlelt barátságuk hazug szólamai -bántanak; nemességet játszó haszonlesésök undorit; még a nyomorúság se -birhatná rá, hogy mikor tulajdonképpen megvetem őket, barátságot -mutassak irántuk, a mit pedig ők a tettetett szivesség viszonzásául -megkövetelnének; önérzetem nem hajlandó rá, hogy akkor, a mikor csak -kiaknáztatom magamat, odáig megalázkodjam, s odáig lealacsonyodjam, hogy -az övékhez hasonló érdekhajhászatból vállaljam a lekötelezett szerepét, -a mit képmutatásuk és hiúságuk megkivánna; szóval: egyszerüen nem tudok -beszélni velök. - -Aztán az úgynevezett jóbarátok következnének. A pályatársak, a kikhez -egy közös vonzalom: a művészet szeretete fűzne. Képzelhető-e -érdek-ellentét jóbarátok között? Nos, tehát örökre elválaszt tőlük az -érdek. Nem az én érdekem, hanem az ő érdekük. Az ő érdekük, a melyet én, -akaratlanul, sokszor megsértettem, mikor őszintén, becsületesen -elmondtam, hogyan vélekedem a művészetükről. Nem szivesen birálgatom a -társaimat; minden szót, a mit valaha róluk kiejtettem, valósággal ki -kellett csikarni belőlem. A legtöbbször ők maguk kényszeritettek -szinvallásra, abban a reményben, hogy magasztaló szavakat fognak -hallani. Máskor mindig valami kötelesség kivánta, hogy igazat beszéljek -róluk – és igazat beszélni: bizonyára a legnagyobb fényűzés a világon. -Mindannyiszor, a mikor ekképpen vétkeztem: jobban szerettem volna -hallgatni; de nem tehettem mindig azt, a mi rám nézve sokkal kellemesebb -lett volna. Ők pedig nem méltányolják, hogy csak a kénytelenség beszélt -belőlem (és az igazság-szeretet, a melyet nem ismernek). S minthogy -sokkal különbeknek tartják magukat, mint a mennyit érnek: csak arra -emlékeznek, hogy megsértettem az érdeküket. A kinek a hiúságát -bántottam: azt megtámadtam személyében; a melyiknek nem váltam -czinkosává, mikor az igazság ellenére valami előnyhöz akart jutni: azt -megtámadtam nemes becsvágyában, jogos anyagi érdekében, sőt -kenyérkeresetében, családja, gyermekei kenyerében. Mindezt, -természetesen, nem tudják megbocsátani nekem. - -De útjokban is állok. Azt képzelik, ha bármi csekély sikert érek el: ezt -a sikert tőlük loptam, mert ez az előny is voltaképpen őket illetné. Ha -gyűlölnek, mert megsértettem az érdeküket, még jobban gyűlölnek azért, -mert azt hiszik, hogy minden falat kenyeret, a melyet a képeimmel -keresek, az ő rovásukra, a nekik járó jutalomból hóditottam el. A -legtöbben megölnének egy kanál vizben. Hogy megtorolják ellenök -elkövetett vétkeimet, s hogy védekezzenek azzal a versenynyel szemben, a -melyet úgy fejtek ki, hogy én is élek és én is festek: a mennyire -megtehetik, a meggyőződésük ellenére is kisebbitenek, s ha rajtok áll, -akadályokat görditenek a tehetségem érvényesülése elé. Hogy minél inkább -ártalmatlanná tehessenek, szánnivalónak hirdetik a munkásságomat; -letagadnak a képeimről minden jót, a mi egyátalán letagadható; -mesterségesen, czélzatosan, következetesen terjesztik a rólam szóló, -meglehetősen rosszakaratú itéletet; még attól se idegenkednek, hogy apró -rágalmakat bocsássanak világgá rólam – legutóbb azt találták ki, hogy az -ivásnak adtam magamat – s hogy alaposan népszerüsitsék ezeket az apró -rágalmakat, mert hiszen ezek is megtámadják a művészi hirnevet, ezeknek -is megvan a maguk – rájok nézve hasznos – hatása. (Nem szenvedek a -képzelt üldözés tébolyában, s nem képzelem, hogy csak velem tesznek igy. -De velem is igy tesznek, s ez nekem elég.) És azért mégis azt várnák -tőlem, hogy úgy szóljak hozzájok, mint jóbarát: pajtáskodó hangon, -kedvesen, szeretettel. Erre nem vagyok képes. - -De látni se kivánom őket. Miért kivánkoznám Krajnay, Barta és Vezekényi -művésztársaim után? Mi közöm hozzájok? Nem nézem őket rokonlelkeknek; -közöttük és közöttem nincs semmi szellemi közösség. Társam nekem -Krajnay, a ki, minthogy művésznek utolsó rangú, az élczeivel teszi -ismertté magát, és a társaséletben tanusitott fürgeségével szerez -magának közönséget, mert az emberek szeretnek nevetni, s a ki gyakran -mulattatja őket, arról elhiszik, hogy egyébként is jeles embernek kell -lennie?! Vagy Barta Pali, a ki végig zsúroz, végig uzsonáz, végig -tánczol és végig udvarol minden házat, a hol az ebédlőben még elfér egy -képecske, a hol egy csipetnyi műérdeklődést szimatol, és a hol még -találkozik száz forint képvásárlásra?! A kivel arczképeket festetnek, -mert mindenütt ott van?! És Vezekényi! Vezekényi, a kinek még a -szobafestésre sincs tehetsége, a kinek azonban a tudós asszony alaposan -felvágta a nyelvét! Vezekényi, a ki összes ismerőseiről – ha valaha -megsebezték a hiúságát, pedig ezt aligha kerülhették el – a legcsunyább -eseteket kedélyeskedi el, Vezekényi, a kitől sokan félnek, mert -veszedelmes, mint a csörgő kigyó, Vezekényi, a kit egypáran komolyan is -vesznek, mert – tudva, hogy ez gyümölcsöző – hol a mókás embert játszsza -(pedig még a paprikajancsiskodáshoz sincs tehetsége, kedélye, ötlete), -hol meg a művészlelket, a kit felháborit mindaz, a mi nem szép, a -vidáman lármás embert, a ki nem tud uralkodni magán, a kit elragad az -ifjuság tüze, s a kinek a szava oly népies zamatú, hogy öröm hallgatni! -Vezekényi, a ki mindenkivel szemben mézédes, a ki mindenkit vállon -vereget, a ki mindenkivel szemben csupa bók, s a ki a bókjait olyan -ügyesen fogalmazza meg, hogy tulajdonképpen lebecsüli a megtiszteltet! -Vezekényi, a ki olyan bohó, mint egy komédiázó gyermek, s a ki -alattomban olyan okosan számitó, mint egy uzsorás! A ki csupa jókedvü -lárma, s a ki valóságos művész az apró ármányok petéinek ügyes -elhelyezésében! A kinek a múzsa csók helyett monoklit adott, s a ki egy -inget nem tudna lefesteni, de maga úgy öltözködik, mint egy gróf, mert -ha a tehetségével nem teheti, az öltözködésével nyit utat magának a -nagyvilágba… és mert a jól öltözködés tehetsége az egyetlen tehetség, a -melyet nem tagadtak meg tőle az istenek! A kinek minden igyekezete: -minél felsőbb körökbe jutni, s a ki az előkelők termeiben olyan czifrán -beszél, mint Szilaj Pista! A ki egy alkalmat se mulaszt el, a mikor az -előkelők között megjelenhetik, s a ki ott a Murger Marceljét játszsza, a -született bohémet, a legbohémebb bohémet, pedig valójában nem festő, -hanem gyüjtő, mert takarékpénztári könyveket gyüjt! Miért kivánkoznám -Vezekényi után?! - -Vezekényi díszpéldány, de sokan vannak, a kik nagyon hasonlitanak rá, és -kevesen, a kik nem hasonlitanak rá egy cseppet sem. Igaz, ismertem ilyen -pályatársakat is. De a gonosz véletlen úgy akarta, hogy éppen ezek -tünjenek el mellőlem. Meghaltak vagy más világtájakra kerültek. - -Maradna még egy harmadik csoport. Pályatársak vagy nem pályatársak, de -olyanok, a kiktől nem idegenkedem, a kiket becsülök, a kikkel örömest -volnék együtt. Csakhogy ezek, véletlenül, hozzám hasonlóan: szenvedők, -és még érzékenyebbek, idegesebbek, nem olyan sokat kibiró szervezetek, -mint én. Ha velök vagyok: örökösen rettegnem kell, melyik ártatlanul -kiejtett szavammal okozok nekik akaratlanul rossz érzést?!… néha látnom -kellett, hogy irántam való figyelmességük, gyöngédségük bizonyos -önmegtagadásra, idegességeik eltitkolására, kínos lelki erőfeszitésre -birta rá őket. Mert olyanok, mint az aeol-hárfa, s én nem ismerem őket -annyira, hogy tudnám, mik azok a kicsinységek, a melyek már szenvedést -okoznak nekik. Áldozatot fogadnék el tőlük, ha keresném őket. - -És utolsó környezetem? Azok az egyszerü, jó emberek, a kik boldogságom -rövid ideje alatt a közelünkben, egy kissé a társaságunkban éltek? Velök -szemben én vagyok ideges, s talán érthetetlenül türelmetlen. Nem tudom -látni őket, mert fáj, hogy ők olyan könnyen túltették magukat azon, a mi -volt és a mi elmult! Pedig hisz ez természetes. Az ő életökben mi csak -kis szerepet játszottunk; azt, a ki nekem az egész világ volt, ők csak -kedves ismerősnek látták, a ki átváltozott szomorú emlékké. És mégis -rosszul esik látnom, hogy annak elköltözésével, a ki nekem minden volt, -ők milyen keveset vesztettek; nem tudom nézni, hogy ők, a kik ismerték -boldogságom világát, tovább is örülni tudnak az életnek, – most is -olyannak látják a világot, mint azelőtt, – és mig bennem a szerető szív -egyre lázong a halál ellen, a melynek erőszakosságába az élő soha se -nyugodhatik bele, a mely az élőre nézve örökkön megérthetetlen szükség, -örökkön gonosz, kegyetlen ellenség marad: ők már olyan nyugodtak! - -Kikkel érintkezhetném? - -Uj ismeretséget keresni semmi kedvem. De nem is volna érdemes. Ez -szükségképpen oly sok csalódással, oly sok kellemetlen kalanddal járna, -hogy az, a mit nyerhetnék, nem érne annyit, mint a mennyibe kerül. - -És hol keresném az uj ismeretséget? melyik társadalmi osztályban? miféle -emberek között? Néha, mikor szót kell váltanom idegenekkel, néha, mikor -végig kell hallgatnom ismeretlenek beszélgetését: ujra meg ujra -meggyőződöm róla, hogy a hozzám hasonlók vagy nagyon elrejtőznek, vagy -nagyon szét vannak szórva a nagyvilágba. A mit akaratlanul hallok: csupa -olyasmi, a mit az én gondolkozásom vagy üres, vagy igazság nélkül való -beszédnek talál. Milyen önzően elfogultak, milyen megértés és -méltányosság nélkül valók a különböző társadalmi rétegek egymással -szemben! valamennyi, a hány osztály csak van, szemben a többivel! Milyen -türelmetlenséget tanusitanak egymás iránt! Milyen előitélettel teli, -milyen rideg, milyen méltányosság nélkül való majdnem minden ember, -mihelyt az övé felett vagy az övé alatt lévő osztályok érdekéről és -embereiről van szó! Milyen igazságtalanul, milyen hamisan itéli meg a -többi osztály embereit, és milyen szűkkeblű emezek jogos érdekével, -élet-szükségével szemben! Igazság-érzetem majd emezektől, majd amazoktól -távolit el, mert mind a hányan, a mennyire különbözők -életföltételeikben, olyannyira egyformák igazságtalanságukban. Hová, -merre fordulhatnék a rokonérzésemmel?! - -Aztán a tömeg! A nagy sokaság, a melyben összevegyűl mindenféle elem! Ez -legalább őszinte; ha az őszintesége nem is láttat egyebet, mint -vadállati önzést és durvaságot. A tömegnek majdnem minden egyes alakja -milyen önzően követelő, milyen kiméletlen, milyen ragadozó állat – -szemben a többivel, szemben az egész világgal! Éppen emberies érzésem -távolit el az emberi sokaságtól, a melyben annyi fenevadat kell -találnom! És ha lehetetlen kikerülnöm a tömeget, mindaddig, a mig el nem -menekülhetek a sokaság közeléből, folyton csak az a kérdés foglalkoztat: -»Ugyan mi az ördögöt szeretnék az embereken?!« - -Igen, ez mizantrópia. Az igazságérzettől szabadulni nem tudó, a magának -és másoknak egyforma mértékkel mérő, a jólelkü és minduntalan -rosszaságot tapasztaló, a senkinek se vétő és sokszor lelketlenül -megbántott, az érzékeny lelkű és önző, rideg, embertelen környezetben -élő, szenvedő Alcestenek a mizantrópiája. - -Nem tudok megbocsátani a gonoszoknak és azoknak, a kik nagyot vétettek -ellenem. Az igazságtalanság látása idegessé tesz. Azokkal, a kik hazugok -és képmutatók, s tőlem is csak hazugságot és képmutatást várnak, nem -birok beszélni; elég látnom az ilyeneket és már rosszúl vagyok. Nem -tudok megalázkodni; nem tudok hizelegni. Nem vagyok ebbe a világba való. - - -IV. - -Gabriella meghalt. - -Régen tudtam, hogy menthetetlen; hogy nemsokára meg kell halnia. Régóta -úgy gondoltam rá, régóta úgy néztem, mintha már nem is élne. És mégis… -ez az átmenet az alig-életből a halálba… a feloszlás lassú folyamatának -ez az utolsó válsága olyan nagy hatást tett rám, a melyet nem vártam, a -melynek átérzésére magamat már képtelennek tartottam. - -Azt képzeltem előbb, hogy csak kevésbbé meggyötört s kevésbbé fásult -szivek érezhetnek effélét. - -Azt hittem: úgy fogom nézni a halálraitélt csöndes elmulását, a hogyan -őszszel az elsárgult falevelek hullását nézem, bánatosan, elmélázva, de -megértéssel, a mindenség életéről gondolkodó embernek azzal a -nyugalmával, a melyben ugyanannyi a megadás, mint a szomorúság. - -De a szinte előre látott, legalább is várható esemény váratlanúl -megrázott, megrenditett. - -Semmi se természetesebb, mint a halál, és mégis, a halál, ha szemtől -szembe állunk vele, mintha valami kábultságot keltő ütést mérne ránk. -Hiába látjuk előre, abban a nagy pillanatban, a mikor csakugyan -megjelenik előttünk, fagyos lehellete átjárja, feldúlja, -összeborzongatja, megreszketteti minden idegünket, eltompitja -érzékeinket, lesujtja egész gondolkozásunkat. Megjelenésében van valami, -a mi szivünknek örökre megérthetetlen; valami borzalmasan leverő, -süketitő, butitó… - -A természetben nincs ugrás, csak lassú, szünettelen átváltozás; de -akármilyen jól tudjuk ezt, mikor a szemünk előtt van az az utolsó -_átmenet_: a halál mégis mindannyiszor valami szörnyű ugrásnak tűnik fel -előttünk. - -És abban a pillanatban, a mikor egyszerre úgy éreztem, hogy Gabriellának -a keze rémesen hideg… aztán az orvosra pillantottam, a ki intett, hogy -már nem ver a szive… úgy rémlett, mintha ismét valami váratlan csapás -sujtott volna. Ostobaságok jártak a fejemben: nem követtünk-e el valami -iszonyú mulasztást, én, vagy az orvos?!… Hirtelen megérthetetlennek tünt -fel előttem, hogy a halál ilyen hamar elvégezte rettenetes munkáját. -Vádoltam magamat, hogy, ha az utolsó időben nem is követtem el -mulasztást, mert a beteg, a haldokló ápolásáról nagyobb figyelemmel már -nem gondoskodhattam volna… annak idején, régen, nem foglalkoztam vele -eléggé… akkor, a mikor még talán megmenthető lett volna, nem gondoltam -vele annyit, mint ha közelebb áll hozzám… És kétségbeesetten kezdtem -keresgélni emlékezetemben azokat a szavakat (az ő szavait, meg egy orvos -szavait), a melyek már elveszettnek mondták, – abban az időben, a mikor -még alig egy párszor láttam. - -Halála perczében jobban éreztem, mint valaha, hogy mily közel jutottunk -egymáshoz, – mennyi hálával tartoztam neki, – mily jó és nemes volt, – s -mily szomorú a sorsa. - -A csapás fájdalmasabban sujtott, és most: gyászom mélyebb, mint akkor -képzeltem, a mikor Gabriella még élt, de el kellett készülnöm rá, hogy -már nemsokáig fog élni. - -Akkor igy gondolkoztam: - -– Nagy szomorúság fog érni és egy uj gond szakad a nyakamba. - -Most érzem: - -hogy egykori boldogságom világának a romjaiból ismét elveszitettem -valamit; ismét elveszitettem valamit, a mi Ő hozzá tartozott; -elveszitettem, nemcsak az egyetlen jóbarátomat, hanem azt, a ki Őt -majdnem úgy szerette, mint én; azt, a kiben ugyanaz a vér folyt, a mely -Ő benne; azt, a kiben volt valami az Ő testéből-lelkéből; azt, a ki -valaha a legjobban hasonlitott és még nemrégen is sokban emlékeztetett Ő -rá, ha csak egy-egy mozdulattal, egy-egy hanggal, egy-egy szóval is… - -Elveszitettem szenvedéseim osztályos-társát; azt, a ki mellettem volt a -gyászban, a ki velem sirt, és kivette részét a fájdalomból, melylyel a -végzet meglátogatott. - -És lelkemnek utolsó társát is. Mert az volt, lelkemnek a társa, ez a -megtört szivű, szegény, beteg asszony, a kit élethosszig tartó -gyötrődésre itélt a végzet, mert jobban tudott érezni, mint a -könnyebbvérüek, s mert úgy gondolkozott, mint én, hogy: a szerelemből -egy is elég, az egész életre! - -Még a sorsunk is hasonlitott egy kissé. Ő is a szerelemtől várt életet -vagy halált; ő is az egész jövőjével játszott a sorssal való nagy -koczka-játékban; és ő se tudta kiheverni, hogy mindjárt az első -koczkavetéssel mindent elveszitett, a puszta életén kívűl. - -Neki talán jobb így, hogy nem élt hosszú életet. Alighanem ezután is -csak szenvedett volna; hosszasabban, tovább szenvedett volna: -valószinüen csak ennyi az, a mit az élettel veszitett. Várhatott-e rá -még valami jó? Annyi bizonyos, hogy ő maga hívta és óhajtotta a halált. - -De az én érzésemet ez a meggondolás nem nyugtathatja meg. A mig az élet -meg nem szűnik: mindig van remény!… ha a reménynek csak egy utolsó -parazsa is!… Akármilyen kevés, akármilyen szikrányi, akármilyen ostoba -remény!… Hiszen még fiatal volt! - -Az életen kívűl pedig nincsen semmi. - -Jól esik, hogy az utolsó napjaiban valami keveset tehettem érte. Nem -kellett nélkülöznie; nem kellett gonddal küzködnie. Mindez bizonyára -igen kevés, cserében azért, a mit ő tett nekem; és nagyon adósa -maradtam, az igaz. Nemcsak csodálni való gondviselője, igazán anyja volt -a gyermekemnek; az édesanyát tökéletesebben már nem lehet pótolni. Nem -értem tette, hanem azért, a kit majdnem annyira szeretett, mint én, és -azért, a ki ezt a szeretetet örökölte. De nekem tette; és bánt, hogy -odaadását – egy beteg teremtés önfeláldozó sok fáradozását! – nem -hálálhattam meg úgy, a hogyan szerettem volna. - -Nemcsak az érzésem, az önzésem is gyászolja. Nagyobb veszteség már nem -érhetett volna. Aggodalom kínoz, hogy a gyermekem vesztesége egyátalán -pótolható-e? Az a szerencsétlenség, hogy: másodszor veszit anyát, nem -lesz-e ránk nézve végzetes? Ha egy kis gyermek gondozásáról van szó, az -apa szeretete oly gyámoltalan, oly tehetetlen! Ez a gyönge kis lény -nekem: az egész világ… és egész szeretetem nem képes rá, hogy egy napig -gondját tudjam viselni! Ha pillantásom az ablakon át kitéved az utczára, -gyakran látok odakünn egy nagyobbacska kis lányt, a kit egy rossz -szalmakalapú, őszes szakállú, pápaszemes ember vezetget, dajkál, hurczol -jobbra-balra. Valami özvegy ember lehet, a ki sokkal szegényebb, semhogy -gondviselőt fogadhatna a gyermekének; azt hiszem, éppen a szomszédban -laknak, és csak egy takaritó cseléd jár hozzájok. Ha látom őket, nem -tudom, melyiket sajnáljam jobban: az apát-e, vagy a gyermeket? - -Most már az én kis fiamnak sem lesz sokkal jobb sora, mint ennek az árva -leánykának. Mert hiába vagyok kész mindenre, a mi tőlem telik, és hiába -fogadok a házamba akárhány gyermekápolót: dajkát vagy bonnet, nevelőnőt, -házvezetőnőt, cselédeket, egész testőrséget, a gondviselők egész -csapatát, a kik ellenőrizzék egymást: a kis gyermeknek mindenekelőtt -szeretetre van szüksége, és szeretetet nem lehet pénzen vásárolni. - -Egy pillanatig Terkára gondoltam. Ő, a ki annyi szeretettel foglalkozik -minden kis gyerekkel, a ki oly szivesen pásztorolja, gondozza az idegen -emberek gyermekeit, mintha valamely ösztön élne benne, mely arra készti, -hogy szeretetet áraszszon maga körül, mintha már előre megnyilatkoznék -benne az a hivatás, mely minden női lénynek legszentebb hivatása – ő -bizonyára jó anyja tudna lenni az én árva gyermekemnek, a kinek az -édesanyját ő is szerette. De hajlandó volna-e erre az önfeláldozásra? És -ha: igen, ha – tegyük fel – a szegénység, szűkös viszonyai rá -kényszeritenék erre: elfogadhatnám-e ezt az áldozatot? Cserében a -gondosságáért: micsoda helyzetet tudnék adni neki a házamban?… neki, egy -fiatal leánynak! Ha elfogadná azt a helyzetet, a melyet én nyujthatnék -neki: nem kellene-e lemondania arról a jogos várakozásáról, hogy annak -idején magának is lesz igazi családja? Nem odázná-e el ez az -elfoglaltság a férjhezmenetelét?… ki tudja, nem hiusitaná-e meg a -férjhezmenetelét mindenkorra, végképpen éppen az a helyzet, a melyet -nálunk elfoglalt?… vagy ha egyéb nem, az, hogy közben eliramlik az idő?… -És mi czimen tehetnék neki ilyen ajánlatot? Azon a czimen, hogy: -szegény?… és hogy: még nem ment férjhez, s talán soha se is fog férjhez -menni?… Nem, ha ő maga tenne nekem ilyen ajánlatot, akkor is nemmel -kellene felelnem. Ismét elfogadni egy áldozatot, a melyet soha se -hálálhatok meg! Nem, sajnos, erről nem lehet szó. - - -V. - -Ma négy esztendeje, valaki, a kit akkor még csak egy pár nap óta -ismertem, igy szólt hozzám: - -– Szeretném, ha lefestene valaki. Azért szeretném, mert tudom, hogy nem -élek soká. És bánt az a gondolat, hogy ebből a helyes, szép kis -teremtésből (a tűkörbe mutatott) egy pár esztendő mulva ne maradjon -semmi, de semmi, még csak emlék se. - -Aztán igy folytatta: - -– Gondoljon rám, ha három vagy négy év mulva ilyenkor víg társaságban -lesz. Én már akkor szépen künn fogok aludni a temetőben. Igen, igérje -meg ezt nekem! - -És meghagyta: - -– Tudja, az úgy lesz, hogy mához négy esztendőre, ebben az órában, -akárhol lesz, rám fog gondolni. Egy perczig nem néz senkire, hanem -igyekszik visszaemlékezni az alakomra; meg fogja erőtetni az -emlékezetét, hogy maga előtt lásson, olyannak, a milyen voltam, a -milyennek most lát. Aztán kinéz az ablakon a temető felé s kiüriti a -poharát a tiszteletemre. És hogy ha a többiek kérdik, hogy: mi jutott -eszébe, azt feleli nekik: »Nem, semmi…« – Megigéri? - -Szóról szóra igy mondta; jól emlékszem. - -Mi volt ez? - -Gyerekes, rossz tréfa, a halállal való vakmerő kaczérkodás? Rosszhiszemű -színeskedés, istenkisértő játék, melylyel egy elkényeztetett gyermek -érdekessé akarja tenni magát, és nem is gondol rá, hogy csakugyan -megtörténhetik az, a mivel fenyegetőzik? - -Vagy előérzet? Igazán vannak előérzetek? - -Akkor, akkor ez a kétség foglalkoztatott. - -Ma nem kérdezem többé, hogy: csak játszott-e a halállal, vagy hogy: az, -a mi akkor, hirtelen, ilyen árnyékot vetett közénk, már a halálsejtelem -volt-e? - -Még csak négy esztendeje! - -Mi minden történt ez alatt a négy esztendő alatt! - -Világok épültek, és világok dőltek romba. - -Nekem ez a négy esztendő volt – az egész életem. A mi azelőtt történt, -nem számit. És az se, a mi ezután következik. - -Ma, ugyanaz az óra nem talált »vig társaságban«. Itt maradtam, a hol -annak a helyes, szép kis teremtésnek egy eleven emléke él, lélekzik, -mosolyog, gőgicsél. A hol minden arra a helyes, szép kis teremtésre -emlékeztet, az arczképétől kezdve a legcsekélyebb tárgyig, mert ebben a -szobában nincsen se egy bútordarab, se egy apróság, a melyet az ő keze -nem érintett. - -»Emlékezni fogsz-e a teás csészéinkre, a kék ruhámra, a -Rembrandt-kalapomra?!…« - -A teás csészéink még itt vannak, a szemem előtt. Ha kinyitom a -szekrényét, látom a kék ruháját, a Rembrandt-kalapját… más ruháit, más -kalapjait is… A barna hárász kendőjével most takartam be a kis fiát… -Mintha csak kiment volna a városba. - -»Egy perczig nem néz senkire, hanem igyekszik visszaemlékezni az -alakomra…« - -Egy perczig nem néztem senkire… de nem kellett megerőtetnem az -emlékezetemet, hogy magam előtt lássam, olyannak, a milyen akkor volt… - -A képe, az csak hasonlit hozzá. De a lelkemben ott van, úgy, a hogy -akkor láttam. - -Aztán kinéztem az ablakon, a temető felé. - -Látom innen a mauzóleumot. Annak a közelében… ott… arra, jobbra… a sok -kőkereszt közül az egyik az övé. A többi sírkő meg a cziprusok elfedik a -tekintetem elől. De szemem már jól ismeri a látóhatárnak azt a pontját, -a hol, alant, egy sirhalom áll, a melyen csak rózsa nyílik, és a melyet -ma reggel tele szórtam rózsával, csak rózsával. - -A gyermek alszik. Behunyom a szememet… és zongoraszót hallok. Halk -zongoraszót; mintha valaki csak jobbkézzel érintené a billentyűket, -lassan, csöndesen… mintha valaki szinte simogatná a zongorát… Micsoda -bolondos, léha dalocska ez? De hiszen jól tudom, hogy a _Denevér_ -bordala: - - Glücklich ist, - Wer vergisst, - Was doch nicht zu ändern ist!… - - -VI. - -II. Rikárd király, Anna nevű feleségének a halála után, lebontatta azt a -palotát, a melyben a királynéval együtt élt. Ne maradjon kő kövön abból -az épületből, melyben élete legszebb óráit töltötte! Ne lássa többé azt -a helyet, a hol minden elveszített boldogságára emlékeztette! A falak, a -melyek szerelmüket elfedték a világ szeme elől, ne szolgáljanak többé -semmire! Ne tapodja többé emberi láb azoknak a megszentelt csarnokoknak -a kövét, melyek boltozata alatt isteni mámorban suttogtak egymáshoz! - -Ugyanaz a gyász, ugyanaz az érzés sokféleképpen nyilatkozhatik meg. Az -egyik embernél így, a másiknál talán éppen az ellenkező alakban. Nekem a -gyász mást sugall; nem azt, a mit az angol királynak. Más a -gondolkozásom; és nem érzem azt, a mit a nagy olasz mond, hogy: nincs -nagyobb fájdalom, mint ha a nyomorúságban eszünkbe jut a boldog idő! Úgy -érzem: a kifosztottnak az elveszített boldogság puszta emléke is valami; -és annál több, minél kevesebbje maradt. - -Szeretném, ha minden változatlanul maradna, a mi kedvesemet környezte. -Szeretném mindenkorra, vagy legalább a halálomig, épen, változatlanul -tartani fenn mindazt, a mit ő itt ismert: szerelmem egész kastélyát. - -Pedig, akármit fognak rám a barátaim, akármilyen szivesen hisznek -betegnek: nem vagyok fétis-imádó. A gondolkozásomat nem zavarja meg -semmi; tudom, tisztán látom, hogy ezek a holt tárgyak, a melyeket valaha -megérintett, fájdalom, semmit se tulajdoníthattak el, semmit se -fogadhattak magukba, semmit se őrizhettek meg az ő kedves lényéből. - -De nekem ezek a holt tárgyak folyton, ujra meg ujra, a multról -beszélnek, és csoda-e, ha szivesebben gondolok a multra, a mely gyönyörű -volt, mint a jelenre, a mely örömtelen, ha szivesebben élek az -emlékeimnek, az emlékeim között, mint a jelennek, a melyben a bánaton -kívűl nincs egyéb, csak gond, vagy a jövőnek, a melynek ködében több a -ború, mely aggodalmakkal tölt el, mint a derengés, mely reménységeket -fakaszthatna bennem?! - -Egy idő óta, ugyanabból a czélból, a mely arra indít, hogy néha leírjam -ebbe a könyvbe a gondolataimat, tehát csak azért, hogy elfoglaltságot -találjak: sokat olvasok. Sokat olvasok, bár valójában csak kevés -érdekel. Sokat olvasok, bár akárhány könyvet veszek elő, és akármilyen -különbözőket: mindegyikből ugyanazt olvasom ki. - -Mindaz, a mit olvasok, egy kissé vádol engem. Természetesen nem -közvetetlenül, mert hiszen valami egyébről szól. De mégis vádol, magam -előtt. - -Mindaz, a mit olvasok, tulajdonképpen ezt mondja: - -Átadni magunkat a fájdalomnak, a gyásznak: önzés, a melyhez egy bizonyos -időn túl, s egy bizonyos mértéken túl, nincsen jogunk. Nem szabad -elfelejtenünk, hogy mindnyájan kötelességek teljesítésére születtünk; -nem szabad csak magunknak élnünk, mert az életet nem azért kaptuk, hogy -örüljünk és szenvedjünk, hanem azért, hogy, örömök és szenvedések között -élve, eleget tegyünk egy isteni megbízásnak, melynek az utasításai bele -vannak írva a lelkünkbe. A halottak nyugodjanak békén!… Szertelenül ne -sirasd őket, mert az élet hí, és az élet kivánságainak meg kell -felelned! A halottak nyugodjanak békén!… Gondolkozzál, érezz, tégy -azokért, a kik megmaradtak! Ha pedig teljesítetted a kötelességedet azok -irányában, a kik első sorban követelhetik az életedet, és még ezután is -maradtak óráid: ezek az órák nem arra valók, hogy gyászold és panaszold, -a mi megmásithatatlan, hogy visszasírd, a mi visszahozhatatlan, hanem -arra valók, hogy teljesítsd a többi kötelességedet! Nem lehetnek óráid, -a melyeket nem követelhetnének más kötelességek; mások, a kik élnek: a -szenvedők, az egész emberiség, az összes élők, és mindazok, a kik még -csak ezután fognak megszületni, a világ jövője, az eljövendők jobbléte, -az eszme, melynek megvalósulásában közre kell munkálnod, mert ez az, a -mire az élettel megbízást kaptál, ha nem is kérted az életet!… A -halottak nyugodjanak békén!… az élet hí, és kivánságainak meg kell -felelned! - -Mindaz, a mit olvasok, ezt mondja, bár csak a sorok közé vetetten, -alattomban. Ezt mondja maga a sok nyomtatott betű, a mely mind valamely -egyetemesség czéljaira, tehát az egyén jóléténél magasabb czélra, -íródott. Ezt mondja továbbá az a nyugalom, melylyel a betűkben -megnyilatkozó szellem az általánosság czéljait szolgálja; olyanok -szelleme, a kik maguk is szenvedtek vagy szenvednek, és olyanoké, a kik -már békén nyugosznak, de a kiket túlélt a köznek szentelt munkásságuk, -az a kötelességérzetük, hogy a lelkükbe írt magasabb rendű czélok -érdekében erőt vegyenek érzéseiken, gyászukon, csüggedtségükön, s talán -még az olyan levertségén is, a mely már örökösnek látszott, mint -örökösnek látszik az enyém. - -Erre a vádra nehéz megfelelnem. - -Talán azt felelhetném, hogy: igen, csakugyan elgyöngített a fájdalom. - -Talán azt, hogy: az egyetemesség czéljait csak kicsiny munkakörben -szolgálhatom, a melyet nem én magam választottam… a melynél többet, -nagyobbat nekem nem juttatott a sors. Ebben a kicsiny munkakörben -elvégzem a magamét; talán kettő helyett is dolgozom. És ha szertelenül -gyászolok: a munkától, attól a kötelességteljesítéstől, a melyet -legelőbb követelhet tőlem az élet, nem lopok el időt. - -A magasabb rendű kötelességet pedig… hogyan teljesíthetném, én, a festő, -ha nem: a művészi alkotással?! És azzal az igyekezettel, hogy a bennem -lévő erővel, képességgel, a legtöbbet próbáljam, a mire képes vagyok: -nem hagytam fel. Vérezve is tovább megyek az utamon. Mindig a -legmagasabbra nézek, ha a legmagasabbra nem is juthatok el. Rajta -vagyok, hogy eleget tegyek annak a megbízásnak, a mely a lelkembe van -írva; rajta vagyok úgy, a hogy az isten tudnom adta. - -A természet nagyon kegyetlen volt irántam: azért nem hagytam fel azzal, -hogy nézzem és csodáljam. Szemem, mely már nem ismerheti meg a pihenést, -önkéntelenül is rá tapad, akaratlanul is meglopja titkait; lelkem egynek -érzi magát vele; és akaratom már nem is képes más törekvésre, mint hogy -ebből a szent közösségből uj élet fakadjon, olyan élet, a melyet nem a -test ad, hanem a lélek. - -Nem hagytam fel azzal, hogy nézzem és csodáljam, hogy egynek érezzem -magamat vele, ha azt az égi békét, melyet a hegyek, a vizek, a fák és a -virágok lehellnek, nekem nem is adta meg. - -És – ki tudja?! – talán szenvedésem, melyen nem tudok erőt venni, mely -most elvon attól, hogy az egyetemesség czéljaira gondoljak, szintén nem -egészen hiába való… hiszen a természetben semmi se vész el! Ki tudja, -talán éppen ez a szenvedés tesz rá képessé, hogy annak idején -megfelelhessek magasabb rendű kötelességeimnek, hogy eleget tehessek a -velem született isteni megbízásnak?! - - -VII. - -Úgy látszik, nem foglalkozom eléggé a kort mozgató eszmékkel. - -Megint olvasgatok; és a mi legutóljára a szemem elé akad, az ismét vád, -mely nekem is szól. - -Olvasom, hogy a lelkek mindenfelé zaklatottak. Az embereknek uj vallás -kell; a régiek már nem elégítik ki őket. Ujra szomjuhoznak, mely -kevesebbet adjon a külsőségekre, jobban meg tudja vigasztalni őket, és -nagyobb szerepet juttasson a hitnek. (Mintha a régi vallások -akármelyikében nem a hit volna a lényeg.) Azonkivül az emberek a -tudomány eredményeivel sincsenek megelégedve. A kutatás, a megfigyelés, -az egyes jelenségek között megtalált egybefüggés, az eddig megismert -törvények, csak megdöbbentették az embert, de nem tették boldogabbá, és -éppen nem elégítették ki a megismerésre való vágyódását. (Nagyon -valószinű, hogy ez a vágyódás utóljára is egy zárt kapura fog találni, -melyen ez a felirat lesz olvasható: Ignorabimus.) És végre az emberek -nincsenek megelégedve a társadalmi berendezkedéssel sem. (A miben igazat -adok nekik; mert a társadalmi berendezkedésben csakugyan nagy -tökéletlenségek vannak, a mint hogy mindenkor nagy tökéletlenségek -voltak, és előre láthatóan mindenha nagy tökéletlenségek lesznek, kivált -ha a leginkább égető kérdések a legműveletlenebbek kivánsága szerint -fognak megoldódni.) - -Szóval mindenfelé uj irányok foglalkoztatják az elméket. Európaszerte -erre is, arra is, uj eszmék zászlóit lobogtatják. - -Csak mi aluszunk. Csak mi foglalkozunk örökkön a magunk bajával. - -Mi nem veszszük észre, hogy a föld gyomrából valami morgás hallatszik. -Hogy milliók és milliók lelkében nagy csaták dúlnak. Nem látjuk azokat a -jelenségeket, melyek egy uj világ kialakulásának az előfutárjai. Nem -halljuk, hogyan döngeti egy uj irányzat az elvénhedt társadalom falait. -A nagy társadalmi és tudományos kérdések bennünket hidegen hagynak. -Nálunk süket fülekre talál mindaz, a mit a külföld jelesei beszélnek. -Arra, ha a külföld jelesei tudományos könyveikben uj és jobb vallást, -theologiai vitatkozásaikban több és vigasztalóbb tudományt, regényeikben -pedig tökéletesebb és kevésbbé kiokoskodott társadalmi berendezkedést -követelnek, mi nem mondunk se »bű«-t, se »bá«-t. - -Mi aluszunk. Mi örökkön csak a magunk bajával foglalkozunk. - -A legjobb esetben az országunk bajával. A legrosszabb esetben pedig a -személyes bajainkkal. - -Világos, hogy egy országnak összes bajai csekélységnek tünnek fel a nagy -társadalmi és tudományos kérdések mellett. Világos, hogy az az -igyekezet, melynek eszménye csak: fajtájának fenmaradása, a nemzeti -eszme diadala, egy mindenfelől ellenségtől környezett, kívülről -szorongatott, belülről nyomorgatott ország államiságának az -érvényesülése, világos, hogy ez az igyekezet kicsinyes. - -Hát még, ha a művész, a helyett, hogy a milliók és milliók tribunus -plebis-évé, kereskedelmi konzulává, tollal és ecsettel harczoló -katonájává, utazó ügynökévé, prókátorává, haruspexévé vagy augurává -szegődnék, – ha a helyett, hogy beállana a nagy társadalmi mozgalom ama -katonai zenekarába, mely béke idején harczra lelkesít, háború idején -pedig nem csinnadrattáz többé, mert az ő szerepe már elvégződött, – ha a -művész, e helyett, megelégszik azzal, hogy a tulajdon gondolkozásából, a -tulajdon érzéseiből merítsen mondanivalót, kifejezni valót, mert hiszen -ő is egy volna a milliók közül, és a milliók között lehetnek, a kiket -nem csak a propaganda érdekel, és nem csak az a nagy koczkajáték, a -melyet a propaganda a jövőtől kiván?!… - -A művész, ebben az esetben, úgy látszik, nevetséges. - -Tehát nevetséges vagyok. Mert… az ám! – most veszem észre – engem -csakugyan hidegen hagytak a kort mozgató eszmék! - -Mért? könnyű megtalálnom az okot. - -Mert ezek az uj irányok, kivétel nélkül, csak az intézmények -megmásítását akarják. Egyébre nem törnek. A kort mozgató eszmék -hangoztatói mindannyian azt hiszik, hogy megtalálták a panaczeát, és -megváltották a világot, ha a régi intézményeket ujakkal cserélhetik fel. -Ezek az uj intézmények, a szerint a hány az irány, sőt a szerint, a hány -a világjavító, mások és mások volnának; egyik ezt a régi intézményt -kezdi ki, a másik amazt; és nincsen két világjavító, a ki megegyeznék -abban, hogy a lerombolni valót mivel kell helyettesíteni; de mindannyian -egyformán azt képzelik, hogy az összes földi nyomorúságok oka valamely -régi intézményben rejlik, és hogy az uj intézmények, a különbözőképpen -álmodott, különféle uj intézmények, az emberiséget boldoggá fogják -tenni. - -Nem vagyok meggyőződve, hogy ezek az álmodott uj intézmények többet -érnének, mint a megunt, meggyűlölt, megútált régiek. - -De ha ebben tévednék is, ha az utópiák hamarjában testet öltenének, és -az uj társadalmi berendezkedés valamivel különbnek bizonyulna, mint a -régi, bizonyos vagyok benne, hogy nagyjában akkor is csak ott tartanánk, -a hol előbb, és a világjavítók meggyőződnének róla, hogy minél inkább -változnak a körülmények, a külsőségek: annál inkább ugyanaz – maga az -élet. Mert nem hiszem, hogy az emberiség nyomorúságait a rossz -intézmények okozták. - -Tehát nem hiszem, hogy más intézmények az emberiséget boldoggá fogják -tenni. Még azt se, hogy legalább is sokat javíthatnának az emberiség -sorsán. Azt hiszem, valamicskét se fognak javítani rajta. - -Az emberi nyomorúságok legeslegnagyobb része két forrásból ered. -(Szaporíthatják, valami kevéssel, ezeknek a nyomorúságoknak a rengeteg -sokaságát a rossz intézményekből eredő bajok is, de ez a kevés, a -többihez képest, már olyan csekélység, hogy szóra se érdemes.) - -Az egyik forrás: maga a természet, maga az élet, a világrend. Az, hogy -az ember az önfentartás ösztönével született, hogy ettől az ösztöntől -nem szabadulhat, és mégis rövid időn el kell pusztulnia. A halál, mely -rendeltetése, s a melynek mégis ellentmond minden érzése, melytől mégis -borzad egész gondolkozása, mert így van alkotva, a végből, hogy -vigyázzon az életére. És mindaz, a mi abból következik, hogy meg kell -halnia. A testi épség hiánya, a betegség, az öregség, a testi erőnek és -szépségnek már a születésből vagy az élet folyamatából eredő egyenlőtlen -felosztása, az elemi erőknek az emberi életbe való ama beavatkozása, -melynek tengernyi változatosságát a »véletlen« szóval szoktuk kifejezni, -a véletlen, mely folyton leselkedik életére s egyre csapkodja, vesszőzi, -ostorozza érzését… és így tovább… szóval: a dolgok folyamata, a dolgok -rendje. - -A többi emberi nyomorúság forrása pedig: maga az emberi lélek, vagy -jobban mondva: az emberi lélekből még ki nem irtott vadállat. A »homo -homini lupus«. Az állati önzés, melynek telhetetlen falánksága az embert -az ember ellenségévé teszi, a helyett, hogy szövetségesévé, -segítőtársává, gyámolítást, enyhülést, vigasztalást nyujtó jóbarátjává -tenné, abban a nehéz küzdelemben, a melyet az embernek az elemi erőkkel -szemben kell vívnia, egész életén át. - -Az emberi nyomorúságoknak az az első forrása örök. A belőle eredő -nyomorúságok örök osztályrésze az embernek. Ezek ellen védekezni az -embernek nincsen hatalmában. - -De azok a nem kevésbbé nagy számu nyomorúságok, a melyeket az ember okoz -az embernek, nem erednek örök forrásból; nem örök osztályrészünk, nem -örök végzetünk; ezeket kiirtani a világból, megszüntetni, vagy legalább -csekélységekké szelidíteni az embernek hatalmában volna. - -Csakhogy ezzel a czéllal szemben minden intézmény tehetetlen. És erre a -czélra az intézmények, a melyeken sokkal könnyebb változtatni, mint az -ember megrögzött rossz hajlandóságain, fölöslegesek is. - -Ez a czél, a melynél nagyobbat, fenségesebbet nem képzelhetünk, csakis -úgy volna megközelíthető, ha valaha az emberek – az egész világ – -gondolkozása és érzésvilága tökéletesen átalakulna. - -A mi nem elérhetetlen. - -El lehet képzelni, hogy az emberek a műveltség és a lelki megnemesedés -valamely igen magas fokán el fognak jutni a világ tiszta látásához, az -életnek, önmaguknak és egymásnak tökéletes megértéséhez; hogy át fogják -látni és át fogják érezni azt a nagy közösséget, mely a mindenséggel -való egységben egymáshoz fűzi őket, a testvér-atómokat; hogy meg fogják -érteni, mily lelketlenség, micsoda öntudatlanság: a másik emberben egy -más, idegen világot látni, s érezni fogják, hogy a ki a másikat megöli, -lelki vagy testi épségében bántja, kizsákmányolja, éhezésre kényszeríti, -nélkülözésbe, szenvedésekbe hajtja stb., az voltaképpen önmaga ellen is -tör, mert a másik élete a mi életünk is, minthogy _az élet egy_… szóval, -hogy egyszer nem fognak nevetni azon, a mit ma a költők álmodozásának, -talán hóbortnak tartanak. - -És akkor, ha majd az ember épp annyi tekintettel lesz a másikra, mintha -csak önmagáról volna szó, ha épp olyan türelmes lesz a másikkal, mint -tulajdon énjével szemben, ha – különbséget tudván tenni a jó és a gonosz -tudás fájának gyümölcsei közt – le fog mondani falánkságának és -telhetetlenségének kicsapongásairól, ha vérengző fenevadból gondolkozó -lénynyé szelidül, a ki hatalmas és mégis ártalmatlan, hatalmasabb és -ártalmatlanabb, mint a nagy erejű és növényevő elefánt, ha ragadozó -állatból, emberevő kannibálból minden életet kimélő, minden falánkságnak -hijjával való, kevéssel megelégedő, igénytelen emberré, valóban homo -sapiens szé válik, tehát ha egyszer csakugyan eljön a szeretet országa, -a melyet Krisztus igért, és a melyről a rajongók mindenkor álmodoztak: -akkor az emberi nyomorúságok nagyobbik sokasága el fog tünni a világból, -megszünik magától. - -Ez a messzi, nagyon messzi jövő – mely ma még oly nehezen képzelhető el, -hogy a róla való ábrándozás mulatságosnak látszik – egy cseppet se -képtelenség. Nincsen benne semmi lehetetlen. Inkább azt hihetjük, hogy -ez az emberi haladás egyik végső czélja (ha talán nem is a legvégső.) - -Természetesen addig a művelődésnek és a lelki nemesedésnek rengetegül -hosszú és meglehetősen lassú, talán tizezer vagy százezer évig tartó -folyamatát kell az emberiségnek megvárnia. A pápuák egy kissé hátra -vannak; és olyan ember, a ki lélekben pápua, meglehet, sokkal több van, -semmint »bölcselmünk álmodni képes.« - -És természetesen az emberi nyomorúság még jó sokáig, igen sokáig csak -annál több, minél inkább növekedik, lassan, nagyon lassan, a jó emberek -ma még parányi kisebbsége. Mert a jó ember és a rossz ember viszonyában -okvetetlenül a jó ember húzza a rövidebbet. Nem egyenlő fegyverrel -küzdenek; azaz: az egyik nem is küzd, s a másik visszaél vele, hogy a jó -ember nem védekezik, és nem használja fel azt az erőt, a mely megvolna -benne is. De ha így csak még több a jó ember nyomorúsága, sebaj! -rosszabbúl is lehetne!… Mert ha a jó embernek véletlenül az jutna -eszébe, hogy majd ő is visszavág, és ő is megpróbálja: milyen érzés -lehet az, rossz embernek lenni?!… akkor a jó embernek csak egygyel több -ellensége lenne: magamagában. A jó embert megöli az, a mi amazt élteti. -A mi amannak erősítő szer, neki méreg; mert hogy mi válik hasznunkra, és -mi kárunkra, ez a legtöbbször attól függ, hogy a szervezet mihez szokott -hozzá, mihez alkalmazkodott. - -Hiszem, hogy nem lesz mindig ilyen szomorú világ. Hiszem, hogy a hosszan -lezajló, egyenlő fegyverek nélkül kezdett, mondhatni: egyoldalú harcz -után valamikor béke fog következni. - -Ez az én utópiám. És ez talán nem is utópia – a szó megszokott -értelmében. - -De addig is – a problémák? - -Istenem, az ő problémáik! Mennyit problémáznak vagy egy félszázad óta! - -– Legyünk igaz beszédűek és legyünk igazságosak! – mondta Ibsen. – -Legyünk jók, igénytelenek, önmegtartóztatók! – mondta Tolsztoj. És -mindezt már sokkal régebben elmondta Krisztus. - -Egyéb problémát eddig még nem oldottak meg, és valószinű, hogy ezután se -fognak megoldani. - - -VIII. - -Magyaroszágon festőnek lenni, festőnek maradni, megélni pusztán abból, -hogy az ember mázolgat: nem a legkönnyebb dolog. Az az érzék, mely a -képek méltánylásához szükséges, nálunk még csak most kezd kifejlődni; a -legműveltebbek között is igen kevesen vannak, a kiknek a szemük eléggé -gyakorlott és az izlésük eléggé fejlett volna arra, hogy a művészi munka -értékéről önálló és határozott véleményt alkothassanak maguknak; a nagy -közönség meg éppen csak a tárgyat vagy az ötletet látja meg a képen; a -munka minőségét tehát csak egy sátoralja ember tudja megbecsülni, s ez a -sátoralja ember is jóformán czigányokból áll: olyanokból, a kik maguk is -festenek vagy a műtermek közelében élnek. Aztán meg az országunk még -szegény. A kevés jobb ízlésű között még kevesebb az olyan, a kinek -valamelyes fényűzésre telnék; már pedig a képgyüjtés egyike a legtöbb -anyagi erőt követelő fényűzéseknek, egyike azoknak, a melyeket csak -olyanok engedhetnek meg maguknak, a kiknek a fölöslege is jelentékeny. A -meczénás, az igazi képkedvelő olyan kevés, hogy mindnyájukat -elszámlálhatom a tiz ujjamon; az a közönség pedig, a melyet már -képvásárló közönségnek szokás nevezni, olyan kicsiny, olyan sekélyes -izlésü és anyagiakban annyira korlátozott, hogy az a művész, a kiben -komoly becsvágy dolgozik, erre a közönségre egyátalán nem számíthat. Ez -a közönség nem gazdag és nem műértő; ha bizonyos érdeklődést mutat a -festészet iránt és ha egy keveset »áldoz« is képekre, onnan van, mert -elmagyarázták neki, hogy ez szép; helyén valónak, magához illőnek, -kötelességének tartja, hogy ezen a téren is meghozza azt az áldozatot, -melyet társai tőle megvárnak; »áldoz«, mert ennek a nyilvánosságra -jutása szépen ruházza az embert, mert ez előkelő dolog; vagy egyszerűen -utánozza a jobbmódút, követi a divatot, hogy sehonnan se maradjon ki, -innen se. Nem sokat tehet, de a mit tud, meg akarja tenni; tehát az -olcsóságot keresi; a minőségre, a melyhez úgy sem ért, nem sokat ad. -Ennek a közönségnek a kép nem szükséglete; ha a butorzatát kiegészítette -néhány csendélettel, vázlattal és egy-két olcsón kapható »eredeti«-vel, -ha szerzett egy pár családi arczképet, valamelyik olyan festőtől, a kit -személyében is ismer, és a ki kevesebbért dolgozik, mint más – -tökéletesen ki van elégítve. Szóval közönség, igazi közönség nincsen. Az -állam rajta van, hogy segítsen valamicskét, javítson egyet-mást ezeken -az állapotokon. Ösztöndijat, úti költséget, kitüntetéseket, jutalmakat -és mindenféle czimű gyámolítást ad a fiataloknak, hogy ezek már az út -elején vissza ne rettenjenek a keveset igérő pályától, hogy ezen a téren -is minél több proletárt neveljen; különféle hivatalokat juttat az -öregeknek, hogy ezek ne legyenek kénytelenek festeni, s minél kevesebbet -fessenek; és képeket is vásárol, sőt nálunk ő a legelső, a legkomolyabb -és a legpazarabb képvásárló… de végre is az állam, akármennyi a -jóakarata, csak keveset tehet. Mi ez a segítség annyi embernek! Az állam -is szegény; talán még nálunk is szegényebb. - -Hogy ilyenek az állapotok, abból sok szomorú dolog következik, többek -között, a nagyon sok között, ezek: - -Azt a festőt, a kiben még él a becsvágy, a ki az átlagos termelésnél -különbet óhajtana alkotni, semmi se ösztönzi arra, hogy igyekezzék az -erejét összeszedni, ellenkezőleg, minden visszariasztja ettől. A művészi -munkát nem becsüli meg senki. A minőségnek nincs piaczi értéke, csak a -sokat termelésnek. A festő a legtöbbször szegény ember. Nem csoda, ha -mindjárt azzal kezdi, hogy megalkuszik a viszonyokkal és – elveszti az -erkölcsi erejét. Ha nem veszti el, ha daczolni próbál, ha igazán alkotni -akar – senkinek: megbűnhödik az erkölcséért. Nemcsak azzal bűnhödik, -hogy alkotása a nyakán marad, hogy, ha a maga kedvéért festett, örökkön -gyönyörködhetik a munkájában, s erkölcséért cserében be kell érnie azzal -az erkölcsi elégtétellel, a melyet ő maga utalványoz magának, hanem -azzal is, hogy mögéje kerül talán kevésbbé tehetséges, de okosabb -társainak. Mindig hátrányban lesz azokkal szemben, a kik időközben sokat -pacsmagoltak össze, s a kiknek a neve ennélfogva forgalomba került. - -Amúgy is nehéz a versenye az ügyesekkel szemben. A kik a közönséget -óhajtják kielégiteni, és nem magukat. A kik hatásvadászó jeleneteket, -adomákat, érzékcsiklandó aktokat vagy helyzetkomikumot festenek; a kik -megfestik az utszéli regények, drámák vagy vigjátékok csattanóit, az -»érdekes«, a népszerü alakokat vagy az utczáról ismeretes embereket, a -legdivatosabb szinésznőket stb., a kik a kiváncsiságánál vagy a hajánál -fogják meg a közönséget, a tárgyukkal vagy az ötletükkel. A kik nem a -természet finom, hanem a játékkártyák rikitó szineivel dolgoznak. A kik -színhatásokat a tűzijátéktól kölcsönöznek – és így tovább. - -És még nehezebb a versenye azokkal szemben, a kik nemcsak ügyesek, hanem -számitók is. A kik »adminisztrálni« is tudják a tehetségüket. A kik -gondoskodnak róla, hogy a világ egy perczre se felejtse el őket, a kik -kellőképpen gondozzák az érdeküket, és nem olyan tulságosan szemérmesek, -hogy meg ne szólaljanak valami előnyért – legyen az állami megbizás, -jutalomdij, megrendelés, dicsérő birálat, egy kis emlegettetés, akármi – -ha erre alkalom kinálkozik vagy nem kinálkozik. A kik társadalmi -szerepléssel segítenek magukon, és azzal az isteni tulajdonságukkal, -hogy mindenütt jelenvalók. A kik alaposan kiaknázzák az -összeköttetéseiket vagy a társaséletben tanúsitott élénkségüket, és a mi -a tehetségükből hiányzik, megtoldják nem egy, hanem ezer, tizezer, -százezer lépéssel. - -A legszomorúbb azonban az, hogy az a festő, a ki igazán művész akar -lenni vagy művész akar maradni, és e mellett semmi kedve ahhoz, hogy -»adminisztrálja« a tehetségét, hogy portálja vagy portáltassa magát: -teljesen ki van szolgáltatva társai jó- vagy rosszakaratának. Minthogy -jóformán csak ők vannak abban a helyzetben, hogy a művészi munka -értékéről véleményt mondhassanak – mert rajtuk kívül igen kevés a -dologhoz értő, s a nagyközönség, melynek a képekről egyáltalán nincs -itélete, nem mond ellent nekik, nem birálja meg a birálatukat – az ő -társaságuk, az ő kávéházi vitájuk állapitja meg: mit érsz, mit -érdemelsz, lehet-e beszélni rólad, meg kell-e veregetni a válladat, -juttassanak-e számodra azokból a kitüntetésekből, megbízásokból, -jutalmakból, a melyeket az ő szavazatuk dönt el, vagy pedig az is -szánnivaló, a ki nem szégyelli valamelyik képedet megvásárolni? – és -végzésük feljebbezhetetlen. A pályatársak született birálóink; illetékes -és – természetesen – szigorú birálóink. Ez rendén van. És nem művész az, -a ki nem a szigorú bírálatot óhajtja, hanem az elnézőt. Csakhogy a -bírálathoz igazságszeretet kell. Az igazságérzet nélkül hangoztatott, a -rosszakaratú, a rosszhiszemű bírálat már nem bírálat, hanem rágalom, -mely – nem csak az erkölcsiekben, hanem az anyagiakban is – megrövidíti -és végső eredményében valósággal meglopja az áldozatot; néha meg is öli, -a legtöbbször persze csak a művészetre nézve, de olykor-olykor, ha szép -csöndesen is, és nem közvetetlenül, nem egyenesen, azért nem kevésbbé -komolyan, igazán… És megesik, hogy abban a kis csoportban, a melyet a -véletlen alakit, a melynek szavazóit gyakran az ördög keríti össze, a -mely megbízás nélkül itélkezik, és a mely felelősség nélkül hangoztatja, -hirdeti, terjeszti a meg nem feljebbezhető bírálatot, kevés a -lelkiismeretes ember. Ezt a keveset is megfélemlíti, elnémitja az -erősebb hangú, a szájasabb, az erőszakosabb, a kiben nagyobb a buzgalom, -a kinek az utjában vagy, a ki boszút áll rajtad, vagy a ki nem tudja -megbocsátani, hogy több a tehetséged, mint neki. Nincs könnyebb, mint -valakinek veszett nevét költeni; s a művész jóhire olyan, mint az -asszonyé: ha egyszer csorba esett rajta, ezt a csorbát többé nem igen -lehet kiköszörülni. A rosszhiszemű urak nem gondolnak rá, hogy egy kis -igyekezettel milyen károkat okoznak neked; az egyik: csak védekezik a -tehetséged ellen… a másik megnyugtatja magát azzal, hogy: »hja, ez a -háború, és háborúban ez már így megyen ám!«… a harmadik büszke rá, hogy -milyen erős legény: lám, ő vele nem jó kikötni! A mig köztük élsz, a -veszedelmed nem oly nagy. Addig ők is tartanak tőled; a botnak két vége -van, hátha eszedbe jut: megfogni a másik végét, és visszaütni rájok?! -Fölteszik rólad, mert magukról itélnek. De ha medve vagy, ha lemondasz -arról, hogy a boszorkánykonyhában helyet foglalj és érvényesitsd a -visszavagdalkozáshoz való jogodat: akkor véged van, akkor megesznek -szőröstől-bőröstől! Hiszen olyan sokszor kell dicséretet hazudniok -azokról a társaikról, a kiktől vagy a kiknek hatalmas rokonaitól, -összeköttetéseitől mindenki vár valamit!… világos, hogy ezt valamivel -ellensúlyozniok kell!… világos, hogy valamivel meg kell nyugtatniok a -lelkiismeretüket!… Másutt, a hol a nagyközönség az igazi bíráló, a hol a -dologhoz értők nagy sokasága állapítja meg, hogy mit érsz, ez nem -történhetik meg; de nálunk, a hol a közönség vakon fogadja el azt az -itéletet, a melyet »az illetékesek« tálalnak fel számára: a -tehetség-gyilkosság épp olyan megszokott dolog, mint az angyalcsinálás. -Szép csöndben történik; olyan módon, mely nem ütközik törvénybe; senki -se tehet róla; s az egész olyan érthető!… szegényke, mért volt olyan -gyönge?! - -* - -Nem tölthetem tele a naplómat annak a följegyzésével, hogy micsoda apró -galádságokat követnek el ellenem. Az ember nem képzelné, hogy még az -olyan – meglehetősen nyomorúságos életet élő – valaki is, mint én, hány -másiknak áll az útjában! - -Mindaz, a mit ellenem elkövetnek, egy cseppet sem érdekes; csupa -egyformaság, mely a részleteiben egy kissé utálatos. Nem érdemes leirni. -Nem is jegyzem fel, miket találtak ki a megrontásomra. - -De hát kik követik el ezeket az apró galádságokat? A. B. C. D. és így -tovább, végül X. Y. Z. Mindegy, hogy ki. Mindig más. Vezekényi barátom -és a társai; majd ez, majd amaz. - -Nem gyötör az üldözés rémlátása, a képzelt üldözés tébolya, és tudom, -hogy nem esküdtek össze ellenem. Eszük ágában sincs, hogy megöljenek. A -mit megtesznek, nem teszik valami különösen ellenséges czélzattal. -Egynek-egynek nem sok terheli a lelkiismeretét. Nem tervelik a -megrontásomat; mindegyik csak éppen megrövidít, a mikor rá kerül a sor, -a mikor az érdeke úgy kivánja; némelyik talán nem is tudja, hogy nem -csak ő rövidít meg, hanem a többi is; egyik se felelős azért, a mit -mindnyájan csinálnak. - -És az egyes esetek, külön-külön véve, valóban kicsinységek. - -De együtt véve!… - -Elég az hozzá: lassankint lehetetlenné teszik, hogy itthon megélhessek. - -Hogy azokban az anyagi előnyökben, mely nekik a legnevezetesebb -jövedelmi forrásuk, én nem részesülhetek, hogy jutalomdijakat, állami -megbízásokat, kitüntetéseket, hangzatos elismerést és ennek eredményéűl -jól fizetett megrendeléseket, a mikhez ők könnyü szerrel jutnak hozzá, -én nem kaphatok: ezt csak magamnak tulajdoníthatom. A ki az effélékben -részesedni akar, annak nem így kell élnie, a hogyan én élek. - -De én erre nem is számítottam soha; ezt a részesedést én nem kivánom. - -Hanem azt már nekik tulajdoníthatom, hogy ahhoz se juthatok hozzá, a mi -megilletne: a munkám értékének megfelelő elismeréshez, és ahhoz, a mi -ezzel jár: a lehetőséghez, hogy a munkásságomból itthon is megélhessek. - -Annyira még se fényüzés a művészet, annyira még se szegény ez az ország, -annyira még se semmis a képvásárló kis csapat, hogy, mig mindenféle -munkának megvan a maga jutalma, a maga értékének megfelelő dija, minden -fáradozásnak a maga kis gyümölcse, csak éppen a művészi munkának ne -volna semmi értéke, ne volna semmi jutalma, semmi díja, ne volna semmi -piaczi ára, csak éppen a művészi fáradozás ne számithatna arra, hogy, ha -nem is busás haszonnal, ha nem is tisztes jövedelemmel, de legalább -valamelyes eredménynyel fog járni. - -És engem annyira bemártottak, annyira eláztattak (a mindnyájunkat -érdeklő szűkebb nyilvánosság előtt) A. B. C. D. stb., majd ez, majd -amaz, hogy én már itt tartok. Nem juthatok hozzá – itthon – semmiféle -megrendeléshez; semmiféle képemnek – itthon – nincs semmi ára. - -Megállapították rólam, hogy: végem van, hogy: soha se értem semmit, csak -eleinte igértem valamit, akkor is tévedtek bennem, nem vagyok az igaziak -közül való, nem születtem festőnek, jobb lett volna mesterséget -tanulnom, vagy hivatalt keresnem. - -Ez a közvélemény olyan hatalmas erővel, olyan egyhangúsággal nyilatkozik -meg velem szemben, jobban mondva: ellenem, hogy magamat is gondolkozóba -kezd ejteni. - -Akármit festek: itthon nem kell, senkinek, semmiért. Még Weinberger úr -is, a kiskereskedő, a ki művészet dolgában nem nagyon válogatós, -ellenben igen szereti a nagyon olcsó, a nagyon leszállított áru -dolgokat, levette rólam a kezét. Már nem buzdít, már nem veregeti meg a -vállamat, nem csinál velem több üzletet, felmondta a sokat emlegetett, -régi barátságot. - -Egy párisi biráló, vesztemre, túlságosan megtalálta dicsérni egyik -vásznamat, a melyet a herczeg vásárolt meg. Ez a dicséret, melynek a -híre a mi úgynevezett közönségünkhöz nem jutott el, mert én bizony nem -gondoskodtam róla, hogy megjelenjék minden magyar ujságban, -felbőszítette Vezekényiéket. (Tisztelt barátom nevét különben csak -gyüjtőnévnek használom; meglehet, hogy ennek a mozgalomnak, véletlenül, -nem ő volt a lelke.) Valamelyikük aztán megeresztette rólam azt az -elmésséget, hogy: »Mért nem megy ez az úr Párisba, a hol megértik? És -mért marad itthon, a hol nem értik meg?« Ez az elmésség szép pályát -futott meg; bejárta az egész magyar Montmartre-ot. És hogy komolyan is -megokolják, kisütötték rólam, hogy az, a mit »némelyek« bennem -eredetiségnek látnak, az voltaképpen a művészet anyagi törvényeivel -ellenkező valami; gúnyos szavakkal: a jövő zenéje; gorombán: hóbort; a -nagyképűek szavával: lehetetlen törekvés. - -Ez az elvető itélet, az általános kicsinylés, a »nagyközönség« -közönbössége, szóval a közbizalmatlanság velem szemben olyan -határozottan, olyan tekintélyes egyhangúsággal, és olyan hatalmas -következetességgel nyilatkozik meg, hogy néha magamat is megrendít a -tehetségembe vetett hitemben. Ha az egész világ nem bolond, akkor mégis -csak nekem kell bolondnak lennem?! Ha ennyire elterjedhetett, hogy végem -van, talán mégis én tévedek, a mikor azt hiszem, hogy: »nem, még nincsen -végem«?! Hány embert tévesztett meg már az önzés, a hiúság, a -tehetségébe vetett vak hit, a művészi érvényesülés után kapkodó erőtlen -vágy, a tehetetlen áhitozás, az álmodozás, melynek a megátkozottja, a -helyett, hogy a kaptafát venné a kezébe, dicsőséget keres! - -Végül mégis csak abban maradok, hogy: nem, nem én vagyok bolond, hanem -bolond az, a ki az ilyen birálókra hallgat. De ez keveset enyhit a -dolgon. Azért az állapot nem kevésbbé nehéz. - -Tisztában kell lennem azzal, hogy itthon nem tudok keresni a képeimmel. -Most már semmit sem tudok; éppen semmit. Abból a fizetésből pedig, a -melyet a rajztanitásért kapok, lehetetlen megélnem. Adósságaim vannak. -Volt egy idő, a mikor sok adósságot csináltam. (Nem bántam meg.) A -sokból mára is maradt egy kevés. Aztán most se élek szegényesen. Sőt -fényűzően élek. Azt akarom, hogy a gyermekem ne lássa hijját semminek, a -mire szüksége van. És egy anyátlan gyermeket jobban kell ellátni, mint -azt, a melyik az anyja mellett nő fel. Ennek megvan az, a mi a gyermekre -nézve a legfőbb jó; ez nélkülözhet egyetmást. De a másik, az nem -részesülhet elég jóban. Az anyát pótolni minden figyelmesség, minden -gyöngédség, minden kényeztetés kevés. Azért semmit se sokallok, a mi a -gyermekem érdekében történik. Nem akarom, hogy az én kis árvám a -születésétől fogva csak nélkülözzön. Azt akarom, hogy olyan ápolásban, -olyan gondozásban részesüljön, a milyet csak egyátalán meg lehet -szerezni. Mindene meglegyen, a mije megvan a gazdag szülők gyermekének. -És ez persze sok pénzbe kerül. - -Igazán nem tudom, mit csinálnék, ha a véletlen nem szivesebb hozzám, -mint a pályatársaim. - -Szerencsémre – itt van a herczeg! - -Azon a réven, hogy a herczeg szereti a képeket, sok pénzt keresek. A -herczeg megveszi minden vásznamat. Azokat is, a melyek itthon garasokért -se kellenek. És illő áron veszi meg. Mindig többet kínál értök, mint a -mennyit kérek és elfogadok. Ha a kalózból csak egy szemernyi volna -bennem, könnyen kiaknázhatnám a pazarló hajlandóságát és azt a bogarát, -hogy vadászkastélyának minden falát Biró-képpel akarja befedni. - -Nem szivesen dolgozom a herczegnek. Azt hiszem, meczénáskodása csak -nagyúri sport. Alighanem tetszenek neki a képeim, de azt gyanítom, hogy -a művészeteknek is csak bolondja és nem komoly szerelmese. (Megvallom, -szeretném látni a képtárát. Ugyan kiknek a társaságában vagyok ott?) - -És engem megaláz magam előtt, hogy egy embernek a tetszéséből éljek. Egy -kissé czigánynak érzem magamat ebben a helyzetben. Semmi kedvem hozzá, -hogy udvari festője legyek egy kis Lorenzo Medicinek, a kinek még nincs -is udvara, és a kinek a legszebben festett kép talán nem több, mint egy -akárhogyan mázolt verseny-gépkocsi, és mindenesetre kevesebb, mint egy -rosszul festett hajú, de szép vállú leány. - -Igaz, hogy a nagyok, a legnagyobbak is egy-egy embernek, meczénásoknak, -Lorenzóknak a tetszéséből éltek. De azok más idők voltak. Ma már a -jellemünk egy kissé megfinnyásodott. Ma úgy gondolkozunk, hogy a -tehetség is úrrá tesz. Az úr pedig nem élhet egy másik úr kegyelméből; -nem lehet udvarfi, műtárgyakat készítő házi alkalmazott, lelkével -dolgozó szolga, halhatatlan lakáj. Az úr csak egy urat ismerhet el -magánál nagyobb úrnak: az egész világot; nem ismerhet tehát kenyéradót, -csak szerződő felet, s ez a szerződő fél nem lehet más, csak a nagyobb -úr: a milliónyi ember, a közönség. - -És mégis kénytelen vagyok belenyugodni, hogy mindegyik képem sorra a -herczeghez vándoroljon. Jól sejtettem; azok, a kik egy darabig vakon -követték a herczeget, és képet kértek tőlem, mert egy félévig divatban -voltam, lassankint elmaradtak. A herczeg azonban hűséges maradt. - -Meglehet, külföldön még most is el tudnám helyezni a képeimet. De mindig -várakoznom kellene, és a mi még inkább nehezemre esnék: egy kissé -kinálgatnom a podgyászomat. A herczeg nem várja meg ezt. Fölkeres, -sürget, ostromol; lehetetlen kitalálnom, hogy mi ütött hozzá? - -Leveleinek, üzeneteinek a kedvessége mindannyiszor megejt. A mi nem -csoda; egy cseppet se vagyok szokva az efféléhez. Aztán nem igen van más -választásom. A mikor aggodalmaskodom, mindannyiszor meggyőződöm róla, -hogy a képem okvetetlenül a nyakamon marad – a meddig csak -aggodalmaskodom, s ha időtlen-időkig kényeskedem, akkor örökre. Be is -kell adnom a derekamat mindig; mert ha ilyenformán kielégíteném a -művészi önérzetemet, nem tudnék megfelelni a polgári kötelességeimnek. -És mégis csak »ez az első!« - -Szóval én is gyönge vagyok. Szóval nekem is meg kellett alkudnom. - - -IX. - -Azt hittem, hogy a medvét kicsalni az odujából nem könnyű mesterség. -Hogy ehhez valami nagy ravaszság és jókora bátorság szükséges. Dehogy! -Csak ismerni kell a medve gyöngéjét, s magától megy a dolog. - -Azt hittem, nincs hatalom, mely kicsalhasson a remeteségemből. Hogy -nincs az a csábítás, a mely rábirhatna az anakoréta-életmóddal való -szakításra. Hogy már csak egyszer fogok lakást változtatni: akkor, ha -majd másvalaki keres számomra lakást, s a költöztető kocsit Szent Mihály -lovai fogják az uj szállásra húzni. Mily tévedés! - -A herczegnek, a ki pedig nem valami furfangos ember, mindössze egy pár -levelébe került, hogy kiforgasson minden szándékomból. - -Egy hónappal ezelőtt még meg mertem volna esküdni, hogy: itt fogok -meghalni ezek közt a falak közt, a hol már kezdtem fogalmat szerezni -róla, milyen lesz majd az örök békesség, és egy hónap multán csomagolok -és vasúti jegyeket vásárolok, mert ki fogok vándorolni, bár minden ide -köt. Persze, másképpen cselekedni, mint a hogy gondolkozunk, ez egyike -azoknak a régi történeteknek, a melyek mindig ujak maradnak. - -S milyen kevés kellett ehhez a nagy fordulathoz! Egy kis levélváltás! - -Igy történt: A herczegnek, a ki nem rossz ember, de a kiben van valami a -renaissancekori apró zsarnokokból, egyszerre csak eszébe jut, hogy -fessem meg az arczképét, de azonnal. Csomagoljak össze és menjek -Párisba; a jövő héten még ott lesz. De előbb intézzem el itthon a -dolgaimat, és úgy készüljek, hogy hosszú ideig maradhassak kinn: -Párisban, vagy Trouvilleban, mert Párisból Trouvilleba megyünk. Legyek -készen minden eshetőségre, mert néha van kedve ülni, néha nincs. Most -volna kedve, de lehet, hogy egy-két ülés után képtelen lesz erre, és -sokáig tarthat, mig »folytathatjuk a munkát«. Utóirat: valahogy ne -intézkedjem sokáig! Menjek a legelső Orient-Express-szel. - -Ő maga írt, és azzal a kedvességgel, a melyben nincsen semmi bántó -leereszkedés. Az ajánlata nem csak csábító, hanem az ő pazarságához -mérten is fényes. A képért olyan összeget kínál, a melyet Tizian se -keveselne. Azonkivül minden költséget visel, és természetesen a vendége -leszek. - -Nagyon röviden írja mindezt; nehezen olvasható szarkalábjaiból úgy kirí -a sietség, olyan hirtelenében és gyorsan vethette papirra az egész -tervet, mintha a legtermészetesebb és legkönnyebben kivihető dologról -volna szó. - -Mikor végig olvastam a levelét, elmosolyodtam – a mi már régóta nem -történt meg velem. - -Megirtam neki, hogy az egész, elejétől végig, lehetetlen. Hogy rövid -időre se mehetek el Pestről. Egy pár sorban igyekeztem megértetni vele, -hogy micsoda viszonyok közt élek. Hogy gyermekem van, és hivatalom. Hogy -a kis fiamat nem hagyhatom idegenek kezén, és hogy a rajztanárság is ide -köt. Szóval, hogy nemcsak hosszabb időre nem, de egyáltalán nem -mozdulhatok. - -Sürgősnek jelzett levélben felelt; éjszaka költöttek fel a válaszával. A -levelét ide tűzöm: - -Kedves barátom, találtam levelében sok lelkiismeretességet, a mi nem lep -meg, sok aggodalmaskodást, a mit nem értek, de nem találtam meg az igazi -okot, a miért nem akar jönni. - -Teringettét, az egész olyan egyszerű! - -Hozza el magával a kis fiát, és mindazokat, a kikre a kis fiának -szüksége van! Biztosithatom, hogy nem hozhat magával olyan nagy -cselédséget, a mely nekem terhemre volna. Azok a vendégek, a kik őseimet -látogatásukkal szerencséltették, olykor néhány száz, olykor néhány ezer -csatlóssal jelentek meg udvarunkban; őseim szívesen látták az egész -kiséretet – volt rá akárhány eset, hogy sok esztendeig – azért házunk, -amint látni fogja, nem pusztult el. - -A mi pedig a hivatalát illeti: kérem, bizzék bennem annyira, hogy -mondjon le a hivataláról, de okvetetlenül még az nap, a mikor a -levelemet megkapja! - -Természetesen ezért kárpótlással tartozom önnek, mert világos, hogy ön -az én kedvemért nem rövidülhet meg. Engedje meg tehát, hogy ezennel -kinevezzem önt hazám rajziskoláinak tiszteletbeli felügyelőjévé. -Elvállalom Budapest fővárosnak önnel szemben való minden -kötelezettségét. Mindazt a jogosultságot, a melyet ön a rajztanársággal -már eddig megszerzett, vagy ezután szerezne meg, kérem, érvényesítse -majd velem szemben. És ugyanazt a javadalmazást, a melyet eddig a -hivatala nyujtott, később pedig, a mi annak idején Budapesten járna -önnek, vegye fel az én pénztáramból. - -Igaz, hogy a felügyelői hivatalt a valóságban nem adhatom át önnek, mert -meglehet, hogy hazámban nincs is ilyen hivatal, vagy ha van, erről ma -valamelyik miniszterünk rendelkezik. Meg kell vallanom, egyelőre nem -gyakorolhatok fejedelmi jogokat, s remélem, hogy soha se is fogok -gyakorolni. Még nem tudom, micsoda paradicsomi örömöket nyujt az, ha az -ember valóságos hivatalokat osztogathat; az isten adja, hogy ne is -tudjam meg soha. Elég az hozzá, ha hivatalt mondok, csak czímzetes -hivatalt érthetek, s annak az állásnak, a melyet felajánlok, nincsen meg -a kellő komolysága, a mint hogy, azt mondják, a cselekedeteimből is -hiányozni szokott a kellő komolyság. - -De hogy önnel szemben az előbb pontosan körülírt kötelezettséget -elvállalom, az már egészen komoly dolog, a mint hogy, akármilyenek a -cselekedeteim, s akármit mond a látszat, higyje el, van bennem egy kis -komolyság is. - -Kérem, ne vegye el a kedvét ettől az állástól, hogy a hivatal is olyan, -mint az, aki adja. Ha nem lesz mire felügyelnie és egyáltalán nem lesz -semmi dolga: gondoljon azokra, a kik rosszabb helyzetben vannak, mint a -milyenben ön lesz; azokra, a kiknek volna mire felügyelniök, volna mit -dolgozniok, és azért még se csinálnak semmit. - -Rendben vagyunk? - -Ha lehet, induljon azonnal. - -_Alfonso d’Alcantara_. - -Erre a levélre egy kissé sértődötten, egy kissé boszúsan feleltem, s -tartok tőle, hogy szerencsétlenül választottam meg a szavaimat. -Mindenesetre izléstelenül irtam. A parasztgőg kitört belőlem. - -Azt feleltem neki – valamivel több szóval, mint a hogy itt irom, igen -udvariasan, de határozottan – hogy olyan állást, a melyért nem kell és -nem lehet dolgozni, soha, semmi czimen nem fogadok el; senkitől, tőle -se. Hogy magam se vagyok élősdi természetű, de ha én magam még el is -fogadhatnám a vendéglátását, abba már semmi szín alatt nem tudnék bele -nyugodni, hogy a gyermekemet apró parazitává alacsonyítsam és egész -háznépemet az ő nyakába varrjam. Azért a kérdés megoldhatatlan; és -akármilyen szives is a szándéka, a tervből nem lehet semmi – a mit -különben őszintén sajnálok. - -Azt hittem, meg fog haragudni. Nem haragudott meg. - -A milyen hamar csak megérkezhetett, itt volt a válasz. Ez a levél így -szól: - -Kedves barátom, meg kell önt ismertetnem egy szenvedélyemmel. - -Nekem sok kedvtelésem van; több, mint ahhoz a komolysághoz illenék, a -melylyel másoknak tartozom. Gyüjtök mindenfélét, nemcsak szép képeket, -becses ritkaságokat: haszontalan holmikat is. Szeretek virágot -osztogatni, szeretem az ostobákat megbotránkoztatni, szeretek vigan -élni. - -Van egy pár szenvedélyem is; több, mint a menny a harmincz esztendőmhöz -illenék. Tulságosan kedvelem a szép leányokat, a kalandos életet, a -változatosságot, s megvallom: a jó bort is. Nem érdemlem meg, hogy -komoly embernek tartsanak; nem is tartanak annak. - -De van egy szenvedélyem, a mely már nincs hijjával minden komolyságnak, -a melyben ön mindenesetre talál egy kis komolyságot, és éppen ez az -uralkodó szenvedélyem, a fő, a legnagyobb szenvedélyem. - -Ez a legnagyobb szenvedélyem az: hogy igen szeretem az olyan emberek -társaságát, a kik nem zsebtolvajok. - -Gyűlölöm a zsebtolvajokat, akármilyen sokan vannak, talán azért, mert -olyan sokan vannak. - -Ellenben annál inkább megbecsülöm az olyan embereket, a kik ebben a -pontban nem követik a divatot, a kik az általános szokást nem teszik -magukévá, s a kik, akármilyen gyakran nyílik rá alkalom, soha se -vállalkoznak zsebtolvajlásra. - -Azt mondanám, hogy gyüjtöm az ilyen embereket, mert gyüjtök minden -ritkaságot. De ön az én gyüjtőszenvedélyemet nem tartja eléggé -komolynak. Azért többet mondok. Azt, hogy – mint valaha Diogenes – -lámpással keresem az olyan embereket, a kik… szóval a kik nem -zsebtolvajok. - -Ön nem képzeli, hogy ez milyen fáradságos munka. Ön nem képzeli, mennyi -zsebtolvaj van a világon. Ezt én tudom csak. - -És csak én értékelem egész teljességében a tökéletesen becsületes -embert. - -A legnagyobb örömem: az a függetlenségem, hogy nem vagyok kénytelen -zsebtolvajok közt élni. A legnagyobb szenvedélyem, hogy minél több -embert csábithassak a társaságomba, azok közül a ritka emberek közül, a -kik nem tartoznak abba a nagy közösségbe. - -Ön már kitalálta, mért irom ezt ilyen hosszasan. - -A ritkaságaim egyike: Fervacques – emlékszik még rá? – már régóta beszél -nekem önről. És már régóta tudom, hogy a Fervacques legendái nem -legendák, vagyis, hogy ön ugyanaz, a ki volt. Már régen meggyőződtem -róla, hogy ön az az ember, a kit nekem, akárhogyan, a társaságomba kell -csalnom. - -Elég az hozzá, én nem csak a festőt várom, hanem először is, főképpen az -embert. - -Meg akarok ismerkedni önnel, meg akarom önt nyerni annak a kis körnek, a -melyben élek, s a melyet ön éppen úgy meg fog kedvelni, a hogy én -megkedveltem. A ritkasággyüjtő szenvedélyem kivánja ezt; az az egy -állandó lelkivonásom, hogy a derék emberek társaságát minden jónál -nagyobb jónak tartom. - -Kérem, találjon rá módot, hogy teljesithesse a kérésemet. - -Igen óhajtja a barátságát: - -_Alfonso d’Alcantara_. - -Ilyenformán feleltem neki, ha nem is éppen ezzel a rövidséggel: - -Az igaz, hogy nem vagyok zsebtolvaj, de ez az egyetlen jótulajdonságom. -Megcsalnám őt, ha elfogadnám a felém nyujtott kezet. Mert én nem az az -ember vagyok, a kinek ő képzel. Nem az vagyok, a ki voltam. Fervacques, -a kire örömmel emlékszem, más embernek ismert; azóta nagyon -megváltoztam. Akkor víg czimbora voltam. Azóta szomorú ember lettem. -Olyan, a ki nem való semmiféle társaságba. Csak terhükre volnék. Csak -elrontanám a kedvüket. És én se találnám a helyemet az ő víg körükben. -Aztán meg semmit se tudok kieszelni, a mi a dolgot lehetővé tenné. -Higyje el nekem, hogy nem volna érdemes velem megismerkednie. De azért -ne vonja meg tőlem a jóakaratát. - -Szentül meg voltam győződve, hogy most már végképpen elintéztem az -ügyet. Tévedtem. Négy nap multán ezt a levelet kaptam: - -Kedves barátom, ön nem akar kieszelni semmit, mert ön azok közé a furcsa -emberek közé tartozik, a kik iszonyodnak a más ember pénzétől. Nos, hát -én megtaláltam a módot. - -A mód az, hogy: rendelkezésére bocsátom azt az összeget, a mely önnek az -arczképemért jár, és arra kérem, hogy pazarolja rám ezt az összeget! - -A barátságom egy kissé követelő, de megnyugtatom a lelkiismeretemet -azzal, hogy, ha követelő, másrészt hálás, és készséges – minden -viszonzásra. - -Ez után a bevezetés után nem illik, hogy nagyon erőszakoljam. De – én az -ön helyén meghoznám ezt az áldozatot, és teljesiteném a kérését annak, a -ki már többször adta jelét irántam való érdeklődésének. - -Ha ön hajlandó erre az áldozatra, magával hozhatja a gyermekét és egész -házanépét, a nélkül, hogy el kellene fogadnia az én vendégszeretetemet, -a melytől különben kár ennyire félnie – és a miről, bizony isten, nem -érdemes beszélni. - -Hogy ott kell hagynia a hivatalát, az, megvallom, egy cseppet se -aggaszt. Az olyan művésznek, mint ön, nem kell tanári állás. Önnek a -hivatal csak nyűg. Ha csak festeni fog, s nem pazarolja el idejének egy -részét erre az éppen nem önnek való munkára, csak nyerhet a változással, -de nem veszíthet. Minden képének van egy biztos vevője. És ha valamelyik -képét nem akarja ennek az embernek adni, hanem másutt akarja elhelyezni, -akkor se féltem önt. - -A mi már most azt illeti, hogy mit nyerek én az ön társaságával? – azt -bízza rám. Tisztában vagyok vele, hogy kivel van dolgom. Éppen eleget -tudok önről. - -Sejtem azt is, hogy miért idegenkedik minden társaságtól. Erre nézve -csak annyit mondhatok: Az én barátságom egy cseppet se zsarnoki. (Most -ellenem szól a látszat, de el fogja ismerni, hogy úgy van, a mint -mondom.) Sokkal jobban szeretem a függetlenséget, semhogy valakit meg -tudnék rabolni ettől. - -Ön úgy fog élni, a hogy önnek tetszik. Ha rosszkedvű lesz és szórakozni -kiván: fel fogjuk deríteni. A mikor kedve lesz hozzá: velünk tart. De a -mikor ránk ún, és megkívánja a csöndet, a magányosságot: olyankor nem -zavarjuk. Mindig tiszteletben fogjuk tartani a komolyságát, ha mi magunk -soha se is vagyunk komolyak. - -Nem erőtetem tovább, csak ismétlem, hogy szeretném megszorítani a kezét. - -_Alfonso d’Alcantara_. - -Megfogott. Erre már nem lehet nemet mondanom. Nem sok hiúság van bennem, -de hálátlannak tűnni fel még se szeretnék. Minden aljasság közűl a -hálátlanságot tartom a legaljasabbnak. - -Tehát egy időre ki kell vándorolnom, gyermekestül, egész háznépemmel. -Egy időre meg kell válnom attól, a mi ide köt. - - -X. - -Egyre ritkábban nyitom fel ezt a könyvet. Mióta Párisban vagyok, most -írok bele először. Most is csak egy pár sort, és most is csak azért, -hogy védekezzem… – ki ellen?… egy néma vádló, önmagam ellen! - -Az igaz, hogy sok a tennivalóm. A lekötöttségem nem kevesebb, mint volt, -mert azokat az órákat, a melyeket otthon az iskola foglalt le, most el -kell pazarolnom, a herczeg kedvéért; a munkám pedig több, mint valaha, -mert ugyancsak össze kell szednem magamat, hogy megbírjam azt a terhet, -a melyet ez uj élet rótt rám. Nem mondhatom éppen nagy áldozatnak, hogy -teljesítettem a herczeg kívánságát, de végre is elestem egy kevés -jövedelemtől, másfelül pedig jóval többet kell költenem, mint otthon; -tehát többet kell festenem, mint azelőtt, nagyon szorgalmasnak kell -lennem, ki kell használnom minden időmet. Mert annak nem akarom kitenni -magamat, hogy az önérzetem csődbe kerüljön… hogy, miután egy darabig ugy -viselkedtem, a mint a jóérzésem kívánta, végül mégis csak meg kelljen -fizettetnem azt, a mit hálából s »barátságból« tettem. - -És – utóljára, de nem utolsókép említem – az uj élet, a költözködés, az -idegen környezetbe való beleilleszkedés, egyszóval ez a nagy változás -sok olyan aprólékossággal jár, a melyek minduntalan megfosztanak a -szabad perczeimtől. - -Bizony, nem igen jutok hozzá, hogy naplójegyzeteket irjak. Most már nem -kell keresnem az elfoglaltságot; inkább azt a félórát kell keresnem, a -mikor egészen a magamé lehetek. - -De még se tudom megbocsátani magamnak, hogy: lám, már elhanyagolom ezt a -könyvet! - -Ha egészen őszinte akarok lenni magammal szemben – soha se esett ennyire -nehezemre a teljes őszinteség! – meg kell vallanom, hogy: nem, nem csak -azért történik, hogy most már ritkábban veszem elő ezt az én -_breviárium_omat, mert most már több a munkám; s több az -elfoglaltságom!… Meg kell vallanom, hogy van ennek egy más oka is. - -És ez az ok az, hogy: igen, nem tagadhatom le magam előtt, azok az -aprólékosságok, a melyek uj életemmel együtt járnak, nemcsak -lefoglalnak: el is szórakoztatnak! - -Az uj benyomások, ha akarom, ha nem akarom, minduntalan lekötnek és – -elvonnak a régiektől. - -Nem kerestem az elszórakozást. Nos, ha én nem mentem utána: a szórakozás -eljön értem. - -Az élet – az az élet, mely csupa feledés! – lassankint mégis csak -magával ragad!… - -Istenem, milyen hitvány is az ember! - -* - -A jelen – vagy a hogy a nálam könnyebbvérüek mondják: »az élet« – -érezteti velem hatalmát. - -Még a gyermekem is mintha öntudatlan eszköze volna a világrendnek, mely -elvon a multtól. - -Már ő is – egyre ritkábban emlékeztet s egyre gyakrabban elszórakoztat. - -Már nem egészen az anyja; a hogy növekszik, mind jobban kezd hozzám -hasonlítani. - -Lassankint elveszíti, a mit az angyaloktól kapott. Már nem gyermek; már -kis fiú. - -Kezd kifejlődni egy uj akarattá, a mely eddig még nem volt; valakivé, a -ki eddig még nem élt; a ki eddig még soha se mutatkozott, akármilyen -régóta áll a világ. Kezd külön egyéniséggé válni. - -Egy uj Én növekedik mellettem. Vannak vonásai, a melyek a multból valók, -s a melyekre boldogan ismerek rá. Vannak vonásai, a melyek hol -megmosolyogtatnak, hol megdöbbentenek, mert mintha a tűkörbe -pillantanék. De vannak uj vonásai is – mert ez az uj lény már sem Ő, sem -én, hanem kettőnkből egy harmadik. - -Egy uj élet apró jelenségei vonják magukra, s egyre hosszasabban, a -figyelmemet, az érdeklődésemet; és ez a mind változatosabb jelenség, -mind élénkebb mozgás, mind gazdagabb élet mind jobban elfedi előlem a -multat, a melynek kedves képét amúgy is egyre több és egyre sűrűbb -fátyol takarja el révedező szemem elől – a mely még el-elmereng, de már -néha elfelejtkezik!… - -Egy uj kis ember kezd parancsolgatni mellettem. A kinek vágyai, -érdeklődései vannak. A ki a jelennek él; és a ki nem törődik a multtal. - -És ennek a kis embernek az érdeklődései – csakugyan parancsolnak nekem. - -Hogy mennyire parancsolnak, csak azóta veszem észre, a mióta Párisban -vagyunk. - -A költözködés kalandjai, az utazás, az uj környezet bőséges érdeklődést -keltettek ebben az uj – még oly friss! – figyelemben; és hamarjában az -apró vágyak egész sokaságával ajándékozták meg ezt az uj, erős akaratot. - -Az észrevevő képesség és az akarat különben is abban a korban fejlődik a -legrohamosabban, a melybe Palika most jutott el. S ez a fejlődő erő, a -mint egyszerre gazdagabb táplálékhoz jutott, oly hirtelenséggel kezd -növekedni, a mely gondolkozóba ejtett. - -Ez a fejlődő erő uj kötelességeket ró rám. - -Kezdem átlátni, hogy remeteségem, zárkozottságom, meg az, hogy féltettem -minden szellőtől, egy kissé ártalmára volt neki. - -Nem adtam neki elég teret ahhoz, hogy minden ereje szabadon -fejlődhessék. Ha nem zártam el attól a levegőtől, a melyre a testének -van szüksége – ahhoz a levegőhöz, a melyet a lelke kíván meg, eddig nem -igen jutott hozzá… legalább is: nem volt annyi levegője, a mennyi a -lelkének kellett volna. - -Jól megválasztott ápolókon, de megfizetett idegeneken, többé-kevésbbé -cselédeken kívűl, csak egy megtört, szomorú, vén embert adtam neki -társaságul, a ki minden jóakarata mellett se lehetett ennek a kis -léleknek odaadó, minden kalandjában, minden vidámságában résztvevő, -hűséges társa. - -Hozzá való társasága nem volt; játszótársai, pajtásai nem voltak. - -Kis remetévé tettem őt is. - -A párisi út tapasztalatai felnyitották a szememet. - -Bár nehezemre esik, hogy még másoknak is át kell engednem őt, hogy el -kell eresztenem olyankor is, a mikor mellettem lehetne, hogy -szeretetének egy részéről, kedvességének számtalan megnyilatkozásáról le -kell mondanom mások, közönbösek javára: gondoskodom róla, hogy többé ne -hiányozzék semmije, hogy meglegyen mindene, a mire szüksége van, hogy -legyen neki való társasága, elég szabad tere, elég levegője, elég -szórakozása. - -Ez azzal jár, hogy magamnak is sokfelé kell megjelennem, hogy le kell -győznöm a mizantropiámat, hogy le kell mondanom a magánosságról. -Nehezemre esik; de helyre kell hoznom, a mit elmulasztottam. - -Kárpótlásul: Palika elbeszéli élményeit, tapasztalatait, megfigyeléseit; -kárpótlásul megvan az az örömem, hogy napról-napra gyönyörködhetem -fejlődésében, erősödésében. - -És olyankor, mikor kitüntet vele, hogy velem indul sétára, s aztán séta -közben közli velem észrevételeit, apró emlékezéseit, összehasonlításait, -kívánságait: egyik meglepetésből a másikba esem, nem győzök csodálkozni -szellemi előmenetelén, nem tudok betelni annak nézésével, hogyan alakul -ki egy uj világ, itt mellettem, hozzám olyan közel, hogy ez az uj világ -jobban érdekel, mint az, a melyik én velem pusztul el. - -Ez a fejlődő erő uj kötelességeket ró rám, de viszont uj örömöket ad, és -ez is – egyre gyakrabban, egyre jobban elszórakoztat. - - -XI. - -Négy képet készitettem el rövid időn. A herczeg arczképét, a mely még -tűrhető, és három más képet, a melyekről nem érdemes beszélni. Ha valaha -a jövő egy Vasarija megirja az életrajzomat, a mi nem valószinű, de nem -is lehetetlen: az életrajzomban ennek a három képnek aligha jut hely. -Engem legalább, akármilyen elnézéssel vagyok magam iránt, ez a három kép -éppen nem tesz büszkévé; ha össze kellene állítanom azoknak a munkáimnak -a jegyzékét, a melyekre tartok valamit: egyiket se irnám be a jegyzékbe. -És – a mi a legszomorúbb – ez nem a jóakaratomon mult. - -A herczeg azonban el van ragadtatva. Egy darabig azt hittem, hogy csak -udvariasságból vagy gyöngédségből, kiméletből dicsérgeti azt, a mit -magam se tartok sikerültnek; de nem, igazán tetszenek neki ezek a -mázolások. Egy idő óta minduntalan azzal ingerel, hogy állhatatosan Van -Dyckhoz hasonlítgat. Egyéb már nem hiányzott hozzá, hogy a boszúságom, -az elkeseredésem teljes és tökéletes legyen. Olyan konokúl magasztal, -hogy ujra meg ujra pirulnom és boszankodnom kell. Az -összehasonlítgatásaival valósággal kétségbeejt. Még csak ez kellett -nekem! Mintha nem emészteném magamat úgyis eléggé! Egyszerűen rettenetes -a Van Dyck-jával; és nem is sejti, milyen idegessé tesz!… Nem szeretem, -ha ócsárolnak, ha kisebbitenek, ha lebecsülnek; de még kevésbbé -szeretem, ha akkor is dicsérnek, a mikor nem érdemlem. Semmi se aláz meg -annyira magam előtt, mint ha ingyen is hozzá jutok ahhoz az -elismeréshez, a mely csak a fáradsággal végzett és értékes munkának jár, -s a melyet néha ki tudok érdemelni. - -Megbocsátok a herczegnek, mert, bár véletlenűl éppen az én képeimet -tünteti ki a tetszésével, nagyon jól tudom, hogy nem valami kiváló -műbiráló. Van érzéke a művészet iránt; jobban szereti és jobban tudja -értékelni a képeket, mint a legtöbb műkedvelő, de ahhoz, hogy meg tudja -látni a mesterségbeli nagyobb finomságokat vagy a mesterségbeli kisebb -hibákat, a technika tökéletességét vagy erőtlenségét, nincsen elég -tárgyismerete és nincsen eléggé iskolázott szeme. De megbocsátok a -herczegnek azért is, mert a tévedése egy olyan jellemvonásából ered, a -mely megnyerő és irigylésreméltó. - -A herczeg olyan szerencsés természetű, hogy az érzései mindig uralkodnak -az itéletén, és ha a szeme olykor ráczáfol az érzésére, a képzelete -mindig kirántja a zavarból. Mindent olyannak lát, a milyennek akarja, a -milyennek óhajtja; és azt, a mi az érzésével ellenkeznék, nem látja meg -soha. Hihetetlenül elfogult; ha egyszer megkedvelt valakit, ez a valaki -nem festhet olyan képet, a mely nem tetszenék neki. A kit ő szeret – -igaz, hogy kevés embert szeret – annak az apró hibáit nem veszi észre; -nem veszi észre mindaddig, míg a kedveltje fel nem háborítja az érzését; -attól fogva aztán mindent másképpen lát, s épp olyan elfogultan itél a -kegyvesztett rovására, mint előbb a javára. - -Irigylem ezt a szerencsés – mert zavartalan nyugodtságot adó – -tulajdonságát, mely végképpen hiányzik belőlem. Én, sajnos, igen tisztán -látom még annak a hibáit is, a kit a legjobban szeretek; tisztán látom a -legkisebb hibáit is. Még a fiam se tesz elfogulttá; még ő rajta se, még -ő benne se lehet valami nem szép, a mi elkerülné a figyelmemet. - -Tisztán látom magamat is, olyan tisztán, mintha egyebet se csinálnék, -csak folyton tanulmányoznám magamat, tűkörrel és valami lelki -erőmérővel. Tisztán látom a munkámnak minden hibáját s minden -fogyatékát, mintha mikroskóppal és rosszakarattal nézném. - -Ez a tiszta látás teljességgel nem boldogító tulajdonság. A lelki -elégedettséghez elengedhetetlenül szükséges az, hogy az ember másokban -is, magában is, csak azokat a szépséghibákat lássa meg, a melyek már -szemetszúrók, a melyeket a vak is lát. - -Igen, én irigylem azokat, a kik magukban és maguk körül mindent szebbnek -látnak a valóságnál; a kiknek, mint Jánusnak, két pár szemük van: egy -pár, tisztán látó, közönbös dolgok számára, és egy másik pár, elnéző, a -melylyel a maguk és a szeretteik dolgát tekintik. - -Csak legalább a magam hibáit ne kellene olyan átkozottul éles szemmel -látnom! A fiam apró hibáival csak meg tudnék békélni; hanem magammal -megbékélnem nehéz. - -Ez a három kép megdöbbentett. - -Nincsenek könnyen felsorolható hibáik; rosszabbak, mintha hamarosan -észrevehető, felötlő hibák éktelenkednének rajtuk; a hibájuk az, hogy: -gyöngék. - -Nem tudok elsietni, elnagyolni semmit; a lelkiismeretesség nem erényem, -hanem megszokásom, második természetem. Ennek a három képnek a -kidolgozása is becsületes, jó, nagyobb hibák nélkül való. - -De meglátszik rajtuk, hogy az utóbbi időben nagyon sokat dolgoztam, s -hogy akkor is erőtettem a munkát, a mikor ez számomra már nem annyira -gyönyörűség volt, mint inkább kötelesség. - -A képességeim megnyilatkoznak ezekben is. De nem olyan erővel, -bágyadtabban, halványabban nyilatkoznak meg, mint azokban a munkáimban, -a melyeket jobb órákban festettem. - -Észrevenni rajtuk, hogy ugyanannak az erőnek a művei, a mely valamikor -az _Angelus_ig vitte; de ugyanez az erő nem nyilvánul meg bennök régi -teljességében. Ugyanez az erő a három uj vásznon nem olyan könnyedén -fejezi ki mondanivalóját, mint annakelőtte; a szokottnál kevesebb -biztonsággal haladt czélja felé; ugyanennek az erőnek, mely most, a -rossz órákban, nem találta meg magát egészen, nagyobb erőfeszitésre, -több vonásra volt szüksége, hogy kevesebbet érjen el, mint boldogabb -időkben. - -Azt mondhatnám, hogy lesír róluk a bágyadtság, az elerőtlenedés. - -Vezekényiék (csak gyüjtőnév!) örülnének, ha látnák. - -Talán egy kissé túlozok ijedtségemben. Talán nagyobbnak látom a bajt, -mint a minő. A rémület mindig elborzasztó nagyságra növeli meg az -árnyékokat. - -Azzal biztatom magamat, hogy: igen, megriadásomban van egy kis szerepe a -félelem képzelődésének is. Jól esik azt hinnem, hogy egy kissé túlzok. - -De annyi bizonyos, hogy igen fáradt vagyok. Ha nem tudnám ezt: lám, -megmondják ezek a képek, rémes őszinteséggel, ellentmondást nem tűrő -ridegséggel! - -Szivesen elhiszem, hogy ez a fáradtság még nem a tehetség -megfogyatkozásából ered, és nem a kor erőveszteségének elrémítő jele. -(Hiszen ehhez még fiatal vagyok. És éppen a festő művészi ereje az, a -melyet a legkevésbbé visel meg a kor. Hányan voltak a nagyok között, a -kik még kilenczven éves korukban is nagyok maradtak!) Szivesen elhiszem, -hogy csak nagy kimerültség vett rajtam erőt, s hogy ezt a nagy -kimerültséget kellőképpen megmagyarázza a közelmult: az, hogy hosszabb -ideig kelleténél többet dolgoztam. Fáradtságom a túlhajtott munka -természetes következése; és nem a művészi hanyatlás első hiradója. - -Ez, hála istennek, valószinű. - -De annál inkább meg kell szivlelnem a tanulságot. - -Minthogy pedig semmiféle emberi erő nem kimerithetetlen, s a lelkierő a -testierőnél csak rugalmasabb, de nem kevésbbé véges és nem kevésbbé -megviselhető, a tanulság az: hogy, ha nem akarom a baj növekedését, ha -nem akarom, hogy bágyadtságom időnkint visszatérővé s egyre gyorsabban -visszatérővé váljék, ha nem akarom, hogy az erőveszteség csakugyan -elkövetkezzék, még pedig idejekorán, akkor ezt a nagy fáradtságot -alaposan ki kell pihennem, s meg kell várnom, míg a kimerültségem -teljesen elmúlik. - -Ha félig pihenten ujra dologhoz látok, engedve a kereset-szomjúság -ostoba sürgetésének, mohóságának, akkor a visszaesés, az ujból elfáradás -csak rövid idő kérdése, és nemsokára beállhat a megviseltségnek az a -korszaka, a mikor a kimerültség már szinte mindennapos, s a hanyatlás -már fel nem tartóztatható. - -Ahhoz, hogy megőrizhessük, mindenféle erőnek szüksége van gyakorlatra, -de szüksége van végzett munkájának megfelelő pihenésre is. - -És ez a három mázolás, a melylyel oly elégedetlen vagyok, módot ad rá, -hogy jó darabig pihenjek. (A sors mindig gúnyol; a jobb képeim nem -tettek ilyen úrrá.) - -A »polgári kötelességek« arra ösztökélnek ugyan, hogy ne mulaszszak -időt, hogy szorgalmas legyek, hogy minél többet keressek, minél inkább -biztosítsam a jövőt, és minél messzibb jövőt – de a művészetemnek is -tartozom valamivel. Ez lát el mindennel; ettől várhatom, a mit még -várhatok. És a művészet, ha követel, mint a jó anya, csak a javamat -akarja. - -Ha ujra megerőtetem magam, és összekaparok egy pár garast, a mi -gondtalanná tenné vagy két esztendőmet, a jövő azért továbbra is -bizonytalan marad. De az meg bizonyos, hogy ha még sokáig feszítem a -húrt, előbb-utóbb elpazarolom az erőmet, s inkább előbb, mint utóbb. - -Ideges, izgatott vagyok. Nem látják meg rajtam; igyekszem uralkodni -magamon. - -De annál inkább érzem és tudom, milyen távol vagyok attól nyugalomtól, -mely alapföltétele minden kiváló alkotásnak. - -Pihennem kell, sokáig. - - -XII. - -Lám, lám, milyen ritkán veszem elő ezt a könyvet, pedig most már nem -ölöm magamat a dologgal! - -Társaságba járok; gondtalan, vidám, mulató emberek közé. És nem csak -társaságba, hanem: szinházba, hangversenybe, és mit tudom még hová, a -hol sokadalom van! Alig hogy kiléptem a remeteségemből, máris azon -veszem észre magamat, hogy egyik szórakozás a másiknak ad át. - -Csakhogy éppen nem vagyok ott minden népünnepen. Különben nemrég láttam -ilyet is; el kellett mennem Palika kedvéért, a kit semmi se -gyönyörködtet annyira, mint a tűzijáték. - -Sőt már egy tánczmulatságon is voltam; igaz, hogy Palikával. Egy -gyerekbálon, a hol jól esett látnom, hogy az én fiam is csak olyan, mint -a többi gyerek; nem szomorodott el végképpen a magánosságban. - -Ma még inkább csak az ő mulatságáért kóborlok erre-arra. De már látom -azt az időt, a mikor mulató emberek közt leszek, és Palika nem lesz -mellettem. - -Ma még meglehetősen öntudatlanul kóválygok a lármás helyeken; a -gondolataim többnyire másutt kalandoznak. De nemsokára, meglehet, már -annyira öntudatlan leszek, hogy nem fogok egyébre gondolni, csak arra, a -mi a szemem előtt történik – ha ugyan ezt gondolkozásnak lehet nevezni. - -Néha már most is egészen elfelejtkezem magamról. Néha meglepem magamat, -hogy, perczekre vagy órákra, nemcsak a szememet, hanem a lelkemet is -megejtette, lekötötte valami gyerekesség, valami hiábavalóság. - -Koronkint aztán feleszmélek és elcsudálkozom rajta, hogy hol találom -magamat. - -Ilyenkor egy pillanatig nem akarok hinni a szememnek. Azt kérdezgetem -magamtól: én vagyok-e én? Csakugyan, testestül-lelkestül én vagyok-e ez -a fehér nyakkendős ember, a ki beszélget, mosolyog, sőt egészen bele -melegszik a beszélgetésbe? - -Máskor, ha sok ember között járkálok, de egy pár perczre a tömegben -magamra maradok, vagy ha körülöttem száz meg száz ember beszédének, -nevetgélésének egybe keveredő zsivaja hallik, s én Palika mellett egy -szinházi széken ülök, pár pillanatra szótlanul: a villamos ívlámpák vagy -a szinházi csillár fénye el-elkápráztatja a szemem, s ilyenkor mintha -egy árnyék suhanna el előttem. - -Órákig nem gondoltam rád, ugy-e? Már én is elhagylak, már én is -elfelejtelek! - -Ó, bár utánad futhatnék! - -Aztán felriadok. A jelen visszaránt rövid merengésemből. - -A szórakozás figyelmeztet, hogy ügyeljek rá. Majd tova hurczol. -Változatos képeket vet a szemem elé. Elvonulok a képei elől, s még akkor -is a fülembe zsong a hangja. Rám kényszeríti, hogy utóbb is foglalkozzam -vele. És másnap ujra eljön értem. - -Igen, ez már a felejtés. - -Úgy látszik, így kell lennie. Úgy látszik, nincs olyan erős érzés, mely -magára hagyatva meg tudja őrizni az erejét. Úgy látszik, nincs olyan -sziv, melynek a hálája le tudná birni az érzékek természetes, gyors, -öröktől való és örökkön folytonos hálátlanságát. - -* - -Ezelőtt – pedig mennyire óhajtottam ezt! – soha se álmodtam róla. Most -mindig róla álmodom. - -Ma éjjel úgy láttam, mintha benyitott volna hozzánk, a szinházi -páholyunkba. A barna ruhája volt rajta és a rózsás szalmakalapja. »Ó, -csakhogy megérkeztél! – szóltam. – Miért is utaztál el?!« Azt felelte, -hogy most már soha se hagy el bennünket, és mosolygott. De nekem -feltünt, hogy milyen sápadt; és valami finom fehér port láttam az -arczán, a mi nyugtalanitott. A szemembe nézett, olyan édesen, mint -egykor, mikor rejtegette előttem, hogy a kivánságom ellenére valami -cselédmunkát végzett, és azt mondta: »Ó, kedvesem, ez csak az út pora -rajtam! hidd el, csak az út pora!« És ismét mosolygott, rejtelmesen, -mint a Gioconda. Ez a mosoly a szívembe nyilalt, és felébredtem. - -Csak nagyritkán történik meg, hogy arról álmodunk, a mi napközben is -foglalkoztatott, a mire ébren is sokszor gondolunk. Álmaink a régi -benyomásainkból szövődnek, azokból, a melyeket már-már elfelejtettünk. - -Már álmodom róla! Már átköltözött álomvilágomba! - - -XIII. - -Egy idő óta furcsa életet élek. Részt veszek a herczeg tivornyáiban. - -Ha valamelyik régi ismerősöm, valahonnan messziről, látná, hogy merre -járok és mit csinálok: nem ismerne rám. Én magam se ismerek rá magamra. - -Hogyan, mikor kezdődött ez az élet? – nem tudnám megmondani. Ilyenformán -kezdődött: - -A herczeg és Fervacques a fejükbe vették, hogy fel fognak deríteni. Egy -darabig lemondtak a szokásaikról, csak azért, hogy velem lehessenek. -Hiába tiltakoztam, a kedvemért feláldozták a mulatságaikat, és egyszerre -nagy mértékletességet és józanságot erőtettek magukra, hogy ne legyen -ürügyem: elhúzódni a társaságukból. - -Nem mondhatnám, hogy a társaságukban nem találtam semmi örömet. Jól -esett, végre, valahára, olyan emberek között lennem, a kikről tudom, -látom, hogy szeretnek. Fervacques régi ismerősöm. Egyike azoknak a -kivételeknek, a kik soha se bántottak meg, a kik minden időben csak -szivesek, kedvesek voltak hozzám. A herczeg pedig, minden szeszélye -mellett is, nagyon jó fiú. Kellemesnek találtam, hogy: íme, egyszerre, -csupa derék ember között találom magamat. És, míg a kedvemért -megpróbálták, megízlelték a csöndes életet, csakugyan elszórakoztattak. -Nem olyan komor emberek, mint én; vidámak és léhák, egészen a -menthetetlenségig léhák, mert csak a mulatságaiknak élnek, és ezek a -mulatságok néha nem éppen választékosak. De léhaságukat sok kedvesség -mentegeti. És talán nem is arra születtek, hogy csak léhaságokat -kövessenek el. A becsület dolgaiban való nagy kényességük, szigoruságuk -legalább ezt bizonyitja. Ha gondolattalan életet élnek, a társalgásuk -nem gondolattalan; beszédükben élet- és emberismeret, ép erkölcsi érzés, -egészséges itélőerő, elmésség és humor nyilatkozik meg; azt mondhatnám, -még a bolondságaikban is van egy szemernyi filozófia. Elmésségük, -szeretetreméltóságuk, még jókedvük is, megnyerő s minden komorságot -megvesztegető. Könnyü volt megejteniök a figyelmemet és az -érdeklődésemet. A társaság, kivált a jó társaság, már valósággal ujság -volt rám nézve; abban az örömben, hogy néha szót válthassak hozzám való, -hozzám hasonló emberekkel, olyan régen nem volt részem, hogy egy kissé -rá is szomjaztam erre az örömre. Elszórakoztattak; és nem sok idő telt -bele, hogy lassankint, észrevétlenül, hozzá szoktam a társaságukhoz. - -És mire ez a megszokás úrrá lett rajtam, észre kellett vennem, hogy mind -a kettőjöknek jókora áldozatába kerül, ha egy idő óta többet -foglalkoznak velem, mint a mulatságaikkal, ha a kedvemért rá fanyalodtak -a csöndes életre s a megszokott élvezeteik helyett beérik azzal a sovány -mulatsággal, a melyet az én meglehetősen unalmas társaságom szerez -nekik. Ezt az áldozatot nem akartam elfogadni. Nem volt tehát más -választásom, mint: vagy megszökni tőlük, vagy velök tartani még a -lármában is. - -Illőnek tartottam, hogy visszakényszerítsem őket a régi világukba. És -ehhez az kellett, hogy elkisérjem őket. - -Én magam voltam az, a ki véget vetett bölcseségük rövid korszakának; a -ki kisegítette őket abból a tisztes életből, a mely olyan nehezükre -esett. Én magam ajánlottam, hogy, ha czigányt akarnak hallgatni, velök -tartok, és meg fogom ismertetni velök a legszebb nótáinkat. - -Ajánlatomat hálával és kitörő lelkesedéssel fogadták. Csak ekkor vettem -észre, hogy összeesküvés áldozata vagyok: számítottak rá, hogy a bennem -lakó »lelki nemesség« nem fogja elfogadni önkéntes mártiromságukat. - -De már nem lehetett visszavonulnom; és a többi magától ment. »Csak az -első lépés nehéz« – a közmondásnak igaza van. Az első jégtörés -természetes következése egy második jégtörés lett; egyik kicsapongás a -másikat vonta maga után. - -Nem volt nehéz végképpen megrontaniok, mert, vesztemre, a kénytelen -mulatságban mártiromság helyett valami kellemes kábultságot találtam. -Már a legelső alkalommal sajátságos, jóleső zsibbadtság fogott el; és -azóta ez a zsibbadtság teljesen hatalmába ejtett. - -És most: velök iszom, sőt: helyettök iszom, mert az ő idegrendszerük -kevésbbé birja azt a szép mennyiségű italt, a melyet – talán csak a -következetesség kedvéért – magukba kényszerítenek, mint az én -idegrendszerem, a melyre az alkoholnak most még csak csillapító hatása -van. Az én jó paraszt-szervezetemnek csak altató az, a mi nekik már -méreg; aztán meg én pihent erő vagyok… ha a lelkem, a melynek jól esik a -zsibbadtság, nem is őrizte meg régi, tökéletes épségét, a testem, ó, az -maga az erő és az egészség! - -Velök iszom, velök tartok, mikor szoknyák után járkálnak, velök megyek, -mikor valamelyiknek eszébe jut, hogy tönkre fogja tenni a trouvillei -játékbankot, és velök vagyok akkor is, a mikor botrányokat csinálnak. - -Mert, a mióta Trouvilleban vagyunk, és társaságunk, Fitzroy barátunkkal -erősödvén, végképpen elvidámodott, az életrendünk az, hogy: a hány nap, -annyi botrány. - -Nem mondhatnám, mintha ezek a botrányok: a Micaëla kisasszonyt ünneplő -szerenádok, vagy a Montjoliban rendezett bál, a melyre Rouenból kellett -megrendelni a tánczosnőket, azzal a kikötéssel, hogy tisztességesen kell -viselkedniök – engem valami nagyon mulattatnának. Czimboráim tréfái, a -melyek nem az én ízlésem szerint valók, a legkevésbbé se deritenek fel; -és ha velök dőzsölök, ha részt veszek minden tivornyájukban: szilaj -jókedvük nem csaphat fel olyan magasra, hogy az általános jókedv rám is -elragadna, és a rendesnél lármásabbá tenne. Bizonyára furcsa alak -lehetek ebben a féktelenül vidám társaságban. Mert, ha ügyelek is -magamra, hogy ne hasonlítsak a híres, elmés, nemes »szomorú ábrázatú -lovag«-hoz, nem igyekszem a nem érzett vidámságot tettetni, és azt -hiszem, a legnagyobb dinomdánomban is olyan az arczom, hogy az idegen -azt gondolhatja rólam: »Ez az ember alighanem a testet öltött nyugalom, -az elevenné vált rendíthetetlen hidegvér!« - -De nem rontom a kedvüket, ha már a kedvük úgy kivánja, hogy mindig velök -legyek. - -Végre is azon kívűl, hogy egy kis embernek meglegyen mindene, a mire -szüksége van, és azon kívűl, hogy ezt a kis embert mindennap legalább -egy pár óráig láthassam – egyébbel nem igen törődöm. Hogy hol járok és -mit csinálok olyankor, a mikor ez a kis ember a magához hasonlókkal -játszik, tanúl vagy alszik, az már nekem mindegy. Ezen az egyen kívűl -minden mindegy. - -Ám teljék kedve a herczegnek. - -Hát botrányokat csinálunk. Igy is jól van. - -Rajta, folytassuk. Csináljunk botrányt, mentül többet. Igyunk. -Szórakozzunk. És megint igyunk. Ez valami kellemes kábultsággal jár; egy -kis zsibbadtsággal, a mely jólesik. - -Igy élek. Ilyen furcsa életet. - -Persze, most már ritkán nyitom ki ezt a könyvet. Most már nem nagyon -érdemes magammal beszélgetnem. - - -XIV. - -Hónapok multán mégis csak szóba kell állanom magammal. - -Tegnap levelet kaptam egy kisasszonytól, a kinek sok az üres ideje. -Levelet, a mely csupa gyermekesség, és a melynek a legokosabb mondata -így szól: »Tisztelettel értesítem önt, hogy úri személyét nem imádom -többé.« - -És én nem nevettem, hanem boszankodtam. - -Annyira boszantott ez a gyermekes levél, hogy órákig nem gondoltam -egyébre. És későbben aludtam el, mint rendesen, annyira izgatott az a -fölfedezés, hogy akaratom ellenére is gondolnom kell a küldőjére. - -De hát mi közöm nekem ehhez a kisasszonyhoz, hogy tegnap ilyen hosszan -foglalkoztatott?! - -Semmi közöm hozzá. Találkoztam vele egy párszor, és udvariasabban -szóltam hozzá, mint a többiekhez, mert jóvá akartam tenni, hogy -megbántottam, a mikor még nem ismertem. - -A véletlen úgy akarta, hogy egyszer szolgálatára legyek. Aztán ujra -találkoztunk pár perczre. Egy más alkalommal nem térhettem ki az elől, -hogy vele menjek, mikor sétára indult. Végre kierőszakolta, hogy -megmondjam neki őszintén: miképpen vélekedem a vázlatairól és a -szoborműveiről. - -Ez az egész. - -És íme, ez a hölgy részt követel a gondolataimból! - -De hát mi tesz ilyen gyöngévé vele szemben?! - -A rossz lelkiismeret? - -Nem. Ha kellemetlen érzést okoztam neki, mikor először beszéltem vele, -csak magára vethet. Arról a hölgyről, a ki Pimprenelle márkiné -társaságában járt-kelt, a ki dominóban jelent meg egy álarczos bálban, s -a ki engem, az ismeretlent, úgy szólított meg, mintha a kalandot -keresné, nem gondolhattam egyebet, mint hogy legalább is alaposan -rászolgált arra a kis leczkéztetésre. Rosszúl itéltem meg; mert -könnyűvérűségnek véltem azt, a mi csak egy nagyon elkényeztetett és -nagyon kiváncsi gyermek meggondolatlan vakmerősége volt. De, ha -tévedtem, ő az oka; akkor, a mikor kellemetlen érzést okoztam neki, -nekem volt igazam. És ha megbántottam, azóta már jóvátettem, a mit -ellene vétettem. Később, egész viselkedésemmel, megadtam neki a -képzelhető legteljesebb elégtételt; és, bár el kellett ismernie – -hallgatagon el is ismerte – hogy a hibát ő követte el, nem én: bőségesen -kifejeztem, hogy mennyire boszant, ha tévedésbe estem. Igyekeztem jelét -adni, hogy meg akarom követni; figyelmesebb és gyöngédebb voltam vele -szemben, mint a többi leány és asszony iránt együttvéve, figyelmesebb és -gyöngédebb, mint bárki iránt régóta, sok esztendő óta. - -Vagy azért furdalna a lelkiismeret, hogy elmondtam neki nyiltan, teljes -őszinteséggel, mit tartok a művészi kisérleteiről?! Nem. Ezért se bánt a -lelkiismeretem. Ha rosszúl esett neki, a mit meggyőződésből és nem -színlelt érdeklődésből mondtam, ismét csak magát okolhatja. Mért -faggatott, ha csak hízelgést akart hallani? Láthatta rólam, hogy nem -vagyok bókolgató természetű, és hogy az udvariasság kedvéért se szoktam -hazudozni. Tehetségesnek tartom; úgy gondolkoztam, hogy a tehetsége -kibirja az igazságot; megtiszteltem azzal, hogy olyan szigorúan -bíráltam, mint magamat szoktam. Ha a hiúsága megsértődött: ez az ő -gyöngesége, és nem az én hibám. Ne kérdezett volna; nem tehetek róla. - -De, ha nem a lelkiismeret bánt, ha nem az izgat, hogy – kétszer is – -rossz érzést okoztam valakinek, a ki csupa kedvesség irántam – mi tesz -ilyen gyöngévé vele szemben?! - -Az, hogy nagyon kedves, okos teremtés? hogy érdekes, elmés, megnyerő -valaki? hogy bájos, vonzó jelenség, a kinek a társaságát még egy -embergyűlölő is csak kellemesnek találhatja? hogy minden -elkényeztetettsége és minden szeszélyessége mellett is nagyon jó kis -leánynak látszik? - -De hát, édes istenem, mit érdekel az engem, ha ilyen is?! Kedves, okos, -jó!… Bánom is én! Mi közöm hozzá, ha még olyan vonzó és megnyerő is?! -Mit törődöm vele, ha jó, ha rossz?! Nem mindegy nekem, akár okos, akár -ostoba?! Mit tartoznak rám a hibái és a jótulajdonai?! Mi közöm nekem a -világ akármelyik fehérszemélyéhez, ha tetszetős, ha nem tetszetős?!… ha -kisasszony, ha asszony, vagy lányasszony?!… akár romlott a lelke -mélyéig, akár tiszta, mint egy földre szállott angyal?! - -És mégis órákon át foglalkoztat az a gyerekesség hogy ez a kisasszony – -nem imád többé! - -Mi ütött hozzám? Mi bajom megint? - -Már kezdtem megbékélni magammal. Kihevertem a fáradtságomat, és -kihevertem a »pihenést« is. Magamhoz tértem a zsibbadtságomból; -kigyógyultam abból a lelki elernyedtségből, a melyben a tivornyázás -kínálta apró izgalmakat idegességem csillapító szereként használtam. -Visszatért a munkálkodó kedvem és a munkálkodó képességem is. A -_Látomás_sal nem sokáig bajlódtam; és ez a kép már különb, mint az -összes ujabb dolgaim. Sikerem is volt vele; nagyobb, mint a milyet -vártam. Mióta Biarritzban vagyok, megint sokat dolgozom. Könnyen és elég -jól. Rendes munkát végzek, nyugodtabb lettem, már-már azt hittem, hogy -megint ember vagyok. - -És most egy uj idegesség környékez. - -Mert bizonyára csak idegesség az, a mi elfogott. De ezt az idegességet -nem tagadhatom le magam előtt. - -Egy kisasszony tudtomra adja, hogy felmondja nekem a barátságot, és én, -a ki alig tudtam erről a barátságról, észreveszem, hogy: igaza van, -csakugyan valami barátság-féle szövődött közöttünk, mert most, hogy túl -vagyunk minden további veszedelmen, egyszerre átlátom, hogy: igenis, ez -a kisasszony hatással volt rám. - -Vagy talán azt kell mondanom, hogy: hatással van rám, mert hisz igazában -csak most kezd foglalkoztatni. - -Mi ez? Mi tesz ilyen gyöngévé ezzel a kisasszonynyal szemben? - -Annyira erőt vett volna rajtam a felejtés, hogy a szivem már közpréda, -Csáky szalmája, s elég megjelennie a legelső kisasszonynak, a ki -valamivel kedvesebb, okosabb, szeretetreméltóbb, jobb és nemesebb, mint -a Pimprenelle márkinék, és ez a kisasszony már megzavarhatja a -lelkemet?! - -Nem. Idáig nem jutottam el. És tudom, hogy idáig soha se fogok eljutni. - -Más történt velem. A minek, úgy látszik, meg kellett történnie. - -Meggyónom magamnak, hogy mit gondolok. Azon durván, a hogy gondolom. - -Nagy hibát követtem el, hogy olyan sokáig anakorétaéletet éltem. - -Senki se esik könnyebben kisértésbe, mint az anakoréta. - -Nem tudtam másképpen élni. Régente is mindig az volt az érzésem, hogy -ahhoz, a ki egész ember, csak az a szerelem méltó, a melyhez a szívnek -és a léleknek is van egy kis köze. Nemcsak a vásárolt csóktól -undorodtam; úgy éreztem, hogy abban a szerelemben, a mely a szívet és a -lelket teljesen közönbösen hagyja, a mely csupán két vágy találkozása, -van valami szentségtörés, van valami, a mi természet ellen való. - -Aztán, későbben… későbben rá se tudtam nézni az asszonyokra. Nem tudtam -megbocsátani nekik, hogy ők, a kiket nem szeretek, élnek, és az, a kit -szeretek, az az egy nem él! - -És – nem is jutott eszembe, hogy anakoréta vagyok. - -Másképpen lett volna-e, ha nem a remeteségben élek? – lehet. Egy kis -undor után talán megszoktam volna azt a csókot, a melyet szerelem nélkül -ad és kap az ember. - -De anakoréta maradtam, mert nem gondoltam a szerelemre, és arra se, hogy -vannak, a kik szerelmeskednek szerelem nélkül is. - -És ez – most látom csak! – nagy hiba volt; nagy megfelejtkezés. - -Mert, a mig az élet tart, a léleknek mindig vannak kivánságai, a melyek -annál messzibb csapongók, minél hosszabban szunnyadtak. És ha a léleknek -teljesithetetlen követelései vannak, ezt a követelőzést semmi se -fékezheti jobban, mint a test teljes nyugodtsága. A kivánságokkal teli -lélek lázai ellen nincs jobb védőszer, mint a jóllakott test hűvössége. - -A bűn ritkábban bűnhödik, mint az erény. Az erény mindig megbűnhödik; az -erény magában hordja bűnhödését. (De hiszen nem is azért erény, hogy -jutalmat várjon.) Az anakorétának is meg kell bűnhödnie -önmegtartóztatásáért. Ha Szent Antal kevésbbé szent: nem esik olyan -gyakran kisértésbe. - -Senkit se lehet olyan könnyen megzavarni, mint a remetét. Elég, ha a -csábító látomás egy kissé a lelkéhez is szól: és már nyugtalan. - -Ezért hatott rám úgy Masa kisasszony, a kit pedig alighanem csak a festő -érdekelt, a művésztárs, a kitől bókokat várt. Ezért foglalkoztatott -tegnap órákig egy csinos, helyes, kedves teremtés, a kit alig ismerek, s -a ki a szivemnek mindig idegen marad. Ezért boszantott a levele. S ezért -vagyok annyira gyönge vele szemben, hogy most – idegeskedem miatta. - -Szerencse, hogy ez a valaki, a ki ilyen gyöngeségben talált, nem -asszony, hanem leány. Micsoda átokban fogant viszony keletkezhetnék -abból, ha egy nő, a ki nem kötheti le a szivemet, megejtené a -gyöngeségemet! Szerencse, hogy ez a leány egészen más világból való, -mint én, s így a gyöngeségemből másféle bonyodalom se támadhat. És -szerencse, hogy úgyis vége az egész kalandnak. - - -XV. - -A véletlen szeszélye úgy akarta, úgy bonyolította az eseményeket, úgy -intézte egypárunk úgynevezett elhatározását, hogy: csak igent kell -mondanom és feleségűl vehetem azt a leányt, a ki olyan hatással volt -rám, hogy akaratom ellenére lefoglalta gondolataim nagy részét. Csak -rajtam áll, és valóra válik, a mi a hozzám hasonló szegény emberekkel -egyesegyedül a mesékben szokott történni. Csak a kezemet kell -kinyujtanom, és feleségűl vehetek egy bájos, kedves, okos leányt, a -kinek a társaságában lenni öröm, egy édes, jó, tiszta teremtést – az -egyetlen lényt, a kihez szerelemhez hasonló kivánsággal vonzódom – egy -szép, eszes, érdekes nőt, a ki azonkívül, hogy csupa jótulajdonság és -nemesség: előkelő származású, nagy rangú, és gazdag, iszonyúan gazdag! - -Irigylésreméltó helyzet, ugy-e? Irigyelnek is sokan, mert sokan vannak, -a kik erősen óhajtották ezt a szerencsét. Csak azok nem óhajtották, a -kik nem merték óhajtani, vagy nem voltak abban a kellemes helyzetben, -hogy ilyen álmokat szőhettek volna. Nincs a környezetemben fiatal férfi, -hamarjában nem is tudok képzelni olyat, a ki két kézzel ne kapna rajta, -ha ez a szerencse, vagy ilyen szerencse pottyan az ölébe. Kire nézve ne -volna ez a megvalósulható álmok teljes megvalósulása, a beteljesedhető -szép álmok legszebbike? Kire nézve ne volna ez nagy, nagy szerencse? - -Bizony, szerencse ez, rám nézve is. Azon a sok más egyeben kívül, a mit -mások még nálam is jobban értékelnek, íme, a kilátás, hogy: lesz egy -szép kis feleségem, a kit megcsókolhatok a nélkül, hogy undorodnom -kellene tőle és undorodnom kellene magamtól! - -Hanem egy kis hiba van a kréta körül. Az a kis hiba, hogy: ha én -kimondom ezt az igent, akkor én gaztettet követek el. - -A türelmes, az elnéző bölcselet tiltakozva mond ellent nekem. Már hogy -lehet itt gaztettről beszélni?! De hiába mond ellent, és hiába -vitatkozik velem. - -_Érzem_, hogy gaztettet követek el. - -Mért követek el gaztettet? - -Mert nem szeretem igazán. Mert nem szeretem szerelemmel; úgy, a hogy -csak egyszer tudtam szeretni. Mert csak érdekházasságot köthetek vele; -aljas és gaz érdekházasságot. - -– Micsoda holdvilágfaló ábrándosság?! – suttogja körülöttem a czinizmus. -– Hová jutnánk, ha az érdekházasságot mindjárt gaztettnek kellene -neveznünk?! Érdekházasság és érdekházasság közt rengeteg különbségek -vannak! Vannak, a kik pénzért elveszik a púpos leányt… ez egy kicsit -természet ellen való. Vannak, a kik pénzért elveszik azt a leányt is, a -kinek a lelkén már folt esett… ez egy kicsit aljas dolog. De hogy -mindjárt gaztett volna, ha valaki érdekből köt házasságot?!… Eh, hisz -minden házasságba bele játszik az érdek, a józanság!… nincs az a -házasság, mely egy kissé érdekházasság ne volna!… senki se házasodik -önzetlenül, mindenki keres a házasságban valami jót, a minek a -megszerzését össze akarja egyeztetni az érdekeivel, már a hogyan lehet!… -Aztán, mit is beszélsz folyton érdekházasságról?! Ha nem akarod, nem -nevezed annak; ha nem akarod, nem az! Hiszen magad is elismered, hogy -vonzódol hozzá?! Magad is úgy találod, hogy ilyen társsal élni együtt, -ilyen feleséggel csókolózni nem volna kellemetlen! Mit tagadod?! -Legelőször is a kivánság vonzott feléje!… A mint mondod: szerelemhez -hasonló kivánság!… És csak azért ne vennéd el, mert véletlenül gazdag?! -Micsoda ostobaság! - -De vajon elvenném-e, hogy ha nem volna gazdag?! - -Aligha. Nem tudhatom ezt bizonyosan, mert nagy hatással van rám, és nem -is sejthetem, hogy mi következnék, ha szegény volna… De nem valószinű, -hogy elvenném; talán nem is vehetném el. Akármennyire vonzódom hozzá, -akármennyire sajnálom, hogy olyan emberek közt kell élnie, a kik -ellenségei, akármennyire szeretném kiszabadítani mai helyzetéből: -vonzódásom és részvétem nem olyan erős, hogy a vele való együttélésért -ujra fel tudnám venni a harczot az élettel. Alighanem legyőzném a -kívánságomat, hogy megőrizzem a kényelmemet, a teljes szabadságomat, és -azoknak a kötelékeknek az épségét, érintetlenségét, a melyek a multhoz -fűznek. Nem hiszem, hogy elvenném, mert nem szeretem igazán. A mint hogy -én többé senkit se fogok igazán, szerelemmel szeretni. - -És mégis ki fogom mondani az igent. - -Mért? - -Mert biztosítani akarom a fiam jövőjét. - -Nem a magam javáért cselekszem; nem magamnak kívánom azt a jómódot, a -melyet ez az összeköttetés kínál. A fiam javáért teszem meg ezt a -lépést, mely a pokolba visz. - -Eluntam az élettel való hiábavaló küzködést. Eluntam azt az örök -aggodalmat, hogy: mi lesz a fiamból, nem kerül-e, elhagyatottan, a -pocsolyába, ha én, ma vagy holnap, hirtelen meghalok? Szomjazom azt az -édes érzést, hogy egészen nyugodt lehessek annak a jövője felől, a ki -már régen lefoglalta mindazt, a mi a szivemből még megmaradt. - -Számítok, mint egy uzsorás. Számot vetettem azzal, hogy ez az alkalom, a -melynek a felhasználása lehetővé teszi, hogy tökéletesen biztosithassam -a fiam jövőjét, nem kinálkozik kétszer. - -Tehát megteszem az ugrást a sötétségbe. - -De érzem, hogy gaztettet követek el. - -Senki se tudja, hogy számításból cselekszem. Mindenki természetesnek -találja a lépésemet. Mindenki azt képzelheti, hogy megszerettem ezt a -leányt, a ki méltó volna rá, hogy igazán megszeressem, a ki szegényen is -férjhez mehetett volna, s a ki szegényen is nagyon boldoggá tenné a -kiválasztottját… ha ez a kiválasztott másvalaki, nem én. Ő maga is csak -azt képzelheti, hogy úgy szeretem, a hogy megérdemelné; ő maga is joggal -úgy gondolkozhatik, hogy a személye százszor többet ér, mint minden -gazdagsága. - -Lehetnek, a kik kételkednek. A kik gyanítják, hogy az, a mit Masa grófnő -iránt érzek, talán nem vitt volna rá, hogy feleségül vegyem, akkor, ha -véletlenül szegény. Ezek a kételkedők az én helyemben ugyanazt tennék, a -mit én teszek. És ezek a kételkedők is csak gyanakodhatnak; tudni nem -tudhatnak semmit. - -Senki se tudja, hogy gaztettet követek el. De én tudom. - -És azért ezentúl igazán fölösleges magammal beszélgetnem. - - -XVI. - -Hosszú idő multán mégis csak előveszem ezt a könyvet. El kell mondanom -valahol – »el kell suttognom a titoktartó nádasnak« – hogy nagyon -boldogtalan vagyok. - -Mért? - -Mindenem megvan, a miről az emberek álmodoznak. És egyebem is, a miről -nem álmodoznak, de a mi többet ér, mint az álmaik: szép, kedves, jó -feleségem, a ki csak nekem él, és gyönyörű fiam, a kiben csak örömem -telhetnék. - -De az a tudat, hogy gaztettet követtem el, megmérgezte az egész -életemet. - -Hiába akartam felejteni, csak felejteni!… A méregnek egy cseppje is elég -volt arra, hogy megrontsa mindazt az örömet, a mi számomra még -megmaradt, hogy élvezhetetlenül rosszízűvé tegye az életem serlegéből -még ki nem ürített erőtadó italt. - -A mi másnak örömet ad, az engem csak keserűséggel tölt el. - -Nincs örömem a feleségemben, akármilyen odaadó, akármilyen szeretettel -teli, mert folyton arra emlékeztet, hogy bár akaratlanul, ártatlanul, ő -okozta, hogy gaztettre vetemedtem; még a fiamban sincs zavartalan -örömem, mert nem tudom elfelejteni, hogy az ő javáért elaljasodtam, -eladtam magamat! - -Bizonyára vannak mentségeim. Az érzékeim láza őrölt meg annyira, hogy -kisértésbe eshettem; és hogy az érzékeim úrrá lettek rajtam, csak annak -a következése volt, hogy sokáig nem éltem az érzékeimnek, mert a szivem -sebe elfelejtette velem ezeket a hitvány érzékeket. - -És még inkább ment, hogy végzetes elhatározásomat az apai szeretetemből -fakadó idegesség csalta ki belőlem, az a rettegés, hogy a szeretet -minden esztelenségével féltettem a fiamat a bizonytalan jövőtől. - -De mit érek a mentségeimmel?! - -Mily szörnyű eltévelyedés! Mily jóvátehetetlen vétek! Mily őrült -rosszcselekedet! - -És miért követtem el? Mit nyertem vele? - -Biztosítottam a fiam jövőjét, igen; és megnyugvást szereztem magamnak e -felől, jó. De ha nem követem el ezt a hitványságot – nem lett volna -ember belőle úgyis?! Megvolnánk mind a ketten szépen. És nyugodtan! Ó, -hiszen ha előre tudtam volna, hogy megérem ezt a mai napot! Hogy még -élek akkor, a mikor már nagyocska, a mikor már nem kell féltenem -semmitől! Hiszen egy fiú megél a jég hátán is! És annál erősebb, annál -derekabb ember lesz belőle, minél inkább küzdenie kell a jövőjéért! - -És ezen a megnyugváson kívűl, a melyre csak a gyávaságomnak volt -szüksége, – mi egyéb hasznát vettem annak a nagy vagyonnak, a melyért -eladtam magam? - -Igaz, hogy ez a nagy vagyon engem is nagy vagyonhoz juttatott, mert a -sors csak az első gaztettet várta tőlem, hogy a becstelenségemért mesés -szerencsével jutalmazzon… Igaz, hogy a gazdagságom olyan apró -kényelmeket ismertetett meg velem, a melyekre azelőtt nem is gondoltam… -Igaz, hogy, mihelyt felmásztam az uborkafára, aljas élvezetet -találhattam abban az undok látványban, hogy mennyire sietnek hason -csúszni elém mindazok, a kik valaha megbántottak, – abban a nevetséges -és szánalmas földhözragadtságban, hogy mennyire magasztalnak egyszerre -olyanok, a kik azelőtt lebecsültek, – abban a kaczagtatóan förtelmes -komédiában, mely szemmelláthatóan bizonyította be előttem, hogy az -emberek nagy sokasága éppen olyan megvetni való, mint én magam… És igaz, -hogy mindebben egy pillanatig silány örömet találtam. - -De a nagy vagyont, az apró kényelmeket hamar megszokja és az efféle -aljas élvezeteket hamar elúnja az ember. Egy kis idő multán nem -szereznek még silány örömet se. - -Viszont, azt a keserűséget, melyet annak a tudata okoz, hogy én már nem -vagyok én, hogy már más ember vagyok, és nem az, a ki életemnek egy -tisztesebb korszakában voltam, ó, azt már nem tudtam és nem tudom -megszokni! - -Mi egyebet szereztem még a nagy vagyonnal? - -Igaz, szereztem még egyebet is. - -Előbb: azt a fölfedezést, hogy csak az első gaztett volt nehéz, és -azután már könnyü volt elaljasodnom. Azt a fölfedezést, hogy kapzsi -lettem és kapzsi maradtam mindaddig, a míg el nem fogott a csömör, a -magamtól való undorodás, s végre a tökéletes fásultság. - -Utóbb: azt a boszúságot, hogy a sors, mintha gúnyolna, mióta nem -érdemlem, mindennel elhalmoz, a mit hiába óhajtottam, a mig -megérdemeltem volna. Hogy, mióta elaljasodtam, minden sikerül, az is, a -mit akartam, az is, a mit nem akarok. Hogy, mióta a művészi erőm -hanyatlik, művészi nagyságnak kiáltottak ki. Hogy, mióta az -üzletcsinálásra adtam a fejemet – én és az űzlet! – a szerencse, a -melyet hiába vártam, míg teljes erőmmel, java tehetségemmel, lelkem jobb -részével küzködtem érte, most folyton a sarkamban jár. Hogy, mióta -meggyűlöltem a nagy vagyont, nyugalmas, becsületes életem átkozott -megrontóját: ömlik hozzám a pénz. Nem a feleségem pénze, hanem az enyém. -Mert arra, a miért a gaztettemet elkövettem, soha se volt szükségem, -soha se szorultam rá! - -Ugy vagyok, mint Midás király. Mióta megundorodtam az aranytól, mióta -minden kincsemet oda adnám a multnak egy békés órájáért: minden aranynyá -válik, a mihez nyúlok. A sors a szemembe kaczag: »Arany kellett neked? -Nem tudtad megbecsülni azt a földi jót, a miben részed volt? Az aranyért -lemondtál minden egyéb jóról, még a lelkiismeretedről is? Nesze! Nesze -arany! Ez mind arany! De nem tudsz enni, nem tudsz inni, el fogsz -pusztulni, mert a mihez hozzá érsz, az mind aranynyá válik!… Látod?!… ez -is arany, az is arany, minden arany!« - -Ezt szereztem a nagy vagyonnal magamnak. - -Annak a szegény asszonynak pedig, a kit galádul megcsaltam, a kinek a -legnemesebb érzését kihasználtam, mint egy rabló… nem, nem a rabló -módjára, az becsületesebb, hanem mint egy lányokon élősködő gazficzkó, – -ennek a szegény asszonynak megrontottam az egész életét. - -Még nem tudja, nem is sejti, mi sors vár rá. Még nem lát; csak érzi, -hogy valami átok környékezi. - -De előbb-utóbb észre kell vennie, meg kell tudnia, hogy gazul megloptam -a legszentebb érzéseit, hogy szemérmetlenül megcsaltam, mikor azt -hitettem el vele, hogy: szeretem, hogy szerelemmel szeretem, a hogy -megérdemelné. - -A milyen érzékeny lélek: ez a kiábrándulás szerencsétlenné fogja tenni. - -Legalább is jóidőre szerencsétlenné. - -Aztán, ha majd kiheveri a csalódását: ujra kezdheti az életet – ha -tudja. - -Vannak óráim, a mikor nem tudom látni ezt az asszonyt, mert csak a -gaztettemre emlékeztet. - -Vannak pillanataim, a mikor hirtelen el kell fordítanom róla a -tekintetemet, mert mintha csak egy eleven szemrehányást látnék, és ezt a -látványt nem állja ki sokáig a tekintetem. - -Mindig nagyon nehezemre esik, néha nem tudok, nem birok otthon lenni. - -Mit keresnék otthon? - -A fiamat neveljem? Erkölcsről beszéljek neki? Én?! - -Gyöngédségekkel ámítsam ezt az asszonyt, a kit kifosztottam? - -Jobb, ha nem látom őket. - -És elmenekülök a multba, a messzi multba. - -Nem akarok másra gondolni, csak ő rá, a ki engem még egész embernek -ismert! - -Mindig csak ő rá akarok gondolni, és arra az időre, a mikor még méltó -voltam hozzá! - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -A jóra született embernek jobban kell vigyáznia magára, mint a másiknak, -a kinek csak a külső világban lehetnek ellenségei. Jobban kell óvakodnia -az eltévelyedéstől; jobban kell védekeznie az őrültségek ellen. - -A jóra született embert megöli az, a mi élteti a másikat, a ki gonosznak -született. - - -XVII. - -Ezeket a följegyzéseket nem semmisítem meg. - -Idegen nem fogja olvasni; a fiam olvassa el – abban az időben, a mikor -majd pályát kell választania. - -Ezekből a följegyzésekből talán meg fogja érteni, hogy: mi történt az -apjával. - -Azt mindenesetre meg fogja érteni, hogy az apja, életének utolsó -idejében, mért volt egészen más, mint azelőtt. Mért volt mogorva, -zárkozott, levert. Mért riadt fel, ha megszólította valaki azok közül, a -kik szerették. - -Az apja ekkor valójában már nem élt. Valójában lassankint, ízenkint halt -meg, mind jobban és jobban megundorodva attól, a mit cselekedett. - -Nem tudta kiheverni önérzetének az elvesztését. Nem tudott önbecsülés -nélkül élni. Attól fogva, hogy meg kellett vetnie magát, lassankint -kihalt belőle minden életerő. - -Mikor igazán meghalt: akkor már csak romok hullottak össze. - -Hogy életének messziről még épnek látszó épülete hirtelen dőlt le, ezt -nem valami nagy esemény idézte elő. - -Valakinek meg kellett tudnia, hogy ez a félig halott ember, a ki -régebben olyan önérzetes volt, a kisértés és az őrület egy szerencsétlen -órájában, gaztettre vetemedett. Csak ennyi történt. - -De ez éppen elég volt a félig halott embernek. - -A míg a bűnét csak ő maga tudta, nem siettette a végső leszámolást. Úgy -gondolkozott, hogy rászolgált a vezeklésre. - -De azt már nem birta elviselni, hogy titka kitudódott. - -Hogy van valaki, a ki bele lát a lelkébe! Az a valaki, a ki ellen olyan -súlyosan vétett! - -Ennek a valakinek nem tudott többé a szemébe nézni. - -Nincs tovább. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Ez volt a tartalma annak a kapcsos könyvnek, a melyet csak két ember -olvashatott el: Galanthay Masa grófnő, és Biró Pál, húsz esztendős -korában. - - - - -HATODIK RÉSZ. - - -I. - -Masa grófnő, a ki egy idő óta ismét ráért leveleket írni, így kezdte az -egyik levelét, melyet Szoláry Helén kisasszonyhoz intézett: - -»Imádom az uramat, kedves kis öregem, s nagyon szerencsétlen vagyok. - -Nem, nem, nem. Ne hidd el. Rágalmazom. Olyan derék, olyan jó, olyan -nemeslelkű!«… - -Mikor leírta, hogy szerencsétlen, már maga se hitte. Pedig volt a -dologban valami. - -Bizonyára mindig volt közöttük egy csepp idegenség. Csak egy parányi, de -volt. - -A szegény Masa önönmagát okolta ezért. A bolond tartózkodását, ostoba -leányos előítéleteit. - -És igyekezett közelebb húzódni az urához, ellesni a titkos óhajtásait, -alkalmazkodni a szeszélyeihez. Igyekezett olyanná válni, a milyennek az -ura kivánhatta. - -De minél inkább iparkodott a kedvében járni, minél jobban törte magát, -hogy azt, a mit a férje ideáljának képzelt, megközelítse, minél jobban -igyekezett (ó, pedig mily szemérmesen, mily végtelen gyöngédséggel -tette!), hogy bejuthasson a férje legbensőbb bizalmasságába, amaz annál -távolabb húzódott tőle, s annál nagyobbra nőtt ez az idegenség. - -Mintha az ura napról napra új és új rossz tulajdonságokat fedezett volna -fel benne, mintha örökös összehasonlításokat tett volna egy ideál között -és közötte, a mely összehasonlítások mind csak az ő hátrányára üthettek -ki, mintha egy félelmetes vetélytárssal kellett volna megküzdenie s -mintha e küzdelemben napról-napra erőtlenebbé, esetlenebbé lett volna. - -Micsoda vetélytárs lehet az, a kivel szemben neki nem marad, csak a -szégyen, a kihez ő, minél jobban összeszedi minden erejét, annál -méltatlanabb?! S van-e igazán ilyen vetélytárs?! - -Nem értette az urát. Jó, gyöngéd, kifogástalan volt. És mégis!… - -Szívének volt egy kamarája, a hová ő még csak be sem pillanthatott soha. - -Masa grófnő sokkal inkább asszony volt, semhogy ebbe bele tudott volna -nyugodni. - -Elhatározta, hogy ha a férjének valami titka van, ez a titok csak egy nő -lehet. - -Az árulás ugyan nagyon korai, nagyon durva lett volna, s a férjétől -távol volt minden, a mi durva, nemtelen. Nem tudott mit gondolni. Hitt -és nem hitt. Mindegy; látni, tudni akart. - -Majdnem minden lépését tudta, és soha se vett észre semmi gyanusat. -Nagyon sokat voltak együtt; ilyenkor mindig gyöngéd, néha beszédes is -volt. - -De koronkint, mikor Masa nem figyelt rá, vagy úgy tett, mintha nem -figyelne rá – a remegő, aggódó, féltékeny feleség egyszerre csak nem -létezett rá nézve; elfelejtkezett róla. - -Ilyenkor Biró Jenő úr nem volt jelen. Ha fel s alá sétált is a szobában, -nem volt jelen. - -Masa mindent elkövetett, hogy megtalálja az ura titkát; fürkészett, -kutatott, nem tudott meg semmit. - -Egy délután újult erővel ébredt fel a gyanuja. Sétakocsizásról jöttek, a -Stefánia-útról. A mint a körút tájára értek, Biró hirtelen megállíttatta -a kocsit, kiszállt, azt mondta, hogy valakivel beszélni akar, s kérte -Masát, hogy menjen haza egyedül. Rögtön követni fogja. - -Azzal a körút felé iramodott, s Masa látta, hogy egy szegényesen -öltözött fiatal leányt szólított meg, a ki négy vagy öt kis gyerekkel -éppen akkor fordult be a körútra. - -Masa nem tudott hova lenni csodálkozásában. - -Ő, a ki Masán kívül nem tűrt meg maga körül társaságot, a ki alig tudta -elfojtani az ásitásait Cannes-ban, Madame Buloznál vagy Madame -Aubernon-nál, a hol a felsőbb tízezernek színe-java szokott találkozni, -a kinek az érdeklődését a legjobb könyv se tudta lekötni, a kinek az -arczáról lépten-nyomon le lehetett olvasni, hogy nem talál gyönyörűséget -se a természetben, se a művészetben, s egyformán közönbös minden ember -iránt, ime, egyszerre föléled, s nosza, vesd el magad, utána iramodik -egy jelentéktelen arczú kis leánynak, a ki a külsejéről itélve -legfeljebb nevelőnő lehet! - -És hogy szaladt! Mintha az üdvössége függött volna tőle, hogy utólérje -azt a leányt. - -Aztán, milyen tisztelettel üdvözölte! A leány nem is csodálkozott rajta. -Pedig Biró Jenő úr a miniszterekkel nem szokott ilyen udvarias lenni. - -Masa megállíttatta a kocsiját, s elnézte, hogy koczog az ura a -gyerekcsapat között. Mi köze lehet hozzájok?! - -Nincs az az asszony a világon, különösen ha az illető a Masa világából -való, a ki az első pillantásra meg ne tudja itélni a másik nőről, vajjon -vetélytársa lehet-e vagy sem? Annak meg, a kinek csak igen kevés -vetélytársa lehet, éppen könnyű dolog az itélkezés. - -Masának egy pillanatig sem voltak kétségei. Nem, ez nem vetélytárs. - -De hátha olyan valaki, a ki nyomára vezethetne a vetélytársnak? - -Nem ez az, a kitől ő fél, annyi bizonyos; de hogy nincs-e a közelében -annak, a kit ismerni akart, azt már nem tudta ilyen könnyen kitalálni. - -Nagyon szeretett volna utánok menni s meglesni a helyet, a hova -befordulnak. De még ideje korán eszére tért. Dénes, az inas, már most -sem állhatta meg, hogy meglepetésében hátra ne pislantson. A hogy Masa -észrevette ezt a tolvaj-tekintetet, intett, hogy hajtsanak tovább. - - -II. - -Masa nem tévedett. Terka egy cseppet sem csodálkozott rajta, hogy -egyszerre csak szemközt találta magát Biró Jenő úrral. Tudta, hogy -előbb-utóbb találkozni fog vele. - -Egy-két esztendő óta nagyon sokat hallott róla. Hallotta azt is, hogy -nagyon gazdag s nagyon híres ember lett belőle. - -Terka ezt természetesnek találta. Mindig úgy nézett Biró Jenő úrra, mint -egy másvilági lényre. S Terka mesevilágban élt. A mesékben pedig a -másvilági lények végre is kiküzdik a pályabért, aztán elfelejtik a -viszontagságaikat s boldogan élnek, a mig meg nem halnak. - -De azon se volt meglepetve, hogy Biró nagyúr létére szóba áll vele. A -mesékben a királyok és a pásztorok olyan kedélyesen beszélgetnek el -egymással, mintha ez volna a legtermészetesebb dolog a világon. - -– Maga az, Biró úr? Már igazán kezdtem nem érteni, hogy soha sem -találkozom önnel. - -Biró kérdőleg pillantott a gyermekekre, s Terka elértette ezt a -tekintetet. - -– Fájdalom, nem az enyimek – szólt kissé mosolyogva. S nem sütötte le a -szemét. - -Biró csupa kérdezősködés volt. A hangjában annyi melegség rezgett, hogy -Masa grófnő nem győzött volna csodálkozni rajta. - -Terka elmondta, hogy csak megvannak. Hogy még mindig ott laknak a -harmadik emeleten, hogy a nagy folyosó még mindig hangos a -gyereklármától, hogy a Vandrák-fiúk meg a többiek már felnőttek, s hogy -most új gyermekeket pásztorol. - -A tenger fenekén tengődő világ életében az évtizedek nem idéznek elő -nagyobb változást. - -Aztán Grunovszkyékról kezdtek beszélni. Terka elmondta, hogy már nem -laknak ott. Most éppen Vandától jön, a ki egyedül lakik. - -– Vanda egyedül lakik! – álmélkodott Biró úr. - -– Igen – magyarázta Terka. – Összezördültek valamin, s kétfelé mentek -lakni. Margit Grunovszky úrral az Andrássy-útra költözködött, Vanda -pedig a Liliom-utczában vett ki egy hónapos szobát. E szerint Margitot -se látta soha? - -– Nem. - -– De hát soha sem jár a szinházba? - -Biró nem értette ezt a kérdést. Terka elbeszélte, hogy Margit Virányi -Ella néven egy operett-színházhoz szerződött, s nagy sikerei vannak. - -– Csudálom, hogy az utczán se látta soha. Nagyon szép két kis fehér lova -van. Mindig itt szokott kocsikázni az Andrássy-úton. Jó módban él; egy -villája is van a Svábhegyen. - -– Eladta magát, mint én?!… – szólt Biró. - -Terka kerekre nyílt szemmel bámult rá. - -Aztán másról beszéltek. - -– Mért nem látogat meg egyszer? – kérdezte Terka, mikor már közel voltak -a szegények országához. - -Biró sietett megigérni, hogy elmegy majd hozzájok. - -Arra gondolt, hogy így lesz egy igen jó ürügye, olyankor, ha meg -találnák lepni, a mikor a kapu alól félórákon át néz fel két udvari -ablakra, a honnan nem hallatszik le többé zongora-szó. - - -III. - -Masa hiába várta, hogy az ura majd csak tesz egy czélzást a különös -találkozásra. Biró, a ki máskor maga volt a figyelem és az udvariasság, -ez egyszer mintha elfelejtette volna, hogy bocsánatot kell kérnie a -feleségétől. - -Egy óra multán már otthon volt, de a kalandját egy szóval se említette. - -Masa sokkal büszkébb volt, és sokkal inkább megsebezve érezte magát az -asszonyi méltóságában, sem hogy a kérdezősködésig alázkodjék. - -Pedig égette a kétség. Bizonyosat akart tudni minden áron. - -Hozzá volt szokva, hogy gyorsan határozza el magát, s most sem sokáig -tépelődött, mittévő legyen. Minthogy nem volt más választása, -megalkudott a lelkiismeretével, s elvégezte, hogy a mit az ura elhallgat -előtte, meg fogja tudni máskép, akármilyen úton. - -Csakhogy ezt könnyebb volt elhatározni, mint kivinni. - -A leány eltünt előle örökre. Hogyan jusson nyomára, ebben a -nagyvárosban, egy szegényesen öltözött leány nak, a kinek egyedüli -ismertető jele, hogy négy vagy öt gyerekkel jár az utczán?! - -A titokhoz tehát nem vezethette el más, csak Biró maga. - -Jól van. Majd elvezeti hát ő, tudtán kívül. - -Figyelemmel fogja kisértetni minden lépését. Ha kell, hónapokig nem -téveszti szem elől. - -De miként? A cselédei előtt csak nem alázhatja meg magát! Olyan -bizalmasa, a ki előtt szabadon szólhatott volna, nem volt; az apró -ravaszságokat nem ismerte, eddig csak egyenes utakon szokott járni. - -A véletlen segítségére volt. Kezére játszott valakit, a ki eddig nem -jutott eszébe, Liviát. - -Volt egy idő, mikor az elhagyatottság néhány hónapjában, Livia volt az -egyetlen meghittje. Egy-egy kegyes pillanatában elejtett előtte -egyet-mást a legrejtettebb, a legcsípősebb gondolataiból. Tehát ha Livia -előtt árulja el magát, ez még a legkevesebb megalázkodással jár minden -képzelhető megoldás közül. Aztán meg Livia nem volt mellette az utolsó -időkben; a szemérme is kevésbbé szenved, ha ő rá bizza titkát! A -hűségében nem kételkedett; a szemfülességében meg éppen megbízhatott. -Livia a szent könyveknek csak egy mondását tartotta szem előtt: -»Legyetek okosak, mint a kigyók«, de ezt aztán szem előtt tartotta. - -Livia fényesen felelt meg a beléje helyezett bizalomnak. Be tudott -számolni Birónak minden órájáról, s birtokában volt minden lakásczímnek, -a mely Masát csak a legtávolabbról is érdekelhette. - -Ezek közt a lakásczímek közt Masa csak egyetlenegyet talált gyanúsnak, -de ez annál inkább felköltötte a figyelmét, mert nagyon sűrűn szerepelt -a Livia jelentésében. Biró úr, gyalogsétái közben, órákat töltött a -Kismező-utcza 123. számú házban, s Livia éppen ezekről a látogatásokról -tudott a legkevesebbet. - -Masa rögtön feloldotta Liviát minden egyéb kötelességétől, de annál -sürgősebb jelentést kivánt a Kismező-utczai házról. Kinek a háza, kik -laknak benne, a lakók közül kit illet a Biró látogatása – mindent tudni -akart, még a lakók életrajza iránt is érdek lődött. - -Livia hamarosan s nagy óvatossággal járt el a megbizatásában, de kissé -csalódott arczczal tért haza. Livia, minden bővebb közlés nélkül is -tisztában volt vele, miről van szó. - -Nos, hamis nyomon jártak. - -A Kismező-utczai 123. számú ház egy kis földszintes épület, mely már -esztendők óta a Biró Jenő úr tulajdona. - -Az egész épület csak egy lakásból áll, melyet Biró úr özvegysége első -évei óta a maga számára tart fenn. Úgy látszik, azért vásárolta meg ezt -a csöndes kis fészket, hogy vándor-éveiben (régebben sokat utazgatott) -megszálló helynek használhassa. Kívüle egy lélek sincs a házban, csak -egy öreg házmesterné, a ki a lakásra gondot visel. - -Livia elég előrelátó volt megtudni, hogy Biró úr soha semmiféle -látogatót nem fogad ebben a lakásban. - -Hozzá tette, hogy Biró úr jelenleg valószinüleg irodának használja a -félreeső kis házat; ha azt akarja, hogy ne háborgassák. - -A kigyó hitt, a galamb kételkedett. - -Ah, nem, nem; nem fogják félrevezetni, ha mindnyájan ellene esküsznek -is. Minél több megnyugtatót tudott mondani a kém, a gyanú annál -nagyobbra nőtt benne. - -Igen, ez a kis ház, gyanútalan czímével, látszólag tisztes -homlokzatával, egy ama titkolt szerelmi fészkek közűl, melyekről Masa -annyit olvasott. Istenem, a regények, a színdarabok teli vannak velök, -az egész világ tud egynehány ilyenről; vannak, kétségtelenűl vannak -ilyen titkolt fészkek, pedig hát minden háznak olyan becsületes, olyan -ártatlan, olyan álszent külseje van. - -Igen, igen, minden arra mutat. A félreeső hely; az, hogy Biró Jenő úr -elég óvatos volt megvásárolni, ez a nagy titokzatosság, a mely -körülveszi, még az is, hogy állítólag senki sem látogatja. Mintha bizony -egy öreg asszonyt olyan nehéz volna eltávolítani, ha az ember egyedül -akar maradni! - -Hogy irodának használja! Ugyan kit lehetne megtéveszteni ilyen -dajkamesével?! Mi szüksége volna rá, hogy a város végén keressen magának -békés dolgozó helyet! - -Nos mindegy; akár így van, akár úgy. Bizonyosat akar tudni, nem -állapodik meg a félúton. - -Ha téved, annál jobb. Ha pedig, a mint félve sejti, a mint meg van -győződve – mert hisz minden idegszála vaktában is esküszik rá – egy nő -van a játékban, nos hát akkor ismerni akarja ezt az ellenséget. - -Ismerni akarja, hogy fölvehesse vele a keztyűt. Ó, nem azért akar ő -látni, hogy aztán könnybe boruljon, hogy összetéve a kezét, sírásnak és -kesergésnek adja át magát. Neki nincsenek ilyen gyöngeségei. - -Hanem, ha nem akar is könnyekké olvadni el, mint a mythologia nimfája, -azért nem hagyja ám magát. Egy nő elcsábítja tőle a férjét. Jó. De hát -ki ez a vetélytárs? Ki az, a kit egy pillanatig is többre lehet becsülni -nála, – nála! Eh, majd meglássuk. Mert vissza fogja hódítani a férjét, -bármi áron, s csatába ereszkedik érte akárkivel. De látni akarja az -ellenfelét: sötétben nem lehet csatázni. - -– Livia! - -– Parancsol, grófnő? - -– Itt az alkalom, hogy egy igazán nagy szolgálatot tégy nekem. Megigéred -vakon? - -– Megigérem vakon. - -– Ezek a tennivalóid. Meg fogod szerezni nekem ennek a lakásnak a -kulcsát. Akárhonnan, de úgy, hogy ő ne sejtse. Ne fukarkodjál s ne -törődjél vele, akármibe kerül. Ha aranyból van is ez a kulcs, száz annyi -aranyat adhatsz érte, mint a mennyit nyom. Átadod nekem a kulcsot, aztán -várakozol. Majd értesitelek. Ha kellesz, huszonnégy órával előbb tudni -fogod. Akkor, egy bizonyos órára el fogod távolítani az öreg asszonyt, -akármilyen ürügy alatt, rád bizom. A fő az, hogy ne is gyanakodjék. Ha -ez megvan, az utczasarkon vársz rám. Az előkészületekre van még egy pár -napod. Meglesz? - -– Meglesz. - -Livia állott a szavának; harmadnapra átadta a kulcsot. - -– A hátulsó bejárás kulcsa – szólt. – Az elsőnek csak egy kulcsa van, s -ezt a méltóságos úr mindig magával hordozza. - -Masának nem sokáig kellett várnia. Ritka véletlenségből mindjárt másnap -akadt valami, a miről bizonyos lehetett, hogy az urát egy pár órára -lefoglalja. Biró nagyszerű mauzóleumot építtetett az első feleségének. A -fia még nem látta az emlékművet, s Biró úgy kivánta, hogy a gyermek -ismerje anyja sirját. - -Masában sokkal több igaz gyöngédség volt, semhogy ne érezte volna, hogy -ő erre az egy-két órára nem létezik. Csak később ejtett el annyit, hogy -holnap Helént kell meglátogatnia. Biró nem szólt rá semmit. - -Tehát van két órája. Nem sok, de éppen elég. Sietett üzenni Liviának. - - -IV. - -Livia már egy negyedóra óta leste a Kismező-utczával szomszédos utczák -mindenikét, hiába. - -Pedig nem volt könnyű, úgy járkálni a néptelen utczában, hogy föl ne -tünjék, s hogy szükség esetén mindent le lehessen tagadni, még a -czirkálást is. De Livia szokva volt a szerelmi kalandokhoz, s nyilvános -rendes tanár lehetett volna abból a gyakorlati tudományból, mely arra -tanít, hogyan kell cselekedni, mindent, a mit tetszik, nyilvánosan és -mégis észrevétlenül. - -Végre megpillantotta az asszonyát. - -Más még azt sem látta volna meg, hogy jön-e arra valaki, vagy sem, de a -Livia szemének nem létezett se távolság, se sűrű fátyol, se gyanutlanúl -egyszerű polgári öltözet. - -Különben is megismerte volna a járásáról. Meglátszott rajta, hogy egy -kissé fel van indulva, s hogy az utolsó pillanatban elfogta valami -habozás, a mit Livia nem tudott ugyan megérteni, de a mit, nagyon okos -lény lévén, nem tagadott le, ha nem értette is. - -Mihelyt azonban találkoztak, ez az utolsó aggodalmaskodás is kimúlt -végelgyengülésben. Livia látása elszánttá tette Masát. A földé volt -újra. - -Liviára egyébként csak az őr szerepe várakozott. Két percz mulva Masa -besurrant a 123-ik számú házba, s eltünt a szeme elől. - - -V. - -A kulcs megfordult a zárban, az ajtó kinyilt s Masa ijedten lépett -vissza. - -A terem, a melybe be akart menni, egészen sötét volt. - -Valami babonás sejtelem szállotta meg. Eszébe jutott a kékszakállú -herczeg felesége, a ki férje távollétében a hetedik szobába akar -bepillantani. S eszébe jutott, hogy vannak titkok, a melyeket nem jó -megtudni. - -De aztán felülkerekedett benne a kételkedés. - -– Milyen bolond vagyok! – pirongatta magát. – Mintha nem gyaníthattam -volna, hogy ezek mögött a leeresztett, ó-divatú zsalugáterek mögött csak -vastag sötétség lehet. Lám, a rossz lelkiismeret. - -És talán szükségét érezve, hogy megtalálja a természetes magyarázatát -annak, a mi oly idegenül hatott rá, így bátorítgatta magát: - -– Világos, zárva tartják a zsalut, hogy az ide tűző nap ki ne szíjja a -bútorok színét. - -Belépett, és szép csendesen betette maga mögött az ajtót. Vak -sötétségben maradt. - -– És még csak gyujtót se hoztam magammal! - -Mindegy. Majd csak el fog tapogatózni a szomszéd szoba ajtajáig. A -belső, az utczára néző szobák nem lehetnek ilyen teljesen elzárva a -fénytől. Látta az utczai ablakokat; azokon nem volt zsalu, csak szép -fehér függönyök. - -Bizony, alig várta, hogy már ott legyen. - -Az előbb, a hogy benézett, egy pillanatra látni vélte a szomszéd szoba -ajtaját. Megindult arra felé. - -Lábujjhegyen járt, pedig nem volt oka erre a nagy elővigyázatra, s -minden lépés előtt óvatosan tapogatott maga körül, hogy meg ne üsse -magát valami kiszögellő bútordarabba. - -Ilyenkor, mikor meg-megállt, hallotta, hogy a szíve hangosan kalapál. - -Ez volt az egyetlen hang, a mit hallott. - -Mintha sirboltban járt volna. Ugyanaz a süket csend és ugyanaz a hideg. - -A teljesen elhagyatott és elzárt helyeken, a hol semmi illó anyag nincs -többé s a hová az ember a maga szennyével nem téved be soha, valami -rendkivül finom, erősen átható illatot érezni, a mi oly nyugtalanító, -mint a fekete szín, a mi már nem szín, hanem a színek teljes hiánya. - -Masának úgy rémlett, mintha ugyanazt a nyugtalanságot érezné, melyet a -sirboltokban a másvilágnak ez a lehellete okoz. Kedve lett volna -visszafordulni. - -De kinevette magát a gyávaságáért. Meg kellett adnia, hogy a levegő egy -cseppet sem fülledt a szobában, így hát rémeket lát. És tovább -tapogatózott. - -Egyszerre beleütközött valamibe. - -Egy ágy. Hímzett terítős, magasra vetett ágy. - -A hideg végig futott a hátán, maga se tudta mért. - -Ösztönszerüleg a másik oldalra fordult. Egy másik ágy. Két ágy egymás -mellé állítva a falnak, a mint polgári házaknál látni. - -– Botorság!… Mondom, hogy laknak itt. Ez a hálószoba. - -Végre megtalálta az ajtót. A keze rajta volt a kilincsen. Valahára. - -Persze, hogy igaza volt. A másik szobában már egészen jól lehetett -látni. Itt is zsaluk voltak az ablakon, de csak félig leeresztett -zsaluk; a napfény keresztül szűrődött a hasadékokon. - -Egy mázsás kő esett le a szívéről. - -Úgy képzelte, mintha egy óráig botorkált volna a sötét szobában. A -világért sem mert volna visszanézni. - -Hanem itt már neki bátorodva nézett körül. - -No ugyan volt is oka megijedni! Persze, hogy laknak itt! Hisz ez a -gyerekszoba! Amott két kis rácsos ágy, itt meg egy kék selymes szép kis -bölcső. Nini, egy fa-lovacska a sarokban, ott meg ólomkatonák. - -Csak az nem tetszett neki, hogy minden olyan szép rendben van benne. És -a gyerekek? Hova lettek innen a gyerekek? - -Persze, hogy oda van valahol az egész család. Máskülönben hogy járhatna -ő itt?!… - -Az egész család!… Igen, nem lehetett többé kétsége. A harmadik szobában, -a hol már egész világos volt, semmi nyoma többé a lakatlanságnak. Mintha -már minden a vacsorához volna készítve. A teaforraló és a teáscsészék -itt vannak az asztalon. Igen, ez az ebédlő. - -Bejárta a többi szobákat is. Lám, ez itt az asszony szalonja. A -zongorája most is kinyitva. A karos-széken egy barna hárász kendő. -Mintha csak a kertbe szaladt volna le. - -Egyébként mindenütt a legnagyobb rend. Feltünő rend, a hol gyermekek -vannak… - -Masának a kiváncsisága levetkőzött minden szemérmet. Felnyitogatta a -szekrényeket és bele nézett titkaikba. Látni akarta a ház asszonyának -ruháit, fehérneműit, ezüstjeit, hogy következtetéseket vonhasson belőlük -az ismeretlen nőnek a jellemére. - -Ej, úgy látszik, a kis polgárasszony nincs minden ízlés nélkül. A -fehérneműi polgári asszonykához képest rendkivül finomak, a ruhái -egyszerűek, de ügyes szabó munkái, a háztartáshoz szükséges holmijai sem -beszélnek arról a kalandos lényről, a kinek az isten felvitte a dolgát. -A vetélytársnő majdnem egyrangú vele, s annál veszedelmesebb, mert -polgári asszonyka. - -Csak azt találta különösnek, hogy ezek a ruhák már mind kimentek a -divatból. Nyolcz-tiz év előtti formák, a melyeket ő már régen -elfelejtett. Milyen furcsa! - -Eh, hát az uj ruhái másutt vannak, ennyi az egész. Még két szobát nem -látott. - -És mindenütt minden csak róla, a kis polgári asszonykáról beszélt. -Látszik, hogy királynője ennek az eltitkolt fészeknek. - -De hol van hát a kis polgárasszony?! Nincs egy parányi fényképe, mely -elárulna valamit ama varázs titkából, a mely őt meglopja?! Vissza kell -térnie, a nélkül, hogy megértené a férjét, ezt a különös embert, a kinek -mindene megvan a világon, a mit emberek csak irigyelni szoktak, s a -kinek nem telik öröme ebben a mindenben, hanem titkon eljár ide a -Kismező-utczába, keresni valamit, a mi több, mint a minden?! - -A kívánsága hamarább teljesült, mint képzelte. - -A hogy kinyitotta a nagy utczai szoba ajtaját, egyszerre elsáppadt… -azután ott maradt a küszöbön, mozdulatlanul. - -Tizian leánya ott állt vele szemben, s elébe mosolygott a rámából, -kihívó, örök ifjúsággal, megszégyenítően, diadalmasan. - -Ott állt tizennyolcz éves szépsége egész pompájában, boldog mosolylyal; -és hajának aranya mellett megfakult az ablakon betévedt fényözön. - -Ah, ez már ő! Igen, ez a vetélytárs, ez az! Ráismert. - -És minő vetélytárs! Masa megalázkodva, mélységes irigységgel bámult reá. - -Mily szép! Tehát nem mese, tehát valóság a formáknak ez a csodás -tökéletessége és harmóniája?! Tehát igazán nem multak el a -renaissance-szal végkép ezek a gyönyörű vonalak és az asszonyi -arczszínnek ezek a bűvös árnyalatai?! Tehát ma is születnek még -istennők, a szegény földi asszonyok vesztére?! - -Mily szép! - -S ha még csakis szép volna, egyesegyedül csak szép! De mikor maga a báj, -maga az ifjúság és az élet, maga a tavasz és a mosoly! - -A gyönyörű szempár boldog, derült tekintettel – az isteni gyermekek -szelid derüjével – mosolygott le a hivatlan vendégre; de a vörös -napernyő és a fantasztikus szalmakalap nem voltak ilyen méltóságosak; -ezek egyszerűen kinevették az ő gazdag ruháit. - -Masa mélyen meg volt alázva. - -Istenem, mi az ő sápadt, okos, kedves párisias arczocskája ehhez a -ragyogó szépséghez képest, a kinek csak maga a napfény és a rózsa -lehetnek a versenytársai! Mi az ő vékony kis szellemessége a formák és -színek ez ezeregyéjszakai gazdagsága mellett! Ó, a visszahódítás munkája -nehéz, emberfölötti lesz! - -Még mindig a visszahódításról ábrándozott szegény. - -Úgy gondolta, hogy csak a szívével győzhet, de bízott a szívében. Ah, -itt már fölveheti a küzdelmet akárkivel és fel is fogja venni!… Nem -tudta, hogy olyan szivekkel szemben, a melyek nem dobognak többé -hasztalan minden küzdelem. - -Úgy ábrándozott, hogy az a szépség, melynek most itt a képét látja, -egykor el fog hervadni, s akkor, a bűbáj oszoltán, ha majd a -varázs-barlang zára pattan, csak ki kell tárnia a karjait, a tévelygő -vissza fog térni hozzá. - -Addig nem is remélte, hogy visszakapja. Látta, hogy a legerősebb -lánczczal, színarany hajszállal van lekötve… - -Elfogta a keserűség. Soha, még a legderűsebb óráiban sem jutott eszébe, -hogy az ő vonásait vászonra tegye. Még csak egy vázlata se volt róla. -Pedig hát ő se az utolsó az asszonyok között… És ezt a másikat!… - -Ah, ide hozta minden szerelmét, minden művészetét! - -Meg kellett vallania magának, hogy igen, ez a kép a mesterműve annak, a -kinek a nevét viselte. Nem csak a Szépség, a Művészet is diadalmaskodott -a ragyogó vásznon, melynek mását nem ismerte az ő szerető emlékezete. - -S ez a kép nem volt az egyetlen. A terem tele volt a tiziani arczczal. -Itt egy madonna – soha se látott ilyen szép madonnát – egy kis fiúval, a -minő Palika lehetett, ott egy zongorázó hölgy, valamivel távolabb egy -firenzei szépség, tükörrel, mint a Laura de’ Dianti, majd egy -czigarettázó leány, vázlatok, kisérletek, de mindegyiken ugyanaz az -arcz, ez a csodaszép arcz. - -Egyszerre, a mint körülnézett, egy festő-állványt pillantott meg, a -melyet jól ismert. A festő-állványon egy félig kész kép, az utolsó. - -Megnézte hát ezt az utolsó képet is, és a mint nézte, a pirosság -lassankint eltünt az arczáról. Most már nem volt láza, csak nagyon -sápadt volt. - -A kép egy nagy padlásszobát ábrázolt, a mely műtermül szolgált. Hogy -kinek a műterméül, azt ki kellett találnia; a művész maga is ott volt a -képen, de csak mint a környezet egy jelentéktelen alakja. Festett s -valószinüleg a kép főalakját festette. - -Természetesen, megint Ő volt ez a főalak. - -Különös társaságban, egy sereg mindenféle gyerek mellett ült, de úgy, -mint a hogy egy királynő trónol udvarnépe között. A szegény kis népség -szép sorjában foglalt helyet körülte, nagy mellett kicsi, kicsi mellett -kisebb, mint az orgonasíp. - -Mindnyájan a festőre néztek, mintha hallgatták volna. - -A padlásszoba nyitott ablaka mögött mesés hegyvidék látszott; s a hegyi -úton egy kakastollas embert lehetett látni, a ki sípot emelt az ajakához -és furcsán vigyorgott. - -Talán erről a kakastollas emberről beszél nekik a festő. - -Ő is hallgatja, mint a többiek. Szép szeme nyugodtan pihen a mesélőn… -vajjon mit gondol? - -Vörös napernyőt tart a kezében, s az a fantasztikus szalmakalap van -rajta, a melyet Masa már a nagy képen látott. A tartás és az arcz is -ugyanaz… de nem, az arcz nem. Az az arcz, amott a nagy képen, maga az -Élet, az Öröm, az Ifjuság, mig ezen a másik arczon, nyilván a művész -akarata ellenére, van valami fájó vonás, mely oly feltünő ezen a derüs -képen. - -Végre megértette. - -… Tehát abban a sötét szobában soha sem alszik senki, a két kicsi rácsos -ágy, a kék selyem bölcső, soha meg nem született gyermekeké, a barna -hárász kendőt senki se viseli többé, s ez a ragyogó Ifjuság, ez a -félelmetes, elragadó Szépség… mind csak mult, emlék, álom. - -És Masa megérezte, hogy akkor hát ő el van veszve örökre… - -Ó, ez a vetélytárs legyőzhetetlen, tudta jól. Mit tegyen ő, a szegény, -ügyetlen, sápadt asszony a diadalmas Álommal szemben, a ki csupa fény és -csupa ragyogás?!… - - -VI. - -Hirtelen összerezzent. - -Valami neszt hallott; léptek, kulcszörgés. Az ajtót nyitotta ki valaki, -ott, tőle két lépésnyire. - -Ez ő. - -És Masa most már tudta, hogy a bűne nem közönséges asszonyi kiváncsiság, -hanem szentségtörés. - -Ártatlan volt ugyan benne, de vajjon mentség-e ez? - -Majd leroskadt az ijedtségtől; menekülésre nem is gondolhatott. - -Biró megjelent a küszöbön. - -Egy pillanatig ott maradt, mintha a lába gyökeret vert volna. Arcza -eltorzult a haragtól… - -Masa nem mert a szemébe nézni, nem mert szólani, csak a két karját -terjesztette elébe könyörgő mozdulattal. - -És ekkor ez az ember, a ki maga volt a jóság, a gyöngédség és a -finomság, oda lépett hozzá, megragadta az egyik kezét, úgy, hogy Masa -fájdalmában majdnem felkiáltott, előre vonszolta, mintha ki akarná -taszítani… aztán magához tért. - -Eleresztette a felesége karját és szelid, majdnem könyörgő hangon szólt: - -– Kérem, legyen kegyelmes irántam, és hagyjon magamra. - -Masa, a gyerekek mozdulatával, a kik ha rossz fát tettek a tűzre, -sietnek a bőrüket menteni, – engedelmeskedett. - -Összehúzta magát, mint egy űzött macska és kiment a nyitott ajtón. Maga -se tudta, hogy ért az utczára. A min nem lehet csodálkozni; először -történt meg vele világéletében, hogy kidobták valahonnan. - - -VII. - -Nagynehezen talált valahol egy kocsit; beleült és haza hajtatott. - -A hogy a szellő megcsapta az arczát, nagyot lélekzett. Végre elkezdett -gondolkozni. Előbb, mig az utczán bolyongott s hasztalan kereste Liviát -(Livia, mikor megpillantotta Biró Jenő urat, úgy vélte, hogy itt rá nem -lesz többé szükség) – csak egy gondolata volt: a szégyen. - -Most aztán annál gyorsabban kergették egymást a fejében bolondabbnál -bolondabb ötletek. Ha arra gondolt, mennyire pórul járt a -kiváncsiságával, magamagát gúnyoló hajlandósága kiapadhatatlan volt a -hóbortos gondolatokban, egyebekben pedig nagy kedve lett volna sirva -fakadni. - -De az egy pillanatig se jutott eszébe, hogy olyan dolog történt vele, a -melyet teljességgel nem érdemelt meg. - -Az olcsó kételkedés nem ejti meg a nőket olyan könnyen, mint a -férfiakat. Az asszonyok érzik (a mit az önmagát imádó kételkedés szeret -letagadni), hogy minden nagy és kitartó érzésben van valami -tiszteletreméltó. Az asszonyi csalhatatlan ösztön fölismeri az erőt -minden álöltözetében. - -A fölfedezés tehát, melyet az imént tett, nem kisebbitette Birót Masa -szemében; ellenkezőleg, csak tisztelettel és félelemmel tudott rá -gondolni, mint arra a skót várra, melynek van egy láthatatlan szobája, a -hová ajtó nem vezet, s melynek háromszázegyedik ablakára babonás -megilletődéssel néz idegen és földi egyaránt. - -De ha Biró nem vesztett előtte, annál siralmasabbnak tünt fel előtte az -a helyzet, melyben magát találta. Nem gondolt rá, hogy megcsalták, hogy -sorsát talán nem érdemelte meg; de annál többet gondolt rá, hogy: -»hiába, nincs szerencsém!« – mint Birulovnak szokta mondani. - -Nem, nem lehettek többé kétségei. Ez az ember, a kivel a legbensőbb -közösségben él, a kivel együtt tölti el a napok, hetek, hónapok majdnem -mindenik óráját, ez az ember nem szereti őt, nemcsak nem szereti, soha -sem szerette. - -– De hát akkor miért…? - -Ne csodálkozzunk az elkényeztetett gyermekek szegényes kis hiúságán. -Százszor is elmondta magában azt a kérdést, hogy: »de hát akkor miért…?« -– és századszor sem találta meg a feleletet. A vér elborította az -arczát, mikor először jutott eszébe a végzetes »mert«. - -Elszégyelte magát a gondolatáért. Hogy is juthatott eszébe ez a -csunyaság! - -Nem, ez az ember, a kit jobban ismert, mint akárki más, ez az ember, a -kiben soha se fedezett fel, csak finom érzést, soha se lepett meg, csak -nemes gondolatot, – nem, ez az ember nem követhetett el ily aljasságot. - -– És még se marad egyéb magyarázat – sugta neki a rosszabbik énje. - -A szíves olvasó észrevehette, hogy Masa grófnő nem tartozott a -legközönségesebb lelkek közé. S ha igen, nem fogja meglepőnek találni, -hogy a mint lassankint meg kellett adnia magát a gyanujának, mely -majdnem bizonyossággá erősödött, annál türelmesebbé vált magával a -dologgal szemben. Mire elvégezte, hogy a föltevése nem lehetetlen, -akkorára nem talált többé semmi borzasztót abban, a mit előbb -aljasságnak nevezett magában. - -Megtalálta a fő-mentséget: a gyermeket, s közel volt hozzá, hogy -elérzékenyedjék, hogy helyesnek és jogosnak ismerje el azt az -elhatározást, mely az ő életét szerencsétlenné tette. Megtalálta az -enyhítő körülményeket is, s a hogy megtalálta, rögtön beléjük -kapaszkodott. Igen, igen; barátsággal, rokonérzéssel volt iránta, -különben soha se határozta volna el magát erre a lépésre. Elvette, mert -vonzódott hozzá, mert a gyermeknek szüksége volt egy második anyára. -Mondjuk, hogy nagyon józan volt, a mikor megházasodott, de nem a -vagyonáért vette el őt – nem, nem!… - -És a mint megtalálta a mentséget, talált reménységet is. Ha vonzódásból -vette el, csak rajta áll, hogy ez a vonzalom sokkal erősebb és sokkal -melegebb érzéssé változzék át. Csak teljesen odaadónak kell lennie, csak -meg kell hajolnia akarata, kedve, szeszélyei előtt: és ez olyan könnyü -lesz!… El fogja felejteni, a mit soha sem kellett volna megtudnia, s ha -hidegebbnek fogja találni férjét, mint óhajtaná, ő benne egymagában lesz -annyi szerelem, a mennyi elég rá, hogy meleggé tegye a már-már kihült -családi tűzhelyet. Alkalmazkodni fog az urához mindenben; akárhogyan -közeledjék hozzá, csak egy felelete lesz rá: a gyöngédség; és hűséges, -kitartó, alázatos szeretetével előbb-utóbb meg fogja ejteni. A megszokás -segítségére lesz; az idő mind sűrűbb és sűrűbb ködbe burkolja a multat, -mely férjét tőle ma még visszaköveteli; évek multán az álom elszáll szép -csendesen, s az álomból ébredő fel fogja ismerni az ő türelmes, -szenvedésre kárhoztatott szerelmének egész értékét. - -Igen, kérni fogja az istent, hogy fordítsa feléje ezt a gyötrődő szivet, -és az isten nem fogja őt elhagyni. - -Masa letérdepelt imazsámolyára és buzgón imádkozott. - - -VIII. - -Biró Jenő úr éppen akkortájt érkezett vissza a palotájába, mikor -felesége bezárkozott s vallásos könyveinek adta át magát. - -Kérdezősködött utána; mondták, hogy az imaszobájában van. Azt felelte -rá, hogy ne háborítsák. - -Aztán visszavonult a dolgozó-szobájába, a hol a titkárja várakozott rá. -A titkárt igen fontos közleni való bátorította rá, hogy ilyen szokatlan -időben alkalmatlankodjék. Nagyon előnyös szerződési ajánlatról akart -jelentést tenni. Az ajánlat előkelő angol társaságtól érkezett s -százezrekre rugó hasznot kinált a nábobnak. A titkár előadta az ügyet s -tisztelettudóan várta a választ. - -Biró Jenő úr igen szórakozottan hallgathatta a jelentést, mert azt -felelte rá: - -– Jól van. Küldjön neki ezer forintot. Vagy küldjön neki annyit, a -mennyit akar. - -A titkár szokva volt már az efféle szórakozottságokhoz, s az -alárendeltek nyugalmával fogadta a furcsa feleletet. Megjegyezte -magában, hogy úgy látszik, a méltóságos úr ma már nem hajlandó vele -tanácskozni, s jobbnak gondolta másnapra halasztani a dolgot. Meghajlott -a felsőbbség előtt, s magára hagyta a méltóságos urat. - -A méltóságos úr pedig csöngetett és a fiát óhajtotta látni. - -Palika egy óra hosszat maradt az apjánál. A mint másnap elmondta, az -apja torzképeket rajzolt neki, s játszott vele, úgy, a hogy Palika -kívánta. - -Úgy volt, hogy együtt mennek majd az ebédlőbe, de a méltóságos úr az -utolsó perczben meggondolta magát. Bocsánatot kéretett a feleségétől, -azzal a mentséggel élve, hogy rosszul érzi magát s egy-két órát aludni -akar. A komornyiknak fel is tünt, hogy a méltóságos úr kissé szenvedőnek -látszott. - -A hogy a komornyikot elbocsátotta, Biró Jenő úr az ablak felé fordult, s -egy megnyerő arczú, csinos fiatal embert pillantott meg a kedves -karosszékében. Ugyanaz volt, a kivel Biarritzban ismerkedett meg. - -– Ah, ön itt van? - -Nem is volt nagyon meglepetve. - -A szőke felállott, kivette szájából a czigarettát, s így szólt: - -– Eljöttem, hogy megóvjam önt egy nagy bolondság elkövetésétől. - -– Bocsáson meg, kérem, de meguntam, hogy a dolgaimba avatkozzék. -Megvallom, számos olyan órát éltem át, a mikor semmi kedvem sem volt -hálával gondolni önre, de ha vannak fokozatok a hálátlanságban is, úgy -bizonyára most érkeztem el hálátlanságom tetőpontjára. - -– Ej, csakugyan hálátlanabb, mint képzeltem. Üt, és nem akar -meghallgatni. Sőt már el se akar fogadni. A sátán megtette kötelességét, -a sátán mehet. - -– Igen, kedves uram, mi mind a ketten megtettük a kötelességünket, s -most már mehetünk mind a ketten. S ha ön véletlenül haza kivánkoznék, én -kész vagyok önt követni. - -– Ellenkezőleg, le akarom beszélni erről a bolond szándékról. Nem -mondaná meg legalább, hogy mi csábítja erre a kissé korai kirándulásra? - -– Szivesen; a dolog nagyon egyszerű. Eddig csak én magam tudtam azt, -hogy nyomorult vagyok, ma már van még egy ember, a ki tudja. És még -hozzá az, a ki belát a lelkembe, olyan valaki, a kit mindennap látnom -kell, a kinek naponta százszor kell a szemébe néznem. Ez a szép, nyájas, -kedves szem mától fogva mindennap százszor vetné a szememre, hogy: -»Eladtad magadat, eladtad magadat« – s nekem semmi kedvem ehhez a -mulatsághoz. - -– Abban a szép szemben ezentul sem lesz egyéb, csak szerelem. - -– Lehet, de én csak azt fogom kiolvasni belőle, a mit mondtam. - -– S hogy megóvja magát ettől a kényelmetlenségtől, nem habozik a szegény -asszonyt még szerencsétlenebbé tenni. Nem sajnálja egy kicsit? - -– Nagyon sajnálom. De ezzel elkéstem. Előbb kellett volna sajnálnom. -Most már későn gondolok rá. Különben szerencsétlenebb már nem lehet, -mint a milyen. Ellenkezőleg; ha megszabadul tőlem, még ujra kezdheti az -életet. Mondja, micsoda élet várna rá én mellettem? Inkább egy -köszvényes vagy egy haldokló mellett éljen szegény. S remélem, -szerencsésebb lesz. - -– Hát a gyermeke? A gyermekére nem gondol? - -– Gondoskodtam róla. A végrendeletem jó kézben van és megtámadhatatlan. - -– Egy gyermeknek nemcsak örökhagyóra van szüksége, hanem apára is. - -– De becsületes apára, s nem olyanra, a milyen én vagyok. Én már csak -egy szolgálatot tehetek neki: ha elpusztulok, s nem zavarom a -szándékait. - -– És nem szeretné látni, hogyan fejlődik, hogyan nő fel emberré?!… Nem -szeretné, ha ön taníthatná meg édes anyja emlékének a tiszteletére?!… Ne -türelmetlenkedjék, végzem… Szóval, nem szeretné látni ujra és ujra, -pusztán csak látni, holnap, holnapután, mindig… ezt a kedves kis fiút, -az Ő kis fiát?!… - -– Ha el akar érzékenyíteni, akkor egyszerűen kidobatom önt, kedves uram. - -– Ne tegye azt, kérem; hanem hallgasson végig. - -– Nem hallgatom. Megelégeltem az ön tanácsait. Hagyjon nekem békét. - -– Úgy látszik, mindent megelégelt. A kötelességeket is. - -– Meglehet, igaza van. Eddig egyebet se tettem, csak szétosztani -igyekeztem magam mindenféle kötelesség parancsa szerint, hadd tegyek -egyszer valamit a magam mulatságára is. - -– Szép mulatság. Borbélylegényes mulatság. - -– Éppen nekem való. Nem vagyok nagyúr. - -– Nézze, az én órám közeledik, egy percz és el kell hagynom. Gondolja -meg magát, még nem késő. - -– Jó éjt, kedves uram, vagy ha úgy tetszik, a viszontlátásra. - -* * * - -Biró Jenő urat másnap reggel szétlőtt fejjel találták meg a dolgozó -szobájában. A revolvere ott hevert mellette; az öngyilkosságot nem volt -nehéz megállapítani. - -Se az ujságok, se az érdeklődő magánosok nem tudták megérteni: mi -bírhatta rá ezt a nagy embert a tudvalevő sötét elhatározásra?! Mikor -mindene megvolt, a mit csak kivánhatott: mesés vagyon, dicsőség, -kitüntetések, magas rang, társadalmi tekintély, szép feleség, szép kis -gyermek, boldog családi élet, ifjúság, egészség… mikor mesés szerencse -kisérte, akárhová lépett, mikor a mihez nyúlt, aranynyá vált a keze -közt… az emberek hiába törték a fejöket, nem találták meg a feleletet. -Remélem, e regény türelmes olvasói nem járnak hasonlóképpen. - -A nagy embert az egész ország meggyászolta. Az akadémiából temették el, -s fényes végtisztessége volt. A kik ott voltak, holtuk napjáig -emlegették ezt a napot, mint a nagy eseményekét szokás. - -– VÉGE. – - - -[Transcriber's Note: - - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -16 |Es ilyenkor |És ilyenkor - -34 |Ugy e |Ugy-e - -63 |Céladon |»Céladon - -77 |»Szegény leány!» |»Szegény leány!« - -89 |benéz e |benéz-e - -95 |balletlányoka |balletlányokat - -112 |szomorú ságába |szomorúságába - -112 |Blzony mondom |Bizony mondom - -144 |annál obban |annál jobban - -199 |»bű»-t |»bű«-t] - - - - - - -End of Project Gutenberg's Midás király (2. kötet), by Zoltán Ambrus - -*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK MIDÁS KIRÁLY (2. KÖTET) *** - -***** This file should be named 63505-0.txt or 63505-0.zip ***** -This and all associated files of various formats will be found in: - http://www.gutenberg.org/6/3/5/0/63505/ - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the HathiTrust Digital Library - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for the eBooks, unless you receive -specific permission. If you do not charge anything for copies of this -eBook, complying with the rules is very easy. You may use this eBook -for nearly any purpose such as creation of derivative works, reports, -performances and research. They may be modified and printed and given -away--you may do practically ANYTHING in the United States with eBooks -not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the -trademark license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country outside the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you'll have to check the laws of the country where you - are located before using this ebook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm web site -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and The -Project Gutenberg Trademark LLC, the owner of the Project Gutenberg-tm -trademark. Contact the Foundation as set forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - - - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's principal office is in Fairbanks, Alaska, with the -mailing address: PO Box 750175, Fairbanks, AK 99775, but its -volunteers and employees are scattered throughout numerous -locations. Its business office is located at 809 North 1500 West, Salt -Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up to -date contact information can be found at the Foundation's web site and -official page at www.gutenberg.org/contact - -For additional contact information: - - Dr. Gregory B. Newby - Chief Executive and Director - gbnewby@pglaf.org - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide -spread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works. - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our Web site which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. - diff --git a/old/63505-0.zip b/old/63505-0.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index 3cfa1e1..0000000 --- a/old/63505-0.zip +++ /dev/null diff --git a/old/63505-h.zip b/old/63505-h.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index 9079a3a..0000000 --- a/old/63505-h.zip +++ /dev/null diff --git a/old/63505-h/63505-h.htm b/old/63505-h/63505-h.htm deleted file mode 100644 index 24c4b43..0000000 --- a/old/63505-h/63505-h.htm +++ /dev/null @@ -1,8747 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.16" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of Midás király (2. kötet) by -Zoltán Ambrus</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2,h3 { - text-align: center; - clear: both; - line-height: 200%; -} - -h2,h3 { - margin-top: 2em; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -p.i2 { - text-indent: 3em; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} -hr.tb {width: 25%;} - -hr.tbd { - width: 100%; - border-top: 1px dashed; -} - -table { - margin-left: auto; - margin-right: auto; -} - -td { - padding-left: 1em; - padding-right: 1em; -} - -.pagenum { -/* visibility: hidden; */ - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.tdr {text-align: right;} - -.blockquot { - margin-left: 10%; - margin-right: 0%; - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.right { - text-align: right; - margin-right: 1.5em; -} - -.smcap { - font-variant: small-caps; -} - -em.gesperrt { - font-style: normal; - font-weight: normal; - letter-spacing: 0.2em; - padding-left: 0.2em; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} - -.caption-largest {font-weight: bold; font-size: 2em;} - -.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} - -.figcenter { - margin: auto; - text-align: center; -} - -.poem { - font-size: 0.9em; - display: table; - margin: auto; - text-align: left; -} - -.poem .stanza { - margin: 1em 0em 1em 0em; -} - -.poem span.i0 { - display: block; - margin-left: 0em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> - - -<pre> - -The Project Gutenberg EBook of Midás király (2. kötet), by Zoltán Ambrus - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most -other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms of -the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you'll have -to check the laws of the country where you are located before using this ebook. - -Title: Midás király (2. kötet) - -Author: Zoltán Ambrus - -Release Date: October 19, 2020 [EBook #63505] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK MIDÁS KIRÁLY (2. KÖTET) *** - - - - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the HathiTrust Digital Library - - - - - - -</pre> - -<div class="transnote"> -<h3>Megjegyzések:</h3> -<p>Az eredeti képek elérhetők innen: <a href= -"https://hdl.handle.net/2027/wu.89079273637">https://hdl.handle.net/2027/wu.89079273637</a>.</p> -<p>Facebook oldalunk: <a href= -"http://www.facebook.com/PGHungarianTeam">http://www.facebook.com/PGHungarianTeam</a>.</p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="figcenter"><img src="images/cover.jpg" alt="" title= -"" /></div> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><span class="smcap">Ambrus Zoltán -Munkái</span></p> -<p class="center"><span class="smcap">ii. kötet</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">MIDÁS -KIRÁLY</span></p> -<p class="center">II</p> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><span class="caption-150"><span class= -"smcap">Ambrus Zoltán Munkái</span></span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">II.</span></p> -<p class="center"><span class="caption-largest">MIDÁS -KIRÁLY</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-large">MÁSODIK -KÖTET</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST -MDCCCCVI<br /></span> <span class="caption-small">VIII., ÜLLŐI-ÚT -18. SZÁM.</span></p> -<p class="center"><span class="caption">RÉVAI -TESTVÉREK<br /></span> <span class="caption-small">IRODALMI INTÉZET -R.-T.</span></p> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><span class="caption-150"><span class= -"smcap">Ambrus Zoltán</span></span></p> -<h1>MIDÁS KIRÁLY</h1> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-large">MÁSODIK -KÖTET</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST -MDCCCCVI<br /></span> <span class="caption-small">VIII., ÜLLŐI-ÚT -18. SZÁM.</span></p> -<p class="center"><span class="caption">RÉVAI -TESTVÉREK<br /></span> <span class="caption-small">IRODALMI INTÉZET -R.-T.</span></p> -<hr class="chap" /> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">AZ ÖSSZES JOGOK -FENTARTÁSÁVAL.</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">Révai és Salamon -könyvnyomdája Budapest, VIII. ker., Üllői-út 18. szám.</span></p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id= -"Page_1">-1-</a></span></p> -<h2>HARMADIK RÉSZ.</h2> -<h3>I.<br /> -<i>Galanthay Masa grófnő Szoláry Helén kisasszonyhoz.</i></h3> -<p class="right">Trouville.</p> -<p>Kedves, imádott Helén kisasszony!</p> -<p>Ime, itt vagyok, jelentkezem. A lustaság ördöge le van küzdve. -Az erény diadalmaskodott. Remélem, meg van elégedve velem?</p> -<p>Először is, köszönöm a könyveket. A <i>Zord idők</i>et -hamarjában mindjárt el is nyeltem. Volt rá időm. Tegnapelőtt egész -nap nem csináltam egyebet, csak olvastam, mert itt is átkozott zord -idők járnak.</p> -<p>Mondja, kérem, de tegye a kezét a szivére, nem bolondság-e -Trouvilleba jönni, csak azért, hogy az ember Kemény Zsigmondot -olvassa?</p> -<p>Kegyed azt fogja mondani, hogy én nem is <i>azért</i> jöttem -ide, hanem <i>a miatt</i>, mert hőn szeretett Alisz néném -beteg.</p> -<p>Erre én azt válaszolom, hogy hőn szeretett Alisz néném nem -beteg, hanem ellenkezőleg: igen jeles <span class= -"pagenum"><a name="Page_2" id="Page_2">-2-</a></span> szinésznő. -Szinleli, esküszöm kegyednek, hogy csak szinleli a betegséget. Az -egész kirándulás csak arra való, hogy megpuhitson, és a fejembe -verje, hogy drága Viktor fia egy gondviselésszerü lény, a ki -egyesegyedül arra van hivatva, hogy engem boldogitson. (Mennyi -»hogy«!… Ne haragudjék, kedves aranyos Helén kisasszony!…)</p> -<p>Mondhatom, hogy ha hőn szeretett Gina néném látná ezt a ravasz -mesterkedést, a mit itt hőn szeretett Alisz néném kifejt, tüstént -lefeküdnék és menten meghalna (már t. i. a vén Gina, mert Alisz -néném sem meg nem hal, sem meg nem adja magát, semmi áron).</p> -<p>Persze, óvakodom elárulni az öreg Alisz előtt, hogy átláttam a -szitán. Kitelnék tőle, hogy összeesküdnék ellenem a többiekkel, s -egyszerre csak mindnyájan a faképnél hagynának, legalább egyelőre, -a mig úgy nem tánczolok, a hogy ők fütyülnek. Egyedül pedig csak -nem csavaroghatok a világban! Mit mondana hozzá ünnepélyes -nagybátyám, az érsek?!</p> -<p>De térjünk okosabb dolgokra. Érdemes nagynéném már bele találta -magát a trouvillei életbe, s olyankor, ha nincsenek zord idők, -mindig csak azt miveljük, a mit előtte való nap cselekedtünk.</p> -<p>Alázatos szolgálójának életrendje a következő:</p> -<p>Reggeli 9 óra. Kornyikálás. Hát nem borzasztó az, kedves, draga -Helén kisasszony, hogy egy huszonegy esztendős duenna még -kornyikálni tanuljon?! És még hozzá, Miss Harriettől! Ó, milyen -boldog ön, hogy nem ismeri Miss Hariett-et! Brrr! Nem szeretnék a -férje lenni!</p> -<p>10 óra. Fürdés. Tenger mormogása, tenger habja fölött futó szél -zúgása. És az én sóhajaim.</p> -<p>11 óra. Lawn-tennis. Társaság kritikán alul. Csupa majmok. Nincs -itt senki, de senki, Helén kisasszony, senki, még a kis Birulov se, -imádnivaló parasztvicczeivel! Ó, milyen sivár is ez az élet! -<span class="pagenum"><a name="Page_3" id= -"Page_3">-3-</a></span></p> -<p>12½ óra. Villásreggeli. A betegnek mesés étvágya van.</p> -<p>Aztán rövid szabadság. Szabadság, szerelem!… (Lásd Petőfit.) -Ebben a boldog időben firkálom önnek ezeket a sorokat.</p> -<p>2½ óra. Megint kornyikálás. Elégikus sóhajok. Lemondás.</p> -<p>Aztán: ki az estacade-ra. Hatkor ebéd, néha még egy kis séta, -rendesen a szobában csücsülés és pont.</p> -<p>Szóval: végtelenül, kimondhatatlanul unatkozom.</p> -<p>Alisz néném kiállhatatlanabb, mint valaha. Ugy-e, el se tudja -képzelni, hogy még kiállhatatlanabb is lehet, mint a minőnek már -akárhányszor mutatta magát?! Igen, de kegyed nem látta olyankor, -mikor nagyon, de nagyon szeretetreméltó akar lenni. Nos, mondhatom, -ilyenkor szenvedhetetlen.</p> -<p>De jaj, már hallom a Miss galambhangját!</p> -<p>Isten önnel, drága, aranyos Helén kisasszony!</p> -<p class="i2">Billiószor csókolja</p> -<p class="right">öreg <i>Masá</i>ja.</p> -<p>U. i. Henrik unokatestvéremtől egy tréfás levelet kaptam, -melyben arra kér, hogy fizessem ki az adósságait. Azt mondja, csak -úgy lehet jövője a közélet terén, hogy ha rendbe hozom. Adjon jó -tanácsot, kedves Helén kisasszony, megtegyem-e neki? Az adósság -hétszáznegyvenezer forint. A kutyafáját! Nem loptam a pénzemet, -hogy igy dobáljam! Nem igaz?</p> -<p>Még egy u. i. De megvallom, nem tudok haragudni erre a szegény -Henrikre, mióta kijelentette, hogy ne hallgassak az anyjára, mert ő -bizony nem pályázik a kezemre; nem pályázik pedig már csak azért -se, mert ujjal mutatnának rá, hogy a feleségéből él. Szeretem az -őszinteségét. A büszkesége ugyan kissé ingadozó, de a nyiltsága -mégis szép, ugy-e?</p> -<p class="i2">Csókok, s a többi.</p> -<p class="right"><i>Masa</i>. <span class="pagenum"><a name= -"Page_4" id="Page_4">-4-</a></span></p> -<h3>II.<br /> -<i>Ugyanaz ugyanannak.</i></h3> -<p class="right">Szerda (vagy csütörtök?)</p> -<p>Ó, maga… legkedvesebb, legjobb, legaranyosabb minden zsémbes -vénkisasszony közül! Úgy, úgy, dorgáljon csak meg! Húzza össze a -szemöldökét, csináljon szigorú, rettenetesen szigorú arczot, és -pirongasson, pirongasson! Mintha bizony nem tudnám, hogy minden -nagy zsörtölődéseinek kiáltó daczára, mennyire szereti ezt a -lelketlen, illetlen, és mindenképpen »atlan«, »etlen«, rossz kis -teremtést!</p> -<p>Szivem teknőjének legfenekéből köszönöm kedves, haragos -prédikáczióit!</p> -<p>A mi a szegény Henriket illeti, azt hiszem, kissé szigorú -iránta. De minek vitatkoznánk róla?!… Oly kevéssé érdemli meg a -szót!…</p> -<p>Képzelje, van egy nagy ujságom! Már nem vagyok olyan -elhagyatott, mint panaszoltam, s a jókedvem kezd visszatérni. -Mindezt egy inczi-finczi kis személy okozta, a kiről tavaly sokat -beszéltem önnek.</p> -<p>A mint tegnap az estacade-on őgyelgek, árván, mint egy -gólyamadár, a távolba mélázó szemem egyszerre csak egy ismerős -ábrázatot fedez föl a látóhatáron. De hisz ez Pimprenelle márkiné, -saját személyében!… mint a hogy a szindarabokban mondják.</p> -<p>Persze, hogy ő volt. Oda rohanok hozzá, s balul sikerült -kisérletet teszek, hogy majd megfojtom az ölelésemmel. Ő tűri, (úgy -látszik, szokva van az ilyen jelenetekhez), végre, nagynehezen, -lefejt magáról, megnéz, rám ismer és felkiált: <span class= -"pagenum"><a name="Page_5" id="Page_5">-5-</a></span></p> -<p>– Nini, az én kis művésznőm!</p> -<p>Elmondom neki, hogy azóta felhagytam a fazekassággal.</p> -<p>– Azt ugyan nagyon rosszul tette – feleli ő. Aztán igy simogatja -meg a hiúságomat:</p> -<p>– Mondhatom, édesem, soha sem láttam tehetségesebb szobrásznőt, -mint maga.</p> -<p>Az jutott eszembe, hogy már maga ez a szó is: »szobrász-nő« – -milyen ostobául hangzik! De bölcsebbnek találtam megkérdezni -tőle:</p> -<p>– Becsületszavára?</p> -<p>Egy kicsit meghőköl, aztán igy vágja ki magát:</p> -<p>– Azért habozom, kedvesem, mert ebben a pillanatban nem vagyok -tisztában vele, hogy tulajdonképpen van-e nekem becsületszavam, -vagy nincs?</p> -<p>Én bámuló arczot vágok, ő folytatja:</p> -<p>– Tudja, olyan régen nem gondoltam a becsületemre, s mikor -utóljára foglalkoztam vele, olyan kényes helyzetben volt szegény, -hogy hamarjában igazán nem tudok visszaemlékezni, hogy mi történt -vele?!… Ah, igen, igen, emlékszem már!…</p> -<p>Megmenekült, ismét megmenekült, de őszintén szólva, ha nagyobb -baj nem történt vele, az nem az ő vitézségén, hanem a támadó -ügyetlenségén mult.</p> -<p>S mindezt csak úgy, az első lélekzetre!… Ha még kétségeim lettek -volna, erről ráismerhettem.</p> -<p>Mert nem változott egy cseppet sem. Épp olyan szeleburdi, -meggondolatlan kis személy, s épp olyan nagy szájhős, a milyen -volt.</p> -<p>Természetesen, nagyon megörültünk egymásnak. Annyival inkább, -mert ebben a közönséges, hogy ne mondjam: ronda fészekben egyikünk -se várta a másikat.</p> -<p>– De hát hogy kerül ön ide? – álmélkodtam. – Hisz én önt St. -Mauriceban képzeltem. <span class="pagenum"><a name="Page_6" id= -"Page_6">-6-</a></span></p> -<p>– Takarékosságból, édesem, hitvány, nemtelen takarékosságból!… -Nekem voltakép Scheveningenbe kellett volna mennem, de a férjem igy -gazdaságosabbnak találta a dolgot. A mint tudja, Pimprenelle itt -van egy kőhajitásnyira; Trouvilleban gubbaszkodnom tehát éppen -annyi, mintha otthon ülnék… Ó, az én férjem nagyon sötét jellem, -édesem! Isten óvja önt hasonló veszedelemtől! De hát ön, ön mit -csinál itt?!…</p> -<p>– Mi sorra járjuk a nagy állomásokat, mintha vándorló komédiások -volnánk. Igazán nem tudom, miért. Kérdezze Alisz nénémet. De nem, -ne kérdezze. Miért szerezne magának egy nagyon rossz napot?!…</p> -<p>Elpanaszoltam neki, hogy az idén még lóversenyek sincsenek -Trouvilleban. Harmadéve legalább érdekes lovakat láthattunk, ha már -érdekes embereket nem is. De most!… Ó, nyomorúság!…</p> -<p>Majdnem sírva borultunk egymás nyakába. Megigérte, hogy egy pár -napra elvisz magával Pimprenellebe. Ott legalább nem untatnak -bennünket hamburgi szivargyárosok, sem kedves csemetéik. -Pimprenelleben magunkra leszünk és nagyokat fogunk nevetni.</p> -<p>Legközelebbi levelemet már alkalmasint Pimprenelleből fogom -világgá röpiteni, az én szép Budapestemre, az én kedves, veszekedő -öregemnek,</p> -<p class="i2">a kit egyszerüen imád</p> -<p>a különböző nagynénik szerencsétlen áldozata (Ó, XIX. -század!):</p> -<p class="right"><i>M</i>. <span class="pagenum"><a name="Page_7" -id="Page_7">-7-</a></span></p> -<h3>III.<br /> -<i>Ugyanaz ugyanannak.</i></h3> -<p class="right">Trouville.</p> -<p>Igenis, Trouvilleból küldöm ezeket a szarkalábakat. Nem megyünk -Pimprenellebe.</p> -<p>Mit mondtam önnek? Hogy Trouville unalmas? Szó sincs róla. -Ellenkezőleg; hisz ez roppant kedves hely! És a mi fő, rendkivül -mulatságos.</p> -<p>Nézeteim ilyetén gyökeres átalakulásában kiváló része van egy -kisded, de érdemekben máris gazdag kolóniának, mely csak az imént -telepedett le a Montjoliban. De akár hiszi, akár nem, meg kell -vallanom, Helén kisasszony, hogy Trouville, mely kilenczezer -fürdővendéggel még rettentő fészek volt, most, hogy -kilenczezernégyen vagyunk, igen helyes, és érdekességekben -bővelkedő várossá változott át. (Ugy-e, szép mondat?)</p> -<p>Hallgasson meg és igazat fog adni.</p> -<p>Nekem határozott szerencsém van. A véletlen úgy akarta, hogy -Trouville ujjáalakitóinak a bevonulásán jelen lehettem. Kár, hogy -virágot nem szórtam eléjük.</p> -<p>Összebeszéltünk a márkinéval, hogy az öreg Aliszt elviszszük -ebédelni a Casinoba. Az ebéd ugyan a Casinoban is elég gyászos -volt, de legalább nem olyan dermesztő, mint otthon.</p> -<p>Már éppen indulni készültünk, mikor egyszerre csak elléptet -előttünk a díszes társaság.</p> -<p>Nagy feltünés. Mindenki az uj ábrákat nézi. Én vigyorgok. -Hogyne! Egy lengő vörös szakállt látok, s <span class= -"pagenum"><a name="Page_8" id="Page_8">-8-</a></span> ennek vidám -ficzánkolásából egyszerre megjóslom Trouville szép napjait. A -szakáll epikus. De a társaság sem jelentéktelen.</p> -<p>Azt mondanám, hogy: Guy, Gontran és Gaston. (Remélem, emlékszik -a <i>Journal Amusant</i> gavallérjaira?!) Csakhogy négyen -vannak.</p> -<p>Az első – látnivaló, hogy ez a társaság feje – egy -huszonnyolcz-harmincz éves, jóképü fiatal ember, kaczkiás szőke -bajuszszal, melyet minduntalan elégedetten pödörget. Csinos gyerek; -de az arcza valamivel több észt is sugározhatna. Ugy rémlik, mintha -ezt a figurát már láttam volna valami képes ujságban. De hol?</p> -<p>A második a vörös szakáll viselője. Hosszú, hórihorgas ember, -szüntelen mosolygó, apró, vig szemmel. Semmi kiválóságot vagy -nevezetességet nem sejtet. Minden egyéb jelentéktelen rajta, de a -szakáll, az igazán tüneményes. Ilyen nevető, vidám szakállat nem -láttam még soha. Negyven-negyvenöt éves lehet (nem a szakáll, hanem -az ember.)</p> -<p>A harmadikat nem mondhatom sem öregnek, sem fiatalnak, sem -csinosnak, sem rútnak, se szőkének, se barnának. De egy kis -könnyelmüséggel rá lehet fogni ezeknek a tulajdonságoknak -mindegyikét. A mi a leghatározottabb rajta, az, hogy egy kicsit -kopasz. Roppant érdekes. Minden vonása, minden mozdulata kiáltja a -párisit, a ki megfordul »minden világokban«, a ki nem csinál -semmit, a kinek soha sem volt semmi foglalkozása, még csak -szenvedélye sem. Csak »él« és jár a világban. Esküszöm, hogy ez a -jellemzés találó. A pofa nem szellemtelen.</p> -<p>A legfurcsább alak a negyedik. Nagyon szép fiú; fekete haj, -érdekes, okos, veszedelmes szem. Komoly, mint egy bank; soha még -csak el se mosolyodik. Mintha fogadásból mulatna. Vagy ez a -komolyság csak rendszer? <span class="pagenum"><a name="Page_9" id= -"Page_9">-9-</a></span></p> -<p>Alig foglalnak helyet, megerednek a találgatások. A szőke -arczképét a márkiné is látta valami képes lapban; de ennyi az -egész, a mit tudunk. Különben nincs ember a teremben, a ki nem töri -a fejét. Végre egy ismerőstől, a ki több értesülést szerzett, mint -mi, meghallunk annyit, hogy a szőke ezt a nevet irta a -vendégkönyvbe: »M. d’Alicante.« De ez a név csak valami inkognitót -takar. A többi név nem mond semmit; egyik is, másik is teljesen -ismeretlen. Pedig annyi bizonyos, hogy a négy ember közül egyik sem -»akárki«. Kik az ördögök lehetnek tehát?</p> -<p>Persze, a mig a Casinóban együtt volt a társaság, kifogástalanul -viselkedtek. Hanem azután a következők történtek:</p> -<p>1. (Egész bün-lajstrom ez, rövid két nap alatt.) Van -Trouvilleban egy auvergne-i czigány, a ki vörös nadrágban jár, és -Miczkievicz Ádámnak nevezi magát. Tehát: mikor a jeles társaság -magára maradt, a szőke elhozatta Miczkievicz Ádámot és a bandáját, -aztán zeneszó mellett dőzsölt reggelig a czimboráival. Reggel -nyolcz órakor a szőke és a vörös az asztal alatt feküdtek, -katalepsziában. Mikor a párisi is hanyatlani kezdett, a fekete -felállt, frissen, »mintha esküvőre menne«, s azt mondta, hogy: -»Most már talán mehetünk haza«. Megszámlálták; huszonegy üveg volt -körülötte. A pinczérek kocsiba rakták a három gentlemant; s a -fekete szépen haza vitte őket. Azt mondják, azután sétálni ment a -tengerpartra.</p> -<p>2. Másnap őrült szerenádot csaptak Micaëla urhölgynek, a ki a -spanyol követ Micaëlája. Egész sereg párbajra van kilátás.</p> -<p>3. Ugyanakkor este a vörös kifosztott egy játékbankot, mely a -<i>Hôtel de Bagdad</i>ban tartja titkos üléseit. <span class= -"pagenum"><a name="Page_10" id="Page_10">-10-</a></span></p> -<p>4. Végre tegnap bált rendeztek a Montjoliban, a melyre a -tánczosnőket egy külön vonat hozta Rouenból. Azt beszélik, ki volt -adva a rendelet, hogy ezen a bálon faubourg-saint-germain-i hangnak -kell uralkodnia. A hölgyek aztán szörnyen igyekeztek előkelők -lenni, s ez pokolian mulatságos volt.</p> -<p>Elég két napra, ugy-e?</p> -<p>Persze, mindezt, magában véve, még nem találnám tulságosan -mulatságosnak. Az, hogy ők megiszszák a huszonegy üveg bort, engem -még nem tesz jókedvüvé. Hanem annál jobban mulattat az a rendkivüli -hatás, melylyel ezek a csinos botrányok már is dicsekedhetnek.</p> -<p>Ha látná, édes Szép Helénám, a többieket! Hogyan tüszkölnek, -berzenkednek, s mily rettentően fel vannak háborodva! Az általános -elszörnyedés leirásához Jeremiás próféta sötét szineit kellene -használnom. Azóta, hogy megérkeztek, egész Trouville forrongásban -van. A szivargyárosok eddig már két bizalmas értekezletet -tartottak, melyeken csak arról folyt a tanácskozás: hogy mi módon -lehetne tőlük szép szerével megszabadulni?! Nyiltan azonban aligha -fognak fellépni, mert úgy látszik, ezek az urak, ha maguk tréfás -emberek is, a mások tréfáit nem igen kedvelik.</p> -<p>Egyébként pedig, a négy kiváló fürdővendég rá se hederit a többi -kilenczezerre. Sőt, úgy tetszik, a fekete nem igen törődik sem a -kilenczezerrel, sem a maradék hárommal. Mert olyan fagyasztó -komolysággal vesz részt a czimborái kirugásaiban, mintha mélyen -megvetné ezt a mulatságot. Mondhatom, nincsen jó izlése.</p> -<p>Alisz néném a szerenád óta magán kivül van. Ma délelőtt azzal -állott elém, hogy egy pár hétre menjünk át Cabourgba. Tiltakoztam. -Neki jutott eszébe, hogy ide jöjjünk, hát most már csak maradjunk -itt. <span class="pagenum"><a name="Page_11" id= -"Page_11">-11-</a></span></p> -<p>Én és a márkiné, el vagyunk ragadtatva. Titokban megvallottuk -egymásnak, hogy hideg szemlélőnek maradni a botránkoztatók és a -botránkozók között, királyi élvezet.</p> -<p>A márkiné azt inditványozta, hogy öltözzünk fehérbe, kössünk a -derekunkra háromszinü övet, s vigyünk Trouville felszabaditóinak -két-két babérkoszorút.</p> -<p>Az ajánlatot helyénvalónak találtam, s állottam elébe. De a -márkiné az utolsó perczben visszarettent.</p> -<p>Mondom, hogy szájhős.</p> -<p>Különben pedig, levelemet ezennel bezárva, maradok hűséges és jó -kis tanitványa:</p> -<p class="right"><i>Masa</i>.</p> -<h3>IV.<br /> -<i>Ugyanaz ugyanannak.</i></h3> -<p class="right">Trouville, egy péntek este.</p> -<p>Micsoda őrült meglepetés, Helén kisasszony! Tudom már, kik a -botrányhősök; legalább háromról tudom, hogy kicsoda.</p> -<p>Botrányhősöket mondtam? Bocsánat, visszavonom. Sokkal előkelőbb -(vagy előbbkelő?!… Nem, nem kelnek valami korán. Tehát:) sokkal -előkelőbb személyek, semhogy ilyen diákos hangon lehetne beszélni -róluk.</p> -<p>Legalább Trouvilleban azt tartják, hogy az ilyen »magas« -vendégeket nagyon meg kell becsülnünk, ha oly kegyesek voltak, s -leereszkedtek közénk, közönséges halandók közé. <span class= -"pagenum"><a name="Page_12" id="Page_12">-12-</a></span></p> -<p>Tudniillik, tegnap óta szörnyen süvegeljük őket, a min kegyed -sem fog csudálkozni, ha megtudja, hogy:</p> -<p>a szőke ő királyi fensége Dom… Bizony isten, elfelejtettem a -neveit. Csak arra emlékszem, hogy hét férfi- és két leány-neve van. -Tekintettel arra, hogy a bajusza elég tömött, a leány-nevei -bizonyára feleslegesek voltak.</p> -<p>Szóval: princz, s hazája egy szép kis, exotikus ország, a hol a -»Dom«-ról itélve, nagyon meleg lehet.</p> -<p>Ez az exotikus kis ország különben közönbös nemcsak rám nézve, -de a princzre nézve is. Azt mondják, nagyon gyéren látogatja. -Esztendők óta Párisban lakik, a hol meglehetősen éli világát, s -közönségesen csak a Gardenia-herczeg néven ismeretes.</p> -<p>A félig csúfolódó, félig kedveskedő elnevezés eredete költői. A -princz ugyanis hölgy-ismerőseinek, különösen a ballerináknak – mert -inkább abban a világban forog, a hol az előkelők vigadnak, mint -abban, a hol az előkelők unatkoznak – gardéniát szokott osztogatni, -a hányszor csak találkozik velük. A gardénia tudniillik a -legkedvesebb virága. Költői princz; kár, hogy nem birja az -italt.</p> -<p>A másik, a ki birja, még hiresebb ember, mint a princz.</p> -<p>Nem, soha se találnád el, kedves, ártatlan öregem, hogy ki az a -gavallér, a kit eddig csak a párisinak neveztem.</p> -<p>(Ugy-e, nem haragszik meg érte, hogy forró szeretetemnek -egyszerre csak a második személyü megszólitásban kellett -kitörnie?!)</p> -<p>A párisi, kedves Helén kisasszony, maga a hires Monplaisir.</p> -<p>Persze, magától kitelik, hogy még most se tudja, kiről van szó. -<span class="pagenum"><a name="Page_13" id= -"Page_13">-13-</a></span></p> -<p>De hát, igazán, soha se kukkantott bele abba az elátkozott -<i>Gil Blas</i>ba, a mikor egynéhányszor elkobozta tőlem?!</p> -<p>Ha vagy kétszer belenézett volna, tudná, hogy a <i>Gil Blas</i> -mindennap tele van Monplaisir-rel. Monplaisir itt, Monplaisir ott, -Monplaisir mindenütt, akár Figaro.</p> -<p>De belátom, hogy bővebb magyarázatokkal kell szolgálnom, mert -maga oly kétségbeejtően romlatlan, hogy mindezekről a dolgokról még -csak sejtelme sincs.</p> -<p>Tehát: Monplaisir a királya, a feje, a hadvezére azoknak a -fiatalságukat élő, tomboló, vidám, gondtalan fiatalembereknek – -vannak köztük igen régóta fiatalok is – »a kik mulatnak«, a kik -Párisban a legnagyobb pazarlást űző könnyüvérü hölgyecskék -világában élnek.</p> -<p>Ez a rettentő gárda rendezi mindazokat a meglehetősen érdekes -mulatságokat, melyekről a <i>Gil Blas</i> annyi kényes dolgot tud -pletykálni.</p> -<p>Fájdalom, orcza-pirulással kell megvallanom, hogy a különböző -napihirekből én már meglehetősen ismerem a gárda minden nevesebb -tagját. Monplaisirről meg éppen egy kötetre való mindenféle apró -történetet tudok.</p> -<p>Maga nem gondolja, édes Szentem, hogy micsoda tekintély ez a -Monplaisir!</p> -<p>A félvilágnak ama bizonyos negyedében a Monplaisir izlése szab -törvényt és határt. Ő rendezi a szépségversenyeket, ő röpiti -világgá a félvilág csillagait, ő nevezi ki az uralkodó planétákat. -(Példának okáért, a Smilis-lányokat, a kik Pesten, már nem tudom -melyik nagy mulatóban énekeltek, Párisban ő »hozta divatba.«) Sőt -Monplaisirnek befolyása van a toalett-politikára is. Worth, -Laferrière, Paquin rettegnek tőle s megkérdezik a <span class= -"pagenum"><a name="Page_14" id="Page_14">-14-</a></span> -véleményét. Ő küszöbölte ki a világból az utálatos -alguazil-kalapokat, s neki köszönhető, hogy a vörös frakk réme nem -jutott el a táncztermekig.</p> -<p>A Monplaisir név különben, a melyet a hölgyek adtak neki, és a -melyen nemcsak mulatság közben emlegetik, hanem akkor is, a mikor a -<i>Gil Blas</i> közönségének jelentéseket irnak róla – csak afféle -komázó elnevezés. Az igazi neve Fervacques. Egy anjoui kurtanemes -fia; soha életében nem csinált semmi okosat.</p> -<p>Most jön a nagy meglepetés.</p> -<p>Képzelje, a vörös szakállas!</p> -<p>Ez az ember, a kire nem lehet nevetés nélkül ránézni, ez az -ember, a ki arra született, hogy egy czirkuszi némajáték első -előadásán restauráczió-korbeli esti öltözékben négyest tánczoljon, -ez az ember nem más, mint: Lord Fitzroy, a három királyság és a -kontinens első Don Juanja!</p> -<p>Mikor ezt megtudtam, azt hittem, hogy álmodom. De hát őrültek az -asszonyok?!</p> -<p>Ugy látszik, igen. Mert akármilyen hihetetlenül hangzik, minden -kétségen kivül ez a Lord Fitzroy az, a ki a szegény Mullem grófnét -megszöktette. Tudja, a szép, szőke Mullem grófnét, a kit kegyed is -ismert Ostendeban, s a kiről mindnyájan azt hittük, hogy tizig se -tud olvasni.</p> -<p>Igen, az én vörös szakállasom az, a ki Mullem grófnét -megszöktette, a ki Lavergne bárónét elválasztotta az urától, a ki -mint Mefisztó szerepelt Mac Gregor urnak Mrs. Mac Gregor ellen -inditott pörében, s a kiért a szegény kis Davril megmérgezte magát. -(Hisz emlékszik? A ki Belcolort játszotta a -<i>Français</i>ban.)</p> -<p>Képzelheti, mióta kitudódott, hogy a vörös szakállas kicsoda, -nagyban foglalkozunk azzal a mondakörrel, <span class= -"pagenum"><a name="Page_15" id="Page_15">-15-</a></span> mely a -nevéhez füződik. Rettentő dolgokat beszélnek róla. De mindezeknek a -koronája az, hogy ennek a vörös Don Juannak nem kevesebb, mint -nyolcz élő gyermeke van, a kik mind törvényesek, mind igen jól -érzik magukat, s mind el vannak készülve rá, hogy egykor -tizenketten lesznek. Azt mondják, Lady Fitzroy bolondul a vörös ura -után, a ki otthon úgy bánik vele, mint egy cseléddel, s koronkint, -patriarkálisan, meg is veri. De lehet, ez csak tulzás.</p> -<p>Ó, sziv örvényei! Ki láthatna mélységeitekbe?! Hinné ezek után, -kedves Helén kisasszony, hogy Lady Fitzroy, mióta a férje nem -térhet vissza Angliába, Rosny gróffal való párbaja miatt, -Brüsszelbe költözött, csakhogy közelebb legyen az urához. Mondja, -Helén kisasszony, milyen odds-ot ad a tizenkettedik gyermekre? -Másfélszeres pénz ellenében sokat tennék rá.</p> -<p>Hanem, úgy látszik, a vörösnek van egy kiengesztelő -tulajdonsága, a mi némiképpen megmagyarázza a sikereit. Ugy vív, -mint Gomard, és úgy lő, mint Carver. Csak nemrég ünnepelte meg az -ötvenedik párbaját. A mint mondják, e párbajoknak volt annyi -eredménye, hogy az orvosok elvesztettek, az ördög pedig nyert vagy -tiz páczienst.</p> -<p>A negyedikről, a feketéről, még most se tudom, hogy kicsoda. Ha -kiderül, azonnal megirom. Képzelem, mennyire kiváncsi rá.</p> -<p>Őszintén szólva, gyanakszom, hogy untatom. De, istenem, csak nem -irhatok folyton Alisz nénémről?!</p> -<p>Végre, megverni nem fog érte, hogy ha untatom is, mint egyszer, -kicsi koromban, mikor nagyon rossz voltam. Emlékszik-e még rá? Én -ugy emlékszem, mintha ma történt volna. Tulajdonképpen, az, hogy -megvert, már rég kiment volna a fejemből, de soha se felejtem el, -hogy aztán mindjárt hogy megsiratott! <span class= -"pagenum"><a name="Page_16" id="Page_16">-16-</a></span> Soha, soha -se felejtem el, mint hullottak a könnyei, és most is hallom azt a -pár szót, a mit akkor mondott: »Ó, te szegény kis árva, még én is, -én is bántalak!«</p> -<p>Igen, emlékszem rá, hogy én már rég elhagytam a sírást, s az én -kedves kis öregem még mindig sírva csókolta az arczomat. Még nekem -kellett helyre vigasztalnom!</p> -<p>Be jó is volt hozzám mindig, mindig! Áldja meg érte az -isten!</p> -<p>Ugy-e, most is eszébe jut néha, hogy mikor elválasztanak öntől, -mennyire, de mennyire elhagyatott vagyok?!</p> -<p>És ilyenkor nem haragszik meg nagyon, hogy ha rosszalkodom -is?!</p> -<p>Csókolom azt a jóságos kis kezét.</p> -<p class="right"><i>Masa</i>.</p> -<h3>V.<br /> -<i>Szoláry Helén Galanthay Masa grófnőnek.</i></h3> -<p>De, kedves Masa, micsoda rémségeket ir maga nekem össze?! Egy -hölgy, a ki úgy keresi a becsületét, mint a keztyüjét, és attól -tart, hogy elhagyta valahol!… Egy herczeg, a ki szereti a -ballerinákat, de nem szereti a hazáját!… Meg az a lord, az a -borzasztó lord, nyolcz gyermek apja, a kinek nincs egyéb gondja, -mint hogy elbolonditson, sőt halálba kergessen egy egész sereg -szánandó, szerencsétlen asszonyi teremtést! Ki hallott már ilyen -szörnyüségeket?!</p> -<p>Igazán, a gyönge és véges emberi elme néha elámul és képtelen -megérteni az Isteni Gondviselés titokzatos, <span class= -"pagenum"><a name="Page_17" id="Page_17">-17-</a></span> magas -czélzatú rendelkezéseit. Nyolcz gyermek nevelése, rábizva egy -romlott s minden kötelességről megfeledkező férfira, a ki -dézsaszámra ontja a vért, s megmételyezi a hitükben megrendült -asszonyok lelkét!… De az Ő szándékai kifürkészhetetlenek. És -meglehet, a Gondviselés csak azért adott ilyen apát ezeknek a -boldogtalan, s minden részvétre méltó, kedves gyermekeknek, hogy -maguk előtt látva a bűnt, lelkükben szent irtózat ébredjen, s annál -inkább őrizkedjenek a jó utról letérni.</p> -<p>Szinte hihetetlen, hogy ilyen lordok, ilyen főnemesek is vannak -a világon!</p> -<p>S maga még úgy tesz, mintha mulatna rajta! De édes Masa, édes -Masa!…</p> -<p>Pedig még nem is ez a legborzasztóbb. A legborzasztóbb az, hogy -maga érdekesnek talál egy fiatal embert, a ki sohase kel fel az -asztaltól a nélkül, hogy huszonegy üveg ne legyen körülötte!</p> -<p>És még azt mondja, hogy Henrik gróf iránt tulságosan szigorú -vagyok! Ne csodálkozzék rajta, kedves Masa, hogy nem tudok neki -könnyü szivvel megbocsátani. Örömest elismerem, hogy Henrik gróf -igen szép tehetségü s kellemes fiatal ember, de nem tagadhatom, -hogy meggondolatlanságai aggodalmakat keltenek bennem jövője iránt. -Igy nem kárhoztathatom eléggé önnel szemben elkövetett -könnyelmüségeit. Maga az az egy, hogy nem gondolva önre, olyan -szégyenletes ujságokat járatott a házhoz, a milyet multkori -levelében ön is emlitett, elég volna rá, hogy megrenditse -személyébe helyezett bizalmamat. Csakhogy, fájdalom, ezt a bizalmat -már régen elvesztettem; akkor, mikor fogadása ellenére ismét -kártyához nyúlt.</p> -<p>Különben, ha már arról a bizonyos ujságról van szó, a melynek a -nevét se akarom leirni, engedjen meg, kedves Masa, de nem olvasta -maga azt olyan <span class="pagenum"><a name="Page_18" id= -"Page_18">-18-</a></span> gyakran, mint dicsekszik vele. Maga engem -csak rémitgetni akar. Azt mondta magában, hogy: »Majd megijesztem -egy kicsit azt a zsémbes vénkisasszonyt. Előbb megijesztem, aztán -elérzékenyitem«.</p> -<p>Mondhatom, sikerült is mind a kettő. Azaz, hogy bizony csak az -utóbbi sikerült, mert ha egy kicsit megijesztett is, az ijedtség -nem tartott sokáig, s mindjárt átláttam a szitán. Engem ugyan nem -tart bolonddá. Ismerem én az én Mikulásomat.</p> -<p>A mi azonban Pimprenelle márkinét illeti, ha még egyszer -szerencsém lesz hozzá, bizony lesz neki egy kis mondanivalóm. Hát -illik az, igy beszélgetni gyermekleányokkal!</p> -<p>Addig is adja át neki szives üdvözletemet.</p> -<p>Ennek a szeleburdi asszonykának egy dologban nagyon igaza van. -Igen helyesen emlitette, hogy végtelen kár volna, ha az én kis -tanitványom csakugyan abbahagyná szobrászati tanulmányait. De hogy -is gondolhat erre, édes Masám, mikor már oly szép sikerei voltak! -Bizonynyal magam sem vagyok barátja annak a szemérmetlenségnek, a -melyet még nálunk is látni a múzeumban, tudniillik, hogy fiatal, -sőt serdületlen lányok teljesen öltözetlen női szobor-alakokat -mintáznak, de hát hol van megirva, hogy e nélkül nem válhatik -valaki művésznővé? A művészet oly szép, oly fenséges, oly -magasztos!… nem hihetem el, hogy össze kell lennie kötve a -szemérmetlenséggel. Mintha e nélkül nem lehetne szép dolgokat -alkotni! A <i>Psyché</i>t, megvallom, nem szerettem; de lássa, édes -Masám, az imazsámolynál térdeplő leánynyal oly jeleset alkotott, -hogy mindenki, a ki látta, el volt ragadtatva.</p> -<p>(Nem szeretném, hogy ha valami nagyon elbizakodottá válnék, de -magának éppen az ellenkezőre van hajlandósága.) <span class= -"pagenum"><a name="Page_19" id="Page_19">-19-</a></span></p> -<p>Köszönöm, nagyon köszönöm, kedves Masám, a szives sorokat, -melyekben annyi szeretettel szól rólam! Hisz maga mindig… de nem, -mert megint elérzékenyedem.</p> -<p>A grófné ő méltóságát mély tisztelettel üdvözlöm.</p> -<p>Magát pedig számtalanszor csókolja</p> -<p class="right">szerető öreg tanitónője:</p> -<p class="right"><i>Szoláry Helén</i>.</p> -<p>U. i. Nem irja, kedves Masám, forgatta-e már <i>Krisztus -követésé</i>nek ama gyönyörű kiadását, melylyel születésnapjára az -érsek úr ő nagyméltósága volt kegyes meglepni. Ne felejtse el -megirni.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Felbontom ezt a levelet, mert fontos dolgot kell közölnöm -Önnel.</p> -<p>Az imént – nagy meglepetésemre – igen előkelő vendég járt nálam. -Az érsek úr ő nagyméltósága kegyes volt meglátogatni.</p> -<p>Eleinte nem tudtam elgondolni, mire magyarázzam ezt a példátlan -kitüntetést.</p> -<p>Semmiségeken… – mit mondok?! – szeretetreméltóságokon kezdte, a -melyekkel igen megtisztelte csekélységemet.</p> -<p>Aztán más tárgyra tért át.</p> -<p>– Elégedetten értesültem – szólt elismerő hangon – hogy Mária -hugom önként, csak szive sugallatát követve, ötvenezer forintot -ajándékozott a tarjáni templom épitésére.</p> -<p>Ez egyszersmind alkalmul szolgált neki, hogy megelégedéssel -nyilatkozzék arról a tántorithatatlan vallásos érzületről, melyet -maga, kedves Masám, mindnyájunk örömére, oly gyakorta tanusit. -Elismeréssel emlitette <span class="pagenum"><a name="Page_20" id= -"Page_20">-20-</a></span> azt is, hogy ha szent czélokról, ha az -egyház érdekéről vagy a szegényekről van szó, az én kis tanitványom -bőkezüsége nem ismer gazdasági tekinteteket.</p> -<p>Még ekkor se tudtam elképzelni, hogy vajjon mit akarhat?! Azért, -hogy ezt nyilvánitsa, csak nem ereszkedik le az egyház egy -hivséges, de igen szerény szolgálójához?!</p> -<p>Hanem egy pár pillanat mulva már tájékozhattam magamat.</p> -<p>– Csakhogy sajnos – folytatta ő nagyméltósága – ez a bőkezüség -nem csupán szent czélokat ismer, s tartok tőle, hogy a családi -vagyon, melynek Mária hugom a Gondviselés kegyelméből egyedüli és -korlátlan ura, nagyon meg fogja szenvedni az ő leányos -tapasztalatlanságát.</p> -<p>Azután előadta, hogy az, a mit ő »leánygazdálkodás«-nak -nevezett, mekkora anyagi veszteségekkel s mi mindenféle -veszedelmekkel jár. Végül oda nyilatkozott, hogy nagyon -kivánatosnak tartaná, ha a kegyed uradalmai erős karú vezetőt -kapnának, ha a családi vagyon ismét férfi gazda kormányzása alatt -állana.</p> -<p>Tudom, kedves Masám, hogy a mit irok, kegyednek nem kellemes; de -kötelességem megirni.</p> -<p>Igenis, ezután lecsapott a bomba, mint kegyed szokta -mondani.</p> -<p>Ő nagyméltósága kijelentette, hogy ebből a zavaros helyzetből -csak egy kijáró van. Az, ha maga, édes Masám, úgy a maga, mint a -család érdekében lemond »kisleányos függetlenségi ábrándjairól« (az -érsek úr szavai), s nőül megy Viktor grófhoz.</p> -<p>– Kegyednek – szólt hozzám ő nagyméltósága – jelentékeny -befolyása van Máriára, a mit én természetesnek találok. Remélem, -ezt a befolyást érvényesiteni fogja, Mária és a család közös -érdekében. <span class="pagenum"><a name="Page_21" id= -"Page_21">-21-</a></span></p> -<p>Ijedtemben, zavaromban, meglepetésemben azt az őrültséget -szalasztottam ki a szájamon, hogy az én tudomásom szerint maga, -édes Masám, a Jóistenen kivül, nem hallgat a világon senkire. S rám -kevésbbé, mint bárki másra.</p> -<p>Magam is megijedtem a szavaimtól s mentségképpen megjegyeztem, -hogy ezt persze én sem találom örvendetesnek.</p> -<p>Ő nagyméltósága kissé szigorúan felelt, s megvallom, majdnem -rosszúl esett, a mit mondott.</p> -<p>Azután a lelkemre kötötte, hogy beszéljek önnek a szivére, s -tegyek meg minden lehetőt a Viktor gróf érdekében, a mely -egyszersmind az ön érdeke is. Továbbá meghagyta, fejezzem ki ön -előtt határozottan, hogy az, a mit irok, az egész család -óhajtása.</p> -<p>Valóban, most is zavarban vagyok egy kissé, mikor ezt a -kötelességet teljesitenem kell.</p> -<p>De azért nem mulaszthatom el emlékeztetni, kedves Masám, hogy -Viktor gróf igen komoly férfi, a kire bizonyára nagy politikai jövő -várakozik. Komolysága, meggondoltsága s jellembeli egyéb jeles -tulajdonságai pedig arra nézve is kezességet nyujtanak, hogy mint -férj a példás kivételek közé fog tartozni. Az élet nem tréfa, -kedves Masám; bizonyára bátorságosabb egy erős akaratú, komoly -férfi karján járni be, mint egyedül, dísztelen magánosságban.</p> -<p class="center">Szerető</p> -<p class="right"><i>Helén</i>je. <span class="pagenum"><a name= -"Page_22" id="Page_22">-22-</a></span></p> -<h3>VI.<br /> -<i>Galanthay Masa grófnő Szoláry Helén kisasszonynak.</i></h3> -<p>Nem ért maga, kedves kis öregem, a házasságszerzéshez! Soha se -is erőlködjék; úgy is hiába minden. Hagyja abba ezt a csunya -mesterséget.</p> -<p>Mondhatom, a szegény Viktor kilátásai átkozottul rosszak. Oly -mélységesen nem törődöm én szegény fejével, mint azzal a -fényképészszel, a ki az itt küldött arczképet csinálta (csinos -pofácska, ugy-e?), s a ki szintén igen komoly ember.</p> -<p>De lehetne tőlem a szerencsétlen Viktor a világ -legszeretetreméltóbb gavallérja (a mitől távol áll, annyit -mondhatok); akkor se gondolnék vele valami sokat.</p> -<p>Mert van valami más, a mi elfoglal, de nagyon.</p> -<p>Igen érdeklődöm egy úr iránt, a kinek nem tudom a nevét.</p> -<p>Tudja, a fekete. A huszonegy üveges.</p> -<p>Ki lehet ez az ember?!</p> -<p>Tegnap kirándultunk; meglátogattuk a saint-arnould-i apátságot. -Az elhagyott kert, a romok, a pusztuló templomhajó, mind, mind nagy -hatást tettek rám. De ez nem tartozik ide. Ha érdekelni fogják -saint-arnould-i benyomásaim: a naplómban majd megtalálja őket.</p> -<p>Most nem erről van szó.</p> -<p>Csak azért emlitem a dolgot, mert éppen a romoknál történt, a -mit el akarok beszélni.</p> -<p>A hogy keresztülbúvok egy ajtónak nem nevezhető, veszedelmes -kő-hasadékon: egyszerre csak, a másik teremben, a hová beléptem, -magam előtt látom az én négy gavalléromat. <span class= -"pagenum"><a name="Page_23" id="Page_23">-23-</a></span></p> -<p>Éppen szembe jöttek velem. Át akartak menni abba a szobába, a -honnan mi jöttünk. A hogy megpillantottak, természetesen -félreálltak, s helyet engedtek nekünk.</p> -<p>Alisz nénémmel voltam, s első meglepetésemben nem állhattam meg, -hogy – rá se nézve a gavallérokra, a mi magától értődik – oda ne -szóljak az öreg Aliszhoz, persze magyarul:</p> -<p>– Nini, az én lovagjaim!</p> -<p>A fekete állott hozzám a legközelebb. S a hogy ezt a pár szót -kimondtam, ez a gentleman, a ki soha, semmi iránt nem érdeklődik, -hirtelen rám nézett, s egy másodperczig úgy tett, mint a ki meg van -lepetve.</p> -<p>Csak nem tud magyarul?!</p> -<p>A dolog már azért se valószinü, mert a következő pillanatban -hidegen elfordult. Talán előbb azt hitte, hogy ismerős szókat hall, -és csak aztán vette észre, hogy rá nézve érthetetlen, s furcsa -nyelven szóltam.</p> -<p>De az se lehetetlen, hogy magyar és megértett. Mert a mozdulata -ezt is jelenthette:</p> -<p>– Hát aztán?!… Hogyha magyar is?!… Mi közöm hozzá?!… S mit -érdekel <i>engem?!</i>…</p> -<p>Ki lehet ez az ember?!…</p> -<p>Szép gyerek, annyi bizonyos. Az én izlésem. Igen csodálnám, ha -utazó ügynök volna.</p> -<p>És ha már maga, édes Helénám, házasságról, férjhezmenetelről -beszél nekem, hát én is mondok magának valamit.</p> -<p>Eszem ágában sincs férjhez menni. De nem tartom kizártnak a -lehetőséget, hogy egyszer felesége leszek ennek az úrnak, a kinek -nem tudom a nevét.</p> -<p>Szinte látom, milyen kis ijedt arczot vág az én jó Lenkám ehhez -az ujsághoz! Tessék, egy második bomba!</p> -<p>No, ne ijedjen meg! Még nincs nagyobb veszedelem.</p> -<p>Kezét csókolja hálás</p> -<p class="right"><i>Masá</i>ja. <span class="pagenum"><a name= -"Page_24" id="Page_24">-24-</a></span></p> -<p>U. i. Még egyszer elolvastam a levelét, és feltünt benne valami, -a mit először, a fuzsitus fejemmel, nem vettem észre.</p> -<p>Ha bátyám, az érsek, ismét kegyes lesz Önt meglátogatni, kérem, -mondja meg neki, hogy sem én nem vagyok olyan nagy frajla, sem ő -nem olyan rettentő Dalai Láma, mint elhitetni szeretné.</p> -<p>Emlékeztesse őt, hogy az én érdemes szépmamám, s az ő fölöttébb -tisztelt nagymamája, egy császár szeretője volt, és azt a nagy -vagyont, melyet ő bizonyos megelégedéssel emleget, ennek a gyöngéd -és nyereséges érzelemnek köszönhetjük.</p> -<p>Mondja meg, hogy ezt én üzenem neki; vagy talán legjobb lesz, ha -egyszerüen megmutatja neki a levelemet.</p> -<p>Ha ő nagyméltóságát ez a kis családi emlék sem inditaná több -alázatosságra, minden esetre jó lesz figyelmeztetni, hogy az egész -világ tisztában van vele, minek köszönheti ő nagyméltósága díszes -állását, meg a többi földi jót, a mik, úgy látszik, egy kissé -elvakitották.</p> -<p>Az, hogy valaki egy félszázadig görbült, hajlongott és -csúszott-mászott, teljességgel nem ok arra, hogy azután olyan -peczkesen járjon, mintha nyársat nyelt volna, és úgy beszéljen, -mintha ő volna a magasságbeli kinyilatkoztatás.</p> -<p>Azért talán nem ártana, ha ő nagyméltósága egy olyan szent -leánynyal szemben, mint az én tanitónőm, valamivel kevésbbé magas -hangot használna, ha már olyan szerencsés, hogy szóba állnak -vele.</p> -<p>Ne haragudjék, édes szép Helénám, ezekért a sorokért, s ne -mondjon mindjárt szabadkőművesnek. Imádom a derék, egyszerű, -jólelkű plébánosokat; de ki nem állhatom az érsekeket. <span class= -"pagenum"><a name="Page_25" id="Page_25">-25-</a></span></p> -<p>II-ik utóirat. Igaz, a komoly Viktor! A komoly Viktor, a kire -oly szép politikai jövő vár, egy nagyképü szamár, a kit gyűlölök, -mint a bűnömet. De hogy ha ez a szép törekvésü ifjú mindjárt maga a -Tói Lancelot volna is, akkor is lehetetlen kérő volna az én -szememben. Van tudniillik ennek az igyekvő politikai tehetségnek -egy olyan tulajdonsága, a mit soha, semmi szin alatt nem tudok neki -megbocsátani: és pedig az, hogy tulajdon édes fia az én hőn -szeretett Alisz nénémnek. S mi több, a szerencsétlen még rettentően -hasonlit is kedves mamájához!</p> -<p>Nagyon értem, hogy ez a komoly ifjú szives volt észrevenni az én -millióimat, a melyek nem volnának éppen ártalmára a politikai -küzdő-téren. Én is azt hiszem, hogy ezek a milliók valamivel -simábbá tennék az útját s megkönnyitenék joggal várható diadalait. -De kissé merésznek találom azt a kivánságot, hogy a hozományomhoz -adjam oda ráadásul a személyemet is, mivel az illendőség ezt igy -hozná magával. Sajnálom, de ezt a kivánságot nem teljesithetem, még -akkor se, ha a dolog nem csupán »az egész család óhajtása«., hanem -egyszersmind Magyarország összes úri családjaié. Nem, kedves -Helénám, szó se lehet a komoly Viktorról; soha, de soha se leszek a -felesége.</p> -<p>Ellenben, ha a komoly Viktor nem volna érzéketlen -egy-kétszázezer forintnyi végkielégités iránt, hajlandó volnék ez -ügyben a családi tanácscsal komolyan értekezni.</p> -<p>Hanem, tudja mit, aranyosom? Máskor ne beszéljünk efféle -nyomorúságokról.</p> -<p>Mind a két kezét számtalanszor csókolja</p> -<p class="right">engedelmes tanitványa:</p> -<p class="right"><i>Masa</i>. <span class="pagenum"><a name= -"Page_26" id="Page_26">-26-</a></span></p> -<h3>VII.<br /> -<i>Szoláry Helén Galanthay Masa grófnőnek.</i></h3> -<p class="i2">Kedves Masám!</p> -<p>Ha talán megbánta, a mit irt, sietek megnyugtatni, hogy a két -utóiratot kivágtam leveléből és rögtön elégettem. Kedves sorainak -csak első részét tettem el az emlékeim közé.</p> -<p>Nagyon szereti, öleli, csókolja az öreg</p> -<p class="right"><i>Helén</i>.</p> -<h3>VIII.<br /> -<i>Galanthay Masa grófnő Szoláry Helén kisasszonynak.</i></h3> -<p class="right">Péntek, 13-ika, kritikus nap.</p> -<p class="i2">Kedves Helén kisasszony!</p> -<p>Bolondságot cselekedtem, még pedig háromemeletes, tornyos és -kupolás bolondságot. Sietek meggyónni, valahogy ne a kedves -rokonaim előadásából tudja meg a dolgot.</p> -<p>Ime a tényállás, a maga ridegségében és szárazságában.</p> -<p>Caudebec-ben kigyullad egy viskó, s leég az egész utcza. Szegény -nép; jó öreg plébános; gyüjtések; szivargyáros fiúk jótékony czélú -ünnepet rendeznek. Délután korzó, este álarczos-mulatság. (A -szerencsétlen hamburgiak azt képzelik, hogy helyreállitják az -álarcz <span class="pagenum"><a name="Page_27" id= -"Page_27">-27-</a></span> becsületét húsz fok Réaumur mellett.) -Szivargyáros fiúk küldöttsége, meghivó. Márkiné, Masa vigyorognak. -Kijelentjük, hogy nem őrültünk meg.</p> -<p>Második fejezet. Délután két órakor vihar kerekedik, korzó -fucscs. Borzasztó hideg, brrr, nehéz órák. A tenger utálatos, az -élet unalmas, mint egy litánia. Kis Daranda térdre hull -(elfelejtettem megirni, hogy Bécstől kezdve mindenütt a nyomomban -van), megváltozott hangulatok, Márkiné, Masa összesúgnak.</p> -<p>Közjáték. Ellengőz, Alisz, vén boszorkány.</p> -<p>(Ballábbal kelt föl? Vagy azt nem tudta megbocsátani, hogy -megint kidobtam tizezer frankot abból, a mit már a Viktor -vagyonának tart?! Rejtély.)</p> -<p>Harmadik fejezet: a vétek gondolatban. Ingerlő akadályok, kis -Daranda laposakat pislant, készülődések mindenfelé. Börtönőr -hajlithatatlan. Márkiné, Masa összeesküsznek. Kijelentjük, hogy -megőrültünk.</p> -<p>(Ez előtt a kis márkiné előtt csak meg kell penditeni valami -eszeveszettséget, már lángol. Vajjon jó emésztése van-e a -férjének?!)</p> -<p>Negyedik fejezet: vétkezés cselekedettel. Eugénie, a márkiné -szobalánya. Ügyes leányzó, dominó, minden. Szélcsend, képmutatás. -Márkiné, Masa álmosságot tettetnek. Öreg boszorkány be van -csapva.</p> -<p>Nagy jelenet. Éjszaka, 10½ óra. Némaság, sötétség. Márkiné értem -jön. Elhagyott folyosók, három árnyék (elvittük Eugéniet is) -szökés. Ill a berek, nád a kerek.</p> -<p>Közjáték. Kalandok a bálban, melyekről később. 12-kor szépecskén -haza.</p> -<p>Finále: óriási botrány. Másnap reggel gyónás. Öreg boszorkány -magán kivül.</p> -<p>Szóval: ott voltam a bálban, Alisz nénémnek a tudtán kivül. -<span class="pagenum"><a name="Page_28" id= -"Page_28">-28-</a></span></p> -<p>Tudom, kedves Helén kisasszony, mit fog mondani. Igen, ez -menthetetlen őrültség volt. Magam is elrémültem másnap, mikor -eszembe jutott, hogy mi mindennek tettem ki magam; egy -ostobaságért, semmiért.</p> -<p>De, legyen nyugodt, megbünhödtem érte.</p> -<p>Persze, a botrányos csinyt itt senki se sejti, kivéve Alisz -nénémet, a bűntársakat, meg még egy embert, a ki felismert.</p> -<p>De ez az ember nem számit.</p> -<p>Azt akarom, hogy ez a levél még a déli postával elmenjen. Nem -szeretném, ha például a paptól értesülne erről a diákos -cselekedetemről. (NB. Az utóiratokat nem bántam meg; különben is, -minek az a nagy elővigyázat?!)</p> -<p class="i2">Kezét csókolja bünbánó</p> -<p class="right"><i>Masá</i>ja.</p> -<h3>IX.<br /> -<i>Ugyanaz, ugyanannak.</i></h3> -<p class="right">Vasárnap.</p> -<p>Tanácsot kérek, kedves, drága Helén kisasszony, komoly és szives -tanácsot, a minőt csak kegyedtől remélhetek. Főbenjáró dologról van -szó; meglehet, életkérdésről. (A mi attól függ, hogy kegyed -miképpen fogja fel a dolgot).</p> -<p>Előre kijelentem ugyanis, hogy vakon fogom követni a -tanácsát.</p> -<p>Tehát: hozzá menjek-e a kis Darandához, igen vagy nem? -<span class="pagenum"><a name="Page_29" id= -"Page_29">-29-</a></span></p> -<p>A szegény fiú most talán már negyedszer kért meg. A kitartása és -hűsége igazán tiszteletreméltó.</p> -<p>Mondhatom kegyednek, hogy tegnap, mikor ujra előállt örök -fohászával, s mint egy ágról szakadt kis troubadour, ujra elzengte -előttem a tökéletes szerelem dalát, igazán meghatott.</p> -<p>Borús nap, ólomszürke ég; unalmas, végetlen, kacczenjammeres -délután. És ez a szegény kis lantpengető!</p> -<p>Elmondta, hogy miattam kilépett a diplomácziai szolgálatból. -Athénba küldték követségi titkárnak; nem láthatott volna soha. -Aztán elkezdett rimánkodni, igen, rimánkodni, ez az igazi szó. És -mialatt beszélt, mintha két könnycsepp ragyogott volna a -szemében.</p> -<p>Látnivaló, hogy a szegény fiú tökéletesen elvesztette az eszét, -és most kétségbe van esve. Istenem, én nem tehetek róla; miért -nincsen valamivel több akaratereje?!</p> -<p>Persze, kegyed azt fogja kérdezni, hogy hát én, én -elvesztettem-e az eszemet?! Nem, ezt nem mondhatnám. És ha már -erről van szó, kénytelen vagyok megvallani, hogy bár a kis Darandát -igen kedvesnek találom, szeretni nem szeretem egy cseppet se. Ha az -ő szeme véletlenül nem akad meg rajtam, azt hiszem, egy -örökkévalóságig élhetne mellettem, s azt se tudnám, hogy -létezik.</p> -<p>Különben, a mi a szerelmet illeti, úgy számitom, hogy eddig -mindössze három-négy férfit szerettem. Az első ideálom Baradlay -gróf volt, huszár-kapitányi egyenruhájában. Kegyed persze ezt nem -is gyanitotta; pedig, mondhatom, tizenhárom éves koromban nagyon -bele voltam habarodva. Őszintén szólva, olyan régen nem láttam, -hogy már nem is emlékszem rá.</p> -<p>Aztán, pár évvel később, vagy két órán át szerelmes voltam egy -lányosan rózsás arczú, ismeretlen fiatal <span class= -"pagenum"><a name="Page_30" id="Page_30">-30-</a></span> emberbe, a -ki az Opéra Comiqueban az egész előadás alatt le nem vette rólam a -szemét, és a kinek a csillogó tekintete olyan gyermekes nyiltsággal -árulta el a lelkesedését, hogy engem a Beaumarchais apródjára -emlékeztetett.</p> -<p>A harmadik lángom Wolf ezredes volt, de csak gálában, ha -föltette az összes rendjeleit és vitézségi érmeit. Czivilben nem -szerettem; czivilben egyszerüen csinos fiúnak tünt fel előttem.</p> -<p>Végre, nemrég, megismertem azt a szerelmet is, melyről Shakspere -azt a bizonyos, ismert s könnyelmü nyilatkozatot tette, hogy: »Ki -nem szeretett, s haj, legelső látásra?!«</p> -<p>A Bois-de Boulogne-ban történt; visszatérőben voltunk. A lovaink -már lépésben mentek. Gina néném egy kissé szundikált mellettem; én -éppen ábrándos kedvemben voltam.</p> -<p>Ő ott állt a gyalogjárón, egy nagyobb társasággal. S mialatt -elhaladtunk mellettük, egyszerre csak belébolondultam, a mint -hosszan nézett rám, mialatt a kocsi lassan ment tova. Azóta -viszontláttam, a nélkül, hogy ez a találkozás nagyobb hatást tett -volna rám. Nem éreztem egyebet, csak annak a különös megrázkodásnak -az emlékét. Ő maga nem tett rám többé semmi hatást, de eszembe -jutott az a sajátságos felindulás, melyet a Boisban éreztem, s -ennek puszta emlékére ujra átéltem azt a megérthetetlen érzést -majdnem olyan erősen, mint az első alkalommal.</p> -<p>Ime, ez szerelmeimnek a története. A kis Daranda nevét, -fájdalom, nem vehetem fel a lajstromba.</p> -<p>Hanem azért hozzá megyek, ha ön úgy tanácsolja. Végre is, nagyon -jó fiú, és igen tiszteletreméltó tulajdonságai vannak.</p> -<p>Aztán meg szőke, és én imádom a szőkéket. <span class= -"pagenum"><a name="Page_31" id="Page_31">-31-</a></span></p> -<p>Egy heti gondolkozási időt kértem tőle; ha akkorra megkapom a -kegyed válaszát, boldoggá tehetjük szegényt.</p> -<p class="center">Kezét csókolja</p> -<p class="center">nagyon, de nagyon unatkozó tanitványa:</p> -<p class="right"><i>Masa</i>.</p> -<p>U. i. Nem küldhetne még egy pár Kemény Zsigmondot? Nagyon -megköszönném.</p> -<p>N. B. Talán meglepi, hogy a feketéről nem beszélek többet. A -fekete nem létezik.</p> -<p class="right"><i>M</i>.</p> -<h3>X.<br /> -<i>Ugyanaz, ugyanannak.</i></h3> -<p>Kedves, kedves, drága kis öregem!</p> -<p>… És még hozzá expressz, ajánlott, retour-reczepisszes levélben -siet válaszolni, hogy valahogy bolondulod a ne igérjem magamat egy -kis szőkének, a kit nem szeretek!</p> -<p>Nagyon hálás vagyok érte. Őszintén szólva, azóta egy kissé el is -ment a kedvem a dologtól. Észrevettem, hogy a kis Daranda nem -származik a legagyafurtabb fejü bölcsészektől. Aztán meg, nem -hasonlit a belvederi Apollóhoz sem. Pisze, édesem, határozottan -pisze.</p> -<p>Meg vagyok győződve, aranyosom, hogy vannak az életben -helyzetek, melyekben egy asszonyt öngyilkosságba kergethet a férje -piszesége.</p> -<p>Éppen nálunk volt szegény, mikor a kegyed levele megérkezett. -Kint ültünk a terasszon. Nem állithatom, mintha nagyon meleg lett -volna, de a kis Darand a olvadt.</p> -<p>– Ime, itt van az ön halálitélete vagy boldogsága – szóltam, -rámutatva a levélre. – Sajnos, az expressz nem jelent semmi -jót.</p> -<p>A kicsi elsápadt. <span class="pagenum"><a name="Page_32" id= -"Page_32">-32-</a></span></p> -<p>– Várjon egy pár perczig, még nem bontom fel. Hogy meggyőzzem a -jó hajlandóságaimról, előbb egy alkut ajánlok önnek.</p> -<p>Rám nézett. Láttam a tekintetéből, hogy kételkedik bennem. És én -még tizezerszer lássam ugyanezt a tekintetet! Nem állhattam meg, -elnevettem magamat.</p> -<p>– Azt ajánlom, hogy döntsük el a dolgot sorshúzás útján. Tegyünk -be a kalapjába két czédulát: egy igen-t és egy nem-et. És aztán -válaszszon.</p> -<p>A kis Daranda búsan rázta a fejét.</p> -<p>– Mi baja? Azt hiszi, hogy csalni fogok? Hát mondok mást. Bizzuk -a döntést a baden-badeni nagy versenyre. Nézze, <i>Quadalquivir</i> -és <i>Dunsinan</i> a győzelemnek meglehetősen egyforma -eshetőségével indulnak. Ha <i>Quadalquivir</i> győz, az öné leszek, -ha <i>Dunsinan</i>, nem látjuk egymást többé soha. No, és ha -outsider jön be, akkor – ujra kezdjük. Megegyeztünk? Igen, nem?</p> -<p>– Ön csak játszik velem! – szólt a kis Daranda szomoruan.</p> -<p>Aztán fölállt, kezet nyujtott, és el akart menni.</p> -<p>– Hová megy? – kérdeztem.</p> -<p>– Mit tudom én?! – felelt ő. – Elmegyek, mintha már bejött volna -<i>Dunsinan</i>.</p> -<p>– Ej, ez nem lovagias – szóltam én. – Hisz ön meg sem várja a -válaszomat.</p> -<p>Megvárta. Olyan siralmas képet vágott szegény, hogy sajnáltam a -határozott <i>nem</i>mel elkeseriteni.</p> -<p>– Tudja mit? – szóltam, mikor elolvastam a kegyed levelét – -adjon még egy negyed évi haladékot. Várjunk a -<i>Cambridgeshire</i>ig.</p> -<p>– Nem. Adjon már egyszer határozott választ, az isten áldja meg. -Hadd legyen vége ennek a vergődésnek.</p> -<p>– De hát mi ütközött önhöz? Honnan egyszerre ez a nagy -határozottság? Hisz én nem ismerek rá önre?! <span class= -"pagenum"><a name="Page_33" id="Page_33">-33-</a></span></p> -<p>– Ön tudja, hogy mennyire szeretem!… S ha az, a kit szeretünk – -kisasszony, a vers vége csak kétféle lehet. Vagy-vagy. Nem igaz? -Nekem tehát nincs más választásom, mint hogy elutazzam, örökre.</p> -<p>– És ugyan mért utaznék el?</p> -<p>– Mert nagyon szenvedek.</p> -<p>Hanem azért még sem utazott el »örökre«. Abban egyeztünk meg, -hogy csak egy év mulva adok határozott feleletet.</p> -<p>Ne mondjon üresszivünek, kedves Helenám. Vagy ha annak mond is, -higyje el, nem tehetek róla, ha ilyen vagyok. Ez a kis Daranda csak -egy szegény kis pincsi, a kit meg kellett vernem, mert rosszul -bántak velem.</p> -<p class="right"><i>Masa</i>.</p> -<h3>XI.<br /> -<i>Ugyanaz ugyanannak.</i></h3> -<p class="right">Vasárnap éjjel.</p> -<p>Rejtély? Micsoda rejtély? Nincs rejtély.</p> -<p>Ha nem emlitem többet azt az urat, ennek oka egyszerüen a -következő. Az az úr nem érdemli meg, hogy foglalkozzam vele.</p> -<p>Ime, ez történt azon a híres bálon:</p> -<p>Mikor beléptünk a terembe, egyszerre elhagyott minden -bátorságom. Belekapaszkodtam a márkinéba, s könyörögve kértem:</p> -<p>– Valahogy meg ne szökjék tőlem, kedvesem! Mintha hirtelen -megvakultam volna, nem látok <span class="pagenum"><a name= -"Page_34" id="Page_34">-34-</a></span> semmit, csak egy sötét -tömeget, és szédülök, rettentőn szédülök.</p> -<p>A márkiné egy cseppet se volt elragadtatva. Észrevettem, hogy -terhére vagyok. Mit volt mit tennem? Teljes szabadságot adtam neki, -kikötve, hogy Eugénie, a szobaleány, egy pillanatra se tágit -mellőlem.</p> -<p>Lassankint aztán magamhoz tértem.</p> -<p>Kegyed már régen kitalálta, hogy mi vitt engem ebbe a -szerencsétlen bálba. A kiváncsiság. A gyerekes, ostoba kiváncsiság. -Szánom-bánom, de úgy van.</p> -<p>Tudtam, hogy a szőke és czimborái nem fogják elmulasztani ezt a -kitünő alkalmat, s előkerülnek, ha egyébért nem, már csak azért is, -hogy egy kicsit zavarják a vizet. Bizonyosra vettem tehát, hogy ott -lesz a fekete, az ismeretlen is.</p> -<p>Ne itéljen el mindjárt, aranyosom. Tudom, hogy a kegyed élete -tisztább, mint a <i>Szentek életé</i>nek legszebb fejezete. De -mondja, soha, soha se jutott eszébe, milyen érdekes lehet: -beszélgetni egy ismeretlen úrral, a ki meg fog halni a nélkül, hogy -csak sejtené is: kivel beszélgetett?!…</p> -<p>Ugy-e, ez még önnek is eszébe jutott egy-egy unalmas, nyirkos -téli este?! Csakhogy ön elűzte magától a csábitó gondolatot, mert -ön szent; én pedig nem tudtam ellenállni neki, mert »szobrásznő« -vagyok. (Ó, csunya szó, ó, csunya fogalom!)</p> -<p>Különben van egy mentségem, a mit kérek a javamra betudni. Az -ördög, márkiné-képben, szives volt értem eljönni, személyesen.</p> -<p>Szóval, már benne voltunk. És – ó szégyen! – egy lámpalázas -negyedóra multán, bele is találtam magamat a nem éppen nekem való, -furcsa mulatságba.</p> -<p>A dominó igen kényelmes viselet. Lassankint visszaszerezte a -bátorságomat. Sőt, mintha a kölcsönzött <span class= -"pagenum"><a name="Page_35" id="Page_35">-35-</a></span> ruhával -kikölcsönöztem volna más, ismeretlen lényeknek a bátorságát is. A -mi talán sok is volt egyszerre.</p> -<p>Elég az hozzá, a mennyire féltem az első pillanatban, olyan -elbizakodottá váltam valamivel később. Alig birtam a kikölcsönzött -énnel.</p> -<p>Azt hittem, hogy láthatatlan és megcsíphetetlen vagyok, mint -Puck, más néven: Robin pajtás. De nem részletezem az -apróságokat.</p> -<p>Fél tizenkettő tájban, egyszerre csak magam előtt találom a -feketét. Egy oszlopnak támaszkodott, s onnan nézte a sok vihogó -rózsaszinü dominót, meg a velök elméskedő Flor de Cubá-kat és -Imperiales-eket. Úgy nézte őket, mintha csak ezt gondolta volna -magában: »Látom, hogy a világon vagytok, látom; de istenucscse nem -tudom kitalálni, hogy miért?!«</p> -<p>Karjába csusztattam a karomat, s ezt sugtam a fülébe, persze -francziául:</p> -<p>– Éhes vagyok.</p> -<p>Rám nézett.</p> -<p>– Vacsorálni akarsz? – kérdezte.</p> -<p>– Igen.</p> -<p>– Jó. Nem bánom.</p> -<p>– De ez nem minden – szóltam, s rámutattam Eugéniere, a ki -mellettem állott. – Ő is éhes.</p> -<p>– Ő is vacsorálni akar?</p> -<p>– Ő is.</p> -<p>– Jó. Nem bánom. Vagytok még többen is?</p> -<p>– Nem, csak ketten vagyunk – feleltem – de mind a ketten olyan -éhesek, hogy négy helyett fogunk enni.</p> -<p>– Jó. Nem bánom. Gyertek.</p> -<p>S azzal megindult velünk az étterem felé.</p> -<p>Ilyen hidegvérrel vezérelhet egy berlini impresszárió két -sziú-indián hölgyet, a kik sétára kivánkoztak. <span class= -"pagenum"><a name="Page_36" id="Page_36">-36-</a></span></p> -<p>Megkimélem, kedves Helénám, azoktól a léhaságoktól, a miket a -nagy folyosó mentén összebeszéltem. Nem az ön fülének való dolgok -ezek… Azt kérdheti, és méltán, hogy olyan dolgok, a miket önnek nem -jó hallania, mikép csúszhattak ki az <i>én</i> szájamon?!… Nem -tudom. Elég az hozzá, hogy a sok összeolvasott illetlenség csakúgy -dült belőlem; egyik a másik után surrant le nemes metszésü -ajkaimról, mint megannyi gyik a tisztes kőfalak közül. (Sajnáljon -egy kicsit, kérem szeretettel!) Szóval: kegyed nem ismert volna -rám, s én nem ismertem magamra.</p> -<p>A látvány ujsága annyira megrészegitett s a dominó olyan -elbizakodottá tett, hogy igazán elhagyott az eszem. Valósággal -boldog voltam abban a tudatban, hogy a maskara alatt szabadon -játszhatom a félvilági hölgyet egy olyan úr előtt, a kit nem -ismertem, s a kiről azt hittem, hogy soha sem fog megismerni.</p> -<p>Gondoljon rólam, édes angyalom, a mit tetszik; és dorgáljon meg, -amúgy istenigazában. Önnek szabad. Ön az egyetlen lény a világon, a -kinek szabad. De nem tagadhatom le a dolgot. Igy volt, én vétkem, -én legnagyobb vétkem.</p> -<p>A kisérőm egy darabig hasonló hangon felelgetett; Eugénie -hallgatott. A derék szobaleány csak némajátékkal vett részt a -mulatságban, mint egy agyonrekedt tenor, a ki erősen gesztikulál az -együttesben, csakhogy észre ne vegyék, hogy nem énekel. -Valószinüleg ez volt a vesztem; ez kelthette fel a lovagom -gyanúját.</p> -<p>Akárhogy történt, ime, igy lett vége szegény Vig Andrásnak.</p> -<p>A fekete, mikor elpukkantottam az egyik leghatalmasabb szellemi -rakétámat – nem gondoltam, hogy ez a nagy mondás lesz a hattyudalom -a léhaság mezején – hirtelen rám tekintett, s úgy tett, mintha -<span class="pagenum"><a name="Page_37" id= -"Page_37">-37-</a></span> álarczom hasadékán át a szemem közé -akarna nézni. Ugyanaz az érdeklődő, szokott közönbösségéből -kivetkezett tekintet volt ez, melyet már a saint-arnould-i -apátságban is láttam; az a tekintet, mely mintha igy beszélne: -»Nini, hát még akad olyan dolog is, a mi majdnem meglep?!«…</p> -<p>Hanem ez csak egy pillanatig tartott. A következő másodperczben -már szórakozottan nézte az útunkat megszakitó veres dominókat, -hidegvérrel vontatott tovább, s méltó rémületemre, igy szólitott -meg, szépen, magyarúl:</p> -<p>– Meg kellett győződnöm róla, grófnő, hogy kegyed nem haszon -nélkül forgatta a Goncourt <i>Henriette Maréchal</i>ját, s ebben a -munkában igen megragadta a figyelmét az álarczosbáli jelenet. -Szerencsét kellene kivánnom, emlékezete elevenségéhez, ha azt, a -mit emlékezete olyan jól megőrzött, valami nagy nyereségnek -tartanám kegyedre nézve. De – mit gondol? – ha azokat a szavakat, -melyeket ez a szobalány az imént hallott, s hallott egy másik -ismeretlen ember is, egy láthatatlan fonográf megőrizné akkorra, -mikor majd kegyed feleség és anya lesz: vajjon sikerültnek -tartaná-e ezt a tréfát akkor is, úgy öt-tiz-tizenöt év mulva?!…</p> -<p>A szemtelen!</p> -<p>Ijedségemben, haragomban, szégyenemben, egy igen buta gondolatba -kapaszkodtam bele. Az jutott eszembe, hogy ha tettetem magam, -mintha nem értettem volna, ha tovább is francziául szólok hozzá s a -régi hangon kérdezem meg tőle: hogy ugyan micsoda érthetetlen -dolgokat beszélt? – talán még hamis nyomra vezethetem, s el tudom -hitetni vele, hogy csalódott. Fájdalom, úgy látszik, nem születtem -szinésznőnek.</p> -<p>– Mért folytatná a tréfát, grófnő?! – fujta szét a fekete -reményeimnek a pókhálóját; s kétségbeejtő <span class= -"pagenum"><a name="Page_38" id="Page_38">-38-</a></span> -nyugodtsága és közönbössége felháboritott. – A szinjátszás ebben a -perczben már nehezére esik önnek; és czélja sincs, mert, a mint -láthatja, felismertem kegyedet, és nincs kétségem, hogy talán -csalódhatom. Kár volna az idejét arra pazarolnia, hogy ezt -elhitesse velem; mert az áruló jelet nem dobhatja el magától. Hogy -felismertem, abban nincsen semmi ördöngösség. Kegyed igen -tökéletesen beszél francziául, de a legtökéletesebben beszélő -idegen kiejtésében is van valami, a mi elárulja a nemzetiségét. -Kegyed is ráismer az angolra, a spanyolra, az olaszra, akármilyen -jól beszél francziául; ráismer a szókiejtés alig-alig észrevehető -árnyalatkülönbségeiről, a melyek a fül figyelmét nem kerülik el, s -a melyek a beszélő szerv minden szinészi képességén kifognak… -Ráismer a magyarra is… Aztán meg a kegyed tréfái nagyon is -irodalmiak voltak… azok, a kiknek a hangját utánozta, sokkal -kevésbbé emlékeztetnek Goncourtra… S minthogy Trouvilleban ma -kegyed az egyetlen, a ki… De bocsánat az értekezésért. Csak most -veszem észre, hogy mindez igen unalmas, érdektelen és közönbös. -Nekem azonban nem igen van érzékem az érdekes dolgok iránt… a mi -kegyedet szintén nem érdekli.</p> -<p>Magam sem értem, hogy végig hallgattam, hogy nem hagytam -mindjárt a faképnél, hogy volt türelmem elnyelni mindezt a -laposságot. De inkább félholt voltam, mint eleven.</p> -<p>Aztán meg van ebben az emberben valami vakmerően megvető vonás, -a mi az első pillanatra megkapja az embert. Mintha csak azt mondta -volna:</p> -<p>– Tudom, hogy mindezt nem érdemes elmondani, de semmit sem -érdemes elmondani. Azért engem mégis végig szoktak hallgatni… a mi -különben engem <span class="pagenum"><a name="Page_39" id= -"Page_39">-39-</a></span> nem tesz boldoggá, mert nekem minden és -mindenki mindegy.</p> -<p>Szóval, talán még most is gépiesen koczognék az oldalán, ha el -nem követi azt az ostobaságot, hogy egy kissé tüntetett is az -udvariatlanságával. Ez az utolsó izléstelenség azonban -visszaszerezte a lélekjelenlétemet.</p> -<p>Megszólaltam most már magyarul. Nem méltóztattam a játékot -folytatni.</p> -<p>– Köszönöm az őszinteségét. Igaza van: nagyon rossz ötlet volt, -hogy megszólitottam. Föl kellett volna ismernem önön a -Childe-Harold-vonást.</p> -<p>Egy kicsit mosolygott.</p> -<p>– Tegyük fel, hogy tanár, vagy afféle vagyok; hisz az mellékes, -ugy-e? Akármi, mindenesetre nagyon megtisztelő rám nézve, hogy -kegyes volt megszólitani. De, a mint láthatja, nem érdemes velem -megismerkedni.</p> -<p>– Ha úgy gondolja – szóltam – akkor nem illenék, ha tovább -tartóztatnám.</p> -<p>S kivontam a karomat a karjából.</p> -<p>Már közel voltunk az étteremhez. A szegény Eugénie nem tudta, -mit csináljon. Annyit gyanitott, hogy a tréfa csak az étterem -ajtajáig tart, de nem mert megállapodni addig, a mig jelt nem adok -neki.</p> -<p>Mint utóbb megvallotta, egy kő esett le a szivéről, mikor -intettem, hogy várjon. S a következő kis jelenet alatt, lelkében -örvendezve, de külsőleg sötéten, és némán állott mellettem, mint -egy kisérőnő a klasszikus szomorújátékokban.</p> -<p>Igy illett az eseményekhez. Mert drámai jelenet következett.</p> -<p>Nem, soha se képzelné el, kedves Helén kisasszony, mire -vetemedett az alávaló!</p> -<p>– Ha már elég balszerencséje volt – szólt mosolyogva – hogy egy -pedánsra kellett bukkannia, némi kárpótlásul <span class= -"pagenum"><a name="Page_40" id="Page_40">-40-</a></span> fogadja el -tőlem azt a semmiséget, a mi egy pedánstól kitelik: a kéretlen jó -tanácsot. Óvakodjék, grófnő, az apró őrültségektől. Kis patakokból -lesznek a nagy folyók.</p> -<p>Arczom lángolt a maskara alatt; s reszkettem a felindulástól. De -türtőztettem magamat, s csak ennyit mondtam neki:</p> -<p>– Ön már is nagyon megbánatta velem a tévedésemet; az utolsó -sértés teljesen felesleges volt. Adieu.</p> -<p>Nem mondhatnám, mintha valami nagyon meg lett volna illetődve. A -balkezét még most sem méltóztatott kihúzni a zsebéből. Egyszerüen -annyit mondott, hogy:</p> -<p>– Kár volna haragudnia. De ha úgy tetszik, isten önnel.</p> -<p>És utat engedett, hogy ott hagyhassam. Soha ennél -szégyenletesebb elvonulást!</p> -<p>A márkinéra hamar ráakadtunk. A lorddal izetlenkedett.</p> -<p>Oda sugtam neki, hogy én nem maradok tovább. Minden várakozás -ellenére, rögtön kész volt követni. Hanem méla volt az egész -úton.</p> -<p>Nem törődtem vele; egyébbel voltam elfoglalva.</p> -<p>Akkor éjszaka föltettem magamban, hogy másnap az első dolgom -lesz: megtudni, bármi áron, hogy ki volt az a vakmerő, a ki a -mulatságomat megrontotta. De reggelre jobbat gondoltam.</p> -<p>Ellenkezőleg; még azt is el fogom felejteni, hogy valaha -láttam.</p> -<p>És nem is tudom ma sem, hogy kicsoda. Senki. Nem létezik.</p> -<p>Ime, ez a története annak a híres bálnak.</p> -<p>Kérem, kedves Helén kisasszony, rójjon rám súlyos penitencziát: -<i>Ibykus darvait</i> hétszer, Theramenes elbeszélését <span class= -"pagenum"><a name="Page_41" id="Page_41">-41-</a></span> tizszer, -és a <i>Karácsonyi ének</i> egész első fejezetét. De teljes -feloldozást kérek.</p> -<p>Vagy ne is büntessen meg. Minek? Hisz a bűn úgyis magában hordja -a bünhödést. Én legalább megkaptam, a mit kerestem.</p> -<p class="i2">Kezét csókolja</p> -<p class="right">hóbortos <i>Masá</i>ja.</p> -<h3>XII.<br /> -<i>Galanthay Masa grófnő Szoláry Helén kisasszonynak.</i></h3> -<p class="right">Fogságom második havában, nem tudom -hányadikán.</p> -<p class="i2">Kedves, jó Helén kisasszony!</p> -<p>Szorgalmasan tanulok görögül, és Lebonnard úr, a kitől órákat -veszek, azzal biztat, hogy nemsokára már Homért olvashatjuk.</p> -<p>Lebonnard úr úgy találja, hogy tanulékonyságom meglepő, s hogy -az az előmenetel, melyet máris tettem, a mesével határos.</p> -<p>Az egészben pedig nincsen semmi csoda. Haladásom titka az, hogy -minden időmet ennek az egy örömömnek szentelem.</p> -<p>Reggeltől estig nincs egyéb gondolatom.</p> -<p>Alig várom már, hogy végre megláthassam az Akropoliszt. Ez az -egyetlen vágyam.</p> -<p>De nem akarom, hogy csak azért, mert elég szerencsétlen voltam -leánynak születni, olyan bután álljak majd előtte, mint egy borjú -az uj kapu előtt.</p> -<p>Azt akarom, hogy akkorára a kis ujjam hegyéig tele legyek görög -szellemmel. <span class="pagenum"><a name="Page_42" id= -"Page_42">-42-</a></span></p> -<p>Csak legalább a Louvretól ne zártak volna el!…</p> -<p>Holnap vagy holnapután Párisba megyek, hogy vagy tiz perczre -viszontlássam a milói Vénust és a Gladiátort.</p> -<p>Isten önnel, kedvesem. Lebonnard úr itt van, futok elébe.</p> -<p class="i2">Kézcsókok, százezer,</p> -<p class="right"><i>Masa</i>.</p> -<p>U. i. Édes jó angyalom, nem küldhetné utánam a piros -napernyőmet?!…</p> -<p class="right"><i>M</i>.</p> -<h3>XIII.<br /> -<i>Ugyanaz, ugyanannak.</i></h3> -<p class="i2">Kedves angyalom!</p> -<p>A férfiak mind ostobák. Mind, mind egy szálig. Nincsen -kivétel.</p> -<p>Meglássa, a kegyed öcscse is csak olyan lesz, mint a többi. -Igen, Emilke, a kit most is magam előtt látok fekete -bársony-kabátkájában, és sötétkék, nagy máslijával a nyakában, a ki -ma még olyan kedvesen, olyan ártatlanul néz önre diószinü, nagy -hajsátora alól: Emilke egy szép nap rekedt hangon fog krákogni -kegyed előtt valami butaságot, és ekkor kegyed észreveszi, hogy -Emilke már férfi. Ó, be csunya dolog is férfinak lenni!</p> -<p>Leánynak lenni pedig nyomorúság. Aláirom. Az ember megőszül, -hogyha bölcselkedik.</p> -<p>Az eső úgy zuhog, mintha dézsából öntenék. Előveszek egy -franczia regényt, s a hogy kinyitom a könyvet, ezt a mondatot -olvasom nagy lelki épüléssel:</p> -<p>»Minden nő életében van egy pillanat, a mikor ingadozik. Csak -ezt a pillanatot kell megtalálni, és…« <span class= -"pagenum"><a name="Page_43" id="Page_43">-43-</a></span></p> -<p>Ó, a háromcsillagos hülye!</p> -<p>De hát ezek az emberek mind egyformán gondolkoznak, vagy mind -egyformán nem gondolkoznak?!…</p> -<p>Soha, soha se emelkednek odáig, hogy egy perczre -belepillanthatnának egy olyan nő lelkébe, a ki méltó erre a -névre?!…</p> -<p>Ó, a szerencsétlenek!</p> -<p>Ugy hiszem, egy nőnek, a ki szeret, ha nem vág hozzá olyan -bárány-arczot, mint a szinpadi Ágnesek, nagyon rossz dolga lehet -ezen a világon.</p> -<p>Azok a bizonyos urak rögtön hajlandók nekik tanácsokat adni.</p> -<p>De hát nem tudják elképzelni, hogy micsoda sátáni gőg lakik egy -hozzám hasonló lénynek a lelkében?!…</p> -<p>Nem tudják elképzelni, hogy ha az életemet kellene megváltanom -egy szennyességgel?!… ha elég szerencsétlen volnék úgy imádni egy -férfit, mint az istent!… inkább bele ugranám az első -pocsolyába!…</p> -<p>Mondom kegyednek, hogy vakok és ostobák.</p> -<p class="right"><i>Masa</i>.</p> -<p>U. i. Ugy-e, ott lesz szombaton a Papa gyászmiséjén?!</p> -<p>Valahogy el ne felejtkezzék róla, édes angyalom!</p> -<h3>XIV.<br /> -<i>Ugyanaz, ugyanannak.</i></h3> -<p>Képzelje, édesem, minő szerencsétlenség! <i>Jewess</i>t -ellopták!</p> -<p>Vége. Soha se simogathatom meg többé gyönyörü, olajzöld -tollazatát… Kedvem volna sirni. <span class="pagenum"><a name= -"Page_44" id="Page_44">-44-</a></span></p> -<p>Ó, milyen hitványság is, ellopni egy szegény papagályt! Egy -nyomorult madarat, a melynek csak arra nézve van értéke, a ki -megszokta és szereti szegényt!… Egy nyomorult madarat, a melynek a -tolvaj nem veheti semmi hasznát, mert bajos olyan valakit találnia, -a kinek eladhatja!… És még erre a menthetetlen tolvajlásra is akad -vállalkozó!…</p> -<p>Ki fogom hirdettetni, hogy ötszáz frankot adok a becsületes -megtalálónak. De a reménységeim nagyon halványak.</p> -<p class="right"><i>M</i>.</p> -<p>U. i. Most kapok Hollósytól egy levelet, melyben bocsánatot kér -tőlem a miatt, hogy késve érkezvén meg Tátrafüredről, nem küldötte -meg kegyednek a szegényeink részére járó összeget annak idejében, -hanem csak napok, sőt talán egy hét multán. De, istenem, hisz akkor -kegyed a magáéból volt kénytelen előlegezni a kis Ilmának, meg a -szegény Zsófiának!… Bocsásson meg, édes angyalom, bocsásson -meg!</p> -<h3>XV.<br /> -<i>Ugyanaz, ugyanannak.</i></h3> -<p>Csak egy szót irok, mert nagyon fáradt vagyok.</p> -<p>Természetesen, úgy van jólminden, a hogy intézkedett. Miért is -kérdezi? Hisz ha otthon volnék, akkor sem tudnék egyebet tenni, -mint hogy kegyedtől kérnék tanácsot.</p> -<p>El vagyok keseredve; el vagyok törődve; még az életemet is -meguntam.</p> -<p>Mindig esik, mindig esik, mindig esik!</p> -<p>Csak már szeptemberben volnánk!</p> -<p>Ó, Biarritz, második hazám!</p> -<p class="right"><i>M</i>. <span class="pagenum"><a name="Page_45" -id="Page_45">-45-</a></span></p> -<h3>XVI.<br /> -<i>Ugyanaz, ugyanannak.</i></h3> -<p class="right">Augusztusban, de májusi délelőtt.</p> -<p>Itt van Birulov!</p> -<p>Egyszerre érkezett meg a napfénynyel; s nem tudom, melyiknek -örültem meg jobban a kettő közül.</p> -<p>A hogy megláttam kefe-haját és macska-bajuszát, a hogy a -távolból felém villant gonoszságtól ragyogó szeme, felugrottam a -székemről, és elébe szaladtam.</p> -<p>– Hurrah, Birulov! Brávó Birulov! Éljen a régi gárda!</p> -<p>Megráztam a kezét és majd a nyakába borultam.</p> -<p>– Kedvem volna önt megcsókolni! – kiáltottam fel örömömben.</p> -<p>– Tegye meg, grófnő, az isten áldja meg. Higyje el, megérdemlem, -olyan nagy utat tettem meg önért.</p> -<p>– Csak nem értem jött, örök udvarló?!</p> -<p>– Azért jöttem, hogy megkérjem a kezét.</p> -<p>– Ön is, fiam Brutus! – botránkoztam.</p> -<p>– A házasság nálunk családi betegség – mentegetőzött.</p> -<p>– De hát, hogy jutott eszébe ez a képtelenség? És minek -köszönhetem, hogy rám gondolt?</p> -<p>– Meguntam a sok csavargást s arra gondoltam: milyen jó volna -letelepedni a kandalló mellé, a hol egy gyönyörü karosszék, nem, -valóságos trón várja önt, vagy négy esztendő óta. Reménykedni -kezdtem, hogy talán már ön is megelégelte a nomád életet, és – itt -vagyok. Gondolja meg a dolgot, Masa grófnő. Egy, kettő, három, -adjon kezet, s nevessük át együtt az életet. <span class= -"pagenum"><a name="Page_46" id="Page_46">-46-</a></span></p> -<p>– Nem, szegény Birulov, az ötlet nem jó. Az egész tervben csak -egy okos pont van: a nevetés.</p> -<p>– Kedvem volna erről is lemondani, ha már a többiről le kell -mondanom.</p> -<p>De nem tette. Még mindig a régi kedves kölyök. Két útitáskát -hozott tele mulatságos esettel.</p> -<p>Az első nap nem is engedtem át a társaságnak. Átvigyorogtuk az -egész délutánt.</p> -<p>Másnap már a márkiné elkaparintotta előlem, s csak a lawn -tennisnél találkoztam vele.</p> -<p>Ez a márkiné valóságos polip. Száz karja van, és ha csak teheti, -hasznát veszi mindegyiknek. Birulov megjelenése felvillanyozta az -egész társaságot. Még a hamburgi lányok is kedvesebbeknek -látszanak, mióta ő itt van.</p> -<p>Különben semmi ujság. Azaz bocsánat: Birulov bemutatta a lordot -és Fervacques-ot. Fervacques elég kedves.</p> -<p>A lord szemtelen és nyugtalanitó.</p> -<p>A négy »elválaszthatatlan« közül, mint itt nevezik őket, most -csak ez a kettő van Trouvilleban. A gardenia-herczeg meg a negyedik -elmentek Honfleurbe.</p> -<p>Csókok; egyelőre ezer millió.</p> -<p class="right"><i>Masa</i>.</p> -<h3>XVII.<br /> -<i>Ugyanaz, ugyanannak.</i></h3> -<p>No látja, édesem, ez a hála!</p> -<p>Én voltam a leghűségesebb trombitása; én kürtöltem a dicsőségét -a leglelkesebben és a legtöbb kitartással. Világos, hogy ha egyszer -életében meg kellett bántania <span class="pagenum"><a name= -"Page_47" id="Page_47">-47-</a></span> valami fehérszemélyt, ez nem -lehetett más, mint az én csekélységem.</p> -<p>Igazán, arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy a Gondviselés -egész külön hivatalt tart, mely csakis arra ügyel fel, hogy minden -ember, mindig, következetesen hálátlan legyen.</p> -<p>Nem tudja, aranyosom, kiről van szó?…</p> -<p>Emlékszik-e még rá? Négy vagy öt évvel ezelőtt Berlinben -voltunk. Akkor még mázoltam; következéskép kötelességemnek -tartottam, hogy egész nap ott üljek a nemzetközi kiállitásban.</p> -<p>Ugy, hogy Birulov azt a paraszt-viczczet költötte rám és a -kiállitásra, hogy:</p> -<p>– A képek silányak. De van ott egy nagyon takaros kis személy, a -ki őrzi a képeket; azt érdemes megnézni.</p> -<p>Nos, volt ezen az emlékezetes tárlaton egy kép, valami -<i>Angelus</i>, s volt ennek a képnek egy lelkes, elszánt, s a -legőrültebb rajongásra kész bámulója: Galanthay Masa.</p> -<p>Ó, mennyi vitatkozásom volt e miatt a kép miatt!… De hagyjuk. -Nem mintha megváltoztattam volna a véleményemet. A kép gyönyörü, ha -az, a ki festette… nem, legyünk tárgyilagosak.</p> -<p>Tehát: azt a hires <i>Angelus</i>t valami Biró Jenő nevü úr -festette. És ez a Biró Jenő nevü úr egy és ugyanazon személy azzal -a fekete hajú úrral, a ki Trouvillet és az álarczos bálokat örökre -meggyűlöltette velem.</p> -<p>Igen, édesem, a huszonegy üveg borok és a huszonegy fontos -gorombaságok kedvelője: kiváló tehetségű hazánkfia, Biró Jenő -úr.</p> -<p>Mindezt Fervacquestól tudom (a ki, mellékesen szólva, igen -kedves majom.)</p> -<p>A fölfedezés nem érdektelen, ugy-e? <span class= -"pagenum"><a name="Page_48" id="Page_48">-48-</a></span></p> -<p>Egy darabig tünődtem rajta: méltó-e rá, hogy kegyeddel -közöljem?</p> -<p>De arra a végső eredményre jutottam, hogy: igen. Az eset anyagot -adhat a gondolkozásra a bölcselkedő elmének.</p> -<p>Megigértem ugyan kegyednek, hogy az illető úrról nem beszélek -többet, de bah! – a gentleman nem érdekes többé, bátran beszélhetek -róla.</p> -<p>És tudja-e, mért nem érdekes?</p> -<p>Ime, egy őszinte vallomás. Egy bizalmas adalék lelkemnek -mélységeiből.</p> -<p>Azt a fénykört, melyet a vakmerősége vont a homloka köré, -lefujta a márkinénak egyetlen egy, megbélyegző, leleplező, -megsemmisitő szava.</p> -<p>Kedvesem, ez az ember házas!</p> -<p>A márkiné látta a jegygyürüjét a tulajdon szemével.</p> -<p>Minő sátáni elbizakodottság! Feleséges ember és még kevélykedik! -Mert ha egy legényember vakmerő, annak még van értelme. Annak joga -van hozzá. Ez az örök harcz a nők és férfiak között. De egy házas -ember! Egy ember, a ki már készen van!…</p> -<p>Szinte látom a feleségét. Egy kis, idegbajos sárgaság, a ki -madárfejét kaczérul rejti el egy rengeteg kalap árnyékába. Az a -bizonyos nagy, égő fekete szem, azokkal a bizonyos legyező -szempillákkal; apró orr, melyet a rokonságban bájosnak találnak. Ha -jár, hogy előkelőbbnek lássék, kissé fölfelé szegzi a vállait; s az -utczán megfordulnak utána a férfiak, mert a szeme fehére feltünő, s -úgy tudja forgatni ezt a legfőbb kincsét, mint egy köszörüs. A -vendéglőben keztyüs kézzel eszik, és keztyüs kézzel nyul a szájába, -hogy kivegye belőle a csirkecsontot. Kicsit kaczér, de csak azért, -mert ez »chic«, – esküszöm rá, hogy még a »chic«-nél tart – -különben pedig nagy, éhes szemével majdnem felfalja az urát… -<span class="pagenum"><a name="Page_49" id= -"Page_49">-49-</a></span></p> -<p>Szegény ember!</p> -<p>Mondom önnek, hogy a fekete, polgári nevén: Biró Jenő úr, nem -létezik többé. Tragikus véget ért, mint Phoebus de Châteaupert, a -kiről, attól a percztől fogva, hogy megházasodott, a -<i>Notre-Dame</i> költője nem ir többé.</p> -<p>Rám nézve legalább meghalt. Vége; fuit.</p> -<p>Meg akartam irni a gyászbeszédjét és ezekben a sorokban -eltemetem őt.</p> -<p>Zöld galylyal övezem körül nevét és – menjünk tovább. Uj nap -derült ránk, mely uj életre hí.</p> -<p>Imádja önt, jobban mint valaha</p> -<p class="center"><i>Masa</i>,<br /> -képfaragó művész, remekművek alkotója, és jó kis lány.</p> -<h3>XVIII.<br /> -<i>Galanthay Masa grófnő Szoláry Helén kisasszonynak.</i></h3> -<p class="right">Biarritz.</p> -<p>Hisz-e ön a Végzetben, kedvesem?</p> -<p>Ments isten, hogy a predesztináczióra, vagy a kálvinisták egyéb -szörnyüségeire gondoljak. Elégetném a kezemet, mint Mucius Scaevola -(remélem, ő volt), ha elég ügyetlen volna leirni valami efféle -eretnekséget, a mi bármilyen hóbortos vagyok is, soha meg nem -fordul a fejemben.</p> -<p>De lássa, én igy képzelem a dolgot:</p> -<p>A Végzet angyala, hogy pontosan felelhessen meg rengeteg -feladatának, egész intézetet tart az égben, s ennek a magasban -székelő intézetnek egyik alárendelt, <span class="pagenum"><a name= -"Page_50" id="Page_50">-50-</a></span> élczes alkalmazottja kedvét -leli benne, hogy minket szegény halandókat minduntalan -kicsúfoljon.</p> -<p>Ez a vidám aeon ismeri legtitkosabb gondolatainkat, s könnyebb a -lelkének, hogy ha, a felsőbbsége háta megett, mókázhat velünk.</p> -<p>Például:</p> -<p>Tegyük fel, szegény ember, neked az a bogarad, hogy nem akarsz a -vizbe fúlni. Ugy találod, hogy a sáros halál csunya halál. Hogy ezt -a csunya halált elkerülhesd, megtéssz minden képzelhető óvó -intézkedést. Megmérgezed magadat, aztán felméssz egy torony -tetejére, onnan leugrasz, s abban a pillanatban elsütsz egy -pisztolyt, melyet szépen a halántékodnak irányoztál. És holnap -mégis ott vagy a jogász-bálban. Mert méreg helyett tévedésből -kőrösi szentelt vizet ittál, a téli kabátod gombjával fenn akadtál -a torony egy állványán, s kiderül, hogy pisztolyodat párbajsegédek -töltötték meg. El vagy keseredve, s fölteszed magadban, hogy -megnyugszol sorsodban, de soha se ülsz hajóra, még propellerre -se.</p> -<p>Légy nyugodt. A vizbe fogsz fúlni. Nápolyban véletlenül -megbetegszel, eszméletlen állapotban hajóra tesznek, a gőzös pokoli -bizonyossággal – elsülyed, olyan alaposan, hogy még egy légy se -menekül meg róla.</p> -<p>Vagy mondjuk, nem méssz Nápolyba; nagy óvatosságodban negyven -esztendeig ki nem mozdulsz a lakásodból. Légy nyugodt. Bele fulsz a -fürdőkádadba.</p> -<p>Vagy:</p> -<p>Te, másik szegény ember, szereted az egész világot, az első -keresztények testvériességével, a Peabody jóságával, s egy angol -regényiró hölgy gyöngédségével. De van egy ember a világon, a kinek -az orra neked nem tetszik, a ki iránt valami csodálatos, -megmagyarázhatatlan idegenkedést érzesz. Szétosztod vagyonodat -<span class="pagenum"><a name="Page_51" id= -"Page_51">-51-</a></span> a szegények között, sirva búcsúzol el -tizenkét gyermekedtől, s elbujdosol az őserdőkbe, Patagoniába, vagy -az éjszaki sarkra, csakhogy ezt az embert ne lásd.</p> -<p>Légy nyugodt. Mindenütt az utadban fogod találni.</p> -<p>Nem hiszi, hogy igy van?! Tehát hallgasson rám.</p> -<p>Biró Jenő úr, mint Barbarossa Frigyes császár, jól meghalt, és -jól el van temetve. Meghalt, volt, vége; eltemettem őt feledésem -népes mauzoleumába, s hogy valamikép fel ne találjon támadni, -lenyomtattam őt megvetésem súlyos kövével.</p> -<p>És ime, kikel sirjából; mi több, kényszerit rá, hogy -foglalkozzam vele.</p> -<p>Láttam, a tulajdon két szememmel láttam, mikor elutazott -Trouvilleból, a herczegével együtt. Örömem oly tiszta és tökéletes -volt, hogy misét mondattam volna, ha attól nem tartok, hogy derék -abbénk megver.</p> -<p>Természetesen, nem mulasztottam el megtudni Fervacquestól, hogy -hova mentek. Ha azt mondja, hogy délre mennek, biztosithatom, -kedves Helén kisasszony, hogy Szibériának viszem a vén Aliszt.</p> -<p>Fervacques pontos felelettel szolgált, mely igen megnyugtatóan -hangzott. Angliába mentek, Arbroaths Castleba, s ott is maradnak -október végéig.</p> -<p>Ez három héttel ezelőtt történt.</p> -<p>És ime, a hogy megérkezünk Biarritzba, az első ember, a kit -megpillantok, az én halottam.</p> -<p>De ez még semmi. Ez egyszerüen csak boszantó lett volna.</p> -<p>Hanem, úgy kellett történnie – hiszi-e már, hogy van egy gonosz -aeon, a ki incselkedik velünk?! – úgy kellett történnie, hogy Biró -Jenő ur, két napra rá, hogy Biarritzba megérkeztünk, szolgálatot -tegyen nekem, még pedig komoly, jelentékeny szolgálatot. -<span class="pagenum"><a name="Page_52" id= -"Page_52">-52-</a></span></p> -<p>Kegyed azt fogja kérdezni, hogy talán megmentette az -életemet?!…</p> -<p>Higyje el, nem csodálkoznám rajta, ha igy kellett volna -történnie. Nem ülök lóra, csak azért, mert bizonyos vagyok benne, -hogy ha eszembe jutna egyszer kilovagolni, mulhatatlanul -bekövetkeznék az, a mit mind a ketten két milliószor olvastunk két -millió angol regényben. A ló elragadna; erre ő, a napbarnitotta -ifjú, utána vágtatna megdühödt paripámnak, utólérné, aczél öklével -megfékezné a veszett állatot, aztán leemelne a nyeregből, s én -mindjárt ott maradnék szépen a nyakában.</p> -<p>Mint a hogy a balladában zengik:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Es half ein feiner -Edelknab<br /></span> <span class="i0">Der Königin vom Ross -herab:<br /></span> <span class="i0">Es war in dunklen Bogengängen -–<br /></span> <span class="i0">Sie blieb an seinem Halse -hängen.<br /></span></div> -</div> -<p>Nem, kedvesem, nem mentette meg az életemet.</p> -<p>De annyit mondhatok, hogy nélküle most igen náthás volnék.</p> -<p>S mivel mostanában kitünően érzem magamat, a szolgálatot, melyet -tett, nem kicsinyelhetem.</p> -<p>A dolog igy történt.</p> -<p>Harmadnapra, hogy megérkeztünk, gyönyörü reggelünk volt; s az ön -lusta tanitványát, a ki máskor kilenczig aluszsza az igazak álmát, -ez egyszer felköltötték reggel hat órakor.</p> -<p>A ki felköltötte, az nem volt más, mint ő felsége, a Nap, saját -úri személyében. Olyan lever-m volt, mint Madame de La Vallièrenek; -talán még valamivel szebb.</p> -<p>Kinéztem az ablakomon.</p> -<p>Szeretem a májusi reggelt, mint mindent a világon, a mi szép. -Csakhogy a májusi reggel (Biarritzban úgy, mint másutt) egy -egészséges, élettől duzzadó, csinos <span class="pagenum"><a name= -"Page_53" id="Page_53">-53-</a></span> vászoncseléd, a szeptemberi -reggel pedig (Biarritzban, egyedül Biarritzban), az arab regék -bűbájos királykisasszonya.</p> -<p>Minő hatások!</p> -<p>A részleteket illetőleg lásd Vajda Pétert, Loti Pétert, meg a -többi leiró Pétereket. Inkább lefestem az egészet, mint hogy -leirjam.</p> -<p>Elég az hozzá, el voltam ragadtatva, meg voltam illetődve, -tönkre voltam silányitva.</p> -<p>Eszem ágában se volt, hogy megint lefeküdjem, és tovább aludjam. -Bolondos fejemben egy szép és nagy gondolat érlelődött meg.</p> -<p>Kegyed, drágám, a ki mindig a tyúkokkal ébred és kel, nem tudja, -talán nem is sejti, minő hangulatok szállják meg a délig alvót, ha -egyszer, véletlenül, korán talál felkelni.</p> -<p>Az ember tizszer annyi erőt érez magában, mint máskor, s kéjesen -fürdik abban a tudatban, hogy hőstettet követett el. Mindent -szebbnek lát maga körül, mint rendesen; a világ ujnak, szűznek és -elragadónak tünik fel előtte.</p> -<p>Ez a nagy vállalkozások, a merész ötletek s a hirtelen -cselekvések órája. A ki ebben az órában nem érez kedvet olyan -nagyszabású tettekre, a melyektől máskor borsódzik a háta, az már -el van veszve.</p> -<p>S én még elég jól érzem magamat.</p> -<p>Tehát: nem késlekedtem, hanem gondoltam »merészet és nagyot«, s -mindjárt hozzá is fogtam az eszme megvalósitásához.</p> -<p>Addig szutyongattam Lenkét, mig végre illőképpen felöltözött, s -aztán, nem is hederitve az álomkórban szenvedő öreg személyekre, -kimentünk a hegyek közé.</p> -<p>Bizonyosan emlékszik rá, kedves Helén kisasszony, milyen nehezen -szántam rá a fejem, hogy ezt a szegény <span class= -"pagenum"><a name="Page_54" id="Page_54">-54-</a></span> Lenkét -hozzam el magammal, a ki egész Közép-Európán át folyvást -Nagy-Becskerekről sóhajtozik nekem.</p> -<p>De végre, mit tehettem egyebet?! Livia, az én felejthetetlen -Liviám, a ki tavaly még aggasztóan kaczérkodott az Orsini-család -legfrissebbik hajtásával, sok hányattatás után a derék Kovács -szerelmében talált révpartot, s a törvényes és boldog szerelmet -elébe tette a kalandoknak, a kulcsárt elébe a történelmi neveknek. -Ida pedig sokkal rövidebb idő óta van nálam, semhogy nyugodtan -rábizhattam volna magamat.</p> -<p>Bele kellett nyugodnom tehát, hogy sorsom osztályosa ez a -becskereki Zrinyi Ilona legyen. És mondhatom, leszámitva azt, hogy -Makót boszantóan sokáig magasztalta Interlaken rovására, jobban -viselte magát, mint vártam.</p> -<p>Csakhogy az a könnyelmüség, hogy siettem a Lenke képességeiben -teljesen megbízni, hamarosan megboszulta magát. A tapasztalt és -sokat hányódott Liviával ez a kaland soha se esett volna meg.</p> -<p>Kitalálja-e, mi történt?</p> -<p>Eltévedtem; igenis eltévedtem.</p> -<p>Tudja, hogy úgy ismerem Biarritz-t, mint a zsebemet. Ezeket a -hegyi utakat százszor is megjártam; és mégis megtörtént.</p> -<p>Talán éppen azért történt meg, mert nagyon elbíztam magamat. -Kerestem a mellékösvényeket, s addig vadásztam a rövidebb utat, mig -végre a hosszabbat se találtam meg többé.</p> -<p>Ez magában még nem lett volna baj.</p> -<p>Hanem abban a perczben, mikor kiderült, hogy nem tudom, merre -kell visszatérnünk, egyszerre csak besötétedett az ég, s a hogy -felnéztem, aggasztó, szinte fenyegető fellegeket pillantottam meg a -hegyláncz felett. <span class="pagenum"><a name="Page_55" id= -"Page_55">-55-</a></span></p> -<p>Ennek a fele se volt tréfa. Ha még egy óráig kóválygunk igy, -fejvesztve: kétszer kettő négy, hogy bőrig ázva érkezünk haza. S -tudja, mennyire félek az esőtől.</p> -<p>Még hozzá, olyan könnyedén voltunk öltözve, mint két ballerina. -A náthát biztosra vehettem.</p> -<p>S hiába, nem ismertem ki magam.</p> -<p>Lenke is hasztalanul meresztgette a szemét: Makó körvonalai -sehogy se akartak feltünni a látóhatáron. És igy ő se tudta -tájékozni magát.</p> -<p>Természetesen, sehol egy élő lény; akkora se, mint az öklöm.</p> -<p>Már láttam magamat náthásan, s előre hallottam, hogyan -magasztalja Lenke, nagy tüsszögések közt, Becskereket, a hol -hasonló helyzetben az ember meghúzhatja magát vendégszerető -kocsiszinek alá.</p> -<p>Ebben a válságos perczben, a hogy ide-oda szaladgálunk, s -véletlenül kibukkanunk egy tisztásra: megpillantom az én -halottamat, a mint a legnagyobb nyugalomban ül egy hordozható -festőállvány előtt, és pingál.</p> -<p>Az első pillanatban nagyon megörültem neki, s feléje iramodtam. -A másodikban visszahőköltem.</p> -<p>Ha egyszer meghalt, s nem létezik rám nézve?!…</p> -<p>Igaz, hogy egyszerüen Lenkét küldhettem volna hozzá. De világos, -hogy felnéz, s megtudja, hogy nekem tette a szolgálatot. Talán már -látott is.</p> -<p>Akkor már egyenesebb s helyesebb, ha magam fordulok hozzá.</p> -<p>Vajjon megtegyem-e? Vajjon nem derekabb dolog-e, tovább is békén -hagyni a halottat, megázni, és a tulajdon erőnkből vergődni -haza?</p> -<p>Igen, csakhogy először is, nem egyedül ázom meg. És másodszor, -csakugyan büszkeség volna-e ez, vagy pedig gyávaság?!… <span class= -"pagenum"><a name="Page_56" id="Page_56">-56-</a></span></p> -<p>Mert, hiszi-e vagy nem, valami különös előérzet lepett meg. Az -az előérzet, melyet jól ismernek mindazok, a kik sokáig szoktak -ingadozni a nagy elhatározások előtt. Előérzet, mely már majdnem -látás a jövőbe.</p> -<p>Éreztem, hogy ha most nem szólitom meg, akkor igazán meg van -halva, mélységesen, alaposan, örökre. És éreztem azt is, hogy ha -most megkérdem tőle az utat, ebből a semmiségből még nagy dolgok -fognak következni.</p> -<p>Eh, miért ne mernék szembe szállani ezekkel a nagy dolgokkal?!… -Csak nem ijedek meg tőlük, mint egy iskolásleány, mint egy -játékszer, melyet a sors ide-oda dobál?!… Csak nem fogok kitérni a -jövő elől, mintha valami végzetes szenvedélytől félnék?!… Mikor -sorsomnak nem a Végzet az ura, hanem én magam!</p> -<p>Szóval, édesem, a kis hiúságom volt az, a mi rábirt, hogy -csakugyan megszólitsam.</p> -<p>A hogy feléje tartottam, észrevett és felállott. Ha véletlenül -meggondolom magamat, akkor se fordulhattam volna vissza.</p> -<p>A legelső ötletem az volt, hogy francziáúl szólitom meg, mintha -nem ismerném s idegennek tartanám.</p> -<p>De ezt a gondolatot elutasitottam magamtól. Ha rászorulunk -valakire, vonjuk le helyzetünkből az összes következéseket s ne -hangsúlyozzuk a kérelmünkben, hogy:</p> -<p>– Ezzel a kéréssel úgy fordulunk önhöz, mint a legelső -jöttmenthez. Ne érezze magát nagyon megtisztelve.</p> -<p>Ha vannak norma-perczek, a mikor nincs jogunk valakit lenézni, -úgy ezek a perczek bizonyára azok, a melyekben kéréssel terheljük. -Kérni és egyúttal páváskodni hozzá, ez nem volna lovagiasság. -<span class="pagenum"><a name="Page_57" id= -"Page_57">-57-</a></span></p> -<p>S egy igen szigorú biráló azt mondta egyszer rólam:</p> -<p>– Lovagiasabb fiatal embert, mint ez a Masa, keveset találni. -(Emlékszik-e még rá?)</p> -<p>Aztán meg, ha igy cselekszem, bizonyára mosolyog egyet a bajusza -alatt. Kitalálja, hogy csak nem akarom megismerni, s azt képzeli, -hogy haragszom.</p> -<p>S ha nem lett volna szép boszantanom, ennyire megtisztelni sem -akartam.</p> -<p>Úgy fordultam tehát hozzá, mint egy ismerőshöz, a kivel egyszer -találkoztunk, s a kire emlékezünk.</p> -<p>– Biró úr, kérem – szólitottam meg magyarul – nem lenne szives -megmondani, merre kell mennem a Casino felé? Eltévedtem, s tartok -tőle, hogy megázom, ha még sokáig keresgélem az utat.</p> -<p>– A legjobb irányban volt, grófnő – felelt – de ha megengedi, -hogy elkisérjem…</p> -<p>– Nagyon lekötelezne.</p> -<p>Nem állhattam meg, hogy egy pillantást ne vessek az állványra, s -megjegyeztem:</p> -<p>– Hanem a képe… Valószinüleg vár valakit, a ki eljön érte és az -eszközeiért…</p> -<p>– Bátran itt hagyhatnám. Alig van még ezen az állványon egyéb, -mint a vászon. Különben, van nekem itt, vagy tiz lépésnyire, egy -Robinzon-barlangom, a hol biztonságba helyezhetem a kincseimet.</p> -<p>Úgy tett, a hogy beszélt. Aztán rendelkezésünkre bocsátotta -magát, s átvette a vezérlő angyal szerepét.</p> -<p>Biarritzról beszéltünk, a hol most van másodszor, majd -Spanyolországról, a honnan csak pár napja érkezett meg. A -társalgása elég kellemes; nem látszik ostobának.</p> -<p>Volt benne annyi tapintat, hogy Trouvillet egy árva szóval sem -emlitette, s úgy viselkedett, mintha annak rendje s módja szerint -ismerkedtünk volna meg. Szóval, nem lehetett ellene kifogásom; és -ez nagyon boszantott. <span class="pagenum"><a name="Page_58" id= -"Page_58">-58-</a></span></p> -<p>Ha már föl kellett támasztanom, szerettem volna meggyőződni -róla, hogy: fajankó, a kivel, akár él, akár hal, nem érdemes -törődnöm.</p> -<p>Tartozom neki azzal az elégtétellel, hogy megvalljam: nem, ez az -úr nem fajankó; ámbár mintha fából volna, mert feltünően rossz -melegvezető.</p> -<p>Azt fogja mondani, aranyosom:</p> -<p>– Ez a hiúságokból összetákolt kis teremtés bizonyosan azt -várta, hogy a szerencsétlen ember mindjárt útközben a lába elé -boruljon, s tüstént, ott a hegyek közt, tartson bűnbánatot, és -vezekeljen meg minden bűnéért.</p> -<p>Nos, igen, ezt vártam. Remélem, meg is várhattam volna.</p> -<p>Biarritzban, mely, zárójelek között mondva, az idén majdnem -olyan unalmas, mint Trouville, van egy sereg csinos spanyol -asszonyka, de a többiek között, bizvást állithatom, csak egy hölgy -van, a ki imádnivaló.</p> -<p>Ennek a hölgynek a nevét a szerénység tiltja megmondanom.</p> -<p>Maradjon a név örök titok. Elég az hozzá, hogy jó izlésü -gavallértól, a ki azonkivül művész is, elvárná az ember, hogy ennek -a kivételes hölgynek a láttára (különösen, ha elég szerencsés egy -óráig beszélgetni vele) őrüljön meg teljesen és tökéletesen.</p> -<p>Szó sincs róla.</p> -<p>Ez az úr az én csinosságomat nem is vette észre.</p> -<p>Semmi félreértés. Ha egy úr szinészkedik s úgy tesz, mintha nem -venné észre az efféle aprólékos körülményeket, valósággal pedig -nagyokat hunyorgat a szemével: ennél hizelgőbb és kedvesebb dolog -nincsen a világon. Sajnáljátok őt, felebarátaim; nyakig van ő a -páczban, nyakig.</p> -<p>De ha az illető nemcsak mímeli a hideg normannt, hanem vak -igazán, valósággal, tökéletesen: ez már fölháboritó. <span class= -"pagenum"><a name="Page_59" id="Page_59">-59-</a></span></p> -<p>Maga, kedves kis angyali ártatlanságom, maga ehhez nem ért. De -én, a ki félelmetes tudós vagyok a kaczérkodás művészetének összes -szak- és segéd-tudományaiban, mondhatom kegyednek, hogy ez rengeteg -különbség.</p> -<p>És megjegyezhetem azt is, hogy engem pedig a tekintetem soha sem -csal meg. A kaczérkodás ügyeiben az én tekintetem a haruspex -tekintete; a haruspexről ugyanis fölteszem, hogy oda se nézett és -jósolt.</p> -<p>Igen, akármilyen hihetetlennek, akármilyen megbotránkoztatónak -tessék is: ez az úr nem vette észre, hogy van Biarritzban egy -elragadó arczocska, a melyhez képest a világ összes andalúziai -hölgyei stb. (Lásd a Magamhoz irt költeményt.)</p> -<p>Tanulság: Biró úr lehet jó útmutató, lehet egy második Bastien -Lepage, lehet még egy csomó kitünő tulajdonság boldog birtokosa, de -izlése nincsen.</p> -<p>Ámbár tagadhatatlan, hogy tett az alulirottnak egy jó -szolgálatot. Ezt az érdemét nem vitathatom el. Alig érkeztünk a -Casinohoz, az eső vastag cseppekben kezdett hullani.</p> -<p>Ime, ez volt a regényem ezzel a második Jaufre Rudellel, a ki -előbb meghal, s csak azután nyájaskodik:</p> -<p class="right"><i>Melisande</i>dal.</p> -<h3>XIX.<br /> -<i>Ugyanaz, ugyanannak.</i></h3> -<p>Csak futtában irok, mert itt van Georges; Georges, a ki tavaly -még a Lenthéric jobbkeze volt.</p> -<p>Nem szalaszthatom el azt a rendkivüli szerencsét, hogy végre -alkalmam nyilt ezzel a kiváló férfiúval <span class= -"pagenum"><a name="Page_60" id="Page_60">-60-</a></span> -fésültetnem meg magam; azt mondják, csodákat művel.</p> -<p>Ah, ha csakugyan geniálisabb, mint maga a mester! Mily boldogság -volna!</p> -<p>Ma este nagyon szép akarok lenni.</p> -<p>A Casinoban leszünk, a hol Réjane és Cadet valami szörnyüséget -fognak eljátszani. Réjanet már láttam; csunyább és elragadóbb, mint -valaha.</p> -<p>Egy ismerős amerikai hölgy, Mrs. Archer beszélte, hogy az -előadáson ott lesz Pablo is, a hires toréador.</p> -<p>Természetesen, el akarom bűvölni ezt az őrült spanyolt.</p> -<p>De nem erről akartam irni.</p> -<p>Kérem, nagyon kérem, édes szentem, ha még mindig megvan az a -rossz szokása, hogy megőrzi az irkafirkáimat, égesse el -Trouvilleból irt utolsó levelemet. Nincs benne semmi különös; de -szeretném, hogy ha nem irtam volna meg.</p> -<p>Addig is, mig kézcsókjaimat természetben, stb. stb,</p> -<p class="right"><i>Masa</i>.</p> -<p>Nem állhatom meg, hogy még egy pár szót ne firkantsak.</p> -<p>Olvasta? Észrevette?</p> -<p>A <i>Figaro</i>ban olvasom, hogy a lord, a vörös szakállú, -szörnyeteg lord, Brüsszelben véresen viaskodott P. márkival.</p> -<p>Ki ez a P. márki?</p> -<p>Tartok tőle, hogy a mi szegény márkinénk meg tudna felelni erre -a kérdésre, ha ugyan nem volna elfoglalva egy súlyos beteg -ápolásával, a kinek nincs ugyan vörös szakálla, de azért mégis -megérdemel némi részvétet.</p> -<p class="right"><i>M</i>. <span class="pagenum"><a name="Page_61" -id="Page_61">-61-</a></span></p> -<h3>XX.<br /> -<i>Ugyanaz, ugyanannak.</i></h3> -<p>Kedves, aranyos Helén kisasszony! (Felkiáltó jel, pont, vagy -csak vessző?) A gyüjtés szenvedélye rettenetes. Vannak, a kik -lepkéket, érmeket, vagy elhasznált bélyegeket gyüjtenek; vannak -olyanok is, a kik nem gyüjtenek mást, csak leveleket.</p> -<p>A levélgyüjtő a legveszedelmesebb minden gyüjtő közül. Istenem, -ha elgondolom, hogy engem az ön irományai alapján legalább is -hivatalvesztésre és polgári jogaim elveszitésére lehetne -itélni!…</p> -<p>De ha már benne vagyunk, egy vallomással több vagy kevesebb, -mindegy.</p> -<p>Ime tehát egy vallomás, melyet már egy hét óta fojtogatok vissza -a kebelembe.</p> -<p>Megint egy rossz tréfáról van szó, mely, félek, a torkomra fog -forrni.</p> -<p>Alisz néném, enyhén és rokoni tisztelettel szólva, fölöttébb -lehetetlen asszonyság. Úgy őriz az imádóimtól (a kik, elképzelheti, -számosan vannak), a mint Bartolo, Arnolphe és Argus együttvéve se -volnának képesek. Ez a túlságos nagy gondoskodás lelki békémről, -komolyan mondom, néha terhemre van egy kissé.</p> -<p>Egy szép nap elhatároztam, hogy megbosszulom magamat.</p> -<p>Elkezdtem sóhajtozni. Reggeli alatt szemem a semmiségbe -tévedezett, odakünn el-elmerengtem, kétszer aláhúzott ah-okat és -oh-okat bocsátottam világgá, szóval úgy adtam a szerelmest, mint -egy vidéki szende. <span class="pagenum"><a name="Page_62" id= -"Page_62">-62-</a></span></p> -<p>Azt hiszi, nem ment lépre? Dehogy nem. A félelem majnem olyan -hiszékenynyé tesz, mint a hiúság. A mit szeretünk hallani, azt -szivesen elhiszszük; a mitől nagyon félünk, annak a rémképétől is -könnyen megijedünk. (Úgy hiszem, ezzel a bölcs mondással nem -fosztottam meg dicsőségétől se La Bruyère-t, se Pascal-t; -mindegy.)</p> -<p>Szóval, ravasz asszony létére, beugrott. Beugrott olyan -együgyüen, mint egy falusi a csepűrágónak.</p> -<p>Ez az igazi szó. Mondhatom, a drámai szende mímelésében -nyomorúlt kontár vagyok. Úgy hiszem, hogy ha valaha igazán -szerelmes lennék, akkor se tudnám mutogatni szivem sebeit.</p> -<p>És ha már erről van szó, tudja-e, hogyan képzelem a dolgot?</p> -<p>Ha engem megcsípne a szerelem tarantellája, a következő regényes -dolgok történnének:</p> -<p>I. fejezet. Kis Masa egy szép őszi este megállapitja, hogy -tönkre van silányitva.</p> -<p>II. fejezet. A nevezett megvizsgálja lelkiismeretét. A kérdés -az, hogy a Céladon lángol-e, vagy nem lángol?</p> -<p><i>A)</i> Ha nem lángol. Egy méla sóhaj; hosszu vonás, s a -szerelmi főkönyv lezáratik.</p> -<p><i>B)</i> Ha lángol. Bonyodalmak, ujabb kérdések. Vajjon a -királyok vagy a pásztorok rendjéhez tartozik-e?</p> -<p><i>a)</i> Király, vagy királyka. E szerint semmi sem tartja -vissza, hogy elpanaszolja: »Ó, hölgy, a legfényesebb gyémánt -hiányzik koronámból!« A legfényesebb gyémánt kéreti magát, de -leereszkedik a koronához.</p> -<p><i>b)</i> Pásztor. Föltétlen diadala annak az örökkön igaz -életelvnek, hogy: »Többet ér egy ifju pásztor, mint egy vén -király.« Ujabb kérdések.</p> -<p>1. Ha Mahomet jön a hegyhez. Minden rendben van.</p> -<p>2. Ha Mahomet nem jön a hegyhez. A hegy megadja magát a -kényszerüségnek, és ő megy Mahomethez. <span class= -"pagenum"><a name="Page_63" id="Page_63">-63-</a></span></p> -<p>III. fejezet. Érsek, orgonaszó, harangzúgás, nyolcz -nyoszolyóleány, fáklyatáncz. Masa és Céladonja lelépnek a -szintérről. Viktor boszúságában megbuktatja a kormányt, Henrik -kártyába temeti bánatát. Vége a komédiának.</p> -<p>A mint láthatja, kedvesem, ez igen komoly tervezet, melyben -semmi helye a szerelmi áradozásoknak. A dolgot úgy határoznám el Ő -úrral, mintha üzletet kötnék vele. S ha eszébe jutna az első napon -igy udvariaskodni: »Szeretlek, szép kis Vadvirág!« – azt mondanám -neki: »Céladon úr, az effélét lehet gondolni, de nem lehet -mondani«.</p> -<p>Gyűlölöm a frázisokat. Különösen a szerelmi frázisokat.</p> -<p>Azért nagyon boldog volnék. Csak nem keresnék szavakat a -boldogságomhoz.</p> -<p>De térjünk vissza a tárgyhoz. Olyan rendszerkedvelő elméhez, -mint a minő az enyém, nem illett ez az elkalandozás.</p> -<p>Tehát: a Júliákhoz semmi hivatásom, és bizony mondom, -olyanformán játszottam a szerelemtől olvadó hölgyet, mint Aranyváry -Auróra Lignerolles Lujzát.</p> -<p>Remélem, emlékszik még az Aranyváry-családra, illetőleg -szintársulatra? Én most is magam előtt látom szegényeket, mintha -csak tegnap jöttem volna el Szent-Ivánról.</p> -<p>Pedig Szent-Ivántól századok választanak el. Patriarkának -képzelem magam, ha Szent-Ivánra gondolok.</p> -<p>Elég az hozzá, akármilyen rossz műkedvelő vagyok is, Alisz -nénémet sikerült becsapnom. Addig faggatott, mig végre keblére -borultam, s megvallottam neki, hogy: igen, ó, igen, a virágnak -megtiltani nem lehet.</p> -<p>Már egy hét óta nem volt egyéb gondolata, mégis azt hittem, hogy -megüti a guta. De nem csinált jelenetet. Összeszedte magát, s egész -költői lénye ezt fejezte ki: »No majd meglássuk!«</p> -<p>Komolyan azt hiszi, hogy mert ő elsőrangú mester a diplomaczia -művészetében, én pedig csak liba vagyok: <span class= -"pagenum"><a name="Page_64" id="Page_64">-64-</a></span> az lesz, a -mit ő akar, s nem az, a mit én találok kieszelni a hóbortos -fejemmel.</p> -<p>Annál jobb rá nézve. Talán rám nézve is.</p> -<p>Vagy három napig egy hanggal se emlitette a dolgot. És azt -vettem észre, hogy kételkedik.</p> -<p>Ekkor követtem el azt a bolondságot, mely most egy kicsit -aggasztani kezd.</p> -<p>A Réjane-este, a Casinoban, bemutattam neki az én Birómat. És -mikor bemutattam, egy pillantást vetettem Alisz nénémre.</p> -<p>A pillantás azt jelentette, hogy:</p> -<p>– Ez az.</p> -<p>Nem tudom, micsoda ördög bujt belém.</p> -<p>Persze, arra számitottam, hogy otthon majd ki fog törni, szét -fog robbanni, s ekkor majd azt mondom neki:</p> -<p>– Kedves néném, az a gavallér házas ember és nyolcz gyermeke -van. Az ő társaságuk csupa nyolczgyermekes családapákból áll. -Egyelőre tehát mindnyájan nyugodtan alhatunk. Nekem elveim -vannak.</p> -<p>Csakhogy rosszul számitottam. Nem tört ki és nem robbant -szét.</p> -<p>Pedig megértett. Láttam, hogy megértett. Többet mondok, azóta -emberemet nem téveszti szem elől. Tud minden lépéséről.</p> -<p>És… itt a bökkenő. Ez az ember nem is olyan lehetetlen férj, -mint képzeltem. Megtudtam, hogy hat év óta özvegy; egy kis fia van, -a ki itt van vele Biarritzban.</p> -<p>Ugy hiszem, Alisz néném mindezt hamarább tudta meg, mint én -magam. S most már nem hinne nekem.</p> -<p>Annyival kevésbbé hinne, minél inkább az igazat beszélném.</p> -<p>Ő maga hallgat mélyen. S ez a nagy csend kezd nyugtalanitani. -<span class="pagenum"><a name="Page_65" id= -"Page_65">-65-</a></span></p> -<p>Valamit forral.</p> -<p>A nagy diplomaták, ha hamis nyomon járnak, nagy ügyetlenségeket -szoktak elkövetni. Félek ettől a gyanús némaságtól.</p> -<p>Ha valami ügyetlenséget követne el!… Ha el találná árulni a -gyanúját!… Ha ez a kékszemü ember azt hinné, hogy… Fuj!</p> -<p>Ime, Masa zavarban.</p> -<p>Természetes, hogy most már alaposan elment a kedvem attól, hogy -tovább is ugrassam ezt a mindenre kész vénasszonyt.</p> -<p>Kegyed legelőször is azt fogja kérdezni, hogy honnan ez a nagy -atyafiság a nevezett urral? Miért mutattam be Alisz nénémnek? És -igy tovább.</p> -<p>Minderről máskor.</p> -<p>Látogatóm van, nem akarom sokáig várakoztatni. Ha sokáig -váratnám, igen szigorúan itélné meg a mázolásaimat.</p> -<p>Kezét csókolja</p> -<p class="right">az öreg<br /> -<i>M</i>.</p> -<h3>XXI.<br /> -<i>Szoláry Helén Galanthay Masa grófnőnek.</i></h3> -<p class="right">Budapest, szept. 15.</p> -<p>Édes Masám!</p> -<p>Hogy önnek a legkedvesebb időtöltése: riogatni azokat, a kik önt -szeretik, az már régi dolog.</p> -<p>Én ugyan nem értem ezt a kedvtelést. Istenem, egy olyan együgyü, -gyáva vénleányt, a milyen én <span class="pagenum"><a name= -"Page_66" id="Page_66">-66-</a></span> vagyok, könnyü megriasztani. -Olcsó mulatság ez, nagyon. Hogy, mégis, mi öröme lehet benne, ha a -rakétája elpukkan, nem tudom elképzelni.</p> -<p>De eszem ágában sincs ezért panaszkodni. Elég jó maga nekem a -hibáival együtt; nem óhajtom másnak, mint a milyen. A hibái nélkül -talán nem találnám olyan kedvesnek, mint igy.</p> -<p>Sőt megvallom, ez a gyermekesség is szeretetreméltónak tűnik fel -előttem. Mindig úgy tapasztaltam, hogy a kiket az Isteni -Gondviselés oly fényes tehetségekkel tüntetett ki, mint önt, -azokban a magasabb rendü értelmiség rendesen meglepő -gyermekességekkel egyesül, talán azért, hogy a többiek ne -zúgolódjanak.</p> -<p>Tehát, valahogy félre ne értsen, nem akarok szemrehányást tenni. -Csak el akarom mondani őszintén, a mi nyugtalanit.</p> -<p>Egy darabig azzal biztattam magamat: »Nini, Masa megint a mumust -játszsza«. Annyira hozzászoktatott már a mulatságához, hogy eleinte -nem is gyanakodtam.</p> -<p>De ma már komolyan meg vagyok riadva.</p> -<p>Ujra meg ujra elolvasom kedves leveleit, melyekért nagyon hálás -vagyok, a mint elképzelheti; iparkodom olvasni a sorok között, és -nem ismerem ki többé magamat.</p> -<p>Vénülök, gyöngül a szemem, mely talán soha se is volt egészen -jó.</p> -<p>Ezekben a nekem oly kedves, várva-várt levelekben mind -gyakrabban és gyakrabban van szó egy úriemberről, a kiről már -tudom, hogy fekete haja és kék szeme van, de mindössze csak ennyi -az, a mit róla tudok.</p> -<p>Ellenben sejtem, hogy ez az úr azok közül az úgynevezett érdekes -emberek közül való, a kik rengeteg sokan vannak; s igy messziről -azt a hatást teszi rám, <span class="pagenum"><a name="Page_67" id= -"Page_67">-67-</a></span> mintha a mi silány angol regényeinkből -szökött volna meg.</p> -<p>Hogy teljesen elmondjam, a mit gondolok, mindenekelőtt sehogy -sem tudom felfogni, hogy maga, a ki olyan kényes izlésű, a ki -annyira gyűlöl mindent, a mi közönséges, hogyan foglalkozhatik -ennyit egy olyan úrral, a kinek minden érdekessége abban áll, hogy -szereti a bort, s hogy fiatal lányokkal szemben nyersen -viselkedik?!</p> -<p>A szegény hindu, a ki egy kis rizsből él, azt tartja, hogy: ne -üsd meg a nőt, még virággal se, s bizonyosan hozzá gondolja, hogy: -ne bántsd meg soha, még jó tanácscsal sem. Csak egy angol -regényhősben lehet annyi önzés és durvaság, hogy a nyerseséggel -akarjon hatni üvegházban felnőtt fiatal leányok gyöngéd -képzeletére.</p> -<p>De ez mellékes. Bizonyára nagy megtiszteltetés volt arra az úrra -nézve, hogy kegyed észrevette, hanem ez már megtörtént.</p> -<p>A kérdés nem ez. A kérdés csak az, van-e annak akármilyen kis -jelentősége, hogy maga oly feltünően sokat foglalkozik ezzel az -úrral, hozzám irt, kedves leveleiben?</p> -<p>Mert, talán észre se veszi, de – nagyon sokat ir róla. Tréfa-e -mindez elejétől végig, vagy van benne talán egy szemernyi komolyság -is?</p> -<p>Nagyon szeretném, hogyha azt felelné: persze, hogy tréfa volt az -egész. Szeretném, ha kiderülne, hogy ezt csak az én együgyüségem -nem vette észre.</p> -<p>Őszintén megvallva, azt vártam, hogy egy szép nap a maga -jókedvéből fog ezzel az ujsággal megörvendeztetni; de hiába vártam. -Nincs más választásom, mint hogy megkérdezzem egyenesen.</p> -<p>Nagyon aggódom, édes Masám, nem tagadom. Az az úr, a kit én az -ön leveleiből ismerek, nem igen kelt bennem <span class= -"pagenum"><a name="Page_68" id="Page_68">-68-</a></span> -rokonérzést. A huszonegy üveg, melyet maga fénykörben lát a feje -körül, én rám nincsen semmi hatással.</p> -<p>Higyje el, édesem, még a legiszákosabb férfiak sem érdemlik meg, -hogy szeressük őket.</p> -<p>Nevessen ki, lelkem, nagyon szeretném, hogy ha kinevetne. -Csúfolja ki ezt az ijedős, poltron vénkisasszonyt; ő maga fog rajta -a legjobb izüt nevetni, hogy ha kicsúfolja.</p> -<p>Attól tartok, hogy nem fog kicsúfolni. Nagyon is tudom, hogy a -tréfái alatt néha veszedelmesen komoly dolgok rejtőznek.</p> -<p>Nagyon félek, édes Masám, a szeszélyeitől; mert tudom, hogy -azoknak az ötleteinek, a melyeket nem tagad meg máról holnapra, -holnapután bolondja, későbben rabja, s ha kell, vértanúja is tud -lenni.</p> -<p>Nem pörlök én, lelkem, e miatt. Ez a hiba csak nagylelkü, nemes -természetek hibája; köznapi lelkek nem szoktak bele esni.</p> -<p>De, Isten bocsássa meg, azt óhajtanám: volna más, sokkal -csunyább tulajdonsága, csak ne ez, mely következéseiben mindig -komoly, néha végzetes.</p> -<p>Ez a szép, kedves hiba csábit azokra a balgaságokra, melyek -közül egy elég egy életre.</p> -<p>Meglehet, semmi értelme, hogy mindezzel előhozakodom; kivánom -is, hogy úgy legyen. Akár igy, akár úgy, bocsássa meg: tudja, -milyen könnyen elhagy a bátorságom, s ilyenkor, milyen hamar -elvesztem a fejem.</p> -<p>Elég az hozzá, arra kérem, ne ijesztgessen tovább, s szóljon -végre egészen komolyan. Tudom, hogy nem hiába hivatkozom a -nyiltságára.</p> -<p>Öleli, csókolja az öreg</p> -<p class="right"><i>Helén</i>. <span class="pagenum"><a name= -"Page_69" id="Page_69">-69-</a></span></p> -<h3>XXII.<br /> -<i>Galanthay Masa grófnő Szoláry Helén kisasszonynak.</i></h3> -<p class="right">Biarritz.</p> -<p>Kedves Helén kisasszony!</p> -<p>Igérem, hogy komoly leszek; olyan komoly, a milyen csak tudok -lenni. Az ember nem tökéletes.</p> -<p>A kérdés tehát ez: van-e egy szemernyi igazság is abban a -temérdek gyerekességben, a mit összefirkáltam?</p> -<p>Ime, a tiszta igazság, az egész igazság:</p> -<p>Nem tudom. Magam se tudom. Legalább ma még nem vagyok tisztában -magammal.</p> -<p>Az az úr (mert hiszen róla van szó, ugy-e?) ma még csak a nagy -X., az ismeretlen. Hogy holnap nem válik-e előttem a nagy Ő vé, -arról fogalmam sincs.</p> -<p>Teljességgel nem tartom lehetetlennek, hogy egy félesztendő -mulva felesége leszek annak az úrnak. Ez függ egy kissé tőle is -(mert nem képzelem, hogy valami nagyon kapna ezen az ötleten), és -függ egy kissé tőlem is, a holnapi, a holnaputáni énemtől, melyet -nem ismerek, s melyről csak annyit tudok, hogy nagyon bájos -lesz.</p> -<p>És függ különösen annak a gonosz aeonnak kiszámithatatlan -ötleteitől.</p> -<p>X. úr mindenesetre érdekel. Érdekel, mint érdekeltek összes -eltemetett szerelmeim, s rajtok kivül számos müvészeti nagyság, -többek közt két vagy három hires tenor is. Ma X.-nek határozott -előnye van az operisták felett, sőt úgy hiszem, még Birulovot is -erősen hátra szoritotta kegyeimben. <span class="pagenum"><a name= -"Page_70" id="Page_70">-70-</a></span></p> -<p>De, kérem, ne csodálkozzék azon se, ha ezentúl nem irnék róla -többet, s három hónap mulva azt is elfelejteném, hogy létezett. -Minden attól függ, mit hoz a jövő.</p> -<p>Ezzel befejezhetném a komolyságot, s áttérhetnék a napirendre. -De tartok tőle, hogy nem fogja kielégitőnek találni a -feleletemet.</p> -<p>Hogy tehát semmit se hallgassak el: itélje meg maga a helyzetet. -Ime, a tények.</p> -<p>A tények, vagyis: oknyomozó története annak, hogyan keveredtem -atyafiságba kiváló nevü honfitársammal.</p> -<p>1. Mikor első találkozásunk után a Casino előtt elbúcsúztam -tőle, nagylelkű akartam lenni, és azt mondtam neki:</p> -<p>– Igaz, nem nézné meg egyszer a mázolásaimat, meg a szobrászati -remekeimet?! Lekötelezne, ha egy kicsit agyonbirálna. Például -holnap, féltizenkettőkor?</p> -<p>Tüntetni akartam vele, hogy a sértése nem hatott fel hozzám, -vagy legfeljebb olyan jelentéktelen volt, hogy a kis szolgálatával -lemosottnak tekintem.</p> -<p>A ki kővel dob meg, dobd vissza olyan kitüntetéssel, a melyben -közönséges halandók nem szoktak részesülni.</p> -<p>Udvariasan tért ki s azt felelte, hogy valami kötelesség -foglalja le arra az időre.</p> -<p>Nem erőszakoltam s ő se kért más órát.</p> -<p>2. Kiváncsi voltam, mi lehet az a kötelesség, mely előbbvaló, -mint Masa ő fensége, és az ő gyönyörűséges mázolásai? Vajjon -létezik-e ilyen kötelesség? Vagy az egész csak ürügy volt s -tulajdonkép fél tőlem?</p> -<p>Megtudtam, hogy féltizenkettő a kis fiának a fürdőórája, s hogy -a gyermek fürdésénél ő is mindig jelen van.</p> -<p>Ugyanekkor megtudtam azt is, hogy özvegy ember, hogy a kis -fiával egy öreg nevelőnő és egy öreg bonne van, s hogy a -Continentalban laknak. <span class="pagenum"><a name="Page_71" id= -"Page_71">-71-</a></span></p> -<p>3. Néhány nap mulva találkoztam vele, a mint a kis fiát -sétáltatta.</p> -<p>Lenkével voltam, s abban az irányban mentem, a melyben ők. A -gyermekkel lehetetlen volt egy pár szót nem váltanom; vagy kétszáz -lépésnyire együtt maradtunk.</p> -<p>A gyermek eszményien szép.</p> -<p>Akar egy háromcsillagos őszinteséget, aranyosom? Ime:</p> -<p>A gyermek egy pillanatra álmodozóvá tett.</p> -<p>Ezzel túlestem regényemnek legkényesebb fejezetén.</p> -<p>4. Kerti mulatság Billion bárónénál, a kit nyájas ujságirók -Biarritz királynőjének szoktak nevezni.</p> -<p>Megpillantok egy macska-bajuszt, egy kefehajat, egy nevető -arczot, s örömömben elrikkantom magamat:</p> -<p>– Birulov!</p> -<p>Egy fekete frakk állott mellettem, a kit előbb nem vettem észre. -A mi emberünk.</p> -<p>Lelkesedésem felköltötte a figyelmét. Arra fordult és megnézte -Birulovot.</p> -<p>Ez volt az első és utolsó udvariassága.</p> -<p>Karon csiptem Birulovot s ott hagytam biarritzi lovagjaimat.</p> -<p>– De hát mi jó szél hozta önt ide? – kérdeztem az én szerelmes -fiamtól, a kiben nekem kedvem telik. – Hisz önnek ma Moszkvában -kellene lennie?!</p> -<p>– Eljöttem, grófnő, hogy megkérjem a kezét.</p> -<p>– Ó, Birulov, ön tökéletes volna e nélkül az unalmas, léha -refrain nélkül!…</p> -<p>– Ha ez a história nem mulattatja önt:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Nous allons la, la, la -recommencer.<br /></span></div> -</div> -<p>Egy szép nap be fogja látni, hogy a világ egyformán unalmas -Birulovval, vagy Birulov nélkül, és elfogad a sorstól, mint egy új -csapást, a mely nem számit többé.</p> -<p>– Soha, barátom, soha. <span class="pagenum"><a name="Page_72" -id="Page_72">-72-</a></span></p> -<p>– Ha tudná, grófnő, hogy verstekben kifejezve, milyen hosszú az -az út, a melyet önért tettem!…</p> -<p>Olyan kedvesen mondta, hogy majdnem meghatott. Különben -Birulovnak nagyon jó napja volt. A szerelemnek ettől a -Demokritoszától semmi sem áll távolabb, mint a nagyhangúság, s a -reménytelen szerelmest már igazán nem lehet szeretetreméltóbban és -vidámabban adni. Néha magam is azt hiszem, hogy az egész csak -udvarias tréfa; de vannak mondásai, a melyek elárulják, hogy ez -alatt a sok nevetés alatt van egy kis komolyság is.</p> -<p>– De hisz én önt egy hónappal ezelőtt még Trouvilleban -hagytam!…</p> -<p>– Másnap már útban voltam hazafelé. Eltemettem a nagybátyámat, s -pár nap mulva ismét elhagytam Moszkvát, hogy mint kegyeletes -örököshöz illik, teljesitsem vagy legalább teljesiteni igyekezzem -az elhunyt utolsó kivánságát. Fájdalom, ez nemcsak rajtam áll; s -tartok tőle, hogy a Birulov-családnak én vagyok és én maradok az -utolsó sarjadéka.</p> -<p>– Istenem, hisz ön csupa gyász, szegény barátom!…</p> -<p>Igazságtalan voltam iránta. A körülményekhez képest elég -mulattató tudott lenni. Koronkint úgy tetszett, hogy még soha se -láttam ilyen kedvesnek.</p> -<p>Kifogyhatatlan volt a paraszt-vicczekben, s egy-egy pillanatra -eszembe jutott, hogy a téli esték Pertofkában, ilyen jó -czimborával, elég kedélyesek lehetnek… De éreztem – és ez az, a mi -följegyzésreméltó – hogy Birulov rosszkor jött. Akaratom ellenére -összehasonlitásokat tettem, és ezek nem ütöttek ki a Birulov -előnyére. A »bonvivant« lehet akármilyen szeretetreméltó, az »első -szerelmes«-nek mindig van egy előnye, mely megmagyarázhatatlan, de -el nem vitatható, mint maga az őserő. És hiába veszekedtem -<span class="pagenum"><a name="Page_73" id= -"Page_73">-73-</a></span> magammal, hiába nevettem ki a -benyomásaimat, úgy rémlett, hogy az a másik a komoly szerelmesek -osztályába tartozik. Ismeri kegyed az ilyen buta -hangulatokat?!…</p> -<p>Úgy, hogy mikor Birulov egy ujabb madrigált koczkáztatott meg, -nem is állhattam meg, hogy azt ne mondjam neki:</p> -<p>– Nincs szerencséje, szegény Birulov! Mi mind a ketten mostoha -gyermekei vagyunk a sorsnak; tele volnánk ragyogó tulajdonságokkal, -de hiányzik belőlünk az, a melyik a legfontosabb: hogy tudniillik a -kellő időben támadjanak az ötleteink.</p> -<p>Birulov gyanakodva tekintgetett körül.</p> -<p>– Teringettét, annyira elkéstem volna?! – kérdezte, és nevetett -hozzá.</p> -<p>– Viz, viz – feleltem – akármerre tekint, mindenütt viz.</p> -<p>A kit ő nem talált meg, azt én még kétszer láttam ezen az -emlékezetes napon.</p> -<p>A reklám-királynő nem takarékoskodott a meghivóival; ott volt -nála az egész Biarritz.</p> -<p>Nem lett volna benne semmi különös, ha emberem ebben a -sokaságban végkép eltünik a szemem elől. S ha így történik, másnap -már aligha gondolok vele. De az a bizonyos gonosz aeon máskép -akarta.</p> -<p>Alig egy negyedóra mulva, ujra találkoztam vele. Darzens-szal -beszélgetett, a híres festővel, a kit ön is ismer.</p> -<p>A báróné éppen akkor vált el tőlük, s szembe jött velem. -Lehetetlen volt elmulasztanom, hogy a mulatságról egy pár jó szót -ne mondjak neki.</p> -<p>A mester és a tanitvány alig egy pár lépésnyire állottak tőlem, -s jól hallottam mindenik szavukat.</p> -<p>A <i>Látomás</i>ról volt szó, a tanitvány legujabb képéről. -Darzens csupa bók volt. <span class="pagenum"><a name="Page_74" id= -"Page_74">-74-</a></span></p> -<p>– Milyen haladás a <i>Léda</i> óta! – szólt, nem minden -édeskésség nélkül, mely úgy látszik, kissé boszantotta a -másikat.</p> -<p>– Ön nagyon türelmes a <i>Látomás</i>sal szemben, de kissé -szigorú a szegény <i>Léda</i> iránt. Abban legalább volt egy kis -fiatalság!…</p> -<p>– Ez a harminczéves vaskalapok gőgje – vitatkozott Darzens -nevetve.</p> -<p>– Mondja, hogy azoknak a negyvenéveseknek a szomorusága, a kik -már túlélték magukat – felelt amaz.</p> -<p>Én is úgy gondolkoztam, mint Darzens, s egy kissé kiábrándultam -a művész úrból. Az elbizakodottságot és az önteltséget majdnem -annyira gyűlölöm, mint a hazugságot.</p> -<p>(Nem szeretném, ha rágalmazónak látszanám. Azóta rájöttem, hogy -tévedtem. Emberünk őszintén elégedetlen minden ujabb munkájával. Ez -egyszerűen érthetetlen, de igy van.)</p> -<p>Mikor harmadszor találkoztam vele, nem kerülhettem ki, hogy -megszólitsam. Feltünőnek találhatta volna.</p> -<p>Különben is kezdtem belátni, hogy sorsa elől senki se -menekülhet. Ha ennek az úrnak az a hivatása, hogy szerepet -játszszék az életemben: ám lássuk, minő szerepet választ?!</p> -<p>– Tudja-e – szóltam hozzá – hogy meg akarom ismételni a multkori -merész vállalkozást?! De minthogy az ég bizonyára ismét önt -szemelte ki, hogy haza vezéreljen, nem volna-e egyszerűbb, ha -mindjárt velem jönne?!</p> -<p>Úgy vettem észre, nem volt túlságosan elragadtatva. De azért -igent mondott. Látszott, hogy nagyon udvarias akar lenni irántam; -talán, hogy jóvá tegye, a mit Trouvilleban vétett. <span class= -"pagenum"><a name="Page_75" id="Page_75">-75-</a></span></p> -<p>– Tehát: szombaton reggel hat órakor a Casinónál találom, -úgy-e?</p> -<p>Biztatott, hogy csak rendelkezzem vele.</p> -<p>Aztán közönbös dolgokról beszéltünk. Két percz mulva -visszatértem Birulovomhoz.</p> -<p>Aggasztó tünet: minderre pontosan emlékezem.</p> -<p>5. A séta.</p> -<p>Ez igen nevezetes fejezet; tudniillik, ezen a sétán barátkoztunk -meg.</p> -<p>Egyéb emlitésreméltó nem is történt az nap.</p> -<p>Úgy neki készülődtem ennek a kirándulásnak, mintha az északi -sarkra indultam volna. De minden óvatosság és esőköpönyeg -felesleges volt.</p> -<p>Tapasztalatlanságom felett Lenke őrködött; meg kell jegyeznem, -nem igen volt dolga.</p> -<p>A párbeszédből csak ennyi érdemes a följegyzésre:</p> -<p><i>Én</i>: Lássa, hisz mi egészen jó pajtások lettünk!… Őszintén -szólva, Trouvilleban még nem gondoltam, hogy ennyire meg fogunk -barátkozni.</p> -<p><i>Ő</i>: Köszönöm, hogy végre alkalmat ad rá…</p> -<p><i>Én</i> (közbevágva): Ó, Trouville meg van bocsátva. A -biarritzi szivesség mindenesetre jelentékenyebb volt, mint a seb, -melyet Trouvilleból hoztam.</p> -<p><i>Ő</i> (mosolyogva): Képzeltem, hogy nem érezte magát -szerencsétlennek.</p> -<p>Az egész históriáról nem váltottunk tiz komoly szót. Valami -olyanformát mondott, hogy nincsenek mindig olyan silány hangulatai, -mint akkor este, s hogy bizonyára a legostobább dolog ilyen -hangulattal álarczos bálba menni.</p> -<p>S aztán egyébről beszéltünk.</p> -<p>Szóval kiderült, hogy nem akárki.</p> -<p>6. A Réjane-este, mikor elég balgatag voltam emberemet a vén -Alisz ellen kijátszani: semmi uj. <span class="pagenum"><a name= -"Page_76" id="Page_76">-76-</a></span> Ismét meggyőződtem róla, -hogy nincsenek meg benne azok a formátlanságok, a melyek a festő -urak nagy tömegétől annyira elveszik a kedvemet.</p> -<p>Ezt hálával nyugtatom. Nem szeretnék olyan úr iránt érdeklődni, -a kit Birulov megitélhetne.</p> -<p>7. Végre megnézte a tudvalévő pocsolyákat és gólyákat. Szegény -szobraimat, meg kell vallanom, nem igen magasztalta.</p> -<p>Biztat, hogy ne hagyjam abba a mázolást. Ez sujtó a szegény -imádkozó lányra.</p> -<p>Aggasztó tünet. Nem nagyon haragudtam meg az inkább lesujtó, -mint biztató birálatért. Egy félóra mulva elmult a haragom. Egy óra -mulva lehetségesnek tartottam, hogy egyben-másban igaza is -lehet.</p> -<p>Ekkép híven beszámoltam volna legujabb szerelmem egész -történetével. Itéljen, aranyosom, maga, s közölje velem, hogy: -elveszettnek tart-e?</p> -<p>A mi az én véleményemet illeti, Montaignet kell idéznem: »Mit -tudom én azt?!« Meglehet, ezzel befejeztem róla szóló -értekezésemet, de megeshetik az is, hogy nemsokára már így irhatom -alá a leveleimet:</p> -<p class="right"><i>Biróné ténsasszony</i>.</p> -<h3>XXIII.<br /> -<i>Galanthay Masa grófnő Szoláry Helén kisasszonynak.</i></h3> -<p class="right">Biarritz, szeptember végén.</p> -<p class="i2">Kedves Helén kisasszony!</p> -<p>Meglobogtatom a vörös zászlót, a veszedelem-jelzőt. A helyzet -kezd kétségbeejtővé válni. Viktor, szabaditóm hol vagy?! -<span class="pagenum"><a name="Page_77" id= -"Page_77">-77-</a></span></p> -<p>Ha már kicsikarta belőlem az igéretet, hogy nyilt leszek, ime. -Bár megvallom, egy darabig gondolkoztam, ne hallgassak-e a dologról -mélyen, mint a ki érzi, hogy ludas, és czélszerünek látja, nem adni -életjelt.</p> -<p>Tehát, tudja-e, hogy az az ember kezd nekem nagyon is -tetszeni?!</p> -<p>De tréfán kivül.</p> -<p>Ó, tudom igazolni ezt a jobbra át-ot! Győződjék meg maga, hogy -ha nézeteimen csavarintok egyet, igazam van-e, vagy nincs? -Előszámlálom a jó tulajdonságait.</p> -<p>1. Soha se hazudik. (Már pedig ez a jótulajdonság magában -foglalja az összes erényeket. Hősöm tehát kifogástalan lévén, ezzel -be is végezhetném a felsorolást. De várjon csak).</p> -<p>2. Nem közlékeny, és 3. nem törődik vele, hogy mit gondolok -róla.</p> -<p>4. Nem beszél rosszat senkiről, de nem is érdeklődik senki -iránt.</p> -<p>5. Jó czimboraságot tart velem, és ha elgázolna a vonat, -elmondaná rólam, hogy: »Szegény leány!« (Ehhez hozzá kell tennem: -soha, egy pillanatig se jut eszébe, hogy annak az elragadó -teremtésnek, a kivel beszél, kissé udvarolhatna is. Ha már nagyon -észrevehetően pályázom erre, úgy beburkolja az udvariasságait, mint -Chevet a legelső rangú gyümölcsöt. Nem tagadom, ebben a pontban -megbocsátanék neki némi gyöngeséget; a boszantó erényekért nem -rajongok).</p> -<p>6. Szereti Poe Edgart.</p> -<p>7–100. Műveltebb, mint mutatja, egyszerűbb a beszédében, mint a -gondolkodásában, türelmes, mint a ki kijárta az élet összes -iskoláit, nem szereti Alisz nénémet, stb. stb. stb. Ezeket a -jelentéktelen erényeket kissé unalmas volna felsorolni.</p> -<p>101. Határozottan nagyon szép szeme van. <span class= -"pagenum"><a name="Page_78" id="Page_78">-78-</a></span></p> -<p>Mindebből persze semmi se következik. Lehetne tőlem oly dicső, -mint maga a tökéletesség, és még se törődném vele. A Pantheon nem -remegteti meg a szivemet.</p> -<p>De… hogy is mondjam?</p> -<p>Van ebben az emberben valami nyugtalanitó. Például, mintha egy -nagy, nagy bűn nyomná a lelkét. Vagy, mintha… Végre is, nem -tudom.</p> -<p>Szóval, meg vagyok győződve róla, hogy ennek az embernek valami -titka van. S én szenvedélyes talányfejtő vagyok.</p> -<p>Ne essék még egészen kétségbe, aranyosom, de nem hallgathatom -el, hogy tegnap magam is megrőkönyödtem magamtól.</p> -<p>Képzelje csak.</p> -<p>Roland, a kis négerem, most fog először gyónni és áldozni, s -mialatt erre készülődtünk, kiderült, hogy Roland, bár régóta a -leggondosabb vallásos nevelésben részesül, még nem volt -megkeresztelve. Nosza, szerezzünk hamar egy keresztapát, de -kit?</p> -<p>Az első pillanatban rá gondoltam. De – nem mertem megkérni rá, -mert a keresztanya én leszek.</p> -<p>Ez a gyávaság az, a mi azóta gondolkodóba ejtett.</p> -<p>Ha érdekli a Roland sorsa, megnyugtathatom, már meg van -keresztelve. Keresztapjául Birulovot választottam.</p> -<p>Birulov örömmel fogadta el ezt a sok felelősséggel járó -hivatalt. Elég aljas volt megjegyezni, hogy ez az uj -összeköttetésünk méltó az ő légies szerelméhez.</p> -<p>A kis szerecsent Roland, Antal, Márius, Árpád és Szergiusz -nevekre kereszteltettem. A Szergiusz nevet Birulov tiszteletére -kell hordania.</p> -<p>A pap igen szép beszédet tartott a keresztelőn, s kijelentette, -hogy a tizennégy éves kis néger most már az én gondjaimra van -bízva, s hogy, mint lelki anyja, tartozom gondot viselni rá, hogy -az erény utjáról le ne térjen. <span class="pagenum"><a name= -"Page_79" id="Page_79">-79-</a></span></p> -<p>A gyermek ma egész este ájtatosságait végzi. Holnap Birulov -elviszi a templomba, hogy meggyónjék és megáldozzék.</p> -<p>Birulovot még nem láttam ilyen ünnepies körülmények között. Azt -hiszem, ő maga is fél egy kicsit, hogy holnap nem fogja tudni a -leczkéjét. De minthogy a tennivalója jóformán semmi, remélem, -kifogástalan lesz.</p> -<p>Isten önnel, édesem, megszámlálhatatlan csókok.</p> -<p class="right"><i>Masa</i>.</p> -<h3>XXIV.<br /> -<i>Biró Jenő úrnak. Aláirás nélkül.</i></h3> -<p>Meggondoltam magam, nem megyek.</p> -<p>Pedig úgy örültem ennek a kirándulásnak, mint egy gyerek! Bele -beszéltem magamba, hogy csodákat fogok megismerni; csodákat, melyek -talán nem léteznek.</p> -<p>S ha véletlenül hizelegni talál a férfiúi kevélységének, -megpótolom ezt a kijelentésemet azzal, hogy: nem tudom, kettőjük -közül melyik érdekelt jobban: ön-e, vagy a tenger?</p> -<p>De nem, ez nem hízeleg önnek. Ez is mindegy; minden mindegy. Az -egész história oly kevéssé érdekli önt, mint ama bizonyos -megmerevedett nyakú egyiptomi istenséget.</p> -<p>Jó. Én nem így voltam. Én gyerekül, bolondul, butául örültem a -tréfának. És ezt nem szégyellem megvallani. Soha se gondolok és -soha se teszek olyat, a mit szégyellnék elmondani.</p> -<p>Hanem azért még sem megyek. Megmondom, miért nem.</p> -<p>Ön tegnap este alaposan megrontotta a kedvemet. Láttam, hogy -megbánta, a mit elejtett; de hiába, már <span class= -"pagenum"><a name="Page_80" id="Page_80">-80-</a></span> késő volt. -Én ugyan igyekeztem a gonosz szókat elfelejteni, s aludtam rájok -egyet, de hasztalanul védekeztem ellenök, a méreg már hatott.</p> -<p>Mondja, kérem, mi ütközött önhöz?</p> -<p>Vallja meg őszintén, olyan bőkezüen, olyan pazarul szórta az -elkedvetlenitő, a lesujtó, az agyonbiráló, a a megsemmisitő -észrevételeket, hogy az méltán zokon eshetett az ön -legalázatosabbik tanitványának is.</p> -<p>Mi jutott eszébe?</p> -<p>Ön tudja, hogy igaz lelkesedés él bennem, már akármit érek. És -hogy ha koronkint magam is úgy beszélek, mintha kisérletezésem csak -egy elkényeztetett kamasz leány ideig-óráig tartó szeszélye volna: -ez nem a művészetnek, hanem magamnak a kicsinylése. Nem -könnyelműség, hanem szemérem.</p> -<p>Tudja azt is, hogy nem képzelődöm, hogy már majdnem elvesztettem -minden bátorságomat.</p> -<p>Miért tesz hát úgy, mintha valami nérói hiúság volna bennem, -mintha elkapatott volna a tömjén, s mintha a »szárnyaim«-at meg -kellene nyirbálni a tulajdon érdekemben?!</p> -<p>Ó, tudom én, hogy az én szárnyaim csak strucczszárnyak. Nem arra -valók, hogy repüljek, hanem csak, hogy koczogjak velök!</p> -<p>S ön mégis úgy beszél, mintha engem a hiúság megvakitott volna, -mintha én egy hülyén elbizakodott, félbolond kis teremtés volnék, a -kit néha-néha nem árt egy kis jeges zuhanynyal leönteni.</p> -<p>De, istenem, ha jót akarunk valakinek, s látjuk, hogy: no -mindjárt belefúl a vizbe, azzal nem mentjük meg, ha a mentőhorgonyt -a fejéhez vágjuk.</p> -<p>Tudom, hogy a mit eddig »alkottam«, nem sokat ér. De ezek a -tanulmányok vannak olyanok, mint az X-é, Y-é és Z-é. <span class= -"pagenum"><a name="Page_81" id="Page_81">-81-</a></span></p> -<p>Végre is, mindössze négy esztendeje, hogy festek, három, hogy -faragok. Biz ez nagy idő, de még sem annyi, hogy már le kellene -mondani rólam.</p> -<p>Talán nagyot vétettem, hogy kétfélét próbáltam; de nem -felfuvalkodottságból, hanem magam iránt való bizalmatlanságból -történt.</p> -<p>Nem találja ön, hogy olyan valakit, a ki csupa jóakarat, csupa -lelkesedés és csupa vágy, így vágni fejbe: »A mit ön csinál, az -semmi!« – majdnem embertelenség?</p> -<p>És éppen ez az, a mi elvette a kedvemet a kirándulástól.</p> -<p>Ne igyekezzék félreérteni. Legyen jóhiszemű.</p> -<p>Nem egy hiúságában sértődött kis leány hitvány boszucskája ez, -mely, iszonyúan szomjazva a megtorlást, a művészben a férfit -igyekszik megboszantani. Nem; ez egy kis kiábrándulás – az -emberből. Én annyira imádom az ön tehetségét, hogy önnek, a -művésznek, a szava kinyilatkoztatás előttem, még akkor is, mikor ez -a szó rám nézve megsemmisitő. De eléggé leány vagyok még arra, hogy -a művészt az embertől ne tudjam teljesen külön választani.</p> -<p>S úgy találom, hogy önnek, a művésznek, bizonyára igaza van, de -ön, az ember, kegyelmesebb lehetett volna.</p> -<p>És tudja-e, hogy én önt a szép óráiban, ha másokról, az egész -világról, a szegényekről, a gyermekekről, a vétkező asszonyokról, s -az elbukottak nagy, szomorú seregéről volt szó, tudja-e, hogy én -önt kivételesen, eszményien jó embernek képzeltem?!</p> -<p>… Pedig én a jóságnál nem ismerek nagyobb tulajdonságot…</p> -<p>De, fájdalom, önnek nemcsak szép órái vannak, hanem -megérthetetlen, gonosz perczei is. <span class="pagenum"><a name= -"Page_82" id="Page_82">-82-</a></span></p> -<p>És, hogy egészen megmondjam a gondolatomat, tudja-e, kire -emlékeztet engem ezekben a rossz perczeiben?</p> -<p>Arra a gonosz iskolamesterre, a kinek beteges szenvedélye az -volt, hogy a kisleány-tanitványainak a testét gombostűkkel -szúrkálta tele, a mig az egyik bele nem halt ebbe a nem éppen -szelid szadizmusba.</p> -<p>És tegnap este jobban emlékeztetett rá, mint valaha.</p> -<p>Ime, ez az én kiábrándulásom.</p> -<p>Ó, azért nem veszünk össze! Mi soha se fogunk összeveszni.</p> -<p>Mert, bár ön, elég kegyetlenül, megtagad tőlem minden -tehetséget, nagyon jól tudja, hogy így vagy úgy, azért én mégis: a -legbecsületesebb és a legnemesebb lélek vagyok a világon. Vagy -talán nem igaz?</p> -<p>Nagyon jól tudja, hogy nem törődöm azokkal, a kik nem értenek -meg, s hogy azok, a kikkel törődöm: megértenek.</p> -<p>Összeveszni ilyen derék, jó kis leánynyal! Remélem, nem jut -eszébe.</p> -<p>A mi pedig engem illet, én ezentúl is imádom az ön tehetségét s -ezentúl is tiszteletben tartom nagy számú, jeles tulajdonságát. -(Ezek az erények kissé ridegek ugyan, de annál -tiszteletreméltóbbak.)</p> -<p>Mért vesznénk tehát össze?!</p> -<p>Csak nem leszünk azok, a kik eddig voltunk.</p> -<p>Tisztelettel értesitem önt, hogy úri személyét nem imádom -többé.</p> -<p>Isten önnel, vagy a viszontlátásra, a hogy önnek tetszik.</p> -<p>Jó estét. <span class="pagenum"><a name="Page_83" id= -"Page_83">-83-</a></span></p> -<h3>XXV.<br /> -<i>Galanthay Masa grófnő Szoláry Helén kisasszonynak.</i></h3> -<p class="i2">Kedves Helénem!</p> -<p>A legnagyobb felháborodásban irom önnek ezeket a sorokat.</p> -<p>Ó, ez már mégis sok! Ez már túlmegy minden határon!</p> -<p>Tudja, hogy mennyire megvetettem az egész bandát. Ezt a kedves -Viktort, a ki a kormányt ostromló hatalmas beszédeitől meg egyéb -szónoklati remekeitől nem ér rá a körtét puhitgatni, hanem a kedves -mamáját oda állitja csősznek a körtefa alá; és ezt a Volumniát, a -ki Coriolanusának érdekében ilyen szép szerepre vállalkozik… meg a -többieket.</p> -<p>Gyűlöltem őket mindig, mint a bűnömet. De ekkora gyalázatosságot -még se vártam tőlük.</p> -<p>Tudja-e, mit találtak ki?</p> -<p>Még most is arczomba szökik minden vérem, mikor már csak le -akarom irni a dolgot.</p> -<p>De hideg akarok lenni, mert különben meg nem értetem magamat -soha.</p> -<p>Tehát, hallgassa csak.</p> -<p>Vagy két hét óta, a délelőtti órákban, nagyokat szoktam -kószálni, Lenke czimborámmal. Mióta a szerencsétlen Birulovnak haza -kellett utaznia, ez az egyetlen mulatságom.</p> -<p>Ábrándozással teljes kirándulásainkról csak a reggelire szoktunk -visszatérni; pontban egykor állitunk be, előbb nem is várnak.</p> -<p>Ma, véletlenül, korábban jöttünk haza. Odakint észrevettem, hogy -Lenke nagyon rosszúl érzi magát <span class="pagenum"><a name= -"Page_84" id="Page_84">-84-</a></span> – ez a szegény leány egyre -jobban hervad Makó ózonos levegője híján – mit volt mit tennem, -visszafordultam vele.</p> -<p>Alisz néném éppen öltözködött, mikor haza értünk; a lányok -odabenn voltak a szobájában. És igy, kis négeremen kivül, senki se -vette észre, hogy megjöttünk.</p> -<p>Lefektettem a beteg honleányt – a kinek egyébként már semmi baja -– aztán visszahuzódtam a szobámba, s elővettem a regényemet.</p> -<p>Szerencsésen el is aludtam rajta.</p> -<p>Arra ébredtem fel, hogy a szomszédos teremben két ember -beszélget.</p> -<p>Lakosztályainkat ez a terem választja el egymástól. A pamlag, a -melyen feküdtem, mindjárt ott áll az ajtó közelében, s az ajtó -nyitva volt. Minden szót meg kellett hallanom.</p> -<p>Nem volt ellenemre, hogy a dolog igy történt. A beszélgetők -érdekeltek.</p> -<p>Eleinte nem akartam hinni a fülemnek. Mit keres itt Biró Jenő -úr?</p> -<p>Ó, bizonyára nem a szive sugallatának engedelmeskedett, mikor a -vén Aliszt meglátogatta. Ha jött, akkor hívták. S ha hívták, ugyan -miért?…</p> -<p>Igazán nem értem, hogy a férfiak a hallgatózást olyan szigorúan -itélik meg. A kinek titka van, óvja meg a hallgatózók elől. Ha mi -magunk nem ügyelünk eléggé a titkunkra, nem követelhetjük egy -idegen személytől, hogy ő ügyeljen rá mi helyettünk is.</p> -<p>Szóval, hallgatóztam, a mint nem is tehettem máskép. Ha -megmozdulok, vége a beszélgetésnek.</p> -<p>Ó, egy cseppet se bántam meg ezt a szobalányos cselekedetet! -Mindezt jó volt tudni, és mindezt másként nem tudtam volna meg -soha. <span class="pagenum"><a name="Page_85" id= -"Page_85">-85-</a></span></p> -<p>Undor fog el a gondolatra, hogy papirra tegyem ezt a -beszélgetést, mely különben nem állt egyébből, mint Alisz néném -legválasztékosabb aljasságaiból. A másik csak azért szólt közbe, -hogy útját egyengesse a minél gyorsabb menekülésnek.</p> -<p>A részletek érdektelenek. A különböző aljasságokat csak -ismertetni fogom, mint egy ügyész; hidegen és utálattal.</p> -<p>Bevezetés. Bocsánatkérés, hogy a tisztelt urat fárasztotta, de a -dolog komoly, stb. A tisztelt úr kijelenti, hogy rendelkezésére áll -ő méltóságának.</p> -<p>Következett a tisztelt úr felmagasztaltatása. A szegény ember -elhárit magától minden megtiszteltetést, s a hangján megérzik, hogy -kezdi rosszul érezni magát.</p> -<p>A művészről az emberre kerül a sor. Az a nagy vélemény, melylyel -a tisztelt úr nemes jelleme iránt viseltetik, arra inditja a -beszélőt, hogy egészen nyiltan szóljon vele, s ne hallgasson el -előtte semmit, még azt sem, a mi a család legfájdalmasabb titkai -közé tartozik.</p> -<p>Amaz nem kiváncsi ezekre a titkokra; én annál inkább.</p> -<p>– A vonzalom – szólt amaz – melylyel Mária húgom ön iránt -viseltetik, kötelességemmé tette, hogy ezeket a titkolt -sebeket…</p> -<p>– Bocsánat, grófné…</p> -<p>A szegény fiú tiltakozik kézzel-lábbal. Ilyen vonzalom nem -létezik; azt ő jobban tudja.</p> -<p>Egyszerűen, meggyőződéssel, egyenesen beszél, de hiába.</p> -<p>– Kérem önt – sziszeg a vipera – ne tegye szomorú feladatomat -még terhesebbé és még kínosabbá. Én méltánylom az ön lovagiasságát -s nagyon is értem, ha oly tekintetekből, melyeket a társadalmi -megegyezés tulságosan fontosaknak talál…</p> -<p>Emberünk türelmetlenkedni kezd. <span class="pagenum"><a name= -"Page_86" id="Page_86">-86-</a></span></p> -<p>– Kedves asszonyom – szól – ha csak ezért volt kegyes hivatni, -akkor már tisztában vagyunk. Én becsületszavamra mondom önnek, hogy -hamis nyomon jár. Mária grófnő, mély sajnálatomra, még azt a, közös -érdeklődésünknél fogva barátságos viszonyt is megszakitotta velem, -a melylyel azelőtt megtisztelt, és igy…</p> -<p>Megérzett a hangján, hogy ha a szive szerint beszélne, igy -szólana:</p> -<p>– Hagyjanak már egyszer békében, mert únom az egész tisztelt úri -társaságot. Lehet tőlem az a hölgy a szépséges georgiai -királykisasszony, semmi közöm hozzá. Egyáltalában nem törődöm -semmiféle asszonynépséggel, se a vénekkel, se a fiatalokkal.</p> -<p>Aztán, úgy látszik, fölemelkedett, és vette a kalapját.</p> -<p>– Engedelmet… számitok rá, hogy végig fog hallgatni. Nem -olyannak képzelem önt, a ki a gyanú elől egyszerüen ki szokott -térni, hanem olyannak, a ki szembe száll vele.</p> -<p>Nem értette a dolgot; én sem.</p> -<p>De csakugyan nem szokott kitérni a gyanú elől; kijelentette, -hogy kész meghallgatni ő méltóságát.</p> -<p>S ő méltósága folytatta:</p> -<p>– A vonzalom tehát, melylyel Mária húgom ön iránt viseltetik, -fájdalmas kötelességemmé teszi, hogy családunk titkolt sebeit -föltárjam ön előtt. Ez a vonzalom, a mily heves, épp oly kevéssé -megtisztelő önre nézve.</p> -<p>Olyan ostoba voltam, hogy még most se találtam ki, mit akar -mondani. Lángoló arczczal hallgattam; tudtam, hogy valami hallatlan -gyalázatosság rejtőzik a szavai mögött, de nem, ezt nem tudtam -elképzelni.</p> -<p>Kegyed, a szent, soha se tudna rájönni, micsoda alávalóságot -eszelt ki ez a némber.</p> -<p>Azt eszelte ki, hogy őrült vagyok. <span class= -"pagenum"><a name="Page_87" id="Page_87">-87-</a></span></p> -<p>Ha őrültséget mondok, csak szép szóval akarok kifejezni egy -rettentő csunyaságot. Azt találta ki, hogy Charcot egy betege -vagyok, a kinek… a kinek őrültsége a szerelem. Hivatkozott -idegességemre, szeszélyeimre, művészi hajlandóságaimra, azt -hazudta, hogy a legnagyobb gonddal kell ügyelni rám, s nem -átallotta beszennyezni szegény édes anyám emlékét, nem átallotta -rágalmazni apámat, a kinek a jótéteményeiből élt ő is, meg egész -aljas fajtája!…</p> -<p>Az első gondolatom az volt, hogy oda rohanok hozzá, s -megkorbácsolom, vagy legalább is kidobatom a házamból, mint egy -alávaló cselédet.</p> -<p>De fölemelt karomat visszarántotta a félelem.</p> -<p>Hisz ezek az emberek mindenre képesek!</p> -<p>Ki biztosit róla, hogy nem használják-e fel ellenem ezt a -kitörésemet? Ki tudja, nem bizonyitják-e rám ezen az alapon, hogy -dühöngő bolond vagyok? Mert hogy ezek, ha máskép czélt nem érnek, -készek becsukatni az ön szegény tanitványát az őrültek házába, -arról bizonyos vagyok.</p> -<p>Mondja, édesem, van-e arra mód, hogy egy ép eszü és -szerencsétlenségére gazdag leányt, csak azért, mert nem akar -feleségül menni egy úrhoz, a kit utál, bezárhassanak a -gyógyíthatatlan őrültek közé? Én azt hiszem, van. Olvastam efféle -történeteket.</p> -<p>De a félelmen kívül volt még egyéb is, a mi visszatartott, s -végig hallgattatta velem ezeket az aljasságokat.</p> -<p>A boszú gondolata.</p> -<p>Mert boszút fogok állani rajta és kedves csemetéjén. Meg fogom -torolni azt az aljasságát, hogy beszennyezte szüleim emlékét, és -boszúm az lesz, mely nekik a legjobban fog fájni.</p> -<p>Tovább hallgattam tehát a kigyó-sziszegést, és erőt vettem -magamon. Behunytam a szememet, nyugalmat <span class= -"pagenum"><a name="Page_88" id="Page_88">-88-</a></span> erőltettem -az arczomra; ha itt talál a pamlagon, hadd marja a kétség: vajjon -aludtam-e, vagy hallottam mindent?</p> -<p>A beszélgetés vége már nem érdekelt. A többit kitalálhattam.</p> -<p>– Meg voltam és meg vagyok győződve, – folytatta a rettenetes -vén személy – hogy ön nem az az ember, a ki képes volna hasznot -húzni egy családi szerencsétlenségből s visszaélni egy beteg -vonzalommal, hogy ekkép vagyont szerezzen magának. De kötelességem -volt önt figyelmeztetni, úgy az ön érdekében, mint a miénkben. -Végre is, a mint én tudom, ön nem gazdag ember, s a szegénységhez a -gyanú hamarább hozzáférkőzik, mint a… de beszéljünk a másik nagy -érdekről. Másrészt, meg fogja érteni, hogy szerencsétlen húgomat -nemcsak a kalandoroktól kell megvédelmeznem, hanem azoktól a -jóhiszemü Lauzunöktől is, a kik szerelmi kalandot keresnek ott, a -hol…</p> -<p>Fuj!</p> -<p>Nem birok az utálatommal.</p> -<p>Az a másik szegény ember, a ki úgy került bele ebbe a csunya -históriába, mint Pilátus a krédóba, olyanformán érezhetett, mint -én, mert valami affélét felelt a viperának, hogy:</p> -<p>– Kedves asszonyom, úgy látom, hogy ebben a házban mindenki -bolond, de a legnagyobb bolond én volnék, ha még tovább is igénybe -venném az idejét. Soha se féltse tőlem a húgát; csak egyszer kinn -legyek az ajtón, esküszöm, vissza se nézek többet.</p> -<p>Udvariasabban mondta, de az értelme körülbelül ez volt. -Megcsókoltam volna, olyan goromba volt.</p> -<p>S ha meggondolom, hogy csak egy semmiségen mult, s ezt a -gyalázatosságot nem tudtam volna meg soha!… Vajjon hogy nézett -volna rám ez az ember, ha véletlenül találkozom vele?!… -<span class="pagenum"><a name="Page_89" id= -"Page_89">-89-</a></span></p> -<p>Ó, most már lesz gondom rá, hogy még egyszer találkozzam vele, s -hogy ekkor zavarodás nélkül nézhessek a szemébe!…</p> -<p>Nos, aranyosom, mit szól ehhez a kis történethez?</p> -<p>Ha elmondom a befejezését is, azt hiszem, meg lesz elégedve -velem.</p> -<p>Mozdulatlanul vártam meg, vajjon kedvelt rokonunk benéz-e a -szobámba? Nem, nem is álmodta, hogy kihallgattam. A hogy Biró -elment, nyugodt lelkiismerettel tért vissza a fészkébe.</p> -<p>Kiosontam, figyelmeztettem Lenkét, hogy hallgasson, megértettem -Roland-Árpáddal, hogy nem látott se jönni, se menni, aztán nagy -énekszóval vonultam be, mint a ki most érkezett haza.</p> -<p>És egész nap igen nyájas voltam hőn szeretett nénémmel. Ó, nem -záratom magam az őrültek házába!</p> -<p>Nyugodtnak látszom, olyan nyugodtnak, mint egy tengerszem -felszine. De kegyed előtt nem titkolom el, hogy nemcsak -felháborodás, undor és gyűlölet az, a mit érzek; hanem egy kicsit -meg is vagyok szeppenve.</p> -<p>Istenem, majdnem egészen a hatalmukban vagyok! Ha mindenre -készek, könnyen elbánhatnak velem. Pedig, úgy látszik, nem igen -vannak lelkiismeretbeli aggodalmaik.</p> -<p>Bizony, nem jó egyedül lenni; kezdem belátni, hogy a bibliának -ebben is igaza van. De mit tegyek? Férjhez menjek, csak azért, hogy -nyugodtan alhassam? Ez talán mégis szokatlan neme volna a -személy-biztonsági intézkedéseknek.</p> -<p>Ha Birulov ma itt van, csakugyan nem tudom, hogy ijedtemben nem -ejtem-e ki azt az igent, melyet oly régen vár. Lám; igaza volt. -Végre ütött az ő órája is. De – hogy átkozná magát, ha tudna a -dologról! – <span class="pagenum"><a name="Page_90" id= -"Page_90">-90-</a></span> ma talán ismét Pertofkában ül; szegénynek -nincsen szerencséje.</p> -<p>A titkos óhajtásom az, hogy az ön nyakába varrjam magamat. -Ugy-e, nem űz el magától, kedvesem?! Meglátja, jó leánya leszek a -mamájának, és Emilkének se lesz ellenem semmi kifogása.</p> -<p>Ha semmi se jön közbe – és mi jöhetne?! – tiz nap vagy két hét -mulva indulunk. Pesten aztán egyszerüen megszököm borzasztó -őrömtől; addig pedig óvatos leszek, s nem árulom el magam.</p> -<p>Mindenesetre kérem a válaszát: oda menekülhetek-e kegyedhez? -Irja meg azt is, mit mond kis elbeszélésemhez?</p> -<p>Ugy hiszem, egyetért velem abban, hogy akármilyen otromba volt -is maga a cselszövés, attól a vakmerő gazságtól, melylyel Alisz -néném a tervet végrehajtotta, lehetetlen megtagadni a -csodálatunkat.</p> -<p class="i2">Kezét csókolja</p> -<p class="right"><i>Masa</i>.</p> -<h3>XXVI.<br /> -<i>Biró Jenő urnak. Aláirás nélkül.</i></h3> -<p>Bocsássa meg a hiúságomnak ezt a gyöngeséget.</p> -<p>Bizonyára szemérmetesebb volna hallgatnom. De nem tudom -megállani, hogy hallgassak.</p> -<p>Én nem akarom, hogy ön, a kivel aligha találkozom többé, vagy -más, akárki, a kivel valaha három szót váltottam – beszennyezett -emléket vigyen magával rólam. Rólam, erről az imádni való, ragyogó -kis teremtésről, a kit ma egész nap siratok… <span class= -"pagenum"><a name="Page_91" id="Page_91">-91-</a></span></p> -<p>Igen, eltalálta. Azt a bizalmas közlést nem csak ön hallotta, -hallottam én is; és nem volt bennem elég lelkierő, hogy a -gyalázatos teremtést megfojtsam érte.</p> -<p>Gyáva vagyok; nem tagadom.</p> -<p>De… bár a régi barátságnak vége, fellázit az a gondolat, hogy ön -hitelt adhat ennek a rettenetességnek.</p> -<p>És azért – egy utolsó kérést.</p> -<p>Legyen irántam kegyelmes és ne gyanúsitsa meghalt kis -érzéseimet. Ha valaha eszébe jutnak, gondoljon rájok részvéttel és -szégyenkezés nélkül.</p> -<p>Egészen becsületes kis érzések voltak azok; egészen becsületesek -és egészen ostobák.</p> -<p>Isten önnel.</p> -<p>U. i. Ha a napokban még találkoznék börtönőrömmel, nem árul el. -Gyáva vagyok, félek; nem akarok az őrültek házába kerülni. Az élet -oly szép.</p> -<p>Kivánom, hogy boldog legyen, és mindig szépeket álmodjék.</p> -<h3>XXVII.<br /> -<i>Galanthay Masa grófnő Szoláry Helén kisasszonynak.</i></h3> -<p class="right">Szombat.</p> -<p>Ha mához egy hétre, esti kilencz órakor kisétál a központi -pályaudvarba: valaki a nyakába fog borulni, és megkéri, adjon neki -szállást az éjszakára.</p> -<p>Az ismeretlen tudniillik szökését annak ürügye alatt késziti -elő, hogy önt két-három napra meg akarja látogatni.</p> -<p class="right"><i>A valaki</i>. <span class="pagenum"><a name= -"Page_92" id="Page_92">-92-</a></span></p> -<h3>XXVIII.<br /> -<i>Ugyanaz, ugyanannak. Telegramm.</i></h3> -<p>Nem megyek. Levélben bővebben. Kedves sorait nagyon köszöni s -kezét csókolja</p> -<p class="right"><i>Masa</i>.</p> -<h3>XXIX.<br /> -<i>Galanthay Masa grófnő Szoláry Helén kisasszonynak.</i></h3> -<p>Hogy mért nem megyek?!…</p> -<p>Tegnap reggel kimentem a hegyek közé, hogy elbúcsúzzam a kedves -tanyámtól.</p> -<p>Ha sokat voltunk valahol egyedül, az ismerős Robinzon-tanya -utóljára második otthonunkká válik, a melyet búcsú nélkül hagyni el -szinte lelketlenség volna.</p> -<p>Ugy tetszik, mintha az álmainkból is ott hagynánk valamit. És ki -tudja?! Vajjon visszatérnek-e valaha a tegnapi álmok?</p> -<p>Nem tudtam volna elindulni innen, a nélkül, hogy a helynek, -melyet megszerettem, s melynek eleven, zöld díszlete bizonyára -imádóim sorába szegődött, istenhozzádot ne mondjak.</p> -<p>Hisz örökkön egyedül voltam itt. A szegény Lenke oly kevéssé -számit!</p> -<p>És egy idő óta nagyon érzelgős vagyok. A rendesnél is -érzelgősebb. <span class="pagenum"><a name="Page_93" id= -"Page_93">-93-</a></span></p> -<p>Tehát: magam mellé vettem udvarhölgyemet, és megindultam vele -búcsúlátogatásomra.</p> -<p>Jóreggelt kiáltottam a madaraknak és igyekeztem vigasztalni -őket. Azt csicseregték vissza, hogy Biarritz örökre -vigasztalhatatlan lesz.</p> -<p>Pedig nem igaz; van itt egy úr, a ki könnyen vigasztalódnék, -hogy ha nem látna többé.</p> -<p>Világos, hogy találkoznom kellett vele. Ott bukkantam rá, a hol -először volt szerencsém ő komorságához.</p> -<p>Csakhogy most nyájasabban nézett rám, mint akkor, (úgy hiszem, -sajnál egy kicsit), s a hogy meglátott, előmbe jött. Mintha várt -volna.</p> -<p>De lehet, hogy eszeágában se voltam. Mindegy.</p> -<p>– Velem jön? – kérdeztem. – Nem fél tőlem?</p> -<p>Nevetett és azt mondta:</p> -<p>– Természetesen. Hisz máskép sohase találna haza!</p> -<p>Azt hittem, csúfolódik. Nem, csak jobb kedvü volt, mint -máskor.</p> -<p>Mikor a medvék nevetnek, az ember azt hinné, hogy dörmögést -hall.</p> -<p>– Hova megyünk? – kérdezte.</p> -<p>– Ó, nagyot sétálunk! – feleltem. – Meglátogatjuk Zuritát.</p> -<p>– De tudja-e, hogy a Zurita kocsmája még jó messze van?</p> -<p>– Soha se féltsen! A mint meggyőződhetett róla, vállalkozó -szellemű vagyok.</p> -<p>A szél kifútta az arczomat. Átkozottul csinos lehettem.</p> -<p>Lenke oly kiméletlenül tartózkodó volt, hogy szégyenemre -vált.</p> -<p>Ilyen körülmények közt persze nem beszélhettünk másról, mint -irodalomról és művészetről.</p> -<p>– Mit visz magával? – kérdezte, rámutatva a könyvemre. -<span class="pagenum"><a name="Page_94" id= -"Page_94">-94-</a></span></p> -<p>(Tehát, egy kicsit mégis kiváncsi rá, hogy mi lakik bennem.)</p> -<p>Megmutattam neki Baudelairet. Nem szólt semmit, de láttam az -arczán, hogy semmi jót se gondol az olyan kisasszonyokról, a kik -Baudelairet olvassák.</p> -<p>Én pedig semmiféle népnevelő kedvéért se fogom cserben hagyni a -kedveseimet.</p> -<p>S elkezdtem magasztalni a költőmet. Mikor láttam, hogy szeretné -összeránczolni a homlokát, föltettem magamban, hogy -megboszantom.</p> -<p>– Hát van szebb vers a <i>Semper eadem</i>nél?! Én nem ismerek, -és nincs nap, hogy eszembe ne jusson:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">„D’où vous vient, disiez-vous, -cette tristesse étrange,<br /></span> <span class="i0">Montant -comme la mer sur le roc noir et nu?“<br /></span> <span class= -"i0">– Quand notre coeur a fait une fois sa vendange,<br /></span> -<span class="i0">Vivre est un mal!…<br /></span></div> -</div> -<p>Ön nem találja ezt gyönyörűnek?</p> -<p>Rám nézett. Észrevette a gonoszságomat, hogy az ő »tristesse -étrange«-ára czélzok, s egyszerüen annyit felelt, hogy:</p> -<p>– Nem.</p> -<p>De ez a kis nézeteltérés csak bárányfelhő volt.</p> -<p>Különben ezt a délelőttöt éltem legszebb estéjének kell neveznem -– mint a komoly Viktor mondaná.</p> -<p>Soha sem ettem jobb izü reggelit, mint Zuritánál. Szereti ön a -kecsketejet? Mondhatom, felséges.</p> -<p>A lovagom majdnem vidám volt. Láttam, erősen igyekezett, hogy -kedves legyen hozzám; de végre is, sikerült neki.</p> -<p>Nem mintha valami nagyon olvadozott volna. De a hangja -melegebben csengett, mint rendesen, s olyan barátságosan, olyan -szeliden nézett rám, mint eddig még soha. És az őszi reggelek oly -szépek Biarritzban!</p> -<p>A szellő is enyhébbnek, édesebbnek tetszett, mint <span class= -"pagenum"><a name="Page_95" id="Page_95">-95-</a></span> máskor. -Nem tudom, de úgy képzelem, ilyen idő lehet az, melyben a -baraczkfák másodszor virágzanak.</p> -<p>A lugasban terittettünk reggelire, s a hogy letettem a -poharamat, két égő, éhes fekete szemet vettem észre, melyek oly -mereven voltak rám függesztve, mint két tőr az alvó zsarnokra.</p> -<p>Valami kóbor czigánygyerek volt, a ki ekképpen megcsodált. Egy -tambour de basque-ot tartott a kezében, s ez az ütött-kopott -hangszer, mely nyilván az erszényhez s nem a szívhez szokott -szólani, meg az inkább festői, mint czélszerü öltözék, melyet a Don -Caesar-ivadék kellő önérzettel viselt, ékesszólóan bizonyitották, -hogy a kis csavargó a kéregetés független, szabad mesterségét -folytatja.</p> -<p>El akarták kergetni, de én szeretem a független embereket, s -pártját fogtam. Oda hívattam hozzánk, adtam neki pénzt, s -megengedtem, hogy bemutassa a művészetét.</p> -<p>A czigánygyerek megzörgette hangszerét s elkezdett énekelni:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Ojos Ilenos de -beldad,<br /></span> <span class="i0">Apartad de vos la -ira.<br /></span> <span class="i0">Y no pagueis con -mentira<br /></span> <span class="i0">A los que os tratan -verdad…<br /></span></div> -</div> -<p>Akár hiszi, akár nem, kedvesem, ennél szebb zenét nem hallottam -soha.</p> -<p>A Zurita korcsmája nem mondható feltünően előkelő helynek. A -Café Anglaisban és Bignonnál mindenesetre több a kényelem. De nekem -úgy tetszett mintha egy gyönyörű vig operának a díszlete környezne. -Még a tyúkokban is átöltözött kis balletlányokat láttam.</p> -<p>Valami áldott béke ült az egész tájékon. Édes fényben fürdött az -udvar, az országút… de maga ezt <span class="pagenum"><a name= -"Page_96" id="Page_96">-96-</a></span> nem méltányolja. Majd -egyszer lefestem az egész jelenetet.</p> -<p>Elég az hozzá, mikor megindultunk visszafelé, elfelejtkeztem -Baudelaireről, a kit Lenkének kellett pártfogásába vennie, és -folyton Musset járt a fejemben:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">A Saint Blaise, à la -Zuecca,<br /></span> <span class="i0">Nous étions bien -là…<br /></span></div> -</div> -<p>S a Zurita korcsmájára gondoltam, mikor harmadszor is elmondtam -magamban:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Vivre et mourir -là…<br /></span></div> -</div> -<p>(Ugy-e, a legelső levele igy fog kezdődni: »Kedves Masám, egy -idő óta nagyon sok vers van a leveleiben…«?!)</p> -<p>Végre is, nem tudom. Bolond vagyok.</p> -<p>Hazamenet…</p> -<p>Tudja, nem mintha lángoltam volna, s kéz-kézben mentünk volna le -a hegyoldalban. Ó, nagyon illedelmesen mentünk egymás mellett, s -inkább valami boldog, nagyon boldog nyugalmat éreztem, mint azt, a -miről a költők mesélnek. A szivem nem kalapált vadul, és ha a -szemébe néztem, nem gondoltam, hogy a menyországot látom benne.</p> -<p>Csak azt gondoltam, hogy ha ez a két becsületes, okos szem -virrasztana fölöttem: akkor nagyon, nagyon édesen tudnék -aludni.</p> -<p>Remélem, meg van elégedve a nyiltságommal.</p> -<p>Ezért nem megyek.</p> -<p>Ön, a ki szent, mert megérti és megbocsátja azt is, a mi öntől -idegen, nem fog nagyon megijedni, ugy-e?</p> -<p class="right"><i>Masa</i>. <span class="pagenum"><a name= -"Page_97" id="Page_97">-97-</a></span></p> -<h3>XXX.<br /> -<i>Napló-jegyzetek.</i></h3> -<p>… Milyen különös! Nem történt velem semmi, de semmi. Még csak -egy rózsát se tűzhetek ide, erre a tiszta lapra…</p> -<p>És mégis érzem, hogy soha, soha se volt ilyen szép napom!</p> -<p>Ó, vannak fényes emlékeim!</p> -<p>Mikor Spaaban, egy gyönyörü este, az egész Casino oda gyűlt az -ablakom alá, hogy meghallgassa az énekemet, s a mint kiléptem az -erkélyre, riadó brávók dobogtatták meg a szivemet.</p> -<p>Aztán meg, mikor először jöttem ki a római operából, s -meglepetve vettem észre, hogy a száz meg száz férfi, a ki ott -sorfalat állt, mind, mind egy szálig, engem néz, mintha királynő -volnék. Az a temérdek égő szempár… mintha égő gyémántok között -gázoltam volna, mint egy mesebeli szépség.</p> -<p>A hogy előre lapozok ebben a kapcsos könyvben, találok még sok -efféle szép napot. Bolondság.</p> -<p>Soha se volt ilyen szép napom, mint ez a mai. Ez volt az első -szép napom.</p> -<p>Mindjárt három óra, s még most se vagyok álmos. Egy dallam jár a -fejemben, az nem hágy aludni.</p> -<p>Mintha most is hallanám:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Ojos Ilenos de -beldad…<br /></span></div> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_98" id= -"Page_98">-98-</a></span></p> -<h2>NEGYEDIK RÉSZ.</h2> -<h3>I.</h3> -<p>Biró Jenő úr kezet fogott egy bájos kis leánynyal, belenézett -két szép szembe, melyet megcsodáltak már a kontinens minden -valamirevaló helyén, ismételte azt a két szót, melyet utóljára -hallott: »a viszontlátásra!« – aztán megindult magános sétájára. Az -ő otthona egy kissé messzebb volt; odáig lehetett még vagy kétszáz -lépés.</p> -<p>Birulov úr, ha egyszer-másszor abban a végtelen szerencsében -részesült, a melyben az imént Biró Jenő úr, az ilyen jelenetek után -egy darabig még sugárzó arczczal szokott járni, mint a hogy a -látóhatár is fénylik egy kis ideig, azután, hogy a nap leáldozott. -Biró Jenő úr ellenben lehorgasztott fejjel bandukolt, s olyan volt, -mint a kinek az orra vére folyik.</p> -<p>Alighanem azt olvashatta abból a méltán csodált szempárból, hogy -élni szép, hogy élni gyönyörűség, mert egy novemberi éjszakára -gondolt, egy rettentő novemberi éjszakára, a mikor Biró Jenő úrnak -csak egy gondolata volt: az, hogy megöli magát.</p> -<p>Azóta sok éjszaka mult már el, de Biró Jenő úr még most is -élénken emlékezett erre a novemberi éjszakára. <span class= -"pagenum"><a name="Page_99" id="Page_99">-99-</a></span></p> -<p>Ugy rémlett neki akkor, mintha hosszú, nagyon hosszú, nehéz -álomból ébredt volna fel. Mintha heteken, hónapokon át nem -gondolkozott, nem érezett volna, s mintha csak akkor tért volna -vissza az öntudata.</p> -<p>Pedig hát azelőtt is fenn járt, mozgott, beszélgetett az -emberekkel, talán evett és ivott is, csakhogy édeskeveset tudott -magáról.</p> -<p>Ugy volt, mint a kit nagyon fejbe találtak kollintani; élt, de -ez az élet csak kábultság volt.</p> -<p>A természet, melyet bölcsnek szoktunk nevezni, s melynek sokféle -katonára van szüksége, gondoskodik róla, hogy a kiknek nagy -ütéseket kell kiállaniok, egy jótékony zsibbadtság segitségével ki -is állják a rájok mért sorsot, s valahogy hamarosan, a mig a sajgás -még friss, ne szökjenek meg állomáshelyükről.</p> -<p>Ez a jótékony zsibbadtság tartotta hatalmában egy pár hónapig a -Biró Jenő úr fejét, s tette lehetővé, hogy künn járhasson a többi -ember között, eleget tehessen a legkevésbbé mulasztható -kötelességeknek, végezhesse, a mit az emberek tőle megvártak, s -telhetőleg még értelmes válaszokat is adhasson a hozzá intézett -kérdésekre.</p> -<p>Ez a kábultság azonban nem tarthatott a végtelenig. Azon a -bizonyos novemberi éjszakán föleszmélt, tudatára jutott annak, hogy -ő él, s egyszersmind tudatára jutott annak is, hogy ez egy cseppet -sem örvendetes.</p> -<p>Az igaz, hogy nem látszott rajta semmi különös változás. A -tagjai épek voltak és fiatalok; az ütőere rendesen vert. Csak egy -kis sajgást érzett a szive körül, ez volt az egész.</p> -<p>De ez éppen elég volt neki arra a különös gondolatra, hogy: -milyen jó volna meghalni!</p> -<p>És egy fehér tündér, az egyetlen, a ki igazat mond az -embereknek, a szellemek, villik, tündérek és gnómok szegény -játékszereinek, azt suttogta neki: <span class="pagenum"><a name= -"Page_100" id="Page_100">-100-</a></span></p> -<p>– Hidd el, nincs szebb dolog, mint szépen, összekulcsolt kézzel -feküdni egy érczkoporsóban, a másik érczkoporsó mellett, a hol el -van temetve az egész világ. Nincs szebb dolog, mint nem gondolni -senkire és semmire, csak hallgatni a méhek zümmögését, vagy nem -hallgatni még ezt sem, mert még ez is hazugság, hanem egyszerüen -belemerülni a semmibe, és fürödni benne világ végeztéig, mert a -Semmi az egyedüli jó, s a Semmi az egyedül igaz.</p> -<p>Biró Jenő úr, ámbár testének hőmérséklete 37·5, érverése rendes, -a feje világos és tiszta volt, s nem volt semmi baja, csakhogy -éppen egy kis sajgást érzett a szive körül, hitt ennek a fehér -arczu tündérnek.</p> -<p>És aztán kiszinezte magában az egyetlen Jót; már ilyen volt a -mestersége.</p> -<p>Hogy igen, ott feküsznek majd szépen, egymás mellett, hogy még -holtan is feléje fog fordulni, Ő felé, a ki a Szép volt s az egész -világ, hogy hallgatni fogják együtt a bolond csízt, a ki -szerelemről énekel, s nem tudja, hogy a szerelem csak egyetlen egy -tavasz, hogy igen, ott lesz megint Mellette, a ki mellett lenni -élve-halva az egyedüli boldogság.</p> -<p>Kezébe vette a revolverét (kitünő szerszám volt, Simpson és -társa készitették), de annyi ideje se volt, hogy egy kicsit -gyönyörködjék a szép fényes aczélban, a másik szobából gyermeksírás -hallatszott be hozzá, s ez a hang egy kissé habozóvá tette.</p> -<p>Biró Jenő úr »erkölcsi lény« volt, vagyis abban a hitben -növekedett fel, hogy az ember nem azért jön a világra, mintha itt -valami különösen jól érezhetnők magunkat, hanem azért, hogy -megfeleljünk bizonyos kötelességeknek, melyek eredetükben és -czéljaikban meglehetősen rejtelmesek ugyan, de azért igenis -léteznek és parancsolnak. Meg volt győződve róla, hogy ha itt -<span class="pagenum"><a name="Page_101" id= -"Page_101">-101-</a></span> vagy ott élet fakad fel, ez nem valami -bolond véletlen munkája, hanem egy nagyon logikus Erőé, melynek -határozott czéljai vannak, s melynek mi csak gondolattalan katonái, -vak eszközei vagyunk. A szerep megalázó volta nem tette lázadóvá, s -nem érezte magát feloldottnak a rejtelmes kötelességek alól, csak -azért, mert nem kérdezték meg, hogy vállalja-e vagy sem. Bár a -titokzatos küldőről teljességgel nem voltak tiszta fogalmai, s bár -az ismeretlen czélok egészen hidegen hagyták, úgy vélte, hogy még a -legokosabb: vakon engedelmeskedni.</p> -<p>Az ilyen meggyőződések halványulhatnak és kophatnak, de sohasem -enyésznek el teljesen. A ki egyszer »erkölcsi lény« volt: az nagy -bűnössé válhatik, de az akasztófa tövében is »erkölcsi lény« -marad.</p> -<p>Nem vesztette el tehát ezt a meggyőződését a mi emberünk sem, a -kit éppen ezek a nézetek tesznek érdemessé arra, hogy esetével -foglalkozzunk. Ha Biró Jenő úr véletlenül nem tartozik az emlitett -nézet hívei közé: az, a mi következik, sohase történt volna meg -vele; de másrészt lehetett volna bármily csodálatos kalandok -középpontja, kalandjaival foglalkozni nem volna érdemes.</p> -<p>De ha megállapitható, hogy Biró Jenő úr ama bizonyos nézetekhez -minden időben, minden viszontagságok között ragaszkodott, másfelül -meg kell jegyezni azt is, hogy ezt minden lelkesedés nélkül -cselekedte, és voltak órái, a mikor zúgolódott. Éppen ezért nem -nevezhető története »hős«-ének; egy hős sohase zúgolódik.</p> -<p>Ismeretes, hogy régebben mért zúgolódott. Alázatos katona volt; -nem voltak lázadó hajlandóságai. Nem panaszolta, hogy a -megkérdezése nélkül sorozták be, hogy nem tudja: miért csatázik, s -nem panaszolta <span class="pagenum"><a name="Page_102" id= -"Page_102">-102-</a></span> végül, hogy sohase lengett fel szeme -láttára a zászló, melynek vak szolgálatára rendelték. Azt -nehezellette, hogy nem kapta pontosan a zsoldját.</p> -<p>S úgy tünt fel előtte, hogy az a szolgáló szellem, a mely -mindnyájunkat ellát utasitásokkal, cserben hagyta őt, ámbátor éppen -az ellenkezőt igérte. Ez a Szellem egykor igy szólt hozzá: »Csak -menj előre vakon, ha bajban léssz, ha csüggedni fogsz, hívj. Jönni -fogok.« Biró Jenő úrnak valaha régen, többször is eszébe jutott ez -a titkos igéret. És kiáltott is egynéhányszor, hogy: »Jövel -Szellem!«, de a Szellem csak nem jött.</p> -<p>Talán korán hívta, talán hamar csüggedett, talán nem volt igazi -bajban.</p> -<p>S ha zúgolódott is egy kissé, aztán csak megbékélt, s ment előre -tovább, az ismeretlen tengerek felé.</p> -<p>Ezen a novemberi éjszakán nem zúgolódott többé, hanem fellázadt. -Azon a ponton volt, hogy megszökjék az állomáshelyéről.</p> -<p>Ezen a novemberi éjszakán ott tartott, hogy elhajitson magától -minden meggyőződést, s nemcsak a meggyőződéseit. Feloldozva érezte -magát minden kötelességtől. Azt hitte, hogy tisztán lát a sötétben, -s a mit ott látott, mindarról úgy találta, hogy ez nem volt az -alkuban. Hogy a Természet egy lelketlen csaló, s hogy az ember csak -az örök paraszt, a ki mindig be van csapva, bizonyosabbnak tetszett -előtte, mint eddig akármikor. És úgy rémlett neki, hogy ő a -legkifosztottabb minden kifosztott közül. Korábban úgy -gondolkozott, hogy ha a Természet rá is szed bennünket, ez még nem -ok arra, hogy mi viszonzásul ne teljesitsük a ránk rótt -kötelességeket. A Természet megcsalhat bennünket, de az Ember -legyen gavallér.</p> -<p>Ezen a novemberi éjszakán azonban nagyon fáradtnak és nagyon -megtörtnek érezte magát. Nem érzett <span class="pagenum"><a name= -"Page_103" id="Page_103">-103-</a></span> magában semmi kedvet még -egyszer fölegyenesedni. A fehér arczú tündér oly csábitó, oly édes -szavakat suttogott a fülébe, hogy immár képtelen volt minden -ellenállásra. Csak egy gondolata volt, és ez a gondolat éppen nem -volt büszke. Pihenni akart. Pihenni ott, az ő eltemetett világa -mellett.</p> -<p>És ha csak a kötelesség hideg, intő szavát hallotta volna, -bizony, Simpson és társának kitünő aczélja alighanem megtette volna -azt a szolgálatot, melyre oly különösen alkalmas.</p> -<p>Hanem az a hang, melyet Biró Jenő úr hallott, nem a kötelesség -hideg, intő szava volt, hanem egy eleven lény hangja, a kinek kis -szivében friss vér lüktetett, s a kinek gyomrocskája követelte a -táplálékot, hogy majdan férfivá fejlődjék, ujabb áldozatnak, az -ismeretes gyötrelmekre, s ki tudja talán ismeretlen szenvedésekre -is.</p> -<p>Ez a hang elriasztotta a fehér arczú tündért. A jelenések nem -tűrik el az Élet harsány szavát.</p> -<p>A revolveres ember megkövülve hallgatózott tovább. Nem mert -megmocczanni, mint egy tolvaj, a ki neszt hall a másik szobából. -Csak a szive dobogott egy kicsit sebesebben; várakozott.</p> -<p>A gyermek elhallgatott; bizonyosan enni adtak neki.</p> -<p>De alig vette vissza a csend sötét birodalmát, kiséretében rémek -raja lepte el a szobát. A rémek körültánczolták az ágyat, aztán -tanyát ütöttek a pallón, mintha otthon érezték volna magukat.</p> -<p>Milyen éjszaka!</p> -<p>Akármerre nézett a sötétben, mindenütt rémképeket látott maga -előtt. Itt az angyalcsináló boszorkány rettentő oduját látta, a -kuczkóban egy iszonyatos kis vázzal, a ki hústalan, nyomorult -karocskáit ölelésre terjesztette felé; amott egy didergő, éhes, a -korai <span class="pagenum"><a name="Page_104" id= -"Page_104">-104-</a></span> munkától elnyomorodott rongyos kis -alakot látott, a ki éjszakának idején a hólepte utczát rójja, és -kéreget, hogy otthon meg ne verjék; látta az apátlan-anyátlan kis -árvát vérben, fagyban, megromolva, látta koldulni, látta -haldokolni, látta elpusztulni a szeméten… És ezek a látomások -felkorbácsolták a könnyü mámorból, melybe a fehér arczú tündér -csókja ejtette.</p> -<p>A Simpson és Társa czég kitünő aczélja ezúttal még nem tehette -meg azt a szolgálatot, melyre oly különösen alkalmas. Várjunk; a mi -késik, nem múlik.</p> -<p>Ezt a novemberi éjszakát Biró Jenő úr nem felejtette el; s ez a -novemberi éjszaka jutott eszébe, mikor Biarritzban, egy gyönyörű -őszi délelőtt, belenézett két szép szembe, melyet megcsodáltak már -a kontinens minden valamirevaló helyén, és ismételte azt a két -szót, melyet utóljára hallott: »A viszontlátásra!«</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_105" id= -"Page_105">-105-</a></span></p> -<h3>II.</h3> -<p>Akkor este, a hogy az erkélyére könyökölve a csillagos -égboltozatot nézte – egy ismerős fehér fényalakot látott ott, a hol -nem káprázó szemek a tejutat látják – egyszerre csak a nevén -szólitotta valaki:</p> -<p>– Biró Jenő úr!</p> -<p>Tisztán hallotta, hogy a nevén szólitották. A hang sima és -megnyerő volt; s a szobája felől jött.</p> -<p>Biró Jenő úr határozottan emlékezett, hogy az ajtaját bezárta. -De mivel harmincz és egynéhány esztendő alatt megtanulta azt az -egyet, hogy soha semmin se kell csodálkozni, most sem adta át magát -az álmélkodásnak, hanem elvégezte, hogy:</p> -<p>– Valaki bejött a szobámba.</p> -<p>Visszafordult, s átlépett az erkély ajtaján. Csakugyan, valaki -bejött a szobájába.</p> -<p>Előkelő megjelenésű, csinos fiatalember volt, kifogástalan báli -öltözékben. Az arcza kedves, a szeme jóságos, a haja szőke -volt.</p> -<p>– Ön bizonyára csodálkozik – szólt sima, kedves hangján – hogy -bár az ajtaját bezárta, zavarni bátorkodtam, de a zárt ajtók nem -feszélyeznek, s a dolgom sürgős.</p> -<p>– Kihez van szerencsém? – kérdezte Biró Jenő úr.</p> -<p>– Én a Sátán vagyok – mutatta be magát az idegen. <span class= -"pagenum"><a name="Page_106" id="Page_106">-106-</a></span></p> -<p>– Ugyan ne mondja!</p> -<p>– Önt talán az lepi meg, hogy nem hordom többé viseltes -köpönyegemet?!… Valóban, ingeimet a legjobb czégektől hordatom. A -művelődés, kérem, elhatolt a pokol fenekéig.</p> -<p>– Nagyon örülök, hogy szerencsém van. Tessék helyet -foglalni.</p> -<p>– Ön nagyon szives.</p> -<p>– Parancsol egy szivart? Merem ajánlani. Azokból való, a -melyeket a portlandi herczeg készittetett.</p> -<p>– Nagyon lekötelez. Csak akkor szíhatok, ha idefenn járok; -odalenn nem tehetem. Méltóztatik tudni, hogy az otthonom nem -alkalmas erre; egy pillanat, és a szivarnak vége… De, ha megengedi, -a dologra térek.</p> -<p>– Kérem.</p> -<p>– Bár a költők fecsegő hirébe kevertek, nem szeretem a sok -beszédet. Azért, igyekszem: a legrövidebben szólni. Én egy kis -levélkét hoztam önnek; hoztam pedig és nem küldöttem azért, mert -igen óhajtanám, ha ön a választ velem egyetértésben lenne szives -megszerkeszteni.</p> -<p>– Ah!</p> -<p>– Bizonyos vagyok benne, hogy ön nélkülem nem úgy válaszolna, a -mint én óhajtanám. Ezért láttam szükségesnek, hogy magam látogassam -meg önt. Fájdalom, a mai világban még az én legényeimben se lehet -megbízni.</p> -<p>– Ez épp oly meglepő, mint szomorú.</p> -<p>– Tökéletesen igaza van. De ha nem támaszkodhatom a -tisztviselőinkre, bízom a tulajdon rábeszélő képességemben. Ámbár, -megvallom, csupa olyan dolgot lesz szerencsém hangsúlyozni, a miket -ön bizonyára nem először hall.</p> -<p>– Kérem, hallgatom. Az a forma, a melylyel, megvallom, -<span class="pagenum"><a name="Page_107" id= -"Page_107">-107-</a></span> kellemesen lep meg, könnyen megnyerheti -az embert oly eszméknek is, melyek korábban nem látszottak -tetszetőseknek.</p> -<p>– Elhalmoz a szivességével. Remélem azonban, tüstént -meghálálhatom. Ez a levélke, bár egy cseppet se fogja önt meglepni -s bár az első pillanatra puszta alkalmatlanságnak tünhetik fel ön -előtt, nem tartalmaz semmi kellemetlent. Szabad arra kérnem, hogy -legyen szives elolvasni?</p> -<p>Biró Jenő úr felbontotta a levelet s elolvasta.</p> -<p>Igy hangzott:</p> -<div class="blockquot"> -<p class="i2">»Kedves barátom!</p> -<p>Meilhac egy vigjátékából tudom, hogy vannak olyan ostoba -körülmények, a melyek közt egy férfi és egy nő, a kik szeretik -egymást, s a kik egyformán okosak, jók és kedvesek, négy felvonáson -át kereshetik egymást, s még akkor se találkoznának össze, ha a -hölgy, minden törvény, szokás és illendőség ellenére, elébe nem -menne a férfinak.</p> -<p>Én ugyan a férfiak gondolkozását ebben a pontban képtelen vagyok -megérteni, s azt az aggodalmat, melyről a Meilhac vigjátékában szó -van, egyszerüen nevetségesnek találom, de minthogy ez, úgy látszik, -igy van rendén, ime, elébe megyek önnek és megkérdezem: akarja-e, -hogy a felesége legyek?</p> -<p>Szeretem önt, s elég hiú vagyok azt képzelni, hogy ön is szeret -egy kissé. Ne higyje, hogy nagyon elbizakodott vagyok; csak tegnap -óta képzelődöm igy.</p> -<p>Ha ön is úgy akarja, nagyon hűséges és nagyon jó kis felesége -lesz:</p> -<p class="right"><i>Galanthay Masa</i>.</p> -<p>U. i. Bocsánat, az utolsó sorokat visszavonom. Nem igérek -semmit. <span class="pagenum"><a name="Page_108" id= -"Page_108">-108-</a></span></p> -<p>Még egyet. A világért se szóljon senkivel rajtam kívül. Nekem -nemcsak hogy meg kell kérnem, de meg is kell szöktetnem önt.</p> -<p class="right"><i>M</i>.«</p> -</div> -<p>Biró Jenő úr letette a levelet s ránézett a vendégére.</p> -<p>– Tudja-e, kedves uram – kérdezte az idegen – mennyit ér ez a -kis papiros?</p> -<p>Biró Jenő úrnak úgy tetszett, mintha vendége, a kit előbb igen -jó nevelésü úrnak nézett, kissé szemtelenül nézne rá; a hangját se -találta olyan kellemesnek, mint előbb.</p> -<p>– Ez a kis papiros huszonöt millió forintot ér, a krajczárokra, -úgy hiszem, nem kiváncsi.</p> -<p>S megveregette a Biró Jenő úr vállát.</p> -<p>– Ön elpirul? Tulságosan bizalmaskodónak talál? Hátha még azt is -megkérdezném, hogy a haragtól, vagy az örömtől pirúl-e? Ej, legyen -őszinte, kedves uram; előttem kár feszélyeznie magát. Legyen -őszinte és vallja meg, erre a gondolatra, hogy: »csak a kezemet -kell kinyujtanom és szépen beleülhetek ebbe az óriási vagyonba«, az -embernek végig borsódzik a háta. Csak nem haragszik igazán? -Vigasztalhatatlan volnék, hogy ha haragudnék. Tessék elhinni, -eszem-ágában se volt önt megbántani. Megbántani egy embert, a kinek -akkor van huszonöt milliója, a mikor akarja! Huszonöt millió, -kedves uram, a pokolban is nagy pénz. Ennek az összegnek a -hallatára még az ördög is lekapja a süvegét.</p> -<p>– Ezeken az érzelmeken nem csodálkozom. De meg fogja engedni, -hogy én másfélekép is gondolkozhatom, mint ön és tisztelt -elvtársai.</p> -<p>– Bizonyos benne, hogy másfélekép gondolkozik, mint mi?</p> -<p>– Mindenesetre azt kell hinnem azok után, a miket szives volt -előadni. Én nem kapom le a süvegemet <span class="pagenum"><a name= -"Page_109" id="Page_109">-109-</a></span> egy nagy vagyonnak a -gondolatára. Nem vagyok én szinész-asszonyka, a ki nem tudja az -életet négy ló, batár, automobil, yacht, libériás inasok, -gyémántok, lehetetlen kalaptollak, s görcsökben szenvedő -vetélytársak nélkül elképzelni. Nem tartozom a gabonatőzsde apró -epikureusai közé, a kik az emberi boldogság netovábbjának azt -tartják, ha az ember mindennap pezsgőben fürödhetik meg, s nem -vagyok lelki rokona azoknak a kereskedő segédeknek, a kiknek a -képzelete nem tud dicsőbbet és lélekemelőbbet, mint ha az ember -versenyistállót tarthat, s fő-főpasája lehet minden mulatóhelynek. -Miért törném magam a nagy vagyon után? Nem vágyódom rá, hogy -kastélyom, nagy szolgaszemélyzetem, bóbitás szeretőim, -legyőzhetetlen lovaim és rettenetes szinekre festett mail-coach-aim -legyenek; sőt akár hiszi, akár nem, azok közé tartozom, a kik a -lehető legkevesebbre vágyódnak. Azokat az apró kényelmeket, a -melyek nélkül meglennem talán nehezemre esnék, a munkámmal is -megszerzem magamnak; a nagy vagyon örömeire pedig nem áhitozom, a -mint nem áhitozom például arra sem, hogy király legyek -Közép-Afrikában s úri személyemet fekete katonák őrizzék, a kik -egyenruhaképpen czilindert és fehér gallért viselnének.</p> -<p>– Bocsánatot kérek, ön az igazat mondja, de nem az egész -igazságot. Nem veszi rossz néven, ha egy kis bizalmasságot engedek -meg magamnak.</p> -<p>– Csak tessék!</p> -<p>– Ön nem olyan büszke, mint a milyen büszkén szól, és nem olyan -elégedett, mint a milyennek mutatja magát. Igaz, hogy ön ma nem lát -olyan szükséget, mint régen, a mikor még vágyai voltak; igaz, hogy -nincsenek többé nélkülözései, s igaz az is, hogy a mi az élet apró -kényelmeit illeti, ma semmi oka a <span class="pagenum"><a name= -"Page_110" id="Page_110">-110-</a></span> panaszra. Utazhatik, -jöhet-mehet, úgy élhet, a hogy önnek tetszik; s ha az orvos úgy -találja, hogy Biarritz jót tenne a kis fiának, hónapokat tölthet -Biarritzban. Ez bizonyára olyan helyzet, melyet közönségesen -jólétnek szokás nevezni. És mégis, kedves Biró Jenő úr, ön -valójában nagyon, de nagyon szegény ember.</p> -<p>Biró Jenő úr hallgatott. Az idegen folytatta:</p> -<p>– Először is, mert ez a kényelem csak szinpadi kényelem, és -senki se veti meg ezt a hamis jólétet jobban, mint ön maga. Esti -nyolcztól éjfélig tart; ha az előadásnak vége lesz, ön -visszakerülhet a padlásszobájába. Önnek ma meglehetős jövedelme -van; a gardénia-herczeg bolondul az ön képeiért, s igy a munkáinak -mindig van egy biztos vevője. Szerencséjére, a gardénia-herczeg nem -maradt magára az itéletével: vannak visszhangjai és majmolói is, -olyanok, a kik nemcsak beszélnek, hanem koronkint meg is vásárolják -az ön képeit. Igy ön könnyen szerezhet annyit, a mennyi elég rá, -hogy a kis fia kényelemben éljen s hogy ön se nyomorogjon. Csakhogy -ön nem örömmel szerzi azt, a mit szerez. A mily büszkén hivatkozott -a munkájára fenszóval, titokban annyira bántja, égeti önt ez a -kereset. S ha egészen őszinte akar lenni, vallja meg, hogy -bensejében ma is átkozza a Sorsot, mely egykor mindent megtagadott, -mindent elvett öntől, ma pedig olyan jólétet juttat önnek, melyet -megszégyenitőnek kell találnia. Senki se mondta önnek, talán nem is -jutott eszébe senkinek, de ön érzi, hogy a mije van, azt nem a -munkájának, nem a tehetségének, hanem egy fiatal ember szeszélyének -köszönheti, a ki II. Lajost játszsza, a II. Lajos művészi érzéke -nélkül. És ez megkeseríti önnek minden falatját, úgy, hogy mikor -herczegi barátja a legkedvesebb önhöz, mikor a legeszeveszettebbül -<span class="pagenum"><a name="Page_111" id= -"Page_111">-111-</a></span> magasztalja az ön uj képeit (melyek -bizony csak árnyékai a régieknek), önnek az szokott eszébe jutni: -nem okosabb vagy legalább is helyesebb volna-e, kiszedni a zsebéből -az aranyait, oda vágni a herczeg elébe, s elmenni a kis fiával -száraz kenyeret enni?!… Nem, kedves Biró Jenő úr, ön nem -büszke.</p> -<p>Biró Jenő úr egy nagy füstfelleget fujt maga elé és hallgatott. -A másik mosolyogva sanyargatta tovább:</p> -<p>– És nem is elégedett. Mert, akármilyen megalázó is ez a helyzet -az ön méltóságérzetére nézve: ragaszkodnia kell hozzá – mit mondok? -– görcsösen kell kapaszkodnia belé. Mert ez a mentsvára; a végnek a -legvége. Ha a gardénia-herczeg véletlenül azt a bolondot találja -gondolni, hogy W. G. Baring mégis csak nagyobb művész, mint ön, -akkor ön egy rövid esztendő mulva lelógathatja a lábát a semmibe. A -mi nem lehet kellemes dolog, különösen, ha az ember megszokta az -ilyen jó szivarokat.</p> -<p>Biró Jenő úr olyan mozdulatot tett, mely csak a türelmetlenségé -lehetett.</p> -<p>– Ó, kérem – makacskodott a kérlelhetetlen vendég – el tudom -képzelni, hogy önnek nem fog nagyon nehezére esni: lemondani -ezekről az apróságokról. Ha az embernek le kellett mondania -mindenről, a miért élni érdemes, a miért élni öröm: nem olyan nagy -áldozat letenni a kényelem silány élvezeteiről. És tudom azt is, -hogy ha úgy beszél, mintha az élet apró kényelmeinek némi -jelentőséget tulajdonitana, ez csak onnan van, mert önnek alig -maradt egyebe ezeknél az apróságoknál, s mert fájdalmasan nélkülözi -azt, a mi helyett ezekkel a hitvány örömökkel kell beérnie. De, -végre is, önnek nincs annyi veszteni valója, hogy ez a veszteség -közönbös lehetne. Engedje meg: akármilyen ízetlen valami is ez a -kényelem, megvan neki a maga <span class="pagenum"><a name= -"Page_112" id="Page_112">-112-</a></span> jó oldala. Ma ön szép -csendesen bezárkózik a szomorúságába, mint az osztriga a -kagylójába. Egy kissé már meg van halva, s a De Profundis első -sorait már bátran elénekelhetnék a feje fölött; de ön még mindig -ön. A kagylójából eddig még nem kaparták ki: még nincs egészen -vége. De ha ön egy szép nap megint a koldusok piaczán találja -magát, ha harminczöt-negyven éves korában, idő előtt megvénülten, -elaggott lélekkel, szárnyaszegetten visszamegy a törekvő ifjuság -boszorkány-konyhájába, uj életet kezdeni, fiatal emberek közé, a -kiknek erejük a reménység, levegőjük a reménység, kifogyhatatlan -kincsesházuk a reménység: akkor már harangoztak önnek. Bizony -mondom, csak elpusztulni menne oda. Ha önt egyszer a balvégzet -kikaparja a kagylójából, ha ön nem élhet többé az emlékeiben, ha ön -kénytelen lesz egészen átadnia magát a jövőnek, a melyben nem hisz: -akkor önnek vége, és mondhatom, másodszor hal meg, a mikor -eltemetik. Ismétlem, kedves Biró Jenő úr, az ön lelkének már csak a -fele van meg; de a kényelem melegágy neki, a melyben még csak -elteng valahogy. Veszitse el még ezt a melegágyat is, biztositom, -hogy lelkéből nem marad meg semmi. Még az a kevés se, a mi -okvetetlenül szükséges hozzá, hogy az ember eltengődjék még egy -darabig.</p> -<p>– Nem lesz kár értem – szólt közbe Biró Jenő úr.</p> -<p>– Művésznél igazán csodálatos az ilyen nagy önmegtagadás! – -folytatta mosolyogva az idegen. – De ám legyen. Csakhogy ha ön -elveszíti a kényelmét, ezt ön nem egyedűl fogja megsinyleni, és itt -a bökkenő. Ebbe az ingatag jólétbe, mely akármilyen hitvány, mégis -csak jólét, nem csak ön szokott bele, hanem másvalaki is, a kinek a -kényelme kedvesebb önnek, mint a magáé. Könnyü azt kimondani, hogy: -»akkor hát elmegyek <span class="pagenum"><a name="Page_113" id= -"Page_113">-113-</a></span> száraz kenyeret enni!« – ha az ember -egyedül van, s szabad, mint a madár. Csakhogy ön nincs egyedül, s -ebben a kérdésben ön csak a második személy, az első egy más -valaki. Egy más valaki, a ki nem kérte az életet, egy más valaki, a -kiről önnek szép májusi napokban rózsaszinü álmai voltak… nagyon -türelmetlen ön?… szóval egy más valaki, a kinek a sorsa ma még az -önéhez van kötve.</p> -<p>Elhallgatott. Biró Jenő úr nem szólt semmit; oly buzgalommal -szítta a szivarját, mintha kötelességet teljesitene.</p> -<p>– Végre egy pont, a melyben, úgy látszik, egyetértünk – jegyezte -meg a kisértő. – Megengedi, hogy folytassam?</p> -<p>– Kérem.</p> -<p>– Tehát, kedves uram, ön hajlandó megengedni, hogy az ön kis -kényelmének van némi értéke. Legyen szabad, ezzel szemben, arra -figyelmeztetnem, hogy ez a jólét milyen ingatag. Ön még rövid időre -sem biztositotta magát; nem tett félre, a mint hogy nem is tehetett -volna félre valami sokat. Higyje el, eszem ágában sincs, hogy ezért -szemrehányást tegyek önnek. Meg tudom érteni ezt a könnyelműséget. -Volt egy idő, mikor önt hatalmába keritette az a meggyőződés, hogy -minden küzdelem hiábavaló. Észrevette, hogy az iránytűje -kegyetlenül megcsalta önt; rájött, hogy tévedett, hogy a -visszahozhatatlan órákból sokat feláldozott a hasztalan, a bolond -küzdelemnek, és ezt sehogy se tudta megbocsátani a csaló -iránytűnek. Fogta magát, bedobta rossz iránytűjét a tengerbe: és… -menjen a gálya, a merre akar!… jöjjön akármi!… Ugy gondolkozott, -hogy a holnap hazug, s nem törődött többé a holnappal. Ugy -gondolkozott, hogy a mit a jelen megadhat annak a másvalakinek: nem -fosztja meg tőle a bizonytalan holnapért, a holnapért, a melyre -reménységgel nem, <span class="pagenum"><a name="Page_114" id= -"Page_114">-114-</a></span> csak félve, aggódva tudott gondolni. -Nem részletezem ezt tovább; látom, hogy ez a pár szó is fájt önnek. -Szóval, ön nem tett félre, már akármiért. Pedig talán jobban -cselekedett volna, mert ime most már közel van ahhoz a megzavaró, -válságos naphoz, a mikor: nincs tovább. Ha déli szél talál fúni, az -ön jólétének, s ezzel együtt a másvalaki jólétének vége. És ön -remeg, ha rágondol arra a rossz órára, a mikor a gardénia-herczeg, -a kinek az itélete nem különb egy asszonyi szeszélynél, mást talál -gondolni, a mikor a gardénia-herczeg visszhangjai kikiáltják önről, -hogy az ön tehetsége kimerült, a mikor az ön szives vásárlói -egyszerre a faképnél hagyják önt, s a mikor ön elmehet koldulni. -Nem, kedves Biró Jenő úr, ön nem büszke, de nem is elégedett. Azért -kérem, könyörgök, ne sujtsa megvetésével azt a nagy vagyont, mely -oly alázatosan kopog az ön ajtaján.</p> -<p>– Ön igen jó logikus hírében áll – szólt Biró Jenő úr. – -Bocsássa meg a merészségemet, de én úgy találom, hogy kissé gyorsan -vonja le a következtetéseit. Tegyük fel, hogy a kényelmemmel nem -vagyok megelégedve (bár ön is szives megengedni, hogy nem pusztán a -herczegnek köszönhetem a jólétemet), tegyük fel, hogy ez a keserves -kis kényelem is veszedelemben van (bár még nem tapasztalom, mintha -ráuntak volna a képeimre), tegyük fel, hogy csakugyan igen bajos -volna ujra kezdenem a küzködést (bár kegyed is elismeri, hogy csak -félig vagyok meghalva): remélem, nem fog ellentmondani, ha azt -állitom, hogy annyit a legrosszabb esetben is kereshetek, a -mennyiből a gyermekemet eltarthatom. Ehhez nem sok kell; sok -szegény ember meg tudja tenni, a ki teljes épségben sem ér annyit, -mint én félig holtan. Kérdem tehát: ha számithatok rá, a mi előttem -a fődolog, miért <span class="pagenum"><a name="Page_115" id= -"Page_115">-115-</a></span> tagadjam meg, a mit harminczöt -esztendeig a legjobbnak véltem, s miért essem térdre, csak úgy -egyszerre, egy nagy vagyon előtt, melynek a dicséretére ön se tud -egyebet mondani, mint hogy tálczán hozza azokat a kényelmeket, a -melyek nélkül el tudok lenni, s ráadásul azokat az élvezeteket is, -a melyekre nem vágyódom, a melyekre soha se vágyódtam?!</p> -<p>– Engedelmet kérek, ön ebben a pillanatban rosszhiszemü – felelt -a sátán szemrehányóan. – Ha a nagy vagyon, melyre szives figyelmét -kérem, nem volna jó egyébre, minthogy részben nélkülözhető, részben -pedig megvetett anyagi élvezeteket nyujtson: őszintén megvallom, -nem merném ügyét védeni olyan érzékeny lélekkel szemben, a minő ön. -De ez a nagy vagyon jó valami egyébre is, a mint alattomban ön is -szives volt elismerni. Jó például arra, hogy megmentse az embert -sok mindenféle nyugtalanságtól, a mit az imént ön se tagadott. -Hozzátehetem ehhez, hogy van más jótulajdonsága is, többek közt egy -szinte megbecsülhetetlen, a melyről, úgy látszik, szándékosan -felejtkezik meg. Ez a nagy vagyon mindenkorra megmentené önt a -legnagyobb gondjától. Mert, kedves uram, ön teljességgel nem -számithat arra, a mit fődolognak nevez. Nem láthatja meg a -tűkörből, hogy meddig él: nincs a homlokára irva. S ha véletlenül -holnap, holnapután, egy vagy két év mulva váratlanul be találja -hunyni a szemét: kérdem, ki fogja eltartani a gyermekét, a kinek -önön kivül nincsen senkije?! Az a szegény, beteg teremtés, a ki az -árva gyermekre egy pár esztendeig gondot viselt, elköltözött -hazájába, az árnyékok közé. Nos, és ha ma önre kerül a sor? Ej, -kedves uram, ön nem tartozik azok közé, a kiknek jelszavuk az az -ismert mondás, mely így hangzik: »Utánam az özönviz!…« <span class= -"pagenum"><a name="Page_116" id="Page_116">-116-</a></span></p> -<p>A szőke fiatalember, a ki jó logikus hírében áll, megelégedéssel -látta, hogy Biró Jenő úr nem szándékozik ellentmondani, s aztán így -folytatta:</p> -<p>– De oktalanság volna elhallgatnom, hogy a nagy vagyonnak, -melyet szives jóindulatába ajánlok, vannak gyümölcsöző -jótulajdonságai is. Nemcsak a gondtól, a nélkülözéstől, és a -megaláztatásoktól óvná meg önt, hanem tekintélyt, hatalmat adna -önnek, lábához rakná a sikert, a dicsőséget, s gondoskodnék a neve -halhatatlanságáról. Az ön tehetsége gyémánt, mely azonban – -fájdalom – egy csomó cseh üveg közt hever. Azt mondtam, hogy -köztük? – rosszul mondtam, azt kellett volna mondanom, hogy alattuk -hever. És az igazi műértő olyan kevés! De foglaltassa csak ezt a -gyémántot aranyba: majd meglátja, hogy’ fogják csodálni!</p> -<p>– Ha csak akkor veszik észre a tehetségemet – szólt Biró Jenő úr -– a mikor villamos világitás mellett mutogatom a képeimet, úgy -jobb, ha egyátaljában nem tudnak rólam. Különben, azt hiszem, hogy -a mi tehetség élt bennem, az is a végét járja. Nincs bennem többé -hiúság, s a hatalomra sem vágyódom. Nem óhajtok én már magamnak -egyebet, csak békét, nyugalmat.</p> -<p>– Ej, legyen egészen őszinte! Soha se gondol rá, micsoda pokoli -gyönyörűség volna megtorolni azt a sok igazságtalanságot, -megaláztatást, lenézést, melyet egykor el kellett szenvednie? -Rosszul mondom… a melyet akkor kellett elszenvednie, a mikor még -élni akart, a mikor a lelke még fiatal volt, a mikor még élt önben -a tehetség is, és a büszkeség is?!…</p> -<p>– Nem, nem gondolok rá. Csípésekért, harapásokért nem akarok -boszút állani.</p> -<p>– Bizonyára ön a leghiggadtabb a két világrész <span class= -"pagenum"><a name="Page_117" id="Page_117">-117-</a></span> összes -művészei közül! De azt nem fogja letagadni, hogy mégis csak művész; -s mint művész, remélem, nem hagyja figyelmen kívül ennek a könnyen -megszerezhető nagy érzésnek legalább a művészeti oldalát. Ha -elsorvadtak, elsenyvedtek, megfakultak is a szenvedélyei, bizonyos -vagyok benne, hogy még nem veszett ki önből minden érdeklődés az -iránt, a mi uj, a mi nagy, a mi szép. És én egy uj, ismeretlen, -királyi érzést kinálok önnek. Mondja, tisztelt uram, akármilyen -átszellemültnek tartja is magát, akármennyire megtisztultnak látja -is lelkét a kicsinyes kivánságoktól: nem lappang odabenn, a hamu -alatt, egy kis pogány kiváncsiság? Tegye a kezét a szivére, és -vallja meg: néha, egy-egy rossz órájában, nem kiváncsi-e rá, hogy -micsoda érzés lehet az, ha az ismert alakok, a kik hajdan tiportak -rajtunk, hason csúsznak a lábunk elé, s mi Kónsz isten égi -közönbösségével türjük tömjénjüket, s hallgatjuk gyermekes, ostoba -siránkozásaikat?!… Higyje el, kedves uram, kár volna, ha meghalna, -mielőtt ezt az érzést megismerte. Mondja, nem restelné, ha művész -létére soha se látta volna a nap felkeltét?!… s biztositom, hogy az -a látvány, melyet én kinálok, van oly fölséges, mint amaz. -Meglehet, hogy ön igazán nem óhajtja megtorolni a csípéseket, a -harapásokat, a megaláztatásait, de teringettét, festő uram, nem -teszünk mindent silány önérdekből, s én ezzel az anyagias -nembánomsággal, ezzel a félig bölcsészi, félig állati nyugodtsággal -és közönbösséggel szemben, hivatkozom a művészi lélekre, hivatkozom -a festőre, és hivatkozom arra az örök elvre, hogy a művészet -czélja: maga a művészet.</p> -<p>– Ön kitünő vitatkozó, tisztelt Sátán úr, s úgy hiszem, még azt -is be tudná bizonyitani, hogy a művészetnek szükségképpen karöltve -kell járnia a nagy vagyonnal… <span class="pagenum"><a name= -"Page_118" id="Page_118">-118-</a></span></p> -<p>– Miért ne?! – vágott közbe a szőke. – S ha erre vállalkoznám, -semmiesetre se mulasztanám el megemliteni, mennyit nyerne a -művészet, ha ön soha egy ecsetvonást se tenne kénytelenségből, -hanem hónapokat szentelhetne egy álomnak, s csak akkor dolgoznék, a -mikor az ihlet malasztja teljes bőségben szállja meg önt. De én nem -vitatkozom erről, s nem folytatom a nagy vagyon dicséretét. Végre -is ebben a pontban, ha nem értünk is egészen egyet, nem olyan -áthidalhatatlanok a nézeteink.</p> -<p>(Az utóbbi szavakat ismét nyájas, megnyerő, derült tekintetével -kisérte, s azzal a mosolygással, melyet róla neveztek el.)</p> -<p>– És feladatomnak – folytatta – csak a kisebbik része az, hogy a -nagy vagyont, melylyel megkinálni bátorkodom, szives figyelmébe -ajánljam; ő maga jobban ajánlja magát, mint bármi szó. Az én -feladatom tulajdonképpen az, hogy bebizonyitsam önnek: mily -semmisek azok az okok, a melyek alapján ön ezt a nagy vagyont -vissza akarja utasitani…</p> -<p>– Engedelmet kérek – szólt közbe Biró Jenő úr – de most rajtam a -sor, hogy a rosszhiszemüség vádját hangoztassam. Kérem, ne zavarjuk -össze a dolgokat. Ön nem kinál meg engem ezzel a nagy vagyonnal, -csak csalogat vele. Született jogász létére csak nem fogja azt -állitani, hogy a feleség vagyona tulajdonképpen a férj -vagyona?!…</p> -<p>– Éppen azért, mert született jogász vagyok, merném állitani, a -minthogy én kész vagyok mindent állitani, a minek ön az -ellenkezőjét gondolja. Ne ijedjen meg, kérem, nem esem a régi módi, -czopfos ördögök hibájába, a kik mindent tagadtak, és mindent -állitottak, a mint észak vagy dél felől fujt a szél vagy fujdogált -a szellő. Én jó ördög vagyok; s ezúttal sem <span class= -"pagenum"><a name="Page_119" id="Page_119">-119-</a></span> -makacskodom. Legyen úgy, a mint mondja. De viszont, engedje meg, -hogy a feleség vagyona és a férj keze olyan közel vannak egymáshoz, -hogy a különbségen nyargalni nem érdemes. Hozzá tehetem, hogy a -jelen esetben nem is illik ezt tennie. Ha vén sárkányok bérelt -férjei értekeznek erről a különbségről, annak még van értelme. De -semmi értelme sincs akkor, ha a házasság olyan eszményi -összeköttetés alapján jő létre, a milyen a mi értekezésünkre -alkalmat adott. Hová gondol, tisztelt uram?! Ej, ej, ön máris -restelli, a mit mondott. Az a hölgy, a kiről szó van, sokkal -nemesebb, sokkal finomabb lélek, semhogy olyan hitványságokkal, -mint a pénz, a legkevesebbet is törődnék. A férje azt fogja tenni a -vagyonával, a mit akar. Ezt ön épp oly jól tudja, mint én. És ha -csak róla lehetne szó, erre a kérdésre nem is vesztegetnék több -szót. De tudom, ön azt akarja ellenvetni, hogy kettőn áll a vásár, -s hogy az a férj, a kiről beszélünk, lelki finomság dolgában nem -fog a feleség mögött maradni. Én is úgy képzelem, csakhogy, engedje -meg figyelmeztetnem, ez egy cseppet se változtat a dolgon. Ha ön -nem is nyúl hozzá, a nagy vagyon, melyet kinálok, tudni fogja a -kötelességét. És szerez majd önnek egy másikat, a melyhez már -hozzányúlhat minden aggodalom nélkül. Mert, tessék elhinni, a nagy -vagyon is olyan, mint az asszony; azt az embert keresi, a kinek az -oldalán már ott lát egy másikat.</p> -<p>– Szóval – szakitotta félbe a bőbeszédű sátánt Biró Jenő úr – az -ön sokat emlegetett vagyona nagyon tiszteletreméltó földi jó, -melynek egyéb erényei mellett megvan az a tökéletessége is, hogy -valóság. S minthogy ekképpen be vannak bizonyitva összes -jelességei, most már nincs egyéb hátra, mint hogy kinyujtsam érte a -kezemet, s elkövessek egy csinos gazságot… <span class= -"pagenum"><a name="Page_120" id="Page_120">-120-</a></span></p> -<p>– Gazság! Micsoda gazság?! – vágott közbe a szőke. – Bocsánat, -kedves uram, de ha gazságról volna szó, először: eszem ágában se -lett volna épp önre gondolni, és másodszor: nem jöttem volna én. Az -olyan ügyeket, a minőkről ön beszél, a cselédeimre szoktam bízni; a -mi engem illet, nem szeretem a csunya dolgokat. Én gentleman -vagyok, kedves uram.</p> -<p>Nagyon fölingerelte ez a szó, de izgatottságában se zökkent ki -előkelő magatartásából. Nem csinált jelenetet, hanem erőt vett -magán, visszaült a székébe, a honnan előbb megbotránkozva pattant -fel, rágyujtott egy második szivarra, s azután megint nyugodtan -folytatta:</p> -<p>– Igazán, majdnem zokon vettem ezt a szót, pedig el lehettem -volna készülve rá. Ön művész, a heveskedés jogában áll, s több -tekintetre tarthat számot, mint más, közönséges ember. Nem kellett -volna elfelejtenem azt sem, hogy azok közé tartozik, a kik a nekik -nem tetsző dolgoknak csunya neveket adnak, s a kiket a tulajdon -erős szavaik lázitanak fel. Ez a hiba nemes hiba, s én nem olyan -fából vagyok faragva, hogy ezért szemrehányással illessem. De -hivatkozom a méltányosságára. Ön igen erős szót használt. Legyen -türelmes, nézzen jól a szemébe a kérdéses valaminek, és aztán -vallja meg, hogy nem volt igaza, mikor ezt az erős szót -használta.</p> -<p>És neheztelő hangon tette hozzá:</p> -<p>– Gazság?!… De hát olyan népségnek látszom én, a ki akárkit is -gazságra akar csábitani?!</p> -<p>A hangja olyan lágy és sima volt, a tekintetében annyi jóság és -nyájasság tükröződött, hogy Biró Jenő úr megijedt tőle.</p> -<p>De azért nem engedett.</p> -<p>– Szemébe nézek a kérdéses valaminek – válaszolt – és megmaradok -a szó mellett. <span class="pagenum"><a name="Page_121" id= -"Page_121">-121-</a></span></p> -<p>– Ej, kedves uram, ha ön makacsabb a legrosszabb ügyvédnél, -akkor mi soha sem értünk egyet. Pedig nekem ez a czélom, s nem az, -hogy szavakon nyargaljak. Jól van, ön nem hajlandó engedményeket -tenni; hát, nem bánom, teszek engedményeket én. Ön azt állitja, -hogy pénzért házasodni igen csunya dolog. Én ugyan, s velem együtt -több millió ember, más véleményen vagyunk, de hagyján. Bár -felhozhatnám, hogy a világ, mely egyébként igen kegyetlen szokott -lenni, ebben a kérdésben sokkal türelmesebb önnél, s bár -hangsúlyozhatnám, hogy a világnak, a mikor türelmes, mindig nagy -oka van rá: nem vitatkozom. Nem akarok akadékoskodni. Megengedem, -hogy ha valaki elvesz egy vén boszorkányt, csak azért, hogy -eltartassa magát vele, s talán, hogy legyen, a ki megfizesse a -házon kivüli szórakozásait, minthogy ő maga lustább és -nyomorultabb, semhogy megélni és jól élni tudjon, szóval, hogy ha -valaki áruba bocsátja az egyetlent, a mije van, a férfiasságát, -megengedem, mondom, hogy az ilyen úr nem valami nagy jellem; sőt -miattam olyan nevet adhat neki, a milyet akar, legyen az -összeköttetése törvénytelen vagy törvénynyel szentesitett. Jól van. -De mit tartozik ránk az efféle dolog?! Remélem, megengedi, hogy mi -csak más hajóban evezünk?! Én egy nagyon bájos, nagyon fiatal, -nagyon eszes, nagyon kedves kis leány kezét kinálom önnek, a ki -imádja önt, s a kinek nincs egyéb hibája, mint hogy -szerencsétlenségére nagyon gazdag is. Ön csupa jó hajlandósággal -viseltetik ez iránt a kisasszony iránt, és mégis úgy tesz, mintha -őt elvenni valami iszonyu dolog volna. Miért? Mert gazdag? -Teringettét, nem tehet róla. És ez olyan mellékes is neki, olyan -keveset gondol erre a rettentő vagyonra, s olyan bizonyos benne, -hogy a lelke és a szive kincsei hóditották meg <span class= -"pagenum"><a name="Page_122" id="Page_122">-122-</a></span> önt! -Tessék elhinni, ön az egyetlen ember ezen a kerek világon, a ki -mikor ilyen mesés szerencse kinálkozik számára, tudni sem akar az -egészről. Ön ismeri Birulov urat. Biztosithatom róla, hogy Birulov -ur, a ki pedig tökéletes gentleman, nagyon boldognak érezné magát, -ha megtehetné azt, a mitől ön iszonyodik, két kézzel kapna az -ajánlaton, egy egész életen át egyebet se tenne, csak hálálkodnék a -gondviselésnek, és soha, de soha se jutna eszébe az a képtelen -gondolat, hogy ő tulajdonképpen gazságot követett el.</p> -<p>– És Birulov úrnak igaza volna – szólt Biró Jenő úr. – Csakhogy -az ő esete egészen más, mint az enyém. Ha ketten teszik ugyanazt: a -dolog nem ugyanaz. Ő csak azt tenné, a mi a legtermészetesebb dolog -a világon, mig én, ha ugyanarra a dologra vállalkoznám, gazságot -követnék el.</p> -<p>– Szabad tudnom, hogy miért?</p> -<p>– Azért, mert én megcsalnám azt a kisasszonyt. Megcsalnám olyan -hitványul, mint a legközönségesebb csaló, még hitványabbul, mert én -nem a jóhiszemüségével, hanem a legnemesebb érzéseivel élnék -vissza, megcsalnám nyomorultul, mert ő ezen a vásáron mindenét -elveszitené.</p> -<p>– Ezt ön maga se gondolja komolyan.</p> -<p>– Dehogy nem gondolom komolyan! Ha ő a kezét nyujtja nekem, ezt -abban a hiszemben teszi, hogy olyan bájos, kedves, ragyogó -teremtést, mint ő, majdnem lehetetlen nem szeretni. Ennyi hiúságot -meg lehet bocsátani egy olyan lénynek, a ki arra van hivatva, hogy -tessék, hogy ünnepeljék, hogy elbájolja az egész világot. -Természetesnek találom, ha eszébe se jut, hogy nőül lehet őt venni -szerelem nélkül is. Tehát ha én hallgatnék önre, s elfogadnám ezt a -kedvesen nyujtott kezet, akkor én megcsalnék, aljasul, nemtelenül -csalnék <span class="pagenum"><a name="Page_123" id= -"Page_123">-123-</a></span> meg egy minden ízében nemes, -becsületes, nagylelkű teremtést, a ki – súlyosbitó körülmény – nem -is gyanakszik.</p> -<p>– Mert nem szereti?</p> -<p>– Mert nem szeretem.</p> -<p>– Bocsássa meg a vakmerőségemet, de bátor vagyok -ellentmondani.</p> -<p>– Engedelmet, ezt én még az ördögnél is jobban tudom.</p> -<p>– Okvetetlenül ön tudja a legjobban, mi az, a mit ön érez; de -hogy, a mit szives vallomásaiban nem fog eltagadni, szerelemnek -nevezhető-e vagy sem, az már egy kissé én rám is tartozik. A -meghatározás olyan mesterség, a melyet én találtam fel. De a -dologra térek. Ön azt állitja, hogy a mit ennek a levélkének a -küldője iránt érez, az nem a szerelem. Nagyszerű! Hát létezik a -szerelem? A szerelem délibáb, tisztelt uram, csak szerelmek -léteznek. S ezek hol kezdődnek, hol végződnek, azt még az ördög se -tudja. A szerelem annyiféle, a hány az ember. A. nem úgy szeret, -mint B., B. nem úgy, mint C., és igy tovább; a hányan lélekzünk, -mind másképpen szeretünk. (Engedje meg, hogy többes első személyben -beszéljek; én is műkedvelősködöm.) De nemcsak, hogy az A. szerelme -egészen másféle érzés, mint a B.-é, A.-nak a szerelmei is nagyon -különböznek egymástól. A hányszor és a hány nőt szeretünk, -mindannyiszor mindannyit másféleképpen szeretjük. De még mindig -keveset mondtam. Hisz ugyanazt az egy lényt is máskép és máskép -szerethetjük különböző időben! A szerelem, tisztelt uram, maga az -örök változás, s ha ön bölcselkedni szerető lélek, nem mondhatja -azt, hogy a mit ön ennek a levélnek a küldője iránt érez, az nem -szerelem.</p> -<p>– Pedig erről alaposan meg vagyok győződve. <span class= -"pagenum"><a name="Page_124" id="Page_124">-124-</a></span></p> -<p>– Ej, kedves uram, ha ön azt akarja mondani, hogy ez nem az a -földöntúli érzelem, a melyről a költők beszélnek: akkor én nem is -mondok ellent. Annyival kevésbbé, mert én nem hiszek ebben a -földöntúli érzelemben, s ön bizonyára meg fogja engedni, hogy ha -létezik is ilyen szerelem, az nem valami mindennapi dolog.</p> -<p>– Semmiesetre.</p> -<p>– De viszont, ha már mindenáron köti magát a szavaihoz, engedjen -meg annyit, hogy ha az az érzés, a melyről beszélek, nem szerelem, -úgy bizonyára valami olyas, a mi nagyon közel áll a szerelemhez. -Elhiszem, hogy nem halna bele, ha ettől a szép kis hölgytől meg -kellene válnia, de be tudom bizonyitani, hogy: igenis, ön szereti -őt, a maga módja szerint.</p> -<p>– Kiváncsi vagyok erre a bizonyitásra.</p> -<p>– Ó, nincs semmi rendkivüli mondanivalóm. De tudom, hogy ön -nagyon jól érzi magát, ha kettesben van vele, sőt ilyenkor fel is -vidul egy kissé, a mi a gyermekszobán kívül nem igen szokott -megtörténni önnel. Tudom, hogy nincs senki az ismerősei között, a -kit kedvesebbnek találna, a kit többre becsülne, a kivel örömestebb -volna együtt; s tudom azt is, hogy ha kényszeritenék, hogy -élettársat válaszszon: a szive szerint őt választaná. Többet -mondjak, kedves barátom? Ön azt hitette el magával, hogy az -érzékeit sikerült elaltatnia, és ime nemrég, a mint a keskeny -gyalogúton egymás mellett mentek hazafelé, egy olyan gondolatát -leptem meg önnek, a melyet most szeretne letagadni. De látom, hogy -ön egyre türelmetlenebb. Nem zsákmányolom ki tehát ezt az -apróságot, hanem csak azt kérdezem öntől: nem védelmezné-e meg őt -bajtól, szerencsétlenségtől, rossz emberektől, hogy ha ez egyedül -önön állana? Nem volna-e képes áldozatokra, hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_125" id="Page_125">-125-</a></span> neki -örömet okozzon, s hogy őt boldoggá tegye? Nem tudna-e neki barátja, -testvére, igaz híve lenni, hogy ha a sorsa önre volna bízva?… Ön -nem felel, tehát: igen. Nos, kedves uram, az meglehet, hogy ez még -nem az a földöntúli érzelem, a melyről a költők beszélnek, de -higyje el, tudok szerelmeket, a melyek távolról sem érnek fel -ezekkel a tiszteletreméltó indulatokkal.</p> -<p>– Lehet, csakhogy egy egészen fiatal leány nem ezekről a -tiszteletreméltó indulatokról álmodozik, hanem egészen másféle -érzelmekről.</p> -<p>– Csak nem akarja a vén embert játszani? Ej, kedves uram, ön nem -az az ember, a kiben egy akármilyen fiatal leány csalódhatik. -Különben, bízza a dolgot a fiatal lányokra; elég jó szemök van -azoknak, ha nem is tudják mindig, hogy mit látnak… Tréfán kívül, -megint rosszhiszemüséggel kell vádolnom. Ön épp oly jól tudja, mint -én, hogy a kiről beszélünk, nem a nagy indulatok és féktelen -szenvedélyek képzelődő bolondja, hanem egy nagyon okos, s a mellett -nagyon jóságos kis személy, a ki idegenkedik a drámai érzelmektől -és a szavalástól, ellenben meg tud becsülni egy olyan embert, a -milyen ön. Honnan gondolja, hogy ez a leány, a ki csupa okosság és -csupa mélység, éppen egy Romeo után epekedik, honnan gondolja, hogy -másnak képzeli önt, mint a minő?! Eh, kedvesem, ez a kis lány -tudja, hogy ő egy özvegy embernek nyujtja a kezét, s tudja, hogy -nem azok a legjobb, legnemesebb férjek, a kiknek még nincsen -történetök. Aztán meg sokkal mélyebb kedély, semhogy azt képzelné, -hogy a mi következik, az egy örök farsang, s biztositom, hogy ha ön -néha el fog gondolkozni, azért még nem lesz boldogtalan. De hisz ez -önnek nem is a legkomolyabb aggodalma, s én nyitott ajtót -<span class="pagenum"><a name="Page_126" id= -"Page_126">-126-</a></span> török be, mikor nagy hévvel bizonyitom, -hogy e felől nyugodtan alhatik, mert ha igent mond, akkor boldoggá -is fogja tenni ezt a kedves teremtést, a kinek nincs egyéb hibája, -mint hogy gazdag, rettentően gazdag.</p> -<p>Biró Jenő úr hallgatott.</p> -<p>– Ellenben, mit gondol? – ingerkedett a kisértő – valami nagy -hőstettet követ el, ha a mellét verve kijelenti, hogy: ön nem -eladó, s visszautasitja ezt a finom kezet?!… Nem, nem találom, hogy -ez valami fényes cselekedet volna. Ó, a leány mindenesetre tulélné -a csalódását, s keserüségében nem csinálna drámai -eszeveszettségeket. Talán később, egy pár esztendő mulva, el is -felejtené, hogy valaha másfélének képzelte az életet. De higyje el, -eleinte igen rossz napjai volnának, és megsértődve a leggyöngédebb -érzéseiben, nem szegődnék az ön érczjellemének a bámulói közé.</p> -<p>– Nem törődöm vele, hogy bámulnak-e vagy sem. Soha se kerestem, -hogy közönségem legyen; nem a mások, hanem a magam kedvéért -cselekszem.</p> -<p>– Ó, ön maga se lesz büszke erre az elhatározására. Hőstettének -örömét alaposan meg fogja rontani az a tudat, hogy nagyon rossz -napokat szerzett egy szép és jó kis lánynak, a ki nem ezt érdemelte -öntől. A nagy lelki megelégedés csak egy pár óráig fog tartani; a -bánat megmarad.</p> -<p>– Láttam már másféle viharokat is. Ezt a lelkifurdalást is csak -el fogom viselni.</p> -<p>– Egygyel több emléke lesz, ugy-e, a mivel emésztheti magát? Eh, -higyje el, ennél az élvezetnél többet érne az az érzés, a melyet -elmulaszt. Mondja, egy cseppet se csábitja önt a sorsfordulat -érdekessége? Nem kiváncsi magamagára ebben az uj, ismeretlen -helyzetben? <span class="pagenum"><a name="Page_127" id= -"Page_127">-127-</a></span></p> -<p>– Egy idő óta nem szeretek magamban fölfedezéseket tenni. -Vesziteni szoktam vele, nyerni soha.</p> -<p>– Pedig hát ezt az egy fölfedezést érdemes lesz megtenni. -Akarja, hogy a próféták mesterségébe kontárkodjam? Nos tehát, olyas -valamit fog fölfedezni magában, a minek már a létezésében se hisz: -egy kis elégedettséget. Dicsérni fogja az eszét, hogy hajlandóságai -ellenére nem viselkedett úgy, mintha holdkóros volna. Be fogja -látni, hogy ez volt az egyetlen okos dolog, a mit cselekedhetett: -megragadni a kinálkozó szerencsét az üstökénél fogva. Be fogja -látni, hogy előbb-utóbb úgy is meg kellett volna házasodnia; hogy a -gyermekének többet ér egy második anya, mint akárhány nevelőnő, s -hogy ez a szép összeköttetés méltóbb önhöz, mint a kósza szerelmek. -Azt fogja kérdezni magától, hogy hát kit vehetett volna el, ha nem -ezt a leányt, a ki imádja önt, s a kit a legkedvesebbnek talál -minden eleven női lény közül? És nem fog tépelődni. Volna is miért! -Mondja kérem, kinek tesz kárt vele, ha kinyujtja a kezét ezért a -szerencséért? A kik ebben a dologban érdekelve vannak, azokra nézve -csak ez az elhatározás kivánatos. Igy lesz a legjobb a leányra -nézve, és igy lesz a legjobb önre nézve. Igen, önre nézve is. Mert -hisz ön elvenné ezt a leányt akkor is, ha egy szál -perkál-szoknyában jönne úri szine elé; a különbség csak az volna, -hogy akkor nem haboznék olyan sokáig, mint most. De hát akkor miért -ennyit tépelődni? Hisz még csak nem is gyanúsithatják érte, hogyha -elveszi! Szép is, jó is, kedves is; mindenki boldog volna, hogyha -elvehetné; s bizony mondom, ilyen különös lénynek kellett a világra -jönnie, a milyen ön, hogy legyen valaki, a ki csak egy óráig is -tünődhetik azon, hogy igent mondjon-e? <span class= -"pagenum"><a name="Page_128" id="Page_128">-128-</a></span></p> -<p>– Eh, jogtudós uram, beszélhet ön akármit, azért mégis csak -hitvány dolog volna, hogy ha megtenném. Nem tudom, hogyan -gondolkoznám az ajánlatról akkor, ha az a bizonyos nagy vagyon nem -szerepelne a játékban; mindenesetre gyanúsitom önt, hogy nem -tartotta volna érdemesnek ide fáradni. Különben, igen helyesen, ön -mindjárt azzal kezdette, hogy erre a nagy vagyonra figyelmeztetett, -s azóta természetesen ez a nagy vagyon szüntelen jelen van mind a -kettőnk gondolatában. Gonosz álokoskodás volna tehát most egyszerre -agyonhallgatnunk. Nos, én ezzel a csábitó szerencsével szemben csak -azt felelhetem önnek, a mit eddig mondtam. A mi társadalmunk úgy -van berendezve, hogy a férfi tartsa el a nőt, s ne megforditva -legyen az állapot; ha elfogadnám ama bizonyos milliókat, ugyanannyi -értéket veszitenék magamból. Nekem pedig már nincs sok -veszítenivalóm.</p> -<p>– Az önök társadalma! – szólt a sátán vállat vonva. – Ugyan -sokat tett önért ez a kedves társadalom, hogy ennyit törődik vele! -Ha önnek volnék, megvallom, nem sokat adnék rá. Egyébként ön maga -sem olyan rajongója a tanainak, mint mutatja; önt olyan törvények -aggasztják, a melyeket maga alkotott magának. De hát, kérem -szeretettel, nem tapasztalta-e eddig is lépten-nyomon, hogy a -magunk törvényei épp oly tökéletlenek, mint a többi törvények, s -hogy milyen másvilági dolog: következeteseknek maradnunk?! A -természet (a gondolkozás kincseiben), szives megadni önöknek a -módot, hogy nagyon szép törvényeket csinálhassanak maguknak, de sem -a dolgok rendjét, sem önöket nem úgy alkotta, hogy mereven -ragaszkodhassanak is ezekhez a törvényekhez. Bizonyára ön még a -jobb fajta és lelkiismeretesebb emberek közül való; de kérdem, csak -nem akar előttem hivalkodni <span class="pagenum"><a name= -"Page_129" id="Page_129">-129-</a></span> az egyéni méltóságával? -Hol van már önnek az egyéni méltósága! Hisz, kedves uram, ön régen -ki van kezdve! Ön már akkor kezdett költeni az egyéni méltóságából, -mikor elfogadta a mai jólétét, kényelmét, vagy bárminek nevezzük is -az ön bizonytalan jelenét. Persze, a fejével nem mehetett a falnak, -de ha már alkuszik, alkudjék okosan; ha elfogadta a rossz vásárt, -ne utasitsa vissza a jót. Egy kicsit többet vagy egy kicsit -kevesebbet áldoz fel az egyéni méltóságából, az már körülbelül -egyre megy; de ha ennek mindenképpen csak kopnia lehet, legalább -mentse meg azt, a mi még megmenthető. Ha hajlandó volt áldozni a -méltóságából akkor, a mikor cserébe alig kapott érte valamit, ne -riadjon vissza még egy kis áldozattól most, mikor olyan -cseretárgyról van szó, mely érdemes arra is, hogy egy egész, ép, -érintetlen egyéni méltóságot adjunk érte. Ha már az <i>i</i> le van -irva, ne riadjon vissza attól, hogy rá tegye a pontot; gondolja -meg, hogy a mit veszit, az egy veszett fejszének a nyele, s -gondolja meg, hogy ezzel szemben a legeslegfontosabb érdeke: -gyermekének a jövője forog a koczkán.</p> -<p>– Nem akarom, hogy a gyermekem így jusson vagyonhoz.</p> -<p>– Eh, higyje el, nem fogja rossz néven venni öntől, hogy -elszánta magát erre a kis megalkuvásra. Ha majd felnő, s körülnéz a -világban, hamarosan be fogja látni, hogy minden történeti névnél -többet ér az a név, a melyet a bankokban kalaplevéve emlitenek; be -fogja látni, hogy a világok eme legjobbikában, a hol minden -jóllakottra tizezer éhező esik, mégis csak legkényelmesebb fekvés -kínálkozik az aranyzsákokon. És ha véletlenül nem tetszenék neki -kényelmének az eredete, vigasztalódni fog, mihelyt észreveszi, hogy -nincsen egyedül. Látni fogja, mily kevéssé háboritja meg -<span class="pagenum"><a name="Page_130" id= -"Page_130">-130-</a></span> a barátjai álmát az a tudat, hogy a -nagy nevű ős egy kis hazaárulásért kapta az uradalmait, mily -mélységesen érdektelenné válik idővel az az emlék, hogy az ősmama -nagyon szerette a gyémántokat, mily tökéletes gentleman lehet -valaki attól, hogy olyan vagyont élvez, melyet a néhai szerző egy -kis csalással, uzsorával vagy másféle embernyúzással sietett -öregbíteni, s mily jelentékenyen megkönnyiti az erkölcsbirálást, ha -a nagyapa elég előrelátó volt minden erkölcsi elvet szegre -akasztani. Majdnem minden nagy vagyon eredetében van valami, a mi -nem jó illatú, a mint hogy a nagy vizek mindig sodornak magukkal -egy kis szennyet; de ez csak a holdkórosakat zavarhatja, az okosok -tudják, hogy minden ember csak a maga tetteiért felelős. Ha aztán -az ős bűneit elviszi a tisztitó tűzbe, hogy beszámoljon velök, -ellenben a vagyonát itt hagyja az ivadékainak, további használatra: -annál jobb az örökösökre nézve, a vagyonuk és a társadalmi állásuk -megengedi, hogy emelkedett erkölcsi világnézetre tegyenek szert, s -megvetéssel vegyes hálával gondoljanak érdemes őseikre. Ez a két -érzelem szépen megfér együtt; én legalább nem ismerek olyan -örököst, a ki a helyzetével meg ne békélt volna.</p> -<p>– Ön rágalmazza az egész világot. Vannak olyan nagy vagyonok is, -a melyek eredetében nincsen semmi, a mi nem jó illatú; olyanok, a -melyeket munkával szereztek. Én is óhajtom, mint minden apa, hogy a -fiamnak ne kelljen a kenyérért küzködnie, de olyan vagyont óhajtok -neki, a melynek eredetében ne legyen egyéb, csak a becsületes, a -verejtékes munka.</p> -<p>– Micsoda álmodozás! Nézzen szét a világban, és lássa be, hogy a -vagyont lehet örökölni, a vagyonba bele lehet házasodni, szerezni -is lehet vagyont szépen, becsületesen, lassan, nagyon lassan, -vállalkozással, <span class="pagenum"><a name="Page_131" id= -"Page_131">-131-</a></span> szerencsés vállalkozással, szerencsével -és megint szerencsével, de <i>munkával</i> vagyont szerezni nem -lehet. Vagyont gyüjthetünk a föld kivételes kegyelméből, vagyont -szerezhetünk okos kereskedéssel, vállalatokkal, üzletekkel, de -munkával, puszta, verejtékes munkával vagyont szerezni nem lehet. -Czéres és Merkúr rá-rámosolyognak egy-egy halandóra; de Vulkán a -koldusok istene. Különben a vagyonszerzésnek mindig az lesz a -legbiztosabb módja, a melyet előbb emlitettem; s úgy tartom, nem -méltányos, ha az örökösök erről megfelejtkeznek. Remélem, az ön fia -épp oly értelmes ember lesz, a milyen ön, s azt az apróságot, hogy -a második házassága okos házasság volt, meg fogja önnek -bocsátani.</p> -<p>– Nem lesz rá alkalma. Nem adom el magam még ő érte sem. Ha -munkával csakugyan nem szerezhetek neki vagyont: hát úgy is jó. -Legyen inkább szegény, semhogy kénytelen legyen megvetéssel vegyes -hálával gondolni az apjára. Majd meg fog élni valahogy, a mint -megélt az apja.</p> -<p>– Ejha! Küzködjék ő is, élje végig ugyanazt a nélkülözésekben és -lelkiismereti csatákban bőséges életet, a mely önnek adatott, s -aztán bukjék el a küzdelemben, ha a végzet igy rendelte. De hátha ő -nagyobbat talál bukni, mint ön, a kinek csak maga előtt kell -pironkodnia, hátha ő rá több megpróbáltatás vár, mint önre, hátha -neki nehezebb lesz megállnia a küzdelemben, mint önnek, a ki már -kicsi korában bele szokott a nyomoruságba?… Ej, kedves uram, -hagyjon fel ezzel a rideg beszéddel; nem önhöz valók az ilyen -lélektelen szavak. No, ugyan szépen gondoskodnék róla, hagyván neki -egy jóhangzású nevet, sok, sok erkölcsi fogalmat, a csillagos -égboltozatot éji szállásul, s egy szép ajánló levelet ahhoz, a ki a -mezők <span class="pagenum"><a name="Page_132" id= -"Page_132">-132-</a></span> liliomait ruházza!… Eh, semmi önzés, -kedves uram! Ha hivalkodni tetszik vele, hogy a gyermekéért képes -volna minden áldozatra, ne riadjon vissza mindjárt a legelső -áldozattól. És tegyen róla, hogy neki módjában legyen olyan finom -lelkűnek, olyan kifogástalannak, olyan büszkének lenni, a milyen ön -volt egykor, s a milyen szeretne lenni még ma is, a mikor már késő, -késő.</p> -<p>– Nem, nem, és százszor nem.</p> -<p>– Jól van, nem erőtetem tovább. Tudom, hogy nem ez az utolsó -szava.</p> -<p>– De ez az utolsó szavam.</p> -<p>– Ma igen. De holnap, holnapután gondolkozni fog arról, a mit -szerencsém volt előadni. Visszajövök.</p> -<p>Lenyult a széke alá magastetejü kalapjáért, s mosolyogva -folytatta:</p> -<p>– Mindenesetre nagyon igazam volt, hogy magam jöttem. -Teringettét, önt csakugyan nem könnyü mesterség megpuhitani. -Egészen kiszáradt a torkom. Mondja, kérem, nem kinálna meg egy -pohár pálinkával?</p> -<p>Biró Jenő úr elővett egy konyakos üveget, töltött a vendégének, -s aztán töltött magának is.</p> -<p>– Az ő egészségére! – szólt a sátán szemtelen mosolylyal.</p> -<p>Kocczintottak.</p> -<p>Biró Jenő úr felhajtotta a konyakot. Mire a pohárkát elvette az -ajkától, a kisértő már eltünt.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Fölébredt. A gyertyái még pislákoltak, s a villamos lámpa körtéi -is égtek, de a nap már benevetett a fogadó fejedelmi, széles -ablakain.</p> -<p>A karosszékében találta magát; a szolga nem merte -fölébreszteni.</p> -<p>Körülnézett. A sátán nem volt sehol, hanem a levél, az ott -hevert előtte, egy ezüst tálczán.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_133" id= -"Page_133">-133-</a></span></p> -<h3>III.</h3> -<p>Mikor először szólalt meg a hír, hogy Masa grófnő férjhez megy -valami Biró Jenő úrhoz, a kaszinóban senki se találkozott, a ki -komolyan vette volna az ujságot.</p> -<p>Viktor gróf éppen a kártyaasztalnál ült, mikor a dolgot, tőle -két lépésnyire, szóba hozták. Hallania kellett Simi gróf -értesülésének összes részleteit. De mindaz, a mit hallott, oly -kevés hatással volt rá, hogy hátra se fordult, pedig a -kártyaasztalnál éppen osztottak, tehát ráért volna egy perczig -beszélgetni. A következő játékban Viktor gróf harmadik kettest vett -fel, s csupa figyelem volt, hogy megnyerje a játékot. Meg is -nyerte, a mi általános feltünést keltett, mert a körülálló -szakértők a játékot megnyerhetetlennek tartották. A játék után nagy -vitatkozás támadt; Simi grófnak a története kárba veszett.</p> -<p>Az, hogy a hír Viktor grófot ennyire közönbösen hagyta, többet -mondott minden hivatalos czáfolatnál. Simi gróf maga se hitt a -történetkéjében; csak azért bocsátotta szárnyra, hogy Viktor -grófnak, a kire még folyvást haragudott Aszfalt Betti miatt, borsot -törjön az orra alá.</p> -<p>Még a második társaságban sem ugrott be senki a képtelen -ujságnak. A Henrik gróf szép miniszteri tanácsosnéja, a ki mindig -együtt érzett az arisztokracziával, <span class="pagenum"><a name= -"Page_134" id="Page_134">-134-</a></span> s a ki, megszokásból, -félig-meddig grófnénak tartotta magát, megbotránkozva fogadta a -hírt, s kijelentette, hogy az ilyen otromba meséknek csak az adhat -hitelt, a ki soha se nézett körül a világban.</p> -<p>A hír azonban nem hagyta magát; nem lehetett egykönnyen -agyonütni.</p> -<p>Valaki, a ki Cannesból érkezett, szintén hallott a dologról; s -rögtön rá, hirtelen mindenütt kezdtek beszélni róla. A láthatatlan -beavatottak azt is hozzátették a hihetetlenül hangzó ujsághoz, hogy -az esküvő Pesten lesz, s hogy az ifju párt maga az érsek-nagybácsi -fogja összeadni.</p> -<p>Akármilyen meseszerünek tetszett is az egész, s különösen az -utóbbi részletek, a »negyedik rend«, mely szivesen hallja az -ilyesmit, elvégezte, hogy okvetetlenül kell valaminek lennie a -dologban.</p> -<p>A kaszinó közvéleménye az volt, hogy Masa grófnő valami -ostobaságot követhetett el. A szép miniszteri tanácsosné is ebben a -véleményben volt, csakhogy ő azt is hozzátette az itéletéhez, hogy -az e fajta ostobaságok éppen nem állanak jól egy olyan -kisasszonynak, a kinek huszonöt millió a hozománya. Egy szegény -leány nak sok szabad, de egy sokmilliomos kisasszony illetlenül -cselekszik, ha nincs kellő tekintettel a komoly kérőkre.</p> -<p>Viktor gróf se fogadta a kósza hírt a felsőbbségnek azzal a -biztosságával, melyet először láttak rajta. Nem állt a beszélgetők -közé, s tökéletesen úgy viselkedett, mint kormányválságok idején. -Két nap egymásután egy sort sem olvasott az angol parlament -naplóiból, ellenben sokat járt fel s alá, az unalomig fütyörészve -<i>Siegfried</i>et s különösen a Siegfriedet biztató Erdei Madárka -dalát.</p> -<p>Ez már komoly tünet számba mehetett, mindamellett a nagy többség -még most sem adta meg magát. Masa <span class="pagenum"><a name= -"Page_135" id="Page_135">-135-</a></span> grófnő ugyan meglehetősen -kiszámithatatlan hölgy, de vannak dolgok, a melyek kívül esnek -minden számitáson és minden lehetőségen.</p> -<p>Hanem a mikor a meghivók, a melyeken világosan olvashatók voltak -a nevek is, és az esküvő napja is, elárasztották az egész -társaságot, akkor már igazán nem lehetett helye semmi -kételkedésnek. Ez kissé sok lett volna ízetlen tréfának. A -meghívókból kaptak az erdélyi szegény rokonok is; s ez a körülmény -már éppen megpecsételte a dolog komolyságát. Ha az erdélyieket is -meghivták, akkor a házasságnak meg is kell lennie; az erdélyieket -hiába kizavarni az otthonukból már több volna vétkes -könnyelműségnél.</p> -<p>Masa grófnőt már hetek óta élesen birálták; arról, hogy -ballépést követett el, nem lehetett többé vitatkozni. Hogy ki az az -ember, a kinek a kedvéért megfelejtkezett magáról, közönbös volt az -egész világ előtt.</p> -<p>De most, hogy a világ immár befejezett történettel állott -szemben, Masa grófnő egyszerre háttérbe szorult. A hogy a -meghivókat, az erdélyieket és az érseket nem lehetett többé -letagadni, a szegény Masáról alig volt szó, csak egy kérdés volt -minden ajkon: kicsoda hát az a vakmerő conquistador, vajh’ ki ő, és -merre van hazája?!…</p> -<p>Először úgy találták, hogy a botrány rémséges. Egy festő, egy -ismeretlen festő! Mi jutott eszébe annak a szerencsétlen -lánynak?!</p> -<p>De valaki aztán fölfedezte, hogy az a festő nem is olyan -ismeretlen, mint hiszik. Oda kinn jobban becsülik, mint itthon; s -ez már valami. Az illető hozzátette a legfrissebb értesüléshez azt -is, hogy akár ismeretlen, akár nem, mindenesetre ügyes ember, mert -igaz ugyan, hogy Masa grófnő tökéletesen meg van bolondulva, -<span class="pagenum"><a name="Page_136" id= -"Page_136">-136-</a></span> de legény kellett a gátra, a ki ezt a -bolondságot fel tudja használni.</p> -<p>Az ötlet szerencsés volt, legalább bejárta egész -Magyarországot.</p> -<p>Rövid idő mulva mindenki tisztában volt vele, hogy Biró Jenő úr: -kétségtelenül vakmerő kalandor, a ki pokoli ügyességgel hálózta be -a beteg képzelmü leányt. Egész regényeket tudtak róla, hogyan -babonázta meg, hogyan bilincselte le magához, s hogyan ragadta -vissza, mikor a lány, egy világos pillanatában, menekülni akart. A -mesélők valóságos Petrucchionak festették.</p> -<p>A kételkedők tagadták ezeket a meséket, de azt ők is -megengedték, hogy a festőnek kemény gyereknek kell lennie. A mit -tett, az egyszerü, mint a Colombus tojása, de végre is, azt az -érdemet, hogy eszébe jutott, a mire mások nem gondoltak, lehetetlen -volt tőle elvitatni.</p> -<p>– Bah! – jelentette ki Simi gróf a Viktor jelenlétében – hirbe -keverte, hogy elvehesse! Istenem, a hadicsel nem uj.</p> -<p>Simi gróf ugyan, a kinek a nyelve gonosz, de a lelke hermelin -volt, még soha se kevert hírbe senkit, sem önzésből, sem -önzéstelenül (Aszfalt Bettit nem lehetett hírbe keverni), de -elméletben igen értette a dolgot. Igazat is adott neki mindenki, s -nemsokára ismeretesekké váltak a részletek is. A leghitelesebb -elbeszélés szerint, Biró Jenő úr elég ügyes volt meglepni Masa -grófnőnek egy szerencsétlen pillanatát, s elég vakmerő magához -lánczolni a szegény leányt olyan barbár módon, a mely csak -kalandornak juthatott eszébe.</p> -<p>Ettől a becstelenségtől lehetetlen volt megtagadni az -elismerést. S bár még jóformán senki sem ismerte, egyszerre sűrűn -kezdték emlegetni a nevét. <span class="pagenum"><a name="Page_137" -id="Page_137">-137-</a></span> Jelképévé lett azoknak a nagyratörő -zsiványoknak, a kik korunkban a Borgia Czézárok vad akaraterejét és -férfiasságát a gondolkodás, a ravaszság, és a mély emberismeret -fegyvereivel teszik még veszedelmesebbé.</p> -<p>Általánossá vált róla a nézet, hogy olyan ember, a kivel -számolni kell, s a ki meg fogja csinálni az utját. Elvégezték róla, -hogy félelmetes, lelkiismeretlen, mindenre képes ficzkó, s -elkezdték tisztelni.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_138" id= -"Page_138">-138-</a></span></p> -<h3>IV.</h3> -<p>Az esküvőt csakugyan Pesten tartották meg, s csakugyan az érsek -adta össze az ifju párt. Alisz és Gina grófnők nem is bocsátottak -meg az érseknek soha, pedig a nagy alapitvány, melyet Masa grófnő -esküvője alkalmával tett, megértethette velök, hogy az érsek nem -hívságos, hanem szent érdekekre tekintett, mikor magát -legyőzte.</p> -<p>A rokonságból csak Henrik gróf s az erdélyi rokonok jelentek meg -a szertartáson, de az erdélyi rokonok sokan voltak. S ha az öreg -grófnők meg a Viktor gróf távolléte kellő szinpadi hatással volt -is, az esküvő még se vesztette el az előkelőség minden -jellemvonását. A kiváncsiság erősebb volt, mint a botránkozás. -Három vagy négy fiatal asszony, a kiknek a megjelenése elhatározó -volt, teljessé tette a Masa győzelmét.</p> -<p>A kiváncsiak úgy találták, hogy a látványosság megérte azt a kis -szóbeszédet, a mibe került. Masa grófnőnek a ruhája valóságos csoda -volt, s a vőlegény méltó arra az érdeklődésre, mely mindenfelől -fogadta.</p> -<p>– Egészen jól fest a piktor – suttogta Juliska grófnő Dóra -grófnőnek, azzal a nyugodt lélekismerettel, hogy ezeket a szavakat -visszhangozni fogja az egész társaság.</p> -<p>– De nagyon – felelt Dora grófnő, a ki nem számithatott ekkora -sikerre – s én úgy találom, hogy <span class="pagenum"><a name= -"Page_139" id="Page_139">-139-</a></span> a szegény Masa nem is -olyan szerencsétlen, mint képzelné az ember.</p> -<p>Nem, nem volt szerencsétlen. Sugárzott, és tüntetett vele, hogy -sugárzik.</p> -<p>Ugy, hogy voltak, a kik megbotránkoztak ezen a merészségen. A -dolog közel járt az illetlenséghez.</p> -<p>Ellenben a vőlegény mindenkinek tetszett.</p> -<p>Csak egy nézet volt róla: az, hogy meglepően kifogástalanul -viselkedik. S ez a kifogástalan magatartás élét vette a Masa -ügyetlenségének.</p> -<p>A megjelenése is elég jó hatást tett. A botrányos frigy kezdett -kevésbbé botrányosnak tünni fel.</p> -<p>– Határozottan igen jó arczot csinált magának – jegyezte meg az -öreg Linka, a ki le nem vette róla szemcsiptetőjét.</p> -<p>Ugy beszéltek róla, mint egy szinészről. Alakja nemességét, -termete szép arányosságát, érdekes arczvonásait, tekintete tüzét és -hangja csengését mind érdemül tudták be neki, mint ügyesen -kiszámitott hatásokat.</p> -<p>– Azt az egyet meg kell adni neki, hogy végig kitünően játszsza -a szerepét.</p> -<p>S nem vették észre, hogy már nemcsak ezt az egyet adták meg -neki.</p> -<p>Azok a fiatalemberek, a kiket a kiváncsiság elvitt a lakodalmi -ebédre, teljesen lefegyverezve tértek vissza.</p> -<p>Egész lovagregényeket tudtak mesélni erről a lakomáról. Biró úr -olyan szerepet játszott ott, mint a szinpadi hős a népség és -katonaság között. Maga volt a szeretetreméltóság, a finomság és az -előkelőség. A szegény erdélyiek, a kopott Dusi, az irodalmi -hajlandóságokban bűnös Béni, és Endre (az örök képviselőjelölt) -között olyan volt, mint egy kis princz. <span class= -"pagenum"><a name="Page_140" id="Page_140">-140-</a></span></p> -<p>Simi gróf határozottan kijelentette, hogy ilyen nagyszabásu -kalandort nem látott még soha.</p> -<p>Másnap elutaztak, de azért a kalandor tovább is foglalkoztatta a -közvéleményt. Az ujságok kiadták az arczképét, s fölfedezték, hogy -Biró Jenő úr, a milyen ismeretlen nálunk, olyan kedvelt Párisban, a -hol a nagy Darzens legjobb tanitványának tartják, s a hol, -egyszóval, tudják róla, hogy művész isten kegyelméből.</p> -<p>A reklám, a mily önkéntes, olyan ügyetlen volt. Csakhogy ekkor -már az egész világ tudta, hogy Biró Jenő úr kemény legény, s ez a -rosszul pukkant rakéta sem árthatott meg neki.</p> -<p>Később aztán összezavarták a dolgokat. A kik ismerősek voltak -Párisban, úgy emlékeztek, hogy Birónak, mint művésznek, nagy -hirneve van itthon; a kik ezt tagadhatták volna, szentül hitték, -hogy Párisban rózsa-ágyakon hál s tenyereken sétál.</p> -<p>Ettől már csak egy lépés volt, hogy nemzeti nagyságnak kiáltsák -ki. Megtörtént ez is, még akkor, a mig Biró a nászutján volt. Az -elégedetlen művészek egyik vezérének eszébe jutott, hogy a falánk -Barta ellen, a ki a sógorság révén minden freskó-megrendelést -lefoglalt magának, nagyon ügyes és nagyon könnyü dolog volna Birót -játszani ki. Biró nagyon kényelmes ember, először mert messze van, -másodszor mert, ha visszajön, akkor se fog vadászni a -megrendelésekre. A versenytársak ugyan jobban hittek a Biró -tehetségében, mint maguk a kürtösök, de egy félesztendő mulva nem -volt többé kétség, a trombitások megvaditották egymást, s ekkor már -esküdni mertek volna arra a mesére, melyet maguk találtak ki.</p> -<p>A társaságban nem volt senki, a ki természetesnek ne találta -volna, hogy Biró Jenő urat egyszerre igy elárasztják borostyánnal. -Hogy Birónak különb művésznek <span class="pagenum"><a name= -"Page_141" id="Page_141">-141-</a></span> kell lennie, mint a -milyen az a szerencsétlen Barta, a kin még soha senki se látott egy -pár rendes keztyűt, az világos volt, mint a kétszer-kettő.</p> -<p>Biró Jenő úrról ekkor már mindenki tudta, hogy rendkivül elmés -ember. Valaki, a ki Firenzében találkozott velök, szerte hordta a -világba Biró Jenő úrnak egy élczét, melylyel ez a szegény Galanthay -Mukit fizette ki, s minthogy a szegény Galanthay Muki arra volt -hivatva, hogy holtáig nevessenek rajta, a gyilkos elmésségnek -óriási sikere volt. Muki egyik nagybátyja, a miniszter, maga is -szenvedélyes adomázó, a könnyezésig nevetett rajta, s ettől fogva -Biró Jenő úr tudtán kívül »benn volt« a legjobb társaságban.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_142" id= -"Page_142">-142-</a></span></p> -<h3>V.</h3> -<p>Mikor a monte-carlói eset ismeretessé vált, már nem volt ember, -a ki Biró Jenő urat kalandornak merte volna mondani.</p> -<p>A monte-carlói esetet egy szemtanu igy adta elő a -kaszinóban:</p> -<p>Masa grófnő soha se látta még a játékot. Puszta kiváncsiságból -nézett be a terembe; az ura azzal a megadással és nyugalommal -követte, a mely soha se tűnik el az arczáról, s a melylyel mintha -örökösen várakoznék valamire, a mi soha se következik el.</p> -<p>Masa grófnőt tiz percz mulva tökéletesen megejtette a játék -mámora. Minden áron nyerni akart egypár aranyat, a mi olyan furcsa -volt, mint mikor Saint Paul herczeget, Francziaország legszebb -parkjának tulajdonosát, egy közkertben viráglopáson érték.</p> -<p>Természetesen nem volt egy vörös garasa sem. Az urához fordult -egy kis barátságos kölcsönért.</p> -<p>– De, kedvesem, nekem nincsen pénzem – szólt Biró és -összekutatta minden zsebét. – Nézze, ez az egész vagyonom.</p> -<p>Olyan szegények voltak, hogy az ember megszánta volna őket. De -Biró nagynehezen mégis csak összehalászott vagy ezer frankot -papirban. Megkinálta vele a feleségét, a ki ijedten csapta össze a -kezét. <span class="pagenum"><a name="Page_143" id= -"Page_143">-143-</a></span></p> -<p>– Hová gondol? Csak nem fogok ezer frankot eljátszani!</p> -<p>Minden áron aranyat akart. Kijelentette, hogy a világért se -tenne többet egyszerre egy aranynál, s ha kétszáz frankot elveszit, -soha se játszik többet.</p> -<p>Biró kiüritette a nadrágzsebeit is. Tizenhét darab aranya volt, -mint később kiderült.</p> -<p>Masa grófnő leült, s az asszonyok hatodik érzékével azonnal -kitalálta, hogyan lehet a legcsunyábban játszani. Mint a félénk -játékosok legtöbbnyire, egy-egy számoszlopra tett, még pedig nem -mindig, hanem lesve a valószinüséget, mint azok a lutrizó -kávénénikék, a kik az évek óta ki nem jött számokon csüggenek -makacs, kitartó szerelemmel.</p> -<p>Ha nagy szerencséje talál lenni, nyerhetett volna még egyszer -annyit, mint a mennyit koczkáztatott. De nem volt szerencséje.</p> -<p>Elúszott a három első arany, aztán elúszott a negyedik és az -ötödik is. Majdnem megsiratta őket. És ettől fogva még óvatosabban, -még takarékosabban játszott.</p> -<p>Igazán, nagyon kedves volt.</p> -<p>Akárhányszor láttam házmester-kisasszonyokat – értekezett a -monte-carloi eset szemtanuja – a kik azelőtt soha még csak nem is -képzeltek egy rakáson száz forintot, s a kik két polka között, a -<i>bac</i> asztalnál, a legnagyobb hidegvérrel vesztették el az -ebül szerzett ezreket, s mondhatom, kedveseknek találtam azokat a -tarka tollu kis madarakat, a kik égi öntudatlansággal és derült -szemtelenséggel csipegetik fel az elibéjük került apró -gyöngyszemeket.</p> -<p>De ezt a nábob-ivadékot, jó gazdasszony-rémületével, még -kedvesebbnek találtam, mint azokat a pompázó csatorna-virágokat. -Istenem, azt, hogy a szemétdomb <span class="pagenum"><a name= -"Page_144" id="Page_144">-144-</a></span> koronkint megelevenedik, -s gőzeiből apró tündérek szállanak szerte, láthatjuk mindnyájan; s -mindennap látni azt is, hogy ezek a hegyes fogú kis tündérek »a -rágcsálók és őrlők« tökéletességével tudják megenni a -leghatalmasabb vagyonokat is. De olyan hölgyet, a ki minden -esztendőben épittet egy templomot, s a kinek legforróbb -vágyakozása, hogy vagy százhúsz frankkal lefőzze a monte-carloi -bankot, ilyen hölgyet még keveset láttam. Mondhatom, önöket is -mulattatta volna ez a ritka látvány.</p> -<p>Szóval oda gyökereztem a hátuk mögé, és nem bántam meg.</p> -<p>Biró mosolyogva nézte a feleségét, de meglátszott az arczán, -hogy nagyon szeretne odakünn lenni és szivarozni.</p> -<p>Az asszonyka végtelen komolysággal merült a számitgatásaiba, de -minél okosabb akart lenni, annál jobban vesztett; megpróbált -számsorra, megpróbált számnégyszögre játszani, hiába.</p> -<p>Elúszott bizony a tizenhetedik arany is.</p> -<p>– Tizenhét arany! – kiáltott fel olyan hangon, hogy a -játék-terem kalandokat leső vén hiénáiban édes reménységek kezdtek -sarjadzani (azt hitték, hogy mindenét elvesztette) – tizenhét -arany! Egy egész vagyont játszottam el!</p> -<p>– Hja, kedvesem – szólt Biró mosolyogva – a kit annyian és -annyira imádnak, mint önt, annak nem szabad játszania!</p> -<p>– Milyen ravaszság! – botránkozott az asszonyka. – Észrevette, -hogy most már magára kerülne a sor (mert nekem határozottan -szerencsétlen kezem van), s hogy megszabaduljon ettől a robottól, -nem átallja belekapaszkodni az özönviz előtti közmondásba, csakhogy -meg ne kérhessem rá… de azért is megkérem. <span class= -"pagenum"><a name="Page_145" id="Page_145">-145-</a></span> Kedves, -kedves férjem-uram, nyerje vissza a pénzemet! Ugy-e, visszanyeri? -De megigéri, hogy ha száz frankot elveszit, nem játszik -tovább?!…</p> -<p>– Szivesen – felelt Biró mosolyogva, és engedelmeskedett.</p> -<p>Igazán, ha véletlenül nem ismerem őket, azt hittem volna, hogy -az egész jelenetet kieszelték előre.</p> -<p>Biró úgy tett, mint a ki csak azért siet teljesiteni egy -asszonyi szeszélyt, hogy annál hamarabb véget vessen az egész -gyerekességnek, de engem nem csalt meg. Én arról a módról, a hogy a -száz frankját az asztalra vetette, rögtön fölismertem benne a nagy -játékost.</p> -<p>Ilyen lehet az a jelenet, mikor Plunkett kiveszi a Nancy -ügyetlen kis kezéből a gyeplőt és maga kezdi hajtani a lovakat. -Előbb csak támolygott a kocsi, a négy ló négy felé húzott; de a -hogy megérzik a mester kezét, a csengős, operett-lovak paripákká -változnak át, s a kocsi pokoli biztossággal repül előre, mint a -Phaëton szekere.</p> -<p>A játék istene megérezte, hogy most az ő embere lépett az -asztalhoz, és úgy fogadta, a mint illik, hódolattal.</p> -<p>Bezzeg, nem krajczároskodott ez! Számra tett, mint az igaziak. A -kettesre játszott.</p> -<p>A gonosz szerszám perdült. Masának alig volt ideje, hogy -megkérdezze, mire tett az ura, már kiáltották:</p> -<p>– Kettő, fekete, páros, innen!</p> -<p>S még el se hangzott ez a pár szó, a háromezerötszáz frank már -ott hevert a száz frank fölött.</p> -<p>Más embernek ilyen esetekben az öreg napjai jutnak eszébe; -szükségét érzi annak, hogy félre tegyen, s nem tud okosabbat, mint -zsebre gyűrni a váratlan nyereséget, aztán szépen haza koczogni. -Azok már hősies jellemek, a kik a nyert pénzzel szinre vagy -»innen«-re-»túl«-ra játszanak tovább; olyat, ki <span class= -"pagenum"><a name="Page_146" id="Page_146">-146-</a></span> teljes -nyereségre megismételje a tétjét s még egyszer számra játszszék: -csak két embert ismertem. Az egyik a szegény Barcsi volt, a ki, -mint emlékeznek, elrulettezte az egész örökségét, a másik Biró Jenő -úr.</p> -<p>Csakhogy Biró Jenő úr nem pusztán a tétjét hagyta az asztalon, -hanem az egész nyereségét is. Voltak, a kik azt hitték, hogy -hirtelen megbolondult; s a közelben sokan megvárták ezt a nevezetes -tétet, csak azért, hogy az ellenkező esélyekre vessék magukat.</p> -<p>Biró Jenő úr a harminczasra tett. Mindenki a feketét, a -páratlanokat és az »innen«-t rakta.</p> -<p>– Nem lehet tenni többé!</p> -<p>Nem, nem volt megbolondulva. Olyan hideg és közönbös maradt, -mintha nem is őt érdekelte volna a legerősebben az a szeszélyesen -szaladgáló kis játékszer, melynek ugrándozását annyi szem kisérte. -Udvarolt a feleségének, pedig ennél az asztalnál az ég -leggyönyörűségesebb angyalainak se szoktak udvarolni.</p> -<p>Csak akkor fordult meg, mikor hallotta, hogy kiáltják:</p> -<p>– Harmincz, vörös, páros, túl!</p> -<p>Képzelhetik önök a meglepetést!</p> -<p>A mi pénz volt az asztalon, az természetesen mind hozzá -vándorolt. Ugy hiszem, a bank maga is megérezte ezt a kis -érvágást.</p> -<p>Hozzá se nyúlt.</p> -<p>– Ez a harminczas nagyon derék szám – szólt a feleségéhez. – -Megérdemli, hogy még egyszer tegyünk rá.</p> -<p>Nem, ezt az őrült izgalmat nem tudják elképzelni. Akárhányszor -láttam, hogy egy-egy leégett játékos ott a teremben puffantotta -agyon magát, illedelmesen visszavonulva valamelyik sarokba; -mondhatom, a kutya se törődik velök. Láttam azt is, mikor miss -Moore, a kit önök mindnyájan ismertek, ott az asztalnál bolondult -<span class="pagenum"><a name="Page_147" id= -"Page_147">-147-</a></span> meg, s kibontott ősz hajjal szaladgált -a teremben, mint egy vén Ophelia. Ezt már nézték, de nem sokáig, -mert hamar kidobták szegényt. Láttam végre, mikor Webb, kétszer -egymásután fosztotta ki a bankot. Ez már derekas izgalom volt. De -ahhoz hasonló jelenetet, a milyen ez után következett, úgy hiszem, -ebben a században már nem lát Monte-Carlo.</p> -<p>Egy ember, a ki csak számra játszik, a ki kétszer egymásután -nyert, s a ki másodszor tesz ugyanarra a számra, nem száz frankos, -hanem százezres tétet: ez az ember vagy kötöznivaló bolond… vagy ez -az ember nem ember, hanem maga az ördög.</p> -<p>Persze, hogy az ördög.</p> -<p>Nekem legalább a <i>Mefistofele</i> zenéje zúgott a fülemben, -mikor a kisértetes zörgésre következő pillanatnyi síri csöndet -megtörte a játékbank egyik tisztviselőjének a szava:</p> -<p>– Harmincz, vörös, páros, túl!</p> -<p>S mintha hallottam volna a basszista kaczagását.</p> -<p>Természetesen, nem tudták kifizetni. A banknak különben is rossz -napja volt; a pénzkészletből nem telt ki az óriási összeg.</p> -<p>Biró Jenő úrnak tehát várnia kellett, mig a főpénztárból -elhozzák a neki járó, és a játék folytatásához szükséges -pénzösszeget. Elég hamar megtörtént, de még sem oly gyorsan, mint -Biró kivánhatta volna. Nem kerülhette ki, hogy neki ne essenek. A -babonások – pedig ki nem babonás ebben a teremben? – megrohanták -minden oldalról. Könyörögtek neki, hogy tegyen még egyszer, -legalább egy, egyetlen egy aranyat; csak még egyszer, csak egy -aranyat, hogy ész nélkül kapaszkodhassanak bele a kabátjába.</p> -<p>– Nem – szólt Biró Jenő úr – egy aranyat se teszek többet. -<span class="pagenum"><a name="Page_148" id= -"Page_148">-148-</a></span></p> -<p>Tessék elhinni, ő volt az egyetlen ember a teremben, a ki józan -maradt. Mi többiek, mindnyájan meg voltunk bolondulva.</p> -<p>Szentűl meg voltunk győződve, hogy ez után már világ végeztéig -mindig a harminczas fog nyerni.</p> -<p>A játék persze nem akadt fenn s a Biró vezérlete hiján a -harminczas számra vetettük magunkat. Én is elvesztettem egy ezrest. -A zéró jött ki.</p> -<p>– És Biró Jenő úr? – kérdezte valaki a monte-carlói úr hallgatói -közül.</p> -<p>– Biró Jenő úr úgy tett, a mint beszélt. Egy garast se tett -többé; nem tett egy szerencse-aranyat se. Karjára fűzte a -feleségét, hátat forditott a bűnbarlangnak és talán vissza se -nézett. Bejárta San-Remot, Bordigherát, Ospedalettit, Mentonet, s -mindazt, a mit érdemes megnézni, és nem törődött többé a -játékteremmel, a mint mi nem törődünk egy elhasznált keztyűvel.</p> -<p>A monte-carlói urat sokan hallgatták, a kik közül néhányan a -sors kiválasztottjai közé tartoztak. De ebben a sok fejben ugyanegy -dolog történhetett: mert mikor az elbeszélés véget ért, senki se -szólt semmit.</p> -<p>Ez annál nevezetesebb volt, mert sok emberen egy és ugyanaz az -érzés is különböző hatásokban szokott nyilvánulni. A fájdalom az -egyiket bőbeszédűvé, a másikat némává teszi, a szerelem hol -fecsegővé tesz, hol szótalanná, a harag néha tombol, néha magába -zárkózik. Csak egy érzés van, mely minden embert minden körülmény -között egyformán hallgataggá tesz: az irigység.</p> -<p>Az irigység igen rossz hírben álló érzelem, pedig ennek a sanda -czégnek sokkal nagyobb közönsége van, mint képzelné az ember. És -nincs az a bőség, a mely megóvjon a csábitásaitól.</p> -<p>A társaságban akárhány ember volt, a ki jóval <span class= -"pagenum"><a name="Page_149" id="Page_149">-149-</a></span> nagyobb -vagyonnal rendelkezett, mint a mekkora a monte-carlói asztalnál -verődött össze, hogy megalapitani segitsen egy uj pénzkirályságot. -De, istenem, mekkora különbség a szerzésben! Mennyi ősre kellett -nekik szert tenniök, milyen gondosan kellett megválasztaniok a -szüleiket, mig ez az ember öt percznyi előkelő viselkedéssel ott -van, a hová ők csak annyi körültekintés után érkeztek!</p> -<p>Az izgalom is mámoritó lehetett, ha a nagy kalandor nyugalmat -szinlelt is. És ez a hatalmasan rideg kijelentés, hogy egy garast -se tesz többé! Ez az akaraterő, hogy a szerencse-aranyat sem adta -ki a kezéből! Bizonyára, ez az »egy aranyat sem« méltó rá, hogy -helyet foglaljon a történelem arany könyvében a mellett a nagy -mondás mellett, hogy: »Szó nélkül halál!«</p> -<p>Legelőször Simi gróf kapta vissza a szavát. Ő volt a legszűzibb -lélek a társaságban.</p> -<p>– És ha meggondolom – szólt – hogy nekem egy külvárosi jelenetem -van ettől az embertől, egy külvárosi jelenetem, a melyet ötven -forintért vásároltam!</p> -<p>– Az a külvárosi jelenet is abban a műhelyben készült, a melyből -a multkori Van Ostade került ki – felelt a monte-carlói úr.</p> -<p>Simi grófnak a képvásárlásban való szerencsétlensége közmondásos -volt. Külvárosi jelenetével is kinevették. Egy valódi Birót nem -vásárolnak ötven forintért.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_150" id= -"Page_150">-150-</a></span></p> -<h3>VI.</h3> -<p>Simi gróf meg volt sértve. Azért se hagyta a dolgot annyiban. -Megvizsgáltatta a képet egy szakértővel.</p> -<p>A szakértő megállapitotta, hogy a munka eredeti. Megjegyezte -ugyan, hogy a mester első korszakából való, de nem hunyhatott -szemet a fiatalkori mű szembeszökő szépségei előtt.</p> -<p>És hogy megerősitse az itéletét, nyomban felajánlott érte ezer -forintot.</p> -<p>Simi gróf néma megvetéssel felelt, s még az nap kiadta a -rendeletet, hogy vigyék át a képet az előszobából a nagy -terembe.</p> -<p>A következő héten aztán, mikor az Illustrated London News és a -párisi Illustration egyszerre adták ki a Biró Jenő úr arczképét, -Simi gróf a szokottnál gyakrabban nézett be az olvasóterembe, s -mint ragadozó madár vetette rá magát azokra a gyanútalanokra, a kik -az emlitett képes lapokon szenderegtek.</p> -<p>Nem engedte el nekik, hogy az ő gyüjteményében van egy külvárosi -jelenet, mely kétségtelenül a nagy Biróé, egy valódi Biró, mely a -mester első korszakából való.</p> -<p>S a fáradsága nem is veszett kárba, mert szép lassan -kiköszörülte azt a csorbát, melyet szakértelmének hírén régi -balsikerei ütöttek. <span class="pagenum"><a name="Page_151" id= -"Page_151">-151-</a></span></p> -<p>– Jobb orra van, mint hittük – mondogatták eleinte, ha a -képeiről beszéltek. – Egy párszor lefőzték ugyan, de, istenem, kit -nem lehet egyszer-kétszer megtéveszteni?! A szakemberek is -megbotlanak néha, kivált képdolgokban. És azt meg kell adni neki, -hogy fölismerte Biróban a nagy tehetséget. Ez már valami.</p> -<p>Később aztán elfelejtették a csalódásait, csak azt tudták róla, -hogy ő volt az első, a ki Birónak a tehetséget fölismerte. A tréfa -élét vesztette; nem akadt többé, a ki műérzékét fitymálta, -kicsinyelte volna. Egy szép nap arra ébredt, hogy az első rangú -szakértők között emlegetik.</p> -<p>Hogyne! Mikor ő volt az, a ki a nagy Birót fölfedezte.</p> -<p>. . . . . .</p> -<p>Nem volt két ilyen nevü festő. A nagy Biró a mi szegény barátunk -volt.</p> -<p>Ha valaki azt kérdezné, hogy miképpen jutott Biró a »nagy« -jelzőhöz, erre csak azt lehetne felelni, a mit az olvasó már úgyis -tud. A London News kiadta az arczképét, mint a monte-carlói -szerencsés játékosét, az Illustration, mint Darzens kitünő -tanitványáét, a kiről mostanában annyit beszélnek, végre kiadták a -magyar képes ujságok is, a melyek már mint kitünő hazánkfiát -emlegették.</p> -<p>S ha valaki ezt keveslené, ha azt vetné ellen, hogy az -ujság-elismerésektől a nagyságig még egy nagy lépés van, ezzel -szemben csak arra lehet hivatkozni, hogy méltóztassék megszámlálni: -hány nagyságot ismerünk, a mely nem az ujságok egybehangzó -dicséretein épült?</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_152" id= -"Page_152">-152-</a></span></p> -<h3>VII.</h3> -<p>A szerencse, attól fogva, hogy Monte-Carlóban hozzászegődött, hű -maradt Biró Jenő úrhoz. A szerencse is asszony; s nem azok a -legmulandóbb viszonyaink, a melyeket a legkésőbben kötünk.</p> -<p>Ez a kései szerető, akárhová lépett Biró Jenő úr, mindenütt ott -járt a nyomában. Elválaszthatatlanok voltak.</p> -<p>A játékterembe ugyan nem kisérte többé, de talált más alkalmat, -hogy a hűségét bebizonyitsa. Biró Jenő úr nem játszott többet; -okosabbat csinált ennél: üzleteket.</p> -<p>És minden vállalkozásának mesés sikere volt. Ha az egész -környéket elverte a jég, az ő földeit kikerülte a csapás; ha a szél -kifútt a tárczájából egy ezrest, hazatérőben ott találta meg a -pénzt a park kapujánál, egy bokron fennakadva.</p> -<p>A legőrültebb vállalatok aranybányákká váltak, ha ő állt az -élükre; a bot kivirágzott volna a keze között, hogy ha -virágszállitásra adja magát.</p> -<p>A mihez hozzányúlt, aranynyá változott a keze között, mint Midás -királyról beszéli a mese.</p> -<p>Az ilyen embert a világ mindig meg tudja becsülni érdeme -szerint; megbecsülte Biró Jenő urat is.</p> -<p>Elhalmozták tisztességgel, kitüntetésekkel; válogathatott -<span class="pagenum"><a name="Page_153" id= -"Page_153">-153-</a></span> a méltóságok között; mindenféle rangú -szolgahad leste a parancs-szavát; mindennap bebizonyitották neki, -hogy milyen végtelen nagy ember, s még életében tudta az egész -világ, hogy hol fog majd a szobra állani.</p> -<p>Nagy ember volt, kétségtelenül nagy, kiváló ember. Voltak az -élet játékasztalánál sokan, de csak ő találta ki, hogy másodszor is -a harminczas fog kijönni.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_154" id= -"Page_154">-154-</a></span></p> -<h3>VIII.</h3> -<p>Eleinte úgy látszott, hogy Biró Jenő úr meg tudja becsülni, a -mit a tűnő pillanat ád, s ki tudja színi minden virágnak a -mézét.</p> -<p>Nem mintha az apró anyagi örömökre vetette volna magát, de a -szeméből, mely néha-néha a régi fényben ragyogott fel, ki lehetett -olvasni, hogy neki is megvannak a maga gyönyörűségei.</p> -<p>Igy fel-fellángolt néha a szeme, ha egy-egy régi ismerőse -magasztalni kezdte előtte valamelyik halhatatlan alkotását, -melylyel szives volt megajándékozni a világot. Ilyenkor aligha a -bóknak örvendett oly nagyon; mert bókban, hízelgésben ugyancsak -volt része. De, úgy tetszik, annak is van valami titkos öröme, ha -az ember mélységesen megvetheti egy-egy felebarátját.</p> -<p>Ezekben a szerencsés napokban, mikor az áldás csak úgy ömlött a -fejére, nagyobbára viszontlátta a régi ismerőseit. Vezekényi, -Weinberger úr, az egykori jury-tag O betűvé görbülve jelentek meg -előtte, kérvén egyben-másban a kegyes pártfogását. Sietett -teljesiteni a kivánságaikat, s meglátszott rajta, hogy szivesen -adja az alamizsnáját.</p> -<p>Ilyenkor valósággal jókedve volt. Néha még mosolyogni is -látták.</p> -<p>Megérhette azt az örömet is, hogy jelentékeny szolgálatot -<span class="pagenum"><a name="Page_155" id= -"Page_155">-155-</a></span> tehetett egykori pártfogójának, a -gardénia-herczegnek, a kinek társaságában valaha annyi kellemes, -gondolattalan órát töltött.</p> -<p>A gardénia-herczeg ugyanis, hosszas várakozás után, elfoglalta -ősei trónját, de alig foglalta el, nemsokára kénytelen volt ismét -elhagyni, s kivonulni székvárosából, mely különben se tartozott a -hajlandóságainak megfelelő helyek közé. Nyugalomba tették, a mibe a -gardénia-herczeg némi húzódozás után, bele is törődött.</p> -<p>Ez a kis húzódozás azonban – polgári háborunak nem lehet -mondani, legfeljebb polgári csetepaténak – sok pénzébe került a -gardénia-herczegnek, s a fegyvergyárosok, a kik tudvalevőleg több -pénzt tudnak elnyelni, mint a világ összes hölgyecskéi, pillanatnyi -zavarba sodorták.</p> -<p>Ebből a pillanatnyi zavarból Masa grófnő és Biró Jenő úr -segitették ki a nyugalmazott királyt, néhány millió frank -barátságos kölcsönnel, melyet a virágok barátja, ki a királyságból -csak az udvariasságot őrizhette meg, olyan gardéniák kiséretében -sietett megküldeni, a milyenek sem azelőtt, sem azóta nem termettek -ezen a szép világon.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_156" id= -"Page_156">-156-</a></span></p> -<h3>IX.</h3> -<p>Akármit mondanak is a költők, jobb selyemmel párnázott kocsiban -járni, mint gyalog, fel a hegyre, déli egy órakor; jobb Derbyt -nyerni, mint olyan költőnek lenni, a kit minden omnibuszló legázol; -végre jobb, ha az embert az egész világ süvegeli, mint hogy ha -folyton oldalba lökdösik.</p> -<p>De akármilyen jó dolog is a kényelem, ha az ember sokáig jár -selyemmel párnázott kocsiban, végre ezt is megúnja, s ha valaki -háromszor egymásután megnyeri a Derbyt, utóljára ezt az örömet se -tudja méltányolni. Azonképpen, ha a szerencse gyermekét -folyton-folyvást, mindig süvegelik, többnyire elfelejti, hogy őt -oldalba is lökdöshetnék. Igy történt Biró Jenő úrral is.</p> -<p>Beleszokott a selyem párnákba; nem tűnt fel neki többé, milyen -jó módban él, s ettől fogva úgy kezdte találni, hogy ő voltaképpen -igen sajnálatraméltó ember.</p> -<p>A kinek megvan mindene, a mit az ember maga körül kivánhat, az -rendesen magában keres valamit, a mit aztán nem lehet -megtalálni.</p> -<p>Biró Jenő úr is magában kereste, a mije hiányzott, és ő is hiába -kereste, a mint hogy ez mindig igy szokott történni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_157" id="Page_157">-157-</a></span></p> -<p>Eszébe jutott, hogy eddig, ha szomorú élete volt is, ha meg -kellett is izlelnie minden emberi szerencsétlenséget, fájdalmat és -nyomorúságot, volt egy vigasztalója, az, hogy magát nem vádolhatta -soha. Eddig mindig volt egy jóbarátja, a ki őt szerette, s a kiben -megbízhatott: önmaga.</p> -<p>Azóta elvesztette ezt a jóbarátot. S ha azt mondjuk, hogy -elvesztette, csak szépitjük a dolgot. Mert a rideg igazság az, -hogy: feláldozta, eladta.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_158" id= -"Page_158">-158-</a></span></p> -<h3>X.</h3> -<p>Attól a naptól fogva, a mikor eszébe jutott, hogy áldozatot -hozott, a fejébe vette azt is, hogy tulajdonképpen semmiért áldozta -fel lelkének a békéjét.</p> -<p>Mióta fiának a sorsa biztositva volt, úgy tűnt fel előtte, -mintha a gyermek jövőjén aggódni soha sem s lett volna oka. Ha túl -vagyunk valami bajon, az első dolgunk, hogy kicsinyelni kezdjük a -veszedelmet, a melyben forogtunk.</p> -<p>Miért áldozta fel tehát az énjét? Egy kis bőségért, mint az -utolsó szédelgő. Olyan bőségért, melynek örömét nem tudta -élvezni.</p> -<p>Ez a bőség pedig egyre növekedett. Biró Jenő úr már régen -összetette a kezét, de a vagyona csak nőtt magától, és egyre -rohamosabban, mint a hógörgeteg.</p> -<p>Csinálhatott akármit, minden birtokából uj birtokok támadtak, s -Biró Jenő úr úgy tekintett erre a nagy áldásra, mint a Bűnre, -melynek mindig uj bűnöket kell szülnie.</p> -<p>Az emberek nem tudták megérteni, hogy ennyi szerencse kegyeltje -mért jár mindig olyan arczczal, mintha az orra vére folynék.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_159" id= -"Page_159">-159-</a></span></p> -<h2>ÖTÖDIK RÉSZ.</h2> -<h3>I.</h3> -<p>Naplót irni – a legtöbbször azok gyöngesége, a kik senkinek se -mondhatják el azt, a mi a leginkább foglalkoztatja őket. -Kislányoké, a kiket nyugtalanná tesz, megzavar, lázba ejt az a -csodálatos átváltozás, mely egy idő óta hatalmába keritette a -lelköket, – szerelmes lányoké, a kik még nem tartanak ott, hogy -megvallhassák érzéseiket annak, a kit ezek a mindenkor egyforma, -gyermekes mondanivalók nagyon is érdekelnek, – asszonyoké, a kiknek -titkuk van.</p> -<p>Ezeknek a kislányoknak, szerelmes lányoknak és titkot takargató -asszonyoknak a lelkéből kikivánkozik valami. Az elhallgatott, -feltartóztatott, fojtogatott érzések annyira megáradnak bennök, -hogy az özönnek ki kell fakadnia valahol. És ha nem gyónhatják meg -nyugtalanságaikat egy hozzájok hasonló valakinek, a kiben -tökéletesen megbíznak, ha nem suttoghatják el titkaikat még a -titoktartó, de részvéttelen nádasnak sem, mit van mit tenniök: -kilehellik, kipityergik sóhajaikat a magánosságban, vágyódásaikat -kiöntik szavak helyett betűkbe, sorokba, és vallomásuknak örök -rejtőzködésre kárhoztatott tanúit, hogy árulóikká <span class= -"pagenum"><a name="Page_160" id="Page_160">-160-</a></span> ne -válhassanak, elcsukják egy kapcsos, kulcscsal zárható könyvbe.</p> -<p>Később, mikor már van kinek elmondaniok, hogy mi jár a fejökben: -nem nyitják ki többé a kapcsos könyvet. Vagy, ha igen, nem azért -nyitják ki, hogy megint irjanak bele, hanem: hogy mulassanak azon, -a mi már benne van. A napló egész tartalma egyszerre -gyermekességnek tűnik fel előttük. Milyen ostobák voltak – akkor! -És nem hinnék el, hogy a mit ezek a gyerekes sorok sírnak el, az -valóban komoly valami, – hogy nem ők lettek komolyabbakká, hanem a -körülményeik váltak vidámabbra. A bőségben élő szívesen és derülten -gondol azokra a kalandos napokra, a mikor minduntalan koplalnia -kellett; a mit akkor állott ki, most már vidám, humoros, tréfás -dolognak tűnik fel előtte, a boldog ifjuság, a kalandos élet -mulatságos tartozékának. Bőségének tudatában, elbizakodottságában, -mely tulajdon erejének véli azt, a miben csak a sors kedvezését -kellene látnia, nem tudja elképzelni, hogy régi esete, régi -gyöngesége, régi keserve igen komoly dolog volt, mely könnyen -végzetessé válhatott volna, ha az idegen erők, a körülötte s nem -benne működő erők, véletlenül, meg nem könyörülnek rajta.</p> -<p>Naplót irni – sokszor azoknak a gyöngesége, a kik szerelmesek -magukba. A kik benyomásaikat, már akármi kelti fel ezeket a -benyomásokat, minden esetben érdemesnek tartják a följegyzésre; a -kik megfigyelésüket olyan értékesnek vélik, hogy sajnálnák, ha ez a -számos, szép megfigyelés mind veszendőbe menne. Naplót irnak tehát, -hogy ezekben az érdekes dolgokban mások is gyönyörködhessenek, vagy -legalább még egyszer gyönyörködhessenek ők maguk, később, esztendők -multán, a mikor ez a sok elfelejtett holmi megint ujnak tűnik fel -előttük. <span class="pagenum"><a name="Page_161" id= -"Page_161">-161-</a></span></p> -<p>Ezeknek már érdemes naplót írniok, mert a második czélt -bizonyosan elérik.</p> -<p>Naplót irni – végül, szoktak, nagyritkán, olyanok is, a kikkel -vagy a kik előtt minduntalan történik valami följegyzésre -méltó.</p> -<p>A napló-irók nagy sokasága ennek a három csoportnak egyikéhez -vagy másikához tartozik. Én, Biró Jenő, a ki az itt következő -jegyzeteket irom, nem tartozom a három csoport egyikéhez sem.</p> -<p>Nem érzem a szükségét annak, hogy elmondjam valakinek, a mi a -leginkább foglalkoztat. Vagy ha bennem is szendereg ilyes -hajlandóság, ez még nem növekedett, s aligha fog növekedni -ellenállhatatlan vágygyá. Soha se voltam nagyon közlékeny -természetű. Életem sora, emberismeretem s a hosszú megszokás -zárkozottá tett. A lelkemből nem kivánkozik ki semmiféle vallomás. -Nem keresem a rokon lelket, a ki megértsen. Tudom, hogy nem igen -van ilyen rokon lélek, és ha véletlenül mégis akadna, rokonomat -vallomásaimból mindössze az érdekelné, hogy esetem mennyire -hasonlit az övéhez. Rokonomnak magának is sokkal több baja volna, -semhogy valami nagyon törődnék velem; éppen elég neki a magáé.</p> -<p>De szerelmes se vagyok magamba. Nem képzelem, hogy benyomásaim -akárkit is érdekelhetnének. És nem akarom megőrizni a feledéstől -azt, a mit ma gondolok és érzek. Nem hiszem, hogy valaha -gyönyörüséget találhatnék ezekben a följegyzésekben. Soha se leszek -kiváncsi arra, hogy milyen voltam öt, tiz, tizenöt esztendővel -ezelőtt. Ettől a tanulmánytól nem remélek semmi örömet.</p> -<p>És végre nem történik se velem, se körülöttem semmi olyas, a -minek a följegyzéséért érdemes volna tollat fognom. Azt, hogy az -élet arasznyi, és mégis a <span class="pagenum"><a name="Page_162" -id="Page_162">-162-</a></span> szomorúságok egész hegyei férnek -belé, – hogy az emberek a rosszasággal milyen keveset érnek el, és -mégis milyen rosszak tudnak lenni, – hogy a jó ember milyen áldás, -és hogy mégis ebben az áldásban mennyivel kevesebb részünk van, -mint a napfény áldásában, – hogy a boldogsághoz voltaképpen milyen -kevés kellene annak az embernek, a ki magát, a többieket és a -természetet megérti, és mégis, néha éppen azok a legkevésbbé -boldogok, a kik a legszerényebbek, a legkevésbbé követelők – ezt -ugyan fölösleges untalan ismételni.</p> -<p>Már jó ideje egyik napom tökéletesen olyan, mint a másik. És -hogy mi történik kívül, a világban, azt talán minden ember közűl én -tudom a legkevésbbé. Ugy élek, mint a pók, mely hangtalanul szövi -hálóját egy sötét zugban, és egy cseppet se törődik azzal, a a mi a -napfényen élőket foglalkoztatja, izgatja, futkározásra s -küzdelmekre birja. Csak éppen akkor mozdulok ki remeteségemből, a -mikor az élet eleséget követelő föltételei már nem tűrik meg, hogy -a rejtekemben maradjak.</p> -<p>Mért irom hát ezeket a följegyzéseket?</p> -<p>Időtöltésből. Hogy elöljek vele egy pár órát, a mikor nincs más -választásom, mint: tépelődni, tovább tépelődni, vagy: ákombákomokat -vetni papirra.</p> -<p>Mindennap van egy pár órám, a mely a gyönyörüségé. Él – -hálaistennek, él! – egy kis lény a világon, a kiért én is mintha -élnék. A kinek a jövőjéért mozgok, táplálkozom, igyekszem dolgozni, -már a mennyire tudok, a kinek az érdekében teljesiteni szeretném -azt a feladatot, melyet mindnyájunkra ránk róttak, melynek végső -czélja ismeretlen, s melynek teljesitése rám nézve még terhesebb, -mint a legtöbb küzködőre nézve, mert én már nem reménykedem, mint -ezek, nekem <span class="pagenum"><a name="Page_163" id= -"Page_163">-163-</a></span> már nincs jövőm, csak jelenem, s a -jelenem az, hogy az életnek ezt az egyetlen, – mindig oly rövid! – -gyönyörüségét napról-napra megujuló, sok óráig tartó, s szinte -elviselhetetlenül nyomasztó szenvedéssel kell megfizetnem. Él egy -kis lény, a ki szerelmemből fakadt, s annak szivéből, a kit -mindenekfelett szerettem. Hallgatni ennek a kis lénynek a -gügyögését, látni arczocskáján az imádott vonásokat, annak a -vonásait, a kit el kellett temetnem, viszontlátni rajta, elevenen, -valamit az ő lényéből, az ő szemét, az ő ajkait, élve látni egy -picziséget az ő szépségéből, az ő bájából, nap-nap után valami ujat -fedezni fel benne, a mi az ő életének a folytatása, a mit a halál -legalább emléknek meghagyott nekem, a piczi lény mosolygásából, -formáiból, mozdulataiból ráismerni ő rá, a ki ime, nem mult el -egészen, elnézni gyermekünknek a növekedését játszani vele, ha -ébren van, s lesni a lélekzetét, ha alszik – bizonyára isteni -gyönyörüség… s aligha irom ezeket a sorokat, ha ez a gyönyörüségem -nem, marad meg. De ez a gyönyörüségem naponkint csak egy pár óráig -tarthat – ennek a kis lénynek az érdekében. Az az ápolás, a melyre -szüksége van, a legjobb ápolás, a melyben részesülhet, az éjszaka -óráira mindig, könyörtelenül elválaszt tőle, és nappal is tovább, -mint szeretném.</p> -<p>Mert csak nappal dolgozhatom, és dolgoznom kell, érte. Dolgozom, -a mennyit és a hogyan tudok; akkor, a mikor csak egyátalán képes -vagyok rá. De kedv nélkül dolgozom és hamar kimerülök. A rajzolás -elemeire oktatni vásott sihedereket, a kiknek a rajzoláshoz nincs -semmi hajlandóságuk és nincs a legcsekélyebb jóakaratuk – nem nekem -való mesterség. Képpel látni el egy olyan élczlapot, melynek a -tartalmát megvetem, nemcsak hogy megaláz magam előtt, <span class= -"pagenum"><a name="Page_164" id="Page_164">-164-</a></span> nemcsak -hogy folytonosan sérti lelkiismeretemet, becsvágyamat, s a bennem -szemérmesen rejtőzködő, de leküzdhetetlen emberi méltóságérzetet: -nagyon fáraszt is. Ugy látszik, nemsokára már megszabadulhatok -ettől a robottól s ettől a boszorkánynyomástól; rövid idő mulva -talán már nem lesz, a mi lefokozza bennem azt a megbecsülést, a -melylyel magunk iránt viseltetnünk kell, azt az önérzetet, a melyre -minden embernek szüksége van ahhoz, hogy eredményes munkát -végezhessen. Ugy látszik, a közel jövőben elérhetem, hogy csak a -művészi munkának éljek. Van valaki, a ki megkedvelte a képeimet; -ennek a valakinek már utánzói is akadtak; ha festek, már nem -dolgozom hiába. Örülök ennek a fordulatnak, de örömem nem -zavartalan, hanem elégedetlenséggel és bizalmatlansággal elegyes. A -jobbnak igérkező jövő alapja nem egészen tiszta, s igen ingadozónak -látszik. A mi kiemel rabszolgaságomból, nem az, a minek a segitsége -büszkévé tenne; nem a művészet igazi szeretete, nem a jóizlésü -nagyközönség tartós megbecsülése. Hanem egyetlen egy embernek a -szeszélye – olyan emberé, a kinek a gondolkozása felszines s az -izlése nem tulságosan finom, a ki a művészi munkát is csak úgy -nézi, a hogy egy szép agarat vagy egy ügyes szerkezetü automobilt – -s ezen a szeszélyen kivül, a (valószinüen csak rövid ideig tartó) -divat, mely nyomon követi a fejedelmi szeszélyt. Ez a siker nem -tesz büszkévé, még kevésbbé elbizakodottá, sőt éppen nem elégiti ki -az önérzetemet. Azonkivül nem igen biztat azzal, hogy a jobb jövő -maradandó lesz. És mindezek koronájául elégedetlennek kell lennem -magammal is. Mi hasznom uj keletü kis sikereimből, mikor azt kell -látnom, hogy azok a képeim, a melyekkel ilyen eredményt érek el, -nem érnek annyit, néha sokkal, nagyon <span class= -"pagenum"><a name="Page_165" id="Page_165">-165-</a></span> sokkal -gyöngébbek, mint a régiek, a melyek az ördögnek se kellettek?! -Azért még akkor is kedv nélkül dolgozom, a mikor festek. Érzem, -hogy fogy a tehetségem, s hogy már nem vagyok a régi erőmben; -látom, hogy az a lélek, mely a régi képeimnek valami értéket adott, -az ujakon egyre halványabban mutatkozik; sőt látnom kell azt is, -hogy nemcsak a művészi erőm, hanem még a munkaképességem is mind -inkább hanyatlik. És ez a keserves tudat, ez a szomorú látvány csak -annál jobban megbénit, csak annál hamarább elfáraszt.</p> -<p>Aztán, mikor tökéletesen bele fáradtam a munkába, és mikor – -késő este – ki vagyok zárva arról a helyről, a hol egyetlen -örömömet találom, egyedül maradok gondolataimmal. Szenvedésemmel; -fájdalmas emlékeimmel. Ó, nem akarok felejteni! Az emlékeim -becsesek nekem; hiszen nem maradt egyebem, csak a gyermekem meg az -emlékeim. És úgy érzem, Ő addig nem halt meg egészen, a míg -legalább az én emlékemben még ott van az a kép, a mely valaha az Ő -lényéből sugárzott, a mig tekintetének, mosolyának, hangjának a -benyomása legalább az én lelkemben él. Hogyne őrizném hát az -emlékeimet! Annál féltékenyebben őrzöm, mert keservesen érzem, mily -hitványul gyönge az emberi emlékezet, s hogy legféltettebb -benyomásaink hamarább illannak el, mint a heliotrop illata egy -nyitva felejtett illatszeres üvegből. És még se adhatom át magamat -egészen az emlékeimnek, az örömtelen magánosság s a kénytelen -pihenés óráiban sem. Az emlékezés nekem még, akármennyire lelki -szükségem, s akármilyen jóleső érzésekkel vegyes, mégis nagyon -fájdalmas; a szenvedés tulságosan kimerít. Pedig szükségem van az -erőmre, hogy dolgozni tudjak a fiunkért.</p> -<p>Azért nem temetkezhetem bele a multba olyan mélyen, mint a -mennyire szeretném. Mikor már nagyon <span class="pagenum"><a name= -"Page_166" id="Page_166">-166-</a></span> sajog a fájdalmam, ki -kell ragadnom magamat ebből az elernyesztő érzésből. De nem -menekülhetek a jövő képéhez sem. A jövőbe nézve csak kétségek -gyötörnek. És még folyvást órák választanak el attól az időtől, a -mikor el tudok aludni. Nagy ideje már, hogy igen keveset alszom; -akkor is inkább csak kábultan pihenek.</p> -<p>Ezeket az órákat, a melyekben hiába várom az álom vágyát, vagy -legalább a megváltó kábultságot, el kell ölnöm valamivel. Ugy -teszek tehát, mint a ki munkaközben, fél-pihenésül, firkál, -rajzolgat, s abrakadabrákkal, emberfejekkel, mértani ábrázolatokkal -vagy semmit se jelentő hieroglifákkal rójja tele az előtte heverő -tiszta papirlapot. Leirom ide, a mi olykor foglalkoztat, s a min -egy kissé elszórakozom.</p> -<p>Nem naplót irok. Ha a napi élményeimet akarnám ide jegyezni, -jóformán mindennap ugyanazt kellene leirnom, és annak a sok -egyformaságnak, a melyet napról-napra ujra meg ujra átélek, akár -hosszadalmas, akár rövid, de szükségképpen csupa ismétléssel járó -följegyzése már nem szórakoztatna. Csak időnkint irok ebbe a -könyvbe; olyankor, a mikor más menedéket már nem találok. És csak -azt irom ide, a mi éppen eszembe jut, de nem éppen először jut -eszembe.</p> -<p>Nincs több szándékom, mint a czéltalanul rajzolgatónak. Nem -szántam ezeket a följegyzéseket senkinek. Hanem azért el kell -számolnom azzal a gondolattal, hogy mi történhetik ezzel a könyvvel -a halálom után.</p> -<p>Az bizonyos, hogy nem szeretném, ha olyanok kezébe kerülne, a -kiknek idegen voltam és mindig idegen maradok. Nem azért irok az -érzéseimről, hogy akárki turkálhasson bennök; mindenkinek vannak -kedves családi levelei, a melyeket nem szivesen látna a -zsibvásáron. De gondom lesz rá, <span class="pagenum"><a name= -"Page_167" id="Page_167">-167-</a></span> hogy ez a könyv ne -kerülhessen röhögő kiváncsiak kezébe.</p> -<p>Van valaki, a ki elolvashatja. A fiam, ha majd huszonöt -esztendős lesz. Nem czélom éppen, nem is kivánom, de nem bánom, ha -elolvassa. Legalább meggyőződhetik róla, hogy akármit beszéljenek -is az apjáról egy olyan korszakban, a melyben semmi se általános, -csak az éhség és a falánkság: az apja nem volt se elmebajos, se -beteg idegzetü ember, sőt talán ostoba ficzkó sem, ha ugyan nem -mindenki ostoba ficzkó, a ki valami egyebet is kiván az élettől, és -nem csak: garast, sok garast, mentül több garast.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_168" id= -"Page_168">-168-</a></span></p> -<h3>II.</h3> -<p>Olyanoktól, a kik derülten birálják embertársaikat és soha se -néznek vissza arra a csekélységre, a mi a multjokban egy kissé -feketéllik: az édesanyára, a ki éhen halt s a kivel nem törődtek, – -a felebarátra, a kit gyöngéd, a büntetőtörvénynyel egy cseppet se -ellenkező formában, de azért nem kevésbbé hathatós módon segitettek -kituszkolni ebből az árnyékvilágból, – az elhagyott kedvesre, a kit -a nyomoruságba taszitottak, – a magzatra, a kinek életefonalát a -lehető legkorábban juttatták Atroposz párka ollós kezébe, – a -szegényekre, a kiknek ügyesen elvarázsolt piszkos krajczárjaiból, -bűzös párnáiból, utálatos verejtékéből angol kényelemmel -berendezett, jó illatú otthont épitettek maguknak, – a testvérre, a -kit kizsákmányoltak, – a párbajban lelőtt ellenfélre, a kinek a -holttestéből talapzatot készitettek maguknak, hogy végül mint -államférfiak magasodjanak ki a sokaságból, – a megrágalmazott -vetélytársakra, a kiket előbb elbuktattak, aztán elsirattak, hogy -az üres helyekre ők ülhessenek, – a megtévesztett ezrekre, a kiknek -ostoba bizalmát, ostoba meggyőződését vagy ostoba érzéseit -okosságuk adófizetőivé tették, – és igy tovább, mert ennek soha se -volna vége, – az ilyenektől gyakran hallani efféle -nyilatkozatot:</p> -<p>– A világnak haladnia kell, és a haladásnak erős <span class= -"pagenum"><a name="Page_169" id="Page_169">-169-</a></span> -akaratú, kemény legényekre van szüksége, nem érzelgős, puha -lényekre. Az érzelgős ember nem férfias; az érzelgős férfi -nevetséges, ostoba, utálnivaló.</p> -<p>Érzelgősnek ők háromféle embert neveznek. Mindenekelőtt az -olyat, a kit az ostoba meggyőződés még arra is rábir, hogy e miatt -ellentétbe keveredjék a tulajdon érdekével. Azután az olyan embert, -a kinek az érzései erősek, mélyek, tartósak, s a ki, érzésből, még -áldozatokra is képes. Végül azokat, a kikre (előttük örökkön -megérthetetlen) nagy hatással van a szerelem, a részvét érzése, -vagy a fájdalom.</p> -<p>Érzelgés vagy érzés nekik mindegy. Se a két szót, se a két -fogalmat nem tudják egymástól megkülönböztetni. Minthogy érzés nem -igen van bennök: a nagy és a mély érzést képtelenek megérteni. És -mert ők taplós szivüek: az érezni tudókat szánalmasan gyöngéknek, -betegeknek, ostobáknak, maguk alatt valóknak nézik.</p> -<p>Ha az orrszarvúval meg tudná értetni valaki, hogy az ember bőrén -a szúnyogcsipésre hólyagok támadnak, az orrszarvú agyvelejében -bizonyára valami olyan képzetféle derengene fel, hogy: az ember -igen gyatra és alsórendü állat. Pedig abból, hogy az orrszarvú bőre -föl se veszi azt, a mi az érzékenyebb bőrű embernek már egy kissé -fájdalmas, nem az következik, hogy az orrszarvú egészséges, az -ember pedig beteg, nem az, hogy az orrszarvú eszes, és az ember -ostoba, hanem csak az, hogy az orrszarvú és az ember két különböző -állat.</p> -<p>Ezeknek a taplós szivü felsőbb lényeknek, a kik olyannyira -szivükön viselik a világ haladását, s oly meghatóan gondoskodnak a -messze jövő ismeretleneiről, miután fenevadak módjára viselkedtek a -hozzájok tartozókkal szemben, azt lehetne mondani: <span class= -"pagenum"><a name="Page_170" id="Page_170">-170-</a></span></p> -<p>Meglehet, hogy a világot ezentúl azok fogják előbbre vinni, a -kikben annyira túlteng az értelem, hogy minden érzést kiszorit a -lelkükből, de eddig nem egészen igy történt. A mi a társadalom mai -berendezésében jó és az eleveneknek hasznos, olyan halottak -alkották meg, a kik a meggyőződéseiket előbbre helyezték a -személyes érdeküknél. A mi az előttünk lévő emberi alkotásokban -maradandó, vagy legalább tartósabb, mint az egyes ember élete, -nagyrészt (s ha csak a leginkább kiemelkedő jelenségeket tekintjük: -általában) olyanok műve, a kik érzésből képesek voltak áldozatokra -is. A legértékesebb eredmények, a melyekhez az emberi elme valaha -eljutott, azok, a melyeknek felkutatását az érzés sürgette; -kivívásukban olyanok működtek közre, a kikben az érzékenység és -ennek megfelelően a részvét érzése fejlődöttebb volt, mint a nagy -tömegben, mig az érzés nélkül való értelmesek megelégedtek azzal, -hogy tarkává tették a világtörténelmet.</p> -<p>Mi teremtette meg, például, a művészeteket, ha nem az érzés? -(Mert, ha a szépet szeretjük: öntudatlanul is a jót keressük; azt, -a mi a természetben vigasztaló; azt, a mi a természet és az ember -rendeltetésében azonos.) Igaz, csinálnak ma már úgynevezett -művészetet ügyeskedéssel, tisztán »észből« is; de a remekműveket, a -melyekhez a divat hóbortjainak ellenére is vissza-visszatér az -emberiség, mindenkor a nagy és mély érzések sugallták.</p> -<p>Érezni tudni: nem beteges állapot, hanem a fejlődöttebb emberi -léleknek egyik tulajdonsága. (Mert az érzés kiigazodik a homályos -képzetek közt, a hol az értelem nem tud itélni; mert az érzés -birodalma: a csak sejthető; az, a mi az észnek örökre -»ignorabimus«; az, a mi csak a bennünk rejlő legtitokzatosabb -valamivel, <span class="pagenum"><a name="Page_171" id= -"Page_171">-171-</a></span> az ösztönszerü itélettel, a természeti -erő legrejtelmesebb részével közelithető meg.) Adomány, mely olyan, -mint az élet többi adománya: nemcsak gyönyörűséggel jár, hanem -bajjal és fájdalommal is.</p> -<p>És nem természetes-e, hogy a művész, a kit aprócseprő dolgok -kevésbbé foglalnak le, tehát kevésbbé szórakoztatnak el, mint más -embert, – a ki a többieknél szabadabban adhatja át magát az -érzésének, mert hisz ez: kötelességének nem ellensége, hanem -ellenkezőleg: ihletének forrása, – hogy a művész, a ki végre is az -egész természet életében megnyilvánuló örök érzés egyik követe -volna (mert az életfolyamatok bonyodalmas összejátszásában nem csak -egy titokzatos erő, nem csak egy titokzatos önző czél jelentkezik, -hanem egy még titokzatosabb, minden szervessel és szervetlennel -szemben hozzája mérten gondoskodó örök érzés is, mely mintha a -bennünk lévő érzőképesség ősforrása volna), – hogy a művész -erősebben érez, mint a számitó kalmár?</p> -<p>Hallom, hogy számitó kalmárok, a kik festenek és űzérkednek a -képeikkel, azt beszélik rólam, talán meggyőződésből, de talán egy -kissé azért is, hogy így könnyebben rázhassanak le a nyakukról, s -ne kellessen éppen kiöklözniök a piaczról… szóval a barátaim azt -mondják, hogy beteg lélek vagyok. Mert egészséges lélek-e az, a -melyen ilyen sokáig rágódik a fájdalom? <i>Ők</i> sokallják, a mi -<i>nekem</i> fáj.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_172" id= -"Page_172">-172-</a></span></p> -<h3>III.</h3> -<p>Lehet, hogy, ha többet forognék az emberek között, már nem -mondanák rólam, hogy beteg lélek vagyok, és – már nem érezném -annyira, a mi most csak úgy fáj, mint a legelső napon. Az életünk -föltételeit szabályozó törvény úgy kivánja, hogy az uj benyomások -háttérbe szoritsák a régieket; hogy a sok apró uj benyomás háttérbe -szoritsa a legerősebb régi benyomást is; s hogy a sokszor, sokára -háttérbe szoritott régi benyomások lassankint elhalványodjanak, -elsorvadjanak. Ha keresném a felejtést, ha el akarnám altatni a -szivemet, ha azt kivánnám, hogy valami elölje a fájdalmamat, ha -nekem is csak egy óhajtásom volna: átaludni azt az időt, a mig a -sebem beheged, s valami lelki altatószer használata után kábultan -helyeződni át abba az állapotba, abba az időpontba, a mikor az -ember már nem emlékszik s nem érez, – csak sokat kellene az emberek -közé mennem, és nekem is sikerülne az, a mi sikerül másoknak, a -gyászolók ama nagy többségének, a melyben megvan az ehhez való jó -szándék.</p> -<p>Nem keresem a felejtést. Ragaszkodom az emlékeimhez, a mig -ragaszkodhatom. A nekem oly kedves, drága képeket, a mult képeit, a -melyek, ha olykor összefacsarják a szivemet, fölidézik az eltünt -napok <span class="pagenum"><a name="Page_173" id= -"Page_173">-173-</a></span> édességét is, s meg-megjelenésükkel egy -kissé vigasztalnak – nem akarom elűzni. Nem akarom elűzni kedvesem -árnyékát; árnyéka is kedves nekem. Nem félek, nem kínos nekem Rá -gondolni. Megőrzöm, a mi Ő belőle még él, a mig megőrizhetem. Hisz -azok a képek is, a melyek a legerősebben dobogtatták meg szivünket, -oly hamar elillannak a tehetetlen emlékezet elől! Hisz amúgy is oly -korán következik el az az óra, a mikor az idő már mindentől -meglopott bennünket, a mikor boldogságunk egész paradicsomából csak -valami iszonyuan kevés, homályos, zavaros álomfoszlány marad meg -agyunknak a legmélyén!… a mikor a multat is csak úgy -<i>sejtjük</i>, akár a jövőt!</p> -<p>De azért nem akarom mesterségesen ápolni a fájdalmamat. -Étherrel, pézsmával csikarni ki egy iczipiczi haladékot a -természetes elmúlástól – mit érünk el vele? perczeket! A ki -balzsammal akarja feltartóztatni a természetes feloszlást, mássá -teszi halottját, egyszerre megváltoztatja azt, a mi volt, s egy -árnyéknak az árnyékát őrzi. És hiába minden. Igy is, úgy is hiába. -Az emlék pillangó, mely elrepül; hiába kapkodunk utána, szárnyainak -a hamva se marad meg sokáig az az ujjaink hegyén. Mit nyernék vele, -ha erőszakolni akarnám a zavartalan, az állandó emlékezést? Talán -napokat; talán semmit. Az emlékezésnek egy irányba erőltetése talán -még csökkentené az emlékezés erejét. És ez a meddő kisérletezés -mindenesetre meggyöngitené az akaraterőmet. Akármilyen jól esnék -visszavonulni emlékezésem csigaházába, s ki nem mozdulni onnan: nem -tehetem, hogy csak a multamnak éljek. Nem szabad megfelejtkeznem -arról, a ki élve maradt meg az Ő lényéből, a ki az Ő második élete. -S ha én megfelejtkezném erről a kötelességről, az Ő árnyéka -emlékeztetne rá… intene, hogy egész lélekkel gondoskodjam -<span class="pagenum"><a name="Page_174" id= -"Page_174">-174-</a></span> életének folytatásáról, hisz már csak -ennyit tehetek Ő érte! Nem zárkozhatom el emlékeim közé, s ha -valami beteges érzésem azt kivánná, hogy mesterségesen ápoljam a -fájdalmamat, akkor se tehetném, mert minden szent kötelességem -tiltja.</p> -<p>Tehát, ha húzódozom az emberektől, ha a magánosságból, a melybe -megvonultam, csak akkor lépek ki, a mikor a kénytelenség szólit ki -belőle, ennek más oka van.</p> -<p>Emberkerülőnek lenni – ebben csakugyan van valami nem -természetes.</p> -<p>Az ember társas lény; már a legelső gondolkodónak sikerült -megállapitania ezt a tételt. Egyedül gyönge. Rá van utalva a -többiekre. Tehát már puszta érdekből is keresnie kell a társaságot. -Ez alig szorul bizonyitásra. Csak éppen körül kell nézni a világban -és azonnal látni, hogy maga a mindenfelé jelentkezés is eleven erő, -s hogy a sok összeköttetés egyike a világot mozgató néhány -hatalomnak. Minden esetben áll ez, nem csak abban az esetben, ha -pusztán az anyagi eredményeket nézzük. Hamis az a tanitás, hogy az -erős férfi igazán csak egyedül erős, hogy a sokaság befolyása, a -sokasággal való küzködés, a sokasághoz való surlódás, mely -szükségképpen alkalmazkodással járna (mintha okvetetlenül a gyöngék -változtatnák meg az erőst, s nem történhetnék ez megforditva is!) – -csak meggyengíti az erőst; hamis ez a tanitás, mert -következtetéseiben minduntalan összetéveszti a tünetet az okkal. -Bizonnyal csak az erősebbek között akadnak, a kik olyan erőseknek -vélik magukat, hogy azt képzelik: megélnek ők egyedül is, minden -összeköttetés nélkül. De ebből nem az következik, hogy a magánosság -tesz erőssé, hanem csak az, hogy ez a lehetetlen vállalkozás csak -az erőseket kisérti és csak az erőseket <span class= -"pagenum"><a name="Page_175" id="Page_175">-175-</a></span> teszi -tönkre, mint például a túrista-szenvedély. És már ezeknek a példája -is bebizonyitja, hogy a magánosság az erőst is gyöngévé teszi. -Nincs az a testben és javakban erős, bátor, derék, igaz ember, a -kit, ha tenni is akar valamit, és nem csak úgy akar élni, mint a -remete: gyökéren és álmodozáson, gyorsan meg ne őrölne az élet, -mihelyt egyedül akar meglenni, szövetség, társulás, segitők nélkül. -A világ nem bocsátja meg, ha lenézik és fittyet hánynak neki; s jaj -annak, a ki kiköt az egész világgal. Elemi hatalom ez, mely porba -teperi a legerősebbet is.</p> -<p>De nem csak érdeke az embernek a társaság, hanem lelkiszüksége -is. Ez a lelkiszükség épp úgy természettől való, mint alkatának -egyéb tulajdonságai, és többek közt, egyik jele a karom, agyar, -hatalmas fog, szarv, aczélos láb, állatias izomerő, szőrbunda, -tollazat, szárny és pikkelyes pánczél nélkül való állat -egymásrautaltságának.</p> -<p>És nincs az az emberkerülő, a ki, életmódjának ellenére, -valójában ne vágyódnék rá, hogy a hozzá hasonlókkal érintkezhessék, -néha-néha szót válthasson, s egyszer-egyszer olyan dolgokról is -beszélhessen velök, a melyek a leginkább érdeklik. Én is óhajtanám -a társaságot: a hozzám hasonlók társaságát. Koronkint olyan, szinte -parancsoló szükségét érzem annak, hogy valakivel szólhassak, olyan -szomjuság fog el másvalakinek a gondolatai, másnak velem -együttérzése, másnak a szavai után, hogy azt képzelem: kivánságom -majdnem legyőzhetetlen, mint az éhség vagy a szomjuság érzése. -Igen, ez a lélek természetes szomjusága; csakhogy a lelket könnyebb -legyűrni, mint a testet, mert a lélek sokkal többre képes, mint a -test, nemcsak sokkal nagyobb erőkifejtésre, hanem sokkal több -nélkülözésre is. <span class="pagenum"><a name="Page_176" id= -"Page_176">-176-</a></span></p> -<p>Mondom, én is óhajtanám a társaságot; de csak a hozzám hasonlók -társaságát, és nem azokét, a kikkel érintkezhetném.</p> -<p>Az én környezetem, sajnos, nem olyan, a mely ezt a szomjuságomat -kielégithetné. Hiába, nekem nem volt szerencsém. Bizonyára igen sok -olyan ember él a világon, a ki után nem érdemes vágyódni, a kit a -legokosabb kikerülni, a ki nem nekem való társaság, s a ki számomra -örökre idegen marad. De végre vannak, emezeknél jóval kevesebben, -jóravaló, derék, értékes és kedves emberek is. (Tudom, -tapasztalásból.) Csakhogy a körülöttem élő emberek, az én mai -ismerőseim, jóformán mind az első osztályba tartoznak. Abból a -társaságból, a melyre áhitoznám, nekem nem igen jutott ki.</p> -<p>Kikkel érintkezhetném?</p> -<p>Az én ismerőseim három csoportba sorozhatók. Az elsőbe tartoznak -Weinberger Arnold úr és társai; azok, a kiket az üzleti érdek köt -hozzám (inkább az ő érdekök, mint az enyém). Az ezekkel való -érintkezés még a legkevésbbé volna terhemre, és szivesen elnézném -nekik, hogy engem csak azért keresnek, mert azok közé tartozom, a -kik nem kapzsiak és nem kicsinyesek, a kiket tehát a legjobban -kizsákmányolhatnak. De nem tudom elnézni nekik, hogy kicsinyes -érdekhajhászatukat a barátság mezébe öltöztetik, – hogy, a mikor -hasznot húznak abból, a mit bennem élhetetlenségnek tartanak, ezt -olyan formában cselekszik, mintha még leköteleznének, mintha -voltaképpen szivességet tennének nekem, – és hogy szeretnék, ha ezt -a képzelt szivességet hallgatag én magam is elismerném, bár nem -igaz, bár ők tudják, hogy nem igaz, és tudják, hogy én is tudom, -mennyire nem igaz. Szinlelt barátságuk hazug szólamai bántanak; -nemességet játszó haszonlesésök <span class="pagenum"><a name= -"Page_177" id="Page_177">-177-</a></span> undorit; még a nyomorúság -se birhatná rá, hogy mikor tulajdonképpen megvetem őket, barátságot -mutassak irántuk, a mit pedig ők a tettetett szivesség viszonzásául -megkövetelnének; önérzetem nem hajlandó rá, hogy akkor, a mikor -csak kiaknáztatom magamat, odáig megalázkodjam, s odáig -lealacsonyodjam, hogy az övékhez hasonló érdekhajhászatból -vállaljam a lekötelezett szerepét, a mit képmutatásuk és hiúságuk -megkivánna; szóval: egyszerüen nem tudok beszélni velök.</p> -<p>Aztán az úgynevezett jóbarátok következnének. A pályatársak, a -kikhez egy közös vonzalom: a művészet szeretete fűzne. Képzelhető-e -érdek-ellentét jóbarátok között? Nos, tehát örökre elválaszt tőlük -az érdek. Nem az én érdekem, hanem az ő érdekük. Az ő érdekük, a -melyet én, akaratlanul, sokszor megsértettem, mikor őszintén, -becsületesen elmondtam, hogyan vélekedem a művészetükről. Nem -szivesen birálgatom a társaimat; minden szót, a mit valaha róluk -kiejtettem, valósággal ki kellett csikarni belőlem. A legtöbbször -ők maguk kényszeritettek szinvallásra, abban a reményben, hogy -magasztaló szavakat fognak hallani. Máskor mindig valami kötelesség -kivánta, hogy igazat beszéljek róluk – és igazat beszélni: -bizonyára a legnagyobb fényűzés a világon. Mindannyiszor, a mikor -ekképpen vétkeztem: jobban szerettem volna hallgatni; de nem -tehettem mindig azt, a mi rám nézve sokkal kellemesebb lett volna. -Ők pedig nem méltányolják, hogy csak a kénytelenség beszélt belőlem -(és az igazság-szeretet, a melyet nem ismernek). S minthogy sokkal -különbeknek tartják magukat, mint a mennyit érnek: csak arra -emlékeznek, hogy megsértettem az érdeküket. A kinek a hiúságát -bántottam: azt megtámadtam személyében; a melyiknek nem váltam -czinkosává, mikor az igazság ellenére valami <span class= -"pagenum"><a name="Page_178" id="Page_178">-178-</a></span> -előnyhöz akart jutni: azt megtámadtam nemes becsvágyában, jogos -anyagi érdekében, sőt kenyérkeresetében, családja, gyermekei -kenyerében. Mindezt, természetesen, nem tudják megbocsátani -nekem.</p> -<p>De útjokban is állok. Azt képzelik, ha bármi csekély sikert érek -el: ezt a sikert tőlük loptam, mert ez az előny is voltaképpen őket -illetné. Ha gyűlölnek, mert megsértettem az érdeküket, még jobban -gyűlölnek azért, mert azt hiszik, hogy minden falat kenyeret, a -melyet a képeimmel keresek, az ő rovásukra, a nekik járó jutalomból -hóditottam el. A legtöbben megölnének egy kanál vizben. Hogy -megtorolják ellenök elkövetett vétkeimet, s hogy védekezzenek azzal -a versenynyel szemben, a melyet úgy fejtek ki, hogy én is élek és -én is festek: a mennyire megtehetik, a meggyőződésük ellenére is -kisebbitenek, s ha rajtok áll, akadályokat görditenek a tehetségem -érvényesülése elé. Hogy minél inkább ártalmatlanná tehessenek, -szánnivalónak hirdetik a munkásságomat; letagadnak a képeimről -minden jót, a mi egyátalán letagadható; mesterségesen, czélzatosan, -következetesen terjesztik a rólam szóló, meglehetősen rosszakaratú -itéletet; még attól se idegenkednek, hogy apró rágalmakat -bocsássanak világgá rólam – legutóbb azt találták ki, hogy az -ivásnak adtam magamat – s hogy alaposan népszerüsitsék ezeket az -apró rágalmakat, mert hiszen ezek is megtámadják a művészi -hirnevet, ezeknek is megvan a maguk – rájok nézve hasznos – hatása. -(Nem szenvedek a képzelt üldözés tébolyában, s nem képzelem, hogy -csak velem tesznek igy. De velem is igy tesznek, s ez nekem elég.) -És azért mégis azt várnák tőlem, hogy úgy szóljak hozzájok, mint -jóbarát: pajtáskodó hangon, kedvesen, szeretettel. Erre nem vagyok -képes.</p> -<p>De látni se kivánom őket. Miért kivánkoznám <span class= -"pagenum"><a name="Page_179" id="Page_179">-179-</a></span> -Krajnay, Barta és Vezekényi művésztársaim után? Mi közöm hozzájok? -Nem nézem őket rokonlelkeknek; közöttük és közöttem nincs semmi -szellemi közösség. Társam nekem Krajnay, a ki, minthogy művésznek -utolsó rangú, az élczeivel teszi ismertté magát, és a társaséletben -tanusitott fürgeségével szerez magának közönséget, mert az emberek -szeretnek nevetni, s a ki gyakran mulattatja őket, arról elhiszik, -hogy egyébként is jeles embernek kell lennie?! Vagy Barta Pali, a -ki végig zsúroz, végig uzsonáz, végig tánczol és végig udvarol -minden házat, a hol az ebédlőben még elfér egy képecske, a hol egy -csipetnyi műérdeklődést szimatol, és a hol még találkozik száz -forint képvásárlásra?! A kivel arczképeket festetnek, mert -mindenütt ott van?! És Vezekényi! Vezekényi, a kinek még a -szobafestésre sincs tehetsége, a kinek azonban a tudós asszony -alaposan felvágta a nyelvét! Vezekényi, a ki összes ismerőseiről – -ha valaha megsebezték a hiúságát, pedig ezt aligha kerülhették el – -a legcsunyább eseteket kedélyeskedi el, Vezekényi, a kitől sokan -félnek, mert veszedelmes, mint a csörgő kigyó, Vezekényi, a kit -egypáran komolyan is vesznek, mert – tudva, hogy ez gyümölcsöző – -hol a mókás embert játszsza (pedig még a paprikajancsiskodáshoz -sincs tehetsége, kedélye, ötlete), hol meg a művészlelket, a kit -felháborit mindaz, a mi nem szép, a vidáman lármás embert, a ki nem -tud uralkodni magán, a kit elragad az ifjuság tüze, s a kinek a -szava oly népies zamatú, hogy öröm hallgatni! Vezekényi, a ki -mindenkivel szemben mézédes, a ki mindenkit vállon vereget, a ki -mindenkivel szemben csupa bók, s a ki a bókjait olyan ügyesen -fogalmazza meg, hogy tulajdonképpen lebecsüli a megtiszteltet! -Vezekényi, a ki olyan bohó, mint egy komédiázó gyermek, s a ki -alattomban olyan <span class="pagenum"><a name="Page_180" id= -"Page_180">-180-</a></span> okosan számitó, mint egy uzsorás! A ki -csupa jókedvü lárma, s a ki valóságos művész az apró ármányok -petéinek ügyes elhelyezésében! A kinek a múzsa csók helyett -monoklit adott, s a ki egy inget nem tudna lefesteni, de maga úgy -öltözködik, mint egy gróf, mert ha a tehetségével nem teheti, az -öltözködésével nyit utat magának a nagyvilágba… és mert a jól -öltözködés tehetsége az egyetlen tehetség, a melyet nem tagadtak -meg tőle az istenek! A kinek minden igyekezete: minél felsőbb -körökbe jutni, s a ki az előkelők termeiben olyan czifrán beszél, -mint Szilaj Pista! A ki egy alkalmat se mulaszt el, a mikor az -előkelők között megjelenhetik, s a ki ott a Murger Marceljét -játszsza, a született bohémet, a legbohémebb bohémet, pedig -valójában nem festő, hanem gyüjtő, mert takarékpénztári könyveket -gyüjt! Miért kivánkoznám Vezekényi után?!</p> -<p>Vezekényi díszpéldány, de sokan vannak, a kik nagyon -hasonlitanak rá, és kevesen, a kik nem hasonlitanak rá egy cseppet -sem. Igaz, ismertem ilyen pályatársakat is. De a gonosz véletlen -úgy akarta, hogy éppen ezek tünjenek el mellőlem. Meghaltak vagy -más világtájakra kerültek.</p> -<p>Maradna még egy harmadik csoport. Pályatársak vagy nem -pályatársak, de olyanok, a kiktől nem idegenkedem, a kiket -becsülök, a kikkel örömest volnék együtt. Csakhogy ezek, -véletlenül, hozzám hasonlóan: szenvedők, és még érzékenyebbek, -idegesebbek, nem olyan sokat kibiró szervezetek, mint én. Ha velök -vagyok: örökösen rettegnem kell, melyik ártatlanul kiejtett -szavammal okozok nekik akaratlanul rossz érzést?!… néha látnom -kellett, hogy irántam való figyelmességük, gyöngédségük bizonyos -önmegtagadásra, idegességeik eltitkolására, kínos lelki -erőfeszitésre <span class="pagenum"><a name="Page_181" id= -"Page_181">-181-</a></span> birta rá őket. Mert olyanok, mint az -aeol-hárfa, s én nem ismerem őket annyira, hogy tudnám, mik azok a -kicsinységek, a melyek már szenvedést okoznak nekik. Áldozatot -fogadnék el tőlük, ha keresném őket.</p> -<p>És utolsó környezetem? Azok az egyszerü, jó emberek, a kik -boldogságom rövid ideje alatt a közelünkben, egy kissé a -társaságunkban éltek? Velök szemben én vagyok ideges, s talán -érthetetlenül türelmetlen. Nem tudom látni őket, mert fáj, hogy ők -olyan könnyen túltették magukat azon, a mi volt és a mi elmult! -Pedig hisz ez természetes. Az ő életökben mi csak kis szerepet -játszottunk; azt, a ki nekem az egész világ volt, ők csak kedves -ismerősnek látták, a ki átváltozott szomorú emlékké. És mégis -rosszul esik látnom, hogy annak elköltözésével, a ki nekem minden -volt, ők milyen keveset vesztettek; nem tudom nézni, hogy ők, a kik -ismerték boldogságom világát, tovább is örülni tudnak az életnek, – -most is olyannak látják a világot, mint azelőtt, – és mig bennem a -szerető szív egyre lázong a halál ellen, a melynek erőszakosságába -az élő soha se nyugodhatik bele, a mely az élőre nézve örökkön -megérthetetlen szükség, örökkön gonosz, kegyetlen ellenség marad: -ők már olyan nyugodtak!</p> -<p>Kikkel érintkezhetném?</p> -<p>Uj ismeretséget keresni semmi kedvem. De nem is volna érdemes. -Ez szükségképpen oly sok csalódással, oly sok kellemetlen kalanddal -járna, hogy az, a mit nyerhetnék, nem érne annyit, mint a mennyibe -kerül.</p> -<p>És hol keresném az uj ismeretséget? melyik társadalmi -osztályban? miféle emberek között? Néha, mikor szót kell váltanom -idegenekkel, néha, mikor végig kell hallgatnom ismeretlenek -beszélgetését: ujra <span class="pagenum"><a name="Page_182" id= -"Page_182">-182-</a></span> meg ujra meggyőződöm róla, hogy a -hozzám hasonlók vagy nagyon elrejtőznek, vagy nagyon szét vannak -szórva a nagyvilágba. A mit akaratlanul hallok: csupa olyasmi, a -mit az én gondolkozásom vagy üres, vagy igazság nélkül való -beszédnek talál. Milyen önzően elfogultak, milyen megértés és -méltányosság nélkül valók a különböző társadalmi rétegek egymással -szemben! valamennyi, a hány osztály csak van, szemben a többivel! -Milyen türelmetlenséget tanusitanak egymás iránt! Milyen -előitélettel teli, milyen rideg, milyen méltányosság nélkül való -majdnem minden ember, mihelyt az övé felett vagy az övé alatt lévő -osztályok érdekéről és embereiről van szó! Milyen igazságtalanul, -milyen hamisan itéli meg a többi osztály embereit, és milyen -szűkkeblű emezek jogos érdekével, élet-szükségével szemben! -Igazság-érzetem majd emezektől, majd amazoktól távolit el, mert -mind a hányan, a mennyire különbözők életföltételeikben, olyannyira -egyformák igazságtalanságukban. Hová, merre fordulhatnék a -rokonérzésemmel?!</p> -<p>Aztán a tömeg! A nagy sokaság, a melyben összevegyűl mindenféle -elem! Ez legalább őszinte; ha az őszintesége nem is láttat egyebet, -mint vadállati önzést és durvaságot. A tömegnek majdnem minden -egyes alakja milyen önzően követelő, milyen kiméletlen, milyen -ragadozó állat – szemben a többivel, szemben az egész világgal! -Éppen emberies érzésem távolit el az emberi sokaságtól, a melyben -annyi fenevadat kell találnom! És ha lehetetlen kikerülnöm a -tömeget, mindaddig, a mig el nem menekülhetek a sokaság közeléből, -folyton csak az a kérdés foglalkoztat: »Ugyan mi az ördögöt -szeretnék az embereken?!«</p> -<p>Igen, ez mizantrópia. Az igazságérzettől szabadulni nem tudó, a -magának és másoknak egyforma mértékkel <span class= -"pagenum"><a name="Page_183" id="Page_183">-183-</a></span> mérő, a -jólelkü és minduntalan rosszaságot tapasztaló, a senkinek se vétő -és sokszor lelketlenül megbántott, az érzékeny lelkű és önző, -rideg, embertelen környezetben élő, szenvedő Alcestenek a -mizantrópiája.</p> -<p>Nem tudok megbocsátani a gonoszoknak és azoknak, a kik nagyot -vétettek ellenem. Az igazságtalanság látása idegessé tesz. Azokkal, -a kik hazugok és képmutatók, s tőlem is csak hazugságot és -képmutatást várnak, nem birok beszélni; elég látnom az ilyeneket és -már rosszúl vagyok. Nem tudok megalázkodni; nem tudok hizelegni. -Nem vagyok ebbe a világba való.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_184" id= -"Page_184">-184-</a></span></p> -<h3>IV.</h3> -<p>Gabriella meghalt.</p> -<p>Régen tudtam, hogy menthetetlen; hogy nemsokára meg kell halnia. -Régóta úgy gondoltam rá, régóta úgy néztem, mintha már nem is élne. -És mégis… ez az átmenet az alig-életből a halálba… a feloszlás -lassú folyamatának ez az utolsó válsága olyan nagy hatást tett rám, -a melyet nem vártam, a melynek átérzésére magamat már képtelennek -tartottam.</p> -<p>Azt képzeltem előbb, hogy csak kevésbbé meggyötört s kevésbbé -fásult szivek érezhetnek effélét.</p> -<p>Azt hittem: úgy fogom nézni a halálraitélt csöndes elmulását, a -hogyan őszszel az elsárgult falevelek hullását nézem, bánatosan, -elmélázva, de megértéssel, a mindenség életéről gondolkodó embernek -azzal a nyugalmával, a melyben ugyanannyi a megadás, mint a -szomorúság.</p> -<p>De a szinte előre látott, legalább is várható esemény váratlanúl -megrázott, megrenditett.</p> -<p>Semmi se természetesebb, mint a halál, és mégis, a halál, ha -szemtől szembe állunk vele, mintha valami kábultságot keltő ütést -mérne ránk. Hiába látjuk előre, abban a nagy pillanatban, a mikor -csakugyan megjelenik előttünk, fagyos lehellete átjárja, feldúlja, -összeborzongatja, megreszketteti minden idegünket, <span class= -"pagenum"><a name="Page_185" id="Page_185">-185-</a></span> -eltompitja érzékeinket, lesujtja egész gondolkozásunkat. -Megjelenésében van valami, a mi szivünknek örökre megérthetetlen; -valami borzalmasan leverő, süketitő, butitó…</p> -<p>A természetben nincs ugrás, csak lassú, szünettelen átváltozás; -de akármilyen jól tudjuk ezt, mikor a szemünk előtt van az az -utolsó <i>átmenet</i>: a halál mégis mindannyiszor valami szörnyű -ugrásnak tűnik fel előttünk.</p> -<p>És abban a pillanatban, a mikor egyszerre úgy éreztem, hogy -Gabriellának a keze rémesen hideg… aztán az orvosra pillantottam, a -ki intett, hogy már nem ver a szive… úgy rémlett, mintha ismét -valami váratlan csapás sujtott volna. Ostobaságok jártak a -fejemben: nem követtünk-e el valami iszonyú mulasztást, én, vagy az -orvos?!… Hirtelen megérthetetlennek tünt fel előttem, hogy a halál -ilyen hamar elvégezte rettenetes munkáját. Vádoltam magamat, hogy, -ha az utolsó időben nem is követtem el mulasztást, mert a beteg, a -haldokló ápolásáról nagyobb figyelemmel már nem gondoskodhattam -volna… annak idején, régen, nem foglalkoztam vele eléggé… akkor, a -mikor még talán megmenthető lett volna, nem gondoltam vele annyit, -mint ha közelebb áll hozzám… És kétségbeesetten kezdtem keresgélni -emlékezetemben azokat a szavakat (az ő szavait, meg egy orvos -szavait), a melyek már elveszettnek mondták, – abban az időben, a -mikor még alig egy párszor láttam.</p> -<p>Halála perczében jobban éreztem, mint valaha, hogy mily közel -jutottunk egymáshoz, – mennyi hálával tartoztam neki, – mily jó és -nemes volt, – s mily szomorú a sorsa.</p> -<p>A csapás fájdalmasabban sujtott, és most: gyászom mélyebb, mint -akkor képzeltem, a mikor Gabriella <span class="pagenum"><a name= -"Page_186" id="Page_186">-186-</a></span> még élt, de el kellett -készülnöm rá, hogy már nemsokáig fog élni.</p> -<p>Akkor igy gondolkoztam:</p> -<p>– Nagy szomorúság fog érni és egy uj gond szakad a nyakamba.</p> -<p>Most érzem:</p> -<p>hogy egykori boldogságom világának a romjaiból ismét -elveszitettem valamit; ismét elveszitettem valamit, a mi Ő hozzá -tartozott; elveszitettem, nemcsak az egyetlen jóbarátomat, hanem -azt, a ki Őt majdnem úgy szerette, mint én; azt, a kiben ugyanaz a -vér folyt, a mely Ő benne; azt, a kiben volt valami az Ő -testéből-lelkéből; azt, a ki valaha a legjobban hasonlitott és még -nemrégen is sokban emlékeztetett Ő rá, ha csak egy-egy mozdulattal, -egy-egy hanggal, egy-egy szóval is…</p> -<p>Elveszitettem szenvedéseim osztályos-társát; azt, a ki mellettem -volt a gyászban, a ki velem sirt, és kivette részét a fájdalomból, -melylyel a végzet meglátogatott.</p> -<p>És lelkemnek utolsó társát is. Mert az volt, lelkemnek a társa, -ez a megtört szivű, szegény, beteg asszony, a kit élethosszig tartó -gyötrődésre itélt a végzet, mert jobban tudott érezni, mint a -könnyebbvérüek, s mert úgy gondolkozott, mint én, hogy: a -szerelemből egy is elég, az egész életre!</p> -<p>Még a sorsunk is hasonlitott egy kissé. Ő is a szerelemtől várt -életet vagy halált; ő is az egész jövőjével játszott a sorssal való -nagy koczka-játékban; és ő se tudta kiheverni, hogy mindjárt az -első koczkavetéssel mindent elveszitett, a puszta életén kívűl.</p> -<p>Neki talán jobb így, hogy nem élt hosszú életet. Alighanem -ezután is csak szenvedett volna; hosszasabban, tovább szenvedett -volna: valószinüen csak <span class="pagenum"><a name="Page_187" -id="Page_187">-187-</a></span> ennyi az, a mit az élettel -veszitett. Várhatott-e rá még valami jó? Annyi bizonyos, hogy ő -maga hívta és óhajtotta a halált.</p> -<p>De az én érzésemet ez a meggondolás nem nyugtathatja meg. A mig -az élet meg nem szűnik: mindig van remény!… ha a reménynek csak egy -utolsó parazsa is!… Akármilyen kevés, akármilyen szikrányi, -akármilyen ostoba remény!… Hiszen még fiatal volt!</p> -<p>Az életen kívűl pedig nincsen semmi.</p> -<p>Jól esik, hogy az utolsó napjaiban valami keveset tehettem érte. -Nem kellett nélkülöznie; nem kellett gonddal küzködnie. Mindez -bizonyára igen kevés, cserében azért, a mit ő tett nekem; és nagyon -adósa maradtam, az igaz. Nemcsak csodálni való gondviselője, igazán -anyja volt a gyermekemnek; az édesanyát tökéletesebben már nem -lehet pótolni. Nem értem tette, hanem azért, a kit majdnem annyira -szeretett, mint én, és azért, a ki ezt a szeretetet örökölte. De -nekem tette; és bánt, hogy odaadását – egy beteg teremtés -önfeláldozó sok fáradozását! – nem hálálhattam meg úgy, a hogyan -szerettem volna.</p> -<p>Nemcsak az érzésem, az önzésem is gyászolja. Nagyobb veszteség -már nem érhetett volna. Aggodalom kínoz, hogy a gyermekem -vesztesége egyátalán pótolható-e? Az a szerencsétlenség, hogy: -másodszor veszit anyát, nem lesz-e ránk nézve végzetes? Ha egy kis -gyermek gondozásáról van szó, az apa szeretete oly gyámoltalan, oly -tehetetlen! Ez a gyönge kis lény nekem: az egész világ… és egész -szeretetem nem képes rá, hogy egy napig gondját tudjam viselni! Ha -pillantásom az ablakon át kitéved az utczára, gyakran látok odakünn -egy nagyobbacska kis lányt, a kit egy rossz szalmakalapú, őszes -szakállú, pápaszemes ember vezetget, dajkál, hurczol jobbra-balra. -Valami özvegy ember lehet, a ki <span class="pagenum"><a name= -"Page_188" id="Page_188">-188-</a></span> sokkal szegényebb, -semhogy gondviselőt fogadhatna a gyermekének; azt hiszem, éppen a -szomszédban laknak, és csak egy takaritó cseléd jár hozzájok. Ha -látom őket, nem tudom, melyiket sajnáljam jobban: az apát-e, vagy a -gyermeket?</p> -<p>Most már az én kis fiamnak sem lesz sokkal jobb sora, mint ennek -az árva leánykának. Mert hiába vagyok kész mindenre, a mi tőlem -telik, és hiába fogadok a házamba akárhány gyermekápolót: dajkát -vagy bonnet, nevelőnőt, házvezetőnőt, cselédeket, egész -testőrséget, a gondviselők egész csapatát, a kik ellenőrizzék -egymást: a kis gyermeknek mindenekelőtt szeretetre van szüksége, és -szeretetet nem lehet pénzen vásárolni.</p> -<p>Egy pillanatig Terkára gondoltam. Ő, a ki annyi szeretettel -foglalkozik minden kis gyerekkel, a ki oly szivesen pásztorolja, -gondozza az idegen emberek gyermekeit, mintha valamely ösztön élne -benne, mely arra készti, hogy szeretetet áraszszon maga körül, -mintha már előre megnyilatkoznék benne az a hivatás, mely minden -női lénynek legszentebb hivatása – ő bizonyára jó anyja tudna lenni -az én árva gyermekemnek, a kinek az édesanyját ő is szerette. De -hajlandó volna-e erre az önfeláldozásra? És ha: igen, ha – tegyük -fel – a szegénység, szűkös viszonyai rá kényszeritenék erre: -elfogadhatnám-e ezt az áldozatot? Cserében a gondosságáért: micsoda -helyzetet tudnék adni neki a házamban?… neki, egy fiatal leánynak! -Ha elfogadná azt a helyzetet, a melyet én nyujthatnék neki: nem -kellene-e lemondania arról a jogos várakozásáról, hogy annak idején -magának is lesz igazi családja? Nem odázná-e el ez az elfoglaltság -a férjhezmenetelét?… ki tudja, nem hiusitaná-e meg a -férjhezmenetelét mindenkorra, végképpen éppen az a helyzet, a -melyet nálunk <span class="pagenum"><a name="Page_189" id= -"Page_189">-189-</a></span> elfoglalt?… vagy ha egyéb nem, az, hogy -közben eliramlik az idő?… És mi czimen tehetnék neki ilyen -ajánlatot? Azon a czimen, hogy: szegény?… és hogy: még nem ment -férjhez, s talán soha se is fog férjhez menni?… Nem, ha ő maga -tenne nekem ilyen ajánlatot, akkor is nemmel kellene felelnem. -Ismét elfogadni egy áldozatot, a melyet soha se hálálhatok meg! -Nem, sajnos, erről nem lehet szó.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_190" id= -"Page_190">-190-</a></span></p> -<h3>V.</h3> -<p>Ma négy esztendeje, valaki, a kit akkor még csak egy pár nap óta -ismertem, igy szólt hozzám:</p> -<p>– Szeretném, ha lefestene valaki. Azért szeretném, mert tudom, -hogy nem élek soká. És bánt az a gondolat, hogy ebből a helyes, -szép kis teremtésből (a tűkörbe mutatott) egy pár esztendő mulva ne -maradjon semmi, de semmi, még csak emlék se.</p> -<p>Aztán igy folytatta:</p> -<p>– Gondoljon rám, ha három vagy négy év mulva ilyenkor víg -társaságban lesz. Én már akkor szépen künn fogok aludni a -temetőben. Igen, igérje meg ezt nekem!</p> -<p>És meghagyta:</p> -<p>– Tudja, az úgy lesz, hogy mához négy esztendőre, ebben az -órában, akárhol lesz, rám fog gondolni. Egy perczig nem néz -senkire, hanem igyekszik visszaemlékezni az alakomra; meg fogja -erőtetni az emlékezetét, hogy maga előtt lásson, olyannak, a milyen -voltam, a milyennek most lát. Aztán kinéz az ablakon a temető felé -s kiüriti a poharát a tiszteletemre. És hogy ha a többiek kérdik, -hogy: mi jutott eszébe, azt feleli nekik: »Nem, semmi…« – -Megigéri?</p> -<p>Szóról szóra igy mondta; jól emlékszem. <span class= -"pagenum"><a name="Page_191" id="Page_191">-191-</a></span></p> -<p>Mi volt ez?</p> -<p>Gyerekes, rossz tréfa, a halállal való vakmerő kaczérkodás? -Rosszhiszemű színeskedés, istenkisértő játék, melylyel egy -elkényeztetett gyermek érdekessé akarja tenni magát, és nem is -gondol rá, hogy csakugyan megtörténhetik az, a mivel -fenyegetőzik?</p> -<p>Vagy előérzet? Igazán vannak előérzetek?</p> -<p>Akkor, akkor ez a kétség foglalkoztatott.</p> -<p>Ma nem kérdezem többé, hogy: csak játszott-e a halállal, vagy -hogy: az, a mi akkor, hirtelen, ilyen árnyékot vetett közénk, már a -halálsejtelem volt-e?</p> -<p>Még csak négy esztendeje!</p> -<p>Mi minden történt ez alatt a négy esztendő alatt!</p> -<p>Világok épültek, és világok dőltek romba.</p> -<p>Nekem ez a négy esztendő volt – az egész életem. A mi azelőtt -történt, nem számit. És az se, a mi ezután következik.</p> -<p>Ma, ugyanaz az óra nem talált »vig társaságban«. Itt maradtam, a -hol annak a helyes, szép kis teremtésnek egy eleven emléke él, -lélekzik, mosolyog, gőgicsél. A hol minden arra a helyes, szép kis -teremtésre emlékeztet, az arczképétől kezdve a legcsekélyebb -tárgyig, mert ebben a szobában nincsen se egy bútordarab, se egy -apróság, a melyet az ő keze nem érintett.</p> -<p>»Emlékezni fogsz-e a teás csészéinkre, a kék ruhámra, a -Rembrandt-kalapomra?!…«</p> -<p>A teás csészéink még itt vannak, a szemem előtt. Ha kinyitom a -szekrényét, látom a kék ruháját, a Rembrandt-kalapját… más ruháit, -más kalapjait is… A barna hárász kendőjével most takartam be a kis -fiát… Mintha csak kiment volna a városba.</p> -<p>»Egy perczig nem néz senkire, hanem igyekszik visszaemlékezni az -alakomra…« <span class="pagenum"><a name="Page_192" id= -"Page_192">-192-</a></span></p> -<p>Egy perczig nem néztem senkire… de nem kellett megerőtetnem az -emlékezetemet, hogy magam előtt lássam, olyannak, a milyen akkor -volt…</p> -<p>A képe, az csak hasonlit hozzá. De a lelkemben ott van, úgy, a -hogy akkor láttam.</p> -<p>Aztán kinéztem az ablakon, a temető felé.</p> -<p>Látom innen a mauzóleumot. Annak a közelében… ott… arra, jobbra… -a sok kőkereszt közül az egyik az övé. A többi sírkő meg a -cziprusok elfedik a tekintetem elől. De szemem már jól ismeri a -látóhatárnak azt a pontját, a hol, alant, egy sirhalom áll, a -melyen csak rózsa nyílik, és a melyet ma reggel tele szórtam -rózsával, csak rózsával.</p> -<p>A gyermek alszik. Behunyom a szememet… és zongoraszót hallok. -Halk zongoraszót; mintha valaki csak jobbkézzel érintené a -billentyűket, lassan, csöndesen… mintha valaki szinte simogatná a -zongorát… Micsoda bolondos, léha dalocska ez? De hiszen jól tudom, -hogy a <i>Denevér</i> bordala:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Glücklich ist,<br /></span> -<span class="i0">Wer vergisst,<br /></span> <span class="i0">Was -doch nicht zu ändern ist!…<br /></span></div> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_193" id= -"Page_193">-193-</a></span></p> -<h3>VI.</h3> -<p>II. Rikárd király, Anna nevű feleségének a halála után, -lebontatta azt a palotát, a melyben a királynéval együtt élt. Ne -maradjon kő kövön abból az épületből, melyben élete legszebb óráit -töltötte! Ne lássa többé azt a helyet, a hol minden elveszített -boldogságára emlékeztette! A falak, a melyek szerelmüket elfedték a -világ szeme elől, ne szolgáljanak többé semmire! Ne tapodja többé -emberi láb azoknak a megszentelt csarnokoknak a kövét, melyek -boltozata alatt isteni mámorban suttogtak egymáshoz!</p> -<p>Ugyanaz a gyász, ugyanaz az érzés sokféleképpen nyilatkozhatik -meg. Az egyik embernél így, a másiknál talán éppen az ellenkező -alakban. Nekem a gyász mást sugall; nem azt, a mit az angol -királynak. Más a gondolkozásom; és nem érzem azt, a mit a nagy -olasz mond, hogy: nincs nagyobb fájdalom, mint ha a nyomorúságban -eszünkbe jut a boldog idő! Úgy érzem: a kifosztottnak az -elveszített boldogság puszta emléke is valami; és annál több, minél -kevesebbje maradt.</p> -<p>Szeretném, ha minden változatlanul maradna, a mi kedvesemet -környezte. Szeretném mindenkorra, vagy legalább a halálomig, épen, -változatlanul tartani fenn <span class="pagenum"><a name="Page_194" -id="Page_194">-194-</a></span> mindazt, a mit ő itt ismert: -szerelmem egész kastélyát.</p> -<p>Pedig, akármit fognak rám a barátaim, akármilyen szivesen -hisznek betegnek: nem vagyok fétis-imádó. A gondolkozásomat nem -zavarja meg semmi; tudom, tisztán látom, hogy ezek a holt tárgyak, -a melyeket valaha megérintett, fájdalom, semmit se tulajdoníthattak -el, semmit se fogadhattak magukba, semmit se őrizhettek meg az ő -kedves lényéből.</p> -<p>De nekem ezek a holt tárgyak folyton, ujra meg ujra, a multról -beszélnek, és csoda-e, ha szivesebben gondolok a multra, a mely -gyönyörű volt, mint a jelenre, a mely örömtelen, ha szivesebben -élek az emlékeimnek, az emlékeim között, mint a jelennek, a melyben -a bánaton kívűl nincs egyéb, csak gond, vagy a jövőnek, a melynek -ködében több a ború, mely aggodalmakkal tölt el, mint a derengés, -mely reménységeket fakaszthatna bennem?!</p> -<p>Egy idő óta, ugyanabból a czélból, a mely arra indít, hogy néha -leírjam ebbe a könyvbe a gondolataimat, tehát csak azért, hogy -elfoglaltságot találjak: sokat olvasok. Sokat olvasok, bár -valójában csak kevés érdekel. Sokat olvasok, bár akárhány könyvet -veszek elő, és akármilyen különbözőket: mindegyikből ugyanazt -olvasom ki.</p> -<p>Mindaz, a mit olvasok, egy kissé vádol engem. Természetesen nem -közvetetlenül, mert hiszen valami egyébről szól. De mégis vádol, -magam előtt.</p> -<p>Mindaz, a mit olvasok, tulajdonképpen ezt mondja:</p> -<p>Átadni magunkat a fájdalomnak, a gyásznak: önzés, a melyhez egy -bizonyos időn túl, s egy bizonyos mértéken túl, nincsen jogunk. Nem -szabad elfelejtenünk, hogy mindnyájan kötelességek teljesítésére -születtünk; nem szabad csak magunknak élnünk, mert az életet nem -<span class="pagenum"><a name="Page_195" id= -"Page_195">-195-</a></span> azért kaptuk, hogy örüljünk és -szenvedjünk, hanem azért, hogy, örömök és szenvedések között élve, -eleget tegyünk egy isteni megbízásnak, melynek az utasításai bele -vannak írva a lelkünkbe. A halottak nyugodjanak békén!… Szertelenül -ne sirasd őket, mert az élet hí, és az élet kivánságainak meg kell -felelned! A halottak nyugodjanak békén!… Gondolkozzál, érezz, tégy -azokért, a kik megmaradtak! Ha pedig teljesítetted a kötelességedet -azok irányában, a kik első sorban követelhetik az életedet, és még -ezután is maradtak óráid: ezek az órák nem arra valók, hogy -gyászold és panaszold, a mi megmásithatatlan, hogy visszasírd, a mi -visszahozhatatlan, hanem arra valók, hogy teljesítsd a többi -kötelességedet! Nem lehetnek óráid, a melyeket nem követelhetnének -más kötelességek; mások, a kik élnek: a szenvedők, az egész -emberiség, az összes élők, és mindazok, a kik még csak ezután -fognak megszületni, a világ jövője, az eljövendők jobbléte, az -eszme, melynek megvalósulásában közre kell munkálnod, mert ez az, a -mire az élettel megbízást kaptál, ha nem is kérted az életet!… A -halottak nyugodjanak békén!… az élet hí, és kivánságainak meg kell -felelned!</p> -<p>Mindaz, a mit olvasok, ezt mondja, bár csak a sorok közé -vetetten, alattomban. Ezt mondja maga a sok nyomtatott betű, a mely -mind valamely egyetemesség czéljaira, tehát az egyén jóléténél -magasabb czélra, íródott. Ezt mondja továbbá az a nyugalom, -melylyel a betűkben megnyilatkozó szellem az általánosság czéljait -szolgálja; olyanok szelleme, a kik maguk is szenvedtek vagy -szenvednek, és olyanoké, a kik már békén nyugosznak, de a kiket -túlélt a köznek szentelt munkásságuk, az a kötelességérzetük, hogy -a lelkükbe írt magasabb rendű czélok érdekében erőt vegyenek -érzéseiken, gyászukon, csüggedtségükön, s talán még az <span class= -"pagenum"><a name="Page_196" id="Page_196">-196-</a></span> olyan -levertségén is, a mely már örökösnek látszott, mint örökösnek -látszik az enyém.</p> -<p>Erre a vádra nehéz megfelelnem.</p> -<p>Talán azt felelhetném, hogy: igen, csakugyan elgyöngített a -fájdalom.</p> -<p>Talán azt, hogy: az egyetemesség czéljait csak kicsiny -munkakörben szolgálhatom, a melyet nem én magam választottam… a -melynél többet, nagyobbat nekem nem juttatott a sors. Ebben a -kicsiny munkakörben elvégzem a magamét; talán kettő helyett is -dolgozom. És ha szertelenül gyászolok: a munkától, attól a -kötelességteljesítéstől, a melyet legelőbb követelhet tőlem az -élet, nem lopok el időt.</p> -<p>A magasabb rendű kötelességet pedig… hogyan teljesíthetném, én, -a festő, ha nem: a művészi alkotással?! És azzal az igyekezettel, -hogy a bennem lévő erővel, képességgel, a legtöbbet próbáljam, a -mire képes vagyok: nem hagytam fel. Vérezve is tovább megyek az -utamon. Mindig a legmagasabbra nézek, ha a legmagasabbra nem is -juthatok el. Rajta vagyok, hogy eleget tegyek annak a megbízásnak, -a mely a lelkembe van írva; rajta vagyok úgy, a hogy az isten -tudnom adta.</p> -<p>A természet nagyon kegyetlen volt irántam: azért nem hagytam fel -azzal, hogy nézzem és csodáljam. Szemem, mely már nem ismerheti meg -a pihenést, önkéntelenül is rá tapad, akaratlanul is meglopja -titkait; lelkem egynek érzi magát vele; és akaratom már nem is -képes más törekvésre, mint hogy ebből a szent közösségből uj élet -fakadjon, olyan élet, a melyet nem a test ad, hanem a lélek.</p> -<p>Nem hagytam fel azzal, hogy nézzem és csodáljam, hogy egynek -érezzem magamat vele, ha azt az égi békét, melyet a hegyek, a -vizek, a fák és a virágok lehellnek, nekem nem is adta meg. -<span class="pagenum"><a name="Page_197" id= -"Page_197">-197-</a></span></p> -<p>És – ki tudja?! – talán szenvedésem, melyen nem tudok erőt -venni, mely most elvon attól, hogy az egyetemesség czéljaira -gondoljak, szintén nem egészen hiába való… hiszen a természetben -semmi se vész el! Ki tudja, talán éppen ez a szenvedés tesz rá -képessé, hogy annak idején megfelelhessek magasabb rendű -kötelességeimnek, hogy eleget tehessek a velem született isteni -megbízásnak?!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_198" id= -"Page_198">-198-</a></span></p> -<h3>VII.</h3> -<p>Úgy látszik, nem foglalkozom eléggé a kort mozgató -eszmékkel.</p> -<p>Megint olvasgatok; és a mi legutóljára a szemem elé akad, az -ismét vád, mely nekem is szól.</p> -<p>Olvasom, hogy a lelkek mindenfelé zaklatottak. Az embereknek uj -vallás kell; a régiek már nem elégítik ki őket. Ujra szomjuhoznak, -mely kevesebbet adjon a külsőségekre, jobban meg tudja vigasztalni -őket, és nagyobb szerepet juttasson a hitnek. (Mintha a régi -vallások akármelyikében nem a hit volna a lényeg.) Azonkivül az -emberek a tudomány eredményeivel sincsenek megelégedve. A kutatás, -a megfigyelés, az egyes jelenségek között megtalált egybefüggés, az -eddig megismert törvények, csak megdöbbentették az embert, de nem -tették boldogabbá, és éppen nem elégítették ki a megismerésre való -vágyódását. (Nagyon valószinű, hogy ez a vágyódás utóljára is egy -zárt kapura fog találni, melyen ez a felirat lesz olvasható: -Ignorabimus.) És végre az emberek nincsenek megelégedve a -társadalmi berendezkedéssel sem. (A miben igazat adok nekik; mert a -társadalmi berendezkedésben csakugyan nagy tökéletlenségek vannak, -a mint hogy mindenkor nagy tökéletlenségek voltak, és előre -láthatóan mindenha nagy tökéletlenségek lesznek, kivált ha a -leginkább égető kérdések a <span class="pagenum"><a name="Page_199" -id="Page_199">-199-</a></span> legműveletlenebbek kivánsága szerint -fognak megoldódni.)</p> -<p>Szóval mindenfelé uj irányok foglalkoztatják az elméket. -Európaszerte erre is, arra is, uj eszmék zászlóit lobogtatják.</p> -<p>Csak mi aluszunk. Csak mi foglalkozunk örökkön a magunk -bajával.</p> -<p>Mi nem veszszük észre, hogy a föld gyomrából valami morgás -hallatszik. Hogy milliók és milliók lelkében nagy csaták dúlnak. -Nem látjuk azokat a jelenségeket, melyek egy uj világ -kialakulásának az előfutárjai. Nem halljuk, hogyan döngeti egy uj -irányzat az elvénhedt társadalom falait. A nagy társadalmi és -tudományos kérdések bennünket hidegen hagynak. Nálunk süket fülekre -talál mindaz, a mit a külföld jelesei beszélnek. Arra, ha a külföld -jelesei tudományos könyveikben uj és jobb vallást, theologiai -vitatkozásaikban több és vigasztalóbb tudományt, regényeikben pedig -tökéletesebb és kevésbbé kiokoskodott társadalmi berendezkedést -követelnek, mi nem mondunk se »bű«-t, se »bá«-t.</p> -<p>Mi aluszunk. Mi örökkön csak a magunk bajával foglalkozunk.</p> -<p>A legjobb esetben az országunk bajával. A legrosszabb esetben -pedig a személyes bajainkkal.</p> -<p>Világos, hogy egy országnak összes bajai csekélységnek tünnek -fel a nagy társadalmi és tudományos kérdések mellett. Világos, hogy -az az igyekezet, melynek eszménye csak: fajtájának fenmaradása, a -nemzeti eszme diadala, egy mindenfelől ellenségtől környezett, -kívülről szorongatott, belülről nyomorgatott ország államiságának -az érvényesülése, világos, hogy ez az igyekezet kicsinyes.</p> -<p>Hát még, ha a művész, a helyett, hogy a milliók és <span class= -"pagenum"><a name="Page_200" id="Page_200">-200-</a></span> milliók -tribunus plebis-évé, kereskedelmi konzulává, tollal és ecsettel -harczoló katonájává, utazó ügynökévé, prókátorává, haruspexévé vagy -augurává szegődnék, – ha a helyett, hogy beállana a nagy társadalmi -mozgalom ama katonai zenekarába, mely béke idején harczra lelkesít, -háború idején pedig nem csinnadrattáz többé, mert az ő szerepe már -elvégződött, – ha a művész, e helyett, megelégszik azzal, hogy a -tulajdon gondolkozásából, a tulajdon érzéseiből merítsen -mondanivalót, kifejezni valót, mert hiszen ő is egy volna a milliók -közül, és a milliók között lehetnek, a kiket nem csak a propaganda -érdekel, és nem csak az a nagy koczkajáték, a melyet a propaganda a -jövőtől kiván?!…</p> -<p>A művész, ebben az esetben, úgy látszik, nevetséges.</p> -<p>Tehát nevetséges vagyok. Mert… az ám! – most veszem észre – -engem csakugyan hidegen hagytak a kort mozgató eszmék!</p> -<p>Mért? könnyű megtalálnom az okot.</p> -<p>Mert ezek az uj irányok, kivétel nélkül, csak az intézmények -megmásítását akarják. Egyébre nem törnek. A kort mozgató eszmék -hangoztatói mindannyian azt hiszik, hogy megtalálták a panaczeát, -és megváltották a világot, ha a régi intézményeket ujakkal -cserélhetik fel. Ezek az uj intézmények, a szerint a hány az irány, -sőt a szerint, a hány a világjavító, mások és mások volnának; egyik -ezt a régi intézményt kezdi ki, a másik amazt; és nincsen két -világjavító, a ki megegyeznék abban, hogy a lerombolni valót mivel -kell helyettesíteni; de mindannyian egyformán azt képzelik, hogy az -összes földi nyomorúságok oka valamely régi intézményben rejlik, és -hogy az uj intézmények, a különbözőképpen álmodott, különféle uj -intézmények, az emberiséget boldoggá fogják tenni.</p> -<p>Nem vagyok meggyőződve, hogy ezek az álmodott <span class= -"pagenum"><a name="Page_201" id="Page_201">-201-</a></span> uj -intézmények többet érnének, mint a megunt, meggyűlölt, megútált -régiek.</p> -<p>De ha ebben tévednék is, ha az utópiák hamarjában testet -öltenének, és az uj társadalmi berendezkedés valamivel különbnek -bizonyulna, mint a régi, bizonyos vagyok benne, hogy nagyjában -akkor is csak ott tartanánk, a hol előbb, és a világjavítók -meggyőződnének róla, hogy minél inkább változnak a körülmények, a -külsőségek: annál inkább ugyanaz – maga az élet. Mert nem hiszem, -hogy az emberiség nyomorúságait a rossz intézmények okozták.</p> -<p>Tehát nem hiszem, hogy más intézmények az emberiséget boldoggá -fogják tenni. Még azt se, hogy legalább is sokat javíthatnának az -emberiség sorsán. Azt hiszem, valamicskét se fognak javítani -rajta.</p> -<p>Az emberi nyomorúságok legeslegnagyobb része két forrásból ered. -(Szaporíthatják, valami kevéssel, ezeknek a nyomorúságoknak a -rengeteg sokaságát a rossz intézményekből eredő bajok is, de ez a -kevés, a többihez képest, már olyan csekélység, hogy szóra se -érdemes.)</p> -<p>Az egyik forrás: maga a természet, maga az élet, a világrend. -Az, hogy az ember az önfentartás ösztönével született, hogy ettől -az ösztöntől nem szabadulhat, és mégis rövid időn el kell -pusztulnia. A halál, mely rendeltetése, s a melynek mégis -ellentmond minden érzése, melytől mégis borzad egész gondolkozása, -mert így van alkotva, a végből, hogy vigyázzon az életére. És -mindaz, a mi abból következik, hogy meg kell halnia. A testi épség -hiánya, a betegség, az öregség, a testi erőnek és szépségnek már a -születésből vagy az élet folyamatából eredő egyenlőtlen felosztása, -az elemi erőknek az emberi életbe való ama beavatkozása, melynek -tengernyi változatosságát a »véletlen« szóval szoktuk kifejezni, a -véletlen, mely folyton leselkedik <span class="pagenum"><a name= -"Page_202" id="Page_202">-202-</a></span> életére s egyre -csapkodja, vesszőzi, ostorozza érzését… és így tovább… szóval: a -dolgok folyamata, a dolgok rendje.</p> -<p>A többi emberi nyomorúság forrása pedig: maga az emberi lélek, -vagy jobban mondva: az emberi lélekből még ki nem irtott vadállat. -A »homo homini lupus«. Az állati önzés, melynek telhetetlen -falánksága az embert az ember ellenségévé teszi, a helyett, hogy -szövetségesévé, segítőtársává, gyámolítást, enyhülést, vigasztalást -nyujtó jóbarátjává tenné, abban a nehéz küzdelemben, a melyet az -embernek az elemi erőkkel szemben kell vívnia, egész életén át.</p> -<p>Az emberi nyomorúságoknak az az első forrása örök. A belőle -eredő nyomorúságok örök osztályrésze az embernek. Ezek ellen -védekezni az embernek nincsen hatalmában.</p> -<p>De azok a nem kevésbbé nagy számu nyomorúságok, a melyeket az -ember okoz az embernek, nem erednek örök forrásból; nem örök -osztályrészünk, nem örök végzetünk; ezeket kiirtani a világból, -megszüntetni, vagy legalább csekélységekké szelidíteni az embernek -hatalmában volna.</p> -<p>Csakhogy ezzel a czéllal szemben minden intézmény tehetetlen. És -erre a czélra az intézmények, a melyeken sokkal könnyebb -változtatni, mint az ember megrögzött rossz hajlandóságain, -fölöslegesek is.</p> -<p>Ez a czél, a melynél nagyobbat, fenségesebbet nem képzelhetünk, -csakis úgy volna megközelíthető, ha valaha az emberek – az egész -világ – gondolkozása és érzésvilága tökéletesen átalakulna.</p> -<p>A mi nem elérhetetlen.</p> -<p>El lehet képzelni, hogy az emberek a műveltség és a lelki -megnemesedés valamely igen magas fokán el fognak jutni a világ -tiszta látásához, az életnek, <span class="pagenum"><a name= -"Page_203" id="Page_203">-203-</a></span> önmaguknak és egymásnak -tökéletes megértéséhez; hogy át fogják látni és át fogják érezni -azt a nagy közösséget, mely a mindenséggel való egységben egymáshoz -fűzi őket, a testvér-atómokat; hogy meg fogják érteni, mily -lelketlenség, micsoda öntudatlanság: a másik emberben egy más, -idegen világot látni, s érezni fogják, hogy a ki a másikat megöli, -lelki vagy testi épségében bántja, kizsákmányolja, éhezésre -kényszeríti, nélkülözésbe, szenvedésekbe hajtja stb., az -voltaképpen önmaga ellen is tör, mert a másik élete a mi életünk -is, minthogy <i>az élet egy</i>… szóval, hogy egyszer nem fognak -nevetni azon, a mit ma a költők álmodozásának, talán hóbortnak -tartanak.</p> -<p>És akkor, ha majd az ember épp annyi tekintettel lesz a másikra, -mintha csak önmagáról volna szó, ha épp olyan türelmes lesz a -másikkal, mint tulajdon énjével szemben, ha – különbséget tudván -tenni a jó és a gonosz tudás fájának gyümölcsei közt – le fog -mondani falánkságának és telhetetlenségének kicsapongásairól, ha -vérengző fenevadból gondolkozó lénynyé szelidül, a ki hatalmas és -mégis ártalmatlan, hatalmasabb és ártalmatlanabb, mint a nagy erejű -és növényevő elefánt, ha ragadozó állatból, emberevő kannibálból -minden életet kimélő, minden falánkságnak hijjával való, kevéssel -megelégedő, igénytelen emberré, valóban homo sapiens szé válik, -tehát ha egyszer csakugyan eljön a szeretet országa, a melyet -Krisztus igért, és a melyről a rajongók mindenkor álmodoztak: akkor -az emberi nyomorúságok nagyobbik sokasága el fog tünni a világból, -megszünik magától.</p> -<p>Ez a messzi, nagyon messzi jövő – mely ma még oly nehezen -képzelhető el, hogy a róla való ábrándozás mulatságosnak látszik – -egy cseppet se képtelenség. Nincsen benne semmi lehetetlen. Inkább -azt hihetjük, <span class="pagenum"><a name="Page_204" id= -"Page_204">-204-</a></span> hogy ez az emberi haladás egyik végső -czélja (ha talán nem is a legvégső.)</p> -<p>Természetesen addig a művelődésnek és a lelki nemesedésnek -rengetegül hosszú és meglehetősen lassú, talán tizezer vagy -százezer évig tartó folyamatát kell az emberiségnek megvárnia. A -pápuák egy kissé hátra vannak; és olyan ember, a ki lélekben pápua, -meglehet, sokkal több van, semmint »bölcselmünk álmodni képes.«</p> -<p>És természetesen az emberi nyomorúság még jó sokáig, igen sokáig -csak annál több, minél inkább növekedik, lassan, nagyon lassan, a -jó emberek ma még parányi kisebbsége. Mert a jó ember és a rossz -ember viszonyában okvetetlenül a jó ember húzza a rövidebbet. Nem -egyenlő fegyverrel küzdenek; azaz: az egyik nem is küzd, s a másik -visszaél vele, hogy a jó ember nem védekezik, és nem használja fel -azt az erőt, a mely megvolna benne is. De ha így csak még több a jó -ember nyomorúsága, sebaj! rosszabbúl is lehetne!… Mert ha a jó -embernek véletlenül az jutna eszébe, hogy majd ő is visszavág, és ő -is megpróbálja: milyen érzés lehet az, rossz embernek lenni?!… -akkor a jó embernek csak egygyel több ellensége lenne: magamagában. -A jó embert megöli az, a mi amazt élteti. A mi amannak erősítő -szer, neki méreg; mert hogy mi válik hasznunkra, és mi kárunkra, ez -a legtöbbször attól függ, hogy a szervezet mihez szokott hozzá, -mihez alkalmazkodott.</p> -<p>Hiszem, hogy nem lesz mindig ilyen szomorú világ. Hiszem, hogy a -hosszan lezajló, egyenlő fegyverek nélkül kezdett, mondhatni: -egyoldalú harcz után valamikor béke fog következni.</p> -<p>Ez az én utópiám. És ez talán nem is utópia – a szó megszokott -értelmében. <span class="pagenum"><a name="Page_205" id= -"Page_205">-205-</a></span></p> -<p>De addig is – a problémák?</p> -<p>Istenem, az ő problémáik! Mennyit problémáznak vagy egy -félszázad óta!</p> -<p>– Legyünk igaz beszédűek és legyünk igazságosak! – mondta Ibsen. -– Legyünk jók, igénytelenek, önmegtartóztatók! – mondta Tolsztoj. -És mindezt már sokkal régebben elmondta Krisztus.</p> -<p>Egyéb problémát eddig még nem oldottak meg, és valószinű, hogy -ezután se fognak megoldani.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_206" id= -"Page_206">-206-</a></span></p> -<h3>VIII.</h3> -<p>Magyaroszágon festőnek lenni, festőnek maradni, megélni pusztán -abból, hogy az ember mázolgat: nem a legkönnyebb dolog. Az az -érzék, mely a képek méltánylásához szükséges, nálunk még csak most -kezd kifejlődni; a legműveltebbek között is igen kevesen vannak, a -kiknek a szemük eléggé gyakorlott és az izlésük eléggé fejlett -volna arra, hogy a művészi munka értékéről önálló és határozott -véleményt alkothassanak maguknak; a nagy közönség meg éppen csak a -tárgyat vagy az ötletet látja meg a képen; a munka minőségét tehát -csak egy sátoralja ember tudja megbecsülni, s ez a sátoralja ember -is jóformán czigányokból áll: olyanokból, a kik maguk is festenek -vagy a műtermek közelében élnek. Aztán meg az országunk még -szegény. A kevés jobb ízlésű között még kevesebb az olyan, a kinek -valamelyes fényűzésre telnék; már pedig a képgyüjtés egyike a -legtöbb anyagi erőt követelő fényűzéseknek, egyike azoknak, a -melyeket csak olyanok engedhetnek meg maguknak, a kiknek a -fölöslege is jelentékeny. A meczénás, az igazi képkedvelő olyan -kevés, hogy mindnyájukat elszámlálhatom a tiz ujjamon; az a -közönség pedig, a melyet már képvásárló közönségnek szokás nevezni, -olyan kicsiny, olyan sekélyes izlésü és anyagiakban annyira -korlátozott, hogy az a <span class="pagenum"><a name="Page_207" id= -"Page_207">-207-</a></span> művész, a kiben komoly becsvágy -dolgozik, erre a közönségre egyátalán nem számíthat. Ez a közönség -nem gazdag és nem műértő; ha bizonyos érdeklődést mutat a festészet -iránt és ha egy keveset »áldoz« is képekre, onnan van, mert -elmagyarázták neki, hogy ez szép; helyén valónak, magához illőnek, -kötelességének tartja, hogy ezen a téren is meghozza azt az -áldozatot, melyet társai tőle megvárnak; »áldoz«, mert ennek a -nyilvánosságra jutása szépen ruházza az embert, mert ez előkelő -dolog; vagy egyszerűen utánozza a jobbmódút, követi a divatot, hogy -sehonnan se maradjon ki, innen se. Nem sokat tehet, de a mit tud, -meg akarja tenni; tehát az olcsóságot keresi; a minőségre, a -melyhez úgy sem ért, nem sokat ad. Ennek a közönségnek a kép nem -szükséglete; ha a butorzatát kiegészítette néhány csendélettel, -vázlattal és egy-két olcsón kapható »eredeti«-vel, ha szerzett egy -pár családi arczképet, valamelyik olyan festőtől, a kit személyében -is ismer, és a ki kevesebbért dolgozik, mint más – tökéletesen ki -van elégítve. Szóval közönség, igazi közönség nincsen. Az állam -rajta van, hogy segítsen valamicskét, javítson egyet-mást ezeken az -állapotokon. Ösztöndijat, úti költséget, kitüntetéseket, jutalmakat -és mindenféle czimű gyámolítást ad a fiataloknak, hogy ezek már az -út elején vissza ne rettenjenek a keveset igérő pályától, hogy ezen -a téren is minél több proletárt neveljen; különféle hivatalokat -juttat az öregeknek, hogy ezek ne legyenek kénytelenek festeni, s -minél kevesebbet fessenek; és képeket is vásárol, sőt nálunk ő a -legelső, a legkomolyabb és a legpazarabb képvásárló… de végre is az -állam, akármennyi a jóakarata, csak keveset tehet. Mi ez a segítség -annyi embernek! Az állam is szegény; talán még nálunk is -szegényebb. <span class="pagenum"><a name="Page_208" id= -"Page_208">-208-</a></span></p> -<p>Hogy ilyenek az állapotok, abból sok szomorú dolog következik, -többek között, a nagyon sok között, ezek:</p> -<p>Azt a festőt, a kiben még él a becsvágy, a ki az átlagos -termelésnél különbet óhajtana alkotni, semmi se ösztönzi arra, hogy -igyekezzék az erejét összeszedni, ellenkezőleg, minden -visszariasztja ettől. A művészi munkát nem becsüli meg senki. A -minőségnek nincs piaczi értéke, csak a sokat termelésnek. A festő a -legtöbbször szegény ember. Nem csoda, ha mindjárt azzal kezdi, hogy -megalkuszik a viszonyokkal és – elveszti az erkölcsi erejét. Ha nem -veszti el, ha daczolni próbál, ha igazán alkotni akar – senkinek: -megbűnhödik az erkölcséért. Nemcsak azzal bűnhödik, hogy alkotása a -nyakán marad, hogy, ha a maga kedvéért festett, örökkön -gyönyörködhetik a munkájában, s erkölcséért cserében be kell érnie -azzal az erkölcsi elégtétellel, a melyet ő maga utalványoz magának, -hanem azzal is, hogy mögéje kerül talán kevésbbé tehetséges, de -okosabb társainak. Mindig hátrányban lesz azokkal szemben, a kik -időközben sokat pacsmagoltak össze, s a kiknek a neve ennélfogva -forgalomba került.</p> -<p>Amúgy is nehéz a versenye az ügyesekkel szemben. A kik a -közönséget óhajtják kielégiteni, és nem magukat. A kik hatásvadászó -jeleneteket, adomákat, érzékcsiklandó aktokat vagy helyzetkomikumot -festenek; a kik megfestik az utszéli regények, drámák vagy -vigjátékok csattanóit, az »érdekes«, a népszerü alakokat vagy az -utczáról ismeretes embereket, a legdivatosabb szinésznőket stb., a -kik a kiváncsiságánál vagy a hajánál fogják meg a közönséget, a -tárgyukkal vagy az ötletükkel. A kik nem a természet finom, hanem a -játékkártyák rikitó szineivel dolgoznak. A kik színhatásokat a -tűzijátéktól kölcsönöznek – és így tovább. <span class= -"pagenum"><a name="Page_209" id="Page_209">-209-</a></span></p> -<p>És még nehezebb a versenye azokkal szemben, a kik nemcsak -ügyesek, hanem számitók is. A kik »adminisztrálni« is tudják a -tehetségüket. A kik gondoskodnak róla, hogy a világ egy perczre se -felejtse el őket, a kik kellőképpen gondozzák az érdeküket, és nem -olyan tulságosan szemérmesek, hogy meg ne szólaljanak valami -előnyért – legyen az állami megbizás, jutalomdij, megrendelés, -dicsérő birálat, egy kis emlegettetés, akármi – ha erre alkalom -kinálkozik vagy nem kinálkozik. A kik társadalmi szerepléssel -segítenek magukon, és azzal az isteni tulajdonságukkal, hogy -mindenütt jelenvalók. A kik alaposan kiaknázzák az -összeköttetéseiket vagy a társaséletben tanúsitott élénkségüket, és -a mi a tehetségükből hiányzik, megtoldják nem egy, hanem ezer, -tizezer, százezer lépéssel.</p> -<p>A legszomorúbb azonban az, hogy az a festő, a ki igazán művész -akar lenni vagy művész akar maradni, és e mellett semmi kedve -ahhoz, hogy »adminisztrálja« a tehetségét, hogy portálja vagy -portáltassa magát: teljesen ki van szolgáltatva társai jó- vagy -rosszakaratának. Minthogy jóformán csak ők vannak abban a -helyzetben, hogy a művészi munka értékéről véleményt mondhassanak – -mert rajtuk kívül igen kevés a dologhoz értő, s a nagyközönség, -melynek a képekről egyáltalán nincs itélete, nem mond ellent nekik, -nem birálja meg a birálatukat – az ő társaságuk, az ő kávéházi -vitájuk állapitja meg: mit érsz, mit érdemelsz, lehet-e beszélni -rólad, meg kell-e veregetni a válladat, juttassanak-e számodra -azokból a kitüntetésekből, megbízásokból, jutalmakból, a melyeket -az ő szavazatuk dönt el, vagy pedig az is szánnivaló, a ki nem -szégyelli valamelyik képedet megvásárolni? – és végzésük -feljebbezhetetlen. A pályatársak született birálóink; illetékes és -– természetesen – szigorú <span class="pagenum"><a name="Page_210" -id="Page_210">-210-</a></span> birálóink. Ez rendén van. És nem -művész az, a ki nem a szigorú bírálatot óhajtja, hanem az elnézőt. -Csakhogy a bírálathoz igazságszeretet kell. Az igazságérzet nélkül -hangoztatott, a rosszakaratú, a rosszhiszemű bírálat már nem -bírálat, hanem rágalom, mely – nem csak az erkölcsiekben, hanem az -anyagiakban is – megrövidíti és végső eredményében valósággal -meglopja az áldozatot; néha meg is öli, a legtöbbször persze csak a -művészetre nézve, de olykor-olykor, ha szép csöndesen is, és nem -közvetetlenül, nem egyenesen, azért nem kevésbbé komolyan, igazán… -És megesik, hogy abban a kis csoportban, a melyet a véletlen -alakit, a melynek szavazóit gyakran az ördög keríti össze, a mely -megbízás nélkül itélkezik, és a mely felelősség nélkül hangoztatja, -hirdeti, terjeszti a meg nem feljebbezhető bírálatot, kevés a -lelkiismeretes ember. Ezt a keveset is megfélemlíti, elnémitja az -erősebb hangú, a szájasabb, az erőszakosabb, a kiben nagyobb a -buzgalom, a kinek az utjában vagy, a ki boszút áll rajtad, vagy a -ki nem tudja megbocsátani, hogy több a tehetséged, mint neki. Nincs -könnyebb, mint valakinek veszett nevét költeni; s a művész jóhire -olyan, mint az asszonyé: ha egyszer csorba esett rajta, ezt a -csorbát többé nem igen lehet kiköszörülni. A rosszhiszemű urak nem -gondolnak rá, hogy egy kis igyekezettel milyen károkat okoznak -neked; az egyik: csak védekezik a tehetséged ellen… a másik -megnyugtatja magát azzal, hogy: »hja, ez a háború, és háborúban ez -már így megyen ám!«… a harmadik büszke rá, hogy milyen erős legény: -lám, ő vele nem jó kikötni! A mig köztük élsz, a veszedelmed nem -oly nagy. Addig ők is tartanak tőled; a botnak két vége van, hátha -eszedbe jut: megfogni a másik végét, és visszaütni rájok?! -<span class="pagenum"><a name="Page_211" id= -"Page_211">-211-</a></span> Fölteszik rólad, mert magukról itélnek. -De ha medve vagy, ha lemondasz arról, hogy a boszorkánykonyhában -helyet foglalj és érvényesitsd a visszavagdalkozáshoz való jogodat: -akkor véged van, akkor megesznek szőröstől-bőröstől! Hiszen olyan -sokszor kell dicséretet hazudniok azokról a társaikról, a kiktől -vagy a kiknek hatalmas rokonaitól, összeköttetéseitől mindenki vár -valamit!… világos, hogy ezt valamivel ellensúlyozniok kell!… -világos, hogy valamivel meg kell nyugtatniok a lelkiismeretüket!… -Másutt, a hol a nagyközönség az igazi bíráló, a hol a dologhoz -értők nagy sokasága állapítja meg, hogy mit érsz, ez nem -történhetik meg; de nálunk, a hol a közönség vakon fogadja el azt -az itéletet, a melyet »az illetékesek« tálalnak fel számára: a -tehetség-gyilkosság épp olyan megszokott dolog, mint az -angyalcsinálás. Szép csöndben történik; olyan módon, mely nem -ütközik törvénybe; senki se tehet róla; s az egész olyan érthető!… -szegényke, mért volt olyan gyönge?!</p> -<p class="center">*</p> -<p>Nem tölthetem tele a naplómat annak a följegyzésével, hogy -micsoda apró galádságokat követnek el ellenem. Az ember nem -képzelné, hogy még az olyan – meglehetősen nyomorúságos életet élő -– valaki is, mint én, hány másiknak áll az útjában!</p> -<p>Mindaz, a mit ellenem elkövetnek, egy cseppet sem érdekes; csupa -egyformaság, mely a részleteiben egy kissé utálatos. Nem érdemes -leirni. Nem is jegyzem fel, miket találtak ki a megrontásomra.</p> -<p>De hát kik követik el ezeket az apró galádságokat? A. B. C. D. -és így tovább, végül X. Y. Z. Mindegy, hogy ki. Mindig más. -Vezekényi barátom és a társai; majd ez, majd amaz. <span class= -"pagenum"><a name="Page_212" id="Page_212">-212-</a></span></p> -<p>Nem gyötör az üldözés rémlátása, a képzelt üldözés tébolya, és -tudom, hogy nem esküdtek össze ellenem. Eszük ágában sincs, hogy -megöljenek. A mit megtesznek, nem teszik valami különösen -ellenséges czélzattal. Egynek-egynek nem sok terheli a -lelkiismeretét. Nem tervelik a megrontásomat; mindegyik csak éppen -megrövidít, a mikor rá kerül a sor, a mikor az érdeke úgy kivánja; -némelyik talán nem is tudja, hogy nem csak ő rövidít meg, hanem a -többi is; egyik se felelős azért, a mit mindnyájan csinálnak.</p> -<p>És az egyes esetek, külön-külön véve, valóban kicsinységek.</p> -<p>De együtt véve!…</p> -<p>Elég az hozzá: lassankint lehetetlenné teszik, hogy itthon -megélhessek.</p> -<p>Hogy azokban az anyagi előnyökben, mely nekik a legnevezetesebb -jövedelmi forrásuk, én nem részesülhetek, hogy jutalomdijakat, -állami megbízásokat, kitüntetéseket, hangzatos elismerést és ennek -eredményéűl jól fizetett megrendeléseket, a mikhez ők könnyü -szerrel jutnak hozzá, én nem kaphatok: ezt csak magamnak -tulajdoníthatom. A ki az effélékben részesedni akar, annak nem így -kell élnie, a hogyan én élek.</p> -<p>De én erre nem is számítottam soha; ezt a részesedést én nem -kivánom.</p> -<p>Hanem azt már nekik tulajdoníthatom, hogy ahhoz se juthatok -hozzá, a mi megilletne: a munkám értékének megfelelő elismeréshez, -és ahhoz, a mi ezzel jár: a lehetőséghez, hogy a munkásságomból -itthon is megélhessek.</p> -<p>Annyira még se fényüzés a művészet, annyira még se szegény ez az -ország, annyira még se semmis a képvásárló kis csapat, hogy, mig -mindenféle munkának megvan a maga jutalma, a maga értékének -megfelelő dija, minden fáradozásnak a maga kis gyümölcse, -<span class="pagenum"><a name="Page_213" id= -"Page_213">-213-</a></span> csak éppen a művészi munkának ne volna -semmi értéke, ne volna semmi jutalma, semmi díja, ne volna semmi -piaczi ára, csak éppen a művészi fáradozás ne számithatna arra, -hogy, ha nem is busás haszonnal, ha nem is tisztes jövedelemmel, de -legalább valamelyes eredménynyel fog járni.</p> -<p>És engem annyira bemártottak, annyira eláztattak (a -mindnyájunkat érdeklő szűkebb nyilvánosság előtt) A. B. C. D. stb., -majd ez, majd amaz, hogy én már itt tartok. Nem juthatok hozzá – -itthon – semmiféle megrendeléshez; semmiféle képemnek – itthon – -nincs semmi ára.</p> -<p>Megállapították rólam, hogy: végem van, hogy: soha se értem -semmit, csak eleinte igértem valamit, akkor is tévedtek bennem, nem -vagyok az igaziak közül való, nem születtem festőnek, jobb lett -volna mesterséget tanulnom, vagy hivatalt keresnem.</p> -<p>Ez a közvélemény olyan hatalmas erővel, olyan egyhangúsággal -nyilatkozik meg velem szemben, jobban mondva: ellenem, hogy magamat -is gondolkozóba kezd ejteni.</p> -<p>Akármit festek: itthon nem kell, senkinek, semmiért. Még -Weinberger úr is, a kiskereskedő, a ki művészet dolgában nem nagyon -válogatós, ellenben igen szereti a nagyon olcsó, a nagyon -leszállított áru dolgokat, levette rólam a kezét. Már nem buzdít, -már nem veregeti meg a vállamat, nem csinál velem több üzletet, -felmondta a sokat emlegetett, régi barátságot.</p> -<p>Egy párisi biráló, vesztemre, túlságosan megtalálta dicsérni -egyik vásznamat, a melyet a herczeg vásárolt meg. Ez a dicséret, -melynek a híre a mi úgynevezett közönségünkhöz nem jutott el, mert -én bizony nem gondoskodtam róla, hogy megjelenjék minden magyar -ujságban, felbőszítette Vezekényiéket. (Tisztelt barátom -<span class="pagenum"><a name="Page_214" id= -"Page_214">-214-</a></span> nevét különben csak gyüjtőnévnek -használom; meglehet, hogy ennek a mozgalomnak, véletlenül, nem ő -volt a lelke.) Valamelyikük aztán megeresztette rólam azt az -elmésséget, hogy: »Mért nem megy ez az úr Párisba, a hol megértik? -És mért marad itthon, a hol nem értik meg?« Ez az elmésség szép -pályát futott meg; bejárta az egész magyar Montmartre-ot. És hogy -komolyan is megokolják, kisütötték rólam, hogy az, a mit »némelyek« -bennem eredetiségnek látnak, az voltaképpen a művészet anyagi -törvényeivel ellenkező valami; gúnyos szavakkal: a jövő zenéje; -gorombán: hóbort; a nagyképűek szavával: lehetetlen törekvés.</p> -<p>Ez az elvető itélet, az általános kicsinylés, a »nagyközönség« -közönbössége, szóval a közbizalmatlanság velem szemben olyan -határozottan, olyan tekintélyes egyhangúsággal, és olyan hatalmas -következetességgel nyilatkozik meg, hogy néha magamat is megrendít -a tehetségembe vetett hitemben. Ha az egész világ nem bolond, akkor -mégis csak nekem kell bolondnak lennem?! Ha ennyire elterjedhetett, -hogy végem van, talán mégis én tévedek, a mikor azt hiszem, hogy: -»nem, még nincsen végem«?! Hány embert tévesztett meg már az önzés, -a hiúság, a tehetségébe vetett vak hit, a művészi érvényesülés után -kapkodó erőtlen vágy, a tehetetlen áhitozás, az álmodozás, melynek -a megátkozottja, a helyett, hogy a kaptafát venné a kezébe, -dicsőséget keres!</p> -<p>Végül mégis csak abban maradok, hogy: nem, nem én vagyok bolond, -hanem bolond az, a ki az ilyen birálókra hallgat. De ez keveset -enyhit a dolgon. Azért az állapot nem kevésbbé nehéz.</p> -<p>Tisztában kell lennem azzal, hogy itthon nem tudok keresni a -képeimmel. Most már semmit sem tudok; éppen semmit. Abból a -fizetésből pedig, a melyet a rajztanitásért kapok, lehetetlen -megélnem. Adósságaim <span class="pagenum"><a name="Page_215" id= -"Page_215">-215-</a></span> vannak. Volt egy idő, a mikor sok -adósságot csináltam. (Nem bántam meg.) A sokból mára is maradt egy -kevés. Aztán most se élek szegényesen. Sőt fényűzően élek. Azt -akarom, hogy a gyermekem ne lássa hijját semminek, a mire szüksége -van. És egy anyátlan gyermeket jobban kell ellátni, mint azt, a -melyik az anyja mellett nő fel. Ennek megvan az, a mi a gyermekre -nézve a legfőbb jó; ez nélkülözhet egyetmást. De a másik, az nem -részesülhet elég jóban. Az anyát pótolni minden figyelmesség, -minden gyöngédség, minden kényeztetés kevés. Azért semmit se -sokallok, a mi a gyermekem érdekében történik. Nem akarom, hogy az -én kis árvám a születésétől fogva csak nélkülözzön. Azt akarom, -hogy olyan ápolásban, olyan gondozásban részesüljön, a milyet csak -egyátalán meg lehet szerezni. Mindene meglegyen, a mije megvan a -gazdag szülők gyermekének. És ez persze sok pénzbe kerül.</p> -<p>Igazán nem tudom, mit csinálnék, ha a véletlen nem szivesebb -hozzám, mint a pályatársaim.</p> -<p>Szerencsémre – itt van a herczeg!</p> -<p>Azon a réven, hogy a herczeg szereti a képeket, sok pénzt -keresek. A herczeg megveszi minden vásznamat. Azokat is, a melyek -itthon garasokért se kellenek. És illő áron veszi meg. Mindig -többet kínál értök, mint a mennyit kérek és elfogadok. Ha a -kalózból csak egy szemernyi volna bennem, könnyen kiaknázhatnám a -pazarló hajlandóságát és azt a bogarát, hogy vadászkastélyának -minden falát Biró-képpel akarja befedni.</p> -<p>Nem szivesen dolgozom a herczegnek. Azt hiszem, meczénáskodása -csak nagyúri sport. Alighanem tetszenek neki a képeim, de azt -gyanítom, hogy a művészeteknek is csak bolondja és nem komoly -szerelmese. (Megvallom, szeretném látni a képtárát. Ugyan kiknek a -társaságában vagyok ott?) <span class="pagenum"><a name="Page_216" -id="Page_216">-216-</a></span></p> -<p>És engem megaláz magam előtt, hogy egy embernek a tetszéséből -éljek. Egy kissé czigánynak érzem magamat ebben a helyzetben. Semmi -kedvem hozzá, hogy udvari festője legyek egy kis Lorenzo Medicinek, -a kinek még nincs is udvara, és a kinek a legszebben festett kép -talán nem több, mint egy akárhogyan mázolt verseny-gépkocsi, és -mindenesetre kevesebb, mint egy rosszul festett hajú, de szép vállú -leány.</p> -<p>Igaz, hogy a nagyok, a legnagyobbak is egy-egy embernek, -meczénásoknak, Lorenzóknak a tetszéséből éltek. De azok más idők -voltak. Ma már a jellemünk egy kissé megfinnyásodott. Ma úgy -gondolkozunk, hogy a tehetség is úrrá tesz. Az úr pedig nem élhet -egy másik úr kegyelméből; nem lehet udvarfi, műtárgyakat készítő -házi alkalmazott, lelkével dolgozó szolga, halhatatlan lakáj. Az úr -csak egy urat ismerhet el magánál nagyobb úrnak: az egész világot; -nem ismerhet tehát kenyéradót, csak szerződő felet, s ez a szerződő -fél nem lehet más, csak a nagyobb úr: a milliónyi ember, a -közönség.</p> -<p>És mégis kénytelen vagyok belenyugodni, hogy mindegyik képem -sorra a herczeghez vándoroljon. Jól sejtettem; azok, a kik egy -darabig vakon követték a herczeget, és képet kértek tőlem, mert egy -félévig divatban voltam, lassankint elmaradtak. A herczeg azonban -hűséges maradt.</p> -<p>Meglehet, külföldön még most is el tudnám helyezni a képeimet. -De mindig várakoznom kellene, és a mi még inkább nehezemre esnék: -egy kissé kinálgatnom a podgyászomat. A herczeg nem várja meg ezt. -Fölkeres, sürget, ostromol; lehetetlen kitalálnom, hogy mi ütött -hozzá?</p> -<p>Leveleinek, üzeneteinek a kedvessége mindannyiszor megejt. A mi -nem csoda; egy cseppet se vagyok <span class="pagenum"><a name= -"Page_217" id="Page_217">-217-</a></span> szokva az efféléhez. -Aztán nem igen van más választásom. A mikor aggodalmaskodom, -mindannyiszor meggyőződöm róla, hogy a képem okvetetlenül a -nyakamon marad – a meddig csak aggodalmaskodom, s ha időtlen-időkig -kényeskedem, akkor örökre. Be is kell adnom a derekamat mindig; -mert ha ilyenformán kielégíteném a művészi önérzetemet, nem tudnék -megfelelni a polgári kötelességeimnek. És mégis csak »ez az -első!«</p> -<p>Szóval én is gyönge vagyok. Szóval nekem is meg kellett -alkudnom.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_218" id= -"Page_218">-218-</a></span></p> -<h3>IX.</h3> -<p>Azt hittem, hogy a medvét kicsalni az odujából nem könnyű -mesterség. Hogy ehhez valami nagy ravaszság és jókora bátorság -szükséges. Dehogy! Csak ismerni kell a medve gyöngéjét, s magától -megy a dolog.</p> -<p>Azt hittem, nincs hatalom, mely kicsalhasson a remeteségemből. -Hogy nincs az a csábítás, a mely rábirhatna az anakoréta-életmóddal -való szakításra. Hogy már csak egyszer fogok lakást változtatni: -akkor, ha majd másvalaki keres számomra lakást, s a költöztető -kocsit Szent Mihály lovai fogják az uj szállásra húzni. Mily -tévedés!</p> -<p>A herczegnek, a ki pedig nem valami furfangos ember, mindössze -egy pár levelébe került, hogy kiforgasson minden szándékomból.</p> -<p>Egy hónappal ezelőtt még meg mertem volna esküdni, hogy: itt -fogok meghalni ezek közt a falak közt, a hol már kezdtem fogalmat -szerezni róla, milyen lesz majd az örök békesség, és egy hónap -multán csomagolok és vasúti jegyeket vásárolok, mert ki fogok -vándorolni, bár minden ide köt. Persze, másképpen cselekedni, mint -a hogy gondolkozunk, ez egyike azoknak a régi történeteknek, a -melyek mindig ujak maradnak. <span class="pagenum"><a name= -"Page_219" id="Page_219">-219-</a></span></p> -<p>S milyen kevés kellett ehhez a nagy fordulathoz! Egy kis -levélváltás!</p> -<p>Igy történt: A herczegnek, a ki nem rossz ember, de a kiben van -valami a renaissancekori apró zsarnokokból, egyszerre csak eszébe -jut, hogy fessem meg az arczképét, de azonnal. Csomagoljak össze és -menjek Párisba; a jövő héten még ott lesz. De előbb intézzem el -itthon a dolgaimat, és úgy készüljek, hogy hosszú ideig maradhassak -kinn: Párisban, vagy Trouvilleban, mert Párisból Trouvilleba -megyünk. Legyek készen minden eshetőségre, mert néha van kedve -ülni, néha nincs. Most volna kedve, de lehet, hogy egy-két ülés -után képtelen lesz erre, és sokáig tarthat, mig »folytathatjuk a -munkát«. Utóirat: valahogy ne intézkedjem sokáig! Menjek a legelső -Orient-Express-szel.</p> -<p>Ő maga írt, és azzal a kedvességgel, a melyben nincsen semmi -bántó leereszkedés. Az ajánlata nem csak csábító, hanem az ő -pazarságához mérten is fényes. A képért olyan összeget kínál, a -melyet Tizian se keveselne. Azonkivül minden költséget visel, és -természetesen a vendége leszek.</p> -<p>Nagyon röviden írja mindezt; nehezen olvasható szarkalábjaiból -úgy kirí a sietség, olyan hirtelenében és gyorsan vethette papirra -az egész tervet, mintha a legtermészetesebb és legkönnyebben -kivihető dologról volna szó.</p> -<p>Mikor végig olvastam a levelét, elmosolyodtam – a mi már régóta -nem történt meg velem.</p> -<p>Megirtam neki, hogy az egész, elejétől végig, lehetetlen. Hogy -rövid időre se mehetek el Pestről. Egy pár sorban igyekeztem -megértetni vele, hogy micsoda viszonyok közt élek. Hogy gyermekem -van, és hivatalom. Hogy a kis fiamat nem hagyhatom idegenek kezén, -és hogy a rajztanárság is ide köt. Szóval, hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_220" id="Page_220">-220-</a></span> nemcsak -hosszabb időre nem, de egyáltalán nem mozdulhatok.</p> -<p>Sürgősnek jelzett levélben felelt; éjszaka költöttek fel a -válaszával. A levelét ide tűzöm:</p> -<div class="blockquot"> -<p>Kedves barátom, találtam levelében sok lelkiismeretességet, a mi -nem lep meg, sok aggodalmaskodást, a mit nem értek, de nem találtam -meg az igazi okot, a miért nem akar jönni.</p> -<p>Teringettét, az egész olyan egyszerű!</p> -<p>Hozza el magával a kis fiát, és mindazokat, a kikre a kis fiának -szüksége van! Biztosithatom, hogy nem hozhat magával olyan nagy -cselédséget, a mely nekem terhemre volna. Azok a vendégek, a kik -őseimet látogatásukkal szerencséltették, olykor néhány száz, olykor -néhány ezer csatlóssal jelentek meg udvarunkban; őseim szívesen -látták az egész kiséretet – volt rá akárhány eset, hogy sok -esztendeig – azért házunk, amint látni fogja, nem pusztult el.</p> -<p>A mi pedig a hivatalát illeti: kérem, bizzék bennem annyira, -hogy mondjon le a hivataláról, de okvetetlenül még az nap, a mikor -a levelemet megkapja!</p> -<p>Természetesen ezért kárpótlással tartozom önnek, mert világos, -hogy ön az én kedvemért nem rövidülhet meg. Engedje meg tehát, hogy -ezennel kinevezzem önt hazám rajziskoláinak tiszteletbeli -felügyelőjévé. Elvállalom Budapest fővárosnak önnel szemben való -minden kötelezettségét. Mindazt a jogosultságot, a melyet ön a -rajztanársággal már eddig megszerzett, vagy ezután szerezne meg, -kérem, érvényesítse majd velem szemben. És ugyanazt a -javadalmazást, a melyet eddig a hivatala nyujtott, később pedig, a -mi annak idején Budapesten járna önnek, vegye fel az én -pénztáramból. <span class="pagenum"><a name="Page_221" id= -"Page_221">-221-</a></span></p> -<p>Igaz, hogy a felügyelői hivatalt a valóságban nem adhatom át -önnek, mert meglehet, hogy hazámban nincs is ilyen hivatal, vagy ha -van, erről ma valamelyik miniszterünk rendelkezik. Meg kell -vallanom, egyelőre nem gyakorolhatok fejedelmi jogokat, s remélem, -hogy soha se is fogok gyakorolni. Még nem tudom, micsoda -paradicsomi örömöket nyujt az, ha az ember valóságos hivatalokat -osztogathat; az isten adja, hogy ne is tudjam meg soha. Elég az -hozzá, ha hivatalt mondok, csak czímzetes hivatalt érthetek, s -annak az állásnak, a melyet felajánlok, nincsen meg a kellő -komolysága, a mint hogy, azt mondják, a cselekedeteimből is -hiányozni szokott a kellő komolyság.</p> -<p>De hogy önnel szemben az előbb pontosan körülírt kötelezettséget -elvállalom, az már egészen komoly dolog, a mint hogy, akármilyenek -a cselekedeteim, s akármit mond a látszat, higyje el, van bennem -egy kis komolyság is.</p> -<p>Kérem, ne vegye el a kedvét ettől az állástól, hogy a hivatal is -olyan, mint az, aki adja. Ha nem lesz mire felügyelnie és -egyáltalán nem lesz semmi dolga: gondoljon azokra, a kik rosszabb -helyzetben vannak, mint a milyenben ön lesz; azokra, a kiknek volna -mire felügyelniök, volna mit dolgozniok, és azért még se csinálnak -semmit.</p> -<p>Rendben vagyunk?</p> -<p>Ha lehet, induljon azonnal.</p> -<p class="right"><i>Alfonso d’Alcantara</i>.</p> -</div> -<p>Erre a levélre egy kissé sértődötten, egy kissé boszúsan -feleltem, s tartok tőle, hogy szerencsétlenül választottam meg a -szavaimat. Mindenesetre izléstelenül irtam. A parasztgőg kitört -belőlem.</p> -<p>Azt feleltem neki – valamivel több szóval, mint a <span class= -"pagenum"><a name="Page_222" id="Page_222">-222-</a></span> hogy -itt irom, igen udvariasan, de határozottan – hogy olyan állást, a -melyért nem kell és nem lehet dolgozni, soha, semmi czimen nem -fogadok el; senkitől, tőle se. Hogy magam se vagyok élősdi -természetű, de ha én magam még el is fogadhatnám a vendéglátását, -abba már semmi szín alatt nem tudnék bele nyugodni, hogy a -gyermekemet apró parazitává alacsonyítsam és egész háznépemet az ő -nyakába varrjam. Azért a kérdés megoldhatatlan; és akármilyen -szives is a szándéka, a tervből nem lehet semmi – a mit különben -őszintén sajnálok.</p> -<p>Azt hittem, meg fog haragudni. Nem haragudott meg.</p> -<p>A milyen hamar csak megérkezhetett, itt volt a válasz. Ez a -levél így szól:</p> -<div class="blockquot"> -<p>Kedves barátom, meg kell önt ismertetnem egy -szenvedélyemmel.</p> -<p>Nekem sok kedvtelésem van; több, mint ahhoz a komolysághoz -illenék, a melylyel másoknak tartozom. Gyüjtök mindenfélét, nemcsak -szép képeket, becses ritkaságokat: haszontalan holmikat is. -Szeretek virágot osztogatni, szeretem az ostobákat -megbotránkoztatni, szeretek vigan élni.</p> -<p>Van egy pár szenvedélyem is; több, mint a menny a harmincz -esztendőmhöz illenék. Tulságosan kedvelem a szép leányokat, a -kalandos életet, a változatosságot, s megvallom: a jó bort is. Nem -érdemlem meg, hogy komoly embernek tartsanak; nem is tartanak -annak.</p> -<p>De van egy szenvedélyem, a mely már nincs hijjával minden -komolyságnak, a melyben ön mindenesetre talál egy kis komolyságot, -és éppen ez az uralkodó szenvedélyem, a fő, a legnagyobb -szenvedélyem.</p> -<p>Ez a legnagyobb szenvedélyem az: hogy igen szeretem <span class= -"pagenum"><a name="Page_223" id="Page_223">-223-</a></span> az -olyan emberek társaságát, a kik nem zsebtolvajok.</p> -<p>Gyűlölöm a zsebtolvajokat, akármilyen sokan vannak, talán azért, -mert olyan sokan vannak.</p> -<p>Ellenben annál inkább megbecsülöm az olyan embereket, a kik -ebben a pontban nem követik a divatot, a kik az általános szokást -nem teszik magukévá, s a kik, akármilyen gyakran nyílik rá alkalom, -soha se vállalkoznak zsebtolvajlásra.</p> -<p>Azt mondanám, hogy gyüjtöm az ilyen embereket, mert gyüjtök -minden ritkaságot. De ön az én gyüjtőszenvedélyemet nem tartja -eléggé komolynak. Azért többet mondok. Azt, hogy – mint valaha -Diogenes – lámpással keresem az olyan embereket, a kik… szóval a -kik nem zsebtolvajok.</p> -<p>Ön nem képzeli, hogy ez milyen fáradságos munka. Ön nem képzeli, -mennyi zsebtolvaj van a világon. Ezt én tudom csak.</p> -<p>És csak én értékelem egész teljességében a tökéletesen -becsületes embert.</p> -<p>A legnagyobb örömem: az a függetlenségem, hogy nem vagyok -kénytelen zsebtolvajok közt élni. A legnagyobb szenvedélyem, hogy -minél több embert csábithassak a társaságomba, azok közül a ritka -emberek közül, a kik nem tartoznak abba a nagy közösségbe.</p> -<p>Ön már kitalálta, mért irom ezt ilyen hosszasan.</p> -<p>A ritkaságaim egyike: Fervacques – emlékszik még rá? – már -régóta beszél nekem önről. És már régóta tudom, hogy a Fervacques -legendái nem legendák, vagyis, hogy ön ugyanaz, a ki volt. Már -régen meggyőződtem róla, hogy ön az az ember, a kit nekem, -akárhogyan, a társaságomba kell csalnom.</p> -<p>Elég az hozzá, én nem csak a festőt várom, hanem először is, -főképpen az embert. <span class="pagenum"><a name="Page_224" id= -"Page_224">-224-</a></span></p> -<p>Meg akarok ismerkedni önnel, meg akarom önt nyerni annak a kis -körnek, a melyben élek, s a melyet ön éppen úgy meg fog kedvelni, a -hogy én megkedveltem. A ritkasággyüjtő szenvedélyem kivánja ezt; az -az egy állandó lelkivonásom, hogy a derék emberek társaságát minden -jónál nagyobb jónak tartom.</p> -<p>Kérem, találjon rá módot, hogy teljesithesse a kérésemet.</p> -<p>Igen óhajtja a barátságát:</p> -<p class="right"><i>Alfonso d’Alcantara</i>.</p> -</div> -<p>Ilyenformán feleltem neki, ha nem is éppen ezzel a -rövidséggel:</p> -<div class="blockquot"> -<p>Az igaz, hogy nem vagyok zsebtolvaj, de ez az egyetlen -jótulajdonságom. Megcsalnám őt, ha elfogadnám a felém nyujtott -kezet. Mert én nem az az ember vagyok, a kinek ő képzel. Nem az -vagyok, a ki voltam. Fervacques, a kire örömmel emlékszem, más -embernek ismert; azóta nagyon megváltoztam. Akkor víg czimbora -voltam. Azóta szomorú ember lettem. Olyan, a ki nem való semmiféle -társaságba. Csak terhükre volnék. Csak elrontanám a kedvüket. És én -se találnám a helyemet az ő víg körükben. Aztán meg semmit se tudok -kieszelni, a mi a dolgot lehetővé tenné. Higyje el nekem, hogy nem -volna érdemes velem megismerkednie. De azért ne vonja meg tőlem a -jóakaratát.</p> -</div> -<p>Szentül meg voltam győződve, hogy most már végképpen elintéztem -az ügyet. Tévedtem. Négy nap multán ezt a levelet kaptam:</p> -<div class="blockquot"> -<p>Kedves barátom, ön nem akar kieszelni semmit, mert ön azok közé -a furcsa emberek közé tartozik, a kik iszonyodnak a más ember -pénzétől. Nos, hát én megtaláltam a módot. <span class= -"pagenum"><a name="Page_225" id="Page_225">-225-</a></span></p> -<p>A mód az, hogy: rendelkezésére bocsátom azt az összeget, a mely -önnek az arczképemért jár, és arra kérem, hogy pazarolja rám ezt az -összeget!</p> -<p>A barátságom egy kissé követelő, de megnyugtatom a -lelkiismeretemet azzal, hogy, ha követelő, másrészt hálás, és -készséges – minden viszonzásra.</p> -<p>Ez után a bevezetés után nem illik, hogy nagyon erőszakoljam. De -– én az ön helyén meghoznám ezt az áldozatot, és teljesiteném a -kérését annak, a ki már többször adta jelét irántam való -érdeklődésének.</p> -<p>Ha ön hajlandó erre az áldozatra, magával hozhatja a gyermekét -és egész házanépét, a nélkül, hogy el kellene fogadnia az én -vendégszeretetemet, a melytől különben kár ennyire félnie – és a -miről, bizony isten, nem érdemes beszélni.</p> -<p>Hogy ott kell hagynia a hivatalát, az, megvallom, egy cseppet se -aggaszt. Az olyan művésznek, mint ön, nem kell tanári állás. Önnek -a hivatal csak nyűg. Ha csak festeni fog, s nem pazarolja el -idejének egy részét erre az éppen nem önnek való munkára, csak -nyerhet a változással, de nem veszíthet. Minden képének van egy -biztos vevője. És ha valamelyik képét nem akarja ennek az embernek -adni, hanem másutt akarja elhelyezni, akkor se féltem önt.</p> -<p>A mi már most azt illeti, hogy mit nyerek én az ön társaságával? -– azt bízza rám. Tisztában vagyok vele, hogy kivel van dolgom. -Éppen eleget tudok önről.</p> -<p>Sejtem azt is, hogy miért idegenkedik minden társaságtól. Erre -nézve csak annyit mondhatok: Az én barátságom egy cseppet se -zsarnoki. (Most ellenem szól a látszat, de el fogja ismerni, hogy -úgy van, a mint mondom.) Sokkal jobban szeretem a függetlenséget, -semhogy valakit meg tudnék rabolni ettől. <span class= -"pagenum"><a name="Page_226" id="Page_226">-226-</a></span></p> -<p>Ön úgy fog élni, a hogy önnek tetszik. Ha rosszkedvű lesz és -szórakozni kiván: fel fogjuk deríteni. A mikor kedve lesz hozzá: -velünk tart. De a mikor ránk ún, és megkívánja a csöndet, a -magányosságot: olyankor nem zavarjuk. Mindig tiszteletben fogjuk -tartani a komolyságát, ha mi magunk soha se is vagyunk -komolyak.</p> -<p>Nem erőtetem tovább, csak ismétlem, hogy szeretném megszorítani -a kezét.</p> -<p class="right"><i>Alfonso d’Alcantara</i>.</p> -</div> -<p>Megfogott. Erre már nem lehet nemet mondanom. Nem sok hiúság van -bennem, de hálátlannak tűnni fel még se szeretnék. Minden aljasság -közűl a hálátlanságot tartom a legaljasabbnak.</p> -<p>Tehát egy időre ki kell vándorolnom, gyermekestül, egész -háznépemmel. Egy időre meg kell válnom attól, a mi ide köt.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_227" id= -"Page_227">-227-</a></span></p> -<h3>X.</h3> -<p>Egyre ritkábban nyitom fel ezt a könyvet. Mióta Párisban vagyok, -most írok bele először. Most is csak egy pár sort, és most is csak -azért, hogy védekezzem… – ki ellen?… egy néma vádló, önmagam -ellen!</p> -<p>Az igaz, hogy sok a tennivalóm. A lekötöttségem nem kevesebb, -mint volt, mert azokat az órákat, a melyeket otthon az iskola -foglalt le, most el kell pazarolnom, a herczeg kedvéért; a munkám -pedig több, mint valaha, mert ugyancsak össze kell szednem magamat, -hogy megbírjam azt a terhet, a melyet ez uj élet rótt rám. Nem -mondhatom éppen nagy áldozatnak, hogy teljesítettem a herczeg -kívánságát, de végre is elestem egy kevés jövedelemtől, másfelül -pedig jóval többet kell költenem, mint otthon; tehát többet kell -festenem, mint azelőtt, nagyon szorgalmasnak kell lennem, ki kell -használnom minden időmet. Mert annak nem akarom kitenni magamat, -hogy az önérzetem csődbe kerüljön… hogy, miután egy darabig ugy -viselkedtem, a mint a jóérzésem kívánta, végül mégis csak meg -kelljen fizettetnem azt, a mit hálából s »barátságból« tettem.</p> -<p>És – utóljára, de nem utolsókép említem – az uj élet, a -költözködés, az idegen környezetbe való beleilleszkedés, -<span class="pagenum"><a name="Page_228" id= -"Page_228">-228-</a></span> egyszóval ez a nagy változás sok olyan -aprólékossággal jár, a melyek minduntalan megfosztanak a szabad -perczeimtől.</p> -<p>Bizony, nem igen jutok hozzá, hogy naplójegyzeteket irjak. Most -már nem kell keresnem az elfoglaltságot; inkább azt a félórát kell -keresnem, a mikor egészen a magamé lehetek.</p> -<p>De még se tudom megbocsátani magamnak, hogy: lám, már -elhanyagolom ezt a könyvet!</p> -<p>Ha egészen őszinte akarok lenni magammal szemben – soha se esett -ennyire nehezemre a teljes őszinteség! – meg kell vallanom, hogy: -nem, nem csak azért történik, hogy most már ritkábban veszem elő -ezt az én <i>breviárium</i>omat, mert most már több a munkám; s -több az elfoglaltságom!… Meg kell vallanom, hogy van ennek egy más -oka is.</p> -<p>És ez az ok az, hogy: igen, nem tagadhatom le magam előtt, azok -az aprólékosságok, a melyek uj életemmel együtt járnak, nemcsak -lefoglalnak: el is szórakoztatnak!</p> -<p>Az uj benyomások, ha akarom, ha nem akarom, minduntalan lekötnek -és – elvonnak a régiektől.</p> -<p>Nem kerestem az elszórakozást. Nos, ha én nem mentem utána: a -szórakozás eljön értem.</p> -<p>Az élet – az az élet, mely csupa feledés! – lassankint mégis -csak magával ragad!…</p> -<p>Istenem, milyen hitvány is az ember!</p> -<p class="center">*</p> -<p>A jelen – vagy a hogy a nálam könnyebbvérüek mondják: »az élet« -– érezteti velem hatalmát.</p> -<p>Még a gyermekem is mintha öntudatlan eszköze volna a -világrendnek, mely elvon a multtól. <span class="pagenum"><a name= -"Page_229" id="Page_229">-229-</a></span></p> -<p>Már ő is – egyre ritkábban emlékeztet s egyre gyakrabban -elszórakoztat.</p> -<p>Már nem egészen az anyja; a hogy növekszik, mind jobban kezd -hozzám hasonlítani.</p> -<p>Lassankint elveszíti, a mit az angyaloktól kapott. Már nem -gyermek; már kis fiú.</p> -<p>Kezd kifejlődni egy uj akarattá, a mely eddig még nem volt; -valakivé, a ki eddig még nem élt; a ki eddig még soha se -mutatkozott, akármilyen régóta áll a világ. Kezd külön egyéniséggé -válni.</p> -<p>Egy uj Én növekedik mellettem. Vannak vonásai, a melyek a -multból valók, s a melyekre boldogan ismerek rá. Vannak vonásai, a -melyek hol megmosolyogtatnak, hol megdöbbentenek, mert mintha a -tűkörbe pillantanék. De vannak uj vonásai is – mert ez az uj lény -már sem Ő, sem én, hanem kettőnkből egy harmadik.</p> -<p>Egy uj élet apró jelenségei vonják magukra, s egyre -hosszasabban, a figyelmemet, az érdeklődésemet; és ez a mind -változatosabb jelenség, mind élénkebb mozgás, mind gazdagabb élet -mind jobban elfedi előlem a multat, a melynek kedves képét amúgy is -egyre több és egyre sűrűbb fátyol takarja el révedező szemem elől – -a mely még el-elmereng, de már néha elfelejtkezik!…</p> -<p>Egy uj kis ember kezd parancsolgatni mellettem. A kinek vágyai, -érdeklődései vannak. A ki a jelennek él; és a ki nem törődik a -multtal.</p> -<p>És ennek a kis embernek az érdeklődései – csakugyan parancsolnak -nekem.</p> -<p>Hogy mennyire parancsolnak, csak azóta veszem észre, a mióta -Párisban vagyunk.</p> -<p>A költözködés kalandjai, az utazás, az uj környezet bőséges -érdeklődést keltettek ebben az uj – még oly friss! – figyelemben; -és hamarjában az apró vágyak egész sokaságával ajándékozták meg ezt -az uj, erős akaratot. <span class="pagenum"><a name="Page_230" id= -"Page_230">-230-</a></span></p> -<p>Az észrevevő képesség és az akarat különben is abban a korban -fejlődik a legrohamosabban, a melybe Palika most jutott el. S ez a -fejlődő erő, a mint egyszerre gazdagabb táplálékhoz jutott, oly -hirtelenséggel kezd növekedni, a mely gondolkozóba ejtett.</p> -<p>Ez a fejlődő erő uj kötelességeket ró rám.</p> -<p>Kezdem átlátni, hogy remeteségem, zárkozottságom, meg az, hogy -féltettem minden szellőtől, egy kissé ártalmára volt neki.</p> -<p>Nem adtam neki elég teret ahhoz, hogy minden ereje szabadon -fejlődhessék. Ha nem zártam el attól a levegőtől, a melyre a -testének van szüksége – ahhoz a levegőhöz, a melyet a lelke kíván -meg, eddig nem igen jutott hozzá… legalább is: nem volt annyi -levegője, a mennyi a lelkének kellett volna.</p> -<p>Jól megválasztott ápolókon, de megfizetett idegeneken, -többé-kevésbbé cselédeken kívűl, csak egy megtört, szomorú, vén -embert adtam neki társaságul, a ki minden jóakarata mellett se -lehetett ennek a kis léleknek odaadó, minden kalandjában, minden -vidámságában résztvevő, hűséges társa.</p> -<p>Hozzá való társasága nem volt; játszótársai, pajtásai nem -voltak.</p> -<p>Kis remetévé tettem őt is.</p> -<p>A párisi út tapasztalatai felnyitották a szememet.</p> -<p>Bár nehezemre esik, hogy még másoknak is át kell engednem őt, -hogy el kell eresztenem olyankor is, a mikor mellettem lehetne, -hogy szeretetének egy részéről, kedvességének számtalan -megnyilatkozásáról le kell mondanom mások, közönbösek javára: -gondoskodom róla, hogy többé ne hiányozzék semmije, hogy meglegyen -mindene, a mire szüksége van, hogy legyen neki való társasága, elég -szabad tere, elég levegője, elég szórakozása. <span class= -"pagenum"><a name="Page_231" id="Page_231">-231-</a></span></p> -<p>Ez azzal jár, hogy magamnak is sokfelé kell megjelennem, hogy le -kell győznöm a mizantropiámat, hogy le kell mondanom a -magánosságról. Nehezemre esik; de helyre kell hoznom, a mit -elmulasztottam.</p> -<p>Kárpótlásul: Palika elbeszéli élményeit, tapasztalatait, -megfigyeléseit; kárpótlásul megvan az az örömem, hogy napról-napra -gyönyörködhetem fejlődésében, erősödésében.</p> -<p>És olyankor, mikor kitüntet vele, hogy velem indul sétára, s -aztán séta közben közli velem észrevételeit, apró emlékezéseit, -összehasonlításait, kívánságait: egyik meglepetésből a másikba -esem, nem győzök csodálkozni szellemi előmenetelén, nem tudok -betelni annak nézésével, hogyan alakul ki egy uj világ, itt -mellettem, hozzám olyan közel, hogy ez az uj világ jobban érdekel, -mint az, a melyik én velem pusztul el.</p> -<p>Ez a fejlődő erő uj kötelességeket ró rám, de viszont uj -örömöket ad, és ez is – egyre gyakrabban, egyre jobban -elszórakoztat.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_232" id= -"Page_232">-232-</a></span></p> -<h3>XI.</h3> -<p>Négy képet készitettem el rövid időn. A herczeg arczképét, a -mely még tűrhető, és három más képet, a melyekről nem érdemes -beszélni. Ha valaha a jövő egy Vasarija megirja az életrajzomat, a -mi nem valószinű, de nem is lehetetlen: az életrajzomban ennek a -három képnek aligha jut hely. Engem legalább, akármilyen elnézéssel -vagyok magam iránt, ez a három kép éppen nem tesz büszkévé; ha -össze kellene állítanom azoknak a munkáimnak a jegyzékét, a -melyekre tartok valamit: egyiket se irnám be a jegyzékbe. És – a mi -a legszomorúbb – ez nem a jóakaratomon mult.</p> -<p>A herczeg azonban el van ragadtatva. Egy darabig azt hittem, -hogy csak udvariasságból vagy gyöngédségből, kiméletből dicsérgeti -azt, a mit magam se tartok sikerültnek; de nem, igazán tetszenek -neki ezek a mázolások. Egy idő óta minduntalan azzal ingerel, hogy -állhatatosan Van Dyckhoz hasonlítgat. Egyéb már nem hiányzott -hozzá, hogy a boszúságom, az elkeseredésem teljes és tökéletes -legyen. Olyan konokúl magasztal, hogy ujra meg ujra pirulnom és -boszankodnom kell. Az összehasonlítgatásaival valósággal -kétségbeejt. Még csak ez kellett nekem! Mintha nem emészteném -magamat úgyis eléggé! Egyszerűen rettenetes a Van Dyck-jával; és -nem is sejti, milyen idegessé <span class="pagenum"><a name= -"Page_233" id="Page_233">-233-</a></span> tesz!… Nem szeretem, ha -ócsárolnak, ha kisebbitenek, ha lebecsülnek; de még kevésbbé -szeretem, ha akkor is dicsérnek, a mikor nem érdemlem. Semmi se -aláz meg annyira magam előtt, mint ha ingyen is hozzá jutok ahhoz -az elismeréshez, a mely csak a fáradsággal végzett és értékes -munkának jár, s a melyet néha ki tudok érdemelni.</p> -<p>Megbocsátok a herczegnek, mert, bár véletlenűl éppen az én -képeimet tünteti ki a tetszésével, nagyon jól tudom, hogy nem -valami kiváló műbiráló. Van érzéke a művészet iránt; jobban szereti -és jobban tudja értékelni a képeket, mint a legtöbb műkedvelő, de -ahhoz, hogy meg tudja látni a mesterségbeli nagyobb finomságokat -vagy a mesterségbeli kisebb hibákat, a technika tökéletességét vagy -erőtlenségét, nincsen elég tárgyismerete és nincsen eléggé -iskolázott szeme. De megbocsátok a herczegnek azért is, mert a -tévedése egy olyan jellemvonásából ered, a mely megnyerő és -irigylésreméltó.</p> -<p>A herczeg olyan szerencsés természetű, hogy az érzései mindig -uralkodnak az itéletén, és ha a szeme olykor ráczáfol az érzésére, -a képzelete mindig kirántja a zavarból. Mindent olyannak lát, a -milyennek akarja, a milyennek óhajtja; és azt, a mi az érzésével -ellenkeznék, nem látja meg soha. Hihetetlenül elfogult; ha egyszer -megkedvelt valakit, ez a valaki nem festhet olyan képet, a mely nem -tetszenék neki. A kit ő szeret – igaz, hogy kevés embert szeret – -annak az apró hibáit nem veszi észre; nem veszi észre mindaddig, -míg a kedveltje fel nem háborítja az érzését; attól fogva aztán -mindent másképpen lát, s épp olyan elfogultan itél a kegyvesztett -rovására, mint előbb a javára.</p> -<p>Irigylem ezt a szerencsés – mert zavartalan nyugodtságot adó – -tulajdonságát, mely végképpen hiányzik <span class= -"pagenum"><a name="Page_234" id="Page_234">-234-</a></span> -belőlem. Én, sajnos, igen tisztán látom még annak a hibáit is, a -kit a legjobban szeretek; tisztán látom a legkisebb hibáit is. Még -a fiam se tesz elfogulttá; még ő rajta se, még ő benne se lehet -valami nem szép, a mi elkerülné a figyelmemet.</p> -<p>Tisztán látom magamat is, olyan tisztán, mintha egyebet se -csinálnék, csak folyton tanulmányoznám magamat, tűkörrel és valami -lelki erőmérővel. Tisztán látom a munkámnak minden hibáját s minden -fogyatékát, mintha mikroskóppal és rosszakarattal nézném.</p> -<p>Ez a tiszta látás teljességgel nem boldogító tulajdonság. A -lelki elégedettséghez elengedhetetlenül szükséges az, hogy az ember -másokban is, magában is, csak azokat a szépséghibákat lássa meg, a -melyek már szemetszúrók, a melyeket a vak is lát.</p> -<p>Igen, én irigylem azokat, a kik magukban és maguk körül mindent -szebbnek látnak a valóságnál; a kiknek, mint Jánusnak, két pár -szemük van: egy pár, tisztán látó, közönbös dolgok számára, és egy -másik pár, elnéző, a melylyel a maguk és a szeretteik dolgát -tekintik.</p> -<p>Csak legalább a magam hibáit ne kellene olyan átkozottul éles -szemmel látnom! A fiam apró hibáival csak meg tudnék békélni; hanem -magammal megbékélnem nehéz.</p> -<p>Ez a három kép megdöbbentett.</p> -<p>Nincsenek könnyen felsorolható hibáik; rosszabbak, mintha -hamarosan észrevehető, felötlő hibák éktelenkednének rajtuk; a -hibájuk az, hogy: gyöngék.</p> -<p>Nem tudok elsietni, elnagyolni semmit; a lelkiismeretesség nem -erényem, hanem megszokásom, második természetem. Ennek a három -képnek a kidolgozása is becsületes, jó, nagyobb hibák nélkül való. -<span class="pagenum"><a name="Page_235" id= -"Page_235">-235-</a></span></p> -<p>De meglátszik rajtuk, hogy az utóbbi időben nagyon sokat -dolgoztam, s hogy akkor is erőtettem a munkát, a mikor ez számomra -már nem annyira gyönyörűség volt, mint inkább kötelesség.</p> -<p>A képességeim megnyilatkoznak ezekben is. De nem olyan erővel, -bágyadtabban, halványabban nyilatkoznak meg, mint azokban a -munkáimban, a melyeket jobb órákban festettem.</p> -<p>Észrevenni rajtuk, hogy ugyanannak az erőnek a művei, a mely -valamikor az <i>Angelus</i>ig vitte; de ugyanez az erő nem -nyilvánul meg bennök régi teljességében. Ugyanez az erő a három uj -vásznon nem olyan könnyedén fejezi ki mondanivalóját, mint -annakelőtte; a szokottnál kevesebb biztonsággal haladt czélja felé; -ugyanennek az erőnek, mely most, a rossz órákban, nem találta meg -magát egészen, nagyobb erőfeszitésre, több vonásra volt szüksége, -hogy kevesebbet érjen el, mint boldogabb időkben.</p> -<p>Azt mondhatnám, hogy lesír róluk a bágyadtság, az -elerőtlenedés.</p> -<p>Vezekényiék (csak gyüjtőnév!) örülnének, ha látnák.</p> -<p>Talán egy kissé túlozok ijedtségemben. Talán nagyobbnak látom a -bajt, mint a minő. A rémület mindig elborzasztó nagyságra növeli -meg az árnyékokat.</p> -<p>Azzal biztatom magamat, hogy: igen, megriadásomban van egy kis -szerepe a félelem képzelődésének is. Jól esik azt hinnem, hogy egy -kissé túlzok.</p> -<p>De annyi bizonyos, hogy igen fáradt vagyok. Ha nem tudnám ezt: -lám, megmondják ezek a képek, rémes őszinteséggel, ellentmondást -nem tűrő ridegséggel!</p> -<p>Szivesen elhiszem, hogy ez a fáradtság még nem a tehetség -megfogyatkozásából ered, és nem a kor erőveszteségének elrémítő -jele. (Hiszen ehhez még fiatal vagyok. És éppen a festő művészi -ereje az, a melyet <span class="pagenum"><a name="Page_236" id= -"Page_236">-236-</a></span> a legkevésbbé visel meg a kor. Hányan -voltak a nagyok között, a kik még kilenczven éves korukban is -nagyok maradtak!) Szivesen elhiszem, hogy csak nagy kimerültség -vett rajtam erőt, s hogy ezt a nagy kimerültséget kellőképpen -megmagyarázza a közelmult: az, hogy hosszabb ideig kelleténél -többet dolgoztam. Fáradtságom a túlhajtott munka természetes -következése; és nem a művészi hanyatlás első hiradója.</p> -<p>Ez, hála istennek, valószinű.</p> -<p>De annál inkább meg kell szivlelnem a tanulságot.</p> -<p>Minthogy pedig semmiféle emberi erő nem kimerithetetlen, s a -lelkierő a testierőnél csak rugalmasabb, de nem kevésbbé véges és -nem kevésbbé megviselhető, a tanulság az: hogy, ha nem akarom a baj -növekedését, ha nem akarom, hogy bágyadtságom időnkint visszatérővé -s egyre gyorsabban visszatérővé váljék, ha nem akarom, hogy az -erőveszteség csakugyan elkövetkezzék, még pedig idejekorán, akkor -ezt a nagy fáradtságot alaposan ki kell pihennem, s meg kell -várnom, míg a kimerültségem teljesen elmúlik.</p> -<p>Ha félig pihenten ujra dologhoz látok, engedve a -kereset-szomjúság ostoba sürgetésének, mohóságának, akkor a -visszaesés, az ujból elfáradás csak rövid idő kérdése, és nemsokára -beállhat a megviseltségnek az a korszaka, a mikor a kimerültség már -szinte mindennapos, s a hanyatlás már fel nem tartóztatható.</p> -<p>Ahhoz, hogy megőrizhessük, mindenféle erőnek szüksége van -gyakorlatra, de szüksége van végzett munkájának megfelelő pihenésre -is.</p> -<p>És ez a három mázolás, a melylyel oly elégedetlen vagyok, módot -ad rá, hogy jó darabig pihenjek. (A sors mindig gúnyol; a jobb -képeim nem tettek ilyen úrrá.)</p> -<p>A »polgári kötelességek« arra ösztökélnek ugyan, hogy ne -mulaszszak időt, hogy szorgalmas legyek, <span class= -"pagenum"><a name="Page_237" id="Page_237">-237-</a></span> hogy -minél többet keressek, minél inkább biztosítsam a jövőt, és minél -messzibb jövőt – de a művészetemnek is tartozom valamivel. Ez lát -el mindennel; ettől várhatom, a mit még várhatok. És a művészet, ha -követel, mint a jó anya, csak a javamat akarja.</p> -<p>Ha ujra megerőtetem magam, és összekaparok egy pár garast, a mi -gondtalanná tenné vagy két esztendőmet, a jövő azért továbbra is -bizonytalan marad. De az meg bizonyos, hogy ha még sokáig feszítem -a húrt, előbb-utóbb elpazarolom az erőmet, s inkább előbb, mint -utóbb.</p> -<p>Ideges, izgatott vagyok. Nem látják meg rajtam; igyekszem -uralkodni magamon.</p> -<p>De annál inkább érzem és tudom, milyen távol vagyok attól -nyugalomtól, mely alapföltétele minden kiváló alkotásnak.</p> -<p>Pihennem kell, sokáig.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_238" id= -"Page_238">-238-</a></span></p> -<h3>XII.</h3> -<p>Lám, lám, milyen ritkán veszem elő ezt a könyvet, pedig most már -nem ölöm magamat a dologgal!</p> -<p>Társaságba járok; gondtalan, vidám, mulató emberek közé. És nem -csak társaságba, hanem: szinházba, hangversenybe, és mit tudom még -hová, a hol sokadalom van! Alig hogy kiléptem a remeteségemből, -máris azon veszem észre magamat, hogy egyik szórakozás a másiknak -ad át.</p> -<p>Csakhogy éppen nem vagyok ott minden népünnepen. Különben nemrég -láttam ilyet is; el kellett mennem Palika kedvéért, a kit semmi se -gyönyörködtet annyira, mint a tűzijáték.</p> -<p>Sőt már egy tánczmulatságon is voltam; igaz, hogy Palikával. Egy -gyerekbálon, a hol jól esett látnom, hogy az én fiam is csak olyan, -mint a többi gyerek; nem szomorodott el végképpen a -magánosságban.</p> -<p>Ma még inkább csak az ő mulatságáért kóborlok erre-arra. De már -látom azt az időt, a mikor mulató emberek közt leszek, és Palika -nem lesz mellettem.</p> -<p>Ma még meglehetősen öntudatlanul kóválygok a lármás helyeken; a -gondolataim többnyire másutt kalandoznak. De nemsokára, meglehet, -már annyira öntudatlan leszek, hogy nem fogok egyébre gondolni, -csak arra, a mi a szemem előtt történik – ha ugyan ezt -gondolkozásnak lehet nevezni.</p> -<p>Néha már most is egészen elfelejtkezem magamról. <span class= -"pagenum"><a name="Page_239" id="Page_239">-239-</a></span> Néha -meglepem magamat, hogy, perczekre vagy órákra, nemcsak a szememet, -hanem a lelkemet is megejtette, lekötötte valami gyerekesség, -valami hiábavalóság.</p> -<p>Koronkint aztán feleszmélek és elcsudálkozom rajta, hogy hol -találom magamat.</p> -<p>Ilyenkor egy pillanatig nem akarok hinni a szememnek. Azt -kérdezgetem magamtól: én vagyok-e én? Csakugyan, -testestül-lelkestül én vagyok-e ez a fehér nyakkendős ember, a ki -beszélget, mosolyog, sőt egészen bele melegszik a -beszélgetésbe?</p> -<p>Máskor, ha sok ember között járkálok, de egy pár perczre a -tömegben magamra maradok, vagy ha körülöttem száz meg száz ember -beszédének, nevetgélésének egybe keveredő zsivaja hallik, s én -Palika mellett egy szinházi széken ülök, pár pillanatra szótlanul: -a villamos ívlámpák vagy a szinházi csillár fénye el-elkápráztatja -a szemem, s ilyenkor mintha egy árnyék suhanna el előttem.</p> -<p>Órákig nem gondoltam rád, ugy-e? Már én is elhagylak, már én is -elfelejtelek!</p> -<p>Ó, bár utánad futhatnék!</p> -<p>Aztán felriadok. A jelen visszaránt rövid merengésemből.</p> -<p>A szórakozás figyelmeztet, hogy ügyeljek rá. Majd tova hurczol. -Változatos képeket vet a szemem elé. Elvonulok a képei elől, s még -akkor is a fülembe zsong a hangja. Rám kényszeríti, hogy utóbb is -foglalkozzam vele. És másnap ujra eljön értem.</p> -<p>Igen, ez már a felejtés.</p> -<p>Úgy látszik, így kell lennie. Úgy látszik, nincs olyan erős -érzés, mely magára hagyatva meg tudja őrizni az erejét. Úgy -látszik, nincs olyan sziv, melynek a hálája le tudná birni az -érzékek természetes, gyors, öröktől való és örökkön folytonos -hálátlanságát.</p> -<p class="center">*</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_240" id= -"Page_240">-240-</a></span></p> -<p>Ezelőtt – pedig mennyire óhajtottam ezt! – soha se álmodtam -róla. Most mindig róla álmodom.</p> -<p>Ma éjjel úgy láttam, mintha benyitott volna hozzánk, a szinházi -páholyunkba. A barna ruhája volt rajta és a rózsás szalmakalapja. -»Ó, csakhogy megérkeztél! – szóltam. – Miért is utaztál el?!« Azt -felelte, hogy most már soha se hagy el bennünket, és mosolygott. De -nekem feltünt, hogy milyen sápadt; és valami finom fehér port -láttam az arczán, a mi nyugtalanitott. A szemembe nézett, olyan -édesen, mint egykor, mikor rejtegette előttem, hogy a kivánságom -ellenére valami cselédmunkát végzett, és azt mondta: »Ó, kedvesem, -ez csak az út pora rajtam! hidd el, csak az út pora!« És ismét -mosolygott, rejtelmesen, mint a Gioconda. Ez a mosoly a szívembe -nyilalt, és felébredtem.</p> -<p>Csak nagyritkán történik meg, hogy arról álmodunk, a mi -napközben is foglalkoztatott, a mire ébren is sokszor gondolunk. -Álmaink a régi benyomásainkból szövődnek, azokból, a melyeket -már-már elfelejtettünk.</p> -<p>Már álmodom róla! Már átköltözött álomvilágomba!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_241" id= -"Page_241">-241-</a></span></p> -<h3>XIII.</h3> -<p>Egy idő óta furcsa életet élek. Részt veszek a herczeg -tivornyáiban.</p> -<p>Ha valamelyik régi ismerősöm, valahonnan messziről, látná, hogy -merre járok és mit csinálok: nem ismerne rám. Én magam se ismerek -rá magamra.</p> -<p>Hogyan, mikor kezdődött ez az élet? – nem tudnám megmondani. -Ilyenformán kezdődött:</p> -<p>A herczeg és Fervacques a fejükbe vették, hogy fel fognak -deríteni. Egy darabig lemondtak a szokásaikról, csak azért, hogy -velem lehessenek. Hiába tiltakoztam, a kedvemért feláldozták a -mulatságaikat, és egyszerre nagy mértékletességet és józanságot -erőtettek magukra, hogy ne legyen ürügyem: elhúzódni a -társaságukból.</p> -<p>Nem mondhatnám, hogy a társaságukban nem találtam semmi örömet. -Jól esett, végre, valahára, olyan emberek között lennem, a kikről -tudom, látom, hogy szeretnek. Fervacques régi ismerősöm. Egyike -azoknak a kivételeknek, a kik soha se bántottak meg, a kik minden -időben csak szivesek, kedvesek voltak hozzám. A herczeg pedig, -minden szeszélye mellett is, nagyon jó fiú. Kellemesnek találtam, -hogy: íme, egyszerre, csupa derék ember között találom magamat. És, -míg a kedvemért megpróbálták, megízlelték a csöndes életet, -csakugyan elszórakoztattak. Nem olyan <span class= -"pagenum"><a name="Page_242" id="Page_242">-242-</a></span> komor -emberek, mint én; vidámak és léhák, egészen a menthetetlenségig -léhák, mert csak a mulatságaiknak élnek, és ezek a mulatságok néha -nem éppen választékosak. De léhaságukat sok kedvesség mentegeti. És -talán nem is arra születtek, hogy csak léhaságokat kövessenek el. A -becsület dolgaiban való nagy kényességük, szigoruságuk legalább ezt -bizonyitja. Ha gondolattalan életet élnek, a társalgásuk nem -gondolattalan; beszédükben élet- és emberismeret, ép erkölcsi -érzés, egészséges itélőerő, elmésség és humor nyilatkozik meg; azt -mondhatnám, még a bolondságaikban is van egy szemernyi filozófia. -Elmésségük, szeretetreméltóságuk, még jókedvük is, megnyerő s -minden komorságot megvesztegető. Könnyü volt megejteniök a -figyelmemet és az érdeklődésemet. A társaság, kivált a jó társaság, -már valósággal ujság volt rám nézve; abban az örömben, hogy néha -szót válthassak hozzám való, hozzám hasonló emberekkel, olyan régen -nem volt részem, hogy egy kissé rá is szomjaztam erre az örömre. -Elszórakoztattak; és nem sok idő telt bele, hogy lassankint, -észrevétlenül, hozzá szoktam a társaságukhoz.</p> -<p>És mire ez a megszokás úrrá lett rajtam, észre kellett vennem, -hogy mind a kettőjöknek jókora áldozatába kerül, ha egy idő óta -többet foglalkoznak velem, mint a mulatságaikkal, ha a kedvemért rá -fanyalodtak a csöndes életre s a megszokott élvezeteik helyett -beérik azzal a sovány mulatsággal, a melyet az én meglehetősen -unalmas társaságom szerez nekik. Ezt az áldozatot nem akartam -elfogadni. Nem volt tehát más választásom, mint: vagy megszökni -tőlük, vagy velök tartani még a lármában is.</p> -<p>Illőnek tartottam, hogy visszakényszerítsem őket a régi -világukba. És ehhez az kellett, hogy elkisérjem őket. <span class= -"pagenum"><a name="Page_243" id="Page_243">-243-</a></span></p> -<p>Én magam voltam az, a ki véget vetett bölcseségük rövid -korszakának; a ki kisegítette őket abból a tisztes életből, a mely -olyan nehezükre esett. Én magam ajánlottam, hogy, ha czigányt -akarnak hallgatni, velök tartok, és meg fogom ismertetni velök a -legszebb nótáinkat.</p> -<p>Ajánlatomat hálával és kitörő lelkesedéssel fogadták. Csak ekkor -vettem észre, hogy összeesküvés áldozata vagyok: számítottak rá, -hogy a bennem lakó »lelki nemesség« nem fogja elfogadni önkéntes -mártiromságukat.</p> -<p>De már nem lehetett visszavonulnom; és a többi magától ment. -»Csak az első lépés nehéz« – a közmondásnak igaza van. Az első -jégtörés természetes következése egy második jégtörés lett; egyik -kicsapongás a másikat vonta maga után.</p> -<p>Nem volt nehéz végképpen megrontaniok, mert, vesztemre, a -kénytelen mulatságban mártiromság helyett valami kellemes -kábultságot találtam. Már a legelső alkalommal sajátságos, jóleső -zsibbadtság fogott el; és azóta ez a zsibbadtság teljesen hatalmába -ejtett.</p> -<p>És most: velök iszom, sőt: helyettök iszom, mert az ő -idegrendszerük kevésbbé birja azt a szép mennyiségű italt, a melyet -– talán csak a következetesség kedvéért – magukba kényszerítenek, -mint az én idegrendszerem, a melyre az alkoholnak most még csak -csillapító hatása van. Az én jó paraszt-szervezetemnek csak altató -az, a mi nekik már méreg; aztán meg én pihent erő vagyok… ha a -lelkem, a melynek jól esik a zsibbadtság, nem is őrizte meg régi, -tökéletes épségét, a testem, ó, az maga az erő és az egészség!</p> -<p>Velök iszom, velök tartok, mikor szoknyák után járkálnak, velök -megyek, mikor valamelyiknek eszébe jut, hogy tönkre fogja tenni a -trouvillei játékbankot, <span class="pagenum"><a name="Page_244" -id="Page_244">-244-</a></span> és velök vagyok akkor is, a mikor -botrányokat csinálnak.</p> -<p>Mert, a mióta Trouvilleban vagyunk, és társaságunk, Fitzroy -barátunkkal erősödvén, végképpen elvidámodott, az életrendünk az, -hogy: a hány nap, annyi botrány.</p> -<p>Nem mondhatnám, mintha ezek a botrányok: a Micaëla kisasszonyt -ünneplő szerenádok, vagy a Montjoliban rendezett bál, a melyre -Rouenból kellett megrendelni a tánczosnőket, azzal a kikötéssel, -hogy tisztességesen kell viselkedniök – engem valami nagyon -mulattatnának. Czimboráim tréfái, a melyek nem az én ízlésem -szerint valók, a legkevésbbé se deritenek fel; és ha velök -dőzsölök, ha részt veszek minden tivornyájukban: szilaj jókedvük -nem csaphat fel olyan magasra, hogy az általános jókedv rám is -elragadna, és a rendesnél lármásabbá tenne. Bizonyára furcsa alak -lehetek ebben a féktelenül vidám társaságban. Mert, ha ügyelek is -magamra, hogy ne hasonlítsak a híres, elmés, nemes »szomorú -ábrázatú lovag«-hoz, nem igyekszem a nem érzett vidámságot -tettetni, és azt hiszem, a legnagyobb dinomdánomban is olyan az -arczom, hogy az idegen azt gondolhatja rólam: »Ez az ember -alighanem a testet öltött nyugalom, az elevenné vált rendíthetetlen -hidegvér!«</p> -<p>De nem rontom a kedvüket, ha már a kedvük úgy kivánja, hogy -mindig velök legyek.</p> -<p>Végre is azon kívűl, hogy egy kis embernek meglegyen mindene, a -mire szüksége van, és azon kívűl, hogy ezt a kis embert mindennap -legalább egy pár óráig láthassam – egyébbel nem igen törődöm. Hogy -hol járok és mit csinálok olyankor, a mikor ez a kis ember a -magához hasonlókkal játszik, tanúl vagy alszik, az már nekem -mindegy. Ezen az egyen kívűl minden mindegy. <span class= -"pagenum"><a name="Page_245" id="Page_245">-245-</a></span></p> -<p>Ám teljék kedve a herczegnek.</p> -<p>Hát botrányokat csinálunk. Igy is jól van.</p> -<p>Rajta, folytassuk. Csináljunk botrányt, mentül többet. Igyunk. -Szórakozzunk. És megint igyunk. Ez valami kellemes kábultsággal -jár; egy kis zsibbadtsággal, a mely jólesik.</p> -<p>Igy élek. Ilyen furcsa életet.</p> -<p>Persze, most már ritkán nyitom ki ezt a könyvet. Most már nem -nagyon érdemes magammal beszélgetnem.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_246" id= -"Page_246">-246-</a></span></p> -<h3>XIV.</h3> -<p>Hónapok multán mégis csak szóba kell állanom magammal.</p> -<p>Tegnap levelet kaptam egy kisasszonytól, a kinek sok az üres -ideje. Levelet, a mely csupa gyermekesség, és a melynek a -legokosabb mondata így szól: »Tisztelettel értesítem önt, hogy úri -személyét nem imádom többé.«</p> -<p>És én nem nevettem, hanem boszankodtam.</p> -<p>Annyira boszantott ez a gyermekes levél, hogy órákig nem -gondoltam egyébre. És későbben aludtam el, mint rendesen, annyira -izgatott az a fölfedezés, hogy akaratom ellenére is gondolnom kell -a küldőjére.</p> -<p>De hát mi közöm nekem ehhez a kisasszonyhoz, hogy tegnap ilyen -hosszan foglalkoztatott?!</p> -<p>Semmi közöm hozzá. Találkoztam vele egy párszor, és -udvariasabban szóltam hozzá, mint a többiekhez, mert jóvá akartam -tenni, hogy megbántottam, a mikor még nem ismertem.</p> -<p>A véletlen úgy akarta, hogy egyszer szolgálatára legyek. Aztán -ujra találkoztunk pár perczre. Egy más alkalommal nem térhettem ki -az elől, hogy vele menjek, mikor sétára indult. Végre -kierőszakolta, hogy megmondjam neki őszintén: miképpen vélekedem a -vázlatairól és a szoborműveiről. <span class="pagenum"><a name= -"Page_247" id="Page_247">-247-</a></span></p> -<p>Ez az egész.</p> -<p>És íme, ez a hölgy részt követel a gondolataimból!</p> -<p>De hát mi tesz ilyen gyöngévé vele szemben?!</p> -<p>A rossz lelkiismeret?</p> -<p>Nem. Ha kellemetlen érzést okoztam neki, mikor először beszéltem -vele, csak magára vethet. Arról a hölgyről, a ki Pimprenelle -márkiné társaságában járt-kelt, a ki dominóban jelent meg egy -álarczos bálban, s a ki engem, az ismeretlent, úgy szólított meg, -mintha a kalandot keresné, nem gondolhattam egyebet, mint hogy -legalább is alaposan rászolgált arra a kis leczkéztetésre. Rosszúl -itéltem meg; mert könnyűvérűségnek véltem azt, a mi csak egy nagyon -elkényeztetett és nagyon kiváncsi gyermek meggondolatlan -vakmerősége volt. De, ha tévedtem, ő az oka; akkor, a mikor -kellemetlen érzést okoztam neki, nekem volt igazam. És ha -megbántottam, azóta már jóvátettem, a mit ellene vétettem. Később, -egész viselkedésemmel, megadtam neki a képzelhető legteljesebb -elégtételt; és, bár el kellett ismernie – hallgatagon el is ismerte -– hogy a hibát ő követte el, nem én: bőségesen kifejeztem, hogy -mennyire boszant, ha tévedésbe estem. Igyekeztem jelét adni, hogy -meg akarom követni; figyelmesebb és gyöngédebb voltam vele szemben, -mint a többi leány és asszony iránt együttvéve, figyelmesebb és -gyöngédebb, mint bárki iránt régóta, sok esztendő óta.</p> -<p>Vagy azért furdalna a lelkiismeret, hogy elmondtam neki nyiltan, -teljes őszinteséggel, mit tartok a művészi kisérleteiről?! Nem. -Ezért se bánt a lelkiismeretem. Ha rosszúl esett neki, a mit -meggyőződésből és nem színlelt érdeklődésből mondtam, ismét csak -magát okolhatja. Mért faggatott, ha csak hízelgést akart hallani? -Láthatta rólam, hogy nem vagyok bókolgató természetű, és hogy az -udvariasság kedvéért se szoktam <span class="pagenum"><a name= -"Page_248" id="Page_248">-248-</a></span> hazudozni. Tehetségesnek -tartom; úgy gondolkoztam, hogy a tehetsége kibirja az igazságot; -megtiszteltem azzal, hogy olyan szigorúan bíráltam, mint magamat -szoktam. Ha a hiúsága megsértődött: ez az ő gyöngesége, és nem az -én hibám. Ne kérdezett volna; nem tehetek róla.</p> -<p>De, ha nem a lelkiismeret bánt, ha nem az izgat, hogy – kétszer -is – rossz érzést okoztam valakinek, a ki csupa kedvesség irántam – -mi tesz ilyen gyöngévé vele szemben?!</p> -<p>Az, hogy nagyon kedves, okos teremtés? hogy érdekes, elmés, -megnyerő valaki? hogy bájos, vonzó jelenség, a kinek a társaságát -még egy embergyűlölő is csak kellemesnek találhatja? hogy minden -elkényeztetettsége és minden szeszélyessége mellett is nagyon jó -kis leánynak látszik?</p> -<p>De hát, édes istenem, mit érdekel az engem, ha ilyen is?! -Kedves, okos, jó!… Bánom is én! Mi közöm hozzá, ha még olyan vonzó -és megnyerő is?! Mit törődöm vele, ha jó, ha rossz?! Nem mindegy -nekem, akár okos, akár ostoba?! Mit tartoznak rám a hibái és a -jótulajdonai?! Mi közöm nekem a világ akármelyik fehérszemélyéhez, -ha tetszetős, ha nem tetszetős?!… ha kisasszony, ha asszony, vagy -lányasszony?!… akár romlott a lelke mélyéig, akár tiszta, mint egy -földre szállott angyal?!</p> -<p>És mégis órákon át foglalkoztat az a gyerekesség hogy ez a -kisasszony – nem imád többé!</p> -<p>Mi ütött hozzám? Mi bajom megint?</p> -<p>Már kezdtem megbékélni magammal. Kihevertem a fáradtságomat, és -kihevertem a »pihenést« is. Magamhoz tértem a zsibbadtságomból; -kigyógyultam abból a lelki elernyedtségből, a melyben a tivornyázás -kínálta apró izgalmakat idegességem csillapító szereként -használtam. <span class="pagenum"><a name="Page_249" id= -"Page_249">-249-</a></span> Visszatért a munkálkodó kedvem és a -munkálkodó képességem is. A <i>Látomás</i>sal nem sokáig bajlódtam; -és ez a kép már különb, mint az összes ujabb dolgaim. Sikerem is -volt vele; nagyobb, mint a milyet vártam. Mióta Biarritzban vagyok, -megint sokat dolgozom. Könnyen és elég jól. Rendes munkát végzek, -nyugodtabb lettem, már-már azt hittem, hogy megint ember -vagyok.</p> -<p>És most egy uj idegesség környékez.</p> -<p>Mert bizonyára csak idegesség az, a mi elfogott. De ezt az -idegességet nem tagadhatom le magam előtt.</p> -<p>Egy kisasszony tudtomra adja, hogy felmondja nekem a barátságot, -és én, a ki alig tudtam erről a barátságról, észreveszem, hogy: -igaza van, csakugyan valami barátság-féle szövődött közöttünk, mert -most, hogy túl vagyunk minden további veszedelmen, egyszerre -átlátom, hogy: igenis, ez a kisasszony hatással volt rám.</p> -<p>Vagy talán azt kell mondanom, hogy: hatással van rám, mert hisz -igazában csak most kezd foglalkoztatni.</p> -<p>Mi ez? Mi tesz ilyen gyöngévé ezzel a kisasszonynyal -szemben?</p> -<p>Annyira erőt vett volna rajtam a felejtés, hogy a szivem már -közpréda, Csáky szalmája, s elég megjelennie a legelső -kisasszonynak, a ki valamivel kedvesebb, okosabb, -szeretetreméltóbb, jobb és nemesebb, mint a Pimprenelle márkinék, -és ez a kisasszony már megzavarhatja a lelkemet?!</p> -<p>Nem. Idáig nem jutottam el. És tudom, hogy idáig soha se fogok -eljutni.</p> -<p>Más történt velem. A minek, úgy látszik, meg kellett -történnie.</p> -<p>Meggyónom magamnak, hogy mit gondolok. Azon durván, a hogy -gondolom. <span class="pagenum"><a name="Page_250" id= -"Page_250">-250-</a></span></p> -<p>Nagy hibát követtem el, hogy olyan sokáig anakorétaéletet -éltem.</p> -<p>Senki se esik könnyebben kisértésbe, mint az anakoréta.</p> -<p>Nem tudtam másképpen élni. Régente is mindig az volt az érzésem, -hogy ahhoz, a ki egész ember, csak az a szerelem méltó, a melyhez a -szívnek és a léleknek is van egy kis köze. Nemcsak a vásárolt -csóktól undorodtam; úgy éreztem, hogy abban a szerelemben, a mely a -szívet és a lelket teljesen közönbösen hagyja, a mely csupán két -vágy találkozása, van valami szentségtörés, van valami, a mi -természet ellen való.</p> -<p>Aztán, későbben… későbben rá se tudtam nézni az asszonyokra. Nem -tudtam megbocsátani nekik, hogy ők, a kiket nem szeretek, élnek, és -az, a kit szeretek, az az egy nem él!</p> -<p>És – nem is jutott eszembe, hogy anakoréta vagyok.</p> -<p>Másképpen lett volna-e, ha nem a remeteségben élek? – lehet. Egy -kis undor után talán megszoktam volna azt a csókot, a melyet -szerelem nélkül ad és kap az ember.</p> -<p>De anakoréta maradtam, mert nem gondoltam a szerelemre, és arra -se, hogy vannak, a kik szerelmeskednek szerelem nélkül is.</p> -<p>És ez – most látom csak! – nagy hiba volt; nagy -megfelejtkezés.</p> -<p>Mert, a mig az élet tart, a léleknek mindig vannak kivánságai, a -melyek annál messzibb csapongók, minél hosszabban szunnyadtak. És -ha a léleknek teljesithetetlen követelései vannak, ezt a -követelőzést semmi se fékezheti jobban, mint a test teljes -nyugodtsága. A kivánságokkal teli lélek lázai ellen nincs jobb -védőszer, mint a jóllakott test hűvössége. <span class= -"pagenum"><a name="Page_251" id="Page_251">-251-</a></span></p> -<p>A bűn ritkábban bűnhödik, mint az erény. Az erény mindig -megbűnhödik; az erény magában hordja bűnhödését. (De hiszen nem is -azért erény, hogy jutalmat várjon.) Az anakorétának is meg kell -bűnhödnie önmegtartóztatásáért. Ha Szent Antal kevésbbé szent: nem -esik olyan gyakran kisértésbe.</p> -<p>Senkit se lehet olyan könnyen megzavarni, mint a remetét. Elég, -ha a csábító látomás egy kissé a lelkéhez is szól: és már -nyugtalan.</p> -<p>Ezért hatott rám úgy Masa kisasszony, a kit pedig alighanem csak -a festő érdekelt, a művésztárs, a kitől bókokat várt. Ezért -foglalkoztatott tegnap órákig egy csinos, helyes, kedves teremtés, -a kit alig ismerek, s a ki a szivemnek mindig idegen marad. Ezért -boszantott a levele. S ezért vagyok annyira gyönge vele szemben, -hogy most – idegeskedem miatta.</p> -<p>Szerencse, hogy ez a valaki, a ki ilyen gyöngeségben talált, nem -asszony, hanem leány. Micsoda átokban fogant viszony keletkezhetnék -abból, ha egy nő, a ki nem kötheti le a szivemet, megejtené a -gyöngeségemet! Szerencse, hogy ez a leány egészen más világból -való, mint én, s így a gyöngeségemből másféle bonyodalom se -támadhat. És szerencse, hogy úgyis vége az egész kalandnak.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_252" id= -"Page_252">-252-</a></span></p> -<h3>XV.</h3> -<p>A véletlen szeszélye úgy akarta, úgy bonyolította az -eseményeket, úgy intézte egypárunk úgynevezett elhatározását, hogy: -csak igent kell mondanom és feleségűl vehetem azt a leányt, a ki -olyan hatással volt rám, hogy akaratom ellenére lefoglalta -gondolataim nagy részét. Csak rajtam áll, és valóra válik, a mi a -hozzám hasonló szegény emberekkel egyesegyedül a mesékben szokott -történni. Csak a kezemet kell kinyujtanom, és feleségűl vehetek egy -bájos, kedves, okos leányt, a kinek a társaságában lenni öröm, egy -édes, jó, tiszta teremtést – az egyetlen lényt, a kihez szerelemhez -hasonló kivánsággal vonzódom – egy szép, eszes, érdekes nőt, a ki -azonkívül, hogy csupa jótulajdonság és nemesség: előkelő -származású, nagy rangú, és gazdag, iszonyúan gazdag!</p> -<p>Irigylésreméltó helyzet, ugy-e? Irigyelnek is sokan, mert sokan -vannak, a kik erősen óhajtották ezt a szerencsét. Csak azok nem -óhajtották, a kik nem merték óhajtani, vagy nem voltak abban a -kellemes helyzetben, hogy ilyen álmokat szőhettek volna. Nincs a -környezetemben fiatal férfi, hamarjában nem is tudok képzelni -olyat, a ki két kézzel ne kapna rajta, ha ez a szerencse, vagy -ilyen szerencse pottyan az ölébe. Kire nézve ne volna ez a -megvalósulható álmok teljes <span class="pagenum"><a name= -"Page_253" id="Page_253">-253-</a></span> megvalósulása, a -beteljesedhető szép álmok legszebbike? Kire nézve ne volna ez nagy, -nagy szerencse?</p> -<p>Bizony, szerencse ez, rám nézve is. Azon a sok más egyeben -kívül, a mit mások még nálam is jobban értékelnek, íme, a kilátás, -hogy: lesz egy szép kis feleségem, a kit megcsókolhatok a nélkül, -hogy undorodnom kellene tőle és undorodnom kellene magamtól!</p> -<p>Hanem egy kis hiba van a kréta körül. Az a kis hiba, hogy: ha én -kimondom ezt az igent, akkor én gaztettet követek el.</p> -<p>A türelmes, az elnéző bölcselet tiltakozva mond ellent nekem. -Már hogy lehet itt gaztettről beszélni?! De hiába mond ellent, és -hiába vitatkozik velem.</p> -<p><i>Érzem</i>, hogy gaztettet követek el.</p> -<p>Mért követek el gaztettet?</p> -<p>Mert nem szeretem igazán. Mert nem szeretem szerelemmel; úgy, a -hogy csak egyszer tudtam szeretni. Mert csak érdekházasságot -köthetek vele; aljas és gaz érdekházasságot.</p> -<p>– Micsoda holdvilágfaló ábrándosság?! – suttogja körülöttem a -czinizmus. – Hová jutnánk, ha az érdekházasságot mindjárt -gaztettnek kellene neveznünk?! Érdekházasság és érdekházasság közt -rengeteg különbségek vannak! Vannak, a kik pénzért elveszik a púpos -leányt… ez egy kicsit természet ellen való. Vannak, a kik pénzért -elveszik azt a leányt is, a kinek a lelkén már folt esett… ez egy -kicsit aljas dolog. De hogy mindjárt gaztett volna, ha valaki -érdekből köt házasságot?!… Eh, hisz minden házasságba bele játszik -az érdek, a józanság!… nincs az a házasság, mely egy kissé -érdekházasság ne volna!… senki se házasodik önzetlenül, mindenki -keres a házasságban valami jót, a minek a megszerzését össze akarja -egyeztetni az érdekeivel, már a hogyan lehet!… Aztán, mit is -<span class="pagenum"><a name="Page_254" id= -"Page_254">-254-</a></span> beszélsz folyton érdekházasságról?! Ha -nem akarod, nem nevezed annak; ha nem akarod, nem az! Hiszen magad -is elismered, hogy vonzódol hozzá?! Magad is úgy találod, hogy -ilyen társsal élni együtt, ilyen feleséggel csókolózni nem volna -kellemetlen! Mit tagadod?! Legelőször is a kivánság vonzott -feléje!… A mint mondod: szerelemhez hasonló kivánság!… És csak -azért ne vennéd el, mert véletlenül gazdag?! Micsoda ostobaság!</p> -<p>De vajon elvenném-e, hogy ha nem volna gazdag?!</p> -<p>Aligha. Nem tudhatom ezt bizonyosan, mert nagy hatással van rám, -és nem is sejthetem, hogy mi következnék, ha szegény volna… De nem -valószinű, hogy elvenném; talán nem is vehetném el. Akármennyire -vonzódom hozzá, akármennyire sajnálom, hogy olyan emberek közt kell -élnie, a kik ellenségei, akármennyire szeretném kiszabadítani mai -helyzetéből: vonzódásom és részvétem nem olyan erős, hogy a vele -való együttélésért ujra fel tudnám venni a harczot az élettel. -Alighanem legyőzném a kívánságomat, hogy megőrizzem a kényelmemet, -a teljes szabadságomat, és azoknak a kötelékeknek az épségét, -érintetlenségét, a melyek a multhoz fűznek. Nem hiszem, hogy -elvenném, mert nem szeretem igazán. A mint hogy én többé senkit se -fogok igazán, szerelemmel szeretni.</p> -<p>És mégis ki fogom mondani az igent.</p> -<p>Mért?</p> -<p>Mert biztosítani akarom a fiam jövőjét.</p> -<p>Nem a magam javáért cselekszem; nem magamnak kívánom azt a -jómódot, a melyet ez az összeköttetés kínál. A fiam javáért teszem -meg ezt a lépést, mely a pokolba visz.</p> -<p>Eluntam az élettel való hiábavaló küzködést. Eluntam azt az örök -aggodalmat, hogy: mi lesz a fiamból, nem <span class= -"pagenum"><a name="Page_255" id="Page_255">-255-</a></span> -kerül-e, elhagyatottan, a pocsolyába, ha én, ma vagy holnap, -hirtelen meghalok? Szomjazom azt az édes érzést, hogy egészen -nyugodt lehessek annak a jövője felől, a ki már régen lefoglalta -mindazt, a mi a szivemből még megmaradt.</p> -<p>Számítok, mint egy uzsorás. Számot vetettem azzal, hogy ez az -alkalom, a melynek a felhasználása lehetővé teszi, hogy tökéletesen -biztosithassam a fiam jövőjét, nem kinálkozik kétszer.</p> -<p>Tehát megteszem az ugrást a sötétségbe.</p> -<p>De érzem, hogy gaztettet követek el.</p> -<p>Senki se tudja, hogy számításból cselekszem. Mindenki -természetesnek találja a lépésemet. Mindenki azt képzelheti, hogy -megszerettem ezt a leányt, a ki méltó volna rá, hogy igazán -megszeressem, a ki szegényen is férjhez mehetett volna, s a ki -szegényen is nagyon boldoggá tenné a kiválasztottját… ha ez a -kiválasztott másvalaki, nem én. Ő maga is csak azt képzelheti, hogy -úgy szeretem, a hogy megérdemelné; ő maga is joggal úgy -gondolkozhatik, hogy a személye százszor többet ér, mint minden -gazdagsága.</p> -<p>Lehetnek, a kik kételkednek. A kik gyanítják, hogy az, a mit -Masa grófnő iránt érzek, talán nem vitt volna rá, hogy feleségül -vegyem, akkor, ha véletlenül szegény. Ezek a kételkedők az én -helyemben ugyanazt tennék, a mit én teszek. És ezek a kételkedők is -csak gyanakodhatnak; tudni nem tudhatnak semmit.</p> -<p>Senki se tudja, hogy gaztettet követek el. De én tudom.</p> -<p>És azért ezentúl igazán fölösleges magammal beszélgetnem.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_256" id= -"Page_256">-256-</a></span></p> -<h3>XVI.</h3> -<p>Hosszú idő multán mégis csak előveszem ezt a könyvet. El kell -mondanom valahol – »el kell suttognom a titoktartó nádasnak« – hogy -nagyon boldogtalan vagyok.</p> -<p>Mért?</p> -<p>Mindenem megvan, a miről az emberek álmodoznak. És egyebem is, a -miről nem álmodoznak, de a mi többet ér, mint az álmaik: szép, -kedves, jó feleségem, a ki csak nekem él, és gyönyörű fiam, a kiben -csak örömem telhetnék.</p> -<p>De az a tudat, hogy gaztettet követtem el, megmérgezte az egész -életemet.</p> -<p>Hiába akartam felejteni, csak felejteni!… A méregnek egy cseppje -is elég volt arra, hogy megrontsa mindazt az örömet, a mi számomra -még megmaradt, hogy élvezhetetlenül rosszízűvé tegye az életem -serlegéből még ki nem ürített erőtadó italt.</p> -<p>A mi másnak örömet ad, az engem csak keserűséggel tölt el.</p> -<p>Nincs örömem a feleségemben, akármilyen odaadó, akármilyen -szeretettel teli, mert folyton arra emlékeztet, hogy bár -akaratlanul, ártatlanul, ő okozta, hogy gaztettre vetemedtem; még a -fiamban sincs zavartalan örömem, mert nem tudom elfelejteni, hogy -az ő javáért elaljasodtam, eladtam magamat! <span class= -"pagenum"><a name="Page_257" id="Page_257">-257-</a></span></p> -<p>Bizonyára vannak mentségeim. Az érzékeim láza őrölt meg annyira, -hogy kisértésbe eshettem; és hogy az érzékeim úrrá lettek rajtam, -csak annak a következése volt, hogy sokáig nem éltem az -érzékeimnek, mert a szivem sebe elfelejtette velem ezeket a hitvány -érzékeket.</p> -<p>És még inkább ment, hogy végzetes elhatározásomat az apai -szeretetemből fakadó idegesség csalta ki belőlem, az a rettegés, -hogy a szeretet minden esztelenségével féltettem a fiamat a -bizonytalan jövőtől.</p> -<p>De mit érek a mentségeimmel?!</p> -<p>Mily szörnyű eltévelyedés! Mily jóvátehetetlen vétek! Mily őrült -rosszcselekedet!</p> -<p>És miért követtem el? Mit nyertem vele?</p> -<p>Biztosítottam a fiam jövőjét, igen; és megnyugvást szereztem -magamnak e felől, jó. De ha nem követem el ezt a hitványságot – nem -lett volna ember belőle úgyis?! Megvolnánk mind a ketten szépen. És -nyugodtan! Ó, hiszen ha előre tudtam volna, hogy megérem ezt a mai -napot! Hogy még élek akkor, a mikor már nagyocska, a mikor már nem -kell féltenem semmitől! Hiszen egy fiú megél a jég hátán is! És -annál erősebb, annál derekabb ember lesz belőle, minél inkább -küzdenie kell a jövőjéért!</p> -<p>És ezen a megnyugváson kívűl, a melyre csak a gyávaságomnak volt -szüksége, – mi egyéb hasznát vettem annak a nagy vagyonnak, a -melyért eladtam magam?</p> -<p>Igaz, hogy ez a nagy vagyon engem is nagy vagyonhoz juttatott, -mert a sors csak az első gaztettet várta tőlem, hogy a -becstelenségemért mesés szerencsével jutalmazzon… Igaz, hogy a -gazdagságom olyan apró kényelmeket ismertetett meg velem, a -melyekre azelőtt nem is gondoltam… Igaz, hogy, mihelyt felmásztam -<span class="pagenum"><a name="Page_258" id= -"Page_258">-258-</a></span> az uborkafára, aljas élvezetet -találhattam abban az undok látványban, hogy mennyire sietnek hason -csúszni elém mindazok, a kik valaha megbántottak, – abban a -nevetséges és szánalmas földhözragadtságban, hogy mennyire -magasztalnak egyszerre olyanok, a kik azelőtt lebecsültek, – abban -a kaczagtatóan förtelmes komédiában, mely szemmelláthatóan -bizonyította be előttem, hogy az emberek nagy sokasága éppen olyan -megvetni való, mint én magam… És igaz, hogy mindebben egy -pillanatig silány örömet találtam.</p> -<p>De a nagy vagyont, az apró kényelmeket hamar megszokja és az -efféle aljas élvezeteket hamar elúnja az ember. Egy kis idő multán -nem szereznek még silány örömet se.</p> -<p>Viszont, azt a keserűséget, melyet annak a tudata okoz, hogy én -már nem vagyok én, hogy már más ember vagyok, és nem az, a ki -életemnek egy tisztesebb korszakában voltam, ó, azt már nem tudtam -és nem tudom megszokni!</p> -<p>Mi egyebet szereztem még a nagy vagyonnal?</p> -<p>Igaz, szereztem még egyebet is.</p> -<p>Előbb: azt a fölfedezést, hogy csak az első gaztett volt nehéz, -és azután már könnyü volt elaljasodnom. Azt a fölfedezést, hogy -kapzsi lettem és kapzsi maradtam mindaddig, a míg el nem fogott a -csömör, a magamtól való undorodás, s végre a tökéletes -fásultság.</p> -<p>Utóbb: azt a boszúságot, hogy a sors, mintha gúnyolna, mióta nem -érdemlem, mindennel elhalmoz, a mit hiába óhajtottam, a mig -megérdemeltem volna. Hogy, mióta elaljasodtam, minden sikerül, az -is, a mit akartam, az is, a mit nem akarok. Hogy, mióta a művészi -erőm hanyatlik, művészi nagyságnak kiáltottak ki. Hogy, mióta az -üzletcsinálásra adtam a fejemet – én és az űzlet! – a szerencse, a -melyet hiába vártam, <span class="pagenum"><a name="Page_259" id= -"Page_259">-259-</a></span> míg teljes erőmmel, java tehetségemmel, -lelkem jobb részével küzködtem érte, most folyton a sarkamban jár. -Hogy, mióta meggyűlöltem a nagy vagyont, nyugalmas, becsületes -életem átkozott megrontóját: ömlik hozzám a pénz. Nem a feleségem -pénze, hanem az enyém. Mert arra, a miért a gaztettemet elkövettem, -soha se volt szükségem, soha se szorultam rá!</p> -<p>Ugy vagyok, mint Midás király. Mióta megundorodtam az aranytól, -mióta minden kincsemet oda adnám a multnak egy békés órájáért: -minden aranynyá válik, a mihez nyúlok. A sors a szemembe kaczag: -»Arany kellett neked? Nem tudtad megbecsülni azt a földi jót, a -miben részed volt? Az aranyért lemondtál minden egyéb jóról, még a -lelkiismeretedről is? Nesze! Nesze arany! Ez mind arany! De nem -tudsz enni, nem tudsz inni, el fogsz pusztulni, mert a mihez hozzá -érsz, az mind aranynyá válik!… Látod?!… ez is arany, az is arany, -minden arany!«</p> -<p>Ezt szereztem a nagy vagyonnal magamnak.</p> -<p>Annak a szegény asszonynak pedig, a kit galádul megcsaltam, a -kinek a legnemesebb érzését kihasználtam, mint egy rabló… nem, nem -a rabló módjára, az becsületesebb, hanem mint egy lányokon élősködő -gazficzkó, – ennek a szegény asszonynak megrontottam az egész -életét.</p> -<p>Még nem tudja, nem is sejti, mi sors vár rá. Még nem lát; csak -érzi, hogy valami átok környékezi.</p> -<p>De előbb-utóbb észre kell vennie, meg kell tudnia, hogy gazul -megloptam a legszentebb érzéseit, hogy szemérmetlenül megcsaltam, -mikor azt hitettem el vele, hogy: szeretem, hogy szerelemmel -szeretem, a hogy megérdemelné.</p> -<p>A milyen érzékeny lélek: ez a kiábrándulás szerencsétlenné fogja -tenni. <span class="pagenum"><a name="Page_260" id= -"Page_260">-260-</a></span></p> -<p>Legalább is jóidőre szerencsétlenné.</p> -<p>Aztán, ha majd kiheveri a csalódását: ujra kezdheti az életet – -ha tudja.</p> -<p>Vannak óráim, a mikor nem tudom látni ezt az asszonyt, mert csak -a gaztettemre emlékeztet.</p> -<p>Vannak pillanataim, a mikor hirtelen el kell fordítanom róla a -tekintetemet, mert mintha csak egy eleven szemrehányást látnék, és -ezt a látványt nem állja ki sokáig a tekintetem.</p> -<p>Mindig nagyon nehezemre esik, néha nem tudok, nem birok otthon -lenni.</p> -<p>Mit keresnék otthon?</p> -<p>A fiamat neveljem? Erkölcsről beszéljek neki? Én?!</p> -<p>Gyöngédségekkel ámítsam ezt az asszonyt, a kit kifosztottam?</p> -<p>Jobb, ha nem látom őket.</p> -<p>És elmenekülök a multba, a messzi multba.</p> -<p>Nem akarok másra gondolni, csak ő rá, a ki engem még egész -embernek ismert!</p> -<p>Mindig csak ő rá akarok gondolni, és arra az időre, a mikor még -méltó voltam hozzá!</p> -<hr class="tbd" /> -<p>A jóra született embernek jobban kell vigyáznia magára, mint a -másiknak, a kinek csak a külső világban lehetnek ellenségei. Jobban -kell óvakodnia az eltévelyedéstől; jobban kell védekeznie az -őrültségek ellen.</p> -<p>A jóra született embert megöli az, a mi élteti a másikat, a ki -gonosznak született.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_261" id= -"Page_261">-261-</a></span></p> -<h3>XVII.</h3> -<p>Ezeket a följegyzéseket nem semmisítem meg.</p> -<p>Idegen nem fogja olvasni; a fiam olvassa el – abban az időben, a -mikor majd pályát kell választania.</p> -<p>Ezekből a följegyzésekből talán meg fogja érteni, hogy: mi -történt az apjával.</p> -<p>Azt mindenesetre meg fogja érteni, hogy az apja, életének utolsó -idejében, mért volt egészen más, mint azelőtt. Mért volt mogorva, -zárkozott, levert. Mért riadt fel, ha megszólította valaki azok -közül, a kik szerették.</p> -<p>Az apja ekkor valójában már nem élt. Valójában lassankint, -ízenkint halt meg, mind jobban és jobban megundorodva attól, a mit -cselekedett.</p> -<p>Nem tudta kiheverni önérzetének az elvesztését. Nem tudott -önbecsülés nélkül élni. Attól fogva, hogy meg kellett vetnie magát, -lassankint kihalt belőle minden életerő.</p> -<p>Mikor igazán meghalt: akkor már csak romok hullottak össze.</p> -<p>Hogy életének messziről még épnek látszó épülete hirtelen dőlt -le, ezt nem valami nagy esemény idézte elő.</p> -<p>Valakinek meg kellett tudnia, hogy ez a félig halott ember, a ki -régebben olyan önérzetes volt, a kisértés és az őrület egy -szerencsétlen órájában, gaztettre vetemedett. Csak ennyi történt. -<span class="pagenum"><a name="Page_262" id= -"Page_262">-262-</a></span></p> -<p>De ez éppen elég volt a félig halott embernek.</p> -<p>A míg a bűnét csak ő maga tudta, nem siettette a végső -leszámolást. Úgy gondolkozott, hogy rászolgált a vezeklésre.</p> -<p>De azt már nem birta elviselni, hogy titka kitudódott.</p> -<p>Hogy van valaki, a ki bele lát a lelkébe! Az a valaki, a ki -ellen olyan súlyosan vétett!</p> -<p>Ennek a valakinek nem tudott többé a szemébe nézni.</p> -<p>Nincs tovább.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Ez volt a tartalma annak a kapcsos könyvnek, a melyet csak két -ember olvashatott el: Galanthay Masa grófnő, és Biró Pál, húsz -esztendős korában.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_263" id= -"Page_263">-263-</a></span></p> -<h2>HATODIK RÉSZ.</h2> -<h3>I.</h3> -<p>Masa grófnő, a ki egy idő óta ismét ráért leveleket írni, így -kezdte az egyik levelét, melyet Szoláry Helén kisasszonyhoz -intézett:</p> -<p>»Imádom az uramat, kedves kis öregem, s nagyon szerencsétlen -vagyok.</p> -<p>Nem, nem, nem. Ne hidd el. Rágalmazom. Olyan derék, olyan jó, -olyan nemeslelkű!«…</p> -<p>Mikor leírta, hogy szerencsétlen, már maga se hitte. Pedig volt -a dologban valami.</p> -<p>Bizonyára mindig volt közöttük egy csepp idegenség. Csak egy -parányi, de volt.</p> -<p>A szegény Masa önönmagát okolta ezért. A bolond tartózkodását, -ostoba leányos előítéleteit.</p> -<p>És igyekezett közelebb húzódni az urához, ellesni a titkos -óhajtásait, alkalmazkodni a szeszélyeihez. Igyekezett olyanná -válni, a milyennek az ura kivánhatta.</p> -<p>De minél inkább iparkodott a kedvében járni, minél jobban törte -magát, hogy azt, a mit a férje ideáljának képzelt, megközelítse, -minél jobban igyekezett (ó, pedig mily szemérmesen, mily végtelen -gyöngédséggel tette!), hogy bejuthasson a férje legbensőbb -bizalmasságába, <span class="pagenum"><a name="Page_264" id= -"Page_264">-264-</a></span> amaz annál távolabb húzódott tőle, s -annál nagyobbra nőtt ez az idegenség.</p> -<p>Mintha az ura napról napra új és új rossz tulajdonságokat -fedezett volna fel benne, mintha örökös összehasonlításokat tett -volna egy ideál között és közötte, a mely összehasonlítások mind -csak az ő hátrányára üthettek ki, mintha egy félelmetes -vetélytárssal kellett volna megküzdenie s mintha e küzdelemben -napról-napra erőtlenebbé, esetlenebbé lett volna.</p> -<p>Micsoda vetélytárs lehet az, a kivel szemben neki nem marad, -csak a szégyen, a kihez ő, minél jobban összeszedi minden erejét, -annál méltatlanabb?! S van-e igazán ilyen vetélytárs?!</p> -<p>Nem értette az urát. Jó, gyöngéd, kifogástalan volt. És -mégis!…</p> -<p>Szívének volt egy kamarája, a hová ő még csak be sem -pillanthatott soha.</p> -<p>Masa grófnő sokkal inkább asszony volt, semhogy ebbe bele tudott -volna nyugodni.</p> -<p>Elhatározta, hogy ha a férjének valami titka van, ez a titok -csak egy nő lehet.</p> -<p>Az árulás ugyan nagyon korai, nagyon durva lett volna, s a -férjétől távol volt minden, a mi durva, nemtelen. Nem tudott mit -gondolni. Hitt és nem hitt. Mindegy; látni, tudni akart.</p> -<p>Majdnem minden lépését tudta, és soha se vett észre semmi -gyanusat. Nagyon sokat voltak együtt; ilyenkor mindig gyöngéd, néha -beszédes is volt.</p> -<p>De koronkint, mikor Masa nem figyelt rá, vagy úgy tett, mintha -nem figyelne rá – a remegő, aggódó, féltékeny feleség egyszerre -csak nem létezett rá nézve; elfelejtkezett róla.</p> -<p>Ilyenkor Biró Jenő úr nem volt jelen. Ha fel s alá sétált is a -szobában, nem volt jelen. <span class="pagenum"><a name="Page_265" -id="Page_265">-265-</a></span></p> -<p>Masa mindent elkövetett, hogy megtalálja az ura titkát; -fürkészett, kutatott, nem tudott meg semmit.</p> -<p>Egy délután újult erővel ébredt fel a gyanuja. Sétakocsizásról -jöttek, a Stefánia-útról. A mint a körút tájára értek, Biró -hirtelen megállíttatta a kocsit, kiszállt, azt mondta, hogy -valakivel beszélni akar, s kérte Masát, hogy menjen haza egyedül. -Rögtön követni fogja.</p> -<p>Azzal a körút felé iramodott, s Masa látta, hogy egy szegényesen -öltözött fiatal leányt szólított meg, a ki négy vagy öt kis -gyerekkel éppen akkor fordult be a körútra.</p> -<p>Masa nem tudott hova lenni csodálkozásában.</p> -<p>Ő, a ki Masán kívül nem tűrt meg maga körül társaságot, a ki -alig tudta elfojtani az ásitásait Cannes-ban, Madame Buloznál vagy -Madame Aubernon-nál, a hol a felsőbb tízezernek színe-java szokott -találkozni, a kinek az érdeklődését a legjobb könyv se tudta -lekötni, a kinek az arczáról lépten-nyomon le lehetett olvasni, -hogy nem talál gyönyörűséget se a természetben, se a művészetben, s -egyformán közönbös minden ember iránt, ime, egyszerre föléled, s -nosza, vesd el magad, utána iramodik egy jelentéktelen arczú kis -leánynak, a ki a külsejéről itélve legfeljebb nevelőnő lehet!</p> -<p>És hogy szaladt! Mintha az üdvössége függött volna tőle, hogy -utólérje azt a leányt.</p> -<p>Aztán, milyen tisztelettel üdvözölte! A leány nem is -csodálkozott rajta. Pedig Biró Jenő úr a miniszterekkel nem szokott -ilyen udvarias lenni.</p> -<p>Masa megállíttatta a kocsiját, s elnézte, hogy koczog az ura a -gyerekcsapat között. Mi köze lehet hozzájok?!</p> -<p>Nincs az az asszony a világon, különösen ha az illető a Masa -világából való, a ki az első pillantásra meg ne tudja itélni a -másik nőről, vajjon vetélytársa lehet-e vagy sem? Annak meg, a -kinek csak igen <span class="pagenum"><a name="Page_266" id= -"Page_266">-266-</a></span> kevés vetélytársa lehet, éppen könnyű -dolog az itélkezés.</p> -<p>Masának egy pillanatig sem voltak kétségei. Nem, ez nem -vetélytárs.</p> -<p>De hátha olyan valaki, a ki nyomára vezethetne a -vetélytársnak?</p> -<p>Nem ez az, a kitől ő fél, annyi bizonyos; de hogy nincs-e a -közelében annak, a kit ismerni akart, azt már nem tudta ilyen -könnyen kitalálni.</p> -<p>Nagyon szeretett volna utánok menni s meglesni a helyet, a hova -befordulnak. De még ideje korán eszére tért. Dénes, az inas, már -most sem állhatta meg, hogy meglepetésében hátra ne pislantson. A -hogy Masa észrevette ezt a tolvaj-tekintetet, intett, hogy -hajtsanak tovább.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_267" id= -"Page_267">-267-</a></span></p> -<h3>II.</h3> -<p>Masa nem tévedett. Terka egy cseppet sem csodálkozott rajta, -hogy egyszerre csak szemközt találta magát Biró Jenő úrral. Tudta, -hogy előbb-utóbb találkozni fog vele.</p> -<p>Egy-két esztendő óta nagyon sokat hallott róla. Hallotta azt is, -hogy nagyon gazdag s nagyon híres ember lett belőle.</p> -<p>Terka ezt természetesnek találta. Mindig úgy nézett Biró Jenő -úrra, mint egy másvilági lényre. S Terka mesevilágban élt. A -mesékben pedig a másvilági lények végre is kiküzdik a pályabért, -aztán elfelejtik a viszontagságaikat s boldogan élnek, a mig meg -nem halnak.</p> -<p>De azon se volt meglepetve, hogy Biró nagyúr létére szóba áll -vele. A mesékben a királyok és a pásztorok olyan kedélyesen -beszélgetnek el egymással, mintha ez volna a legtermészetesebb -dolog a világon.</p> -<p>– Maga az, Biró úr? Már igazán kezdtem nem érteni, hogy soha sem -találkozom önnel.</p> -<p>Biró kérdőleg pillantott a gyermekekre, s Terka elértette ezt a -tekintetet.</p> -<p>– Fájdalom, nem az enyimek – szólt kissé mosolyogva. S nem -sütötte le a szemét.</p> -<p>Biró csupa kérdezősködés volt. A hangjában annyi melegség -rezgett, hogy Masa grófnő nem győzött volna csodálkozni rajta. -<span class="pagenum"><a name="Page_268" id= -"Page_268">-268-</a></span></p> -<p>Terka elmondta, hogy csak megvannak. Hogy még mindig ott laknak -a harmadik emeleten, hogy a nagy folyosó még mindig hangos a -gyereklármától, hogy a Vandrák-fiúk meg a többiek már felnőttek, s -hogy most új gyermekeket pásztorol.</p> -<p>A tenger fenekén tengődő világ életében az évtizedek nem idéznek -elő nagyobb változást.</p> -<p>Aztán Grunovszkyékról kezdtek beszélni. Terka elmondta, hogy már -nem laknak ott. Most éppen Vandától jön, a ki egyedül lakik.</p> -<p>– Vanda egyedül lakik! – álmélkodott Biró úr.</p> -<p>– Igen – magyarázta Terka. – Összezördültek valamin, s kétfelé -mentek lakni. Margit Grunovszky úrral az Andrássy-útra -költözködött, Vanda pedig a Liliom-utczában vett ki egy hónapos -szobát. E szerint Margitot se látta soha?</p> -<p>– Nem.</p> -<p>– De hát soha sem jár a szinházba?</p> -<p>Biró nem értette ezt a kérdést. Terka elbeszélte, hogy Margit -Virányi Ella néven egy operett-színházhoz szerződött, s nagy -sikerei vannak.</p> -<p>– Csudálom, hogy az utczán se látta soha. Nagyon szép két kis -fehér lova van. Mindig itt szokott kocsikázni az Andrássy-úton. Jó -módban él; egy villája is van a Svábhegyen.</p> -<p>– Eladta magát, mint én?!… – szólt Biró.</p> -<p>Terka kerekre nyílt szemmel bámult rá.</p> -<p>Aztán másról beszéltek.</p> -<p>– Mért nem látogat meg egyszer? – kérdezte Terka, mikor már -közel voltak a szegények országához.</p> -<p>Biró sietett megigérni, hogy elmegy majd hozzájok.</p> -<p>Arra gondolt, hogy így lesz egy igen jó ürügye, olyankor, ha meg -találnák lepni, a mikor a kapu alól félórákon át néz fel két udvari -ablakra, a honnan nem hallatszik le többé zongora-szó.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_269" id= -"Page_269">-269-</a></span></p> -<h3>III.</h3> -<p>Masa hiába várta, hogy az ura majd csak tesz egy czélzást a -különös találkozásra. Biró, a ki máskor maga volt a figyelem és az -udvariasság, ez egyszer mintha elfelejtette volna, hogy bocsánatot -kell kérnie a feleségétől.</p> -<p>Egy óra multán már otthon volt, de a kalandját egy szóval se -említette.</p> -<p>Masa sokkal büszkébb volt, és sokkal inkább megsebezve érezte -magát az asszonyi méltóságában, sem hogy a kérdezősködésig -alázkodjék.</p> -<p>Pedig égette a kétség. Bizonyosat akart tudni minden áron.</p> -<p>Hozzá volt szokva, hogy gyorsan határozza el magát, s most sem -sokáig tépelődött, mittévő legyen. Minthogy nem volt más -választása, megalkudott a lelkiismeretével, s elvégezte, hogy a mit -az ura elhallgat előtte, meg fogja tudni máskép, akármilyen -úton.</p> -<p>Csakhogy ezt könnyebb volt elhatározni, mint kivinni.</p> -<p>A leány eltünt előle örökre. Hogyan jusson nyomára, ebben a -nagyvárosban, egy szegényesen öltözött leány nak, a kinek egyedüli -ismertető jele, hogy négy vagy öt gyerekkel jár az utczán?!</p> -<p>A titokhoz tehát nem vezethette el más, csak Biró maga. -<span class="pagenum"><a name="Page_270" id= -"Page_270">-270-</a></span></p> -<p>Jól van. Majd elvezeti hát ő, tudtán kívül.</p> -<p>Figyelemmel fogja kisértetni minden lépését. Ha kell, hónapokig -nem téveszti szem elől.</p> -<p>De miként? A cselédei előtt csak nem alázhatja meg magát! Olyan -bizalmasa, a ki előtt szabadon szólhatott volna, nem volt; az apró -ravaszságokat nem ismerte, eddig csak egyenes utakon szokott -járni.</p> -<p>A véletlen segítségére volt. Kezére játszott valakit, a ki eddig -nem jutott eszébe, Liviát.</p> -<p>Volt egy idő, mikor az elhagyatottság néhány hónapjában, Livia -volt az egyetlen meghittje. Egy-egy kegyes pillanatában elejtett -előtte egyet-mást a legrejtettebb, a legcsípősebb gondolataiból. -Tehát ha Livia előtt árulja el magát, ez még a legkevesebb -megalázkodással jár minden képzelhető megoldás közül. Aztán meg -Livia nem volt mellette az utolsó időkben; a szemérme is kevésbbé -szenved, ha ő rá bizza titkát! A hűségében nem kételkedett; a -szemfülességében meg éppen megbízhatott. Livia a szent könyveknek -csak egy mondását tartotta szem előtt: »Legyetek okosak, mint a -kigyók«, de ezt aztán szem előtt tartotta.</p> -<p>Livia fényesen felelt meg a beléje helyezett bizalomnak. Be -tudott számolni Birónak minden órájáról, s birtokában volt minden -lakásczímnek, a mely Masát csak a legtávolabbról is -érdekelhette.</p> -<p>Ezek közt a lakásczímek közt Masa csak egyetlenegyet talált -gyanúsnak, de ez annál inkább felköltötte a figyelmét, mert nagyon -sűrűn szerepelt a Livia jelentésében. Biró úr, gyalogsétái közben, -órákat töltött a Kismező-utcza 123. számú házban, s Livia éppen -ezekről a látogatásokról tudott a legkevesebbet.</p> -<p>Masa rögtön feloldotta Liviát minden egyéb kötelességétől, de -annál sürgősebb jelentést kivánt a Kismező-utczai házról. Kinek a -háza, kik laknak benne, <span class="pagenum"><a name="Page_271" -id="Page_271">-271-</a></span> a lakók közül kit illet a Biró -látogatása – mindent tudni akart, még a lakók életrajza iránt is -érdek lődött.</p> -<p>Livia hamarosan s nagy óvatossággal járt el a megbizatásában, de -kissé csalódott arczczal tért haza. Livia, minden bővebb közlés -nélkül is tisztában volt vele, miről van szó.</p> -<p>Nos, hamis nyomon jártak.</p> -<p>A Kismező-utczai 123. számú ház egy kis földszintes épület, mely -már esztendők óta a Biró Jenő úr tulajdona.</p> -<p>Az egész épület csak egy lakásból áll, melyet Biró úr özvegysége -első évei óta a maga számára tart fenn. Úgy látszik, azért -vásárolta meg ezt a csöndes kis fészket, hogy vándor-éveiben -(régebben sokat utazgatott) megszálló helynek használhassa. Kívüle -egy lélek sincs a házban, csak egy öreg házmesterné, a ki a lakásra -gondot visel.</p> -<p>Livia elég előrelátó volt megtudni, hogy Biró úr soha semmiféle -látogatót nem fogad ebben a lakásban.</p> -<p>Hozzá tette, hogy Biró úr jelenleg valószinüleg irodának -használja a félreeső kis házat; ha azt akarja, hogy ne -háborgassák.</p> -<p>A kigyó hitt, a galamb kételkedett.</p> -<p>Ah, nem, nem; nem fogják félrevezetni, ha mindnyájan ellene -esküsznek is. Minél több megnyugtatót tudott mondani a kém, a gyanú -annál nagyobbra nőtt benne.</p> -<p>Igen, ez a kis ház, gyanútalan czímével, látszólag tisztes -homlokzatával, egy ama titkolt szerelmi fészkek közűl, melyekről -Masa annyit olvasott. Istenem, a regények, a színdarabok teli -vannak velök, az egész világ tud egynehány ilyenről; vannak, -kétségtelenűl vannak ilyen titkolt fészkek, pedig hát minden háznak -<span class="pagenum"><a name="Page_272" id= -"Page_272">-272-</a></span> olyan becsületes, olyan ártatlan, olyan -álszent külseje van.</p> -<p>Igen, igen, minden arra mutat. A félreeső hely; az, hogy Biró -Jenő úr elég óvatos volt megvásárolni, ez a nagy titokzatosság, a -mely körülveszi, még az is, hogy állítólag senki sem látogatja. -Mintha bizony egy öreg asszonyt olyan nehéz volna eltávolítani, ha -az ember egyedül akar maradni!</p> -<p>Hogy irodának használja! Ugyan kit lehetne megtéveszteni ilyen -dajkamesével?! Mi szüksége volna rá, hogy a város végén keressen -magának békés dolgozó helyet!</p> -<p>Nos mindegy; akár így van, akár úgy. Bizonyosat akar tudni, nem -állapodik meg a félúton.</p> -<p>Ha téved, annál jobb. Ha pedig, a mint félve sejti, a mint meg -van győződve – mert hisz minden idegszála vaktában is esküszik rá – -egy nő van a játékban, nos hát akkor ismerni akarja ezt az -ellenséget.</p> -<p>Ismerni akarja, hogy fölvehesse vele a keztyűt. Ó, nem azért -akar ő látni, hogy aztán könnybe boruljon, hogy összetéve a kezét, -sírásnak és kesergésnek adja át magát. Neki nincsenek ilyen -gyöngeségei.</p> -<p>Hanem, ha nem akar is könnyekké olvadni el, mint a mythologia -nimfája, azért nem hagyja ám magát. Egy nő elcsábítja tőle a -férjét. Jó. De hát ki ez a vetélytárs? Ki az, a kit egy pillanatig -is többre lehet becsülni nála, – nála! Eh, majd meglássuk. Mert -vissza fogja hódítani a férjét, bármi áron, s csatába ereszkedik -érte akárkivel. De látni akarja az ellenfelét: sötétben nem lehet -csatázni.</p> -<p>– Livia!</p> -<p>– Parancsol, grófnő?</p> -<p>– Itt az alkalom, hogy egy igazán nagy szolgálatot tégy nekem. -Megigéred vakon? <span class="pagenum"><a name="Page_273" id= -"Page_273">-273-</a></span></p> -<p>– Megigérem vakon.</p> -<p>– Ezek a tennivalóid. Meg fogod szerezni nekem ennek a lakásnak -a kulcsát. Akárhonnan, de úgy, hogy ő ne sejtse. Ne fukarkodjál s -ne törődjél vele, akármibe kerül. Ha aranyból van is ez a kulcs, -száz annyi aranyat adhatsz érte, mint a mennyit nyom. Átadod nekem -a kulcsot, aztán várakozol. Majd értesitelek. Ha kellesz, -huszonnégy órával előbb tudni fogod. Akkor, egy bizonyos órára el -fogod távolítani az öreg asszonyt, akármilyen ürügy alatt, rád -bizom. A fő az, hogy ne is gyanakodjék. Ha ez megvan, az -utczasarkon vársz rám. Az előkészületekre van még egy pár napod. -Meglesz?</p> -<p>– Meglesz.</p> -<p>Livia állott a szavának; harmadnapra átadta a kulcsot.</p> -<p>– A hátulsó bejárás kulcsa – szólt. – Az elsőnek csak egy kulcsa -van, s ezt a méltóságos úr mindig magával hordozza.</p> -<p>Masának nem sokáig kellett várnia. Ritka véletlenségből mindjárt -másnap akadt valami, a miről bizonyos lehetett, hogy az urát egy -pár órára lefoglalja. Biró nagyszerű mauzóleumot építtetett az első -feleségének. A fia még nem látta az emlékművet, s Biró úgy kivánta, -hogy a gyermek ismerje anyja sirját.</p> -<p>Masában sokkal több igaz gyöngédség volt, semhogy ne érezte -volna, hogy ő erre az egy-két órára nem létezik. Csak később ejtett -el annyit, hogy holnap Helént kell meglátogatnia. Biró nem szólt rá -semmit.</p> -<p>Tehát van két órája. Nem sok, de éppen elég. Sietett üzenni -Liviának.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_274" id= -"Page_274">-274-</a></span></p> -<h3>IV.</h3> -<p>Livia már egy negyedóra óta leste a Kismező-utczával szomszédos -utczák mindenikét, hiába.</p> -<p>Pedig nem volt könnyű, úgy járkálni a néptelen utczában, hogy -föl ne tünjék, s hogy szükség esetén mindent le lehessen tagadni, -még a czirkálást is. De Livia szokva volt a szerelmi kalandokhoz, s -nyilvános rendes tanár lehetett volna abból a gyakorlati -tudományból, mely arra tanít, hogyan kell cselekedni, mindent, a -mit tetszik, nyilvánosan és mégis észrevétlenül.</p> -<p>Végre megpillantotta az asszonyát.</p> -<p>Más még azt sem látta volna meg, hogy jön-e arra valaki, vagy -sem, de a Livia szemének nem létezett se távolság, se sűrű fátyol, -se gyanutlanúl egyszerű polgári öltözet.</p> -<p>Különben is megismerte volna a járásáról. Meglátszott rajta, -hogy egy kissé fel van indulva, s hogy az utolsó pillanatban -elfogta valami habozás, a mit Livia nem tudott ugyan megérteni, de -a mit, nagyon okos lény lévén, nem tagadott le, ha nem értette -is.</p> -<p>Mihelyt azonban találkoztak, ez az utolsó aggodalmaskodás is -kimúlt végelgyengülésben. Livia látása elszánttá tette Masát. A -földé volt újra.</p> -<p>Liviára egyébként csak az őr szerepe várakozott. Két percz mulva -Masa besurrant a 123-ik számú házba, s eltünt a szeme elől.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_275" id= -"Page_275">-275-</a></span></p> -<h3>V.</h3> -<p>A kulcs megfordult a zárban, az ajtó kinyilt s Masa ijedten -lépett vissza.</p> -<p>A terem, a melybe be akart menni, egészen sötét volt.</p> -<p>Valami babonás sejtelem szállotta meg. Eszébe jutott a -kékszakállú herczeg felesége, a ki férje távollétében a hetedik -szobába akar bepillantani. S eszébe jutott, hogy vannak titkok, a -melyeket nem jó megtudni.</p> -<p>De aztán felülkerekedett benne a kételkedés.</p> -<p>– Milyen bolond vagyok! – pirongatta magát. – Mintha nem -gyaníthattam volna, hogy ezek mögött a leeresztett, ó-divatú -zsalugáterek mögött csak vastag sötétség lehet. Lám, a rossz -lelkiismeret.</p> -<p>És talán szükségét érezve, hogy megtalálja a természetes -magyarázatát annak, a mi oly idegenül hatott rá, így bátorítgatta -magát:</p> -<p>– Világos, zárva tartják a zsalut, hogy az ide tűző nap ki ne -szíjja a bútorok színét.</p> -<p>Belépett, és szép csendesen betette maga mögött az ajtót. Vak -sötétségben maradt.</p> -<p>– És még csak gyujtót se hoztam magammal!</p> -<p>Mindegy. Majd csak el fog tapogatózni a szomszéd szoba ajtajáig. -A belső, az utczára néző szobák nem lehetnek ilyen teljesen elzárva -a fénytől. Látta az utczai ablakokat; azokon nem volt zsalu, csak -szép fehér függönyök. <span class="pagenum"><a name="Page_276" id= -"Page_276">-276-</a></span></p> -<p>Bizony, alig várta, hogy már ott legyen.</p> -<p>Az előbb, a hogy benézett, egy pillanatra látni vélte a szomszéd -szoba ajtaját. Megindult arra felé.</p> -<p>Lábujjhegyen járt, pedig nem volt oka erre a nagy elővigyázatra, -s minden lépés előtt óvatosan tapogatott maga körül, hogy meg ne -üsse magát valami kiszögellő bútordarabba.</p> -<p>Ilyenkor, mikor meg-megállt, hallotta, hogy a szíve hangosan -kalapál.</p> -<p>Ez volt az egyetlen hang, a mit hallott.</p> -<p>Mintha sirboltban járt volna. Ugyanaz a süket csend és ugyanaz a -hideg.</p> -<p>A teljesen elhagyatott és elzárt helyeken, a hol semmi illó -anyag nincs többé s a hová az ember a maga szennyével nem téved be -soha, valami rendkivül finom, erősen átható illatot érezni, a mi -oly nyugtalanító, mint a fekete szín, a mi már nem szín, hanem a -színek teljes hiánya.</p> -<p>Masának úgy rémlett, mintha ugyanazt a nyugtalanságot érezné, -melyet a sirboltokban a másvilágnak ez a lehellete okoz. Kedve lett -volna visszafordulni.</p> -<p>De kinevette magát a gyávaságáért. Meg kellett adnia, hogy a -levegő egy cseppet sem fülledt a szobában, így hát rémeket lát. És -tovább tapogatózott.</p> -<p>Egyszerre beleütközött valamibe.</p> -<p>Egy ágy. Hímzett terítős, magasra vetett ágy.</p> -<p>A hideg végig futott a hátán, maga se tudta mért.</p> -<p>Ösztönszerüleg a másik oldalra fordult. Egy másik ágy. Két ágy -egymás mellé állítva a falnak, a mint polgári házaknál látni.</p> -<p>– Botorság!… Mondom, hogy laknak itt. Ez a hálószoba.</p> -<p>Végre megtalálta az ajtót. A keze rajta volt a kilincsen. -Valahára. <span class="pagenum"><a name="Page_277" id= -"Page_277">-277-</a></span></p> -<p>Persze, hogy igaza volt. A másik szobában már egészen jól -lehetett látni. Itt is zsaluk voltak az ablakon, de csak félig -leeresztett zsaluk; a napfény keresztül szűrődött a -hasadékokon.</p> -<p>Egy mázsás kő esett le a szívéről.</p> -<p>Úgy képzelte, mintha egy óráig botorkált volna a sötét szobában. -A világért sem mert volna visszanézni.</p> -<p>Hanem itt már neki bátorodva nézett körül.</p> -<p>No ugyan volt is oka megijedni! Persze, hogy laknak itt! Hisz ez -a gyerekszoba! Amott két kis rácsos ágy, itt meg egy kék selymes -szép kis bölcső. Nini, egy fa-lovacska a sarokban, ott meg -ólomkatonák.</p> -<p>Csak az nem tetszett neki, hogy minden olyan szép rendben van -benne. És a gyerekek? Hova lettek innen a gyerekek?</p> -<p>Persze, hogy oda van valahol az egész család. Máskülönben hogy -járhatna ő itt?!…</p> -<p>Az egész család!… Igen, nem lehetett többé kétsége. A harmadik -szobában, a hol már egész világos volt, semmi nyoma többé a -lakatlanságnak. Mintha már minden a vacsorához volna készítve. A -teaforraló és a teáscsészék itt vannak az asztalon. Igen, ez az -ebédlő.</p> -<p>Bejárta a többi szobákat is. Lám, ez itt az asszony szalonja. A -zongorája most is kinyitva. A karos-széken egy barna hárász kendő. -Mintha csak a kertbe szaladt volna le.</p> -<p>Egyébként mindenütt a legnagyobb rend. Feltünő rend, a hol -gyermekek vannak…</p> -<p>Masának a kiváncsisága levetkőzött minden szemérmet. -Felnyitogatta a szekrényeket és bele nézett titkaikba. Látni akarta -a ház asszonyának ruháit, fehérneműit, ezüstjeit, hogy -következtetéseket vonhasson belőlük az ismeretlen nőnek a -jellemére. <span class="pagenum"><a name="Page_278" id= -"Page_278">-278-</a></span></p> -<p>Ej, úgy látszik, a kis polgárasszony nincs minden ízlés nélkül. -A fehérneműi polgári asszonykához képest rendkivül finomak, a ruhái -egyszerűek, de ügyes szabó munkái, a háztartáshoz szükséges -holmijai sem beszélnek arról a kalandos lényről, a kinek az isten -felvitte a dolgát. A vetélytársnő majdnem egyrangú vele, s annál -veszedelmesebb, mert polgári asszonyka.</p> -<p>Csak azt találta különösnek, hogy ezek a ruhák már mind kimentek -a divatból. Nyolcz-tiz év előtti formák, a melyeket ő már régen -elfelejtett. Milyen furcsa!</p> -<p>Eh, hát az uj ruhái másutt vannak, ennyi az egész. Még két -szobát nem látott.</p> -<p>És mindenütt minden csak róla, a kis polgári asszonykáról -beszélt. Látszik, hogy királynője ennek az eltitkolt fészeknek.</p> -<p>De hol van hát a kis polgárasszony?! Nincs egy parányi fényképe, -mely elárulna valamit ama varázs titkából, a mely őt meglopja?! -Vissza kell térnie, a nélkül, hogy megértené a férjét, ezt a -különös embert, a kinek mindene megvan a világon, a mit emberek -csak irigyelni szoktak, s a kinek nem telik öröme ebben a -mindenben, hanem titkon eljár ide a Kismező-utczába, keresni -valamit, a mi több, mint a minden?!</p> -<p>A kívánsága hamarább teljesült, mint képzelte.</p> -<p>A hogy kinyitotta a nagy utczai szoba ajtaját, egyszerre -elsáppadt… azután ott maradt a küszöbön, mozdulatlanul.</p> -<p>Tizian leánya ott állt vele szemben, s elébe mosolygott a -rámából, kihívó, örök ifjúsággal, megszégyenítően, diadalmasan.</p> -<p>Ott állt tizennyolcz éves szépsége egész pompájában, boldog -mosolylyal; és hajának aranya mellett megfakult az ablakon betévedt -fényözön. <span class="pagenum"><a name="Page_279" id= -"Page_279">-279-</a></span></p> -<p>Ah, ez már ő! Igen, ez a vetélytárs, ez az! Ráismert.</p> -<p>És minő vetélytárs! Masa megalázkodva, mélységes irigységgel -bámult reá.</p> -<p>Mily szép! Tehát nem mese, tehát valóság a formáknak ez a csodás -tökéletessége és harmóniája?! Tehát igazán nem multak el a -renaissance-szal végkép ezek a gyönyörű vonalak és az asszonyi -arczszínnek ezek a bűvös árnyalatai?! Tehát ma is születnek még -istennők, a szegény földi asszonyok vesztére?!</p> -<p>Mily szép!</p> -<p>S ha még csakis szép volna, egyesegyedül csak szép! De mikor -maga a báj, maga az ifjúság és az élet, maga a tavasz és a -mosoly!</p> -<p>A gyönyörű szempár boldog, derült tekintettel – az isteni -gyermekek szelid derüjével – mosolygott le a hivatlan vendégre; de -a vörös napernyő és a fantasztikus szalmakalap nem voltak ilyen -méltóságosak; ezek egyszerűen kinevették az ő gazdag ruháit.</p> -<p>Masa mélyen meg volt alázva.</p> -<p>Istenem, mi az ő sápadt, okos, kedves párisias arczocskája ehhez -a ragyogó szépséghez képest, a kinek csak maga a napfény és a rózsa -lehetnek a versenytársai! Mi az ő vékony kis szellemessége a formák -és színek ez ezeregyéjszakai gazdagsága mellett! Ó, a visszahódítás -munkája nehéz, emberfölötti lesz!</p> -<p>Még mindig a visszahódításról ábrándozott szegény.</p> -<p>Úgy gondolta, hogy csak a szívével győzhet, de bízott a -szívében. Ah, itt már fölveheti a küzdelmet akárkivel és fel is -fogja venni!… Nem tudta, hogy olyan szivekkel szemben, a melyek nem -dobognak többé hasztalan minden küzdelem.</p> -<p>Úgy ábrándozott, hogy az a szépség, melynek most itt a képét -látja, egykor el fog hervadni, s akkor, a bűbáj oszoltán, ha majd a -varázs-barlang zára <span class="pagenum"><a name="Page_280" id= -"Page_280">-280-</a></span> pattan, csak ki kell tárnia a karjait, -a tévelygő vissza fog térni hozzá.</p> -<p>Addig nem is remélte, hogy visszakapja. Látta, hogy a legerősebb -lánczczal, színarany hajszállal van lekötve…</p> -<p>Elfogta a keserűség. Soha, még a legderűsebb óráiban sem jutott -eszébe, hogy az ő vonásait vászonra tegye. Még csak egy vázlata se -volt róla. Pedig hát ő se az utolsó az asszonyok között… És ezt a -másikat!…</p> -<p>Ah, ide hozta minden szerelmét, minden művészetét!</p> -<p>Meg kellett vallania magának, hogy igen, ez a kép a mesterműve -annak, a kinek a nevét viselte. Nem csak a Szépség, a Művészet is -diadalmaskodott a ragyogó vásznon, melynek mását nem ismerte az ő -szerető emlékezete.</p> -<p>S ez a kép nem volt az egyetlen. A terem tele volt a tiziani -arczczal. Itt egy madonna – soha se látott ilyen szép madonnát – -egy kis fiúval, a minő Palika lehetett, ott egy zongorázó hölgy, -valamivel távolabb egy firenzei szépség, tükörrel, mint a Laura de’ -Dianti, majd egy czigarettázó leány, vázlatok, kisérletek, de -mindegyiken ugyanaz az arcz, ez a csodaszép arcz.</p> -<p>Egyszerre, a mint körülnézett, egy festő-állványt pillantott -meg, a melyet jól ismert. A festő-állványon egy félig kész kép, az -utolsó.</p> -<p>Megnézte hát ezt az utolsó képet is, és a mint nézte, a pirosság -lassankint eltünt az arczáról. Most már nem volt láza, csak nagyon -sápadt volt.</p> -<p>A kép egy nagy padlásszobát ábrázolt, a mely műtermül szolgált. -Hogy kinek a műterméül, azt ki kellett találnia; a művész maga is -ott volt a képen, de csak mint a környezet egy jelentéktelen -alakja. Festett s valószinüleg a kép főalakját festette.</p> -<p>Természetesen, megint Ő volt ez a főalak. <span class= -"pagenum"><a name="Page_281" id="Page_281">-281-</a></span></p> -<p>Különös társaságban, egy sereg mindenféle gyerek mellett ült, de -úgy, mint a hogy egy királynő trónol udvarnépe között. A szegény -kis népség szép sorjában foglalt helyet körülte, nagy mellett -kicsi, kicsi mellett kisebb, mint az orgonasíp.</p> -<p>Mindnyájan a festőre néztek, mintha hallgatták volna.</p> -<p>A padlásszoba nyitott ablaka mögött mesés hegyvidék látszott; s -a hegyi úton egy kakastollas embert lehetett látni, a ki sípot -emelt az ajakához és furcsán vigyorgott.</p> -<p>Talán erről a kakastollas emberről beszél nekik a festő.</p> -<p>Ő is hallgatja, mint a többiek. Szép szeme nyugodtan pihen a -mesélőn… vajjon mit gondol?</p> -<p>Vörös napernyőt tart a kezében, s az a fantasztikus szalmakalap -van rajta, a melyet Masa már a nagy képen látott. A tartás és az -arcz is ugyanaz… de nem, az arcz nem. Az az arcz, amott a nagy -képen, maga az Élet, az Öröm, az Ifjuság, mig ezen a másik arczon, -nyilván a művész akarata ellenére, van valami fájó vonás, mely oly -feltünő ezen a derüs képen.</p> -<p>Végre megértette.</p> -<p>… Tehát abban a sötét szobában soha sem alszik senki, a két -kicsi rácsos ágy, a kék selyem bölcső, soha meg nem született -gyermekeké, a barna hárász kendőt senki se viseli többé, s ez a -ragyogó Ifjuság, ez a félelmetes, elragadó Szépség… mind csak mult, -emlék, álom.</p> -<p>És Masa megérezte, hogy akkor hát ő el van veszve örökre…</p> -<p>Ó, ez a vetélytárs legyőzhetetlen, tudta jól. Mit tegyen ő, a -szegény, ügyetlen, sápadt asszony a diadalmas Álommal szemben, a ki -csupa fény és csupa ragyogás?!…</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_282" id= -"Page_282">-282-</a></span></p> -<h3>VI.</h3> -<p>Hirtelen összerezzent.</p> -<p>Valami neszt hallott; léptek, kulcszörgés. Az ajtót nyitotta ki -valaki, ott, tőle két lépésnyire.</p> -<p>Ez ő.</p> -<p>És Masa most már tudta, hogy a bűne nem közönséges asszonyi -kiváncsiság, hanem szentségtörés.</p> -<p>Ártatlan volt ugyan benne, de vajjon mentség-e ez?</p> -<p>Majd leroskadt az ijedtségtől; menekülésre nem is -gondolhatott.</p> -<p>Biró megjelent a küszöbön.</p> -<p>Egy pillanatig ott maradt, mintha a lába gyökeret vert volna. -Arcza eltorzult a haragtól…</p> -<p>Masa nem mert a szemébe nézni, nem mert szólani, csak a két -karját terjesztette elébe könyörgő mozdulattal.</p> -<p>És ekkor ez az ember, a ki maga volt a jóság, a gyöngédség és a -finomság, oda lépett hozzá, megragadta az egyik kezét, úgy, hogy -Masa fájdalmában majdnem felkiáltott, előre vonszolta, mintha ki -akarná taszítani… aztán magához tért.</p> -<p>Eleresztette a felesége karját és szelid, majdnem könyörgő -hangon szólt:</p> -<p>– Kérem, legyen kegyelmes irántam, és hagyjon magamra. -<span class="pagenum"><a name="Page_283" id= -"Page_283">-283-</a></span></p> -<p>Masa, a gyerekek mozdulatával, a kik ha rossz fát tettek a -tűzre, sietnek a bőrüket menteni, – engedelmeskedett.</p> -<p>Összehúzta magát, mint egy űzött macska és kiment a nyitott -ajtón. Maga se tudta, hogy ért az utczára. A min nem lehet -csodálkozni; először történt meg vele világéletében, hogy kidobták -valahonnan.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_284" id= -"Page_284">-284-</a></span></p> -<h3>VII.</h3> -<p>Nagynehezen talált valahol egy kocsit; beleült és haza -hajtatott.</p> -<p>A hogy a szellő megcsapta az arczát, nagyot lélekzett. Végre -elkezdett gondolkozni. Előbb, mig az utczán bolyongott s hasztalan -kereste Liviát (Livia, mikor megpillantotta Biró Jenő urat, úgy -vélte, hogy itt rá nem lesz többé szükség) – csak egy gondolata -volt: a szégyen.</p> -<p>Most aztán annál gyorsabban kergették egymást a fejében -bolondabbnál bolondabb ötletek. Ha arra gondolt, mennyire pórul -járt a kiváncsiságával, magamagát gúnyoló hajlandósága -kiapadhatatlan volt a hóbortos gondolatokban, egyebekben pedig nagy -kedve lett volna sirva fakadni.</p> -<p>De az egy pillanatig se jutott eszébe, hogy olyan dolog történt -vele, a melyet teljességgel nem érdemelt meg.</p> -<p>Az olcsó kételkedés nem ejti meg a nőket olyan könnyen, mint a -férfiakat. Az asszonyok érzik (a mit az önmagát imádó kételkedés -szeret letagadni), hogy minden nagy és kitartó érzésben van valami -tiszteletreméltó. Az asszonyi csalhatatlan ösztön fölismeri az erőt -minden álöltözetében.</p> -<p>A fölfedezés tehát, melyet az imént tett, nem kisebbitette Birót -Masa szemében; ellenkezőleg, csak tisztelettel és félelemmel tudott -rá gondolni, mint arra a skót várra, melynek van egy láthatatlan -szobája, a hová ajtó nem vezet, s melynek háromszázegyedik ablakára -babonás megilletődéssel néz idegen és földi egyaránt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_285" id="Page_285">-285-</a></span></p> -<p>De ha Biró nem vesztett előtte, annál siralmasabbnak tünt fel -előtte az a helyzet, melyben magát találta. Nem gondolt rá, hogy -megcsalták, hogy sorsát talán nem érdemelte meg; de annál többet -gondolt rá, hogy: »hiába, nincs szerencsém!« – mint Birulovnak -szokta mondani.</p> -<p>Nem, nem lehettek többé kétségei. Ez az ember, a kivel a -legbensőbb közösségben él, a kivel együtt tölti el a napok, hetek, -hónapok majdnem mindenik óráját, ez az ember nem szereti őt, -nemcsak nem szereti, soha sem szerette.</p> -<p>– De hát akkor miért…?</p> -<p>Ne csodálkozzunk az elkényeztetett gyermekek szegényes kis -hiúságán. Százszor is elmondta magában azt a kérdést, hogy: »de hát -akkor miért…?« – és századszor sem találta meg a feleletet. A vér -elborította az arczát, mikor először jutott eszébe a végzetes -»mert«.</p> -<p>Elszégyelte magát a gondolatáért. Hogy is juthatott eszébe ez a -csunyaság!</p> -<p>Nem, ez az ember, a kit jobban ismert, mint akárki más, ez az -ember, a kiben soha se fedezett fel, csak finom érzést, soha se -lepett meg, csak nemes gondolatot, – nem, ez az ember nem -követhetett el ily aljasságot.</p> -<p>– És még se marad egyéb magyarázat – sugta neki a rosszabbik -énje.</p> -<p>A szíves olvasó észrevehette, hogy Masa grófnő nem tartozott a -legközönségesebb lelkek közé. S ha igen, nem fogja meglepőnek -találni, hogy a mint lassankint meg kellett adnia magát a -gyanujának, mely majdnem bizonyossággá erősödött, annál -türelmesebbé vált magával a dologgal szemben. Mire elvégezte, hogy -a föltevése nem lehetetlen, akkorára nem talált többé semmi -borzasztót abban, a mit előbb aljasságnak nevezett magában.</p> -<p>Megtalálta a fő-mentséget: a gyermeket, s közel volt hozzá, hogy -elérzékenyedjék, hogy helyesnek és jogosnak <span class= -"pagenum"><a name="Page_286" id="Page_286">-286-</a></span> ismerje -el azt az elhatározást, mely az ő életét szerencsétlenné tette. -Megtalálta az enyhítő körülményeket is, s a hogy megtalálta, rögtön -beléjük kapaszkodott. Igen, igen; barátsággal, rokonérzéssel volt -iránta, különben soha se határozta volna el magát erre a lépésre. -Elvette, mert vonzódott hozzá, mert a gyermeknek szüksége volt egy -második anyára. Mondjuk, hogy nagyon józan volt, a mikor -megházasodott, de nem a vagyonáért vette el őt – nem, nem!…</p> -<p>És a mint megtalálta a mentséget, talált reménységet is. Ha -vonzódásból vette el, csak rajta áll, hogy ez a vonzalom sokkal -erősebb és sokkal melegebb érzéssé változzék át. Csak teljesen -odaadónak kell lennie, csak meg kell hajolnia akarata, kedve, -szeszélyei előtt: és ez olyan könnyü lesz!… El fogja felejteni, a -mit soha sem kellett volna megtudnia, s ha hidegebbnek fogja -találni férjét, mint óhajtaná, ő benne egymagában lesz annyi -szerelem, a mennyi elég rá, hogy meleggé tegye a már-már kihült -családi tűzhelyet. Alkalmazkodni fog az urához mindenben; -akárhogyan közeledjék hozzá, csak egy felelete lesz rá: a -gyöngédség; és hűséges, kitartó, alázatos szeretetével előbb-utóbb -meg fogja ejteni. A megszokás segítségére lesz; az idő mind sűrűbb -és sűrűbb ködbe burkolja a multat, mely férjét tőle ma még -visszaköveteli; évek multán az álom elszáll szép csendesen, s az -álomból ébredő fel fogja ismerni az ő türelmes, szenvedésre -kárhoztatott szerelmének egész értékét.</p> -<p>Igen, kérni fogja az istent, hogy fordítsa feléje ezt a gyötrődő -szivet, és az isten nem fogja őt elhagyni.</p> -<p>Masa letérdepelt imazsámolyára és buzgón imádkozott.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_287" id= -"Page_287">-287-</a></span></p> -<h3>VIII.</h3> -<p>Biró Jenő úr éppen akkortájt érkezett vissza a palotájába, mikor -felesége bezárkozott s vallásos könyveinek adta át magát.</p> -<p>Kérdezősködött utána; mondták, hogy az imaszobájában van. Azt -felelte rá, hogy ne háborítsák.</p> -<p>Aztán visszavonult a dolgozó-szobájába, a hol a titkárja -várakozott rá. A titkárt igen fontos közleni való bátorította rá, -hogy ilyen szokatlan időben alkalmatlankodjék. Nagyon előnyös -szerződési ajánlatról akart jelentést tenni. Az ajánlat előkelő -angol társaságtól érkezett s százezrekre rugó hasznot kinált a -nábobnak. A titkár előadta az ügyet s tisztelettudóan várta a -választ.</p> -<p>Biró Jenő úr igen szórakozottan hallgathatta a jelentést, mert -azt felelte rá:</p> -<p>– Jól van. Küldjön neki ezer forintot. Vagy küldjön neki annyit, -a mennyit akar.</p> -<p>A titkár szokva volt már az efféle szórakozottságokhoz, s az -alárendeltek nyugalmával fogadta a furcsa feleletet. Megjegyezte -magában, hogy úgy látszik, a méltóságos úr ma már nem hajlandó vele -tanácskozni, s jobbnak gondolta másnapra halasztani a dolgot. -Meghajlott a felsőbbség előtt, s magára hagyta a méltóságos urat. -<span class="pagenum"><a name="Page_288" id= -"Page_288">-288-</a></span></p> -<p>A méltóságos úr pedig csöngetett és a fiát óhajtotta látni.</p> -<p>Palika egy óra hosszat maradt az apjánál. A mint másnap -elmondta, az apja torzképeket rajzolt neki, s játszott vele, úgy, a -hogy Palika kívánta.</p> -<p>Úgy volt, hogy együtt mennek majd az ebédlőbe, de a méltóságos -úr az utolsó perczben meggondolta magát. Bocsánatot kéretett a -feleségétől, azzal a mentséggel élve, hogy rosszul érzi magát s -egy-két órát aludni akar. A komornyiknak fel is tünt, hogy a -méltóságos úr kissé szenvedőnek látszott.</p> -<p>A hogy a komornyikot elbocsátotta, Biró Jenő úr az ablak felé -fordult, s egy megnyerő arczú, csinos fiatal embert pillantott meg -a kedves karosszékében. Ugyanaz volt, a kivel Biarritzban -ismerkedett meg.</p> -<p>– Ah, ön itt van?</p> -<p>Nem is volt nagyon meglepetve.</p> -<p>A szőke felállott, kivette szájából a czigarettát, s így -szólt:</p> -<p>– Eljöttem, hogy megóvjam önt egy nagy bolondság -elkövetésétől.</p> -<p>– Bocsáson meg, kérem, de meguntam, hogy a dolgaimba avatkozzék. -Megvallom, számos olyan órát éltem át, a mikor semmi kedvem sem -volt hálával gondolni önre, de ha vannak fokozatok a hálátlanságban -is, úgy bizonyára most érkeztem el hálátlanságom tetőpontjára.</p> -<p>– Ej, csakugyan hálátlanabb, mint képzeltem. Üt, és nem akar -meghallgatni. Sőt már el se akar fogadni. A sátán megtette -kötelességét, a sátán mehet.</p> -<p>– Igen, kedves uram, mi mind a ketten megtettük a -kötelességünket, s most már mehetünk mind a ketten. S ha ön -véletlenül haza kivánkoznék, én kész vagyok önt követni. -<span class="pagenum"><a name="Page_289" id= -"Page_289">-289-</a></span></p> -<p>– Ellenkezőleg, le akarom beszélni erről a bolond szándékról. -Nem mondaná meg legalább, hogy mi csábítja erre a kissé korai -kirándulásra?</p> -<p>– Szivesen; a dolog nagyon egyszerű. Eddig csak én magam tudtam -azt, hogy nyomorult vagyok, ma már van még egy ember, a ki tudja. -És még hozzá az, a ki belát a lelkembe, olyan valaki, a kit -mindennap látnom kell, a kinek naponta százszor kell a szemébe -néznem. Ez a szép, nyájas, kedves szem mától fogva mindennap -százszor vetné a szememre, hogy: »Eladtad magadat, eladtad magadat« -– s nekem semmi kedvem ehhez a mulatsághoz.</p> -<p>– Abban a szép szemben ezentul sem lesz egyéb, csak -szerelem.</p> -<p>– Lehet, de én csak azt fogom kiolvasni belőle, a mit -mondtam.</p> -<p>– S hogy megóvja magát ettől a kényelmetlenségtől, nem habozik a -szegény asszonyt még szerencsétlenebbé tenni. Nem sajnálja egy -kicsit?</p> -<p>– Nagyon sajnálom. De ezzel elkéstem. Előbb kellett volna -sajnálnom. Most már későn gondolok rá. Különben szerencsétlenebb -már nem lehet, mint a milyen. Ellenkezőleg; ha megszabadul tőlem, -még ujra kezdheti az életet. Mondja, micsoda élet várna rá én -mellettem? Inkább egy köszvényes vagy egy haldokló mellett éljen -szegény. S remélem, szerencsésebb lesz.</p> -<p>– Hát a gyermeke? A gyermekére nem gondol?</p> -<p>– Gondoskodtam róla. A végrendeletem jó kézben van és -megtámadhatatlan.</p> -<p>– Egy gyermeknek nemcsak örökhagyóra van szüksége, hanem apára -is.</p> -<p>– De becsületes apára, s nem olyanra, a milyen én vagyok. Én már -csak egy szolgálatot tehetek neki: ha elpusztulok, s nem zavarom a -szándékait. <span class="pagenum"><a name="Page_290" id= -"Page_290">-290-</a></span></p> -<p>– És nem szeretné látni, hogyan fejlődik, hogyan nő fel -emberré?!… Nem szeretné, ha ön taníthatná meg édes anyja emlékének -a tiszteletére?!… Ne türelmetlenkedjék, végzem… Szóval, nem -szeretné látni ujra és ujra, pusztán csak látni, holnap, -holnapután, mindig… ezt a kedves kis fiút, az Ő kis fiát?!…</p> -<p>– Ha el akar érzékenyíteni, akkor egyszerűen kidobatom önt, -kedves uram.</p> -<p>– Ne tegye azt, kérem; hanem hallgasson végig.</p> -<p>– Nem hallgatom. Megelégeltem az ön tanácsait. Hagyjon nekem -békét.</p> -<p>– Úgy látszik, mindent megelégelt. A kötelességeket is.</p> -<p>– Meglehet, igaza van. Eddig egyebet se tettem, csak szétosztani -igyekeztem magam mindenféle kötelesség parancsa szerint, hadd -tegyek egyszer valamit a magam mulatságára is.</p> -<p>– Szép mulatság. Borbélylegényes mulatság.</p> -<p>– Éppen nekem való. Nem vagyok nagyúr.</p> -<p>– Nézze, az én órám közeledik, egy percz és el kell hagynom. -Gondolja meg magát, még nem késő.</p> -<p>– Jó éjt, kedves uram, vagy ha úgy tetszik, a -viszontlátásra.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Biró Jenő urat másnap reggel szétlőtt fejjel találták meg a -dolgozó szobájában. A revolvere ott hevert mellette; az -öngyilkosságot nem volt nehéz megállapítani.</p> -<p>Se az ujságok, se az érdeklődő magánosok nem tudták megérteni: -mi bírhatta rá ezt a nagy embert a tudvalevő sötét elhatározásra?! -Mikor mindene megvolt, a mit csak kivánhatott: mesés vagyon, -dicsőség, kitüntetések, magas rang, társadalmi tekintély, szép -<span class="pagenum"><a name="Page_291" id= -"Page_291">-291-</a></span> feleség, szép kis gyermek, boldog -családi élet, ifjúság, egészség… mikor mesés szerencse kisérte, -akárhová lépett, mikor a mihez nyúlt, aranynyá vált a keze közt… az -emberek hiába törték a fejöket, nem találták meg a feleletet. -Remélem, e regény türelmes olvasói nem járnak hasonlóképpen.</p> -<p>A nagy embert az egész ország meggyászolta. Az akadémiából -temették el, s fényes végtisztessége volt. A kik ott voltak, holtuk -napjáig emlegették ezt a napot, mint a nagy eseményekét szokás.</p> -<p class="center">– <em class="gesperrt">VÉGE.</em> –</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="transnote"> -<h3>Javítások.</h3> -<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p> -<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p> -<table> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_16">16</a></td> -<td>Es ilyenkor</td> -<td>És ilyenkor</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_34">34</a></td> -<td>Ugy e</td> -<td>Ugy-e</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_63">63</a></td> -<td>Céladon</td> -<td>»Céladon</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_77">77</a></td> -<td>»Szegény leány!»</td> -<td>»Szegény leány!«</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_89">89</a></td> -<td>benéz e</td> -<td>benéz-e</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_95">95</a></td> -<td>balletlányoka</td> -<td>balletlányokat</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_112">112</a></td> -<td>szomorú ságába</td> -<td>szomorúságába</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_112">112</a></td> -<td>Blzony mondom</td> -<td>Bizony mondom</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_144">144</a></td> -<td>annál obban</td> -<td>annál jobban</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_199">199</a></td> -<td>»bű»-t</td> -<td>»bű«-t</td> -</tr> -</table> -</div> - - - - - - - -<pre> - - - - - -End of Project Gutenberg's Midás király (2. kötet), by Zoltán Ambrus - -*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK MIDÁS KIRÁLY (2. KÖTET) *** - -***** This file should be named 63505-h.htm or 63505-h.zip ***** -This and all associated files of various formats will be found in: - http://www.gutenberg.org/6/3/5/0/63505/ - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the HathiTrust Digital Library - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for the eBooks, unless you receive -specific permission. If you do not charge anything for copies of this -eBook, complying with the rules is very easy. You may use this eBook -for nearly any purpose such as creation of derivative works, reports, -performances and research. They may be modified and printed and given -away--you may do practically ANYTHING in the United States with eBooks -not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the -trademark license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country outside the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you'll have to check the laws of the country where you - are located before using this ebook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm web site -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and The -Project Gutenberg Trademark LLC, the owner of the Project Gutenberg-tm -trademark. Contact the Foundation as set forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - - - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's principal office is in Fairbanks, Alaska, with the -mailing address: PO Box 750175, Fairbanks, AK 99775, but its -volunteers and employees are scattered throughout numerous -locations. Its business office is located at 809 North 1500 West, Salt -Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up to -date contact information can be found at the Foundation's web site and -official page at www.gutenberg.org/contact - -For additional contact information: - - Dr. Gregory B. Newby - Chief Executive and Director - gbnewby@pglaf.org - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide -spread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works. - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our Web site which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. - - - -</pre> - -</body> -</html> diff --git a/old/63505-h/images/cover.jpg b/old/63505-h/images/cover.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 6b9c790..0000000 --- a/old/63505-h/images/cover.jpg +++ /dev/null |
