diff options
Diffstat (limited to 'old/64618-0.txt')
| -rw-r--r-- | old/64618-0.txt | 5758 |
1 files changed, 0 insertions, 5758 deletions
diff --git a/old/64618-0.txt b/old/64618-0.txt deleted file mode 100644 index 7ec69d3..0000000 --- a/old/64618-0.txt +++ /dev/null @@ -1,5758 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook, Koszorú a román népköltészet -virágaiból, by Gergely Moldován - - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most -other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms of -the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you'll have -to check the laws of the country where you are located before using this ebook. - - - - -Title: Koszorú a román népköltészet virágaiból - - -Author: Gergely Moldován - - - -Release Date: February 24, 2021 [eBook #64618] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK KOSZORÚ A ROMÁN NÉPKÖLTÉSZET -VIRÁGAIBÓL *** - -E-text prepared by Albert László from page images generously made -available by the Google Books Library Project (https://books.google.com) - - - -Note: Images of the original pages are available through - the Google Books Library Project. See - https://books.google.com/books?id=bqQWAAAAYAAJ - - - - - -KOSZORÚ - -A ROMÁN NÉPKÖLTÉSZET - -VIRÁGAIBÓL. - -FORDITOTTA: - -MOLDOVÁN GERGELY. - -KOLOZSVÁRT, - -NYOM. A MAGYAR POLGÁR NYOMDÁJÁBAN. (K. PAPP MIKLÓS ÖRÖK.) - -1884. - -_Urmánczy Ilonának_ - -ajánlja - -a szerző. - -Kedves Ilona! - -Ime, átnyujtom az igért koszorút; egy koszorút a román népköltészet -virágaiból. - -A ki gyönyörködni tud a szabad természet szépségeiben; a ki megbámulja a -vadregényes táj mesterkéletlen alakzatait; a kit meglep a nyilt mezőn -egy árvácska, egy harangvirág, egy nefelejts, vagy akár egy pipacs -rikitó pirossága, az gyönyörködni fog azon vadvirágokban is, melyeket a -román népköltészet annyira gazdag mezején összegyüjtöttem. - -Nincs meg e virágokban a pikáns illat; a szinvegyülék meglepősége, -melyet a kertészet ma már oly tökélyre vitt; maga a megjelenés, az alak -is felette igénytelen; de mindazonáltal rá van nyomva mindenikre a -természetes egyszerüség; mindenike bir egy szinnel, az egyik kék, a -másik sárga, a harmadik vörös és olyannal, a mi felette sajátságos, a -minővel csak a szabad mező virágainál találkozhatunk. - -A román népdal egyszerü, de annak minden gondolata igaz; minden érzése -valódi, a sziv mélyéből eredő. - -A nép költője nem hazudik és nem affectál érzelmeket. A mit érez, azt -gondolatba foglalja; annak a gondolatnak kifejezése: a szó, egyszerü, de -találó. - -Azért, a mikor a nép leánya énekel, a palotában a kisasszony figyel és -hallgat;… vele érez, vele gondolkodik s azon bámul, hogy az az egyszerü -leány, kinek összes világa nem terjed tul a láthatáron, kinek minden -igénye egy veres pántlikánál tovább nem éled, mint tudhat oly igazán -szeretni, mint tudhat oly érzelmeknek adni hangot, a melyeket ő is érez -a palotában; átveszi dalát és énekli aztán ő is, rágondolva ő is arra, a -kit szeret. - -A dal igazságában, valódi érzéseiben egyesül a nép embere az urral, a -nép leánya a kisasszonnyal; a népdal az, mely összeforrasztja a -sziveket, mely leszállit mindenkit oda azon grádicsra, melyen első -sorban nem a rang, de maga az ember áll. - -Meglehet, hogy az általam nyujtott koszorú egyes virága nem lesz -tetszetős; az egyes dalban a kifejezések nem találóak, fogyatékosak; a -hibás azonban mindenesetre én vagyok, hogy nem tudtam megtalálni az -igazi hangot; hogy a virágot az idegen talajba nem tudtam akként -átültetni, hogy életerősségét, szinét és üdeségét el ne veszitse. - -Kegyed Ilona, a ki annyi előszeretettel viseltetik a román nép iránt, -midőn a fenséges szépségü Toplicza mezőin hallani fogja a román nép -leányát énekelni, jusson eszébe, hogy annak a leánynak is van bánata; -kérdezze ki szegényt és segitsen rajta! - -Tudja meg azt is, hogy az a bánat mély, s nincs a világon senki, a kinek -elpanaszolná; az ő bajával nem törődik senki! Azért dalol ő, azért füzi -gondolatait dalba; nem embernek, de a természetnek panaszol; a Maros -habjainak, a fenyő tüleveleinek, az elrepülő hollónak, a messze elszálló -daru madárnak. - -Érdeklődjék e nép dalaiban kifejezést nyert érzelmek iránt s érdeklődjék -mind az, a ki szereti az embert. - -Ha megfigyelik dalát; ha szerelmében elősegitik; gyülöletében -korlátozzák, bánatában részvétet mutatnak fájdalma iránt; ha könyeit -letörlik s mosolyát duzzogó képpel meg nem rontják, azokat istene -gyanánt imádja, a föld minden kincseiért el nem árulja, a halálig hű -társuk lesz, mert ez az a nép, a mely jóban-roszban „tiene minte“; el -nem felejti a roszat, de a jót sem soha, a mig él. - -Ilona példát ad, mint kell szeretni e népet; mások követni fogják s én -meg leszek örvendeztetve, hogy egy porszemmel a kölcsönös szeretetet s -becsülést előmozditottam. - -Tordán, 1883. szept. 20-án. - -Tisztelettel: Moldován Gergely. - - -RÓZSÁT BIZTAM… - - Rózsát biztam kis kezedre. - Feltüzted a kebeledre. - Három napig ott viselted, - Mig elfonyadt, elviselted. - - Oh, de hányszor nem szagoltad, - Meg nem nézted, megcsókoltad. - S nem mutatád fűnek-fának, - Hold fényének, napsugárnak. - - Picziny ajkad nem egyszer szólt: - „Ilyen rózsám egyszer sem volt! - Ez a szín és ez az illat, - Elandalit, kábit, izgat“. - - S hogy elfonyadt, hogy elszáradt, - Meg fogád a kemény szárat, - És kidobád az utczára, - A szemétbe és a sárba! - - Kaptál mást és tettél frisset, - Ez az emlék most is éget; - Nem gondoltál reám, rája, - Hogy meghalok ő utánna; - - -ÁLOM… ÁLOM… - - Álom, álom, kinos álom! - Felébredek, ki nem állom. - Testem dermedt, vérem lázban, - Minden forog e kis házban. - - Álom, álom, édes álom, - Végy magadhoz, ki nem állom… - Megfullaszt a szivverésem, - Ugy kinoznak itt e részen! - - Szivem gyillal, agyam: átok; – - Napvilágot, mert nem látok. - Megfulladok; tüdőt: százat; - Több levegőt: egy világot! - - És aludjam, legyek ébren, - Mind csak ő áll én előttem; - Elszegődött, elfelejtett… - De megette a szivemet. - - -DE HIDEG… - - De hideg a kezed, hideg, - Mint a jég, mely tél közepén - Lefelé csüng, mint furulya, - Szegényes ház kis ereszén. - - Forró lehet a szerelmed, - Forró, mint a pirosló tűz, - Mely a kandalóban pattog, - S száz alakban játékot űz. - - Édes lehet csókod, édes, - Mint a méz, a kis köpüben, - A melynek még zománcza ép, - És még nem járt semmi kézben. - - Kedves lehet hangod, kedves, - Mint a holdvilágos éjen, - A kis fülemile dala, - Csergő patak közelében. - - Szép vagy te magad egészen; - Viola; alma az ágon; - Drága cseppen szép napsugár, - Szivárvány a felhős tájon. - - -KIRA. - - Bráila kikötőbe’ - Két csónak kikötve, - Portékát leraknak, - Portékát felraknak, - Kövér szemü buzát, - Milyent a szem nem lát, - A dagadó Dunán, - Le-föl egyre hordván. - Ki rakodik vajjon? - Dolgozva oly nagyon? - Keletről egy arab, - Fekete, de gazdag; - Csupasz fején annak - Hal-pikkelyek vannak. - Széles a két ajka, - Véresre dagadva, - Szeme kimeredve. - - Mig ott lenn dolgoznak, - Csónakra rakódnak, - Mit csinál ő vajjon? - A virágos parton, - Eszik-iszik egyre, - Árnyában tölgyfának - Legyezik az ágak. - Egy szép lányka jöve, - Korsót tart kezébe: - „Károlina drága, - Kertnek vagy virága, - Ha követnél engem, - Jártatnálak szebben, - Vennék neked nyomban, - Drága köntösöket, – - Csak ez illik neked! - Rajtad beh jól állna, - Köntös felczifrázva! - Vennék szép nyak-éket; - Drágakőből kéket; - S kisebbet nyakadra, - Ezüsttel kivarrva!“ - De Kira nevetve - Mindjárt ezt felelte: - „Ej te csúf arabja, - Nem volt eset soh’se, - Hol esküdött össze - Holló a gerlével, - Medve a zergével. - Kigyó a virággal, - Felhő a sugárral.“ - A kelet arabja, - A mint ezt meghalja, - Gyorsan hozzá szökve, - Felkapja az ölbe, - Csónakába dobja, - Csónakát kioldja, - Dolgozik lapátja, - Evez Szulinába. - - A Duna kigyói, - Braila vitézei, - Kira fivérei, - Szaladnak a partra, - Kirát hangoztatva; - Az uszásra készek, - A vizben merészek. - A midőn felbuknak, - Kezökben a csónak: - „Jaj, te bűnös testvér, - Elátkozott rosz vér! - Mely halált mond, gyorsan – - Ohajtnád jobban! - Hogy világ okozza, - Vagy sötétség hozza?“ - „Oh drága fivérek! - Esküszöm tinéktek, - Esküszöm lelkemre, - Esküszöm istenre, - Tiszta vagyok éppen, - Mint a nap az égen. - Oh drága fivérek, - Oh, irgalmat kérek! - Nincs ok a gyanúra, - Haragra vagy búra!“ - - A Duna kigyói, - Braila vitézei, - Kira fivérei, - Aztán hazatérve, - Mit csinálnak véle? - Kötözik karóhoz, - Kemény tölgykaróhoz; - S igy alája raknak, - Száraz tölgyfa-galyat… - S mit csináltak végre? - Le is vetkeztetik, - Kátránynyal megkenik, - És tüzet rakának, - Alája a fának, - És eként szólának: - „Jaj, te gonosz testvér, - Elátkozott rosz vér! - Nem volt eset soh’ se - Hol esküdött össze - Holló a gerlével? - Medve a zergével? - Kigyó a virággal? - Felhő a súgárral? - És a kemény tűzbe, - Üszök legyen csontod, - Szén legyen a tested, - Hogy a csúf arabot - Szeretni akarod, - Megszeretni merted!“ - - A tüz éled egyre, - A fák gyulnak rendre, - Lángok felcsapának, - Jaj a szegény lánynak. - Szeme uszik könyben, - Testét töri szörnyen, - És eként beszéle: - „Ti drága fivérek, - Hármatokat kérlek! - Testem tűzben lángol, - Félek a haláltól, - Bár a láng okozza, - Vagy sötétség hozza. - Átok van a lányon, - Közel van halálom. - Közeledik gyorsan, - Senki sem hisz szómban. - Anyám, anyám lelkem! - Veszély környez engem. - Már a tüz ugy éget, - Ki hoz segitséget? - Anyám, anyám lelkem! - Mért is hagysz el engem? - Hol van a te hazád? - Hogy repülnék hozzád.“ - - A lány reszket szörnyen, - Vergődik a tüzben, - Keserüen jajgat, - Kinosan abajgat, - Szép fejét lehajtja, - S a lelkét kiadja. - Tovább ég a teste, - Kiégett veresre, - S fekete lesz nyoma - Lehull a hus róla, - Ropognak a csontok, - Csapkodnak a lángok, - A füst karikázik, - A tüz hamvad, vége, - Por marad helyébe, - Csak csont s harmu látszik. - - Kira fivérei, - A Duna kigyói, - Braila vitézei, - A csontokat szedik, - Hamut felemelik, - Szétszórják a légben, - S szólanak eképen: - „Nyeljen el a föld s vész, - Hordjon el a szélvész, - Heted-hét országba, - Hét tengert megjárva. - S végtelen sik pusztán - Lelj nyugalmat csupán“. - - -SÁRGA CSŐRÜ… - - Sárga csőrü kis madárka, - Mért daloltál távozásra? - Sárga csőröd bár kihullna, - Fajod bár ma kipusztulna. - Vagy nem láttad te e szivbe’ - Szerelmemet lánggal égve? - Jégdarab a szivem már ma, - S nincs remény a vidulásra. - - A te édes dalod, hangod, - Távozásra búsan hangzott; - El is mentem messzetájra, - Elmaradt a kis leányka. - Ámde érted vadász leszek, - Mikor repülsz, reád lesek, - Ki lesz adva dalod ára: - Testedbe egy nyilt bocsátva. - - -A SZERELEM, A SZERELEM… - - A szerelem, a szerelem, - Mondjátok meg, miből terem? - Szellő hozza virágágyból? - Tündér fonja napsugárból? - - Oh, szerelmet ott ne keress; – - Férfitől jő, a ki kedves; - Beszél egyet, tizet, század, - S a szerelem éled, támad! - - Az unalom, az unalom, - Mondjátok meg miből vagyon? - Pénteknapon ördög szövi? - Vagy csohányból éjjel jő ki? - - Ne keresd itt az unalmat, - Férfitől jő, a ki hallgat; - Beszél egyet… hallgat rája, - Az unalom igy kél lábra. - - -ANYÁM BÚJA. - - Kristályvizü csergő patak, - Anyám háza előtt halad, - Ott folyik az nappal, éjjel, - Anyám kijő és néz széjjel… - - Kijő anyám s nem lát engem, - Köny fakad a sötét szemben; - Könyre fakad, mert hisz látja, - Hogy a viz a könyem árja. - - Mire a nap nyugvóra száll, - Kis patak bár kiszáradnál; - Lenne medred fűben búja, - Szűnnék talán anyám búja. - - -A MIRCSESTI LEÁNY. - - „Miért jársz ugy elmélázva, - A mircsesti szép határba’ - Szép leány, galambom? - Ládd a berek csupa virág, - Bűverővel bir a faág, - Szép leány, galambom!“ - - „Eltévesztéd tán az utat, - A mely Brandus felé mutat - Szép leány, galambom? - Vagy kimarjult picziny lábad, - A mint Persor hegyét másztad, - Szép leány, galambom?“ - - „Oda voltam a berekben - Harmat csillog sima gyepen, - Édes bátya, édes! - Fülmile dalt hallni egyre, - Friss virágot tűzni mellre, - Édes bátya, édes.“ - - „A berekben sima ágon - Rigó madár dalol, fájón, - Szép leány, galambom! - Elmerengni nem jó rajta, - Eszét veszti a ki hallja, - Szép leány, galambom!“ - - „Ne tarts tőle… oda jártam, - A Fánt-tónak nádasában - Édes bátya, édes! - És ott vékony nádat törtem, - A madárra azzal törtem, - Édes bátya, édes!“ - - „Ámde a Fánt nádasában, - Mérges kigyó ül az árnyban, - Szép leány, galambom! - Hogyha lábad nyugodt rajta, - Azt bizonynyal meg is marta, - Szép leány, galambom!“ - - „Mogyorófák sürüjében, - Mogyorófa vesszőt téptem, - Édes bátya, édes. - A kigyónak azzal mentem, - A nádasból kikergettem, - Édes bátya, édes!“ - - „Mogyorófák sürüjében, - Kis pataknak közelében, - Szép leány, galambom! - Szép ifjunak áll a háza, - Tán az ifju meg is láta? - Szép leány, galambom!“ - - „De meg bizony, ráakadtam - S az ifjunak odaadtam - Édes bátya, édes! - A vesszőt s a gyenge nádot, - Szivemet és a virágot, - Édes bátya, édes!“ - - -ZÖLD LEVELE… - - Zöld levele fügefának… - Mért vagy hozzám olyan kemény, - Ládd, mióta vágyad emészt, - Még az eszem sincs a helyén. - Mióta a vágyad emészt, - Ég a szivem kemény tűzben, - És bolyongok hegyen, völgyön, - Még sem szűnik szenvedésem. - - És bolyongok hegyen, völgyön, - Csupa vágy az élet sorja; - Sötét szemed, piros ajkad, - Gondolatim feléd hordja. - Felejtem az eke szarvát, - Midőn látlak tánczot járni; - Ökreimet el-elhagyom, - Történhetik velük bármi… - - És kedvedért drága lánykám, - Ökremet befogatnám, - Összetéve napot, éjjet, - A világot beszántanám. - Oh, mert édes a nő hangja, - Érző szivben tüzet gyujtván, - Erőt ad és bátorságot, - Tenni azt, mit a nő kiván. - Tőlem kérni: nincsen vágyad, - Ezért emészt ugy a bánat. - - -A SZÉP POHÁRNOK. - - A Szucsáva vize mellett. - Szép paloták emelkednek… - A dús-gazdag Moldovában, - István vajda udvarában, - Hosszu asztal van teritve, - Mind csak bojár ül körülte; - Esznek, isznak, vigadoznak, - Nagy kelete van a bornak. - - Egy bojár a társaságból - Kinéz a ház ablakából; – - A pohárnok hangját hallja, - Mily édesen olvad dalba… - Mily kábitó, – koboz mellett… - Lángra gyujt sok ifju keblet. - Elhangzik a dal az éjben - És a bojár szól eképen: - „Nagyságos ur! halld mi lágyan - Ömlik a dal künn az éjben, - Egy hang rezgi át a léget, - Soh’ se hallék olyan szépet. - Kiséri egy ifju kobza; - Halld! mintha ez nekünk szólna! - Csak fenyeget folyvást minket, - Ugyan vajjon ez mit jelent? - Téged foszt meg koronádtól, - Vagy minket a bojárságtól?“ - Im az egyik harczfi, Rozul, - Ülő helyéből megmozdul. - S reszketvén, mint szélben szálfa, - Ily szavakat ejt ki szája: - „Nagyságos ur! István vajda! - Ne jőjj dühbe e szavakra, - Kálipod, a szép pohárnok, - Kit ugy kegyelsz, van is rá ok, - Egy lányt szeret, mért ne tenné, - A lány is mért ne szeretné, - Csak hogy ez a szép leányka, - Nem más, mint e ház leánya.“ - - Bősz harragal szól a vajda: - „Menj és hozd el ide nyomba, - Ha találod ugy az ágyba’; - Hozd el nekem ugy az ágyban; - Ha találod pongyolába, - Hozd el nekem pongyolában!“ - - Kijött Rozul a szobából, - Összehivat cselédséget, - A vajdának parancsából, - Tartott nekik egy beszédet: - „A pohárnok Kálipodot, - Kit szerettek igazában, - Parancsot a vajda adott, - Hogy elfogjam a házában.“ - A csatlósok ezek után - Végig mennek a sok utczán, - Ott, hol az Izáé háza, - Gajna Lia palotája, - Megállott a csapat nyomba. - Ajtót érve, feszegették. - De im a szép gazda kilép. - Rozul bemegy, köszön szépen, - A háziur illendőképen - Fogadja őt, bár megdőbben. - „Pajtásom ne vedd rosz neven, - Hogy ha tőled azt kérdezem, - A mióta harczfi lettél, - Mért, hogy hozzám be nem jöttél? - Mondd csak nekem, mért vagy itt ma, - S mért nem vagy a vigalomba’?“ - A kérdezett im igy szólott, - Megejtvén az illő bókot: - „A nagy vajda küldött ide. - Hogy vigyelek eleibe!“ - „Ha a dolog igy áll épen, - Megkérem a vajdát szépen, - S aztán téged ép ugy uram, - Várj egy cseppet nyugalomban, - Mig magamra ruhát öltök - S ezzel egy kis időt töltök.“ - „Arra nincsen engedelem, - A parancsot kell követnem, - E ruhában – jőjj ki, állj ki, - A vajda igy óhajt látni, - Éltem van koczkára téve, - Ha a jöttöd soká késne.“ - - Rozul harczfi ezen szókra, - Házgazdáját mellen fogta, - A lépcsőkön lehurczolta. - A csatlósok egymás után, - Végig mennek a sok utczán, - Az örmények utczájában, - Bámészkodnak ezren, százan; - A román nők megsiratták, - Megkönyezték a leánykák, – - De Rozul csak tovább tolta, - A sok csatlós körülfogta, - És elértek nemsokára, - A nagy vajda lakására. - - Kálipod a mint bemégyen, - A sok urnak köszön szépen, - A kik körben ülve, állva, - Tanácskoznak a vajdával. - A vajda igy szóla végre: - „A mit tőled kérdni fogok, - Ugy felelj, mint áll a dolog… - Az a dolmány rajtad, mintha - Az enyémhez hasonlitna?“ - „Igaz uram, ugy van épen! - A leányod adta nékem; - A hátamra lányod tette, - Hogy gyulasszon szerelemre; - Kenyeredet, sódat ettem, - Ámde mindezt becsületben.“ - „Pohárnokom! már hisz jól van, - Hiszek én a tiszta szóban, - De fejeden az a kucsma, - Mintha csak az enyim volna.“ - „Igaz uram! ugy van épen! - A leányod adta nékem! - A fejemre lányod tette, - Hogy gyulasszon szerelemre. - Szerettük is egymást nagyon, - Ámde tisztán, ime mondom.“ - „Pohárnokom ez is jól van! - Hiszek én a tiszta szóban; - Hanem felelj még csak egyre, - Az egyetlen kérdésemre: - Gyémánt gyűrüd az ujjadon, - Felelj, nem az enyém vajjon?“ - „Az ujjamra lányod tette, - Hogy gyúlasszon szerelemre, - Szerettük is egymást nagyon, - Istenemre! tisztán vallom.“ - - Azután, hogy kikérdezték, - A szobából kivezették, - Bojárjait kérdi rendre, - Mi a véleményük erre? - Egyik kéri a kegyelmet, - Több is szólott még e mellett; - Mások mondák: „Halált reá! - Égettessék teste porrá!“ - Az itélet ki van mondva, - Büntetése: Akasztófa. - Kálipod az itéletet - Meghallgatja, de nem remeg; - Csak az az egy kivánsága, - Hagyják élni egy órára, - Adják kobzát a kezébe, - Ugy szerette életébe; - Hogy még egyszer, de utolján, - Rövid dalt verjen ki kobzán. - Be sem végzi jól a szavát, - Már is hozzák a kobozzát, - Kezébe kapá a hangszert, - S édes hangon dallani kezd. - A dal áthat erdőn is tul, - Falevélhez oda simul; - Annyi bánat szól hangjából, - Hogy a levél hull az ágról - És röptében a madárka, - Hallgatni a dalt megálla. - A bojárok könyezének, - Olyan búsan szólt az ének; - És a gazdag bojár-lányok, - A sok könytől nem is látnak. - … Ilona, a vajda lánya, - Ott zokogott ablakába’; - Mint a patak folyt a könye, - Nem volt a ki letörülje. - És a mint ott áll sirongva, - Eként szóla szép Ilonka: - „Szeretőmet elitélték! - A szivemet széjjeltépték! - Hogyha viszik a halálra, - Visznek engem is utána!“ - A mint szólt és a mint hallja, - Nagy örömmel szól a vajda: - „Ha szereted s szeret téged – - Legyen még ma a te férjed!“ - - A bojárok, a vitézek, - Nagy bámulva összenéznek. - Bólintanak a fejökkel. - A népet nagy öröm szállja, - Nagy hangosan ezt kiáltja: - „Éljen soká István vajda! - Igazságos az uralma! - Éljen lánya s ennek férje, - Legyen nagy a nemzetsége!“ - - -MEGMONDÁM… - - Megmondám, hogy ugy szeretlek, - Mint napsugárt a rügy, a szem; - A fénynél és levegőnél, - Hogy sokkal több vagy te nekem. - - Pedig neked is két szemed, - Két kis kezed van, mint másnak, - Csakhogy szemed öl, kezeid - Felemelnek, porba hánynak. - - Ugy szólsz, mint más, ugy mosolyogsz, - Csakhogy szavad lesujt, bájol; - És mosolyod vegyitve áll, - A világnak száz mosolyából. - - Járni más is jár, ép, mint te, - De mégis a te járásod: - Betűirás; a merre jársz, - Mintha vinnél egy világot. - - Mindenem a te kezedbe - Önkéntesen volt letéve, - Szivem, lelkem – egy szavaddal, - Összezúzva, összetörve. - - -ILLATJA VAN… - - Illatja van a virágnak, - Melege a napvilágnak, - A forrásnak üdesége, - A bereknek fülmiléjc… - És a szivnek?… nagyon ritka, - Melynek nincsen édes titka. - - A sziv édes titkot ha zár, - Értékesebb, mint egy kincstár; - Illatosabb, mint a virág, - Melegebb, mint a napvilág, - Üdébb minden friss forrásnál, - Dallosabb a csalogánynál. - - Árnyék nyujthat édes enyhet, - Virágillat élvezetet, - A melegre bimbó fakad, - Csalogánydal el-elragad… - A szivben, ha titok lángol, - Felér az egy nagy világgal. - - -ZÖLD LEVÉL A SZÁRAZ… - - Zöld levél a száraz ágon… - A sétálást ugy imádom, - Egy délután ki is mentem, - Barangolni a szép kertben. - Találtam is egy leánykát, - De már ilyet senki se lát… - Az a teljes nyiló rózsa, - Mint ő hogyha olyan volna, - Bizony százszor többet érne, - De hát igy vajj’ kinek kéne?… - Láss bokorban üdeséget, - Nem nyujt annyi édességet. - A violán, ugy kibontva, - Nincs, mint rajta, annyi pompa. - A fejtől a derekáig, - A csipőtől a bokáig, - A szájától le a mellig, - A lábától fel a fejig, - Soha se látsz annyi szépet, - Minden tagja égett, fénylett. - Violából van az ajka, - Vagy rubinból van kirakva, - Azon belül? Mit látsz ottan? - Kis czukorkák állnak sorban… - Jártam sokat, jártam messze, - Nem akadtam oly termetre! - A világot összejártam, - Olyan kedvest soh’se láttam. - Az ő uri szép termete - Szivemet, de megsebezte; - Ringatozó szép járása, - Csak siromat meg ne ássa. - - -LE NEM FEKSZEM… - - Le nem fekszem, nyom az álom, - Helyt maradok, űz a vágyom; - Álmos vagyok, ugy ledülnék, - Üz a vágyam, ugy eltünnék. - Le nem fekszem, várok egyre, - Hátha bejő, bár egy perczre. - Elaludnám… nyom az álom, - Le nem fekszem, várom, várom, - Hátha erre lesz az utja, - Hogy én várom, hátha tudja. - - Végig alszik hosszu éjen, - Az, a kinek buja nincsen. - Mindenkinek vagyon álma, - Mindenki megy, ha jő vágya; - Csak az enyém nem jő erre, - Csak ő nem hajt szerelmemre, - Engem kerül csak az álom, - Engem maraszt csak a vágyom. - - -A BETEG HARCZOS. - - Zöld levele gyöngyvirágnak… - Sok vitézt rejt el az erdő, - Minden fánál van egy-kettő. - … A tölgyfánál, ott az utba’ - Deli ifju, hajh! lehulla! – - Ott hever a tőre, kardja, - Fejét egy lány ölben tartja… - Kis lány szeme könybe fullad, - Sirástól már alig szólhat: - „Drága ifjam, mi bánt téged? - Metsző kin, vagy bánat éget? - Vagy gond szállt meg s üldöz egyre, - Kétkedel-é szerelmembe’?… - Hogyha tán a bánat éget: - Bűverőm nyujt segitséget; - És szerelmem, hogyha bántna: - Vizet hozok uj pohárba’!… - Szenet oltok érvizében; - Megerősit ölelésem: - Ajakodon csókom éltet: - Visszatér majd egészséged. - Ha gond, vagy kin sujt keményen: - Szólj csak nékem: megigézem… - A gyógyvizet kitalálom, - Ugy eltünik, mint egy álom“. - - „Hű galambom, szived szeret… - Addsza ide picziny kezed; - Kezecskédet tedd mellemre, - Kardcsapástól ejtett sebre. - Meg is rontott az ut nagyon, - Füstölő nem segit azon! - Bűvszereket keress nekem: - Forróláz a betegségem!“ - - A lány ifját megöleli, - Csókkal, szóval kényezteti; - Keszkenővel hűs szelet hajt, - Egy másikkal árnyékot tart… - Bűvszereit összehordja, - Szeretőjét kigyógyitja. - - -LEVÉL, LEVÉL… - - Levél, levél, tölgyfalevél! - Leszakadtál, hova levél? - Sebet csak az ágon hagytál, - Honnan, fájón, leszakadtál! - Levél, levél, betüs levél! - Elvivének… hova levél? - Sebet csak a szivben hagytál, - Honnan, fájón, kiszakadtál! - - Szél a levélt messzeüzte, - Elsodorta, összetépte, - Beteljesült mégis vágya, - Mégis akadt földön ágya! - Téged pedig elvivének, - Puha kézzel eltevének, - Néma ajkkal olvasának, - Nem értettek… eldobának. - - Jő a tavasz, ág meggyógyul, - A sebhelyen rügy kimozdul; - Friss a hajtás, ujabb vágygyal, - Reménységgel, álmodással. - Csak a sebnek nincsen irja, - Csak a sziv nem hajt ki ujra… - Elvittél te minden szépet, - Boldogságot, reménységet. - - -IFJU ÁLMIM… - - Ifju álmim helyén voltam, - De már rózsám nem volt ottan; - Mentem a szél irányába’ - S ráakadtam a sirjára. - - Üde virág diszlett rajta, - Szép bimbókat akkor hajta; - Derült nappal, holdas éjjel, - Játszadozott lengő széllel. - - Nincs már semmim a világon! - Végórámon, halálágyon, - De meghagyom átok mellett, - Itt adjanak egy kis helyet. - - -A POKOL. - - Arra le tán nem is élnek… - Nincs napja a magas égnek; - Sötét mélység mindenfelől, - A fojtó lég mindent megöl. - Ott a hegyek tüzet hánynak, - Hire sincs a puha ágynak. - Ott a barlang sárkány-fészek, - Kigyó lakja s gonosz lélek… - A kapunál senki sincsen, - Bemehetni rajta ingyen; - Jó kedvéből mindazáltal, - Ki se megy a kapun által. - … Ez a pokol rémes háza, - Gonosz lélek éjszakája… - És belül, kik laknak itten? - – Őrizzen meg a jó isten! - Benn a kaput ördög őrzi, - Onnan senki már nem jő ki… - És kik laknak a mélyiben? - – Őrizzen meg a jó isten! - Ott a rosszak lánczra füzve, - Félig vizben, félig tüzbe’… - Éhség bántja, szomj emészti, - Az álomra mi sem készti; - Minden érben, minden csontban, - Irtóztató fájdalom van… - És kik ők a pokol mélyben? - – Őrizzen meg a jó isten! - Azok, a kik öltek egyre, - Szitkot szórva fel a mennyre; - A ki megcsalt jó barátot, - Jótevőnek egyre ártott; - A ki rontott más ház csendjén, - Undok bünnel megfertőzvén; - A ki hazudt minden szóra, - Más vagyonát csalta, lopta… - S mi van még a pokol-mélyben? - – Őrizzen meg a jó isten! - Sok hegy rakva mind egymásra, - Rút mélységben összehányva; - Nincsen világ, csakis felhő: - A nap soha ott fel nem jő; - Nincsen soha derült kék ég, - A tűz minden láng nélkül ég; - A sik mező puszta, sárga, - Száraz kövek patak-ágyba’ – - Nincsen madár, virág sincsen, - Égő parázs, puszta minden, - – Őrizzen meg a jó isten! - - -FÜLEMILE… - - Fülemile zöld bokorban, - Ne átkozódj’, legyek jobban. - Ne átkozz’ meg, betegágyon, - Magam be elhagyva látom… - Oh, mert nekem senkim sincsen, - A ki szépen rám tekintsen, - A ki főmet megsimitsa, - A ki kinom meggyógyitsa; - A ki várja, a ki lesse: - Mit kiván a beteg lelke; - A ki kérdje, hol fáj jobban? - S nézze meg, hogy szivem dobban? - - Gerle madár az ugaron, - Ne átkozódj’ olyan nagyon; – - Ne átkozzál, legyek jobban; - Hideg a föld lenn a sirban; – - Mert ládd, nekem senkim sincsen, - A ki szépen rám tekintsen, - A ki kérdje: mért halok meg? - Mi óhaja van lelkemnek? - Szememet a ki befogja, - Betegyen a koporsóba… - S a miért ugy fáj a szivem – - Nincs ki könyet ejtsen érttem! - - -ELMEGYEK ÉN… - - Elmegyek én a vásárra, - Lássam: mi a kakuk ára? - Ha a kakuk olcsó volna, - Veszek én is egyet onnan - Eleresztem a kis kertbe… - Lesz majd ének reggel, este. - Erre jőnek majd a lányok, - Szivesen, a kiket látok; - És a kedves kakukszóra, - Mind megállnak majdan sorra. - Virág-bokor alá bújnak, - Szerelemről súgnak-búgnak. - Én meg szépen lábujhegyen, - Ugy, hogy észre egy se vegyen, - A kis bokrot, ha elérem, - El is fogom őket szépen. - A tilosban, hogy elfogtam, - Csókot kérek majd zálogban; - S im egy kakuk szürke tolla, - Mily sok édes csókot hozna! - - -AZ ŐRÜLT. - - „Hittem, pedig szentül hittem, - Hogy te lész a feleségem!“ - „Nem gondoltam soha másra, - Lelkemet az isten lássa!“ - „Mondtam: ne hordj piros tollat!“ - „Csak kedvedért viselem azt!“ - „Ünnepnapon mentél tánczba - Nagy czifrán felpántlikázva; - Piros csizma arcz kifestve –“ - „Egy szó igaz sincsen ebbe’!“ - „A legények vittek tánczba, - Te szoknyádat szedéd ránczba, - Ráborultál a legényre, - És a táncznak nem volt vége… - Olyan hévvel lejtél tova, - Mintha ott se lettem volna; - S meg forgattak, sokan, rendre…“ - „Egy szó igaz sincsen ebbe’!“ - „Átnyult a táncz sötét éjbe, - De még akkor sem volt vége, – - Minden legény s leány járta, - Csak én voltam köztük árva; - Hitét csak a mátkám szegte!“ - „Egy szó igaz sincsen ebbe’!“ - – Esküdözött, kezdett kérni, - Hogy nem tudtam hinni néki!… - Felvettem őt az ölembe, - Levittem a kicsiny kertbe, - Rátettem a halmaz fára… - Megkötöttem a nagy fához; - – De hiába, hogy kiáltoz! - És a fát, a mint meggyujtám, - Terjedt a láng, mint a hullám; - Füst kavarog, szellő hajtja, - Most is éget gondolatja… - Puha melle kezdett égni, – - Hogy nem tudtam hinni néki!… - Hallék, a mint egyre lángolt, - Épületes imádságot, - Siró sohajt, kérést, fohászt, - Szemeimbe könyet fakaszt, – - Oh, de nagyok az ő vétki, - Hogy nem tudtam hinni néki!… - Felcsapott a láng az arczba, - – De szép is volt az ő arcza! - A mint piros ajka égett, - Gondolatja most is éget, - Sulyos átok jött a lángból, - Tüzes nyelvként felém lángol, - Meggyujtá a vért az érben, - Agyvelőmet fenn a főben, - Látó szemem megvakitja! - Az átoknak nem volt vége; - Futni kezdék – utólére; - Rám tekint, ha visszanézek; - Lefekszem?… csak olyat érzek. - Felébreszt, ha elszunyadok – - … Rám fér, bolond, őrült vagyok! - - -MIKOR LELKEM… - - Mikor, lelkem, reád néztem, - Gyakran történt régen, régen; – - Szemeidet lesütötted, - Föld göröngyét merőn nézted. - - Midőn megfogám a kezed - S érzéd, hogy az enyém reszket, - Mint a rózsa, ugy pirultál, - Adni hangot, de nem tudtál. - - Midőn elmondottam neked, - Hogy a szivem érted eped, - Mint a viasz halvány lettél, - Néma voltál, szót nem ejtél. - - Mind a ketten egyetérténk, - S még is egyre szint cserélénk; - Elsárgultam, midőn látám, - A halvány pirt a két orczán. - - Már ezeknek vége, vége, - Boldog napok szép emléke; - Veszt az élet kecsben, szinben, - Ha nem forrong vér a szivben. - - -ANYÁM LELKEM… - - Anyám lelkem, mondd meg: vajjon - Mért őszültem meg oly nagyon? - Lelkem nyarat nem is láta - S mind fehér a hajam szála… - Megőszültem a szabadban, - Szép mezőn, vagy erdő aljban - Őrizve a kecske-nyájat? - Oh, hisz ebben nincsen bánat! - - Vagy talán a hegyek csucsán - Játszadozva kis furulyán? - Játszva éjjel, csendes estve, - A nap első pirját lesve, - S ott a hegyek ormán várva, - Hogy letünjék koronája? - Vetni aztán virág-ágyat? – - Oh, hisz ebben sincsen bánat! - - Vagy tán nézve, a mint várja - Ott a gerlét, hol jő párja? - És szeretve, mint tán senki, - Azt, ki akar s tud szeretni; – - Lesve szavát, szemét, ajkát, - Látva azt, mit más szem nem lát; - Kutatva, hogy merre járhat? - Oh, hisz ebben sincsen bánat! - - S igy szeretve, mint tán senki, - A nap minden perczét lesni; - Mérni azt a távolságot, - A hol engem egyszer várt volt; - És azóta egyre járni; - Szép alakját soh’sem látni, - Nem tudni, hogy ő hol járhat: - Ez őszitett, ez a bánat! - - -SZÁNDU LÁNYA. - - Felfelé a Niszter partján, - Ama fényes palotában, - Mesebeli tündért láttam; – - Ama fényes palotába’ - Nem tündér az, Szándu lánya. - - Zöldlevelü almafácska, - Szándunak volt egy leánya. - Szép volt, mint a rózsa: estve, - Dokiczának keresztelve. - Olyan munkás volt e lányka, - Hogy a nap nem érte ágyba’ – - Jókor felkelt, arczát szépen, - Megmozsdatá harmat-vizben; - - Szent kép előtt imádkozván, - Tiszta köntöst öltött aztán… - Tisztitott a palotába’ - Segély nélkül csak magára. - Aztán korsót vett a kézbe, - Sietett a folyóvizre, - És vitt haza tisztavizet, - Melyet senki sem érintett. - – A törökök ezt megtudván - Leskelődtek a lány után. - -* - - Másnap felkél a lány ujra, - Kisiet a nagy folyóra, - A Niszter folyóhoz érve, - Nézett fel a folyóvizre. - S a mint állott, a mint nézett, - Kinozta egy előérzet… - Zöldfenyőket, mintha látna, - Hol mozogva, hol megállva. - Hol előtte, hol utánna, - Ámde azok nem is fenyők: - Hanem csapat gonosz török… - - A lány őket nézte, nézte, - S a mint tisztán megismerte, - Hogy az nem a fenyők sorja, - Hanem gonosz törökcsorda, - Nagy ijedség szállta nyomba’ - - A korsóját földre dobta – - S haza futott az anyjához. - „Anyám, anyám, lelkem anyám! - Mit láttam a folyó partján? - A törököt… elrabol ma… - Kedves anyám, ne adj oda. - Szabadulni hogyan tudjak, - Mondd meg anyám, hova bujjak?“ - „Eredj lánykám le a kertbe, - Csipke-bokor árnya fed be; - Még tovább a galagonya, - Menhelyet ad, siess oda. - Hogyha jőnek, meg nem kapnak, - S a Niszteren elhaladnak.“ - -* - - Jőtt a török kiabálva: - „Szándu asszony! hol a lányod? - Senki olyant még nem látott!“ - „Jó uraim! meghalt régen, - Eltemetém szegényt mélyen - Ház előtt, az ablak alatt, - Feltörve a kemény falat… - Szép virág volt, nem volt párja… - Azért vagyok talpig gyászba’. - -* - - A sok török kiment tehát - Felkeresni a lány sirját… - Az ablaknál ástak, ástak, - A holttestre nem találtak. - Felbőszülve visszamentek, - És az asszonyt elővették, - Oszlopfához megkötötték, – - S elkinozták szegényt szörnyen. - - „Szándu asszony! – mondák egyre, - A mint verték a nőt rendre, – - Mondd meg nekünk, hol a lányod, - Senki olyant még nem látott!“ - „Oldjatok fel, szól az asszony! - Megmondom már, hol a lányom. - Menjetek csak a kis kertbe, - Bokor alatt van elrejtve!“ - -* - - És a lánykát ott meglelték, – - Kivonszolták, megkötötték, - Orczájára fátyolt téve, - Feldobták volt a szekérre. - Elvágtattak messze, messze! - A Niszterhez, a mint értek, - Hallatszik egy fájó ének: - „Pogány török, gonosz lélek! - Ellensége kereszténynek! - Old ki, old ki kezeimet, - Hogy bontsam ki fürtjeimet, - Hogy legyintsem két orczámat, - Hogy elmondjam kis imámat.“ - És a török hajtott erre… - - „Mint töröké, legyen zultán, - Inkább nyeljen el a hulám! - Inkább legyek rákok fészke, - Inkább legyek halak étke… - Inkább kövön veres rozsda!“ - És a mint ezt eldalolta, – - Beugrott a nagy folyóba, - És a hullám elsodorta! - -* - - A törökök összefutnak: - Lent a Nisztert ketté vágták, - De a leányt nem találták. - - -MIDŐN OSZTÁK… - - Midőn oszták a szerelmet - Legeltetém tehenemet, - Ördög tudja, mint osztatott, - Mert részembe mi sem jutott. - - Midőn oszták az unalmat, - Künn voltam az erdő alatt; - Nem tudom én, hogy osztották? - Az egészet ide adták! - - El is kerülnek lányok, - Jó szivvel, a kiket látok; - Utánnam csak azok járnak, - A kik vének, vagy nem látnak! - - -SÁRGA RIGÓ… - - Sárga rigó fiókája, - Repülj el csak messze tájra; - Repüld át az erdőt, mezőt; – - Szeld át gyorsan a világot, - Mig szereted a világot. - Szállj bokorba, csermely mellé, - Vastag árnyék, virág felé, - Fel az égre, le a földre, - A mig jut a kedvből többre. - Mert eljőhet nemsokára, - A bánatnak éjszakája, - Bár föld alá menekülj te, - Nem fordithatsz neki hátat: - Elér oda is a bánat. - - -A SZIV VÁGYA. - - A sziv vágya kit nem éget, - Nem is tudja, mi az élet! - Nem is tudja, mi az éjjel, - A holdvilág mikor jő fel; - Mikor megy le? mi az óra? - Mi az a percz, mi a hónap? - Mi az év és mi az idő? - - De ha szeretsz s szived epeszt, - Olvasod a folyó perczet, - Megcsinálod majd az órát, - Órából a napot-éjet, - Napokból az esztendőket! - Minden percznek meg van kinja, - Minden nap az erőt szivja, - S ha igy élsz egy esztendőbe’ - Kivisznek a temetőbe! - - -MÉRT TARTOTTÁL… - - Mért tartottál szóval, drága? - Ha nem voltam neked drága! - Mért vezettél az oltárhoz, - Ha most ajkad egyre átkoz! - Az a sok hang, édes beszéd, - Mely zavarja a lány eszét, - Hová lett oly frissen, nyomban? - – Én az vagyok, a ki voltam. - - Látod most már annak vége, - Jóvá legyen lelked vétke… - A szivemet, ha kivájod, - Talán el lehetne válnod; - De üldözzél tüzzel, vassal, - Nem lesz már belőlem angyal; – - A mit alkotál egy szóval, - Le nem rontod száz békóval; - A mit gyujtál könnyüszerrel, - El nem oltod egy tengerrel. - - -A NAP ÉS A HOLD. - - Jár a szép nap széjjel-szerte, - Házassághoz volna kedve. - Kilencz éven, - Kilencz ménen, - Eget földet összejárt ő, - Mint a nyil és mint a szellő. - Kilencz lova, mind elfáradt, - Még sem talált olyan lányat, - Mint nővére Iliána, - Iliána Cosinzána! - Tél közepén üde virág, - Sötét éjjen fényes világ! - „Kedves nővér Iliána, - Iliána Cosinzána, - Szeressünk mi, oh, ne távozz, - Hasonlitunk mi egymáshoz, - Ugy az arczra, mint a hajra, - Kiejtésre, gondolatra… - Fényes az én hajam fodra, - Tied uszik arany porba; - Az én arczom tüzes, éget, - Üdeség vesz körül téged“. - „Mit beszélsz, én jó testvérem? - Hisz vétkeznénk ezzel szörnyen! - Nem volt eset arra soh’se, - Hogy két testvér keljen össze… - Maradok itt, te maradj fenn, - Igy rendezte a jó isten! - … Beborul a szép nap arcza, - Istenhez megy nagy panaszra. - Térdet hajtott ő előtte, - Aztán mondta, aztán kezdte: - „Szentséges ur, én jó atyám! - Az az idő elérkezett, - Hogy én lánynyal fogjak kezet, - De én olyant nem találtam, - Mint nővérem Iliána, - Iliána Cosinzana!“ - - Az Ur végig kihallgatta, - Azután meg kézen fogta; - Pokolt vele össze járja, - Ijeszteni akart rája. - És beviszi őt a mennybe, - Hátha ehez volna kedve. - Végre az Ur hangot adott, - Midőn az Ur szólni kezdett, - Minden világ ébredezett; - Mig az egek fényben usztak, - A fellegek elpusztultak: - „Te nap, az ég fényes képe! - Lelkedhez bün nem fért még be, - A poklokat végig jártad, - És a mennyet is megláttad. - Gondolatod most már halljam!“ - „Inkább élve a pokolba, – - Mint egyedül bujdokolva! - Legyen enyém Iliána, - Iliána Cosinzána!“ - - Ezzel a nap földre szállott, - Ilonáig meg sem állott… - Készül minden menyegzőre, - Ilona is kész előre! - Menyasszonyi pántlikával, - Királynői koronával; - Rajt’ a köntös nincs kiszőve, - Drága kőből van kinőve. - … Mogy ez kész volt, reá nyomba’ - Elmenének a templomba, - Az esküvő, midőn folyna, - – Oh, bár meg se történt volna! – - Égő lámpák kialudnak, - A harangok meghuzódnak, - Az angyalok arczot rejtnek, - A nagy papok térdre esnek! - Félelem a lányt megszállja, - Ime egy kéz nyult utánna, - A magasba felemelte, - Behajtotta a tengerbe, - Ezüst habok rá zajongtak! – - A mint usznék a habokban, - Aranyháló lön legottan; – - A nap pedig felszállt erre, - Napnyugatra tartva egyre, - És elmerült a tengerbe’, – - A hol vala Iliána, - Iliána Cosinzána! - - A szentséges atya erre, - Nagy a földön, nagy a menybe’! – - Kezét mártja a habokba, - És a hálót kirántotta; - Felhajtotta a nagy égre, - Ime a hold lett belőle… - Végre az ur hangot adott; - Midőn az ur szólni kezdett, - Még a fűszáll is reszketett, - A tengerek összefolytak, - A havasok megmozdultak; - És sötétség lön a földön. - „Te nap! az ég fényes képe! - Lelkedhez bün még nem fére, - Te Ilána Cosinzána! - Ám járjatok egymást látva, - De örökre úgy elválva; - Nap és éjjel tele vágygyal, - Szivetekben égő lánggal, - Lépten-nyomon egymást űzve, - A kék éget megkerülve, - A nagy földet melegitve!“ - - -SZÉP NŐ… - - Szép nő, te kert éke - Mint napsugár fénye! - S mint eper, oly érett, - Mondd meg van-e férjed? - Mert hogyha tán nincsen, - Ifjad leszek, kincsem; - Egymás mellé állunk, - Egymással sétálunk, - Nyiló virágárban, - Kis kertünk aljában. - Csevegünk majd szépen; - Te jársz az ösvényen, - Hogy harmat ne érjen, - Megóvlak a széltől… - Mint árnyék a testet, - Ugy követem lépted, - S elfelejted kincsem, - Hogy hitvesed nincsen! - - -HOVÁ MÉGYSZ… - - Hóvá mégysz, te, báránykám? - – Az erdőre, uracskám! - – Mit csinálsz ott báránykám? - – Legelek ott, uracskám - – Ki vert meg báránykám? - – Az az erdősz, uracskám! - – Mivel vert meg, báránykám? - – Lágy veszszővel, uracskám! - – És hogy sirtál báránykám? - – Behehe! jó uracskám! - - -ZÖLD LEVELÜ ALMAFÁCSKA… - - Zöldlevelü almafácska, - Elmegyek egy szebb országba… - Hozok édes bort te néked, - Sok keleti ékességet, - Javát, lelkét a gyümölcsnek, - Hogy győződj meg, hogy szeretlek! - Hogyha kimégysz ez országból, - Kérlek, soká ne légy távol! - Nem tudok én sokat várni… - Szeretnélek mindig látni! - Hogyha eljutsz Odobeszkba, - Soká, kérlek, ne légy oda. - Ha egy hóig leszesz távol, - Őrülté tesz majd a távol; - Mezőn járnék, erdőn kelnék - Mind egy nevet emlegetnék. - – Hogyha őszig lennél oda, - Elhervadnék mint a rózsa. - Ha egy évig ott maradnál, - Társul venne majd a halál; - S ha még tovább lennél oda… - Jöjj könyezni a siromra… - Piros virág nyiland rajta, - Jó szivemből kifakadva! - A siromhoz fogsz kijárni… - Égő könytől nem fogsz látni. - S ha lelkedet adnád oda, - Nem látsz többé soha, soha! - - -MIORA. - - A hegy oldalánál, - A menny kapujánál, - Ime összejöve, - Lefelé a völgybe - Kövér juhnyáj, három, - Velök három pásztor. - Az első Moldován, - Második Ungurán. - A harmadik Vracsán. - A második pásztor, - S a harmadik pásztor, - Beszélgetnek nagyba, - Tanácskoznak rajta, - Ha a nap leszálla, - Küldjék más világra - A moldvai pásztort, - Mert rászedte párszor, - És szebb is a nyája, - Kővér a báránya. - Ügyes ebe, lova, - Jól kitanitotta!… - De a szép Miora, - Ékes gyapja fodra, - Három napon innen, - Ugy jajgat szünetlen, - Nem eszik füvet sem. - – Kis szőke Miorám, - Drága kis Miorám! - Három napon innen, - Csak jajgatsz szünetlen, - Nem szeretsz már füvet… - Tested beteg volna! - Te drága Miora! - – A juhnyájt hajtsd össze, - Ide a fris zöldbe, – - Mert mienk a jó fű, - Tietek az árnyék, – - Drága gazdám, drága, - Hivd el jó kutyádat! - Legjobbik kutyádat! - Az éj el fog jönni. - Meg akarnak ölni, - Az erdélyi pásztor, - És a másik pásztor… - – Drága, kis báránykám! - Jövendőlöm talán, - Hogyha megvan irva, - Hogy tegyenek sirba, - Mondd meg nekik tisztán, - Temessenek ők el, - Itt valahol közel, - A tanyán, köztetek, - Hogy veled lehessek, – - Ott a hol a halom, - Ebemet meghallom. - Mond meg nekik azt is, - Tegyenek fejfámra, - Furulyát tölgyfából, - Öröm jő hangjából; - Kis furulyát csontból, - Bánat szól a hangból: - Bodzafa tilinkót, - Ez nagy tüzzel sikolt! – - Ha a szellő támad, - Közöttük elárad, - Összejő a nyájam - És véres könnyekkel, - Megsirat majd engem. – - De hogy én meghaltam, - Ne szóljon az ajkad, - Mond meg nekik aztán, - Hogy én összekeltem, - Hogy én megesküdtem, - Egy szép királynéval, - Világ-menyasszonyal. - Népes esküvőmnél - Csillag hult az égről. - A fényes nap s a hold - Zöld koronát tartott; - Fenyők: a vőfélyek, - Nyirfák: a vendégek: - Papok: a havasok. - Éneklők: szárnyasok; - Repdeső madárkák, - S csillagok a fáklyák… - De te ha meglátod, - Utközben találod - Az édes anyámat, - Szivében mély bánat –, - És szemében könynyel, - Járva szerte-széjjel, - Mindenkit megkérdve, - És ekép beszélve: - – Vajjon ki járt véle, - A karcsu pásztorral? - Olyan az ő képe, - Mint a jó tej fénye, - És ajkán a bajsza, - A buza kalásza; - És hajának fodra, - A hollónak tolla; - Égető két szeme, - A mezőnek szedre; - Te kedves Miora, - Könyörülj meg rajta; - Mond meg neki tisztán, - Hogy én megesküdtem, - Hogy összekeltem - Egy gyönyörü völgyben, - Szép király-leánynyal. - S ha te megtalálod, - Ne mond meg anyámnak, - Hogy az esküvőmnél, - Csillag hullt az égről, - S fenyők a vőfélyek, - Nyirfák a vendégek, - Papok a havasok, - Éneklők, szárnyasok, - S hogy a kis madárkák - A fáklyákat tarták! - - -LENN A ZÖLD ERDŐK… - - Lenn a zöld erdők mentében - Két csillag támadt az égen, - De tán azok nem csillagok: - Fényök bágyadt, nem is ragyog. - Két nővér az két anyától, - Két anyától, egy atyától. - Az egyiknek arcza halvány, - Lángpiros a másik leány, - Az egyik sir, jajgat mélyen; - És a másik mosolyg, nevet, - Mert nem érez bút szivében… - A ki mosolyg, ezt hallatja: - „Ne sirj kedves, kis nővérem! - Atyám, anyám azt mondotta, - Téged férjhez adnak nyomba, - Éjszak felé, messze, messze, - Hol a háznak nincs eresze, – - És a napnak nincsen fénye; - Hol a buza nem is terem, - A hol nincsen kenyér-falat, - S a virágon ezüst-harmat; - Hol a madár nem is dalol, - Szép éneket reggel, estve; - Gyümölcs alatt ág nem hajol; - A hol nincsen piros hajnal, - Csak is átok, földön, vizen, - Fán, virágon, levegőben… - Engem pedig férjhez adnak - Kelet felé, messze, messze, - Hol a háznak van eresze; - A hol a nap szebben ragyog; - Gazdag kalász a határon, - Kövér száron kettő, három; - A hol vagyon kenyér-falat, - S a virágon ezüst-harmat; - Hol a madár szebben dalol, - Szép éneket reggel, estve; - Gyümölcs alatt az ág hajol… - A hol vagyon piros hajnal… - Hol áldás van minden ágon, - Vizen, földön és virágon…“ - - -A FALEVÉL MIT SEM ÉREZ… - - A falevél mit sem érez – - Olyan korán adtak férjhez; - És elvittek oly anyához, - Ki szüntelen engem átkoz; - A csalogány nincs felkelve, - S a hajnalpir elterjedve, - Már elküld az aratóba, - Férjem nélkül, a mostoha! - Látom, miként jő a nap fel, - S egy kis madárt, mint repül el, - Rárepült a barázdámra, - S dalolt lelkem fájdalmára… - Hallgas, hallgas, gerle-madár! - Ne énekelj, hallgas el már, - Inkább irj egy kis levelet, - Egy pár sorból, csak rövidet, - Hogy elküldjem jó anyámnak, - Hadd, hogy hiddje, hadd, hogy lássa, - Mily szomoru az ő lánya, - Mily fekete az én szivem, - Mint a sár a falu végen, - Mit a szekér tapos össze, - A falunak sok juhnyája. - S a királynak katonája. - - -SOKAT FAGGAT… - - Sokat faggat érző szivem… - Gyakran kérdez, mi fáj nékem? - S én esküszöm egyre-másra… - Nincsen gondom senki másra! - De hát van lény a föld hátán, - Mely ne vágyjék egy név után? - Hogy egy szivet ne szeressen? - A miként én, árva lelkem! - - … De megintém kis szivemet, - Ne faggason, hogyha szeret, – - Mert ha égek, ha nem égek, - Nem mondhatom mindenkinek; - Ha szeretek hiven, nagyon, - Egy falunak nem mondhatom… - – Az áldott nap fenn az égen, - Megesküszik százszor értem; - De már aztán a teli hold, - - Soha értem nem állna jót! - Az estve is látott engem, - Mit csináltam? hová mentem? - Az ő halvány világánál, - Rózsám kertje ajtajánál, - Lovam kantárszárát fogva, - Szép rózsámat átkarolva… - – Csak a hold s egy csillag tudja, - Kis szivemben hány az óra! - - -SZÉP TAVASZSZAL… - - Szép tavaszszal, május felé - Megindultam a menny felé, - A mennyország be volt zárva, - Egy tövisből volt a zárja… - Oda léptem és eltörtem, - S mindjárt is a mennybe léptem. - - Azonban a mennyországban - Én jóformán meg se álltam, – - Nem ülhettem ott sokáig, - A sok papi olvasástól, - A koldusok lármájától, - A sok kigyó-sziszegéstől - És a vadak hidegétől. - - -A MAROS NAGY… - - A Maros nagy, elzúg halad, - Búbánatom el nem marad. - - A Maros nagy, lassul, enged, - Búbánatom nem ád enyhet. - - Sirok, de senki sem látja, - A bánat szivemet bántja. - - Sirok, de senki sem hallja, - A bánat jajom visszhangja! - - -SOK LEÁNYNAK… - - Sok leánynak uram, uram! - Ne adj uram egészséget! - Megcsufoltak, tönkretettek, - Nincs már bennem egy csepp élet. - Két szememet nem bántották, - – Igaz, igaz, mit beszélek! - Ebből látszik, tisztán látszik, - Talán bennök is van lélek!? - Nem bántották két szememet, - Meghagyták két mécsvilágnak, - Hogy ne essem kertelésnek, - Hogy ne verjem magam oda, - Ajtajához jó anyámnak! - - -A GALACZI VÁSÁR. - - Tegnap kedd volt, – ma van szerda… - Csütörtökön, e szép napon, - Hires vásár van Galaczon. - … Mosolyg az asszony kilépve, - Ha bejön, köny ül szemébe. - – Mi dolog az hites társam, - Mondd csak, mért mégysz ki nevetve, - S ha bejösz, köny ül szemedbe?… - – Tegnap kedd volt, – ma van szerda… - Csütörtökön, e szép napon, - Hires vásár van Galaczon. - Mindenki hajt ökröt, juhot; - Az én dolgom csak nem halad… - Csak nekem nincs a mit hajtsak. - – Ne vedd számba, kedves férjem, - Felöltözöm én is szépen, - Alól, mint az urnők szoktak, - S arczom olyan ékes lészen, - Mint a nap a magas égen! - - A szép asszonyt fogva kézen, - Indulásra voltak készen. - … Összejárták a szép vásárt. - Mindenkinek helyét, sátrát, - S leültek a sátrak végén, - Vizet ittak, megpihenvén. - Jön egy czigány, mint a holló, - – Eladod tán ezt a szép nőt? - – Nem tarthatom eladom őt… - De nem azért, mert rest, tunya, - S férje mellett magát unja; - Hanem anyám faggat engem, - Oly szegény nőt, hogy vehettem! - – Hogy adod el? mi az ára? – - – Száz öt lé, meg annyi apró, - Egy kendőbe leszámlálva, - Annyi rézpénzt hozzátéve: - Azt hiszem, hogy nem lesz drága… - … Köpenyét a földre tárta, - És a készpénzt leszámlálta. - – Vén czigány! mit adsz pénzt érttem? - Nem élnél te soha vélem… - - Vitte tovább a szép asszonyt… - Összejárták a nagy vásárt, - Mindenkinek helyét, sátrát, - S leültek a sátrak végén, - Vizet ittak, megpihenvén. - - S ime jött egy deli hadfi, - – Eladod tán ezt a szép nőt? - – Nem tarthatom, – eladom őt… - De nem azért, mert rest, tunya, - S férje mellett magát unja, - Hannem anyám faggat engem, - Oly szegény nőt, hogy vehettem? – - – Hogy adod el, mi az ára? - – Száz öt lé, meg annyi apró, - Egy kendőbe leszámlálva, - Annyi rézpénzt hozzátéve. - Azt hiszem, hogy nem lesz drága! - … Köpenyét a földre tárta - És a készpénzt leszámlálta. - - A szép asszonyt kézen fogta, - S beültek egy fogadóba. - Három napig ettek, ittak, - De egymásról mit se tudtak: - Ki micsoda, hová való? – - És a hadfi igy beszéle: - – Eszünk, iszunk három napja, - De közülünk egy sem tudja: - Ki micsoda, hová való? - – Nevem Anna, – a „bán“ lánya, - Hátszeg-vidék királyának - Oldalágon unokája. - És a hadfi igy beszéle: - – Fia vagyok én a „bán“-nak, - Nevem János, unokája - Hátszeg-vidék királyának… - S im, megtudták, hogy testvérek… - S kézenfogva a szép asszonyt, - Visszavitte őt férjének… - – Itt van hölgyed, sógor lelkem, - Ne árulgasd, – kimélj engem; - Hogy ha ujra elfogy pénzed, - Teletöltöm én erszényed, - – Egy csókért, a mit nőd adott, - Ad a pap is bocsánatot. - - -GRUIA. - - … Az országot tüzzel-vassal - Három izben összedulta, - Novák vitéz fia Gruia! - – Gruia, Gruia, édes fiam, - Hadd az italt, hadd az álmot, - Rajtad ezek vernek lánczot, – - Kerüld el a korcsmákat, - Felejtsd el a sok babákat. - Annak a ki nappal-éjjel, - Tivornyázik szerte-széjjel, - És az üdvöt borban, lányban - Keresi csak és találja – - Üres lesz a tarisznyája… - Add sisakod két ökörér’, - A pallosod még kettőt ér… - Gruia, Gruia, édes fiam! - Ugyan mondd meg milelt téged? - A nősűlés vágya éget? - – A nősülés nem bánt engem, - Belgrád felé szállna lelkem! - – Gruia, Gruia, édes fiam, - Járj a merre neked tetszik, - Tégy azt, a mit akarsz, tetszik, - Csak kerüld a korcsomákat. - Bort ne igyál, lányt ne szeress, - Bortól, leánytól rettegj, reszkess… - Ne lépj Belgrád városába, - Belgrád vára szép a szemnek, - Van sok pénze, katonája. - Felült Gruia a lovára, - Előtte állt Belgrád vára; - Nem figyelt az atya-szóra, - Bement, betért vacsorára - A királyi fogadóba. - – Korcsmárosné, ha nem bánod - Bort előmbe, drága lélek, - Megfizetem hogyha élek. - … Meg is ivott három vedret, - Három után kért még hetvent, – - Elprédált már három hordót, - Fizetésre nem is gondolt. - A csaplárné ölt azonnal - Piros czizmát a lábára, - Fehér szoknyát derekára, - El is indult, elment nyomba’ - Elérte a király házát - Nem telt bele tán egy óra. - – Korcsmárosné, virágszálom! - A mióta szolgálsz engem, - Három éve lesz a nyáron; - És te mégis soha, soha, - Nem is gondolsz az adóra! - – Oh, felséges nagy királyom! - Haragodat immár látom; - Nem fizetni adót jöttem… - A tegnap igy este tájba - Beszállott volt egy erdélyi, - A királyi korcsomába. – - S ezt mondotta első szóra: - – Korcsmárosné, ha nem bánod! - Bort előmbe drága lélek, - Megfizetem, hogyha élek. - Meg is ivott három vedret, - Három után kért még hetvent; - Elprédált már három hordót, - Fizetésre nem is gondolt. – - – Korcsmárosné, virágszálom! - Hü vagy hozzám immár látom! - Hanem az, ki este tájba, - Beült az én kocsomámba, - Nem más, mint a vitéz Gruia, - Ez országot tüzzel-vassal, - Három izben összedulta… - Hanem étesd, itasd ingyen, - Szép szemedbe, hadd tekintsen. - Gruia magát le is itta. - Ezt a török meg is tudta, – - Megfogták és megkötötték - Uj szijjúval, uj kötéllel; - Hét sing vassal és egy féllel, - Térdig vasra, lánczra verték. - El is vitték onnan nyomba, - Oda, hol a török császár - A rabokat tartni szokta, – - S mint felébredt est tájba,’ - Magát térdig vasban látta. - … Betelt Isten akaratja… - Messzetájról repült rája - Holló madár fiókája. - – Holló madár fiókája! - Orrod hamar de megérzi, - Hogy van veszni való férfi… - Ide jöttél sebes szárnyon, - Tüskén, bokron vizen, árkon, - Tán husomat, hogy megedd, - Tán véremet, hogy megidd, - S életemet hogy elvidd!? - – Gruia, Gruia, Novák fia! - Sem megenni lágy husodat, - Sem meginni szép véredet, - Sem elvinni életedet, - Jöttem ide sebes szárnyon - Tüskén, bokron, vizen, árkon, – - Atyád küldött engem, mintha - Balsorsodat tudta volna. – - – Holló madár fiókája! - Azt izenem jó atyámnak, - Fia vagyok a halálnak; - Hanem mégis arra kérem, - Öltözzék fel, dúsan, szépen, - Kapja fel a buzogányát, - Nyergelje meg azt a sárga - Ifjukori paripáját. - … Betelt Isten akaratja, – - Holló madár sebes szárnyon - Repül, repül messze tájon. - Novák ezen gonosz hirre, - Dusan szépen felöltözve, - Felkapta nagy buzogányát, - Felnyergelte azt a sárga - Ifjukori paripáját. – - Meg sem állott Belgrád-várig - A királyi korcsomáig. - S a mint Novák közeljára, - Lova nyeritő hangjára - Gruia tisztul a sok láncztól! - – Gruia, Gruia, édes fiam! - A két oldal-szárnyat törjed - Hadd számomra a középet. - – S fordult Novák dühvel jobbra; - Hullt a török mint a gomba, - Fordult balra s egy csapása, - Száz töröknek sirját ássa! - – Vágjunk, fiam, a mit vágunk, - Hagyjunk egyet hirmondónak; - S nézzünk széjjel, hol a lányunk, - Ilonádat vigyük haza, - Mert szeretőd, s szeret téged, - Legyen is a feleséged. - - -A KORCSMÁKAT… - - A korcsmákat, az ut mellett, - Nem csinálták bolondságból, - De csinálták okosságból… - Sok embernek sok a gondja, - Sok embernek szivét, lelkét - Súlyos bánat fekszi, nyomja. - Betér… iszik, és a gondja, - A bánatja, oszlik nyomba. - - -GYÓNNI MENTEM… - - Gyónni mentem én is egyszer, - Rózsámat a mezőn lelém, - Mit sugott? de én a gyónást - Isten ugyse’ elfelejtém! - - -ÉLETEM VIRÁGA… - - Életem virága, - Mit fáradsz hiába? - Anyám nem ad hozzád! - Mert anyám megtudta, - Hogy kitől, nem mondta: - Hogy van neked otthon, - Sok tehened bornyas, - Sok szép juhad gyapjas, - Fonni kell majd s fejni, - Sok dolgom fog lenni. - - – Ilona szép lányom, - Üdvöm és világom! - Jősz-e hozzám nőül? - Kedved ha lesz fejni, - Kis kezed fog fejni. - A mi megmaradna, - Bornyamnak maradna! - Kedved ha lesz fonni, - Szerzek neked nyomba - Rokkát diófából, - Orsót ezüstszálból. - - – Életem virága, - Mit fáradsz hiába? - Anyám nem ad hozzád, - Mert anyám megtudta, - Hogy kitől, nem mondta: - Hogy a belső házba, - Gyolcsból készült inggel - Tele van hét láda. - És azt a szabadban, - A tiszta patakban, - – Szekeren kitólni – - Kell majd kisujkolni, - - – Ilona! szép lányom, - Üdvöm és világom! - Ha akarsz sujkolni, - Ott künn a szabadban, - Szerzek neked sujkot, - Szépet, kőrisfából, - A nyele lágy fából – - Mosni fogsz, a mennyit, - És a többit rendre – - – Mély a patak medre – - Ereszd a haboknak. - - – Életem virága, - Mit fáradsz hiába? - Anyám nem ad hozzád! - S én nem megyek hozzád; - És előled, leszek - Virág a határon, - Harmat a virágon. - - – Ilona! szép lányom, - Üdvöm és világom! - Én meg, leszek pásztor, - Báránybőr sipkával, - S leszakasztalak, - Reá akgatlak, - Haza viszlek s leszesz, - Jó anyámnak lánya, - Ékesség a házba! - - -NINCSEN ÖRÖM… - - Nincsen öröm üröm nélkül, - Nincs szerelem bánat nélkül… - Patakként foly drága könyem, - És a bánat, a búbánat - A lelkem gyötri szörnyen. - … Midőn elment, igy biztatott: - – Mint a többit, ha elmentem, - Elfelejtesz százszor engem! - - … Akkor foglak felejteni, - Hogyha a föld lesz csillagos, - És fenn az ég tüskés, bokros; - Ha az ember szárnyat öltve, - A felhőket járja össze; - És a madár a világot, - Gyalog járja vesztve szárnyat; - Ha a világ felfordulna… - A szerelem a szivemből - Nem pusztul ki soha, soha! - - De jöjjenek szentelt papok, - Kik kezében kereszt ragyog, - S legyen bármily szent az ének, - Legyen bármily szent az ima, - Hő szerelmem a szivemből, - Nem pusztul ki soha, soha! - - És hozzanak kuruzslókat, - Kik kezében a kő olvad; - De szedjenek százegy fáról - Famagokat, – és hozzanak - Gyógyfüveket hét határról; - Füves vizben füröszszenek, - Famagokkal füstöljenek, – - S legyen bármily szent az ének, - Legyen bármily szent az ima, - Hő szerelmem a szivemből - Nem pusztul ki soha, soha! - - -ERDÉLYI ANNA. - - Barna kövü oszlop alól - Igy kiált Erdélyi Anna: - – Végy el engem, végy el szentem! – - – Nem veszlek én el tégedet, - Mig a te kis testvéredet, - A kis hős, bár még fiatal, - Meg nem ölöd méreg által. - Viselete s minden szava - Kitünőbb, mint az enyém, ma. – - – Megmérgezném, de hát mivel? – - – Egy szentséges vasárnapon, - Ha a pap templomban vagyon, - Menj házatok kis kertjébe, - Ott egy csohány kis bokrában - Lelsz egy kigyót, csúfat élve. - A pikkelye aranyszinü, - Tajték foly a csúf szájából, - Méreg csepeg a farkából… - Végy egy pohárt s támaszd hozzá, - És a mérget fogd fel benne, - Testvéredet öld meg vele. - Kaszálóból haza, ha jön, - Add: ígyék hogy erősbüljön, - Hogy ha jön a forgatásból: - Add, hogy igyék szomjuságból… - S a mint haza megérkezett, - Anna ép ugy cselekedett. - – Igyál, igyál öcsém, lelkem! - Piros bor ez, szép Brassóból - A te kedves barátodtól. - Ajakához nem is tette, - S már a méreg meggyult benne! - - Másodszor is kiált Anna: - – Végy el engem, végy el szentem! – - A mint mondád, ugy van minden. - – Bizony lelkem, el nem veszlek, - Mert ha reám megharagszol, - Ezt teszed majd, hejh, tudom jól. - - -A GYŰRÜ ÉS A KESZKENŐ. - - -I. - - Volt egyszer egy királyfiu, - Súgár, magas, erős fiu, - Mint a fenyő az erdőben, - Ott a havas tetejében. - Meg is nősült, mert ő látott - Egy falusi szép virágot; - Román lányka, szelid lányka, - Minden szomszéd előtt drága. - Az ő arcza vonzó, édes - És a teste gyönge, kényes, - Mint a mező violája, - Uszva a nap sugarába’. - Levél jő és el kell menni - Katonának is kell lenni. - Megszorul a szivnek mélye - És az ifju igy beszéle: - - – Drága nőm, oh drága lelkem! - Itt a levél, el kell mennem, - Vedd e gyűrüt, tedd az ujjra, - Nézd meg sokszor, nézd meg ujra; - Ha e gyűrüt rozsda éri, - A te férjed nem fog élni. - – Búban hagyod ifju nődet? - Vedd magadhoz keszkenőmet, - Aranyos a szegély rajta, - Az arany, ha majd elolvad, - Drága nőd is meg lesz halva. - - -II. - - Felült sárga ménlovára, - Elszáguldott messze tájra; - De egy erdő közepében, - Hol a patak folyik csöndben, - Ime, hamar nagy tüz támad, - Szilaj dühe ki nem fárad. - S keze a kebelre ére, - Rátekint a keszkenőre, - S szive csakhogy meg nem hasad. - - – Kedveseim, hű bajtársak! - Itt az idő hogy megálljak. - E zöld fának árnyékába’, - Enyhül az ut fáradsága… - Buzogányom, zöld asztalon, - Otthon hagytam, visszatérek, - Hiszen korán visszaérek. - Visszatért s a mint ment volna, - Ráakadt egy utazóra. - - – Jó napot! – szólt ő hozzája – - Mi hir van e szép hazába’? - - – Hirt ha akarsz tudni, uram, - Kedves lehet másra nézve, - De tégedet bánat ére; - Atyád tábort hivott össze, - S mig rátalált ifju nődre, - Rommá tette ez országot… - És szép nődet be is dobta, - Nézd ott… ama tiszta tóba… - - – Itt a lovam, a szép sárga, - Vezesd apám udvarába; - Ha megkérdi, hová lettem, - Mondd meg neki, útra keltem, - Fölfelé itt a tó partján… - Csend honol a tiszta tóban, - Feleségem vár rám ottan. - - -III. - - Atyja tábort hivott össze, - Kiszárad a mély tó vize… - Aranyszinü lágy iszapon - Rátalál a két ifjúra. - Egymásba van kezük fonva… - Arczuk szelid, olyan sima, - Mintha bennük élet volna. - A királyt mély bánat szállja, - Selyem közé bepólálja - És beviszi a templomba, - Elhelyezi koporsókba. - A királyok szép nyugágya, - Latin betü vésve rája. - A szép ifjut elhelyezte - Az oltárhoz napkeletre; - És a nőt a sekrestyébe, - Hová a nap estve ére… - S tudod mi lett az ifjuból? - Zöld levelü fenyő fája, - A templomra hajolt ága! - Futóvirág lett a nőből, - Mely kikelt a kemény kőből, - Reggel kelt ki, és már estve - Össze vala ölelkezve - Templomtetőn a fenyővel. - -* * * - - Oh! ég dörögj s sujtsad agyon, - Kiben olyan rosz sziv vagyon, - Hogy megront egy hű szerelmet, - Pusztává tesz két életet! - - -NYILÓ VIRÁG… - - Nyiló virág zöld fa alatt… - Ugy szeretnék, de nem szabad. - Itt a szivben sok a kincsem, - Van szeretőm és még sincsen. - - Ugy szeretnék, de nem szabad… - Gyengébb vagyok, mint a harmat; - Titkos tüzem pusztit szörnyen, - Meg is ől tán szenvedésem. - - Van szeretőm és még sincsen, - Nem szabad, hogy rám tekintsen; - Nem szabad, hogy felsohajtson, - Hogy engemet megohajtson. - - A ki mást ront, vedd el uram, - Nyugodalmát az ágyából, - Hogy ne legyen nyugovása, - Puha ágyban álmodása! - - -HOGYHA VAGYOK… - - Ide-oda már egy éve, - Hogy valamit mondnom kéne, - Hordom azóta a lángot, - Élvezem a boldogságot. - - Hogyha vagyok veled szembe, - Semmi sem jut az eszembe. - De azt érzem, tudom, látom, - Hogy te vagy az én világom. - - -MIG A LEÁNY… - - Mig a leány nagy-lány kort él, - Szép hajával játszik a szél, - És nem tudja, mi a bánat… - De ha a lány férjhez megy, már - Kalitkában elzárt madár, – - Akkor tudja, mi a bánat. - - Istenem! az én arczom, - Nem gondoltam, hogy köny folyjon… - De nem gondolok a könynyel, - Mert letörlöm keszkenőmmel, – - Sajnálom két szép orczámat, - Hogy elhervasztja a bánat. - - -SZÜRKE TOLLU… - - „Szürke tollu kakuk madár, - Szépen dalolsz, ha itt a nyár! - Eltartalak piros borral, - Szép buzából lágy czipóval; - Leszesz lelkem drágasága: - Csak jőjj s dalolj palotámba’.“ - »Méreg legyen hordód leve, - Czipódat a penész egye; - Inkább szállok ágról-ágra: - Ez lelkemnek szabadsága!« - - -A SÓLYOM ÉS A SZEDERVIRÁG - - Egykor a sólyom leszálla - A havasi fenyőfára. - Merőn tekint fel a napba, - Szárnyaival csattogtatva. - Lenn a fenyőfa tövében - Szedervirág nyilik szépen, - Napvilágra nincs szüksége, - Oda simul a fatőre. - – Jó illatu virágocska, - Én vagyok az erdők sólyma; - Ki az árnyból, napvilágra, - Hadd tekintsek szép orczádra! - Szeretnélek szárnyra venni, - S a világba elrepitni; - Járni veled napsugárban, - A nap körül, a fényárban. - Virágoznál velem, nálam, - A nap körül a fényárban. - – Sólyom madár, szép szólással! - Mindenki bir hivatással. - Te birsz sebesröptü szárnynyal, - Én enyelgek itt az árnynyal; - Te fenröpülsz a magasban, - Én világom itt alant van; - Szárnyaiddal játszik a szél, - Én virágzom a fatőnél. - Menj csak el, ne bolygasd álmom’. - Elfér benne: nagy a világ – - Egy sólyom s egy szedervirág! - - -A HÁROM RABLÓ. - - Megy az uton legény, három, - Erdély fia mind a három; - Három ménen Moldovából, - Facsebrekkel a Szilágyból. - … Összejárták a világot, - Dultak, a mit szemök látott. - – Többek közt igy este tájba’ - Beülének egy csárdába, - A királyi korcsomába. - - – Csaplárosné, virágszálom! - Van vendéged ime három… - Bort mindenik asztalára, - Megfizetjük, mi az ára? - … Három nap és három éjjel, - Épen három átalagot - S három hordót vertek széjjel. - S ha az asszony árát kérte, - Gúnyolódtak egyre véle. - Elrémült e tolvajságra, - Tolvajságra, prédaságra; - S ládájából öltött nyomba, - Fehér szoknyát derekára, - Piros csizmát a lábára; - Fekete volt főkötője, - Fekete a hajban tője… - S elindult az asszony nyomba’, - Elérte a király házát, - Nem telt bele tán egy óra. - Letérdelt a király előtt - És könyörgött, kulcsolt kézzel, - Hallgassa ki a király őt… - – Korcsmárosné, rózsaszálom! - Mondd meg, mi bajodot látom? - Nincs tán több bor a hordóban? - Vagy a gyertyád van fogyóban? - - – A borod is, a gyertyád is - Mind elfogyott, drága uram! - Mert hozzám jött legény, három, - Erdély fia mind a három, - Három ménen Moldovából, - Facsebrekkel a Szilágyból; - Három nap és három éjjel - Épen három átalagot - S három hordót vertek széjjel. - S ha talán az árát kértem, - Gúnyolódtak egyre vélem. - - – Menj békével, térj csak vissza, - A boromat a pinczéből - Ez a három mind megissza. - Jól ismerem mind a hármat, - Arczaikat most is látom: - Hegedüssel Mircsát, Topreát, - Utonálló mind a három. - Hisz hozzám is eljövének, - Körülvettek bár legények, - S bár üldözték – mind hiában! - Menekültek a vásárba; - S a vásár hol legszebb vala, - Elvonultak mind rabolva; - A sátrakat felperzselték, - – Hajamat is megtépdesték. - - -MOGOS. - - Bukarest szép városába’ - Hét férfiu jár állingálva. - Nem győzi az ember nézni, - Sárkány-szülött e hét férfi, – - Mintha hét fenyőszál volna, - Mind a hét Mogos sógorja… - Ott a tágas utcza végen, - Nézve át a járó népen – - Várják drága nővérüket, - S nővérüknek hites társát, - Mogost, a ki szép és gazdag, - Jó élczei mindig vannak. - Az árnyékba leülének, - Esznek, isznak, szól az ének, – - A kulacs is járja rendre, - Öt veder s egy oka benne; - A belgrádi vedret értve, - Király által erősitve. - A nagyobbik feláll közben, - – Mert habár nagy, esze nincsen, – - Lenéz messze, le az utra, - S rekedt hangon imigy szóla: - – Látjátok őt, mint én látom, - Ott jő Mogos, jő lóháton… - Ott jő Mogos, mint egy sárkány, - Ugy ül lován, a szép sárgán. - Mind felállnak a testvérek, - A mezőkön által néznek, - S ime, látták szinről-szinre, - Mint jő Mogos lovát ütve… - – Jó napot ti hét testvérek, - Mint hét szála a fenyőnek! - – Fogadj Isten, sógor uram! - Hogy ma megjősz, nem is tudtam. - De hol van a feleséged? - A nővérünk mért nem követ? - Vagy a midőn hozzánk jöttél, - Midőn Stancát nőül vetted, - Arról is megfelejtkeztél, - Hogy elhozd egy télen hétszer, - Mert ilyenkor több az ünnep; - Nyáron által csak is négyszer, - Mert ilyenkor nincs sok ünnep! - – Arról meg nem felejtkeztem, - Midőn Stancát nőül vettem, - Most is vele keltem utra, - Hogy elhozzam vigalomba, – - De utközben, puszta uton, - Török, tatár értek utól, - És elvitték fele utról… - – Nővérünket elragadták? - És te Mogos megszaladtál? - Nem volt erő a szivedbe’ - A törökkel szállni szembe? - S nem üldözted hét éven át, - Hogy leöld a török, tatárt? - Halj meg tehát elátkozva! - Nem volt ugy elrendelve, hogy - E fiuknak légy sógorja! - Kik Stancával mind testvérek, - Mint hét szála a fenyőnek. - - Tűzbe jőnek, lángra gyúlnak, - A pallósok messze nyulnak… - E közben az idősb testvér - – Ennek esze poltrát sem ér – - A nagy pallóst megforgatja, - S vele Mogost meghajitja, - De a pallós nem ért szivbe, - Suhogott a levegőbe; - Megütődve egy kőfalba, - Onnan ismét megfordula, - S Mogos mellett le is esett; - Leesett a puha földre, - S markolatig ment a földbe… - A kisebbik is felálla, - – Kicsiny, de nagy bátorsága – - A pallósát megforgatja, - S vele Mogost meghajitja, - Szivéig ért markolatja… - - De ki jöhet amott szembe, - Nem is hisznek már a szemnek! - Egy taliga mozog elől, - Kiczifrázva kivül-belől, – - Tizenkét öszvér befogva, - A sörényük jól befonva. - A nővérük ott ül benne, - Egészségnek örvendezve. - – Jó napot ti hét testvérek, - Mint hét szála a fenyőnek! - A sógortok hol van? halljam! - Drága férjem köztetek van? - – Elküldöttük a pokolba, - Szivébe hét pallóst nyomva… - Nem érdemes, hogy itt éljen, - Hogy közöttünk még beszéljen, - A kinek nincs bátorsága, - Hogy a török utját állja, - És megvédje drága nejét!… - – Mit tettetek? jaj én nékem, - Mogos tréfált jó kedvében, - Midőn rólam szólt eképpen! - Alig, hogy a nő igy szólott, - Szemeiből a köny csorgott… - Mogos mellé hullt a földre, - Két karjával átölelte – - Drága szókat ott rebegvén, - Férje testén mult ki szegény… - Ott a tágas utcza végén - Annyi ember búsan nézvén. - - -PÉTER. - - Tova, messze, a hegy alatt, - Hol a zugó csermely fakad, – - Égő tűznél, néma éjben, - Éjfél tájban, vajj’ ki légyen… - Péter vasal hátas lovat, - Szép patkóval, sárga rézből, - Jó szegekkel, lágy ezüstből. – - De hát ki ül Péter mellett? - … Péter anyja, öreg asszony, - Foly a köny a ránczos arczon, - Bánatában ily szót ejtett: - Péter fiam, Péter lelkem! - Mért vasalod sárga lovad, - Szép patkóval, sárga rézből, - Fehér szeggel, lágy ezüstből? - Mért titkolod bánatodat?… - – Ránk ütött a török, tatár! - Pusztit, rombol, mint a vizár; - Letiporja vetésinket, - Megmérgezi vizeinket, - Lánczra fűzi lányainkat, - Felkonczolja ifjainkat. - Szép szó elől ki nem állnak… - Megyek anyám katonának!… - Ha vágyni fogsz engem látni, - Küszöbünkre jőjj ki, állj ki, – - Nézz meredten fel a hegyre… - Fiad lova felnyergelve, - Nyargalni fog bokron, árkon, - Nincsen oly gát, hogy megálljon; - Szikrázni fog a patkója, - Lángot bocsát majd az orra; – - Te meg igy szólj szelid hangon: - – Megállj, megállj szelid állat! - Fiam, urad, merre vagyon? - Elesett tán török kéztől, - Hosszu, véres csata közbe, - Vagy tán jutott török kézre! - S aztán járd össze a völgyet, - Szedj számomra gyógyfüveket, - Kötözzem be sebeimet. – - -* * * - - Elment Péter a csatába, - Török, tatár csorda ellen, - Hogy a magva is elveszszen! - … De az anya nemsokára, - Péter fiát látni vágyta, - Ki is állott a küszöbre, - Felnézett a magas hegyre, - Látta fia lovát futni, - Tüskén, bokron, vizen, árkon, - Nincsen oly gát, hogy megálljon! - Szikrázik is a patkója, - Lángot bocsát, fú az orra. - És igy szólott szelid hangon: - – Megállj, megállj nemes állat! - Fiam, urad, merre vagyon! - Elesett tán török kéztől, - Hosszu véres csata közbe, - Vagy tán jutott török kézre? - S összejárta a szép völgyet, - Sok gyógyfüvet összeszedett - Fia vérző sebeire… - Ezzel gyorsan haza tartott, - De Péter az ajtóban volt: - – Kivertük a török, tatárt, - Megmentettük a dús határt; - Kimentettük lányainkat, - Megmentettük ifjainkat; – - Im itt vagyok ujra épen, - Az Istennek hála légyen! - - -ÉRJEN TÉGED… - - Érjen téged, rózsám, érjen - Az a vágy, a mely űz éngem; - A szerelem vágya érjen; - – Egész nap ülj a töltésen… - Jókor, – később, ozsonára, - Hogy égj, mint a gyertya lángja, - És azután este felé, - Mint a viasz, olvadj belé; - Aztán a nagy vacsorára - Aludj ki, mint gyertya lángja! - Hogy a midőn éjfél lészen, - Halálverejték emészszen; - És a midőn hajnal leszen, - Életednek vége legyen; - Hogy a napnak áldott arcza, - Süssön rád a koporsóba; - – Mert te rútul megcsaltál, - Nem tudom, mit gondoltál! - - -MIT VÉTHETTEM… - - Mit vétettem neked bánat? - Hogy megkötve tartasz folyton, - Mint a lopott portékákat. - Mit vétettem neked bánat? - Hogy ugy kergetsz, mint a szélvész - A fáról leszakadt ágat… - Lefekszem, hogy erőt nyerjek, - Testem, lelkem olyan fáradt; - S egy percz alatt felébredek: - Felébreszt a gond, a bánat! - - -A JEGYES LEVELE. - - Levelet ir a leányka. - Jegyesének van az szánva, - A szép ifjut rég nem látta. - - „Legyen oly jó vőlegényem, - Jőjjön hozzám, arra kérem, - De ne jőjjön a havason, - Erdejében farkas vagyon; - Hozz’ magaddal lovast, ötvent, - Gyaloglegényt számra többet. - - „Legyen oly jó vőlegényem, - Jőjjön hozzám, arra kérem, - Be se nézzen a berekbe, - Sok a tüske, bokor benne, - Csal a berkek hüvös árnya, - S rá léphetnél a virágra… - Hozz’ magaddal lovast, ötöt, - És gyalogost tizenkettőt. - - „Legyen oly jó vőlegényem, - Jőjjön hozzám, arra kérem, - Még is jőjjön csak magára. - Ne üljön fel a lovára, - Mert nem tudnám megitatni, - A patakra kihajtani, - Szénát tennék majd elébe, - Megsértene a sörénye. - - „Legyen oly jó vőlegényem, - Jöjjön hozzám, arra kérem, - De ne jőjjön az esőben, - Mert a ruha ázik könnyen, - Gyenge vagyok én még arra, - Hogy kivigyem a patakra, - Kifacsarjam, kiteritsem, - Erre nekem erőm nincsen. - Gyere hozzám szép időben, - Mint a sas a levegőben, - Szép koszorút, nekem fonva, - Akkorát, mint az ég holdja, - Gyere hozzám, tedd fejemre, - Jegy-gyürümet adom érte. - - -A VIRÁG ÉS A DÉR. - - Gyönyörü kert közepében, - Ül a lányka s mereng mélyen… - Nyugszik boglár-rózsaágyban, - A violák árnyékában. - Egy ifiu arra menve, - A leánykát megkérdezte: - – Kedves gyermek, fehér arczczal, - Fénylő szemmel, rózsaajkkal, - Leány vagy-e vagy menyecske, - Avagy angyal égből esve? - – Sem lány biz én, sem menyecske, - Sem szép angyal égből esve. - Virág vagyok, nyilok szépen, - Gyönyörü kert közepében… - De te ki vagy oly rejtélyes, - Szabad ifju, feleséges? - – A dér vagyok, kedves lányka, - Szólt az ifju nyomban rája, - Estve járok én az árnynyal, - Virágkebel az én ágyam, - S napsugárral ha felszállok, - Elhervadnak a virágok. - - -HA A LÁNYOK… - - Ha a lányok, mint a bárány, - Hegyoldalon legelnének, - Juhász lennék s furulyámon - Éjszakán át szólna ének. - - S midőn küzd a nap az éjjel, - Piros hajnal hasadtával, - Behajtanám kis kertünkbe - S betakarnám a subámmal. - - -ANYÁMNÁL. - - Anyámnál a midőn voltam, - Ha dolgoztam, vagy ha ültem, - Anyám előtt kedves voltam… - A mióta férjhez mentem, - Rabszolgája másnak lettem. - - Jókor reggel házat seprek, - Tüzet rakok, ágyat vetek; - És teritek asztalt nyomba, - Friss reggeli párolg róla; - És kifutok a forrásra, - Rokkámat nem hagyom másra, - Hozok tiszta forrásvizet, - Megmosdatom gyermekimet; - Csecsemőmet megszoptatom, - Gédelgetem, elaltatom; - És megfejem a tehenet, - A mi keskeny kapunk mellett; - És igy telik napom, éjem, - Nincs ki engem megkiméljen… - – Dorbézoló férjem, drága, - A dolog igy rosszul járja… - Választok egy szép barátot, - Osszon nekem igazságot. - - -A KIS KAKUK… - - A kis kakuk repül, repül… - Három napja ágon nem ül; - Hegyen, völgyön, vizen, árkon, - Csak repülni, szállni látom. - - Kakuk madár! bár leszállna, - Közel hozzám, a zöld ágra, - S énekelne reggel, estve, - A bánatom ugy engedne. - - Ha a kakuk ifju volna, - Én elfognám szegényt nyomba! - Szőnék neki finom inget, - Tartanám, mint szeretőmet… - - Ha a kakuk vitéz volna, - Elüzhetné búmat nyomba!… - Hej, de ő egy szabad madár, - Zöld erdőkön, lombok közt jár, - Énekelni leszáll ágra: - Búmat nem is veszi számba. - - -ANYÁM, ANYÁM… - - Anyám, anyám, ne adj férjhez, - Ne adj férjhez vén legényhez; - Mert az öreg nem is csoda, - Kimegy reggel aratóba, - Estve eljő, lába gyenge, - Egyre baktat ide-oda… - És ha hivom vacsorára, - Nem eszik csak sóhajt rája; - S ha megvetem ágya helyét, - Gyenge hangon azt feleli: - Kössem be a fájó fejét… - - Anyám, anyám, ne adj férjhez, - Ne adj férjhez vén legényhez: - Ifjuhoz adj, – ez ha kimegy - Jó reggel az aratóba, - Estve eljő fütyürészve, - Nem baktat ő ide-oda; - Ha elhivom vacsorára, - Mosolyogva mondja rája: - – Étel, ital nem kell nekem, - Egy édes csók százszor jobb lesz, - Édes, kedves feleségem! - - -TOMA. - - Beszól Toma a szobába: - – Jöjj ki hozzám, jöjj ki drága; - A küszöbig. – azt ne lépd át; - Vagy tán félsz a rászedéstől… - Ne félj attól, a ki imád! - – Nem mehetek ki a házból, - Kemenczémben a tüz lángol; - És a gyermek sir, a kincsem, - Kivüle ma senkim sincsen, - Mert a férjem ágyban alszik, – - Két pisztoly van két lábánál, - Fejtől töltött puskája áll. - Beszól Toma a szobába: - – Jöjj ki hozzám, jöjj ki drága! - A küszöbig, – azt ne lépd át; - Vagy tán félsz a rászedéstől… - Ne félj attól, a ki imád! - - És az asszony kijött erre, - Övnél fogva felragadta: - Széles – mondá – lovam nyerge! - … Közepében az erdőnek, - Hol a „Holló“ vize vagyon, - Elfáradva leülének. - És a férfi igy beszéle: - – Keress kincsem a fejembe’… - S puha keze babrált fején… - Látott bárányt szopni emlőt, - Anya-keblen szép csecsemőt; - Látott gerlét, nyomba párja, - A mint fészkét körüljárja, - Rigót, a mint étket szállit, - Hogy táplálja fiókáit… - S szép szemének könye árja - Lefoly Toma arczájára… - – Mit akartál, mit müveltél? - Megforráztál, megperzseltél? - Vagy szemeddel megkönyeztél? - – Semmit Toma! nem is sirtam - Láttam bárányt szopni emlőt, - Anya-keblen szép csecsemőt; - Láttam gerlét, nyomban párja, - A mint fészkét körüljárja, - Rigót, a mint étket szállit, - Hogy táplálja fiókáit… - – Öltözzél át gyorsan tehát, - Öltsd fel ezt a férfi ruhát… - Menjünk haza éjszakára!… - - Megérkeztek a kis házhoz, - A kis háznak ablakához - – Aludj, aludj árva kincsem, - Atyád van, de anyád nincsen, - Nincs a török hálójába, – - Tomával ment a világba. - Atyád neked csinálni fog - Sima bölcsőt diófából, - S felakasztja a kilincsre, - Az eresztől nem is távol. - Ott a szellő suhogása - Ringatni fog lassan, szépen, - És a madár szép dalára - Előtted tárt lesz az éden… - Beszól Toma a szobába: - – Visszaveszed nődet bátya? - – Hogy ne venném, jámbor ember, - Igy magamra ég és föld ver! - - S beugrott a nő a házba, - Megszoptatá csecsemőjét, - A ki sokáig volt árva. - De a férj a pallost vette, - És a nőnek fejét vette! - … Aludj, aludj árva kincsem! - Atyád van, de anyád nincsen, - Atyád neked csinálni fog - Sima bölcsőt diófából; - S felakasztja a kilincsre, - Az eresztől nem is távol; - Ott a szellő suhogása - Ringatni fog lassan, szépen, - És a madár szép dalára - Előtted tárt lesz az éden!… - Hanem atyád boldogsága - Oda lett… lehullt virága! – - - -TOMA. - - Mán ablaka előtt állva, - Beszól Toma a szobába: - – Anna, Anna, drága lélek, - Jöjj ki hozzám arra kérlek. - – Nem mehetek ki a házból, - Kemenczémben a tüz lángol, - És a gyermek sir, a kincsem, - Kivüle ma senkim sincsen; - Nyikorog is a ház ajtó, - Künn az ebem, a haragvó. - – Anna, Anna, drága lélek - Jöjj ki hozzám arra kérlek, - Tüzet lehet eloltani, – - A gyermeket elaltatni, – - Ajtód sarkát kend kenőcscsel, - A kutyádat tarsd kenyérrel. - – Nem mehetek ki a házból - Nem lehetek ma már távol, – - Itt a férjem, alszik, szegény, - Töltött puska pihen mellén, - És két pisztoly a lábánál - Pallos fekszik oldalánál. - Ha mozdulok: puska ropog, - Ha felkelek: halva rogyok. - – Anna, Anna drága lélek, - Jöjj ki hozzám arra kérlek, – - Kis ideig leszünk távol. - … És az aszszony kijött erre, - Fel is kapta a nyeregbe; - Mentek nem is nézve hátra, - El is vitte messze tájra: - Zöld erdőnek közepébe, - Csergő patak közelébe, - Vastag fának árnyékába. - Itt leültek megpihentek. - És a férfi igy beszéle: - – Keress kincsem a fejemben… - S puha keze babrált fején… - Látott gerlét, a mint várja, - Merről? honnan? jő a párja; - Messzebb ismét, benn az erdőn, - Látott bárányt puha emlőn - S rigót, a mint étket szállit, - Hogy táplálja fiókáit; – - Látta kedves csecsemőjét, - Szép szemében drága könnyét, - Csendes szellő fuvalmában, - Gyermek sirást hall magában. - … Anna erre, a kést vette, - És Tomának fejét vette. - - Visszaindult haza felé, – - Megérkezett a kis házhoz, - A kis háznak ablakához, - S benézett a nő a házba: - Látta férjét vacsorálva, - És anyosát rongyot kötni, - Csecsemővel bibelődni - És altatva drága szóval: - – Aludj, aludj, árva gyermek, - Lefektetni nem is merlek, - Mert mióta anyád nincsen, - Jó éjszakád, álmod sincsen; - Két szép szemed, két nap óta, - Nem volt soha becsukódva; - Nem is szoptál édes tejet, - Nem is fogtál puha kezet, - Nem csókoltál édes ajkat, - Nem volt soha nyugodalmad, - Nem figyeltél anya-szóra, – - Két nap óta, gyermek, néked, - Csupa sirás volt az élet… - - Beszól a nő a szobába; - – Feleséged, ha megjönne, - Mit csinálnál vele bátya? - – Meg se sütném, meg se verném, - Rút szavakkal sem illetném; - Meg se kérdném: merre jártál, - Annyi időt hol töltöttél, - Kivel voltál, mit csináltál? - Csak az volna kivánságom, - A mig magam vacsorálok - Legyen gyertyám, mécs-világom… - Bement a nő a szobába, - Meg szoptatá csecsemőjét, - A ki sokáig volt árva. - De Mán erre mitsem szólott, - A ládához ment, s belőle - Vett ki puha, fejér gyolcsot. - S betekerte a nőt vele, - És szurokkal csepegtette, - S meggyujtotta és világolt, - Mig maga Mán vacsorázott. - - -A HEGEDÜS. - - Korán reggel, félhomályba’, - Midőn vész az éj homálya, - Hegyek között az ösvényen, - Ki fut s vajjon hová mégyen? - Ifju asszony, – ölbe zárva, - Egy kis fiu, egy kis árva. - Felérve a hegytetőre - Énekelvén megy előre; - De a gyermek, a kis árva, - – Angyal szelid az orczája – - Meg nem szünik egyre sirni, - Kérdést intéz az anyához, - Miért kezdesz énekelni? - – Vagy nem látod tova, tova, - Fenyőfáktól körülfonva, - Ott a tolvaj-banda fészke, - Ama dombos, tágas völgybe’, - Félek anyám, félek nagyon, - Nem ölnek meg minket vajjon? - Nem érez a tolvaj-banda, - Szállna rá a Szüz haragja. - Nem figyelnek a kérdőre, - Énekelve tart előre, - Itt van már a rablók háza, - A menyköve esnék rája! - Felénk ki jő mind előre? - Az a rablók vezetője. - Ifju asszony kaczag, nevet, - Leteszi a kis gyermeket, - Lehelyezi puha földre; - Ő meg elvész az erdőbe. - A kis gyermek, a kis árva, - Ugy zokogott egymagába, - Hogy az erdő felelt rája! – - - – – – – – – – – – - - De kik jőnek amott szembe, - A tündérek fényes serge! - Fehér lepel által födve, - Aranyhajtól tündökölve, - Drága gyöngyből koronával, - Az ég annyi csillagával! - Ő lesz az, az erdő anyja - S tündérserge, mely nem hagyja. - A kis árvát felölelte, - Felhő által körülvette. - Arany felhő lágy ölében, - Eltüntek a zöld erdőben – – - - – – – – – – – – – - - Erdő mélyben, a hegy alatt, - Hol a futó csermely fakad, - Ott él a kis szegény árva, - Három tündér vigyáz rája, - Három tündér kedves, szépek, - Virágai a mezőnek, - Egyik mesét mond a távol - Eső csillag- s holdvilágról; - Futó patak morajáról; - Kelő hajnal szép pirjáról. - És a másik fütyöl, mintha - Esti szellő lágyan sugna. - A harmadik kényezteti, - Dalok között lefekteti. - … Öröm között, jólét között, - A kis gyermek már nagyra nőtt. - Hozott anyja uj nyirettyüt, - Diófából szép hegedüt, - Arany hurok rajt’ feszitve, - Arany hajból kikészitve. - Egyik hur a bánat hurja, - A másik a szomort fujja. - És az egyik a gyönyöré, - A negyedik az örömé. - A szép ifju figyel rája, - – Beteljesült lelke vágya! – - Igy tanitja őt a tündér: - – Hangja édes, sokat felér. – - – Ez a hur a bánat hurja, - Ujjad nagyon ne is nyomja, - Fájdalomtól el is szakad, - A ki hallja meg nem marad. - Ez a hur már ad ki szomort, - Könyt fakaszt, ha éri vonód; - Harmadik a gyönyör hangja, - A mátkások dalát dallja; - Szerelmet önt ifju szivbe, - Friss erőt a vénült érbe; - Ettől a meghalt feltámad, - Ebből öröm hangja árad – – - - – – – – – – – – – - - És az ifju figyel erre, - A hegedüt kézbevette, - A nyirettyüt végig futja, - Rezg az eszköz minden hurja, – - Néha rosszul, majd meg jobban, - A sziv néha fel-feldobban, - Mig végtére a dal árja, - A közbámulatnak tárgya, - A tündért is csoda szállja. – – - - – – – – – – – – – - - Nemsokára a szép ifju, - Hegedüvel utnak indul, – - Játszik falun, a városban, - Tapsolnak is tizen-százan; - Szép dalát a ki csak hallja, - Elmerengve bámul rajta… - – Koborolva ide-oda, - Véletlenül bejutott a - Rablók közé a csárdába, - A menyköve esnék rája – – - - – – – – – – – – – - - – Hé, hegedüs! mi a neved? - Elfelejtém a nevedet, - Huzzd rá, mit is bámulsz rajtam! - A nyakadat kicsavarjam? - S hegedült is, a mint mondák, - Csak ne üssék, csak ne bántsák; - A kebleket öröm szállja; - Tánczra kellnek, ki-ki járja, - … Ime más hurt érint ujja, - Elnémulnak a mint fujja, - A hur, a mint ki-ki hallgat, - Sziv repesztőn rezeg, jajgat, - Mint egy megtört sziv fohásza, - Setét, rémes éjszakába. - Asztal köré csoportulnak, - Nincs keletje már a bornak, - Nem is töltik a kupákat, - Kebelöket szállja bánat… - S jaj a szegény csaplárosné, - Minden dolgát elfelejté, – - Olyan szomoru az ének, - Még szomorubb lágy szivének. - – Szép hegedüs, oh megállj csak! - Addj helyet egy árva szónak! - Arra kérlek szépen téged, - Dalold el a gyermekséged – – - - – – – – – – – – – - - Kézbeveszi a hegedüt, - Megkeni rá a nyirettyüt, - Igazit a bánat hurján, - Imigy kezdi drága hangján: - – Korán reggel, félhomályba’, - Midőn vész az éj homálya, - Hegyek között az ösvényen, - Ki fut s vajjon hová mégyen? - Ifju asszony, – ölbe zárva, - Egy kis fiu, egy kis árva. - Felérve a hegytetőre – – - - – – – – – – – – – - - Áll az asszony megnémulva, – - Élettelen földre hulla! - És ez asszony, szegény Anna, - A hegedüs édes anyja. - - -A SZÉP LEÁNY. - - A nagy leány kérdést teszen: - – Édes anyám mondd meg nekem, - Midőn csendes idő vagyon, - Mért suttog a szellő, vajjon? - Virágimat nappal lengi, - Ablakomat éjjel veri. - - – A mit hallasz, kedves lányka, - Nem a szellő suttogása, - A szép ifjak lágy beszéde, - Nem térhetek ki előle… - Jönnek egyre s nőül kérnek, - Hanem veled sokat kérnek, - Vasas ekét hat ökörrel, - Vasas szekért nyolcz tehénnel - És a lovat felnyergelve, - Aranypénzzel megterhelve. - - – Ha még egyszer erre járnak, - Küld csak vissza, én még várok, - A mig tavasz leszen ujra, - Mig a virág kihajt ujra; - Csinálok majd egy kis kertet, - Hegy alatt a patak mellett, - És ültetek szép virágot, - Milyent eddig egy sem látott; - Felékitem magam azzal, - Birni fogok derült arczczal, - És elmegyek majd a tánczba, - Hárman-négyen kérnek tánczra, - Megforgatnak lassan, jobban, - Érző szivök fel-feldobban - Ha meglátják szemeimet, - Elfelejtik ökreidet; - Nézve ajkam szép pirjára, - Nem gondolnak a bárányra, - Pénzt és lovat majd nem kérnek, - Szép hajamra ha ránéznek. - - -A JEGYES SZERELME. - - A bojárok kérdik egyre: - – Mért oly fényes a két szeme? - Mintha volna ezüstözve, - Aranyszikra a közepe! - Szemöldököd, holló tolla, - Aranyszinü hajad fodra - Be van fonva hatba, hétbe’, - Hajad közé virág téve… - - Ezüst fényü a két szemem? - Ugy szereti a kedvesem; - A közepén aranyszikra? - Szép rózsám is annak irta; - Szemöldököm sötét, barna? - Illik hozzá rózsám bajsza; - Fénylik hajam aranyszinben? - Mert fürösztöm rózsavizben, - És befonom szép virággal, - Mert galambnak csak igy áll jól… - Benn az erdőn gerliczém van, - Csak én tudom hol ül, hol van; - Ott ül ő a fenyőágon, - És lenyugszik virág-ágyon, - Előmbe jő a hajnallal, - Előmbe a kelő nappal; - A mint látom hozzá vágyva, - Én is vele kelek szárnyra; - S ekkor szemem fénytől rebdes, - Csakhogy neki legyek kedves, - Egész lényem fényes leszen, - Csakhogy őtet hőn szeressem. - Vele szállok, vele lépek, - Hogy szeressem a mig élek; - Utját ő csak nappal járja, - Szivem holtig őt imádja: - Nagy szerelem, a mit érzek, - Mit jegyesem iránt érzek. - - -ERKULEÁN. - - Reggel a hajnalba - Három lány kelt utra, - Szép virágot szedni, - A lányok egyike - Elment a tengerre; - Közbelső elméne - Parton fel, a kertbe; - És a legkissebbik - – Szilaj ő még eddig – - Elér nemsokára - A Cserna partjára. - A leánykák után - Sok szép ifju ment ám; - Vigan keltek utra - S visszajöttek sirva. - - De im egy kapitán, - A derék Erkulán, - Előjő a ködből - És a parthoz érve, - Csernához beszéle: - – Tiszta futó habok! - Ám ne szaladjatok, - Lányok hová lettek, - Reggel utra keltek? - – A lányok egyike, - Elment a tengerre, - Fel a Duna partján - Van illatos virány; - Közbelső elmene - Parton fel, a kertbe, - Hét havast megmászva, - Az erdőbe szálla; - És a legkissebbik - – Szilaj ő még eddig, – - Ama kősziklákban - Sirdogál az árnyban. - - A deli kapitán - Utra kél szaporán, - Ugy vágtat a lóval, - Hogy a part megszólal; - És imigy repülve, - A sziklához ére. - – Jöjj ki szép leányka! - Tekintsek arczádra. - – Nem mehetek innen, - Tiszta ruhám nincsen, - És a naptól félek, - Én az árnyban élek. - – Ne félj kis tündérem, - Nem bánthat senki sem; - Felveszlek az ölbe, - Hozzád nem is érve; - Gyengén betakarlak, - Meg is oltalmazlak, - Széltől, napsugártól - És azok csókjától. - – Szép ifju, galambom! - Hogyha szeretsz nagyon - S nőül akasz venni, - Hozzád fogok menni! – - Hozz ki a sziklából, - A szikla árnyából; - Leszek feleséged, - Mert szeretlek téged. - - Az ifju kapitán - Átugrik a sziklán. - Ime, nemsokára - Kijő a világra, - Egy lebegő tündér, - – A világgal felér, – - Gyönyörü s oly édes, - Üde s olyan kényes; - Arany haja fénylik, - Puha vállra omlik; - – Mert ilyent nem látott – - A nap is megállott; - Kigyuladott arcza, - Sugár pihen rajta. - - A deli kapitán - Felkapja az ölbe, - Hozzá gyengén érve; - Melléhez szoritja, - Lágy térdén ringatja. - Csinált neki fészket, - Hol a nap nem éget; - Csillagfénynél támadt - Virágból nyugágyat. - - -MÁRK. - - Török tábor közepében, - A vitéz Márk hirét vette, - Hogy a nejét elvesztette - És az anyját összevágták! - Mig átnézte a levelet, - Drága lován otthon termett, - S a mint mondák, ugy volt minden: - A szép asszony sehol sincsen - És az anyja összevágva. - - Bement nyomba a klastromba, - Mig a pap a misét mondta, - Imádkozott térdre hullva… - Fel is öltött papi ruhát, - Koldulni ment, mint egy barát, - Hogy a zárda gazdag legyen, - Hiányt miben se szenvedjen. - S a mint koldult a világba’ - Elérte a török házát, - Melybe neje el volt zárva. - Kinyitotta az ablakot - A török s ily szókat mondott: - – Barát! hol vetted a lovad? - Az a szép ló a Márk lova… - A vitéz Márk imígy szóla: - – Ugy van uram, a Márk lova, - A vitéz Márk már azonban - Rég nyugszik a hideg sirban. - A mért testét eltemettem, - E szép lovat adták nekem. - – A nagy ég urának hála! - Hogy ezt hallom valahára. - Most már nincs a kitől féljek, - Nincsen gondom, vigan élek! - No de jöszte, igyunk egyet, - E jó hirért megérdemled! - Bevezette a szobába, - Melyben neje el volt zárva, - S a mint ránézett az asszony, - Folyt a könyü a szép arczon, - De a török arczul vágta. - Evett, ivott a két férfi… - Az asszony nem győzte nézni; - Csepp bor sincs már a kupába’, - A török más után láta! - Márk benmaradt az asszonynyal, - És a férfi imigy szólal: - – Mondsza, drága, ifju asszony, - Pogányt szeret már a lelked? - A keresztényt megvetetted? - – Nem vetém meg a keresztényt, – - Nem szeretem a pogány lényt, - De ha meghalt drága férjem, - Itt az élet pokol nékem. - – Imádkozzál ifju asszony, - Legyen hited, nagy az isten, - Kiszabadit téged innen… - Jött a török és igy szóla: - – Ejnye barát, hol az eszed? - Ez az asszony tán nem szeret? - – Török uram, már bocsánat, - A mióta vagyok nálad, - Mindegyre csak sértesz engem! - Ezt az asszonyt arczul vágtad, - Csodálom is, hogy eltürtem, - Hogy vissza nem adtam hármat. - De ha harag száll meg engem, - Megfordulok ballábomon, - S a kit érek, levagdalom. - Éles kardom egy csapása, - Száz töröknek sirját ássa. - Megfordulok a jobblábon, - Nincs ki velem szembeszálljon… - Összekötöm kéveszámra, - Elhelyezem kalangyába. - … A török ráismert Márkra… - – Kegyelmezz meg, ne bánts még ma, - Aranyt adok váltságdijba! - – Aranyod is a kezemen, - Életed is, – nincs kegyelem! - … Harag szállta a Márk lelkét, - Megfordult a ballábára, - A törököt ő levágta; - Éles kardja egy csapása, - Száz töröknek sirját ássa… - Meg is fordult a jobblábon, - Nincs ki vele szembeszálljon, – - Összeköté kéveszámra, - Elhelyezte kalangyába… - - Márk a nejét haza vitte; - Nem a török táborában: - Otthon éltek boldogságban. - - -MÁRK VITÉZ. - - Fényes drága kastélyában, - Annak egyik szobájában, - Dús, teritett asztal mellett, - Ült Márk vitéz, ivott, evett. - Ott az anyja, ott neje, - Esznek, isznak együtt vele. - Hoz a szolga leveleket, - Olvasásra egy percz kellett; - Mindegyiket végig futja… - Az utolsót a mint látja, - Egész lénye lobban lángra - S lecsapja az asztalára. - – Édes fiam, mi lelt téged? - Mi baj ére, mi tűz éget? - Elhozván a leveleket, - Olvasásra egy percz kellett: - A mint szemed ezt meglátta, - Egész lényed lobbant lángra. - – Édes anyám, de hogy is ne, - E levelet Alfék küldte… - Még azt irja, hogy nincs nékem, - Tudományom, nevelésem; - S nincs bátorság a szivembe’, - Vele kardra szállni szembe. - - Felült sárga ménlovára, - Elvágtatott messze tájra, - Másnap el is ért Budára. - A nagy falu közepébe’ - Áll a király vendéglője; - Lovát köté a sövényhe’, - Ő benyitott a csapszékbe. - – Korcsmárosné! bort izibe! - Nem tréfálni jött Márk ide. - Egy veder bor majdnem semmi, - Más bor után kellett menni. - – Korcsmárosné még egy vedret! - De már erre szólni kellett: - – Drága uram, Márk vitézem! - A sok megárt, neked, nékem! - Ha leiszod magad itten, - Elvihetnek lánczra verten. - – Korcsmárosné, már ha mondom: - Nekem arra nincsen gondom, - Láss utánna! bort izibe! - Nem tréfálni jött Márk ide… - Megfizetem borod árát… - Alig végzé be a szavát, - Alfék hamar meg is tudta, - Hogy Márk van a fogadóba’! - Alfék megy is pallósával, - Olyant vág az ajtófára, - Hogy darabra törik, százra. - Feláll Márk az asztal mellől, - Hat aranyt vesz ki a zsebből: - - – Három arany a bor ára! - A háromért gondolj Márkra. - - S kilépett az ajtón nyomba, - De Alféknek semmi nyoma, - Ment utánna… utol érte, - Pallosával végig mérte… - S lerogyott Alfék a földre. - - -ANYÁM, ANYÁM… - - Anyám, anyám, lelkem anyám, - Neked is szép volt az élet, - S ha gyönyörködtetett téged – - Ne tanits az unalomra… - Mert veszett eb az unalom, - – Minden estve nálad vagyon, - Melletted ül: – ott pipázik, - A sok könytől arczod ázik. - Egy hajlékot lakván véle, - Nevetni sem lehet tőle: – - S aztán ott ül a kuczkóban, - Azt sem tudod eszed hol van? - Mint vele lakni egy házban, - Jobb, ha beteg vagy az ágyban, – - Betegségből, gyógyszerével, - Engem anyám kigyógyithat, - Unalomból csak a sirhant. - - -ÉDES RÓZSÁM, ÉDES LELKEM. - - Édes rózsám, édes lelkem – - Késő éjjel, éjfél tájba’, - Midőn alszik a madárka - És a hold a tiszta égen - Csillagok közt úszik fényben, - Ablakodhoz vágyott lelkem, - Oda vágytam, oda mentem. - … Fontál kerek guzsaly mellett. - Könyben úszott drága szemed; - De hallottam mostohádat, - A mint szidott s szórt rád átkot, - A mért forrón szeretsz engem. - - Pedig már az mind hiába! - Mert ha három éjjen által - Eresz alatt térden állva, - Habzó ajkról, vérző szivből - Szakad is ránk szitka, átka, – - Hogy ha misét mondat, hetvent, - S kalácsot süt egyszáz hetvent - Egymástól mi puszta szóra, - El nem válunk soha, soha. - - Nem, mig anyád meg nem tudja, - Leveleit egy tölgyfának - És füszálát egy határnak; - A mig tisztán meg nem tudja - Szőrszálait száz egérnek, - Virágait egy mezőnek; - Mig a bükk nem terem körtét - S a füzfán megygy nem lesz nőve, - Hogy egyék anyád belőle. - - -MÉRT NEM NŐSÜLSZ… - - Mért nem nősülsz ifju, vajjon, - Midőn annyi virág vagyon? - Tán szülőid nem egyeznek, - Vagy a lányok nem szeretnek? - – A szülőim egyeznének, - A leányok szeretnének, – - És üldöznek is a vágyak, - Mégis sugják, hogy csak várjak, - A mig ujra tavasz leszen, - Hátha eljő uj kedvesem… - Csinálok én akkor kertet, - A kis törpe kunyhóm mellett, - Virágim közt ülök, járok, - Nézni jőnek majd a lányok… - Ki is ülök a töltésre, - A lánykákkal összejőve, - Nyujtok nekik szép virágot, - Olyan szépet egy sem látott, – - De ha eljő a galambom, - A legszebbet neki adom, – - Ott nyilik az ablakomban, - Nőm számára azt ápoltam. - - – Mondd meg milyen, mondd meg várjuk? - Ismerjük meg, ha meglátjuk… - - – Könnyü zerge, - Nagyon fürge; - Gerle madár, - Repül, nem jár; - - Az ő teste, - Sugár gyenge; - És az arcza - Rózsás, barna; - - Szép hajában - Nyilt virág van; - Fürteibe - Virág hintve; - - Szemét nézve, - Megigézne; - Ajakában - Egy világ van. - - -MEGSZÁLL A VÁGY… - - Megszáll a vágy reggel, estve, - Nyugtot nem ad, bár egy perczre; - Beszél nekem… kérdi egyre: - – Mért vagyok én olyan gyenge? - Azt felelem siró hangon: - – Mert szerettem hően, nagyon! - És felelem könyes szemmel: - – Nem szerettem soha renddel. - - A vágy kaczag s tovább ereszt, - Verné meg őt a szent kereszt… - Ha a vágy eladó volna, - Galambomnak adnám nyomba!… - Ha a rózsám vevő lenne, - Szivem vele megegyezne; - Meg is venném, hogy megvédjen, - A vágy, ha megtámad éngem. - - -CHOLERA. - - Tova le a Pruth partján - A jó Vilkul lakásán, - Vilkul iszik egyre-másra; - Három leányt tart a térden - S nem gondol a cholerára. - Gondoskodik anyja róla, - Könnyes szemmel ekép szóla: - – Drága Vilkul, drága fiam! - Te csak iszol egyre-másra, - S nem gondolsz a cholerára… - Szokd el már a részegséget, - Minden roszra az visz téged; - Pruthban van már a cholera, - Vagy talán átlépett rajta… - - És az ifju szót fogadott, - Négy szép ökröt befogatott, - A szép lovát fölnyergelte, - Le a völgybe utját vette; - Utazni ment messze tájra, - Kereskedni jónak látta. - Egy gyönyörü téres völgyben, - A kanyargós Pruth vizében - Vajjon, vajjon mit is láta? - Egy agyaros, fogasbába. - A testéből méreg árad - És bőre a csonthoz száradt; - Lobog haja kibomolva, - Rút kigyókkal van befonva; - Ugrál ide, ugrál oda, - Töviseket termel nyoma; - Szárad a fű a nyomába, - Embert küld a másvilágba… - – Derék ifju, csendes utat! - Olyan büszkén merre halad? - – És ke’d bába, térne vissza! - Merre vész el majd az utja? - – Megyek a szép Pruth partjára - A jó Vilkul lakására; - Hogy életét vegyem hátra - S menjek vele más világra! - – Te utazó rút nyavalya, - Rút betegség! kérlek arra, – - Vedd a lovam, fegyveremet, - De ne bántsd az életemet… - Nekem otthon van szép lányom, - Engedd, hogy őtet meglássam! - A szekerem s ökröm vidd el, - Vidékünket ne pusztitsd el… - – Nem kell nekem ember-fegyver, - Van énnekem ördög-fegyver; - Láthatatlan három kaszám, - Tüzes vassal van kiverve: - Az egyik a hős ifjaké, - A másik a csecsemőké, - A harmadik nagy lányoké - És az ifju menyecskéké! - Nem kell nekem ökrös szekér, - Három kaszám titeket kér, – - Élteteket veszem hátra, - S megyek vele másvilágra! - Vilkul álla megkövülve, - De Cholera hozzá szökve, - Zörgő csontját kinyujtotta, - S szegény Vilkult körülfogta. - Száját teszi a szájára - És ajkát ajakára, – - Az életét ki is szivta! - Vilkul vissza azt nem vivta. - Vilkul halva le is rogyott, - A Pruth vize közelében, - A szép mező közepében! - Varju, holló rá is szállott – - S a Cholera görbét nézve, - Sántikálva tovább állott. - - -RÁDICA. - - Amott a nagy házba’ - – Nap süt ablakába – - Sok a boros hordó, - Hajolnak egymásra. - Sok nincs is megkezdve - – Ötszáz veder egybe’. – - Amott a nagy házba, - – Nap süt ablakába – - Édes a bor ize, - Egy nap fogy száz ice; - Rádica árulja - Kevés az ő gondja. - Kereskedők, sokan, - Elfogyasztják nyomban. - Közülök egy aztán, - Mátyás a kapitán. - Öreg szatócs ő már, - A sir szélén áll már, - Rada felé tartva - Egy nagyot sohajta, - És szóla eképen: - – Radica, Radica! - Szépséges Radica! - Légy a feleségem, - Eltartalak szépen, - Leolvasok nyomba’ - Száz rubelt markodba, – - És veszek topánkát - Indiai, drágát, – - Kendőt a nyakadra, - Selyemmel kivarrva - S aranynyal ékitett, - Drága teritéket,… - Rada nézve rája, - Felelt nemsokára: - – Hej Mátyás kapitán! - Gazdag vagy jól tudom, - Még sem leszesz uram, - Fehér a szakállad, - Fog nem körzi szádat. - Egyébiránt férjnek - Azt választom én meg, - Ki átmegy a Dunán - Lábaira állván, - Buzogányt szoritva, - A jobbik marékba’. – - … Senki nem áll erre, - Egynek sincsen kedve; – - Idegen vendégek, - Sorban amott ülnek. - Közülök egy ifju, - Feláll hamarjába’, - A helyét jól állja, - A Dunát átuszsza - És ismét jő vissza; - Lábaira állván, - S buzogányt szoritva - A jobbik marékba’. – - Radica örvendve, - Ezeket rebegte: - – Jere, ifjam, szépem, - Légy te az én férjem - Én téged választlak, - Ifiu uramnak! – - Van egy példabeszéd, - Szól az pedig ekép: - A ki a Dunát átuszsza, - Feleségét nem kinozza! - - -A GERLICZE… - - A gerlicze bús madárka - Ha elpusztul a hű párja; - Pusztán bolyong, repül gyorsan, - Ha oda ért tovább onnan… - Életén át gyászol mindig, - Más gerléhez nem szegődik; - A zöld erdőt is megjárja, - Virulását nem is látja; - Mig elfárad, bolyong, repül, - De zöld ágra akkor sem ül; - Hogyha néha le is szállna, - Rászáll egy-egy száraz ágra; - Vagy rászáll a szirttetőre, - Étel, ital nincs inyére; - Ha folydogál csermely, patak, - Felzavarja s tovább halad: - A vadászt ha jönni látja, - Eleibe repül szárnya! - - -A SZERELMEK. - - A szerelmek, a szerelmek, - Mint a madár, énekelnek; - Havasokon, a berkekben, - A pusztákon, az erdőkben, - Itt is, ott is, mindenütt. - A hűséges nagy szerelmek - Szabad uton járnak-kelnek; - A kicsikék elhuzódnak - Belsejébe a vadonnak… - Sárban járnak s mégis tiszták, - Az ifjukat megrohanják; - Vizben usznak, meg nem fulnak, - Lány-kebleket ostromolnak; - Tűzbe mennek, el nem égnek, - Annál tovább s jobban élnek. - - -KIS MENYECSKE… - - Kis menyecske jő a párja… - – Ha jő itt lesz, ördög bánja, - Készen áll a vacsorája. - Egy pár lepény… összeszedve, - Hét udvarról a sok növényt, - Csak megenni legyen kedve. - Mert gonoszul egyre-másra - Szidalmazva, csak azt mondja: - „Hej, feleség, ne nézz másra!“ - – Kis menyecske, jön babája! - – Egészségben érjen hozzám, - Készen áll a vacsorája: - Egy sült csirke paprikázva, - Jó sütemény tejben ázva… - Megérdemli, mert ő soha - Nem pirongat, sem nem mondja: - „Ez vagy amaz jól igy volna.“ - Bejön, köszön, csókol, leül… - Egy ilyennel a nő elül. - - -CSENDES FOLYAM… - - Csendes folyam, Duna vize, - Rég vagyok már én is árva, - A kim volt és kit szerettem, - Elment már egy szebb világba. - Hogyha nem hiszed talán, - Illatos virány, - Itt a sirja, ásd ki ujra, - Virágos a sirja! - Vedd a fátyolt arczájáról, - Virág a határról; - Arczájáról és kezéről, - Virág a mezőről; - Kezeiről és lábáról, - Virág a sirjáról. - - -SZEGÉNY JANKÓ. - - Hegy alján a juhász legény, - Elaludott mélyen szegény, - S a juhnyáj a sötét éjjel - Barangolt is szerte-széjjel… - Pásztor nélkül csavarogva, - Bement volt már a tilosba. - – Befogták a juhászlegényt, – - Bekisérték lánczon szegényt, – - A juhnyáját behajtották, - Semmi áron ki nem adták. - – Jött az apa, jött az anya, - Tüszőjükben hozva bankót, - Könyörögtek, térdre hullva, - … Adnák ki már szegény Jankót. - A bankóért a jó birák, - Szegény Jankót ki nem adják, - – És jövének a fivérek, - Tüszőjükben aranyt hozva, - Szavuk olyan, mint az ének, - Minden szép szó összehordva, - … De aranyért a jó birák, - Szegény Jankót ki nem adják! - – Felöltözött a mátkája, - Vett szép szoknyát derekára, - Piros csizmát a lábára, - Szép nyaka a gyöngytől fénylett, - Már messziről hajtott térdet, - És kezeit összecsukta, - Szép szeméből a köny hulla: - – Törvénylátó, drága urak! - Váltságdijba miket hozzak?… - Ereszszétek már ki Jankót, - Ha bűne volt, meg is lakolt! - Drága gyöngyét földre dobta, - – A birákat megcsókolta. - Erre aztán a jó birák, - Szegény Jankót ki is adták! - - – Végy el Jankó feleségül, - A börtönből megmentélek, - Értted halok, érted élek… - – Nem veszlek el feleségül, - – Mást csókoltál már mint mátka, - Félek rám száll az ég átka! -* * * - - -NAGY LEÁNYNAK… - - Nagy leánynak a szerelme - Utban nyiló violaszál, - Midőn lanyha szellő éri, - Csakhogy lelked rája nem száll. - - Menyecskének a szerelme - Ablakban diszlő viola, - Oldalvást ha éri szellő, - Illatos az egész szoba. - - -ZÖLD LEVELÜ… - - Zöld levelü almafácska, - Az én rózsám bájos lányka, - Napsugárból van a haja, - Szél lengeti erre-arra. - Két szeme két fényes csillag, - Rájuk nézesz, meggyilkolnak. - Két vércsepp a két arczája, - Gyönyörrel tekintesz rája; - Ajaka van eperizből; - Puha testén fehér inge, - Édes tejbe van fürösztve; - A járása csendes, mintha - A földön betüket irna; - Szép idő a mosolygása, - Menybe repit a szólása, - És ha a föld minden kincsét, - Hét országnak drága gyöngyét - Adnák nekem, édes lelkem, - Egy hangodért én megvetem. - - -HONNAN REPÜLSZ… - - Honnan repülsz kakuk madár? - – Messze tájról; a hol van nyár! - – Messze tájról? künn nem láttad, - Értem élő szép rózsámat? - – Lehet, – de rá nem ismertem! - – Ismerhetted volna könnyen, - Mert a rózsám ismert lányka, - Sárga pohárt tart kezében, - Csillog drága köny szemében, - Felköszönt és sohajt egyre, - Búban úszik egész lelke! - Hallgass, hallgass, drága lélek, - Majd elveszlek, hogyha élek, - Jegenye, ha terem körtvét - És a fűzfán megygy lesz nőve, - Hogy együnk mi majd belőle. - Szerelmünktől, egykor, régen, - Virágoztak a fák szépen, - Nagy titokban az irigyek, - Minden ágot letördeltek. - - Ki a más szerelmét rontja, - Gabnáját a madár hordja, - Ne is legyen annak étke, - Sem egészség a testébe. - - -A BOJÁR ÁLMA. - - Barátságos laknak - Vendégei vannak; - De a gonosz háznak - Megrögzött lakói - Ilyet sohse látnak. - - A bojár egy napon - Nyughatatlan nagyon; - Fényes ebédet ád, - Összehivja a vár - Öregét és ifját. - - Az ebédért nem vár - Jó szót a nagy bojár, - Gyanus álmot látott – - Kéri vendégeit, - Fejtsék meg ez álmot: - - „Az éjjel házamban, - Tiszta tó terült el, - Tükörén a sugár - Csak játszva merült el; - És partját a tónak - Aranyív övezte, - Az ív egyik végét - Sárkány-szem fedezte. - Az aranyíven túl - Sötét bokrok álltak, - S itt ága terült el - Diszes almafának. - Szép ezüst virágot - Mutatott a szélnek, - Lombos ágai közt - Gerle madár fészek. - A fa koronája: - A galamb tanyája; - Az aljban: a nádnak - Terült el az árnya.“ - - Erre a vendégek - Álmát igy fejték: - „Tiszta tó a házban: - A palotád, uram; - Az aranyív pedig - Szerető nőd, ugy van! - A fa koronával: - Te vagy uram, magad; - Az ezüst virágok: - Őszbe vegyült hajad. - Gerle madár fészek: - Férjhez adó lányok; - Galamb-tanya: ifjak, - Harczra készen állók. - És a nád az árnyba: - Vendég-sokasága.“ - - -AZ ELHAGYOTT HITVES. - - Tövében a fenyőfának, - Hol a rablók kelnek-járnak, - Ül egy nő, még ifju, gyermek, - Arcza sápadt, teste remeg… - Csecsemőt tart puha ölbe, - … Mért, hogy ezt is meg nem ölte?! - Nem is vitte a teplomba, - Keresztelve bár meg volna! - És a mint a nő ott jajgat, - Megrezdűl a fűn a harmat, - Lehajlik a fának ága, - S rá elnémul a madárka. - „Tűz égesse s ölje bánat! - Elhagyta a kicsiny házat… - Mily boldogok voltunk ketten, - Megcsalt, pedig hogy szerettem… - Verje meg a könyem árja, - Nehéz gondom sokasága, - Részvétemet akkor kérje, - Midőn jólét int feléje.“ - A nő könye egyre pereg, - Feljajdul a kicsiny gyerek: - „Kis csecsemőm, beli, beli! - … Ne adj, oh ég, nyugtot neki - Viselem én a gondodat, - Éjszakára csinálok majd - Egy kis viskót zöld faágból, - Benne ágyat nyilt virágból. - Körülötted szellő lengve, - Édes álom száll szemedre; - Csak a madár dalolása, - Ébreszt majd bús valóságra, - Itt az erdők vadonjában, - A nagy rablók hazájában!“ - - -CZIVÓDOTT… - - Czivódott volt a mult éjjel - A lélek az érző szivvel. - A lélek igy szólott végre: - „Hallgass szív, a rosz forrása! - Mert por leszesz, ki-ki lássa! - De én élek, – elballagok - Vétkeimmel a hátamon - Számolni a más világon!“ - - -ÉS MÁR ISMÉT… - - És már ismét estve volna? - Meg fog szidni anyám ujra! - Az este is szidott szörnyen, - Hogy rózsámmal annyit ültem. - Pirongasson bármily sokat, - A szerelmem kigyógyitgat. - S habár verne, – nem fog fájni, - A szerelem mit nem áll ki? - Verjen, szidjon, s ujra verjen: - Soh’se gyógyit ki már engem! - - -JAJ DE KORÁN… - - Jaj de korán megnősültem, - S de be vén a feleségem! - Hogy vénecske, kicsit bánom, - De hogy bolond, azt sajnálom! - - Rongyot visel a fültöven; - „Ugyan hogy áll?“ kérdi tőlem, - Azt felelem: „Jól áll nagyon!“ - Ott áll csakhogy megharapjon! - - S ha mondom, hogy gyengén néz ki: - Koczkás rongyát széjjel tépi, – - S mint kis ebet, küld utánna, - S ha elhoztam, eldobálja! - - Ha nőd öreg, az még mehet; - Ha bolond is: jaj ám neked! - Bolondozik, ugy tréfálva, - S megbolondulsz te utánna! - - -A FECSKE FIÓKÁI. - - Laczi bátya kunyhójára - Egy fecske két fiókája - Rászállt, – egymás mellett ülnek, - Nyomorult a kinézések… - Minden erőt összeszedve, - Egyik elszállt messze, messze; - S az, mely ott a tetőn maradt, - Bátyja után sirva fakad: - „Ne menj, ne menj, édes bátya! - A mig megnő tollam, szárnyam… - Hogy repüljek messze tájra, - Édes anyánk sirhalmára! - Ha el fogunk oda érni, - Édes anyánk majd megkérdi: - ‚Hát atyátok hol van merre?‘ - S mi meg azt feleljük erre: - „Hej, más asszony van már otthon, - A ki velünk nem is rokon! - Elűzött a háztól minket, - Mondá, rajtunk nem segithet! - És bolyongunk házról-házra, - Mint a csókák ágról-ágra; - Járunk-kelünk ide-oda, - Nincs, hol testünk megnyugodna; - Nincs, ki nekünk jó szót adjon! - Nincs, ki minket elaltasson, - Ő otthon mind jóban ülhet, - S koldusokká tett bennünket!“ - - -A PÁSZTOROK ITÉLETE. - - Három pásztor élt a hegyen, - Hinnéd, hogy mind testvér legyen; - Közülök a legkisebbik, - Egész nap csak furulyázik, - S egyre fogy is juha, nyája, - Oly keveset gondol rája. - - A más kettő egyetértett, - S hoztak ilyen itéletet: - „Haljon meg kard, vagy nyil által, - Végrehajtva kezünk által, - Midőn a nap lehajol ma, - Legyen akkor meggyilkolva, - Piros hajnal hasadtára, - Legyen fejfa a sirjára.“ - - „Jó társaim arra kérlek! - Fejemet le ne vegyétek, - Vegyetek csak nyillal czélba, - S ássátok meg a sirt oda, - Hol a nyájam nyugszik délben, - Virágos rét közepében! - Tegyétek rám a subámat, - Keresztfámra furulyámat; - Rokon vagyok én a széllel, - Meglátogat minden éjjel, - Kis fej-fámat körüljárja, - S ily hangot ad furulyámba: - Sok szép juham, drága nyájam! - Neked sokat furulyáztam! - Te bárányok kövér nyája! - Kiálts átkot a két társra, - Nekem semmi hibám sem volt, - Társam még is lám meggyilkolt“ - – S meghalt ő, rokon a széllel; - Ez látogat hozzá éjjel, - Kis fejfáját körüljárja, - S hangot ad a furulyába! - - -A KÉT TESTVÉR. - - Kapujában Stambul-várnak, - Bámészkodók ülnek, állnak. - S ott a sürü utcza-porba, - Deli ifju térdre omla, - Édes szóval kéri anyját, - Adja neki kis Korinnát. - Adja oda feleségnek, - Érzeményi érte égnek. - Elrémül az asszony erre, - Megborzad a szive, lelke: - „Menj hitetlen, - Istentelen! - Törvény tiltja, szörnyen sujtja, - A ki ezt csak ki is szólja!“ - - Feljajdult az ifju keble, - Paripáját felnyergelte, - S ment, mint pehely a szélvészben, - Megerősbült a sok vészben, - Összejárta a világot, - De oly szép nőt még sem látott; - Szemre, arczra, tekintésre, - Forró csókra ölelésre, - A világot összejárva, - Egy országban sem talála! - És az ifju visszatérve, - Anyjához igy beszél végre: - „Add nővérem feleségnek, - Érzeményim érte égnek! - Összejártam a világot, - Szemem oly nőt még sem látott; - Szemre, arczra, tekintésre, - Forró csókra, ölelésre.“ - Szól az anya: „Oda adom, - Ha csinálsz egy rövid napon - Réz hidat a folyam felett, - Körülötte arany kertet, - S innen oda ezüst hidat, - Hogy elvihesd a holmidat. - Réz-hágcsót a napig, nagyot, - Hogy ez legyen a násznagyod, - S a csillagok: - A lovasok, - A hold aztán: - Nyuszus-leány, - Üstökösei az égnek: - Legyenek majd a vőfélyek!“ - El sem telt a nap jóformán, - Meg van, a mit anyja kiván. - S szól a lányhoz: „O határozz! - Jere velem az oltárhoz“. - Ifju a lányt karon fogja, - Elvezeti a templomba, - S a mint oda belépnének, - Néznek elé sötétségnek… - Az angyalok arczot rejtnek, - És a szentek könyet ejtnek, - A képek a földre hullnak, - Viaszgyertyák elaludnak. - A harangok hangot adnak, - Megrepednek templom-falak, - És a szüz Mária képe, - A szegletből igy beszéle: - „Lelkész, lelkész templom-szolga! - Vedd a dolgot fontolóra. - Testvéreket, a ki esket, - Bün-utjára visz két lelket!“ - - -NEM OLY RÉGEN… - - Nem oly régen, egy szép estve - Kimentem volt a kis kertbe, - Felkeresni a virágot, - Mely annyiszor sziven bántott. - Megkérdezém: Mi bánt téged, - Mért sohajtasz? A nap éget? - „Sohajtozom, drága lelkem! - Mert mély bánat emészt engem… - Mi életem? perczek, napok, - Idő előtt elhervadok; - Lehull, foszlik szép virágom, - Pár nap az én szép világom! - Alig nyilom s lesz virágom, - S megmelegszem a sugáron, - Jő a szellő halálképben, - Összetépi ékességem, - Nem is tudja azt’ a világ: - Zöld fű voltam, avagy virág? - - -ÉGESSEN EL A TŰZ… - - Égessen el a tűz, bánat, - Régtől kisérsz, régtől követsz, - Mért nem forditsz egyszer hátat? - - Mondjátok, hogy boldog vagyok? - Lakjatok csak szomszédomban, - Lássátok mily boldog vagyok!? - - A bánat, mely sujtol engem, - Nincs az égtől reám mérve, - Azt magamnak én szereztem! - - Hullass szemem forró könyet, - Nem vigyáztál, kire néztél, - Lelkem bünnel vádol téged. - - Lelkem téged bünnel vádol, - Hullass ezért forró könyet, - Mindig a legszebbre vágyol! - - -AZ URALKODÁS KEZDETÉN. - -(Oratio[1]) - - Nagyságos ur! - Ne neheztelj, meghajlunk térdig, - De hallgass ki minket végig. - Elmondunk sokról, sokat, - Apróságokat, - De mind tetszetős dolgokat, - Hogy figyeljen ki-ki szivesen. - Isten téged száz évig éltessen! - A sok ellenséged, - Hajtson neked térdet; - Hogy a törököt - Összetörd; - A sok tatárt - Karóba hányd, - A lengyelt s kozákot halomba, - Küld a pokolba! - A németet s magyart, - Hogy küld ugyanoda! - És igy tovább, ne is vegyék észre, - Legyen mindeniknek része. - De, melynek ura vagy, a népet, - Ha meg is bosszantana téged, - Nagyságos ur, ne bántsd! - Ha rongyosan is menne hozzád, - Adj neki röktön audentiát! - Mert a nép bolond, hevültében - Sok bajt okozhat át egy éven, - S az ország is olyan makranczos, - Egy hónapban is bajt okoz, - Sőt, ha szerit teheti, - Még egy hét alatt is megteszi. - S ha nem vigyáznál, - Még egy nap alatt is sokat hallanál; - S merd mondani: „Ne állj utomba!“ - Hogy trónt veszits, elég egy óra! - - -AZ ARANYŐV. - - Zöld levele a csohánynak, - Hol jajgatnak, kiábálnak? - György kiáltoz a berekből, - Fehér ökrök és tinók mellől. - Ámde Györgyöt ki sem hallja, - Nyomtalanul elhal jajja; - Csak az anya vette észre, - Kertjéből, a mint kilépne… - Oda fút és szól hozzája: - „Jó György, fiam, mi lelt téged? - Ugyan mondd meg, ki mit vétett? - Tán pénzedet elprédáltad? - Kiüritéd tarisznyádat? - Tán a bocskor már széjjel ment? - Vagy a nyájad tilosba ment?…“ - „Sem tarisznyám kiüritve, - Sem a pénzem mind elköltve, - Sem a bocskor szétszaggatva, - Még a nyájam is megvolna. - Győzött rajtam egy nagy álom, - Elaludtam ugy déltájban, - Virágos fa árnyékában; - S ime meleg szellő támad, - Megmozgatja a faágat, - S egy nagy kigyó a virágbúl, - Aranyszarvval épen rám húll. - Itt van anyám kendőm, vegyed, - Poláld be az egyik kezed; - S aztán nyulj be a keblembe, - Ragadd ki a kigyót vele!…“ - „Nem tehetem, nem tehetem! - Oda veszne puha kezem!“ - - György kiáltoz a berekből, - Fehér ökrök s tinók mellől; - Ámde Györgyöt ki sem hallja, - Nyomtalanul elhal hangja; - Csak az apja vette észre, - A mint lépett a küszöbre. - „Jó György fiam, mi lelt téged, - Ugyan mondd meg ki mit vétett?“ - „Atyám, atyám, édes atyám, - Igen rosszul jártam én ám! - Bársony gyepen elaluvám, - A fa ágról leszállt hozzám, - Egy nagy kigyó, arany-sárga, - A keblemet összejárja. - Itt van atyám kendőm, vegyed, - Poláld be az egyik kezed, - Vedd a kigyót, mert a mérge, - Mind oda foly kebelembe.“ - „Nem tehetem, nem tehetem, - Oda veszne puha kezem!“ - Ismét kiált a berekből, - Mintha szólna halál mellől. - De senki sem veszi észre, - Csak is épen a nővére, - A mint lépett a küszöbre. - „Jó testvérem, mi lelt téged? - Ugyan mondd meg, ki mit vétett? - Az erdőből tán a vadak, - Lejőttek és megharaptak? - Tán a rablók megkötöttek – - S a nyájaddal útra keltek?“ - „Sem a vadak rám nem jöttek, - Sem a rablók rám nem törtek. - Győzött rajtam egy nagy álom, - Elaludtam úgy déltájban, - Virágos fa árnyékában. - Ime, meleg szellő támad, - Megmozgatja fenn az ágat, - S egy nagy kigyó a virágbúl, - Aranyszarvval épen rám húll… - Kinoz szörnyen, döf szarvával, – - Küzködöm a nagy halállal. - Itt a kendő, testvér, vegyed! - Poláld be az egyik kezed, - Vedd a kigyót a ruhámból, - Ments meg engem a haláltól!“ - „Nem tehetem, nem tehetem, - Oda veszhet puha kezem!“ - - Ismét kiált a berekből - Fehér ökrök s tinók mellől; - De senki se hallja, látja, - Csak az ő szép kis babája. - „Drága lelkem! mi bánt téged? - Ugyan mondd meg, ki mit vétett? - Midőn távozál az este, - Prikulics ment veled szembe? - Meg akarta rontni nyájad? - Vagy rád ütött tán nehányat? - Tán beteg vagy s szenvedsz mélyen, - S körülötted senki sincsen, - A ki nyujtson forrás-vizet, - S meggyógyitsa betegséged?“ - „Ne aggódjál drága lelkem! - A betegség nem bánt engem… - Prikulics nem jött útomba, - Kövér nyájam nincs megrontva… - Győzött rajtam egy nagy álom, - Elaluvám úgy déltájban, - Virágos fa árnyékában. - De im, meleg szellő támad, - Megmozgatja fenn az ágat, - Egy nagy kigyó a virágbul, - Aranyszarvval épen rám hull. - Ide csuszott a mellembe… - Kinoz szörnyen, döf szarvával, - Küzködöm a nagy halállal! - Itt a kendő, szépem, vegyed! - Poláld be az egyik kezed, - S aztán nyulj be a keblembe, - Ragadd ki a kigyót vele!“ - A mint a lány ezt meghallja, - A keszkenőt megragadja, - És eldobja messze, messze… - A keblébe benyul nyomba, - A nagy kigyót kimarkolja… - De nem volt az kigyó élve, - Aranyőv volt keszkenőbe! - „Szerelmesem, édes lelkem! - Ezt az övet, aranyövet - Ünnepnapon tedd fel, viseld… - Bosszankodjék a nővérem! - Viselheted hétköznapon, - Bosszankodjék anyám nagyon!“ - - -A KI SZERET… - - A ki szeret s azt rebegi: - „Oh, uram! adj szégyent neki!“ - A ki szeret és azt mondja: - „Bár ne lenne soha módja!“ - Birjon a rák hajlékával, - Ételével, italával. – - Mint a hernyó, csusszék lassan, - Bővölkedjék a panaszban; - Soha senki meg ne szánja; - Égjen s mégis egyre fázzék, - Enyhülést ne adjon árnyék. - Egyék a sas asztaláról, - Emberszemtől messze, távol; - És nyugodjék, mint a szélvész, - Mely ma itt van, holnap elvész, - Legyen kő a párna nála, - S káromkodás imádsága! - - -MEGMONDANÁM… - - Megmondanám, de nem lehet, - Hogy szivem mily nagyon szeret. - Néma vagyok, ha rád nézek, - Bámulástól rá nem érek. - - És ez igy mind jól is volna; - Hogyha mégis baj nem volna; - Nem csókolhatom meg szádat, - A mig ki nem nyitom számat. - - -DRÁGA JANKÓM… - - Drága Jankóm, arra kérlek, - Hajts utczánkba, drága lélek! - Tégy csengettyüt ökreidre, - Ostorodra selyem-csapót, - Hogy halljam a drága hangot! - Beteg vagyok, fekszem ágyon, - Meg is öl tán kinom, vágyom! - Hogyha eljösz, lásd, megkérem - Anyámat, hogy nyissa szépen, - Nyissa ki az ablak-táblát, - Hogy tekintsek ki azon át, - Hogy a képed megszemléljem, - Hogy a szivem megenyhüljen. - - -AZ ÁRGESI ZÁRDA. - - Az Árges vizén le, - Amott a parton le, - Halad Negru vajda, - Vele kilencz mester, - Mind kőmives ember, - És Mánoli a fő, - Ő közöttük a fő. - A völgyben haladtak, - Helyet keresgélnek - A fényes klastomnak, - Örök emlékének, - Vajda dicsőségnek! - És a mint haladtak, - Utközben akadtak - Egy juhász legényre, - Furulya kezébe’; - És a mint meglátta, - Szól az ur hozzája: - – Hé te fürge juhász! - Oly ügyes furulyás! - Az Árges vizén le, - Juhnyájad legele; - Az Árges vizén fel, - Juhnyájad hajtád el, - Mondd csak te nem láttál, - Szerte a mint jártál, - Egy elhagyott falat, - Bevégzetlen falat, - Annak a tetője, - Fűvel van benőve. - – De uram én láttam, - A mint oda jártam, - Egy elhagyott falat, - Bevégzetlen falat; - Kutyám, a mint látta, - Futott is hozzája - És meg is ugatta, - Rosszát jósolgatta… - Az ur örült ennek, - Ennek a beszédnek; - S indult is lefelé, - Ama kőfal felé, - A kilencz mesterrel, - Kőmives emberrel, - Köztük Mánol a fő, - Ő közöttük a fő. - – Ime az én falom, - E helyet választom, - A zárda helyéül, - Örökös emlékül. - Hanem ti mesterek, - Kömives emberek, - Csak fogjatok hozzá, - Kezdjétek a munkát. - S nekem épitsetek, - E helytt emeljetek, - Egy oly magas zárdát, - Hogy ne lássam párját. - Kincset adok nektek, - Bojárokká teszlek, - De ha nem lesz olyan, - Megmondom komolyan, - Mind befalaztatlak, - Alapba rakatlak! - -* * * - - A sok mester siet, - Nyujtják a zsineget, - Megmérik a földet, - Sánczot ásnak, szélest. - Mindegyre dolgoznak, - Nyulnak már a falak, - De a mit épitnek, - A falak ledőlnek; - Másodnapra ismét, - Harmadnapra ismét, – - Negyedik nap rája, - Dolgoznak hiába. - Bámul Negru vajda, - Méregbe jő rajta, - Szidja a sok mestert, - Sok kőmives embert, - És ő be akarja, - Falazni a falba. - És a sok nagy mester, - Jó kőmives ember, - Ugy félnek mindegyre, - Dolgoznak remegve, - Hosszu nyári napon, - Reggeltől estvélig, - Dolgukban nincs haszon! - De Mánoli rája, - Nem is megy munkába; - Lefeküdt az ágyba… - S álmot lát álmába, – - És a mint felébredt, - Kezdé a beszédet: - – Héj ti kilencz mester, - Mind kőmives ember! - A mint elaludtam, - Ezeket álmodtam: - Egy hang szólott hozzám, - Mely megmondta tisztán, - Hogy kezünk munkája, - Ledől éjszakára, - Mig elhatározzuk, - Hogy mi befalazzuk, - A feleségünket, - Vagy a nővérünket, - A ki holnap reggel, - Legkorábban jő el, - Hozván finom étket, – - Férjnek vagy fivérnek. - Akarjátok tehát - Végezni e munkát, - Az isten szent helyét, - A vajda emlékét, – - Jertek fogjunk hozzá, - Esküdjünk meg reá, - És ezen eskünket, - Tartsuk meg, mint szentet, - Hogy feleségünket, - Avagy nővérünket, - A ki holnap reggel - Legkorábban jő el, - Azt mi feláldozzuk, - A falba falazzuk. - -* * * - - Másnap reggel korán - Fel is ébredett Mán, - S nyomba fel is méne - Vessző-keritésre - És lenézett róla, - A kanyargós útra. - De kit veszen észre? - Ki tart ott feléje? - Az ő hites társa, - A mező virága! - Közeledik egyre, - Hozván a kezébe’ - Bort, hogy igyék férje, – - Párolog az étke! - A mint ő meglátta, - Szivét a kín szállta, - És ekép beszéle; - – Isten a nagy égbe! - Esőt küldj a földre, - Hogy a patak folyjon, - A viz ugy omoljon, - Nőjjenek a vizek, - Őtet állitsák meg, - Állitsák meg útba’, - Hogy térhessen vissza! - Isten meghallgatta - A szép imát, s nyomba - Felhőket hoz össze, - Sötét lesz, mint östve, - Az eső megeredt - És nagy eső esett, - A patakok folytak, - A vizek omlottak. - A viz bármint áradt, - A nő meg nem állott, – - Hanem csak jő egyre, - Egyre közeledve. - És Mán a mint látta, - Köny folyt az arczára, - Térdre hullott ujra, - Ekép imádkozva: - – Hozz istenem szelet, - Hadd fujja a földet, - Hogy fenyőt letőrjen, - Tölgyfa meggörbüljen, - Havas leszakadjon, - Ember hogy megálljon! - Állitsa őt utba, - Hogy térhessen vissza. - Isten meghallgatta - A szép imát, s nyomba - A földre eresztett - Kemény, hideg szelet, - A fenyőt letőrte, - Halomra döntötte, - A havas leszakadt, - A nő meg nem állott, - Hanem csak jött egyre. - És elért a férjhez, - Jó Isten kegyelmezz! - -* * * - - A sok mesterember, - Mind kőmives ember, - Őt a mint meglátta, - Őket öröm szállta; - De Mánt kín gyötörte, - Nejét megölelte, - Ölébe felvette, - Derekára tette, - S feltette a falra, - Tréfálkozott rajta: - – Megállj édes lelkem! - Ne félj senkitől sem, - Az egész csak tréfa, - Berakunk a falba. - Anna hitt a szónak, - Ajkai mosolygtak; - De Mán csak sóhajtott, - És hozzá is fogott - A fal felrakáshoz… - Be is telt az álom! - A fal már nőtt egyre, - Már-már körülvette, - Fehér lába sarkát, - Fehér bokacsontját; - Szegény asszony erre, - Nevetni nincs kedve… - Hanem egyre mondja: - – Manoli, Manoli! - Nagymester Manoli! - Ne tréfálkozz’ férjem, - Magam nem jól érzem! - Manoli, Manoli, - Nagymester Manoli! - A fal szorit engem, - Már fáj is a testem! - De Mán nem szól – hallgat, - Csak rakja a falat, - A fal már nő egyre, - Emelkedik rendre, - A lába sarkáig, - A boka-csontjáig, - Vékony oldalcsontig! - S jaj a szegény asszony, - Foly a köny az arczon, - Csak ezeket mondja: - – Manoli, Manoli, - Nagymester Manoli! - Szorit a fal engem, - Szorul tőle keblem! - A testemet nyomja! - A férj sirva fakad… - De rakja a falat, - A fal már nő egyre, - Emelkedik rendre, - Az oldalcsontjáig, - Egész ajakáig, - Szemevilágáig! - Az asszonyt, jaj neki! - Már nem látja senki! - A falból ezt mondja: - – Manoli, Manoli, - Nagymester Manoli! - Szorit a fal engem, - Meg is halok lelkem!… - -* * * - - Az Árges vizén le, - Ott a szép parton le, - Negru vajda megyen, - Hogy imát rebegjen, - Ama szép klastromba, – - Amott áll a zárda, - Melynek nincsen párja. - És a mint ránézett, - Nagy örömet érzett, - És imigyen szólott: - – Ti hires mesterek, - Kőmives emberek, - Mondjátok meg tisztán, - Lélekre gondolván, - Van-e tudománytok, - Épitni tudnátok - Egy más zárdát nekem, - Legyen nagy emlékem! - Fényesebbet ennél! - Sokkal szebbet ennél! - És a kilencz mester, - Mind kőmives ember, - A zárda tetején, - A zárda fedelén - Mind egymásra nézve, - Mosolygtak rajta, - És feleltek arra: - – Mi hires emberek, - Kőmives emberek, - Nincs a földön párunk, - Csak egyedül állunk, – - Mi bármikor tudnánk - Épitni ily zárdát, - Ennél sokkal szebbet, - Sokkal fényesebbet! – - Az ur figyel erre, - Gondolkodik egyre, - S aztán parancsolta, - Hogy szedjék le nyomba, - A nagy lajtorjákat, - A nagy állás-fákat… - Hogy a nagy mesterek, - Kőmives emberek - Ott fenn maradjanak, - Ott fenn pusztuljanak - A zárda fedelén, - A zárda tetején. - De a nagy mesterek - Szárnyat készitettek, - Könnyü a szárny röpte, - Zsendelyből készitve… - Kiterjesztik gyorsan - S elrepülnek onnan… - De a földre esnek, - Százba megy a testek. - A szegény Manoli, - A mint megpróbálta, - Hogy kelljen már szárnyra. - Ime egy hangot hall, - Mintha szólna a fal, – - Siró fojtott hangot, - Egy oly kedves hangot, - Mely a falból nyögve, - Ezeket beszélte: - – Manoli, Manoli! - Szorit a fal engem, - Sir belé a lelkem, - Mellemet ugy nyomja, - Életemet oltja. - Ennek hallatára, - Mán keblét kín szállta - Szeme forgott szörnyen, - A felhők az égen, - És a föld mellette, - Mind forogni kezde. - Zárda fedeléről, - Zárda tetejéről - Hallva hullt a földre! - De mi lett a helylyel, - Hová Mán esett el? - – Csergő patak támadt, - Kevés vize árad, - Sós a patak vize, - Könytől jő az ize. - - -AZ ÁRVA MADÁR. - - Sok madara van az égnek, – - Szárnyra kelnek vigan élnek; - Előttük a jó kitárva, - Csak én vagyok szegény-árva! - Se ételem, se italom, - De bár volna nyugodalmom! - Az út mellett áll a fészkem, - Száraz ágon, összetörten! - A hány ember jő-megy erre, - Mind bedobál a fészekbe. - Mondják, menjek gyorsan innen, - Mert fészkemtől nyugtok nincsen. - … De a fészkem nem bolygatom! - Dobálják is bármily nagyon… - Oly kicsik, még pelyhök sincsen, - Mi lesz, ha elhordom innen?… - Akkor, hogyha lesznek nagyok, - Ép, erősek, szép tollasok, - Ha képesek lesznek szállni, - A hideget is kiállni; - Majd, ha étel után látnak, - És magukra útra szállnak, - Én szállok majd a fészekre, - És kicsalom, esdve, kérve! - … Még a biró is üldözne, - Irás által kiüldözne… - Még igy kiált a goromba: - „Hord el magad gyorsan innen! - A mig elmehettek épen!“ - Biró uram! no csak lassan! - Sem nem öltem, sem em loptam; - Fiókáim sirnak rendre, - Ne hozz szégyent a fejemre! - Oh, ne csinálj irást nékem, - Megöl tőle a nagy szégyen! - Ha elitélsz erre engem, - Haragomtól isten mentsen! - A mért csupa gőg vagy, látod, - Világithat még a házod; - A hol kamarádat látom, - Nehogy ott a világ járjon! - - -A JEGYES IFJÚ. - - Kérdezik a lovas ifjut: - „Mond meg nekünk, mért oly izzadt, - Mért oly fáradt fakó lovad? - A sarkantyud összetörve, - Kalapodon a toll görbe!“ - „Vadásztam a zöld erdőben, - Három nap és három éjen… - Üldöztem a szarvasgimet, - Aranyszarvból aranyt hintett. - A Kárpátok alján kezdém, - A nagy Oltig üldöztem én! - Elmerült az Olt vizében, – - Tul meg eltünt szük ösvényen. - Ott voltam én mindütt nyomban - Azért fáradt el a lovam!“ - - Meghallja ezt egy leányka, - És szó nélkül ki nem állja: - „Ne hidjetek, arra kérlek, - Mert ez ifjú hazug lélek; - Kedvese van eljegyezve, - Már husz napja elhelyezte, - Gyurgyevoba, Argis mellett, - Itt vallotta a szerelmet. - Kilencz nap kell ilyen útra, - Kettő alatt ő megfutja; - Kilencz napig ül ott nála, - Gyönyörködni a mátkába. - Harmadik nap készül útra! - Kedveséhez vágtat ujra! - Szép is a lány kit ő szeret, - Villám lakja a két szemet, - Arcza fehér, maga szende, - Mint a harmat olyan gyenge! - A fülében drága ékszer, - Nyakán gyöngysor füzve kétszer, - Oly hajlékony csontja, izma, - Még egy gyürün is átbujna!“ - „Hallgass! – szólt az ifju erre, - Meghazudtolsz szemtől-szembe? - Neked rosszul esik látom, - Hogy nem te lész az én párom!“ - - -KÁROLINA. - - „Károlina drága, - Kert nyiló virága! - Gyere haza szépen, - Ne csinálj te szégyent; - Elfelejtéd, látom - A nagy sietségben, - Keszkenőd az ágyon, - Gyöngyöd a gerendán, - Engemet a konyhán. - Siethettél nagyon, - Kis gyürüd itt vagyon, - Kisebbik ujjamon!“ - - „Nem felejtém, látod, - Én magam hagyám ott; - A pusztaság verje; - A tüz lángja nyelje; - Nincs többé rá gondom… - Van még olyan otthon. - A gyürü is szebb ám, - Mint az ott az ujján, - Ha van rá szükséged, - S ujjadon nem éget, - Tartsd szerencsepénznek: - Én vissza nem térek!“ - - -A BÜSZKE LEÁNY. - - A piacz közepén állva - Igy kiált a német lánya: - „Nincsen sehol olyan férfi, - Ki szemembe merne nézni! - S ki kezemet megcsókolná… - Annak kezem odaadnám!“ - - Ezt elvitte a hir szárnya. - A törökök táborába. - Péter hamar meg is tudta, - De azt hamar ki nem tudta, - Ezt a dolgot, mint csinálja! - Gondolkozott aztán mélyen… - Szép szemébe miként nézne, - S nyomná csókját puha kézre? - … Felült sárga ménlovára, - Elszáguldott messzetájra, - Édes anyja lakására. - „Péter, Péter édes fiam! - Mért vagy barna, mint a sár? - Mért vagy olyan zöld, mint a fű? - Mért oly sárga, mint a viasz?“. - „Arra kérlek anyám, hadd el, - Ne faggas oly kérdésekkel, - Inkább tanits engem erre: - Mint gyulasztnám szerelemre?“. - „Péter, Péter édes fiam! - Nem tudom a dolog mint van, - Hanem eredj nővéredhez, - Jobban ért ő mindezekhez!“ - - Felült sárga mén lovára, - S megérkezett este tájba, - A nővére lakására. - „Péter, Péter szép testvérem! - Mért vagy barna, mint a sár? - Mért vagy oly zöld, mint a fű? - Mért oly sárga, mint a viasz?“ - „Arra kérlek nővér, hadd el, - Ne faggass oly kérdésekkel, - Inkább tanits engem erre: - Mint gyúlasztnám szerelemre?“ - „Vesd le ezt a férfi ruhát, - És öltözzél nőibe át… - Hogyha oda el fogsz érni, - Ne szólj ugy, mint szól a férfi, - Hanem beszélj női hangon, - Mondd, hogy megvert urad nagyon!“ - - „Anna, Anna drága lélek! - Eressz be a házba kérlek! - Mert én lakom innen messze, - Esik eső, dörög nagyon, - S a házadnak nincs eresze.“ - „Nem eresztlek be a házba, - Mert a ruhád, habár női, - Ugy szólsz mégis, mint egy férfi!“ - „Megvert tegnap uram nagyon, - Megváltozott női hangom!“ - - Beereszté őt a házba. - És a mint belép a házba - Betekinte szép szemébe, - Csókot nyomott puha kézre. - Anna hamar észrevette, - Hogy valaki őt rászedte, – - Szabadkozott, de hát végre - Házasság lett mégis vége. - - - - -Lábjegyzetek. - -[Footnote 1: Ez érdekes »oratio« Hajdeu »Rezvan Voda« cz. drámájából -való; a nép ajkáról van véve; különösen Besarábiában most is beszélik. -Hajdeu szerint ez az oratio Mihály vajda idejéből való. – A románoknál -az orátiók feles számban dívnak; a házassági oratiok (Terentius szerint -rogo uxorem.) felette szépek. - -M. G.] - - - - -TARTALOM. - - Rózsát biztam 9 - Álom… Álom… 10 - De hideg… 11 - Kira 12 - Sárga csőrü… 18 - A szerelem, a szerelem… 19 - Anyám búja 20 - A mircsesti leány 21 - Zöld levele… 23 - A szép pohárnok 25 - Megmondám… 32 - Illatja van… 33 - Zöld levél a száraz… 34 - Le nem fekszem… 35 - A beteg harczos 36 - Levél, levél… 38 - Ifju álmim… 39 - A pokol 39 - Fülemile 41 - Elmegyek én… 42 - Az őrült 43 - Mikor lelkem… 46 - Anyám lelkem… 47 - Szándu lánya… 48 - Midőn oszták… 52 - Sárga rigó… 53 - A sziv vágya 54 - Mért tartottál… 54 - A nap és a hold… 55 - Szép nő… 59 - Hová mégysz… 60 - Zöld levelü almafácska 61 - Miora 62 - Lenn a zöld erdők… 66 - A falevél mit sem érez… 68 - Sokat faggat… 69 - Szép tavaszszal… 70 - A Maros nagy… 71 - Sok leánynak… 71 - A galaczi vásár 72 - Gruia 75 - A korcsmákat… 80 - Gyónni mentem… 81 - Életem virága… 81 - Nincsen öröm… 84 - Erdélyi Anna 85 - A gyürü és a keszkenő 87 - Nyiló virág… 91 - Hogyha vagyok… 92 - Mig a leány… 92 - Szürke tollu… 93 - A sólyom és a szedervirág 93 - A három rabló 95 - Mogos 97 - Péter 101 - Érjen téged… 104 - Mit vétettem… 105 - A jegyes levele… 105 - A virág és a dér 107 - Ha a lányok… 108 - Anyámnál 108 - A kis kakuk… 109 - Anyám, anyám… 110 - Toma 111 - Toma 115 - A hegedüs 118 - A szép leány 124 - A jegyes szerelme 125 - Erkuleán 127 - Márk 130 - Márk vitéz 134 - Anyám, anyám… 136 - Édes rózsám, édes lelkem… 137 - Mért nem nősülsz… 138 - Megszáll a vágy… 140 - Cholera 140 - Rádica 143 - A gerlicze… 146 - A szerelmek 146 - Kis menyecske 147 - Csendes folyam… 148 - Szegény Jankó 149 - Nagy leánynak… 150 - Zöld levelü… 151 - Honnan repülsz… 152 - A bojár álma 153 - Az elhagyott hitves 155 - Czivódott… 156 - És már ismét… 157 - Jaj de korán… 157 - A fecske fiókái 158 - A pásztorok itélete 159 - A két testvér 161 - Nem oly régen… 163 - Égessen el a tűz… 164 - Az uralkodás kezdetén 165 - Az aranyőv 167 - A ki szeret… 171 - Megmondanám… 172 - Drága Jankóm… 173 - Az árgesi zárda 173 - Az árva madár 186 - A jegyes ifjú 187 - Károlina 189 - A büszke leány 190 - - - - - * * * * * * - - - - -Transcriber's Note: - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -43 |tollat! |tollat!“ - -52 |Ordög |Ördög - -59 |Es sötétség |És sötétség - -59 |Am járjatok |Ám járjatok - -77 |tepnap |tegnap - -90 |temblomba |templomba - -108 |Éjszákán át |Éjszakán át - -110 |En elfognám |Én elfognám - -111 |Etel, ital |Étel, ital - -112 |Es a gyermek |És a gyermek - -115 |gyermekat |gyermeket - -116 |közelélébe |közelébe - -123 |hegytetőtere |hegytetőre - -146 |ért továbbb |ért tovább - -171 |Ünnepnepon |Ünnepnapon - -178 |Es ekép |És ekép - -191 |viasz? |viasz?“ - - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK KOSZORÚ A ROMÁN NÉPKÖLTÉSZET -VIRÁGAIBÓL *** - - -******* This file should be named 64618-0.txt or 64618-0.zip ******* - - -This and all associated files of various formats will be found in: -http://www.gutenberg.org/dirs/6/4/6/1/64618 - - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for the eBooks, unless you receive -specific permission. If you do not charge anything for copies of this -eBook, complying with the rules is very easy. You may use this eBook -for nearly any purpose such as creation of derivative works, reports, -performances and research. They may be modified and printed and given -away--you may do practically ANYTHING in the United States with eBooks -not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the -trademark license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country outside the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you'll have to check the laws of the country where you - are located before using this ebook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm web site -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and The -Project Gutenberg Trademark LLC, the owner of the Project Gutenberg-tm -trademark. Contact the Foundation as set forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's principal office is in Fairbanks, Alaska, with the -mailing address: PO Box 750175, Fairbanks, AK 99775, but its -volunteers and employees are scattered throughout numerous -locations. Its business office is located at 809 North 1500 West, Salt -Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up to -date contact information can be found at the Foundation's web site and -official page at www.gutenberg.org/contact - -For additional contact information: - - Dr. Gregory B. Newby - Chief Executive and Director - gbnewby@pglaf.org - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide -spread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works. - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our Web site which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. - |