diff options
| author | nfenwick <nfenwick@pglaf.org> | 2025-01-23 01:28:46 -0800 |
|---|---|---|
| committer | nfenwick <nfenwick@pglaf.org> | 2025-01-23 01:28:46 -0800 |
| commit | aa284f041591623f764807827df7317c4b3312e8 (patch) | |
| tree | b99109962856eb8dd632df66014e2c9ed79cda70 | |
| parent | fce0ed3980791798a6b5c8f1b0390980fcc08b9d (diff) | |
| -rw-r--r-- | .gitattributes | 4 | ||||
| -rw-r--r-- | LICENSE.txt | 11 | ||||
| -rw-r--r-- | README.md | 2 | ||||
| -rw-r--r-- | old/65332-0.txt | 4088 | ||||
| -rw-r--r-- | old/65332-0.zip | bin | 59613 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/65332-h.zip | bin | 64930 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/65332-h/65332-h.htm | 3557 |
7 files changed, 17 insertions, 7645 deletions
diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes new file mode 100644 index 0000000..d7b82bc --- /dev/null +++ b/.gitattributes @@ -0,0 +1,4 @@ +*.txt text eol=lf +*.htm text eol=lf +*.html text eol=lf +*.md text eol=lf diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt new file mode 100644 index 0000000..6312041 --- /dev/null +++ b/LICENSE.txt @@ -0,0 +1,11 @@ +This eBook, including all associated images, markup, improvements, +metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be +in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES. + +Procedures for determining public domain status are described in +the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org. + +No investigation has been made concerning possible copyrights in +jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize +this eBook outside of the United States should confirm copyright +status under the laws that apply to them. diff --git a/README.md b/README.md new file mode 100644 index 0000000..d4d7222 --- /dev/null +++ b/README.md @@ -0,0 +1,2 @@ +Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for +eBook #65332 (https://www.gutenberg.org/ebooks/65332) diff --git a/old/65332-0.txt b/old/65332-0.txt deleted file mode 100644 index 4a61b05..0000000 --- a/old/65332-0.txt +++ /dev/null @@ -1,4088 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook of 1913, by Lajos Biró - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this eBook. - -Title: 1913 - Történelmi szinmu három felvonásban - -Author: Lajos Biró - -Release Date: May 13, 2021 [eBook #65332] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -Produced by: Albert László from page images generously made available by - the HathiTrust Digital Library - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 1913 *** - -1913 - -BIRÓ LAJOS - -KÖNYVEI: - - -=1. Regények= - -A diadalmas asszony. - -Nyári zivatar. - - -=2. Elbeszélések= - -Kunszállási emberek. - -A fekete ostor. - -Marie és más asszonyok. - -Huszonegy novella. 2 kiadás. - - -=3. Szindarabok= - -Az utolsó csók. (Egy szegény ifju története.) - -Tavaszi ünnep. - -A rablólovag. - -Sárga liliom. - -A cárnő. Irták _Biró Lajos_ és _Lengyel Menyhért_. - -Singer és Wolfner kiadásai - -Budapest, VI. ker., Andrássy-út 16. sz. - -_Biró Lajos_ - - - - - - -_1913_ - -_Történelmi szinmű három felvonásban._ - -_Budapest 1914_ - -_Singer és Wolfner kiadása_ - -_VI., Andrássy-út 16._ - -_Az előadás joga dr. Marton Sándornál (Budapest, IV., Bécsi-utca 1.) -szerezhető meg._ - -* - -_Minden jog, a fordítás joga is fenntartva._ - -* - -_Színpadokkal szemben kézirat._ - -_Copyright 1913 by dr. Marton Sándor Budapest_ - -BUDAPESTI HIRLAP NYOMDÁJA. - - - - -SZEREPLŐK: - - -Westerland altábornagy - -Beatrix, a lánya - -Almásy főhadnagy, az unokaöccse - -Törő - -Theodori kapitány - -Karanov Paula - -Radován - -A főlakáj - -A régiségkereskedő - -Kovács - - - - -ELSŐ FELVONÁS. - -Nagyúri kastély terrasza. Jobbra (nézőtől) maga a kastély. Balra és -hátul a park. A terraszon kertiszékgruppok, kis asztalok stb. - - -ELSŐ JELENET. - -_A régiségkereskedő, Radován, Beatrixszel_, azután _Beatrix_ nélkül. - -(A kastély felől halkan katonazene hallatszik.) - -_A régiségkereskedő_ (jön jobbról; az ebédtől; átsiet a terraszon, lenéz -a parkba, nyugtalanul átmegy a terrasz tulsó oldalára, aggódva keresgél, -végre észreveszi azt, akit keresett és türelmetlenül leszól): Jöjjön -már, kérem. Alig tudtam az ebédtől elszökni. - -_Radován_ (aggasztóan rút ember, negyven éves, nem ősz csak őszülő; de -egészen megtörött. Nehezen vonszolja magát; minden percben mintha össze -akarna roskadni. A hangja kongó és tompa): Jövök már. - -_A régiségkereskedő:_ Hol az ördögbe járt? - -_Radován_ (feljön a terraszra): Elhíttak… Vigyázzon: itt jön a lány. - -_A régiségkereskedő:_ Melyik? (Lenéz.) Ah… - -_Beatrix_ (jön fel a lépcsőn). - -_A régiségkereskedő_ (túlzott édességgel): Ah, bárónő is fölkelt már az -asztaltól? - -_Beatrix_ (fönn a terraszon; mosolyogva): Igen, nem akartam, hogy apát -elhíjják… Éppen a harmadik tósztját mondta. - -_A régiségkereskedő_ (egy mentegetőző mozdulattal): Én is kijöttem… ez a -terrasz olyan hívogató… az ebédnek mindjárt vége lesz. - -_Beatrix:_ Igen, megyek is, és megmondom, hogy a feketekávét itt -szolgálják föl. (Radovánhoz:) Ön sem jön már vissza? - -_Radován:_ Nem. Én is maradok… (Szünet. – Elkényszeredetten:) A bárónő, -láttam, találkozott a gyerekekkel és megsimogatta őket. - -_Beatrix:_ Igen, mert úgy megsajnáltam őket. - -_Radován:_ Miért? - -_Beatrix:_ Mert olyan rútak. Ritka dolog ilyen csúnya gyerekeket látni… -nekem valósággal fájt, mikor rájuk néztem… gyerekeknek olyan szépeknek -kellene lenniök, mint az angyaloknak, nem? (Szünet.) Hogy kerültek ide -ezek a gyerekek? (Szünet.) Nem tudja, kinek a gyerekei voltak ezek? - -_Radován_ (sápadtan): De igen. Az én gyerekeim voltak. - -_Beatrix_ (megdöbbenve): Oh… kérem… bocsásson meg… Higyje el… Biztosítom -róla… - -_Radován_ (halkan): Hogy szépnek találta őket. - -_Beatrix_ (őszintén): Én nem akarok önnek hazudni… hanem hiszen ön -mondta nekem, hogy nincs családja. Miért mondta? - -_Radován_ (nagyon halkan): Mert az anyjuk elhagyott. (Szünet.) - -_Beatrix_ (hallgat, azután nagyon becsületesen): Higyje el, hogy nem -volt szándékomban önnek fájdalmat okozni… és bocsásson meg érte. (Kezet -nyújt.) - -_Radován_ (alázattal fogadja a kézszorítást): Tudom, hogy a bárónő -senkinek nem akar fájdalmat okozni. - -_Beatrix_ (igent int és elmegy jobbra). - -_Radován_ (utána néz és folytatja az előbbi mondatot): De nekem mégis -fájdalmat okoztok mindnyájan!… (Ökölbe szorított kézzel, halk, nagy -dühvel:) Ha én már egyszer titeket látnálak úgy, hogy összegörnyedtek és -nyögtök a fájdalomtól. - -_A régiségkereskedő:_ Ugyan kérem, ne álmodozzék… Jöjjön gyorsan és -mondja, hogy mi van. - -_Radován_ (fanyar fájdalommal): Mi lenne? - -_A régiségkereskedő:_ Beszélt-e már Törővel?… Hajlandó-e Törő nekünk -eladni a találmányát? Hajlandó-e eljönni, vagy elszökni innen? Vagy -ismeri-e végre ön a találmány titkát? A dolog nagyon sürgős! És alig van -rá mód, hogy én holnapnál tovább itt maradjak. - -_Radován_ (nyugodtan): Itt maradnak a többiek… - -_A régiségkereskedő_ (meglepetve néz rá). - -_Radován:_ Előttem ne titkolózzék; hiszen én mindent tudok… És engem ne -sürgessen, mert senkinek a világon nem olyan sürgős ez a dolog, mint -nekem. - -_A régiségkereskedő:_ Miért? - -_Radován:_ Mert nekem minden perc egy örökkévalóság; és mert az én -perceim mégis sietnek. - -_A régiségkereskedő_ (megütközve): Mi baja magának? - -_Radován_ (fájdalomtól eltorzult arccal): Én… nagyon beteg vagyok. -(Szünet.) - -_A régiségkereskedő_ (türelmetlenül): Szóval? Hogy állunk?… Ismeri ön a -találmányt? - -_Radován:_ Nem. Az még mindig a Törő titka. - -_A régiségkereskedő:_ Hát hajlandó Törő nekünk eladni? Innen elszökni? - -_Radován:_ Még nem. De remélem, hogy nemsokára igen… Még ma… Egy-két óra -múlva. - -_A régiségkereskedő:_ Miért? - -_Radován:_ Az altábornagy most vár táviratot Bécsből. A -hadügyminisztérium kimondja a végső szót: mennyiért hajlandók megvenni a -találmányt. - -_A régiségkereskedő:_ És? - -_Radován:_ És a távirat azt hiszem, már meg is jött. A lány azért hagyta -ott az ebédet. - -_A régiségkereskedő:_ És? - -_Radován:_ És mert az altábornagyot én is informáltam, föltételezem, -hogy csak a felét, csak a negyedét adják annak, amit Törő kért. És mert -Törőt is informáltam, mert hetek óta rakom a taplót a fülébe, és mert -amugy is vak és gőgös… (Szünet.) Föltételezem, hogy még ma szökik. - -_A régiségkereskedő_ (türelmetlenül): Hiszen ha csak végezhetnénk. Mi -mindennel elkészültünk… És átkozottul sürgős a dolog. - -_Radován_ (röviden): Nekem a legsürgősebb… És most váljunk el, mert -fölösleges, hogy bennünket együtt lássanak. Én visszamegyek az ebédlőbe. - -_A régiségkereskedő:_ Én akkor le a kertbe. (Elmennek.) - - -MÁSODIK JELENET. - -_Almásy, Kovács, Paula_, majd _A régiségkereskedő_. - -(Amint a régiségkereskedő hátul lement a parkba, a terrasz egy ideig -üresen marad, azután a baloldali lépcsőn föllopózik Almásy, mögötte -Kovács és hat szuronyos katona. Magyar bakák.) - -_Almásy_ (huszárfőhadnagy; vezérkari jelvény, középtermetű, barna, -nyugodt, izmos, inas. Óvatosan a terrasz hátsó részéhez siet): Ő volt -az. Nézze Kovács… az, aki ott befordul az alléba… Látja? - -_Kovács_ (gyalogos szakaszvezető; tartalékos; tehát nem a fiatal -katonatipus): Látom, főhadnagy úr. - -_Almásy:_ Hát ezt kell nyakon csípni, Kovács. - -_Kovács_ (indulni akar): Elébe kerülünk a nagykapu felől. - -_Almásy_ (csettint a kezével): Halt!… Megálljunk csak. (Gondolkozik:) Ez -akkor szimatot kaphat és megugrik… Itt várunk, míg visszajön. Ha -szerencsénk van, előbb itt lesz, mint az ebédelők odabentről… (A -katonákhoz:) Le a lépcsőn… bújjatok be ott az orgonabokorba. Ha intek, -föl ide mind… Maga is húzódjék vissza Kovács… (idegesen:) A mindenségét… -meg ne ugorjon ez a róka előlünk… De nem lehet mást csinálni, várni -kell… (Idegesen és türelmetlenül járkál; benéz jobb felé, fölvillan az -arca, odamegy a jobboldali ajtóhoz és suttogva beszól:) Petrovna Paula!… -Paula!… Jőjjön csak; most megmutatom, amit igértem. - -_Paula_ (huszonhároméves, orosz diáklány; rövidre nyírott haj; az orosz -diáklány ismert tipusa… Csodálkozva): Hát maga mit csinál itt? - -_Almásy:_ Türelmetlenkedem. Félek tőle, hogy nem sikerül elfognom egy -érdemes honfitársát. - -_Paula:_ A régiségkereskedőt? - -_Almásy:_ Azt. - -_Paula:_ Ugy-e mondtam, hogy honfitársam? - -_Almásy:_ Igaza volt… mint mindig. De addig is, míg sikerül elfognom, -bemutatom magának, amint igértem, Kovács Pál tartalékos szakaszvezetőt, -a budapesti famunkások szakszervezetének egyik vezető emberét… (A leányt -is bemutatja, komolyan, de érezvén a helyzet humorát:) Karanov Paula, -vegyész, politikai menekült, a szociálista-párt volt pártvezetőségi -tagja, a legutóbbi forradalom egyik vezetője. - -_Paula_ (komolyan kezet nyujt Kovácsnak): Jó napot elvtárs. - -_Kovács:_ Jó napot elvtársnő. - -(Kezet szorítanak.) - -_Paula_ (komolyan vizsgálja): A főhadnagy úr nekem azt mondta, hogy ön -jó katona, elvtárs. - -_Kovács:_ Én az vagyok, elvtársnő. - -_Paula:_ És ha holnap megkezdődnék a háború, ön nem dezertálna. - -_Kovács:_ Nem én, elvtársnő. - -_Paula:_ És a többi magyar elvtárs se? - -_Kovács:_ Egyetlenegy se, elvtársnő. - -_Paula_ (hitetlenül): És ön forradalmi szociáldemokrata? - -_Kovács:_ Az. - -_Paula:_ Nem valami (megvetően:) nemzeti… vagy keresztényszociálista -szervezet tagja? - -_Kovács:_ Hó… De nem ám… - -_Paula:_ Nemzetközi…? - -_Kovács:_ Az bizony. Osztályharci alapon. A kommunista manifesztum -alapján. A termelési eszközök kisajátításának a programjával. - -_Paula_ (hitetlenül csóválja a fejét): Hihetetlen. – És ön szivesen -harcol? - -_Kovács:_ Szivesen? Azt nem. De bizony én is harcolok, ha meg kell -lennie. Bár lenne már meg. - -_Paula_ (meglepetve): Ön kivánja a háborut. - -_Kovács:_ Nem. De… mindig mondom a főhadnagy úrnak is… az teszi a mi -helyzetünket, behivott tartalékosokét, itt keservessé, hogy mi itt -várunk és a családunk otthon koplal. Ha csak ez másképp volna már. - -_Almásy_ (beszélgetés közben állandóan figyeli a parkot): Majd másképpen -lesz ez is. Csak türelem kell. (Humorral:) Hiszen tudja Kovács… - -_Kovács_ (Paulához, mosolyogva): A főhadnagy úr azt állítja, hogy a -szociálizmus eddig helyesen tette, ha hadseregellenes volt, de most itt -az ideje, hogy militaristává alakuljon át. - -_Almásy_ (a parkba néz, bólintva folytatja): Mert a szociálizmus lassan -meghódítja az államot és mert így neki kell gondoskodnia az állam -fennmaradásáról. - -_Paula_ (szelid kicsinyléssel): És hogy a militarizmus, amely eddig -antiszociálista volt, ezentul szociálista lesz. - -_Almásy_ (bólint): Ugy van. – Mert a néphadsereg csak akkor ér valamit, -ha valóban a nép hadserege. - -_Paula_ (felülről lefelé): Igen, ismerem, ez a Törő elmélete. - -_Almásy_ (kinéz): Amelyet Törő cserben hagyott, hogy kiránduljon a -részeg gőg anarchista mezejére. De amelynek az igazságát én óráról-órára -bizonyosabbnak látok. - -_Paula_ (pedánsan): Ez, kérem, romantikus polgári álmodozás, amely nem -ismeri az osztályharc egész elméletét és amely örökké kiegyenlítésről -álmodozik, holott… - -_Almásy_ (a parkba néz): Vigyázni!… Bocsánat! hallgasson Paula kérem… -Itt jön az emberünk. – Kovács, ha intek, hetedmagával ide. – Paula -kérem, vonuljon maga is… Vagy, hm… maradjon itt. - -_A régiségkereskedő_ (nyugodtan jön föl a lépcsőn, meglátja Almásyt, -mosolyogva): Ah, jó napot főhadnagy úr, jó napot kivánok… - -_Almásy_ (nyugodtan megvárja, amíg odaér hozzá, elfogadja a kezét, a -másik kezével int a katonáknak és a balkezét rögtön rá is teszi a -régiségkereskedő vállára): Jó napot… én önt ezennel letartóztatom. - -_A régiségkereskedő_ (előbb neki akar rohanni Almásynak, át akar gázolni -minden gáton, egy másodpercig úgy van, hogy a revolvere után kap, egy -másodpercig összehúzódik, mint az ugrásra készülő vadállat, azután -észreveszi a szuronyos katonákat, akik körülveszik és elkezd nevetni): -Ha… ha… ha… ha… Nagyon jó. Ez kitünő. Ha… ha… ha… - -_Almásy_ (nyugodtan): Siessen kérem a nevetéssel, mert a katonáim rögtön -elkisérik… Kovács!… A revolvert kivenni a zsebéből. - -_Kovács_ (hozzálát). - -_A régiségkereskedő_ (túlzott fenséggel): Kérem én tiltakozom minden -erőszak ellen, én tisztességes kereskedő vagyok, én hivatkozom ő -excellenciájára, Westerland altábornagyra. (Egyre hangosabban kiabál.) - -_Almásy:_ Csend! Ha kiabál, betömetem a száját és meg is bilincseltetem… -Kovács!… megmotozni. - -_A régiségkereskedő_ (megpróbálkozik méltatlankodással): Kérem, én… - -_Almásy_ (nyugodtan): Ön… ön nem Baumann József, nem régiségkereskedő; -és én azt hittem, hogy az önök vezérkarának a tisztjei is olyan -elegánsan tudnak belenyugodni abba, ami elkerülhetetlen, mint a mi -vezérkarunk tisztjei. - -_A régiségkereskedő_ (átalakul, kiegyenesedik; álkedélyessége eltünik; -hideg gőggel engedi át magát az erőszaknak). - -_Kovács_ (átnyujtja Almásynak a kiszedett holmit): Tessék a pisztoly. -Itt a tárca. - -_Almásy_ (átveszi): Jó… A folytatása majd a hadbiró úrnál… Kovács a -foglyot lekiséri a… - -_A régiségkereskedő_ (nyugtalanul néz körül, nem jön-e valaki. -Nyugtalankodva, lesben állva): Csak egy percet kérek még, csak azt -szeretném, ha… - -_Almásy_ (udvariasan félbeszakítja): Sajnálom, semmit sem lehet. Ön -senkivel sem beszélhet és tovább itt nem maradhat… Kovács, a foglyot -átadja az őrnagy-hadbiró úrnak. Az úton az első gyanus mozdulatára -lelövi. Két ember megy előtte, kettő szorosan mögötte. Az úton nincs -megállás egy másodpercre sem. - -_Kovács_ (katonásan ismétli): A foglyot az őrnagyhadbiró úrnak. Első -gyanus mozdulatra lelőni. Két ember előtte, kettő mögötte. Megállás -nincs. - -_Almásy:_ Úgy van… Előre… indulj. - -_Kovács_ (tiszteleg, közrefogja a katonáival a foglyot és a baloldali -lépcsőn lemegy vele). - -_Almásy_ (elgondolkozva néz a távozók után. Azután belenéz a -régiségkereskedő tömött nagy tárcájába és figyelmesen nézegeti a benne -levő kis papirdarabokat): Hm… hiszen ez nagyon érdekes lesz… (Még mindig -a tárcára hajolva:) Nagyon köszönöm magának, kedves kis Paula, hogy -fölhivta a figyelmemet erre a derék, bécsi régiségkereskedőre. - -_Paula_ (nyugodtan bólint): A második szaván megéreztem, hogy -honfitársam. (Elgondolkozva:) Ez az érzékenységem talán azért olyan -fájdalmas élességü, mert minden gondolatom a hazámé. - -_Almásy_ (gyöngéden bólint. Összehajtja a tárcát): És most mondja meg, -meg volt-e elégedve az én tartalékos szakaszvezetőmmel. - -_Paula_ (komolyan): Meg. - -_Almásy:_ No ugy-e, hogy igazam volt: ugy-e, hogy ez a hadsereg olyan, -hogy le lehet vele győzni a maga hazáját. - -_Paula_ (idegesen): Ne mondja kérem, hogy a hazámat. - -_Almásy:_ Megint igaza van: nem a hazáját, hanem a hazáját is elnyomó -zsarnokságot. - -_Paula_ (elgondolkozva bólint): Igen… lehet… A nép itt derék, okos és -érett, a népben megvannak a fejlett demokráciák jó tulajdonságai; (kissé -száraz, előadó hangon:) de a többi osztályok aggasztó romlást tüneteket -mutatnak: az emberek tunyák, henyék, elbizottak, gőgösek, szinte -alkalmatlanoknak látszanak az állam fenntartására; nincsenek meg bennük -az államot fenntartó tulajdonságok, nincs bennük önzetlenség, nincs -bennük szolidaritás… nézze, mennyit ettek és mennyit ittak odabent; és -katonákat rendeltek ki, hogy zenét is kapjanak a zsiros és füszeres -ételek mellé. - -_Almásy_ (előbb félig mosolyogva, félig komolyan hallgatta a pedáns kis -előadást, azután benéz a kastélyba és ijedten közbeszól): Várjon, kedves -kis Paula, majd máskor… most mindjárt itt lesznek a többiek… és én még -meg akarom magát kérdezni: mi van a kapitánnyal? - -_Paula:_ Theodorival? - -_Almásy:_ Igen. - -_Paula:_ Mi volna vele? Ostoba… Imád… - -_Almásy:_ Nagyszerű. És maga? - -_Paula:_ Utálom. - -_Almásy:_ Az nagyon jól van… csakhogy… kedves, drága, kis Paula: ne -mutassa neki. (Őszinte szorongással:) Ha csak annyira tudna vele jutni, -ha csak azt megtenné, ha csak azt a… hogy mondjam?… ha maga a mi jó -ügyünk érdekében egyelőre azt az igéretet ki tudná belőle venni, hogy ő… -hm… hogy ő magát… pénzzel dúsan ellátja… ha… ha… ha… - -_Paula_ (nyugodtan): Ha a szeretője leszek. - -_Almásy_ (megkönnyebbülten): Igen. - -_Paula:_ Az nagyon könnyű lesz. - -_Almásy:_ Azt hiszi? - -_Paula:_ Majdnem bizonyos vagyok benne… A férfiak általában hitványul -szerelmesek tudnak lenni; de soha én embert nem láttam, aki ilyen -nyomorékja lett volna a szerelmi vágyódásának. - -_Almásy_ (őszintén): Hát akkor, drága és kedves barátnőm, ha egyedül -marad vele… de lehetőleg még ma délután… vegye ki belőle. Pontosan azt: -mennyi pénzt költ magára, hogyha… hogyha… - -_Paula:_ Hogyha a szeretője leszek. - -_Almásy_ (mosolyogva): Igen… Megteszi? - -_Paula:_ Meg. - -_Almásy:_ Köszönöm. - -_Paula:_ Megteszem, bár alig akadt még elém férfi, akit ilyen hevesen -utáltam volna, mint ezt a Theodori kapitányt. Milyen ember ez! Szép, -kedves, mosolygó: utálom! Ha én ilyen szép férfi volnék, összevagdalnám -karddal az arcomat, mint a dervisek Husszein ünnepén. Vagy himlőt -oltanék magamba. Hogy legalább ragyás legyek, ha már ilyen szép vagyok. - - -HARMADIK JELENET. - -_Voltak, Westerland_ altábornagy, _Beatrix, Törő, Theodori, Radován_, -több lakáj, közöttük a főlakáj, aki símán siklik ide-oda, mindenütt -jelen van és gyorsan eltünik, végül vendégek: hölgyek és férfiak, a -vidék előkelősége. - -_Az altábornagy_ (a nők elől menekül; szeretetreméltóan védekezik): Nem, -nem, hölgyeim, lehetetlen. - -_Egy fiatal hölgy:_ Kegyelmes uram: csak azt legalább, hogy -nagyhatalommal lesz-e háborunk? - -_Az altábornagy:_ De ha mondom, hogy én semmit sem tudok. - -_A nők:_ De igen. De igen. De igen. - -_Egy idősebb hölgy:_ Hát csak azt, kegyelmes uram, bizonyos-e már a -háború? - -_A fiatal hölgy:_ Hiszen ha bizonyos, akkor egy nagyhatalommal egészen -bizonyosan dolgunk lesz. - -_Az idősebb hölgy:_ Dehogy lesz… - -_A fiatalabb hölgy:_ Kegyelmes uram: nekem a vőlegényem van behíva… - -_Az altábornagy:_ De hölgyeim, ha mondom… - -_A nők:_ De igen, de tudja. - -_Az altábornagy:_ Ha mondom, hogy nem tudom, hát irgalmazzanak már. Nem -tudom. - -_Törő:_ Hát tisztelt hölgyeim, irgalmazzanak szegény házigazdánknak. -Higyjék el: elhihetik neki, hogy nem tudja. - -_Az altábornagy_ (kissé sértődötten): Miért ne tudnám? - -_Törő:_ Mert ebben a pillanatban talán még ő felsége a király sem tudja. -(Általános fölzúdulás: Óh!… Hohó!… Hogy lehet ilyet mondani.) - -_Az altábornagy:_ No hát ez már mégis… - -_Törő:_ De hiszen ez világos… és nagyobb tiszteletnek a jelét a király -iránt nem adhatja senki, mint az, aki azt mondja: maga ő felsége sem -tudja, lesz-e háború. - -_Az altábornagy:_ Ezt meg is kell magyarázni. - -_Törő:_ Nagyon szívesen… (Leül. A feketekávét szervirozzák körülötte.) A -háborút nem mi akarjuk, helyesebben mi nem akarjuk: sem az ország, sem a -király. Mi védelmi állásban vagyunk. Most éppen úgy, mint öt évvel -ezelőtt, öt évvel ezelőtt úgy, mint tíz évvel ezelőtt. Az a nagyhatalom, -amellyel szemben állunk, öt évről öt évre úgy tesz, mintha nekünk akarna -rontani. Nem támad, de idegessé tesz, megijeszt, kifáraszt, izgalomban -tart… Mert a maga népének az izgalmával nem törődik, öt évről öt évre -megismétli ezt a játékot, amelyről mi sohasem tudhatjuk, mikor válik -véres mérkőzéssé. Mikor válik tehát azzá? Majd akkor és nem előbb, ha ez -a nagyhatalom elérkezettnek látja rá az időt. Most van-e ez az idő, az -csak hónapokig tartó izgalom után derül ki; egyelőre nem tudhatja tehát -ő excellenciája, sőt nem tudhatja ő felsége a király sem. - -_Az altábornagy_ (dörmögve): No így… így már más… - -_Törő:_ Ami egyébként nem is olyan örvendetes állapot. - -_Az altábornagy:_ Mi nem örvendetes állapot? - -_Törő:_ Az, hogy egy nagy birodalom öt évről öt évre engedi magát -megrémíttetni, költekezésre és védekezésre szoríttatni, beteg embernek -kikiáltatni, hogy végül szégyenkezve dugja hüvelybe ismét hiába kihúzott -kardját és szégyenkezve élvezze a létet a legközelebbi ijesztgetésig. - -_Az altábornagy_ (mogorván): Preventiv háború? - -_Radován_ (halkan): Az a nagyhatalom, amely velünk szemben áll, a -legbelső ösztönét követi, amikor fenyegetőzik és mi a legbelső -ösztönünket követjük, amikor védekezünk. - -_Törő:_ Vagyis: az a nagyhatalom a terjeszkedő hatalmas és fiatal -ország, mi pedig betegek vagyunk és megértünk a pusztulásra. - -_Radován:_ Mi, azt hiszem betegek vagyunk… megértünk a föloszlásra. - -_Az altábornagy_ (hevesen akar válaszolni). - -_Törő_ (közbevág): Ez az, ami nem igaz. Ez a babona az, ami bennünket -gyengévé tesz. Ki hitette el velünk, hogy most rajtunk a sor?… Nem -rajtunk a sor, hanem ő rajta a sor. - -_Fölkiáltások:_ Ah! Rajta! Miért? Hogyan? - -_Törő:_ Csak azt legyen bátorságunk kimondani, hogy mi a népeknek -szabadságot viszünk, és az egész félelmes hatalom összeroskad, mint a -hamú. Csak egyszer merjük azt mondani, hogy a mi demokratikus -impériumunk föl akarja osztani ezt a velünk szemben álló birodalmat, -mert Keleten a független államoknak egy hosszú sorával akarja Európát -elválasztani a fölszabadított népétől: Finnországgal, Lengyelországgal, -Ruténországgal, és hol van az a félelmes erő, amely öt évről öt évre meg -merte tenni azt, hogy az élet és a halál játékára rákényszerítsen -bennünket. Csak egyszer merje a mi birodalmunk megüzenni az elnyomott -népeknek… mindnek… hogy velük van, – és megküldte a halálos üzenetet -annak a hatalomnak, amely bennünket merészel halállal fenyegetni. -(Mosolyogva és nyugodtan beszélt.) Nagyon egyszerű a dolog: az ő -fölosztását kell európai programmá tenni. Ez az egész. - -_Felkiáltások:_ Bravó! Éljen! - -_Paula:_ Nagyon jó, csakhogy akkor sok mindennek át kell itt is -alakulnia. - -_Törő:_ Majd átalakul. - -_Paula:_ Én nem is tudtam, hogy ön ilyen jó osztrák-magyar hazafi. - -_Törő_ (nyugodtan): Osztrák-magyar hazafiasság nincs és én azonkivül sem -osztrák, de még magyar hazafi sem vagyok. - -_Paula:_ Igen hallottam, ön szociálista volt. - -_Törő:_ De már nem vagyok. Nem hiszem, hogy akármilyen embertömeggel -igazi közösségem volna. - -_Paula:_ Akkor miért mondta el mindezt? - -_Törő:_ Mulattatott. - -_Paula_ (végignézi; nyugodtan): Ön énnekem munkaadóm. De ez nem gátolhat -meg annak a kimondásában, hogy ön igen erkölcstelen ember. - -_Törő:_ Ön énnekem alkalmazottam, de ez nem gátolhat meg annak a -kimondásában, hogy önnek nyilván tökéletesen igaza van. - -_Paula:_ Ezekről a dolgokról Magyarországon, úgy látszik, lehet -elméskedni és tréfás hangon beszélni. Nekem azonban annyit meg kell -mondanom, hogy én az olyanfajtáju emberekben, mint ön, az emberiségnek a -leggonoszabb ellenségeit látom. - -_Törő_ (még mindig mosolyogva): Annyit nekem is meg kell mondanom, hogy -most már látom, miért nem akadt munkaadó, akinél ön egy hónapnál tovább -dolgozott volna… Az én erkölcsi züllöttségemen azonban egészen hiába -háborodik föl: én az ön kémiai tudását béreltem ki, nem pedig az ön -politikai meggyőződését… nekem tehát ön hiába erőlködik, én önt nem -fogom kidobni. - -_Paula:_ Csakhogy én nem vagyok hajlandó… - -_Beatrix_ (közbevág): De kedves Paula, ne haragudjék: hiszen amit Törő -mond, azt ő sem veszi komolyan. - -_Paula:_ Engem éppen az háborít föl, hogy semmit sem vesz komolyan. -(Halkabban:) Én láttam, amint katonalovak a testvéreim véres holttestére -léptek… és láttam, hogy barátaimat a börtönbe vitték; és láttam, hogy -ezer meg ezer ember hiába halt meg a szenvedő milliók megváltásáért; én -nem tudom türelemmel nézni, hogy vannak emberek, akik mindig készen -vannak minden árulásra. - -_Beatrix:_ De ne higyje, hogy ő áruló tudna lenni. - -_Paula_ (hallgat, azután csöndesen): Az ön honfitársai között… akár -osztrákok, akár magyarok… tulságosan sokan vannak, akik semmiféle -erkölcsi törvényt nem ismernek. - -_Beatrix:_ De miért lennének azért árulókká? - -_Paula_ (vállat von): Aki azt teszi, ami jól esik neki, az árulóvá lesz. - -_Beatrix:_ De nekik nem esik jól az árulás. - -_Paula:_ Nem…? - -_Beatrix:_ Nem. Semmiféle törvényt nem ismernek, de az árulás nem esik -jól nekik. - -_Almásy_ (észrevétlenül odalépett az altábornagy mögé): Kegyelmes uram… - -_Az altábornagy_ (meglepetve): Szervusz fiu… te már itthon vagy? - -_Almásy:_ Szabad egy háromperces audienciát? - -_Az altábornagy_ (elvonul vele balra előre): Na mi ujság? - -_Almásy_ (nagy lélegzetet vesz): Antal bátyám, kérlek, hallgasd meg -nyugodtan, amit mondani akarok: – én ezt a te Baumann álnevü -régiségkereskedődet letartóztattam és átadtam az őrnagynak, aki most -hallgatja ki. - -_Az altábornagy:_ No hallod… én kikérem magamnak… - -_Almásy:_ Ez az ember nekem gyanus volt. A gyanumat igazolta az, hogy -folyton ott őgyelgett, ahol nem kellett volna… - -_Az altábornagy:_ Római régiségeket keresett. Az én engedelmemmel. - -_Almásy:_ A Diocletián és Traján nyomait, ami tavaly épült péterhegyi -várunkban. - -_Az altábornagy:_ Semmiesetre sem volt rossz szándéka… - -_Almásy:_ Abban sem, hogy titokban átjárt a Dunán a szerb partra és a -román partra, ahol egy kis házat kibérelt? - -_Az altábornagy:_ Mi a csudának bérelt volna ez egy kis házat a román -parton? - -_Almásy:_ Azt nem tudom. Annál rosszabb. Hadiállapotban vagyunk és nem -engedhető meg, hogy egy idegen és ismeretlen ember… - -_Az altábornagy:_ Nem idegen és nem ismeretlen. A legkitünőbb ajánlásai -vannak. - -_Almásy:_ Nem engedhető meg… - -_Az altábornagy:_ Az nem engedhető meg, hogy te az én megkérdezésem -nélkül intézkedjél és hogy ostobaságokat csinálj. Értetted? - -_Almásy:_ Értettem… Itt az elfogott Baumann régiségkereskedő tárcája. - -_Az altábornagy_ (megnézi a tárcában levő papirokat): Óh!… Óhohó!… Ejnye -a keserves mindenségét… - -_Almásy:_ Ezt a rajzot katona készítette… Ez a Baumann nem bécsi ember -és nem régiségkereskedő, hanem vezérkari tiszt. - -_Az altábornagy:_ Ejnye… a keserves hétoltári… - -_Almásy_ (gyorsan): Kérlek, hallgass most egy másodpercre. - -_A főlakáj_ (odajött, elvette a kávéscsészéket, átadta egy lakájnak). - -_Az altábornagy:_ Mi az? Miért mondtad, hogy hallgassak? - -_Almásy:_ Mert nem akartam, hogy a főlakájod hallja, amit mondasz. - -_Az altábornagy:_ Miért ne hallhatta volna, hogy alaposan kikáromkodom -magamat? - -_Almásy:_ Mert énnekem ez a főlakáj gyanus. - -_Az altábornagy:_ Hát… édes fiam!… Amiben igazad volt, abban igazad -volt, de ha a kémkeresésbe belerészegedtél, ne kivánd, hogy én komolyan -vegyem, amit részegségedben beszélsz. Az én cselédeim kitünő cselédek és -semmi egyebek. A főlakájom tökéletes lakáj és semmi más. És én őket el -nem kergetem azért, mert a hulló csillagban is kémet látsz… Most pedig -ide hívom Theodorit és… - -_Almásy_ (gyorsan): Kérlek, ne hídd ide. - -_Az altábornagy:_ Miért? - -_Almásy_ (kissé kínosan): Nagyon kérlek… nagyon kérlek rá… hidd el, hogy -helyesen cselekszünk… ne szólj Theodorinak egyelőre erről az -elfogatásról. - -_Az altábornagy_ (elképedve): Miért? (Gúnyosan:) Talán Theodori is -gyanus neked? - -_Almásy_ (kínosan habozik, azután határozottan): Igenis, Theodori is -gyanus nekem. - -_Az altábornagy_ (mérgesen nevet): Óriási. Te meg vagy őrülve. Te -komolyan meg vagy őrülve. - -_Almásy:_ A hadsereg érdekében… és az ország érdekében… - -_Az altábornagy:_ Te maniákus vagy… Te megőrültél… Én nem vagyok neked -gyanus…? Én nem vagyok kém és áruló? - -_Almásy:_ Én könyörögve kérlek… - -_Az altábornagy_ (bosszusan): Eh!… (Hangosan:) Theodori! - -_Almásy_ (gyorsan): Kérlek, ne szólj neki. - -_Az altábornagy:_ Nem szólok neki arról, hogy mivel gyanusítottad. És -azt köszönd meg nekem. - -_Theodori_ (Paula mellett ült és vele beszélgetett, most fölkel és -derülten jön az altábornagy felé): Parancs, kegyelmes uram. - -_Az altábornagy_ (megvárja, míg odajön, azután megmutatja neki a -tárcából kivett rajzot): Nézze csak ezt Theodori. - -_Almásy_ (úgyszólván lesben állva figyel Theodorira). - -_Theodori_ (megnézi a rajzot, azután megnézi a tárcát, azután teljes -nyugalommal, derülten ránéz az altábornagyra és Almásyra): Ezt a rajzot -katonatiszt készítette, – és ez a tárca az állítólagos régiségkereskedő -tulajdona. Akit excellenciád elfogatott, mert nem régiségkereskedő, -hanem kém. - -_Az altábornagy_ (elámulva): Theodori, – nagyszerű! – Honnan tudja? - -_Theodori:_ Igy történt? - -_Az altábornagy:_ Igy. - -_Theodori:_ Nagyon helyesen. - -_Az altábornagy:_ De honnan tudta? - -_Theodori:_ A tárcát megismertem; és a következtetés könnyü lett volna -akkor is, ha ez a régiségkereskedő nekem nem lett volna amúgy is gyanús -és ha nem készültem volna rá, hogy excellenciádnak javaslatot tegyek az -elfogatására. Csak arra vártam, hogy innen elmenjen, mert nem akartam, -hogy az elfogatás excellenciád kastélyában történjék. - -_Az altábornagy_ (egy kis szemrehányó éllel Almásy felé): Az talán jobb -is lett volna úgy. No, így se nagy baj. De nagyszerü Theodori, hogy ezt -is tudta. Semmivel sem lehet meglepni. Hm… és ennek a fickónak a -holmiját majd átvizsgáljuk. Theodori ezt ugy-e, elvégzi és… - -_Almásy_ (gyorsan): Az őrnagy hadbiró úr nemsokára ideérkezik. - -_Az altábornagy:_ Jó; azzal együtt. Nagyszerü Theodori, hogy ezt is -tudta. Nézze csak: Almásy azt mondja, hogy vannak itt még mások is, -akiket szemmel kellene tartani. De hát ez képtelenség. - -_Theodori:_ Nem képtelenség, kegyelmes uram. - -_Az altábornagy:_ Micsoda? Maga is gyanakszik valakire? - -_Theodori:_ Gyanakodni? Azt nem mondhatom. De a helyzetünk olyan, hogy -minden kézre vigyáznunk kell, amely a hadi titkaink körül babrálhat. És -itt van egy szépen formált kéz, amely minden figyelmet megérdemel. - -_Az altábornagy:_ Micsoda kéz? - -_Theodori_ (halkan): A Törő asszisztenséé… a lelkes és kedves idegen -kisasszonyé. - -_Almásy_ (magánkívül): Azért én a becsületemmel és a fejemmel -kezeskedem… (Hirtelen legyűri a dühét. Teljes nyugalommal.) Pardon, – -nem kezeskedem érte… Senkiért sem kezeskedem. - -_Theodori:_ Hiba is volna. - -_Az altábornagy:_ Igen. Mondja csak Theodori… - -_Theodori:_ Ez a lelkes kisasszony mindenekelőtt idegen. Másodszor nekem -úgy tetszik, hogy erkölcsi tekintetben nem nagyon megbizható. - -_Almásy_ (alig birja a dühét megfékezni). - -_Az altábornagy:_ Úgy van, úgy van, – engem már többször fölháborított, -amit mondott. - -_Theodori:_ Végül pedig vegyész, szakértő, éppen a Törő asszisztense, – -és nekünk most a legféltettebb kincsünk a Törő találmánya, amely még -nincs is egészen a kezünkben. - -_Az altábornagy:_ Nagyon helyes. (Aggódva.) De hát mit csináljunk akkor, -hogy kézre kerítsük? - -_Theodori:_ Ha szabad előterjesztést tennem: egyelőre semmit. Ha -elérkezik az ideje, én majd jelentkezem. (A derültsége mosolygássá lesz, -meghajlik, halkan:) Hiszen excellenciád észrevette talán, hogy nem -töltöm hiába az időt és hogy a legjobb úton vagyok. - -_Az altábornagy_ (elragadtatva): Nagyszerü, Theodori. Maga páratlan! -Nagyszerü. (Jókedvében nevet; megveregeti a kapitány vállát és félkarral -megöleli.) - -_Almásy_ (fuldokolva nyelte a mérgét; korrekt hangon): A legsürgősebb -teendő mindenesetre az volna, kegyelmes uram, hogy a Törő találmányát -végre megszerezzük. - -_Az altábornagy:_ Igen, igen… Persze, persze… A hadügyminisztériumból -megjött a távirat. - -_Almásy:_ Megadják, amit Törő kér? - -_Az altábornagy:_ Nem. - -_Almásy_ (kétségbeesve): Kegyelmes uram, akkor könyörgök, ne is -tárgyaljon excellenciád Törővel, mert eredményt nem ér el, őt ellenben -elvadítja… és – ezzel számolni kell, akármi is a véleményünk az -egyéniségéről – (keresi a szót:) oktalan elhatározásokra ingerli. - -_Az altábornagy_ (Theodorihoz): Hát hallott még ilyet valaha? - -_Theodori_ (derülten, nyugodtan): Nem vagyok a főhadnagy úr véleményén. -Itt sok millióról van szó, az ország pénzéről, úgy, hogy az alkudozás és -a takarékosság nem csupán jog, hanem kötelesség is; – kockázatot pedig, -amellyel az alkudozás járna, egyáltalában nem látok. - -_Almásy_ (magánkívül): Ha Törő nem kapja a találmányáért azt az árat, -amelyet megszabott, akkor elmegy oda, ahol ezt az árat megadják neki. - -_Theodori_ (nyugodtan): Én jobb véleménnyel vagyok a Törő -hazafiasságáról. - -_Az altábornagy:_ Én is. Úgy van… És: köszönöm, elég volt. Mégis csak -hallatlan, csak kimondani is: ha itt nem kap elég pénzt, akkor megy -máshová… A találmánya nem is ér többet. - -_Almásy:_ Minden pénzt megér. - -_Az altábornagy:_ Nem igaz. - -_Almásy:_ De hiszen mi próbáltuk ki. - -_Az altábornagy:_ Hát én pedig nagyon jó helyről ismerem a hibáit… -Kitől? Hát a saját emberétől, a másik asszisztensétől, Radovántól. - -_Almásy:_ Könyörgök: ne tárgyalj még vele. - -_Az altábornagy:_ Fogok: mihelyt a vendégeim elmentek. Elég volt. -Köszönöm. Abtreten. (Theodorinak barátságosan int és visszamegy a -vendégei közé.) - -_Almásy_ (elvegyül a társaságba). - -_Theodori_ (rövid séta után visszaül Paula mellé). - -(Lent megszólal a zene.) - -_Az altábornagy_ (a nőkhöz, akikre nyilvánvalóan nagyon hat a zene): -Hölgyeim, a zenekar most tüzes csárdásokat fog játszani. A park nagyon -alkalmas rá, nincs kedvük egy kicsit táncolni? - -_Egy fiatal hölgy_ (kacér fájdalommal): Ah, holnap, ki tudja, kezdődik a -háború; és mi táncra kényszerítsük itt ma azokat, akik holnap talán a -halálba mennek? - -_Az altábornagy_ (a karját nyújtja; lovagiasan): Eh, katona sorsa: ma a -bálterem parkettjén kell megállani a helyét, holnap a csatatéren… -(Lemegy a lépcsőn.) - -(Vidám zajgás közben lemennek a többiek is.) - - -NEGYEDIK JELENET. - -_Paula, Theodori._ - -_Theodori:_ Maga nem megy le a tánchoz és a zenéhez? - -_Paula:_ Nem megyek… Én gyűlölöm a tömeges táncokat és utálom a -tömegeknek szervirozott zenét. - -_Theodori:_ Pedig maga arra szánta az életét, hogy nagy és piszkos -tömegeket szolgáljon. - -_Paula:_ Arra. - -_Theodori:_ Akkor szeretnie kell a tömegeket. Akkor… (közelebb húzódik -hozzá) minden szeretete a tömegeké és… a szeretetéből nem jut senki -másnak ugy-e… - -_Paula_ (nem veszi tudomásul a közeledést; elnéz a messzeségbe): Igen, -de most szomorú vagyok és… - -_Theodori:_ És? - -_Paula:_ És ilyenkor mindig az jut eszembe: érdemes-e az embernek -föláldoznia az életét? Nem mennek-e előre a dolgok én nélkülem is? És -nem volna-e okosabb az életet okosan élni? Egyedül lenni? Vidámnak -lenni? Boldognak lenni? - -_Theodori_ (egyre közelebb húzódik hozzá): Látja, drága kis lány, ez az -igazság és ez a bölcseség: csak az én életem az enyém és az ember élje -le szépségben az életét. - -_Paula:_ Ah, szépségben… Ha az ember el tudná zárni az életét mindentől, -ami rút és ami beléje tolakszik… - -_Theodori_ (egészen közel hozzá): Kicsi lány: jöjjön velem és bízza rám -az életét. Én gyöngéden bele fogom a kezembe és vigyázok rá… Keresek -magának egy illatos, selymes és puha fészket… A rózsaszínű éjjeli lámpa -a maga puha nyakára veti a fényét… (Még közelebb hozzá.) Vagy -felöltöztetem magát (megfogja a kezét) rövidhajú kis lányom… fekete -selyemtrikóba… Fekete selyemruhás kis apródom leszel és a nyakamra -teszed a lábadat… kis apródom. (Megöleli.) - -_Paula_ (elbágyadtan engedi magát; azután megrázkódik és kibontakozik): -Ah, mindez szép volna; de hiszen mindez lehetetlen. - -_Theodori_ (részegen): Miért volna lehetetlen? - -_Paula:_ Mind a ketten szegények vagyunk. - -_Theodori:_ Én nem vagyok szegény. - -_Paula:_ Egy szegény diákleány és egy szegény katona. Hagyjuk az -álmadozást. - -_Theodori_ (megöleli): Ide figyelj: én nem vagyok szegény. Én -elárasztalak pénzzel; puha nagy bőségben élsz, ha az enyém leszel. -Eljössz velem innen? - -_Paula_ (kibontakozik): Ah, Theodori, látja, én nem vagyok olyan, mint -más nők: – talán szemérmetlenség erről nyiltan beszélni… - -_Theodori:_ Nem szemérmetlenség. Okosság. - -_Paula_ (szégyenkezve): Talán szemérmetlenség, de én… én olyan bágyadt -bölcseséggel nézem a világot, hogy megmondom: én nem tudok már nekivágni -a bizonytalanságnak, a küzködésnek és a szükölködésnek. (Szemérmesen:) -Tudom, rosszul tettem, hogy ilyen nyiltan beszéltem. - -_Theodori:_ Jól tetted, okos kis leányom, rövidfürtös kis apródom… -Hiszen én láttam rajtad, hogy ezt akarod mondani és ide akarsz eljutni… -Óh, rövidfürtös okos kis fejem: ugy-e egy hét óta gondolkozol azon, -hogyan mondd ezt meg nekem? - -_Paula_ (lesütött szemmel): Igen. - -_Theodori:_ Hát ne félj: innen elmégy Bécsbe; ott berendezek neked egy -lakást; és amikor elmégy, már akkor a kezedbe adok… mennyit… tízezer… -húszezer… ötvenezer koronát. Elég lesz?… Egy fél évre? - -_Paula:_ Istenem, igaz ez? - -_Theodori:_ Nem hiszed, kis diáklányom? Úgy fogsz élni, mint egy -hercegnő. - -_Paula:_ Nem tudom elhinni. - -_Theodori:_ Majd elhiszed, ha látod, hogy szórom az édes öledbe a pénzt. -(Megöleli.) - -_Paula:_ Vigyázzon, jön valaki. - - -ÖTÖDIK JELENET. - -_Voltak, Almásy;_ majd _Theodori_ nélkül. - -_Almásy:_ Kapitány úr, jelentem alássan, ő excellenciájához. - -_Theodori:_ Megyek. Mi ujság? - -_Almásy:_ Az őrnagy-hadbíró úr van itt. - -_Theodori:_ Jó. Ön itt marad? - -_Almásy:_ Itt kell várnom ő excellenciájára. - -_Theodori_ (barátságosan üdvözli mindkettőjüket és elmegy). - -_Almásy_ (kiséri, utána néz, azután feszült várakozással visszafordul). - -_Paula_ (igent int). - -_Almásy:_ Mi az? Vallott? - -_Paula:_ Igen. - -_Almásy:_ Mit? - -_Paula:_ Ha elmegyek vele Bécsbe egy (utánozza) illatos, selymes, puha -fészekbe, akkor ad tíz… húsz… ötvenezer koronát. - -_Almásy:_ Ezt mondta? - -_Paula:_ Ezt. - -_Almásy_ (ökölbe szorított kézzel): Oh! Akkor… (Csüggedten:) De hiszen -ez még mindig nem elég. Igy ez még mindig nem elég. (Szinte az öklébe -harap türelmetlenségében.) - - -HATODIK JELENET. - -_Voltak_, majd az _altábornagy_ és _Törő_. - -(Az altábornagy hangja hallatszik.) - -_Almásy:_ Hát majd meglátjuk. Ezt is: köszönöm kis Paula. - -(Az altábornagy hangja lent: Szervusz uraim.) - -_Almásy:_ Most menjen innen drága kis Paula… Nagyon köszönöm… -Viszontlátásra. - -_Paula_ (elmegy). - -_Az altábornagy:_ Hol van Törő? Küldd ide. - -_Almásy:_ Már szóltam neki. - -_Az altábornagy:_ Te menj a többiekhez és ha készen vagytok, szólj -nekem. - -_Almásy:_ Igen… (Habozik:) Antal bátyám, engedd meg, hogy még egyszer -könyörögve kérjelek: ne beszélj még Törővel. - -_Az altábornagy:_ No hát ez már mégis… Kikérem magamnak. Elég volt. -Hátra arc. Indulj. - -_Almásy_ (habozik, de). - -_Törő_ (fölsétál hátulról a terraszra). - -_Almásy_ (erre sarkon fordul és elmegy). - -_Az altábornagy_ (dühös; katonásan): Tessék helyet foglalni. - -_Törő_ (felsőbbséges és mosolygó; leül). - -_Az altábornagy_ (pattogva): Tudtára adom önnek, hogy a -hadügyminisztérium várva-várt táviratát ma délután megkaptam. - -_Törő_ (nagyon nyugodtan): Ugy?… Na?… És? - -_Az altábornagy_ (bosszantja a Törő felsőbbsége): A hadügyminisztérium -az ön találmányát öt millió koronáért átveszi. - -_Törő_ (föláll; vár; gőgösen): Nem veszi át. - -_Az altábornagy:_ De átveszi. Én föl vagyok hatalmazva… - -_Törő:_ Nem veszi át. - -_Az altábornagy:_ Miért ne venné át? - -_Törő:_ Mert én nem adom. - -_Az altábornagy_ (lobog benne a düh, hangsulyozva): Nem adja?! -(Nyugodtságot erőszakol magára:) És miért nem adja? - -_Törő:_ Én excellenciádnak megmondtam, hogy húsz millió az ára. – Annyi -az ára. - -_Az altábornagy_ (pattogva): Ez rengeteg pénz. - -_Törő:_ Én úgyis ajándékot adok az országnak, a hadseregnek, a -hadügyminisztériumnak, a királynak… mindnyájuknak itt. - -_Az altábornagy_ (pattogva): Rengeteg pénz. Az ország pénze és nekünk -nemcsak jogunk, hanem kötelességünk az alkudozás. - -_Törő:_ De ne velem alkudjanak. Mit kolduskodnak én velem… - -_Az altábornagy_ (pattogva): Nincs személyre tekintet. A monarchiával -szemben mindenki egyforma. - -_Törő:_ Mindenki? Én is, aki győzhetetlenné teszem azt, aki mellé -odaállok? Velem kolduskodnak, aki az életet és a halált tartom a -kezemben? (Teljes indulattal, úgy hogy az altábornagy szinte megszeppen -tőle:) Mit tudja ön: nem azért várakozik-e az a hadsereg, a mely velünk -szemben áll hetek óta, mert még nem tudja, hogy én ki mellé állok? Mit -tudja ön, nem jelenti-e a békét, ha én önöknek adom a találmányomat és -nem jelenti-e a háborut és a vereséget, ha másnak adom? - -_Az altábornagy_ (megzavarodva): Akkor ingyen kell ideadnia. Köszönettel -fogadnia, akármit kap érte. Akkor annál inkább a hazafiasság parancsára -kell hallgatnia. - -_Törő:_ Eh!… Én mondtam már, hogy én nem tartozom senkihez. - -(Szünet.) - -_Az altábornagy:_ Ön katonatiszt volt. - -_Törő:_ És nem egészen önként távoztam. Az adósságaim miatt el kellett -mennem és belekerültem egy olyan nyomoruságba, hogy a száraz -kenyérhéjakat szedtem volna föl az utcán, ha nem szégyeltem volna. Velem -hát így hiába beszélnek… Összegezem azt, ami mondanivalóm még van: az én -Hungaritom félelmesebb minden eddig volt robbanószernél; minden fegyver -értékét megtizszerezi, az ágyúét megötvenszerezi, azt, akinek a -tulajdonában van, győzhetetlenné teszi… Az ára húsz millió… Adok újabb -huszonnégy órát, az alatt még nyilatkozhatnak önök: akarják-e, vagy nem. - -_Az altábornagy:_ A hadügyminisztériumnak utolsó szava volt az, hogy a -találmányt öt millióért átveszi. - -_Törő:_ Akkor az én utolsó szavam az, hogy a hadügyminisztérium ostoba -és hogy az öt milliójára fütyülök. - -_Az altábornagy_ (ki akar fakadni): Ejnye a keserves… (Legyüri a -mérgét:) És mit szándékozik ön cselekedni? - -_Törő:_ A vendégszeretet itt megköszönöm és megyek oda, ahol okosabb -hadügyminiszterek vannak. - -_Az altábornagy:_ Megy, hogy eladja másnak? - -_Törő_ (komolyan): Megyek, hogy eladjam másnak. - -_Az altábornagy_ (nevetni kezd). - -_Törő:_ Mit nevet? - -_Az altábornagy_ (nevetve, recsegő hangon): Hát azt hiszi maga, hogy mi -magát innen elengedjük? - -_Törő_ (fenyegetően): Mi? - -_Az altábornagy_ (recsegve): Hát csak nem hiszi?… Háborús időben?… Hogy -engedjük… menjen az ellenséghez? - -_Törő_ (villámló szemmel, ökölbe szorított kézzel néz vele farkasszemet. -Az Almásy érkezése elhallgattatja készülő dühkitörését). - - -HETEDIK JELENET. - -_Voltak, Almásy;_ majd _Törő_ egyedül és _Radovánnal_. - -_Almásy:_ Kegyelmes uram, jelentem alássan: az iratok átkutatásával -készen vagyunk, az őrnagy-hadbiró úr kéreti excellenciádat. - -_Az altábornagy:_ Megyek. (Törővel le akarja zárni a beszélgetést.) Na! -Na! Hát itt kell maradni békességben. Maradni. Meggondolni a dolgot. -Elfogadni, amit ajánlottunk. Na! Majd estére azután megbeszéljük a -dolgot. Na. - -_Törő_ (hideg gőggel, elfojtott dühvel hallgat). - -_Az altábornagy:_ No, isten velünk. Na, – nichts für Ungut! – Szervusz, -szervusz. (Indul.) - -_Almásy_ (aggódva nézte Törőt, halkan): Szabad nekem, kegyelmes uram, -néhány szót váltani Törővel? - -_Az altábornagy:_ Most nem. Most hagyd. Hadd rágódjék egy kicsit. -(Elmegy.) - -_Almásy_ (kelletlenül vele megy). - -_Törő_ (egyedül maradt; fogcsikorgatva néz utánuk és ökölbeszorított -kézzel néz körül. A dühe egyre nő; egyszerre elszánja magát és rögtön -hangosan kiált): Radován! - -_Radován_ (rögtön megjelenik a kastély felől. A főlakáj nyitotta ki -előtte az ajtót. Mind a ketten hallgatóztak): Tessék. - -_Törő:_ Radován, én innen rögtön el akarok menni. - -_Radován_ (lesben állva): Nehéz lesz. Ezek majd erőszakkal is vissza -akarnak tartani bennünket. - -_Törő:_ Hát akkor meg kell csalni őket. Csináljon valamit, – bánom is -én, – én nem maradok itt. - -_Radován:_ Ha ön csakugyan nem fél tőlük… - -_Törő:_ Én? Kinevetem őket. - -_Radován:_ És ha ön csakugyan tárgyalni akar azokkal, akik a találmányát -meg akarják venni… - -_Törő_ (egy másodpercnyi habozás után): Tárgyalni akarok velük. Ha -megadják azt az árat, amelyet kivánok, eladom nekik. - -_Radován:_ Ők nagyobb árat adnak, mint amennyit ön kíván. Ha tehát ön -nem fél ezektől itt… - -_Törő:_ Nem félek, ha mondom. - -_Radován:_ Akkor egy félóra mulva indulhatunk, egy óra alatt a Dunához -érünk és estére szerb parton vagyunk. - -_Törő_ (megütődve): Szerb parton? Oda nem megyek. - -_Radován:_ Hát román parton, ha úgy tetszik. (Szünet.) Az jó lesz? - -_Törő:_ Az jó lesz. (Szünet.) Át a Dunán. Ott szabad ember vagyok és -szabadon alkuszom. Az jó lesz. - -_Radován:_ Egy félóra mulva, – egy negyed óra mulva itt leszek, – addig -vigyázzon arra, amit tesz, – észre ne vegyék, hogy menni készülünk. - -_Törő_ (előbb nem akar a tettetésbe beleegyezni, azután fanyarul): Jó, -majd vigyázok. (Elmerülten gondolkozik. Felkapja a fejét. Csenget.) - -_Radován_ (elmegy. Ismét a főlakáj nyitja ki az ajtót előtte. Távozás -közben visszafordul. Inkább a főlakájnak, mint Törőnek): El kell -távolítani az altábornagyot és Almásyt. - -_Törő_ (vállat von). - -_A főlakáj_ (bezárja mögötte az ajtót). - -_Törő_ (mélyen elmerülten gondolkozik, azután felkapja a fejét. -Csenget). - -_A főlakáj_ (rögtön belép). - -_Törő:_ Hol van a bárónő? - -_A főlakáj:_ Lent a parkban. Néhány vendég még csak most búcsúzik. - -_Törő:_ Köszönöm. (Hátul lemegy a parkba.) - -_A főlakáj_ (utána néz; utána akar menni). - - -NYOLCADIK JELENET. - -_A főlakáj, Theodori, Az altábornagy, Almásy._ - -_Theodori_ (balról feljön a terraszra és át akar menni a kastélyba). - -_A főlakáj_ (észreveszi; visszafordul, feljön a lépcsőn a terraszra, -körülnéz, nem lát senkit, halkan megszólal): Kapitány! - -_Theodori_ (hátrafordul, megrettenve körülnéz, azután, mintha nem is a -főlakájjal beszélgetne): Mit akar? - -_A főlakáj:_ Az altábornagyot egy félórára távolítsa el innen. - -_Theodori:_ Lehetetlen. - -_A főlakáj:_ Meg kell lennie. - -_Theodori:_ Nincs rá semmiféle mód. - -_A főlakáj_ (nyugodtan:) Keressen. - -_Theodori:_ Semmiféle ok nincs rá. - -_A főlakáj:_ Akkor csináljon okot… Itt jön… (Parancsolón.) Ön majd -hazudik neki valamit. - -_Theodori:_ Igen, majd… - -_A főlakáj_ (kisurran a kastély felé). - -_Theodori_ (sóhajtva töröli meg a homlokát, azután hirtelen kihúzza -magát és az érkező altábornagy felé fordul). - -_Az altábornagy_ (jön Almásyval:) Hát ez hallatlan Theodori, ez a -gazfickó mindent tudott. Nagyon kell vigyáznunk. - -_Theodori:_ Igen, kegyelmes uram; és ezért arra is kérem excellenciádat, -jőjjön le velem azonnal a barakkokhoz. - -_Az altábornagy:_ Dolgom van az irodában. - -_Theodori:_ Kérem excellenciádat, halassza ezt el és jőjjön le rögtön a -barakkokhoz, mert… mert… (kétségbeesve gondolkozik). - -_Az altábornagy:_ Miért Theodori? - -_Theodori_ (eszébe jutott, amit mondania kell:) Ugy-e excellenciád -keményen bánt most Törővel? - -_Az altábornagy:_ Igen. - -_Theodori:_ Törő elbizakodott, gőgös és beszámíthatatlan,… az imént -különböző parancsokat osztott ki… és nekünk pótolhatatlan veszteség -volna, ha a barakkokban őrzött anyag elpusztulna. - -_Az altábornagy:_ Ez igaz. (Almásyra néz.) - -_Almásy:_ Az anyag Törő nélkül teljesen értéktelen. Nem az anyagra, -hanem Törőre kellene vigyáznunk. - -_Theodori_ (nagyot lélegzik:) Törő, azt hiszem, maga is ott van már a -barakkoknál,… jó ha meg tudjuk előzni… és bebizonyosodott, hogy sohasem -lehetünk elég óvatosak. Én azt hiszem, a barakkokat mindenképpen -sürgősen meg kellene védenünk. - -_Az altábornagy:_ Ez igaz. Ne sajnáljuk a fáradtságot. (Indul balra.) -Én, ha kell, egy egész zászlóaljat kirendelek a barakkok őrzésére… -(Kimegy.) - -_Theodori_ (vele megy). - -_Almásy_ (kelletlenül követi őket). - - -KILENCEDIK JELENET. - -_Törő, Radován;_ majd _Törő, Beatrix_. - -_Radován_ (jön jobbról, Törőt keresi. Várakozik. Meglátja Törőt, aki a -parkból jön): Jőjjön kérem. - -_Törő:_ Mi az? - -_Radován:_ Minden rendben van. Indulhatunk. - -_Törő:_ Én még nem megyek. - -_Radován:_ De minden perc elveszíthet bennünket. Az altábornagy minden -percben visszafordulhat. - -_Törő:_ Mindegy. Én még nem megyek. - -_Radován:_ De mire vár? Hiszen ez őrültség. - -_Törő_ (lenéz a parkba): Most hagyjon itt engem. Egy félóra múlva jőjjön -vissza. - -_Radován:_ Nem várhatunk egy félórát. - -_Törő:_ Eh, menjen most innét. - -_Radován_ (észreveszi a közeledő Beatrixet): Ah, ezért… Most -esztelenséget akar csinálni. - -_Törő_ (nem törődik vele; néz Beatrix felé). - -_Radován:_ Őrültséget akar csinálni… Tönkretesz mindent egy őrültségért. -Itt akar maradni? Fogságban akar maradni? - -_Törő:_ Most takarodjék innen… És tíz perc múlva indulunk. - -_Radován_ (visszavonul:) Tizenegy percünk már nincs. Hát siessen. - -_Törő_ (legyint neki, hogy menjen el). - -_Radován_ (kihuzódik). - -_Beatrix_ (feljön a terraszra). - -_Törő_ (elébe megy; szinte komoran): Köszönöm, Beatrix, hogy idejött. - -_Beatrix_ (őszintén): Azt hiszem semmi oka sincs az ilyen őszinte -köszönetre, mert én akárhová elmentem volna, ha azt mondja, hogy -beszélni akar velem. - -_Törő_ (nehéz lélegzettel): Igen, beszélni akarok magával Beatrix. - -(Szünet.) - -_Beatrix_ (vár, azután megkérdezi): És mi mondanivalója van nekem? - -_Törő_ (habozik, nehezen mondja meg, szinte komor elszántsággal): Az -Beatrix, hogy én szeretem magát. (Hosszú szünet.) És mi mondani valója -van erre magának? - -_Beatrix:_ Hiszen… hiszen maga azt régen tudja. (A kezét nyujtja neki.) - -_Törő_ (lassan, szinte komor áhítattal megfogja a kezét, magához vonja -és szinte keserű mámorral megöleli. Hosszú ölelés). - -_Beatrix_ (lesütött szemmel, de őszintén): Én szégyennek tartottam volna -egy percig is titkolni, hogy szeretem. - -_Törő_ (sötéten, mámorosan): Én pedig, drága szerelmem, szégyennek -tartottam volna a maga szerelméért úgy jelentkezni, mint ahogyan most -mégis jelentkezem: könyörögve, koldus gyanánt, kudarc után és szegényen. - -_Beatrix:_ Maga gazdag. A leggazdagabb. És erős. A legerősebb. És -mindent el fog érni, amit akar… És én úgy bízom magában, mint egy -istenben. - -_Törő_ (mint valami drága illatot, úgy szívja be ezeket a szavakat): -Akkor Beatrix én most szegényen, de a magamban való teljes hittel -elmegyek innen és maga velem jön. - -_Beatrix_ (igent int). - -_Törő_ (boldogan): Igen? Velem jössz? - -_Beatrix:_ Igen. Hová?… Mikor?… Miért? - -_Törő_ (komoran, fanyarul): Hová? Még nem tudom. Mikor?… Most rögtön. - -_Beatrix_ (bámulva áll föl): Most rögtön? - -_Törő:_ Nem jössz? - -_Beatrix:_ Nem. - -_Törő:_ Miért? - -_Beatrix:_ Mert ezt nem tudom… mert ezt nem értem… mert ez szökés, mert -ez csalás. Én megyek akkor, ha tudom, miért kell mennem, ha oda mehetek -az apámhoz és azt mondhatom neki: apám, én most elmegyek. - -_Törő:_ Beatrix… én velem most kell eljönnie, kérdés nélkül és habozás -nélkül és azonnal. - -_Beatrix_ (megrázza a fejét): Igy én nem tudok. - -_Törő_ (fanyar fájdalommal; habozva, lehajtott fejjel): Akkor… - -_Radován_ (megjelenik jobbról). - -_Törő:_ Akkor isten vele, Beatrix. - -_Beatrix_ (halkan, értetlenül): Isten vele. - -_Törő_ (indul). - -_Beatrix_ (fölsikolt): Megálljon. Hát istenem… Hát miért kell? Hát -mondja meg… - -_Törő_ (odalép hozzá, elszántan): Beatrix… nekem el kell szöknöm innen, -mert itt nem vagyok szabad ember. Menekülnöm kell olyan helyre, ahol ura -vagyok magamnak és ahol azt, ami az enyém, amit én teremtettem, a -találmányomat, annak adom el, akinek akarom… És most már csak perceim -vannak… Ezért. - -_Beatrix_ (megdermedve): De hiszen az árulás. - -_Törő_ (türelmetlenül): Én nem tartozom senkihez… - -_Beatrix_ (ugyanazon a hangon):… ez árulás és bűn, és maga a fájdalomba -és a veszedelembe megy. (Föláll, megsímogatja a homlokát, fölemeli a -fejét.) Magával megyek. - -_Törő_ (örömmel): Rögtön jönnie kell, Beatrix. Most. Velem. - -_Beatrix:_ Megyek, most, magával. - -_Törő_ (vezeti őt; együtt kimennek). - -_Radován_ (velük megy). - -(A kastélyba vezető ajtó bezárul mögöttük. Autó zaja hallatszik. A -terrasz egy ideig üresen marad, azután balról Almásy jön, végigrohan a -terraszon, be a kastélyba, onnan nemsokára visszajön Paulával, az -altábornagy elé, aki lihegve jön balról.) - -_Almásy_ (az altábornagynak): Ők voltak azok. (Fogcsikorgatva:) Theodori -azért csalt el bennünket, hogy ezek szökhessenek. - -_Az altábornagy:_ Szamárság… Telefonozz inkább a dunai őrségnek, hogy -tartóztassa fel őket. - -_Almásy_ (legyint, mint aki ezen túl van): Megpróbáltam. A telefondrótok -el vannak vágva. - -_Az altábornagy:_ És utól nem érhetjük őket. - -_Almásy:_ De… Én megyek… (Indul. Tagolva:) Én utólérem őket. És Törő -vagy visszajön, vagy megölöm. (Elrohan.) - -_(Függöny.)_ - - - - -MÁSODIK FELVONÁS. - -Kert közepén álló ház emeleti szobája. Hátul bejárat. Jobbra és balra -folyosóra nyíló ajtó. Hátul ablakok zárt ablaktáblákkal. - - -ELSŐ JELENET. - -_A főlakáj, Radován, Törő, Beatrix._ - -(A kis társaság hosszu és izgatott futás után érkezik meg; a hátsó -ajtón. – Az ajtó mögött lépcső van, ezen kellett fölrohanniok. – Az ajtó -fölrántódik; elsőnek lép be a főlakáj, aki vezette a társaságot, azután -Radován, majd Beatrix és végül Törő. – Törő szótlan és komor.) - -_A főlakáj:_ Ide jőjjenek… Gyorsan be az ajtón… A lépcsőház még nem ad -védelmet a golyók ellen… (Törőhöz idegesen:) Siessen kérem, oda még -betévedhet egy golyó. - -_Törő_ (lassan és komoran bejön). - -_A főlakáj_ (behuzza mögötte az ajtót): No most aztán lövöldözhetnek, ha -a román határőrség el nem rontja a mulatságukat. - -_Radován:_ Vagy, ha jobbnak nem látják egyszerüen átrándulni ide. - -_A főlakáj_ (felsőbbségesen): Legyen nyugodt… itt már román területen -vagyunk. - -_Radován:_ A Dunán is román területen voltunk, mégis fütyültek -körülöttünk a golyók. - -_A főlakáj_ (büszkén): De itt a mi követünk védelme alatt vagyunk. - -_Radován_ (nagyon fanyarul, mindig mély keserüséggel, szinte tompa -dühvel beszél): Van az önök követének egy ezred bakája is, hogy -megvédjen bennünket, ha azok mégis meggondolják a dolgot és átrándulnak -ide? - -_A főlakáj_ (gőggel): Legyen nyugodt, nem rándulnak át. Mert az -átrándulás, az azt jelenti, hogy a mi fővezérletünk rögtön kiadja a -parancsot a háboru megkezdésére. - -_Radován_ (teljes, keserű, harapós dühvel): És ön azt hiszi, hogy a -háborutól odaát félnek? – és nem az önök fővezérlete fél tőle? - -_A főlakáj_ (bámulva): Mi történt önnel? Most bennünket gyülöl? (Nézi.) -Eh… ön mindenkit gyülöl… (Óvatosan kinyit egy ablaktáblát.) A lövöldözés -különben úgy látszik abbamaradt… Igen… Teljes csönd… Itt biztosságban -vagyunk… (Kinyitogatja az ablaktáblákat.) Nem értem, hogyan üldözhettek -bennünket… a telefonvezetékek el voltak vágva… Az üldözőink huszárok -voltak; tornyirányban próbáltak az automobil elé vágni… Mindenesetre -helyes volt, hogy nem hallgattunk az öreg paraszt könyörgésére és -kilyukasztottuk a másik csónakot. - -_Radován:_ Ha a bárónőre hallgattunk volna, már fogságban volnánk. -(Szünet.) Minek ijedős asszonyokat hozni az ilyen útra. - -_Beatrix_ (ijedten néz rá). - -_Törő_ (föl akar lobbanni, azután gőgösen hallgat). - -_A főlakáj_ (befejezte a rendezgetés munkáját): Igy… rendben van… -(Megáll. Udvariasan, nem lakáj módra, hanem házigazda módjára:) És most -talán lesz majd részem abban a szerencsében, hogy megismerkedhetem a -bárónővel. (Törőre néz.) - -_Törő_ (komoran hallgat): - -_Beatrix_ (zavarodottan): De hiszen én önt már ismerem, Schmidt úr. - -_A főlakáj_ (udvariasan): A bárónő nem ismer… Engedje meg, hogy -bemutatkozzam: Golovin Miklós… kapitány. (A bemutatkozás szól Törőnek -is.) - -_Beatrix_ (elfogódottan bólint). - -_Törő_ (komoran meghajol). - -_Golovin_ (szeretetreméltóan): Engedjék meg, hogy átvegyem itt a -házigazda szerepét… Remélem, sikerül elég kényelemmel ellátnom -mindnyájukat… A bárónőnek teljes garderobera lesz szüksége, arról -természetesen gondoskodunk… csak holnap reggelig kérem a szives -elnézését. - -_Beatrix_ (elfogódottan): Nagyon szeretetreméltó. - -_Golovin_ (benyul a zsebébe és egy papirlapra rajzolt skiccet vesz elő): -Engedjék meg, hogy megismertessem önöket a ház berendezésével is. (A -skiccről olvassa:) Ez itt a társalgó; balra az ebédlő van; jobbra -folyosó: hálószobák… egy, kettő, három… méltóztassék majd választani… A -földszinten mi helyezkedünk el… (Törőhöz:) ott egyébként teljesen -berendezett laboratórium is várja önt… A háznak villamos telepe van, itt -tehát (keresi a villamos-lámpa csavarját) rögtön teljes világosságot -teremthetünk. (Fölcsavarja a lámpát. Világosság.) Igy… Parancsolják -talán most mindjárt a vacsorát is? (Hallgatás.) Nem? (Szünet.) Később? - -_Beatrix_ (habozva): Azt hiszem, kilenc óra tájban… most még nyolc óra -sincs. - -_Golovin:_ Nagyon helyes. Lehetek más valamiben szolgálatukra? (Hosszu -szünet.) Ha semmiben, akkor (Törőhöz:) mi talán elintézhetnők a mi -ügyünket. (Alig észrevehető, inkább csak az udvariasság kedvéért való -mozdulat a válasz.) Igen? Akkor talán nem terheljük ezekkel a komoly -dolgokkal a bárónőt, akinek nyilván kellemes is volna egyedül maradnia. - -_Törő_ (komoran): Nekem az a kivánságom, hogy a bárónő is legyen jelen -a… tárgyalásnál. - -_Golovin:_ Amint parancsolják. Mi tehát megvesszük az ön találmányát nem -húsz, hanem huszonöt millió koronáért, amely huszonöt millió korona a -Credit Lyonnais bukaresti testvérintézeténél máris az ön rendelkezésére -áll. Azonkívül ha ön formálisan az én kormányom szolgálatába lép, mi még -tiz évig fizetünk önnek évenkint egy fél millió frankot, amely fél -millió frank felvehető minden év julius elsején a Credit Lyonnais párisi -főintézetében. - -(Hallgatás.) - -_Törő_ (lesütött szemmel): Miért… miért… kívánják önök, hogy én az önök -kormányának a szolgálatába lépjek? - -_Golovin:_ Hm… szeretnők hivatalossá tenni azt a ránk nézve valóban -örvendetes összeköttetést. - -_Törő_ (felnéz): Hogy minden lehetősége megszünjék a hazatérésemnek? - -_Golovin_ (udvariasan): Ha parancsolja: igen. - -_Törő_ (fanyarul): Ez még mindig nem akadálya annak, hogy én a -találmányomat idővel egy más hatalomnak, – esetleg magának az -osztrák-magyar monarchiának eladjam. - -_Golovin_ (habozik, azután nagyon udvariasan): Nem akadálya, – de mi -tökéletesen megbizunk az ön becsületében. - -_Törő_ (szinte felszikrázik a haragja erre a bókra, azután erőt vesz -magán és keserűen, gúnyosan legyint egyet). - -_Golovin:_ A döntő az, hogy megegyeztünk. (Hallgatás.) Tehát -megegyeztünk. Ez a döntő. És minthogy ránk nézve nagyon kívánatos a -dolog sürgős lebonyolítása, bátor vagyok önt megkérni rá, fáradjon le -velem a földszintre, hogy a laboratóriumot önnek megmutathassam. -(Szünet. Félig most már Radovánhoz is, aki eddig hallgatva állott.) -Szabad kérnem talán erre… (A jobboldali folyosó felé mutat.) - -_Radován_ (indul). - -_Törő_ (rövid habozás után): Kérem az urakat, menjenek előre. Én -szeretnék a… a menyasszonyommal pár szót váltani. - -_Golovin:_ Kérem. Parancsoljon. Majd erre kérem azután, hogy utánunk -fáradjon. (Meghajol, kimegy Radovánnal. Utközben:) Ami önt illeti… -(Elmentek.) - - -MÁSODIK JELENET. - -_Törő, Beatrix._ - -(Egymástól messze megállnak és hosszan és hallgatva nézik egymást.) - -_Törő_ (szintelen, szinte rekedt hangon, szándékos közömbösséggel, száz -más szót beleszorítva a torkába): Hm… (Rágja a szavakat, teljesen -nyugodtan:) Beatrix, – a ruhája elrongyolódott. - -_Beatrix_ (elfogódva): Igen, – elszakadt. (Szünet. Közömbösen:) A mikor -a csónakból kiugrottunk. - -(Szünet.) - -_Törő_ (rekedten, gőgösen): Lihegve kellett futni. És elbotlott. Kétszer -is. - -_Beatrix_ (zavarodottan simogatja végig magát): Ah, semmi… - -_Törő_ (reszkető, elbiggyesztett ajakkal): Lövöldöztek ránk. A vízbe -csapkodtak a golyók. (Közelebb megy hozzá. Más hangon:) Félt? - -_Beatrix_ (egyszerüen): Igen. Dideregtem. Még most is didergek. -(Összeborzong.) - -_Törő:_ Adja ide a kezét, Beatrix. - -_Beatrix_ (odaadja a kezét): Hiszen a maga keze is jéghideg. - -_Törő_ (elereszti a kezét. Halkan és monotonul): Bocsásson meg nekem -Beatrix… hogy elrongyolódott és bepiszkolódott a ruhája. És hogy lihegve -és elbotolva szaladnia kellett. - -_Beatrix_ (a kezét nyújtja neki): Én magát szeretem és… - -_Törő_ (megcsókolja a kezét, nem ereszti el, gyorsan, őszintén): Nem -bánta meg? Eljönne még egyszer? - -_Beatrix_ (nem válaszol, folytatja a mondatát): … és oda megyek, a hová -maga hí. - -_Törő:_ Eljönne mégegyszer?… Erre feleljen. - -_Beatrix:_ Előbb feleljen maga: megtenné még egyszer? - -_Törő_ (elereszti a kezét, elfordul, az ajkába harap, visszafordul, -megáll; gőgösen és fölemelt fejjel): Megtenném még egyszer. (Megfordul -és kimegy.) - -_Beatrix_ (összekulcsolt kézzel sokáig mozdulatlanul néz utána). - - -HARMADIK JELENET. - -_Beatrix, Almásy._ - -_Beatrix_ (föláll, sóhajtva körülnéz, megborzong az idegenségtől, az -ablakhoz lép és kibámul a sötétségbe). - -(A baloldali ajtó villámgyorsan fölnyílik és rongyolt ruhában, porosan, -gyorsan, de szinte zajtalanul beugrik rajta Almásy. Az ajtót halkan és -gyorsan bezárja maga mögött és mozdulatlanul megáll.) - -_Beatrix_ (visszafordul, halkan fölsikolt, azután megismeri Almásyt és a -szájára szorítja a kezét, hogy a sikoltását visszaszorítsa. Szünet): Ah, -te vagy az? - -_Almásy:_ Én. - -(Szünet.) - -_Beatrix:_ Te üldöztél bennünket? - -_Almásy:_ Én. - -_Beatrix:_ A golyóitok én körülöttem röpködtek… (Szünet.) Mit akarsz -itt? (Szünet.) Minek jöttél ide? - -_Almásy:_ Én Törőt vagy visszatérítem, vagy megölöm. - -_Beatrix_ (hevesen:) Menj el innen… - -_Almásy_ (közelebb lép hozzá; halk fájdalommal): Bea, te engem -elárultál. - -_Beatrix_ (hevesen akar válaszolni, de azután halkan és dacosan csak -ennyit felel): Bocsáss meg, én téged nem szeretlek. - -_Almásy_ (fájdalmas ajkrándulással veszi tudomásul a választ): De ebben -a hitvány árulásban vele tartani… vele elmenni… A milliók kedvéért vele -lealacsonyodni… (Szünet.) Miért jöttél el vele? - -_Beatrix_ (küzd az érzelmeivel; gőgösen): Mert én őt szeretem és én -odamegyek, ahová ő hí engem. - -_Almásy_ (fájdalmas ajkbiggyesztéssel, fanyar fejbólintással veszi -tudomásul a választ. A foga közt halkan): Asszony! - -_Beatrix:_ És én neked azt mondom: innen menekülj. És ilyen hangon vele -ne beszélj, mert ő… mert ő… olyan, mint egy király; engem hagyj vele -egyedül; és megölni őt ne próbáld… mert én őt visszatérítem… de ha te -merészeled csak a kezedet is fölemelni ellene… (Teljes asszonyi dühvel -akar vele szembe szállni, de hangokat hall a folyosó felől és -félbeszakítja magát.) Jönnek… Menekülj innen… Rejtőzz el legalább. - -_Almásy_ (komoran): Hová? - -_Beatrix_ (a baloldali ajtót, nem a lépcsőházba, hanem az ebédlőbe -nyílót fölnyitja): Ide… Próbáljuk meg, talán nem vesznek észre… (A -jobboldali folyosó felé figyel.) Siess. - -_Almásy_ (bemegy az ajtón). - -_Beatrix_ (sápadtan várakozik). - - -NEGYEDIK JELENET. - -_Beatrix, Golovin, Törő, Radován_ és két fegyveres ember. - -_Golovin:_ Bárónő!… ide bejött egy idegen ember. - -_Beatrix_ (habozva): Nem, idegen ember ide nem jött be. - -_Golovin:_ Nem?… (Lassan:) A bárónő bizonyos benne, hogy idegen ember -ide be nem jött? - -_Beatrix:_ Én… (Dacosan:) Bizonyos vagyok benne… - -_Golovin_ (figyelmesen ránéz, azután egyenesen nekiindul az ebédlő -ajtajának): Minthogy a bárónő bizonyos benne… - -_Beatrix_ (ideges mozdulatot tesz, mintha utána akarna kapni). - -_Golovin_ (odaért az ajtóhoz, kinyitja, benéz a szobába és folytatja a -mondatot): Kénytelen vagyok a főhadnagy urat fölszólítani, jőjjön vissza -ide miközénk. - -_Almásy_ (megjelenik az ajtóban, nyugodt; az a szándéka, hogy ha kell -harcol és átvágja magát). - -_Golovin:_ Ime mégis… - -_Beatrix_ (kétségbeesve törte a fejét, mit tegyen. Most lázasan, szinte -kiáltva és egyúttal Törőnek könyörögve mondja): Nem… Mert hiszen ő nem -idegen… Ő mi hozzánk tartozik, mert velünk tart. - -_Golovin_ (kételkedve hallgat, azután Törőhöz fordul): Nem gondolja -uram, hogy a bárónő ismét téved? - -_Törő_ (habozik). - -_Beatrix_ (remegve néz Törőre, az egész lelke benne könyörög ebben a pár -szóban): Ő hozzánk tartozik. - -_Golovin_ (Törőhöz, most már kurtán): Igaz ez? - -_Törő_ (hosszú kutató pillantást vet Beatrixre. Lenyelve az izgalmát, -szaggatottan): Igaz… Ő hozzánk tartozik… Nekem… barátom… és én vártam, -hogy utánam jön. - -_Golovin_ (gondolkozva): Ah, ez meglepő fordulat… (Szünet. Vizsgálja -őket.) És ha én ezt nem hiszem? - -_Törő_ (habozik, azután gőgösen): Önnek kötelessége elhinni azt, amit én -mondok. - -_Golovin:_ Úgy?… Hm!… Jó… (Erőt vesz az ágaskodó haragján.) Rendben van. -Hozta isten… Annál jobb… (Nagy lélekzetet vesz.) Annál jobb, mert most -már akkor annál több joggal (Törőhöz:) és annál teljesebb bizalommal -kérhetem meg önt, jöjjön vissza velünk a laboratóriumba és ismertesse -meg velünk az eljárását. Az én embereim készen vannak. - -_Törő:_ Ah… igen… igen… (Unottan:) A baj az, hogy az ön embereinek előbb -egy egész kis tanfolyamra van szükségük, mert különben kész veszedelem -velük… - -_Golovin_ (szárazon): Megnyugtathatom… Az én embereim a mi arzenálunk -legkitünőbb és legtapasztaltabb altisztjei. - -_Törő:_ Úgy?… Hm… De… hm… a laboratórium anyagfölszerelése hiányos és -szükség lesz rá, hogy egyetmást előbb… - -_Golovin:_ Tévedés… Minden anyagunk éppen úgy megvan, mint az ön otthon -hagyott barakkjaiban… (Radovánhoz:) Megvan minden anyagunk?… Igen, vagy -nem? - -_Radován_ (vonogatja a vállát, epésen válaszol): Megvan. - -_Törő:_ Igen… de sötét este van és a világítás… - -_Golovin:_ Villamos ívlámpáink vannak. - -_Törő:_ És… (További kifogásokat keres, azután föllobbanó gőggel -szakítja félbe magát:) Eh… fáradt vagyok. - -_Golovin_ (küzd az indulatával): Vagyis… vagyis… ön nem hajlandó… ön nem -hajlandó a laboratóriumba lejönni és… - -_Törő_ (hideg gőggel): Ma nem. - -_Golovin_ (forró, halk dühvel): És ha én önt kényszerítem? - -_Törő_ (szinte már derült gőggel): Ki?… Ön?… Engem?… (Szünet.) Ha azt -hiszi, hogy módja van rá és ha azt hiszi, hogy okos dolog… próbálkozzék -meg vele. - -_Golovin_ (fogcsikorgatva): Van énnekem egypár eszközöm, amely -elolvasztja a gőgöt és a makacsságot. - -_Törő_ (gőgösen): Próbálkozzék meg velük. (Beatrixhez, könnyedén:) On -l’a gratté et voilà le cosaque. - -_Golovin_ (egy másodpercre úgy látszik, fölrobban a dühe, azután erőt -vesz magán): Én… (Az indulat akadozóvá teszi a beszédét.) Én katona -vagyok és kijelentem önnek, hogy azt, amit én a hadseregem számára -egyszer megszereztem, soha a kezemből többé ki nem bocsátom. - -_Törő:_ Én pedig kijelentem önnek, hogy én sem önnek, sem az ön -hadseregének a hatalmában nem vagyok. - -_Golovin:_ Ön szerződött velünk. - -_Törő:_ Úgy van. Én szerződtem az ön kormányával; vele egyenlőrangú -szerződő fél vagyok. Az ön kormánya fizet nekem huszonöt milliót és -ezért én kezébe adom a győzelem eszközét. Amely nélkül a háborúját nem -meri megkezdeni… De ma nem… Azt mondtam, hogy ma nem… Tehát ma nem. - -_Golovin_ (hosszan gondolkozik): Jó… Tehát holnap… Rendben van, várunk -holnapig… Addig is: a főhadnagy urat, aki önnek szövetségese, én… hm, -sem el nem fogatom, sem főbe nem lövetem. (Int a két fegyveres embernek, -akik rögtön kimennek.) A főhadnagy úr itt maradhat… De természetesen nem -addig, amíg ő látja jónak, hanem addig, amíg én látom jónak. Ez, -ugyebár, természetes? - -_Törő:_ Ez… hm… természetes. - -_Golovin:_ Nagyon örülök, hogy egy nézeten vagyunk… Akkor én egyelőre -vissza is vonulhatok, csak egyre óhajtom mindnyájuk figyelmét fölhívni… -A ház minden kijáratánál most már fegyveres őr áll… Ezek a fegyveres -őrök parancsot kaptak rá, hogy mindenkit, aki a házat el akarja hagyni, -akárki legyen is, azonnal, fölszólítás nélkül, lőjjenek le… A házat csak -az én kíséretemben lehet elhagyni… Azt hiszem, helyes volt, hogy erre a -körülményre fölhívtam a szíves figyelmüket. - -_Törő_ (hidegen): Igen… a figyelmeztetést köszönjük… - -_Golovin_ (katonásan összecsapja a bokáját, sarkon fordul és elmegy). - - -ÖTÖDIK JELENET. - -_Törő, Almásy, Beatrix_, előbb _Radovánnal_, aztán _Radován_ nélkül. - -(Amint az ajtó Golovin mögött bezárul, a társaság feszült és merev -várakozásban marad egy másodpercig. De csak egy másodpercig. Azután Törő -és Almásy rögtön szikrázó szemmel fordúlnak egymás felé. Beatrix pedig -közbeveti magát. Mindez alig történik szavakkal, inkább mozdulatokkal.) - -_Törő_ (gőgösen): Én téged… - -_Almásy:_ És most… - -_Beatrix_ (közbeveti magát, hogy fölhivja a figyelmüket Radován -jelenlétére): Kérlek, ne beszéljetek… Hallgassatok… - -_Törő_ (megértette a figyelmeztetést): Ah… - -_Almásy_ (összeszorítja az ajkát és hallgat). - -_Beatrix_ (idegesen, gyorsan kezd beszélni. Közömbösséget játszik): Az -üzleti ügyeiteket ráértek megbeszélni később is… Most hagyjátok… Hadd -üljünk le végre nyugodtan egy negyedórára… Istenem, de elfáradtam… -Nemsokára remélem, vacsorázunk és én lefekhetem. - -_Törő_ (szórakozottságot játszik): Ah, hiszen még csak negyed kilenc. - -_Beatrix:_ Úgy?… Milyen hőség van még mindig. - -_Almásy:_ Egészen kinyitom itt az ablakokat. - -_Beatrix:_ Igen. A Dunáról friss levegő jön. - -_Törő:_ Igen. Hm… (Megint valami közömbösséget akar mondani, de közben -elfogy a türelme:) Kérem, Radován úr… (Föl akarja szólítani arra, hogy -menjen ki.) - -_Radován_ (félbeszakítja. Nyilvánvaló, hogy eddig is tudta, miért -beszéltek a jelenlétében az alkonyi szellőről. Fanyar rosszindulattal -várta, mi lesz a dolog vége és most fájdalmas, bólogató vigyorgással vág -bele a Törő szavába): Igen. Igen. Megyek már. (Lassan kimegy.) - -_Törő_ (utánafordulva, amikor Radován mögött még alig húzódott be az -ajtó): Átkozott gazember. - -_Beatrix:_ Vigyázzon rá Pál… ne sértse meg. Nagyon veszedelmes ember. - -_Törő_ (gőgös dühvel): Úgy jár-kel itt, mint a testté vált rosszindulat. - -_Beatrix_ (megborzongva): Mint a halál, úgy jár itt. - -_Törő_ (legyint: nem kell vele törődni; azután Almásyhoz fordul): Én… -téged… megmentettelek… - -_Almásy_ (szeliden): Nem engem… magadat mentetted meg. - -_Törő_ (megütődve): Magamat? - -_Almásy:_ Magadat. Mert ha engem ezeknek kiadsz és ha ezek engem el -akarnak fogni… nekem még két mozdulatra marad időm. Ez a két mozdulat -pedig elég lett volna rá, hogy te most már halott légy… (Szünet.) Hogy -ezt a két mozdulatot nem kellett megtennem, nagyon boldog vagyok. - -_Törő_ (a foga között): Én nem. - -_Almásy_ (meglepetve): Mit mondasz? - -_Törő:_ Semmit… (Legyint.) Ez nem is fontos… Én… téged… megmentettelek -és ezért cserébe azt várom tőled, hogy itt maradsz, amíg itt kell -maradni… elmégy, mihelyt elmehetsz… de közben az én ügyembe bele nem -avatkozol, engem tanáccsal… rábeszéléssel… fenyegetéssel nem terhelsz. - -_Almásy_ (csöndesen, tagadóan rázza a fejét). - -_Törő:_ Ezt kivánom tőled… (Szünet.) Te erre nem vagy hajlandó? - -_Almásy:_ Hiszen te magad sem hitted, hogy én erre hajlandó leszek… -(Hevesebben:) Hát miért jöttem volna én ide… és miért tettem volna ki -magamat veszedelemnek és megaláztatásnak… és miért lettem volna hajlandó -ölni is… ha nem azért, hogy… hogy… hogy… (ellágyul; más hangon -megindultan folytatja:) hogy téged könyörögve kérjelek: fordulj vissza. - -_Törő_ (fanyarul): Ezt… nem akarom hallani. - -_Almásy_ (közelebb lép hozzá): Mi valamikor barátok voltunk… én úgy -éreztem: a testvéred vagyok… És most, hidd el, én megint mindent -elfelejtettem. És mint a testvéred, összetett kézzel könyörgök… fordulj -vissza. - -_Törő_ (küzd magával, az ajkát harapja): Én… nem… fordulhatok… már -vissza. - -_Almásy:_ Miért? Mi tart vissza? Ez a hitvány fogság? - -_Törő_ (megvetően legyint): Ah…! - -_Almásy:_ Igazad van… ezeken átvágunk… Mi hát akkor? (Szünet.) Nézz bele -a lelkedbe: semmi más, csak… csak a dölyföd, ez a szánalmas dölyf, amely -olyan nyomorék módon kicsi a hüséggel szemben, a becsülettel szemben… A -millió meg millió emberrel szemben, akiket… elárulnál. - -_Törő_ (nehezen emeli föl a fejét): Én nem tartozom hozzájuk… - -_Almásy_ (félbeszakítja): Ne mondd ezt… ez nem igaz. Hozzájuk tartozol… -és ez az esztelen és gyilkos gőgnek a hangja… És azokhoz tartozol talán, -akiknek most a szövetségese akarsz lenni?… akiknek a kedvéért minket -elárulsz?… akik itt szégyenletes fogságban tartanak és akik téged… mert -ők becsületes katonái a hazájuknak… lenéznek és megvetnek. - -_Törő_ (föllobbanva): Nem igaz. - -_Almásy:_ Igaz… Az árulót mindenütt megfizetik és mindenütt megvetik. - -_Beatrix_ (önkénytelenül lázasan igent int). - -_Törő_ (háborog az indulata, azután ránéz Beatrixre, észreveszi a -fejbólintását és az indulata hideg gőggé változik): Ha megvetnek… -ostobák. Csőcselék!… és az én fejem föl fog érni a halhatatlanságba. - -_Almásy:_ És a tiszta homlok közepére oda lesz sütve a legaljasabb -szégyenbélyeg, amellyel valaha hitvány fegyencet megbélyegeztek… -(Szünet. Nem kap feleletet. Az indulattól lihegve ostromolja tovább -Törőt:) Hiába adod nekik a legnagyobb ajándékot… áruló vagy… Hiába nősz -akármilyen nagyra… alávalóságot követtél el… Hiába érsz bele a -halhatatlanságba… becstelen voltál. - -_Törő_ (fölkapja a fejét): Elég!… Nem. - -_Almásy_ (összerezzen): Mit: nem?… Nem… akarsz… - -_Törő:_ Először: nem akarlak tovább hallgatni… (Mértéktelen gőggel:) Mi -vagyok én… és mi vagy te, hogy te tarts nekem előadásokat az én életem -törvényeiről… Az én életem törvényét én szabom meg. - -_Almásy_ (alázatra kényszeríti magát): Igen… te szabod meg… És nekem… -Almásy Györgynek… semmi jogom… sem erkölcsi… sem szellemi jogom nincs -rá, hogy a te életed számára törvényeket írjak elő… Nincs… De én itt… de -én velem… de én mögöttem ebben a percben tízmillió, meg tízmillió ember -áll… - -_Törő_ (türelmetlenül szakítja félbe): Eh, én ezeket a tízmilliókat -lenézem és megvetem… És a te tízmilliód meg tízmilliód nevében ma -délután beszéltek velem. Ostobán és szemtelenül beszéltek velem. A te -tízmilliód meg tízmilliód cselekedjék okosabban, vagy válassza meg -jobban a választottait, ha az olyan embert, mint én, meg akarja tartani. - -_Almásy:_ És te azért, mert egy ügyetlen és elhamarkodott válasz a te -hiúságodat… - -_Törő:_ Elég volt… Mert ostobák voltak, eljöttem… És most itt vagyok… És -nem fordulok vissza. - -_Almásy_ (lihegve): Vagyis te… megbántott gőgből… és esztelen hiúságból… - -_Törő_ (elhárító mozdulattal): Köszönöm. Itt vagyok. És itt maradok… -Elég volt. - -_Almásy_ (magánkívül): De nekem nem volt elég. (A zsebébe nyúl.) Ha te -elvesztetted az eszedet és eldobtad a becsületedet, akkor… énnékem arra… -hogy egy árulást meggátoljak, nem drága az életed sem. (Előrántja a -pisztolyát.) - -_Beatrix_ (aki eddig feszült figyelemmel hallgatta a beszélgetést, most -halk sikoltással veti magát a pisztoly elé a Törő védelmére). - -_Almásy_ (remegve állítja meg a saját lendületét). - -_Törő:_ Köszönöm Beatrix… fölösleges. (Nyugodtan eltólja maga elől -Beatrixet és nyugodtan néz szembe Almásyval.) Tessék… (Szinte -szomorúan:) Miért nem lősz? - -_Almásy_ (nagy harcot ví magával, azután remegő kézzel ereszti le a -pisztolyt): Nem… Most nem… Még nem… (A pisztolyt eltette.) De egyet -megmondok neked… te is voltál katona… három évig velem együtt, nem -kételkedhetel benne, hogy igaz… ha én itt a te árulásodat meggátolni nem -tudnám… ha te minket… a zászlódat… a bajtársaidat… a testvéreidet, a -hazádat elárulod, akkor magadat halálra itélted… Mert nem menekülhetsz a -szennyes millióiddal olyan helyére a világnak, hogy én, vagy a -hadseregünknek egy másik tisztje föl ne keresne és egy halálos golyóval -meg ne fizetne az árulásodért… És most menj és jelentsd… - -_Törő_ (halkan, gőgösen fölnevet). - -_Almásy_ (elámulva:) Mit nevetsz? - -_Törő_ (lenézően, kurtán): Ijesztgetni akarsz… Elég volt. - -_Almásy_ (fuldokolva áll és úgy tetszik, rá fog rohanni féktelen -keserüségében). - -_Beatrix_ (ekkor elhatározza magát arra, amire a beszélgetés egész ideje -alatt készült; hogy közbelép… Almásyhoz): Kérlek, György, én mostan -téged arra kérlek… ne folytasd… Én szeretnék vele most végre egyedül -maradni… Még egy percig sem voltam vele egyedül… (Szünet.) Te most… menj -ki. - -_Almásy_ (komoran): Hová? - -_Beatrix:_ Menj le… Nézd meg a házat… - -_Almásy_ (komoran): Igen… Hiszen… hozzájuk… tartozom. (Lassan elmegy -jobbra.) - - -HATODIK JELENET. - -_Beatrix, Törő._ - -_Törő_ (komoran és zárkózottan járkál). - -_Beatrix_ (lassan és óvatosan készülődik a mondani valóira. Óvatosan): -Most egyedül vagyunk végre. - -_Törő_ (nem válaszol, nem is fordul feléje). - -_Beatrix:_ Ketten, – együtt, – nagy csendességben – hogy vágyódtam rá, – -sírni tudtam volna már a türelmetlenségtől. (Szünet.) Maga… nem -vágyódott azután, hogy egyedül maradjunk? - -_Törő_ (nem néz rá, komoran): De igen. - -_Beatrix:_ Most meghallgatott már mindenkit, – mindenki elmondta, amit -gondol, – csak én nem. (Hiába vár választ. Odamegy hozzá. Nagyon -gyöngéden:) Nem akarja meghallgatni azt, amit én gondolok? - -_Törő_ (ránéz; fanyarul, halkan): Almásy magának már majdnem a vőlegénye -volt, amikor én magukhoz jöttem? - -_Beatrix_ (elképedve): Igen. - -_Törő:_ És én miattam szakított vele. (Szünet.) És most bennünket -összehasonlít, – nem? - -_Beatrix:_ Én… magukat… már régen összehasonlítottam; és maga -mindenkinél jobban tudja, kinek a javára ütött ki ez az összehasonlítás. - -_Törő_ (nyugtalanul): Most… amikor Almásy kijött abból a szobából… ahová -maga rejtette el… a maga sikoltása olyan rémült volt és a hangja olyan -könyörgő, mint… mint… mint egy szerelmes lányé. - -_Beatrix_ (végre magához tér a meglepetéséből. Ragyogó arccal): Istenem, -de boldog vagyok. - -_Törő:_ Miért? - -_Beatrix:_ Mert gyanakszik. Mert nyugtalankodik. Mert félt engem. - -_Törő_ (ingadozva): És maga… a mikor az előbb az Almásy pisztolya elé -vetette magát… engem féltett-e, vagy őt? - -_Beatrix:_ Én… én… (Válasz helyett a Törő karjaiba veti magát. -Megöleli.) - -_Törő_ (hosszú csók után): Engem féltettél? Szeretsz? Csak engem? -Egyetlen gondolatod sincs más számára? Ne legyen. Nem szabad. Nincs? - -_Beatrix_ (a karjában van; megrázza a fejét). - -_Törő:_ Nincs? Engem így kell szeretni, – úgy, ahogyan embert még -sohasem szerettek. Én nem a lehetőt kívánom, én a lehetetlent kívánom. -Tudsz úgy szeretni? Fogsz úgy szeretni? (Szünet. A karjában tartja. -Mosolyogva:) Ha nem, akkor menj. Akkor eleresztelek. Akkor elküldelek. -(A karjába szorítja.) Küldelek, látod. - -_Beatrix_ (mosolyogva fészkeli magát mélyebbre a karjába). - -_Törő:_ Maradsz? Akkor cserébe érte elviszlek (mámorosan)… istenem, -hová! Majd meglátod, ki vagyok én. Én… én (mámorosan:) mindent jobban -tudok, mint más. (Eszébe jut Almásy.) Ah látod, ő, – ő derék, – igen, – -és hűséges. De mi az, deréknek és hűségesnek lenni! Derék és hűséges -ember sok van. De én… én (összeszorított ököllel:) én csudákat fogok -teremteni. Én a pénznek hatalmasabb ura leszek, mint akárki más. Én -jobban tudok örülni, szeretni és nevetni, mint akárki más. (Magánkívül:) -Én a világról, az életről, a mindenségről szebbeket gondolok, mint -akárki más. Örülsz annak, hogy velem jössz? - -_Beatrix_ (magához térten, józanul, csendesen): Örülök. - -_Törő_ (türelmetlenül): Nem örülsz eléggé. (Szünet.) Én a világot -ajándékozom neked. - -_Beatrix:_ Igen. De… - -_Törő:_ Mit: de? - -_Beatrix_ (halkan): De haza ugy-e nem mehetünk? - -_Törő_ (lehűtötten, elfordulva, fanyarul): Nem, – haza nem mehetünk. - -_Beatrix:_ Soha. - -_Törő:_ Soha. - -_Beatrix:_ Kár. - -_Törő_ (hevesen): Ne sajnáld. Én… - -_Beatrix_ (a szavába vág): Te meghódítottad és nekem adod a világot. -Csak Magyarországot veszítjük el, amely a te hazád és Ausztriát, amely -az én hazám. - -_Törő:_ Mit sajnálod. Előtted van a százszinü világ, hegyek, tengerek és -emberek, afrikai hajnalok és izlandi éjszakák és ezen a tarka földtekén, -te egy szürke foltot siratsz. Érdemes? - -_Beatrix:_ Nem. - -_Törő:_ Ugy-e nem? - -_Beatrix_ (egészen nyugodtan): Én kimentem egyszer a mödlingi temetőbe -az anyám sírjához. Meleg tavasz volt, és én ott a virágzó temetőben -egyszerre csak meglepetve arra gondoltam, hogy az én anyám másnak -nyilván éppen olyan közömbös és hideg emlék, mint a milyen közömbösen és -hidegen én a mások anyját nézem. Miért tartják szentnek az anyákat, -holott a más anyját mindenki gyarló asszonynak nézi? Miért? - -_Törő_ (komoran): Nem tudom. - -_Beatrix_ (nagyon nyugodtan): Csak azért, mert mindenkinek volt anyja és -mert a maga anyja, aki másnak gyarló asszony, mindenkinek szent. -(Szünet.) - -_Törő_ (gőgösen): Azt akarod ezzel mondani… - -_Beatrix_ (félbeszakítja): Nem. Semmit sem akarok vele mondani. Csak -éppen elmondtam, mert eszembe jutott… (Szünet.) A te anyád is fiatalon -halt meg, ugy-e? - -_Törő_ (komoran): Igen. - -_Beatrix:_ Szép volt? - -_Törő:_ Nagyon szép. - -_Beatrix:_ És jó volt? - -_Törő:_ Nagyon jó. - -_Beatrix:_ Az én anyám a mödlingi temetőben van eltemetve… És a te -anyád? - -_Törő_ (vonakodva): Egy… gömörmegyei… kis faluban. - -_Beatrix_ (lassan): Szép a temető?… Tavasszal… És van virág a sírján?… -(Lassan:) És mondd: mikor voltál utoljára az anyád sírjánál? - -_Törő_ (kínlódva keresi a választ, végre egy heves mozdulattal és egy -bosszús kiáltással lerázza magáról a megindulást): Nem!… Elég volt. Nem -felelek… Ezeken az érzékenységeken én nem botolhatok meg. Mit érne az én -erőm, ha ezt se tudnám lerázni magamról!… Nem akarom, hogy ezekről a -dolgokról beszélj és nem akarom… nem akarom… hogy ezekre a dolgokra -gondolj. - -_Beatrix_ (csendesen megrázza fejét): Nem… Látod ezek olyan dolgok, -amelyek annál gyakrabban jutnak az eszembe és annál gyakrabban jutnak -neked eszedbe, minél keményebben eltiltod, hogy rájuk gondoljunk. - -_Törő_ (remegve): Hát ilyen nyomorult babonákkal nem tudok én -megbirkózni? - -_Beatrix_ (nemet int). - -_Törő:_ De megtudok. (Összeszorított foggal:) Én… magamban… legázolom… -Már a talpam alatt van… És a te szívedből kiszorítom… Ne gondolj rá… -Boldog akarok lenni. És azt akarom, hogy boldog légy. - -_Beatrix_ (föláll, sóhajt, nyugodtan): Pedig látod: így mi boldogok -sohasem lehetünk. - -_Törő_ (megdöbbenve): Mi?… Beatrix! - -_Beatrix:_ Soha… Mert van valami, ami velünk jön. És a világon végig -üldöz bennünket. - -_Törő_ (megvetően): Mi?… Az ő (Almásyt jelzi) ostoba fenyegetése?… Az -ostoba emberek ostoba megvetése? - -_Beatrix:_ Nem… _Az_ itt belül van… Az emberekkel nem kell törődni, -semmivel sem kell törődni, de itt belül van egy seb és akárhová megyünk, -az sajog; itt bent van egy fájdalom, egy félelem, egy nyugtalanság, -amely sehol sem pihen el; így ülünk nyugalomban és csendességben, és a -csendességben megszólal egy hang, amelytől megborzadunk és dideregni -kezdünk… Én borzadok… és didergek… és jobban félek tőle, mint a -golyóktól ma délután… és ez elől nincs hová menekülni, mert ez -végigkerget a világon… (Hosszú szünet.) És az életed így mérgeződik meg; -és így leszel ellensége az embereknek; és így lesznek ellenségeid az -emberek; és így maradsz egyedül; korán és elfáradva így maradsz magadra. - -_Törő_ (görnyedezett ezek alatt a szavak alatt, de most rátalált arra a -szóra, amelybe belefogózhatik. Fölrázza magát): Hát magam leszek. Végre… -teljesen… tökéletesen egyedül… Mindig erre vágyódtam. Soha magamhoz -közel senkit ereszteni nem akartam. Soha a szívemből senkinek egy -darabot adni nem akartam… Hát végre magam leszek. - -_Beatrix_ (fölindultan, de halkan): A… szívedből… nekem… nem adtál… -semmit? - -_Törő:_ Igen… Neked igen… De hiszen te… te velem maradsz. - -_Beatrix_ (fájdalmasan habozik, végre kimondja): Nem. - -_Törő_ (megdöbbenve): Mit? Te… - -_Beatrix_ (fájdalommal): Én nem maradok veled. - -_Törő:_ Te… Te… - -_Beatrix:_ Én innen visszatérek. Veled, ha jössz. De egyedül is, ha te -tovább mégy. - -_Törő_ (égő kínban keresi a szavakat): De… de hát… de hát akkor… miért -jöttél… velem ide? - -_Beatrix:_ Mert szeretlek… Mert máskülönben abban a percben -veszítettelek volna el, amikor megmondtad, hogy szeretsz… Mert abban a -másodpercben, mint egy villámlásra, megláttam mindent: hogy te mégy bele -egyedül a veszedelembe és a bánatba, és hogy nincs veled senki, és hogy -nekem azért kell mindent kockára tennem és mindent eldobnom, hogy -megmenthesselek… Eljöttem veled ide azért, hogy te velem oda visszatérj. - -_Törő_ (félig lehúnyt szemmel): És… ha… nem térek veled vissza? - -_Beatrix:_ Akkor… Akkor… én is… elhagylak… És egyedül maradsz. - -_Törő_ (behúnyja a szemét, a mellére esik a feje, a végső elbágyadással, -nagyon halkan): Nem bírom… (Szinte megtántorodik, úgy ül le egy székbe; -a fejét belehajtja a két kezébe.) - -(Hosszú szünet.) - -_Beatrix_ (végre ijedten és gyöngéden megszólítja): Mi az? Pál!… (Meg -akarja símogatni.) - -_Törő_ (elhárító mozdulatot tesz): Nem. - -_Beatrix:_ Nézzen rám. - -_Törő_ (elhárító mozdulatot tesz. Föláll, tompán): Híjja be Almásyt. - -_Beatrix_ (habozik, de Törőnek egy újabb mozdulatára az ajtó felé indul; -kimegy). - - -HETEDIK JELENET. - -_Beatrix, Törő, Almásy_, később _Radován_. - -_Törő_ (egy másodpercig egyedül marad; elborult szemmel, bágyadtan, az -élet teljes és keserű utálatával néz maga elé). - -_Beatrix_ (visszajön Almásyval). - -_Almásy_ (fölindult várakozással): Hivattál engem? - -_Törő_ (nem néz rá, mintha álomban beszélne): Én… elhatároztam… hogy -hazamegyek. - -_Beatrix_ (megrezzen az örömtől). - -_Almásy_ (kitárja a karját, remegve): Barátom… - -_Törő_ (egy fáradt mozdulattal elhallgattatja őket. Fáradtan): Tudsz rá -módot? - -_Almásy_ (alig tudja, hol kezdje a mondanivalóját): Itt… minden kijárat -előtt fegyveres őr áll. De… én a huszároknak meghagytam, hogy mihelyt -sötét van, úsztassanak át a Dunán… azok most lent vannak tehát -valamelyik parti erdőben. Két perc alatt ott lehetnénk… - -_Törő:_ Ha innen kijuthatnánk. - -_Almásy:_ Igen. Ha innen kijuthatnánk. - -_Törő_ (fanyarul): És hogyan jussunk ki innen? - -_Almásy_ (habozik). - -_Törő:_ Azt még nem tudod. - -_Almásy:_ Nem. Azt még nem tudom, de… - -_Törő_ (fanyarul közbevág): Akkor majd én megmondom. Ti maradhattok… -majd eleresztenek benneteket… én pedig… majd átgázolok egy ilyen őrön. - -_Almásy_ (ijedten): Nem… Nem engedem. - -_Törő:_ Csak az egyik őrrel kell verekedni és a többi kijárat rögtön -szabad. Nyilván odarohannak mind, ahonnan lövés hallatszik… ha én -(jobbra mutat:) erre nekivágok, ti arra kényelmesen kisétálhattok. - -_Almásy_ (nagy szemmel hallgatta): Igen… De mert itt egy élet van, amely -érték… én vágok neki erre, (jobbra mutat:) az őrnek és te sétálsz ki -arra (balra mutat). - -_Törő_ (egy kissé, alig észrevehetően megütközve, fanyarul): Te… én -értem… magadat föl akarod áldozni. - -_Almásy_ (egy másodpercnyi várakozás után): Igen. - -_Törő_ (felülről lefelé Beatrixhez): Mit szól hozzá Beatrix? - -_Beatrix_ (a kezét tördeli): Istenem, én… Istenem… - -_Almásy:_ Vigyázni!… jön valaki. - -(A jobboldali ajtó nyílik és óvatosan, a fejét a nyaka közé húzva, jön -be rajta Radován. – Hirtelen hallgatás.) - -_Almásy:_ Hm… igen… hm… - -_Radován_ (fájdalmas, alázatos, torz vigyorgással): Én… én csak átmegyek -itt a szobán… Már megyek is ki. - -_Almásy_ (nem tud felelni). - -_Törő_ (hidegen): Jó. - -_Radován_ (a szoba hátsó részén meggörnyedve vonul át, azután torz -vigyorgással újra odafordul a többiekhez): Csak azt akarom megnézni, -lehet-e onnan megszökni… Az ablakból leugrani. (Kimegy. A többiek -dermedten állanak egy darabig.) - -_Beatrix_ (remegve): Ez mindent tud. És mint a halál, úgy jár-kel itt. - -_Törő:_ Pestises gazember!… Ha nem is tud mindent, legalább is sejt -mindent. - -_Beatrix:_ Hogy jár itt. Mint a halál… Elárul bennünket. - -_Almásy_ (összeszorított foggal): Nem árul el bennünket… Mert ha most -visszajön… és ha bennünket csakugyan el akar árulni… én… az első -mozdulatára… habozás nélkül… hátulról, orvul… le fogom lőni. - -_Törő_ (nyugodtan): Vigyázz… Jön. - -_Beatrix_ (nyugtalanul): Ne bántsd. Inkább beszélni kellene vele… - -_Almásy_ (megrázza fejét): Le kell lőni. - -_Radován_ (görnyedten jön ki… Amint a görnyedt hátát a többiek felé -fordítva, lassan behúzza az ajtót; amint azután arccal fordul feléjük és -megmutatja eltorzult fejét, amelyről nem lehet tudni, vigyorgás -torzítja-e el, vagy valami szörnyü fájdalom, amint lassan és pókszerüen -mozog, valóban van benne valami kisérteties): Visszajöttem… (Nagy -szünetekkel beszél, tudja, hogy minden szavát feszült várakozás -fogadja:) Megint itt vagyok… (Senki sem felel. Most tartja a leghosszabb -szünetet, a fejével hevesen bólogat:) Maguk… szeretnének… egyedül -maradni? - -_Törő_ (gőgösen): Ah… - -_Beatrix_ (udvariasan, izgatottan): Óh… - -_Radován_ (egyikről a másikra néz, hevesen bólogat): Maguk… maguk most -innen szökni akarnak. - -_Almásy_ (szikrázó szemmel lesben állva várt. Most, mint egy támadó -vadállat mögéje ugrik). - -_Beatrix_ (azonban megelőzi… Visszafojthatatlan izgalmában rémülten -sikolt egyet és egy mozdulattal föltartja Almásyt): Ne. Ne még. - -_Radován_ (hátrafordul. Mindent megért. Vigyorogva bólogat): Meg akart -ölni… Megölni. (Hosszu szünet. A torz vonaglás eltünik az arcáról. Nagy -lélegzetet vesz és tiszta, szomorú, mély hangon mondja:) Hiszen én úgyis -meghalok. - -(Feszült várakozás.) - -_Beatrix_ (helyre akarja hozni a hibáját; könyörögve): Radován úr, -kérem, könyörgök… - -_Almásy_ (fenyegetőn): Ide figyeljen és értse meg jól… - -_Radován_ (elhallgattatja őket egy széles mozdulattal, a szeme -becsukódik, a teste irtózatos fájdalomban összecsuklik, egy székre zuhan -és följajdul): Én meghalok. - -(Ijedt hallgatás.) - -_Beatrix:_ Mi baja van…? - -_Radován:_ Nem látják rajtam? A belemet ronggyá tépi… Süt mint az izzó -vas… (Nyögve:) Hiszen nem tudok már járni se. És a pofámon rajta van a -halál álarca… (Valamivel nyugodtabban): Még két hetem van. Vagy egy. - -(Hallgatás). - -_Beatrix:_ De… de talán téved… - -_Radován_ (ültében kiegyenesedik, nyugodtabban): Ah, most megenyhült… -(Komoran:) Nem tévedek. Két hetem van, vagy egy… mást régen levert volna -a lábáról… más már ordítva fetrengene az ágyban… Nekem nem lehetett -ledőlni addig, míg magukat ide nem hoztam. - -_Törő:_ Míg bennünket… - -_Radován_ (a fájdalmával foglalkozik; nem néz oda; halkan:) Magukat én -hoztam ide… (Törő szólni akar. Fölnéz rá.) Magában én támasztottam föl a -gőgöt. - -_Törő_ (meghökkenve): Maga… - -_Radován:_ Én… Mindennap piszkáltam… Magát én tettem részeggé. - -_Törő_ (magánkívül): Maga… - -_Radován_ (nem is néz rá): Én. Mert ide akartam juttatni… Idejuttattam. - -_Törő_ (elkábultan áll, azután eltorzult arccal, szégyenkezve, gúnyosan -elneveti magát és mélyen lehajtja a fejét). - -_Radován:_ Én… (Lehajtott fővel ül. Hosszasan gondolkozik.) Kellett… A -gyerekek miatt… Akiket (nem néz föl, de Beatrix felé int) maga utált. És -megsímogatott. - -_Beatrix_ (reszketve): Kérem, bocsásson meg nékem. - -_Radován_ (fájdalmasan): Ritka dolog ilyen csúnya gyerekeket látni… -Gyerekeknek olyan szépeknek kellene lenniök, mint az angyaloknak… -(Szaggatottan:) Olyan rútak, hogy fáj rájuk nézni… És én meghalok… -Sietni kellett… Olyan rútak… ki néz majd rájuk… Az anyjuk régen -elhagyott… Mi lesz velük, ha én meghalok… (Szinte zokogva:) A -gyerekeimmel, a gyerekeimmel… (Hosszu hallgatás.) Ezért hoztam magukat -ide. - -(Hosszu hallgatás… A többiek összenéznek. Nem tudnak szólni.) - -_Almásy_ (végre összeszedi magát. Óvatosan): Mert pénzt kapott érte. - -_Radován_ (lehajtott fejjel): Mert pénzt kaptam érte. Azért hoztam… ide… -magukat… (Szünet. Föláll. Rájuk néz.) De most már megbántam… (Hosszú -szünet.) Én meghalok, de az bitang dolog… Megbántam… (Szünet.) És most -itt vagyok… Itt vagyok… hogy maguk vegyék meg az életemet. - -(Meghökkent hallgatás.) - -_Törő:_ Amit… maga mond… az nem nagyon érthető. - -_Radován:_ Az az ostoba odalent kiadta azt a rendeletet, hogy ha az -egyik őr lő, a többiek mind szaladjanak oda… Csak egy életbe kerül… csak -le kell magamat (jobbra int) itt lövetnem és maguk arra (balra int) az -ebédlő ablakából kényelmesen megszökhetnek… (Szünet.) Hiszen erről -beszéltek, mi? - -(Almásy és Beatrix habozik a válasszal.) - -_Törő_ (egy mozdulattal elsöpri a habozást): Erről. - -_Radován:_ Erről… Csak egy életbe kerül. És az én életem nekem már mit -ér!… Én döglődöm!… A maguké az életem, ha maguk a gyermekeimnek -megfizetik. - -_Törő_ (kis habozás után): Pontosan meg kell mondania, Radován, hogy mit -kíván. - -_Almásy:_ Megálljon Radován. Csak ezt: Theodori magukkal tartott? - -_Radován:_ Theodori sokkal nagyobb gazember, mint én. - -_Almásy:_ Ez elég. Most mondja –! - -_Radován_ (csekket vesz ki): Én… itt… attól odalent… ezt kaptam… Odaadom -maguknak… Evvel csinálhatnak, amit akarnak… ha megfogadják, hogy a -gyerekeim a maguk pénzéből ezt az összeget megkapják. - -_Törő_ (átveszi a csekket): A kétszeresét fogják megkapni. - -_Radován:_ Megfogadják? - -_Törő_ (igent int). - -_Almásy:_ A becsületemmel kezeskedem érte. - -_Radován_ (téveteg szemmel néz egyikről a másikra): Maguknak van… -Maguknak sok a pénzük… Pedig szépek és… és… minek annak a pénz, aki -szép… (Beatrixra néz.) Maga fogadja meg… Esküdjék meg rá. - -_Beatrix_ (reszketve): Én megesküszöm… De borzasztó, hogy mi itt -megvásároljuk az ön életét, pedig talán… - -_Radován_ (szinte rikácsolva): Nem… Nem… Ne mondja… Én elrothadok… -(fájdalmasan halkan:) soha életemben nem lehettem becsületes… -(izgatottan Beatrixhoz:) most ne beszélje le őket arról, hogy a rothadt -életemet megvegyék. - -_Beatrix_ (rémülten): Nem. Én csak… - -_Radován:_ Nem… Hát megveszik? - -(A felelet: néma igen.) - -_Radován:_ Megesküdtek rá!… (Néma igen.) Akkor… akkor én… (Megáll. -Visszafordul az ebédlő felé.) Maguk aztán ott kényelmesen leugorhatnak… -(Néma bólintás a válasz.) Én akkor… (Indul. Megáll. Beatrixre mutat.) Őt -hagyják itt. - -_Almásy_ (halkan, gyorsan): Igen, Beatrix… öt perc múlva visszajövünk -érted. Csak egyszer kint legyünk. - -_Radován:_ Akkor én… (fuldokolva az elfojtott izgalomtól:) most -kimegyek… (Megáll. A homlokáról törli a verejtéket.) Megyek… (Indul. Az -ajtóig ér. Irtózatos halálfélelemmel küzd.) Nem, nem. - -_Almásy_ (melléje ugrik, halkan): Most ne legyen gyáva. - -_Radován_ (rettegve): Nem, nem… Félek. - -_Almásy_ (összeszorított foggal): Most menj már, gazfickó. - -_Radován_ (fölordít): Nem. Félek a haláltól. - -_Almásy_ (megragadja): Menj, vagy én lőlek le, mint egy ebet. - -_Radován_ (félőrülten viaskodik vele): Nem… Élni akarok. - -_Törő_ (odalép; eddig utálattal nézte a dolgot, most rászól Almásyra): -Ereszd el. - -_Almásy_ (elereszti Radovánt). - -_Radován_ (visszarohan a szobába, odatámolyog az asztal mellé, lezuhan -egy székbe, a fejét a kezébe hajtja). - -_Almásy_ (a foga között): Gyáva gazember! - -_Törő:_ Hagyd. Végre is… nem rugdalhatjuk ki. - -_Almásy:_ Megvettük a hitvány életét. - -_Törő:_ De ha nem adja… Most mit csináljunk? - -_Almásy_ (gondolkozva, komoran): Akkor… mégis egy jobb életet fogunk -cserébe adni azért, hogy te visszatérhess. - -_Törő_ (elgondolkozva néz rá; odalép hozzá; a karjára teszi a kezét; -gyöngéden): Várj még… várj még… - -_Almásy_ (komoran): Várni veszedelmes… És minek?… Valakinek ki kell -mennie. - -_Radován_ (ekkor ültében kiegyenesedik. Az arca egy rárohanó, nagy belső -fájdalomtól eltorzul. Lihegve mered maga elé egy ideig. A többiek -megdöbbenve néznek rá). - -_Radován_ (hirtelen fölugrik): Én megyek. (Elvakultan körülnéz, a -fájdalomtól szinte nyögve várakozik, mintegy habozik még egy -másodpercig, azután végső nagy elhatározással, szinte futva indul a -jobboldali ajtó felé. Fölrántja az ajtót. Eltünik. Az ajtó nyitva -maradt.) - -(Bent feszült izgalom.) - -_Törő:_ Most nem fog visszafordulni. - -_Almásy_ (gyorsan az ajtó mellé ugrik): Vigyázz… Hallgatni… -(Hallgatóznak.) Végigszaladt a folyosón. (Hallgatózik.) Lerohan a -lépcsőn… Kinyitja az ajtót… Dulakodnak… Most… (A távolból lövés -hallatszik. Megrémült hallgatás egy másodpercig. Törőhöz:) Most gyerünk. - -_Törő_ (nyugodtan): Még egy másodpercet! - -_Almásy_ (gyorsan): Beatrix, ne félj. (Megszorítja a kezét.) - -_Beatrix_ (Törőhöz fordul). - -_Törő_ (azonban nem búcsúzik tőle, hanem nyugodtan mondja): Most! - -(Mind a ketten átrohannak az ebédlőbe.) - - -NYOLCADIK JELENET. - -_Beatrix_, később _Golovin_. - -_Beatrix_ (a szívére szorítja a kezét és gyötrő izgalomban hallgatózik. -Egy másodpercig csend. Azután kettős zuhanás. Utána csend. Beatrix -megkönnyebbül egy kissé. Azután lázas izgalommal siet a kinyitott -ablakhoz és belemered a sötétségbe. A Golovin érkezésének a zaja -riasztja föl). - -_Golovin_ (berohan jobbról. Meglátja Beatrixet és megdöbbenve keresi a -többieket): Hol van a másik kettő? (A választ nem is várja meg, hanem -berohan az ebédlőbe, de onnan rögtön ismét visszatér.) - -_Beatrix_ (dacosan várja). - -_Golovin:_ Hová ment a másik kettő? - -_Beatrix_ (hallgat). - -_Golovin:_ Feleljen… Hová… ment… a másik kettő? - -_Beatrix_ (lassan): Felelhetném, hogy nem tudom. De én azt felelem, hogy -nem mondom meg. - -(Az ajtóban két fegyveres jelenik meg.) - -_Golovin_ (dühtől remegve): Levetkőztetlek és megvesszőztetlek. -(Szünet.) Megmondod? - -_Beatrix_ (sápadtan): Nem. - -_Golovin_ (remegve): Átadlak nekik… Azt teszik veled, amit akarnak… -Odahajítlak nekik… hé, úrilány, bárónő, az övék leszel… mert én -odaadlak. - -_Beatrix_ (gőgösen): Kozák! - -_Golovin_ (sápadtan): Kötözzétek meg. - -(A két fegyveres odasiet.) - -_Beatrix_ (hátrál előlük). - -(Ebben a másodpercben fölharsan egy huszártrombita hangja, amely attakot -fúj. A két fegyveres megáll. Golovinra néznek.) - -_Golovin_ (meghökkenve hallgatózik). - -_Beatrix_ (az ablakhoz rohan. Ujjongva): Ide, katonák! Ide huszárok! - -(Kint egy kis csapat lábdobogása hallatszik. Palánkot törnek át. -Puskatus döng az ajtón.) - -_Golovin_ (sápadtan áll. Azután elkáromkodja magát. A két emberének int -és kirohan). - -_Beatrix_ (az ablaknál ujjongva): Törő! Törő! - -_(Függöny.)_ - - - - -HARMADIK FELVONÁS. - -A Westerland-kastély. – Az altábornagy hivatali szobája. – Magas -földszint. – Hátul ablak az országútra. – Balra előszoba. – Jobbra -szobák. - - -ELSŐ JELENET. - -_Az altábornagy, Almásy._ - -_Az altábornagy_ (rosszkedvü; levert. Felállt az asztaltól, amelynél -dolgozott. Táviratot tart a kezében, azt nézegeti. Indulna jobb felé). - -_Almásy_ (besiet balról. Rongyos és tépett. Felvágja az ajtót és -félrelöki az előszobában időző ordonáncot, aki be akarja jelenteni): Nem -kell. (A jobboldali ajtó felé rohan, az ajtó előtt mintegy hallgatózva -megáll. Izgatottan:) Itt van Theodori? - -_Az altábornagy_ (örül, amikor meglátja; de nem katonás viselkedése -azután fölbosszantja. Bosszusan, figyelmeztetően): No mi az? Mi lesz? - -_Almásy_ (megérti a figyelmeztetést, kihúzza magát, elhadarja a katonai -jelentkezést, feszesen, de halkan): Kegyelmes uram, – jelentem alássan, -megérkeztem. - -_Az altábornagy_ (recsegve): Honnan? Hogyan? Mi történt? - -_Almásy_ (szeretne túllenni a dolgon): A románok harmadfél napig fogva -tartottak, de ma reggel követünk közbenjárására szabadon bocsátottak -mindnyájunkat. - -_Az altábornagy_ (megenyhül): Jó. No! No. (Közelebb lép hozzá.) Hát -mondd csak… - -_Almásy_ (felszabadultan, villámgyorsan, izgatottan): Itt van Theodori? - -_Az altábornagy_ (folytatja): Hát Beatrix? Hol van? (Szorongva:) Mi -történt vele? - -_Almásy_ (az ajtóhoz hajol): Itt van-e… - -_Az altábornagy_ (magánkívül): A lányom! Mi van a lányommal? - -_Almásy_ (idegesen): Eh, – bánom is én. Tudom is én. (Észreveszi, hogy -így nem boldogul.) Megérkezett ő is. Semmi baja. Felment átöltözködni, -mert rongyosan nem akar eléd kerülni. (Még ráadást is ad.) Teljes az -épsége. Semmi hiánya. - -_Az altábornagy_ (megkönnyebbülve, de még mindig komoran tudomásul veszi -a fölvilágosítást); - -_Almásy_ (makacsul): Itt van Theodori? - -_Az altábornagy:_ Itt. - -_Almásy_ (megkönnyebbülten): Na!… Féltem tőle, hogy megugrik… Igaz, hogy -demobilizálunk? - -_Az altábornagy_ (bosszantja a faggatás, de érzi, hogy felelnie kell): -Igaz… (A táviratra mutat.) A hatvanhetesek egy fél óra múlva indulnak -haza… Az ellenség az utolsó percben váratlanul visszavonult. - -_Almásy:_ Vissza, mert az utolsó percben váratlanul kisiklott a kezéből -Törő. És a Törő találmánya, amelynek te… sokallottad az árát. - -_Az altábornagy_ (fenyegetően): Erről majd később beszélünk. - -_Almásy:_ Jó… Most úgyis fontosabb ez: Theodori áruló. - -_Az altábornagy_ (felelni akar, de nem tud; lehajtja a fejét és rágja az -ajkát. Szünet). - -_Almásy:_ Elhiszed most már? - -_Az altábornagy_ (akadozva): Félek tőle. - -_Almásy:_ Én bizonyos vagyok benne. - -_Az altábornagy_ (minden szót nehezen hoz ki az ajkán): És… mire… -támaszkodik ez a bizonyosság?… Mi… a bizonyítékod? - -_Almásy:_ Először: Radovánnak, a Törő agyonlőtt alkalmazottjának a -vallomása. - -_Az altábornagy_ (töprengve vár egy ideig): Azután? - -_Almásy:_ Kell még más is?… Ha kell: hol van Karanov Paula? - -_Az altábornagy_ (vállat von): A szobájában lesz… Készül elutazni… A -Törő szökése után elfogattam. - -_Almásy:_ A Theodori tanácsára! - -_Az altábornagy:_ De Theodori azután megállapította, hogy ártatlan. - -_Almásy_ (gúnyosan): Megállapította!… Hát kérlek… (Kinyitja az előszoba -ajtaját. Az ordonánc rögtön belép.) Eredj és hídd ide Karanov -kisasszonyt… (Magyarázóan:) Az orosz kisasszonyt… A kegyelmes úr kéreti… -(Az ordonánc ismételni akarja a parancsot.) Indulj. (Az ordonánc -tiszteleg és elmegy.) - -_Almásy_ (nyugtalanul visszatér a jobboldali ajtóhoz): A Theodori -szobája innen a harmadik? - -_Az altábornagy:_ Igen. - -_Almásy:_ Bizonyos, hogy bent van? - -_Az altábornagy_ (lassan kinyitja az íróasztal fiókját): Bizonyos… A -holnapi parancsokat készíti el. - -_Almásy:_ Valószinüleg két példányban, – egyet azoknak, – most már nem -kell ugyan nekik… de a szokás hatalma… (Szünet.) Az ablakon vasrács van -ugy-e? - -_Az altábornagy:_ Igen. (A fiókból revolvert vesz elő, lassan megtölti.) - -_Almásy:_ Más kijárat pedig nincs. Szóval… semmiképpen sem szökhetik el. -(Észreveszi a revolvert. Elámulva:) Mi… Mi az? - -_Az altábornagy_ (komoran, konokul): Ez egy kilencvenötös mintáju -katonai revolver. - -_Almásy:_ Mit csinálsz vele? - -_Az altábornagy_ (konokul): Megtöltöm. - -_Almásy_ (magánkivül, halkan): És… te… ezt a revolvert oda akarod neki -adni? - -_Az altábornagy:_ Oda… És egy félóra hosszat egyedül hagyom vele. - -_Almásy_ (magánkivül): Én pedig ez ellen a leghatározottabban -tiltakozom. - -_Az altábornagy_ (elég sokáig türt; fölrobban): Mit mersz te…! Hogy -mersz te…! (Nem figyelmeztetés, hanem katonai kommandó:) Vigyázz! - -_Almásy_ (vigyázz-állásban): Én ez ellen a kegyelmi aktus ellen -hivatalosan tiltakozom… (nyomatékosan:) a legfelsőbb szolgálat -érdekében… Nekünk nem az a fontos, hogy egy hitvány ember valahogyan -megbünhődjék, hanem az, hogy ez a hitvány ember rávalljon a büntársaira -és hogy az árulás egész szövedékét a kezünkbe kapjuk. - -_Az altábornagy_ (fájdalmas töprengésbe merül; a tiltakozás nagyon -hatott rá; végre megrázza a fejét): Nem!… Amit vallana, majd megtudjuk -nélküle… Ezt a kabátot hordta… az az egy joga mindig megmarad, hogy maga -röpítsen golyót a fejébe. - -_Almásy_ (válaszolni akar, de a Paula érkezése félbeszakítja). - - -MÁSODIK JELENET. - -_Voltak, Paula._ - -_Paula_ (hidegen, megsértetten lép be. Amikor Almásyt meglátja, kiragyog -az arca): Jó napot, kedves Almásy; csakhogy épségben megérkezett. De -féltettem. (Hirtelen más hangon, fanyarul:) Nem is mondhatom különben, -hogy olyan nagyon féltettem volna. - -_Almásy_ (fogva tartja a kezét; nagyon melegen): Mondja, hogy igen… -Miért tagadja le? - -_Paula:_ Mert maguk nem bírják el a nyiltságot és az őszinteséget. -Maguknak lesütött szemü és halk nők kellenek. Azt a nőt, aki őszinte, -itt börtönbe csukják. - -_Almásy:_ Haragszik ránk, Paula? - -_Paula:_ Igen. Nagyon. - -_Almásy:_ Pedig nekünk, ha győzni akarunk, gyanakvóknak kell lennünk. - -_Paula:_ Igen, csakhogy maguk ott gyanakszanak, ahol nem kellene; ott -pedig, ahol kellene, ott nem. - -_Almásy:_ Én is, Paula? - -_Paula:_ Maga… maga… nem… De ő excellenciája, aki engem becsukatott. - -_Almásy:_ Tudja kinek a tanácsára? - -_Paula_ (vonogatja a vállát; habozva): Tudom. - -_Almásy:_ A Theodoriéra. - -_Paula_ (fanyarul biccent). - -_Almásy_ (közelebb megy hozzá, könyörögve): Kedves Paula… mi van -Theodorival? - -_Paula_ (habozik, a bosszusága még nem mult el, de hajlik a kérésre). - -_Almásy_ (látja a lelki harcát): Kérem… Könyörgök… Mi van vele? - -_Paula_ (elszánta rá magát, hogy megmondja. Bizonyos éllel az -altábornagy ellen): Mi van vele? Az van vele, hogy áruló és azoknak a -zsoldjában van. - -_Almásy_ (fölemeli a fejét, egy pillantást vet az altábornagyra): Hm… -bizonyítékok? - -_Paula_ (alig hallgat rá): Az van vele, hogy (a táskájába nyúl:) ezt az -útlevelet adta nekem… szökjem át Szerbiába. (Az útlevelet lecsapja az -asztalra.) Ezt a pénzt adta nekem, hogy legyek majd a szeretője. -(Lecsapja az asztalra a pénzt.) És készült ő maga is szökni, mert csak -holnapra várta haza magukat… Én őt megcsalhattam volna most már és a -szerb határon otthagyhattam volna. De utálom a csalást. Utálom az -árulót. És gyülölöm azokat, akiknek ő a szolgálatában állt… Itt van az -útlevél. Itt van a pénz. És az ő szobájában megtalálják a többi pénzt. -És megtalálják azt az útlevelet, amellyel ő akart megszökni… Eddig van. -Isten megáldja magukat. - -_Almásy_ (feszült figyelemmel, lihegő elégtétellel hallgatta a kis -kitörést; most meghökkenve): Hova megy? - -_Paula:_ Utazom… Valahová… Nem tudom még. - -_Almásy:_ Kérem ne. Várjon még. - -_Paula_ (megrázza a fejét): Minek? - -_Almásy:_ Mert… mert nekem még… mert én még… szeretnék… beszélni -magával. - -_Paula_ (vonakodik). - -_Almásy:_ Hát jó. Csak egyet tegyen meg… nekem most… sürgős dolgom van… -egy félóra mulva nézzen be ide… Csak tíz percre… Azután utazhat… Ezt -megigéri? - -_Paula_ (vonakodva): Ezt meg. - -_Almásy:_ Jó, akkor most… Most menjen innen. - -_Paula_ (megy). - -_Almásy_ (komolyra vált arccal fordul vissza az altábornagyhoz). - -_Az altábornagy_ (rendkívül izgatott. Szenved. Az arca vonaglik a -felindulástól). - - -HARMADIK JELENET. - -_Az altábornagy, Almásy_, később _Theodori_. - -_Az altábornagy_ (fájdalmas erőfeszítéssel összeszedi magát. Halkan): -Hivd be Theodorit. - -_Almásy_ (halkan): Bocsánatot kérek… jobb volna, ha Theodori engem csak -itt látna meg… (Szünet.) És jó volna már az első kihallgatást hadbíró -jelenlétében megejteni. - -_Az altábornagy_ (habozik; búsan megrázza a fejét; odalép a jobboldali -ajtóhoz és bekiált rajta a harmadik szobába): Theodori! - -_Theodori_ (kijön. Mosolygó és nyugodt, mint mindig… Amikor Almásyt -meglátja, meghökken, de csak egy másodpercre. Azután megint derült és -felsőbbséges): Parancs, kegyelmes uram. - -_Az altábornagy_ (küzd a fölindulásával, szeretne rádördülni): -Theodori…! (A lendülete elbágyad. Még egyszer összeszedi magát:) -Theodori! (Nem bír egyenesen lecsapni rá azzal, hogy áruló. A másik -módszert választja. Megfogta az útlevelet. Nyersen:) Mi ez, Theodori? - -_Theodori_ (első pillantásra tisztában van mindennel, de most -figyelmesen megnézi az útlevelet): Ez… ah!… hiszen ez a kis idegen nő -útlevele… Hogy került excellenciádhoz?… A ravasz kis bestia nekem újra -gyanus lett, megpróbáltam lépre csalni… de most már, ha ez az útlevél -itt van, nem tudom, sikerül-e. - -_Az altábornagy_ (fájdalommal és megvetéssel hallgatja. A pénzt sepri -odább): És ez itt? - -_Theodori:_ Ez… (Derülten:) Az a pénz ez, amelyet én adtam neki?… Jónak -láttam ezúttal, amint excellenciád megengedte, a rendelkezésünkre álló -alapot erősen igénybe venni, mert ennek a Karanov kisasszonynak a -lelepleztetését igen fontosnak tartom… Az ilyenfajta kémek a -legveszedelmesebbek, először, mert nők és szépek, másodszor, mert a -hősiességnek és a becsületességnek olyan álarcában járnak, amely a -leggyanakvóbb embert megtévesztheti. - -_Az altábornagy_ (nem hiszi, amit mond. De a mód, ahogyan mondja, még -mindig hat rá. Rá akar rohanni, de a fájdalma erősebb): Theodori… hogy -bíztam én magában… (Félig Almásyhoz, félig magának:) Én nekem -megfoghatatlan… Ez az ember áruló. - -_Theodori_ (sértett méltósággal): Áruló?… Ki mondja rólam, hogy áruló -vagyok?… (Szünet.) - -_Almásy_ (még ő is habozik, mert szörnyű dolog egy ilyen rangú katonának -a vádat a szemébe vágni). - -_Theodori:_ Ah, ez a hazug kis nő talán… egérfogóban akartam megfogni; -most cincog… Ha ő vádol engem, akkor… - -_Almásy_ (kipirultan odalép): Nem ő vádolja önt, hanem én… Vádolom -árulással és kémkedéssel… Vádolom azzal, hogy hazaáruló és fizetett kém. - -_Theodori_ (fenyegetően): Almásy főhadnagy!… - -_Almásy_ (nyugodtabban, szinte egyhanguan): Vádolom önt azzal, hogy -állandó összeköttetésben volt azzal az idegen hatalommal, amellyel -szemben álltunk, hadititkokat adott el neki és pénzt kapott tőle… -Vádolom önt azzal, hogy a Törő találmányáról ön tett jelentést az ő -vezérkaruknak és hogy ön segítette azt az egész műveletet, amely a -találmány megszerzésére irányult… Vádolom önt azzal, hogy ön csempészte -ide a házba azt az idegen vezérkari tisztet, aki itt Schmidt főlakáj -gyanánt szerepelt és vádolom önt azzal, hogy Radovánnal és az -állítólagos Schmidttel egyetértve, ön tette lehetővé a Törő szökését. -Vádolom azzal, hogy innen szökni akart; hogy csak holnapig akart várni, -mert azt hitte, mi csak holnap szabadulunk ki; hogy az állítólagos -Schmidtnek levelet írt és a levélben azt kérte, eszközölje ki az ő -követük, hogy bennünket még egy napig fogva tartsanak… És hogyha ön ezt -tagadná… akkor… itt a levele… (A levelet kihúzza a zsebéből és odaadja -az altábornagynak.) - -_Theodori_ (az Almásy csendes zápor módra özönlő beszéde alatt lassan -elveszti a derült, feszes tartását. Lassan összeomlik). - -_Az altábornagy_ (átfutja a levelet. Mintha csak most jönne rá, mi -történt, szinte fölordít): Theodori!… Canaille! - -_Theodori_ (menekülést keresve, de megüvegesedő szemmel néz körül. -Odatámolyog egy székhez, leesik rá. A kezébe temeti az arcát): Istenem… -Istenem… - -_Az altábornagy_ (fölszegi a fejét. Feszesen, mintegy rángatva a -tagjait, mozog. Undorral kikerüli a széket, amelyen Theodori ül. Odamegy -az íróasztalhoz. Elveszi a revolvert és hangos koppantással leteszi arra -a kis asztalra, amelynél Theodori ül). - -_Theodori_ (fölnéz, üveges szemmel bámul rá a revolverre). - -_Az altábornagy_ (undorral tartja magát távol tőle. Hidegen): Ön… most… -visszamegy a szobájába… Az ajtaja elé őrt állítok… De egy félórája még -van… Azalatt… azt teheti… amit… jónak lát… - -_Almásy_ (halkan tiltakozni készül). - -_Az altábornagy_ (egy heves mozdulattal elhallgattatja. Megfordul. -Magával vonja Almásyt is úgy, hogy mind a ketten hátat fordítanak -Theodorinak). - -_Theodori_ (ingadozva, hamuszínű arccal fölkel. Kinyul a revolver után, -de a keze reszket. Megfogja a revolvert, de reszkető kezéből kiesik a -fegyver és ő ijedten vonja vissza a kezét… Körülnéz; tévetegen keres -menekülést. Megtörten csuklik össze; irtózatos harcot ví magával, végre -megfogja a fegyvert és kitámolyog az ajtón). - -_Az altábornagy_ (utána fordul. Hosszan utána néz): Becstelen!… Hadd -haljon meg… (Szinte máris hallgatózik.) - -_Almásy_ (halkan): Nagyon helytelennek tartom ezt a kegyelmi aktust… De -az a reményem van, hogy gyáva és hogy nem él ezzel a kegyelemmel. Hanem -választja a becstelen életet… - -_Az altábornagy:_ Nem igaz… (Az előszoba ajtaját kinyitja.) Ki van itt? - -_Válasz:_ Ordonánc a hatvanhetesektől. - -_Az altábornagy:_ Gyere be. - -_Kovács_ (teljes fölszerelésben, torniszter, puska): Parancs. - -_Az altábornagy_ (kinyitja a jobboldali ajtót): Odamégy be az ajtó elé… -Indulj. - -_Kovács_ (bemegy). - -_Az altábornagy:_ Ráfordítod a kulcsot. (Hallatszik a kulcs csörrenése.) -Aki ki akar jönni, lelövöd. Akármit hallasz, nem mozdulsz. Ha én -visszajövök, nekem jelentést teszel… (Behúzza az ajtót. Peckesen veszi a -sapkáját. Int Almásynak:) Gyerünk. A hatvanhetesek parancsra várnak… -(Visszanéz.) Mire visszajövünk, az ott halott lesz… (Almásy válaszolni -akar.) Előre, indulj. - -_Almásy_ (indul). - -(Az ajtóban találkoznak Törővel.) - -_Az altábornagy_ (rádördül): Itt van?… Nagyon jó. Itt vár rám… Ez a -legjobb hely… Itt várni… Megértette? - -_Törő_ (nyugodtan): Meg. - -_Az altábornagy_ (kicsörtet). - -_Almásy_ (vele). - - -NEGYEDIK JELENET. - -_Törő_, majd _Beatrix_. - -_Törő_ (mosolyogva néz az altábornagy után. Derült, nagy boldog jókedv -ragyog az arcán, amelyet néha zavar meg egy kis nyugtalanság. Az -ablakhoz lép. Kinéz rajta. Visszafordul. Türelmetlenkedni kezd). - -_Beatrix_ (benéz az ajtón, mosolyog): Maga van itt?… Bejöhetek? - -_Törő:_ Maga itt a ház úrnője… Én csak vendég vagyok… - -_Beatrix_ (bejön): Nálunk a vendégnek több joga van, mint a gazdának. - -_Törő:_ De én úgyszólván fogoly vagyok itt… Az apja rámdördült, és -annak, amit mondott, azt hiszem, az volt az értelme, hogy fogságra vet -és meg akar büntetni. - -_Beatrix:_ Vallja be, hogy a büntetést megérdemelné… (Nagylelküen:) De -én majd közbenjárok. - -_Törő_ (mosolyogva, túlzottan): Örök hálára kötelez… - -(Szünet.) - -_Beatrix_ (jár-kel, úgyszólván kerülgeti Törőt. Várja, hogy Törő -szóljon, de minthogy Törő hallgat, megrázza a fejét és ő szólal meg): -Tudja mit… én nem szeretem ezt a hangot… Mondja meg nekem mindenekelőtt -becsületesen és komolyan: mit érez most?… Hogy van?… Elégedett, vagy -elégedetlen?… - -_Törő_ (egy másodpercnyi habozás után): Megmondom… Boldog vagyok… -Szeretném kinyitni a két karomat és megölelni vele a földet… Sohasem -hittem volna, hogy ilyen jó az… az erkölcs; és… és a becsület; és… (a -meghatottságát egészen elrejtve:) és hogy… Sohasem hittem volna, hogy én -így szeretem a hazámat. - -_Beatrix_ (minden mondathoz boldogan igent int. Azután vár). - -_Törő_ (nem szól többet). - -_Beatrix:_ És… és… és nincs nekem semmi érdemem abban, hogy maga… most -ilyen jól érzi magát? - -_Törő_ (kissé elsötétül az arca. Azután becsületesen): De igen. Magának -köszönhetem… hogy… hogy… hogy egy jégkéreg lepattant a szívemről. - -_Beatrix_ (megint hevesen többször igent int. Azután megint vár. Hiába. -Bosszúsan): No?… És? - -_Törő_ (zavarban): És?… - -_Beatrix_ (odalép hozzá): Ejnye… hát igazán nem akar engem most már -feleségül venni? (Maga is mosolyog a heves felelősségrevonáson. -Általában nem veszi komolyan a dolgot.) - -_Törő_ (nagy zavarban. Nem tekint a szemébe): Nézze, Beatrix, én -magának… őszintén nagyon hálás vagyok… Őszintén az egész életre… De azt -hiszem… a szabadságát vissza kell adnom. - -_Beatrix_ (elkomolyodik): És miért? - -_Törő:_ Mert… azt hiszem… úgy vettem észre… maga… maga még mindig -szereti Almásyt. - -_Beatrix:_ Ezért? - -_Törő_ (int). - -_Beatrix_ (röviden): Ez csacsiság… Sohasem is szerettem voltaképpen. - -_Törő:_ De… - -_Beatrix:_ Még valami van? - -_Törő:_ Igen. - -_Beatrix:_ Ki vele. - -_Törő_ (elszánja magát; komolyan): Nézze, Beatrix, én azt hiszem… én -megmondtam magának… én csak akkor tudok nyugodt és boldog lenni, ha -engem nagyon szeretnek. Mindenek fölött. Mindennél jobban. - -_Beatrix:_ És én? - -_Törő:_ Maga… engem ide visszatérített… Az elszántságával és a -bátorságával… Ezért én egy életre hálás vagyok magának… De ugyanakkor… -ugyanakkor… maga azt mondta, hogy engem magamra hagyna; azt mondta, csak -azért jött velem, hogy visszatérítsen; és ha nem jövök… elhagy engem. - -_Beatrix:_ Ezért? - -_Törő:_ Ezért. - -_Beatrix:_ Mert azt mondtam magának, hogy elhagynám? - -_Törő:_ Igen. - -_Beatrix_ (elnyomott mosolygással): Csakhogy az nem volt ám igaz… - -_Törő_ (álmélkodva): Mi?… Mi?… - -_Beatrix_ (lassan): Amikor azt mondtam, nem mondtam igazat… - -_Törő_ (levegő után kapkod). - -_Beatrix_ (nyugodtan): Hazudtam. (Közelebb megy hozzá.) - -_Törő_ (hátrál): Vagyis maga… - -_Beatrix:_ Vagyis én magát sehogy, soha, semmiért a világon el nem -hagytam volna. De ha ezt akkor őszintén megmondom, maga marad a -makacsságban, a bajban és az örök bánatban. Hogy megmentsem… kénytelen -voltam hazudni. - -_Törő_ (levegő után kapkod): Maga tehát nemcsak azért jött velem, hogy… - -_Beatrix:_ Én azért mentem magával, hogy mindig magával maradjak és hogy -magától soha el ne váljak. (Feléje megy.) - -_Törő_ (boldog volna, feléje indul, de hirtelen megáll): De hátha… - -_Beatrix:_ Hátha? - -_Törő:_ Hátha… akkor mondott igazat és _most_ nem mond igazat? - -_Beatrix_ (mosolyogva tagadja és indul feléje). - -_Törő_ (hátrál, kétségbeesve): Sohasem fogom megtudni, mikor hazudott. - -_Beatrix_ (energikusan feléje nyomul): Az nem is fontos. Az a fontos, -hogy végre belássa, hogy engem kell feleségül vennie. Még pedig sietve. - -_Törő_ (mosolyogva meghökkenve néz rá). - -_Beatrix:_ Akarja tudni, miért?… (Törő igent int.) Azért, mert… látja… -én rájöttem, hogy ma már csak a nőkben vannak meg a férfias -tulajdonságok. - -_Törő_ (kételkedő arcot vág). - -_Beatrix:_ Az igaziak: a hűség, az állhatatosság, a kitartás, a -következetesség, az őszinteség… ezek csak a nőkben vannak már meg. - -_Törő_ (szólni akar). - -_Beatrix_ (nem engedi): Almásy?… az kivétel… Megállapítottuk tehát, hogy -férfias tulajdonságok csak nőkben vannak. A férfiak hütelenek, -állhatatlanok, következetlenek és mértéktelenül hiúk, különösen -következetlen, állhatatlan és hiú a tehetséges férfi… Minél -tehetségesebb, annál inkább… A maga következetlensége, állhatatlansága -és hiusága tehát… (Alig talál rá szót:) már egyszerüen kimondhatatlan… -Hogy ebből baj ne legyen, szüksége van arra, hogy a boldogsághoz és -boldoguláshoz szükséges következetességet, állhatatosságot és puritán -egyszerüséget, hogy úgy mondjam, rábízza a feleségére, az életének -határozottan jobbik és szebbik felére… Kell, hogy valaki következetes, -állhatatos és hiuságtól ment legyen maga helyett is… Kell, hogy valaki -vigyázzon magára… Vagyis mi következik mindebből?… kell, hogy maga engem -minél előbb boldogan, hálásan és szeretettel feleségül vegyen. - -_Törő_ (állandóan hátrált előtte; most végre nem bírja tovább; megáll; -elneveti magát. Egy másodpercig nevetve néznek szembe egymással. Azután -Törő megöleli… Hosszu ölelés). - - -ÖTÖDIK JELENET. - -_Voltak, Almásy, Az altábornagy._ - -_Almásy_ (berohan az előszoba felől. Amikor Beatrix és Törő ölelkezését -meglátja, fölszisszenve megáll). - -_Beatrix_ (kibontakozik a Törő karjaiból). - -_Almásy_ (a foga között): Éppen itt kell?… Nem mehettetek máshová? - -_Beatrix_ (félreérti): Bocsáss meg… Neked is jobb lesz így. - -_Almásy_ (bosszusan): Nekem biztosan… A katona legyen aszkéta… Ne -akarjon szerelmet és ne kösse le magát asszonyhoz. - -_Beatrix:_ De ugy-e… te azért nem vagy benne bizonyos, nem kötöd-e le -magadat nemsokára egy okos… nálam okosabb, egy bátor… nálam bátrabb, egy -kedves… nálam kedvesebb, egy szép… nálam szebb asszonyhoz? - -_Almásy_ (ránéz, hosszan, szótlanul néz rá; megzavarodik… Hevesen -legyint, mert eszébe jutott, miért sietett előre): Ah istenem, mi itt -hiábavalóságokat beszélünk… (Elsiet a jobboldali ajtóhoz és beszól): -Kovács… van valami jelenteni valója?… történt valami? - -_Kovács_ (csak a hangja hallatszik): Semmi, főhadnagy úr. - -_Almásy_ (megfordul és az előszoba felé siet. Az ajtóban találkozik az -altábornaggyal). - -_Az altábornagy_ (komoran): No!… - -_Almásy:_ Semmi. - -_Az altábornagy_ (meghökkenve mered rá. Sokáig hallgat): Te… te -lehetségesnek tartod, hogy ne lőjje főbe magát? - -_Almásy_ (vállat von, halkan): Egy negyedóra már letelt a félből. - -_Az altábornagy_ (a fejéhez kap, mint aki azt mondja: ez lehetetlen -szörnyüség… azután magába mélyedve, hevesen járkálni kezd). - -(Hosszu szünet. Senki sem akarja megzavarni.) - -_Beatrix_ (végre előlép a sarokból, ahová behúzódott Törővel együtt). - -_Az altábornagy_ (mintha álomból ébredne föl, ránéz. Úgy nézi, mintha -nem ismerne rá. Szórakozottan): Te… igen… Itt vagy… Igen… - -_Beatrix_ (indul feléje, hogy megölelje): Apám! - -_Az altábornagy_ (most jut eszébe minden): Megállj. Hát itt vagy?… Hogy -mertél te innen megszökni az én tudtom nélkül? - -_Beatrix_ (nem veszi nagyon komolyan a mennydörgést): Igazad van apám… -Én be is akartam neked jelenteni, hogy megszököm… De Törő úgy sürgetett, -hogy abszolute nem maradt már időm rá. - -_Az altábornagy_ (a Törő említésére fölhorkan. Keresi Törőt): Ah maga… -igen… Jőjjön csak ide… Álljon ide. - -_Törő_ (komolyan, csak egy belső mosolygással elébe áll). - -_Az altábornagy_ (nagyon komolyan): Maga… szégyelje magát azért, amit -tett… Ha nem érezne szégyenkezést azért, hogy a hazája ellen akart bűnt -elkövetni, érezzen égő szégyenkezést azért a bűnért, érezzen nagy -megbánást azért a bűnért, amelyet maga ellen akart elkövetni… Érzi ezt a -megbánást? - -_Törő_ (csöndesen, őszintén): Érzem. - -_Az altábornagy:_ Maga így még nagy szolgálatokat tehet a hadseregnek, a -hazának, a királynak. (Nagy megindulással:) Az árulónak azonban -becstelen élet és nyomorult halál a sorsa… Az áruló nyögve viaskodik a -gyalázatával és a gyalázaté lesz az élete, ha még arra sincs bátorsága, -ha még… arra… sincs bátorsága, hogy… legalább… meghaljon… Aki iránta az -irgalomnak még egy szikráját érzi, annak azért kell imádkoznia, hogy -magát megölni legyen legalább bátorsága… (A meghatottsággal küzdve -elhallgat… Hallgatózik, mintha azt várná, hogy most rögtön fölhangzik a -dördülés… Hosszu csönd.) - -_Törő_ (nyugodtan, kissé megindultan): Én mindezt magam is érzem… -Mentségem egy van: az, hogy visszafordultam… (Szünet.) Ezt Beatrixnak -köszönhetem… Kérem excellenciádtól a Beatrix kezét. - -_Az altábornagy_ (a lánya felé fordul. Fájdalmas gondolatai még mindig -erősebbek, de most tud ezzel az üggyel is foglalkozni). - -_Beatrix_ (odasiet hozzá). - -_Az altábornagy_ (megöleli; szemrehányóan): Te, te!… te is szégyeld -magadat!… egy lány… három éjszakát tölt a házon kivül. - -_Beatrix_ (bűnbánóan): Kénytelen voltam vele, papa… előbb ő hítt, azután -fogva tartottak. - -_Az altábornagy:_ Mit csináljak most veled? - -_Törő_ (halkan): Adja nekem… - -_Az altábornagy_ (ellódítja): Vigye… Úgy sem ér már semmit… -(Beatrixnek:) Aztán vigyázz rá. (Törő felé int:) Ilyen dolog többet ne -történjék. - -_Beatrix_ (mosolyogva): Soha. - -_Az altábornagy_ (elfordul tőlük… Újra Theodorira gondol… Járkál. -Izgatottan halkan Almásyhoz): A félóra eltelik és…! (Kétségbeesett -mozdulatot tesz.) - -_Almásy_ (csak egy szkeptikus mozdulattal válaszol). - -_Az altábornagy_ (elfordul, járkál; később leül az íróasztalhoz; egyszer -be is néz a jobboldali ajtón). - - -HATODIK JELENET. - -_Voltak, Paula._ - -_Paula_ (az ajtóban): Szabad bejönni? - -_Beatrix:_ Sőt kell… Én nagyon vártam már. - -_Paula:_ Miért? - -_Beatrix:_ Hiszen megmondtam: sürgősen meg kell vele értetnie (Almásyra -mutat.) hogy a katonának nem kell aszkétának lennie. - -_Paula_ (megrázza a fejét). - -_Beatrix:_ Maga nincs ezen a véleményen? - -_Paula:_ Nem vagyok… A katonának igenis aszkétának kell lennie… -Mindenkinek, aki egy nagy ügy katonája lett, egyedül kell élnie, -magányosságban, ridegségben, mindig készen rá, hogy a mások számára -értéktelen életét a maga nagy ügyéért föláldozza. - -_Beatrix:_ Istenem, de szomoru volna, ha így volna. - -_Paula:_ Igy van. - -_Beatrix:_ Ha minden ügy boldogtalanságot kivánna a maga katonáitól és -ha nem engedné meg, hogy… addig is… például addig… amíg… amíg az -áldozatra rákerül a sor… addig boldogok legyenek… Ha például két ember -találkozik és… (Elhallgat… Szünet.) Igaz, György… mit akartál te -Paulának mondani? - -_Almásy_ (kissé zavarodottan): Én… én… először is meg akartam kérdezni, -igazán olyan szomoru-e…? - -_Paula:_ El vagyok keseredve. - -_Almásy:_ Miért? - -_Paula:_ Most már ugy-e bizonyos, hogy elmarad a háború? - -_Almásy:_ Bizonyos. - -_Paula:_ Kétségbeejtő. - -_Almásy:_ Az, hogy elmarad a háború? - -_Paula:_ Igen… Most megint várni kell. Esztendőkig… Tovább kell menni -valahová… Közel a hazámhoz… Dolgozni, ahogyan tudunk… Vagyunk így -százan, meg százan, akik várjuk, hogy az elnyomó hatalom a csatatéren az -első sebeket megkapja és hogy akkor rögtön otthon legyünk: fölgyujtani -az eddig csöndben készülő forradalmat… Most megint reméltünk… A háború -elmarad… Várni kell. - -_Beatrix_ (Törővel együtt kissé hátra húzódott. Figyelemmel nézik a -beszélgetést). - -_Almásy:_ Nézze… kedves kis Paula… én magával mindenben… tökéletesen -egyetértek. Nincs magának egyetlen érzése és egyetlen gondolata, amely -nekem idegen volna… Éppen azért egy dolog van, amiben nem értek magával -egyet. - -_Paula_ (kissé pedánsan): És pedig? - -_Almásy:_ Abban, hogy magának innen most el kell mennie. - -_Paula:_ Ah…! (Legyint.) - -_Almásy:_ Látja én értem azt a nyugtalanságot, amely magát tovább -hajtja… De ezt a szubjektiv nemes lázat le kell csillapítani annak az -objektiv, hideg megállapításnak, hogy a maga nemes indulatai elporlódnak -a társadalom törvényszerüségein… Amikor az idő megérik… amikor a -gazdasági élet kényszerüségei meghozzák… akkor a maga hazája is -fölszabadul. Akárhol várja is be maga ezt az időt. - -_Paula_ (élénken): A történelmi materializmusnak ez a szofisztikus -magyarázata henye fatalizmusba visz. A gazdasági fejlődés megteszi a -magáét. De tegyük meg mink is a magunkét és ne merüljünk bele léha -szemlélődésbe. - -(A pedáns beszélgetés egyre melegebb lesz. A két vitatkozó a legmelegebb -szimpátiával húzódik közel egymáshoz.) - -_Almásy:_ Én azt nem is tanácsolnám magának. Én csak azon a véleményen -vagyok, hogy a maga munkája, a maga lelkesedése, a maga lelkének a -lángja itt éppen olyan termékeny volna, mintha elutaznék mondjuk Svájcba -és csinálná a külföldön élő forradalmárok meddő propagandáját… (Egészen -közel hozzá:) Sőt tovább megyek: itt maga nagyobb szolgálatokat tehet az -ügynek, mint akárhol másutt. - -_Paula:_ Hogyan? Miért? - -_Almásy:_ Mert maga bátor, nemes és derék ember; minél több ilyen bátor, -nemes és derék emberünk van nekünk, annál erősebb itt a munkás -demokrácia… és aki itt a demokráciát erősíti, az a cári hatalmat, a -kozák erőszakot gyengíti. - -_Paula:_ Én… azonban… azt hiszem… mégsem maradhatok itt. - -_Az altábornagy_ (nem bir a türelmetlenségével. Föláll); György… kérlek. - -_Almásy_ (megrettenve ugrik föl. Sietve, izgatottan fordul Paulához. -Megfogja a kezét. Könyörögve): Maradjon mégis itt… Mert én kérem rá. -Nekem már nagyon hiányoznék… Mert jöhet egy kibékülés is… Maradjon… A -többit majd meglátjuk… (Szünet.) Itt marad?… - -_Paula_ (halkan): Nem!… Nem tudom… Talán… - -_Almásy_ (boldogan fordul az altábornagyhoz). - -_Az altábornagy_ (gondolataiba merülve, nagyon izgatottan): Nem bírom!… -(Theodorira gondol.) Még mindig nem!… Ez képtelenség… Már tíz perce -sincs… Azután elfogatom… (Járkál.) Hivd el az őrt az ajtaja elől… Már ne -is őrizze… Várj csak: az a hatvanhetesektől van itt… Elmehet… Menjen le… -A hatvanhetesek indulhatnak. - -_Almásy_ (odamegy a jobboldali ajtóhoz): Kovács. - -_Kovács:_ Parancs, főhadnagy úr. - -_Almásy:_ Menjen le. Jelentse, hogy a kegyelmes úr itt fönt marad. Az -ezred indulhat. - -_Kovács:_ A kegyelmes úr itt fönt marad. Az ezred indulhat. - -_Almásy_ (int): Igen… Megálljon, Kovács… Örül, hogy haza megy? - -_Kovács:_ Boldog vagyok, főhadnagy úr. - -_Almásy:_ És ha megint be kellene jönni? - -_Kovács:_ Akkor keményen verekednénk, főhadnagy úr. - -_Almásy:_ No… menjen, Kovács. Isten áldja meg. - -_Kovács_ (tiszteleg és elmegy). - -_Beatrix_ (az ablaknál): Erre fognak elmenni. Nézzük őket innen… -(Lenéz.) Mekkora nézőközönségük van odalent is… Mindjárt indulnak. - -_Törő:_ Még nem. - -_Beatrix:_ De igen. Az ezredes már lóra ült. - -_Törő:_ De indulás előtt?… Mi jön? Katona-lánynak ezt tudni kell. - -_Beatrix:_ Ah, igen… Az ima… Az ezredkürtös már készülődik. - -_Az altábornagy_ (egyre gyötrőbb izgalomban, valóságos kétségbeeséssel -jár föl és le. Almásyt elvonja Paula mellől): Gyere… a szívemet -marcangolja… mintha vasfogó szorítaná… hát lehet ez?… Egy katona!… ne -nyúljon a fegyver után? - -_Almásy_ (alig észrevehető mozdulatot tesz. Hallgat). - -_Az altábornagy:_ Én nem tudom, nyugtalan vagyok… lelkifurdalásom van… -talán én is bűnös vagyok. (Ránéz Almásyra.) - -_Almásy:_ Szabad válaszolnom? - -_Az altábornagy:_ Igen. - -_Almásy:_ Te is bűnös vagy. - -_Az altábornagy_ (megdöbbenve, fölháborodva): Én!… Hogy mered? - -_Almásy:_ Te is bűnös vagy. Bűnt követtél el a bizalmaddal, bűnt -követtél el azzal, hogy engedted megcsalni magadat, bűnös vagy abban, -hogy nem voltál rideg, kérlelhetetlen és gyanakvó akkor, amikor -ridegnek, kérlelhetetlennek és gyanakvónak kellett volna lenned, mert a -hadseregről, a hazáról van szó. Abból a nemzedékből való vagy, amely -csak félmeggyőződéssel volt katona. Nem voltál az egész lelkeddel -katona; nem értetted meg, mit jelent katonának lenni… dilettáns katona -voltál… és ezért magadra is büntetést kell szabnod. - -_Az altábornagy_ (nagy szemmel): Milyen büntetést? - -_Almásy:_ Azt, hogy át kell adnod a helyedet azoknak, akik megint az -egész lelkükkel katonák. - -_Az altábornagy_ (nagy fájdalommal): Én… ezt a kabátot… levessem?… -(Hosszú szünet. Megtörten:) Levetem. - -_Beatrix_ (az ablaknál): Vigyázzunk… jön az ima. - -(Lent fölhangzik az ima síró és hatalmas kürtjele.) - -(Bent csöndben hallgatják végig. Amikor az ima véget ért, még mindig -csönd van… Rögtön utána egy dördülés hallatszik jobbról.) - -_Az altábornagy_ (aki eddig görnyedten ült, talpra szökik). - -_Almásy_ (kisiet jobbfelé és pár másodperc múlva visszatér. Az -altábornagyra néz, szótlanul és komolyan igent int a fejével). - -_Az altábornagy_ (megkönnyebbülten lélegzik föl, de gondolkozva néz maga -elé és a szeme lassan könnyes lesz). - -_Törő_ (Almásyhoz): Mi történt? - -_Almásy_ (halkan): Theodori agyonlőtte magát. - -(Hallgatás.) - -_Beatrix_ (odasiet az altábornagyhoz): Apám, mi baj? - -_Az altábornagy_ (a könnyeivel küzd): Mégis… katona volt. - -_Beatrix:_ És te sajnálod? - -_Az altábornagy:_ Sajnálom… hogy áruló lett, mert kár érte. Mi lesz -velünk, ha ilyenek történnek?… Sajnálom, hogy árulóink vannak. - -_Törő:_ Nem kell sírni… Nekünk nem esik jól az árulás… Vagy -visszafordulunk, vagy megbüntetjük magunkat… (Paulára:) De közülük a -legderekabbak lesznek árulókká és az árulás adja meg a lelkük nyugalmát… -(Könnyedén:) Mi, ha jól érezzük magunkat, nem sokat törődünk a hűséggel, -de mikor baj van, fölfedezzük magunkban a hűséget és a hazaszeretetet -is. De aki nekik ellenségük, az örökre és változtathatatlanul az… Nem -kell tőlük félnünk… Mi vagyunk az erősebbek. - -_Az altábornagy_ (sóhajtva): Bár úgy volna. - -_Almásy_ (az ablaknál): Indul az ezred… - -_Az altábornagy_ (az ablakhoz lép). - -(Lent fölharsan az induló, amelyet a zenekar fuj. Az ezred ütemes -dobogása. A tömeg ujjongó moraja. Az ablakból a férfiak kihajolnak, a -nők zsebkendőt lengetnek az elvonuló ezred felé.) - -_(Függöny.)_ - - -[Transcriber's Note: - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -30 |altáborngy: No |altábornagy: No - -36 |Almássy (fuldokolva |Almásy (fuldokolva - -63 |abbamardt |abbamaradt - -86 |Magánkívül:) |(Magánkívül:) - -103 |Colovin: Feleljen. |Golovin: Feleljen.] - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 1913 *** - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the -United States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this eBook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that: - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation's website -and official page at www.gutenberg.org/contact - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without -widespread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our website which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This website includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. diff --git a/old/65332-0.zip b/old/65332-0.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index 52c8e4b..0000000 --- a/old/65332-0.zip +++ /dev/null diff --git a/old/65332-h.zip b/old/65332-h.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index 44d9353..0000000 --- a/old/65332-h.zip +++ /dev/null diff --git a/old/65332-h/65332-h.htm b/old/65332-h/65332-h.htm deleted file mode 100644 index 541cecb..0000000 --- a/old/65332-h/65332-h.htm +++ /dev/null @@ -1,3557 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of 1913 by Lajos Biró</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2,h3 { - text-align: center; - clear: both; - line-height: 200%; -} - -h2,h3 { - margin-top: 2em; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} - -ul.lsoff { - list-style-type: none; - text-align: justify; -} - -table { - margin-left: auto; - margin-right: auto; -} - -td { - padding-left: 1em; - padding-right: 1em; -} - -.pagenum { -/* visibility: hidden; */ - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.tdr {text-align: right;} - -.box { - padding: 1em; - display: inline-block; - width: 25em; -} - -.bbox { - border: solid 2px; - padding: 1em; - display: inline-block; - width: 25em; -} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.summary { - text-align: justify; - text-align-last: center; - text-indent: 0; - margin: auto; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} - -.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} - -.figcenter { - margin: auto; - text-align: center; -} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} - -ul.indented { - padding-left: 10%; - text-indent: -5%; - text-align: justify; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> - -<div style='text-align:center; font-size:1.2em; font-weight:bold'>The Project Gutenberg eBook of 1913, by Lajos Biró</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online -at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you -are not located in the United States, you will have to check the laws of the -country where you are located before using this eBook. -</div> - -<table style='min-width:0; padding:0; margin-left:0; border-collapse:collapse'> - <tr><td>Title:</td><td>1913</td></tr> - <tr><td></td><td>Történelmi szinmu három felvonásban</td></tr> -</table> - -<div style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Author: Lajos Biró</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Release Date: May 13, 2021 [eBook #65332]</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Language: Hungarian</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Character set encoding: UTF-8</div> - -<div style='display:block; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Produced by: Albert László from page images generously made available by the HathiTrust Digital Library</div> - -<div style='margin-top:2em; margin-bottom:4em'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 1913 ***</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p class="center"><span class="caption-large">1913</span></p> -<div class="figcenter"> -<div class="bbox"> -<p class="center"><span class="caption-large">BIRÓ LAJOS</span></p> -<p class="center"><span class="caption">KÖNYVEI:</span></p> -<ul class="lsoff indented"> -<li><b>1. Regények</b></li> -<li>A diadalmas asszony.</li> -<li>Nyári zivatar.</li> -</ul> -<ul class="lsoff indented"> -<li><b>2. Elbeszélések</b></li> -<li>Kunszállási emberek.</li> -<li>A fekete ostor.</li> -<li>Marie és más asszonyok.</li> -<li>Huszonegy novella. 2 kiadás.</li> -</ul> -<ul class="lsoff indented"> -<li><b>3. Szindarabok</b></li> -<li>Az utolsó csók. (Egy szegény ifju története.)</li> -<li>Tavaszi ünnep.</li> -<li>A rablólovag.</li> -<li>Sárga liliom.</li> -<li>A cárnő. Irták <i>Biró Lajos</i> és <i>Lengyel -Menyhért</i>.</li> -</ul> -<p class="center"><span class="caption">Singer és Wolfner -kiadásai</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">Budapest, VI. ker., -Andrássy-út 16. sz.</span></p> -</div> -</div> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><span class="caption-150"><i>Biró -Lajos</i></span></p> -<h1><i>1913</i></h1> -<p class="center"><span class="caption"><i>Történelmi szinmű három -felvonásban.</i></span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption"><i>Budapest -1914</i></span></p> -<p class="center"><span class="caption"><i>Singer és Wolfner -kiadása</i></span></p> -<p class="center"><span class="caption-small"><i>VI., Andrássy-út -16.</i></span></p> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><i>Az előadás joga dr. Marton Sándornál -(Budapest, IV., Bécsi-utca 1.) szerezhető meg.</i></p> -<p class="center">*</p> -<p class="center"><i>Minden jog, a fordítás joga is -fenntartva.</i></p> -<p class="center">*</p> -<p class="center"><i>Színpadokkal szemben kézirat.</i></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption"><i>Copyright 1913 by dr. -Marton Sándor Budapest</i></span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">BUDAPESTI HIRLAP -NYOMDÁJA.</span></p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_5" id= -"Page_5">-5-</a></span></p> -<h2>SZEREPLŐK:</h2> -<div class="figcenter"> -<div class="box"> -<ul class="lsoff indented"> -<li>Westerland altábornagy</li> -<li>Beatrix, a lánya</li> -<li>Almásy főhadnagy, az unokaöccse</li> -<li>Törő</li> -<li>Theodori kapitány</li> -<li>Karanov Paula</li> -<li>Radován</li> -<li>A főlakáj</li> -<li>A régiségkereskedő</li> -<li>Kovács</li> -</ul> -</div> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_6" id= -"Page_6">-6-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_7" id="Page_7"><br /> --7-</a></span></p> -<h2>ELSŐ FELVONÁS.</h2> -<p class="summary">Nagyúri kastély terrasza. Jobbra (nézőtől) maga -a kastély. Balra és hátul a park. A terraszon kertiszékgruppok, kis -asztalok stb. <span class="pagenum"><a name="Page_8" id= -"Page_8">-8-</a></span> <span class="pagenum"><a name="Page_9" id= -"Page_9"><br /> --9-</a></span></p> -<h3>ELSŐ JELENET.</h3> -<p class="center"><i>A régiségkereskedő, Radován, Beatrixszel</i>, -azután <i>Beatrix</i> nélkül.</p> -<p>(A kastély felől halkan katonazene hallatszik.)</p> -<p><i>A régiségkereskedő</i> (jön jobbról; az ebédtől; átsiet a -terraszon, lenéz a parkba, nyugtalanul átmegy a terrasz tulsó -oldalára, aggódva keresgél, végre észreveszi azt, akit keresett és -türelmetlenül leszól): Jöjjön már, kérem. Alig tudtam az ebédtől -elszökni.</p> -<p><i>Radován</i> (aggasztóan rút ember, negyven éves, nem ősz csak -őszülő; de egészen megtörött. Nehezen vonszolja magát; minden -percben mintha össze akarna roskadni. A hangja kongó és tompa): -Jövök már.</p> -<p><i>A régiségkereskedő:</i> Hol az ördögbe járt?</p> -<p><i>Radován</i> (feljön a terraszra): Elhíttak… Vigyázzon: itt -jön a lány. <span class="pagenum"><a name="Page_10" id= -"Page_10">-10-</a></span></p> -<p><i>A régiségkereskedő:</i> Melyik? (Lenéz.) Ah…</p> -<p><i>Beatrix</i> (jön fel a lépcsőn).</p> -<p><i>A régiségkereskedő</i> (túlzott édességgel): Ah, bárónő is -fölkelt már az asztaltól?</p> -<p><i>Beatrix</i> (fönn a terraszon; mosolyogva): Igen, nem -akartam, hogy apát elhíjják… Éppen a harmadik tósztját mondta.</p> -<p><i>A régiségkereskedő</i> (egy mentegetőző mozdulattal): Én is -kijöttem… ez a terrasz olyan hívogató… az ebédnek mindjárt vége -lesz.</p> -<p><i>Beatrix:</i> Igen, megyek is, és megmondom, hogy a -feketekávét itt szolgálják föl. (Radovánhoz:) Ön sem jön már -vissza?</p> -<p><i>Radován:</i> Nem. Én is maradok… (Szünet. – -Elkényszeredetten:) A bárónő, láttam, találkozott a gyerekekkel és -megsimogatta őket.</p> -<p><i>Beatrix:</i> Igen, mert úgy megsajnáltam őket.</p> -<p><i>Radován:</i> Miért?</p> -<p><i>Beatrix:</i> Mert olyan rútak. Ritka dolog ilyen csúnya -gyerekeket látni… nekem valósággal fájt, mikor rájuk néztem… -gyerekeknek olyan szépeknek kellene lenniök, mint az angyaloknak, -nem? (Szünet.) Hogy kerültek ide ezek a gyerekek? (Szünet.) Nem -tudja, kinek a gyerekei voltak ezek? <span class="pagenum"><a name= -"Page_11" id="Page_11">-11-</a></span></p> -<p><i>Radován</i> (sápadtan): De igen. Az én gyerekeim voltak.</p> -<p><i>Beatrix</i> (megdöbbenve): Oh… kérem… bocsásson meg… Higyje -el… Biztosítom róla…</p> -<p><i>Radován</i> (halkan): Hogy szépnek találta őket.</p> -<p><i>Beatrix</i> (őszintén): Én nem akarok önnek hazudni… hanem -hiszen ön mondta nekem, hogy nincs családja. Miért mondta?</p> -<p><i>Radován</i> (nagyon halkan): Mert az anyjuk elhagyott. -(Szünet.)</p> -<p><i>Beatrix</i> (hallgat, azután nagyon becsületesen): Higyje el, -hogy nem volt szándékomban önnek fájdalmat okozni… és bocsásson meg -érte. (Kezet nyújt.)</p> -<p><i>Radován</i> (alázattal fogadja a kézszorítást): Tudom, hogy a -bárónő senkinek nem akar fájdalmat okozni.</p> -<p><i>Beatrix</i> (igent int és elmegy jobbra).</p> -<p><i>Radován</i> (utána néz és folytatja az előbbi mondatot): De -nekem mégis fájdalmat okoztok mindnyájan!… (Ökölbe szorított -kézzel, halk, nagy dühvel:) Ha én már egyszer titeket látnálak úgy, -hogy összegörnyedtek és nyögtök a fájdalomtól.</p> -<p><i>A régiségkereskedő:</i> Ugyan kérem, ne álmodozzék… Jöjjön -gyorsan és mondja, hogy mi van.</p> -<p><i>Radován</i> (fanyar fájdalommal): Mi lenne? <span class= -"pagenum"><a name="Page_12" id="Page_12">-12-</a></span></p> -<p><i>A régiségkereskedő:</i> Beszélt-e már Törővel?… Hajlandó-e -Törő nekünk eladni a találmányát? Hajlandó-e eljönni, vagy elszökni -innen? Vagy ismeri-e végre ön a találmány titkát? A dolog nagyon -sürgős! És alig van rá mód, hogy én holnapnál tovább itt -maradjak.</p> -<p><i>Radován</i> (nyugodtan): Itt maradnak a többiek…</p> -<p><i>A régiségkereskedő</i> (meglepetve néz rá).</p> -<p><i>Radován:</i> Előttem ne titkolózzék; hiszen én mindent tudok… -És engem ne sürgessen, mert senkinek a világon nem olyan sürgős ez -a dolog, mint nekem.</p> -<p><i>A régiségkereskedő:</i> Miért?</p> -<p><i>Radován:</i> Mert nekem minden perc egy örökkévalóság; és -mert az én perceim mégis sietnek.</p> -<p><i>A régiségkereskedő</i> (megütközve): Mi baja magának?</p> -<p><i>Radován</i> (fájdalomtól eltorzult arccal): Én… nagyon beteg -vagyok. (Szünet.)</p> -<p><i>A régiségkereskedő</i> (türelmetlenül): Szóval? Hogy állunk?… -Ismeri ön a találmányt?</p> -<p><i>Radován:</i> Nem. Az még mindig a Törő titka.</p> -<p><i>A régiségkereskedő:</i> Hát hajlandó Törő nekünk eladni? -Innen elszökni?</p> -<p><i>Radován:</i> Még nem. De remélem, hogy nemsokára igen… Még -ma… Egy-két óra múlva. <span class="pagenum"><a name="Page_13" id= -"Page_13">-13-</a></span></p> -<p><i>A régiségkereskedő:</i> Miért?</p> -<p><i>Radován:</i> Az altábornagy most vár táviratot Bécsből. A -hadügyminisztérium kimondja a végső szót: mennyiért hajlandók -megvenni a találmányt.</p> -<p><i>A régiségkereskedő:</i> És?</p> -<p><i>Radován:</i> És a távirat azt hiszem, már meg is jött. A lány -azért hagyta ott az ebédet.</p> -<p><i>A régiségkereskedő:</i> És?</p> -<p><i>Radován:</i> És mert az altábornagyot én is informáltam, -föltételezem, hogy csak a felét, csak a negyedét adják annak, amit -Törő kért. És mert Törőt is informáltam, mert hetek óta rakom a -taplót a fülébe, és mert amugy is vak és gőgös… (Szünet.) -Föltételezem, hogy még ma szökik.</p> -<p><i>A régiségkereskedő</i> (türelmetlenül): Hiszen ha csak -végezhetnénk. Mi mindennel elkészültünk… És átkozottul sürgős a -dolog.</p> -<p><i>Radován</i> (röviden): Nekem a legsürgősebb… És most váljunk -el, mert fölösleges, hogy bennünket együtt lássanak. Én -visszamegyek az ebédlőbe.</p> -<p><i>A régiségkereskedő:</i> Én akkor le a kertbe. (Elmennek.) -<span class="pagenum"><a name="Page_14" id= -"Page_14">-14-</a></span></p> -<h3>MÁSODIK JELENET.</h3> -<p class="center"><i>Almásy, Kovács, Paula</i>, majd <i>A -régiségkereskedő</i>.</p> -<p class="summary">(Amint a régiségkereskedő hátul lement a parkba, -a terrasz egy ideig üresen marad, azután a baloldali lépcsőn -föllopózik Almásy, mögötte Kovács és hat szuronyos katona. Magyar -bakák.)</p> -<p><i>Almásy</i> (huszárfőhadnagy; vezérkari jelvény, középtermetű, -barna, nyugodt, izmos, inas. Óvatosan a terrasz hátsó részéhez -siet): Ő volt az. Nézze Kovács… az, aki ott befordul az alléba… -Látja?</p> -<p><i>Kovács</i> (gyalogos szakaszvezető; tartalékos; tehát nem a -fiatal katonatipus): Látom, főhadnagy úr.</p> -<p><i>Almásy:</i> Hát ezt kell nyakon csípni, Kovács.</p> -<p><i>Kovács</i> (indulni akar): Elébe kerülünk a nagykapu -felől.</p> -<p><i>Almásy</i> (csettint a kezével): Halt!… Megálljunk csak. -(Gondolkozik:) Ez akkor szimatot kaphat és megugrik… Itt várunk, -míg visszajön. Ha szerencsénk van, előbb itt lesz, mint az ebédelők -odabentről… (A katonákhoz:) Le a lépcsőn… bújjatok be ott az -orgonabokorba. Ha intek, föl ide mind… Maga is húzódjék vissza -Kovács… (idegesen:) A mindenségét… meg ne ugorjon ez a róka -előlünk… De nem lehet <span class="pagenum"><a name="Page_15" id= -"Page_15">-15-</a></span> mást csinálni, várni kell… (Idegesen és -türelmetlenül járkál; benéz jobb felé, fölvillan az arca, odamegy a -jobboldali ajtóhoz és suttogva beszól:) Petrovna Paula!… Paula!… -Jőjjön csak; most megmutatom, amit igértem.</p> -<p><i>Paula</i> (huszonhároméves, orosz diáklány; rövidre nyírott -haj; az orosz diáklány ismert tipusa… Csodálkozva): Hát maga mit -csinál itt?</p> -<p><i>Almásy:</i> Türelmetlenkedem. Félek tőle, hogy nem sikerül -elfognom egy érdemes honfitársát.</p> -<p><i>Paula:</i> A régiségkereskedőt?</p> -<p><i>Almásy:</i> Azt.</p> -<p><i>Paula:</i> Ugy-e mondtam, hogy honfitársam?</p> -<p><i>Almásy:</i> Igaza volt… mint mindig. De addig is, míg sikerül -elfognom, bemutatom magának, amint igértem, Kovács Pál tartalékos -szakaszvezetőt, a budapesti famunkások szakszervezetének egyik -vezető emberét… (A leányt is bemutatja, komolyan, de érezvén a -helyzet humorát:) Karanov Paula, vegyész, politikai menekült, a -szociálista-párt volt pártvezetőségi tagja, a legutóbbi forradalom -egyik vezetője.</p> -<p><i>Paula</i> (komolyan kezet nyujt Kovácsnak): Jó napot -elvtárs.</p> -<p><i>Kovács:</i> Jó napot elvtársnő.</p> -<p>(Kezet szorítanak.) <span class="pagenum"><a name="Page_16" id= -"Page_16">-16-</a></span></p> -<p><i>Paula</i> (komolyan vizsgálja): A főhadnagy úr nekem azt -mondta, hogy ön jó katona, elvtárs.</p> -<p><i>Kovács:</i> Én az vagyok, elvtársnő.</p> -<p><i>Paula:</i> És ha holnap megkezdődnék a háború, ön nem -dezertálna.</p> -<p><i>Kovács:</i> Nem én, elvtársnő.</p> -<p><i>Paula:</i> És a többi magyar elvtárs se?</p> -<p><i>Kovács:</i> Egyetlenegy se, elvtársnő.</p> -<p><i>Paula</i> (hitetlenül): És ön forradalmi -szociáldemokrata?</p> -<p><i>Kovács:</i> Az.</p> -<p><i>Paula:</i> Nem valami (megvetően:) nemzeti… vagy -keresztényszociálista szervezet tagja?</p> -<p><i>Kovács:</i> Hó… De nem ám…</p> -<p><i>Paula:</i> Nemzetközi…?</p> -<p><i>Kovács:</i> Az bizony. Osztályharci alapon. A kommunista -manifesztum alapján. A termelési eszközök kisajátításának a -programjával.</p> -<p><i>Paula</i> (hitetlenül csóválja a fejét): Hihetetlen. – És ön -szivesen harcol?</p> -<p><i>Kovács:</i> Szivesen? Azt nem. De bizony én is harcolok, ha -meg kell lennie. Bár lenne már meg.</p> -<p><i>Paula</i> (meglepetve): Ön kivánja a háborut.</p> -<p><i>Kovács:</i> Nem. De… mindig mondom a főhadnagy úrnak is… az -teszi a mi helyzetünket, behivott <span class="pagenum"><a name= -"Page_17" id="Page_17">-17-</a></span> tartalékosokét, itt -keservessé, hogy mi itt várunk és a családunk otthon koplal. Ha -csak ez másképp volna már.</p> -<p><i>Almásy</i> (beszélgetés közben állandóan figyeli a parkot): -Majd másképpen lesz ez is. Csak türelem kell. (Humorral:) Hiszen -tudja Kovács…</p> -<p><i>Kovács</i> (Paulához, mosolyogva): A főhadnagy úr azt -állítja, hogy a szociálizmus eddig helyesen tette, ha -hadseregellenes volt, de most itt az ideje, hogy militaristává -alakuljon át.</p> -<p><i>Almásy</i> (a parkba néz, bólintva folytatja): Mert a -szociálizmus lassan meghódítja az államot és mert így neki kell -gondoskodnia az állam fennmaradásáról.</p> -<p><i>Paula</i> (szelid kicsinyléssel): És hogy a militarizmus, -amely eddig antiszociálista volt, ezentul szociálista lesz.</p> -<p><i>Almásy</i> (bólint): Ugy van. – Mert a néphadsereg csak akkor -ér valamit, ha valóban a nép hadserege.</p> -<p><i>Paula</i> (felülről lefelé): Igen, ismerem, ez a Törő -elmélete.</p> -<p><i>Almásy</i> (kinéz): Amelyet Törő cserben hagyott, hogy -kiránduljon a részeg gőg anarchista mezejére. De amelynek az -igazságát én óráról-órára bizonyosabbnak látok.</p> -<p><i>Paula</i> (pedánsan): Ez, kérem, romantikus polgári -<span class="pagenum"><a name="Page_18" id= -"Page_18">-18-</a></span> álmodozás, amely nem ismeri az -osztályharc egész elméletét és amely örökké kiegyenlítésről -álmodozik, holott…</p> -<p><i>Almásy</i> (a parkba néz): Vigyázni!… Bocsánat! hallgasson -Paula kérem… Itt jön az emberünk. – Kovács, ha intek, hetedmagával -ide. – Paula kérem, vonuljon maga is… Vagy, hm… maradjon itt.</p> -<p><i>A régiségkereskedő</i> (nyugodtan jön föl a lépcsőn, meglátja -Almásyt, mosolyogva): Ah, jó napot főhadnagy úr, jó napot -kivánok…</p> -<p><i>Almásy</i> (nyugodtan megvárja, amíg odaér hozzá, elfogadja a -kezét, a másik kezével int a katonáknak és a balkezét rögtön rá is -teszi a régiségkereskedő vállára): Jó napot… én önt ezennel -letartóztatom.</p> -<p><i>A régiségkereskedő</i> (előbb neki akar rohanni Almásynak, át -akar gázolni minden gáton, egy másodpercig úgy van, hogy a -revolvere után kap, egy másodpercig összehúzódik, mint az ugrásra -készülő vadállat, azután észreveszi a szuronyos katonákat, akik -körülveszik és elkezd nevetni): Ha… ha… ha… ha… Nagyon jó. Ez -kitünő. Ha… ha… ha…</p> -<p><i>Almásy</i> (nyugodtan): Siessen kérem a nevetéssel, mert a -katonáim rögtön elkisérik… Kovács!… A revolvert kivenni a -zsebéből.</p> -<p><i>Kovács</i> (hozzálát). <span class="pagenum"><a name= -"Page_19" id="Page_19">-19-</a></span></p> -<p><i>A régiségkereskedő</i> (túlzott fenséggel): Kérem én -tiltakozom minden erőszak ellen, én tisztességes kereskedő vagyok, -én hivatkozom ő excellenciájára, Westerland altábornagyra. (Egyre -hangosabban kiabál.)</p> -<p><i>Almásy:</i> Csend! Ha kiabál, betömetem a száját és meg is -bilincseltetem… Kovács!… megmotozni.</p> -<p><i>A régiségkereskedő</i> (megpróbálkozik méltatlankodással): -Kérem, én…</p> -<p><i>Almásy</i> (nyugodtan): Ön… ön nem Baumann József, nem -régiségkereskedő; és én azt hittem, hogy az önök vezérkarának a -tisztjei is olyan elegánsan tudnak belenyugodni abba, ami -elkerülhetetlen, mint a mi vezérkarunk tisztjei.</p> -<p><i>A régiségkereskedő</i> (átalakul, kiegyenesedik; -álkedélyessége eltünik; hideg gőggel engedi át magát az -erőszaknak).</p> -<p><i>Kovács</i> (átnyujtja Almásynak a kiszedett holmit): Tessék a -pisztoly. Itt a tárca.</p> -<p><i>Almásy</i> (átveszi): Jó… A folytatása majd a hadbiró úrnál… -Kovács a foglyot lekiséri a…</p> -<p><i>A régiségkereskedő</i> (nyugtalanul néz körül, nem jön-e -valaki. Nyugtalankodva, lesben állva): Csak egy percet kérek még, -csak azt szeretném, ha…</p> -<p><i>Almásy</i> (udvariasan félbeszakítja): Sajnálom, semmit sem -lehet. Ön senkivel sem beszélhet és tovább itt <span class= -"pagenum"><a name="Page_20" id="Page_20">-20-</a></span> nem -maradhat… Kovács, a foglyot átadja az őrnagy-hadbiró úrnak. Az úton -az első gyanus mozdulatára lelövi. Két ember megy előtte, kettő -szorosan mögötte. Az úton nincs megállás egy másodpercre sem.</p> -<p><i>Kovács</i> (katonásan ismétli): A foglyot az őrnagyhadbiró -úrnak. Első gyanus mozdulatra lelőni. Két ember előtte, kettő -mögötte. Megállás nincs.</p> -<p><i>Almásy:</i> Úgy van… Előre… indulj.</p> -<p><i>Kovács</i> (tiszteleg, közrefogja a katonáival a foglyot és a -baloldali lépcsőn lemegy vele).</p> -<p><i>Almásy</i> (elgondolkozva néz a távozók után. Azután belenéz -a régiségkereskedő tömött nagy tárcájába és figyelmesen nézegeti a -benne levő kis papirdarabokat): Hm… hiszen ez nagyon érdekes lesz… -(Még mindig a tárcára hajolva:) Nagyon köszönöm magának, kedves kis -Paula, hogy fölhivta a figyelmemet erre a derék, bécsi -régiségkereskedőre.</p> -<p><i>Paula</i> (nyugodtan bólint): A második szaván megéreztem, -hogy honfitársam. (Elgondolkozva:) Ez az érzékenységem talán azért -olyan fájdalmas élességü, mert minden gondolatom a hazámé.</p> -<p><i>Almásy</i> (gyöngéden bólint. Összehajtja a tárcát): És most -mondja meg, meg volt-e elégedve az én tartalékos -szakaszvezetőmmel.</p> -<p><i>Paula</i> (komolyan): Meg. <span class="pagenum"><a name= -"Page_21" id="Page_21">-21-</a></span></p> -<p><i>Almásy:</i> No ugy-e, hogy igazam volt: ugy-e, hogy ez a -hadsereg olyan, hogy le lehet vele győzni a maga hazáját.</p> -<p><i>Paula</i> (idegesen): Ne mondja kérem, hogy a hazámat.</p> -<p><i>Almásy:</i> Megint igaza van: nem a hazáját, hanem a hazáját -is elnyomó zsarnokságot.</p> -<p><i>Paula</i> (elgondolkozva bólint): Igen… lehet… A nép itt -derék, okos és érett, a népben megvannak a fejlett demokráciák jó -tulajdonságai; (kissé száraz, előadó hangon:) de a többi osztályok -aggasztó romlást tüneteket mutatnak: az emberek tunyák, henyék, -elbizottak, gőgösek, szinte alkalmatlanoknak látszanak az állam -fenntartására; nincsenek meg bennük az államot fenntartó -tulajdonságok, nincs bennük önzetlenség, nincs bennük szolidaritás… -nézze, mennyit ettek és mennyit ittak odabent; és katonákat -rendeltek ki, hogy zenét is kapjanak a zsiros és füszeres ételek -mellé.</p> -<p><i>Almásy</i> (előbb félig mosolyogva, félig komolyan hallgatta -a pedáns kis előadást, azután benéz a kastélyba és ijedten -közbeszól): Várjon, kedves kis Paula, majd máskor… most mindjárt -itt lesznek a többiek… és én még meg akarom magát kérdezni: mi van -a kapitánnyal? <span class="pagenum"><a name="Page_22" id= -"Page_22">-22-</a></span></p> -<p><i>Paula:</i> Theodorival?</p> -<p><i>Almásy:</i> Igen.</p> -<p><i>Paula:</i> Mi volna vele? Ostoba… Imád…</p> -<p><i>Almásy:</i> Nagyszerű. És maga?</p> -<p><i>Paula:</i> Utálom.</p> -<p><i>Almásy:</i> Az nagyon jól van… csakhogy… kedves, drága, kis -Paula: ne mutassa neki. (Őszinte szorongással:) Ha csak annyira -tudna vele jutni, ha csak azt megtenné, ha csak azt a… hogy -mondjam?… ha maga a mi jó ügyünk érdekében egyelőre azt az igéretet -ki tudná belőle venni, hogy ő… hm… hogy ő magát… pénzzel dúsan -ellátja… ha… ha… ha…</p> -<p><i>Paula</i> (nyugodtan): Ha a szeretője leszek.</p> -<p><i>Almásy</i> (megkönnyebbülten): Igen.</p> -<p><i>Paula:</i> Az nagyon könnyű lesz.</p> -<p><i>Almásy:</i> Azt hiszi?</p> -<p><i>Paula:</i> Majdnem bizonyos vagyok benne… A férfiak általában -hitványul szerelmesek tudnak lenni; de soha én embert nem láttam, -aki ilyen nyomorékja lett volna a szerelmi vágyódásának.</p> -<p><i>Almásy</i> (őszintén): Hát akkor, drága és kedves barátnőm, -ha egyedül marad vele… de lehetőleg még ma délután… vegye ki -belőle. Pontosan azt: mennyi pénzt költ magára, hogyha… hogyha…</p> -<p><i>Paula:</i> Hogyha a szeretője leszek. <span class= -"pagenum"><a name="Page_23" id="Page_23">-23-</a></span></p> -<p><i>Almásy</i> (mosolyogva): Igen… Megteszi?</p> -<p><i>Paula:</i> Meg.</p> -<p><i>Almásy:</i> Köszönöm.</p> -<p><i>Paula:</i> Megteszem, bár alig akadt még elém férfi, akit -ilyen hevesen utáltam volna, mint ezt a Theodori kapitányt. Milyen -ember ez! Szép, kedves, mosolygó: utálom! Ha én ilyen szép férfi -volnék, összevagdalnám karddal az arcomat, mint a dervisek Husszein -ünnepén. Vagy himlőt oltanék magamba. Hogy legalább ragyás legyek, -ha már ilyen szép vagyok.</p> -<h3>HARMADIK JELENET.</h3> -<p class="summary"><i>Voltak, Westerland</i> altábornagy, -<i>Beatrix, Törő, Theodori, Radován</i>, több lakáj, közöttük a -főlakáj, aki símán siklik ide-oda, mindenütt jelen van és gyorsan -eltünik, végül vendégek: hölgyek és férfiak, a vidék -előkelősége.</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (a nők elől menekül; szeretetreméltóan -védekezik): Nem, nem, hölgyeim, lehetetlen.</p> -<p><i>Egy fiatal hölgy:</i> Kegyelmes uram: csak azt legalább, hogy -nagyhatalommal lesz-e háborunk?</p> -<p><i>Az altábornagy:</i> De ha mondom, hogy én semmit sem tudok. -<span class="pagenum"><a name="Page_24" id= -"Page_24">-24-</a></span></p> -<p><i>A nők:</i> De igen. De igen. De igen.</p> -<p><i>Egy idősebb hölgy:</i> Hát csak azt, kegyelmes uram, -bizonyos-e már a háború?</p> -<p><i>A fiatal hölgy:</i> Hiszen ha bizonyos, akkor egy -nagyhatalommal egészen bizonyosan dolgunk lesz.</p> -<p><i>Az idősebb hölgy:</i> Dehogy lesz…</p> -<p><i>A fiatalabb hölgy:</i> Kegyelmes uram: nekem a vőlegényem van -behíva…</p> -<p><i>Az altábornagy:</i> De hölgyeim, ha mondom…</p> -<p><i>A nők:</i> De igen, de tudja.</p> -<p><i>Az altábornagy:</i> Ha mondom, hogy nem tudom, hát -irgalmazzanak már. Nem tudom.</p> -<p><i>Törő:</i> Hát tisztelt hölgyeim, irgalmazzanak szegény -házigazdánknak. Higyjék el: elhihetik neki, hogy nem tudja.</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (kissé sértődötten): Miért ne tudnám?</p> -<p><i>Törő:</i> Mert ebben a pillanatban talán még ő felsége a -király sem tudja. (Általános fölzúdulás: Óh!… Hohó!… Hogy lehet -ilyet mondani.)</p> -<p><i>Az altábornagy:</i> No hát ez már mégis…</p> -<p><i>Törő:</i> De hiszen ez világos… és nagyobb tiszteletnek a -jelét a király iránt nem adhatja senki, mint az, aki azt mondja: -maga ő felsége sem tudja, lesz-e háború. <span class= -"pagenum"><a name="Page_25" id="Page_25">-25-</a></span></p> -<p><i>Az altábornagy:</i> Ezt meg is kell magyarázni.</p> -<p><i>Törő:</i> Nagyon szívesen… (Leül. A feketekávét szervirozzák -körülötte.) A háborút nem mi akarjuk, helyesebben mi nem akarjuk: -sem az ország, sem a király. Mi védelmi állásban vagyunk. Most -éppen úgy, mint öt évvel ezelőtt, öt évvel ezelőtt úgy, mint tíz -évvel ezelőtt. Az a nagyhatalom, amellyel szemben állunk, öt évről -öt évre úgy tesz, mintha nekünk akarna rontani. Nem támad, de -idegessé tesz, megijeszt, kifáraszt, izgalomban tart… Mert a maga -népének az izgalmával nem törődik, öt évről öt évre megismétli ezt -a játékot, amelyről mi sohasem tudhatjuk, mikor válik véres -mérkőzéssé. Mikor válik tehát azzá? Majd akkor és nem előbb, ha ez -a nagyhatalom elérkezettnek látja rá az időt. Most van-e ez az idő, -az csak hónapokig tartó izgalom után derül ki; egyelőre nem -tudhatja tehát ő excellenciája, sőt nem tudhatja ő felsége a király -sem.</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (dörmögve): No így… így már más…</p> -<p><i>Törő:</i> Ami egyébként nem is olyan örvendetes állapot.</p> -<p><i>Az altábornagy:</i> Mi nem örvendetes állapot?</p> -<p><i>Törő:</i> Az, hogy egy nagy birodalom öt évről öt évre engedi -magát megrémíttetni, költekezésre és védekezésre <span class= -"pagenum"><a name="Page_26" id="Page_26">-26-</a></span> -szoríttatni, beteg embernek kikiáltatni, hogy végül szégyenkezve -dugja hüvelybe ismét hiába kihúzott kardját és szégyenkezve élvezze -a létet a legközelebbi ijesztgetésig.</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (mogorván): Preventiv háború?</p> -<p><i>Radován</i> (halkan): Az a nagyhatalom, amely velünk szemben -áll, a legbelső ösztönét követi, amikor fenyegetőzik és mi a -legbelső ösztönünket követjük, amikor védekezünk.</p> -<p><i>Törő:</i> Vagyis: az a nagyhatalom a terjeszkedő hatalmas és -fiatal ország, mi pedig betegek vagyunk és megértünk a -pusztulásra.</p> -<p><i>Radován:</i> Mi, azt hiszem betegek vagyunk… megértünk a -föloszlásra.</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (hevesen akar válaszolni).</p> -<p><i>Törő</i> (közbevág): Ez az, ami nem igaz. Ez a babona az, ami -bennünket gyengévé tesz. Ki hitette el velünk, hogy most rajtunk a -sor?… Nem rajtunk a sor, hanem ő rajta a sor.</p> -<p><i>Fölkiáltások:</i> Ah! Rajta! Miért? Hogyan?</p> -<p><i>Törő:</i> Csak azt legyen bátorságunk kimondani, hogy mi a -népeknek szabadságot viszünk, és az egész félelmes hatalom -összeroskad, mint a hamú. Csak egyszer merjük azt mondani, hogy a -mi demokratikus impériumunk föl akarja osztani ezt a velünk szemben -<span class="pagenum"><a name="Page_27" id= -"Page_27">-27-</a></span> álló birodalmat, mert Keleten a független -államoknak egy hosszú sorával akarja Európát elválasztani a -fölszabadított népétől: Finnországgal, Lengyelországgal, -Ruténországgal, és hol van az a félelmes erő, amely öt évről öt -évre meg merte tenni azt, hogy az élet és a halál játékára -rákényszerítsen bennünket. Csak egyszer merje a mi birodalmunk -megüzenni az elnyomott népeknek… mindnek… hogy velük van, – és -megküldte a halálos üzenetet annak a hatalomnak, amely bennünket -merészel halállal fenyegetni. (Mosolyogva és nyugodtan beszélt.) -Nagyon egyszerű a dolog: az ő fölosztását kell európai programmá -tenni. Ez az egész.</p> -<p><i>Felkiáltások:</i> Bravó! Éljen!</p> -<p><i>Paula:</i> Nagyon jó, csakhogy akkor sok mindennek át kell -itt is alakulnia.</p> -<p><i>Törő:</i> Majd átalakul.</p> -<p><i>Paula:</i> Én nem is tudtam, hogy ön ilyen jó osztrák-magyar -hazafi.</p> -<p><i>Törő</i> (nyugodtan): Osztrák-magyar hazafiasság nincs és én -azonkivül sem osztrák, de még magyar hazafi sem vagyok.</p> -<p><i>Paula:</i> Igen hallottam, ön szociálista volt.</p> -<p><i>Törő:</i> De már nem vagyok. Nem hiszem, hogy akármilyen -embertömeggel igazi közösségem volna. <span class= -"pagenum"><a name="Page_28" id="Page_28">-28-</a></span></p> -<p><i>Paula:</i> Akkor miért mondta el mindezt?</p> -<p><i>Törő:</i> Mulattatott.</p> -<p><i>Paula</i> (végignézi; nyugodtan): Ön énnekem munkaadóm. De ez -nem gátolhat meg annak a kimondásában, hogy ön igen erkölcstelen -ember.</p> -<p><i>Törő:</i> Ön énnekem alkalmazottam, de ez nem gátolhat meg -annak a kimondásában, hogy önnek nyilván tökéletesen igaza van.</p> -<p><i>Paula:</i> Ezekről a dolgokról Magyarországon, úgy látszik, -lehet elméskedni és tréfás hangon beszélni. Nekem azonban annyit -meg kell mondanom, hogy én az olyanfajtáju emberekben, mint ön, az -emberiségnek a leggonoszabb ellenségeit látom.</p> -<p><i>Törő</i> (még mindig mosolyogva): Annyit nekem is meg kell -mondanom, hogy most már látom, miért nem akadt munkaadó, akinél ön -egy hónapnál tovább dolgozott volna… Az én erkölcsi züllöttségemen -azonban egészen hiába háborodik föl: én az ön kémiai tudását -béreltem ki, nem pedig az ön politikai meggyőződését… nekem tehát -ön hiába erőlködik, én önt nem fogom kidobni.</p> -<p><i>Paula:</i> Csakhogy én nem vagyok hajlandó…</p> -<p><i>Beatrix</i> (közbevág): De kedves Paula, ne haragudjék: -hiszen amit Törő mond, azt ő sem veszi komolyan. <span class= -"pagenum"><a name="Page_29" id="Page_29">-29-</a></span></p> -<p><i>Paula:</i> Engem éppen az háborít föl, hogy semmit sem vesz -komolyan. (Halkabban:) Én láttam, amint katonalovak a testvéreim -véres holttestére léptek… és láttam, hogy barátaimat a börtönbe -vitték; és láttam, hogy ezer meg ezer ember hiába halt meg a -szenvedő milliók megváltásáért; én nem tudom türelemmel nézni, hogy -vannak emberek, akik mindig készen vannak minden árulásra.</p> -<p><i>Beatrix:</i> De ne higyje, hogy ő áruló tudna lenni.</p> -<p><i>Paula</i> (hallgat, azután csöndesen): Az ön honfitársai -között… akár osztrákok, akár magyarok… tulságosan sokan vannak, -akik semmiféle erkölcsi törvényt nem ismernek.</p> -<p><i>Beatrix:</i> De miért lennének azért árulókká?</p> -<p><i>Paula</i> (vállat von): Aki azt teszi, ami jól esik neki, az -árulóvá lesz.</p> -<p><i>Beatrix:</i> De nekik nem esik jól az árulás.</p> -<p><i>Paula:</i> Nem…?</p> -<p><i>Beatrix:</i> Nem. Semmiféle törvényt nem ismernek, de az -árulás nem esik jól nekik.</p> -<p><i>Almásy</i> (észrevétlenül odalépett az altábornagy mögé): -Kegyelmes uram…</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (meglepetve): Szervusz fiu… te már itthon -vagy?</p> -<p><i>Almásy:</i> Szabad egy háromperces audienciát? <span class= -"pagenum"><a name="Page_30" id="Page_30">-30-</a></span></p> -<p><i>Az altábornagy</i> (elvonul vele balra előre): Na mi -ujság?</p> -<p><i>Almásy</i> (nagy lélegzetet vesz): Antal bátyám, kérlek, -hallgasd meg nyugodtan, amit mondani akarok: – én ezt a te Baumann -álnevü régiségkereskedődet letartóztattam és átadtam az őrnagynak, -aki most hallgatja ki.</p> -<p><i>Az altábornagy:</i> No hallod… én kikérem magamnak…</p> -<p><i>Almásy:</i> Ez az ember nekem gyanus volt. A gyanumat -igazolta az, hogy folyton ott őgyelgett, ahol nem kellett -volna…</p> -<p><i>Az altábornagy:</i> Római régiségeket keresett. Az én -engedelmemmel.</p> -<p><i>Almásy:</i> A Diocletián és Traján nyomait, ami tavaly épült -péterhegyi várunkban.</p> -<p><i>Az altábornagy:</i> Semmiesetre sem volt rossz szándéka…</p> -<p><i>Almásy:</i> Abban sem, hogy titokban átjárt a Dunán a szerb -partra és a román partra, ahol egy kis házat kibérelt?</p> -<p><i>Az altábornagy:</i> Mi a csudának bérelt volna ez egy kis -házat a román parton?</p> -<p><i>Almásy:</i> Azt nem tudom. Annál rosszabb. Hadiállapotban -<span class="pagenum"><a name="Page_31" id= -"Page_31">-31-</a></span> vagyunk és nem engedhető meg, hogy egy -idegen és ismeretlen ember…</p> -<p><i>Az altábornagy:</i> Nem idegen és nem ismeretlen. A -legkitünőbb ajánlásai vannak.</p> -<p><i>Almásy:</i> Nem engedhető meg…</p> -<p><i>Az altábornagy:</i> Az nem engedhető meg, hogy te az én -megkérdezésem nélkül intézkedjél és hogy ostobaságokat csinálj. -Értetted?</p> -<p><i>Almásy:</i> Értettem… Itt az elfogott Baumann -régiségkereskedő tárcája.</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (megnézi a tárcában levő papirokat): Óh!… -Óhohó!… Ejnye a keserves mindenségét…</p> -<p><i>Almásy:</i> Ezt a rajzot katona készítette… Ez a Baumann nem -bécsi ember és nem régiségkereskedő, hanem vezérkari tiszt.</p> -<p><i>Az altábornagy:</i> Ejnye… a keserves hétoltári…</p> -<p><i>Almásy</i> (gyorsan): Kérlek, hallgass most egy -másodpercre.</p> -<p><i>A főlakáj</i> (odajött, elvette a kávéscsészéket, átadta egy -lakájnak).</p> -<p><i>Az altábornagy:</i> Mi az? Miért mondtad, hogy -hallgassak?</p> -<p><i>Almásy:</i> Mert nem akartam, hogy a főlakájod hallja, amit -mondasz. <span class="pagenum"><a name="Page_32" id= -"Page_32">-32-</a></span></p> -<p><i>Az altábornagy:</i> Miért ne hallhatta volna, hogy alaposan -kikáromkodom magamat?</p> -<p><i>Almásy:</i> Mert énnekem ez a főlakáj gyanus.</p> -<p><i>Az altábornagy:</i> Hát… édes fiam!… Amiben igazad volt, -abban igazad volt, de ha a kémkeresésbe belerészegedtél, ne kivánd, -hogy én komolyan vegyem, amit részegségedben beszélsz. Az én -cselédeim kitünő cselédek és semmi egyebek. A főlakájom tökéletes -lakáj és semmi más. És én őket el nem kergetem azért, mert a hulló -csillagban is kémet látsz… Most pedig ide hívom Theodorit és…</p> -<p><i>Almásy</i> (gyorsan): Kérlek, ne hídd ide.</p> -<p><i>Az altábornagy:</i> Miért?</p> -<p><i>Almásy</i> (kissé kínosan): Nagyon kérlek… nagyon kérlek rá… -hidd el, hogy helyesen cselekszünk… ne szólj Theodorinak egyelőre -erről az elfogatásról.</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (elképedve): Miért? (Gúnyosan:) Talán -Theodori is gyanus neked?</p> -<p><i>Almásy</i> (kínosan habozik, azután határozottan): Igenis, -Theodori is gyanus nekem.</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (mérgesen nevet): Óriási. Te meg vagy -őrülve. Te komolyan meg vagy őrülve.</p> -<p><i>Almásy:</i> A hadsereg érdekében… és az ország érdekében…</p> -<p><i>Az altábornagy:</i> Te maniákus vagy… Te megőrültél… -<span class="pagenum"><a name="Page_33" id= -"Page_33">-33-</a></span> Én nem vagyok neked gyanus…? Én nem -vagyok kém és áruló?</p> -<p><i>Almásy:</i> Én könyörögve kérlek…</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (bosszusan): Eh!… (Hangosan:) -Theodori!</p> -<p><i>Almásy</i> (gyorsan): Kérlek, ne szólj neki.</p> -<p><i>Az altábornagy:</i> Nem szólok neki arról, hogy mivel -gyanusítottad. És azt köszönd meg nekem.</p> -<p><i>Theodori</i> (Paula mellett ült és vele beszélgetett, most -fölkel és derülten jön az altábornagy felé): Parancs, kegyelmes -uram.</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (megvárja, míg odajön, azután megmutatja -neki a tárcából kivett rajzot): Nézze csak ezt Theodori.</p> -<p><i>Almásy</i> (úgyszólván lesben állva figyel Theodorira).</p> -<p><i>Theodori</i> (megnézi a rajzot, azután megnézi a tárcát, -azután teljes nyugalommal, derülten ránéz az altábornagyra és -Almásyra): Ezt a rajzot katonatiszt készítette, – és ez a tárca az -állítólagos régiségkereskedő tulajdona. Akit excellenciád -elfogatott, mert nem régiségkereskedő, hanem kém.</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (elámulva): Theodori, – nagyszerű! – -Honnan tudja?</p> -<p><i>Theodori:</i> Igy történt? <span class="pagenum"><a name= -"Page_34" id="Page_34">-34-</a></span></p> -<p><i>Az altábornagy:</i> Igy.</p> -<p><i>Theodori:</i> Nagyon helyesen.</p> -<p><i>Az altábornagy:</i> De honnan tudta?</p> -<p><i>Theodori:</i> A tárcát megismertem; és a következtetés könnyü -lett volna akkor is, ha ez a régiségkereskedő nekem nem lett volna -amúgy is gyanús és ha nem készültem volna rá, hogy excellenciádnak -javaslatot tegyek az elfogatására. Csak arra vártam, hogy innen -elmenjen, mert nem akartam, hogy az elfogatás excellenciád -kastélyában történjék.</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (egy kis szemrehányó éllel Almásy felé): -Az talán jobb is lett volna úgy. No, így se nagy baj. De nagyszerü -Theodori, hogy ezt is tudta. Semmivel sem lehet meglepni. Hm… és -ennek a fickónak a holmiját majd átvizsgáljuk. Theodori ezt ugy-e, -elvégzi és…</p> -<p><i>Almásy</i> (gyorsan): Az őrnagy hadbiró úr nemsokára -ideérkezik.</p> -<p><i>Az altábornagy:</i> Jó; azzal együtt. Nagyszerü Theodori, -hogy ezt is tudta. Nézze csak: Almásy azt mondja, hogy vannak itt -még mások is, akiket szemmel kellene tartani. De hát ez -képtelenség.</p> -<p><i>Theodori:</i> Nem képtelenség, kegyelmes uram.</p> -<p><i>Az altábornagy:</i> Micsoda? Maga is gyanakszik valakire? -<span class="pagenum"><a name="Page_35" id= -"Page_35">-35-</a></span></p> -<p><i>Theodori:</i> Gyanakodni? Azt nem mondhatom. De a helyzetünk -olyan, hogy minden kézre vigyáznunk kell, amely a hadi titkaink -körül babrálhat. És itt van egy szépen formált kéz, amely minden -figyelmet megérdemel.</p> -<p><i>Az altábornagy:</i> Micsoda kéz?</p> -<p><i>Theodori</i> (halkan): A Törő asszisztenséé… a lelkes és -kedves idegen kisasszonyé.</p> -<p><i>Almásy</i> (magánkívül): Azért én a becsületemmel és a -fejemmel kezeskedem… (Hirtelen legyűri a dühét. Teljes -nyugalommal.) Pardon, – nem kezeskedem érte… Senkiért sem -kezeskedem.</p> -<p><i>Theodori:</i> Hiba is volna.</p> -<p><i>Az altábornagy:</i> Igen. Mondja csak Theodori…</p> -<p><i>Theodori:</i> Ez a lelkes kisasszony mindenekelőtt idegen. -Másodszor nekem úgy tetszik, hogy erkölcsi tekintetben nem nagyon -megbizható.</p> -<p><i>Almásy</i> (alig birja a dühét megfékezni).</p> -<p><i>Az altábornagy:</i> Úgy van, úgy van, – engem már többször -fölháborított, amit mondott.</p> -<p><i>Theodori:</i> Végül pedig vegyész, szakértő, éppen a Törő -asszisztense, – és nekünk most a legféltettebb kincsünk a Törő -találmánya, amely még nincs is egészen a kezünkben. <span class= -"pagenum"><a name="Page_36" id="Page_36">-36-</a></span></p> -<p><i>Az altábornagy:</i> Nagyon helyes. (Aggódva.) De hát mit -csináljunk akkor, hogy kézre kerítsük?</p> -<p><i>Theodori:</i> Ha szabad előterjesztést tennem: egyelőre -semmit. Ha elérkezik az ideje, én majd jelentkezem. (A derültsége -mosolygássá lesz, meghajlik, halkan:) Hiszen excellenciád -észrevette talán, hogy nem töltöm hiába az időt és hogy a legjobb -úton vagyok.</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (elragadtatva): Nagyszerü, Theodori. Maga -páratlan! Nagyszerü. (Jókedvében nevet; megveregeti a kapitány -vállát és félkarral megöleli.)</p> -<p><i>Almásy</i> (fuldokolva nyelte a mérgét; korrekt hangon): A -legsürgősebb teendő mindenesetre az volna, kegyelmes uram, hogy a -Törő találmányát végre megszerezzük.</p> -<p><i>Az altábornagy:</i> Igen, igen… Persze, persze… A -hadügyminisztériumból megjött a távirat.</p> -<p><i>Almásy:</i> Megadják, amit Törő kér?</p> -<p><i>Az altábornagy:</i> Nem.</p> -<p><i>Almásy</i> (kétségbeesve): Kegyelmes uram, akkor könyörgök, -ne is tárgyaljon excellenciád Törővel, mert eredményt nem ér el, őt -ellenben elvadítja… és – ezzel számolni kell, akármi is a -véleményünk az egyéniségéről – (keresi a szót:) oktalan -elhatározásokra ingerli. <span class="pagenum"><a name="Page_37" -id="Page_37">-37-</a></span></p> -<p><i>Az altábornagy</i> (Theodorihoz): Hát hallott még ilyet -valaha?</p> -<p><i>Theodori</i> (derülten, nyugodtan): Nem vagyok a főhadnagy úr -véleményén. Itt sok millióról van szó, az ország pénzéről, úgy, -hogy az alkudozás és a takarékosság nem csupán jog, hanem -kötelesség is; – kockázatot pedig, amellyel az alkudozás járna, -egyáltalában nem látok.</p> -<p><i>Almásy</i> (magánkívül): Ha Törő nem kapja a találmányáért -azt az árat, amelyet megszabott, akkor elmegy oda, ahol ezt az árat -megadják neki.</p> -<p><i>Theodori</i> (nyugodtan): Én jobb véleménnyel vagyok a Törő -hazafiasságáról.</p> -<p><i>Az altábornagy:</i> Én is. Úgy van… És: köszönöm, elég volt. -Mégis csak hallatlan, csak kimondani is: ha itt nem kap elég pénzt, -akkor megy máshová… A találmánya nem is ér többet.</p> -<p><i>Almásy:</i> Minden pénzt megér.</p> -<p><i>Az altábornagy:</i> Nem igaz.</p> -<p><i>Almásy:</i> De hiszen mi próbáltuk ki.</p> -<p><i>Az altábornagy:</i> Hát én pedig nagyon jó helyről ismerem a -hibáit… Kitől? Hát a saját emberétől, a másik asszisztensétől, -Radovántól.</p> -<p><i>Almásy:</i> Könyörgök: ne tárgyalj még vele.</p> -<p><i>Az altábornagy:</i> Fogok: mihelyt a vendégeim elmentek. -<span class="pagenum"><a name="Page_38" id= -"Page_38">-38-</a></span> Elég volt. Köszönöm. Abtreten. -(Theodorinak barátságosan int és visszamegy a vendégei közé.)</p> -<p><i>Almásy</i> (elvegyül a társaságba).</p> -<p><i>Theodori</i> (rövid séta után visszaül Paula mellé).</p> -<p>(Lent megszólal a zene.)</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (a nőkhöz, akikre nyilvánvalóan nagyon hat -a zene): Hölgyeim, a zenekar most tüzes csárdásokat fog játszani. A -park nagyon alkalmas rá, nincs kedvük egy kicsit táncolni?</p> -<p><i>Egy fiatal hölgy</i> (kacér fájdalommal): Ah, holnap, ki -tudja, kezdődik a háború; és mi táncra kényszerítsük itt ma azokat, -akik holnap talán a halálba mennek?</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (a karját nyújtja; lovagiasan): Eh, katona -sorsa: ma a bálterem parkettjén kell megállani a helyét, holnap a -csatatéren… (Lemegy a lépcsőn.)</p> -<p>(Vidám zajgás közben lemennek a többiek is.)</p> -<h3>NEGYEDIK JELENET.</h3> -<p class="center"><i>Paula, Theodori.</i></p> -<p><i>Theodori:</i> Maga nem megy le a tánchoz és a zenéhez?</p> -<p><i>Paula:</i> Nem megyek… Én gyűlölöm a tömeges táncokat és -utálom a tömegeknek szervirozott zenét. <span class= -"pagenum"><a name="Page_39" id="Page_39">-39-</a></span></p> -<p><i>Theodori:</i> Pedig maga arra szánta az életét, hogy nagy és -piszkos tömegeket szolgáljon.</p> -<p><i>Paula:</i> Arra.</p> -<p><i>Theodori:</i> Akkor szeretnie kell a tömegeket. Akkor… -(közelebb húzódik hozzá) minden szeretete a tömegeké és… a -szeretetéből nem jut senki másnak ugy-e…</p> -<p><i>Paula</i> (nem veszi tudomásul a közeledést; elnéz a -messzeségbe): Igen, de most szomorú vagyok és…</p> -<p><i>Theodori:</i> És?</p> -<p><i>Paula:</i> És ilyenkor mindig az jut eszembe: érdemes-e az -embernek föláldoznia az életét? Nem mennek-e előre a dolgok én -nélkülem is? És nem volna-e okosabb az életet okosan élni? Egyedül -lenni? Vidámnak lenni? Boldognak lenni?</p> -<p><i>Theodori</i> (egyre közelebb húzódik hozzá): Látja, drága kis -lány, ez az igazság és ez a bölcseség: csak az én életem az enyém -és az ember élje le szépségben az életét.</p> -<p><i>Paula:</i> Ah, szépségben… Ha az ember el tudná zárni az -életét mindentől, ami rút és ami beléje tolakszik…</p> -<p><i>Theodori</i> (egészen közel hozzá): Kicsi lány: jöjjön velem -és bízza rám az életét. Én gyöngéden bele fogom a kezembe és -vigyázok rá… Keresek magának <span class="pagenum"><a name= -"Page_40" id="Page_40">-40-</a></span> egy illatos, selymes és puha -fészket… A rózsaszínű éjjeli lámpa a maga puha nyakára veti a -fényét… (Még közelebb hozzá.) Vagy felöltöztetem magát (megfogja a -kezét) rövidhajú kis lányom… fekete selyemtrikóba… Fekete -selyemruhás kis apródom leszel és a nyakamra teszed a lábadat… kis -apródom. (Megöleli.)</p> -<p><i>Paula</i> (elbágyadtan engedi magát; azután megrázkódik és -kibontakozik): Ah, mindez szép volna; de hiszen mindez -lehetetlen.</p> -<p><i>Theodori</i> (részegen): Miért volna lehetetlen?</p> -<p><i>Paula:</i> Mind a ketten szegények vagyunk.</p> -<p><i>Theodori:</i> Én nem vagyok szegény.</p> -<p><i>Paula:</i> Egy szegény diákleány és egy szegény katona. -Hagyjuk az álmadozást.</p> -<p><i>Theodori</i> (megöleli): Ide figyelj: én nem vagyok szegény. -Én elárasztalak pénzzel; puha nagy bőségben élsz, ha az enyém -leszel. Eljössz velem innen?</p> -<p><i>Paula</i> (kibontakozik): Ah, Theodori, látja, én nem vagyok -olyan, mint más nők: – talán szemérmetlenség erről nyiltan -beszélni…</p> -<p><i>Theodori:</i> Nem szemérmetlenség. Okosság.</p> -<p><i>Paula</i> (szégyenkezve): Talán szemérmetlenség, de én… én -olyan bágyadt bölcseséggel nézem a világot, hogy megmondom: én nem -tudok már nekivágni a bizonytalanságnak, <span class= -"pagenum"><a name="Page_41" id="Page_41">-41-</a></span> a -küzködésnek és a szükölködésnek. (Szemérmesen:) Tudom, rosszul -tettem, hogy ilyen nyiltan beszéltem.</p> -<p><i>Theodori:</i> Jól tetted, okos kis leányom, rövidfürtös kis -apródom… Hiszen én láttam rajtad, hogy ezt akarod mondani és ide -akarsz eljutni… Óh, rövidfürtös okos kis fejem: ugy-e egy hét óta -gondolkozol azon, hogyan mondd ezt meg nekem?</p> -<p><i>Paula</i> (lesütött szemmel): Igen.</p> -<p><i>Theodori:</i> Hát ne félj: innen elmégy Bécsbe; ott -berendezek neked egy lakást; és amikor elmégy, már akkor a kezedbe -adok… mennyit… tízezer… húszezer… ötvenezer koronát. Elég lesz?… -Egy fél évre?</p> -<p><i>Paula:</i> Istenem, igaz ez?</p> -<p><i>Theodori:</i> Nem hiszed, kis diáklányom? Úgy fogsz élni, -mint egy hercegnő.</p> -<p><i>Paula:</i> Nem tudom elhinni.</p> -<p><i>Theodori:</i> Majd elhiszed, ha látod, hogy szórom az édes -öledbe a pénzt. (Megöleli.)</p> -<p><i>Paula:</i> Vigyázzon, jön valaki. <span class= -"pagenum"><a name="Page_42" id="Page_42">-42-</a></span></p> -<h3>ÖTÖDIK JELENET.</h3> -<p class="center"><i>Voltak, Almásy;</i> majd <i>Theodori</i> -nélkül.</p> -<p><i>Almásy:</i> Kapitány úr, jelentem alássan, ő -excellenciájához.</p> -<p><i>Theodori:</i> Megyek. Mi ujság?</p> -<p><i>Almásy:</i> Az őrnagy-hadbíró úr van itt.</p> -<p><i>Theodori:</i> Jó. Ön itt marad?</p> -<p><i>Almásy:</i> Itt kell várnom ő excellenciájára.</p> -<p><i>Theodori</i> (barátságosan üdvözli mindkettőjüket és -elmegy).</p> -<p><i>Almásy</i> (kiséri, utána néz, azután feszült várakozással -visszafordul).</p> -<p><i>Paula</i> (igent int).</p> -<p><i>Almásy:</i> Mi az? Vallott?</p> -<p><i>Paula:</i> Igen.</p> -<p><i>Almásy:</i> Mit?</p> -<p><i>Paula:</i> Ha elmegyek vele Bécsbe egy (utánozza) illatos, -selymes, puha fészekbe, akkor ad tíz… húsz… ötvenezer koronát.</p> -<p><i>Almásy:</i> Ezt mondta?</p> -<p><i>Paula:</i> Ezt.</p> -<p><i>Almásy</i> (ökölbe szorított kézzel): Oh! Akkor… <span class= -"pagenum"><a name="Page_43" id="Page_43">-43-</a></span> -(Csüggedten:) De hiszen ez még mindig nem elég. Igy ez még mindig -nem elég. (Szinte az öklébe harap türelmetlenségében.)</p> -<h3>HATODIK JELENET.</h3> -<p class="center"><i>Voltak</i>, majd az <i>altábornagy</i> és -<i>Törő</i>.</p> -<p>(Az altábornagy hangja hallatszik.)</p> -<p><i>Almásy:</i> Hát majd meglátjuk. Ezt is: köszönöm kis -Paula.</p> -<p>(Az altábornagy hangja lent: Szervusz uraim.)</p> -<p><i>Almásy:</i> Most menjen innen drága kis Paula… Nagyon -köszönöm… Viszontlátásra.</p> -<p><i>Paula</i> (elmegy).</p> -<p><i>Az altábornagy:</i> Hol van Törő? Küldd ide.</p> -<p><i>Almásy:</i> Már szóltam neki.</p> -<p><i>Az altábornagy:</i> Te menj a többiekhez és ha készen -vagytok, szólj nekem.</p> -<p><i>Almásy:</i> Igen… (Habozik:) Antal bátyám, engedd meg, hogy -még egyszer könyörögve kérjelek: ne beszélj még Törővel.</p> -<p><i>Az altábornagy:</i> No hát ez már mégis… Kikérem magamnak. -Elég volt. Hátra arc. Indulj. <span class="pagenum"><a name= -"Page_44" id="Page_44">-44-</a></span></p> -<p><i>Almásy</i> (habozik, de).</p> -<p><i>Törő</i> (fölsétál hátulról a terraszra).</p> -<p><i>Almásy</i> (erre sarkon fordul és elmegy).</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (dühös; katonásan): Tessék helyet -foglalni.</p> -<p><i>Törő</i> (felsőbbséges és mosolygó; leül).</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (pattogva): Tudtára adom önnek, hogy a -hadügyminisztérium várva-várt táviratát ma délután megkaptam.</p> -<p><i>Törő</i> (nagyon nyugodtan): Ugy?… Na?… És?</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (bosszantja a Törő felsőbbsége): A -hadügyminisztérium az ön találmányát öt millió koronáért -átveszi.</p> -<p><i>Törő</i> (föláll; vár; gőgösen): Nem veszi át.</p> -<p><i>Az altábornagy:</i> De átveszi. Én föl vagyok hatalmazva…</p> -<p><i>Törő:</i> Nem veszi át.</p> -<p><i>Az altábornagy:</i> Miért ne venné át?</p> -<p><i>Törő:</i> Mert én nem adom.</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (lobog benne a düh, hangsulyozva): Nem -adja?! (Nyugodtságot erőszakol magára:) És miért nem adja?</p> -<p><i>Törő:</i> Én excellenciádnak megmondtam, hogy húsz millió az -ára. – Annyi az ára. <span class="pagenum"><a name="Page_45" id= -"Page_45">-45-</a></span></p> -<p><i>Az altábornagy</i> (pattogva): Ez rengeteg pénz.</p> -<p><i>Törő:</i> Én úgyis ajándékot adok az országnak, a -hadseregnek, a hadügyminisztériumnak, a királynak… mindnyájuknak -itt.</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (pattogva): Rengeteg pénz. Az ország pénze -és nekünk nemcsak jogunk, hanem kötelességünk az alkudozás.</p> -<p><i>Törő:</i> De ne velem alkudjanak. Mit kolduskodnak én -velem…</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (pattogva): Nincs személyre tekintet. A -monarchiával szemben mindenki egyforma.</p> -<p><i>Törő:</i> Mindenki? Én is, aki győzhetetlenné teszem azt, aki -mellé odaállok? Velem kolduskodnak, aki az életet és a halált -tartom a kezemben? (Teljes indulattal, úgy hogy az altábornagy -szinte megszeppen tőle:) Mit tudja ön: nem azért várakozik-e az a -hadsereg, a mely velünk szemben áll hetek óta, mert még nem tudja, -hogy én ki mellé állok? Mit tudja ön, nem jelenti-e a békét, ha én -önöknek adom a találmányomat és nem jelenti-e a háborut és a -vereséget, ha másnak adom?</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (megzavarodva): Akkor ingyen kell -ideadnia. Köszönettel fogadnia, akármit kap érte. Akkor annál -inkább a hazafiasság parancsára kell hallgatnia. <span class= -"pagenum"><a name="Page_46" id="Page_46">-46-</a></span></p> -<p><i>Törő:</i> Eh!… Én mondtam már, hogy én nem tartozom -senkihez.</p> -<p class="center">(Szünet.)</p> -<p><i>Az altábornagy:</i> Ön katonatiszt volt.</p> -<p><i>Törő:</i> És nem egészen önként távoztam. Az adósságaim miatt -el kellett mennem és belekerültem egy olyan nyomoruságba, hogy a -száraz kenyérhéjakat szedtem volna föl az utcán, ha nem szégyeltem -volna. Velem hát így hiába beszélnek… Összegezem azt, ami -mondanivalóm még van: az én Hungaritom félelmesebb minden eddig -volt robbanószernél; minden fegyver értékét megtizszerezi, az -ágyúét megötvenszerezi, azt, akinek a tulajdonában van, -győzhetetlenné teszi… Az ára húsz millió… Adok újabb huszonnégy -órát, az alatt még nyilatkozhatnak önök: akarják-e, vagy nem.</p> -<p><i>Az altábornagy:</i> A hadügyminisztériumnak utolsó szava volt -az, hogy a találmányt öt millióért átveszi.</p> -<p><i>Törő:</i> Akkor az én utolsó szavam az, hogy a -hadügyminisztérium ostoba és hogy az öt milliójára fütyülök.</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (ki akar fakadni): Ejnye a keserves… -(Legyüri a mérgét:) És mit szándékozik ön cselekedni? <span class= -"pagenum"><a name="Page_47" id="Page_47">-47-</a></span></p> -<p><i>Törő:</i> A vendégszeretet itt megköszönöm és megyek oda, -ahol okosabb hadügyminiszterek vannak.</p> -<p><i>Az altábornagy:</i> Megy, hogy eladja másnak?</p> -<p><i>Törő</i> (komolyan): Megyek, hogy eladjam másnak.</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (nevetni kezd).</p> -<p><i>Törő:</i> Mit nevet?</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (nevetve, recsegő hangon): Hát azt hiszi -maga, hogy mi magát innen elengedjük?</p> -<p><i>Törő</i> (fenyegetően): Mi?</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (recsegve): Hát csak nem hiszi?… Háborús -időben?… Hogy engedjük… menjen az ellenséghez?</p> -<p><i>Törő</i> (villámló szemmel, ökölbe szorított kézzel néz vele -farkasszemet. Az Almásy érkezése elhallgattatja készülő -dühkitörését).</p> -<h3>HETEDIK JELENET.</h3> -<p class="center"><i>Voltak, Almásy;</i> majd <i>Törő</i> egyedül -és <i>Radovánnal</i>.</p> -<p><i>Almásy:</i> Kegyelmes uram, jelentem alássan: az iratok -átkutatásával készen vagyunk, az őrnagy-hadbiró úr kéreti -excellenciádat.</p> -<p><i>Az altábornagy:</i> Megyek. (Törővel le akarja zárni -<span class="pagenum"><a name="Page_48" id= -"Page_48">-48-</a></span> a beszélgetést.) Na! Na! Hát itt kell -maradni békességben. Maradni. Meggondolni a dolgot. Elfogadni, amit -ajánlottunk. Na! Majd estére azután megbeszéljük a dolgot. Na.</p> -<p><i>Törő</i> (hideg gőggel, elfojtott dühvel hallgat).</p> -<p><i>Az altábornagy:</i> No, isten velünk. Na, – nichts für Ungut! -– Szervusz, szervusz. (Indul.)</p> -<p><i>Almásy</i> (aggódva nézte Törőt, halkan): Szabad nekem, -kegyelmes uram, néhány szót váltani Törővel?</p> -<p><i>Az altábornagy:</i> Most nem. Most hagyd. Hadd rágódjék egy -kicsit. (Elmegy.)</p> -<p><i>Almásy</i> (kelletlenül vele megy).</p> -<p><i>Törő</i> (egyedül maradt; fogcsikorgatva néz utánuk és -ökölbeszorított kézzel néz körül. A dühe egyre nő; egyszerre -elszánja magát és rögtön hangosan kiált): Radován!</p> -<p><i>Radován</i> (rögtön megjelenik a kastély felől. A főlakáj -nyitotta ki előtte az ajtót. Mind a ketten hallgatóztak): -Tessék.</p> -<p><i>Törő:</i> Radován, én innen rögtön el akarok menni.</p> -<p><i>Radován</i> (lesben állva): Nehéz lesz. Ezek majd erőszakkal -is vissza akarnak tartani bennünket.</p> -<p><i>Törő:</i> Hát akkor meg kell csalni őket. Csináljon valamit, -– bánom is én, – én nem maradok itt.</p> -<p><i>Radován:</i> Ha ön csakugyan nem fél tőlük… <span class= -"pagenum"><a name="Page_49" id="Page_49">-49-</a></span></p> -<p><i>Törő:</i> Én? Kinevetem őket.</p> -<p><i>Radován:</i> És ha ön csakugyan tárgyalni akar azokkal, akik -a találmányát meg akarják venni…</p> -<p><i>Törő</i> (egy másodpercnyi habozás után): Tárgyalni akarok -velük. Ha megadják azt az árat, amelyet kivánok, eladom nekik.</p> -<p><i>Radován:</i> Ők nagyobb árat adnak, mint amennyit ön kíván. -Ha tehát ön nem fél ezektől itt…</p> -<p><i>Törő:</i> Nem félek, ha mondom.</p> -<p><i>Radován:</i> Akkor egy félóra mulva indulhatunk, egy óra -alatt a Dunához érünk és estére szerb parton vagyunk.</p> -<p><i>Törő</i> (megütődve): Szerb parton? Oda nem megyek.</p> -<p><i>Radován:</i> Hát román parton, ha úgy tetszik. (Szünet.) Az -jó lesz?</p> -<p><i>Törő:</i> Az jó lesz. (Szünet.) Át a Dunán. Ott szabad ember -vagyok és szabadon alkuszom. Az jó lesz.</p> -<p><i>Radován:</i> Egy félóra mulva, – egy negyed óra mulva itt -leszek, – addig vigyázzon arra, amit tesz, – észre ne vegyék, hogy -menni készülünk.</p> -<p><i>Törő</i> (előbb nem akar a tettetésbe beleegyezni, azután -fanyarul): Jó, majd vigyázok. (Elmerülten gondolkozik. Felkapja a -fejét. Csenget.)</p> -<p><i>Radován</i> (elmegy. Ismét a főlakáj nyitja ki az ajtót -<span class="pagenum"><a name="Page_50" id= -"Page_50">-50-</a></span> előtte. Távozás közben visszafordul. -Inkább a főlakájnak, mint Törőnek): El kell távolítani az -altábornagyot és Almásyt.</p> -<p><i>Törő</i> (vállat von).</p> -<p><i>A főlakáj</i> (bezárja mögötte az ajtót).</p> -<p><i>Törő</i> (mélyen elmerülten gondolkozik, azután felkapja a -fejét. Csenget).</p> -<p><i>A főlakáj</i> (rögtön belép).</p> -<p><i>Törő:</i> Hol van a bárónő?</p> -<p><i>A főlakáj:</i> Lent a parkban. Néhány vendég még csak most -búcsúzik.</p> -<p><i>Törő:</i> Köszönöm. (Hátul lemegy a parkba.)</p> -<p><i>A főlakáj</i> (utána néz; utána akar menni).</p> -<h3>NYOLCADIK JELENET.</h3> -<p class="center"><i>A főlakáj, Theodori, Az altábornagy, -Almásy.</i></p> -<p><i>Theodori</i> (balról feljön a terraszra és át akar menni a -kastélyba).</p> -<p><i>A főlakáj</i> (észreveszi; visszafordul, feljön a lépcsőn a -terraszra, körülnéz, nem lát senkit, halkan megszólal): Kapitány! -<span class="pagenum"><a name="Page_51" id= -"Page_51">-51-</a></span></p> -<p><i>Theodori</i> (hátrafordul, megrettenve körülnéz, azután, -mintha nem is a főlakájjal beszélgetne): Mit akar?</p> -<p><i>A főlakáj:</i> Az altábornagyot egy félórára távolítsa el -innen.</p> -<p><i>Theodori:</i> Lehetetlen.</p> -<p><i>A főlakáj:</i> Meg kell lennie.</p> -<p><i>Theodori:</i> Nincs rá semmiféle mód.</p> -<p><i>A főlakáj</i> (nyugodtan:) Keressen.</p> -<p><i>Theodori:</i> Semmiféle ok nincs rá.</p> -<p><i>A főlakáj:</i> Akkor csináljon okot… Itt jön… (Parancsolón.) -Ön majd hazudik neki valamit.</p> -<p><i>Theodori:</i> Igen, majd…</p> -<p><i>A főlakáj</i> (kisurran a kastély felé).</p> -<p><i>Theodori</i> (sóhajtva töröli meg a homlokát, azután hirtelen -kihúzza magát és az érkező altábornagy felé fordul).</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (jön Almásyval:) Hát ez hallatlan -Theodori, ez a gazfickó mindent tudott. Nagyon kell vigyáznunk.</p> -<p><i>Theodori:</i> Igen, kegyelmes uram; és ezért arra is kérem -excellenciádat, jőjjön le velem azonnal a barakkokhoz.</p> -<p><i>Az altábornagy:</i> Dolgom van az irodában.</p> -<p><i>Theodori:</i> Kérem excellenciádat, halassza ezt el és -<span class="pagenum"><a name="Page_52" id= -"Page_52">-52-</a></span> jőjjön le rögtön a barakkokhoz, mert… -mert… (kétségbeesve gondolkozik).</p> -<p><i>Az altábornagy:</i> Miért Theodori?</p> -<p><i>Theodori</i> (eszébe jutott, amit mondania kell:) Ugy-e -excellenciád keményen bánt most Törővel?</p> -<p><i>Az altábornagy:</i> Igen.</p> -<p><i>Theodori:</i> Törő elbizakodott, gőgös és beszámíthatatlan,… -az imént különböző parancsokat osztott ki… és nekünk pótolhatatlan -veszteség volna, ha a barakkokban őrzött anyag elpusztulna.</p> -<p><i>Az altábornagy:</i> Ez igaz. (Almásyra néz.)</p> -<p><i>Almásy:</i> Az anyag Törő nélkül teljesen értéktelen. Nem az -anyagra, hanem Törőre kellene vigyáznunk.</p> -<p><i>Theodori</i> (nagyot lélegzik:) Törő, azt hiszem, maga is ott -van már a barakkoknál,… jó ha meg tudjuk előzni… és -bebizonyosodott, hogy sohasem lehetünk elég óvatosak. Én azt -hiszem, a barakkokat mindenképpen sürgősen meg kellene -védenünk.</p> -<p><i>Az altábornagy:</i> Ez igaz. Ne sajnáljuk a fáradtságot. -(Indul balra.) Én, ha kell, egy egész zászlóaljat kirendelek a -barakkok őrzésére… (Kimegy.)</p> -<p><i>Theodori</i> (vele megy).</p> -<p><i>Almásy</i> (kelletlenül követi őket). <span class= -"pagenum"><a name="Page_53" id="Page_53">-53-</a></span></p> -<h3>KILENCEDIK JELENET.</h3> -<p class="center"><i>Törő, Radován;</i> majd <i>Törő, -Beatrix</i>.</p> -<p><i>Radován</i> (jön jobbról, Törőt keresi. Várakozik. Meglátja -Törőt, aki a parkból jön): Jőjjön kérem.</p> -<p><i>Törő:</i> Mi az?</p> -<p><i>Radován:</i> Minden rendben van. Indulhatunk.</p> -<p><i>Törő:</i> Én még nem megyek.</p> -<p><i>Radován:</i> De minden perc elveszíthet bennünket. Az -altábornagy minden percben visszafordulhat.</p> -<p><i>Törő:</i> Mindegy. Én még nem megyek.</p> -<p><i>Radován:</i> De mire vár? Hiszen ez őrültség.</p> -<p><i>Törő</i> (lenéz a parkba): Most hagyjon itt engem. Egy félóra -múlva jőjjön vissza.</p> -<p><i>Radován:</i> Nem várhatunk egy félórát.</p> -<p><i>Törő:</i> Eh, menjen most innét.</p> -<p><i>Radován</i> (észreveszi a közeledő Beatrixet): Ah, ezért… -Most esztelenséget akar csinálni.</p> -<p><i>Törő</i> (nem törődik vele; néz Beatrix felé).</p> -<p><i>Radován:</i> Őrültséget akar csinálni… Tönkretesz mindent egy -őrültségért. Itt akar maradni? Fogságban akar maradni? <span class= -"pagenum"><a name="Page_54" id="Page_54">-54-</a></span></p> -<p><i>Törő:</i> Most takarodjék innen… És tíz perc múlva -indulunk.</p> -<p><i>Radován</i> (visszavonul:) Tizenegy percünk már nincs. Hát -siessen.</p> -<p><i>Törő</i> (legyint neki, hogy menjen el).</p> -<p><i>Radován</i> (kihuzódik).</p> -<p><i>Beatrix</i> (feljön a terraszra).</p> -<p><i>Törő</i> (elébe megy; szinte komoran): Köszönöm, Beatrix, -hogy idejött.</p> -<p><i>Beatrix</i> (őszintén): Azt hiszem semmi oka sincs az ilyen -őszinte köszönetre, mert én akárhová elmentem volna, ha azt mondja, -hogy beszélni akar velem.</p> -<p><i>Törő</i> (nehéz lélegzettel): Igen, beszélni akarok magával -Beatrix.</p> -<p class="center">(Szünet.)</p> -<p><i>Beatrix</i> (vár, azután megkérdezi): És mi mondanivalója van -nekem?</p> -<p><i>Törő</i> (habozik, nehezen mondja meg, szinte komor -elszántsággal): Az Beatrix, hogy én szeretem magát. (Hosszú -szünet.) És mi mondani valója van erre magának?</p> -<p><i>Beatrix:</i> Hiszen… hiszen maga azt régen tudja. (A kezét -nyujtja neki.)</p> -<p><i>Törő</i> (lassan, szinte komor áhítattal megfogja a -<span class="pagenum"><a name="Page_55" id= -"Page_55">-55-</a></span> kezét, magához vonja és szinte keserű -mámorral megöleli. Hosszú ölelés).</p> -<p><i>Beatrix</i> (lesütött szemmel, de őszintén): Én szégyennek -tartottam volna egy percig is titkolni, hogy szeretem.</p> -<p><i>Törő</i> (sötéten, mámorosan): Én pedig, drága szerelmem, -szégyennek tartottam volna a maga szerelméért úgy jelentkezni, mint -ahogyan most mégis jelentkezem: könyörögve, koldus gyanánt, kudarc -után és szegényen.</p> -<p><i>Beatrix:</i> Maga gazdag. A leggazdagabb. És erős. A -legerősebb. És mindent el fog érni, amit akar… És én úgy bízom -magában, mint egy istenben.</p> -<p><i>Törő</i> (mint valami drága illatot, úgy szívja be ezeket a -szavakat): Akkor Beatrix én most szegényen, de a magamban való -teljes hittel elmegyek innen és maga velem jön.</p> -<p><i>Beatrix</i> (igent int).</p> -<p><i>Törő</i> (boldogan): Igen? Velem jössz?</p> -<p><i>Beatrix:</i> Igen. Hová?… Mikor?… Miért?</p> -<p><i>Törő</i> (komoran, fanyarul): Hová? Még nem tudom. Mikor?… -Most rögtön.</p> -<p><i>Beatrix</i> (bámulva áll föl): Most rögtön?</p> -<p><i>Törő:</i> Nem jössz? <span class="pagenum"><a name="Page_56" -id="Page_56">-56-</a></span></p> -<p><i>Beatrix:</i> Nem.</p> -<p><i>Törő:</i> Miért?</p> -<p><i>Beatrix:</i> Mert ezt nem tudom… mert ezt nem értem… mert ez -szökés, mert ez csalás. Én megyek akkor, ha tudom, miért kell -mennem, ha oda mehetek az apámhoz és azt mondhatom neki: apám, én -most elmegyek.</p> -<p><i>Törő:</i> Beatrix… én velem most kell eljönnie, kérdés nélkül -és habozás nélkül és azonnal.</p> -<p><i>Beatrix</i> (megrázza a fejét): Igy én nem tudok.</p> -<p><i>Törő</i> (fanyar fájdalommal; habozva, lehajtott fejjel): -Akkor…</p> -<p><i>Radován</i> (megjelenik jobbról).</p> -<p><i>Törő:</i> Akkor isten vele, Beatrix.</p> -<p><i>Beatrix</i> (halkan, értetlenül): Isten vele.</p> -<p><i>Törő</i> (indul).</p> -<p><i>Beatrix</i> (fölsikolt): Megálljon. Hát istenem… Hát miért -kell? Hát mondja meg…</p> -<p><i>Törő</i> (odalép hozzá, elszántan): Beatrix… nekem el kell -szöknöm innen, mert itt nem vagyok szabad ember. Menekülnöm kell -olyan helyre, ahol ura vagyok magamnak és ahol azt, ami az enyém, -amit én teremtettem, a találmányomat, annak adom el, akinek akarom… -És most már csak perceim vannak… Ezért. <span class= -"pagenum"><a name="Page_57" id="Page_57">-57-</a></span></p> -<p><i>Beatrix</i> (megdermedve): De hiszen az árulás.</p> -<p><i>Törő</i> (türelmetlenül): Én nem tartozom senkihez…</p> -<p><i>Beatrix</i> (ugyanazon a hangon):… ez árulás és bűn, és maga -a fájdalomba és a veszedelembe megy. (Föláll, megsímogatja a -homlokát, fölemeli a fejét.) Magával megyek.</p> -<p><i>Törő</i> (örömmel): Rögtön jönnie kell, Beatrix. Most. -Velem.</p> -<p><i>Beatrix:</i> Megyek, most, magával.</p> -<p><i>Törő</i> (vezeti őt; együtt kimennek).</p> -<p><i>Radován</i> (velük megy).</p> -<p>(A kastélyba vezető ajtó bezárul mögöttük. Autó zaja hallatszik. -A terrasz egy ideig üresen marad, azután balról Almásy jön, -végigrohan a terraszon, be a kastélyba, onnan nemsokára visszajön -Paulával, az altábornagy elé, aki lihegve jön balról.)</p> -<p><i>Almásy</i> (az altábornagynak): Ők voltak azok. -(Fogcsikorgatva:) Theodori azért csalt el bennünket, hogy ezek -szökhessenek.</p> -<p><i>Az altábornagy:</i> Szamárság… Telefonozz inkább a dunai -őrségnek, hogy tartóztassa fel őket.</p> -<p><i>Almásy</i> (legyint, mint aki ezen túl van): Megpróbáltam. A -telefondrótok el vannak vágva. <span class="pagenum"><a name= -"Page_58" id="Page_58">-58-</a></span></p> -<p><i>Az altábornagy:</i> És utól nem érhetjük őket.</p> -<p><i>Almásy:</i> De… Én megyek… (Indul. Tagolva:) Én utólérem -őket. És Törő vagy visszajön, vagy megölöm. (Elrohan.)</p> -<p class="center"><i>(Függöny.)</i></p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_59" id= -"Page_59">-59-</a></span></p> -<h2>MÁSODIK FELVONÁS.</h2> -<p class="summary">Kert közepén álló ház emeleti szobája. Hátul -bejárat. Jobbra és balra folyosóra nyíló ajtó. Hátul ablakok zárt -ablaktáblákkal. <span class="pagenum"><a name="Page_60" id= -"Page_60">-60-</a></span> <span class="pagenum"><a name="Page_61" -id="Page_61"><br /> --61-</a></span></p> -<h3>ELSŐ JELENET.</h3> -<p class="center"><i>A főlakáj, Radován, Törő, Beatrix.</i></p> -<p>(A kis társaság hosszu és izgatott futás után érkezik meg; a -hátsó ajtón. – Az ajtó mögött lépcső van, ezen kellett -fölrohanniok. – Az ajtó fölrántódik; elsőnek lép be a főlakáj, aki -vezette a társaságot, azután Radován, majd Beatrix és végül Törő. – -Törő szótlan és komor.)</p> -<p><i>A főlakáj:</i> Ide jőjjenek… Gyorsan be az ajtón… A lépcsőház -még nem ad védelmet a golyók ellen… (Törőhöz idegesen:) Siessen -kérem, oda még betévedhet egy golyó.</p> -<p><i>Törő</i> (lassan és komoran bejön).</p> -<p><i>A főlakáj</i> (behuzza mögötte az ajtót): No most -<span class="pagenum"><a name="Page_62" id= -"Page_62">-62-</a></span> aztán lövöldözhetnek, ha a román -határőrség el nem rontja a mulatságukat.</p> -<p><i>Radován:</i> Vagy, ha jobbnak nem látják egyszerüen -átrándulni ide.</p> -<p><i>A főlakáj</i> (felsőbbségesen): Legyen nyugodt… itt már román -területen vagyunk.</p> -<p><i>Radován:</i> A Dunán is román területen voltunk, mégis -fütyültek körülöttünk a golyók.</p> -<p><i>A főlakáj</i> (büszkén): De itt a mi követünk védelme alatt -vagyunk.</p> -<p><i>Radován</i> (nagyon fanyarul, mindig mély keserüséggel, -szinte tompa dühvel beszél): Van az önök követének egy ezred bakája -is, hogy megvédjen bennünket, ha azok mégis meggondolják a dolgot -és átrándulnak ide?</p> -<p><i>A főlakáj</i> (gőggel): Legyen nyugodt, nem rándulnak át. -Mert az átrándulás, az azt jelenti, hogy a mi fővezérletünk rögtön -kiadja a parancsot a háboru megkezdésére.</p> -<p><i>Radován</i> (teljes, keserű, harapós dühvel): És ön azt -hiszi, hogy a háborutól odaát félnek? – és nem az önök fővezérlete -fél tőle?</p> -<p><i>A főlakáj</i> (bámulva): Mi történt önnel? Most bennünket -gyülöl? (Nézi.) Eh… ön mindenkit gyülöl… (Óvatosan kinyit egy -ablaktáblát.) A lövöldözés különben <span class="pagenum"><a name= -"Page_63" id="Page_63">-63-</a></span> úgy látszik abbamaradt… -Igen… Teljes csönd… Itt biztosságban vagyunk… (Kinyitogatja az -ablaktáblákat.) Nem értem, hogyan üldözhettek bennünket… a -telefonvezetékek el voltak vágva… Az üldözőink huszárok voltak; -tornyirányban próbáltak az automobil elé vágni… Mindenesetre helyes -volt, hogy nem hallgattunk az öreg paraszt könyörgésére és -kilyukasztottuk a másik csónakot.</p> -<p><i>Radován:</i> Ha a bárónőre hallgattunk volna, már fogságban -volnánk. (Szünet.) Minek ijedős asszonyokat hozni az ilyen -útra.</p> -<p><i>Beatrix</i> (ijedten néz rá).</p> -<p><i>Törő</i> (föl akar lobbanni, azután gőgösen hallgat).</p> -<p><i>A főlakáj</i> (befejezte a rendezgetés munkáját): Igy… -rendben van… (Megáll. Udvariasan, nem lakáj módra, hanem házigazda -módjára:) És most talán lesz majd részem abban a szerencsében, hogy -megismerkedhetem a bárónővel. (Törőre néz.)</p> -<p><i>Törő</i> (komoran hallgat):</p> -<p><i>Beatrix</i> (zavarodottan): De hiszen én önt már ismerem, -Schmidt úr.</p> -<p><i>A főlakáj</i> (udvariasan): A bárónő nem ismer… Engedje meg, -hogy bemutatkozzam: Golovin Miklós… kapitány. (A bemutatkozás szól -Törőnek is.)</p> -<p><i>Beatrix</i> (elfogódottan bólint). <span class= -"pagenum"><a name="Page_64" id="Page_64">-64-</a></span></p> -<p><i>Törő</i> (komoran meghajol).</p> -<p><i>Golovin</i> (szeretetreméltóan): Engedjék meg, hogy átvegyem -itt a házigazda szerepét… Remélem, sikerül elég kényelemmel -ellátnom mindnyájukat… A bárónőnek teljes garderobera lesz -szüksége, arról természetesen gondoskodunk… csak holnap reggelig -kérem a szives elnézését.</p> -<p><i>Beatrix</i> (elfogódottan): Nagyon szeretetreméltó.</p> -<p><i>Golovin</i> (benyul a zsebébe és egy papirlapra rajzolt -skiccet vesz elő): Engedjék meg, hogy megismertessem önöket a ház -berendezésével is. (A skiccről olvassa:) Ez itt a társalgó; balra -az ebédlő van; jobbra folyosó: hálószobák… egy, kettő, három… -méltóztassék majd választani… A földszinten mi helyezkedünk el… -(Törőhöz:) ott egyébként teljesen berendezett laboratórium is várja -önt… A háznak villamos telepe van, itt tehát (keresi a -villamos-lámpa csavarját) rögtön teljes világosságot teremthetünk. -(Fölcsavarja a lámpát. Világosság.) Igy… Parancsolják talán most -mindjárt a vacsorát is? (Hallgatás.) Nem? (Szünet.) Később?</p> -<p><i>Beatrix</i> (habozva): Azt hiszem, kilenc óra tájban… most -még nyolc óra sincs.</p> -<p><i>Golovin:</i> Nagyon helyes. Lehetek más valamiben -szolgálatukra? (Hosszu szünet.) Ha semmiben, akkor <span class= -"pagenum"><a name="Page_65" id="Page_65">-65-</a></span> (Törőhöz:) -mi talán elintézhetnők a mi ügyünket. (Alig észrevehető, inkább -csak az udvariasság kedvéért való mozdulat a válasz.) Igen? Akkor -talán nem terheljük ezekkel a komoly dolgokkal a bárónőt, akinek -nyilván kellemes is volna egyedül maradnia.</p> -<p><i>Törő</i> (komoran): Nekem az a kivánságom, hogy a bárónő is -legyen jelen a… tárgyalásnál.</p> -<p><i>Golovin:</i> Amint parancsolják. Mi tehát megvesszük az ön -találmányát nem húsz, hanem huszonöt millió koronáért, amely -huszonöt millió korona a Credit Lyonnais bukaresti -testvérintézeténél máris az ön rendelkezésére áll. Azonkívül ha ön -formálisan az én kormányom szolgálatába lép, mi még tiz évig -fizetünk önnek évenkint egy fél millió frankot, amely fél millió -frank felvehető minden év julius elsején a Credit Lyonnais párisi -főintézetében.</p> -<p class="center">(Hallgatás.)</p> -<p><i>Törő</i> (lesütött szemmel): Miért… miért… kívánják önök, -hogy én az önök kormányának a szolgálatába lépjek?</p> -<p><i>Golovin:</i> Hm… szeretnők hivatalossá tenni azt a ránk nézve -valóban örvendetes összeköttetést.</p> -<p><i>Törő</i> (felnéz): Hogy minden lehetősége megszünjék a -hazatérésemnek?</p> -<p><i>Golovin</i> (udvariasan): Ha parancsolja: igen. <span class= -"pagenum"><a name="Page_66" id="Page_66">-66-</a></span></p> -<p><i>Törő</i> (fanyarul): Ez még mindig nem akadálya annak, hogy -én a találmányomat idővel egy más hatalomnak, – esetleg magának az -osztrák-magyar monarchiának eladjam.</p> -<p><i>Golovin</i> (habozik, azután nagyon udvariasan): Nem -akadálya, – de mi tökéletesen megbizunk az ön becsületében.</p> -<p><i>Törő</i> (szinte felszikrázik a haragja erre a bókra, azután -erőt vesz magán és keserűen, gúnyosan legyint egyet).</p> -<p><i>Golovin:</i> A döntő az, hogy megegyeztünk. (Hallgatás.) -Tehát megegyeztünk. Ez a döntő. És minthogy ránk nézve nagyon -kívánatos a dolog sürgős lebonyolítása, bátor vagyok önt megkérni -rá, fáradjon le velem a földszintre, hogy a laboratóriumot önnek -megmutathassam. (Szünet. Félig most már Radovánhoz is, aki eddig -hallgatva állott.) Szabad kérnem talán erre… (A jobboldali folyosó -felé mutat.)</p> -<p><i>Radován</i> (indul).</p> -<p><i>Törő</i> (rövid habozás után): Kérem az urakat, menjenek -előre. Én szeretnék a… a menyasszonyommal pár szót váltani.</p> -<p><i>Golovin:</i> Kérem. Parancsoljon. Majd erre kérem azután, -hogy utánunk fáradjon. (Meghajol, kimegy Radovánnal. Utközben:) Ami -önt illeti… (Elmentek.) <span class="pagenum"><a name="Page_67" id= -"Page_67">-67-</a></span></p> -<h3>MÁSODIK JELENET.</h3> -<p class="center"><i>Törő, Beatrix.</i></p> -<p>(Egymástól messze megállnak és hosszan és hallgatva nézik -egymást.)</p> -<p><i>Törő</i> (szintelen, szinte rekedt hangon, szándékos -közömbösséggel, száz más szót beleszorítva a torkába): Hm… (Rágja a -szavakat, teljesen nyugodtan:) Beatrix, – a ruhája -elrongyolódott.</p> -<p><i>Beatrix</i> (elfogódva): Igen, – elszakadt. (Szünet. -Közömbösen:) A mikor a csónakból kiugrottunk.</p> -<p class="center">(Szünet.)</p> -<p><i>Törő</i> (rekedten, gőgösen): Lihegve kellett futni. És -elbotlott. Kétszer is.</p> -<p><i>Beatrix</i> (zavarodottan simogatja végig magát): Ah, -semmi…</p> -<p><i>Törő</i> (reszkető, elbiggyesztett ajakkal): Lövöldöztek -ránk. A vízbe csapkodtak a golyók. (Közelebb megy hozzá. Más -hangon:) Félt?</p> -<p><i>Beatrix</i> (egyszerüen): Igen. Dideregtem. Még most is -didergek. (Összeborzong.)</p> -<p><i>Törő:</i> Adja ide a kezét, Beatrix.</p> -<p><i>Beatrix</i> (odaadja a kezét): Hiszen a maga keze is -jéghideg. <span class="pagenum"><a name="Page_68" id= -"Page_68">-68-</a></span></p> -<p><i>Törő</i> (elereszti a kezét. Halkan és monotonul): Bocsásson -meg nekem Beatrix… hogy elrongyolódott és bepiszkolódott a ruhája. -És hogy lihegve és elbotolva szaladnia kellett.</p> -<p><i>Beatrix</i> (a kezét nyújtja neki): Én magát szeretem és…</p> -<p><i>Törő</i> (megcsókolja a kezét, nem ereszti el, gyorsan, -őszintén): Nem bánta meg? Eljönne még egyszer?</p> -<p><i>Beatrix</i> (nem válaszol, folytatja a mondatát): … és oda -megyek, a hová maga hí.</p> -<p><i>Törő:</i> Eljönne mégegyszer?… Erre feleljen.</p> -<p><i>Beatrix:</i> Előbb feleljen maga: megtenné még egyszer?</p> -<p><i>Törő</i> (elereszti a kezét, elfordul, az ajkába harap, -visszafordul, megáll; gőgösen és fölemelt fejjel): Megtenném még -egyszer. (Megfordul és kimegy.)</p> -<p><i>Beatrix</i> (összekulcsolt kézzel sokáig mozdulatlanul néz -utána).</p> -<h3>HARMADIK JELENET.</h3> -<p class="center"><i>Beatrix, Almásy.</i></p> -<p><i>Beatrix</i> (föláll, sóhajtva körülnéz, megborzong az -idegenségtől, az ablakhoz lép és kibámul a sötétségbe). -<span class="pagenum"><a name="Page_69" id= -"Page_69">-69-</a></span></p> -<p>(A baloldali ajtó villámgyorsan fölnyílik és rongyolt ruhában, -porosan, gyorsan, de szinte zajtalanul beugrik rajta Almásy. Az -ajtót halkan és gyorsan bezárja maga mögött és mozdulatlanul -megáll.)</p> -<p><i>Beatrix</i> (visszafordul, halkan fölsikolt, azután megismeri -Almásyt és a szájára szorítja a kezét, hogy a sikoltását -visszaszorítsa. Szünet): Ah, te vagy az?</p> -<p><i>Almásy:</i> Én.</p> -<p class="center">(Szünet.)</p> -<p><i>Beatrix:</i> Te üldöztél bennünket?</p> -<p><i>Almásy:</i> Én.</p> -<p><i>Beatrix:</i> A golyóitok én körülöttem röpködtek… (Szünet.) -Mit akarsz itt? (Szünet.) Minek jöttél ide?</p> -<p><i>Almásy:</i> Én Törőt vagy visszatérítem, vagy megölöm.</p> -<p><i>Beatrix</i> (hevesen:) Menj el innen…</p> -<p><i>Almásy</i> (közelebb lép hozzá; halk fájdalommal): Bea, te -engem elárultál.</p> -<p><i>Beatrix</i> (hevesen akar válaszolni, de azután halkan és -dacosan csak ennyit felel): Bocsáss meg, én téged nem -szeretlek.</p> -<p><i>Almásy</i> (fájdalmas ajkrándulással veszi tudomásul a -választ): De ebben a hitvány árulásban vele tartani… vele elmenni… -A milliók kedvéért vele lealacsonyodni… (Szünet.) Miért jöttél el -vele? <span class="pagenum"><a name="Page_70" id= -"Page_70">-70-</a></span></p> -<p><i>Beatrix</i> (küzd az érzelmeivel; gőgösen): Mert én őt -szeretem és én odamegyek, ahová ő hí engem.</p> -<p><i>Almásy</i> (fájdalmas ajkbiggyesztéssel, fanyar -fejbólintással veszi tudomásul a választ. A foga közt halkan): -Asszony!</p> -<p><i>Beatrix:</i> És én neked azt mondom: innen menekülj. És ilyen -hangon vele ne beszélj, mert ő… mert ő… olyan, mint egy király; -engem hagyj vele egyedül; és megölni őt ne próbáld… mert én őt -visszatérítem… de ha te merészeled csak a kezedet is fölemelni -ellene… (Teljes asszonyi dühvel akar vele szembe szállni, de -hangokat hall a folyosó felől és félbeszakítja magát.) Jönnek… -Menekülj innen… Rejtőzz el legalább.</p> -<p><i>Almásy</i> (komoran): Hová?</p> -<p><i>Beatrix</i> (a baloldali ajtót, nem a lépcsőházba, hanem az -ebédlőbe nyílót fölnyitja): Ide… Próbáljuk meg, talán nem vesznek -észre… (A jobboldali folyosó felé figyel.) Siess.</p> -<p><i>Almásy</i> (bemegy az ajtón).</p> -<p><i>Beatrix</i> (sápadtan várakozik). <span class= -"pagenum"><a name="Page_71" id="Page_71">-71-</a></span></p> -<h3>NEGYEDIK JELENET.</h3> -<p class="center"><i>Beatrix, Golovin, Törő, Radován</i> és két -fegyveres ember.</p> -<p><i>Golovin:</i> Bárónő!… ide bejött egy idegen ember.</p> -<p><i>Beatrix</i> (habozva): Nem, idegen ember ide nem jött be.</p> -<p><i>Golovin:</i> Nem?… (Lassan:) A bárónő bizonyos benne, hogy -idegen ember ide be nem jött?</p> -<p><i>Beatrix:</i> Én… (Dacosan:) Bizonyos vagyok benne…</p> -<p><i>Golovin</i> (figyelmesen ránéz, azután egyenesen nekiindul az -ebédlő ajtajának): Minthogy a bárónő bizonyos benne…</p> -<p><i>Beatrix</i> (ideges mozdulatot tesz, mintha utána akarna -kapni).</p> -<p><i>Golovin</i> (odaért az ajtóhoz, kinyitja, benéz a szobába és -folytatja a mondatot): Kénytelen vagyok a főhadnagy urat -fölszólítani, jőjjön vissza ide miközénk.</p> -<p><i>Almásy</i> (megjelenik az ajtóban, nyugodt; az a szándéka, -hogy ha kell harcol és átvágja magát).</p> -<p><i>Golovin:</i> Ime mégis…</p> -<p><i>Beatrix</i> (kétségbeesve törte a fejét, mit tegyen. -<span class="pagenum"><a name="Page_72" id= -"Page_72">-72-</a></span> Most lázasan, szinte kiáltva és egyúttal -Törőnek könyörögve mondja): Nem… Mert hiszen ő nem idegen… Ő mi -hozzánk tartozik, mert velünk tart.</p> -<p><i>Golovin</i> (kételkedve hallgat, azután Törőhöz fordul): Nem -gondolja uram, hogy a bárónő ismét téved?</p> -<p><i>Törő</i> (habozik).</p> -<p><i>Beatrix</i> (remegve néz Törőre, az egész lelke benne -könyörög ebben a pár szóban): Ő hozzánk tartozik.</p> -<p><i>Golovin</i> (Törőhöz, most már kurtán): Igaz ez?</p> -<p><i>Törő</i> (hosszú kutató pillantást vet Beatrixre. Lenyelve az -izgalmát, szaggatottan): Igaz… Ő hozzánk tartozik… Nekem… barátom… -és én vártam, hogy utánam jön.</p> -<p><i>Golovin</i> (gondolkozva): Ah, ez meglepő fordulat… (Szünet. -Vizsgálja őket.) És ha én ezt nem hiszem?</p> -<p><i>Törő</i> (habozik, azután gőgösen): Önnek kötelessége elhinni -azt, amit én mondok.</p> -<p><i>Golovin:</i> Úgy?… Hm!… Jó… (Erőt vesz az ágaskodó haragján.) -Rendben van. Hozta isten… Annál jobb… (Nagy lélekzetet vesz.) Annál -jobb, mert most már akkor annál több joggal (Törőhöz:) és annál -teljesebb bizalommal kérhetem meg önt, jöjjön vissza velünk a -laboratóriumba és ismertesse meg velünk az eljárását. Az én -embereim készen vannak.</p> -<p><i>Törő:</i> Ah… igen… igen… (Unottan:) A baj <span class= -"pagenum"><a name="Page_73" id="Page_73">-73-</a></span> az, hogy -az ön embereinek előbb egy egész kis tanfolyamra van szükségük, -mert különben kész veszedelem velük…</p> -<p><i>Golovin</i> (szárazon): Megnyugtathatom… Az én embereim a mi -arzenálunk legkitünőbb és legtapasztaltabb altisztjei.</p> -<p><i>Törő:</i> Úgy?… Hm… De… hm… a laboratórium anyagfölszerelése -hiányos és szükség lesz rá, hogy egyetmást előbb…</p> -<p><i>Golovin:</i> Tévedés… Minden anyagunk éppen úgy megvan, mint -az ön otthon hagyott barakkjaiban… (Radovánhoz:) Megvan minden -anyagunk?… Igen, vagy nem?</p> -<p><i>Radován</i> (vonogatja a vállát, epésen válaszol): -Megvan.</p> -<p><i>Törő:</i> Igen… de sötét este van és a világítás…</p> -<p><i>Golovin:</i> Villamos ívlámpáink vannak.</p> -<p><i>Törő:</i> És… (További kifogásokat keres, azután föllobbanó -gőggel szakítja félbe magát:) Eh… fáradt vagyok.</p> -<p><i>Golovin</i> (küzd az indulatával): Vagyis… vagyis… ön nem -hajlandó… ön nem hajlandó a laboratóriumba lejönni és…</p> -<p><i>Törő</i> (hideg gőggel): Ma nem. <span class= -"pagenum"><a name="Page_74" id="Page_74">-74-</a></span></p> -<p><i>Golovin</i> (forró, halk dühvel): És ha én önt -kényszerítem?</p> -<p><i>Törő</i> (szinte már derült gőggel): Ki?… Ön?… Engem?… -(Szünet.) Ha azt hiszi, hogy módja van rá és ha azt hiszi, hogy -okos dolog… próbálkozzék meg vele.</p> -<p><i>Golovin</i> (fogcsikorgatva): Van énnekem egypár eszközöm, -amely elolvasztja a gőgöt és a makacsságot.</p> -<p><i>Törő</i> (gőgösen): Próbálkozzék meg velük. (Beatrixhez, -könnyedén:) On l’a gratté et voilà le cosaque.</p> -<p><i>Golovin</i> (egy másodpercre úgy látszik, fölrobban a dühe, -azután erőt vesz magán): Én… (Az indulat akadozóvá teszi a -beszédét.) Én katona vagyok és kijelentem önnek, hogy azt, amit én -a hadseregem számára egyszer megszereztem, soha a kezemből többé ki -nem bocsátom.</p> -<p><i>Törő:</i> Én pedig kijelentem önnek, hogy én sem önnek, sem -az ön hadseregének a hatalmában nem vagyok.</p> -<p><i>Golovin:</i> Ön szerződött velünk.</p> -<p><i>Törő:</i> Úgy van. Én szerződtem az ön kormányával; vele -egyenlőrangú szerződő fél vagyok. Az ön kormánya fizet nekem -huszonöt milliót és ezért én kezébe adom a győzelem eszközét. Amely -nélkül a háborúját <span class="pagenum"><a name="Page_75" id= -"Page_75">-75-</a></span> nem meri megkezdeni… De ma nem… Azt -mondtam, hogy ma nem… Tehát ma nem.</p> -<p><i>Golovin</i> (hosszan gondolkozik): Jó… Tehát holnap… Rendben -van, várunk holnapig… Addig is: a főhadnagy urat, aki önnek -szövetségese, én… hm, sem el nem fogatom, sem főbe nem lövetem. -(Int a két fegyveres embernek, akik rögtön kimennek.) A főhadnagy -úr itt maradhat… De természetesen nem addig, amíg ő látja jónak, -hanem addig, amíg én látom jónak. Ez, ugyebár, természetes?</p> -<p><i>Törő:</i> Ez… hm… természetes.</p> -<p><i>Golovin:</i> Nagyon örülök, hogy egy nézeten vagyunk… Akkor -én egyelőre vissza is vonulhatok, csak egyre óhajtom mindnyájuk -figyelmét fölhívni… A ház minden kijáratánál most már fegyveres őr -áll… Ezek a fegyveres őrök parancsot kaptak rá, hogy mindenkit, aki -a házat el akarja hagyni, akárki legyen is, azonnal, fölszólítás -nélkül, lőjjenek le… A házat csak az én kíséretemben lehet -elhagyni… Azt hiszem, helyes volt, hogy erre a körülményre -fölhívtam a szíves figyelmüket.</p> -<p><i>Törő</i> (hidegen): Igen… a figyelmeztetést köszönjük…</p> -<p><i>Golovin</i> (katonásan összecsapja a bokáját, sarkon fordul -és elmegy). <span class="pagenum"><a name="Page_76" id= -"Page_76">-76-</a></span></p> -<h3>ÖTÖDIK JELENET.</h3> -<p class="center"><i>Törő, Almásy, Beatrix</i>, előbb -<i>Radovánnal</i>, aztán <i>Radován</i> nélkül.</p> -<p>(Amint az ajtó Golovin mögött bezárul, a társaság feszült és -merev várakozásban marad egy másodpercig. De csak egy másodpercig. -Azután Törő és Almásy rögtön szikrázó szemmel fordúlnak egymás -felé. Beatrix pedig közbeveti magát. Mindez alig történik -szavakkal, inkább mozdulatokkal.)</p> -<p><i>Törő</i> (gőgösen): Én téged…</p> -<p><i>Almásy:</i> És most…</p> -<p><i>Beatrix</i> (közbeveti magát, hogy fölhivja a figyelmüket -Radován jelenlétére): Kérlek, ne beszéljetek… Hallgassatok…</p> -<p><i>Törő</i> (megértette a figyelmeztetést): Ah…</p> -<p><i>Almásy</i> (összeszorítja az ajkát és hallgat).</p> -<p><i>Beatrix</i> (idegesen, gyorsan kezd beszélni. Közömbösséget -játszik): Az üzleti ügyeiteket ráértek megbeszélni később is… Most -hagyjátok… Hadd üljünk le végre nyugodtan egy negyedórára… Istenem, -de elfáradtam… Nemsokára remélem, vacsorázunk és én lefekhetem. -<span class="pagenum"><a name="Page_77" id= -"Page_77">-77-</a></span></p> -<p><i>Törő</i> (szórakozottságot játszik): Ah, hiszen még csak -negyed kilenc.</p> -<p><i>Beatrix:</i> Úgy?… Milyen hőség van még mindig.</p> -<p><i>Almásy:</i> Egészen kinyitom itt az ablakokat.</p> -<p><i>Beatrix:</i> Igen. A Dunáról friss levegő jön.</p> -<p><i>Törő:</i> Igen. Hm… (Megint valami közömbösséget akar -mondani, de közben elfogy a türelme:) Kérem, Radován úr… (Föl -akarja szólítani arra, hogy menjen ki.)</p> -<p><i>Radován</i> (félbeszakítja. Nyilvánvaló, hogy eddig is tudta, -miért beszéltek a jelenlétében az alkonyi szellőről. Fanyar -rosszindulattal várta, mi lesz a dolog vége és most fájdalmas, -bólogató vigyorgással vág bele a Törő szavába): Igen. Igen. Megyek -már. (Lassan kimegy.)</p> -<p><i>Törő</i> (utánafordulva, amikor Radován mögött még alig -húzódott be az ajtó): Átkozott gazember.</p> -<p><i>Beatrix:</i> Vigyázzon rá Pál… ne sértse meg. Nagyon -veszedelmes ember.</p> -<p><i>Törő</i> (gőgös dühvel): Úgy jár-kel itt, mint a testté vált -rosszindulat.</p> -<p><i>Beatrix</i> (megborzongva): Mint a halál, úgy jár itt.</p> -<p><i>Törő</i> (legyint: nem kell vele törődni; azután Almásyhoz -fordul): Én… téged… megmentettelek… <span class="pagenum"><a name= -"Page_78" id="Page_78">-78-</a></span></p> -<p><i>Almásy</i> (szeliden): Nem engem… magadat mentetted meg.</p> -<p><i>Törő</i> (megütődve): Magamat?</p> -<p><i>Almásy:</i> Magadat. Mert ha engem ezeknek kiadsz és ha ezek -engem el akarnak fogni… nekem még két mozdulatra marad időm. Ez a -két mozdulat pedig elég lett volna rá, hogy te most már halott -légy… (Szünet.) Hogy ezt a két mozdulatot nem kellett megtennem, -nagyon boldog vagyok.</p> -<p><i>Törő</i> (a foga között): Én nem.</p> -<p><i>Almásy</i> (meglepetve): Mit mondasz?</p> -<p><i>Törő:</i> Semmit… (Legyint.) Ez nem is fontos… Én… téged… -megmentettelek és ezért cserébe azt várom tőled, hogy itt maradsz, -amíg itt kell maradni… elmégy, mihelyt elmehetsz… de közben az én -ügyembe bele nem avatkozol, engem tanáccsal… rábeszéléssel… -fenyegetéssel nem terhelsz.</p> -<p><i>Almásy</i> (csöndesen, tagadóan rázza a fejét).</p> -<p><i>Törő:</i> Ezt kivánom tőled… (Szünet.) Te erre nem vagy -hajlandó?</p> -<p><i>Almásy:</i> Hiszen te magad sem hitted, hogy én erre hajlandó -leszek… (Hevesebben:) Hát miért jöttem volna én ide… és miért -tettem volna ki magamat veszedelemnek és megaláztatásnak… és miért -lettem volna hajlandó ölni is… ha nem azért, hogy… <span class= -"pagenum"><a name="Page_79" id="Page_79">-79-</a></span> hogy… -hogy… (ellágyul; más hangon megindultan folytatja:) hogy téged -könyörögve kérjelek: fordulj vissza.</p> -<p><i>Törő</i> (fanyarul): Ezt… nem akarom hallani.</p> -<p><i>Almásy</i> (közelebb lép hozzá): Mi valamikor barátok -voltunk… én úgy éreztem: a testvéred vagyok… És most, hidd el, én -megint mindent elfelejtettem. És mint a testvéred, összetett kézzel -könyörgök… fordulj vissza.</p> -<p><i>Törő</i> (küzd magával, az ajkát harapja): Én… nem… -fordulhatok… már vissza.</p> -<p><i>Almásy:</i> Miért? Mi tart vissza? Ez a hitvány fogság?</p> -<p><i>Törő</i> (megvetően legyint): Ah…!</p> -<p><i>Almásy:</i> Igazad van… ezeken átvágunk… Mi hát akkor? -(Szünet.) Nézz bele a lelkedbe: semmi más, csak… csak a dölyföd, ez -a szánalmas dölyf, amely olyan nyomorék módon kicsi a hüséggel -szemben, a becsülettel szemben… A millió meg millió emberrel -szemben, akiket… elárulnál.</p> -<p><i>Törő</i> (nehezen emeli föl a fejét): Én nem tartozom -hozzájuk…</p> -<p><i>Almásy</i> (félbeszakítja): Ne mondd ezt… ez nem igaz. -Hozzájuk tartozol… és ez az esztelen és gyilkos gőgnek a hangja… És -azokhoz tartozol talán, <span class="pagenum"><a name="Page_80" id= -"Page_80">-80-</a></span> akiknek most a szövetségese akarsz -lenni?… akiknek a kedvéért minket elárulsz?… akik itt szégyenletes -fogságban tartanak és akik téged… mert ők becsületes katonái a -hazájuknak… lenéznek és megvetnek.</p> -<p><i>Törő</i> (föllobbanva): Nem igaz.</p> -<p><i>Almásy:</i> Igaz… Az árulót mindenütt megfizetik és mindenütt -megvetik.</p> -<p><i>Beatrix</i> (önkénytelenül lázasan igent int).</p> -<p><i>Törő</i> (háborog az indulata, azután ránéz Beatrixre, -észreveszi a fejbólintását és az indulata hideg gőggé változik): Ha -megvetnek… ostobák. Csőcselék!… és az én fejem föl fog érni a -halhatatlanságba.</p> -<p><i>Almásy:</i> És a tiszta homlok közepére oda lesz sütve a -legaljasabb szégyenbélyeg, amellyel valaha hitvány fegyencet -megbélyegeztek… (Szünet. Nem kap feleletet. Az indulattól lihegve -ostromolja tovább Törőt:) Hiába adod nekik a legnagyobb ajándékot… -áruló vagy… Hiába nősz akármilyen nagyra… alávalóságot követtél el… -Hiába érsz bele a halhatatlanságba… becstelen voltál.</p> -<p><i>Törő</i> (fölkapja a fejét): Elég!… Nem.</p> -<p><i>Almásy</i> (összerezzen): Mit: nem?… Nem… akarsz… -<span class="pagenum"><a name="Page_81" id= -"Page_81">-81-</a></span></p> -<p><i>Törő:</i> Először: nem akarlak tovább hallgatni… (Mértéktelen -gőggel:) Mi vagyok én… és mi vagy te, hogy te tarts nekem -előadásokat az én életem törvényeiről… Az én életem törvényét én -szabom meg.</p> -<p><i>Almásy</i> (alázatra kényszeríti magát): Igen… te szabod meg… -És nekem… Almásy Györgynek… semmi jogom… sem erkölcsi… sem szellemi -jogom nincs rá, hogy a te életed számára törvényeket írjak elő… -Nincs… De én itt… de én velem… de én mögöttem ebben a percben -tízmillió, meg tízmillió ember áll…</p> -<p><i>Törő</i> (türelmetlenül szakítja félbe): Eh, én ezeket a -tízmilliókat lenézem és megvetem… És a te tízmilliód meg tízmilliód -nevében ma délután beszéltek velem. Ostobán és szemtelenül -beszéltek velem. A te tízmilliód meg tízmilliód cselekedjék -okosabban, vagy válassza meg jobban a választottait, ha az olyan -embert, mint én, meg akarja tartani.</p> -<p><i>Almásy:</i> És te azért, mert egy ügyetlen és elhamarkodott -válasz a te hiúságodat…</p> -<p><i>Törő:</i> Elég volt… Mert ostobák voltak, eljöttem… És most -itt vagyok… És nem fordulok vissza.</p> -<p><i>Almásy</i> (lihegve): Vagyis te… megbántott gőgből… és -esztelen hiúságból… <span class="pagenum"><a name="Page_82" id= -"Page_82">-82-</a></span></p> -<p><i>Törő</i> (elhárító mozdulattal): Köszönöm. Itt vagyok. És itt -maradok… Elég volt.</p> -<p><i>Almásy</i> (magánkívül): De nekem nem volt elég. (A zsebébe -nyúl.) Ha te elvesztetted az eszedet és eldobtad a becsületedet, -akkor… énnékem arra… hogy egy árulást meggátoljak, nem drága az -életed sem. (Előrántja a pisztolyát.)</p> -<p><i>Beatrix</i> (aki eddig feszült figyelemmel hallgatta a -beszélgetést, most halk sikoltással veti magát a pisztoly elé a -Törő védelmére).</p> -<p><i>Almásy</i> (remegve állítja meg a saját lendületét).</p> -<p><i>Törő:</i> Köszönöm Beatrix… fölösleges. (Nyugodtan eltólja -maga elől Beatrixet és nyugodtan néz szembe Almásyval.) Tessék… -(Szinte szomorúan:) Miért nem lősz?</p> -<p><i>Almásy</i> (nagy harcot ví magával, azután remegő kézzel -ereszti le a pisztolyt): Nem… Most nem… Még nem… (A pisztolyt -eltette.) De egyet megmondok neked… te is voltál katona… három évig -velem együtt, nem kételkedhetel benne, hogy igaz… ha én itt a te -árulásodat meggátolni nem tudnám… ha te minket… a zászlódat… a -bajtársaidat… a testvéreidet, a hazádat elárulod, akkor magadat -halálra itélted… Mert nem menekülhetsz a szennyes millióiddal olyan -helyére a világnak, hogy én, vagy a <span class="pagenum"><a name= -"Page_83" id="Page_83">-83-</a></span> hadseregünknek egy másik -tisztje föl ne keresne és egy halálos golyóval meg ne fizetne az -árulásodért… És most menj és jelentsd…</p> -<p><i>Törő</i> (halkan, gőgösen fölnevet).</p> -<p><i>Almásy</i> (elámulva:) Mit nevetsz?</p> -<p><i>Törő</i> (lenézően, kurtán): Ijesztgetni akarsz… Elég -volt.</p> -<p><i>Almásy</i> (fuldokolva áll és úgy tetszik, rá fog rohanni -féktelen keserüségében).</p> -<p><i>Beatrix</i> (ekkor elhatározza magát arra, amire a -beszélgetés egész ideje alatt készült; hogy közbelép… Almásyhoz): -Kérlek, György, én mostan téged arra kérlek… ne folytasd… Én -szeretnék vele most végre egyedül maradni… Még egy percig sem -voltam vele egyedül… (Szünet.) Te most… menj ki.</p> -<p><i>Almásy</i> (komoran): Hová?</p> -<p><i>Beatrix:</i> Menj le… Nézd meg a házat…</p> -<p><i>Almásy</i> (komoran): Igen… Hiszen… hozzájuk… tartozom. -(Lassan elmegy jobbra.) <span class="pagenum"><a name="Page_84" id= -"Page_84">-84-</a></span></p> -<h3>HATODIK JELENET.</h3> -<p class="center"><i>Beatrix, Törő.</i></p> -<p><i>Törő</i> (komoran és zárkózottan járkál).</p> -<p><i>Beatrix</i> (lassan és óvatosan készülődik a mondani valóira. -Óvatosan): Most egyedül vagyunk végre.</p> -<p><i>Törő</i> (nem válaszol, nem is fordul feléje).</p> -<p><i>Beatrix:</i> Ketten, – együtt, – nagy csendességben – hogy -vágyódtam rá, – sírni tudtam volna már a türelmetlenségtől. -(Szünet.) Maga… nem vágyódott azután, hogy egyedül maradjunk?</p> -<p><i>Törő</i> (nem néz rá, komoran): De igen.</p> -<p><i>Beatrix:</i> Most meghallgatott már mindenkit, – mindenki -elmondta, amit gondol, – csak én nem. (Hiába vár választ. Odamegy -hozzá. Nagyon gyöngéden:) Nem akarja meghallgatni azt, amit én -gondolok?</p> -<p><i>Törő</i> (ránéz; fanyarul, halkan): Almásy magának már -majdnem a vőlegénye volt, amikor én magukhoz jöttem?</p> -<p><i>Beatrix</i> (elképedve): Igen.</p> -<p><i>Törő:</i> És én miattam szakított vele. (Szünet.) És most -bennünket összehasonlít, – nem?</p> -<p><i>Beatrix:</i> Én… magukat… már régen összehasonlítottam; -<span class="pagenum"><a name="Page_85" id= -"Page_85">-85-</a></span> és maga mindenkinél jobban tudja, kinek a -javára ütött ki ez az összehasonlítás.</p> -<p><i>Törő</i> (nyugtalanul): Most… amikor Almásy kijött abból a -szobából… ahová maga rejtette el… a maga sikoltása olyan rémült -volt és a hangja olyan könyörgő, mint… mint… mint egy szerelmes -lányé.</p> -<p><i>Beatrix</i> (végre magához tér a meglepetéséből. Ragyogó -arccal): Istenem, de boldog vagyok.</p> -<p><i>Törő:</i> Miért?</p> -<p><i>Beatrix:</i> Mert gyanakszik. Mert nyugtalankodik. Mert félt -engem.</p> -<p><i>Törő</i> (ingadozva): És maga… a mikor az előbb az Almásy -pisztolya elé vetette magát… engem féltett-e, vagy őt?</p> -<p><i>Beatrix:</i> Én… én… (Válasz helyett a Törő karjaiba veti -magát. Megöleli.)</p> -<p><i>Törő</i> (hosszú csók után): Engem féltettél? Szeretsz? Csak -engem? Egyetlen gondolatod sincs más számára? Ne legyen. Nem -szabad. Nincs?</p> -<p><i>Beatrix</i> (a karjában van; megrázza a fejét).</p> -<p><i>Törő:</i> Nincs? Engem így kell szeretni, – úgy, ahogyan -embert még sohasem szerettek. Én nem a lehetőt kívánom, én a -lehetetlent kívánom. Tudsz úgy szeretni? Fogsz úgy szeretni? -(Szünet. A karjában tartja. Mosolyogva:) Ha nem, akkor menj. Akkor -eleresztelek. <span class="pagenum"><a name="Page_86" id= -"Page_86">-86-</a></span> Akkor elküldelek. (A karjába szorítja.) -Küldelek, látod.</p> -<p><i>Beatrix</i> (mosolyogva fészkeli magát mélyebbre a -karjába).</p> -<p><i>Törő:</i> Maradsz? Akkor cserébe érte elviszlek (mámorosan)… -istenem, hová! Majd meglátod, ki vagyok én. Én… én (mámorosan:) -mindent jobban tudok, mint más. (Eszébe jut Almásy.) Ah látod, ő, – -ő derék, – igen, – és hűséges. De mi az, deréknek és hűségesnek -lenni! Derék és hűséges ember sok van. De én… én (összeszorított -ököllel:) én csudákat fogok teremteni. Én a pénznek hatalmasabb ura -leszek, mint akárki más. Én jobban tudok örülni, szeretni és -nevetni, mint akárki más. (Magánkívül:) Én a világról, az életről, -a mindenségről szebbeket gondolok, mint akárki más. Örülsz annak, -hogy velem jössz?</p> -<p><i>Beatrix</i> (magához térten, józanul, csendesen): Örülök.</p> -<p><i>Törő</i> (türelmetlenül): Nem örülsz eléggé. (Szünet.) Én a -világot ajándékozom neked.</p> -<p><i>Beatrix:</i> Igen. De…</p> -<p><i>Törő:</i> Mit: de?</p> -<p><i>Beatrix</i> (halkan): De haza ugy-e nem mehetünk?</p> -<p><i>Törő</i> (lehűtötten, elfordulva, fanyarul): Nem, – haza nem -mehetünk. <span class="pagenum"><a name="Page_87" id= -"Page_87">-87-</a></span></p> -<p><i>Beatrix:</i> Soha.</p> -<p><i>Törő:</i> Soha.</p> -<p><i>Beatrix:</i> Kár.</p> -<p><i>Törő</i> (hevesen): Ne sajnáld. Én…</p> -<p><i>Beatrix</i> (a szavába vág): Te meghódítottad és nekem adod a -világot. Csak Magyarországot veszítjük el, amely a te hazád és -Ausztriát, amely az én hazám.</p> -<p><i>Törő:</i> Mit sajnálod. Előtted van a százszinü világ, -hegyek, tengerek és emberek, afrikai hajnalok és izlandi éjszakák -és ezen a tarka földtekén, te egy szürke foltot siratsz. -Érdemes?</p> -<p><i>Beatrix:</i> Nem.</p> -<p><i>Törő:</i> Ugy-e nem?</p> -<p><i>Beatrix</i> (egészen nyugodtan): Én kimentem egyszer a -mödlingi temetőbe az anyám sírjához. Meleg tavasz volt, és én ott a -virágzó temetőben egyszerre csak meglepetve arra gondoltam, hogy az -én anyám másnak nyilván éppen olyan közömbös és hideg emlék, mint a -milyen közömbösen és hidegen én a mások anyját nézem. Miért tartják -szentnek az anyákat, holott a más anyját mindenki gyarló asszonynak -nézi? Miért?</p> -<p><i>Törő</i> (komoran): Nem tudom.</p> -<p><i>Beatrix</i> (nagyon nyugodtan): Csak azért, mert mindenkinek -volt anyja és mert a maga anyja, aki másnak gyarló asszony, -mindenkinek szent. (Szünet.) <span class="pagenum"><a name= -"Page_88" id="Page_88">-88-</a></span></p> -<p><i>Törő</i> (gőgösen): Azt akarod ezzel mondani…</p> -<p><i>Beatrix</i> (félbeszakítja): Nem. Semmit sem akarok vele -mondani. Csak éppen elmondtam, mert eszembe jutott… (Szünet.) A te -anyád is fiatalon halt meg, ugy-e?</p> -<p><i>Törő</i> (komoran): Igen.</p> -<p><i>Beatrix:</i> Szép volt?</p> -<p><i>Törő:</i> Nagyon szép.</p> -<p><i>Beatrix:</i> És jó volt?</p> -<p><i>Törő:</i> Nagyon jó.</p> -<p><i>Beatrix:</i> Az én anyám a mödlingi temetőben van eltemetve… -És a te anyád?</p> -<p><i>Törő</i> (vonakodva): Egy… gömörmegyei… kis faluban.</p> -<p><i>Beatrix</i> (lassan): Szép a temető?… Tavasszal… És van virág -a sírján?… (Lassan:) És mondd: mikor voltál utoljára az anyád -sírjánál?</p> -<p><i>Törő</i> (kínlódva keresi a választ, végre egy heves -mozdulattal és egy bosszús kiáltással lerázza magáról a -megindulást): Nem!… Elég volt. Nem felelek… Ezeken az -érzékenységeken én nem botolhatok meg. Mit érne az én erőm, ha ezt -se tudnám lerázni magamról!… Nem akarom, hogy ezekről a dolgokról -beszélj és nem akarom… nem akarom… hogy ezekre a dolgokra gondolj. -<span class="pagenum"><a name="Page_89" id= -"Page_89">-89-</a></span></p> -<p><i>Beatrix</i> (csendesen megrázza fejét): Nem… Látod ezek olyan -dolgok, amelyek annál gyakrabban jutnak az eszembe és annál -gyakrabban jutnak neked eszedbe, minél keményebben eltiltod, hogy -rájuk gondoljunk.</p> -<p><i>Törő</i> (remegve): Hát ilyen nyomorult babonákkal nem tudok -én megbirkózni?</p> -<p><i>Beatrix</i> (nemet int).</p> -<p><i>Törő:</i> De megtudok. (Összeszorított foggal:) Én… magamban… -legázolom… Már a talpam alatt van… És a te szívedből kiszorítom… Ne -gondolj rá… Boldog akarok lenni. És azt akarom, hogy boldog -légy.</p> -<p><i>Beatrix</i> (föláll, sóhajt, nyugodtan): Pedig látod: így mi -boldogok sohasem lehetünk.</p> -<p><i>Törő</i> (megdöbbenve): Mi?… Beatrix!</p> -<p><i>Beatrix:</i> Soha… Mert van valami, ami velünk jön. És a -világon végig üldöz bennünket.</p> -<p><i>Törő</i> (megvetően): Mi?… Az ő (Almásyt jelzi) ostoba -fenyegetése?… Az ostoba emberek ostoba megvetése?</p> -<p><i>Beatrix:</i> Nem… <i>Az</i> itt belül van… Az emberekkel nem -kell törődni, semmivel sem kell törődni, de itt belül van egy seb -és akárhová megyünk, az sajog; itt bent van egy fájdalom, egy -félelem, egy nyugtalanság, amely sehol sem pihen el; így ülünk -nyugalomban <span class="pagenum"><a name="Page_90" id= -"Page_90">-90-</a></span> és csendességben, és a csendességben -megszólal egy hang, amelytől megborzadunk és dideregni kezdünk… Én -borzadok… és didergek… és jobban félek tőle, mint a golyóktól ma -délután… és ez elől nincs hová menekülni, mert ez végigkerget a -világon… (Hosszú szünet.) És az életed így mérgeződik meg; és így -leszel ellensége az embereknek; és így lesznek ellenségeid az -emberek; és így maradsz egyedül; korán és elfáradva így maradsz -magadra.</p> -<p><i>Törő</i> (görnyedezett ezek alatt a szavak alatt, de most -rátalált arra a szóra, amelybe belefogózhatik. Fölrázza magát): Hát -magam leszek. Végre… teljesen… tökéletesen egyedül… Mindig erre -vágyódtam. Soha magamhoz közel senkit ereszteni nem akartam. Soha a -szívemből senkinek egy darabot adni nem akartam… Hát végre magam -leszek.</p> -<p><i>Beatrix</i> (fölindultan, de halkan): A… szívedből… nekem… -nem adtál… semmit?</p> -<p><i>Törő:</i> Igen… Neked igen… De hiszen te… te velem -maradsz.</p> -<p><i>Beatrix</i> (fájdalmasan habozik, végre kimondja): Nem.</p> -<p><i>Törő</i> (megdöbbenve): Mit? Te…</p> -<p><i>Beatrix</i> (fájdalommal): Én nem maradok veled.</p> -<p><i>Törő:</i> Te… Te… <span class="pagenum"><a name="Page_91" id= -"Page_91">-91-</a></span></p> -<p><i>Beatrix:</i> Én innen visszatérek. Veled, ha jössz. De -egyedül is, ha te tovább mégy.</p> -<p><i>Törő</i> (égő kínban keresi a szavakat): De… de hát… de hát -akkor… miért jöttél… velem ide?</p> -<p><i>Beatrix:</i> Mert szeretlek… Mert máskülönben abban a percben -veszítettelek volna el, amikor megmondtad, hogy szeretsz… Mert -abban a másodpercben, mint egy villámlásra, megláttam mindent: hogy -te mégy bele egyedül a veszedelembe és a bánatba, és hogy nincs -veled senki, és hogy nekem azért kell mindent kockára tennem és -mindent eldobnom, hogy megmenthesselek… Eljöttem veled ide azért, -hogy te velem oda visszatérj.</p> -<p><i>Törő</i> (félig lehúnyt szemmel): És… ha… nem térek veled -vissza?</p> -<p><i>Beatrix:</i> Akkor… Akkor… én is… elhagylak… És egyedül -maradsz.</p> -<p><i>Törő</i> (behúnyja a szemét, a mellére esik a feje, a végső -elbágyadással, nagyon halkan): Nem bírom… (Szinte megtántorodik, -úgy ül le egy székbe; a fejét belehajtja a két kezébe.)</p> -<p>(Hosszú szünet.)</p> -<p><i>Beatrix</i> (végre ijedten és gyöngéden megszólítja): Mi az? -Pál!… (Meg akarja símogatni.)</p> -<p><i>Törő</i> (elhárító mozdulatot tesz): Nem. <span class= -"pagenum"><a name="Page_92" id="Page_92">-92-</a></span></p> -<p><i>Beatrix:</i> Nézzen rám.</p> -<p><i>Törő</i> (elhárító mozdulatot tesz. Föláll, tompán): Híjja be -Almásyt.</p> -<p><i>Beatrix</i> (habozik, de Törőnek egy újabb mozdulatára az -ajtó felé indul; kimegy).</p> -<h3>HETEDIK JELENET.</h3> -<p class="center"><i>Beatrix, Törő, Almásy</i>, később -<i>Radován</i>.</p> -<p><i>Törő</i> (egy másodpercig egyedül marad; elborult szemmel, -bágyadtan, az élet teljes és keserű utálatával néz maga elé).</p> -<p><i>Beatrix</i> (visszajön Almásyval).</p> -<p><i>Almásy</i> (fölindult várakozással): Hivattál engem?</p> -<p><i>Törő</i> (nem néz rá, mintha álomban beszélne): Én… -elhatároztam… hogy hazamegyek.</p> -<p><i>Beatrix</i> (megrezzen az örömtől).</p> -<p><i>Almásy</i> (kitárja a karját, remegve): Barátom…</p> -<p><i>Törő</i> (egy fáradt mozdulattal elhallgattatja őket. -Fáradtan): Tudsz rá módot?</p> -<p><i>Almásy</i> (alig tudja, hol kezdje a mondanivalóját): Itt… -minden kijárat előtt fegyveres őr áll. De… én a huszároknak -meghagytam, hogy mihelyt sötét van, <span class="pagenum"><a name= -"Page_93" id="Page_93">-93-</a></span> úsztassanak át a Dunán… azok -most lent vannak tehát valamelyik parti erdőben. Két perc alatt ott -lehetnénk…</p> -<p><i>Törő:</i> Ha innen kijuthatnánk.</p> -<p><i>Almásy:</i> Igen. Ha innen kijuthatnánk.</p> -<p><i>Törő</i> (fanyarul): És hogyan jussunk ki innen?</p> -<p><i>Almásy</i> (habozik).</p> -<p><i>Törő:</i> Azt még nem tudod.</p> -<p><i>Almásy:</i> Nem. Azt még nem tudom, de…</p> -<p><i>Törő</i> (fanyarul közbevág): Akkor majd én megmondom. Ti -maradhattok… majd eleresztenek benneteket… én pedig… majd átgázolok -egy ilyen őrön.</p> -<p><i>Almásy</i> (ijedten): Nem… Nem engedem.</p> -<p><i>Törő:</i> Csak az egyik őrrel kell verekedni és a többi -kijárat rögtön szabad. Nyilván odarohannak mind, ahonnan lövés -hallatszik… ha én (jobbra mutat:) erre nekivágok, ti arra -kényelmesen kisétálhattok.</p> -<p><i>Almásy</i> (nagy szemmel hallgatta): Igen… De mert itt egy -élet van, amely érték… én vágok neki erre, (jobbra mutat:) az őrnek -és te sétálsz ki arra (balra mutat).</p> -<p><i>Törő</i> (egy kissé, alig észrevehetően megütközve, -fanyarul): Te… én értem… magadat föl akarod áldozni.</p> -<p><i>Almásy</i> (egy másodpercnyi várakozás után): Igen. -<span class="pagenum"><a name="Page_94" id= -"Page_94">-94-</a></span></p> -<p><i>Törő</i> (felülről lefelé Beatrixhez): Mit szól hozzá -Beatrix?</p> -<p><i>Beatrix</i> (a kezét tördeli): Istenem, én… Istenem…</p> -<p><i>Almásy:</i> Vigyázni!… jön valaki.</p> -<p>(A jobboldali ajtó nyílik és óvatosan, a fejét a nyaka közé -húzva, jön be rajta Radován. – Hirtelen hallgatás.)</p> -<p><i>Almásy:</i> Hm… igen… hm…</p> -<p><i>Radován</i> (fájdalmas, alázatos, torz vigyorgással): Én… én -csak átmegyek itt a szobán… Már megyek is ki.</p> -<p><i>Almásy</i> (nem tud felelni).</p> -<p><i>Törő</i> (hidegen): Jó.</p> -<p><i>Radován</i> (a szoba hátsó részén meggörnyedve vonul át, -azután torz vigyorgással újra odafordul a többiekhez): Csak azt -akarom megnézni, lehet-e onnan megszökni… Az ablakból leugrani. -(Kimegy. A többiek dermedten állanak egy darabig.)</p> -<p><i>Beatrix</i> (remegve): Ez mindent tud. És mint a halál, úgy -jár-kel itt.</p> -<p><i>Törő:</i> Pestises gazember!… Ha nem is tud mindent, legalább -is sejt mindent.</p> -<p><i>Beatrix:</i> Hogy jár itt. Mint a halál… Elárul bennünket. -<span class="pagenum"><a name="Page_95" id= -"Page_95">-95-</a></span></p> -<p><i>Almásy</i> (összeszorított foggal): Nem árul el bennünket… -Mert ha most visszajön… és ha bennünket csakugyan el akar árulni… -én… az első mozdulatára… habozás nélkül… hátulról, orvul… le fogom -lőni.</p> -<p><i>Törő</i> (nyugodtan): Vigyázz… Jön.</p> -<p><i>Beatrix</i> (nyugtalanul): Ne bántsd. Inkább beszélni kellene -vele…</p> -<p><i>Almásy</i> (megrázza fejét): Le kell lőni.</p> -<p><i>Radován</i> (görnyedten jön ki… Amint a görnyedt hátát a -többiek felé fordítva, lassan behúzza az ajtót; amint azután arccal -fordul feléjük és megmutatja eltorzult fejét, amelyről nem lehet -tudni, vigyorgás torzítja-e el, vagy valami szörnyü fájdalom, amint -lassan és pókszerüen mozog, valóban van benne valami kisérteties): -Visszajöttem… (Nagy szünetekkel beszél, tudja, hogy minden szavát -feszült várakozás fogadja:) Megint itt vagyok… (Senki sem felel. -Most tartja a leghosszabb szünetet, a fejével hevesen bólogat:) -Maguk… szeretnének… egyedül maradni?</p> -<p><i>Törő</i> (gőgösen): Ah…</p> -<p><i>Beatrix</i> (udvariasan, izgatottan): Óh…</p> -<p><i>Radován</i> (egyikről a másikra néz, hevesen bólogat): Maguk… -maguk most innen szökni akarnak. <span class="pagenum"><a name= -"Page_96" id="Page_96">-96-</a></span></p> -<p><i>Almásy</i> (szikrázó szemmel lesben állva várt. Most, mint -egy támadó vadállat mögéje ugrik).</p> -<p><i>Beatrix</i> (azonban megelőzi… Visszafojthatatlan izgalmában -rémülten sikolt egyet és egy mozdulattal föltartja Almásyt): Ne. Ne -még.</p> -<p><i>Radován</i> (hátrafordul. Mindent megért. Vigyorogva -bólogat): Meg akart ölni… Megölni. (Hosszu szünet. A torz vonaglás -eltünik az arcáról. Nagy lélegzetet vesz és tiszta, szomorú, mély -hangon mondja:) Hiszen én úgyis meghalok.</p> -<p>(Feszült várakozás.)</p> -<p><i>Beatrix</i> (helyre akarja hozni a hibáját; könyörögve): -Radován úr, kérem, könyörgök…</p> -<p><i>Almásy</i> (fenyegetőn): Ide figyeljen és értse meg jól…</p> -<p><i>Radován</i> (elhallgattatja őket egy széles mozdulattal, a -szeme becsukódik, a teste irtózatos fájdalomban összecsuklik, egy -székre zuhan és följajdul): Én meghalok.</p> -<p>(Ijedt hallgatás.)</p> -<p><i>Beatrix:</i> Mi baja van…?</p> -<p><i>Radován:</i> Nem látják rajtam? A belemet ronggyá tépi… Süt -mint az izzó vas… (Nyögve:) Hiszen nem tudok már járni se. És a -pofámon rajta van a halál álarca… (Valamivel nyugodtabban): Még két -hetem van. Vagy egy. <span class="pagenum"><a name="Page_97" id= -"Page_97">-97-</a></span></p> -<p>(Hallgatás).</p> -<p><i>Beatrix:</i> De… de talán téved…</p> -<p><i>Radován</i> (ültében kiegyenesedik, nyugodtabban): Ah, most -megenyhült… (Komoran:) Nem tévedek. Két hetem van, vagy egy… mást -régen levert volna a lábáról… más már ordítva fetrengene az ágyban… -Nekem nem lehetett ledőlni addig, míg magukat ide nem hoztam.</p> -<p><i>Törő:</i> Míg bennünket…</p> -<p><i>Radován</i> (a fájdalmával foglalkozik; nem néz oda; halkan:) -Magukat én hoztam ide… (Törő szólni akar. Fölnéz rá.) Magában én -támasztottam föl a gőgöt.</p> -<p><i>Törő</i> (meghökkenve): Maga…</p> -<p><i>Radován:</i> Én… Mindennap piszkáltam… Magát én tettem -részeggé.</p> -<p><i>Törő</i> (magánkívül): Maga…</p> -<p><i>Radován</i> (nem is néz rá): Én. Mert ide akartam juttatni… -Idejuttattam.</p> -<p><i>Törő</i> (elkábultan áll, azután eltorzult arccal, -szégyenkezve, gúnyosan elneveti magát és mélyen lehajtja a -fejét).</p> -<p><i>Radován:</i> Én… (Lehajtott fővel ül. Hosszasan gondolkozik.) -Kellett… A gyerekek miatt… Akiket (nem néz föl, de Beatrix felé -int) maga utált. És megsímogatott. <span class="pagenum"><a name= -"Page_98" id="Page_98">-98-</a></span></p> -<p><i>Beatrix</i> (reszketve): Kérem, bocsásson meg nékem.</p> -<p><i>Radován</i> (fájdalmasan): Ritka dolog ilyen csúnya -gyerekeket látni… Gyerekeknek olyan szépeknek kellene lenniök, mint -az angyaloknak… (Szaggatottan:) Olyan rútak, hogy fáj rájuk nézni… -És én meghalok… Sietni kellett… Olyan rútak… ki néz majd rájuk… Az -anyjuk régen elhagyott… Mi lesz velük, ha én meghalok… (Szinte -zokogva:) A gyerekeimmel, a gyerekeimmel… (Hosszu hallgatás.) Ezért -hoztam magukat ide.</p> -<p>(Hosszu hallgatás… A többiek összenéznek. Nem tudnak -szólni.)</p> -<p><i>Almásy</i> (végre összeszedi magát. Óvatosan): Mert pénzt -kapott érte.</p> -<p><i>Radován</i> (lehajtott fejjel): Mert pénzt kaptam érte. Azért -hoztam… ide… magukat… (Szünet. Föláll. Rájuk néz.) De most már -megbántam… (Hosszú szünet.) Én meghalok, de az bitang dolog… -Megbántam… (Szünet.) És most itt vagyok… Itt vagyok… hogy maguk -vegyék meg az életemet.</p> -<p>(Meghökkent hallgatás.)</p> -<p><i>Törő:</i> Amit… maga mond… az nem nagyon érthető.</p> -<p><i>Radován:</i> Az az ostoba odalent kiadta azt a rendeletet, -hogy ha az egyik őr lő, a többiek mind szaladjanak oda… Csak egy -életbe kerül… csak le kell <span class="pagenum"><a name="Page_99" -id="Page_99">-99-</a></span> magamat (jobbra int) itt lövetnem és -maguk arra (balra int) az ebédlő ablakából kényelmesen -megszökhetnek… (Szünet.) Hiszen erről beszéltek, mi?</p> -<p>(Almásy és Beatrix habozik a válasszal.)</p> -<p><i>Törő</i> (egy mozdulattal elsöpri a habozást): Erről.</p> -<p><i>Radován:</i> Erről… Csak egy életbe kerül. És az én életem -nekem már mit ér!… Én döglődöm!… A maguké az életem, ha maguk a -gyermekeimnek megfizetik.</p> -<p><i>Törő</i> (kis habozás után): Pontosan meg kell mondania, -Radován, hogy mit kíván.</p> -<p><i>Almásy:</i> Megálljon Radován. Csak ezt: Theodori magukkal -tartott?</p> -<p><i>Radován:</i> Theodori sokkal nagyobb gazember, mint én.</p> -<p><i>Almásy:</i> Ez elég. Most mondja –!</p> -<p><i>Radován</i> (csekket vesz ki): Én… itt… attól odalent… ezt -kaptam… Odaadom maguknak… Evvel csinálhatnak, amit akarnak… ha -megfogadják, hogy a gyerekeim a maguk pénzéből ezt az összeget -megkapják.</p> -<p><i>Törő</i> (átveszi a csekket): A kétszeresét fogják -megkapni.</p> -<p><i>Radován:</i> Megfogadják?</p> -<p><i>Törő</i> (igent int).</p> -<p><i>Almásy:</i> A becsületemmel kezeskedem érte. <span class= -"pagenum"><a name="Page_100" id="Page_100">-100-</a></span></p> -<p><i>Radován</i> (téveteg szemmel néz egyikről a másikra): -Maguknak van… Maguknak sok a pénzük… Pedig szépek és… és… minek -annak a pénz, aki szép… (Beatrixra néz.) Maga fogadja meg… Esküdjék -meg rá.</p> -<p><i>Beatrix</i> (reszketve): Én megesküszöm… De borzasztó, hogy -mi itt megvásároljuk az ön életét, pedig talán…</p> -<p><i>Radován</i> (szinte rikácsolva): Nem… Nem… Ne mondja… Én -elrothadok… (fájdalmasan halkan:) soha életemben nem lehettem -becsületes… (izgatottan Beatrixhoz:) most ne beszélje le őket -arról, hogy a rothadt életemet megvegyék.</p> -<p><i>Beatrix</i> (rémülten): Nem. Én csak…</p> -<p><i>Radován:</i> Nem… Hát megveszik?</p> -<p>(A felelet: néma igen.)</p> -<p><i>Radován:</i> Megesküdtek rá!… (Néma igen.) Akkor… akkor én… -(Megáll. Visszafordul az ebédlő felé.) Maguk aztán ott kényelmesen -leugorhatnak… (Néma bólintás a válasz.) Én akkor… (Indul. Megáll. -Beatrixre mutat.) Őt hagyják itt.</p> -<p><i>Almásy</i> (halkan, gyorsan): Igen, Beatrix… öt perc múlva -visszajövünk érted. Csak egyszer kint legyünk.</p> -<p><i>Radován:</i> Akkor én… (fuldokolva az elfojtott izgalomtól:) -most kimegyek… (Megáll. A homlokáról <span class="pagenum"><a name= -"Page_101" id="Page_101">-101-</a></span> törli a verejtéket.) -Megyek… (Indul. Az ajtóig ér. Irtózatos halálfélelemmel küzd.) Nem, -nem.</p> -<p><i>Almásy</i> (melléje ugrik, halkan): Most ne legyen gyáva.</p> -<p><i>Radován</i> (rettegve): Nem, nem… Félek.</p> -<p><i>Almásy</i> (összeszorított foggal): Most menj már, -gazfickó.</p> -<p><i>Radován</i> (fölordít): Nem. Félek a haláltól.</p> -<p><i>Almásy</i> (megragadja): Menj, vagy én lőlek le, mint egy -ebet.</p> -<p><i>Radován</i> (félőrülten viaskodik vele): Nem… Élni -akarok.</p> -<p><i>Törő</i> (odalép; eddig utálattal nézte a dolgot, most rászól -Almásyra): Ereszd el.</p> -<p><i>Almásy</i> (elereszti Radovánt).</p> -<p><i>Radován</i> (visszarohan a szobába, odatámolyog az asztal -mellé, lezuhan egy székbe, a fejét a kezébe hajtja).</p> -<p><i>Almásy</i> (a foga között): Gyáva gazember!</p> -<p><i>Törő:</i> Hagyd. Végre is… nem rugdalhatjuk ki.</p> -<p><i>Almásy:</i> Megvettük a hitvány életét.</p> -<p><i>Törő:</i> De ha nem adja… Most mit csináljunk?</p> -<p><i>Almásy</i> (gondolkozva, komoran): Akkor… mégis egy jobb -életet fogunk cserébe adni azért, hogy te visszatérhess. -<span class="pagenum"><a name="Page_102" id= -"Page_102">-102-</a></span></p> -<p><i>Törő</i> (elgondolkozva néz rá; odalép hozzá; a karjára teszi -a kezét; gyöngéden): Várj még… várj még…</p> -<p><i>Almásy</i> (komoran): Várni veszedelmes… És minek?… Valakinek -ki kell mennie.</p> -<p><i>Radován</i> (ekkor ültében kiegyenesedik. Az arca egy -rárohanó, nagy belső fájdalomtól eltorzul. Lihegve mered maga elé -egy ideig. A többiek megdöbbenve néznek rá).</p> -<p><i>Radován</i> (hirtelen fölugrik): Én megyek. (Elvakultan -körülnéz, a fájdalomtól szinte nyögve várakozik, mintegy habozik -még egy másodpercig, azután végső nagy elhatározással, szinte futva -indul a jobboldali ajtó felé. Fölrántja az ajtót. Eltünik. Az ajtó -nyitva maradt.)</p> -<p>(Bent feszült izgalom.)</p> -<p><i>Törő:</i> Most nem fog visszafordulni.</p> -<p><i>Almásy</i> (gyorsan az ajtó mellé ugrik): Vigyázz… Hallgatni… -(Hallgatóznak.) Végigszaladt a folyosón. (Hallgatózik.) Lerohan a -lépcsőn… Kinyitja az ajtót… Dulakodnak… Most… (A távolból lövés -hallatszik. Megrémült hallgatás egy másodpercig. Törőhöz:) Most -gyerünk.</p> -<p><i>Törő</i> (nyugodtan): Még egy másodpercet! <span class= -"pagenum"><a name="Page_103" id="Page_103">-103-</a></span></p> -<p><i>Almásy</i> (gyorsan): Beatrix, ne félj. (Megszorítja a -kezét.)</p> -<p><i>Beatrix</i> (Törőhöz fordul).</p> -<p><i>Törő</i> (azonban nem búcsúzik tőle, hanem nyugodtan mondja): -Most!</p> -<p>(Mind a ketten átrohannak az ebédlőbe.)</p> -<h3>NYOLCADIK JELENET.</h3> -<p class="center"><i>Beatrix</i>, később <i>Golovin</i>.</p> -<p><i>Beatrix</i> (a szívére szorítja a kezét és gyötrő izgalomban -hallgatózik. Egy másodpercig csend. Azután kettős zuhanás. Utána -csend. Beatrix megkönnyebbül egy kissé. Azután lázas izgalommal -siet a kinyitott ablakhoz és belemered a sötétségbe. A Golovin -érkezésének a zaja riasztja föl).</p> -<p><i>Golovin</i> (berohan jobbról. Meglátja Beatrixet és -megdöbbenve keresi a többieket): Hol van a másik kettő? (A választ -nem is várja meg, hanem berohan az ebédlőbe, de onnan rögtön ismét -visszatér.)</p> -<p><i>Beatrix</i> (dacosan várja).</p> -<p><i>Golovin:</i> Hová ment a másik kettő?</p> -<p><i>Beatrix</i> (hallgat).</p> -<p><i>Golovin:</i> Feleljen… Hová… ment… a másik kettő? -<span class="pagenum"><a name="Page_104" id= -"Page_104">-104-</a></span></p> -<p><i>Beatrix</i> (lassan): Felelhetném, hogy nem tudom. De én azt -felelem, hogy nem mondom meg.</p> -<p>(Az ajtóban két fegyveres jelenik meg.)</p> -<p><i>Golovin</i> (dühtől remegve): Levetkőztetlek és -megvesszőztetlek. (Szünet.) Megmondod?</p> -<p><i>Beatrix</i> (sápadtan): Nem.</p> -<p><i>Golovin</i> (remegve): Átadlak nekik… Azt teszik veled, amit -akarnak… Odahajítlak nekik… hé, úrilány, bárónő, az övék leszel… -mert én odaadlak.</p> -<p><i>Beatrix</i> (gőgösen): Kozák!</p> -<p><i>Golovin</i> (sápadtan): Kötözzétek meg.</p> -<p>(A két fegyveres odasiet.)</p> -<p><i>Beatrix</i> (hátrál előlük).</p> -<p>(Ebben a másodpercben fölharsan egy huszártrombita hangja, amely -attakot fúj. A két fegyveres megáll. Golovinra néznek.)</p> -<p><i>Golovin</i> (meghökkenve hallgatózik).</p> -<p><i>Beatrix</i> (az ablakhoz rohan. Ujjongva): Ide, katonák! Ide -huszárok!</p> -<p>(Kint egy kis csapat lábdobogása hallatszik. Palánkot törnek át. -Puskatus döng az ajtón.)</p> -<p><i>Golovin</i> (sápadtan áll. Azután elkáromkodja magát. A két -emberének int és kirohan).</p> -<p><i>Beatrix</i> (az ablaknál ujjongva): Törő! Törő!</p> -<p class="center"><i>(Függöny.)</i></p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_105" id= -"Page_105">-105-</a></span></p> -<h2>HARMADIK FELVONÁS.</h2> -<p class="summary">A Westerland-kastély. – Az altábornagy hivatali -szobája. – Magas földszint. – Hátul ablak az országútra. – Balra -előszoba. – Jobbra szobák. <span class="pagenum"><a name="Page_106" -id="Page_106">-106-</a></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_107" id="Page_107"><br /> --107-</a></span></p> -<h3>ELSŐ JELENET.</h3> -<p class="center"><i>Az altábornagy, Almásy.</i></p> -<p><i>Az altábornagy</i> (rosszkedvü; levert. Felállt az asztaltól, -amelynél dolgozott. Táviratot tart a kezében, azt nézegeti. Indulna -jobb felé).</p> -<p><i>Almásy</i> (besiet balról. Rongyos és tépett. Felvágja az -ajtót és félrelöki az előszobában időző ordonáncot, aki be akarja -jelenteni): Nem kell. (A jobboldali ajtó felé rohan, az ajtó előtt -mintegy hallgatózva megáll. Izgatottan:) Itt van Theodori?</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (örül, amikor meglátja; de nem katonás -viselkedése azután fölbosszantja. Bosszusan, figyelmeztetően): No -mi az? Mi lesz?</p> -<p><i>Almásy</i> (megérti a figyelmeztetést, kihúzza magát, -<span class="pagenum"><a name="Page_108" id= -"Page_108">-108-</a></span> elhadarja a katonai jelentkezést, -feszesen, de halkan): Kegyelmes uram, – jelentem alássan, -megérkeztem.</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (recsegve): Honnan? Hogyan? Mi -történt?</p> -<p><i>Almásy</i> (szeretne túllenni a dolgon): A románok harmadfél -napig fogva tartottak, de ma reggel követünk közbenjárására -szabadon bocsátottak mindnyájunkat.</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (megenyhül): Jó. No! No. (Közelebb lép -hozzá.) Hát mondd csak…</p> -<p><i>Almásy</i> (felszabadultan, villámgyorsan, izgatottan): Itt -van Theodori?</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (folytatja): Hát Beatrix? Hol van? -(Szorongva:) Mi történt vele?</p> -<p><i>Almásy</i> (az ajtóhoz hajol): Itt van-e…</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (magánkívül): A lányom! Mi van a -lányommal?</p> -<p><i>Almásy</i> (idegesen): Eh, – bánom is én. Tudom is én. -(Észreveszi, hogy így nem boldogul.) Megérkezett ő is. Semmi baja. -Felment átöltözködni, mert rongyosan nem akar eléd kerülni. (Még -ráadást is ad.) Teljes az épsége. Semmi hiánya.</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (megkönnyebbülve, de még mindig komoran -tudomásul veszi a fölvilágosítást);</p> -<p><i>Almásy</i> (makacsul): Itt van Theodori? <span class= -"pagenum"><a name="Page_109" id="Page_109">-109-</a></span></p> -<p><i>Az altábornagy:</i> Itt.</p> -<p><i>Almásy</i> (megkönnyebbülten): Na!… Féltem tőle, hogy -megugrik… Igaz, hogy demobilizálunk?</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (bosszantja a faggatás, de érzi, hogy -felelnie kell): Igaz… (A táviratra mutat.) A hatvanhetesek egy fél -óra múlva indulnak haza… Az ellenség az utolsó percben váratlanul -visszavonult.</p> -<p><i>Almásy:</i> Vissza, mert az utolsó percben váratlanul -kisiklott a kezéből Törő. És a Törő találmánya, amelynek te… -sokallottad az árát.</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (fenyegetően): Erről majd később -beszélünk.</p> -<p><i>Almásy:</i> Jó… Most úgyis fontosabb ez: Theodori áruló.</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (felelni akar, de nem tud; lehajtja a -fejét és rágja az ajkát. Szünet).</p> -<p><i>Almásy:</i> Elhiszed most már?</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (akadozva): Félek tőle.</p> -<p><i>Almásy:</i> Én bizonyos vagyok benne.</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (minden szót nehezen hoz ki az ajkán): És… -mire… támaszkodik ez a bizonyosság?… Mi… a bizonyítékod?</p> -<p><i>Almásy:</i> Először: Radovánnak, a Törő agyonlőtt -alkalmazottjának a vallomása. <span class="pagenum"><a name= -"Page_110" id="Page_110">-110-</a></span></p> -<p><i>Az altábornagy</i> (töprengve vár egy ideig): Azután?</p> -<p><i>Almásy:</i> Kell még más is?… Ha kell: hol van Karanov -Paula?</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (vállat von): A szobájában lesz… Készül -elutazni… A Törő szökése után elfogattam.</p> -<p><i>Almásy:</i> A Theodori tanácsára!</p> -<p><i>Az altábornagy:</i> De Theodori azután megállapította, hogy -ártatlan.</p> -<p><i>Almásy</i> (gúnyosan): Megállapította!… Hát kérlek… (Kinyitja -az előszoba ajtaját. Az ordonánc rögtön belép.) Eredj és hídd ide -Karanov kisasszonyt… (Magyarázóan:) Az orosz kisasszonyt… A -kegyelmes úr kéreti… (Az ordonánc ismételni akarja a parancsot.) -Indulj. (Az ordonánc tiszteleg és elmegy.)</p> -<p><i>Almásy</i> (nyugtalanul visszatér a jobboldali ajtóhoz): A -Theodori szobája innen a harmadik?</p> -<p><i>Az altábornagy:</i> Igen.</p> -<p><i>Almásy:</i> Bizonyos, hogy bent van?</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (lassan kinyitja az íróasztal fiókját): -Bizonyos… A holnapi parancsokat készíti el.</p> -<p><i>Almásy:</i> Valószinüleg két példányban, – egyet azoknak, – -most már nem kell ugyan nekik… de a szokás hatalma… (Szünet.) Az -ablakon vasrács van ugy-e? <span class="pagenum"><a name="Page_111" -id="Page_111">-111-</a></span></p> -<p><i>Az altábornagy:</i> Igen. (A fiókból revolvert vesz elő, -lassan megtölti.)</p> -<p><i>Almásy:</i> Más kijárat pedig nincs. Szóval… semmiképpen sem -szökhetik el. (Észreveszi a revolvert. Elámulva:) Mi… Mi az?</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (komoran, konokul): Ez egy kilencvenötös -mintáju katonai revolver.</p> -<p><i>Almásy:</i> Mit csinálsz vele?</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (konokul): Megtöltöm.</p> -<p><i>Almásy</i> (magánkivül, halkan): És… te… ezt a revolvert oda -akarod neki adni?</p> -<p><i>Az altábornagy:</i> Oda… És egy félóra hosszat egyedül hagyom -vele.</p> -<p><i>Almásy</i> (magánkivül): Én pedig ez ellen a -leghatározottabban tiltakozom.</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (elég sokáig türt; fölrobban): Mit mersz -te…! Hogy mersz te…! (Nem figyelmeztetés, hanem katonai kommandó:) -Vigyázz!</p> -<p><i>Almásy</i> (vigyázz-állásban): Én ez ellen a kegyelmi aktus -ellen hivatalosan tiltakozom… (nyomatékosan:) a legfelsőbb -szolgálat érdekében… Nekünk nem az a fontos, hogy egy hitvány ember -valahogyan megbünhődjék, hanem az, hogy ez a hitvány ember -rávalljon a büntársaira és hogy az árulás egész szövedékét a -kezünkbe kapjuk. <span class="pagenum"><a name="Page_112" id= -"Page_112">-112-</a></span></p> -<p><i>Az altábornagy</i> (fájdalmas töprengésbe merül; a tiltakozás -nagyon hatott rá; végre megrázza a fejét): Nem!… Amit vallana, majd -megtudjuk nélküle… Ezt a kabátot hordta… az az egy joga mindig -megmarad, hogy maga röpítsen golyót a fejébe.</p> -<p><i>Almásy</i> (válaszolni akar, de a Paula érkezése -félbeszakítja).</p> -<h3>MÁSODIK JELENET.</h3> -<p class="center"><i>Voltak, Paula.</i></p> -<p><i>Paula</i> (hidegen, megsértetten lép be. Amikor Almásyt -meglátja, kiragyog az arca): Jó napot, kedves Almásy; csakhogy -épségben megérkezett. De féltettem. (Hirtelen más hangon, -fanyarul:) Nem is mondhatom különben, hogy olyan nagyon féltettem -volna.</p> -<p><i>Almásy</i> (fogva tartja a kezét; nagyon melegen): Mondja, -hogy igen… Miért tagadja le?</p> -<p><i>Paula:</i> Mert maguk nem bírják el a nyiltságot és az -őszinteséget. Maguknak lesütött szemü és halk nők kellenek. Azt a -nőt, aki őszinte, itt börtönbe csukják.</p> -<p><i>Almásy:</i> Haragszik ránk, Paula?</p> -<p><i>Paula:</i> Igen. Nagyon. <span class="pagenum"><a name= -"Page_113" id="Page_113">-113-</a></span></p> -<p><i>Almásy:</i> Pedig nekünk, ha győzni akarunk, gyanakvóknak -kell lennünk.</p> -<p><i>Paula:</i> Igen, csakhogy maguk ott gyanakszanak, ahol nem -kellene; ott pedig, ahol kellene, ott nem.</p> -<p><i>Almásy:</i> Én is, Paula?</p> -<p><i>Paula:</i> Maga… maga… nem… De ő excellenciája, aki engem -becsukatott.</p> -<p><i>Almásy:</i> Tudja kinek a tanácsára?</p> -<p><i>Paula</i> (vonogatja a vállát; habozva): Tudom.</p> -<p><i>Almásy:</i> A Theodoriéra.</p> -<p><i>Paula</i> (fanyarul biccent).</p> -<p><i>Almásy</i> (közelebb megy hozzá, könyörögve): Kedves Paula… -mi van Theodorival?</p> -<p><i>Paula</i> (habozik, a bosszusága még nem mult el, de hajlik a -kérésre).</p> -<p><i>Almásy</i> (látja a lelki harcát): Kérem… Könyörgök… Mi van -vele?</p> -<p><i>Paula</i> (elszánta rá magát, hogy megmondja. Bizonyos éllel -az altábornagy ellen): Mi van vele? Az van vele, hogy áruló és -azoknak a zsoldjában van.</p> -<p><i>Almásy</i> (fölemeli a fejét, egy pillantást vet az -altábornagyra): Hm… bizonyítékok?</p> -<p><i>Paula</i> (alig hallgat rá): Az van vele, hogy (a táskájába -nyúl:) ezt az útlevelet adta nekem… szökjem át Szerbiába. (Az -útlevelet lecsapja az asztalra.) <span class="pagenum"><a name= -"Page_114" id="Page_114">-114-</a></span> Ezt a pénzt adta nekem, -hogy legyek majd a szeretője. (Lecsapja az asztalra a pénzt.) És -készült ő maga is szökni, mert csak holnapra várta haza magukat… Én -őt megcsalhattam volna most már és a szerb határon otthagyhattam -volna. De utálom a csalást. Utálom az árulót. És gyülölöm azokat, -akiknek ő a szolgálatában állt… Itt van az útlevél. Itt van a pénz. -És az ő szobájában megtalálják a többi pénzt. És megtalálják azt az -útlevelet, amellyel ő akart megszökni… Eddig van. Isten megáldja -magukat.</p> -<p><i>Almásy</i> (feszült figyelemmel, lihegő elégtétellel -hallgatta a kis kitörést; most meghökkenve): Hova megy?</p> -<p><i>Paula:</i> Utazom… Valahová… Nem tudom még.</p> -<p><i>Almásy:</i> Kérem ne. Várjon még.</p> -<p><i>Paula</i> (megrázza a fejét): Minek?</p> -<p><i>Almásy:</i> Mert… mert nekem még… mert én még… szeretnék… -beszélni magával.</p> -<p><i>Paula</i> (vonakodik).</p> -<p><i>Almásy:</i> Hát jó. Csak egyet tegyen meg… nekem most… sürgős -dolgom van… egy félóra mulva nézzen be ide… Csak tíz percre… Azután -utazhat… Ezt megigéri?</p> -<p><i>Paula</i> (vonakodva): Ezt meg.</p> -<p><i>Almásy:</i> Jó, akkor most… Most menjen innen. <span class= -"pagenum"><a name="Page_115" id="Page_115">-115-</a></span></p> -<p><i>Paula</i> (megy).</p> -<p><i>Almásy</i> (komolyra vált arccal fordul vissza az -altábornagyhoz).</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (rendkívül izgatott. Szenved. Az arca -vonaglik a felindulástól).</p> -<h3>HARMADIK JELENET.</h3> -<p class="center"><i>Az altábornagy, Almásy</i>, később -<i>Theodori</i>.</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (fájdalmas erőfeszítéssel összeszedi -magát. Halkan): Hivd be Theodorit.</p> -<p><i>Almásy</i> (halkan): Bocsánatot kérek… jobb volna, ha -Theodori engem csak itt látna meg… (Szünet.) És jó volna már az -első kihallgatást hadbíró jelenlétében megejteni.</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (habozik; búsan megrázza a fejét; odalép a -jobboldali ajtóhoz és bekiált rajta a harmadik szobába): -Theodori!</p> -<p><i>Theodori</i> (kijön. Mosolygó és nyugodt, mint mindig… Amikor -Almásyt meglátja, meghökken, de csak egy másodpercre. Azután megint -derült és felsőbbséges): Parancs, kegyelmes uram.</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (küzd a fölindulásával, szeretne -<span class="pagenum"><a name="Page_116" id= -"Page_116">-116-</a></span> rádördülni): Theodori…! (A lendülete -elbágyad. Még egyszer összeszedi magát:) Theodori! (Nem bír -egyenesen lecsapni rá azzal, hogy áruló. A másik módszert -választja. Megfogta az útlevelet. Nyersen:) Mi ez, Theodori?</p> -<p><i>Theodori</i> (első pillantásra tisztában van mindennel, de -most figyelmesen megnézi az útlevelet): Ez… ah!… hiszen ez a kis -idegen nő útlevele… Hogy került excellenciádhoz?… A ravasz kis -bestia nekem újra gyanus lett, megpróbáltam lépre csalni… de most -már, ha ez az útlevél itt van, nem tudom, sikerül-e.</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (fájdalommal és megvetéssel hallgatja. A -pénzt sepri odább): És ez itt?</p> -<p><i>Theodori:</i> Ez… (Derülten:) Az a pénz ez, amelyet én adtam -neki?… Jónak láttam ezúttal, amint excellenciád megengedte, a -rendelkezésünkre álló alapot erősen igénybe venni, mert ennek a -Karanov kisasszonynak a lelepleztetését igen fontosnak tartom… Az -ilyenfajta kémek a legveszedelmesebbek, először, mert nők és -szépek, másodszor, mert a hősiességnek és a becsületességnek olyan -álarcában járnak, amely a leggyanakvóbb embert megtévesztheti.</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (nem hiszi, amit mond. De a mód, ahogyan -mondja, még mindig hat rá. Rá akar rohanni, <span class= -"pagenum"><a name="Page_117" id="Page_117">-117-</a></span> de a -fájdalma erősebb): Theodori… hogy bíztam én magában… (Félig -Almásyhoz, félig magának:) Én nekem megfoghatatlan… Ez az ember -áruló.</p> -<p><i>Theodori</i> (sértett méltósággal): Áruló?… Ki mondja rólam, -hogy áruló vagyok?… (Szünet.)</p> -<p><i>Almásy</i> (még ő is habozik, mert szörnyű dolog egy ilyen -rangú katonának a vádat a szemébe vágni).</p> -<p><i>Theodori:</i> Ah, ez a hazug kis nő talán… egérfogóban -akartam megfogni; most cincog… Ha ő vádol engem, akkor…</p> -<p><i>Almásy</i> (kipirultan odalép): Nem ő vádolja önt, hanem én… -Vádolom árulással és kémkedéssel… Vádolom azzal, hogy hazaáruló és -fizetett kém.</p> -<p><i>Theodori</i> (fenyegetően): Almásy főhadnagy!…</p> -<p><i>Almásy</i> (nyugodtabban, szinte egyhanguan): Vádolom önt -azzal, hogy állandó összeköttetésben volt azzal az idegen -hatalommal, amellyel szemben álltunk, hadititkokat adott el neki és -pénzt kapott tőle… Vádolom önt azzal, hogy a Törő találmányáról ön -tett jelentést az ő vezérkaruknak és hogy ön segítette azt az egész -műveletet, amely a találmány megszerzésére irányult… Vádolom önt -azzal, hogy ön csempészte ide a házba azt az idegen vezérkari -tisztet, aki itt Schmidt főlakáj gyanánt szerepelt és vádolom önt -azzal, hogy Radovánnal és az állítólagos Schmidttel <span class= -"pagenum"><a name="Page_118" id="Page_118">-118-</a></span> -egyetértve, ön tette lehetővé a Törő szökését. Vádolom azzal, hogy -innen szökni akart; hogy csak holnapig akart várni, mert azt hitte, -mi csak holnap szabadulunk ki; hogy az állítólagos Schmidtnek -levelet írt és a levélben azt kérte, eszközölje ki az ő követük, -hogy bennünket még egy napig fogva tartsanak… És hogyha ön ezt -tagadná… akkor… itt a levele… (A levelet kihúzza a zsebéből és -odaadja az altábornagynak.)</p> -<p><i>Theodori</i> (az Almásy csendes zápor módra özönlő beszéde -alatt lassan elveszti a derült, feszes tartását. Lassan -összeomlik).</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (átfutja a levelet. Mintha csak most jönne -rá, mi történt, szinte fölordít): Theodori!… Canaille!</p> -<p><i>Theodori</i> (menekülést keresve, de megüvegesedő szemmel néz -körül. Odatámolyog egy székhez, leesik rá. A kezébe temeti az -arcát): Istenem… Istenem…</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (fölszegi a fejét. Feszesen, mintegy -rángatva a tagjait, mozog. Undorral kikerüli a széket, amelyen -Theodori ül. Odamegy az íróasztalhoz. Elveszi a revolvert és hangos -koppantással leteszi arra a kis asztalra, amelynél Theodori -ül).</p> -<p><i>Theodori</i> (fölnéz, üveges szemmel bámul rá a revolverre). -<span class="pagenum"><a name="Page_119" id= -"Page_119">-119-</a></span></p> -<p><i>Az altábornagy</i> (undorral tartja magát távol tőle. -Hidegen): Ön… most… visszamegy a szobájába… Az ajtaja elé őrt -állítok… De egy félórája még van… Azalatt… azt teheti… amit… jónak -lát…</p> -<p><i>Almásy</i> (halkan tiltakozni készül).</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (egy heves mozdulattal elhallgattatja. -Megfordul. Magával vonja Almásyt is úgy, hogy mind a ketten hátat -fordítanak Theodorinak).</p> -<p><i>Theodori</i> (ingadozva, hamuszínű arccal fölkel. Kinyul a -revolver után, de a keze reszket. Megfogja a revolvert, de reszkető -kezéből kiesik a fegyver és ő ijedten vonja vissza a kezét… -Körülnéz; tévetegen keres menekülést. Megtörten csuklik össze; -irtózatos harcot ví magával, végre megfogja a fegyvert és -kitámolyog az ajtón).</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (utána fordul. Hosszan utána néz): -Becstelen!… Hadd haljon meg… (Szinte máris hallgatózik.)</p> -<p><i>Almásy</i> (halkan): Nagyon helytelennek tartom ezt a -kegyelmi aktust… De az a reményem van, hogy gyáva és hogy nem él -ezzel a kegyelemmel. Hanem választja a becstelen életet…</p> -<p><i>Az altábornagy:</i> Nem igaz… (Az előszoba ajtaját kinyitja.) -Ki van itt?</p> -<p><i>Válasz:</i> Ordonánc a hatvanhetesektől. <span class= -"pagenum"><a name="Page_120" id="Page_120">-120-</a></span></p> -<p><i>Az altábornagy:</i> Gyere be.</p> -<p><i>Kovács</i> (teljes fölszerelésben, torniszter, puska): -Parancs.</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (kinyitja a jobboldali ajtót): Odamégy be -az ajtó elé… Indulj.</p> -<p><i>Kovács</i> (bemegy).</p> -<p><i>Az altábornagy:</i> Ráfordítod a kulcsot. (Hallatszik a kulcs -csörrenése.) Aki ki akar jönni, lelövöd. Akármit hallasz, nem -mozdulsz. Ha én visszajövök, nekem jelentést teszel… (Behúzza az -ajtót. Peckesen veszi a sapkáját. Int Almásynak:) Gyerünk. A -hatvanhetesek parancsra várnak… (Visszanéz.) Mire visszajövünk, az -ott halott lesz… (Almásy válaszolni akar.) Előre, indulj.</p> -<p><i>Almásy</i> (indul).</p> -<p>(Az ajtóban találkoznak Törővel.)</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (rádördül): Itt van?… Nagyon jó. Itt vár -rám… Ez a legjobb hely… Itt várni… Megértette?</p> -<p><i>Törő</i> (nyugodtan): Meg.</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (kicsörtet).</p> -<p><i>Almásy</i> (vele). <span class="pagenum"><a name="Page_121" -id="Page_121">-121-</a></span></p> -<h3>NEGYEDIK JELENET.</h3> -<p class="center"><i>Törő</i>, majd <i>Beatrix</i>.</p> -<p><i>Törő</i> (mosolyogva néz az altábornagy után. Derült, nagy -boldog jókedv ragyog az arcán, amelyet néha zavar meg egy kis -nyugtalanság. Az ablakhoz lép. Kinéz rajta. Visszafordul. -Türelmetlenkedni kezd).</p> -<p><i>Beatrix</i> (benéz az ajtón, mosolyog): Maga van itt?… -Bejöhetek?</p> -<p><i>Törő:</i> Maga itt a ház úrnője… Én csak vendég vagyok…</p> -<p><i>Beatrix</i> (bejön): Nálunk a vendégnek több joga van, mint a -gazdának.</p> -<p><i>Törő:</i> De én úgyszólván fogoly vagyok itt… Az apja -rámdördült, és annak, amit mondott, azt hiszem, az volt az értelme, -hogy fogságra vet és meg akar büntetni.</p> -<p><i>Beatrix:</i> Vallja be, hogy a büntetést megérdemelné… -(Nagylelküen:) De én majd közbenjárok.</p> -<p><i>Törő</i> (mosolyogva, túlzottan): Örök hálára kötelez…</p> -<p>(Szünet.)</p> -<p><i>Beatrix</i> (jár-kel, úgyszólván kerülgeti Törőt. Várja, -<span class="pagenum"><a name="Page_122" id= -"Page_122">-122-</a></span> hogy Törő szóljon, de minthogy Törő -hallgat, megrázza a fejét és ő szólal meg): Tudja mit… én nem -szeretem ezt a hangot… Mondja meg nekem mindenekelőtt becsületesen -és komolyan: mit érez most?… Hogy van?… Elégedett, vagy -elégedetlen?…</p> -<p><i>Törő</i> (egy másodpercnyi habozás után): Megmondom… Boldog -vagyok… Szeretném kinyitni a két karomat és megölelni vele a -földet… Sohasem hittem volna, hogy ilyen jó az… az erkölcs; és… és -a becsület; és… (a meghatottságát egészen elrejtve:) és hogy… -Sohasem hittem volna, hogy én így szeretem a hazámat.</p> -<p><i>Beatrix</i> (minden mondathoz boldogan igent int. Azután -vár).</p> -<p><i>Törő</i> (nem szól többet).</p> -<p><i>Beatrix:</i> És… és… és nincs nekem semmi érdemem abban, hogy -maga… most ilyen jól érzi magát?</p> -<p><i>Törő</i> (kissé elsötétül az arca. Azután becsületesen): De -igen. Magának köszönhetem… hogy… hogy… hogy egy jégkéreg lepattant -a szívemről.</p> -<p><i>Beatrix</i> (megint hevesen többször igent int. Azután megint -vár. Hiába. Bosszúsan): No?… És?</p> -<p><i>Törő</i> (zavarban): És?…</p> -<p><i>Beatrix</i> (odalép hozzá): Ejnye… hát igazán nem akar engem -most már feleségül venni? (Maga is mosolyog <span class= -"pagenum"><a name="Page_123" id="Page_123">-123-</a></span> a heves -felelősségrevonáson. Általában nem veszi komolyan a dolgot.)</p> -<p><i>Törő</i> (nagy zavarban. Nem tekint a szemébe): Nézze, -Beatrix, én magának… őszintén nagyon hálás vagyok… Őszintén az -egész életre… De azt hiszem… a szabadságát vissza kell adnom.</p> -<p><i>Beatrix</i> (elkomolyodik): És miért?</p> -<p><i>Törő:</i> Mert… azt hiszem… úgy vettem észre… maga… maga még -mindig szereti Almásyt.</p> -<p><i>Beatrix:</i> Ezért?</p> -<p><i>Törő</i> (int).</p> -<p><i>Beatrix</i> (röviden): Ez csacsiság… Sohasem is szerettem -voltaképpen.</p> -<p><i>Törő:</i> De…</p> -<p><i>Beatrix:</i> Még valami van?</p> -<p><i>Törő:</i> Igen.</p> -<p><i>Beatrix:</i> Ki vele.</p> -<p><i>Törő</i> (elszánja magát; komolyan): Nézze, Beatrix, én azt -hiszem… én megmondtam magának… én csak akkor tudok nyugodt és -boldog lenni, ha engem nagyon szeretnek. Mindenek fölött. Mindennél -jobban.</p> -<p><i>Beatrix:</i> És én?</p> -<p><i>Törő:</i> Maga… engem ide visszatérített… Az elszántságával -és a bátorságával… Ezért én egy életre hálás vagyok magának… De -ugyanakkor… ugyanakkor… <span class="pagenum"><a name="Page_124" -id="Page_124">-124-</a></span> maga azt mondta, hogy engem magamra -hagyna; azt mondta, csak azért jött velem, hogy visszatérítsen; és -ha nem jövök… elhagy engem.</p> -<p><i>Beatrix:</i> Ezért?</p> -<p><i>Törő:</i> Ezért.</p> -<p><i>Beatrix:</i> Mert azt mondtam magának, hogy elhagynám?</p> -<p><i>Törő:</i> Igen.</p> -<p><i>Beatrix</i> (elnyomott mosolygással): Csakhogy az nem volt ám -igaz…</p> -<p><i>Törő</i> (álmélkodva): Mi?… Mi?…</p> -<p><i>Beatrix</i> (lassan): Amikor azt mondtam, nem mondtam -igazat…</p> -<p><i>Törő</i> (levegő után kapkod).</p> -<p><i>Beatrix</i> (nyugodtan): Hazudtam. (Közelebb megy hozzá.)</p> -<p><i>Törő</i> (hátrál): Vagyis maga…</p> -<p><i>Beatrix:</i> Vagyis én magát sehogy, soha, semmiért a világon -el nem hagytam volna. De ha ezt akkor őszintén megmondom, maga -marad a makacsságban, a bajban és az örök bánatban. Hogy -megmentsem… kénytelen voltam hazudni.</p> -<p><i>Törő</i> (levegő után kapkod): Maga tehát nemcsak azért jött -velem, hogy… <span class="pagenum"><a name="Page_125" id= -"Page_125">-125-</a></span></p> -<p><i>Beatrix:</i> Én azért mentem magával, hogy mindig magával -maradjak és hogy magától soha el ne váljak. (Feléje megy.)</p> -<p><i>Törő</i> (boldog volna, feléje indul, de hirtelen megáll): De -hátha…</p> -<p><i>Beatrix:</i> Hátha?</p> -<p><i>Törő:</i> Hátha… akkor mondott igazat és <i>most</i> nem mond -igazat?</p> -<p><i>Beatrix</i> (mosolyogva tagadja és indul feléje).</p> -<p><i>Törő</i> (hátrál, kétségbeesve): Sohasem fogom megtudni, -mikor hazudott.</p> -<p><i>Beatrix</i> (energikusan feléje nyomul): Az nem is fontos. Az -a fontos, hogy végre belássa, hogy engem kell feleségül vennie. Még -pedig sietve.</p> -<p><i>Törő</i> (mosolyogva meghökkenve néz rá).</p> -<p><i>Beatrix:</i> Akarja tudni, miért?… (Törő igent int.) Azért, -mert… látja… én rájöttem, hogy ma már csak a nőkben vannak meg a -férfias tulajdonságok.</p> -<p><i>Törő</i> (kételkedő arcot vág).</p> -<p><i>Beatrix:</i> Az igaziak: a hűség, az állhatatosság, a -kitartás, a következetesség, az őszinteség… ezek csak a nőkben -vannak már meg.</p> -<p><i>Törő</i> (szólni akar).</p> -<p><i>Beatrix</i> (nem engedi): Almásy?… az kivétel… <span class= -"pagenum"><a name="Page_126" id="Page_126">-126-</a></span> -Megállapítottuk tehát, hogy férfias tulajdonságok csak nőkben -vannak. A férfiak hütelenek, állhatatlanok, következetlenek és -mértéktelenül hiúk, különösen következetlen, állhatatlan és hiú a -tehetséges férfi… Minél tehetségesebb, annál inkább… A maga -következetlensége, állhatatlansága és hiusága tehát… (Alig talál rá -szót:) már egyszerüen kimondhatatlan… Hogy ebből baj ne legyen, -szüksége van arra, hogy a boldogsághoz és boldoguláshoz szükséges -következetességet, állhatatosságot és puritán egyszerüséget, hogy -úgy mondjam, rábízza a feleségére, az életének határozottan jobbik -és szebbik felére… Kell, hogy valaki következetes, állhatatos és -hiuságtól ment legyen maga helyett is… Kell, hogy valaki vigyázzon -magára… Vagyis mi következik mindebből?… kell, hogy maga engem -minél előbb boldogan, hálásan és szeretettel feleségül vegyen.</p> -<p><i>Törő</i> (állandóan hátrált előtte; most végre nem bírja -tovább; megáll; elneveti magát. Egy másodpercig nevetve néznek -szembe egymással. Azután Törő megöleli… Hosszu ölelés). -<span class="pagenum"><a name="Page_127" id= -"Page_127">-127-</a></span></p> -<h3>ÖTÖDIK JELENET.</h3> -<p class="center"><i>Voltak, Almásy, Az altábornagy.</i></p> -<p><i>Almásy</i> (berohan az előszoba felől. Amikor Beatrix és Törő -ölelkezését meglátja, fölszisszenve megáll).</p> -<p><i>Beatrix</i> (kibontakozik a Törő karjaiból).</p> -<p><i>Almásy</i> (a foga között): Éppen itt kell?… Nem mehettetek -máshová?</p> -<p><i>Beatrix</i> (félreérti): Bocsáss meg… Neked is jobb lesz -így.</p> -<p><i>Almásy</i> (bosszusan): Nekem biztosan… A katona legyen -aszkéta… Ne akarjon szerelmet és ne kösse le magát asszonyhoz.</p> -<p><i>Beatrix:</i> De ugy-e… te azért nem vagy benne bizonyos, nem -kötöd-e le magadat nemsokára egy okos… nálam okosabb, egy bátor… -nálam bátrabb, egy kedves… nálam kedvesebb, egy szép… nálam szebb -asszonyhoz?</p> -<p><i>Almásy</i> (ránéz, hosszan, szótlanul néz rá; megzavarodik… -Hevesen legyint, mert eszébe jutott, miért sietett előre): Ah -istenem, mi itt hiábavalóságokat beszélünk… (Elsiet a jobboldali -ajtóhoz és beszól): <span class="pagenum"><a name="Page_128" id= -"Page_128">-128-</a></span> Kovács… van valami jelenteni valója?… -történt valami?</p> -<p><i>Kovács</i> (csak a hangja hallatszik): Semmi, főhadnagy -úr.</p> -<p><i>Almásy</i> (megfordul és az előszoba felé siet. Az ajtóban -találkozik az altábornaggyal).</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (komoran): No!…</p> -<p><i>Almásy:</i> Semmi.</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (meghökkenve mered rá. Sokáig hallgat): -Te… te lehetségesnek tartod, hogy ne lőjje főbe magát?</p> -<p><i>Almásy</i> (vállat von, halkan): Egy negyedóra már letelt a -félből.</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (a fejéhez kap, mint aki azt mondja: ez -lehetetlen szörnyüség… azután magába mélyedve, hevesen járkálni -kezd).</p> -<p>(Hosszu szünet. Senki sem akarja megzavarni.)</p> -<p><i>Beatrix</i> (végre előlép a sarokból, ahová behúzódott -Törővel együtt).</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (mintha álomból ébredne föl, ránéz. Úgy -nézi, mintha nem ismerne rá. Szórakozottan): Te… igen… Itt vagy… -Igen…</p> -<p><i>Beatrix</i> (indul feléje, hogy megölelje): Apám!</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (most jut eszébe minden): Megállj. -<span class="pagenum"><a name="Page_129" id= -"Page_129">-129-</a></span> Hát itt vagy?… Hogy mertél te innen -megszökni az én tudtom nélkül?</p> -<p><i>Beatrix</i> (nem veszi nagyon komolyan a mennydörgést): -Igazad van apám… Én be is akartam neked jelenteni, hogy megszököm… -De Törő úgy sürgetett, hogy abszolute nem maradt már időm rá.</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (a Törő említésére fölhorkan. Keresi -Törőt): Ah maga… igen… Jőjjön csak ide… Álljon ide.</p> -<p><i>Törő</i> (komolyan, csak egy belső mosolygással elébe -áll).</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (nagyon komolyan): Maga… szégyelje magát -azért, amit tett… Ha nem érezne szégyenkezést azért, hogy a hazája -ellen akart bűnt elkövetni, érezzen égő szégyenkezést azért a -bűnért, érezzen nagy megbánást azért a bűnért, amelyet maga ellen -akart elkövetni… Érzi ezt a megbánást?</p> -<p><i>Törő</i> (csöndesen, őszintén): Érzem.</p> -<p><i>Az altábornagy:</i> Maga így még nagy szolgálatokat tehet a -hadseregnek, a hazának, a királynak. (Nagy megindulással:) Az -árulónak azonban becstelen élet és nyomorult halál a sorsa… Az -áruló nyögve viaskodik a gyalázatával és a gyalázaté lesz az élete, -ha még arra sincs bátorsága, ha még… arra… sincs bátorsága, hogy… -legalább… meghaljon… Aki <span class="pagenum"><a name="Page_130" -id="Page_130">-130-</a></span> iránta az irgalomnak még egy -szikráját érzi, annak azért kell imádkoznia, hogy magát megölni -legyen legalább bátorsága… (A meghatottsággal küzdve elhallgat… -Hallgatózik, mintha azt várná, hogy most rögtön fölhangzik a -dördülés… Hosszu csönd.)</p> -<p><i>Törő</i> (nyugodtan, kissé megindultan): Én mindezt magam is -érzem… Mentségem egy van: az, hogy visszafordultam… (Szünet.) Ezt -Beatrixnak köszönhetem… Kérem excellenciádtól a Beatrix kezét.</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (a lánya felé fordul. Fájdalmas gondolatai -még mindig erősebbek, de most tud ezzel az üggyel is -foglalkozni).</p> -<p><i>Beatrix</i> (odasiet hozzá).</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (megöleli; szemrehányóan): Te, te!… te is -szégyeld magadat!… egy lány… három éjszakát tölt a házon kivül.</p> -<p><i>Beatrix</i> (bűnbánóan): Kénytelen voltam vele, papa… előbb ő -hítt, azután fogva tartottak.</p> -<p><i>Az altábornagy:</i> Mit csináljak most veled?</p> -<p><i>Törő</i> (halkan): Adja nekem…</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (ellódítja): Vigye… Úgy sem ér már semmit… -(Beatrixnek:) Aztán vigyázz rá. (Törő felé int:) Ilyen dolog többet -ne történjék.</p> -<p><i>Beatrix</i> (mosolyogva): Soha.</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (elfordul tőlük… Újra Theodorira -<span class="pagenum"><a name="Page_131" id= -"Page_131">-131-</a></span> gondol… Járkál. Izgatottan halkan -Almásyhoz): A félóra eltelik és…! (Kétségbeesett mozdulatot -tesz.)</p> -<p><i>Almásy</i> (csak egy szkeptikus mozdulattal válaszol).</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (elfordul, járkál; később leül az -íróasztalhoz; egyszer be is néz a jobboldali ajtón).</p> -<h3>HATODIK JELENET.</h3> -<p class="center"><i>Voltak, Paula.</i></p> -<p><i>Paula</i> (az ajtóban): Szabad bejönni?</p> -<p><i>Beatrix:</i> Sőt kell… Én nagyon vártam már.</p> -<p><i>Paula:</i> Miért?</p> -<p><i>Beatrix:</i> Hiszen megmondtam: sürgősen meg kell vele -értetnie (Almásyra mutat.) hogy a katonának nem kell aszkétának -lennie.</p> -<p><i>Paula</i> (megrázza a fejét).</p> -<p><i>Beatrix:</i> Maga nincs ezen a véleményen?</p> -<p><i>Paula:</i> Nem vagyok… A katonának igenis aszkétának kell -lennie… Mindenkinek, aki egy nagy ügy katonája lett, egyedül kell -élnie, magányosságban, ridegségben, mindig készen rá, hogy a mások -számára értéktelen életét a maga nagy ügyéért föláldozza. -<span class="pagenum"><a name="Page_132" id= -"Page_132">-132-</a></span></p> -<p><i>Beatrix:</i> Istenem, de szomoru volna, ha így volna.</p> -<p><i>Paula:</i> Igy van.</p> -<p><i>Beatrix:</i> Ha minden ügy boldogtalanságot kivánna a maga -katonáitól és ha nem engedné meg, hogy… addig is… például addig… -amíg… amíg az áldozatra rákerül a sor… addig boldogok legyenek… Ha -például két ember találkozik és… (Elhallgat… Szünet.) Igaz, György… -mit akartál te Paulának mondani?</p> -<p><i>Almásy</i> (kissé zavarodottan): Én… én… először is meg -akartam kérdezni, igazán olyan szomoru-e…?</p> -<p><i>Paula:</i> El vagyok keseredve.</p> -<p><i>Almásy:</i> Miért?</p> -<p><i>Paula:</i> Most már ugy-e bizonyos, hogy elmarad a -háború?</p> -<p><i>Almásy:</i> Bizonyos.</p> -<p><i>Paula:</i> Kétségbeejtő.</p> -<p><i>Almásy:</i> Az, hogy elmarad a háború?</p> -<p><i>Paula:</i> Igen… Most megint várni kell. Esztendőkig… Tovább -kell menni valahová… Közel a hazámhoz… Dolgozni, ahogyan tudunk… -Vagyunk így százan, meg százan, akik várjuk, hogy az elnyomó -hatalom a csatatéren az első sebeket megkapja és hogy akkor rögtön -otthon legyünk: fölgyujtani <span class="pagenum"><a name= -"Page_133" id="Page_133">-133-</a></span> az eddig csöndben készülő -forradalmat… Most megint reméltünk… A háború elmarad… Várni -kell.</p> -<p><i>Beatrix</i> (Törővel együtt kissé hátra húzódott. Figyelemmel -nézik a beszélgetést).</p> -<p><i>Almásy:</i> Nézze… kedves kis Paula… én magával mindenben… -tökéletesen egyetértek. Nincs magának egyetlen érzése és egyetlen -gondolata, amely nekem idegen volna… Éppen azért egy dolog van, -amiben nem értek magával egyet.</p> -<p><i>Paula</i> (kissé pedánsan): És pedig?</p> -<p><i>Almásy:</i> Abban, hogy magának innen most el kell -mennie.</p> -<p><i>Paula:</i> Ah…! (Legyint.)</p> -<p><i>Almásy:</i> Látja én értem azt a nyugtalanságot, amely magát -tovább hajtja… De ezt a szubjektiv nemes lázat le kell csillapítani -annak az objektiv, hideg megállapításnak, hogy a maga nemes -indulatai elporlódnak a társadalom törvényszerüségein… Amikor az -idő megérik… amikor a gazdasági élet kényszerüségei meghozzák… -akkor a maga hazája is fölszabadul. Akárhol várja is be maga ezt az -időt.</p> -<p><i>Paula</i> (élénken): A történelmi materializmusnak ez a -szofisztikus magyarázata henye fatalizmusba visz. A gazdasági -fejlődés megteszi a magáét. De tegyük <span class= -"pagenum"><a name="Page_134" id="Page_134">-134-</a></span> meg -mink is a magunkét és ne merüljünk bele léha szemlélődésbe.</p> -<p>(A pedáns beszélgetés egyre melegebb lesz. A két vitatkozó a -legmelegebb szimpátiával húzódik közel egymáshoz.)</p> -<p><i>Almásy:</i> Én azt nem is tanácsolnám magának. Én csak azon a -véleményen vagyok, hogy a maga munkája, a maga lelkesedése, a maga -lelkének a lángja itt éppen olyan termékeny volna, mintha elutaznék -mondjuk Svájcba és csinálná a külföldön élő forradalmárok meddő -propagandáját… (Egészen közel hozzá:) Sőt tovább megyek: itt maga -nagyobb szolgálatokat tehet az ügynek, mint akárhol másutt.</p> -<p><i>Paula:</i> Hogyan? Miért?</p> -<p><i>Almásy:</i> Mert maga bátor, nemes és derék ember; minél több -ilyen bátor, nemes és derék emberünk van nekünk, annál erősebb itt -a munkás demokrácia… és aki itt a demokráciát erősíti, az a cári -hatalmat, a kozák erőszakot gyengíti.</p> -<p><i>Paula:</i> Én… azonban… azt hiszem… mégsem maradhatok -itt.</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (nem bir a türelmetlenségével. Föláll); -György… kérlek.</p> -<p><i>Almásy</i> (megrettenve ugrik föl. Sietve, izgatottan fordul -Paulához. Megfogja a kezét. Könyörögve): Maradjon <span class= -"pagenum"><a name="Page_135" id="Page_135">-135-</a></span> mégis -itt… Mert én kérem rá. Nekem már nagyon hiányoznék… Mert jöhet egy -kibékülés is… Maradjon… A többit majd meglátjuk… (Szünet.) Itt -marad?…</p> -<p><i>Paula</i> (halkan): Nem!… Nem tudom… Talán…</p> -<p><i>Almásy</i> (boldogan fordul az altábornagyhoz).</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (gondolataiba merülve, nagyon izgatottan): -Nem bírom!… (Theodorira gondol.) Még mindig nem!… Ez képtelenség… -Már tíz perce sincs… Azután elfogatom… (Járkál.) Hivd el az őrt az -ajtaja elől… Már ne is őrizze… Várj csak: az a hatvanhetesektől van -itt… Elmehet… Menjen le… A hatvanhetesek indulhatnak.</p> -<p><i>Almásy</i> (odamegy a jobboldali ajtóhoz): Kovács.</p> -<p><i>Kovács:</i> Parancs, főhadnagy úr.</p> -<p><i>Almásy:</i> Menjen le. Jelentse, hogy a kegyelmes úr itt fönt -marad. Az ezred indulhat.</p> -<p><i>Kovács:</i> A kegyelmes úr itt fönt marad. Az ezred -indulhat.</p> -<p><i>Almásy</i> (int): Igen… Megálljon, Kovács… Örül, hogy haza -megy?</p> -<p><i>Kovács:</i> Boldog vagyok, főhadnagy úr.</p> -<p><i>Almásy:</i> És ha megint be kellene jönni?</p> -<p><i>Kovács:</i> Akkor keményen verekednénk, főhadnagy úr. -<span class="pagenum"><a name="Page_136" id= -"Page_136">-136-</a></span></p> -<p><i>Almásy:</i> No… menjen, Kovács. Isten áldja meg.</p> -<p><i>Kovács</i> (tiszteleg és elmegy).</p> -<p><i>Beatrix</i> (az ablaknál): Erre fognak elmenni. Nézzük őket -innen… (Lenéz.) Mekkora nézőközönségük van odalent is… Mindjárt -indulnak.</p> -<p><i>Törő:</i> Még nem.</p> -<p><i>Beatrix:</i> De igen. Az ezredes már lóra ült.</p> -<p><i>Törő:</i> De indulás előtt?… Mi jön? Katona-lánynak ezt tudni -kell.</p> -<p><i>Beatrix:</i> Ah, igen… Az ima… Az ezredkürtös már -készülődik.</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (egyre gyötrőbb izgalomban, valóságos -kétségbeeséssel jár föl és le. Almásyt elvonja Paula mellől): -Gyere… a szívemet marcangolja… mintha vasfogó szorítaná… hát lehet -ez?… Egy katona!… ne nyúljon a fegyver után?</p> -<p><i>Almásy</i> (alig észrevehető mozdulatot tesz. Hallgat).</p> -<p><i>Az altábornagy:</i> Én nem tudom, nyugtalan vagyok… -lelkifurdalásom van… talán én is bűnös vagyok. (Ránéz -Almásyra.)</p> -<p><i>Almásy:</i> Szabad válaszolnom?</p> -<p><i>Az altábornagy:</i> Igen.</p> -<p><i>Almásy:</i> Te is bűnös vagy. <span class="pagenum"><a name= -"Page_137" id="Page_137">-137-</a></span></p> -<p><i>Az altábornagy</i> (megdöbbenve, fölháborodva): Én!… Hogy -mered?</p> -<p><i>Almásy:</i> Te is bűnös vagy. Bűnt követtél el a bizalmaddal, -bűnt követtél el azzal, hogy engedted megcsalni magadat, bűnös vagy -abban, hogy nem voltál rideg, kérlelhetetlen és gyanakvó akkor, -amikor ridegnek, kérlelhetetlennek és gyanakvónak kellett volna -lenned, mert a hadseregről, a hazáról van szó. Abból a nemzedékből -való vagy, amely csak félmeggyőződéssel volt katona. Nem voltál az -egész lelkeddel katona; nem értetted meg, mit jelent katonának -lenni… dilettáns katona voltál… és ezért magadra is büntetést kell -szabnod.</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (nagy szemmel): Milyen büntetést?</p> -<p><i>Almásy:</i> Azt, hogy át kell adnod a helyedet azoknak, akik -megint az egész lelkükkel katonák.</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (nagy fájdalommal): Én… ezt a kabátot… -levessem?… (Hosszú szünet. Megtörten:) Levetem.</p> -<p><i>Beatrix</i> (az ablaknál): Vigyázzunk… jön az ima.</p> -<p>(Lent fölhangzik az ima síró és hatalmas kürtjele.)</p> -<p>(Bent csöndben hallgatják végig. Amikor az ima véget ért, még -mindig csönd van… Rögtön utána egy dördülés hallatszik jobbról.) -<span class="pagenum"><a name="Page_138" id= -"Page_138">-138-</a></span></p> -<p><i>Az altábornagy</i> (aki eddig görnyedten ült, talpra -szökik).</p> -<p><i>Almásy</i> (kisiet jobbfelé és pár másodperc múlva visszatér. -Az altábornagyra néz, szótlanul és komolyan igent int a -fejével).</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (megkönnyebbülten lélegzik föl, de -gondolkozva néz maga elé és a szeme lassan könnyes lesz).</p> -<p><i>Törő</i> (Almásyhoz): Mi történt?</p> -<p><i>Almásy</i> (halkan): Theodori agyonlőtte magát.</p> -<p>(Hallgatás.)</p> -<p><i>Beatrix</i> (odasiet az altábornagyhoz): Apám, mi baj?</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (a könnyeivel küzd): Mégis… katona -volt.</p> -<p><i>Beatrix:</i> És te sajnálod?</p> -<p><i>Az altábornagy:</i> Sajnálom… hogy áruló lett, mert kár érte. -Mi lesz velünk, ha ilyenek történnek?… Sajnálom, hogy árulóink -vannak.</p> -<p><i>Törő:</i> Nem kell sírni… Nekünk nem esik jól az árulás… Vagy -visszafordulunk, vagy megbüntetjük magunkat… (Paulára:) De közülük -a legderekabbak lesznek árulókká és az árulás adja meg a lelkük -nyugalmát… (Könnyedén:) Mi, ha jól érezzük magunkat, nem sokat -törődünk a hűséggel, de mikor baj <span class="pagenum"><a name= -"Page_139" id="Page_139">-139-</a></span> van, fölfedezzük -magunkban a hűséget és a hazaszeretetet is. De aki nekik -ellenségük, az örökre és változtathatatlanul az… Nem kell tőlük -félnünk… Mi vagyunk az erősebbek.</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (sóhajtva): Bár úgy volna.</p> -<p><i>Almásy</i> (az ablaknál): Indul az ezred…</p> -<p><i>Az altábornagy</i> (az ablakhoz lép).</p> -<p>(Lent fölharsan az induló, amelyet a zenekar fuj. Az ezred -ütemes dobogása. A tömeg ujjongó moraja. Az ablakból a férfiak -kihajolnak, a nők zsebkendőt lengetnek az elvonuló ezred felé.)</p> -<p class="center"><i>(Függöny.)</i></p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Javítások.</span></p> -<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p> -<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p> -<table summary="Javítások"> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_30">30</a></td> -<td>altáborngy: No</td> -<td>altábornagy: No</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_36">36</a></td> -<td>Almássy (fuldokolva</td> -<td>Almásy (fuldokolva</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_63">63</a></td> -<td>abbamardt</td> -<td>abbamaradt</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_86">86</a></td> -<td>Magánkívül:)</td> -<td>(Magánkívül:)</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_103">103</a></td> -<td>Colovin: Feleljen.</td> -<td>Golovin: Feleljen.</td> -</tr> -</table> -</div> -<div style='display:block; margin-top:4em'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 1913 ***</div> -<div style='text-align:left'> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Updated editions will replace the previous one—the old editions will -be renamed. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg™ electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™ -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. -</div> - -<div style='margin:0.83em 0; font-size:1.1em; text-align:center'>START: FULL LICENSE<br /> -<span style='font-size:smaller'>THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE<br /> -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</span> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase “Project -Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg™ License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™ -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person -or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg™ -electronic works. See paragraph 1.E below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the -Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg™ mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg™ -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg™ name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg™ License when -you share it without charge with others. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™ work (any work -on which the phrase “Project Gutenberg” appears, or with which the -phrase “Project Gutenberg” is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: -</div> - -<blockquote> - <div style='display:block; margin:1em 0'> - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most - other parts of the world at no cost and with almost no restrictions - whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms - of the Project Gutenberg License included with this eBook or online - at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you - are not located in the United States, you will have to check the laws - of the country where you are located before using this eBook. - </div> -</blockquote> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase “Project -Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg™ -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg™ -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg™. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg™ License. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work in a format -other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg™ website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original “Plain -Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg™ License as specified in paragraph 1.E.1. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg™ works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg™ electronic works -provided that: -</div> - -<div style='margin-left:0.7em;'> - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg™ works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg™ trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, “Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation.” - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg™ - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg™ - works. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg™ works. - </div> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg™ electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg™ trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg™ collection. Despite these efforts, Project Gutenberg™ -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain “Defects,” such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the “Right -of Replacement or Refund” described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg™ trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg™ electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg™ electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg™ -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg™ work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg™ work, and (c) any -Defect you cause. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg™ -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg™’s -goals and ensuring that the Project Gutenberg™ collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg™ and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation’s EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state’s laws. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation’s business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation’s website -and official page at www.gutenberg.org/contact -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ depends upon and cannot survive without widespread -public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state -visit <a href="https://www.gutenberg.org/donate/">www.gutenberg.org/donate</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 5. General Information About Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg™ concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg™ eBooks with only a loose network of -volunteer support. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Most people start at our website which has the main PG search -facility: <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This website includes information about Project Gutenberg™, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. -</div> - -</div> - -</body> -</html> |