diff options
Diffstat (limited to 'old/65332-0.txt')
| -rw-r--r-- | old/65332-0.txt | 4088 |
1 files changed, 0 insertions, 4088 deletions
diff --git a/old/65332-0.txt b/old/65332-0.txt deleted file mode 100644 index 4a61b05..0000000 --- a/old/65332-0.txt +++ /dev/null @@ -1,4088 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook of 1913, by Lajos Biró - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this eBook. - -Title: 1913 - Történelmi szinmu három felvonásban - -Author: Lajos Biró - -Release Date: May 13, 2021 [eBook #65332] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -Produced by: Albert László from page images generously made available by - the HathiTrust Digital Library - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 1913 *** - -1913 - -BIRÓ LAJOS - -KÖNYVEI: - - -=1. Regények= - -A diadalmas asszony. - -Nyári zivatar. - - -=2. Elbeszélések= - -Kunszállási emberek. - -A fekete ostor. - -Marie és más asszonyok. - -Huszonegy novella. 2 kiadás. - - -=3. Szindarabok= - -Az utolsó csók. (Egy szegény ifju története.) - -Tavaszi ünnep. - -A rablólovag. - -Sárga liliom. - -A cárnő. Irták _Biró Lajos_ és _Lengyel Menyhért_. - -Singer és Wolfner kiadásai - -Budapest, VI. ker., Andrássy-út 16. sz. - -_Biró Lajos_ - - - - - - -_1913_ - -_Történelmi szinmű három felvonásban._ - -_Budapest 1914_ - -_Singer és Wolfner kiadása_ - -_VI., Andrássy-út 16._ - -_Az előadás joga dr. Marton Sándornál (Budapest, IV., Bécsi-utca 1.) -szerezhető meg._ - -* - -_Minden jog, a fordítás joga is fenntartva._ - -* - -_Színpadokkal szemben kézirat._ - -_Copyright 1913 by dr. Marton Sándor Budapest_ - -BUDAPESTI HIRLAP NYOMDÁJA. - - - - -SZEREPLŐK: - - -Westerland altábornagy - -Beatrix, a lánya - -Almásy főhadnagy, az unokaöccse - -Törő - -Theodori kapitány - -Karanov Paula - -Radován - -A főlakáj - -A régiségkereskedő - -Kovács - - - - -ELSŐ FELVONÁS. - -Nagyúri kastély terrasza. Jobbra (nézőtől) maga a kastély. Balra és -hátul a park. A terraszon kertiszékgruppok, kis asztalok stb. - - -ELSŐ JELENET. - -_A régiségkereskedő, Radován, Beatrixszel_, azután _Beatrix_ nélkül. - -(A kastély felől halkan katonazene hallatszik.) - -_A régiségkereskedő_ (jön jobbról; az ebédtől; átsiet a terraszon, lenéz -a parkba, nyugtalanul átmegy a terrasz tulsó oldalára, aggódva keresgél, -végre észreveszi azt, akit keresett és türelmetlenül leszól): Jöjjön -már, kérem. Alig tudtam az ebédtől elszökni. - -_Radován_ (aggasztóan rút ember, negyven éves, nem ősz csak őszülő; de -egészen megtörött. Nehezen vonszolja magát; minden percben mintha össze -akarna roskadni. A hangja kongó és tompa): Jövök már. - -_A régiségkereskedő:_ Hol az ördögbe járt? - -_Radován_ (feljön a terraszra): Elhíttak… Vigyázzon: itt jön a lány. - -_A régiségkereskedő:_ Melyik? (Lenéz.) Ah… - -_Beatrix_ (jön fel a lépcsőn). - -_A régiségkereskedő_ (túlzott édességgel): Ah, bárónő is fölkelt már az -asztaltól? - -_Beatrix_ (fönn a terraszon; mosolyogva): Igen, nem akartam, hogy apát -elhíjják… Éppen a harmadik tósztját mondta. - -_A régiségkereskedő_ (egy mentegetőző mozdulattal): Én is kijöttem… ez a -terrasz olyan hívogató… az ebédnek mindjárt vége lesz. - -_Beatrix:_ Igen, megyek is, és megmondom, hogy a feketekávét itt -szolgálják föl. (Radovánhoz:) Ön sem jön már vissza? - -_Radován:_ Nem. Én is maradok… (Szünet. – Elkényszeredetten:) A bárónő, -láttam, találkozott a gyerekekkel és megsimogatta őket. - -_Beatrix:_ Igen, mert úgy megsajnáltam őket. - -_Radován:_ Miért? - -_Beatrix:_ Mert olyan rútak. Ritka dolog ilyen csúnya gyerekeket látni… -nekem valósággal fájt, mikor rájuk néztem… gyerekeknek olyan szépeknek -kellene lenniök, mint az angyaloknak, nem? (Szünet.) Hogy kerültek ide -ezek a gyerekek? (Szünet.) Nem tudja, kinek a gyerekei voltak ezek? - -_Radován_ (sápadtan): De igen. Az én gyerekeim voltak. - -_Beatrix_ (megdöbbenve): Oh… kérem… bocsásson meg… Higyje el… Biztosítom -róla… - -_Radován_ (halkan): Hogy szépnek találta őket. - -_Beatrix_ (őszintén): Én nem akarok önnek hazudni… hanem hiszen ön -mondta nekem, hogy nincs családja. Miért mondta? - -_Radován_ (nagyon halkan): Mert az anyjuk elhagyott. (Szünet.) - -_Beatrix_ (hallgat, azután nagyon becsületesen): Higyje el, hogy nem -volt szándékomban önnek fájdalmat okozni… és bocsásson meg érte. (Kezet -nyújt.) - -_Radován_ (alázattal fogadja a kézszorítást): Tudom, hogy a bárónő -senkinek nem akar fájdalmat okozni. - -_Beatrix_ (igent int és elmegy jobbra). - -_Radován_ (utána néz és folytatja az előbbi mondatot): De nekem mégis -fájdalmat okoztok mindnyájan!… (Ökölbe szorított kézzel, halk, nagy -dühvel:) Ha én már egyszer titeket látnálak úgy, hogy összegörnyedtek és -nyögtök a fájdalomtól. - -_A régiségkereskedő:_ Ugyan kérem, ne álmodozzék… Jöjjön gyorsan és -mondja, hogy mi van. - -_Radován_ (fanyar fájdalommal): Mi lenne? - -_A régiségkereskedő:_ Beszélt-e már Törővel?… Hajlandó-e Törő nekünk -eladni a találmányát? Hajlandó-e eljönni, vagy elszökni innen? Vagy -ismeri-e végre ön a találmány titkát? A dolog nagyon sürgős! És alig van -rá mód, hogy én holnapnál tovább itt maradjak. - -_Radován_ (nyugodtan): Itt maradnak a többiek… - -_A régiségkereskedő_ (meglepetve néz rá). - -_Radován:_ Előttem ne titkolózzék; hiszen én mindent tudok… És engem ne -sürgessen, mert senkinek a világon nem olyan sürgős ez a dolog, mint -nekem. - -_A régiségkereskedő:_ Miért? - -_Radován:_ Mert nekem minden perc egy örökkévalóság; és mert az én -perceim mégis sietnek. - -_A régiségkereskedő_ (megütközve): Mi baja magának? - -_Radován_ (fájdalomtól eltorzult arccal): Én… nagyon beteg vagyok. -(Szünet.) - -_A régiségkereskedő_ (türelmetlenül): Szóval? Hogy állunk?… Ismeri ön a -találmányt? - -_Radován:_ Nem. Az még mindig a Törő titka. - -_A régiségkereskedő:_ Hát hajlandó Törő nekünk eladni? Innen elszökni? - -_Radován:_ Még nem. De remélem, hogy nemsokára igen… Még ma… Egy-két óra -múlva. - -_A régiségkereskedő:_ Miért? - -_Radován:_ Az altábornagy most vár táviratot Bécsből. A -hadügyminisztérium kimondja a végső szót: mennyiért hajlandók megvenni a -találmányt. - -_A régiségkereskedő:_ És? - -_Radován:_ És a távirat azt hiszem, már meg is jött. A lány azért hagyta -ott az ebédet. - -_A régiségkereskedő:_ És? - -_Radován:_ És mert az altábornagyot én is informáltam, föltételezem, -hogy csak a felét, csak a negyedét adják annak, amit Törő kért. És mert -Törőt is informáltam, mert hetek óta rakom a taplót a fülébe, és mert -amugy is vak és gőgös… (Szünet.) Föltételezem, hogy még ma szökik. - -_A régiségkereskedő_ (türelmetlenül): Hiszen ha csak végezhetnénk. Mi -mindennel elkészültünk… És átkozottul sürgős a dolog. - -_Radován_ (röviden): Nekem a legsürgősebb… És most váljunk el, mert -fölösleges, hogy bennünket együtt lássanak. Én visszamegyek az ebédlőbe. - -_A régiségkereskedő:_ Én akkor le a kertbe. (Elmennek.) - - -MÁSODIK JELENET. - -_Almásy, Kovács, Paula_, majd _A régiségkereskedő_. - -(Amint a régiségkereskedő hátul lement a parkba, a terrasz egy ideig -üresen marad, azután a baloldali lépcsőn föllopózik Almásy, mögötte -Kovács és hat szuronyos katona. Magyar bakák.) - -_Almásy_ (huszárfőhadnagy; vezérkari jelvény, középtermetű, barna, -nyugodt, izmos, inas. Óvatosan a terrasz hátsó részéhez siet): Ő volt -az. Nézze Kovács… az, aki ott befordul az alléba… Látja? - -_Kovács_ (gyalogos szakaszvezető; tartalékos; tehát nem a fiatal -katonatipus): Látom, főhadnagy úr. - -_Almásy:_ Hát ezt kell nyakon csípni, Kovács. - -_Kovács_ (indulni akar): Elébe kerülünk a nagykapu felől. - -_Almásy_ (csettint a kezével): Halt!… Megálljunk csak. (Gondolkozik:) Ez -akkor szimatot kaphat és megugrik… Itt várunk, míg visszajön. Ha -szerencsénk van, előbb itt lesz, mint az ebédelők odabentről… (A -katonákhoz:) Le a lépcsőn… bújjatok be ott az orgonabokorba. Ha intek, -föl ide mind… Maga is húzódjék vissza Kovács… (idegesen:) A mindenségét… -meg ne ugorjon ez a róka előlünk… De nem lehet mást csinálni, várni -kell… (Idegesen és türelmetlenül járkál; benéz jobb felé, fölvillan az -arca, odamegy a jobboldali ajtóhoz és suttogva beszól:) Petrovna Paula!… -Paula!… Jőjjön csak; most megmutatom, amit igértem. - -_Paula_ (huszonhároméves, orosz diáklány; rövidre nyírott haj; az orosz -diáklány ismert tipusa… Csodálkozva): Hát maga mit csinál itt? - -_Almásy:_ Türelmetlenkedem. Félek tőle, hogy nem sikerül elfognom egy -érdemes honfitársát. - -_Paula:_ A régiségkereskedőt? - -_Almásy:_ Azt. - -_Paula:_ Ugy-e mondtam, hogy honfitársam? - -_Almásy:_ Igaza volt… mint mindig. De addig is, míg sikerül elfognom, -bemutatom magának, amint igértem, Kovács Pál tartalékos szakaszvezetőt, -a budapesti famunkások szakszervezetének egyik vezető emberét… (A leányt -is bemutatja, komolyan, de érezvén a helyzet humorát:) Karanov Paula, -vegyész, politikai menekült, a szociálista-párt volt pártvezetőségi -tagja, a legutóbbi forradalom egyik vezetője. - -_Paula_ (komolyan kezet nyujt Kovácsnak): Jó napot elvtárs. - -_Kovács:_ Jó napot elvtársnő. - -(Kezet szorítanak.) - -_Paula_ (komolyan vizsgálja): A főhadnagy úr nekem azt mondta, hogy ön -jó katona, elvtárs. - -_Kovács:_ Én az vagyok, elvtársnő. - -_Paula:_ És ha holnap megkezdődnék a háború, ön nem dezertálna. - -_Kovács:_ Nem én, elvtársnő. - -_Paula:_ És a többi magyar elvtárs se? - -_Kovács:_ Egyetlenegy se, elvtársnő. - -_Paula_ (hitetlenül): És ön forradalmi szociáldemokrata? - -_Kovács:_ Az. - -_Paula:_ Nem valami (megvetően:) nemzeti… vagy keresztényszociálista -szervezet tagja? - -_Kovács:_ Hó… De nem ám… - -_Paula:_ Nemzetközi…? - -_Kovács:_ Az bizony. Osztályharci alapon. A kommunista manifesztum -alapján. A termelési eszközök kisajátításának a programjával. - -_Paula_ (hitetlenül csóválja a fejét): Hihetetlen. – És ön szivesen -harcol? - -_Kovács:_ Szivesen? Azt nem. De bizony én is harcolok, ha meg kell -lennie. Bár lenne már meg. - -_Paula_ (meglepetve): Ön kivánja a háborut. - -_Kovács:_ Nem. De… mindig mondom a főhadnagy úrnak is… az teszi a mi -helyzetünket, behivott tartalékosokét, itt keservessé, hogy mi itt -várunk és a családunk otthon koplal. Ha csak ez másképp volna már. - -_Almásy_ (beszélgetés közben állandóan figyeli a parkot): Majd másképpen -lesz ez is. Csak türelem kell. (Humorral:) Hiszen tudja Kovács… - -_Kovács_ (Paulához, mosolyogva): A főhadnagy úr azt állítja, hogy a -szociálizmus eddig helyesen tette, ha hadseregellenes volt, de most itt -az ideje, hogy militaristává alakuljon át. - -_Almásy_ (a parkba néz, bólintva folytatja): Mert a szociálizmus lassan -meghódítja az államot és mert így neki kell gondoskodnia az állam -fennmaradásáról. - -_Paula_ (szelid kicsinyléssel): És hogy a militarizmus, amely eddig -antiszociálista volt, ezentul szociálista lesz. - -_Almásy_ (bólint): Ugy van. – Mert a néphadsereg csak akkor ér valamit, -ha valóban a nép hadserege. - -_Paula_ (felülről lefelé): Igen, ismerem, ez a Törő elmélete. - -_Almásy_ (kinéz): Amelyet Törő cserben hagyott, hogy kiránduljon a -részeg gőg anarchista mezejére. De amelynek az igazságát én óráról-órára -bizonyosabbnak látok. - -_Paula_ (pedánsan): Ez, kérem, romantikus polgári álmodozás, amely nem -ismeri az osztályharc egész elméletét és amely örökké kiegyenlítésről -álmodozik, holott… - -_Almásy_ (a parkba néz): Vigyázni!… Bocsánat! hallgasson Paula kérem… -Itt jön az emberünk. – Kovács, ha intek, hetedmagával ide. – Paula -kérem, vonuljon maga is… Vagy, hm… maradjon itt. - -_A régiségkereskedő_ (nyugodtan jön föl a lépcsőn, meglátja Almásyt, -mosolyogva): Ah, jó napot főhadnagy úr, jó napot kivánok… - -_Almásy_ (nyugodtan megvárja, amíg odaér hozzá, elfogadja a kezét, a -másik kezével int a katonáknak és a balkezét rögtön rá is teszi a -régiségkereskedő vállára): Jó napot… én önt ezennel letartóztatom. - -_A régiségkereskedő_ (előbb neki akar rohanni Almásynak, át akar gázolni -minden gáton, egy másodpercig úgy van, hogy a revolvere után kap, egy -másodpercig összehúzódik, mint az ugrásra készülő vadállat, azután -észreveszi a szuronyos katonákat, akik körülveszik és elkezd nevetni): -Ha… ha… ha… ha… Nagyon jó. Ez kitünő. Ha… ha… ha… - -_Almásy_ (nyugodtan): Siessen kérem a nevetéssel, mert a katonáim rögtön -elkisérik… Kovács!… A revolvert kivenni a zsebéből. - -_Kovács_ (hozzálát). - -_A régiségkereskedő_ (túlzott fenséggel): Kérem én tiltakozom minden -erőszak ellen, én tisztességes kereskedő vagyok, én hivatkozom ő -excellenciájára, Westerland altábornagyra. (Egyre hangosabban kiabál.) - -_Almásy:_ Csend! Ha kiabál, betömetem a száját és meg is bilincseltetem… -Kovács!… megmotozni. - -_A régiségkereskedő_ (megpróbálkozik méltatlankodással): Kérem, én… - -_Almásy_ (nyugodtan): Ön… ön nem Baumann József, nem régiségkereskedő; -és én azt hittem, hogy az önök vezérkarának a tisztjei is olyan -elegánsan tudnak belenyugodni abba, ami elkerülhetetlen, mint a mi -vezérkarunk tisztjei. - -_A régiségkereskedő_ (átalakul, kiegyenesedik; álkedélyessége eltünik; -hideg gőggel engedi át magát az erőszaknak). - -_Kovács_ (átnyujtja Almásynak a kiszedett holmit): Tessék a pisztoly. -Itt a tárca. - -_Almásy_ (átveszi): Jó… A folytatása majd a hadbiró úrnál… Kovács a -foglyot lekiséri a… - -_A régiségkereskedő_ (nyugtalanul néz körül, nem jön-e valaki. -Nyugtalankodva, lesben állva): Csak egy percet kérek még, csak azt -szeretném, ha… - -_Almásy_ (udvariasan félbeszakítja): Sajnálom, semmit sem lehet. Ön -senkivel sem beszélhet és tovább itt nem maradhat… Kovács, a foglyot -átadja az őrnagy-hadbiró úrnak. Az úton az első gyanus mozdulatára -lelövi. Két ember megy előtte, kettő szorosan mögötte. Az úton nincs -megállás egy másodpercre sem. - -_Kovács_ (katonásan ismétli): A foglyot az őrnagyhadbiró úrnak. Első -gyanus mozdulatra lelőni. Két ember előtte, kettő mögötte. Megállás -nincs. - -_Almásy:_ Úgy van… Előre… indulj. - -_Kovács_ (tiszteleg, közrefogja a katonáival a foglyot és a baloldali -lépcsőn lemegy vele). - -_Almásy_ (elgondolkozva néz a távozók után. Azután belenéz a -régiségkereskedő tömött nagy tárcájába és figyelmesen nézegeti a benne -levő kis papirdarabokat): Hm… hiszen ez nagyon érdekes lesz… (Még mindig -a tárcára hajolva:) Nagyon köszönöm magának, kedves kis Paula, hogy -fölhivta a figyelmemet erre a derék, bécsi régiségkereskedőre. - -_Paula_ (nyugodtan bólint): A második szaván megéreztem, hogy -honfitársam. (Elgondolkozva:) Ez az érzékenységem talán azért olyan -fájdalmas élességü, mert minden gondolatom a hazámé. - -_Almásy_ (gyöngéden bólint. Összehajtja a tárcát): És most mondja meg, -meg volt-e elégedve az én tartalékos szakaszvezetőmmel. - -_Paula_ (komolyan): Meg. - -_Almásy:_ No ugy-e, hogy igazam volt: ugy-e, hogy ez a hadsereg olyan, -hogy le lehet vele győzni a maga hazáját. - -_Paula_ (idegesen): Ne mondja kérem, hogy a hazámat. - -_Almásy:_ Megint igaza van: nem a hazáját, hanem a hazáját is elnyomó -zsarnokságot. - -_Paula_ (elgondolkozva bólint): Igen… lehet… A nép itt derék, okos és -érett, a népben megvannak a fejlett demokráciák jó tulajdonságai; (kissé -száraz, előadó hangon:) de a többi osztályok aggasztó romlást tüneteket -mutatnak: az emberek tunyák, henyék, elbizottak, gőgösek, szinte -alkalmatlanoknak látszanak az állam fenntartására; nincsenek meg bennük -az államot fenntartó tulajdonságok, nincs bennük önzetlenség, nincs -bennük szolidaritás… nézze, mennyit ettek és mennyit ittak odabent; és -katonákat rendeltek ki, hogy zenét is kapjanak a zsiros és füszeres -ételek mellé. - -_Almásy_ (előbb félig mosolyogva, félig komolyan hallgatta a pedáns kis -előadást, azután benéz a kastélyba és ijedten közbeszól): Várjon, kedves -kis Paula, majd máskor… most mindjárt itt lesznek a többiek… és én még -meg akarom magát kérdezni: mi van a kapitánnyal? - -_Paula:_ Theodorival? - -_Almásy:_ Igen. - -_Paula:_ Mi volna vele? Ostoba… Imád… - -_Almásy:_ Nagyszerű. És maga? - -_Paula:_ Utálom. - -_Almásy:_ Az nagyon jól van… csakhogy… kedves, drága, kis Paula: ne -mutassa neki. (Őszinte szorongással:) Ha csak annyira tudna vele jutni, -ha csak azt megtenné, ha csak azt a… hogy mondjam?… ha maga a mi jó -ügyünk érdekében egyelőre azt az igéretet ki tudná belőle venni, hogy ő… -hm… hogy ő magát… pénzzel dúsan ellátja… ha… ha… ha… - -_Paula_ (nyugodtan): Ha a szeretője leszek. - -_Almásy_ (megkönnyebbülten): Igen. - -_Paula:_ Az nagyon könnyű lesz. - -_Almásy:_ Azt hiszi? - -_Paula:_ Majdnem bizonyos vagyok benne… A férfiak általában hitványul -szerelmesek tudnak lenni; de soha én embert nem láttam, aki ilyen -nyomorékja lett volna a szerelmi vágyódásának. - -_Almásy_ (őszintén): Hát akkor, drága és kedves barátnőm, ha egyedül -marad vele… de lehetőleg még ma délután… vegye ki belőle. Pontosan azt: -mennyi pénzt költ magára, hogyha… hogyha… - -_Paula:_ Hogyha a szeretője leszek. - -_Almásy_ (mosolyogva): Igen… Megteszi? - -_Paula:_ Meg. - -_Almásy:_ Köszönöm. - -_Paula:_ Megteszem, bár alig akadt még elém férfi, akit ilyen hevesen -utáltam volna, mint ezt a Theodori kapitányt. Milyen ember ez! Szép, -kedves, mosolygó: utálom! Ha én ilyen szép férfi volnék, összevagdalnám -karddal az arcomat, mint a dervisek Husszein ünnepén. Vagy himlőt -oltanék magamba. Hogy legalább ragyás legyek, ha már ilyen szép vagyok. - - -HARMADIK JELENET. - -_Voltak, Westerland_ altábornagy, _Beatrix, Törő, Theodori, Radován_, -több lakáj, közöttük a főlakáj, aki símán siklik ide-oda, mindenütt -jelen van és gyorsan eltünik, végül vendégek: hölgyek és férfiak, a -vidék előkelősége. - -_Az altábornagy_ (a nők elől menekül; szeretetreméltóan védekezik): Nem, -nem, hölgyeim, lehetetlen. - -_Egy fiatal hölgy:_ Kegyelmes uram: csak azt legalább, hogy -nagyhatalommal lesz-e háborunk? - -_Az altábornagy:_ De ha mondom, hogy én semmit sem tudok. - -_A nők:_ De igen. De igen. De igen. - -_Egy idősebb hölgy:_ Hát csak azt, kegyelmes uram, bizonyos-e már a -háború? - -_A fiatal hölgy:_ Hiszen ha bizonyos, akkor egy nagyhatalommal egészen -bizonyosan dolgunk lesz. - -_Az idősebb hölgy:_ Dehogy lesz… - -_A fiatalabb hölgy:_ Kegyelmes uram: nekem a vőlegényem van behíva… - -_Az altábornagy:_ De hölgyeim, ha mondom… - -_A nők:_ De igen, de tudja. - -_Az altábornagy:_ Ha mondom, hogy nem tudom, hát irgalmazzanak már. Nem -tudom. - -_Törő:_ Hát tisztelt hölgyeim, irgalmazzanak szegény házigazdánknak. -Higyjék el: elhihetik neki, hogy nem tudja. - -_Az altábornagy_ (kissé sértődötten): Miért ne tudnám? - -_Törő:_ Mert ebben a pillanatban talán még ő felsége a király sem tudja. -(Általános fölzúdulás: Óh!… Hohó!… Hogy lehet ilyet mondani.) - -_Az altábornagy:_ No hát ez már mégis… - -_Törő:_ De hiszen ez világos… és nagyobb tiszteletnek a jelét a király -iránt nem adhatja senki, mint az, aki azt mondja: maga ő felsége sem -tudja, lesz-e háború. - -_Az altábornagy:_ Ezt meg is kell magyarázni. - -_Törő:_ Nagyon szívesen… (Leül. A feketekávét szervirozzák körülötte.) A -háborút nem mi akarjuk, helyesebben mi nem akarjuk: sem az ország, sem a -király. Mi védelmi állásban vagyunk. Most éppen úgy, mint öt évvel -ezelőtt, öt évvel ezelőtt úgy, mint tíz évvel ezelőtt. Az a nagyhatalom, -amellyel szemben állunk, öt évről öt évre úgy tesz, mintha nekünk akarna -rontani. Nem támad, de idegessé tesz, megijeszt, kifáraszt, izgalomban -tart… Mert a maga népének az izgalmával nem törődik, öt évről öt évre -megismétli ezt a játékot, amelyről mi sohasem tudhatjuk, mikor válik -véres mérkőzéssé. Mikor válik tehát azzá? Majd akkor és nem előbb, ha ez -a nagyhatalom elérkezettnek látja rá az időt. Most van-e ez az idő, az -csak hónapokig tartó izgalom után derül ki; egyelőre nem tudhatja tehát -ő excellenciája, sőt nem tudhatja ő felsége a király sem. - -_Az altábornagy_ (dörmögve): No így… így már más… - -_Törő:_ Ami egyébként nem is olyan örvendetes állapot. - -_Az altábornagy:_ Mi nem örvendetes állapot? - -_Törő:_ Az, hogy egy nagy birodalom öt évről öt évre engedi magát -megrémíttetni, költekezésre és védekezésre szoríttatni, beteg embernek -kikiáltatni, hogy végül szégyenkezve dugja hüvelybe ismét hiába kihúzott -kardját és szégyenkezve élvezze a létet a legközelebbi ijesztgetésig. - -_Az altábornagy_ (mogorván): Preventiv háború? - -_Radován_ (halkan): Az a nagyhatalom, amely velünk szemben áll, a -legbelső ösztönét követi, amikor fenyegetőzik és mi a legbelső -ösztönünket követjük, amikor védekezünk. - -_Törő:_ Vagyis: az a nagyhatalom a terjeszkedő hatalmas és fiatal -ország, mi pedig betegek vagyunk és megértünk a pusztulásra. - -_Radován:_ Mi, azt hiszem betegek vagyunk… megértünk a föloszlásra. - -_Az altábornagy_ (hevesen akar válaszolni). - -_Törő_ (közbevág): Ez az, ami nem igaz. Ez a babona az, ami bennünket -gyengévé tesz. Ki hitette el velünk, hogy most rajtunk a sor?… Nem -rajtunk a sor, hanem ő rajta a sor. - -_Fölkiáltások:_ Ah! Rajta! Miért? Hogyan? - -_Törő:_ Csak azt legyen bátorságunk kimondani, hogy mi a népeknek -szabadságot viszünk, és az egész félelmes hatalom összeroskad, mint a -hamú. Csak egyszer merjük azt mondani, hogy a mi demokratikus -impériumunk föl akarja osztani ezt a velünk szemben álló birodalmat, -mert Keleten a független államoknak egy hosszú sorával akarja Európát -elválasztani a fölszabadított népétől: Finnországgal, Lengyelországgal, -Ruténországgal, és hol van az a félelmes erő, amely öt évről öt évre meg -merte tenni azt, hogy az élet és a halál játékára rákényszerítsen -bennünket. Csak egyszer merje a mi birodalmunk megüzenni az elnyomott -népeknek… mindnek… hogy velük van, – és megküldte a halálos üzenetet -annak a hatalomnak, amely bennünket merészel halállal fenyegetni. -(Mosolyogva és nyugodtan beszélt.) Nagyon egyszerű a dolog: az ő -fölosztását kell európai programmá tenni. Ez az egész. - -_Felkiáltások:_ Bravó! Éljen! - -_Paula:_ Nagyon jó, csakhogy akkor sok mindennek át kell itt is -alakulnia. - -_Törő:_ Majd átalakul. - -_Paula:_ Én nem is tudtam, hogy ön ilyen jó osztrák-magyar hazafi. - -_Törő_ (nyugodtan): Osztrák-magyar hazafiasság nincs és én azonkivül sem -osztrák, de még magyar hazafi sem vagyok. - -_Paula:_ Igen hallottam, ön szociálista volt. - -_Törő:_ De már nem vagyok. Nem hiszem, hogy akármilyen embertömeggel -igazi közösségem volna. - -_Paula:_ Akkor miért mondta el mindezt? - -_Törő:_ Mulattatott. - -_Paula_ (végignézi; nyugodtan): Ön énnekem munkaadóm. De ez nem gátolhat -meg annak a kimondásában, hogy ön igen erkölcstelen ember. - -_Törő:_ Ön énnekem alkalmazottam, de ez nem gátolhat meg annak a -kimondásában, hogy önnek nyilván tökéletesen igaza van. - -_Paula:_ Ezekről a dolgokról Magyarországon, úgy látszik, lehet -elméskedni és tréfás hangon beszélni. Nekem azonban annyit meg kell -mondanom, hogy én az olyanfajtáju emberekben, mint ön, az emberiségnek a -leggonoszabb ellenségeit látom. - -_Törő_ (még mindig mosolyogva): Annyit nekem is meg kell mondanom, hogy -most már látom, miért nem akadt munkaadó, akinél ön egy hónapnál tovább -dolgozott volna… Az én erkölcsi züllöttségemen azonban egészen hiába -háborodik föl: én az ön kémiai tudását béreltem ki, nem pedig az ön -politikai meggyőződését… nekem tehát ön hiába erőlködik, én önt nem -fogom kidobni. - -_Paula:_ Csakhogy én nem vagyok hajlandó… - -_Beatrix_ (közbevág): De kedves Paula, ne haragudjék: hiszen amit Törő -mond, azt ő sem veszi komolyan. - -_Paula:_ Engem éppen az háborít föl, hogy semmit sem vesz komolyan. -(Halkabban:) Én láttam, amint katonalovak a testvéreim véres holttestére -léptek… és láttam, hogy barátaimat a börtönbe vitték; és láttam, hogy -ezer meg ezer ember hiába halt meg a szenvedő milliók megváltásáért; én -nem tudom türelemmel nézni, hogy vannak emberek, akik mindig készen -vannak minden árulásra. - -_Beatrix:_ De ne higyje, hogy ő áruló tudna lenni. - -_Paula_ (hallgat, azután csöndesen): Az ön honfitársai között… akár -osztrákok, akár magyarok… tulságosan sokan vannak, akik semmiféle -erkölcsi törvényt nem ismernek. - -_Beatrix:_ De miért lennének azért árulókká? - -_Paula_ (vállat von): Aki azt teszi, ami jól esik neki, az árulóvá lesz. - -_Beatrix:_ De nekik nem esik jól az árulás. - -_Paula:_ Nem…? - -_Beatrix:_ Nem. Semmiféle törvényt nem ismernek, de az árulás nem esik -jól nekik. - -_Almásy_ (észrevétlenül odalépett az altábornagy mögé): Kegyelmes uram… - -_Az altábornagy_ (meglepetve): Szervusz fiu… te már itthon vagy? - -_Almásy:_ Szabad egy háromperces audienciát? - -_Az altábornagy_ (elvonul vele balra előre): Na mi ujság? - -_Almásy_ (nagy lélegzetet vesz): Antal bátyám, kérlek, hallgasd meg -nyugodtan, amit mondani akarok: – én ezt a te Baumann álnevü -régiségkereskedődet letartóztattam és átadtam az őrnagynak, aki most -hallgatja ki. - -_Az altábornagy:_ No hallod… én kikérem magamnak… - -_Almásy:_ Ez az ember nekem gyanus volt. A gyanumat igazolta az, hogy -folyton ott őgyelgett, ahol nem kellett volna… - -_Az altábornagy:_ Római régiségeket keresett. Az én engedelmemmel. - -_Almásy:_ A Diocletián és Traján nyomait, ami tavaly épült péterhegyi -várunkban. - -_Az altábornagy:_ Semmiesetre sem volt rossz szándéka… - -_Almásy:_ Abban sem, hogy titokban átjárt a Dunán a szerb partra és a -román partra, ahol egy kis házat kibérelt? - -_Az altábornagy:_ Mi a csudának bérelt volna ez egy kis házat a román -parton? - -_Almásy:_ Azt nem tudom. Annál rosszabb. Hadiállapotban vagyunk és nem -engedhető meg, hogy egy idegen és ismeretlen ember… - -_Az altábornagy:_ Nem idegen és nem ismeretlen. A legkitünőbb ajánlásai -vannak. - -_Almásy:_ Nem engedhető meg… - -_Az altábornagy:_ Az nem engedhető meg, hogy te az én megkérdezésem -nélkül intézkedjél és hogy ostobaságokat csinálj. Értetted? - -_Almásy:_ Értettem… Itt az elfogott Baumann régiségkereskedő tárcája. - -_Az altábornagy_ (megnézi a tárcában levő papirokat): Óh!… Óhohó!… Ejnye -a keserves mindenségét… - -_Almásy:_ Ezt a rajzot katona készítette… Ez a Baumann nem bécsi ember -és nem régiségkereskedő, hanem vezérkari tiszt. - -_Az altábornagy:_ Ejnye… a keserves hétoltári… - -_Almásy_ (gyorsan): Kérlek, hallgass most egy másodpercre. - -_A főlakáj_ (odajött, elvette a kávéscsészéket, átadta egy lakájnak). - -_Az altábornagy:_ Mi az? Miért mondtad, hogy hallgassak? - -_Almásy:_ Mert nem akartam, hogy a főlakájod hallja, amit mondasz. - -_Az altábornagy:_ Miért ne hallhatta volna, hogy alaposan kikáromkodom -magamat? - -_Almásy:_ Mert énnekem ez a főlakáj gyanus. - -_Az altábornagy:_ Hát… édes fiam!… Amiben igazad volt, abban igazad -volt, de ha a kémkeresésbe belerészegedtél, ne kivánd, hogy én komolyan -vegyem, amit részegségedben beszélsz. Az én cselédeim kitünő cselédek és -semmi egyebek. A főlakájom tökéletes lakáj és semmi más. És én őket el -nem kergetem azért, mert a hulló csillagban is kémet látsz… Most pedig -ide hívom Theodorit és… - -_Almásy_ (gyorsan): Kérlek, ne hídd ide. - -_Az altábornagy:_ Miért? - -_Almásy_ (kissé kínosan): Nagyon kérlek… nagyon kérlek rá… hidd el, hogy -helyesen cselekszünk… ne szólj Theodorinak egyelőre erről az -elfogatásról. - -_Az altábornagy_ (elképedve): Miért? (Gúnyosan:) Talán Theodori is -gyanus neked? - -_Almásy_ (kínosan habozik, azután határozottan): Igenis, Theodori is -gyanus nekem. - -_Az altábornagy_ (mérgesen nevet): Óriási. Te meg vagy őrülve. Te -komolyan meg vagy őrülve. - -_Almásy:_ A hadsereg érdekében… és az ország érdekében… - -_Az altábornagy:_ Te maniákus vagy… Te megőrültél… Én nem vagyok neked -gyanus…? Én nem vagyok kém és áruló? - -_Almásy:_ Én könyörögve kérlek… - -_Az altábornagy_ (bosszusan): Eh!… (Hangosan:) Theodori! - -_Almásy_ (gyorsan): Kérlek, ne szólj neki. - -_Az altábornagy:_ Nem szólok neki arról, hogy mivel gyanusítottad. És -azt köszönd meg nekem. - -_Theodori_ (Paula mellett ült és vele beszélgetett, most fölkel és -derülten jön az altábornagy felé): Parancs, kegyelmes uram. - -_Az altábornagy_ (megvárja, míg odajön, azután megmutatja neki a -tárcából kivett rajzot): Nézze csak ezt Theodori. - -_Almásy_ (úgyszólván lesben állva figyel Theodorira). - -_Theodori_ (megnézi a rajzot, azután megnézi a tárcát, azután teljes -nyugalommal, derülten ránéz az altábornagyra és Almásyra): Ezt a rajzot -katonatiszt készítette, – és ez a tárca az állítólagos régiségkereskedő -tulajdona. Akit excellenciád elfogatott, mert nem régiségkereskedő, -hanem kém. - -_Az altábornagy_ (elámulva): Theodori, – nagyszerű! – Honnan tudja? - -_Theodori:_ Igy történt? - -_Az altábornagy:_ Igy. - -_Theodori:_ Nagyon helyesen. - -_Az altábornagy:_ De honnan tudta? - -_Theodori:_ A tárcát megismertem; és a következtetés könnyü lett volna -akkor is, ha ez a régiségkereskedő nekem nem lett volna amúgy is gyanús -és ha nem készültem volna rá, hogy excellenciádnak javaslatot tegyek az -elfogatására. Csak arra vártam, hogy innen elmenjen, mert nem akartam, -hogy az elfogatás excellenciád kastélyában történjék. - -_Az altábornagy_ (egy kis szemrehányó éllel Almásy felé): Az talán jobb -is lett volna úgy. No, így se nagy baj. De nagyszerü Theodori, hogy ezt -is tudta. Semmivel sem lehet meglepni. Hm… és ennek a fickónak a -holmiját majd átvizsgáljuk. Theodori ezt ugy-e, elvégzi és… - -_Almásy_ (gyorsan): Az őrnagy hadbiró úr nemsokára ideérkezik. - -_Az altábornagy:_ Jó; azzal együtt. Nagyszerü Theodori, hogy ezt is -tudta. Nézze csak: Almásy azt mondja, hogy vannak itt még mások is, -akiket szemmel kellene tartani. De hát ez képtelenség. - -_Theodori:_ Nem képtelenség, kegyelmes uram. - -_Az altábornagy:_ Micsoda? Maga is gyanakszik valakire? - -_Theodori:_ Gyanakodni? Azt nem mondhatom. De a helyzetünk olyan, hogy -minden kézre vigyáznunk kell, amely a hadi titkaink körül babrálhat. És -itt van egy szépen formált kéz, amely minden figyelmet megérdemel. - -_Az altábornagy:_ Micsoda kéz? - -_Theodori_ (halkan): A Törő asszisztenséé… a lelkes és kedves idegen -kisasszonyé. - -_Almásy_ (magánkívül): Azért én a becsületemmel és a fejemmel -kezeskedem… (Hirtelen legyűri a dühét. Teljes nyugalommal.) Pardon, – -nem kezeskedem érte… Senkiért sem kezeskedem. - -_Theodori:_ Hiba is volna. - -_Az altábornagy:_ Igen. Mondja csak Theodori… - -_Theodori:_ Ez a lelkes kisasszony mindenekelőtt idegen. Másodszor nekem -úgy tetszik, hogy erkölcsi tekintetben nem nagyon megbizható. - -_Almásy_ (alig birja a dühét megfékezni). - -_Az altábornagy:_ Úgy van, úgy van, – engem már többször fölháborított, -amit mondott. - -_Theodori:_ Végül pedig vegyész, szakértő, éppen a Törő asszisztense, – -és nekünk most a legféltettebb kincsünk a Törő találmánya, amely még -nincs is egészen a kezünkben. - -_Az altábornagy:_ Nagyon helyes. (Aggódva.) De hát mit csináljunk akkor, -hogy kézre kerítsük? - -_Theodori:_ Ha szabad előterjesztést tennem: egyelőre semmit. Ha -elérkezik az ideje, én majd jelentkezem. (A derültsége mosolygássá lesz, -meghajlik, halkan:) Hiszen excellenciád észrevette talán, hogy nem -töltöm hiába az időt és hogy a legjobb úton vagyok. - -_Az altábornagy_ (elragadtatva): Nagyszerü, Theodori. Maga páratlan! -Nagyszerü. (Jókedvében nevet; megveregeti a kapitány vállát és félkarral -megöleli.) - -_Almásy_ (fuldokolva nyelte a mérgét; korrekt hangon): A legsürgősebb -teendő mindenesetre az volna, kegyelmes uram, hogy a Törő találmányát -végre megszerezzük. - -_Az altábornagy:_ Igen, igen… Persze, persze… A hadügyminisztériumból -megjött a távirat. - -_Almásy:_ Megadják, amit Törő kér? - -_Az altábornagy:_ Nem. - -_Almásy_ (kétségbeesve): Kegyelmes uram, akkor könyörgök, ne is -tárgyaljon excellenciád Törővel, mert eredményt nem ér el, őt ellenben -elvadítja… és – ezzel számolni kell, akármi is a véleményünk az -egyéniségéről – (keresi a szót:) oktalan elhatározásokra ingerli. - -_Az altábornagy_ (Theodorihoz): Hát hallott még ilyet valaha? - -_Theodori_ (derülten, nyugodtan): Nem vagyok a főhadnagy úr véleményén. -Itt sok millióról van szó, az ország pénzéről, úgy, hogy az alkudozás és -a takarékosság nem csupán jog, hanem kötelesség is; – kockázatot pedig, -amellyel az alkudozás járna, egyáltalában nem látok. - -_Almásy_ (magánkívül): Ha Törő nem kapja a találmányáért azt az árat, -amelyet megszabott, akkor elmegy oda, ahol ezt az árat megadják neki. - -_Theodori_ (nyugodtan): Én jobb véleménnyel vagyok a Törő -hazafiasságáról. - -_Az altábornagy:_ Én is. Úgy van… És: köszönöm, elég volt. Mégis csak -hallatlan, csak kimondani is: ha itt nem kap elég pénzt, akkor megy -máshová… A találmánya nem is ér többet. - -_Almásy:_ Minden pénzt megér. - -_Az altábornagy:_ Nem igaz. - -_Almásy:_ De hiszen mi próbáltuk ki. - -_Az altábornagy:_ Hát én pedig nagyon jó helyről ismerem a hibáit… -Kitől? Hát a saját emberétől, a másik asszisztensétől, Radovántól. - -_Almásy:_ Könyörgök: ne tárgyalj még vele. - -_Az altábornagy:_ Fogok: mihelyt a vendégeim elmentek. Elég volt. -Köszönöm. Abtreten. (Theodorinak barátságosan int és visszamegy a -vendégei közé.) - -_Almásy_ (elvegyül a társaságba). - -_Theodori_ (rövid séta után visszaül Paula mellé). - -(Lent megszólal a zene.) - -_Az altábornagy_ (a nőkhöz, akikre nyilvánvalóan nagyon hat a zene): -Hölgyeim, a zenekar most tüzes csárdásokat fog játszani. A park nagyon -alkalmas rá, nincs kedvük egy kicsit táncolni? - -_Egy fiatal hölgy_ (kacér fájdalommal): Ah, holnap, ki tudja, kezdődik a -háború; és mi táncra kényszerítsük itt ma azokat, akik holnap talán a -halálba mennek? - -_Az altábornagy_ (a karját nyújtja; lovagiasan): Eh, katona sorsa: ma a -bálterem parkettjén kell megállani a helyét, holnap a csatatéren… -(Lemegy a lépcsőn.) - -(Vidám zajgás közben lemennek a többiek is.) - - -NEGYEDIK JELENET. - -_Paula, Theodori._ - -_Theodori:_ Maga nem megy le a tánchoz és a zenéhez? - -_Paula:_ Nem megyek… Én gyűlölöm a tömeges táncokat és utálom a -tömegeknek szervirozott zenét. - -_Theodori:_ Pedig maga arra szánta az életét, hogy nagy és piszkos -tömegeket szolgáljon. - -_Paula:_ Arra. - -_Theodori:_ Akkor szeretnie kell a tömegeket. Akkor… (közelebb húzódik -hozzá) minden szeretete a tömegeké és… a szeretetéből nem jut senki -másnak ugy-e… - -_Paula_ (nem veszi tudomásul a közeledést; elnéz a messzeségbe): Igen, -de most szomorú vagyok és… - -_Theodori:_ És? - -_Paula:_ És ilyenkor mindig az jut eszembe: érdemes-e az embernek -föláldoznia az életét? Nem mennek-e előre a dolgok én nélkülem is? És -nem volna-e okosabb az életet okosan élni? Egyedül lenni? Vidámnak -lenni? Boldognak lenni? - -_Theodori_ (egyre közelebb húzódik hozzá): Látja, drága kis lány, ez az -igazság és ez a bölcseség: csak az én életem az enyém és az ember élje -le szépségben az életét. - -_Paula:_ Ah, szépségben… Ha az ember el tudná zárni az életét mindentől, -ami rút és ami beléje tolakszik… - -_Theodori_ (egészen közel hozzá): Kicsi lány: jöjjön velem és bízza rám -az életét. Én gyöngéden bele fogom a kezembe és vigyázok rá… Keresek -magának egy illatos, selymes és puha fészket… A rózsaszínű éjjeli lámpa -a maga puha nyakára veti a fényét… (Még közelebb hozzá.) Vagy -felöltöztetem magát (megfogja a kezét) rövidhajú kis lányom… fekete -selyemtrikóba… Fekete selyemruhás kis apródom leszel és a nyakamra -teszed a lábadat… kis apródom. (Megöleli.) - -_Paula_ (elbágyadtan engedi magát; azután megrázkódik és kibontakozik): -Ah, mindez szép volna; de hiszen mindez lehetetlen. - -_Theodori_ (részegen): Miért volna lehetetlen? - -_Paula:_ Mind a ketten szegények vagyunk. - -_Theodori:_ Én nem vagyok szegény. - -_Paula:_ Egy szegény diákleány és egy szegény katona. Hagyjuk az -álmadozást. - -_Theodori_ (megöleli): Ide figyelj: én nem vagyok szegény. Én -elárasztalak pénzzel; puha nagy bőségben élsz, ha az enyém leszel. -Eljössz velem innen? - -_Paula_ (kibontakozik): Ah, Theodori, látja, én nem vagyok olyan, mint -más nők: – talán szemérmetlenség erről nyiltan beszélni… - -_Theodori:_ Nem szemérmetlenség. Okosság. - -_Paula_ (szégyenkezve): Talán szemérmetlenség, de én… én olyan bágyadt -bölcseséggel nézem a világot, hogy megmondom: én nem tudok már nekivágni -a bizonytalanságnak, a küzködésnek és a szükölködésnek. (Szemérmesen:) -Tudom, rosszul tettem, hogy ilyen nyiltan beszéltem. - -_Theodori:_ Jól tetted, okos kis leányom, rövidfürtös kis apródom… -Hiszen én láttam rajtad, hogy ezt akarod mondani és ide akarsz eljutni… -Óh, rövidfürtös okos kis fejem: ugy-e egy hét óta gondolkozol azon, -hogyan mondd ezt meg nekem? - -_Paula_ (lesütött szemmel): Igen. - -_Theodori:_ Hát ne félj: innen elmégy Bécsbe; ott berendezek neked egy -lakást; és amikor elmégy, már akkor a kezedbe adok… mennyit… tízezer… -húszezer… ötvenezer koronát. Elég lesz?… Egy fél évre? - -_Paula:_ Istenem, igaz ez? - -_Theodori:_ Nem hiszed, kis diáklányom? Úgy fogsz élni, mint egy -hercegnő. - -_Paula:_ Nem tudom elhinni. - -_Theodori:_ Majd elhiszed, ha látod, hogy szórom az édes öledbe a pénzt. -(Megöleli.) - -_Paula:_ Vigyázzon, jön valaki. - - -ÖTÖDIK JELENET. - -_Voltak, Almásy;_ majd _Theodori_ nélkül. - -_Almásy:_ Kapitány úr, jelentem alássan, ő excellenciájához. - -_Theodori:_ Megyek. Mi ujság? - -_Almásy:_ Az őrnagy-hadbíró úr van itt. - -_Theodori:_ Jó. Ön itt marad? - -_Almásy:_ Itt kell várnom ő excellenciájára. - -_Theodori_ (barátságosan üdvözli mindkettőjüket és elmegy). - -_Almásy_ (kiséri, utána néz, azután feszült várakozással visszafordul). - -_Paula_ (igent int). - -_Almásy:_ Mi az? Vallott? - -_Paula:_ Igen. - -_Almásy:_ Mit? - -_Paula:_ Ha elmegyek vele Bécsbe egy (utánozza) illatos, selymes, puha -fészekbe, akkor ad tíz… húsz… ötvenezer koronát. - -_Almásy:_ Ezt mondta? - -_Paula:_ Ezt. - -_Almásy_ (ökölbe szorított kézzel): Oh! Akkor… (Csüggedten:) De hiszen -ez még mindig nem elég. Igy ez még mindig nem elég. (Szinte az öklébe -harap türelmetlenségében.) - - -HATODIK JELENET. - -_Voltak_, majd az _altábornagy_ és _Törő_. - -(Az altábornagy hangja hallatszik.) - -_Almásy:_ Hát majd meglátjuk. Ezt is: köszönöm kis Paula. - -(Az altábornagy hangja lent: Szervusz uraim.) - -_Almásy:_ Most menjen innen drága kis Paula… Nagyon köszönöm… -Viszontlátásra. - -_Paula_ (elmegy). - -_Az altábornagy:_ Hol van Törő? Küldd ide. - -_Almásy:_ Már szóltam neki. - -_Az altábornagy:_ Te menj a többiekhez és ha készen vagytok, szólj -nekem. - -_Almásy:_ Igen… (Habozik:) Antal bátyám, engedd meg, hogy még egyszer -könyörögve kérjelek: ne beszélj még Törővel. - -_Az altábornagy:_ No hát ez már mégis… Kikérem magamnak. Elég volt. -Hátra arc. Indulj. - -_Almásy_ (habozik, de). - -_Törő_ (fölsétál hátulról a terraszra). - -_Almásy_ (erre sarkon fordul és elmegy). - -_Az altábornagy_ (dühös; katonásan): Tessék helyet foglalni. - -_Törő_ (felsőbbséges és mosolygó; leül). - -_Az altábornagy_ (pattogva): Tudtára adom önnek, hogy a -hadügyminisztérium várva-várt táviratát ma délután megkaptam. - -_Törő_ (nagyon nyugodtan): Ugy?… Na?… És? - -_Az altábornagy_ (bosszantja a Törő felsőbbsége): A hadügyminisztérium -az ön találmányát öt millió koronáért átveszi. - -_Törő_ (föláll; vár; gőgösen): Nem veszi át. - -_Az altábornagy:_ De átveszi. Én föl vagyok hatalmazva… - -_Törő:_ Nem veszi át. - -_Az altábornagy:_ Miért ne venné át? - -_Törő:_ Mert én nem adom. - -_Az altábornagy_ (lobog benne a düh, hangsulyozva): Nem adja?! -(Nyugodtságot erőszakol magára:) És miért nem adja? - -_Törő:_ Én excellenciádnak megmondtam, hogy húsz millió az ára. – Annyi -az ára. - -_Az altábornagy_ (pattogva): Ez rengeteg pénz. - -_Törő:_ Én úgyis ajándékot adok az országnak, a hadseregnek, a -hadügyminisztériumnak, a királynak… mindnyájuknak itt. - -_Az altábornagy_ (pattogva): Rengeteg pénz. Az ország pénze és nekünk -nemcsak jogunk, hanem kötelességünk az alkudozás. - -_Törő:_ De ne velem alkudjanak. Mit kolduskodnak én velem… - -_Az altábornagy_ (pattogva): Nincs személyre tekintet. A monarchiával -szemben mindenki egyforma. - -_Törő:_ Mindenki? Én is, aki győzhetetlenné teszem azt, aki mellé -odaállok? Velem kolduskodnak, aki az életet és a halált tartom a -kezemben? (Teljes indulattal, úgy hogy az altábornagy szinte megszeppen -tőle:) Mit tudja ön: nem azért várakozik-e az a hadsereg, a mely velünk -szemben áll hetek óta, mert még nem tudja, hogy én ki mellé állok? Mit -tudja ön, nem jelenti-e a békét, ha én önöknek adom a találmányomat és -nem jelenti-e a háborut és a vereséget, ha másnak adom? - -_Az altábornagy_ (megzavarodva): Akkor ingyen kell ideadnia. Köszönettel -fogadnia, akármit kap érte. Akkor annál inkább a hazafiasság parancsára -kell hallgatnia. - -_Törő:_ Eh!… Én mondtam már, hogy én nem tartozom senkihez. - -(Szünet.) - -_Az altábornagy:_ Ön katonatiszt volt. - -_Törő:_ És nem egészen önként távoztam. Az adósságaim miatt el kellett -mennem és belekerültem egy olyan nyomoruságba, hogy a száraz -kenyérhéjakat szedtem volna föl az utcán, ha nem szégyeltem volna. Velem -hát így hiába beszélnek… Összegezem azt, ami mondanivalóm még van: az én -Hungaritom félelmesebb minden eddig volt robbanószernél; minden fegyver -értékét megtizszerezi, az ágyúét megötvenszerezi, azt, akinek a -tulajdonában van, győzhetetlenné teszi… Az ára húsz millió… Adok újabb -huszonnégy órát, az alatt még nyilatkozhatnak önök: akarják-e, vagy nem. - -_Az altábornagy:_ A hadügyminisztériumnak utolsó szava volt az, hogy a -találmányt öt millióért átveszi. - -_Törő:_ Akkor az én utolsó szavam az, hogy a hadügyminisztérium ostoba -és hogy az öt milliójára fütyülök. - -_Az altábornagy_ (ki akar fakadni): Ejnye a keserves… (Legyüri a -mérgét:) És mit szándékozik ön cselekedni? - -_Törő:_ A vendégszeretet itt megköszönöm és megyek oda, ahol okosabb -hadügyminiszterek vannak. - -_Az altábornagy:_ Megy, hogy eladja másnak? - -_Törő_ (komolyan): Megyek, hogy eladjam másnak. - -_Az altábornagy_ (nevetni kezd). - -_Törő:_ Mit nevet? - -_Az altábornagy_ (nevetve, recsegő hangon): Hát azt hiszi maga, hogy mi -magát innen elengedjük? - -_Törő_ (fenyegetően): Mi? - -_Az altábornagy_ (recsegve): Hát csak nem hiszi?… Háborús időben?… Hogy -engedjük… menjen az ellenséghez? - -_Törő_ (villámló szemmel, ökölbe szorított kézzel néz vele farkasszemet. -Az Almásy érkezése elhallgattatja készülő dühkitörését). - - -HETEDIK JELENET. - -_Voltak, Almásy;_ majd _Törő_ egyedül és _Radovánnal_. - -_Almásy:_ Kegyelmes uram, jelentem alássan: az iratok átkutatásával -készen vagyunk, az őrnagy-hadbiró úr kéreti excellenciádat. - -_Az altábornagy:_ Megyek. (Törővel le akarja zárni a beszélgetést.) Na! -Na! Hát itt kell maradni békességben. Maradni. Meggondolni a dolgot. -Elfogadni, amit ajánlottunk. Na! Majd estére azután megbeszéljük a -dolgot. Na. - -_Törő_ (hideg gőggel, elfojtott dühvel hallgat). - -_Az altábornagy:_ No, isten velünk. Na, – nichts für Ungut! – Szervusz, -szervusz. (Indul.) - -_Almásy_ (aggódva nézte Törőt, halkan): Szabad nekem, kegyelmes uram, -néhány szót váltani Törővel? - -_Az altábornagy:_ Most nem. Most hagyd. Hadd rágódjék egy kicsit. -(Elmegy.) - -_Almásy_ (kelletlenül vele megy). - -_Törő_ (egyedül maradt; fogcsikorgatva néz utánuk és ökölbeszorított -kézzel néz körül. A dühe egyre nő; egyszerre elszánja magát és rögtön -hangosan kiált): Radován! - -_Radován_ (rögtön megjelenik a kastély felől. A főlakáj nyitotta ki -előtte az ajtót. Mind a ketten hallgatóztak): Tessék. - -_Törő:_ Radován, én innen rögtön el akarok menni. - -_Radován_ (lesben állva): Nehéz lesz. Ezek majd erőszakkal is vissza -akarnak tartani bennünket. - -_Törő:_ Hát akkor meg kell csalni őket. Csináljon valamit, – bánom is -én, – én nem maradok itt. - -_Radován:_ Ha ön csakugyan nem fél tőlük… - -_Törő:_ Én? Kinevetem őket. - -_Radován:_ És ha ön csakugyan tárgyalni akar azokkal, akik a találmányát -meg akarják venni… - -_Törő_ (egy másodpercnyi habozás után): Tárgyalni akarok velük. Ha -megadják azt az árat, amelyet kivánok, eladom nekik. - -_Radován:_ Ők nagyobb árat adnak, mint amennyit ön kíván. Ha tehát ön -nem fél ezektől itt… - -_Törő:_ Nem félek, ha mondom. - -_Radován:_ Akkor egy félóra mulva indulhatunk, egy óra alatt a Dunához -érünk és estére szerb parton vagyunk. - -_Törő_ (megütődve): Szerb parton? Oda nem megyek. - -_Radován:_ Hát román parton, ha úgy tetszik. (Szünet.) Az jó lesz? - -_Törő:_ Az jó lesz. (Szünet.) Át a Dunán. Ott szabad ember vagyok és -szabadon alkuszom. Az jó lesz. - -_Radován:_ Egy félóra mulva, – egy negyed óra mulva itt leszek, – addig -vigyázzon arra, amit tesz, – észre ne vegyék, hogy menni készülünk. - -_Törő_ (előbb nem akar a tettetésbe beleegyezni, azután fanyarul): Jó, -majd vigyázok. (Elmerülten gondolkozik. Felkapja a fejét. Csenget.) - -_Radován_ (elmegy. Ismét a főlakáj nyitja ki az ajtót előtte. Távozás -közben visszafordul. Inkább a főlakájnak, mint Törőnek): El kell -távolítani az altábornagyot és Almásyt. - -_Törő_ (vállat von). - -_A főlakáj_ (bezárja mögötte az ajtót). - -_Törő_ (mélyen elmerülten gondolkozik, azután felkapja a fejét. -Csenget). - -_A főlakáj_ (rögtön belép). - -_Törő:_ Hol van a bárónő? - -_A főlakáj:_ Lent a parkban. Néhány vendég még csak most búcsúzik. - -_Törő:_ Köszönöm. (Hátul lemegy a parkba.) - -_A főlakáj_ (utána néz; utána akar menni). - - -NYOLCADIK JELENET. - -_A főlakáj, Theodori, Az altábornagy, Almásy._ - -_Theodori_ (balról feljön a terraszra és át akar menni a kastélyba). - -_A főlakáj_ (észreveszi; visszafordul, feljön a lépcsőn a terraszra, -körülnéz, nem lát senkit, halkan megszólal): Kapitány! - -_Theodori_ (hátrafordul, megrettenve körülnéz, azután, mintha nem is a -főlakájjal beszélgetne): Mit akar? - -_A főlakáj:_ Az altábornagyot egy félórára távolítsa el innen. - -_Theodori:_ Lehetetlen. - -_A főlakáj:_ Meg kell lennie. - -_Theodori:_ Nincs rá semmiféle mód. - -_A főlakáj_ (nyugodtan:) Keressen. - -_Theodori:_ Semmiféle ok nincs rá. - -_A főlakáj:_ Akkor csináljon okot… Itt jön… (Parancsolón.) Ön majd -hazudik neki valamit. - -_Theodori:_ Igen, majd… - -_A főlakáj_ (kisurran a kastély felé). - -_Theodori_ (sóhajtva töröli meg a homlokát, azután hirtelen kihúzza -magát és az érkező altábornagy felé fordul). - -_Az altábornagy_ (jön Almásyval:) Hát ez hallatlan Theodori, ez a -gazfickó mindent tudott. Nagyon kell vigyáznunk. - -_Theodori:_ Igen, kegyelmes uram; és ezért arra is kérem excellenciádat, -jőjjön le velem azonnal a barakkokhoz. - -_Az altábornagy:_ Dolgom van az irodában. - -_Theodori:_ Kérem excellenciádat, halassza ezt el és jőjjön le rögtön a -barakkokhoz, mert… mert… (kétségbeesve gondolkozik). - -_Az altábornagy:_ Miért Theodori? - -_Theodori_ (eszébe jutott, amit mondania kell:) Ugy-e excellenciád -keményen bánt most Törővel? - -_Az altábornagy:_ Igen. - -_Theodori:_ Törő elbizakodott, gőgös és beszámíthatatlan,… az imént -különböző parancsokat osztott ki… és nekünk pótolhatatlan veszteség -volna, ha a barakkokban őrzött anyag elpusztulna. - -_Az altábornagy:_ Ez igaz. (Almásyra néz.) - -_Almásy:_ Az anyag Törő nélkül teljesen értéktelen. Nem az anyagra, -hanem Törőre kellene vigyáznunk. - -_Theodori_ (nagyot lélegzik:) Törő, azt hiszem, maga is ott van már a -barakkoknál,… jó ha meg tudjuk előzni… és bebizonyosodott, hogy sohasem -lehetünk elég óvatosak. Én azt hiszem, a barakkokat mindenképpen -sürgősen meg kellene védenünk. - -_Az altábornagy:_ Ez igaz. Ne sajnáljuk a fáradtságot. (Indul balra.) -Én, ha kell, egy egész zászlóaljat kirendelek a barakkok őrzésére… -(Kimegy.) - -_Theodori_ (vele megy). - -_Almásy_ (kelletlenül követi őket). - - -KILENCEDIK JELENET. - -_Törő, Radován;_ majd _Törő, Beatrix_. - -_Radován_ (jön jobbról, Törőt keresi. Várakozik. Meglátja Törőt, aki a -parkból jön): Jőjjön kérem. - -_Törő:_ Mi az? - -_Radován:_ Minden rendben van. Indulhatunk. - -_Törő:_ Én még nem megyek. - -_Radován:_ De minden perc elveszíthet bennünket. Az altábornagy minden -percben visszafordulhat. - -_Törő:_ Mindegy. Én még nem megyek. - -_Radován:_ De mire vár? Hiszen ez őrültség. - -_Törő_ (lenéz a parkba): Most hagyjon itt engem. Egy félóra múlva jőjjön -vissza. - -_Radován:_ Nem várhatunk egy félórát. - -_Törő:_ Eh, menjen most innét. - -_Radován_ (észreveszi a közeledő Beatrixet): Ah, ezért… Most -esztelenséget akar csinálni. - -_Törő_ (nem törődik vele; néz Beatrix felé). - -_Radován:_ Őrültséget akar csinálni… Tönkretesz mindent egy őrültségért. -Itt akar maradni? Fogságban akar maradni? - -_Törő:_ Most takarodjék innen… És tíz perc múlva indulunk. - -_Radován_ (visszavonul:) Tizenegy percünk már nincs. Hát siessen. - -_Törő_ (legyint neki, hogy menjen el). - -_Radován_ (kihuzódik). - -_Beatrix_ (feljön a terraszra). - -_Törő_ (elébe megy; szinte komoran): Köszönöm, Beatrix, hogy idejött. - -_Beatrix_ (őszintén): Azt hiszem semmi oka sincs az ilyen őszinte -köszönetre, mert én akárhová elmentem volna, ha azt mondja, hogy -beszélni akar velem. - -_Törő_ (nehéz lélegzettel): Igen, beszélni akarok magával Beatrix. - -(Szünet.) - -_Beatrix_ (vár, azután megkérdezi): És mi mondanivalója van nekem? - -_Törő_ (habozik, nehezen mondja meg, szinte komor elszántsággal): Az -Beatrix, hogy én szeretem magát. (Hosszú szünet.) És mi mondani valója -van erre magának? - -_Beatrix:_ Hiszen… hiszen maga azt régen tudja. (A kezét nyujtja neki.) - -_Törő_ (lassan, szinte komor áhítattal megfogja a kezét, magához vonja -és szinte keserű mámorral megöleli. Hosszú ölelés). - -_Beatrix_ (lesütött szemmel, de őszintén): Én szégyennek tartottam volna -egy percig is titkolni, hogy szeretem. - -_Törő_ (sötéten, mámorosan): Én pedig, drága szerelmem, szégyennek -tartottam volna a maga szerelméért úgy jelentkezni, mint ahogyan most -mégis jelentkezem: könyörögve, koldus gyanánt, kudarc után és szegényen. - -_Beatrix:_ Maga gazdag. A leggazdagabb. És erős. A legerősebb. És -mindent el fog érni, amit akar… És én úgy bízom magában, mint egy -istenben. - -_Törő_ (mint valami drága illatot, úgy szívja be ezeket a szavakat): -Akkor Beatrix én most szegényen, de a magamban való teljes hittel -elmegyek innen és maga velem jön. - -_Beatrix_ (igent int). - -_Törő_ (boldogan): Igen? Velem jössz? - -_Beatrix:_ Igen. Hová?… Mikor?… Miért? - -_Törő_ (komoran, fanyarul): Hová? Még nem tudom. Mikor?… Most rögtön. - -_Beatrix_ (bámulva áll föl): Most rögtön? - -_Törő:_ Nem jössz? - -_Beatrix:_ Nem. - -_Törő:_ Miért? - -_Beatrix:_ Mert ezt nem tudom… mert ezt nem értem… mert ez szökés, mert -ez csalás. Én megyek akkor, ha tudom, miért kell mennem, ha oda mehetek -az apámhoz és azt mondhatom neki: apám, én most elmegyek. - -_Törő:_ Beatrix… én velem most kell eljönnie, kérdés nélkül és habozás -nélkül és azonnal. - -_Beatrix_ (megrázza a fejét): Igy én nem tudok. - -_Törő_ (fanyar fájdalommal; habozva, lehajtott fejjel): Akkor… - -_Radován_ (megjelenik jobbról). - -_Törő:_ Akkor isten vele, Beatrix. - -_Beatrix_ (halkan, értetlenül): Isten vele. - -_Törő_ (indul). - -_Beatrix_ (fölsikolt): Megálljon. Hát istenem… Hát miért kell? Hát -mondja meg… - -_Törő_ (odalép hozzá, elszántan): Beatrix… nekem el kell szöknöm innen, -mert itt nem vagyok szabad ember. Menekülnöm kell olyan helyre, ahol ura -vagyok magamnak és ahol azt, ami az enyém, amit én teremtettem, a -találmányomat, annak adom el, akinek akarom… És most már csak perceim -vannak… Ezért. - -_Beatrix_ (megdermedve): De hiszen az árulás. - -_Törő_ (türelmetlenül): Én nem tartozom senkihez… - -_Beatrix_ (ugyanazon a hangon):… ez árulás és bűn, és maga a fájdalomba -és a veszedelembe megy. (Föláll, megsímogatja a homlokát, fölemeli a -fejét.) Magával megyek. - -_Törő_ (örömmel): Rögtön jönnie kell, Beatrix. Most. Velem. - -_Beatrix:_ Megyek, most, magával. - -_Törő_ (vezeti őt; együtt kimennek). - -_Radován_ (velük megy). - -(A kastélyba vezető ajtó bezárul mögöttük. Autó zaja hallatszik. A -terrasz egy ideig üresen marad, azután balról Almásy jön, végigrohan a -terraszon, be a kastélyba, onnan nemsokára visszajön Paulával, az -altábornagy elé, aki lihegve jön balról.) - -_Almásy_ (az altábornagynak): Ők voltak azok. (Fogcsikorgatva:) Theodori -azért csalt el bennünket, hogy ezek szökhessenek. - -_Az altábornagy:_ Szamárság… Telefonozz inkább a dunai őrségnek, hogy -tartóztassa fel őket. - -_Almásy_ (legyint, mint aki ezen túl van): Megpróbáltam. A telefondrótok -el vannak vágva. - -_Az altábornagy:_ És utól nem érhetjük őket. - -_Almásy:_ De… Én megyek… (Indul. Tagolva:) Én utólérem őket. És Törő -vagy visszajön, vagy megölöm. (Elrohan.) - -_(Függöny.)_ - - - - -MÁSODIK FELVONÁS. - -Kert közepén álló ház emeleti szobája. Hátul bejárat. Jobbra és balra -folyosóra nyíló ajtó. Hátul ablakok zárt ablaktáblákkal. - - -ELSŐ JELENET. - -_A főlakáj, Radován, Törő, Beatrix._ - -(A kis társaság hosszu és izgatott futás után érkezik meg; a hátsó -ajtón. – Az ajtó mögött lépcső van, ezen kellett fölrohanniok. – Az ajtó -fölrántódik; elsőnek lép be a főlakáj, aki vezette a társaságot, azután -Radován, majd Beatrix és végül Törő. – Törő szótlan és komor.) - -_A főlakáj:_ Ide jőjjenek… Gyorsan be az ajtón… A lépcsőház még nem ad -védelmet a golyók ellen… (Törőhöz idegesen:) Siessen kérem, oda még -betévedhet egy golyó. - -_Törő_ (lassan és komoran bejön). - -_A főlakáj_ (behuzza mögötte az ajtót): No most aztán lövöldözhetnek, ha -a román határőrség el nem rontja a mulatságukat. - -_Radován:_ Vagy, ha jobbnak nem látják egyszerüen átrándulni ide. - -_A főlakáj_ (felsőbbségesen): Legyen nyugodt… itt már román területen -vagyunk. - -_Radován:_ A Dunán is román területen voltunk, mégis fütyültek -körülöttünk a golyók. - -_A főlakáj_ (büszkén): De itt a mi követünk védelme alatt vagyunk. - -_Radován_ (nagyon fanyarul, mindig mély keserüséggel, szinte tompa -dühvel beszél): Van az önök követének egy ezred bakája is, hogy -megvédjen bennünket, ha azok mégis meggondolják a dolgot és átrándulnak -ide? - -_A főlakáj_ (gőggel): Legyen nyugodt, nem rándulnak át. Mert az -átrándulás, az azt jelenti, hogy a mi fővezérletünk rögtön kiadja a -parancsot a háboru megkezdésére. - -_Radován_ (teljes, keserű, harapós dühvel): És ön azt hiszi, hogy a -háborutól odaát félnek? – és nem az önök fővezérlete fél tőle? - -_A főlakáj_ (bámulva): Mi történt önnel? Most bennünket gyülöl? (Nézi.) -Eh… ön mindenkit gyülöl… (Óvatosan kinyit egy ablaktáblát.) A lövöldözés -különben úgy látszik abbamaradt… Igen… Teljes csönd… Itt biztosságban -vagyunk… (Kinyitogatja az ablaktáblákat.) Nem értem, hogyan üldözhettek -bennünket… a telefonvezetékek el voltak vágva… Az üldözőink huszárok -voltak; tornyirányban próbáltak az automobil elé vágni… Mindenesetre -helyes volt, hogy nem hallgattunk az öreg paraszt könyörgésére és -kilyukasztottuk a másik csónakot. - -_Radován:_ Ha a bárónőre hallgattunk volna, már fogságban volnánk. -(Szünet.) Minek ijedős asszonyokat hozni az ilyen útra. - -_Beatrix_ (ijedten néz rá). - -_Törő_ (föl akar lobbanni, azután gőgösen hallgat). - -_A főlakáj_ (befejezte a rendezgetés munkáját): Igy… rendben van… -(Megáll. Udvariasan, nem lakáj módra, hanem házigazda módjára:) És most -talán lesz majd részem abban a szerencsében, hogy megismerkedhetem a -bárónővel. (Törőre néz.) - -_Törő_ (komoran hallgat): - -_Beatrix_ (zavarodottan): De hiszen én önt már ismerem, Schmidt úr. - -_A főlakáj_ (udvariasan): A bárónő nem ismer… Engedje meg, hogy -bemutatkozzam: Golovin Miklós… kapitány. (A bemutatkozás szól Törőnek -is.) - -_Beatrix_ (elfogódottan bólint). - -_Törő_ (komoran meghajol). - -_Golovin_ (szeretetreméltóan): Engedjék meg, hogy átvegyem itt a -házigazda szerepét… Remélem, sikerül elég kényelemmel ellátnom -mindnyájukat… A bárónőnek teljes garderobera lesz szüksége, arról -természetesen gondoskodunk… csak holnap reggelig kérem a szives -elnézését. - -_Beatrix_ (elfogódottan): Nagyon szeretetreméltó. - -_Golovin_ (benyul a zsebébe és egy papirlapra rajzolt skiccet vesz elő): -Engedjék meg, hogy megismertessem önöket a ház berendezésével is. (A -skiccről olvassa:) Ez itt a társalgó; balra az ebédlő van; jobbra -folyosó: hálószobák… egy, kettő, három… méltóztassék majd választani… A -földszinten mi helyezkedünk el… (Törőhöz:) ott egyébként teljesen -berendezett laboratórium is várja önt… A háznak villamos telepe van, itt -tehát (keresi a villamos-lámpa csavarját) rögtön teljes világosságot -teremthetünk. (Fölcsavarja a lámpát. Világosság.) Igy… Parancsolják -talán most mindjárt a vacsorát is? (Hallgatás.) Nem? (Szünet.) Később? - -_Beatrix_ (habozva): Azt hiszem, kilenc óra tájban… most még nyolc óra -sincs. - -_Golovin:_ Nagyon helyes. Lehetek más valamiben szolgálatukra? (Hosszu -szünet.) Ha semmiben, akkor (Törőhöz:) mi talán elintézhetnők a mi -ügyünket. (Alig észrevehető, inkább csak az udvariasság kedvéért való -mozdulat a válasz.) Igen? Akkor talán nem terheljük ezekkel a komoly -dolgokkal a bárónőt, akinek nyilván kellemes is volna egyedül maradnia. - -_Törő_ (komoran): Nekem az a kivánságom, hogy a bárónő is legyen jelen -a… tárgyalásnál. - -_Golovin:_ Amint parancsolják. Mi tehát megvesszük az ön találmányát nem -húsz, hanem huszonöt millió koronáért, amely huszonöt millió korona a -Credit Lyonnais bukaresti testvérintézeténél máris az ön rendelkezésére -áll. Azonkívül ha ön formálisan az én kormányom szolgálatába lép, mi még -tiz évig fizetünk önnek évenkint egy fél millió frankot, amely fél -millió frank felvehető minden év julius elsején a Credit Lyonnais párisi -főintézetében. - -(Hallgatás.) - -_Törő_ (lesütött szemmel): Miért… miért… kívánják önök, hogy én az önök -kormányának a szolgálatába lépjek? - -_Golovin:_ Hm… szeretnők hivatalossá tenni azt a ránk nézve valóban -örvendetes összeköttetést. - -_Törő_ (felnéz): Hogy minden lehetősége megszünjék a hazatérésemnek? - -_Golovin_ (udvariasan): Ha parancsolja: igen. - -_Törő_ (fanyarul): Ez még mindig nem akadálya annak, hogy én a -találmányomat idővel egy más hatalomnak, – esetleg magának az -osztrák-magyar monarchiának eladjam. - -_Golovin_ (habozik, azután nagyon udvariasan): Nem akadálya, – de mi -tökéletesen megbizunk az ön becsületében. - -_Törő_ (szinte felszikrázik a haragja erre a bókra, azután erőt vesz -magán és keserűen, gúnyosan legyint egyet). - -_Golovin:_ A döntő az, hogy megegyeztünk. (Hallgatás.) Tehát -megegyeztünk. Ez a döntő. És minthogy ránk nézve nagyon kívánatos a -dolog sürgős lebonyolítása, bátor vagyok önt megkérni rá, fáradjon le -velem a földszintre, hogy a laboratóriumot önnek megmutathassam. -(Szünet. Félig most már Radovánhoz is, aki eddig hallgatva állott.) -Szabad kérnem talán erre… (A jobboldali folyosó felé mutat.) - -_Radován_ (indul). - -_Törő_ (rövid habozás után): Kérem az urakat, menjenek előre. Én -szeretnék a… a menyasszonyommal pár szót váltani. - -_Golovin:_ Kérem. Parancsoljon. Majd erre kérem azután, hogy utánunk -fáradjon. (Meghajol, kimegy Radovánnal. Utközben:) Ami önt illeti… -(Elmentek.) - - -MÁSODIK JELENET. - -_Törő, Beatrix._ - -(Egymástól messze megállnak és hosszan és hallgatva nézik egymást.) - -_Törő_ (szintelen, szinte rekedt hangon, szándékos közömbösséggel, száz -más szót beleszorítva a torkába): Hm… (Rágja a szavakat, teljesen -nyugodtan:) Beatrix, – a ruhája elrongyolódott. - -_Beatrix_ (elfogódva): Igen, – elszakadt. (Szünet. Közömbösen:) A mikor -a csónakból kiugrottunk. - -(Szünet.) - -_Törő_ (rekedten, gőgösen): Lihegve kellett futni. És elbotlott. Kétszer -is. - -_Beatrix_ (zavarodottan simogatja végig magát): Ah, semmi… - -_Törő_ (reszkető, elbiggyesztett ajakkal): Lövöldöztek ránk. A vízbe -csapkodtak a golyók. (Közelebb megy hozzá. Más hangon:) Félt? - -_Beatrix_ (egyszerüen): Igen. Dideregtem. Még most is didergek. -(Összeborzong.) - -_Törő:_ Adja ide a kezét, Beatrix. - -_Beatrix_ (odaadja a kezét): Hiszen a maga keze is jéghideg. - -_Törő_ (elereszti a kezét. Halkan és monotonul): Bocsásson meg nekem -Beatrix… hogy elrongyolódott és bepiszkolódott a ruhája. És hogy lihegve -és elbotolva szaladnia kellett. - -_Beatrix_ (a kezét nyújtja neki): Én magát szeretem és… - -_Törő_ (megcsókolja a kezét, nem ereszti el, gyorsan, őszintén): Nem -bánta meg? Eljönne még egyszer? - -_Beatrix_ (nem válaszol, folytatja a mondatát): … és oda megyek, a hová -maga hí. - -_Törő:_ Eljönne mégegyszer?… Erre feleljen. - -_Beatrix:_ Előbb feleljen maga: megtenné még egyszer? - -_Törő_ (elereszti a kezét, elfordul, az ajkába harap, visszafordul, -megáll; gőgösen és fölemelt fejjel): Megtenném még egyszer. (Megfordul -és kimegy.) - -_Beatrix_ (összekulcsolt kézzel sokáig mozdulatlanul néz utána). - - -HARMADIK JELENET. - -_Beatrix, Almásy._ - -_Beatrix_ (föláll, sóhajtva körülnéz, megborzong az idegenségtől, az -ablakhoz lép és kibámul a sötétségbe). - -(A baloldali ajtó villámgyorsan fölnyílik és rongyolt ruhában, porosan, -gyorsan, de szinte zajtalanul beugrik rajta Almásy. Az ajtót halkan és -gyorsan bezárja maga mögött és mozdulatlanul megáll.) - -_Beatrix_ (visszafordul, halkan fölsikolt, azután megismeri Almásyt és a -szájára szorítja a kezét, hogy a sikoltását visszaszorítsa. Szünet): Ah, -te vagy az? - -_Almásy:_ Én. - -(Szünet.) - -_Beatrix:_ Te üldöztél bennünket? - -_Almásy:_ Én. - -_Beatrix:_ A golyóitok én körülöttem röpködtek… (Szünet.) Mit akarsz -itt? (Szünet.) Minek jöttél ide? - -_Almásy:_ Én Törőt vagy visszatérítem, vagy megölöm. - -_Beatrix_ (hevesen:) Menj el innen… - -_Almásy_ (közelebb lép hozzá; halk fájdalommal): Bea, te engem -elárultál. - -_Beatrix_ (hevesen akar válaszolni, de azután halkan és dacosan csak -ennyit felel): Bocsáss meg, én téged nem szeretlek. - -_Almásy_ (fájdalmas ajkrándulással veszi tudomásul a választ): De ebben -a hitvány árulásban vele tartani… vele elmenni… A milliók kedvéért vele -lealacsonyodni… (Szünet.) Miért jöttél el vele? - -_Beatrix_ (küzd az érzelmeivel; gőgösen): Mert én őt szeretem és én -odamegyek, ahová ő hí engem. - -_Almásy_ (fájdalmas ajkbiggyesztéssel, fanyar fejbólintással veszi -tudomásul a választ. A foga közt halkan): Asszony! - -_Beatrix:_ És én neked azt mondom: innen menekülj. És ilyen hangon vele -ne beszélj, mert ő… mert ő… olyan, mint egy király; engem hagyj vele -egyedül; és megölni őt ne próbáld… mert én őt visszatérítem… de ha te -merészeled csak a kezedet is fölemelni ellene… (Teljes asszonyi dühvel -akar vele szembe szállni, de hangokat hall a folyosó felől és -félbeszakítja magát.) Jönnek… Menekülj innen… Rejtőzz el legalább. - -_Almásy_ (komoran): Hová? - -_Beatrix_ (a baloldali ajtót, nem a lépcsőházba, hanem az ebédlőbe -nyílót fölnyitja): Ide… Próbáljuk meg, talán nem vesznek észre… (A -jobboldali folyosó felé figyel.) Siess. - -_Almásy_ (bemegy az ajtón). - -_Beatrix_ (sápadtan várakozik). - - -NEGYEDIK JELENET. - -_Beatrix, Golovin, Törő, Radován_ és két fegyveres ember. - -_Golovin:_ Bárónő!… ide bejött egy idegen ember. - -_Beatrix_ (habozva): Nem, idegen ember ide nem jött be. - -_Golovin:_ Nem?… (Lassan:) A bárónő bizonyos benne, hogy idegen ember -ide be nem jött? - -_Beatrix:_ Én… (Dacosan:) Bizonyos vagyok benne… - -_Golovin_ (figyelmesen ránéz, azután egyenesen nekiindul az ebédlő -ajtajának): Minthogy a bárónő bizonyos benne… - -_Beatrix_ (ideges mozdulatot tesz, mintha utána akarna kapni). - -_Golovin_ (odaért az ajtóhoz, kinyitja, benéz a szobába és folytatja a -mondatot): Kénytelen vagyok a főhadnagy urat fölszólítani, jőjjön vissza -ide miközénk. - -_Almásy_ (megjelenik az ajtóban, nyugodt; az a szándéka, hogy ha kell -harcol és átvágja magát). - -_Golovin:_ Ime mégis… - -_Beatrix_ (kétségbeesve törte a fejét, mit tegyen. Most lázasan, szinte -kiáltva és egyúttal Törőnek könyörögve mondja): Nem… Mert hiszen ő nem -idegen… Ő mi hozzánk tartozik, mert velünk tart. - -_Golovin_ (kételkedve hallgat, azután Törőhöz fordul): Nem gondolja -uram, hogy a bárónő ismét téved? - -_Törő_ (habozik). - -_Beatrix_ (remegve néz Törőre, az egész lelke benne könyörög ebben a pár -szóban): Ő hozzánk tartozik. - -_Golovin_ (Törőhöz, most már kurtán): Igaz ez? - -_Törő_ (hosszú kutató pillantást vet Beatrixre. Lenyelve az izgalmát, -szaggatottan): Igaz… Ő hozzánk tartozik… Nekem… barátom… és én vártam, -hogy utánam jön. - -_Golovin_ (gondolkozva): Ah, ez meglepő fordulat… (Szünet. Vizsgálja -őket.) És ha én ezt nem hiszem? - -_Törő_ (habozik, azután gőgösen): Önnek kötelessége elhinni azt, amit én -mondok. - -_Golovin:_ Úgy?… Hm!… Jó… (Erőt vesz az ágaskodó haragján.) Rendben van. -Hozta isten… Annál jobb… (Nagy lélekzetet vesz.) Annál jobb, mert most -már akkor annál több joggal (Törőhöz:) és annál teljesebb bizalommal -kérhetem meg önt, jöjjön vissza velünk a laboratóriumba és ismertesse -meg velünk az eljárását. Az én embereim készen vannak. - -_Törő:_ Ah… igen… igen… (Unottan:) A baj az, hogy az ön embereinek előbb -egy egész kis tanfolyamra van szükségük, mert különben kész veszedelem -velük… - -_Golovin_ (szárazon): Megnyugtathatom… Az én embereim a mi arzenálunk -legkitünőbb és legtapasztaltabb altisztjei. - -_Törő:_ Úgy?… Hm… De… hm… a laboratórium anyagfölszerelése hiányos és -szükség lesz rá, hogy egyetmást előbb… - -_Golovin:_ Tévedés… Minden anyagunk éppen úgy megvan, mint az ön otthon -hagyott barakkjaiban… (Radovánhoz:) Megvan minden anyagunk?… Igen, vagy -nem? - -_Radován_ (vonogatja a vállát, epésen válaszol): Megvan. - -_Törő:_ Igen… de sötét este van és a világítás… - -_Golovin:_ Villamos ívlámpáink vannak. - -_Törő:_ És… (További kifogásokat keres, azután föllobbanó gőggel -szakítja félbe magát:) Eh… fáradt vagyok. - -_Golovin_ (küzd az indulatával): Vagyis… vagyis… ön nem hajlandó… ön nem -hajlandó a laboratóriumba lejönni és… - -_Törő_ (hideg gőggel): Ma nem. - -_Golovin_ (forró, halk dühvel): És ha én önt kényszerítem? - -_Törő_ (szinte már derült gőggel): Ki?… Ön?… Engem?… (Szünet.) Ha azt -hiszi, hogy módja van rá és ha azt hiszi, hogy okos dolog… próbálkozzék -meg vele. - -_Golovin_ (fogcsikorgatva): Van énnekem egypár eszközöm, amely -elolvasztja a gőgöt és a makacsságot. - -_Törő_ (gőgösen): Próbálkozzék meg velük. (Beatrixhez, könnyedén:) On -l’a gratté et voilà le cosaque. - -_Golovin_ (egy másodpercre úgy látszik, fölrobban a dühe, azután erőt -vesz magán): Én… (Az indulat akadozóvá teszi a beszédét.) Én katona -vagyok és kijelentem önnek, hogy azt, amit én a hadseregem számára -egyszer megszereztem, soha a kezemből többé ki nem bocsátom. - -_Törő:_ Én pedig kijelentem önnek, hogy én sem önnek, sem az ön -hadseregének a hatalmában nem vagyok. - -_Golovin:_ Ön szerződött velünk. - -_Törő:_ Úgy van. Én szerződtem az ön kormányával; vele egyenlőrangú -szerződő fél vagyok. Az ön kormánya fizet nekem huszonöt milliót és -ezért én kezébe adom a győzelem eszközét. Amely nélkül a háborúját nem -meri megkezdeni… De ma nem… Azt mondtam, hogy ma nem… Tehát ma nem. - -_Golovin_ (hosszan gondolkozik): Jó… Tehát holnap… Rendben van, várunk -holnapig… Addig is: a főhadnagy urat, aki önnek szövetségese, én… hm, -sem el nem fogatom, sem főbe nem lövetem. (Int a két fegyveres embernek, -akik rögtön kimennek.) A főhadnagy úr itt maradhat… De természetesen nem -addig, amíg ő látja jónak, hanem addig, amíg én látom jónak. Ez, -ugyebár, természetes? - -_Törő:_ Ez… hm… természetes. - -_Golovin:_ Nagyon örülök, hogy egy nézeten vagyunk… Akkor én egyelőre -vissza is vonulhatok, csak egyre óhajtom mindnyájuk figyelmét fölhívni… -A ház minden kijáratánál most már fegyveres őr áll… Ezek a fegyveres -őrök parancsot kaptak rá, hogy mindenkit, aki a házat el akarja hagyni, -akárki legyen is, azonnal, fölszólítás nélkül, lőjjenek le… A házat csak -az én kíséretemben lehet elhagyni… Azt hiszem, helyes volt, hogy erre a -körülményre fölhívtam a szíves figyelmüket. - -_Törő_ (hidegen): Igen… a figyelmeztetést köszönjük… - -_Golovin_ (katonásan összecsapja a bokáját, sarkon fordul és elmegy). - - -ÖTÖDIK JELENET. - -_Törő, Almásy, Beatrix_, előbb _Radovánnal_, aztán _Radován_ nélkül. - -(Amint az ajtó Golovin mögött bezárul, a társaság feszült és merev -várakozásban marad egy másodpercig. De csak egy másodpercig. Azután Törő -és Almásy rögtön szikrázó szemmel fordúlnak egymás felé. Beatrix pedig -közbeveti magát. Mindez alig történik szavakkal, inkább mozdulatokkal.) - -_Törő_ (gőgösen): Én téged… - -_Almásy:_ És most… - -_Beatrix_ (közbeveti magát, hogy fölhivja a figyelmüket Radován -jelenlétére): Kérlek, ne beszéljetek… Hallgassatok… - -_Törő_ (megértette a figyelmeztetést): Ah… - -_Almásy_ (összeszorítja az ajkát és hallgat). - -_Beatrix_ (idegesen, gyorsan kezd beszélni. Közömbösséget játszik): Az -üzleti ügyeiteket ráértek megbeszélni később is… Most hagyjátok… Hadd -üljünk le végre nyugodtan egy negyedórára… Istenem, de elfáradtam… -Nemsokára remélem, vacsorázunk és én lefekhetem. - -_Törő_ (szórakozottságot játszik): Ah, hiszen még csak negyed kilenc. - -_Beatrix:_ Úgy?… Milyen hőség van még mindig. - -_Almásy:_ Egészen kinyitom itt az ablakokat. - -_Beatrix:_ Igen. A Dunáról friss levegő jön. - -_Törő:_ Igen. Hm… (Megint valami közömbösséget akar mondani, de közben -elfogy a türelme:) Kérem, Radován úr… (Föl akarja szólítani arra, hogy -menjen ki.) - -_Radován_ (félbeszakítja. Nyilvánvaló, hogy eddig is tudta, miért -beszéltek a jelenlétében az alkonyi szellőről. Fanyar rosszindulattal -várta, mi lesz a dolog vége és most fájdalmas, bólogató vigyorgással vág -bele a Törő szavába): Igen. Igen. Megyek már. (Lassan kimegy.) - -_Törő_ (utánafordulva, amikor Radován mögött még alig húzódott be az -ajtó): Átkozott gazember. - -_Beatrix:_ Vigyázzon rá Pál… ne sértse meg. Nagyon veszedelmes ember. - -_Törő_ (gőgös dühvel): Úgy jár-kel itt, mint a testté vált rosszindulat. - -_Beatrix_ (megborzongva): Mint a halál, úgy jár itt. - -_Törő_ (legyint: nem kell vele törődni; azután Almásyhoz fordul): Én… -téged… megmentettelek… - -_Almásy_ (szeliden): Nem engem… magadat mentetted meg. - -_Törő_ (megütődve): Magamat? - -_Almásy:_ Magadat. Mert ha engem ezeknek kiadsz és ha ezek engem el -akarnak fogni… nekem még két mozdulatra marad időm. Ez a két mozdulat -pedig elég lett volna rá, hogy te most már halott légy… (Szünet.) Hogy -ezt a két mozdulatot nem kellett megtennem, nagyon boldog vagyok. - -_Törő_ (a foga között): Én nem. - -_Almásy_ (meglepetve): Mit mondasz? - -_Törő:_ Semmit… (Legyint.) Ez nem is fontos… Én… téged… megmentettelek -és ezért cserébe azt várom tőled, hogy itt maradsz, amíg itt kell -maradni… elmégy, mihelyt elmehetsz… de közben az én ügyembe bele nem -avatkozol, engem tanáccsal… rábeszéléssel… fenyegetéssel nem terhelsz. - -_Almásy_ (csöndesen, tagadóan rázza a fejét). - -_Törő:_ Ezt kivánom tőled… (Szünet.) Te erre nem vagy hajlandó? - -_Almásy:_ Hiszen te magad sem hitted, hogy én erre hajlandó leszek… -(Hevesebben:) Hát miért jöttem volna én ide… és miért tettem volna ki -magamat veszedelemnek és megaláztatásnak… és miért lettem volna hajlandó -ölni is… ha nem azért, hogy… hogy… hogy… (ellágyul; más hangon -megindultan folytatja:) hogy téged könyörögve kérjelek: fordulj vissza. - -_Törő_ (fanyarul): Ezt… nem akarom hallani. - -_Almásy_ (közelebb lép hozzá): Mi valamikor barátok voltunk… én úgy -éreztem: a testvéred vagyok… És most, hidd el, én megint mindent -elfelejtettem. És mint a testvéred, összetett kézzel könyörgök… fordulj -vissza. - -_Törő_ (küzd magával, az ajkát harapja): Én… nem… fordulhatok… már -vissza. - -_Almásy:_ Miért? Mi tart vissza? Ez a hitvány fogság? - -_Törő_ (megvetően legyint): Ah…! - -_Almásy:_ Igazad van… ezeken átvágunk… Mi hát akkor? (Szünet.) Nézz bele -a lelkedbe: semmi más, csak… csak a dölyföd, ez a szánalmas dölyf, amely -olyan nyomorék módon kicsi a hüséggel szemben, a becsülettel szemben… A -millió meg millió emberrel szemben, akiket… elárulnál. - -_Törő_ (nehezen emeli föl a fejét): Én nem tartozom hozzájuk… - -_Almásy_ (félbeszakítja): Ne mondd ezt… ez nem igaz. Hozzájuk tartozol… -és ez az esztelen és gyilkos gőgnek a hangja… És azokhoz tartozol talán, -akiknek most a szövetségese akarsz lenni?… akiknek a kedvéért minket -elárulsz?… akik itt szégyenletes fogságban tartanak és akik téged… mert -ők becsületes katonái a hazájuknak… lenéznek és megvetnek. - -_Törő_ (föllobbanva): Nem igaz. - -_Almásy:_ Igaz… Az árulót mindenütt megfizetik és mindenütt megvetik. - -_Beatrix_ (önkénytelenül lázasan igent int). - -_Törő_ (háborog az indulata, azután ránéz Beatrixre, észreveszi a -fejbólintását és az indulata hideg gőggé változik): Ha megvetnek… -ostobák. Csőcselék!… és az én fejem föl fog érni a halhatatlanságba. - -_Almásy:_ És a tiszta homlok közepére oda lesz sütve a legaljasabb -szégyenbélyeg, amellyel valaha hitvány fegyencet megbélyegeztek… -(Szünet. Nem kap feleletet. Az indulattól lihegve ostromolja tovább -Törőt:) Hiába adod nekik a legnagyobb ajándékot… áruló vagy… Hiába nősz -akármilyen nagyra… alávalóságot követtél el… Hiába érsz bele a -halhatatlanságba… becstelen voltál. - -_Törő_ (fölkapja a fejét): Elég!… Nem. - -_Almásy_ (összerezzen): Mit: nem?… Nem… akarsz… - -_Törő:_ Először: nem akarlak tovább hallgatni… (Mértéktelen gőggel:) Mi -vagyok én… és mi vagy te, hogy te tarts nekem előadásokat az én életem -törvényeiről… Az én életem törvényét én szabom meg. - -_Almásy_ (alázatra kényszeríti magát): Igen… te szabod meg… És nekem… -Almásy Györgynek… semmi jogom… sem erkölcsi… sem szellemi jogom nincs -rá, hogy a te életed számára törvényeket írjak elő… Nincs… De én itt… de -én velem… de én mögöttem ebben a percben tízmillió, meg tízmillió ember -áll… - -_Törő_ (türelmetlenül szakítja félbe): Eh, én ezeket a tízmilliókat -lenézem és megvetem… És a te tízmilliód meg tízmilliód nevében ma -délután beszéltek velem. Ostobán és szemtelenül beszéltek velem. A te -tízmilliód meg tízmilliód cselekedjék okosabban, vagy válassza meg -jobban a választottait, ha az olyan embert, mint én, meg akarja tartani. - -_Almásy:_ És te azért, mert egy ügyetlen és elhamarkodott válasz a te -hiúságodat… - -_Törő:_ Elég volt… Mert ostobák voltak, eljöttem… És most itt vagyok… És -nem fordulok vissza. - -_Almásy_ (lihegve): Vagyis te… megbántott gőgből… és esztelen hiúságból… - -_Törő_ (elhárító mozdulattal): Köszönöm. Itt vagyok. És itt maradok… -Elég volt. - -_Almásy_ (magánkívül): De nekem nem volt elég. (A zsebébe nyúl.) Ha te -elvesztetted az eszedet és eldobtad a becsületedet, akkor… énnékem arra… -hogy egy árulást meggátoljak, nem drága az életed sem. (Előrántja a -pisztolyát.) - -_Beatrix_ (aki eddig feszült figyelemmel hallgatta a beszélgetést, most -halk sikoltással veti magát a pisztoly elé a Törő védelmére). - -_Almásy_ (remegve állítja meg a saját lendületét). - -_Törő:_ Köszönöm Beatrix… fölösleges. (Nyugodtan eltólja maga elől -Beatrixet és nyugodtan néz szembe Almásyval.) Tessék… (Szinte -szomorúan:) Miért nem lősz? - -_Almásy_ (nagy harcot ví magával, azután remegő kézzel ereszti le a -pisztolyt): Nem… Most nem… Még nem… (A pisztolyt eltette.) De egyet -megmondok neked… te is voltál katona… három évig velem együtt, nem -kételkedhetel benne, hogy igaz… ha én itt a te árulásodat meggátolni nem -tudnám… ha te minket… a zászlódat… a bajtársaidat… a testvéreidet, a -hazádat elárulod, akkor magadat halálra itélted… Mert nem menekülhetsz a -szennyes millióiddal olyan helyére a világnak, hogy én, vagy a -hadseregünknek egy másik tisztje föl ne keresne és egy halálos golyóval -meg ne fizetne az árulásodért… És most menj és jelentsd… - -_Törő_ (halkan, gőgösen fölnevet). - -_Almásy_ (elámulva:) Mit nevetsz? - -_Törő_ (lenézően, kurtán): Ijesztgetni akarsz… Elég volt. - -_Almásy_ (fuldokolva áll és úgy tetszik, rá fog rohanni féktelen -keserüségében). - -_Beatrix_ (ekkor elhatározza magát arra, amire a beszélgetés egész ideje -alatt készült; hogy közbelép… Almásyhoz): Kérlek, György, én mostan -téged arra kérlek… ne folytasd… Én szeretnék vele most végre egyedül -maradni… Még egy percig sem voltam vele egyedül… (Szünet.) Te most… menj -ki. - -_Almásy_ (komoran): Hová? - -_Beatrix:_ Menj le… Nézd meg a házat… - -_Almásy_ (komoran): Igen… Hiszen… hozzájuk… tartozom. (Lassan elmegy -jobbra.) - - -HATODIK JELENET. - -_Beatrix, Törő._ - -_Törő_ (komoran és zárkózottan járkál). - -_Beatrix_ (lassan és óvatosan készülődik a mondani valóira. Óvatosan): -Most egyedül vagyunk végre. - -_Törő_ (nem válaszol, nem is fordul feléje). - -_Beatrix:_ Ketten, – együtt, – nagy csendességben – hogy vágyódtam rá, – -sírni tudtam volna már a türelmetlenségtől. (Szünet.) Maga… nem -vágyódott azután, hogy egyedül maradjunk? - -_Törő_ (nem néz rá, komoran): De igen. - -_Beatrix:_ Most meghallgatott már mindenkit, – mindenki elmondta, amit -gondol, – csak én nem. (Hiába vár választ. Odamegy hozzá. Nagyon -gyöngéden:) Nem akarja meghallgatni azt, amit én gondolok? - -_Törő_ (ránéz; fanyarul, halkan): Almásy magának már majdnem a vőlegénye -volt, amikor én magukhoz jöttem? - -_Beatrix_ (elképedve): Igen. - -_Törő:_ És én miattam szakított vele. (Szünet.) És most bennünket -összehasonlít, – nem? - -_Beatrix:_ Én… magukat… már régen összehasonlítottam; és maga -mindenkinél jobban tudja, kinek a javára ütött ki ez az összehasonlítás. - -_Törő_ (nyugtalanul): Most… amikor Almásy kijött abból a szobából… ahová -maga rejtette el… a maga sikoltása olyan rémült volt és a hangja olyan -könyörgő, mint… mint… mint egy szerelmes lányé. - -_Beatrix_ (végre magához tér a meglepetéséből. Ragyogó arccal): Istenem, -de boldog vagyok. - -_Törő:_ Miért? - -_Beatrix:_ Mert gyanakszik. Mert nyugtalankodik. Mert félt engem. - -_Törő_ (ingadozva): És maga… a mikor az előbb az Almásy pisztolya elé -vetette magát… engem féltett-e, vagy őt? - -_Beatrix:_ Én… én… (Válasz helyett a Törő karjaiba veti magát. -Megöleli.) - -_Törő_ (hosszú csók után): Engem féltettél? Szeretsz? Csak engem? -Egyetlen gondolatod sincs más számára? Ne legyen. Nem szabad. Nincs? - -_Beatrix_ (a karjában van; megrázza a fejét). - -_Törő:_ Nincs? Engem így kell szeretni, – úgy, ahogyan embert még -sohasem szerettek. Én nem a lehetőt kívánom, én a lehetetlent kívánom. -Tudsz úgy szeretni? Fogsz úgy szeretni? (Szünet. A karjában tartja. -Mosolyogva:) Ha nem, akkor menj. Akkor eleresztelek. Akkor elküldelek. -(A karjába szorítja.) Küldelek, látod. - -_Beatrix_ (mosolyogva fészkeli magát mélyebbre a karjába). - -_Törő:_ Maradsz? Akkor cserébe érte elviszlek (mámorosan)… istenem, -hová! Majd meglátod, ki vagyok én. Én… én (mámorosan:) mindent jobban -tudok, mint más. (Eszébe jut Almásy.) Ah látod, ő, – ő derék, – igen, – -és hűséges. De mi az, deréknek és hűségesnek lenni! Derék és hűséges -ember sok van. De én… én (összeszorított ököllel:) én csudákat fogok -teremteni. Én a pénznek hatalmasabb ura leszek, mint akárki más. Én -jobban tudok örülni, szeretni és nevetni, mint akárki más. (Magánkívül:) -Én a világról, az életről, a mindenségről szebbeket gondolok, mint -akárki más. Örülsz annak, hogy velem jössz? - -_Beatrix_ (magához térten, józanul, csendesen): Örülök. - -_Törő_ (türelmetlenül): Nem örülsz eléggé. (Szünet.) Én a világot -ajándékozom neked. - -_Beatrix:_ Igen. De… - -_Törő:_ Mit: de? - -_Beatrix_ (halkan): De haza ugy-e nem mehetünk? - -_Törő_ (lehűtötten, elfordulva, fanyarul): Nem, – haza nem mehetünk. - -_Beatrix:_ Soha. - -_Törő:_ Soha. - -_Beatrix:_ Kár. - -_Törő_ (hevesen): Ne sajnáld. Én… - -_Beatrix_ (a szavába vág): Te meghódítottad és nekem adod a világot. -Csak Magyarországot veszítjük el, amely a te hazád és Ausztriát, amely -az én hazám. - -_Törő:_ Mit sajnálod. Előtted van a százszinü világ, hegyek, tengerek és -emberek, afrikai hajnalok és izlandi éjszakák és ezen a tarka földtekén, -te egy szürke foltot siratsz. Érdemes? - -_Beatrix:_ Nem. - -_Törő:_ Ugy-e nem? - -_Beatrix_ (egészen nyugodtan): Én kimentem egyszer a mödlingi temetőbe -az anyám sírjához. Meleg tavasz volt, és én ott a virágzó temetőben -egyszerre csak meglepetve arra gondoltam, hogy az én anyám másnak -nyilván éppen olyan közömbös és hideg emlék, mint a milyen közömbösen és -hidegen én a mások anyját nézem. Miért tartják szentnek az anyákat, -holott a más anyját mindenki gyarló asszonynak nézi? Miért? - -_Törő_ (komoran): Nem tudom. - -_Beatrix_ (nagyon nyugodtan): Csak azért, mert mindenkinek volt anyja és -mert a maga anyja, aki másnak gyarló asszony, mindenkinek szent. -(Szünet.) - -_Törő_ (gőgösen): Azt akarod ezzel mondani… - -_Beatrix_ (félbeszakítja): Nem. Semmit sem akarok vele mondani. Csak -éppen elmondtam, mert eszembe jutott… (Szünet.) A te anyád is fiatalon -halt meg, ugy-e? - -_Törő_ (komoran): Igen. - -_Beatrix:_ Szép volt? - -_Törő:_ Nagyon szép. - -_Beatrix:_ És jó volt? - -_Törő:_ Nagyon jó. - -_Beatrix:_ Az én anyám a mödlingi temetőben van eltemetve… És a te -anyád? - -_Törő_ (vonakodva): Egy… gömörmegyei… kis faluban. - -_Beatrix_ (lassan): Szép a temető?… Tavasszal… És van virág a sírján?… -(Lassan:) És mondd: mikor voltál utoljára az anyád sírjánál? - -_Törő_ (kínlódva keresi a választ, végre egy heves mozdulattal és egy -bosszús kiáltással lerázza magáról a megindulást): Nem!… Elég volt. Nem -felelek… Ezeken az érzékenységeken én nem botolhatok meg. Mit érne az én -erőm, ha ezt se tudnám lerázni magamról!… Nem akarom, hogy ezekről a -dolgokról beszélj és nem akarom… nem akarom… hogy ezekre a dolgokra -gondolj. - -_Beatrix_ (csendesen megrázza fejét): Nem… Látod ezek olyan dolgok, -amelyek annál gyakrabban jutnak az eszembe és annál gyakrabban jutnak -neked eszedbe, minél keményebben eltiltod, hogy rájuk gondoljunk. - -_Törő_ (remegve): Hát ilyen nyomorult babonákkal nem tudok én -megbirkózni? - -_Beatrix_ (nemet int). - -_Törő:_ De megtudok. (Összeszorított foggal:) Én… magamban… legázolom… -Már a talpam alatt van… És a te szívedből kiszorítom… Ne gondolj rá… -Boldog akarok lenni. És azt akarom, hogy boldog légy. - -_Beatrix_ (föláll, sóhajt, nyugodtan): Pedig látod: így mi boldogok -sohasem lehetünk. - -_Törő_ (megdöbbenve): Mi?… Beatrix! - -_Beatrix:_ Soha… Mert van valami, ami velünk jön. És a világon végig -üldöz bennünket. - -_Törő_ (megvetően): Mi?… Az ő (Almásyt jelzi) ostoba fenyegetése?… Az -ostoba emberek ostoba megvetése? - -_Beatrix:_ Nem… _Az_ itt belül van… Az emberekkel nem kell törődni, -semmivel sem kell törődni, de itt belül van egy seb és akárhová megyünk, -az sajog; itt bent van egy fájdalom, egy félelem, egy nyugtalanság, -amely sehol sem pihen el; így ülünk nyugalomban és csendességben, és a -csendességben megszólal egy hang, amelytől megborzadunk és dideregni -kezdünk… Én borzadok… és didergek… és jobban félek tőle, mint a -golyóktól ma délután… és ez elől nincs hová menekülni, mert ez -végigkerget a világon… (Hosszú szünet.) És az életed így mérgeződik meg; -és így leszel ellensége az embereknek; és így lesznek ellenségeid az -emberek; és így maradsz egyedül; korán és elfáradva így maradsz magadra. - -_Törő_ (görnyedezett ezek alatt a szavak alatt, de most rátalált arra a -szóra, amelybe belefogózhatik. Fölrázza magát): Hát magam leszek. Végre… -teljesen… tökéletesen egyedül… Mindig erre vágyódtam. Soha magamhoz -közel senkit ereszteni nem akartam. Soha a szívemből senkinek egy -darabot adni nem akartam… Hát végre magam leszek. - -_Beatrix_ (fölindultan, de halkan): A… szívedből… nekem… nem adtál… -semmit? - -_Törő:_ Igen… Neked igen… De hiszen te… te velem maradsz. - -_Beatrix_ (fájdalmasan habozik, végre kimondja): Nem. - -_Törő_ (megdöbbenve): Mit? Te… - -_Beatrix_ (fájdalommal): Én nem maradok veled. - -_Törő:_ Te… Te… - -_Beatrix:_ Én innen visszatérek. Veled, ha jössz. De egyedül is, ha te -tovább mégy. - -_Törő_ (égő kínban keresi a szavakat): De… de hát… de hát akkor… miért -jöttél… velem ide? - -_Beatrix:_ Mert szeretlek… Mert máskülönben abban a percben -veszítettelek volna el, amikor megmondtad, hogy szeretsz… Mert abban a -másodpercben, mint egy villámlásra, megláttam mindent: hogy te mégy bele -egyedül a veszedelembe és a bánatba, és hogy nincs veled senki, és hogy -nekem azért kell mindent kockára tennem és mindent eldobnom, hogy -megmenthesselek… Eljöttem veled ide azért, hogy te velem oda visszatérj. - -_Törő_ (félig lehúnyt szemmel): És… ha… nem térek veled vissza? - -_Beatrix:_ Akkor… Akkor… én is… elhagylak… És egyedül maradsz. - -_Törő_ (behúnyja a szemét, a mellére esik a feje, a végső elbágyadással, -nagyon halkan): Nem bírom… (Szinte megtántorodik, úgy ül le egy székbe; -a fejét belehajtja a két kezébe.) - -(Hosszú szünet.) - -_Beatrix_ (végre ijedten és gyöngéden megszólítja): Mi az? Pál!… (Meg -akarja símogatni.) - -_Törő_ (elhárító mozdulatot tesz): Nem. - -_Beatrix:_ Nézzen rám. - -_Törő_ (elhárító mozdulatot tesz. Föláll, tompán): Híjja be Almásyt. - -_Beatrix_ (habozik, de Törőnek egy újabb mozdulatára az ajtó felé indul; -kimegy). - - -HETEDIK JELENET. - -_Beatrix, Törő, Almásy_, később _Radován_. - -_Törő_ (egy másodpercig egyedül marad; elborult szemmel, bágyadtan, az -élet teljes és keserű utálatával néz maga elé). - -_Beatrix_ (visszajön Almásyval). - -_Almásy_ (fölindult várakozással): Hivattál engem? - -_Törő_ (nem néz rá, mintha álomban beszélne): Én… elhatároztam… hogy -hazamegyek. - -_Beatrix_ (megrezzen az örömtől). - -_Almásy_ (kitárja a karját, remegve): Barátom… - -_Törő_ (egy fáradt mozdulattal elhallgattatja őket. Fáradtan): Tudsz rá -módot? - -_Almásy_ (alig tudja, hol kezdje a mondanivalóját): Itt… minden kijárat -előtt fegyveres őr áll. De… én a huszároknak meghagytam, hogy mihelyt -sötét van, úsztassanak át a Dunán… azok most lent vannak tehát -valamelyik parti erdőben. Két perc alatt ott lehetnénk… - -_Törő:_ Ha innen kijuthatnánk. - -_Almásy:_ Igen. Ha innen kijuthatnánk. - -_Törő_ (fanyarul): És hogyan jussunk ki innen? - -_Almásy_ (habozik). - -_Törő:_ Azt még nem tudod. - -_Almásy:_ Nem. Azt még nem tudom, de… - -_Törő_ (fanyarul közbevág): Akkor majd én megmondom. Ti maradhattok… -majd eleresztenek benneteket… én pedig… majd átgázolok egy ilyen őrön. - -_Almásy_ (ijedten): Nem… Nem engedem. - -_Törő:_ Csak az egyik őrrel kell verekedni és a többi kijárat rögtön -szabad. Nyilván odarohannak mind, ahonnan lövés hallatszik… ha én -(jobbra mutat:) erre nekivágok, ti arra kényelmesen kisétálhattok. - -_Almásy_ (nagy szemmel hallgatta): Igen… De mert itt egy élet van, amely -érték… én vágok neki erre, (jobbra mutat:) az őrnek és te sétálsz ki -arra (balra mutat). - -_Törő_ (egy kissé, alig észrevehetően megütközve, fanyarul): Te… én -értem… magadat föl akarod áldozni. - -_Almásy_ (egy másodpercnyi várakozás után): Igen. - -_Törő_ (felülről lefelé Beatrixhez): Mit szól hozzá Beatrix? - -_Beatrix_ (a kezét tördeli): Istenem, én… Istenem… - -_Almásy:_ Vigyázni!… jön valaki. - -(A jobboldali ajtó nyílik és óvatosan, a fejét a nyaka közé húzva, jön -be rajta Radován. – Hirtelen hallgatás.) - -_Almásy:_ Hm… igen… hm… - -_Radován_ (fájdalmas, alázatos, torz vigyorgással): Én… én csak átmegyek -itt a szobán… Már megyek is ki. - -_Almásy_ (nem tud felelni). - -_Törő_ (hidegen): Jó. - -_Radován_ (a szoba hátsó részén meggörnyedve vonul át, azután torz -vigyorgással újra odafordul a többiekhez): Csak azt akarom megnézni, -lehet-e onnan megszökni… Az ablakból leugrani. (Kimegy. A többiek -dermedten állanak egy darabig.) - -_Beatrix_ (remegve): Ez mindent tud. És mint a halál, úgy jár-kel itt. - -_Törő:_ Pestises gazember!… Ha nem is tud mindent, legalább is sejt -mindent. - -_Beatrix:_ Hogy jár itt. Mint a halál… Elárul bennünket. - -_Almásy_ (összeszorított foggal): Nem árul el bennünket… Mert ha most -visszajön… és ha bennünket csakugyan el akar árulni… én… az első -mozdulatára… habozás nélkül… hátulról, orvul… le fogom lőni. - -_Törő_ (nyugodtan): Vigyázz… Jön. - -_Beatrix_ (nyugtalanul): Ne bántsd. Inkább beszélni kellene vele… - -_Almásy_ (megrázza fejét): Le kell lőni. - -_Radován_ (görnyedten jön ki… Amint a görnyedt hátát a többiek felé -fordítva, lassan behúzza az ajtót; amint azután arccal fordul feléjük és -megmutatja eltorzult fejét, amelyről nem lehet tudni, vigyorgás -torzítja-e el, vagy valami szörnyü fájdalom, amint lassan és pókszerüen -mozog, valóban van benne valami kisérteties): Visszajöttem… (Nagy -szünetekkel beszél, tudja, hogy minden szavát feszült várakozás -fogadja:) Megint itt vagyok… (Senki sem felel. Most tartja a leghosszabb -szünetet, a fejével hevesen bólogat:) Maguk… szeretnének… egyedül -maradni? - -_Törő_ (gőgösen): Ah… - -_Beatrix_ (udvariasan, izgatottan): Óh… - -_Radován_ (egyikről a másikra néz, hevesen bólogat): Maguk… maguk most -innen szökni akarnak. - -_Almásy_ (szikrázó szemmel lesben állva várt. Most, mint egy támadó -vadállat mögéje ugrik). - -_Beatrix_ (azonban megelőzi… Visszafojthatatlan izgalmában rémülten -sikolt egyet és egy mozdulattal föltartja Almásyt): Ne. Ne még. - -_Radován_ (hátrafordul. Mindent megért. Vigyorogva bólogat): Meg akart -ölni… Megölni. (Hosszu szünet. A torz vonaglás eltünik az arcáról. Nagy -lélegzetet vesz és tiszta, szomorú, mély hangon mondja:) Hiszen én úgyis -meghalok. - -(Feszült várakozás.) - -_Beatrix_ (helyre akarja hozni a hibáját; könyörögve): Radován úr, -kérem, könyörgök… - -_Almásy_ (fenyegetőn): Ide figyeljen és értse meg jól… - -_Radován_ (elhallgattatja őket egy széles mozdulattal, a szeme -becsukódik, a teste irtózatos fájdalomban összecsuklik, egy székre zuhan -és följajdul): Én meghalok. - -(Ijedt hallgatás.) - -_Beatrix:_ Mi baja van…? - -_Radován:_ Nem látják rajtam? A belemet ronggyá tépi… Süt mint az izzó -vas… (Nyögve:) Hiszen nem tudok már járni se. És a pofámon rajta van a -halál álarca… (Valamivel nyugodtabban): Még két hetem van. Vagy egy. - -(Hallgatás). - -_Beatrix:_ De… de talán téved… - -_Radován_ (ültében kiegyenesedik, nyugodtabban): Ah, most megenyhült… -(Komoran:) Nem tévedek. Két hetem van, vagy egy… mást régen levert volna -a lábáról… más már ordítva fetrengene az ágyban… Nekem nem lehetett -ledőlni addig, míg magukat ide nem hoztam. - -_Törő:_ Míg bennünket… - -_Radován_ (a fájdalmával foglalkozik; nem néz oda; halkan:) Magukat én -hoztam ide… (Törő szólni akar. Fölnéz rá.) Magában én támasztottam föl a -gőgöt. - -_Törő_ (meghökkenve): Maga… - -_Radován:_ Én… Mindennap piszkáltam… Magát én tettem részeggé. - -_Törő_ (magánkívül): Maga… - -_Radován_ (nem is néz rá): Én. Mert ide akartam juttatni… Idejuttattam. - -_Törő_ (elkábultan áll, azután eltorzult arccal, szégyenkezve, gúnyosan -elneveti magát és mélyen lehajtja a fejét). - -_Radován:_ Én… (Lehajtott fővel ül. Hosszasan gondolkozik.) Kellett… A -gyerekek miatt… Akiket (nem néz föl, de Beatrix felé int) maga utált. És -megsímogatott. - -_Beatrix_ (reszketve): Kérem, bocsásson meg nékem. - -_Radován_ (fájdalmasan): Ritka dolog ilyen csúnya gyerekeket látni… -Gyerekeknek olyan szépeknek kellene lenniök, mint az angyaloknak… -(Szaggatottan:) Olyan rútak, hogy fáj rájuk nézni… És én meghalok… -Sietni kellett… Olyan rútak… ki néz majd rájuk… Az anyjuk régen -elhagyott… Mi lesz velük, ha én meghalok… (Szinte zokogva:) A -gyerekeimmel, a gyerekeimmel… (Hosszu hallgatás.) Ezért hoztam magukat -ide. - -(Hosszu hallgatás… A többiek összenéznek. Nem tudnak szólni.) - -_Almásy_ (végre összeszedi magát. Óvatosan): Mert pénzt kapott érte. - -_Radován_ (lehajtott fejjel): Mert pénzt kaptam érte. Azért hoztam… ide… -magukat… (Szünet. Föláll. Rájuk néz.) De most már megbántam… (Hosszú -szünet.) Én meghalok, de az bitang dolog… Megbántam… (Szünet.) És most -itt vagyok… Itt vagyok… hogy maguk vegyék meg az életemet. - -(Meghökkent hallgatás.) - -_Törő:_ Amit… maga mond… az nem nagyon érthető. - -_Radován:_ Az az ostoba odalent kiadta azt a rendeletet, hogy ha az -egyik őr lő, a többiek mind szaladjanak oda… Csak egy életbe kerül… csak -le kell magamat (jobbra int) itt lövetnem és maguk arra (balra int) az -ebédlő ablakából kényelmesen megszökhetnek… (Szünet.) Hiszen erről -beszéltek, mi? - -(Almásy és Beatrix habozik a válasszal.) - -_Törő_ (egy mozdulattal elsöpri a habozást): Erről. - -_Radován:_ Erről… Csak egy életbe kerül. És az én életem nekem már mit -ér!… Én döglődöm!… A maguké az életem, ha maguk a gyermekeimnek -megfizetik. - -_Törő_ (kis habozás után): Pontosan meg kell mondania, Radován, hogy mit -kíván. - -_Almásy:_ Megálljon Radován. Csak ezt: Theodori magukkal tartott? - -_Radován:_ Theodori sokkal nagyobb gazember, mint én. - -_Almásy:_ Ez elég. Most mondja –! - -_Radován_ (csekket vesz ki): Én… itt… attól odalent… ezt kaptam… Odaadom -maguknak… Evvel csinálhatnak, amit akarnak… ha megfogadják, hogy a -gyerekeim a maguk pénzéből ezt az összeget megkapják. - -_Törő_ (átveszi a csekket): A kétszeresét fogják megkapni. - -_Radován:_ Megfogadják? - -_Törő_ (igent int). - -_Almásy:_ A becsületemmel kezeskedem érte. - -_Radován_ (téveteg szemmel néz egyikről a másikra): Maguknak van… -Maguknak sok a pénzük… Pedig szépek és… és… minek annak a pénz, aki -szép… (Beatrixra néz.) Maga fogadja meg… Esküdjék meg rá. - -_Beatrix_ (reszketve): Én megesküszöm… De borzasztó, hogy mi itt -megvásároljuk az ön életét, pedig talán… - -_Radován_ (szinte rikácsolva): Nem… Nem… Ne mondja… Én elrothadok… -(fájdalmasan halkan:) soha életemben nem lehettem becsületes… -(izgatottan Beatrixhoz:) most ne beszélje le őket arról, hogy a rothadt -életemet megvegyék. - -_Beatrix_ (rémülten): Nem. Én csak… - -_Radován:_ Nem… Hát megveszik? - -(A felelet: néma igen.) - -_Radován:_ Megesküdtek rá!… (Néma igen.) Akkor… akkor én… (Megáll. -Visszafordul az ebédlő felé.) Maguk aztán ott kényelmesen leugorhatnak… -(Néma bólintás a válasz.) Én akkor… (Indul. Megáll. Beatrixre mutat.) Őt -hagyják itt. - -_Almásy_ (halkan, gyorsan): Igen, Beatrix… öt perc múlva visszajövünk -érted. Csak egyszer kint legyünk. - -_Radován:_ Akkor én… (fuldokolva az elfojtott izgalomtól:) most -kimegyek… (Megáll. A homlokáról törli a verejtéket.) Megyek… (Indul. Az -ajtóig ér. Irtózatos halálfélelemmel küzd.) Nem, nem. - -_Almásy_ (melléje ugrik, halkan): Most ne legyen gyáva. - -_Radován_ (rettegve): Nem, nem… Félek. - -_Almásy_ (összeszorított foggal): Most menj már, gazfickó. - -_Radován_ (fölordít): Nem. Félek a haláltól. - -_Almásy_ (megragadja): Menj, vagy én lőlek le, mint egy ebet. - -_Radován_ (félőrülten viaskodik vele): Nem… Élni akarok. - -_Törő_ (odalép; eddig utálattal nézte a dolgot, most rászól Almásyra): -Ereszd el. - -_Almásy_ (elereszti Radovánt). - -_Radován_ (visszarohan a szobába, odatámolyog az asztal mellé, lezuhan -egy székbe, a fejét a kezébe hajtja). - -_Almásy_ (a foga között): Gyáva gazember! - -_Törő:_ Hagyd. Végre is… nem rugdalhatjuk ki. - -_Almásy:_ Megvettük a hitvány életét. - -_Törő:_ De ha nem adja… Most mit csináljunk? - -_Almásy_ (gondolkozva, komoran): Akkor… mégis egy jobb életet fogunk -cserébe adni azért, hogy te visszatérhess. - -_Törő_ (elgondolkozva néz rá; odalép hozzá; a karjára teszi a kezét; -gyöngéden): Várj még… várj még… - -_Almásy_ (komoran): Várni veszedelmes… És minek?… Valakinek ki kell -mennie. - -_Radován_ (ekkor ültében kiegyenesedik. Az arca egy rárohanó, nagy belső -fájdalomtól eltorzul. Lihegve mered maga elé egy ideig. A többiek -megdöbbenve néznek rá). - -_Radován_ (hirtelen fölugrik): Én megyek. (Elvakultan körülnéz, a -fájdalomtól szinte nyögve várakozik, mintegy habozik még egy -másodpercig, azután végső nagy elhatározással, szinte futva indul a -jobboldali ajtó felé. Fölrántja az ajtót. Eltünik. Az ajtó nyitva -maradt.) - -(Bent feszült izgalom.) - -_Törő:_ Most nem fog visszafordulni. - -_Almásy_ (gyorsan az ajtó mellé ugrik): Vigyázz… Hallgatni… -(Hallgatóznak.) Végigszaladt a folyosón. (Hallgatózik.) Lerohan a -lépcsőn… Kinyitja az ajtót… Dulakodnak… Most… (A távolból lövés -hallatszik. Megrémült hallgatás egy másodpercig. Törőhöz:) Most gyerünk. - -_Törő_ (nyugodtan): Még egy másodpercet! - -_Almásy_ (gyorsan): Beatrix, ne félj. (Megszorítja a kezét.) - -_Beatrix_ (Törőhöz fordul). - -_Törő_ (azonban nem búcsúzik tőle, hanem nyugodtan mondja): Most! - -(Mind a ketten átrohannak az ebédlőbe.) - - -NYOLCADIK JELENET. - -_Beatrix_, később _Golovin_. - -_Beatrix_ (a szívére szorítja a kezét és gyötrő izgalomban hallgatózik. -Egy másodpercig csend. Azután kettős zuhanás. Utána csend. Beatrix -megkönnyebbül egy kissé. Azután lázas izgalommal siet a kinyitott -ablakhoz és belemered a sötétségbe. A Golovin érkezésének a zaja -riasztja föl). - -_Golovin_ (berohan jobbról. Meglátja Beatrixet és megdöbbenve keresi a -többieket): Hol van a másik kettő? (A választ nem is várja meg, hanem -berohan az ebédlőbe, de onnan rögtön ismét visszatér.) - -_Beatrix_ (dacosan várja). - -_Golovin:_ Hová ment a másik kettő? - -_Beatrix_ (hallgat). - -_Golovin:_ Feleljen… Hová… ment… a másik kettő? - -_Beatrix_ (lassan): Felelhetném, hogy nem tudom. De én azt felelem, hogy -nem mondom meg. - -(Az ajtóban két fegyveres jelenik meg.) - -_Golovin_ (dühtől remegve): Levetkőztetlek és megvesszőztetlek. -(Szünet.) Megmondod? - -_Beatrix_ (sápadtan): Nem. - -_Golovin_ (remegve): Átadlak nekik… Azt teszik veled, amit akarnak… -Odahajítlak nekik… hé, úrilány, bárónő, az övék leszel… mert én -odaadlak. - -_Beatrix_ (gőgösen): Kozák! - -_Golovin_ (sápadtan): Kötözzétek meg. - -(A két fegyveres odasiet.) - -_Beatrix_ (hátrál előlük). - -(Ebben a másodpercben fölharsan egy huszártrombita hangja, amely attakot -fúj. A két fegyveres megáll. Golovinra néznek.) - -_Golovin_ (meghökkenve hallgatózik). - -_Beatrix_ (az ablakhoz rohan. Ujjongva): Ide, katonák! Ide huszárok! - -(Kint egy kis csapat lábdobogása hallatszik. Palánkot törnek át. -Puskatus döng az ajtón.) - -_Golovin_ (sápadtan áll. Azután elkáromkodja magát. A két emberének int -és kirohan). - -_Beatrix_ (az ablaknál ujjongva): Törő! Törő! - -_(Függöny.)_ - - - - -HARMADIK FELVONÁS. - -A Westerland-kastély. – Az altábornagy hivatali szobája. – Magas -földszint. – Hátul ablak az országútra. – Balra előszoba. – Jobbra -szobák. - - -ELSŐ JELENET. - -_Az altábornagy, Almásy._ - -_Az altábornagy_ (rosszkedvü; levert. Felállt az asztaltól, amelynél -dolgozott. Táviratot tart a kezében, azt nézegeti. Indulna jobb felé). - -_Almásy_ (besiet balról. Rongyos és tépett. Felvágja az ajtót és -félrelöki az előszobában időző ordonáncot, aki be akarja jelenteni): Nem -kell. (A jobboldali ajtó felé rohan, az ajtó előtt mintegy hallgatózva -megáll. Izgatottan:) Itt van Theodori? - -_Az altábornagy_ (örül, amikor meglátja; de nem katonás viselkedése -azután fölbosszantja. Bosszusan, figyelmeztetően): No mi az? Mi lesz? - -_Almásy_ (megérti a figyelmeztetést, kihúzza magát, elhadarja a katonai -jelentkezést, feszesen, de halkan): Kegyelmes uram, – jelentem alássan, -megérkeztem. - -_Az altábornagy_ (recsegve): Honnan? Hogyan? Mi történt? - -_Almásy_ (szeretne túllenni a dolgon): A románok harmadfél napig fogva -tartottak, de ma reggel követünk közbenjárására szabadon bocsátottak -mindnyájunkat. - -_Az altábornagy_ (megenyhül): Jó. No! No. (Közelebb lép hozzá.) Hát -mondd csak… - -_Almásy_ (felszabadultan, villámgyorsan, izgatottan): Itt van Theodori? - -_Az altábornagy_ (folytatja): Hát Beatrix? Hol van? (Szorongva:) Mi -történt vele? - -_Almásy_ (az ajtóhoz hajol): Itt van-e… - -_Az altábornagy_ (magánkívül): A lányom! Mi van a lányommal? - -_Almásy_ (idegesen): Eh, – bánom is én. Tudom is én. (Észreveszi, hogy -így nem boldogul.) Megérkezett ő is. Semmi baja. Felment átöltözködni, -mert rongyosan nem akar eléd kerülni. (Még ráadást is ad.) Teljes az -épsége. Semmi hiánya. - -_Az altábornagy_ (megkönnyebbülve, de még mindig komoran tudomásul veszi -a fölvilágosítást); - -_Almásy_ (makacsul): Itt van Theodori? - -_Az altábornagy:_ Itt. - -_Almásy_ (megkönnyebbülten): Na!… Féltem tőle, hogy megugrik… Igaz, hogy -demobilizálunk? - -_Az altábornagy_ (bosszantja a faggatás, de érzi, hogy felelnie kell): -Igaz… (A táviratra mutat.) A hatvanhetesek egy fél óra múlva indulnak -haza… Az ellenség az utolsó percben váratlanul visszavonult. - -_Almásy:_ Vissza, mert az utolsó percben váratlanul kisiklott a kezéből -Törő. És a Törő találmánya, amelynek te… sokallottad az árát. - -_Az altábornagy_ (fenyegetően): Erről majd később beszélünk. - -_Almásy:_ Jó… Most úgyis fontosabb ez: Theodori áruló. - -_Az altábornagy_ (felelni akar, de nem tud; lehajtja a fejét és rágja az -ajkát. Szünet). - -_Almásy:_ Elhiszed most már? - -_Az altábornagy_ (akadozva): Félek tőle. - -_Almásy:_ Én bizonyos vagyok benne. - -_Az altábornagy_ (minden szót nehezen hoz ki az ajkán): És… mire… -támaszkodik ez a bizonyosság?… Mi… a bizonyítékod? - -_Almásy:_ Először: Radovánnak, a Törő agyonlőtt alkalmazottjának a -vallomása. - -_Az altábornagy_ (töprengve vár egy ideig): Azután? - -_Almásy:_ Kell még más is?… Ha kell: hol van Karanov Paula? - -_Az altábornagy_ (vállat von): A szobájában lesz… Készül elutazni… A -Törő szökése után elfogattam. - -_Almásy:_ A Theodori tanácsára! - -_Az altábornagy:_ De Theodori azután megállapította, hogy ártatlan. - -_Almásy_ (gúnyosan): Megállapította!… Hát kérlek… (Kinyitja az előszoba -ajtaját. Az ordonánc rögtön belép.) Eredj és hídd ide Karanov -kisasszonyt… (Magyarázóan:) Az orosz kisasszonyt… A kegyelmes úr kéreti… -(Az ordonánc ismételni akarja a parancsot.) Indulj. (Az ordonánc -tiszteleg és elmegy.) - -_Almásy_ (nyugtalanul visszatér a jobboldali ajtóhoz): A Theodori -szobája innen a harmadik? - -_Az altábornagy:_ Igen. - -_Almásy:_ Bizonyos, hogy bent van? - -_Az altábornagy_ (lassan kinyitja az íróasztal fiókját): Bizonyos… A -holnapi parancsokat készíti el. - -_Almásy:_ Valószinüleg két példányban, – egyet azoknak, – most már nem -kell ugyan nekik… de a szokás hatalma… (Szünet.) Az ablakon vasrács van -ugy-e? - -_Az altábornagy:_ Igen. (A fiókból revolvert vesz elő, lassan megtölti.) - -_Almásy:_ Más kijárat pedig nincs. Szóval… semmiképpen sem szökhetik el. -(Észreveszi a revolvert. Elámulva:) Mi… Mi az? - -_Az altábornagy_ (komoran, konokul): Ez egy kilencvenötös mintáju -katonai revolver. - -_Almásy:_ Mit csinálsz vele? - -_Az altábornagy_ (konokul): Megtöltöm. - -_Almásy_ (magánkivül, halkan): És… te… ezt a revolvert oda akarod neki -adni? - -_Az altábornagy:_ Oda… És egy félóra hosszat egyedül hagyom vele. - -_Almásy_ (magánkivül): Én pedig ez ellen a leghatározottabban -tiltakozom. - -_Az altábornagy_ (elég sokáig türt; fölrobban): Mit mersz te…! Hogy -mersz te…! (Nem figyelmeztetés, hanem katonai kommandó:) Vigyázz! - -_Almásy_ (vigyázz-állásban): Én ez ellen a kegyelmi aktus ellen -hivatalosan tiltakozom… (nyomatékosan:) a legfelsőbb szolgálat -érdekében… Nekünk nem az a fontos, hogy egy hitvány ember valahogyan -megbünhődjék, hanem az, hogy ez a hitvány ember rávalljon a büntársaira -és hogy az árulás egész szövedékét a kezünkbe kapjuk. - -_Az altábornagy_ (fájdalmas töprengésbe merül; a tiltakozás nagyon -hatott rá; végre megrázza a fejét): Nem!… Amit vallana, majd megtudjuk -nélküle… Ezt a kabátot hordta… az az egy joga mindig megmarad, hogy maga -röpítsen golyót a fejébe. - -_Almásy_ (válaszolni akar, de a Paula érkezése félbeszakítja). - - -MÁSODIK JELENET. - -_Voltak, Paula._ - -_Paula_ (hidegen, megsértetten lép be. Amikor Almásyt meglátja, kiragyog -az arca): Jó napot, kedves Almásy; csakhogy épségben megérkezett. De -féltettem. (Hirtelen más hangon, fanyarul:) Nem is mondhatom különben, -hogy olyan nagyon féltettem volna. - -_Almásy_ (fogva tartja a kezét; nagyon melegen): Mondja, hogy igen… -Miért tagadja le? - -_Paula:_ Mert maguk nem bírják el a nyiltságot és az őszinteséget. -Maguknak lesütött szemü és halk nők kellenek. Azt a nőt, aki őszinte, -itt börtönbe csukják. - -_Almásy:_ Haragszik ránk, Paula? - -_Paula:_ Igen. Nagyon. - -_Almásy:_ Pedig nekünk, ha győzni akarunk, gyanakvóknak kell lennünk. - -_Paula:_ Igen, csakhogy maguk ott gyanakszanak, ahol nem kellene; ott -pedig, ahol kellene, ott nem. - -_Almásy:_ Én is, Paula? - -_Paula:_ Maga… maga… nem… De ő excellenciája, aki engem becsukatott. - -_Almásy:_ Tudja kinek a tanácsára? - -_Paula_ (vonogatja a vállát; habozva): Tudom. - -_Almásy:_ A Theodoriéra. - -_Paula_ (fanyarul biccent). - -_Almásy_ (közelebb megy hozzá, könyörögve): Kedves Paula… mi van -Theodorival? - -_Paula_ (habozik, a bosszusága még nem mult el, de hajlik a kérésre). - -_Almásy_ (látja a lelki harcát): Kérem… Könyörgök… Mi van vele? - -_Paula_ (elszánta rá magát, hogy megmondja. Bizonyos éllel az -altábornagy ellen): Mi van vele? Az van vele, hogy áruló és azoknak a -zsoldjában van. - -_Almásy_ (fölemeli a fejét, egy pillantást vet az altábornagyra): Hm… -bizonyítékok? - -_Paula_ (alig hallgat rá): Az van vele, hogy (a táskájába nyúl:) ezt az -útlevelet adta nekem… szökjem át Szerbiába. (Az útlevelet lecsapja az -asztalra.) Ezt a pénzt adta nekem, hogy legyek majd a szeretője. -(Lecsapja az asztalra a pénzt.) És készült ő maga is szökni, mert csak -holnapra várta haza magukat… Én őt megcsalhattam volna most már és a -szerb határon otthagyhattam volna. De utálom a csalást. Utálom az -árulót. És gyülölöm azokat, akiknek ő a szolgálatában állt… Itt van az -útlevél. Itt van a pénz. És az ő szobájában megtalálják a többi pénzt. -És megtalálják azt az útlevelet, amellyel ő akart megszökni… Eddig van. -Isten megáldja magukat. - -_Almásy_ (feszült figyelemmel, lihegő elégtétellel hallgatta a kis -kitörést; most meghökkenve): Hova megy? - -_Paula:_ Utazom… Valahová… Nem tudom még. - -_Almásy:_ Kérem ne. Várjon még. - -_Paula_ (megrázza a fejét): Minek? - -_Almásy:_ Mert… mert nekem még… mert én még… szeretnék… beszélni -magával. - -_Paula_ (vonakodik). - -_Almásy:_ Hát jó. Csak egyet tegyen meg… nekem most… sürgős dolgom van… -egy félóra mulva nézzen be ide… Csak tíz percre… Azután utazhat… Ezt -megigéri? - -_Paula_ (vonakodva): Ezt meg. - -_Almásy:_ Jó, akkor most… Most menjen innen. - -_Paula_ (megy). - -_Almásy_ (komolyra vált arccal fordul vissza az altábornagyhoz). - -_Az altábornagy_ (rendkívül izgatott. Szenved. Az arca vonaglik a -felindulástól). - - -HARMADIK JELENET. - -_Az altábornagy, Almásy_, később _Theodori_. - -_Az altábornagy_ (fájdalmas erőfeszítéssel összeszedi magát. Halkan): -Hivd be Theodorit. - -_Almásy_ (halkan): Bocsánatot kérek… jobb volna, ha Theodori engem csak -itt látna meg… (Szünet.) És jó volna már az első kihallgatást hadbíró -jelenlétében megejteni. - -_Az altábornagy_ (habozik; búsan megrázza a fejét; odalép a jobboldali -ajtóhoz és bekiált rajta a harmadik szobába): Theodori! - -_Theodori_ (kijön. Mosolygó és nyugodt, mint mindig… Amikor Almásyt -meglátja, meghökken, de csak egy másodpercre. Azután megint derült és -felsőbbséges): Parancs, kegyelmes uram. - -_Az altábornagy_ (küzd a fölindulásával, szeretne rádördülni): -Theodori…! (A lendülete elbágyad. Még egyszer összeszedi magát:) -Theodori! (Nem bír egyenesen lecsapni rá azzal, hogy áruló. A másik -módszert választja. Megfogta az útlevelet. Nyersen:) Mi ez, Theodori? - -_Theodori_ (első pillantásra tisztában van mindennel, de most -figyelmesen megnézi az útlevelet): Ez… ah!… hiszen ez a kis idegen nő -útlevele… Hogy került excellenciádhoz?… A ravasz kis bestia nekem újra -gyanus lett, megpróbáltam lépre csalni… de most már, ha ez az útlevél -itt van, nem tudom, sikerül-e. - -_Az altábornagy_ (fájdalommal és megvetéssel hallgatja. A pénzt sepri -odább): És ez itt? - -_Theodori:_ Ez… (Derülten:) Az a pénz ez, amelyet én adtam neki?… Jónak -láttam ezúttal, amint excellenciád megengedte, a rendelkezésünkre álló -alapot erősen igénybe venni, mert ennek a Karanov kisasszonynak a -lelepleztetését igen fontosnak tartom… Az ilyenfajta kémek a -legveszedelmesebbek, először, mert nők és szépek, másodszor, mert a -hősiességnek és a becsületességnek olyan álarcában járnak, amely a -leggyanakvóbb embert megtévesztheti. - -_Az altábornagy_ (nem hiszi, amit mond. De a mód, ahogyan mondja, még -mindig hat rá. Rá akar rohanni, de a fájdalma erősebb): Theodori… hogy -bíztam én magában… (Félig Almásyhoz, félig magának:) Én nekem -megfoghatatlan… Ez az ember áruló. - -_Theodori_ (sértett méltósággal): Áruló?… Ki mondja rólam, hogy áruló -vagyok?… (Szünet.) - -_Almásy_ (még ő is habozik, mert szörnyű dolog egy ilyen rangú katonának -a vádat a szemébe vágni). - -_Theodori:_ Ah, ez a hazug kis nő talán… egérfogóban akartam megfogni; -most cincog… Ha ő vádol engem, akkor… - -_Almásy_ (kipirultan odalép): Nem ő vádolja önt, hanem én… Vádolom -árulással és kémkedéssel… Vádolom azzal, hogy hazaáruló és fizetett kém. - -_Theodori_ (fenyegetően): Almásy főhadnagy!… - -_Almásy_ (nyugodtabban, szinte egyhanguan): Vádolom önt azzal, hogy -állandó összeköttetésben volt azzal az idegen hatalommal, amellyel -szemben álltunk, hadititkokat adott el neki és pénzt kapott tőle… -Vádolom önt azzal, hogy a Törő találmányáról ön tett jelentést az ő -vezérkaruknak és hogy ön segítette azt az egész műveletet, amely a -találmány megszerzésére irányult… Vádolom önt azzal, hogy ön csempészte -ide a házba azt az idegen vezérkari tisztet, aki itt Schmidt főlakáj -gyanánt szerepelt és vádolom önt azzal, hogy Radovánnal és az -állítólagos Schmidttel egyetértve, ön tette lehetővé a Törő szökését. -Vádolom azzal, hogy innen szökni akart; hogy csak holnapig akart várni, -mert azt hitte, mi csak holnap szabadulunk ki; hogy az állítólagos -Schmidtnek levelet írt és a levélben azt kérte, eszközölje ki az ő -követük, hogy bennünket még egy napig fogva tartsanak… És hogyha ön ezt -tagadná… akkor… itt a levele… (A levelet kihúzza a zsebéből és odaadja -az altábornagynak.) - -_Theodori_ (az Almásy csendes zápor módra özönlő beszéde alatt lassan -elveszti a derült, feszes tartását. Lassan összeomlik). - -_Az altábornagy_ (átfutja a levelet. Mintha csak most jönne rá, mi -történt, szinte fölordít): Theodori!… Canaille! - -_Theodori_ (menekülést keresve, de megüvegesedő szemmel néz körül. -Odatámolyog egy székhez, leesik rá. A kezébe temeti az arcát): Istenem… -Istenem… - -_Az altábornagy_ (fölszegi a fejét. Feszesen, mintegy rángatva a -tagjait, mozog. Undorral kikerüli a széket, amelyen Theodori ül. Odamegy -az íróasztalhoz. Elveszi a revolvert és hangos koppantással leteszi arra -a kis asztalra, amelynél Theodori ül). - -_Theodori_ (fölnéz, üveges szemmel bámul rá a revolverre). - -_Az altábornagy_ (undorral tartja magát távol tőle. Hidegen): Ön… most… -visszamegy a szobájába… Az ajtaja elé őrt állítok… De egy félórája még -van… Azalatt… azt teheti… amit… jónak lát… - -_Almásy_ (halkan tiltakozni készül). - -_Az altábornagy_ (egy heves mozdulattal elhallgattatja. Megfordul. -Magával vonja Almásyt is úgy, hogy mind a ketten hátat fordítanak -Theodorinak). - -_Theodori_ (ingadozva, hamuszínű arccal fölkel. Kinyul a revolver után, -de a keze reszket. Megfogja a revolvert, de reszkető kezéből kiesik a -fegyver és ő ijedten vonja vissza a kezét… Körülnéz; tévetegen keres -menekülést. Megtörten csuklik össze; irtózatos harcot ví magával, végre -megfogja a fegyvert és kitámolyog az ajtón). - -_Az altábornagy_ (utána fordul. Hosszan utána néz): Becstelen!… Hadd -haljon meg… (Szinte máris hallgatózik.) - -_Almásy_ (halkan): Nagyon helytelennek tartom ezt a kegyelmi aktust… De -az a reményem van, hogy gyáva és hogy nem él ezzel a kegyelemmel. Hanem -választja a becstelen életet… - -_Az altábornagy:_ Nem igaz… (Az előszoba ajtaját kinyitja.) Ki van itt? - -_Válasz:_ Ordonánc a hatvanhetesektől. - -_Az altábornagy:_ Gyere be. - -_Kovács_ (teljes fölszerelésben, torniszter, puska): Parancs. - -_Az altábornagy_ (kinyitja a jobboldali ajtót): Odamégy be az ajtó elé… -Indulj. - -_Kovács_ (bemegy). - -_Az altábornagy:_ Ráfordítod a kulcsot. (Hallatszik a kulcs csörrenése.) -Aki ki akar jönni, lelövöd. Akármit hallasz, nem mozdulsz. Ha én -visszajövök, nekem jelentést teszel… (Behúzza az ajtót. Peckesen veszi a -sapkáját. Int Almásynak:) Gyerünk. A hatvanhetesek parancsra várnak… -(Visszanéz.) Mire visszajövünk, az ott halott lesz… (Almásy válaszolni -akar.) Előre, indulj. - -_Almásy_ (indul). - -(Az ajtóban találkoznak Törővel.) - -_Az altábornagy_ (rádördül): Itt van?… Nagyon jó. Itt vár rám… Ez a -legjobb hely… Itt várni… Megértette? - -_Törő_ (nyugodtan): Meg. - -_Az altábornagy_ (kicsörtet). - -_Almásy_ (vele). - - -NEGYEDIK JELENET. - -_Törő_, majd _Beatrix_. - -_Törő_ (mosolyogva néz az altábornagy után. Derült, nagy boldog jókedv -ragyog az arcán, amelyet néha zavar meg egy kis nyugtalanság. Az -ablakhoz lép. Kinéz rajta. Visszafordul. Türelmetlenkedni kezd). - -_Beatrix_ (benéz az ajtón, mosolyog): Maga van itt?… Bejöhetek? - -_Törő:_ Maga itt a ház úrnője… Én csak vendég vagyok… - -_Beatrix_ (bejön): Nálunk a vendégnek több joga van, mint a gazdának. - -_Törő:_ De én úgyszólván fogoly vagyok itt… Az apja rámdördült, és -annak, amit mondott, azt hiszem, az volt az értelme, hogy fogságra vet -és meg akar büntetni. - -_Beatrix:_ Vallja be, hogy a büntetést megérdemelné… (Nagylelküen:) De -én majd közbenjárok. - -_Törő_ (mosolyogva, túlzottan): Örök hálára kötelez… - -(Szünet.) - -_Beatrix_ (jár-kel, úgyszólván kerülgeti Törőt. Várja, hogy Törő -szóljon, de minthogy Törő hallgat, megrázza a fejét és ő szólal meg): -Tudja mit… én nem szeretem ezt a hangot… Mondja meg nekem mindenekelőtt -becsületesen és komolyan: mit érez most?… Hogy van?… Elégedett, vagy -elégedetlen?… - -_Törő_ (egy másodpercnyi habozás után): Megmondom… Boldog vagyok… -Szeretném kinyitni a két karomat és megölelni vele a földet… Sohasem -hittem volna, hogy ilyen jó az… az erkölcs; és… és a becsület; és… (a -meghatottságát egészen elrejtve:) és hogy… Sohasem hittem volna, hogy én -így szeretem a hazámat. - -_Beatrix_ (minden mondathoz boldogan igent int. Azután vár). - -_Törő_ (nem szól többet). - -_Beatrix:_ És… és… és nincs nekem semmi érdemem abban, hogy maga… most -ilyen jól érzi magát? - -_Törő_ (kissé elsötétül az arca. Azután becsületesen): De igen. Magának -köszönhetem… hogy… hogy… hogy egy jégkéreg lepattant a szívemről. - -_Beatrix_ (megint hevesen többször igent int. Azután megint vár. Hiába. -Bosszúsan): No?… És? - -_Törő_ (zavarban): És?… - -_Beatrix_ (odalép hozzá): Ejnye… hát igazán nem akar engem most már -feleségül venni? (Maga is mosolyog a heves felelősségrevonáson. -Általában nem veszi komolyan a dolgot.) - -_Törő_ (nagy zavarban. Nem tekint a szemébe): Nézze, Beatrix, én -magának… őszintén nagyon hálás vagyok… Őszintén az egész életre… De azt -hiszem… a szabadságát vissza kell adnom. - -_Beatrix_ (elkomolyodik): És miért? - -_Törő:_ Mert… azt hiszem… úgy vettem észre… maga… maga még mindig -szereti Almásyt. - -_Beatrix:_ Ezért? - -_Törő_ (int). - -_Beatrix_ (röviden): Ez csacsiság… Sohasem is szerettem voltaképpen. - -_Törő:_ De… - -_Beatrix:_ Még valami van? - -_Törő:_ Igen. - -_Beatrix:_ Ki vele. - -_Törő_ (elszánja magát; komolyan): Nézze, Beatrix, én azt hiszem… én -megmondtam magának… én csak akkor tudok nyugodt és boldog lenni, ha -engem nagyon szeretnek. Mindenek fölött. Mindennél jobban. - -_Beatrix:_ És én? - -_Törő:_ Maga… engem ide visszatérített… Az elszántságával és a -bátorságával… Ezért én egy életre hálás vagyok magának… De ugyanakkor… -ugyanakkor… maga azt mondta, hogy engem magamra hagyna; azt mondta, csak -azért jött velem, hogy visszatérítsen; és ha nem jövök… elhagy engem. - -_Beatrix:_ Ezért? - -_Törő:_ Ezért. - -_Beatrix:_ Mert azt mondtam magának, hogy elhagynám? - -_Törő:_ Igen. - -_Beatrix_ (elnyomott mosolygással): Csakhogy az nem volt ám igaz… - -_Törő_ (álmélkodva): Mi?… Mi?… - -_Beatrix_ (lassan): Amikor azt mondtam, nem mondtam igazat… - -_Törő_ (levegő után kapkod). - -_Beatrix_ (nyugodtan): Hazudtam. (Közelebb megy hozzá.) - -_Törő_ (hátrál): Vagyis maga… - -_Beatrix:_ Vagyis én magát sehogy, soha, semmiért a világon el nem -hagytam volna. De ha ezt akkor őszintén megmondom, maga marad a -makacsságban, a bajban és az örök bánatban. Hogy megmentsem… kénytelen -voltam hazudni. - -_Törő_ (levegő után kapkod): Maga tehát nemcsak azért jött velem, hogy… - -_Beatrix:_ Én azért mentem magával, hogy mindig magával maradjak és hogy -magától soha el ne váljak. (Feléje megy.) - -_Törő_ (boldog volna, feléje indul, de hirtelen megáll): De hátha… - -_Beatrix:_ Hátha? - -_Törő:_ Hátha… akkor mondott igazat és _most_ nem mond igazat? - -_Beatrix_ (mosolyogva tagadja és indul feléje). - -_Törő_ (hátrál, kétségbeesve): Sohasem fogom megtudni, mikor hazudott. - -_Beatrix_ (energikusan feléje nyomul): Az nem is fontos. Az a fontos, -hogy végre belássa, hogy engem kell feleségül vennie. Még pedig sietve. - -_Törő_ (mosolyogva meghökkenve néz rá). - -_Beatrix:_ Akarja tudni, miért?… (Törő igent int.) Azért, mert… látja… -én rájöttem, hogy ma már csak a nőkben vannak meg a férfias -tulajdonságok. - -_Törő_ (kételkedő arcot vág). - -_Beatrix:_ Az igaziak: a hűség, az állhatatosság, a kitartás, a -következetesség, az őszinteség… ezek csak a nőkben vannak már meg. - -_Törő_ (szólni akar). - -_Beatrix_ (nem engedi): Almásy?… az kivétel… Megállapítottuk tehát, hogy -férfias tulajdonságok csak nőkben vannak. A férfiak hütelenek, -állhatatlanok, következetlenek és mértéktelenül hiúk, különösen -következetlen, állhatatlan és hiú a tehetséges férfi… Minél -tehetségesebb, annál inkább… A maga következetlensége, állhatatlansága -és hiusága tehát… (Alig talál rá szót:) már egyszerüen kimondhatatlan… -Hogy ebből baj ne legyen, szüksége van arra, hogy a boldogsághoz és -boldoguláshoz szükséges következetességet, állhatatosságot és puritán -egyszerüséget, hogy úgy mondjam, rábízza a feleségére, az életének -határozottan jobbik és szebbik felére… Kell, hogy valaki következetes, -állhatatos és hiuságtól ment legyen maga helyett is… Kell, hogy valaki -vigyázzon magára… Vagyis mi következik mindebből?… kell, hogy maga engem -minél előbb boldogan, hálásan és szeretettel feleségül vegyen. - -_Törő_ (állandóan hátrált előtte; most végre nem bírja tovább; megáll; -elneveti magát. Egy másodpercig nevetve néznek szembe egymással. Azután -Törő megöleli… Hosszu ölelés). - - -ÖTÖDIK JELENET. - -_Voltak, Almásy, Az altábornagy._ - -_Almásy_ (berohan az előszoba felől. Amikor Beatrix és Törő ölelkezését -meglátja, fölszisszenve megáll). - -_Beatrix_ (kibontakozik a Törő karjaiból). - -_Almásy_ (a foga között): Éppen itt kell?… Nem mehettetek máshová? - -_Beatrix_ (félreérti): Bocsáss meg… Neked is jobb lesz így. - -_Almásy_ (bosszusan): Nekem biztosan… A katona legyen aszkéta… Ne -akarjon szerelmet és ne kösse le magát asszonyhoz. - -_Beatrix:_ De ugy-e… te azért nem vagy benne bizonyos, nem kötöd-e le -magadat nemsokára egy okos… nálam okosabb, egy bátor… nálam bátrabb, egy -kedves… nálam kedvesebb, egy szép… nálam szebb asszonyhoz? - -_Almásy_ (ránéz, hosszan, szótlanul néz rá; megzavarodik… Hevesen -legyint, mert eszébe jutott, miért sietett előre): Ah istenem, mi itt -hiábavalóságokat beszélünk… (Elsiet a jobboldali ajtóhoz és beszól): -Kovács… van valami jelenteni valója?… történt valami? - -_Kovács_ (csak a hangja hallatszik): Semmi, főhadnagy úr. - -_Almásy_ (megfordul és az előszoba felé siet. Az ajtóban találkozik az -altábornaggyal). - -_Az altábornagy_ (komoran): No!… - -_Almásy:_ Semmi. - -_Az altábornagy_ (meghökkenve mered rá. Sokáig hallgat): Te… te -lehetségesnek tartod, hogy ne lőjje főbe magát? - -_Almásy_ (vállat von, halkan): Egy negyedóra már letelt a félből. - -_Az altábornagy_ (a fejéhez kap, mint aki azt mondja: ez lehetetlen -szörnyüség… azután magába mélyedve, hevesen járkálni kezd). - -(Hosszu szünet. Senki sem akarja megzavarni.) - -_Beatrix_ (végre előlép a sarokból, ahová behúzódott Törővel együtt). - -_Az altábornagy_ (mintha álomból ébredne föl, ránéz. Úgy nézi, mintha -nem ismerne rá. Szórakozottan): Te… igen… Itt vagy… Igen… - -_Beatrix_ (indul feléje, hogy megölelje): Apám! - -_Az altábornagy_ (most jut eszébe minden): Megállj. Hát itt vagy?… Hogy -mertél te innen megszökni az én tudtom nélkül? - -_Beatrix_ (nem veszi nagyon komolyan a mennydörgést): Igazad van apám… -Én be is akartam neked jelenteni, hogy megszököm… De Törő úgy sürgetett, -hogy abszolute nem maradt már időm rá. - -_Az altábornagy_ (a Törő említésére fölhorkan. Keresi Törőt): Ah maga… -igen… Jőjjön csak ide… Álljon ide. - -_Törő_ (komolyan, csak egy belső mosolygással elébe áll). - -_Az altábornagy_ (nagyon komolyan): Maga… szégyelje magát azért, amit -tett… Ha nem érezne szégyenkezést azért, hogy a hazája ellen akart bűnt -elkövetni, érezzen égő szégyenkezést azért a bűnért, érezzen nagy -megbánást azért a bűnért, amelyet maga ellen akart elkövetni… Érzi ezt a -megbánást? - -_Törő_ (csöndesen, őszintén): Érzem. - -_Az altábornagy:_ Maga így még nagy szolgálatokat tehet a hadseregnek, a -hazának, a királynak. (Nagy megindulással:) Az árulónak azonban -becstelen élet és nyomorult halál a sorsa… Az áruló nyögve viaskodik a -gyalázatával és a gyalázaté lesz az élete, ha még arra sincs bátorsága, -ha még… arra… sincs bátorsága, hogy… legalább… meghaljon… Aki iránta az -irgalomnak még egy szikráját érzi, annak azért kell imádkoznia, hogy -magát megölni legyen legalább bátorsága… (A meghatottsággal küzdve -elhallgat… Hallgatózik, mintha azt várná, hogy most rögtön fölhangzik a -dördülés… Hosszu csönd.) - -_Törő_ (nyugodtan, kissé megindultan): Én mindezt magam is érzem… -Mentségem egy van: az, hogy visszafordultam… (Szünet.) Ezt Beatrixnak -köszönhetem… Kérem excellenciádtól a Beatrix kezét. - -_Az altábornagy_ (a lánya felé fordul. Fájdalmas gondolatai még mindig -erősebbek, de most tud ezzel az üggyel is foglalkozni). - -_Beatrix_ (odasiet hozzá). - -_Az altábornagy_ (megöleli; szemrehányóan): Te, te!… te is szégyeld -magadat!… egy lány… három éjszakát tölt a házon kivül. - -_Beatrix_ (bűnbánóan): Kénytelen voltam vele, papa… előbb ő hítt, azután -fogva tartottak. - -_Az altábornagy:_ Mit csináljak most veled? - -_Törő_ (halkan): Adja nekem… - -_Az altábornagy_ (ellódítja): Vigye… Úgy sem ér már semmit… -(Beatrixnek:) Aztán vigyázz rá. (Törő felé int:) Ilyen dolog többet ne -történjék. - -_Beatrix_ (mosolyogva): Soha. - -_Az altábornagy_ (elfordul tőlük… Újra Theodorira gondol… Járkál. -Izgatottan halkan Almásyhoz): A félóra eltelik és…! (Kétségbeesett -mozdulatot tesz.) - -_Almásy_ (csak egy szkeptikus mozdulattal válaszol). - -_Az altábornagy_ (elfordul, járkál; később leül az íróasztalhoz; egyszer -be is néz a jobboldali ajtón). - - -HATODIK JELENET. - -_Voltak, Paula._ - -_Paula_ (az ajtóban): Szabad bejönni? - -_Beatrix:_ Sőt kell… Én nagyon vártam már. - -_Paula:_ Miért? - -_Beatrix:_ Hiszen megmondtam: sürgősen meg kell vele értetnie (Almásyra -mutat.) hogy a katonának nem kell aszkétának lennie. - -_Paula_ (megrázza a fejét). - -_Beatrix:_ Maga nincs ezen a véleményen? - -_Paula:_ Nem vagyok… A katonának igenis aszkétának kell lennie… -Mindenkinek, aki egy nagy ügy katonája lett, egyedül kell élnie, -magányosságban, ridegségben, mindig készen rá, hogy a mások számára -értéktelen életét a maga nagy ügyéért föláldozza. - -_Beatrix:_ Istenem, de szomoru volna, ha így volna. - -_Paula:_ Igy van. - -_Beatrix:_ Ha minden ügy boldogtalanságot kivánna a maga katonáitól és -ha nem engedné meg, hogy… addig is… például addig… amíg… amíg az -áldozatra rákerül a sor… addig boldogok legyenek… Ha például két ember -találkozik és… (Elhallgat… Szünet.) Igaz, György… mit akartál te -Paulának mondani? - -_Almásy_ (kissé zavarodottan): Én… én… először is meg akartam kérdezni, -igazán olyan szomoru-e…? - -_Paula:_ El vagyok keseredve. - -_Almásy:_ Miért? - -_Paula:_ Most már ugy-e bizonyos, hogy elmarad a háború? - -_Almásy:_ Bizonyos. - -_Paula:_ Kétségbeejtő. - -_Almásy:_ Az, hogy elmarad a háború? - -_Paula:_ Igen… Most megint várni kell. Esztendőkig… Tovább kell menni -valahová… Közel a hazámhoz… Dolgozni, ahogyan tudunk… Vagyunk így -százan, meg százan, akik várjuk, hogy az elnyomó hatalom a csatatéren az -első sebeket megkapja és hogy akkor rögtön otthon legyünk: fölgyujtani -az eddig csöndben készülő forradalmat… Most megint reméltünk… A háború -elmarad… Várni kell. - -_Beatrix_ (Törővel együtt kissé hátra húzódott. Figyelemmel nézik a -beszélgetést). - -_Almásy:_ Nézze… kedves kis Paula… én magával mindenben… tökéletesen -egyetértek. Nincs magának egyetlen érzése és egyetlen gondolata, amely -nekem idegen volna… Éppen azért egy dolog van, amiben nem értek magával -egyet. - -_Paula_ (kissé pedánsan): És pedig? - -_Almásy:_ Abban, hogy magának innen most el kell mennie. - -_Paula:_ Ah…! (Legyint.) - -_Almásy:_ Látja én értem azt a nyugtalanságot, amely magát tovább -hajtja… De ezt a szubjektiv nemes lázat le kell csillapítani annak az -objektiv, hideg megállapításnak, hogy a maga nemes indulatai elporlódnak -a társadalom törvényszerüségein… Amikor az idő megérik… amikor a -gazdasági élet kényszerüségei meghozzák… akkor a maga hazája is -fölszabadul. Akárhol várja is be maga ezt az időt. - -_Paula_ (élénken): A történelmi materializmusnak ez a szofisztikus -magyarázata henye fatalizmusba visz. A gazdasági fejlődés megteszi a -magáét. De tegyük meg mink is a magunkét és ne merüljünk bele léha -szemlélődésbe. - -(A pedáns beszélgetés egyre melegebb lesz. A két vitatkozó a legmelegebb -szimpátiával húzódik közel egymáshoz.) - -_Almásy:_ Én azt nem is tanácsolnám magának. Én csak azon a véleményen -vagyok, hogy a maga munkája, a maga lelkesedése, a maga lelkének a -lángja itt éppen olyan termékeny volna, mintha elutaznék mondjuk Svájcba -és csinálná a külföldön élő forradalmárok meddő propagandáját… (Egészen -közel hozzá:) Sőt tovább megyek: itt maga nagyobb szolgálatokat tehet az -ügynek, mint akárhol másutt. - -_Paula:_ Hogyan? Miért? - -_Almásy:_ Mert maga bátor, nemes és derék ember; minél több ilyen bátor, -nemes és derék emberünk van nekünk, annál erősebb itt a munkás -demokrácia… és aki itt a demokráciát erősíti, az a cári hatalmat, a -kozák erőszakot gyengíti. - -_Paula:_ Én… azonban… azt hiszem… mégsem maradhatok itt. - -_Az altábornagy_ (nem bir a türelmetlenségével. Föláll); György… kérlek. - -_Almásy_ (megrettenve ugrik föl. Sietve, izgatottan fordul Paulához. -Megfogja a kezét. Könyörögve): Maradjon mégis itt… Mert én kérem rá. -Nekem már nagyon hiányoznék… Mert jöhet egy kibékülés is… Maradjon… A -többit majd meglátjuk… (Szünet.) Itt marad?… - -_Paula_ (halkan): Nem!… Nem tudom… Talán… - -_Almásy_ (boldogan fordul az altábornagyhoz). - -_Az altábornagy_ (gondolataiba merülve, nagyon izgatottan): Nem bírom!… -(Theodorira gondol.) Még mindig nem!… Ez képtelenség… Már tíz perce -sincs… Azután elfogatom… (Járkál.) Hivd el az őrt az ajtaja elől… Már ne -is őrizze… Várj csak: az a hatvanhetesektől van itt… Elmehet… Menjen le… -A hatvanhetesek indulhatnak. - -_Almásy_ (odamegy a jobboldali ajtóhoz): Kovács. - -_Kovács:_ Parancs, főhadnagy úr. - -_Almásy:_ Menjen le. Jelentse, hogy a kegyelmes úr itt fönt marad. Az -ezred indulhat. - -_Kovács:_ A kegyelmes úr itt fönt marad. Az ezred indulhat. - -_Almásy_ (int): Igen… Megálljon, Kovács… Örül, hogy haza megy? - -_Kovács:_ Boldog vagyok, főhadnagy úr. - -_Almásy:_ És ha megint be kellene jönni? - -_Kovács:_ Akkor keményen verekednénk, főhadnagy úr. - -_Almásy:_ No… menjen, Kovács. Isten áldja meg. - -_Kovács_ (tiszteleg és elmegy). - -_Beatrix_ (az ablaknál): Erre fognak elmenni. Nézzük őket innen… -(Lenéz.) Mekkora nézőközönségük van odalent is… Mindjárt indulnak. - -_Törő:_ Még nem. - -_Beatrix:_ De igen. Az ezredes már lóra ült. - -_Törő:_ De indulás előtt?… Mi jön? Katona-lánynak ezt tudni kell. - -_Beatrix:_ Ah, igen… Az ima… Az ezredkürtös már készülődik. - -_Az altábornagy_ (egyre gyötrőbb izgalomban, valóságos kétségbeeséssel -jár föl és le. Almásyt elvonja Paula mellől): Gyere… a szívemet -marcangolja… mintha vasfogó szorítaná… hát lehet ez?… Egy katona!… ne -nyúljon a fegyver után? - -_Almásy_ (alig észrevehető mozdulatot tesz. Hallgat). - -_Az altábornagy:_ Én nem tudom, nyugtalan vagyok… lelkifurdalásom van… -talán én is bűnös vagyok. (Ránéz Almásyra.) - -_Almásy:_ Szabad válaszolnom? - -_Az altábornagy:_ Igen. - -_Almásy:_ Te is bűnös vagy. - -_Az altábornagy_ (megdöbbenve, fölháborodva): Én!… Hogy mered? - -_Almásy:_ Te is bűnös vagy. Bűnt követtél el a bizalmaddal, bűnt -követtél el azzal, hogy engedted megcsalni magadat, bűnös vagy abban, -hogy nem voltál rideg, kérlelhetetlen és gyanakvó akkor, amikor -ridegnek, kérlelhetetlennek és gyanakvónak kellett volna lenned, mert a -hadseregről, a hazáról van szó. Abból a nemzedékből való vagy, amely -csak félmeggyőződéssel volt katona. Nem voltál az egész lelkeddel -katona; nem értetted meg, mit jelent katonának lenni… dilettáns katona -voltál… és ezért magadra is büntetést kell szabnod. - -_Az altábornagy_ (nagy szemmel): Milyen büntetést? - -_Almásy:_ Azt, hogy át kell adnod a helyedet azoknak, akik megint az -egész lelkükkel katonák. - -_Az altábornagy_ (nagy fájdalommal): Én… ezt a kabátot… levessem?… -(Hosszú szünet. Megtörten:) Levetem. - -_Beatrix_ (az ablaknál): Vigyázzunk… jön az ima. - -(Lent fölhangzik az ima síró és hatalmas kürtjele.) - -(Bent csöndben hallgatják végig. Amikor az ima véget ért, még mindig -csönd van… Rögtön utána egy dördülés hallatszik jobbról.) - -_Az altábornagy_ (aki eddig görnyedten ült, talpra szökik). - -_Almásy_ (kisiet jobbfelé és pár másodperc múlva visszatér. Az -altábornagyra néz, szótlanul és komolyan igent int a fejével). - -_Az altábornagy_ (megkönnyebbülten lélegzik föl, de gondolkozva néz maga -elé és a szeme lassan könnyes lesz). - -_Törő_ (Almásyhoz): Mi történt? - -_Almásy_ (halkan): Theodori agyonlőtte magát. - -(Hallgatás.) - -_Beatrix_ (odasiet az altábornagyhoz): Apám, mi baj? - -_Az altábornagy_ (a könnyeivel küzd): Mégis… katona volt. - -_Beatrix:_ És te sajnálod? - -_Az altábornagy:_ Sajnálom… hogy áruló lett, mert kár érte. Mi lesz -velünk, ha ilyenek történnek?… Sajnálom, hogy árulóink vannak. - -_Törő:_ Nem kell sírni… Nekünk nem esik jól az árulás… Vagy -visszafordulunk, vagy megbüntetjük magunkat… (Paulára:) De közülük a -legderekabbak lesznek árulókká és az árulás adja meg a lelkük nyugalmát… -(Könnyedén:) Mi, ha jól érezzük magunkat, nem sokat törődünk a hűséggel, -de mikor baj van, fölfedezzük magunkban a hűséget és a hazaszeretetet -is. De aki nekik ellenségük, az örökre és változtathatatlanul az… Nem -kell tőlük félnünk… Mi vagyunk az erősebbek. - -_Az altábornagy_ (sóhajtva): Bár úgy volna. - -_Almásy_ (az ablaknál): Indul az ezred… - -_Az altábornagy_ (az ablakhoz lép). - -(Lent fölharsan az induló, amelyet a zenekar fuj. Az ezred ütemes -dobogása. A tömeg ujjongó moraja. Az ablakból a férfiak kihajolnak, a -nők zsebkendőt lengetnek az elvonuló ezred felé.) - -_(Függöny.)_ - - -[Transcriber's Note: - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -30 |altáborngy: No |altábornagy: No - -36 |Almássy (fuldokolva |Almásy (fuldokolva - -63 |abbamardt |abbamaradt - -86 |Magánkívül:) |(Magánkívül:) - -103 |Colovin: Feleljen. |Golovin: Feleljen.] - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 1913 *** - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the -United States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this eBook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that: - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation's website -and official page at www.gutenberg.org/contact - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without -widespread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our website which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This website includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. |