diff options
| -rw-r--r-- | .gitattributes | 4 | ||||
| -rw-r--r-- | LICENSE.txt | 11 | ||||
| -rw-r--r-- | README.md | 2 | ||||
| -rw-r--r-- | old/64921-0.txt | 2923 | ||||
| -rw-r--r-- | old/64921-0.zip | bin | 74228 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/64921-h.zip | bin | 78490 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/64921-h/64921-h.htm | 3174 |
7 files changed, 17 insertions, 6097 deletions
diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes new file mode 100644 index 0000000..d7b82bc --- /dev/null +++ b/.gitattributes @@ -0,0 +1,4 @@ +*.txt text eol=lf +*.htm text eol=lf +*.html text eol=lf +*.md text eol=lf diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt new file mode 100644 index 0000000..6312041 --- /dev/null +++ b/LICENSE.txt @@ -0,0 +1,11 @@ +This eBook, including all associated images, markup, improvements, +metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be +in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES. + +Procedures for determining public domain status are described in +the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org. + +No investigation has been made concerning possible copyrights in +jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize +this eBook outside of the United States should confirm copyright +status under the laws that apply to them. diff --git a/README.md b/README.md new file mode 100644 index 0000000..449d2c5 --- /dev/null +++ b/README.md @@ -0,0 +1,2 @@ +Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for +eBook #64921 (https://www.gutenberg.org/ebooks/64921) diff --git a/old/64921-0.txt b/old/64921-0.txt deleted file mode 100644 index 23aa741..0000000 --- a/old/64921-0.txt +++ /dev/null @@ -1,2923 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook of Kánaán könyve, by Gyula Krúdy - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this eBook. - -Title: Kánaán könyve - -Author: Gyula Krúdy - -Release Date: March 24, 2021 [eBook #64921] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -Produced by: Albert László from page images generously made available by - the HathiTrust Digital Library - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK KÁNAÁN KÖNYVE *** - -KRÚDY GYULA - -KÁNAÁN KÖNYVE - -BUDAPEST - -AZ ATHENAEUM IROD. ÉS NYOMDAI R.-T. KIADÁSA - -1919 - -9426, – Budapest, az Athenaeum r.-t. könyvnyomdája. - - - - -ELŐHANG. - -Néhány kis, vidám és tragikus történet következik itt abból az életből, -amit az emberek a szerelmeskedésen kívül folytatnak. - -Bizonyos korszakig, mondjuk az aranyszőlő-illatú negyvenedik életévig, -nem igen törődnek az írók egyéb mondanivalóval, mint a szerelmi -hangokkal. Legfontosabbnak látszik: a nők éjszeme és a lovag -boldogtalansága; nem egyszer a férjhezmenés vagy megházasodás körül -telik el az írói képzelet; máskor csak házasságtörő hisztérikák és -kicsapongó latrok érdeklik a mosdatlan tollast. - -„Hiszen szép a szerelem, – mondta például Kálnay László, akinek -állandóan két-három felesége volt, persze, balkézről; cvikkeres, -mélyhangú és kalucsnis férfiú volt, a pecsétgyűrűt a mutatóujján hordta, -mintha a nőket is hitelesíteni lehetne, mint a hordókat, – de a legszebb -kisasszonyt sem lehet legelni küldeni.“ Igy szólt és a huszonegyes -játékban nem egyszer előhívta tizenkilencre az alsót, különösen akkor, -ha arcfehérítő szappanra, kis téli ködmönre, vagy bábaasszonyra volt -szükségük a nőknek. - -A később következő történetkékre némelyek mondhatják majd, hogy az író -késő vénségében fogalmazta őket, midőn cinikus volt, mint egy -beretválatlan szerzetes és a szentimentális szerelemnek már annyit sem -hitt, mint a sárgarigónak. Pá, szerelem, te elzsuppolt vándorkomédiás; -pá, őrjítő vágy, melynek jelenlétében úgy szaladgált az alulírott, mint -a kandúr, amelynek farkára égő papirost kötnek. - -Hangzatok, amelyek a női nevekből kicsendülnek, Isten veletek. Az Irmák -budai télszagú neve, az Arankák strucctollas, legyezős lengése, a Máriák -égfelé fordított szemfehére, a Katinkák affektálása, Juditok bibliai, -színészkedő szenvedélye, Sárák anyáskodó, de erőszakos csókja, a -Margitok apácásan kopogó cipősarka a hátunk mögött, női nevek álmodozó -varázsa, – Isten veletek. Ezentúl csak bor- és dohányszagú férfineveket -vet papirosra a költő. - -Elkövetkezik az életkor, midőn bizonyos közmondásokhoz igazodik a -férfiú. - -Igy, például, mondogatni kezdi, hogy csak a vagabundok soványak, rendes -ember hasat ereszt. Egy kecsege-formájú férfiú sohasem lehet a legjobb -ügyvéd vagy a legbölcsebb bíró. Magassarkú cipőt csak a parkett-táncosok -viselnek. Színes nyakkendőt csak a pénztelen csirkefogók. Krémszínű -nadrágot a pesti csepürágók. És holdvilágnál csak az elvetemült -perszonák bolyonganak hozzájuk illő ifjú betyárok karján, valamint a -muzsikus-cigányok, akiknek ez a keresetük. Aki az éjszakát álmatlanul -tölti, annak előbb-utóbb rossz vége lesz. És csak a borbélysegédek írnak -szerelmes levelet. Futóbolond epekedik elérhetetlen nő csókja után. -Semmittévő és műveletlen ember fecsérli idejét a nőknek való céltalan -udvarlásra. Csirkeagyvelejű férfiú az, aki megelégszik az életből, annak -javaiból a nők csacskaságával, emlékbe adott hajával, elcsent -zsebkendőjével, elfelejtett fehérneműjével, kézszorításával, hangjával, -felejthetetlen pillantásával. Okos embernek tudni kell, hogy a nők -sokkal gyengébbek, mint a férfiak: az álmaik és a gondolataik, ha -egyszer nyilvánosságra kerülnének, bízvást azt eredményeznék, hogy -egyetlen férfi sem akasztaná fel többé magát boldogtalan szerelem miatt; -a vágyaik és a szerelmi kívánságaik elefánt-nagyságúak a férfi-érzéshez -képest; és a lesütött szemekben nemcsak Capulett Julia önfeláldozása, de -Báthory Erzsébet vérszomja is tükröződik. - -Pá, elmerengő séta a hársak alatt, hegymászás és hosszadalmas gyaloglás, -fáradalmas utazás, váróterembeli éjszakázás, szívdobogásos randevú, -ugrás az első emeletről és tébolyult menekülés az erdőben a házőrző -komondorok elől. - -Pá, életmegrontás nőkért, pályaváltoztatás, hitehagyottság, rabszolgaság -és a valódi természet elsikkasztása. Pá, te piros halál, amelyet egy -hölgyi fotográfia társaságában kerestünk; Isten veled, lehajtott fejjel -való kullogás a külvárosban, vasúti sínre fektetett nyak, midőn az -expressz közeledik és a legmagasabb fa kiválasztása a budai hegyek -között, amelyen egész télen el lehet lógni, amíg tavasszal lenge -ruhácskáját bontogatja a szőke szerelem a fa alatt s ekkor a szerelmesek -nyakába lehet zuhanni. - -Ég veled, mennybéli szűzességű, drága ifjúság. Aladin csodalámpásának -fényében megjelenő házasságos élet, aranylakodalom után áhítozó öregség. - - - - -MAGYAR HASAK. - -Az étkezés kultusza nem egyszer felülmúlja a nő és a szerelem -jelentőségét: csak a fiatal hátgerincnek való a nők körül való -forgolódás, míg a nemzet törzsei, a férfiak, elszélesednek, mint a -tölgyfák és a csontrendszer és a test alkata leginkább üldögéléshez -idomul, amint a régi magyarok csontvázán ez pontosan észlelhető. Ama -tekintélyes, hosszú szárnyas-kabát, amelyet Magyarországon a -megállapodott férfiak közönségesen viselnek, (amelyet Ferenc -József-kabátnak is neveznek, míg ha magyaros cifrák díszítik: hívják -Deáknak vagy kántor-kabátnak), a szabóknak előrelátható találmánya a -növekedő emésztési helyek és részek befödésére. Nem is lehetett egy -fecskefarkos, úrfi-kabátos úriemberből alispán. Has nélkül akár a -világra se jött volna a közéleti magyar. A keszegemberek még a nőknek -sem tetszenek. Szép, kövér emberekre várnak a stallumok és gazdag -özvegyek. Ki hitt volna a sovány bírónak, kecsege papnak, agárhátú -fiskálisnak? A férfiak bizottsága már karakterbeli szükségesség volt. -Csak a soványokat akasztották fel. Rendes emberről külön vett mértéket -az asztalos, amikor kiterítették. - -Ez a heptikás írói nemzedék, a bánatos tintanyalók és az Otthon-körbeli -gavallérok honnan is tudták, hogy Magyarországon hasat illik ereszteni -még a költőnek is? Petőfi, ha életben marad, bizonyosan olyan széles -derekú ember lett volna, mint Arany vagy Vörösmarty. Amint a jó -alispánnak testi terjedelmével alaposan be kellett tölteni vala a -széket, a koszorús költőhöz is illett némi férfias korpulencia. Hiába -erőlködik vala Virág Benedek vagy Tompa Mihály a nemzetbeli osztatlan -népszerűségre. Aki fogyó hold-szerű arcképüket látta, bizony kiábrándul -a versek írójából. Csak a vagabundok halnak meg soványan Magyarországon, -a mihasznák, a betegek, az elvetemült lumpok. Nem is volt hitele egy -hasatlan embernek. Hogyan lehetne tisztességes, megbízható, szavahihető -férfi, aki egy országban soványan marad. - -Milyen szép hasak voltak! - -A főtisztelendő klérus körében a kerek, cipóhasak voltak föltalálhatók, -míg a bíráknak, ügyvédeknek, hatósági embereknek hegyes hasuk volt, mint -a dárda, amellyel megdöfték az igazságot vagy a gonosztevőt. Mint a -tömlők lógtak a mamelukok hasai, míg a szélsőbaloldalon oly kemény -dombok emelkedtek, amelyek a régi világban verekedésnél is hasznosak -voltak; a hassal való lökdösést ismerték a perzekutorok, mikor a -rabvallatás folyt. Milyen szép hasakat neveltek a házasemberek! Hogy -elgömbölyödtek az arcok és a fejek, midőn a férfiú megfelelő hivatalhoz -jutott! Mily megható volt a testi pihenés és nyugodalom végig a hosszú -életen, mintha senki sem lett volna beteg Magyarországon. Mindenkinek -meg volt az ennivalója, bora és kényelmes ágya. A regények boldogtalan -szerelmeseiről a méhes ebédutáni döngicsélésében, vagy a régi -divatlapokkal, élces ujságokkal, Vasárnapi Ujságbeli képekkel -teleragasztott kamarában egy megsárgult ujság tárcarovatából értesült a -jóravaló ember; a lugasban savanyú víz meg kertibor hült, amíg a gazda -fejcsóválva forgatta az újító költők bolondos füzeteit. - -A régi magyarországbeli élet nem a változatosságra, hanem a jóságos -hosszadalmasságra volt berendezve. A gondtól senkinek sem hullott ki a -haja, mert a gondon könnyen lehetett segíteni. Teli gyomorral senki se -ment a folyónak, ebédután szundikált az ember, nem gondolt az -öngyilkosságra. A kerekre hízott asszonyok egy hosszú életen át egyébre -se gondoltak, mint arra, hogy mit főzzenek ebédre, – ez a gondolatvilág -nem alkalmas a női léhaság és könnyelműség ébredezésére. A spájzok, -kamarák, konyhák, rendesen megfoltozott fehérneműek megnyugtatták a -férfiakat az asszonyok hűségéről. Csak ott volt szemetes az udvar, ahol -a nőknek gondolata messze csavargott a háztól, mint éjjel a macska. Egy -derék asszony nem is ügyelhetett egyébre, mint a háztartására, – hisz -annyi gondja, vesződsége volt szegénynek, hogy társaságba jutván, nem is -tudott egyébről beszélgetni: – így hallotta, látta ezt már az anyjától, -nagyanyjától. Az asszonyok összeültek és megtárgyalták a háztartásbeli -bajokat, eseményeket. Míg a férfiak nyugodtan szívták pipáikat. Kinek -jutna eszébe a féltékenység, amikor az asszony cselédeiről panaszkodik? - -A háború előtt mintha nem is lett volna szegény ember Magyarországon. -Minden kémény füstölt és harangszóra mindenütt ebédet tálaltak. Az volt -a legszerencsétlenebb ember, akinek sehol sem terítettek. A testi -megelégedettség érmetszője, az elhibázott magyar politika egészségi -szempontból is szükséges volt. Hiszen, ha a politika sem lett volna, -mindenkit megütött volna a guta a jóléttől. A nemzeti energia és a vér -lecsapolódott. A vérmes indulatok kitombolódtak. Senkinek sem rontotta -el az étvágyát a politikai szenvedély. - -Tejjel-mézzel folyó Kánaán, hová lettél? - -Vajjon következnek-e még századok Magyarországon, amikor csendesen -emésztett a nemzet, erejét gyűjtögette, hosszan pihent, lassan, -meggondolva élt, erős fiúkat nevelt, szép lányokat hoztak a gólyák és -mindenki jóllakott étellel, igével, csöndes politizálással? - -Úgy nézem, hogy a tunya, üldögélő, nagyokat evő magyar élet a történelem -könyvébe kerül. A férfigerincek elszoktak a hosszú háború alatt a -tölgyfás megállapodottságától. Ruganyos, zenebonás, nyugtalan életmód -következik. A szép, kövér embereknek befellegzett. - - - - -JÓZSEFNAPI VENDÉGEK. - -Abban a kalendáriumban, amely minden magyar házban egykor a szép hosszú -élet naplója volt, József napján kezdődnek a fontosabb feljegyzések. A -gazda – minden valamire való ember gazda volt Magyarországon – cselédeit -fogadta, megújította velük a szövetséget. Az emberek a tavaszt látták az -égen, a földön és a szívekben. Az élet kezdete, hosszú tél vége, a nyíló -esztendő várható reményeinek íze: ez volt József napja. A templom -elnéptelenedik e naptól kezdve, a föld népe künn a földeken tiszteli -Istenét. Drágalátos világa egy messze multnak. - -Most az amazonok országára nyílik a tavaszi nap szeme. A férfiak olyan -régen távol vannak tanyáiktól, falvaiktól, földi életüknek lombjaitól, -amilyen soká még nem is voltak el odahazulról. Asszonyok és gyermekek -keze és ereje megnövekedett három esztendő alatt, mint a fecskefiók -megtanulja a repülést, a galamb a bukfencet, a vak ember a hegedülést. -Az amazonok és gyermekeik megtámogatják a kunyhót, megmívelik a földet, -tiszteletben tartják az apák erényeit, amíg a férfiak hazajönnek. A nagy -mérlegen, ahol az országok súlyát mérik, Szűz Mária országa egy-két -lattal nyom kevesebbet a háromesztendős hadjárat óta. A magyar földek és -szívek inkább helyükön vannak, mint bármikor. Kétségbeesés és panasz -nélkül múlik egyik bibliai esztendő a másik után. Az amazonok erősen -fogják az ekeszarvát; a hadjárat az ország belsejéből csak a férfiakat -vitte el, de a magyar föld csodálatos ereje, gazdagsága és a -megpróbáltatásokat a tavaszi szántás megújhodó ifjúságával elbíró -kitartása: itthon maradt, táplál, vigasztal, reménységet ajándékoz. -József napján lekerülnek a szegről a régi kalendáriumok és a tavaszi -élet, bár férfiak nélkül, elkezdi a csodálatos folyamatot, mint a jég -alól felszabadult folyók, szelek, fellegek. A háború, mint egy bába, a -világra segített egy új magyar generációt, a férfi nélküli asszonyok -nemzedékét, akik férjük helyett a mezei földet ölelik, cicomázás helyett -gyümölcsfát oltogatnak és gyermekszülés helyett jószágot nevelnek. A -természeti erő, amelyet a szerelem azelőtt a nőkből elfoglalt, mind -munkaerővé változott. Igaz, hogy daltalan, néma lett az ország, az -énekes madarak is hallgatagok és eltűntek a régi kis virágos falusi -kertek, a pünkösdi rózsa helyére veteményt ültetnek; lakzi-muzsika -semerről sem mormog, a furulya-szó a multak emléke és az üveges kevesebb -tükröt ad el: – de élünk és nyílunk, mint a repkény a régi vár falán. - -A józsefnapi vendégek: a tavaszi munkák eljöttek Magyarországra és -megtalálják az amazonok izmos karjait, gyermekek korán bekérgesedett -tenyerét. A gólyákkal, fecskékkel hazajöhetnek a férfiak is: rendben -lelik itthon az országot. - - - - -FOGADÓ A RÉGI VILÁGHOZ. - -1914-ben még korcsma-illat volt Magyarországon. - -Származott a korcsma-illat a különböző borjú- és marhapörköltöktől, -amelyek paprikától pirosan, hagymától szagosan, frissen csapolt, -aranyhajú csipkefodros ser társaságában várták gabelfrüstökre az utazót, -a legkisebb vendégfogadóban is. - -Az önmagába révült nászutasok; a boldogtalanság elől futó tétova utazók; -az életet, nőt és játékot megúntak; a szórakozottak; a hangulatosok; a -nők után csavargó kalandosok; a szilajok és a melankólikusok; valamint -az ínyesek, akik azért utaztak, mert tudtak egy korcsmát a felvidéken -vagy délfelé, ahol valamely ételt valamely különösséggel készítettek, – -de a mesterségből, pénzkeresés céljából utazók is: nyugodtan szállottak -meg a magyarországi fogadókban, enni, inni mindig lehetett e helyeken, -amelyek a Magyar Koronához, az Arany Bikához, a Zöldfához, a Bárányhoz, -Hungáriához, a Tiszához és egyéb ser- és virstli-illatú, kedvderítő -nevekhez voltak címezve. Az utazás nemcsak annak ígért változatosságot, -aki Sir John Falstaff módjára papiros-darabokra jegyezte fel a -korcsmárosnők és szobalányok nevét az északi kerületekben, hanem -elmulattatta akár a nagyehető Pickwick úr társaságát, akár pedig azt a -méla fiatalembert, aki női ideálokat keres a vidéki fotografus -kirakatában, a fogadó előtti térség hetivásárjában, a Nepomuki szobra -körül a felvidéki hidakon és az esti korzó ismeretlen hölgyei között. - -A messzi történelmi időkben, a háború előtt, vidékre utazni még akkor is -szívringató cselekedet volt, ha nem várta az embert a gólyafészkes ház -és a lugasban pipázó atyafi (régi Vasárnapi Ujság címlapjáról). Az -elmult vidéki vendégeskedésről majd írunk egyszer, ha élünk, most csak a -fogadóknál maradjunk, amelyeknek cégére, setétes folyosója, döngő -kapualja, bolthajtásos ebédlője, kipirult arcú fogadósnéja, vendégsége -olyan messze van tőlünk, mint egy emlékkönyv, megfakult sorai. A régi -utazó, aki a magyarországi vendégfogadókban oly ismerős volt, hogy setét -éjszaka is névszerint köszöntötték a pályaudvaron a nyalka -hotel-portások, az omnibuszok aranysapkás hivatalnokai; a tekintélyes -derekú, fehérmellényes „főurak“ a kávéházban felszólítás nélkül -átnyújtották a frakkjuk zsebéből a házi cigaretta-csomagot; az -ezüstfejű, tiszta fehérneműs, borukat nyelvükön szürcsölgető, -konyhájukra hiú, üzleti becsületességükre féltékeny fogadósok kis -selyemsapkájukat a kezükbe vették és örvendeztek a parolának; a -bérszolgát többnyire Antonnak nevezték és az ablak ódon templomra -nyilott, ahol vasárnapi reggelen oly tiszta áhítattal szólaltak meg a -harangok, hogy az ember feloldozva érezte magát régebbi bűnei alól és a -városbeli elbolondított nők helyett inkább szentéletű -lelkész-ismerőseire gondolt: – a régi utazó, ha manapság megszáll a -Bikákban, Bárányokban, Koronákban, éjféltáján bízvást úgy érezheti -magát, mint Boz félszemű vigécének a nagybátyja az edinburghi kimustrált -postakocsik között. Itt is életre kelnek a kísértetek órájában a fehérre -terített asztalokon a hatalmas sültek a hízott ökör húsából, sárga, -zsírral bőven öntözött kappanok szaladgálnak a tévelygő lábai alatt, a -virágkosárral ékesített porcellán levesestál párologva száll át a -levegőn és a kékszegélyű tányér hátán megfeni az evőkést a kiéhezett -utas, miután a szalvétát gallérjához dugta. Egyszerre megnépesedik a -terem a jókedvű ebédelőkkel. Különböző asztaltársaságok gyülekeznek -össze a város szétszórt részeiből. A sarokasztaloknál tisztaarcú, színes -nyakkendőjű agglegények ülnek immár húsz esztendeje, akik a pecsétgyűrűt -a kisujjukon viselik. Mindig ugyanazzal a tréfás megszólítással -köszöntik egymást és a malacfejjel, szárnyassal díszített étlapot -nyelvcsettintve veszik a kezükbe, míg a régi pincér előhozza a -fogvájóval megjelölt savanyúvizes üveget, az ebédelőtt vagy ebédután -beveendő orvosságot, a megszokott mustárt és a törzsvendég többféle -szertartásos eszközét, mint a betűvel ellátott poharat, a karikával -átfűzött asztalkendőt, a háromdeci borok csillogva elfoglalják helyüket, -míg a megyei és városi urak hosszú asztalánál a ser járja, amelynek -szőkesége ilyenkor szebb bármely asszonyi hajnál. A „ringlik“, hagymás -halak, félvirstlik zaftban, perecek, sóskiflik és császárzsemlyék vidám -tréfák, gondtalan évődések között fogyasztatnak. Fölebbvaló és alantas -szívbeli jóbarát, polgármester és felesketett irnok tegeződnek, az -alispán nem csak bírája tisztviselőinek, de atyja is. A déli sernél -elsímulnak a hivatalbeli surlódások, barátok, testvérek ők valamennyien. -Amott jön zöld kalapjában, macskanadrágjában, agarával a falusi -földbirtokos, akit hangos örömmel fogadnak mindenfelé. Szívélyesen -nyúlnak elébe a kezek, a fogadós személyesen hozza a frissen csapolt -sert. Ő elmondja, hogy milyen lesz a termés, – sohase elég jó – majd -meghallgatja a városbeli újságokat. Amott egyéb asztaltársaságok -helyezkednek el. Van „Dugó“-asztal, színészek, hírlapírók, széplelkű -polgárok asztala. A tanárok külön ülnek. És a katonatisztek ünnepélyesen -és feszesen köszöntik egymást. Vidám ebédlő-kedv, gondtalan, elsímult -arcok, jókedvű kupecek, elméskedő vigécek, megelégedett kereskedők: -mindenfelé. - -És egyre szól a fogadó harangja. Még mindig jönnek az új vendégek a -Blasini gyorskocsijával, az omnibusszal, a falusi kocsival, a -lóvonattal; jönnek a régi vidám törzsvendégek vissza a messzi -csataterekről, a nedves sírokból, volhiniai nádasokból, szomjasok és -éhesek, tehát nyomban jóillatú kenyeret sóznak és paprikáznak, amíg a -májgombócos levest az asztalra hozzák a megszokott, kedves pincérek. - -Mikor pedig egyet üt az óra, a régi utazó felnyitja szemét a régi -fogadóban. Ehetetlen kenyérbe ütközik a keze, idegen katonák ülnek a -régi törzsasztalnál, sovány, zsírtalan a konyha és a szél süvölt, mint a -temetőben. A fogadói szobában fényes délben kukorékol a kakas, mert már -ő sem tudja, hány óra van. - - - - -A VENDÉG AZ EBÉDLŐBEN. - -Az egykori Griff helyén épült vendégfogadóban évekkel ezelőtt – háború -előtt – a vidéki vendégeket már a második, harmadik pohár sernél találta -a déli harangszó; mire a József-utcai verestorony harangjainak hangjai a -háztetők felett összeölelkeztek a ferenci barátok harangjaiéval, a -vendég gallérjába gyömöszölte az asztalkendőt és nagyon csodálkozott -volna, ha nem hozzák vala a konyha felől a párolgó húslevest. -Esztendőkig jártunk ide ebédelni, de sohasem érkezhettünk eléggé korán, -hogy a konyha jobb falatjait el ne fogyasztották volna a reggel óta -strázsáló vidékiek. Velőscsontot, „bein-fleist“, a levesben főtt -zöldséget, különösen a kalarábét, töpörtyűs túróscsuszát a későn kelő -pesti embernek egy nappal előbb kellett megrendelni a meghitt pincérnél, -(akit a vicces vendégek pincésnek, pincőrnek, pincellérnek is neveztek, -aszerint, melyik lábukkal keltek fel reggel). Még a fogadóban lakó -Szemere Miklós is úgy védelmezte mindennapi levesben-főtt marhahúsát -(paradicsom-mártással), hogy féltizenkét órakor intézkedett, midőn a -provincia már türelmetlenül verte a késheggyel a pohár oldalát az -ebédlőben. – No de végül mindenki jóllakott, pompásan emésztettünk, -egymásnak megbocsátottunk, az ebédutáni hangulatban üzletező ravasz -emberektől be hagytuk magunkat csapni és az ötkoronás pénzdarabból, -amelyet a könnyelmű, pazarló és a szegényekháza sorsára jutó gavallér az -ebéd céljaira mellénye zsebébe eresztett, még vissza is adott a -fizetőpincér, aki olyan kövér és barátságos volt, hogy legendák maradtak -róla. (Ezek a régi Adolfok, Gyulák, Pisták: vajjon visszabújnak-e még -valaha az elárvult frakkokba, amelyekben őrangyalként sétálgattak a -gondtalan törzsvendég körül?) - -Az új Griffben, ebben a barátságos házban, hol vidéki életemet egykor -vidékiesen folytathattam, mintha a szomszédban volnék, atyafiaknál, -néhanapján megjelent egy kappan-hájas, kopaszodó, negyven-ötven -esztendős falusi gavallér, gummitalpú, fűzős, kanárisárga cipőben, -setétzöld ruhában és vadkacsatollas kalapban. A vidéki urak egyenruhája -volt ez hajdanán; viselték a macskanadrágot, midőn már többé soha se -mentek vidékre, mint a megyei irnokok tartották a vizslakutyát, midőn -már felhagytak a vadászattal. - -A vidéki gavallérnak barkója volt, nyírott bajusza, és a barnás, -drótszerű hajzat között látható kopaszság azt a véleményt ébresztette -bennem, hogy fiskális valamely mezővárosban. (Szerettem egykor kitalálni -idegen emberek foglalkozását, jellemét, szívbeli hangulatát a fogadók -ebédlőiben, midőn a sarokasztaltól szemügyre vettem őket. Szerettem -volna tudni, hogy mit csinálnak, mikor egyedül vannak a szobájukban, -milyen mozdulatokat tesznek, tipegnek, topognak, nyögnek, sóhajtanak, -vakaróznak és a házastársak mit beszélgetnek egymás között. De -legfőképen azt szerettem volna tudni, hogy mit gondolnak magukban. Kis -játék volt ez, amint a nők kártyát vetnek, midőn egyedül vannak.) - -A vidéki gavallérnak köszönhettem ez időben, hogy elmaradozó étvágyam -visszatért. - -A hagyományok szerint voltak olyan gusztussal és étvággyal evő emberek -Magyarországon, akiket az ország másik végéből elvittek gyomorbeteg -úriemberek mulattatására, gyógyítására. A híres evő majdnem olyan -jelentékeny férfiú volt a nemzeti közéletben, mint a nagy ivó. Szükség -volt reá, mint a politikában a rettenthetetlen kortesre, a börzén az -éleshangú kontreminőrre, a képviselőházban a megrendelt közbeszólásra. -Az én ismeretlen barátom, ha néhány évtizeddel előbb születik, mikor még -tejjel-mézzel folyó Kánaán volt ez az ország, bizonyára megélt volna az -evési tehetségéből. - -Amint a levesét fűszerezte mellényzsebéből elővett szárított -cseresznye-paprikával, amint az első kanállal a szájába vett a húsléből, -amint kenyérhéjat vegyített a leves tésztájába: már látszott, hogy -szakemberrel van dolgunk, aki soha se látogat el Amerikába, ahol -állítólag állva és gyorsan esznek a vendégek. - -Asztalkendővel fedett mellét jól neki vetette az asztalnak, amíg a -levest kanalazta, hogy az ebédlő legtávolabbi zugába is elhallatszott a -szörtyögés. Bizonyosan megmondták neki is gyermekkorában, hogy nem illik -a levest hangosan szürcsölni, ámde az ember elfelejti a gyermekkori -leckét. Közben a kanállal többször megkeverte a levest, mint a sörivó -megrázza a maradékot a korsó fenekén. Aztán felemelte egyik kezével a -tányért és a leves végét a kanálba öntötte. Bajuszát megtörölte, -kenyeret kapott be s negyven cseppet ivott tisztán az asztali borból. -Szemét körüljártatta, mint a birkózó, fogait megnyalogatta, mint a -tigris, amíg a pincér andalogva közeledett a sülttel. A pecsenyés-tálat -vadul maga elé ragadta, mintha az ellenkeznék vele. A villával és késsel -gyorsan egyforma darabokra szeldeste a húst, miközben láthatólag -megbocsátott. Aztán jobbkezével a villát fogta, húst és kenyeret -mártogatott a zsírba, a burgonyát, vagy egyéb főzeléket is ügyesen -felvette a hatalmas villára, majd egészséges, lapátszerű fogai mögé -dobta a zsákmányt. Az állcsontok hatalmasan dolgoztak, mozogni kezdett a -fül, majd a fejbőr, kipirult az orr, könnybelábbadt a szem, elfulladt a -lélegzet… míg a balkéz ezalatt egyhangú serény munkával kavargatta a -fejessalátát, amelyet néha-néha ecettel, mustárral, franciával és -angollal, majd olajjal ellátott, nem kímélvén a sót, paprikát, borsot -sem, hisz a vendéglői asztali edényeknek kis fegyvertára volt előtte; a -legutolsó asztalon észrevett egy magános barna üveget, amilyenben a -Maggi nevű gyomorbolondító folyadék szokott helyet foglalni: gyorsan -magához parancsolta és a salátára öntötte. – Mintha a sült csupán -alárendelt szolgája lett volna a salátának, akit előre küldtek -kvártélycsinálás végett. A fejessaláta (burgonya és uborka hasonló -megtiszteltetésben részesült) ünnepélyesen fogyasztatott el emberünk -által, miközben, hogy az egyik kéz dologtalanul ne maradjon, villára -szúrt kenyérdarabkával a pecsenyés-tálat tisztára törölgette. - -Miért mondjam el a túróscsusza történetét? Emberünk vadsága csupán az -utolsó túrómorzsaléknál látszott csillapodni, amelyet ujjával vett ki -már a tálból. - -Megtöltötte a vizespoharat félig borral, félig savanyúvízzel, egy -hajtásra leöblítette. Keményfából készült fogvájót döfött fogai közé és -öklelő tekintettel végignézett az ebédlőn. - -Bizonyosan undorodott az evők mohó étvágyától. - - - - -A BORÁSZ. - -Egy kalendáriumi feljegyzés szerint Kerkápoly úrnak, Eötvös Károly -szerint: a legokosabb magyar embernek termett a legjobb bora hazánkban. -Termett ez a bor a Sashegyen, öreg urak még ittak belőle és olyan -elragadtatással emlékeznek reá, mint első kedvesükre. A régi boldog -szerelmek közül való Andrássy Manó hegyaljai bora, amely után ugyancsak -száraz kortyok maradtak, mint aranylakodalmon a nászéjszaka emléke. -Bizonyos borok (a szőlők kipusztulásával) végleg eltűntek a magyar ember -poharából, a filokszéra pusztítását, amely gyermekkoromban olyan -szomorúvá tette Magyarországot, mint a tatárjárás, nem tudták pótolni az -amerikai vesszők. Jégszürke fejű, veremhangú, száraz lóbőr módjára -nyikorgó lépésű emberek már manapság azok a magyarok, akik még -emlékeznek Magyarország boldog éveire, amikor a bort gödrökbe -eresztették elegendő edény hiányában, ivott belőle a vándorlegény; -megmerítették rongyos kalapjukat a kóborlók, akik valamikor nagy számmal -lődörögtek a hazai országutakon, amint látszólagosan minden különösebb -cél és tennivaló nélkül mentek egyik országrészből a másikba, elviselték -a háznál található ócska ruhákat, pepitanadrágokat (midőn a gazda már -megvénült), madárijesztő köpenyegeket, divatját mult kürtőkalapot, s -főként a sok régi csizmát és cipőt. A bor lefolyt a szőlőhegyről, -ihatott belőle boldog, boldogtalan, még mindig maradt annyi belőle, hogy -szekeren északfelé szállítsák kaftános kereskedők, akiknek herbergje -Tokajban (a tűzvész előtt) egyik legnagyobb bor-börzéje volt Európának. -A cárok festője, a magyar Zichy nem hiába illusztrálta a boroshordót a -legvidámabb társaságban, táncoló fiatal nők, nevető öregek, bohócok és -barátok körében: a bor körül mindig jókedvű emberek sürgölődtek. A -jókedélyű korcsmáros, a tréfás borkereskedő, a pirosarcú vincellér, a -duplaorrú borászati felügyelő (többnyire levitézlett urak állomása), a -legkülönbözőbb élcekkel, vidám mondásokkal, jellemző kiszólásokkal -felszerelt, már életükben szinte anekdóta-kinccsé válott „borászok“, -ezek az országos hírű szakértők, akik behúnyták a szemüket, amikor a -bort kóstolták, nyelvükön megforgatták, szürcsölték, harapták, -szagolták, ölelgették, lenyelték vagy kiköpték: – immár mind a multak -emlékei. Eltűntek a vörhenyeges színű kabátok, vadászkalapos, -tarkamellényes urak, akiknek bibircses arcán az ország pincéinek leltára -volt felírva, akik szekeren utaztak északról délre, a Dunántúlról -Erdélybe bort kóstolni, bortvenni, amikor leesett az első hó és a -pincéket kiszellőztették, a sárga homokban fekvő üvegeket friss homokkal -látták el, krétával felírták a hordóra: Anno Domini… a kis hordókat -feltöltötték, a lopót kimosták, a csapot megigazították, követ -hengerítettek a helyre, ahová a nagymama elásta a Kossuth-bankót vagy az -ősapa a Libertást: kezdődött tél, jöttek a borászok, a vendégek, az -utazók, a pincének rendben kellett lenni. Jöttek a téli hajnalok, amikor -a kemence tegnapi melegét árasztotta és a lámpafény még az esti sajt -maradékait világította meg az asztalon, de a gazda már útrakelt, -vásárra, vonatra, lakodalomba, fiskálishoz vagy bűbájos asszonyhoz… künn -dühöng a téli fergeteg, amely farkasjárta vidékké változtatja a -falvakat, eltemeti az országutakat, madárijesztőket és -vándorlólegényeket… a gazda asztalhoz ül és hideg pecsenyét, kolbászt, -sódart falatoz az útra és jeges bort iszik tetejébe, amely hűti és -ápolja a belső részeket, amelyek a zsíros vacsorában kifáradtak… Mily jó -volt a bor – másnap, reggelig tartó muzsikálások után, midőn az őszi, -hallgatag, méla délutánban nagy sétát tett az egészségére vigyázó ember, -hogy egy messzi csárdát elérhessen az országúton vagy a városvégén, ahol -birsalma-illata volt a belső szobának, a korcsmáros öreganyja haldoklott -az ágyban, amíg a menyecskét, leányt megölelgette a vendég, ki pohárban -itta borát, vagy kuglizással izzasztotta petyhüdt izmait, Kálnay László -öreg ügyvéd úr fejből mondogatta el Tompa Mihály mélabús verseit, a Nyír -nagyot ásított az őszi alkonyatban, megannyi fázékony vénleányok a -látóhatáron a jegenyefák… és a kerti bort csendesen szürcsölik az -emberek. A holdvilág kidugja nagy bolond fejét az eperfák mögött, a -legvénebb ember is csókra, szerelemre gondol. - -Nincsen olyan drága halott, akinek emlékezetét el ne homályosítaná az -idő. A borét is és a szerelmét is. - - - - -EGY RÉGI EMBER VALLOMÁSA. - -Az áhitattól csaknem keresztet vetek, mint ama régi tavaszon, amikor -férfi lettem, midőn ismét érzem az ákácfa mézes-mázos szagát a fasorban. -Most is, mint minden évszak változásakor, érzem, hogy titkos -természetimádó vagyok: sajnos, csak negyvenesztendős korában ismeri meg -önmagát az ember, mikor nem lehet többé segíteni a dolgokon. - -A kóborló cigányleány szoknyája csak azért tetszik, mert a pipacshoz -hasonlít. A nők dús haja csupán azért érdemel figyelmet, mert a -vadfüvek, hosszúszárú parti növények bőségét vonja az emlékezetbe. -Carmen észvesztő szemében a pusztaságban lobogó lidércláng vonz, míg -Tatjána tekintete szőke, mint a korai nyári hajnal, amikor kocsin -utazunk a harmattól nedves homokos országúton és a falu tornya úgy -eltünedezik, mint a hátrahagyott élet. Mindig bölcs voltam -fiatalkoromban, a lakodalomnak nem tudtam szívből örvendezni, temetésen -nem búsultam, mert sokat csavarogtam szabad mezőkön, magányos -rekettyésben, bozóttal benőtt határárkok mélyében, erdőkben megkerestem -a pázsitot, hol ember nem hagyott nyomot, ligetben a legsűrűbb bokrot, -ahová arc-távolságnyira szállott le az énekes madár; és így pontosan -tudtam a természet életét, a falomb lehullását, az ér vizének -színeváltozását, a legszebb virágok elhervadását. S így bizonyos -tudomásom volt arról, hogy a leghosszabb táncnak is vége van, megvénül a -csalfa lány, formáját veszti a kívánatos menyecske, gyászruhaját leveti -az öregasszony; s ugyanezért nem ugrottam kútba sohasem szerelem miatt. -Ha nagyon fájt a szívem: sétapálcákat kezdtem gyűjteni, hogy felejtsek; -kitakarítottam a padlás évtizedes lim-lomját, lombok közé ültem a -legmagasabb fákra és örvendeztem a szélnek, amely oly szűzen, tisztán, -üdén zúgott, mint a forrás, midőn a sziklából kibuggyan; liszteszsákot -hordtam a régi szélmalom körül, vagy elmentem vadászni egy hű eb -társaságában és napokig bujkáltam a nyíri holtvizek között. Ilyenformán -nem igen bírtak velem a nők, bármilyen ruhát vagy kalapot vettek -magukra, nyelvükre mézet, a hangjukba puskaport, tűzkő szikráját a -szemükbe. Igen, megvetettem azokat az embereket, akik szerelem miatt -szenvednek, a borral az asztalra írnak leánynevet, elmerülve mennek a -kocsiúton, hogy a szekér csaknem elgázolja őket, a falra másznak és -felporozzák a piszkot, midőn egyedül vannak. Képtelen voltam egy -szerelmes regényt vagy verset elolvasni. Földhöz vágtam Anyégint. -Sipulusz és Mark Twain voltak az olvasmányaim; előbbinek pesti -házmesterei megkacagtattak, míg az utóbbi cirkuszi humora felvidított. A -színdarabokban az intrikus színész imponált. Az ország nevezetességei -közül Pletényi Pál földbirtokos, aki húsz esztendeje nem látta a lábát a -hasától és Parád fürdőn töltötte a nyarat, mert ott tudtak kedvére -főzni. - -* - -A legbölcsebb fiatalkor után következik a bolond férfikor. - -Későbben beláttam, hogy az öregasszonyoknak, akik fejemet tapogatták -bütykös ujjaikkal, ebben is igazuk volt, mint a piócázás hasznosságában. -Hányszor küldtek leányok elcsábítására, hányszor biztattak kikapós -menyecskék után s uszítottak révülten nevető özvegyek felé, akiknek az -alsó ajka furcsán remegett, amikor fiatalember mellett ültek. Általában -úgy emlékszem, hogy a szerelmet senki sem vélte tragédiának vagy -mennykőcsapásnak, inkább egy mindennapi természeti tüneménynek, mint a -szivárványt, a háziállatok tavaszi táncát, a mének nyerítését idegen -kocsik után, a bika támadását a csordában. A gyermek sem rettent meg az -éji lepkétől a szérűn vagy a ház körül; a fosztókák, batyubálok, -majálisok, táncestélyek természetszerűleg arra voltak rendezve, hogy a -férfiak és nők megismerkedjenek egymással. Bölcs berendezkedés volt az, -hogy az öregasszonyok és öregemberek, akik már kiégtek, felejtettek és -fájdalomra, örömre többé képtelenek voltak, nevelték az ifjúságot. A -lány vagy asszony nem égi angyal, elérhetetlen sugár, férfit evő, -agyvelőt és szívet marcangoló tünemény, hanem emberi lény, akinek -nincsenek rejtett titkai, érzései, mondanivalói. Nincsen olyan nő, aki -meg ne hallgatna, ha kellő időben lépsz a sarkára. Nincsen olyan leány, -akinek hazudni ne lehetne. Ne félj, légy bátor, a vakmerőség erény a nők -körül, légy erőszakos, rabold a csókot, használd fel izmaidat – és aztán -ne gondolj az elmult szerelemről többet, mint egy szerencsés -kirándulásról. - -Igy mondogatták az öregek. Nevettek, tréfáltak, mert ők már tudták az -élet értéktelenségét. - -Be kár, hogy nem hallgattam reájuk életem végéig! - - - - -ANGYALOS BANKÓ. - -Ebből a képeskönyvből, amely a háború előtti régi Magyarországot írja -le, mint az egykori hírlapíró a Kis Tükörbe, nem maradhat ki a bankó, -amelynek olyan jelentősége volt, mint akár a szerelemnek vagy az -egészségnek. - -„Krajcárból lesz a forint“, szólt a régi közmondás és valóban éltek -nevezetes emberek a régi Magyarországon, akik takarékosságuk, mindenről -való lemondásuk, aszkéta életmódjuk révén végül meggazdagodtak. A -harisnyák, a kebelben viselt zacskók, az egész életen át szolgáló, -rongyos bőrbugyellárisok a megmondhatói, hogy mily hangyatürelemmel -hordták össze a dolgos kezek az első százast, majd az ezrest; mily -emberi testből való test volt a hosszú életen át melengetett, -szalmazsákba varrt, szekrény titkos fiókjába, máskor föld alá ásott -bankó! - -A régi bankó valóban részese volt az emberi életnek, a százasok, ezresek -papirosaiért annyit szolgáltak az emberek, mint Jákob Rebekáért. A -megfeszített munkának, a virrasztott éjszakának, a fukarságnak és az -önkéntes nélkülözésnek várva-várt gyümölcse volt a régi ötvenforintoson -helyet foglaló arató-pár, a százforintos pufók asszonyfeje, az -ezerforintos bankó halovány narancsszíne és kéttenyérnyi terjedelme. De -még az ötös elnyújtott lábbal üldögélő, kalászos párkái is jelentékeny -jutalmat jelentenek, míg az egyforintos, kékesszürke papiros már -elegendő volt ahhoz, hogy az ember egy napra biztosítsa az élelmezését. -Szinte megcsalva érezte magát a régi magyar, midőn jó forintosai helyett -Wekerle kivereti Körmöcbányán az ezüstkoronákat. Úgy vélte, hogy a -pénzegység kisebbedésével szegényedik Magyarország, új milliomosok, új -gazdag emberek lettek, amint a pengő helyett koronákban kezdtünk -beszélni. Eleinte azonban az élet olcsóbbodását jelentette a -korona-rendszer. Bizonyos nyugati gazdagság volt érezhető az országban. -A forint idejében arra voltunk büszkék, hogy pénzünk csaknem kétszer -többet ér, mint a francia pénz. Míg a koronák megérkezésével a régi -gazdag emberek váltig azt akarták elhitetni, hogy a korona megközelíti a -régi forint értékét. Csak a muzsikos cigányok, koldusok és egyéb -vagabundok érezték magukat kijátszva Wekerle koronáival. - -* - -Milyen előkelőség volt egy régi százas! - -Emléke úgy suhan tova mai pénzes pénztelenségünkben, mint egy előkelő, -dús, nemes lovagnak az árnyképe, aki az embereket uraságra, -gavallérságra tanította. A százas már a grand seigneurök osztályához -tartozott, felváltása, elköltése, esetleges eltékozlása nem történt -minden lelkiismeretfurdalás nélkül. A szegény ember kezében vagyonka, -amelyen tehenet, házat, sorsboldogságot lehet vásárolni. Vigyáztak is -reá az emberek. Rongyos százforintos bankóval nem igen lehetett -találkozni, mint manapság méltatlan, foszladozó, meg nem becsült -unokával, levasalatlan százkoronással. A százast már a bugyelláris felső -rekeszében őrizte mindenki és inkább lemondott apró és nagy élevezetről -a tulajdonos, ha az százasa felváltásába került volna. Százforinttal -zsebében Pestre, Bécsbe, fürdőhelyre utazott az élnivágyó gavallér. -Gondtalan heteket lehetett rajta vásárolni, kiélvezni a vakáció napjait, -regényeket lehetett szőni. Esetleg megházasodni is lehetett -százforintra. Grófnők és kokottok bepárfőmözték és csak a vadonatújat -kedvelték belőle. A férjember zsebében szivarszaga volt. De meg lehetett -ismerni a faluról városba került bankót is. - -Ha egyszer elindulnának a régi bankók (ha el nem égették őket) és -meglátogatnák Magyarországot, mily furcsa tapasztalatokat gyűjtenének. -Elmennének a régi bugyellárisokba, harisnyákba, kezekbe, ahol oly jól -érezték magukat, mint fecske a fészkében: verébtojásokat találnának a -régi kedves helyeken. A régi birtokosok, akik egykor a bankók -tulajdonában emelt fővel, gondtalan szívvel és repkedő kedvvel élték -életüket, házra, földbirtokra alkudoztak, nem féltek a holnap -bizonytalanságától, még a betegségtől sem, manapság oly ijedt, -bizonytalan és takarékosság nélküli emberek, mintha egy gonosz varázsló -elbűvölte volna őket. Többé senki sem vasalja ki szeretettel a bankókat, -mert nem érdemes e futóvendégekkel bibelődni. Nem őrzik már harisnyában, -fehérnemű között a színes papirosokat, ahonnan alkalomadtán oly -meggondoltan vétettek elő, mint az ereklye; gyakran évekig hevernek -elbujtatva fiókokban és ünnepnaponkint megolvastattak, a számjegyeik -feljegyeztettek, gyűrődéseik kisimítattak és olyan nehezen válnak meg a -házból, mint az élet legdrágább java. A fukar többé nem rendezgeti őket -magányos éjjeleken, midőn attól remeg, hogy ásni kezdik a ház falát. Az -uzsorás liszteszsákját ölelgeti. - -Céda leány lett az új bankó. Ma itt, holnap ott ver tanyát, sehol sem -tartogatják szívesen és eltávozása még csak annyi gondot sem okoz, mint -egy futó kaland. Jön és megy, mint a bolygó zsidó. Vándorlásában -elrongyosodik, szemétté foszlik, elmorzsolódik a mohón kapkodó emberi -kezek között. A háború szennye, vére, gonoszsága van ragadva minden -egyes darabhoz, mint a bűnjel a gyilkosok ruházatán. Ő itthon ölt, mint -a bacillus nagy tömegével. Elválásunk tőle nem lesz fájdalmas, hanem -megkönnyebbítő. Menjenek el a háború bankói, hogy többé soha se lássuk -őket. - - - - -JÚNIUSI ALKONY. - -Nemcsak szerelemből élt az ember. - -Habár azok voltak a legboldogabb emberek, akik éjjel-nappal nőkön -gondolkoztak. Elképzelték őket olyannak, mint a búza, a bor vagy az -egészség. Folyton maguk előtt láttak hosszúszárú vadfüvekhez hasonlatos -női hajzatokat, amelyeket a szél lenget; térdkalácsokat, amelyek olyan -fehérek, mint a madárlátta cipó; derekakat, vállakat, kebleket, -bugyborékoló hangokat, sarkokat, nyakszirteket, tenyéren gödröcskéket, -anyajegyet a másnak láthatatlan helyen, testi rózsákat és bűbájos -völgyeket… Ők voltak a boldogok, akik a napnak, éjnek bármely percében -hevülékenyen gondoltak nőkre, holdfényben lesbe álltak a kert végében, -lyukat fúrtak az úszóházra, babonás gyökeret vásároltak a -cigányasszonyoktól és ebéd után nem húnyhatták le a szemüket, anélkül -hogy valamely női alak talpig veres trikóban meg ne jelenjen a -képzeletükben. Néha késői vénségükig nem tudnak megszabadulni a -látományoktól, asszonyhangoktól, elképzelt üdvöktől. A különböző nőket -gyümölcstől illatos almafa lombján hintáztatták maguk előtt a zordon -öregségben. - -De nem válhatott mindenki idővel száraz lóbőrré, összeszáradt -vadásztarisznyává, sem zörgő dohányszitává (amilyenek az öregek voltak, -akik még az ebédjüket is abbahagyták, ha szoknya lengett az udvaron); a -nemzet oszlopos része, a tetőket tartó gerendák, az ország talpkövei -evéssel és ivással gyűjtöttek erőt a hosszadalmas élethez. - -Az ebédezésen és vacsorázáson kívül leginkább a reggeli órában, -útrakelés vagy gazdasági munka előtt szerettek enni az emberek -Magyarországon. De jóétvágyuk volt alkonyattal is. - -A délutáni pincézés azokon a vidékeken volt divatban, ahol görbe az -országút és a föld háta: a hegyoldal önként kívánkozik, hogy hűvös -barlangot ásson az ember, ahol a nyári hő elől szabályszerűen behűtött -folyadékok társaságában meg lehet húzódni. A hold hűségesen megmutatta -az utat hazafelé, a hársak és ecetfák az éjben bólongatva, nyugodtan -hallgatták meg az ilyenkor szokásos dalokat, egyházi és politikai -vitákat. Pincézés után füstölt kolbász- és sódarszaga volt egy pár napig -az embereknek. - -Míg feljebb, a hegyek között, ahol sziklás a vidék, kőágyából elmenekült -a gyönge venyige, borozás helyett szőke sert ittak kancsókból azok, akik -már szakítottak a szerelemmel, vagy pedig merő okosságból hiába várni -hagyták a leánykát a városon kívül, a régi bástya alatt. Kriglik, -csizmák, önfedelű poharak töltettek meg a hordó csapjáról, amelyet a -híres Anton egyetlen kézmozdulattal emelt helyére, a publikum állandó -bámulata közepette. Némely ember regényeket ír, a másik a trapézon -táncol; Anton megelégedett az élet dicsőségeiből a sereshordó -emelésével. - -Pesten, Késmárkon, Bécsben (ahol eleget megfordultam) mindig azt -tapasztaltam, hogy az élet legnagyobb kellemetlenségei közepette is -vigasztalást lelhet az ember, ha pontosan tudja, hol és mikor csapolják -a legjobb sert a városban. A mai embernek a nyála csuroghat azon -„udvari“ és „márciusi“ serekért, amelyeket ősei (a háború előtt) olcsó -pénzért bőven ittak alkonyattal meghitt korcsmákban, ahol kezet kellett -fogni a sermérővel, mert oly jó ennivalókat adott az ital mellé. E -fentemlített városokban alkonyattal tizenöt-húsz pohár sert megivott az -egykedvű polgár, míg a távolból elmosódva hangzott a térzene, mint a -céltalanul mozgalmas élet. A híres sörözők többnyire lelkileg is -ártatlan emberek voltak. Évtizedekig mondták ugyanazon vicceket, -megpotrohosodtak és váratlan meglepetés nem igen érte őket haláluk -órájáig. - -Az alföldi városokban a júniusi bolond ákác alatt a kuglizást láttam -gyakorolni alkonyattal oly szenvedélyességgel, hogy abban kimerülhetett -minden energia. Szerették e helyeken a foghagymás pirítóskenyeret, -kedvelték a vöröshagymás szafaládét, a liptói túrót és a juhsajtot. -Szerettek a saját bicskájukkal enni az emberek. Szerettek hosszadalmasan -elbeszélgetni kerti bor és szolyvai víz társaságában. Szerették a verset -és vitézi hazugságokat. Hosszú életkort értek a kuglizók. - -Nemde, csak a bolond töltötte az idejét azzal, hogy nő miatt lehajtsa a -fejét? - - - - -SZENTIVÁN. - -Álmimban néha egy halott nő szokott meglátogatni, aki nyurga lábaival -nem érinti a szőnyeget, fehér, lenge köntösén mégis úgy világítanak át -formái, mint az éji mécs lángja. Bejárja a szobát, hol egyik, hol a -másik székben foglal helyet, de sohasem kíváncsi a fehérneműs -szekrényre, ahol találna pedig tenni valót; figyelmesen, hosszant nézi -az arcomat árnyékba borult tekintetével, mintha én volnék a halott; -köd-legyezővel takarja el arcát, hogy véglegesen soha reá ne -ismerhessek, gondolhassam őt jónak, szépnek, egyetlennek: a -felejthetetlennek; majd feláll, mielőtt a kakas kukorékolni kezdene az -utca túlsó során, az artistaszállodában, a delejesnőnél, akinek -közelében megállnak az óramutatók a gavallérok mellényzsebében, feláll a -kísértetek és álmok elröppenő lengésével és búcsúzó kutatást rendez az -íróasztalon, levelek és könyvek között. (Ezért is gondolom, hogy nő a -látogató, aki egykor kíváncsi volt és lelki problémával nézte a -felbontatlan leveleket.) – A nők úgy végzik kutatásaikat, mint Lecoque -úr titkos rendőrei a régi francia regényekben. Bizonyosan megtalálná az -éjféli látogató a kompromittáló írást. De az ágyban fekvő, álmos halott -már fiatal korában óvatos volt és a piros lángnak áldozta fel -(gondtalanul) a legszentebb ereklyéket; mintha előre tudta volna, hogy -egykor megvénül és kénytelen önmaga előtt színpadra lépni, magányos, -önámító estéket rendezni tovaszállott nők ittfelejtett lim-lomjaival. A -halott tehát bízvást mozdulatlan maradhat keserves párnáin, amíg a -kísértet a hervadt virágcserepek alá rejtett régi számlákat mohón -keresgéli, hervadt névjegyek és meghívók jelentőségén töri a fejét, -levelekkel bibelődik, amelyeket ő előtte nem olvasott el senki, -gyanakodva csap le egy felhasználatlan színházi jegyre és csodálkozik -fotografiákon, amelyeken csupán gyermekkorukban örökítették meg magukat -nagyhajú, játékpuskás fiúk és fehérharisnyás leánykák. - -* - -De a kísértet nem nyugszik. - -Kékes fényű kezeivel turkál az asztal ócskaságai között. Fából faragott -szivarszipkák csörrennek, amelyekre hol Adelsberg, hol Jeruzsálem neve -van vésve, egy sötétkék kődarab elhengeredik régi helyéről, a -dohányszita, a mely a hét sovány esztendő korát éli, meglódul. Lúdtoll -és acéltoll, elzöldült kalamáris, régi báli keztyű, a prophylactor -üvegecskéje, vénségtől elgörbült ceruzák, lepréselt virágok és ifjúkori -lovaglóvessző elhagyják helyüket. Pezsgődugó, amelynek hasára -megtüzesített hajtűvel dátum van égetve, egy kis levélmérleg, amelynek -súlyozói elvesztek, arcképnélküli keret, – vajjon ki volt egykor a -keretben? – az atya pártecédulája, az égbeszállott nővér hímzett -óratartója, piros papucsa egy falombbá válott nőnek, évek óta lezárt -üres skatulya japán madarakkal, a nagyatya ezüstgyertyakoppantója és a -lámpás, amely annyit világított reménytelen éjszakákon: vajjon kit -érdekelhetnek, miután a francia ágyban végleg lehúnyta a szemét az -álmodozó és a halottkém látogatása után jegyzékbe foglalják a hamutartó -bronzbagolyát és egyéb kincseket, amelyeket életében összegyűjtött? -Legfeljebb egy törpe, pápaszemes antikvárius lapozza majd fel a -megfülezett könyveket, amelyek a halott mindennapi társalgói voltak, -akikhez úgy ment haza, mint a polgár családjához, a tiszt szeretőjéhez, -a mozgópostás feleségéhez. A szentiváni halott felesége Pickwick úr -volt, akinek kalandjai, furcsaságai esténkint egy pár pillanatig -elmulattatták. (Mert rendetlen életű volt a halott és egyetlen vágyódása -volt, hogy egy óráig, egy napig életében nyárspolgár lehessen.) - -Ámde az árnyból, fehér sírvirágból és képzelemből szőtt asszony nem -hiába motozott a halott szobájában. A fürge ujjak, amelyek annyit -kötöttek és bontottak, amíg elevenek voltak, kitartó munka után -fölfedeztek valamit, amit a halott még önmaga előtt is rejtegetett az -elmult években, évtizedekben. Ami úgy tartózkodott a szobában, mint a -kígyó a lezárt kofferben; mint a veszett patkány a fal vakolata alatt; -mint a mérges pók hálójában a plafond sarkában, ahonnan egyszer majd -leereszkedik a halálos szúrásra; mint az ismeretlen gyilkos fekete -köpenyegében a behavazott küszöbön lesi, míg odabent elalszik a -világosság. - -Egy megfeketedett kötél volt az elrejtett, óvakodva őrzött kincs, -amelynek az lett volna a hivatása, hogy megszabadítsa gazdáját az -élettől midőn az a körülmények folytán elviselhetetlenné válik. - -Midőn a kínzó betegség, a reménytelen nyomor, a csüggedt vénség, a -felépíthetetlen rommá égett szív, a tekintet elhályogosodása, az -elpusztult fantázia és az elakadozó lélegzet: azt tanácsolja, hogy többé -keresni való nincs az emberek között, a négy falon túl, a zajgó életben. - -Ezt a mentőövet találta meg az asszony. - -És miután egyebet nem tudott értékesnek a halott vagyonában, a kötelet -magával vitte, miután a félholdfejű artista kakasa egyet kiáltott az -utca túlsó során. - - - - -NYÁRI FÉNY. - -Ha egy napon megjelennének a régi fürdővendégek a magyar fürdőkön, akik -évtizedekig, néha egy emberéletig jártak ide nyár elején. - -Egy alkonyattal megérkezne a delizsánc és multszázadbeli, fehérnadrágos -gavallérok, battyus vándorszínészek, utazgató költők ereszkednének le a -kocsiból a fürdőház előtt; vikleres asszonyságok, fejkötőben vagy kis -kalapkában, férjhezmenendő hajadonok és kerekszemű gyermekek érkeznének -meg a multból, akik itt nyaranta boldogan és vidáman tanyáztak, fürödtek -és regényeket szőttek! – Nem igen ismernék meg régi helyeiket az egykori -fürdővendégek, új embereket találnának, akiket azelőtt senki sem látott, -más hangok hallatszanak a fák alatt, még a hangászok is kicserélődtek. A -magyar fürdők a háború alatti nyarakon olyant változtak, amilyent száz -esztendő alatt sem. - -Az Anna-bál deli táncosai messzi temetőkben feküsznek, miután harcosok -lettek hosszú, békés évtizedek után és a táncosnők gavallérok hiányában -otthon maradtanak. A tó és az erdő, egy pár régi épület, a csizmahúzó és -az evőeszköz talán nem változott, de az ebédre és a vacsorára, – a régi -magyar bőségre és olcsóságra már nem lehet többé ráismerni. A kis -tanítónő, aki megtakarított forintocskáiból néhány hetet énekelve -töltött a kárpáti kies fürdőhelyen, a hivatalnok, aki boldogan várta a -balatoni nyarat, a turista, aki takarékosságból és egészségi szempontból -gyalógszerrel kóborolt a hegyek között, a nyári vakációját élvező tanár, -diák, akit „szupplikáns“-nak is hívtak: a régi magyar nyár figurái -végleg elvonultak az emlékezésbe és az anekdótákba. A napsugár hevesebb, -mint valaha, de csak a nagyon kiválasztottak engedhetik meg maguknak a -nyári ferdőzést, amelyhez valamikor elég volt száz forint a -mellényzsebben. - -Tehát jön a delizsánc, a furmányos szekér, a falusi bricska és hozza -visszafelé a mult időkből a régi furcsa vendégeket, széles csizmaszárú -öregurakat, akik együtt töltötték itt a nyarat az emeletmagasságba nőtt -tölgyekkel; ahány karikája volt a fának, annyi esztendeje látogatják -vala a fürdőhelyet; szűzdohányt, otthoni bort, kisüstönfőttet, esetleg -szalonnát hoznak magukkal, mert az idegenben sem akarnak nélkülözni. A -furmányos szekeren a tekintetes asszony egy kamrára való elemózsiát hoz -magával, drágalátos befőtteket, hideg és füstölt pecsenyéket, kenyérnek -való lánglisztet. A kényesebb menyecske magával hozta az ágyneműjét, -mosdóját, fürdőkádját; a vénkisasszony macskáját és madarát. Egy-egy -régi fürdői fogadóban nem egyszer kakas kukorékolt hajnalban, amelyet -messzi földről hozott magával a fürdővendég, mert az órák nem mindig -megbízhatók. - -Parád, Füred, Palics, Bikszád, Sóstó: a régi magyarországbeli -fürdőhelyek, ahol boldog, gondtalan nyarat töltöttek eleink, korántsem -arravaló helyek voltak, hogy ott fogadós, kellner vagy bárki -meggazdagodjék a vendégek pénzén. Bár kártyánál, cigánynál, majálisnál -mélyen benyúlt a bugyellárisába a fürdővendég: általában takarékosság -jellemezte az életmódot. Jaj lett volna annak a fogadósnak, aki emelni -merte volna a rostélyos árát negyven krajcárról, de perbefogják azt is, -aki nem dúsan és bőven főzet vala a messzi földről idegenbe került -magyaroknak. - -Lisznyai, Tóth Kálmán, Náray Iván, Bartók Lajos, Komócsy József, akik -majdnem egycsapáson jártak a vándorszínészekkel, tárt karokkal -fogadtatnak mindenütt nyári unalomban. A poétázgató ember bízvást -elindulhatott utazási tőke nélkül a régi Magyarországba. A honfiak és -honleányok diadalkapukat állítottak. A női szívek fennen dobogtak. A -jókedvű urak összegyűltek a környékről. Az öregasszonyok nyomban -Petőfivel álmodtak, ha egy vándorköltő ment keresztül a falun. - -* - -Már régen nem járnak postakocsik és íme, a ferdőzőközönség ismét úgy -utazik, mint nagyanyánk korában. Elemózsiával megrakodva indul el -otthonából az útra, mert az útszéli fogadók, korcsmák, csárdák olyan -üresen ásítanak, mintha tatárjárás utáni időt mutatna a kalendáriom. -Liszteszsákok, oldalosok, zsírosbödönök, nyugalomba vonult pincetokok, -cselédkenyerek, tejespalackok, savanyúvizek, evőeszközök, esetleg egy -tojótyúk s egyéb baromfi utaznak a gőzvasúton, amelynek ablakából néhány -év előtt gúnyosan mosolyogtunk a régi szokásokhoz ragaszkodó, maradi -falusiakon, akik a töltés mellett szekereztek. Császárhúst, füstölt -kolbászt, kávét, teát cipelnek a gavallérok, akik hölgyük -meglátogatására máskor egy szál virággal vágtak neki az útnak. - -Vajjon él-e még a szerelem e bús időkben, amelynél zordabbakról még nem -álmodott költő? - -Csókolóznak még a régi padokon, amelyekbe szívek és betűk vannak vésve? -Miről susognak holdfényben a platánok és mit mormog a tó éjfélfelé? - -Bakkecske módjára mekeg az epekedés az elmult ifjúság, a régi szép idők -után. Úgy látszik, hogy már nem is lesznek Magyarországon többé boldog -emberek. - - - - -ÚJ KENYÉR. - -A régi krónikás-vers szerint: „_a földi Kánaán, Európa Édene_“: -Magyarország olyan boldog ország volt, hogy benne élni gyönyörűség volt. -Sok századok előtt írta a verset valamely vándorénekes, amikor még -érdemes volt dalolni a hazáról és benne lévő földi jókról a füleknek és -szíveknek. Ma idegenül hangzik a szó. Megállunk fölötte. Miért földi -Kánaán az ország? Az igazi Kánaánt csak a bibliából tudjuk, a térképen -hiába keressük helyét. Lehet, hogy így vagyunk a másik Kánaánnal is, -amelyről a lantos dalolt. - -* - -Emlékeztek a nyárra, midőn nem volt elég zsák Magyarországon, az őszre, -midőn nem volt hordó s a bort vermekbe eresztettük, a télre, midőn -mindenki sódart evett, a harmadnapos hideglelésre, a gyomortágulásra, a -kenőasszonyra, a piócára és az emésztést elősegítő folyadékokra? -Emlékeztek, mikor mindenki elzsírosodásban, emésztési zavarokban kereste -betegségét? Mindenki húst evett és bort ivott s mégis oly -szerencsétlennek éreztük magunkat, hogy honfi-bú nélkül még lakodalomban -sem lehetett résztvenni. Amikor a nyári tüzek, a biztosító-társaság -rovására létrejött tüzek korszakát éltük. Gabonaraktárak, szénaboglyák, -megtelt csűrök, dús termések égtek el, – s a biztosító gyanakodva -fizetett. Midőn lábon eladta termését a földesuraság, krumplit a tótnak -meg a sertésnek termett a föld, ingyen adták a gyümölcsöt, eldobott -kenyérrel voltak megrakva a mértföldmutató kövek, a földeket nem aratták -le az utolsó szemig, szőlőt a venyigén felejtettek, tejen nevelték a -csirkét és a téli országúton is talált ennivalót a cinke! A tengeri a -dülőutat szegélyezte és arra való volt, hogy a delelő nyulat kiugrassza -belőle a kopó. Minden ló zabot kapott és a vadak, ürgék, hörcsögök -meghíztak a learatott mezőkön! Sertést azért is kellett tartani a ház -körül, hogy egyen, ami megegye a sok fölösleget. A faluvégi cigány -malaca épen úgy hízóvá lett, mint a földesuraságé. A tehénke mindenütt -talált ennivalót, hogy teje legyen. Az eperfa gyümölcséből egyformán -táplálkozott gyerek és baromfi. Kacsa és liba felnőtt a ház körül, hogy -a gazda észre sem vette. A méhek mézet termeltek és csikó, borjú jött a -világra. Fehérlő gulyák, világos mezőkként vonuló nyájak, földi göröngy -sűrűségű kondák és nádlábú, karcsú ménesek országa: hová lettél? - -* - -Boldog ember volt az arató, mert magának is aratott. Reménykedve várta a -molnár a gabonászsákokat, mert neki is jutott. Az új kenyérnek áldott -illata volt, amelyet szakértelemmel kóstolgattak az öregek, -összehasonlítván a kenyér ízét, minőségét a tavalyival vagy még régebbi -esztendőkével. Mindig emlékeztek egy olyan esztendőre, amikor több és -jobb volt a kenyér. De akármilyen kevés termett, mindenkinek jutott -belőle. Nem halt éhen senki Magyarországon. A szárazmalom körül, a -szélmalom dombján, az olajszagú, titokzatos szerkezetű gőzmalmok udvarán -elhullott annyi mag, mint kalász a földeken, abból megélhetett a -szegény, ha összegyűjtötte a maradékot. Kinek jutott volna eszébe, hogy -nem lesz kenyere Magyarországon? A falusi koldusnak szívesebben adtak -karéj kenyeret, mint rézkrajcárt. Összeszáradt a kenyér, mert nagyon sok -volt. Ínyesek, különösségkedvelők a katonaprófuntot dícsérték a cipó -rovására. - -Júliusnak e napjaiban a gondos háziasszony asztalán már új kenyér -fogadta a kedves vendéget. A mezőkön még az aratók éneke hangzik, a -vadvirágok illatát veszik fel a földeken dolgozó asszonyok és leányok, -barnapirosra sülnek az arcok az országban, a nagybeteg is kimászik -ágyából, amint az új kenyeret várja. - -Milyen a kenyér? - -Milyen a termés? - -A politika, szerelem, családi baj, anyagi gond, testi és lelki nyavalya, -örömtelen vénség és fájdalmaskodó kultúra-szomjúság július elején -leválik a magyarokról, mint a csigáról az elhasznált házikó. Megújhodik, -felfrissül, reményteljes életre ébred az esztendős balsorsban elfáradt -ország. Élénkség, jókedv, életvágy, remény jön az új kenyérrel, mint az -Úr testével. Felejtjük régi bűneinket, mulasztásainkat, elhibázott -életünket: új élet kezdődik a régi helyén. - -Vajjon milyen lesz az új kenyér ez évben Magyarországon? Elhozza-e -magával az új életet, amelyre mindnyájan vágyakozunk? - - - - -BODEGA. - -Nemcsak kenyérrel élt az ember, ámbátor a fehér cipót, amelyet -lacipecsenyével lehetett kapni a vásárokon, halála napjáig nem felejti -el, aki kóstolta: ugyanígy az emlékben és tovább a sósperec, amely -ropogott a déli sernél, valamint a különböző zsemlyék, a császár, a -vajas, a vizes, amelyek mind az ember szolgálatára voltak; és a -kenyérnek keménymagos illata volt. - -A leveles csárdán, a duttyánon kívül olykor az úgynevezett bodegákat is -felkereste a férfinép, ahol fehérkötényes, kívánatos fehérszemélyek -mosollyal fogadták a vendéget és a hátulsó kis szobába tessékelték. -Hívták az ilyen helyet ízlelítőnek is, falatozónak is; a mostani -fővárosi büffék szomorú, szegényes maradékai a régi dús bodegának. - -A bolt-előrészekben szétnézett a vendég és mindent felhalmozva talált -ott, ami „szem-szájnak ingere.“ - -Jégen várta az osztriga, hogy feltörjék házikóját, miközben a citrom -cseppent és a vajaskenyérszelet fehérlett. De ott pirult a mindenféle -inycsiklandozó dolgokkal töltött tengeri rák, a különböző mártások alig -várták, hogy leönthessék. Voltak csigák, amelyeket egyszerre lehetett -lenyelni és dobozaikban a rákok a táncosnőket, a ballet ifjú hölgyeit -juttatták az ember eszébe, mert a régi világban a táncosnők vacsorája -rákkal kezdődött, amint Catulle Mendès elbeszéléseiből tudjuk. - -Nagyon régi lehet az az adoma, amelyben a vidéki ember a fogaival akarta -feltörni az osztriga kagylóját. A legkisebb magyar városban is volt -delikáteszkereskedés, amelynek tengerentúli kincseit mindenki olcsó -pénzért megismerhette. Ámde a fűszeresboltokban is többféle hal várta a -vevőt, mint amennyinek manapság a nevét tudjuk. Edényeikben -hagyma-salátáik alatt savanyodtak az angolnák és a különböző heringek. A -kelet-tengeriből a tejest kedvelik a vevők, míg a kisebbfajta halak -közül mindegyik megteszi a magáét. A füstölt, a pácolt, a tekercsbe -kötött. A francia szardinia, amely néha meglepően nagy és ízletes, ha -Cannon úr cégérét viseli; az olajos pisztráng, de még az úgynevezett -ringli is csak étvágyat fokoz. A különböző kaviárok, a nagyszemű -orsovai, a szürkésbarna amszterdámi, az orosz-ázsiai folyókból való -ikrák néhány hatosért megszerezhetők s elfogyaszthatók a bodegában. De -ez még mindig csak eleje az étkezésnek. Hol vannak még a többi -gyönyörök, amelyek a kis szoba vendégét olcsó pénzért elmulattatják. - -Igy: a lúd- és vadpástétom, a hideg vesepecsenyék, angol és debreceni -szalonnák, kassai, prágai és magyar sódarok, amelyek oly ízletesek -voltak, mint az ifjúság. – Kassán, korai nyári reggeleken a Tátra-vonat -utasait két hatosért várta egy tányér tormássódar, Prágából vagonszámra -jött a rózsaszínű, kis malacsonkát vett minden okos ember, de a csülkök, -sonkacsontok, sonkaszalonnák is jó táplálékul szolgáltak a vékony -erszényűeknek. Ott voltak a nyári és téli szalámik, amelyek ízletesség -dolgában felülmulták a mortadellát vagy a veronai nagy szalámit. -Kolbászok, szafaládék, csontos sertéshúsok, tormás malacaprólékok, -körmök, fülek, meleg oldalasok inkább a szegényebb néposztály számára -voltak a hentesboltokban. Míg a tejen hízlalt steier kappanok, az -Andrássy-úti boltos híres libái, a hideg kacsacombok, a tarka fácánok, -kövér fürjek, inyenc fajdok, foglyok és galambok már akkor is az arany -szolgálatában állottak. De nem kellett mindenkinek a fecskefészek-leves -vagy a szalonka guanója. Úgy is lehetett élni Magyarországon, hogy egy -forintot költött el a gavallér a hentesboltban vagy a bodegában és -pompás, egészséges eledeleket kapott. A párizsi ecettel és hagymával, a -rántott szafaládé, a tojásételeknek sokfélesége, a sajtoknak, túróknak -eldorádója, a kitünő cukrászsütemények, kék dobozba préselt fügék, -jószagú narancsok, szőlők, almák, mindenkinek pótolta a korcsmai -étlapot. Az agglegény gondtalanul sétált vacsorája felől, bizonyos volt -benne, hogy néhány hatosért bármely boltban megszerezheti. A kereskedő -mosolygott, ha beléptél hozzá. Tiszta fiatal nők, kívánatos menyecskék -pakolták a kis csomagot és hosszú alászolgáját mondott a személyzet. - -Ha vacsora után történetesen a sert kedvelted, válogathattál márciusi, -udvari, kiviteli serekben, amelyek palackban és hordóban voltak -kaphatók. De volt raktáron pilseni, bajor és spatenbräu sörünk. Ihattál -fekete angol sört, vagy édeskés münchenit tavasszal a barátok főztjéből. -Raktáron álltak a borok a kereskedőknél; spanyol, francia, német, magyar -palackok kacsintgattak rád a polcokról. Pipázhattál szűzdohányt, -havannaszivart, egyiptomi cigarettát, virzsiniát, médiát, ami épen -eszedbe jutott. És ha mégis meguntad az életedet, olcsó pénzen vehettél -egy revolvert. - -* - -A régi Pest, a háború előtti Pest, amelyre manapság már majdnem úgy -emlékezünk, mint a negyvenesévekbeli fővárosra, amikor még megélt a -szegény tanuló, lateiner, hivatalnok, tanár, skribler a maga -szegénységéből, telve volt olcsó és jóízű korcsmákkal és boltokkal. A -belváros, a serházak és kiskorcsmák negyede, minden jóval megtraktálta -az esti sétálgatót. A Kis piszkos, a Mátyás, az Apostolok, a Zenélő, a -Svetz, Kriszt Feri és ki tudná elsorolni valamennyit, kitünő söröket és -borokat mértek, valamint pompás vacsorával is szolgáltak. De nem járt -rosszul a józsefvárosi polgár sem, hol minden utcasarkon kedélyes borház -várt. Az egykori Budáról, az ottani korcsmákról tán nem is lehet egy -szuszra elmondani mindazt, ami az olvasó és író szívét nyomja. - - - - -TAVASZI ÚT 1917-BEN. - -A pesti konfortábli lassan döcög a nagykörúton, mint az a taliga, -amelyiken akasztani vitték a delikvenst, legyen ideje körülnézni utolsó -útján. De én már nem vagyok kíváncsi a városra, nagyon sokszor láttam; -többet, mint szabad lett volna, hogy továbbra is jókedvű polgártárs -maradhatnék Pesten. Elutazom, gondolom magamban, oda, ahol tavasz van, -friss tavaszi arcok láthatók, új hangon beszélnek és szokatlan, sohasem -látott szemek közölnek új gondolatokat és érzéseket. Megvetett vágyak -helyett új ábrándok szitakötői reszketnek idegen mezők felett; a -nagyvárosi földibékák helyett üde kacajok és tarka falusi sóhajok -ugrálnak fel a közelgő lépésre; fiatal szerelem-íze van a kenyérnek s a -víznek: – utazni megyünk messzire, hogy ismét megtaláljuk az -arckifejezést, a megnyugtató gondolatot, a kedély bázisát, amelyeknek -segítségével majd tovább folytathassuk az életet. Talán lehetne valahol -felcsípni egy kis boldogtalanságot is, amely nem egyszer jó orvosságnak -bizonyult a legbetegebb embereknél. - -Hová megyünk? - -Egyelőre csak az utazótáska mondja el a régi világ tavaszi programmját, -amelyet egy nagy kalandozó kíséretében elvégzett a földön és a különböző -hotelek reklámcéduláival megtelt a krokodilusbőr, amit egykor nagyon -elegáns dolognak mondtak a szakemberek. Itt ül piros-kék kockás -trónusán, mandulametszésű szemével, egyenes orrával Kleopatra királynő -Kairóból, a Grand Hotel Continentalból. Majd a jeruzsálemi alkonyat kék -kupolákkal és félholdas mecsettel: Hotel Fast, (Früher: Lloyd Hotel) -céduláján elandalít. Itt maradt a merengő emlékezet jeléül a Hotel -Duparo reklámja. Jaffából, Palesztinából. S mint a nagyvilág és nagy -hullámzatú élet szigete emelkedik szabályos kertek között egy ötemeletes -palota, amelynek neve Grand Hotel Harter Mediterranée Montecarlóban. - -Hová megyünk a kipróbált utazótáskával, ahol a tavasz és a nagyvilág -ölelkeznek és a régi világbeli, szinte legendává lett örömök úgy -csengenek, mint az aranyak? Egy másik, szinte már csupán könyvekből és -hagyományokból ismert világrész elszokott gyönyörűségeit és a multon át -most már jól meglátható, unott tennivalóit jelentik az arany-piros -cédulák az alligátor bőrén. Fanyar íze régi szivaroknak, csókoknak, -pezsgőknek azt a korszakát jelképezik életünknek, midőn már úgy úntuk az -örömöket, az egyhangúvá lett életgyönyörűségeket, természetessé válott -duslakodást ételben, italban, nőkben s egyéb semmiségekben, hogy szinte -elfelejtettük belső életünket, lelkünket, áhitatunkat, állativá lett -emberiség, neuraszténiás, elkényeztetett, dologtalan emberek tömege -üdvözölte őrjöngő kiáltással a megváltásnak remélt háborút. Csak tegye a -szívére a kezét közöttünk a legfinomabb, a legműveltebb és a legderekabb -ember: – vajjon nem érzett-e együtt izgalmas várakozással és ágaskodó -reménységekkel az utcai csőcselékkel, amely fejét veszítette örömében a -háború első napjaiban? Mintha mindenki megúnta volna ez időtájt a régi -élet mindennapi örömeit, az osztrigát, a franciák borát, a tavaszt a -Riviérán, a husvétot Velencében vagy Rómában, a telet Afrikában… A -nemzetközi utazások, a könnyű vasúti és hajózási csatlakozás, a -kényelmes hálókocsik, udvarias szolgákat és a megkülönböztetett hotelek -mintha egy nap alatt elveszítették volna csábító varázsukat, midőn -dobolni kezdtek az utcákon. Senki sem sajnálta, hogy otthon kell -maradni. S egyszerre kedves és érdekes lett a megúnt szülőföld. – És -most már olyan régen tart a házi-áristom, hogy szinte félünk tőle, hogy -egyszer vége lesz. Mit csinálunk majd akkor? Előlről kell megtanulni a -külföldi szállodák nevét, a vasúti útmutatót, a frank és gini -árkülönbözetét, a kokottokat és a portások keresztnevét?… Mily megúnt -dolgok ezek, amikor forradalmak és háborúk pirosítják a láthatár -kárpitját! - -A konfortábli a nyugati pályaudvarhoz ér. Soha sem látott arcok, -elképzelhetetlen tolongás, lárma és izzadtság a lezárt vonat ablakai -mögött. Honnan jöttek, hová mennek ezek az emberek, akikkel azelőtt -sohasem találkoztunk? Mintha egy céltalan népvándorlás vonulna át az -országon. Mindenki utazik. Hová, miért? Egy megzavarodott, biztonságában -megingott, futó embernyáj a vonat közönsége. A háború elől menekülnek a -háborúba. Kofák, kupecek, feketekendős nők, katonák, katonák… Milyen jó, -hogy már régen nem járok nászútra. Jegyesemet a földre kellene ültetni, -ha volna annyi hely a kocsi folyosóján. - -A tavak országában visz a vonat, amelyet Nagy Magyar Alföldnek is -hívnak. - -Kecskemétig nem igen látni még vizet, csak napfényes, drágalátos -síkságot, amelynek végében a Mátra erdősége setétlik, mint a népmese. -Erre a medvehátú, kék hegységre járnak fel megpihenni a síkság -pásztorembereinek fantáziái, regéi, mondanivalói, mikor még voltak -pásztorok. A tavasz teregeti szét kék és zöld fátylait száradni a -délutáni napba. A jegenyék csontvázai még görbék a tél rettentő -ütéseitől; a januárius hópáncélát megtörve cipelték e karcsú csatlósok; -de már a tavaszi szél kenegeti, egyengeti az összetört kezeket, lábakat, -mint ifjú ápolónő a csatából jött vitézt; daliák lesznek ők májusra. -Majd fenyők zöldülnek, mintha titkokat rejtegetnének bő szoknyáik alatt. -Itt-ott egy ecetfa, amelynek csonka galyain olyan kis gömbök maradtak, -mint ama kis fejek a régi fiskálisok nagy, kopasz koponyáján, amely -második fejekben a huncutság lakott. Tavasz van, – a Mátráig olyan az -alföldi rónaság, mint egy kezdetlegesen épülő város: csatornáival, -árkokkal megjelölt építési tervekkel, leszúrt póznákkal, céltalan -gödrökkel és sivár lécezetekkel. Egy hónap mulva felépülnek a templomok -zöld galyakból, a házak emelkedő vetésekből, rétek, legelők jó szagában -fehér virágaikat szórják a barackfa-menyasszonyok. Most még csak -virágvasárnapi szentelt barkát látni a kecskeméti állomásokon a fiatal -nők kezében. - -Elmarad az állomás és a piroskalapos ifjú hölgy, a májusi bűvészetre -váró puszta kertek és néptelen kis nyárilakok, ahol most legfeljebb az -emlékezet ágaskodik fel az elhomályosult ablak alatt, hol valamikor az -éji zene zengett. Nagyon régi könyveket kell fellapozni, hogy nyomára -találjunk a búfelejtető szüreteknek. Félegyháza után pláne 1800-ba kell -visszakalandozni, mikor Hoffmannsegg gróf utazott Magyarországon a török -határig és utazásáról könyvet írt. Akkor lehetett annyi vadász -Magyarországon, amikor a simléderes német szemlét tartott a Kánaán -felett. - -A tél zordon volt, mintha háborút üzent volna a földnek, régen látott -havak szakadtak nagy mennyiségben és az alföldi táj felett vérző király, -pirosuszályos nap egy vizes, tavas, pocsolyás tartományra néz vissza -nyugatról, ahonnan ezerholdas szürke tószemek viszonozzák a pillantást, -mint Finnországban, amelyet az ezertó országának is neveznek a költői -hajlamú földrajzírók. - -Lehetséges, hogy májusra oly hirtelen eltűnnek a vizek a Duna–Tisza -közén, mint amily rohamossággal jöttek. (Nagyobb csodák is történtek már -Magyarországon.) Ám ha megmaradnak a belvizekből eredt tavak, a -Tisza-szabályozás eredményei: jövőre itt olyan nádas, lápos, ingoványos -világ lesz, amilyen a régi pákászok idejében volt, amikor 600 pár nagy -kócsag fészkelt Magyarországon, amelyekről épen most írt kis füzetet -Schenk Jakab madarász. Mintha e kiveszőben lévő, gyönyörű madarak -kedvéért alakulna új földirat az Alföld teknőjében, a búzatermő -földeken. Olyan a táj, mint a régi tiszai árvizek idejében, amikor a -Hortobágyra is ellátogatott a vándorkedvű tiszai víz. Ám a Tisza -ábrándos kanyarulatai lankás, kényelmes elterjeszkedései már eltűntek a -térképekről, szoborbafaragott mérnök zabolát vetett a makrancos folyóra. -És mégis vizek jönnek elő a földből, ahol azelőtt olyan homok volt, -amely megitta volna a tengert. (Tavaly a Balaton tava bolondult meg -tavasszal és áradó Tiszának képzelte magát, messzire elöntve ártatlanul -merengő partjait. Ezidén az Alföld teknőjében dugta fel a fejét a -földalatti tenger, mint a vadréce felveti fekete nyakát a nádasok -között. Lehetséges, hogy tenger volt valamikor Magyarország helyén és a -tenger olykor vissza-visszatér a föld mélységéből.) - -A madarászok, a nádasok között bujkáló természetimádók ismét -elmondhatják, hogy mily derék területek akadnak Magyarországon az -ornitológia tanulmányozására. (Mert hiszen a madártudósok jobban -kedvelik az egyhangú búzavetésnél a titokzatos, csodálatos nádasokat, -ahol emberhangtalan magányban fészkelnek a ritka madarak, a nagy és kis -kócsagok, amelyeknek dísztollaiért úgy hevülnek hölgyeink, mint az -aranyásók zsákmányáért. Bizonyosan nagy sikere volna a madarásznak, aki -fúrt nádvesszőbe rejtett kócsagtollaival megjelennék, mint a félvad -bányásznak, aki bőrzsebéből aranyércet kínálna.) Hölgyeink tehát teljes -érdeklődéssel figyelhetnek a megszaporodott magyarországi tavakra. A -daruk, gémek, kócsagok most indulnak Spanyolországból, Kínából, -Japánból, Indiából, Ceylonból, hogy fészket rakjanak Magyarországon. A -vándormadarak különös ösztöne jelenti nekik, hogy nagyobb csapatokban is -indulhatnak. Víz van bőven. És az elmult esztendőben már megtanulhatták -ismerni a repülőgépeket, amelyekkel útjukban találkozhatnak. Csak -emberek ülnek e gépekben, amelyeknél még mindig jobbak az ő szárnyaik. -Jönnek a gyönyörű vadmadarak, a királyi kócsagok Magyarország felé, mint -a május tündöklő szerelmei. - -– Szeged! – kiáltják a vonat mentén. - -A vadmadarak eltűnnek a képzeletből. Zajos, idegenszerű város terül el, -ahol minden második nadrágos ember németül beszél. - - - - -PEST ARANYKORA. - -Ha kétszer akkora volna Budapest, mint amilyen, sem férne el kényelmesen -benne mostani lakossága. - -Ha háromszor drágább és lehetetlenebb volna a megélhetés, a táplálkozás, -a ruházkodás, a lakás a városban, akkor sem lakna itt egyetlen emberrel -sem kevesebb. - -Ha négyszer annyi volna a koldus, a rokkant, az elesett, a nyomorgó: nem -lágyulna meg egyetlen szív a városban. - -Ha emberhúsért mérnék a fényűzést, a nőiruhát, a cipőt és az ékszert, az -sem volna megfizethetetlen. - -És, ha már egyetlen tisztességes nő és férfi sem volna többé Budapesten, -azon sem lehetne csodálkozni 1917-ben, a Vitézség és Gyalázat negyedik -esztendejében. - -* - -Augusztusi meleg napon olyan szaga van Budapestnek, mint a -menazsériának. Vándorcirkuszok, utazóállatseregletek, felpakolt -komédiáskocsik viszik magukkal ezt a szagot, amely most a városban a -régi élethez szokott orrokat csavarja. - -Azelőtt senki sem csodálkozott, hogy a Dob- és Király-utcának régi -sajtszaga volt nyáron; a Józsefváros külső részeiben a fuvaroslovak, -ócska bőrrel bevont bérkocsik, kulimászos teherhordó szekerek és a -rothadt szilva- és dinnyehéj terjesztettek odőrt; a Belváros szűk -sikátoraiban a varróműhelyek, kalaposboltok cérna- és leányruha-illata -keveredett a kapualatti kis serházak hordó- és virstli-szagával, midőn -eljött a kánikula és a Rákoson elaludtak a szelek, mint henyélő -szolgalegények. Minden bolt, minden ház, sőt talán külön mindegyik pesti -lakás vándorolni küldte az utcákra a szagát, mint kisgyermeket kergetnek -el a háztól gonosz szülők. Nyitott ablaknál aludtak az emberek, a gangon -mosakodtak, az ágyneműt szellőztették, mezítláb sétált otthon a kioszk -lenge delnője, az Erzsébetváros keskeny utcáiban a nyitott, földszintes -ablakok mögött bolhákat kerestek, amint közönségesen az inges nők tenni -szokták, alsónadrágos házmester nyitotta ki a kaput, az emeletről néha -lepottyant egy meztelen ember, aki virágcserépben óhajtotta tölteni a -meleg pesti éjszakát. - -Belátom, hogy nem gusztusos dolog egy nagyváros polgári éjszakája, a -lakosság túlontúl színészkedik nappal, legalább éjszaka éljen -természetesen és kedve szerint. Nem egyszer gondoltam ilyenkor, hogy -olyan ez a város, mint egy garniszálloda a mellékutcában, ahol örökké le -vannak függönyözve az ablakok, hangos szó nem hallatszik az éjszakába, a -zongorista régen aludni ment, bóbiskol a kapus, aztán ha jön a policáj, -befalazott kupeceket, párnával megfojtott nőket, nyári kályhában kucorgó -kisgyermekeket talál a házban. - -De mégis: valami nőies illata volt az alvó, nyaraló Pestnek. A varrodák, -a leányiskolák, a régi telefonközpont, talán a Sacré Coeur hálótermének -leheletei voltak a kigőzölgések. Szívesen elhittem a festőknek, hogy -Budapest egy nagyszemű, keleti orrú, bolyhos nyakú, nagypénteki fürdővel -fehérített lábú, élveteg, de dolgos, búján kacagó, de erkölcsös, kihívó -tekintetű, de a kaput bereteszelő, sokszor megkívánt, de keveset -vétkezett fehérszemélyhez hasonlatos. Beleegyezőleg bólintottam a -költőnek, aki azt hazudta a pesti nőkről, hogy értelmesek, mint a -nagymama elefántcsont-amulettje; a poétákkal tartanak, amikor álmodnak; -tiszta szerelmi vágy honol a keblükben, amikor a kávéházban a füstös -prímás zenéjén andalognak; csacskaságuk, romlottságuk, butaságuk jó és -nemes szívet takar; levegőt szívni mennek a Hangliba és a Dunapartra; a -cipőjüket csak azért fehérítik, hogy a férjüknek tetszenek; a lányoknak -nincs más vágyuk, mint a Gyurkovics-lányoknak; a titkos kis -legénylakásokra, a találkozóhelyekre, a varrónőkhöz, a fogorvoshoz, a -kártyavetőnőhöz, a manikürhöz, a bábaasszonyhoz csak a vidékiek járnak -Pesten; ők legfeljebb a Császárfürdő vén platánjai alatt üldögélnek a -breviáriumos öreg falusi plébánosok mellett és Budára csak azért járnak -felhajtott ernyőjű kocsiban, hogy virágot tépjenek a mama -születésnapjára. - -Most: visszanézve e régmult, háborúelőtti időkre, mily kívánatosnak -tűnik fel az elmult Pest! A rosszszagúnak, az erkölcstelennek, az -elzsidósodottnak csufolt Pest! A léhának, üresfejűnek, felszínesnek -látszó, Párist ostobán majmoló, ízléstelen ruházkodású, adósságból élő, -leánnyal kereskedő, színházért és élvezetért döglő, futó szerelmi -kalandra berendezett régi Pest! Üreszsebű költők és fáradhatatlan -ügynökök városa! Budapestje a vidéken tönkrement és itt új, szélhámos, -kaszinós, lóversenyező, kártyaéletet kezdő, menekült „gentry“-nek! De -Pestje annak a másik, tiszteletreméltó középosztálynak is, amelyet a -szél, gyökerek és talaj híján a városba hajtott és hivatalt, -foglalkozást, szerény munkálkodást, hivalkodás nélküli jelent vállalt; -az apák irodakabátban jártak haláluk napjáig, az anyák régi -selyemruhájukból minden esztendőben újat varrtak, a leányok tanítónők -vagy postások lettek, a fiúk lehetőleg elvégezték az egyetemet és majd -csak az unokák vonják fel újra a dupla-címeres pecsétgyűrűt. - -Ó, régi Pest, amelyre úgy érkezett meg reggelenkint a keleti -pályaudvarra a személyvonat, hogy mindig hozott magával fiatal, dobogó, -lelkes szíveket, zöldelő reményeket, hitvallásokat és dologra kész -karokat és elméket! A nagyvárosi ködbe, tramway-csengős, robogó -bérkocsisos, újságfestékszagú, vasalt pincéres, a város belseje felé -kopogón ezer lépésű, álmosan ébredező reggeli Budapestre úgy érkezhetett -meg mindenki, mint egy regényhős, akire nagy dolgok várnak a szellőzködő -ablakú házak között. A férfiak, akiknek helyét el kell foglalni ököllel -vagy ésszel, még a borbélynál borotválkoznak vagy tunyán nyújtózkodnak; -a nők, akiknek életét és nyugalmát megzavarja az idegen, rossz álmot -látnak, szívszorulást éreznek, midőn a jövendőbeli valaki ellépked -ablakaid alatt; a vén emberek, akiknek olyan a szemük, mint az odvak a -jánoshegyi öreg fákon, vizsgálat alá fogják az újonnan érkezettet és a -legnehezebb kalapácsot nyomják a kezébe; a csendes belvárosi vagy -józsefvárosi utcák, ahol a diákok és dolgozó fiatalemberek -hónaposszobáin manapság savanyú emlékezet leng, szinte kíváncsian várják -a kis táskájú, de feneketlen reménységű idegen lépteit; irodák, -könyvtárak, hivatalok, olcsó kis korcsmák, varróleány- és -perdita-szerelmesek, esetleg a magányos kórház és jeltelen sír várják a -multba merült Budapesten a törekvő, dolgozni és akarni tudó -fiatalembert. A város kövezete még aranybánya, a fülek hisznek a síma -nyelvnek, az ostobák utat engednek az erősnek és okosnak, a tehetség és -tudás kiássa magát a gránitfalból, mint egy acélkörmű vakondok, a -szerencse kézzelfogható valami, mint a női hang, az élet legfeljebb a -negyvenedik esztendőig állítja ángardba a bajnokot, aztán meg lehet -nyugodni, mert odáig okvetlenül elért valamit az ember, nyugdíjat vagy -reménytelenséget… Ó, régi Pest, mikor erős akaratból meg lehetett élni a -városban! - -* - -Manapság jöjjön valaki Pestre, hogy itt majd megél a munkájából! -Kifeszítheti az elméjét, mint a dobon a kutyabőrt, térdéig koptathatja a -lábát, könyökig a kezét, megőrülhet a munkabírástól, fűrészelheti a -legvastagabb fákat és liszteszsák módjára dobhatja a legnehezebb -embereket, – ha nem akar a büntetőtörvényekkel szembe kerülni, alul -marad a boldogulásban. A városnak nemcsak azért van állatsereglet-szaga, -mert takarékoskodnak a vízzel, a tisztasággal, hanem azért is, mert a -vérszomjas tigrisek és alattomos hiénák népesítették be Budapestet. -Jóformán mindenkit gazemberré tett a háború. Aki ebben a korszakban -szegény és vagyontalan maradt, annak bízvást adhatna -Károly-csapatkeresztet. A pénztelenség, a nélkülözés és megaláztatás -csaknem egyértelmű lett a polgári erényekkel. Az adókönyvek, amelyekben -a háborús jövedelmekről találunk feljegyzéseket, egykor majd rikító, de -valódi arcképét rajzolják meg Budapestnek. - -Megrőkönyödve nézzük a roskadásig megrakott vonatokat, amelyek a főváros -felé igyekeznek, érthetetlenül állunk meg az utcai tolongásban, a -zsúfolt színházban, tomboló és fülledt játéktéren, a pincétől kéményig -lakott pesti bérházak előtt; honnan jött ez a rengeteg ember Budapestre? -Mintha három esztendő alatt kicserélődött volna a város lakossága. A -bevándorlás amerikai arányú. A háború köve felkavarta az iszapot a tó -mélyéből. Nem lehet ráismerni sokat ócsárolt, gúnyolt, de most már -felejthetetlenül drága Budapestünkre. A párisi fametszetekre emlékeztető -kis tereken sétálgató régi ismerőseink, a fasor és a budai utcák -járókelői, a nyájas belvárosi boltosok, a meghitt éttermek, barátságos -bérkocsisok, megszokott borbélyok, a kedves utcákon sokszor látott -bizalmas arcok, finom asszonyok, akikbe távolról szerelmesek voltunk, -midőn a barátokhoz mentek misére, de a gyermekszoba zajongása, sokszor -ordináré, ám sohasem gaz vagy lelketlen pesti élet: ők mind eltűntek. A -háborús év előtti Pest olyan messzire ment, mint a harmincas vagy -negyvenes évek Pestje. A krónikások nemsokára írhatnak megható -visszaemlékezéseket az elmult városi életről, divatokról, gavallérokról -s észvesztő delnőkről, akik azóta csak az idei nyáron jöttek elő az -utcára, mert a régi kalapot kézben lehet tartani a körúti grizettek -divatja szerint. Néhány paralitikus, öregedő dandy áll fehér ruhában és -rossz monoklival az utcasarkon és azt hiszi, hogy még a régi iskola -szerint kell tetszelegni a nőknek. A régi kedves Pestet el kell -temetnünk lassan a háború halottaival. Pest hősi halált halt a -világháborúban. - - - - -JEGYZET EGY RÉGI KALENDÁRIOMBA 1917-BEN. - -A háború előtt a két szent, _Péter és Pál_ dús, felgazdagodott -atyafiként érkezett meg Magyarországba; jöttek legyen a búskomoly -felvidékre, ahol rozs és krumpli virít, mint szőke tót lányok haján a -vadvirág; vagy az ország teknőjébe a friss kenyérszagú Alföldre, hol -megdőlt a búza, mint az epedő menyecske: mindenütt vagyont, -fölbecsülhetetlen gazdagságot hoztak magukkal, mint afféle jóságos -agglegények, akik már csak a jótékonyságban lelik örömüket. - -A nyári szentek, mielőtt itt hagytak volna bennünket három esztendő -előtt, mint a zendülő hajósokat a puszta szigeten: a vitorlák -kifeszítése előtt megmutatták minden kincsüket, bájukat, magyar -örömüket. 1914-ben szép volt a nyár, mint az elképzelés a boldog -életről. Bizonyosan voltak akkor is szenvedők, aggodalmaskodók, betegek -és szegények, de még nem mindenki járt nyavalyatörős koldus módjára -csodatévő kegyhelyekre búcsúra; volt néhány ember, aki örült, mert a Nap -reggel befogott szekerébe, aki felemelt fővel, vidám lélekkel és -forrásvíz-egészséggel járt-kelt a világban, árvalányhajat tűzött a -kalapjához a mezőn és Andersen-mesebeli kedvvel nézte a gólya -sétálgatását a nedves réten. Még javában ment-mendegélt az emberi élet, -amint Gergely pápa kalendárioma és az életkor előírja. Az ifjú iskolai -bizonyítványának örült, amelyet e napon kapott kezéhez az ünnepélyes Te -Deum után, boldog tanulókat vitt a vonat a régi diákvárosok pipaszagú -házikóiból a szellős mezők, tágasan elterülő vakációk felé, gyermekkorát -élte a professzor, midőn a pedellus a kaput bezárta. A felnőtt ember is -pihenésre gondolt gondoktól felbarázdált agyvelejével, míg az öregek úgy -sütkéreztek a nyári hőben, mintha sohasem akarnának meghalni. Boldog -virágszaga volt itt az ünnepeknek, amelyeket mindenki igyekezett -megtartani, bármilyen vallás szerint tisztelte Istent. - -(Általában a régi, háború előtti világban még volt jelentősége az -életnek. Igen nagyra becsülték az emberek a házőrző ebeiket, amelyek -megvédelmezik a bajok és bús viszontagságok ellen: vagy a vagyongyűjtés, -az otthon, a ház, az esti álom, a friss reggel, a bő kamra és kiadós -étvágy, valamint némi szeretkezés is: – igen fontos bástyák voltak a -zordon sors keselyűszárnyú csapásai ellen. De ragaszkodtak az emberek -végzetes szenvedélyeikhez, csodabogaraikhoz, babonáikhoz s álmaikhoz is, -mint értékes bútordarabokhoz, amelyek nélkül nem volna teljes az élet -berendezése. A korhelyek, a szoknyabolondok, a kockázók, az ördögtől -megszállott szerelmesek, a mániákusok mind megőrizték kincseiket, mert -nem kellett belehalni a szenvedélyek pusztításába. Az ember álmai -bizonyos programmszerűséggel következtek egymás után egy életkor -fordulásaival, mint valamely vidéki majális táncrendjén a mazurok és a -négyesek; az önkéntes tűzoltóság részeg volt, de még sem égett le a -város. Így: ifjúkorában az ember a keresztanyja térdével álmodozott, -később annyi fiatal hölggyel, hogy a föld valamennyi zárdáját meg -lehetne tölteni velük. Erdőztek, lombos fára kapaszkodtak, tótágast -álltak vagy csókolóztak az álombeli fiatal nők; némelyikre rá is bukkant -az ember utazásaiban egy messzi városban és nagyon csodálkozott, hogy a -köszönést ő félvállról fogadta, holott azelőtt annyiszor találkoztak -éjszaka. Majd elmaradoztak a nők, hogy új álmoknak engedjék át a barna, -boldog éjszakát. A játék furcsa kártyafigurái lovagoltak tova a ködben, -– némelyikünk egész éjjel kártyázott vagy sakkozott álmában; -versenylovak száguldoztak, mint megbolondult táltosok, Chilperic -csóválta farkát és Carslake ostora messzehallhatóan puffogott; a mező -zöldjén aranytekercsek mutatkoztak, mint sápadt bábok, groteszk manók -módjára ugráltak az emberképű számjegyek a kereken, a hosszúorrú krupié -mindig elibéd lapátolta a bankjegyet és ércet, amíg az megnőtt, mint a -Gellérthegy; majd falusi ének hagzott és a birbicses csörgette kockáit a -középkori vásáron, ódon tornyok alatt, páncélt és kardot lehetett -nyerni. – Aztán ezek az álmok is elmentek, mint szekerek zörgése -hallatszik a távolból, amelyeken berekedt kortesek mennek hazafelé. Néha -visszajöttek a nők a vándordarvak mélabújával és a megholtak, az -elfelejtettek hosszan néztek reánk az álomban, mint márványsírkőről a -fiatal mama fotográfiája. Leültek az ágy szélére és fontak gondot, -szomorúságot, a közelgő ősz pókfonalat, téli fehér szemfedőt. Az agár -betegen nyúlt el a küszöbön, a dologtalan vizsla a saját szakállára -vadászott a kertek alatt. De máskor még nem is jöttek vissza a -fiatalkori nők, akik végleg elriadtak a korhely danától, nagybőgő -húrjának pattogtatásától, a cimbalom vad tivornyájától. Ellenben -felszállott a sülyesztőből a gyomorbajosok terített asztala, megrakodva -minden jóval, amit a szakácskönyvek tudnak, húsvéti sódarokkal, -menyecskekebelhez hasonlatos szárnyasokkal, megkoszorúzott vadkanfővel -és bámész sült halakkal. Az ételek jöttek el látogatóba az emberhez, -midőn kifáradt a kockázásban, a sétapálca- vagy csibukgyűjtésben, a -nőkért való epekedésben. Az álmodó megeresztette nadrágszíját a -csodálatos étlap előtt, amely somlai palackokkal és fejeskáposztával -volt díszítve, – míg napközben tökmagot rágicsált vagy betegkosztot -evett.) - -Péternek és Pálnak megérkezésével a bőség láthatatlan szaruját vélte az -ember kiömleni Magyarország felett. A nincsetlen ember épen úgy örült a -nyári ünnepnek, mint a földesgazda. Határkő volt ő a régi magyar -életben, mint akár az újesztendő, midőn a hó alól kikandikál a remény -zöld moha. A vértanu szentek névnapja egy szűk vagy egy bő esztendő -kezdetét jelentette. Lesz-e pénze az országnak, amit elkölthet? - -Most nem gondolunk a szükségre, bőségre, pénzre, régi világbeli -reményekre. Arról van szó Péter és Pál napján, hogy életben maradunk-e? - -* - -Mátyás király óta senki se kapáltatta meg a henye urakat, mint most az -új király, a Demokrácia az ország népét, parasztot és grófot. Mindenki -munkában áll és mindenki dolgozni akar, építeni vagy rombolni, mert az -álombeli Magyarország elmerült, mint a sziget, amelyet a hal hátára tett -a természet. A leviáthán, a világháború megmozdult és a tejjel-mézzel -folyó, tunya, álmodozó, dologtalan Magyarország leszállott a vizek -fenekére. - -Péter és Pál, akik a régi Zrinyi-kabát és táblabírói bő nadrág helyett -már évek óta a vándorkatona csukaszürke ruhájában látogatnak el -Magyarországra, már új világot látnak itt. Vajjon mit hoznak mához egy -esztendőre? - - - - -AZ ÁLOMLÁTÓK. - -Talán soha annyit nem álmodtak Magyarországon, mint ebben az -esztendőben. - -Az előttiben, ha valamely különös dolgot álmodott a magyar, felütötte a -nagy egyiptomi álmoskönyvet. A hieroglifek, kabalisztikus számok és -népies magyarázatok között bizonyosan ráakadt a kedvére való -megfejtésre. A kislutri idejében pláne pénzébe került az embereknek az -álomlátás. Fehérlepedős ismerőseink éjszakai megjelenése a ternó -reményével kecsegtette az unatkozó magyarokat. - -Későbben, a kultúra jöttével, dr. Freund tanár úr módszere alapján -estünk neki álmaink megfejtésének. Manapság már sokak előtt ismeretes a -tudományos rendszer, amelynek alkalmazásával legbizarrabb álmainkat meg -lehet magyarázni. Magyar nyelven is megjelent egy füzet a bécsi -professzor elméletéről Ferenczi Sándor fordításában. Az ember -megtalálhatta gyermekkora emlékeit álmaiban; megállapíthatta a képzetet, -fülöncsíphette a gondolatsejtet, amelyből az álom kifejlődött. Száraz, -regiszterelmélet ez, mint egy tudós cédulásdoboza. A legszebb és -legkövérebb angyal álombeli hempergése néha igen sivár élménnyel volt -összeköttetésben. Máskor megdöbbent a búvárkodó, midőn legtitkosabb, még -önmaga előtt rejtegetett vágyait, óhajtásait, félelmeit olvasta ki az -álom-magyarázatból. - -Most ismét álmodnak Magyarországon és az álmokat nem mindig lehet -megfejteni az eddigi kulcsokkal. - -* - -Mást álmodnak Budán, mást egy vidéki fogadóban, a tanyákon, -csillagterhes égboltozatú pusztákon és a pesti bérházak szomorú -szobáiban, holott azt kellene hinni, hogy álmában mindenki demokrata, -mint akár a temetőben. - -A jobboldali fekvésnek mások az álmai, míg a vészes látományok, -nyugtalanító képek balról jönnek. Az oroszlán és a bátor ember -jobboldalán alszik, míg a sorsüldözött szerencsétlen balra fordul, hogy -még álmában sem lelje gyönyörét, a nők, akik meglátogatják, őrültek és a -szemgolyóit akarják kitolni, gyilkosok és veszett állatok ragadnak a -kabátjába… Bepiszkolt kezű emberek ülnek szemben, mint a régi álmoskönyv -kis fametszetein. Elfáradva, nagyot sóhajtva riad fel a halandó álom -viszontagságaiból. Ha volna valahol egy nagy hivatal, ahol az álmokat be -lehetne jelenteni, könnyű volna a statisztikát megcsinálni arról, hány -boldog ember volt Magyarországon. A földhözragadt, a vészmarta, a bajban -sínylődő néha átéli ugyan álmában azt az életet, amelyet áhítana, de -emlékszik is ezekre az álmokra élete végeig. Míg legtöbbször bizony csak -a nappali kínszenvedéses életét álmodja tovább. Ezért nem is érdemes -vitatkozni a kérdés felett, hogy melyik igazi életünk: a nappali vagy az -álombeli? Az oroszlán álmában is lebírja a gazellát, míg a peches ember -rendesen megsántul álmában, midőn a bika kergeti. A kártyás, aki az ágya -elé szórja a nyereségét, mielőtt elaludna, ritkán folytatja álmában -tovább a játékot, mélyen, üdítően alszik, míg a nincsetlen ember az -élénk álomból felébredvén, felforgatja párnáit, hogy az álombeli pénzt -megtalálja. A jóllakott nem álmodik étvágygerjesztő lakomával, míg az -éhező fájdalmasan nyújtja ki karját az elrepült pástétomos tálak után. - -Az álmok szigettengerében, a tarka papagályok szigetén tanyáznak a -gyermekek és a szerelmesek álmai. Ezen a szigeten semmi sem -lehetetlenség, a legnagyobb fára könnyedén kúszik fel a képzelem, -hintázza magát a ringó galyakon, kajdácsszínekben mutatkozik a láthatár -és a nőknek, férfiaknak valóban szárnyuk van, mint az angyaloknak. A -gyermekek álmait a dajkák is megfejthetik, míg a szerelmesek -látományaihoz, alvási élményeihez elég magyarázatot talál a rövideszű -lírikus. Akiket ők csodáknak néznek, azok természetes dolgok. Amit ők -álmodnak, az a valóságos élet, az ő életük. Lárma, zenebona, -értelmetlenség, madárhang és sikoly hangzik e szigetről, mintha sokezer -fiatal majom lakna a fatetőkön, amelyek még nem hallottak puskalövést s -így gondtalan boldogsággal élik játszi napjaikat. Nincs olyan álomfejtő, -aki a szerelmesek álmain el tudna igazodni. Honnan jönnek e tarkaságok, -az exotikus fények és a sohasem látott színek ez álmokba? A blazírt -tudomány felmondja a szolgálatot. A szerelmesek azt álmodják, amit épen -akarnak. Vajjon ki merné e szemérmetlenségeket valaha is bevallani? Az -erkölcs egy megúnt ruhadarab ez álomvilágban; hogy csodálkoznának az -epekedő férfiak, ha egyszer megtudnák, mily furcsa dolgokat álmodnak a -megközelíthetetlen várkisasszonyok, midőn a hátukon alusznak és odakünn -hajnalodik! Szerelmes álom, aki hatalmasabb vagy Fauszt doktor -Mefisztójánál, régi üdvöket és ismeretlen gyönyöröket varázsolsz a -tudatlan agy homályos szobájába, mindent megmutatsz, amit eleven -állapotban sohasem érhetünk el, mindenekkel megismertetsz, aminek -létezéséről éber nappalokon fogalmunk sincs, a zenittől a nadirig -feltárod az emberi szerelem titkait: a szerelmes álom az emberiség -jóltevője. Az volna a világ legszebb könyve, amelybe a hajnali álmokat -írná le egy isteni toll. - -* - -Bizonyos életkorban már nem szívesen vallja be az ember, hogy -vándorcigánynőkkel álmodott; pedig tán Deák Ferenc sem foglalkozott -mindig politikával Angol-királynőbeli lakásán. - -Komoly időket élünk, amelyeket a frázis szerint „sorsdöntőknek“ -mondanak, holott a sorsba senki sem avatkozhatik. Eldőlt az már három -esztendeje; ami most történik a világon, olyan, mint egy gombolyag -szála; lebonyolódik, bármit tesznek ellene vagy mellette az emberek. A -jövőt sem én, sem ő nem tudhatja, a váteszek végleg megbuktak a -hókuszpókuszukkal; csak következtetni lehet, hogy még nem értünk a -meglepetések útjának a végére, hiszen három esztendeig vajudott a föld, -amíg az első eredmények mutatkoztak az emberiség jövőjében. Bizonyosan -most következnek azok a váratlanságok, amelyeket közönségesen csodáknak -szokás nevezni. A politikai álmok, amelyek három esztendeig bebörtönözve -üldögéltek az agyvelőkben, csak most indultak el fantasztikus útjaikra. -Most kezdenek ismét álmodozni a magyarok, mint akár a mult század ama -időszakában, amelyet „kis negyvennyolcnak“ is neveznek. - -Az álomfejtő, aki három esztendeig nem látott egyebet, mint megfagyott -katonát, üszkös falut, ellenséget és repülőgépet, ezidőtájt kezd álmodni -a suttyomban tartott vágyakkal, a gyermekkor, háborúelőtti korszak -emlékeivel: a békével. - -Mi lenne, ha már béke lenne? – kezdik játékaikat az elfojtott álmok, -amelyek zord télen véres borzadalmakat, elkeseredett belviszályokat, -utcai torlaszokat és éhségtől üvöltő tömegeket mutattak, hogy riadtan -fordult balról jobbra az álomlátás. - -Mi lenne, ha már letennék a fegyvereket a katonák; ha mindenki megkapná -jutalmát az elmult három esztendőért, amely kínosabb volt, mint a -gályához láncolt rabok élete; ha az újság többé nem írna offenziváról, -csatáról, tengeralatti harcról; ha nem remegne többé millió szív a -holnaptól; ha felemelhetné fejét a gödörbe zárt gondolat; ha újra -elkezdődne a megszokott élet, mindennapi örömeivel és bánataival!… A -kortárs észre sem veszi már, hogy csaknem harminc esztendő mult el -azóta, hogy utoljára sétáltunk a zöldelő erdőkben, nőknek virágot -téptünk és biztos terveink voltak holnapra. A kortárs azt hiszi, hogy -mindig háború volt a földön, soroztak, őrmesterek intézkedtek, -menetszázadot szerveztek, ágyút töltöttek és a piacon az asszonyok -verekedtek. A kortárs már csak álmában éli át a boldog esztendőket, -amikor nem rettegett őrjárattól, az árdrágítótól, a kofától, az -éhenhalástól, a legmegalázóbb nélkülözésektől. A kortárs megszokta a -rongyos cipőt, a kopott ruhát, az uzsorát, a korgó gyomrot, felebarátja -meggazdagodását és börtönbüntetését. A kortársnak már kezdett mindegy -lenni a téli vagy a nyári háború, az élet céltalansága, a holnap -reménytelensége, a nyomor jajgatása, a bűnösök elszaporodása, a pénz -értéktelensége és a becsület bukása. A kortárs most végre álmodni kezd… -Mi is lenne, ha egyszer béke lenne? - -Mi lenne? - -Az álmokat hagyjuk meg álmoknak. Még oly gyengédek, hogy kézzel nem -lehet nyúlni hozzájuk. Csak fujni lehet ez álmot a levegőben, mint a -gyerekek a réten a vadvirág szálló csillagát. - - - - -BALJÓSLATÚ NAP. - -Tihanyban, az égbenyúló kolostor ablakából kitekint a holdfényes -balatoni éjbe Rip van Winkle, aki a háború első napjaiban a -könyvtár-csöndes, öregség-nyugodalmú és bölcsesség-lámpású zárdában -megtelepedett, hópénzt fizetett az ellátásáért és fogadalmat tett az -erkölcsös életre, amíg a háború odakünn dühöng a világ felett, amelytől -a szent öreg papok megvédelmezik a hozzájuk menekedett vándort. R. W. -kipislant az ablakon és magában azt kérdezi: - -– Vajjon tart még e háromszáz esztendős háború? - -Megnézi a kalendáriumot. A zárdai, homokóra-hangú csendben sem pihen az -idő. Gergely naptára 1917 július 28-át mutat. E héten mult el Pantaleon -névnapja, akire mindnyájan emlékszünk abból az időből, mikor „tavaszi -hullámok“ surrantak el az életünkben. De itt járt szent Anna, az -almaarcú és körtvekeblű; csak egy vén cigány vonta valahol útszéli -feszületnél a kállai kettőst a maga mulattatására. Rég meghaltak már -azok az emberek, akik az Annáknak szerenádot adtak. És eljött Ince pápa -napja, a háromszáz esztendős háború évfordulóján. A régi -képeskönyvekből, festményekről, az Odeskalki-család gyűrű-gyűjteményének -aranyairól komoran néz a szakállas pápa, aki maga is a világ egyik -legjelesebb műgyűjtője volt. Itt a negyedik évforduló, – mintha az egész -élet, a halpénz módjára elhullajtott ifjúság, a vörhenyeges, -oroszlánszakállal díszített férfikor és a kályhatűzben régi szőlőtőke -módjára sustorgó öregség elmúlott volna e háború kezdete óta. Minden -régen volt, ami azelőtt volt. Az élő emberek emlékezetében, -életmódjában, gondolkozásában, a jelent a multtal összekötőhídon egy -ködfüggöny ereszkedett le, mint az eltévedt tengeri hajók kívül. Mintha -már nem látná senki a partokat, ahol lótuszvirágok úsznak a habokon, -égbenéző pálmák és boldog fehér templomok emelkednek, a béke, az élet, -az emberiség szigetei. Jéghegyek között, fekete ködben, halálfejű -hajósok vezetésével úszik az emberi élet hajója. Semmi sem maradt meg a -régi érzésekből, szívkamrák kincseiből, boldogságokból, bárányfelhő -ábrándokból, fütyülő szélben szálló falevélhez hasonlatos tervekből és -mérföldmutatókő módjára, földbecövekelt elhatározott tervekből. - -Egy marék hamu sem maradt a háború előtti életünkből, mindenünk semmivé -lett, amit eddig vagyonnak és értéknek hittünk. - -Először, meghalt az ifjúságba vetett hitünk. Háromszáz esztendő előtt az -ifjúság fogalma a boldogságot, a gondtalan, játszi tavaszt, a szépséges -hangzatokat jelentette a férfiak életében. Most mit jelent az ifjúkor? A -halállal való vőlegénységet. Szép hazám, a Nyírség temetkezési divatja -jut eszembe, midőn fiatalembert látok. A szűzleány fehér koporsóját -ünneplőbe öltözött legények kísérik a temetőbe. Kard van a kezükben, -amit a pandúroktól vagy színházigazgatótól kértek kölcsön. A kard -hegyére citrom van tűzve. Így lépked ma minden fiatal legény a temető -felé. A gyermekifjú, aki tegnap szepegve fogódzott anyja szoknyájába, -vagy a tánciskolában együtt repkedett szíve hölgyének hajfonatával, ma -rajongva kapaszkodik egy rekedthangú, fogatlan, félrecsapott kalapú, -duhaj cimbora karjába, amilyen közönségesen a halál. Még nem élt jelent, -amely édes, mint a séta Vénusz felejthetetlen kertjeiben; még nincsen -emléke, amely merengítő, mint az óbor a magános lugasban; nincs -elzsibbadt fogfájáshoz hasonló emlékezetű szenvedése elment nőkről, -elszállott szavakról, papirsárkányként elrepült érzésekről; nincs még -távolsága életének, amelynek tájképében elandalodhatna, mint Himfy -dunántúli halmain és völgyein, ott pásztortűz ég, emitt furulyaszó -szálladoz, mint a pókfonál, Tündér Ilona anyókává aszottan ballag a -gyalogösvényen a rőzseköteg alatt, inges kisgyermekek hemperegnek a -patak kankalin-levelei között… még ő nem látta ezt a tájat, s máris -búcsúzik az ismeretlen élettől, mint egy kedves arctól, amelyet elfutó -vonat ablakában láttunk. - -Megszakadásig ólomsúllyal nehezedik az ifjak halálának áldozati füstje -az emberiség szívére három esztendő óta. Vajjon el tudjuk-e felejteni -valaha a szép reménységeket, az üde növendékfákat, a pisztrángkedvű -fiúkat, akiknek hősi halált ígért a költő s ők elmentek meghalni? Vajjon -mind megöregednek a halottak a csatamezők hantjai alatt? Annyit ér a -diák elhallgatott szíve, mint az öreg népfelkelő korhadt csontja? - -* - -Scott Walter regényében olvasom egy helyen: - -„Dicsőség! hát az a rozsdás vért, amely ott függ egy bajnok magános, -beomló sírjának gyászcímere felett; – az elmosódott vésés a kövön, -amelyet a tanulatlan szerzetes alig tud kibetűzni a kérdezősködő -zarándok számára; – hát ez elegendő kárpótlás azért, hogy minden nyájas -érzést, szeretetet feláldoztok és hogy életeteket boldogtalanságban -töltitek azért, hogy mást is boldogtalanná tegyetek? - -Vagy olyan varázs van tehát egy kóbor lantos rímeiben, hogy a család -szeretetét, a békét, a boldogságot mind odadobjátok szilajul csak azért, -hogy hőseivé lehessetek olyan daloknak, melyeket vándor hegedősök -dalolnak el ittas cimboráknak az estéli söröskupa mellett?“ - -Pedig templárius lovagokról ír, akik a szentföldre jártak, szaracént -öltek, pogánytemplomot raboltak és szívükben elhalt a bús hang, mint -sovány csikasz torkában az üvöltés. - -És hányan mentek és mennek a dicsőség repkedő lidérclángja felé, hogy -aztán emléküket, lábnyomukat örökre elfödje a romfalak moha, kúsza -repkénye; elhangzott éneküket felváltva a kondás dudája. - -Nem kell a bibliába nézni, a próféták jóslataiba merülni, hogy a végét -lássuk az elmult háromszáz esztendőnek. S akkor, a gyönyörű reggelen -majd felejteni kezd az emberiség, felejteni dobpergésszerű emberi -neveket, acélcsörgésű fogalmakat. Nagyon sok idéig nem szabad majd -beszélni erről a háborúról s résztvevőiről, amíg a sebek végleg -behegednek. Mennyi nevet kell elfelejteni, amelyekkel megtöltöttük -aggódó szívünket, rémlátásos éjszakáinkat, francia, angol, olasz, belga, -orosz, amerikai nevek tucatjait kell kidobnunk az ablakon. - -De addig folyik a vér. - -Folyik a vér, amely ifjú, még ha öreg ember szívéből lövel is ki -utoljára, leomlanak a büszke karok, mint megnyugodott kévék a síkságon, -a földalatti zene még mindig hangzik a kísértetjárta országokban és a -hunyorító tavak, lágy lombozatú erdők, csöndes nagy mezők és -visszafojtott szívverésű, fojtogatott városok felett a bosszúálló angyal -trombitája harsog. Vért, vért, ifjak, öregek, férfiak vérét adjuk a -láthatatlan sárkánynak, amelynek szomjúsága nem csökken harmadik -esztendeje. - -* - -Az évforduló éjszakáján elmereng a boltívek alatt a kolostor remetéje. A -sarlóalakú hold szarva piros. Vihart, szelet jósol az égbolt. Aztán -lehajtott fejjel könyveihez tér vissza a merengő. Úgy látszik, már csak -a könyvek maradtak meg a régi világból. - - - - -SZÜRETI DAL. - -Miért piros az őszi reggel? - -Szüretelnek Magyarországon, veres bort és habos vért. Az egyiknek öt-hat -korona az ára literenkint, a másikat úgy adják, mint hajdan a bort, -ingyen, jószívvel, papnak, csősznek, vándorlegénynek. Ez a véres szüret -eltart már negyedik esztendeje. Harmadszor szedik meg a szőlőt a gazdák, -mióta ömleni kezdett az emberi must. Azóta a tőke is kedvet kapott. Az -idén termett ugyanannyi bor az országban, mint amennyi vér kiömlött. De -tudja-e pótolni a bor a vért, a bor megnövekedett értéke a vér -drágaságát? Van-e annyi vidámság, mámor, nótázó habzás a legjobb -borunkban is, amely el tudná felejtetni a testvér szenvedéseit, a magyar -vér felhőszakadását? Ha minden gyűszűnyi vérért gönci hordókkal -hálálkodnának megvédelmezett hegyeink és lugasaink: akkor sem volna meg -az arányosság a két érték között. Ha egy aranyba kerülne egy búzaszem, -ha egy ökörért adnának egy ital bort, ha egy paripáért egy falat ételt: -nem térülne vissza egy percentnyi érték sem a veszteségekből. Azért nem -kell irígyelni a gazdákat, hogy búzájuk, boruk jól fizet. Nincsen annak -a bankónak a régi erőssége, megbízható kedve és szilárd alapja. Hiányzik -belőle a kifolyt vér. Sápadt, átlátszó lett a papir, még a legnagyobb -bankó sem tud táncolni. Sok víz lefolyik a Dunán, amíg annyira -megizmosodik ismét a vérevesztett bankó, hogy a régi örömből valamit -visszahozzon, a régi erővel támassza az ország falát. Most a vér volna -az erőnk. De már nagyon sokat elhullajtottunk. Azért csak halkan -szüreteljünk. - -* - -Harmadszor piroslik az ősz Magyarország felett, midőn nem lehet -megkülönböztetni az erdők lehullott sárga levelén a vérfoltot a -rozsdától. - -A szentimentális évszak, amelynek gyermekéül szívesen vallotta magát az -érzelgős ember, lejárta magát, mint egy ritkult fürtű, bajuszpedrős -lírai költő. Mint általában az évszakok valamennyien megbuktak három -esztendő alatt, gyermekkoriasan andalgó örömeiket elfelejtették magukkal -hozni a kalendáriomba, csupán gondjaikat: az ősz is egy kopott, -kiállhatatlan öreg rokon lett a háznál, aki már nem tud egyébről -beszélni, mint a régi gazdagságáról, dicső ismeretségeiről és hazug -sikereiről, közben pipabűzös, remegő kezével felszedi a papirhulladékot, -hogy legyen miből fidibuszt csinálni. - -Visszanézve innen, e reménytelen ürből az elmult szeptemberekre, -ködfoszlányként elröpült októberekre, csaknem szégyenpír borítja el -magányos arcunkat, hogy mennyire hazudtunk, képzelődtünk, ábrándoztunk a -világról, ismerőseinkről és önmagunkról. - -Jött egy szél, amely elfujt minden gyertyalángot. Tömlöcbe jutottunk, -amelynek nedves, kietlen falai között van elég időnk gondolkozni az -igazságról. Ábrándozásaink közepette farkasverembe zuhantunk, hiába -ordítunk torkunkszakadtából, nincs menekvés. Úr és paraszt egyformán -árdrágítással foglalkozik a környéken. Van eszében egy rendzavaró -vándorlegényt a napvilágra vonni. - -Itt maradtunk magunkra, egyedül, mint az ujjam, mint a haldokló, mint az -akasztott ember a szélben. Mindenki a maga szakállára lop és rabol, -suttyomban, a kabát alatt viszi az élelmiszert, mint a csempész, -lefüggönyözött szobában olvasgatja pénzét, csillapítja éhségét és suba -alatt készen tartja a kését, hogy a szomszédját ledöfje. A titkolózók, a -bujkálók, a susogva csalók városa ez. Éjfélkor elsötétedik a város, -mintha Hentzi ágyúi volnának szegezve Pestre. A hüvösödő őszi éjszakában -az utcasarkon összesúg két alak. Csalók vagy betörők. Már senkin sem -lehet csodálkozni, ha reggelre letartóztatják valamely görbe munka -miatt, mert jóformán nem érdemes dolgozni a munkabérért. Már -összezavarodik a bűn és ártatlanság. A legbecsületesebb emberek sem -riadnak vissza a törvénytelen úttól, hogy maguknak élelmiszert, -fűtőanyagot, ruhát szerezzenek. A feltalálók zseníje arra szorítkozik, -hogyan lehet mindennap jóllakni. A tanultság, műveltség, ötlet abban -merül ki, hogyan lehet a kamrát télire ellátni. A bölcs bíró azon töri -fejét, hogyan szerezzen cipőt. Az orvostudományok tudósa búsul, hogy nem -tanulta meg a szabóságot. A repkedő fantáziájú költő maholnap az -utcasarokra áll, hogy verseit árúsítja. A nők, szegények, végleg két -táborra szakadtak, inkább, mint valaha. Az egyik táborban a gondtalan -ledérek seprik az utcát, kihívóan és szemérmetlenül, holott nem -mindegyiknek van meg a rendőri engedélye. A másik oldalon… A másik -oldalt nem is látni már. Csak sejteni lehet, hogy elfehéredett arcú -anyák, letört feleségek és fáradt munkáslányok rejtőznek a homályban. - -Hej, hogy dühöngtünk egyszer a posztócsalókra. Pedig ők nem tettek -egyebet, mint megelőzték korukat. Alig fordult egyet az esztendő: annyi -csaló nőtt ki a földből, hogy a rendőrségnek nincs annyi keze, hogy -utólérje őket. Falrahányt borsó a börtönbüntetés, amelytől úgy rettegtek -még nemrégen az emberek, mint a megsemmisüléstől. Közössé vállott -szégyent könnyű elviselni. Csak Budapesten minden második embert -bezárnak, ha még soká tart a háború. Mily arcátlan tévedéseket hozott ez -az időszak. Majdnem a szószékről prédikálták, hogy nem kell búsulni a -háború viszontagságai miatt, mert a kiállott szenvedésekből fakad az -emberiség megváltása. Az első télen Krisztus-szakállt viselt mindent -katona és a templomok tele voltak hívekkel. Az egyház szervezkedett, -hogy összetereli háború utánra a juhokat, mikor mindenki megtört és -Istenhez menekül. Erre következett még két esztendő, amely alatt végkép -elmorzsolódott az erkölcs. A háború olyan fertőt zúdított az emberiség -nyakába, hogy nagyon sokáig kell tanítani az iskolákban a mosakodást. -Posvánnyá változott a világ, rablók, hamispénzverők országa lett a föld. -A csaták mögött erőteljesebben fosztogat a békés lakosság, mint az -oláhok Erdélyben. - -Ez volt az a világ, amelyben éltünk? - -Bizony mindig ilyen volt, csak nem láttuk őt ily világosan. Mindenféle -hókuszpókuszok, társadalmi szokások, illemkönyvek és főként az egykor -félelmetes büntetőtörvények tartottak rendet itt a szenvedélyeken. De -elkezdett korogni a has. - -Elrémülve nézek széjjel ismerőseimen. Miért gazdagodott meg az egyik, -miért lett nyomorult szegény a másik? Végzet volt ez, amely előre meg -volt írva? - -Magamra nézek. És nem ismerem meg többé magamat sem a régi -fotográfiáról. - -* - -Csak halkan szüreteljünk, akármilyen bő a termés. - -Tengernyi vér és elveszített becsület az ára a hatkoronás bornak. A -sorsnak olyan országába jutottunk, ahol az öröm többé nem öröm, hanem -minden csak bánat. - -Ha a sürgönypóznákról is dús szőlőfürtök csüngenének, akkor sem lehetne -többé jókedve senkinek Magyarországon. - - - - -NÉMA MAGYARORSZÁG. - -A varjak többször nyugtalankodnak ez időtájt, mint egyébkor. A húsvéti -fák (amelyek oly halkan, észrevétlenül rügyeznek, mint a -gyermekszerelem), az ő hangjukkal, fészkükkel, baljóslatú fekete -figurájukkal vannak díszítve. Bozontos tanyájuk a fatetőn úgy leng a -szélben, mint a Bleak House környékén egykor az angol regényben. A -napsugár, amely déltájban oly meleg, mintha minden erejével kezdeni, -meghódítani, ráerőszakolni akarná a tavaszt az elhitványult világra, -érdektelenül hintáztatja a fekete madarakat magas állomásaikon. Az -elcsöndesedett, elnéptelenedett falusi tájon csak a varjak, csókák élik -régi életüket. Fészket raknak, feltünően hangosak, tojásaik miatt -nyugtalankodók, míg az emberek, akik a nyurga, kopasz fák alatt -elhaladnak, oly csendesek, hogy az is meghallatszik, ha két csirke a -szomszéd udvaron összevész, a favágók munkája nagy messziségből jelt ád, -míg a hajóács köznapi kalapálása olyan feltünőség az elhalkult tájon, -mint régi időben a gyorsvonat szédületes robogása. A varjak élnek és -céltalanul piros szoknyában néhány nő, aki már igazán csak azért viseli -a tarka köntöst, mint a bújdokló cinke színes mellénykéjét. A nap süt. -Erőszakosan, tavaszt, életet, megújhodást, gyönyörű ifjúságot a németek -gránátjainál hatalmasabb erővel diktál a gyászbaborult, öltözködni se -kívánó földbe. Ismét fordul egyet az emberi élet a megfiatalodás, -kiszellőzködés, újrügyezés és szerelem felé; bármit írnak is az újságok. -Tavasz van, ifjúság, új élet, remény és friss kedv van, ha a földgolyó -közepéig fölszántják a föld hátát a kietlen lövegek, mindenáron -gyönyörűséges a napsugár, szagos a fenyőfa levele, fehér a rétivirág és -lepke jön a déli szél hátán az ismeretlen tartományból, amely az álmodó -embernek a homlokára száll. A hadseregek kimeríthetik izomzatuknak végső -erejét, forgáccsá lőhetik az ágyúk csövét, meghalhat még egypár millió -ember: az évszak, amelynek ideje elkövetkezett, oly ártatlanul, -nyugodtan jött át a nedves réteken, mint egy ingesgyermek. Az emberek -legfeljebb nem látják meg az új rügyeket, ifjú füveket, zsendülő -szeleket, friss vízáramlásokat, amelyek az évszak beköszöntével a -világra elkövetkeznek. Nem figyelik meg az emberek, hogy a folyók -gyorsabban futnak, a kakasok más hangon kiáltanak, a csendességnek -hangja, a felhőknek színe, a napáldozatnak tüneménye: más már, mint -tegnap volt. Legfeljebb csak az emberek nem törődnek azzal, hogy az -erdőnek különös illata kezd lenni; a hegyek elmerengenek a látóhatáron, -mint terhes fiatal nők; a hold kora délután felkúszik a nyárfák hegyére, -mint titkolózó szerenád, hogy lássa szerelmese búcsúzó képmását a -napnyugati határon; csatában járt katona hosszadalmasan lefekszik -szülőföldje mezőjére és halkan kotyog a bor a kiszáradt kulacsban, -mintha a zordon téllel elmult volna az ő érdagasztó bátorsága is; ódon -szagú könyvek és vénséget lehelő pincegádorok, régi hordódongák és a -téli estéken százszor telerajzolt haditérképek, tavalyi rögeszmék és -végnélküli szomorúságra beállított óramutatók a családi órán: – mind -idejüket multák, midőn a konok, háborúba zsinegelt, szégyenpadra tett, a -becstelenségek kalodájába zárt emberiség még mindig nem akarja látni, -hogy tavasz van, máskor áhítatos, fiatalságot, új boldogságot, drága -reményt, szitakötő-szárnyú terveket ígérő tavasz… Az évszak azonban -semmibe sem veszi az embereket, csinálják ők tovább a maguk dolgait, -mint megőrült ácsok az akasztófákat: az évszak, a gyönyörű, eljött a -fáknak, folyóknak, réteknek, madaraknak, jelentéktelen kis füveknek, egy -tisztásnak a fenyveserdőben s egy orgonabokornak a kedvéért. Eljött, -mert szereti reggelenkint új festékkel díszíteni a háztetőket, friss -harmatokkal a park bokrait, új nedvekkel a réteket és jószaggal a -magános kutakat. Neki az a fontos, hogy a pusztai vadmadár az azúrnak új -tükörében füröszthesse meg tollait, az akácfa nagyot nyúljon, mint -virágvasárnap a növendékleány, a varju jajgató károgással űzze egymást a -pusztaház körül és a bokron kékes álomfoszlány maradjon reggelre a -virágokkal álmodott éjszaka után. - -Mi köze a tavasznak az emberekhez? - -Még annyi sem, mint a visító malacoknak a kukoricához, amelyet kis -csirkéinek szór a gazdasszony az ól előtt. - -A tavasz eljön és drága, erőszakos, rendbontó ölelkezését az emberek -helyett majd kis csirkéken, énekesmadarakon, néma nagy fákon, hallgatag -réteken és a maguk nyelvén beszélő vizeken próbálja meg. Néki mindig -kedvesebb lehetett egy vadrózsabokrot megcsókolni, mint egy unalmát űző -embert. - -* - -Nézzük a falut, amely oly néptelen, mint a régi tölgyfaerdőség, ahonnan -elköltöztek a bajuszos cincérek, serény harkályok és életteljes -disznókondák. A kakasok oly messziről beszélgetnek, mintha egy másik -tartományból közölnék mondanivalóikat, ahol béke és csendesség van s a -nők oly halkan mennek a házak fala mellett, mintha elveszítették volna -minden bátorságukat az élethez az elmult három esztendő alatt. Még a -házőrző ebek is gyávábbak lettek és a kovács nagyszerű kalapálása, amely -faluvégi hangba könnyen elképzelhette a merengő: ősei megérkezését, -utazását, kisterjedelmű tennivalóját, étvágyát és utazókabátját, a -kalapálás oly fáradtan hangzik, mintha megúnta volna a fegyverek -készítését; patkót, kerékszöget szeretne csinálni az a kalapács. - -A falusi ember élete nagyjában hasonlít a régiek életéhez, amelyről -gyermekkorában hallgatott az unoka, a szabadságharc utáni magyar -életről. - -Itt foglalkoznak titkos írással, amellyel nagyapáink leveleztek, midőn a -vagabundok mindenféle hamis hírlelésekkel férkőztek vendégszeretetükbe. -Akkor a közelgő Klapkáról, meg a bujdosó Kossuthról írtak egymásnak -titkos leveleket a szomszédos faluba, amelyet kalapja alá rejtett a -cigánypostás. Most még ártatlanabbak e levelek a régi jámbor -óhajtásoknál. „Bözsikém, vasárnap Pesten leszek, remélem, megkapom az -ígért két puszit…“ írja valaki egyiptomi hieroglífekkel. A tél és a -háború hosszú. A dob kutyabőre esténkint várja a titokzatos ábécé -jeleit. A falusi úriember úgy eltávolodik a „modern“ életből (amelyhez -már javában közelgett), mint azok a régi muszka regényhősök, akikről a -halhatatlan Turgenjev Vadásziratai című könyvét írta… Az esték -végtelenül hosszúak, úgy halkul el az élet, mint a mécses lángja. Örülni -többé nem lehet a farsangi álarcoknak. Elvitték a magtár javát. Az -ősapák félszeg olajfestményei olyan ijedten néznek alá a falról, mintha -ők, a másvilágiak sem tudnák, hogy mi következik ezután. Az öreg -cselédek hosszasan bámulnak az estébe. A fák különöset sóhajtanak. A -földesúr titkos írással levelet ír egy ismeretlen nőnek. - -És hosszan, szinte másvilágias tekintettel néznek egymásra az emberek, -ha találkoznak. Már nem szokás beszélgetni sem a háborúról, mint -valamely családi szerencsétlenségről. Már megszokta mindenki, hogy olyan -csend veszi körül, mint a tengerfenéken. A boltban minden nap elfogy -valamely régi portéka, amit többet nem lehet kapni. Senki sem -csodálkozik. Mindenki nyugodt, mintha ez volna a természetes rendje az -életnek. A nagypénteki kereplőt forgatja ily egyhangúsággal a harangozó, -mint amilyen mostanában a falusi ember élete. - -Napközben fotografáltunk a réten, mint a színészeket „felveszik“ Pesten, -pattant a kis masina, izgatott volt a lencse előtt a nő és férfi és a -nap eltelik azzal is, amíg a napsugárból papiroskép lesz. Régi -regénykönyvek, – a nagymama olvasmányai, – lekerülnek a padlásról. - -– Pesten tán másképen éltek, – mondja a falusi uraság – itt meg kell -elégedni gyertyával. Az eleim gondos emberek voltak. Eltették a -gyertyakoppantót. - -* - -Tavaszi éj van, holdjárta utcákra bámulok, a láthatatlan rügyek kibujnak -a gallyak tetejéből, a földből egy kis fű nyújtogatja a nyakát. Hová -szöktél tavasz az emberek elől? - - - - -AZ AMAZONOK HARCA 1917-BEN. - -Vajjon lehet-e nőt szeretni, aki festi az arcát, a haját, a szemöldökét, -órákat tölt kézitükre előtt és gusztustalan vegyiszerekkel foltozza -bőrét, szőrzetét, ajkát? - -* - -Az ablakomból estefelé, – mily korán húzzák el az Angyali üdvözletet -Pesten! – egy táncosnő öltözködését szemlélem. Minden este olyan -gondosan öltözködik, mintha az utolsó álarcos-bálra készülődne. Ezentúl -többé nem megy bálba, vagy megölik hajnalban az utcasarkon. -Hegedűhúrszínű haja van, mint a vízbefultaknak. Körülbelül félóráig -tart, míg egyik szemét megfesti. Ezalatt nem igen törődik a világgal. -Fáradhatatlanul dolgozik a keze, a szerencsétlen kis garniszálloda -pókhálós szobája talán tündérkastéllyá változik körülötte; vagy csak -Luit látja most is maga előtt?… A fáradt férfiember, aki véletlenül -megpillantja, nem gondolhat másra, mint a Rókus mögötti zordon udvarra, -ahonnan olyan gyorsan temetnek, mint a bűvészet és ahonnan a Twist -Olivérek elindulnak apró lábaikon. - -Vajjon minden nő kendőzi magát, mint a táncosnő? - -A háború harmadik esztendejében könnytelen és borús a férfiak szeme -Pesten: most már jobban látják a nőket, mint például a tavalyi tavaszon, -amikor egy nagy szoknyalengés, megzavaró illatár, női párfőm volt a -város, amikor a nők először siettek ki új ruháikban, cipőikben, feltűnő -divatjukban a tavaszi utcára. Az újságok cikkeket írtak, a -négyszögletesre ült nadrágú öreg hírlapíró érthetetlenül csóválta a -fejét és a férfiak nyugtalankodva, szinte szuggesztió alatt nézték az új -háborús divatot, a nők hirtelen uralmát, áramlását. A térdigérő szoknya -hónapokon keresztül zavarta a közbiztonságot, amíg végre hozzászokhatott -mindenki; megtanulhattuk, hogy nincsen olyan drága selyemharisnya, -amelyet a nők fel ne vonnának a lábszárukra és nem kérhet a szabónő -ruháért annyi pénzt, amelyet meg nem adnának. - -Mintha a nők megbuktak volna ezen a félelmetes tavaszon, amelynek -méhében forradalmakat sejtettek az álmodozók, pedig a forradalomhoz -sokáig kell füteni a kohókat Közép-Európában, ahol még manapság -hálósipkát viselnek a férfiak és csak a vagabundok óhajtanak meghalni a -barrikádon; a forradalom az éhező és szemérmes nyomornál is ijesztőbbnek -látszik, – jól neveltek itt a tanítómesterek. - -A tavasz eljött s a nyárspolgár egyik nap zendüléstől tartott („a -franciák!“ mondták), másnap a békéről álmodott („a szociálisták!“ – -epekedve sóhajtották). Harmadnapra tovább folyt a háború és a nők piros -kalapjáról egyetlen újság sem emlékezett meg. A tavasz eljött, Anyégin -Eugént Pétervárott egy háztető kéményéről lelőtték, hazáját megvető -Byron is elszánta magát, hogy Arrasnál mezítelen mellét vigye a német -vasnak; jött egy tavasz, midőn Közép-Európában egyetlen szerelmes verset -sem írtak a költők, a régi készletből kellett megélni, Petőfit, -különösen a nemes Aranyt olvasták, akik a Tisza vize szőkeségű -költészetű verseket kedvelik; míg a kékfrakkos, hosszú mellényes, fehér -kravátlis mult századbeli tündöklő francia költészet: Paul Verlaine és -társai (Tóth Árpád különös fordításában) elandalított egy letűnt kor -holdas hársfái alá, – régi nőket, régi érzelmeket, elfelejtett dalokat -hozott a tavasz, amely melódiákhoz nem találunk itt nőket, akikre e -nemes kosztümök, liliomtiszta érzések, merengő jelzők és álombeli képek -illenének. - -A modern piroskalapos nőnek nincs költője, – szegény, ő úgy megy el e -kor gonosz történetével, hogy annyi emlék sem marad utána, mint egy -kékmacskabeli táncosnő után az öreg urak szívében. E korszaknak nőiért -mintha egyetlen költeményt sem írtak volna s nem akad bárgyú lantos, aki -meghalni akar a szemekért; csatába se mennek a visszautasított -szerelmesek, mint a háború első hónapjaiban és szinte céltalanul leng a -szoknya, virít a kalap, tolong a női báj a városon. Zsoldosok, átutazó -katonák, fáradt hősök mohó kortyai hangzanak csak a forrás körül, amely -azelőtt az áhítatos szerelem felejthetetlen repkénye mögött csobogott, -míg most nyitott, fogadói kút módjára az országúton áll és a poros -fuvaros, zsibbadtlábú kupec, rongyos vándorkatona megmerítheti benne a -sapkáját. E korszaknak nincs költészete, a piroskalaposoknak nincs -lantosuk, szerelmet, rajongást immár csak a megholt nők ébresztenek, míg -a jelent szinte behúnyt szemmel érezzük, mint az imádott, tiszta Évát, -ha Madách forradalmi jelenetét játssza az Ember tragédiájában. Az -elárvult, kigúnyolt, végleg szerelmi hajótörést szenvedett modern pesti -nő még nem jutott el odáig, hogy vigasztalást keressen. Csak szórakozni, -önmagát tükörben nézegetni, kis agyvelejével csak mulatni vágyik. És -hogy hódoló lantosát se nélkülözze, megírják a „Kedves Mestert“ a -tiszteletére. – Ezzel körülbelül rendben volna a modern pesti nő -arcképe. - -* - -Pedig van jóság a világon, végtelen nagy jóság, amely nem a zárórát -tartja az élet legszerencsétlenebb intézményének; női nemesség, amely -halkan, észrevétlenül dudolgat magában; tisztaság, amelynek érintetlen -fodrára nem száll a mulatóhelyek s utcák pora… Van szemérmes, hallgató -nyomor, van ócska ruha, van félretaposott sarkú cipő. Van imádság és -tiszta sóhajtás. Van kendőzetlen arc és buzgón szerető lélek. Van Égbe -vetett bizalom, megingathatatlan hit, minden földi kínt pótló szeretet. - -De ez most még nem divat Pesten, pedig már néha úgy látszott, haldoklik -a kankánélet a városon, az utóbbi kenettel közeledik a bánat és a -szegénység. - -Majd eljön a jóknak, ifjú arcukat és szívüket tisztaságban tartóknak, a -rongyos cipősöknek is a divatja. - -Csupán az a félelmetes perspektíva, hogy ezt a divatot azok is hordani -fogják, akik most itt szaladgálnak, félig megőrülten. Félretaposott -sarkú cipőben járnak majd a delnők, ha ez lesz a divat. Miről ismerjük -meg a szenteket és a mártirokat? - - - - -RAMSLI. - -A szent szövetség idejében játszották Bécs fehérharisnyás hölgyei, akik -olyan bő szoknyákat viseltek, mint a maiak, a szél belefujt a selyembe -és felfordította a szoknyát, mint a parazolt; ámde mindenre vigyázott a -térden alul érő, cikcakos szélű nadrág, amely barchentből készült Mária -Terézia óta és tizenhárom esztendős korától kezdve halála napjáig -viselte a tisztességes nő… csak a ledérek mentek ki az utcára nadrág -nélkül, akiknek a cipősarka körül megpödörte kandúrbajuszát Trenk -Frigyes. Pedig akkor még nagyasszonyoknak hívták a dámákat és oly -gyönyörűek voltak, hogy századok mulva is kívánatosan szállnak vissza az -elégedetlen férfiak álmaiba a képtárak, a családi arcképek vásznairól. -És hívták ángénnek is a ramsli nevű kártyajátékot. Jelenleg is nők -játsszák Budapesten, többnyire nem udvarhölgyek, hanem polgárasszonyok, -akik a konyhapénzüket szeretnék gyarapítani, egymást megfejik, mint a -Zrinyibeli kozák a vidéket, nem egyszer hamisan keverik a kártyát, – -hiszen nők – máskor sírva néznek az elúszott háztartási pénz után… majd -egy selyemharisnyára, egy kalapra valót szeretnének nyerni, játékszert a -gyermeknek, tajtékszipkát a férjnek, kis emléket a szeretőnek… kevernek, -osztanak, nevetnek, sírnak és perlekednek… megmutatják titkolt -természetüket, nagylelkűségüket, fukarságukat, kapzsiságukat, -erkölcstelenségüket… Ó, nincs kiábrándítóbb helyzet, mint szívünk -hölgyét kártyaasztalnál látni ramslit játszani és panaszait meghallgatni -a Valet nevű tökkhetesről. Régebben divat volt Pesten a férfiakat is -meghívni az úgynevezett kártyás-délutánokra, amelyeket a hölgyek -fogadónapjukon rendeztek, uzsonnával egybekötve, amelyet sietve -fogyasztottak el a vesztők, kedélyesen a nyerők, a svájci kártyák a -szomszéd asztalon kiterítve egymással megbeszélték, hogy mennyire -izzadnak a nők játék közben, míg az uzsonnaasztalnál a távollévő -barátnők kerültek megbeszélésre: – a férfiak ültek, csodálkoztak, -meghökkentek a nőktől, akiket eddig Mária Terézia hosszú nadrágjában -képzeltek el s legfőbb vágyunk lett volna velük a folyóparton sétálgatni -alkonyi órában, költészetről, szerelemről csevegni, meghalni értük vagy -szenvedni miattuk, szerenádot rendezni az ablakuk alatt, golyót röpíteni -az agyba vagy a vetélytársba, vagy az oltár elé lépkedni lengő -szalonkabátban… Ám a nők észrevették magukat és a ramsli-játékhoz többé -nem hívták meg a kiábrándult férfiakat, amint nem hívják meg azon -helyekre sem, ahová a nők kettesben vagy hármasban járnak, egymás előtt -nem szégyenkeznek és mindent pontosan megbeszélnek. Ah, szerelem! -Vigyázz magadra, hogy ki ne hallgasd a nők egymásközötti beszélgetését, -óvakodj kulcslyukon benézni egyedül lévő hölgyhöz, valamint kerüld el a -kártyaasztalt, ahol a nők egymást megkopasztják és igazi érzéseiket -feltárják, mint a makkdisznó szétterjeszti karjait… Vigyázz, szerelem, -mert a nők itt nem veszik észre, hogy némely kártyákon csókolózó párok -vannak, a piros király közömbösen lovagol, és a kártyavetőnő kezében -nagyjelentőségű zöld király (a Szerelmet jelenti) itt egy szürke, -kedvetlen figura, amelyet minden megindultság nélkül eregetnek ki ujjaik -közül a dámák. Vigyázz, szerelem, hogy el ne felejtsed égi -származásodat, az isteni ágyékot, ahol fogantattál, a bűbájt, amelyet -köntösül viseltél, a mindenható bűvészetet, amely ifjúságodat -kölcsönözte. A svájci figurák körül futótűz jár az őszi nádason; az -andalgás, a merengés, az álmodozás itt nem ismerős. A kis lábat hiába -nyomod meg titkon az asztal alatt, a kézhez érzelemtelenül ér bizsergő -kezed, a szemekbe céltalanul mélyedsz és az ajkakról akár ítéletnapig -várhatnád a szót, amelyről azt hiszed, hogy boldogtalan életedet -megválthatná… A nők kártyáznak. Kerüld őket, ifjú. Menj az Ovidius -papnőihez, míg előkelő úrnőd barátnőivel szórakozik. - -* - -Némely szegény nő egész életén át a ramsli-asztalnál ül. A családanyák, -akik a kosztpénzt akarják megkeresni a játéknál, a démoni kalapokra -vágyakozó polgárnők, az új cipőről álmodozó asszonykák végül mégis csak -hazamennek, ha a toronyban nyolcat vagy kilencet üt az óra; igaz, hogy -férjüknek, gyermeküknek nem sok öröm jut belőlük ily estén, míg ők -reggelig a tökkhetessel álmodnak, – ámde a házi levegő, a fürdő, a -cseléd nyelvelése, a férjuram hasfájása, a gyermek náthája, a -házmesterné szemtelensége, a piac drágasága másnapra visszazökkenti őket -a mindennapi életbe, amelynél boldogabb nincs a világon. – Ámde vannak -szegény nők, akiket nem vár lármázva a férj, bömbölve a gyermek, -mérgesen a cseléd a kártyaasztal mellől: akiknek nincs egyebük az -úgynevezett társadalmi életüknél. - -Mit csinálnak azok, ha kilencet üt az óra? - -Sokszor elnézegetem a pesti hotelek előcsarnokaiban fülelő, leskelődő, -szimatoló, unatkozó, éhes és szomjas, sívár, üresszívű, fogadói port és -szemetet seprő leányokat, asszonyokat. Mindig voltak ilyen -szerencsétlenek, akiket a mindennapi élet kivetett medréből egy hotel -boldogtalan szigetére, ahol pénzük fogytával szélhámosabbak lesznek a -legelszántabb ügynöknél, hazudnak, csalnak, erkölcstelenkednek, hogy -megmaradhassanak a hotellakók névsorában, pincérrel, kapussal, -éjjeli-őrrel barátkoznak, részeg és pénzes utazók várnak, tovasuhannak -az éji folyosón, mint boldogtalan árnyékok a kupecek és lókereskedők -szobái előtt, lóversenyeken a zsokék körül mosolyognak, a -kártyaasztalnál mindent megpróbálnak, máskor férfiak zsebében kotorász -kezük… mit akarnak? Sok esztendőn át elnézegettem furcsa, eltünedező, -meg felbukkanó figurájukat, láttam ebéd miatti éhségüket, majd lármás -kedvüket az esti cigányzenénél, kancsal pillantásukat és mosolytalan -életüket… Mit akarnak? Láttam őket milliomos pálinkafőző karján, másnap -ugyanazon a helyen a börtön felé lépegető ágens fizette a vacsorájukat; -megfigyeltem, hogyan szállíttatják meg magukat a liftben, az -előcsarnokbeli iróasztalnál, a folyosón, – s felejthetetlen a hölgy, aki -pontos munkarendet vezetett éjjeli randevuiról, az órák és a szobák -numerusai után osztván be éjszakáját. Miért? Minek? Hisz jön a holnap, -amely ismét sápadtan az éhségtől találja őket, a zordon kapus mutatja az -ajtót és a cigányzene másnak hangzik a fehér ebédlőben! Láttam az új -cipőjüket, amelyért egy lóalkusznak vallottak szerelmet, a ruhájukat, -amelynek eredete oly gyanus, mint életük és láttam hangulatnélküli, -boldogtalan életüket, amelyre oly közömbösen volt ráírva a végzet, mint -a bérszolga felírta kábító cipőjük talpára a szoba számát. - -Vajjon csak az új ruháért, az esti szórakozásért, a léhaságért élték -volna szárazmalom-életüket? - -Egy kisasszony most a rendőrségre került a kártyaasztal mellől. Meg -kellene kérdezni tőle, hogy mit gondolt magában, amikor gondolkozott, -mit remélt és mit hitt? Tudta, hogy az életét kártyázza el? Az -ifjúságát, érintetlenségét, szépségét gusztálja a tökkhetes mögött? - - - - -MAGYAR SÓHAJ. - -„Uram Isten, adj esőt!“ - -Ez a fohászkodás ostromolja az egeket Mária lángba és füstbe borult -országa felől, hol áhítatos, ezeresztendős multunkba vetett törhetetlen -bizalommal, hol meg a bizonytalan, de dacos jövendőnek elszántságával. - -Adj esőt, Uram. - -Aztán békét. - -De mindenekelőtt májusi esőt, magyarok esőjét, mert anélkül nem ér -nekünk semmit a diadal ellenségeink felett, valamint nem vehetjük -hasznát a békének sem. - -Esőd nélkül elpusztulunk, Uram. Elhullunk tüzes kardoktól, mint a száraz -mennykőtől. Holott már harmadik esztendeje álljuk a csatát az égboltozat -négy tájéka felé megdöbbenés nélkül, a vashámor munkásainak -süketségével, a puszták oroszlánjának hörgésével és a vakondok -óvatosságával. - -A csata már nekünk nem meglepetés; a fegyvercsörgés örökösen hangzó, -megúnt lélekharang; az asszonyok bánata, rongyos gyermekek koporsószínű -arca, elerőtlenedett férfiak tántorgása olyan megszokott élmény, mint -szombatnak szerdára való következése; a hősi halál lett az emberi sors -természetes befejezése és a fájdalom egy hű eb, amely éhen kimúlik -gazdája sírján. - -De a Te haragod, Uram, rettentő nekünk, mert benned mindig bíztunk, a -föld alatt az orosz mocsárban, az olasz hegyormon és otthon elsötétedett -lakásainkban. - -Azt hittük mindeddig, hogy mellettünk vagy; nem hagyod szíveinkben úrrá -lenni a kétségbeesés láncait zörgető csüggedést; elküldöd ezután is -mennyei köszörűköveidet fegyvereink megélesítéséhez; városainkat megóvod -a tüzes csóvától, fehér barmainkat a mérges légytől, kútjainkat a -dögvésztől és magtárainkat a kiürüléstől. - -Benned bíztunk, Uram, mélyen a hó alatt, hogy majd elküldöd megváltó -tavaszodat, gazdag nyaradat és csöndes őszödet, amelyben már oly -távolról hangzik a háború hangja, mint éjszaka a felhők alatt a -vándormadár kiáltása. - -Vártuk, mint a rab a szabadulás napját, májusodat, Uram, amely a Szűz -kék palástja alatt meghúzódó országunknak olyan fontos ideje, mint az -Indiákon a szelek évszaka. - -A földünkre hajoltunk, mint napkelet hívője, hogy immár láthassuk -munkánk gyümölcsét, amelyet az elmult boldogtalan őszön, vizekkel -terhes, Noé-korabeli tavaszon elvégeztünk a rendületlen hittel, amellyel -a madár őrzi tojásait. Megcsókoltuk a májust a harsogó színű fűszáron, a -rétek lenge párázataiban, a jegenyenyárfák holdvilág remegtette levelein -és az utak mézes ákácvirágában. Megöleltük, mert soha úgy nem vártuk -drága, elbujdosott rokonunkat, a Te küldöttedet, Uram, akinek -megjelenésére elhalasztották haláluk napját az emberek; késlelkedve, -vonakodva kalapálták a csorbát a szablyák élén; konokul egymásra törő -földalatti bujdosók felemelték a mélyből sörényes fejüket és egymásra -néztek, mint a zarándokok; reményteljes fehér vitorlák mutatkoztak a -délibáb zöld tengerében, mint áldott nők révedezése; a kopár sivatagban -tévedező, kisebzett lábú vándorló megtalálja nyakában a hit amulettjét, -ahol eddig csak a zsineg szorítását érezte: – ezt hozta nekünk májusod, -Uram, első szakaszában. - -* - -Aztán halkan, mint a szél indul meg az erdőn vagy a hegyoldalban -legelésző nyáj között harapózik a rémület a közelgő veszedelem elől, a -tűz lovasa nyargal végig a szalmás tető gerincén: így következtek az -esőtlen napok. - -Mint pihegő galambposták Budapest tornyaira, érkeznek a hírek az ország -békésen elnyúló távlatából, hogy: nincs eső. A városi ember más -esztendőkben némi közönyösséggel, pesti nemtörődömséggel, kultúrájában -bizakodó egykedvűséggel fogadja a gazdák felrepített papirsárkányait. A -városi anekdóta csak azt tudja, hogy a magyar gazda soha sincs -megelégedve. Nem volt még olyan termés Magyarországon, amelyet -sokallottak volna a gazdálkodók. Eleinte bizony nagyon ijedeztünk a -termelők jóslásától, hogy katasztrófa előtt áll Magyarország. - -Ám a hírek mind hangosabbak, az ország búzatermelő vidékeiről érkező -arcok mind borultabbak, napról-napra csüggedtebbek a szemek, amelyek az -ég és föld horizontját kémlelik, mind tompultabban vernek a szívek az -izzó napkorong, a felhőtlen égboltozat és az aszályos, megkérgesült -földek láttára, már nincs kedve jósolni ama bizonyos legöregebb -embernek, a levegő forró, mint a tűzhányón, elsatnyultan nyúlnak el a -termő mezőségek, mint égő városok közelében, a záporeső garabonciása -késlelkedik megjelenni a keresztutak feszületeinél, töprengve lehajtja -fejét földesúr és orosz hadifogoly, csak a cserebogár zümmög nyári -népdal helyett. Pesten olvasni kezdik az időjárási intézet jelentéseit -és az újságok meglódítják a vészharangot. - -Néha átsuhant a láthatáron egy gyorsan tovatünő felhő, mint a kalózhajó -a messziségben. - -* - -Az este, amely immár a történelemé, június elsejét jelentették a -kalendáriomok, mint a megváltás, beköszöntött az országos eső. Felejtve -töprengés és reménytelenség, olyan nagyot lélegzett az ország, mintha a -béke hírét vinnék szerte fehér lovasok. - -Esett, szőkén, barnán, tavaszi kedvvel, olykor rézsútosan, mintha nagy -sietségükben elvesztették volna az egyenes utat az esőszemek, karikát -hánytak a tócsákon, mint a gyermekek jókedve, megmosták az árvaházi -növendékeket, a gondozatlan útszéli bokrokat, felvidámították a -magányos, poros falombokat, amelyek már azt hihették, hogy más célja nem -leend életüknek, mint a lakosságnak akasztófául szolgálni, a kertek új -szagokat leheltek, mint újonnan szerelembe keveredett nők, a hervadó -orgonavirágok, amelyeknek színét már csak a grófnők őrizték meg ruháikon -a lófuttató gyepen, kitárták kis tenyereiket az esőpénzek felé, a magyar -éghajlat elefántjai, a fehér barmok megfürösztötték aszott tagjaikat az -áldott vízben, míg a gazdák az ég felé emelték nap hevétől barnára -pirult arcukat. - -Esett, mint az ezeresztendős néphit a magyarság fennmaradásában; mint az -új korszaknak, várva-várt jövendőnek hírnökei a lehulló esőszemek; mint -az égi olaj, amely a Mária országában aluszékony mécsesek lángját újra -felragyogtatja; mint az élet, – úgy esett. - -Elterpeszkedtek a mezők, mint pusztai kútnál a fáradt vándor emeli -szájához a vödröt, szétnyíltak, mint a szélben dudorászó falombok és -égfelé nyújtották a karjukat, mint szerelmes nők. És az ég messzi -tájairól jött komor felhőlovagok fáradhatatlanul öntözték husvéti -kedvükkel a magyar hajadont, a hervatag pünkösdi rózsákat, az áldott -asszony módjára gömbölyödő mezőségeket, fiatal ízeket lehelő réteket, -parton álló, szerénykedő, sovány néptanítókat, karcsú szőlővenyigéket. -Kőrisfa-illata lett a világnak, friss szárnya a madárnak, acélkardocska -nőtt bele a kalászokba ez estén. - - - - -A BUDAI VÁR. - -Építik Mátyás király palotáját. Szobákat nyitnak, falakat törnek, -ajtókat építenek a Várban; lehetséges, hogy az őszt és a telet hű -magyarjai között tölti majd negyedik Károly. Buda földrajzi helyzeténél -fogva is a legalkalmasabb a királyok tartózkodási helyéül. A leghívebb, -a leglojálisabb ország kellős közepén emelkedik a hegy, amelyre már -Árpád-királyaink a szentek és hősök családjából megtelepedtek. Egyformán -távol a lángbaborult országhatároktól, egy nagy termékeny rónaság -közepén emelkedő kies hegyvidéken, források, királylegendák, áhítatos -emlékezetű erdők tájékán, a nemzetek leghívebbjének, a magyarnak szívén -nyugvó Várban; barátságos és biztonságos az élet, bármi végzet kúszálja -a történelem fonalát. - -* - -Vajjon, milyen az a királyi lak, ahol fiatalemberek boldogsága, -kisgyermekek növekedése és magyar reménységek laknak, mint énekesmadarak -a kalitkában? Egy reggeli újságban olvasom, hogy a hírlapírót nem -engedték be a házba, holott még nincs itt a király és kedves családja. - -Ha igazat mondanak a legendák, az efféle átalakítás bécsi szokás, a -Burgból való hagyomány, ahol századokon át pontosan megjelentek a -szobákban a kőmívesek, miután a halott császárt elvitték a barna -barátokhoz. Udvari szertartás ez, mint a többi ezerféle ceremónia, -amelyeknek Nepalleck lovag a tudósa. Bár nem volt szükség semmiféle -átalakításra a jól megépített szobákban, a kőmíves konokul ásni kezdte a -falat, kaparni a vakolatot, keverni a meszet, mert ő csak annyit tudott, -hogy új császár jött a régi helyére, tehát építeni kell. Valamikor -megnéztem a királyi palotát, amikor fiatal és kíváncsi voltam. A tágas, -falszőnyeges, szellős, kevés bútorzatú termek a schönbrunni nyári -kastélyra emlékeztetnek, míg a Burg szobái Bécsben sokkal setétebbek, -ódonabbak, a keskeny, itt-ott zöldre festett ablakok mögött szinte -stilizált történelmi homály borong. Budán tágas, kényelmes és szellős -volt minden; a lépcsőház, a folyosók, az ajtók bőre szabottak, sok -vendégre berendezve, sok szabadságra és levegőre. (Csak a titkos lépcső, -amely Ferenc József lakosztályához vezetett, az volt olyan keskeny, hogy -a Burg-császárok romantikája jutott az ember eszébe. Nem csoda, hogy -eltévedt itt a szegény Blaháné, mikor magyar nótákat énekelt egy este a -királynál.) Negyven és egynéhány év előtt, egy nyáron a királyné, -Erzsébet, egyedül lakott a Várban és nem félt a földigérő tükröktől, sem -a tágas ablakoktól, amelyekbe szinte belenézett a pesti Dunasor, mintegy -kíváncsi szomszéd: mit főznek a királyéknál? Ferenc József a harctéren -járt, Andrássy Gyula hordozgatta a híreket Erzsébetnek és ugyancsak -ügyesen kellett forgatni a szavakat, amíg a vesztett hadjárat történetét -apránkint, töviről-hegyire elbeszélgette nyári délutánokon. Korántsem -volt olyan hálás és könnyű szerepe a göndörhajú, kissé ragyás grófnak, -mint egy esztendő előtt, amikor ünnepelni, körülrajongani, dicsőíteni -hozta Ferenc Józseféket Pestre. A szép Andrássy ezen a nyáron ugyancsak -próbát tett diplomatikus símaságáról és udvarlói tudományáról. -(Erzsébetbe szerelmes volt minden valamirevaló férfiember -Magyarországon). A királyné hátrafont kézzel, lehajtott fejjel, bánatba -merülve járt végig a szobasoron; tulajdonképen az volt a hivatása, hogy -megőrizze Magyarországot a csatamezőn lévő férje számára. Azért jött ide -szép szemével, karcsú alakjával, merengő homlokával és térdigérő -hajával, hogy a magyaroknak valahogyan eszükbe ne jusson megismételni a -negyvennyolcadiki eseményeket. Mária Terézia, ez a széles csípőjű, -megtelt, vállas, derekas bécsi asszonyság példát adott a -Habsburg-hölgyeknek, hogyan kell bánni a magyarokkal, ha veszedelem -fenyegeti a birodalmat, a császári trónust. Egy könnybeborult női -tekintet elegendő, hogy az elkeseredett hazafi félretegye a honfibút. -Wittelsbach Erzsébet, bár előkelőség, gőg és magányos kedv dolgában nem -sok térelőnyt vehetett bármely osztrák főhercegnőtől, kifogástalanul -megfelelt küldetésének azon a nyáron, amelyet a budai palotában egyedül -eltöltött. A gyerekek még kicsinyek voltak, Gizella, Rudolf a -hűvösvölgyi Kochmeiszter-féle villában szaladgáltak a kerti bokrok -között. (Báró is lett a házigazda.) Erzsébet hol Deák Ferenccel, hol -Andrássy Gyulával kísértette el magát a Vérmezőn át, a csendes budai -utcákon a gyermekek látogatására. Deák cúgos cipőjére harmonikában esett -a vitézkötéses pantalló és szárnyas, bő, zsinóros kabátját kifeszitette -a szél, mint egy vitorlát. A cövek-alakú, széles magyar, mint az ország -gondnoka, megbízottja és védelmező gondolata baktatott a fiatal nő -mellett. Összecsavart esőernyőjével bizonyosan elverte volna Türr -Pistát, ha valami bolondot cselekszik vele ezen a nyáron. Míg másnapokon -Andrássy lengett, mint egy illemtanár struflis, fehér nadrágjában, -meggymaggombos frakkjában a gyönyörű menyecske mellett, ugyanaz az -Andrássy, aki szíve mélyében sohasem felejtette el a debreceni -országgyűlés határozatát a Habsburgokról. Ámde, mit nem tesz meg az -ember egy fiatal nő kedvéért! Az ország karcsú daliája mint az -önfeláldozó, csipkekendő után vadállatok közé rontó, utolsó lovag -kísérgette az elhagyott vízivárosi utcákon a merengő királynét. Aztán -ősz lett, a hadjárat végképen elveszett, Erzsébet Gödöllőre utazott -hosszú esőket hallgatni, Heine-verseket olvasni, magányosan lovagolni és -a közelgő „magyar lánnyal“, a kis Mária Valériával álmodni. A -gavallérokat rókavadász-frakkban látta viszont, csak Deák nem hagyta el -többé fogadói kvártélyát a legszebb női szemek kedvéért. Talán rájött az -öregúr, mint a végén minden férfiember, hogy nem érdemes mindenféle női -dolgok elmulasztása céljából a kanapéról felkelni. - - - - -TARTALOM. - - Előhang 3 - Magyar hasak 6 - Józsefnapi vendégek 10 - Fogadó a régi világhoz 12 - A vendég az ebédlőben 16 - A borász 20 - Egy régi ember vallomása 23 - Angyalos bankó 26 - Júniusi alkony 30 - Szentiván 33 - Nyári fény 37 - Új kenyér 41 - Bodega 44 - Tavaszi út 1917-ben 48 - Pest aranykora 54 - Jegyzet egy régi kalendáriomba 1917-ben 60 - Az álomlátók 64 - Baljóslatú nap 70 - Szüreti dal 75 - Néma Magyarország 80 - Az amazonok harca 1917-ben 85 - Ramsli 89 - Magyar sóhaj 94 - A budai vár 99 - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK KÁNAÁN KÖNYVE *** - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the -United States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this eBook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that: - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation's website -and official page at www.gutenberg.org/contact - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without -widespread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our website which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This website includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. diff --git a/old/64921-0.zip b/old/64921-0.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index 4f2567a..0000000 --- a/old/64921-0.zip +++ /dev/null diff --git a/old/64921-h.zip b/old/64921-h.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index 9618d04..0000000 --- a/old/64921-h.zip +++ /dev/null diff --git a/old/64921-h/64921-h.htm b/old/64921-h/64921-h.htm deleted file mode 100644 index 4bb93a4..0000000 --- a/old/64921-h/64921-h.htm +++ /dev/null @@ -1,3174 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of Kánaán könyve by Gyula -Krúdy</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2,h3 { - text-align: center; - clear: both; - line-height: 200%; -} - -h2,h3 { - margin-top: 2em; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} - -.pagenum { -/* visibility: hidden; */ - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} - -.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} - -ul.TOC { - list-style-type: none; - padding-left: 10%; - text-indent: -5%; - width: 70%; - text-align: justify; -} - -ul.TOC li { - margin-top: 0.25em; -} - -span.ralign { - position: absolute; - text-align: right; - right: 15%; - top: auto; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> - -<div style='text-align:center; font-size:1.2em; font-weight:bold'>The Project Gutenberg eBook of Kánaán könyve, by Gyula Krúdy</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online -at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you -are not located in the United States, you will have to check the laws of the -country where you are located before using this eBook. -</div> - -<div style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Title: Kánaán könyve</div> - -<div style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Author: Gyula Krúdy</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Release Date: March 24, 2021 [eBook #64921]</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Language: Hungarian</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Character set encoding: UTF-8</div> - -<div style='display:block; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Produced by: Albert László from page images generously made available by the HathiTrust Digital Library</div> - -<div style='margin-top:2em; margin-bottom:4em'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK KÁNAÁN KÖNYVE ***</div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Megjegyzés:</span></p> -<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_103">103</a>. oldalon -található.</p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p class="center"><span class="caption-150">KRÚDY GYULA</span></p> -<h1>KÁNAÁN KÖNYVE</h1> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-large">BUDAPEST</span></p> -<p class="center"><span class="caption">AZ ATHENAEUM IROD. ÉS -NYOMDAI R.-T. KIADÁSA</span></p> -<p class="center"><span class="caption">1919</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">9426, – Budapest, az -Athenaeum r.-t. könyvnyomdája.</span></p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_3" id= -"Page_3">-3-</a></span></p> -<h2>ELŐHANG.</h2> -<p>Néhány kis, vidám és tragikus történet következik itt abból az -életből, amit az emberek a szerelmeskedésen kívül folytatnak.</p> -<p>Bizonyos korszakig, mondjuk az aranyszőlő-illatú negyvenedik -életévig, nem igen törődnek az írók egyéb mondanivalóval, mint a -szerelmi hangokkal. Legfontosabbnak látszik: a nők éjszeme és a -lovag boldogtalansága; nem egyszer a férjhezmenés vagy megházasodás -körül telik el az írói képzelet; máskor csak házasságtörő -hisztérikák és kicsapongó latrok érdeklik a mosdatlan tollast.</p> -<p>„Hiszen szép a szerelem, – mondta például Kálnay László, akinek -állandóan két-három felesége volt, persze, balkézről; cvikkeres, -mélyhangú és kalucsnis férfiú volt, a pecsétgyűrűt a mutatóujján -hordta, mintha a nőket is hitelesíteni lehetne, mint a hordókat, – -de a legszebb kisasszonyt sem lehet legelni küldeni.“ Igy szólt és -a huszonegyes játékban nem egyszer előhívta tizenkilencre az alsót, -különösen akkor, ha arcfehérítő szappanra, kis téli ködmönre, vagy -bábaasszonyra volt szükségük a nőknek.</p> -<p>A később következő történetkékre némelyek mondhatják majd, hogy -az író késő vénségében fogalmazta őket, midőn cinikus volt, mint -egy beretválatlan szerzetes és a szentimentális szerelemnek -<span class="pagenum"><a name="Page_4" id="Page_4">-4-</a></span> -már annyit sem hitt, mint a sárgarigónak. Pá, szerelem, te -elzsuppolt vándorkomédiás; pá, őrjítő vágy, melynek jelenlétében -úgy szaladgált az alulírott, mint a kandúr, amelynek farkára égő -papirost kötnek.</p> -<p>Hangzatok, amelyek a női nevekből kicsendülnek, Isten veletek. -Az Irmák budai télszagú neve, az Arankák strucctollas, legyezős -lengése, a Máriák égfelé fordított szemfehére, a Katinkák -affektálása, Juditok bibliai, színészkedő szenvedélye, Sárák -anyáskodó, de erőszakos csókja, a Margitok apácásan kopogó -cipősarka a hátunk mögött, női nevek álmodozó varázsa, – Isten -veletek. Ezentúl csak bor- és dohányszagú férfineveket vet -papirosra a költő.</p> -<p>Elkövetkezik az életkor, midőn bizonyos közmondásokhoz igazodik -a férfiú.</p> -<p>Igy, például, mondogatni kezdi, hogy csak a vagabundok soványak, -rendes ember hasat ereszt. Egy kecsege-formájú férfiú sohasem lehet -a legjobb ügyvéd vagy a legbölcsebb bíró. Magassarkú cipőt csak a -parkett-táncosok viselnek. Színes nyakkendőt csak a pénztelen -csirkefogók. Krémszínű nadrágot a pesti csepürágók. És holdvilágnál -csak az elvetemült perszonák bolyonganak hozzájuk illő ifjú -betyárok karján, valamint a muzsikus-cigányok, akiknek ez a -keresetük. Aki az éjszakát álmatlanul tölti, annak előbb-utóbb -rossz vége lesz. És csak a borbélysegédek írnak szerelmes levelet. -Futóbolond epekedik elérhetetlen nő csókja után. Semmittévő és -műveletlen ember fecsérli idejét a nőknek való céltalan udvarlásra. -Csirkeagyvelejű férfiú az, aki megelégszik az életből, annak -javaiból a nők csacskaságával, emlékbe adott hajával, elcsent -zsebkendőjével, elfelejtett fehérneműjével, kézszorításával, -hangjával, felejthetetlen pillantásával. Okos embernek <span class= -"pagenum"><a name="Page_5" id="Page_5">-5-</a></span> tudni kell, -hogy a nők sokkal gyengébbek, mint a férfiak: az álmaik és a -gondolataik, ha egyszer nyilvánosságra kerülnének, bízvást azt -eredményeznék, hogy egyetlen férfi sem akasztaná fel többé magát -boldogtalan szerelem miatt; a vágyaik és a szerelmi kívánságaik -elefánt-nagyságúak a férfi-érzéshez képest; és a lesütött szemekben -nemcsak Capulett Julia önfeláldozása, de Báthory Erzsébet vérszomja -is tükröződik.</p> -<p>Pá, elmerengő séta a hársak alatt, hegymászás és hosszadalmas -gyaloglás, fáradalmas utazás, váróterembeli éjszakázás, -szívdobogásos randevú, ugrás az első emeletről és tébolyult -menekülés az erdőben a házőrző komondorok elől.</p> -<p>Pá, életmegrontás nőkért, pályaváltoztatás, hitehagyottság, -rabszolgaság és a valódi természet elsikkasztása. Pá, te piros -halál, amelyet egy hölgyi fotográfia társaságában kerestünk; Isten -veled, lehajtott fejjel való kullogás a külvárosban, vasúti sínre -fektetett nyak, midőn az expressz közeledik és a legmagasabb fa -kiválasztása a budai hegyek között, amelyen egész télen el lehet -lógni, amíg tavasszal lenge ruhácskáját bontogatja a szőke szerelem -a fa alatt s ekkor a szerelmesek nyakába lehet zuhanni.</p> -<p>Ég veled, mennybéli szűzességű, drága ifjúság. Aladin -csodalámpásának fényében megjelenő házasságos élet, aranylakodalom -után áhítozó öregség.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_6" id= -"Page_6">-6-</a></span></p> -<h2>MAGYAR HASAK.</h2> -<p>Az étkezés kultusza nem egyszer felülmúlja a nő és a szerelem -jelentőségét: csak a fiatal hátgerincnek való a nők körül való -forgolódás, míg a nemzet törzsei, a férfiak, elszélesednek, mint a -tölgyfák és a csontrendszer és a test alkata leginkább üldögéléshez -idomul, amint a régi magyarok csontvázán ez pontosan észlelhető. -Ama tekintélyes, hosszú szárnyas-kabát, amelyet Magyarországon a -megállapodott férfiak közönségesen viselnek, (amelyet Ferenc -József-kabátnak is neveznek, míg ha magyaros cifrák díszítik: -hívják Deáknak vagy kántor-kabátnak), a szabóknak előrelátható -találmánya a növekedő emésztési helyek és részek befödésére. Nem is -lehetett egy fecskefarkos, úrfi-kabátos úriemberből alispán. Has -nélkül akár a világra se jött volna a közéleti magyar. A -keszegemberek még a nőknek sem tetszenek. Szép, kövér emberekre -várnak a stallumok és gazdag özvegyek. Ki hitt volna a sovány -bírónak, kecsege papnak, agárhátú fiskálisnak? A férfiak bizottsága -már karakterbeli szükségesség volt. Csak a soványokat akasztották -fel. Rendes emberről külön vett mértéket az asztalos, amikor -kiterítették.</p> -<p>Ez a heptikás írói nemzedék, a bánatos tintanyalók és az -Otthon-körbeli gavallérok honnan is <span class="pagenum"><a name= -"Page_7" id="Page_7">-7-</a></span> tudták, hogy Magyarországon -hasat illik ereszteni még a költőnek is? Petőfi, ha életben marad, -bizonyosan olyan széles derekú ember lett volna, mint Arany vagy -Vörösmarty. Amint a jó alispánnak testi terjedelmével alaposan be -kellett tölteni vala a széket, a koszorús költőhöz is illett némi -férfias korpulencia. Hiába erőlködik vala Virág Benedek vagy Tompa -Mihály a nemzetbeli osztatlan népszerűségre. Aki fogyó hold-szerű -arcképüket látta, bizony kiábrándul a versek írójából. Csak a -vagabundok halnak meg soványan Magyarországon, a mihasznák, a -betegek, az elvetemült lumpok. Nem is volt hitele egy hasatlan -embernek. Hogyan lehetne tisztességes, megbízható, szavahihető -férfi, aki egy országban soványan marad.</p> -<p>Milyen szép hasak voltak!</p> -<p>A főtisztelendő klérus körében a kerek, cipóhasak voltak -föltalálhatók, míg a bíráknak, ügyvédeknek, hatósági embereknek -hegyes hasuk volt, mint a dárda, amellyel megdöfték az igazságot -vagy a gonosztevőt. Mint a tömlők lógtak a mamelukok hasai, míg a -szélsőbaloldalon oly kemény dombok emelkedtek, amelyek a régi -világban verekedésnél is hasznosak voltak; a hassal való lökdösést -ismerték a perzekutorok, mikor a rabvallatás folyt. Milyen szép -hasakat neveltek a házasemberek! Hogy elgömbölyödtek az arcok és a -fejek, midőn a férfiú megfelelő hivatalhoz jutott! Mily megható -volt a testi pihenés és nyugodalom végig a hosszú életen, mintha -senki sem lett volna beteg Magyarországon. Mindenkinek meg volt az -ennivalója, bora és kényelmes ágya. A regények boldogtalan -szerelmeseiről a méhes ebédutáni döngicsélésében, vagy a régi -divatlapokkal, élces ujságokkal, Vasárnapi Ujságbeli képekkel -teleragasztott kamarában egy megsárgult ujság tárcarovatából -értesült a jóravaló ember; a lugasban savanyú <span class= -"pagenum"><a name="Page_8" id="Page_8">-8-</a></span> víz meg -kertibor hült, amíg a gazda fejcsóválva forgatta az újító költők -bolondos füzeteit.</p> -<p>A régi magyarországbeli élet nem a változatosságra, hanem a -jóságos hosszadalmasságra volt berendezve. A gondtól senkinek sem -hullott ki a haja, mert a gondon könnyen lehetett segíteni. Teli -gyomorral senki se ment a folyónak, ebédután szundikált az ember, -nem gondolt az öngyilkosságra. A kerekre hízott asszonyok egy -hosszú életen át egyébre se gondoltak, mint arra, hogy mit főzzenek -ebédre, – ez a gondolatvilág nem alkalmas a női léhaság és -könnyelműség ébredezésére. A spájzok, kamarák, konyhák, rendesen -megfoltozott fehérneműek megnyugtatták a férfiakat az asszonyok -hűségéről. Csak ott volt szemetes az udvar, ahol a nőknek gondolata -messze csavargott a háztól, mint éjjel a macska. Egy derék asszony -nem is ügyelhetett egyébre, mint a háztartására, – hisz annyi -gondja, vesződsége volt szegénynek, hogy társaságba jutván, nem is -tudott egyébről beszélgetni: – így hallotta, látta ezt már az -anyjától, nagyanyjától. Az asszonyok összeültek és megtárgyalták a -háztartásbeli bajokat, eseményeket. Míg a férfiak nyugodtan szívták -pipáikat. Kinek jutna eszébe a féltékenység, amikor az asszony -cselédeiről panaszkodik?</p> -<p>A háború előtt mintha nem is lett volna szegény ember -Magyarországon. Minden kémény füstölt és harangszóra mindenütt -ebédet tálaltak. Az volt a legszerencsétlenebb ember, akinek sehol -sem terítettek. A testi megelégedettség érmetszője, az elhibázott -magyar politika egészségi szempontból is szükséges volt. Hiszen, ha -a politika sem lett volna, mindenkit megütött volna a guta a -jóléttől. A nemzeti energia és a vér lecsapolódott. A vérmes -indulatok kitombolódtak. Senkinek sem rontotta el az étvágyát a -politikai szenvedély. <span class="pagenum"><a name="Page_9" id= -"Page_9">-9-</a></span></p> -<p>Tejjel-mézzel folyó Kánaán, hová lettél?</p> -<p>Vajjon következnek-e még századok Magyarországon, amikor -csendesen emésztett a nemzet, erejét gyűjtögette, hosszan pihent, -lassan, meggondolva élt, erős fiúkat nevelt, szép lányokat hoztak a -gólyák és mindenki jóllakott étellel, igével, csöndes -politizálással?</p> -<p>Úgy nézem, hogy a tunya, üldögélő, nagyokat evő magyar élet a -történelem könyvébe kerül. A férfigerincek elszoktak a hosszú -háború alatt a tölgyfás megállapodottságától. Ruganyos, zenebonás, -nyugtalan életmód következik. A szép, kövér embereknek -befellegzett.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_10" id= -"Page_10">-10-</a></span></p> -<h2>JÓZSEFNAPI VENDÉGEK.</h2> -<p>Abban a kalendáriumban, amely minden magyar házban egykor a szép -hosszú élet naplója volt, József napján kezdődnek a fontosabb -feljegyzések. A gazda – minden valamire való ember gazda volt -Magyarországon – cselédeit fogadta, megújította velük a -szövetséget. Az emberek a tavaszt látták az égen, a földön és a -szívekben. Az élet kezdete, hosszú tél vége, a nyíló esztendő -várható reményeinek íze: ez volt József napja. A templom -elnéptelenedik e naptól kezdve, a föld népe künn a földeken -tiszteli Istenét. Drágalátos világa egy messze multnak.</p> -<p>Most az amazonok országára nyílik a tavaszi nap szeme. A férfiak -olyan régen távol vannak tanyáiktól, falvaiktól, földi életüknek -lombjaitól, amilyen soká még nem is voltak el odahazulról. -Asszonyok és gyermekek keze és ereje megnövekedett három esztendő -alatt, mint a fecskefiók megtanulja a repülést, a galamb a -bukfencet, a vak ember a hegedülést. Az amazonok és gyermekeik -megtámogatják a kunyhót, megmívelik a földet, tiszteletben tartják -az apák erényeit, amíg a férfiak hazajönnek. A nagy mérlegen, ahol -az országok súlyát mérik, Szűz Mária országa egy-két lattal nyom -kevesebbet a háromesztendős hadjárat óta. A magyar földek és szívek -inkább helyükön vannak, mint bármikor. Kétségbeesés és <span class= -"pagenum"><a name="Page_11" id="Page_11">-11-</a></span> panasz -nélkül múlik egyik bibliai esztendő a másik után. Az amazonok -erősen fogják az ekeszarvát; a hadjárat az ország belsejéből csak a -férfiakat vitte el, de a magyar föld csodálatos ereje, gazdagsága -és a megpróbáltatásokat a tavaszi szántás megújhodó ifjúságával -elbíró kitartása: itthon maradt, táplál, vigasztal, reménységet -ajándékoz. József napján lekerülnek a szegről a régi kalendáriumok -és a tavaszi élet, bár férfiak nélkül, elkezdi a csodálatos -folyamatot, mint a jég alól felszabadult folyók, szelek, fellegek. -A háború, mint egy bába, a világra segített egy új magyar -generációt, a férfi nélküli asszonyok nemzedékét, akik férjük -helyett a mezei földet ölelik, cicomázás helyett gyümölcsfát -oltogatnak és gyermekszülés helyett jószágot nevelnek. A természeti -erő, amelyet a szerelem azelőtt a nőkből elfoglalt, mind munkaerővé -változott. Igaz, hogy daltalan, néma lett az ország, az énekes -madarak is hallgatagok és eltűntek a régi kis virágos falusi -kertek, a pünkösdi rózsa helyére veteményt ültetnek; lakzi-muzsika -semerről sem mormog, a furulya-szó a multak emléke és az üveges -kevesebb tükröt ad el: – de élünk és nyílunk, mint a repkény a régi -vár falán.</p> -<p>A józsefnapi vendégek: a tavaszi munkák eljöttek Magyarországra -és megtalálják az amazonok izmos karjait, gyermekek korán -bekérgesedett tenyerét. A gólyákkal, fecskékkel hazajöhetnek a -férfiak is: rendben lelik itthon az országot.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_12" id= -"Page_12">-12-</a></span></p> -<h2>FOGADÓ A RÉGI VILÁGHOZ.</h2> -<p>1914-ben még korcsma-illat volt Magyarországon.</p> -<p>Származott a korcsma-illat a különböző borjú- és -marhapörköltöktől, amelyek paprikától pirosan, hagymától szagosan, -frissen csapolt, aranyhajú csipkefodros ser társaságában várták -gabelfrüstökre az utazót, a legkisebb vendégfogadóban is.</p> -<p>Az önmagába révült nászutasok; a boldogtalanság elől futó tétova -utazók; az életet, nőt és játékot megúntak; a szórakozottak; a -hangulatosok; a nők után csavargó kalandosok; a szilajok és a -melankólikusok; valamint az ínyesek, akik azért utaztak, mert -tudtak egy korcsmát a felvidéken vagy délfelé, ahol valamely ételt -valamely különösséggel készítettek, – de a mesterségből, -pénzkeresés céljából utazók is: nyugodtan szállottak meg a -magyarországi fogadókban, enni, inni mindig lehetett e helyeken, -amelyek a Magyar Koronához, az Arany Bikához, a Zöldfához, a -Bárányhoz, Hungáriához, a Tiszához és egyéb ser- és virstli-illatú, -kedvderítő nevekhez voltak címezve. Az utazás nemcsak annak ígért -változatosságot, aki Sir John Falstaff módjára papiros-darabokra -jegyezte fel a korcsmárosnők és szobalányok nevét az északi -kerületekben, hanem elmulattatta akár a nagyehető Pickwick úr -társaságát, akár pedig azt a méla fiatalembert, aki női ideálokat -keres a <span class="pagenum"><a name="Page_13" id= -"Page_13">-13-</a></span> vidéki fotografus kirakatában, a fogadó -előtti térség hetivásárjában, a Nepomuki szobra körül a felvidéki -hidakon és az esti korzó ismeretlen hölgyei között.</p> -<p>A messzi történelmi időkben, a háború előtt, vidékre utazni még -akkor is szívringató cselekedet volt, ha nem várta az embert a -gólyafészkes ház és a lugasban pipázó atyafi (régi Vasárnapi Ujság -címlapjáról). Az elmult vidéki vendégeskedésről majd írunk egyszer, -ha élünk, most csak a fogadóknál maradjunk, amelyeknek cégére, -setétes folyosója, döngő kapualja, bolthajtásos ebédlője, kipirult -arcú fogadósnéja, vendégsége olyan messze van tőlünk, mint egy -emlékkönyv, megfakult sorai. A régi utazó, aki a magyarországi -vendégfogadókban oly ismerős volt, hogy setét éjszaka is névszerint -köszöntötték a pályaudvaron a nyalka hotel-portások, az omnibuszok -aranysapkás hivatalnokai; a tekintélyes derekú, fehérmellényes -„főurak“ a kávéházban felszólítás nélkül átnyújtották a frakkjuk -zsebéből a házi cigaretta-csomagot; az ezüstfejű, tiszta -fehérneműs, borukat nyelvükön szürcsölgető, konyhájukra hiú, üzleti -becsületességükre féltékeny fogadósok kis selyemsapkájukat a -kezükbe vették és örvendeztek a parolának; a bérszolgát többnyire -Antonnak nevezték és az ablak ódon templomra nyilott, ahol -vasárnapi reggelen oly tiszta áhítattal szólaltak meg a harangok, -hogy az ember feloldozva érezte magát régebbi bűnei alól és a -városbeli elbolondított nők helyett inkább szentéletű -lelkész-ismerőseire gondolt: – a régi utazó, ha manapság megszáll a -Bikákban, Bárányokban, Koronákban, éjféltáján bízvást úgy érezheti -magát, mint Boz félszemű vigécének a nagybátyja az edinburghi -kimustrált postakocsik között. Itt is életre kelnek a kísértetek -órájában a fehérre terített asztalokon <span class= -"pagenum"><a name="Page_14" id="Page_14">-14-</a></span> a hatalmas -sültek a hízott ökör húsából, sárga, zsírral bőven öntözött -kappanok szaladgálnak a tévelygő lábai alatt, a virágkosárral -ékesített porcellán levesestál párologva száll át a levegőn és a -kékszegélyű tányér hátán megfeni az evőkést a kiéhezett utas, -miután a szalvétát gallérjához dugta. Egyszerre megnépesedik a -terem a jókedvű ebédelőkkel. Különböző asztaltársaságok gyülekeznek -össze a város szétszórt részeiből. A sarokasztaloknál tisztaarcú, -színes nyakkendőjű agglegények ülnek immár húsz esztendeje, akik a -pecsétgyűrűt a kisujjukon viselik. Mindig ugyanazzal a tréfás -megszólítással köszöntik egymást és a malacfejjel, szárnyassal -díszített étlapot nyelvcsettintve veszik a kezükbe, míg a régi -pincér előhozza a fogvájóval megjelölt savanyúvizes üveget, az -ebédelőtt vagy ebédután beveendő orvosságot, a megszokott mustárt -és a törzsvendég többféle szertartásos eszközét, mint a betűvel -ellátott poharat, a karikával átfűzött asztalkendőt, a háromdeci -borok csillogva elfoglalják helyüket, míg a megyei és városi urak -hosszú asztalánál a ser járja, amelynek szőkesége ilyenkor szebb -bármely asszonyi hajnál. A „ringlik“, hagymás halak, félvirstlik -zaftban, perecek, sóskiflik és császárzsemlyék vidám tréfák, -gondtalan évődések között fogyasztatnak. Fölebbvaló és alantas -szívbeli jóbarát, polgármester és felesketett irnok tegeződnek, az -alispán nem csak bírája tisztviselőinek, de atyja is. A déli sernél -elsímulnak a hivatalbeli surlódások, barátok, testvérek ők -valamennyien. Amott jön zöld kalapjában, macskanadrágjában, -agarával a falusi földbirtokos, akit hangos örömmel fogadnak -mindenfelé. Szívélyesen nyúlnak elébe a kezek, a fogadós -személyesen hozza a frissen csapolt sert. Ő elmondja, hogy milyen -lesz a termés, – sohase elég jó – majd meghallgatja a <span class= -"pagenum"><a name="Page_15" id="Page_15">-15-</a></span> városbeli -újságokat. Amott egyéb asztaltársaságok helyezkednek el. Van -„Dugó“-asztal, színészek, hírlapírók, széplelkű polgárok asztala. A -tanárok külön ülnek. És a katonatisztek ünnepélyesen és feszesen -köszöntik egymást. Vidám ebédlő-kedv, gondtalan, elsímult arcok, -jókedvű kupecek, elméskedő vigécek, megelégedett kereskedők: -mindenfelé.</p> -<p>És egyre szól a fogadó harangja. Még mindig jönnek az új -vendégek a Blasini gyorskocsijával, az omnibusszal, a falusi -kocsival, a lóvonattal; jönnek a régi vidám törzsvendégek vissza a -messzi csataterekről, a nedves sírokból, volhiniai nádasokból, -szomjasok és éhesek, tehát nyomban jóillatú kenyeret sóznak és -paprikáznak, amíg a májgombócos levest az asztalra hozzák a -megszokott, kedves pincérek.</p> -<p>Mikor pedig egyet üt az óra, a régi utazó felnyitja szemét a -régi fogadóban. Ehetetlen kenyérbe ütközik a keze, idegen katonák -ülnek a régi törzsasztalnál, sovány, zsírtalan a konyha és a szél -süvölt, mint a temetőben. A fogadói szobában fényes délben -kukorékol a kakas, mert már ő sem tudja, hány óra van.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_16" id= -"Page_16">-16-</a></span></p> -<h2>A VENDÉG AZ EBÉDLŐBEN.</h2> -<p>Az egykori Griff helyén épült vendégfogadóban évekkel ezelőtt – -háború előtt – a vidéki vendégeket már a második, harmadik pohár -sernél találta a déli harangszó; mire a József-utcai verestorony -harangjainak hangjai a háztetők felett összeölelkeztek a ferenci -barátok harangjaiéval, a vendég gallérjába gyömöszölte az -asztalkendőt és nagyon csodálkozott volna, ha nem hozzák vala a -konyha felől a párolgó húslevest. Esztendőkig jártunk ide ebédelni, -de sohasem érkezhettünk eléggé korán, hogy a konyha jobb falatjait -el ne fogyasztották volna a reggel óta strázsáló vidékiek. -Velőscsontot, „bein-fleist“, a levesben főtt zöldséget, különösen a -kalarábét, töpörtyűs túróscsuszát a későn kelő pesti embernek egy -nappal előbb kellett megrendelni a meghitt pincérnél, (akit a -vicces vendégek pincésnek, pincőrnek, pincellérnek is neveztek, -aszerint, melyik lábukkal keltek fel reggel). Még a fogadóban lakó -Szemere Miklós is úgy védelmezte mindennapi levesben-főtt -marhahúsát (paradicsom-mártással), hogy féltizenkét órakor -intézkedett, midőn a provincia már türelmetlenül verte a késheggyel -a pohár oldalát az ebédlőben. – No de végül mindenki jóllakott, -pompásan emésztettünk, egymásnak megbocsátottunk, az ebédutáni -hangulatban üzletező ravasz emberektől be hagytuk magunkat csapni -és az ötkoronás <span class="pagenum"><a name="Page_17" id= -"Page_17">-17-</a></span> pénzdarabból, amelyet a könnyelmű, -pazarló és a szegényekháza sorsára jutó gavallér az ebéd céljaira -mellénye zsebébe eresztett, még vissza is adott a fizetőpincér, aki -olyan kövér és barátságos volt, hogy legendák maradtak róla. (Ezek -a régi Adolfok, Gyulák, Pisták: vajjon visszabújnak-e még valaha az -elárvult frakkokba, amelyekben őrangyalként sétálgattak a gondtalan -törzsvendég körül?)</p> -<p>Az új Griffben, ebben a barátságos házban, hol vidéki életemet -egykor vidékiesen folytathattam, mintha a szomszédban volnék, -atyafiaknál, néhanapján megjelent egy kappan-hájas, kopaszodó, -negyven-ötven esztendős falusi gavallér, gummitalpú, fűzős, -kanárisárga cipőben, setétzöld ruhában és vadkacsatollas kalapban. -A vidéki urak egyenruhája volt ez hajdanán; viselték a -macskanadrágot, midőn már többé soha se mentek vidékre, mint a -megyei irnokok tartották a vizslakutyát, midőn már felhagytak a -vadászattal.</p> -<p>A vidéki gavallérnak barkója volt, nyírott bajusza, és a barnás, -drótszerű hajzat között látható kopaszság azt a véleményt -ébresztette bennem, hogy fiskális valamely mezővárosban. (Szerettem -egykor kitalálni idegen emberek foglalkozását, jellemét, szívbeli -hangulatát a fogadók ebédlőiben, midőn a sarokasztaltól szemügyre -vettem őket. Szerettem volna tudni, hogy mit csinálnak, mikor -egyedül vannak a szobájukban, milyen mozdulatokat tesznek, -tipegnek, topognak, nyögnek, sóhajtanak, vakaróznak és a -házastársak mit beszélgetnek egymás között. De legfőképen azt -szerettem volna tudni, hogy mit gondolnak magukban. Kis játék volt -ez, amint a nők kártyát vetnek, midőn egyedül vannak.)</p> -<p>A vidéki gavallérnak köszönhettem ez időben, hogy elmaradozó -étvágyam visszatért. <span class="pagenum"><a name="Page_18" id= -"Page_18">-18-</a></span></p> -<p>A hagyományok szerint voltak olyan gusztussal és étvággyal evő -emberek Magyarországon, akiket az ország másik végéből elvittek -gyomorbeteg úriemberek mulattatására, gyógyítására. A híres evő -majdnem olyan jelentékeny férfiú volt a nemzeti közéletben, mint a -nagy ivó. Szükség volt reá, mint a politikában a rettenthetetlen -kortesre, a börzén az éleshangú kontreminőrre, a képviselőházban a -megrendelt közbeszólásra. Az én ismeretlen barátom, ha néhány -évtizeddel előbb születik, mikor még tejjel-mézzel folyó Kánaán -volt ez az ország, bizonyára megélt volna az evési -tehetségéből.</p> -<p>Amint a levesét fűszerezte mellényzsebéből elővett szárított -cseresznye-paprikával, amint az első kanállal a szájába vett a -húsléből, amint kenyérhéjat vegyített a leves tésztájába: már -látszott, hogy szakemberrel van dolgunk, aki soha se látogat el -Amerikába, ahol állítólag állva és gyorsan esznek a vendégek.</p> -<p>Asztalkendővel fedett mellét jól neki vetette az asztalnak, amíg -a levest kanalazta, hogy az ebédlő legtávolabbi zugába is -elhallatszott a szörtyögés. Bizonyosan megmondták neki is -gyermekkorában, hogy nem illik a levest hangosan szürcsölni, ámde -az ember elfelejti a gyermekkori leckét. Közben a kanállal többször -megkeverte a levest, mint a sörivó megrázza a maradékot a korsó -fenekén. Aztán felemelte egyik kezével a tányért és a leves végét a -kanálba öntötte. Bajuszát megtörölte, kenyeret kapott be s negyven -cseppet ivott tisztán az asztali borból. Szemét körüljártatta, mint -a birkózó, fogait megnyalogatta, mint a tigris, amíg a pincér -andalogva közeledett a sülttel. A pecsenyés-tálat vadul maga elé -ragadta, mintha az ellenkeznék vele. A villával és késsel gyorsan -egyforma darabokra szeldeste a húst, miközben láthatólag -<span class="pagenum"><a name="Page_19" id= -"Page_19">-19-</a></span> megbocsátott. Aztán jobbkezével a villát -fogta, húst és kenyeret mártogatott a zsírba, a burgonyát, vagy -egyéb főzeléket is ügyesen felvette a hatalmas villára, majd -egészséges, lapátszerű fogai mögé dobta a zsákmányt. Az állcsontok -hatalmasan dolgoztak, mozogni kezdett a fül, majd a fejbőr, -kipirult az orr, könnybelábbadt a szem, elfulladt a lélegzet… míg a -balkéz ezalatt egyhangú serény munkával kavargatta a fejessalátát, -amelyet néha-néha ecettel, mustárral, franciával és angollal, majd -olajjal ellátott, nem kímélvén a sót, paprikát, borsot sem, hisz a -vendéglői asztali edényeknek kis fegyvertára volt előtte; a -legutolsó asztalon észrevett egy magános barna üveget, amilyenben a -Maggi nevű gyomorbolondító folyadék szokott helyet foglalni: -gyorsan magához parancsolta és a salátára öntötte. – Mintha a sült -csupán alárendelt szolgája lett volna a salátának, akit előre -küldtek kvártélycsinálás végett. A fejessaláta (burgonya és uborka -hasonló megtiszteltetésben részesült) ünnepélyesen fogyasztatott el -emberünk által, miközben, hogy az egyik kéz dologtalanul ne -maradjon, villára szúrt kenyérdarabkával a pecsenyés-tálat tisztára -törölgette.</p> -<p>Miért mondjam el a túróscsusza történetét? Emberünk vadsága -csupán az utolsó túrómorzsaléknál látszott csillapodni, amelyet -ujjával vett ki már a tálból.</p> -<p>Megtöltötte a vizespoharat félig borral, félig savanyúvízzel, -egy hajtásra leöblítette. Keményfából készült fogvájót döfött fogai -közé és öklelő tekintettel végignézett az ebédlőn.</p> -<p>Bizonyosan undorodott az evők mohó étvágyától.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_20" id= -"Page_20">-20-</a></span></p> -<h2>A BORÁSZ.</h2> -<p>Egy kalendáriumi feljegyzés szerint Kerkápoly úrnak, Eötvös -Károly szerint: a legokosabb magyar embernek termett a legjobb bora -hazánkban. Termett ez a bor a Sashegyen, öreg urak még ittak belőle -és olyan elragadtatással emlékeznek reá, mint első kedvesükre. A -régi boldog szerelmek közül való Andrássy Manó hegyaljai bora, -amely után ugyancsak száraz kortyok maradtak, mint aranylakodalmon -a nászéjszaka emléke. Bizonyos borok (a szőlők kipusztulásával) -végleg eltűntek a magyar ember poharából, a filokszéra pusztítását, -amely gyermekkoromban olyan szomorúvá tette Magyarországot, mint a -tatárjárás, nem tudták pótolni az amerikai vesszők. Jégszürke fejű, -veremhangú, száraz lóbőr módjára nyikorgó lépésű emberek már -manapság azok a magyarok, akik még emlékeznek Magyarország boldog -éveire, amikor a bort gödrökbe eresztették elegendő edény -hiányában, ivott belőle a vándorlegény; megmerítették rongyos -kalapjukat a kóborlók, akik valamikor nagy számmal lődörögtek a -hazai országutakon, amint látszólagosan minden különösebb cél és -tennivaló nélkül mentek egyik országrészből a másikba, elviselték a -háznál található ócska ruhákat, pepitanadrágokat (midőn a gazda már -megvénült), madárijesztő köpenyegeket, divatját mult kürtőkalapot, -s főként <span class="pagenum"><a name="Page_21" id= -"Page_21">-21-</a></span> a sok régi csizmát és cipőt. A bor -lefolyt a szőlőhegyről, ihatott belőle boldog, boldogtalan, még -mindig maradt annyi belőle, hogy szekeren északfelé szállítsák -kaftános kereskedők, akiknek herbergje Tokajban (a tűzvész előtt) -egyik legnagyobb bor-börzéje volt Európának. A cárok festője, a -magyar Zichy nem hiába illusztrálta a boroshordót a legvidámabb -társaságban, táncoló fiatal nők, nevető öregek, bohócok és barátok -körében: a bor körül mindig jókedvű emberek sürgölődtek. A -jókedélyű korcsmáros, a tréfás borkereskedő, a pirosarcú vincellér, -a duplaorrú borászati felügyelő (többnyire levitézlett urak -állomása), a legkülönbözőbb élcekkel, vidám mondásokkal, jellemző -kiszólásokkal felszerelt, már életükben szinte anekdóta-kinccsé -válott „borászok“, ezek az országos hírű szakértők, akik behúnyták -a szemüket, amikor a bort kóstolták, nyelvükön megforgatták, -szürcsölték, harapták, szagolták, ölelgették, lenyelték vagy -kiköpték: – immár mind a multak emlékei. Eltűntek a vörhenyeges -színű kabátok, vadászkalapos, tarkamellényes urak, akiknek -bibircses arcán az ország pincéinek leltára volt felírva, akik -szekeren utaztak északról délre, a Dunántúlról Erdélybe bort -kóstolni, bortvenni, amikor leesett az első hó és a pincéket -kiszellőztették, a sárga homokban fekvő üvegeket friss homokkal -látták el, krétával felírták a hordóra: Anno Domini… a kis hordókat -feltöltötték, a lopót kimosták, a csapot megigazították, követ -hengerítettek a helyre, ahová a nagymama elásta a Kossuth-bankót -vagy az ősapa a Libertást: kezdődött tél, jöttek a borászok, a -vendégek, az utazók, a pincének rendben kellett lenni. Jöttek a -téli hajnalok, amikor a kemence tegnapi melegét árasztotta és a -lámpafény még az esti sajt maradékait világította meg az asztalon, -de a gazda <span class="pagenum"><a name="Page_22" id= -"Page_22">-22-</a></span> már útrakelt, vásárra, vonatra, -lakodalomba, fiskálishoz vagy bűbájos asszonyhoz… künn dühöng a -téli fergeteg, amely farkasjárta vidékké változtatja a falvakat, -eltemeti az országutakat, madárijesztőket és vándorlólegényeket… a -gazda asztalhoz ül és hideg pecsenyét, kolbászt, sódart falatoz az -útra és jeges bort iszik tetejébe, amely hűti és ápolja a belső -részeket, amelyek a zsíros vacsorában kifáradtak… Mily jó volt a -bor – másnap, reggelig tartó muzsikálások után, midőn az őszi, -hallgatag, méla délutánban nagy sétát tett az egészségére vigyázó -ember, hogy egy messzi csárdát elérhessen az országúton vagy a -városvégén, ahol birsalma-illata volt a belső szobának, a -korcsmáros öreganyja haldoklott az ágyban, amíg a menyecskét, -leányt megölelgette a vendég, ki pohárban itta borát, vagy -kuglizással izzasztotta petyhüdt izmait, Kálnay László öreg ügyvéd -úr fejből mondogatta el Tompa Mihály mélabús verseit, a Nyír nagyot -ásított az őszi alkonyatban, megannyi fázékony vénleányok a -látóhatáron a jegenyefák… és a kerti bort csendesen szürcsölik az -emberek. A holdvilág kidugja nagy bolond fejét az eperfák mögött, a -legvénebb ember is csókra, szerelemre gondol.</p> -<p>Nincsen olyan drága halott, akinek emlékezetét el ne -homályosítaná az idő. A borét is és a szerelmét is.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_23" id= -"Page_23">-23-</a></span></p> -<h2>EGY RÉGI EMBER VALLOMÁSA.</h2> -<p>Az áhitattól csaknem keresztet vetek, mint ama régi tavaszon, -amikor férfi lettem, midőn ismét érzem az ákácfa mézes-mázos szagát -a fasorban. Most is, mint minden évszak változásakor, érzem, hogy -titkos természetimádó vagyok: sajnos, csak negyvenesztendős korában -ismeri meg önmagát az ember, mikor nem lehet többé segíteni a -dolgokon.</p> -<p>A kóborló cigányleány szoknyája csak azért tetszik, mert a -pipacshoz hasonlít. A nők dús haja csupán azért érdemel figyelmet, -mert a vadfüvek, hosszúszárú parti növények bőségét vonja az -emlékezetbe. Carmen észvesztő szemében a pusztaságban lobogó -lidércláng vonz, míg Tatjána tekintete szőke, mint a korai nyári -hajnal, amikor kocsin utazunk a harmattól nedves homokos országúton -és a falu tornya úgy eltünedezik, mint a hátrahagyott élet. Mindig -bölcs voltam fiatalkoromban, a lakodalomnak nem tudtam szívből -örvendezni, temetésen nem búsultam, mert sokat csavarogtam szabad -mezőkön, magányos rekettyésben, bozóttal benőtt határárkok -mélyében, erdőkben megkerestem a pázsitot, hol ember nem hagyott -nyomot, ligetben a legsűrűbb bokrot, ahová arc-távolságnyira -szállott le az énekes madár; és így pontosan tudtam a természet -életét, a falomb lehullását, az ér vizének színeváltozását, -<span class="pagenum"><a name="Page_24" id= -"Page_24">-24-</a></span> a legszebb virágok elhervadását. S így -bizonyos tudomásom volt arról, hogy a leghosszabb táncnak is vége -van, megvénül a csalfa lány, formáját veszti a kívánatos menyecske, -gyászruhaját leveti az öregasszony; s ugyanezért nem ugrottam kútba -sohasem szerelem miatt. Ha nagyon fájt a szívem: sétapálcákat -kezdtem gyűjteni, hogy felejtsek; kitakarítottam a padlás évtizedes -lim-lomját, lombok közé ültem a legmagasabb fákra és örvendeztem a -szélnek, amely oly szűzen, tisztán, üdén zúgott, mint a forrás, -midőn a sziklából kibuggyan; liszteszsákot hordtam a régi szélmalom -körül, vagy elmentem vadászni egy hű eb társaságában és napokig -bujkáltam a nyíri holtvizek között. Ilyenformán nem igen bírtak -velem a nők, bármilyen ruhát vagy kalapot vettek magukra, nyelvükre -mézet, a hangjukba puskaport, tűzkő szikráját a szemükbe. Igen, -megvetettem azokat az embereket, akik szerelem miatt szenvednek, a -borral az asztalra írnak leánynevet, elmerülve mennek a kocsiúton, -hogy a szekér csaknem elgázolja őket, a falra másznak és -felporozzák a piszkot, midőn egyedül vannak. Képtelen voltam egy -szerelmes regényt vagy verset elolvasni. Földhöz vágtam Anyégint. -Sipulusz és Mark Twain voltak az olvasmányaim; előbbinek pesti -házmesterei megkacagtattak, míg az utóbbi cirkuszi humora -felvidított. A színdarabokban az intrikus színész imponált. Az -ország nevezetességei közül Pletényi Pál földbirtokos, aki húsz -esztendeje nem látta a lábát a hasától és Parád fürdőn töltötte a -nyarat, mert ott tudtak kedvére főzni.</p> -<p class="center">*</p> -<p>A legbölcsebb fiatalkor után következik a bolond férfikor. -<span class="pagenum"><a name="Page_25" id= -"Page_25">-25-</a></span></p> -<p>Későbben beláttam, hogy az öregasszonyoknak, akik fejemet -tapogatták bütykös ujjaikkal, ebben is igazuk volt, mint a piócázás -hasznosságában. Hányszor küldtek leányok elcsábítására, hányszor -biztattak kikapós menyecskék után s uszítottak révülten nevető -özvegyek felé, akiknek az alsó ajka furcsán remegett, amikor -fiatalember mellett ültek. Általában úgy emlékszem, hogy a -szerelmet senki sem vélte tragédiának vagy mennykőcsapásnak, inkább -egy mindennapi természeti tüneménynek, mint a szivárványt, a -háziállatok tavaszi táncát, a mének nyerítését idegen kocsik után, -a bika támadását a csordában. A gyermek sem rettent meg az éji -lepkétől a szérűn vagy a ház körül; a fosztókák, batyubálok, -majálisok, táncestélyek természetszerűleg arra voltak rendezve, -hogy a férfiak és nők megismerkedjenek egymással. Bölcs -berendezkedés volt az, hogy az öregasszonyok és öregemberek, akik -már kiégtek, felejtettek és fájdalomra, örömre többé képtelenek -voltak, nevelték az ifjúságot. A lány vagy asszony nem égi angyal, -elérhetetlen sugár, férfit evő, agyvelőt és szívet marcangoló -tünemény, hanem emberi lény, akinek nincsenek rejtett titkai, -érzései, mondanivalói. Nincsen olyan nő, aki meg ne hallgatna, ha -kellő időben lépsz a sarkára. Nincsen olyan leány, akinek hazudni -ne lehetne. Ne félj, légy bátor, a vakmerőség erény a nők körül, -légy erőszakos, rabold a csókot, használd fel izmaidat – és aztán -ne gondolj az elmult szerelemről többet, mint egy szerencsés -kirándulásról.</p> -<p>Igy mondogatták az öregek. Nevettek, tréfáltak, mert ők már -tudták az élet értéktelenségét.</p> -<p>Be kár, hogy nem hallgattam reájuk életem végéig!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_26" id= -"Page_26">-26-</a></span></p> -<h2>ANGYALOS BANKÓ.</h2> -<p>Ebből a képeskönyvből, amely a háború előtti régi Magyarországot -írja le, mint az egykori hírlapíró a Kis Tükörbe, nem maradhat ki a -bankó, amelynek olyan jelentősége volt, mint akár a szerelemnek -vagy az egészségnek.</p> -<p>„Krajcárból lesz a forint“, szólt a régi közmondás és valóban -éltek nevezetes emberek a régi Magyarországon, akik takarékosságuk, -mindenről való lemondásuk, aszkéta életmódjuk révén végül -meggazdagodtak. A harisnyák, a kebelben viselt zacskók, az egész -életen át szolgáló, rongyos bőrbugyellárisok a megmondhatói, hogy -mily hangyatürelemmel hordták össze a dolgos kezek az első százast, -majd az ezrest; mily emberi testből való test volt a hosszú életen -át melengetett, szalmazsákba varrt, szekrény titkos fiókjába, -máskor föld alá ásott bankó!</p> -<p>A régi bankó valóban részese volt az emberi életnek, a százasok, -ezresek papirosaiért annyit szolgáltak az emberek, mint Jákob -Rebekáért. A megfeszített munkának, a virrasztott éjszakának, a -fukarságnak és az önkéntes nélkülözésnek várva-várt gyümölcse volt -a régi ötvenforintoson helyet foglaló arató-pár, a százforintos -pufók asszonyfeje, az ezerforintos bankó halovány narancsszíne és -kéttenyérnyi terjedelme. De még az ötös elnyújtott lábbal üldögélő, -kalászos párkái <span class="pagenum"><a name="Page_27" id= -"Page_27">-27-</a></span> is jelentékeny jutalmat jelentenek, míg -az egyforintos, kékesszürke papiros már elegendő volt ahhoz, hogy -az ember egy napra biztosítsa az élelmezését. Szinte megcsalva -érezte magát a régi magyar, midőn jó forintosai helyett Wekerle -kivereti Körmöcbányán az ezüstkoronákat. Úgy vélte, hogy a -pénzegység kisebbedésével szegényedik Magyarország, új milliomosok, -új gazdag emberek lettek, amint a pengő helyett koronákban kezdtünk -beszélni. Eleinte azonban az élet olcsóbbodását jelentette a -korona-rendszer. Bizonyos nyugati gazdagság volt érezhető az -országban. A forint idejében arra voltunk büszkék, hogy pénzünk -csaknem kétszer többet ér, mint a francia pénz. Míg a koronák -megérkezésével a régi gazdag emberek váltig azt akarták elhitetni, -hogy a korona megközelíti a régi forint értékét. Csak a muzsikos -cigányok, koldusok és egyéb vagabundok érezték magukat kijátszva -Wekerle koronáival.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Milyen előkelőség volt egy régi százas!</p> -<p>Emléke úgy suhan tova mai pénzes pénztelenségünkben, mint egy -előkelő, dús, nemes lovagnak az árnyképe, aki az embereket -uraságra, gavallérságra tanította. A százas már a grand seigneurök -osztályához tartozott, felváltása, elköltése, esetleges eltékozlása -nem történt minden lelkiismeretfurdalás nélkül. A szegény ember -kezében vagyonka, amelyen tehenet, házat, sorsboldogságot lehet -vásárolni. Vigyáztak is reá az emberek. Rongyos százforintos -bankóval nem igen lehetett találkozni, mint manapság méltatlan, -foszladozó, meg nem becsült unokával, levasalatlan százkoronással. -A százast már a bugyelláris felső rekeszében őrizte mindenki és -inkább lemondott <span class="pagenum"><a name="Page_28" id= -"Page_28">-28-</a></span> apró és nagy élevezetről a tulajdonos, ha -az százasa felváltásába került volna. Százforinttal zsebében -Pestre, Bécsbe, fürdőhelyre utazott az élnivágyó gavallér. -Gondtalan heteket lehetett rajta vásárolni, kiélvezni a vakáció -napjait, regényeket lehetett szőni. Esetleg megházasodni is -lehetett százforintra. Grófnők és kokottok bepárfőmözték és csak a -vadonatújat kedvelték belőle. A férjember zsebében szivarszaga -volt. De meg lehetett ismerni a faluról városba került bankót -is.</p> -<p>Ha egyszer elindulnának a régi bankók (ha el nem égették őket) -és meglátogatnák Magyarországot, mily furcsa tapasztalatokat -gyűjtenének. Elmennének a régi bugyellárisokba, harisnyákba, -kezekbe, ahol oly jól érezték magukat, mint fecske a fészkében: -verébtojásokat találnának a régi kedves helyeken. A régi -birtokosok, akik egykor a bankók tulajdonában emelt fővel, -gondtalan szívvel és repkedő kedvvel élték életüket, házra, -földbirtokra alkudoztak, nem féltek a holnap bizonytalanságától, -még a betegségtől sem, manapság oly ijedt, bizonytalan és -takarékosság nélküli emberek, mintha egy gonosz varázsló elbűvölte -volna őket. Többé senki sem vasalja ki szeretettel a bankókat, mert -nem érdemes e futóvendégekkel bibelődni. Nem őrzik már harisnyában, -fehérnemű között a színes papirosokat, ahonnan alkalomadtán oly -meggondoltan vétettek elő, mint az ereklye; gyakran évekig hevernek -elbujtatva fiókokban és ünnepnaponkint megolvastattak, a -számjegyeik feljegyeztettek, gyűrődéseik kisimítattak és olyan -nehezen válnak meg a házból, mint az élet legdrágább java. A fukar -többé nem rendezgeti őket magányos éjjeleken, midőn attól remeg, -hogy ásni kezdik a ház falát. Az uzsorás liszteszsákját -ölelgeti.</p> -<p>Céda leány lett az új bankó. Ma itt, holnap ott <span class= -"pagenum"><a name="Page_29" id="Page_29">-29-</a></span> ver -tanyát, sehol sem tartogatják szívesen és eltávozása még csak annyi -gondot sem okoz, mint egy futó kaland. Jön és megy, mint a bolygó -zsidó. Vándorlásában elrongyosodik, szemétté foszlik, elmorzsolódik -a mohón kapkodó emberi kezek között. A háború szennye, vére, -gonoszsága van ragadva minden egyes darabhoz, mint a bűnjel a -gyilkosok ruházatán. Ő itthon ölt, mint a bacillus nagy tömegével. -Elválásunk tőle nem lesz fájdalmas, hanem megkönnyebbítő. Menjenek -el a háború bankói, hogy többé soha se lássuk őket.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_30" id= -"Page_30">-30-</a></span></p> -<h2>JÚNIUSI ALKONY.</h2> -<p>Nemcsak szerelemből élt az ember.</p> -<p>Habár azok voltak a legboldogabb emberek, akik éjjel-nappal -nőkön gondolkoztak. Elképzelték őket olyannak, mint a búza, a bor -vagy az egészség. Folyton maguk előtt láttak hosszúszárú -vadfüvekhez hasonlatos női hajzatokat, amelyeket a szél lenget; -térdkalácsokat, amelyek olyan fehérek, mint a madárlátta cipó; -derekakat, vállakat, kebleket, bugyborékoló hangokat, sarkokat, -nyakszirteket, tenyéren gödröcskéket, anyajegyet a másnak -láthatatlan helyen, testi rózsákat és bűbájos völgyeket… Ők voltak -a boldogok, akik a napnak, éjnek bármely percében hevülékenyen -gondoltak nőkre, holdfényben lesbe álltak a kert végében, lyukat -fúrtak az úszóházra, babonás gyökeret vásároltak a -cigányasszonyoktól és ebéd után nem húnyhatták le a szemüket, -anélkül hogy valamely női alak talpig veres trikóban meg ne -jelenjen a képzeletükben. Néha késői vénségükig nem tudnak -megszabadulni a látományoktól, asszonyhangoktól, elképzelt -üdvöktől. A különböző nőket gyümölcstől illatos almafa lombján -hintáztatták maguk előtt a zordon öregségben.</p> -<p>De nem válhatott mindenki idővel száraz lóbőrré, összeszáradt -vadásztarisznyává, sem zörgő dohányszitává (amilyenek az öregek -voltak, akik még az ebédjüket is abbahagyták, ha szoknya -<span class="pagenum"><a name="Page_31" id= -"Page_31">-31-</a></span> lengett az udvaron); a nemzet oszlopos -része, a tetőket tartó gerendák, az ország talpkövei evéssel és -ivással gyűjtöttek erőt a hosszadalmas élethez.</p> -<p>Az ebédezésen és vacsorázáson kívül leginkább a reggeli órában, -útrakelés vagy gazdasági munka előtt szerettek enni az emberek -Magyarországon. De jóétvágyuk volt alkonyattal is.</p> -<p>A délutáni pincézés azokon a vidékeken volt divatban, ahol görbe -az országút és a föld háta: a hegyoldal önként kívánkozik, hogy -hűvös barlangot ásson az ember, ahol a nyári hő elől szabályszerűen -behűtött folyadékok társaságában meg lehet húzódni. A hold -hűségesen megmutatta az utat hazafelé, a hársak és ecetfák az éjben -bólongatva, nyugodtan hallgatták meg az ilyenkor szokásos dalokat, -egyházi és politikai vitákat. Pincézés után füstölt kolbász- és -sódarszaga volt egy pár napig az embereknek.</p> -<p>Míg feljebb, a hegyek között, ahol sziklás a vidék, kőágyából -elmenekült a gyönge venyige, borozás helyett szőke sert ittak -kancsókból azok, akik már szakítottak a szerelemmel, vagy pedig -merő okosságból hiába várni hagyták a leánykát a városon kívül, a -régi bástya alatt. Kriglik, csizmák, önfedelű poharak töltettek meg -a hordó csapjáról, amelyet a híres Anton egyetlen kézmozdulattal -emelt helyére, a publikum állandó bámulata közepette. Némely ember -regényeket ír, a másik a trapézon táncol; Anton megelégedett az -élet dicsőségeiből a sereshordó emelésével.</p> -<p>Pesten, Késmárkon, Bécsben (ahol eleget megfordultam) mindig azt -tapasztaltam, hogy az élet legnagyobb kellemetlenségei közepette is -vigasztalást lelhet az ember, ha pontosan tudja, hol és mikor -csapolják a legjobb sert a városban. A mai embernek a nyála -csuroghat azon „udvari“ és <span class="pagenum"><a name="Page_32" -id="Page_32">-32-</a></span> „márciusi“ serekért, amelyeket ősei (a -háború előtt) olcsó pénzért bőven ittak alkonyattal meghitt -korcsmákban, ahol kezet kellett fogni a sermérővel, mert oly jó -ennivalókat adott az ital mellé. E fentemlített városokban -alkonyattal tizenöt-húsz pohár sert megivott az egykedvű polgár, -míg a távolból elmosódva hangzott a térzene, mint a céltalanul -mozgalmas élet. A híres sörözők többnyire lelkileg is ártatlan -emberek voltak. Évtizedekig mondták ugyanazon vicceket, -megpotrohosodtak és váratlan meglepetés nem igen érte őket haláluk -órájáig.</p> -<p>Az alföldi városokban a júniusi bolond ákác alatt a kuglizást -láttam gyakorolni alkonyattal oly szenvedélyességgel, hogy abban -kimerülhetett minden energia. Szerették e helyeken a foghagymás -pirítóskenyeret, kedvelték a vöröshagymás szafaládét, a liptói -túrót és a juhsajtot. Szerettek a saját bicskájukkal enni az -emberek. Szerettek hosszadalmasan elbeszélgetni kerti bor és -szolyvai víz társaságában. Szerették a verset és vitézi -hazugságokat. Hosszú életkort értek a kuglizók.</p> -<p>Nemde, csak a bolond töltötte az idejét azzal, hogy nő miatt -lehajtsa a fejét?</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_33" id= -"Page_33">-33-</a></span></p> -<h2>SZENTIVÁN.</h2> -<p>Álmimban néha egy halott nő szokott meglátogatni, aki nyurga -lábaival nem érinti a szőnyeget, fehér, lenge köntösén mégis úgy -világítanak át formái, mint az éji mécs lángja. Bejárja a szobát, -hol egyik, hol a másik székben foglal helyet, de sohasem kíváncsi a -fehérneműs szekrényre, ahol találna pedig tenni valót; figyelmesen, -hosszant nézi az arcomat árnyékba borult tekintetével, mintha én -volnék a halott; köd-legyezővel takarja el arcát, hogy véglegesen -soha reá ne ismerhessek, gondolhassam őt jónak, szépnek, -egyetlennek: a felejthetetlennek; majd feláll, mielőtt a kakas -kukorékolni kezdene az utca túlsó során, az artistaszállodában, a -delejesnőnél, akinek közelében megállnak az óramutatók a gavallérok -mellényzsebében, feláll a kísértetek és álmok elröppenő lengésével -és búcsúzó kutatást rendez az íróasztalon, levelek és könyvek -között. (Ezért is gondolom, hogy nő a látogató, aki egykor kíváncsi -volt és lelki problémával nézte a felbontatlan leveleket.) – A nők -úgy végzik kutatásaikat, mint Lecoque úr titkos rendőrei a régi -francia regényekben. Bizonyosan megtalálná az éjféli látogató a -kompromittáló írást. De az ágyban fekvő, álmos halott már fiatal -korában óvatos volt és a piros lángnak áldozta fel (gondtalanul) a -legszentebb <span class="pagenum"><a name="Page_34" id= -"Page_34">-34-</a></span> ereklyéket; mintha előre tudta volna, -hogy egykor megvénül és kénytelen önmaga előtt színpadra lépni, -magányos, önámító estéket rendezni tovaszállott nők ittfelejtett -lim-lomjaival. A halott tehát bízvást mozdulatlan maradhat keserves -párnáin, amíg a kísértet a hervadt virágcserepek alá rejtett régi -számlákat mohón keresgéli, hervadt névjegyek és meghívók -jelentőségén töri a fejét, levelekkel bibelődik, amelyeket ő előtte -nem olvasott el senki, gyanakodva csap le egy felhasználatlan -színházi jegyre és csodálkozik fotografiákon, amelyeken csupán -gyermekkorukban örökítették meg magukat nagyhajú, játékpuskás fiúk -és fehérharisnyás leánykák.</p> -<p class="center">*</p> -<p>De a kísértet nem nyugszik.</p> -<p>Kékes fényű kezeivel turkál az asztal ócskaságai között. Fából -faragott szivarszipkák csörrennek, amelyekre hol Adelsberg, hol -Jeruzsálem neve van vésve, egy sötétkék kődarab elhengeredik régi -helyéről, a dohányszita, a mely a hét sovány esztendő korát éli, -meglódul. Lúdtoll és acéltoll, elzöldült kalamáris, régi báli -keztyű, a prophylactor üvegecskéje, vénségtől elgörbült ceruzák, -lepréselt virágok és ifjúkori lovaglóvessző elhagyják helyüket. -Pezsgődugó, amelynek hasára megtüzesített hajtűvel dátum van -égetve, egy kis levélmérleg, amelynek súlyozói elvesztek, -arcképnélküli keret, – vajjon ki volt egykor a keretben? – az atya -pártecédulája, az égbeszállott nővér hímzett óratartója, piros -papucsa egy falombbá válott nőnek, évek óta lezárt üres skatulya -japán madarakkal, a nagyatya ezüstgyertyakoppantója és a lámpás, -amely annyit világított reménytelen éjszakákon: vajjon kit -érdekelhetnek, <span class="pagenum"><a name="Page_35" id= -"Page_35">-35-</a></span> miután a francia ágyban végleg lehúnyta a -szemét az álmodozó és a halottkém látogatása után jegyzékbe -foglalják a hamutartó bronzbagolyát és egyéb kincseket, amelyeket -életében összegyűjtött? Legfeljebb egy törpe, pápaszemes -antikvárius lapozza majd fel a megfülezett könyveket, amelyek a -halott mindennapi társalgói voltak, akikhez úgy ment haza, mint a -polgár családjához, a tiszt szeretőjéhez, a mozgópostás -feleségéhez. A szentiváni halott felesége Pickwick úr volt, akinek -kalandjai, furcsaságai esténkint egy pár pillanatig elmulattatták. -(Mert rendetlen életű volt a halott és egyetlen vágyódása volt, -hogy egy óráig, egy napig életében nyárspolgár lehessen.)</p> -<p>Ámde az árnyból, fehér sírvirágból és képzelemből szőtt asszony -nem hiába motozott a halott szobájában. A fürge ujjak, amelyek -annyit kötöttek és bontottak, amíg elevenek voltak, kitartó munka -után fölfedeztek valamit, amit a halott még önmaga előtt is -rejtegetett az elmult években, évtizedekben. Ami úgy tartózkodott a -szobában, mint a kígyó a lezárt kofferben; mint a veszett patkány a -fal vakolata alatt; mint a mérges pók hálójában a plafond sarkában, -ahonnan egyszer majd leereszkedik a halálos szúrásra; mint az -ismeretlen gyilkos fekete köpenyegében a behavazott küszöbön lesi, -míg odabent elalszik a világosság.</p> -<p>Egy megfeketedett kötél volt az elrejtett, óvakodva őrzött -kincs, amelynek az lett volna a hivatása, hogy megszabadítsa -gazdáját az élettől midőn az a körülmények folytán -elviselhetetlenné válik.</p> -<p>Midőn a kínzó betegség, a reménytelen nyomor, a csüggedt vénség, -a felépíthetetlen rommá égett szív, a tekintet elhályogosodása, az -elpusztult fantázia és az elakadozó lélegzet: azt tanácsolja, hogy -<span class="pagenum"><a name="Page_36" id= -"Page_36">-36-</a></span> többé keresni való nincs az emberek -között, a négy falon túl, a zajgó életben.</p> -<p>Ezt a mentőövet találta meg az asszony.</p> -<p>És miután egyebet nem tudott értékesnek a halott vagyonában, a -kötelet magával vitte, miután a félholdfejű artista kakasa egyet -kiáltott az utca túlsó során.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_37" id= -"Page_37">-37-</a></span></p> -<h2>NYÁRI FÉNY.</h2> -<p>Ha egy napon megjelennének a régi fürdővendégek a magyar -fürdőkön, akik évtizedekig, néha egy emberéletig jártak ide nyár -elején.</p> -<p>Egy alkonyattal megérkezne a delizsánc és multszázadbeli, -fehérnadrágos gavallérok, battyus vándorszínészek, utazgató költők -ereszkednének le a kocsiból a fürdőház előtt; vikleres -asszonyságok, fejkötőben vagy kis kalapkában, férjhezmenendő -hajadonok és kerekszemű gyermekek érkeznének meg a multból, akik -itt nyaranta boldogan és vidáman tanyáztak, fürödtek és regényeket -szőttek! – Nem igen ismernék meg régi helyeiket az egykori -fürdővendégek, új embereket találnának, akiket azelőtt senki sem -látott, más hangok hallatszanak a fák alatt, még a hangászok is -kicserélődtek. A magyar fürdők a háború alatti nyarakon olyant -változtak, amilyent száz esztendő alatt sem.</p> -<p>Az Anna-bál deli táncosai messzi temetőkben feküsznek, miután -harcosok lettek hosszú, békés évtizedek után és a táncosnők -gavallérok hiányában otthon maradtanak. A tó és az erdő, egy pár -régi épület, a csizmahúzó és az evőeszköz talán nem változott, de -az ebédre és a vacsorára, – a régi magyar bőségre és olcsóságra már -nem lehet többé ráismerni. A kis tanítónő, aki megtakarított -<span class="pagenum"><a name="Page_38" id= -"Page_38">-38-</a></span> forintocskáiból néhány hetet énekelve -töltött a kárpáti kies fürdőhelyen, a hivatalnok, aki boldogan -várta a balatoni nyarat, a turista, aki takarékosságból és -egészségi szempontból gyalógszerrel kóborolt a hegyek között, a -nyári vakációját élvező tanár, diák, akit „szupplikáns“-nak is -hívtak: a régi magyar nyár figurái végleg elvonultak az emlékezésbe -és az anekdótákba. A napsugár hevesebb, mint valaha, de csak a -nagyon kiválasztottak engedhetik meg maguknak a nyári ferdőzést, -amelyhez valamikor elég volt száz forint a mellényzsebben.</p> -<p>Tehát jön a delizsánc, a furmányos szekér, a falusi bricska és -hozza visszafelé a mult időkből a régi furcsa vendégeket, széles -csizmaszárú öregurakat, akik együtt töltötték itt a nyarat az -emeletmagasságba nőtt tölgyekkel; ahány karikája volt a fának, -annyi esztendeje látogatják vala a fürdőhelyet; szűzdohányt, -otthoni bort, kisüstönfőttet, esetleg szalonnát hoznak magukkal, -mert az idegenben sem akarnak nélkülözni. A furmányos szekeren a -tekintetes asszony egy kamrára való elemózsiát hoz magával, -drágalátos befőtteket, hideg és füstölt pecsenyéket, kenyérnek való -lánglisztet. A kényesebb menyecske magával hozta az ágyneműjét, -mosdóját, fürdőkádját; a vénkisasszony macskáját és madarát. -Egy-egy régi fürdői fogadóban nem egyszer kakas kukorékolt -hajnalban, amelyet messzi földről hozott magával a fürdővendég, -mert az órák nem mindig megbízhatók.</p> -<p>Parád, Füred, Palics, Bikszád, Sóstó: a régi magyarországbeli -fürdőhelyek, ahol boldog, gondtalan nyarat töltöttek eleink, -korántsem arravaló helyek voltak, hogy ott fogadós, kellner vagy -bárki meggazdagodjék a vendégek pénzén. Bár kártyánál, cigánynál, -majálisnál mélyen benyúlt a <span class="pagenum"><a name="Page_39" -id="Page_39">-39-</a></span> bugyellárisába a fürdővendég: -általában takarékosság jellemezte az életmódot. Jaj lett volna -annak a fogadósnak, aki emelni merte volna a rostélyos árát negyven -krajcárról, de perbefogják azt is, aki nem dúsan és bőven főzet -vala a messzi földről idegenbe került magyaroknak.</p> -<p>Lisznyai, Tóth Kálmán, Náray Iván, Bartók Lajos, Komócsy József, -akik majdnem egycsapáson jártak a vándorszínészekkel, tárt karokkal -fogadtatnak mindenütt nyári unalomban. A poétázgató ember bízvást -elindulhatott utazási tőke nélkül a régi Magyarországba. A honfiak -és honleányok diadalkapukat állítottak. A női szívek fennen -dobogtak. A jókedvű urak összegyűltek a környékről. Az -öregasszonyok nyomban Petőfivel álmodtak, ha egy vándorköltő ment -keresztül a falun.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Már régen nem járnak postakocsik és íme, a ferdőzőközönség ismét -úgy utazik, mint nagyanyánk korában. Elemózsiával megrakodva indul -el otthonából az útra, mert az útszéli fogadók, korcsmák, csárdák -olyan üresen ásítanak, mintha tatárjárás utáni időt mutatna a -kalendáriom. Liszteszsákok, oldalosok, zsírosbödönök, nyugalomba -vonult pincetokok, cselédkenyerek, tejespalackok, savanyúvizek, -evőeszközök, esetleg egy tojótyúk s egyéb baromfi utaznak a -gőzvasúton, amelynek ablakából néhány év előtt gúnyosan -mosolyogtunk a régi szokásokhoz ragaszkodó, maradi falusiakon, akik -a töltés mellett szekereztek. Császárhúst, füstölt kolbászt, kávét, -teát cipelnek a gavallérok, akik hölgyük meglátogatására máskor egy -szál virággal vágtak neki az útnak.</p> -<p>Vajjon él-e még a szerelem e bús időkben, amelynél zordabbakról -még nem álmodott költő? <span class="pagenum"><a name="Page_40" id= -"Page_40">-40-</a></span></p> -<p>Csókolóznak még a régi padokon, amelyekbe szívek és betűk vannak -vésve? Miről susognak holdfényben a platánok és mit mormog a tó -éjfélfelé?</p> -<p>Bakkecske módjára mekeg az epekedés az elmult ifjúság, a régi -szép idők után. Úgy látszik, hogy már nem is lesznek Magyarországon -többé boldog emberek.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_41" id= -"Page_41">-41-</a></span></p> -<h2>ÚJ KENYÉR.</h2> -<p>A régi krónikás-vers szerint: „<i>a földi Kánaán, Európa -Édene</i>“: Magyarország olyan boldog ország volt, hogy benne élni -gyönyörűség volt. Sok századok előtt írta a verset valamely -vándorénekes, amikor még érdemes volt dalolni a hazáról és benne -lévő földi jókról a füleknek és szíveknek. Ma idegenül hangzik a -szó. Megállunk fölötte. Miért földi Kánaán az ország? Az igazi -Kánaánt csak a bibliából tudjuk, a térképen hiába keressük helyét. -Lehet, hogy így vagyunk a másik Kánaánnal is, amelyről a lantos -dalolt.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Emlékeztek a nyárra, midőn nem volt elég zsák Magyarországon, az -őszre, midőn nem volt hordó s a bort vermekbe eresztettük, a télre, -midőn mindenki sódart evett, a harmadnapos hideglelésre, a -gyomortágulásra, a kenőasszonyra, a piócára és az emésztést -elősegítő folyadékokra? Emlékeztek, mikor mindenki elzsírosodásban, -emésztési zavarokban kereste betegségét? Mindenki húst evett és -bort ivott s mégis oly szerencsétlennek éreztük magunkat, hogy -honfi-bú nélkül még lakodalomban sem lehetett résztvenni. Amikor a -nyári tüzek, a biztosító-társaság rovására létrejött tüzek -korszakát éltük. Gabonaraktárak, szénaboglyák, <span class= -"pagenum"><a name="Page_42" id="Page_42">-42-</a></span> megtelt -csűrök, dús termések égtek el, – s a biztosító gyanakodva fizetett. -Midőn lábon eladta termését a földesuraság, krumplit a tótnak meg a -sertésnek termett a föld, ingyen adták a gyümölcsöt, eldobott -kenyérrel voltak megrakva a mértföldmutató kövek, a földeket nem -aratták le az utolsó szemig, szőlőt a venyigén felejtettek, tejen -nevelték a csirkét és a téli országúton is talált ennivalót a -cinke! A tengeri a dülőutat szegélyezte és arra való volt, hogy a -delelő nyulat kiugrassza belőle a kopó. Minden ló zabot kapott és a -vadak, ürgék, hörcsögök meghíztak a learatott mezőkön! Sertést -azért is kellett tartani a ház körül, hogy egyen, ami megegye a sok -fölösleget. A faluvégi cigány malaca épen úgy hízóvá lett, mint a -földesuraságé. A tehénke mindenütt talált ennivalót, hogy teje -legyen. Az eperfa gyümölcséből egyformán táplálkozott gyerek és -baromfi. Kacsa és liba felnőtt a ház körül, hogy a gazda észre sem -vette. A méhek mézet termeltek és csikó, borjú jött a világra. -Fehérlő gulyák, világos mezőkként vonuló nyájak, földi göröngy -sűrűségű kondák és nádlábú, karcsú ménesek országa: hová -lettél?</p> -<p class="center">*</p> -<p>Boldog ember volt az arató, mert magának is aratott. Reménykedve -várta a molnár a gabonászsákokat, mert neki is jutott. Az új -kenyérnek áldott illata volt, amelyet szakértelemmel kóstolgattak -az öregek, összehasonlítván a kenyér ízét, minőségét a tavalyival -vagy még régebbi esztendőkével. Mindig emlékeztek egy olyan -esztendőre, amikor több és jobb volt a kenyér. De akármilyen kevés -termett, mindenkinek jutott belőle. Nem halt éhen senki -Magyarországon. A szárazmalom körül, <span class="pagenum"><a name= -"Page_43" id="Page_43">-43-</a></span> a szélmalom dombján, az -olajszagú, titokzatos szerkezetű gőzmalmok udvarán elhullott annyi -mag, mint kalász a földeken, abból megélhetett a szegény, ha -összegyűjtötte a maradékot. Kinek jutott volna eszébe, hogy nem -lesz kenyere Magyarországon? A falusi koldusnak szívesebben adtak -karéj kenyeret, mint rézkrajcárt. Összeszáradt a kenyér, mert -nagyon sok volt. Ínyesek, különösségkedvelők a katonaprófuntot -dícsérték a cipó rovására.</p> -<p>Júliusnak e napjaiban a gondos háziasszony asztalán már új -kenyér fogadta a kedves vendéget. A mezőkön még az aratók éneke -hangzik, a vadvirágok illatát veszik fel a földeken dolgozó -asszonyok és leányok, barnapirosra sülnek az arcok az országban, a -nagybeteg is kimászik ágyából, amint az új kenyeret várja.</p> -<p>Milyen a kenyér?</p> -<p>Milyen a termés?</p> -<p>A politika, szerelem, családi baj, anyagi gond, testi és lelki -nyavalya, örömtelen vénség és fájdalmaskodó kultúra-szomjúság -július elején leválik a magyarokról, mint a csigáról az elhasznált -házikó. Megújhodik, felfrissül, reményteljes életre ébred az -esztendős balsorsban elfáradt ország. Élénkség, jókedv, életvágy, -remény jön az új kenyérrel, mint az Úr testével. Felejtjük régi -bűneinket, mulasztásainkat, elhibázott életünket: új élet kezdődik -a régi helyén.</p> -<p>Vajjon milyen lesz az új kenyér ez évben Magyarországon? -Elhozza-e magával az új életet, amelyre mindnyájan vágyakozunk?</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_44" id= -"Page_44">-44-</a></span></p> -<h2>BODEGA.</h2> -<p>Nemcsak kenyérrel élt az ember, ámbátor a fehér cipót, amelyet -lacipecsenyével lehetett kapni a vásárokon, halála napjáig nem -felejti el, aki kóstolta: ugyanígy az emlékben és tovább a -sósperec, amely ropogott a déli sernél, valamint a különböző -zsemlyék, a császár, a vajas, a vizes, amelyek mind az ember -szolgálatára voltak; és a kenyérnek keménymagos illata volt.</p> -<p>A leveles csárdán, a duttyánon kívül olykor az úgynevezett -bodegákat is felkereste a férfinép, ahol fehérkötényes, kívánatos -fehérszemélyek mosollyal fogadták a vendéget és a hátulsó kis -szobába tessékelték. Hívták az ilyen helyet ízlelítőnek is, -falatozónak is; a mostani fővárosi büffék szomorú, szegényes -maradékai a régi dús bodegának.</p> -<p>A bolt-előrészekben szétnézett a vendég és mindent felhalmozva -talált ott, ami „szem-szájnak ingere.“</p> -<p>Jégen várta az osztriga, hogy feltörjék házikóját, miközben a -citrom cseppent és a vajaskenyérszelet fehérlett. De ott pirult a -mindenféle inycsiklandozó dolgokkal töltött tengeri rák, a -különböző mártások alig várták, hogy leönthessék. Voltak csigák, -amelyeket egyszerre lehetett lenyelni és dobozaikban a rákok a -táncosnőket, a ballet ifjú hölgyeit juttatták az ember eszébe, mert -a <span class="pagenum"><a name="Page_45" id= -"Page_45">-45-</a></span> régi világban a táncosnők vacsorája -rákkal kezdődött, amint Catulle Mendès elbeszéléseiből tudjuk.</p> -<p>Nagyon régi lehet az az adoma, amelyben a vidéki ember a -fogaival akarta feltörni az osztriga kagylóját. A legkisebb magyar -városban is volt delikáteszkereskedés, amelynek tengerentúli -kincseit mindenki olcsó pénzért megismerhette. Ámde a -fűszeresboltokban is többféle hal várta a vevőt, mint amennyinek -manapság a nevét tudjuk. Edényeikben hagyma-salátáik alatt -savanyodtak az angolnák és a különböző heringek. A kelet-tengeriből -a tejest kedvelik a vevők, míg a kisebbfajta halak közül mindegyik -megteszi a magáét. A füstölt, a pácolt, a tekercsbe kötött. A -francia szardinia, amely néha meglepően nagy és ízletes, ha Cannon -úr cégérét viseli; az olajos pisztráng, de még az úgynevezett -ringli is csak étvágyat fokoz. A különböző kaviárok, a nagyszemű -orsovai, a szürkésbarna amszterdámi, az orosz-ázsiai folyókból való -ikrák néhány hatosért megszerezhetők s elfogyaszthatók a bodegában. -De ez még mindig csak eleje az étkezésnek. Hol vannak még a többi -gyönyörök, amelyek a kis szoba vendégét olcsó pénzért -elmulattatják.</p> -<p>Igy: a lúd- és vadpástétom, a hideg vesepecsenyék, angol és -debreceni szalonnák, kassai, prágai és magyar sódarok, amelyek oly -ízletesek voltak, mint az ifjúság. – Kassán, korai nyári reggeleken -a Tátra-vonat utasait két hatosért várta egy tányér tormássódar, -Prágából vagonszámra jött a rózsaszínű, kis malacsonkát vett minden -okos ember, de a csülkök, sonkacsontok, sonkaszalonnák is jó -táplálékul szolgáltak a vékony erszényűeknek. Ott voltak a nyári és -téli szalámik, amelyek ízletesség dolgában felülmulták a -mortadellát vagy a veronai nagy szalámit. Kolbászok, szafaládék, -csontos sertéshúsok, tormás <span class="pagenum"><a name="Page_46" -id="Page_46">-46-</a></span> malacaprólékok, körmök, fülek, meleg -oldalasok inkább a szegényebb néposztály számára voltak a -hentesboltokban. Míg a tejen hízlalt steier kappanok, az -Andrássy-úti boltos híres libái, a hideg kacsacombok, a tarka -fácánok, kövér fürjek, inyenc fajdok, foglyok és galambok már akkor -is az arany szolgálatában állottak. De nem kellett mindenkinek a -fecskefészek-leves vagy a szalonka guanója. Úgy is lehetett élni -Magyarországon, hogy egy forintot költött el a gavallér a -hentesboltban vagy a bodegában és pompás, egészséges eledeleket -kapott. A párizsi ecettel és hagymával, a rántott szafaládé, a -tojásételeknek sokfélesége, a sajtoknak, túróknak eldorádója, a -kitünő cukrászsütemények, kék dobozba préselt fügék, jószagú -narancsok, szőlők, almák, mindenkinek pótolta a korcsmai étlapot. -Az agglegény gondtalanul sétált vacsorája felől, bizonyos volt -benne, hogy néhány hatosért bármely boltban megszerezheti. A -kereskedő mosolygott, ha beléptél hozzá. Tiszta fiatal nők, -kívánatos menyecskék pakolták a kis csomagot és hosszú alászolgáját -mondott a személyzet.</p> -<p>Ha vacsora után történetesen a sert kedvelted, válogathattál -márciusi, udvari, kiviteli serekben, amelyek palackban és hordóban -voltak kaphatók. De volt raktáron pilseni, bajor és spatenbräu -sörünk. Ihattál fekete angol sört, vagy édeskés münchenit tavasszal -a barátok főztjéből. Raktáron álltak a borok a kereskedőknél; -spanyol, francia, német, magyar palackok kacsintgattak rád a -polcokról. Pipázhattál szűzdohányt, havannaszivart, egyiptomi -cigarettát, virzsiniát, médiát, ami épen eszedbe jutott. És ha -mégis meguntad az életedet, olcsó pénzen vehettél egy -revolvert.</p> -<p class="center">*</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_47" id= -"Page_47">-47-</a></span></p> -<p>A régi Pest, a háború előtti Pest, amelyre manapság már majdnem -úgy emlékezünk, mint a negyvenesévekbeli fővárosra, amikor még -megélt a szegény tanuló, lateiner, hivatalnok, tanár, skribler a -maga szegénységéből, telve volt olcsó és jóízű korcsmákkal és -boltokkal. A belváros, a serházak és kiskorcsmák negyede, minden -jóval megtraktálta az esti sétálgatót. A Kis piszkos, a Mátyás, az -Apostolok, a Zenélő, a Svetz, Kriszt Feri és ki tudná elsorolni -valamennyit, kitünő söröket és borokat mértek, valamint pompás -vacsorával is szolgáltak. De nem járt rosszul a józsefvárosi polgár -sem, hol minden utcasarkon kedélyes borház várt. Az egykori -Budáról, az ottani korcsmákról tán nem is lehet egy szuszra -elmondani mindazt, ami az olvasó és író szívét nyomja.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_48" id= -"Page_48">-48-</a></span></p> -<h2>TAVASZI ÚT 1917-BEN.</h2> -<p>A pesti konfortábli lassan döcög a nagykörúton, mint az a -taliga, amelyiken akasztani vitték a delikvenst, legyen ideje -körülnézni utolsó útján. De én már nem vagyok kíváncsi a városra, -nagyon sokszor láttam; többet, mint szabad lett volna, hogy -továbbra is jókedvű polgártárs maradhatnék Pesten. Elutazom, -gondolom magamban, oda, ahol tavasz van, friss tavaszi arcok -láthatók, új hangon beszélnek és szokatlan, sohasem látott szemek -közölnek új gondolatokat és érzéseket. Megvetett vágyak helyett új -ábrándok szitakötői reszketnek idegen mezők felett; a nagyvárosi -földibékák helyett üde kacajok és tarka falusi sóhajok ugrálnak fel -a közelgő lépésre; fiatal szerelem-íze van a kenyérnek s a víznek: -– utazni megyünk messzire, hogy ismét megtaláljuk az arckifejezést, -a megnyugtató gondolatot, a kedély bázisát, amelyeknek segítségével -majd tovább folytathassuk az életet. Talán lehetne valahol -felcsípni egy kis boldogtalanságot is, amely nem egyszer jó -orvosságnak bizonyult a legbetegebb embereknél.</p> -<p>Hová megyünk?</p> -<p>Egyelőre csak az utazótáska mondja el a régi világ tavaszi -programmját, amelyet egy nagy kalandozó kíséretében elvégzett a -földön és a különböző hotelek reklámcéduláival megtelt a -krokodilusbőr, <span class="pagenum"><a name="Page_49" id= -"Page_49">-49-</a></span> amit egykor nagyon elegáns dolognak -mondtak a szakemberek. Itt ül piros-kék kockás trónusán, -mandulametszésű szemével, egyenes orrával Kleopatra királynő -Kairóból, a Grand Hotel Continentalból. Majd a jeruzsálemi alkonyat -kék kupolákkal és félholdas mecsettel: Hotel Fast, (Früher: Lloyd -Hotel) céduláján elandalít. Itt maradt a merengő emlékezet jeléül a -Hotel Duparo reklámja. Jaffából, Palesztinából. S mint a nagyvilág -és nagy hullámzatú élet szigete emelkedik szabályos kertek között -egy ötemeletes palota, amelynek neve Grand Hotel Harter -Mediterranée Montecarlóban.</p> -<p>Hová megyünk a kipróbált utazótáskával, ahol a tavasz és a -nagyvilág ölelkeznek és a régi világbeli, szinte legendává lett -örömök úgy csengenek, mint az aranyak? Egy másik, szinte már csupán -könyvekből és hagyományokból ismert világrész elszokott -gyönyörűségeit és a multon át most már jól meglátható, unott -tennivalóit jelentik az arany-piros cédulák az alligátor bőrén. -Fanyar íze régi szivaroknak, csókoknak, pezsgőknek azt a korszakát -jelképezik életünknek, midőn már úgy úntuk az örömöket, az -egyhangúvá lett életgyönyörűségeket, természetessé válott -duslakodást ételben, italban, nőkben s egyéb semmiségekben, hogy -szinte elfelejtettük belső életünket, lelkünket, áhitatunkat, -állativá lett emberiség, neuraszténiás, elkényeztetett, dologtalan -emberek tömege üdvözölte őrjöngő kiáltással a megváltásnak remélt -háborút. Csak tegye a szívére a kezét közöttünk a legfinomabb, a -legműveltebb és a legderekabb ember: – vajjon nem érzett-e együtt -izgalmas várakozással és ágaskodó reménységekkel az utcai -csőcselékkel, amely fejét veszítette örömében a háború első -napjaiban? Mintha mindenki megúnta volna ez időtájt a régi élet -mindennapi örömeit, <span class="pagenum"><a name="Page_50" id= -"Page_50">-50-</a></span> az osztrigát, a franciák borát, a tavaszt -a Riviérán, a husvétot Velencében vagy Rómában, a telet Afrikában… -A nemzetközi utazások, a könnyű vasúti és hajózási csatlakozás, a -kényelmes hálókocsik, udvarias szolgákat és a megkülönböztetett -hotelek mintha egy nap alatt elveszítették volna csábító -varázsukat, midőn dobolni kezdtek az utcákon. Senki sem sajnálta, -hogy otthon kell maradni. S egyszerre kedves és érdekes lett a -megúnt szülőföld. – És most már olyan régen tart a házi-áristom, -hogy szinte félünk tőle, hogy egyszer vége lesz. Mit csinálunk majd -akkor? Előlről kell megtanulni a külföldi szállodák nevét, a vasúti -útmutatót, a frank és gini árkülönbözetét, a kokottokat és a -portások keresztnevét?… Mily megúnt dolgok ezek, amikor forradalmak -és háborúk pirosítják a láthatár kárpitját!</p> -<p>A konfortábli a nyugati pályaudvarhoz ér. Soha sem látott arcok, -elképzelhetetlen tolongás, lárma és izzadtság a lezárt vonat -ablakai mögött. Honnan jöttek, hová mennek ezek az emberek, akikkel -azelőtt sohasem találkoztunk? Mintha egy céltalan népvándorlás -vonulna át az országon. Mindenki utazik. Hová, miért? Egy -megzavarodott, biztonságában megingott, futó embernyáj a vonat -közönsége. A háború elől menekülnek a háborúba. Kofák, kupecek, -feketekendős nők, katonák, katonák… Milyen jó, hogy már régen nem -járok nászútra. Jegyesemet a földre kellene ültetni, ha volna annyi -hely a kocsi folyosóján.</p> -<p>A tavak országában visz a vonat, amelyet Nagy Magyar Alföldnek -is hívnak.</p> -<p>Kecskemétig nem igen látni még vizet, csak napfényes, drágalátos -síkságot, amelynek végében a Mátra erdősége setétlik, mint a -népmese. Erre a medvehátú, kék hegységre járnak fel megpihenni -<span class="pagenum"><a name="Page_51" id= -"Page_51">-51-</a></span> a síkság pásztorembereinek fantáziái, -regéi, mondanivalói, mikor még voltak pásztorok. A tavasz teregeti -szét kék és zöld fátylait száradni a délutáni napba. A jegenyék -csontvázai még görbék a tél rettentő ütéseitől; a januárius -hópáncélát megtörve cipelték e karcsú csatlósok; de már a tavaszi -szél kenegeti, egyengeti az összetört kezeket, lábakat, mint ifjú -ápolónő a csatából jött vitézt; daliák lesznek ők májusra. Majd -fenyők zöldülnek, mintha titkokat rejtegetnének bő szoknyáik alatt. -Itt-ott egy ecetfa, amelynek csonka galyain olyan kis gömbök -maradtak, mint ama kis fejek a régi fiskálisok nagy, kopasz -koponyáján, amely második fejekben a huncutság lakott. Tavasz van, -– a Mátráig olyan az alföldi rónaság, mint egy kezdetlegesen épülő -város: csatornáival, árkokkal megjelölt építési tervekkel, leszúrt -póznákkal, céltalan gödrökkel és sivár lécezetekkel. Egy hónap -mulva felépülnek a templomok zöld galyakból, a házak emelkedő -vetésekből, rétek, legelők jó szagában fehér virágaikat szórják a -barackfa-menyasszonyok. Most még csak virágvasárnapi szentelt -barkát látni a kecskeméti állomásokon a fiatal nők kezében.</p> -<p>Elmarad az állomás és a piroskalapos ifjú hölgy, a májusi -bűvészetre váró puszta kertek és néptelen kis nyárilakok, ahol most -legfeljebb az emlékezet ágaskodik fel az elhomályosult ablak alatt, -hol valamikor az éji zene zengett. Nagyon régi könyveket kell -fellapozni, hogy nyomára találjunk a búfelejtető szüreteknek. -Félegyháza után pláne 1800-ba kell visszakalandozni, mikor -Hoffmannsegg gróf utazott Magyarországon a török határig és -utazásáról könyvet írt. Akkor lehetett annyi vadász Magyarországon, -amikor a simléderes német szemlét tartott a Kánaán felett.</p> -<p>A tél zordon volt, mintha háborút üzent volna <span class= -"pagenum"><a name="Page_52" id="Page_52">-52-</a></span> a földnek, -régen látott havak szakadtak nagy mennyiségben és az alföldi táj -felett vérző király, pirosuszályos nap egy vizes, tavas, pocsolyás -tartományra néz vissza nyugatról, ahonnan ezerholdas szürke -tószemek viszonozzák a pillantást, mint Finnországban, amelyet az -ezertó országának is neveznek a költői hajlamú földrajzírók.</p> -<p>Lehetséges, hogy májusra oly hirtelen eltűnnek a vizek a -Duna–Tisza közén, mint amily rohamossággal jöttek. (Nagyobb csodák -is történtek már Magyarországon.) Ám ha megmaradnak a belvizekből -eredt tavak, a Tisza-szabályozás eredményei: jövőre itt olyan -nádas, lápos, ingoványos világ lesz, amilyen a régi pákászok -idejében volt, amikor 600 pár nagy kócsag fészkelt Magyarországon, -amelyekről épen most írt kis füzetet Schenk Jakab madarász. Mintha -e kiveszőben lévő, gyönyörű madarak kedvéért alakulna új földirat -az Alföld teknőjében, a búzatermő földeken. Olyan a táj, mint a -régi tiszai árvizek idejében, amikor a Hortobágyra is ellátogatott -a vándorkedvű tiszai víz. Ám a Tisza ábrándos kanyarulatai lankás, -kényelmes elterjeszkedései már eltűntek a térképekről, -szoborbafaragott mérnök zabolát vetett a makrancos folyóra. És -mégis vizek jönnek elő a földből, ahol azelőtt olyan homok volt, -amely megitta volna a tengert. (Tavaly a Balaton tava bolondult meg -tavasszal és áradó Tiszának képzelte magát, messzire elöntve -ártatlanul merengő partjait. Ezidén az Alföld teknőjében dugta fel -a fejét a földalatti tenger, mint a vadréce felveti fekete nyakát a -nádasok között. Lehetséges, hogy tenger volt valamikor Magyarország -helyén és a tenger olykor vissza-visszatér a föld mélységéből.)</p> -<p>A madarászok, a nádasok között bujkáló természetimádók ismét -elmondhatják, hogy mily derék területek akadnak Magyarországon az -ornitológia <span class="pagenum"><a name="Page_53" id= -"Page_53">-53-</a></span> tanulmányozására. (Mert hiszen a -madártudósok jobban kedvelik az egyhangú búzavetésnél a titokzatos, -csodálatos nádasokat, ahol emberhangtalan magányban fészkelnek a -ritka madarak, a nagy és kis kócsagok, amelyeknek dísztollaiért úgy -hevülnek hölgyeink, mint az aranyásók zsákmányáért. Bizonyosan nagy -sikere volna a madarásznak, aki fúrt nádvesszőbe rejtett -kócsagtollaival megjelennék, mint a félvad bányásznak, aki -bőrzsebéből aranyércet kínálna.) Hölgyeink tehát teljes -érdeklődéssel figyelhetnek a megszaporodott magyarországi tavakra. -A daruk, gémek, kócsagok most indulnak Spanyolországból, Kínából, -Japánból, Indiából, Ceylonból, hogy fészket rakjanak -Magyarországon. A vándormadarak különös ösztöne jelenti nekik, hogy -nagyobb csapatokban is indulhatnak. Víz van bőven. És az elmult -esztendőben már megtanulhatták ismerni a repülőgépeket, amelyekkel -útjukban találkozhatnak. Csak emberek ülnek e gépekben, amelyeknél -még mindig jobbak az ő szárnyaik. Jönnek a gyönyörű vadmadarak, a -királyi kócsagok Magyarország felé, mint a május tündöklő -szerelmei.</p> -<p>– Szeged! – kiáltják a vonat mentén.</p> -<p>A vadmadarak eltűnnek a képzeletből. Zajos, idegenszerű város -terül el, ahol minden második nadrágos ember németül beszél.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_54" id= -"Page_54">-54-</a></span></p> -<h2>PEST ARANYKORA.</h2> -<p>Ha kétszer akkora volna Budapest, mint amilyen, sem férne el -kényelmesen benne mostani lakossága.</p> -<p>Ha háromszor drágább és lehetetlenebb volna a megélhetés, a -táplálkozás, a ruházkodás, a lakás a városban, akkor sem lakna itt -egyetlen emberrel sem kevesebb.</p> -<p>Ha négyszer annyi volna a koldus, a rokkant, az elesett, a -nyomorgó: nem lágyulna meg egyetlen szív a városban.</p> -<p>Ha emberhúsért mérnék a fényűzést, a nőiruhát, a cipőt és az -ékszert, az sem volna megfizethetetlen.</p> -<p>És, ha már egyetlen tisztességes nő és férfi sem volna többé -Budapesten, azon sem lehetne csodálkozni 1917-ben, a Vitézség és -Gyalázat negyedik esztendejében.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Augusztusi meleg napon olyan szaga van Budapestnek, mint a -menazsériának. Vándorcirkuszok, utazóállatseregletek, felpakolt -komédiáskocsik viszik magukkal ezt a szagot, amely most a városban -a régi élethez szokott orrokat csavarja.</p> -<p>Azelőtt senki sem csodálkozott, hogy a Dob- és Király-utcának -régi sajtszaga volt nyáron; a Józsefváros külső részeiben a -fuvaroslovak, ócska bőrrel bevont bérkocsik, kulimászos teherhordó -<span class="pagenum"><a name="Page_55" id= -"Page_55">-55-</a></span> szekerek és a rothadt szilva- és -dinnyehéj terjesztettek odőrt; a Belváros szűk sikátoraiban a -varróműhelyek, kalaposboltok cérna- és leányruha-illata keveredett -a kapualatti kis serházak hordó- és virstli-szagával, midőn eljött -a kánikula és a Rákoson elaludtak a szelek, mint henyélő -szolgalegények. Minden bolt, minden ház, sőt talán külön mindegyik -pesti lakás vándorolni küldte az utcákra a szagát, mint -kisgyermeket kergetnek el a háztól gonosz szülők. Nyitott ablaknál -aludtak az emberek, a gangon mosakodtak, az ágyneműt szellőztették, -mezítláb sétált otthon a kioszk lenge delnője, az Erzsébetváros -keskeny utcáiban a nyitott, földszintes ablakok mögött bolhákat -kerestek, amint közönségesen az inges nők tenni szokták, -alsónadrágos házmester nyitotta ki a kaput, az emeletről néha -lepottyant egy meztelen ember, aki virágcserépben óhajtotta tölteni -a meleg pesti éjszakát.</p> -<p>Belátom, hogy nem gusztusos dolog egy nagyváros polgári -éjszakája, a lakosság túlontúl színészkedik nappal, legalább -éjszaka éljen természetesen és kedve szerint. Nem egyszer gondoltam -ilyenkor, hogy olyan ez a város, mint egy garniszálloda a -mellékutcában, ahol örökké le vannak függönyözve az ablakok, hangos -szó nem hallatszik az éjszakába, a zongorista régen aludni ment, -bóbiskol a kapus, aztán ha jön a policáj, befalazott kupeceket, -párnával megfojtott nőket, nyári kályhában kucorgó kisgyermekeket -talál a házban.</p> -<p>De mégis: valami nőies illata volt az alvó, nyaraló Pestnek. A -varrodák, a leányiskolák, a régi telefonközpont, talán a Sacré -Coeur hálótermének leheletei voltak a kigőzölgések. Szívesen -elhittem a festőknek, hogy Budapest egy nagyszemű, keleti orrú, -bolyhos nyakú, nagypénteki fürdővel fehérített lábú, élveteg, de -dolgos, búján kacagó, de <span class="pagenum"><a name="Page_56" -id="Page_56">-56-</a></span> erkölcsös, kihívó tekintetű, de a -kaput bereteszelő, sokszor megkívánt, de keveset vétkezett -fehérszemélyhez hasonlatos. Beleegyezőleg bólintottam a költőnek, -aki azt hazudta a pesti nőkről, hogy értelmesek, mint a nagymama -elefántcsont-amulettje; a poétákkal tartanak, amikor álmodnak; -tiszta szerelmi vágy honol a keblükben, amikor a kávéházban a -füstös prímás zenéjén andalognak; csacskaságuk, romlottságuk, -butaságuk jó és nemes szívet takar; levegőt szívni mennek a -Hangliba és a Dunapartra; a cipőjüket csak azért fehérítik, hogy a -férjüknek tetszenek; a lányoknak nincs más vágyuk, mint a -Gyurkovics-lányoknak; a titkos kis legénylakásokra, a -találkozóhelyekre, a varrónőkhöz, a fogorvoshoz, a kártyavetőnőhöz, -a manikürhöz, a bábaasszonyhoz csak a vidékiek járnak Pesten; ők -legfeljebb a Császárfürdő vén platánjai alatt üldögélnek a -breviáriumos öreg falusi plébánosok mellett és Budára csak azért -járnak felhajtott ernyőjű kocsiban, hogy virágot tépjenek a mama -születésnapjára.</p> -<p>Most: visszanézve e régmult, háborúelőtti időkre, mily -kívánatosnak tűnik fel az elmult Pest! A rosszszagúnak, az -erkölcstelennek, az elzsidósodottnak csufolt Pest! A léhának, -üresfejűnek, felszínesnek látszó, Párist ostobán majmoló, -ízléstelen ruházkodású, adósságból élő, leánnyal kereskedő, -színházért és élvezetért döglő, futó szerelmi kalandra berendezett -régi Pest! Üreszsebű költők és fáradhatatlan ügynökök városa! -Budapestje a vidéken tönkrement és itt új, szélhámos, kaszinós, -lóversenyező, kártyaéletet kezdő, menekült „gentry“-nek! De Pestje -annak a másik, tiszteletreméltó középosztálynak is, amelyet a szél, -gyökerek és talaj híján a városba hajtott és hivatalt, -foglalkozást, szerény munkálkodást, hivalkodás <span class= -"pagenum"><a name="Page_57" id="Page_57">-57-</a></span> nélküli -jelent vállalt; az apák irodakabátban jártak haláluk napjáig, az -anyák régi selyemruhájukból minden esztendőben újat varrtak, a -leányok tanítónők vagy postások lettek, a fiúk lehetőleg elvégezték -az egyetemet és majd csak az unokák vonják fel újra a dupla-címeres -pecsétgyűrűt.</p> -<p>Ó, régi Pest, amelyre úgy érkezett meg reggelenkint a keleti -pályaudvarra a személyvonat, hogy mindig hozott magával fiatal, -dobogó, lelkes szíveket, zöldelő reményeket, hitvallásokat és -dologra kész karokat és elméket! A nagyvárosi ködbe, -tramway-csengős, robogó bérkocsisos, újságfestékszagú, vasalt -pincéres, a város belseje felé kopogón ezer lépésű, álmosan -ébredező reggeli Budapestre úgy érkezhetett meg mindenki, mint egy -regényhős, akire nagy dolgok várnak a szellőzködő ablakú házak -között. A férfiak, akiknek helyét el kell foglalni ököllel vagy -ésszel, még a borbélynál borotválkoznak vagy tunyán nyújtózkodnak; -a nők, akiknek életét és nyugalmát megzavarja az idegen, rossz -álmot látnak, szívszorulást éreznek, midőn a jövendőbeli valaki -ellépked ablakaid alatt; a vén emberek, akiknek olyan a szemük, -mint az odvak a jánoshegyi öreg fákon, vizsgálat alá fogják az -újonnan érkezettet és a legnehezebb kalapácsot nyomják a kezébe; a -csendes belvárosi vagy józsefvárosi utcák, ahol a diákok és dolgozó -fiatalemberek hónaposszobáin manapság savanyú emlékezet leng, -szinte kíváncsian várják a kis táskájú, de feneketlen reménységű -idegen lépteit; irodák, könyvtárak, hivatalok, olcsó kis korcsmák, -varróleány- és perdita-szerelmesek, esetleg a magányos kórház és -jeltelen sír várják a multba merült Budapesten a törekvő, dolgozni -és akarni tudó fiatalembert. A város kövezete még aranybánya, a -fülek hisznek a síma nyelvnek, az ostobák utat engednek az erősnek -és <span class="pagenum"><a name="Page_58" id= -"Page_58">-58-</a></span> okosnak, a tehetség és tudás kiássa magát -a gránitfalból, mint egy acélkörmű vakondok, a szerencse -kézzelfogható valami, mint a női hang, az élet legfeljebb a -negyvenedik esztendőig állítja ángardba a bajnokot, aztán meg lehet -nyugodni, mert odáig okvetlenül elért valamit az ember, nyugdíjat -vagy reménytelenséget… Ó, régi Pest, mikor erős akaratból meg -lehetett élni a városban!</p> -<p class="center">*</p> -<p>Manapság jöjjön valaki Pestre, hogy itt majd megél a munkájából! -Kifeszítheti az elméjét, mint a dobon a kutyabőrt, térdéig -koptathatja a lábát, könyökig a kezét, megőrülhet a munkabírástól, -fűrészelheti a legvastagabb fákat és liszteszsák módjára dobhatja a -legnehezebb embereket, – ha nem akar a büntetőtörvényekkel szembe -kerülni, alul marad a boldogulásban. A városnak nemcsak azért van -állatsereglet-szaga, mert takarékoskodnak a vízzel, a tisztasággal, -hanem azért is, mert a vérszomjas tigrisek és alattomos hiénák -népesítették be Budapestet. Jóformán mindenkit gazemberré tett a -háború. Aki ebben a korszakban szegény és vagyontalan maradt, annak -bízvást adhatna Károly-csapatkeresztet. A pénztelenség, a -nélkülözés és megaláztatás csaknem egyértelmű lett a polgári -erényekkel. Az adókönyvek, amelyekben a háborús jövedelmekről -találunk feljegyzéseket, egykor majd rikító, de valódi arcképét -rajzolják meg Budapestnek.</p> -<p>Megrőkönyödve nézzük a roskadásig megrakott vonatokat, amelyek a -főváros felé igyekeznek, érthetetlenül állunk meg az utcai -tolongásban, a zsúfolt színházban, tomboló és fülledt játéktéren, a -pincétől kéményig lakott pesti bérházak előtt; honnan jött ez a -rengeteg ember Budapestre? <span class="pagenum"><a name="Page_59" -id="Page_59">-59-</a></span> Mintha három esztendő alatt -kicserélődött volna a város lakossága. A bevándorlás amerikai -arányú. A háború köve felkavarta az iszapot a tó mélyéből. Nem -lehet ráismerni sokat ócsárolt, gúnyolt, de most már -felejthetetlenül drága Budapestünkre. A párisi fametszetekre -emlékeztető kis tereken sétálgató régi ismerőseink, a fasor és a -budai utcák járókelői, a nyájas belvárosi boltosok, a meghitt -éttermek, barátságos bérkocsisok, megszokott borbélyok, a kedves -utcákon sokszor látott bizalmas arcok, finom asszonyok, akikbe -távolról szerelmesek voltunk, midőn a barátokhoz mentek misére, de -a gyermekszoba zajongása, sokszor ordináré, ám sohasem gaz vagy -lelketlen pesti élet: ők mind eltűntek. A háborús év előtti Pest -olyan messzire ment, mint a harmincas vagy negyvenes évek Pestje. A -krónikások nemsokára írhatnak megható visszaemlékezéseket az elmult -városi életről, divatokról, gavallérokról s észvesztő delnőkről, -akik azóta csak az idei nyáron jöttek elő az utcára, mert a régi -kalapot kézben lehet tartani a körúti grizettek divatja szerint. -Néhány paralitikus, öregedő dandy áll fehér ruhában és rossz -monoklival az utcasarkon és azt hiszi, hogy még a régi iskola -szerint kell tetszelegni a nőknek. A régi kedves Pestet el kell -temetnünk lassan a háború halottaival. Pest hősi halált halt a -világháborúban.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_60" id= -"Page_60">-60-</a></span></p> -<h2>JEGYZET EGY RÉGI KALENDÁRIOMBA 1917-BEN.</h2> -<p>A háború előtt a két szent, <i>Péter és Pál</i> dús, -felgazdagodott atyafiként érkezett meg Magyarországba; jöttek -legyen a búskomoly felvidékre, ahol rozs és krumpli virít, mint -szőke tót lányok haján a vadvirág; vagy az ország teknőjébe a friss -kenyérszagú Alföldre, hol megdőlt a búza, mint az epedő menyecske: -mindenütt vagyont, fölbecsülhetetlen gazdagságot hoztak magukkal, -mint afféle jóságos agglegények, akik már csak a jótékonyságban -lelik örömüket.</p> -<p>A nyári szentek, mielőtt itt hagytak volna bennünket három -esztendő előtt, mint a zendülő hajósokat a puszta szigeten: a -vitorlák kifeszítése előtt megmutatták minden kincsüket, bájukat, -magyar örömüket. 1914-ben szép volt a nyár, mint az elképzelés a -boldog életről. Bizonyosan voltak akkor is szenvedők, -aggodalmaskodók, betegek és szegények, de még nem mindenki járt -nyavalyatörős koldus módjára csodatévő kegyhelyekre búcsúra; volt -néhány ember, aki örült, mert a Nap reggel befogott szekerébe, aki -felemelt fővel, vidám lélekkel és forrásvíz-egészséggel járt-kelt a -világban, árvalányhajat tűzött a kalapjához a mezőn és -Andersen-mesebeli kedvvel nézte a gólya sétálgatását a nedves -réten. Még javában ment-mendegélt az emberi élet, amint Gergely -pápa kalendárioma <span class="pagenum"><a name="Page_61" id= -"Page_61">-61-</a></span> és az életkor előírja. Az ifjú iskolai -bizonyítványának örült, amelyet e napon kapott kezéhez az -ünnepélyes Te Deum után, boldog tanulókat vitt a vonat a régi -diákvárosok pipaszagú házikóiból a szellős mezők, tágasan elterülő -vakációk felé, gyermekkorát élte a professzor, midőn a pedellus a -kaput bezárta. A felnőtt ember is pihenésre gondolt gondoktól -felbarázdált agyvelejével, míg az öregek úgy sütkéreztek a nyári -hőben, mintha sohasem akarnának meghalni. Boldog virágszaga volt -itt az ünnepeknek, amelyeket mindenki igyekezett megtartani, -bármilyen vallás szerint tisztelte Istent.</p> -<p>(Általában a régi, háború előtti világban még volt jelentősége -az életnek. Igen nagyra becsülték az emberek a házőrző ebeiket, -amelyek megvédelmezik a bajok és bús viszontagságok ellen: vagy a -vagyongyűjtés, az otthon, a ház, az esti álom, a friss reggel, a bő -kamra és kiadós étvágy, valamint némi szeretkezés is: – igen fontos -bástyák voltak a zordon sors keselyűszárnyú csapásai ellen. De -ragaszkodtak az emberek végzetes szenvedélyeikhez, -csodabogaraikhoz, babonáikhoz s álmaikhoz is, mint értékes -bútordarabokhoz, amelyek nélkül nem volna teljes az élet -berendezése. A korhelyek, a szoknyabolondok, a kockázók, az -ördögtől megszállott szerelmesek, a mániákusok mind megőrizték -kincseiket, mert nem kellett belehalni a szenvedélyek pusztításába. -Az ember álmai bizonyos programmszerűséggel következtek egymás után -egy életkor fordulásaival, mint valamely vidéki majális táncrendjén -a mazurok és a négyesek; az önkéntes tűzoltóság részeg volt, de még -sem égett le a város. Így: ifjúkorában az ember a keresztanyja -térdével álmodozott, később annyi fiatal hölggyel, hogy a föld -valamennyi zárdáját meg lehetne tölteni velük. Erdőztek, lombos -<span class="pagenum"><a name="Page_62" id= -"Page_62">-62-</a></span> fára kapaszkodtak, tótágast álltak vagy -csókolóztak az álombeli fiatal nők; némelyikre rá is bukkant az -ember utazásaiban egy messzi városban és nagyon csodálkozott, hogy -a köszönést ő félvállról fogadta, holott azelőtt annyiszor -találkoztak éjszaka. Majd elmaradoztak a nők, hogy új álmoknak -engedjék át a barna, boldog éjszakát. A játék furcsa kártyafigurái -lovagoltak tova a ködben, – némelyikünk egész éjjel kártyázott vagy -sakkozott álmában; versenylovak száguldoztak, mint megbolondult -táltosok, Chilperic csóválta farkát és Carslake ostora -messzehallhatóan puffogott; a mező zöldjén aranytekercsek -mutatkoztak, mint sápadt bábok, groteszk manók módjára ugráltak az -emberképű számjegyek a kereken, a hosszúorrú krupié mindig elibéd -lapátolta a bankjegyet és ércet, amíg az megnőtt, mint a -Gellérthegy; majd falusi ének hagzott és a birbicses csörgette -kockáit a középkori vásáron, ódon tornyok alatt, páncélt és kardot -lehetett nyerni. – Aztán ezek az álmok is elmentek, mint szekerek -zörgése hallatszik a távolból, amelyeken berekedt kortesek mennek -hazafelé. Néha visszajöttek a nők a vándordarvak mélabújával és a -megholtak, az elfelejtettek hosszan néztek reánk az álomban, mint -márványsírkőről a fiatal mama fotográfiája. Leültek az ágy szélére -és fontak gondot, szomorúságot, a közelgő ősz pókfonalat, téli -fehér szemfedőt. Az agár betegen nyúlt el a küszöbön, a dologtalan -vizsla a saját szakállára vadászott a kertek alatt. De máskor még -nem is jöttek vissza a fiatalkori nők, akik végleg elriadtak a -korhely danától, nagybőgő húrjának pattogtatásától, a cimbalom vad -tivornyájától. Ellenben felszállott a sülyesztőből a gyomorbajosok -terített asztala, megrakodva minden jóval, amit a szakácskönyvek -tudnak, húsvéti sódarokkal, menyecskekebelhez hasonlatos -<span class="pagenum"><a name="Page_63" id= -"Page_63">-63-</a></span> szárnyasokkal, megkoszorúzott vadkanfővel -és bámész sült halakkal. Az ételek jöttek el látogatóba az -emberhez, midőn kifáradt a kockázásban, a sétapálca- vagy -csibukgyűjtésben, a nőkért való epekedésben. Az álmodó -megeresztette nadrágszíját a csodálatos étlap előtt, amely somlai -palackokkal és fejeskáposztával volt díszítve, – míg napközben -tökmagot rágicsált vagy betegkosztot evett.)</p> -<p>Péternek és Pálnak megérkezésével a bőség láthatatlan szaruját -vélte az ember kiömleni Magyarország felett. A nincsetlen ember -épen úgy örült a nyári ünnepnek, mint a földesgazda. Határkő volt ő -a régi magyar életben, mint akár az újesztendő, midőn a hó alól -kikandikál a remény zöld moha. A vértanu szentek névnapja egy szűk -vagy egy bő esztendő kezdetét jelentette. Lesz-e pénze az -országnak, amit elkölthet?</p> -<p>Most nem gondolunk a szükségre, bőségre, pénzre, régi világbeli -reményekre. Arról van szó Péter és Pál napján, hogy életben -maradunk-e?</p> -<p class="center">*</p> -<p>Mátyás király óta senki se kapáltatta meg a henye urakat, mint -most az új király, a Demokrácia az ország népét, parasztot és -grófot. Mindenki munkában áll és mindenki dolgozni akar, építeni -vagy rombolni, mert az álombeli Magyarország elmerült, mint a -sziget, amelyet a hal hátára tett a természet. A leviáthán, a -világháború megmozdult és a tejjel-mézzel folyó, tunya, álmodozó, -dologtalan Magyarország leszállott a vizek fenekére.</p> -<p>Péter és Pál, akik a régi Zrinyi-kabát és táblabírói bő nadrág -helyett már évek óta a vándorkatona csukaszürke ruhájában -látogatnak el Magyarországra, már új világot látnak itt. Vajjon mit -hoznak mához egy esztendőre?</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_64" id= -"Page_64">-64-</a></span></p> -<h2>AZ ÁLOMLÁTÓK.</h2> -<p>Talán soha annyit nem álmodtak Magyarországon, mint ebben az -esztendőben.</p> -<p>Az előttiben, ha valamely különös dolgot álmodott a magyar, -felütötte a nagy egyiptomi álmoskönyvet. A hieroglifek, -kabalisztikus számok és népies magyarázatok között bizonyosan -ráakadt a kedvére való megfejtésre. A kislutri idejében pláne -pénzébe került az embereknek az álomlátás. Fehérlepedős ismerőseink -éjszakai megjelenése a ternó reményével kecsegtette az unatkozó -magyarokat.</p> -<p>Későbben, a kultúra jöttével, dr. Freund tanár úr módszere -alapján estünk neki álmaink megfejtésének. Manapság már sokak előtt -ismeretes a tudományos rendszer, amelynek alkalmazásával -legbizarrabb álmainkat meg lehet magyarázni. Magyar nyelven is -megjelent egy füzet a bécsi professzor elméletéről Ferenczi Sándor -fordításában. Az ember megtalálhatta gyermekkora emlékeit álmaiban; -megállapíthatta a képzetet, fülöncsíphette a gondolatsejtet, -amelyből az álom kifejlődött. Száraz, regiszterelmélet ez, mint egy -tudós cédulásdoboza. A legszebb és legkövérebb angyal álombeli -hempergése néha igen sivár élménnyel volt összeköttetésben. Máskor -megdöbbent a búvárkodó, midőn legtitkosabb, még önmaga előtt -<span class="pagenum"><a name="Page_65" id= -"Page_65">-65-</a></span> rejtegetett vágyait, óhajtásait, -félelmeit olvasta ki az álom-magyarázatból.</p> -<p>Most ismét álmodnak Magyarországon és az álmokat nem mindig -lehet megfejteni az eddigi kulcsokkal.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Mást álmodnak Budán, mást egy vidéki fogadóban, a tanyákon, -csillagterhes égboltozatú pusztákon és a pesti bérházak szomorú -szobáiban, holott azt kellene hinni, hogy álmában mindenki -demokrata, mint akár a temetőben.</p> -<p>A jobboldali fekvésnek mások az álmai, míg a vészes látományok, -nyugtalanító képek balról jönnek. Az oroszlán és a bátor ember -jobboldalán alszik, míg a sorsüldözött szerencsétlen balra fordul, -hogy még álmában sem lelje gyönyörét, a nők, akik meglátogatják, -őrültek és a szemgolyóit akarják kitolni, gyilkosok és veszett -állatok ragadnak a kabátjába… Bepiszkolt kezű emberek ülnek -szemben, mint a régi álmoskönyv kis fametszetein. Elfáradva, nagyot -sóhajtva riad fel a halandó álom viszontagságaiból. Ha volna -valahol egy nagy hivatal, ahol az álmokat be lehetne jelenteni, -könnyű volna a statisztikát megcsinálni arról, hány boldog ember -volt Magyarországon. A földhözragadt, a vészmarta, a bajban -sínylődő néha átéli ugyan álmában azt az életet, amelyet áhítana, -de emlékszik is ezekre az álmokra élete végeig. Míg legtöbbször -bizony csak a nappali kínszenvedéses életét álmodja tovább. Ezért -nem is érdemes vitatkozni a kérdés felett, hogy melyik igazi -életünk: a nappali vagy az álombeli? Az oroszlán álmában is lebírja -a gazellát, míg a peches ember rendesen megsántul álmában, midőn a -bika kergeti. A kártyás, aki az ágya elé <span class= -"pagenum"><a name="Page_66" id="Page_66">-66-</a></span> szórja a -nyereségét, mielőtt elaludna, ritkán folytatja álmában tovább a -játékot, mélyen, üdítően alszik, míg a nincsetlen ember az élénk -álomból felébredvén, felforgatja párnáit, hogy az álombeli pénzt -megtalálja. A jóllakott nem álmodik étvágygerjesztő lakomával, míg -az éhező fájdalmasan nyújtja ki karját az elrepült pástétomos tálak -után.</p> -<p>Az álmok szigettengerében, a tarka papagályok szigetén tanyáznak -a gyermekek és a szerelmesek álmai. Ezen a szigeten semmi sem -lehetetlenség, a legnagyobb fára könnyedén kúszik fel a képzelem, -hintázza magát a ringó galyakon, kajdácsszínekben mutatkozik a -láthatár és a nőknek, férfiaknak valóban szárnyuk van, mint az -angyaloknak. A gyermekek álmait a dajkák is megfejthetik, míg a -szerelmesek látományaihoz, alvási élményeihez elég magyarázatot -talál a rövideszű lírikus. Akiket ők csodáknak néznek, azok -természetes dolgok. Amit ők álmodnak, az a valóságos élet, az ő -életük. Lárma, zenebona, értelmetlenség, madárhang és sikoly -hangzik e szigetről, mintha sokezer fiatal majom lakna a fatetőkön, -amelyek még nem hallottak puskalövést s így gondtalan boldogsággal -élik játszi napjaikat. Nincs olyan álomfejtő, aki a szerelmesek -álmain el tudna igazodni. Honnan jönnek e tarkaságok, az exotikus -fények és a sohasem látott színek ez álmokba? A blazírt tudomány -felmondja a szolgálatot. A szerelmesek azt álmodják, amit épen -akarnak. Vajjon ki merné e szemérmetlenségeket valaha is bevallani? -Az erkölcs egy megúnt ruhadarab ez álomvilágban; hogy -csodálkoznának az epekedő férfiak, ha egyszer megtudnák, mily -furcsa dolgokat álmodnak a megközelíthetetlen várkisasszonyok, -midőn a hátukon alusznak és odakünn hajnalodik! Szerelmes álom, aki -hatalmasabb <span class="pagenum"><a name="Page_67" id= -"Page_67">-67-</a></span> vagy Fauszt doktor Mefisztójánál, régi -üdvöket és ismeretlen gyönyöröket varázsolsz a tudatlan agy -homályos szobájába, mindent megmutatsz, amit eleven állapotban -sohasem érhetünk el, mindenekkel megismertetsz, aminek létezéséről -éber nappalokon fogalmunk sincs, a zenittől a nadirig feltárod az -emberi szerelem titkait: a szerelmes álom az emberiség jóltevője. -Az volna a világ legszebb könyve, amelybe a hajnali álmokat írná le -egy isteni toll.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Bizonyos életkorban már nem szívesen vallja be az ember, hogy -vándorcigánynőkkel álmodott; pedig tán Deák Ferenc sem foglalkozott -mindig politikával Angol-királynőbeli lakásán.</p> -<p>Komoly időket élünk, amelyeket a frázis szerint „sorsdöntőknek“ -mondanak, holott a sorsba senki sem avatkozhatik. Eldőlt az már -három esztendeje; ami most történik a világon, olyan, mint egy -gombolyag szála; lebonyolódik, bármit tesznek ellene vagy mellette -az emberek. A jövőt sem én, sem ő nem tudhatja, a váteszek végleg -megbuktak a hókuszpókuszukkal; csak következtetni lehet, hogy még -nem értünk a meglepetések útjának a végére, hiszen három esztendeig -vajudott a föld, amíg az első eredmények mutatkoztak az emberiség -jövőjében. Bizonyosan most következnek azok a váratlanságok, -amelyeket közönségesen csodáknak szokás nevezni. A politikai álmok, -amelyek három esztendeig bebörtönözve üldögéltek az agyvelőkben, -csak most indultak el fantasztikus útjaikra. Most kezdenek ismét -álmodozni a magyarok, mint akár a mult század ama időszakában, -amelyet „kis negyvennyolcnak“ is neveznek.</p> -<p>Az álomfejtő, aki három esztendeig nem látott <span class= -"pagenum"><a name="Page_68" id="Page_68">-68-</a></span> egyebet, -mint megfagyott katonát, üszkös falut, ellenséget és repülőgépet, -ezidőtájt kezd álmodni a suttyomban tartott vágyakkal, a -gyermekkor, háborúelőtti korszak emlékeivel: a békével.</p> -<p>Mi lenne, ha már béke lenne? – kezdik játékaikat az elfojtott -álmok, amelyek zord télen véres borzadalmakat, elkeseredett -belviszályokat, utcai torlaszokat és éhségtől üvöltő tömegeket -mutattak, hogy riadtan fordult balról jobbra az álomlátás.</p> -<p>Mi lenne, ha már letennék a fegyvereket a katonák; ha mindenki -megkapná jutalmát az elmult három esztendőért, amely kínosabb volt, -mint a gályához láncolt rabok élete; ha az újság többé nem írna -offenziváról, csatáról, tengeralatti harcról; ha nem remegne többé -millió szív a holnaptól; ha felemelhetné fejét a gödörbe zárt -gondolat; ha újra elkezdődne a megszokott élet, mindennapi -örömeivel és bánataival!… A kortárs észre sem veszi már, hogy -csaknem harminc esztendő mult el azóta, hogy utoljára sétáltunk a -zöldelő erdőkben, nőknek virágot téptünk és biztos terveink voltak -holnapra. A kortárs azt hiszi, hogy mindig háború volt a földön, -soroztak, őrmesterek intézkedtek, menetszázadot szerveztek, ágyút -töltöttek és a piacon az asszonyok verekedtek. A kortárs már csak -álmában éli át a boldog esztendőket, amikor nem rettegett -őrjárattól, az árdrágítótól, a kofától, az éhenhalástól, a -legmegalázóbb nélkülözésektől. A kortárs megszokta a rongyos cipőt, -a kopott ruhát, az uzsorát, a korgó gyomrot, felebarátja -meggazdagodását és börtönbüntetését. A kortársnak már kezdett -mindegy lenni a téli vagy a nyári háború, az élet céltalansága, a -holnap reménytelensége, a nyomor jajgatása, a bűnösök -elszaporodása, a pénz értéktelensége és a becsület bukása. A -kortárs <span class="pagenum"><a name="Page_69" id= -"Page_69">-69-</a></span> most végre álmodni kezd… Mi is lenne, ha -egyszer béke lenne?</p> -<p>Mi lenne?</p> -<p>Az álmokat hagyjuk meg álmoknak. Még oly gyengédek, hogy kézzel -nem lehet nyúlni hozzájuk. Csak fujni lehet ez álmot a levegőben, -mint a gyerekek a réten a vadvirág szálló csillagát.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_70" id= -"Page_70">-70-</a></span></p> -<h2>BALJÓSLATÚ NAP.</h2> -<p>Tihanyban, az égbenyúló kolostor ablakából kitekint a holdfényes -balatoni éjbe Rip van Winkle, aki a háború első napjaiban a -könyvtár-csöndes, öregség-nyugodalmú és bölcsesség-lámpású zárdában -megtelepedett, hópénzt fizetett az ellátásáért és fogadalmat tett -az erkölcsös életre, amíg a háború odakünn dühöng a világ felett, -amelytől a szent öreg papok megvédelmezik a hozzájuk menekedett -vándort. R. W. kipislant az ablakon és magában azt kérdezi:</p> -<p>– Vajjon tart még e háromszáz esztendős háború?</p> -<p>Megnézi a kalendáriumot. A zárdai, homokóra-hangú csendben sem -pihen az idő. Gergely naptára 1917 július 28-át mutat. E héten mult -el Pantaleon névnapja, akire mindnyájan emlékszünk abból az időből, -mikor „tavaszi hullámok“ surrantak el az életünkben. De itt járt -szent Anna, az almaarcú és körtvekeblű; csak egy vén cigány vonta -valahol útszéli feszületnél a kállai kettőst a maga mulattatására. -Rég meghaltak már azok az emberek, akik az Annáknak szerenádot -adtak. És eljött Ince pápa napja, a háromszáz esztendős háború -évfordulóján. A régi képeskönyvekből, festményekről, az -Odeskalki-család gyűrű-gyűjteményének aranyairól komoran néz a -szakállas pápa, aki maga is a világ <span class="pagenum"><a name= -"Page_71" id="Page_71">-71-</a></span> egyik legjelesebb műgyűjtője -volt. Itt a negyedik évforduló, – mintha az egész élet, a halpénz -módjára elhullajtott ifjúság, a vörhenyeges, oroszlánszakállal -díszített férfikor és a kályhatűzben régi szőlőtőke módjára -sustorgó öregség elmúlott volna e háború kezdete óta. Minden régen -volt, ami azelőtt volt. Az élő emberek emlékezetében, életmódjában, -gondolkozásában, a jelent a multtal összekötőhídon egy ködfüggöny -ereszkedett le, mint az eltévedt tengeri hajók kívül. Mintha már -nem látná senki a partokat, ahol lótuszvirágok úsznak a habokon, -égbenéző pálmák és boldog fehér templomok emelkednek, a béke, az -élet, az emberiség szigetei. Jéghegyek között, fekete ködben, -halálfejű hajósok vezetésével úszik az emberi élet hajója. Semmi -sem maradt meg a régi érzésekből, szívkamrák kincseiből, -boldogságokból, bárányfelhő ábrándokból, fütyülő szélben szálló -falevélhez hasonlatos tervekből és mérföldmutatókő módjára, -földbecövekelt elhatározott tervekből.</p> -<p>Egy marék hamu sem maradt a háború előtti életünkből, mindenünk -semmivé lett, amit eddig vagyonnak és értéknek hittünk.</p> -<p>Először, meghalt az ifjúságba vetett hitünk. Háromszáz esztendő -előtt az ifjúság fogalma a boldogságot, a gondtalan, játszi -tavaszt, a szépséges hangzatokat jelentette a férfiak életében. -Most mit jelent az ifjúkor? A halállal való vőlegénységet. Szép -hazám, a Nyírség temetkezési divatja jut eszembe, midőn -fiatalembert látok. A szűzleány fehér koporsóját ünneplőbe öltözött -legények kísérik a temetőbe. Kard van a kezükben, amit a -pandúroktól vagy színházigazgatótól kértek kölcsön. A kard hegyére -citrom van tűzve. Így lépked ma minden fiatal legény a temető felé. -A gyermekifjú, aki tegnap szepegve fogódzott <span class= -"pagenum"><a name="Page_72" id="Page_72">-72-</a></span> anyja -szoknyájába, vagy a tánciskolában együtt repkedett szíve hölgyének -hajfonatával, ma rajongva kapaszkodik egy rekedthangú, fogatlan, -félrecsapott kalapú, duhaj cimbora karjába, amilyen közönségesen a -halál. Még nem élt jelent, amely édes, mint a séta Vénusz -felejthetetlen kertjeiben; még nincsen emléke, amely merengítő, -mint az óbor a magános lugasban; nincs elzsibbadt fogfájáshoz -hasonló emlékezetű szenvedése elment nőkről, elszállott szavakról, -papirsárkányként elrepült érzésekről; nincs még távolsága életének, -amelynek tájképében elandalodhatna, mint Himfy dunántúli halmain és -völgyein, ott pásztortűz ég, emitt furulyaszó szálladoz, mint a -pókfonál, Tündér Ilona anyókává aszottan ballag a gyalogösvényen a -rőzseköteg alatt, inges kisgyermekek hemperegnek a patak -kankalin-levelei között… még ő nem látta ezt a tájat, s máris -búcsúzik az ismeretlen élettől, mint egy kedves arctól, amelyet -elfutó vonat ablakában láttunk.</p> -<p>Megszakadásig ólomsúllyal nehezedik az ifjak halálának áldozati -füstje az emberiség szívére három esztendő óta. Vajjon el tudjuk-e -felejteni valaha a szép reménységeket, az üde növendékfákat, a -pisztrángkedvű fiúkat, akiknek hősi halált ígért a költő s ők -elmentek meghalni? Vajjon mind megöregednek a halottak a csatamezők -hantjai alatt? Annyit ér a diák elhallgatott szíve, mint az öreg -népfelkelő korhadt csontja?</p> -<p class="center">*</p> -<p>Scott Walter regényében olvasom egy helyen:</p> -<p>„Dicsőség! hát az a rozsdás vért, amely ott függ egy bajnok -magános, beomló sírjának gyászcímere felett; – az elmosódott vésés -a kövön, <span class="pagenum"><a name="Page_73" id= -"Page_73">-73-</a></span> amelyet a tanulatlan szerzetes alig tud -kibetűzni a kérdezősködő zarándok számára; – hát ez elegendő -kárpótlás azért, hogy minden nyájas érzést, szeretetet feláldoztok -és hogy életeteket boldogtalanságban töltitek azért, hogy mást is -boldogtalanná tegyetek?</p> -<p>Vagy olyan varázs van tehát egy kóbor lantos rímeiben, hogy a -család szeretetét, a békét, a boldogságot mind odadobjátok szilajul -csak azért, hogy hőseivé lehessetek olyan daloknak, melyeket vándor -hegedősök dalolnak el ittas cimboráknak az estéli söröskupa -mellett?“</p> -<p>Pedig templárius lovagokról ír, akik a szentföldre jártak, -szaracént öltek, pogánytemplomot raboltak és szívükben elhalt a bús -hang, mint sovány csikasz torkában az üvöltés.</p> -<p>És hányan mentek és mennek a dicsőség repkedő lidérclángja felé, -hogy aztán emléküket, lábnyomukat örökre elfödje a romfalak moha, -kúsza repkénye; elhangzott éneküket felváltva a kondás dudája.</p> -<p>Nem kell a bibliába nézni, a próféták jóslataiba merülni, hogy a -végét lássuk az elmult háromszáz esztendőnek. S akkor, a gyönyörű -reggelen majd felejteni kezd az emberiség, felejteni dobpergésszerű -emberi neveket, acélcsörgésű fogalmakat. Nagyon sok idéig nem -szabad majd beszélni erről a háborúról s résztvevőiről, amíg a -sebek végleg behegednek. Mennyi nevet kell elfelejteni, amelyekkel -megtöltöttük aggódó szívünket, rémlátásos éjszakáinkat, francia, -angol, olasz, belga, orosz, amerikai nevek tucatjait kell kidobnunk -az ablakon.</p> -<p>De addig folyik a vér.</p> -<p>Folyik a vér, amely ifjú, még ha öreg ember szívéből lövel is ki -utoljára, leomlanak a büszke karok, mint megnyugodott kévék a -síkságon, a <span class="pagenum"><a name="Page_74" id= -"Page_74">-74-</a></span> földalatti zene még mindig hangzik a -kísértetjárta országokban és a hunyorító tavak, lágy lombozatú -erdők, csöndes nagy mezők és visszafojtott szívverésű, fojtogatott -városok felett a bosszúálló angyal trombitája harsog. Vért, vért, -ifjak, öregek, férfiak vérét adjuk a láthatatlan sárkánynak, -amelynek szomjúsága nem csökken harmadik esztendeje.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Az évforduló éjszakáján elmereng a boltívek alatt a kolostor -remetéje. A sarlóalakú hold szarva piros. Vihart, szelet jósol az -égbolt. Aztán lehajtott fejjel könyveihez tér vissza a merengő. Úgy -látszik, már csak a könyvek maradtak meg a régi világból.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_75" id= -"Page_75">-75-</a></span></p> -<h2>SZÜRETI DAL.</h2> -<p>Miért piros az őszi reggel?</p> -<p>Szüretelnek Magyarországon, veres bort és habos vért. Az -egyiknek öt-hat korona az ára literenkint, a másikat úgy adják, -mint hajdan a bort, ingyen, jószívvel, papnak, csősznek, -vándorlegénynek. Ez a véres szüret eltart már negyedik esztendeje. -Harmadszor szedik meg a szőlőt a gazdák, mióta ömleni kezdett az -emberi must. Azóta a tőke is kedvet kapott. Az idén termett -ugyanannyi bor az országban, mint amennyi vér kiömlött. De tudja-e -pótolni a bor a vért, a bor megnövekedett értéke a vér drágaságát? -Van-e annyi vidámság, mámor, nótázó habzás a legjobb borunkban is, -amely el tudná felejtetni a testvér szenvedéseit, a magyar vér -felhőszakadását? Ha minden gyűszűnyi vérért gönci hordókkal -hálálkodnának megvédelmezett hegyeink és lugasaink: akkor sem volna -meg az arányosság a két érték között. Ha egy aranyba kerülne egy -búzaszem, ha egy ökörért adnának egy ital bort, ha egy paripáért -egy falat ételt: nem térülne vissza egy percentnyi érték sem a -veszteségekből. Azért nem kell irígyelni a gazdákat, hogy búzájuk, -boruk jól fizet. Nincsen annak a bankónak a régi erőssége, -megbízható kedve és szilárd alapja. Hiányzik belőle a kifolyt vér. -Sápadt, átlátszó lett a papir, még a legnagyobb bankó sem tud -táncolni. Sok <span class="pagenum"><a name="Page_76" id= -"Page_76">-76-</a></span> víz lefolyik a Dunán, amíg annyira -megizmosodik ismét a vérevesztett bankó, hogy a régi örömből -valamit visszahozzon, a régi erővel támassza az ország falát. Most -a vér volna az erőnk. De már nagyon sokat elhullajtottunk. Azért -csak halkan szüreteljünk.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Harmadszor piroslik az ősz Magyarország felett, midőn nem lehet -megkülönböztetni az erdők lehullott sárga levelén a vérfoltot a -rozsdától.</p> -<p>A szentimentális évszak, amelynek gyermekéül szívesen vallotta -magát az érzelgős ember, lejárta magát, mint egy ritkult fürtű, -bajuszpedrős lírai költő. Mint általában az évszakok valamennyien -megbuktak három esztendő alatt, gyermekkoriasan andalgó örömeiket -elfelejtették magukkal hozni a kalendáriomba, csupán gondjaikat: az -ősz is egy kopott, kiállhatatlan öreg rokon lett a háznál, aki már -nem tud egyébről beszélni, mint a régi gazdagságáról, dicső -ismeretségeiről és hazug sikereiről, közben pipabűzös, remegő -kezével felszedi a papirhulladékot, hogy legyen miből fidibuszt -csinálni.</p> -<p>Visszanézve innen, e reménytelen ürből az elmult szeptemberekre, -ködfoszlányként elröpült októberekre, csaknem szégyenpír borítja el -magányos arcunkat, hogy mennyire hazudtunk, képzelődtünk, -ábrándoztunk a világról, ismerőseinkről és önmagunkról.</p> -<p>Jött egy szél, amely elfujt minden gyertyalángot. Tömlöcbe -jutottunk, amelynek nedves, kietlen falai között van elég időnk -gondolkozni az igazságról. Ábrándozásaink közepette farkasverembe -zuhantunk, hiába ordítunk torkunkszakadtából, nincs menekvés. Úr és -paraszt egyformán <span class="pagenum"><a name="Page_77" id= -"Page_77">-77-</a></span> árdrágítással foglalkozik a környéken. -Van eszében egy rendzavaró vándorlegényt a napvilágra vonni.</p> -<p>Itt maradtunk magunkra, egyedül, mint az ujjam, mint a haldokló, -mint az akasztott ember a szélben. Mindenki a maga szakállára lop -és rabol, suttyomban, a kabát alatt viszi az élelmiszert, mint a -csempész, lefüggönyözött szobában olvasgatja pénzét, csillapítja -éhségét és suba alatt készen tartja a kését, hogy a szomszédját -ledöfje. A titkolózók, a bujkálók, a susogva csalók városa ez. -Éjfélkor elsötétedik a város, mintha Hentzi ágyúi volnának szegezve -Pestre. A hüvösödő őszi éjszakában az utcasarkon összesúg két alak. -Csalók vagy betörők. Már senkin sem lehet csodálkozni, ha reggelre -letartóztatják valamely görbe munka miatt, mert jóformán nem -érdemes dolgozni a munkabérért. Már összezavarodik a bűn és -ártatlanság. A legbecsületesebb emberek sem riadnak vissza a -törvénytelen úttól, hogy maguknak élelmiszert, fűtőanyagot, ruhát -szerezzenek. A feltalálók zseníje arra szorítkozik, hogyan lehet -mindennap jóllakni. A tanultság, műveltség, ötlet abban merül ki, -hogyan lehet a kamrát télire ellátni. A bölcs bíró azon töri fejét, -hogyan szerezzen cipőt. Az orvostudományok tudósa búsul, hogy nem -tanulta meg a szabóságot. A repkedő fantáziájú költő maholnap az -utcasarokra áll, hogy verseit árúsítja. A nők, szegények, végleg -két táborra szakadtak, inkább, mint valaha. Az egyik táborban a -gondtalan ledérek seprik az utcát, kihívóan és szemérmetlenül, -holott nem mindegyiknek van meg a rendőri engedélye. A másik -oldalon… A másik oldalt nem is látni már. Csak sejteni lehet, hogy -elfehéredett arcú anyák, letört feleségek és fáradt munkáslányok -rejtőznek a homályban. <span class="pagenum"><a name="Page_78" id= -"Page_78">-78-</a></span></p> -<p>Hej, hogy dühöngtünk egyszer a posztócsalókra. Pedig ők nem -tettek egyebet, mint megelőzték korukat. Alig fordult egyet az -esztendő: annyi csaló nőtt ki a földből, hogy a rendőrségnek nincs -annyi keze, hogy utólérje őket. Falrahányt borsó a börtönbüntetés, -amelytől úgy rettegtek még nemrégen az emberek, mint a -megsemmisüléstől. Közössé vállott szégyent könnyű elviselni. Csak -Budapesten minden második embert bezárnak, ha még soká tart a -háború. Mily arcátlan tévedéseket hozott ez az időszak. Majdnem a -szószékről prédikálták, hogy nem kell búsulni a háború -viszontagságai miatt, mert a kiállott szenvedésekből fakad az -emberiség megváltása. Az első télen Krisztus-szakállt viselt -mindent katona és a templomok tele voltak hívekkel. Az egyház -szervezkedett, hogy összetereli háború utánra a juhokat, mikor -mindenki megtört és Istenhez menekül. Erre következett még két -esztendő, amely alatt végkép elmorzsolódott az erkölcs. A háború -olyan fertőt zúdított az emberiség nyakába, hogy nagyon sokáig kell -tanítani az iskolákban a mosakodást. Posvánnyá változott a világ, -rablók, hamispénzverők országa lett a föld. A csaták mögött -erőteljesebben fosztogat a békés lakosság, mint az oláhok -Erdélyben.</p> -<p>Ez volt az a világ, amelyben éltünk?</p> -<p>Bizony mindig ilyen volt, csak nem láttuk őt ily világosan. -Mindenféle hókuszpókuszok, társadalmi szokások, illemkönyvek és -főként az egykor félelmetes büntetőtörvények tartottak rendet itt a -szenvedélyeken. De elkezdett korogni a has.</p> -<p>Elrémülve nézek széjjel ismerőseimen. Miért gazdagodott meg az -egyik, miért lett nyomorult szegény a másik? Végzet volt ez, amely -előre meg volt írva? <span class="pagenum"><a name="Page_79" id= -"Page_79">-79-</a></span></p> -<p>Magamra nézek. És nem ismerem meg többé magamat sem a régi -fotográfiáról.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Csak halkan szüreteljünk, akármilyen bő a termés.</p> -<p>Tengernyi vér és elveszített becsület az ára a hatkoronás -bornak. A sorsnak olyan országába jutottunk, ahol az öröm többé nem -öröm, hanem minden csak bánat.</p> -<p>Ha a sürgönypóznákról is dús szőlőfürtök csüngenének, akkor sem -lehetne többé jókedve senkinek Magyarországon.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_80" id= -"Page_80">-80-</a></span></p> -<h2>NÉMA MAGYARORSZÁG.</h2> -<p>A varjak többször nyugtalankodnak ez időtájt, mint egyébkor. A -húsvéti fák (amelyek oly halkan, észrevétlenül rügyeznek, mint a -gyermekszerelem), az ő hangjukkal, fészkükkel, baljóslatú fekete -figurájukkal vannak díszítve. Bozontos tanyájuk a fatetőn úgy leng -a szélben, mint a Bleak House környékén egykor az angol regényben. -A napsugár, amely déltájban oly meleg, mintha minden erejével -kezdeni, meghódítani, ráerőszakolni akarná a tavaszt az -elhitványult világra, érdektelenül hintáztatja a fekete madarakat -magas állomásaikon. Az elcsöndesedett, elnéptelenedett falusi tájon -csak a varjak, csókák élik régi életüket. Fészket raknak, feltünően -hangosak, tojásaik miatt nyugtalankodók, míg az emberek, akik a -nyurga, kopasz fák alatt elhaladnak, oly csendesek, hogy az is -meghallatszik, ha két csirke a szomszéd udvaron összevész, a -favágók munkája nagy messziségből jelt ád, míg a hajóács köznapi -kalapálása olyan feltünőség az elhalkult tájon, mint régi időben a -gyorsvonat szédületes robogása. A varjak élnek és céltalanul piros -szoknyában néhány nő, aki már igazán csak azért viseli a tarka -köntöst, mint a bújdokló cinke színes mellénykéjét. A nap süt. -Erőszakosan, tavaszt, életet, megújhodást, gyönyörű ifjúságot a -németek gránátjainál hatalmasabb erővel diktál <span class= -"pagenum"><a name="Page_81" id="Page_81">-81-</a></span> a -gyászbaborult, öltözködni se kívánó földbe. Ismét fordul egyet az -emberi élet a megfiatalodás, kiszellőzködés, újrügyezés és szerelem -felé; bármit írnak is az újságok. Tavasz van, ifjúság, új élet, -remény és friss kedv van, ha a földgolyó közepéig fölszántják a -föld hátát a kietlen lövegek, mindenáron gyönyörűséges a napsugár, -szagos a fenyőfa levele, fehér a rétivirág és lepke jön a déli szél -hátán az ismeretlen tartományból, amely az álmodó embernek a -homlokára száll. A hadseregek kimeríthetik izomzatuknak végső -erejét, forgáccsá lőhetik az ágyúk csövét, meghalhat még egypár -millió ember: az évszak, amelynek ideje elkövetkezett, oly -ártatlanul, nyugodtan jött át a nedves réteken, mint egy -ingesgyermek. Az emberek legfeljebb nem látják meg az új rügyeket, -ifjú füveket, zsendülő szeleket, friss vízáramlásokat, amelyek az -évszak beköszöntével a világra elkövetkeznek. Nem figyelik meg az -emberek, hogy a folyók gyorsabban futnak, a kakasok más hangon -kiáltanak, a csendességnek hangja, a felhőknek színe, a -napáldozatnak tüneménye: más már, mint tegnap volt. Legfeljebb csak -az emberek nem törődnek azzal, hogy az erdőnek különös illata kezd -lenni; a hegyek elmerengenek a látóhatáron, mint terhes fiatal nők; -a hold kora délután felkúszik a nyárfák hegyére, mint titkolózó -szerenád, hogy lássa szerelmese búcsúzó képmását a napnyugati -határon; csatában járt katona hosszadalmasan lefekszik szülőföldje -mezőjére és halkan kotyog a bor a kiszáradt kulacsban, mintha a -zordon téllel elmult volna az ő érdagasztó bátorsága is; ódon szagú -könyvek és vénséget lehelő pincegádorok, régi hordódongák és a téli -estéken százszor telerajzolt haditérképek, tavalyi rögeszmék és -végnélküli szomorúságra beállított óramutatók a családi órán: – -mind idejüket multák, <span class="pagenum"><a name="Page_82" id= -"Page_82">-82-</a></span> midőn a konok, háborúba zsinegelt, -szégyenpadra tett, a becstelenségek kalodájába zárt emberiség még -mindig nem akarja látni, hogy tavasz van, máskor áhítatos, -fiatalságot, új boldogságot, drága reményt, szitakötő-szárnyú -terveket ígérő tavasz… Az évszak azonban semmibe sem veszi az -embereket, csinálják ők tovább a maguk dolgait, mint megőrült ácsok -az akasztófákat: az évszak, a gyönyörű, eljött a fáknak, folyóknak, -réteknek, madaraknak, jelentéktelen kis füveknek, egy tisztásnak a -fenyveserdőben s egy orgonabokornak a kedvéért. Eljött, mert -szereti reggelenkint új festékkel díszíteni a háztetőket, friss -harmatokkal a park bokrait, új nedvekkel a réteket és jószaggal a -magános kutakat. Neki az a fontos, hogy a pusztai vadmadár az -azúrnak új tükörében füröszthesse meg tollait, az akácfa nagyot -nyúljon, mint virágvasárnap a növendékleány, a varju jajgató -károgással űzze egymást a pusztaház körül és a bokron kékes -álomfoszlány maradjon reggelre a virágokkal álmodott éjszaka -után.</p> -<p>Mi köze a tavasznak az emberekhez?</p> -<p>Még annyi sem, mint a visító malacoknak a kukoricához, amelyet -kis csirkéinek szór a gazdasszony az ól előtt.</p> -<p>A tavasz eljön és drága, erőszakos, rendbontó ölelkezését az -emberek helyett majd kis csirkéken, énekesmadarakon, néma nagy -fákon, hallgatag réteken és a maguk nyelvén beszélő vizeken -próbálja meg. Néki mindig kedvesebb lehetett egy vadrózsabokrot -megcsókolni, mint egy unalmát űző embert.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Nézzük a falut, amely oly néptelen, mint a régi tölgyfaerdőség, -ahonnan elköltöztek a bajuszos <span class="pagenum"><a name= -"Page_83" id="Page_83">-83-</a></span> cincérek, serény harkályok -és életteljes disznókondák. A kakasok oly messziről beszélgetnek, -mintha egy másik tartományból közölnék mondanivalóikat, ahol béke -és csendesség van s a nők oly halkan mennek a házak fala mellett, -mintha elveszítették volna minden bátorságukat az élethez az elmult -három esztendő alatt. Még a házőrző ebek is gyávábbak lettek és a -kovács nagyszerű kalapálása, amely faluvégi hangba könnyen -elképzelhette a merengő: ősei megérkezését, utazását, kisterjedelmű -tennivalóját, étvágyát és utazókabátját, a kalapálás oly fáradtan -hangzik, mintha megúnta volna a fegyverek készítését; patkót, -kerékszöget szeretne csinálni az a kalapács.</p> -<p>A falusi ember élete nagyjában hasonlít a régiek életéhez, -amelyről gyermekkorában hallgatott az unoka, a szabadságharc utáni -magyar életről.</p> -<p>Itt foglalkoznak titkos írással, amellyel nagyapáink leveleztek, -midőn a vagabundok mindenféle hamis hírlelésekkel férkőztek -vendégszeretetükbe. Akkor a közelgő Klapkáról, meg a bujdosó -Kossuthról írtak egymásnak titkos leveleket a szomszédos faluba, -amelyet kalapja alá rejtett a cigánypostás. Most még ártatlanabbak -e levelek a régi jámbor óhajtásoknál. „Bözsikém, vasárnap Pesten -leszek, remélem, megkapom az ígért két puszit…“ írja valaki -egyiptomi hieroglífekkel. A tél és a háború hosszú. A dob kutyabőre -esténkint várja a titokzatos ábécé jeleit. A falusi úriember úgy -eltávolodik a „modern“ életből (amelyhez már javában közelgett), -mint azok a régi muszka regényhősök, akikről a halhatatlan -Turgenjev Vadásziratai című könyvét írta… Az esték végtelenül -hosszúak, úgy halkul el az élet, mint a mécses lángja. Örülni többé -nem lehet a farsangi álarcoknak. Elvitték a magtár javát. Az -<span class="pagenum"><a name="Page_84" id= -"Page_84">-84-</a></span> ősapák félszeg olajfestményei olyan -ijedten néznek alá a falról, mintha ők, a másvilágiak sem tudnák, -hogy mi következik ezután. Az öreg cselédek hosszasan bámulnak az -estébe. A fák különöset sóhajtanak. A földesúr titkos írással -levelet ír egy ismeretlen nőnek.</p> -<p>És hosszan, szinte másvilágias tekintettel néznek egymásra az -emberek, ha találkoznak. Már nem szokás beszélgetni sem a -háborúról, mint valamely családi szerencsétlenségről. Már megszokta -mindenki, hogy olyan csend veszi körül, mint a tengerfenéken. A -boltban minden nap elfogy valamely régi portéka, amit többet nem -lehet kapni. Senki sem csodálkozik. Mindenki nyugodt, mintha ez -volna a természetes rendje az életnek. A nagypénteki kereplőt -forgatja ily egyhangúsággal a harangozó, mint amilyen mostanában a -falusi ember élete.</p> -<p>Napközben fotografáltunk a réten, mint a színészeket „felveszik“ -Pesten, pattant a kis masina, izgatott volt a lencse előtt a nő és -férfi és a nap eltelik azzal is, amíg a napsugárból papiroskép -lesz. Régi regénykönyvek, – a nagymama olvasmányai, – lekerülnek a -padlásról.</p> -<p>– Pesten tán másképen éltek, – mondja a falusi uraság – itt meg -kell elégedni gyertyával. Az eleim gondos emberek voltak. Eltették -a gyertyakoppantót.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Tavaszi éj van, holdjárta utcákra bámulok, a láthatatlan rügyek -kibujnak a gallyak tetejéből, a földből egy kis fű nyújtogatja a -nyakát. Hová szöktél tavasz az emberek elől?</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_85" id= -"Page_85">-85-</a></span></p> -<h2>AZ AMAZONOK HARCA 1917-BEN.</h2> -<p>Vajjon lehet-e nőt szeretni, aki festi az arcát, a haját, a -szemöldökét, órákat tölt kézitükre előtt és gusztustalan -vegyiszerekkel foltozza bőrét, szőrzetét, ajkát?</p> -<p class="center">*</p> -<p>Az ablakomból estefelé, – mily korán húzzák el az Angyali -üdvözletet Pesten! – egy táncosnő öltözködését szemlélem. Minden -este olyan gondosan öltözködik, mintha az utolsó álarcos-bálra -készülődne. Ezentúl többé nem megy bálba, vagy megölik hajnalban az -utcasarkon. Hegedűhúrszínű haja van, mint a vízbefultaknak. -Körülbelül félóráig tart, míg egyik szemét megfesti. Ezalatt nem -igen törődik a világgal. Fáradhatatlanul dolgozik a keze, a -szerencsétlen kis garniszálloda pókhálós szobája talán -tündérkastéllyá változik körülötte; vagy csak Luit látja most is -maga előtt?… A fáradt férfiember, aki véletlenül megpillantja, nem -gondolhat másra, mint a Rókus mögötti zordon udvarra, ahonnan olyan -gyorsan temetnek, mint a bűvészet és ahonnan a Twist Olivérek -elindulnak apró lábaikon.</p> -<p>Vajjon minden nő kendőzi magát, mint a táncosnő?</p> -<p>A háború harmadik esztendejében könnytelen és borús a férfiak -szeme Pesten: most már jobban <span class="pagenum"><a name= -"Page_86" id="Page_86">-86-</a></span> látják a nőket, mint például -a tavalyi tavaszon, amikor egy nagy szoknyalengés, megzavaró -illatár, női párfőm volt a város, amikor a nők először siettek ki -új ruháikban, cipőikben, feltűnő divatjukban a tavaszi utcára. Az -újságok cikkeket írtak, a négyszögletesre ült nadrágú öreg -hírlapíró érthetetlenül csóválta a fejét és a férfiak -nyugtalankodva, szinte szuggesztió alatt nézték az új háborús -divatot, a nők hirtelen uralmát, áramlását. A térdigérő szoknya -hónapokon keresztül zavarta a közbiztonságot, amíg végre -hozzászokhatott mindenki; megtanulhattuk, hogy nincsen olyan drága -selyemharisnya, amelyet a nők fel ne vonnának a lábszárukra és nem -kérhet a szabónő ruháért annyi pénzt, amelyet meg nem adnának.</p> -<p>Mintha a nők megbuktak volna ezen a félelmetes tavaszon, -amelynek méhében forradalmakat sejtettek az álmodozók, pedig a -forradalomhoz sokáig kell füteni a kohókat Közép-Európában, ahol -még manapság hálósipkát viselnek a férfiak és csak a vagabundok -óhajtanak meghalni a barrikádon; a forradalom az éhező és szemérmes -nyomornál is ijesztőbbnek látszik, – jól neveltek itt a -tanítómesterek.</p> -<p>A tavasz eljött s a nyárspolgár egyik nap zendüléstől tartott -(„a franciák!“ mondták), másnap a békéről álmodott („a -szociálisták!“ – epekedve sóhajtották). Harmadnapra tovább folyt a -háború és a nők piros kalapjáról egyetlen újság sem emlékezett meg. -A tavasz eljött, Anyégin Eugént Pétervárott egy háztető kéményéről -lelőtték, hazáját megvető Byron is elszánta magát, hogy Arrasnál -mezítelen mellét vigye a német vasnak; jött egy tavasz, midőn -Közép-Európában egyetlen szerelmes verset sem írtak a költők, a -régi készletből kellett megélni, Petőfit, különösen a nemes -<span class="pagenum"><a name="Page_87" id= -"Page_87">-87-</a></span> Aranyt olvasták, akik a Tisza vize -szőkeségű költészetű verseket kedvelik; míg a kékfrakkos, hosszú -mellényes, fehér kravátlis mult századbeli tündöklő francia -költészet: Paul Verlaine és társai (Tóth Árpád különös -fordításában) elandalított egy letűnt kor holdas hársfái alá, – -régi nőket, régi érzelmeket, elfelejtett dalokat hozott a tavasz, -amely melódiákhoz nem találunk itt nőket, akikre e nemes kosztümök, -liliomtiszta érzések, merengő jelzők és álombeli képek -illenének.</p> -<p>A modern piroskalapos nőnek nincs költője, – szegény, ő úgy megy -el e kor gonosz történetével, hogy annyi emlék sem marad utána, -mint egy kékmacskabeli táncosnő után az öreg urak szívében. E -korszaknak nőiért mintha egyetlen költeményt sem írtak volna s nem -akad bárgyú lantos, aki meghalni akar a szemekért; csatába se -mennek a visszautasított szerelmesek, mint a háború első -hónapjaiban és szinte céltalanul leng a szoknya, virít a kalap, -tolong a női báj a városon. Zsoldosok, átutazó katonák, fáradt -hősök mohó kortyai hangzanak csak a forrás körül, amely azelőtt az -áhítatos szerelem felejthetetlen repkénye mögött csobogott, míg -most nyitott, fogadói kút módjára az országúton áll és a poros -fuvaros, zsibbadtlábú kupec, rongyos vándorkatona megmerítheti -benne a sapkáját. E korszaknak nincs költészete, a -piroskalaposoknak nincs lantosuk, szerelmet, rajongást immár csak a -megholt nők ébresztenek, míg a jelent szinte behúnyt szemmel -érezzük, mint az imádott, tiszta Évát, ha Madách forradalmi -jelenetét játssza az Ember tragédiájában. Az elárvult, kigúnyolt, -végleg szerelmi hajótörést szenvedett modern pesti nő még nem -jutott el odáig, hogy vigasztalást keressen. Csak szórakozni, -önmagát tükörben nézegetni, kis agyvelejével csak mulatni vágyik. -<span class="pagenum"><a name="Page_88" id= -"Page_88">-88-</a></span> És hogy hódoló lantosát se nélkülözze, -megírják a „Kedves Mestert“ a tiszteletére. – Ezzel körülbelül -rendben volna a modern pesti nő arcképe.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Pedig van jóság a világon, végtelen nagy jóság, amely nem a -zárórát tartja az élet legszerencsétlenebb intézményének; női -nemesség, amely halkan, észrevétlenül dudolgat magában; tisztaság, -amelynek érintetlen fodrára nem száll a mulatóhelyek s utcák pora… -Van szemérmes, hallgató nyomor, van ócska ruha, van félretaposott -sarkú cipő. Van imádság és tiszta sóhajtás. Van kendőzetlen arc és -buzgón szerető lélek. Van Égbe vetett bizalom, megingathatatlan -hit, minden földi kínt pótló szeretet.</p> -<p>De ez most még nem divat Pesten, pedig már néha úgy látszott, -haldoklik a kankánélet a városon, az utóbbi kenettel közeledik a -bánat és a szegénység.</p> -<p>Majd eljön a jóknak, ifjú arcukat és szívüket tisztaságban -tartóknak, a rongyos cipősöknek is a divatja.</p> -<p>Csupán az a félelmetes perspektíva, hogy ezt a divatot azok is -hordani fogják, akik most itt szaladgálnak, félig megőrülten. -Félretaposott sarkú cipőben járnak majd a delnők, ha ez lesz a -divat. Miről ismerjük meg a szenteket és a mártirokat?</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_89" id= -"Page_89">-89-</a></span></p> -<h2>RAMSLI.</h2> -<p>A szent szövetség idejében játszották Bécs fehérharisnyás -hölgyei, akik olyan bő szoknyákat viseltek, mint a maiak, a szél -belefujt a selyembe és felfordította a szoknyát, mint a parazolt; -ámde mindenre vigyázott a térden alul érő, cikcakos szélű nadrág, -amely barchentből készült Mária Terézia óta és tizenhárom esztendős -korától kezdve halála napjáig viselte a tisztességes nő… csak a -ledérek mentek ki az utcára nadrág nélkül, akiknek a cipősarka -körül megpödörte kandúrbajuszát Trenk Frigyes. Pedig akkor még -nagyasszonyoknak hívták a dámákat és oly gyönyörűek voltak, hogy -századok mulva is kívánatosan szállnak vissza az elégedetlen -férfiak álmaiba a képtárak, a családi arcképek vásznairól. És -hívták ángénnek is a ramsli nevű kártyajátékot. Jelenleg is nők -játsszák Budapesten, többnyire nem udvarhölgyek, hanem -polgárasszonyok, akik a konyhapénzüket szeretnék gyarapítani, -egymást megfejik, mint a Zrinyibeli kozák a vidéket, nem egyszer -hamisan keverik a kártyát, – hiszen nők – máskor sírva néznek az -elúszott háztartási pénz után… majd egy selyemharisnyára, egy -kalapra valót szeretnének nyerni, játékszert a gyermeknek, -tajtékszipkát a férjnek, kis emléket a szeretőnek… kevernek, -osztanak, nevetnek, sírnak és perlekednek… megmutatják titkolt -természetüket, <span class="pagenum"><a name="Page_90" id= -"Page_90">-90-</a></span> nagylelkűségüket, fukarságukat, -kapzsiságukat, erkölcstelenségüket… Ó, nincs kiábrándítóbb helyzet, -mint szívünk hölgyét kártyaasztalnál látni ramslit játszani és -panaszait meghallgatni a Valet nevű tökkhetesről. Régebben divat -volt Pesten a férfiakat is meghívni az úgynevezett -kártyás-délutánokra, amelyeket a hölgyek fogadónapjukon rendeztek, -uzsonnával egybekötve, amelyet sietve fogyasztottak el a vesztők, -kedélyesen a nyerők, a svájci kártyák a szomszéd asztalon kiterítve -egymással megbeszélték, hogy mennyire izzadnak a nők játék közben, -míg az uzsonnaasztalnál a távollévő barátnők kerültek -megbeszélésre: – a férfiak ültek, csodálkoztak, meghökkentek a -nőktől, akiket eddig Mária Terézia hosszú nadrágjában képzeltek el -s legfőbb vágyunk lett volna velük a folyóparton sétálgatni alkonyi -órában, költészetről, szerelemről csevegni, meghalni értük vagy -szenvedni miattuk, szerenádot rendezni az ablakuk alatt, golyót -röpíteni az agyba vagy a vetélytársba, vagy az oltár elé lépkedni -lengő szalonkabátban… Ám a nők észrevették magukat és a -ramsli-játékhoz többé nem hívták meg a kiábrándult férfiakat, amint -nem hívják meg azon helyekre sem, ahová a nők kettesben vagy -hármasban járnak, egymás előtt nem szégyenkeznek és mindent -pontosan megbeszélnek. Ah, szerelem! Vigyázz magadra, hogy ki ne -hallgasd a nők egymásközötti beszélgetését, óvakodj kulcslyukon -benézni egyedül lévő hölgyhöz, valamint kerüld el a kártyaasztalt, -ahol a nők egymást megkopasztják és igazi érzéseiket feltárják, -mint a makkdisznó szétterjeszti karjait… Vigyázz, szerelem, mert a -nők itt nem veszik észre, hogy némely kártyákon csókolózó párok -vannak, a piros király közömbösen lovagol, és a kártyavetőnő -kezében nagyjelentőségű zöld király <span class="pagenum"><a name= -"Page_91" id="Page_91">-91-</a></span> (a Szerelmet jelenti) itt -egy szürke, kedvetlen figura, amelyet minden megindultság nélkül -eregetnek ki ujjaik közül a dámák. Vigyázz, szerelem, hogy el ne -felejtsed égi származásodat, az isteni ágyékot, ahol fogantattál, a -bűbájt, amelyet köntösül viseltél, a mindenható bűvészetet, amely -ifjúságodat kölcsönözte. A svájci figurák körül futótűz jár az őszi -nádason; az andalgás, a merengés, az álmodozás itt nem ismerős. A -kis lábat hiába nyomod meg titkon az asztal alatt, a kézhez -érzelemtelenül ér bizsergő kezed, a szemekbe céltalanul mélyedsz és -az ajkakról akár ítéletnapig várhatnád a szót, amelyről azt hiszed, -hogy boldogtalan életedet megválthatná… A nők kártyáznak. Kerüld -őket, ifjú. Menj az Ovidius papnőihez, míg előkelő úrnőd -barátnőivel szórakozik.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Némely szegény nő egész életén át a ramsli-asztalnál ül. A -családanyák, akik a kosztpénzt akarják megkeresni a játéknál, a -démoni kalapokra vágyakozó polgárnők, az új cipőről álmodozó -asszonykák végül mégis csak hazamennek, ha a toronyban nyolcat vagy -kilencet üt az óra; igaz, hogy férjüknek, gyermeküknek nem sok öröm -jut belőlük ily estén, míg ők reggelig a tökkhetessel álmodnak, – -ámde a házi levegő, a fürdő, a cseléd nyelvelése, a férjuram -hasfájása, a gyermek náthája, a házmesterné szemtelensége, a piac -drágasága másnapra visszazökkenti őket a mindennapi életbe, -amelynél boldogabb nincs a világon. – Ámde vannak szegény nők, -akiket nem vár lármázva a férj, bömbölve a gyermek, mérgesen a -cseléd a kártyaasztal mellől: akiknek nincs egyebük az úgynevezett -társadalmi életüknél. <span class="pagenum"><a name="Page_92" id= -"Page_92">-92-</a></span></p> -<p>Mit csinálnak azok, ha kilencet üt az óra?</p> -<p>Sokszor elnézegetem a pesti hotelek előcsarnokaiban fülelő, -leskelődő, szimatoló, unatkozó, éhes és szomjas, sívár, üresszívű, -fogadói port és szemetet seprő leányokat, asszonyokat. Mindig -voltak ilyen szerencsétlenek, akiket a mindennapi élet kivetett -medréből egy hotel boldogtalan szigetére, ahol pénzük fogytával -szélhámosabbak lesznek a legelszántabb ügynöknél, hazudnak, -csalnak, erkölcstelenkednek, hogy megmaradhassanak a hotellakók -névsorában, pincérrel, kapussal, éjjeli-őrrel barátkoznak, részeg -és pénzes utazók várnak, tovasuhannak az éji folyosón, mint -boldogtalan árnyékok a kupecek és lókereskedők szobái előtt, -lóversenyeken a zsokék körül mosolyognak, a kártyaasztalnál mindent -megpróbálnak, máskor férfiak zsebében kotorász kezük… mit akarnak? -Sok esztendőn át elnézegettem furcsa, eltünedező, meg felbukkanó -figurájukat, láttam ebéd miatti éhségüket, majd lármás kedvüket az -esti cigányzenénél, kancsal pillantásukat és mosolytalan életüket… -Mit akarnak? Láttam őket milliomos pálinkafőző karján, másnap -ugyanazon a helyen a börtön felé lépegető ágens fizette a -vacsorájukat; megfigyeltem, hogyan szállíttatják meg magukat a -liftben, az előcsarnokbeli iróasztalnál, a folyosón, – s -felejthetetlen a hölgy, aki pontos munkarendet vezetett éjjeli -randevuiról, az órák és a szobák numerusai után osztván be -éjszakáját. Miért? Minek? Hisz jön a holnap, amely ismét sápadtan -az éhségtől találja őket, a zordon kapus mutatja az ajtót és a -cigányzene másnak hangzik a fehér ebédlőben! Láttam az új -cipőjüket, amelyért egy lóalkusznak vallottak szerelmet, a -ruhájukat, amelynek eredete oly gyanus, mint életük és láttam -hangulatnélküli, boldogtalan életüket, amelyre oly közömbösen volt -ráírva <span class="pagenum"><a name="Page_93" id= -"Page_93">-93-</a></span> a végzet, mint a bérszolga felírta kábító -cipőjük talpára a szoba számát.</p> -<p>Vajjon csak az új ruháért, az esti szórakozásért, a léhaságért -élték volna szárazmalom-életüket?</p> -<p>Egy kisasszony most a rendőrségre került a kártyaasztal mellől. -Meg kellene kérdezni tőle, hogy mit gondolt magában, amikor -gondolkozott, mit remélt és mit hitt? Tudta, hogy az életét -kártyázza el? Az ifjúságát, érintetlenségét, szépségét gusztálja a -tökkhetes mögött?</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_94" id= -"Page_94">-94-</a></span></p> -<h2>MAGYAR SÓHAJ.</h2> -<p>„Uram Isten, adj esőt!“</p> -<p>Ez a fohászkodás ostromolja az egeket Mária lángba és füstbe -borult országa felől, hol áhítatos, ezeresztendős multunkba vetett -törhetetlen bizalommal, hol meg a bizonytalan, de dacos jövendőnek -elszántságával.</p> -<p>Adj esőt, Uram.</p> -<p>Aztán békét.</p> -<p>De mindenekelőtt májusi esőt, magyarok esőjét, mert anélkül nem -ér nekünk semmit a diadal ellenségeink felett, valamint nem -vehetjük hasznát a békének sem.</p> -<p>Esőd nélkül elpusztulunk, Uram. Elhullunk tüzes kardoktól, mint -a száraz mennykőtől. Holott már harmadik esztendeje álljuk a csatát -az égboltozat négy tájéka felé megdöbbenés nélkül, a vashámor -munkásainak süketségével, a puszták oroszlánjának hörgésével és a -vakondok óvatosságával.</p> -<p>A csata már nekünk nem meglepetés; a fegyvercsörgés örökösen -hangzó, megúnt lélekharang; az asszonyok bánata, rongyos gyermekek -koporsószínű arca, elerőtlenedett férfiak tántorgása olyan -megszokott élmény, mint szombatnak szerdára való következése; a -hősi halál lett az emberi sors természetes befejezése és a fájdalom -egy hű eb, amely éhen kimúlik gazdája sírján. <span class= -"pagenum"><a name="Page_95" id="Page_95">-95-</a></span></p> -<p>De a Te haragod, Uram, rettentő nekünk, mert benned mindig -bíztunk, a föld alatt az orosz mocsárban, az olasz hegyormon és -otthon elsötétedett lakásainkban.</p> -<p>Azt hittük mindeddig, hogy mellettünk vagy; nem hagyod -szíveinkben úrrá lenni a kétségbeesés láncait zörgető csüggedést; -elküldöd ezután is mennyei köszörűköveidet fegyvereink -megélesítéséhez; városainkat megóvod a tüzes csóvától, fehér -barmainkat a mérges légytől, kútjainkat a dögvésztől és -magtárainkat a kiürüléstől.</p> -<p>Benned bíztunk, Uram, mélyen a hó alatt, hogy majd elküldöd -megváltó tavaszodat, gazdag nyaradat és csöndes őszödet, amelyben -már oly távolról hangzik a háború hangja, mint éjszaka a felhők -alatt a vándormadár kiáltása.</p> -<p>Vártuk, mint a rab a szabadulás napját, májusodat, Uram, amely a -Szűz kék palástja alatt meghúzódó országunknak olyan fontos ideje, -mint az Indiákon a szelek évszaka.</p> -<p>A földünkre hajoltunk, mint napkelet hívője, hogy immár -láthassuk munkánk gyümölcsét, amelyet az elmult boldogtalan őszön, -vizekkel terhes, Noé-korabeli tavaszon elvégeztünk a rendületlen -hittel, amellyel a madár őrzi tojásait. Megcsókoltuk a májust a -harsogó színű fűszáron, a rétek lenge párázataiban, a -jegenyenyárfák holdvilág remegtette levelein és az utak mézes -ákácvirágában. Megöleltük, mert soha úgy nem vártuk drága, -elbujdosott rokonunkat, a Te küldöttedet, Uram, akinek -megjelenésére elhalasztották haláluk napját az emberek; -késlelkedve, vonakodva kalapálták a csorbát a szablyák élén; -konokul egymásra törő földalatti bujdosók felemelték a mélyből -sörényes fejüket és egymásra néztek, mint a zarándokok; -reményteljes fehér vitorlák mutatkoztak a délibáb zöld tengerében, -mint áldott <span class="pagenum"><a name="Page_96" id= -"Page_96">-96-</a></span> nők révedezése; a kopár sivatagban -tévedező, kisebzett lábú vándorló megtalálja nyakában a hit -amulettjét, ahol eddig csak a zsineg szorítását érezte: – ezt hozta -nekünk májusod, Uram, első szakaszában.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Aztán halkan, mint a szél indul meg az erdőn vagy a hegyoldalban -legelésző nyáj között harapózik a rémület a közelgő veszedelem -elől, a tűz lovasa nyargal végig a szalmás tető gerincén: így -következtek az esőtlen napok.</p> -<p>Mint pihegő galambposták Budapest tornyaira, érkeznek a hírek az -ország békésen elnyúló távlatából, hogy: nincs eső. A városi ember -más esztendőkben némi közönyösséggel, pesti nemtörődömséggel, -kultúrájában bizakodó egykedvűséggel fogadja a gazdák felrepített -papirsárkányait. A városi anekdóta csak azt tudja, hogy a magyar -gazda soha sincs megelégedve. Nem volt még olyan termés -Magyarországon, amelyet sokallottak volna a gazdálkodók. Eleinte -bizony nagyon ijedeztünk a termelők jóslásától, hogy katasztrófa -előtt áll Magyarország.</p> -<p>Ám a hírek mind hangosabbak, az ország búzatermelő vidékeiről -érkező arcok mind borultabbak, napról-napra csüggedtebbek a szemek, -amelyek az ég és föld horizontját kémlelik, mind tompultabban -vernek a szívek az izzó napkorong, a felhőtlen égboltozat és az -aszályos, megkérgesült földek láttára, már nincs kedve jósolni ama -bizonyos legöregebb embernek, a levegő forró, mint a tűzhányón, -elsatnyultan nyúlnak el a termő mezőségek, mint égő városok -közelében, a záporeső garabonciása késlelkedik megjelenni a -keresztutak feszületeinél, töprengve lehajtja fejét földesúr és -orosz hadifogoly, csak a cserebogár zümmög <span class= -"pagenum"><a name="Page_97" id="Page_97">-97-</a></span> nyári -népdal helyett. Pesten olvasni kezdik az időjárási intézet -jelentéseit és az újságok meglódítják a vészharangot.</p> -<p>Néha átsuhant a láthatáron egy gyorsan tovatünő felhő, mint a -kalózhajó a messziségben.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Az este, amely immár a történelemé, június elsejét jelentették a -kalendáriomok, mint a megváltás, beköszöntött az országos eső. -Felejtve töprengés és reménytelenség, olyan nagyot lélegzett az -ország, mintha a béke hírét vinnék szerte fehér lovasok.</p> -<p>Esett, szőkén, barnán, tavaszi kedvvel, olykor rézsútosan, -mintha nagy sietségükben elvesztették volna az egyenes utat az -esőszemek, karikát hánytak a tócsákon, mint a gyermekek jókedve, -megmosták az árvaházi növendékeket, a gondozatlan útszéli bokrokat, -felvidámították a magányos, poros falombokat, amelyek már azt -hihették, hogy más célja nem leend életüknek, mint a lakosságnak -akasztófául szolgálni, a kertek új szagokat leheltek, mint újonnan -szerelembe keveredett nők, a hervadó orgonavirágok, amelyeknek -színét már csak a grófnők őrizték meg ruháikon a lófuttató gyepen, -kitárták kis tenyereiket az esőpénzek felé, a magyar éghajlat -elefántjai, a fehér barmok megfürösztötték aszott tagjaikat az -áldott vízben, míg a gazdák az ég felé emelték nap hevétől barnára -pirult arcukat.</p> -<p>Esett, mint az ezeresztendős néphit a magyarság fennmaradásában; -mint az új korszaknak, várva-várt jövendőnek hírnökei a lehulló -esőszemek; mint az égi olaj, amely a Mária országában aluszékony -mécsesek lángját újra felragyogtatja; mint az élet, – úgy esett. -<span class="pagenum"><a name="Page_98" id= -"Page_98">-98-</a></span></p> -<p>Elterpeszkedtek a mezők, mint pusztai kútnál a fáradt vándor -emeli szájához a vödröt, szétnyíltak, mint a szélben dudorászó -falombok és égfelé nyújtották a karjukat, mint szerelmes nők. És az -ég messzi tájairól jött komor felhőlovagok fáradhatatlanul öntözték -husvéti kedvükkel a magyar hajadont, a hervatag pünkösdi rózsákat, -az áldott asszony módjára gömbölyödő mezőségeket, fiatal ízeket -lehelő réteket, parton álló, szerénykedő, sovány néptanítókat, -karcsú szőlővenyigéket. Kőrisfa-illata lett a világnak, friss -szárnya a madárnak, acélkardocska nőtt bele a kalászokba ez -estén.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_99" id= -"Page_99">-99-</a></span></p> -<h2>A BUDAI VÁR.</h2> -<p>Építik Mátyás király palotáját. Szobákat nyitnak, falakat -törnek, ajtókat építenek a Várban; lehetséges, hogy az őszt és a -telet hű magyarjai között tölti majd negyedik Károly. Buda -földrajzi helyzeténél fogva is a legalkalmasabb a királyok -tartózkodási helyéül. A leghívebb, a leglojálisabb ország kellős -közepén emelkedik a hegy, amelyre már Árpád-királyaink a szentek és -hősök családjából megtelepedtek. Egyformán távol a lángbaborult -országhatároktól, egy nagy termékeny rónaság közepén emelkedő kies -hegyvidéken, források, királylegendák, áhítatos emlékezetű erdők -tájékán, a nemzetek leghívebbjének, a magyarnak szívén nyugvó -Várban; barátságos és biztonságos az élet, bármi végzet kúszálja a -történelem fonalát.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Vajjon, milyen az a királyi lak, ahol fiatalemberek boldogsága, -kisgyermekek növekedése és magyar reménységek laknak, mint -énekesmadarak a kalitkában? Egy reggeli újságban olvasom, hogy a -hírlapírót nem engedték be a házba, holott még nincs itt a király -és kedves családja.</p> -<p>Ha igazat mondanak a legendák, az efféle átalakítás bécsi -szokás, a Burgból való hagyomány, ahol századokon át pontosan -megjelentek a szobákban a kőmívesek, miután a halott császárt -elvitték a barna barátokhoz. Udvari szertartás ez, <span class= -"pagenum"><a name="Page_100" id="Page_100">-100-</a></span> mint a -többi ezerféle ceremónia, amelyeknek Nepalleck lovag a tudósa. Bár -nem volt szükség semmiféle átalakításra a jól megépített szobákban, -a kőmíves konokul ásni kezdte a falat, kaparni a vakolatot, keverni -a meszet, mert ő csak annyit tudott, hogy új császár jött a régi -helyére, tehát építeni kell. Valamikor megnéztem a királyi palotát, -amikor fiatal és kíváncsi voltam. A tágas, falszőnyeges, szellős, -kevés bútorzatú termek a schönbrunni nyári kastélyra emlékeztetnek, -míg a Burg szobái Bécsben sokkal setétebbek, ódonabbak, a keskeny, -itt-ott zöldre festett ablakok mögött szinte stilizált történelmi -homály borong. Budán tágas, kényelmes és szellős volt minden; a -lépcsőház, a folyosók, az ajtók bőre szabottak, sok vendégre -berendezve, sok szabadságra és levegőre. (Csak a titkos lépcső, -amely Ferenc József lakosztályához vezetett, az volt olyan keskeny, -hogy a Burg-császárok romantikája jutott az ember eszébe. Nem -csoda, hogy eltévedt itt a szegény Blaháné, mikor magyar nótákat -énekelt egy este a királynál.) Negyven és egynéhány év előtt, egy -nyáron a királyné, Erzsébet, egyedül lakott a Várban és nem félt a -földigérő tükröktől, sem a tágas ablakoktól, amelyekbe szinte -belenézett a pesti Dunasor, mintegy kíváncsi szomszéd: mit főznek a -királyéknál? Ferenc József a harctéren járt, Andrássy Gyula -hordozgatta a híreket Erzsébetnek és ugyancsak ügyesen kellett -forgatni a szavakat, amíg a vesztett hadjárat történetét apránkint, -töviről-hegyire elbeszélgette nyári délutánokon. Korántsem volt -olyan hálás és könnyű szerepe a göndörhajú, kissé ragyás grófnak, -mint egy esztendő előtt, amikor ünnepelni, körülrajongani, -dicsőíteni hozta Ferenc Józseféket Pestre. A szép Andrássy ezen a -nyáron ugyancsak próbát tett diplomatikus símaságáról és udvarlói -tudományáról. <span class="pagenum"><a name="Page_101" id= -"Page_101">-101-</a></span> (Erzsébetbe szerelmes volt minden -valamirevaló férfiember Magyarországon). A királyné hátrafont -kézzel, lehajtott fejjel, bánatba merülve járt végig a szobasoron; -tulajdonképen az volt a hivatása, hogy megőrizze Magyarországot a -csatamezőn lévő férje számára. Azért jött ide szép szemével, karcsú -alakjával, merengő homlokával és térdigérő hajával, hogy a -magyaroknak valahogyan eszükbe ne jusson megismételni a -negyvennyolcadiki eseményeket. Mária Terézia, ez a széles csípőjű, -megtelt, vállas, derekas bécsi asszonyság példát adott a -Habsburg-hölgyeknek, hogyan kell bánni a magyarokkal, ha veszedelem -fenyegeti a birodalmat, a császári trónust. Egy könnybeborult női -tekintet elegendő, hogy az elkeseredett hazafi félretegye a -honfibút. Wittelsbach Erzsébet, bár előkelőség, gőg és magányos -kedv dolgában nem sok térelőnyt vehetett bármely osztrák -főhercegnőtől, kifogástalanul megfelelt küldetésének azon a nyáron, -amelyet a budai palotában egyedül eltöltött. A gyerekek még -kicsinyek voltak, Gizella, Rudolf a hűvösvölgyi Kochmeiszter-féle -villában szaladgáltak a kerti bokrok között. (Báró is lett a -házigazda.) Erzsébet hol Deák Ferenccel, hol Andrássy Gyulával -kísértette el magát a Vérmezőn át, a csendes budai utcákon a -gyermekek látogatására. Deák cúgos cipőjére harmonikában esett a -vitézkötéses pantalló és szárnyas, bő, zsinóros kabátját -kifeszitette a szél, mint egy vitorlát. A cövek-alakú, széles -magyar, mint az ország gondnoka, megbízottja és védelmező gondolata -baktatott a fiatal nő mellett. Összecsavart esőernyőjével -bizonyosan elverte volna Türr Pistát, ha valami bolondot cselekszik -vele ezen a nyáron. Míg másnapokon Andrássy lengett, mint egy -illemtanár struflis, fehér nadrágjában, meggymaggombos frakkjában a -gyönyörű <span class="pagenum"><a name="Page_102" id= -"Page_102">-102-</a></span> menyecske mellett, ugyanaz az Andrássy, -aki szíve mélyében sohasem felejtette el a debreceni országgyűlés -határozatát a Habsburgokról. Ámde, mit nem tesz meg az ember egy -fiatal nő kedvéért! Az ország karcsú daliája mint az önfeláldozó, -csipkekendő után vadállatok közé rontó, utolsó lovag kísérgette az -elhagyott vízivárosi utcákon a merengő királynét. Aztán ősz lett, a -hadjárat végképen elveszett, Erzsébet Gödöllőre utazott hosszú -esőket hallgatni, Heine-verseket olvasni, magányosan lovagolni és a -közelgő „magyar lánnyal“, a kis Mária Valériával álmodni. A -gavallérokat rókavadász-frakkban látta viszont, csak Deák nem -hagyta el többé fogadói kvártélyát a legszebb női szemek kedvéért. -Talán rájött az öregúr, mint a végén minden férfiember, hogy nem -érdemes mindenféle női dolgok elmulasztása céljából a kanapéról -felkelni.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_103" id= -"Page_103">-103-</a></span></p> -<h2>TARTALOM.</h2> -<ul class="TOC"> -<li>Előhang <span class="ralign"><a href= -"#Page_3">3</a></span></li> -<li>Magyar hasak <span class="ralign"><a href= -"#Page_6">6</a></span></li> -<li>Józsefnapi vendégek <span class="ralign"><a href= -"#Page_10">10</a></span></li> -<li>Fogadó a régi világhoz <span class="ralign"><a href= -"#Page_12">12</a></span></li> -<li>A vendég az ebédlőben <span class="ralign"><a href= -"#Page_16">16</a></span></li> -<li>A borász <span class="ralign"><a href= -"#Page_20">20</a></span></li> -<li>Egy régi ember vallomása <span class="ralign"><a href= -"#Page_23">23</a></span></li> -<li>Angyalos bankó <span class="ralign"><a href= -"#Page_26">26</a></span></li> -<li>Júniusi alkony <span class="ralign"><a href= -"#Page_30">30</a></span></li> -<li>Szentiván <span class="ralign"><a href= -"#Page_33">33</a></span></li> -<li>Nyári fény <span class="ralign"><a href= -"#Page_37">37</a></span></li> -<li>Új kenyér <span class="ralign"><a href= -"#Page_41">41</a></span></li> -<li>Bodega <span class="ralign"><a href= -"#Page_44">44</a></span></li> -<li>Tavaszi út 1917-ben <span class="ralign"><a href= -"#Page_48">48</a></span></li> -<li>Pest aranykora <span class="ralign"><a href= -"#Page_54">54</a></span></li> -<li>Jegyzet egy régi kalendáriomba 1917-ben <span class= -"ralign"><a href="#Page_60">60</a></span></li> -<li>Az álomlátók <span class="ralign"><a href= -"#Page_64">64</a></span></li> -<li>Baljóslatú nap <span class="ralign"><a href= -"#Page_70">70</a></span></li> -<li>Szüreti dal <span class="ralign"><a href= -"#Page_75">75</a></span></li> -<li>Néma Magyarország <span class="ralign"><a href= -"#Page_80">80</a></span></li> -<li>Az amazonok harca 1917-ben <span class="ralign"><a href= -"#Page_85">85</a></span></li> -<li>Ramsli <span class="ralign"><a href= -"#Page_89">89</a></span></li> -<li>Magyar sóhaj <span class="ralign"><a href= -"#Page_94">94</a></span></li> -<li>A budai vár <span class="ralign"><a href= -"#Page_99">99</a></span></li> -</ul> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div style='display:block; margin-top:4em'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK KÁNAÁN KÖNYVE ***</div> -<div style='text-align:left'> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Updated editions will replace the previous one—the old editions will -be renamed. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg™ electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™ -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. -</div> - -<div style='margin:0.83em 0; font-size:1.1em; text-align:center'>START: FULL LICENSE<br /> -<span style='font-size:smaller'>THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE<br /> -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</span> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase “Project -Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg™ License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™ -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person -or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg™ -electronic works. See paragraph 1.E below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the -Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg™ mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg™ -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg™ name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg™ License when -you share it without charge with others. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™ work (any work -on which the phrase “Project Gutenberg” appears, or with which the -phrase “Project Gutenberg” is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: -</div> - -<blockquote> - <div style='display:block; margin:1em 0'> - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most - other parts of the world at no cost and with almost no restrictions - whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms - of the Project Gutenberg License included with this eBook or online - at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you - are not located in the United States, you will have to check the laws - of the country where you are located before using this eBook. - </div> -</blockquote> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase “Project -Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg™ -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg™ -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg™. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg™ License. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work in a format -other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg™ website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original “Plain -Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg™ License as specified in paragraph 1.E.1. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg™ works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg™ electronic works -provided that: -</div> - -<div style='margin-left:0.7em;'> - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg™ works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg™ trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, “Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation.” - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg™ - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg™ - works. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg™ works. - </div> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg™ electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg™ trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg™ collection. Despite these efforts, Project Gutenberg™ -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain “Defects,” such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the “Right -of Replacement or Refund” described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg™ trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg™ electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg™ electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg™ -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg™ work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg™ work, and (c) any -Defect you cause. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg™ -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg™’s -goals and ensuring that the Project Gutenberg™ collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg™ and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation’s EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state’s laws. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation’s business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation’s website -and official page at www.gutenberg.org/contact -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ depends upon and cannot survive without widespread -public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state -visit <a href="https://www.gutenberg.org/donate/">www.gutenberg.org/donate</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 5. General Information About Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg™ concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg™ eBooks with only a loose network of -volunteer support. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Most people start at our website which has the main PG search -facility: <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This website includes information about Project Gutenberg™, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. -</div> - -</div> - -</body> -</html> |