As captured January 23, 2025

7 files changed, 43036 insertions, 21937 deletions

diff --git a/65607-0.txt b/65607-0.txt
index 1a66900..65ade91 100644
--- a/65607-0.txt
+++ b/65607-0.txt
@@ -1,10981 +1,10611 @@
-The Project Gutenberg eBook of Berzsenyi báró és családja, by Zoltán Ambrus

-

-This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and

-most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions

-whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms

-of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at

-www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you

-will have to check the laws of the country where you are located before

-using this eBook.

-

-Title: Berzsenyi báró és családja

-       Tollrajzok a mai Budapestrol

-

-Author: Zoltán Ambrus

-

-Release Date: June 13, 2021 [eBook #65607]

-

-Language: Hungarian

-

-Character set encoding: UTF-8

-

-Produced by: Albert László from page images generously made available by

-             the Google Books Library Project

-

-*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK BERZSENYI BÁRÓ ÉS CSALÁDJA ***

-

-Ambrus Zoltán Munkái

-

-IV. KÖTET

-

-BERZSENYI BÁRÓ ÉS CSALÁDJA

-

-Ambrus Zoltán Munkái

-

-IV.

-

-BERZSENYI BÁRÓ ÉS CSALÁDJA

-

-TOLLRAJZOK A MAI BUDAPESTRŐL

-

-BUDAPEST MDCCCCVI

-

-VIII., ÜLLŐI-ÚT 18. SZÁM.

-

-RÉVAI TESTVÉREK

-

-IRODALMI INTÉZET R.-T.

-

-Ambrus Zoltán

-

-

-

-

-

-

-BERZSENYI BÁRÓ ÉS CSALÁDJA

-

-TOLLRAJZOK A MAI BUDAPESTRŐL

-

-BUDAPEST MDCCCCVI

-

-VIII., ÜLLŐI-ÚT 18. SZÁM.

-

-RÉVAI TESTVÉREK

-

-IRODALMI INTÉZET R.-T.

-

-AZ ÖSSZES JOGOK FENTARTÁSÁVAL.

-

-Révai és Salamon könyvnyomdája, Budapest, VIII., Üllői-út 18.

-

-

-

-

-I.  CSÜTÖRTÖKÖN ÖTTŐL HATIG.

-

-– Zsúr Berzsenyiéknél. Díszlet és rendezés: minden, mi jó és drága. Egy

-kicsit sok is; de egészben bizonyos választékosság. A zsúron ez

-alkalommal a következők szerepelnek: –

-

-1. Berzsenyi Jacques. Feje a hires Loew és Berzsenyi czégnek. Mr. Dewey

-álnév alatt futtat; az ő lovai azok, a melyek eladó versenyekben se

-jönnek be soha. Mindig jó kedély; a franczia szavakat már helyesen ejti.

-Pénz, mint köles. Alantasai a békásmegyeri admirálnak csúfolják.

-

-2. Berzsenyi mama. Bánatosan kövér; nagyon boldogtalanná teszi, hogy

-sokat kell öltözködnie. Hangversenyeken még ma is elég jól fest; akkora

-boutonok, mint az öklöm. Egyébként jelentéktelen.

-

-3. Berzsenyi Blanka. Azt mondják s elhitte, hogy nagyon okos. Nem

-annyira szívtelen, mint inkább fennhéjázó. Egyetlen gyöngéje, hogy

-bolondul a művészetekért. Szerelmes egy kitünő iróba, azzal a

-föltétellel, hogy az illető tagja lesz a főrendiháznak.

-

-4. Berzsenyi Elza. Szeczessziós leány, a mi itt azt jelenti, hogy

-gyakran eljár a szája. Rajong mindenért, a mi természetes és igaz.

-Gyűlöli a pózt s nagyon sok süteményt eszik.

-

-5. Héthársyné. Született Szilassy bárónő. Unokahuga Szilassy Plátó

-bárónak, a kitünő államférfiúnak. Berzsenyiék igen büszkék rá. Szeretnék

-rámába foglalni és felakasztani a szalon falára. Mindig a kaszinóból

-jön.

-

-6. Soroksáry Miska gróf. Czímzetes segédfogalmazó. Nagyon szeretné

-elvenni Blankát, esetleg »az Elzát.« Nincsenek kilátásai, de azért

-szívesen látják, mert egyike azoknak a szeretetreméltó fiataloknak, a

-kik se nem osztanak, se nem sokszoroznak, ellenben mindenütt ott vannak.

-

-7. Bertalan Dóri. Jogtanácsos és czégjegyző egy iszonyatosan előkelő

-banknál. Nagyszerű jövő. A férjjelölt ideálja. Tudja az értékét, s bár a

-bajusza észbontó, alkalomadtán vicczes.

-

-8. Rejtvényi Elek. A _Szeczesszió_ czímű heti lap segédszerkesztője.

-

-Elza (leteszi Marcel Prévost regénygyáros urnak legujabb regényét: a

-»Nyakatekert herczegnő« czímű kötetet): – Ez a fiú tetszik nekem; jól

-ír, röviden és csak azt, a mi szükséges. Tudja, mi érdekli az embert, és

-nem okoskodik sokat. De van egy nagy hibája. Nem meri nevén nevezni a

-gyermeket. Hiába, a férfi gyáva marad, a míg lélekzik, még Párisban is.

-(Jön Soroksáry gróf.) Jó napot Miska!

-

-Soroksáry. – Jó napot, Elzácska!

-

-Elza. – Milyen furcsán néz rám!

-

-Soroksáry. – Még soha se voltunk így, egyedül, Elzácska! Muszáj magának

-megvallanom valamit. Muszáj megmondanom, hogy én vagyok a

-legboldogtalanabb ember a világon!

-

-Elza. – Tudom. A Blanka, mi?… (Soroksáry igent int). Előttem eddig is

-hiába kasirozta a dolgot. Én úgy teszek, mintha semmit se látnék, de

-azért néztem magukat a paravent mögül.

-

-Soroksáry. – Nem képzeli, hogy a Blanka milyen rosszúl bánik velem! A

-multkor is, az operában, egy tekintete se volt számomra…

-

-Elza. – Hja, édesem, annak maga az oka.

-

-Soroksáry. – Hogyhogy?

-

-Elza. – Hát, kérem, az ember vagy udvarol vagy kritizál. Magának mindig

-más véleménye van a szinésznőkről, mint Blankának.

-

-Soroksáry. – Becsületszavamra mondom, hogy alkalmazkodom. Higyje el,

-Elzácska, soha se élt ember a világon, a ki olyan sokszor és olyan

-arczátlanúl tagadta volna meg, a mit mondott, mint én: Soroksáry

-Mihály!…

-

-Elza. – De mindig későn.

-

-Soroksáry. – Mit, későn! Csak később. Voltaképpen nem csinálok egyebet,

-csak visszhangozom, a mit Blanka mondott.

-

-Elza. – Igen, akkor, mikor Blanka már megváltoztatta a véleményét.

-

-Soroksáry. – Tehetek róla? Ez az én tragikumom!

-

-Elza. – S mit tegyek én ebben az ügyben?

-

-Soroksáry. – Protezsáljon egy kicsit!

-

-Elza. – Az nem olyan könnyü. Maga ellen egyéb kifogás is van.

-

-Soroksáry. – S mi volna az?

-

-Elza. – Beszéljünk nyiltan. Maga másfelé is angazsálta magát!

-

-Soroksáry (ártatlanul). – Én?

-

-Elza. – Őszinte legyek, vagy ne legyek őszinte? Ha igen, hagyjon fel a

-komédiázással.

-

-Soroksáry. – Nem értem.

-

-Elza. – Maga, igaz, hogy csak másod sorban, a Naphegyi Tinkának is

-udvarol. Különben a tény nem fontos, csak a körülmények graválók.

-

-Soroksáry. – Most még kevésbbé értem.

-

-Elza. – Jó, én felborított kártyákkal játszom. Az, hogy maga a talonban

-ott tartogat valakit, az lényegtelen. Mai nap az épouseuröknél ez már

-nem szokatlan. De hogy ez az illető a Naphegyi Tinka legyen, ez súlyos.

-

-Soroksáry. – Mintha kinai nyelven beszélne, annyira nem értem.

-

-Elza. – Ne tettesse magát! Hogy jön össze a Blanka a Naphegyi Tinkával?!

-A ki szükségben a Naphegyi Tinkával is megelégszik, az ne emelje fel a

-szemét egy Berzsenyi Blankára!

-

-Soroksáry. – Komolyan beszél? Hogy jövök én a Naphegyi Tinkához?

-

-Elza. – Letagadja, hogy ott lovagol másod sorban? Jó; ez a maga dolga.

-Én csak annyit mondok, hogy: Blankának derogál egy sorban lenni a

-Tinkával.

-

-Soroksáry. – Lári-fári. Blanka azért nem akar tudni rólam, mert elémbe

-vágott valaki. Ez a Bertalan, vagy hogy hívják.

-

-Elza. – Magát rettenetesen rosszúl informálták. A Bertalan csak a mama

-favoritja. Megmondjam, hogy ez idő szerint ki a komoly konkurrens?

-

-Soroksáry. – Ha van egy kis bizalma hozzám.

-

-Elza. – Hát megmondom, mert én jó fiú vagyok. Az illető: Rejtvényi Elek,

-tehetséges ifjú költőnk, a »Szeczesszió« szerkesztője.

-

-Soroksáry. – Maga tréfát űz velem.

-

-Elza. – Ugy nézek én ki, mint a ki tréfál? Fiam, én olyan komoly vagyok,

-mint a »Pompes funèbres«. Tudja meg tehát titok pecsétje alatt, hogy

-Blanka népszínművet ír, s ebben a munkában Rejtvényi segédkezik neki…

-

-Soroksáry. – Ugyan ne mondja!…

-

-Elza. – Csitt!… A Blanka hangját hallom!…

-

-(Jönnek: Blanka és Bertalan Dóri.)

-

-Bertalan. – Annyi bizonyos, hogy Párisban sokkal jobban tetszett, mint

-itt, a Vígszinházban.

-

-Blanka. – Egyszerűen botrány, hogy előadják. (Üdvözlések.) Ebben talán

-még Soroksáry is egyet fog érteni velem.

-

-Soroksáry. – Tessék?

-

-Blanka. – Arról van szó, hogy mit szól a Vígszinház új darabjához?

-

-Soroksáry. – Én azt gondolom, a mit maga gondol.

-

-Bertalan. – Különben a lapok is mind levágják.

-

-Elza. – Mert az összes kritikusok képmutatók, nyomorult képmutatók! Az

-ember azt hinné, hogy böjtben és imádkozásban nőttek fel, pedig

-esztetikai ismereteiket nem az egyetemen, hanem a szeparékban szerezték!

-Ismerem ezeket a szép maszkokat. Megírják a förmedvényeiket, leteremtik

-a romlott francziákat, s aztán rohannak az Orfeumba! Igazán, ha egy pár

-becsületes leány nem volna, ennek a szegény Feydeaunak éhen kellene

-elpusztulnia!

-

-Blanka. – Megint csak úgy beszélsz a levegőbe!

-

-Elza. – Ugy beszélek, mint közönség. Én nem írok színdarabokat s nem

-irigykedem a francziákra.

-

-Blanka (Bertalanhoz). – Ő nagysága tudniillik azzal gyanusít, hogy

-színdarabokat írok.

-

-Elza. – Nincsen abban szégyen.

-

-Soroksáry. – Mért ne, ha az ember ráér?

-

-Blanka. – Van ugyanis egy barátnőm, a kinek nagy tehetsége van az

-íráshoz; ennek a terveiről volt szó. Igaz, Dóri, erről jut eszembe…

-Kérdezni akarok magától valamit.

-

-Bertalan. – Parancsoljon.

-

-Blanka. – A barátnőm alighanem pályadíjat fog nyerni egy munkájával. A

-pályadíjat persze jótékony czélra szánta. Mondja, milyen czélra volna a

-legalkalmasabb?

-

-Elza. – Hallod, ez eredeti! Azt már hallottam, hogyha az ember sajnálja

-a pénzét s mégis nagylelkű akar lenni, küld természetben: tépést,

-szivarvéget, elhasznált levélbélyeget. De színdarabot ajándékozni

-jótékony czélra, ez uj!

-

-Blanka. – Kimélj meg a vicczeidtől.

-

-Bertalan (éllel). – Legjobb lesz, ha szemérmes szegényeknek adja.

-Iróknak, szerkesztőknek.

-

-Blanka. – Maga Rejtvényit akarja előttem eláztatni? Nos én nem ugrom. A

-talentum mindig talentum marad.

-

-Elza. – A talentumnak fölösleges gyakran fürdenie. A szép pongyolában is

-szép.

-

-Soroksáry. – Különben is a szemérmes szegények már kimentek a divatból.

-

-Blanka. – Aztán meg az adománynak nyilvánosnak kell lennie. Senkinek sem

-szabad azt képzelnie, hogy barátnőm a díjat elfogadta. (Berzsenyi

-belép).

-

-Elza. – Itt a mi jó papánk!

-

-Berzsenyi. – Szervusztok!… (üdvözlések.) Szervusz, Miska!… (Elzához:)

-Te, láttad már a _Sport_ot?

-

-Elza. – Nem.

-

-Berzsenyi (előveszi háta mögül a berlini Sport legujabb számát.) – Közli

-a kontinens összes nyertes istállóinak a lisztáját. Legelül vannak

-Caillault és de Brémond 880,000 és 660,000 frankkal, leghátul én 50

-korona nyereséggel. Nézd: »Mr. Dewey… 000,050.« Ezt az 50 koronát _White

-Rose_-nak a harmadik helye hozta a kisujszállási handicapben; mindig

-mondtam, hogy _White Rose_ a legjobb lovam.

-

-Bertalan (nem minden irónia nélkül.) – És ez ötvenezer forintba kerül

-évenkint?

-

-Berzsenyi. – A manager-rel együtt annyiba. De ez nem kidobott pénz. Az

-őrnagy egyébként is hasznomra van. Nagy az ismeretsége… (kijavítja

-magát:) a szakkörökben. Különben jó, hogy nem nyertem még néhány száz

-koronát. Így a lisztának a legfeltünőbb helyén vagyok; mindenkinek meg

-kell látnia a nevemet. Ez majdnem annyi, mintha én nyertem volna a

-legtöbbet.

-

-Blanka. – Már az igaz, hogy derék managered van! Soha még csak egy

-vigaszversenyt se tudsz megnyerni!

-

-Elza. – Valld meg őszintén, papa, te csak azért tartasz managert, hogy

-akármikor elcsaphass egy valóságos, igazi őrnagyot, a ki bár kvietált,

-egyszer mégis csak őrnagy volt.

-

-Berzsenyi. – A managert azért tartom, hogy tanácsoljon. Arról nem

-tehetek, hogy mindig rossz tanácsot ad.

-

-Soroksáry. – És így minden lovad annyiba kerül, mint egy miniszteri

-osztálytanácsos.

-

-Berzsenyi. – Hogy rosszúl képezi ki az én lovaimat, jól van, nem bánom!…

-De ha már az én lovaim nem nyernek, nyernék legalább én az idegen

-lovakon!… Egy pár száz forintot visszahozni az ötvenezerből, szintén

-valami. De szó sincs róla. Az őrnagy mindig rosszúl tipel.

-

-Elza. – Hálátlan vagy, papa; a multkor is megütöttél egy nagy

-meglepetést, és öt forintra nyolczvanhármat kaptál.

-

-Blanka (Soroksáryhoz:) – Azért nem vettem észre magát, mert nem is

-néztem arra a vidékre. A Naphegyi Tinka engem nem érdekel annyira, mint

-magát; az operában csak nem fogom őt nézni a _Walkürök_nél!…

-

-Soroksáry. – Akkor nem is voltam benn a Tinkáéknál.

-

-Blanka. – Megjegyzem, hogy attól előkerülhetett volna.

-

-Soroksáry. – Egy egér se tudott volna beférni a páholyukba.

-

-Bertalan (megkezdett társalgást folytatva, Berzsenyihez). – Tudod, ez

-éppen olyan gazdasági szükség, mint például, hogy Transzválnak angol

-uralom alá kellett kerülnie…

-

-Elza. – Ne jöjjön nekem elő az angolokkal. Még a regényeiket sem

-olvasom, annyira utálom őket a szegény búrok óta.

-

-Berzsenyi. – Fiam, te ehhez nem értesz. Ez nem humanitás, ez

-kereskedelem.

-

-Bertalan. – Tessék! Tegnap még rövid ruhát viselt és a krémes fánkért

-lelkesedett! Huszonnégy óra mulva a búrokért lelkesedik és politizál az

-idős urakkal!

-

-Elza. – Ó, kérem, én már régen benne vagyok a politikában! Tudja-e, hogy

-én vagyok az egyik a magyar nők közül, a kik Krüger elnököt annak idején

-üdvözölték?

-

-Bertalan. – És hogy jött maga Krüger elnökhöz?

-

-Elza. – Sehogy. A Hirschler Zelmával kuncsorogtunk az utczán…

-

-Blanka. – Mit csináltatok?

-

-Elza. – Kuncsorogtunk.

-

-Blanka (Soroksáryhoz.) – Ez a leány úgy beszél, mint egy kutyamosó.

-

-Elza (folytatva). – S a mint a főposta előtt megyünk, mendegélünk, a

-rikkancsok azt kezdték kiabálni, hogy az angolokat nagyon megverték.

-Nagyon megörvendtünk a Zelmával, bementünk a telegráf-hivatalba, s

-feladtunk egy sürgönyt az öregnek, Pretoriába: »A magyar nők nevében

-üdvözöljük, Berzsenyi Elza, Hirschler Zelma.«

-

-Berzsenyi. – Szép diplomacziai bonyodalmakat csinálhattál volna nekem

-ezzel a meggondolatlan heveskedéssel!… És mit szóltál volna ahhoz, ha a

-búrok egy szép nap megszorúlnak, s azt mondják magukban: »Van nekünk egy

-barátunk Budapesten, bizonyos Berzsenyi, és az átnyujthatna nekünk egy

-kis hadi kölcsönt?!…«

-

-Elza. – Nem féltelek én téged!

-

-Berzsenyi. – Aztán nem szeretem, hogy olyan sokat mutatkozol ezzel a

-Hirschler leánynyal. Kicsodák, micsodák ezek a Hirschlerék? Ez az öreg

-Hirschler Menyus, az ő hédervári predikátumával, egy utolsó rangú

-parvenű.

-

-Elza. – Papa, te mindenkit lenézel, a kinek tiz forinttal kevesebb

-vagyona van, mint neked.

-

-Berzsenyi. – Gyermekem, az embernek mindig igaza van, ha valakit lenéz.

-Nem lehet elég embert lenézni, ezt jegyezd meg magadnak.

-

-(Megjelenik: Rejtvényi Elek, a »Szeczesszió« czímü hetilap

-segédszerkesztője. Önérzetes tekintet, patinás mosdatlanság és párisi

-nyakkendő.)

-

-Blanka. – Papa, bemutatom neked Rejtvényi Elek urat, a kinek már

-bizonyosan hallottad a nevét. Ő az a nagy tehetségű fiatal költő, a

-kiről az utóbbi időben annyit beszéltünk.

-

-Berzsenyi (jóságosan). – No hát az nem baj, nem baj. Az ember minden

-pályán boldogulhat, csak tisztességes legyen. Hála Istennek, nem a pálya

-teszi az embert, hanem megfordítva. Ismertem például nagyon tisztességes

-embereket, a kik a jockey-pályán működtek. Itt volt ez a Rumbold. Nagyon

-derék ember volt; kitörte a nyakát.

-

-Blanka. – De papa, Rejtvényi úr költő, és…

-

-Berzsenyi. – Az nem tesz semmit; azért szívesen látom. (Ujra megrázza

-Rejtvényi kezét).

-

-Rejtvényi (leküzdi zavarát, Blankához). – Nagysád már meggyőződött róla,

-hogy melyikünknek volt igaza?

-

-Blanka. – Igen, ön nyerte meg a fogadást. (Berzsenyihez). Nem akartam

-elhinni, hogy Petőfi összes halhatatlan művei egy koronáért kaphatók.

-(Rejtvényihez). Már meg is vettem az egy koronás Petőfit.

-

-Berzsenyi. – Hogyan, te egy koronás könyveket vásárolsz nekem? Én

-Petőfit helyeslem, mert műveltség kell a népnek, de nem szeretném, ha

-azt mondanák mirólunk, hogy a könyvvásárlásban fukarkodunk. A pénz is

-kötelez, barátom. Vásárolj díszműveket, albumokat, rókavadászokat, vagy

-rococo-jeleneteket ábrázoló drága könyveket, de ne vásárolj egy koronás

-kiadványokat. Ezt a költők se helyeslik, mert akkor miből éljenek meg a

-költők, ha te is csak egy koronát juttatsz a haza oltárának, nem igaz?

-

-Rejtvényi. – Ó, kérem…

-

-Berzsenyi. – Vagy ha már éppen ez a könyv kell neked, vásárolj belőle

-ezer példányt, s oszd ki Megyeren a nép között. Igen czélszerű, ha a nép

-részegeskedés helyett Petőfit olvassa. Hadd tudják meg a parasztok is,

-hogy szorgalommal mire viszi az ember.

-

-Blanka. – Nagyon sajnálom, hogy nem mutathatom be a mamának. De ő még a

-_Kék kereszt_-egyesületben van, a hol osztály-elnök.

-

-Rejtvényi. – Hogyan? _Kék kereszt_ is van?!…

-

-Berzsenyi. – Igen hasznos egyesület ez, melyre a költőknek fel kellene

-hivniok a nép figyelmét. Helyesli ön a részegséget? Ugy-e nem? Lássa, ez

-ellen küzd a _Kék kereszt_. És pedig igen egyszerű eszközzel. Üdítő

-italokat mér ki alkohol helyett, aludttejet, limonádét, mindent, a mit

-ön akar. Vannak munkások, a kik három, hat, kilencz, sőt tizenkét

-krajczár ára pálinkát isznak meg egy ülésen. Már most azt kérdem öntől,

-ha minden munkás csak kilencz krajczárt tesz félre naponkint, nem

-szerezheti-e meg szerdán és szombaton egy-egy csésze kitünő tea

-élvezetét? S a tea nem támadja meg a munkaképességet, a mi oly bosszantó

-a gyárosra nézve, és ellenkezőleg fokozza a józanságot s erősíti a

-kedélyt. Lássa, erről ön egy igen czélszerű költeményt írhatna.

-

-(Berzsenyiné megjelenik.)

-

-Elza. – Megjött Benoiton mama!… Mama, mama, hol maradtál olyan sokáig?

-

-Blanka (Berzsenyihez). – Ezt a leányt ugyan megneveltétek!

-

-Berzsenyi mama (miután kezet nyujtott Soroksárynak és Bertalannak). –

-Már régen itthon vagyok, de az előszobában elfogott a Kovács, régi

-szobalányunknak, a Züzannak a férje. Alig tudtam tőle szabadulni. Azt

-akarja, hogy keresztanyja legyek a gyerekének. Mit csináljak vele?

-

-Berzsenyi. – Adj neki pénzt.

-

-Elza. – Ellenkezőleg; kereszteltesd meg a kis férget!

-

-Bertalan. – Csak aztán úgy ne járjanak vele, a hogy a Várai-Fejér járt.

-

-Berzsenyi. – Hogy járt a Várai-Fejér?

-

-Bertalan. – Várai-Fejérnek a jockey-ja: Lightwood egy szép nap apának

-érezte magát. Keresztapának elhívja a Várai-Fejért, s mindenekelőtt

-elmennek az anyakönyvvezetőhöz. Ez előveszi a protokolumot, mire a

-Lightwood azt mondja neki, hogy írja be a kis lányt ezen a néven:

-Lightwood Nénémasszony. Az anyakönyvvezető persze azt hitte, hogy a jó

-fiú megbolondult. Lightwood erre előadja, hogy náluk, Angliában, ez már

-így szokás; a jockeyk többnyire a legkedvesebb versenylovaikról nevezik

-el az ivadékaikat. Mornington Cannon például egy Mornington nevű lótól

-kapta a nevét. És így tovább. Az anyakönyvvezető megmagyarázta neki,

-hogy a mi szokásaink nem engedik meg az effélét. De Lightwood csak

-tovább alkudozott: »Talán Lightwood Sárgarigó lehetne?« Képzeljék el a

-Várai-Fejért.

-

-Berzsenyi. – Nekem mindig nevetnem kell, ha a Várai-Fejérre gondolok.

-Egy ember, a ki a kávéházban ellopja a czukrot s két milliót veszít a

-fekete szombaton.

-

-Elza. – Az bizonyos, hogy a mama nagyot nézne, ha Kovács kijelentené a

-pap előtt, hogy a kis szobalánynak ezt a nevet akarja adni:

-»Czirokseprő«.

-

-Blanka. – Látják, én egy cseppet se találnám nevetségesnek, ha szokássá

-válnék, hogy az emberek a kedves foglalkozásuk köréből választanának

-nevet a gyermeküknek. Egy költő példáúl miért nem nevezhetné a leányát

-Elégiának?! Alanyi Elégia! – nem is hangzanék rosszúl. És mond annyit,

-mint Miczi vagy Rusi.

-

-Berzsenyi. – No, én csinos neveket adhattam volna nektek! Mit szólnátok

-hozzá, ha ma így hívnának benneteket: »Berzsenyi Gabona« és »Berzsenyi

-Katonaélelmezés«?!…

-

-Bertalan. – Barátnéjuk, a Zelma, még rosszabbul járt volna. Azt biztosan

-»Hirschler Ganzgyár«-nak neveznék, mert az apjának a Ganzgyár-részvények

-a legszebb emlékei.

-

-Berzsenyi mama. – De nini, a mi kedves Héthársynénk! (Általános mozgás.)

-

-Héthársyné (jön, lát és győz. A haja ezúttal aranyszőke; az első

-pillanatra: mintha a tulajdon unokatestvére volna). – Csak egy perczre

-jövök, kedveseim; várnak a választmányban. A bíbornok elnököl, s az öreg

-urat nem szeretem várakoztatni… Igaz, beszéltem a miniszternével… Nini,

-a jó Berzsenyi!… Jó napot, jó napot!

-

-Blanka. – Kedves Ida!…

-

-Héthársyné (mint a nap, mindenüvé süt). – Neked, édes Blankám, egy pár

-szót kell mondanom… Hogy van, Elzácska?… (Berzsenyi mamához.) Tehát

-eljöttök, ugy-e? Vagy még nem is mondtam? Szerdán egy kis _raut_ lesz

-nálam…

-

-Berzsenyi mama. – Mondd, édes Idám, csakugyan igaz?…

-

-Héthársyné. – A főherczeg házassága? Sajnos, édesem, szóról szóra igaz.

-

-Berzsenyi mama. – Az ember nem érti. Mésalliance, mésalliance, jó, de

-ekkora mésalliance!… Ilyenek még sem történtek azelőtt.

-

-Héthársyné. – És ha tudnátok, kedveseim, hogy a fenségek bennünket, még

-a herczegnőket is, éppen úgy lenéznek, mint a hogy ti lenézitek a

-szolgaszemélyzetet!… Bizony glédába kell állnunk előttük… s ha mindössze

-ennyi volna!

-

-Berzsenyi mama. – Mi lesz a világból, ha ez tovább is így tart?! Végtére

-nem lesznek igazi főherczegek, félvér lesz mindenki, a legelőkelőbbek

-is!…

-

-Héthársyné. – De pá, édeseim, az én alelnöknőm már bizonyosan

-türelmetlenkedik… (Elvitorlázik; a többiek is egyenkint. Csak Elza és

-Berzsenyi maradnak a teremben.)

-

-Berzsenyi. – Várj csak, kérni akarlak valamire. Ma este egy nagy

-csomagot hoznak ide; vedd át, s vitesd be a dolgozó szobámba. Gondod

-legyen rá, hogy senki ki ne bontsa. (Sugva.) Ez anyád karácsonyi

-ajándéka. Egy kép.

-

-Elza. – A te arczképed?

-

-Berzsenyi. – Ez egy kicsit sablonos lett volna. Nem, _White Rose_ képe.

-Lefestettem _White Rose_t, abban a momentumban, mikor a Kisujszállási

-Handicap után lemossák róla az izzadságot. Nagyon szép munka, meg vagyok

-elégedve vele. Nem állatfestővel pingáltattam, hanem egy

-portraitistával. Remélem, anyád örülni fog neki.

-

-Elza. – Hogyne, papa, hogyne.

-

-Berzsenyi. – Remélem is. Közel háromszázezer forint néz le reánk erről a

-vászonról.

-

-

-

-

-II.  ASZFALTBETYÁROK.

-

-– Esti fél tíz óra. Az ebédlőben – borongósan szeczessziós stil – három

-izgatott alak: _Berzsenyi mama_, _Blanka és Berzsenyi papa_. –

-

-Berzsenyi mama. – Ez már mégis hallatlan! Pont fél tíz és még most sincs

-itthon!… Nincs más hátra, el kell menni a rendőrségre.

-

-Blanka. – Igen, hadd tudják meg Bécsben is, hogy Berzsenyi Elza

-kisasszony valami rettenetes ostobaságot követett el, az isten tudja

-mit!

-

-Berzsenyi papa. – Blanka, ne beszélj így! A leányomat ne bántsa senki, a

-másik leányom se!

-

-Berzsenyi mama. – Ez meg itt szaval! Jacques, ne boszants, nem vagyunk a

-Nemzeti Szinházban.

-

-Blanka. – De hát mi történhetett vele? Ebéd óta senki se látta; egy szó

-nem sok, annyit se szólt, csak eltünt. S annyi bizonyos, hogy délután

-fél háromkor nem szokták a leányokat elrabolni!

-

-Berzsenyi mama. – Úgy beszélsz, mintha egy cseppet se aggódnál, s csak a

-káröröm szólna belőled.

-

-Blanka. – Köszönöm szépen! Én jobban restellem a dolgot, mint ti. S

-éppen csütörtökön! Az első nagy _raut_ napján! Mert ez a mai nap nem

-volt közönséges zsúr; vendégeink azt hihették, hogy a hölgykaszinóban

-vannak. Két báróné, hárman a _Hólapda_ társaságból, egy miniszterné… a

-volt iskolatársak társasága csak úgy sáppadozott az irigységtől. S ez a

-boldogtalan leány épp egy ilyen napon szökik el nekünk! Szépen

-neveltétek a leányotokat, mondhatom!

-

-Berzsenyi mama. – Hallgass, mert úgyis mindjárt migrainet kapok az

-aggodalomtól.

-

-Berzsenyi papa. – Nem voltam ilyen izgatott másfél esztendő óta. Csak

-akkor éreztem valami ilyenfélét, mikor _Dom Sebastian_ elbukott a rákosi

-akadályversenyben, s eleinte azt hittük, hogy kitörte a lábát. Hárman

-indultak a versenyben: _Ne szólj szám_, _Weaner Kind_ és _Dom

-Sebastian_. Az elsőn Williamson ült, az enyimen Kucsera. Egy darabig

-igen jól vették az akadályokat, de a hogy a nagy árokhoz értek, _Dom

-Sebastian_, a ki vezetett…

-

-Berzsenyi mama. – Ugyan hagyj békét! Nincs jobb dolgod, mint hogy ilyen

-ostobaságokkal boszantasz?… (Csöngetés hallatszik; mindnyájan

-hallgatóznak.) Ő az! No végre! Már majdnem szívdobogást kaptam az

-ijedtségtől.

-

-Berzsenyi papa. – Ugy-e megmondtam, hogy semmi okunk nyugtalankodni! A

-mit az én leányom tesz, az jól van téve.

-

-Blanka. – Látszik, hogy csak az apja vagy, s nem a férje.

-

-Elza (bejön). – Itt vagyok. Hagytatok-e valami vacsorát?

-

-Berzsenyi mama. – Hol voltál, szerencsétlen gyermek?

-

-Elza (egyszerűen). – Az aszfaltbetyár-intézményt tanulmányoztam.

-

-Blanka. – Tessék?

-

-Berzsenyi mama. – Szent isten, csak nem történt valami kellemetlenséged?

-

-Elza (nyugodtan). – Semmi. Szót se érdemel az egész. De meghalok éhen;

-dél óta nem ettem egyebet, mint három vagy négy darabka süteményt.

-

-Berzsenyi mama. – Egyél és beszélj. Hol jártál?

-

-Elza. – Ne vágjatok olyan ijedt arczot. Délután a Zelmánál voltam, s

-aztán egyedül kuncsorogtam az utczán.

-

-Berzsenyi mama. – Gyönyörű história. S ezt ilyen jó képpel mondod?

-

-Elza. – Hát milyen képpel mondjam? (Eszik).

-

-Blanka. – Egyedül kuncsorgott az utczán! Szép! A korsó addig kuncsorog a

-kútra…

-

-Elza. – Szamár. (Eszik.) Mondom, nem flangálni mentem az utczára, hanem

-társadalomtudományi czélzattal. Tisztába akartam jönni az

-aszfaltbetyár-ügygyel.

-

-Blanka. – No, és tisztába jött vele a kisasszony?

-

-Berzsenyi mama. – Mi jutott eszedbe, boldogtalan?

-

-Elza. – A dolog úgy történt, hogy a Zelmánál elbölcselegtünk ezen a

-kérdésen. Azt mondom a Zelmának: »Nagyszerű! Gondoltad volna ezt? Én

-soha!«

-

-Berzsenyi papa. – Mit?

-

-Elza. – Hogy az aszfaltbetyár-intézmény ilyen elterjedt. Bámulatosnak

-találod, a mit mondok? A te lapodban olvastam!

-

-Berzsenyi papa. – De mi közöd van neked az aszfaltbetyárokhoz? Remélem,

-neked nem voltak efféle kalandjaid?

-

-Elza. – Hisz éppen ez az. Olvasom, olvasom a czikkeket és eltünődöm.

-Nagyszerű! Tehát vannak hölgyek, a kik nem tudnak végigmenni az utczán,

-a nélkül, hogy egy-két kalandjuk ne akadjon! Némelyiket mindennap

-megtámadja két-három aszfaltbetyár. Egy komoly ujság ankétet rendez, s

-felszólítja a közönséget, mondja el kiki, vajon mit lehetne tenni e

-társadalmi baj elhárítására? A kérdéshez hozzá szólnak: nők és férfiak,

-üldözött gerlék és szakértő aszfaltbetyárok. Azok elpanaszolják, hogy

-már nem tudnak hová lenni; tapasztalt, higgadt aszfaltbetyárok pedig jó

-tanácsokat adnak nekik. A testület e tapintatos jelesei valóságos

-reczeptet írnak, hogyan öltözködjék, viselkedjék, nézzen, járjon,

-siessen az a hölgy, a ki nem kívánja igénybe venni az aszfaltbetyárok

-szolgálatait. Mert így meg amúgy, mégis csak élniök kell szegényeknek;

-mi rossz van abban, kérem, ha egy nem egészen kitünő házból való fiatal

-ember, ismeretség híján, e nem szokatlan úton keres összeköttetéseket?!…

-

-Berzsenyi mama. – Miket beszélsz itt össze vissza?

-

-Elza. – Szóval, látom, a miről eddig sejtelmem se volt, hogy az

-intézmény rendkívül elterjedt, s hogy egy-két aszfaltbetyárnak ma már

-minden művelt család asztalán helyet kell foglalnia. A művelt nők már

-lélekzeni se tudnak a sok ostromtól. Némelyik annyira oda van, hogy az

-embernek kedve volna azt mondani: »Száli, te nem panaszkodol, Száli, te

-dicsekszel!«

-

-Berzsenyi papa. – Ne beszélj ilyen jockey-stilusban.

-

-Elza. – Azt mondom a Zelmának: »Barátom, ha Magyarország egész művelt

-nő-világa keservesen panaszkodik e társadalmi baj miatt, s ha vannak

-nők, a kiknek se éjjelük, se nappaluk, földön nincs nyugtok, s égben

-nincs várandóságuk az aszfaltbetyárok légióinak jóvoltából – ez

-tulajdonképpen iszonyú sértés ránk nézve. Mert mi elég csinosak volnánk,

-vagy mi, s nekünk még soha se volt efféle kalandunk.«

-

-Berzsenyi mama. – Még csak az kellene!

-

-Elza. – Erre a Zelma így felel: »Tudod, ez azért van, mert mi ritkán

-járunk egyedül; aztán meg kacsintani is kell nekik.« »Jó – mondom én –

-egyszer majd megpróbáljuk, de most pá, haza kell kefélnem a _rout_-ra.«

-Jövök, s a hogy jobbra-balra nézelődöm, eszembe jut, hogy minek várjam a

-Zelmát? Egyedül kóválygok; az alkalom kitűnő, kóvályogjunk tovább. S

-megindulok tanúlmányutamra.

-

-Berzsenyi mama. – Elment az eszed?

-

-Elza. – Légy nyugodt; három aszfaltbetyárt sétáltattam meg, de azért nem

-történt semmi bántódásom. Sőt, meg kell vallanom, eleinte sehogy se

-tudtam beugratni az ifiurakat. Öt percz alatt rájövök, hogy a testület

-egyáltalán nem reflektál olyan hölgyekre, a kiknek a toilettejéből

-családi vagyon néz ki. Mikor aztán látom, hogy a puszta megjelenésemmel

-nem tudom lépre csalni őket, eszembe jut, a mit a Zelma mondott:

-»Kacsintani kell nekik.« Ettől fogva úgy sétálgattam, mint egy

-operette-soubrette a színpadon. Csak éppen néger tánczot nem adtam elő.

-

-Blanka. – Ez a nő totál meg van őrülve.

-

-Elza. – Szüntesd könyűidet értem, szende hajadon, s hidd el, a piros

-bóbitás leányok nem forognak akkora veszedelemben, mint képzeled.

-Szóval, mögtapasztaltam az intézményt, s első kirándulásom alkalmával

-három aszfaltbetyárt gyüjtöttem. No, nincs mit dicsekednem velök. Az

-elsőről rövidesen le is mondottam. Mikor nagynehezen elszánta magát,

-hogy megszólít, végig mustrálom, s azt mondom neki, őszinte

-felháborodással: »Mit, maga még rendesen sincs öltözve, s

-aszfaltbetyárkodik? Hallja, előbb vásároljon tisztességes nyakkendőt!«

-Ötölt-hatolt valamit, de én nem irgalmaztam neki, s elutasítottam:

-»Ilyen rongyos ember! Szégyelje magát!« Ezalatt csoportosulni kezdtek

-körülünk, emberem zavartan mekegett valamit, megsajnáltam s szélnek

-eresztettem.

-

-Berzsenyi papa. – Vakmerő fruska! Hátha valami keményebb legénynyel

-kezdesz ki? Mi történik akkor? Mit képzelsz?

-

-Elza. – Semmi különös. Másodszor egy atlétába kötöttem bele. Ez már

-comme il faut volt és óvatos. Csak akkor kezdett ugrani, mikor egy

-mellékutczába vontattam. »Szép kis nénike!« – suttogott, de nem

-engedtem, hogy hosszasan részletezze az ajánlatát. »Ön téved – vágtam a

-szavába – s az, hogy ön ostoba, nem menti a tévedését. Vak ön, tisztelt

-idegen, hogy éppen engem akar megtisztelni az ismeretségével? Nos hát én

-nem szorultam rá, hogy az utczán szedjem fel az udvarlókat; a pénzére se

-szorultam semmiféle majomnak!«

-

-Berzsenyi mama. – Hallatlan ez a leány, hallatlan! S ez az én gyermekem

-volna?

-

-Elza. – Az atléta okvetetlenkedett; erre hamarjában megszólítok egy arra

-menő idősebb asszonyt: »Kérem, nagyságos asszonyom, védelmezzen meg

-ettől a tolakodótól. Úgy látszik, idegen szegény, s nem akarja

-megérteni, hogy maflának találom.«

-

-Blanka. – Tökéletesen Osztrigás Miczi.

-

-Elza. – A harmadik aszfaltbetyárt már nekem kellett bátorítanom.

-Elmondta, hogy mily elhagyatott életet él, s a fővárosban egy szegény

-ifjúnak mily nehéz a keresetéből kijönnie. Valahol csak kell spórolnia,

-nem igaz? Biztattam, hogy ne csüggedjen; majd csak talál egy önzetlen

-kebelt. Könnyűit persze nem törülhettem le, de igazat adtam neki, hogy

-ha az ember húsz forintot küld a mamájának havonkint, bizony nem igen

-költekezhetik az éjjeli kávéházakban. Igen barátságosan váltunk el.

-

-Berzsenyi mama. – Rettenetes!

-

-Elza. – Tanúlmány-utamat ezzel be is fejeztem, mert abból az

-eszmecseréből, a melyet utolsó kísérőmmel folytattam, már leszűrtem a

-keresett tanulságot. Tehát a sokat emlegetett társadalmi baj csakugyan

-létezik. Csakhogy ez a baj inkább a szegény aszfaltbetyárok baja, mint a

-védtelen hölgyeké. Mert a védtelen hölgyek közül azokat, a kik

-jómóduaknak és finnyásoknak látszanak, nem is meri megszólítani az

-aszfalt lakója, a többi védtelen hölgy pedig minden nagyobb emóczió

-nélkül megvédheti magát, a legrosszabb esetben: megvédhetik egymást. De

-mit tegyen a szegény aszfaltbetyár? Mit tegyen a szűk körülmények közt

-élő fővárosi ifjú, a ki takarékoskodni kénytelen, ismeretség,

-összeköttetés híján? Mit tegyen, ha érző keble van, bár szegény és

-elhagyatott? A virágnak megtiltani nem lehet.

-

-Blanka. – Mondhatom, büszkék lehettek a leányotokra!

-

-Elza. – Elég az hozzá, elhatároztam, hogy a Zelmával gyüjteni fogunk az

-egyetemi templomban a szegény aszfaltbetyárok javára.

-

-Berzsenyi mama. – Mars a szobádba, ne is lássalak! (Berzsenyi papához).

-Látod, Jacques, hova vezetett a majomszereteted? Tessék a nevelésed!

-

-Jacques (magában). – Nekem beszélhettek! Okos lány ez, csak az a kár,

-hogy huszár nem lehet belőle. Különben mindegy. Így is többet tud, mint

-az egész familia. Úgy tippel, mint egy trainer, s fogadni merek, hogy

-máris tudja, melyik ló fogja megnyerni a Pzsedzvit-handicapot.

-

-

-

-

-III.  A FEHÉRVÁRI BICSKA.

-

-– A nagy szalonban; öt óra után. A teás-asztal körül: _Héthársyné,

-Berzsenyi mama_ és _Soroksáry Miska_. _Héthársyné_ már semmit se tud

-kitalálni, a mivel kifejezhesse, hogy: pénze minden zsidónak van, de

-_Héthársyné_ már csak egy él a világon. _Berzsenyi mama_ asztmájának

-részleteiről tart nem éppen közérdekű előadást; _Héthársyné_ látható

-részvéttel és láthatatlan undorral hallgatja. _Miska_ gróf

-udvariasságból nagyokat köhög; e krákogás vigasztalni kívánja _Berzsenyi

-mamát_. De az ő részvéte is csak felszínes; titokban arra gondol: milyen

-jó az asszonyoknak, hogy a beszélgetésben nem követhet el az ember

-helyesírási hibát! Lám, _Berzsenyi mamát_ nem csúfolják ki, mint őt a

-minisztériumban, nyomorult napidíjasok. Közben _Blankára_ pislog, a ki

-_Berzsenyi papával_ egyetemben, _Rejtvényitől_ búcsúzkodik. –

-

-Berzsenyi papa (melegen szorongatja Rejtvényi kezét). – Szervusz,

-szervusz, szervusz. Gyere el máskor is, ne ülj mindig a kaszinóban. Ott

-kényelmesebb, de a vendégszeretet se kutya. Egyszerű emberek vagyunk, de

-becsületesek. (Rejtvényi el.) Szervusz, szervusz, szervusz. (Blankához.)

-Te, ki ez a fiatal ember?

-

-Blanka. – Mondtam már, hogy Rejtvényi Elek. Nagyon tehetséges fiatal

-író.

-

-Berzsenyi papa. – Azért megmosdhatnék néha. Különben nekem mindegy.

-

-Blanka. – De, papa, hová gondolsz? Rejtvényinek olajbarna teint-je van,

-a mi nagyon ritka és érdekes.

-

-Berzsenyi papa. – Ebben igazad van; engem legalább kiváncsivá tett, hogy

-vajon gőzfürdő után is ilyen szerecsen marad-e? És mit szokott írni ez

-az Othello?

-

-Blanka. – Verset, tárczát, vezérczikket, mindent. Nem olvastad a _Szabad

-Sajtó_ mai czikkét a magyar iparról? Olvasd el; mondhatom, kitünő czikk.

-Ő írta.

-

-Berzsenyi papa. – Ne beszélj! Nem hittem volna, hogy ilyen komoly fiatal

-ember. Látod, ez helyes, hogy egyszer megmondja a véleményét a magyar

-iparról. Mert az már igazán nem járja, a mit a kormány akar.

-Rákényszeríteni a kormánytól függő vállalatokra, hogy itthon vásárolják,

-a mit csak lehet, esetleg húsz perczenttel drágábban – ez ostobaság.

-Hogy én ezerkétszáz forinttal fizessem azt, a mit külföldön ezer

-forinttal megkaphatok, hallott valaki ilyet? Helyes, hogy kikelt ez

-ellen; látom, igazság-szerető ember. Nem rokonszenves, de

-igazság-szerető. El fogom olvasni a czikkét.

-

-Blanka. – Tudod, nem egészen azt írja, a mit te mondasz. Rejtvényi

-inkább azt sürgeti, hogy pártoljuk a magyar ipart, áldozatok árán is.

-Kikel azok ellen, a kik Londonból hozatják a ruhaszövetet s Párisban

-mosatják az ingeiket.

-

-Berzsenyi papa. – A fő az, hogy kimosassuk. Hol? az mellékes. Különben,

-ha megmondja az igazat a Nemzeti Kaszinónak, ez kibékít vele.

-

-Soroksáry (mint a kit darázs csipett meg). – Bocsánat, de a Nemzeti

-Kaszinó ártatlan ebben a dologban. Én legalább nem ismerek a kaszinóban

-senkit, a ki Párisba küldetné az ingeit. Egyáltalában, kissé különösnek

-találom, hogy ezek a meggondolatlan író urak folyton a Nemzeti Kaszinót

-piszkálják. Pártoljuk a magyart ipart, jó; de mért éppen a Nemzeti

-Kaszinó kezdje meg a dolgot? Mindig, minden téren a szegény mágnást

-molesztálják először. Én nem vagyok a Nemzeti Kaszinó tagja;

-tárgyilagosan beszélek.

-

-Blanka. – De, papa, csak nem fogsz agitálni a magyar ipar ellen? A

-miniszterné is pártját fogta a magyar iparnak. Eljár a boltokba s csak

-magyar tárgyakat vesz.

-

-Berzsenyi mama. – A miniszternének könnyű. A miniszterné ha kalotaszegi

-varrottasban jár, akkor is miniszterné marad.

-

-Berzsenyi papa. – A miniszterné eljárt volna a boltokba magyar tárgyakat

-vásárolni? Ez különös.

-

-Berzsenyi mama. – Hiszen a mi engem illet, nekem semmi kifogásom. De

-attól félek, hogy ez a mozgalom a Felségnek nem fog tetszeni.

-

-Blanka. – De, mama, a Felség nem törődik vele, hogy te mit vásárolsz.

-(Héthársynéhoz.) Hogyan, báróné, Te már itt hagysz bennünket?

-

-Héthársyné. – Sajnos, kedves Blankuczim, a kaszinóba kell sietnem, a hol

-értekezletünk van, s éppen a magyar ipar pártolásáról… Ah, mily unalmas

-az élet!… Te azt még nem tudod, szegény Blankuczim! (Berzsenyi mamához.)

-Fogadj szót, édesem, hivasd el a csoda-doktort. Tudod, az mesés. Egy

-pirula naponkint eloszlatja a sápkórt, két pirula a köszvényt, s három

-pirula valósággal véget vet az asztmának.

-

-Soroksáry (Blankához, titkon). – Vajon hány pirula gyógyíthatna meg

-engem?

-

-Blanka (Soroksáryhoz). – Jó éjt, Soroksáry, jó éjt. (Soroksáry

-meghajlik, s Héthársyné nyomában el.)

-

-Berzsenyi papa. – Te, Blanka, nekem szeget ütött a fejembe, a mit

-mondtál. Hát csakugyan a miniszterné is?…

-

-Blanka. – Benne volt minden ujságban.

-

-Berzsenyi papa. – Mert nem szeretném, ha azt mondanák, hogy smuczián

-vagyok, a ki nem pártolja a magyar ipart.

-

-Blanka. – Erről ráismerek az én jó papámra.

-

-Berzsenyi papa. – Vásárolni fogok valamit. Akármit, csak magyar legyen.

-De mit?

-

-Blanka. – Tudod, azt hirtelen nem tudnám megmondani. Van üveg-iparunk,

-bőr-iparunk… izé… Az üvegipart már mondtam?

-

-Berzsenyi mama. – Én azt hiszem, hogy elkéstetek. Előbb gondoltatok

-volna rá. Holnap már a házmester is a magyar ipart pártolja. A múlt

-héten még kiírták az ujságba, de kezd egy kicsit közönségessé válni a

-dolog.

-

-Elza (benyit). – Jó estét.

-

-Berzsenyi mama. – Hol voltál megint?

-

-Elza. – Ne ijedj meg úgy, mert én is mindjárt megijedek. Semmi. A Zelma

-hítt el, pártolni a magyar ipart. Mondok magamban: »Top! Mért ne lepjem

-meg valamivel az én jó kis papámat? Nekem nem kerül semmibe, mert az ő

-pénzét költöm, s örömet szerzek neki.«

-

-Berzsenyi papa (nevet). – Te kis betyár!

-

-Elza. – Bebarangoljuk az összes boltokat, de semmit se találunk, a min

-rajta volna: »Made in Hungary.« Azt mondom a Zelmának: »No, öreg, hol a

-magyar ipar?« A Zelma azt feleli, hogy Pesten nem kapni semmit, de fogad

-velem, hogy Bécsben rögtön kapunk magyar iparczikket.

-

-Blanka. – Úgy látszik, fel is mentetek Bécsbe, mert alaposan oda

-maradtál.

-

-Elza. – Francziaországi Margit, ne átkozódjál.

-

-Blanka. – Ó, te New-York szépe!

-

-Berzsenyi mama. – Ne veszekedjetek.

-

-Elza. – Felhányunk a boltokban mindent: »Hol vagy, lelkem, magyar ipar,

-hadd pártoljalak!« – hát, a mint kutatunk, kutatunk, végre is találok

-valamit. Tudod, nem drága dolog, de szeczessziós. Mondok magamban…

-

-Blanka. – Úgy beszél, mint egy paraszt.

-

-Elza. – Mondok magamban: »Az én jó kis papámnak mindene van a világon,

-de fehérvári bicskája még nincs. Hadd legyen neki fehérvári bicskája

-is.«

-

-Berzsenyi papa (nevet). – S vettél nekem fehérvári bicskát?

-

-Elza. – Ime. Fogadd tőlem jó szívvel, s ha pénzzavarba jövök, ne

-felejtsd el, hogy belőlem nem hiányzik az altruizmus.

-

-Berzsenyi papa (Blankához). – Látod, most úgy beszél, mint egy gróf.

-

-Blanka. – Elbarangolja a napot, hogy egy fehérvári bicskát vegyen! S az

-ilyen nem lesz szinésznő!

-

-Berzsenyi papa (Blankához). – Hallod, ne bántsd a leányomat. (Elzához.)

-Teneked meg azt mondom, hogy ne beszélj ilyen tréfálkozó hangon a magyar

-iparról. A magyar ipar, gyermekem, nagyon komoly dolog. Miniszternék,

-grófnék fáradoznak a magyar ipar érdekében. Igaz, mindez eszünkbe

-juthatott volna harmincz esztendővel ezelőtt is, s ha eszünkbe jutott

-volna, akkor ma már volna magyar ipar. Ha harmincz esztendő óta

-megvettünk volna minden magyar iparczikket, akkor ma már csinálnának

-magyar iparczikkeket is. De jobb későn, mint soha. Hozzuk helyre a

-mulasztásunkat; legyünk ezentúl jobb hazafiak. És én elhatároztam, hogy,

-mint a miniszternék meg a grófnék, én is elül fogok járni a jó példával.

-Egyelőre, mivel semmire sincs szükségem, nem tehetek egyebet, mint hogy

-magyar neveket adok a lovaimnak. De ezt megteszem. Még ma. Kiki a maga

-hatáskörében; kitől mi telik. Mind a tizennyolcz lovamnak magyar nevet

-adok. Még ma; azonnal. Gondolkozzál magyar lónevekről, Elza. A te

-tanácsaid nekem nagyon becsesek. Tudod mit? Hogy viszonozzam az

-ajándékodat, megengedem, hogy te nevezd el az összes lovaimat. Csak

-egyet kötök ki. Derby-crack-emet: _Szo szan mer alle_-t a mai nap

-emlékére _Magyar Ipar_-nak fogom elnevezni. A fehérvári bicskáért pedig

-kapsz egy szép párisi toilette-et.

-

-

-

-

-IV.  ÚRNŐK A SZINPADON.

-

-– Hat óra után. A vendégek már oszlófélben. _Héthársyné_, a ki legutóbb

-_Blankával_ beszélgetett, szintén készülődik. –

-

-Héthársyné. – Nos, eljöszsz?

-

-Berzsenyi mama. – Hová hívod?

-

-Héthársyné. – A Népszinházba. Nem most; holnap délelőtt.

-

-Berzsenyi mama. – Délelőtt? A Népszinházba?

-

-Héthársyné. – Tudod, édesem, ez még titok; de hisz ti nem fogjátok

-elárulni. Vikus, a cousine-om, holnap énekel próbát a Népszinházban.

-

-Berzsenyi mama. – A cousine-od szinésznő lesz?

-

-Héthársyné. – Ó, nem olyan közönséges szinésznő, mint a többiek, de

-végre is szinésznő. Miért ne? Nem fogják összetéveszteni a született

-komédiás-néppel; a szinlapon is mindig rajta lesz: Dorozsmai Viki _úrnő_

-első, második, harmadik fellépte.

-

-Berzsenyi mama. – De mi jutott eszébe, hogy szinésznő lesz? Talán csak

-nem…

-

-Héthársyné (sértődve). – Mit képzelsz? Hála Istennek, Vikinek van miből

-megélnie. Ötvenezer forint hozományt vitt magával; ehhez az ura nem

-nyúlhatott hozzá.

-

-Berzsenyi mama. – Ugy képzeltem, hogy talán az elvált férjét akarja

-megtruczczolni.

-

-Héthársyné. – Nem, az urával egyszerűen nem törődik többet. De mit

-csináljon egy szép, fiatal elvált asszony, a ki hozzá van szokva, hogy

-évenkint húszezer forintot költsön, s a kinek csak ötvenezer forint a

-vagyona? A sutba üljön, harisnyát foltozni, vagy gépirást tanulni? Nem.

-Viki igen helyesen úgy gondolkozott, hogy halálos vétek volna a

-hangocskáját nem kamatoztatni. Mert van egy kis hangocskája. Nem akkora,

-mint az oroszlánnak, de elég arra, hogy megszerezzen vele évenkint

-hat-tiz-húszezer forintot.

-

-Berzsenyi mama. – De mégis… valaki… az ő társaságából!… Tudom, hogy ha ő

-megy szinpadra, az más, mint ha a házmesterném lánya áll ki néger

-tánczot járni… De mégis szokatlan egy kicsit…

-

-Elza. – Szokatlan? Nem találom. Az utolsó operettliben két olyan dáma is

-játszott, a kikkel tavaly még csak a zsúrokon találkozott az ember. A

-közönséges szinésznék csak a páholyból nézték őket.

-

-Blanka. – És szeretném tudni, mit árt nekik, hogy a szinpadra léptek?

-Függetlenek; pénzt szereznek; lázas, szép életet élnek; s valljuk meg,

-irigyeljük őket.

-

-Elza. – Annyi bizonyos, hogy a Zelmának ugyancsak szeget ütöttek a

-fejébe. Azt mondja nekem tegnap, hogy ő, ha férjhez megy, csak azért

-megy férjhez, hogy elválhasson és aztán a szinpadra léphessen.

-

-Berzsenyi mama. – Hagyj nekünk békét a Zelmáddal. Ki kérdezett?

-

-Elza. – Csak sokat vekszáljatok! Én is egyet gondolok, és elszerződöm

-valahová! Én ugyan nem megyek férjhez csak azért, hogy a hivatásomnak

-élhessek. Minek ehhez a házasság, elválás és egyéb kalandok? Betanulok

-egy operette-et s isten megáldja édes szüléimet!

-

-Berzsenyi papa. – Hallod, az efféle tréfákat kikérem magamnak!…

-

-Elza. – No, ne ijedj meg minden kis mókázástól! Elképzelheted, hogy a te

-házadat nem fenyegeti semmi ilyes veszedelem. Egyelőre eszem ágában

-sincs azokat a jó házból való szerencsétleneket utánozni, a kiket

-állítólag egy isteni szózat őrjített meg, de mégis inkább a lábukban

-lakó ördög ösztökélt arra, hogy megszökjenek a jól fűtött szülei házból

-s elkarikázzanak: az igét hirdetni, vagy jobban mondva: éhezni és fázni.

-És remélem, hogy a bankjegyeidre rajzolt őrangyalok mindenkor meg fognak

-óvni ettől a kísértéstől, hogy ne mondjam: tébolytól. Rémesen hangzó

-megjegyzésemmel mindössze annyit akartam mondani, hogy tökéletesen értem

-azokat a szegény nőket, a kik a mai világban seregesen tódulnak a

-színpadra. És ha már ebben a házban minden blague-ot le kell fordítani

-kereskedelmileg józan és ridegen száraz, egyszerű vagy összetett állító

-mondatokra, megmagyarázom nektek azt is, hogy miért gondolkozom így.

-Végre is az a szegény nő, a kinek a kényelméről senki se gondoskodott, s

-a ki a kényelemért még nem akar lemondani minden társadalmi

-szereplésről, csak a színpadon keresheti a boldogulást. Egy csinos,

-fiatal, jóalakú nő, a ki alkalom adtán kedves is tud lenni és nincs

-minden temperamentum híjján, ha nem túlságosan prűd és nem szenved se

-köszvényben, se idült hangszálbénulásban, föltéve, hogy ügyesen

-viselkedik és ért egy kicsit úgy az intrikálás, mint a reklámcsinálás

-művészetéhez: ma már a színpadon mindent elérhet. Igenis, mindent. Szert

-tehet fejedelmi toalettekre, ékszerekre, bankigazgatói jövedelemre, tíz

-percznyi éneklésért egész vagyont tevő föllépési díjra, automobilra,

-yachtra, saját külön vasúti szalonkocsira s végül herczegi férjre… És

-azért nem kell lemondania a társadalmi szereplésről sem. A színésznőket

-is a viselkedésükhöz képest ítéli meg a világ, mint akárki mást; ha

-rosszúl viselkednek, többet néznek el nekik, mint annak, a kit a

-művészet nem menteget; s ha jól viselkednek, még a tiszteletet is

-kiénekelhetik maguknak, könnyebben, mint az, a kit kevesebb szem

-ellenőriz. Bejuthatnak még a fejedelmi szalonokba is, s ha mindig

-akadnak, a kik lenézik őket, vigasztalásukra lehet, hogy ez a lenézés

-három negyed részében sárga irigység.

-

-Héthársyné. – És vedd ehhez azt, hogy egy úri nőnek mindig több chance-a

-van a színpadon a boldoguláshoz, mint egy közönséges színésznőnek, a

-kiről nem tudni, hol kezdte, a ki csak úgy a sugólyukból lépett ki a

-világba. Egy úri nőnek a nagy sikerig nem kell olyan hosszú útat tennie;

-már az első föllépése is nagyobb érdeklődést kelt, mint egy olyan

-színésznőnek a bemutatkozása, a ki a színpadon von Pike auf küzdötte fel

-magát – honni soit, qui maly pense – s a kinek évek kellenek hozzá, hogy

-észrevegyék. A ki a Vikussal valaha tánczolt, és a ki az életben csak

-két szót szólt vele, az mind ott lesz azon az ünnepen, a hol az első

-lámpaláz nyomban kiváló művésznővé avatja. Szeretném tudni, miért ne

-gyümölcsöztetné azt az ismeretességét?!… és miért ne aknázná ki azt a

-szenzácziót, a melyet a vállalkozása kelt?! Ha van egy gyűszűnyi hangja,

-s ha olyan kecsesen sétálgat majd a színpadon is, mint a vigadóban,

-tökéletesen elég megmutatnia a bokáját, és a sikere biztos. A mellett őt

-soha se fogják afféle közönséges színésznőnek nézni; mert a nagyvilági

-szereplés épp olyan eltörölhetetlen presztizst ad, mint az egyházi rend.

-A Vikus nem lesz közönséges, hogy úgy mondjam: színpadi színésznő; a

-Vikus mindig úrinő marad, a ki esténkint megjelenik a színpadon, mert

-hiszen másképpen nem szedhetné be azt az adót, a melylyel a világ az ő

-érdekes egyéniségének tartozik.

-

-Blanka. – És milyen gyönyörű élete lesz! Csupa izgalom, taps és virág!

-

-Berzsenyi mama (Héthársynéhoz). – Mégis, megvallom, csodálkozom rokonod

-bátorságán. Én az ő helyén a nyilvános föllépésre soha se tudnám

-elszánni magam. A műkedvelés, az más; és ha valaki olyan nagy hajlamot

-érez a szinészkedésre, istenem, a műkedvelést még az egyház is

-megengedi!… Ez ellen senkinek se lehet kifogása; a műkedvelői előadás

-még a legelőkelőbb családokban is gyakran előfordúl.

-

-Berzsenyi papa. – Nem fogjátok elhinni, és mégis úgy van, mert

-szóról-szóra benne volt az én ujságomban, hogy legközelebb egy ilyen

-műkedvelői előadás volt Bécsben, a hol még az inas szerepeket is

-főherczegek játszották volna. Ez nekem azt az eszmét adta, hogy egy

-műkedvelői előadás rendkívűl mulatságos legyen, és miután az én házamban

-egy ilyen még nem volt, nem volna-e czélszerű, hogy az én leányomnak

-színdarab-írását egy hasonló ünnepélylyel kötnénk össze, természetesen

-megfelelő közönség előtt?!

-

-Héthársyné. – Az eszme kitűnő, és ha lesz belőle valami, számítok rá,

-hogy igénybe veszik az én rendezői tehetségemet. Nekem ebben nagy

-gyakorlatom van. A mult héten Hilda grófnénál rendeztünk egy ilyen

-nagyobbszabású műkedvelő előadást, és az egész olyan pompásan ment, hogy

-egy színész, a kit meghívtunk közönségnek, kijelentette, hogy ilyen

-meglepően mulatságos estét ő még nem mitmacholt. Különben nekem ez már a

-tizedik műkedvelésem volt, s azóta már a tizenegyedikre készülök. De

-sietek is haza, mert éppen próbám lesz. Viszontlátásra, édesem; jó

-napot, Berzsenyi… Hogy miféle estét rendezek, édesem?… Ó, ez csak afféle

-szerényebb műkedvelés lesz… polgári szereplőkkel… A _Szulamit_ot adjuk

-elő… a katholikus legény-egylet javára… Á propos… képzeld, édes Blankám,

-még most sincs Absolonunk!… Mondja, Berzsenyi, nem volna kedve hozzá?…

-nem játszaná el Absolont? Nagy szivességet tenne vele!

-

-

-

-

-V.  MAGYAROSODÁS.

-

-– Pont öt óra. A nagy teremben _Elza_ egyedül. –

-

-Elza (a _Pajkos férjek_ről szóló referádákat olvassa. Eldobja az egyik

-ujságot s egy másikat vesz elő. Bele tekint, s ezt is elhajítja.)

-Képmutatók! Nyomorult képmutatók!

-

-Blanka (jön. Szórakozottnak látszik, s mintha egy kicsit izgatott

-volna). – Nem volt még itt Rejtvényi?

-

-Elza. – Mit akarsz Rejtvényivel? Már harmadszor keresed.

-

-Blanka. – Miért felelsz a kérdésre kérdéssel?

-

-Elza. – Mi bajod? Miért ne felelhetnék a kérdésre kérdéssel?

-

-Blanka. – Mert az… (elakad.)

-

-Elza. – Csak mondd ki! Azt akartad mondani: »mert az galicziai szokás.«

-

-Blanka. – Megint ízetlenkedel.

-

-Elza. – Kérlek, engem nevezhetsz annak, a minek akarsz. Kazárnak,

-asszirnak, lengyelnek, spanyolnak. De ne felejtsd el, hogy a te őseid se

-lovon jöttek ebbe az országba.

-

-Blanka. – Ne kiabálj, még meghallják a cselédek.

-

-Elza. – Úgy látszik, már grófnénak érzed magadat. (Kivülről csöngetés

-hallatszik.)

-

-Blanka. – Hallgass, azt hiszem, ez Rejtvényi. (Szünet.)

-

-Elza. – Fájdalom, nem ő az; a papát kereste valaki. A szépirodalmár

-késik. De hiszen ma már volt hozzá szerencsénk az ebédnél! Nem mondanád

-meg, mért várod olyan szívszakadva?

-

-Blanka. – Ha nem csinálsz rossz vicczeket, megmondom.

-

-Elza. – Rejtvényiről? Kinek nézel engem?

-

-Blanka. – Nos, hát meg akarom tudni tőle… Igazán bolondság tőlem, hogy

-mindent elárulok előtted… Meg akarom tudni tőle, hogyan kell eljárni, ha

-az ember pályázni akar. Kinél kell a pályaművet benyujtani, s a többi.

-

-Elza. – Csak nem írtál tragédiát?

-

-Blanka. – Nem, másról van szó. Az akadémia pályadíjat tűzött ki a

-_reklám_ szó legjobb magyar kifejezésére.

-

-Elza. – Az akadémia?

-

-Blanka. – Igen.

-

-Elza. – Ez különös. A magyar tudományos akadémia, a mely soha semmivel

-se törődött a világon! És most a miatt fájna a feje, hogy a _reklám_

-szóra nincs magyar kifejezés? Érthetetlen. De hisz az _ideál_ra sincs!

-Az _ideál_ nem érdekli annyira, a mennyire a _reklám_?

-

-Blanka. – Az ujságban legalább így olvastam.

-

-Elza. – S te meg akarod nyerni a pályadíjat? Olyan ziláltak az anyagi

-viszonyaid?

-

-Blanka. – Nekem nem a pályadíj kell, hanem a dicsőség. A pályadíjat oda

-ajándékozom jótékony czélra. A megfejtést elküldöm a katholikus

-legényegyletnek; ők aztán váltsák be készpénzre.

-

-Elza. – Ötletet küldeni ajándékba, ez új!

-

-Blanka. – Már pedig ez így lesz. Rejtvényi tanácsolta.

-

-Elza. – No, és te rájöttél, a mit az akadémia maga nem tudott kisütni?

-

-Blanka. – Igen. Kíváncsi vagyok, mit szólsz hozzá. A _reklám_ magyarul:

-_hűhó_.

-

-Elza. – Nem rossz. Mondhatnám: frappáns. Csak egy hiba van a dologban. A

-_reklám_ is mást jelent, meg a _hűhó_ is.

-

-Blanka. – Ezentúl a _hűhó reklám_ot fog jelenteni, punktum.

-

-Elza. – És te beéred ennyivel? Hisz ilyenformán három nap alatt

-megtisztíthatod az egész magyar nyelvet. Várj, én is mondok egypárat.

-Redoute = csuhaj, conférence = terefere, dráma = jajbefáj, ideál =

-hajhaj, szeczesszió = noszahát, frivol = ejnyeejnye, plakát = neneked…

-

-Blanka. – Már az igaz, hogy kár minden szóért, a mit előtted kiejtek.

-Nyelvtudomány, magyarság, ezek neked túlságosan komoly dolgok.

-

-Elza. – Nem, csak téged nem talállak túlságosan komolynak. És minél

-inkább igyekszel az lenni, annál kevésbbé.

-

-Berzsenyi papa (a ki időközben belépett.) – Már megint veszekedtek?!

-

-Elza. – Nem veszekszünk, csak nem méltányoltam eléggé ő nagyságának a

-tudományos igyekezetét.

-

-Blanka. – Arról találtam egy komoly szót mondani, hogy ideje volna már,

-ha nem használnánk mindnyájan annyi idegen szót, hanem, ha magyarul

-beszélünk, beszéljünk magyarosan, és ő nagysága ezt mulatságosnak

-találja.

-

-Berzsenyi papa (Elzához.) – Gyermekem, nem a legszívesebben vettem észre

-egy rossz szokásodat. Azt, hogy szeretsz gúnyt űzni a

-legtiszteletreméltóbb dolgokból is. Ugy látom, ezen magyarosodást,

-melyről testvéred szól, szintén nem itéled meg helyesen. Ez nálad, meg

-vagyok győződve, csak gyermeki könnyelműség. Egy gyermek még nem tudja

-megbecsülni azt a jót, a melybe bele született. Te hazánk nyelvét, mint

-anyanyelvedet, ajándékba, úgyszólván ingyen nyerted a sorstól, és azért

-nem tudod belátni egész értékét. De én, a ki önerőmből, sok nehézség

-után, semmi fáradságot nem kimélve sajátítottam el országunk nyelvét, a

-ti anyanyelveteket, mely most már nem csupán kedves anyátoké, hanem

-egyszersmind az enyém is, én ezen ügyről egészen máskép gondolkozom,

-mint te. Én megbecsülöm azon nyelvet, mely nekem sok erőfeszítésembe és

-kitartásomba került, a költségekről, mint nyelvmester stb., nem is

-beszélve. És látod, te nem fogod elképzelni, mily kellemetlenül érintett

-engem az, hogy mikor a magyar nyelvet már tökéletesen elsajátitottnak

-véltem, azon meggyőződésre kellett jutnom, hogy részben helytelen

-dolgokat sajátitottam el, mert sok oly szót és kifejezést tettem

-magamévá, melyek alapjában véve nem magyarok, hanem sajátlag idegenek.

-Azért az anyanyelv tökéletes megmagyarositását már csak azért is

-szükségesnek fogom fel, hogy a magyarul tanuló, jóakaratú idegeneket ne

-vezessük félre valójában más nyelvű szók sűrű alkalmazásával. De

-egyébként hazafias kötelességnek is tartom, hogy a parlagon heverő

-magyar szóknak a kellő forgalmat biztositsuk. Azért én mindig hálával

-fogadom, ha valaki a közkeletű nemzetközi kifejezések helyett számomra

-valamely magyar kitételt ajánl fel, eredjen bár ez a jó szándék akár egy

-szerkesztőtől vagy egyéb elhanyagolt embertől. És magam sokkal

-örömestebb beszélek magyarosan, habár tévesen, mintsem kifogástalanul,

-de idegen szavakkal. Megvallom, nagy megelégedésemre szolgálna, ha te

-hasonlóan épp oly jó leánya lennél a hazának, mint a milyen jó leányom

-vagy nekem, mert remélem, engedelmes leányomnak lenni soha se szünsz

-meg.

-

-Elza. – De, papuskám, én nem csúfolódtam a magyar nyelv rovására, és a

-Blankával egészen máson vitatkoztunk. Csak annyit voltam bátor mondani,

-hogy az idegen szó helyett nem lehet olyan magyar szót használni, a mi

-egészen mást jelent, és hogy nem való az érthető idegen szó helyett

-olyan magyaros körülírást használni, a melyet egyelőre senki se ért meg.

-Különben nem tudom, honnan veszed azt, hogy én a tiszteletreméltó

-dolgokból gúnyt szoktam űzni, mert én nem emlékszem ilyen esetre.

-

-Berzsenyi papa. – És a mai ebédnél, a melynél nem akartam szólni, mert

-idegenek is voltak jelen?!… Nem faragtál élczeket, hogy a Rothschild így

-és a Rothschild amúgy?… és nem nevetgéltél folyton egy Rothschildon?

-

-Elza. – No igen, arról volt szó, hogy a fiatalabb Rothschild, a ki most

-a párisi ház feje lett és az egyik legnagyobb Rothschild-vagyont

-örökölte, annak idején, mikor a Théâtre Français égett, berohant az égő

-házba, hamarjában megbecsülte a foyer festményeit, és utasításokat

-osztogatott, sorra megjelölve, hogy melyek azok az értékesebb képek, a

-melyeket okvetetlenül ki kell vinni, és melyek azok, a melyeket bátran

-ott lehet hagyni… Ezen, igenis, mulattam, mert furcsának találtam, hogy

-valaki ilyen körülmények között ennyire józan és számító tudjon maradni,

-és még furcsábbnak találtam, hogy valaki ennyire bízzék a tulajdon

-műismeretében. Megjegyzem, nem mondtam többet, csak annyit, hogy nemcsak

-a hősiességét csodálom, hanem a lélekjelenlétét is.

-

-Berzsenyi papa. – Kedves leányom, tudod, hogy szeretlek. Nem is azért

-mondom, hogy szemrehányásokat tegyek. De látod, édes leányom, egy olyan

-emberről, a kit Rothschildnak hívnak, nem való élczelni!

-

-Elza. – Már engedj meg, papa, de az az ember, a ki képeket becsül,

-mialatt a ház ég fölötte…

-

-Berzsenyi papa. – Jegyezd meg magadnak, kedves gyermekem, egy Rothschild

-mindent megtehet, a mit akar. (Elgondolkozva.) Csak egyet nem tehet meg;

-azt, a mit az a szamár szerkesztő mondott, a kinek mindig elfelejtem a

-nevét… hogy öt milliót hagyjon jótékony czélra. Nevetséges! Öt millió

-mindig öt millió marad; Rothschildnak is. (Eltünődik.) Micsoda

-szemtelenség! Most már azt kivánják az embertől, hogy öt milliókat

-ajándékozgasson, az ujságíróknak meg a lelenczeknek! Öt millió!… Ostoba

-beszéd! Szamár beszéd! És egy ilyen embert szerkesztőnek nevezzenek ki!

-Micsoda világ! Micsoda világ!

-

-(Megjelenik: Rejtvényi.)

-

-Blanka (Rejtvényi elé sietve). – No, csakhogy itt van! Már olyan régen

-várom!

-

-Berzsenyi papa. – Jó napot, doktor úr… kedves barátom… Nagyon örvendek,

-hogy jön… Éppen önről beszéltünk.

-

-

-

-

-VI.  RUMBOLD SZELLEME.

-

-– Berzsenyiéknél délután öt órakor. Szin: a nagy szalon; az erkély-ajtó

-nyitva. Jelen vannak: az intimusok s a család teljes számban. Rejtvényi

-úr egy sarokban titokzatosan értekezik az összeránczolt homlokú

-Blankával. Berzsenyi mama olyan nehezen lélekzik, hogy abszolúte nem tud

-egyebet csinálni; ha influenzát kapna, nyomban meghalna. Elza Bertalan

-urat azzal boszantja, hogy neki egy Sipido, a ki puszta hecczből rá mer

-lőni a walesi herczegre, jobban imponál, mint egy gyomortágulásos

-bankigazgató. Bertalan úr olyan finoman vitatkozik vele, mintha Paul

-Bourget szelleme szállta volna meg: de titokban dühös, s azzal a

-keresetlen magyarsággal szeretne megnyilatkozni, a melylyel kedves atyja

-szokott, a kisujszállási regále-bérlő. Öt percz óta tisztában van vele,

-hogy ha csakugyan feleségül veszi ezt a fiatal honhölgyet, ugyancsak meg

-kell válogatnia a házibarátjait. A család ügyvédje: Várföldi Sebő, a ki

-délután három órakor, segédje közbenjárásával, sikeresen bonyolított le

-egy ötvenhárom forintos árverést, nem dicsekszik ezzel, ellenben

-előadja, hogy mily aggodalmakat ébreszt benne a szinházi műsorok

-hanyatlása. Zelma a figyelmes hallgatót szimulálja; egy hét óta az az

-ambicziója, hogy azt mondják róla: »Ez a Hirschler tulajdonképpen egy

-közönséges éhenkórász, de a leánya okos és búrul is tud.« Berzsenyi papa

-szótlanul igazgatja a czvikkerjét; de akár fölötte, akár alatta néz a

-világba, sehogy se tudja megérteni, hogy’ tudta feleségül venni a vele

-szemben ülő kövér asszonyt, a ki oly idegennek tűnik fel előtte.

-Soroksáry Miska, a kinek Elza előbb egy pár gorombaságot mondott, s a

-kit Blanka ma még egyáltalán nem vett tudomásul, divatosan kiábrándult

-arczot vág s latifundiumokról álmodik. Azon tünődik: miért, hogy a kor a

-merkantil irányzatnak kedvez s nem az agráriusoknak? Ha még igazán

-agrárius volna! De neki az agrár irányzatból egyelőre nem jutott egyéb,

-csak a szép emlékek. A tea forr és duruzsol. Mintha azt duruzsolná: »El,

-szép hazámba vissza! El, el, Moszkvába, Pétervárra el!« Egyszerre

-felpattan az ajtó, s a búcsúzó napsugárral egyszerre megjelenik, utolsó

-kegyeit osztogatni: Héthársyné. –

-

-Héthársyné. – Hogyan, ti még fogadtok?

-

-Elza. – Hogy fogadunk-e? Egyebet se csinálunk, csak fogadunk. Fogadjunk,

-hogy a báróné a Park Klubból jön.

-

-Héthársyné. – No lám, ez a herczig kis csipisz… Úgy értem, hogy még

-itthon vagytok ezen a kedves csütörtökön?

-

-Berzsenyi mama (mentegetőzve). – Ó, ez az utolsó napunk! Tulajdonképpen

-már el kellett volna utaznunk…

-

-Elza. – De a mama köhög, s így még nem mehetünk üdülni.

-

-Héthársyné. – Megvallom, nem is reméltem, hogy benneteket itthon

-talállak. Berzsenyihez jöttem, a kivel komoly ügyem van.

-

-Berzsenyi papa (a »komoly ügy« hallatára, atavizmusból, önkéntelenül a

-zsebéhez kap.) – Mennyi… azaz, mily szerencse rám nézve, báróné!

-

-Héthársyné. – Nem képzelitek, mennyi a dolgom! Négy választmányi ülés

-egy héten!… Egy miniszterné nem fárad annyit, mi? De hiába, a

-kötelesség! Egy jó házból való fiatal embert kell elhelyeznem, a ki

-igazgató szeretne lenni valahol. Mindegy akárhol; petróleum, patkógyár,

-gáz, bakancs… nem zsenirozza őt semmi. A klubban eszembe jut: »Nini,

-hisz itt van ez a jó Berzsenyi!«

-

-Berzsenyi papa. – Nagyon megtisztel a báróné.

-

-Héthársyné. – Azt hiszem, a dolog rendben lesz; védenczemnek a multja

-kifogástalan. A neve és a lakása itt van feljegyezve ezen a papiron.

-Megjegyzem, hogy a fiatal ember keresztény. Keresztényebb már nem

-lehetne.

-

-Berzsenyi papa. – Annál jobb, báróné: az ilyesmit mai napság már meg

-kell becsülni. Egy igazi keresztény! És még sehol se volt igazgató?

-Különös!

-

-Héthársyné. – Tudom, hogy ezt az életpályát jó kezekbe tettem le. De, ó

-istenem, már negyed hat! Mennem kell a többi szegényeimhez.

-

-Blanka. – Hogyan? Nem maradsz itt a séanceunkon?

-

-Héthársyné. – Mi az? Ti is tánczoltattok?

-

-Blanka. – Ma fogjuk megkisérteni másodszor… Rejtvényi úr nagyon ért a

-kopogtatáshoz. Engedd meg, hogy bemutassam neked Rejtvényi urat.

-

-Elza. – Nincs az a szellem, a kit ki ne tudna bolygatni odvából.

-

-Blanka. – De Elza!

-

-Elza. – Eleinte Schopenhauer nem akart kompareálni neki. Ma már olyan

-jóban vannak, hogy a frankfurti bölcs visszavonta előtte minden

-tanítását. S a multkor Zelmáéknál ezt kopogtatta át a másvilágról:

-»Éljenek a nők!«

-

-Blanka. – Ma különösen érdekes lesz a séanceunk. Felszólítjuk Rumboldot,

-hogy exkuzálja magát.

-

-Héthársyné. – Rumboldot?

-

-Blanka. – Igen, a jockeyt. A multkor tip-et kértünk tőle a Psedzvitre.

-

-Héthársyné. – Nem értem.

-

-Blanka. – Megkérdeztük tőle, hogy melyik ló nyeri meg a

-Psedzvit-handicap-ot. _Tip-Top_ot tipelte.

-

-Héthársyné. – No és _Tip Top_ nyerte meg a versenyt?

-

-Blanka. – Nem, _Malteser_ nyerte meg. _Tip-Top_ második lett,

-_Häng’di’an_ harmadik. De hisz éppen ez a különös.

-

-Héthársyné. – Miért?

-

-Blanka. – Mert a szegény Rumbold a legbecsületesebb jockey volt. Nem

-lehet föltenni, hogy a másvilágon megváltozott volna a természete, s

-hogy félre akart volna vezetni bennünket.

-

-Héthársyné. – Talán maga se tudta bizonyosan.

-

-Blanka. – Rejtvényi úr szerint ez ki van zárva. Életében tévedhetett, de

-a szellemek nem tévednek.

-

-Héthársyné. – Igy hát mivel magyarázod a dolgot?

-

-Blanka. – Én így magyarázom. A szellem ezt kopogtatta: Tip-Top,

-Häng’di’an. Mi ezt úgy értelmeztük, hogy _Tip-Top_ fog bejönni elsőnek,

-_Häng’di’an_ másodiknak. Pedig tulajdonképpen a szellem megtagadta a

-feleletet. Nem lóneveket kopogtatott ő, csak indulatszókat. Tip –

-vagyis, tip-et kérdeztek tőlem? Top! – jó, majd megadom nektek, a mi

-nektek dukál. Häng’di’an! – vagyis: akaszszátok fel magatokat s

-hagyjatok engem békében! A boldogult kissé rusztikus angolsággal fejezte

-ki magát, de korrektül felelt.

-

-Zelma. – Én inkább azt hiszem, hogy Rumbold helyesen tipelt, s

-voltaképpen _Tip-Top_nak kellett volna megnyernie a versenyt, de a

-jockeyk, mint életében rendesen, most halálában is megcsalták.

-

-Rejtvényi. – Bizonyára jóhiszeműen vezette félre a társaságot.

-

-Héthársyné (szeméből egy Röntgen-sugarat bocsát keresztül Rejtvényi úron

-s ezzel végez Rejtvényi úrral egy életre.) – És ön, Miska, mit gondol

-ön?

-

-Soroksáry. – Én azt gondolom, hogy Rumbold placzczra tipelt, nem

-Sieg-re. Mi csak azt kértük tőle, hogy mondjon tip-et. Mondott is, s jó

-volt mind a kettő. De mi rosszul értettük őt, s rosszul helyeztük el a

-tétjeinket.

-

-Héthársyné. – Az is lehet, hogy a sors könyvében _Tip-Top_ volt beírva,

-de _Malteser_ véletlenül nagyobbat ugrott.

-

-Blanka. – Nekem öt százasom úszott el, s Zelma meg se meri mondani, hogy

-mennyivel ugrott be. De azt hiszem, a papa többet vesztett.

-

-Berzsenyi papa. – Az igazat megvallva, én csak tiz forintot vesztettem.

-

-Blanka. – Légy őszinte, papa, te kételkedtél.

-

-Berzsenyi papa. – Kételkedni nem kételkedtem. De én nem hiszek a

-jockeynek, a míg él. Ha meg van halva, az más. De ha meg is van halva,

-még akkor se hiszek neki föltétlenül.

-

-Elza. – A papa olyan szkeptikus, hogy még a spiritizmusban sem hisz,

-kivált ha lóról van szó.

-

-Berzsenyi papa. – Előttem mindjárt gyanús volt a dolog, mert a managerem

-ugyanazt ajánlotta, a mit a szellem. S ha egy szellem félrevezet, az

-hagyján; de engem eleven ember még nem csapott be s nem fog becsapni

-soha.

-

-Berzsenyi mama (magában.) – Szamár! (Tovább viaskodik a levegővel.)

-

-Blanka. – Elég az hozzá, mindjárt megtudjuk, hogyan történhetett a

-félreértés.

-

-Héthársyné. – Csakhogy én azt már nem várhatom meg; máris elkéstem. Pá,

-édeseim! Fájdalom, most már sokáig nem látlak benneteket. Istenem,

-milyen gyorsan is múlik az idő! Egy pár kellemes óra, s télre ismét

-tavasz…

-

-Elza. – Farsangra Ős-Budavár! Még egy-két szinésznő, a ki elmegy vagy

-visszajön, még egy pár szenzácziós szinházi este, meggyógyulással,

-vasfüggönynyel, tomboló lelkesedéssel, s vége a szezonnak, báróné!…

-

-Héthársyné. – Ugy-e, Berzsenyi, nem fogja elfelejteni az én kis

-igazgatómat? (Hosszas búcsúzás után, mint a nap, lassan leáldozik.)

-

-Elza. (Zelmához sugva.) – Tudod, hová megy?

-

-Zelma (szintúgy.) – A szegényeihez?

-

-Elza. – Mondd, hogy: a szegényéhez. A szegény kis igazgatójához.

-

-Zelma. – Miért nevezed őt szegénynek?

-

-Elza. – Ó, az nagyon szerencsétlen ember! Szenvedélyes football-játékos,

-a ki azonban csak igen ritkán játszhatik footballt, mert hol ő rug a

-labdán akkorát, hogy megrándul a lába, hol a labdát rugják hozzá úgy,

-hogy hetekig fekszik bele. Szegény ember! És szegény asszony! Képzeld

-el, hogy az ember nagynehezen felcsíp egy udvarlót, s ez az udvarló a

-fele életét gipszben tölti el! Azt hiszem, azért akarja megtenni

-igazgatónak, hogy ne játszszék többé footballt.

-

-Rejtvényi. – Valami zörgést hallottam; Rumbold megérkezett.

-

-Blanka. – Gyorsan, gyorsan a kis szalonba! Ne várakoztassuk, mert megint

-megboszankodik. (Általános mozgolódás.)

-

-Berzsenyi papa. – Elza, gyere csak! Mondok neked valamit. (Halkan.)

-Tudod, én nem hiszek a szellemekben; de azért nem ártana megkérdezni,

-hogy Rumbold kit tipel a Derbyre. Mert hátha mégis vannak szellemek?!…

-Ebben az esetben ostobaság volna nem venni hasznukat. Az ember

-biztosítsa magát minden eshetőségre.

-

-

-

-

-VII.  LÓVERSENYEN.

-

-– Pont fél négy; a nyergelőnél. Odafenn a második versenyre csöngetnek.

-Elza _Vittoria Colonná_t nézi, a kit egy istálló-fiú mosdat. Angol

-nyelven kérdéseket intéz a kis cseh ficzkóhoz, pusztán azért, hogy a

-körülötte álló bámész kereskedő-segédek ne értsék, hogy mit beszél.

-Egyszerre megjelenik Héthársyné. –

-

-Héthársyné. – Hogyan, kedvesem, ti itt? Én azt hittem, hogy még

-Abbáziában vagytok!

-

-Elza. – Ó, édesem, mi most nem vagyunk sehol. A Kaszinó nyilvános

-éttermében vagyunk. Kocsmából ki, kocsmába be. Nagyon elzüllött családi

-életet élünk. A szegény mama…

-

-Héthársyné. – Csak nincs valami baja?

-

-Elza. – Nincs, de ő már, szegény, Ischlben van, s nagyon szomorú

-leveleket ír onnan. Tudod, nem akart velünk maradni; őt nem érdeklik a

-versenyek, a mi érthető, mert húsz év óta nagyon sok versenyt kellett

-mitmacholnia. Szóval, ő már bevonult Ischlbe, fájdalom, nagyon korán,

-mert ott iszonyatosan fázik. Azt írja, valahogy oda ne vigyük a szegény

-papát, mert a szegény papa ott megfagy.

-

-Héthársyné. – Ti csak a versenyek után mentek oda?

-

-Elza. – Az alagi díj után. A papa föltétlenül tart rá, hogy az alagi

-díjnál mellette legyek, s azért Blanka is velünk marad addig, a papa

-kedvéért. Tudod, az őszszel, mikor egyedül flangáltunk Bécsben a

-papával, s csak a Frőhlich kisasszony gardirozott bennünket,

-mindenféléket kezdtek pletykálni a szegény papáról. Persze, Bécsben

-senki se tudta, hogy a leánya vagyok.

-

-Héthársyné. – E szerint már régen megjöttetek Abbaziából?

-

-Elza. – Abbaziát már el is felejtettük! Különben rosszúl éreztük ott

-magunkat, különösen a szegény mama nagyon sokat szenvedett a hőség

-miatt. Mi most Rómából jöttünk.

-

-Héthársyné. – Mit csináltatok Rómában?

-

-Elza. – Nagyon melegünk volt. Pardon, édesem, azonnal, csak a számokat

-jegyzem fel… (A nyergelővel szemben lévő táblán kiperczegtetik a lovak

-számait)… 3. ez Gilchrist, 5. ez Wilton, 6. ez Bulford, 11. ez

-Cleminson… 19… vajon ki ül ezen?… 23… ez a mienk… Igen, mondom, Rómában

-nagyon sokat szenvedtünk a hőségtől. Azt hiszem, volt nap, hogy legalább

-39 és fél kiló volt árnyékban… akarom mondani fok, nem kiló. Arra

-gondoltam, hogy _Mitugrász_ 39 és fél kilóval veszedelmes lehet… Egész

-nap a templomokban legyeztük magunkat, mert nem tudtunk mit csinálni.

-Vagy két hétig tartott ez az állapot – képzelheted, mit tesz az két

-hétig kalandozni Olaszországban a mama asztmájával – aztán felpakoltunk

-és haza jöttünk, szammt Mamá… Most aztán, képzeld ezt a mispotályt: a

-népek közül ki Abbaziában maradt, kit magával vitt a mama Ischlbe. Ugy

-élünk, mint a diákok.

-

-Héthársyné. – De hát mért mentetek Rómába?

-

-Elza. – Abbaziában elkezdett esni az eső, jött a bóra, s azt hittük,

-hogy Rómában szép idő lesz. Különben is, a mama egy idő óta mindig a

-halálról fantáziál, s a fejébe vette, hogy ő nem akar meghalni a pápa

-áldása nélkül. No és jött ez a zarándoklat; a papának eszébe jutott,

-hogy egyszer már nekünk is részt kell vennünk egy zarándoklatban, mert

-különben nem tudom miket képzelnek felőlünk, és top, megindultunk;

-láttuk a magyarokat is.

-

-Héthársyné. – No, és ő Szentsége fogadott benneteket?

-

-Elza. – Külön nem fogadhatott, éppen a zarándoklat miatt; egy kisebb

-társasággal voltunk nála, egy órával a főherczegnő után. De a papa több

-biborossal tanácskozott a magyarországi helyzetről. Nagyon sok olvasót

-hoztunk haza, persze megáldottat, neked is egy szépet, pedig csak tiz

-centesimibe került. A papa vagy tizezer darabot akart venni, mert ez

-igen terjeszti a vallásosságot a nép között. Sajnos, egy nagy

-boszúságunk is volt. Tivoliban a kocsink egy kanyarodónál szembe került

-az Esterházy Mancsiné kocsijával. Blanka köszönt, s a Mancsiné úgy tett,

-mintha nem látna bennünket.

-

-Héthársyné. – Ó, bizonyára nem látott benneteket! A Pepsa nem olyan,

-nincs abban semmi póz. De á propos Blankuczi, hol van hát?

-

-Elza. – A tribün alatt hagytam Rejtvényijével, most ez a legujabb

-bogara. Különben a Miskának is ott kell lennie.

-

-Héthársyné. – Te úgy jársz-kelsz itt, mint egy kis jockey.

-

-Elza. – Hát, tudod, ez az a hely, a hol a legotthonosabb vagyok.

-Különben a papa hítt félre, hogy beszéljük meg Lightwooddal, ne

-plöndzsöljük-e meg _Vittoria Colonná_t, s aztán elszaladt, nem tudom

-hova.

-

-Héthársyné. – De milyen melegen vagy öltözve! Nincs terhedre ez a ruha?

-

-Elza. – Tegnapelőtt könnyü ruhában jöttünk ki s a második verseny után

-haza kellett küldeni a bundáinkért! És ezt mérsékelt égövnek nevezik! De

-menjünk fel, már viszik a lovakat. Nézd, ez itt _Kente Fente Sárika_.

-

-Héthársyné. – Hát ez a másik?

-

-Elza. – A melyiken Clemi ül? Ez _Wotan_.

-

-Héthársyné (menetközben). – Nincs valami jó tiped mára?

-

-Elza. – A kétéves handicapban a névtelen kancza. Apja _Galaor_, anyja

-_Hajfürt elrablása_. Ez ki van eresztve. Hacsak a startgép keresztet nem

-húz a számitásomra. De adok neked egy jó tanácsot. Egy krajczárt se tégy

-a mi lovainkra. Ezek máskor se jönnek be, de most pláne auszer form

-vannak.

-

-Héthársyné. – Fut lovatok ebben a versenyben is?

-

-Elza. – Igen, a 23-as, _The Winner_. Azért hivják _The Winner_nek, mert

-soha se nyer.

-

-Héthársyné. – Nem bízol benne?

-

-Elza. – Szó sincs róla. Tégy a _Linczi fiú_ra, az a legreálisabb tét.

-De, végre, itt a papa!

-

-Héthársyné. – Az ám, a jó Berzsenyi!

-

-Berzsenyi papa. – Báróné!… (Félre inti Elzát.) No?

-

-Elza. – No?

-

-Berzsenyi papa. – Mit gondolsz?

-

-Elza. – Mit mondott Lightwood?

-

-Berzsenyi pápa. – Azt mondta, hogy _Vittoria Colonna_ köhög, s hogy

-_Wotan_nak sok a chance-a. Úgy vettem észre, hogy ő, titokban, _Wotan_t

-fogadta. No?

-

-Elza. – Tudod-e, hogy _Mitugrász_ 39 és fél kilóval veszedelmes lehet?

-

-Berzsenyi papa. – Nagyszerű! Micsoda szemed van! Az imént véletlenül

-rájöttem, hogy _Mitugrászt_ az utolsó pillanatban plöndzsölni fogják.

-Tudod, a két jó orrú fiú. No, mit gondolsz?

-

-Elza. – Akkor hát ne várd meg, míg az odsza leesik. Tégy nekem is egy

-százast. Azt hiszem, most még hatszorost is kapsz rá. _Linczi fiú_ heisz

-favorit. Pá!

-

-Berzsenyi papa. – Pá! (El.)

-

-Elza (Héthársynéhoz). – Bocsáss meg, de…

-

-Héthársyné (a ki ezalatt az igazgató-jelöltjét protegálta egy öreg

-grófnál). – Kérlek, magától értetődik. Ti nem mulatni jöttetek ide. De

-nini az én Blankám!

-

-Blanka. – Báróné, te itt vagy!… Kérlek, engedd meg, hogy bemutassam

-Rejtvényi urat. (Rejtvényi szalutál.)

-

-Héthársyné. – Jó. (Kegyesen bicczent egyet a fejével.) Mire tettél?

-

-Blanka (sugva). – _Kente Fente Sáriká_ra. Ez a jockeyk titkos tipje.

-Rejtvényinek egy pinczér, a ki a jockeyk legjobb barátja, elárulta, hogy

-a jockeyk ma ezzel a lóval egy nagy coup-t terveznek. Te még nem tettél?

-Rejtvényi, menjen, s tegye meg a bárónénak… melyiket akarod? (Az emberek

-össze-vissza szaladgálnak; a totalizatőr gépei csattognak, a bookmakerek

-kiabálnak, jegyeznek, írnak, törölnek, s odakünn, az ezerhatszáz méteres

-startnál egy ló magában röhög.)

-

-Elza (messzelátóval nézi a lovakat). – _Mitugrász_ nyugodt… Jesszusom,

-start! (Csöngetés; a lovak beszaladnak, s az emberek kiabálják a lovak

-neveit. Egy végre elszalad a birói páholy előtt, nyomában a többivel.

-Általános elszörnyedés: The Winner!)

-

-Blanka. – Micsoda ló az? Melyik? A 23-as? Melyik a 23-as?

-

-Elza. – A miénk!

-

-Blanka. – _Kente Fente Sárika_?

-

-Elza. – Nem, _The Winner_, a papa lova! Istenem, Istenem, a papát meg

-fogja ölni az öröm!… Gyere, keressük meg, mert félek, hogy valami baja

-lesz az izgalomtól. Ó hála Istennek, nem lett rosszul, ott áll!… Papa,

-kedves papa! (Apjának a keblére borul.)

-

-Berzsenyi papa (örömtől ragyogó arczczal, diadalmasan, a hogy Napoleon

-állhatott volna Austerlitz után). – No, ugy-e, mit mondtam mindig?!

-

-

-

-

-VIII.  KARLSBADBAN.

-

-– Reggel hét óra; Puppnál. Berzsenyi papa egyedül ül egy első rangú

-asztalnál s a _Pester Lloyd_ot olvassa. Két üres tojáshéj és egy

-lábvizes teás-csésze; jelei, hogy Mr. Dewey a szolgaszemélyzettel kelt s

-szokott búcsújárását már elvégezte. Blanka és Elza jönnek. –

-

-Berzsenyi papa. – No, hogy aludtatok?

-

-Blanka. – Kitünően, akár csak otthon.

-

-Berzsenyi papa. – Majd meglátjátok, mennyivel jobb itt, mint Ischlben.

-Ischlben egész nap esik s nem lehet semmit se csinálni. Az ember folyton

-a zenekart hallgatja és mindig megbolondul tőle. Itt roppant változatos.

-Az ember fölkel, elvégzi a sétáját, ujságot olvas, ebédel, ebéd után egy

-kis pihenőt tart s elolvassa az ujságot, azután egyet sétál,

-megvacsorál, átfutja az esti lapokat, lefekszik és elalszik. Közben, a

-változatosság kedvéért, az ember elmegy valahová, ha akar, vagy nem megy

-el sehová, hanem ujságot olvas. Pompásan fogtok mulatni, meglátjátok. De

-hol hagytátok a mamátokat?

-

-Blanka. – Elment előbb a templomba, csak aztán reggelizik. Tudod, neki,

-ha valahová megérkezik, az első dolga az, hogy elmegy a templomba. Ma

-különben a pápáért is imádkozni akar.

-

-Berzsenyi papa. – Hát mi baja a pápának?

-

-Blanka. – Tudod, ő már nagyon öreg. S a jó keresztény nem várja, hogy ő

-szentsége éppen halálán legyen…

-

-Berzsenyi papa. – Jobb szeretném, ha a pápa imádkoznék anyádért;

-anyádnak több szüksége van rá.

-

-Blanka. – Szerencse, hogy a mama nem hallja. (A leányok reggelizni

-kezdenek).

-

-Berzsenyi papa. – Tudod, itt annyi mindenféle nemzetség, japán, kinézer

-és mindenféle vallás van, hogy az olyan konzervativ ember is, mint én,

-hat hétre felvilágosodásba esik. Itt van például egy született kinai is,

-a von Blasewitz báró, monarkiánk pekingi követe; holnap be fogom magam

-mutattatni neki. Azt hiszem, örülni fog, hogy megismerkedhetik velem; ha

-Pekingben marad a szegény Ketteler báróval, most már nem örülne

-semminek. Ő is megmondhatná nektek, hogy Karlsbadban nagyon jó.

-

-Blanka. – Mit csinál itt?

-

-Berzsenyi papa. – Nézi, hogy a gyermekei hogyan tanulnak szamaragolni.

-Mit csináljon egyebet egy követ, ha élve marad? Azért, hogy valami dolga

-legyen, mondhatom, egyelőre nem fog visszamenni Kinába.

-

-Blanka. – Ugy látszik, beteg gyomra mentette meg az életét.

-

-Berzsenyi papa. – Vagy inkább egészséges orra. Nekünk mindenesetre

-elégtételül szolgálhat, hogy a mi követünk volt Pekingben a legkülönb

-diplomata. Meg fogtok ismerkedni a családjával. Szeretem, ha olyan

-embernek a családjával barátkoztok, a ki elmondhatja magáról, hogy ő

-volt a legokosabb ember egész Ázsiában. Hát te mért vagy olyan szótalan,

-kis tipelő galambom?

-

-Elza. – Attól félek, papa, hogy unatkozni fogok itt. Tudod, én még nem

-vagyok úgy, mint a Blasewitz báró; nekem nem elég az, hogy élek…

-

-Berzsenyi papa. – Unatkozni? Már hogy unatkoznál itt? Itt lehetetlen

-unatkozni. Látod, én már harmadik hete vagyok itt; család, társaság,

-urak, lovak, mindenki nélkül, de az ember sétálgat, mások is

-sétálgatnak… Akarod talán a _Pester Lloyd_ot?

-

-Elza. – Köszönöm, papa; nem kérem.

-

-Blanka. – Kitől van benne tárcza?

-

-Berzsenyi papa. – Azt nem néztem; gondolom Adolf Duxtól. Én csak a

-csevegést olvastam az őszi búzáról, meg az Allerlei-t a német császár

-beszédéről…

-

-Blanka. – Micsoda ember, ugy e papa?! Micsoda nagy ember! Ez a beszéd

-igazán óriási volt. Az embernek csak úgy dobogott a szive, a mig

-olvasta!…

-

-Berzsenyi papa. – Tudod, fiam, te nagyon szereted a költészetet és ez

-nagyon illik egy fiatal leányhoz. De én már csak egy öreg konzervativ

-vagyok, s én nem szeretem azokat a beszédeket, a melyektől a papirok

-csak úgy bukfenczeznek lefelé. Én tisztelem a szép beszédet, leveszem

-előtte a kalapomat, de legjobban azt a beszédet szeretem, a melyik

-hasznos, ha nem is nagyon szép.

-

-Blanka. – A német császár nem tehet róla, hogy a papirok a háborúnak már

-a hírére is leesnek.

-

-Berzsenyi papa. – Persze, hogy nem tehet róla. Én se tehetek róla. Senki

-se tehet róla. Én csak azt mondom, hogy ha a német császár olyat

-tósztozna, a mitől a papirok fölfelé ugrálnának, akkor még nagyobb ember

-volna. Nem igaz?

-

-Blanka. – Nekem hiába beszélsz, papa; én szerelmes, igen, szerelmes

-vagyok a német császárba.

-

-Berzsenyi papa. – Ne tedd azt, fiam; itt még a morganatikus házasság

-lehetősége is ki van zárva. De itt jön jó anyátok. (Berzsenyi mama

-megérkezik; Berzsenyi papa feláll és kezet csókol neki.) Szenvedő vagy

-még, kedves Elizem?

-

-Berzsenyi mama. – Nem, már könnyebben lélekzem; csak a vasút zakatolása

-nem ment ki a fejemből. Az este nem is vettem észre, Jacques, hogy

-milyen jó színben vagy!

-

-Berzsenyi papa. – Igyál egy csésze teát, kedvesem. Nem akarsz egy

-vánkost?… Garçon, egy vánkost! Meg egy tabouret-t! Egy tabouret-t is,

-garçon!

-

-Elza (Blankához sugva.) – Attól félek, a papa rossz fát tett a tűzre.

-

-Blanka (Elzához, épp úgy.) – Ön is megtanulhatná végre: tisztelni a

-szülőit. Még nem doktor kegyed, vagy mi?

-

-Berzsenyi mama. – Megint veszekedtek? Az első órában, hogy a papával

-vagyunk?

-

-Berzsenyi papa (megpacskolja Berzsenyi mama kezét.) – Kedves, jó Elizem!

-

-Berzsenyi mama. – Milyen rég nem voltunk igy együtt, mindnyájan, s

-idegenek nélkül! Miért is, hogy a nyár legnagyobb részét egymástól távol

-kell töltenünk, ki erre, ki arra?! Ó Jacques, mostanában gyakran

-gondolok rá, hogy szűkebb viszonyok között talán kellemesebben élnénk!

-

-Berzsenyi papa. – Valóban, kedves Elizem, csak a karlsbadi meeting

-alkalmával élünk igazi bensőséggel teljes családi életet!… (A

-leányokhoz:) – No, gyerekek, a mama most megreggelizik, aztán elmentek

-valahová, vagy ujságot olvastok, ha akartok.

-

-Blanka. – Igaz, papa, neked még nem is mondtuk, milyen érdekes utazásunk

-volt!

-

-Berzsenyi mama. – Igen, Jacques, képzeld, a vonatot, a melyen jöttünk…

-soha se találnád ki, hogy ki vezette?

-

-Berzsenyi papa. – A vonatvezető?

-

-Berzsenyi mama. – De milyen vonatvezető! Lippe-Detmold Henrik, a

-mingréliai fejedelem!

-

-Berzsenyi papa. – Hogyan? Tán elűzték trónjáról s most

-lokomotiv-vezető?…

-

-Berzsenyi mama. – Nem. Csak műkedvelésből! Meg akarja tanulni ezt a

-mesterséget.

-

-Berzsenyi papa. – És rajtatok tanul? Akkor vezeti a vonatot, mikor ti

-ültök rajta? Látjátok, mindig szidjátok Pestet, de azt Pesten nem

-engedik meg, hogy ilyen gyakorlatlan egyének vezessék azt a vonatot, a

-melyen mások is ülnek. Én nem bánom, ha a mingrélai fejedelem

-vonatvezetést tanul, de akkor tessék bábokat, viaszfigurákat ültetni a

-kocsikba, ne az én családomat!… Mi bajod neked, Elza?

-

-Elza. – Szeretném, ha már kezdődnék a verseny. Olyan régóta ülünk itt.

-

-Berzsenyi papa. – Mért nem olvasol ujságot?

-

-Elza. – Mert nem érdekel. Mert könyv nélkül tudom, hogy mi van benne.

-Azaz, hogy mégis…

-

-Berzsenyi papa. – Igen, nézd csak meg, leányom, mit tipel az ujság a

-»Sprudel-Handicap«-re?

-

-Elza. – Papa, mondok én neked jobb tipet, csak már menjünk innen.

-

-Berzsenyi papa. – Nos?

-

-Elza (sugva.) – _Czaribrod_. De ne mondd meg Blankának, mert ha mindenki

-megrakja: nagyon kevés osztalékot kapunk!

-

-(Fölkelnek, és elmennek valahová; a kik azonban nem akarnak, nem mennek

-el, hanem ott maradnak és ebédig átfutják az ujságot.)

-

-

-

-

-IX.  SMEKSZEN.

-

-– Délután három óra. Berzsenyi mama, Blanka és Elza lakosztályukban

-időznek, a _Grand Hôtel Tátragyöngye et Bristol_ban, a hol két szoba

-előszobával és cselédszállással naponkint: »jöttünk-mentünk – száz

-forint«. Berzsenyi mama a fűtött kályha mellett ül, télibundában; nyakán

-indiai sál, lába lópokróczczal betakarva. Blanka és Elza, távolabb,

-egy-egy puffon dideregnek. Blanka korcsolyázó öltözetében; egy matráczot

-tart az ölében, térdét párnákkal bástyázta körül. Elza magára vette

-összes ruháit, meg a szobaleány és a fogadó szakácsnéjának

-barhet-alsószoknyáit; feje, válla plaidbe takarva, orra czinkét fogott.

-Nyögnek. –

-

-Blanka. – Az orosz czár már a gonosztevőket se küldi Szibériába, és

-nekünk itt kell lennünk!

-

-Berzsenyi mama (sír). – A jó isten megbüntet bennünket, hogy magára

-hagytuk jó atyátokat!

-

-Blanka. – De hisz a jó papa maga akarta így!

-

-Elza (magában). – A jó papának megérkezett a barátnője. A jó papa

-roppant zavarba jött. A _Marienbadi dij_ futásakor egyszerre csak azt

-mondja nekem: »Fiam, ne beszéljetek itt magyarul, az nem előkelő.« De a

-hölgy azért felfedezett bennünket, s iszonyuan kezdett kaczérkodni

-velünk. Szegény papát a hideg lelte, de sehogy se tudott elexpediálni

-bennünket. Már közel volt hozzá, hogy nekem, a bizalmasának, elmondjon

-mindent, s megkérjen, hogy menjünk már pokolba, de szerencsére én még

-idejekorán elértettem őt, és most itt vagyunk!

-

-(Szünet. Odakünn a zene _Sulamith_ból a Jajjajjajj!-t játszsza.)

-

-Berzsenyi mama. – Te, Elza, csengess a főpinczérnek. (Megtörténik; egy

-negyed óra mulva a hívott megjelenik.)

-

-Főpinczér. – Parancs?…

-

-Berzsenyi mama. – Frédéric, fűtsenek be jobban.

-

-Frédéric. – Kérem alásan. Még egy kosár fa, igenis. (Előveszi a

-jegyzőkönyvét, bejegyzi:) Detto, egy kosár fa, tiz forint.

-

-Berzsenyi mama. – Micsoda?

-

-Frédéric. – Tiz forint. Soknak méltóztatik találni, esetleg?

-

-Berzsenyi mama, Blanka (egyszerre). – Nem, nem arról van szó!…

-

-Elza. – Nem lehetne még egy kályhát állítani be ebbe a szobába?

-

-Frédéric. – Igenis, kérem alásan. Csakhogy a kályhásért be kell küldeni

-Késmárkra. (Bejegyzi a könyvébe.) Kocsi Késmárkra és vissza 40 forint,

-egy kályha beállítása 110 forint, összesen 214 forint.

-

-Elza. – Hogy mondja?

-

-Frédéric. – Soknak méltóztatik találni, esetleg?…

-

-Blanka. – Eh, nem arról van szó!… Ugyan kinek néz bennünket?

-

-Elza. – Hát a bőrünket nem méltóztatik lenyúzni, esetleg?

-

-Berzsenyi mama. – Jól van, elmehet.

-

-Frédéric. – Igenis, kérem alásan. (Bejegyzi.) Értekezés és service tiz

-forint. (El.)

-

-Blanka. – Csak azt szeretném tudni, hogy mit keresünk mi itt, Smekszen,

-ebben a farkasordító hidegben?!

-

-Elza (hidegen, sőt tulzás nélkül szólva, fagyosan). – Várjuk a postát.

-Aztán valahol csak kell lennünk!

-

-Berzsenyi mama. – Talán már meg is jött a posta.

-

-Blanka. – Ha csak a hófuvás miatt el nem késett a vonat.

-

-Elza. – Vagy a postakocsist meg nem ették a farkasok.

-

-Berzsenyi mama. – Le kellene küldeni valakit a postaépülethez.

-

-Blanka. – Ugyan, mama, van lelked, ebben az időben?!… Egy kutyát is kár

-volna kiverni a házból!

-

-Elza. – Van itt egy orosz szolga, az már hozzá van szokva ehhez az

-időjáráshoz.

-

-Berzsenyi mama. – S talán jót tesz majd neki egy kis mozgás. Ujra

-megindul a vérkeringése.

-

-Blanka. – De hátha megfagy, mig a postáról visszaér?!…

-

-Frédéric (benyit).

-

-Berzsenyi mama. – Frédéric, nem jött meg a posta?

-

-Frédéric. – Nem, a postással valami baj történhetett; ez már a negyedik

-postás az idén. De egy levelet hoztak Nagyságod számára. A szolgabiró

-ur, a kúrszalon körül vadászván, egy medvét lőtt; annak a szájában

-találták meg ezt a levelet.

-

-Blanka. – Üdvözlet Karlsbadból!… A papa irása!…

-

-Berzsenyi mama. – Adjátok ide hamar.

-

-Frédéric (jegyez). – Egy levél kézbesitése, két és fél forint.

-

-Berzsenyi mama (felbontja a levelet és olvasni kezdi.) – Elza, Blanka,

-menjetek át a másik szobába, hátha olyas valami van a levélben, a mi nem

-tartozik rátok.

-

-Blanka. – Hát olvasd magadban, mama.

-

-Berzsenyi mama. – Az igaz. (Elolvassa a levelet.)

-

-»Kedves, jó Elizem!

-

-Nyugtatom folyó hó csütörtökrőli Ansichts-kártyádat, melyből örömmel

-értesülök, hogy egészségetek hiánytalan, egyszersmind ajánlom

-figyelmedbe, hogy a brómkálit ne hanyagoljad el, a mi pedig az

-ülőfürdőket illeti, jól betartsd a szabványokat, mert jegyezd meg

-magadnak, hogy egészséged nekem a legbecsesb.

-

-Eltekintve a háborus hirektől, meglehetősen egészséges vagyok;

-emésztésem ötven százalékkal javult, s a mennyiben látnád a Sprudel és

-sétáimnak hatását, igen örülnél neki.

-

-Elzának, k. leányomnak, mondd meg, hogy _Gay Lord_ Quexről

-körülményesebb informácziót óhajtanék tőle, s mit szólna hozzá, ha ezen

-telivérért magasabb összegű ajánlatot tennék? Egy pej heréltet, kit

-akadályokra fogok kiképeztetni, név szerint: _Sleeping Car_, apja

-_Slivovicz_, anyja _Vesztaszűz_, máris megvásároltam; örvendenél, ha

-látnád ezen állatot, bár félszemére vak, s jelenleg köhög.

-

-A legszomorúbb a dologban az, hogy társaságom éppen nincsen, de egy sem,

-mert magyar részről csak kereskedők s más ily egyének időznek itt, a

-hozzámvalók közül pedig többen, jelesül a szerb király s mások már

-tovautaztak.

-

-Természetesen minden gondolatomat ti birjátok, kedves jó Elizem, kivéve

-a fölötte hűvös időjárásra irányulókat, melyek gyakori bosszúságokat

-okoznak nekem.

-

-Ugyanis, midőn e sorokat irom, fűtött szobában ülök, s várom, míg a

-kereskedésből egy uj szalmakalapot hoznak, mert az ide hozott összeseket

-már elfújta a szél.

-

-És mit szólsz hozzá, hogy Budapesten most bizonyosan kellemes hőség

-uralkodik, s nekem, az én Nádor-utczai Házamban, egy fürdőszobám van,

-mely Budapesten egyetlen s oly magas Pénzösszegbe került, melyből mások

-egy Házat épittettek volna?!

-

-Nem egyszer, midőn ezen velenczei tükrökkel, drága függönyökkel,

-gobelinekkel és reliefekkel diszitett fürdőszobában, meztelenül

-pillantottam meg magamat, a nimfák és fiatal Ámorok faragott képeinek

-közepette, arra kellett gondolnom, hogy mit keresek én ebben a

-mythologiában?

-

-Ezen esetben viszont arra kell gondolnom, mit keresek délután 2 órakor

-Károlyfüreden, a hol hideg van, mikor helyesen Nádor-utczai Házamban

-kellene lennem, a hol meleg van, s ezen kivül kényelmes fürdő,

-nimfákkal, melyek közül egyet per 800 fl. Ö. W. kell számitanom?!

-

-Azon reményben zárom ezen sorokat, hogy üdülésteket kellemes és enyhe

-időjárás könnyiti meg.

-

-Számtalanszor csókollak, kedves jó Elizem, úgyszintén Blanka és Elza k.

-és jó leányaimat is,

-

-melylyel jegyzem magamat

-

-szerető, hű férjednek: _Jacques_.

-

-P. S. Czimem tegnaptól fogva:

-

-_Jacques de Berzsenyi_,

-

-_Carlsbad_, Villa Trallalla,

-

-mivel ablakaim a Hotel Erzherzog Rupprechtben szélnek feküdtek, én

-ellenben sehogy se tudtam feküdni a czigányzene végett.

-

-Ölel és csókol a te hű

-

-_Zsakid_.«

-

-Blanka. – Mit ir a papa?

-

-Berzsenyi mama. – Szegény jó atyátok szintén igen fázik, és sokat

-szenved a széltől.

-

-Blanka. – De hát miért is kell nekünk hol erre, hol amarra csavarognunk,

-sorra járnunk a havasokat és glecscsereket, meg az összes többi

-helyeket, a hol mindenütt olyan hideg van, mint a havasokon és a

-glecscsereken?! Mért kell nekünk három hónapig vaczognunk, idegen

-helyeken, zord villákban és gyalázatos hotel-szobákban, mikor szépen

-otthon csücsülhetnénk, s legalább kényelemben volnánk?!

-

-Berzsenyi mama. – Ne beszélj ilyeneket, Blanka, mikor tudod, hogy a papa

-egészsége, meg az enyim, ezt megköveteli. Aztán meg mit beszélnének az

-emberek szegény jó atyádról, ha júliusban Budapesten ülnénk?!

-

-Blanka. – De ha már okvetetlenül nyaralnunk kell valahol: mért nem

-nyaralunk Kairóban? Ott talán nem fáznánk ennyire?

-

-Berzsenyi mama. – Látod, ezzel már mondasz valamit. Ha jól meggondolja

-az ember…

-

-Elza. – Naiv leány, és te még hiszel Kairóban?

-

-Berzsenyi mama. – Az igaz; lehet, hogy nyáron még ott is hideg van.

-

-(Tovább vaczognak. Kinn csöndesen hull a hó s lassankint teljesen belepi

-a _Tátragyöngyé_t. Végül már csak a tetőzet látszik ki a hótakaró alól.)

-

-

-

-

-X.  ÁLLAMTITKOK.

-

-– Történik: Karlsbadban. Berzsenyi papa, a ki reggeli sétáját végzi,

-találkozik egyik kedves barátjával: Milosanácz urral. –

-

-Berzsenyi. – Á, itt jön az én kedves barátom, von Milosanácz. Nos, hogy

-szolgál egészsége, kedves von Milosanácz?

-

-Milosanácz (meg akarja mondani).

-

-Berzsenyi. – Különben az mindegy. És ő felsége, az én kegyes jóakaróm,

-Arzén király? Tegnap este nem volt szerencsém az ebédnél. Önt is

-nélkülöztük, kedves ezredes. Az én kedves barátom, Blasewitz báró is

-megjegyezte, hogy a kit fölötte nélkülözünk, az a kedves Milosanácz

-ezredes. Szeretném, ha a felség ma délben…

-

-Milosanácz. – Hogyan? Ön még nem tudja?… (Titkolózva:) Ő felsége tegnap

-este hirtelen elutazott!

-

-Berzsenyi (megilletődve). – Áh!

-

-Milosanácz. – A mindjárt megérkező bécsi lapok már tele lesznek ezzel a

-szenzáczióval. Addig persze államtitok.

-

-Berzsenyi (türelmetlenül). – Csak mondja, mondja!

-

-Milosanácz (sugva). – A fiatal Tódor király feleségül akarja venni a

-kedvesét. A minisztérium lemondott, az albán főváros forrong, ő felségét

-sürgősen haza hívták.

-

-Berzsenyi (megdöbbenve). – És ő felsége azonnal vasútra ült?

-

-Milosanácz. – Igen, azóta már meg is érkezett Bécsbe.

-

-Berzsenyi. – Bécsbe? Ne tartson semmitől. Nálam el lesz temetve a dolog.

-

-Milosanácz. – Háromnegyed tizenegyig még államtitok. Szóval ő felsége

-nem utazott Albániába; Bécsbe ment, egyenesen Bécsbe.

-

-Berzsenyi (sugva). – Az udvarhoz?

-

-Milosanácz (sugva). – Nem.

-

-Berzsenyi (sugva). – Titok, hogy hova?

-

-Milosanácz (sugva). – A hôtel Erzherzog…

-

-Berzsenyi (sugva). – Ne mondja ki, már tudom. Persze incognito?

-

-Milosanácz (sugva). – Mint Piaszter gróf.

-

-Berzsenyi (álmélkodva). – Hallatlan, hallatlan! Na, hogy mi minden

-történik manapság! Ezek a fiatal emberek!… Képzelem az apa fájdalmát. És

-mit csinál Piaszter gróf (sugva) Bécsben?

-

-Milosanácz. – Tárgyalásokat folytat az albániai vezető elemekkel. A

-helyzet súlyos, nagyon súlyos. De azt hiszem, Piaszter gróf azóta már

-összeköttetésbe lépett az albán nemzeti bankkal. Mindössze harminczezer

-frankról van szó.

-

-Berzsenyi. – Ezt a harminczezer frankot nem értem.

-

-Milosanácz. – Harminczezer frank mindig érthető. Piaszter grófot szíven

-találta a csapás. Mikor elolvasta a táviratot, leroskadt karosszékébe, s

-pár perczig érthetetlen szókat hebegett… De aztán erőt vett magán,

-letörölgette könnyeit, s gyönge hangon, mint a ki egyszerre tiz

-esztendőt vénült, így szólalt meg: »Fiaim, telegrafáljatok az albán

-nemzeti banknak… én olyan gyönge vagyok, hogy a tollat se birom a

-kezembe venni!… Ó, ez a hálátlan fiú, ez a hálátlan fiú!… Harminczezer

-frankot küldjenek, de táviratilag.«

-

-Berzsenyi. – Ne folytassa, megreped a szivem! De a harminczezer frankot

-még mindig nem értem.

-

-Milosanácz. – Képzelheti, ez az irtózatos csapás!… Piaszter grófnak most

-utaznia kell, erre-arra, megbeszélni a hívekkel a helyzetet. S a többi,

-s a többi; a harminczezer frank nem is lesz elég. A gyász mindig pénzbe

-is kerül.

-

-Berzsenyi. – Vagy úgy! Persze, persze. Na, ön alaposan meglepett

-engemet, kedves von Milosanácz. Micsoda ujság, micsoda ujság! Kérem, ha

-írni talál Piaszter grófnak…

-

-Milosanácz. – Éppen a telegráf-hivatalba indultam. Egy siffrirozott

-sürgönyt küldök neki; magamnak kell papirra tennem.

-

-Berzsenyi. – Kérem, közölje vele az én mély részvétemet is.

-

-Milosanácz. – Mindenesetre. De itt vagyunk a telegráfhivatalnál. Tehát

-háromnegyed tizenegyig… ugy-e?

-

-Berzsenyi. – Legyen nyugodt. A mi államtitok, az államtitok. (Kézfogás;

-Milosanácz el.) Hm, hm. (Eltünődik magában). Valóban, az uralkodás néha

-fölötte terhes gondokkal jár. Ilyenkor látja az ember, hogy az egyszerű

-magánzásnak is megvannak a maga előnyei. De nini, az én kedves barátom,

-a kedves von Huber! Jó reggelt, kedves von Huber. S ő exczellencziája, a

-kedves Flórián von Blasewitz báró?

-

-Von Huber (sugva). – Nem hallotta?

-

-Berzsenyi (sugva). – Mit?

-

-Von Huber (sugva). – Ő Exczellencziája a déli gyorssal elutazik.

-

-Berzsenyi (megdöbbenve). – Ah!

-

-Von Huber (mint fentebb). – Egyenesen Polába. Megy Kinába, az első

-hadihajóval, a melyet hirtelenében fel lehet szerelni.

-

-Berzsenyi. – Kinába, a hol minden választékosság nélkül gyilkolják az

-európaiakat! De hisz ez annyi, mint a halál torkába rohanni!

-

-Von Huber (mint fentebb). – A császár parancsára. A császár szigorúan

-gondolkozik erről a dologról. Olyan súlyos viszonyok közepette, mint a

-minők Pekingben vannak, a nagykövetnek helyén kell lennie. S valóban, ő

-Exczellencziája, tekintettel a zavaros helyzetre, kissé hosszasan vette

-igénybe szabadságát.

-

-Berzsenyi (elhülve). – De hisz akkor ő Exczellencziáját… aligha látjuk

-többé!

-

-Von Huber. – Megeshetik. De bizzunk istenben.

-

-Berzsenyi. – S miben reménykedik ön, kedves von Huber? Nagyon

-lekötelezne, ha megmondaná.

-

-Von Huber (a látóhatárt kémlelve). – Na, tudja kedves von Berzsenyi,

-mindent nem lehet kiszámítani, de annyi véletlen jöhet közbe… tudja, ezt

-csak én képzelem így… az ember lekésik a vonatról; még egyszer lekésik a

-vonatról; a vonatról, végre, háromszor is le lehet késni, abban nincs

-semmi természetellenes… aztán az ember lekésik a hajóról… aztán késhetik

-a hajó is… viharok a tengeren… a hajó eltévedhet Borneóba… vagy az ember

-Takuban sárgalázt kap, a mikor persze nem lehet tovább menni, Pekingbe…

-Bizzunk istenben.

-

-Berzsenyi. – E szerint ön reményli, hogy a jövő nyáron viszontlátjuk ő

-Exczellencziáját?

-

-Von Huber. – Engem soha se hagy el hitem az isteni gondviselésben.

-

-Berzsenyi. – Igaza van, kedves von Huber. A vallás az ember legfőbb

-kincse.

-

-Von Huber. – Nagyon örülök, hogy ebben egyetértünk, kedves von

-Berzsenyi. De nem jön reggelizni?

-

-Berzsenyi. – Én már reggeliztem. Különben is ez az ujság úgy megzavart!…

-

-Von Huber. – Tehát a viszontlátásra!

-

-Berzsenyi. – A viszontlátásra! (Kézfogás; von Huber el.) Se Arzén

-király, se Flórián von Blasewitz báró!… A barátaim elutaznak, s én itt

-üljek család, megfelelő társaság, minden nélkül, egyedül?!… Hé, jöjjön

-csak, Poszpisil! Maga, maga! Nézze, szaladjon el az én portásomhoz, és

-hozza el nekem az én menetrendemet!

-

-

-

-

-XI.  NAPKELET GYÖNGYE.

-

-– A lóversenytéren; lenn, a nyergelő körül. Az első futásnak vége; az

-»all right« után Berzsenyi papa és manager-e, az őrnagy, le s fel

-sétálnak a pázsiton, orrukat a földre irányítva, s kezüket hátul, a

-derék táján, összekulcsolva. Oldalukon két roppant messzelátó, melyekkel

-ellátni a holdba. –

-

-Berzsenyi. – No?

-

-Az őrnagy. – Kann sein, kann sein.

-

-Berzsenyi. – Ja, olyan okos én magam is vagyok. De ha én hatvanezer

-forintot fizetek évenkint azért, hogy tudjam, mikor feküdjem egy lóra

-egy százassal, akkor szeretem tudni, hogy így vagy úgy néz-e ki a dolog?

-

-Az őrnagy. – Ha azt hiszi, hogy ehhez csak pénz kell, akkor kínáljon a

-lovaknak is pénzt; talán hamarabb bejönnek.

-

-Berzsenyi. – Ön különösen jön elő nekem, őrnagy úr. Az én leányom, a

-kisebbik kisasszony, kiszámítja nekem a papiron, hogy az ezernégyszáz

-méteres eladóversenyben az én lovamnak, a _Kandur_nak, számtalan

-hausse-akkal kell elsőnek bejönnie, és mi lesz? _Kandur_ számtalan

-baisse-ekkel jön be, mint rossz utolsó. Jó, velem lehet beszélni. Szó

-sincs többet _Kandur_ról, csak azt kérdezem öntől: Legyen, de mi van a

-vigaszdijjal? Erre ön azt feleli nekem: »Ná, szo und szo!…« Ön meg fog

-engedni, de ez nekem kevés a pénzemért.

-

-Az őrnagy. – Tudja, erre azt mondhatnám, hogy: vegyen a pénzéért búzát,

-az jobb űzlet. De nem mondom, mert én mindenkivel szemben és minden

-körülmények között perfektül udvarias vagyok. Azért azt mondom, hogy ha

-a ló rossz munkát végez, nem _fit_, kövér, köhögős, rossz lábú,

-_roarer_, orrvérző, ideges, pókos, _rogue_, mi egy s más, ha a _trainer_

-szamár s a jockey gazember: ön csak csináljon nekem családi jeleneteket,

-ennek mind a _manager_ az oka. Legalább ön ezt mondja, s önnek értenie

-kell ehhez, mert pénzt tesz bele.

-

-Berzsenyi (magában). – Hogy’ vágnám pofon ezt az embert, ha nem félnék,

-hogy előbb ő vág pofon! (Fenn). Ne kapjunk hajba, kedves őrnagy, mert

-akkor kivel vacsorálok? Remélem, velem tart? (Magában). Ha valaki

-megmondaná nekem, de úgy, egész bizonyosan, hogy ennek az én kedves

-barátomnak miért kellett kvietálnia, nem sajnálnék az illetőtől egy

-ezrest.

-

-Az őrnagy. – Nagyszerű! Előbb össze-vissza sérteget, s most ki akar

-békiteni egy vacsorával! De hát tulajdonképpen kinek néz ön engem? Azt

-hiszi talán, hogy a köztünk lévő szerződés…

-

-Berzsenyi (ijedten). – Hogy én sértegettem volna önt? Ments Isten!

-(Magában). Ki kell engesztelnem, mert még provokál. (Fenszóval). Hogyan

-jusson eszembe ilyesmi, pár nappal azelőtt, a midőn meg kell ujitanunk a

-szerződésünket?!

-

-Az őrnagy (látható elégtétellel). – Jól van, hisz én értem és ismerem

-önt. (Előkelően). Tudom, hogy ön kissé hirtelen, de azért jó pajtás.

-(Szigoruan). De nem szerettem volna, ha valaki hallván a

-vitatkozásunkat, félreérti a kettőnket összekötő viszonyt.

-

-Berzsenyi. – Ne is beszéljünk többet a dologról. Együtt vacsorálunk,

-megállapítjuk az uj szerződést, és vége. Beszéljünk inkább arról, nem

-volna-e jó egy amerikai jockeyt szerződtetni? Egy szerecsent vagy egy

-indiánust? Végre is az én pénzemért olyan jockeyt kapok az én lovamra, a

-milyet akarok. Egy olyat kellene, a ki a fején ül a lónak. Ha már nem

-nyerünk, legalább bámulják meg a jockeyt.

-

-Az őrnagy (gúnyosan). – Ezt a kisasszonytól kellene megkérdeznie; úgyis

-ő igazgatja az istállót.

-

-Berzsenyi (mérgében egy nagyot nyel). – Sajnálattal látom, hogy ön ma

-fölötte ingerült. Remélem, a souper majd jobb kedvre hangolja.

-(Halkabban). Hölgyeket is hívok. Ebből is meggyőződhetik róla, mily

-teljes bizalommal vagyok ön iránt.

-

-Az őrnagy. – Vigyázzon, kompromittálni fogja magát. Az imént is többen

-észrevették, hogy Miss Bess szinte nyiltan integetett önnek.

-

-Berzsenyi. – Ó, sokkal diszkrétebb társaságról van szó. Egy hölgy, a ki

-a nővérével lesz jelen, gardirozva, és mi ketten, pont. Az egyik hölgy

-gardirozza a másikat, a másik hölgy gardirozza az egyiket; ez csak

-illedelmes dolog, nem igaz?

-

-Az őrnagy. – S Miss Bess? Ennek a történetnek már vége?

-

-Berzsenyi. – Azt nem mondhatnám, de ma reggel elhatároztam, hogy

-megszakítok vele minden összeköttetést.

-

-Az őrnagy. – Lári-fári.

-

-Berzsenyi. – Mondom, hogy elhatároztam és pedig egy költemény hatása

-alatt.

-

-Az őrnagy. – Hogyan? Ön verseket is olvas?

-

-Berzsenyi. – Kizárólag előkelő személyektől, igen. A pápa ő szentségének

-például minden versét elolvasom, a mióta szerencsém volt ő szentségéhez.

-Most is az ő verséről van szó, melyet Heracleus irói néven tett közzé,

-latinul; Miss Bessnél olvastam, az én ujságomban. Olvasta ön is?

-

-Az őrnagy. – Nem.

-

-Berzsenyi. – Ez a vers engem gondolkodóba ejtett. Igy kezdődik:

-»Gyönyörök fertőjébe vakon miért rohansz, oh Rúfusz? S kéjvágygyal miért

-szedegetsz tiltott gyümölcsöt?« Az ujság megjegyzi, hogy ő szentsége ezt

-egy tudós, jeles és vallásos barátjához irta, a ki lelépett az erény

-ösvényéről. Azt kérdeztem magamtól…

-

-Az őrnagy (gúnyosan). – Vajon ki lehet ez a tudós, jeles és vallásos

-férfiu? Valóban, nincs kizárva, hogy önről van szó.

-

-Berzsenyi. – Nem. Nem az jutott eszembe. Hanem az, hogy: micsoda világot

-élünk ez idő szerint! Egy jeles, tudós és vallásos férfiu, a ki már a

-multjánál fogva is számíthat minden diszkréczióra, véletlenül belép a

-gyönyörök fertőjébe, s tessék, ezt azonnal tudja az egész világ, még

-maga a pápa is megtudja! Az ember nem nyithat be egy szeparéba, a

-nélkül, hogy ennek a híre fel ne hatoljon a legmagasabb körökig. Hát nem

-borzasztó ez?… De nini, kit látok? Ott megy az én karlsbadi barátom, II.

-Boris, vagyis jelenleg Maravedi herczeg, a multban úgynevezett Napkelet

-Gyöngye, a száműzött illyr király! Ez bezzeg nem törődik vele, hogy a

-pápa megtudja a viselt dolgait!… Pardon, kedves őrnagy, de üdvözölnöm

-kell őt. (Elhagyja az őrnagyot s oda siet az ex-uralkodóhoz.) Sire,

-fogadja legalázatosabb hódolatomat!

-

-Napkelet Gyöngye (öreg, elhízott s egy kicsit kopott). – Jó napot,

-kedves De Berjeine, jó napot! Minő szerencsés véletlen hozza önt ide? Ez

-igazán megelégedésemre szolgál. Tudja-e, hogy miért jöttem Budapestre?

-Egyes-egyedül azért, hogy önnel találkozhassam!

-

-Berzsenyi (rosszat sejtve). – Hogyan, csak azért szerencséltet

-bennünket, hogy legigazabb hivével értekezhessék? De minek köszönhetem e

-kegyet?

-

-Napkelet Gyöngye. – Tudja, némi differencziáim vannak Illyriával. Egy

-váratlan politikai konfliktus következtében nem akarják folyóvá tenni

-királyi tűzoltó-főparancsnoki és főpostamesteri nyugdijamat. De mindezt

-részletesebben el fogom mondani holnap, az ön irodájában. Szóval, így

-szólok magamban: van nekem egy barátom Budapesten, a kedves De Berjeine;

-ő bizonyára segítségemre lesz egy nagyobb szabásu pénzügyi műveletben,

-addig is, mig Illyriával lebonyolíthatom ügyeimet. A hogy ez eszembe

-jut, vonatra ülök; a déli vonattal megérkezem s igy okoskodom: ha

-szerencsével járok, a versenyen is megtalálom emberemet, kössük össze a

-hasznost a kellemessel, s ime itt vagyok. Remélem, nem csalódtam önben?

-

-Berzsenyi (elkomorodva). – Semmiesetre, semmiesetre.

-

-Napkelet Gyöngye. – Megvallom, bizton számítottam önre, de azért

-kellemes, hogy ön minden nehézség nélkül rendelkezésemre bocsátja magát.

-

-Berzsenyi (a távolba mélyedő tekintettel). – Persze, mig nem tudom, hogy

-miről van szó, nem vállalhatok garancziákat; de ha személyesen nem is

-lehetnék szolgálatára, mindenesetre rajta leszek, hogy egy pénzügyi

-csoportot hozzak össze, a mely kétségtelenül… Nem, én nem hagyom cserben

-a barátaimat.

-

-Napkelet Gyöngye. – Elvégre egyelőre mindössze ötvenezer forintról van

-szó, a mi sokkal csekélyebb összeg…

-

-Berzsenyi (savanyúan). – No, kérem, tekintettel a pénzpiacz mai

-kedvezőtlen helyzetére, ez éppen nem megvetendő összeg. De majd

-meglátjuk, majd meglátjuk.

-

-Napkelet Gyöngye. – A boszantó csak az, hogy a készpénzt, a melyet

-magammal hoztam, mindjárt az első versenyben elvesztettem.

-

-Berzsenyi (ridegen). – Ez kellemetlen, igazán kellemetlen.

-

-Napkelet Gyöngye. – De sebaj, mert hisz a kedvező véletlen épp a kellő

-időben hoz össze bennünket, s ön addig is, mig a dolgot nyélbe üthetjük,

-szives lesz, mondjuk, ötezer forinttal, kisegíteni e boszantó

-helyzetből, hogy tovább játszhassam…

-

-Berzsenyi (fagyosan). – Vigasztalhatatlan vagyok, hogy e csekélységgel

-sem állhatok e pillanatban szolgálatára, de magam is elvesztettem a

-nálam lévő összeg legnagyobb részét, azért nem fogja rossz néven venni…

-

-Napkelet Gyöngye. – Mégis, mennyi az, a mennyit nélkülözhet?

-

-Berzsenyi (bosszusan). – Ezer forintot átnyujthatok önnek, ha éppen

-kivánja.

-

-Napkelet Gyöngye. – Az is több semminél; a fő az, hogy tovább

-játszhassam.

-

-Berzsenyi (kotorász a tárczájában). – Úgy látszik, annyi sincs már

-nálam. (Rövid lelki küzdelem után). De nem, egy még van. Tessék, kérem;

-de ne tegyen a lovamra, mert elveszti.

-

-Napkelet Gyöngye. – Köszönöm. S holnap… holnap mikor találhatom?

-

-Berzsenyi (lenézéssel). – Mondjuk kilenczkor, vagy tizkor. Tiz és

-tizenegy között mindenesetre. Igen, legkésőbb tizenegyig okvetlenül fel

-fogok kelni.

-

-Napkelet Gyöngye. – Tehát a viszontlátásra.

-

-Berzsenyi. – Jó napot, kedves barátom. (Napkelet Gyöngye el.) Ez az

-ember előttem halott!

-

-(Az ötödik futam után:)

-

-Berzsenyi (magában). – Ki akartam nyerni a souper-t, s elvesztettem

-nyolczezer forintot. Mennyire igaza van a pápának! Kellett neked ez, oh

-Rúfusz?

-

-Napkelet Gyöngye (ifjan, ruganyosan, fölségesen). – De Berjeine! De

-Berjeine!

-

-Berzsenyi (megdöbbenve). – Ez az ember nyert! (Oda siet). Parancsol?

-

-Napkelet Gyöngye. – Nézze, kedvesem, az ezer forintja. Fogja.

-

-Berzsenyi (zavarodottan.) – Sire, végtelen boldogságtól foszt meg…

-

-Napkelet Gyöngye. – No, vegye el már, kérem. Sikerült levetkőztetnem a

-bookmakereket. 60,000 forint plusz.

-

-Berzsenyi (kétségbeesetten). – De azért meg fogja engedni felséged, hogy

-holnap legalázatosabb tiszteletemmel együtt rendelkezésére bocsáthassam

-ama csekélységet?…

-

-Napkelet Gyöngye (hanyagul). – Még nem tudom; még egy kis számítást kell

-csinálnom. De majd meglátjuk, majd meglátjuk.

-

-Berzsenyi (esengve). – S kegyes lesz megtisztelni szerény hajlékomat? E

-nap, felséges uram, örökké emlékezetes lesz…

-

-Napkelet Gyöngye (utólérhetetlen kézmozdulattal). – Jól van, de

-Berjeine, jól van. No, isten áldja meg. (Kegyesen int és el.)

-

-Berzsenyi (földig hajolva). – Felség! (Fölegyenesedik s hosszasan néz az

-ex-uralkodó után.) Micsoda ember! Mily igazán királyi férfiú! A lovagok

-dísze, virága! sans peur et sans reproche! Hja, a származás! Nincs

-nagyobb dolog, mint a származás. Beszéljenek a fűszeresek akármit,

-ezeket az embereket mégis csak más fából faragták!

-

-

-

-

-XII.  KIT VAGY MIT IRIGYEL ÖN?

-

-– A Nádor-utczában. Blanka saját külön szalonja. Blanka és Elza. Blanka

-idegesen jár le s fel; Elza, szemben az állótükörrel, egy

-chaise-longue-on dülöngél s Marcel Prévost _Erős szűzek_ czimű regényét

-olvassa. –

-

-Elza (a tükörbe néz:) – Te, Blanka! Tudod-e, mi jutott eszembe?

-

-Blanka (érdeklődve megáll:) – No mi az? Mondd hamar; ne tégy még

-idegesebbé!

-

-Elza (álmodozva:) – Az jutott eszembe, hogy ha én anyai örömökhöz jutok,

-tulajdonképpen nagyon csunya asszony leszek.

-

-Blanka (dühösen:) – Ugyan, kérlek, hagyj békén! Azt hiszed, jó kedvem

-van?! Ha minden áron froczlirozni akarsz, legalább válaszd meg az

-időpontot. Akkor aztán beszélhetsz tőlem akármi szamárságot. (Szünet.

-Blanka folytatja a sétáját; Elza mind a két könyökét a chaise-longue-ra

-támasztva, megint neki esik a Prévost-regénynek.)

-

-Elza. – Hja, hja!

-

-Blanka. – Gyönyörü poziturát választottál, az igaz. (Századszor néz ki

-az ablakon.) Ah, végre!

-

-Elza (felugrik:) – Jön?

-

-Blanka. – Igen. (Szünet; bejön a szobalány.)

-

-A szobalány. – Rejtvényi úr van itt…

-

-Blanka. – Jöjjön, jöjjön. (A szobalány el; ismét egy kis szünet, s

-megjelenik Rejtvényi.)

-

-Rejtvényi. – Kezeiket csókolom!…

-

-Blanka. – Köszönöm, hogy eljött… ön az én egyetlen barátom! Egy nagy,

-nagy, nagy szivességet kérek öntől!…

-

-Rejtvényi (úgy hajlik meg, mint Odiot Maxime, Champcey márki, a Szegény

-ifjú, Laroque Margit előtt.)

-

-Elza. – Remélem, jól töltötte a nyarat? A _Szeczesszió_t minden héten

-elolvastuk.

-

-Blanka. – Nem veszi rossz néven, ugy-e?… de a dolog nagyon sürgős!…

-

-Elza. – Elég az hozzá: mi kaptuk meg a 89-ik számu ívet!

-

-Blanka. – Kérlek, igy Rejtvényi soha se fogja megérteni. Röviden: még

-ma, azonnal felelnünk kell arra a kérdésre, a melyről talán már hallott:

-»Kit vagy mit irigyel ön?«…

-

-Rejtvényi. – Ah, úgy rémlik, mintha olvastam volna erről!… de…

-

-Elza. – Igen, ön jól emlékszik. Argyll herczegné intézte ezt a kérdést

-az uralkodó házak tagjaihoz, a kik meg is feleltek rá, s ez benn volt az

-ujságokban. Sajnos, a mi kérdésünk nem _echt_, csak _contrefaçon_.

-

-Blanka. – Kérem, ne hallgasson rá. Ugyanarról a kérdésről van szó,

-csakhogy ezt most Reuss herczegné intézi a maga kis köréhez, és az e

-körrel összeköttetésben álló családokhoz.

-

-Rejtvényi. – Reuss herczegné?

-

-Elza. – Igen, XXXVII. Reuss Egon herczegné, a detmold-strelitzi uralkodó

-nagyherczeg felesége. Tudja, a kik haragban vannak Vilmos császárral!…

-Biztosan olvasta annak idején… A császár meghagyta, hogy a tisztek ne

-köszöntsék a nagyherczegi családot…

-

-Rejtvényi. – Hogyne, hogyne!…

-

-Blanka. – A nagyherczegné úgynevezett lavinaíveket küldött szét. Ő maga

-tizet; a tiz czimzett mindegyike kettőt-kettőt; a húsz másod sorban

-czimzett ismét kettőt-kettőt, végül ez a negyven egyet-egyet. Összesen

-tehát száztiz ívet küldtek szét, többnyire Európában, de egyet-egyet

-kaptak a Vanderbiltek, a Gould-ok és Astorok is. Magyarországba négy ív

-érkezett. Egyet kapott Mancsi grófné, egyet Geksi herczegnő, egyet

-Gyurka őrgróf, egyet mi. (Arcza lángba borult s tekintete, mint

-csillagfényes éj.)

-

-Rejtvényi (illő hódolattal:) – Áh!

-

-Blanka. – Elképzelheti, hogy némi gondot fordítunk a válaszra. A dolog

-azonban sürgős; az ívet még ma vissza kell küldenünk. Szóval, szükségem

-van az ön tanácsára.

-

-Rejtvényi. – Hálás vagyok érte, hogy ennyire megtisztel.

-

-Blanka. – Ugy-e megfogalmazza nekem a feleletet? És mindjárt, azonnal?

-Nem képzeli, mily lázassá tesz a nyugtalanság!… Értheti, hogy ilyen

-társaságban nem akarok szégyent vallani.

-

-Rejtvényi. – Csakhogy… őszintén megvallva… nem olyan könnyü megtalálnom

-a kellő feleletet!… Bele képzelhetem-e magam az ön helyébe? Könnyű volna

-megmondanom, hogy én kit írigylek vagy kit fogok írigyelni, de kit és

-mit irigyelne ön?

-

-Blanka. – Ó, istenem, ne beszéljen léhaságokat ilyen komoly pillanatban!

-

-Rejtvényi. – Kérhetek némi gondolkozási időt? egy órát?

-

-Blanka. – S akkor, egy óra mulva, el fogja küldeni?

-

-Rejtvényi. – Igen.

-

-Blanka. – Kezet rá! De siessen! Menjen egyenest haza és zárkózzék be,

-hogy senki se zavarhassa. – Menjen kocsin; a mig leér a lépcsőn,

-befognak… Akarja? (Csenget.)

-

-Rejtvényi. – Csak azt szeretném, ha némi utbaigazitást adna a felelet

-irányát illetőleg.

-

-Blanka. – Nem bánom, akármint lesz, csak valahogyan hozza bele a

-jótékonyságot. Tudja, a jótékonyság olyan, mint a fekete öltözet, mindig

-jól ruházza az embert.

-

-Elza. – S nem baj, ha nem leszünk elmések, ez már _démodé_; a fő az,

-hogy előkelőek legyünk, rémesen, dohosan előkelőek!

-

-Blanka. – Ugyan, kérlek, gondold meg, hogy nem érünk rá a vicczeidet

-meghallgatni!… (Rejtvényihez.) Tehát számíthatok rá?

-

-Rejtvényi. – Egy óra mulva itt lesz.

-

-Blanka. – Köszönöm, nagyon köszönöm, kedves barátom! (Rejtvényi el;

-Blanka kikiséri és visszajön. Elzához.) Megint olyan voltál, mint egy

-utolsó rangu csirkefogó.

-

-Elza. – Nem aspirálok az első rangra. Különben csak azért szóltam bele

-az üzletedbe, mert nem szeretném, ha ez a mafla elbizná magát.

-

-Blanka. – Találj ki valami okosat, s akkor nem szorulunk rá.

-

-Elza. – Ha engem kérdeznének, én tudom, hogy mit irnék.

-

-Blanka. – Halljuk hát ezt a bölcseséget.

-

-Elza. – Azt irnám: »Egyes-egyedül a Longfellow leányait irigylem, a

-kiket a rézbőrüek felavattak tiszteletbeli indiánusokká. A jól öltözött

-emberek közül csakis ők azok, a kik nem kénytelenek czivilizált emberek

-módjára viselkedni.«

-

-Blanka. – Úgy látszik, a vicczeidet már a Longfellow leányaitól

-tanultad. Nem lepne meg, ha valaki kiderítené, hogy annak idején

-sziú-indiánok jártak az állatkertben s a mama megcsodálta őket.

-

-Elza. – Szeretem, hogy mértéket tartasz a pikantériában.

-

-Berzsenyi mama (bejön.) – Már megint veszekedtek?

-

-Elza. – Csak enyelgünk.

-

-Blanka. – Találgatjuk, hogy mit kellene irni. (Berzsenyi papa is

-megjelenik.)

-

-Berzsenyi mama. – Én már gondoltam valamit, de a ti atyátok nem hagy

-engem helyben. Azt gondoltam, hogy: »Mindenkit irigylek, a ki szegény.«

-Ez hasonlít ahhoz, a mit ő felsége írt, és, például, kinek lehetne

-kifogása, ha valaki a szegényeket irigyli?! Aláírás: Berzsenyi Zalán,

-mert Jacques, az magyarul Zalán, nem igaz?

-

-Berzsenyi papa. – De hát irigylem én a szegényeket?! Miért irigyelném én

-a szegényeket?!

-

-Berzsenyi mama. – De hát ki kivánja, hogy irigyeld a szegényeket? Egy

-szép mondásról van szó, ennyi az egész.

-

-Blanka. – Nem mama, ez nem jó. Fitogtatni a pénzt, fuj… S ez kétszeresen

-nevetséges volna ott, a hol a Vanderbiltek, az Astorok és a Gouldok is

-nyilatkoznak.

-

-Berzsenyi papa. – Aztán meg nincs benne a pápa.

-

-Berzsenyi mama. – Nem értem, hogy mit akarsz a pápával.

-

-Berzsenyi papa. – Ha egy Astorhoz, vagy egy Van derbilthez olyan szives

-lett volna ő Szentsége, mint a milyen szíves volt mihozzánk, mit szólsz

-hozzá, lehetne-e birni egész Amerikával?! A pápa nevét ott olvasnátok

-minden plakáton. Aztán ez, engedjétek meg, másképpen nézne ki, mintha

-azt írjuk, hogy irigylem a Policzert, mert jó étvágya van.

-

-A szobalány (levelet hoz). – Rejtvényi urtól.

-

-Blanka. – Adja, adja. (Felbontja a levelet). Ah, ez csakugyan nem rossz!

-»Irigylek mindenkit, a ki letörölhette azt a könnyet, mely előttem

-rejtve maradt.«

-

-Elza. – Nagyon szép; kár, hogy egy csepp értelme sincs!

-

-Blanka. – Annyi értelme van, a mennyit akarsz.

-

-Berzsenyi papa. – De nincsen benne a pápa.

-

-Berzsenyi mama. – A pápát bele lehet venni. Azt lehet mondani, hogy:

-»írigylek mindenkit, a ki annyi könnyet töröl le, mint a mennyit ő

-Szentsége…«

-

-Berzsenyi papa (kiegészíti:) – … »a minek tanuja voltam«, mondjuk:

-»többször tanuja voltam«. S aztán hozzá kell tenni, hogy: »és ki

-csekélységemet több izben kitüntette.«

-

-Blanka. – De, papa, igy a parvenük beszélnek!

-

-Berzsenyi. – Akkor hagyd ki, fiam, a világért se akarok semmi

-félreértést.

-

-Elza. – Én, ha nektek volnék, azt irnám, hogy: »irigylek mindenkit, a

-kinek nem kell albumba irnia.«

-

-Berzsenyi. – Látod, kis leányom, ez sokkal komolyabb dolog, mint te

-képzeled. Jegyezd meg magadnak, gyermekem, hogy az életben számos komoly

-dolog van, a melyekre te nem is gyanakodol.

-

-Elza (magában.) – De gyanakodom.

-

-Blanka. – Nem ragaszkodom a Rejtvényi fogalmazásához, de a »könnyek«

-határozottan tetszenek nekem.

-

-Berzsenyi. – Semmi kifogásom a könnyek ellen; ha a könnyek az orosz

-czárnak nem derogáltak, miért derogáljanak nekem? De szeretném, ha

-helyet szorítanál a pápának, persze úgy, hogy ez ne legyen feltünő, a

-világért se legyen feltünő!

-

-Berzsenyi mama. – És talán be lehetne venni a szegényeket is…

-

-Elza. – Koszorúba a pápa körül.

-

-Blanka. – Kisasszony, kiméljen meg az élczeitől!

-

-Berzsenyi (hunyorgat Elzának, hogy hallgasson.) – Nem, fiam, a szegények

-nem tetszenek nekem. Már a zsoltárokban is benne van, hogy a szegény

-halottnak tekintetik. A szegény nem _fair_. Nem akarom, hogy az én

-ivemnek szegény szaga legyen. Nem igaz?

-

-Blanka. – A papának igaza van; a »könny« is elég. Eddig tehát

-megvolnánk. De már most hogyan helyezzük el a pápát?

-

-– Berzsenyi fölteszi a szemüvegét, hogy jobban lássa, hol lehetne a

-pápának helyet szorítani. Vita – Blanka és Berzsenyi mama közt – arról,

-hogy mi az alany és állítmány. Ennek szerencsés eldöntése után tovább

-tanakodnak, hogy: kit és mit irigyeljenek? Elza ekközben előveszi

-regényét, s tovább olvassa. Nem irigyli az Erős Szűzek hősnőjét, a ki

-oly büszke leányerényeire, de irigyli a betyár Marcel Prévost-t. –

-

-

-

-

-XIII.  EGY ÜZENET.

-

-– A kis szalon. Elza egyedül; olvas. Fellép: Berzsenyi Zoltán úr, 19

-éves, joghallgató, Elza unokatestvére. –

-

-Zoltán. – Szervusz.

-

-Elza. – Szervusz.

-

-Zoltán. – Mit olvasol, Elzácskám?

-

-Elza. – Ennek a szegény Shaksperenek a hátrahagyott munkáit olvasgatom.

-

-Zoltán (megnézi a könyvet, a melyet Elza letett). – »A félneműek«, irta

-Jane de la Vaudére. Ejha!

-

-Elza. – Pénzért jöttél, ugy-e?

-

-Zoltán. – Ördögöd van, hogy eltaláltad. Mondd, néni, hogy jöszsz erre a

-gondolatra?

-

-Elza. – Te csak pénzért jöszsz hozzánk és ez nem szép tőled. Van a

-családban egy született tánczos, de ezt ingyen soha se lehet megkapni. S

-a míg van egy-két bükkje, pénzért se. Hát nem borzasztó ez?

-

-Zoltán. – Itthon van az öreg?

-

-Elza. – Nincs és ma már talán nem is jön haza.

-

-Zoltán. – Tyű, kutyateremtettét!

-

-Elza. – Miért nem kérsz az apádtól?

-

-Zoltán. – Az most skartba van téve. Képzeld, azt meri mondani nekem,

-hogy ne kerüljek a szeme elé! Mit szólsz hozzá? Az öreg Beer! Nekem!

-

-Elza. – Csitt, mert ha a mama a _Beer_ szót meghallja, görcsöket kap, s

-akkor aztán egy vasat se pumpolsz ki a papából. Mennyi kellene? Egy

-ötvenes? Egy százas? Hatvanegy forintom nekem is van. Ha minden kötél

-szakad, ezt odaadhatom.

-

-Zoltán. – Köszönöm, de ilyen csekélységekre a praetor nem is hederit.

-Igaz, hisz te nem tudsz római jogot!

-

-Elza. – Remélem, nem akarsz ezresekben beszélni?

-

-Zoltán. – Legalább is ezer bikáról van szó.

-

-Elza. – Talán beteg vagy? Nem érzel egy idő óta fejfájást,

-szédüléseket?…

-

-Zoltán. – Hagyj békét, én komolyan beszélek. Olyan komolyan, hogy a pénz

-nem is nekem kell!

-

-Elza. – Talán valami szegény árvaleánynak, a kinek atyját leütötte a

-hajókötél, anyja mosónő volt, és a ki most a Magyar Szinháznál van?…

-

-Zoltán. – Miket kefélsz itt össze-vissza?! Mondom hogy őrült komoly

-dologról van szó. Ez a pénz pártczélokra kell.

-

-Elza. – Miféle pártnak a czéljaira?

-

-Zoltán. – Nemzeti párt. Hallottál róla?

-

-Elza. – Hogyne hallottam volna! Ott voltam a temetésén is. A világoskék

-kabátom volt rajtam és úgy tapsoltam Apponyinak, hogy elrepedt a

-keztyűm.

-

-Zoltán. – Ki beszél Apponyiékról? Az egyetem nemzeti pártjáról van szó.

-

-Elza. – Ah, olvastam! De én azt hittem, hogy te a másik pártban vagy.

-

-Zoltán. – Elment az eszed? Hisz az a kazárpárt! Én a Nemzetinek a

-főemberei közé tartozom.

-

-Elza. – És részt vettél a verekedésekben is?

-

-Zoltán. – Meghiszem azt! Még pedig ugyancsak tevékenyen. Én voltam a

-választás egyik fő-vezetője; én intézkedtem, hogy hová hány pofozót kell

-küldeni, hányat a bölcsészekhez, hányat a medikusokhoz, satöbbi.

-

-Elza. – S te magad bölcsen a háttérben maradtál?

-

-Zoltán. – Én? Barátom, mindenütt én voltam legelül. Magamhoz vettem négy

-válogatott pofozót: Várai-Fejért, Hunhegyit, Grünspán Berczit és

-Szilárdffy Nándit… Mit nevetsz?

-

-Elza. – Azt nevetem, hogy ezeknek a híres pofozóknak az ősei

-egytől-egyig kazárok voltak, nem is beszélve közös elődünkről, az öreg

-Beer nádorról…

-

-Zoltán (boszúsan). – Mit értesz te ahhoz?! Tőled kitelik, hogy

-mohamedánnak fogod mondani Lederer báró tábornokot, és Schwarzenberg

-herczeget, mert berg van a nevében. Különben ez nem tartozik a dologra.

-Elég az hozzá, nem fogjuk eltűrni, hogy az egyetemen a Dob-utcza

-diktáljon.

-

-Elza. – Látod, ez férfias beszéd. Igy már szeretem a spanyolt.

-

-Zoltán. – A főpapok közül is sokan segítik pártkasszánkat. Az úri

-családok közül még többen. Nagyon nem szeretném, ha éppen a mi családunk

-nem adna semmit. Az öregnek ki kell szúrnia egy ezrest.

-

-Elza. – Nem fog könnyen menni.

-

-Zoltán. – Pedig magamnak is kell az alkotmányos költségekre egy pár száz

-forint. Beláthatod, hogy a hol egy Várai-Fejér ezrekkel rukkol ki, én se

-viselkedhetem úgy, mint egy tandijmentes.

-

-Elza. – Persze, persze. E szerint vagy ezerötszáz forint kell.

-

-Zoltán. – Legkevesebb.

-

-Elza (a ki egy kicsit elgondolkozott, s a kinek hirtelen eszébe jutott

-valami). – Aztán mit kapok, ha megszerzem neked ezt a summát?

-

-Zoltán (lelkesedve). – Fiam, a mit akarsz. Kivánd az életemet!

-

-Elza. – Hja, az nekem nem elég. Hanem először is add becsületszavadat,

-hogy senkinek se mondod el, a mit kérek; értsd meg: senkinek a világon!

-

-Zoltán. – Férfiúi becsületszavamra!

-

-Elza. – Átadsz valakinek egy üzenetet?

-

-Zoltán. – Szerelmeset?

-

-Elza. – No, nem egészen. De lehet a dologból valami.

-

-Zoltán. – Jézus! Te kis fraczcz! Hát már te is?!…

-

-Elza. – Semmi konfidenczia! Igen vagy nem?

-

-Zoltán (habozva és egy kicsit szégyenkezve). – Attól függ, hogy mi az

-üzenet, s kinek szól.

-

-Elza. – Ennyi az egész: Valakinek, a kit ismersz, titokban ezt fogod

-mondani: »Beszéltem valakivel, s az a valaki már nem haragszik senkire a

-világon. Azt mondta nekem, hogy: annak az illetőnek minden meg van

-bocsátva!«

-

-Zoltán. – S ki az az illető?

-

-Elza. – Az az illető cs. és kir. huszárhadnagy s azt hiszem, ezzel

-minden meg van mondva. Különben megnyugtathatom a lelkiismeretedet:

-házasság nincs kizárva.

-

-Zoltán. – És én vagyok az első, a ki majd gratulálhat?

-

-Elza. – Te vagy az első, a ki majd gratulálhat, ha a szíveket csakugyan

-egymáshoz vezérli a kegyes ég. Nos, vállalkozol?

-

-Zoltán. – Ha ismerem a jövendőbeli sógort, miért ne?

-

-Elza (sugva). – Telegdy Miklós.

-

-Zoltán. – Rendben vagyunk. Itt a kezem, nem disznóláb. De mit mondjak

-neki, ha azt kérdi, hogy hogyan jövök én mindehhez?

-

-Elza. – Mondd neki… Várj, egy kicsit gondolkozom, hogyan csinálják ezt a

-szindarabokban?!… Mondd neki… igen, mondd neki azt, hogy az öregek, a

-két Rantzau testvér, össze akartak bennünket házasítani, de mi ki nem

-állhatjuk egymást, s ezt boldogan megvallottuk egymásnak.

-

-Zoltán. – Angyal vagy.

-

-Elza. – Imádlak. S mi több: este nálad lesz a pénz.

-

-Zoltán. – Hanem, te, ez érdekes.

-

-Elza. – Micsoda?

-

-Zoltán. – Alig kóstoltam bele a politikába, máris nyakig vagyok a

-korrupczióban.

-

-Elza. – Ne légy ostoba, hanem gondolj arra, hogy egy cousine, egy vidám

-kis hadnagyné, a kinek a Wertheimjában már ott a hozománya, mindig jobb

-szövetséges, mint egy uzsorás.

-

-Zoltán. – Carmen, te démon vagy!

-

-Elza. – Hanem te, ha valaha elárulsz, gondolj a kútra és a vadmacskára!

-

-Zoltán. – Be vagy biztosítva; hisz csak magamat kompromittálnám!

-

-Elza. – És siess.

-

-Zoltán. – Tőlem már holnap meglehet az esküvő.

-

-Elza (sóhajt). – Sajnos, még nem tartunk itt. Az állapot bajos, nagyon

-bajos!… Látod, te olyan fiatal vagy!… Úgy tekintelek, mint egy leányt.

-Szóval, tudd meg, hogy: nagy akadály van közöttünk.

-

-Zoltán. – Hogy nincsen pénze? Bah! Van neked elég.

-

-Elza. – Nem az, hanem: a vallás. Ő protestáns, én tehát szerencsétlen

-vagyok. Látod, ilyen az élet!

-

-Zoltán. – Ne beszélj!

-

-Elza. – A mint mondom. De eredj. Még ma beszélsz vele?

-

-Zoltán. – Légy nyugodt: azonnal. De számíthatok rád, úgy-e?

-

-Elza. – Mintha a zsebedben volna.

-

-Zoltán. – Szervusz.

-

-Elza. – Szervusz. (Kezet fognak. Zoltán el.)

-

-(Elza leül s tovább olvassa _A félneműek_et. Egy óra mulva megjelenik

-Berzsenyi papa.)

-

-Berzsenyi. – Mit olvasol, gyermekem?

-

-Elza. – Ennek a szegény Shaksperenek a hátrahagyott munkáit olvasgatom.

-

-Berzsenyi. – Jól teszed, gyermekem. Úgy tudom, hogy ez igen helyes

-nézetű és tudományos író.

-

-Elza. – Nem találkoztál Zoltánnal?

-

-Berzsenyi. – Nem, de annál jobb. Bizonyosan pénzt akart a gazember.

-

-Elza. – Dehogy! Nagyon komoly dologban keresett.

-

-Berzsenyi. – Kicsoda? Ez a csirkefogó? Az lehetetlen.

-

-Elza. – Pedig úgy van. Igazán kár, hogy nem találkoztál vele.

-

-Berzsenyi. – Nem tréfálsz?

-

-Elza. – Mikor ilyen komoly dologról van szó?! Isten mentsen! Ejnye,

-ejnye, igazán sajnálom.

-

-Berzsenyi. – Hidd el, hogy be akart csapni. Ismerem ezt a ficzkót. S

-ugyan mivel tudott téged elbolondítani?

-

-Elza. – Ki van zárva minden rosszhiszeműség. Hisz nem is magának kérte a

-pénzt.

-

-Berzsenyi. – Miféle pénzt?

-

-Elza. – Szót se érdemel. Mindössze ezerötszáz forint, s ez az adakozás

-mindenesetre a legjobb hatást tenné azokban a körökben, a melyek mindig

-exkluzivek maradnak.

-

-Berzsenyi. – Látod, mindjárt mondtam, hogy pénzt akar.

-

-Elza. – De a magyarság és a vallás czéljaira. Az egyetem nemzeti

-pártjának a nemes törekvéseit kellene gyámolítani.

-

-Berzsenyi. – Miféle egyetem? Miféle nemzeti párt? Miféle kellene? Az

-egészből csak azt értem, hogy pénzt akar kiszedni a zsebemből.

-

-Elza. – De papa, te, a ki olyan nagylelkű vagy, mikor magas czélokról

-van szó!…

-

-Berzsenyi. – Látod, gyermekem, én szívesen segélyezem a szép ügyeket.

-Mikor azt hiszed, hogy ujságot olvasok, nem is képzeled, milyen gyakran

-gondolok a nemes érzésekre! Most is, például, a hogy jövök, eszembe jut,

-hogy gyöngédséget fogok tanusítani a nép érzése iránt. Mit szólsz hozzá?

-Azt tervezem, hogy az egyik Jährlingemet Kölcseynek, a másikat pedig

-Pázmány Péternek fogom elnevezni. Ez hazafias és vallásos gondolat, mi?

-És nem kerül semmibe.

-

-Elza. – De papa, ezzel, ellenkezőleg, megbotránkoztatnád az embereket!

-Ilyen neveket adni lovaknak! Azt hinnék, hogy bagatellizálod a vallást

-és a tudományt.

-

-Berzsenyi. – Gondolod?

-

-Elza. – Bizonyos vagyok benne.

-

-Berzsenyi. – Jól van, hát legyen neked igazad! Pedig Kölcsey nagyon szép

-név lett volna… De ennek a betyárnak azért nem adok egy fityinget sem!

-

-Elza. – Ki beszél ő róla? Én a nemzeti pártról beszélek, melynek czélja

-az előkelő magyarság összekapcsolása s a vallásos érzés terjesztése.

-

-Berzsenyi. – Mit keres az előkelő magyarság ennél a tacskónál? Mért nem

-jön az előkelő magyarság én hozzám, ha pénzt akar tőlem? Nem, gyermekem,

-erről nem érdemes beszélni.

-

-Elza. – Pedig mindössze hatan kaptatok ilyen felszólítást. Az

-Esterházyak, a Pálffyak, már nem is emlékszem, ki… igen, még két gróf,

-te, meg az öreg Várai Fejér. Persze, a főpapokon kivül, de ezek már

-többnyire adakoztak.

-

-Berzsenyi. – A főpapok már adakoztak volna?

-

-Elza. – S miért ne adhatnál te annyit, a menyit a kalocsai érsek, a

-kinek annyi felé kell adakoznia?! Mondhatom, nem válnék szégyenedre,

-mert hisz nem marad titok, hogy kik azok, a kik a magyar ifjúság nemes

-törekvéseit diszkrétül támogatják.

-

-Berzsenyi. – Mondasz valamit s igérem, hogy meg fogom fontolni az

-esetet.

-

-Elza. – Az ilyesmi mindig kiszivárog. Esetleg még maga a pápa is

-megtudja. S az ilyen diszkrét, háttérbe vonuló buzgólkodást a vallásos

-ügyek körül megjegyzik maguknak azok is, a kik nem mondják el mindjárt,

-hogy tudnak róla.

-

-Berzsenyi. – Gondolod, hogy esetleg még ő szentsége is megtudja?

-

-Elza. – Nagyon csudálnám, ha nem érdekelné ez a mozgalom.

-

-Berzsenyi. – Hát tudod, ezernégyszáz forint, vagy ezerháromszázat

-mondtál?…

-

-Elza. – Ezerötszázat.

-

-Berzsenyi. – Meinetwegen. Tehát ezerötszáz forint nem olyan nagy dolog,

-s ha úgy gondolod, megtehetném a kedvedért, csak ez a fiú nem tetszik

-nekem.

-

-Elza. – A baj csak az, hogy a gyüjtést holnap lezárják, mert sietnek a

-választásokkal, meg micsoda, így és amúgy… S Zoltán, a párt

-megbízásából, tőled Hunhegyihez ment.

-

-Berzsenyi. – Pedig Hunhegyit nem is akarták felszólítani, mi? Ennek nem

-is volna semmi értelme, mindaddig, míg tekintélyesebb emberek nem

-mondtak nemet. Jól van no, meglesz az ezerkétszáz forint, ha neked

-örömet szerzek vele.

-

-Elza. – Milyen jó vagy te, drága papuskám!… De el ne téveszd, ezerötszáz

-forint kell. Még csak az kellene, hogy Várai-Fejér többet adjon, mint

-te!

-

-Berzsenyi. – Ne félj, ő inkább kevesebbet ad, mint többet.

-

-Elza (megczirógatja apja arczát). – És el is küldjük még ma, ugy-e?

-

-Berzsenyi. – Az érsekek is ugyanennyit adtak? Ezerötszáz koronát?

-

-Elza. – Nem ezerötszáz koronáról, hanem ezerötszáz forintról van szó. Az

-érsekek többet adtak, de mi nem arrogálhatjuk, hogy a lisztán egy

-rangban szerepeljünk az érsekekkel. Ha ők nem is, esetleg ő szentsége

-rossz néven vehetné… Nem, ne forszirozd a többet; ezerötszáz, se több,

-se kevesebb. A tapintat és az ízlés is követeli.

-

-Berzsenyi. – Látod, ha ez a majom itthon talál, még valami bolondot

-követek el! Pedig, ha többet adok, mindenki azt mondja, hogy főrend

-akarok lenni. Nem igaz?

-

-Elza. – Természetesen. De remélem, hogy letettél erről?…

-

-Berzsenyi. – Megvallom, jobb szerettem volna a kerek összeget.

-

-Elza. – Nem, kedves jó papám, a világért se küldj többet! Hidd el nekem,

-hogy ez nagy ügyetlenség volna! Kedves, aranyos apuskám, ugy-e,

-megigéred?… (hizelegve:) megigéred a te kis leányodnak, hogy nem küldesz

-többet ezerötszáz forintnál?

-

-

-

-

-XIV.  BERZSENYI INCOGNITO.

-

-– Történik: Melanienál. Polgárias, de kényelemre valló berendezés;

-szigorú, de ízléses bútorok. Egy férfikalap és egy sétapálcza; Melanie

-élénk beszélgetésben. –

-

-A szobalány (bedugja a fejét). – Jön!

-

-Melanie. – Melyik lépcsőn?

-

-A szobalány. – A hátulsón.

-

-Melanie. – Akkor erre. (A kalap és a sétapálcza eltűnik).

-

-(Szünet).

-

-Melanie (leül a zongorához és Chopint kezdi játszani. Megjelenik

-Berzsenyi). – Áh, maga itt van?… (Abba hagyja a zongorázást).

-

-Berzsenyi (kalapban és felöltőben, melynek a gallérja feltűrve. Egy

-kicsit morcsos). – Melanie, magának ki kell költözködnie ebből a házból.

-

-Melanie. Miért?

-

-Berzsenyi. – Nagyon élénk ponton van. Nappal egyáltalán nem lehet ide

-jönni. Az embernek el kell takarnia az arczát, a mikor besurran, s a

-hátulsó lépcsőn is nagyon sokan járnak.

-

-Melanie. – Nem értem, hogy miért retteg annyira?! Hát ha észreveszik is?

-Mi szégyenletes van abban, hogy az ember koronkint meglátogatja a

-barátnőjét? Azt hiszem, már senkinek se reped meg a szíve, ha kitudódik,

-hogy maga se tartozik a szentek közé.

-

-Berzsenyi. – Igen, de a leányaim! A leányaim, szerencsétlen gyermek! Azt

-hiszi, nem tudják, hogy maga itt lakik?! S mintha tetten akarnának érni,

-mindig erre járnak. Kisülne a szemem, ha rajta kapnának, a mint

-slíszolok innen.

-

-Melanie. – Hát nem jöhet maga ide a fogorvoshoz, ügyvédhez, vagy nem

-tudom kihez?

-

-Berzsenyi. – Mbah! Adjon be ilyet a modern leányoknak! Szóval: nem

-akarok pirulni az erkölcstelenségemért. Én már elég öreg vagyok arra,

-hogy nyugodtan lehessek erkölcstelen.

-

-Melanie (némi lenézéssel). – A maga erkölcstelensége!… E felől nyugodtan

-alhatik. Nagyon csudálnám, ha a jó isten ezért örök kárhozattal sujtaná

-magát.

-

-Berzsenyi. – Melanie, ne beszéljen így. Különösen ebben a pillanatban.

-

-Melanie. – Mért éppen ebben a pillanatban?

-

-Berzsenyi. – Mert egy komoly, nagy szívességet akarok kérni magától.

-

-Melanie. – Hát csak rajta; azt tudja, hogy mindig számíthat rám. És ha

-már komolyan beszélünk, ki is költözködöm, ha éppen akarja. De az

-istenért, gondoskodjék róla, hogy ne kelljen költözködnöm minden

-fertályban! Legyen óvatosabb a kisasszonyok előtt; nem értem, hogy’

-tudják meg mindjárt a lakásomat. Igazán csodálatos, hogy olyan édes,

-kedves gyermekek s még sincs bennök irántam semmi diszkréczió!…

-

-Berzsenyi. – Ne folytassa, Melanie, ne folytassa! Higyje el… meg vagyok

-győződve róla… úgy éljek!… mint hogy nagyon rokonszenveznének magával.

-Lássa, a mit mondani akarok, a legnagyobb bizonyítéka annak, hogy

-mennyire tisztelem… mondhatnám, hogy mindnyájan mennyire tiszteljük önt.

-Tanácsot akarok kérni magától – családi dologban.

-

-Melanie. – Ah!

-

-Berzsenyi. – Igen. Nincs kihez fordulnom, ha maga nem mutatja meg, hogy

-milyen irányban intézkedjem. A feleségem?! Ó, istenem, a szegény asszony

-már igen kövér, és ez rendkivül szomorú; nekem lagalább nincs szivem,

-hogy őt zavarjam. Megvallom őszintén, hogy máskor, komoly dolgokban, az

-Elza leányomtól szoktam tanácsot kérni. Lóversenyen, vagy ha egy kötést

-csinálok, sohase indulok el az ő tapasztalata nélkül. Ennek a gyereknek

-olyan feje van, mint egy ispánnak. De most mellőznöm kell őt száz okból.

-Először, mert erkölcsi kérdésről van szó, már pedig erkölcsi dologban

-mégse illik a leányommal tanácskoznom, nem igaz?… és másodszor, mert

-éppen ő róla van szó.

-

-Melanie. – Na, már erre igazán kiváncsi vagyok.

-

-Berzsenyi. – Képzelje, tegnap félre von, és azzal kezdi, hogy: »Papa,

-egy édes titkot sugok a füledbe!« Micsoda stilus!

-

-Melanie. – Hja, a mai nevelés!

-

-Berzsenyi. – Ez nem elég, hanem igy folytatja: »Készülj el rá, hogy

-engem egy örvendetes családi esemény fog érni.« Na, gondoljon egy ilyen

-valamit! Azt hittem, hogy megüt a guta, de rögtön. Szerencsére hozzá

-tette: »Menyasszonynak érzem magamat. Férjhez megyek Telegdy Miklóshoz.

-Huszárhadnagy. Nincs egy megveszekedett krajczárja se, csak a kardja«.

-Mit szól hozzá? Itt van nekem a szezon, a lóversenyek is megkezdődtek,

-annyi a dolgom, hogy azt se tudom, fiú vagyok-e vagy leány, és ilyen

-tégla esik a fejemre!

-

-Melanie. – Már pedig ennek előbb-utóbb be kellett következnie. És nem

-tudom, hogy mért csodálkozik rajta?…

-

-Berzsenyi. – Hát azért taníttattam én a leányomat angol nyelvre,

-mythologiára, gömbháromszögtanra, mit tudom én mire, hogy egy hadnagyhoz

-adjam feleségül?! Egy bibornok nem tanul többet, mint az én leányom. S

-mikor én azt hiszem, hogy ennek a leánynak olyan esze van, mint egy öreg

-herczegnőnek a szindarabtól, akkor előjön nekem egy hadnagy, egyet

-kaszál a lábával és el akarja venni az én leányomat!

-

-Melanie. – Hja, kedves barátom, ez előjön a legjobb családokban is.

-

-Berzsenyi. – De a legjobb családok is megpukkadnak, ha előjön. Tudja,

-Melanie, engem nem az bánt, hogy ez a fiatal ember egy éhenkórásznak néz

-ki. Egy Berzsenyi mindig van olyan jó, hogy ha a leánya megengedi

-magának egyszer ezt a luxust, hát egy millióval többet ad neki

-hozományul és spongyát rá. És én nem is haragudnám, ha az Elza, nem

-tudom, egy bárócskával jön elő, egy akármilyen smuczián kis bárócskával,

-a ki szegény, mint a templom egere, de legalább egy katolikus templomból

-jött ki, és Prágában van egy öreg nagynénje, a kinek van egy

-csillagkeresztje, legalább.

-

-Melanie. – Most már aztán tökéletesen nem értem. Maga, a ki aznap lehet

-báró, a mikor akar, és gróf is, ha nem sajnál egy pár lépést, maga ad

-olyan sokat erre a czimecskére!…

-

-Berzsenyi. – Lássa, Melanie, maga ezt rosszul érti. Én demokrata vagyok

-és azt tartom, hogy az ember – ember, még akkor is, ha nincs pénze. De a

-vejemben nem mindegy, hogy honnan került ki. Én megengedhetem magamnak,

-hogy ne legyek még báró se. Én már az öreg Berzsenyi vagyok, a ki

-megvárakoztatja a minisztereket, a mikor a miniszterek az országnak

-pénzt koldulnak. De a vejemben már nem mindegy, hogy minden oldalról

-hogyan néz ki. Ez engemet leszállít, leszállítja a családot, mindent

-leszállít. A világ érzi, hogy az én leányaimnak kikhez kell nőül

-menniök, s én ezt az érzést nem akarom megsérteni.

-

-Melanie. – A világ mindig megért egy huszárhadnagyot.

-

-Berzsenyi. – És ez még semmi. A kutya nem itt van eltemetve.

-

-Melanie. – Hát hol?

-

-Berzsenyi. – A kutya ott van eltemetve, hogy a fiatal ember protestáns.

-

-Melanie. – Nem tudom, hogy mi kifogása van ez ellen a vallás ellen?

-

-Berzsenyi (megütődve). – Hát a pápa?!…

-

-Melanie. – A pápa be fogja látni, hogy nem maga megy férjhez, hanem a

-leánya.

-

-Berzsenyi. – A pápa azt fogja mondani, hogy Berzsenyinek, a ki hithű

-ember, meg kellett volna tiltania ezt a vegyes házasságot. És aztán…

-tegyük fel, hogy nem akadályozom meg… azt kérdem magától, Melanie, hogy:

-hol fognak esküdni?

-

-Melanie. – Ez mellékes dolog a polgári házasság óta.

-

-Berzsenyi. – A polgári házasságot, Melanie, miniszterek csinálták, a kik

-kölcsönöket koldulnak az országnak. Ez kőműveseknek való és utazó

-ügynököknek. Nekem komoly házasság kell, püspökökkel, orgonával és egy

-szopranistával az operától. Református templomba ereszszem az én

-leányomat, a hol a pap egy tósztot mond neki?! Nem, Melanie, a hol nem

-latinul beszélnek, az nekem nem házasság. Nézze Melanie, ha elmondanám

-magának: mibe került nekem, hogy katolikus lehessek, maga sírna. Hát,

-mondja, azért lettem én katolikus, hogy az unokám protestáns legyen?!

-Nem, ne is beszéljünk erről; ez leszállítaná a családot. Erkölcsi

-lehetetlenség, hogy beleegyezzem ebbe a házasságba.

-

-Melanie. – Hát mit fog csinálni?

-

-Berzsenyi. – Éppen azt kérdem magától.

-

-Melanie. – Csakhogy én a kisasszony pártján vagyok.

-

-Berzsenyi. – Annál jobb. Tudom, hogy maga is rokonszenvezik a

-családommal… aztán maga finom lelkű, és tudja, hogy hogyan kell beszélni

-a leánygyermekekkel… és okos… Maga meg fogja magyarázni nekem, hogy

-miképpen mászszak ki ebből a szószból.

-

-Melanie. – E szerint semmi áron se akar beleegyezni?

-

-Berzsenyi. – Én? Hát úgy nézek ki én, mint a ki beleegyezik?

-

-Melanie. – De azt se akarja, hogy a kisasszony szomorkodjék?

-

-Berzsenyi. – Hát hiéna vagyok én?

-

-Melanie. – Akkor a legjobb lesz, ha színleg beleegyezik, de kiköti, hogy

-egy esztendeig szó se lesz az esküvőről, mert hátha csak szalmaláng,

-leányoknál előfordul az ilyesmi. Aztán majd meglátjuk. Egy esztendő sok

-idő; azalatt mindenféle történhetik. A fődolog: hogy nem szabad

-ellenkezni, mert nagy baj volna, ha a kicsike megbokrosodnék.

-

-Berzsenyi. – Nekem is ez volt a gondolatom.

-

-Melanie. – Időközben tudakozódni fogok a fiatal ember után.

-Megismerkedem vele, s majd meglátjuk.

-

-Berzsenyi. – Melanie, ha elintézi nekem ezt a fiatal embert,

-felhatalmazom, hogy reméljen valami nagyot.

-

-Melanie. – Minek mond ilyeneket? Tudja, hogy én nem vagyok kapzsi.

-

-Berzsenyi. – Maga egy angyal. No, rám bízhatja. Szóval: azt tanácsolja,

-hogy egyelőre mondjak igent?

-

-Melanie. – Mindenesetre.

-

-Berzsenyi. – Ez könnyebb is. És nagyon örülök, hogy ezt tanácsolja;

-szinte megnyugtatott. Maga olyan okos, de olyan okos, hogy egy cseppet

-se aggódnám, ha maga csak egyetlenszer beszélhetne erről a leányommal.

-Bizonyos vagyok benne, hogy mint tapasztalt nő, a lelkére tudna

-beszélni. Tudja-e, mi jut eszembe?

-

-Melanie. – Nos?

-

-Berzsenyi. – Hogy minők a világ előitéletei! Maga rokonszenvezik velünk,

-mi rokonszenvezünk magával, s maga még se érintkezhetik a leányaimmal.

-Pedig meg vagyok győződve róla, hogy maga még a feleségemnek is igen

-tetszenék. Bizonyos vagyok benne, hogy ha egyáltalán gondolna az

-effélére, ő csak helyeselne engemet, és azt mondaná nekem: »Ha már ennek

-így kell lennie, Jacques, akkor százszor inkább a Melanie, mint más«.

-

-Melanie (részvéttel). – Hogy van ő méltósága? Sokat szenved még az

-asztmájával?

-

-Berzsenyi. – Ne is beszéljünk erről, Melanie, mert megreped a szivem.

-(Igen gyengéden.) No, nem vezet be a kicsi fehér szobába, az én kedvencz

-szobámba?!…

-

-Melanie (szintúgy, némi szemrehányással). – Hálátlan! Milyen rég nem

-gondolt rá, hogy van valahol a világon egy kis zug…

-

-Berzsenyi. – Nézze csak!

-

-Melanie. – Mi az?

-

-Berzsenyi. – Nézzen ki az utczára. A túlsó oldalra. A leányaim!… Hát nem

-felnézegetnek a maga ablakaira?!… Ó, ezek a mai gyermekek!

-

-Melanie (hátrább húzza Berzsenyit az ablaktól). – Jeszszusom, akkor hát

-jöjjön errébb!… valahogy meg ne lássák, az istenért!…

-

-

-

-

-XV.  BERZSENYI AZ IRODALOMÉRT.

-

-– Berzsenyi dolgozó szobája. Zöld posztóval párnázott ajtók, hat ablak a

-Nádor-utczára. A homályos háttérben, mely sejtelmes és titokzatos, mint

-egy bálványnak a szentélye, óriási alkotmány: Wertheim egy remekműve.

-Berzsenyi iróasztalánál. –

-

-Elza (bedugja a fejét az ajtón.) – Parancsolsz, papa?

-

-Berzsenyi. – Gyere be és csukd be az ajtót. Kulcscsal.

-

-Elza. – Kulcscsal?

-

-Berzsenyi. – Igen. Nincs valaki a másik szobában?

-

-Elza. – Senki. Azaz hogy Thomson kisasszony. Olvas.

-

-Berzsenyi. – Küldd ki. Nem akarom, hogy hallgatózzék.

-

-Elza. – De hiszen nagyot hall szegény!

-

-Berzsenyi. – Nem bízom benne. Egy öreg nő, a ki a fülorvoshoz jár!…

-Rajtam nem fogja gyakorolni magát.

-

-Elza. – Mért ez a titokzatosság? (Bezárja az ajtót és közelebb megy az

-apjához.)

-

-Berzsenyi. – Egy nagyon fontos dologban akarom a tanácsodat kérni. Ülj

-le.

-

-Elza. – A tanácsomat? Papa, te megijesztesz!

-

-Berzsenyi. – Azért nem kell aggódnod. Egy tervem van, a melyhez a

-legnagyobb finessz szükséges. S az egész világon csak te érthetsz meg

-engem.

-

-Elza (szemében egy tuczat kérdőjellel). – Hallgatlak, papa.

-

-Berzsenyi. – Csak veled beszélek őszintén erről a tárgyról, de nem

-szeretném, ha félre értenél.

-

-Elza. – Milyen sok bevezetés!

-

-Berzsenyi. – Még több is van, a mit előre kell bocsátanom. Tudod,

-gyermekem, én nem vagyok hiú. Előttem minden vallásfelekezet egyenlő. Az

-érdemet elismerem, s a rangot csak isten adományának tartom, nem

-érdemnek. Soha se hallottad tőlem, hogy a szegény ember komisz ember,

-ámbár helyzetök a pénzpiacz mai viszonyainál fogva meglehetősen

-kellemetlen. De én ilyet nem mondok, mert bennem van gyöngédség, igazi

-könyörületesség, s az állatokat se tudnám bántani.

-

-Elza. – Megvallom, nem értem, hogy mindez…

-

-Berzsenyi. – Várj csak. Ez mind a dologra tartozik. Mondom, nem vagyok

-hiú, s nekem az mindegy, hogy valaki ki- s bejár az udvarnál, vagy

-szerényen meghuzódik az ő csendes tevékenységében. Szép, ha valaki

-főajtónálló mester, de én az ilyesmire nem adok semmit. Ha én egyszerűen

-von Berzsenyi vagyok, azért ő szentsége is tudja, hogy ki az a

-Berzsenyi, s hogy Berzsenyi tisztességes ember.

-

-Elza. – Mirevaló az a sok beszéd? Mindenki tudja, hogy te a legjobb

-ember vagy a világon!

-

-Berzsenyi. – Fogsz te engem strébernek mondani? Ugy-e nem? Hála

-istennek, van hova lehajtanom a fejem, s azért, hogy a főherczegek

-mindennap kétszer mondják nekem: »Jó napot, báró« – az olyan ember, mint

-én, nem tesz egy lépést sem. Már egy római költő megmondta, hogy: úgy

-vagyok, a mint vagyok, római polgár vagyok, és ha összedől az egész

-világ, az ügyektől távol boldogan művelem kertemet.

-

-Elza (észbe kap). – Az igaz, papa, csakhogy a jogos ambiczió…

-

-Berzsenyi. – Várj csak. Szóval: nekem tökéletesen mindegy, hogy a

-főrendiház tagja vagyok-e, vagy nem vagyok a főrendiház tagja. Mért ne

-volna mindegy? Nem igaz?

-

-Elza. – Nem vagy kevesebb, ha nem is vagy az, csakhogy a világ…

-

-Berzsenyi. – Látod, éppen erre akarok kilyukadni. Nekem mindegy, hogy a

-főrendiház tagja vagyok-e, de a világnak nem mindegy. A világ ezt

-megköveteli tőlem. Már pedig, gyermekem, ha emberek között akarunk élni…

-

-Elza. – Nemcsak a világnak tartozol ezzel, hanem magadnak is. Ez neked

-úgy dukál, mint a korrekt öltözet. És valljuk meg, hogy a mama, a ki e

-tekintetben nem olyan puritán gondolkozásu, mint te, mert ő végre is

-csak asszony: a szegény mama nagyon örülne ennek.

-

-Berzsenyi. – Hát éppen ezt akartam mondani. A szeretetnek is megvannak a

-maga törvényei, s a szeretet azt diktálja nekem, hogy családomért

-feláldozzam az elveimet s e tekintetben ne legyek oly mereven

-elzárkozott, pláne visszautasitó, mint a milyen szeretnék lenni.

-

-Elza. – Hogyan? Történt valami ebben az irányban?

-

-Berzsenyi. – Nem. De eszembe jutott valami. S elmondom neked, hogy’

-jöttem erre a gondolatra.

-

-Elza. – Mondd már! Olyan kiváncsivá teszel!

-

-Berzsenyi. – Hát a mint olvasom az ujságban, hogy Vörösmartynak szobrot

-emelnek, s hogy Vörösmarty igy, Vörösmarty amúgy, azt mondom magamban:

-»Jó, legyen, nem bánom, nekem Vörösmarty mindegy.« Tudod, ha az ujságok

-olyan nagy lármát csapnak valakivel, az nekem gyanus. Hanem utóbb azt is

-olvastam, hogy a városi tanács tizezer forintot szavazott meg

-Vörösmartynak. A városi tanács! Barátom, ha már a városi tanács is a

-zsebébe nyúl, s pláne ha ennyit vesz ki a zsebéből valakinek a kedvéért,

-akkor ennek a valakinek nagyon jeles embernek kell lennie, akármit

-kiabáljanak az ujságok. Tudakozódom, s hallom, hogy ez a Vörösmarty

-egészen érdemes férfiú.

-

-Elza. – Hogyan, papa, hát nem tudod…

-

-Berzsenyi. – Dehogy nem! Tudtam én azt, csakhogy rosszul emlékeztem s

-összetévesztettem egy antiszemita képviselővel. Ne gondold, hogy én nem

-érdeklődöm az irodalom iránt. Nagyon szeretem én a szép tanulmányokat,

-most is olvasom a felvilágosodás történetét, bizonyos Schultztól;

-tanulságos könyv, majd odaadom neked olvasni, én úgy is elalszom rajta.

-Többet mondok, még egészen fiatal ember voltam, s már megvettem kedves

-mamádnak Schiller költeményeit díszkötésben, s nem fogod hinni, hogy

-iskolás fiú koromban a vizsgálaton elszavaltam Börnétól a búcsút, hogy

-hovavaló búcsút, arra már nem emlékszem, mert akkor még nagyon kis fiú

-voltam. Húsz éves koromban pláne lelkesedtem a költőkért és a

-szinészetért, még bokrétát is küldtem egy nagy, kövér, szőke

-szinésznőnek a Gyapju-utczába. Tudod, te azt hiszed, hogy én rideg ember

-vagyok, mert nem szeretem a Blanka barátait, pedig én a magam idejében

-idealista voltam s igen szerettem a szép olvasmányokat. De nem

-olvashattam őket, mert az én apám nem gondoskodott rólam úgy, mint én ti

-rólatok, s nekem komolyabb dolgokkal kellett foglalkoznom, mint a

-művelődés.

-

-Elza. – Az igazi műveltség, édes papám, nem attól függ, hány könyvet

-olvastunk.

-

-Berzsenyi. – Ebben már neked van igazad. De ez nem gátol engem abban,

-hogy azokat a szegény embereket, a kik könyveket írnak, ne pártfogoljam.

-Én szívesen tennék valamit ezért a Vörösmartyért is. A baj csak az,

-hogy, mint sajnálkozással hallom, már régebben meghalt.

-

-Elza. – Hát persze!

-

-Berzsenyi. – Tudod, ha egy törekvő fiatal emberről volna szó, egyszerűen

-kiképeztetném, s nem kimélnék semmi áldozatot, hogy a költői pályán jó

-előmenetelt tegyen. Kiadatnám a könyveit, akármennyit írna, és

-rendelkezésére bocsátanám a könyvtáramat, én úgy se olvasom. Abból aztán

-annyi könyvet irhatna, a mennyit akar. A szomorú az, hogy már nem él.

-Pedig Auspitz, az én könyvvezetőm értesített engemet a szerencsés

-találkozásról, hogy ez a Vörösmarty a miniszterelnök apósa legyen. Igaz

-ez, fiam?[1]

-

-Elza. – Benne van az irodalomtörténetben is.

-

-Berzsenyi. – És az ujságok se czáfolták meg a hírt. Én azt mondtam az

-Auspitznak, hogy a miniszterelnök dementálni fogja a dolgot, mert azt

-már hallottam, hogy főherczegek czirkuszrájternékat vettek el feleségül,

-mert ez nekik így tetszett, de hogy egy miniszterelnöknek az apósa

-könyveket írjon, ezt nem értem. És mégis az Auspitznak volt igaza, a mi

-sajátságos.

-

-Elza. – Kezdem érteni a dolgot. Azt gondolod ugy-e, hogy ezen a czímen

-kedvében járhatsz a miniszterelnöknek…

-

-Berzsenyi. – Dehogy jut nekem eszembe kedvében járni a

-miniszterelnöknek! Én egy miniszterelnökre nem adok semmit. Ha az

-országnak nem kell pénz, akkor a miniszterelnök azt hiszi, hogy ő a

-szadagorai csodarabbi. Ha aztán az országnak pénz kell, akkor a

-miniszterelnök egyszerre ilyen kicsi lesz, ni! És én akkor is megmaradok

-az öreg Berzsenyinek. De mit csináljak akkor, ha az országnak nem kell

-pénz?

-

-Elza. – Hát akkor miről van szó?

-

-Berzsenyi. – Megmondom neked. Látod, a mint olvasom az ujságban, hogy

-Vörösmarty így, Vörösmarty amúgy, egyszerre csak egy lámpa gyullad meg a

-fejemben. Ez hivatalt akar a Vörösmartyval, ez czímeket akar a

-Vörösmartyval, mindenki akar valamit a Vörösmartyval! Hát jól van, én

-nem bánom. De mért legyek akkor én az egyetlen, a ki semmit se akar a

-Vörösmartyval?! Nem igaz?

-

-Elza. – Ez világos. Csak azt nem értem, hogy mit akarsz tenni

-Vörösmartyért?

-

-Berzsenyi. – Éppen ez az, a mit neked kell megmondanod. Sok pénz nem

-elég ide. Ha én tizszer annyit adok a szoborra, mint egy püspök, az

-emberek azt fogják mondani: »Lám, mekkora vagyona van a pénzes zsáknak!

-Üsse meg a guta, de azonnal!« Sok pénz itt semmi, ide sok finessz kell.

-Ha sok finessz és kevés pénz, annál jobb.

-

-Elza (elgondolkozva). – Hm!

-

-Berzsenyi. – Tudod, egy olyan dolgot kell csinálni, hogy az egész világ

-eltátsa a száját. Kerüljön annyiba, a mennyibe. De mindenki vágódjék

-hanyatt, s mondja azt, hogy: ha az irodalmat kell pártolni, akkor

-Berzsenyi walkoverben győz! Gondolkozzál az ügyön, s eszelj ki nekem

-valami szép programmot.

-

-Elza. – Jó, de ezt alaposan meg kell gondolni, mert…

-

-Berzsenyi. – Csak azt kötöm ki, hogy egy estély legyen benne, mert azt

-akarom, hogy szegény mamád is szívből megünnepelje Vörösmartyt.

-

-Elza. – Ez magától értetődik.

-

-Berzsenyi. – Igaz. Ha már estélyt adunk, erre az estélyre meg kellene

-hínunk a névrokonunkat is. Az Auspitz azt mondta nekem, hogy van egy

-névrokonunk, a ki igen tehetséges költő. Valami Berzsenyi Dániel.

-

-Elza. – De, papa…

-

-Berzsenyi. – Az nem baj, ha nem járatos a mi köreinkbe. Nekem elég az,

-hogy keresztény.

-

-Elza. – Hallgass rám, papa! Hisz Berzsenyi Dániel már régen meghalt!

-

-Berzsenyi. – Az is meghalt?

-

-Elza. – Már a szobra is rég meg van. Nem láttad? Soha se voltál a

-Múzeum-kertben?

-

-Berzsenyi. – Hja, kedves leányom, ha én azzal töltöttem volna az időmet,

-hogy egész nap a Múzeum-kertben csatangoljak, akkor ti most sehol se

-volnátok!…

-

-Elza. – Vagy gesztenyét sütnénk valahol az utczasarkon, ugy-e? Mig így…

-ha csak egy ragyogó programm kell hozzá, akkor már előre gratulálhatsz.

-

-Berzsenyi (nevet.) – Ugy-e, kis baronesz, neked is tetszik a dolog?

-(Sugva.) Hálából a »vörösmarti« előnevet vesszük fel!

-

-

-

-

-XVI.  A TÁRLATON.

-

-– A műcsarnokban, délután három órakor. Berzsenyiék – az egész sátoralja

-– bevonulnak. A hölgyek a ruhatárban leteszik ernyőiket s felszedik gróf

-Soroksáry Miskát. Berzsenyi ezalatt katalógust vásárol. –

-

-Elza. – Itt a szeczessziós fiú!

-

-Miska. – Kisztihand.

-

-Blanka. – Azt hittük, hogy már soha se látjuk többet.

-

-Miska. – Becsületszavamra…

-

-Elza. – Nem, akkor inkább ne mondjon semmit. A multkor láttuk a

-Bölcsőnél.

-

-Berzsenyi mama. – És a San Toynál. Azt gondoltuk, hogy benéz hozzánk.

-

-Miska. – Nagyon zsúfoltak voltak. Igaz, Elzácska, szabad gratulálni?

-

-Elza. – Merci. Tudja-e, mit hallottunk tegnap a konczerten?

-

-Miska. – A Naphegyi Tinkáról? Nem igaz. Azaz hogy annyi igaz…

-tulajdonképpen semmi se igaz. Előre megmondta, hogy kikosarazna, ha

-megkérném.

-

-Blanka. – És e szerint nem is kérte meg?

-

-Miska. – Minek? Kaptam már én elég kosarat!

-

-Elza. – Szegény fiú! Már megy?

-

-Blanka. – Jöjjön vissza velünk, majd beszélünk a Tinkáról.

-

-Berzsenyi mama. – És figyelmeztessen bennünket, melyik kép előtt kell

-megállani.

-

-Berzsenyi (az ajtóból.) – Gyertek már! Azt hiszitek talán, hogy mulatni

-jöttünk ide? (Bemennek.)

-

-Blanka (Miskához, a ki visszamegy velök.) – Majd tanácsot fog adni

-nekünk, mert mi egy arczképfestőt keresünk.

-

-Blanka (megáll egy kép előtt.) – Ah, ez gyönyörű! (Extázisba esik.) Ah,

-ah, ah, ah! (Boldogan:) »Csavargó!«

-

-Elza. – Ó, a szegény pára!

-

-Miska (szeretne valamit mondani.) – Valóban… csinos, nagyon csinos!

-

-Berzsenyi mama (köhögve.) – Nem értem, mért festenek ilyen képeket? A

-nyomorúságból elég, a mennyi van, még festeni is hozzá!… micsoda

-unszinn!

-

-Blanka. – De mama, te ezt nem érted… akarom mondani, nézd meg

-figyelmesebben, olyan messziről nem láthatod jól.

-

-Elza. – Ejnye, be kedves ez itt!… »A völgyben«. Az embernek az a

-gondolata támad: »Milyen jó volna, ha én is itt ülhetnék, a völgyben!«

-

-Berzsenyi. – Nem tudom, mit keresnél te a völgyben?

-

-Blanka. – De gyertek már! (Elzához.) Ugyan mit nézel ezen az unalmas

-völgyön?! Minden képet meg akarsz nézni? (Soroksáryhoz.) Miska, kérem,

-magyarázza meg a társaságnak, hogy így a második terembe se jutunk el, s

-vezessen bennünket egyenest a kikiáltott képekhez.

-

-Miska. – Nem tudom, melyiket érti.

-

-Blanka. – Azokat, amelyekről a legtöbbet beszélnek.

-

-Miska (zavarban). – A képek czímeit nem tudja? Megvallom, a magyar

-festők nevét nem igen jegyzem meg magamnak. De nem is érdemes. Két hétig

-annyit emlegetnek kettőt-hármat, mintha ők teremtették volna a világot,

-s a jövő télen már a kutya se beszél róluk.

-

-Blanka. – Igen, náluk nagyon gyors a »fel, le«. Ha egyetlen egyszer nem

-csinálnak pofonvágó képet, akkor már auzisz, kimentek a divatból,

-hanyatlanak, nyugodjanak békével. Hová mészsz, Elza?

-

-Elza. – A napot keresem, de nem találom ezeken a tájképeken. Az ember

-azt hinné, hogy ez a krumpliföld üvegházban van. Nézd: »Szeptemberben«

-és »Falusi idill«. Falusi idill napfogyatkozáskor és szeptember a

-naprendszeren kívül. És ez itt ni! Kék pacsmag, sárga pacsmag, szürke

-pacsmag, a mit akarsz. Kiválaszthatod, a melyik a legjobban tetszik.

-

-Blanka. – Ejnye, be kritizáló kedvben vagy!

-

-Elza. – Te is leszóltad az én »völgy«-emet. Kvittek vagyunk.

-

-Miska (Blankához). – Itt van egy a híresekből. »Őszi táj.« Hm, mi?

-

-Blanka. – Nagyszerű!

-

-Berzsenyi. – Örülök, hogy az ujságok nem hazudtak. Ez tetszik nekem,

-igen helyesen van eszközölve. Ebből hatezer hold egy tagban igen szép.

-

-Blanka. – Hát ez itt! Ó istenem, igazán gyönyörű!

-

-Miska (boldogan, hogy mondhat valamit). – Józsefet eladják testvérei.

-

-Elza. – Legszebb rajta a víz. Micsoda bibliai békesség, nem igaz?

-

-Berzsenyi. – Csakhogy ha én ilyen pofonarczokat akarok látni, akkor

-bemegyek az Orczy-kávéházba s nem pártolom a képzőművészetet.

-

-Blanka. – De, papa, az istenért! Ha meghallja valaki!…

-

-Elza (Blankához). – Hát ehhez mit szólsz? »Népünnepély a Kaukázusban.«

-Nem értem, hogy a verekedést mért nevezik mindig népünnepélynek?

-

-Berzsenyi (megnézi a katalógust). – Kedves gyermekem, ebben tévedsz.

-Tizenhat ezer koronáért ennek a képnek igen jelesnek kell lennie.

-

-Elza. – Már ezek a tolna-szántói pesztonkák jobban tetszenek nekem. Azt

-hiszem, Miskának is volna hozzájuk pár szava.

-

-Berzsenyi. – De keressük meg kedves mamátokat. Azóta talán kipihente

-magát.

-

-Elza. – Hová lett? Csak nem szöktette meg valami Folchi?

-

-Blanka (a ki Miskával előbbre ment). – Menjünk át a másik terembe, a

-mama már odaát van. (Átsétálnak.)

-

-Elza. – Itt már több a portrait. Nézzétek ezt. »Arczképtanulmány.«

-

-Blanka. – Ah, de hisz ez mesés! Nézd, mama, nézd!

-

-Berzsenyi mama. – Nem tudom, mit látsz rajta. Micsoda toilette!

-Leánykoromban viseltek ilyet.

-

-Blanka. – De a lélek, mama, a lélek! Ha én ezt meg tudnám magyarázni

-neked.

-

-Berzsenyi. – Gyermekem, ne tanítsd anyádat arra, a mit ő jobban tud,

-mint te. Inkább nézd meg a katalógusban, hogy ki festette le az én

-barátomat, a minisztert. Vagy inkább azt nézd meg, hogy mi ennek a

-képnek az ára?

-

-Blanka. – Ez az arczkép nem eladó, papa.

-

-Berzsenyi. – Jegyezd meg, fiam, hogy a kép mindig eladó. Ha az árát nem

-írják ki, ez csak azt jelenti, hogy a rendesnél drágábbra tartják.

-

-Blanka. – Csakhogy ezt a képet a miniszter már megvette. Gondolhatod,

-hogy megrendelésre készült.

-

-Berzsenyi. – Mindegy, azért éppen olyan gonddal készített mű, mintha még

-nem fizették volna ki az árát. Ez a festő szorgalmasan működik, semmit

-se hagyott a képen üresen.

-

-Berzsenyi mama. – Talán ennél lehetne a gyerekeket megrendelni, Jacques?

-

-Berzsenyi. – Az bizonyos, hogy a ki már minisztereket fest, az nem lehet

-kezdő, az mindenesetre haladó. De úgy látom, hogy ez a művész inkább az

-atyákat festi s nem a gyermekeket.

-

-Elza. – Gyere csak, Blanka, itt vannak az »öreg honvédek«.

-

-Blanka. – Milyen szép! Mennyi hangulat!

-

-Elza. – Ugy találom, hogy a sok hangulat egy kicsit leszorította róla a

-világosságot. Nem értem, hova mennek az öreg honvédek ebben a

-vaksötétben.

-

-Berzsenyi. – Az úgy lehet, hogy az öreg honvédek nem igazi

-negyvennyolczasok, csak úgy felvétették magukat a honvédmenházba, és e

-miatt szégyellik magukat.

-

-Elza. – Azért csak csillagtalan éjszaka mennek ki az utczára, hogy fel

-ne ismerjék őket? Meglehet.

-

-Blanka. – Szerencse, hogy nincs itt piktor, a ki meghallja a

-kritikátokat. Hát, ha nem tetszik, nézzétek azt a bibliai képet, az elég

-világos.

-

-Berzsenyi (megnézi a katalógust). – »Krisztus feltámasztja Jairus

-leányát.«

-

-Blanka. – Ez Krisztus?!… És aztán érdemes volt ezt a leányt

-feltámasztani?!…

-

-Berzsenyi. – Kedves leányom, te rosszul látsz. Ez a művész kitünő

-családból való, komoly férfi, a ki passzióból fest s ráér meggondolni

-műveit.

-

-Blanka. – Nemcsak hogy rosszul látok, de úgy látom, hogy a harmadik

-teremből már nem fogunk látni semmit, olyan sötét van. Azért csak

-menjünk át. (Átvonulnak.)

-

-Berzsenyi. – Már az igaz, hogy az én tagdijamért meggyujthatták volna a

-villanyt.

-

-Elza. – »Nászreggelen«? Ezt megnézem. (Oda megy.) Vagy úgy? Ez az egész?

-

-Berzsenyi. – Különben, hál’ Istennek, már három fertály négy, s

-nemsokára úgyis le kell mondanunk a műélvezetről.

-

-Blanka. – Azért vessünk egy pillantást a szobrokra, s aztán a jobboldali

-termeken át sétáljunk vissza.

-

-Berzsenyi. – A szobrokat én is szeretem. (Soroksáryhoz.) Sokszor, ha az

-utczán egy kiállhatatlan arczot látok, és nem tudom, hogy ki lehet ez az

-ember, a szerencsés véletlen kiállít nekem a tárlatban egy mellszobort,

-s örömmel látom a katalógusból, hogy a kiállhatatlan embernek X. vagy Y.

-legyen a neve.

-

-Elza. – Már alig látni valamit.

-

-Berzsenyi mama. – És éppen a kis képek következnek! Ez boszantó.

-

-Berzsenyi. – Igen helytelen beosztás. A sötétben a legnagyobb képekhez

-kellene érnünk. No, majd megnézitek máskor, s a jó mama el fogja mondani

-nekem az olcsóbb képek tartalmát.

-

-Blanka. – Még csak nem is vásárolhattunk semmit!…

-

-Berzsenyi. – Majd adok nektek pénzt s vesztek néhány jelesebb művet a

-népéletből vagy a mit akartok. Én úgyis jobban szeretem otthon nézni a

-képeket, mert minél kevesebb a kép, én annál inkább gyönyörködöm a

-művészetben De most menjünk. Csak árvizet ne vegyetek, mert árvizet

-jólelkü ember nem élvezhet.

-

-Blanka. – Erre menjünk, mama.

-

-(Megindulnak a jobboldali termeken át visszafelé. Blanka, jobbra-balra,

-egy-egy futó pillantást vet.)

-

-Miska. – Itt nem veszítettek semmit. Ezek a képek már fél kettőkor is

-sötétek voltak.

-

-Berzsenyi (Blankához). – Ha vásárolni fogsz, szólalj fel, hogy jövőre

-vagy gyujtassa meg a társulat a villanyt, vagy a művészek fessék

-képeiket világosabbra.

-

-Blanka. – Korábban kellett volna jönnünk.

-

-Berzsenyi. – Ezt nem lehet követelni a közönségtől. Nekem máris úgy fáj

-a derekam, mintha nem is az enyém volna… Megálljatok!… Várjatok egy

-kicsit!

-

-(Hirtelen megáll egy arczkép-csoport előtt.)

-

-Berzsenyi mama. – Mi az?

-

-Berzsenyi (örömmel). – Ő Szentsége!… Gyertek, gyertek hamar!…

-

-Berzsenyi mama. – Ah, és majdnem elhaladtunk mellette!

-

-Berzsenyi (lelkesedéssel). – Ez aztán kép! Izről ízre találó! Mintha

-csak megszólalna! Még a mosolya is ugyanaz volt, mikor utóljára volt

-kegyes fogadni!… Ez az áhitatot gerjesztő megjelenés! Szinte hallom

-jóságos szavait! És nekem sötétet csinál a társulat, mire

-megpillanthatom ő Szentsége arczképét!… Vajjon, mit gondoltok,

-megengedné nekem ő Szentsége, hogy megszerezzem ezt a gyönyörü képet?

-

-Elza. – A magyar állam tulajdona, papa.

-

-Berzsenyi. – S a festő nem jött hozzám ezzel a remekművel! Milyen

-élhetetlen is az efféle művésznépség! Mindegy, azért pártolni fogom őt,

-mert látom, hogy finom lélek. (Blankához.) S te még azt kérdezed, hogy

-kivel festesselek le benneteket? Látod, te tanulmányozod a képeket;

-alaposan tanulmányozod, közelről, távolról; így, meg úgy; forgatod,

-nézegeted; s addig tanulmányozod, mig utóljára nem tudsz és nem látsz

-semmit. Én pedig kijövök a ligetbe, végig megyek három-négy szobán, s a

-sötétben is ráismerek az igazi művészre. Ezt a régiek, egy pórias

-kifejezéssel, úgy hívták, hogy: a rabbinus tekintete!…

-

-

-

-

-XVII.  KARÁCSONY ELŐTT.

-

-– Elza szobája. A kisasszony íróasztalkája előtt ül és levelet ír. –

-

-Elza (egyedül). – »… Nem, Miklós, te nem értesz engem!! Az, hogy

-szabadon találkozhatunk, nemcsak hogy nem elégít ki, hanem boszant,

-kétségbeejt!!! Mikor itt ülsz mellettem, egy túlságosan fűtött

-szalonban, s a többiek, illedelmesen elhúzódva mellőlünk (minél

-messzebbre, a lehető legmesszebbre), jóakaró tekinteteket vetnek felénk

-– – – s azt lesik, hogy alattomban megfogtad-e a kezemet, mialatt te az

-Azor kutya hőstetteit sugdosod el nekem s hosszasan, édesdeden

-ábrándozunk el Muczi paripádról – – – akkor, kedves Miklósom, igaz, hogy

-jól érzem magam, boldog vagyok; de – hogy is mondjam? – túlságosan is

-jól érzem magam, tulságosan is boldog vagyok!! – – – Ilyenkor azt

-képzelem, mintha már a férjem volnál, s ez untat – – – Végre is nem

-szeretném elveszíteni a menyasszonyságom szép napjait, pedig ilyenkor

-úgy tetszik nekem, mintha te is, ők is mind nagyon sietnének… Édes

-Istenem, együtt kuksolni, arra még ráérünk, majd ha öregek leszünk!…

-Órákon át suttogni, s nem mondhatni egyebet, mint hogy az uj énekesnő

-nagyszerü s hogy ez vagy az a szinésznő megint jól domborított!…

-Örökösen ügyelni, hogy a mama ellenőr-tekintete észre ne vegye egy-egy

-bizalmasabb pillantásunkat!… Nem, Miklós, az én regényíróim nem ezt

-igérték nekem! Igenis, én randevúzni akarok veled, kilovagolni

-Békás-Megyerre, vagy nem tudom hová! Mily édes volna felöltözni

-munkásleánynak és közvitéznek, aztán elmenni a Barokaldi-czirkuszba, ha

-ugyan van még Barokaldi-czirkusz, de egyedül lenni és flangálni egy

-kicsit, mi?… És levelezni akarok veled, titkon, naponkint

-négyszer-ötször!… Nem bántó, kétségbeejtő, rettenetes gondolat-e, hogy

-nemsokára férjhez megyek, nemsokára öreg asszony leszek, s még soha,

-egyetlen egyszer se kellett megvesztegetnem, egyetlen egyszer se

-lehetett megvesztegetnem a szobalányunkat!!! – – –«

-

-Egy hang (kívül). – Szabad?

-

-Elza. – Te vagy az, papa?

-

-A hang (kívül). – Igen. Bejöhetek?

-

-Elza. – Már hogyne jöhetnél be! (Elteszi a levelet buvard-jába s

-feláll.)

-

-Berzsenyi (bejön s körülnéz.) – Valamit elrejtettél, hehehe. (Nevet.)

-

-Elza. – Én, papa?

-

-Berzsenyi. – Tudom, tudom. Ismerem már én ezt. Ebben az időtájban az

-ember nem léphet be a hölgyek szobáiba a nélkül, hogy valamit el ne

-dugnának előle.

-

-Elza. – S te mint illedelmes családfő, már előre kopogtatsz, hogy az

-ügyetlenebb hölgyeknek idejök legyen elrejteni a készülő meglepetést.

-

-Berzsenyi. – Hja, hozzá vagyok szokva! Több mint húsz esztendeje, hogy

-karácsony táján kedves mamád mindig dugdos előlem valamit.

-

-Elza. – S a vége rendesen egy pár himzett papucs, vagy más efféle.

-

-Berzsenyi. – Igen, ez a papucs, míg élek, épp úgy kijár nekem minden

-esztendőben, mint a koszorú, majd ha meghalok.

-

-Elza. – Fuj, papa, milyen csunyákat beszélsz!

-

-Berzsenyi (elmerengve). – Csak egyetlen egyszer nem kaptam meg a

-szokásos papucsot. S az eredeti a dologban az, hogy épp akkor, mikor

-kedves mamád már szeptemberben elkezdte rejtegetni a meglepetést. »No,

-ez egyszer nem papucsot kapok, hanem más valamit!« – nevettem magamban.

-De mulattatóan megcsalatkoztam, mert nem kaptam semmit, papucsot épp oly

-kevéssé, mint valami mást. Kedves mamád valami nagyon bonyolított

-kézimunkán kezdett dolgozni, és mit tesz isten?!… nem tudott készen

-lenni vele karácsonyra. Ti persze erre nem emlékeztek, mert akkor még

-nagyon kicsinyek voltatok.

-

-Elza (miután pár pillanatig elgondolkozott, egy kis megindulással). –

-Kedves, jó papa, mennyit s milyen régóta fáradozol értünk, csak azért,

-hogy néha egy-egy papucsot csináljunk neked, vagy még azt se!

-

-Berzsenyi. – Meg vagyok jutalmazva, mert, mondd nekem, volt olyan okos a

-boldogult Ledochowski kardinális, mint az én Elza leányom?! (Könnyet

-törül le a szeméből). De legyünk férfiak, és gondolkozzál egy kicsit,

-mert le akarom tárgyalni veled ezt a karácsonyügyet.

-

-Elza. – Mi van azon tárgyalni való?

-

-Berzsenyi. – A milyen okos vagy, nem fogsz csodálkozni rajta, ha

-megvallom neked, hogy ez az egész karácsonyi ügy engem untat.

-Mindenesetre szívesen folyósítom hivatalnokaim számára a kérdéses

-összegeket, és az én szolgaszemélyzetemnek is; miattam a szegények

-részére, sőt a legszennyesebb szegények részére se tagadom meg a

-hozzájárulást csekélyebb összegekkel; annál kevésbbé sajnálom tehát a

-legmesszebb menő áldozatot az én családomtól. De hogy egy családatyának

-még a saját fejét is törnie kellessen ilyenkor, miképpen intézze el

-leghelyesebben ezt a kellemetlen ügyet, te, mint okos leány, szintén

-boszantónak fogod találni. Vedd például kedves mamádat. Mit csináljak

-vele? Akarod, hogy megint boutonokat vegyek neki? Ez unalmas.

-

-Elza. – A mama nagyon igénytelen, s ha a karácsonyfán ő is talál valami

-apróságot…

-

-Berzsenyi. – A karácsonyfát egész rendesen fel fogom bútorozni, de csak

-nem kivánod tőlem, hogy kedves mamádnak a karácsonyi ajándékán kezdjek

-el takarékoskodni? De ő igen különös asszony. Mit akarsz? Kimegyek az

-iparművészeti kiállításba, körülnézek, eltünődöm, és nem veszek semmit.

-Az emberek körülöttem sipítoznak a szájtátástól: »Milyen szép! Mennyi

-szép dolog!« És látok íróasztalt, a min nem nem lehet írni, szekrényt, a

-mibe semmit se lehet tenni, bútort, a mire nem lehet leülni. Hát kedves

-barátom, én tudom, hogy ez Louis Quinze, szeczesszió és minden egyéb, de

-ha én ilyet veszek, akkor úgy tünöm fel magamnak, mint a ki leráz a

-nyakáról egy öreg asszonyt. Legjobban szeretnék megvenni neki egy

-iparművészt tulajdon használatra, a ki csak az én házamat szolgálja ki,

-úgyis a legolcsóbb, a mit meglehet venni, maga az ember. És hová tegyem

-ezt a szegény Blankát? Megvennék neki egy egész szerkesztőséget, a

-szerkesztőtől le, egészen a portásig, hogy minden verset kiadhasson, a

-mit csak akar, de hátha inkább egy szinházat kíván? Ez a két nő nagy

-bizonytalanságban hagy engem.

-

-Elza. – Tudod mit, papa? Holnap kisétálsz velem, és én majd intézkedem,

-te csak fizetsz. Ki fogom találni, hogy mivel szerzed nekik a legnagyobb

-örömet.

-

-Berzsenyi. – Látod, erre akartalak kérni. És most már felőlük nyugton

-alszom. De te? Nem tudom, meg leszel-e elégedve azzal, a mit te neked

-szántam. Nem beszélek róla, hadd maradjon meglepetés. Azaz mégis. Meg

-kell mondanod, ha nem tetszik, mert már megvan. Nézd, a te krisztkindlid

-itt van ebben a levélben.

-

-Elza. – Mi van ebben a levélben?

-

-Berzsenyi. – Egy ló van benne.

-

-Elza. – Jaj, papa, igazán? Lovam lesz, versenylovam?

-

-Berzsenyi. – És minő lovad! _Álomherczegnő_. Nevezve a jövő évi Oaks-ra.

-

-Elza (nyakába ugrik apjának). – _Álomherczegnő_! A század kanczája!

-

-Berzsenyi. – Gyermekem, ha nem akarsz elszomorítani, ne használj előttem

-ilyen sikamlós, hogy ne mondjam pajkos kifejezéseket. Mondd, hogy a

-század lova, ez elég.

-

-Elza. – És a saját színeimben fogok futtatni?

-

-Berzsenyi. – A saját színeidben és a saját álneved alatt.

-

-Elza. – Ó, papa, ki nem mondhatom, milyen örömet szereztél nekem!

-

-Berzsenyi. – Igazán?

-

-Elza. – S ha még megvennéd _Baká_t is, hogy szegény _Álomherczegnő_ ne

-unatkozzék egyedül…

-

-Berzsenyi (nevetve). – Ejnye, te kis követelő! De nem bánom, megkapod,

-ha kisegítesz ebből a kellemetlen karácsonyi ügyből.

-

-Elza (megczirógatva atyját). – És Miklós? Ugy-e, a szegény Miklós is

-talál valamit a karácsonyfán?

-

-Berzsenyi. – Ha már a szegény Miklósnak karácsony este itt kell lennie!

-De csitt, anyádnak a lépéseit hallom!… Valahogy el ne áruld magadat

-előtte! Tudod, ő már abban a korban van, mikor az ember ujra azt hiszi,

-hogy a Jézuska hozza az ajándékokat!

-

-

-

-

-XVIII.  KÉM-SZOLGÁLAT.

-

-– Elza egyedül van a kék szalonban s Gabriele D’Annunzio-nak _Tűz_ czímű

-regényét olvassa. Néha leereszti a könyvet ölébe és elgondolkozik.

-Egyszerre kinyílik az ajtó s megjelenik cousinje: Berzsenyi Zoltán. –

-

-Zoltán. – Szervusz.

-

-Elza. – Szervusz.

-

-Zoltán. – Csak te vagy itt?

-

-Elza. – Csak én.

-

-Zoltán. – Hát a többiek?

-

-Elza. – Mit tudom én? A mai világban már olyan rosszul neveljük a

-szüleinket, hogy soha se jelentik be előre, hol fognak csatangolni.

-

-Zoltán. – Együtt mentek el?

-

-Elza. – Nem. A mama Blankával ment el valahová. Azt hiszem, kéregetni

-mentek a szegényeknek.

-

-Zoltán. – Mit kéregetnek ők a szegényeknek? Ha olyan sokat törődnek a

-szegényekkel, mért nem adnak inkább nekik?

-

-Elza. – Kérdezd meg őket. Különben, adni: flanczolás, kéregetni pedig:

-chic. Ahhoz semmi se kell, csak pénz; ehhez keresztényi alázat is kell.

-Szóval: a Metternichné így szokta s a mamának ez elég.

-

-Zoltán. – És te mért nem mentél velök?

-

-Elza. – Először, mert nincsen jó szívem, másodszor, mert olyan náthám

-van, mint az Eiffel-torony. A többit elengeded.

-

-Zoltán. – Azt hittem, a vőlegényedet lesed.

-

-Elza. – Szó sincs róla. Az olyan vőlegényt, a ki soha se találja ki,

-hogy a menyasszonya mikor van egyedül, az olyan vőlegényt nem érdemes

-lesni, mi? Nincs igazam?

-

-Zoltán. – Tán összekülönböztetek? S azért vagy olyan mérges?

-

-Elza. – Összekülönböztünk? Mi? Dehogy! Szobaáristomot kapott a szegény

-feje. A multkor elaludt a lábamnál heverve.

-

-Zoltán. – Hát az öreg?

-

-Elza. – A papa?

-

-Zoltán. – Hát persze.

-

-Elza. – Azt nem tudom, hol van. Egy jól nevelt leány nem fürkészi a

-papája útjait. Mit akarsz vele? Pénz kellene?

-

-Zoltán. – Micsoda eszed van neked!… Miből találtad ki?

-

-Elza. – No csak úgy gondoltam. Nem igen van hozzád szerencsénk máskor.

-

-Zoltán. – Te igen hálátlan vagy. Máskor, ha öreg asszonyokat akarsz

-megtánczoltatni, fordulj tánczosokért a bölcsészek segítő-egyesületéhez.

-

-Elza. – De nagyra vagy vele, hogy a multkor az Orfeum-kávéházból

-bekukkantottál hozzánk is! Megjegyzem, hogy akkor is pénzért robotoltál.

-

-Zoltán. – Hja barátom, ha ingyen akarok tánczolni, akkor nem a ti vén

-dámáitokat lötyögtetem előre, hátra. Fuj, a vén automobilok! Mondd, hol

-szedtétek össze ezt a sok kimustrált lóvasutat?

-

-Elza. – Csak folytasd ezen a hangon! Csak mondd el a papának, hogy mit

-tartasz azokról a csillagkeresztes hölgyekről, a kik úri házát koronkint

-megtisztelik!

-

-Zoltán. – Gondolod, hogy akkor nem ad pénzt?

-

-Elza. – Szegény fiú, erről tegyél le. Nagyon sajnálom, de ki kell

-ábrándulnod.

-

-Zoltán. – Mi az ördög! Talán csak nem ütött be nálatok is »a pénzpiacz

-kedvezőtlen helyzete«?! Remélem, az öreg nem hiába jár ki a pénzpiaczra?

-

-Elza. – Nem, hanem borzasztó dühös rád. Ajánlom, egyhamar ne kerülj a

-szeme elé.

-

-Zoltán. – Aztán mért haragszik?

-

-Elza. – Mert megint eljárt a szád.

-

-Zoltán. – Nekem?

-

-Elza. – Hja, édesem, a ki pénzt akar, az ne vicczelődjék. Én, látod,

-méltányoltam a viczczet, de ő nem méltányolta.

-

-Zoltán. – Miféle viczczet?

-

-Elza. – Az uj bútorokról nem tudtad megállani, hogy ki ne jelentsd:

-»Kazároknak Louis Quinze bútor! Tehénnek vitézkötés!« Mondtad vagy nem

-mondtad?

-

-Zoltán. – De, kérlek szépen…

-

-Elza. – Nos, Blanka azon melegében elmondta neki. És most próbálj

-beszélni vele!

-

-Zoltán. – Tyű, kutyateremtette!

-

-Elza. – Mondhatom, ezt elintézted.

-

-Zoltán (egy kis szünet után, lesujtva). – Akkor hát szervusz!

-

-Elza. – Azért ne menj mindjárt a Dunának. Várj csak. Hogy a papa tudni

-se akar rólad, az bizonyos. De talán valahogyan nyélbe üthetjük a

-dolgot. Mondd, mennyi kellene?

-

-Zoltán. – Gyerekség: háromszáz forint.

-

-Elza. – Nagyszerű! Teneked háromszáz forint gyerekség? S mi az ördögre

-kellene neked háromszáz forint?

-

-Zoltán. – Hát mire kell nekem a pénz? Párbaj-költségekre! Nekem egyébre

-soha se kell pénz, nekem csak párbaj-költségekre kell. A pinczért, s a

-többi, haza küldhetem a papához, mindenkit haza küldhetek, még a… izé…

-mindenkit! De párbajköltségekért egy gentleman nem megy haza sírni.

-

-Elza. – S teneked párbaj-költségekre mindjárt háromszáz forint kell?

-Barátom, egy párbaj urasan számítva, hetven forintba kerül. Mondjunk

-nyolczvanat.

-

-Zoltán. – Kérlek, te ehhez nem értesz. Nálunk az nem úgy megy, mint

-nálatok, katonáéknál. Egy egyetemi párbaj sokba kerül. Nálunk, kérlek, a

-segédek három napig éjjel-nappal fiákereznek, de a mi a legtöbbe kerül,

-az a kibékülési reggeli. Nem mondom, hogy ezt mindenkitől megkövetelik,

-de én, a kit Van der Berzsenyinek szoktak nevezni, nem lehetek smuczig.

-

-Elza. – Akkor jobban kellene vigyázni a bőrödre. És, ugyan, miért van

-párbajod?

-

-Zoltán. – A Klári miatt.

-

-Elza. – Mi közöd neked a Klárihoz?

-

-Zoltán. – Tudod, az egyetemen én vagyok a Klári-párt elnöke.

-

-Elza. – Micsoda párt? Ilyen pártról még nem hallottam.

-

-Zoltán. – Akkor el vagy maradva a világtól. Az egyetemen egy nagyon

-nevezetes Klári-párt van, a mely sokkal hatalmasabb ugyan, mint a

-Zsazsa-párt, de a Zsazsa-párt is erős. A Tezsa-párt az nem számít, de a

-Zsazsa-párt nagyon erős. És most jön ez a fene angol-párt.

-

-Elza. – Olyan párt is van?

-

-Zoltán. – Látod, ezt én se értem. Mit akarnak azzal az angol

-primadonnával? Nem mondom, hogy nem formás az öreg, hiszen ha arról van

-szó… de neked ezt úgy se illik érteni…

-

-Elza. – Csak folytasd; én nem vagyok prüd.

-

-Zoltán. – Elég az hozzá, hogy a Klári-párt meg a többiek között most

-roppant éles a villongás; különben talán hallottad, hogy az egész város

-fel van fordulva.

-

-Elza. – Nem hallottam. De hogy jössz te a Klárihoz?

-

-Zoltán. – Tulajdonképpen igazad van. Én nem kapok a mosolyaiból egy

-zsákravalót, mint az ujságírók. De már első éves koromban Klári-párti

-voltam s most nem változtathatom meg az elveimet.

-

-Elza. – Hogy a primadonnák háborúznak, azt értem. Egyed-uralkodó

-primadonnának lenni voltaképpen a legmagasabb állami hivatal a mai

-világban. Érdemes érte egy pár mosolyt mozgósítani. És átkozott kevés

-ideig tart; a második siker után már mindenkit csak »a kövér öreg

-asszony«-nak neveznek. De ha a primadonnák megfojtják egymást egy kanál

-vízben, nem mindegy az nektek? Mit tüzeltek miattok ilyen rémségesen

-ebben a pénzszűk világban?

-

-Zoltán. – Éppen azért. Nincsen pénzünk és szórakozni csak kell

-valamivel!

-

-Elza. – Aztán, hogy keletkezett a párbajod?

-

-Zoltán. – Mint a többi. Mondom, hogy az egyetemen a hangulat már hetek

-óta rendkívül feszült. Mi elneveztük a Zsazsa-pártot Paprika

-Janka-pártnak, ők meg elneveztek bennünket Népkonyha-pártnak, mert ránk

-fogták, hogy a Klári népkonyha-jegyeket osztogatott szét köztünk. És

-most egyszerre ránk szakad az angol párt is; képzelheted, az egyetem

-három napja olyan, mint egy zsinagóga. Hát tegnap szembe jön velem a

-Hirsényi Nándi és azzal köszönt, hogy: »Éljen Haltay Mariska!« »Menjen

-vissza az Orfeumba!« – felelek én, hogy megvédelmezzem pártom és a

-szinpadi erkölcs álláspontját. »Te beszélsz Orfeumról!« – gúnyolódik ő.

-»Én hát – vágok vissza én – én még nem szolgáltam Orfeumban.« Erre ő azt

-mondja, hogy ne pötyögjek, s mikor vissza felelek, oda vágja nekem,

-hogy: »Pity, pity, Flórián!« Erre persze provokálnom kellett.

-

-Elza. – Hát ez nagyon szomorú történet, mert nekem nincsen háromszáz

-forintom.

-

-Zoltán. – Mennyi van, az a kérdés?

-

-Elza. – Úgy harmincz körül.

-

-Zoltán. – Mindössze harmincz forintod van és lovagtörténeteket

-beszéltetsz velem?

-

-Elza. – Igen, de megszerezhetem neked a háromszázat is, egy föltétel

-alatt.

-

-Zoltán. – Előre el van fogadva.

-

-Elza. – Hohó, ne siess, mert nem olyan egyszerű a dolog. Elképzelheted,

-ha ilyen zord viszonyok között háromszáz forintot szerzek neked, meg

-fogom fizettetni magamnak ezt a vastag szívességet.

-

-Zoltán. – Csak rajta!

-

-Elza. – Legelőször is felelj nekem, de egészen őszintén, kivel vagy

-kikkel van neked viszonyod?

-

-Zoltán. – De kérlek, hogy érted ezt?

-

-Elza. – Úgy. A jó értelemben.

-

-Zoltán. – Már engedj meg…

-

-Elza. – Semmi kibuvó. Teljes őszinteség. Van valami kis szinésznő, egy

-kis kardalosnő vagy mi, a ki meghallgatja a sóhajaidat?

-

-Zoltán. – Mit képzelsz? Szinésznő? Kardalosnő? Nem vagyok én se főpap,

-se gróf, se bankigazgató! Ma már csak ezek engedhetnek meg maguknak

-efféle luxust. Talán az apám. Az meglehet. De én!… Hiszen én még a

-Hőkömszinházbeli igényeknek se tudnék megfelelni.

-

-Elza. – Nem vagy legalább járatos… hogy is mondjam?… tudod, olyan

-magasabb horizontalekörökben? De magasabb rendűt értek, négy csillagost;

-V. S. O. P.-ést?…

-

-Zoltán. – Járatos? Na, a mi ezt illeti, szeretném én látni azt a helyet,

-a hová én nem vagyok járatos!

-

-Elza. – Nekem pedig csak ez kell. Arról van szó, hogy szeretném, ha

-elcsalnád a Miklóst valahová, tudod…

-

-Zoltán. – Szeretnéd, ha elcsalnám a vőlegényedet valahová…?!

-

-Elza. – Igen, s aztán elmondanád nekem, hogyan viselte magát.

-

-Zoltán (önérzetesen). – Szóval: kémnek akarsz felhasználni?

-

-Elza (ridegen). – Ez a meztelen igazság.

-

-Zoltán (egy hanggal lejebb.) – Nagyon visszaélsz a szorultságommal.

-(Némi habozás után.) Minden irántad való jóakaratom mellett sem lehet…

-

-Elza. – Azonnal el fogom csitítani a lelkiismeretedet. Az a reménységem,

-hogy ezzel neki is szolgálatot teszel.

-

-Zoltán. – Hogy-hogy?

-

-Elza. – Nagyon örülnék, ha rosszat jelenthetnél róla.

-

-Zoltán. – Csak nem akarsz szakítani vele?

-

-Elza. – Nem. De azt hiszem, ha rosszat tudnék róla, akkor jobban

-szeretném, mint így. Látod, ez az ember egy idő óta sehogy se tetszik

-nekem. Azt hiszem, soha se csal meg. Pedig, ha arra gondolok, hogy talán

-máris vigyáz magára… fuj, akkor úgy rémlik, hogy már egy cseppet se

-szeretem. Ha azért vigyáz, mert reszket a gondolattól, hogy hátha

-elszalasztja a kövér falatot!… Ha csakugyan ilyen volna, azonnal

-meggyűlölném, mert az ilyen ember nekem nem imponál. Nekem olyan ember

-imponál, a ki szembe száll minden veszélylyel, nyakon csíp minden

-fehérnépet, s úgy bánik a nőkkel, mint a mosogató rongygyal.

-

-Zoltán. – Te furcsa lány vagy, Elza. De azért mégse hiszem el, a mit

-mondasz. Ma így beszélsz, holnap meg amúgy.

-

-Elza (egy kicsit elgondolkozva). – Nem. De meglehet, hogy két különböző

-lélek lakik bennem. Néha rettenetesnek tűnik fel előttem az a gondolat,

-hogy egy szabad ember, ha nő is, egy egész hosszú életet, egész életét

-egy másik embernek szentelje, annak az eszköze, bútora, tárgya legyen, s

-ezt lássa élete czéljának. Tudod, nagy bennem a szabadság szeretete. Ez

-annak lehet a következése, hogy ősanyáinknak, a szegény keleti

-rabszolgáknak, mindenben volt része, csak éppen a szabadságban nem.

-Megvolt mindenök, de gyémántjaikat csak otthon viselhették; az utczára

-már csak titokban kandikálhattak ki. Én, barátocskám, imádom a szabad

-levegőt, mindenekfelett imádom. S ha erre gondolok, néha kételkedni

-kezdek, vajjon igazán szeretem-e Miklóst? Mindegy. Az bizonyos, ha egy

-kis rosszat jelenthetsz róla, jobban fogom szeretni.

-

-Zoltán. – Szóval, csak emberbaráti cselekedetről van szó, ha rossz útra

-viszem a vőlegényedet, s az eredményről jelentést teszek?

-

-Elza. – Szóról-szóra.

-

-Zoltán. – Nem értem, de ha neked szívességet teszek vele, miért ne?

-Végre is, te közelebb állasz hozzám, mint ő.

-

-Elza. – E szerint megegyezel?

-

-Zoltán. – Félig már rendben volnánk.

-

-Elza. – Egy óra mulva egészen rendben leszünk. A lakásodra küldöm,

-helyes?

-

-Zoltán. – Köszönöm. De megyek, mert a segédeim várnak.

-

-Elza. – Szervusz.

-

-Zoltán. – Szervusz.

-

-Elza (utána kiált). – Igaz, te, ha túléled ezt a párbajt, gondolj rám, s

-ha a könyvkereskedésben valami nagyon pikáns regényt látsz, vedd meg

-nekem.

-

-Zoltán. – Az igazat megvallva, a könyvkereskedésekben nem igen vagyok

-járatos. De pikáns levelezőlapjaim, azok vannak.

-

-Elza. – Az nem kell, köszönöm. Tehát egy óra mulva.

-

-Zoltán. – Köszönöm. Szervusz.

-

-Elza. – Szervusz.

-

-

-

-

-XIX.  BERZSENYIÉKET MEGSZÁMLÁLJÁK.

-

-– Délelőtt tiz óra. Szín: a sötét udvari ebédlő. Berzsenyiné, teljes

-toalettelenségben, egyedül. A frizirnőt várja. Éppen megreggelizett s a

-_Pester Lloyd_ot olvassa. –

-

-Berzsenyiné (magában). – Hiába, a regények mégis csak szebbek voltak

-akkor, mikor az Ádolf Silberstein írta a Lloydot!… Mi az?

-

-Katicza (a szobaleány, jön). – Kérem szépen, méltóságos asszony, egy

-ember van odakünn, a ki minden áron be akar jönni. Igazán nem tudom,

-hogy mit csináljak vele.

-

-Berzsenyiné. – Miféle ember?

-

-Katicza. – Azt mondja, hogy ő a népszámlálási biztos.

-

-Berzsenyiné. – Mondja meg neki, hogy a méltóságos udvari tanácsos úr

-nincsen itthon és hogy jöjjön máskor.

-

-Katicza. – Már mondtam, de azt felelte, hogy akkor a méltóságos

-asszonynyal kell beszélnie.

-

-Berzsenyiné. – Én most nem fogadok.

-

-Katicza. – Azt is mondtam, de az ember nem akar tágítani. Hogy ő nem

-mulatságból jött, hanem hivatalból. Aszondja, hogy ő kiragasztotta a

-vörös czédulát, bejelentette, hogy ma jön, és hogy ilyenkor valakinek

-itthon kell lennie. Igy rendeli a törvény.

-

-Berzsenyiné. – A törvény ilyen bolondokat nem rendel. Hol vannak a

-leányaim?

-

-Katicza. – Elmentek korcsolyázni.

-

-Berzsenyiné. – Akkor küldje el az embert a méltóságos urhoz a

-comptoirba.

-

-Katicza. – A méltóságos úr aligha lesz ott, mert onnan is keresték.

-Különben is a népszámláló ide, a lakásba akar jönni.

-

-Berzsenyiné. – Micsoda szemtelenség! Nem akar mindjárt a fürdőszobámba

-is bejönni?

-

-Katicza. – Nem tetszik elhinni, de még a szobákat is meg akarja nézni.

-

-Berzsenyiné. – No hát ez hallatlan. Az én házamban!

-

-Katicza. – Kérem szépen, én tőlem olyanokat kérdezett, hogy ha nem a

-törvény embere, bizony isten képen teremtem. Aszondja, hogy neki mindent

-ki kell vallani, és még dicsekszik vele, hogy milyen furcsákat szokott

-beszélni a partájokkal.

-

-Berzsenyiné (magában). – Ha az ember regényben olvasná az ilyeneket, nem

-hinné el. (Katiczához.) Rólunk is kérdezett talán?

-

-Katicza. – Ne tessék haragudni, de azt kérdezte, hogy a méltóságos

-asszony hányadik felesége a méltóságos urnak.

-

-Berzsenyiné. – Hallatlan, hallatlan!… Bocsássa be azt az embert. Várjon,

-előbb adja ide a fülbevalómat. Igen ott van. Ugy, most bejöhet. (Katicza

-el; majd ujra megjelenik a népszámlálóval.) Katicza, maga maradjon itt.

-(A népszámlálóhoz.) Meg fogom tudni, hogy mért kivánt engem zaklatni, és

-hogy milyen czélból engedett meg magának különböző tréfákat az én

-cselédeimmel?

-

-A népszámláló. – Bocsánatot kérek, méltóságos asszony, én Doboz Elek

-fővárosi tanító vagyok…

-

-Berzsenyiné. – Mindjárt gondoltam. Olvastam önökről az ujságban.

-Figyelmeztetem azonban, hogy itt nincsenek gyermekek, és hogyha

-volnának, akkor sem engedném őket megverni.

-

-A népszámláló (torkát megköszörülve) – … és mint népszámlálási biztos

-voltam bátor jelentkezni.

-

-Berzsenyiné. – Én nem vagyok nép, és engem ne tessék megszámlálni. Ha a

-népet akarja megszámlálni, menjen ki a konyhába, de ne háborítsa az én

-délelőtti nyugalmamat. A konyhában is illedelmes viseletet kérek; azt,

-hogy valaki a cselédeimmel hanczurozzék, nem engedhetem meg s ezt

-semmiféle törvény nem irja elő.

-

-A népszámláló (sértődötten). – Engedelmet kérek, de a törvény nem ismer

-különbséget, s nekünk kivétel nélkül mindenkit meg kell számlálnunk…

-

-Berzsenyiné. – De önnek csak a számlálás a kötelessége, s ha önnek

-mondják, hogy odabenn egy hölgy fésülködik, ez éppen elég. Felír egy

-hölgyet és punktum. De ön úgy látom, azt fürkészi, hogy nincs-e itten

-más valaki is? Ezt én kikérem magamnak.

-

-A népszámláló. – Bocsánat, méltóságos asszony, de nem erről van szó. A

-méltóságos úr kitöltötte a számlálólapokat, s én most az ellenőrzés

-végett jöttem.

-

-Berzsenyiné. – Az én férjem személyesen töltötte ki a számláló lapokat?

-

-A népszámláló. – Igen.

-

-Berzsenyiné. – Akkor nincs szükség semmi ellenőrzésre, mert az én férjem

-nem mond be hamis adatokat.

-

-A népszámláló. – Ezt senki se gondolja. De a számláló-lapok hibásan

-vannak kitöltve, s nekem az adatokat helyesbítenem kell.

-

-Berzsenyiné. – Honnan veszi ön azt, hogy az én férjem hibásan mondta be

-az adatokat? Az én férjem mindenesetre tudja, hogy hányan vagyunk, és ha

-ön jobban tudja, akkor mért kérdezősködik? Írjon be annyi embert, a

-mennyit akar és hagyjon engem békében. Az én férjem pontosan fizeti az

-adót, és annyi ember után fog fizetni, a mennyit be fognak írni. Ezért

-nem való egy hölgyet öltözködés közben zavarni.

-

-A népszámláló. – Nagyon sajnálom, méltóságos asszony, hogy alkalmatlan

-időben jöttem, de nem mulasztottam el a bejelentést, s mivel csak néhány

-kérdésről van szó, talán lesz kegyes kihallgatni.

-

-Berzsenyiné. – Ha valamit meg akar tudni, mindenesetre inkább tőlem,

-magamtól kérdezze, mint a cselédeimtől, a kiknek a kérdezősködésekre nem

-szabad felelniök.

-

-A népszámláló. – Első kérdésem a vezeték- és keresztnévre vonatkozik. A

-méltóságos úr azt írta ide: »Lovag békásmegyeri Berzsenyi Jacques, pápai

-szent birodalmi nemes, udvari tanácsos, a Lipót-rend k. keresztese,

-venezuelai főkonzul.« Ez a beírás téves.

-

-Berzsenyiné. – Már hogy volna téves? Remélem, nem akarja azt mondani,

-hogy az én férjem svindler, a ki másnak adja ki magát?

-

-A népszámláló. – Nem, hanem ebbe a rovatba csak a vezeték- és keresztnév

-írandó be, s az utóbbi az állam hívatalos nyelvén. »Jacques«, ez nincs

-magyarul, »Jacques« magyarul, ha nem csalódom, Jakab. Engedelmével

-törülni fogom tehát a beírást, s helyébe szabatosan írom a nevet:

-»Berzsenyi Jakab.«

-

-Berzsenyiné. – Jakab! Berzsenyi Jakab! Mért nem mindjárt: »az Iczig

-zsidó«?! Figyelmeztetem önt, hogy ha ön froczlirozni akar védtelen

-hölgyeket, az én férjem meg fogja találni a módját, hogy önt főnökei

-illendő viseletre tanítsák. Az én férjem nem Jakab, s nem tűröm, hogy ön

-az én házamban élczelődjék.

-

-A népszámláló (boszúsan). – Én csak kötelességemet teljesítem.

-Hasonlóképpen a méltóságos asszony nevének a rovatába ez van beírva:

-»Berzsenyi Elise, született szendrői Hirsch.« Ez nem helyes. Ide

-egyszerűen azt kell írni: »Berzsenyi Jakabné.«

-

-Berzsenyiné. – Berzsenyi Jakabné! No hallja, ez már mégis szemtelenség!

-Persze, el kellett volna hivatnom az én ügyvédemet. De ez a leány

-tanuskodni fog, hogy mulatni akart a mi számlánkra, s biztosítom, hogy

-nem fogom elmulasztani önt bepanaszolni.

-

-A népszámláló (ridegen). – A panaszt ebben az esetben felettes tanügyi

-hatóságomnál kell beadni. Addig is, megengedi a méltóságos asszony,

-folytatom.

-

-Berzsenyiné. – Csak tessék. Kiváncsi vagyok, hogyan fogja elnevezni a

-leányaimat.

-

-A népszámláló. – Valóban az egyik kisasszony neve tévesen van beírva:

-»Berzsenyi Elza.« Ezt így fogom helyesbíteni: »Berzsenyi Erzsébet.«

-

-Berzsenyiné. – Berzsenyi Erzsébet! Nem rossz. Hallod, Katicza? Berzsenyi

-Erzsébet! Jegyezd meg magadnak, mert erről még tanuságot kell tenned.

-Berzsenyi Erzsébet! Hallatlan! (Idegesen kaczag).

-

-A népszámláló. – A másik kisasszony neve helyesen van! »Berzsenyi

-Blanka.« Ez korrekt.

-

-Berzsenyiné (gúnyosan). – Már hogy volna korrekt! Korrekt így volna:

-»Berzsenyi Fehérnye!« Vagy: Berzsenyi Sára, Zsuzsa, Mari, Erzsók néni!

-Hahaha! Azt mondja, hogy Blanka helyesen van! Hallod, Katicza?!

-

-A népszámláló. – Ellenben a foglalkozás-rovat kitöltése csaknem

-mindenütt hibás. A méltóságos ur e rovatot így töltötte ki:

-»nagybirtokos.« Úgy értesülök, hogy a méltóságos ur egyszersmind

-gabonakereskedő, legalább nem hagyott fel teljesen az üzlettel, mert

-részese a Beer-czégnek…

-

-Berzsenyiné. – Gabonakereskedő! Írja, hogy: speczeráj, lámpagyujtogató,

-szivarvég kereskedő! Írjon akármit. Mindegy.

-

-A népszámláló. – A méltóságos asszony rovatába pedig ez van írva:

-»Nagybirtokosnő.« Ez nem korrekt. Ide azt kell írni: »Háztartásbeli nő.«

-

-Berzsenyiné. – Háztartásbeli nő! Hah!… (Dühében hamarjában nem talál

-szavakat.)

-

-A népszámláló. – Vagy van talán a méltóságos asszonynak valami kereső

-foglalkozása? A postánál, távirdánál, telefonnál, iskolánál,

-gyermekkertben, színháznál? Nincs?

-

-Berzsenyiné (tehetetlen dühvel néz maga elé). – Van-e valami kereső

-foglalkozásom? Jellemtelenség alávalóság, piszkosság!

-

-A népszámláló. – Kérem, ne tessék engem sértegetni, én csak a köteles

-kérdéseket intézem a méltóságos asszonyhoz. Ha a méltóságos asszonynak

-nincs kereső foglalkozása, ki tartja el a méltóságos asszonyt?

-

-Berzsenyiné (felcsattanva). – Hallja, ez már mégis sok!… (Köhögési roham

-fogja el s fuldokolni kezd).

-

-A népszámláló (miután megvárta a roham végét). – Ha a méltóságos

-asszonyt a férje tartja el, akkor a méltóságos asszony csak

-háztartásbeli nő.

-

-Berzsenyiné (fölemeli szemét az égre és zsebkendőjét a szája elé tartja,

-hogy a lelke valahogy kine szakadjon).

-

-A népszámláló. – Nem helyes a kisasszonyok beírása sem. Az egyiknél az

-van beírva, hogy: »nagybirtokos leánya«, a másiknál, hogy:

-»versenyistállótulajdonosnő.« Mi ez?

-

-Berzsenyiné (int Katiczának, hogy feleljen ő).

-

-Katicza. – Elza kisasszonynak igenis versenyistállója van.

-

-A népszámláló. – S a kisasszony abból el, a mit a lovak díjakban

-nyernek?

-

-Katicza. – Dehogy!

-

-A népszámláló. – Tehát eltartja valaki, ugy-e?

-

-Berzsenyiné (karjait emeli az égre).

-

-A népszámláló (zavartalanul). – Ki tartja el? A méltóságos úr, ugy-e?

-Akkor hát azt kell ideírni: »Leány.« A másik kisasszony dettó »leány.«

-Ennél a családi állapot helyesen van feltüntetve: »hajadon.« De a

-másiknál a családi állapot beírása is téves. »Menyasszony.« Mi ez?

-

-Katicza. – Maga nem tudja, hogy mi az, ha valaki menyasszony?

-

-A népszámláló. – Nekünk semmi közünk hozzá, hogy valaki menyasszony-e,

-vagy nem menyasszony, Valaki lehet menyasszony és már négyszeresen

-özvegy. A kérdés az, hogy Berzsenyi Erzsébet hajadon-e vagy már nem

-hajadon?

-

-Berzsenyiné. – Hallja!… ember… ne izéljen!… ne izéljen!…

-

-A népszámláló (szenvtelenül:) – Jó, mondjuk hát, hogy: »hajadon.«

-

-Berzsenyiné (levegő után kapkod).

-

-A népszámláló. – Azt hiszem, hiba csúszott be a házassági vagy a

-születési évek rovatába is. A házasság éve: 1879, hónapja: márczius. Ez

-megfelelne a kisasszonyok életkorának, az egyiknek a születési éve:

-1880, a másiké: 1882. De vajjon nem téves-e a méltóságos asszony

-születési éve: 1864? A méltóságos asszony tizenöt éves korában ment

-volna férjhez s tizenhat éves korában már fogant volna? Ez annál

-csodálatosabb, mert a méltóságos úr már elmult hatvan éves. Itt van

-születési éve: 1840.

-

-Berzsenyiné. – Ember! Távozzék! Távozzék! (Köhögés). És nekem végig kell

-hallgatnom ezt a sok infámiát! De hát nincs ebben az országban

-rendőrség?! (Ujabb köhögési roham).

-

-Katicza. – A méltóságos asszony igen fiatalon ment férjhez; különben

-láthatja, ha szeme van.

-

-A népszámláló. – Ne nyelveljen! Talán maga volt a bábája?

-

-Katicza. – Ejnye be finom ember, lelkem!… Ha kérdi, hát felelek, mert a

-méltóságos asszony úgy parancsolta. A magam jószántából bizony nem

-állanék szóba az úrral.

-

-A népszámláló. – Nem magát kérdeztem. Majd magára is rákerül a sor. Mi

-van még? Igen… vallásnak a római katolikus van feltüntetve. Kérhetném

-ugyan az okmányokat, de hagyjuk; a méltóságos asszony, látom, nagyon

-ideges. Még csak egyet. Nincs senkinek valami testi fogyatkozása? Ezt a

-leggyakrabban el szokták hallgatni.

-

-Berzsenyiné (fuldokolva köhög).

-

-Katicza. – Nincs senkinek.

-

-A népszámláló. – A kisasszonyoknak sem? (Berzsenyiné elájul.)

-

-Katicza. – Hogy a mennykőbe volna!

-

-A népszámláló (Berzsenyinére tekintve). – Mért nem ad neki egy pohár

-vizet?

-

-Katicza. – Majd jobban lesz, ha magát elhordja a szélvész.

-

-A népszámláló. – Mondom, hogy ne nyelveskedjék. Inkább arra feleljen, a

-mit kérdek. Itt a maga lapján is hiba van.

-

-Katicza. – Van ám a… majd megmondom hol!…

-

-A népszámláló. – Hajadon?

-

-Katicza. – Hallja, lelkem, ne sokat idétlenkedjék már, mert én nem

-nézem, hogy törvény-e, vagy nem törvény…

-

-A népszámláló. – Feleljen. Születési éve?

-

-Katicza. – Tudom is én. A tavaszszal multam huszonkettő. Számítsa ki.

-

-A népszámláló. – 1878. Egyez. Vallása?

-

-Katicza. – Görög.

-

-A népszámláló. – Egyesült vagy nem egyesült?

-

-Katicza (türelmét vesztve). – Egyesült a fészkes fene!

-

-A népszámláló. – Azt kérdem, hogy szakállas papja van-e, vagy borotvált

-képű?

-

-Katicza. – A pokol nézi a szakállát! De azt mondom magának, hogy most

-már elég, mert látom, hogy megjött a méltóságos úr huszárja, s

-mondhatom, hogy a nagyméltóságú fő-főkúria se veszi le magáról…

-

-Berzsenyiné (a ki időközben magához tért). – Katicza, az

-Eau-de-Cologne-omat!…

-

-Katicza. – Igenis, csak hadd tuszkoljam ki ezt az urat. (A népszámláló

-el.) Tessék itt van.

-

-Berzsenyiné (még aléltan). – Elment?

-

-Katicza. – El.

-

-Berzsenyiné. – Szaladjon hamar utána, fiam, és kérdezze meg tőle, hogy

-ki találta ki ezt a népszámlálási törvényt? Tudja meg, fiam, hogy ki

-volt a törvénycsináló; meg akarok ismerkedni vele!

-

-

-

-

-XX.  BERZSENYI LAPOT ALAPÍT.

-

-– Délután két óra. A nagy ebédlő. Berzsenyi és Elza kaszinót játszanak.

-–

-

-Berzsenyi. – Nekem úgy látszik, te csalsz. Tizenkettővel vitted a

-tizenhármat.

-

-Elza. – Tessék, és igazad van! Lásd, papuskám, én néha úgy jövök elő

-magamnak, mint a némajátékban a Bertram, a Róbert és Bertramtól, a ki

-mikor már Hochstapler és bankot alapít, kilopja a vendégeinek a

-zsebkendőjét. Nekem, ha kártyázom, muszáj egy kicsit csalni; c’est plus

-fort que moi. Ugy látszik, a mi őseink is rablólovagok voltak, mert ez

-már a véremben van.

-

-Berzsenyi. – Akkor az egész nem gilt.

-

-Elza. – Papuskám, ne légy smuczián. Hölgyekkel nem így szokás játszani.

-

-Komornyik (bejön s tálczán egy névjegyet hoz. Óriási legény; hosszú,

-mint egy meszelő, s komoly, mint egy államférfiú.)

-

-Berzsenyi. – Mi az, Artur? Valaki keres, Artur? (Kegyesen.) Jól van,

-Artur. (Fölteszi binokliját és megnézi a névjegyet, melyen ez áll: Dr.

-Vrillényi Andor, országgyülési képviselő, a »Budapesti Kürt«

-vezérkormányzója, a Centaur-patkógyár-részvénytársaság felügyelő

-bizottságának alelnöke stb.) Jól van, Artur. Vezesse be a doktor urat a

-nagy szalonba és mondja meg neki, hogy pár percznyi türelmet kérek, mert

-igen el vagyok foglalva. (Kegyesen.) Menjen, Artur.

-

-Elza. – Dolgod van?

-

-Berzsenyi. – Nem olyan sürgős. Csak hadd várjon az egyházi tanuló.

-(Kegyesen pillant a távozó komornyik után). Mondd, mit szólsz te ehhez

-az Arturhoz?

-

-Elza. – Nagyon tekintélyes. De azt hiszem, egy kicsit lenéz minket.

-

-Berzsenyi. – Szó sincs róla. Nagyon jóakaratú cseléd. De öleb kora óta

-mindig herczegi házaknál szolgált, ez a higgadtság tehát természetes.

-

-Elza. – Talán ölbevaló gyereket akartál mondani?

-

-Berzsenyi. – Az mindegy, nem vagyok én tanár. Elég az hozzá, ez az Artur

-tetszik nekem, mert nincs benne semmi cselédgőg. Nem bánom, játszom

-veled még két pártit, ha akarod: tiz forintba.

-

-Elza. – S azalatt a gentleman, a kit te egyházi tanulónak mondasz,

-várakozni fog?

-

-Berzsenyi. – Miért ne várakoznék? A ki pénzt akar, az ne várakoznék? A

-ki pénzt akar, az várakozzék. Azt hiszed, bánom, ha nem várakozik? Igaz,

-erről meg akartalak kérdezni. Mit szólsz hozzá, ha lapot alapítok?

-

-Elza. – S aztán minek neked a lap, papuskám?

-

-Berzsenyi. – Két czikket akarok íratni, egyet az amerikai zsokékról és

-egyet a főrendiházról. Fel kell világosítani a népet, hogy amerikai

-zsokét hozatni nem pazarlás, hanem befektetés, és azt is meg akarom

-írni, hogy a főrendiház korhadt intézmény, a melyet föl kell frissiteni.

-

-Elza. – Értem. De ehhez nem kell az, hogy magadnak legyen ujságod.

-Megíratod valahol, punktum.

-

-Berzsenyi. – Az eszmének több súlya van, ha én magam finanszirozom. Nem

-értem különben, hogy mért ellenzed az ügyet?

-

-Elza. – Hát én nem értek a dologhoz, papa, de mindig azt olvastam az

-ujságban, hogy egy ujság sokkal többe kerül, mint egy tánczosnő, és

-aztán egy tánczosnő nem okoz annyi bosszuságot.

-

-Berzsenyi. – Ha egy idegen hallaná, hogy milyen csiklandós tónusban

-beszélsz velem, azt gondolhatná, hogy ajánlatosnak tartod, ha egy

-tánczosnőt veszek magamnak. Azután nem gondolsz egy ujság sok előnyeire.

-

-Elza. – Annyi bizonyos, hogy Blankának nagyon jó volna egy ujság a

-háznál. Tele írhatná, ha akarja. És ezért tárgyalsz ezzel a

-Vrillényivel?

-

-Berzsenyi. – Nem dobhatom ki az ügyletből, mert ő hozta az eszmét.

-

-Elza. – Annyit tudok róla, mert olvastam, hogy már vagy tiz ujságot

-megbuktatott, és nem képzeled, mennyi millió fúlt bele azokba a

-vállalatokba, a melyeket agyon kormányzott. De neked imponál, mert

-nagyképü, és ugy beszél, mintha kanállal ette volna a bölcseséget.

-

-Berzsenyi. – Nekem imponál? Egy beképzelt szamárpofa! Szegény boldogult

-nagyatyád azt mondta az ilyen emberekre, hogy: egy egyszerü ótvaros. De

-mit akarsz? A kalocsai érsek nem fog nekem ujságot csinálni. Ehhez

-kitanult ujságíró kell, a ki elolvassa az angol könyveket és

-vezérczikket írjon belőlük.

-

-Elza. – Az ilyen vezérczikket nem olvassa el senki. Vagy te tán

-elolvasod az efféle unalmas ostobaságokat?

-

-Berzsenyi. – Ahhoz te nem értesz. A vezérczikk annál jobb, minél

-unalmasabb. Kell, hogy politikai súly legyen benne, és ez unalmas. És

-ezen a téren Vrillényi már a legránézettebb egyének közé tartozik.

-Államférfiúnak még nem lehet mondani, de már egyike a jelesebb

-államfiúknak.

-

-Elza. – Én inkább csikókat vennék ezen a pénzen.

-

-Berzsenyi. – Látod, én mindenre gondoltam. A lóversenyekről a tip-eket

-te fogod írni, s milyen nagy örömet szerzünk kedves mamádnak, ha a

-bálját széltében-hosszában kiírjuk az ujságba, még a tánczosokat is.

-

-Elza. – Szóval ez fait accompli?

-

-Berzsenyi. – Miattam mondjuk, hogy úgy van. De óhajtottam megismerni

-nézeteidet és meg akartalak nyugtatni, hogy az egészbe nem teszek többet

-százezer forintnál. Ha sikerül, jó, s ha nem sikerül, remélem, hogy

-illetékes helyen ezt az érdemet nem fogják nekem elfelejteni.

-

-Elza. – Akkor hát helyet csinálok ennek az urnak. Pá, papuskám.

-

-Berzsenyi. – E szerint te helyeslesz engem?

-

-Elza. – Mindenesetre. Ki tudja, mire lesz jó? Ha az ember ezt vagy azt

-akarja, egy ujság mindig jó szolgálatot tehet.

-

-Berzsenyi. – No látod!

-

-(Megcsókolják egymást. Elza el. Berzsenyi csönget s parancsot ad, hogy

-vezessék be a doktor urat. A doktor úr – köpczös, tömzsi, kissé kopasz s

-nagyon vörös emberke – megjelenik).

-

-Berzsenyi. – Nem fogja rossz néven venni, de rendkívül fontos

-intézkedéseket kellett tennem. Tessék helyet foglalni. Már éppen írni

-akartam, hogy legyen szerencsém, de ez a gyászeset…

-

-Vrillényi (ijedten, nagy részvéttel). – Ó…!!…

-

-Berzsenyi. – Igen, atyai jóbarátom, a boldogult szerb király halála

-végtelenül lesujtott. Alig hogy elvesztettük ő felségét, az angol

-királynőt, ez az ujabb csapás!… Ilyen fiatalon! Milyen jókedvü volt még

-a nyáron is, Karlsbadban!…

-

-Vrillényi (búsan). – Fájdalom, mindnyájan halandók vagyunk!…

-

-Berzsenyi (erőt vesz megindulásán). – De térjünk át ügyünkre. Tehát

-megfontoltam, alaposan, tüzetesen megvizsgáltam az ügyet, és arra az

-eredményre jutottam, hogy a mennyiben egy-két kisebb jelentőségü

-óhajtásomra nézve a kellő előzékenységgel találkozom, nem lesz nehéz

-megegyeznünk.

-

-Vrillényi. – Biztosíthatom, hogy a legmesszebb menő előzékenységgel

-igyekszem…

-

-Berzsenyi. – Tehát, hogy mindenekelőtt az anyagi ügyekkel végezzünk,

-abban állapodtunk meg, ugy-e, hogy mind a ketten száz-százezer forintot

-helyezünk az ügyletbe?

-

-Vrillényi (ijedten). – Bocsánat, ez félreértés! Én anyagiakkal nem

-működhetem közre, mert hisz vagyonom alig haladja meg a szóban forgó

-összeget s a netaláni, bár nem valószinü, balsiker esetén… De hiszen,

-kérem, talán nem becsülöm túl képességeim és munkám értékét, ha azt

-állítom, hogy a szellemi tőke, melyet az ügyletbe fektetek, bőven

-megfelel a kérdéses összegnek.

-

-Berzsenyi. – Hm. Nem mondom, nem mondom… De, végre is…

-

-Vrillényi. – Azonkívül nincs is szükség százezer forintnál magasabb

-összegre. A »Budapesti Kürt«-nek megvannak a maga előfizetői, a maga

-hirdetései, a maga jövedelmei, s ha a »Budapesti Kürt« átváltozik

-»Haladás«-sá és mint uj lap, uj lobogóval és uj vezérrel folytatja

-harczát a szabadelvüség érdekében, mindezt nem veszíti el. Szóval a

-tranzakcziónak százezer forintnál többe nem szabad kerülnie. Viszont,

-hogy teljes rekompenzácziót nyujtsak a befektetésért, kijelentem, hogy

-tekintet nélkül sok évi munkásságomra s időközben megszerzett

-tulajdonjogomra, a haszonból, szerkesztői fizetésemen kívül, csak

-méltányos perczentuáczióra tartok igényt, egyébre nem, azaz: a

-tulajdonjogot e százezer forintnyi befektetésért teljesen átengedem.

-

-Berzsenyi. – Hm. Ez változtat a dolgon, mert, a mint már a multkor

-említettem, az eszméért úgy sem lelkesedem. Tudja, kérem, az ujság a

-számok emberének éppen nem szimpatikus. Mondhatnám, olyan sok dolog van

-az ujságban, a mi nem igaz, hogy az embernek elmegy a kedve bele is

-nézni egy ujságba. A napokban például egy ujságban azt olvastam, hogy az

-én lovam, _Agesilaus_ köhög…

-

-Vrillényi. – Bocsánatot kérek…

-

-Berzsenyi. – Mindjárt. Ezért nem teszek önnek szemrehányást, de kívánom,

-hogy az én álláspontomat ön megismerje. Ez pedig az, hogy ha én az ön

-által említett alapon is belemegyek az ügybe, egyszersmind hangsulyozom,

-hogy a kizárólagos rendelkezést merőn kívánom értelmezni, s kikötöm,

-hogy ezentul csakis azon igaz dolgok kerüljenek bele az ujságba, a

-melyeket én helybenhagyok, így például, hogy a főrendiház korhadt

-intézmény, mely tetterős reformokra szorul, önzetlen, de egyszersmind

-agilis férfiakra, kik készek tevékenyen és hathatósan gyámolítani a

-magas klérust és a született főrendeket.

-

-Vrillényi. – Ez magától értetődik.

-

-Berzsenyi. – Örvendek, hogy e tárgyban egy véleményen vagyunk. De van

-még egy pont, mely engem bizonyos aggodalmakkal tölt el. Ön oly mereven

-hangsulyozta a szabadelvűséget, a mely merevség nekem őszintén nem

-tetszik.

-

-Vrillényi. – Kérem…

-

-Berzsenyi. – Hagyjon kibeszélni, doktor úr. Bizonyára én barátja vagyok

-a szabadelvüségnek, sőt nem idegenkedem a demokratikus elvektől sem,

-mert az egyenlőség barátja vagyok, a ki én és egy gróf közt nem látok

-semmi különbséget. De fel kell világosítani a népet, hogy nyugalmát

-csakis a szentesített intézményekhez való ragaszkodás és a vallásos

-érzések adhatják vissza, mint ön ezt, nem kétlem, czéltudatos

-tapintattal fogja kifejteni.

-

-Vrillényi (a szemüvegét igazgatva). – Természetesen, természetesen,

-ebben tökéletesen egyetértünk. A baj csak az, hogy a »Budapesti Kürt«

-oly hévvel, megvallom, koronkint némi túlzással, egyszóval oly

-intranzigens módon képviselte a szabadelvüség ügyét, hogy attól tartok,

-olvasói, legalább kezdetben, e hangot félreérthetnék. Belátom azonban,

-hogy fokozatosan lecsillapodva, meg lehet találni a kellő mérséklet

-hangját, de ehhez bizonyos átmenet szükséges…

-

-Berzsenyi. – Semmi se oly kerülendő, mint a túlzás, s valóban ön

-helyesen említi a mérsékletet, hozzá tehetném: a bölcs és vallásos

-mérsékletet. Röviden, hogy összegezzem politikai elveimet, megjegyzem,

-hogy attól, a mi a haladásban jó, nem kell elzárkózni, így például fel

-kell a népet világosítani az amerikai zsokék hasznáról, de semmi se oly

-kerülendő, mint a tekintélyek helytelen bírálgatása. Ön meg fogja

-érteni, mily kellemetlenül érintene, ha Rómában intenczióimat

-félreérthetnék. A meggyőződések embere vagyok, de azt akarom, hogy ő

-szentsége, ha a bibornoki kollégiumban esetleg szó kerülne

-csekélységemről, nyugodtan mondhassa el: »Berzsenyi nem ellensége a

-helyesen értelmezett szabadelvüségnek, de olyan férfiu, a kitől nincs

-okom megvonni áldásomat.«

-

-Vrillényi (szemüvegét igazgatva). – Persze, persze. Mindezt értem és

-méltánylom. Annyira, hogy eleve is hangsúlyoznom kell, mily csekély a

-különbség ez elvek és az igazi szabadelvüség között. Az igazi

-szabadelvüség a vallással és a politikai multtal szemben is szabadelvü.

-

-Berzsenyi. – Ez oly egészséges elv, melyről egy szép czikket lehetne

-írni, mindjárt az első számban s egyuttal a lótenyésztésről is nehány

-egészséges elvet lehetne hangoztatni, melyeket valamely egyénnek le

-fogok diktálni, illetve megjegyzéseket tenni, hogy az illető saját

-eszméivel kibővítve erről egy szép czikket irjon.

-

-Vrillényi. – Kétségtelen, kétségtelen. Mégis bizonyos átmenet…

-

-Berzsenyi. – Nem bánom, egy számban írja meg ön a még hátralékos

-szabadelvü eszméket, de aztán világosítsa fel a népet, hogy most már át

-kell menni a vallásos mérsékletre. A főrendiházat illetőleg azonban

-szigorúan ragaszkodni kell a szabadelvü eszmékhez, természetesen úgy,

-hogy a szabadelvüség e bár korhadt, de tiszteletreméltó és fentartandó

-intézményt nem eltörölni, hanem felfrissiteni igyekezzék.

-

-Vrillényi. – Úgy hiszem, tökéletesen megértettem a főelveket, s örömmel

-konstatálom, hogy a fontosabb kérdésekre nézve tökéletesen egyetértünk.

-

-Berzsenyi. – Csekélyebb jelentőségű elveimet majd alkalmilag fogom

-kifejteni. Fontosabb kérdésekben egy szerkesztőt vagy egy nyomdászt

-naponkint el kell küldeni hozzám; ha nem vagyok itthon, az én leányom,

-Elza kisasszony, fogja nézeteimet a szerkesztőség számára folyósítani,

-ki e tárgyban általam pontosan meg lesz bízva. Megjegyzem továbbá, hogy

-mikor kinyomtatják az ujságot, reggelig mindig egy darab helyet üresen

-kell hagyni, a hova belenyomtathatom, a mit akarok.

-

-Vrillényi. – Ez egy kissé nehézkes eljárás volna, de módját fogom

-ejteni, hogy a késő éji órákban is rendelkezésére álljunk.

-

-Berzsenyi. – Megjegyzem, hogy a szerkesztőségből egy egyén mindig

-figyelemmel kísérje a jobb társaságban, a kastélyokban, a tennisz-pályán

-stb. a viszonyokat, mert azt akarom, hogy az én ujságomat ne kocsisok,

-hanem műveltebb felvilágosultak olvassák. Kivételt teszek, mikor az én

-feleségemnél bál van, mert ekkor az én vendégeimet kell kiírni a lapba.

-

-Vrillényi. – A társaság életét eddig is nagy figyelemmel kísérte a

-»Budapesti Kürt«, de ezentul fokozottabb érdeklődéssel…

-

-Berzsenyi. – Igaz, most jut eszembe. Bele kell írni a lapba, hogy a jobb

-társaságokat milyen kínosan érintette egy utóbbi szindarab, melyről azt

-állítják, hogy minden tisztelet nélkül emlékezett meg előkelő történelmi

-alakokról s a legjobb családokról. Mint hallom, e darabot, bizonyos

-»Párisi asszony«-t, egy Beck nevű ember írta, ki, mint értesülök,

-valamely államhivatalban van alkalmazva, honnan el kell mozdítani. És ha

-már a családomról beszélünk, megjegyzem, hogy az én családomból

-mindenkinek tiszteletpéldányt kell küldeni, hogy a lapomat egyszerre

-többen is olvashassák. Általában ki kell írni, hogy a színházakban ne

-adjanak elő olyan színdarabokat, melyeken a nézők elalszanak. Azt is

-előre megmondom, hogy az olyan szerkesztőt, a ki hazugságot ír, vagy az

-olyan nyomdászsegédet, a ki hazugságot nyom ki, kiméletlenül elcsapom.

-Most több elv nem jut eszembe. Holnap majd elhívatom az ügyvédet, a ki

-az én irodámban a szerződést meg fogja írni. A szerkesztőknek és

-nyomdászoknak nem kell nálam tisztelegni, csak tudassa velök, hogy a

-hivatalos órákban pontosan működjenek.

-

-Vrillényi. – Kérem.

-

-Berzsenyi. – Még egyet. A kihordók, a kik az én lépcsőmön a

-tiszteletpéldányokat hurczolni fogják, illedelmesen legyenek öltözve,

-mert az én palais-mban gyanús alakok nem járhatnak-kelhetnek. Ha

-egyelőre nincsen jó ruhájuk, ujévre majd igérek nekik valamit, és ha

-ügybuzgóan teljesítik kötelességüket, az én leányom, a ki Miss Dewey

-néven futtat, a lóversenyekre majd tip-eket fog mondani nekik.

-

-

-

-

-XXI.  BERZSENYI BÁRÓ ÜNNEPLÉSE.

-

-– Délután négy óra. Szin: az V. ker. független polgárok egyesületének

-klubhelyisége. A díszterem közepén emelvény, s ezen lepellel letakart

-aranykeretes arczkép. Az emelvényt notabilitások veszik körül:

-polgármesterek, országgyülési képviselők, fővárosi bizottsági tagok.

-Odább a Berzsenyi család: Berzsenyi Jacques báróné, Berzsenyi Blanka

-bárókisasszony, Berzsenyi Elza bárókisasszony, továbbá a báró testvérei:

-Berzsenyi Soma, Beer James és lovag Beer Nathaniel urak. Polgárok,

-klubtagok, hölgyek, iskolás gyermekek. Pontban négy órakor három tagu

-küldöttség vezeti a terembe: _békásmegyeri és berzsenyi Berzsenyi

-Jacques bárót_, az V. ker. független polgárok egyesületének és a

-Lipótvárosi Jótékony egyesület mint Betegsegélyző és Temetkezési

-Szövetkezetnek védnök-elnökét. Éljenzés és taps. Az V. ker. polgári

-iskola fiunövendékei eléneklik a Himnuszt. Majd előlép a kör alelnöke s

-lendületes beszéddel üdvözli az ünnepeltet. Meleg hangon ecseteli azt a

-szeretetet, mely a polgárságot az ünnepelthez fűzi. Nagy elismeréssel

-szól szeretett elnökének és barátjának jótékonysági tevékenységéről.

-Végül megköszöni az uj bárónak, hogy kitüntetése alkalmával nem

-feledkezett meg az V. ker. független polgárokról s a vezetése alatt álló

-kört megajándékozta arczképével, melyet egy tehetséges festőművész

-festett. A szépen előadott beszéd után az arczképről lehull a lepel.

-Viharos éljenzés és taps. –

-

-Berzsenyi báró (megindultan:) – Tisztelt Uraim! Kedves polgártársaim!

-Szeretett családom!

-

-Őszintén megvallom, nem vagyok barátja az ünnepeltetésnek, mert egyszerü

-ember vagyok s azt a fenhéjázást, melyet a rang és vagyoni előnyök

-nyujtanak, ismerni nem kivánom. Mindig, valahányszor polgártársaim az

-elismerés koszoruját nyujtják felém, nem keresem, mennyiben érdemeltem

-ki polgártársaim háláját és ragaszkodását, ellenkezőleg példa gyanánt

-Washington és Deák Ferencz lebegnek előttem, a kiket nem tántorított meg

-se a hatalmasok kegye, se az alattvalók hizelgése, s mint én,

-elutasítottak maguktól minden czéltalan kitüntetést, mondván: »Et si

-fractus illabatur, vagy illabitur, mégis talán illabatur, orbis,

-impavidum, mondom, feriunt ruinae.« (Éljenzés.)

-

-Ezen és egyéb okokból, több ízben, ha polgártársaim ünneplése

-megkiséreltetik, ez helyeslésemet soha se nyerheti meg. Nem adtam volna

-beleegyezésemet e különben lélekemelő ünnepélyhez sem, mert a mennyiben

-talán csekély érdemeim felette állanának a szokásosnak, előnyeimmel,

-mint egyszerü ember, tüntetni nem kivánok. Hogy mégis helybenhagytam

-azon szándékot, hogy mint ünnepelt jelenjek meg önök előtt, erre több

-okaim vannak, melyeket nem fogok késni azonnal leleplezni. (Halljuk!

-Halljuk!)

-

-Tisztelt Uraim és kedves családom! Azon korban élünk, midőn elharapózott

-kicsinyelni mindenkit, a ki a közpályán érdemeket szerzett, noha az

-illetők jobban cselekednének, ha azt néznék, mi van saját zsebökben. Én

-ugyan szerény véleményem szerint emelt fővel mondhatom, hogy már vagyoni

-viszonyaimra tekintve is felette állok úgy a gúnyos kicsinylésnek, mint

-érdemeim bonczolgatásának, mégis utóbbi időkben mindez oly

-kedvetlenséget szült bennem, hogy elhatároztam a köztevékenység teréről

-igénytelen cselekvéseimet visszavonni. De az a kitüntetés, melyben

-szerencsém volt legutóbb részesülhetni, megmásította szándékomat s

-felhagytam a foglalkozást azon eszmével, hogy a nyilvános szereplés

-teréről sajnálatomra s talán remélhetem: polgártársaim sajnálatára is

-visszalépjek. Ellenkezőleg megérlelte bennem azon meggyőződést, hogy

-kötelességem szerény érdemeimmel továbbra is helyt állani azok sorában,

-kiknek legbuzgóbb tényeit is visszájára értelmezi a helytelen

-rosszakarat s példámmal kitartásra buzdítani a hasonlóan érdemeseket.

-Ezért elhatároztam, és megnyugtathatom önöket, hogy továbbra se szünök

-meg az önök érdekében közreműködni. (Éljenzés és taps.)

-

-Csekély erőmet vizsgálva nem titkolhatom el önök előtt, tisztelt

-barátaim, hogy midőn harmincz évvel ezelőtt e kör tagjává beiratkoztam,

-s tagdijamat a kör pénztárába pontosan befizettem, nem is sejtettem,

-hogy mint e kör elnöke a kitüntetések egész hosszu sorozatában fogok

-részesülhetni. Én nem szégyellem, tisztelt uraim, hogy akkor még csak

-egyszerü kereskedő voltam; először, mert kereskedőnek lenni nem szégyen,

-és másodszor, mert azon tény, hogy egyszerű kereskedőből főurrá s

-mondhatnám ő felsége zászlósai közé emelkedtem, mindenesetre szép munka

-végzését tanusítja. (Zajos éljenzés.) Ha szégyellném, tisztelt uraim,

-hogy egyszerü kereskedőből emelkedtem e helyre, nem érdemelném meg azon

-sokszoros kitüntetéseket, melyben ugy felülről, valamint alant, az önök

-bizalmából, elhalmoztatom! (Tapsok.) De akkor mint egyszerü kereskedő

-még nem sejthettem, hogy majdan időt fogok szakíthatni az önök érdekében

-csekély tehetségemhez képest közreműködni, mert a közügyek iránt nem

-érdeklődvén, a vagyonszerzés nehézségeivel voltam elfoglalva. Továbbá

-azon időben még nem birtam a magyar nyelvet, s mint önök bizonyára

-emlékezni fognak, ezt megtanulni sokáig nem látszott érdemesnek.

-

-Később azonban, midőn üres óráimban figyelmemet ráfordítottam a

-közügyekre, s többek ellenkező véleménye daczára elhatároztam, hogy a

-magyar nyelvet elsajátítom, rájöttem, hogy a közügyek nem lehetnek el az

-érdemesebb polgárok hozzájárulása és vállvetett támogatása nélkül. Ez

-okból mind szélesebb mederben folytam bele polgártársaim ügyeinek

-intézésébe, és valamint nem hallgathatom el azon elismerésemet, hogy

-soha se volt okom megbánni, hogy a magyar nyelvet elsajátítottam,

-viszont el kell ismernem azt is, hogy a közügyek terén való szerény

-fáradozásaimért az önök elismerése sok kárpótlással szolgált.

-

-Tisztelt alelnök barátom szóvá tette az én működésemet a jótékonyság

-terén. Őszintén megvallhatom, hogy szívesen tettem, a mi e téren csekély

-buzgalmamtól kitelhetett, de egyébként is jól esett, hogy e téren

-közreműködhettem, s azok közé tartozhattam, a kik nélkülözés helyett

-adakozhatnak, a mit a jövőre nézve fokozottabb mérvben fogok megigérni.

-(Éljenzés).

-

-Köszönöm tehát, uraim, hogy csekély ajándékomat önök ily nagyszabásu

-ünnepélylyel viszonozták, s lehetővé tették nekem, hogy e kitüntetésnek

-tanuja legyen egész családom, első sorban kedves és igen tisztelt nőm, a

-ki csekély érdemeimben mindenkor készségesen osztozott (Viharos

-éljenzés), továbbá szeretetreméltó gyermekeim, a kik tökéletesen birják

-a magyar nyelvet, s a kik különös kegyből az én czímemben és az én

-rangomban engem, mint engedelmes gyermekek követnek (Viharos éljenzés),

-végül testvéreim, kiknek egyike az általam elsajátított magyar nyelvben

-velem osztakozott, másodika azonban ma is német, harmadika pedig pláne

-franczia honos, a mi nem baj, mert minden hazában lehet a hazát

-szeretni. (Éljenzés.) Ők talán ma se értik meg, miért lettem én elvből

-magyar, de cselekedeteimet, tényeimet, működésemet mindenesetre

-korrektnek ismerik el. A mai szép napon, mely remélem, fiatal

-polgártársaimnak buzdításul is fog szolgálni, beláthatják ezen

-testvéreim, hogy én nem cselekedhettem máskép, mert ezen hazának nemcsak

-egy jelentékenynek mondható, szerény jólétet köszönhetek, hanem egy

-általánosan tisztelt, mondhatnám: ünnepelt nevet is, mely a polgári

-érdemek koronájául immár a bárói czímet és rangot szerezte meg! (Dörgő

-éljenzés.)

-

-Még egyszer köszönöm önöknek, hogy az én csekély ajándékom kapcsán

-szívesek voltak engem megünnepelni. (Perczekig nem szünő, tomboló

-éljenzés.)

-

-(Az iskolás gyermekek eléneklik a Szózatot. A notabilitások s a kör

-előkelői sietnek az ünnepelttel kezet szorítani. Az ajtóhoz közel állók

-távozni készülnek.)

-

-Blanka. – Papa! Papa! A táviratok!

-

-Berzsenyi. – Tisztelt Polgártársaim, most már nem mint ünnepelt, hanem

-mint elnök szólítom fel önöket, hogy ne méltóztassék még a termet

-kiüríteni. Az én leányom, a bárókisasszony fel fogja olvasni a

-táviratokat.

-

-Blanka (felbontogatja a sürgönyöket). – »Elutazva lévén… melegen

-üdvözlöm… képviselő… Távol lévén… melegen üdvözlöm… képviselő… Beteg

-lévén… melegen üdvözlöm… képviselő… Rosszul lévén… melegen üdvözlöm…

-képviselő… Hideg lévén… meleg lévén… képviselő…« Ah, egy zászlós ur!

-Hallgasd csak papa! »Nagyon köszönöm, az egész haza nevében, hogy

-kegyeskedett teljesen magyarrá lenni s nagyszabásu tevékenységét

-Magyarország javára értékesíteni…«

-

-Berzsenyi (meghatottan). – Szivesen! Szivesen!

-

-

-

-

-XXII.  ABBAZIÁBAN.

-

-– A Strandon; délelőtt tizenegy órakor. Berzsenyi Elza bárókisasszony,

-barátnője: hédervári Hirschler Zelma társaságában, egy padon üldögél.

-Gavallér is van velök: a kilencz esztendős hédervári Hirschler Gyuri, a

-kinek czvikkeres, komoly fejét ellentengernagyi sipka takarja. –

-

-Zelma. – Hát biz ez nagyon szomorú.

-

-Elza. – Szavamra, ezt a félórai napfényt megint negyvennapi eső fogja

-követni. Látod, ott bent, a hullámfodrok csillogását?

-

-Zelma. – Ez rosszat jelent?

-

-Elza. – Sirokkót jelent, fiam. Délután már szakadni fog, s kuksolhatunk

-otthon, ki tudja meddig. Vagy látjuk egymást többet, vagy soha.

-

-Zelma. – Micsoda időjós lettél!

-

-Elza. – Mint egy vén tengeri farkas. Képzelheted, mily szomorú mult van

-a tudományom mögött.

-

-Zelma. – De hát mért is küldik ide az embereket?

-

-Elza. – No, azt ne képzeld, hogy mulatni jöttünk ide. De az ember

-ennyivel mégis tartozik a családjának. Úgy látszik, a betegeknek jót

-tesz, ha jól fűtött szobából a folytonos esőt nézik. Az orvosi tudomány

-lassankint különös dolgokra jön rá.

-

-Zelma. – A mamád jobban van legalább?

-

-Elza. – Tudod, az is valami, hogy nem hűtheti meg magát. Eddig mindössze

-egyszer volt kinn: vasárnap a templomban.

-

-Zelma. – És ti?

-

-Elza. – Hála a missnek, hébe-hóba kikukkanthatunk. Nézd meg ezt a nőt, a

-ki itt jön.

-

-Zelma. – Ki volt ez?

-

-Elza. – Ez az Immergrün Stefi, a kit Abbazia csillagának is nevezhetnék,

-s a két rokkant, a ki kíséri, két herabgekommen herczeg. Azelőtt egy

-igazi princze is volt, egy orosz miniszternek a megkergült fia, de azt

-már haza vezényelték s azóta a Stefi egy kicsit lehempergett. Hanem

-azért ma is ő itt az első személy, a mint látni, vagy legalább is

-hallani fogod.

-

-Zelma. – Elég csinos. Utolsó szorte, mi?

-

-Elza. – No ná! Az a tisztes öreg dáma, a kit magával hurczol, egyike a

-leghirhedtebb perszónáknak. Különben, ha még egy kicsit itt ácsorgunk,

-meg fogod látni az összes érdekes személyeket. Ilyenkor mindenki kibúvik

-az odvából.

-

-Zelma. – Sok az ilyen érdekes fajta?

-

-Elza. – Van itt minden, mint a jó boltban. Nagy rumli van például a

-Schlumberger körül, a ki a Curtheater egyik csillaga. Iszonyu sleppet

-hordoz a rokkantakból, s ez a leány, mondhatom, speczialitás. Az

-illedelmes viseletből csinál magának panachet, a mi egyrészt felbőszíti

-a rokkantakat, másrészt dühössé teszi az asszonyokat, mert ez már

-tisztességtelen verseny, nem igaz?

-

-Zelma. – Hát ez, ni?

-

-Elza. – Ó, ez is nevezetesség. Ez Betty kisasszony, a vezetéknevét már

-elfelejtettem, a herczeg kedvese.

-

-Zelma. – Egy kicsit dajkaszerű.

-

-Elza. – Hja, ez soha se megy ki a divatból.

-

-Zelma. – De mért olyan szomorú? Végre is nem olyan előkelő személy, hogy

-a szomorút lehetne adnia.

-

-Elza. – Szegénynek sok baja van a mamáival. Minden héten haza expediál

-egyet, mert nem bír velök. Az egyik pláne ellopta az összes smukkjait.

-

-Zelma. – Én csak azt szeretném tudni, hogy az ilyen öreg herczegnek

-minek a kedves?

-

-Elza (filozófiával). – Az már a szegény öreg herczeg dolga. No nézd, a

-Bertalan Dóri.

-

-Bertalan Dóri (tisztelettel üdvözli a hölgyeket). – Jó reggelt,

-baronesz. És a Zelmácska! Nem is tudtam, hogy maguk is itt vannak.

-

-Zelma. – Már három napja.

-

-Elza. – És maga? Mikor jött?

-

-Dóri. – Ma. Nincs még egy órája. S mindössze öt percz óta tudom, hogy az

-Artemisia-villában laknak. Stimmt?

-

-Elza. – Auffallend. No, üljön le és udvaroljon egy kicsit.

-

-Zelma. – Lehet magának gratulálni?

-

-Dóri. – Mihez?

-

-Zelma. – Azt hallottam, hogy visszament a parti.

-

-Dóri. – Miféle parti?

-

-Elza. – Ugyan ne játszsza az ártatlant. Frangepánnéról beszélünk, ha

-megengedi.

-

-Dóri. – Szavamra, egy szó se igaz az egész mendemondából.

-

-Elza. – Tudjuk, tudjuk. De hisz maga nem is beszélhet. Csak

-hallgathatja, a mit mi beszélünk, mint a préfet az _A hol

-unatkoznak_-nál.

-

-Dóri. – Ha meggondolom, hogy én ez elől a pletyka elől menekültem

-Abbaziába!

-

-Zelma. – Igaz, hogy Frangepánék már ki is békültek?

-

-Dóri. – Mit tudom én? Maguk, úgy látszik, jobban vannak informálva.

-

-Elza. – Annyit tudunk, hogy maga már szárazon van.

-

-Zelma. – Fiatal ember, ez a szerencse becsületére válik az ön

-ügyességének! – mint a papa írta a megszökött pénztárnokának.

-

-Dóri. – Sajátságos, hogy a leányok mindig a legrosszabbat képzelik!

-Akarják, hogy elmondjam a történetet? Nincs benne semmi. Én udvaroltam

-neki, tisztára csak a porosz királyért, s ő egy szép napon azt mondta a

-férjének: »Fiam, én szeretem a Dórit, elválok tőled, hivasd el az

-ügyvédet.« Erre a Frangepán azt felelte: »Jó, hát akkor slúsz.« Az

-asszony elment a mamájához, ő pedig elment az orfeumba. De az orfeumban

-nagyon unatkozott, az asszony is mást gondolt és belátta, hogy még se

-szeret engem, aztán egy hónapig még boudiroztak s végül kibékültek,

-voilà tout. A többi mind hazugság.

-

-Zelma. – Hm, hm.

-

-Elza. – Hát nekem semmi kifogásom, de a rossz nyelvek azt beszélik, hogy

-magának most, ha az Isten nem őrzi, meg kellett volna házasodnia, pedig

-a Frangepánné nem a legjobb parti, mert az egész vagyona csipkében

-fekszik.

-

-Dóri. – No, anekdotát azt csináltak eleget. Köztünk szólva, csináltak

-egyet, a melyik nem is rossz.

-

-Zelma. – Nekünk elmondhatja, mi nem adjuk tovább.

-

-Dóri. – Mint anekdotát elmondhatom, magam is mulattam rajta. De

-megjegyzem, hogy egy szó se igaz belőle.

-

-Elza. – Mennyi fölösleges bevezetés!

-

-Dóri. – Elég az hozzá, Frangepán, mikor azt hitte, hogy a felesége

-hozzám jön feleségül, mindenféle rosszakat beszélt volna a feleségéről,

-már mint az én jövendőbeli feleségemről, vagy hogy is mondjam…

-

-Elza. – Mondja egyszerüen: a feleségünkről.

-

-Dóri. – Szóval a Matyikáról. Hogy a Matyika megcsalta volna őt, hogy én

-alkalmatlan időben viziteltem volna stb…

-

-Zelma. – Kérem, csak semmi részleteket! Az anekdotát ugy tessék előadni,

-hogy meghallgathassuk.

-

-Dóri. – Hisz épp ez az, hogy nem történtek részletek, csak éppen

-Frangepán terjesztette volna a részleteket. Mikor aztán kibékültek, az

-ügyvédjének, a rokonainak és a barátainak leveleket írt volna, a

-melyekben korrekt kereskedői nyelven tudtul adja, hogy a részleteket,

-mint félreértésen alapulókat, visszavonja, s örömmel jelenti, hogy hiba

-nem történvén, házi tűzhelye…

-

-Elza. – Vigabban lobog, mint valaha. Ő víg, mi is vigak vagyunk, de

-mindnyájunk közül mégis csak maga a legvidámabb.

-

-Dóri. – Maga úgy látszik, komolyan csúfol engem. Pedig, higyje el,

-baronesz, ha komolyan veszszük a dolgot, nem mokirozhatja magát rajtam,

-a ki egészen ártatlan vagyok. Nézze én őszintén rokonszenvezem a

-Matyikával, de abból, hogy az ember bókokat mond egy szép asszonynak,

-még nem következik, hogy az ember feleségül vegyen egy harminczhárom

-esztendős asszonyt két gyermekkel és egy kevés csipkével, csak azért,

-mert az asszony szeszélyes és nem tudom miféle őszinteségi rohamokban

-szenved.

-

-Elza. – Magának igaza van. Az egész érthető, csak egy van, a kit nem

-értek, s ez a Frangepán.

-

-Dóri. – Azt pedig meg lehet érteni. Először is igen jó, igen derék

-ember.

-

-Elza. – Szép, hogy dicséri.

-

-Dóri. – Miért ne dicsérném? Én őszintén rokonszenvezem a Matyikával, s

-tudom, hogy a mi rosszat beszélnek róla, az mind hazugság. És mégis azt

-mondom, hogy a Matyika nem érdemli meg ezt a derék embert.

-

-Zelma. – No hát, mit mondok én?!

-

-Dóri. – Az ám, de tizenöt esztendő alatt egy macskát is megszokik az

-ember, nemcsak a feleségét. És miért is küldené el az asszonyt, mikor

-bizony isten nem történt semmi?

-

-Zelma. – Ha az asszony magáért eped?

-

-Dóri. – Az igazság az, hogy a Matyika nem szeret se engem, se az urát,

-de ez még nem olyan nagy baj. Vegye hozzá, hogy gyermekek is vannak.

-

-Elza (álmodozva). – Aztán meg ő férj! És úgy látszik, hogy: a férjek az

-emberiségnek egy külön fajtája.

-

-Dóri. – Az csak egy állapot.

-

-Elza. – Nem, nem, én napról-napra erősebben hiszem, hogy ezt a hivatást

-az emberiségnek egy külön fajtája látja el. Van, a ki férjnek születik,

-mint a hogy a zebra zebrának születik és nem lónak. És ez az, a mi a

-házasságban a legrettenetesebb: az ember nem mehet feleségül máshoz,

-csak egy férjhez.

-

-Dóri. – Maga igazságtalan a férjek irányában. Van köztük, baronesz, a ki

-ellen már semmiféle czímen nem lehet kifogás. Maguk ismernek egy szép

-asszonyt, nem régen vált el s férjhez ment ahhoz, a kit szeretett…

-

-Zelma. – Vigyázzon, – mindjárt ki fogjuk találni.

-

-Dóri. – Nem lehet, mert az ismertető jel kevés. Mindössze ennyi: az első

-férj gazdag volt, a második szegény. Ez ráillik legalább is négy válási

-esetre.

-

-Zelma. – A következőkből majd ki fog derülni.

-

-Dóri. – Azt hiszi? Soha se találná ki, ha nem mondanám meg, hogy kikről

-van szó. Denique, az asszony hozzá szokott a kényelemhez, s a második

-úrnak, a szívkirálynak, rosszul megy. Mit tesz Isten? Az asszony

-egyszer, titokban, elpanaszolta baját az első férjnek, s ez azt mondta

-rá: »Hát csak ez a baj?« S azóta az asszonynak ő veszi a kalapot, a

-czipőt, talán még a rizskását is, persze úgy, hogy a szívkirály meg ne

-sejtse a dolgot. S maguk azt hiszik, hogy ezt önzésből teszi, à cause

-d’amour, a hogy a _Moritüri_ben mondják?… Szó sincs róla!

-

-Zelma. – Bocsánat: moritsuri. Nem moritüri, hanem moritsuri. Angol szó.

-

-Dóri. – Úgy? Nem gondoltam.

-

-Elza. – Azt hiszem, Frangepán nem volna képes ilyen önzetlenségre. De

-tudok én czifrább esetet is. Látták maguk a multkor nagybátyámat, a

-németországi Beert? Ennek a története páratlan. Egyszer, van már tizenöt

-esztendeje, beállít hozzá becses neje, sírva fakad, s bevallja, hogy ő a

-háziorvost szereti. A németországi Beer megsimogatja hosszu szakállát s

-azt mondja: »Az nem baj, liebes Kind; a háziorvos özvegy, férjhez fogsz

-menni a háziorvoshoz.« – De baj – feleli a liebes Kind – mert a

-háziorvosnak három gyermeke van, s én nem szeretem a gyermekeket! – »Nem

-baj – szól a németországi Beer – majd meg fogod szokni őket, ha neked is

-lesznek gyermekeid.« – De baj – mondja a nő – mert a háziorvos szegény

-ember, alig van annyija, a mennyi a gyerekeknek kell. – »Nem baj –

-viszonozza a németországi Beer – én majd kiházasítalak.« Úgy is történt,

-a németországi Beer férjhez adta a feleségét, hozományt is adott neki, s

-az emberek irigyelték nagybátyámat, a ki nyugodtan és egyedül élt, mint

-egy görög bölcs. Egy pár éve azonban megint csak beállít hozzá az elvált

-felesége, sírva fakad, s elmondja, hogy férje: a háziorvos, meghalt, s ő

-szegényen maradt, mert az ura nem tudott félre tenni, sőt a hozomány is

-elment. A németországi Beer megsimogatta hosszu szakállát, és így szólt:

-»Nem baj, vissza fogsz térni hozzám.« – De baj – sirdogált az özvegy,

-mert nekem azóta három gyermekem született s én nem akarok elválni a

-gyermekeimtől. – »Nem baj – felelt a németországi Beer – a te gyermekeid

-az én gyermekeim; haza fogod hozni a gyermekeinket.« – De baj –

-sirdogált tovább az asszony, – mert a férjemnek is maradt három

-gyermeke: azok már nem az enyimek, de mégse hagyhatom el őket. – »Nem

-baj – szólt a németországi Beer – ide fogod hozni azokat is. Mert három

-gyerek meg három gyerek, az hat gyerek, de három millió, meg három

-millió, az szintén hat millió.« És megsimogatta hosszu szakállát. Ennek

-már egy pár éve. Minthogy pedig azóta a vagyona felszaporodott kilencz

-millióra, a felesége nyugodtan felszedhet még három gyermeket, szőkéket,

-barnákat, vereseket; a németországi Beer rendületlenül azt fogja

-mondani: »Nem baj!« Gyönyörü fajta, mondhatom.

-

-Hirschler Gyuri (a ki eddig szomorúan nézte a tengert). – Én haza akarok

-menni.

-

-Zelma. – Hallod, ne szemtelenkedjél! Nem tudod megvárni, míg a nagyok

-kibeszélgetik magukat?

-

-Gyuri (szilárdan). – Én haza akarok menni.

-

-Zelma (dühösen). – Ez a kölyök csak azért erőszakoskodik, mert

-észrevette, hogy nekem kellemetlen, ha elhí.

-

-Elza (Dórihoz halkan). – Nézze ezt a szegény fiút, ez is férjnek

-született. Nézze az arczát, a mozdulatait… (Elhatározással.) No hát

-menjünk. Beborult, mindjárt szél lesz, a víz már csunya, menjünk.

-(Megindulnak s az ellentengernagyi sipka nemsokára eltünik a szomorú

-szürkeségben.)

-

-

-

-

-XXIII.  HÓBORTOS RÓZSI.

-

-– Délelőtt tizenegy órakor; két nappal azután, hogy a

-Kisfaludy-Szinházban színre került Berzsenyi Blanka első drámai műve: a

-_Csikós Bandi és Hóbortos Rózsi_ czímű eredeti népdráma. Színhely: a kis

-szalon. Blanka egyedül. Boldog és fáradt, mint egy fiatal anya.

-Hirlappéldányok hevernek körülötte. Koronkint előveszi hol az egyiket,

-hol a másikat, s százegyedikszer olvassa végig a reczenziót. –

-

-Blanka (olvas:) – »Ama perverz aljasságok után, melyek legutóbbi

-példánya: _A párizsi asszony_ oly mélyen megbotránkoztatta Budapest

-egészséges ízlésű közönségét, friss fuvalat gyanánt hatott ránk a

-_Csikós Bandi és Hóbortos Rózsi_ czímű eredeti népdráma, mely ma este

-zajos sikerrel került szinre. E mű szerzője: békásmegyeri Berzsenyi

-Blanka bárókisasszony, a ki feltünő szépségénél és nagy műveltségénél

-fogva az előkelő körök egyik legünnepeltebb s méltán körülrajongott

-alakja«… Ez elég jól ír rólam, de a darabbal ugyancsak rövidesen végez.

-Elmondja a mesét, megdicséri, de aztán mindjárt rátér az előadásra. Ez a

-másik már sokkal szebben foglalkozik a tartalommal. (Olvassa:)… »de a

-cselekvés csak ott válik igazán elementáris hatásuvá, a hol Rózsi nagy

-fájdalmában, hirtelen hóbortossá válik«… Elementáris hatásuvá!…

-Valamennyi kritikusom közül ez a legintelligensebb. A másik már

-érthetetlenül sokat emlegeti a papát; mire való ez? »Az ismert pénzügyi

-kitünőség«… »a Lipótváros ez egyik legtiszteltebb alakja«… de mi köze a

-papának az én darabomhoz? Az _Esti Hiradó_ már sokkal tárgyilagosabban

-bonczolja drámámat. (Olvas.) »Gyönyörü az a jelenet, a hol a

-czigányasszony, kinek gyermekét a katonák elrabolták, a zárai érsekben

-ráismer elveszettnek hitt fiára, s talán még ennél is szebb az, midőn

-Rózsi a Bandi vállán látható lencsealaku anyajegyről megtudja, hogy

-nagybátyjába szeretett bele.« Mind nagyon jól írnak, mind! »A születés,

-a vagyon, a szépség és a szellem arisztokrácziája mintha találkozót

-adtak volna egymásnak ez ünnepies alkalommal…« Az igaz, hogy olyan

-közönséget nem egyhamar látni, mint a milyen az én premiéremen jelent

-meg!… És egybehangzóan konstatálják, hogy nagy diadalt arattam. »Valóban

-olyan volt ez a siker, – írja egyik kritikusom – mint a Montblanc: nagy,

-tiszta és lélekemelő. Moliére óta nem találkozott drámaíró, kinek

-munkája ily tiszta erkölcsiséget lehelt volna, s e lelki nemességet

-sugárzó darab diadala intésül szolgálhat drámaíróinknak: »Quidquid agis,

-prudenter agas, et respice finem.« Szóval: meg lehetnék elégedve. És

-mégis… Az az egy sehogy se tetszik nekem, hogy a második előadáson olyan

-kevesen voltak! Nem emlékszem ugyan határozottan, de úgy rémlik, mintha

-a _Dolovai nábob_ második előadását jóval többen nézték volna. Pedig

-Herczegnek nem volt olyan nagy sikere, mint nekem! (Megjelenik

-Rejtvényi.) Ah, végre! Nos?

-

-Rejtvényi. – Kitünő ujságot hozok. Darabunkat a jövő hétre is kitűzték.

-

-Blanka. – Az egész jövő hétre?

-

-Rejtvényi. – No, azt nem, ez még franczia és angol darabokkal se

-történik. Hanem szerdára, a jövő hét szerdájára.

-

-Blanka. – Kitűzték? Hát hogyne tűzték volna ki! Ilyen siker után!

-

-Rejtvényi. – Tudja, a szinigazgatók előtt a siker mai napság semmit se

-jelent. Ravasz rókák azok, a kik, mikor a premiére közönsége a

-legeszeveszettebbül tombol, savanyú pofákat vágnak, s czinikusan

-simogatva a szakállukat, így fanyalognak: »Várjuk be csak a három órai

-vonatot.«

-

-Blanka. – S mit akarnak ezzel mondani?

-

-Rejtvényi. – Semmit… Tudja, az ő örömük a huszonötödik előadásnál

-kezdődik.

-

-Blanka. – De mi csak fölvisszük huszonöt előadásig?

-

-Rejtvényi. – Na, nem kell éppen a számhoz ragaszkodnunk. Mai világban,

-mikor a szinházaknak annyi értéktelen, de jövedelmet hajtó darabot kell

-pusszirozniok…

-

-Blanka. – Hát a mi darabunk, az nem hajt jövedelmet?

-

-Rejtvényi. – Dehogy nem! Hiszen a tegnapi előadásra is ötszáz forint ára

-jegyet vettünk meg és osztottunk szét.

-

-Blanka. – E szerint tegnap nem volt üres a szinház?

-

-Rejtvényi. – Már hogy lett volna üres? Hát nem volt éppen tele; de

-vasárnap erre nem is lehetett számítani, mert a köznépnek nem kell az

-efféle delikát csemege…

-

-Blanka. – Szombaton kissé elszomorítóan hatott rám, hogy a nézőtér

-majdnem egészen üres maradt. Nem tudom megérteni a dolgot.

-

-Rejtvényi. – Pedig az természetes. Mindig így van ez a második

-előadásokon. Tudja, a közönség ilyenkor még fáradt; nem tudta kiheverni

-a premiére izgalmait.

-

-Blanka. – Miért nem osztottunk ki több szabadjegyet?

-

-Rejtvényi. – Ó, eleget szétosztottam! De a szabadjegyekkel csinján kell

-bánnunk. Kell, hogy a fizetőknek is jusson; a fizetőket nem szabad

-elriasztanunk azzal, hogy: »Mára az összes jegyek eladattak.«

-

-Blanka. – Persze; de miért nem jöttek el a szabadjegyesek?

-

-Rejtvényi. – A mi szabadjegyeseink vagy a szinház szabadjegyesei?

-

-Blanka. – Úgy az egyik, mint a másik tábor.

-

-Rejtvényi. – Más-más okból. Mi tulajdonképpen csak tiszteletjegyeket

-küldözgettünk szét; mindössze hetven darabot tartottunk fenn a klakőrök

-számára. A tiszteletjegyesekre pedig nem lehet ráparancsolni, hogy éppen

-az nap jöjjenek szinházba. Némelyik eljön, némelyik otthon marad.

-

-Blanka. – S a szinház szabadjegyesei?

-

-Rejtvényi. – Az undok nép. Nem is képzeli. Úgy válogatnak, hogy az

-skandalum. Ha nem külföldi a darab, még a szemtelenségre is képesek.

-»Eredeti darabba nem megyek ingyen!« – hetvenkednek a kitanultabbak. De

-nem csoda, hogy ilyen czinikusak; perverz darabokon nőttek fel.

-

-Blanka. – De hisz ez baj.

-

-Rejtvényi. – Nem baj.

-

-Blanka. – Hogy-hogy?

-

-Rejtvényi. – Egy pár üres ház, az nem tesz semmit. Láttam én már

-akárhány darabot, a mely a tizenkettedik előadásig az ördögnek se

-kellett, s egyszerre, mert nem adtak jobb darabot, tódulni kezdett hozzá

-a nép. A fő az, hogy kibírjuk a tizenkettedik előadásig; azután már

-sebaj.

-

-Blanka. – S gondolja, hogy kibirjuk?

-

-Rejtvényi. – Egy kis áldozattal miért ne?

-

-Blanka. – Igaz, elhozta a jegyzéket?

-

-Rejtvényi. – Parancsolatja szerint. Ime, itt van, valamint a hozzá való

-iratok is. Ez az irat tünteti fel a szinháznak a jegyekért fizetendő

-összeget, ez a virágárus számlája, a művésznők bokrétái stb., itt vannak

-a klakőrök számlái is…

-

-Blanka. – Hagyja a részleteket. Mennyit tesz ki az összeg?

-

-Rejtvényi. – 3847 frt.

-

-Blanka. – Az nem sok.

-

-Rejtvényi. – Ahhoz képest, hogy darabunknak milyen kivételes nagy sikere

-volt, én bizony sokallom. S ne feledje, hogy ha még tovább is

-pusszirozzuk a dolgot, ez az összeg még emelkedni fog. Apropos, meddig

-mehetünk el?

-

-Blanka. – Hányadik előadásig?

-

-Rejtvényi. – Nem, hanem hány ezer forintig?

-

-Blanka. – Erre nézve még meg kell kérdeznem a papát. De két-három ezret

-garantálok. (Berzsenyi belép.) Éppen itt jön, tant mieux.

-

-Berzsenyi. – Nem láttad a lányomat?

-

-Blanka. – Papa, te úgy beszélsz, mintha én nem is volnék a világon,

-mintha csak egy leányod volna…

-

-Berzsenyi. – Csak grammatikai hibából mondtam, de azt tőlem nem kell úgy

-felvenni, mert egy öreg pápai nemes nem fogalmazhat úgy, mint te, a ki

-egy Georg Szand vagy, mint egy czikkben olvastam… de az nem baj. Mutasd

-be ezt az urat.

-

-Blanka. – De, papa, hisz már régen ismered őt! Rejtvényi szerkesztő úr!

-

-Rejtvényi (meghajol).

-

-Berzsenyi. – Az nem tesz semmit, azért valaki a legkedvesebb ember lehet

-a világon, ha mindjárt ír is. Ő Szentsége is ír; igaz, hogy latinul…

-

-Blanka. – Papa, itt van a költségjegyzék, a melyről már beszéltem;

-kérlek, utalványozd.

-

-Berzsenyi (fölteszi binokliját, de nem nézi meg az iratokat). – Mennyi?

-

-Blanka. – Háromezernyolczszáz egy nehány…

-

-Berzsenyi. – Hány előadás?

-

-Blanka. – Mind a három.

-

-Berzsenyi. – Nnn… na, nem is olyan sok. Háromezernyolczszáz… hm,

-hagyján, hagyján. Egy előadás ezer kétszázhatvan és még valami. Nem is

-olyan sok. Persze, korona.

-

-Blanka. – Nem, forint.

-

-Berzsenyi. – Forint? Hm. No az se sok. A közönség nagyon szép volt, s

-kedves mamádnak meg volt a maga élvezete. Határozottan láttam rajta,

-hogy élvezett; rég nem láttam őt így élvezni. Mondhatom, nem sok ilyen

-szép közönségért. Csak azt nem értem, hogy ha két-három előadás ennyibe

-kerül: hogyan győzik pénzzel azok a szegény ördögök, a kiknek a

-darabjait húszszor is előadják?!

-

-

-

-

-XXIV.  BERZSENYIÉK A KÜLPOLITIKÁBAN.

-

-– Szinhely: a báróné boudoirja. Délután három óra. Berzsenyi báróné egy

-hintaszékben szenved s a lélekzetét keresgéli. Berzsenyi báró nagy

-figyelemmel olvassa a _Pester Lloyd_ot. –

-

-A báróné. – Jacques!

-

-A báró (tovább olvas). – Mi az, virágocskám?

-

-A báróné. – Már többször kértelek, hogy ne nevezz így. Először is

-magyarul azt nem lehet mondani. És másodszor mit fognak gondolni az

-emberek? Mondd, hogy: »barátnőm.« Ez fair, és elég.

-

-A báró (felnéz az ujságból). – Csak ezt akartad mondani?

-

-A báróné. – Nem. Azt akartam mondani, hogy szép tőled, hogy az én

-gyengélkedésemben társaságot lájsztolsz nekem, és én nagyon hálás vagyok

-neked, Jacques, mert tudom, hogy a te istállódban jobban is eltölthetnéd

-az időt…

-

-A báró (félszemmel tovább olvas). – No, és aztán?

-

-A báróné. – De ha te egy óránál tovább olvasod az ujságot, akkor mi

-hasznom van nekem a te szeretetreméltóságodból?

-

-A báró (leteszi az ujságot és összecsukja a binokliját). – Látod, fiam,

-milyenek vagytok, ti nők! Ha az ember a kis ujját nyujtja, ti mindjárt

-többet kivántok. Ápolás közben egy kicsit belenézek az ujságba, és te,

-kis krántig, mindjárt szczénát csinálsz nekem. Egyszer csak mégis el

-kell olvasnom az ujságot! Nem?

-

-A báróné. – Egy órát adsz nekem összevissza, és azt végig olvasod! Én

-nagyon köszönöm, hogy olyan szives vagy, Jacques, de úgy jössz nekem

-elő, mint a mikor megajándékoztál engemet a Meissonnier-képpel és aztán

-betetetted a te irószobádba.

-

-A báró. – Az ott is a tied maradt és nem passzolt a te lakosztályodhoz.

-

-A báróné. – Azelőtt csevegtél velem, és emlékszel-e, a mikor erőszakkal

-vetted el tőlem az angol regényt, mert kérdezni akartál valamit? Milyen

-kedves voltál akkor, Jacques!

-

-A báró. – De, szivecském, azóta megtudtam, a mit akkor kérdeztem, és

-mért vegyek el tőled erőszakkal egy angol regényt, mikor nincs is nálad

-angol regény?! Megjegyzem, hogy az ujságban egy érdekes dolgot olvastam,

-a minek érdemes egy kicsit utána gondolni.

-

-A báróné. – Beszéld el nekem, Jacques! Ez engem arra emlékeztet, mikor

-Velenczében együtt olvastuk az ujságot. Én kihajoltam a hôtelben az

-ablakon és az Illustrazione Italianat néztem, te pedig mindenféle

-bolondokat találtál ki.

-

-A báró. – Az nagyon szép esztendő volt, szivecském. Az ottomán vasutak

-részvényeivel is akkor csináltam azt a kis tranzakcziót. Erről jut

-eszembe, hogy a Kelet nekem mindig szerencsét hozott.

-

-A báróné. – Mi jár a fejedben, Jacques? Olyan grűblirozónak nézel ki!

-

-A báró. – Ezeken a szerb ügyeken hímezek, hámozok. Nem titkolom el

-előtted, hogy a dolog egy kis szeget vert a fejembe.

-

-A báróné. – Mi közöd neked a szerb ügyekhez? Vannak neked valami

-összeköttetéseid Szerbiával?

-

-A báró. – Éppen az a baj, hogy még nincsenek. De nem tudom, hogy meg

-fogsz-e érteni, mert gyanum sincsen róla, hogy au fait vagy-e a

-külpolitikában?

-

-A báróné. – Miért ne? Nem tartod lehetségesnek, hogy egy asszonyt a

-komoly dolgok érdekeljenek?

-

-A báró. – Akkor tudni fogod, hogy a szerb királynak a trónja ujabban

-nagyon megrendült, az országban mindenfelé elégedetlenség észlelhető, s

-az irányadó körök máris komolyan értekeznek a trónutódlás

-megváltoztatása ügyében. De, mondd, nincs véletlenül itt a góthai

-almanach?

-

-A báróné. – Nincs, de behozathatom, mert a hálószobámban van, a hol

-esténkint olvasgatni szoktam, hogy az ember ne mondjon valami sottiset.

-

-A báró (meglepetve). – Milyen előrelátó nő vagy te! Azt hiszed, nekem

-eszembe jutott volna ez?

-

-A báróné. – De mit akarsz a góthai almanachhal?

-

-A báró. – Semmit, ha te is informácziókat nyujthatsz nekem. Arról van

-szó, nem emlékszel-e, hogy a Gyorgyevics Fodri báró rokonságban van-e a

-Gernyeszeghyekkel?

-

-A báróné. – Már mért ne volna rokonságban? Ki mondta, hogy nincsenek

-rokonságban?

-

-A báró (nagyon elkomolyodva). – Senki; én is úgy emlékeztem. De ha így

-van, akkor mindez nagyon sajátságosan jön össze!

-

-A báróné. – Hogyhogy? Nem értem.

-

-A báró (fölkel). – Olyan sajátságosan, hogy hirtelen nem tudom, mit

-gondoljak.

-

-A báróné. – Fel akarsz izgatni, s nem fogod magadat végre kimagyarázni?

-

-A báró (le s fel jár a szobában). – A dolog egyszerű; egyszerűbb már nem

-is lehetne. Az ujságban be van bizonyítva, hogy a szerb trón

-legközelebbi várományosai a Gyorgyevics Fodri báró és a Gyorgyevics

-Miska báró, a kik I. Milos fejedelemnek a szépunokái. Igen ám, csakhogy,

-a mit nem fogsz elhinni, a Gyorgyevics Fodri báró mésallianceszal

-házasodott.

-

-A báróné. – Lehetetlen!

-

-A báró. – Érthetetlen, de úgy van. És most jön, a mi még bonyolultabbá

-teszi a kérdést. Maradna tehát a Gyorgyevics Miska báró, de, a mit

-önzetlenül sajnálok, úgy jön nekem elő, hogy a Miska bárónak nincsenek

-gyermekei. Vagy olvastál talán valamit az almanachban, hogy volnának

-gyermekei?

-

-A báróné (megütődve). – Nem, nem olvastam.

-

-A báró. – Látod, mily sajátságosan jönnek össze a dolgok?! Már most

-vedd, hogy a Gyorgyevicseknek nincsenek más rokonaik, csak a

-Gernyeszeghyek, a kik gyermektelenek, s csak egy unokaöcscsel

-rendelkeznek, a ki viszont az én leendő vejem, a Telegdy Miklós.

-

-A báróné (elsápadva). – Ah, istenem, istenem, add hamar a flaconomat!

-

-A báró (ünnepiesen). – Mivel pedig az én leendő vejem megfelelő anyagi

-eszközökkel nem rendelkezik ahhoz, hogy jogait érvényesíthesse, apósa

-ellenben czesszió és jogátruházás esetén a megfelelő akcziót kifejteni

-képes is, hajlandó is…

-

-A báróné (elfuladva, alig hallhatóan). – Ne mondd tovább!… Ne mondd

-tovább!… Mindjárt elájulok!… (A báró kinyitja a flacont, s a báróné

-lassan magához tér. Hosszú szünet.)

-

-A báró (merengve néz maga elé s halkan megszólal). – Ha meggondolom,

-hogy a Keleten milyen könnyü az embereket, egész tömeg embert, egész

-pártokat megvásárolni!… S megjegyzem, hogy Szerbiában kitünő ágenseim

-vannak, a kik nekem olcsóbban dolgoznának, mint másnak!…

-

-A báróné (ugyanúgy, halkan). – Istenem, mily álom! (Suttogva): Első

-Jacques, Szerbia királya!

-

-A báró (köhög). – Tudod… mint uralkodónak… akarom mondani: abban az

-esetben, ha sikerülne a dolog… más nevet kellene fölvennem… történeti,

-fejedelmi nevet… tekintettel kellene lennem a szerb nép érzékenységére…

-nemzeti nevet… például: Első Nikodém, Szerbia királya!… Nikodém, ez

-izről-izre király… és nemzeti!

-

-A báróné. – De vajjon mit szólnának az udvarok!… (Aggodalmasan): Európa…

-a nagyhatalmak… (alig hallhatóan rebegve): fejedelem-társaid…

-elismernének-e?

-

-A báró (bizalmas suttogással). – Volna egy hatalmas pártfogóm… Nem

-találtad ki? Ő Szentsége!… Látod, mily isteni szerencse, hogy hithű,

-vallásos emberek vagyunk!… Ez nem érdem, ez kötelesség… de látod, minden

-jó megleli jutalmát!

-

-A báróné (elpirul örömében). – Igaz!… Igazad van!… Hogy is nem jutott

-mindjárt eszembe?!… Ó, Jacques, micsoda istenáldás, hogy ha csakugyan

-kiérdemeltük ő Szentsége jóindulatát!… (Elkomorodva): De, Jacques… mi

-jut eszembe?… ah, istenem, a szerb trónon csak nem kellene elhagynunk a

-vallásunkat?… Mert, Jacques, ezen az áron… (elhatározással): ezen az

-áron, Jacques, nem akarok királyné lenni!

-

-A báró (a füle tövét vakarja). – Tudod, a dolog egy kicsit bonyolult…

-mert a szerb uralkodónak végre is az orthodox egyházhoz kell tartoznia…

-viszont ő Szentsége semmiesetre se fog olyan egyént támogatni, a ki a

-trónért elhagyja vallását. Mégis… azt hiszem… majd csak megtaláljuk a

-megoldást… Végre is, a népnek nem az kell, hogy én mindenáron orthodox

-legyek; a népnek, ellenkezőleg, pénz kell.

-

-A báróné. – Nagyon jól beszélsz, Jacques… Semmi költséget nem kell

-kímélni, hogy hitünket megóvhassuk.

-

-A báró. – Csakhogy egy más baj is van… Vajjon hogyan itéli meg a világ,

-ha azt a trónt, a melyen egykor felejthetetlen barátom egyetlen fia ült,

-az idők változtával, éppen én foglalom el, az atyai jóbarát?!… Vajjon

-nem fogják-e azt mondani, hogy valójában én vagyok az oka a Szerbiában

-nemrég történt összes gyászos eseményeknek, mert az én beleegyezésem, az

-én hajlandóságom utóbb a trónt elfoglalni… ez tette lehetővé, hogy a

-szerbek összeesküdjenek barátom fia ellen és ideiglenesen egy

-Karagyorgyevicset ültessenek a trónra, mert biztatást nyertek, hogy

-később erősebb egyén fogja elvállalni az uralkodás súlyos feladatát?!…

-

-A báróné (elkedvetlenedve). – Ó, Jacques, csak nem fogsz rémképeket

-csinálni magadnak?… Mit mondanak, mit mondanak! Ki adna arra valamit?…

-Hát nem mondtak nekem is terólad mindenféléket?… Nem, Jacques, te ezt

-nem mondod komolyan. Férfi az, a ki mindjárt az első akadálynál

-visszaijed beképzelésektől?

-

-A báró. – Te azt nem is képzelheted, hogy én mi mindenre gondolok! Nekem

-a külpolitikában olyan szemem van, mintha egész életemben csak ezzel

-foglalkoztam volna. Különben légy nyugodt. Ha az uralkodói kötelesség

-parancsol, az ember elnyomja egyéni érzelmeit.

-

-A báróné. – De hátha a Gyorgyevics-család nehézségeket támaszt?

-

-A báró. – Hja, barátom, a mésalliance, az mésalliance! Én nem tehetek

-róla.

-

-A báróné. – S nem fogják azt mondani, hogy te is mésalliance-ot követtél

-el? Hisz én se…

-

-A báró. – Bah! Egyenranguak között a házasság nem lehet mésalliance. Te

-épp oly trónképes vagy, mint én magam.

-

-A báróné. – Ó, Jacques! Ha el akarnak tőled választani!… Vagy ha az én

-személyem lehetetlenné teszi, hogy a trónt elfoglald!… Nem, nem! Inkább

-elválok tőled, minthogy utadban legyek!… Miért is voltál oly

-vigyázatlan, hogy polgárnőt vettél feleségül?! A te tehetségeiddel!… Ó,

-Jacques, taszíts el engemet és foglald el a trónt!

-

-A báró (gyöngéden). – Erről beszélni még korai volna. Szó sincs róla,

-gyermekeinkért meg kellene hozni még ezt az áldozatot is. (Elmélyedve.)

-De ez még korai, időelőtti dolog… Ha kell, kell. De még időelőtti. Azt

-kérdezem tőled, hogy ha a boldogult szerb király, néhai barátom fia,

-királynévá tehette egy mérnök özvegyét, kinek már nem lehettek

-gyermekei, miért ne tehetnélek királynévá tégedet?!… Utóljára te nem

-vagy senkinek az özvegye és nem állottál ki semmiféle operácziót.

-

-A báróné (szemlesütve). – Ó, Jacques!… Mit mondasz!… Igazán?… Gondolod,

-hogy még fiutódaink is lehetnek?… (Kendőjével eltakarja arczát.)

-

-A báró (kiegyenesedik). – Miért ne? Én még… azaz hogy… végre is, nem

-vagyunk olyan öregek. S aztán, ha eljön az az idő, akkor mellőznünk kell

-az egészségügyi rendszabályokat… mert ez is az uralkodói kötelességek

-közé tartozik.

-

-A báróné (álmodozva). – Ó istenem, micsoda szép álom ez, a mibe

-elringatsz engemet!… Ha egyszer… istenem… százegy ágyulövés szólalna meg

-s egy kis Nikodém… (Sirva fakad.)

-

-A báró (leküzdve ellágyulását, férfiasan). – Őt Miklósnak kellene

-kereszteltetnünk, felséges pártfogónk: a czár tiszteletére! (Kis

-szünet.)

-

-A báróné. – Jacques, csókolj meg! (Megölelik egymást.)

-

-A báró (gyöngéden). – Na, na… légy erős! Gyermekeinkért.

-

-A báróné (suttogva). – Édes!… Édes Nikodém! (Ölelkezés; jön Elza.)

-

-Elza. – Jesszasz, ná! Micsoda családi jelenet! (Eltakarja arczát.)

-Pardon, nem nézek oda.

-

-A báró (ünnepiesen, de nem túlszigorúan). – Gyermekem, szüntesd a

-pajzánságot; nagyon, nagyon komoly perczek előtt vagyunk.

-

-Elza. – Jesszusom, megijesztetek!

-

-A báróné (pihegve). – A gyermek… bizonyosan tudni fogja…

-

-Elza. – Mit?

-

-A báró. – Gyermekem, kedves anyád azt mondja, hogy te bizonyosan tudni

-fogsz róla… Nincs-e a Gyorgyevics bárói család rokonságban a

-Gernyeszeghy-családdal?

-

-Elza. – Már miért ne volna rokonságban? Ki mondta, hogy nincs

-rokonságban? Sőt ki mással volna rokonságban?

-

-A báró és a báróné (egymásra néznek).

-

-A báró. – Akkor hát a te leendő férjed közeli rokona Gyorgyevics Feodor

-bárónak?

-

-Elza. – Vagy úgy? Dehogy! Azok a Gernyeszeghyek, a kik rokonságban

-vannak a Gyorgyevicsekkel, apáthi Gernyeszeghyek… (A báró és a báróné

-rémült pillantást váltanak)… azok a Gernyeszeghyek pedig, a kik a Miklós

-atyjafiai, babati Gernyeszeghyek. Gernyeszeghy és Gernyeszeghy, az nem

-mindegy. Il y a fagots et fagots. (A báró és a báróné megsemmisülnek.)

-

-

-

-

-XXV.  GÉPKOCSIZÁS UTÁN.

-

-– Berzsenyi hálószobája. Két vöröskeresztes ápolónő, a kik nesztelenül

-járnak-kelnek az ágy körül. Berzsenyi báró az ágyban fekszik és nyög.

-Jön: Elza bárókisasszony. –

-

-Elza. – Rosszabbul vagy?

-

-Berzsenyi. – Miért? Mert nyögök? Csak nem fogok hahotázni!

-

-Elza. – De mégis csak enyhültek a fájdalmaid?

-

-Berzsenyi. – Az volna a szép, hogyha még most se enyhültek volna! A

-mióta egyszerűen szenvedek, egy Daimlerrel eljuthattam volna Párisból

-Toulouseba.

-

-Elza. – Mit keresnél te Toulouse-ban?

-

-Berzsenyi. – Csak mondom. Mikor fog jönni a tanár?

-

-Elza. – A tanár többet nem fog eljönni. Azt mondta, semmi szükség rá.

-

-Berzsenyi. – A tanár könnyen beszél. Szeretném tudni, mit szólna, ha ő

-feküdne itten, és én írnék neki reczeptet.

-

-Elza. – Nagyon ingerült vagy, látszik, hogy már lábbadozol. A tanár

-pláne azt mondta, hogy nincs semmi bajod, csak dühös vagy.

-

-Berzsenyi. – A tanár persze azt szerette volna, hogy kitörjem neki a

-lábamat. Nem elég nekem az, hogy az én házam egy kórház lett s a

-gyermekem majdnem megsántult, az anyádat mellőzve.

-

-Elza. – Szerencsére nem sántult meg.

-

-Berzsenyi. – De megsántulhatott volna. Mit csinál a szegény gyermek?

-

-Elza. – A páris–berlini verseny leírását olvassa.

-

-Berzsenyi. – Még az eltört lábával is olvas szegény!

-

-Elza. – Mondom, hogy szó sincs törésről. Egyszerű zúzódásokat

-szenvedett.

-

-Berzsenyi. – Neked persze a nővéred zúzódása csak bölcsészet.

-

-Elza. – Az ember azt hinné: felpanaszoljátok, hogy nekem nem esett

-bajom.

-

-Berzsenyi. – Miket beszélsz összevissza? Remélem, nem fogod megtiltani,

-hogy sajnáljam a gyermekemet? Ki van mellette?

-

-Elza. – Két ápolónő és a Jozefin.

-

-Berzsenyi. – Hát szegény mamáddal mi van?

-

-Elza. – Ő a legmakranczosabb mindnyájatok közül. Folyton sír és azt

-mondja, hogy az ő belsejében megszakadt valami.

-

-Berzsenyi. – Az könnyen lehet.

-

-Elza. – Dehogy! Semmi baja. Csak nagyon megijedt.

-

-Berzsenyi. – Nem szabad egy perczig se egyedül hagyni; az asztmájának

-nem tesz jót, ha mindenfélével izgatja magát.

-

-Elza. – Egy perczig sincs egyedül. Ott van a Matild, három ápolónő, meg

-egy fiatal orvos, a ki, ha nagyon ideges, megnyugtatja.

-

-Berzsenyi. – Mit csinál vele?

-

-Elza. – Megnyugtatja.

-

-Berzsenyi. – Az már más. De miért nem maradt mellette a tanár?

-

-Elza. – A mama is azt akarta, de a tanár kijelentette, hogy erre a

-czélra ez a szőke fiatal ember is elégséges.

-

-Berzsenyi. – Ha a tanár ilyen beképzelt, megmondhattátok volna neki,

-hogy kiegyenlítettem volna a fáradságát.

-

-Elza. – De, papa, végre is egy professzor nem ápoló és egyéb dolga van a

-klinikán, mint szerencsétlenül járt »töff-töff«-istákat vigasztalni.

-

-Berzsenyi. – Az ember azt mondaná, hogy mokirozod magadat családodnak

-szerencsétlenségén.

-

-Elza. – Nem, csak nem találom a dolgot olyan tragikusnak, mint a mama, a

-ki esküdözik, hogy többet nem ül automobilra.

-

-Berzsenyi. – No, ez képtelenség volna. Végre is, nem az automobil az

-oka, hanem a véletlen, hogy nem voltam veletek.

-

-Elza. – És te, nehány órával később egy másik kocsival éppen úgy jártál,

-mint mi.

-

-Berzsenyi. – De nem azért, mintha a kormányzásban lett volna a hiba,

-hanem mert rövidlátó vagyok, és este könnyü nekihajtani egy fának.

-

-Elza. – Ó, te se vagy még egy Fournier, mert különben az eltaposásban

-nem értél volna el olyan óriási rekordot… Különben majd meglátod a

-kártérítési kereseteket.

-

-Berzsenyi. – Miféle kereseteket? Embert egyet se gázoltam el, állatot is

-csak hármat.

-

-Elza. – No, nem akarlak előre megbosszantani. Úgyis elég korán tudod

-meg, hogy mit követelnek rajtad.

-

-Berzsenyi. – Ez engem nem érint, mert tudom, hogy nincs sport, mely ne

-járna pénzáldozatokkal. Mikor meghozattam az én Daimlereimet, előre

-felvettem az én költségvetésembe egy tekintélyes összeget kártérítési

-költségekre. A míg nincs gondatlanságból elkövetett emberölés, a

-sportsman meg lehet elégedve.

-

-Elza. – Még csak az kellene.

-

-Berzsenyi. – Hja, mindenkit érhet baleset, és az ember soha se tudhatja,

-hogy holnap mit fog eltaposni. Én ezt mint bölcsész fogom fel, és

-természetesnek találom, hogy a mi az emberiséget óránként

-harminczöt-negyven, vagy ha akarod, hatvan, sőt kilenczven kilométer

-sebességgel viszi előbre, az egyelőre áldozatokat követel. Ha a népek

-meg fogják tanulni, hogy okszerüen kitérjenek az uj találmány elől, a

-nagy horderejű eszme éreztetni fogja üdvös hatását minden irányban s a

-népet boldogítani fogja. Én csak azt nem helyeslem, hogy fák s különböző

-tárgyak állják útját a haladásnak; ennek czélszerüségét nem tudom

-belátni. Azt is czélttévesztettnek vélem, hogy míg nekem csak nagy

-nélkülözésemre szolgál ez a kénytelen szünet, melylyel a legközelebbi

-napokig tartózkodnom kell az egészséges sport gyakorlatától, minden

-valószínűség szerint lesznek, kik balesetemet s a letaposott állatok

-balesetét azzal hozzák összefüggésbe, hogy esetleg nem a keresztes

-hadjáratokban szereztem meg az automobil vezetéséhez kívánt ügyességet.

-De mondd, mit írnak balesetemről az ujságok?

-

-Elza. – Semmit se írnak róla.

-

-Berzsenyi. – Hogyan? Semmit se írnak róla? Hát az én ujságom, melyet

-személyesen alapítottam és tekintélyes összegekkel szubvenczionálok?…

-

-Elza. – Abban sincs egy szó se.

-

-Berzsenyi. – Nagyszerű! Hát miért támogatom én ezt az ujságot? Mit

-hisznek ezek az emberek? Csak nem gondolják, hogy én azért teszek tönkre

-két ötezer forintos Daimlert, és azért ficzamitom ki a tagjaimat, hogy

-ők ezt az esetet szó nélkül elhallgassák az összes érdeklődők előtt?

-

-Elza. – Azt gondolhatták, hogy talán nem lesz rád nézve kellemes…

-

-Berzsenyi. – Igen, de ha egy kereskedőnek reklámot kell csinálni, annak

-ki tudják írni a nevét! Ha egy kereskedő agyonlövi magát és így tovább,

-ez már elég, hogy reklámot csináljanak neki; viszont az én ügyeimről nem

-értesítik az olvasót.

-

-Elza. – Minek is volt neked ez az ujság?

-

-Berzsenyi. – Minek volt! Minek volt! Te azt nem érted. Hát minek volt

-nekem automobilra ülni?! Látod, gyermekem, minden sport bosszuságokkal

-is jár, még a lovak is letörnek, bemennek, megpókosodnak. De

-kovácsolhatsz ebből indokot az automobil ellen?

-

-Elza. – Az igaz, ha az automobil nem volna, kétségbe kellene esni, hogy

-mit csináljon az ember, mivel üsse agyon az időt… (Kezébe veszi az

-asztalon heverő ujságot.)

-

-Berzsenyi. – Míg így gazdagabb vagyok egy rendkívül egészséges és

-társadalmilag is hatékony szórakozással, mely míg egyrészt erősíti a

-tüdőt…

-

-Elza (a ki bepillantott az ujságba). – Tudod-e, papa, mi az ujság?

-

-Berzsenyi. – Mégis csak megtaláltad a balesetünket, mi?

-

-Elza. – Nem, hanem feltalálták a kormányozható léghajót.

-

-Berzsenyi (egy kis csalódással). – No, az is érdekes.

-

-Elza. – Valami Dumont. És úgy látszik, ezt a léghajót már csakugyan

-lehet egy kicsit kormányozni.

-

-Berzsenyi (elgondolkozva). – A kormányozható léghajó!… Hm, hm… Ó, emelni

-fogja a forgalmat, s a közlekedési viszonyok!… Tagadhatatlanul érdekes.

-Ha meggondolom, hogy kormányozható léghajója még senkinek sincs

-Budapesten!… Te, Elza, telegrafálhatnál ennek a Dumont-nak… Mindenesetre

-telegrafálj. Ah, ez már valami! És mily egészséges szórakozás! Az

-automobilon járás is üditő hatással van a testre, de ez túl fog tenni az

-automobilon is.

-

-

-

-

-XXVI.  A SZALMAÖZVEGY.

-

-– Történik: Melanie zugligeti nyaralójában. Esti kilencz óra. A nyaraló

-előtt fiáker áll meg s a kocsiból Berzsenyi báró száll ki. Csaknem

-ugyanabban a pillanatban a nyaraló hátulsó kis ajtajában egy sétapálcza,

-egy szürke kalap és egy vakítóan fehér mellény jelenik meg. Ezek a

-jelenségek a hozzájok tartozó mozgó valamivel együtt gyorsan eltűnnek az

-esti sötétségben. Egy perczczel később: –

-

-Melanie. – Mily kellemes meglepetés!

-

-Berzsenyi. – Tartok tőle, gyermekem, hogy nem fogsz örülni

-látogatásomnak. Egy boszantó história hozott ki s ez alighanem igen

-kellemetlenül fog érinteni.

-

-Melanie. – Ugyan?

-

-Berzsenyi. – Azt hiszem, készségesen elismered, hogy szivesen egyeztem

-bele, mikor arról volt szó, hogy a jövő hónapot Ostendeban fogod

-tölteni. Nos, Ostenderól az idén le kell mondanod.

-

-Melanie. – Ah!

-

-Berzsenyi. – A tengert nem vonom vissza, de más helyet fogsz választani.

-A terv az én házamban teljesen megváltozott s Franzensbad helyett a

-báróné Ostendeba ment a leányokkal.

-

-Melanie. – Ah!

-

-Berzsenyi. – Be fogod látni, hogy a budapesti ismerősök igen helytelenül

-értelmeznék, ha a tengerparton folyton szembe jönnél a bárónéval. Végre

-is az ember nem affisirozhatja a barátnőjét, ha a családja is jelen van…

-

-Melanie. – Ó, annyira belátom…

-

-Berzsenyi. – Aztán ez mindenesetre ildomtalanság volna a bárónéval

-szemben. Ő áldott jó lélek és tekintettel huzamos gyöngélkedésére,

-szemet huny nekem, de ez már nem volna tőlem fair, nem igaz?

-

-Melanie. – Természetes…

-

-Berzsenyi. – Nem mintha a bárónénak kifogása volna éppen te ellened.

-Ellenkezőleg, úgy hiszem, ő alattomban helyesli az én izlésemet és nagy

-megelégedésére szolgál a te diszkrét viseleted, mely a legcsekélyebb

-botrányt is lehetetlenné teszi.

-

-Melanie (szerényen). – Mindig iparkodtam…

-

-Berzsenyi. – A báróné ezt méltányolja, s ha bizalmasan cseveg velem, nem

-kerüli ki nevednek felemlítését. A multkor például egyszerre csak azt

-mondja nekem: »Ott láttam a Stefánia-uton a hogy is híjják Melaniet is«…

-és megdicsérte a toalettedet.

-

-Melanie (elpirulva örömében). – Hogyan, a báróné, a kinek olyan mesés

-izlése van, kegyes volt?…

-

-Berzsenyi. – Különben, mondhatnám, egész családomnak elnézését s hogy ne

-mondjam becsülését birod. A leányaim persze tiszteletből nem árulhatják

-el előttem, hogy ők is tudják a te létezésedet, de néha ártatlanul is

-módját ejtik dicséretöket kifejezni. Most egy pár hete például, a mikor

-a szinkörben megjelentünk s véletlenül, mert nem tehetsz róla, te is ott

-voltál egy páholyban, a kisebbik leányom folyton téged látcsövezett s

-úgy mondta a másiknak, hogy nekem hallanom kellessen: »Te, Blanka, annak

-a hölgynek olyan intelligens arcza van, hogy első tekintetre megnyeri az

-embert. Nagyon szeretném ismerni, mert nagyon jószivű hölgy lehet.« A

-mire persze nagyot nevettem magamban és azt gondoltam, hogy: »Ezek a

-betyárok azt hiszik, hogy én olyan szamár vagyok, hogy nem tudom, hogy

-ők milyen nagy betyárok!«

-

-Melanie (boldogan). – A baronesz bizonyosan észrevette a tekintetemen,

-hogy milyen elragadónak találom bájos, szellemtől sugárzó lényét, kedves

-frisseségét…

-

-Berzsenyi. – Pláne, ha hallaná, hogyan beszélsz róla, egészen beléd

-szeretne, a kis hiú gyermek! Szóval, meg fogod érteni…

-

-Melanie. – Ó, vigasztalhatatlan volnék, ha a bárónét véletlenül abba a

-kellemetlen helyzetbe hoznám, hogy észre kellessen vennie s azért a

-világért se beszéljünk többet Ostenderól…

-

-Berzsenyi. – Végre Scheveningen se kutya, és ha, nem bánom, mondjuk,

-máshova kivánkozol, az már aztán nekem mindegy.

-

-Melanie (aggódva). – Mindenesetre úgy válaszszuk meg a helyet, hogy a

-bárónét bármely kellemetlen véletlentől megóvhassuk.

-

-Berzsenyi. – Örülök, hogy nem csalódtam gyöngéd érzésedben. Bizonyos

-voltam különben, hogy tapintatodra számíthatok. Azért előre

-gondoskodtam, hogy egy kis cadeauval kárpótoljalak. (Egy selyempapirba

-göngyölt kis csomagot vesz ki a zsebéből). Nesze, és nézd meg csak jól.

-

-Melanie (kibontja a csomagot. Elragadtatással). – Egy gyönyörű miniature

-imakönyv!… Ó, milyen kedves ez!… Milyen jól esik!… (Megcsókolja az

-imakönyvet).

-

-Berzsenyi. – Nézd meg jól, mert nem hinnéd, milyen drága volt.

-

-Melanie. – Látom, hisz ez egy remekmű, egy csodálatos szép kis dolog…

-

-Berzsenyi. – No, azért sohase hittem volna, hogy egy haszontalan

-imakönyv kétszáz forintba kerülhessen.

-

-Melanie. – Semmiség ilyen művészi dologért! És igazán nem tudom, minek

-örüljek jobban: annak, hogy olyan imakönyvem van, mint talán senkinek a

-világon, vagy annak, a mit ez az ajándék oly finoman és oly kedvesen

-fejez ki, hogy a szegény Melanieban föltételez egy kis jóérzést, egy kis

-tisztességes hajlandóságot…

-

-Berzsenyi. – Tudod-e, hogy’ jutott eszembe ez az ajándék? A multkor

-egyszer az én ekvipázsomon mentünk a miniszterrel, mikor láttalak

-bemenni a barátok templomába. Látod, ez nagyon jól esett nekem. Nem

-tudom ezt neked elmondani. De képzeld magadnak: ha kellemesebb egy

-tiszta nőt sajátul tekinteni, mint egy tisztátalant – nem igaz? – jobban

-esik sajátul tekinteni egy áhítatost, mint egyet, a ki csak

-ficzkándozik, mert mintha annyival többet birna az ember. Az ember nem

-élvez egészen egyszerűen, hanem élvezi a tisztaságot és a vallást. Nem

-tudom, érted-e?

-

-Melanie (szemlesütve hallgat. Észrevenni rajta, hogy megértette a

-bárót.)

-

-Berzsenyi. – De ne mondd azt, hogy smuczián vagyok és hogy

-takarékosságra használom ki a vallást, hoztam neked a születésnapodra

-két szép gyöngyöt is. (Kis ékszertokot vesz elő a zsebéből.)

-

-Melanie (gyermetegül). – De hisz nem is most lesz a születésem napja!

-

-Berzsenyi. – Nem baj, valamikor majd lesz. Egyszer csak születtél!… és

-ez nekem elég.

-

-Melanie (leküzdve megelégedését). – Mégis jobban örültem a másiknak!…

-

-Berzsenyi. – Még ma este fel fogod tenni a fülbevalót és imádkozni fogsz

-előttem.

-

-Melanie (leküzdve meglepetését). – Itt marad?

-

-Berzsenyi. – Igen. Nem mondtam, hogy már szalmaözvegy vagyok? A kérdés

-csak az, hogy tudsz-e valami vacsorát adni?

-

-Melanie. – Igen. Van két palaczk Pommery és Grenóm is.

-

-Berzsenyi. – Mintha már vártál volna.

-

-Melanie. – Tudtam, hogy, végre is, egyszer csak el kell jönnie!…

-

-Berzsenyi. – Úgy hizelegsz, hogy mindig a kisebbik betyáromra

-emlékeztetsz… No, küldesd el a kocsit, de ne adjanak többet neki, mint

-három forintot. (Átmennek az ebédlőbe, a hol már meg is terítettek.

-Vacsorálnak s megiddogálják a Pommery & Grenot.)

-

-Berzsenyi. – Csodálatos, hogy a pezsgő egy idő óta iszonyu álmosító

-hatással van rám. (Megnézi az óráját.) Még csak tizenegy? Mindegy, mért

-ne aludnám el tizenegy órakor, ha már tizenegykor elálmosodtam? Hisz

-úgyis itt maradok. Reggel majd csevegünk, nem igaz? Szervusz. Reggel

-gyere be és költs fel. Majd csevegünk és fel fogod próbálni a

-fülbevalót!

-

-

-

-

-XXVII.  BALATON-KARÁDON.

-

-– Az uj fürdőpalota és az uj szálló közötti uj sétatér két uj padján két

-magános hölgy üldögél, a kik közül az egyik még meglehetősen uj. Az

-utóbbiban, a ki Tauchnitz egy kötetét kissé ábrándosan tartja a kezében,

-a figyelmes olvasó régi ismerősünkre: Berzsenyi Blanka bárókisasszonyra

-ismerhet rá. A második hölgy a jó öreg »Revue Des Deux Mondes«-dal

-kaczérkodik s félszemmel szomszédnőjét fixirozza. –

-

-A kevésbbé uj hölgy (tökéletesen megbizonyosodván a felől, a mit tudni

-akart). – Jézus Mária! Blanka, te vagy az, vagy csak a szellemed?

-(Feláll és szomszédnője felé közeledik.)

-

-Blanka. – Jesszusom! Héthársyné! (Felugrik.) Aranyom! Hol jársz te itt,

-a hol a madár se jár? (Csókolóznak; Tauchnitz rátelepszik a Revue des

-Deux Mondesra.)

-

-Héthársyné. – Már nem járok, már megyek… Csak azt várom, a míg

-bepakolnak. Hát ti mikor jöttetek?

-

-Blanka. – Tegnap! Hisz ha egy hete jöttünk volna, akkor már nem volnánk

-itt!

-

-Héthársyné. – Mit szólsz ehhez a fészekhez?

-

-Blanka. – Na, so was!… És te már régebben vagy itt?

-

-Héthársyné. – Egy hete. Egy hétig kiállottam, de már nem bírom tovább.

-Kérlek… igazán nem tudom, hogyan mondjam… de hisz te magad is

-észrevetted!

-

-Blanka. – Soha se zsenirozd magad! Azért, hogy nem tudom melyik ősömbe

-néhány csepp belékeveredett, végre is nem vállalhatok közösséget ezekkel

-az alakokkal!… Hisz ez már nem is Gödöllő, hanem a Szerecsen-utcza!…

-

-Héthársyné. – Nem igaz?

-

-Blanka. – Képzeld ezt a felsülést! A tanárnak az jutott eszébe, hogy a

-mamának a Balaton jobb volna, mint a tenger, nem tudom miért! A papa

-megjegyezte, hogy ez baj, mert végre Siófokra nem mehet az ember, ugy-e?

-

-Héthársyné. – Persze!

-

-Blanka. – Az ember vagy a társaságért megy fürdőbe, vagy azért, hogy

-elkerülje a társaságot, de Siófokon nem lehet elkerülni a társaságot,

-bevenni pedig még kevésbbé.

-

-Héthársyné. – Ó, nagyon értem az aggodalmat!

-

-Blanka. – A családi tanács erre szavazás alá bocsátotta a Balaton összes

-fürdőhelyeit.

-

-Héthársyné. – Nem sok hely közül választhattatok, mert az ember mégis

-csak Európában akar maradni.

-

-Blanka. – Le is szavaztuk mindegyiket. Végre a mamának eszébe jutott

-Karád. Először, mert abban a hírben állott, hogy ide nem eresztik be a

-lengyelországi elemet, és másodszor, mert a Zoltánék már itt voltak, s

-azt írták, hogy itt az ember félrevonulva igazán a maga körében lehet.

-Tudod, mi nem szeretjük a Zoltánékat, de ezt már a papa miatt nem

-nyilváníthattuk.

-

-Héthársyné. – Természetesen.

-

-Blanka. – Szóval ide jövünk nagy fittyre, s mikor itt vagyunk, látjuk,

-hogy ez lehet a Zoltánék köre, de nem a miénk!

-

-Héthársyné. – Szakasztott az én történetem!

-

-Blanka. – De hát hogy történhetett ez, nem tudod? Karádnak még tavaly is

-szeplőtlen híre volt!

-

-Héthársyné. – Kérlek, a dolog nagyon egyszerű. A kik ezt a helyet

-paradicsomnak akarták kiépíteni, nagyon jól terveztek, csak egyet

-felejtettek el: azt, hogy a vegyes elem a pénzével ki tudja böjtölni a

-jobb családokat. A berendezkedés luxuriózus, de sokba került… a villák

-ára se lehet alacsony… elég az hozzá, már tavaly megtörtént, hogy az

-egyik legelegánsabb villát sehogy se tudták kiadni s végre is oda

-kellett adni…

-

-Blanka. – Mondd ki: az asszirnak! Az persze semmit se drágállott, mert

-örült, hogy ilyenformán belekerül a legjobb társaságba.

-

-Héthársyné. – De rosszúl számított, mert elég a hajón akármilyen kis

-rés, hogy a víz betóduljon rajta. S így az történt, hogy az idén a

-többiek is elárasztották Karádot, nagy rémületére a hajóban lévőknek, a

-kik persze sietve menekülnek.

-

-Blanka. – Mégis a dolog legujabb lehet, mert a Zoltán óvakodott volna

-blamirozni magát. És azt az egyet meg kell adni neki, hogy tegnap már

-egészen más tenorból beszélt.

-

-Héthársyné. – Például?

-

-Blanka. – Például, a hogy megérkezünk, kimegyek a Zoltánnal a balkonra,

-s belátunk a szomszédba, a hol egy ingujjra vetkőzött gentleman valami

-nótát énekel az anyósokról, selypitve, de szerencsére hang nélkül, vagy

-jobban mondva: afféle »feine Waare, gute Waare«-kiáltásoktól rekedt

-hangon. »Te – kérdem a Zoltánt – ezt nevezed a te körödnek? Körnek

-nevezed ezt egyáltalán?« A Zoltán egy kicsit zavarba jött és így felelt:

-»Hja, barátom, ide is jutott egy-kettő, az igaz; de légy nyugodt,

-kinézzük őket!« És elmondta, hogy a nagy vendéglőt éjjel soha se zárják

-be egy kis botrány nélkül.

-

-Héthársyné. – Hallottam, hogy volt egy pár verekedés. Sőt mutattak két

-ifjú gentlemant, a kiknek hol a feje, hol a karja van bekötve; ezekről

-azt beszélték nekem, hogy nem igen titkolják néppárti érzelmeiket.

-

-Blanka. – Ó, nekem már bemutatták őket! Ezek a Gabnaffy-fiúk, Zoltánnak

-a barátjai és szekundánsai. Mert Zoltán megtartotta a szavát s még az

-éjjel hozzálátott, hogy beváltsa az igéretét.

-

-Héthársyné. – Igazán? Tegnap vacsora után, megint történt valami? Ejnye,

-be sajnálom, hogy olyan korán lefeküdtem!

-

-Blanka. – Ó, csak azután, hogy a hölgyek eltávoztak! Ekkor a Zoltán

-felállott és így kezdett kiabálni: »Zsidót nekem! Zsidót akarok

-vacsorálni!« Persze, a Zoltánt ki akarták dobni; nagy dulakodás lett, a

-Zoltán nem hagyta magát, egy pár széket összetörtek egymásnak a fején;

-azt hiszem, azóta a párbaj is megtörtént. Csakugyan! Már jönnek is a

-leventék… nini, a Zoltán megsebesült!… (Három fiatal ember közeledik;

-egynek a feje, kettőnek a karja van bepólyázva.) Te, bemutathatom őket?

-

-Héthársyné. – Hogyne! Mily kérdés! (Az ifjak közelebb jönnek.)

-

-Blanka. – Hurráh!… Éljen!… Brávó, Zoltán, remélem, nem komoly a seb? (Az

-ifjak a hölgyekhez érve, mély tisztelettel köszönnek.) Édesem, engedd

-meg, hogy bemutassam az urakat: Berzsenyi Zoltán, a mai nap hőse,

-Gabnaffy Sándor, a tegnapi nap hőse, Gabnaffy Bandi, a tegnapelőtti nap

-hőse… (Üdvözlések.)

-

-Zoltán. – Semmi, szóra se érdemes.

-

-Blanka. – Horzsolás?

-

-Zoltán. – Még az se. Inkább csak megütöttem, a mikor leugrottam a

-kocsiról. Ficzdag, egyszerű ficzdag.

-

-Héthársyné. – És az ellenfél?

-

-Gabnaffy Bandi. – Abból már azóta szalvaládét készítenek.

-

-Zoltán (szerényen). – No, a maga lábán ment el.

-

-Gabnaffy Sándor. – Azért nem lesz többször kedve felszisszenni,

-valahányszor más mulatni akar!

-

-(Csevegés. Lásd mint fentebb. Da capo. Pár percznyi barátkozás után:)

-

-Héthársyné (Blankához). – Elkisérsz, édesem?

-

-Blanka. – Hogyne. Pá, fiúk! (Általános búcsúzkodás.)

-

-Héthársyné (miután elhagyták a gentlemaneket). – Kedves fiúk! De mondd

-csak, Blanka, ezek a Gabnaffyak régi nemesek?

-

-Blanka. – Hogyne! Már a nagyapjuk kapta a nemességet.

-

-Héthársyné. – De azért ők is…?

-

-Blanka. – Hát persze.

-

-Héthársyné. – Hogyan? Itt még az antiszemiták is…?

-

-Blanka. – Bizony, édesem, itt még az antiszemiták is keleti eredetűek.

-És erről a helyről beszélték nekünk, hogy ide ezeket meg ezeket nem

-eresztik be!… De könnyű neked, te már méssz!

-

-Héthársyné. – Remélem, még találkozunk a nyáron.

-

-Blanka. – No, mi se maradunk itt sokáig. Tőlem ugyan nem illik, hogy ezt

-mondom, de előtted mért titkolnám el, a mit mindnyájan gondolunk?…

-Képmutatás volna, ha elhallgatnám, hogy az én szememben a pénz csak úgy

-hamarosan nem helyettesítheti a keresztvizet. Persze azok között, a kik

-a pénzt soha se tudják megbocsátani senkinek, lesznek, a kik azt fogják

-mondani, hogy ez parvenü-beszéd. De engem már nevezhetnek parvenünek!

-Ennek már egy kicsit fölötte állok, nem igaz?

-

-

-

-

-XXVIII.  CHINCHOLLE KISASSZONY TRAGÉDIÁJA.

-

-– Berzsenyi báró ebédlőjében, villás reggeli után. A báró egyedül.

-Karosszékében ül s ölében a berlini _Sport_tal, orrán szemüvegével,

-ébrenlétet tettet. A szőnyeg ajtó megnyílik, s kalapban, kabátban,

-keztyűben megjelenik Elza bárókisasszony. –

-

-Elza (szelesen és a haragtól pirosan). – Csináljatok a leányotokkal

-valamit, mert ezt én nem tűröm tovább?

-

-Berzsenyi (felébred). – Mi az? Mi baj? Mi történt?

-

-Elza. – Az történt, hogy a leányotok beleszeretett Perényibe, és

-titokban találkozik vele!

-

-Berzsenyi. – Kicsoda? Blanka?

-

-Elza. – No nem is én!

-

-Berzsenyi. – Nem értem. Beszélj magyarul. (Leveszi szemüvegét, megtörüli

-és ujra felteszi). Mit mondtál?

-

-Elza. – Azt mondtam, hogy a leányotok bele szeretett Perényibe, és

-titokban találkozik vele. Szép história, mi?

-

-Berzsenyi (végképpen magához tér). – Mit kiabálsz? Azt hiszed, hogy

-siket vagyok? Vagy azt akarod, hogy szegény mamád is meghallja? Nem elég

-neked, hogy csak engem üssön meg a guta?

-

-Elza. – A mama nincs itthon, és őt hagyjuk ki ebből a csunya

-históriából, mert egyszerűen belehalna. Nem szabad megtudnia, és hogy

-meg ne tudja, cselekedni kell.

-

-Berzsenyi. – Remélem, ok nélkül csinálsz nekem jelenetet, és…

-

-Elza. – Ne remélj semmit, mert ha nem volnék bizonyos a dologban, nem

-pukkadoznám. Ez az úgynevezett »lasciate ogni speranza.«

-

-Berzsenyi. – Ne mondj nekem viczczeket a »Fliegende Blätter«-ből, hanem

-magyarázd ki magad.

-

-Elza. – Mit mondjak még egyebet? Mindent elmondtam. Még csak azt tehetem

-hozzá, hogy sajnos, a dolgot már többen észrevették.

-

-Berzsenyi. – Eh, hogy észrevették, az még nem bizonyíték. Én már sok

-dolgot észrevettem életemben, a miből egy szó se volt igaz. Hogy az én

-leányom, a kit gondosan neveltettem, titokban találkozzék valakivel,

-miután én vegytanra, nyelvekre, mindenre, sőt mitológiára is taníttattam

-őt, eh, fiam, egy tapasztalt embernek ne beszélj ilyen

-Rittergeschichtéket. És különben mi oka volna neki egy öreg

-szeszgyárosba szeretni bele?

-

-Elza. – Nem a szeszgyárosról van szó, hanem az operett-komikusról.

-

-Berzsenyi. – No persze, majd egy jól nevelt fiatal leány, angol és

-franczia nyelvvel, vízfestészettel s több más tehetséggel, bele fog

-menni egy ilyen mókás ügybe, nem tudom milyen szinészszel, egy török

-sorsjegy nélkül! Ki hitette el veled ezt az ostobaságot?

-

-Elza. – Először is a tulajdon két szemem. Már a tavaszszal észrevettem,

-hogy kutya van a kertben. A hányszor sétára mentünk, mindig találkoztunk

-a Perényivel. A szinész egy félívet írt le kalapjával a levegőbe s a

-leányod elpirult. Ha láttad volna, micsoda szemjátékot eszközöltek! A

-művész szinte ráomlott a tekintetével, s a leányod reagált, becsületemre

-mondom, reagált neki!

-

-Berzsenyi. – Látod, miféléket beszélsz össze-vissza! Ha egy bárónő

-jóakarattal elfogadja egy törekvő szinésznek a köszöntését, annak még

-semmi jelentősége; vannak nők, a kik úgy forgatják a szemöket, mint egy

-haldokló, s még ez se jelent semmit. És ha egy ifju baronesznek örömet

-okoz, ha egy kövér szinész elolvad a csodálkozástól, ebben nem találok

-semmi különöst. Az isten azért adott szemet, hogy nézzünk vele; nézni

-szabad még egy baronesznek is.

-

-Elza. – Jó, de tudok egyebet is, a mi már nem illő egy baroneszhez. Ez

-is a tavaszszal történt. Egy szép napon megindulunk sétálni Chincholle

-kisasszonynyal és öt lovaggal. Egyszerre a leányod azt mondja, hogy neki

-vásárolnia kell valamit, csak menjünk előre. Bemegy a boltba; mi nem

-megyünk előre, hanem várjuk. Senki se veszi észre, csak én, hogy a

-mellékutczára nyiló ajtón mindjárt kijön a boltból s egyszerüen

-megszalad a mezőnytől. Fedeznem kellett az állapotot; tovább vonszolom a

-népet s lassu iramban vezetek a nagy Kristófig. A kanyarodónál

-megpillantom a szinészt egy kirakat előtt. Persze rögtön pullolok, s

-tudod-e, mit látok? Blanka kijön a boltból, nem néz rá senkire, hanem

-beül egy kocsiba és elhajtat. A másik perczben a szinész a

-kocsiállomáshoz megy s utána hajtat Blanka kocsijának.

-

-Berzsenyi. – Eh, a szinész kövér, hát elfáradt. Ez természetes.

-

-Elza. – De az nem természetes, hogy Blanka csak egy félóra mulva

-érkezett haza, s mikor szemrehányásokat tettem neki, a lovagokra

-hivatkozva, azt felelte, hogy foglalkozzam a huszárság ügyeivel, ahhoz

-értek, de ne avatkozzam az ő dolgaiba. A mi pedig a lovagok véleményét

-illeti, azzal nem törődik.

-

-Berzsenyi. – Hm. Ezt csakugyan a szinházban tanulta, midőn népszinművét

-kétszer is oly nagy sikerrel adattam elő. De nem hihetem a művészről,

-hogy ő, komoly és szép igyekezetü ember létére, ilyenekbe ártsa magát.

-Tudhatja, hogy ha megkérni merészelné a leányomat, csak kompromittálni

-fogja magát.

-

-Elza. – Hogy a Perényi mit gondol, nem tudom. Az ő helyében én

-mindenesetre ütném a vasat.

-

-Berzsenyi. – Te fantáziálsz és ő irodalmat űz. Ez mind nem készpénz.

-

-Elza. – Hát mondok olyat is, a mi már készpénz. Mióta hazajöttünk, a

-leányod egyedül jár a fogorvoshoz. És ugyanahhoz a fogorvoshoz jár a

-Perényi is.

-

-Berzsenyi (dühbe gurulva). – Egyedül jár a fogorvoshoz? Hát a franczia

-nő? A franczia nő, a kit fizetek? A franczia nő, a kinek kifizettem az

-utiköltségét, Genftől Budapestig második osztályon? A franczia nő, a kit

-leültetek az asztalomhoz? Hát mit csinál a franczia nő?

-

-Elza. – A franczia nőt lerázza a nyakáról. Tőle magától tudom.

-

-Berzsenyi. – Akkor a franczia nőt el fogom csapni.

-

-Elza. – De most nem a franczia nőről van szó, hanem Blankáról.

-

-Berzsenyi. – De igenis, a franczia nőről van szó és a fogorvosról. A

-fogorvosra én nem adok semmit. A mamád is járt a fogorvoshoz, azért soha

-se jutott eszembe rosszat gondolni, de nem is lehet megtiltani a

-fogorvosoknak, hogy férfiak is járjanak hozzájok! Hanem a franczia nőt

-el fogom csapni.

-

-Elza. – Ez ugyan szép megoldás!

-

-Berzsenyi. – Bízd rám. A versenybíró se ítél olyan csalhatatlanul, mint

-én. Látod, a te dolgodat is ügyesen intéztem el. A többiek kétségbe

-voltak esve, én pedig azt kérdeztem, hol van az a fiatal ember? És

-csakugyan szerencsésen végződött a dolog. Ti eljegyeztétek egymást és

-miután beláttad, hogy a Miklós nem az az ember, a ki téged huzamosabban

-boldogíthatna, egész jól szétment a parti.

-

-Elza. – A leányod tekintettel lehetne erre a malheurre is, ha már nincs

-tekintettel rátok, agg szülőire. Végre is az én jó hírnevemnek tartozik

-vele, hogy ne duplázzon rá az én meggondolatlanságomra. Szóval, adjátok

-férjhez Opheliát, de gyorsan, mert ha sokáig hímeztek-hámoztok, úgy

-elszeleskedi a jóhirünket, hogy soha se fogok férjhez menni.

-

-Berzsenyi. – Attól te ne félj. Te feltartva fogsz férjhez menni, és ha

-úgy gondoljátok, nem bánom, a Blanka férjhezmenetelét is

-lebonyolíthatjuk. Azt hiszem, ilyen körülmények között a legillőbb lesz,

-ha Perényi szeszgyároshoz adom.

-

-Elza. – Ez a parti aligha fog tetszeni neki, de azért gyermek, hogy

-sírjon és engedelmeskedjék.

-

-Berzsenyi. – Mondom, csak akkor, ha mindnyájan akarjátok. A franczia nőt

-azonban mindenesetre el fogom csapni. Válts neki a Cooknál egy harmadik

-osztályú jegyet Genfbe; nem akarom látni többet. Egy nő, a kiben

-teljesen megbíztam, karácsonykor fülbevalókat is vásároltam neki, és

-most ilyen rútul visszaél a bizalmammal!

-

-Elza. – De papa, Chincholle kisasszony nem hibás! Egyedül Blanka a

-hibás…

-

-Berzsenyi. – Ne folytasd, a gyermekemről nem hagyok rosszat mondani! Még

-ha hibás volna is, pedig lehet, hogy nem az.

-

-Elza. – Kérdezd meg tőle magától! Ó, ő nem tagadja a dolgot. Azt mondja,

-hogy egy monológot írt a névnapodra s leczkéket vett a szinésztől, hogy

-ezt a nem tudom mit művészettel adhassa elő.

-

-Berzsenyi. – No látod!

-

-Elza. – Milyen könnyenhivők vagytok ti férfiak!

-

-Berzsenyi. – Csak nem teszed fel a testvéredről…?

-

-Elza. – Én nem teszek fel semmit… Még csak az kellene, hogy föltegyek

-valamit! De ha rosszul neveltétek a gyermeketeket, legalább térítsétek

-észre. Tőlem tetszése szerint bolondulhat a művészetekért, de azt

-megkívánhatom, hogy pletykára ne adjon alkalmat. Ebben a dologban a

-látszat fontosabb, mint a valóság, de ti ezt nem akarjátok megérteni.

-

-Berzsenyi. – Jól van hát, ha minden áron akarod, el fogom csapni a

-francziát.

-

-Elza. – Ugyan hagyj békét a boldogtalannak! Tehet is az róla, hogy

-minduntalan elbrennelik!

-

-Berzsenyi. – Akkor hát nem tudom, mit akarsz!

-

-Elza. – Hja, ha te is igy gondolkozol, akkor semmit se akarok! Mosom a

-kezemet.

-

-Berzsenyi. – Inkább adj tanácsot, s mondd el, mit szólsz a

-szeszgyároshoz?

-

-Elza. – A szeszgyároshoz vagy az ördöghöz, az mindegy. De éppen ideje,

-hogy férjhez menjen. Azokat a leányokat, a kiknek semmi önállóságuk

-nincsen, vagy nagyon is sok az önállóságuk, férjhez kell adni.

-

-Berzsenyi. – Mondd, honnan vetted te ezt a sok bölcseséget?

-

-Elza. – Az élet, papa, az élet!… Egy vőlegényen kitanulja az ember az

-egész komédiát… Igaz, még valamit!… El ne szóld magad a mama előtt! Ő

-olyan naiv!… Túlságosan elszörnyüködnék a dolgon, s elég, ha nekünk fáj

-a fejünk; semmi szükség rá, hogy őt mindenbe beavassuk!…

-

-

-

-

-XXIX.  BERZSENYI FÖLLÉP.

-

-– A Nádor-utczai palota első emeletén, a komorna szobájában. A báróné a

-kanapén fekszik. Blanka egy szalmaszéken ül az ablak mellett, Elza egy

-alacsony, fiókos szekrény tetején. Az ifjú hölgyek a komorna regényeit

-olvassák: a »Sápadt grófnő«-t és »A diótörő gróf«-ot. A báróné nyög és

-sápítozik. Az ajtó megnyílik s belép Berzsenyi báró, a ki kerületéből

-érkezik. –

-

-Berzsenyi. – Hát ti miért vagytok itt?

-

-Elza. – Csitt, papa, beszélj egy kicsit csendesebben!… Szakcsyné éppen

-itt, a szomszéd szobában fekszik!…

-

-Berzsenyi. – Szakcsyné?

-

-Blanka. – Igen, a jegyzőné, hisz tudod!…

-

-Berzsenyi. – És azért jött Pestre, hogy egész nap aludjék?

-

-Elza. – De, papa, Szakcsyné tegnapelőtt egy egészséges fiúgyermeknek

-adott életet!

-

-Berzsenyi (kissé meglepett, de azért helyeslést mutató ábrázattal). –

-Úgy? Az más. És az uj választó polgár, akarom mondani: az uj világpolgár

-mit csinál? Nem kért még pénzt?

-

-A báróné. – Csudálom, Jacques, hogy olyan jó kedved van! Tudod, hogy így

-élni rettenetes?!…

-

-Berzsenyi. – Miért nem helyeztétek ezt a nőt a szalonba? Ott szülhetne

-tőlem, a mennyit akar.

-

-Elza. – A szalonba nem lehetett tenni, ott négy férfi alszik.

-

-Berzsenyi. – De a kis szalon? Mire való a kis szalon?

-

-Elza. – Ott meg a férj alszik. Azt mondja, hogy nem szereti a

-gyereksírást.

-

-Berzsenyi. – Ennek az embernek igaza van, de ha holnap reggelre megütné

-a guta!… azaz nem, majd csak a választás után!…

-

-Elza. – Milyen rekedten beszélsz! Csak nem hűtötted meg magad?

-

-Berzsenyi. – No, nem éltem olyan kényelemben, mint tisztelt választóim

-az én Nádor-utczai palais-mban!… Különben mit szólnak, meg vannak

-elégedve?

-

-Blanka. – A református papnak nem ízlik a cognac. Azt mondja, hogy az ő

-pálinkája sokkal jobb.

-

-Berzsenyi. – Baj, baj. Nem parancsoltak valamit?

-

-Elza. – Mindent megkaptak, a mit kivántak. A takarékpénztári igazgató

-fia meg is betegedett, mert elment az orfeum-kávéházba, s másnap

-délelőtt alig tudott haza találni.

-

-Blanka. – Gondoskodtunk mindenről. A mama meg is haragudott ránk, hogy

-mit dajkáljuk őket.

-

-Elza. – De Szakcsynénak egy speczialistát kellene hozatni Bécsből.

-

-Berzsenyi (dühbe gurul). – Hát még mit nem? Pántlikás szivar, puttyogós

-bor és még heje-huja is? Semmi speczialista! Máskor ne csináljon nekem

-ilyen históriát az én házamban!

-

-A báróné. – Jacques, te úgy jössz nekem elő, mint egy berekedt tenorista

-az ötödik felvonásban!… Egy szót se értek, a mikor kiabálsz.

-

-Blanka. – Tönkre szónokoltad a hangodat.

-

-Berzsenyi. – Nem, hanem megittam minden disznóságot.

-

-Elza. – És mért tetted azt, papa?

-

-Berzsenyi. – Mert muszáj volt megmutatni, hogy hazafi vagyok. Mikor az

-első pohár vitriolt köszönettel visszautasítottam, valaki hátul versben

-kiáltott ki engem: Nem kell báró Versenyi, Mert nem mer… No, de ezt

-nektek nem mondhatom el.

-

-A báróné. – Sugd meg nekem, Jacques. (Megtörténik.) Hallatlan!… De azért

-vannak kilátásaid?

-

-Berzsenyi. Na, lehet élni, lehet meghalni.

-

-Elza. – Beutaztad az egész kerületet?

-

-Berzsenyi. – Az egész Texast. Azt hiszem, vagy kilencz helyen mondottam

-programmbeszédet. De nem emlékszem tisztán, mert a harmadik naptól fogva

-egy dunsztban látom a világot.

-

-Elza. – Csak bele ne betegedjél!

-

-Berzsenyi. – Mért betegedjem bele? Még azt is?

-

-Blanka. – Voltak kalamitásaid?

-

-Berzsenyi. – A hogy veszszük. A vasuton elvesztettem a programmbeszédet,

-a mit a te barátod, a hogyhijják szerkesztő csinált. Keresem, keresem,

-hogy majd elolvasom és betanulom, egyszerre eszembe jut, hogy tévedésből

-más haszontalan iratokkal együtt kihajítottam az ablakon.

-

-Elza. – Ez határozottan szerencse.

-

-Blanka. – Kérlek, kimélj meg bennünket a megjegyzéseidtől.

-

-Berzsenyi. – Megint veszekedtek? Mindig veszekedtek?

-

-A báróné. – Ne hallgass rájok, Jacques. Társalogjál velem, Jacques.

-

-Berzsenyi (folytatva). – Szerencsére, a hogy jól fogtok emlékezni, két

-évvel ezelőtt egy üresedésben már megbuktam néppárti programmal. Az én

-néppárti beszédemből több frázis behizelegte magát a fülembe, és az

-ujság is nálam volt, több slágvorttal a politikai rovatban. De hogy

-fogok én mint szabadelvüpárti jelölt előhozni néppárti frázisokat és

-szabadelvü vegyeseket? Jól. Az én kerületemben ez egyre megy. Vegyétek

-hozzá, hogy a pálinka után egy szót se lehetett érteni tőlem, és hogy a

-választók részegek voltak, mert csak sört ezer forintért fizettem nekik.

-

-Blanka. – Jézusom, papa, legalább ne mondd olyan hangosan! Hisz az uj

-törvény óta az etetés és itatás tilos!

-

-Berzsenyi. – Fiam, erről az uj törvényről eszembe jut nekem a

-főtisztelendő úr, a ki mikor sokat veszített kártyán, felállott és azt

-mondta, hogy: »Becsületszavamra fogadom, hogy soha többet kártyát nem

-veszek a kezembe!… kivéve, ha vendégek lesznek nálam, vagy én megyek

-vendégül valahová, vagy más egyéb körülmények között!« Én mint

-törvénytisztelő ember semmi esetben sem fogok etetni és itatni, de ezt

-nem is tehetném, a mint be fogod látni, ha ezt a törvényt elolvasod.

-Mert ez kimondja, hogy a szükséges ellátás a választás helyén és idején

-nem etetés-itatás; hogy ételt és italt fizetni szabad tekintettel a

-megvendégelt személyekre, a megvendégelés alkalmára és egyéb

-körülményekre… (fölteszi binokliját s egy ujságszeletkét vesz ki a

-mellénye zsebéből. Olvassa az ujságszeletkét:) »nem tekintendő végül

-etetésnek és itatásnak a választóknak a szokásos alkalmakkor a képviselő

-házánál vagy azon kívül megvendégelése.« (Az ujságszeletkét visszateszi

-a mellénye zsebébe s összehajtja binokliját.) Becsületszavamra mondom,

-hogy az én választóim kizárólag a fent elősorolt czimeken itták magukat

-holtrészegre, de kérdem tőletek, hogy miután lelkiismeretem ennyire

-tiszta, ki foghatja rám, hogy én etettem és itattam vagy etetni és

-itatni fogandottam?…

-

-Elza. – Bravó, papa! Ha a programmbeszédet is ilyen jól kivágtad, akkor

-mindenesetre ott leszünk a finishben!…

-

-A báróné. – Ó, Jacques, te engemet nem nyugtattál meg, mert én vagy

-olvastam, vagy hallottam, de bizonyosan olvastam, hogy ezeknek az

-embereknek nem szabad pénzt adni, és én akkor az egész dolgot nem értem.

-

-Berzsenyi. – Pénzt? Ki beszél pénzről?

-

-A báróné. – Látod, Jacques, kettő közül egy. Ha nem adsz pénzt, ki fog

-téged megválasztani? És ha adsz… ó, Jacques, talán még be is csuknak!

-

-Berzsenyi. – Gyermekem, te ezt nem érted. Te így okoskodol, női

-fejeddel: »Vagy – vagy«, pedig ész szerint gondolnod kellett volna,

-hogy: »sem – sem«. Én a pénzemet már azért se fogom osztogatni, mert

-magam is kiméletlen híve vagyok a tiszta választásnak. De ha én titokban

-meg akarom téríteni az én jóbarátaimnak, a mit az én választásomra a

-saját zsebükből elköltöttek, kinek mi köze ehhez, pláne ha senki se

-tudja meg a dolgot?!…

-

-A báróné. – És kellett neked ez az egész történet? Több vagy te ezzel,

-mint voltál, a pénzedért?

-

-Berzsenyi. – Az országháznak kereskedőkre van szüksége. Független

-előkelőkre, a kik tanácsot tudjanak adni, ha valami szaktörvény kell az

-országnak…

-

-A báróné (szomorúan). – Te akarsz tanácsot adni az országnak? És ezt

-nekem mondod, Jacques, nekem?

-

-Berzsenyi. – Aztán a képviselőség semmi, az igaz, s valóban helytelen,

-hogy ma már mindenki képviselő, a ki egy expenz-nótát ki tud állítani.

-De egy kabát is semmi, és azért kabát nélkül még se mehetek ki az

-utczára.

-

-Elza. – Csitt, papa, légy egy kicsit csöndesebben!… (Hallgatózik.)

-

-Berzsenyi. – Mi az?

-

-Elza (a falnál). – Már késő. Felköltötted a Szakcsyné gyerekét.

-(Gyereksírás hallatszik a szomszéd szobából.)

-

-Berzsenyi. – Én költöttem fel? Anyád költötte fel az aggodalmaival!

-

-A báróné. – De hát hol van a dajka?

-

-Elza. – Az előbb a takarékpénztári igazgató fiát ápolta.

-

-Berzsenyi. – Szaladjatok és állítsátok elő akárhonnan; a gyereket a

-választásig egy pillanatra se szabad várakoztatni! A takarékpénztári

-igazgató fia hozasson magának dajkát az orfeumból, a dajka pedig

-szoptassa meg a gyermeket, azért fizetem!…

-

-A báróné. – Az istenért, ne beszélj pénzről, valaki meg találja hallani!

-Becsuknak, Jacques, becsuknak!

-

-Elza. – Légy nyugodt, mama, ez nem »etetés-itatás.« Ez csak »vendéglátás

-a jelölt lakásán egyéb körülmények között!«

-

-

-

-

-XXX.  BERZSENYIT MEGVÁLASZTJÁK.

-

-– A báróné szobájában, reggeli kilencz órakor. Berzsenyi, a ki még

-útiruhában van, s az egész család ijedten sürög-forog a báróné körül, a

-ki férje megérkezésének hírére örömében elájult. –

-

-Berzsenyi (körülkarolja a bárónét s tehetsége szerint dajkálja). – Eliz,

-babuskám, térj magadhoz!… Ne legyél nekem beteg, angyalom!… Ne keverj

-egy ürömcseppet az én örömömbe!…

-

-A báróné (éledezve). – Jacques!… Hát igaz?… Csakugyan megvagy?…

-

-Berzsenyi. – 1719 szóval 1716 ellen! Képzelhetitek, micsoda küzdelem

-volt!…

-

-Elza. – Három szótöbbség! Milyen disznóban voltál, papa!…

-

-A báróné. – Ne beszélj így az atyádról!… Micsoda kifejezések egy ilyen

-eseményről!…

-

-Blanka. – Ezt a három embert szeretném megölelni, megcsókolni…

-

-Elza. – Hát a többi 1716-tal mit fogsz csinálni?… Azok is rászolgáltak

-kegyeidre!…

-

-A báróné. – Reggeltül estig veszekesznek, reggeltül estig!… Az ember még

-rosszul se lehet tőlük!

-

-Berzsenyi. – Gyermekeim, hagyjátok anyátokat!… Én is alig állok az én

-lábamon az izgalomtól!…

-

-Blanka. – Keveset aludtál, szegény papa?

-

-Berzsenyi. – Mit képzelsz? A választás hajnali háromkor ért véget és

-éjfél tájban már úgy volt, hogy le fognak lovagolni… Már most add hozzá,

-hogy az ember reggel háromnegyed ötkor vonatra ül s lötyög a vasúton

-egészen Budapestig!… Egy betüt se aludtam, egy betüt se!…

-

-A báróné. – Jacques, az istenért, ne szenvedj, ne legyél beteg!

-

-Berzsenyi. – Most már jól van, de fél egykor, mikor a másik jelölt

-ötvennyolcz fórba jött, a vesém egészen beteg lett.

-

-A báróné. – Istenem, Jacques, ha megbuktál volna!…

-

-Elza. – No ugyan nagy baj lett volna!… Szeretném tudni, mivel több így a

-papa, hogy megvan, mint hogyha nem lett volna meg?!…

-

-Blanka. – Ha te jobban tudod a választást, mint a papa, hát beszéld el

-te!

-

-A báróné. – Ezek a nők engem meg fognak ölni!

-

-Berzsenyi (a leányokhoz). – Fogtok rám hallgatni, igen vagy nem? (A

-bárónéhoz fordul.) Szóval, mikor már hatvankilencz mínuszra visszaestem,

-ti rátok gondoltam, kedves családomra, és eszembe jutott, hogy mit

-tipelt (Elzára mutat) ez a gyerek, ni… Ez megjósolta, hogy a Ne neked be

-fog jönni, és a Ne neked bejött, és mikor elmentem, megjósolta, hogy:

-»Ne félj, papa, be fogsz jönni!«… és csakugyan, én is bejöttem!

-

-Blanka. – Az utolsó órákban behoztad a hatvankilencz mínuszt?

-

-Berzsenyi. – Be és aztán derékfutásban mentünk a czélig, a hol egy

-nyakhoszszal lehúztam a másikat.

-

-Elza. – Bravó!

-

-A báróné. – Szegény Jacquesom, milyen sokáig kellett izgatnod magadat!

-

-Elza. – A fő az, hogy finish-t tudjon lovagolni az ember.

-

-Blanka. – Persze, a másik párt is megfeszítette erejét?

-

-Berzsenyi. – Hallatlan erőszakoskodások történtek. Mondhatom, szégyen

-gyalázat, hogy a tiszta választások idején ilyesmi megtörténhetik.

-Étlen-szomjan háromszáz választó várakozott reggeli nyolcz óra óta a

-sötétben, és nem eresztették őket az urnákhoz! A választási elnök

-terrorizmusa nem ismert határt. Szerencsére párthiveim végig kitartottak

-mellettem. A derék emberek tűzbe-vízbe mentek volna… mit mondok?…

-meghaltak volna értem!… annyival inkább, mert szerencsére az éjszaka nem

-volt hideg és néhány hordót csapra üttettem a derék embereknek! Már

-táviratozni is akartam a miniszternek, de aztán láttam, hogy mindig

-előbbre jövök, s ekkor elhatároztam, hogy futni hagyom a választási

-elnököt.

-

-Blanka. – Igazán felháborító, hogy mit csinálnak a szegény parasztokkal!

-

-Berzsenyi. – Na, tudod, a nép fiairól ne beszélj nekem, mert ezúttal

-keserves tapasztalatokat szereztem kapzsiságukról. Tíz napja, hogy

-legnagyobb jóltevője vagyok a kerületnek, sőt ingyen példányokat is

-küldettem nekik az én ujságomból a főemberek részére. És mi történik? A

-mint az egyes községekben előadom beszédemet a föld népének és

-takarékosságra, kitartásra és más hasznos dolgokra tanítom, oktatom,

-nevelem őket, és önzetlenül jó tanácsokat adok nekik, minden községben

-mindenfelül pénzért jönnek hozzám. Megmondom nekik, hogy: atyámfiai,

-tisztelt nép, ezt a tiszta választás miatt nem tehetem, de egyszersmind

-megsugom a főkorteseknek, hogy az ellenjelölt vesztegetéseit ne engedjék

-a parasztoktól elfogadni, mert a költségek egy ismeretlen által jobban

-fedezve lesznek, mint ezt az ellenjelölt tehetné. Erre mit kell látnom?

-Azt, hogy az én választóim leszállanak az én kocsijaimról és az én

-vendégségemtől részegen oda járulnak az urnákhoz és az én fuvarpénzemen

-leszavaznak az ellenjelöltre, mi több, a hogy a szavazásban visszaesem,

-a főkortesek egyre több pénzért jönnek hozzám. (Blankához:) A te néped,

-a kiről te színműveket irsz és nyolczezer forintért elő adatsz, képes

-lett volna rá, hogy engem megbuktasson, ha véletlenül nem vagyok jelen!…

-

-Elza. – Nagyszerű! Hát baj lett volna az? Neked a képviselőség nem dísz,

-nem haszon, semmi. Megbuknak néha a legjelesebb emberek is; emlékszem

-jól, hogy Tisza Kálmán akárhányszor megbukott. És most is!… Látod,

-megbukott a miniszterelnök veje is; megbukni nem szégyen. Az ujságok

-tele vannak vele, hogy a képviselőház szellemi színvonala az uj

-választással nagyon alászállott…

-

-Berzsenyi. – Gyermekem, jegyezd meg magadnak, a mit egy Falstaff nevű

-jeles író mondott, hogy jobb alacsony színvonalú eleven egérnek lenni,

-mint magas színvonalú holt oroszlánnak. Ha az ember képviselő, igazad

-van, az semmi; de ha az ember még csak nem is képviselő, az a semminél

-is kevesebb. Engem az, hogy a népakarat képviselővé választott,

-bizonyára nem diszít fel, mint például ha ő Felsége kegye az örökös

-főrendiházi tagsággal fog kitüntetni, de megbukni a

-képviselőválasztáson, ez csak egy ujságpennászt nem fog zsenirozni.

-

-Elza. – Föl se kellett volna lépned, valaki vagy te így is. Vagy tán

-nem?

-

-Berzsenyi. – És látod, gyermekem, magad mondod, hogy annak idején Tisza

-Kálmán is többször föllépett, pedig neki több élettapasztalata volt,

-mint neked.

-

-Elza. – Aztán mire volt jó, hogy Tisza Kálmán, mikor már nem volt

-miniszterelnök, a helyett, hogy visszavonult volna a politikától, megint

-csak föllépett képviselőjelöltnek, és alkalmat adott arra, hogy

-megbuktassák?!

-

-Berzsenyi. – Gyermekem, ne hasonlíts engem össze olyan nagy

-államférfiakkal, a milyen Tisza Kálmán volt, mert itt a politikai

-helyzet nem ugyanaz. Mikor Tisza Kálmán egyszer-másszor megbukott, az

-emberek azt mondották: »Lám, lám, a tiszta választás tulságosan jó, mert

-a jeles emberek sorra kibuknak.« De ha én véletlenül megbukom, az

-emberek azt mondták volna: »A pénzeszsák megbukott, mert tiszta

-választás van.« És teljesen téves az is, ha te engem a miniszterelnök

-vejével hozol össze. Mondok neked erre egy történetet. Volt egyszer egy

-közönséges öreg pénzzsidó, a kinek azonban megvolt a maga házi esze. Ez

-az öreg egyén pénze daczára igen mérsékelten élt, s egyszer valaki azt

-mondja neki: »Hogy van az, Kohn úr, hogy a maga fia, a kinek nincsen

-semmije, Havanna-szivarokat szí, maga pedig, a kinek vagyona van, egy

-rossz virzsinián rágódik?!« – »Éppen azért – felelte a Kohn. – Neki

-könnyű! Ő szíhat Havannát, mert neki van apja, a ki vagyonos, de én csak

-virzsiniát szíhatok, mert nekem nincsen apám, a ki vagyonos. Ha nekem

-vagyonos apám volna, én is Havannát színék.« Ha a miniszterelnök veje

-megbukott, neki könnyű, azért az ő apósa mégis miniszterelnök marad, de

-ha én megbuktam volna, nekem nincs miniszterelnök apósom, a ki engem

-kinevezzen örökös főrendiházi taggá, a mi talán nektek se lesz

-ellenetekre.

-

-A báróné. – Engem csak egy aggaszt, Jacques. Mit fog mondani Ő Szentsége

-ahhoz, hogy te szabadelvű programmal választattad magad képviselővé?

-

-Berzsenyi. – Babuskám, te azt nem érted. A szabadelvűség nem azt

-jelenti, hogy a zsidók holnap rögtön házasodjanak össze velünk

-keresztényekkel. A szabadelvűség csak azt jelenti, hogy a zsidóknak is

-szabad élniök, a mit talán meg fogsz engedni, annyival inkább, mert maga

-Ő Szentsége is szabadelvű e tekintetben. Légy nyugodt, azért én néppárti

-maradok, bár a taktika úgy kívánta, hogy szabadelvű kerületben lépjek

-fel. Én síromig a nép barátja leszek, ha a nép nem is érdemli meg, hogy

-pártoljam őt.

-

-Elza. – Sokba került a heccz, mi?

-

-Berzsenyi (őszintén). – És ezt tiszta választásnak nevezik! Ugyan

-mennyibe került volna a tisztátalan?!…

-

-

-

-

-XXXI.  INFLUENZÁBAN.

-

-– Berzsenyi hálószobája. A báró az ágyban fekszik, s az ágyat borító

-olvasó-asztalon kaszinót játszik Elzával, a ki az ágy mellett ül. A

-báróné egy ottománon a _Pester Lloyd_ot olvassa. Blanka, az ablak

-mellett, egy hintaszékben mélázik s pro forma valami regényt tart a

-térdén. Alkonyodik. –

-

-Berzsenyi. – Elza, te megcsalsz engem!

-

-Elza. – Én?!… Kinek nézel te engem, papuskám?

-

-Berzsenyi. – Nekem beszélhetsz! Az előbb tizenegygyel vittél

-tizenhármat, most meg tizenkettővel vittél tizenegyet. Megfigyeltem.

-

-Elza. – Engedj meg, papuspám, de az nem lovagias dolog: megfigyelni a

-tulajdon leányodat! Nem vagy te detektiv!

-

-Berzsenyi. – Csak véletlenül vettem észre. De nem bánom: oszd ujra.

-

-Elza. – Ja, ha már csalni se lehet, akkor nem játszom tovább.

-

-Berzsenyi. – Félreértettél. Én csak kérdeztem, hogy mért csalsz meg

-engem?

-

-Elza. – Hát kit csaljak meg, ha nem téged? Remélem, nem kívánod, hogy

-egy idegen fiatal embert csaljak meg?

-

-Berzsenyi. – Mondom, hogy nem erről van szó. Úgy értettem, hogy mi

-czélból? Olyan nagy szükséged van erre az öt forintra?

-

-Elza. – Ojjé, de még mennyire!

-

-Berzsenyi. – Aztán minek neked a pénz?

-

-Elza. – A titkaimat hiába fürkészed, nem fogom magam elárulni. Tudod,

-van nekem valakim, de nem mondom meg, hogy: ki, elég az hozzá, így

-karácsony előtt nem illik ilyenekről kérdezősködni.

-

-Berzsenyi (elérzékenyedve). – Jól van, jól van… nem akarok tudni

-semmiről… (Elza fölkel.) Hát igazán abba hagyod?…

-

-Elza. – Persze. Nem passzió játszani olyankor, ha az embert minduntalan

-leleplezik.

-

-Berzsenyi (nevet). – Utóljára még nekem kell bocsánatot kérnem, a miért

-ő megcsal engem!…

-

-Elza. – Hogy legyen az embernek öröme a csalásban, ha a csalás nem

-sikerül? Teszem fel azt, ha egy asszony megcsalja a férjét, s a férj

-mindenre rájön, és így szól: »Asszonyom, így meg úgy«, világos, ugy-e,

-hogy az embernek elmegy a kedve a regény folytatásától? Érdemes

-randevúkra járni, ha a sarki hordár is tudja, hová megyünk?…

-

-Blanka. – Na ezt a hölgyet aztán kikészítettétek!

-

-Berzsenyi (Blankához). – Mit tudja ő, hogy mit beszél?! és úgy látszik,

-te se tudod! (Elzához). Itt hagysz?

-

-Elza. – Majd visszajövök.

-

-Berzsenyi. – Jól van, jól van… nem akarok tudni semmiről… Hanem gyere

-vissza nemsokára. (Elza kimegy.) Ha ez a gyerek nem kártyázna velem, meg

-kellene halnom a betegségtől, mint a sarki hordárnak.

-

-A báróné. – A szerencse az, hogy én még betegebb vagyok, mint te, de én

-már fel se veszem ezt a kis influenzát.

-

-Berzsenyi. – Mondhatom, egy cseppet se mulatságos, ha az egész ház

-beteg. Ha ez a kis leány nem volna…

-

-Blanka. – Még ebben is szerencsésebb, mint más! Nekem majd szétreped a

-fejem, ő meg vigan sétál le s fel, mint egy őrangyal. De azért a

-panaszokat nekem kell meghallgatnom.

-

-Berzsenyi. – Én nem panaszkodom, én csak konstatálok. Remélem, meg fogod

-engedni, hogy ne tánczoljak, mikor az egész házam egy kórház.

-

-Blanka. – Mit gondolsz? Nekem talán kedvem van tánczolni?

-

-Berzsenyi. – Már az igaz, hogy ugyancsak egyszerre ért utól bennünket a

-betegség! S ha meggondolom, hány szegény család van, a melyik egy

-csekélységért átvállalná tőlünk ezt a komisz influenzát! Ők is jól

-járnának; mi is megszabadulnánk az alkalmatlanságtól. De ha a világ már

-így van berendezve!

-

-A báróné. – Hagyd el, Jacques, minden rosszban van valami jó. Ha nem

-volnánk betegek, nem volnánk így, családi körben. Nem panaszképpen

-mondom, Jacques, de egy idő óta jóformán csak akkor látlak, a mikor

-beteg vagy.

-

-Berzsenyi. – Gondolod?

-

-A báróné. – Már szinte örülök, mikor hallom, hogy rosszul érzed magad.

-No hála istennek, egy kis ideig megint lesz férjem, mert a beteg férj is

-többet ér, mint a semminő.

-

-Berzsenyi. – Látod, én ezt nem vettem észre. De lehet, hogy igazad van;

-az ügyeim nagyon lefoglalnak. Egyet azonban el fogsz ismerni. Azelőtt e

-tekintetben nem voltál ilyen érzékeny. Fiatalabb korunkban jöhettem,

-mehettem, és megint mehettem, jöhettem, nem igen vetted észre.

-

-A báróné. – Az igaz, Jacques, nekem is sokszor jut eszembe, hogy:

-furcsa, mintha most még jobban szeretnélek, mint régen. Pedig ma már…

-vagy talán éppen azért?…

-

-Berzsenyi. – Hm, hm. (A szemével int, hogy Blanka is jelen van.) A

-fődolog az, hogy szeretsz, s ez nekem elég.

-

-A báróné (szemrehányóan). – Te oly kevéssel beéred, Jacques?

-

-(Elza jön.)

-

-Elza. – Hát most már mit csináljunk? Az ékszerésztől eljött egy fiatal

-ember, hogy megvizsgálja az ékszereket. Úgy vettem észre, hogy a

-szobaleányt már meg is vizsgálta.

-

-Berzsenyi. – Miféle ékszerek?

-

-A báróné. – Én hivattam, Jacques, mert olvastam az ujságban, hogy sok

-hamisításnak jöttek a nyomára s meglehet, hogy a legjobb családokban is

-hamis ékszerek jönnek elő. Egy szép nap arra ébredhet az ember, hogy a

-boutonjai nem érnek semmit; e felől jobb, ha előbb jön tisztába az

-ember.

-

-Berzsenyi. – Szerencsére a vagyonunk nemcsak ékszerekbe van letéve. De

-ha ez neked örömet okoz…

-

-A báróné. – Csakhogy akkor még nem tudtam, hogy mire az ékszerész eljön,

-mindnyájan betegek leszünk. Már pedig a vizsgálatnál ott kell lennie

-valakinek, mert egy ismeretlen fiatal emberre csak nem bízzuk rá a

-drágaságainkat. Ki tudja, hátha éppen ő az ékszer-hamisító?!

-

-Berzsenyi. – Meg kell mondani neki, hogy jöjjön máskor. Sajnáljuk, hogy

-hiába fárasztottuk…

-

-Elza. – Soha se sajnáld, papa. Úgy látszik, nem vesztegette el az

-idejét, s meglehet, azóta már a szakácsnét is megvizsgálta.

-

-Blanka. – Hogy egy felnőtt leány ilyen stílusban beszéljen!

-

-Elza. – Ez a nő maga a hálátlanság. Neki ajándékoztam összes

-Kecskeméthy-emléktárgyaimat: a sikkasztók királyának a névjegyét, a

-körömtisztítóját, egy czédulát, melyre sajátkezűleg írta a Zelmának,

-hogy: »I love you«, a múzeum kincseket adott volna ezekért az

-ereklyékért, s ez a nő mégis naphosszat zsörtölődik velem! (A

-bárónéhoz.) Mit mondjak az ékszerésznek?

-

-A báróné. – Mondd neki, hogy jöjjön máskor.

-

-Berzsenyi. – Mondd inkább, hogy fölösleges még egyszer fáradnia. Ha a

-hamis ékszerek az én családomban is előjönnének, akkor nincsenek többé

-igaziak!

-

-

-

-

-XXXII.  BERZSENYIÉK A NÉMET SZÓ ELLEN.

-

-– Elza szobája. Elza egyedül; Crébillon _Sopha_ját olvassa. Lépteket

-hall s hirtelen eldugja a könyvet. Megjelenik Berzsenyi Zoltán. –

-

-Elza. – Vagy úgy? Te vagy?

-

-Zoltán. – Szervusz.

-

-Elza. – Nem szégyelsz a szemem elé kerülni?

-

-Zoltán. – Miért? Mi bajod?

-

-Elza. – Így? Elnadrágolva?

-

-Zoltán. – Ugyan hagyj békét. Lettél volna csak ott!

-

-Elza. – Elnadrágoltak!… Elnadrágoltak!… Fuj!…

-

-Zoltán. – Nem lehet veled okosan beszélni?

-

-Elza. – Elnadrágoltak, elnáspángoltak, megraktak, kiporoltak, és te a

-válladat vonod?

-

-Zoltán. – De hát mit csináljak? Tulerővel állottunk szemben és vereséget

-szenvedtünk.

-

-Elza. – Mit szenvedtetek? Szenvedtetek ti ördögöt! Elnadrágolást

-szenvedtetek, punktum.

-

-Zoltán. – Hja, barátom, sok lúd disznót győz.

-

-Elza. – És még bölcseleg! Azok a dijbirkozók, csepűrágók, vagy mit tudom

-én mik, a kik elagyabugyálták őket, még élnek, szuszognak, horkolnak,

-semmi bántódásuk, vígan falatoznak, nevetve beszélgetnek az esetről,

-kiállnak az utczára és bottal várják őket… ő pedig ezalatt a vállát

-vonja és bölcseleg! Eh, szégyellem, hogy egy nevet viselsz velem!

-

-Zoltán. – No, hallod, ha Berzsenyi Dániel szégyellené, azt még érteném…

-

-Elza. – És te férfiúnak tartod magad?

-

-Zoltán. – Elza, ne boszants, mert istenucscse… a következő pillanatban…

-(megindultan:) halott vagyok!…

-

-Elza (szigorú tekintettel). – Fuj!…

-

-Zoltán. – Eh, mit is disputálok veled! Az öreg nincs itthon?

-

-Elza. – Nincs és nem ajánlom, hogy megvárd.

-

-Zoltán. – Miért? Boszantotta az eset?

-

-Elza. – Nagyon haragudott.

-

-Zoltán. – Nem hittem volna, hogy ennyire kurucz. De mindegy, majd

-megmagyarázom neki.

-

-Elza. – Hát hogy történt? Beszéld el.

-

-Zoltán. – Mint a thermopylaei szorosnál… Vagy nem, nem a thermopylaei

-szorosnál… inkább talán a Sipka-szorosban… nem tudom bizonyosan.

-

-Elza. – Hagyj békét a történelemnek, nem vétett az neked semmit. Csak a

-dologra.

-

-Zoltán. – Elég az hozzá, hogy a kávéház kettős ajtaján át egyszerre csak

-ketten-hárman mehettünk be, s a hátul jövők a bejárat függönyétől nem

-láthatták, hogy mi történik odabenn.

-

-Elza. – És így valamennyien beleestetek a csapdába.

-

-Zoltán. – A többit képzelheted.

-

-Elza. – Képzelem. No és ez az egész?

-

-Zoltán. – Ez az egész. A dijbirkozók, a csapos legények, a pinczérek,

-mind nekünk estek; azt hiszem, a rendőrök is segítettek nekik. Mire

-kettenkint bebujtunk, az előttünk érkezett már le volt teperve.

-

-Elza. – Hát most már mit fogtok csinálni?

-

-Zoltán. – Mit csinálnánk? Semmit se csinálhatunk.

-

-Elza. – Még csak egy párbaj se lesz belőle?

-

-Zoltán. – Párbaj? Kikkel? A csaposlegényekkel és a díjbirkozókkal?

-Különben közülünk is sokan csatlakoztak a párbajellenes mozgalomhoz…

-

-Elza. – Na hát engem ne híjjon tánczolni az, a ki csatlakozott ehhez az

-úgynevezett mozgalomhoz! Ne legyen párbaj? Mért? Ha nincs párbaj, nincs

-költészet, nincs hit, nincs szerelem, nincs semmi. S ha ti ifjúság

-ennyire siettek nem párbajozni, akkor én fütyülök az ifjúságtokra!

-

-Zoltán. – Ejnye, be harczias vagy!

-

-Elza. – Csak dühös vagyok. Mit? Elvernek benneteket, mint a kétfenekű

-dobot, akkor, mikor a magyar szó védelmében jártok!… a mikor meg

-akarjátok torolni, hogy egy gyalázatos zengerájban kicsúfolták a a

-magyar nyelvet!… megrugdalnak, kiröhögnek benneteket, s erre a

-többieknek nincs más felelete: mint hogy ezután nem párbajoztok! És

-benneteket ifjúságnak neveznek?

-

-Zoltán. – Ugyan, hát mondd meg, mit csináljunk?

-

-Elza. – Mit? Hát süssétek, messétek, öljétek, vágjátok őket! – mint a

-Hugonottákban éneklik. Verjétek be a kávéház ablakait, rugassatok

-csillagot a bérelt csaposokkal, s húzzátok fel a lámpásokra a dijbirkozó

-urakat! Hisz ha magatokon hagyjátok száradni ezt a vereséget, ez azt

-jelenti, hogy ebben a városban már nincs egy szikrányi magyarság s a

-fiatalságotokban nincs egy cseppnyi vér, s akkor a ti elnadrágoltatástok

-szomorúbb dátum Magyarország történetében Mohácsnál!…

-

-Zoltán. – Soha se hittem volna, hogy ilyen Dobó Katicza vagy!

-

-Elza. – Már én ilyen vagyok, apám! Remélem különben, hogy te is

-igyekezni fogsz visszaszerezni becsülésemet.

-

-Zoltán. – À la »süssétek, messétek«? Nem, nekem már elég volt.

-

-Elza. – Hát mit fogsz csinálni?

-

-Zoltán. – Mit? Elutazom Berlinbe. Éppen azért jöttem.

-

-Elza. – Hogyhogy?

-

-Zoltán. – Tudod, az öregemet egyelőre nem volna tanácsos fölkeresnem.

-No, nem azért, mintha tajtékoznék a rajtam esett sérelem miatt, hanem, a

-mint hallom, rendkivül dühös a miatt, hogy mért járok olyan helyekre, a

-hol megverik az embert.

-

-Elza. – Ebben van némi igaza.

-

-Zoltán. – Azért Jacques bácsira gondoltam. Azt hiszem, örvendene, ha

-látná, hogy megkomolyodom, s addig, míg az én öregem megpuhul, erre az

-istenes czélra nem sajnálna egy pár forintot.

-

-Elza. – Ingyen nem komolyodhatol meg? Csak pénzért?

-

-Zoltán. – Nem úgy gondoltam. De addig is, míg az öregemmel megérthetjük

-egymást, élnem kell, s tudod, Berlin meglehetősen drága város…

-

-Elza. – Aztán mit akarsz te tanulni Berlinben?

-

-Zoltán. – Hát közjogot, magánjogot…

-

-Elza. – Szegény fiú, hagyj fel minden reménynyel! A papa nem fog felülni

-ennek az otromba hazugságnak.

-

-Zoltán. – De becsületemre mondom…

-

-Elza. – Beszéljünk komolyan. A papától egy darabig nem látsz pénzt;

-nincs nála már egy garas hiteled. Hanem én adok neked pénzt: egy

-föltétel alatt.

-

-Zoltán. – S mi az?

-

-Elza. – Ujjá szervezed csapatodat s boszut álltok a multkori vereségért.

-Semmi költséget nem sajnálok ezért.

-

-Zoltán (meglepetve). – Te szutenálni akarod a háborúpártot?

-

-Elza. – Igen.

-

-Zoltán. – És mennyit szántál erre a czélra?

-

-Elza. – Egyelőre ötven aranyat. Most nincs más pénzem, csak az az ötven

-császári arany, a mit még a nagymama hagyott rám.

-

-Zoltán. – No majd felváltják… Hallod-e, ez az idea nem rossz! Magam is

-úgy éreztem, hogy nem lehet abba hagyni a dolgot.

-

-Elza. – E szerint vállalkozol rá?

-

-Zoltán. – Hogy vállalkozom-e? Viharos lelkesedéssel!

-

-Elza. – Akkor hát mindjárt hozom az aranyakat. Mit nevetsz?

-

-Zoltán. – Semmit… eszembe jutott valami… Mondd, igazán a nagymama hagyta

-rád ezeket az aranyakat?

-

-Elza. – Hát persze.

-

-Zoltán. – Tudod, az jutott eszembe, hogy a mikor: hajrá, rátörünk a

-németekre, s ezek rémülten fognak kiáltozni: »Itt jönnek az

-antiszemiták! Itt jönnek az antiszemiták!« vajjon lesz-e valaki, a ki

-megsejdíti, hogy miféle pénzen viseljük ezt a háborút? Mert a nagymama

-még nem volt katholikus, ugy-e?…

-

-Elza. – Kikérem magamnak az efféle tréfákat!

-

-Zoltán. – Elzácska, ne haragudjál! Tudod, csak az öröm… A pénz gondolata

-hirtelen elszédített. Ne haragudjál, aranyos honleány!… Meglásd, úgy

-fogok hadakozni, mint Kinizsi Pál!

-

-

-

-

-XXXIII.  KEGYELET.

-

-– Történik: Melanienál. Mindenszentek napján, délelőtt tizenegy órakor,

-a báró éppen akkor állít be barátnőjéhez, a mikor az előszobában a

-virágárus szolgája egy szép, ötven koronás sírkoszorút helyez el. A

-koszorú széles fekete szalagján nagy, aranyozott betűk ezt a felírást

-alkotják: »Jóltevőmnek«. –

-

-A báró. – A temetőbe készülsz?

-

-Melanie. – Igen.

-

-A báró. – És kinek viszed ezt a koszorút?

-

-Melanie. – A jóltevőmnek.

-

-A báró. – No jó, azt láttam. De hát ki volt a jóltevőd? Hogy hívták?

-

-Melanie. – Azt nem tudom. A nevét sohase mondta meg nekem.

-

-A báró. – Nem tudod, hogy mi volt a neve?

-

-Melanie. – Nem. Nekem azt mondta, hogy nevezzem őt egyszerűen Béla

-bácsinak. De tudom, hogy nem Béla volt a keresztneve; a monogrammjában

-nem is volt B. betű. Nem akarta, hogy tudjam az igazi nevét. Nagyon

-titkolózó és rejtőzködő természetű volt; sehol se mutatkozott velem.

-Bizonyosan nagy családja volt és borzasztóan félt a botránytól.

-

-A báró. – Szóval olyan barátod volt, mint most én, mi?

-

-Melanie. – A barátom is, de azonkívül az első és, mielőtt a báró urat

-ismertem, egyetlen jóltevőm.

-

-A báró. – Hogyhogy?

-

-Melanie. – Ó, az már régi történet! Akkor még Jutkának hívtak és

-masamód-lány voltam a Madame Evelinenél. Mondhatom, nagyon rossz dolgom

-volt akkor. Otthon is, meg a Madamenál is, igen sok pofont kaptam. Aztán

-meg hol csak maradékot ettem, hol pedig éhesen feküdtem le. Egyszer, a

-mint kalapokat vittem haza a vásárlóknak, egy szép öreg úr megszólított

-az utczán s beszédbe ereszkedett velem. Aztán felkarolt; kétszobás

-lakást vett ki nekem, szépen bebútorozott és kiöltöztetett. Még

-czimbalmozni is taníttatott, és mindig nagyon szépen bánt velem. Persze,

-a hogy kistafirozott, egyszerre nagyon megcsinosodtam, s hamarjában

-annyi barátom akadt, hogy válogathattam közülök. De ez mind nem történt

-volna, ha az öreg úr fel nem karol. Mert előbb a kutya se vett észre,

-olyan penészes és éhes kinézésű voltam. Ha Béla bácsi nem olyan jószívű,

-akkor a férfiak most rám se néznének, a báró úr se vett volna észre

-soha. Akkor még most is Jutkának hívnának, még most is skatulyákat

-hordanék haza, még most is maradékot kellene ennem, és akkora pofonokat

-kapnék, mint egy-egy czipó. Azért én nagyon szerettem a Béla bácsit. De

-egyszerre hirtelen elmaradt és elsején nem hozta el a havi pénzemet,

-mert meghalt. Szerencsére a házbér már ki volt fizetve.

-

-A báró. – Talán nem is halt meg, csak eltűnt. Alighanem már elég volt

-neki ez a barátság.

-

-Melanie. – Hogyisne! Először is nagyon szeretett engem, a mi onnan is

-látszik, hogy mindennap eljött, pedig már nagyon öreg volt. Másodszor

-pedig bizonyosan tudom, hogy meghalt. Mert akkor már több ismerősöm volt

-és egyszer egy Gyuszi nevezetű, a kinek el kellett bujnia, a kamarából

-nagyon jól látta a Béla bácsit. Először ettől a Gyuszitól tudtam meg az

-esetet. Felszaladt hozzám és azt mondja: »Hallod-e, a Béla bácsi

-meghalt! A kávéházban kártyázott és megütötte a guta, mert

-megkontrázták. Éppen ott voltam és láttam jól, hogy a Béla bácsi volt!«

-És a Gyuszi csakugyan igazat beszélt, mert a Béla bácsit nem láttam

-többet.

-

-A báró. – De ha nem tudod, hogy ki volt, akkor azt se tudhatod, hogy hol

-van eltemetve! Hogyan vihetsz hát neki koszorút?! Hová teszed a

-koszorúdat?

-

-Melanie. – Az egyik évben ide, a másik évben oda. Megnézem azokat a

-sírokat, a hol nincsen koszorú és nincs diszítés, meg a hol nem ég

-lámpás, és ha találok olyat, a hol olyan férfi van eltemetve, a ki

-kilencz évvel ezelőtt halt meg és hetvenegy évet élt, – Béla bácsi is

-hetvenegy esztendős volt – hát oda leteszem a koszorúmat, mert azt

-gondolom: »Talán ez volt a Béla bácsi!«

-

-A báró. – No hallod! Ennek semmi értelme!

-

-Melanie. – Dehogy is nincs értelme! Nem volna nyugodt a lelkiismeretem,

-hogyha megfelejtkezném az én jó Béla bácsimról, a kinek mindent

-köszönhetek. Aztán, lássa, báró úr, én babonás vagyok és azt hiszem,

-hogy a halottak nagyon jól tudják, ki visz nekik koszorút, és ki nem.

-Talán éjfélkor a szellemek meg is nézik a koszorúkat.

-

-A báró. – Hallatlan! Hogy egy okos nő, a ki eldicsekedhetik vele, hogy

-annyi pénzt tud kizsarolni belőlem, mint soha senki!… Már hogy

-képzelhetsz ilyen szamárságot!

-

-Melanie. – No és aztán! Ha már nem is tudja meg szegény! Kinek teszek

-ezzel rosszat? Ha másnak jut, az se baj. Talán olyannak jut, a kinek már

-nincs senkije. Vagy ha talán olyannak, a kiről csak megfelejtkeztek,

-azzal se vétek. Egy sírral kevesebb, a melyik nincs elhanyagolva.

-

-A báró. – Hiszen nem mondom, hogy rosszat teszel vele, bár rossz néven

-veheti valaki, hogy ha ő nem diszítette fel a hozzátartozója sírját, egy

-idegen tegyen oda koszorút. Nem lehet sérteni valakinek a kegyeletét, ha

-ő személyesen meg is felejtkezik a kegyeletről. De nem erről van szó.

-Hanem arról, hogy minek ez a koszorú? Kell, hogy te koszorút vigyél

-valakinek, mikor neked senkid sincs odakinn?!

-

-Melanie. – Tudja, báró úr, ezzel én úgy vagyok, mint a karácsonynyal.

-Karácsonykor, mikor mindenki karácsonyfát állít, gyertyákat gyujtogat és

-ajándékokat oszt szét, nekem olyan furcsa, hogy nincsenek gyermekeim, a

-kiknek én is karácsonyfát állíthatnék és játékokat vehetnék! Azért

-karácsonykor mindig krisztbaumot és ajándékokat küldök a papának meg a

-mamának, mindenfélét vásárlok a cselédeimnek és karácsonyfát állíttatok

-a házmesterné gyerekeinek. Odalenn aztán én is gyertyákat gyujtogatok,

-és nézem, hogy a gyerekek hogyan örvendeznek. És ilyenkor, mindenszentek

-napján, éppen úgy vagyok. Mindenki siet ki a temetőbe; a legszegényebb

-is kiviszi a maga olcsó koszorúját, a gazdagok pedig úgy feldíszítik a

-sírokat, hogy a temető ilyenkor csupa látványosság. Mindenkinek ott kell

-lennie; csak én ne legyek ott?! Milyen szomorú elgondolni, hogy nekem

-még halottaim sincsenek! Pedig nincsenek. A barátnőim kimennek a

-szüleik, a testvéreik, a gyermekeik sírjához; nekem nem voltak

-gyermekeim és testvéreim, a szüleim pedig élnek és házmesterek a

-körúton. De hát igazán ennyire árva legyek?! Nem, hiszen nekem is van

-halottam: a szegény jó Béla bácsi; neki odakünn kell lennie, csak azt

-nem tudom, hogy hol. Hát azért mégis kiviszem a koszorúját; ez

-megkönnyebbíti a lelkemet… így nem érzem magamat olyan elhagyatottnak.

-

-A báró. – És te, a ki olyan kapzsi vagy, nem sajnálsz ötven koronát

-annak a koszorújára, a kinek még a nevét sem tudod?

-

-Melanie. – Már mért sajnálnám?! Tizannyit se sajnálnék, úgy szerettem a

-szegény Béla bácsit! Aztán úgyis a báró úr zsebéből megy, nem az

-enyimből!

-

-

-

-

-XXXIV.  FARSANG A NÁDOR-UTCZÁBAN.

-

-– A hölgyek kis szalonja; délután két óra. Blanka Rejtvényi szerkesztő

-úrral cseveg. Megjelenik: Elza, s nyomban Berzsenyi. –

-

-Elza. – A papa azonnal jön, sőt már itt is van. (Berzsenyi belépett;

-Rejtvényi feláll.)

-

-Berzsenyi. – Értésemre esett, hogy ön szivélyes felszólításomra sietett

-megjelenni. Ezen önzetlen ügybuzgalmát, valamint családom irányában

-tanusított érdekeltségét nem mulaszthatom el megköszönni.

-

-Rejtvényi. – Báró úr, nagyon örülök, ha szolgálatára lehetek.

-

-Berzsenyi. – Leányaim bizonyára felvilágosították önt az ügy

-mibenlétéről. Én a farsang folyamán több zenereggélyt kívánok rendezni,

-az én házamban.

-

-Blanka. – De, papa, eddig úgy volt, hogy a konczerteket nem délelőtt

-vagy délután, hanem este tartjuk meg.

-

-Berzsenyi. – Igen, Blanka leányom helyesen jegyzi meg, hogy a

-reggélyeket este tartjuk meg, kilencztől tizenkettőig bezárólag.

-

-Elza. – Szóval soirée-t akartál mondani, és nem matinée-t.

-

-Berzsenyi. – Ki beszél itt matinéeról? Mondom, hogy a zene-regélés este

-fog folyamatba ejtetni, több különböző alkalommal.

-

-Blanka. – De, papa, kérlek, ezt nem nevezik reggélynek, ezt…

-

-Berzsenyi. – Mit szóltok bele az én szavaimba minduntalan?! Bánom is én,

-akárhogy nevezik!… Ezen dolgok úgy fognak lefolyni, a hogy én nevezem el

-őket. Elég az hozzá, több mulatságot kívánok adni vendégeimnek, az én

-házamban, este, három óráig tartó konczerttel kiegészítve, melyen a

-legjobb és legdrágább művészek annyi zenét regélhetnek vendégeim

-számára, a mennyit akarnak.

-

-Rejtvényi. – Tökéletesen értem, báró úr.

-

-Berzsenyi. – Leányaim kedvéért, a kik engem hiányos nyelvésznek

-ironizálnak, hozzáfűzöm, hogy valóban nem zene-reggélyt akartam mondani,

-hanem zenesegélyt. Segélyezni, pártolni kivánom a zenét, de nem csekély

-arányokban, hanem olyan alakban, hogy míg egyrészt a hazai művészek a

-kellő keresethez juthassanak, másrészt ne legyenek kizárva a versenyből

-a külföldi művészek sem, kik a kellő magasabb színvonalról

-gondoskodnának.

-

-Rejtvényi. – Valóban báró úr, ez nemcsak nagylelkű, hanem egyszersmind

-finom ízlésre valló gondolat!…

-

-Berzsenyi. – Megjegyzem, hogy minden egyes alkalommal meg lesznek híva:

-több miniszter, számos arisztokrata, exczellencziás és méltóságos

-hölgyek, s több más kisebb-nagyobb személyiségek. Úgy, hogy a szereplő

-művészek, a kiket előadás után szivélyesen vendégül is meghívok,

-érintkezésbe juthatnak a legmagasabb személyiségekkel, mi által ujabb

-anyagi előnyben részesülhetnek.

-

-Elza. – De, papa, nem erről van szó…

-

-Berzsenyi. – No, ezt csak úgy közbevetőleg mondom. Arról nincs szó, hogy

-ezt a honoráriumba beszámítanám. És irányeszméül az ön használatára

-megjegyzem, hogy az én házamban költségkimélés nem létezik.

-

-Rejtvényi. – Tudom, báró úr.

-

-Berzsenyi. – Viszont megvárom, hogy az egyes fölléptetett művészek úgy

-legyenek odaállíthatók, hogy ez által soirée-im színvonala semmit se

-szenvedjen.

-

-Rejtvényi. – Ez magától értetődik, báró úr.

-

-Berzsenyi. – Mielőtt azonban a részletekbe bocsájtkoznám, mindenekelőtt

-arra nézve kivánom tanácsát kikérni, hogy hány legyen a száma ezen, a

-farsang folyamán vendégeim részére nyujtandó zene-élvezeteknek? Két

-eszme merült fel erre nézve családom körében. Az egyik eszme az, hogy

-csupán hat soirée legyen a legelőkelőbb külföldi márkákkal; a másik

-eszme pedig az, hogy tizenkét vegyes legyen, oly módon, hogy a jelesebb

-hazai erők is érvényesüléshez jussanak. Én, megvallom, a fölvetett

-eszmék egyikéhez se csatlakozhatom. Az én eszményem az, hogy középütt

-rejlik az igazság, s hogy kilencz zene-estben kell megállapodnom. Mert

-egyrészt csak így kerülhetem el a kicsinyes takarékoskodás látszatát, s

-másrészt így senki se foghatja rám, hogy nem tudom mily mellékczélzatból

-vagyonomat és nagylelkűségemet kívánom fitogtatni.

-

-Rejtvényi. – Föltétlenül a báró úr nézetéhez kell csatlakoznom…

-

-Berzsenyi. – Nagyon örülök, hogy magáévá teszi eszmémet. Annyival

-inkább, mert leányaim már bizonyára tudatták önnel, hogy ez estélyek,

-(vagy nem bánom: soirée-k) rendezését önre óhajtom ruházni. Teszem pedig

-ezt azért, mert ön, mint szerkesztő, járatosabb nálam a különböző

-művészek fölvezetésében, és másodszor, mert ön, mint családomnak

-önzetlen barátja, szivélyesen fogja teljesíteni azt a sok lótás-futást,

-a melyre én koromnál és társadalmi helyzetemnél fogva nem vagyok

-hajlandó.

-

-Rejtvényi. – Nagyon megtisztel, báró úr.

-

-Berzsenyi. – Midőn ehhez még csak azt fűzőm hozzá, hogy én semmit se

-becsülök és semmit se jegyzek meg magamnak annyira, mint az

-önzetlenséget, egyelőre csak köszönettel veszem tudomásul az ön baráti

-szolgálatát.

-

-Rejtvényi. – Ó, kérem!…

-

-Berzsenyi. – Most már nem marad egyéb hátra, mint hogy megismertessem

-önt a főbb irányelvekkel.

-

-Rejtvényi. – Figyelek, báró úr.

-

-Berzsenyi. – Úgy a külföldi kitünőségek, mint a pártolásra érdemes hazai

-erők kiválasztását teljesen önre bizom. Leányaim különben örömest fogják

-tanácscsal segíteni. A magam részéről e tekintetben csak azt az óhajtást

-fejezem ki, hogy az öreg nőket lehetőleg mellőzni sziveskedjék. Nem

-tartom ugyan kizártnak azt a lehetőséget, hogy egy öreg nő sok művészi

-képességet összpontosítson magában, mindamellett tagadhatatlan, hogy egy

-öreg nő visszás benyomást tesz a vendégekre.

-

-Blanka. – De, papa, kérem…

-

-Berzsenyi. – Fiam, ezt én jobban értem, tapasztaltságomnál fogva.

-(Rejtvényihez.) Szóval, e kérésemet különös figyelmébe ajánlom, azzal,

-hogy e szabály alól csakis a legkipróbáltabb külföldi márkák képezhetnek

-kivételt.

-

-Rejtvényi. – Nem felejtem el, báró úr.

-

-Berzsenyi. – A mi már most a zene-anyagot illeti, ennek kiválasztására

-nézve már több az észrevételem. Az irányadó az, hogy első sorban a

-legmagasabb, a legtudományosabb, a legklasszikusabb zenére reflektálok,

-s óhajtásom az, hogy a kilencz est programmja kimerítse mindazt, a mit a

-zeneirodalom mint legfinomabbat, mint első márkát, mint legértékesebbet

-és legdrágábbat produkál. Kivánom, hogy a mi a zene minőségét illeti,

-estélyeimet még a szakavatott hangversenyek se árverezhessék túl.

-

-Rejtvényi. – Értem, báró úr.

-

-Berzsenyi. – Minthogy azonban tapasztalásom szerint a legjobb zenétől a

-vendégek mind elaludnak, estélyeim tarkítása végett vendégeim számára

-némi változatosságról is gondoskodni kívánok, s azért megvárom, hogy a

-programmon a könnyebb zene is, mint pl. Tarara-boom-de-ay, helyet

-találjon…

-

-Blanka. – De papa, az istenért!

-

-Berzsenyi. – Egyébként e végből is leányaimra utalom önt. A végleges

-helybenhagyás őket illeti.

-

-Rejtvényi. – Minden egyes esetben előre beterjesztem a programmot, s

-kifogás esetén…

-

-Berzsenyi. – Mondom, a felügyeletet leányaimra ruházom, mert nekem a

-kották forgatására, s a többi, nincsen időm, koromnál és társadalmi

-helyzetemnél fogva. E pontra nézve még csak azt jegyzem meg, hogy a mi

-személyes izlésemet illeti, kedvenczem: az egyházi zene, s nagyon

-szeretném, ha ön erre súlyt fektetne. Rendkivül lelkesedem például

-azokért a vallásos szellemü dalokért, melyeket annak idején egy olasz

-pap vezetett elő, ha jól emlékszem: a Vigadóban, orgonán vagy cellón,

-már nem tudom, csak a nevére emlékszem, hogy P-vel kezdődött…

-

-Blanka. – A papa talán Perosi műsorára czéloz…

-

-Berzsenyi. – S különösen kedvelem azokat a számokat, a melyeket

-véletlenül ő Szentsége is azzal tüntetett ki, hogy kedvenczeiül

-választotta őket. Erről jut eszembe, hogy a Pester Lloydban az Allerlei

-czím alatt olvastam, hogy ő Szentsége személyesen is foglalkozik

-csekélyebb zeneművek költésével. Ha ezek közül valamelyik felkutatható

-volna, valóban igen kellemes meglepetésemül szolgálna…

-

-Rejtvényi. – Mindent el fogok követni, báró úr…

-

-Berzsenyi. – Még csak egy kérdés volna hátra: az elővezetendő művészek

-anyagi segélyezésének kérdése.

-

-Blanka (Rejtvényihez). – A papa a közreműködő művészek tiszteletdíját

-érti.

-

-Berzsenyi (Blankához). – Mit javítsz engem mindig, mint egy iskolai

-feladatot?! Ha olyan nagyon tisztelem őket, akkor nem adhatok nekik

-díjat, mert az sértés volna; ha pedig kell nekik a díj, akkor mi értelme

-a tiszteletnek?… (Rejtvényihez.) Nem igaz?

-

-Rejtvényi. – Tessék csak a dolgot rám bizni; kellő tapintattal fogom az

-ügyeket elintézni.

-

-Berzsenyi. – Itt kettőt ajánlok az ön figyelmébe. Az első az, hogy a

-külföldi jelesekkel szemben igen óvatosnak kell lenni, mert ezek úgy

-alkudnak, mint a piaczi nők. A másik az, hogy a hazai erőket nem kell

-figyelmen kívül hagyni, de viszont ők ne felejtsék el, hogy azért ők

-csak hazai erők maradnak. A folyamodó művészek terjeszszék elő

-árszabályaikat; majd ki fogom választani közülök az előnyösebbeket. A

-vendégek, legyen ön nyugodt, nem fogják észrevenni a különbséget. Ebből

-láthatja ön, hogy mindent, a mi művészi, önre ruházok, de a pénzügyi

-felügyeletet fentartom magamnak.

-

-Rejtvényi. – Egy lépést se teszek a báró úr helybenhagyása nélkül.

-

-Berzsenyi. – A többit esetről-esetre fogom megjegyezni. Egyelőre közölje

-a jelesebb operai nőkkel, hogy a tarifával mielőbb jelentkezzenek, és

-terjeszszék elő, hogy több pièce-t mily árengedménynyel hajlandók

-szolgáltatni. Határozatomat ön majd tudatni fogja velök.

-

-Blanka. – De, papa, a művésznőkkel szemben…

-

-Berzsenyi (óráját nézi).

-

-Rejtvényi (Blankának a szavába vágva). – Még csak egyet volnék bátor

-kérdezni…

-

-Berzsenyi. – A csekélyebb és úgynevezett művészi részletekre nézve

-tanácskozzék leányaimmal; nekem most dolgom van a juta-gyárban.

-

-

-

-

-XXXV.  A BOHÉMEK.

-

-– Estély Berzsenyiéknél. Fényözön. A lépcsőházban délszaki növényzet.

-Kilenczkor Berzsenyi báró felrakja összes rendjeleit, s az inasok

-fölhúzzák fehér keztyűiket. Féltizkor megjelenik az első bouton;

-nyomában Golkonda egész gyémánttermése. Tiz óra tájban, mikor a

-szinháznak vége, bevonulnak a Bohémek: Schaunard, a nagy zenész, Marcel,

-a nagy festő, Rodolphe, a nagy költő, Colline, a nagy bölcsész, és

-Auguszt, a nagy művész. Az előcsarnokban az inasok lesegítik a Bohémek

-felöltőit; minthogy a felöltők akasztó-szalagja el van szakadva,

-Colline, a nagy bölcsész, egy szobaleányt hivat. Katicza sietve jő, s

-megkezdi az akasztószalagok felvarrását. A Bohémek ekközben felvonulnak

-a hallba. A hallban: –

-

-Schaunard, a nagy zenész. – A kérdés az, hogy minő a puttyogós bor?

-

-Arthur, a főkomornyik. – A nagyságos úrnak tréfálni méltóztatik. Csak

-nem gondolja, hogy a báró úr »Talizmán«-nal sérti meg a vendégeit?

-

-Marcel, a nagy festő. – E fiú művelt s tudja, hogy az ital

-Francziaországban kezdődik.

-

-Schaunard, a nagy zenész. – Csakhogy én a fanyar pezsgőt nem szeretem.

-Én csak Moët et Chandon-t iszom.

-

-Arthur. – Hat különböző márka áll Nagyságod rendelkezésére, mindenféle

-fajtából. Édes, sec, demi sec, vin brut. A márkák: Moët & Chandon,

-Irroy, Pommery & Greno, Georges Goulet, J. Mumm, Heidsieck.

-

-Marcel. – Nekem mindig Heidsieck sec-et hordjon. Jó lesz, ha félre tesz

-számomra három üveggel. Dugja el a kis fehér szalonban a nagy állótükör

-mögé.

-

-Rodolphe, a nagy költő. – És mi van a pántlikás szivarokkal? Hol vannak

-a pántlikás szivarok?

-

-Arthur. – Még vacsora előtt parancsolja Nagyságod a havannát?

-

-Rodolphe. – Nem, egyelőre csak egy skatulya czigarettát adjon. Egy vagy

-két pakli »Szfinx és Obeliszk«-et.

-

-Colline, a nagy bölcsész. – Én nem itt szívom el a szivart, hanem

-odahaza. Csomagoljanak be egy ötven darabos skatulyát a nagy

-Menendez-ekből.

-

-Schaunard. – De hol van a menu? Lássuk a menut!

-

-Colline. – Engem föltétlenül olyanok közé ültessen, a kik nem esznek

-osztrigát, mert én a szomszédaim osztrigáit is meg szoktam enni.

-

-Arthur. – Nagyságod Csalavéri Torkos Frigyesné ő méltósága és Naphegyi

-Tinka ő nagysága között fog ülni.

-

-Colline. – Nekem nem kell hölgy, nekem osztriga kell. Cserélje meg a

-kártyákat s ültessen engem a szélütött főapát mellé; az nem eszik

-osztrigát.

-

-Marcel. – Engem öreg hölgyek közé ültessen, mert a fiatalok szeretik

-kiszolgáltatni magukat, és én nem azért jövök ide, hogy imádkozzak és

-dolgozzak.

-

-Rodolphe. – Én mellém fiatal és kövér asszonyokat jelöljön ki, jól

-dekolletálva. Ez nekem étvágyat csinál.

-

-Schaunard. – A fődolog az, hogy a kocsik megvárjanak bennünket; nem úgy,

-mint a multkor. A fenének van kedve gyalog kutyagolni haza a pokolba,

-mikor az ember a pukkadásig tele pakolta magát.

-

-Colline. – A legnagyobb ostobaság az, hogy a mikor az ember ehetik,

-ihatik, a mennyit akar, a szobalányok nem ülhetnek az asztalhoz.

-

-Auguszt, a nagy művész (a ki eddig némán tekintett maga elé). – Nos?

-

-Arthur. – Tessék?

-

-Auguszt (fagyos ábrázattal). – Nos?

-

-Arthur. – Parancsol Nagyságod?

-

-Auguszt. – Nos? A csekk?

-

-Arthur. – Miféle csekk?

-

-Auguszt. – Vagy talán azt hiszi a gazdája, hogy én az ő szép szeméért

-jöttem ide? És hogyha megetet és megitat, akkor én ingyen fogok

-monológokat előadni? Engem nem lehet inggombokkal lefőzni! Hol van a

-csekk? The money, l’argent, das Geld? Las millreis, soldi, baksis,

-penyaz?

-

-Arthur. – Holnap reggel Nagyságod lakásán lesz.

-

-Auguszt. – Holnap? A holnap az istené! De jól van, nem bánom, most az

-egyszer. Jövőre azonban tanuljanak modort. A modor az, hogy az ember

-mindenekelőtt átnyujtja a csekket.

-

-(A vendégek átsétálnak a nagy terembe. Harmadfél órai szünet.

-Éjféltájban a hall ujra benépesül. Megjelennek: Berzsenyi Blanka és

-Elza, hédervári Hirschler Zelma, Héthársyné, Gabnaffy Ariadne és Nyuszi,

-Várai-Fejér Nandine és Piczu, Soroksáry Miska gróf, Csalavéri Torkos

-Frigyesné, Pschutt Tilda, Beteg Puszi, Bertalan Dóri, Várföldi Sebő, a

-Hunhegyi-család, Grünspan Berczi, a Gabnaffy-fiúk, Szilárdffyék,

-Berzsenyi Zoltán, Hirsényi Nándi, Rejtvényi Elek, még igen sok hölgy és

-úr s végűl a bohémek.)

-

-Csalavéri Torkosné (Rodolphehoz). – Nagyon örülök, hogy végre

-megismerkedhettem egy szellemes emberrel; mindig kiváncsi voltam rá,

-hogy egy szellemes ember hogyan öltözködik és milyen magaviseletet

-tanusít a magánéletben. Mondjon, kérem, hamar valami szellemességet,

-mert égek a vágytól önön mulathatni!

-

-Rodolphe. – Valóban, asszonyom… (összefüggéstelen szavakat hebeg.)

-

-Colline. – A szellemességről jut eszembe, hogy hallottam ma egy igen

-sikerült anekdotát. Volt egyszer egy kis fiú, a ki mindig együtt aludt a

-szüleivel…

-

-Rodolphe. (Schaunardhoz). – Dobjátok ki ezt a vízilovat. (Collinet

-eltávolítják és biztonságba helyezik.)

-

-Gabnaffy Nyuszi (Marcelhez). – Ó, én Musette kisasszonyt nagyon jól

-ismerem! Sokat hallok róla a szabónémtól; különben egyforma a

-derékbőségünk.

-

-Auguszt (Várai Fejér Piczuhoz). – Ezt a monológot elő fogom adni

-magának, ha majd asszony lesz.

-

-Piczu. – Akkor már nem fog érdekelni. A legszebb monológnál is szebben

-beszél a tett.

-

-Hirsényi Nándi. – Jön a boston! Jön a boston!

-

-Rejtvényi (Blankához halkan). – Ha csak egy fordulót tesz a gróffal,

-engem nem lát többet!

-

-(A vendégek átszállingóznak a tánczterembe. A szin üres marad. Egy

-félórai szünet. Megjelennek: Berzsenyi báró, Csalavéri Torkos és Várai

-Fejér.)

-

-Berzsenyi. – Én csak egyet ismerek közülök, ezt a Rejtélyi Sándort. Igen

-szakavatott fiú, de tőlem nyugodtan kitörheti a nyakát.

-

-Csalavéri Torkos. – Akkor hát mért hívod meg őket?

-

-Berzsenyi. – Először: nem hívom meg őket. Másodszor: azért hívom meg

-őket, mert ez az asszonyok dolga, nem az enyém. Harmadszor: ti is

-meghívjátok őket. Negyedszer: mert nem akarom, hogy ti azt mondjátok: a

-báróéknál igen unalmas. Ötödször: mert azt gondoltam, hogy tudnak

-czigánykereket vetni, és nem tudnak. Hatodszor: miattam itt épp úgy

-felfordulhatnak, mint másutt. S a mi a fő: én kezdjem meg eltávolítani

-őket?

-

-Csalavéri Torkos. – Te már megteheted.

-

-Berzsenyi. – És te?

-

-Csalavéri Torkos. – Rólam azt mondanák, hogy sajnálom a bort meg a

-szivart az irodalom és művészettől.

-

-Várai Fejér. – Hát bocsáss meg nekem, kedves báró, hogy az előbb majdnem

-megütött a guta, mikor ezt a festészt megpillantottam, de ezt nem fogod

-megtiltani nekem, valahányszor ilyen egyének tolulnak elém.

-

-Berzsenyi. – Kérlek, kérlek, a mint parancsolod. De igazán nem értem,

-miért ügyelsz föl ilyen selejtes vendégekre.

-

-Várai Fejér. – Ha tudomásodra hozom, hogy ez a festész mint vejem

-kivánna szerepelni, azonnal érteni fogsz engemet. Ez a személy ma pofát

-vett magának megkérni tőlem a Piczut!

-

-Berzsenyi. – És ez komoly?

-

-Csalavéri Torkos. – Na hát ez igazán hallatlan!

-

-Berzsenyi. – Nem tudom magam elé helyezni, hogy így legyen.

-

-Várai Fejér. – De hát mit akarnak még ezek az emberek? A vacsorát,

-pezsgőt, szivart akarjátok, jó; és hogy ne sokat társalogjunk, én

-belátok egy adag vidám koldulást, velem lehet beszélni. De a lányomat

-elvenni feleségül! – ez már mégis csak szemtelenség!

-

-Csalavéri Torkos. – Én ebben egészen otthon vagyok. Nálam is ismeretes

-egy ilyen alak; sőt teljesen befészkelte magát házamban, mert az

-asszonyokkal ilyes ügyekben nem lehet komolyan értekezni. Először

-ellopta a feleségemtől szerelemből az összes zsebkendőket; azután az

-asszony mindenféle foulard-okat és selyemkendőket ajándékozott neki,

-hogy meg ne hűljön, úgy, hogy mikor nem találtam meg mindjárt a

-törülközőt, azt kellett hinnem, hogy ez az alak vitte el. És most végül

-ez az alak folyton ide-oda küldözgeti az inasaimat, úgy, hogy ha énnekem

-szükségem van valamire, mehetek magam!

-

-Várai Fejér. – Eh, ha csak a feleségemről volna szó!… De a leányomat

-akarja feleségül venni, a leányomat!

-

-Berzsenyi. – És aztán… fiatalság: bolondság… az ember, jól van, nem

-bánom, be tud látni egy kis időtöltést…

-

-Várai Fejér. – De ő nem az ő idejét akarja tölteni, hanem el akarja

-venni az én pénzemet! Reggel megiszsza a kávét, délben megeszi az

-ebédet, és így tovább, à la bonne heure, miattam legyen úgy. De hogy

-este, miután már minden egyebet befalt, lenyelt, zsebrevágott, el akarja

-venni tőlem a leányt, a hozományt, és mindent, a mit egy hosszú életen

-át előállítottam!…

-

-Berzsenyi. – És ezek bohémeknek nevezik magukat!

-

-Csalavéri Torkos. – Kétségtelenül a cseh körzőtől… Tessék, megint itt

-vannak!

-

-Várai Fejér. – Azért nem kell szólni az illetőnek. Ilyen mindenre képes

-embernek inkább elnyelem az egészet.

-

-Csalavéri Torkos. – Legalább kipanaszoltuk magunkat.

-

-(A nagy társaság újra bevonul a hallba.)

-

-Mind. – A monológot! Halljuk a monológot!

-

-Hirsényi Nándi. – Tisztelt Társulat! Auguszt, a nagy művész, elő fogja

-adni Rodolphenak, a nagy költőnek, ez alkalomra írott monológját.

-

-Sokan. – Éljen! Éljen!

-

-Auguszt. – Hölgyeim, uraim! »A tolvaj szarka« Rodolphetól!

-

-Mind. – Halljuk! Halljuk! (Helyet foglalnak. Várai Fejér, Csalavéri

-Torkos és Berzsenyi el a balfenéken.)

-

-

-

-

-XXXVI.  BERZSENYIÉK NYARALNAK.

-

-– A karlsbadi »Savoy Westend Hôtel« legszebb termében. Esti tíz óra.

-Békásmegyeri Berzsenyi Jacques báró és leánya: Blanka bárókisasszony

-terített asztal mellett ülnek, vacsora után. Blanka ujságot olvas; a

-báró szivarra gyujt és gondolataiba mélyed. –

-

-A báró (magában). – Ha egy hajszállal elhibázom és egy czollal erősebben

-meghajtom magam, mint a tapintat kijelöli, a sah azt fogja mondani: »Ez

-a báró finom ember, de mégis csak meglátszik rajta, hogy alulról

-küzdötte fel magát a magasba, mert a dereka nincs egyenesre

-kiszoktatva.« Ha pontosan kimért és hanyagul hűvös vagyok, a sah így fog

-szólni magában: »Ez a báró megbízható férfi, de úgy néz ki, mintha

-nyársat nyelt volna. Úgy jön nekem elő, mint a ki csak azért gőgös, hogy

-ne látszassék közrendűnek és alázatosnak.« Ha fidélis vagyok, a sah azt

-mondhatja: »Ez a báró jó fiú és kellemes udvaroncz, de nem lehetett

-valami magasan elsőrendű nevelése, mert nem tudja, hogy meddig lehet a

-nagyurakkal komázó hangot használni.« Ha tartózkodó vagyok, a sah le fog

-nézni és azt jegyezheti meg rólam: »A báró derék ember, de ha egyszer

-egy államfővel van dolga, a szokatlanságtól és az örvendetes ijedtségtől

-alig tud lélekzethez jutni.« Ha egy krajczárral több borravalót adok

-jelenléte alkalmával, mint az ízlés és finom viseletű kényelem kiutalja,

-a sah mosolyogni fog rajtam és azt az aperszüt fogja tenni a kiséret

-előtt: »A báró méltányos főur, de mint _von Pike auf_ ember egy kicsit

-komikus, a midőn erőködik és nem tudja hova tenni a pénzét.« Ha pedig

-egy krajczárral kevesebbet adok, így gondolkozhatik és bizonyosan

-mokirozni fogja magát rajtam: »A báró eszélyes főnemes, a kiben semmi

-flancz, és nem csodálom, hogy szorgalmával oly magaslatra vitte, de

-azért mégis csak kiüti a fejét a szeg a zsákból.« Az embernek meg kell

-őrülni.

-

-Blanka (leteszi az ujságot). – Papa!

-

-A báró (felriad). – Mi az? Mit mondtál?

-

-Blanka. – Te még most se tetted le a rendjeleidet?

-

-A báró. – Ejnye, be furcsa vagy! Csak nem fogom szégyellni a

-rendjeleimet?!

-

-Blanka. – Szégyellni, persze hogy nem, de családi souper alkalmával nem

-szokás feltenni a rendjeleket…

-

-A báró (egyre boszúsabban). – Te igen jól tudod, hogy nem a souper

-alkalmával tettem fel, mert bárha ma a csirke fogja tanítani a tyúkot,

-azt kioktatás nélkül is tudom, hogy ha én a leányommal akarok

-vacsorázni, ehhez nem szükségesek a rendjelek. És ha te véletlenül nem

-mondod, hogy fel kellene próbálni, nekem talán eszembe se jut úgy a

-vitézségi érem, mint az oroszlán-rend.

-

-Blanka. – Felpróbálni felpróbálja az ember, de remélem, csak nem akarod

-viselni?

-

-A báró. – Hát mire való a rendjel, ha nem arra, hogy viseljék?! Különben

-megnyugtathatlak, ismerem családomnak szeczessziós és mindent gúnyoló

-eszmeirányzatát, és egy pillanatig se foglalkoztam azzal a gondolattal,

-hogy a kitüntetéseket állandóan viselni fogom, bárha én nem úgy

-gondolkozom, mint némelyek, és abban, hogy fejedelmi barátom: a sah ő

-felsége engem legnagyobb érdemrendeivel tüntet ki, abban én, egyszerű

-gondolkozású ember, nem találok semmi restelni valót.

-

-Blanka. – De, papa, kérlek, én csak arra akartalak figyelmeztetni, hogy

-családi körben nem szokásos rendjelekkel vacsorálni, és ha a pinczérek

-folyton a vitézségi éremmel látnak…

-

-A báró. – Én figyelmeztetés nélkül is tudok annyit a savoir vivre-ből,

-mert folyton leczkéket veszek a baronesz leányomtól, hogy ha az ember

-például egy uszónadrágban a tengerbe megy fürödni, akkor az ordókat nem

-kell feltenni. De mivel már úgy fordult a szóbeszéd, hogy fel kellene

-próbálni, hát felpróbáltam, érdeklődésből, hogy a szines szalag és arany

-mint állanak a fekete ruhán? És ha már felpróbáltam, mert nem értem,

-hogy mért ne próbálhattam volna fel, hát rajtam van, punktum, akár

-tetszik ez a pinczéreknek, akár nem.

-

-Blanka. – Papa, kérlek, ne haragudjál, nem akartalak megboszantani, csak

-éppen azt akartam mondani, hogy ha a pinczérek látják rajtad ilyenkor, a

-mikor bizalmas körben vacsorálsz, elfecsegik, és az emberek azt fogják

-képzelni, hogy valami nagyra vagy vele.

-

-A báró. – Ezt senki se fogja képzelni rólam, a kiről mindenki tudja,

-hogy milyen egyszerű és egyenes gondolkozású ember vagyok. És ha már

-erről beszélünk, megmondhatom neked, hogy én az ilyenre nem adok semmit,

-mert szerintem nem a rendjel különbözteti meg az embereket egymástól,

-hanem a szívjóság. Én nem arra vagyok büszke, hogy számos rendjeleim

-vannak a legelőkelőbb udvaroktól, a szerb és más kitüntetésekről nem

-beszélve, hanem arra, hogy mindenki azt fogja mondani, akárkit kérdezel

-meg felőlem, hogy a nevezett Berzsenyi, akárhogyan eszi a halat, késsel

-vagy villával, de egyszerű, jó ember. Vagy talán családom szeczessziós

-nézetei szerint én csak egy pöffeszkedő grand seigneur vagyok, de nem

-egyszerű, jó ember?

-

-Blanka. – Ó papa, azt tudja mindenki, hogy te a legjobb ember vagy a

-világon, arany szívű, mintája a tisztességnek és az egyéni

-korrektségnek, a ki soha senkinek nem vétett, soha senkit meg nem

-károsított, és mindenkivel csak jót tesz, a ki a közelébe jutott, de…

-

-A báró. – Nos, ha jó ember vagyok rendjelek nélkül, akkor jó ember

-vagyok rendjelekkel is. Nem értem, hogy ez a jelentéktelen, bár csinos

-szalag és érem mit változtatna a jellememen. Maradok, a ki voltam. Hogy

-aztán a pinczérek miket fecsegnek össze-vissza, az az ő dolguk. Mit

-nekem az ő fecsegésök? Az ő fecsegésök az én jellememen nem változtat,

-és végre is, csak nem fogom megsérteni a sahot, a ki engem barátságára

-méltat és kitüntetésekkel halmoz el, és nem fogom éretlen gyerkőcz

-módjára eldobni az oroszlánrendet és a vitézségi érmet, melyekben ő csak

-a legjelesebbeket részesíti?!

-

-Blanka. – Ebben tévedsz, mert a sah éppen nem fösvénykedik az ordóival.

-Éppen most olvasom az ujságban, hogy egy ötesztendős főherczegnek is

-megküldte a vitézségi érmet.

-

-A báró. – No látod, hogy kívülem csak főherczegek kapják meg!

-

-Blanka. – Nem érted, papa? Vitézségi érem egy ötéves főherczegnek!

-

-A báró. – Az lehetetlen vagy egyszerűen sajtóhiba. Egy zérus kimaradt a

-főherczeg mellől az ujságban. Annak a főherczegnek, a ki vitézségi érmet

-kapott, legalább ötven esztendősnek kell lennie.

-

-Blanka. – Dehogy! Az ujságban meg van irva az is, hogy a sah azért adta

-a vitézségi érmet a kis főherczegnek, mert ez nem ijedt meg, a mikor a

-katonák lövöldözni kezdtek.

-

-A báró. – Hát tessék, nem mondtam?! A sah tudja, hogy mit csinál. Mit

-gondolsz, mi lesz az én koromban egy olyan főherczegből, a ki már mint

-ötéves gyermek sem fél a csatazsivajtól?! Kinek adjon a sah vitézségi

-érmet, ha nem egy ilyen bátor gyermeknek, a ki a pólyából kilépve

-azonnal megkezdi a katonai pályát?

-

-Blanka. – Kinek adjon, kinek adjon? Mit tudom én! Egy főhadnagynak, a

-kinek az arcza csupa forradás, vagy, nem bánom, egy életmentő

-tűzoltónak, de hogy jön ehhez egy ötéves fiú?

-

-A báró. – Egész jól. Ha a sah vitézségi érmet adna az én könyvelőmnek,

-az Auspitznak, mindenesetre csodálkoznám rajta. Mert Auspitz kitűnő

-ember, de az ő szakmája egészen másutt fekszik. Ellenben így nem

-csodálkozom, mert a tapasztalás is mutatja, hogy a magas családokból

-eredő sarjakkal az a vitézség, mely más jeles férfiaknál hosszú évek,

-kitartás és az előrehaladottabb kor munkája, mint például a keresztviz,

-vele születik.

-

-Blanka. – Mért nem kap vitézségi érmet mindjárt a pólyájában?

-

-A báró. – Gyermekem, te nem tudod, milyen jól beszélsz, mert az ilyen

-esetek sokkal számosabban fordulnak elő, mint gondolnád. Így a

-történelem több kitűnő férfit jegyzett fel, kik ötéves korukban már

-czímzetes hadvezérek és valóságos püspökök voltak és mint ilyenek

-eljegyezték magukat olyan főherczegnőkkel, a kik akkor még meg sem

-születtek. De különben is a vitézségi érem csak egy egyszerű érem, s az

-oroszlánrendet még e jeles fiatal főherczeg se kaphatta meg. És ez

-egészen más.

-

-Blanka. – Megkapták mások. A sah ezt is fűnek-fának osztogatja.

-

-A báró. – Honnan veszed ezt a légből kapott állítást?

-

-Blanka. – Az ujságból, mert benne van az is, hogy a sah igen kitüntetett

-egy budapesti kis fiút, a ki bátran mondta meg papája nevét s a kivel a

-sah leült sakkozni. A fiú és apja erre az oroszlánrendet nyerték.

-

-A báró (összeránczolja homlokát). – Félreértésnek kell rejtőznie ebben

-az ügyben. Egyszerű vitézségi éremről lehetett szó, mert a fiú bátran

-mondta meg, hogy hová való.

-

-Blanka. – Oroszlánrendről van szó, s a sah még azt is megkérdezte volna

-a budapesti úrtól: nem tud-e néhány urat, a kiket a sah szintén az

-oroszlánrenddel tüntetne ki.

-

-A báró (elkomorodva). – Ezt semmit se jelent. Az oroszlánrend a

-vitézségi érem nélkül csak egyszerű udvariassági tény. A kettő együtt,

-ez már egészen más. Ha a sah ki akar tüntetni valamely előkelő egyént, a

-kettőt együtt adja. Vagy megtilthatom talán a sah-nak, mint perzsa

-kitüntetés-tulajdonos, hogy figyelmességet gyakoroljon, lényegtelen

-figyelmességet, melyből az avatatlan ujságok, nem tudom, holmi nagy

-dolgot fujnak fel?

-

-Blanka. – Elég az hozzá, a sah, úgy látszik, boldognak-boldogtalannak

-nyakába akasztja az ordóit. Azért nincs mit dicsekedni se az

-oroszlánrenddel, se a vitézségi éremmel…

-

-A báró (borúsan). – Nem tudom elhinni, hogy a sah, a ki mint

-tapintat-ember valóban hibázhatatlan gentleman, ily módon lejebb akarná

-szállítani saját helyezettjeit. Ez még oly jeles embertől is hiba és

-czélszerűtlen dolog volna, de egyszersmind erkölcsi lehetetlenség, hogy

-így legyen. Nem véled te ezt?

-

-Blanka. – Én azt hiszem, a sah egy nagy humorista, a ki minden

-alkalommal kimutatja, hogy semmit se ad az ordókra, és mulatságból

-mindenkinek kínál, a kinek ez örömet okoz. És ha az ember nem akar

-gyermekekkel és ismeretlen egyénekkel egy kalap alá kerülni, szépen

-megköszöni a kitüntetést és elteszi azonnal a fiókba.

-

-A báró (megdöbbenve). – Csak nem jut eszedbe azt a tanácsot adni nekem,

-hogy mint lopott süveget dugjam el úgy az oroszlánrendet, mint a

-vitézségi érmet?!…

-

-(Megjelennek a báróné és Elza.)

-

-Elza. – Na, örökre sajnálhatjátok, hogy nem jöttetek el! Olyan gyönyörű

-skandalum volt a szinházban, hogy sírtam örömömben!

-

-A báróné. – Képzeljétek ezt a leányt! Pisszegett, fütyölt, lármázott, a

-lábával ütötte a lózsét, és oly neveletlen volt, mint egy klakőr.

-

-Elza. – Még czitromot is dobtam a szinpadra. Az orrára czéloztam a

-rendezőnek, de csak a lábát találtam.

-

-Blanka. – Mi történt?

-

-Elza. – Egy szinész gorombaságokat mondott le a szinpadról. Hogy a

-közönség nem érti őket és hogy ők nem ilyen közönség előtt szoktak

-játszani. Persze lármát csaptunk, és ekkor előkerült a rendező, a ki

-jóvá akarta tenni a dolgot, de még jobban belemászott. Éppen ez kellett

-nekünk. Nosza elő a sípokkal, fütyülőkkel és automobil-jelzőkkel! Soha

-életemben nem nevettem ennyit!

-

-A báró. – Nagyon csodálkozom, hogy egy olyan estén történhetik ilyesmi,

-a mikor az én családom is a szinházban van. Ki eresztette be ezeket a

-szinészeket?

-

-A báróné. – És te ezt nyaralásnak nevezed, Jacques? Mindig jöttél nekem,

-hogy Karlsbad így és úgy, és hogy ez a rangelső hely a világon, és mikor

-aztán mindnyájan ide jövünk pihenni, itt legelőször is a szinészek

-gorombaságokat mondanak a legjobb családok szemébe.

-

-Elza. – Különben a szinészeknek igazuk volt, mert a nézőtér tele volt

-contrefaçon-előkelőségekkel. Az egyik páholyban ott ült a Várai-Fejér

-Nandine, a ki csak akkor boldog, ha a vidéki pasasok összetévesztik a

-gróf Thurzó Bélánéval, mert azt hiszi szegény, hogy ő hasonlít a szőke

-comtesse-hez, és ezért mindig ugyanazt a hajvizet hozatja, a mit a

-grófné. És ez nem elég, hanem még hozzá ki vet rá a földszintről

-birka-szemeket? A Winterstein Aurél, a ki úgy utánozza a Thurzó Bélát, a

-görbe járástól az »Es ist erreicht«-ig, hogy a szegény gróf már nem

-tudja kitalálni, mit csináljon a hajával, hogy ne hasonlítson erre a

-boldogtalan fiúra, a kit még a legjámborabb gebe is ledob a hátáról. Hát

-nem igazuk volt a szinészeknek?

-

-A báró. – A szinészek maradjanak nyugalomban, mikor jó családok is

-vannak a szinházban, és éppen azért holnap vissza fogom őket űzetni

-Berlinbe.

-

-Elza. – Az istenért, papa, ne tégy lépéseket! Hátha még holnap

-megismétlődhetik a heccz!

-

-A báróné. – Az egésznek te vagy az oka, Jacques, mert nem kisértél el

-bennünket a szinházba. Ha a szinészek látták volna, hogy jelen van egy

-idősebb úr is a vitézségi éremmel, semmi se történt volna, mert akkor

-tudják, hogy kikkel van dolguk.

-

-A báró (felvidulva). – Gondolod?

-

-Blanka. – Mama, ne lovagold bele a papát ebbe a vitézségi érembe.

-

-A báróné. – Miért? Olyan katonás külsőt ad neki, mely igen jól áll

-mindenkinek.

-

-Blanka. – Azért még se lehet máskor viselni, csak ünnepies alkalommal.

-

-A báró. – Hát ki akarja máskor viselni?… Persze, ünnepies vagy más

-alkalmakkor mégis csak viseli az ember, mert végre is, a sahot csak nem

-fogom megsérteni?!

-

-Elza. – De, papa, a sah nem törődik vele, hogy mikor teszed fel!

-

-(A báróné és Elza megvacsorálnak. Elza elbeszéli a szinházi botrány

-részleteit.)

-

-A báró (magában). – A leányaim egy kissé gőgösek és ez nem csoda, mert

-az én vérem van bennök. De ezt a dolgot heveskedés nélkül kell megítélni

-és egy idősebb embernek az ilyen ügyekben már jobb itélete van.

-Mindenesetre meg fogom választani az alkalmakat, de ma este még nem

-teszem le, mert mért ne viselhetném a hálószobámban, éjjel, a mikor

-senki sem lát?!…

-

-

-

-

-XXXVII.  BERZSENYIÉK A PAPA NÉLKÜL.

-

-– Karlsbadban. Szin: a báróné szalonja a »Savoy Westend Hôtel«-ben. A

-báróné egyedül. De nemsokára jelentkeznek: Blanka és Elza is, a kik a

-vasúti állomásról jönnek, a tizenegy óra huszonegy perczre várt

-gyorsvonat megérkezése után. –

-

-Blanka. – Képzeld mama, a papa még most se jött meg!

-

-Elza. – Határozottan kutya van a kertben.

-

-A báróné. – Szép nyugtalansággal beszélsz kedves atyádról!

-

-Elza. – Én nem nyugtalankodom, én gyanakszom. A papa egy kis

-szalmaözvegységet intrikált ki magának. Nincsen abban szégyen. Előjön ez

-a legjobb családokban is.

-

-Blanka. – És ez a hölgy az édes testvérem volna! (A bárónéhoz:) Mondd,

-te nem nyugtalankodol? Én már oda vagyok az aggodalomtól.

-

-A báróné. – Már nem nyugtalankodom, mert a míg a vasútnál voltatok,

-levelet kaptam tőle. Atyátok nem jön meg se ma, se holnap.

-

-Elza. – Ugy-e, mondtam?

-

-Blanka. – Történt valami?

-

-A báróné. – Igen, történt valami, de még nektek se szabad elmondanom.

-

-Blanka. – Akkor mért kelted fel a kiváncsiságunkat?

-

-Elza. – Ne mondd el, hanem felejtsd kinn a levelet. Bátran megteheted,

-mert ha eldugod, akkor is kézre kerítjük. No, add már ide!

-

-A báróné. – Nem adom oda, hanem fel fogom olvasni. Mert különböző dolgok

-vannak benne s az illő részeket ki fogom hagyni.

-

-Elza. – Az illő részeket hagyd ki, de az illetlen részeket olvasd fel.

-

-Blanka. – Az ember nem tudja, min boszankodjék jobban: azon-e, hogy

-valaki így vicczelődjék, vagy az arczátlanságon.

-

-A báróné. – Ne veszekedjetek, mikor ilyen komoly ügyről van szó. Atyátok

-azt írja, hogy még nektek se tegyek említést a dologról. Csak az én

-tanácsomat kéri. De én nem tudom elszánni magamat se erre, se arra. S ha

-nem fogadok szót atyátoknak, csak azért teszem, hogy halljam a

-véleményteket.

-

-Elza. – Nem fogjuk eltitkolni.

-

-Blanka. – De mi van hát?

-

-A báróné. – Halljátok. (Előveszi Berzsenyi Jacques bárónak egy, nem a

-nyilvánosság számára írt levelét, s olvasni kezdi:) »Bécs, huszonegyedik

-júliusban. Kedves Elizem! Nem mulaszthatom el, hogy Téged egy kellemes

-találkozásról értesítselek, melynek tárgya egy régi jó ismerősünk. Ebből

-meggyőződhetel, hogy tévesen tapogatózol és nem könnyed vérű társaság

-tartóztatott vissza Bécsben«… (Egy pillanatra abbahagyja az olvasást.)

-Ezt nem kellett volna előttetek felolvasnom.

-

-Elza. – No mindegy. Nem vesszük tudomásul.

-

-Blanka. – Csak folytasd.

-

-A báróné (olvas). – Hát »tévesen tapogatózol és nem könnyed vérű

-társaság tartóztatott vissza Bécsben, hanem fontos egyéniségek jöttek

-közbe, kik megakadályozták, hogy Karlsbadba visszatérve, szeretteimhez

-csatlakozhassam.«

-

-Elza. – Ismerem ezt a fontos egyéniséget. A Josefstadti szinháznál van,

-Venust játszsza a »Szép Helená«-ban és paprikaszínűre festi a haját.

-

-Blanka. – Ne légy olyan szemtelen.

-

-A báróné. – Akkor nem olvasom tovább.

-

-Elza. – No, nem szólok többet egy szót se.

-

-A báróné. – Ha megjavulsz, folytatom, de ha még egy aperszüt teszel, ki

-foglak küldeni a szobából. (A levelet nézegeti, hogy megkeresse, hol

-hagyta félbe.) Hol is van csak?… Igen, itt. No hallgassátok. (Olvas):

-»Bizonyosan emlékezni fogsz névről a szeretetreméltó Flórián von

-Blasewitz báróra, monarhiánk pekingi képviselőjére, a ki a boxer-lázadás

-idején nagykövet volt Pekingben és mint ilyen Karlsbadban tartózkodott.

-Ő ugyanis kiváló diplomácziai érzékével előre látta az eseményeket; még

-a német nagykövet meggyilkolása előtt hosszabb ideig tartó szabadságot

-kért egészségének helyreállítása végett, s a Felség egyenes parancsára

-mindenáron vissza akart térni Kinába, ez azonban az akkori zavaros

-viszonyok miatt lehetetlenné vált, és csakugyan nem is tért vissza, csak

-miután a német császár kiküldött katonái táviratilag jelentették, hogy

-Flórián báró egészségével egy időben a rendes diplomácziai viszonyok

-Pekingben helyreállottak.«

-

-Blanka. – Flórián von Blasewitz báró?… Nem emlékszem. Hogy jön ez a

-papához?

-

-A báróné. – Eleinte én se tudtam hová tenni, de aztán eszembe jutott,

-hogy alkalmasint egy karlsbadi ismerős legyen.

-

-Elza. – Halljuk tovább, mi van Flórián báróval?

-

-A báróné (olvas). – »Ezen táviratot Flórián báró Karlsbadban várta meg,

-teljesen nyugodtan, tudván, hogy Rüstig követségi tanácsos élete

-koczkáztatásával is helyesen vezeti a követség ügyeit. Így azon évben

-huzamosabb ideig érintkezhettünk, sőt a következő télen Bécsben is, a

-hová Flórián báró felrándult, hogy a kinai háború következtében

-megrongált egészségének helyreállítására szabadságot kérjen. Azóta

-azonban a szeretetreméltó Flórián báróval csak egy ízben találkozhattam,

-midőn nevezett félévi szabadságidejét mint monarhiánk pekingi követe

-részben a Rivierán, részben Karlsbadban és Bécsben töltötte. Képzelni

-fogod tehát, hogy mindenre gondoltam, csak nem ilyen messze

-foglalatoskodó és ritka vendéget láthatni, és kit látok, midőn az

-Archiduc Charlesból a Kärnthnerstrasséra kilépek? Az első ember, kit

-Bécsben találok, nem más, mint a szeretetreméltó Flórián von Blasewitz

-báró, monarhiánk pekingi képviselője! Azt fogod vélni, hogy egészségének

-helyreállítása végett rándult fel Bécsbe; de tévedsz.«

-

-Blanka. – Hová akar mindez kilyukadni?

-

-A báróné. – Csak hallgasd, majd paff leszel te is. (Olvas): »Ezen

-örvendetes találkozás részleteit a következőkben jegyzem fel számodra:

-

-Flórián báró hivatalos ügyben érkezett Bécsbe. Pekingben ugyanis kolera

-ütvén ki, monarhiánk pekingi képviselője kötelességének tartotta ezt a

-bécsi udvarnak személyesen bejelenteni. Egy követségi futár kiséretében

-indult el, de a futár minden igyekezete mellett sem tudott vele lépést

-tartani, s így történt, hogy monarhiánk pekingi képviselője Pekingből

-Moszkván és Varsón át vasúton tizenkilencz nap alatt, tehát két nappal

-előbb tette meg az utat, mint a monarhia leggyorsabb futárja.«

-

-Elza. – De hisz ez sport és nekem szól!

-

-A báróné. – Ne szólj mindig közbe. (Olvas): »Ezen rendkívüli

-menetsebességet annál inkább méltányolni fogod, mert Flórián báró a

-rendelkezésére álló és gondolom _Utólérhetetlen_ nevezetű hadihajón is

-elindulhatott volna, de attól tartott, hogy a pekingi kolera miatt sok

-időt kell majd a vesztegzárban töltenie s nem akarta, hogy a kolera így

-a vesztegzárra is ráragadjon. Állomását különben teljesen nyugodtan

-bizta sorsára, tudván, hogy Rüstig követségi tanácsos, kit a boxerek

-Flórián báró helyett annak idején megostromoltak és felgyujtottak, élete

-koczkáztatásával is helyesen vezeti a követség ügyeit, noha a báró

-kormányzati bölcseségét nélkülözni kénytelen.

-

-Elza leányom sport-jegyzőkönyvébe vezesse be…

-

-Elza. – No, ugy-e mondom?

-

-A báróné. – Fogsz már hallgatni egyszer? Ez sokkal komolyabb, mint

-gondolod. (Olvas): »Elza leányom sport jegyzőkönyvébe vezesse be, hogy

-Flórián báró ezen gyors menetelésével világ-rikordot teremtett.

-Gyorsfutár tudniillik már futott ily gyorsan, bár sokkal kisebb

-távolságra, bizonyos Zalánról is följegyeznek ilyesmit, tehát, mondom,

-gyorsfutár már futott így, de nagykövet még soha.«

-

-Elza. – Ormonde se futott így, a század legjobb lova.

-

-A báróné. – Most már neked ki kellene menned a szobából, atyád

-rendelkezése szerint. Hallgasd. (Tovább olvassa a levelet): »A következő

-sorokat azonban ne mutasd meg még Elza leányomnak se…

-

-Elza. – Ahá, most jön a tiltott gyümölcs!

-

-A báróné. – … »mert ezt csakis neked sughatom meg. Megjegyzem, hogy

-szerintem a férji hűség«… nem, ez nem nektek való.

-

-Elza. – Előttünk bátran beszélhettek a férji hűségről, mi úgy sem

-hiszünk benne. No lássuk csak. (A báróné háta mögött állva, belenéz a

-levélbe s hangosan olvassa): »Megjegyzem, hogy szerintem a férji hűség

-azt is megköveteli, hogy az ember alkalmilag a csekélyebb jelentőségű

-szószegéstől se riadjon vissza.« No ennyit még el tudok képzelni a férji

-hűségből.

-

-A báróné. – Mindig kizavarsz engem a sodorból. Blanka is itt van talán,

-mi? és akkor mért háborgatsz bennünket? (Olvas): »Elég az hozzá, a

-szeretetreméltó Flórián báró bizalmasan megsugta nekem, hogy már nem

-igen birja az állásával járó sok idegrontó munkát és pihenést nem ismerő

-fáradságot. Kina égalja se tesz jót neki, úgy hogy minden nap, mit

-Kinában tölt annyit ront egészségén, a mennyit félévi európai üdüléssel

-kénytelen és alig képes helyrepótolni. Kiszámította nekem, hogy

-egészségének teljes helyreállítása végett nyolczszázharminczhét és három

-negyedévi európai pihenésre volna szüksége.

-

-Ez okból komolyan foglalkozik azon gondolattal, hogy ha a kolera és a

-lázadások Kinában napirenden maradnak, vissza fog vonulni azon

-rendelkezési állománynak nevezett elsődleges nyugalomba, melyet sok évi

-szakadatlan, veszélyekben és viszontagságokban gazdag, ernyedetlen

-munkával és egészségtelen égalji fáradalmakkal oly jól kiérdemelt.

-Megsugta továbbá, hogy bár Rüstig követségi tanácsos iránt

-megelégedéssel és elismeréssel kell viseltetnie, fölötte díszes és

-előkelőséget követelő állásról lévén szó, utódjául engem óhajtana

-ajánlani.«

-

-Blanka. – Ah!

-

-Elza. – No ezt nem vártam.

-

-A báróné. – No, ugy-e? (olvas): »Írd meg nekem express-levélben: mit

-szólsz ehhez? Végre is a nagykövetség oly díszes állás, melyet megszünte

-után is mindig javára írnak az embernek.

-

-Nb. Sok munkával, koromnak megfelelően nem járna, mert Rüstig mindent

-elvégezne helyettem és Kinába csak egyszer kellene elmenni, bemutatkozás

-czéljából, azután az évet mint monarhiánk pekingi képviselője

-Karlsbadban, Bécsben és a Rivierán tölteném.

-

-Felelj gyorsan habozó férjednek egy szöggel a fejében. Mindenkit a

-családból csókol sírig hű férjed és azután is: Zsaki báró.« Na hát mit

-szóltok hozzá?

-

-Blanka. – Nagykövetnek lenni, de hisz ez gyönyörű! Ha aztán valami nem

-tetszik, az ember mindig visszaléphet.

-

-A báróné. – Igen, de a fáradságos út! Egyszer mégis csak el kellene

-menni Kinába.

-

-Blanka. – Az út is nagyon szép volna. Egy egészen más világ… a sárga

-ember… a tea-ültetvények…

-

-A báróné. – Igen, de a kolera, meg a lázadók!… Én már öreg vagyok, én

-már nem szeretnék meghalni. (Elzához.) No és te, mit szólsz hozzá?

-

-Elza. – Én a mellett vagyok, hogy igent kell mondani. Ez kötelesség.

-Mert a személyváltozás már nagyon előnyére válnék a monarhiának… igen, a

-monarhiának még ez is előnyére válnék. (Mind a hárman elhallgatnak és

-elmélyednek gondolataikba.)

-

-

-

-

-XXXVIII.  ISCHLBEN.

-

-– Történik: Witlaf-Hohenthurm herczeg ischli villájában. Szereplők:

-Witlaf-Hohenthurm Siegwart herczeg, az Urakháza tagja. Shamyl-Boleslav

-herczeg, a száműzött Shamyl-Alexis, cserkesz herczeg fia. Békásmegyeri

-és berzsenyi Berzsenyi Jacques báró. Tedeschi, műtárgy- és

-régiség-kereskedő. A villa erkélyén. A szereplők egy négyszögletű

-kártyaasztal körül ülnek. Siegwart herczeg és Shamyl herczeg

-tolókocsikban. Az előbbi automobiljából bukott ki és kitörte a lábát. Az

-utóbbi a lóról esett le és egy tejeskocsi ment keresztül a baloldalán.

-Filléres alsóst játszanak. Alant a Traun sebesen hömpölyög. –

-

-Berzsenyi (a ki fölvette »eredeti makk«-ra). – Vonok, tercz, kassza,

-tous les trois, ultimo.

-

-Tedeschi. – Vonok, kvárt, kontra játék, kontra kassza, kontra tous les

-trois, kontra ultimo.

-

-Berzsenyi. – Vonok felsők.

-

-Tedeschi. – Vonok ászok.

-

-(Kijátszszák a pártit; Berzsenyi mindent elveszít.)

-

-Berzsenyi (harminczöt esztendő óta nem volt ilyen dühös). – Ön a

-legsajnálatosabb együgyű, a kit valaha az életben láttam.

-

-Tedeschi (nevet). – A ki veszít, az haragszik. Mért nem vigyázott

-jobban? A tous les trois-t és az ultimót megcsinálhatta volna.

-

-Berzsenyi. – Ön akar engem tanítani kártyázni, ön? Akkor korábban reggel

-keljen fel.

-

-Tedeschi. – Az igazság az, hogy önnek egyetlenegy fogalma sincsen a

-játékról.

-

-Berzsenyi. – Először önt még akkor fehérneműbe csavarták, a mikor én,

-mint felnőtt férfi, reggeltől estig alsóztam…

-

-Tedeschi. – Paperlapapp.

-

-Berzsenyi. – És másodszor, hogy merészli ön velem ilyen hangnemben

-beszélni? Akarja, hogy megmondjam a véleményemet? Ön egy közönséges

-pudli-ugró!

-

-Tedeschi (akkorát ugrik, mintha nyomban keresztül akarná vetni magát a

-pudlin). – Báró úr, mérsékelje magát, mert én tréfaértő ember vagyok és

-magam is tréfacsináló, de tréfa ide, tréfa oda, vannak dolgok, a

-melyekre nézve kikérem magamnak…

-

-Berzsenyi. – Úgy nézek én ki, mint a ki tréfál? Én csak magamhoz hasonló

-komoly egyénekkel szoktam tréfálni és nem fogom eltűrni, hogy egy

-közönséges rőfös…

-

-Siegwart herczeg. – De uraim!

-

-Shamyl herczeg. – Hagyják már abba, és folytassuk a játékot.

-

-Tedeschi. – Jegyezze meg magának…

-

-Berzsenyi. – Én nem jegyzek meg magamnak semmit, hanem még egyszer azt

-mondom, hogy egy életen át pacczolni és egy véletlen disznóban

-froczlirozni egy korban és mindenben rangelsőbb embert, ez egy egészen

-közönséges szatócs-tempó.

-

-Tedeschi. – Én pedig azt mondom, hogy ha ön a rőföst nem vonja vissza…

-

-Berzsenyi. – Azt mondtam, hogy rőfös? Na hát ezt rosszul mondtam. Ön még

-csak nem is rőfös; ön egy speczeráj.

-

-Siegwart herczeg. – De uraim!

-

-Shamyl herczeg. – Uraim, hagyják abba! Folytassuk a játékot.

-

-Tedeschi. – Mindenki átláthatja, hogy efféle állításokat nem hagyhatok

-rajtam száradni. Valaki, a ki jelen volna, azt találná képzelni, hogy én

-csakugyan… (Megborzong.)

-

-Berzsenyi. – Siegwart, te hagyj engem békében. Te azt igen jól tudod,

-hogy én nem vagyok az az ember, a ki leczkéket hagy magának adni egy

-krajzlertől.

-

-Tedeschi (tombolva). – Krajzler! Ki a krajzler? Ki lát itt krajzlert?

-Hogy merészli ön engem krajzlernek nevezni?

-

-Siegwart. – De uraim!

-

-Shamyl (Berzsenyihez). – Tényleg ő nem froczlirozta önt, s ha ön le fog

-csillapodni…

-

-Berzsenyi. – Én nem fogok lecsillapodni. Én szabadelvű ember vagyok és a

-rangkülönbségekre nem adok semmit, mert szerintem a születésnél sokkal

-fontosabbak az érdemek, és azért nekem sem egy született

-csillagkeresztes nő nem a Dalai Láma, sem ellenkezőleg nem fogom lenézni

-a templomszegény embert, a ki rangban mélyen alattam áll, mivel

-szívjóság lehet benne, és ebben mindnyájan emberek vagyunk. De viszont

-nem fogom magamat kinevettetni, hogy minden boltossal úgy legyek, mint

-fivér és malacz.

-

-Tedeschi. – Na hát ez már mégis sok!

-

-Siegwart. – De Jacques, be fogod látni, hogy Tedeschi és egy boltos

-között…

-

-Berzsenyi. – Én tisztelek-becsülök minden kereskedőt, még a legutolsót

-is, mert kis emberekre van szüksége az országnak. És szivesen nyujtok

-kezet nekik, ha a legfelsőbb körökben találkozom velök és itt befogadják

-őket, mert szerintem az egyenlőség azt követeli, hogy az alsóbb rendű

-egyénekkel is jól bánjunk. Más oldalról, ha arról van szó, hogy belőlem

-valaki gúnyt csináljon, hát jól van, ha ez a gúnycsináló ő Szentsége,

-vagy tisztelt barátom, a perzsa sah. De hogy jövök én ahhoz, hogy egy

-ember, a ki ócska vasat árul és öreg szemetet tesz ki a kirakatba, nekem

-holmi olyan tréfákkal jöjjön elő, melyek sem koromnak, sem

-képzettségemnek és társadalmi állásomnak meg nem felelnek?!

-

-Tedeschi. – Báró úr, ön ezekért a sértésekért még számolni fog! (Fölkel,

-elrohan, s a két szerencsétlenül járt partner nem tud utána szaladni.)

-

-Shamyl. – Mondhatom, hogy ön igen igazságtalan volt, nem is szólva

-arról, hogy hármasban igen sokat kell osztani.

-

-Siegwart. – Én nem tudom, Jacques, miket képzelsz. Ez a Tedeschi nem

-speczeráj, hanem a maga nemében első czég az egész világon, és

-ezenkívül, a mi szintén nem megvetendő, tudós ember, kinek tanácsait

-múzeumigazgatók is ki szokták kérni.

-

-Berzsenyi. – Mint tudós ellen semmi ellenvetésem, bár nem értem, hogy

-miféle bölcsészet kell ahhoz, hogy valaki drágábban adjon el egy öreg

-kardot, mely ritka, mint egy gyárból hozottat. A mi ellen kifogásom

-volt, az azon commis voyageur-hang, melyet én már nem fogok megszokni,

-és azt hiszem, ezt te érted, Siegwart, és ön is, fenség.

-

-Shamyl. – Csupán kiélesíteni nem kellett volna a dolgot és odáig

-engedni, hogy affairet csináljon belőle; pedig egy kis jóakarattal pár

-kiegyenlítő szót mondhatott volna neki, miután annyira megsértődött a

-pudliért.

-

-Berzsenyi. – Azt hiszem, a zsibárus inkább kétszer fogja meggondolni a

-dolgot, mint egyszer, mert én már többszörösen elmultam hatvan éves, és

-az én unokaöcsém, a ki huszártiszt a rezervben és most volna alkalma

-először az én sok pénzemért kitüntetni magát és háláját, a mit irántam

-érez, hát ez az én unokaöcsém nem érti a tréfát és tudtommal már több

-izben megfogadta, hogy alkalmilag egy antikvárt úgy meg fog

-tánczoltatni, hogy ez az összes pudlikon keresztül fog ugrani. Különben

-a békesség kedvéért nem bánom, a speczerájt és a rőföst visszavonom, ha

-az egész párti nem gilt, se a kassza és az ultimo.

-

-Siegwart (becsöngeti a komornyikot s néhány sort ír egy névjegyre). –

-Ezt Tedeschi úrnak. (Komornyik el.) Csak azt nem értem, Jacques, hogy

-mért haragszol annyira a kereskedőkre? Úgy tudom, hogy fiatal éveidben

-te magad is kereskedő voltál.

-

-Berzsenyi. – Kereskedő, kereskedő! A mai világban mindenki kereskedő. Az

-egész angol arisztokráczia kereskedő. Én úgy voltam kereskedő, mint a

-norfolki és westminsteri herczegek, a kiknek gyáraik, ipartelepeik és

-kereskedelmi vállalataik vannak. Ebben az értelemben mindenki kereskedő.

-Te is kereskedő vagy, a mikor az erdődből eladod a fákat. Nem tagadom,

-hogy ilyen értelemben én jelentékeny fokig kereskedő voltam. Mondhatnám

-kizárólag kereskedő voltam mindaddig, míg elhatároztam, hogy ezentúl a

-közpályán fogom munkásságomat gyümölcsöztetni a szegények javára. És én

-éppen azért tisztelem a kereskedelmet, mert én tudom, hogy mi a

-kereskedelem. Ezt senki se tudja jobban, mint én, még Auspitz se, az én

-könyvelőm. De engedj meg, egy ilyen értelemben vett kereskedő, meg az

-apró kalmár, a ki a boltajtóig kíséri a vevőt és azt mondja: »Máskor is

-legyen szerencsém« – ez ég és föld. Én tisztelem-becsülöm a kis kalmárt,

-mert én mindenkit tisztelek-becsülök, a ki dolgozik, s a ki kénytelen

-dolgozni, még a mezei munkást is, minthogy ők művelik meg földeinket és

-a kis kalmárok adják el árúinkat, de ha össze akarom téveszteni magamat

-valakivel, csak nem fogom összetéveszteni magamat a kis emberrel és a

-földhöz ragadt mezei munkással?!

-

-Siegwart. – Ebben igazad van. »Király nem lehetek, princzecske nem

-akarok lenni, _Rohan_ vagyok!« Nem igaz?

-

-Berzsenyi. – Igen, ezt akartam mondani.

-

-Shamyl. – No, hála az égnek, itt jön Tedeschi. Úgy emlékszem, ő fog

-osztani. (Tedeschi megjelenik.)

-

-Berzsenyi (fölkel, Tedeschi elé megy, ünnepiesen). – Barátom, a herczeg

-már szíves volt megírni önnek, hogy nem szándékoltam önt megsérteni, s

-hogy a speczerájt és egyéb kereskedelmi czímeket visszavonom. De a velem

-született loyalitással és nyiltszívűséggel ehhez hozzá kell

-függesztenem, hogy felindulásomat annyival inkább sajnálom, mert a

-kereskedelmet távolról sem akartam sérteni, s az ön szakmáját és

-személyét különösen nagyrabecsülöm.

-

-Tedeschi. – Ha semmi sem gilt, akkor nem gilt a parti sem.

-

-Shamyl. – A kérdés csak az, hogy ki fog osztani?

-

-Siegwart. – Spongyát rá, a mi azóta történt. A báró oszt ujra.

-

-Berzsenyi. – Igen, de nekem már abba kellene hagynom a játékot, mert

-Karlsbadban várnak, s az én vonatom egy óra mulva indul. No, miattam! A

-kibékülés örömére ma még itt maradok.

-

-Siegwart. – Éljen!

-

-Berzsenyi. – Csak egy táviratot küldök az enyémeknek. Papirost és

-czeruzát kérek. (A herczeg csönget s a komornyik elhozza a kivánt

-tárgyakat.)

-

-Shamyl. – Addig oszthatna talán másvalaki.

-

-Berzsenyi (ír). – »Baronin Berzsenyi von Békásmegyer. Karlsbad. Hôtel

-Savoy Westend. Politikai tárgyalások végett csak holnap indulhatok.

-Jacques.« (Átadja a telegrammot a komornyiknak.)

-

-Siegwart. – Már ki is osztottam.

-

-A cserkesz. – Passz!

-

-Berzsenyi (fölveszi »eredeti makk«-ra). – Vonok, tercz, kassza, tous les

-trois, ultimo!

-

-Tedeschi. – Azt hiszem, megadhatjuk. (Megadják.)

-

-Berzsenyi (oszt. Tedeschihez). – Éppen arról beszéltünk barátommal, a

-herczeggel, hogy kereskedelem nélkül egy napig se állhatna a világ.

-

-(Tovább játszanak. Alant a Traun habjai sebesen hömpölyögnek tova.)

-

-

-

-

-XXXIX.  BERZSENYIÉK HEGYET MÁSZNAK.

-

-– A Pokol-hegy Menedékházában, kétezerhatszáz méternyire a tenger színe

-fölött. Délután öt óra. Az eső szakad; fönt és alant: fellegek és köd.

-Öt lépésnyire se látni. A Menedékház verandáján három alak: Berzsenyi

-báró, stájer vadásznak öltözve, de puska helyett bundával a vállán, és a

-két bárókisasszony, stájer leány kosztümben, de plaidbe burkolózva. Elza

-fel-alá jár; Blanka, lábtól derékig és nyaktól övig plaidben, a veranda

-kiugróján ül s a ködöt nézi. A báró áll, s szótlanul néz maga elé, olyan

-arczczal, mintha nem értené, hogyan került ide. A vezető és az inasok, a

-kik a kiránduláshoz szükséges holmit hozták, a Menedékház konyháján

-melegszenek; az őr gyermekei kiváncsian nézik az inasok czilindereinek

-fekete selyem rozettáit. Az őr felesége borsó konzerv levest főz a magas

-uraságok számára. Az őr a kályha mellett pipázik és mintha nevetne

-magában. –

-

-Blanka (a ki eddig hallgatag szemlélődött, mély megilletődésében

-felkiált): – Isteni!… Nincs más szó rá, csak az, hogy: isteni!…

-

-Elza (bámulatában megáll). – Hát te mit ádázódol itt?

-

-Blanka. – Nem hozzád szóltam.

-

-Elza. – Talán mégis megmondhatnád, hogy: ki vagy mi legyen »isteni«?!…

-Megint velem méltóztatol foglalkozni?

-

-Blanka. – Hagyj már egyszer békében. Erre a látványra mondtam, hogy

-isteni.

-

-Elza. – Úgy? Az más. Nem gondoltam, hogy te azt látványnak nevezed, ha

-nem látsz semmit. Én ezt vak szürkeségnek nevezem.

-

-Blanka. – Neked nincs érzéked semmi iránt, a mi nagyszerű. Én még nem

-vagyok olyan blazirt, én még gyönyörködöm a természetben. Nézd papa, nem

-gyönyörű ez? Fölöttünk fellegek, alattunk fellegek; köröskörül, fenn,

-lenn, sűrű, vastag köd, mindenütt köd!… Mintha az északi mythológiában

-volnánk!

-

-Elza. – Jobban szeretnék a szobámban lenni, otthon, vagy akár idelenn, a

-hôtelben.

-

-Blanka. – De, ugy-e papa, te élvezed ezt a látványt?

-

-Berzsenyi. – Nem látom a zergét. Hol van a zerge?

-

-Blanka. – A zerge fenn van a csúcson.

-

-Berzsenyi. – Nem értem, hogy ha én feljöhettem kétezerhatszáz

-méternyire, a zerge mért ne jöhetne le, négyszáz méternyire. A zerge

-könnyebben ugrik, mint én, egy megülepedett öreg ember.

-

-Blanka. – Ha nem volna ilyen köd, már bizonyosan láthatnád a zergét.

-Reggel, ha majd kitisztul az idő és feljebb megyünk egy kicsit,

-ugrándozni fog előttünk akárhány.

-

-Berzsenyi. – Gyermekem, ha én délután öt órakor a pápa ő Szentségét

-óhajtom látni, és a kamarás azt mondja nekem: jöjjek holnap reggel, ez

-egészen más. De hogy egy ostoba állat várakoztasson engem, ennek nincs

-értelme. Előre fogom küldeni a vezetőt, és az én legényeimet, hogy

-hajtsák fel az állatokat és vezessenek elő nekem lövésre néhány pár

-zergét, kövéret vagy soványat, az nekem mindegy.

-

-Blanka. – De papa, ebben a szakadó esőben! Aztán meg éjszaka lenne, mire

-felérnének. És a zerge is elbúvik ilyenkor…

-

-Elza. – Nem, papa, a világért se! Egy pillanatig se tudnék aludni, ha

-magunkra maradnánk ezekkel az ismeretlen emberekkel.

-

-Berzsenyi. – Akkor hát mit keresek én idefent a szakadó esőben, ha

-egyetlen egy zerge sincs készen a lövésre?! Nincs zerge, nincs zerge… de

-hogy egyetlen egy zerge sincsen, ez már sok!

-

-Elza. – Már azt magam is szeretném tudni, hogy mit keresünk mi idefenn?

-

-Berzsenyi. – Azt ajánlottátok nekem, hogy a hegymászástól meg fogok

-soványodni. Úgy látom, ellenkezőleg, meg fogok őszülni és kopaszodni,

-míg haza érkezünk, a legcsekélyebb zerge nélkül!…

-

-Blanka. – Ugyan ne zsörtölődjetek! Ki tehet róla, hogy hirtelen rosszra

-vált az idő? Reggel, mikor elindultunk, egy felleg se volt az égen.

-Örüljünk, hogy bőrig nem áztunk. A hogy elkezdett esni, tüstént elértük

-a Menedékházat; mit akartok még egyebet?

-

-Elza. – Ez egyszer éppen nem vagy követelő.

-

-Berzsenyi. – A vezetőnek már reggel figyelmeztetnie kellett volna, hogy

-az idő rosszra fordulhat; egy szakképzett vezetőnek könyv nélkül kell

-tudnia az időjárást. De ez az ember az ő tíz forintjáért a pokol

-fenekébe is elvitt volna bennünket.

-

-Elza. – Bár inkább oda vitt volna, mint ide, onnan talán hamarább haza

-jutnánk. Gyönyörű Nachtlagerünk lesz, mondhatom.

-

-Blanka. – Hja, ilyen helyütt nem csinálnak külön alvótermeket a

-princzesszek számára. Ebbe már bele kell nyugodni, barátom. Mert ha,

-tegyük fel, egy óra mulva el is áll az eső, ma már nem fordulhatunk

-vissza. A csúszós úton, pláne sötétben, minden perczben elesnénk.

-

-Elza. – Még örül neki, a kis kedves!

-

-Berzsenyi. – Ne veszekedjetek. Egy zergevadászat sok bajjal jár; ebben

-Blankának igaza van. Ha zergét vadászni nem volna kunszt, a legelőkelőbb

-egyéniségek nem vadásznának egy ilyen élhetetlen állatra, melynek a húsa

-se jó. Blanka csak abban hibázta el a dolgot, hogy nem a Salvator

-Rainer-jégmezőre mentünk, mert ott, tekintettel a legmagasabb

-uraságokra, bizonyosan éjjel-nappal gondoskodva van zergékről.

-

-Blanka. – Ott ugyan megjártuk volna. Még most is mennénk az esőben, vagy

-előre, vagy vissza, mert a jégmező ezer méterrel magasabban van, mint ez

-a Menedékház. És ott nincs még egy kunyhó se.

-

-Elza. – Kiderül, hogy anyailag gondoskodtál rólunk. Azt tetszett ugyan

-mondanod, hogy három órakor már a csúcson leszünk…

-

-Blanka. – Nem tehetek róla, hogy a papa lassabban jött, mint képzeltem.

-

-Elza. – Hagytuk volna hátra a papát, mi?

-

-Berzsenyi. – Úgy beszéltek rólam, mint egy öreg bőröndről. Tőlem

-mehettetek volna előre; ebben az esetben bizonyosan jutalmazóbban

-vadásztam volna.

-

-Blanka (Elzához). – Egyébként nem tudom, hogy mit kötekedel velem. Ki

-hítt téged?

-

-Elza. – Mi közöd hozzá? Ha nem beszéled agyon a papát, hogy nem tudom

-hány kilót fogsz neki lehozni, engem ugyan invitálhattál volna. De a

-papát nem lehetett rád bízni; felőled bele eshetett volna a legelső

-mélységbe.

-

-Blanka. – Szerencsére te itt vagy és így kint vagyunk a vízből.

-

-Berzsenyi. – Hagyjatok már föl! Ha a zerge meghallja ezt a lármát,

-holnap se mer előbujni.

-

-Blanka. – Már az igaz, csak azért, hogy veszekedjünk, nem volt érdemes

-ide feljönni.

-

-Elza. – Hát ugyan miért volt érdemes? A kilátásért?

-

-Blanka. – Miért jönnek ide mások? Mások is bolondok? Tiz napig itt lenni

-a völgyben, és fel nem jönni a hegyre, nem tenni meg az egész tájék

-leggyönyörűbb partie-ját, a miért a touristák messze földről sereglenek

-ide – igazán nevetséges lett volna. Hisz ha elmondod valakinek, hogy

-Rómában jártál, de a pápát nem láttad, Párisban voltál, de Versailles-ba

-nem mentél ki, Nápolyból jössz, de Sorrento-t nem nézted meg: a szemedbe

-kaczag.

-

-Elza. – Csalódol, ez mind nem olyan nevetséges, mint a te örökös

-félelmed a nevetségességtől. Hogy az ember egész életén át a mások

-gusztusa szerint igazodjék, mitmacholja a másnak való mulatságot, bár

-neki ez nem jelent egyebet, csak kényelmetlenséget, vesződséget és

-boszuságot, lihegjen egész nap, izzadjon és fázzék egyszerre, keresse a

-tüdőgyuladást, gyalogoljon annyit, mint ha robotban csinálná, elfárassza

-magát a gyötrődésig, aztán ne lásson még csak egy sánta kutyát se, csak

-azért, mert ha véletlenül mindezt el találja mulasztani, akadhat valahol

-egy szamár, a ki ezt furcsának találja – van-e ennél nevetségesebb dolog

-a világon?

-

-(Az őr felesége jelenti, hogy a borsó-konzerv-leves elkészült. A magas

-uraságok bemennek az egyik szobába, a hol az asztalt lilásvörös

-abroszszal terítették le tiszteletökre. A három elégületlen iszonyú

-étvágygyal ül le, s a báró a harmadik kanál után kijelenti, hogy soha

-életében nem evett ilyen jó levest. Megeszik továbbá a hazulról hozott s

-utközben még el nem fogyasztott hideg ételeket is – a mi egy félóra

-multán feltünő lelki békét idéz elő. Diner után egy pillanatra

-kikukkantanak a verandára. Az eső már nem ömlik, csak szitál, de arról,

-hogy visszaindulhassanak, nem lehet szó. Felleget se látni többé, csak

-ködöt, vastag ködöt. Beesteledik. A báró a kisasszonyokkal visszamegy a

-rögtönzött ebédlőbe, s kártyát kér az őr feleségétől. A kártya

-megjelenik. A rajta látható fekete zsirrétegről és egyéb nemes patináról

-itélve, még maga Gringenőr készíthette. Azonkívül mindössze harminczegy

-levele van, de szerencsére csak a makknyolczas hiányzik. A báró és

-kisasszonyai filléres alsóst kezdenek játszani. A bárónak soha életében

-nem volt ekkora szerencséje; ezer point-nel előzi meg mindegyik

-partnerét. Ezek persze adósok maradnak. Kilenczkor a báró visszavonul

-alvószobájába. A kisasszonyok együtt alusznak; nemcsak egy szobában,

-hanem egy ágyban is, mert mind a ketten annyira félnek, hogy erre a

-kivételes esetre czélszerűnek látják fegyverszünetet kötni és

-összebújni, hogy egymást bátoríthassák. Éj.)

-

-A báró (mielőtt lefekszik, kipillant az ablakon, hogy meggyőződjék róla,

-vajjon nem tévedt-e a verandára egy hajléktalan zerge. Nem lát egyebet,

-csak a vezető pipájának a tüzét. Körülnéz, hogy a puskáját

-beállították-e a szobájába; a puska csakugyan ott van az egyik sarokban.

-De azért ruhástul fekszik le és sokáig nem tud elaludni. Végre elpihen,

-s azt álmodja, hogy Salvator Rainer főherczeg társaságában a glecscser

-csúcsa felé ugrál, a midőn egyszerre a zergék küldöttsége jelenik meg

-előttük, hajbókolva. Mire fölébred, hat óra. Kinéz. Már nem esik, de az

-idő borúsnak látszik; a ködtől még most is keveset látni. Megpillantja a

-vezetőt, a ki már ismét a verandán pipázik.) – Hé, földi!…

-

-A vezető (mintha egy kérdésre felelne). – Bizony, exczellencziás úr, jó

-lesz sietni, ha szárazon akarnak haza jutni.

-

-A báró. – Hát a csúcs? Mi van a csúcscsal?

-

-A vezető. – A csúcsot most már látni innen, de a csúcson nincsen

-menedékház, még csak egy várta se. A magas uraságoknak bizonyosan

-kellemetlen volna, ha a vihar ott érne utól bennünket.

-

-A báró. – Akkor hát jobb lesz visszafordulni, mi?

-

-A vezető. – Igen, még pedig minél hamarább. Úgy nézem, egy pár óra mulva

-megint esni fog, és meglehet, hogy két napig se tisztul ki az idő.

-

-A báró. – Jól van, jól van. (Magában:) Ez az ember az ő tiz forintjáért

-azt kivánta volna, hogy ki se mozduljunk hazulról. És jöjjenek elő nekem

-még a szegény emberekkel!…

-

-(Kopogtat a kisasszonyok ajtaján, s bekiáltja nekik a rossz ujságot.

-Mire a kisasszonyok felkászolódnak, a reggeli is elkészül. Blanka és

-Elza kávé czíme alatt olyan czikóriát isznak, a melyben van

-borsó-konzerv is, kakaó is, csak éppen kávé nincsen. A báró óvatosabb

-volt, s borsó-konzerv-levest reggelizik. Ezalatt a legények

-becsomagoltak, s a hogy a báró lehörpintette az utolsó kanál levest, már

-meg is indulnak visszafelé, az egész karaván. Egy órai lefelé

-bukdácsolás után a báró odaszól leányainak, hogy szép lassan haladjanak

-előre, mert ő egy kicsit hátramarad. A kisasszonyok megijednek, mert azt

-képzelik, hogy papájok hirtelen rosszul lett. De a báró oly vidám

-titokzatossággal integet nekik, hogy megnyugodnak és engedelmeskednek.

-Alig maradt el a báró, puskadördülés hallatszik.)

-

-Blanka. – A papa zergét lőtt!

-

-Elza. – Majd olyan bolond az a zerge, hogy lejöjjön tisztelegni a

-papához!

-

-Berzsenyi (megjelenik). – Képzeljétek, nem találtam el!

-

-Blanka. – Zerge volt?

-

-Berzsenyi. – Zerge, határozottan zerge. Csak nem is fogok egy kecskére

-lőni! (Halkabban, hogy a magyar inasok ne hallják:) A zergéből egy szó

-se igaz. Csak kilőttem a puskámat. Nem fogom magamat kinevettetni, hogy

-vadászni jöttem és el se sütöttem a fegyvert. Vannak, a kik vadásznak,

-és nem találnak akkor se, ha tiz zerge ugrál előttük. Én, meglehet,

-találtam volna, ha a zerge lejebb jön. Szóval vadásztam. (Mire leérnek a

-hegy aljába, már gyönyörűen süt a nap.)

-

-Elza. – Hát nem méreg ez?!…

-

-Blanka. – Na, nincs szerencsénk, az igaz.

-

-Berzsenyi. – De a borsóleves, az jó volt.

-

-

-

-

-XL.  KERESZTUTON.

-

-– A baden-badeni »Grand Hôtel Bellevue« reggeliző termében. Bősz

-előkelőség; diplomata külsejű és modorú pinczérek. Reggeli kilencz óra.

-Az egész Berzsenyi-család együtt van, az idős angol hölgygyel

-egyetemben, a ki egy kherubhoz hasonlóan, szótlanul ül a kisasszonyok

-között. –

-

-A báróné. – Nem tudom elhatározni magamat.

-

-Blanka. – Én azt hiszem, nem maradhatunk el a gyászszertartásról.

-

-Elza. – Én azt hiszem, a gyászszertartáson senki se fog keresni

-bennünket.

-

-A báró (gondjaiba elmerülve hallgat).

-

-A báróné. – Milyen jól jött volna, ha a gyászeset három vagy négy nappal

-korábban következik be, a mikor még Gmundenben voltunk! A szegény

-herczegnének ez egészen mindegy lett volna, hisz az ő élete már csupa

-szenvedés volt!

-

-Blanka. – Akkor még senki se gyanította, hogy ilyen közel a katasztrófa.

-

-A báróné. – Látjátok, a szívbaj! Így leszek egyszer én is.

-

-Elza. – De, mamuska, neked nincs szervi szívbajod!

-

-A báróné. – Nem azért mondom; tudom, hogy én már idősebb vagyok, semhogy

-meghaljak. De ti nem gondoltok rá: mi történhetnék akkor, ha az én

-szívbajom is oly gyorsan elhatalmasodnék, mint a hogy fiataloknál

-gyakran jön elő. Szegény herczegné! Milyen kegyesen nézett rám még

-tavaly az esplanadeon! Mintha azt mondta volna: »Ennek a jó asszonynak

-is sokat kell szenvednie, már csak koránál fogva is.« Ki gondolta volna

-akkor?!…

-

-Blanka. – Rokonszenveseknek talált bennünket, és határozottan

-kitüntetett, a hol tehette. Egyszer, mikor tenniszeztünk Elzával, öt

-perczig nézte a játékunkat, pedig nem igen szeretett a nagyközönség

-előtt mutatkozni. Egy más alkalommal pedig, mikor a papa

-tiszteletteljesen beköszönt a villába, tisztán hallottam, hogy

-megkérdezte: »Ki legyen ez a jó arczú öreg úr?«

-

-A báróné. – Az idén már okvetetlenül megszólított volna bennünket, ha

-nem olyan nagy beteg, hogy már alig jöhetett ki a szobából. És ki tudja,

-mi történik, ha korábban eszünkbe jut, és már öt hat év óta járunk

-Gmundenbe?!…

-

-Elza (a bárónéhoz). – No, a sleppjét nem hordozhattad volna, még ha a

-legközelebbi környezetébe kerülsz is, mert Gmundenben nincsenek

-reczepcziók.

-

-Blanka. – Miért ne? Fenséges látogatások alkalmával?

-

-Elza. – Vagy például, hogy neked egy kis örömet okozzon, mi?

-

-A báróné. – És az ilyennek meg kell halnia! Egy főherczegnőnek, a kinek

-semmije se hiányzott a világon!… (Szünet.)

-

-A báró (a kin meglátszik, hogy gondolatai másfelé kalandoztak, hirtelen

-megszólal). – Ugy-e, mindig mondtam nektek ezt a _Purdé_t?!… Mikor még

-mint ótvaros kis csikó egyszer rám nézett, mint tulajdonosra, már akkor

-valami azt sugta nekem, hogy ez az értelmes kis állat egykor nagy

-dicsőséget fog hozni a fejemre!…

-

-Elza. – Tudod, papa, tegnap, mikor láttam, hogy a távoszlopnál milyen

-könnyen nyúlik, pedig Sopp még hozzá se nyúlt az ostorhoz, azt hittem,

-hogy a szivemnek meg kell szakadnia a nagy örömtől! No és aztán, mikor

-láttam, hogy canterben jön, és kiabálni kezdtek körülöttem, hogy: »A

-magyar ló!… _Purdé_!… A kilenczes!…« – akkor egyszerre csak elsötétedett

-velem az egész világ, nem láttam semmit, csak azt éreztem, hogy össze

-kell csókolnom mindenkit, a ki a közelembe kerül!…

-

-A báró. – Látjátok, soha se akartátok elhinni nekem, mire képes egy

-telivér, ha az én kezeim közül került ki!

-

-Blanka. – Csak az a kár, hogy olyan kevés magyar volt a versenyen! Ha

-látták volna a pestiek, hogyan csodálták meg _Purdé_t, nemzetiszín

-szalagú koszorújával, az egész kontinensről összesereglett szakértők, a

-legridegebbnek is megdobbant volna a szíve.

-

-Elza. – Hát bizony én nem szégyellem megvallani, hogy mikor verseny után

-a banda rázendített a Rákóczy-indulóra, nekem könny szökött a szemembe a

-hazaszeretettől.

-

-A báró. – Gyerekek, nem fogjátok elhinni, mint hatott rám, öreg emberre,

-az a körülmény, hogy ebben az idegen világban egy huszonnégy óráig

-mindenki és minden csak az én magyar dicsőségemet magasztalja!

-

-Elza. – A propos! Mit adtál a bandának?

-

-A báró. – Száz forintot. Mindenkinek száz forintot adtam.

-

-A báróné. – Így váltakozik öröm és gyász, mint a »Säckingeni trombitás«

-énekli. Tegnap még csupa örömben voltunk; én magam is, bár nem voltam

-jelen, részt vettem veletek, és azt hittem, hogy még csak ma fogok

-igazán örülni, a mikor az ujságok is tele lesznek férjem és a ló

-nevével. De tessék! Közbe jön ez a gyászeset, és most már nem tudok

-örülni annak sem, hogy apátok egy egész lóhosszal legyőzte az egész

-kontinenst.

-

-Blanka. – Nem is illenék valami nagy lármát csapni a győzelemmel, mikor

-a szomszéd nagyherczegséget olyan csapás érte, mely nekünk is gyászunk.

-

-A báró. – Nektek igazatok van és én teljes mértékben osztozom mindabban,

-a mit mondani fogtok. De azért a _Purdé_-bankettet már nem mondhatom le,

-mert még a versenyen élőszóval meghívtam franczia és berlini jelesebb

-kollégáimat. És mit mondanának otthon, ha szó nélkül tovább megyek

-Baden-Badenből az én ezüst sarkantyúmmal? Azt mondanák, hogy ez a

-Berzsenyi egy külföldieskedő magyar, a ki az ő honi lovával egyszerűen

-zsebre vágja a magyar dicsőséget és kozmopolitának adja ki nemcsak

-magát, hanem a lovát is, holott csak ő egyedül az elfajult magyar, akár

-ezüst sarkantyúval, akár a nélkül. Míg ellenben, ha egy áldomást adok,

-melyen kellőképpen kiemelem hazámat, mindenki azt fogja mondani, hogy ez

-a Berzsenyi egy derék, öreg fiú, a ki külföldön is fényt szerez a magyar

-névnek.

-

-Blanka. – A baj csak az, hogy könnyen találkozhatik, a ki azt mondhatja,

-hogy egyszerűen a gyászszertartás elől utaztunk el Gmundenből. Nem értem

-ugyan, hogyan lehet ilyesmit éppen ránk fogni, de rossz és irigy emberek

-mindenütt akadnak. Nagyon jól tudod, hogy bizonyos körökben az efféle

-dolgok iránt nagyon érzékenyek szoktak lenni. No és pláne ha te dáridót

-csapsz, két nappal később, a mit a sajtó siet közhirré tenni!

-

-A báró. – Mit akarsz? Egyszerűen kitépni a szívemet? Hidd el nekem, egy

-öreg embernek, a ki mindig tenyerén hordozta a szívét, hogy a herczegnét

-nálam jobban senki se gyászolja, mert én nemcsak a főherczegnőket

-sajnálom, hanem minden szegény fiatal asszonyt, a ki beteg és meghal.

-Biztosítalak, hogyha én tőlem függne, soha se halna meg senki; erről

-kezeskedem. De mit csináljak a vendégeimmel? És mit feleljek, ha valaki

-azzal vádol, hogy mindig fölfelé nézek, az udvari körökre, és a

-magyarság ügyeit elhanyagolom?!…

-

-Elza. – Akartok egy salamoni itéletet?

-

-Blanka. – Köszönjük, nem kérünk a vicczeidből.

-

-A báró. – Csak hallgassátok meg őt, mert bizonyos vagyok benne, hogy

-eltalálja a szeget a fejemen.

-

-Elza. – Eszem ágában sincs vicczelni. Azt akarom ajánlani, hogy ha olyan

-szükségesnek látjátok, utazzék el a mama Blankával Gmundenbe, mi pedig

-megtartjuk itt a bankettet, szép csöndben, de azért

-fecskefészeklevessel, hogy ne sajnálják a magyart.

-

-A báró. – Hát nem mindig neki van igaza?

-

-A báróné (Elzához). – És a míg megjövünk, addig te egyedül járkálsz itt

-előre, hátra?

-

-Elza (kedvesen mosolyog az angol kisasszonyra). – Az öreg daru velem

-marad.

-

-Blanka. – El ne rontsd, szegényt, azalatt, míg oda leszünk. Attól félek,

-hogy mire visszatérünk, ő is cocotte-nyelven fog társalogni.

-

-A báró. – Hagyj békét a leányomnak. Ennek a leánynak helyén van a feje,

-és a szíve tősgyökeres magyar.

-

-Blanka. – Te úgy beszélsz, papa, mintha a nemzet ügyét kellett volna

-megvédeni az én aulikus érzéseimmel szemben…

-

-A báró. – Nem úgy beszélek, csak mint jó honfi, a ki örül, hogy

-hazájának szolgálatot tehet. Látjátok, gyermekeim, én nem fogom

-előttetek eltitkolni, hogy azelőtt, kora fiatalságomban, nem

-tevékenykedtem eléggé a magyarság érdekeiért. De mikor már vagyont

-szereztem, s a közpályán megismertem kötelességeimet, egészen más ember

-lett belőlem. Most boldog vagyok, ha a magyar névnek itt vagy ott

-dicsőséget szerezhetek. Ezt különbözőképpen lehet elérni; én magyar

-tenyésztésű lovaimmal szolgálom a czélt. De ha személyesen is olyan

-gyorsan tudnék futni, hogy ebből hazánkra fény derülne, akár el fogjátok

-hinni, akár nem, a magyar név dicsőségéért én magam is szaladnék.

-

-

-

-

-XLI.  BERZSENYI HÁZASÍT.

-

-– Melanienál. Berzsenyi báró egy karosszékben. Melanie a karosszék

-előtt, lenn a szőnyegen. Sírdogál és a báró kezét csókolgatja. –

-

-Berzsenyi. – No, no, azért ne pityeregj.

-

-Melanie. – Soha, soha se fogom elfelejteni!… Igazán, mi is lett volna

-belőlem a báró jó szíve nélkül!…

-

-Berzsenyi. – Na, na, szót se érdemel. A mit mondtam, megtartom, ennyi az

-egész. Nem mondtam mindig, hogy ki foglak házasítani? Nohát! Vagy azt

-hitted, hogy éppen a te hozományodon fogom megkezdeni a

-krajczároskodást?!

-

-Melanie. – Ó, nálam senki se tudja jobban, hogy a báró nagylelkű, mint

-egy király!… Vagy mit is beszélek?!… A királyok már nem nagylelkűek,

-csak a mesékben. És én minden nagylelkűséget mesének tartanék, ha a

-bárót nem ismertem volna. Ó, tudom én azt jól!… De mégis!…

-

-Berzsenyi. – Mit mégis? Nem vagyok smuczig, punktum. Azt hiszem, az öreg

-Berzsenyi, egy élet munkája után, már megengedheti magának azt a luxust,

-hogy ne legyen smuczig.

-

-Melanie. – A báró megengedhetné magának azt is, hogy egy cseppet se

-törődjék a szegény Melanieval, különösen mikor ez a Melanie azzal áll

-elő, hogy férjhez akar menni. A báró fölötte áll annak, hogy egyátalán

-foglalkoznia kellene a dologgal. És más a báró helyén, bizony nem is

-törődnék velem. Más egyszerűen azt mondaná: hát, jó leány, le is út, fel

-is út.

-

-Berzsenyi. – Más istállószolga, én pedig az öreg Berzsenyi vagyok.

-

-Melanie. – A báró kivétel mindenben, tudom. De a báró se azért

-nagylelkű, mert grand seigneur. Nagylelkű daczára, hogy grand seigneur,

-mert aranyszíve van. Azért hogy zárkozott természetű vagyok s csak a

-könyveket búvom, ismerem én az életet s keresztüllátok a nagyurakon.

-Emlékszik az Altmünster Irénre, a ki a Teréz-körúton egy gangon lakott

-velem?

-

-Berzsenyi. – Emlékszem. Szép leány volt és sok grófot megevett.

-

-Melanie. – No ez aztán ismerte őket!… Persze, nem kerülhettem ki, hogy

-egyszer-egyszer szóba ne álljak vele. Tudja-e, mi volt minden harmadik

-szava? »Melanie, őrizkedjék a nagyuraktól, mert a nagyurak mind smuczig

-disznók.« Én csak nevettem, mert nekem ugyan nem volt okom panaszra: az

-az egy nagyúr, a kit én ismertem… (hosszasan csókolgatja a báró kezét)…

-de tudom, hogy az Irén durva szavaiban sok életismeret volt.

-

-Berzsenyi. – Annyi igaz, hogy vannak beképzelt mágnások, a kik azt

-hiszik, hogy ha ők minden fillérből nemzetgazdaságot csinálnak, azért ők

-mégis nem tudom kik, mik maradnak. Ebben is különbözni akarnak egy

-modern főúrtól, a kit ők csekélyebbnek itélnek, és a ki mindenesetre

-reprezentálni fog. Nem nevetséges ez? Ha egy modern főúr utánozni akarná

-őket, mint vélik, biztosítalak, már csak neveltségénél fogva is

-canterben le tudná győzni őket a takarékosságban, az ő embertelenségeik

-és ügyetlen fösvénységük nélkül. De hatvanadik évemen túl csak nem fogok

-ebben örömet találni? És látod, mondok neked valamit. Csodálni fogod te

-őket azért, hogy a mikor a paraszttól a krajczárt lealkudják, ők egy

-nagy művön pózolnak és latifundiumot spórolnak össze ivadékaik számára?

-No, én nem fogom csodálni őket. Mert akár így nézem, akár úgy, annyi

-bizonyos, hogy nem azért tesznek így, mert már az őseiknek is nagyon sok

-volt, hanem azért, mert nekik már nincs nagyon sok. És ha ő nekem

-parvenükről beszél maguk közt, én erre nem mondok semmit, de azt

-gondolom, hogy ő azért mégis egy ótvaros.

-

-Melanie. – Éppen azért.

-

-Berzsenyi. – Mit éppen azért?

-

-Melanie. – Minél inkább tisztában vagyok vele, hogy milyen a világ,

-annál inkább habozok… Minél bizonyosabb vagyok benne, hogy a báró az

-egyetlen, ki ilyen nagylelkűségre képes, annál jobban bánt, hogy

-visszaéljek ezzel a páratlan nagylelkűséggel, és elfogadjam ezt a

-nemeslelkű, pazar… (Sír és a báró kezét csókolgatja.)

-

-Berzsenyi. – Bolond vagy? Csak nem fogod kéretni magadat?

-

-Melanie. – Végre is, a báró nem olyan ajándékot kínál nekem, a milyet

-egy barátnőnek szokás adni… Ilyen hozományt egy apa ad a leányának…

-

-Berzsenyi. – Hát talán nevetni fogsz, Melanie, de ezt nem mondhatom

-másképpen, mint hogy én csakugyan apai érzésekkel vagyok irántad. Hogyan

-mondjam másképpen? Eleinte nem volt így, de mióta megszoktalak, így van.

-Talán az én koromnál fogva van így; vagy mert te olyan csöndes, komoly,

-finom leány vagy… hogyan tudjam én ezt megmagyarázni magamnak? Azért

-hogy én téged, mint nőt ismerlek… ez nem csökkenti apai érzéseimet, sőt

-ellenkezőleg. Egy szóval, én téged egy harmadik leányomnak tekintelek.

-

-Melanie. – Ó, báró, ezt lehetetlen nem érezni… De éppen ez az… Hogyan is

-fejezzem ki az aggodalmaimat? Akármilyen boldoggá tesz ez az érzés,

-szabad-e visszaélnem vele?!… Ha lehetséges így mondanom, nekem

-kötelességeim vannak a báró tisztelt családjával szemben… Néha úgy

-érzem, mintha a vonzalommal, melyet a báró irántam tanusít, meglopnám

-kedves leányait… És most, lehetek-e oly undelikát, hogy megrövidítsem

-őket?!… Tudom, hogy a bárónál ez nem szerepel… de nélkülem ez is az övék

-maradt volna.

-

-Berzsenyi. – Látod, talán ezért a finom gondolkozásért tekintelek úgy,

-mintha a leányom volnál. Légy te csak egészen nyugodt. Biztosítalak, ha

-ezt az ügyet a családomban tárgyalhatnám és pénzügyekben tanácsot

-fogadnék el valakitől, a leányaim igen szivélyesen megszavaznák neked

-ezt a hozományt.

-

-Melanie. – Ó, a bárókisasszonyok oly előkelő szelleműek és oly gyöngéd

-gyermekek!…

-

-Berzsenyi. – Többet mondok Ne légy igazságtalan az én szegény jó nőmmel

-szemben. Ő beteg, már régóta, és mint jólelkű, betegnőnek belátása van.

-Természetesen, gyöngédségből, erről nem szoktunk beszélni, de bizonyos

-vagyok benne, hogy ő hallgatag, mindenben egyetért velem, és mert a

-távolból rokonszenves figyelemmel nézett téged, kellemetlenül érintette

-volna őt, sőt esetleg javadra szólt volna, ha, mondjuk, el akartam volna

-válni tőled, egy más nem érdemesért.

-

-Melanie. – Ó, ha egyszer megcsókolhatnám a bárónénak a kezét!…

-

-Berzsenyi. – Remélem, most már nem fogsz sírni és el fogod mondani

-egyszer azt is, hogy miért akarsz férjhez menni? Te olyan komoly vagy,

-társaságba nem vágyódol, mindened megvan, mondhatnám hideg természettel…

-azt is mondod, hogy nem szerelemből méssz férjhez… szóval hogy értse meg

-ezt az ember?

-

-Melanie. – Igazán nem tudnám megmondani. Azt hiszem, csak azért megyek

-férjhez, hogy öregségemre ne maradjak egyedül. Oly csunya egy

-elhagyatott öreg nő, a ki a multjából él! Ettől mindig borzadtam. És

-most még kinálkozik tisztességes parti; ki tudja, ha sokáig halogatnám a

-dolgot, később nem ugranám-e bele valami bolondságba? Nem mennék-e

-valami korhely fiatalhoz, a ki csak a hozományomért venne el?

-

-Berzsenyi. – A jövendőbelid szolid ember? Megnyugtathatsz e felől?

-

-Melanie. – Ó, nagyon komoly gondolkozású, szorgalmas, szolid ember! Most

-magánhivatalnok, de a hozományommal egy kis vállalkozásba akar fogni.

-Elmondta, mik a tervei, s erről is látszik, hogy alapos, munkás ember, a

-ki a házasságot komolyan fogja fel. Persze, a báró nagylelkűsége nélkül

-nem vehetett volna el, de nem jobb, hogy ezt nyiltan megmondja? Mi nem

-bolondítjuk egymást.

-

-Berzsenyi. – Ez szép tőle. És egyébként is megfelelő ember?

-

-Melanie. – Igen. Már nem gyerek; harmincznyolcz éves, egészséges, jó

-külsejű.

-

-Berzsenyi. – És úgy… rokonszenvezel vele?

-

-Melanie. – Hát igen. Csak egy rossz tulajdonsága van. Nagyon féltékeny

-természetű. Maga is mondja.

-

-Berzsenyi. – Talán én rám féltékeny?

-

-Melanie. – Ó, a báró, ez egészen más!… Én nem akartam őt félrevezetni, s

-ő teljesen tisztában van velem… Sőt, ha már erről beszélünk, nem is

-tudom, hogyan mondjam el… Szóval, ha megtaláltuk volna a formáját, ő is

-szerette volna megköszönni a báró nagylelküségét…

-

-Berzsenyi. – Majd később, ha megismerkedünk. Igaz, hát te hogyan

-ismerkedtél meg vele? Te nem jársz sehová, látogatásokat nem fogadsz,

-egész nap olvasol… nem tudom kitalálni, hogyan történhetett a

-megismerkedés.

-

-Melanie. – Távoli rokonom. Egy nagynéném üzenetével keresett fel.

-

-Berzsenyi. – Rokonod is? Annál jobb, annál jobb. És aztán, hogyan

-gondolod, ha majd férjhezmeneteled után találkozni óhajtok veled?…

-

-Melanie. – Ó, a hogyan, a hol és a mikor a báró parancsolja! Nem merem

-remélni, de talán… ha a báró megengedné, hogy bemutassam a férjemet…

-

-Berzsenyi. – No majd meglátjuk. Hanem te, mondd, nem találod furcsának,

-hogy téged hamarább adlak férjhez, mint az én igazi leányaimat? Két-két

-millió hozományuk van, még több vár rájok, csinosak, ügyesek, tudnak

-geografiát, mitologiát, mindent… és te mégis hamarább méssz férjhez, a

-ki nem jársz társaságba és így meg amúgy.

-

-Melanie. – A királykisasszonyok mennek férjhez a legnehezebben. Nekik

-kell a legjobban válogatniok.

-

-Berzsenyi. – Azt hiszem, a milyen okos leány vagy, néhány jó tanácsot

-adhatnál nekik…

-

-Melanie. – Ó, milyen jó hozzám a báró!…

-

-Berzsenyi. – Nem mondom, hogy magasra tartják az orrukat… mert miért ne

-tartanák az orrukat magasra?… de mégis, az egyik már elmult huszonegy és

-vihetem a legmagasabb helyekre, a jobb partikra fütyöl, itthon pedig egy

-mosdatlan költővel sétál előre, hátra. A másik meg néha rágondolja

-magát, de három hónapi jegyesség után megunja és kineveti a

-legsnájdigabb vőlegényeket. Ezzel már nem is merek próbálkozni. Pedig

-olyan jó és házilag okos leányok!

-

-Melanie. – És kedvesek! És bájosak!

-

-Berzsenyi. – Te, a ki tapasztalt és jó irányú nő vagy, határozottan útba

-igazíthatnád őket a tekintetben, mert szegény jó mamájok, azt kell

-gondolnom, nem is akarja őket komolyan férjhez adni, hogy mint beteg

-vidám társaságban maradjon. De mit mondasz te a világhoz? Hogy ha én

-elviszem őket a bálba, a legnagyobb dekoltázsban, aztán előjön egy

-dragonyos, megöleli őket és azt mond nekik, a mit akar, ez jól van; de

-ha én azt akarnám, hogy egy finomlelkű, világlátott és nekem bizalmas

-nő, a kikre ők igen kíváncsiak, ismerkedjék meg velök, mint titokban ők

-is szeretnék, az emberek azt mondanák, hogy engem a bolondok házába kell

-vinni.

-

-Melanie. – Ez érthető; pedig én nem tanítanám őket semmi rosszra.

-

-Berzsenyi. – No és ha te nevelőnő volnál a házunkban? Akkor mindenki meg

-volna elégedve. Mondhatom neked, minél öregebb vagyok, sok dolgot annál

-inkább nem értek. Meglehet, ez a korral jár, és úgy kell lennie, hogy a

-mikor az ember nem igen tud erkölcstelenséget elkövetni: akkor végképpen

-megszűnik erkölcsös lenni. (A szobalány jelenti, hogy tálaltak.)

-

-Melanie. – Nem vacsorálhatna velem? Semmi esetre?

-

-Berzsenyi. – De veled vacsorálok. Megtartjuk az eljegyzési lakomát.

-Persze csak így, kettesben. A férjed majd úgyis eleget lesz veled.

-

-

-

-

-XLII.  BERZSENYIÉK HAZA JÖNNEK.

-

-– A nagy ebédlőben, esti fél tiz órakor. Minden csillár ég, de az ünnepi

-hangulatot némi naftalin-illat mérsékli. A báróék már megvacsoráltak;

-egyelőre ki is beszélték magukat. A báró, a báróné és Blanka hallgatnak;

-azon törik a fejöket, hogy mi módon alkothatnának uj otthont ebből az

-»unheimlich« palotából, mely most oly kietlennek tűnik fel. Elza le s

-fel jár a teremben és koronkint megszólal. De mintha egy láthatatlan

-lényhez beszélne. –

-

-Elza. – Adieu, adieu, adieu!

-

-A báróné. – Hát te mit lamentálsz ott magadban?

-

-Elza (se lát, se hall). – Adieu, adieu, adieu!

-

-Blanka. – A külföldtől búcsúzik, az édes!

-

-A báróné. – Ez, ez deczemberben is ott fürdene Ostendeban! A mint

-javában készülődöm, és azt se tudom, hol van a fejem, egyszerre csak

-elkezdi nekem tördelni a kezét, és jajgat, mint a Sulamith: »Mért

-megyünk el Ostendeból?! Mért megyünk el Ostendeból?!…« De hát mit

-csináljunk Ostendeban, mikor már olyan hűvös van, hogy csak a

-bravúr-emberek fürdenek, és azok is, titokban, görcsöt kapnak?!…

-

-Elza (a láthatatlan lényhez). – Ó, a digue!… Ó, az estacade!…

-

-Blanka. – Láttátok volna ma hajnalban a vagon folyosóján! Mikor Bruckba

-értünk, én is fölébredtem. Kimegyek, hát ott áll az ablaknál,

-mosdatlanul, fésületlenül és szaval: »Szervusz, művelt nyugat! Pá, csau,

-puszi!…«

-

-Elza (még folyvást a láthatatlan lényhez szól, de úgy, hogy a nénje is

-értsen belőle). – Tán nem volt okom keseregni, mi?!… Persze, ennek a

-Rozgonyi Cziczellének iszonyúan dobogott a szíve az örömtől, mert a

-vonat minduntalan megállt a nyilt pályán, s ebből észrevette, hogy már

-honi földön járunk!…

-

-Blanka. – No, ha az egri nők is így beszéltek volna, most szépen néznénk

-ki!

-

-Elza (elábrándozva). – Micsoda rend volt odakünn! Abból, a mit az ember

-maga körül látott, blindre meg lehetett igazítani az órát.

-

-Blanka. – Az ember vesz magának egy jól járó órát, és nem felejti el

-mindjárt, hogy magyar volna, vagy mi.

-

-Elza (most már Blankához). – Hogy jön a magyarság ahhoz, hogy én nem

-szeretek Budapesten lenni?! Ki szeret Budapesten lenni?… és ettől még

-nem kell elárulni a hazát. Különben én tisztelem a gusztusodat, és ha te

-szeretsz itt ülni, fogadd áldásomat!… Én, kivált olyankor, mikor egy

-szebb világból jövök, visszataszítónak találom ezt a várost. A hogy a

-vonat elhagyja Kelenföldet és az ember közelebb jön Budapesthez, az

-orrodat egy gőz csapja meg, a mivel itt nem mondom, hogy élned, halnod,

-de minduntalan találkoznod kell. Mikor másutt az emberek őszi kabátba

-bujva sétálgatnak a holdvilágnál, itt a falak fojtó meleget sugároznak

-ki. Egy város fák, park, levegő nélkül! És nincs óra, a mikor az utczán

-végig mehetnél a nélkül, hogy egy pokolgép az arczodba ne szórja a

-szemetet és a port. Ez neked a »hazádnak rendületlenül«?

-

-Blanka. – Én nem élek az utczán.

-

-Elza. – Hát hol élsz? Élsz csakugyan? Másutt jársz-kelsz a szabadban, és

-társaságban élsz. Itt se levegő, se társaság. A budapesti élet: kávéház,

-szinház és zsúr. A kávéházba, szerencsére, nem járhatsz, mert a mi

-köreinkben ez már mégse szokás… legalább egyelőre, mert Budapesten

-nemsokára a bibornokok és a csillagkeresztes hölgyek is el fognak járni

-a kávéházba. A szinház? A budapesti szinházak csak a papának jók, mert ő

-mindenütt tud aludni. Én nem tudok aludni, ha nekem rosszul komédiáznak.

-És azért jöjjek a szinházba, hogy egész bizonyosan ne bujhassak el a

-nekem kellemetlen alakok elől?! Aztán a zsúrok, a hol csak ostobaságokat

-beszélnek!… Mért zsúr, mért nem zsibvásár?… Szerencsére a zsúrok

-kimennek a divatból, mert nálunk is majmolni fogják a párisi petit

-goûter-kat… egy ürügygyel több: kocsmába és kávéházba járni. Marad nekem

-életnek: a Marcel Prévost regényei.

-

-Blanka. – Ejnye, be el vagy szontyolodva!

-

-A báróné. – Nekem úgy jössz elő, mintha nem a helyet, hanem az embereket

-találtad volna külföldön inkább kedvedre!…

-

-Elza. – Parbleu!

-

-A báróné. – És én nem vettem észre semmit!

-

-Blanka. – Ah, ez érdekes! Szőke vagy barna az illető?

-

-Elza (a bárónéhoz). – Nem volt mit észrevenni: az illetőtől én olyan

-sokat követelek, hogy soká kell készülnie, a míg tip-top kondiczióban

-lehet kihozni a pályára… Nincs »illető«; legalább még nem jelentkezett.

-No, Budapesten nem is fog!…

-

-A báróné. – Mon Dieu, az emberek mindenütt egyformák!

-

-Elza. – Dehogy egyformák! A hányszor a külföldön kilépek az utczára,

-mindig elbámészkodom: »Nini, az emberek tudnak járni az utczán, és –

-csodálatos! – köszönnek egymásnak!« Mert itthon nem tudnak az utczán

-járni, csak tülekedni tudnak… a mi pedig a köszönést illeti, ugyan ki

-köszön itt?!… A budapesti ember gesztussal és mimikával értésedre adja,

-hogy: »tőlem, neked, ennyi leereszkedés vagy nyájasság jár, sem több,

-sem kevesebb, inkább kevesebb, mint több«, ezt értésedre adja, de nem

-köszön. Egyformák! Ördögöt egyformák! Hol látsz alakokat, a kik úgy

-mennek a sokaság között, mint a vak villamos kocsi, elfoglalva kemény

-könyökével a kényelmének dukáló helyet, félrelökve útjából öreg embert,

-gyermeket, vénasszonyt, leánykát, a ki nem csinos, nyomorékot, mert ő

-erősebb, mint ezek?!… Az utolsó budapesti emlékem: egy gavallér, a ki a

-vele szembejövő aggastyán gipszbe kötött, beteg karjára egy jót döfött a

-könyökével, hogy megmutassa hölgyének: milyen úr ő, s milyen vitéz

-legény!… Ma sem bocsátom meg magamnak, hogy rá nem kiáltottam: »Fuj! Nem

-szégyelli magát?!«…

-

-Blanka. – Egyszer még megjárod!

-

-Elza. – Itt azon se csodálkoznám. Itt és Ohióban minden megtörténhetik.

-Arra, nyugaton – szervusz, édes nyugat, pá, isten veled! – egy férfi úgy

-néz rám, mint egy másik emberre, mondjuk így: mint egy csinos ismeretlen

-hölgyre. Itt nincs az az ágrólszakadt aszfaltfi, a ki jogot ne formálna

-magának, hogy a tekintetével kifejezhesse: »Tetszel nekem! Csinos vagy!«

-És én nem kiálthatok rá: »De nekem nem tetszel, rongyos pimasz! Hogy

-mered rám emelni a vizes tekintetedet?!…« És mért van ez? Mert sehol

-sincs annyi férfira éhes asszony…

-

-Blanka. – Szeretem ezt a stílust. Marcel Prévost úr büszke lehet rád!

-

-A báróné. – De, Elza! Az atyád előtt!…

-

-A báró (a kit kisebbik leányának a sottise-a zavarba ejtett). – Hát

-Budapest így, Budapest amúgy… mondasz valamit. De viszont… látjátok, én

-Amerikát nem ismerem, pedig szeretném ismerni, és ha ügyeim engedni

-fogják… de ez már úgy se ér semmit. Annyi bizonyos… nem fogjátok

-elhinni… de ha ujra kellene kezdeni az életet, Amerikában óhajtanám

-kezdeni. Mégis csak más lehet ott von Pike auf egy vagyont szerezni!… A

-Munkácsytól vagy Rafaeltől láttam egyszer egy képet egy öreg

-admirálisról, a ki a mankójával nézi a tengert, mert letört és már nem

-futhat többé. Így nézek én Amerika felé; ez meg van tagadva tőlem,

-Amerikában mint hajóifjú kezdeni a milliárdokig. De Amerikát félretéve,

-Budapestnek is megvannak a maga komoly érdemei, és ez előnyök felett nem

-lehet pálczát törni. És aztán, gyermekem, én nem mondom, hogy ne

-gondolkozzál helyesen, de, látod, a nyilatkozatban egy magyar főnemes

-leánya kell, hogy még családi körben is tapintatos legyen a főváros

-irányában, és az eshetőleges gyöngéd érzelmeket ne sértse.

-

-A báróné. – Ne vedd fel, Jacques, olyan komolyan ezeket a szeleburdi

-nézeteket. Ma így beszél, s holnap egész nap a Szózatot fogja énekelni,

-vagy más egyebet a hazáról.

-

-Elza. – Ohó, persze hogy jó magyar leány vagyok!… A szívem, az már

-Magyarországé, pour une éternité!… Imádom a magyar parasztot, és a

-puszta az én hazám, ez már el van végezve egy életre. De Magyarország és

-Budapest, az kettő, és Budapest még távolról se Magyarország! Nem, hála

-Istennek!

-

-Blanka. – Tudja is ő, hogy mit akar!

-

-Elza. – Hogy neked örömet okozzak, megmondhatom, hogy mit akarok. Egy

-olyan férjet akarok, a ki harminczötéves létére lovassági tábornok

-legyen a német hadseregben, és olyan jellem, a ki szemtől-szembe

-megmondja Vilmosnak az én nézeteimet. Ezenkívül finom és elmés legyen,

-mint a legkülönb franczia, józan és komoly, mint egy angol

-orvosprofesszor, zseniális, mint egy spanyol festő, derült, mint egy

-olasz csirkefogó, rettenthetetlen, büszke, gyöngéd, hű, daliás, szép,

-nagylelkű, szerető szívü, elsőrangú vívó és lövő, röptében lőjje le a

-galambot, de soha se lőjjön galambra… Aztán még azt akarom, hogy soha se

-kelljen férjhez mennem, de azért mégis boldog legyek, mert minden férfi

-utálatos, csak egy van, a ki imádnivaló, az én drága jó apám, a ki a

-legnemesebb ember a világon!

-

-A báró (nevetést tettetve, büszkén és boldogan). – Mit szóltok hozzá?!

-

-

-

-

-XLIII.  BERZSENYIÉK FÖLÉBREDNEK.

-

-– Berzsenyiék a katholikus nagygyűlésről jönnek, a redouteból, és

-leülnek ebédelni. –

-

-A báróné. – Na, ez aztán beszéd volt!

-

-Blanka. – Én nem tudok ebédelni. Nekem még most is remeg minden

-idegszálam. (Félretolja a teknősbékalevest.)

-

-Elza. – De hát honnan kerül elő ez az ember?! Szedlacsek! És még hozzá

-Venczel!

-

-A báróné. – Az pedig úgy van. Nekem már az ujságban is előjött ez a név.

-

-Elza. – Csakhogy nem olvastad el, a mi róla állott, mert ha ujságot

-veszel a kezedbe, úgyis mindjárt elalszol.

-

-A báróné. – Azért mégis többet tudok a vallásból, mint a mai leányok. Ki

-mondta, hogy el kell menni a nagygyűlésre? Talán te? Szeretném látni,

-hogy neked jusson eszedbe ilyesmi!

-

-Elza. – De hát várta ezt valaki?! Én, mikor hallom, hogy valami

-Szedlacsek Venczel fog beszélni, azt hittem, hogy nevetni fogunk.

-Szedlacsek Venczel! Hallott valaki ilyen nevet? Mért nem mindjárt a kis

-Kohn?! Persze, alig hogy megszólalt, mindjárt paff voltam.

-

-Blanka. – Légy megnyugodva, holnap már az egész ország ismerni fogja ezt

-a nevet.

-

-Elza. – Az igaz, és ha én a nagy primadonnának volnék, ma nem tudnék

-aludni a féltékenységtől.

-

-A báró. – Gyermekem, itt nincs helye a kislányos tréfálkozásnak, mert

-ehhez te nem értesz. A legkomolyabb férfiak, mint számos főrendek és más

-kartársaim elismerték, hogy ezen tudós pap igen higgadt és tájékozott

-eszméket adott elő, és nagyon élvezetes szóbőséggel.

-

-Elza. – De, papa, hisz senki sincs annyira elragadtatva, mint én! Ha

-Blanka fel van zaklatva és nem tud enni, ez semmi; mert engem ez a pap

-egyszerűen levett a lábamról.

-

-A báróné. – Micsoda kifejezések!

-

-Elza. – A primadonnával csak azt akartam mondani, hogy ez az uj ember

-holnap canterben fog verni mindent, a mi ma lábon van, és hogy az ilyen

-papot egy Kapisztrán Jánosnak kellene nevezni, legalább is!

-

-Blanka. – Keresem az emlékezetemben, volt-e már az egyháznak ilyen tüzes

-harczosa, a kiben a meggyőződés, a vér heve, és a lélek indulatja

-hasonló erővel tudott megszólalni? Ilyen hatalmas szellem és ilyen

-elragadó szónok? Talán az Abraham a Santa Clara jönne számba, de az egy

-durva barát volt, míg itt egy tetőtől talpig modern ember, egy nagy

-tudós, egy merész bölcselő…

-

-Elza. – Azt mondhatná az ember, hogy egy szeczessziós pap…

-

-Blanka. – Ne beszélj közbe bolondokat. Már nem tudom, hogy mit akartam

-mondani. Igen, hogy a prófétákhoz kell visszamenni ekkora lángolásért, a

-bölcsészekhez ilyen mélyrelátásért és a nagy költőkhöz ennyi

-zsenialitásért!

-

-A báróné. – Azelőtt mindig hol ezzel, hol azzal jöttek nekem elő, hogy

-milyen jelesül beszéljen… Na hát, egyszer elmentem direkt a

-képviselőházba, a hol igen nagy czúgban ültem és egyik szónok sem

-elégített ki egy cseppet se. Különben én rám politikus szónok még soha

-sem tett semmi benyomást.

-

-Blanka. – Ki beszél ma a politizáló szónokokról? Ezek a Szedlacsekhez

-képest valóságos öreg asszonyok.

-

-A báróné. – De ma, na hát ez már egészen más! Pedig eleinte igen rosszúl

-éreztem magamat a nagygyűlésen. Azt hittem, hogy migrainet kapok, mert

-egy milimáriné ült mellettem, és sehogy se találtam a helyemet.

-Blankának mutattam is a könyökömmel ezt a kalapot, mert boszantott a

-rendezés ügyetlensége, és nem tudtam, haragudjak-e vagy nevessek? Mi ez?

-– mondom – a ferenczvárosi búcsú legyen ez? Hogy jövök én a

-ferenczvárosi búcsúhoz? De mikor a Szedlacsek beszélni kezdett, akkor

-elfelejtettem mindent. Az ember azt hitte, hogy templomban van, és csak

-a lelke van jelen.

-

-Blanka. – Hát rosszúl rendezték a dolgot, az bizonyos. Az ember egy

-kicsit furcsán érezte magát a sok mindenféle asszony közt, a kik hívők

-ugyan, de igen különösen öltözködnek. Volt ott egy pár alak, a ki

-ugyancsak rosszúl festett, ott mellettünk. Ha a mennyországban is együtt

-lesznek velünk: én nem bánom, az ott más lesz; de itt, egyelőre

-szétválaszthattak volna bennünket.

-

-Elza. – Aztán köröskörül az a sok pap! Minden nőre tíz pap esett. Nem

-csoda, ha ebben a helyzetben az ember zavarba jön.

-

-Blanka. – Ne kotyogj mindig, a mikor komoly dolgokról beszélünk.

-

-A báróné. – Míg a Szedlacsek beszélt, azt is elfelejtettem, hogy a

-második sorban ülök. Kár, hogy az ilyen beszédet csak egyszer hallhatja

-az ember. A legostobább szinházi előadásokat többször megismétlik, és az

-ilyen gyönyörű beszédekből meg kell elégedni egy előadással.

-

-Blanka. – Szerencsére följegyeztem a legszebb mondatokat. Magammal

-vittem az albumomat, hogy majd lerajzolok egy pár alakot, ha nagyon

-unatkoznám. De mit tesz Isten?! Jöttek a szellemi rakéták és én örültem,

-hogy leírhatom a Schlagwortokat.

-

-A báróné. – Nem fogjátok elhinni, de engem mint szívbeteg nőt úgy

-föllelkesített ez a beszéd, hogy elment az étvágyam.

-

-Blanka. – Én totál össze vagyok törve, mint a Parsifal után Bayreuthban.

-De mit, egy Wagner-opera! Mikor azt mondta, hogy: »Gyávák vagytok!

-Szolgák uralkodnak rajtatok!« – könny gyült a szemembe, a kezem

-görcsösen összeszorult, és a szívdobogásomtól nem tudtam tapsolni.

-

-Elza. – A leghatalmasabb mégis az volt, hogy: »Az alvó pimaszt nyakon

-kell ütni, hogy felébredjen.« Egyszerre eszembe jutott, milyen sokszor

-mulasztottam el az esti imádságot, a bőjtöt, meg a gyónást, eszembe

-jutott, mennyit nevettem, mikor a legkomolyabb dolgokról volt szó, és

-úgy éreztem, mintha ez a kemény pap nekem is oda ütött volna a nyakam

-közé, úgy hogy kéjes borzongás fogott el, elpirultam, és

-gyönyörűségemben vörösre tapsoltam a tenyeremet.

-

-Blanka. – Hallgass már el egyszer. Kérdezett valaki?

-

-A báró. – Annyiban igaza van, hogy a pap tényleg komoly és tanulságos

-eszméket mondott, a melyeket Ő Szentsége is dicsérettel tüntetett volna

-ki.

-

-A báróné (Blankához). – Ha úgy se eszel, olvasd fel, a miket

-följegyeztél.

-

-Blanka (előveszi könyvét, lapozgat és olvas). – »Mi vagyunk az ecclesia

-militans, de kibontott zászlóink mögött a világi katholikusok gyáváinak

-milliói meddig fognak még sompolyogni?!« Ez beszéd, mi? »A humanizmust a

-katholiczizmus nevelte nagyra s most ez a nagy kamasz az anyja ellen

-merészel fordulni.«

-

-A báróné. – Ez meg tudja mondani!

-

-Blanka (tovább olvas). – »Nem adunk meleg tejet és ingyen kenyeret?

-Adunk egész embert, a ki hitével, ép lelkével és dolgos kezével

-megkeresi a maga kenyerét.«

-

-A báró. – Nagyon helyes eszme.

-

-Blanka. – Ez a gyönyörű, a mi jön: »Schopenhauer azt mondja: a világ

-rothadt, rothadjon el egészen, alászszolgája! Nietsche pedig vaspatkós

-csizmáival rugdossa a szegényt.« Hát ehhez mit szóltok: »Tizezer

-misszionárius hordozza Európán kívül a czivilizáczió fáklyáját; s

-tizezer misszionáriust hajt Európa a szabadkőműves kormányok igája

-alá«?!

-

-A báró. – Ez sikerült.

-

-Blanka. – Most jön a legszebb: »A redoute felett hollók kóvályognak,

-temetést várva. Itt nincs temetés, itt Pünkösd van, a hol tűz esik az

-égből, hogy apostollá legyen minden ember, a ki tudjon beszélni,

-küzdeni, tűrni, élni!«

-

-A báró. – Egyet nem írtál fel, a mikor azt mondta, hogy a katholikusokat

-a közélet minden terén visszaszorítják. Látjátok, ez rendkívül igaz

-mondás volt, melyet magam is tapasztaltam.

-

-Elza. – Nekem akkor tetszett a legjobban, a mikor kitört. Hogy is mondta

-csak?! »A nyaka közé kell ütni a kereszténységnek, hogy fölébredjen és

-éljen.« Az istenit, be szép!

-

-A báróné. – Kár, hogy nem fejezhettük ki valamiképpen, például jótékony

-czélú adománynyal, a mit az ujságok is hoztak volna, hogy ez a beszéd a

-mi érzelmeinket fejezte ki. Gondoltam rá, hogy be kellene lépni a Regisi

-Szent Ferencz-egyesületbe. De mit kezdjünk mi a vadházasságban élőkkel,

-a kiket a grófok a törvényes házasságra akarnak segíteni?

-

-Blanka. – Szeretnék ezekhez az idézetekhez egy szép mondást fűzni a

-magaméból. Mit mondotok hozzá, ha ezt irom a Stammbuchba: »Gladstone

-hangja, írta Macaulay, a parlament zenéje; Szedlacsek beszéde a vallás

-Marseillaise-e.«

-

-A báró. – Írd oda. Egy leánytól ez nagyon jó.

-

-A báróné. – Én csak azt sajnálom, hogy csupa katholikusok voltunk a

-gyűlésen. Ott kellett volna lenniök azoknak, a kik a valláson

-mosolyognak.

-

-Blanka. – Ne félj, majd el fogják olvasni az ujságból, és prüszkölni

-fognak.

-

-A báróné. – Az igaz, hogy megadta nekik. De csakugyan már nem lehet

-tűrni, hogy élni se akarták hagyni azokat, a kiknek vallása van.

-

-Blanka. – Különben ez a beszéd inkább nekünk szólt, a kik eddig mindent

-közönbösen vettünk.

-

-A báróné. – No majd fel fogunk ébredni.

-

-Blanka. – Nevetséges is, hogy mi, a sok millió, tűrtük, hogy

-bagatellizáljanak bennünket. Majd másképpen lesz ez is.

-

-A báróné. – Valamelyik katholikus egyesületbe be kell lépnünk, juszt is.

-Meg kell mutatni a világnak, hogy ha eddig gyávák voltunk is: mi nem

-szégyelljük a vallásunkat.

-

-A báró. – Nekem csak egy nem tetszett ebben a beszédben. Mikor azt

-mondta, hogy: »Éljen a szabad verseny a szellemi világban! Legyen szabad

-verseny a a katholikusok és mások között.« Így egy alkusz beszéljen vagy

-egy községi választó: »Éljen a kisiparos!« Az egésznek olyan üzleti

-szinezete volt és nekem gyanúsnak jött elő. Vegyétek hozzá, vagy talán

-nem gondoljátok, hogy ez a tudományos férfiú mindig slágereket mondott,

-mint egy zsurnaliszta?! Én ezt különösnek találom. Bizonyosan tudjátok,

-hogy mindig Szedlacseknek hívták ezt a papot? Nekem ez magyarosított

-névnek látszik.

-

-Blanka (megbotránkozva). – De, papa, mit képzelsz?

-

-Elza. – Ó, papa, ne beszélj így Venczelről!

-

-A báró. – Micsoda Venczel?

-

-Elza. – Én már csak Venczelnek fogom őt nevezni! Végre egy férfi, az

-első a Vasgyáros óta, a kihez érdemes volna feleségül menni, mert ez

-ugyan a nyaka közé tudna ütni az asszonynak, és ez a férfi – pap!

-Micsoda pechem van nekem!

-

-

-

-

-XLIV.  BERZSENYIÉK AZ OPERÁBAN.

-

-– Tiz perczczel hét óra után. Berzsenyiék az Operaház főbejárója előtt

-kiszállnak a most felavatott uj landauerből. Áthaladnak az előcsarnokon,

-a hol még nagy a szabadjegyesek sürgése-forgása. A míg eljutnak a

-földszinti páholyba, Berzsenyit néhány siető alak kerüli ki, hogy előre

-rohanhassanak, a ruhatár felé. –

-

-Berzsenyi. – Csak azt az egyet szeretném tudni, hogy az emberek mért

-sietnek úgy az Operába? Nem úgy rohan ez az ember itt, mintha odabent

-pénzt osztogatnának?!…

-

-A báróné. – Nagyszerű vagy te, Jacques! Hát sietnek az emberek, mert nem

-akarnak elkésni. Az elejéért is pénzt adtak, vagy nem?

-

-Berzsenyi. – Éppen ez az. Már az én kocsimból láttam, hogy mindenfelől

-hogyan szaladnak. Ez olyan falánkságnak látszik nekem, mintha egy

-szegény hit tanuló az idegen családnál ebédel, és már előre nyujtja a

-kezét, hogy belenyuljon a tálba, mikor a cseléd az ajtóban hozza a

-babfőzeléket, pedig még elég marad a babból, midőn a hittanuló már

-megpukkadt.

-

-Blanka. – Hja, papa, mások jobban szeretik a zenét, mint te, és sok

-ember van, a kinél ez élet-szükséglet.

-

-Berzsenyi. – Én is szeretem a zenét, és mint fiatal férj a filharmóniai

-konczerteken is többször jelen voltam, kérdezzétek csak meg anyátokat.

-De kevés jó zene többet ér, mint a sok állandó hangzavar, mely

-megrongálja az idegeket és elalszik tőle az ember.

-

-A báróné. – Ez nem szép tőled, Jacques, hogy egyszer jössz el kedvünkért

-az operába, és már előre felpanaszolod, hogy áldozatot hozol

-családodnak.

-

-Berzsenyi. – De, kedves Elizem, hogy tudsz te ilyet képzelni? Én igen

-szivesen pártolom a zenét, és a ballet után is itt maradnék, ha

-véletlenül nincsen ez az ülésem a tőzsdetanácsban.

-

-A báróné. – Én nem értem, mért tartják a legkülönbözőbb üléseket éppen

-akkor, mikor az ember az operába megy?

-

-Elza. – Ha még a Házban is behozzák az esti üléseket, téged abszolúte

-nem fogunk látni, és azt fogjuk hinni, hogy te vagy az az idegen úr, a

-ki vasárnap nálunk ebédel.

-

-Berzsenyi (nevet). – Mint látom, összeesküdtetek, hogy egy tökéletes

-zenebohócz legyen belőlem. (Belépnek a páholyba.)

-

-Blanka (mialatt leteszi a belépőjét). – No már én akár vissza is

-mehetnék, mert már készen vagyok a kritikámmal.

-

-Elza. – Ez a darab neked nem kávéház, mi?

-

-Blanka. – Hát nem hallod? A legszegényesebb Wagner-imitáczió. Hogy jön

-ez a cseh Wagnerhez?

-

-Elza. – Én inkább azt mondanám, hogy csinos operette-muzsika. (Leülnek.)

-

-Blanka. – De hisz csupa üres deklamáczió! Így deklamál a teve, a mikor

-köhögni akar.

-

-A báróné. – Jacques, húzd közelebb a székedet, hadd büszkélkedjünk veled

-egy kicsit.

-

-Elza (hátra fordul). – Igen, papa, engedd meg nekünk ezt a kis flanczot.

-Hisz ráérsz még ott hátul aludni!

-

-A báró (összeránczolja a szemöldökét). – De hisz ebben énekelnek! Ez nem

-lehet balett!

-

-Blanka. – A balett majd azután jön.

-

-Elza. – Nemsokára, mert az opera rövid.

-

-A báró. – Hát azt ti hogyan tudjátok, ha ez a darab, mint mondtátok,

-egészen uj legyen? (Leül a leányai mögé.)

-

-Blanka. – Mi már az egész operát olvastuk az ujságból.

-

-A báró. – Az czélszerűbb és kényelmesebb is. Micsoda darab ez?

-

-Blanka. – A »Lengyel zsidó«. Ha most oda figyelsz, megérted az egészet.

-(A szinpadon Schmitt erdész elénekli Anettnek és Krisztiánnak, hogy mi

-történt tizenöt évvel ezelőtt a lengyel zsidóval.)

-

-Elza. – A szán-motivum herczig.

-

-Blanka. – Tisztára operette, ha mondom.

-

-A báró. – Ez a nagyszakállú megfelel nekem, de magyarázzátok meg, hogy a

-csendőr és a nő mért nem sajnálják a lengyel zsidót?

-

-Elza. – Hát tudod, papa, azok most a szerelmükkel vannak elfoglalva.

-

-A báró. – Talán azért, mert az csak egy szegény lengyel zsidó legyen? Na

-hát én konzervativ ember vagyok, és mindig ellene fogok nyilatkozni a

-bevándorlásnak, de ha nekem elbeszélik, hogy egy szegény kereskedőt csak

-úgy mir nix, dir nix meggyilkoltak, én akármilyen szerelmes legyek,

-sajnálni fogom a szegény embert.

-

-Blanka. – Operában, papa, ez nem úgy van, mint egy szindarabnál.

-

-A báróné (a ki elkészült a nézőtéren tartott szemléjével). – Láttátok a

-normafai Normannét?

-

-Blanka. – Azt ugyan bajos volna meg nem látni.

-

-A báróné. – Már nem állhatta meg, hogy egy kis keresztet ne tegyen a

-nyakába.

-

-Blanka. – Ehhez ábrázat kell. (A normafai Normanné kellő reverencziával

-köszön át; általános szíves viszonzás.)

-

-Elza. – Nézd, papa, ez itt a Takáts, a ki megölte a lengyel zsidót.

-

-A báró. – Ismerem tenorista korából. Azóta nagyon megerősödött a hangja.

-

-Elza. – Tévedsz, papuskám, a Takáts soha se volt tenorista.

-

-A báró. – Az nem baj; ez a hiány nem látszik meg rajta. A ki már

-fiatalon ilyen erős hanggal bir, attól idős korában, mikor a hangja még

-mélyebb lesz, nagyon sokat lehet várni.

-

-Blanka. – Ó, papa, a Takáts már most is remek énekes!

-

-A báró. – Mindenesetre szép jövővel biztat. De ez a darab kezd nagyon

-nem tetszeni nekem.

-

-Elza. – Mért, papuskám?

-

-A báró. – Mert ez mégis ocsmányság. Harminczezer frank hozományt ad a

-leányának, és azt énekli, hogy megháromszorozta azt, a mit elrabolt.

-Tehát tizezer frankért, vagyis a mi pénzünk szerint összesen 4795

-forintért ölte meg a szegény kereskedőt. Mit gyönyörködjem én egy ilyen

-gazemberben?!

-

-A báróné (a leányokhoz). – Ugyan nézzetek már a szegény Soroksáry

-Miskára. Mindenáron köszönni akar.

-

-Blanka. – Én már rá se tudok nézni erre az emberre.

-

-A báróné. – Mért?

-

-Blanka. – Mert azzal gyanúsítom, hogy miután nem kellett se nekem, se

-Elzának, se Zelmának, most, elkeseredésében el fogja venni a Zelma

-mamáját. Csak a regényekben vannak ilyen éhes grófok.

-

-A báróné. – Egy gróf éhesen is gróf marad.

-

-A báró. – Gyermekeim, én azt hiszem, hogy hátra ülök és egy kicsit

-gondolkodni fogok erről a szindarabról.

-

-Elza. – Várj, papuskám, most táncz lesz. Látod, már készülődnek a

-lakodalomra! Itt egészen csinos a muzsika, nem igaz?

-

-A báró. – Legalább sok személy jön a szinpadra.

-

-Blanka. – Kár, hogy az ember már könyv nélkül tudja az egészet a Nemzeti

-Szinházból.

-

-Elza (a báróhoz). – Megmondjam neked, melyik szép leányt hogy hívják?

-Várj, majd megmutatom a legszebbeket.

-

-A báró. – Te annyit beszélsz itt nekem, mintha én vidéki volnék, a kinek

-a szent jobbkézt kell elmagyarázni. Azt gondolod talán, hogy én még soha

-se láttam tánczosnőket, és fiatalabb nőket a kórusból? Vagy talán nem

-jártam azelőtt eleget valamennyi szinházba?

-

-Elza. – Pszt, papuskám… A mamának úgy se tetszenek az esti ülések… Aztán

-meg, mit gondolsz, mindjárt zavarba jövök!… Nézd inkább azt a szőke

-leányt, ott balra!… Herczig pofácskája van, nem igaz?

-

-A báró (egy kicsit megzavarodva). – És a zene is jobb egy idő óta, bár

-még mindig sok. (A szinpadon a lakodalmas nép asztalhoz ül.) De mért

-ültették a papot a czúgba?

-

-Elza. – Tessék?

-

-A báró. – Nem látod? A papot az asztal szélére ültették, a hol nyitva

-van az ajtó. És vele szemben is nyitva van az ajtó. Egy rangelső embert!

-Ez a darab nem jó.

-

-Elza. – Ezért a papért nem kár, ha meghűl, mert nagyon mulatós pap

-lehet. Nézd, mindig nevet.

-

-A báró. – Mindegy, én nem akarok ott jelen lenni, a hol az egyházi

-férfiak ily kevés tiszteletben részesülnek, és a czúgba ültetik őket.

-

-Blanka. – Papa, most csak nem méssz el?! Már kezdődik a táncz!

-

-A báró (állva). – Ezt megvárom, mert igen szépen járják. Látszik, hogy

-kiképzett ballerinák, a kik egy falusi kocsmában nem jönnek zavarba.

-

-A báróné. – Nézzétek, a Takáts is tánczolni akar! Lásd, Jacques, ez

-neked soha se jutna eszedbe.

-

-A báró. – Ne gondold azt. Egy öreg ember mindig szivesebben tánczol,

-mint jajgat a köszvénytől.

-

-Elza. – Megint a szán-motivum! Jön a lengyel zsidó!

-

-A báró. – Még egy lengyel zsidó! Nem találjátok, hogy ez az opera

-tulságosan népszerű és pórias?

-

-A báróné. – Jacques, most ne beszélj egy kicsit, mert a zene itt igen

-érdekfeszítő.

-

-A báró. – Éppen azt akartam mondani, hogy hátra ülök, mert messziről a

-zene sokkal élvezetesebb. (Hátra vonúl, felül a pamlagra s behunyja a

-szemét.) Higyjétek el, így sokat nyer a zene. A képeket nem szabad

-közelről nézni, és a zenét távolból kell hallgatni. (Elábrándozik, de

-időközben a függöny legördül, s a páholyban megjelenik az első

-látogató.)

-

-Elza. – Papa, nem szabad megszökni!

-

-A báró. – Mit képzelsz? Ha meghallgattam az operát, a balett elől csak

-nem fogok elmenni?! (Egy úrhoz, a kit már tizszer mutattak be neki, de a

-kiről nem tudja, hogy kicsoda:) Én rám rendkivül hat a zene, és mint

-ideges ember elalszom tőle. A balett, ellenkezőleg, mindig felüdít, és

-utána kivétel nélkül a legnyugodtabban alszom. (Kimegy a czukrászdába,

-és csak egy negyedóra mulva tér vissza, mikor már a második felvonás

-járja.)

-

-A báróné. – Már azt hittem, hogy itt hagytál bennünket!

-

-A báró. – Hát mért jöttem, ha nem a balettért? (A szinpadon csöndes jó

-éjt kívánnak Mathisnak.) Hogyan? Még mindig énekelnek?

-

-Elza. – Mindjárt vége lesz.

-

-A báró. – Ha egy darab rossz, az még hagyján, de ha hosszú, ez

-megengedhetetlen. És még most is ez a Takáts énekel?

-

-Blanka. – Hát ki énekeljen, ha nem ő?

-

-A báró. – Csak mondom, mert már nagyon elfáradhatott. Én legalább

-elfáradtam, pedig a czukrászdában egy kicsit pihentem. De mindig mondtam

-nektek, hogy az Operának kicsiny a személyzete, és az egyes művészeket

-túlfárasztják. (Leül a pamlagra.)

-

-Blanka. – De, papa, ez nem úgy van…

-

-A báró. – Nem fogod tagadni, mert olvastam az én lapomban, hogy a

-multkor már egy zenésznek kellett énekelnie, és szép sikert aratott. A

-többi zenészeknek is énekelniök kellene, hogy felváltsák a fáradt

-művészeket.

-

-Elza (részvevőleg). – Nem gondolod, papuskám, hogy inkább a közönséget

-kellene felváltani?

-

-A báró. – Engem hiába csúfolsz; én csak azért húnyom le a szememet, mert

-ilyenkor már bánt a világosság. (Mathis elalszik; a báró is.)

-

-Elza. – Szegény papa! Mennyit kell szenvednie nem tudom melyik

-ballerináért!

-

-Blanka. – Talán több tisztelettel beszélhetnél az atyádról?!

-

-Elza. – Még te beszélsz?! Te, a ki ide vonszoltad, szegényt?!

-

-(A sötét háttérben váratlanul felharsan az álombeli kórus, mely Mathist

-leszámolásra szólítja fel; a trombiták vadul dolgoznak és a nagy dob

-mintha megveszekedett volna.)

-

-A báró (felriad). – Mi az? Na hát ez már mégis gyalázat! Ez egy opera

-legyen, ezzel a lármával! Mért nem ágyuznak mindjárt? És legalább

-figyelmeztetnék az embereket előre!

-

-Blanka. – Papuskám, légy egy kicsit csendesebb! A Boriska grófné már

-folyton bennünket néz. És mindenki meglátja rajtad, hogy nem sokat jársz

-az Operába.

-

-A báró. – Hát bánom is én, ha meglátják rajtam, hogy nem sokat járok az

-Operába!… Ha én egyebet se csináltam volna, csak folyton az Operában

-lebzselek, akkor szépen néznénk ki!… te talán mint rongyos kis fiú

-krajczáros ujságot árulnál az utczán, és én itt ülhetnék az Operában,

-mint statiszta!… Ez egy opera?! A papot a czúgba ültetik, és engem a

-műélvezetemben felágyúznak!

-

-Elza. – Végre is a papának igaza van.

-

-A báró (Blankához, Elzára mutatva). – Látod, ennek a gyereknek van zenei

-érzéke. De ne nézegess mindig hátra, mert elvonod a figyelmemet a

-zenéről. (Behunyja a szemét, hogy a világosság ne bántsa, és csak akkor

-ébred fel, mikor a függöny legördült, s az egész közönség lelkesen hívja

-Takátsot.)

-

-Blanka. – Na biz ez nem sokat ér.

-

-A báróné. – Ha egy kicsit vígabb volna, egészen elmenne.

-

-Blanka. – Még víg is legyen ehhez a szöveghez?!

-

-A báróné. – Úgy gondolom, ha például kiderülne, hogy a lengyel nem halt

-meg, mert az egész csak álom volt, és Mathis örömében eljárná a

-mazurkát.

-

-Elza. – Hát igaz, hogy én a véleményemet nem hoztam készen a Rejtvényi

-úr ujságjából, de nekem sok részlete tetszett.

-

-A báró. – Engem örvendetesen lepett meg, hogy a második fele, onnan, a

-hol a szinpad és a nézőtér elsötetedik, sokkal jobb és sokkal rövidebb,

-mint az első fele. A végét már határozottan élveztem. Csak azt az egyet

-nem értem ebben a darabban, még most se, a mikor már minden szerencsésen

-végződött, hogy a papot mért ültették a czúgba?

-

-

-

-

-XLV.  BERZSENYITŐL PÉNZT KÉRNEK.

-

-– Szín: a báró dolgozó-szobája. A báró íróasztala mellett ül s egy

-ujságot tart a kezében. –

-

-A báró (magában). – El kell olvasnom, mert olyan sokszor olvasták fel és

-lármában, hogy utóljára már egy szót se értettem a megjegyzésektől.

-Mindenesetre igen jól van írva; ez a fiatal egyén az öreg lakkczipőben

-jelesül forgatja a tollat. Nincs nekem mindig igazam? Azt mondja az én

-jó Elizem: »Ki legyen az az egyén a buffet-nél, a ki mindent megeszik?«

-Én már akkor megmondtam: »Hagyd el; olyan éhesen néz ki, hogy nagyon

-jeles írónak kell lennie.« És valóban beható czikket írt, melylyel meg

-lehetek elégedve. (Leteszi binokliját és pápaszemet tesz föl.) »Estély

-Berzsenyi bárónál«! A czím egyszerű, de én szeretem az egyszerűséget és

-a betűk elég kövérek. És sajátságos, mily jó irálya van ezzel a

-jelentéktelen alakkal! »A műszeretetéről ismeretes pénzfejedelem

-vendégszerető palotájában« – ez oly sikerült kifejezés, melyet

-személyesen se mondhattam volna jobban. »A nagy művész borongós lelkének

-egész fenségét bele fektette vonójába…« – no, ezer forintért ezen nem

-csodálkozom. Kár, hogy nem voltam a teremben, a mikor produkálta magát,

-mert mégis érdekes, hogy egy hegedülésben mi legyen ezer forintért?

-Őszintén sajnálom, hogy nem is láttam őt a pénzemért, de meglehet, hogy

-az a kis fekete volt, a ki úgy tett, mintha ismerném, és a kit először

-az egyik kölcsönzött inasnak gondoltam. »De az est fénypontját mégis…« –

-ahá, itt jön a Blanka az ő zongorázásával! »A baronesz, kinek nagy stílü

-előadását bármely világhírü zongorás megirigyelhetné, valósággal

-fanatizálta a csupa előkelőségből álló, raffinált ízlésű közönséget.«

-Ezért az egy mondatért megérdemelné a biráló, hogy megjutalmazzam őt

-néhány pár lakk-czipővel. »Jelen voltak…« – itt egy kis hiba van, mert,

-mint látom, a notabilitások közül a czímzetes püspök kimaradt,

-szerencsére az érsek, bár lemondott, ki van nyomtatva. »Leányok:

-Dontheöy Tecza és Dontheöy Bubu grófkisasszonyok, Trenchény Ili

-baronesz, Várai Fejér Nandine, Piczu, Dalma és Nünüke, Honthy-Peéry

-Duda, Beszterczey Alma és Sisi baroneszszek, Wynand-Focking Poppaea,

-Hidegkuthy Angela és Didi, Vázay Huhu, Chermely Dada és Baba,

-Wheöreösváry Alfa, Rezeda és Csuhajka, Hirschler Zelma és Polka,

-Gabnaffy Tente és Pimpi, Zalán Gambetta, Szirtfoky Lala, Hopla és

-Kuczkucz…« Azt hiszem, hogy ez a Kuczkucz az a kis lány a nevető szemmel

-és kövér nyakkal, a ki úgy feltünt nekem. Kár. Az ilyen életrevaló kis

-lánynak szinésznőnek kellene lennie egy bécsi szinháznál. »A fényes

-társaság a késő éji órákig együtt maradt« – na, azt hiszem, hogy jól

-mulattak! Én magam is jól mulattam volna; kár, hogy a vendégek közül a

-legtöbbeket nem ismertem. De az az urlovas, a kit az én Elzám állított

-elő, egy igen jó eszmét vetett fel. A _Halifax_ csakugyan a legjobb öreg

-ló legyen kis távolságra; és ha eladó, miért ne szerezném meg? Erről jut

-eszembe, hogy hol van az őrnagy? Utasítani kívánom őt, hogy a

-_Halifax_ért menjen el húszezer forintig és az őrnagy ilyenkor nincsen

-sehol! És még hozzá az én Sport-rovatomat sem találom meg az ujságomban.

-(Az ujságot lapozgatja.) Ahá, itt van… no, tessék! »_Halifax_ kimúlt.«

-Kár; elmentem volna érte húszezer forintig. Mégis jól van szerkesztve ez

-az én ujságom; az őrnagy nincsen sehol, de az ujságomból értesülök, hogy

-megtakarítottam húszezer forintot. Az bizonyos, hogy kis távolságra igen

-jó ló volt; és ez okos, hogy nem az én színeimben múlik ki. A doktor

-Vrillényi egészen megfelelően szerkeszti az én ujságomat; sokfélét

-nyomtat ki ugyan, a miket nem fogok elolvasni, de mégis jó több czélra,

-ha az embernek van egy saját lapja, melyet szivesen támogat… (Egy inas

-jön.)

-

-Az inas. – Méltóságos báró úr, a doktor Vrillényi úr van itt, és

-kérdezi, hogy Méltóságod elfogadja-e?

-

-A báró. – Jöhet. (Vrillényi belép.) Jó, hogy jön, kedves doktor. Éppen

-most jegyeztem meg magamnak, hogy az ujsággal igen meg vagyok elégedve,

-és ön helyes irányban szerkeszti a lapot. A betűk tisztán olvashatók, a

-közlemények tárgyilagosak, a kihordók illedelmesen vannak öltözködve, és

-annak a fiatal embernek, a ki a rossz lakkczipőben jött ide, olyan

-irálya van, a mely engem Goethe számos munkáira emlékeztet.

-

-Vrillényi. – Nagyon örülök, báró úr, hogy oly szerencsés voltam

-megelégedését kinyerhetni. Annyival inkább, mert, sajnos, uj áldozatot

-kell kérnem.

-

-A báró. – Hogyan? (Arcza elsötétedik.)

-

-Vrillényi. – Szerencsére mindössze tizezer forintról van szó. De erre

-halaszthatatlanul szüksége van a lapnak.

-

-A báró. – Szsz – szsz – szszsz!

-

-Vrillényi. – A lap nem megy oly jól, mint joggal reméltük. A kilátásaink

-rendkívül kedvezőek, de a kilátásainkat, fájdalom, nem lehet

-eszkontálnunk. Hirdetésekben jelentékeny követeléseink vannak, de ezek

-nem folynak be rendben; az az akczió pedig, a melyet közelébb

-megkezdettünk, nagy mértékben fogja propagálni a lapot, de ez az akczó

-költségekkel jár…

-

-A báró. – Na, ön igen rosszkor jött, barátom. Nem képzeli, hogy milyen

-rosszkor!

-

-Vrillényi. – De, báró úr, tizezer forint, ez nem olyan nagy summa!… és

-olyan tizezer forintról van szó, mely a kamatok kamatjával fog

-megtérülni!… Végre is minden perczben megér a lap…

-

-A báró. – Megér! Megér! Persze, hogy megér valamit! Hogyne érne meg

-valamit! De ön nem képzeli, hogy milyen kevés most a pénz, ezt ön nem is

-képzeli!

-

-Vrillényi. – Én azt nagyon jól tudom, báró úr, hogy a viszonyok

-nyomasztóak. Ha nem így volna, egy szót se szólnék, hanem magam tenném

-bele a lapba ezt a tizezer forintot, a mely ilyen vállalatnál

-csekélységnek mondható…

-

-A báró. – Hogy ön ezt tudja? Nem tudja! Önnek erről fogalma sincs! Mit

-tud ön? Ha önnek szüksége van egy rongyos ezer forintra, és ez

-véletlenül nincsen, hát ez semmi. De ha az embernek szüksége van itt egy

-félmillióra, ott háromnegyed millióra, és nincsen! Sehol sincsen!

-Abszolúte sehol sincsen… ha az ember végre is nem akarja megtámadni a

-megtakarított filléreit!… Mit tud ön erről? Önnek fogalma sincs arról,

-hogy mi a gond. Én mondom önnek, hogy kétségbeejtően nincs pénz,

-kétségbeejtően! Senkinek, sehol! A leggazdagabbnak mondott embereknek

-leginkább nincsen! Ha önnek nincs pénze, baj ez? Nem. Majd egyszer lesz,

-vagy nem lesz, önnek nem is kell. De ha nekem nincs pénzem, el fogja

-képzelni, hogy ez sokkal komolyabb dolog! Lehet az, szabad az, hogy

-nekem ne legyen pénzem?!

-

-Vrillényi. – De a báró úrnál tizezer forint úgy sem numerál…

-

-A báró. – Numerál vagy nem numerál, az mindegy. Tizezer forint mindig

-tizezer forint marad. És éppen az a szomorú, hogy nem numerál! Nekem

-harmadfél millió kellene, a mi nincsen, és ön még tizezer forintról

-beszél nekem! Hogy képzeli ön ezt? Hisz ha csak tizezer forintot

-kérnének tőlem! Miattam szivesen odaadnám ezt a tizezer forintot.

-Boldogan odaadnám. Nemcsak a lapnak. Odaajándékoznám szivesen az ön kis

-fiának. Mért ne ajándékoznék én az ön kis fiának tizezer forintot? De

-tőlem nem tizezer forintot kérnek, hanem tizszer tizezret, százszor

-tizezret! Hol vegyem? Mondja, kérem, hol vegyem? És hozzá ráadásul még

-harmadfél milliót, a mit ki kell fizetnem az egyik zsebemből.

-

-Vrillényi. – Igazán nem zaklatnám a báró urat, ha azt hinném, hogy ez a

-tizezer forint elveszhet. De csak elhelyezésről van szó…

-

-A báró. – Aztán a lap már nem olyan jó, mint volt. Azelőtt többször meg

-voltam elégedve, de egy idő óta a lap mindig rosszabb és rosszabb. A

-betűk túlságosan nagyok, a közlemények túlzottan tárgyilagosak, a

-kihordók úgy öltözködnek, mintha lopnák a pénzt, és az a fiatal ember, a

-ki nem tud írni, olyan öreg lakkczipőben jár, hogy az szégyen-gyalázat!

-Hogyan akarja ön, hogy tekintélye legyen a lapnak ezzel a

-lakk-czipővel?! Ezért nem akar senki se előfizetni, és a mit ön a lapra

-költ, az kidobott pénz.

-

-Vrillényi. – Bocsánat, báró úr, de éppen csak az imént…

-

-A báró. – Éppen csak az imént az ön lapja egy igen nagy bosszúságot

-szerzett nekem. Azt kell olvasnom benne, hogy egy _Halifax_ nevű ló

-kimúlt. Majdnem kidobtam ezért a lóért húszezer forintot, és képes lett

-volna az én színeimben menni be, miután megvásároltam! Ha az ön lapja

-jól van szerkesztve, akkor ki kellett volna nyomtatni, hogy a ló kis

-távolságra már nagyon öreg és be akar menni. Akkor ön nem hoz engem abba

-a helyzetbe, hogy kidobjak egy lóért húszezer forintot, csak azért, hogy

-kimúljon.

-

-Vrillényi. – Pedig a mi a sport-rovatot illeti, legyen szabad

-megjegyeznem, hogy sport-rovatunk, továbbá a társaságból közölt czikkek…

-

-A báró. – Erről jobb nem beszélnünk. A mai czikkből is kimaradt a

-czimzetes püspök. Hogy értsem ezt, hogy a czimzetes püspök kimaradjon az

-én estélyemből? Az érsek ott legyen, a ki nem volt ott, és a czimzetes

-püspök, a ki ott volt, kimaradjon? Micsoda munka ez? És hogyan értsem

-azt, hogy, ha az érsek bejött a czikkbe, a mit nem kifogásolok, többen

-nem jöttek be, a kik szintén meg voltak híva?!… Talán én tehetek róla,

-hogy az a fiatal egyén mindig a buffetnél volt, és nem törődött

-senkivel, legyenek bár ezek érsekek, zászlósurak, és legjobb barátaim?!…

-

-Vrillényi. – Erről igazán nem tudok, és szigorú vizsgálatot fogok

-indítani…

-

-A báró. – Ön egy idő óta semmiről se tud és mindennek személyesen kell

-utána néznem. Azt hiszi talán, hogy nekem semmi dolgom? Ön azt nem

-képzeli, hogy mennyit kell nekem dolgoznom, éjjel úgy, mint nappal, hogy

-a legszükségesebbet előteremtsem! Gondolja, hogy ingyen adják nekem az

-ilyen estélyeket, a melyeket társadalmi állásom megkövetel? És ön másnap

-tizezer forinttal jön nekem elő, a mi nincsen! A mikor én ki vagyok

-merülve a dologtól, és nem tudom, hogy hol van a fejem? Nem csodálkozik

-ön, hogy itt talál engem az én dolgozószobámban, gondoktól és munkától

-görnyedve, most is, mint különben mindig?

-

-Vrillényi. – Végtelenül sajnálom, báró úr, ha zavartam. Belátom, hogy

-rosszúl választottam meg az időt…

-

-A báró. – Nem az időt választotta meg rosszul, hanem az eszmét. Daczára

-elfoglaltságomnak, szivesen társalogtam volna önnel a komolyabb

-eszmékről, a miket meg kellene irni, de ön egy nagyon időszerűtlen

-tárgygyal jön elő, a mi nincsen. Úgy nézek én ki, mint a ki szivesen

-mond nemet? Én mindig örömmel hozok áldozatot, ha van, és a puszta

-sajnálat egy kínos migrainembe kerül. A mint ön itt engem lát, én egy

-igen beteg ember vagyok. Nekem elég, hogy valaki pénzről beszéljen, és

-már rosszúl érzem magam. És mikor én ilyen beteg vagyok, ön a

-legkínosabb ügyeket hozza nekem elő!

-

-Vrillényi. – Várni fogok addig, míg egyszer jobb kedélyben találom a

-báró urat. Egyelőre a magaméból fedezem a lap kiadásait, de nem mondok

-le a reményről, hogy a báró úr később…

-

-A báró. – Ne siessen, mert én egy igen beteg ember vagyok, és ha jobban

-leszek, azonnal el kell utaznom, az egészségemet gondozni. Majd ha

-visszajövök, alkalmilag talán szóba hozom, hogy mit kellene kigondolni

-az ügyről.

-

-Vrillényi. – Remélem, megbocsátja báró úr…

-

-A báró. – Isten áldja meg. (Vrillényi el.) És aztán ne legyek beteg a

-haragtól, a mikor látom, hogy ha esetlegesen egy jó anekdotával kezdi,

-figyelmetlenségemben képes lettem volna odaadni a tizezer forintot!

-

-

-

-

-XLVI.  BERZSENYI KÖNYVET AKAR VENNI.

-

-– Történik a Nádor-utczai palais-ban. Színhely: a pánczélszobába nyíló

-nagy ülésterem. Középütt zöld posztóval letakart hosszú asztal és sok

-karosszék. Az ablakokkal szemben lévő világos falon Berzsenyi báró

-olajfestésű arczképe; a leghomályosabbik falnál hatalmas könyvszekrény.

-A könyvszekrény üres. –

-

-A báró (le s fel jár a teremben, s koronkint megáll a könyvszekrény

-előtt.)

-

-Arthur (az óriási lakáj, megjelenik az előszobába nyiló ajtónak a

-küszöbén). – A bárókisasszony azonnal itt lesz.

-

-A báró. – Jól van, Arthur. (A szolga el.) Ez az Arthur, a milyen jól van

-a természettől kiállítva, kiindulási pontját képezhetné egy nemes

-testőrségnek, és én nem értem, kinek volna nagyobb szüksége a mi

-napjainkban testőrökre, mint egy pénzembernek, a ki… (Bejön Elza, utczai

-ruhában, kalappal, keztyüsen.)

-

-Elza (az előszobába nyíló ajtónál). – Mi az, papuskám?

-

-A báró. – Ki akarsz menni a városba?

-

-Elza. – Mért? Parancsolsz talán valamit?

-

-A báró. – Mondd, mit szólsz ehhez a könyvszekrényhez?

-

-Elza. – Hogy kerül hozzád ez a könyvszekrény?

-

-A báró. – Nem fogod elhinni; én ezt örököltem.

-

-Elza. – Hogyhogy?

-

-A báró. – Sajátlag nem én örököltem, hanem az én manageremnek, az

-őrnagynak a felesége, a ki egy nem tudom micsoda baronesz. Ez a szegény

-nő éveken át türelmesen és bizalmasan várakozott egy vagyonra az ő

-öröklési nagybácsijától. Az őrnagy egészen bizonyosra vette a

-történetet, és te igen jól tudod, hogy mikor én kérdőre vontam: mi az,

-hogy a lovak nem akarnak futni? – többször még velem is elkezdett

-stenkerkedni, és én őt csak azért nem ütöttem pofon, mert mint rabiátus

-embert, a ki katona volt, képesnek tartottam arra a szemtelenségre is,

-hogy visszaüt. Ez onnan volt, mert az őrnagy mindig biztatta magát a

-felesége örökségével. Az öröklési nagybácsi azonban alattomos fiú volt,

-a ki igen nevetett magában, és titokban elköltötte az egész vagyonát,

-úgy hogy mikor végre meghalt és gondolta magában, hogy: na, ezek nagyot

-fognak nézni! – nem maradt utána semmi, csak ez a könyvszekrény. Most

-már el fogod képzelni a szegény rászedett nőnek a kétségbeesését. Az

-őrnagy elpanaszolta nekem az esetet, és kért, hogy legalább vegyem meg a

-könyvszekrényt, mert minek nekik a könyvszekrény?! Erre én azt gondoltam

-magamban: »Miért ne venném meg a könyvszekrényt?! Ha nem veszem meg, az

-őrnagy a szomorú eset alkalmából előleget fog kérni, a mely esetleg

-nagyobb összegű; és így legalább van a pénzemért egy könyvszekrényem.«

-Azért eltekintettem attól, hogy az őrnagynak ez jól történik, és

-gyakoroltam a kívánt jótékonyságot, annyival inkább, mert a

-könyvszekrényt a védnökségem alatt álló demokrata-körnek szándékoztam

-ajándékozni. Most aztán elhozták nekem az én könyvszekrényemet; én

-megnéztem, igen csodálkoztam, és így szóltam magamhoz: »De hisz ez egy

-egész jó könyvszekrény! Mért ajándékoznám én ezt a körnek?!« Nem igaz?

-

-Elza. – Hát persze.

-

-A báró. – Csak az a kellemetlen a dologban, hogy egy könyvszekrényhez

-könyvek is kellenek.

-

-Elza. – Mért nem kérdezted meg, hogy hát ebből hova lettek a könyvek?

-

-A báró. – Azt hiszed, nem kérdeztem meg? Sőt hajlandó voltam megvenni az

-egész könyvtárt, és azt mondtam az őrnagynak, hogy a könyvtárral együtt,

-nem bánom, egy pár forinttal többet is fizetek. De az őrnagy elbeszélte,

-hogy az öröklési nagybácsi még életében elsikkasztotta az összes

-könyveket, a miket az antikvár megvett, és nem hagyott hátra egyebet,

-mint számos évfolyam _Gartenlaube_t és _Ueber Land und Meer_t, mert igen

-művelt uriember volt, és nagy magyar, a ki a választásra költött el

-mindent, aztán visszavonult a kastélyába, melyet a Bodenkredit

-elliczitáltatott, és ott folytonosan olvasott, sőt a számottevő lipcsei

-ujságokat mind végig olvasta. A mi engem illet, én szivesen honoráltam

-volna ezeket a régi ujságokat is, mert jól emlékszem, hogy mikor kedves

-anyáddal a mézesheteket töltöttük, a nászúton figyelemreméltó

-_Allerleio_kat olvastunk a _Gartenlaube_ból, de az őrnagy sajnálattal

-értesített, hogy már felfűtötték őket.

-

-Elza. – Azokat úgy sem lehetett volna benn hagyni a könyvszekrényben.

-

-A báró. – És miért nem?

-

-Elza. – Mert ezek, mint afféle kis polgárok olvasmányai, azóta már

-kimentek a divatból.

-

-A báró. – Akkor szerencse, hogy elégtek, mert az egyetlen elavult holmi,

-a mit én az én lakásomban megtűrök, én magam vagyok, személyesen. Hanem

-már most itt van nekem a kellemetlenség.

-

-Elza. – Hogyhogy?

-

-A báró. – Mert ha én, teszem fel, zabot vagy szilvát akarok vásárolni,

-akkor egyszerűen kiadom a parancsolatot az Auspitznak, hogy rendeljen

-nekem zabot vagy szilvát, ilyen árban és ennyit. De azt már nem

-parancsolhatom az Auspitznak, hogy rendeljen nekem a könyvkereskedőtől

-könyveket egy ilyen összegért.

-

-Elza. – Bocsáss meg, papuskám, de ha szilvát akarsz vásárolni, akkor is

-megmondod, hogy milyet akarsz: boszniait vagy szerbiait, és ha zabot

-vásárolsz, megmondod, hogy milyen kell: elsőrendű vagy középminőségű?

-

-A báró. – Ez nem kérdés. Csakis első minőségű könyveket akarok

-vásárolni, egy bizonyos összeg, mindenesetre minél csekélyebb összeg

-erejéig. De ez nem elég a könyvkereskedőnek, és éppen ezért hívattalak.

-

-Elza. – Parancsolj, papuskám.

-

-A báró. – Ne gondold, gyermekem, hogy én, bár látszólag Lebemann vagyok,

-nem érdeklődöm a könyvek iránt. Látod, én fiatalkoromban sokszor

-terveltem, hogy majd öregségemben, mikor már a komoly dolgok nem

-foglalják el az időmet, és tetszés szerint szentelhetem magamat a

-henyélésnek, el fogom olvasni az összes jobb könyveket. És mikor nőül

-vettem kedves anyádat, az első dolgom az volt, hogy megvettem neki

-díszkötésben Schiller összegyüjtött költeményeit, az összeseket, kivétel

-nélkül. Sőt később föltettem magamban, hogy, ha már megvan, el is fogom

-olvasni Schiller műveit, és olvasni is kezdtem, de több izben elaludtam

-s így az előrehaladás lassan ment, annyival inkább, mert ezen művek

-rendkívül sok kötetet képeznek, és én nem értem, hogyan ért rá Schiller

-annyit összeírni, a mennyit magunk közül egy ember elolvasni se képes.

-De azután is gyakran foglalkoztam az eszmével, és ha időm engedte volna,

-a _Presse_ből a feuilletont többször szerettem volna elolvasni.

-Elannyira, hogy már korábban elhatároztam könyvtárt alapítani, egyrészt,

-mert ha az ember nem is ér rá a könyveket mindjárt végig olvasni, egy

-könyvtár mindig oly bútorzat, a mely egy teremnek választékos és

-tetszetős szinezetet ad, másrészt, mert a könyvek értéke mindig

-megmarad, és miért ne gondolnék az utódokra, a kik a könyveket esetleg

-el fogják olvasni?! Ebből láthatod, gyermekem, hogy én jobban értek a

-könyvekhez, mint az emberek gondolnák. Csakhogy most részint nem jut

-eszembe, micsoda könyvek azok, a miket mindig el szándékoztam olvasni,

-részint nem találom a szemüvegemet.

-

-Elza. – Majd megkeresem, papuskám.

-

-A báró. – Ne bántsd; ha te itt vagy, nincs többé rá szükségem. Tudom,

-hogy nagyon szakavatott vagy a könyvek terén, és számítok rá, hogy

-segíteni fogsz nekem ebben az ügyben. Nem szeretem ugyan, hogy a sok

-haszontalan olvasással mindig rontod a szemedet, de most véletlenül jól

-jön, hogy kiismered magadat a könyvészetben és a könyveknek a czíme a

-kisujjadban van. Mikor elhozták a szekrényt, mindjárt eszembe jutott,

-hogy tegnap egy szakkönyvet találtam az asztalodon, és megnéztem a

-czímét, melyről meglepetve láttam, hogy a karthauziak egy portásának a

-története.

-

-Elza (elpirul a haja gyökeréig).

-

-A báró. – Azonnal eszembe jutott, hogy, ha az én leányom annyira

-belemélyedt a tudományba, hogy a barátoknak egy egyszerű portásáról egy

-egész könyvet olvas el, akkor ő a legjelesebb történelmi munkákat és más

-egyebeket, teszem fel, a tudományos és humorisztikus műveket, könyv

-nélkül tudja, a czimekkel és bolti árral együtt.

-

-Elza (meggyőződvén róla, hogy a báró nem lapozta végig a karthauziak

-portásánák illusztrált és véletlenül az asztalon felejtett történetét,

-megkönnyebbülten pillant fel.)

-

-A báró. – Látom, hogy ki akarsz menni a városba, és én nem is

-tartóztatlak vissza, de előbb ird fel hamar egy papirra a legdrágább és

-legjobb könyveket, a mi egy szalon-könyvtár számára kapható.

-

-Elza. – Hogyan? Most mindjárt?

-

-A báró. – Csak egy czédulára; nem kell tisztázat. Az Auspitz majd

-letisztázza.

-

-Elza. – De, papuskám, az nem megy olyan hamar!

-

-A báró. – Miért nem? Te tudod a czímeket és a bolti árakat, a könyvek

-pedig megvannak a boltban, tehát ez igen egyszerű.

-

-Elza. – De ha az ember egy nagy könyvszekrényre, egy egész könyvtárra

-való könyvet akar vásárolni: válogatni kell a könyvek közül, valami terv

-szerint, és én még azt se tudom, körülbelül milyen könyveket akarsz,

-például: tudományos vagy szépirodalmi műveket?

-

-A báró. – No, ez világos. Azt kívánom, hogy a tudományos művek szépen

-legyenek írva, mert szerintem az a tudomány, a mit nem lehet elolvasni,

-helytelen tudomány, és másrészt, ha az irodalomban nincsen tudomány, ez

-nem szép.

-

-Elza. – Igen, de mintha azt mondtad volna, hogy humorisztikus műveket is

-akarsz.

-

-A báró. – Természetesen: úgy tudományos, mint humorisztikus műveket,

-mert nem egyedül olyan könyveket akarok, a melyek a könyvtárban csak ki

-legyenek állítva, hanem, ha egyszer, a mikor nagyon öreg leszek, eszembe

-jut, hogy elő akarok magamnak valamit olvastatni, ez ne csupán olyan

-legyen, a mitől elalszik az ember, hanem a min, addig, a míg elalszik az

-ember, nevetni is lehet.

-

-Elza. – És azt se tudom, hogy inkább csak az olvasmányt keressem, vagy

-főképpen díszműveket akarsz?… mert azt mondtad, hogy irjam le a

-legdrágább könyveket is, meg a legjobbakat is.

-

-A báró. – Gyermekem, te félreértettél engem. Én nem azt akarom, hogy ha

-a társaságban valami drága könyvről van szó, én mindjárt előjöjjek a

-könyvtárammal, és azt mondjam, hogy ez nekem megvan otthon és ennyibe

-meg ennyibe került. Ezt hagyom a proczoknak; a jóléti és műveltségi

-henczegőknek; ezen én már felül vagyok emelkedve. De azt sem akarom,

-hogy a drága könyvek az én családi gyűjteményemből hiányozzanak, mert én

-nem azért csinálok könyvtárat, hogy takarékoskodjam, és nem szeretném,

-ha valaki megnézné a könyvtáramat, aztán így szólna: »A Berzsenyi

-bárónál jól lehet enni, de a könyveit úgy szedte össze az utczán.« Én,

-mint egyszerű ember, abban a véleményben vagyok, hogy a díszműveknek,

-mint legdrágábbaknak, a legjobbaknak kellene lenniök. A te

-felvilágosításodból sajnosan tapasztalom, hogy ez nem így van, a mit

-különben nem értek, mert szerintem a rossz könyvek drágaságának semmi

-értelme. Azért ezt a kettőt tartsd szemmel. Legyenek díszművek is a

-vendégek számára, drága kiállításban, és jó könyvek is, hátul, a

-díszművek mögött, az utódok számára.

-

-Elza. – Még egyet. Csupa magyar könyvet akarsz, vagy külföldieket is?

-

-A báró. – Mért nem teszed fel a kérdést megfordítva? De így vagy úgy,

-elismerem, hogy ez fogas kérdés. Természetesen, ha egy napon a

-főrendiház tagja vagyok, nem tehetem ki magamat annak, hogy valaki a

-könyvtáramra azt mondja: ez a zászlósúr nem jó hazafi, mert a magyar

-könyveket mellőzi. És nincs is ok a magyar könyveket teljesen mellőzni,

-mert például Petőfinek helyes, józan, czélszerű eszméivel szóról-szóra

-egyetértek. Azonkivül semmiféle magyar törekvéstől nem akarom megvonni

-pártolásomat és szivesen hozzájárulok a magyar kiadók fölsegéléséhez,

-annál inkább, mert nagyon szép tőlük, hogy nem német könyveket adnak ki,

-a mi sokkal czélszerűbb és jövedelmezőbb volna. De ne feledd, gyermekem,

-hogy a hazai ipar e téren még nem veheti fel a versenyt a külföldivel;

-sőt azt hiszem, bár e szakmában nem vizsgálódtam eléggé, hogy nálunk

-könyvipar még nem is létezik.

-

-Elza. – De papuskám…

-

-A báró. – Hagyj kibeszélni. Ez onnan van, hogy az írók és egyéb

-könyvcsináló munkások, mint: nyomdászok, szedők és könyvkötők, nálunk

-még nem tudják a könyveket jól készíteni. Ez kitűnik a bécsi lapok

-vasárnapi mellékletéből, hol csak a legritkább esetben olvasod egy

-magyar könyvnek elkészültét, pláne helyesen elkészültét. És éppen egy

-magyar lapban olvastam, véletlenül, mert nem az igazi lapra fordítottam,

-hogy a magyar írók még csak a gyermekek számára tudnak jól írni, a

-felnőttek igényeinek nem képesek megfelelni. Ezt egy tanár írta, a ki

-maga is a gyermekek számára ír, tehát tudja, hogy így van; és a kinek

-tanítania is szabad, hogy a felnőttek számára még ő se tud irni… Nem

-mondom, hogy a magyar írók később, ha szorgalmasak lesznek és nem

-hanyagolják el magukat… de még sokat kell tanulniok, és előbb jól rágják

-meg, hogy mit akarnak mondani, ha azt óhajtják, hogy én elolvassam vagy

-csak támogassam is iparkodásukat. Azonkívül a magyar könyvkiállítók és

-kiadó munkások már csak mostoha viszonyaiknál fogva se tudják

-illedelmesen kiállítani a kezdő magyar irók műveit; Ausztria nem ad

-nekik kölcsön jobb papirt és elég nagy betűket, úgy hogy aztán a magyar

-könyv oly rosszúl sikerül, hogy végül, többnyire, meg se jelenik.

-

-Elza. – De, papuskám, te tévedsz! A magyar írók között sok van, a kiknek

-a munkáit lefordítják németre…

-

-A báró. – Te ezt összetéveszted azzal, hogy a magyar írók németből

-fordítanak tanulás és gyakorlat czéljából…

-

-Elza. – És más nyelvekre is. A magyar könyvek kiállítása pedig jobb,

-mint a németeké…

-

-A báró. – Már látom, hogy te nekem többnyire magyar könyveket fogsz

-felírni, de nem bánom, mert ez hazafiasabb, és azt hiszem, jutányosabb

-is. Aztán előttem fő az utódok, a kik, meglehet, már nem is kívánnak

-német könyveket olvasni, míg én rám nézve előnyösebb kevés számú magyar

-könyvet olvasni, mint sok külföldi művet, melyek elrontják a szemet, és

-utóvégre is az van belőle, hogy csak elalszik az ember. Azonfelül

-miattam lehet, hogy neked van igazad, és tőlem senki se veheti rossz

-néven, ha én az én leányomnak jobban hiszek, mint a _Neue Presse_nek.

-Csak a humorisztikus művekben nem adok neked igazat. Ezek maradjanak

-németül; mert a legjobb viczcz is magyarul nem hangzik olyan

-mulatságosan, mint az eredetiben. És mivel most el akarsz menni, nem

-tudom hová, állítsd nekem össze a jegyzéket holnapra.

-

-Elza. – Meglesz, papuskám. De mondd, egyéb utasítást nem adsz? Nem

-akartál még valamit mondani a könyvekre nézve?

-

-A báró. – Na, magától értetődik, hogy a tudományos könyvek

-vallás-erkölcsös szellemben legyenek; és legyen egy pár díszkönyv a

-rókavadászokról, a hol a rókavadászok az ő vörös frakkjukban ki legyenek

-festve, arra az esetre, ha netán egy előkelő vendégünk jönne, a ki a

-szalonban olvasni akar valamit. Megjegyzendő, hogy egy-két forintra ne

-nézz, és gondoskodjál könyvekről, a mikben a képek a fő, és a nyomtatás

-csak arra való, hogy ne kelljen elolvasni. Végül az összes könyvek

-vastag papirra és nagy betűvel legyenek nyomtatva, széles margóval és

-üres lapokkal a fejezetek között; mert, mint egy feuilletonban olvastam

-egy jó író tollából, a sűrűn nyomtatott rossz könyv nem ér annyit, mint

-a ritkán nyomtatott jeles. Általában egy könyvtárnál az a fő, hogy

-mindenben mértéket tartsunk; a tulságosan sok olvasmány soha se

-élvezetes, ellenben mindig van valami jó vagy legalább kellemes abban az

-olvasmányban, a melyik kevés.

-

-

-

-

-Lábjegyzetek.

-

-[Footnote 1: A Berzsenyi-család életírójának e helyütt meg kell

-jegyeznie, hogy az itt leirt jelenetek abban az időben zajlottak le, a

-mikor Széll Kálmán volt Magyarország miniszterelnöke.]

-

-

-

-

-TARTALOM.

-

-  I.  Csütörtökön öttől hatig  1

-  II.  Aszfaltbetyárok  15

-  III.  A fehérvári bicska  22

-  IV.  Urnők a szinpadon  28

-  V.  Magyarosodás  34

-  VI.  Rumbold szelleme  40

-  VII.  Lóversenyen  47

-  VIII.  Karlsbadban  53

-  IX.  Smekszen  58

-  X.  Államtitkok  64

-  XI.  Napkelet gyöngye  69

-  XII.  Kit vagy mit irigyel ön?  76

-  XIII.  Egy üzenet  83

-  XIV.  Berzsenyi incognito  92

-  XV.  Berzsenyi az irodalomért  100

-  XVI.  A tárlaton  107

-  XVII.  Karácsony előtt  115

-  XVIII.  Kém-szolgálat  121

-  XIX.  Berzsenyiéket megszámlálják  130

-  XX.  Berzsenyi lapot alapít  139

-  XXI.  Berzsenyi báró ünneplése  149

-  XXII.  Abbaziában  155

-  XXIII.  Hóbortos Rózsi  163

-  XXIV.  Berzsenyiék a külpolitikában  169

-  XXV.  Gépkocsizás után  177

-  XXVI.  A szalmaözvegy  183

-  XXVII.  Balaton-Karádon  188

-  XXVIII.  Chincholle kisasszony tragédiája  194

-  XXIX.  Berzsenyi föllép  200

-  XXX.  Berzsenyit megválasztják  206

-  XXXI.  Influenzában  212

-  XXXII.  Berzsenyiék a német szó ellen  217

-  XXXIII.  Kegyelet  222

-  XXXIV.  Farsang a Nádor-utczában  227

-  XXXV.  A bohémek  234

-  XXXVI.  Berzsenyiék nyaralnak  241

-  XXXVII.  Berzsenyiék a papa nélkül  250

-  XXXVIII.  Ischlben  257

-  XXXIX.  Berzsenyiék hegyet másznak  264

-  XL.  Keresztúton  272

-  XLI.  Berzsenyi házasít  278

-  XLII.  Berzsenyiék haza jönnek  285

-  XLIII.  Berzsenyiék fölébrednek  291

-  XLIV.  Berzsenyiék az Operában  298

-  XLV.  Berzsenyitől pénzt kérnek  307

-  XLVI.  Berzsenyi könyvet akar venni  314

-

-

-[Transcriber's Note:

-

-Javítások.

-

-Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.

-

-A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:

-

-12 |erősítí a |erősíti a

-

-38 |Es a mai |És a mai

-

-61 |kezdi. |kezdi.)

-

-62 |_Zsakid_.“ |_Zsakid_.«

-

-75 |Gyöngy (ifjan |Gyöngye (ifjan

-

-75 |Micsoda ember Mily |Micsoda ember! Mily

-

-125 |Es most |És most

-

-134 |»Berzsenyi Fehérnye! |»Berzsenyi Fehérnye!«

-

-153 |ne meltóztassék |ne méltóztassék

-

-163 |ki s szalon |kis szalon

-

-166 |eladattak.» |eladattak.«

-

-207 |tudní |tudni

-

-208 |egyes közsegekben |egyes községekben

-

-211 |mondani O Szentsége |mondani Ő Szentsége

-

-213 |meg úgy» |meg úgy«

-

-227 |NÁDOR-UTCZABAN. |NÁDOR-UTCZÁBAN.

-

-261 |tísztelem |tisztelem

-

-263 |Atadja |Átadja

-

-315 |«Miért ne |»Miért ne]

-

-

-*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK BERZSENYI BÁRÓ ÉS CSALÁDJA ***

-

-Updated editions will replace the previous one--the old editions will

-be renamed.

-

-Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright

-law means that no one owns a United States copyright in these works,

-so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the

-United States without permission and without paying copyright

-royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part

-of this license, apply to copying and distributing Project

-Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm

-concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark,

-and may not be used if you charge for an eBook, except by following

-the terms of the trademark license, including paying royalties for use

-of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for

-copies of this eBook, complying with the trademark license is very

-easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation

-of derivative works, reports, performances and research. Project

-Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may

-do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected

-by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark

-license, especially commercial redistribution.

-

-START: FULL LICENSE

-

-THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE

-PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK

-

-To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free

-distribution of electronic works, by using or distributing this work

-(or any other work associated in any way with the phrase "Project

-Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full

-Project Gutenberg-tm License available with this file or online at

-www.gutenberg.org/license.

-

-Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project

-Gutenberg-tm electronic works

-

-1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm

-electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to

-and accept all the terms of this license and intellectual property

-(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all

-the terms of this agreement, you must cease using and return or

-destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your

-possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a

-Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound

-by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the

-person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph

-1.E.8.

-

-1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be

-used on or associated in any way with an electronic work by people who

-agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few

-things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works

-even without complying with the full terms of this agreement. See

-paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project

-Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this

-agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm

-electronic works. See paragraph 1.E below.

-

-1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the

-Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection

-of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual

-works in the collection are in the public domain in the United

-States. If an individual work is unprotected by copyright law in the

-United States and you are located in the United States, we do not

-claim a right to prevent you from copying, distributing, performing,

-displaying or creating derivative works based on the work as long as

-all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope

-that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting

-free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm

-works in compliance with the terms of this agreement for keeping the

-Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily

-comply with the terms of this agreement by keeping this work in the

-same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when

-you share it without charge with others.

-

-1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern

-what you can do with this work. Copyright laws in most countries are

-in a constant state of change. If you are outside the United States,

-check the laws of your country in addition to the terms of this

-agreement before downloading, copying, displaying, performing,

-distributing or creating derivative works based on this work or any

-other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no

-representations concerning the copyright status of any work in any

-country other than the United States.

-

-1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:

-

-1.E.1. The following sentence, with active links to, or other

-immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear

-prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work

-on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the

-phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed,

-performed, viewed, copied or distributed:

-

-  This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and

-  most other parts of the world at no cost and with almost no

-  restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it

-  under the terms of the Project Gutenberg License included with this

-  eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the

-  United States, you will have to check the laws of the country where

-  you are located before using this eBook.

-

-1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is

-derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not

-contain a notice indicating that it is posted with permission of the

-copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in

-the United States without paying any fees or charges. If you are

-redistributing or providing access to a work with the phrase "Project

-Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply

-either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or

-obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm

-trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.

-

-1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted

-with the permission of the copyright holder, your use and distribution

-must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any

-additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms

-will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works

-posted with the permission of the copyright holder found at the

-beginning of this work.

-

-1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm

-License terms from this work, or any files containing a part of this

-work or any other work associated with Project Gutenberg-tm.

-

-1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this

-electronic work, or any part of this electronic work, without

-prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with

-active links or immediate access to the full terms of the Project

-Gutenberg-tm License.

-

-1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary,

-compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including

-any word processing or hypertext form. However, if you provide access

-to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format

-other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official

-version posted on the official Project Gutenberg-tm website

-(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense

-to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means

-of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain

-Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the

-full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1.

-

-1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,

-performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works

-unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.

-

-1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing

-access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works

-provided that:

-

-* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from

-  the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method

-  you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed

-  to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has

-  agreed to donate royalties under this paragraph to the Project

-  Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid

-  within 60 days following each date on which you prepare (or are

-  legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty

-  payments should be clearly marked as such and sent to the Project

-  Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in

-  Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg

-  Literary Archive Foundation."

-

-* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies

-  you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he

-  does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm

-  License. You must require such a user to return or destroy all

-  copies of the works possessed in a physical medium and discontinue

-  all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm

-  works.

-

-* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of

-  any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the

-  electronic work is discovered and reported to you within 90 days of

-  receipt of the work.

-

-* You comply with all other terms of this agreement for free

-  distribution of Project Gutenberg-tm works.

-

-1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project

-Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than

-are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing

-from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of

-the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set

-forth in Section 3 below.

-

-1.F.

-

-1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable

-effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread

-works not protected by U.S. copyright law in creating the Project

-Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm

-electronic works, and the medium on which they may be stored, may

-contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate

-or corrupt data, transcription errors, a copyright or other

-intellectual property infringement, a defective or damaged disk or

-other medium, a computer virus, or computer codes that damage or

-cannot be read by your equipment.

-

-1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right

-of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project

-Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project

-Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project

-Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all

-liability to you for damages, costs and expenses, including legal

-fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT

-LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE

-PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE

-TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE

-LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR

-INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH

-DAMAGE.

-

-1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a

-defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can

-receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a

-written explanation to the person you received the work from. If you

-received the work on a physical medium, you must return the medium

-with your written explanation. The person or entity that provided you

-with the defective work may elect to provide a replacement copy in

-lieu of a refund. If you received the work electronically, the person

-or entity providing it to you may choose to give you a second

-opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If

-the second copy is also defective, you may demand a refund in writing

-without further opportunities to fix the problem.

-

-1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth

-in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO

-OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT

-LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.

-

-1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied

-warranties or the exclusion or limitation of certain types of

-damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement

-violates the law of the state applicable to this agreement, the

-agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or

-limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or

-unenforceability of any provision of this agreement shall not void the

-remaining provisions.

-

-1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the

-trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone

-providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in

-accordance with this agreement, and any volunteers associated with the

-production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm

-electronic works, harmless from all liability, costs and expenses,

-including legal fees, that arise directly or indirectly from any of

-the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this

-or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or

-additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any

-Defect you cause.

-

-Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm

-

-Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of

-electronic works in formats readable by the widest variety of

-computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It

-exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations

-from people in all walks of life.

-

-Volunteers and financial support to provide volunteers with the

-assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's

-goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will

-remain freely available for generations to come. In 2001, the Project

-Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure

-and permanent future for Project Gutenberg-tm and future

-generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary

-Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see

-Sections 3 and 4 and the Foundation information page at

-www.gutenberg.org

-

-Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary

-Archive Foundation

-

-The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit

-501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the

-state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal

-Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification

-number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary

-Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by

-U.S. federal laws and your state's laws.

-

-The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West,

-Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up

-to date contact information can be found at the Foundation's website

-and official page at www.gutenberg.org/contact

-

-Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg

-Literary Archive Foundation

-

-Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without

-widespread public support and donations to carry out its mission of

-increasing the number of public domain and licensed works that can be

-freely distributed in machine-readable form accessible by the widest

-array of equipment including outdated equipment. Many small donations

-($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt

-status with the IRS.

-

-The Foundation is committed to complying with the laws regulating

-charities and charitable donations in all 50 states of the United

-States. Compliance requirements are not uniform and it takes a

-considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up

-with these requirements. We do not solicit donations in locations

-where we have not received written confirmation of compliance. To SEND

-DONATIONS or determine the status of compliance for any particular

-state visit www.gutenberg.org/donate

-

-While we cannot and do not solicit contributions from states where we

-have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition

-against accepting unsolicited donations from donors in such states who

-approach us with offers to donate.

-

-International donations are gratefully accepted, but we cannot make

-any statements concerning tax treatment of donations received from

-outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.

-

-Please check the Project Gutenberg web pages for current donation

-methods and addresses. Donations are accepted in a number of other

-ways including checks, online payments and credit card donations. To

-donate, please visit: www.gutenberg.org/donate

-

-Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works

-

-Professor Michael S. Hart was the originator of the Project

-Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be

-freely shared with anyone. For forty years, he produced and

-distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of

-volunteer support.

-

-Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed

-editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in

-the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not

-necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper

-edition.

-

-Most people start at our website which has the main PG search

-facility: www.gutenberg.org

-

-This website includes information about Project Gutenberg-tm,

-including how to make donations to the Project Gutenberg Literary

-Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to

-subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.

+*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 65607 ***
+
+Ambrus Zoltán Munkái
+
+IV. KÖTET
+
+BERZSENYI BÁRÓ ÉS CSALÁDJA
+
+Ambrus Zoltán Munkái
+
+IV.
+
+BERZSENYI BÁRÓ ÉS CSALÁDJA
+
+TOLLRAJZOK A MAI BUDAPESTRŐL
+
+BUDAPEST MDCCCCVI
+
+VIII., ÜLLŐI-ÚT 18. SZÁM.
+
+RÉVAI TESTVÉREK
+
+IRODALMI INTÉZET R.-T.
+
+Ambrus Zoltán
+
+
+
+
+
+
+BERZSENYI BÁRÓ ÉS CSALÁDJA
+
+TOLLRAJZOK A MAI BUDAPESTRŐL
+
+BUDAPEST MDCCCCVI
+
+VIII., ÜLLŐI-ÚT 18. SZÁM.
+
+RÉVAI TESTVÉREK
+
+IRODALMI INTÉZET R.-T.
+
+AZ ÖSSZES JOGOK FENTARTÁSÁVAL.
+
+Révai és Salamon könyvnyomdája, Budapest, VIII., Üllői-út 18.
+
+
+
+
+I.  CSÜTÖRTÖKÖN ÖTTŐL HATIG.
+
+– Zsúr Berzsenyiéknél. Díszlet és rendezés: minden, mi jó és drága. Egy
+kicsit sok is; de egészben bizonyos választékosság. A zsúron ez
+alkalommal a következők szerepelnek: –
+
+1. Berzsenyi Jacques. Feje a hires Loew és Berzsenyi czégnek. Mr. Dewey
+álnév alatt futtat; az ő lovai azok, a melyek eladó versenyekben se
+jönnek be soha. Mindig jó kedély; a franczia szavakat már helyesen ejti.
+Pénz, mint köles. Alantasai a békásmegyeri admirálnak csúfolják.
+
+2. Berzsenyi mama. Bánatosan kövér; nagyon boldogtalanná teszi, hogy
+sokat kell öltözködnie. Hangversenyeken még ma is elég jól fest; akkora
+boutonok, mint az öklöm. Egyébként jelentéktelen.
+
+3. Berzsenyi Blanka. Azt mondják s elhitte, hogy nagyon okos. Nem
+annyira szívtelen, mint inkább fennhéjázó. Egyetlen gyöngéje, hogy
+bolondul a művészetekért. Szerelmes egy kitünő iróba, azzal a
+föltétellel, hogy az illető tagja lesz a főrendiháznak.
+
+4. Berzsenyi Elza. Szeczessziós leány, a mi itt azt jelenti, hogy
+gyakran eljár a szája. Rajong mindenért, a mi természetes és igaz.
+Gyűlöli a pózt s nagyon sok süteményt eszik.
+
+5. Héthársyné. Született Szilassy bárónő. Unokahuga Szilassy Plátó
+bárónak, a kitünő államférfiúnak. Berzsenyiék igen büszkék rá. Szeretnék
+rámába foglalni és felakasztani a szalon falára. Mindig a kaszinóból
+jön.
+
+6. Soroksáry Miska gróf. Czímzetes segédfogalmazó. Nagyon szeretné
+elvenni Blankát, esetleg »az Elzát.« Nincsenek kilátásai, de azért
+szívesen látják, mert egyike azoknak a szeretetreméltó fiataloknak, a
+kik se nem osztanak, se nem sokszoroznak, ellenben mindenütt ott vannak.
+
+7. Bertalan Dóri. Jogtanácsos és czégjegyző egy iszonyatosan előkelő
+banknál. Nagyszerű jövő. A férjjelölt ideálja. Tudja az értékét, s bár a
+bajusza észbontó, alkalomadtán vicczes.
+
+8. Rejtvényi Elek. A _Szeczesszió_ czímű heti lap segédszerkesztője.
+
+Elza (leteszi Marcel Prévost regénygyáros urnak legujabb regényét: a
+»Nyakatekert herczegnő« czímű kötetet): – Ez a fiú tetszik nekem; jól
+ír, röviden és csak azt, a mi szükséges. Tudja, mi érdekli az embert, és
+nem okoskodik sokat. De van egy nagy hibája. Nem meri nevén nevezni a
+gyermeket. Hiába, a férfi gyáva marad, a míg lélekzik, még Párisban is.
+(Jön Soroksáry gróf.) Jó napot Miska!
+
+Soroksáry. – Jó napot, Elzácska!
+
+Elza. – Milyen furcsán néz rám!
+
+Soroksáry. – Még soha se voltunk így, egyedül, Elzácska! Muszáj magának
+megvallanom valamit. Muszáj megmondanom, hogy én vagyok a
+legboldogtalanabb ember a világon!
+
+Elza. – Tudom. A Blanka, mi?… (Soroksáry igent int). Előttem eddig is
+hiába kasirozta a dolgot. Én úgy teszek, mintha semmit se látnék, de
+azért néztem magukat a paravent mögül.
+
+Soroksáry. – Nem képzeli, hogy a Blanka milyen rosszúl bánik velem! A
+multkor is, az operában, egy tekintete se volt számomra…
+
+Elza. – Hja, édesem, annak maga az oka.
+
+Soroksáry. – Hogyhogy?
+
+Elza. – Hát, kérem, az ember vagy udvarol vagy kritizál. Magának mindig
+más véleménye van a szinésznőkről, mint Blankának.
+
+Soroksáry. – Becsületszavamra mondom, hogy alkalmazkodom. Higyje el,
+Elzácska, soha se élt ember a világon, a ki olyan sokszor és olyan
+arczátlanúl tagadta volna meg, a mit mondott, mint én: Soroksáry
+Mihály!…
+
+Elza. – De mindig későn.
+
+Soroksáry. – Mit, későn! Csak később. Voltaképpen nem csinálok egyebet,
+csak visszhangozom, a mit Blanka mondott.
+
+Elza. – Igen, akkor, mikor Blanka már megváltoztatta a véleményét.
+
+Soroksáry. – Tehetek róla? Ez az én tragikumom!
+
+Elza. – S mit tegyek én ebben az ügyben?
+
+Soroksáry. – Protezsáljon egy kicsit!
+
+Elza. – Az nem olyan könnyü. Maga ellen egyéb kifogás is van.
+
+Soroksáry. – S mi volna az?
+
+Elza. – Beszéljünk nyiltan. Maga másfelé is angazsálta magát!
+
+Soroksáry (ártatlanul). – Én?
+
+Elza. – Őszinte legyek, vagy ne legyek őszinte? Ha igen, hagyjon fel a
+komédiázással.
+
+Soroksáry. – Nem értem.
+
+Elza. – Maga, igaz, hogy csak másod sorban, a Naphegyi Tinkának is
+udvarol. Különben a tény nem fontos, csak a körülmények graválók.
+
+Soroksáry. – Most még kevésbbé értem.
+
+Elza. – Jó, én felborított kártyákkal játszom. Az, hogy maga a talonban
+ott tartogat valakit, az lényegtelen. Mai nap az épouseuröknél ez már
+nem szokatlan. De hogy ez az illető a Naphegyi Tinka legyen, ez súlyos.
+
+Soroksáry. – Mintha kinai nyelven beszélne, annyira nem értem.
+
+Elza. – Ne tettesse magát! Hogy jön össze a Blanka a Naphegyi Tinkával?!
+A ki szükségben a Naphegyi Tinkával is megelégszik, az ne emelje fel a
+szemét egy Berzsenyi Blankára!
+
+Soroksáry. – Komolyan beszél? Hogy jövök én a Naphegyi Tinkához?
+
+Elza. – Letagadja, hogy ott lovagol másod sorban? Jó; ez a maga dolga.
+Én csak annyit mondok, hogy: Blankának derogál egy sorban lenni a
+Tinkával.
+
+Soroksáry. – Lári-fári. Blanka azért nem akar tudni rólam, mert elémbe
+vágott valaki. Ez a Bertalan, vagy hogy hívják.
+
+Elza. – Magát rettenetesen rosszúl informálták. A Bertalan csak a mama
+favoritja. Megmondjam, hogy ez idő szerint ki a komoly konkurrens?
+
+Soroksáry. – Ha van egy kis bizalma hozzám.
+
+Elza. – Hát megmondom, mert én jó fiú vagyok. Az illető: Rejtvényi Elek,
+tehetséges ifjú költőnk, a »Szeczesszió« szerkesztője.
+
+Soroksáry. – Maga tréfát űz velem.
+
+Elza. – Ugy nézek én ki, mint a ki tréfál? Fiam, én olyan komoly vagyok,
+mint a »Pompes funèbres«. Tudja meg tehát titok pecsétje alatt, hogy
+Blanka népszínművet ír, s ebben a munkában Rejtvényi segédkezik neki…
+
+Soroksáry. – Ugyan ne mondja!…
+
+Elza. – Csitt!… A Blanka hangját hallom!…
+
+(Jönnek: Blanka és Bertalan Dóri.)
+
+Bertalan. – Annyi bizonyos, hogy Párisban sokkal jobban tetszett, mint
+itt, a Vígszinházban.
+
+Blanka. – Egyszerűen botrány, hogy előadják. (Üdvözlések.) Ebben talán
+még Soroksáry is egyet fog érteni velem.
+
+Soroksáry. – Tessék?
+
+Blanka. – Arról van szó, hogy mit szól a Vígszinház új darabjához?
+
+Soroksáry. – Én azt gondolom, a mit maga gondol.
+
+Bertalan. – Különben a lapok is mind levágják.
+
+Elza. – Mert az összes kritikusok képmutatók, nyomorult képmutatók! Az
+ember azt hinné, hogy böjtben és imádkozásban nőttek fel, pedig
+esztetikai ismereteiket nem az egyetemen, hanem a szeparékban szerezték!
+Ismerem ezeket a szép maszkokat. Megírják a förmedvényeiket, leteremtik
+a romlott francziákat, s aztán rohannak az Orfeumba! Igazán, ha egy pár
+becsületes leány nem volna, ennek a szegény Feydeaunak éhen kellene
+elpusztulnia!
+
+Blanka. – Megint csak úgy beszélsz a levegőbe!
+
+Elza. – Ugy beszélek, mint közönség. Én nem írok színdarabokat s nem
+irigykedem a francziákra.
+
+Blanka (Bertalanhoz). – Ő nagysága tudniillik azzal gyanusít, hogy
+színdarabokat írok.
+
+Elza. – Nincsen abban szégyen.
+
+Soroksáry. – Mért ne, ha az ember ráér?
+
+Blanka. – Van ugyanis egy barátnőm, a kinek nagy tehetsége van az
+íráshoz; ennek a terveiről volt szó. Igaz, Dóri, erről jut eszembe…
+Kérdezni akarok magától valamit.
+
+Bertalan. – Parancsoljon.
+
+Blanka. – A barátnőm alighanem pályadíjat fog nyerni egy munkájával. A
+pályadíjat persze jótékony czélra szánta. Mondja, milyen czélra volna a
+legalkalmasabb?
+
+Elza. – Hallod, ez eredeti! Azt már hallottam, hogyha az ember sajnálja
+a pénzét s mégis nagylelkű akar lenni, küld természetben: tépést,
+szivarvéget, elhasznált levélbélyeget. De színdarabot ajándékozni
+jótékony czélra, ez uj!
+
+Blanka. – Kimélj meg a vicczeidtől.
+
+Bertalan (éllel). – Legjobb lesz, ha szemérmes szegényeknek adja.
+Iróknak, szerkesztőknek.
+
+Blanka. – Maga Rejtvényit akarja előttem eláztatni? Nos én nem ugrom. A
+talentum mindig talentum marad.
+
+Elza. – A talentumnak fölösleges gyakran fürdenie. A szép pongyolában is
+szép.
+
+Soroksáry. – Különben is a szemérmes szegények már kimentek a divatból.
+
+Blanka. – Aztán meg az adománynak nyilvánosnak kell lennie. Senkinek sem
+szabad azt képzelnie, hogy barátnőm a díjat elfogadta. (Berzsenyi
+belép).
+
+Elza. – Itt a mi jó papánk!
+
+Berzsenyi. – Szervusztok!… (üdvözlések.) Szervusz, Miska!… (Elzához:)
+Te, láttad már a _Sport_ot?
+
+Elza. – Nem.
+
+Berzsenyi (előveszi háta mögül a berlini Sport legujabb számát.) – Közli
+a kontinens összes nyertes istállóinak a lisztáját. Legelül vannak
+Caillault és de Brémond 880,000 és 660,000 frankkal, leghátul én 50
+korona nyereséggel. Nézd: »Mr. Dewey… 000,050.« Ezt az 50 koronát _White
+Rose_-nak a harmadik helye hozta a kisujszállási handicapben; mindig
+mondtam, hogy _White Rose_ a legjobb lovam.
+
+Bertalan (nem minden irónia nélkül.) – És ez ötvenezer forintba kerül
+évenkint?
+
+Berzsenyi. – A manager-rel együtt annyiba. De ez nem kidobott pénz. Az
+őrnagy egyébként is hasznomra van. Nagy az ismeretsége… (kijavítja
+magát:) a szakkörökben. Különben jó, hogy nem nyertem még néhány száz
+koronát. Így a lisztának a legfeltünőbb helyén vagyok; mindenkinek meg
+kell látnia a nevemet. Ez majdnem annyi, mintha én nyertem volna a
+legtöbbet.
+
+Blanka. – Már az igaz, hogy derék managered van! Soha még csak egy
+vigaszversenyt se tudsz megnyerni!
+
+Elza. – Valld meg őszintén, papa, te csak azért tartasz managert, hogy
+akármikor elcsaphass egy valóságos, igazi őrnagyot, a ki bár kvietált,
+egyszer mégis csak őrnagy volt.
+
+Berzsenyi. – A managert azért tartom, hogy tanácsoljon. Arról nem
+tehetek, hogy mindig rossz tanácsot ad.
+
+Soroksáry. – És így minden lovad annyiba kerül, mint egy miniszteri
+osztálytanácsos.
+
+Berzsenyi. – Hogy rosszúl képezi ki az én lovaimat, jól van, nem bánom!…
+De ha már az én lovaim nem nyernek, nyernék legalább én az idegen
+lovakon!… Egy pár száz forintot visszahozni az ötvenezerből, szintén
+valami. De szó sincs róla. Az őrnagy mindig rosszúl tipel.
+
+Elza. – Hálátlan vagy, papa; a multkor is megütöttél egy nagy
+meglepetést, és öt forintra nyolczvanhármat kaptál.
+
+Blanka (Soroksáryhoz:) – Azért nem vettem észre magát, mert nem is
+néztem arra a vidékre. A Naphegyi Tinka engem nem érdekel annyira, mint
+magát; az operában csak nem fogom őt nézni a _Walkürök_nél!…
+
+Soroksáry. – Akkor nem is voltam benn a Tinkáéknál.
+
+Blanka. – Megjegyzem, hogy attól előkerülhetett volna.
+
+Soroksáry. – Egy egér se tudott volna beférni a páholyukba.
+
+Bertalan (megkezdett társalgást folytatva, Berzsenyihez). – Tudod, ez
+éppen olyan gazdasági szükség, mint például, hogy Transzválnak angol
+uralom alá kellett kerülnie…
+
+Elza. – Ne jöjjön nekem elő az angolokkal. Még a regényeiket sem
+olvasom, annyira utálom őket a szegény búrok óta.
+
+Berzsenyi. – Fiam, te ehhez nem értesz. Ez nem humanitás, ez
+kereskedelem.
+
+Bertalan. – Tessék! Tegnap még rövid ruhát viselt és a krémes fánkért
+lelkesedett! Huszonnégy óra mulva a búrokért lelkesedik és politizál az
+idős urakkal!
+
+Elza. – Ó, kérem, én már régen benne vagyok a politikában! Tudja-e, hogy
+én vagyok az egyik a magyar nők közül, a kik Krüger elnököt annak idején
+üdvözölték?
+
+Bertalan. – És hogy jött maga Krüger elnökhöz?
+
+Elza. – Sehogy. A Hirschler Zelmával kuncsorogtunk az utczán…
+
+Blanka. – Mit csináltatok?
+
+Elza. – Kuncsorogtunk.
+
+Blanka (Soroksáryhoz.) – Ez a leány úgy beszél, mint egy kutyamosó.
+
+Elza (folytatva). – S a mint a főposta előtt megyünk, mendegélünk, a
+rikkancsok azt kezdték kiabálni, hogy az angolokat nagyon megverték.
+Nagyon megörvendtünk a Zelmával, bementünk a telegráf-hivatalba, s
+feladtunk egy sürgönyt az öregnek, Pretoriába: »A magyar nők nevében
+üdvözöljük, Berzsenyi Elza, Hirschler Zelma.«
+
+Berzsenyi. – Szép diplomacziai bonyodalmakat csinálhattál volna nekem
+ezzel a meggondolatlan heveskedéssel!… És mit szóltál volna ahhoz, ha a
+búrok egy szép nap megszorúlnak, s azt mondják magukban: »Van nekünk egy
+barátunk Budapesten, bizonyos Berzsenyi, és az átnyujthatna nekünk egy
+kis hadi kölcsönt?!…«
+
+Elza. – Nem féltelek én téged!
+
+Berzsenyi. – Aztán nem szeretem, hogy olyan sokat mutatkozol ezzel a
+Hirschler leánynyal. Kicsodák, micsodák ezek a Hirschlerék? Ez az öreg
+Hirschler Menyus, az ő hédervári predikátumával, egy utolsó rangú
+parvenű.
+
+Elza. – Papa, te mindenkit lenézel, a kinek tiz forinttal kevesebb
+vagyona van, mint neked.
+
+Berzsenyi. – Gyermekem, az embernek mindig igaza van, ha valakit lenéz.
+Nem lehet elég embert lenézni, ezt jegyezd meg magadnak.
+
+(Megjelenik: Rejtvényi Elek, a »Szeczesszió« czímü hetilap
+segédszerkesztője. Önérzetes tekintet, patinás mosdatlanság és párisi
+nyakkendő.)
+
+Blanka. – Papa, bemutatom neked Rejtvényi Elek urat, a kinek már
+bizonyosan hallottad a nevét. Ő az a nagy tehetségű fiatal költő, a
+kiről az utóbbi időben annyit beszéltünk.
+
+Berzsenyi (jóságosan). – No hát az nem baj, nem baj. Az ember minden
+pályán boldogulhat, csak tisztességes legyen. Hála Istennek, nem a pálya
+teszi az embert, hanem megfordítva. Ismertem például nagyon tisztességes
+embereket, a kik a jockey-pályán működtek. Itt volt ez a Rumbold. Nagyon
+derék ember volt; kitörte a nyakát.
+
+Blanka. – De papa, Rejtvényi úr költő, és…
+
+Berzsenyi. – Az nem tesz semmit; azért szívesen látom. (Ujra megrázza
+Rejtvényi kezét).
+
+Rejtvényi (leküzdi zavarát, Blankához). – Nagysád már meggyőződött róla,
+hogy melyikünknek volt igaza?
+
+Blanka. – Igen, ön nyerte meg a fogadást. (Berzsenyihez). Nem akartam
+elhinni, hogy Petőfi összes halhatatlan művei egy koronáért kaphatók.
+(Rejtvényihez). Már meg is vettem az egy koronás Petőfit.
+
+Berzsenyi. – Hogyan, te egy koronás könyveket vásárolsz nekem? Én
+Petőfit helyeslem, mert műveltség kell a népnek, de nem szeretném, ha
+azt mondanák mirólunk, hogy a könyvvásárlásban fukarkodunk. A pénz is
+kötelez, barátom. Vásárolj díszműveket, albumokat, rókavadászokat, vagy
+rococo-jeleneteket ábrázoló drága könyveket, de ne vásárolj egy koronás
+kiadványokat. Ezt a költők se helyeslik, mert akkor miből éljenek meg a
+költők, ha te is csak egy koronát juttatsz a haza oltárának, nem igaz?
+
+Rejtvényi. – Ó, kérem…
+
+Berzsenyi. – Vagy ha már éppen ez a könyv kell neked, vásárolj belőle
+ezer példányt, s oszd ki Megyeren a nép között. Igen czélszerű, ha a nép
+részegeskedés helyett Petőfit olvassa. Hadd tudják meg a parasztok is,
+hogy szorgalommal mire viszi az ember.
+
+Blanka. – Nagyon sajnálom, hogy nem mutathatom be a mamának. De ő még a
+_Kék kereszt_-egyesületben van, a hol osztály-elnök.
+
+Rejtvényi. – Hogyan? _Kék kereszt_ is van?!…
+
+Berzsenyi. – Igen hasznos egyesület ez, melyre a költőknek fel kellene
+hivniok a nép figyelmét. Helyesli ön a részegséget? Ugy-e nem? Lássa, ez
+ellen küzd a _Kék kereszt_. És pedig igen egyszerű eszközzel. Üdítő
+italokat mér ki alkohol helyett, aludttejet, limonádét, mindent, a mit
+ön akar. Vannak munkások, a kik három, hat, kilencz, sőt tizenkét
+krajczár ára pálinkát isznak meg egy ülésen. Már most azt kérdem öntől,
+ha minden munkás csak kilencz krajczárt tesz félre naponkint, nem
+szerezheti-e meg szerdán és szombaton egy-egy csésze kitünő tea
+élvezetét? S a tea nem támadja meg a munkaképességet, a mi oly bosszantó
+a gyárosra nézve, és ellenkezőleg fokozza a józanságot s erősíti a
+kedélyt. Lássa, erről ön egy igen czélszerű költeményt írhatna.
+
+(Berzsenyiné megjelenik.)
+
+Elza. – Megjött Benoiton mama!… Mama, mama, hol maradtál olyan sokáig?
+
+Blanka (Berzsenyihez). – Ezt a leányt ugyan megneveltétek!
+
+Berzsenyi mama (miután kezet nyujtott Soroksárynak és Bertalannak). –
+Már régen itthon vagyok, de az előszobában elfogott a Kovács, régi
+szobalányunknak, a Züzannak a férje. Alig tudtam tőle szabadulni. Azt
+akarja, hogy keresztanyja legyek a gyerekének. Mit csináljak vele?
+
+Berzsenyi. – Adj neki pénzt.
+
+Elza. – Ellenkezőleg; kereszteltesd meg a kis férget!
+
+Bertalan. – Csak aztán úgy ne járjanak vele, a hogy a Várai-Fejér járt.
+
+Berzsenyi. – Hogy járt a Várai-Fejér?
+
+Bertalan. – Várai-Fejérnek a jockey-ja: Lightwood egy szép nap apának
+érezte magát. Keresztapának elhívja a Várai-Fejért, s mindenekelőtt
+elmennek az anyakönyvvezetőhöz. Ez előveszi a protokolumot, mire a
+Lightwood azt mondja neki, hogy írja be a kis lányt ezen a néven:
+Lightwood Nénémasszony. Az anyakönyvvezető persze azt hitte, hogy a jó
+fiú megbolondult. Lightwood erre előadja, hogy náluk, Angliában, ez már
+így szokás; a jockeyk többnyire a legkedvesebb versenylovaikról nevezik
+el az ivadékaikat. Mornington Cannon például egy Mornington nevű lótól
+kapta a nevét. És így tovább. Az anyakönyvvezető megmagyarázta neki,
+hogy a mi szokásaink nem engedik meg az effélét. De Lightwood csak
+tovább alkudozott: »Talán Lightwood Sárgarigó lehetne?« Képzeljék el a
+Várai-Fejért.
+
+Berzsenyi. – Nekem mindig nevetnem kell, ha a Várai-Fejérre gondolok.
+Egy ember, a ki a kávéházban ellopja a czukrot s két milliót veszít a
+fekete szombaton.
+
+Elza. – Az bizonyos, hogy a mama nagyot nézne, ha Kovács kijelentené a
+pap előtt, hogy a kis szobalánynak ezt a nevet akarja adni:
+»Czirokseprő«.
+
+Blanka. – Látják, én egy cseppet se találnám nevetségesnek, ha szokássá
+válnék, hogy az emberek a kedves foglalkozásuk köréből választanának
+nevet a gyermeküknek. Egy költő példáúl miért nem nevezhetné a leányát
+Elégiának?! Alanyi Elégia! – nem is hangzanék rosszúl. És mond annyit,
+mint Miczi vagy Rusi.
+
+Berzsenyi. – No, én csinos neveket adhattam volna nektek! Mit szólnátok
+hozzá, ha ma így hívnának benneteket: »Berzsenyi Gabona« és »Berzsenyi
+Katonaélelmezés«?!…
+
+Bertalan. – Barátnéjuk, a Zelma, még rosszabbul járt volna. Azt biztosan
+»Hirschler Ganzgyár«-nak neveznék, mert az apjának a Ganzgyár-részvények
+a legszebb emlékei.
+
+Berzsenyi mama. – De nini, a mi kedves Héthársynénk! (Általános mozgás.)
+
+Héthársyné (jön, lát és győz. A haja ezúttal aranyszőke; az első
+pillanatra: mintha a tulajdon unokatestvére volna). – Csak egy perczre
+jövök, kedveseim; várnak a választmányban. A bíbornok elnököl, s az öreg
+urat nem szeretem várakoztatni… Igaz, beszéltem a miniszternével… Nini,
+a jó Berzsenyi!… Jó napot, jó napot!
+
+Blanka. – Kedves Ida!…
+
+Héthársyné (mint a nap, mindenüvé süt). – Neked, édes Blankám, egy pár
+szót kell mondanom… Hogy van, Elzácska?… (Berzsenyi mamához.) Tehát
+eljöttök, ugy-e? Vagy még nem is mondtam? Szerdán egy kis _raut_ lesz
+nálam…
+
+Berzsenyi mama. – Mondd, édes Idám, csakugyan igaz?…
+
+Héthársyné. – A főherczeg házassága? Sajnos, édesem, szóról szóra igaz.
+
+Berzsenyi mama. – Az ember nem érti. Mésalliance, mésalliance, jó, de
+ekkora mésalliance!… Ilyenek még sem történtek azelőtt.
+
+Héthársyné. – És ha tudnátok, kedveseim, hogy a fenségek bennünket, még
+a herczegnőket is, éppen úgy lenéznek, mint a hogy ti lenézitek a
+szolgaszemélyzetet!… Bizony glédába kell állnunk előttük… s ha mindössze
+ennyi volna!
+
+Berzsenyi mama. – Mi lesz a világból, ha ez tovább is így tart?! Végtére
+nem lesznek igazi főherczegek, félvér lesz mindenki, a legelőkelőbbek
+is!…
+
+Héthársyné. – De pá, édeseim, az én alelnöknőm már bizonyosan
+türelmetlenkedik… (Elvitorlázik; a többiek is egyenkint. Csak Elza és
+Berzsenyi maradnak a teremben.)
+
+Berzsenyi. – Várj csak, kérni akarlak valamire. Ma este egy nagy
+csomagot hoznak ide; vedd át, s vitesd be a dolgozó szobámba. Gondod
+legyen rá, hogy senki ki ne bontsa. (Sugva.) Ez anyád karácsonyi
+ajándéka. Egy kép.
+
+Elza. – A te arczképed?
+
+Berzsenyi. – Ez egy kicsit sablonos lett volna. Nem, _White Rose_ képe.
+Lefestettem _White Rose_t, abban a momentumban, mikor a Kisujszállási
+Handicap után lemossák róla az izzadságot. Nagyon szép munka, meg vagyok
+elégedve vele. Nem állatfestővel pingáltattam, hanem egy
+portraitistával. Remélem, anyád örülni fog neki.
+
+Elza. – Hogyne, papa, hogyne.
+
+Berzsenyi. – Remélem is. Közel háromszázezer forint néz le reánk erről a
+vászonról.
+
+
+
+
+II.  ASZFALTBETYÁROK.
+
+– Esti fél tíz óra. Az ebédlőben – borongósan szeczessziós stil – három
+izgatott alak: _Berzsenyi mama_, _Blanka és Berzsenyi papa_. –
+
+Berzsenyi mama. – Ez már mégis hallatlan! Pont fél tíz és még most sincs
+itthon!… Nincs más hátra, el kell menni a rendőrségre.
+
+Blanka. – Igen, hadd tudják meg Bécsben is, hogy Berzsenyi Elza
+kisasszony valami rettenetes ostobaságot követett el, az isten tudja
+mit!
+
+Berzsenyi papa. – Blanka, ne beszélj így! A leányomat ne bántsa senki, a
+másik leányom se!
+
+Berzsenyi mama. – Ez meg itt szaval! Jacques, ne boszants, nem vagyunk a
+Nemzeti Szinházban.
+
+Blanka. – De hát mi történhetett vele? Ebéd óta senki se látta; egy szó
+nem sok, annyit se szólt, csak eltünt. S annyi bizonyos, hogy délután
+fél háromkor nem szokták a leányokat elrabolni!
+
+Berzsenyi mama. – Úgy beszélsz, mintha egy cseppet se aggódnál, s csak a
+káröröm szólna belőled.
+
+Blanka. – Köszönöm szépen! Én jobban restellem a dolgot, mint ti. S
+éppen csütörtökön! Az első nagy _raut_ napján! Mert ez a mai nap nem
+volt közönséges zsúr; vendégeink azt hihették, hogy a hölgykaszinóban
+vannak. Két báróné, hárman a _Hólapda_ társaságból, egy miniszterné… a
+volt iskolatársak társasága csak úgy sáppadozott az irigységtől. S ez a
+boldogtalan leány épp egy ilyen napon szökik el nekünk! Szépen
+neveltétek a leányotokat, mondhatom!
+
+Berzsenyi mama. – Hallgass, mert úgyis mindjárt migrainet kapok az
+aggodalomtól.
+
+Berzsenyi papa. – Nem voltam ilyen izgatott másfél esztendő óta. Csak
+akkor éreztem valami ilyenfélét, mikor _Dom Sebastian_ elbukott a rákosi
+akadályversenyben, s eleinte azt hittük, hogy kitörte a lábát. Hárman
+indultak a versenyben: _Ne szólj szám_, _Weaner Kind_ és _Dom
+Sebastian_. Az elsőn Williamson ült, az enyimen Kucsera. Egy darabig
+igen jól vették az akadályokat, de a hogy a nagy árokhoz értek, _Dom
+Sebastian_, a ki vezetett…
+
+Berzsenyi mama. – Ugyan hagyj békét! Nincs jobb dolgod, mint hogy ilyen
+ostobaságokkal boszantasz?… (Csöngetés hallatszik; mindnyájan
+hallgatóznak.) Ő az! No végre! Már majdnem szívdobogást kaptam az
+ijedtségtől.
+
+Berzsenyi papa. – Ugy-e megmondtam, hogy semmi okunk nyugtalankodni! A
+mit az én leányom tesz, az jól van téve.
+
+Blanka. – Látszik, hogy csak az apja vagy, s nem a férje.
+
+Elza (bejön). – Itt vagyok. Hagytatok-e valami vacsorát?
+
+Berzsenyi mama. – Hol voltál, szerencsétlen gyermek?
+
+Elza (egyszerűen). – Az aszfaltbetyár-intézményt tanulmányoztam.
+
+Blanka. – Tessék?
+
+Berzsenyi mama. – Szent isten, csak nem történt valami kellemetlenséged?
+
+Elza (nyugodtan). – Semmi. Szót se érdemel az egész. De meghalok éhen;
+dél óta nem ettem egyebet, mint három vagy négy darabka süteményt.
+
+Berzsenyi mama. – Egyél és beszélj. Hol jártál?
+
+Elza. – Ne vágjatok olyan ijedt arczot. Délután a Zelmánál voltam, s
+aztán egyedül kuncsorogtam az utczán.
+
+Berzsenyi mama. – Gyönyörű história. S ezt ilyen jó képpel mondod?
+
+Elza. – Hát milyen képpel mondjam? (Eszik).
+
+Blanka. – Egyedül kuncsorgott az utczán! Szép! A korsó addig kuncsorog a
+kútra…
+
+Elza. – Szamár. (Eszik.) Mondom, nem flangálni mentem az utczára, hanem
+társadalomtudományi czélzattal. Tisztába akartam jönni az
+aszfaltbetyár-ügygyel.
+
+Blanka. – No, és tisztába jött vele a kisasszony?
+
+Berzsenyi mama. – Mi jutott eszedbe, boldogtalan?
+
+Elza. – A dolog úgy történt, hogy a Zelmánál elbölcselegtünk ezen a
+kérdésen. Azt mondom a Zelmának: »Nagyszerű! Gondoltad volna ezt? Én
+soha!«
+
+Berzsenyi papa. – Mit?
+
+Elza. – Hogy az aszfaltbetyár-intézmény ilyen elterjedt. Bámulatosnak
+találod, a mit mondok? A te lapodban olvastam!
+
+Berzsenyi papa. – De mi közöd van neked az aszfaltbetyárokhoz? Remélem,
+neked nem voltak efféle kalandjaid?
+
+Elza. – Hisz éppen ez az. Olvasom, olvasom a czikkeket és eltünődöm.
+Nagyszerű! Tehát vannak hölgyek, a kik nem tudnak végigmenni az utczán,
+a nélkül, hogy egy-két kalandjuk ne akadjon! Némelyiket mindennap
+megtámadja két-három aszfaltbetyár. Egy komoly ujság ankétet rendez, s
+felszólítja a közönséget, mondja el kiki, vajon mit lehetne tenni e
+társadalmi baj elhárítására? A kérdéshez hozzá szólnak: nők és férfiak,
+üldözött gerlék és szakértő aszfaltbetyárok. Azok elpanaszolják, hogy
+már nem tudnak hová lenni; tapasztalt, higgadt aszfaltbetyárok pedig jó
+tanácsokat adnak nekik. A testület e tapintatos jelesei valóságos
+reczeptet írnak, hogyan öltözködjék, viselkedjék, nézzen, járjon,
+siessen az a hölgy, a ki nem kívánja igénybe venni az aszfaltbetyárok
+szolgálatait. Mert így meg amúgy, mégis csak élniök kell szegényeknek;
+mi rossz van abban, kérem, ha egy nem egészen kitünő házból való fiatal
+ember, ismeretség híján, e nem szokatlan úton keres összeköttetéseket?!…
+
+Berzsenyi mama. – Miket beszélsz itt össze vissza?
+
+Elza. – Szóval, látom, a miről eddig sejtelmem se volt, hogy az
+intézmény rendkívül elterjedt, s hogy egy-két aszfaltbetyárnak ma már
+minden művelt család asztalán helyet kell foglalnia. A művelt nők már
+lélekzeni se tudnak a sok ostromtól. Némelyik annyira oda van, hogy az
+embernek kedve volna azt mondani: »Száli, te nem panaszkodol, Száli, te
+dicsekszel!«
+
+Berzsenyi papa. – Ne beszélj ilyen jockey-stilusban.
+
+Elza. – Azt mondom a Zelmának: »Barátom, ha Magyarország egész művelt
+nő-világa keservesen panaszkodik e társadalmi baj miatt, s ha vannak
+nők, a kiknek se éjjelük, se nappaluk, földön nincs nyugtok, s égben
+nincs várandóságuk az aszfaltbetyárok légióinak jóvoltából – ez
+tulajdonképpen iszonyú sértés ránk nézve. Mert mi elég csinosak volnánk,
+vagy mi, s nekünk még soha se volt efféle kalandunk.«
+
+Berzsenyi mama. – Még csak az kellene!
+
+Elza. – Erre a Zelma így felel: »Tudod, ez azért van, mert mi ritkán
+járunk egyedül; aztán meg kacsintani is kell nekik.« »Jó – mondom én –
+egyszer majd megpróbáljuk, de most pá, haza kell kefélnem a _rout_-ra.«
+Jövök, s a hogy jobbra-balra nézelődöm, eszembe jut, hogy minek várjam a
+Zelmát? Egyedül kóválygok; az alkalom kitűnő, kóvályogjunk tovább. S
+megindulok tanúlmányutamra.
+
+Berzsenyi mama. – Elment az eszed?
+
+Elza. – Légy nyugodt; három aszfaltbetyárt sétáltattam meg, de azért nem
+történt semmi bántódásom. Sőt, meg kell vallanom, eleinte sehogy se
+tudtam beugratni az ifiurakat. Öt percz alatt rájövök, hogy a testület
+egyáltalán nem reflektál olyan hölgyekre, a kiknek a toilettejéből
+családi vagyon néz ki. Mikor aztán látom, hogy a puszta megjelenésemmel
+nem tudom lépre csalni őket, eszembe jut, a mit a Zelma mondott:
+»Kacsintani kell nekik.« Ettől fogva úgy sétálgattam, mint egy
+operette-soubrette a színpadon. Csak éppen néger tánczot nem adtam elő.
+
+Blanka. – Ez a nő totál meg van őrülve.
+
+Elza. – Szüntesd könyűidet értem, szende hajadon, s hidd el, a piros
+bóbitás leányok nem forognak akkora veszedelemben, mint képzeled.
+Szóval, mögtapasztaltam az intézményt, s első kirándulásom alkalmával
+három aszfaltbetyárt gyüjtöttem. No, nincs mit dicsekednem velök. Az
+elsőről rövidesen le is mondottam. Mikor nagynehezen elszánta magát,
+hogy megszólít, végig mustrálom, s azt mondom neki, őszinte
+felháborodással: »Mit, maga még rendesen sincs öltözve, s
+aszfaltbetyárkodik? Hallja, előbb vásároljon tisztességes nyakkendőt!«
+Ötölt-hatolt valamit, de én nem irgalmaztam neki, s elutasítottam:
+»Ilyen rongyos ember! Szégyelje magát!« Ezalatt csoportosulni kezdtek
+körülünk, emberem zavartan mekegett valamit, megsajnáltam s szélnek
+eresztettem.
+
+Berzsenyi papa. – Vakmerő fruska! Hátha valami keményebb legénynyel
+kezdesz ki? Mi történik akkor? Mit képzelsz?
+
+Elza. – Semmi különös. Másodszor egy atlétába kötöttem bele. Ez már
+comme il faut volt és óvatos. Csak akkor kezdett ugrani, mikor egy
+mellékutczába vontattam. »Szép kis nénike!« – suttogott, de nem
+engedtem, hogy hosszasan részletezze az ajánlatát. »Ön téved – vágtam a
+szavába – s az, hogy ön ostoba, nem menti a tévedését. Vak ön, tisztelt
+idegen, hogy éppen engem akar megtisztelni az ismeretségével? Nos hát én
+nem szorultam rá, hogy az utczán szedjem fel az udvarlókat; a pénzére se
+szorultam semmiféle majomnak!«
+
+Berzsenyi mama. – Hallatlan ez a leány, hallatlan! S ez az én gyermekem
+volna?
+
+Elza. – Az atléta okvetetlenkedett; erre hamarjában megszólítok egy arra
+menő idősebb asszonyt: »Kérem, nagyságos asszonyom, védelmezzen meg
+ettől a tolakodótól. Úgy látszik, idegen szegény, s nem akarja
+megérteni, hogy maflának találom.«
+
+Blanka. – Tökéletesen Osztrigás Miczi.
+
+Elza. – A harmadik aszfaltbetyárt már nekem kellett bátorítanom.
+Elmondta, hogy mily elhagyatott életet él, s a fővárosban egy szegény
+ifjúnak mily nehéz a keresetéből kijönnie. Valahol csak kell spórolnia,
+nem igaz? Biztattam, hogy ne csüggedjen; majd csak talál egy önzetlen
+kebelt. Könnyűit persze nem törülhettem le, de igazat adtam neki, hogy
+ha az ember húsz forintot küld a mamájának havonkint, bizony nem igen
+költekezhetik az éjjeli kávéházakban. Igen barátságosan váltunk el.
+
+Berzsenyi mama. – Rettenetes!
+
+Elza. – Tanúlmány-utamat ezzel be is fejeztem, mert abból az
+eszmecseréből, a melyet utolsó kísérőmmel folytattam, már leszűrtem a
+keresett tanulságot. Tehát a sokat emlegetett társadalmi baj csakugyan
+létezik. Csakhogy ez a baj inkább a szegény aszfaltbetyárok baja, mint a
+védtelen hölgyeké. Mert a védtelen hölgyek közül azokat, a kik
+jómóduaknak és finnyásoknak látszanak, nem is meri megszólítani az
+aszfalt lakója, a többi védtelen hölgy pedig minden nagyobb emóczió
+nélkül megvédheti magát, a legrosszabb esetben: megvédhetik egymást. De
+mit tegyen a szegény aszfaltbetyár? Mit tegyen a szűk körülmények közt
+élő fővárosi ifjú, a ki takarékoskodni kénytelen, ismeretség,
+összeköttetés híján? Mit tegyen, ha érző keble van, bár szegény és
+elhagyatott? A virágnak megtiltani nem lehet.
+
+Blanka. – Mondhatom, büszkék lehettek a leányotokra!
+
+Elza. – Elég az hozzá, elhatároztam, hogy a Zelmával gyüjteni fogunk az
+egyetemi templomban a szegény aszfaltbetyárok javára.
+
+Berzsenyi mama. – Mars a szobádba, ne is lássalak! (Berzsenyi papához).
+Látod, Jacques, hova vezetett a majomszereteted? Tessék a nevelésed!
+
+Jacques (magában). – Nekem beszélhettek! Okos lány ez, csak az a kár,
+hogy huszár nem lehet belőle. Különben mindegy. Így is többet tud, mint
+az egész familia. Úgy tippel, mint egy trainer, s fogadni merek, hogy
+máris tudja, melyik ló fogja megnyerni a Pzsedzvit-handicapot.
+
+
+
+
+III.  A FEHÉRVÁRI BICSKA.
+
+– A nagy szalonban; öt óra után. A teás-asztal körül: _Héthársyné,
+Berzsenyi mama_ és _Soroksáry Miska_. _Héthársyné_ már semmit se tud
+kitalálni, a mivel kifejezhesse, hogy: pénze minden zsidónak van, de
+_Héthársyné_ már csak egy él a világon. _Berzsenyi mama_ asztmájának
+részleteiről tart nem éppen közérdekű előadást; _Héthársyné_ látható
+részvéttel és láthatatlan undorral hallgatja. _Miska_ gróf
+udvariasságból nagyokat köhög; e krákogás vigasztalni kívánja _Berzsenyi
+mamát_. De az ő részvéte is csak felszínes; titokban arra gondol: milyen
+jó az asszonyoknak, hogy a beszélgetésben nem követhet el az ember
+helyesírási hibát! Lám, _Berzsenyi mamát_ nem csúfolják ki, mint őt a
+minisztériumban, nyomorult napidíjasok. Közben _Blankára_ pislog, a ki
+_Berzsenyi papával_ egyetemben, _Rejtvényitől_ búcsúzkodik. –
+
+Berzsenyi papa (melegen szorongatja Rejtvényi kezét). – Szervusz,
+szervusz, szervusz. Gyere el máskor is, ne ülj mindig a kaszinóban. Ott
+kényelmesebb, de a vendégszeretet se kutya. Egyszerű emberek vagyunk, de
+becsületesek. (Rejtvényi el.) Szervusz, szervusz, szervusz. (Blankához.)
+Te, ki ez a fiatal ember?
+
+Blanka. – Mondtam már, hogy Rejtvényi Elek. Nagyon tehetséges fiatal
+író.
+
+Berzsenyi papa. – Azért megmosdhatnék néha. Különben nekem mindegy.
+
+Blanka. – De, papa, hová gondolsz? Rejtvényinek olajbarna teint-je van,
+a mi nagyon ritka és érdekes.
+
+Berzsenyi papa. – Ebben igazad van; engem legalább kiváncsivá tett, hogy
+vajon gőzfürdő után is ilyen szerecsen marad-e? És mit szokott írni ez
+az Othello?
+
+Blanka. – Verset, tárczát, vezérczikket, mindent. Nem olvastad a _Szabad
+Sajtó_ mai czikkét a magyar iparról? Olvasd el; mondhatom, kitünő czikk.
+Ő írta.
+
+Berzsenyi papa. – Ne beszélj! Nem hittem volna, hogy ilyen komoly fiatal
+ember. Látod, ez helyes, hogy egyszer megmondja a véleményét a magyar
+iparról. Mert az már igazán nem járja, a mit a kormány akar.
+Rákényszeríteni a kormánytól függő vállalatokra, hogy itthon vásárolják,
+a mit csak lehet, esetleg húsz perczenttel drágábban – ez ostobaság.
+Hogy én ezerkétszáz forinttal fizessem azt, a mit külföldön ezer
+forinttal megkaphatok, hallott valaki ilyet? Helyes, hogy kikelt ez
+ellen; látom, igazság-szerető ember. Nem rokonszenves, de
+igazság-szerető. El fogom olvasni a czikkét.
+
+Blanka. – Tudod, nem egészen azt írja, a mit te mondasz. Rejtvényi
+inkább azt sürgeti, hogy pártoljuk a magyar ipart, áldozatok árán is.
+Kikel azok ellen, a kik Londonból hozatják a ruhaszövetet s Párisban
+mosatják az ingeiket.
+
+Berzsenyi papa. – A fő az, hogy kimosassuk. Hol? az mellékes. Különben,
+ha megmondja az igazat a Nemzeti Kaszinónak, ez kibékít vele.
+
+Soroksáry (mint a kit darázs csipett meg). – Bocsánat, de a Nemzeti
+Kaszinó ártatlan ebben a dologban. Én legalább nem ismerek a kaszinóban
+senkit, a ki Párisba küldetné az ingeit. Egyáltalában, kissé különösnek
+találom, hogy ezek a meggondolatlan író urak folyton a Nemzeti Kaszinót
+piszkálják. Pártoljuk a magyart ipart, jó; de mért éppen a Nemzeti
+Kaszinó kezdje meg a dolgot? Mindig, minden téren a szegény mágnást
+molesztálják először. Én nem vagyok a Nemzeti Kaszinó tagja;
+tárgyilagosan beszélek.
+
+Blanka. – De, papa, csak nem fogsz agitálni a magyar ipar ellen? A
+miniszterné is pártját fogta a magyar iparnak. Eljár a boltokba s csak
+magyar tárgyakat vesz.
+
+Berzsenyi mama. – A miniszternének könnyű. A miniszterné ha kalotaszegi
+varrottasban jár, akkor is miniszterné marad.
+
+Berzsenyi papa. – A miniszterné eljárt volna a boltokba magyar tárgyakat
+vásárolni? Ez különös.
+
+Berzsenyi mama. – Hiszen a mi engem illet, nekem semmi kifogásom. De
+attól félek, hogy ez a mozgalom a Felségnek nem fog tetszeni.
+
+Blanka. – De, mama, a Felség nem törődik vele, hogy te mit vásárolsz.
+(Héthársynéhoz.) Hogyan, báróné, Te már itt hagysz bennünket?
+
+Héthársyné. – Sajnos, kedves Blankuczim, a kaszinóba kell sietnem, a hol
+értekezletünk van, s éppen a magyar ipar pártolásáról… Ah, mily unalmas
+az élet!… Te azt még nem tudod, szegény Blankuczim! (Berzsenyi mamához.)
+Fogadj szót, édesem, hivasd el a csoda-doktort. Tudod, az mesés. Egy
+pirula naponkint eloszlatja a sápkórt, két pirula a köszvényt, s három
+pirula valósággal véget vet az asztmának.
+
+Soroksáry (Blankához, titkon). – Vajon hány pirula gyógyíthatna meg
+engem?
+
+Blanka (Soroksáryhoz). – Jó éjt, Soroksáry, jó éjt. (Soroksáry
+meghajlik, s Héthársyné nyomában el.)
+
+Berzsenyi papa. – Te, Blanka, nekem szeget ütött a fejembe, a mit
+mondtál. Hát csakugyan a miniszterné is?…
+
+Blanka. – Benne volt minden ujságban.
+
+Berzsenyi papa. – Mert nem szeretném, ha azt mondanák, hogy smuczián
+vagyok, a ki nem pártolja a magyar ipart.
+
+Blanka. – Erről ráismerek az én jó papámra.
+
+Berzsenyi papa. – Vásárolni fogok valamit. Akármit, csak magyar legyen.
+De mit?
+
+Blanka. – Tudod, azt hirtelen nem tudnám megmondani. Van üveg-iparunk,
+bőr-iparunk… izé… Az üvegipart már mondtam?
+
+Berzsenyi mama. – Én azt hiszem, hogy elkéstetek. Előbb gondoltatok
+volna rá. Holnap már a házmester is a magyar ipart pártolja. A múlt
+héten még kiírták az ujságba, de kezd egy kicsit közönségessé válni a
+dolog.
+
+Elza (benyit). – Jó estét.
+
+Berzsenyi mama. – Hol voltál megint?
+
+Elza. – Ne ijedj meg úgy, mert én is mindjárt megijedek. Semmi. A Zelma
+hítt el, pártolni a magyar ipart. Mondok magamban: »Top! Mért ne lepjem
+meg valamivel az én jó kis papámat? Nekem nem kerül semmibe, mert az ő
+pénzét költöm, s örömet szerzek neki.«
+
+Berzsenyi papa (nevet). – Te kis betyár!
+
+Elza. – Bebarangoljuk az összes boltokat, de semmit se találunk, a min
+rajta volna: »Made in Hungary.« Azt mondom a Zelmának: »No, öreg, hol a
+magyar ipar?« A Zelma azt feleli, hogy Pesten nem kapni semmit, de fogad
+velem, hogy Bécsben rögtön kapunk magyar iparczikket.
+
+Blanka. – Úgy látszik, fel is mentetek Bécsbe, mert alaposan oda
+maradtál.
+
+Elza. – Francziaországi Margit, ne átkozódjál.
+
+Blanka. – Ó, te New-York szépe!
+
+Berzsenyi mama. – Ne veszekedjetek.
+
+Elza. – Felhányunk a boltokban mindent: »Hol vagy, lelkem, magyar ipar,
+hadd pártoljalak!« – hát, a mint kutatunk, kutatunk, végre is találok
+valamit. Tudod, nem drága dolog, de szeczessziós. Mondok magamban…
+
+Blanka. – Úgy beszél, mint egy paraszt.
+
+Elza. – Mondok magamban: »Az én jó kis papámnak mindene van a világon,
+de fehérvári bicskája még nincs. Hadd legyen neki fehérvári bicskája
+is.«
+
+Berzsenyi papa (nevet). – S vettél nekem fehérvári bicskát?
+
+Elza. – Ime. Fogadd tőlem jó szívvel, s ha pénzzavarba jövök, ne
+felejtsd el, hogy belőlem nem hiányzik az altruizmus.
+
+Berzsenyi papa (Blankához). – Látod, most úgy beszél, mint egy gróf.
+
+Blanka. – Elbarangolja a napot, hogy egy fehérvári bicskát vegyen! S az
+ilyen nem lesz szinésznő!
+
+Berzsenyi papa (Blankához). – Hallod, ne bántsd a leányomat. (Elzához.)
+Teneked meg azt mondom, hogy ne beszélj ilyen tréfálkozó hangon a magyar
+iparról. A magyar ipar, gyermekem, nagyon komoly dolog. Miniszternék,
+grófnék fáradoznak a magyar ipar érdekében. Igaz, mindez eszünkbe
+juthatott volna harmincz esztendővel ezelőtt is, s ha eszünkbe jutott
+volna, akkor ma már volna magyar ipar. Ha harmincz esztendő óta
+megvettünk volna minden magyar iparczikket, akkor ma már csinálnának
+magyar iparczikkeket is. De jobb későn, mint soha. Hozzuk helyre a
+mulasztásunkat; legyünk ezentúl jobb hazafiak. És én elhatároztam, hogy,
+mint a miniszternék meg a grófnék, én is elül fogok járni a jó példával.
+Egyelőre, mivel semmire sincs szükségem, nem tehetek egyebet, mint hogy
+magyar neveket adok a lovaimnak. De ezt megteszem. Még ma. Kiki a maga
+hatáskörében; kitől mi telik. Mind a tizennyolcz lovamnak magyar nevet
+adok. Még ma; azonnal. Gondolkozzál magyar lónevekről, Elza. A te
+tanácsaid nekem nagyon becsesek. Tudod mit? Hogy viszonozzam az
+ajándékodat, megengedem, hogy te nevezd el az összes lovaimat. Csak
+egyet kötök ki. Derby-crack-emet: _Szo szan mer alle_-t a mai nap
+emlékére _Magyar Ipar_-nak fogom elnevezni. A fehérvári bicskáért pedig
+kapsz egy szép párisi toilette-et.
+
+
+
+
+IV.  ÚRNŐK A SZINPADON.
+
+– Hat óra után. A vendégek már oszlófélben. _Héthársyné_, a ki legutóbb
+_Blankával_ beszélgetett, szintén készülődik. –
+
+Héthársyné. – Nos, eljöszsz?
+
+Berzsenyi mama. – Hová hívod?
+
+Héthársyné. – A Népszinházba. Nem most; holnap délelőtt.
+
+Berzsenyi mama. – Délelőtt? A Népszinházba?
+
+Héthársyné. – Tudod, édesem, ez még titok; de hisz ti nem fogjátok
+elárulni. Vikus, a cousine-om, holnap énekel próbát a Népszinházban.
+
+Berzsenyi mama. – A cousine-od szinésznő lesz?
+
+Héthársyné. – Ó, nem olyan közönséges szinésznő, mint a többiek, de
+végre is szinésznő. Miért ne? Nem fogják összetéveszteni a született
+komédiás-néppel; a szinlapon is mindig rajta lesz: Dorozsmai Viki _úrnő_
+első, második, harmadik fellépte.
+
+Berzsenyi mama. – De mi jutott eszébe, hogy szinésznő lesz? Talán csak
+nem…
+
+Héthársyné (sértődve). – Mit képzelsz? Hála Istennek, Vikinek van miből
+megélnie. Ötvenezer forint hozományt vitt magával; ehhez az ura nem
+nyúlhatott hozzá.
+
+Berzsenyi mama. – Ugy képzeltem, hogy talán az elvált férjét akarja
+megtruczczolni.
+
+Héthársyné. – Nem, az urával egyszerűen nem törődik többet. De mit
+csináljon egy szép, fiatal elvált asszony, a ki hozzá van szokva, hogy
+évenkint húszezer forintot költsön, s a kinek csak ötvenezer forint a
+vagyona? A sutba üljön, harisnyát foltozni, vagy gépirást tanulni? Nem.
+Viki igen helyesen úgy gondolkozott, hogy halálos vétek volna a
+hangocskáját nem kamatoztatni. Mert van egy kis hangocskája. Nem akkora,
+mint az oroszlánnak, de elég arra, hogy megszerezzen vele évenkint
+hat-tiz-húszezer forintot.
+
+Berzsenyi mama. – De mégis… valaki… az ő társaságából!… Tudom, hogy ha ő
+megy szinpadra, az más, mint ha a házmesterném lánya áll ki néger
+tánczot járni… De mégis szokatlan egy kicsit…
+
+Elza. – Szokatlan? Nem találom. Az utolsó operettliben két olyan dáma is
+játszott, a kikkel tavaly még csak a zsúrokon találkozott az ember. A
+közönséges szinésznék csak a páholyból nézték őket.
+
+Blanka. – És szeretném tudni, mit árt nekik, hogy a szinpadra léptek?
+Függetlenek; pénzt szereznek; lázas, szép életet élnek; s valljuk meg,
+irigyeljük őket.
+
+Elza. – Annyi bizonyos, hogy a Zelmának ugyancsak szeget ütöttek a
+fejébe. Azt mondja nekem tegnap, hogy ő, ha férjhez megy, csak azért
+megy férjhez, hogy elválhasson és aztán a szinpadra léphessen.
+
+Berzsenyi mama. – Hagyj nekünk békét a Zelmáddal. Ki kérdezett?
+
+Elza. – Csak sokat vekszáljatok! Én is egyet gondolok, és elszerződöm
+valahová! Én ugyan nem megyek férjhez csak azért, hogy a hivatásomnak
+élhessek. Minek ehhez a házasság, elválás és egyéb kalandok? Betanulok
+egy operette-et s isten megáldja édes szüléimet!
+
+Berzsenyi papa. – Hallod, az efféle tréfákat kikérem magamnak!…
+
+Elza. – No, ne ijedj meg minden kis mókázástól! Elképzelheted, hogy a te
+házadat nem fenyegeti semmi ilyes veszedelem. Egyelőre eszem ágában
+sincs azokat a jó házból való szerencsétleneket utánozni, a kiket
+állítólag egy isteni szózat őrjített meg, de mégis inkább a lábukban
+lakó ördög ösztökélt arra, hogy megszökjenek a jól fűtött szülei házból
+s elkarikázzanak: az igét hirdetni, vagy jobban mondva: éhezni és fázni.
+És remélem, hogy a bankjegyeidre rajzolt őrangyalok mindenkor meg fognak
+óvni ettől a kísértéstől, hogy ne mondjam: tébolytól. Rémesen hangzó
+megjegyzésemmel mindössze annyit akartam mondani, hogy tökéletesen értem
+azokat a szegény nőket, a kik a mai világban seregesen tódulnak a
+színpadra. És ha már ebben a házban minden blague-ot le kell fordítani
+kereskedelmileg józan és ridegen száraz, egyszerű vagy összetett állító
+mondatokra, megmagyarázom nektek azt is, hogy miért gondolkozom így.
+Végre is az a szegény nő, a kinek a kényelméről senki se gondoskodott, s
+a ki a kényelemért még nem akar lemondani minden társadalmi
+szereplésről, csak a színpadon keresheti a boldogulást. Egy csinos,
+fiatal, jóalakú nő, a ki alkalom adtán kedves is tud lenni és nincs
+minden temperamentum híjján, ha nem túlságosan prűd és nem szenved se
+köszvényben, se idült hangszálbénulásban, föltéve, hogy ügyesen
+viselkedik és ért egy kicsit úgy az intrikálás, mint a reklámcsinálás
+művészetéhez: ma már a színpadon mindent elérhet. Igenis, mindent. Szert
+tehet fejedelmi toalettekre, ékszerekre, bankigazgatói jövedelemre, tíz
+percznyi éneklésért egész vagyont tevő föllépési díjra, automobilra,
+yachtra, saját külön vasúti szalonkocsira s végül herczegi férjre… És
+azért nem kell lemondania a társadalmi szereplésről sem. A színésznőket
+is a viselkedésükhöz képest ítéli meg a világ, mint akárki mást; ha
+rosszúl viselkednek, többet néznek el nekik, mint annak, a kit a
+művészet nem menteget; s ha jól viselkednek, még a tiszteletet is
+kiénekelhetik maguknak, könnyebben, mint az, a kit kevesebb szem
+ellenőriz. Bejuthatnak még a fejedelmi szalonokba is, s ha mindig
+akadnak, a kik lenézik őket, vigasztalásukra lehet, hogy ez a lenézés
+három negyed részében sárga irigység.
+
+Héthársyné. – És vedd ehhez azt, hogy egy úri nőnek mindig több chance-a
+van a színpadon a boldoguláshoz, mint egy közönséges színésznőnek, a
+kiről nem tudni, hol kezdte, a ki csak úgy a sugólyukból lépett ki a
+világba. Egy úri nőnek a nagy sikerig nem kell olyan hosszú útat tennie;
+már az első föllépése is nagyobb érdeklődést kelt, mint egy olyan
+színésznőnek a bemutatkozása, a ki a színpadon von Pike auf küzdötte fel
+magát – honni soit, qui maly pense – s a kinek évek kellenek hozzá, hogy
+észrevegyék. A ki a Vikussal valaha tánczolt, és a ki az életben csak
+két szót szólt vele, az mind ott lesz azon az ünnepen, a hol az első
+lámpaláz nyomban kiváló művésznővé avatja. Szeretném tudni, miért ne
+gyümölcsöztetné azt az ismeretességét?!… és miért ne aknázná ki azt a
+szenzácziót, a melyet a vállalkozása kelt?! Ha van egy gyűszűnyi hangja,
+s ha olyan kecsesen sétálgat majd a színpadon is, mint a vigadóban,
+tökéletesen elég megmutatnia a bokáját, és a sikere biztos. A mellett őt
+soha se fogják afféle közönséges színésznőnek nézni; mert a nagyvilági
+szereplés épp olyan eltörölhetetlen presztizst ad, mint az egyházi rend.
+A Vikus nem lesz közönséges, hogy úgy mondjam: színpadi színésznő; a
+Vikus mindig úrinő marad, a ki esténkint megjelenik a színpadon, mert
+hiszen másképpen nem szedhetné be azt az adót, a melylyel a világ az ő
+érdekes egyéniségének tartozik.
+
+Blanka. – És milyen gyönyörű élete lesz! Csupa izgalom, taps és virág!
+
+Berzsenyi mama (Héthársynéhoz). – Mégis, megvallom, csodálkozom rokonod
+bátorságán. Én az ő helyén a nyilvános föllépésre soha se tudnám
+elszánni magam. A műkedvelés, az más; és ha valaki olyan nagy hajlamot
+érez a szinészkedésre, istenem, a műkedvelést még az egyház is
+megengedi!… Ez ellen senkinek se lehet kifogása; a műkedvelői előadás
+még a legelőkelőbb családokban is gyakran előfordúl.
+
+Berzsenyi papa. – Nem fogjátok elhinni, és mégis úgy van, mert
+szóról-szóra benne volt az én ujságomban, hogy legközelebb egy ilyen
+műkedvelői előadás volt Bécsben, a hol még az inas szerepeket is
+főherczegek játszották volna. Ez nekem azt az eszmét adta, hogy egy
+műkedvelői előadás rendkívűl mulatságos legyen, és miután az én házamban
+egy ilyen még nem volt, nem volna-e czélszerű, hogy az én leányomnak
+színdarab-írását egy hasonló ünnepélylyel kötnénk össze, természetesen
+megfelelő közönség előtt?!
+
+Héthársyné. – Az eszme kitűnő, és ha lesz belőle valami, számítok rá,
+hogy igénybe veszik az én rendezői tehetségemet. Nekem ebben nagy
+gyakorlatom van. A mult héten Hilda grófnénál rendeztünk egy ilyen
+nagyobbszabású műkedvelő előadást, és az egész olyan pompásan ment, hogy
+egy színész, a kit meghívtunk közönségnek, kijelentette, hogy ilyen
+meglepően mulatságos estét ő még nem mitmacholt. Különben nekem ez már a
+tizedik műkedvelésem volt, s azóta már a tizenegyedikre készülök. De
+sietek is haza, mert éppen próbám lesz. Viszontlátásra, édesem; jó
+napot, Berzsenyi… Hogy miféle estét rendezek, édesem?… Ó, ez csak afféle
+szerényebb műkedvelés lesz… polgári szereplőkkel… A _Szulamit_ot adjuk
+elő… a katholikus legény-egylet javára… Á propos… képzeld, édes Blankám,
+még most sincs Absolonunk!… Mondja, Berzsenyi, nem volna kedve hozzá?…
+nem játszaná el Absolont? Nagy szivességet tenne vele!
+
+
+
+
+V.  MAGYAROSODÁS.
+
+– Pont öt óra. A nagy teremben _Elza_ egyedül. –
+
+Elza (a _Pajkos férjek_ről szóló referádákat olvassa. Eldobja az egyik
+ujságot s egy másikat vesz elő. Bele tekint, s ezt is elhajítja.)
+Képmutatók! Nyomorult képmutatók!
+
+Blanka (jön. Szórakozottnak látszik, s mintha egy kicsit izgatott
+volna). – Nem volt még itt Rejtvényi?
+
+Elza. – Mit akarsz Rejtvényivel? Már harmadszor keresed.
+
+Blanka. – Miért felelsz a kérdésre kérdéssel?
+
+Elza. – Mi bajod? Miért ne felelhetnék a kérdésre kérdéssel?
+
+Blanka. – Mert az… (elakad.)
+
+Elza. – Csak mondd ki! Azt akartad mondani: »mert az galicziai szokás.«
+
+Blanka. – Megint ízetlenkedel.
+
+Elza. – Kérlek, engem nevezhetsz annak, a minek akarsz. Kazárnak,
+asszirnak, lengyelnek, spanyolnak. De ne felejtsd el, hogy a te őseid se
+lovon jöttek ebbe az országba.
+
+Blanka. – Ne kiabálj, még meghallják a cselédek.
+
+Elza. – Úgy látszik, már grófnénak érzed magadat. (Kivülről csöngetés
+hallatszik.)
+
+Blanka. – Hallgass, azt hiszem, ez Rejtvényi. (Szünet.)
+
+Elza. – Fájdalom, nem ő az; a papát kereste valaki. A szépirodalmár
+késik. De hiszen ma már volt hozzá szerencsénk az ebédnél! Nem mondanád
+meg, mért várod olyan szívszakadva?
+
+Blanka. – Ha nem csinálsz rossz vicczeket, megmondom.
+
+Elza. – Rejtvényiről? Kinek nézel engem?
+
+Blanka. – Nos, hát meg akarom tudni tőle… Igazán bolondság tőlem, hogy
+mindent elárulok előtted… Meg akarom tudni tőle, hogyan kell eljárni, ha
+az ember pályázni akar. Kinél kell a pályaművet benyujtani, s a többi.
+
+Elza. – Csak nem írtál tragédiát?
+
+Blanka. – Nem, másról van szó. Az akadémia pályadíjat tűzött ki a
+_reklám_ szó legjobb magyar kifejezésére.
+
+Elza. – Az akadémia?
+
+Blanka. – Igen.
+
+Elza. – Ez különös. A magyar tudományos akadémia, a mely soha semmivel
+se törődött a világon! És most a miatt fájna a feje, hogy a _reklám_
+szóra nincs magyar kifejezés? Érthetetlen. De hisz az _ideál_ra sincs!
+Az _ideál_ nem érdekli annyira, a mennyire a _reklám_?
+
+Blanka. – Az ujságban legalább így olvastam.
+
+Elza. – S te meg akarod nyerni a pályadíjat? Olyan ziláltak az anyagi
+viszonyaid?
+
+Blanka. – Nekem nem a pályadíj kell, hanem a dicsőség. A pályadíjat oda
+ajándékozom jótékony czélra. A megfejtést elküldöm a katholikus
+legényegyletnek; ők aztán váltsák be készpénzre.
+
+Elza. – Ötletet küldeni ajándékba, ez új!
+
+Blanka. – Már pedig ez így lesz. Rejtvényi tanácsolta.
+
+Elza. – No, és te rájöttél, a mit az akadémia maga nem tudott kisütni?
+
+Blanka. – Igen. Kíváncsi vagyok, mit szólsz hozzá. A _reklám_ magyarul:
+_hűhó_.
+
+Elza. – Nem rossz. Mondhatnám: frappáns. Csak egy hiba van a dologban. A
+_reklám_ is mást jelent, meg a _hűhó_ is.
+
+Blanka. – Ezentúl a _hűhó reklám_ot fog jelenteni, punktum.
+
+Elza. – És te beéred ennyivel? Hisz ilyenformán három nap alatt
+megtisztíthatod az egész magyar nyelvet. Várj, én is mondok egypárat.
+Redoute = csuhaj, conférence = terefere, dráma = jajbefáj, ideál =
+hajhaj, szeczesszió = noszahát, frivol = ejnyeejnye, plakát = neneked…
+
+Blanka. – Már az igaz, hogy kár minden szóért, a mit előtted kiejtek.
+Nyelvtudomány, magyarság, ezek neked túlságosan komoly dolgok.
+
+Elza. – Nem, csak téged nem talállak túlságosan komolynak. És minél
+inkább igyekszel az lenni, annál kevésbbé.
+
+Berzsenyi papa (a ki időközben belépett.) – Már megint veszekedtek?!
+
+Elza. – Nem veszekszünk, csak nem méltányoltam eléggé ő nagyságának a
+tudományos igyekezetét.
+
+Blanka. – Arról találtam egy komoly szót mondani, hogy ideje volna már,
+ha nem használnánk mindnyájan annyi idegen szót, hanem, ha magyarul
+beszélünk, beszéljünk magyarosan, és ő nagysága ezt mulatságosnak
+találja.
+
+Berzsenyi papa (Elzához.) – Gyermekem, nem a legszívesebben vettem észre
+egy rossz szokásodat. Azt, hogy szeretsz gúnyt űzni a
+legtiszteletreméltóbb dolgokból is. Ugy látom, ezen magyarosodást,
+melyről testvéred szól, szintén nem itéled meg helyesen. Ez nálad, meg
+vagyok győződve, csak gyermeki könnyelműség. Egy gyermek még nem tudja
+megbecsülni azt a jót, a melybe bele született. Te hazánk nyelvét, mint
+anyanyelvedet, ajándékba, úgyszólván ingyen nyerted a sorstól, és azért
+nem tudod belátni egész értékét. De én, a ki önerőmből, sok nehézség
+után, semmi fáradságot nem kimélve sajátítottam el országunk nyelvét, a
+ti anyanyelveteket, mely most már nem csupán kedves anyátoké, hanem
+egyszersmind az enyém is, én ezen ügyről egészen máskép gondolkozom,
+mint te. Én megbecsülöm azon nyelvet, mely nekem sok erőfeszítésembe és
+kitartásomba került, a költségekről, mint nyelvmester stb., nem is
+beszélve. És látod, te nem fogod elképzelni, mily kellemetlenül érintett
+engem az, hogy mikor a magyar nyelvet már tökéletesen elsajátitottnak
+véltem, azon meggyőződésre kellett jutnom, hogy részben helytelen
+dolgokat sajátitottam el, mert sok oly szót és kifejezést tettem
+magamévá, melyek alapjában véve nem magyarok, hanem sajátlag idegenek.
+Azért az anyanyelv tökéletes megmagyarositását már csak azért is
+szükségesnek fogom fel, hogy a magyarul tanuló, jóakaratú idegeneket ne
+vezessük félre valójában más nyelvű szók sűrű alkalmazásával. De
+egyébként hazafias kötelességnek is tartom, hogy a parlagon heverő
+magyar szóknak a kellő forgalmat biztositsuk. Azért én mindig hálával
+fogadom, ha valaki a közkeletű nemzetközi kifejezések helyett számomra
+valamely magyar kitételt ajánl fel, eredjen bár ez a jó szándék akár egy
+szerkesztőtől vagy egyéb elhanyagolt embertől. És magam sokkal
+örömestebb beszélek magyarosan, habár tévesen, mintsem kifogástalanul,
+de idegen szavakkal. Megvallom, nagy megelégedésemre szolgálna, ha te
+hasonlóan épp oly jó leánya lennél a hazának, mint a milyen jó leányom
+vagy nekem, mert remélem, engedelmes leányomnak lenni soha se szünsz
+meg.
+
+Elza. – De, papuskám, én nem csúfolódtam a magyar nyelv rovására, és a
+Blankával egészen máson vitatkoztunk. Csak annyit voltam bátor mondani,
+hogy az idegen szó helyett nem lehet olyan magyar szót használni, a mi
+egészen mást jelent, és hogy nem való az érthető idegen szó helyett
+olyan magyaros körülírást használni, a melyet egyelőre senki se ért meg.
+Különben nem tudom, honnan veszed azt, hogy én a tiszteletreméltó
+dolgokból gúnyt szoktam űzni, mert én nem emlékszem ilyen esetre.
+
+Berzsenyi papa. – És a mai ebédnél, a melynél nem akartam szólni, mert
+idegenek is voltak jelen?!… Nem faragtál élczeket, hogy a Rothschild így
+és a Rothschild amúgy?… és nem nevetgéltél folyton egy Rothschildon?
+
+Elza. – No igen, arról volt szó, hogy a fiatalabb Rothschild, a ki most
+a párisi ház feje lett és az egyik legnagyobb Rothschild-vagyont
+örökölte, annak idején, mikor a Théâtre Français égett, berohant az égő
+házba, hamarjában megbecsülte a foyer festményeit, és utasításokat
+osztogatott, sorra megjelölve, hogy melyek azok az értékesebb képek, a
+melyeket okvetetlenül ki kell vinni, és melyek azok, a melyeket bátran
+ott lehet hagyni… Ezen, igenis, mulattam, mert furcsának találtam, hogy
+valaki ilyen körülmények között ennyire józan és számító tudjon maradni,
+és még furcsábbnak találtam, hogy valaki ennyire bízzék a tulajdon
+műismeretében. Megjegyzem, nem mondtam többet, csak annyit, hogy nemcsak
+a hősiességét csodálom, hanem a lélekjelenlétét is.
+
+Berzsenyi papa. – Kedves leányom, tudod, hogy szeretlek. Nem is azért
+mondom, hogy szemrehányásokat tegyek. De látod, édes leányom, egy olyan
+emberről, a kit Rothschildnak hívnak, nem való élczelni!
+
+Elza. – Már engedj meg, papa, de az az ember, a ki képeket becsül,
+mialatt a ház ég fölötte…
+
+Berzsenyi papa. – Jegyezd meg magadnak, kedves gyermekem, egy Rothschild
+mindent megtehet, a mit akar. (Elgondolkozva.) Csak egyet nem tehet meg;
+azt, a mit az a szamár szerkesztő mondott, a kinek mindig elfelejtem a
+nevét… hogy öt milliót hagyjon jótékony czélra. Nevetséges! Öt millió
+mindig öt millió marad; Rothschildnak is. (Eltünődik.) Micsoda
+szemtelenség! Most már azt kivánják az embertől, hogy öt milliókat
+ajándékozgasson, az ujságíróknak meg a lelenczeknek! Öt millió!… Ostoba
+beszéd! Szamár beszéd! És egy ilyen embert szerkesztőnek nevezzenek ki!
+Micsoda világ! Micsoda világ!
+
+(Megjelenik: Rejtvényi.)
+
+Blanka (Rejtvényi elé sietve). – No, csakhogy itt van! Már olyan régen
+várom!
+
+Berzsenyi papa. – Jó napot, doktor úr… kedves barátom… Nagyon örvendek,
+hogy jön… Éppen önről beszéltünk.
+
+
+
+
+VI.  RUMBOLD SZELLEME.
+
+– Berzsenyiéknél délután öt órakor. Szin: a nagy szalon; az erkély-ajtó
+nyitva. Jelen vannak: az intimusok s a család teljes számban. Rejtvényi
+úr egy sarokban titokzatosan értekezik az összeránczolt homlokú
+Blankával. Berzsenyi mama olyan nehezen lélekzik, hogy abszolúte nem tud
+egyebet csinálni; ha influenzát kapna, nyomban meghalna. Elza Bertalan
+urat azzal boszantja, hogy neki egy Sipido, a ki puszta hecczből rá mer
+lőni a walesi herczegre, jobban imponál, mint egy gyomortágulásos
+bankigazgató. Bertalan úr olyan finoman vitatkozik vele, mintha Paul
+Bourget szelleme szállta volna meg: de titokban dühös, s azzal a
+keresetlen magyarsággal szeretne megnyilatkozni, a melylyel kedves atyja
+szokott, a kisujszállási regále-bérlő. Öt percz óta tisztában van vele,
+hogy ha csakugyan feleségül veszi ezt a fiatal honhölgyet, ugyancsak meg
+kell válogatnia a házibarátjait. A család ügyvédje: Várföldi Sebő, a ki
+délután három órakor, segédje közbenjárásával, sikeresen bonyolított le
+egy ötvenhárom forintos árverést, nem dicsekszik ezzel, ellenben
+előadja, hogy mily aggodalmakat ébreszt benne a szinházi műsorok
+hanyatlása. Zelma a figyelmes hallgatót szimulálja; egy hét óta az az
+ambicziója, hogy azt mondják róla: »Ez a Hirschler tulajdonképpen egy
+közönséges éhenkórász, de a leánya okos és búrul is tud.« Berzsenyi papa
+szótlanul igazgatja a czvikkerjét; de akár fölötte, akár alatta néz a
+világba, sehogy se tudja megérteni, hogy’ tudta feleségül venni a vele
+szemben ülő kövér asszonyt, a ki oly idegennek tűnik fel előtte.
+Soroksáry Miska, a kinek Elza előbb egy pár gorombaságot mondott, s a
+kit Blanka ma még egyáltalán nem vett tudomásul, divatosan kiábrándult
+arczot vág s latifundiumokról álmodik. Azon tünődik: miért, hogy a kor a
+merkantil irányzatnak kedvez s nem az agráriusoknak? Ha még igazán
+agrárius volna! De neki az agrár irányzatból egyelőre nem jutott egyéb,
+csak a szép emlékek. A tea forr és duruzsol. Mintha azt duruzsolná: »El,
+szép hazámba vissza! El, el, Moszkvába, Pétervárra el!« Egyszerre
+felpattan az ajtó, s a búcsúzó napsugárral egyszerre megjelenik, utolsó
+kegyeit osztogatni: Héthársyné. –
+
+Héthársyné. – Hogyan, ti még fogadtok?
+
+Elza. – Hogy fogadunk-e? Egyebet se csinálunk, csak fogadunk. Fogadjunk,
+hogy a báróné a Park Klubból jön.
+
+Héthársyné. – No lám, ez a herczig kis csipisz… Úgy értem, hogy még
+itthon vagytok ezen a kedves csütörtökön?
+
+Berzsenyi mama (mentegetőzve). – Ó, ez az utolsó napunk! Tulajdonképpen
+már el kellett volna utaznunk…
+
+Elza. – De a mama köhög, s így még nem mehetünk üdülni.
+
+Héthársyné. – Megvallom, nem is reméltem, hogy benneteket itthon
+talállak. Berzsenyihez jöttem, a kivel komoly ügyem van.
+
+Berzsenyi papa (a »komoly ügy« hallatára, atavizmusból, önkéntelenül a
+zsebéhez kap.) – Mennyi… azaz, mily szerencse rám nézve, báróné!
+
+Héthársyné. – Nem képzelitek, mennyi a dolgom! Négy választmányi ülés
+egy héten!… Egy miniszterné nem fárad annyit, mi? De hiába, a
+kötelesség! Egy jó házból való fiatal embert kell elhelyeznem, a ki
+igazgató szeretne lenni valahol. Mindegy akárhol; petróleum, patkógyár,
+gáz, bakancs… nem zsenirozza őt semmi. A klubban eszembe jut: »Nini,
+hisz itt van ez a jó Berzsenyi!«
+
+Berzsenyi papa. – Nagyon megtisztel a báróné.
+
+Héthársyné. – Azt hiszem, a dolog rendben lesz; védenczemnek a multja
+kifogástalan. A neve és a lakása itt van feljegyezve ezen a papiron.
+Megjegyzem, hogy a fiatal ember keresztény. Keresztényebb már nem
+lehetne.
+
+Berzsenyi papa. – Annál jobb, báróné: az ilyesmit mai napság már meg
+kell becsülni. Egy igazi keresztény! És még sehol se volt igazgató?
+Különös!
+
+Héthársyné. – Tudom, hogy ezt az életpályát jó kezekbe tettem le. De, ó
+istenem, már negyed hat! Mennem kell a többi szegényeimhez.
+
+Blanka. – Hogyan? Nem maradsz itt a séanceunkon?
+
+Héthársyné. – Mi az? Ti is tánczoltattok?
+
+Blanka. – Ma fogjuk megkisérteni másodszor… Rejtvényi úr nagyon ért a
+kopogtatáshoz. Engedd meg, hogy bemutassam neked Rejtvényi urat.
+
+Elza. – Nincs az a szellem, a kit ki ne tudna bolygatni odvából.
+
+Blanka. – De Elza!
+
+Elza. – Eleinte Schopenhauer nem akart kompareálni neki. Ma már olyan
+jóban vannak, hogy a frankfurti bölcs visszavonta előtte minden
+tanítását. S a multkor Zelmáéknál ezt kopogtatta át a másvilágról:
+»Éljenek a nők!«
+
+Blanka. – Ma különösen érdekes lesz a séanceunk. Felszólítjuk Rumboldot,
+hogy exkuzálja magát.
+
+Héthársyné. – Rumboldot?
+
+Blanka. – Igen, a jockeyt. A multkor tip-et kértünk tőle a Psedzvitre.
+
+Héthársyné. – Nem értem.
+
+Blanka. – Megkérdeztük tőle, hogy melyik ló nyeri meg a
+Psedzvit-handicap-ot. _Tip-Top_ot tipelte.
+
+Héthársyné. – No és _Tip Top_ nyerte meg a versenyt?
+
+Blanka. – Nem, _Malteser_ nyerte meg. _Tip-Top_ második lett,
+_Häng’di’an_ harmadik. De hisz éppen ez a különös.
+
+Héthársyné. – Miért?
+
+Blanka. – Mert a szegény Rumbold a legbecsületesebb jockey volt. Nem
+lehet föltenni, hogy a másvilágon megváltozott volna a természete, s
+hogy félre akart volna vezetni bennünket.
+
+Héthársyné. – Talán maga se tudta bizonyosan.
+
+Blanka. – Rejtvényi úr szerint ez ki van zárva. Életében tévedhetett, de
+a szellemek nem tévednek.
+
+Héthársyné. – Igy hát mivel magyarázod a dolgot?
+
+Blanka. – Én így magyarázom. A szellem ezt kopogtatta: Tip-Top,
+Häng’di’an. Mi ezt úgy értelmeztük, hogy _Tip-Top_ fog bejönni elsőnek,
+_Häng’di’an_ másodiknak. Pedig tulajdonképpen a szellem megtagadta a
+feleletet. Nem lóneveket kopogtatott ő, csak indulatszókat. Tip –
+vagyis, tip-et kérdeztek tőlem? Top! – jó, majd megadom nektek, a mi
+nektek dukál. Häng’di’an! – vagyis: akaszszátok fel magatokat s
+hagyjatok engem békében! A boldogult kissé rusztikus angolsággal fejezte
+ki magát, de korrektül felelt.
+
+Zelma. – Én inkább azt hiszem, hogy Rumbold helyesen tipelt, s
+voltaképpen _Tip-Top_nak kellett volna megnyernie a versenyt, de a
+jockeyk, mint életében rendesen, most halálában is megcsalták.
+
+Rejtvényi. – Bizonyára jóhiszeműen vezette félre a társaságot.
+
+Héthársyné (szeméből egy Röntgen-sugarat bocsát keresztül Rejtvényi úron
+s ezzel végez Rejtvényi úrral egy életre.) – És ön, Miska, mit gondol
+ön?
+
+Soroksáry. – Én azt gondolom, hogy Rumbold placzczra tipelt, nem
+Sieg-re. Mi csak azt kértük tőle, hogy mondjon tip-et. Mondott is, s jó
+volt mind a kettő. De mi rosszul értettük őt, s rosszul helyeztük el a
+tétjeinket.
+
+Héthársyné. – Az is lehet, hogy a sors könyvében _Tip-Top_ volt beírva,
+de _Malteser_ véletlenül nagyobbat ugrott.
+
+Blanka. – Nekem öt százasom úszott el, s Zelma meg se meri mondani, hogy
+mennyivel ugrott be. De azt hiszem, a papa többet vesztett.
+
+Berzsenyi papa. – Az igazat megvallva, én csak tiz forintot vesztettem.
+
+Blanka. – Légy őszinte, papa, te kételkedtél.
+
+Berzsenyi papa. – Kételkedni nem kételkedtem. De én nem hiszek a
+jockeynek, a míg él. Ha meg van halva, az más. De ha meg is van halva,
+még akkor se hiszek neki föltétlenül.
+
+Elza. – A papa olyan szkeptikus, hogy még a spiritizmusban sem hisz,
+kivált ha lóról van szó.
+
+Berzsenyi papa. – Előttem mindjárt gyanús volt a dolog, mert a managerem
+ugyanazt ajánlotta, a mit a szellem. S ha egy szellem félrevezet, az
+hagyján; de engem eleven ember még nem csapott be s nem fog becsapni
+soha.
+
+Berzsenyi mama (magában.) – Szamár! (Tovább viaskodik a levegővel.)
+
+Blanka. – Elég az hozzá, mindjárt megtudjuk, hogyan történhetett a
+félreértés.
+
+Héthársyné. – Csakhogy én azt már nem várhatom meg; máris elkéstem. Pá,
+édeseim! Fájdalom, most már sokáig nem látlak benneteket. Istenem,
+milyen gyorsan is múlik az idő! Egy pár kellemes óra, s télre ismét
+tavasz…
+
+Elza. – Farsangra Ős-Budavár! Még egy-két szinésznő, a ki elmegy vagy
+visszajön, még egy pár szenzácziós szinházi este, meggyógyulással,
+vasfüggönynyel, tomboló lelkesedéssel, s vége a szezonnak, báróné!…
+
+Héthársyné. – Ugy-e, Berzsenyi, nem fogja elfelejteni az én kis
+igazgatómat? (Hosszas búcsúzás után, mint a nap, lassan leáldozik.)
+
+Elza. (Zelmához sugva.) – Tudod, hová megy?
+
+Zelma (szintúgy.) – A szegényeihez?
+
+Elza. – Mondd, hogy: a szegényéhez. A szegény kis igazgatójához.
+
+Zelma. – Miért nevezed őt szegénynek?
+
+Elza. – Ó, az nagyon szerencsétlen ember! Szenvedélyes football-játékos,
+a ki azonban csak igen ritkán játszhatik footballt, mert hol ő rug a
+labdán akkorát, hogy megrándul a lába, hol a labdát rugják hozzá úgy,
+hogy hetekig fekszik bele. Szegény ember! És szegény asszony! Képzeld
+el, hogy az ember nagynehezen felcsíp egy udvarlót, s ez az udvarló a
+fele életét gipszben tölti el! Azt hiszem, azért akarja megtenni
+igazgatónak, hogy ne játszszék többé footballt.
+
+Rejtvényi. – Valami zörgést hallottam; Rumbold megérkezett.
+
+Blanka. – Gyorsan, gyorsan a kis szalonba! Ne várakoztassuk, mert megint
+megboszankodik. (Általános mozgolódás.)
+
+Berzsenyi papa. – Elza, gyere csak! Mondok neked valamit. (Halkan.)
+Tudod, én nem hiszek a szellemekben; de azért nem ártana megkérdezni,
+hogy Rumbold kit tipel a Derbyre. Mert hátha mégis vannak szellemek?!…
+Ebben az esetben ostobaság volna nem venni hasznukat. Az ember
+biztosítsa magát minden eshetőségre.
+
+
+
+
+VII.  LÓVERSENYEN.
+
+– Pont fél négy; a nyergelőnél. Odafenn a második versenyre csöngetnek.
+Elza _Vittoria Colonná_t nézi, a kit egy istálló-fiú mosdat. Angol
+nyelven kérdéseket intéz a kis cseh ficzkóhoz, pusztán azért, hogy a
+körülötte álló bámész kereskedő-segédek ne értsék, hogy mit beszél.
+Egyszerre megjelenik Héthársyné. –
+
+Héthársyné. – Hogyan, kedvesem, ti itt? Én azt hittem, hogy még
+Abbáziában vagytok!
+
+Elza. – Ó, édesem, mi most nem vagyunk sehol. A Kaszinó nyilvános
+éttermében vagyunk. Kocsmából ki, kocsmába be. Nagyon elzüllött családi
+életet élünk. A szegény mama…
+
+Héthársyné. – Csak nincs valami baja?
+
+Elza. – Nincs, de ő már, szegény, Ischlben van, s nagyon szomorú
+leveleket ír onnan. Tudod, nem akart velünk maradni; őt nem érdeklik a
+versenyek, a mi érthető, mert húsz év óta nagyon sok versenyt kellett
+mitmacholnia. Szóval, ő már bevonult Ischlbe, fájdalom, nagyon korán,
+mert ott iszonyatosan fázik. Azt írja, valahogy oda ne vigyük a szegény
+papát, mert a szegény papa ott megfagy.
+
+Héthársyné. – Ti csak a versenyek után mentek oda?
+
+Elza. – Az alagi díj után. A papa föltétlenül tart rá, hogy az alagi
+díjnál mellette legyek, s azért Blanka is velünk marad addig, a papa
+kedvéért. Tudod, az őszszel, mikor egyedül flangáltunk Bécsben a
+papával, s csak a Frőhlich kisasszony gardirozott bennünket,
+mindenféléket kezdtek pletykálni a szegény papáról. Persze, Bécsben
+senki se tudta, hogy a leánya vagyok.
+
+Héthársyné. – E szerint már régen megjöttetek Abbaziából?
+
+Elza. – Abbaziát már el is felejtettük! Különben rosszúl éreztük ott
+magunkat, különösen a szegény mama nagyon sokat szenvedett a hőség
+miatt. Mi most Rómából jöttünk.
+
+Héthársyné. – Mit csináltatok Rómában?
+
+Elza. – Nagyon melegünk volt. Pardon, édesem, azonnal, csak a számokat
+jegyzem fel… (A nyergelővel szemben lévő táblán kiperczegtetik a lovak
+számait)… 3. ez Gilchrist, 5. ez Wilton, 6. ez Bulford, 11. ez
+Cleminson… 19… vajon ki ül ezen?… 23… ez a mienk… Igen, mondom, Rómában
+nagyon sokat szenvedtünk a hőségtől. Azt hiszem, volt nap, hogy legalább
+39 és fél kiló volt árnyékban… akarom mondani fok, nem kiló. Arra
+gondoltam, hogy _Mitugrász_ 39 és fél kilóval veszedelmes lehet… Egész
+nap a templomokban legyeztük magunkat, mert nem tudtunk mit csinálni.
+Vagy két hétig tartott ez az állapot – képzelheted, mit tesz az két
+hétig kalandozni Olaszországban a mama asztmájával – aztán felpakoltunk
+és haza jöttünk, szammt Mamá… Most aztán, képzeld ezt a mispotályt: a
+népek közül ki Abbaziában maradt, kit magával vitt a mama Ischlbe. Ugy
+élünk, mint a diákok.
+
+Héthársyné. – De hát mért mentetek Rómába?
+
+Elza. – Abbaziában elkezdett esni az eső, jött a bóra, s azt hittük,
+hogy Rómában szép idő lesz. Különben is, a mama egy idő óta mindig a
+halálról fantáziál, s a fejébe vette, hogy ő nem akar meghalni a pápa
+áldása nélkül. No és jött ez a zarándoklat; a papának eszébe jutott,
+hogy egyszer már nekünk is részt kell vennünk egy zarándoklatban, mert
+különben nem tudom miket képzelnek felőlünk, és top, megindultunk;
+láttuk a magyarokat is.
+
+Héthársyné. – No, és ő Szentsége fogadott benneteket?
+
+Elza. – Külön nem fogadhatott, éppen a zarándoklat miatt; egy kisebb
+társasággal voltunk nála, egy órával a főherczegnő után. De a papa több
+biborossal tanácskozott a magyarországi helyzetről. Nagyon sok olvasót
+hoztunk haza, persze megáldottat, neked is egy szépet, pedig csak tiz
+centesimibe került. A papa vagy tizezer darabot akart venni, mert ez
+igen terjeszti a vallásosságot a nép között. Sajnos, egy nagy
+boszúságunk is volt. Tivoliban a kocsink egy kanyarodónál szembe került
+az Esterházy Mancsiné kocsijával. Blanka köszönt, s a Mancsiné úgy tett,
+mintha nem látna bennünket.
+
+Héthársyné. – Ó, bizonyára nem látott benneteket! A Pepsa nem olyan,
+nincs abban semmi póz. De á propos Blankuczi, hol van hát?
+
+Elza. – A tribün alatt hagytam Rejtvényijével, most ez a legujabb
+bogara. Különben a Miskának is ott kell lennie.
+
+Héthársyné. – Te úgy jársz-kelsz itt, mint egy kis jockey.
+
+Elza. – Hát, tudod, ez az a hely, a hol a legotthonosabb vagyok.
+Különben a papa hítt félre, hogy beszéljük meg Lightwooddal, ne
+plöndzsöljük-e meg _Vittoria Colonná_t, s aztán elszaladt, nem tudom
+hova.
+
+Héthársyné. – De milyen melegen vagy öltözve! Nincs terhedre ez a ruha?
+
+Elza. – Tegnapelőtt könnyü ruhában jöttünk ki s a második verseny után
+haza kellett küldeni a bundáinkért! És ezt mérsékelt égövnek nevezik! De
+menjünk fel, már viszik a lovakat. Nézd, ez itt _Kente Fente Sárika_.
+
+Héthársyné. – Hát ez a másik?
+
+Elza. – A melyiken Clemi ül? Ez _Wotan_.
+
+Héthársyné (menetközben). – Nincs valami jó tiped mára?
+
+Elza. – A kétéves handicapban a névtelen kancza. Apja _Galaor_, anyja
+_Hajfürt elrablása_. Ez ki van eresztve. Hacsak a startgép keresztet nem
+húz a számitásomra. De adok neked egy jó tanácsot. Egy krajczárt se tégy
+a mi lovainkra. Ezek máskor se jönnek be, de most pláne auszer form
+vannak.
+
+Héthársyné. – Fut lovatok ebben a versenyben is?
+
+Elza. – Igen, a 23-as, _The Winner_. Azért hivják _The Winner_nek, mert
+soha se nyer.
+
+Héthársyné. – Nem bízol benne?
+
+Elza. – Szó sincs róla. Tégy a _Linczi fiú_ra, az a legreálisabb tét.
+De, végre, itt a papa!
+
+Héthársyné. – Az ám, a jó Berzsenyi!
+
+Berzsenyi papa. – Báróné!… (Félre inti Elzát.) No?
+
+Elza. – No?
+
+Berzsenyi papa. – Mit gondolsz?
+
+Elza. – Mit mondott Lightwood?
+
+Berzsenyi pápa. – Azt mondta, hogy _Vittoria Colonna_ köhög, s hogy
+_Wotan_nak sok a chance-a. Úgy vettem észre, hogy ő, titokban, _Wotan_t
+fogadta. No?
+
+Elza. – Tudod-e, hogy _Mitugrász_ 39 és fél kilóval veszedelmes lehet?
+
+Berzsenyi papa. – Nagyszerű! Micsoda szemed van! Az imént véletlenül
+rájöttem, hogy _Mitugrászt_ az utolsó pillanatban plöndzsölni fogják.
+Tudod, a két jó orrú fiú. No, mit gondolsz?
+
+Elza. – Akkor hát ne várd meg, míg az odsza leesik. Tégy nekem is egy
+százast. Azt hiszem, most még hatszorost is kapsz rá. _Linczi fiú_ heisz
+favorit. Pá!
+
+Berzsenyi papa. – Pá! (El.)
+
+Elza (Héthársynéhoz). – Bocsáss meg, de…
+
+Héthársyné (a ki ezalatt az igazgató-jelöltjét protegálta egy öreg
+grófnál). – Kérlek, magától értetődik. Ti nem mulatni jöttetek ide. De
+nini az én Blankám!
+
+Blanka. – Báróné, te itt vagy!… Kérlek, engedd meg, hogy bemutassam
+Rejtvényi urat. (Rejtvényi szalutál.)
+
+Héthársyné. – Jó. (Kegyesen bicczent egyet a fejével.) Mire tettél?
+
+Blanka (sugva). – _Kente Fente Sáriká_ra. Ez a jockeyk titkos tipje.
+Rejtvényinek egy pinczér, a ki a jockeyk legjobb barátja, elárulta, hogy
+a jockeyk ma ezzel a lóval egy nagy coup-t terveznek. Te még nem tettél?
+Rejtvényi, menjen, s tegye meg a bárónénak… melyiket akarod? (Az emberek
+össze-vissza szaladgálnak; a totalizatőr gépei csattognak, a bookmakerek
+kiabálnak, jegyeznek, írnak, törölnek, s odakünn, az ezerhatszáz méteres
+startnál egy ló magában röhög.)
+
+Elza (messzelátóval nézi a lovakat). – _Mitugrász_ nyugodt… Jesszusom,
+start! (Csöngetés; a lovak beszaladnak, s az emberek kiabálják a lovak
+neveit. Egy végre elszalad a birói páholy előtt, nyomában a többivel.
+Általános elszörnyedés: The Winner!)
+
+Blanka. – Micsoda ló az? Melyik? A 23-as? Melyik a 23-as?
+
+Elza. – A miénk!
+
+Blanka. – _Kente Fente Sárika_?
+
+Elza. – Nem, _The Winner_, a papa lova! Istenem, Istenem, a papát meg
+fogja ölni az öröm!… Gyere, keressük meg, mert félek, hogy valami baja
+lesz az izgalomtól. Ó hála Istennek, nem lett rosszul, ott áll!… Papa,
+kedves papa! (Apjának a keblére borul.)
+
+Berzsenyi papa (örömtől ragyogó arczczal, diadalmasan, a hogy Napoleon
+állhatott volna Austerlitz után). – No, ugy-e, mit mondtam mindig?!
+
+
+
+
+VIII.  KARLSBADBAN.
+
+– Reggel hét óra; Puppnál. Berzsenyi papa egyedül ül egy első rangú
+asztalnál s a _Pester Lloyd_ot olvassa. Két üres tojáshéj és egy
+lábvizes teás-csésze; jelei, hogy Mr. Dewey a szolgaszemélyzettel kelt s
+szokott búcsújárását már elvégezte. Blanka és Elza jönnek. –
+
+Berzsenyi papa. – No, hogy aludtatok?
+
+Blanka. – Kitünően, akár csak otthon.
+
+Berzsenyi papa. – Majd meglátjátok, mennyivel jobb itt, mint Ischlben.
+Ischlben egész nap esik s nem lehet semmit se csinálni. Az ember folyton
+a zenekart hallgatja és mindig megbolondul tőle. Itt roppant változatos.
+Az ember fölkel, elvégzi a sétáját, ujságot olvas, ebédel, ebéd után egy
+kis pihenőt tart s elolvassa az ujságot, azután egyet sétál,
+megvacsorál, átfutja az esti lapokat, lefekszik és elalszik. Közben, a
+változatosság kedvéért, az ember elmegy valahová, ha akar, vagy nem megy
+el sehová, hanem ujságot olvas. Pompásan fogtok mulatni, meglátjátok. De
+hol hagytátok a mamátokat?
+
+Blanka. – Elment előbb a templomba, csak aztán reggelizik. Tudod, neki,
+ha valahová megérkezik, az első dolga az, hogy elmegy a templomba. Ma
+különben a pápáért is imádkozni akar.
+
+Berzsenyi papa. – Hát mi baja a pápának?
+
+Blanka. – Tudod, ő már nagyon öreg. S a jó keresztény nem várja, hogy ő
+szentsége éppen halálán legyen…
+
+Berzsenyi papa. – Jobb szeretném, ha a pápa imádkoznék anyádért;
+anyádnak több szüksége van rá.
+
+Blanka. – Szerencse, hogy a mama nem hallja. (A leányok reggelizni
+kezdenek).
+
+Berzsenyi papa. – Tudod, itt annyi mindenféle nemzetség, japán, kinézer
+és mindenféle vallás van, hogy az olyan konzervativ ember is, mint én,
+hat hétre felvilágosodásba esik. Itt van például egy született kinai is,
+a von Blasewitz báró, monarkiánk pekingi követe; holnap be fogom magam
+mutattatni neki. Azt hiszem, örülni fog, hogy megismerkedhetik velem; ha
+Pekingben marad a szegény Ketteler báróval, most már nem örülne
+semminek. Ő is megmondhatná nektek, hogy Karlsbadban nagyon jó.
+
+Blanka. – Mit csinál itt?
+
+Berzsenyi papa. – Nézi, hogy a gyermekei hogyan tanulnak szamaragolni.
+Mit csináljon egyebet egy követ, ha élve marad? Azért, hogy valami dolga
+legyen, mondhatom, egyelőre nem fog visszamenni Kinába.
+
+Blanka. – Ugy látszik, beteg gyomra mentette meg az életét.
+
+Berzsenyi papa. – Vagy inkább egészséges orra. Nekünk mindenesetre
+elégtételül szolgálhat, hogy a mi követünk volt Pekingben a legkülönb
+diplomata. Meg fogtok ismerkedni a családjával. Szeretem, ha olyan
+embernek a családjával barátkoztok, a ki elmondhatja magáról, hogy ő
+volt a legokosabb ember egész Ázsiában. Hát te mért vagy olyan szótalan,
+kis tipelő galambom?
+
+Elza. – Attól félek, papa, hogy unatkozni fogok itt. Tudod, én még nem
+vagyok úgy, mint a Blasewitz báró; nekem nem elég az, hogy élek…
+
+Berzsenyi papa. – Unatkozni? Már hogy unatkoznál itt? Itt lehetetlen
+unatkozni. Látod, én már harmadik hete vagyok itt; család, társaság,
+urak, lovak, mindenki nélkül, de az ember sétálgat, mások is
+sétálgatnak… Akarod talán a _Pester Lloyd_ot?
+
+Elza. – Köszönöm, papa; nem kérem.
+
+Blanka. – Kitől van benne tárcza?
+
+Berzsenyi papa. – Azt nem néztem; gondolom Adolf Duxtól. Én csak a
+csevegést olvastam az őszi búzáról, meg az Allerlei-t a német császár
+beszédéről…
+
+Blanka. – Micsoda ember, ugy e papa?! Micsoda nagy ember! Ez a beszéd
+igazán óriási volt. Az embernek csak úgy dobogott a szive, a mig
+olvasta!…
+
+Berzsenyi papa. – Tudod, fiam, te nagyon szereted a költészetet és ez
+nagyon illik egy fiatal leányhoz. De én már csak egy öreg konzervativ
+vagyok, s én nem szeretem azokat a beszédeket, a melyektől a papirok
+csak úgy bukfenczeznek lefelé. Én tisztelem a szép beszédet, leveszem
+előtte a kalapomat, de legjobban azt a beszédet szeretem, a melyik
+hasznos, ha nem is nagyon szép.
+
+Blanka. – A német császár nem tehet róla, hogy a papirok a háborúnak már
+a hírére is leesnek.
+
+Berzsenyi papa. – Persze, hogy nem tehet róla. Én se tehetek róla. Senki
+se tehet róla. Én csak azt mondom, hogy ha a német császár olyat
+tósztozna, a mitől a papirok fölfelé ugrálnának, akkor még nagyobb ember
+volna. Nem igaz?
+
+Blanka. – Nekem hiába beszélsz, papa; én szerelmes, igen, szerelmes
+vagyok a német császárba.
+
+Berzsenyi papa. – Ne tedd azt, fiam; itt még a morganatikus házasság
+lehetősége is ki van zárva. De itt jön jó anyátok. (Berzsenyi mama
+megérkezik; Berzsenyi papa feláll és kezet csókol neki.) Szenvedő vagy
+még, kedves Elizem?
+
+Berzsenyi mama. – Nem, már könnyebben lélekzem; csak a vasút zakatolása
+nem ment ki a fejemből. Az este nem is vettem észre, Jacques, hogy
+milyen jó színben vagy!
+
+Berzsenyi papa. – Igyál egy csésze teát, kedvesem. Nem akarsz egy
+vánkost?… Garçon, egy vánkost! Meg egy tabouret-t! Egy tabouret-t is,
+garçon!
+
+Elza (Blankához sugva.) – Attól félek, a papa rossz fát tett a tűzre.
+
+Blanka (Elzához, épp úgy.) – Ön is megtanulhatná végre: tisztelni a
+szülőit. Még nem doktor kegyed, vagy mi?
+
+Berzsenyi mama. – Megint veszekedtek? Az első órában, hogy a papával
+vagyunk?
+
+Berzsenyi papa (megpacskolja Berzsenyi mama kezét.) – Kedves, jó Elizem!
+
+Berzsenyi mama. – Milyen rég nem voltunk igy együtt, mindnyájan, s
+idegenek nélkül! Miért is, hogy a nyár legnagyobb részét egymástól távol
+kell töltenünk, ki erre, ki arra?! Ó Jacques, mostanában gyakran
+gondolok rá, hogy szűkebb viszonyok között talán kellemesebben élnénk!
+
+Berzsenyi papa. – Valóban, kedves Elizem, csak a karlsbadi meeting
+alkalmával élünk igazi bensőséggel teljes családi életet!… (A
+leányokhoz:) – No, gyerekek, a mama most megreggelizik, aztán elmentek
+valahová, vagy ujságot olvastok, ha akartok.
+
+Blanka. – Igaz, papa, neked még nem is mondtuk, milyen érdekes utazásunk
+volt!
+
+Berzsenyi mama. – Igen, Jacques, képzeld, a vonatot, a melyen jöttünk…
+soha se találnád ki, hogy ki vezette?
+
+Berzsenyi papa. – A vonatvezető?
+
+Berzsenyi mama. – De milyen vonatvezető! Lippe-Detmold Henrik, a
+mingréliai fejedelem!
+
+Berzsenyi papa. – Hogyan? Tán elűzték trónjáról s most
+lokomotiv-vezető?…
+
+Berzsenyi mama. – Nem. Csak műkedvelésből! Meg akarja tanulni ezt a
+mesterséget.
+
+Berzsenyi papa. – És rajtatok tanul? Akkor vezeti a vonatot, mikor ti
+ültök rajta? Látjátok, mindig szidjátok Pestet, de azt Pesten nem
+engedik meg, hogy ilyen gyakorlatlan egyének vezessék azt a vonatot, a
+melyen mások is ülnek. Én nem bánom, ha a mingrélai fejedelem
+vonatvezetést tanul, de akkor tessék bábokat, viaszfigurákat ültetni a
+kocsikba, ne az én családomat!… Mi bajod neked, Elza?
+
+Elza. – Szeretném, ha már kezdődnék a verseny. Olyan régóta ülünk itt.
+
+Berzsenyi papa. – Mért nem olvasol ujságot?
+
+Elza. – Mert nem érdekel. Mert könyv nélkül tudom, hogy mi van benne.
+Azaz, hogy mégis…
+
+Berzsenyi papa. – Igen, nézd csak meg, leányom, mit tipel az ujság a
+»Sprudel-Handicap«-re?
+
+Elza. – Papa, mondok én neked jobb tipet, csak már menjünk innen.
+
+Berzsenyi papa. – Nos?
+
+Elza (sugva.) – _Czaribrod_. De ne mondd meg Blankának, mert ha mindenki
+megrakja: nagyon kevés osztalékot kapunk!
+
+(Fölkelnek, és elmennek valahová; a kik azonban nem akarnak, nem mennek
+el, hanem ott maradnak és ebédig átfutják az ujságot.)
+
+
+
+
+IX.  SMEKSZEN.
+
+– Délután három óra. Berzsenyi mama, Blanka és Elza lakosztályukban
+időznek, a _Grand Hôtel Tátragyöngye et Bristol_ban, a hol két szoba
+előszobával és cselédszállással naponkint: »jöttünk-mentünk – száz
+forint«. Berzsenyi mama a fűtött kályha mellett ül, télibundában; nyakán
+indiai sál, lába lópokróczczal betakarva. Blanka és Elza, távolabb,
+egy-egy puffon dideregnek. Blanka korcsolyázó öltözetében; egy matráczot
+tart az ölében, térdét párnákkal bástyázta körül. Elza magára vette
+összes ruháit, meg a szobaleány és a fogadó szakácsnéjának
+barhet-alsószoknyáit; feje, válla plaidbe takarva, orra czinkét fogott.
+Nyögnek. –
+
+Blanka. – Az orosz czár már a gonosztevőket se küldi Szibériába, és
+nekünk itt kell lennünk!
+
+Berzsenyi mama (sír). – A jó isten megbüntet bennünket, hogy magára
+hagytuk jó atyátokat!
+
+Blanka. – De hisz a jó papa maga akarta így!
+
+Elza (magában). – A jó papának megérkezett a barátnője. A jó papa
+roppant zavarba jött. A _Marienbadi dij_ futásakor egyszerre csak azt
+mondja nekem: »Fiam, ne beszéljetek itt magyarul, az nem előkelő.« De a
+hölgy azért felfedezett bennünket, s iszonyuan kezdett kaczérkodni
+velünk. Szegény papát a hideg lelte, de sehogy se tudott elexpediálni
+bennünket. Már közel volt hozzá, hogy nekem, a bizalmasának, elmondjon
+mindent, s megkérjen, hogy menjünk már pokolba, de szerencsére én még
+idejekorán elértettem őt, és most itt vagyunk!
+
+(Szünet. Odakünn a zene _Sulamith_ból a Jajjajjajj!-t játszsza.)
+
+Berzsenyi mama. – Te, Elza, csengess a főpinczérnek. (Megtörténik; egy
+negyed óra mulva a hívott megjelenik.)
+
+Főpinczér. – Parancs?…
+
+Berzsenyi mama. – Frédéric, fűtsenek be jobban.
+
+Frédéric. – Kérem alásan. Még egy kosár fa, igenis. (Előveszi a
+jegyzőkönyvét, bejegyzi:) Detto, egy kosár fa, tiz forint.
+
+Berzsenyi mama. – Micsoda?
+
+Frédéric. – Tiz forint. Soknak méltóztatik találni, esetleg?
+
+Berzsenyi mama, Blanka (egyszerre). – Nem, nem arról van szó!…
+
+Elza. – Nem lehetne még egy kályhát állítani be ebbe a szobába?
+
+Frédéric. – Igenis, kérem alásan. Csakhogy a kályhásért be kell küldeni
+Késmárkra. (Bejegyzi a könyvébe.) Kocsi Késmárkra és vissza 40 forint,
+egy kályha beállítása 110 forint, összesen 214 forint.
+
+Elza. – Hogy mondja?
+
+Frédéric. – Soknak méltóztatik találni, esetleg?…
+
+Blanka. – Eh, nem arról van szó!… Ugyan kinek néz bennünket?
+
+Elza. – Hát a bőrünket nem méltóztatik lenyúzni, esetleg?
+
+Berzsenyi mama. – Jól van, elmehet.
+
+Frédéric. – Igenis, kérem alásan. (Bejegyzi.) Értekezés és service tiz
+forint. (El.)
+
+Blanka. – Csak azt szeretném tudni, hogy mit keresünk mi itt, Smekszen,
+ebben a farkasordító hidegben?!
+
+Elza (hidegen, sőt tulzás nélkül szólva, fagyosan). – Várjuk a postát.
+Aztán valahol csak kell lennünk!
+
+Berzsenyi mama. – Talán már meg is jött a posta.
+
+Blanka. – Ha csak a hófuvás miatt el nem késett a vonat.
+
+Elza. – Vagy a postakocsist meg nem ették a farkasok.
+
+Berzsenyi mama. – Le kellene küldeni valakit a postaépülethez.
+
+Blanka. – Ugyan, mama, van lelked, ebben az időben?!… Egy kutyát is kár
+volna kiverni a házból!
+
+Elza. – Van itt egy orosz szolga, az már hozzá van szokva ehhez az
+időjáráshoz.
+
+Berzsenyi mama. – S talán jót tesz majd neki egy kis mozgás. Ujra
+megindul a vérkeringése.
+
+Blanka. – De hátha megfagy, mig a postáról visszaér?!…
+
+Frédéric (benyit).
+
+Berzsenyi mama. – Frédéric, nem jött meg a posta?
+
+Frédéric. – Nem, a postással valami baj történhetett; ez már a negyedik
+postás az idén. De egy levelet hoztak Nagyságod számára. A szolgabiró
+ur, a kúrszalon körül vadászván, egy medvét lőtt; annak a szájában
+találták meg ezt a levelet.
+
+Blanka. – Üdvözlet Karlsbadból!… A papa irása!…
+
+Berzsenyi mama. – Adjátok ide hamar.
+
+Frédéric (jegyez). – Egy levél kézbesitése, két és fél forint.
+
+Berzsenyi mama (felbontja a levelet és olvasni kezdi.) – Elza, Blanka,
+menjetek át a másik szobába, hátha olyas valami van a levélben, a mi nem
+tartozik rátok.
+
+Blanka. – Hát olvasd magadban, mama.
+
+Berzsenyi mama. – Az igaz. (Elolvassa a levelet.)
+
+»Kedves, jó Elizem!
+
+Nyugtatom folyó hó csütörtökrőli Ansichts-kártyádat, melyből örömmel
+értesülök, hogy egészségetek hiánytalan, egyszersmind ajánlom
+figyelmedbe, hogy a brómkálit ne hanyagoljad el, a mi pedig az
+ülőfürdőket illeti, jól betartsd a szabványokat, mert jegyezd meg
+magadnak, hogy egészséged nekem a legbecsesb.
+
+Eltekintve a háborus hirektől, meglehetősen egészséges vagyok;
+emésztésem ötven százalékkal javult, s a mennyiben látnád a Sprudel és
+sétáimnak hatását, igen örülnél neki.
+
+Elzának, k. leányomnak, mondd meg, hogy _Gay Lord_ Quexről
+körülményesebb informácziót óhajtanék tőle, s mit szólna hozzá, ha ezen
+telivérért magasabb összegű ajánlatot tennék? Egy pej heréltet, kit
+akadályokra fogok kiképeztetni, név szerint: _Sleeping Car_, apja
+_Slivovicz_, anyja _Vesztaszűz_, máris megvásároltam; örvendenél, ha
+látnád ezen állatot, bár félszemére vak, s jelenleg köhög.
+
+A legszomorúbb a dologban az, hogy társaságom éppen nincsen, de egy sem,
+mert magyar részről csak kereskedők s más ily egyének időznek itt, a
+hozzámvalók közül pedig többen, jelesül a szerb király s mások már
+tovautaztak.
+
+Természetesen minden gondolatomat ti birjátok, kedves jó Elizem, kivéve
+a fölötte hűvös időjárásra irányulókat, melyek gyakori bosszúságokat
+okoznak nekem.
+
+Ugyanis, midőn e sorokat irom, fűtött szobában ülök, s várom, míg a
+kereskedésből egy uj szalmakalapot hoznak, mert az ide hozott összeseket
+már elfújta a szél.
+
+És mit szólsz hozzá, hogy Budapesten most bizonyosan kellemes hőség
+uralkodik, s nekem, az én Nádor-utczai Házamban, egy fürdőszobám van,
+mely Budapesten egyetlen s oly magas Pénzösszegbe került, melyből mások
+egy Házat épittettek volna?!
+
+Nem egyszer, midőn ezen velenczei tükrökkel, drága függönyökkel,
+gobelinekkel és reliefekkel diszitett fürdőszobában, meztelenül
+pillantottam meg magamat, a nimfák és fiatal Ámorok faragott képeinek
+közepette, arra kellett gondolnom, hogy mit keresek én ebben a
+mythologiában?
+
+Ezen esetben viszont arra kell gondolnom, mit keresek délután 2 órakor
+Károlyfüreden, a hol hideg van, mikor helyesen Nádor-utczai Házamban
+kellene lennem, a hol meleg van, s ezen kivül kényelmes fürdő,
+nimfákkal, melyek közül egyet per 800 fl. Ö. W. kell számitanom?!
+
+Azon reményben zárom ezen sorokat, hogy üdülésteket kellemes és enyhe
+időjárás könnyiti meg.
+
+Számtalanszor csókollak, kedves jó Elizem, úgyszintén Blanka és Elza k.
+és jó leányaimat is,
+
+melylyel jegyzem magamat
+
+szerető, hű férjednek: _Jacques_.
+
+P. S. Czimem tegnaptól fogva:
+
+_Jacques de Berzsenyi_,
+
+_Carlsbad_, Villa Trallalla,
+
+mivel ablakaim a Hotel Erzherzog Rupprechtben szélnek feküdtek, én
+ellenben sehogy se tudtam feküdni a czigányzene végett.
+
+Ölel és csókol a te hű
+
+_Zsakid_.«
+
+Blanka. – Mit ir a papa?
+
+Berzsenyi mama. – Szegény jó atyátok szintén igen fázik, és sokat
+szenved a széltől.
+
+Blanka. – De hát miért is kell nekünk hol erre, hol amarra csavarognunk,
+sorra járnunk a havasokat és glecscsereket, meg az összes többi
+helyeket, a hol mindenütt olyan hideg van, mint a havasokon és a
+glecscsereken?! Mért kell nekünk három hónapig vaczognunk, idegen
+helyeken, zord villákban és gyalázatos hotel-szobákban, mikor szépen
+otthon csücsülhetnénk, s legalább kényelemben volnánk?!
+
+Berzsenyi mama. – Ne beszélj ilyeneket, Blanka, mikor tudod, hogy a papa
+egészsége, meg az enyim, ezt megköveteli. Aztán meg mit beszélnének az
+emberek szegény jó atyádról, ha júliusban Budapesten ülnénk?!
+
+Blanka. – De ha már okvetetlenül nyaralnunk kell valahol: mért nem
+nyaralunk Kairóban? Ott talán nem fáznánk ennyire?
+
+Berzsenyi mama. – Látod, ezzel már mondasz valamit. Ha jól meggondolja
+az ember…
+
+Elza. – Naiv leány, és te még hiszel Kairóban?
+
+Berzsenyi mama. – Az igaz; lehet, hogy nyáron még ott is hideg van.
+
+(Tovább vaczognak. Kinn csöndesen hull a hó s lassankint teljesen belepi
+a _Tátragyöngyé_t. Végül már csak a tetőzet látszik ki a hótakaró alól.)
+
+
+
+
+X.  ÁLLAMTITKOK.
+
+– Történik: Karlsbadban. Berzsenyi papa, a ki reggeli sétáját végzi,
+találkozik egyik kedves barátjával: Milosanácz urral. –
+
+Berzsenyi. – Á, itt jön az én kedves barátom, von Milosanácz. Nos, hogy
+szolgál egészsége, kedves von Milosanácz?
+
+Milosanácz (meg akarja mondani).
+
+Berzsenyi. – Különben az mindegy. És ő felsége, az én kegyes jóakaróm,
+Arzén király? Tegnap este nem volt szerencsém az ebédnél. Önt is
+nélkülöztük, kedves ezredes. Az én kedves barátom, Blasewitz báró is
+megjegyezte, hogy a kit fölötte nélkülözünk, az a kedves Milosanácz
+ezredes. Szeretném, ha a felség ma délben…
+
+Milosanácz. – Hogyan? Ön még nem tudja?… (Titkolózva:) Ő felsége tegnap
+este hirtelen elutazott!
+
+Berzsenyi (megilletődve). – Áh!
+
+Milosanácz. – A mindjárt megérkező bécsi lapok már tele lesznek ezzel a
+szenzáczióval. Addig persze államtitok.
+
+Berzsenyi (türelmetlenül). – Csak mondja, mondja!
+
+Milosanácz (sugva). – A fiatal Tódor király feleségül akarja venni a
+kedvesét. A minisztérium lemondott, az albán főváros forrong, ő felségét
+sürgősen haza hívták.
+
+Berzsenyi (megdöbbenve). – És ő felsége azonnal vasútra ült?
+
+Milosanácz. – Igen, azóta már meg is érkezett Bécsbe.
+
+Berzsenyi. – Bécsbe? Ne tartson semmitől. Nálam el lesz temetve a dolog.
+
+Milosanácz. – Háromnegyed tizenegyig még államtitok. Szóval ő felsége
+nem utazott Albániába; Bécsbe ment, egyenesen Bécsbe.
+
+Berzsenyi (sugva). – Az udvarhoz?
+
+Milosanácz (sugva). – Nem.
+
+Berzsenyi (sugva). – Titok, hogy hova?
+
+Milosanácz (sugva). – A hôtel Erzherzog…
+
+Berzsenyi (sugva). – Ne mondja ki, már tudom. Persze incognito?
+
+Milosanácz (sugva). – Mint Piaszter gróf.
+
+Berzsenyi (álmélkodva). – Hallatlan, hallatlan! Na, hogy mi minden
+történik manapság! Ezek a fiatal emberek!… Képzelem az apa fájdalmát. És
+mit csinál Piaszter gróf (sugva) Bécsben?
+
+Milosanácz. – Tárgyalásokat folytat az albániai vezető elemekkel. A
+helyzet súlyos, nagyon súlyos. De azt hiszem, Piaszter gróf azóta már
+összeköttetésbe lépett az albán nemzeti bankkal. Mindössze harminczezer
+frankról van szó.
+
+Berzsenyi. – Ezt a harminczezer frankot nem értem.
+
+Milosanácz. – Harminczezer frank mindig érthető. Piaszter grófot szíven
+találta a csapás. Mikor elolvasta a táviratot, leroskadt karosszékébe, s
+pár perczig érthetetlen szókat hebegett… De aztán erőt vett magán,
+letörölgette könnyeit, s gyönge hangon, mint a ki egyszerre tiz
+esztendőt vénült, így szólalt meg: »Fiaim, telegrafáljatok az albán
+nemzeti banknak… én olyan gyönge vagyok, hogy a tollat se birom a
+kezembe venni!… Ó, ez a hálátlan fiú, ez a hálátlan fiú!… Harminczezer
+frankot küldjenek, de táviratilag.«
+
+Berzsenyi. – Ne folytassa, megreped a szivem! De a harminczezer frankot
+még mindig nem értem.
+
+Milosanácz. – Képzelheti, ez az irtózatos csapás!… Piaszter grófnak most
+utaznia kell, erre-arra, megbeszélni a hívekkel a helyzetet. S a többi,
+s a többi; a harminczezer frank nem is lesz elég. A gyász mindig pénzbe
+is kerül.
+
+Berzsenyi. – Vagy úgy! Persze, persze. Na, ön alaposan meglepett
+engemet, kedves von Milosanácz. Micsoda ujság, micsoda ujság! Kérem, ha
+írni talál Piaszter grófnak…
+
+Milosanácz. – Éppen a telegráf-hivatalba indultam. Egy siffrirozott
+sürgönyt küldök neki; magamnak kell papirra tennem.
+
+Berzsenyi. – Kérem, közölje vele az én mély részvétemet is.
+
+Milosanácz. – Mindenesetre. De itt vagyunk a telegráfhivatalnál. Tehát
+háromnegyed tizenegyig… ugy-e?
+
+Berzsenyi. – Legyen nyugodt. A mi államtitok, az államtitok. (Kézfogás;
+Milosanácz el.) Hm, hm. (Eltünődik magában). Valóban, az uralkodás néha
+fölötte terhes gondokkal jár. Ilyenkor látja az ember, hogy az egyszerű
+magánzásnak is megvannak a maga előnyei. De nini, az én kedves barátom,
+a kedves von Huber! Jó reggelt, kedves von Huber. S ő exczellencziája, a
+kedves Flórián von Blasewitz báró?
+
+Von Huber (sugva). – Nem hallotta?
+
+Berzsenyi (sugva). – Mit?
+
+Von Huber (sugva). – Ő Exczellencziája a déli gyorssal elutazik.
+
+Berzsenyi (megdöbbenve). – Ah!
+
+Von Huber (mint fentebb). – Egyenesen Polába. Megy Kinába, az első
+hadihajóval, a melyet hirtelenében fel lehet szerelni.
+
+Berzsenyi. – Kinába, a hol minden választékosság nélkül gyilkolják az
+európaiakat! De hisz ez annyi, mint a halál torkába rohanni!
+
+Von Huber (mint fentebb). – A császár parancsára. A császár szigorúan
+gondolkozik erről a dologról. Olyan súlyos viszonyok közepette, mint a
+minők Pekingben vannak, a nagykövetnek helyén kell lennie. S valóban, ő
+Exczellencziája, tekintettel a zavaros helyzetre, kissé hosszasan vette
+igénybe szabadságát.
+
+Berzsenyi (elhülve). – De hisz akkor ő Exczellencziáját… aligha látjuk
+többé!
+
+Von Huber. – Megeshetik. De bizzunk istenben.
+
+Berzsenyi. – S miben reménykedik ön, kedves von Huber? Nagyon
+lekötelezne, ha megmondaná.
+
+Von Huber (a látóhatárt kémlelve). – Na, tudja kedves von Berzsenyi,
+mindent nem lehet kiszámítani, de annyi véletlen jöhet közbe… tudja, ezt
+csak én képzelem így… az ember lekésik a vonatról; még egyszer lekésik a
+vonatról; a vonatról, végre, háromszor is le lehet késni, abban nincs
+semmi természetellenes… aztán az ember lekésik a hajóról… aztán késhetik
+a hajó is… viharok a tengeren… a hajó eltévedhet Borneóba… vagy az ember
+Takuban sárgalázt kap, a mikor persze nem lehet tovább menni, Pekingbe…
+Bizzunk istenben.
+
+Berzsenyi. – E szerint ön reményli, hogy a jövő nyáron viszontlátjuk ő
+Exczellencziáját?
+
+Von Huber. – Engem soha se hagy el hitem az isteni gondviselésben.
+
+Berzsenyi. – Igaza van, kedves von Huber. A vallás az ember legfőbb
+kincse.
+
+Von Huber. – Nagyon örülök, hogy ebben egyetértünk, kedves von
+Berzsenyi. De nem jön reggelizni?
+
+Berzsenyi. – Én már reggeliztem. Különben is ez az ujság úgy megzavart!…
+
+Von Huber. – Tehát a viszontlátásra!
+
+Berzsenyi. – A viszontlátásra! (Kézfogás; von Huber el.) Se Arzén
+király, se Flórián von Blasewitz báró!… A barátaim elutaznak, s én itt
+üljek család, megfelelő társaság, minden nélkül, egyedül?!… Hé, jöjjön
+csak, Poszpisil! Maga, maga! Nézze, szaladjon el az én portásomhoz, és
+hozza el nekem az én menetrendemet!
+
+
+
+
+XI.  NAPKELET GYÖNGYE.
+
+– A lóversenytéren; lenn, a nyergelő körül. Az első futásnak vége; az
+»all right« után Berzsenyi papa és manager-e, az őrnagy, le s fel
+sétálnak a pázsiton, orrukat a földre irányítva, s kezüket hátul, a
+derék táján, összekulcsolva. Oldalukon két roppant messzelátó, melyekkel
+ellátni a holdba. –
+
+Berzsenyi. – No?
+
+Az őrnagy. – Kann sein, kann sein.
+
+Berzsenyi. – Ja, olyan okos én magam is vagyok. De ha én hatvanezer
+forintot fizetek évenkint azért, hogy tudjam, mikor feküdjem egy lóra
+egy százassal, akkor szeretem tudni, hogy így vagy úgy néz-e ki a dolog?
+
+Az őrnagy. – Ha azt hiszi, hogy ehhez csak pénz kell, akkor kínáljon a
+lovaknak is pénzt; talán hamarabb bejönnek.
+
+Berzsenyi. – Ön különösen jön elő nekem, őrnagy úr. Az én leányom, a
+kisebbik kisasszony, kiszámítja nekem a papiron, hogy az ezernégyszáz
+méteres eladóversenyben az én lovamnak, a _Kandur_nak, számtalan
+hausse-akkal kell elsőnek bejönnie, és mi lesz? _Kandur_ számtalan
+baisse-ekkel jön be, mint rossz utolsó. Jó, velem lehet beszélni. Szó
+sincs többet _Kandur_ról, csak azt kérdezem öntől: Legyen, de mi van a
+vigaszdijjal? Erre ön azt feleli nekem: »Ná, szo und szo!…« Ön meg fog
+engedni, de ez nekem kevés a pénzemért.
+
+Az őrnagy. – Tudja, erre azt mondhatnám, hogy: vegyen a pénzéért búzát,
+az jobb űzlet. De nem mondom, mert én mindenkivel szemben és minden
+körülmények között perfektül udvarias vagyok. Azért azt mondom, hogy ha
+a ló rossz munkát végez, nem _fit_, kövér, köhögős, rossz lábú,
+_roarer_, orrvérző, ideges, pókos, _rogue_, mi egy s más, ha a _trainer_
+szamár s a jockey gazember: ön csak csináljon nekem családi jeleneteket,
+ennek mind a _manager_ az oka. Legalább ön ezt mondja, s önnek értenie
+kell ehhez, mert pénzt tesz bele.
+
+Berzsenyi (magában). – Hogy’ vágnám pofon ezt az embert, ha nem félnék,
+hogy előbb ő vág pofon! (Fenn). Ne kapjunk hajba, kedves őrnagy, mert
+akkor kivel vacsorálok? Remélem, velem tart? (Magában). Ha valaki
+megmondaná nekem, de úgy, egész bizonyosan, hogy ennek az én kedves
+barátomnak miért kellett kvietálnia, nem sajnálnék az illetőtől egy
+ezrest.
+
+Az őrnagy. – Nagyszerű! Előbb össze-vissza sérteget, s most ki akar
+békiteni egy vacsorával! De hát tulajdonképpen kinek néz ön engem? Azt
+hiszi talán, hogy a köztünk lévő szerződés…
+
+Berzsenyi (ijedten). – Hogy én sértegettem volna önt? Ments Isten!
+(Magában). Ki kell engesztelnem, mert még provokál. (Fenszóval). Hogyan
+jusson eszembe ilyesmi, pár nappal azelőtt, a midőn meg kell ujitanunk a
+szerződésünket?!
+
+Az őrnagy (látható elégtétellel). – Jól van, hisz én értem és ismerem
+önt. (Előkelően). Tudom, hogy ön kissé hirtelen, de azért jó pajtás.
+(Szigoruan). De nem szerettem volna, ha valaki hallván a
+vitatkozásunkat, félreérti a kettőnket összekötő viszonyt.
+
+Berzsenyi. – Ne is beszéljünk többet a dologról. Együtt vacsorálunk,
+megállapítjuk az uj szerződést, és vége. Beszéljünk inkább arról, nem
+volna-e jó egy amerikai jockeyt szerződtetni? Egy szerecsent vagy egy
+indiánust? Végre is az én pénzemért olyan jockeyt kapok az én lovamra, a
+milyet akarok. Egy olyat kellene, a ki a fején ül a lónak. Ha már nem
+nyerünk, legalább bámulják meg a jockeyt.
+
+Az őrnagy (gúnyosan). – Ezt a kisasszonytól kellene megkérdeznie; úgyis
+ő igazgatja az istállót.
+
+Berzsenyi (mérgében egy nagyot nyel). – Sajnálattal látom, hogy ön ma
+fölötte ingerült. Remélem, a souper majd jobb kedvre hangolja.
+(Halkabban). Hölgyeket is hívok. Ebből is meggyőződhetik róla, mily
+teljes bizalommal vagyok ön iránt.
+
+Az őrnagy. – Vigyázzon, kompromittálni fogja magát. Az imént is többen
+észrevették, hogy Miss Bess szinte nyiltan integetett önnek.
+
+Berzsenyi. – Ó, sokkal diszkrétebb társaságról van szó. Egy hölgy, a ki
+a nővérével lesz jelen, gardirozva, és mi ketten, pont. Az egyik hölgy
+gardirozza a másikat, a másik hölgy gardirozza az egyiket; ez csak
+illedelmes dolog, nem igaz?
+
+Az őrnagy. – S Miss Bess? Ennek a történetnek már vége?
+
+Berzsenyi. – Azt nem mondhatnám, de ma reggel elhatároztam, hogy
+megszakítok vele minden összeköttetést.
+
+Az őrnagy. – Lári-fári.
+
+Berzsenyi. – Mondom, hogy elhatároztam és pedig egy költemény hatása
+alatt.
+
+Az őrnagy. – Hogyan? Ön verseket is olvas?
+
+Berzsenyi. – Kizárólag előkelő személyektől, igen. A pápa ő szentségének
+például minden versét elolvasom, a mióta szerencsém volt ő szentségéhez.
+Most is az ő verséről van szó, melyet Heracleus irói néven tett közzé,
+latinul; Miss Bessnél olvastam, az én ujságomban. Olvasta ön is?
+
+Az őrnagy. – Nem.
+
+Berzsenyi. – Ez a vers engem gondolkodóba ejtett. Igy kezdődik:
+»Gyönyörök fertőjébe vakon miért rohansz, oh Rúfusz? S kéjvágygyal miért
+szedegetsz tiltott gyümölcsöt?« Az ujság megjegyzi, hogy ő szentsége ezt
+egy tudós, jeles és vallásos barátjához irta, a ki lelépett az erény
+ösvényéről. Azt kérdeztem magamtól…
+
+Az őrnagy (gúnyosan). – Vajon ki lehet ez a tudós, jeles és vallásos
+férfiu? Valóban, nincs kizárva, hogy önről van szó.
+
+Berzsenyi. – Nem. Nem az jutott eszembe. Hanem az, hogy: micsoda világot
+élünk ez idő szerint! Egy jeles, tudós és vallásos férfiu, a ki már a
+multjánál fogva is számíthat minden diszkréczióra, véletlenül belép a
+gyönyörök fertőjébe, s tessék, ezt azonnal tudja az egész világ, még
+maga a pápa is megtudja! Az ember nem nyithat be egy szeparéba, a
+nélkül, hogy ennek a híre fel ne hatoljon a legmagasabb körökig. Hát nem
+borzasztó ez?… De nini, kit látok? Ott megy az én karlsbadi barátom, II.
+Boris, vagyis jelenleg Maravedi herczeg, a multban úgynevezett Napkelet
+Gyöngye, a száműzött illyr király! Ez bezzeg nem törődik vele, hogy a
+pápa megtudja a viselt dolgait!… Pardon, kedves őrnagy, de üdvözölnöm
+kell őt. (Elhagyja az őrnagyot s oda siet az ex-uralkodóhoz.) Sire,
+fogadja legalázatosabb hódolatomat!
+
+Napkelet Gyöngye (öreg, elhízott s egy kicsit kopott). – Jó napot,
+kedves De Berjeine, jó napot! Minő szerencsés véletlen hozza önt ide? Ez
+igazán megelégedésemre szolgál. Tudja-e, hogy miért jöttem Budapestre?
+Egyes-egyedül azért, hogy önnel találkozhassam!
+
+Berzsenyi (rosszat sejtve). – Hogyan, csak azért szerencséltet
+bennünket, hogy legigazabb hivével értekezhessék? De minek köszönhetem e
+kegyet?
+
+Napkelet Gyöngye. – Tudja, némi differencziáim vannak Illyriával. Egy
+váratlan politikai konfliktus következtében nem akarják folyóvá tenni
+királyi tűzoltó-főparancsnoki és főpostamesteri nyugdijamat. De mindezt
+részletesebben el fogom mondani holnap, az ön irodájában. Szóval, így
+szólok magamban: van nekem egy barátom Budapesten, a kedves De Berjeine;
+ő bizonyára segítségemre lesz egy nagyobb szabásu pénzügyi műveletben,
+addig is, mig Illyriával lebonyolíthatom ügyeimet. A hogy ez eszembe
+jut, vonatra ülök; a déli vonattal megérkezem s igy okoskodom: ha
+szerencsével járok, a versenyen is megtalálom emberemet, kössük össze a
+hasznost a kellemessel, s ime itt vagyok. Remélem, nem csalódtam önben?
+
+Berzsenyi (elkomorodva). – Semmiesetre, semmiesetre.
+
+Napkelet Gyöngye. – Megvallom, bizton számítottam önre, de azért
+kellemes, hogy ön minden nehézség nélkül rendelkezésemre bocsátja magát.
+
+Berzsenyi (a távolba mélyedő tekintettel). – Persze, mig nem tudom, hogy
+miről van szó, nem vállalhatok garancziákat; de ha személyesen nem is
+lehetnék szolgálatára, mindenesetre rajta leszek, hogy egy pénzügyi
+csoportot hozzak össze, a mely kétségtelenül… Nem, én nem hagyom cserben
+a barátaimat.
+
+Napkelet Gyöngye. – Elvégre egyelőre mindössze ötvenezer forintról van
+szó, a mi sokkal csekélyebb összeg…
+
+Berzsenyi (savanyúan). – No, kérem, tekintettel a pénzpiacz mai
+kedvezőtlen helyzetére, ez éppen nem megvetendő összeg. De majd
+meglátjuk, majd meglátjuk.
+
+Napkelet Gyöngye. – A boszantó csak az, hogy a készpénzt, a melyet
+magammal hoztam, mindjárt az első versenyben elvesztettem.
+
+Berzsenyi (ridegen). – Ez kellemetlen, igazán kellemetlen.
+
+Napkelet Gyöngye. – De sebaj, mert hisz a kedvező véletlen épp a kellő
+időben hoz össze bennünket, s ön addig is, mig a dolgot nyélbe üthetjük,
+szives lesz, mondjuk, ötezer forinttal, kisegíteni e boszantó
+helyzetből, hogy tovább játszhassam…
+
+Berzsenyi (fagyosan). – Vigasztalhatatlan vagyok, hogy e csekélységgel
+sem állhatok e pillanatban szolgálatára, de magam is elvesztettem a
+nálam lévő összeg legnagyobb részét, azért nem fogja rossz néven venni…
+
+Napkelet Gyöngye. – Mégis, mennyi az, a mennyit nélkülözhet?
+
+Berzsenyi (bosszusan). – Ezer forintot átnyujthatok önnek, ha éppen
+kivánja.
+
+Napkelet Gyöngye. – Az is több semminél; a fő az, hogy tovább
+játszhassam.
+
+Berzsenyi (kotorász a tárczájában). – Úgy látszik, annyi sincs már
+nálam. (Rövid lelki küzdelem után). De nem, egy még van. Tessék, kérem;
+de ne tegyen a lovamra, mert elveszti.
+
+Napkelet Gyöngye. – Köszönöm. S holnap… holnap mikor találhatom?
+
+Berzsenyi (lenézéssel). – Mondjuk kilenczkor, vagy tizkor. Tiz és
+tizenegy között mindenesetre. Igen, legkésőbb tizenegyig okvetlenül fel
+fogok kelni.
+
+Napkelet Gyöngye. – Tehát a viszontlátásra.
+
+Berzsenyi. – Jó napot, kedves barátom. (Napkelet Gyöngye el.) Ez az
+ember előttem halott!
+
+(Az ötödik futam után:)
+
+Berzsenyi (magában). – Ki akartam nyerni a souper-t, s elvesztettem
+nyolczezer forintot. Mennyire igaza van a pápának! Kellett neked ez, oh
+Rúfusz?
+
+Napkelet Gyöngye (ifjan, ruganyosan, fölségesen). – De Berjeine! De
+Berjeine!
+
+Berzsenyi (megdöbbenve). – Ez az ember nyert! (Oda siet). Parancsol?
+
+Napkelet Gyöngye. – Nézze, kedvesem, az ezer forintja. Fogja.
+
+Berzsenyi (zavarodottan.) – Sire, végtelen boldogságtól foszt meg…
+
+Napkelet Gyöngye. – No, vegye el már, kérem. Sikerült levetkőztetnem a
+bookmakereket. 60,000 forint plusz.
+
+Berzsenyi (kétségbeesetten). – De azért meg fogja engedni felséged, hogy
+holnap legalázatosabb tiszteletemmel együtt rendelkezésére bocsáthassam
+ama csekélységet?…
+
+Napkelet Gyöngye (hanyagul). – Még nem tudom; még egy kis számítást kell
+csinálnom. De majd meglátjuk, majd meglátjuk.
+
+Berzsenyi (esengve). – S kegyes lesz megtisztelni szerény hajlékomat? E
+nap, felséges uram, örökké emlékezetes lesz…
+
+Napkelet Gyöngye (utólérhetetlen kézmozdulattal). – Jól van, de
+Berjeine, jól van. No, isten áldja meg. (Kegyesen int és el.)
+
+Berzsenyi (földig hajolva). – Felség! (Fölegyenesedik s hosszasan néz az
+ex-uralkodó után.) Micsoda ember! Mily igazán királyi férfiú! A lovagok
+dísze, virága! sans peur et sans reproche! Hja, a származás! Nincs
+nagyobb dolog, mint a származás. Beszéljenek a fűszeresek akármit,
+ezeket az embereket mégis csak más fából faragták!
+
+
+
+
+XII.  KIT VAGY MIT IRIGYEL ÖN?
+
+– A Nádor-utczában. Blanka saját külön szalonja. Blanka és Elza. Blanka
+idegesen jár le s fel; Elza, szemben az állótükörrel, egy
+chaise-longue-on dülöngél s Marcel Prévost _Erős szűzek_ czimű regényét
+olvassa. –
+
+Elza (a tükörbe néz:) – Te, Blanka! Tudod-e, mi jutott eszembe?
+
+Blanka (érdeklődve megáll:) – No mi az? Mondd hamar; ne tégy még
+idegesebbé!
+
+Elza (álmodozva:) – Az jutott eszembe, hogy ha én anyai örömökhöz jutok,
+tulajdonképpen nagyon csunya asszony leszek.
+
+Blanka (dühösen:) – Ugyan, kérlek, hagyj békén! Azt hiszed, jó kedvem
+van?! Ha minden áron froczlirozni akarsz, legalább válaszd meg az
+időpontot. Akkor aztán beszélhetsz tőlem akármi szamárságot. (Szünet.
+Blanka folytatja a sétáját; Elza mind a két könyökét a chaise-longue-ra
+támasztva, megint neki esik a Prévost-regénynek.)
+
+Elza. – Hja, hja!
+
+Blanka. – Gyönyörü poziturát választottál, az igaz. (Századszor néz ki
+az ablakon.) Ah, végre!
+
+Elza (felugrik:) – Jön?
+
+Blanka. – Igen. (Szünet; bejön a szobalány.)
+
+A szobalány. – Rejtvényi úr van itt…
+
+Blanka. – Jöjjön, jöjjön. (A szobalány el; ismét egy kis szünet, s
+megjelenik Rejtvényi.)
+
+Rejtvényi. – Kezeiket csókolom!…
+
+Blanka. – Köszönöm, hogy eljött… ön az én egyetlen barátom! Egy nagy,
+nagy, nagy szivességet kérek öntől!…
+
+Rejtvényi (úgy hajlik meg, mint Odiot Maxime, Champcey márki, a Szegény
+ifjú, Laroque Margit előtt.)
+
+Elza. – Remélem, jól töltötte a nyarat? A _Szeczesszió_t minden héten
+elolvastuk.
+
+Blanka. – Nem veszi rossz néven, ugy-e?… de a dolog nagyon sürgős!…
+
+Elza. – Elég az hozzá: mi kaptuk meg a 89-ik számu ívet!
+
+Blanka. – Kérlek, igy Rejtvényi soha se fogja megérteni. Röviden: még
+ma, azonnal felelnünk kell arra a kérdésre, a melyről talán már hallott:
+»Kit vagy mit irigyel ön?«…
+
+Rejtvényi. – Ah, úgy rémlik, mintha olvastam volna erről!… de…
+
+Elza. – Igen, ön jól emlékszik. Argyll herczegné intézte ezt a kérdést
+az uralkodó házak tagjaihoz, a kik meg is feleltek rá, s ez benn volt az
+ujságokban. Sajnos, a mi kérdésünk nem _echt_, csak _contrefaçon_.
+
+Blanka. – Kérem, ne hallgasson rá. Ugyanarról a kérdésről van szó,
+csakhogy ezt most Reuss herczegné intézi a maga kis köréhez, és az e
+körrel összeköttetésben álló családokhoz.
+
+Rejtvényi. – Reuss herczegné?
+
+Elza. – Igen, XXXVII. Reuss Egon herczegné, a detmold-strelitzi uralkodó
+nagyherczeg felesége. Tudja, a kik haragban vannak Vilmos császárral!…
+Biztosan olvasta annak idején… A császár meghagyta, hogy a tisztek ne
+köszöntsék a nagyherczegi családot…
+
+Rejtvényi. – Hogyne, hogyne!…
+
+Blanka. – A nagyherczegné úgynevezett lavinaíveket küldött szét. Ő maga
+tizet; a tiz czimzett mindegyike kettőt-kettőt; a húsz másod sorban
+czimzett ismét kettőt-kettőt, végül ez a negyven egyet-egyet. Összesen
+tehát száztiz ívet küldtek szét, többnyire Európában, de egyet-egyet
+kaptak a Vanderbiltek, a Gould-ok és Astorok is. Magyarországba négy ív
+érkezett. Egyet kapott Mancsi grófné, egyet Geksi herczegnő, egyet
+Gyurka őrgróf, egyet mi. (Arcza lángba borult s tekintete, mint
+csillagfényes éj.)
+
+Rejtvényi (illő hódolattal:) – Áh!
+
+Blanka. – Elképzelheti, hogy némi gondot fordítunk a válaszra. A dolog
+azonban sürgős; az ívet még ma vissza kell küldenünk. Szóval, szükségem
+van az ön tanácsára.
+
+Rejtvényi. – Hálás vagyok érte, hogy ennyire megtisztel.
+
+Blanka. – Ugy-e megfogalmazza nekem a feleletet? És mindjárt, azonnal?
+Nem képzeli, mily lázassá tesz a nyugtalanság!… Értheti, hogy ilyen
+társaságban nem akarok szégyent vallani.
+
+Rejtvényi. – Csakhogy… őszintén megvallva… nem olyan könnyü megtalálnom
+a kellő feleletet!… Bele képzelhetem-e magam az ön helyébe? Könnyű volna
+megmondanom, hogy én kit írigylek vagy kit fogok írigyelni, de kit és
+mit irigyelne ön?
+
+Blanka. – Ó, istenem, ne beszéljen léhaságokat ilyen komoly pillanatban!
+
+Rejtvényi. – Kérhetek némi gondolkozási időt? egy órát?
+
+Blanka. – S akkor, egy óra mulva, el fogja küldeni?
+
+Rejtvényi. – Igen.
+
+Blanka. – Kezet rá! De siessen! Menjen egyenest haza és zárkózzék be,
+hogy senki se zavarhassa. – Menjen kocsin; a mig leér a lépcsőn,
+befognak… Akarja? (Csenget.)
+
+Rejtvényi. – Csak azt szeretném, ha némi utbaigazitást adna a felelet
+irányát illetőleg.
+
+Blanka. – Nem bánom, akármint lesz, csak valahogyan hozza bele a
+jótékonyságot. Tudja, a jótékonyság olyan, mint a fekete öltözet, mindig
+jól ruházza az embert.
+
+Elza. – S nem baj, ha nem leszünk elmések, ez már _démodé_; a fő az,
+hogy előkelőek legyünk, rémesen, dohosan előkelőek!
+
+Blanka. – Ugyan, kérlek, gondold meg, hogy nem érünk rá a vicczeidet
+meghallgatni!… (Rejtvényihez.) Tehát számíthatok rá?
+
+Rejtvényi. – Egy óra mulva itt lesz.
+
+Blanka. – Köszönöm, nagyon köszönöm, kedves barátom! (Rejtvényi el;
+Blanka kikiséri és visszajön. Elzához.) Megint olyan voltál, mint egy
+utolsó rangu csirkefogó.
+
+Elza. – Nem aspirálok az első rangra. Különben csak azért szóltam bele
+az üzletedbe, mert nem szeretném, ha ez a mafla elbizná magát.
+
+Blanka. – Találj ki valami okosat, s akkor nem szorulunk rá.
+
+Elza. – Ha engem kérdeznének, én tudom, hogy mit irnék.
+
+Blanka. – Halljuk hát ezt a bölcseséget.
+
+Elza. – Azt irnám: »Egyes-egyedül a Longfellow leányait irigylem, a
+kiket a rézbőrüek felavattak tiszteletbeli indiánusokká. A jól öltözött
+emberek közül csakis ők azok, a kik nem kénytelenek czivilizált emberek
+módjára viselkedni.«
+
+Blanka. – Úgy látszik, a vicczeidet már a Longfellow leányaitól
+tanultad. Nem lepne meg, ha valaki kiderítené, hogy annak idején
+sziú-indiánok jártak az állatkertben s a mama megcsodálta őket.
+
+Elza. – Szeretem, hogy mértéket tartasz a pikantériában.
+
+Berzsenyi mama (bejön.) – Már megint veszekedtek?
+
+Elza. – Csak enyelgünk.
+
+Blanka. – Találgatjuk, hogy mit kellene irni. (Berzsenyi papa is
+megjelenik.)
+
+Berzsenyi mama. – Én már gondoltam valamit, de a ti atyátok nem hagy
+engem helyben. Azt gondoltam, hogy: »Mindenkit irigylek, a ki szegény.«
+Ez hasonlít ahhoz, a mit ő felsége írt, és, például, kinek lehetne
+kifogása, ha valaki a szegényeket irigyli?! Aláírás: Berzsenyi Zalán,
+mert Jacques, az magyarul Zalán, nem igaz?
+
+Berzsenyi papa. – De hát irigylem én a szegényeket?! Miért irigyelném én
+a szegényeket?!
+
+Berzsenyi mama. – De hát ki kivánja, hogy irigyeld a szegényeket? Egy
+szép mondásról van szó, ennyi az egész.
+
+Blanka. – Nem mama, ez nem jó. Fitogtatni a pénzt, fuj… S ez kétszeresen
+nevetséges volna ott, a hol a Vanderbiltek, az Astorok és a Gouldok is
+nyilatkoznak.
+
+Berzsenyi papa. – Aztán meg nincs benne a pápa.
+
+Berzsenyi mama. – Nem értem, hogy mit akarsz a pápával.
+
+Berzsenyi papa. – Ha egy Astorhoz, vagy egy Van derbilthez olyan szives
+lett volna ő Szentsége, mint a milyen szíves volt mihozzánk, mit szólsz
+hozzá, lehetne-e birni egész Amerikával?! A pápa nevét ott olvasnátok
+minden plakáton. Aztán ez, engedjétek meg, másképpen nézne ki, mintha
+azt írjuk, hogy irigylem a Policzert, mert jó étvágya van.
+
+A szobalány (levelet hoz). – Rejtvényi urtól.
+
+Blanka. – Adja, adja. (Felbontja a levelet). Ah, ez csakugyan nem rossz!
+»Irigylek mindenkit, a ki letörölhette azt a könnyet, mely előttem
+rejtve maradt.«
+
+Elza. – Nagyon szép; kár, hogy egy csepp értelme sincs!
+
+Blanka. – Annyi értelme van, a mennyit akarsz.
+
+Berzsenyi papa. – De nincsen benne a pápa.
+
+Berzsenyi mama. – A pápát bele lehet venni. Azt lehet mondani, hogy:
+»írigylek mindenkit, a ki annyi könnyet töröl le, mint a mennyit ő
+Szentsége…«
+
+Berzsenyi papa (kiegészíti:) – … »a minek tanuja voltam«, mondjuk:
+»többször tanuja voltam«. S aztán hozzá kell tenni, hogy: »és ki
+csekélységemet több izben kitüntette.«
+
+Blanka. – De, papa, igy a parvenük beszélnek!
+
+Berzsenyi. – Akkor hagyd ki, fiam, a világért se akarok semmi
+félreértést.
+
+Elza. – Én, ha nektek volnék, azt irnám, hogy: »irigylek mindenkit, a
+kinek nem kell albumba irnia.«
+
+Berzsenyi. – Látod, kis leányom, ez sokkal komolyabb dolog, mint te
+képzeled. Jegyezd meg magadnak, gyermekem, hogy az életben számos komoly
+dolog van, a melyekre te nem is gyanakodol.
+
+Elza (magában.) – De gyanakodom.
+
+Blanka. – Nem ragaszkodom a Rejtvényi fogalmazásához, de a »könnyek«
+határozottan tetszenek nekem.
+
+Berzsenyi. – Semmi kifogásom a könnyek ellen; ha a könnyek az orosz
+czárnak nem derogáltak, miért derogáljanak nekem? De szeretném, ha
+helyet szorítanál a pápának, persze úgy, hogy ez ne legyen feltünő, a
+világért se legyen feltünő!
+
+Berzsenyi mama. – És talán be lehetne venni a szegényeket is…
+
+Elza. – Koszorúba a pápa körül.
+
+Blanka. – Kisasszony, kiméljen meg az élczeitől!
+
+Berzsenyi (hunyorgat Elzának, hogy hallgasson.) – Nem, fiam, a szegények
+nem tetszenek nekem. Már a zsoltárokban is benne van, hogy a szegény
+halottnak tekintetik. A szegény nem _fair_. Nem akarom, hogy az én
+ivemnek szegény szaga legyen. Nem igaz?
+
+Blanka. – A papának igaza van; a »könny« is elég. Eddig tehát
+megvolnánk. De már most hogyan helyezzük el a pápát?
+
+– Berzsenyi fölteszi a szemüvegét, hogy jobban lássa, hol lehetne a
+pápának helyet szorítani. Vita – Blanka és Berzsenyi mama közt – arról,
+hogy mi az alany és állítmány. Ennek szerencsés eldöntése után tovább
+tanakodnak, hogy: kit és mit irigyeljenek? Elza ekközben előveszi
+regényét, s tovább olvassa. Nem irigyli az Erős Szűzek hősnőjét, a ki
+oly büszke leányerényeire, de irigyli a betyár Marcel Prévost-t. –
+
+
+
+
+XIII.  EGY ÜZENET.
+
+– A kis szalon. Elza egyedül; olvas. Fellép: Berzsenyi Zoltán úr, 19
+éves, joghallgató, Elza unokatestvére. –
+
+Zoltán. – Szervusz.
+
+Elza. – Szervusz.
+
+Zoltán. – Mit olvasol, Elzácskám?
+
+Elza. – Ennek a szegény Shaksperenek a hátrahagyott munkáit olvasgatom.
+
+Zoltán (megnézi a könyvet, a melyet Elza letett). – »A félneműek«, irta
+Jane de la Vaudére. Ejha!
+
+Elza. – Pénzért jöttél, ugy-e?
+
+Zoltán. – Ördögöd van, hogy eltaláltad. Mondd, néni, hogy jöszsz erre a
+gondolatra?
+
+Elza. – Te csak pénzért jöszsz hozzánk és ez nem szép tőled. Van a
+családban egy született tánczos, de ezt ingyen soha se lehet megkapni. S
+a míg van egy-két bükkje, pénzért se. Hát nem borzasztó ez?
+
+Zoltán. – Itthon van az öreg?
+
+Elza. – Nincs és ma már talán nem is jön haza.
+
+Zoltán. – Tyű, kutyateremtettét!
+
+Elza. – Miért nem kérsz az apádtól?
+
+Zoltán. – Az most skartba van téve. Képzeld, azt meri mondani nekem,
+hogy ne kerüljek a szeme elé! Mit szólsz hozzá? Az öreg Beer! Nekem!
+
+Elza. – Csitt, mert ha a mama a _Beer_ szót meghallja, görcsöket kap, s
+akkor aztán egy vasat se pumpolsz ki a papából. Mennyi kellene? Egy
+ötvenes? Egy százas? Hatvanegy forintom nekem is van. Ha minden kötél
+szakad, ezt odaadhatom.
+
+Zoltán. – Köszönöm, de ilyen csekélységekre a praetor nem is hederit.
+Igaz, hisz te nem tudsz római jogot!
+
+Elza. – Remélem, nem akarsz ezresekben beszélni?
+
+Zoltán. – Legalább is ezer bikáról van szó.
+
+Elza. – Talán beteg vagy? Nem érzel egy idő óta fejfájást,
+szédüléseket?…
+
+Zoltán. – Hagyj békét, én komolyan beszélek. Olyan komolyan, hogy a pénz
+nem is nekem kell!
+
+Elza. – Talán valami szegény árvaleánynak, a kinek atyját leütötte a
+hajókötél, anyja mosónő volt, és a ki most a Magyar Szinháznál van?…
+
+Zoltán. – Miket kefélsz itt össze-vissza?! Mondom hogy őrült komoly
+dologról van szó. Ez a pénz pártczélokra kell.
+
+Elza. – Miféle pártnak a czéljaira?
+
+Zoltán. – Nemzeti párt. Hallottál róla?
+
+Elza. – Hogyne hallottam volna! Ott voltam a temetésén is. A világoskék
+kabátom volt rajtam és úgy tapsoltam Apponyinak, hogy elrepedt a
+keztyűm.
+
+Zoltán. – Ki beszél Apponyiékról? Az egyetem nemzeti pártjáról van szó.
+
+Elza. – Ah, olvastam! De én azt hittem, hogy te a másik pártban vagy.
+
+Zoltán. – Elment az eszed? Hisz az a kazárpárt! Én a Nemzetinek a
+főemberei közé tartozom.
+
+Elza. – És részt vettél a verekedésekben is?
+
+Zoltán. – Meghiszem azt! Még pedig ugyancsak tevékenyen. Én voltam a
+választás egyik fő-vezetője; én intézkedtem, hogy hová hány pofozót kell
+küldeni, hányat a bölcsészekhez, hányat a medikusokhoz, satöbbi.
+
+Elza. – S te magad bölcsen a háttérben maradtál?
+
+Zoltán. – Én? Barátom, mindenütt én voltam legelül. Magamhoz vettem négy
+válogatott pofozót: Várai-Fejért, Hunhegyit, Grünspán Berczit és
+Szilárdffy Nándit… Mit nevetsz?
+
+Elza. – Azt nevetem, hogy ezeknek a híres pofozóknak az ősei
+egytől-egyig kazárok voltak, nem is beszélve közös elődünkről, az öreg
+Beer nádorról…
+
+Zoltán (boszúsan). – Mit értesz te ahhoz?! Tőled kitelik, hogy
+mohamedánnak fogod mondani Lederer báró tábornokot, és Schwarzenberg
+herczeget, mert berg van a nevében. Különben ez nem tartozik a dologra.
+Elég az hozzá, nem fogjuk eltűrni, hogy az egyetemen a Dob-utcza
+diktáljon.
+
+Elza. – Látod, ez férfias beszéd. Igy már szeretem a spanyolt.
+
+Zoltán. – A főpapok közül is sokan segítik pártkasszánkat. Az úri
+családok közül még többen. Nagyon nem szeretném, ha éppen a mi családunk
+nem adna semmit. Az öregnek ki kell szúrnia egy ezrest.
+
+Elza. – Nem fog könnyen menni.
+
+Zoltán. – Pedig magamnak is kell az alkotmányos költségekre egy pár száz
+forint. Beláthatod, hogy a hol egy Várai-Fejér ezrekkel rukkol ki, én se
+viselkedhetem úgy, mint egy tandijmentes.
+
+Elza. – Persze, persze. E szerint vagy ezerötszáz forint kell.
+
+Zoltán. – Legkevesebb.
+
+Elza (a ki egy kicsit elgondolkozott, s a kinek hirtelen eszébe jutott
+valami). – Aztán mit kapok, ha megszerzem neked ezt a summát?
+
+Zoltán (lelkesedve). – Fiam, a mit akarsz. Kivánd az életemet!
+
+Elza. – Hja, az nekem nem elég. Hanem először is add becsületszavadat,
+hogy senkinek se mondod el, a mit kérek; értsd meg: senkinek a világon!
+
+Zoltán. – Férfiúi becsületszavamra!
+
+Elza. – Átadsz valakinek egy üzenetet?
+
+Zoltán. – Szerelmeset?
+
+Elza. – No, nem egészen. De lehet a dologból valami.
+
+Zoltán. – Jézus! Te kis fraczcz! Hát már te is?!…
+
+Elza. – Semmi konfidenczia! Igen vagy nem?
+
+Zoltán (habozva és egy kicsit szégyenkezve). – Attól függ, hogy mi az
+üzenet, s kinek szól.
+
+Elza. – Ennyi az egész: Valakinek, a kit ismersz, titokban ezt fogod
+mondani: »Beszéltem valakivel, s az a valaki már nem haragszik senkire a
+világon. Azt mondta nekem, hogy: annak az illetőnek minden meg van
+bocsátva!«
+
+Zoltán. – S ki az az illető?
+
+Elza. – Az az illető cs. és kir. huszárhadnagy s azt hiszem, ezzel
+minden meg van mondva. Különben megnyugtathatom a lelkiismeretedet:
+házasság nincs kizárva.
+
+Zoltán. – És én vagyok az első, a ki majd gratulálhat?
+
+Elza. – Te vagy az első, a ki majd gratulálhat, ha a szíveket csakugyan
+egymáshoz vezérli a kegyes ég. Nos, vállalkozol?
+
+Zoltán. – Ha ismerem a jövendőbeli sógort, miért ne?
+
+Elza (sugva). – Telegdy Miklós.
+
+Zoltán. – Rendben vagyunk. Itt a kezem, nem disznóláb. De mit mondjak
+neki, ha azt kérdi, hogy hogyan jövök én mindehhez?
+
+Elza. – Mondd neki… Várj, egy kicsit gondolkozom, hogyan csinálják ezt a
+szindarabokban?!… Mondd neki… igen, mondd neki azt, hogy az öregek, a
+két Rantzau testvér, össze akartak bennünket házasítani, de mi ki nem
+állhatjuk egymást, s ezt boldogan megvallottuk egymásnak.
+
+Zoltán. – Angyal vagy.
+
+Elza. – Imádlak. S mi több: este nálad lesz a pénz.
+
+Zoltán. – Hanem, te, ez érdekes.
+
+Elza. – Micsoda?
+
+Zoltán. – Alig kóstoltam bele a politikába, máris nyakig vagyok a
+korrupczióban.
+
+Elza. – Ne légy ostoba, hanem gondolj arra, hogy egy cousine, egy vidám
+kis hadnagyné, a kinek a Wertheimjában már ott a hozománya, mindig jobb
+szövetséges, mint egy uzsorás.
+
+Zoltán. – Carmen, te démon vagy!
+
+Elza. – Hanem te, ha valaha elárulsz, gondolj a kútra és a vadmacskára!
+
+Zoltán. – Be vagy biztosítva; hisz csak magamat kompromittálnám!
+
+Elza. – És siess.
+
+Zoltán. – Tőlem már holnap meglehet az esküvő.
+
+Elza (sóhajt). – Sajnos, még nem tartunk itt. Az állapot bajos, nagyon
+bajos!… Látod, te olyan fiatal vagy!… Úgy tekintelek, mint egy leányt.
+Szóval, tudd meg, hogy: nagy akadály van közöttünk.
+
+Zoltán. – Hogy nincsen pénze? Bah! Van neked elég.
+
+Elza. – Nem az, hanem: a vallás. Ő protestáns, én tehát szerencsétlen
+vagyok. Látod, ilyen az élet!
+
+Zoltán. – Ne beszélj!
+
+Elza. – A mint mondom. De eredj. Még ma beszélsz vele?
+
+Zoltán. – Légy nyugodt: azonnal. De számíthatok rád, úgy-e?
+
+Elza. – Mintha a zsebedben volna.
+
+Zoltán. – Szervusz.
+
+Elza. – Szervusz. (Kezet fognak. Zoltán el.)
+
+(Elza leül s tovább olvassa _A félneműek_et. Egy óra mulva megjelenik
+Berzsenyi papa.)
+
+Berzsenyi. – Mit olvasol, gyermekem?
+
+Elza. – Ennek a szegény Shaksperenek a hátrahagyott munkáit olvasgatom.
+
+Berzsenyi. – Jól teszed, gyermekem. Úgy tudom, hogy ez igen helyes
+nézetű és tudományos író.
+
+Elza. – Nem találkoztál Zoltánnal?
+
+Berzsenyi. – Nem, de annál jobb. Bizonyosan pénzt akart a gazember.
+
+Elza. – Dehogy! Nagyon komoly dologban keresett.
+
+Berzsenyi. – Kicsoda? Ez a csirkefogó? Az lehetetlen.
+
+Elza. – Pedig úgy van. Igazán kár, hogy nem találkoztál vele.
+
+Berzsenyi. – Nem tréfálsz?
+
+Elza. – Mikor ilyen komoly dologról van szó?! Isten mentsen! Ejnye,
+ejnye, igazán sajnálom.
+
+Berzsenyi. – Hidd el, hogy be akart csapni. Ismerem ezt a ficzkót. S
+ugyan mivel tudott téged elbolondítani?
+
+Elza. – Ki van zárva minden rosszhiszeműség. Hisz nem is magának kérte a
+pénzt.
+
+Berzsenyi. – Miféle pénzt?
+
+Elza. – Szót se érdemel. Mindössze ezerötszáz forint, s ez az adakozás
+mindenesetre a legjobb hatást tenné azokban a körökben, a melyek mindig
+exkluzivek maradnak.
+
+Berzsenyi. – Látod, mindjárt mondtam, hogy pénzt akar.
+
+Elza. – De a magyarság és a vallás czéljaira. Az egyetem nemzeti
+pártjának a nemes törekvéseit kellene gyámolítani.
+
+Berzsenyi. – Miféle egyetem? Miféle nemzeti párt? Miféle kellene? Az
+egészből csak azt értem, hogy pénzt akar kiszedni a zsebemből.
+
+Elza. – De papa, te, a ki olyan nagylelkű vagy, mikor magas czélokról
+van szó!…
+
+Berzsenyi. – Látod, gyermekem, én szívesen segélyezem a szép ügyeket.
+Mikor azt hiszed, hogy ujságot olvasok, nem is képzeled, milyen gyakran
+gondolok a nemes érzésekre! Most is, például, a hogy jövök, eszembe jut,
+hogy gyöngédséget fogok tanusítani a nép érzése iránt. Mit szólsz hozzá?
+Azt tervezem, hogy az egyik Jährlingemet Kölcseynek, a másikat pedig
+Pázmány Péternek fogom elnevezni. Ez hazafias és vallásos gondolat, mi?
+És nem kerül semmibe.
+
+Elza. – De papa, ezzel, ellenkezőleg, megbotránkoztatnád az embereket!
+Ilyen neveket adni lovaknak! Azt hinnék, hogy bagatellizálod a vallást
+és a tudományt.
+
+Berzsenyi. – Gondolod?
+
+Elza. – Bizonyos vagyok benne.
+
+Berzsenyi. – Jól van, hát legyen neked igazad! Pedig Kölcsey nagyon szép
+név lett volna… De ennek a betyárnak azért nem adok egy fityinget sem!
+
+Elza. – Ki beszél ő róla? Én a nemzeti pártról beszélek, melynek czélja
+az előkelő magyarság összekapcsolása s a vallásos érzés terjesztése.
+
+Berzsenyi. – Mit keres az előkelő magyarság ennél a tacskónál? Mért nem
+jön az előkelő magyarság én hozzám, ha pénzt akar tőlem? Nem, gyermekem,
+erről nem érdemes beszélni.
+
+Elza. – Pedig mindössze hatan kaptatok ilyen felszólítást. Az
+Esterházyak, a Pálffyak, már nem is emlékszem, ki… igen, még két gróf,
+te, meg az öreg Várai Fejér. Persze, a főpapokon kivül, de ezek már
+többnyire adakoztak.
+
+Berzsenyi. – A főpapok már adakoztak volna?
+
+Elza. – S miért ne adhatnál te annyit, a menyit a kalocsai érsek, a
+kinek annyi felé kell adakoznia?! Mondhatom, nem válnék szégyenedre,
+mert hisz nem marad titok, hogy kik azok, a kik a magyar ifjúság nemes
+törekvéseit diszkrétül támogatják.
+
+Berzsenyi. – Mondasz valamit s igérem, hogy meg fogom fontolni az
+esetet.
+
+Elza. – Az ilyesmi mindig kiszivárog. Esetleg még maga a pápa is
+megtudja. S az ilyen diszkrét, háttérbe vonuló buzgólkodást a vallásos
+ügyek körül megjegyzik maguknak azok is, a kik nem mondják el mindjárt,
+hogy tudnak róla.
+
+Berzsenyi. – Gondolod, hogy esetleg még ő szentsége is megtudja?
+
+Elza. – Nagyon csudálnám, ha nem érdekelné ez a mozgalom.
+
+Berzsenyi. – Hát tudod, ezernégyszáz forint, vagy ezerháromszázat
+mondtál?…
+
+Elza. – Ezerötszázat.
+
+Berzsenyi. – Meinetwegen. Tehát ezerötszáz forint nem olyan nagy dolog,
+s ha úgy gondolod, megtehetném a kedvedért, csak ez a fiú nem tetszik
+nekem.
+
+Elza. – A baj csak az, hogy a gyüjtést holnap lezárják, mert sietnek a
+választásokkal, meg micsoda, így és amúgy… S Zoltán, a párt
+megbízásából, tőled Hunhegyihez ment.
+
+Berzsenyi. – Pedig Hunhegyit nem is akarták felszólítani, mi? Ennek nem
+is volna semmi értelme, mindaddig, míg tekintélyesebb emberek nem
+mondtak nemet. Jól van no, meglesz az ezerkétszáz forint, ha neked
+örömet szerzek vele.
+
+Elza. – Milyen jó vagy te, drága papuskám!… De el ne téveszd, ezerötszáz
+forint kell. Még csak az kellene, hogy Várai-Fejér többet adjon, mint
+te!
+
+Berzsenyi. – Ne félj, ő inkább kevesebbet ad, mint többet.
+
+Elza (megczirógatja apja arczát). – És el is küldjük még ma, ugy-e?
+
+Berzsenyi. – Az érsekek is ugyanennyit adtak? Ezerötszáz koronát?
+
+Elza. – Nem ezerötszáz koronáról, hanem ezerötszáz forintról van szó. Az
+érsekek többet adtak, de mi nem arrogálhatjuk, hogy a lisztán egy
+rangban szerepeljünk az érsekekkel. Ha ők nem is, esetleg ő szentsége
+rossz néven vehetné… Nem, ne forszirozd a többet; ezerötszáz, se több,
+se kevesebb. A tapintat és az ízlés is követeli.
+
+Berzsenyi. – Látod, ha ez a majom itthon talál, még valami bolondot
+követek el! Pedig, ha többet adok, mindenki azt mondja, hogy főrend
+akarok lenni. Nem igaz?
+
+Elza. – Természetesen. De remélem, hogy letettél erről?…
+
+Berzsenyi. – Megvallom, jobb szerettem volna a kerek összeget.
+
+Elza. – Nem, kedves jó papám, a világért se küldj többet! Hidd el nekem,
+hogy ez nagy ügyetlenség volna! Kedves, aranyos apuskám, ugy-e,
+megigéred?… (hizelegve:) megigéred a te kis leányodnak, hogy nem küldesz
+többet ezerötszáz forintnál?
+
+
+
+
+XIV.  BERZSENYI INCOGNITO.
+
+– Történik: Melanienál. Polgárias, de kényelemre valló berendezés;
+szigorú, de ízléses bútorok. Egy férfikalap és egy sétapálcza; Melanie
+élénk beszélgetésben. –
+
+A szobalány (bedugja a fejét). – Jön!
+
+Melanie. – Melyik lépcsőn?
+
+A szobalány. – A hátulsón.
+
+Melanie. – Akkor erre. (A kalap és a sétapálcza eltűnik).
+
+(Szünet).
+
+Melanie (leül a zongorához és Chopint kezdi játszani. Megjelenik
+Berzsenyi). – Áh, maga itt van?… (Abba hagyja a zongorázást).
+
+Berzsenyi (kalapban és felöltőben, melynek a gallérja feltűrve. Egy
+kicsit morcsos). – Melanie, magának ki kell költözködnie ebből a házból.
+
+Melanie. Miért?
+
+Berzsenyi. – Nagyon élénk ponton van. Nappal egyáltalán nem lehet ide
+jönni. Az embernek el kell takarnia az arczát, a mikor besurran, s a
+hátulsó lépcsőn is nagyon sokan járnak.
+
+Melanie. – Nem értem, hogy miért retteg annyira?! Hát ha észreveszik is?
+Mi szégyenletes van abban, hogy az ember koronkint meglátogatja a
+barátnőjét? Azt hiszem, már senkinek se reped meg a szíve, ha kitudódik,
+hogy maga se tartozik a szentek közé.
+
+Berzsenyi. – Igen, de a leányaim! A leányaim, szerencsétlen gyermek! Azt
+hiszi, nem tudják, hogy maga itt lakik?! S mintha tetten akarnának érni,
+mindig erre járnak. Kisülne a szemem, ha rajta kapnának, a mint
+slíszolok innen.
+
+Melanie. – Hát nem jöhet maga ide a fogorvoshoz, ügyvédhez, vagy nem
+tudom kihez?
+
+Berzsenyi. – Mbah! Adjon be ilyet a modern leányoknak! Szóval: nem
+akarok pirulni az erkölcstelenségemért. Én már elég öreg vagyok arra,
+hogy nyugodtan lehessek erkölcstelen.
+
+Melanie (némi lenézéssel). – A maga erkölcstelensége!… E felől nyugodtan
+alhatik. Nagyon csudálnám, ha a jó isten ezért örök kárhozattal sujtaná
+magát.
+
+Berzsenyi. – Melanie, ne beszéljen így. Különösen ebben a pillanatban.
+
+Melanie. – Mért éppen ebben a pillanatban?
+
+Berzsenyi. – Mert egy komoly, nagy szívességet akarok kérni magától.
+
+Melanie. – Hát csak rajta; azt tudja, hogy mindig számíthat rám. És ha
+már komolyan beszélünk, ki is költözködöm, ha éppen akarja. De az
+istenért, gondoskodjék róla, hogy ne kelljen költözködnöm minden
+fertályban! Legyen óvatosabb a kisasszonyok előtt; nem értem, hogy’
+tudják meg mindjárt a lakásomat. Igazán csodálatos, hogy olyan édes,
+kedves gyermekek s még sincs bennök irántam semmi diszkréczió!…
+
+Berzsenyi. – Ne folytassa, Melanie, ne folytassa! Higyje el… meg vagyok
+győződve róla… úgy éljek!… mint hogy nagyon rokonszenveznének magával.
+Lássa, a mit mondani akarok, a legnagyobb bizonyítéka annak, hogy
+mennyire tisztelem… mondhatnám, hogy mindnyájan mennyire tiszteljük önt.
+Tanácsot akarok kérni magától – családi dologban.
+
+Melanie. – Ah!
+
+Berzsenyi. – Igen. Nincs kihez fordulnom, ha maga nem mutatja meg, hogy
+milyen irányban intézkedjem. A feleségem?! Ó, istenem, a szegény asszony
+már igen kövér, és ez rendkivül szomorú; nekem lagalább nincs szivem,
+hogy őt zavarjam. Megvallom őszintén, hogy máskor, komoly dolgokban, az
+Elza leányomtól szoktam tanácsot kérni. Lóversenyen, vagy ha egy kötést
+csinálok, sohase indulok el az ő tapasztalata nélkül. Ennek a gyereknek
+olyan feje van, mint egy ispánnak. De most mellőznöm kell őt száz okból.
+Először, mert erkölcsi kérdésről van szó, már pedig erkölcsi dologban
+mégse illik a leányommal tanácskoznom, nem igaz?… és másodszor, mert
+éppen ő róla van szó.
+
+Melanie. – Na, már erre igazán kiváncsi vagyok.
+
+Berzsenyi. – Képzelje, tegnap félre von, és azzal kezdi, hogy: »Papa,
+egy édes titkot sugok a füledbe!« Micsoda stilus!
+
+Melanie. – Hja, a mai nevelés!
+
+Berzsenyi. – Ez nem elég, hanem igy folytatja: »Készülj el rá, hogy
+engem egy örvendetes családi esemény fog érni.« Na, gondoljon egy ilyen
+valamit! Azt hittem, hogy megüt a guta, de rögtön. Szerencsére hozzá
+tette: »Menyasszonynak érzem magamat. Férjhez megyek Telegdy Miklóshoz.
+Huszárhadnagy. Nincs egy megveszekedett krajczárja se, csak a kardja«.
+Mit szól hozzá? Itt van nekem a szezon, a lóversenyek is megkezdődtek,
+annyi a dolgom, hogy azt se tudom, fiú vagyok-e vagy leány, és ilyen
+tégla esik a fejemre!
+
+Melanie. – Már pedig ennek előbb-utóbb be kellett következnie. És nem
+tudom, hogy mért csodálkozik rajta?…
+
+Berzsenyi. – Hát azért taníttattam én a leányomat angol nyelvre,
+mythologiára, gömbháromszögtanra, mit tudom én mire, hogy egy hadnagyhoz
+adjam feleségül?! Egy bibornok nem tanul többet, mint az én leányom. S
+mikor én azt hiszem, hogy ennek a leánynak olyan esze van, mint egy öreg
+herczegnőnek a szindarabtól, akkor előjön nekem egy hadnagy, egyet
+kaszál a lábával és el akarja venni az én leányomat!
+
+Melanie. – Hja, kedves barátom, ez előjön a legjobb családokban is.
+
+Berzsenyi. – De a legjobb családok is megpukkadnak, ha előjön. Tudja,
+Melanie, engem nem az bánt, hogy ez a fiatal ember egy éhenkórásznak néz
+ki. Egy Berzsenyi mindig van olyan jó, hogy ha a leánya megengedi
+magának egyszer ezt a luxust, hát egy millióval többet ad neki
+hozományul és spongyát rá. És én nem is haragudnám, ha az Elza, nem
+tudom, egy bárócskával jön elő, egy akármilyen smuczián kis bárócskával,
+a ki szegény, mint a templom egere, de legalább egy katolikus templomból
+jött ki, és Prágában van egy öreg nagynénje, a kinek van egy
+csillagkeresztje, legalább.
+
+Melanie. – Most már aztán tökéletesen nem értem. Maga, a ki aznap lehet
+báró, a mikor akar, és gróf is, ha nem sajnál egy pár lépést, maga ad
+olyan sokat erre a czimecskére!…
+
+Berzsenyi. – Lássa, Melanie, maga ezt rosszul érti. Én demokrata vagyok
+és azt tartom, hogy az ember – ember, még akkor is, ha nincs pénze. De a
+vejemben nem mindegy, hogy honnan került ki. Én megengedhetem magamnak,
+hogy ne legyek még báró se. Én már az öreg Berzsenyi vagyok, a ki
+megvárakoztatja a minisztereket, a mikor a miniszterek az országnak
+pénzt koldulnak. De a vejemben már nem mindegy, hogy minden oldalról
+hogyan néz ki. Ez engemet leszállít, leszállítja a családot, mindent
+leszállít. A világ érzi, hogy az én leányaimnak kikhez kell nőül
+menniök, s én ezt az érzést nem akarom megsérteni.
+
+Melanie. – A világ mindig megért egy huszárhadnagyot.
+
+Berzsenyi. – És ez még semmi. A kutya nem itt van eltemetve.
+
+Melanie. – Hát hol?
+
+Berzsenyi. – A kutya ott van eltemetve, hogy a fiatal ember protestáns.
+
+Melanie. – Nem tudom, hogy mi kifogása van ez ellen a vallás ellen?
+
+Berzsenyi (megütődve). – Hát a pápa?!…
+
+Melanie. – A pápa be fogja látni, hogy nem maga megy férjhez, hanem a
+leánya.
+
+Berzsenyi. – A pápa azt fogja mondani, hogy Berzsenyinek, a ki hithű
+ember, meg kellett volna tiltania ezt a vegyes házasságot. És aztán…
+tegyük fel, hogy nem akadályozom meg… azt kérdem magától, Melanie, hogy:
+hol fognak esküdni?
+
+Melanie. – Ez mellékes dolog a polgári házasság óta.
+
+Berzsenyi. – A polgári házasságot, Melanie, miniszterek csinálták, a kik
+kölcsönöket koldulnak az országnak. Ez kőműveseknek való és utazó
+ügynököknek. Nekem komoly házasság kell, püspökökkel, orgonával és egy
+szopranistával az operától. Református templomba ereszszem az én
+leányomat, a hol a pap egy tósztot mond neki?! Nem, Melanie, a hol nem
+latinul beszélnek, az nekem nem házasság. Nézze Melanie, ha elmondanám
+magának: mibe került nekem, hogy katolikus lehessek, maga sírna. Hát,
+mondja, azért lettem én katolikus, hogy az unokám protestáns legyen?!
+Nem, ne is beszéljünk erről; ez leszállítaná a családot. Erkölcsi
+lehetetlenség, hogy beleegyezzem ebbe a házasságba.
+
+Melanie. – Hát mit fog csinálni?
+
+Berzsenyi. – Éppen azt kérdem magától.
+
+Melanie. – Csakhogy én a kisasszony pártján vagyok.
+
+Berzsenyi. – Annál jobb. Tudom, hogy maga is rokonszenvezik a
+családommal… aztán maga finom lelkű, és tudja, hogy hogyan kell beszélni
+a leánygyermekekkel… és okos… Maga meg fogja magyarázni nekem, hogy
+miképpen mászszak ki ebből a szószból.
+
+Melanie. – E szerint semmi áron se akar beleegyezni?
+
+Berzsenyi. – Én? Hát úgy nézek ki én, mint a ki beleegyezik?
+
+Melanie. – De azt se akarja, hogy a kisasszony szomorkodjék?
+
+Berzsenyi. – Hát hiéna vagyok én?
+
+Melanie. – Akkor a legjobb lesz, ha színleg beleegyezik, de kiköti, hogy
+egy esztendeig szó se lesz az esküvőről, mert hátha csak szalmaláng,
+leányoknál előfordul az ilyesmi. Aztán majd meglátjuk. Egy esztendő sok
+idő; azalatt mindenféle történhetik. A fődolog: hogy nem szabad
+ellenkezni, mert nagy baj volna, ha a kicsike megbokrosodnék.
+
+Berzsenyi. – Nekem is ez volt a gondolatom.
+
+Melanie. – Időközben tudakozódni fogok a fiatal ember után.
+Megismerkedem vele, s majd meglátjuk.
+
+Berzsenyi. – Melanie, ha elintézi nekem ezt a fiatal embert,
+felhatalmazom, hogy reméljen valami nagyot.
+
+Melanie. – Minek mond ilyeneket? Tudja, hogy én nem vagyok kapzsi.
+
+Berzsenyi. – Maga egy angyal. No, rám bízhatja. Szóval: azt tanácsolja,
+hogy egyelőre mondjak igent?
+
+Melanie. – Mindenesetre.
+
+Berzsenyi. – Ez könnyebb is. És nagyon örülök, hogy ezt tanácsolja;
+szinte megnyugtatott. Maga olyan okos, de olyan okos, hogy egy cseppet
+se aggódnám, ha maga csak egyetlenszer beszélhetne erről a leányommal.
+Bizonyos vagyok benne, hogy mint tapasztalt nő, a lelkére tudna
+beszélni. Tudja-e, mi jut eszembe?
+
+Melanie. – Nos?
+
+Berzsenyi. – Hogy minők a világ előitéletei! Maga rokonszenvezik velünk,
+mi rokonszenvezünk magával, s maga még se érintkezhetik a leányaimmal.
+Pedig meg vagyok győződve róla, hogy maga még a feleségemnek is igen
+tetszenék. Bizonyos vagyok benne, hogy ha egyáltalán gondolna az
+effélére, ő csak helyeselne engemet, és azt mondaná nekem: »Ha már ennek
+így kell lennie, Jacques, akkor százszor inkább a Melanie, mint más«.
+
+Melanie (részvéttel). – Hogy van ő méltósága? Sokat szenved még az
+asztmájával?
+
+Berzsenyi. – Ne is beszéljünk erről, Melanie, mert megreped a szivem.
+(Igen gyengéden.) No, nem vezet be a kicsi fehér szobába, az én kedvencz
+szobámba?!…
+
+Melanie (szintúgy, némi szemrehányással). – Hálátlan! Milyen rég nem
+gondolt rá, hogy van valahol a világon egy kis zug…
+
+Berzsenyi. – Nézze csak!
+
+Melanie. – Mi az?
+
+Berzsenyi. – Nézzen ki az utczára. A túlsó oldalra. A leányaim!… Hát nem
+felnézegetnek a maga ablakaira?!… Ó, ezek a mai gyermekek!
+
+Melanie (hátrább húzza Berzsenyit az ablaktól). – Jeszszusom, akkor hát
+jöjjön errébb!… valahogy meg ne lássák, az istenért!…
+
+
+
+
+XV.  BERZSENYI AZ IRODALOMÉRT.
+
+– Berzsenyi dolgozó szobája. Zöld posztóval párnázott ajtók, hat ablak a
+Nádor-utczára. A homályos háttérben, mely sejtelmes és titokzatos, mint
+egy bálványnak a szentélye, óriási alkotmány: Wertheim egy remekműve.
+Berzsenyi iróasztalánál. –
+
+Elza (bedugja a fejét az ajtón.) – Parancsolsz, papa?
+
+Berzsenyi. – Gyere be és csukd be az ajtót. Kulcscsal.
+
+Elza. – Kulcscsal?
+
+Berzsenyi. – Igen. Nincs valaki a másik szobában?
+
+Elza. – Senki. Azaz hogy Thomson kisasszony. Olvas.
+
+Berzsenyi. – Küldd ki. Nem akarom, hogy hallgatózzék.
+
+Elza. – De hiszen nagyot hall szegény!
+
+Berzsenyi. – Nem bízom benne. Egy öreg nő, a ki a fülorvoshoz jár!…
+Rajtam nem fogja gyakorolni magát.
+
+Elza. – Mért ez a titokzatosság? (Bezárja az ajtót és közelebb megy az
+apjához.)
+
+Berzsenyi. – Egy nagyon fontos dologban akarom a tanácsodat kérni. Ülj
+le.
+
+Elza. – A tanácsomat? Papa, te megijesztesz!
+
+Berzsenyi. – Azért nem kell aggódnod. Egy tervem van, a melyhez a
+legnagyobb finessz szükséges. S az egész világon csak te érthetsz meg
+engem.
+
+Elza (szemében egy tuczat kérdőjellel). – Hallgatlak, papa.
+
+Berzsenyi. – Csak veled beszélek őszintén erről a tárgyról, de nem
+szeretném, ha félre értenél.
+
+Elza. – Milyen sok bevezetés!
+
+Berzsenyi. – Még több is van, a mit előre kell bocsátanom. Tudod,
+gyermekem, én nem vagyok hiú. Előttem minden vallásfelekezet egyenlő. Az
+érdemet elismerem, s a rangot csak isten adományának tartom, nem
+érdemnek. Soha se hallottad tőlem, hogy a szegény ember komisz ember,
+ámbár helyzetök a pénzpiacz mai viszonyainál fogva meglehetősen
+kellemetlen. De én ilyet nem mondok, mert bennem van gyöngédség, igazi
+könyörületesség, s az állatokat se tudnám bántani.
+
+Elza. – Megvallom, nem értem, hogy mindez…
+
+Berzsenyi. – Várj csak. Ez mind a dologra tartozik. Mondom, nem vagyok
+hiú, s nekem az mindegy, hogy valaki ki- s bejár az udvarnál, vagy
+szerényen meghuzódik az ő csendes tevékenységében. Szép, ha valaki
+főajtónálló mester, de én az ilyesmire nem adok semmit. Ha én egyszerűen
+von Berzsenyi vagyok, azért ő szentsége is tudja, hogy ki az a
+Berzsenyi, s hogy Berzsenyi tisztességes ember.
+
+Elza. – Mirevaló az a sok beszéd? Mindenki tudja, hogy te a legjobb
+ember vagy a világon!
+
+Berzsenyi. – Fogsz te engem strébernek mondani? Ugy-e nem? Hála
+istennek, van hova lehajtanom a fejem, s azért, hogy a főherczegek
+mindennap kétszer mondják nekem: »Jó napot, báró« – az olyan ember, mint
+én, nem tesz egy lépést sem. Már egy római költő megmondta, hogy: úgy
+vagyok, a mint vagyok, római polgár vagyok, és ha összedől az egész
+világ, az ügyektől távol boldogan művelem kertemet.
+
+Elza (észbe kap). – Az igaz, papa, csakhogy a jogos ambiczió…
+
+Berzsenyi. – Várj csak. Szóval: nekem tökéletesen mindegy, hogy a
+főrendiház tagja vagyok-e, vagy nem vagyok a főrendiház tagja. Mért ne
+volna mindegy? Nem igaz?
+
+Elza. – Nem vagy kevesebb, ha nem is vagy az, csakhogy a világ…
+
+Berzsenyi. – Látod, éppen erre akarok kilyukadni. Nekem mindegy, hogy a
+főrendiház tagja vagyok-e, de a világnak nem mindegy. A világ ezt
+megköveteli tőlem. Már pedig, gyermekem, ha emberek között akarunk élni…
+
+Elza. – Nemcsak a világnak tartozol ezzel, hanem magadnak is. Ez neked
+úgy dukál, mint a korrekt öltözet. És valljuk meg, hogy a mama, a ki e
+tekintetben nem olyan puritán gondolkozásu, mint te, mert ő végre is
+csak asszony: a szegény mama nagyon örülne ennek.
+
+Berzsenyi. – Hát éppen ezt akartam mondani. A szeretetnek is megvannak a
+maga törvényei, s a szeretet azt diktálja nekem, hogy családomért
+feláldozzam az elveimet s e tekintetben ne legyek oly mereven
+elzárkozott, pláne visszautasitó, mint a milyen szeretnék lenni.
+
+Elza. – Hogyan? Történt valami ebben az irányban?
+
+Berzsenyi. – Nem. De eszembe jutott valami. S elmondom neked, hogy’
+jöttem erre a gondolatra.
+
+Elza. – Mondd már! Olyan kiváncsivá teszel!
+
+Berzsenyi. – Hát a mint olvasom az ujságban, hogy Vörösmartynak szobrot
+emelnek, s hogy Vörösmarty igy, Vörösmarty amúgy, azt mondom magamban:
+»Jó, legyen, nem bánom, nekem Vörösmarty mindegy.« Tudod, ha az ujságok
+olyan nagy lármát csapnak valakivel, az nekem gyanus. Hanem utóbb azt is
+olvastam, hogy a városi tanács tizezer forintot szavazott meg
+Vörösmartynak. A városi tanács! Barátom, ha már a városi tanács is a
+zsebébe nyúl, s pláne ha ennyit vesz ki a zsebéből valakinek a kedvéért,
+akkor ennek a valakinek nagyon jeles embernek kell lennie, akármit
+kiabáljanak az ujságok. Tudakozódom, s hallom, hogy ez a Vörösmarty
+egészen érdemes férfiú.
+
+Elza. – Hogyan, papa, hát nem tudod…
+
+Berzsenyi. – Dehogy nem! Tudtam én azt, csakhogy rosszul emlékeztem s
+összetévesztettem egy antiszemita képviselővel. Ne gondold, hogy én nem
+érdeklődöm az irodalom iránt. Nagyon szeretem én a szép tanulmányokat,
+most is olvasom a felvilágosodás történetét, bizonyos Schultztól;
+tanulságos könyv, majd odaadom neked olvasni, én úgy is elalszom rajta.
+Többet mondok, még egészen fiatal ember voltam, s már megvettem kedves
+mamádnak Schiller költeményeit díszkötésben, s nem fogod hinni, hogy
+iskolás fiú koromban a vizsgálaton elszavaltam Börnétól a búcsút, hogy
+hovavaló búcsút, arra már nem emlékszem, mert akkor még nagyon kis fiú
+voltam. Húsz éves koromban pláne lelkesedtem a költőkért és a
+szinészetért, még bokrétát is küldtem egy nagy, kövér, szőke
+szinésznőnek a Gyapju-utczába. Tudod, te azt hiszed, hogy én rideg ember
+vagyok, mert nem szeretem a Blanka barátait, pedig én a magam idejében
+idealista voltam s igen szerettem a szép olvasmányokat. De nem
+olvashattam őket, mert az én apám nem gondoskodott rólam úgy, mint én ti
+rólatok, s nekem komolyabb dolgokkal kellett foglalkoznom, mint a
+művelődés.
+
+Elza. – Az igazi műveltség, édes papám, nem attól függ, hány könyvet
+olvastunk.
+
+Berzsenyi. – Ebben már neked van igazad. De ez nem gátol engem abban,
+hogy azokat a szegény embereket, a kik könyveket írnak, ne pártfogoljam.
+Én szívesen tennék valamit ezért a Vörösmartyért is. A baj csak az,
+hogy, mint sajnálkozással hallom, már régebben meghalt.
+
+Elza. – Hát persze!
+
+Berzsenyi. – Tudod, ha egy törekvő fiatal emberről volna szó, egyszerűen
+kiképeztetném, s nem kimélnék semmi áldozatot, hogy a költői pályán jó
+előmenetelt tegyen. Kiadatnám a könyveit, akármennyit írna, és
+rendelkezésére bocsátanám a könyvtáramat, én úgy se olvasom. Abból aztán
+annyi könyvet irhatna, a mennyit akar. A szomorú az, hogy már nem él.
+Pedig Auspitz, az én könyvvezetőm értesített engemet a szerencsés
+találkozásról, hogy ez a Vörösmarty a miniszterelnök apósa legyen. Igaz
+ez, fiam?[1]
+
+Elza. – Benne van az irodalomtörténetben is.
+
+Berzsenyi. – És az ujságok se czáfolták meg a hírt. Én azt mondtam az
+Auspitznak, hogy a miniszterelnök dementálni fogja a dolgot, mert azt
+már hallottam, hogy főherczegek czirkuszrájternékat vettek el feleségül,
+mert ez nekik így tetszett, de hogy egy miniszterelnöknek az apósa
+könyveket írjon, ezt nem értem. És mégis az Auspitznak volt igaza, a mi
+sajátságos.
+
+Elza. – Kezdem érteni a dolgot. Azt gondolod ugy-e, hogy ezen a czímen
+kedvében járhatsz a miniszterelnöknek…
+
+Berzsenyi. – Dehogy jut nekem eszembe kedvében járni a
+miniszterelnöknek! Én egy miniszterelnökre nem adok semmit. Ha az
+országnak nem kell pénz, akkor a miniszterelnök azt hiszi, hogy ő a
+szadagorai csodarabbi. Ha aztán az országnak pénz kell, akkor a
+miniszterelnök egyszerre ilyen kicsi lesz, ni! És én akkor is megmaradok
+az öreg Berzsenyinek. De mit csináljak akkor, ha az országnak nem kell
+pénz?
+
+Elza. – Hát akkor miről van szó?
+
+Berzsenyi. – Megmondom neked. Látod, a mint olvasom az ujságban, hogy
+Vörösmarty így, Vörösmarty amúgy, egyszerre csak egy lámpa gyullad meg a
+fejemben. Ez hivatalt akar a Vörösmartyval, ez czímeket akar a
+Vörösmartyval, mindenki akar valamit a Vörösmartyval! Hát jól van, én
+nem bánom. De mért legyek akkor én az egyetlen, a ki semmit se akar a
+Vörösmartyval?! Nem igaz?
+
+Elza. – Ez világos. Csak azt nem értem, hogy mit akarsz tenni
+Vörösmartyért?
+
+Berzsenyi. – Éppen ez az, a mit neked kell megmondanod. Sok pénz nem
+elég ide. Ha én tizszer annyit adok a szoborra, mint egy püspök, az
+emberek azt fogják mondani: »Lám, mekkora vagyona van a pénzes zsáknak!
+Üsse meg a guta, de azonnal!« Sok pénz itt semmi, ide sok finessz kell.
+Ha sok finessz és kevés pénz, annál jobb.
+
+Elza (elgondolkozva). – Hm!
+
+Berzsenyi. – Tudod, egy olyan dolgot kell csinálni, hogy az egész világ
+eltátsa a száját. Kerüljön annyiba, a mennyibe. De mindenki vágódjék
+hanyatt, s mondja azt, hogy: ha az irodalmat kell pártolni, akkor
+Berzsenyi walkoverben győz! Gondolkozzál az ügyön, s eszelj ki nekem
+valami szép programmot.
+
+Elza. – Jó, de ezt alaposan meg kell gondolni, mert…
+
+Berzsenyi. – Csak azt kötöm ki, hogy egy estély legyen benne, mert azt
+akarom, hogy szegény mamád is szívből megünnepelje Vörösmartyt.
+
+Elza. – Ez magától értetődik.
+
+Berzsenyi. – Igaz. Ha már estélyt adunk, erre az estélyre meg kellene
+hínunk a névrokonunkat is. Az Auspitz azt mondta nekem, hogy van egy
+névrokonunk, a ki igen tehetséges költő. Valami Berzsenyi Dániel.
+
+Elza. – De, papa…
+
+Berzsenyi. – Az nem baj, ha nem járatos a mi köreinkbe. Nekem elég az,
+hogy keresztény.
+
+Elza. – Hallgass rám, papa! Hisz Berzsenyi Dániel már régen meghalt!
+
+Berzsenyi. – Az is meghalt?
+
+Elza. – Már a szobra is rég meg van. Nem láttad? Soha se voltál a
+Múzeum-kertben?
+
+Berzsenyi. – Hja, kedves leányom, ha én azzal töltöttem volna az időmet,
+hogy egész nap a Múzeum-kertben csatangoljak, akkor ti most sehol se
+volnátok!…
+
+Elza. – Vagy gesztenyét sütnénk valahol az utczasarkon, ugy-e? Mig így…
+ha csak egy ragyogó programm kell hozzá, akkor már előre gratulálhatsz.
+
+Berzsenyi (nevet.) – Ugy-e, kis baronesz, neked is tetszik a dolog?
+(Sugva.) Hálából a »vörösmarti« előnevet vesszük fel!
+
+
+
+
+XVI.  A TÁRLATON.
+
+– A műcsarnokban, délután három órakor. Berzsenyiék – az egész sátoralja
+– bevonulnak. A hölgyek a ruhatárban leteszik ernyőiket s felszedik gróf
+Soroksáry Miskát. Berzsenyi ezalatt katalógust vásárol. –
+
+Elza. – Itt a szeczessziós fiú!
+
+Miska. – Kisztihand.
+
+Blanka. – Azt hittük, hogy már soha se látjuk többet.
+
+Miska. – Becsületszavamra…
+
+Elza. – Nem, akkor inkább ne mondjon semmit. A multkor láttuk a
+Bölcsőnél.
+
+Berzsenyi mama. – És a San Toynál. Azt gondoltuk, hogy benéz hozzánk.
+
+Miska. – Nagyon zsúfoltak voltak. Igaz, Elzácska, szabad gratulálni?
+
+Elza. – Merci. Tudja-e, mit hallottunk tegnap a konczerten?
+
+Miska. – A Naphegyi Tinkáról? Nem igaz. Azaz hogy annyi igaz…
+tulajdonképpen semmi se igaz. Előre megmondta, hogy kikosarazna, ha
+megkérném.
+
+Blanka. – És e szerint nem is kérte meg?
+
+Miska. – Minek? Kaptam már én elég kosarat!
+
+Elza. – Szegény fiú! Már megy?
+
+Blanka. – Jöjjön vissza velünk, majd beszélünk a Tinkáról.
+
+Berzsenyi mama. – És figyelmeztessen bennünket, melyik kép előtt kell
+megállani.
+
+Berzsenyi (az ajtóból.) – Gyertek már! Azt hiszitek talán, hogy mulatni
+jöttünk ide? (Bemennek.)
+
+Blanka (Miskához, a ki visszamegy velök.) – Majd tanácsot fog adni
+nekünk, mert mi egy arczképfestőt keresünk.
+
+Blanka (megáll egy kép előtt.) – Ah, ez gyönyörű! (Extázisba esik.) Ah,
+ah, ah, ah! (Boldogan:) »Csavargó!«
+
+Elza. – Ó, a szegény pára!
+
+Miska (szeretne valamit mondani.) – Valóban… csinos, nagyon csinos!
+
+Berzsenyi mama (köhögve.) – Nem értem, mért festenek ilyen képeket? A
+nyomorúságból elég, a mennyi van, még festeni is hozzá!… micsoda
+unszinn!
+
+Blanka. – De mama, te ezt nem érted… akarom mondani, nézd meg
+figyelmesebben, olyan messziről nem láthatod jól.
+
+Elza. – Ejnye, be kedves ez itt!… »A völgyben«. Az embernek az a
+gondolata támad: »Milyen jó volna, ha én is itt ülhetnék, a völgyben!«
+
+Berzsenyi. – Nem tudom, mit keresnél te a völgyben?
+
+Blanka. – De gyertek már! (Elzához.) Ugyan mit nézel ezen az unalmas
+völgyön?! Minden képet meg akarsz nézni? (Soroksáryhoz.) Miska, kérem,
+magyarázza meg a társaságnak, hogy így a második terembe se jutunk el, s
+vezessen bennünket egyenest a kikiáltott képekhez.
+
+Miska. – Nem tudom, melyiket érti.
+
+Blanka. – Azokat, amelyekről a legtöbbet beszélnek.
+
+Miska (zavarban). – A képek czímeit nem tudja? Megvallom, a magyar
+festők nevét nem igen jegyzem meg magamnak. De nem is érdemes. Két hétig
+annyit emlegetnek kettőt-hármat, mintha ők teremtették volna a világot,
+s a jövő télen már a kutya se beszél róluk.
+
+Blanka. – Igen, náluk nagyon gyors a »fel, le«. Ha egyetlen egyszer nem
+csinálnak pofonvágó képet, akkor már auzisz, kimentek a divatból,
+hanyatlanak, nyugodjanak békével. Hová mészsz, Elza?
+
+Elza. – A napot keresem, de nem találom ezeken a tájképeken. Az ember
+azt hinné, hogy ez a krumpliföld üvegházban van. Nézd: »Szeptemberben«
+és »Falusi idill«. Falusi idill napfogyatkozáskor és szeptember a
+naprendszeren kívül. És ez itt ni! Kék pacsmag, sárga pacsmag, szürke
+pacsmag, a mit akarsz. Kiválaszthatod, a melyik a legjobban tetszik.
+
+Blanka. – Ejnye, be kritizáló kedvben vagy!
+
+Elza. – Te is leszóltad az én »völgy«-emet. Kvittek vagyunk.
+
+Miska (Blankához). – Itt van egy a híresekből. »Őszi táj.« Hm, mi?
+
+Blanka. – Nagyszerű!
+
+Berzsenyi. – Örülök, hogy az ujságok nem hazudtak. Ez tetszik nekem,
+igen helyesen van eszközölve. Ebből hatezer hold egy tagban igen szép.
+
+Blanka. – Hát ez itt! Ó istenem, igazán gyönyörű!
+
+Miska (boldogan, hogy mondhat valamit). – Józsefet eladják testvérei.
+
+Elza. – Legszebb rajta a víz. Micsoda bibliai békesség, nem igaz?
+
+Berzsenyi. – Csakhogy ha én ilyen pofonarczokat akarok látni, akkor
+bemegyek az Orczy-kávéházba s nem pártolom a képzőművészetet.
+
+Blanka. – De, papa, az istenért! Ha meghallja valaki!…
+
+Elza (Blankához). – Hát ehhez mit szólsz? »Népünnepély a Kaukázusban.«
+Nem értem, hogy a verekedést mért nevezik mindig népünnepélynek?
+
+Berzsenyi (megnézi a katalógust). – Kedves gyermekem, ebben tévedsz.
+Tizenhat ezer koronáért ennek a képnek igen jelesnek kell lennie.
+
+Elza. – Már ezek a tolna-szántói pesztonkák jobban tetszenek nekem. Azt
+hiszem, Miskának is volna hozzájuk pár szava.
+
+Berzsenyi. – De keressük meg kedves mamátokat. Azóta talán kipihente
+magát.
+
+Elza. – Hová lett? Csak nem szöktette meg valami Folchi?
+
+Blanka (a ki Miskával előbbre ment). – Menjünk át a másik terembe, a
+mama már odaát van. (Átsétálnak.)
+
+Elza. – Itt már több a portrait. Nézzétek ezt. »Arczképtanulmány.«
+
+Blanka. – Ah, de hisz ez mesés! Nézd, mama, nézd!
+
+Berzsenyi mama. – Nem tudom, mit látsz rajta. Micsoda toilette!
+Leánykoromban viseltek ilyet.
+
+Blanka. – De a lélek, mama, a lélek! Ha én ezt meg tudnám magyarázni
+neked.
+
+Berzsenyi. – Gyermekem, ne tanítsd anyádat arra, a mit ő jobban tud,
+mint te. Inkább nézd meg a katalógusban, hogy ki festette le az én
+barátomat, a minisztert. Vagy inkább azt nézd meg, hogy mi ennek a
+képnek az ára?
+
+Blanka. – Ez az arczkép nem eladó, papa.
+
+Berzsenyi. – Jegyezd meg, fiam, hogy a kép mindig eladó. Ha az árát nem
+írják ki, ez csak azt jelenti, hogy a rendesnél drágábbra tartják.
+
+Blanka. – Csakhogy ezt a képet a miniszter már megvette. Gondolhatod,
+hogy megrendelésre készült.
+
+Berzsenyi. – Mindegy, azért éppen olyan gonddal készített mű, mintha még
+nem fizették volna ki az árát. Ez a festő szorgalmasan működik, semmit
+se hagyott a képen üresen.
+
+Berzsenyi mama. – Talán ennél lehetne a gyerekeket megrendelni, Jacques?
+
+Berzsenyi. – Az bizonyos, hogy a ki már minisztereket fest, az nem lehet
+kezdő, az mindenesetre haladó. De úgy látom, hogy ez a művész inkább az
+atyákat festi s nem a gyermekeket.
+
+Elza. – Gyere csak, Blanka, itt vannak az »öreg honvédek«.
+
+Blanka. – Milyen szép! Mennyi hangulat!
+
+Elza. – Ugy találom, hogy a sok hangulat egy kicsit leszorította róla a
+világosságot. Nem értem, hova mennek az öreg honvédek ebben a
+vaksötétben.
+
+Berzsenyi. – Az úgy lehet, hogy az öreg honvédek nem igazi
+negyvennyolczasok, csak úgy felvétették magukat a honvédmenházba, és e
+miatt szégyellik magukat.
+
+Elza. – Azért csak csillagtalan éjszaka mennek ki az utczára, hogy fel
+ne ismerjék őket? Meglehet.
+
+Blanka. – Szerencse, hogy nincs itt piktor, a ki meghallja a
+kritikátokat. Hát, ha nem tetszik, nézzétek azt a bibliai képet, az elég
+világos.
+
+Berzsenyi (megnézi a katalógust). – »Krisztus feltámasztja Jairus
+leányát.«
+
+Blanka. – Ez Krisztus?!… És aztán érdemes volt ezt a leányt
+feltámasztani?!…
+
+Berzsenyi. – Kedves leányom, te rosszul látsz. Ez a művész kitünő
+családból való, komoly férfi, a ki passzióból fest s ráér meggondolni
+műveit.
+
+Blanka. – Nemcsak hogy rosszul látok, de úgy látom, hogy a harmadik
+teremből már nem fogunk látni semmit, olyan sötét van. Azért csak
+menjünk át. (Átvonulnak.)
+
+Berzsenyi. – Már az igaz, hogy az én tagdijamért meggyujthatták volna a
+villanyt.
+
+Elza. – »Nászreggelen«? Ezt megnézem. (Oda megy.) Vagy úgy? Ez az egész?
+
+Berzsenyi. – Különben, hál’ Istennek, már három fertály négy, s
+nemsokára úgyis le kell mondanunk a műélvezetről.
+
+Blanka. – Azért vessünk egy pillantást a szobrokra, s aztán a jobboldali
+termeken át sétáljunk vissza.
+
+Berzsenyi. – A szobrokat én is szeretem. (Soroksáryhoz.) Sokszor, ha az
+utczán egy kiállhatatlan arczot látok, és nem tudom, hogy ki lehet ez az
+ember, a szerencsés véletlen kiállít nekem a tárlatban egy mellszobort,
+s örömmel látom a katalógusból, hogy a kiállhatatlan embernek X. vagy Y.
+legyen a neve.
+
+Elza. – Már alig látni valamit.
+
+Berzsenyi mama. – És éppen a kis képek következnek! Ez boszantó.
+
+Berzsenyi. – Igen helytelen beosztás. A sötétben a legnagyobb képekhez
+kellene érnünk. No, majd megnézitek máskor, s a jó mama el fogja mondani
+nekem az olcsóbb képek tartalmát.
+
+Blanka. – Még csak nem is vásárolhattunk semmit!…
+
+Berzsenyi. – Majd adok nektek pénzt s vesztek néhány jelesebb művet a
+népéletből vagy a mit akartok. Én úgyis jobban szeretem otthon nézni a
+képeket, mert minél kevesebb a kép, én annál inkább gyönyörködöm a
+művészetben De most menjünk. Csak árvizet ne vegyetek, mert árvizet
+jólelkü ember nem élvezhet.
+
+Blanka. – Erre menjünk, mama.
+
+(Megindulnak a jobboldali termeken át visszafelé. Blanka, jobbra-balra,
+egy-egy futó pillantást vet.)
+
+Miska. – Itt nem veszítettek semmit. Ezek a képek már fél kettőkor is
+sötétek voltak.
+
+Berzsenyi (Blankához). – Ha vásárolni fogsz, szólalj fel, hogy jövőre
+vagy gyujtassa meg a társulat a villanyt, vagy a művészek fessék
+képeiket világosabbra.
+
+Blanka. – Korábban kellett volna jönnünk.
+
+Berzsenyi. – Ezt nem lehet követelni a közönségtől. Nekem máris úgy fáj
+a derekam, mintha nem is az enyém volna… Megálljatok!… Várjatok egy
+kicsit!
+
+(Hirtelen megáll egy arczkép-csoport előtt.)
+
+Berzsenyi mama. – Mi az?
+
+Berzsenyi (örömmel). – Ő Szentsége!… Gyertek, gyertek hamar!…
+
+Berzsenyi mama. – Ah, és majdnem elhaladtunk mellette!
+
+Berzsenyi (lelkesedéssel). – Ez aztán kép! Izről ízre találó! Mintha
+csak megszólalna! Még a mosolya is ugyanaz volt, mikor utóljára volt
+kegyes fogadni!… Ez az áhitatot gerjesztő megjelenés! Szinte hallom
+jóságos szavait! És nekem sötétet csinál a társulat, mire
+megpillanthatom ő Szentsége arczképét!… Vajjon, mit gondoltok,
+megengedné nekem ő Szentsége, hogy megszerezzem ezt a gyönyörü képet?
+
+Elza. – A magyar állam tulajdona, papa.
+
+Berzsenyi. – S a festő nem jött hozzám ezzel a remekművel! Milyen
+élhetetlen is az efféle művésznépség! Mindegy, azért pártolni fogom őt,
+mert látom, hogy finom lélek. (Blankához.) S te még azt kérdezed, hogy
+kivel festesselek le benneteket? Látod, te tanulmányozod a képeket;
+alaposan tanulmányozod, közelről, távolról; így, meg úgy; forgatod,
+nézegeted; s addig tanulmányozod, mig utóljára nem tudsz és nem látsz
+semmit. Én pedig kijövök a ligetbe, végig megyek három-négy szobán, s a
+sötétben is ráismerek az igazi művészre. Ezt a régiek, egy pórias
+kifejezéssel, úgy hívták, hogy: a rabbinus tekintete!…
+
+
+
+
+XVII.  KARÁCSONY ELŐTT.
+
+– Elza szobája. A kisasszony íróasztalkája előtt ül és levelet ír. –
+
+Elza (egyedül). – »… Nem, Miklós, te nem értesz engem!! Az, hogy
+szabadon találkozhatunk, nemcsak hogy nem elégít ki, hanem boszant,
+kétségbeejt!!! Mikor itt ülsz mellettem, egy túlságosan fűtött
+szalonban, s a többiek, illedelmesen elhúzódva mellőlünk (minél
+messzebbre, a lehető legmesszebbre), jóakaró tekinteteket vetnek felénk
+– – – s azt lesik, hogy alattomban megfogtad-e a kezemet, mialatt te az
+Azor kutya hőstetteit sugdosod el nekem s hosszasan, édesdeden
+ábrándozunk el Muczi paripádról – – – akkor, kedves Miklósom, igaz, hogy
+jól érzem magam, boldog vagyok; de – hogy is mondjam? – túlságosan is
+jól érzem magam, tulságosan is boldog vagyok!! – – – Ilyenkor azt
+képzelem, mintha már a férjem volnál, s ez untat – – – Végre is nem
+szeretném elveszíteni a menyasszonyságom szép napjait, pedig ilyenkor
+úgy tetszik nekem, mintha te is, ők is mind nagyon sietnének… Édes
+Istenem, együtt kuksolni, arra még ráérünk, majd ha öregek leszünk!…
+Órákon át suttogni, s nem mondhatni egyebet, mint hogy az uj énekesnő
+nagyszerü s hogy ez vagy az a szinésznő megint jól domborított!…
+Örökösen ügyelni, hogy a mama ellenőr-tekintete észre ne vegye egy-egy
+bizalmasabb pillantásunkat!… Nem, Miklós, az én regényíróim nem ezt
+igérték nekem! Igenis, én randevúzni akarok veled, kilovagolni
+Békás-Megyerre, vagy nem tudom hová! Mily édes volna felöltözni
+munkásleánynak és közvitéznek, aztán elmenni a Barokaldi-czirkuszba, ha
+ugyan van még Barokaldi-czirkusz, de egyedül lenni és flangálni egy
+kicsit, mi?… És levelezni akarok veled, titkon, naponkint
+négyszer-ötször!… Nem bántó, kétségbeejtő, rettenetes gondolat-e, hogy
+nemsokára férjhez megyek, nemsokára öreg asszony leszek, s még soha,
+egyetlen egyszer se kellett megvesztegetnem, egyetlen egyszer se
+lehetett megvesztegetnem a szobalányunkat!!! – – –«
+
+Egy hang (kívül). – Szabad?
+
+Elza. – Te vagy az, papa?
+
+A hang (kívül). – Igen. Bejöhetek?
+
+Elza. – Már hogyne jöhetnél be! (Elteszi a levelet buvard-jába s
+feláll.)
+
+Berzsenyi (bejön s körülnéz.) – Valamit elrejtettél, hehehe. (Nevet.)
+
+Elza. – Én, papa?
+
+Berzsenyi. – Tudom, tudom. Ismerem már én ezt. Ebben az időtájban az
+ember nem léphet be a hölgyek szobáiba a nélkül, hogy valamit el ne
+dugnának előle.
+
+Elza. – S te mint illedelmes családfő, már előre kopogtatsz, hogy az
+ügyetlenebb hölgyeknek idejök legyen elrejteni a készülő meglepetést.
+
+Berzsenyi. – Hja, hozzá vagyok szokva! Több mint húsz esztendeje, hogy
+karácsony táján kedves mamád mindig dugdos előlem valamit.
+
+Elza. – S a vége rendesen egy pár himzett papucs, vagy más efféle.
+
+Berzsenyi. – Igen, ez a papucs, míg élek, épp úgy kijár nekem minden
+esztendőben, mint a koszorú, majd ha meghalok.
+
+Elza. – Fuj, papa, milyen csunyákat beszélsz!
+
+Berzsenyi (elmerengve). – Csak egyetlen egyszer nem kaptam meg a
+szokásos papucsot. S az eredeti a dologban az, hogy épp akkor, mikor
+kedves mamád már szeptemberben elkezdte rejtegetni a meglepetést. »No,
+ez egyszer nem papucsot kapok, hanem más valamit!« – nevettem magamban.
+De mulattatóan megcsalatkoztam, mert nem kaptam semmit, papucsot épp oly
+kevéssé, mint valami mást. Kedves mamád valami nagyon bonyolított
+kézimunkán kezdett dolgozni, és mit tesz isten?!… nem tudott készen
+lenni vele karácsonyra. Ti persze erre nem emlékeztek, mert akkor még
+nagyon kicsinyek voltatok.
+
+Elza (miután pár pillanatig elgondolkozott, egy kis megindulással). –
+Kedves, jó papa, mennyit s milyen régóta fáradozol értünk, csak azért,
+hogy néha egy-egy papucsot csináljunk neked, vagy még azt se!
+
+Berzsenyi. – Meg vagyok jutalmazva, mert, mondd nekem, volt olyan okos a
+boldogult Ledochowski kardinális, mint az én Elza leányom?! (Könnyet
+törül le a szeméből). De legyünk férfiak, és gondolkozzál egy kicsit,
+mert le akarom tárgyalni veled ezt a karácsonyügyet.
+
+Elza. – Mi van azon tárgyalni való?
+
+Berzsenyi. – A milyen okos vagy, nem fogsz csodálkozni rajta, ha
+megvallom neked, hogy ez az egész karácsonyi ügy engem untat.
+Mindenesetre szívesen folyósítom hivatalnokaim számára a kérdéses
+összegeket, és az én szolgaszemélyzetemnek is; miattam a szegények
+részére, sőt a legszennyesebb szegények részére se tagadom meg a
+hozzájárulást csekélyebb összegekkel; annál kevésbbé sajnálom tehát a
+legmesszebb menő áldozatot az én családomtól. De hogy egy családatyának
+még a saját fejét is törnie kellessen ilyenkor, miképpen intézze el
+leghelyesebben ezt a kellemetlen ügyet, te, mint okos leány, szintén
+boszantónak fogod találni. Vedd például kedves mamádat. Mit csináljak
+vele? Akarod, hogy megint boutonokat vegyek neki? Ez unalmas.
+
+Elza. – A mama nagyon igénytelen, s ha a karácsonyfán ő is talál valami
+apróságot…
+
+Berzsenyi. – A karácsonyfát egész rendesen fel fogom bútorozni, de csak
+nem kivánod tőlem, hogy kedves mamádnak a karácsonyi ajándékán kezdjek
+el takarékoskodni? De ő igen különös asszony. Mit akarsz? Kimegyek az
+iparművészeti kiállításba, körülnézek, eltünődöm, és nem veszek semmit.
+Az emberek körülöttem sipítoznak a szájtátástól: »Milyen szép! Mennyi
+szép dolog!« És látok íróasztalt, a min nem nem lehet írni, szekrényt, a
+mibe semmit se lehet tenni, bútort, a mire nem lehet leülni. Hát kedves
+barátom, én tudom, hogy ez Louis Quinze, szeczesszió és minden egyéb, de
+ha én ilyet veszek, akkor úgy tünöm fel magamnak, mint a ki leráz a
+nyakáról egy öreg asszonyt. Legjobban szeretnék megvenni neki egy
+iparművészt tulajdon használatra, a ki csak az én házamat szolgálja ki,
+úgyis a legolcsóbb, a mit meglehet venni, maga az ember. És hová tegyem
+ezt a szegény Blankát? Megvennék neki egy egész szerkesztőséget, a
+szerkesztőtől le, egészen a portásig, hogy minden verset kiadhasson, a
+mit csak akar, de hátha inkább egy szinházat kíván? Ez a két nő nagy
+bizonytalanságban hagy engem.
+
+Elza. – Tudod mit, papa? Holnap kisétálsz velem, és én majd intézkedem,
+te csak fizetsz. Ki fogom találni, hogy mivel szerzed nekik a legnagyobb
+örömet.
+
+Berzsenyi. – Látod, erre akartalak kérni. És most már felőlük nyugton
+alszom. De te? Nem tudom, meg leszel-e elégedve azzal, a mit te neked
+szántam. Nem beszélek róla, hadd maradjon meglepetés. Azaz mégis. Meg
+kell mondanod, ha nem tetszik, mert már megvan. Nézd, a te krisztkindlid
+itt van ebben a levélben.
+
+Elza. – Mi van ebben a levélben?
+
+Berzsenyi. – Egy ló van benne.
+
+Elza. – Jaj, papa, igazán? Lovam lesz, versenylovam?
+
+Berzsenyi. – És minő lovad! _Álomherczegnő_. Nevezve a jövő évi Oaks-ra.
+
+Elza (nyakába ugrik apjának). – _Álomherczegnő_! A század kanczája!
+
+Berzsenyi. – Gyermekem, ha nem akarsz elszomorítani, ne használj előttem
+ilyen sikamlós, hogy ne mondjam pajkos kifejezéseket. Mondd, hogy a
+század lova, ez elég.
+
+Elza. – És a saját színeimben fogok futtatni?
+
+Berzsenyi. – A saját színeidben és a saját álneved alatt.
+
+Elza. – Ó, papa, ki nem mondhatom, milyen örömet szereztél nekem!
+
+Berzsenyi. – Igazán?
+
+Elza. – S ha még megvennéd _Baká_t is, hogy szegény _Álomherczegnő_ ne
+unatkozzék egyedül…
+
+Berzsenyi (nevetve). – Ejnye, te kis követelő! De nem bánom, megkapod,
+ha kisegítesz ebből a kellemetlen karácsonyi ügyből.
+
+Elza (megczirógatva atyját). – És Miklós? Ugy-e, a szegény Miklós is
+talál valamit a karácsonyfán?
+
+Berzsenyi. – Ha már a szegény Miklósnak karácsony este itt kell lennie!
+De csitt, anyádnak a lépéseit hallom!… Valahogy el ne áruld magadat
+előtte! Tudod, ő már abban a korban van, mikor az ember ujra azt hiszi,
+hogy a Jézuska hozza az ajándékokat!
+
+
+
+
+XVIII.  KÉM-SZOLGÁLAT.
+
+– Elza egyedül van a kék szalonban s Gabriele D’Annunzio-nak _Tűz_ czímű
+regényét olvassa. Néha leereszti a könyvet ölébe és elgondolkozik.
+Egyszerre kinyílik az ajtó s megjelenik cousinje: Berzsenyi Zoltán. –
+
+Zoltán. – Szervusz.
+
+Elza. – Szervusz.
+
+Zoltán. – Csak te vagy itt?
+
+Elza. – Csak én.
+
+Zoltán. – Hát a többiek?
+
+Elza. – Mit tudom én? A mai világban már olyan rosszul neveljük a
+szüleinket, hogy soha se jelentik be előre, hol fognak csatangolni.
+
+Zoltán. – Együtt mentek el?
+
+Elza. – Nem. A mama Blankával ment el valahová. Azt hiszem, kéregetni
+mentek a szegényeknek.
+
+Zoltán. – Mit kéregetnek ők a szegényeknek? Ha olyan sokat törődnek a
+szegényekkel, mért nem adnak inkább nekik?
+
+Elza. – Kérdezd meg őket. Különben, adni: flanczolás, kéregetni pedig:
+chic. Ahhoz semmi se kell, csak pénz; ehhez keresztényi alázat is kell.
+Szóval: a Metternichné így szokta s a mamának ez elég.
+
+Zoltán. – És te mért nem mentél velök?
+
+Elza. – Először, mert nincsen jó szívem, másodszor, mert olyan náthám
+van, mint az Eiffel-torony. A többit elengeded.
+
+Zoltán. – Azt hittem, a vőlegényedet lesed.
+
+Elza. – Szó sincs róla. Az olyan vőlegényt, a ki soha se találja ki,
+hogy a menyasszonya mikor van egyedül, az olyan vőlegényt nem érdemes
+lesni, mi? Nincs igazam?
+
+Zoltán. – Tán összekülönböztetek? S azért vagy olyan mérges?
+
+Elza. – Összekülönböztünk? Mi? Dehogy! Szobaáristomot kapott a szegény
+feje. A multkor elaludt a lábamnál heverve.
+
+Zoltán. – Hát az öreg?
+
+Elza. – A papa?
+
+Zoltán. – Hát persze.
+
+Elza. – Azt nem tudom, hol van. Egy jól nevelt leány nem fürkészi a
+papája útjait. Mit akarsz vele? Pénz kellene?
+
+Zoltán. – Micsoda eszed van neked!… Miből találtad ki?
+
+Elza. – No csak úgy gondoltam. Nem igen van hozzád szerencsénk máskor.
+
+Zoltán. – Te igen hálátlan vagy. Máskor, ha öreg asszonyokat akarsz
+megtánczoltatni, fordulj tánczosokért a bölcsészek segítő-egyesületéhez.
+
+Elza. – De nagyra vagy vele, hogy a multkor az Orfeum-kávéházból
+bekukkantottál hozzánk is! Megjegyzem, hogy akkor is pénzért robotoltál.
+
+Zoltán. – Hja barátom, ha ingyen akarok tánczolni, akkor nem a ti vén
+dámáitokat lötyögtetem előre, hátra. Fuj, a vén automobilok! Mondd, hol
+szedtétek össze ezt a sok kimustrált lóvasutat?
+
+Elza. – Csak folytasd ezen a hangon! Csak mondd el a papának, hogy mit
+tartasz azokról a csillagkeresztes hölgyekről, a kik úri házát koronkint
+megtisztelik!
+
+Zoltán. – Gondolod, hogy akkor nem ad pénzt?
+
+Elza. – Szegény fiú, erről tegyél le. Nagyon sajnálom, de ki kell
+ábrándulnod.
+
+Zoltán. – Mi az ördög! Talán csak nem ütött be nálatok is »a pénzpiacz
+kedvezőtlen helyzete«?! Remélem, az öreg nem hiába jár ki a pénzpiaczra?
+
+Elza. – Nem, hanem borzasztó dühös rád. Ajánlom, egyhamar ne kerülj a
+szeme elé.
+
+Zoltán. – Aztán mért haragszik?
+
+Elza. – Mert megint eljárt a szád.
+
+Zoltán. – Nekem?
+
+Elza. – Hja, édesem, a ki pénzt akar, az ne vicczelődjék. Én, látod,
+méltányoltam a viczczet, de ő nem méltányolta.
+
+Zoltán. – Miféle viczczet?
+
+Elza. – Az uj bútorokról nem tudtad megállani, hogy ki ne jelentsd:
+»Kazároknak Louis Quinze bútor! Tehénnek vitézkötés!« Mondtad vagy nem
+mondtad?
+
+Zoltán. – De, kérlek szépen…
+
+Elza. – Nos, Blanka azon melegében elmondta neki. És most próbálj
+beszélni vele!
+
+Zoltán. – Tyű, kutyateremtette!
+
+Elza. – Mondhatom, ezt elintézted.
+
+Zoltán (egy kis szünet után, lesujtva). – Akkor hát szervusz!
+
+Elza. – Azért ne menj mindjárt a Dunának. Várj csak. Hogy a papa tudni
+se akar rólad, az bizonyos. De talán valahogyan nyélbe üthetjük a
+dolgot. Mondd, mennyi kellene?
+
+Zoltán. – Gyerekség: háromszáz forint.
+
+Elza. – Nagyszerű! Teneked háromszáz forint gyerekség? S mi az ördögre
+kellene neked háromszáz forint?
+
+Zoltán. – Hát mire kell nekem a pénz? Párbaj-költségekre! Nekem egyébre
+soha se kell pénz, nekem csak párbaj-költségekre kell. A pinczért, s a
+többi, haza küldhetem a papához, mindenkit haza küldhetek, még a… izé…
+mindenkit! De párbajköltségekért egy gentleman nem megy haza sírni.
+
+Elza. – S teneked párbaj-költségekre mindjárt háromszáz forint kell?
+Barátom, egy párbaj urasan számítva, hetven forintba kerül. Mondjunk
+nyolczvanat.
+
+Zoltán. – Kérlek, te ehhez nem értesz. Nálunk az nem úgy megy, mint
+nálatok, katonáéknál. Egy egyetemi párbaj sokba kerül. Nálunk, kérlek, a
+segédek három napig éjjel-nappal fiákereznek, de a mi a legtöbbe kerül,
+az a kibékülési reggeli. Nem mondom, hogy ezt mindenkitől megkövetelik,
+de én, a kit Van der Berzsenyinek szoktak nevezni, nem lehetek smuczig.
+
+Elza. – Akkor jobban kellene vigyázni a bőrödre. És, ugyan, miért van
+párbajod?
+
+Zoltán. – A Klári miatt.
+
+Elza. – Mi közöd neked a Klárihoz?
+
+Zoltán. – Tudod, az egyetemen én vagyok a Klári-párt elnöke.
+
+Elza. – Micsoda párt? Ilyen pártról még nem hallottam.
+
+Zoltán. – Akkor el vagy maradva a világtól. Az egyetemen egy nagyon
+nevezetes Klári-párt van, a mely sokkal hatalmasabb ugyan, mint a
+Zsazsa-párt, de a Zsazsa-párt is erős. A Tezsa-párt az nem számít, de a
+Zsazsa-párt nagyon erős. És most jön ez a fene angol-párt.
+
+Elza. – Olyan párt is van?
+
+Zoltán. – Látod, ezt én se értem. Mit akarnak azzal az angol
+primadonnával? Nem mondom, hogy nem formás az öreg, hiszen ha arról van
+szó… de neked ezt úgy se illik érteni…
+
+Elza. – Csak folytasd; én nem vagyok prüd.
+
+Zoltán. – Elég az hozzá, hogy a Klári-párt meg a többiek között most
+roppant éles a villongás; különben talán hallottad, hogy az egész város
+fel van fordulva.
+
+Elza. – Nem hallottam. De hogy jössz te a Klárihoz?
+
+Zoltán. – Tulajdonképpen igazad van. Én nem kapok a mosolyaiból egy
+zsákravalót, mint az ujságírók. De már első éves koromban Klári-párti
+voltam s most nem változtathatom meg az elveimet.
+
+Elza. – Hogy a primadonnák háborúznak, azt értem. Egyed-uralkodó
+primadonnának lenni voltaképpen a legmagasabb állami hivatal a mai
+világban. Érdemes érte egy pár mosolyt mozgósítani. És átkozott kevés
+ideig tart; a második siker után már mindenkit csak »a kövér öreg
+asszony«-nak neveznek. De ha a primadonnák megfojtják egymást egy kanál
+vízben, nem mindegy az nektek? Mit tüzeltek miattok ilyen rémségesen
+ebben a pénzszűk világban?
+
+Zoltán. – Éppen azért. Nincsen pénzünk és szórakozni csak kell
+valamivel!
+
+Elza. – Aztán, hogy keletkezett a párbajod?
+
+Zoltán. – Mint a többi. Mondom, hogy az egyetemen a hangulat már hetek
+óta rendkívül feszült. Mi elneveztük a Zsazsa-pártot Paprika
+Janka-pártnak, ők meg elneveztek bennünket Népkonyha-pártnak, mert ránk
+fogták, hogy a Klári népkonyha-jegyeket osztogatott szét köztünk. És
+most egyszerre ránk szakad az angol párt is; képzelheted, az egyetem
+három napja olyan, mint egy zsinagóga. Hát tegnap szembe jön velem a
+Hirsényi Nándi és azzal köszönt, hogy: »Éljen Haltay Mariska!« »Menjen
+vissza az Orfeumba!« – felelek én, hogy megvédelmezzem pártom és a
+szinpadi erkölcs álláspontját. »Te beszélsz Orfeumról!« – gúnyolódik ő.
+»Én hát – vágok vissza én – én még nem szolgáltam Orfeumban.« Erre ő azt
+mondja, hogy ne pötyögjek, s mikor vissza felelek, oda vágja nekem,
+hogy: »Pity, pity, Flórián!« Erre persze provokálnom kellett.
+
+Elza. – Hát ez nagyon szomorú történet, mert nekem nincsen háromszáz
+forintom.
+
+Zoltán. – Mennyi van, az a kérdés?
+
+Elza. – Úgy harmincz körül.
+
+Zoltán. – Mindössze harmincz forintod van és lovagtörténeteket
+beszéltetsz velem?
+
+Elza. – Igen, de megszerezhetem neked a háromszázat is, egy föltétel
+alatt.
+
+Zoltán. – Előre el van fogadva.
+
+Elza. – Hohó, ne siess, mert nem olyan egyszerű a dolog. Elképzelheted,
+ha ilyen zord viszonyok között háromszáz forintot szerzek neked, meg
+fogom fizettetni magamnak ezt a vastag szívességet.
+
+Zoltán. – Csak rajta!
+
+Elza. – Legelőször is felelj nekem, de egészen őszintén, kivel vagy
+kikkel van neked viszonyod?
+
+Zoltán. – De kérlek, hogy érted ezt?
+
+Elza. – Úgy. A jó értelemben.
+
+Zoltán. – Már engedj meg…
+
+Elza. – Semmi kibuvó. Teljes őszinteség. Van valami kis szinésznő, egy
+kis kardalosnő vagy mi, a ki meghallgatja a sóhajaidat?
+
+Zoltán. – Mit képzelsz? Szinésznő? Kardalosnő? Nem vagyok én se főpap,
+se gróf, se bankigazgató! Ma már csak ezek engedhetnek meg maguknak
+efféle luxust. Talán az apám. Az meglehet. De én!… Hiszen én még a
+Hőkömszinházbeli igényeknek se tudnék megfelelni.
+
+Elza. – Nem vagy legalább járatos… hogy is mondjam?… tudod, olyan
+magasabb horizontalekörökben? De magasabb rendűt értek, négy csillagost;
+V. S. O. P.-ést?…
+
+Zoltán. – Járatos? Na, a mi ezt illeti, szeretném én látni azt a helyet,
+a hová én nem vagyok járatos!
+
+Elza. – Nekem pedig csak ez kell. Arról van szó, hogy szeretném, ha
+elcsalnád a Miklóst valahová, tudod…
+
+Zoltán. – Szeretnéd, ha elcsalnám a vőlegényedet valahová…?!
+
+Elza. – Igen, s aztán elmondanád nekem, hogyan viselte magát.
+
+Zoltán (önérzetesen). – Szóval: kémnek akarsz felhasználni?
+
+Elza (ridegen). – Ez a meztelen igazság.
+
+Zoltán (egy hanggal lejebb.) – Nagyon visszaélsz a szorultságommal.
+(Némi habozás után.) Minden irántad való jóakaratom mellett sem lehet…
+
+Elza. – Azonnal el fogom csitítani a lelkiismeretedet. Az a reménységem,
+hogy ezzel neki is szolgálatot teszel.
+
+Zoltán. – Hogy-hogy?
+
+Elza. – Nagyon örülnék, ha rosszat jelenthetnél róla.
+
+Zoltán. – Csak nem akarsz szakítani vele?
+
+Elza. – Nem. De azt hiszem, ha rosszat tudnék róla, akkor jobban
+szeretném, mint így. Látod, ez az ember egy idő óta sehogy se tetszik
+nekem. Azt hiszem, soha se csal meg. Pedig, ha arra gondolok, hogy talán
+máris vigyáz magára… fuj, akkor úgy rémlik, hogy már egy cseppet se
+szeretem. Ha azért vigyáz, mert reszket a gondolattól, hogy hátha
+elszalasztja a kövér falatot!… Ha csakugyan ilyen volna, azonnal
+meggyűlölném, mert az ilyen ember nekem nem imponál. Nekem olyan ember
+imponál, a ki szembe száll minden veszélylyel, nyakon csíp minden
+fehérnépet, s úgy bánik a nőkkel, mint a mosogató rongygyal.
+
+Zoltán. – Te furcsa lány vagy, Elza. De azért mégse hiszem el, a mit
+mondasz. Ma így beszélsz, holnap meg amúgy.
+
+Elza (egy kicsit elgondolkozva). – Nem. De meglehet, hogy két különböző
+lélek lakik bennem. Néha rettenetesnek tűnik fel előttem az a gondolat,
+hogy egy szabad ember, ha nő is, egy egész hosszú életet, egész életét
+egy másik embernek szentelje, annak az eszköze, bútora, tárgya legyen, s
+ezt lássa élete czéljának. Tudod, nagy bennem a szabadság szeretete. Ez
+annak lehet a következése, hogy ősanyáinknak, a szegény keleti
+rabszolgáknak, mindenben volt része, csak éppen a szabadságban nem.
+Megvolt mindenök, de gyémántjaikat csak otthon viselhették; az utczára
+már csak titokban kandikálhattak ki. Én, barátocskám, imádom a szabad
+levegőt, mindenekfelett imádom. S ha erre gondolok, néha kételkedni
+kezdek, vajjon igazán szeretem-e Miklóst? Mindegy. Az bizonyos, ha egy
+kis rosszat jelenthetsz róla, jobban fogom szeretni.
+
+Zoltán. – Szóval, csak emberbaráti cselekedetről van szó, ha rossz útra
+viszem a vőlegényedet, s az eredményről jelentést teszek?
+
+Elza. – Szóról-szóra.
+
+Zoltán. – Nem értem, de ha neked szívességet teszek vele, miért ne?
+Végre is, te közelebb állasz hozzám, mint ő.
+
+Elza. – E szerint megegyezel?
+
+Zoltán. – Félig már rendben volnánk.
+
+Elza. – Egy óra mulva egészen rendben leszünk. A lakásodra küldöm,
+helyes?
+
+Zoltán. – Köszönöm. De megyek, mert a segédeim várnak.
+
+Elza. – Szervusz.
+
+Zoltán. – Szervusz.
+
+Elza (utána kiált). – Igaz, te, ha túléled ezt a párbajt, gondolj rám, s
+ha a könyvkereskedésben valami nagyon pikáns regényt látsz, vedd meg
+nekem.
+
+Zoltán. – Az igazat megvallva, a könyvkereskedésekben nem igen vagyok
+járatos. De pikáns levelezőlapjaim, azok vannak.
+
+Elza. – Az nem kell, köszönöm. Tehát egy óra mulva.
+
+Zoltán. – Köszönöm. Szervusz.
+
+Elza. – Szervusz.
+
+
+
+
+XIX.  BERZSENYIÉKET MEGSZÁMLÁLJÁK.
+
+– Délelőtt tiz óra. Szín: a sötét udvari ebédlő. Berzsenyiné, teljes
+toalettelenségben, egyedül. A frizirnőt várja. Éppen megreggelizett s a
+_Pester Lloyd_ot olvassa. –
+
+Berzsenyiné (magában). – Hiába, a regények mégis csak szebbek voltak
+akkor, mikor az Ádolf Silberstein írta a Lloydot!… Mi az?
+
+Katicza (a szobaleány, jön). – Kérem szépen, méltóságos asszony, egy
+ember van odakünn, a ki minden áron be akar jönni. Igazán nem tudom,
+hogy mit csináljak vele.
+
+Berzsenyiné. – Miféle ember?
+
+Katicza. – Azt mondja, hogy ő a népszámlálási biztos.
+
+Berzsenyiné. – Mondja meg neki, hogy a méltóságos udvari tanácsos úr
+nincsen itthon és hogy jöjjön máskor.
+
+Katicza. – Már mondtam, de azt felelte, hogy akkor a méltóságos
+asszonynyal kell beszélnie.
+
+Berzsenyiné. – Én most nem fogadok.
+
+Katicza. – Azt is mondtam, de az ember nem akar tágítani. Hogy ő nem
+mulatságból jött, hanem hivatalból. Aszondja, hogy ő kiragasztotta a
+vörös czédulát, bejelentette, hogy ma jön, és hogy ilyenkor valakinek
+itthon kell lennie. Igy rendeli a törvény.
+
+Berzsenyiné. – A törvény ilyen bolondokat nem rendel. Hol vannak a
+leányaim?
+
+Katicza. – Elmentek korcsolyázni.
+
+Berzsenyiné. – Akkor küldje el az embert a méltóságos urhoz a
+comptoirba.
+
+Katicza. – A méltóságos úr aligha lesz ott, mert onnan is keresték.
+Különben is a népszámláló ide, a lakásba akar jönni.
+
+Berzsenyiné. – Micsoda szemtelenség! Nem akar mindjárt a fürdőszobámba
+is bejönni?
+
+Katicza. – Nem tetszik elhinni, de még a szobákat is meg akarja nézni.
+
+Berzsenyiné. – No hát ez hallatlan. Az én házamban!
+
+Katicza. – Kérem szépen, én tőlem olyanokat kérdezett, hogy ha nem a
+törvény embere, bizony isten képen teremtem. Aszondja, hogy neki mindent
+ki kell vallani, és még dicsekszik vele, hogy milyen furcsákat szokott
+beszélni a partájokkal.
+
+Berzsenyiné (magában). – Ha az ember regényben olvasná az ilyeneket, nem
+hinné el. (Katiczához.) Rólunk is kérdezett talán?
+
+Katicza. – Ne tessék haragudni, de azt kérdezte, hogy a méltóságos
+asszony hányadik felesége a méltóságos urnak.
+
+Berzsenyiné. – Hallatlan, hallatlan!… Bocsássa be azt az embert. Várjon,
+előbb adja ide a fülbevalómat. Igen ott van. Ugy, most bejöhet. (Katicza
+el; majd ujra megjelenik a népszámlálóval.) Katicza, maga maradjon itt.
+(A népszámlálóhoz.) Meg fogom tudni, hogy mért kivánt engem zaklatni, és
+hogy milyen czélból engedett meg magának különböző tréfákat az én
+cselédeimmel?
+
+A népszámláló. – Bocsánatot kérek, méltóságos asszony, én Doboz Elek
+fővárosi tanító vagyok…
+
+Berzsenyiné. – Mindjárt gondoltam. Olvastam önökről az ujságban.
+Figyelmeztetem azonban, hogy itt nincsenek gyermekek, és hogyha
+volnának, akkor sem engedném őket megverni.
+
+A népszámláló (torkát megköszörülve) – … és mint népszámlálási biztos
+voltam bátor jelentkezni.
+
+Berzsenyiné. – Én nem vagyok nép, és engem ne tessék megszámlálni. Ha a
+népet akarja megszámlálni, menjen ki a konyhába, de ne háborítsa az én
+délelőtti nyugalmamat. A konyhában is illedelmes viseletet kérek; azt,
+hogy valaki a cselédeimmel hanczurozzék, nem engedhetem meg s ezt
+semmiféle törvény nem irja elő.
+
+A népszámláló (sértődötten). – Engedelmet kérek, de a törvény nem ismer
+különbséget, s nekünk kivétel nélkül mindenkit meg kell számlálnunk…
+
+Berzsenyiné. – De önnek csak a számlálás a kötelessége, s ha önnek
+mondják, hogy odabenn egy hölgy fésülködik, ez éppen elég. Felír egy
+hölgyet és punktum. De ön úgy látom, azt fürkészi, hogy nincs-e itten
+más valaki is? Ezt én kikérem magamnak.
+
+A népszámláló. – Bocsánat, méltóságos asszony, de nem erről van szó. A
+méltóságos úr kitöltötte a számlálólapokat, s én most az ellenőrzés
+végett jöttem.
+
+Berzsenyiné. – Az én férjem személyesen töltötte ki a számláló lapokat?
+
+A népszámláló. – Igen.
+
+Berzsenyiné. – Akkor nincs szükség semmi ellenőrzésre, mert az én férjem
+nem mond be hamis adatokat.
+
+A népszámláló. – Ezt senki se gondolja. De a számláló-lapok hibásan
+vannak kitöltve, s nekem az adatokat helyesbítenem kell.
+
+Berzsenyiné. – Honnan veszi ön azt, hogy az én férjem hibásan mondta be
+az adatokat? Az én férjem mindenesetre tudja, hogy hányan vagyunk, és ha
+ön jobban tudja, akkor mért kérdezősködik? Írjon be annyi embert, a
+mennyit akar és hagyjon engem békében. Az én férjem pontosan fizeti az
+adót, és annyi ember után fog fizetni, a mennyit be fognak írni. Ezért
+nem való egy hölgyet öltözködés közben zavarni.
+
+A népszámláló. – Nagyon sajnálom, méltóságos asszony, hogy alkalmatlan
+időben jöttem, de nem mulasztottam el a bejelentést, s mivel csak néhány
+kérdésről van szó, talán lesz kegyes kihallgatni.
+
+Berzsenyiné. – Ha valamit meg akar tudni, mindenesetre inkább tőlem,
+magamtól kérdezze, mint a cselédeimtől, a kiknek a kérdezősködésekre nem
+szabad felelniök.
+
+A népszámláló. – Első kérdésem a vezeték- és keresztnévre vonatkozik. A
+méltóságos úr azt írta ide: »Lovag békásmegyeri Berzsenyi Jacques, pápai
+szent birodalmi nemes, udvari tanácsos, a Lipót-rend k. keresztese,
+venezuelai főkonzul.« Ez a beírás téves.
+
+Berzsenyiné. – Már hogy volna téves? Remélem, nem akarja azt mondani,
+hogy az én férjem svindler, a ki másnak adja ki magát?
+
+A népszámláló. – Nem, hanem ebbe a rovatba csak a vezeték- és keresztnév
+írandó be, s az utóbbi az állam hívatalos nyelvén. »Jacques«, ez nincs
+magyarul, »Jacques« magyarul, ha nem csalódom, Jakab. Engedelmével
+törülni fogom tehát a beírást, s helyébe szabatosan írom a nevet:
+»Berzsenyi Jakab.«
+
+Berzsenyiné. – Jakab! Berzsenyi Jakab! Mért nem mindjárt: »az Iczig
+zsidó«?! Figyelmeztetem önt, hogy ha ön froczlirozni akar védtelen
+hölgyeket, az én férjem meg fogja találni a módját, hogy önt főnökei
+illendő viseletre tanítsák. Az én férjem nem Jakab, s nem tűröm, hogy ön
+az én házamban élczelődjék.
+
+A népszámláló (boszúsan). – Én csak kötelességemet teljesítem.
+Hasonlóképpen a méltóságos asszony nevének a rovatába ez van beírva:
+»Berzsenyi Elise, született szendrői Hirsch.« Ez nem helyes. Ide
+egyszerűen azt kell írni: »Berzsenyi Jakabné.«
+
+Berzsenyiné. – Berzsenyi Jakabné! No hallja, ez már mégis szemtelenség!
+Persze, el kellett volna hivatnom az én ügyvédemet. De ez a leány
+tanuskodni fog, hogy mulatni akart a mi számlánkra, s biztosítom, hogy
+nem fogom elmulasztani önt bepanaszolni.
+
+A népszámláló (ridegen). – A panaszt ebben az esetben felettes tanügyi
+hatóságomnál kell beadni. Addig is, megengedi a méltóságos asszony,
+folytatom.
+
+Berzsenyiné. – Csak tessék. Kiváncsi vagyok, hogyan fogja elnevezni a
+leányaimat.
+
+A népszámláló. – Valóban az egyik kisasszony neve tévesen van beírva:
+»Berzsenyi Elza.« Ezt így fogom helyesbíteni: »Berzsenyi Erzsébet.«
+
+Berzsenyiné. – Berzsenyi Erzsébet! Nem rossz. Hallod, Katicza? Berzsenyi
+Erzsébet! Jegyezd meg magadnak, mert erről még tanuságot kell tenned.
+Berzsenyi Erzsébet! Hallatlan! (Idegesen kaczag).
+
+A népszámláló. – A másik kisasszony neve helyesen van! »Berzsenyi
+Blanka.« Ez korrekt.
+
+Berzsenyiné (gúnyosan). – Már hogy volna korrekt! Korrekt így volna:
+»Berzsenyi Fehérnye!« Vagy: Berzsenyi Sára, Zsuzsa, Mari, Erzsók néni!
+Hahaha! Azt mondja, hogy Blanka helyesen van! Hallod, Katicza?!
+
+A népszámláló. – Ellenben a foglalkozás-rovat kitöltése csaknem
+mindenütt hibás. A méltóságos ur e rovatot így töltötte ki:
+»nagybirtokos.« Úgy értesülök, hogy a méltóságos ur egyszersmind
+gabonakereskedő, legalább nem hagyott fel teljesen az üzlettel, mert
+részese a Beer-czégnek…
+
+Berzsenyiné. – Gabonakereskedő! Írja, hogy: speczeráj, lámpagyujtogató,
+szivarvég kereskedő! Írjon akármit. Mindegy.
+
+A népszámláló. – A méltóságos asszony rovatába pedig ez van írva:
+»Nagybirtokosnő.« Ez nem korrekt. Ide azt kell írni: »Háztartásbeli nő.«
+
+Berzsenyiné. – Háztartásbeli nő! Hah!… (Dühében hamarjában nem talál
+szavakat.)
+
+A népszámláló. – Vagy van talán a méltóságos asszonynak valami kereső
+foglalkozása? A postánál, távirdánál, telefonnál, iskolánál,
+gyermekkertben, színháznál? Nincs?
+
+Berzsenyiné (tehetetlen dühvel néz maga elé). – Van-e valami kereső
+foglalkozásom? Jellemtelenség alávalóság, piszkosság!
+
+A népszámláló. – Kérem, ne tessék engem sértegetni, én csak a köteles
+kérdéseket intézem a méltóságos asszonyhoz. Ha a méltóságos asszonynak
+nincs kereső foglalkozása, ki tartja el a méltóságos asszonyt?
+
+Berzsenyiné (felcsattanva). – Hallja, ez már mégis sok!… (Köhögési roham
+fogja el s fuldokolni kezd).
+
+A népszámláló (miután megvárta a roham végét). – Ha a méltóságos
+asszonyt a férje tartja el, akkor a méltóságos asszony csak
+háztartásbeli nő.
+
+Berzsenyiné (fölemeli szemét az égre és zsebkendőjét a szája elé tartja,
+hogy a lelke valahogy kine szakadjon).
+
+A népszámláló. – Nem helyes a kisasszonyok beírása sem. Az egyiknél az
+van beírva, hogy: »nagybirtokos leánya«, a másiknál, hogy:
+»versenyistállótulajdonosnő.« Mi ez?
+
+Berzsenyiné (int Katiczának, hogy feleljen ő).
+
+Katicza. – Elza kisasszonynak igenis versenyistállója van.
+
+A népszámláló. – S a kisasszony abból el, a mit a lovak díjakban
+nyernek?
+
+Katicza. – Dehogy!
+
+A népszámláló. – Tehát eltartja valaki, ugy-e?
+
+Berzsenyiné (karjait emeli az égre).
+
+A népszámláló (zavartalanul). – Ki tartja el? A méltóságos úr, ugy-e?
+Akkor hát azt kell ideírni: »Leány.« A másik kisasszony dettó »leány.«
+Ennél a családi állapot helyesen van feltüntetve: »hajadon.« De a
+másiknál a családi állapot beírása is téves. »Menyasszony.« Mi ez?
+
+Katicza. – Maga nem tudja, hogy mi az, ha valaki menyasszony?
+
+A népszámláló. – Nekünk semmi közünk hozzá, hogy valaki menyasszony-e,
+vagy nem menyasszony, Valaki lehet menyasszony és már négyszeresen
+özvegy. A kérdés az, hogy Berzsenyi Erzsébet hajadon-e vagy már nem
+hajadon?
+
+Berzsenyiné. – Hallja!… ember… ne izéljen!… ne izéljen!…
+
+A népszámláló (szenvtelenül:) – Jó, mondjuk hát, hogy: »hajadon.«
+
+Berzsenyiné (levegő után kapkod).
+
+A népszámláló. – Azt hiszem, hiba csúszott be a házassági vagy a
+születési évek rovatába is. A házasság éve: 1879, hónapja: márczius. Ez
+megfelelne a kisasszonyok életkorának, az egyiknek a születési éve:
+1880, a másiké: 1882. De vajjon nem téves-e a méltóságos asszony
+születési éve: 1864? A méltóságos asszony tizenöt éves korában ment
+volna férjhez s tizenhat éves korában már fogant volna? Ez annál
+csodálatosabb, mert a méltóságos úr már elmult hatvan éves. Itt van
+születési éve: 1840.
+
+Berzsenyiné. – Ember! Távozzék! Távozzék! (Köhögés). És nekem végig kell
+hallgatnom ezt a sok infámiát! De hát nincs ebben az országban
+rendőrség?! (Ujabb köhögési roham).
+
+Katicza. – A méltóságos asszony igen fiatalon ment férjhez; különben
+láthatja, ha szeme van.
+
+A népszámláló. – Ne nyelveljen! Talán maga volt a bábája?
+
+Katicza. – Ejnye be finom ember, lelkem!… Ha kérdi, hát felelek, mert a
+méltóságos asszony úgy parancsolta. A magam jószántából bizony nem
+állanék szóba az úrral.
+
+A népszámláló. – Nem magát kérdeztem. Majd magára is rákerül a sor. Mi
+van még? Igen… vallásnak a római katolikus van feltüntetve. Kérhetném
+ugyan az okmányokat, de hagyjuk; a méltóságos asszony, látom, nagyon
+ideges. Még csak egyet. Nincs senkinek valami testi fogyatkozása? Ezt a
+leggyakrabban el szokták hallgatni.
+
+Berzsenyiné (fuldokolva köhög).
+
+Katicza. – Nincs senkinek.
+
+A népszámláló. – A kisasszonyoknak sem? (Berzsenyiné elájul.)
+
+Katicza. – Hogy a mennykőbe volna!
+
+A népszámláló (Berzsenyinére tekintve). – Mért nem ad neki egy pohár
+vizet?
+
+Katicza. – Majd jobban lesz, ha magát elhordja a szélvész.
+
+A népszámláló. – Mondom, hogy ne nyelveskedjék. Inkább arra feleljen, a
+mit kérdek. Itt a maga lapján is hiba van.
+
+Katicza. – Van ám a… majd megmondom hol!…
+
+A népszámláló. – Hajadon?
+
+Katicza. – Hallja, lelkem, ne sokat idétlenkedjék már, mert én nem
+nézem, hogy törvény-e, vagy nem törvény…
+
+A népszámláló. – Feleljen. Születési éve?
+
+Katicza. – Tudom is én. A tavaszszal multam huszonkettő. Számítsa ki.
+
+A népszámláló. – 1878. Egyez. Vallása?
+
+Katicza. – Görög.
+
+A népszámláló. – Egyesült vagy nem egyesült?
+
+Katicza (türelmét vesztve). – Egyesült a fészkes fene!
+
+A népszámláló. – Azt kérdem, hogy szakállas papja van-e, vagy borotvált
+képű?
+
+Katicza. – A pokol nézi a szakállát! De azt mondom magának, hogy most
+már elég, mert látom, hogy megjött a méltóságos úr huszárja, s
+mondhatom, hogy a nagyméltóságú fő-főkúria se veszi le magáról…
+
+Berzsenyiné (a ki időközben magához tért). – Katicza, az
+Eau-de-Cologne-omat!…
+
+Katicza. – Igenis, csak hadd tuszkoljam ki ezt az urat. (A népszámláló
+el.) Tessék itt van.
+
+Berzsenyiné (még aléltan). – Elment?
+
+Katicza. – El.
+
+Berzsenyiné. – Szaladjon hamar utána, fiam, és kérdezze meg tőle, hogy
+ki találta ki ezt a népszámlálási törvényt? Tudja meg, fiam, hogy ki
+volt a törvénycsináló; meg akarok ismerkedni vele!
+
+
+
+
+XX.  BERZSENYI LAPOT ALAPÍT.
+
+– Délután két óra. A nagy ebédlő. Berzsenyi és Elza kaszinót játszanak.
+–
+
+Berzsenyi. – Nekem úgy látszik, te csalsz. Tizenkettővel vitted a
+tizenhármat.
+
+Elza. – Tessék, és igazad van! Lásd, papuskám, én néha úgy jövök elő
+magamnak, mint a némajátékban a Bertram, a Róbert és Bertramtól, a ki
+mikor már Hochstapler és bankot alapít, kilopja a vendégeinek a
+zsebkendőjét. Nekem, ha kártyázom, muszáj egy kicsit csalni; c’est plus
+fort que moi. Ugy látszik, a mi őseink is rablólovagok voltak, mert ez
+már a véremben van.
+
+Berzsenyi. – Akkor az egész nem gilt.
+
+Elza. – Papuskám, ne légy smuczián. Hölgyekkel nem így szokás játszani.
+
+Komornyik (bejön s tálczán egy névjegyet hoz. Óriási legény; hosszú,
+mint egy meszelő, s komoly, mint egy államférfiú.)
+
+Berzsenyi. – Mi az, Artur? Valaki keres, Artur? (Kegyesen.) Jól van,
+Artur. (Fölteszi binokliját és megnézi a névjegyet, melyen ez áll: Dr.
+Vrillényi Andor, országgyülési képviselő, a »Budapesti Kürt«
+vezérkormányzója, a Centaur-patkógyár-részvénytársaság felügyelő
+bizottságának alelnöke stb.) Jól van, Artur. Vezesse be a doktor urat a
+nagy szalonba és mondja meg neki, hogy pár percznyi türelmet kérek, mert
+igen el vagyok foglalva. (Kegyesen.) Menjen, Artur.
+
+Elza. – Dolgod van?
+
+Berzsenyi. – Nem olyan sürgős. Csak hadd várjon az egyházi tanuló.
+(Kegyesen pillant a távozó komornyik után). Mondd, mit szólsz te ehhez
+az Arturhoz?
+
+Elza. – Nagyon tekintélyes. De azt hiszem, egy kicsit lenéz minket.
+
+Berzsenyi. – Szó sincs róla. Nagyon jóakaratú cseléd. De öleb kora óta
+mindig herczegi házaknál szolgált, ez a higgadtság tehát természetes.
+
+Elza. – Talán ölbevaló gyereket akartál mondani?
+
+Berzsenyi. – Az mindegy, nem vagyok én tanár. Elég az hozzá, ez az Artur
+tetszik nekem, mert nincs benne semmi cselédgőg. Nem bánom, játszom
+veled még két pártit, ha akarod: tiz forintba.
+
+Elza. – S azalatt a gentleman, a kit te egyházi tanulónak mondasz,
+várakozni fog?
+
+Berzsenyi. – Miért ne várakoznék? A ki pénzt akar, az ne várakoznék? A
+ki pénzt akar, az várakozzék. Azt hiszed, bánom, ha nem várakozik? Igaz,
+erről meg akartalak kérdezni. Mit szólsz hozzá, ha lapot alapítok?
+
+Elza. – S aztán minek neked a lap, papuskám?
+
+Berzsenyi. – Két czikket akarok íratni, egyet az amerikai zsokékról és
+egyet a főrendiházról. Fel kell világosítani a népet, hogy amerikai
+zsokét hozatni nem pazarlás, hanem befektetés, és azt is meg akarom
+írni, hogy a főrendiház korhadt intézmény, a melyet föl kell frissiteni.
+
+Elza. – Értem. De ehhez nem kell az, hogy magadnak legyen ujságod.
+Megíratod valahol, punktum.
+
+Berzsenyi. – Az eszmének több súlya van, ha én magam finanszirozom. Nem
+értem különben, hogy mért ellenzed az ügyet?
+
+Elza. – Hát én nem értek a dologhoz, papa, de mindig azt olvastam az
+ujságban, hogy egy ujság sokkal többe kerül, mint egy tánczosnő, és
+aztán egy tánczosnő nem okoz annyi bosszuságot.
+
+Berzsenyi. – Ha egy idegen hallaná, hogy milyen csiklandós tónusban
+beszélsz velem, azt gondolhatná, hogy ajánlatosnak tartod, ha egy
+tánczosnőt veszek magamnak. Azután nem gondolsz egy ujság sok előnyeire.
+
+Elza. – Annyi bizonyos, hogy Blankának nagyon jó volna egy ujság a
+háznál. Tele írhatná, ha akarja. És ezért tárgyalsz ezzel a
+Vrillényivel?
+
+Berzsenyi. – Nem dobhatom ki az ügyletből, mert ő hozta az eszmét.
+
+Elza. – Annyit tudok róla, mert olvastam, hogy már vagy tiz ujságot
+megbuktatott, és nem képzeled, mennyi millió fúlt bele azokba a
+vállalatokba, a melyeket agyon kormányzott. De neked imponál, mert
+nagyképü, és ugy beszél, mintha kanállal ette volna a bölcseséget.
+
+Berzsenyi. – Nekem imponál? Egy beképzelt szamárpofa! Szegény boldogult
+nagyatyád azt mondta az ilyen emberekre, hogy: egy egyszerü ótvaros. De
+mit akarsz? A kalocsai érsek nem fog nekem ujságot csinálni. Ehhez
+kitanult ujságíró kell, a ki elolvassa az angol könyveket és
+vezérczikket írjon belőlük.
+
+Elza. – Az ilyen vezérczikket nem olvassa el senki. Vagy te tán
+elolvasod az efféle unalmas ostobaságokat?
+
+Berzsenyi. – Ahhoz te nem értesz. A vezérczikk annál jobb, minél
+unalmasabb. Kell, hogy politikai súly legyen benne, és ez unalmas. És
+ezen a téren Vrillényi már a legránézettebb egyének közé tartozik.
+Államférfiúnak még nem lehet mondani, de már egyike a jelesebb
+államfiúknak.
+
+Elza. – Én inkább csikókat vennék ezen a pénzen.
+
+Berzsenyi. – Látod, én mindenre gondoltam. A lóversenyekről a tip-eket
+te fogod írni, s milyen nagy örömet szerzünk kedves mamádnak, ha a
+bálját széltében-hosszában kiírjuk az ujságba, még a tánczosokat is.
+
+Elza. – Szóval ez fait accompli?
+
+Berzsenyi. – Miattam mondjuk, hogy úgy van. De óhajtottam megismerni
+nézeteidet és meg akartalak nyugtatni, hogy az egészbe nem teszek többet
+százezer forintnál. Ha sikerül, jó, s ha nem sikerül, remélem, hogy
+illetékes helyen ezt az érdemet nem fogják nekem elfelejteni.
+
+Elza. – Akkor hát helyet csinálok ennek az urnak. Pá, papuskám.
+
+Berzsenyi. – E szerint te helyeslesz engem?
+
+Elza. – Mindenesetre. Ki tudja, mire lesz jó? Ha az ember ezt vagy azt
+akarja, egy ujság mindig jó szolgálatot tehet.
+
+Berzsenyi. – No látod!
+
+(Megcsókolják egymást. Elza el. Berzsenyi csönget s parancsot ad, hogy
+vezessék be a doktor urat. A doktor úr – köpczös, tömzsi, kissé kopasz s
+nagyon vörös emberke – megjelenik).
+
+Berzsenyi. – Nem fogja rossz néven venni, de rendkívül fontos
+intézkedéseket kellett tennem. Tessék helyet foglalni. Már éppen írni
+akartam, hogy legyen szerencsém, de ez a gyászeset…
+
+Vrillényi (ijedten, nagy részvéttel). – Ó…!!…
+
+Berzsenyi. – Igen, atyai jóbarátom, a boldogult szerb király halála
+végtelenül lesujtott. Alig hogy elvesztettük ő felségét, az angol
+királynőt, ez az ujabb csapás!… Ilyen fiatalon! Milyen jókedvü volt még
+a nyáron is, Karlsbadban!…
+
+Vrillényi (búsan). – Fájdalom, mindnyájan halandók vagyunk!…
+
+Berzsenyi (erőt vesz megindulásán). – De térjünk át ügyünkre. Tehát
+megfontoltam, alaposan, tüzetesen megvizsgáltam az ügyet, és arra az
+eredményre jutottam, hogy a mennyiben egy-két kisebb jelentőségü
+óhajtásomra nézve a kellő előzékenységgel találkozom, nem lesz nehéz
+megegyeznünk.
+
+Vrillényi. – Biztosíthatom, hogy a legmesszebb menő előzékenységgel
+igyekszem…
+
+Berzsenyi. – Tehát, hogy mindenekelőtt az anyagi ügyekkel végezzünk,
+abban állapodtunk meg, ugy-e, hogy mind a ketten száz-százezer forintot
+helyezünk az ügyletbe?
+
+Vrillényi (ijedten). – Bocsánat, ez félreértés! Én anyagiakkal nem
+működhetem közre, mert hisz vagyonom alig haladja meg a szóban forgó
+összeget s a netaláni, bár nem valószinü, balsiker esetén… De hiszen,
+kérem, talán nem becsülöm túl képességeim és munkám értékét, ha azt
+állítom, hogy a szellemi tőke, melyet az ügyletbe fektetek, bőven
+megfelel a kérdéses összegnek.
+
+Berzsenyi. – Hm. Nem mondom, nem mondom… De, végre is…
+
+Vrillényi. – Azonkívül nincs is szükség százezer forintnál magasabb
+összegre. A »Budapesti Kürt«-nek megvannak a maga előfizetői, a maga
+hirdetései, a maga jövedelmei, s ha a »Budapesti Kürt« átváltozik
+»Haladás«-sá és mint uj lap, uj lobogóval és uj vezérrel folytatja
+harczát a szabadelvüség érdekében, mindezt nem veszíti el. Szóval a
+tranzakcziónak százezer forintnál többe nem szabad kerülnie. Viszont,
+hogy teljes rekompenzácziót nyujtsak a befektetésért, kijelentem, hogy
+tekintet nélkül sok évi munkásságomra s időközben megszerzett
+tulajdonjogomra, a haszonból, szerkesztői fizetésemen kívül, csak
+méltányos perczentuáczióra tartok igényt, egyébre nem, azaz: a
+tulajdonjogot e százezer forintnyi befektetésért teljesen átengedem.
+
+Berzsenyi. – Hm. Ez változtat a dolgon, mert, a mint már a multkor
+említettem, az eszméért úgy sem lelkesedem. Tudja, kérem, az ujság a
+számok emberének éppen nem szimpatikus. Mondhatnám, olyan sok dolog van
+az ujságban, a mi nem igaz, hogy az embernek elmegy a kedve bele is
+nézni egy ujságba. A napokban például egy ujságban azt olvastam, hogy az
+én lovam, _Agesilaus_ köhög…
+
+Vrillényi. – Bocsánatot kérek…
+
+Berzsenyi. – Mindjárt. Ezért nem teszek önnek szemrehányást, de kívánom,
+hogy az én álláspontomat ön megismerje. Ez pedig az, hogy ha én az ön
+által említett alapon is belemegyek az ügybe, egyszersmind hangsulyozom,
+hogy a kizárólagos rendelkezést merőn kívánom értelmezni, s kikötöm,
+hogy ezentul csakis azon igaz dolgok kerüljenek bele az ujságba, a
+melyeket én helybenhagyok, így például, hogy a főrendiház korhadt
+intézmény, mely tetterős reformokra szorul, önzetlen, de egyszersmind
+agilis férfiakra, kik készek tevékenyen és hathatósan gyámolítani a
+magas klérust és a született főrendeket.
+
+Vrillényi. – Ez magától értetődik.
+
+Berzsenyi. – Örvendek, hogy e tárgyban egy véleményen vagyunk. De van
+még egy pont, mely engem bizonyos aggodalmakkal tölt el. Ön oly mereven
+hangsulyozta a szabadelvűséget, a mely merevség nekem őszintén nem
+tetszik.
+
+Vrillényi. – Kérem…
+
+Berzsenyi. – Hagyjon kibeszélni, doktor úr. Bizonyára én barátja vagyok
+a szabadelvüségnek, sőt nem idegenkedem a demokratikus elvektől sem,
+mert az egyenlőség barátja vagyok, a ki én és egy gróf közt nem látok
+semmi különbséget. De fel kell világosítani a népet, hogy nyugalmát
+csakis a szentesített intézményekhez való ragaszkodás és a vallásos
+érzések adhatják vissza, mint ön ezt, nem kétlem, czéltudatos
+tapintattal fogja kifejteni.
+
+Vrillényi (a szemüvegét igazgatva). – Természetesen, természetesen,
+ebben tökéletesen egyetértünk. A baj csak az, hogy a »Budapesti Kürt«
+oly hévvel, megvallom, koronkint némi túlzással, egyszóval oly
+intranzigens módon képviselte a szabadelvüség ügyét, hogy attól tartok,
+olvasói, legalább kezdetben, e hangot félreérthetnék. Belátom azonban,
+hogy fokozatosan lecsillapodva, meg lehet találni a kellő mérséklet
+hangját, de ehhez bizonyos átmenet szükséges…
+
+Berzsenyi. – Semmi se oly kerülendő, mint a túlzás, s valóban ön
+helyesen említi a mérsékletet, hozzá tehetném: a bölcs és vallásos
+mérsékletet. Röviden, hogy összegezzem politikai elveimet, megjegyzem,
+hogy attól, a mi a haladásban jó, nem kell elzárkózni, így például fel
+kell a népet világosítani az amerikai zsokék hasznáról, de semmi se oly
+kerülendő, mint a tekintélyek helytelen bírálgatása. Ön meg fogja
+érteni, mily kellemetlenül érintene, ha Rómában intenczióimat
+félreérthetnék. A meggyőződések embere vagyok, de azt akarom, hogy ő
+szentsége, ha a bibornoki kollégiumban esetleg szó kerülne
+csekélységemről, nyugodtan mondhassa el: »Berzsenyi nem ellensége a
+helyesen értelmezett szabadelvüségnek, de olyan férfiu, a kitől nincs
+okom megvonni áldásomat.«
+
+Vrillényi (szemüvegét igazgatva). – Persze, persze. Mindezt értem és
+méltánylom. Annyira, hogy eleve is hangsúlyoznom kell, mily csekély a
+különbség ez elvek és az igazi szabadelvüség között. Az igazi
+szabadelvüség a vallással és a politikai multtal szemben is szabadelvü.
+
+Berzsenyi. – Ez oly egészséges elv, melyről egy szép czikket lehetne
+írni, mindjárt az első számban s egyuttal a lótenyésztésről is nehány
+egészséges elvet lehetne hangoztatni, melyeket valamely egyénnek le
+fogok diktálni, illetve megjegyzéseket tenni, hogy az illető saját
+eszméivel kibővítve erről egy szép czikket irjon.
+
+Vrillényi. – Kétségtelen, kétségtelen. Mégis bizonyos átmenet…
+
+Berzsenyi. – Nem bánom, egy számban írja meg ön a még hátralékos
+szabadelvü eszméket, de aztán világosítsa fel a népet, hogy most már át
+kell menni a vallásos mérsékletre. A főrendiházat illetőleg azonban
+szigorúan ragaszkodni kell a szabadelvü eszmékhez, természetesen úgy,
+hogy a szabadelvüség e bár korhadt, de tiszteletreméltó és fentartandó
+intézményt nem eltörölni, hanem felfrissiteni igyekezzék.
+
+Vrillényi. – Úgy hiszem, tökéletesen megértettem a főelveket, s örömmel
+konstatálom, hogy a fontosabb kérdésekre nézve tökéletesen egyetértünk.
+
+Berzsenyi. – Csekélyebb jelentőségű elveimet majd alkalmilag fogom
+kifejteni. Fontosabb kérdésekben egy szerkesztőt vagy egy nyomdászt
+naponkint el kell küldeni hozzám; ha nem vagyok itthon, az én leányom,
+Elza kisasszony, fogja nézeteimet a szerkesztőség számára folyósítani,
+ki e tárgyban általam pontosan meg lesz bízva. Megjegyzem továbbá, hogy
+mikor kinyomtatják az ujságot, reggelig mindig egy darab helyet üresen
+kell hagyni, a hova belenyomtathatom, a mit akarok.
+
+Vrillényi. – Ez egy kissé nehézkes eljárás volna, de módját fogom
+ejteni, hogy a késő éji órákban is rendelkezésére álljunk.
+
+Berzsenyi. – Megjegyzem, hogy a szerkesztőségből egy egyén mindig
+figyelemmel kísérje a jobb társaságban, a kastélyokban, a tennisz-pályán
+stb. a viszonyokat, mert azt akarom, hogy az én ujságomat ne kocsisok,
+hanem műveltebb felvilágosultak olvassák. Kivételt teszek, mikor az én
+feleségemnél bál van, mert ekkor az én vendégeimet kell kiírni a lapba.
+
+Vrillényi. – A társaság életét eddig is nagy figyelemmel kísérte a
+»Budapesti Kürt«, de ezentul fokozottabb érdeklődéssel…
+
+Berzsenyi. – Igaz, most jut eszembe. Bele kell írni a lapba, hogy a jobb
+társaságokat milyen kínosan érintette egy utóbbi szindarab, melyről azt
+állítják, hogy minden tisztelet nélkül emlékezett meg előkelő történelmi
+alakokról s a legjobb családokról. Mint hallom, e darabot, bizonyos
+»Párisi asszony«-t, egy Beck nevű ember írta, ki, mint értesülök,
+valamely államhivatalban van alkalmazva, honnan el kell mozdítani. És ha
+már a családomról beszélünk, megjegyzem, hogy az én családomból
+mindenkinek tiszteletpéldányt kell küldeni, hogy a lapomat egyszerre
+többen is olvashassák. Általában ki kell írni, hogy a színházakban ne
+adjanak elő olyan színdarabokat, melyeken a nézők elalszanak. Azt is
+előre megmondom, hogy az olyan szerkesztőt, a ki hazugságot ír, vagy az
+olyan nyomdászsegédet, a ki hazugságot nyom ki, kiméletlenül elcsapom.
+Most több elv nem jut eszembe. Holnap majd elhívatom az ügyvédet, a ki
+az én irodámban a szerződést meg fogja írni. A szerkesztőknek és
+nyomdászoknak nem kell nálam tisztelegni, csak tudassa velök, hogy a
+hivatalos órákban pontosan működjenek.
+
+Vrillényi. – Kérem.
+
+Berzsenyi. – Még egyet. A kihordók, a kik az én lépcsőmön a
+tiszteletpéldányokat hurczolni fogják, illedelmesen legyenek öltözve,
+mert az én palais-mban gyanús alakok nem járhatnak-kelhetnek. Ha
+egyelőre nincsen jó ruhájuk, ujévre majd igérek nekik valamit, és ha
+ügybuzgóan teljesítik kötelességüket, az én leányom, a ki Miss Dewey
+néven futtat, a lóversenyekre majd tip-eket fog mondani nekik.
+
+
+
+
+XXI.  BERZSENYI BÁRÓ ÜNNEPLÉSE.
+
+– Délután négy óra. Szin: az V. ker. független polgárok egyesületének
+klubhelyisége. A díszterem közepén emelvény, s ezen lepellel letakart
+aranykeretes arczkép. Az emelvényt notabilitások veszik körül:
+polgármesterek, országgyülési képviselők, fővárosi bizottsági tagok.
+Odább a Berzsenyi család: Berzsenyi Jacques báróné, Berzsenyi Blanka
+bárókisasszony, Berzsenyi Elza bárókisasszony, továbbá a báró testvérei:
+Berzsenyi Soma, Beer James és lovag Beer Nathaniel urak. Polgárok,
+klubtagok, hölgyek, iskolás gyermekek. Pontban négy órakor három tagu
+küldöttség vezeti a terembe: _békásmegyeri és berzsenyi Berzsenyi
+Jacques bárót_, az V. ker. független polgárok egyesületének és a
+Lipótvárosi Jótékony egyesület mint Betegsegélyző és Temetkezési
+Szövetkezetnek védnök-elnökét. Éljenzés és taps. Az V. ker. polgári
+iskola fiunövendékei eléneklik a Himnuszt. Majd előlép a kör alelnöke s
+lendületes beszéddel üdvözli az ünnepeltet. Meleg hangon ecseteli azt a
+szeretetet, mely a polgárságot az ünnepelthez fűzi. Nagy elismeréssel
+szól szeretett elnökének és barátjának jótékonysági tevékenységéről.
+Végül megköszöni az uj bárónak, hogy kitüntetése alkalmával nem
+feledkezett meg az V. ker. független polgárokról s a vezetése alatt álló
+kört megajándékozta arczképével, melyet egy tehetséges festőművész
+festett. A szépen előadott beszéd után az arczképről lehull a lepel.
+Viharos éljenzés és taps. –
+
+Berzsenyi báró (megindultan:) – Tisztelt Uraim! Kedves polgártársaim!
+Szeretett családom!
+
+Őszintén megvallom, nem vagyok barátja az ünnepeltetésnek, mert egyszerü
+ember vagyok s azt a fenhéjázást, melyet a rang és vagyoni előnyök
+nyujtanak, ismerni nem kivánom. Mindig, valahányszor polgártársaim az
+elismerés koszoruját nyujtják felém, nem keresem, mennyiben érdemeltem
+ki polgártársaim háláját és ragaszkodását, ellenkezőleg példa gyanánt
+Washington és Deák Ferencz lebegnek előttem, a kiket nem tántorított meg
+se a hatalmasok kegye, se az alattvalók hizelgése, s mint én,
+elutasítottak maguktól minden czéltalan kitüntetést, mondván: »Et si
+fractus illabatur, vagy illabitur, mégis talán illabatur, orbis,
+impavidum, mondom, feriunt ruinae.« (Éljenzés.)
+
+Ezen és egyéb okokból, több ízben, ha polgártársaim ünneplése
+megkiséreltetik, ez helyeslésemet soha se nyerheti meg. Nem adtam volna
+beleegyezésemet e különben lélekemelő ünnepélyhez sem, mert a mennyiben
+talán csekély érdemeim felette állanának a szokásosnak, előnyeimmel,
+mint egyszerü ember, tüntetni nem kivánok. Hogy mégis helybenhagytam
+azon szándékot, hogy mint ünnepelt jelenjek meg önök előtt, erre több
+okaim vannak, melyeket nem fogok késni azonnal leleplezni. (Halljuk!
+Halljuk!)
+
+Tisztelt Uraim és kedves családom! Azon korban élünk, midőn elharapózott
+kicsinyelni mindenkit, a ki a közpályán érdemeket szerzett, noha az
+illetők jobban cselekednének, ha azt néznék, mi van saját zsebökben. Én
+ugyan szerény véleményem szerint emelt fővel mondhatom, hogy már vagyoni
+viszonyaimra tekintve is felette állok úgy a gúnyos kicsinylésnek, mint
+érdemeim bonczolgatásának, mégis utóbbi időkben mindez oly
+kedvetlenséget szült bennem, hogy elhatároztam a köztevékenység teréről
+igénytelen cselekvéseimet visszavonni. De az a kitüntetés, melyben
+szerencsém volt legutóbb részesülhetni, megmásította szándékomat s
+felhagytam a foglalkozást azon eszmével, hogy a nyilvános szereplés
+teréről sajnálatomra s talán remélhetem: polgártársaim sajnálatára is
+visszalépjek. Ellenkezőleg megérlelte bennem azon meggyőződést, hogy
+kötelességem szerény érdemeimmel továbbra is helyt állani azok sorában,
+kiknek legbuzgóbb tényeit is visszájára értelmezi a helytelen
+rosszakarat s példámmal kitartásra buzdítani a hasonlóan érdemeseket.
+Ezért elhatároztam, és megnyugtathatom önöket, hogy továbbra se szünök
+meg az önök érdekében közreműködni. (Éljenzés és taps.)
+
+Csekély erőmet vizsgálva nem titkolhatom el önök előtt, tisztelt
+barátaim, hogy midőn harmincz évvel ezelőtt e kör tagjává beiratkoztam,
+s tagdijamat a kör pénztárába pontosan befizettem, nem is sejtettem,
+hogy mint e kör elnöke a kitüntetések egész hosszu sorozatában fogok
+részesülhetni. Én nem szégyellem, tisztelt uraim, hogy akkor még csak
+egyszerü kereskedő voltam; először, mert kereskedőnek lenni nem szégyen,
+és másodszor, mert azon tény, hogy egyszerű kereskedőből főurrá s
+mondhatnám ő felsége zászlósai közé emelkedtem, mindenesetre szép munka
+végzését tanusítja. (Zajos éljenzés.) Ha szégyellném, tisztelt uraim,
+hogy egyszerü kereskedőből emelkedtem e helyre, nem érdemelném meg azon
+sokszoros kitüntetéseket, melyben ugy felülről, valamint alant, az önök
+bizalmából, elhalmoztatom! (Tapsok.) De akkor mint egyszerü kereskedő
+még nem sejthettem, hogy majdan időt fogok szakíthatni az önök érdekében
+csekély tehetségemhez képest közreműködni, mert a közügyek iránt nem
+érdeklődvén, a vagyonszerzés nehézségeivel voltam elfoglalva. Továbbá
+azon időben még nem birtam a magyar nyelvet, s mint önök bizonyára
+emlékezni fognak, ezt megtanulni sokáig nem látszott érdemesnek.
+
+Később azonban, midőn üres óráimban figyelmemet ráfordítottam a
+közügyekre, s többek ellenkező véleménye daczára elhatároztam, hogy a
+magyar nyelvet elsajátítom, rájöttem, hogy a közügyek nem lehetnek el az
+érdemesebb polgárok hozzájárulása és vállvetett támogatása nélkül. Ez
+okból mind szélesebb mederben folytam bele polgártársaim ügyeinek
+intézésébe, és valamint nem hallgathatom el azon elismerésemet, hogy
+soha se volt okom megbánni, hogy a magyar nyelvet elsajátítottam,
+viszont el kell ismernem azt is, hogy a közügyek terén való szerény
+fáradozásaimért az önök elismerése sok kárpótlással szolgált.
+
+Tisztelt alelnök barátom szóvá tette az én működésemet a jótékonyság
+terén. Őszintén megvallhatom, hogy szívesen tettem, a mi e téren csekély
+buzgalmamtól kitelhetett, de egyébként is jól esett, hogy e téren
+közreműködhettem, s azok közé tartozhattam, a kik nélkülözés helyett
+adakozhatnak, a mit a jövőre nézve fokozottabb mérvben fogok megigérni.
+(Éljenzés).
+
+Köszönöm tehát, uraim, hogy csekély ajándékomat önök ily nagyszabásu
+ünnepélylyel viszonozták, s lehetővé tették nekem, hogy e kitüntetésnek
+tanuja legyen egész családom, első sorban kedves és igen tisztelt nőm, a
+ki csekély érdemeimben mindenkor készségesen osztozott (Viharos
+éljenzés), továbbá szeretetreméltó gyermekeim, a kik tökéletesen birják
+a magyar nyelvet, s a kik különös kegyből az én czímemben és az én
+rangomban engem, mint engedelmes gyermekek követnek (Viharos éljenzés),
+végül testvéreim, kiknek egyike az általam elsajátított magyar nyelvben
+velem osztakozott, másodika azonban ma is német, harmadika pedig pláne
+franczia honos, a mi nem baj, mert minden hazában lehet a hazát
+szeretni. (Éljenzés.) Ők talán ma se értik meg, miért lettem én elvből
+magyar, de cselekedeteimet, tényeimet, működésemet mindenesetre
+korrektnek ismerik el. A mai szép napon, mely remélem, fiatal
+polgártársaimnak buzdításul is fog szolgálni, beláthatják ezen
+testvéreim, hogy én nem cselekedhettem máskép, mert ezen hazának nemcsak
+egy jelentékenynek mondható, szerény jólétet köszönhetek, hanem egy
+általánosan tisztelt, mondhatnám: ünnepelt nevet is, mely a polgári
+érdemek koronájául immár a bárói czímet és rangot szerezte meg! (Dörgő
+éljenzés.)
+
+Még egyszer köszönöm önöknek, hogy az én csekély ajándékom kapcsán
+szívesek voltak engem megünnepelni. (Perczekig nem szünő, tomboló
+éljenzés.)
+
+(Az iskolás gyermekek eléneklik a Szózatot. A notabilitások s a kör
+előkelői sietnek az ünnepelttel kezet szorítani. Az ajtóhoz közel állók
+távozni készülnek.)
+
+Blanka. – Papa! Papa! A táviratok!
+
+Berzsenyi. – Tisztelt Polgártársaim, most már nem mint ünnepelt, hanem
+mint elnök szólítom fel önöket, hogy ne méltóztassék még a termet
+kiüríteni. Az én leányom, a bárókisasszony fel fogja olvasni a
+táviratokat.
+
+Blanka (felbontogatja a sürgönyöket). – »Elutazva lévén… melegen
+üdvözlöm… képviselő… Távol lévén… melegen üdvözlöm… képviselő… Beteg
+lévén… melegen üdvözlöm… képviselő… Rosszul lévén… melegen üdvözlöm…
+képviselő… Hideg lévén… meleg lévén… képviselő…« Ah, egy zászlós ur!
+Hallgasd csak papa! »Nagyon köszönöm, az egész haza nevében, hogy
+kegyeskedett teljesen magyarrá lenni s nagyszabásu tevékenységét
+Magyarország javára értékesíteni…«
+
+Berzsenyi (meghatottan). – Szivesen! Szivesen!
+
+
+
+
+XXII.  ABBAZIÁBAN.
+
+– A Strandon; délelőtt tizenegy órakor. Berzsenyi Elza bárókisasszony,
+barátnője: hédervári Hirschler Zelma társaságában, egy padon üldögél.
+Gavallér is van velök: a kilencz esztendős hédervári Hirschler Gyuri, a
+kinek czvikkeres, komoly fejét ellentengernagyi sipka takarja. –
+
+Zelma. – Hát biz ez nagyon szomorú.
+
+Elza. – Szavamra, ezt a félórai napfényt megint negyvennapi eső fogja
+követni. Látod, ott bent, a hullámfodrok csillogását?
+
+Zelma. – Ez rosszat jelent?
+
+Elza. – Sirokkót jelent, fiam. Délután már szakadni fog, s kuksolhatunk
+otthon, ki tudja meddig. Vagy látjuk egymást többet, vagy soha.
+
+Zelma. – Micsoda időjós lettél!
+
+Elza. – Mint egy vén tengeri farkas. Képzelheted, mily szomorú mult van
+a tudományom mögött.
+
+Zelma. – De hát mért is küldik ide az embereket?
+
+Elza. – No, azt ne képzeld, hogy mulatni jöttünk ide. De az ember
+ennyivel mégis tartozik a családjának. Úgy látszik, a betegeknek jót
+tesz, ha jól fűtött szobából a folytonos esőt nézik. Az orvosi tudomány
+lassankint különös dolgokra jön rá.
+
+Zelma. – A mamád jobban van legalább?
+
+Elza. – Tudod, az is valami, hogy nem hűtheti meg magát. Eddig mindössze
+egyszer volt kinn: vasárnap a templomban.
+
+Zelma. – És ti?
+
+Elza. – Hála a missnek, hébe-hóba kikukkanthatunk. Nézd meg ezt a nőt, a
+ki itt jön.
+
+Zelma. – Ki volt ez?
+
+Elza. – Ez az Immergrün Stefi, a kit Abbazia csillagának is nevezhetnék,
+s a két rokkant, a ki kíséri, két herabgekommen herczeg. Azelőtt egy
+igazi princze is volt, egy orosz miniszternek a megkergült fia, de azt
+már haza vezényelték s azóta a Stefi egy kicsit lehempergett. Hanem
+azért ma is ő itt az első személy, a mint látni, vagy legalább is
+hallani fogod.
+
+Zelma. – Elég csinos. Utolsó szorte, mi?
+
+Elza. – No ná! Az a tisztes öreg dáma, a kit magával hurczol, egyike a
+leghirhedtebb perszónáknak. Különben, ha még egy kicsit itt ácsorgunk,
+meg fogod látni az összes érdekes személyeket. Ilyenkor mindenki kibúvik
+az odvából.
+
+Zelma. – Sok az ilyen érdekes fajta?
+
+Elza. – Van itt minden, mint a jó boltban. Nagy rumli van például a
+Schlumberger körül, a ki a Curtheater egyik csillaga. Iszonyu sleppet
+hordoz a rokkantakból, s ez a leány, mondhatom, speczialitás. Az
+illedelmes viseletből csinál magának panachet, a mi egyrészt felbőszíti
+a rokkantakat, másrészt dühössé teszi az asszonyokat, mert ez már
+tisztességtelen verseny, nem igaz?
+
+Zelma. – Hát ez, ni?
+
+Elza. – Ó, ez is nevezetesség. Ez Betty kisasszony, a vezetéknevét már
+elfelejtettem, a herczeg kedvese.
+
+Zelma. – Egy kicsit dajkaszerű.
+
+Elza. – Hja, ez soha se megy ki a divatból.
+
+Zelma. – De mért olyan szomorú? Végre is nem olyan előkelő személy, hogy
+a szomorút lehetne adnia.
+
+Elza. – Szegénynek sok baja van a mamáival. Minden héten haza expediál
+egyet, mert nem bír velök. Az egyik pláne ellopta az összes smukkjait.
+
+Zelma. – Én csak azt szeretném tudni, hogy az ilyen öreg herczegnek
+minek a kedves?
+
+Elza (filozófiával). – Az már a szegény öreg herczeg dolga. No nézd, a
+Bertalan Dóri.
+
+Bertalan Dóri (tisztelettel üdvözli a hölgyeket). – Jó reggelt,
+baronesz. És a Zelmácska! Nem is tudtam, hogy maguk is itt vannak.
+
+Zelma. – Már három napja.
+
+Elza. – És maga? Mikor jött?
+
+Dóri. – Ma. Nincs még egy órája. S mindössze öt percz óta tudom, hogy az
+Artemisia-villában laknak. Stimmt?
+
+Elza. – Auffallend. No, üljön le és udvaroljon egy kicsit.
+
+Zelma. – Lehet magának gratulálni?
+
+Dóri. – Mihez?
+
+Zelma. – Azt hallottam, hogy visszament a parti.
+
+Dóri. – Miféle parti?
+
+Elza. – Ugyan ne játszsza az ártatlant. Frangepánnéról beszélünk, ha
+megengedi.
+
+Dóri. – Szavamra, egy szó se igaz az egész mendemondából.
+
+Elza. – Tudjuk, tudjuk. De hisz maga nem is beszélhet. Csak
+hallgathatja, a mit mi beszélünk, mint a préfet az _A hol
+unatkoznak_-nál.
+
+Dóri. – Ha meggondolom, hogy én ez elől a pletyka elől menekültem
+Abbaziába!
+
+Zelma. – Igaz, hogy Frangepánék már ki is békültek?
+
+Dóri. – Mit tudom én? Maguk, úgy látszik, jobban vannak informálva.
+
+Elza. – Annyit tudunk, hogy maga már szárazon van.
+
+Zelma. – Fiatal ember, ez a szerencse becsületére válik az ön
+ügyességének! – mint a papa írta a megszökött pénztárnokának.
+
+Dóri. – Sajátságos, hogy a leányok mindig a legrosszabbat képzelik!
+Akarják, hogy elmondjam a történetet? Nincs benne semmi. Én udvaroltam
+neki, tisztára csak a porosz királyért, s ő egy szép napon azt mondta a
+férjének: »Fiam, én szeretem a Dórit, elválok tőled, hivasd el az
+ügyvédet.« Erre a Frangepán azt felelte: »Jó, hát akkor slúsz.« Az
+asszony elment a mamájához, ő pedig elment az orfeumba. De az orfeumban
+nagyon unatkozott, az asszony is mást gondolt és belátta, hogy még se
+szeret engem, aztán egy hónapig még boudiroztak s végül kibékültek,
+voilà tout. A többi mind hazugság.
+
+Zelma. – Hm, hm.
+
+Elza. – Hát nekem semmi kifogásom, de a rossz nyelvek azt beszélik, hogy
+magának most, ha az Isten nem őrzi, meg kellett volna házasodnia, pedig
+a Frangepánné nem a legjobb parti, mert az egész vagyona csipkében
+fekszik.
+
+Dóri. – No, anekdotát azt csináltak eleget. Köztünk szólva, csináltak
+egyet, a melyik nem is rossz.
+
+Zelma. – Nekünk elmondhatja, mi nem adjuk tovább.
+
+Dóri. – Mint anekdotát elmondhatom, magam is mulattam rajta. De
+megjegyzem, hogy egy szó se igaz belőle.
+
+Elza. – Mennyi fölösleges bevezetés!
+
+Dóri. – Elég az hozzá, Frangepán, mikor azt hitte, hogy a felesége
+hozzám jön feleségül, mindenféle rosszakat beszélt volna a feleségéről,
+már mint az én jövendőbeli feleségemről, vagy hogy is mondjam…
+
+Elza. – Mondja egyszerüen: a feleségünkről.
+
+Dóri. – Szóval a Matyikáról. Hogy a Matyika megcsalta volna őt, hogy én
+alkalmatlan időben viziteltem volna stb…
+
+Zelma. – Kérem, csak semmi részleteket! Az anekdotát ugy tessék előadni,
+hogy meghallgathassuk.
+
+Dóri. – Hisz épp ez az, hogy nem történtek részletek, csak éppen
+Frangepán terjesztette volna a részleteket. Mikor aztán kibékültek, az
+ügyvédjének, a rokonainak és a barátainak leveleket írt volna, a
+melyekben korrekt kereskedői nyelven tudtul adja, hogy a részleteket,
+mint félreértésen alapulókat, visszavonja, s örömmel jelenti, hogy hiba
+nem történvén, házi tűzhelye…
+
+Elza. – Vigabban lobog, mint valaha. Ő víg, mi is vigak vagyunk, de
+mindnyájunk közül mégis csak maga a legvidámabb.
+
+Dóri. – Maga úgy látszik, komolyan csúfol engem. Pedig, higyje el,
+baronesz, ha komolyan veszszük a dolgot, nem mokirozhatja magát rajtam,
+a ki egészen ártatlan vagyok. Nézze én őszintén rokonszenvezem a
+Matyikával, de abból, hogy az ember bókokat mond egy szép asszonynak,
+még nem következik, hogy az ember feleségül vegyen egy harminczhárom
+esztendős asszonyt két gyermekkel és egy kevés csipkével, csak azért,
+mert az asszony szeszélyes és nem tudom miféle őszinteségi rohamokban
+szenved.
+
+Elza. – Magának igaza van. Az egész érthető, csak egy van, a kit nem
+értek, s ez a Frangepán.
+
+Dóri. – Azt pedig meg lehet érteni. Először is igen jó, igen derék
+ember.
+
+Elza. – Szép, hogy dicséri.
+
+Dóri. – Miért ne dicsérném? Én őszintén rokonszenvezem a Matyikával, s
+tudom, hogy a mi rosszat beszélnek róla, az mind hazugság. És mégis azt
+mondom, hogy a Matyika nem érdemli meg ezt a derék embert.
+
+Zelma. – No hát, mit mondok én?!
+
+Dóri. – Az ám, de tizenöt esztendő alatt egy macskát is megszokik az
+ember, nemcsak a feleségét. És miért is küldené el az asszonyt, mikor
+bizony isten nem történt semmi?
+
+Zelma. – Ha az asszony magáért eped?
+
+Dóri. – Az igazság az, hogy a Matyika nem szeret se engem, se az urát,
+de ez még nem olyan nagy baj. Vegye hozzá, hogy gyermekek is vannak.
+
+Elza (álmodozva). – Aztán meg ő férj! És úgy látszik, hogy: a férjek az
+emberiségnek egy külön fajtája.
+
+Dóri. – Az csak egy állapot.
+
+Elza. – Nem, nem, én napról-napra erősebben hiszem, hogy ezt a hivatást
+az emberiségnek egy külön fajtája látja el. Van, a ki férjnek születik,
+mint a hogy a zebra zebrának születik és nem lónak. És ez az, a mi a
+házasságban a legrettenetesebb: az ember nem mehet feleségül máshoz,
+csak egy férjhez.
+
+Dóri. – Maga igazságtalan a férjek irányában. Van köztük, baronesz, a ki
+ellen már semmiféle czímen nem lehet kifogás. Maguk ismernek egy szép
+asszonyt, nem régen vált el s férjhez ment ahhoz, a kit szeretett…
+
+Zelma. – Vigyázzon, – mindjárt ki fogjuk találni.
+
+Dóri. – Nem lehet, mert az ismertető jel kevés. Mindössze ennyi: az első
+férj gazdag volt, a második szegény. Ez ráillik legalább is négy válási
+esetre.
+
+Zelma. – A következőkből majd ki fog derülni.
+
+Dóri. – Azt hiszi? Soha se találná ki, ha nem mondanám meg, hogy kikről
+van szó. Denique, az asszony hozzá szokott a kényelemhez, s a második
+úrnak, a szívkirálynak, rosszul megy. Mit tesz Isten? Az asszony
+egyszer, titokban, elpanaszolta baját az első férjnek, s ez azt mondta
+rá: »Hát csak ez a baj?« S azóta az asszonynak ő veszi a kalapot, a
+czipőt, talán még a rizskását is, persze úgy, hogy a szívkirály meg ne
+sejtse a dolgot. S maguk azt hiszik, hogy ezt önzésből teszi, à cause
+d’amour, a hogy a _Moritüri_ben mondják?… Szó sincs róla!
+
+Zelma. – Bocsánat: moritsuri. Nem moritüri, hanem moritsuri. Angol szó.
+
+Dóri. – Úgy? Nem gondoltam.
+
+Elza. – Azt hiszem, Frangepán nem volna képes ilyen önzetlenségre. De
+tudok én czifrább esetet is. Látták maguk a multkor nagybátyámat, a
+németországi Beert? Ennek a története páratlan. Egyszer, van már tizenöt
+esztendeje, beállít hozzá becses neje, sírva fakad, s bevallja, hogy ő a
+háziorvost szereti. A németországi Beer megsimogatja hosszu szakállát s
+azt mondja: »Az nem baj, liebes Kind; a háziorvos özvegy, férjhez fogsz
+menni a háziorvoshoz.« – De baj – feleli a liebes Kind – mert a
+háziorvosnak három gyermeke van, s én nem szeretem a gyermekeket! – »Nem
+baj – szól a németországi Beer – majd meg fogod szokni őket, ha neked is
+lesznek gyermekeid.« – De baj – mondja a nő – mert a háziorvos szegény
+ember, alig van annyija, a mennyi a gyerekeknek kell. – »Nem baj –
+viszonozza a németországi Beer – én majd kiházasítalak.« Úgy is történt,
+a németországi Beer férjhez adta a feleségét, hozományt is adott neki, s
+az emberek irigyelték nagybátyámat, a ki nyugodtan és egyedül élt, mint
+egy görög bölcs. Egy pár éve azonban megint csak beállít hozzá az elvált
+felesége, sírva fakad, s elmondja, hogy férje: a háziorvos, meghalt, s ő
+szegényen maradt, mert az ura nem tudott félre tenni, sőt a hozomány is
+elment. A németországi Beer megsimogatta hosszu szakállát, és így szólt:
+»Nem baj, vissza fogsz térni hozzám.« – De baj – sirdogált az özvegy,
+mert nekem azóta három gyermekem született s én nem akarok elválni a
+gyermekeimtől. – »Nem baj – felelt a németországi Beer – a te gyermekeid
+az én gyermekeim; haza fogod hozni a gyermekeinket.« – De baj –
+sirdogált tovább az asszony, – mert a férjemnek is maradt három
+gyermeke: azok már nem az enyimek, de mégse hagyhatom el őket. – »Nem
+baj – szólt a németországi Beer – ide fogod hozni azokat is. Mert három
+gyerek meg három gyerek, az hat gyerek, de három millió, meg három
+millió, az szintén hat millió.« És megsimogatta hosszu szakállát. Ennek
+már egy pár éve. Minthogy pedig azóta a vagyona felszaporodott kilencz
+millióra, a felesége nyugodtan felszedhet még három gyermeket, szőkéket,
+barnákat, vereseket; a németországi Beer rendületlenül azt fogja
+mondani: »Nem baj!« Gyönyörü fajta, mondhatom.
+
+Hirschler Gyuri (a ki eddig szomorúan nézte a tengert). – Én haza akarok
+menni.
+
+Zelma. – Hallod, ne szemtelenkedjél! Nem tudod megvárni, míg a nagyok
+kibeszélgetik magukat?
+
+Gyuri (szilárdan). – Én haza akarok menni.
+
+Zelma (dühösen). – Ez a kölyök csak azért erőszakoskodik, mert
+észrevette, hogy nekem kellemetlen, ha elhí.
+
+Elza (Dórihoz halkan). – Nézze ezt a szegény fiút, ez is férjnek
+született. Nézze az arczát, a mozdulatait… (Elhatározással.) No hát
+menjünk. Beborult, mindjárt szél lesz, a víz már csunya, menjünk.
+(Megindulnak s az ellentengernagyi sipka nemsokára eltünik a szomorú
+szürkeségben.)
+
+
+
+
+XXIII.  HÓBORTOS RÓZSI.
+
+– Délelőtt tizenegy órakor; két nappal azután, hogy a
+Kisfaludy-Szinházban színre került Berzsenyi Blanka első drámai műve: a
+_Csikós Bandi és Hóbortos Rózsi_ czímű eredeti népdráma. Színhely: a kis
+szalon. Blanka egyedül. Boldog és fáradt, mint egy fiatal anya.
+Hirlappéldányok hevernek körülötte. Koronkint előveszi hol az egyiket,
+hol a másikat, s százegyedikszer olvassa végig a reczenziót. –
+
+Blanka (olvas:) – »Ama perverz aljasságok után, melyek legutóbbi
+példánya: _A párizsi asszony_ oly mélyen megbotránkoztatta Budapest
+egészséges ízlésű közönségét, friss fuvalat gyanánt hatott ránk a
+_Csikós Bandi és Hóbortos Rózsi_ czímű eredeti népdráma, mely ma este
+zajos sikerrel került szinre. E mű szerzője: békásmegyeri Berzsenyi
+Blanka bárókisasszony, a ki feltünő szépségénél és nagy műveltségénél
+fogva az előkelő körök egyik legünnepeltebb s méltán körülrajongott
+alakja«… Ez elég jól ír rólam, de a darabbal ugyancsak rövidesen végez.
+Elmondja a mesét, megdicséri, de aztán mindjárt rátér az előadásra. Ez a
+másik már sokkal szebben foglalkozik a tartalommal. (Olvassa:)… »de a
+cselekvés csak ott válik igazán elementáris hatásuvá, a hol Rózsi nagy
+fájdalmában, hirtelen hóbortossá válik«… Elementáris hatásuvá!…
+Valamennyi kritikusom közül ez a legintelligensebb. A másik már
+érthetetlenül sokat emlegeti a papát; mire való ez? »Az ismert pénzügyi
+kitünőség«… »a Lipótváros ez egyik legtiszteltebb alakja«… de mi köze a
+papának az én darabomhoz? Az _Esti Hiradó_ már sokkal tárgyilagosabban
+bonczolja drámámat. (Olvas.) »Gyönyörü az a jelenet, a hol a
+czigányasszony, kinek gyermekét a katonák elrabolták, a zárai érsekben
+ráismer elveszettnek hitt fiára, s talán még ennél is szebb az, midőn
+Rózsi a Bandi vállán látható lencsealaku anyajegyről megtudja, hogy
+nagybátyjába szeretett bele.« Mind nagyon jól írnak, mind! »A születés,
+a vagyon, a szépség és a szellem arisztokrácziája mintha találkozót
+adtak volna egymásnak ez ünnepies alkalommal…« Az igaz, hogy olyan
+közönséget nem egyhamar látni, mint a milyen az én premiéremen jelent
+meg!… És egybehangzóan konstatálják, hogy nagy diadalt arattam. »Valóban
+olyan volt ez a siker, – írja egyik kritikusom – mint a Montblanc: nagy,
+tiszta és lélekemelő. Moliére óta nem találkozott drámaíró, kinek
+munkája ily tiszta erkölcsiséget lehelt volna, s e lelki nemességet
+sugárzó darab diadala intésül szolgálhat drámaíróinknak: »Quidquid agis,
+prudenter agas, et respice finem.« Szóval: meg lehetnék elégedve. És
+mégis… Az az egy sehogy se tetszik nekem, hogy a második előadáson olyan
+kevesen voltak! Nem emlékszem ugyan határozottan, de úgy rémlik, mintha
+a _Dolovai nábob_ második előadását jóval többen nézték volna. Pedig
+Herczegnek nem volt olyan nagy sikere, mint nekem! (Megjelenik
+Rejtvényi.) Ah, végre! Nos?
+
+Rejtvényi. – Kitünő ujságot hozok. Darabunkat a jövő hétre is kitűzték.
+
+Blanka. – Az egész jövő hétre?
+
+Rejtvényi. – No, azt nem, ez még franczia és angol darabokkal se
+történik. Hanem szerdára, a jövő hét szerdájára.
+
+Blanka. – Kitűzték? Hát hogyne tűzték volna ki! Ilyen siker után!
+
+Rejtvényi. – Tudja, a szinigazgatók előtt a siker mai napság semmit se
+jelent. Ravasz rókák azok, a kik, mikor a premiére közönsége a
+legeszeveszettebbül tombol, savanyú pofákat vágnak, s czinikusan
+simogatva a szakállukat, így fanyalognak: »Várjuk be csak a három órai
+vonatot.«
+
+Blanka. – S mit akarnak ezzel mondani?
+
+Rejtvényi. – Semmit… Tudja, az ő örömük a huszonötödik előadásnál
+kezdődik.
+
+Blanka. – De mi csak fölvisszük huszonöt előadásig?
+
+Rejtvényi. – Na, nem kell éppen a számhoz ragaszkodnunk. Mai világban,
+mikor a szinházaknak annyi értéktelen, de jövedelmet hajtó darabot kell
+pusszirozniok…
+
+Blanka. – Hát a mi darabunk, az nem hajt jövedelmet?
+
+Rejtvényi. – Dehogy nem! Hiszen a tegnapi előadásra is ötszáz forint ára
+jegyet vettünk meg és osztottunk szét.
+
+Blanka. – E szerint tegnap nem volt üres a szinház?
+
+Rejtvényi. – Már hogy lett volna üres? Hát nem volt éppen tele; de
+vasárnap erre nem is lehetett számítani, mert a köznépnek nem kell az
+efféle delikát csemege…
+
+Blanka. – Szombaton kissé elszomorítóan hatott rám, hogy a nézőtér
+majdnem egészen üres maradt. Nem tudom megérteni a dolgot.
+
+Rejtvényi. – Pedig az természetes. Mindig így van ez a második
+előadásokon. Tudja, a közönség ilyenkor még fáradt; nem tudta kiheverni
+a premiére izgalmait.
+
+Blanka. – Miért nem osztottunk ki több szabadjegyet?
+
+Rejtvényi. – Ó, eleget szétosztottam! De a szabadjegyekkel csinján kell
+bánnunk. Kell, hogy a fizetőknek is jusson; a fizetőket nem szabad
+elriasztanunk azzal, hogy: »Mára az összes jegyek eladattak.«
+
+Blanka. – Persze; de miért nem jöttek el a szabadjegyesek?
+
+Rejtvényi. – A mi szabadjegyeseink vagy a szinház szabadjegyesei?
+
+Blanka. – Úgy az egyik, mint a másik tábor.
+
+Rejtvényi. – Más-más okból. Mi tulajdonképpen csak tiszteletjegyeket
+küldözgettünk szét; mindössze hetven darabot tartottunk fenn a klakőrök
+számára. A tiszteletjegyesekre pedig nem lehet ráparancsolni, hogy éppen
+az nap jöjjenek szinházba. Némelyik eljön, némelyik otthon marad.
+
+Blanka. – S a szinház szabadjegyesei?
+
+Rejtvényi. – Az undok nép. Nem is képzeli. Úgy válogatnak, hogy az
+skandalum. Ha nem külföldi a darab, még a szemtelenségre is képesek.
+»Eredeti darabba nem megyek ingyen!« – hetvenkednek a kitanultabbak. De
+nem csoda, hogy ilyen czinikusak; perverz darabokon nőttek fel.
+
+Blanka. – De hisz ez baj.
+
+Rejtvényi. – Nem baj.
+
+Blanka. – Hogy-hogy?
+
+Rejtvényi. – Egy pár üres ház, az nem tesz semmit. Láttam én már
+akárhány darabot, a mely a tizenkettedik előadásig az ördögnek se
+kellett, s egyszerre, mert nem adtak jobb darabot, tódulni kezdett hozzá
+a nép. A fő az, hogy kibírjuk a tizenkettedik előadásig; azután már
+sebaj.
+
+Blanka. – S gondolja, hogy kibirjuk?
+
+Rejtvényi. – Egy kis áldozattal miért ne?
+
+Blanka. – Igaz, elhozta a jegyzéket?
+
+Rejtvényi. – Parancsolatja szerint. Ime, itt van, valamint a hozzá való
+iratok is. Ez az irat tünteti fel a szinháznak a jegyekért fizetendő
+összeget, ez a virágárus számlája, a művésznők bokrétái stb., itt vannak
+a klakőrök számlái is…
+
+Blanka. – Hagyja a részleteket. Mennyit tesz ki az összeg?
+
+Rejtvényi. – 3847 frt.
+
+Blanka. – Az nem sok.
+
+Rejtvényi. – Ahhoz képest, hogy darabunknak milyen kivételes nagy sikere
+volt, én bizony sokallom. S ne feledje, hogy ha még tovább is
+pusszirozzuk a dolgot, ez az összeg még emelkedni fog. Apropos, meddig
+mehetünk el?
+
+Blanka. – Hányadik előadásig?
+
+Rejtvényi. – Nem, hanem hány ezer forintig?
+
+Blanka. – Erre nézve még meg kell kérdeznem a papát. De két-három ezret
+garantálok. (Berzsenyi belép.) Éppen itt jön, tant mieux.
+
+Berzsenyi. – Nem láttad a lányomat?
+
+Blanka. – Papa, te úgy beszélsz, mintha én nem is volnék a világon,
+mintha csak egy leányod volna…
+
+Berzsenyi. – Csak grammatikai hibából mondtam, de azt tőlem nem kell úgy
+felvenni, mert egy öreg pápai nemes nem fogalmazhat úgy, mint te, a ki
+egy Georg Szand vagy, mint egy czikkben olvastam… de az nem baj. Mutasd
+be ezt az urat.
+
+Blanka. – De, papa, hisz már régen ismered őt! Rejtvényi szerkesztő úr!
+
+Rejtvényi (meghajol).
+
+Berzsenyi. – Az nem tesz semmit, azért valaki a legkedvesebb ember lehet
+a világon, ha mindjárt ír is. Ő Szentsége is ír; igaz, hogy latinul…
+
+Blanka. – Papa, itt van a költségjegyzék, a melyről már beszéltem;
+kérlek, utalványozd.
+
+Berzsenyi (fölteszi binokliját, de nem nézi meg az iratokat). – Mennyi?
+
+Blanka. – Háromezernyolczszáz egy nehány…
+
+Berzsenyi. – Hány előadás?
+
+Blanka. – Mind a három.
+
+Berzsenyi. – Nnn… na, nem is olyan sok. Háromezernyolczszáz… hm,
+hagyján, hagyján. Egy előadás ezer kétszázhatvan és még valami. Nem is
+olyan sok. Persze, korona.
+
+Blanka. – Nem, forint.
+
+Berzsenyi. – Forint? Hm. No az se sok. A közönség nagyon szép volt, s
+kedves mamádnak meg volt a maga élvezete. Határozottan láttam rajta,
+hogy élvezett; rég nem láttam őt így élvezni. Mondhatom, nem sok ilyen
+szép közönségért. Csak azt nem értem, hogy ha két-három előadás ennyibe
+kerül: hogyan győzik pénzzel azok a szegény ördögök, a kiknek a
+darabjait húszszor is előadják?!
+
+
+
+
+XXIV.  BERZSENYIÉK A KÜLPOLITIKÁBAN.
+
+– Szinhely: a báróné boudoirja. Délután három óra. Berzsenyi báróné egy
+hintaszékben szenved s a lélekzetét keresgéli. Berzsenyi báró nagy
+figyelemmel olvassa a _Pester Lloyd_ot. –
+
+A báróné. – Jacques!
+
+A báró (tovább olvas). – Mi az, virágocskám?
+
+A báróné. – Már többször kértelek, hogy ne nevezz így. Először is
+magyarul azt nem lehet mondani. És másodszor mit fognak gondolni az
+emberek? Mondd, hogy: »barátnőm.« Ez fair, és elég.
+
+A báró (felnéz az ujságból). – Csak ezt akartad mondani?
+
+A báróné. – Nem. Azt akartam mondani, hogy szép tőled, hogy az én
+gyengélkedésemben társaságot lájsztolsz nekem, és én nagyon hálás vagyok
+neked, Jacques, mert tudom, hogy a te istállódban jobban is eltölthetnéd
+az időt…
+
+A báró (félszemmel tovább olvas). – No, és aztán?
+
+A báróné. – De ha te egy óránál tovább olvasod az ujságot, akkor mi
+hasznom van nekem a te szeretetreméltóságodból?
+
+A báró (leteszi az ujságot és összecsukja a binokliját). – Látod, fiam,
+milyenek vagytok, ti nők! Ha az ember a kis ujját nyujtja, ti mindjárt
+többet kivántok. Ápolás közben egy kicsit belenézek az ujságba, és te,
+kis krántig, mindjárt szczénát csinálsz nekem. Egyszer csak mégis el
+kell olvasnom az ujságot! Nem?
+
+A báróné. – Egy órát adsz nekem összevissza, és azt végig olvasod! Én
+nagyon köszönöm, hogy olyan szives vagy, Jacques, de úgy jössz nekem
+elő, mint a mikor megajándékoztál engemet a Meissonnier-képpel és aztán
+betetetted a te irószobádba.
+
+A báró. – Az ott is a tied maradt és nem passzolt a te lakosztályodhoz.
+
+A báróné. – Azelőtt csevegtél velem, és emlékszel-e, a mikor erőszakkal
+vetted el tőlem az angol regényt, mert kérdezni akartál valamit? Milyen
+kedves voltál akkor, Jacques!
+
+A báró. – De, szivecském, azóta megtudtam, a mit akkor kérdeztem, és
+mért vegyek el tőled erőszakkal egy angol regényt, mikor nincs is nálad
+angol regény?! Megjegyzem, hogy az ujságban egy érdekes dolgot olvastam,
+a minek érdemes egy kicsit utána gondolni.
+
+A báróné. – Beszéld el nekem, Jacques! Ez engem arra emlékeztet, mikor
+Velenczében együtt olvastuk az ujságot. Én kihajoltam a hôtelben az
+ablakon és az Illustrazione Italianat néztem, te pedig mindenféle
+bolondokat találtál ki.
+
+A báró. – Az nagyon szép esztendő volt, szivecském. Az ottomán vasutak
+részvényeivel is akkor csináltam azt a kis tranzakcziót. Erről jut
+eszembe, hogy a Kelet nekem mindig szerencsét hozott.
+
+A báróné. – Mi jár a fejedben, Jacques? Olyan grűblirozónak nézel ki!
+
+A báró. – Ezeken a szerb ügyeken hímezek, hámozok. Nem titkolom el
+előtted, hogy a dolog egy kis szeget vert a fejembe.
+
+A báróné. – Mi közöd neked a szerb ügyekhez? Vannak neked valami
+összeköttetéseid Szerbiával?
+
+A báró. – Éppen az a baj, hogy még nincsenek. De nem tudom, hogy meg
+fogsz-e érteni, mert gyanum sincsen róla, hogy au fait vagy-e a
+külpolitikában?
+
+A báróné. – Miért ne? Nem tartod lehetségesnek, hogy egy asszonyt a
+komoly dolgok érdekeljenek?
+
+A báró. – Akkor tudni fogod, hogy a szerb királynak a trónja ujabban
+nagyon megrendült, az országban mindenfelé elégedetlenség észlelhető, s
+az irányadó körök máris komolyan értekeznek a trónutódlás
+megváltoztatása ügyében. De, mondd, nincs véletlenül itt a góthai
+almanach?
+
+A báróné. – Nincs, de behozathatom, mert a hálószobámban van, a hol
+esténkint olvasgatni szoktam, hogy az ember ne mondjon valami sottiset.
+
+A báró (meglepetve). – Milyen előrelátó nő vagy te! Azt hiszed, nekem
+eszembe jutott volna ez?
+
+A báróné. – De mit akarsz a góthai almanachhal?
+
+A báró. – Semmit, ha te is informácziókat nyujthatsz nekem. Arról van
+szó, nem emlékszel-e, hogy a Gyorgyevics Fodri báró rokonságban van-e a
+Gernyeszeghyekkel?
+
+A báróné. – Már mért ne volna rokonságban? Ki mondta, hogy nincsenek
+rokonságban?
+
+A báró (nagyon elkomolyodva). – Senki; én is úgy emlékeztem. De ha így
+van, akkor mindez nagyon sajátságosan jön össze!
+
+A báróné. – Hogyhogy? Nem értem.
+
+A báró (fölkel). – Olyan sajátságosan, hogy hirtelen nem tudom, mit
+gondoljak.
+
+A báróné. – Fel akarsz izgatni, s nem fogod magadat végre kimagyarázni?
+
+A báró (le s fel jár a szobában). – A dolog egyszerű; egyszerűbb már nem
+is lehetne. Az ujságban be van bizonyítva, hogy a szerb trón
+legközelebbi várományosai a Gyorgyevics Fodri báró és a Gyorgyevics
+Miska báró, a kik I. Milos fejedelemnek a szépunokái. Igen ám, csakhogy,
+a mit nem fogsz elhinni, a Gyorgyevics Fodri báró mésallianceszal
+házasodott.
+
+A báróné. – Lehetetlen!
+
+A báró. – Érthetetlen, de úgy van. És most jön, a mi még bonyolultabbá
+teszi a kérdést. Maradna tehát a Gyorgyevics Miska báró, de, a mit
+önzetlenül sajnálok, úgy jön nekem elő, hogy a Miska bárónak nincsenek
+gyermekei. Vagy olvastál talán valamit az almanachban, hogy volnának
+gyermekei?
+
+A báróné (megütődve). – Nem, nem olvastam.
+
+A báró. – Látod, mily sajátságosan jönnek össze a dolgok?! Már most
+vedd, hogy a Gyorgyevicseknek nincsenek más rokonaik, csak a
+Gernyeszeghyek, a kik gyermektelenek, s csak egy unokaöcscsel
+rendelkeznek, a ki viszont az én leendő vejem, a Telegdy Miklós.
+
+A báróné (elsápadva). – Ah, istenem, istenem, add hamar a flaconomat!
+
+A báró (ünnepiesen). – Mivel pedig az én leendő vejem megfelelő anyagi
+eszközökkel nem rendelkezik ahhoz, hogy jogait érvényesíthesse, apósa
+ellenben czesszió és jogátruházás esetén a megfelelő akcziót kifejteni
+képes is, hajlandó is…
+
+A báróné (elfuladva, alig hallhatóan). – Ne mondd tovább!… Ne mondd
+tovább!… Mindjárt elájulok!… (A báró kinyitja a flacont, s a báróné
+lassan magához tér. Hosszú szünet.)
+
+A báró (merengve néz maga elé s halkan megszólal). – Ha meggondolom,
+hogy a Keleten milyen könnyü az embereket, egész tömeg embert, egész
+pártokat megvásárolni!… S megjegyzem, hogy Szerbiában kitünő ágenseim
+vannak, a kik nekem olcsóbban dolgoznának, mint másnak!…
+
+A báróné (ugyanúgy, halkan). – Istenem, mily álom! (Suttogva): Első
+Jacques, Szerbia királya!
+
+A báró (köhög). – Tudod… mint uralkodónak… akarom mondani: abban az
+esetben, ha sikerülne a dolog… más nevet kellene fölvennem… történeti,
+fejedelmi nevet… tekintettel kellene lennem a szerb nép érzékenységére…
+nemzeti nevet… például: Első Nikodém, Szerbia királya!… Nikodém, ez
+izről-izre király… és nemzeti!
+
+A báróné. – De vajjon mit szólnának az udvarok!… (Aggodalmasan): Európa…
+a nagyhatalmak… (alig hallhatóan rebegve): fejedelem-társaid…
+elismernének-e?
+
+A báró (bizalmas suttogással). – Volna egy hatalmas pártfogóm… Nem
+találtad ki? Ő Szentsége!… Látod, mily isteni szerencse, hogy hithű,
+vallásos emberek vagyunk!… Ez nem érdem, ez kötelesség… de látod, minden
+jó megleli jutalmát!
+
+A báróné (elpirul örömében). – Igaz!… Igazad van!… Hogy is nem jutott
+mindjárt eszembe?!… Ó, Jacques, micsoda istenáldás, hogy ha csakugyan
+kiérdemeltük ő Szentsége jóindulatát!… (Elkomorodva): De, Jacques… mi
+jut eszembe?… ah, istenem, a szerb trónon csak nem kellene elhagynunk a
+vallásunkat?… Mert, Jacques, ezen az áron… (elhatározással): ezen az
+áron, Jacques, nem akarok királyné lenni!
+
+A báró (a füle tövét vakarja). – Tudod, a dolog egy kicsit bonyolult…
+mert a szerb uralkodónak végre is az orthodox egyházhoz kell tartoznia…
+viszont ő Szentsége semmiesetre se fog olyan egyént támogatni, a ki a
+trónért elhagyja vallását. Mégis… azt hiszem… majd csak megtaláljuk a
+megoldást… Végre is, a népnek nem az kell, hogy én mindenáron orthodox
+legyek; a népnek, ellenkezőleg, pénz kell.
+
+A báróné. – Nagyon jól beszélsz, Jacques… Semmi költséget nem kell
+kímélni, hogy hitünket megóvhassuk.
+
+A báró. – Csakhogy egy más baj is van… Vajjon hogyan itéli meg a világ,
+ha azt a trónt, a melyen egykor felejthetetlen barátom egyetlen fia ült,
+az idők változtával, éppen én foglalom el, az atyai jóbarát?!… Vajjon
+nem fogják-e azt mondani, hogy valójában én vagyok az oka a Szerbiában
+nemrég történt összes gyászos eseményeknek, mert az én beleegyezésem, az
+én hajlandóságom utóbb a trónt elfoglalni… ez tette lehetővé, hogy a
+szerbek összeesküdjenek barátom fia ellen és ideiglenesen egy
+Karagyorgyevicset ültessenek a trónra, mert biztatást nyertek, hogy
+később erősebb egyén fogja elvállalni az uralkodás súlyos feladatát?!…
+
+A báróné (elkedvetlenedve). – Ó, Jacques, csak nem fogsz rémképeket
+csinálni magadnak?… Mit mondanak, mit mondanak! Ki adna arra valamit?…
+Hát nem mondtak nekem is terólad mindenféléket?… Nem, Jacques, te ezt
+nem mondod komolyan. Férfi az, a ki mindjárt az első akadálynál
+visszaijed beképzelésektől?
+
+A báró. – Te azt nem is képzelheted, hogy én mi mindenre gondolok! Nekem
+a külpolitikában olyan szemem van, mintha egész életemben csak ezzel
+foglalkoztam volna. Különben légy nyugodt. Ha az uralkodói kötelesség
+parancsol, az ember elnyomja egyéni érzelmeit.
+
+A báróné. – De hátha a Gyorgyevics-család nehézségeket támaszt?
+
+A báró. – Hja, barátom, a mésalliance, az mésalliance! Én nem tehetek
+róla.
+
+A báróné. – S nem fogják azt mondani, hogy te is mésalliance-ot követtél
+el? Hisz én se…
+
+A báró. – Bah! Egyenranguak között a házasság nem lehet mésalliance. Te
+épp oly trónképes vagy, mint én magam.
+
+A báróné. – Ó, Jacques! Ha el akarnak tőled választani!… Vagy ha az én
+személyem lehetetlenné teszi, hogy a trónt elfoglald!… Nem, nem! Inkább
+elválok tőled, minthogy utadban legyek!… Miért is voltál oly
+vigyázatlan, hogy polgárnőt vettél feleségül?! A te tehetségeiddel!… Ó,
+Jacques, taszíts el engemet és foglald el a trónt!
+
+A báró (gyöngéden). – Erről beszélni még korai volna. Szó sincs róla,
+gyermekeinkért meg kellene hozni még ezt az áldozatot is. (Elmélyedve.)
+De ez még korai, időelőtti dolog… Ha kell, kell. De még időelőtti. Azt
+kérdezem tőled, hogy ha a boldogult szerb király, néhai barátom fia,
+királynévá tehette egy mérnök özvegyét, kinek már nem lehettek
+gyermekei, miért ne tehetnélek királynévá tégedet?!… Utóljára te nem
+vagy senkinek az özvegye és nem állottál ki semmiféle operácziót.
+
+A báróné (szemlesütve). – Ó, Jacques!… Mit mondasz!… Igazán?… Gondolod,
+hogy még fiutódaink is lehetnek?… (Kendőjével eltakarja arczát.)
+
+A báró (kiegyenesedik). – Miért ne? Én még… azaz hogy… végre is, nem
+vagyunk olyan öregek. S aztán, ha eljön az az idő, akkor mellőznünk kell
+az egészségügyi rendszabályokat… mert ez is az uralkodói kötelességek
+közé tartozik.
+
+A báróné (álmodozva). – Ó istenem, micsoda szép álom ez, a mibe
+elringatsz engemet!… Ha egyszer… istenem… százegy ágyulövés szólalna meg
+s egy kis Nikodém… (Sirva fakad.)
+
+A báró (leküzdve ellágyulását, férfiasan). – Őt Miklósnak kellene
+kereszteltetnünk, felséges pártfogónk: a czár tiszteletére! (Kis
+szünet.)
+
+A báróné. – Jacques, csókolj meg! (Megölelik egymást.)
+
+A báró (gyöngéden). – Na, na… légy erős! Gyermekeinkért.
+
+A báróné (suttogva). – Édes!… Édes Nikodém! (Ölelkezés; jön Elza.)
+
+Elza. – Jesszasz, ná! Micsoda családi jelenet! (Eltakarja arczát.)
+Pardon, nem nézek oda.
+
+A báró (ünnepiesen, de nem túlszigorúan). – Gyermekem, szüntesd a
+pajzánságot; nagyon, nagyon komoly perczek előtt vagyunk.
+
+Elza. – Jesszusom, megijesztetek!
+
+A báróné (pihegve). – A gyermek… bizonyosan tudni fogja…
+
+Elza. – Mit?
+
+A báró. – Gyermekem, kedves anyád azt mondja, hogy te bizonyosan tudni
+fogsz róla… Nincs-e a Gyorgyevics bárói család rokonságban a
+Gernyeszeghy-családdal?
+
+Elza. – Már miért ne volna rokonságban? Ki mondta, hogy nincs
+rokonságban? Sőt ki mással volna rokonságban?
+
+A báró és a báróné (egymásra néznek).
+
+A báró. – Akkor hát a te leendő férjed közeli rokona Gyorgyevics Feodor
+bárónak?
+
+Elza. – Vagy úgy? Dehogy! Azok a Gernyeszeghyek, a kik rokonságban
+vannak a Gyorgyevicsekkel, apáthi Gernyeszeghyek… (A báró és a báróné
+rémült pillantást váltanak)… azok a Gernyeszeghyek pedig, a kik a Miklós
+atyjafiai, babati Gernyeszeghyek. Gernyeszeghy és Gernyeszeghy, az nem
+mindegy. Il y a fagots et fagots. (A báró és a báróné megsemmisülnek.)
+
+
+
+
+XXV.  GÉPKOCSIZÁS UTÁN.
+
+– Berzsenyi hálószobája. Két vöröskeresztes ápolónő, a kik nesztelenül
+járnak-kelnek az ágy körül. Berzsenyi báró az ágyban fekszik és nyög.
+Jön: Elza bárókisasszony. –
+
+Elza. – Rosszabbul vagy?
+
+Berzsenyi. – Miért? Mert nyögök? Csak nem fogok hahotázni!
+
+Elza. – De mégis csak enyhültek a fájdalmaid?
+
+Berzsenyi. – Az volna a szép, hogyha még most se enyhültek volna! A
+mióta egyszerűen szenvedek, egy Daimlerrel eljuthattam volna Párisból
+Toulouseba.
+
+Elza. – Mit keresnél te Toulouse-ban?
+
+Berzsenyi. – Csak mondom. Mikor fog jönni a tanár?
+
+Elza. – A tanár többet nem fog eljönni. Azt mondta, semmi szükség rá.
+
+Berzsenyi. – A tanár könnyen beszél. Szeretném tudni, mit szólna, ha ő
+feküdne itten, és én írnék neki reczeptet.
+
+Elza. – Nagyon ingerült vagy, látszik, hogy már lábbadozol. A tanár
+pláne azt mondta, hogy nincs semmi bajod, csak dühös vagy.
+
+Berzsenyi. – A tanár persze azt szerette volna, hogy kitörjem neki a
+lábamat. Nem elég nekem az, hogy az én házam egy kórház lett s a
+gyermekem majdnem megsántult, az anyádat mellőzve.
+
+Elza. – Szerencsére nem sántult meg.
+
+Berzsenyi. – De megsántulhatott volna. Mit csinál a szegény gyermek?
+
+Elza. – A páris–berlini verseny leírását olvassa.
+
+Berzsenyi. – Még az eltört lábával is olvas szegény!
+
+Elza. – Mondom, hogy szó sincs törésről. Egyszerű zúzódásokat
+szenvedett.
+
+Berzsenyi. – Neked persze a nővéred zúzódása csak bölcsészet.
+
+Elza. – Az ember azt hinné: felpanaszoljátok, hogy nekem nem esett
+bajom.
+
+Berzsenyi. – Miket beszélsz összevissza? Remélem, nem fogod megtiltani,
+hogy sajnáljam a gyermekemet? Ki van mellette?
+
+Elza. – Két ápolónő és a Jozefin.
+
+Berzsenyi. – Hát szegény mamáddal mi van?
+
+Elza. – Ő a legmakranczosabb mindnyájatok közül. Folyton sír és azt
+mondja, hogy az ő belsejében megszakadt valami.
+
+Berzsenyi. – Az könnyen lehet.
+
+Elza. – Dehogy! Semmi baja. Csak nagyon megijedt.
+
+Berzsenyi. – Nem szabad egy perczig se egyedül hagyni; az asztmájának
+nem tesz jót, ha mindenfélével izgatja magát.
+
+Elza. – Egy perczig sincs egyedül. Ott van a Matild, három ápolónő, meg
+egy fiatal orvos, a ki, ha nagyon ideges, megnyugtatja.
+
+Berzsenyi. – Mit csinál vele?
+
+Elza. – Megnyugtatja.
+
+Berzsenyi. – Az már más. De miért nem maradt mellette a tanár?
+
+Elza. – A mama is azt akarta, de a tanár kijelentette, hogy erre a
+czélra ez a szőke fiatal ember is elégséges.
+
+Berzsenyi. – Ha a tanár ilyen beképzelt, megmondhattátok volna neki,
+hogy kiegyenlítettem volna a fáradságát.
+
+Elza. – De, papa, végre is egy professzor nem ápoló és egyéb dolga van a
+klinikán, mint szerencsétlenül járt »töff-töff«-istákat vigasztalni.
+
+Berzsenyi. – Az ember azt mondaná, hogy mokirozod magadat családodnak
+szerencsétlenségén.
+
+Elza. – Nem, csak nem találom a dolgot olyan tragikusnak, mint a mama, a
+ki esküdözik, hogy többet nem ül automobilra.
+
+Berzsenyi. – No, ez képtelenség volna. Végre is, nem az automobil az
+oka, hanem a véletlen, hogy nem voltam veletek.
+
+Elza. – És te, nehány órával később egy másik kocsival éppen úgy jártál,
+mint mi.
+
+Berzsenyi. – De nem azért, mintha a kormányzásban lett volna a hiba,
+hanem mert rövidlátó vagyok, és este könnyü nekihajtani egy fának.
+
+Elza. – Ó, te se vagy még egy Fournier, mert különben az eltaposásban
+nem értél volna el olyan óriási rekordot… Különben majd meglátod a
+kártérítési kereseteket.
+
+Berzsenyi. – Miféle kereseteket? Embert egyet se gázoltam el, állatot is
+csak hármat.
+
+Elza. – No, nem akarlak előre megbosszantani. Úgyis elég korán tudod
+meg, hogy mit követelnek rajtad.
+
+Berzsenyi. – Ez engem nem érint, mert tudom, hogy nincs sport, mely ne
+járna pénzáldozatokkal. Mikor meghozattam az én Daimlereimet, előre
+felvettem az én költségvetésembe egy tekintélyes összeget kártérítési
+költségekre. A míg nincs gondatlanságból elkövetett emberölés, a
+sportsman meg lehet elégedve.
+
+Elza. – Még csak az kellene.
+
+Berzsenyi. – Hja, mindenkit érhet baleset, és az ember soha se tudhatja,
+hogy holnap mit fog eltaposni. Én ezt mint bölcsész fogom fel, és
+természetesnek találom, hogy a mi az emberiséget óránként
+harminczöt-negyven, vagy ha akarod, hatvan, sőt kilenczven kilométer
+sebességgel viszi előbre, az egyelőre áldozatokat követel. Ha a népek
+meg fogják tanulni, hogy okszerüen kitérjenek az uj találmány elől, a
+nagy horderejű eszme éreztetni fogja üdvös hatását minden irányban s a
+népet boldogítani fogja. Én csak azt nem helyeslem, hogy fák s különböző
+tárgyak állják útját a haladásnak; ennek czélszerüségét nem tudom
+belátni. Azt is czélttévesztettnek vélem, hogy míg nekem csak nagy
+nélkülözésemre szolgál ez a kénytelen szünet, melylyel a legközelebbi
+napokig tartózkodnom kell az egészséges sport gyakorlatától, minden
+valószínűség szerint lesznek, kik balesetemet s a letaposott állatok
+balesetét azzal hozzák összefüggésbe, hogy esetleg nem a keresztes
+hadjáratokban szereztem meg az automobil vezetéséhez kívánt ügyességet.
+De mondd, mit írnak balesetemről az ujságok?
+
+Elza. – Semmit se írnak róla.
+
+Berzsenyi. – Hogyan? Semmit se írnak róla? Hát az én ujságom, melyet
+személyesen alapítottam és tekintélyes összegekkel szubvenczionálok?…
+
+Elza. – Abban sincs egy szó se.
+
+Berzsenyi. – Nagyszerű! Hát miért támogatom én ezt az ujságot? Mit
+hisznek ezek az emberek? Csak nem gondolják, hogy én azért teszek tönkre
+két ötezer forintos Daimlert, és azért ficzamitom ki a tagjaimat, hogy
+ők ezt az esetet szó nélkül elhallgassák az összes érdeklődők előtt?
+
+Elza. – Azt gondolhatták, hogy talán nem lesz rád nézve kellemes…
+
+Berzsenyi. – Igen, de ha egy kereskedőnek reklámot kell csinálni, annak
+ki tudják írni a nevét! Ha egy kereskedő agyonlövi magát és így tovább,
+ez már elég, hogy reklámot csináljanak neki; viszont az én ügyeimről nem
+értesítik az olvasót.
+
+Elza. – Minek is volt neked ez az ujság?
+
+Berzsenyi. – Minek volt! Minek volt! Te azt nem érted. Hát minek volt
+nekem automobilra ülni?! Látod, gyermekem, minden sport bosszuságokkal
+is jár, még a lovak is letörnek, bemennek, megpókosodnak. De
+kovácsolhatsz ebből indokot az automobil ellen?
+
+Elza. – Az igaz, ha az automobil nem volna, kétségbe kellene esni, hogy
+mit csináljon az ember, mivel üsse agyon az időt… (Kezébe veszi az
+asztalon heverő ujságot.)
+
+Berzsenyi. – Míg így gazdagabb vagyok egy rendkívül egészséges és
+társadalmilag is hatékony szórakozással, mely míg egyrészt erősíti a
+tüdőt…
+
+Elza (a ki bepillantott az ujságba). – Tudod-e, papa, mi az ujság?
+
+Berzsenyi. – Mégis csak megtaláltad a balesetünket, mi?
+
+Elza. – Nem, hanem feltalálták a kormányozható léghajót.
+
+Berzsenyi (egy kis csalódással). – No, az is érdekes.
+
+Elza. – Valami Dumont. És úgy látszik, ezt a léghajót már csakugyan
+lehet egy kicsit kormányozni.
+
+Berzsenyi (elgondolkozva). – A kormányozható léghajó!… Hm, hm… Ó, emelni
+fogja a forgalmat, s a közlekedési viszonyok!… Tagadhatatlanul érdekes.
+Ha meggondolom, hogy kormányozható léghajója még senkinek sincs
+Budapesten!… Te, Elza, telegrafálhatnál ennek a Dumont-nak… Mindenesetre
+telegrafálj. Ah, ez már valami! És mily egészséges szórakozás! Az
+automobilon járás is üditő hatással van a testre, de ez túl fog tenni az
+automobilon is.
+
+
+
+
+XXVI.  A SZALMAÖZVEGY.
+
+– Történik: Melanie zugligeti nyaralójában. Esti kilencz óra. A nyaraló
+előtt fiáker áll meg s a kocsiból Berzsenyi báró száll ki. Csaknem
+ugyanabban a pillanatban a nyaraló hátulsó kis ajtajában egy sétapálcza,
+egy szürke kalap és egy vakítóan fehér mellény jelenik meg. Ezek a
+jelenségek a hozzájok tartozó mozgó valamivel együtt gyorsan eltűnnek az
+esti sötétségben. Egy perczczel később: –
+
+Melanie. – Mily kellemes meglepetés!
+
+Berzsenyi. – Tartok tőle, gyermekem, hogy nem fogsz örülni
+látogatásomnak. Egy boszantó história hozott ki s ez alighanem igen
+kellemetlenül fog érinteni.
+
+Melanie. – Ugyan?
+
+Berzsenyi. – Azt hiszem, készségesen elismered, hogy szivesen egyeztem
+bele, mikor arról volt szó, hogy a jövő hónapot Ostendeban fogod
+tölteni. Nos, Ostenderól az idén le kell mondanod.
+
+Melanie. – Ah!
+
+Berzsenyi. – A tengert nem vonom vissza, de más helyet fogsz választani.
+A terv az én házamban teljesen megváltozott s Franzensbad helyett a
+báróné Ostendeba ment a leányokkal.
+
+Melanie. – Ah!
+
+Berzsenyi. – Be fogod látni, hogy a budapesti ismerősök igen helytelenül
+értelmeznék, ha a tengerparton folyton szembe jönnél a bárónéval. Végre
+is az ember nem affisirozhatja a barátnőjét, ha a családja is jelen van…
+
+Melanie. – Ó, annyira belátom…
+
+Berzsenyi. – Aztán ez mindenesetre ildomtalanság volna a bárónéval
+szemben. Ő áldott jó lélek és tekintettel huzamos gyöngélkedésére,
+szemet huny nekem, de ez már nem volna tőlem fair, nem igaz?
+
+Melanie. – Természetes…
+
+Berzsenyi. – Nem mintha a bárónénak kifogása volna éppen te ellened.
+Ellenkezőleg, úgy hiszem, ő alattomban helyesli az én izlésemet és nagy
+megelégedésére szolgál a te diszkrét viseleted, mely a legcsekélyebb
+botrányt is lehetetlenné teszi.
+
+Melanie (szerényen). – Mindig iparkodtam…
+
+Berzsenyi. – A báróné ezt méltányolja, s ha bizalmasan cseveg velem, nem
+kerüli ki nevednek felemlítését. A multkor például egyszerre csak azt
+mondja nekem: »Ott láttam a Stefánia-uton a hogy is híjják Melaniet is«…
+és megdicsérte a toalettedet.
+
+Melanie (elpirulva örömében). – Hogyan, a báróné, a kinek olyan mesés
+izlése van, kegyes volt?…
+
+Berzsenyi. – Különben, mondhatnám, egész családomnak elnézését s hogy ne
+mondjam becsülését birod. A leányaim persze tiszteletből nem árulhatják
+el előttem, hogy ők is tudják a te létezésedet, de néha ártatlanul is
+módját ejtik dicséretöket kifejezni. Most egy pár hete például, a mikor
+a szinkörben megjelentünk s véletlenül, mert nem tehetsz róla, te is ott
+voltál egy páholyban, a kisebbik leányom folyton téged látcsövezett s
+úgy mondta a másiknak, hogy nekem hallanom kellessen: »Te, Blanka, annak
+a hölgynek olyan intelligens arcza van, hogy első tekintetre megnyeri az
+embert. Nagyon szeretném ismerni, mert nagyon jószivű hölgy lehet.« A
+mire persze nagyot nevettem magamban és azt gondoltam, hogy: »Ezek a
+betyárok azt hiszik, hogy én olyan szamár vagyok, hogy nem tudom, hogy
+ők milyen nagy betyárok!«
+
+Melanie (boldogan). – A baronesz bizonyosan észrevette a tekintetemen,
+hogy milyen elragadónak találom bájos, szellemtől sugárzó lényét, kedves
+frisseségét…
+
+Berzsenyi. – Pláne, ha hallaná, hogyan beszélsz róla, egészen beléd
+szeretne, a kis hiú gyermek! Szóval, meg fogod érteni…
+
+Melanie. – Ó, vigasztalhatatlan volnék, ha a bárónét véletlenül abba a
+kellemetlen helyzetbe hoznám, hogy észre kellessen vennie s azért a
+világért se beszéljünk többet Ostenderól…
+
+Berzsenyi. – Végre Scheveningen se kutya, és ha, nem bánom, mondjuk,
+máshova kivánkozol, az már aztán nekem mindegy.
+
+Melanie (aggódva). – Mindenesetre úgy válaszszuk meg a helyet, hogy a
+bárónét bármely kellemetlen véletlentől megóvhassuk.
+
+Berzsenyi. – Örülök, hogy nem csalódtam gyöngéd érzésedben. Bizonyos
+voltam különben, hogy tapintatodra számíthatok. Azért előre
+gondoskodtam, hogy egy kis cadeauval kárpótoljalak. (Egy selyempapirba
+göngyölt kis csomagot vesz ki a zsebéből). Nesze, és nézd meg csak jól.
+
+Melanie (kibontja a csomagot. Elragadtatással). – Egy gyönyörű miniature
+imakönyv!… Ó, milyen kedves ez!… Milyen jól esik!… (Megcsókolja az
+imakönyvet).
+
+Berzsenyi. – Nézd meg jól, mert nem hinnéd, milyen drága volt.
+
+Melanie. – Látom, hisz ez egy remekmű, egy csodálatos szép kis dolog…
+
+Berzsenyi. – No, azért sohase hittem volna, hogy egy haszontalan
+imakönyv kétszáz forintba kerülhessen.
+
+Melanie. – Semmiség ilyen művészi dologért! És igazán nem tudom, minek
+örüljek jobban: annak, hogy olyan imakönyvem van, mint talán senkinek a
+világon, vagy annak, a mit ez az ajándék oly finoman és oly kedvesen
+fejez ki, hogy a szegény Melanieban föltételez egy kis jóérzést, egy kis
+tisztességes hajlandóságot…
+
+Berzsenyi. – Tudod-e, hogy’ jutott eszembe ez az ajándék? A multkor
+egyszer az én ekvipázsomon mentünk a miniszterrel, mikor láttalak
+bemenni a barátok templomába. Látod, ez nagyon jól esett nekem. Nem
+tudom ezt neked elmondani. De képzeld magadnak: ha kellemesebb egy
+tiszta nőt sajátul tekinteni, mint egy tisztátalant – nem igaz? – jobban
+esik sajátul tekinteni egy áhítatost, mint egyet, a ki csak
+ficzkándozik, mert mintha annyival többet birna az ember. Az ember nem
+élvez egészen egyszerűen, hanem élvezi a tisztaságot és a vallást. Nem
+tudom, érted-e?
+
+Melanie (szemlesütve hallgat. Észrevenni rajta, hogy megértette a
+bárót.)
+
+Berzsenyi. – De ne mondd azt, hogy smuczián vagyok és hogy
+takarékosságra használom ki a vallást, hoztam neked a születésnapodra
+két szép gyöngyöt is. (Kis ékszertokot vesz elő a zsebéből.)
+
+Melanie (gyermetegül). – De hisz nem is most lesz a születésem napja!
+
+Berzsenyi. – Nem baj, valamikor majd lesz. Egyszer csak születtél!… és
+ez nekem elég.
+
+Melanie (leküzdve megelégedését). – Mégis jobban örültem a másiknak!…
+
+Berzsenyi. – Még ma este fel fogod tenni a fülbevalót és imádkozni fogsz
+előttem.
+
+Melanie (leküzdve meglepetését). – Itt marad?
+
+Berzsenyi. – Igen. Nem mondtam, hogy már szalmaözvegy vagyok? A kérdés
+csak az, hogy tudsz-e valami vacsorát adni?
+
+Melanie. – Igen. Van két palaczk Pommery és Grenóm is.
+
+Berzsenyi. – Mintha már vártál volna.
+
+Melanie. – Tudtam, hogy, végre is, egyszer csak el kell jönnie!…
+
+Berzsenyi. – Úgy hizelegsz, hogy mindig a kisebbik betyáromra
+emlékeztetsz… No, küldesd el a kocsit, de ne adjanak többet neki, mint
+három forintot. (Átmennek az ebédlőbe, a hol már meg is terítettek.
+Vacsorálnak s megiddogálják a Pommery & Grenot.)
+
+Berzsenyi. – Csodálatos, hogy a pezsgő egy idő óta iszonyu álmosító
+hatással van rám. (Megnézi az óráját.) Még csak tizenegy? Mindegy, mért
+ne aludnám el tizenegy órakor, ha már tizenegykor elálmosodtam? Hisz
+úgyis itt maradok. Reggel majd csevegünk, nem igaz? Szervusz. Reggel
+gyere be és költs fel. Majd csevegünk és fel fogod próbálni a
+fülbevalót!
+
+
+
+
+XXVII.  BALATON-KARÁDON.
+
+– Az uj fürdőpalota és az uj szálló közötti uj sétatér két uj padján két
+magános hölgy üldögél, a kik közül az egyik még meglehetősen uj. Az
+utóbbiban, a ki Tauchnitz egy kötetét kissé ábrándosan tartja a kezében,
+a figyelmes olvasó régi ismerősünkre: Berzsenyi Blanka bárókisasszonyra
+ismerhet rá. A második hölgy a jó öreg »Revue Des Deux Mondes«-dal
+kaczérkodik s félszemmel szomszédnőjét fixirozza. –
+
+A kevésbbé uj hölgy (tökéletesen megbizonyosodván a felől, a mit tudni
+akart). – Jézus Mária! Blanka, te vagy az, vagy csak a szellemed?
+(Feláll és szomszédnője felé közeledik.)
+
+Blanka. – Jesszusom! Héthársyné! (Felugrik.) Aranyom! Hol jársz te itt,
+a hol a madár se jár? (Csókolóznak; Tauchnitz rátelepszik a Revue des
+Deux Mondesra.)
+
+Héthársyné. – Már nem járok, már megyek… Csak azt várom, a míg
+bepakolnak. Hát ti mikor jöttetek?
+
+Blanka. – Tegnap! Hisz ha egy hete jöttünk volna, akkor már nem volnánk
+itt!
+
+Héthársyné. – Mit szólsz ehhez a fészekhez?
+
+Blanka. – Na, so was!… És te már régebben vagy itt?
+
+Héthársyné. – Egy hete. Egy hétig kiállottam, de már nem bírom tovább.
+Kérlek… igazán nem tudom, hogyan mondjam… de hisz te magad is
+észrevetted!
+
+Blanka. – Soha se zsenirozd magad! Azért, hogy nem tudom melyik ősömbe
+néhány csepp belékeveredett, végre is nem vállalhatok közösséget ezekkel
+az alakokkal!… Hisz ez már nem is Gödöllő, hanem a Szerecsen-utcza!…
+
+Héthársyné. – Nem igaz?
+
+Blanka. – Képzeld ezt a felsülést! A tanárnak az jutott eszébe, hogy a
+mamának a Balaton jobb volna, mint a tenger, nem tudom miért! A papa
+megjegyezte, hogy ez baj, mert végre Siófokra nem mehet az ember, ugy-e?
+
+Héthársyné. – Persze!
+
+Blanka. – Az ember vagy a társaságért megy fürdőbe, vagy azért, hogy
+elkerülje a társaságot, de Siófokon nem lehet elkerülni a társaságot,
+bevenni pedig még kevésbbé.
+
+Héthársyné. – Ó, nagyon értem az aggodalmat!
+
+Blanka. – A családi tanács erre szavazás alá bocsátotta a Balaton összes
+fürdőhelyeit.
+
+Héthársyné. – Nem sok hely közül választhattatok, mert az ember mégis
+csak Európában akar maradni.
+
+Blanka. – Le is szavaztuk mindegyiket. Végre a mamának eszébe jutott
+Karád. Először, mert abban a hírben állott, hogy ide nem eresztik be a
+lengyelországi elemet, és másodszor, mert a Zoltánék már itt voltak, s
+azt írták, hogy itt az ember félrevonulva igazán a maga körében lehet.
+Tudod, mi nem szeretjük a Zoltánékat, de ezt már a papa miatt nem
+nyilváníthattuk.
+
+Héthársyné. – Természetesen.
+
+Blanka. – Szóval ide jövünk nagy fittyre, s mikor itt vagyunk, látjuk,
+hogy ez lehet a Zoltánék köre, de nem a miénk!
+
+Héthársyné. – Szakasztott az én történetem!
+
+Blanka. – De hát hogy történhetett ez, nem tudod? Karádnak még tavaly is
+szeplőtlen híre volt!
+
+Héthársyné. – Kérlek, a dolog nagyon egyszerű. A kik ezt a helyet
+paradicsomnak akarták kiépíteni, nagyon jól terveztek, csak egyet
+felejtettek el: azt, hogy a vegyes elem a pénzével ki tudja böjtölni a
+jobb családokat. A berendezkedés luxuriózus, de sokba került… a villák
+ára se lehet alacsony… elég az hozzá, már tavaly megtörtént, hogy az
+egyik legelegánsabb villát sehogy se tudták kiadni s végre is oda
+kellett adni…
+
+Blanka. – Mondd ki: az asszirnak! Az persze semmit se drágállott, mert
+örült, hogy ilyenformán belekerül a legjobb társaságba.
+
+Héthársyné. – De rosszúl számított, mert elég a hajón akármilyen kis
+rés, hogy a víz betóduljon rajta. S így az történt, hogy az idén a
+többiek is elárasztották Karádot, nagy rémületére a hajóban lévőknek, a
+kik persze sietve menekülnek.
+
+Blanka. – Mégis a dolog legujabb lehet, mert a Zoltán óvakodott volna
+blamirozni magát. És azt az egyet meg kell adni neki, hogy tegnap már
+egészen más tenorból beszélt.
+
+Héthársyné. – Például?
+
+Blanka. – Például, a hogy megérkezünk, kimegyek a Zoltánnal a balkonra,
+s belátunk a szomszédba, a hol egy ingujjra vetkőzött gentleman valami
+nótát énekel az anyósokról, selypitve, de szerencsére hang nélkül, vagy
+jobban mondva: afféle »feine Waare, gute Waare«-kiáltásoktól rekedt
+hangon. »Te – kérdem a Zoltánt – ezt nevezed a te körödnek? Körnek
+nevezed ezt egyáltalán?« A Zoltán egy kicsit zavarba jött és így felelt:
+»Hja, barátom, ide is jutott egy-kettő, az igaz; de légy nyugodt,
+kinézzük őket!« És elmondta, hogy a nagy vendéglőt éjjel soha se zárják
+be egy kis botrány nélkül.
+
+Héthársyné. – Hallottam, hogy volt egy pár verekedés. Sőt mutattak két
+ifjú gentlemant, a kiknek hol a feje, hol a karja van bekötve; ezekről
+azt beszélték nekem, hogy nem igen titkolják néppárti érzelmeiket.
+
+Blanka. – Ó, nekem már bemutatták őket! Ezek a Gabnaffy-fiúk, Zoltánnak
+a barátjai és szekundánsai. Mert Zoltán megtartotta a szavát s még az
+éjjel hozzálátott, hogy beváltsa az igéretét.
+
+Héthársyné. – Igazán? Tegnap vacsora után, megint történt valami? Ejnye,
+be sajnálom, hogy olyan korán lefeküdtem!
+
+Blanka. – Ó, csak azután, hogy a hölgyek eltávoztak! Ekkor a Zoltán
+felállott és így kezdett kiabálni: »Zsidót nekem! Zsidót akarok
+vacsorálni!« Persze, a Zoltánt ki akarták dobni; nagy dulakodás lett, a
+Zoltán nem hagyta magát, egy pár széket összetörtek egymásnak a fején;
+azt hiszem, azóta a párbaj is megtörtént. Csakugyan! Már jönnek is a
+leventék… nini, a Zoltán megsebesült!… (Három fiatal ember közeledik;
+egynek a feje, kettőnek a karja van bepólyázva.) Te, bemutathatom őket?
+
+Héthársyné. – Hogyne! Mily kérdés! (Az ifjak közelebb jönnek.)
+
+Blanka. – Hurráh!… Éljen!… Brávó, Zoltán, remélem, nem komoly a seb? (Az
+ifjak a hölgyekhez érve, mély tisztelettel köszönnek.) Édesem, engedd
+meg, hogy bemutassam az urakat: Berzsenyi Zoltán, a mai nap hőse,
+Gabnaffy Sándor, a tegnapi nap hőse, Gabnaffy Bandi, a tegnapelőtti nap
+hőse… (Üdvözlések.)
+
+Zoltán. – Semmi, szóra se érdemes.
+
+Blanka. – Horzsolás?
+
+Zoltán. – Még az se. Inkább csak megütöttem, a mikor leugrottam a
+kocsiról. Ficzdag, egyszerű ficzdag.
+
+Héthársyné. – És az ellenfél?
+
+Gabnaffy Bandi. – Abból már azóta szalvaládét készítenek.
+
+Zoltán (szerényen). – No, a maga lábán ment el.
+
+Gabnaffy Sándor. – Azért nem lesz többször kedve felszisszenni,
+valahányszor más mulatni akar!
+
+(Csevegés. Lásd mint fentebb. Da capo. Pár percznyi barátkozás után:)
+
+Héthársyné (Blankához). – Elkisérsz, édesem?
+
+Blanka. – Hogyne. Pá, fiúk! (Általános búcsúzkodás.)
+
+Héthársyné (miután elhagyták a gentlemaneket). – Kedves fiúk! De mondd
+csak, Blanka, ezek a Gabnaffyak régi nemesek?
+
+Blanka. – Hogyne! Már a nagyapjuk kapta a nemességet.
+
+Héthársyné. – De azért ők is…?
+
+Blanka. – Hát persze.
+
+Héthársyné. – Hogyan? Itt még az antiszemiták is…?
+
+Blanka. – Bizony, édesem, itt még az antiszemiták is keleti eredetűek.
+És erről a helyről beszélték nekünk, hogy ide ezeket meg ezeket nem
+eresztik be!… De könnyű neked, te már méssz!
+
+Héthársyné. – Remélem, még találkozunk a nyáron.
+
+Blanka. – No, mi se maradunk itt sokáig. Tőlem ugyan nem illik, hogy ezt
+mondom, de előtted mért titkolnám el, a mit mindnyájan gondolunk?…
+Képmutatás volna, ha elhallgatnám, hogy az én szememben a pénz csak úgy
+hamarosan nem helyettesítheti a keresztvizet. Persze azok között, a kik
+a pénzt soha se tudják megbocsátani senkinek, lesznek, a kik azt fogják
+mondani, hogy ez parvenü-beszéd. De engem már nevezhetnek parvenünek!
+Ennek már egy kicsit fölötte állok, nem igaz?
+
+
+
+
+XXVIII.  CHINCHOLLE KISASSZONY TRAGÉDIÁJA.
+
+– Berzsenyi báró ebédlőjében, villás reggeli után. A báró egyedül.
+Karosszékében ül s ölében a berlini _Sport_tal, orrán szemüvegével,
+ébrenlétet tettet. A szőnyeg ajtó megnyílik, s kalapban, kabátban,
+keztyűben megjelenik Elza bárókisasszony. –
+
+Elza (szelesen és a haragtól pirosan). – Csináljatok a leányotokkal
+valamit, mert ezt én nem tűröm tovább?
+
+Berzsenyi (felébred). – Mi az? Mi baj? Mi történt?
+
+Elza. – Az történt, hogy a leányotok beleszeretett Perényibe, és
+titokban találkozik vele!
+
+Berzsenyi. – Kicsoda? Blanka?
+
+Elza. – No nem is én!
+
+Berzsenyi. – Nem értem. Beszélj magyarul. (Leveszi szemüvegét, megtörüli
+és ujra felteszi). Mit mondtál?
+
+Elza. – Azt mondtam, hogy a leányotok bele szeretett Perényibe, és
+titokban találkozik vele. Szép história, mi?
+
+Berzsenyi (végképpen magához tér). – Mit kiabálsz? Azt hiszed, hogy
+siket vagyok? Vagy azt akarod, hogy szegény mamád is meghallja? Nem elég
+neked, hogy csak engem üssön meg a guta?
+
+Elza. – A mama nincs itthon, és őt hagyjuk ki ebből a csunya
+históriából, mert egyszerűen belehalna. Nem szabad megtudnia, és hogy
+meg ne tudja, cselekedni kell.
+
+Berzsenyi. – Remélem, ok nélkül csinálsz nekem jelenetet, és…
+
+Elza. – Ne remélj semmit, mert ha nem volnék bizonyos a dologban, nem
+pukkadoznám. Ez az úgynevezett »lasciate ogni speranza.«
+
+Berzsenyi. – Ne mondj nekem viczczeket a »Fliegende Blätter«-ből, hanem
+magyarázd ki magad.
+
+Elza. – Mit mondjak még egyebet? Mindent elmondtam. Még csak azt tehetem
+hozzá, hogy sajnos, a dolgot már többen észrevették.
+
+Berzsenyi. – Eh, hogy észrevették, az még nem bizonyíték. Én már sok
+dolgot észrevettem életemben, a miből egy szó se volt igaz. Hogy az én
+leányom, a kit gondosan neveltettem, titokban találkozzék valakivel,
+miután én vegytanra, nyelvekre, mindenre, sőt mitológiára is taníttattam
+őt, eh, fiam, egy tapasztalt embernek ne beszélj ilyen
+Rittergeschichtéket. És különben mi oka volna neki egy öreg
+szeszgyárosba szeretni bele?
+
+Elza. – Nem a szeszgyárosról van szó, hanem az operett-komikusról.
+
+Berzsenyi. – No persze, majd egy jól nevelt fiatal leány, angol és
+franczia nyelvvel, vízfestészettel s több más tehetséggel, bele fog
+menni egy ilyen mókás ügybe, nem tudom milyen szinészszel, egy török
+sorsjegy nélkül! Ki hitette el veled ezt az ostobaságot?
+
+Elza. – Először is a tulajdon két szemem. Már a tavaszszal észrevettem,
+hogy kutya van a kertben. A hányszor sétára mentünk, mindig találkoztunk
+a Perényivel. A szinész egy félívet írt le kalapjával a levegőbe s a
+leányod elpirult. Ha láttad volna, micsoda szemjátékot eszközöltek! A
+művész szinte ráomlott a tekintetével, s a leányod reagált, becsületemre
+mondom, reagált neki!
+
+Berzsenyi. – Látod, miféléket beszélsz össze-vissza! Ha egy bárónő
+jóakarattal elfogadja egy törekvő szinésznek a köszöntését, annak még
+semmi jelentősége; vannak nők, a kik úgy forgatják a szemöket, mint egy
+haldokló, s még ez se jelent semmit. És ha egy ifju baronesznek örömet
+okoz, ha egy kövér szinész elolvad a csodálkozástól, ebben nem találok
+semmi különöst. Az isten azért adott szemet, hogy nézzünk vele; nézni
+szabad még egy baronesznek is.
+
+Elza. – Jó, de tudok egyebet is, a mi már nem illő egy baroneszhez. Ez
+is a tavaszszal történt. Egy szép napon megindulunk sétálni Chincholle
+kisasszonynyal és öt lovaggal. Egyszerre a leányod azt mondja, hogy neki
+vásárolnia kell valamit, csak menjünk előre. Bemegy a boltba; mi nem
+megyünk előre, hanem várjuk. Senki se veszi észre, csak én, hogy a
+mellékutczára nyiló ajtón mindjárt kijön a boltból s egyszerüen
+megszalad a mezőnytől. Fedeznem kellett az állapotot; tovább vonszolom a
+népet s lassu iramban vezetek a nagy Kristófig. A kanyarodónál
+megpillantom a szinészt egy kirakat előtt. Persze rögtön pullolok, s
+tudod-e, mit látok? Blanka kijön a boltból, nem néz rá senkire, hanem
+beül egy kocsiba és elhajtat. A másik perczben a szinész a
+kocsiállomáshoz megy s utána hajtat Blanka kocsijának.
+
+Berzsenyi. – Eh, a szinész kövér, hát elfáradt. Ez természetes.
+
+Elza. – De az nem természetes, hogy Blanka csak egy félóra mulva
+érkezett haza, s mikor szemrehányásokat tettem neki, a lovagokra
+hivatkozva, azt felelte, hogy foglalkozzam a huszárság ügyeivel, ahhoz
+értek, de ne avatkozzam az ő dolgaiba. A mi pedig a lovagok véleményét
+illeti, azzal nem törődik.
+
+Berzsenyi. – Hm. Ezt csakugyan a szinházban tanulta, midőn népszinművét
+kétszer is oly nagy sikerrel adattam elő. De nem hihetem a művészről,
+hogy ő, komoly és szép igyekezetü ember létére, ilyenekbe ártsa magát.
+Tudhatja, hogy ha megkérni merészelné a leányomat, csak kompromittálni
+fogja magát.
+
+Elza. – Hogy a Perényi mit gondol, nem tudom. Az ő helyében én
+mindenesetre ütném a vasat.
+
+Berzsenyi. – Te fantáziálsz és ő irodalmat űz. Ez mind nem készpénz.
+
+Elza. – Hát mondok olyat is, a mi már készpénz. Mióta hazajöttünk, a
+leányod egyedül jár a fogorvoshoz. És ugyanahhoz a fogorvoshoz jár a
+Perényi is.
+
+Berzsenyi (dühbe gurulva). – Egyedül jár a fogorvoshoz? Hát a franczia
+nő? A franczia nő, a kit fizetek? A franczia nő, a kinek kifizettem az
+utiköltségét, Genftől Budapestig második osztályon? A franczia nő, a kit
+leültetek az asztalomhoz? Hát mit csinál a franczia nő?
+
+Elza. – A franczia nőt lerázza a nyakáról. Tőle magától tudom.
+
+Berzsenyi. – Akkor a franczia nőt el fogom csapni.
+
+Elza. – De most nem a franczia nőről van szó, hanem Blankáról.
+
+Berzsenyi. – De igenis, a franczia nőről van szó és a fogorvosról. A
+fogorvosra én nem adok semmit. A mamád is járt a fogorvoshoz, azért soha
+se jutott eszembe rosszat gondolni, de nem is lehet megtiltani a
+fogorvosoknak, hogy férfiak is járjanak hozzájok! Hanem a franczia nőt
+el fogom csapni.
+
+Elza. – Ez ugyan szép megoldás!
+
+Berzsenyi. – Bízd rám. A versenybíró se ítél olyan csalhatatlanul, mint
+én. Látod, a te dolgodat is ügyesen intéztem el. A többiek kétségbe
+voltak esve, én pedig azt kérdeztem, hol van az a fiatal ember? És
+csakugyan szerencsésen végződött a dolog. Ti eljegyeztétek egymást és
+miután beláttad, hogy a Miklós nem az az ember, a ki téged huzamosabban
+boldogíthatna, egész jól szétment a parti.
+
+Elza. – A leányod tekintettel lehetne erre a malheurre is, ha már nincs
+tekintettel rátok, agg szülőire. Végre is az én jó hírnevemnek tartozik
+vele, hogy ne duplázzon rá az én meggondolatlanságomra. Szóval, adjátok
+férjhez Opheliát, de gyorsan, mert ha sokáig hímeztek-hámoztok, úgy
+elszeleskedi a jóhirünket, hogy soha se fogok férjhez menni.
+
+Berzsenyi. – Attól te ne félj. Te feltartva fogsz férjhez menni, és ha
+úgy gondoljátok, nem bánom, a Blanka férjhezmenetelét is
+lebonyolíthatjuk. Azt hiszem, ilyen körülmények között a legillőbb lesz,
+ha Perényi szeszgyároshoz adom.
+
+Elza. – Ez a parti aligha fog tetszeni neki, de azért gyermek, hogy
+sírjon és engedelmeskedjék.
+
+Berzsenyi. – Mondom, csak akkor, ha mindnyájan akarjátok. A franczia nőt
+azonban mindenesetre el fogom csapni. Válts neki a Cooknál egy harmadik
+osztályú jegyet Genfbe; nem akarom látni többet. Egy nő, a kiben
+teljesen megbíztam, karácsonykor fülbevalókat is vásároltam neki, és
+most ilyen rútul visszaél a bizalmammal!
+
+Elza. – De papa, Chincholle kisasszony nem hibás! Egyedül Blanka a
+hibás…
+
+Berzsenyi. – Ne folytasd, a gyermekemről nem hagyok rosszat mondani! Még
+ha hibás volna is, pedig lehet, hogy nem az.
+
+Elza. – Kérdezd meg tőle magától! Ó, ő nem tagadja a dolgot. Azt mondja,
+hogy egy monológot írt a névnapodra s leczkéket vett a szinésztől, hogy
+ezt a nem tudom mit művészettel adhassa elő.
+
+Berzsenyi. – No látod!
+
+Elza. – Milyen könnyenhivők vagytok ti férfiak!
+
+Berzsenyi. – Csak nem teszed fel a testvéredről…?
+
+Elza. – Én nem teszek fel semmit… Még csak az kellene, hogy föltegyek
+valamit! De ha rosszul neveltétek a gyermeketeket, legalább térítsétek
+észre. Tőlem tetszése szerint bolondulhat a művészetekért, de azt
+megkívánhatom, hogy pletykára ne adjon alkalmat. Ebben a dologban a
+látszat fontosabb, mint a valóság, de ti ezt nem akarjátok megérteni.
+
+Berzsenyi. – Jól van hát, ha minden áron akarod, el fogom csapni a
+francziát.
+
+Elza. – Ugyan hagyj békét a boldogtalannak! Tehet is az róla, hogy
+minduntalan elbrennelik!
+
+Berzsenyi. – Akkor hát nem tudom, mit akarsz!
+
+Elza. – Hja, ha te is igy gondolkozol, akkor semmit se akarok! Mosom a
+kezemet.
+
+Berzsenyi. – Inkább adj tanácsot, s mondd el, mit szólsz a
+szeszgyároshoz?
+
+Elza. – A szeszgyároshoz vagy az ördöghöz, az mindegy. De éppen ideje,
+hogy férjhez menjen. Azokat a leányokat, a kiknek semmi önállóságuk
+nincsen, vagy nagyon is sok az önállóságuk, férjhez kell adni.
+
+Berzsenyi. – Mondd, honnan vetted te ezt a sok bölcseséget?
+
+Elza. – Az élet, papa, az élet!… Egy vőlegényen kitanulja az ember az
+egész komédiát… Igaz, még valamit!… El ne szóld magad a mama előtt! Ő
+olyan naiv!… Túlságosan elszörnyüködnék a dolgon, s elég, ha nekünk fáj
+a fejünk; semmi szükség rá, hogy őt mindenbe beavassuk!…
+
+
+
+
+XXIX.  BERZSENYI FÖLLÉP.
+
+– A Nádor-utczai palota első emeletén, a komorna szobájában. A báróné a
+kanapén fekszik. Blanka egy szalmaszéken ül az ablak mellett, Elza egy
+alacsony, fiókos szekrény tetején. Az ifjú hölgyek a komorna regényeit
+olvassák: a »Sápadt grófnő«-t és »A diótörő gróf«-ot. A báróné nyög és
+sápítozik. Az ajtó megnyílik s belép Berzsenyi báró, a ki kerületéből
+érkezik. –
+
+Berzsenyi. – Hát ti miért vagytok itt?
+
+Elza. – Csitt, papa, beszélj egy kicsit csendesebben!… Szakcsyné éppen
+itt, a szomszéd szobában fekszik!…
+
+Berzsenyi. – Szakcsyné?
+
+Blanka. – Igen, a jegyzőné, hisz tudod!…
+
+Berzsenyi. – És azért jött Pestre, hogy egész nap aludjék?
+
+Elza. – De, papa, Szakcsyné tegnapelőtt egy egészséges fiúgyermeknek
+adott életet!
+
+Berzsenyi (kissé meglepett, de azért helyeslést mutató ábrázattal). –
+Úgy? Az más. És az uj választó polgár, akarom mondani: az uj világpolgár
+mit csinál? Nem kért még pénzt?
+
+A báróné. – Csudálom, Jacques, hogy olyan jó kedved van! Tudod, hogy így
+élni rettenetes?!…
+
+Berzsenyi. – Miért nem helyeztétek ezt a nőt a szalonba? Ott szülhetne
+tőlem, a mennyit akar.
+
+Elza. – A szalonba nem lehetett tenni, ott négy férfi alszik.
+
+Berzsenyi. – De a kis szalon? Mire való a kis szalon?
+
+Elza. – Ott meg a férj alszik. Azt mondja, hogy nem szereti a
+gyereksírást.
+
+Berzsenyi. – Ennek az embernek igaza van, de ha holnap reggelre megütné
+a guta!… azaz nem, majd csak a választás után!…
+
+Elza. – Milyen rekedten beszélsz! Csak nem hűtötted meg magad?
+
+Berzsenyi. – No, nem éltem olyan kényelemben, mint tisztelt választóim
+az én Nádor-utczai palais-mban!… Különben mit szólnak, meg vannak
+elégedve?
+
+Blanka. – A református papnak nem ízlik a cognac. Azt mondja, hogy az ő
+pálinkája sokkal jobb.
+
+Berzsenyi. – Baj, baj. Nem parancsoltak valamit?
+
+Elza. – Mindent megkaptak, a mit kivántak. A takarékpénztári igazgató
+fia meg is betegedett, mert elment az orfeum-kávéházba, s másnap
+délelőtt alig tudott haza találni.
+
+Blanka. – Gondoskodtunk mindenről. A mama meg is haragudott ránk, hogy
+mit dajkáljuk őket.
+
+Elza. – De Szakcsynénak egy speczialistát kellene hozatni Bécsből.
+
+Berzsenyi (dühbe gurul). – Hát még mit nem? Pántlikás szivar, puttyogós
+bor és még heje-huja is? Semmi speczialista! Máskor ne csináljon nekem
+ilyen históriát az én házamban!
+
+A báróné. – Jacques, te úgy jössz nekem elő, mint egy berekedt tenorista
+az ötödik felvonásban!… Egy szót se értek, a mikor kiabálsz.
+
+Blanka. – Tönkre szónokoltad a hangodat.
+
+Berzsenyi. – Nem, hanem megittam minden disznóságot.
+
+Elza. – És mért tetted azt, papa?
+
+Berzsenyi. – Mert muszáj volt megmutatni, hogy hazafi vagyok. Mikor az
+első pohár vitriolt köszönettel visszautasítottam, valaki hátul versben
+kiáltott ki engem: Nem kell báró Versenyi, Mert nem mer… No, de ezt
+nektek nem mondhatom el.
+
+A báróné. – Sugd meg nekem, Jacques. (Megtörténik.) Hallatlan!… De azért
+vannak kilátásaid?
+
+Berzsenyi. Na, lehet élni, lehet meghalni.
+
+Elza. – Beutaztad az egész kerületet?
+
+Berzsenyi. – Az egész Texast. Azt hiszem, vagy kilencz helyen mondottam
+programmbeszédet. De nem emlékszem tisztán, mert a harmadik naptól fogva
+egy dunsztban látom a világot.
+
+Elza. – Csak bele ne betegedjél!
+
+Berzsenyi. – Mért betegedjem bele? Még azt is?
+
+Blanka. – Voltak kalamitásaid?
+
+Berzsenyi. – A hogy veszszük. A vasuton elvesztettem a programmbeszédet,
+a mit a te barátod, a hogyhijják szerkesztő csinált. Keresem, keresem,
+hogy majd elolvasom és betanulom, egyszerre eszembe jut, hogy tévedésből
+más haszontalan iratokkal együtt kihajítottam az ablakon.
+
+Elza. – Ez határozottan szerencse.
+
+Blanka. – Kérlek, kimélj meg bennünket a megjegyzéseidtől.
+
+Berzsenyi. – Megint veszekedtek? Mindig veszekedtek?
+
+A báróné. – Ne hallgass rájok, Jacques. Társalogjál velem, Jacques.
+
+Berzsenyi (folytatva). – Szerencsére, a hogy jól fogtok emlékezni, két
+évvel ezelőtt egy üresedésben már megbuktam néppárti programmal. Az én
+néppárti beszédemből több frázis behizelegte magát a fülembe, és az
+ujság is nálam volt, több slágvorttal a politikai rovatban. De hogy
+fogok én mint szabadelvüpárti jelölt előhozni néppárti frázisokat és
+szabadelvü vegyeseket? Jól. Az én kerületemben ez egyre megy. Vegyétek
+hozzá, hogy a pálinka után egy szót se lehetett érteni tőlem, és hogy a
+választók részegek voltak, mert csak sört ezer forintért fizettem nekik.
+
+Blanka. – Jézusom, papa, legalább ne mondd olyan hangosan! Hisz az uj
+törvény óta az etetés és itatás tilos!
+
+Berzsenyi. – Fiam, erről az uj törvényről eszembe jut nekem a
+főtisztelendő úr, a ki mikor sokat veszített kártyán, felállott és azt
+mondta, hogy: »Becsületszavamra fogadom, hogy soha többet kártyát nem
+veszek a kezembe!… kivéve, ha vendégek lesznek nálam, vagy én megyek
+vendégül valahová, vagy más egyéb körülmények között!« Én mint
+törvénytisztelő ember semmi esetben sem fogok etetni és itatni, de ezt
+nem is tehetném, a mint be fogod látni, ha ezt a törvényt elolvasod.
+Mert ez kimondja, hogy a szükséges ellátás a választás helyén és idején
+nem etetés-itatás; hogy ételt és italt fizetni szabad tekintettel a
+megvendégelt személyekre, a megvendégelés alkalmára és egyéb
+körülményekre… (fölteszi binokliját s egy ujságszeletkét vesz ki a
+mellénye zsebéből. Olvassa az ujságszeletkét:) »nem tekintendő végül
+etetésnek és itatásnak a választóknak a szokásos alkalmakkor a képviselő
+házánál vagy azon kívül megvendégelése.« (Az ujságszeletkét visszateszi
+a mellénye zsebébe s összehajtja binokliját.) Becsületszavamra mondom,
+hogy az én választóim kizárólag a fent elősorolt czimeken itták magukat
+holtrészegre, de kérdem tőletek, hogy miután lelkiismeretem ennyire
+tiszta, ki foghatja rám, hogy én etettem és itattam vagy etetni és
+itatni fogandottam?…
+
+Elza. – Bravó, papa! Ha a programmbeszédet is ilyen jól kivágtad, akkor
+mindenesetre ott leszünk a finishben!…
+
+A báróné. – Ó, Jacques, te engemet nem nyugtattál meg, mert én vagy
+olvastam, vagy hallottam, de bizonyosan olvastam, hogy ezeknek az
+embereknek nem szabad pénzt adni, és én akkor az egész dolgot nem értem.
+
+Berzsenyi. – Pénzt? Ki beszél pénzről?
+
+A báróné. – Látod, Jacques, kettő közül egy. Ha nem adsz pénzt, ki fog
+téged megválasztani? És ha adsz… ó, Jacques, talán még be is csuknak!
+
+Berzsenyi. – Gyermekem, te ezt nem érted. Te így okoskodol, női
+fejeddel: »Vagy – vagy«, pedig ész szerint gondolnod kellett volna,
+hogy: »sem – sem«. Én a pénzemet már azért se fogom osztogatni, mert
+magam is kiméletlen híve vagyok a tiszta választásnak. De ha én titokban
+meg akarom téríteni az én jóbarátaimnak, a mit az én választásomra a
+saját zsebükből elköltöttek, kinek mi köze ehhez, pláne ha senki se
+tudja meg a dolgot?!…
+
+A báróné. – És kellett neked ez az egész történet? Több vagy te ezzel,
+mint voltál, a pénzedért?
+
+Berzsenyi. – Az országháznak kereskedőkre van szüksége. Független
+előkelőkre, a kik tanácsot tudjanak adni, ha valami szaktörvény kell az
+országnak…
+
+A báróné (szomorúan). – Te akarsz tanácsot adni az országnak? És ezt
+nekem mondod, Jacques, nekem?
+
+Berzsenyi. – Aztán a képviselőség semmi, az igaz, s valóban helytelen,
+hogy ma már mindenki képviselő, a ki egy expenz-nótát ki tud állítani.
+De egy kabát is semmi, és azért kabát nélkül még se mehetek ki az
+utczára.
+
+Elza. – Csitt, papa, légy egy kicsit csöndesebben!… (Hallgatózik.)
+
+Berzsenyi. – Mi az?
+
+Elza (a falnál). – Már késő. Felköltötted a Szakcsyné gyerekét.
+(Gyereksírás hallatszik a szomszéd szobából.)
+
+Berzsenyi. – Én költöttem fel? Anyád költötte fel az aggodalmaival!
+
+A báróné. – De hát hol van a dajka?
+
+Elza. – Az előbb a takarékpénztári igazgató fiát ápolta.
+
+Berzsenyi. – Szaladjatok és állítsátok elő akárhonnan; a gyereket a
+választásig egy pillanatra se szabad várakoztatni! A takarékpénztári
+igazgató fia hozasson magának dajkát az orfeumból, a dajka pedig
+szoptassa meg a gyermeket, azért fizetem!…
+
+A báróné. – Az istenért, ne beszélj pénzről, valaki meg találja hallani!
+Becsuknak, Jacques, becsuknak!
+
+Elza. – Légy nyugodt, mama, ez nem »etetés-itatás.« Ez csak »vendéglátás
+a jelölt lakásán egyéb körülmények között!«
+
+
+
+
+XXX.  BERZSENYIT MEGVÁLASZTJÁK.
+
+– A báróné szobájában, reggeli kilencz órakor. Berzsenyi, a ki még
+útiruhában van, s az egész család ijedten sürög-forog a báróné körül, a
+ki férje megérkezésének hírére örömében elájult. –
+
+Berzsenyi (körülkarolja a bárónét s tehetsége szerint dajkálja). – Eliz,
+babuskám, térj magadhoz!… Ne legyél nekem beteg, angyalom!… Ne keverj
+egy ürömcseppet az én örömömbe!…
+
+A báróné (éledezve). – Jacques!… Hát igaz?… Csakugyan megvagy?…
+
+Berzsenyi. – 1719 szóval 1716 ellen! Képzelhetitek, micsoda küzdelem
+volt!…
+
+Elza. – Három szótöbbség! Milyen disznóban voltál, papa!…
+
+A báróné. – Ne beszélj így az atyádról!… Micsoda kifejezések egy ilyen
+eseményről!…
+
+Blanka. – Ezt a három embert szeretném megölelni, megcsókolni…
+
+Elza. – Hát a többi 1716-tal mit fogsz csinálni?… Azok is rászolgáltak
+kegyeidre!…
+
+A báróné. – Reggeltül estig veszekesznek, reggeltül estig!… Az ember még
+rosszul se lehet tőlük!
+
+Berzsenyi. – Gyermekeim, hagyjátok anyátokat!… Én is alig állok az én
+lábamon az izgalomtól!…
+
+Blanka. – Keveset aludtál, szegény papa?
+
+Berzsenyi. – Mit képzelsz? A választás hajnali háromkor ért véget és
+éjfél tájban már úgy volt, hogy le fognak lovagolni… Már most add hozzá,
+hogy az ember reggel háromnegyed ötkor vonatra ül s lötyög a vasúton
+egészen Budapestig!… Egy betüt se aludtam, egy betüt se!…
+
+A báróné. – Jacques, az istenért, ne szenvedj, ne legyél beteg!
+
+Berzsenyi. – Most már jól van, de fél egykor, mikor a másik jelölt
+ötvennyolcz fórba jött, a vesém egészen beteg lett.
+
+A báróné. – Istenem, Jacques, ha megbuktál volna!…
+
+Elza. – No ugyan nagy baj lett volna!… Szeretném tudni, mivel több így a
+papa, hogy megvan, mint hogyha nem lett volna meg?!…
+
+Blanka. – Ha te jobban tudod a választást, mint a papa, hát beszéld el
+te!
+
+A báróné. – Ezek a nők engem meg fognak ölni!
+
+Berzsenyi (a leányokhoz). – Fogtok rám hallgatni, igen vagy nem? (A
+bárónéhoz fordul.) Szóval, mikor már hatvankilencz mínuszra visszaestem,
+ti rátok gondoltam, kedves családomra, és eszembe jutott, hogy mit
+tipelt (Elzára mutat) ez a gyerek, ni… Ez megjósolta, hogy a Ne neked be
+fog jönni, és a Ne neked bejött, és mikor elmentem, megjósolta, hogy:
+»Ne félj, papa, be fogsz jönni!«… és csakugyan, én is bejöttem!
+
+Blanka. – Az utolsó órákban behoztad a hatvankilencz mínuszt?
+
+Berzsenyi. – Be és aztán derékfutásban mentünk a czélig, a hol egy
+nyakhoszszal lehúztam a másikat.
+
+Elza. – Bravó!
+
+A báróné. – Szegény Jacquesom, milyen sokáig kellett izgatnod magadat!
+
+Elza. – A fő az, hogy finish-t tudjon lovagolni az ember.
+
+Blanka. – Persze, a másik párt is megfeszítette erejét?
+
+Berzsenyi. – Hallatlan erőszakoskodások történtek. Mondhatom, szégyen
+gyalázat, hogy a tiszta választások idején ilyesmi megtörténhetik.
+Étlen-szomjan háromszáz választó várakozott reggeli nyolcz óra óta a
+sötétben, és nem eresztették őket az urnákhoz! A választási elnök
+terrorizmusa nem ismert határt. Szerencsére párthiveim végig kitartottak
+mellettem. A derék emberek tűzbe-vízbe mentek volna… mit mondok?…
+meghaltak volna értem!… annyival inkább, mert szerencsére az éjszaka nem
+volt hideg és néhány hordót csapra üttettem a derék embereknek! Már
+táviratozni is akartam a miniszternek, de aztán láttam, hogy mindig
+előbbre jövök, s ekkor elhatároztam, hogy futni hagyom a választási
+elnököt.
+
+Blanka. – Igazán felháborító, hogy mit csinálnak a szegény parasztokkal!
+
+Berzsenyi. – Na, tudod, a nép fiairól ne beszélj nekem, mert ezúttal
+keserves tapasztalatokat szereztem kapzsiságukról. Tíz napja, hogy
+legnagyobb jóltevője vagyok a kerületnek, sőt ingyen példányokat is
+küldettem nekik az én ujságomból a főemberek részére. És mi történik? A
+mint az egyes községekben előadom beszédemet a föld népének és
+takarékosságra, kitartásra és más hasznos dolgokra tanítom, oktatom,
+nevelem őket, és önzetlenül jó tanácsokat adok nekik, minden községben
+mindenfelül pénzért jönnek hozzám. Megmondom nekik, hogy: atyámfiai,
+tisztelt nép, ezt a tiszta választás miatt nem tehetem, de egyszersmind
+megsugom a főkorteseknek, hogy az ellenjelölt vesztegetéseit ne engedjék
+a parasztoktól elfogadni, mert a költségek egy ismeretlen által jobban
+fedezve lesznek, mint ezt az ellenjelölt tehetné. Erre mit kell látnom?
+Azt, hogy az én választóim leszállanak az én kocsijaimról és az én
+vendégségemtől részegen oda járulnak az urnákhoz és az én fuvarpénzemen
+leszavaznak az ellenjelöltre, mi több, a hogy a szavazásban visszaesem,
+a főkortesek egyre több pénzért jönnek hozzám. (Blankához:) A te néped,
+a kiről te színműveket irsz és nyolczezer forintért elő adatsz, képes
+lett volna rá, hogy engem megbuktasson, ha véletlenül nem vagyok jelen!…
+
+Elza. – Nagyszerű! Hát baj lett volna az? Neked a képviselőség nem dísz,
+nem haszon, semmi. Megbuknak néha a legjelesebb emberek is; emlékszem
+jól, hogy Tisza Kálmán akárhányszor megbukott. És most is!… Látod,
+megbukott a miniszterelnök veje is; megbukni nem szégyen. Az ujságok
+tele vannak vele, hogy a képviselőház szellemi színvonala az uj
+választással nagyon alászállott…
+
+Berzsenyi. – Gyermekem, jegyezd meg magadnak, a mit egy Falstaff nevű
+jeles író mondott, hogy jobb alacsony színvonalú eleven egérnek lenni,
+mint magas színvonalú holt oroszlánnak. Ha az ember képviselő, igazad
+van, az semmi; de ha az ember még csak nem is képviselő, az a semminél
+is kevesebb. Engem az, hogy a népakarat képviselővé választott,
+bizonyára nem diszít fel, mint például ha ő Felsége kegye az örökös
+főrendiházi tagsággal fog kitüntetni, de megbukni a
+képviselőválasztáson, ez csak egy ujságpennászt nem fog zsenirozni.
+
+Elza. – Föl se kellett volna lépned, valaki vagy te így is. Vagy tán
+nem?
+
+Berzsenyi. – És látod, gyermekem, magad mondod, hogy annak idején Tisza
+Kálmán is többször föllépett, pedig neki több élettapasztalata volt,
+mint neked.
+
+Elza. – Aztán mire volt jó, hogy Tisza Kálmán, mikor már nem volt
+miniszterelnök, a helyett, hogy visszavonult volna a politikától, megint
+csak föllépett képviselőjelöltnek, és alkalmat adott arra, hogy
+megbuktassák?!
+
+Berzsenyi. – Gyermekem, ne hasonlíts engem össze olyan nagy
+államférfiakkal, a milyen Tisza Kálmán volt, mert itt a politikai
+helyzet nem ugyanaz. Mikor Tisza Kálmán egyszer-másszor megbukott, az
+emberek azt mondották: »Lám, lám, a tiszta választás tulságosan jó, mert
+a jeles emberek sorra kibuknak.« De ha én véletlenül megbukom, az
+emberek azt mondták volna: »A pénzeszsák megbukott, mert tiszta
+választás van.« És teljesen téves az is, ha te engem a miniszterelnök
+vejével hozol össze. Mondok neked erre egy történetet. Volt egyszer egy
+közönséges öreg pénzzsidó, a kinek azonban megvolt a maga házi esze. Ez
+az öreg egyén pénze daczára igen mérsékelten élt, s egyszer valaki azt
+mondja neki: »Hogy van az, Kohn úr, hogy a maga fia, a kinek nincsen
+semmije, Havanna-szivarokat szí, maga pedig, a kinek vagyona van, egy
+rossz virzsinián rágódik?!« – »Éppen azért – felelte a Kohn. – Neki
+könnyű! Ő szíhat Havannát, mert neki van apja, a ki vagyonos, de én csak
+virzsiniát szíhatok, mert nekem nincsen apám, a ki vagyonos. Ha nekem
+vagyonos apám volna, én is Havannát színék.« Ha a miniszterelnök veje
+megbukott, neki könnyű, azért az ő apósa mégis miniszterelnök marad, de
+ha én megbuktam volna, nekem nincs miniszterelnök apósom, a ki engem
+kinevezzen örökös főrendiházi taggá, a mi talán nektek se lesz
+ellenetekre.
+
+A báróné. – Engem csak egy aggaszt, Jacques. Mit fog mondani Ő Szentsége
+ahhoz, hogy te szabadelvű programmal választattad magad képviselővé?
+
+Berzsenyi. – Babuskám, te azt nem érted. A szabadelvűség nem azt
+jelenti, hogy a zsidók holnap rögtön házasodjanak össze velünk
+keresztényekkel. A szabadelvűség csak azt jelenti, hogy a zsidóknak is
+szabad élniök, a mit talán meg fogsz engedni, annyival inkább, mert maga
+Ő Szentsége is szabadelvű e tekintetben. Légy nyugodt, azért én néppárti
+maradok, bár a taktika úgy kívánta, hogy szabadelvű kerületben lépjek
+fel. Én síromig a nép barátja leszek, ha a nép nem is érdemli meg, hogy
+pártoljam őt.
+
+Elza. – Sokba került a heccz, mi?
+
+Berzsenyi (őszintén). – És ezt tiszta választásnak nevezik! Ugyan
+mennyibe került volna a tisztátalan?!…
+
+
+
+
+XXXI.  INFLUENZÁBAN.
+
+– Berzsenyi hálószobája. A báró az ágyban fekszik, s az ágyat borító
+olvasó-asztalon kaszinót játszik Elzával, a ki az ágy mellett ül. A
+báróné egy ottománon a _Pester Lloyd_ot olvassa. Blanka, az ablak
+mellett, egy hintaszékben mélázik s pro forma valami regényt tart a
+térdén. Alkonyodik. –
+
+Berzsenyi. – Elza, te megcsalsz engem!
+
+Elza. – Én?!… Kinek nézel te engem, papuskám?
+
+Berzsenyi. – Nekem beszélhetsz! Az előbb tizenegygyel vittél
+tizenhármat, most meg tizenkettővel vittél tizenegyet. Megfigyeltem.
+
+Elza. – Engedj meg, papuspám, de az nem lovagias dolog: megfigyelni a
+tulajdon leányodat! Nem vagy te detektiv!
+
+Berzsenyi. – Csak véletlenül vettem észre. De nem bánom: oszd ujra.
+
+Elza. – Ja, ha már csalni se lehet, akkor nem játszom tovább.
+
+Berzsenyi. – Félreértettél. Én csak kérdeztem, hogy mért csalsz meg
+engem?
+
+Elza. – Hát kit csaljak meg, ha nem téged? Remélem, nem kívánod, hogy
+egy idegen fiatal embert csaljak meg?
+
+Berzsenyi. – Mondom, hogy nem erről van szó. Úgy értettem, hogy mi
+czélból? Olyan nagy szükséged van erre az öt forintra?
+
+Elza. – Ojjé, de még mennyire!
+
+Berzsenyi. – Aztán minek neked a pénz?
+
+Elza. – A titkaimat hiába fürkészed, nem fogom magam elárulni. Tudod,
+van nekem valakim, de nem mondom meg, hogy: ki, elég az hozzá, így
+karácsony előtt nem illik ilyenekről kérdezősködni.
+
+Berzsenyi (elérzékenyedve). – Jól van, jól van… nem akarok tudni
+semmiről… (Elza fölkel.) Hát igazán abba hagyod?…
+
+Elza. – Persze. Nem passzió játszani olyankor, ha az embert minduntalan
+leleplezik.
+
+Berzsenyi (nevet). – Utóljára még nekem kell bocsánatot kérnem, a miért
+ő megcsal engem!…
+
+Elza. – Hogy legyen az embernek öröme a csalásban, ha a csalás nem
+sikerül? Teszem fel azt, ha egy asszony megcsalja a férjét, s a férj
+mindenre rájön, és így szól: »Asszonyom, így meg úgy«, világos, ugy-e,
+hogy az embernek elmegy a kedve a regény folytatásától? Érdemes
+randevúkra járni, ha a sarki hordár is tudja, hová megyünk?…
+
+Blanka. – Na ezt a hölgyet aztán kikészítettétek!
+
+Berzsenyi (Blankához). – Mit tudja ő, hogy mit beszél?! és úgy látszik,
+te se tudod! (Elzához). Itt hagysz?
+
+Elza. – Majd visszajövök.
+
+Berzsenyi. – Jól van, jól van… nem akarok tudni semmiről… Hanem gyere
+vissza nemsokára. (Elza kimegy.) Ha ez a gyerek nem kártyázna velem, meg
+kellene halnom a betegségtől, mint a sarki hordárnak.
+
+A báróné. – A szerencse az, hogy én még betegebb vagyok, mint te, de én
+már fel se veszem ezt a kis influenzát.
+
+Berzsenyi. – Mondhatom, egy cseppet se mulatságos, ha az egész ház
+beteg. Ha ez a kis leány nem volna…
+
+Blanka. – Még ebben is szerencsésebb, mint más! Nekem majd szétreped a
+fejem, ő meg vigan sétál le s fel, mint egy őrangyal. De azért a
+panaszokat nekem kell meghallgatnom.
+
+Berzsenyi. – Én nem panaszkodom, én csak konstatálok. Remélem, meg fogod
+engedni, hogy ne tánczoljak, mikor az egész házam egy kórház.
+
+Blanka. – Mit gondolsz? Nekem talán kedvem van tánczolni?
+
+Berzsenyi. – Már az igaz, hogy ugyancsak egyszerre ért utól bennünket a
+betegség! S ha meggondolom, hány szegény család van, a melyik egy
+csekélységért átvállalná tőlünk ezt a komisz influenzát! Ők is jól
+járnának; mi is megszabadulnánk az alkalmatlanságtól. De ha a világ már
+így van berendezve!
+
+A báróné. – Hagyd el, Jacques, minden rosszban van valami jó. Ha nem
+volnánk betegek, nem volnánk így, családi körben. Nem panaszképpen
+mondom, Jacques, de egy idő óta jóformán csak akkor látlak, a mikor
+beteg vagy.
+
+Berzsenyi. – Gondolod?
+
+A báróné. – Már szinte örülök, mikor hallom, hogy rosszul érzed magad.
+No hála istennek, egy kis ideig megint lesz férjem, mert a beteg férj is
+többet ér, mint a semminő.
+
+Berzsenyi. – Látod, én ezt nem vettem észre. De lehet, hogy igazad van;
+az ügyeim nagyon lefoglalnak. Egyet azonban el fogsz ismerni. Azelőtt e
+tekintetben nem voltál ilyen érzékeny. Fiatalabb korunkban jöhettem,
+mehettem, és megint mehettem, jöhettem, nem igen vetted észre.
+
+A báróné. – Az igaz, Jacques, nekem is sokszor jut eszembe, hogy:
+furcsa, mintha most még jobban szeretnélek, mint régen. Pedig ma már…
+vagy talán éppen azért?…
+
+Berzsenyi. – Hm, hm. (A szemével int, hogy Blanka is jelen van.) A
+fődolog az, hogy szeretsz, s ez nekem elég.
+
+A báróné (szemrehányóan). – Te oly kevéssel beéred, Jacques?
+
+(Elza jön.)
+
+Elza. – Hát most már mit csináljunk? Az ékszerésztől eljött egy fiatal
+ember, hogy megvizsgálja az ékszereket. Úgy vettem észre, hogy a
+szobaleányt már meg is vizsgálta.
+
+Berzsenyi. – Miféle ékszerek?
+
+A báróné. – Én hivattam, Jacques, mert olvastam az ujságban, hogy sok
+hamisításnak jöttek a nyomára s meglehet, hogy a legjobb családokban is
+hamis ékszerek jönnek elő. Egy szép nap arra ébredhet az ember, hogy a
+boutonjai nem érnek semmit; e felől jobb, ha előbb jön tisztába az
+ember.
+
+Berzsenyi. – Szerencsére a vagyonunk nemcsak ékszerekbe van letéve. De
+ha ez neked örömet okoz…
+
+A báróné. – Csakhogy akkor még nem tudtam, hogy mire az ékszerész eljön,
+mindnyájan betegek leszünk. Már pedig a vizsgálatnál ott kell lennie
+valakinek, mert egy ismeretlen fiatal emberre csak nem bízzuk rá a
+drágaságainkat. Ki tudja, hátha éppen ő az ékszer-hamisító?!
+
+Berzsenyi. – Meg kell mondani neki, hogy jöjjön máskor. Sajnáljuk, hogy
+hiába fárasztottuk…
+
+Elza. – Soha se sajnáld, papa. Úgy látszik, nem vesztegette el az
+idejét, s meglehet, azóta már a szakácsnét is megvizsgálta.
+
+Blanka. – Hogy egy felnőtt leány ilyen stílusban beszéljen!
+
+Elza. – Ez a nő maga a hálátlanság. Neki ajándékoztam összes
+Kecskeméthy-emléktárgyaimat: a sikkasztók királyának a névjegyét, a
+körömtisztítóját, egy czédulát, melyre sajátkezűleg írta a Zelmának,
+hogy: »I love you«, a múzeum kincseket adott volna ezekért az
+ereklyékért, s ez a nő mégis naphosszat zsörtölődik velem! (A
+bárónéhoz.) Mit mondjak az ékszerésznek?
+
+A báróné. – Mondd neki, hogy jöjjön máskor.
+
+Berzsenyi. – Mondd inkább, hogy fölösleges még egyszer fáradnia. Ha a
+hamis ékszerek az én családomban is előjönnének, akkor nincsenek többé
+igaziak!
+
+
+
+
+XXXII.  BERZSENYIÉK A NÉMET SZÓ ELLEN.
+
+– Elza szobája. Elza egyedül; Crébillon _Sopha_ját olvassa. Lépteket
+hall s hirtelen eldugja a könyvet. Megjelenik Berzsenyi Zoltán. –
+
+Elza. – Vagy úgy? Te vagy?
+
+Zoltán. – Szervusz.
+
+Elza. – Nem szégyelsz a szemem elé kerülni?
+
+Zoltán. – Miért? Mi bajod?
+
+Elza. – Így? Elnadrágolva?
+
+Zoltán. – Ugyan hagyj békét. Lettél volna csak ott!
+
+Elza. – Elnadrágoltak!… Elnadrágoltak!… Fuj!…
+
+Zoltán. – Nem lehet veled okosan beszélni?
+
+Elza. – Elnadrágoltak, elnáspángoltak, megraktak, kiporoltak, és te a
+válladat vonod?
+
+Zoltán. – De hát mit csináljak? Tulerővel állottunk szemben és vereséget
+szenvedtünk.
+
+Elza. – Mit szenvedtetek? Szenvedtetek ti ördögöt! Elnadrágolást
+szenvedtetek, punktum.
+
+Zoltán. – Hja, barátom, sok lúd disznót győz.
+
+Elza. – És még bölcseleg! Azok a dijbirkozók, csepűrágók, vagy mit tudom
+én mik, a kik elagyabugyálták őket, még élnek, szuszognak, horkolnak,
+semmi bántódásuk, vígan falatoznak, nevetve beszélgetnek az esetről,
+kiállnak az utczára és bottal várják őket… ő pedig ezalatt a vállát
+vonja és bölcseleg! Eh, szégyellem, hogy egy nevet viselsz velem!
+
+Zoltán. – No, hallod, ha Berzsenyi Dániel szégyellené, azt még érteném…
+
+Elza. – És te férfiúnak tartod magad?
+
+Zoltán. – Elza, ne boszants, mert istenucscse… a következő pillanatban…
+(megindultan:) halott vagyok!…
+
+Elza (szigorú tekintettel). – Fuj!…
+
+Zoltán. – Eh, mit is disputálok veled! Az öreg nincs itthon?
+
+Elza. – Nincs és nem ajánlom, hogy megvárd.
+
+Zoltán. – Miért? Boszantotta az eset?
+
+Elza. – Nagyon haragudott.
+
+Zoltán. – Nem hittem volna, hogy ennyire kurucz. De mindegy, majd
+megmagyarázom neki.
+
+Elza. – Hát hogy történt? Beszéld el.
+
+Zoltán. – Mint a thermopylaei szorosnál… Vagy nem, nem a thermopylaei
+szorosnál… inkább talán a Sipka-szorosban… nem tudom bizonyosan.
+
+Elza. – Hagyj békét a történelemnek, nem vétett az neked semmit. Csak a
+dologra.
+
+Zoltán. – Elég az hozzá, hogy a kávéház kettős ajtaján át egyszerre csak
+ketten-hárman mehettünk be, s a hátul jövők a bejárat függönyétől nem
+láthatták, hogy mi történik odabenn.
+
+Elza. – És így valamennyien beleestetek a csapdába.
+
+Zoltán. – A többit képzelheted.
+
+Elza. – Képzelem. No és ez az egész?
+
+Zoltán. – Ez az egész. A dijbirkozók, a csapos legények, a pinczérek,
+mind nekünk estek; azt hiszem, a rendőrök is segítettek nekik. Mire
+kettenkint bebujtunk, az előttünk érkezett már le volt teperve.
+
+Elza. – Hát most már mit fogtok csinálni?
+
+Zoltán. – Mit csinálnánk? Semmit se csinálhatunk.
+
+Elza. – Még csak egy párbaj se lesz belőle?
+
+Zoltán. – Párbaj? Kikkel? A csaposlegényekkel és a díjbirkozókkal?
+Különben közülünk is sokan csatlakoztak a párbajellenes mozgalomhoz…
+
+Elza. – Na hát engem ne híjjon tánczolni az, a ki csatlakozott ehhez az
+úgynevezett mozgalomhoz! Ne legyen párbaj? Mért? Ha nincs párbaj, nincs
+költészet, nincs hit, nincs szerelem, nincs semmi. S ha ti ifjúság
+ennyire siettek nem párbajozni, akkor én fütyülök az ifjúságtokra!
+
+Zoltán. – Ejnye, be harczias vagy!
+
+Elza. – Csak dühös vagyok. Mit? Elvernek benneteket, mint a kétfenekű
+dobot, akkor, mikor a magyar szó védelmében jártok!… a mikor meg
+akarjátok torolni, hogy egy gyalázatos zengerájban kicsúfolták a a
+magyar nyelvet!… megrugdalnak, kiröhögnek benneteket, s erre a
+többieknek nincs más felelete: mint hogy ezután nem párbajoztok! És
+benneteket ifjúságnak neveznek?
+
+Zoltán. – Ugyan, hát mondd meg, mit csináljunk?
+
+Elza. – Mit? Hát süssétek, messétek, öljétek, vágjátok őket! – mint a
+Hugonottákban éneklik. Verjétek be a kávéház ablakait, rugassatok
+csillagot a bérelt csaposokkal, s húzzátok fel a lámpásokra a dijbirkozó
+urakat! Hisz ha magatokon hagyjátok száradni ezt a vereséget, ez azt
+jelenti, hogy ebben a városban már nincs egy szikrányi magyarság s a
+fiatalságotokban nincs egy cseppnyi vér, s akkor a ti elnadrágoltatástok
+szomorúbb dátum Magyarország történetében Mohácsnál!…
+
+Zoltán. – Soha se hittem volna, hogy ilyen Dobó Katicza vagy!
+
+Elza. – Már én ilyen vagyok, apám! Remélem különben, hogy te is
+igyekezni fogsz visszaszerezni becsülésemet.
+
+Zoltán. – À la »süssétek, messétek«? Nem, nekem már elég volt.
+
+Elza. – Hát mit fogsz csinálni?
+
+Zoltán. – Mit? Elutazom Berlinbe. Éppen azért jöttem.
+
+Elza. – Hogyhogy?
+
+Zoltán. – Tudod, az öregemet egyelőre nem volna tanácsos fölkeresnem.
+No, nem azért, mintha tajtékoznék a rajtam esett sérelem miatt, hanem, a
+mint hallom, rendkivül dühös a miatt, hogy mért járok olyan helyekre, a
+hol megverik az embert.
+
+Elza. – Ebben van némi igaza.
+
+Zoltán. – Azért Jacques bácsira gondoltam. Azt hiszem, örvendene, ha
+látná, hogy megkomolyodom, s addig, míg az én öregem megpuhul, erre az
+istenes czélra nem sajnálna egy pár forintot.
+
+Elza. – Ingyen nem komolyodhatol meg? Csak pénzért?
+
+Zoltán. – Nem úgy gondoltam. De addig is, míg az öregemmel megérthetjük
+egymást, élnem kell, s tudod, Berlin meglehetősen drága város…
+
+Elza. – Aztán mit akarsz te tanulni Berlinben?
+
+Zoltán. – Hát közjogot, magánjogot…
+
+Elza. – Szegény fiú, hagyj fel minden reménynyel! A papa nem fog felülni
+ennek az otromba hazugságnak.
+
+Zoltán. – De becsületemre mondom…
+
+Elza. – Beszéljünk komolyan. A papától egy darabig nem látsz pénzt;
+nincs nála már egy garas hiteled. Hanem én adok neked pénzt: egy
+föltétel alatt.
+
+Zoltán. – S mi az?
+
+Elza. – Ujjá szervezed csapatodat s boszut álltok a multkori vereségért.
+Semmi költséget nem sajnálok ezért.
+
+Zoltán (meglepetve). – Te szutenálni akarod a háborúpártot?
+
+Elza. – Igen.
+
+Zoltán. – És mennyit szántál erre a czélra?
+
+Elza. – Egyelőre ötven aranyat. Most nincs más pénzem, csak az az ötven
+császári arany, a mit még a nagymama hagyott rám.
+
+Zoltán. – No majd felváltják… Hallod-e, ez az idea nem rossz! Magam is
+úgy éreztem, hogy nem lehet abba hagyni a dolgot.
+
+Elza. – E szerint vállalkozol rá?
+
+Zoltán. – Hogy vállalkozom-e? Viharos lelkesedéssel!
+
+Elza. – Akkor hát mindjárt hozom az aranyakat. Mit nevetsz?
+
+Zoltán. – Semmit… eszembe jutott valami… Mondd, igazán a nagymama hagyta
+rád ezeket az aranyakat?
+
+Elza. – Hát persze.
+
+Zoltán. – Tudod, az jutott eszembe, hogy a mikor: hajrá, rátörünk a
+németekre, s ezek rémülten fognak kiáltozni: »Itt jönnek az
+antiszemiták! Itt jönnek az antiszemiták!« vajjon lesz-e valaki, a ki
+megsejdíti, hogy miféle pénzen viseljük ezt a háborút? Mert a nagymama
+még nem volt katholikus, ugy-e?…
+
+Elza. – Kikérem magamnak az efféle tréfákat!
+
+Zoltán. – Elzácska, ne haragudjál! Tudod, csak az öröm… A pénz gondolata
+hirtelen elszédített. Ne haragudjál, aranyos honleány!… Meglásd, úgy
+fogok hadakozni, mint Kinizsi Pál!
+
+
+
+
+XXXIII.  KEGYELET.
+
+– Történik: Melanienál. Mindenszentek napján, délelőtt tizenegy órakor,
+a báró éppen akkor állít be barátnőjéhez, a mikor az előszobában a
+virágárus szolgája egy szép, ötven koronás sírkoszorút helyez el. A
+koszorú széles fekete szalagján nagy, aranyozott betűk ezt a felírást
+alkotják: »Jóltevőmnek«. –
+
+A báró. – A temetőbe készülsz?
+
+Melanie. – Igen.
+
+A báró. – És kinek viszed ezt a koszorút?
+
+Melanie. – A jóltevőmnek.
+
+A báró. – No jó, azt láttam. De hát ki volt a jóltevőd? Hogy hívták?
+
+Melanie. – Azt nem tudom. A nevét sohase mondta meg nekem.
+
+A báró. – Nem tudod, hogy mi volt a neve?
+
+Melanie. – Nem. Nekem azt mondta, hogy nevezzem őt egyszerűen Béla
+bácsinak. De tudom, hogy nem Béla volt a keresztneve; a monogrammjában
+nem is volt B. betű. Nem akarta, hogy tudjam az igazi nevét. Nagyon
+titkolózó és rejtőzködő természetű volt; sehol se mutatkozott velem.
+Bizonyosan nagy családja volt és borzasztóan félt a botránytól.
+
+A báró. – Szóval olyan barátod volt, mint most én, mi?
+
+Melanie. – A barátom is, de azonkívül az első és, mielőtt a báró urat
+ismertem, egyetlen jóltevőm.
+
+A báró. – Hogyhogy?
+
+Melanie. – Ó, az már régi történet! Akkor még Jutkának hívtak és
+masamód-lány voltam a Madame Evelinenél. Mondhatom, nagyon rossz dolgom
+volt akkor. Otthon is, meg a Madamenál is, igen sok pofont kaptam. Aztán
+meg hol csak maradékot ettem, hol pedig éhesen feküdtem le. Egyszer, a
+mint kalapokat vittem haza a vásárlóknak, egy szép öreg úr megszólított
+az utczán s beszédbe ereszkedett velem. Aztán felkarolt; kétszobás
+lakást vett ki nekem, szépen bebútorozott és kiöltöztetett. Még
+czimbalmozni is taníttatott, és mindig nagyon szépen bánt velem. Persze,
+a hogy kistafirozott, egyszerre nagyon megcsinosodtam, s hamarjában
+annyi barátom akadt, hogy válogathattam közülök. De ez mind nem történt
+volna, ha az öreg úr fel nem karol. Mert előbb a kutya se vett észre,
+olyan penészes és éhes kinézésű voltam. Ha Béla bácsi nem olyan jószívű,
+akkor a férfiak most rám se néznének, a báró úr se vett volna észre
+soha. Akkor még most is Jutkának hívnának, még most is skatulyákat
+hordanék haza, még most is maradékot kellene ennem, és akkora pofonokat
+kapnék, mint egy-egy czipó. Azért én nagyon szerettem a Béla bácsit. De
+egyszerre hirtelen elmaradt és elsején nem hozta el a havi pénzemet,
+mert meghalt. Szerencsére a házbér már ki volt fizetve.
+
+A báró. – Talán nem is halt meg, csak eltűnt. Alighanem már elég volt
+neki ez a barátság.
+
+Melanie. – Hogyisne! Először is nagyon szeretett engem, a mi onnan is
+látszik, hogy mindennap eljött, pedig már nagyon öreg volt. Másodszor
+pedig bizonyosan tudom, hogy meghalt. Mert akkor már több ismerősöm volt
+és egyszer egy Gyuszi nevezetű, a kinek el kellett bujnia, a kamarából
+nagyon jól látta a Béla bácsit. Először ettől a Gyuszitól tudtam meg az
+esetet. Felszaladt hozzám és azt mondja: »Hallod-e, a Béla bácsi
+meghalt! A kávéházban kártyázott és megütötte a guta, mert
+megkontrázták. Éppen ott voltam és láttam jól, hogy a Béla bácsi volt!«
+És a Gyuszi csakugyan igazat beszélt, mert a Béla bácsit nem láttam
+többet.
+
+A báró. – De ha nem tudod, hogy ki volt, akkor azt se tudhatod, hogy hol
+van eltemetve! Hogyan vihetsz hát neki koszorút?! Hová teszed a
+koszorúdat?
+
+Melanie. – Az egyik évben ide, a másik évben oda. Megnézem azokat a
+sírokat, a hol nincsen koszorú és nincs diszítés, meg a hol nem ég
+lámpás, és ha találok olyat, a hol olyan férfi van eltemetve, a ki
+kilencz évvel ezelőtt halt meg és hetvenegy évet élt, – Béla bácsi is
+hetvenegy esztendős volt – hát oda leteszem a koszorúmat, mert azt
+gondolom: »Talán ez volt a Béla bácsi!«
+
+A báró. – No hallod! Ennek semmi értelme!
+
+Melanie. – Dehogy is nincs értelme! Nem volna nyugodt a lelkiismeretem,
+hogyha megfelejtkezném az én jó Béla bácsimról, a kinek mindent
+köszönhetek. Aztán, lássa, báró úr, én babonás vagyok és azt hiszem,
+hogy a halottak nagyon jól tudják, ki visz nekik koszorút, és ki nem.
+Talán éjfélkor a szellemek meg is nézik a koszorúkat.
+
+A báró. – Hallatlan! Hogy egy okos nő, a ki eldicsekedhetik vele, hogy
+annyi pénzt tud kizsarolni belőlem, mint soha senki!… Már hogy
+képzelhetsz ilyen szamárságot!
+
+Melanie. – No és aztán! Ha már nem is tudja meg szegény! Kinek teszek
+ezzel rosszat? Ha másnak jut, az se baj. Talán olyannak jut, a kinek már
+nincs senkije. Vagy ha talán olyannak, a kiről csak megfelejtkeztek,
+azzal se vétek. Egy sírral kevesebb, a melyik nincs elhanyagolva.
+
+A báró. – Hiszen nem mondom, hogy rosszat teszel vele, bár rossz néven
+veheti valaki, hogy ha ő nem diszítette fel a hozzátartozója sírját, egy
+idegen tegyen oda koszorút. Nem lehet sérteni valakinek a kegyeletét, ha
+ő személyesen meg is felejtkezik a kegyeletről. De nem erről van szó.
+Hanem arról, hogy minek ez a koszorú? Kell, hogy te koszorút vigyél
+valakinek, mikor neked senkid sincs odakinn?!
+
+Melanie. – Tudja, báró úr, ezzel én úgy vagyok, mint a karácsonynyal.
+Karácsonykor, mikor mindenki karácsonyfát állít, gyertyákat gyujtogat és
+ajándékokat oszt szét, nekem olyan furcsa, hogy nincsenek gyermekeim, a
+kiknek én is karácsonyfát állíthatnék és játékokat vehetnék! Azért
+karácsonykor mindig krisztbaumot és ajándékokat küldök a papának meg a
+mamának, mindenfélét vásárlok a cselédeimnek és karácsonyfát állíttatok
+a házmesterné gyerekeinek. Odalenn aztán én is gyertyákat gyujtogatok,
+és nézem, hogy a gyerekek hogyan örvendeznek. És ilyenkor, mindenszentek
+napján, éppen úgy vagyok. Mindenki siet ki a temetőbe; a legszegényebb
+is kiviszi a maga olcsó koszorúját, a gazdagok pedig úgy feldíszítik a
+sírokat, hogy a temető ilyenkor csupa látványosság. Mindenkinek ott kell
+lennie; csak én ne legyek ott?! Milyen szomorú elgondolni, hogy nekem
+még halottaim sincsenek! Pedig nincsenek. A barátnőim kimennek a
+szüleik, a testvéreik, a gyermekeik sírjához; nekem nem voltak
+gyermekeim és testvéreim, a szüleim pedig élnek és házmesterek a
+körúton. De hát igazán ennyire árva legyek?! Nem, hiszen nekem is van
+halottam: a szegény jó Béla bácsi; neki odakünn kell lennie, csak azt
+nem tudom, hogy hol. Hát azért mégis kiviszem a koszorúját; ez
+megkönnyebbíti a lelkemet… így nem érzem magamat olyan elhagyatottnak.
+
+A báró. – És te, a ki olyan kapzsi vagy, nem sajnálsz ötven koronát
+annak a koszorújára, a kinek még a nevét sem tudod?
+
+Melanie. – Már mért sajnálnám?! Tizannyit se sajnálnék, úgy szerettem a
+szegény Béla bácsit! Aztán úgyis a báró úr zsebéből megy, nem az
+enyimből!
+
+
+
+
+XXXIV.  FARSANG A NÁDOR-UTCZÁBAN.
+
+– A hölgyek kis szalonja; délután két óra. Blanka Rejtvényi szerkesztő
+úrral cseveg. Megjelenik: Elza, s nyomban Berzsenyi. –
+
+Elza. – A papa azonnal jön, sőt már itt is van. (Berzsenyi belépett;
+Rejtvényi feláll.)
+
+Berzsenyi. – Értésemre esett, hogy ön szivélyes felszólításomra sietett
+megjelenni. Ezen önzetlen ügybuzgalmát, valamint családom irányában
+tanusított érdekeltségét nem mulaszthatom el megköszönni.
+
+Rejtvényi. – Báró úr, nagyon örülök, ha szolgálatára lehetek.
+
+Berzsenyi. – Leányaim bizonyára felvilágosították önt az ügy
+mibenlétéről. Én a farsang folyamán több zenereggélyt kívánok rendezni,
+az én házamban.
+
+Blanka. – De, papa, eddig úgy volt, hogy a konczerteket nem délelőtt
+vagy délután, hanem este tartjuk meg.
+
+Berzsenyi. – Igen, Blanka leányom helyesen jegyzi meg, hogy a
+reggélyeket este tartjuk meg, kilencztől tizenkettőig bezárólag.
+
+Elza. – Szóval soirée-t akartál mondani, és nem matinée-t.
+
+Berzsenyi. – Ki beszél itt matinéeról? Mondom, hogy a zene-regélés este
+fog folyamatba ejtetni, több különböző alkalommal.
+
+Blanka. – De, papa, kérlek, ezt nem nevezik reggélynek, ezt…
+
+Berzsenyi. – Mit szóltok bele az én szavaimba minduntalan?! Bánom is én,
+akárhogy nevezik!… Ezen dolgok úgy fognak lefolyni, a hogy én nevezem el
+őket. Elég az hozzá, több mulatságot kívánok adni vendégeimnek, az én
+házamban, este, három óráig tartó konczerttel kiegészítve, melyen a
+legjobb és legdrágább művészek annyi zenét regélhetnek vendégeim
+számára, a mennyit akarnak.
+
+Rejtvényi. – Tökéletesen értem, báró úr.
+
+Berzsenyi. – Leányaim kedvéért, a kik engem hiányos nyelvésznek
+ironizálnak, hozzáfűzöm, hogy valóban nem zene-reggélyt akartam mondani,
+hanem zenesegélyt. Segélyezni, pártolni kivánom a zenét, de nem csekély
+arányokban, hanem olyan alakban, hogy míg egyrészt a hazai művészek a
+kellő keresethez juthassanak, másrészt ne legyenek kizárva a versenyből
+a külföldi művészek sem, kik a kellő magasabb színvonalról
+gondoskodnának.
+
+Rejtvényi. – Valóban báró úr, ez nemcsak nagylelkű, hanem egyszersmind
+finom ízlésre valló gondolat!…
+
+Berzsenyi. – Megjegyzem, hogy minden egyes alkalommal meg lesznek híva:
+több miniszter, számos arisztokrata, exczellencziás és méltóságos
+hölgyek, s több más kisebb-nagyobb személyiségek. Úgy, hogy a szereplő
+művészek, a kiket előadás után szivélyesen vendégül is meghívok,
+érintkezésbe juthatnak a legmagasabb személyiségekkel, mi által ujabb
+anyagi előnyben részesülhetnek.
+
+Elza. – De, papa, nem erről van szó…
+
+Berzsenyi. – No, ezt csak úgy közbevetőleg mondom. Arról nincs szó, hogy
+ezt a honoráriumba beszámítanám. És irányeszméül az ön használatára
+megjegyzem, hogy az én házamban költségkimélés nem létezik.
+
+Rejtvényi. – Tudom, báró úr.
+
+Berzsenyi. – Viszont megvárom, hogy az egyes fölléptetett művészek úgy
+legyenek odaállíthatók, hogy ez által soirée-im színvonala semmit se
+szenvedjen.
+
+Rejtvényi. – Ez magától értetődik, báró úr.
+
+Berzsenyi. – Mielőtt azonban a részletekbe bocsájtkoznám, mindenekelőtt
+arra nézve kivánom tanácsát kikérni, hogy hány legyen a száma ezen, a
+farsang folyamán vendégeim részére nyujtandó zene-élvezeteknek? Két
+eszme merült fel erre nézve családom körében. Az egyik eszme az, hogy
+csupán hat soirée legyen a legelőkelőbb külföldi márkákkal; a másik
+eszme pedig az, hogy tizenkét vegyes legyen, oly módon, hogy a jelesebb
+hazai erők is érvényesüléshez jussanak. Én, megvallom, a fölvetett
+eszmék egyikéhez se csatlakozhatom. Az én eszményem az, hogy középütt
+rejlik az igazság, s hogy kilencz zene-estben kell megállapodnom. Mert
+egyrészt csak így kerülhetem el a kicsinyes takarékoskodás látszatát, s
+másrészt így senki se foghatja rám, hogy nem tudom mily mellékczélzatból
+vagyonomat és nagylelkűségemet kívánom fitogtatni.
+
+Rejtvényi. – Föltétlenül a báró úr nézetéhez kell csatlakoznom…
+
+Berzsenyi. – Nagyon örülök, hogy magáévá teszi eszmémet. Annyival
+inkább, mert leányaim már bizonyára tudatták önnel, hogy ez estélyek,
+(vagy nem bánom: soirée-k) rendezését önre óhajtom ruházni. Teszem pedig
+ezt azért, mert ön, mint szerkesztő, járatosabb nálam a különböző
+művészek fölvezetésében, és másodszor, mert ön, mint családomnak
+önzetlen barátja, szivélyesen fogja teljesíteni azt a sok lótás-futást,
+a melyre én koromnál és társadalmi helyzetemnél fogva nem vagyok
+hajlandó.
+
+Rejtvényi. – Nagyon megtisztel, báró úr.
+
+Berzsenyi. – Midőn ehhez még csak azt fűzőm hozzá, hogy én semmit se
+becsülök és semmit se jegyzek meg magamnak annyira, mint az
+önzetlenséget, egyelőre csak köszönettel veszem tudomásul az ön baráti
+szolgálatát.
+
+Rejtvényi. – Ó, kérem!…
+
+Berzsenyi. – Most már nem marad egyéb hátra, mint hogy megismertessem
+önt a főbb irányelvekkel.
+
+Rejtvényi. – Figyelek, báró úr.
+
+Berzsenyi. – Úgy a külföldi kitünőségek, mint a pártolásra érdemes hazai
+erők kiválasztását teljesen önre bizom. Leányaim különben örömest fogják
+tanácscsal segíteni. A magam részéről e tekintetben csak azt az óhajtást
+fejezem ki, hogy az öreg nőket lehetőleg mellőzni sziveskedjék. Nem
+tartom ugyan kizártnak azt a lehetőséget, hogy egy öreg nő sok művészi
+képességet összpontosítson magában, mindamellett tagadhatatlan, hogy egy
+öreg nő visszás benyomást tesz a vendégekre.
+
+Blanka. – De, papa, kérem…
+
+Berzsenyi. – Fiam, ezt én jobban értem, tapasztaltságomnál fogva.
+(Rejtvényihez.) Szóval, e kérésemet különös figyelmébe ajánlom, azzal,
+hogy e szabály alól csakis a legkipróbáltabb külföldi márkák képezhetnek
+kivételt.
+
+Rejtvényi. – Nem felejtem el, báró úr.
+
+Berzsenyi. – A mi már most a zene-anyagot illeti, ennek kiválasztására
+nézve már több az észrevételem. Az irányadó az, hogy első sorban a
+legmagasabb, a legtudományosabb, a legklasszikusabb zenére reflektálok,
+s óhajtásom az, hogy a kilencz est programmja kimerítse mindazt, a mit a
+zeneirodalom mint legfinomabbat, mint első márkát, mint legértékesebbet
+és legdrágábbat produkál. Kivánom, hogy a mi a zene minőségét illeti,
+estélyeimet még a szakavatott hangversenyek se árverezhessék túl.
+
+Rejtvényi. – Értem, báró úr.
+
+Berzsenyi. – Minthogy azonban tapasztalásom szerint a legjobb zenétől a
+vendégek mind elaludnak, estélyeim tarkítása végett vendégeim számára
+némi változatosságról is gondoskodni kívánok, s azért megvárom, hogy a
+programmon a könnyebb zene is, mint pl. Tarara-boom-de-ay, helyet
+találjon…
+
+Blanka. – De papa, az istenért!
+
+Berzsenyi. – Egyébként e végből is leányaimra utalom önt. A végleges
+helybenhagyás őket illeti.
+
+Rejtvényi. – Minden egyes esetben előre beterjesztem a programmot, s
+kifogás esetén…
+
+Berzsenyi. – Mondom, a felügyeletet leányaimra ruházom, mert nekem a
+kották forgatására, s a többi, nincsen időm, koromnál és társadalmi
+helyzetemnél fogva. E pontra nézve még csak azt jegyzem meg, hogy a mi
+személyes izlésemet illeti, kedvenczem: az egyházi zene, s nagyon
+szeretném, ha ön erre súlyt fektetne. Rendkivül lelkesedem például
+azokért a vallásos szellemü dalokért, melyeket annak idején egy olasz
+pap vezetett elő, ha jól emlékszem: a Vigadóban, orgonán vagy cellón,
+már nem tudom, csak a nevére emlékszem, hogy P-vel kezdődött…
+
+Blanka. – A papa talán Perosi műsorára czéloz…
+
+Berzsenyi. – S különösen kedvelem azokat a számokat, a melyeket
+véletlenül ő Szentsége is azzal tüntetett ki, hogy kedvenczeiül
+választotta őket. Erről jut eszembe, hogy a Pester Lloydban az Allerlei
+czím alatt olvastam, hogy ő Szentsége személyesen is foglalkozik
+csekélyebb zeneművek költésével. Ha ezek közül valamelyik felkutatható
+volna, valóban igen kellemes meglepetésemül szolgálna…
+
+Rejtvényi. – Mindent el fogok követni, báró úr…
+
+Berzsenyi. – Még csak egy kérdés volna hátra: az elővezetendő művészek
+anyagi segélyezésének kérdése.
+
+Blanka (Rejtvényihez). – A papa a közreműködő művészek tiszteletdíját
+érti.
+
+Berzsenyi (Blankához). – Mit javítsz engem mindig, mint egy iskolai
+feladatot?! Ha olyan nagyon tisztelem őket, akkor nem adhatok nekik
+díjat, mert az sértés volna; ha pedig kell nekik a díj, akkor mi értelme
+a tiszteletnek?… (Rejtvényihez.) Nem igaz?
+
+Rejtvényi. – Tessék csak a dolgot rám bizni; kellő tapintattal fogom az
+ügyeket elintézni.
+
+Berzsenyi. – Itt kettőt ajánlok az ön figyelmébe. Az első az, hogy a
+külföldi jelesekkel szemben igen óvatosnak kell lenni, mert ezek úgy
+alkudnak, mint a piaczi nők. A másik az, hogy a hazai erőket nem kell
+figyelmen kívül hagyni, de viszont ők ne felejtsék el, hogy azért ők
+csak hazai erők maradnak. A folyamodó művészek terjeszszék elő
+árszabályaikat; majd ki fogom választani közülök az előnyösebbeket. A
+vendégek, legyen ön nyugodt, nem fogják észrevenni a különbséget. Ebből
+láthatja ön, hogy mindent, a mi művészi, önre ruházok, de a pénzügyi
+felügyeletet fentartom magamnak.
+
+Rejtvényi. – Egy lépést se teszek a báró úr helybenhagyása nélkül.
+
+Berzsenyi. – A többit esetről-esetre fogom megjegyezni. Egyelőre közölje
+a jelesebb operai nőkkel, hogy a tarifával mielőbb jelentkezzenek, és
+terjeszszék elő, hogy több pièce-t mily árengedménynyel hajlandók
+szolgáltatni. Határozatomat ön majd tudatni fogja velök.
+
+Blanka. – De, papa, a művésznőkkel szemben…
+
+Berzsenyi (óráját nézi).
+
+Rejtvényi (Blankának a szavába vágva). – Még csak egyet volnék bátor
+kérdezni…
+
+Berzsenyi. – A csekélyebb és úgynevezett művészi részletekre nézve
+tanácskozzék leányaimmal; nekem most dolgom van a juta-gyárban.
+
+
+
+
+XXXV.  A BOHÉMEK.
+
+– Estély Berzsenyiéknél. Fényözön. A lépcsőházban délszaki növényzet.
+Kilenczkor Berzsenyi báró felrakja összes rendjeleit, s az inasok
+fölhúzzák fehér keztyűiket. Féltizkor megjelenik az első bouton;
+nyomában Golkonda egész gyémánttermése. Tiz óra tájban, mikor a
+szinháznak vége, bevonulnak a Bohémek: Schaunard, a nagy zenész, Marcel,
+a nagy festő, Rodolphe, a nagy költő, Colline, a nagy bölcsész, és
+Auguszt, a nagy művész. Az előcsarnokban az inasok lesegítik a Bohémek
+felöltőit; minthogy a felöltők akasztó-szalagja el van szakadva,
+Colline, a nagy bölcsész, egy szobaleányt hivat. Katicza sietve jő, s
+megkezdi az akasztószalagok felvarrását. A Bohémek ekközben felvonulnak
+a hallba. A hallban: –
+
+Schaunard, a nagy zenész. – A kérdés az, hogy minő a puttyogós bor?
+
+Arthur, a főkomornyik. – A nagyságos úrnak tréfálni méltóztatik. Csak
+nem gondolja, hogy a báró úr »Talizmán«-nal sérti meg a vendégeit?
+
+Marcel, a nagy festő. – E fiú művelt s tudja, hogy az ital
+Francziaországban kezdődik.
+
+Schaunard, a nagy zenész. – Csakhogy én a fanyar pezsgőt nem szeretem.
+Én csak Moët et Chandon-t iszom.
+
+Arthur. – Hat különböző márka áll Nagyságod rendelkezésére, mindenféle
+fajtából. Édes, sec, demi sec, vin brut. A márkák: Moët & Chandon,
+Irroy, Pommery & Greno, Georges Goulet, J. Mumm, Heidsieck.
+
+Marcel. – Nekem mindig Heidsieck sec-et hordjon. Jó lesz, ha félre tesz
+számomra három üveggel. Dugja el a kis fehér szalonban a nagy állótükör
+mögé.
+
+Rodolphe, a nagy költő. – És mi van a pántlikás szivarokkal? Hol vannak
+a pántlikás szivarok?
+
+Arthur. – Még vacsora előtt parancsolja Nagyságod a havannát?
+
+Rodolphe. – Nem, egyelőre csak egy skatulya czigarettát adjon. Egy vagy
+két pakli »Szfinx és Obeliszk«-et.
+
+Colline, a nagy bölcsész. – Én nem itt szívom el a szivart, hanem
+odahaza. Csomagoljanak be egy ötven darabos skatulyát a nagy
+Menendez-ekből.
+
+Schaunard. – De hol van a menu? Lássuk a menut!
+
+Colline. – Engem föltétlenül olyanok közé ültessen, a kik nem esznek
+osztrigát, mert én a szomszédaim osztrigáit is meg szoktam enni.
+
+Arthur. – Nagyságod Csalavéri Torkos Frigyesné ő méltósága és Naphegyi
+Tinka ő nagysága között fog ülni.
+
+Colline. – Nekem nem kell hölgy, nekem osztriga kell. Cserélje meg a
+kártyákat s ültessen engem a szélütött főapát mellé; az nem eszik
+osztrigát.
+
+Marcel. – Engem öreg hölgyek közé ültessen, mert a fiatalok szeretik
+kiszolgáltatni magukat, és én nem azért jövök ide, hogy imádkozzak és
+dolgozzak.
+
+Rodolphe. – Én mellém fiatal és kövér asszonyokat jelöljön ki, jól
+dekolletálva. Ez nekem étvágyat csinál.
+
+Schaunard. – A fődolog az, hogy a kocsik megvárjanak bennünket; nem úgy,
+mint a multkor. A fenének van kedve gyalog kutyagolni haza a pokolba,
+mikor az ember a pukkadásig tele pakolta magát.
+
+Colline. – A legnagyobb ostobaság az, hogy a mikor az ember ehetik,
+ihatik, a mennyit akar, a szobalányok nem ülhetnek az asztalhoz.
+
+Auguszt, a nagy művész (a ki eddig némán tekintett maga elé). – Nos?
+
+Arthur. – Tessék?
+
+Auguszt (fagyos ábrázattal). – Nos?
+
+Arthur. – Parancsol Nagyságod?
+
+Auguszt. – Nos? A csekk?
+
+Arthur. – Miféle csekk?
+
+Auguszt. – Vagy talán azt hiszi a gazdája, hogy én az ő szép szeméért
+jöttem ide? És hogyha megetet és megitat, akkor én ingyen fogok
+monológokat előadni? Engem nem lehet inggombokkal lefőzni! Hol van a
+csekk? The money, l’argent, das Geld? Las millreis, soldi, baksis,
+penyaz?
+
+Arthur. – Holnap reggel Nagyságod lakásán lesz.
+
+Auguszt. – Holnap? A holnap az istené! De jól van, nem bánom, most az
+egyszer. Jövőre azonban tanuljanak modort. A modor az, hogy az ember
+mindenekelőtt átnyujtja a csekket.
+
+(A vendégek átsétálnak a nagy terembe. Harmadfél órai szünet.
+Éjféltájban a hall ujra benépesül. Megjelennek: Berzsenyi Blanka és
+Elza, hédervári Hirschler Zelma, Héthársyné, Gabnaffy Ariadne és Nyuszi,
+Várai-Fejér Nandine és Piczu, Soroksáry Miska gróf, Csalavéri Torkos
+Frigyesné, Pschutt Tilda, Beteg Puszi, Bertalan Dóri, Várföldi Sebő, a
+Hunhegyi-család, Grünspan Berczi, a Gabnaffy-fiúk, Szilárdffyék,
+Berzsenyi Zoltán, Hirsényi Nándi, Rejtvényi Elek, még igen sok hölgy és
+úr s végűl a bohémek.)
+
+Csalavéri Torkosné (Rodolphehoz). – Nagyon örülök, hogy végre
+megismerkedhettem egy szellemes emberrel; mindig kiváncsi voltam rá,
+hogy egy szellemes ember hogyan öltözködik és milyen magaviseletet
+tanusít a magánéletben. Mondjon, kérem, hamar valami szellemességet,
+mert égek a vágytól önön mulathatni!
+
+Rodolphe. – Valóban, asszonyom… (összefüggéstelen szavakat hebeg.)
+
+Colline. – A szellemességről jut eszembe, hogy hallottam ma egy igen
+sikerült anekdotát. Volt egyszer egy kis fiú, a ki mindig együtt aludt a
+szüleivel…
+
+Rodolphe. (Schaunardhoz). – Dobjátok ki ezt a vízilovat. (Collinet
+eltávolítják és biztonságba helyezik.)
+
+Gabnaffy Nyuszi (Marcelhez). – Ó, én Musette kisasszonyt nagyon jól
+ismerem! Sokat hallok róla a szabónémtól; különben egyforma a
+derékbőségünk.
+
+Auguszt (Várai Fejér Piczuhoz). – Ezt a monológot elő fogom adni
+magának, ha majd asszony lesz.
+
+Piczu. – Akkor már nem fog érdekelni. A legszebb monológnál is szebben
+beszél a tett.
+
+Hirsényi Nándi. – Jön a boston! Jön a boston!
+
+Rejtvényi (Blankához halkan). – Ha csak egy fordulót tesz a gróffal,
+engem nem lát többet!
+
+(A vendégek átszállingóznak a tánczterembe. A szin üres marad. Egy
+félórai szünet. Megjelennek: Berzsenyi báró, Csalavéri Torkos és Várai
+Fejér.)
+
+Berzsenyi. – Én csak egyet ismerek közülök, ezt a Rejtélyi Sándort. Igen
+szakavatott fiú, de tőlem nyugodtan kitörheti a nyakát.
+
+Csalavéri Torkos. – Akkor hát mért hívod meg őket?
+
+Berzsenyi. – Először: nem hívom meg őket. Másodszor: azért hívom meg
+őket, mert ez az asszonyok dolga, nem az enyém. Harmadszor: ti is
+meghívjátok őket. Negyedszer: mert nem akarom, hogy ti azt mondjátok: a
+báróéknál igen unalmas. Ötödször: mert azt gondoltam, hogy tudnak
+czigánykereket vetni, és nem tudnak. Hatodszor: miattam itt épp úgy
+felfordulhatnak, mint másutt. S a mi a fő: én kezdjem meg eltávolítani
+őket?
+
+Csalavéri Torkos. – Te már megteheted.
+
+Berzsenyi. – És te?
+
+Csalavéri Torkos. – Rólam azt mondanák, hogy sajnálom a bort meg a
+szivart az irodalom és művészettől.
+
+Várai Fejér. – Hát bocsáss meg nekem, kedves báró, hogy az előbb majdnem
+megütött a guta, mikor ezt a festészt megpillantottam, de ezt nem fogod
+megtiltani nekem, valahányszor ilyen egyének tolulnak elém.
+
+Berzsenyi. – Kérlek, kérlek, a mint parancsolod. De igazán nem értem,
+miért ügyelsz föl ilyen selejtes vendégekre.
+
+Várai Fejér. – Ha tudomásodra hozom, hogy ez a festész mint vejem
+kivánna szerepelni, azonnal érteni fogsz engemet. Ez a személy ma pofát
+vett magának megkérni tőlem a Piczut!
+
+Berzsenyi. – És ez komoly?
+
+Csalavéri Torkos. – Na hát ez igazán hallatlan!
+
+Berzsenyi. – Nem tudom magam elé helyezni, hogy így legyen.
+
+Várai Fejér. – De hát mit akarnak még ezek az emberek? A vacsorát,
+pezsgőt, szivart akarjátok, jó; és hogy ne sokat társalogjunk, én
+belátok egy adag vidám koldulást, velem lehet beszélni. De a lányomat
+elvenni feleségül! – ez már mégis csak szemtelenség!
+
+Csalavéri Torkos. – Én ebben egészen otthon vagyok. Nálam is ismeretes
+egy ilyen alak; sőt teljesen befészkelte magát házamban, mert az
+asszonyokkal ilyes ügyekben nem lehet komolyan értekezni. Először
+ellopta a feleségemtől szerelemből az összes zsebkendőket; azután az
+asszony mindenféle foulard-okat és selyemkendőket ajándékozott neki,
+hogy meg ne hűljön, úgy, hogy mikor nem találtam meg mindjárt a
+törülközőt, azt kellett hinnem, hogy ez az alak vitte el. És most végül
+ez az alak folyton ide-oda küldözgeti az inasaimat, úgy, hogy ha énnekem
+szükségem van valamire, mehetek magam!
+
+Várai Fejér. – Eh, ha csak a feleségemről volna szó!… De a leányomat
+akarja feleségül venni, a leányomat!
+
+Berzsenyi. – És aztán… fiatalság: bolondság… az ember, jól van, nem
+bánom, be tud látni egy kis időtöltést…
+
+Várai Fejér. – De ő nem az ő idejét akarja tölteni, hanem el akarja
+venni az én pénzemet! Reggel megiszsza a kávét, délben megeszi az
+ebédet, és így tovább, à la bonne heure, miattam legyen úgy. De hogy
+este, miután már minden egyebet befalt, lenyelt, zsebrevágott, el akarja
+venni tőlem a leányt, a hozományt, és mindent, a mit egy hosszú életen
+át előállítottam!…
+
+Berzsenyi. – És ezek bohémeknek nevezik magukat!
+
+Csalavéri Torkos. – Kétségtelenül a cseh körzőtől… Tessék, megint itt
+vannak!
+
+Várai Fejér. – Azért nem kell szólni az illetőnek. Ilyen mindenre képes
+embernek inkább elnyelem az egészet.
+
+Csalavéri Torkos. – Legalább kipanaszoltuk magunkat.
+
+(A nagy társaság újra bevonul a hallba.)
+
+Mind. – A monológot! Halljuk a monológot!
+
+Hirsényi Nándi. – Tisztelt Társulat! Auguszt, a nagy művész, elő fogja
+adni Rodolphenak, a nagy költőnek, ez alkalomra írott monológját.
+
+Sokan. – Éljen! Éljen!
+
+Auguszt. – Hölgyeim, uraim! »A tolvaj szarka« Rodolphetól!
+
+Mind. – Halljuk! Halljuk! (Helyet foglalnak. Várai Fejér, Csalavéri
+Torkos és Berzsenyi el a balfenéken.)
+
+
+
+
+XXXVI.  BERZSENYIÉK NYARALNAK.
+
+– A karlsbadi »Savoy Westend Hôtel« legszebb termében. Esti tíz óra.
+Békásmegyeri Berzsenyi Jacques báró és leánya: Blanka bárókisasszony
+terített asztal mellett ülnek, vacsora után. Blanka ujságot olvas; a
+báró szivarra gyujt és gondolataiba mélyed. –
+
+A báró (magában). – Ha egy hajszállal elhibázom és egy czollal erősebben
+meghajtom magam, mint a tapintat kijelöli, a sah azt fogja mondani: »Ez
+a báró finom ember, de mégis csak meglátszik rajta, hogy alulról
+küzdötte fel magát a magasba, mert a dereka nincs egyenesre
+kiszoktatva.« Ha pontosan kimért és hanyagul hűvös vagyok, a sah így fog
+szólni magában: »Ez a báró megbízható férfi, de úgy néz ki, mintha
+nyársat nyelt volna. Úgy jön nekem elő, mint a ki csak azért gőgös, hogy
+ne látszassék közrendűnek és alázatosnak.« Ha fidélis vagyok, a sah azt
+mondhatja: »Ez a báró jó fiú és kellemes udvaroncz, de nem lehetett
+valami magasan elsőrendű nevelése, mert nem tudja, hogy meddig lehet a
+nagyurakkal komázó hangot használni.« Ha tartózkodó vagyok, a sah le fog
+nézni és azt jegyezheti meg rólam: »A báró derék ember, de ha egyszer
+egy államfővel van dolga, a szokatlanságtól és az örvendetes ijedtségtől
+alig tud lélekzethez jutni.« Ha egy krajczárral több borravalót adok
+jelenléte alkalmával, mint az ízlés és finom viseletű kényelem kiutalja,
+a sah mosolyogni fog rajtam és azt az aperszüt fogja tenni a kiséret
+előtt: »A báró méltányos főur, de mint _von Pike auf_ ember egy kicsit
+komikus, a midőn erőködik és nem tudja hova tenni a pénzét.« Ha pedig
+egy krajczárral kevesebbet adok, így gondolkozhatik és bizonyosan
+mokirozni fogja magát rajtam: »A báró eszélyes főnemes, a kiben semmi
+flancz, és nem csodálom, hogy szorgalmával oly magaslatra vitte, de
+azért mégis csak kiüti a fejét a szeg a zsákból.« Az embernek meg kell
+őrülni.
+
+Blanka (leteszi az ujságot). – Papa!
+
+A báró (felriad). – Mi az? Mit mondtál?
+
+Blanka. – Te még most se tetted le a rendjeleidet?
+
+A báró. – Ejnye, be furcsa vagy! Csak nem fogom szégyellni a
+rendjeleimet?!
+
+Blanka. – Szégyellni, persze hogy nem, de családi souper alkalmával nem
+szokás feltenni a rendjeleket…
+
+A báró (egyre boszúsabban). – Te igen jól tudod, hogy nem a souper
+alkalmával tettem fel, mert bárha ma a csirke fogja tanítani a tyúkot,
+azt kioktatás nélkül is tudom, hogy ha én a leányommal akarok
+vacsorázni, ehhez nem szükségesek a rendjelek. És ha te véletlenül nem
+mondod, hogy fel kellene próbálni, nekem talán eszembe se jut úgy a
+vitézségi érem, mint az oroszlán-rend.
+
+Blanka. – Felpróbálni felpróbálja az ember, de remélem, csak nem akarod
+viselni?
+
+A báró. – Hát mire való a rendjel, ha nem arra, hogy viseljék?! Különben
+megnyugtathatlak, ismerem családomnak szeczessziós és mindent gúnyoló
+eszmeirányzatát, és egy pillanatig se foglalkoztam azzal a gondolattal,
+hogy a kitüntetéseket állandóan viselni fogom, bárha én nem úgy
+gondolkozom, mint némelyek, és abban, hogy fejedelmi barátom: a sah ő
+felsége engem legnagyobb érdemrendeivel tüntet ki, abban én, egyszerű
+gondolkozású ember, nem találok semmi restelni valót.
+
+Blanka. – De, papa, kérlek, én csak arra akartalak figyelmeztetni, hogy
+családi körben nem szokásos rendjelekkel vacsorálni, és ha a pinczérek
+folyton a vitézségi éremmel látnak…
+
+A báró. – Én figyelmeztetés nélkül is tudok annyit a savoir vivre-ből,
+mert folyton leczkéket veszek a baronesz leányomtól, hogy ha az ember
+például egy uszónadrágban a tengerbe megy fürödni, akkor az ordókat nem
+kell feltenni. De mivel már úgy fordult a szóbeszéd, hogy fel kellene
+próbálni, hát felpróbáltam, érdeklődésből, hogy a szines szalag és arany
+mint állanak a fekete ruhán? És ha már felpróbáltam, mert nem értem,
+hogy mért ne próbálhattam volna fel, hát rajtam van, punktum, akár
+tetszik ez a pinczéreknek, akár nem.
+
+Blanka. – Papa, kérlek, ne haragudjál, nem akartalak megboszantani, csak
+éppen azt akartam mondani, hogy ha a pinczérek látják rajtad ilyenkor, a
+mikor bizalmas körben vacsorálsz, elfecsegik, és az emberek azt fogják
+képzelni, hogy valami nagyra vagy vele.
+
+A báró. – Ezt senki se fogja képzelni rólam, a kiről mindenki tudja,
+hogy milyen egyszerű és egyenes gondolkozású ember vagyok. És ha már
+erről beszélünk, megmondhatom neked, hogy én az ilyenre nem adok semmit,
+mert szerintem nem a rendjel különbözteti meg az embereket egymástól,
+hanem a szívjóság. Én nem arra vagyok büszke, hogy számos rendjeleim
+vannak a legelőkelőbb udvaroktól, a szerb és más kitüntetésekről nem
+beszélve, hanem arra, hogy mindenki azt fogja mondani, akárkit kérdezel
+meg felőlem, hogy a nevezett Berzsenyi, akárhogyan eszi a halat, késsel
+vagy villával, de egyszerű, jó ember. Vagy talán családom szeczessziós
+nézetei szerint én csak egy pöffeszkedő grand seigneur vagyok, de nem
+egyszerű, jó ember?
+
+Blanka. – Ó papa, azt tudja mindenki, hogy te a legjobb ember vagy a
+világon, arany szívű, mintája a tisztességnek és az egyéni
+korrektségnek, a ki soha senkinek nem vétett, soha senkit meg nem
+károsított, és mindenkivel csak jót tesz, a ki a közelébe jutott, de…
+
+A báró. – Nos, ha jó ember vagyok rendjelek nélkül, akkor jó ember
+vagyok rendjelekkel is. Nem értem, hogy ez a jelentéktelen, bár csinos
+szalag és érem mit változtatna a jellememen. Maradok, a ki voltam. Hogy
+aztán a pinczérek miket fecsegnek össze-vissza, az az ő dolguk. Mit
+nekem az ő fecsegésök? Az ő fecsegésök az én jellememen nem változtat,
+és végre is, csak nem fogom megsérteni a sahot, a ki engem barátságára
+méltat és kitüntetésekkel halmoz el, és nem fogom éretlen gyerkőcz
+módjára eldobni az oroszlánrendet és a vitézségi érmet, melyekben ő csak
+a legjelesebbeket részesíti?!
+
+Blanka. – Ebben tévedsz, mert a sah éppen nem fösvénykedik az ordóival.
+Éppen most olvasom az ujságban, hogy egy ötesztendős főherczegnek is
+megküldte a vitézségi érmet.
+
+A báró. – No látod, hogy kívülem csak főherczegek kapják meg!
+
+Blanka. – Nem érted, papa? Vitézségi érem egy ötéves főherczegnek!
+
+A báró. – Az lehetetlen vagy egyszerűen sajtóhiba. Egy zérus kimaradt a
+főherczeg mellől az ujságban. Annak a főherczegnek, a ki vitézségi érmet
+kapott, legalább ötven esztendősnek kell lennie.
+
+Blanka. – Dehogy! Az ujságban meg van irva az is, hogy a sah azért adta
+a vitézségi érmet a kis főherczegnek, mert ez nem ijedt meg, a mikor a
+katonák lövöldözni kezdtek.
+
+A báró. – Hát tessék, nem mondtam?! A sah tudja, hogy mit csinál. Mit
+gondolsz, mi lesz az én koromban egy olyan főherczegből, a ki már mint
+ötéves gyermek sem fél a csatazsivajtól?! Kinek adjon a sah vitézségi
+érmet, ha nem egy ilyen bátor gyermeknek, a ki a pólyából kilépve
+azonnal megkezdi a katonai pályát?
+
+Blanka. – Kinek adjon, kinek adjon? Mit tudom én! Egy főhadnagynak, a
+kinek az arcza csupa forradás, vagy, nem bánom, egy életmentő
+tűzoltónak, de hogy jön ehhez egy ötéves fiú?
+
+A báró. – Egész jól. Ha a sah vitézségi érmet adna az én könyvelőmnek,
+az Auspitznak, mindenesetre csodálkoznám rajta. Mert Auspitz kitűnő
+ember, de az ő szakmája egészen másutt fekszik. Ellenben így nem
+csodálkozom, mert a tapasztalás is mutatja, hogy a magas családokból
+eredő sarjakkal az a vitézség, mely más jeles férfiaknál hosszú évek,
+kitartás és az előrehaladottabb kor munkája, mint például a keresztviz,
+vele születik.
+
+Blanka. – Mért nem kap vitézségi érmet mindjárt a pólyájában?
+
+A báró. – Gyermekem, te nem tudod, milyen jól beszélsz, mert az ilyen
+esetek sokkal számosabban fordulnak elő, mint gondolnád. Így a
+történelem több kitűnő férfit jegyzett fel, kik ötéves korukban már
+czímzetes hadvezérek és valóságos püspökök voltak és mint ilyenek
+eljegyezték magukat olyan főherczegnőkkel, a kik akkor még meg sem
+születtek. De különben is a vitézségi érem csak egy egyszerű érem, s az
+oroszlánrendet még e jeles fiatal főherczeg se kaphatta meg. És ez
+egészen más.
+
+Blanka. – Megkapták mások. A sah ezt is fűnek-fának osztogatja.
+
+A báró. – Honnan veszed ezt a légből kapott állítást?
+
+Blanka. – Az ujságból, mert benne van az is, hogy a sah igen kitüntetett
+egy budapesti kis fiút, a ki bátran mondta meg papája nevét s a kivel a
+sah leült sakkozni. A fiú és apja erre az oroszlánrendet nyerték.
+
+A báró (összeránczolja homlokát). – Félreértésnek kell rejtőznie ebben
+az ügyben. Egyszerű vitézségi éremről lehetett szó, mert a fiú bátran
+mondta meg, hogy hová való.
+
+Blanka. – Oroszlánrendről van szó, s a sah még azt is megkérdezte volna
+a budapesti úrtól: nem tud-e néhány urat, a kiket a sah szintén az
+oroszlánrenddel tüntetne ki.
+
+A báró (elkomorodva). – Ezt semmit se jelent. Az oroszlánrend a
+vitézségi érem nélkül csak egyszerű udvariassági tény. A kettő együtt,
+ez már egészen más. Ha a sah ki akar tüntetni valamely előkelő egyént, a
+kettőt együtt adja. Vagy megtilthatom talán a sah-nak, mint perzsa
+kitüntetés-tulajdonos, hogy figyelmességet gyakoroljon, lényegtelen
+figyelmességet, melyből az avatatlan ujságok, nem tudom, holmi nagy
+dolgot fujnak fel?
+
+Blanka. – Elég az hozzá, a sah, úgy látszik, boldognak-boldogtalannak
+nyakába akasztja az ordóit. Azért nincs mit dicsekedni se az
+oroszlánrenddel, se a vitézségi éremmel…
+
+A báró (borúsan). – Nem tudom elhinni, hogy a sah, a ki mint
+tapintat-ember valóban hibázhatatlan gentleman, ily módon lejebb akarná
+szállítani saját helyezettjeit. Ez még oly jeles embertől is hiba és
+czélszerűtlen dolog volna, de egyszersmind erkölcsi lehetetlenség, hogy
+így legyen. Nem véled te ezt?
+
+Blanka. – Én azt hiszem, a sah egy nagy humorista, a ki minden
+alkalommal kimutatja, hogy semmit se ad az ordókra, és mulatságból
+mindenkinek kínál, a kinek ez örömet okoz. És ha az ember nem akar
+gyermekekkel és ismeretlen egyénekkel egy kalap alá kerülni, szépen
+megköszöni a kitüntetést és elteszi azonnal a fiókba.
+
+A báró (megdöbbenve). – Csak nem jut eszedbe azt a tanácsot adni nekem,
+hogy mint lopott süveget dugjam el úgy az oroszlánrendet, mint a
+vitézségi érmet?!…
+
+(Megjelennek a báróné és Elza.)
+
+Elza. – Na, örökre sajnálhatjátok, hogy nem jöttetek el! Olyan gyönyörű
+skandalum volt a szinházban, hogy sírtam örömömben!
+
+A báróné. – Képzeljétek ezt a leányt! Pisszegett, fütyölt, lármázott, a
+lábával ütötte a lózsét, és oly neveletlen volt, mint egy klakőr.
+
+Elza. – Még czitromot is dobtam a szinpadra. Az orrára czéloztam a
+rendezőnek, de csak a lábát találtam.
+
+Blanka. – Mi történt?
+
+Elza. – Egy szinész gorombaságokat mondott le a szinpadról. Hogy a
+közönség nem érti őket és hogy ők nem ilyen közönség előtt szoktak
+játszani. Persze lármát csaptunk, és ekkor előkerült a rendező, a ki
+jóvá akarta tenni a dolgot, de még jobban belemászott. Éppen ez kellett
+nekünk. Nosza elő a sípokkal, fütyülőkkel és automobil-jelzőkkel! Soha
+életemben nem nevettem ennyit!
+
+A báró. – Nagyon csodálkozom, hogy egy olyan estén történhetik ilyesmi,
+a mikor az én családom is a szinházban van. Ki eresztette be ezeket a
+szinészeket?
+
+A báróné. – És te ezt nyaralásnak nevezed, Jacques? Mindig jöttél nekem,
+hogy Karlsbad így és úgy, és hogy ez a rangelső hely a világon, és mikor
+aztán mindnyájan ide jövünk pihenni, itt legelőször is a szinészek
+gorombaságokat mondanak a legjobb családok szemébe.
+
+Elza. – Különben a szinészeknek igazuk volt, mert a nézőtér tele volt
+contrefaçon-előkelőségekkel. Az egyik páholyban ott ült a Várai-Fejér
+Nandine, a ki csak akkor boldog, ha a vidéki pasasok összetévesztik a
+gróf Thurzó Bélánéval, mert azt hiszi szegény, hogy ő hasonlít a szőke
+comtesse-hez, és ezért mindig ugyanazt a hajvizet hozatja, a mit a
+grófné. És ez nem elég, hanem még hozzá ki vet rá a földszintről
+birka-szemeket? A Winterstein Aurél, a ki úgy utánozza a Thurzó Bélát, a
+görbe járástól az »Es ist erreicht«-ig, hogy a szegény gróf már nem
+tudja kitalálni, mit csináljon a hajával, hogy ne hasonlítson erre a
+boldogtalan fiúra, a kit még a legjámborabb gebe is ledob a hátáról. Hát
+nem igazuk volt a szinészeknek?
+
+A báró. – A szinészek maradjanak nyugalomban, mikor jó családok is
+vannak a szinházban, és éppen azért holnap vissza fogom őket űzetni
+Berlinbe.
+
+Elza. – Az istenért, papa, ne tégy lépéseket! Hátha még holnap
+megismétlődhetik a heccz!
+
+A báróné. – Az egésznek te vagy az oka, Jacques, mert nem kisértél el
+bennünket a szinházba. Ha a szinészek látták volna, hogy jelen van egy
+idősebb úr is a vitézségi éremmel, semmi se történt volna, mert akkor
+tudják, hogy kikkel van dolguk.
+
+A báró (felvidulva). – Gondolod?
+
+Blanka. – Mama, ne lovagold bele a papát ebbe a vitézségi érembe.
+
+A báróné. – Miért? Olyan katonás külsőt ad neki, mely igen jól áll
+mindenkinek.
+
+Blanka. – Azért még se lehet máskor viselni, csak ünnepies alkalommal.
+
+A báró. – Hát ki akarja máskor viselni?… Persze, ünnepies vagy más
+alkalmakkor mégis csak viseli az ember, mert végre is, a sahot csak nem
+fogom megsérteni?!
+
+Elza. – De, papa, a sah nem törődik vele, hogy mikor teszed fel!
+
+(A báróné és Elza megvacsorálnak. Elza elbeszéli a szinházi botrány
+részleteit.)
+
+A báró (magában). – A leányaim egy kissé gőgösek és ez nem csoda, mert
+az én vérem van bennök. De ezt a dolgot heveskedés nélkül kell megítélni
+és egy idősebb embernek az ilyen ügyekben már jobb itélete van.
+Mindenesetre meg fogom választani az alkalmakat, de ma este még nem
+teszem le, mert mért ne viselhetném a hálószobámban, éjjel, a mikor
+senki sem lát?!…
+
+
+
+
+XXXVII.  BERZSENYIÉK A PAPA NÉLKÜL.
+
+– Karlsbadban. Szin: a báróné szalonja a »Savoy Westend Hôtel«-ben. A
+báróné egyedül. De nemsokára jelentkeznek: Blanka és Elza is, a kik a
+vasúti állomásról jönnek, a tizenegy óra huszonegy perczre várt
+gyorsvonat megérkezése után. –
+
+Blanka. – Képzeld mama, a papa még most se jött meg!
+
+Elza. – Határozottan kutya van a kertben.
+
+A báróné. – Szép nyugtalansággal beszélsz kedves atyádról!
+
+Elza. – Én nem nyugtalankodom, én gyanakszom. A papa egy kis
+szalmaözvegységet intrikált ki magának. Nincsen abban szégyen. Előjön ez
+a legjobb családokban is.
+
+Blanka. – És ez a hölgy az édes testvérem volna! (A bárónéhoz:) Mondd,
+te nem nyugtalankodol? Én már oda vagyok az aggodalomtól.
+
+A báróné. – Már nem nyugtalankodom, mert a míg a vasútnál voltatok,
+levelet kaptam tőle. Atyátok nem jön meg se ma, se holnap.
+
+Elza. – Ugy-e, mondtam?
+
+Blanka. – Történt valami?
+
+A báróné. – Igen, történt valami, de még nektek se szabad elmondanom.
+
+Blanka. – Akkor mért kelted fel a kiváncsiságunkat?
+
+Elza. – Ne mondd el, hanem felejtsd kinn a levelet. Bátran megteheted,
+mert ha eldugod, akkor is kézre kerítjük. No, add már ide!
+
+A báróné. – Nem adom oda, hanem fel fogom olvasni. Mert különböző dolgok
+vannak benne s az illő részeket ki fogom hagyni.
+
+Elza. – Az illő részeket hagyd ki, de az illetlen részeket olvasd fel.
+
+Blanka. – Az ember nem tudja, min boszankodjék jobban: azon-e, hogy
+valaki így vicczelődjék, vagy az arczátlanságon.
+
+A báróné. – Ne veszekedjetek, mikor ilyen komoly ügyről van szó. Atyátok
+azt írja, hogy még nektek se tegyek említést a dologról. Csak az én
+tanácsomat kéri. De én nem tudom elszánni magamat se erre, se arra. S ha
+nem fogadok szót atyátoknak, csak azért teszem, hogy halljam a
+véleményteket.
+
+Elza. – Nem fogjuk eltitkolni.
+
+Blanka. – De mi van hát?
+
+A báróné. – Halljátok. (Előveszi Berzsenyi Jacques bárónak egy, nem a
+nyilvánosság számára írt levelét, s olvasni kezdi:) »Bécs, huszonegyedik
+júliusban. Kedves Elizem! Nem mulaszthatom el, hogy Téged egy kellemes
+találkozásról értesítselek, melynek tárgya egy régi jó ismerősünk. Ebből
+meggyőződhetel, hogy tévesen tapogatózol és nem könnyed vérű társaság
+tartóztatott vissza Bécsben«… (Egy pillanatra abbahagyja az olvasást.)
+Ezt nem kellett volna előttetek felolvasnom.
+
+Elza. – No mindegy. Nem vesszük tudomásul.
+
+Blanka. – Csak folytasd.
+
+A báróné (olvas). – Hát »tévesen tapogatózol és nem könnyed vérű
+társaság tartóztatott vissza Bécsben, hanem fontos egyéniségek jöttek
+közbe, kik megakadályozták, hogy Karlsbadba visszatérve, szeretteimhez
+csatlakozhassam.«
+
+Elza. – Ismerem ezt a fontos egyéniséget. A Josefstadti szinháznál van,
+Venust játszsza a »Szép Helená«-ban és paprikaszínűre festi a haját.
+
+Blanka. – Ne légy olyan szemtelen.
+
+A báróné. – Akkor nem olvasom tovább.
+
+Elza. – No, nem szólok többet egy szót se.
+
+A báróné. – Ha megjavulsz, folytatom, de ha még egy aperszüt teszel, ki
+foglak küldeni a szobából. (A levelet nézegeti, hogy megkeresse, hol
+hagyta félbe.) Hol is van csak?… Igen, itt. No hallgassátok. (Olvas):
+»Bizonyosan emlékezni fogsz névről a szeretetreméltó Flórián von
+Blasewitz báróra, monarhiánk pekingi képviselőjére, a ki a boxer-lázadás
+idején nagykövet volt Pekingben és mint ilyen Karlsbadban tartózkodott.
+Ő ugyanis kiváló diplomácziai érzékével előre látta az eseményeket; még
+a német nagykövet meggyilkolása előtt hosszabb ideig tartó szabadságot
+kért egészségének helyreállítása végett, s a Felség egyenes parancsára
+mindenáron vissza akart térni Kinába, ez azonban az akkori zavaros
+viszonyok miatt lehetetlenné vált, és csakugyan nem is tért vissza, csak
+miután a német császár kiküldött katonái táviratilag jelentették, hogy
+Flórián báró egészségével egy időben a rendes diplomácziai viszonyok
+Pekingben helyreállottak.«
+
+Blanka. – Flórián von Blasewitz báró?… Nem emlékszem. Hogy jön ez a
+papához?
+
+A báróné. – Eleinte én se tudtam hová tenni, de aztán eszembe jutott,
+hogy alkalmasint egy karlsbadi ismerős legyen.
+
+Elza. – Halljuk tovább, mi van Flórián báróval?
+
+A báróné (olvas). – »Ezen táviratot Flórián báró Karlsbadban várta meg,
+teljesen nyugodtan, tudván, hogy Rüstig követségi tanácsos élete
+koczkáztatásával is helyesen vezeti a követség ügyeit. Így azon évben
+huzamosabb ideig érintkezhettünk, sőt a következő télen Bécsben is, a
+hová Flórián báró felrándult, hogy a kinai háború következtében
+megrongált egészségének helyreállítására szabadságot kérjen. Azóta
+azonban a szeretetreméltó Flórián báróval csak egy ízben találkozhattam,
+midőn nevezett félévi szabadságidejét mint monarhiánk pekingi követe
+részben a Rivierán, részben Karlsbadban és Bécsben töltötte. Képzelni
+fogod tehát, hogy mindenre gondoltam, csak nem ilyen messze
+foglalatoskodó és ritka vendéget láthatni, és kit látok, midőn az
+Archiduc Charlesból a Kärnthnerstrasséra kilépek? Az első ember, kit
+Bécsben találok, nem más, mint a szeretetreméltó Flórián von Blasewitz
+báró, monarhiánk pekingi képviselője! Azt fogod vélni, hogy egészségének
+helyreállítása végett rándult fel Bécsbe; de tévedsz.«
+
+Blanka. – Hová akar mindez kilyukadni?
+
+A báróné. – Csak hallgasd, majd paff leszel te is. (Olvas): »Ezen
+örvendetes találkozás részleteit a következőkben jegyzem fel számodra:
+
+Flórián báró hivatalos ügyben érkezett Bécsbe. Pekingben ugyanis kolera
+ütvén ki, monarhiánk pekingi képviselője kötelességének tartotta ezt a
+bécsi udvarnak személyesen bejelenteni. Egy követségi futár kiséretében
+indult el, de a futár minden igyekezete mellett sem tudott vele lépést
+tartani, s így történt, hogy monarhiánk pekingi képviselője Pekingből
+Moszkván és Varsón át vasúton tizenkilencz nap alatt, tehát két nappal
+előbb tette meg az utat, mint a monarhia leggyorsabb futárja.«
+
+Elza. – De hisz ez sport és nekem szól!
+
+A báróné. – Ne szólj mindig közbe. (Olvas): »Ezen rendkívüli
+menetsebességet annál inkább méltányolni fogod, mert Flórián báró a
+rendelkezésére álló és gondolom _Utólérhetetlen_ nevezetű hadihajón is
+elindulhatott volna, de attól tartott, hogy a pekingi kolera miatt sok
+időt kell majd a vesztegzárban töltenie s nem akarta, hogy a kolera így
+a vesztegzárra is ráragadjon. Állomását különben teljesen nyugodtan
+bizta sorsára, tudván, hogy Rüstig követségi tanácsos, kit a boxerek
+Flórián báró helyett annak idején megostromoltak és felgyujtottak, élete
+koczkáztatásával is helyesen vezeti a követség ügyeit, noha a báró
+kormányzati bölcseségét nélkülözni kénytelen.
+
+Elza leányom sport-jegyzőkönyvébe vezesse be…
+
+Elza. – No, ugy-e mondom?
+
+A báróné. – Fogsz már hallgatni egyszer? Ez sokkal komolyabb, mint
+gondolod. (Olvas): »Elza leányom sport jegyzőkönyvébe vezesse be, hogy
+Flórián báró ezen gyors menetelésével világ-rikordot teremtett.
+Gyorsfutár tudniillik már futott ily gyorsan, bár sokkal kisebb
+távolságra, bizonyos Zalánról is följegyeznek ilyesmit, tehát, mondom,
+gyorsfutár már futott így, de nagykövet még soha.«
+
+Elza. – Ormonde se futott így, a század legjobb lova.
+
+A báróné. – Most már neked ki kellene menned a szobából, atyád
+rendelkezése szerint. Hallgasd. (Tovább olvassa a levelet): »A következő
+sorokat azonban ne mutasd meg még Elza leányomnak se…
+
+Elza. – Ahá, most jön a tiltott gyümölcs!
+
+A báróné. – … »mert ezt csakis neked sughatom meg. Megjegyzem, hogy
+szerintem a férji hűség«… nem, ez nem nektek való.
+
+Elza. – Előttünk bátran beszélhettek a férji hűségről, mi úgy sem
+hiszünk benne. No lássuk csak. (A báróné háta mögött állva, belenéz a
+levélbe s hangosan olvassa): »Megjegyzem, hogy szerintem a férji hűség
+azt is megköveteli, hogy az ember alkalmilag a csekélyebb jelentőségű
+szószegéstől se riadjon vissza.« No ennyit még el tudok képzelni a férji
+hűségből.
+
+A báróné. – Mindig kizavarsz engem a sodorból. Blanka is itt van talán,
+mi? és akkor mért háborgatsz bennünket? (Olvas): »Elég az hozzá, a
+szeretetreméltó Flórián báró bizalmasan megsugta nekem, hogy már nem
+igen birja az állásával járó sok idegrontó munkát és pihenést nem ismerő
+fáradságot. Kina égalja se tesz jót neki, úgy hogy minden nap, mit
+Kinában tölt annyit ront egészségén, a mennyit félévi európai üdüléssel
+kénytelen és alig képes helyrepótolni. Kiszámította nekem, hogy
+egészségének teljes helyreállítása végett nyolczszázharminczhét és három
+negyedévi európai pihenésre volna szüksége.
+
+Ez okból komolyan foglalkozik azon gondolattal, hogy ha a kolera és a
+lázadások Kinában napirenden maradnak, vissza fog vonulni azon
+rendelkezési állománynak nevezett elsődleges nyugalomba, melyet sok évi
+szakadatlan, veszélyekben és viszontagságokban gazdag, ernyedetlen
+munkával és egészségtelen égalji fáradalmakkal oly jól kiérdemelt.
+Megsugta továbbá, hogy bár Rüstig követségi tanácsos iránt
+megelégedéssel és elismeréssel kell viseltetnie, fölötte díszes és
+előkelőséget követelő állásról lévén szó, utódjául engem óhajtana
+ajánlani.«
+
+Blanka. – Ah!
+
+Elza. – No ezt nem vártam.
+
+A báróné. – No, ugy-e? (olvas): »Írd meg nekem express-levélben: mit
+szólsz ehhez? Végre is a nagykövetség oly díszes állás, melyet megszünte
+után is mindig javára írnak az embernek.
+
+Nb. Sok munkával, koromnak megfelelően nem járna, mert Rüstig mindent
+elvégezne helyettem és Kinába csak egyszer kellene elmenni, bemutatkozás
+czéljából, azután az évet mint monarhiánk pekingi képviselője
+Karlsbadban, Bécsben és a Rivierán tölteném.
+
+Felelj gyorsan habozó férjednek egy szöggel a fejében. Mindenkit a
+családból csókol sírig hű férjed és azután is: Zsaki báró.« Na hát mit
+szóltok hozzá?
+
+Blanka. – Nagykövetnek lenni, de hisz ez gyönyörű! Ha aztán valami nem
+tetszik, az ember mindig visszaléphet.
+
+A báróné. – Igen, de a fáradságos út! Egyszer mégis csak el kellene
+menni Kinába.
+
+Blanka. – Az út is nagyon szép volna. Egy egészen más világ… a sárga
+ember… a tea-ültetvények…
+
+A báróné. – Igen, de a kolera, meg a lázadók!… Én már öreg vagyok, én
+már nem szeretnék meghalni. (Elzához.) No és te, mit szólsz hozzá?
+
+Elza. – Én a mellett vagyok, hogy igent kell mondani. Ez kötelesség.
+Mert a személyváltozás már nagyon előnyére válnék a monarhiának… igen, a
+monarhiának még ez is előnyére válnék. (Mind a hárman elhallgatnak és
+elmélyednek gondolataikba.)
+
+
+
+
+XXXVIII.  ISCHLBEN.
+
+– Történik: Witlaf-Hohenthurm herczeg ischli villájában. Szereplők:
+Witlaf-Hohenthurm Siegwart herczeg, az Urakháza tagja. Shamyl-Boleslav
+herczeg, a száműzött Shamyl-Alexis, cserkesz herczeg fia. Békásmegyeri
+és berzsenyi Berzsenyi Jacques báró. Tedeschi, műtárgy- és
+régiség-kereskedő. A villa erkélyén. A szereplők egy négyszögletű
+kártyaasztal körül ülnek. Siegwart herczeg és Shamyl herczeg
+tolókocsikban. Az előbbi automobiljából bukott ki és kitörte a lábát. Az
+utóbbi a lóról esett le és egy tejeskocsi ment keresztül a baloldalán.
+Filléres alsóst játszanak. Alant a Traun sebesen hömpölyög. –
+
+Berzsenyi (a ki fölvette »eredeti makk«-ra). – Vonok, tercz, kassza,
+tous les trois, ultimo.
+
+Tedeschi. – Vonok, kvárt, kontra játék, kontra kassza, kontra tous les
+trois, kontra ultimo.
+
+Berzsenyi. – Vonok felsők.
+
+Tedeschi. – Vonok ászok.
+
+(Kijátszszák a pártit; Berzsenyi mindent elveszít.)
+
+Berzsenyi (harminczöt esztendő óta nem volt ilyen dühös). – Ön a
+legsajnálatosabb együgyű, a kit valaha az életben láttam.
+
+Tedeschi (nevet). – A ki veszít, az haragszik. Mért nem vigyázott
+jobban? A tous les trois-t és az ultimót megcsinálhatta volna.
+
+Berzsenyi. – Ön akar engem tanítani kártyázni, ön? Akkor korábban reggel
+keljen fel.
+
+Tedeschi. – Az igazság az, hogy önnek egyetlenegy fogalma sincsen a
+játékról.
+
+Berzsenyi. – Először önt még akkor fehérneműbe csavarták, a mikor én,
+mint felnőtt férfi, reggeltől estig alsóztam…
+
+Tedeschi. – Paperlapapp.
+
+Berzsenyi. – És másodszor, hogy merészli ön velem ilyen hangnemben
+beszélni? Akarja, hogy megmondjam a véleményemet? Ön egy közönséges
+pudli-ugró!
+
+Tedeschi (akkorát ugrik, mintha nyomban keresztül akarná vetni magát a
+pudlin). – Báró úr, mérsékelje magát, mert én tréfaértő ember vagyok és
+magam is tréfacsináló, de tréfa ide, tréfa oda, vannak dolgok, a
+melyekre nézve kikérem magamnak…
+
+Berzsenyi. – Úgy nézek én ki, mint a ki tréfál? Én csak magamhoz hasonló
+komoly egyénekkel szoktam tréfálni és nem fogom eltűrni, hogy egy
+közönséges rőfös…
+
+Siegwart herczeg. – De uraim!
+
+Shamyl herczeg. – Hagyják már abba, és folytassuk a játékot.
+
+Tedeschi. – Jegyezze meg magának…
+
+Berzsenyi. – Én nem jegyzek meg magamnak semmit, hanem még egyszer azt
+mondom, hogy egy életen át pacczolni és egy véletlen disznóban
+froczlirozni egy korban és mindenben rangelsőbb embert, ez egy egészen
+közönséges szatócs-tempó.
+
+Tedeschi. – Én pedig azt mondom, hogy ha ön a rőföst nem vonja vissza…
+
+Berzsenyi. – Azt mondtam, hogy rőfös? Na hát ezt rosszul mondtam. Ön még
+csak nem is rőfös; ön egy speczeráj.
+
+Siegwart herczeg. – De uraim!
+
+Shamyl herczeg. – Uraim, hagyják abba! Folytassuk a játékot.
+
+Tedeschi. – Mindenki átláthatja, hogy efféle állításokat nem hagyhatok
+rajtam száradni. Valaki, a ki jelen volna, azt találná képzelni, hogy én
+csakugyan… (Megborzong.)
+
+Berzsenyi. – Siegwart, te hagyj engem békében. Te azt igen jól tudod,
+hogy én nem vagyok az az ember, a ki leczkéket hagy magának adni egy
+krajzlertől.
+
+Tedeschi (tombolva). – Krajzler! Ki a krajzler? Ki lát itt krajzlert?
+Hogy merészli ön engem krajzlernek nevezni?
+
+Siegwart. – De uraim!
+
+Shamyl (Berzsenyihez). – Tényleg ő nem froczlirozta önt, s ha ön le fog
+csillapodni…
+
+Berzsenyi. – Én nem fogok lecsillapodni. Én szabadelvű ember vagyok és a
+rangkülönbségekre nem adok semmit, mert szerintem a születésnél sokkal
+fontosabbak az érdemek, és azért nekem sem egy született
+csillagkeresztes nő nem a Dalai Láma, sem ellenkezőleg nem fogom lenézni
+a templomszegény embert, a ki rangban mélyen alattam áll, mivel
+szívjóság lehet benne, és ebben mindnyájan emberek vagyunk. De viszont
+nem fogom magamat kinevettetni, hogy minden boltossal úgy legyek, mint
+fivér és malacz.
+
+Tedeschi. – Na hát ez már mégis sok!
+
+Siegwart. – De Jacques, be fogod látni, hogy Tedeschi és egy boltos
+között…
+
+Berzsenyi. – Én tisztelek-becsülök minden kereskedőt, még a legutolsót
+is, mert kis emberekre van szüksége az országnak. És szivesen nyujtok
+kezet nekik, ha a legfelsőbb körökben találkozom velök és itt befogadják
+őket, mert szerintem az egyenlőség azt követeli, hogy az alsóbb rendű
+egyénekkel is jól bánjunk. Más oldalról, ha arról van szó, hogy belőlem
+valaki gúnyt csináljon, hát jól van, ha ez a gúnycsináló ő Szentsége,
+vagy tisztelt barátom, a perzsa sah. De hogy jövök én ahhoz, hogy egy
+ember, a ki ócska vasat árul és öreg szemetet tesz ki a kirakatba, nekem
+holmi olyan tréfákkal jöjjön elő, melyek sem koromnak, sem
+képzettségemnek és társadalmi állásomnak meg nem felelnek?!
+
+Tedeschi. – Báró úr, ön ezekért a sértésekért még számolni fog! (Fölkel,
+elrohan, s a két szerencsétlenül járt partner nem tud utána szaladni.)
+
+Shamyl. – Mondhatom, hogy ön igen igazságtalan volt, nem is szólva
+arról, hogy hármasban igen sokat kell osztani.
+
+Siegwart. – Én nem tudom, Jacques, miket képzelsz. Ez a Tedeschi nem
+speczeráj, hanem a maga nemében első czég az egész világon, és
+ezenkívül, a mi szintén nem megvetendő, tudós ember, kinek tanácsait
+múzeumigazgatók is ki szokták kérni.
+
+Berzsenyi. – Mint tudós ellen semmi ellenvetésem, bár nem értem, hogy
+miféle bölcsészet kell ahhoz, hogy valaki drágábban adjon el egy öreg
+kardot, mely ritka, mint egy gyárból hozottat. A mi ellen kifogásom
+volt, az azon commis voyageur-hang, melyet én már nem fogok megszokni,
+és azt hiszem, ezt te érted, Siegwart, és ön is, fenség.
+
+Shamyl. – Csupán kiélesíteni nem kellett volna a dolgot és odáig
+engedni, hogy affairet csináljon belőle; pedig egy kis jóakarattal pár
+kiegyenlítő szót mondhatott volna neki, miután annyira megsértődött a
+pudliért.
+
+Berzsenyi. – Azt hiszem, a zsibárus inkább kétszer fogja meggondolni a
+dolgot, mint egyszer, mert én már többszörösen elmultam hatvan éves, és
+az én unokaöcsém, a ki huszártiszt a rezervben és most volna alkalma
+először az én sok pénzemért kitüntetni magát és háláját, a mit irántam
+érez, hát ez az én unokaöcsém nem érti a tréfát és tudtommal már több
+izben megfogadta, hogy alkalmilag egy antikvárt úgy meg fog
+tánczoltatni, hogy ez az összes pudlikon keresztül fog ugrani. Különben
+a békesség kedvéért nem bánom, a speczerájt és a rőföst visszavonom, ha
+az egész párti nem gilt, se a kassza és az ultimo.
+
+Siegwart (becsöngeti a komornyikot s néhány sort ír egy névjegyre). –
+Ezt Tedeschi úrnak. (Komornyik el.) Csak azt nem értem, Jacques, hogy
+mért haragszol annyira a kereskedőkre? Úgy tudom, hogy fiatal éveidben
+te magad is kereskedő voltál.
+
+Berzsenyi. – Kereskedő, kereskedő! A mai világban mindenki kereskedő. Az
+egész angol arisztokráczia kereskedő. Én úgy voltam kereskedő, mint a
+norfolki és westminsteri herczegek, a kiknek gyáraik, ipartelepeik és
+kereskedelmi vállalataik vannak. Ebben az értelemben mindenki kereskedő.
+Te is kereskedő vagy, a mikor az erdődből eladod a fákat. Nem tagadom,
+hogy ilyen értelemben én jelentékeny fokig kereskedő voltam. Mondhatnám
+kizárólag kereskedő voltam mindaddig, míg elhatároztam, hogy ezentúl a
+közpályán fogom munkásságomat gyümölcsöztetni a szegények javára. És én
+éppen azért tisztelem a kereskedelmet, mert én tudom, hogy mi a
+kereskedelem. Ezt senki se tudja jobban, mint én, még Auspitz se, az én
+könyvelőm. De engedj meg, egy ilyen értelemben vett kereskedő, meg az
+apró kalmár, a ki a boltajtóig kíséri a vevőt és azt mondja: »Máskor is
+legyen szerencsém« – ez ég és föld. Én tisztelem-becsülöm a kis kalmárt,
+mert én mindenkit tisztelek-becsülök, a ki dolgozik, s a ki kénytelen
+dolgozni, még a mezei munkást is, minthogy ők művelik meg földeinket és
+a kis kalmárok adják el árúinkat, de ha össze akarom téveszteni magamat
+valakivel, csak nem fogom összetéveszteni magamat a kis emberrel és a
+földhöz ragadt mezei munkással?!
+
+Siegwart. – Ebben igazad van. »Király nem lehetek, princzecske nem
+akarok lenni, _Rohan_ vagyok!« Nem igaz?
+
+Berzsenyi. – Igen, ezt akartam mondani.
+
+Shamyl. – No, hála az égnek, itt jön Tedeschi. Úgy emlékszem, ő fog
+osztani. (Tedeschi megjelenik.)
+
+Berzsenyi (fölkel, Tedeschi elé megy, ünnepiesen). – Barátom, a herczeg
+már szíves volt megírni önnek, hogy nem szándékoltam önt megsérteni, s
+hogy a speczerájt és egyéb kereskedelmi czímeket visszavonom. De a velem
+született loyalitással és nyiltszívűséggel ehhez hozzá kell
+függesztenem, hogy felindulásomat annyival inkább sajnálom, mert a
+kereskedelmet távolról sem akartam sérteni, s az ön szakmáját és
+személyét különösen nagyrabecsülöm.
+
+Tedeschi. – Ha semmi sem gilt, akkor nem gilt a parti sem.
+
+Shamyl. – A kérdés csak az, hogy ki fog osztani?
+
+Siegwart. – Spongyát rá, a mi azóta történt. A báró oszt ujra.
+
+Berzsenyi. – Igen, de nekem már abba kellene hagynom a játékot, mert
+Karlsbadban várnak, s az én vonatom egy óra mulva indul. No, miattam! A
+kibékülés örömére ma még itt maradok.
+
+Siegwart. – Éljen!
+
+Berzsenyi. – Csak egy táviratot küldök az enyémeknek. Papirost és
+czeruzát kérek. (A herczeg csönget s a komornyik elhozza a kivánt
+tárgyakat.)
+
+Shamyl. – Addig oszthatna talán másvalaki.
+
+Berzsenyi (ír). – »Baronin Berzsenyi von Békásmegyer. Karlsbad. Hôtel
+Savoy Westend. Politikai tárgyalások végett csak holnap indulhatok.
+Jacques.« (Átadja a telegrammot a komornyiknak.)
+
+Siegwart. – Már ki is osztottam.
+
+A cserkesz. – Passz!
+
+Berzsenyi (fölveszi »eredeti makk«-ra). – Vonok, tercz, kassza, tous les
+trois, ultimo!
+
+Tedeschi. – Azt hiszem, megadhatjuk. (Megadják.)
+
+Berzsenyi (oszt. Tedeschihez). – Éppen arról beszéltünk barátommal, a
+herczeggel, hogy kereskedelem nélkül egy napig se állhatna a világ.
+
+(Tovább játszanak. Alant a Traun habjai sebesen hömpölyögnek tova.)
+
+
+
+
+XXXIX.  BERZSENYIÉK HEGYET MÁSZNAK.
+
+– A Pokol-hegy Menedékházában, kétezerhatszáz méternyire a tenger színe
+fölött. Délután öt óra. Az eső szakad; fönt és alant: fellegek és köd.
+Öt lépésnyire se látni. A Menedékház verandáján három alak: Berzsenyi
+báró, stájer vadásznak öltözve, de puska helyett bundával a vállán, és a
+két bárókisasszony, stájer leány kosztümben, de plaidbe burkolózva. Elza
+fel-alá jár; Blanka, lábtól derékig és nyaktól övig plaidben, a veranda
+kiugróján ül s a ködöt nézi. A báró áll, s szótlanul néz maga elé, olyan
+arczczal, mintha nem értené, hogyan került ide. A vezető és az inasok, a
+kik a kiránduláshoz szükséges holmit hozták, a Menedékház konyháján
+melegszenek; az őr gyermekei kiváncsian nézik az inasok czilindereinek
+fekete selyem rozettáit. Az őr felesége borsó konzerv levest főz a magas
+uraságok számára. Az őr a kályha mellett pipázik és mintha nevetne
+magában. –
+
+Blanka (a ki eddig hallgatag szemlélődött, mély megilletődésében
+felkiált): – Isteni!… Nincs más szó rá, csak az, hogy: isteni!…
+
+Elza (bámulatában megáll). – Hát te mit ádázódol itt?
+
+Blanka. – Nem hozzád szóltam.
+
+Elza. – Talán mégis megmondhatnád, hogy: ki vagy mi legyen »isteni«?!…
+Megint velem méltóztatol foglalkozni?
+
+Blanka. – Hagyj már egyszer békében. Erre a látványra mondtam, hogy
+isteni.
+
+Elza. – Úgy? Az más. Nem gondoltam, hogy te azt látványnak nevezed, ha
+nem látsz semmit. Én ezt vak szürkeségnek nevezem.
+
+Blanka. – Neked nincs érzéked semmi iránt, a mi nagyszerű. Én még nem
+vagyok olyan blazirt, én még gyönyörködöm a természetben. Nézd papa, nem
+gyönyörű ez? Fölöttünk fellegek, alattunk fellegek; köröskörül, fenn,
+lenn, sűrű, vastag köd, mindenütt köd!… Mintha az északi mythológiában
+volnánk!
+
+Elza. – Jobban szeretnék a szobámban lenni, otthon, vagy akár idelenn, a
+hôtelben.
+
+Blanka. – De, ugy-e papa, te élvezed ezt a látványt?
+
+Berzsenyi. – Nem látom a zergét. Hol van a zerge?
+
+Blanka. – A zerge fenn van a csúcson.
+
+Berzsenyi. – Nem értem, hogy ha én feljöhettem kétezerhatszáz
+méternyire, a zerge mért ne jöhetne le, négyszáz méternyire. A zerge
+könnyebben ugrik, mint én, egy megülepedett öreg ember.
+
+Blanka. – Ha nem volna ilyen köd, már bizonyosan láthatnád a zergét.
+Reggel, ha majd kitisztul az idő és feljebb megyünk egy kicsit,
+ugrándozni fog előttünk akárhány.
+
+Berzsenyi. – Gyermekem, ha én délután öt órakor a pápa ő Szentségét
+óhajtom látni, és a kamarás azt mondja nekem: jöjjek holnap reggel, ez
+egészen más. De hogy egy ostoba állat várakoztasson engem, ennek nincs
+értelme. Előre fogom küldeni a vezetőt, és az én legényeimet, hogy
+hajtsák fel az állatokat és vezessenek elő nekem lövésre néhány pár
+zergét, kövéret vagy soványat, az nekem mindegy.
+
+Blanka. – De papa, ebben a szakadó esőben! Aztán meg éjszaka lenne, mire
+felérnének. És a zerge is elbúvik ilyenkor…
+
+Elza. – Nem, papa, a világért se! Egy pillanatig se tudnék aludni, ha
+magunkra maradnánk ezekkel az ismeretlen emberekkel.
+
+Berzsenyi. – Akkor hát mit keresek én idefent a szakadó esőben, ha
+egyetlen egy zerge sincs készen a lövésre?! Nincs zerge, nincs zerge… de
+hogy egyetlen egy zerge sincsen, ez már sok!
+
+Elza. – Már azt magam is szeretném tudni, hogy mit keresünk mi idefenn?
+
+Berzsenyi. – Azt ajánlottátok nekem, hogy a hegymászástól meg fogok
+soványodni. Úgy látom, ellenkezőleg, meg fogok őszülni és kopaszodni,
+míg haza érkezünk, a legcsekélyebb zerge nélkül!…
+
+Blanka. – Ugyan ne zsörtölődjetek! Ki tehet róla, hogy hirtelen rosszra
+vált az idő? Reggel, mikor elindultunk, egy felleg se volt az égen.
+Örüljünk, hogy bőrig nem áztunk. A hogy elkezdett esni, tüstént elértük
+a Menedékházat; mit akartok még egyebet?
+
+Elza. – Ez egyszer éppen nem vagy követelő.
+
+Berzsenyi. – A vezetőnek már reggel figyelmeztetnie kellett volna, hogy
+az idő rosszra fordulhat; egy szakképzett vezetőnek könyv nélkül kell
+tudnia az időjárást. De ez az ember az ő tíz forintjáért a pokol
+fenekébe is elvitt volna bennünket.
+
+Elza. – Bár inkább oda vitt volna, mint ide, onnan talán hamarább haza
+jutnánk. Gyönyörű Nachtlagerünk lesz, mondhatom.
+
+Blanka. – Hja, ilyen helyütt nem csinálnak külön alvótermeket a
+princzesszek számára. Ebbe már bele kell nyugodni, barátom. Mert ha,
+tegyük fel, egy óra mulva el is áll az eső, ma már nem fordulhatunk
+vissza. A csúszós úton, pláne sötétben, minden perczben elesnénk.
+
+Elza. – Még örül neki, a kis kedves!
+
+Berzsenyi. – Ne veszekedjetek. Egy zergevadászat sok bajjal jár; ebben
+Blankának igaza van. Ha zergét vadászni nem volna kunszt, a legelőkelőbb
+egyéniségek nem vadásznának egy ilyen élhetetlen állatra, melynek a húsa
+se jó. Blanka csak abban hibázta el a dolgot, hogy nem a Salvator
+Rainer-jégmezőre mentünk, mert ott, tekintettel a legmagasabb
+uraságokra, bizonyosan éjjel-nappal gondoskodva van zergékről.
+
+Blanka. – Ott ugyan megjártuk volna. Még most is mennénk az esőben, vagy
+előre, vagy vissza, mert a jégmező ezer méterrel magasabban van, mint ez
+a Menedékház. És ott nincs még egy kunyhó se.
+
+Elza. – Kiderül, hogy anyailag gondoskodtál rólunk. Azt tetszett ugyan
+mondanod, hogy három órakor már a csúcson leszünk…
+
+Blanka. – Nem tehetek róla, hogy a papa lassabban jött, mint képzeltem.
+
+Elza. – Hagytuk volna hátra a papát, mi?
+
+Berzsenyi. – Úgy beszéltek rólam, mint egy öreg bőröndről. Tőlem
+mehettetek volna előre; ebben az esetben bizonyosan jutalmazóbban
+vadásztam volna.
+
+Blanka (Elzához). – Egyébként nem tudom, hogy mit kötekedel velem. Ki
+hítt téged?
+
+Elza. – Mi közöd hozzá? Ha nem beszéled agyon a papát, hogy nem tudom
+hány kilót fogsz neki lehozni, engem ugyan invitálhattál volna. De a
+papát nem lehetett rád bízni; felőled bele eshetett volna a legelső
+mélységbe.
+
+Blanka. – Szerencsére te itt vagy és így kint vagyunk a vízből.
+
+Berzsenyi. – Hagyjatok már föl! Ha a zerge meghallja ezt a lármát,
+holnap se mer előbujni.
+
+Blanka. – Már az igaz, csak azért, hogy veszekedjünk, nem volt érdemes
+ide feljönni.
+
+Elza. – Hát ugyan miért volt érdemes? A kilátásért?
+
+Blanka. – Miért jönnek ide mások? Mások is bolondok? Tiz napig itt lenni
+a völgyben, és fel nem jönni a hegyre, nem tenni meg az egész tájék
+leggyönyörűbb partie-ját, a miért a touristák messze földről sereglenek
+ide – igazán nevetséges lett volna. Hisz ha elmondod valakinek, hogy
+Rómában jártál, de a pápát nem láttad, Párisban voltál, de Versailles-ba
+nem mentél ki, Nápolyból jössz, de Sorrento-t nem nézted meg: a szemedbe
+kaczag.
+
+Elza. – Csalódol, ez mind nem olyan nevetséges, mint a te örökös
+félelmed a nevetségességtől. Hogy az ember egész életén át a mások
+gusztusa szerint igazodjék, mitmacholja a másnak való mulatságot, bár
+neki ez nem jelent egyebet, csak kényelmetlenséget, vesződséget és
+boszuságot, lihegjen egész nap, izzadjon és fázzék egyszerre, keresse a
+tüdőgyuladást, gyalogoljon annyit, mint ha robotban csinálná, elfárassza
+magát a gyötrődésig, aztán ne lásson még csak egy sánta kutyát se, csak
+azért, mert ha véletlenül mindezt el találja mulasztani, akadhat valahol
+egy szamár, a ki ezt furcsának találja – van-e ennél nevetségesebb dolog
+a világon?
+
+(Az őr felesége jelenti, hogy a borsó-konzerv-leves elkészült. A magas
+uraságok bemennek az egyik szobába, a hol az asztalt lilásvörös
+abroszszal terítették le tiszteletökre. A három elégületlen iszonyú
+étvágygyal ül le, s a báró a harmadik kanál után kijelenti, hogy soha
+életében nem evett ilyen jó levest. Megeszik továbbá a hazulról hozott s
+utközben még el nem fogyasztott hideg ételeket is – a mi egy félóra
+multán feltünő lelki békét idéz elő. Diner után egy pillanatra
+kikukkantanak a verandára. Az eső már nem ömlik, csak szitál, de arról,
+hogy visszaindulhassanak, nem lehet szó. Felleget se látni többé, csak
+ködöt, vastag ködöt. Beesteledik. A báró a kisasszonyokkal visszamegy a
+rögtönzött ebédlőbe, s kártyát kér az őr feleségétől. A kártya
+megjelenik. A rajta látható fekete zsirrétegről és egyéb nemes patináról
+itélve, még maga Gringenőr készíthette. Azonkívül mindössze harminczegy
+levele van, de szerencsére csak a makknyolczas hiányzik. A báró és
+kisasszonyai filléres alsóst kezdenek játszani. A bárónak soha életében
+nem volt ekkora szerencséje; ezer point-nel előzi meg mindegyik
+partnerét. Ezek persze adósok maradnak. Kilenczkor a báró visszavonul
+alvószobájába. A kisasszonyok együtt alusznak; nemcsak egy szobában,
+hanem egy ágyban is, mert mind a ketten annyira félnek, hogy erre a
+kivételes esetre czélszerűnek látják fegyverszünetet kötni és
+összebújni, hogy egymást bátoríthassák. Éj.)
+
+A báró (mielőtt lefekszik, kipillant az ablakon, hogy meggyőződjék róla,
+vajjon nem tévedt-e a verandára egy hajléktalan zerge. Nem lát egyebet,
+csak a vezető pipájának a tüzét. Körülnéz, hogy a puskáját
+beállították-e a szobájába; a puska csakugyan ott van az egyik sarokban.
+De azért ruhástul fekszik le és sokáig nem tud elaludni. Végre elpihen,
+s azt álmodja, hogy Salvator Rainer főherczeg társaságában a glecscser
+csúcsa felé ugrál, a midőn egyszerre a zergék küldöttsége jelenik meg
+előttük, hajbókolva. Mire fölébred, hat óra. Kinéz. Már nem esik, de az
+idő borúsnak látszik; a ködtől még most is keveset látni. Megpillantja a
+vezetőt, a ki már ismét a verandán pipázik.) – Hé, földi!…
+
+A vezető (mintha egy kérdésre felelne). – Bizony, exczellencziás úr, jó
+lesz sietni, ha szárazon akarnak haza jutni.
+
+A báró. – Hát a csúcs? Mi van a csúcscsal?
+
+A vezető. – A csúcsot most már látni innen, de a csúcson nincsen
+menedékház, még csak egy várta se. A magas uraságoknak bizonyosan
+kellemetlen volna, ha a vihar ott érne utól bennünket.
+
+A báró. – Akkor hát jobb lesz visszafordulni, mi?
+
+A vezető. – Igen, még pedig minél hamarább. Úgy nézem, egy pár óra mulva
+megint esni fog, és meglehet, hogy két napig se tisztul ki az idő.
+
+A báró. – Jól van, jól van. (Magában:) Ez az ember az ő tiz forintjáért
+azt kivánta volna, hogy ki se mozduljunk hazulról. És jöjjenek elő nekem
+még a szegény emberekkel!…
+
+(Kopogtat a kisasszonyok ajtaján, s bekiáltja nekik a rossz ujságot.
+Mire a kisasszonyok felkászolódnak, a reggeli is elkészül. Blanka és
+Elza kávé czíme alatt olyan czikóriát isznak, a melyben van
+borsó-konzerv is, kakaó is, csak éppen kávé nincsen. A báró óvatosabb
+volt, s borsó-konzerv-levest reggelizik. Ezalatt a legények
+becsomagoltak, s a hogy a báró lehörpintette az utolsó kanál levest, már
+meg is indulnak visszafelé, az egész karaván. Egy órai lefelé
+bukdácsolás után a báró odaszól leányainak, hogy szép lassan haladjanak
+előre, mert ő egy kicsit hátramarad. A kisasszonyok megijednek, mert azt
+képzelik, hogy papájok hirtelen rosszul lett. De a báró oly vidám
+titokzatossággal integet nekik, hogy megnyugodnak és engedelmeskednek.
+Alig maradt el a báró, puskadördülés hallatszik.)
+
+Blanka. – A papa zergét lőtt!
+
+Elza. – Majd olyan bolond az a zerge, hogy lejöjjön tisztelegni a
+papához!
+
+Berzsenyi (megjelenik). – Képzeljétek, nem találtam el!
+
+Blanka. – Zerge volt?
+
+Berzsenyi. – Zerge, határozottan zerge. Csak nem is fogok egy kecskére
+lőni! (Halkabban, hogy a magyar inasok ne hallják:) A zergéből egy szó
+se igaz. Csak kilőttem a puskámat. Nem fogom magamat kinevettetni, hogy
+vadászni jöttem és el se sütöttem a fegyvert. Vannak, a kik vadásznak,
+és nem találnak akkor se, ha tiz zerge ugrál előttük. Én, meglehet,
+találtam volna, ha a zerge lejebb jön. Szóval vadásztam. (Mire leérnek a
+hegy aljába, már gyönyörűen süt a nap.)
+
+Elza. – Hát nem méreg ez?!…
+
+Blanka. – Na, nincs szerencsénk, az igaz.
+
+Berzsenyi. – De a borsóleves, az jó volt.
+
+
+
+
+XL.  KERESZTUTON.
+
+– A baden-badeni »Grand Hôtel Bellevue« reggeliző termében. Bősz
+előkelőség; diplomata külsejű és modorú pinczérek. Reggeli kilencz óra.
+Az egész Berzsenyi-család együtt van, az idős angol hölgygyel
+egyetemben, a ki egy kherubhoz hasonlóan, szótlanul ül a kisasszonyok
+között. –
+
+A báróné. – Nem tudom elhatározni magamat.
+
+Blanka. – Én azt hiszem, nem maradhatunk el a gyászszertartásról.
+
+Elza. – Én azt hiszem, a gyászszertartáson senki se fog keresni
+bennünket.
+
+A báró (gondjaiba elmerülve hallgat).
+
+A báróné. – Milyen jól jött volna, ha a gyászeset három vagy négy nappal
+korábban következik be, a mikor még Gmundenben voltunk! A szegény
+herczegnének ez egészen mindegy lett volna, hisz az ő élete már csupa
+szenvedés volt!
+
+Blanka. – Akkor még senki se gyanította, hogy ilyen közel a katasztrófa.
+
+A báróné. – Látjátok, a szívbaj! Így leszek egyszer én is.
+
+Elza. – De, mamuska, neked nincs szervi szívbajod!
+
+A báróné. – Nem azért mondom; tudom, hogy én már idősebb vagyok, semhogy
+meghaljak. De ti nem gondoltok rá: mi történhetnék akkor, ha az én
+szívbajom is oly gyorsan elhatalmasodnék, mint a hogy fiataloknál
+gyakran jön elő. Szegény herczegné! Milyen kegyesen nézett rám még
+tavaly az esplanadeon! Mintha azt mondta volna: »Ennek a jó asszonynak
+is sokat kell szenvednie, már csak koránál fogva is.« Ki gondolta volna
+akkor?!…
+
+Blanka. – Rokonszenveseknek talált bennünket, és határozottan
+kitüntetett, a hol tehette. Egyszer, mikor tenniszeztünk Elzával, öt
+perczig nézte a játékunkat, pedig nem igen szeretett a nagyközönség
+előtt mutatkozni. Egy más alkalommal pedig, mikor a papa
+tiszteletteljesen beköszönt a villába, tisztán hallottam, hogy
+megkérdezte: »Ki legyen ez a jó arczú öreg úr?«
+
+A báróné. – Az idén már okvetetlenül megszólított volna bennünket, ha
+nem olyan nagy beteg, hogy már alig jöhetett ki a szobából. És ki tudja,
+mi történik, ha korábban eszünkbe jut, és már öt hat év óta járunk
+Gmundenbe?!…
+
+Elza (a bárónéhoz). – No, a sleppjét nem hordozhattad volna, még ha a
+legközelebbi környezetébe kerülsz is, mert Gmundenben nincsenek
+reczepcziók.
+
+Blanka. – Miért ne? Fenséges látogatások alkalmával?
+
+Elza. – Vagy például, hogy neked egy kis örömet okozzon, mi?
+
+A báróné. – És az ilyennek meg kell halnia! Egy főherczegnőnek, a kinek
+semmije se hiányzott a világon!… (Szünet.)
+
+A báró (a kin meglátszik, hogy gondolatai másfelé kalandoztak, hirtelen
+megszólal). – Ugy-e, mindig mondtam nektek ezt a _Purdé_t?!… Mikor még
+mint ótvaros kis csikó egyszer rám nézett, mint tulajdonosra, már akkor
+valami azt sugta nekem, hogy ez az értelmes kis állat egykor nagy
+dicsőséget fog hozni a fejemre!…
+
+Elza. – Tudod, papa, tegnap, mikor láttam, hogy a távoszlopnál milyen
+könnyen nyúlik, pedig Sopp még hozzá se nyúlt az ostorhoz, azt hittem,
+hogy a szivemnek meg kell szakadnia a nagy örömtől! No és aztán, mikor
+láttam, hogy canterben jön, és kiabálni kezdtek körülöttem, hogy: »A
+magyar ló!… _Purdé_!… A kilenczes!…« – akkor egyszerre csak elsötétedett
+velem az egész világ, nem láttam semmit, csak azt éreztem, hogy össze
+kell csókolnom mindenkit, a ki a közelembe kerül!…
+
+A báró. – Látjátok, soha se akartátok elhinni nekem, mire képes egy
+telivér, ha az én kezeim közül került ki!
+
+Blanka. – Csak az a kár, hogy olyan kevés magyar volt a versenyen! Ha
+látták volna a pestiek, hogyan csodálták meg _Purdé_t, nemzetiszín
+szalagú koszorújával, az egész kontinensről összesereglett szakértők, a
+legridegebbnek is megdobbant volna a szíve.
+
+Elza. – Hát bizony én nem szégyellem megvallani, hogy mikor verseny után
+a banda rázendített a Rákóczy-indulóra, nekem könny szökött a szemembe a
+hazaszeretettől.
+
+A báró. – Gyerekek, nem fogjátok elhinni, mint hatott rám, öreg emberre,
+az a körülmény, hogy ebben az idegen világban egy huszonnégy óráig
+mindenki és minden csak az én magyar dicsőségemet magasztalja!
+
+Elza. – A propos! Mit adtál a bandának?
+
+A báró. – Száz forintot. Mindenkinek száz forintot adtam.
+
+A báróné. – Így váltakozik öröm és gyász, mint a »Säckingeni trombitás«
+énekli. Tegnap még csupa örömben voltunk; én magam is, bár nem voltam
+jelen, részt vettem veletek, és azt hittem, hogy még csak ma fogok
+igazán örülni, a mikor az ujságok is tele lesznek férjem és a ló
+nevével. De tessék! Közbe jön ez a gyászeset, és most már nem tudok
+örülni annak sem, hogy apátok egy egész lóhosszal legyőzte az egész
+kontinenst.
+
+Blanka. – Nem is illenék valami nagy lármát csapni a győzelemmel, mikor
+a szomszéd nagyherczegséget olyan csapás érte, mely nekünk is gyászunk.
+
+A báró. – Nektek igazatok van és én teljes mértékben osztozom mindabban,
+a mit mondani fogtok. De azért a _Purdé_-bankettet már nem mondhatom le,
+mert még a versenyen élőszóval meghívtam franczia és berlini jelesebb
+kollégáimat. És mit mondanának otthon, ha szó nélkül tovább megyek
+Baden-Badenből az én ezüst sarkantyúmmal? Azt mondanák, hogy ez a
+Berzsenyi egy külföldieskedő magyar, a ki az ő honi lovával egyszerűen
+zsebre vágja a magyar dicsőséget és kozmopolitának adja ki nemcsak
+magát, hanem a lovát is, holott csak ő egyedül az elfajult magyar, akár
+ezüst sarkantyúval, akár a nélkül. Míg ellenben, ha egy áldomást adok,
+melyen kellőképpen kiemelem hazámat, mindenki azt fogja mondani, hogy ez
+a Berzsenyi egy derék, öreg fiú, a ki külföldön is fényt szerez a magyar
+névnek.
+
+Blanka. – A baj csak az, hogy könnyen találkozhatik, a ki azt mondhatja,
+hogy egyszerűen a gyászszertartás elől utaztunk el Gmundenből. Nem értem
+ugyan, hogyan lehet ilyesmit éppen ránk fogni, de rossz és irigy emberek
+mindenütt akadnak. Nagyon jól tudod, hogy bizonyos körökben az efféle
+dolgok iránt nagyon érzékenyek szoktak lenni. No és pláne ha te dáridót
+csapsz, két nappal később, a mit a sajtó siet közhirré tenni!
+
+A báró. – Mit akarsz? Egyszerűen kitépni a szívemet? Hidd el nekem, egy
+öreg embernek, a ki mindig tenyerén hordozta a szívét, hogy a herczegnét
+nálam jobban senki se gyászolja, mert én nemcsak a főherczegnőket
+sajnálom, hanem minden szegény fiatal asszonyt, a ki beteg és meghal.
+Biztosítalak, hogyha én tőlem függne, soha se halna meg senki; erről
+kezeskedem. De mit csináljak a vendégeimmel? És mit feleljek, ha valaki
+azzal vádol, hogy mindig fölfelé nézek, az udvari körökre, és a
+magyarság ügyeit elhanyagolom?!…
+
+Elza. – Akartok egy salamoni itéletet?
+
+Blanka. – Köszönjük, nem kérünk a vicczeidből.
+
+A báró. – Csak hallgassátok meg őt, mert bizonyos vagyok benne, hogy
+eltalálja a szeget a fejemen.
+
+Elza. – Eszem ágában sincs vicczelni. Azt akarom ajánlani, hogy ha olyan
+szükségesnek látjátok, utazzék el a mama Blankával Gmundenbe, mi pedig
+megtartjuk itt a bankettet, szép csöndben, de azért
+fecskefészeklevessel, hogy ne sajnálják a magyart.
+
+A báró. – Hát nem mindig neki van igaza?
+
+A báróné (Elzához). – És a míg megjövünk, addig te egyedül járkálsz itt
+előre, hátra?
+
+Elza (kedvesen mosolyog az angol kisasszonyra). – Az öreg daru velem
+marad.
+
+Blanka. – El ne rontsd, szegényt, azalatt, míg oda leszünk. Attól félek,
+hogy mire visszatérünk, ő is cocotte-nyelven fog társalogni.
+
+A báró. – Hagyj békét a leányomnak. Ennek a leánynak helyén van a feje,
+és a szíve tősgyökeres magyar.
+
+Blanka. – Te úgy beszélsz, papa, mintha a nemzet ügyét kellett volna
+megvédeni az én aulikus érzéseimmel szemben…
+
+A báró. – Nem úgy beszélek, csak mint jó honfi, a ki örül, hogy
+hazájának szolgálatot tehet. Látjátok, gyermekeim, én nem fogom
+előttetek eltitkolni, hogy azelőtt, kora fiatalságomban, nem
+tevékenykedtem eléggé a magyarság érdekeiért. De mikor már vagyont
+szereztem, s a közpályán megismertem kötelességeimet, egészen más ember
+lett belőlem. Most boldog vagyok, ha a magyar névnek itt vagy ott
+dicsőséget szerezhetek. Ezt különbözőképpen lehet elérni; én magyar
+tenyésztésű lovaimmal szolgálom a czélt. De ha személyesen is olyan
+gyorsan tudnék futni, hogy ebből hazánkra fény derülne, akár el fogjátok
+hinni, akár nem, a magyar név dicsőségéért én magam is szaladnék.
+
+
+
+
+XLI.  BERZSENYI HÁZASÍT.
+
+– Melanienál. Berzsenyi báró egy karosszékben. Melanie a karosszék
+előtt, lenn a szőnyegen. Sírdogál és a báró kezét csókolgatja. –
+
+Berzsenyi. – No, no, azért ne pityeregj.
+
+Melanie. – Soha, soha se fogom elfelejteni!… Igazán, mi is lett volna
+belőlem a báró jó szíve nélkül!…
+
+Berzsenyi. – Na, na, szót se érdemel. A mit mondtam, megtartom, ennyi az
+egész. Nem mondtam mindig, hogy ki foglak házasítani? Nohát! Vagy azt
+hitted, hogy éppen a te hozományodon fogom megkezdeni a
+krajczároskodást?!
+
+Melanie. – Ó, nálam senki se tudja jobban, hogy a báró nagylelkű, mint
+egy király!… Vagy mit is beszélek?!… A királyok már nem nagylelkűek,
+csak a mesékben. És én minden nagylelkűséget mesének tartanék, ha a
+bárót nem ismertem volna. Ó, tudom én azt jól!… De mégis!…
+
+Berzsenyi. – Mit mégis? Nem vagyok smuczig, punktum. Azt hiszem, az öreg
+Berzsenyi, egy élet munkája után, már megengedheti magának azt a luxust,
+hogy ne legyen smuczig.
+
+Melanie. – A báró megengedhetné magának azt is, hogy egy cseppet se
+törődjék a szegény Melanieval, különösen mikor ez a Melanie azzal áll
+elő, hogy férjhez akar menni. A báró fölötte áll annak, hogy egyátalán
+foglalkoznia kellene a dologgal. És más a báró helyén, bizony nem is
+törődnék velem. Más egyszerűen azt mondaná: hát, jó leány, le is út, fel
+is út.
+
+Berzsenyi. – Más istállószolga, én pedig az öreg Berzsenyi vagyok.
+
+Melanie. – A báró kivétel mindenben, tudom. De a báró se azért
+nagylelkű, mert grand seigneur. Nagylelkű daczára, hogy grand seigneur,
+mert aranyszíve van. Azért hogy zárkozott természetű vagyok s csak a
+könyveket búvom, ismerem én az életet s keresztüllátok a nagyurakon.
+Emlékszik az Altmünster Irénre, a ki a Teréz-körúton egy gangon lakott
+velem?
+
+Berzsenyi. – Emlékszem. Szép leány volt és sok grófot megevett.
+
+Melanie. – No ez aztán ismerte őket!… Persze, nem kerülhettem ki, hogy
+egyszer-egyszer szóba ne álljak vele. Tudja-e, mi volt minden harmadik
+szava? »Melanie, őrizkedjék a nagyuraktól, mert a nagyurak mind smuczig
+disznók.« Én csak nevettem, mert nekem ugyan nem volt okom panaszra: az
+az egy nagyúr, a kit én ismertem… (hosszasan csókolgatja a báró kezét)…
+de tudom, hogy az Irén durva szavaiban sok életismeret volt.
+
+Berzsenyi. – Annyi igaz, hogy vannak beképzelt mágnások, a kik azt
+hiszik, hogy ha ők minden fillérből nemzetgazdaságot csinálnak, azért ők
+mégis nem tudom kik, mik maradnak. Ebben is különbözni akarnak egy
+modern főúrtól, a kit ők csekélyebbnek itélnek, és a ki mindenesetre
+reprezentálni fog. Nem nevetséges ez? Ha egy modern főúr utánozni akarná
+őket, mint vélik, biztosítalak, már csak neveltségénél fogva is
+canterben le tudná győzni őket a takarékosságban, az ő embertelenségeik
+és ügyetlen fösvénységük nélkül. De hatvanadik évemen túl csak nem fogok
+ebben örömet találni? És látod, mondok neked valamit. Csodálni fogod te
+őket azért, hogy a mikor a paraszttól a krajczárt lealkudják, ők egy
+nagy művön pózolnak és latifundiumot spórolnak össze ivadékaik számára?
+No, én nem fogom csodálni őket. Mert akár így nézem, akár úgy, annyi
+bizonyos, hogy nem azért tesznek így, mert már az őseiknek is nagyon sok
+volt, hanem azért, mert nekik már nincs nagyon sok. És ha ő nekem
+parvenükről beszél maguk közt, én erre nem mondok semmit, de azt
+gondolom, hogy ő azért mégis egy ótvaros.
+
+Melanie. – Éppen azért.
+
+Berzsenyi. – Mit éppen azért?
+
+Melanie. – Minél inkább tisztában vagyok vele, hogy milyen a világ,
+annál inkább habozok… Minél bizonyosabb vagyok benne, hogy a báró az
+egyetlen, ki ilyen nagylelkűségre képes, annál jobban bánt, hogy
+visszaéljek ezzel a páratlan nagylelkűséggel, és elfogadjam ezt a
+nemeslelkű, pazar… (Sír és a báró kezét csókolgatja.)
+
+Berzsenyi. – Bolond vagy? Csak nem fogod kéretni magadat?
+
+Melanie. – Végre is, a báró nem olyan ajándékot kínál nekem, a milyet
+egy barátnőnek szokás adni… Ilyen hozományt egy apa ad a leányának…
+
+Berzsenyi. – Hát talán nevetni fogsz, Melanie, de ezt nem mondhatom
+másképpen, mint hogy én csakugyan apai érzésekkel vagyok irántad. Hogyan
+mondjam másképpen? Eleinte nem volt így, de mióta megszoktalak, így van.
+Talán az én koromnál fogva van így; vagy mert te olyan csöndes, komoly,
+finom leány vagy… hogyan tudjam én ezt megmagyarázni magamnak? Azért
+hogy én téged, mint nőt ismerlek… ez nem csökkenti apai érzéseimet, sőt
+ellenkezőleg. Egy szóval, én téged egy harmadik leányomnak tekintelek.
+
+Melanie. – Ó, báró, ezt lehetetlen nem érezni… De éppen ez az… Hogyan is
+fejezzem ki az aggodalmaimat? Akármilyen boldoggá tesz ez az érzés,
+szabad-e visszaélnem vele?!… Ha lehetséges így mondanom, nekem
+kötelességeim vannak a báró tisztelt családjával szemben… Néha úgy
+érzem, mintha a vonzalommal, melyet a báró irántam tanusít, meglopnám
+kedves leányait… És most, lehetek-e oly undelikát, hogy megrövidítsem
+őket?!… Tudom, hogy a bárónál ez nem szerepel… de nélkülem ez is az övék
+maradt volna.
+
+Berzsenyi. – Látod, talán ezért a finom gondolkozásért tekintelek úgy,
+mintha a leányom volnál. Légy te csak egészen nyugodt. Biztosítalak, ha
+ezt az ügyet a családomban tárgyalhatnám és pénzügyekben tanácsot
+fogadnék el valakitől, a leányaim igen szivélyesen megszavaznák neked
+ezt a hozományt.
+
+Melanie. – Ó, a bárókisasszonyok oly előkelő szelleműek és oly gyöngéd
+gyermekek!…
+
+Berzsenyi. – Többet mondok Ne légy igazságtalan az én szegény jó nőmmel
+szemben. Ő beteg, már régóta, és mint jólelkű, betegnőnek belátása van.
+Természetesen, gyöngédségből, erről nem szoktunk beszélni, de bizonyos
+vagyok benne, hogy ő hallgatag, mindenben egyetért velem, és mert a
+távolból rokonszenves figyelemmel nézett téged, kellemetlenül érintette
+volna őt, sőt esetleg javadra szólt volna, ha, mondjuk, el akartam volna
+válni tőled, egy más nem érdemesért.
+
+Melanie. – Ó, ha egyszer megcsókolhatnám a bárónénak a kezét!…
+
+Berzsenyi. – Remélem, most már nem fogsz sírni és el fogod mondani
+egyszer azt is, hogy miért akarsz férjhez menni? Te olyan komoly vagy,
+társaságba nem vágyódol, mindened megvan, mondhatnám hideg természettel…
+azt is mondod, hogy nem szerelemből méssz férjhez… szóval hogy értse meg
+ezt az ember?
+
+Melanie. – Igazán nem tudnám megmondani. Azt hiszem, csak azért megyek
+férjhez, hogy öregségemre ne maradjak egyedül. Oly csunya egy
+elhagyatott öreg nő, a ki a multjából él! Ettől mindig borzadtam. És
+most még kinálkozik tisztességes parti; ki tudja, ha sokáig halogatnám a
+dolgot, később nem ugranám-e bele valami bolondságba? Nem mennék-e
+valami korhely fiatalhoz, a ki csak a hozományomért venne el?
+
+Berzsenyi. – A jövendőbelid szolid ember? Megnyugtathatsz e felől?
+
+Melanie. – Ó, nagyon komoly gondolkozású, szorgalmas, szolid ember! Most
+magánhivatalnok, de a hozományommal egy kis vállalkozásba akar fogni.
+Elmondta, mik a tervei, s erről is látszik, hogy alapos, munkás ember, a
+ki a házasságot komolyan fogja fel. Persze, a báró nagylelkűsége nélkül
+nem vehetett volna el, de nem jobb, hogy ezt nyiltan megmondja? Mi nem
+bolondítjuk egymást.
+
+Berzsenyi. – Ez szép tőle. És egyébként is megfelelő ember?
+
+Melanie. – Igen. Már nem gyerek; harmincznyolcz éves, egészséges, jó
+külsejű.
+
+Berzsenyi. – És úgy… rokonszenvezel vele?
+
+Melanie. – Hát igen. Csak egy rossz tulajdonsága van. Nagyon féltékeny
+természetű. Maga is mondja.
+
+Berzsenyi. – Talán én rám féltékeny?
+
+Melanie. – Ó, a báró, ez egészen más!… Én nem akartam őt félrevezetni, s
+ő teljesen tisztában van velem… Sőt, ha már erről beszélünk, nem is
+tudom, hogyan mondjam el… Szóval, ha megtaláltuk volna a formáját, ő is
+szerette volna megköszönni a báró nagylelküségét…
+
+Berzsenyi. – Majd később, ha megismerkedünk. Igaz, hát te hogyan
+ismerkedtél meg vele? Te nem jársz sehová, látogatásokat nem fogadsz,
+egész nap olvasol… nem tudom kitalálni, hogyan történhetett a
+megismerkedés.
+
+Melanie. – Távoli rokonom. Egy nagynéném üzenetével keresett fel.
+
+Berzsenyi. – Rokonod is? Annál jobb, annál jobb. És aztán, hogyan
+gondolod, ha majd férjhezmeneteled után találkozni óhajtok veled?…
+
+Melanie. – Ó, a hogyan, a hol és a mikor a báró parancsolja! Nem merem
+remélni, de talán… ha a báró megengedné, hogy bemutassam a férjemet…
+
+Berzsenyi. – No majd meglátjuk. Hanem te, mondd, nem találod furcsának,
+hogy téged hamarább adlak férjhez, mint az én igazi leányaimat? Két-két
+millió hozományuk van, még több vár rájok, csinosak, ügyesek, tudnak
+geografiát, mitologiát, mindent… és te mégis hamarább méssz férjhez, a
+ki nem jársz társaságba és így meg amúgy.
+
+Melanie. – A királykisasszonyok mennek férjhez a legnehezebben. Nekik
+kell a legjobban válogatniok.
+
+Berzsenyi. – Azt hiszem, a milyen okos leány vagy, néhány jó tanácsot
+adhatnál nekik…
+
+Melanie. – Ó, milyen jó hozzám a báró!…
+
+Berzsenyi. – Nem mondom, hogy magasra tartják az orrukat… mert miért ne
+tartanák az orrukat magasra?… de mégis, az egyik már elmult huszonegy és
+vihetem a legmagasabb helyekre, a jobb partikra fütyöl, itthon pedig egy
+mosdatlan költővel sétál előre, hátra. A másik meg néha rágondolja
+magát, de három hónapi jegyesség után megunja és kineveti a
+legsnájdigabb vőlegényeket. Ezzel már nem is merek próbálkozni. Pedig
+olyan jó és házilag okos leányok!
+
+Melanie. – És kedvesek! És bájosak!
+
+Berzsenyi. – Te, a ki tapasztalt és jó irányú nő vagy, határozottan útba
+igazíthatnád őket a tekintetben, mert szegény jó mamájok, azt kell
+gondolnom, nem is akarja őket komolyan férjhez adni, hogy mint beteg
+vidám társaságban maradjon. De mit mondasz te a világhoz? Hogy ha én
+elviszem őket a bálba, a legnagyobb dekoltázsban, aztán előjön egy
+dragonyos, megöleli őket és azt mond nekik, a mit akar, ez jól van; de
+ha én azt akarnám, hogy egy finomlelkű, világlátott és nekem bizalmas
+nő, a kikre ők igen kíváncsiak, ismerkedjék meg velök, mint titokban ők
+is szeretnék, az emberek azt mondanák, hogy engem a bolondok házába kell
+vinni.
+
+Melanie. – Ez érthető; pedig én nem tanítanám őket semmi rosszra.
+
+Berzsenyi. – No és ha te nevelőnő volnál a házunkban? Akkor mindenki meg
+volna elégedve. Mondhatom neked, minél öregebb vagyok, sok dolgot annál
+inkább nem értek. Meglehet, ez a korral jár, és úgy kell lennie, hogy a
+mikor az ember nem igen tud erkölcstelenséget elkövetni: akkor végképpen
+megszűnik erkölcsös lenni. (A szobalány jelenti, hogy tálaltak.)
+
+Melanie. – Nem vacsorálhatna velem? Semmi esetre?
+
+Berzsenyi. – De veled vacsorálok. Megtartjuk az eljegyzési lakomát.
+Persze csak így, kettesben. A férjed majd úgyis eleget lesz veled.
+
+
+
+
+XLII.  BERZSENYIÉK HAZA JÖNNEK.
+
+– A nagy ebédlőben, esti fél tiz órakor. Minden csillár ég, de az ünnepi
+hangulatot némi naftalin-illat mérsékli. A báróék már megvacsoráltak;
+egyelőre ki is beszélték magukat. A báró, a báróné és Blanka hallgatnak;
+azon törik a fejöket, hogy mi módon alkothatnának uj otthont ebből az
+»unheimlich« palotából, mely most oly kietlennek tűnik fel. Elza le s
+fel jár a teremben és koronkint megszólal. De mintha egy láthatatlan
+lényhez beszélne. –
+
+Elza. – Adieu, adieu, adieu!
+
+A báróné. – Hát te mit lamentálsz ott magadban?
+
+Elza (se lát, se hall). – Adieu, adieu, adieu!
+
+Blanka. – A külföldtől búcsúzik, az édes!
+
+A báróné. – Ez, ez deczemberben is ott fürdene Ostendeban! A mint
+javában készülődöm, és azt se tudom, hol van a fejem, egyszerre csak
+elkezdi nekem tördelni a kezét, és jajgat, mint a Sulamith: »Mért
+megyünk el Ostendeból?! Mért megyünk el Ostendeból?!…« De hát mit
+csináljunk Ostendeban, mikor már olyan hűvös van, hogy csak a
+bravúr-emberek fürdenek, és azok is, titokban, görcsöt kapnak?!…
+
+Elza (a láthatatlan lényhez). – Ó, a digue!… Ó, az estacade!…
+
+Blanka. – Láttátok volna ma hajnalban a vagon folyosóján! Mikor Bruckba
+értünk, én is fölébredtem. Kimegyek, hát ott áll az ablaknál,
+mosdatlanul, fésületlenül és szaval: »Szervusz, művelt nyugat! Pá, csau,
+puszi!…«
+
+Elza (még folyvást a láthatatlan lényhez szól, de úgy, hogy a nénje is
+értsen belőle). – Tán nem volt okom keseregni, mi?!… Persze, ennek a
+Rozgonyi Cziczellének iszonyúan dobogott a szíve az örömtől, mert a
+vonat minduntalan megállt a nyilt pályán, s ebből észrevette, hogy már
+honi földön járunk!…
+
+Blanka. – No, ha az egri nők is így beszéltek volna, most szépen néznénk
+ki!
+
+Elza (elábrándozva). – Micsoda rend volt odakünn! Abból, a mit az ember
+maga körül látott, blindre meg lehetett igazítani az órát.
+
+Blanka. – Az ember vesz magának egy jól járó órát, és nem felejti el
+mindjárt, hogy magyar volna, vagy mi.
+
+Elza (most már Blankához). – Hogy jön a magyarság ahhoz, hogy én nem
+szeretek Budapesten lenni?! Ki szeret Budapesten lenni?… és ettől még
+nem kell elárulni a hazát. Különben én tisztelem a gusztusodat, és ha te
+szeretsz itt ülni, fogadd áldásomat!… Én, kivált olyankor, mikor egy
+szebb világból jövök, visszataszítónak találom ezt a várost. A hogy a
+vonat elhagyja Kelenföldet és az ember közelebb jön Budapesthez, az
+orrodat egy gőz csapja meg, a mivel itt nem mondom, hogy élned, halnod,
+de minduntalan találkoznod kell. Mikor másutt az emberek őszi kabátba
+bujva sétálgatnak a holdvilágnál, itt a falak fojtó meleget sugároznak
+ki. Egy város fák, park, levegő nélkül! És nincs óra, a mikor az utczán
+végig mehetnél a nélkül, hogy egy pokolgép az arczodba ne szórja a
+szemetet és a port. Ez neked a »hazádnak rendületlenül«?
+
+Blanka. – Én nem élek az utczán.
+
+Elza. – Hát hol élsz? Élsz csakugyan? Másutt jársz-kelsz a szabadban, és
+társaságban élsz. Itt se levegő, se társaság. A budapesti élet: kávéház,
+szinház és zsúr. A kávéházba, szerencsére, nem járhatsz, mert a mi
+köreinkben ez már mégse szokás… legalább egyelőre, mert Budapesten
+nemsokára a bibornokok és a csillagkeresztes hölgyek is el fognak járni
+a kávéházba. A szinház? A budapesti szinházak csak a papának jók, mert ő
+mindenütt tud aludni. Én nem tudok aludni, ha nekem rosszul komédiáznak.
+És azért jöjjek a szinházba, hogy egész bizonyosan ne bujhassak el a
+nekem kellemetlen alakok elől?! Aztán a zsúrok, a hol csak ostobaságokat
+beszélnek!… Mért zsúr, mért nem zsibvásár?… Szerencsére a zsúrok
+kimennek a divatból, mert nálunk is majmolni fogják a párisi petit
+goûter-kat… egy ürügygyel több: kocsmába és kávéházba járni. Marad nekem
+életnek: a Marcel Prévost regényei.
+
+Blanka. – Ejnye, be el vagy szontyolodva!
+
+A báróné. – Nekem úgy jössz elő, mintha nem a helyet, hanem az embereket
+találtad volna külföldön inkább kedvedre!…
+
+Elza. – Parbleu!
+
+A báróné. – És én nem vettem észre semmit!
+
+Blanka. – Ah, ez érdekes! Szőke vagy barna az illető?
+
+Elza (a bárónéhoz). – Nem volt mit észrevenni: az illetőtől én olyan
+sokat követelek, hogy soká kell készülnie, a míg tip-top kondiczióban
+lehet kihozni a pályára… Nincs »illető«; legalább még nem jelentkezett.
+No, Budapesten nem is fog!…
+
+A báróné. – Mon Dieu, az emberek mindenütt egyformák!
+
+Elza. – Dehogy egyformák! A hányszor a külföldön kilépek az utczára,
+mindig elbámészkodom: »Nini, az emberek tudnak járni az utczán, és –
+csodálatos! – köszönnek egymásnak!« Mert itthon nem tudnak az utczán
+járni, csak tülekedni tudnak… a mi pedig a köszönést illeti, ugyan ki
+köszön itt?!… A budapesti ember gesztussal és mimikával értésedre adja,
+hogy: »tőlem, neked, ennyi leereszkedés vagy nyájasság jár, sem több,
+sem kevesebb, inkább kevesebb, mint több«, ezt értésedre adja, de nem
+köszön. Egyformák! Ördögöt egyformák! Hol látsz alakokat, a kik úgy
+mennek a sokaság között, mint a vak villamos kocsi, elfoglalva kemény
+könyökével a kényelmének dukáló helyet, félrelökve útjából öreg embert,
+gyermeket, vénasszonyt, leánykát, a ki nem csinos, nyomorékot, mert ő
+erősebb, mint ezek?!… Az utolsó budapesti emlékem: egy gavallér, a ki a
+vele szembejövő aggastyán gipszbe kötött, beteg karjára egy jót döfött a
+könyökével, hogy megmutassa hölgyének: milyen úr ő, s milyen vitéz
+legény!… Ma sem bocsátom meg magamnak, hogy rá nem kiáltottam: »Fuj! Nem
+szégyelli magát?!«…
+
+Blanka. – Egyszer még megjárod!
+
+Elza. – Itt azon se csodálkoznám. Itt és Ohióban minden megtörténhetik.
+Arra, nyugaton – szervusz, édes nyugat, pá, isten veled! – egy férfi úgy
+néz rám, mint egy másik emberre, mondjuk így: mint egy csinos ismeretlen
+hölgyre. Itt nincs az az ágrólszakadt aszfaltfi, a ki jogot ne formálna
+magának, hogy a tekintetével kifejezhesse: »Tetszel nekem! Csinos vagy!«
+És én nem kiálthatok rá: »De nekem nem tetszel, rongyos pimasz! Hogy
+mered rám emelni a vizes tekintetedet?!…« És mért van ez? Mert sehol
+sincs annyi férfira éhes asszony…
+
+Blanka. – Szeretem ezt a stílust. Marcel Prévost úr büszke lehet rád!
+
+A báróné. – De, Elza! Az atyád előtt!…
+
+A báró (a kit kisebbik leányának a sottise-a zavarba ejtett). – Hát
+Budapest így, Budapest amúgy… mondasz valamit. De viszont… látjátok, én
+Amerikát nem ismerem, pedig szeretném ismerni, és ha ügyeim engedni
+fogják… de ez már úgy se ér semmit. Annyi bizonyos… nem fogjátok
+elhinni… de ha ujra kellene kezdeni az életet, Amerikában óhajtanám
+kezdeni. Mégis csak más lehet ott von Pike auf egy vagyont szerezni!… A
+Munkácsytól vagy Rafaeltől láttam egyszer egy képet egy öreg
+admirálisról, a ki a mankójával nézi a tengert, mert letört és már nem
+futhat többé. Így nézek én Amerika felé; ez meg van tagadva tőlem,
+Amerikában mint hajóifjú kezdeni a milliárdokig. De Amerikát félretéve,
+Budapestnek is megvannak a maga komoly érdemei, és ez előnyök felett nem
+lehet pálczát törni. És aztán, gyermekem, én nem mondom, hogy ne
+gondolkozzál helyesen, de, látod, a nyilatkozatban egy magyar főnemes
+leánya kell, hogy még családi körben is tapintatos legyen a főváros
+irányában, és az eshetőleges gyöngéd érzelmeket ne sértse.
+
+A báróné. – Ne vedd fel, Jacques, olyan komolyan ezeket a szeleburdi
+nézeteket. Ma így beszél, s holnap egész nap a Szózatot fogja énekelni,
+vagy más egyebet a hazáról.
+
+Elza. – Ohó, persze hogy jó magyar leány vagyok!… A szívem, az már
+Magyarországé, pour une éternité!… Imádom a magyar parasztot, és a
+puszta az én hazám, ez már el van végezve egy életre. De Magyarország és
+Budapest, az kettő, és Budapest még távolról se Magyarország! Nem, hála
+Istennek!
+
+Blanka. – Tudja is ő, hogy mit akar!
+
+Elza. – Hogy neked örömet okozzak, megmondhatom, hogy mit akarok. Egy
+olyan férjet akarok, a ki harminczötéves létére lovassági tábornok
+legyen a német hadseregben, és olyan jellem, a ki szemtől-szembe
+megmondja Vilmosnak az én nézeteimet. Ezenkívül finom és elmés legyen,
+mint a legkülönb franczia, józan és komoly, mint egy angol
+orvosprofesszor, zseniális, mint egy spanyol festő, derült, mint egy
+olasz csirkefogó, rettenthetetlen, büszke, gyöngéd, hű, daliás, szép,
+nagylelkű, szerető szívü, elsőrangú vívó és lövő, röptében lőjje le a
+galambot, de soha se lőjjön galambra… Aztán még azt akarom, hogy soha se
+kelljen férjhez mennem, de azért mégis boldog legyek, mert minden férfi
+utálatos, csak egy van, a ki imádnivaló, az én drága jó apám, a ki a
+legnemesebb ember a világon!
+
+A báró (nevetést tettetve, büszkén és boldogan). – Mit szóltok hozzá?!
+
+
+
+
+XLIII.  BERZSENYIÉK FÖLÉBREDNEK.
+
+– Berzsenyiék a katholikus nagygyűlésről jönnek, a redouteból, és
+leülnek ebédelni. –
+
+A báróné. – Na, ez aztán beszéd volt!
+
+Blanka. – Én nem tudok ebédelni. Nekem még most is remeg minden
+idegszálam. (Félretolja a teknősbékalevest.)
+
+Elza. – De hát honnan kerül elő ez az ember?! Szedlacsek! És még hozzá
+Venczel!
+
+A báróné. – Az pedig úgy van. Nekem már az ujságban is előjött ez a név.
+
+Elza. – Csakhogy nem olvastad el, a mi róla állott, mert ha ujságot
+veszel a kezedbe, úgyis mindjárt elalszol.
+
+A báróné. – Azért mégis többet tudok a vallásból, mint a mai leányok. Ki
+mondta, hogy el kell menni a nagygyűlésre? Talán te? Szeretném látni,
+hogy neked jusson eszedbe ilyesmi!
+
+Elza. – De hát várta ezt valaki?! Én, mikor hallom, hogy valami
+Szedlacsek Venczel fog beszélni, azt hittem, hogy nevetni fogunk.
+Szedlacsek Venczel! Hallott valaki ilyen nevet? Mért nem mindjárt a kis
+Kohn?! Persze, alig hogy megszólalt, mindjárt paff voltam.
+
+Blanka. – Légy megnyugodva, holnap már az egész ország ismerni fogja ezt
+a nevet.
+
+Elza. – Az igaz, és ha én a nagy primadonnának volnék, ma nem tudnék
+aludni a féltékenységtől.
+
+A báró. – Gyermekem, itt nincs helye a kislányos tréfálkozásnak, mert
+ehhez te nem értesz. A legkomolyabb férfiak, mint számos főrendek és más
+kartársaim elismerték, hogy ezen tudós pap igen higgadt és tájékozott
+eszméket adott elő, és nagyon élvezetes szóbőséggel.
+
+Elza. – De, papa, hisz senki sincs annyira elragadtatva, mint én! Ha
+Blanka fel van zaklatva és nem tud enni, ez semmi; mert engem ez a pap
+egyszerűen levett a lábamról.
+
+A báróné. – Micsoda kifejezések!
+
+Elza. – A primadonnával csak azt akartam mondani, hogy ez az uj ember
+holnap canterben fog verni mindent, a mi ma lábon van, és hogy az ilyen
+papot egy Kapisztrán Jánosnak kellene nevezni, legalább is!
+
+Blanka. – Keresem az emlékezetemben, volt-e már az egyháznak ilyen tüzes
+harczosa, a kiben a meggyőződés, a vér heve, és a lélek indulatja
+hasonló erővel tudott megszólalni? Ilyen hatalmas szellem és ilyen
+elragadó szónok? Talán az Abraham a Santa Clara jönne számba, de az egy
+durva barát volt, míg itt egy tetőtől talpig modern ember, egy nagy
+tudós, egy merész bölcselő…
+
+Elza. – Azt mondhatná az ember, hogy egy szeczessziós pap…
+
+Blanka. – Ne beszélj közbe bolondokat. Már nem tudom, hogy mit akartam
+mondani. Igen, hogy a prófétákhoz kell visszamenni ekkora lángolásért, a
+bölcsészekhez ilyen mélyrelátásért és a nagy költőkhöz ennyi
+zsenialitásért!
+
+A báróné. – Azelőtt mindig hol ezzel, hol azzal jöttek nekem elő, hogy
+milyen jelesül beszéljen… Na hát, egyszer elmentem direkt a
+képviselőházba, a hol igen nagy czúgban ültem és egyik szónok sem
+elégített ki egy cseppet se. Különben én rám politikus szónok még soha
+sem tett semmi benyomást.
+
+Blanka. – Ki beszél ma a politizáló szónokokról? Ezek a Szedlacsekhez
+képest valóságos öreg asszonyok.
+
+A báróné. – De ma, na hát ez már egészen más! Pedig eleinte igen rosszúl
+éreztem magamat a nagygyűlésen. Azt hittem, hogy migrainet kapok, mert
+egy milimáriné ült mellettem, és sehogy se találtam a helyemet.
+Blankának mutattam is a könyökömmel ezt a kalapot, mert boszantott a
+rendezés ügyetlensége, és nem tudtam, haragudjak-e vagy nevessek? Mi ez?
+– mondom – a ferenczvárosi búcsú legyen ez? Hogy jövök én a
+ferenczvárosi búcsúhoz? De mikor a Szedlacsek beszélni kezdett, akkor
+elfelejtettem mindent. Az ember azt hitte, hogy templomban van, és csak
+a lelke van jelen.
+
+Blanka. – Hát rosszúl rendezték a dolgot, az bizonyos. Az ember egy
+kicsit furcsán érezte magát a sok mindenféle asszony közt, a kik hívők
+ugyan, de igen különösen öltözködnek. Volt ott egy pár alak, a ki
+ugyancsak rosszúl festett, ott mellettünk. Ha a mennyországban is együtt
+lesznek velünk: én nem bánom, az ott más lesz; de itt, egyelőre
+szétválaszthattak volna bennünket.
+
+Elza. – Aztán köröskörül az a sok pap! Minden nőre tíz pap esett. Nem
+csoda, ha ebben a helyzetben az ember zavarba jön.
+
+Blanka. – Ne kotyogj mindig, a mikor komoly dolgokról beszélünk.
+
+A báróné. – Míg a Szedlacsek beszélt, azt is elfelejtettem, hogy a
+második sorban ülök. Kár, hogy az ilyen beszédet csak egyszer hallhatja
+az ember. A legostobább szinházi előadásokat többször megismétlik, és az
+ilyen gyönyörű beszédekből meg kell elégedni egy előadással.
+
+Blanka. – Szerencsére följegyeztem a legszebb mondatokat. Magammal
+vittem az albumomat, hogy majd lerajzolok egy pár alakot, ha nagyon
+unatkoznám. De mit tesz Isten?! Jöttek a szellemi rakéták és én örültem,
+hogy leírhatom a Schlagwortokat.
+
+A báróné. – Nem fogjátok elhinni, de engem mint szívbeteg nőt úgy
+föllelkesített ez a beszéd, hogy elment az étvágyam.
+
+Blanka. – Én totál össze vagyok törve, mint a Parsifal után Bayreuthban.
+De mit, egy Wagner-opera! Mikor azt mondta, hogy: »Gyávák vagytok!
+Szolgák uralkodnak rajtatok!« – könny gyült a szemembe, a kezem
+görcsösen összeszorult, és a szívdobogásomtól nem tudtam tapsolni.
+
+Elza. – A leghatalmasabb mégis az volt, hogy: »Az alvó pimaszt nyakon
+kell ütni, hogy felébredjen.« Egyszerre eszembe jutott, milyen sokszor
+mulasztottam el az esti imádságot, a bőjtöt, meg a gyónást, eszembe
+jutott, mennyit nevettem, mikor a legkomolyabb dolgokról volt szó, és
+úgy éreztem, mintha ez a kemény pap nekem is oda ütött volna a nyakam
+közé, úgy hogy kéjes borzongás fogott el, elpirultam, és
+gyönyörűségemben vörösre tapsoltam a tenyeremet.
+
+Blanka. – Hallgass már el egyszer. Kérdezett valaki?
+
+A báró. – Annyiban igaza van, hogy a pap tényleg komoly és tanulságos
+eszméket mondott, a melyeket Ő Szentsége is dicsérettel tüntetett volna
+ki.
+
+A báróné (Blankához). – Ha úgy se eszel, olvasd fel, a miket
+följegyeztél.
+
+Blanka (előveszi könyvét, lapozgat és olvas). – »Mi vagyunk az ecclesia
+militans, de kibontott zászlóink mögött a világi katholikusok gyáváinak
+milliói meddig fognak még sompolyogni?!« Ez beszéd, mi? »A humanizmust a
+katholiczizmus nevelte nagyra s most ez a nagy kamasz az anyja ellen
+merészel fordulni.«
+
+A báróné. – Ez meg tudja mondani!
+
+Blanka (tovább olvas). – »Nem adunk meleg tejet és ingyen kenyeret?
+Adunk egész embert, a ki hitével, ép lelkével és dolgos kezével
+megkeresi a maga kenyerét.«
+
+A báró. – Nagyon helyes eszme.
+
+Blanka. – Ez a gyönyörű, a mi jön: »Schopenhauer azt mondja: a világ
+rothadt, rothadjon el egészen, alászszolgája! Nietsche pedig vaspatkós
+csizmáival rugdossa a szegényt.« Hát ehhez mit szóltok: »Tizezer
+misszionárius hordozza Európán kívül a czivilizáczió fáklyáját; s
+tizezer misszionáriust hajt Európa a szabadkőműves kormányok igája
+alá«?!
+
+A báró. – Ez sikerült.
+
+Blanka. – Most jön a legszebb: »A redoute felett hollók kóvályognak,
+temetést várva. Itt nincs temetés, itt Pünkösd van, a hol tűz esik az
+égből, hogy apostollá legyen minden ember, a ki tudjon beszélni,
+küzdeni, tűrni, élni!«
+
+A báró. – Egyet nem írtál fel, a mikor azt mondta, hogy a katholikusokat
+a közélet minden terén visszaszorítják. Látjátok, ez rendkívül igaz
+mondás volt, melyet magam is tapasztaltam.
+
+Elza. – Nekem akkor tetszett a legjobban, a mikor kitört. Hogy is mondta
+csak?! »A nyaka közé kell ütni a kereszténységnek, hogy fölébredjen és
+éljen.« Az istenit, be szép!
+
+A báróné. – Kár, hogy nem fejezhettük ki valamiképpen, például jótékony
+czélú adománynyal, a mit az ujságok is hoztak volna, hogy ez a beszéd a
+mi érzelmeinket fejezte ki. Gondoltam rá, hogy be kellene lépni a Regisi
+Szent Ferencz-egyesületbe. De mit kezdjünk mi a vadházasságban élőkkel,
+a kiket a grófok a törvényes házasságra akarnak segíteni?
+
+Blanka. – Szeretnék ezekhez az idézetekhez egy szép mondást fűzni a
+magaméból. Mit mondotok hozzá, ha ezt irom a Stammbuchba: »Gladstone
+hangja, írta Macaulay, a parlament zenéje; Szedlacsek beszéde a vallás
+Marseillaise-e.«
+
+A báró. – Írd oda. Egy leánytól ez nagyon jó.
+
+A báróné. – Én csak azt sajnálom, hogy csupa katholikusok voltunk a
+gyűlésen. Ott kellett volna lenniök azoknak, a kik a valláson
+mosolyognak.
+
+Blanka. – Ne félj, majd el fogják olvasni az ujságból, és prüszkölni
+fognak.
+
+A báróné. – Az igaz, hogy megadta nekik. De csakugyan már nem lehet
+tűrni, hogy élni se akarták hagyni azokat, a kiknek vallása van.
+
+Blanka. – Különben ez a beszéd inkább nekünk szólt, a kik eddig mindent
+közönbösen vettünk.
+
+A báróné. – No majd fel fogunk ébredni.
+
+Blanka. – Nevetséges is, hogy mi, a sok millió, tűrtük, hogy
+bagatellizáljanak bennünket. Majd másképpen lesz ez is.
+
+A báróné. – Valamelyik katholikus egyesületbe be kell lépnünk, juszt is.
+Meg kell mutatni a világnak, hogy ha eddig gyávák voltunk is: mi nem
+szégyelljük a vallásunkat.
+
+A báró. – Nekem csak egy nem tetszett ebben a beszédben. Mikor azt
+mondta, hogy: »Éljen a szabad verseny a szellemi világban! Legyen szabad
+verseny a a katholikusok és mások között.« Így egy alkusz beszéljen vagy
+egy községi választó: »Éljen a kisiparos!« Az egésznek olyan üzleti
+szinezete volt és nekem gyanúsnak jött elő. Vegyétek hozzá, vagy talán
+nem gondoljátok, hogy ez a tudományos férfiú mindig slágereket mondott,
+mint egy zsurnaliszta?! Én ezt különösnek találom. Bizonyosan tudjátok,
+hogy mindig Szedlacseknek hívták ezt a papot? Nekem ez magyarosított
+névnek látszik.
+
+Blanka (megbotránkozva). – De, papa, mit képzelsz?
+
+Elza. – Ó, papa, ne beszélj így Venczelről!
+
+A báró. – Micsoda Venczel?
+
+Elza. – Én már csak Venczelnek fogom őt nevezni! Végre egy férfi, az
+első a Vasgyáros óta, a kihez érdemes volna feleségül menni, mert ez
+ugyan a nyaka közé tudna ütni az asszonynak, és ez a férfi – pap!
+Micsoda pechem van nekem!
+
+
+
+
+XLIV.  BERZSENYIÉK AZ OPERÁBAN.
+
+– Tiz perczczel hét óra után. Berzsenyiék az Operaház főbejárója előtt
+kiszállnak a most felavatott uj landauerből. Áthaladnak az előcsarnokon,
+a hol még nagy a szabadjegyesek sürgése-forgása. A míg eljutnak a
+földszinti páholyba, Berzsenyit néhány siető alak kerüli ki, hogy előre
+rohanhassanak, a ruhatár felé. –
+
+Berzsenyi. – Csak azt az egyet szeretném tudni, hogy az emberek mért
+sietnek úgy az Operába? Nem úgy rohan ez az ember itt, mintha odabent
+pénzt osztogatnának?!…
+
+A báróné. – Nagyszerű vagy te, Jacques! Hát sietnek az emberek, mert nem
+akarnak elkésni. Az elejéért is pénzt adtak, vagy nem?
+
+Berzsenyi. – Éppen ez az. Már az én kocsimból láttam, hogy mindenfelől
+hogyan szaladnak. Ez olyan falánkságnak látszik nekem, mintha egy
+szegény hit tanuló az idegen családnál ebédel, és már előre nyujtja a
+kezét, hogy belenyuljon a tálba, mikor a cseléd az ajtóban hozza a
+babfőzeléket, pedig még elég marad a babból, midőn a hittanuló már
+megpukkadt.
+
+Blanka. – Hja, papa, mások jobban szeretik a zenét, mint te, és sok
+ember van, a kinél ez élet-szükséglet.
+
+Berzsenyi. – Én is szeretem a zenét, és mint fiatal férj a filharmóniai
+konczerteken is többször jelen voltam, kérdezzétek csak meg anyátokat.
+De kevés jó zene többet ér, mint a sok állandó hangzavar, mely
+megrongálja az idegeket és elalszik tőle az ember.
+
+A báróné. – Ez nem szép tőled, Jacques, hogy egyszer jössz el kedvünkért
+az operába, és már előre felpanaszolod, hogy áldozatot hozol
+családodnak.
+
+Berzsenyi. – De, kedves Elizem, hogy tudsz te ilyet képzelni? Én igen
+szivesen pártolom a zenét, és a ballet után is itt maradnék, ha
+véletlenül nincsen ez az ülésem a tőzsdetanácsban.
+
+A báróné. – Én nem értem, mért tartják a legkülönbözőbb üléseket éppen
+akkor, mikor az ember az operába megy?
+
+Elza. – Ha még a Házban is behozzák az esti üléseket, téged abszolúte
+nem fogunk látni, és azt fogjuk hinni, hogy te vagy az az idegen úr, a
+ki vasárnap nálunk ebédel.
+
+Berzsenyi (nevet). – Mint látom, összeesküdtetek, hogy egy tökéletes
+zenebohócz legyen belőlem. (Belépnek a páholyba.)
+
+Blanka (mialatt leteszi a belépőjét). – No már én akár vissza is
+mehetnék, mert már készen vagyok a kritikámmal.
+
+Elza. – Ez a darab neked nem kávéház, mi?
+
+Blanka. – Hát nem hallod? A legszegényesebb Wagner-imitáczió. Hogy jön
+ez a cseh Wagnerhez?
+
+Elza. – Én inkább azt mondanám, hogy csinos operette-muzsika. (Leülnek.)
+
+Blanka. – De hisz csupa üres deklamáczió! Így deklamál a teve, a mikor
+köhögni akar.
+
+A báróné. – Jacques, húzd közelebb a székedet, hadd büszkélkedjünk veled
+egy kicsit.
+
+Elza (hátra fordul). – Igen, papa, engedd meg nekünk ezt a kis flanczot.
+Hisz ráérsz még ott hátul aludni!
+
+A báró (összeránczolja a szemöldökét). – De hisz ebben énekelnek! Ez nem
+lehet balett!
+
+Blanka. – A balett majd azután jön.
+
+Elza. – Nemsokára, mert az opera rövid.
+
+A báró. – Hát azt ti hogyan tudjátok, ha ez a darab, mint mondtátok,
+egészen uj legyen? (Leül a leányai mögé.)
+
+Blanka. – Mi már az egész operát olvastuk az ujságból.
+
+A báró. – Az czélszerűbb és kényelmesebb is. Micsoda darab ez?
+
+Blanka. – A »Lengyel zsidó«. Ha most oda figyelsz, megérted az egészet.
+(A szinpadon Schmitt erdész elénekli Anettnek és Krisztiánnak, hogy mi
+történt tizenöt évvel ezelőtt a lengyel zsidóval.)
+
+Elza. – A szán-motivum herczig.
+
+Blanka. – Tisztára operette, ha mondom.
+
+A báró. – Ez a nagyszakállú megfelel nekem, de magyarázzátok meg, hogy a
+csendőr és a nő mért nem sajnálják a lengyel zsidót?
+
+Elza. – Hát tudod, papa, azok most a szerelmükkel vannak elfoglalva.
+
+A báró. – Talán azért, mert az csak egy szegény lengyel zsidó legyen? Na
+hát én konzervativ ember vagyok, és mindig ellene fogok nyilatkozni a
+bevándorlásnak, de ha nekem elbeszélik, hogy egy szegény kereskedőt csak
+úgy mir nix, dir nix meggyilkoltak, én akármilyen szerelmes legyek,
+sajnálni fogom a szegény embert.
+
+Blanka. – Operában, papa, ez nem úgy van, mint egy szindarabnál.
+
+A báróné (a ki elkészült a nézőtéren tartott szemléjével). – Láttátok a
+normafai Normannét?
+
+Blanka. – Azt ugyan bajos volna meg nem látni.
+
+A báróné. – Már nem állhatta meg, hogy egy kis keresztet ne tegyen a
+nyakába.
+
+Blanka. – Ehhez ábrázat kell. (A normafai Normanné kellő reverencziával
+köszön át; általános szíves viszonzás.)
+
+Elza. – Nézd, papa, ez itt a Takáts, a ki megölte a lengyel zsidót.
+
+A báró. – Ismerem tenorista korából. Azóta nagyon megerősödött a hangja.
+
+Elza. – Tévedsz, papuskám, a Takáts soha se volt tenorista.
+
+A báró. – Az nem baj; ez a hiány nem látszik meg rajta. A ki már
+fiatalon ilyen erős hanggal bir, attól idős korában, mikor a hangja még
+mélyebb lesz, nagyon sokat lehet várni.
+
+Blanka. – Ó, papa, a Takáts már most is remek énekes!
+
+A báró. – Mindenesetre szép jövővel biztat. De ez a darab kezd nagyon
+nem tetszeni nekem.
+
+Elza. – Mért, papuskám?
+
+A báró. – Mert ez mégis ocsmányság. Harminczezer frank hozományt ad a
+leányának, és azt énekli, hogy megháromszorozta azt, a mit elrabolt.
+Tehát tizezer frankért, vagyis a mi pénzünk szerint összesen 4795
+forintért ölte meg a szegény kereskedőt. Mit gyönyörködjem én egy ilyen
+gazemberben?!
+
+A báróné (a leányokhoz). – Ugyan nézzetek már a szegény Soroksáry
+Miskára. Mindenáron köszönni akar.
+
+Blanka. – Én már rá se tudok nézni erre az emberre.
+
+A báróné. – Mért?
+
+Blanka. – Mert azzal gyanúsítom, hogy miután nem kellett se nekem, se
+Elzának, se Zelmának, most, elkeseredésében el fogja venni a Zelma
+mamáját. Csak a regényekben vannak ilyen éhes grófok.
+
+A báróné. – Egy gróf éhesen is gróf marad.
+
+A báró. – Gyermekeim, én azt hiszem, hogy hátra ülök és egy kicsit
+gondolkodni fogok erről a szindarabról.
+
+Elza. – Várj, papuskám, most táncz lesz. Látod, már készülődnek a
+lakodalomra! Itt egészen csinos a muzsika, nem igaz?
+
+A báró. – Legalább sok személy jön a szinpadra.
+
+Blanka. – Kár, hogy az ember már könyv nélkül tudja az egészet a Nemzeti
+Szinházból.
+
+Elza (a báróhoz). – Megmondjam neked, melyik szép leányt hogy hívják?
+Várj, majd megmutatom a legszebbeket.
+
+A báró. – Te annyit beszélsz itt nekem, mintha én vidéki volnék, a kinek
+a szent jobbkézt kell elmagyarázni. Azt gondolod talán, hogy én még soha
+se láttam tánczosnőket, és fiatalabb nőket a kórusból? Vagy talán nem
+jártam azelőtt eleget valamennyi szinházba?
+
+Elza. – Pszt, papuskám… A mamának úgy se tetszenek az esti ülések… Aztán
+meg, mit gondolsz, mindjárt zavarba jövök!… Nézd inkább azt a szőke
+leányt, ott balra!… Herczig pofácskája van, nem igaz?
+
+A báró (egy kicsit megzavarodva). – És a zene is jobb egy idő óta, bár
+még mindig sok. (A szinpadon a lakodalmas nép asztalhoz ül.) De mért
+ültették a papot a czúgba?
+
+Elza. – Tessék?
+
+A báró. – Nem látod? A papot az asztal szélére ültették, a hol nyitva
+van az ajtó. És vele szemben is nyitva van az ajtó. Egy rangelső embert!
+Ez a darab nem jó.
+
+Elza. – Ezért a papért nem kár, ha meghűl, mert nagyon mulatós pap
+lehet. Nézd, mindig nevet.
+
+A báró. – Mindegy, én nem akarok ott jelen lenni, a hol az egyházi
+férfiak ily kevés tiszteletben részesülnek, és a czúgba ültetik őket.
+
+Blanka. – Papa, most csak nem méssz el?! Már kezdődik a táncz!
+
+A báró (állva). – Ezt megvárom, mert igen szépen járják. Látszik, hogy
+kiképzett ballerinák, a kik egy falusi kocsmában nem jönnek zavarba.
+
+A báróné. – Nézzétek, a Takáts is tánczolni akar! Lásd, Jacques, ez
+neked soha se jutna eszedbe.
+
+A báró. – Ne gondold azt. Egy öreg ember mindig szivesebben tánczol,
+mint jajgat a köszvénytől.
+
+Elza. – Megint a szán-motivum! Jön a lengyel zsidó!
+
+A báró. – Még egy lengyel zsidó! Nem találjátok, hogy ez az opera
+tulságosan népszerű és pórias?
+
+A báróné. – Jacques, most ne beszélj egy kicsit, mert a zene itt igen
+érdekfeszítő.
+
+A báró. – Éppen azt akartam mondani, hogy hátra ülök, mert messziről a
+zene sokkal élvezetesebb. (Hátra vonúl, felül a pamlagra s behunyja a
+szemét.) Higyjétek el, így sokat nyer a zene. A képeket nem szabad
+közelről nézni, és a zenét távolból kell hallgatni. (Elábrándozik, de
+időközben a függöny legördül, s a páholyban megjelenik az első
+látogató.)
+
+Elza. – Papa, nem szabad megszökni!
+
+A báró. – Mit képzelsz? Ha meghallgattam az operát, a balett elől csak
+nem fogok elmenni?! (Egy úrhoz, a kit már tizszer mutattak be neki, de a
+kiről nem tudja, hogy kicsoda:) Én rám rendkivül hat a zene, és mint
+ideges ember elalszom tőle. A balett, ellenkezőleg, mindig felüdít, és
+utána kivétel nélkül a legnyugodtabban alszom. (Kimegy a czukrászdába,
+és csak egy negyedóra mulva tér vissza, mikor már a második felvonás
+járja.)
+
+A báróné. – Már azt hittem, hogy itt hagytál bennünket!
+
+A báró. – Hát mért jöttem, ha nem a balettért? (A szinpadon csöndes jó
+éjt kívánnak Mathisnak.) Hogyan? Még mindig énekelnek?
+
+Elza. – Mindjárt vége lesz.
+
+A báró. – Ha egy darab rossz, az még hagyján, de ha hosszú, ez
+megengedhetetlen. És még most is ez a Takáts énekel?
+
+Blanka. – Hát ki énekeljen, ha nem ő?
+
+A báró. – Csak mondom, mert már nagyon elfáradhatott. Én legalább
+elfáradtam, pedig a czukrászdában egy kicsit pihentem. De mindig mondtam
+nektek, hogy az Operának kicsiny a személyzete, és az egyes művészeket
+túlfárasztják. (Leül a pamlagra.)
+
+Blanka. – De, papa, ez nem úgy van…
+
+A báró. – Nem fogod tagadni, mert olvastam az én lapomban, hogy a
+multkor már egy zenésznek kellett énekelnie, és szép sikert aratott. A
+többi zenészeknek is énekelniök kellene, hogy felváltsák a fáradt
+művészeket.
+
+Elza (részvevőleg). – Nem gondolod, papuskám, hogy inkább a közönséget
+kellene felváltani?
+
+A báró. – Engem hiába csúfolsz; én csak azért húnyom le a szememet, mert
+ilyenkor már bánt a világosság. (Mathis elalszik; a báró is.)
+
+Elza. – Szegény papa! Mennyit kell szenvednie nem tudom melyik
+ballerináért!
+
+Blanka. – Talán több tisztelettel beszélhetnél az atyádról?!
+
+Elza. – Még te beszélsz?! Te, a ki ide vonszoltad, szegényt?!
+
+(A sötét háttérben váratlanul felharsan az álombeli kórus, mely Mathist
+leszámolásra szólítja fel; a trombiták vadul dolgoznak és a nagy dob
+mintha megveszekedett volna.)
+
+A báró (felriad). – Mi az? Na hát ez már mégis gyalázat! Ez egy opera
+legyen, ezzel a lármával! Mért nem ágyuznak mindjárt? És legalább
+figyelmeztetnék az embereket előre!
+
+Blanka. – Papuskám, légy egy kicsit csendesebb! A Boriska grófné már
+folyton bennünket néz. És mindenki meglátja rajtad, hogy nem sokat jársz
+az Operába.
+
+A báró. – Hát bánom is én, ha meglátják rajtam, hogy nem sokat járok az
+Operába!… Ha én egyebet se csináltam volna, csak folyton az Operában
+lebzselek, akkor szépen néznénk ki!… te talán mint rongyos kis fiú
+krajczáros ujságot árulnál az utczán, és én itt ülhetnék az Operában,
+mint statiszta!… Ez egy opera?! A papot a czúgba ültetik, és engem a
+műélvezetemben felágyúznak!
+
+Elza. – Végre is a papának igaza van.
+
+A báró (Blankához, Elzára mutatva). – Látod, ennek a gyereknek van zenei
+érzéke. De ne nézegess mindig hátra, mert elvonod a figyelmemet a
+zenéről. (Behunyja a szemét, hogy a világosság ne bántsa, és csak akkor
+ébred fel, mikor a függöny legördült, s az egész közönség lelkesen hívja
+Takátsot.)
+
+Blanka. – Na biz ez nem sokat ér.
+
+A báróné. – Ha egy kicsit vígabb volna, egészen elmenne.
+
+Blanka. – Még víg is legyen ehhez a szöveghez?!
+
+A báróné. – Úgy gondolom, ha például kiderülne, hogy a lengyel nem halt
+meg, mert az egész csak álom volt, és Mathis örömében eljárná a
+mazurkát.
+
+Elza. – Hát igaz, hogy én a véleményemet nem hoztam készen a Rejtvényi
+úr ujságjából, de nekem sok részlete tetszett.
+
+A báró. – Engem örvendetesen lepett meg, hogy a második fele, onnan, a
+hol a szinpad és a nézőtér elsötetedik, sokkal jobb és sokkal rövidebb,
+mint az első fele. A végét már határozottan élveztem. Csak azt az egyet
+nem értem ebben a darabban, még most se, a mikor már minden szerencsésen
+végződött, hogy a papot mért ültették a czúgba?
+
+
+
+
+XLV.  BERZSENYITŐL PÉNZT KÉRNEK.
+
+– Szín: a báró dolgozó-szobája. A báró íróasztala mellett ül s egy
+ujságot tart a kezében. –
+
+A báró (magában). – El kell olvasnom, mert olyan sokszor olvasták fel és
+lármában, hogy utóljára már egy szót se értettem a megjegyzésektől.
+Mindenesetre igen jól van írva; ez a fiatal egyén az öreg lakkczipőben
+jelesül forgatja a tollat. Nincs nekem mindig igazam? Azt mondja az én
+jó Elizem: »Ki legyen az az egyén a buffet-nél, a ki mindent megeszik?«
+Én már akkor megmondtam: »Hagyd el; olyan éhesen néz ki, hogy nagyon
+jeles írónak kell lennie.« És valóban beható czikket írt, melylyel meg
+lehetek elégedve. (Leteszi binokliját és pápaszemet tesz föl.) »Estély
+Berzsenyi bárónál«! A czím egyszerű, de én szeretem az egyszerűséget és
+a betűk elég kövérek. És sajátságos, mily jó irálya van ezzel a
+jelentéktelen alakkal! »A műszeretetéről ismeretes pénzfejedelem
+vendégszerető palotájában« – ez oly sikerült kifejezés, melyet
+személyesen se mondhattam volna jobban. »A nagy művész borongós lelkének
+egész fenségét bele fektette vonójába…« – no, ezer forintért ezen nem
+csodálkozom. Kár, hogy nem voltam a teremben, a mikor produkálta magát,
+mert mégis érdekes, hogy egy hegedülésben mi legyen ezer forintért?
+Őszintén sajnálom, hogy nem is láttam őt a pénzemért, de meglehet, hogy
+az a kis fekete volt, a ki úgy tett, mintha ismerném, és a kit először
+az egyik kölcsönzött inasnak gondoltam. »De az est fénypontját mégis…« –
+ahá, itt jön a Blanka az ő zongorázásával! »A baronesz, kinek nagy stílü
+előadását bármely világhírü zongorás megirigyelhetné, valósággal
+fanatizálta a csupa előkelőségből álló, raffinált ízlésű közönséget.«
+Ezért az egy mondatért megérdemelné a biráló, hogy megjutalmazzam őt
+néhány pár lakk-czipővel. »Jelen voltak…« – itt egy kis hiba van, mert,
+mint látom, a notabilitások közül a czímzetes püspök kimaradt,
+szerencsére az érsek, bár lemondott, ki van nyomtatva. »Leányok:
+Dontheöy Tecza és Dontheöy Bubu grófkisasszonyok, Trenchény Ili
+baronesz, Várai Fejér Nandine, Piczu, Dalma és Nünüke, Honthy-Peéry
+Duda, Beszterczey Alma és Sisi baroneszszek, Wynand-Focking Poppaea,
+Hidegkuthy Angela és Didi, Vázay Huhu, Chermely Dada és Baba,
+Wheöreösváry Alfa, Rezeda és Csuhajka, Hirschler Zelma és Polka,
+Gabnaffy Tente és Pimpi, Zalán Gambetta, Szirtfoky Lala, Hopla és
+Kuczkucz…« Azt hiszem, hogy ez a Kuczkucz az a kis lány a nevető szemmel
+és kövér nyakkal, a ki úgy feltünt nekem. Kár. Az ilyen életrevaló kis
+lánynak szinésznőnek kellene lennie egy bécsi szinháznál. »A fényes
+társaság a késő éji órákig együtt maradt« – na, azt hiszem, hogy jól
+mulattak! Én magam is jól mulattam volna; kár, hogy a vendégek közül a
+legtöbbeket nem ismertem. De az az urlovas, a kit az én Elzám állított
+elő, egy igen jó eszmét vetett fel. A _Halifax_ csakugyan a legjobb öreg
+ló legyen kis távolságra; és ha eladó, miért ne szerezném meg? Erről jut
+eszembe, hogy hol van az őrnagy? Utasítani kívánom őt, hogy a
+_Halifax_ért menjen el húszezer forintig és az őrnagy ilyenkor nincsen
+sehol! És még hozzá az én Sport-rovatomat sem találom meg az ujságomban.
+(Az ujságot lapozgatja.) Ahá, itt van… no, tessék! »_Halifax_ kimúlt.«
+Kár; elmentem volna érte húszezer forintig. Mégis jól van szerkesztve ez
+az én ujságom; az őrnagy nincsen sehol, de az ujságomból értesülök, hogy
+megtakarítottam húszezer forintot. Az bizonyos, hogy kis távolságra igen
+jó ló volt; és ez okos, hogy nem az én színeimben múlik ki. A doktor
+Vrillényi egészen megfelelően szerkeszti az én ujságomat; sokfélét
+nyomtat ki ugyan, a miket nem fogok elolvasni, de mégis jó több czélra,
+ha az embernek van egy saját lapja, melyet szivesen támogat… (Egy inas
+jön.)
+
+Az inas. – Méltóságos báró úr, a doktor Vrillényi úr van itt, és
+kérdezi, hogy Méltóságod elfogadja-e?
+
+A báró. – Jöhet. (Vrillényi belép.) Jó, hogy jön, kedves doktor. Éppen
+most jegyeztem meg magamnak, hogy az ujsággal igen meg vagyok elégedve,
+és ön helyes irányban szerkeszti a lapot. A betűk tisztán olvashatók, a
+közlemények tárgyilagosak, a kihordók illedelmesen vannak öltözködve, és
+annak a fiatal embernek, a ki a rossz lakkczipőben jött ide, olyan
+irálya van, a mely engem Goethe számos munkáira emlékeztet.
+
+Vrillényi. – Nagyon örülök, báró úr, hogy oly szerencsés voltam
+megelégedését kinyerhetni. Annyival inkább, mert, sajnos, uj áldozatot
+kell kérnem.
+
+A báró. – Hogyan? (Arcza elsötétedik.)
+
+Vrillényi. – Szerencsére mindössze tizezer forintról van szó. De erre
+halaszthatatlanul szüksége van a lapnak.
+
+A báró. – Szsz – szsz – szszsz!
+
+Vrillényi. – A lap nem megy oly jól, mint joggal reméltük. A kilátásaink
+rendkívül kedvezőek, de a kilátásainkat, fájdalom, nem lehet
+eszkontálnunk. Hirdetésekben jelentékeny követeléseink vannak, de ezek
+nem folynak be rendben; az az akczió pedig, a melyet közelébb
+megkezdettünk, nagy mértékben fogja propagálni a lapot, de ez az akczó
+költségekkel jár…
+
+A báró. – Na, ön igen rosszkor jött, barátom. Nem képzeli, hogy milyen
+rosszkor!
+
+Vrillényi. – De, báró úr, tizezer forint, ez nem olyan nagy summa!… és
+olyan tizezer forintról van szó, mely a kamatok kamatjával fog
+megtérülni!… Végre is minden perczben megér a lap…
+
+A báró. – Megér! Megér! Persze, hogy megér valamit! Hogyne érne meg
+valamit! De ön nem képzeli, hogy milyen kevés most a pénz, ezt ön nem is
+képzeli!
+
+Vrillényi. – Én azt nagyon jól tudom, báró úr, hogy a viszonyok
+nyomasztóak. Ha nem így volna, egy szót se szólnék, hanem magam tenném
+bele a lapba ezt a tizezer forintot, a mely ilyen vállalatnál
+csekélységnek mondható…
+
+A báró. – Hogy ön ezt tudja? Nem tudja! Önnek erről fogalma sincs! Mit
+tud ön? Ha önnek szüksége van egy rongyos ezer forintra, és ez
+véletlenül nincsen, hát ez semmi. De ha az embernek szüksége van itt egy
+félmillióra, ott háromnegyed millióra, és nincsen! Sehol sincsen!
+Abszolúte sehol sincsen… ha az ember végre is nem akarja megtámadni a
+megtakarított filléreit!… Mit tud ön erről? Önnek fogalma sincs arról,
+hogy mi a gond. Én mondom önnek, hogy kétségbeejtően nincs pénz,
+kétségbeejtően! Senkinek, sehol! A leggazdagabbnak mondott embereknek
+leginkább nincsen! Ha önnek nincs pénze, baj ez? Nem. Majd egyszer lesz,
+vagy nem lesz, önnek nem is kell. De ha nekem nincs pénzem, el fogja
+képzelni, hogy ez sokkal komolyabb dolog! Lehet az, szabad az, hogy
+nekem ne legyen pénzem?!
+
+Vrillényi. – De a báró úrnál tizezer forint úgy sem numerál…
+
+A báró. – Numerál vagy nem numerál, az mindegy. Tizezer forint mindig
+tizezer forint marad. És éppen az a szomorú, hogy nem numerál! Nekem
+harmadfél millió kellene, a mi nincsen, és ön még tizezer forintról
+beszél nekem! Hogy képzeli ön ezt? Hisz ha csak tizezer forintot
+kérnének tőlem! Miattam szivesen odaadnám ezt a tizezer forintot.
+Boldogan odaadnám. Nemcsak a lapnak. Odaajándékoznám szivesen az ön kis
+fiának. Mért ne ajándékoznék én az ön kis fiának tizezer forintot? De
+tőlem nem tizezer forintot kérnek, hanem tizszer tizezret, százszor
+tizezret! Hol vegyem? Mondja, kérem, hol vegyem? És hozzá ráadásul még
+harmadfél milliót, a mit ki kell fizetnem az egyik zsebemből.
+
+Vrillényi. – Igazán nem zaklatnám a báró urat, ha azt hinném, hogy ez a
+tizezer forint elveszhet. De csak elhelyezésről van szó…
+
+A báró. – Aztán a lap már nem olyan jó, mint volt. Azelőtt többször meg
+voltam elégedve, de egy idő óta a lap mindig rosszabb és rosszabb. A
+betűk túlságosan nagyok, a közlemények túlzottan tárgyilagosak, a
+kihordók úgy öltözködnek, mintha lopnák a pénzt, és az a fiatal ember, a
+ki nem tud írni, olyan öreg lakkczipőben jár, hogy az szégyen-gyalázat!
+Hogyan akarja ön, hogy tekintélye legyen a lapnak ezzel a
+lakk-czipővel?! Ezért nem akar senki se előfizetni, és a mit ön a lapra
+költ, az kidobott pénz.
+
+Vrillényi. – Bocsánat, báró úr, de éppen csak az imént…
+
+A báró. – Éppen csak az imént az ön lapja egy igen nagy bosszúságot
+szerzett nekem. Azt kell olvasnom benne, hogy egy _Halifax_ nevű ló
+kimúlt. Majdnem kidobtam ezért a lóért húszezer forintot, és képes lett
+volna az én színeimben menni be, miután megvásároltam! Ha az ön lapja
+jól van szerkesztve, akkor ki kellett volna nyomtatni, hogy a ló kis
+távolságra már nagyon öreg és be akar menni. Akkor ön nem hoz engem abba
+a helyzetbe, hogy kidobjak egy lóért húszezer forintot, csak azért, hogy
+kimúljon.
+
+Vrillényi. – Pedig a mi a sport-rovatot illeti, legyen szabad
+megjegyeznem, hogy sport-rovatunk, továbbá a társaságból közölt czikkek…
+
+A báró. – Erről jobb nem beszélnünk. A mai czikkből is kimaradt a
+czimzetes püspök. Hogy értsem ezt, hogy a czimzetes püspök kimaradjon az
+én estélyemből? Az érsek ott legyen, a ki nem volt ott, és a czimzetes
+püspök, a ki ott volt, kimaradjon? Micsoda munka ez? És hogyan értsem
+azt, hogy, ha az érsek bejött a czikkbe, a mit nem kifogásolok, többen
+nem jöttek be, a kik szintén meg voltak híva?!… Talán én tehetek róla,
+hogy az a fiatal egyén mindig a buffetnél volt, és nem törődött
+senkivel, legyenek bár ezek érsekek, zászlósurak, és legjobb barátaim?!…
+
+Vrillényi. – Erről igazán nem tudok, és szigorú vizsgálatot fogok
+indítani…
+
+A báró. – Ön egy idő óta semmiről se tud és mindennek személyesen kell
+utána néznem. Azt hiszi talán, hogy nekem semmi dolgom? Ön azt nem
+képzeli, hogy mennyit kell nekem dolgoznom, éjjel úgy, mint nappal, hogy
+a legszükségesebbet előteremtsem! Gondolja, hogy ingyen adják nekem az
+ilyen estélyeket, a melyeket társadalmi állásom megkövetel? És ön másnap
+tizezer forinttal jön nekem elő, a mi nincsen! A mikor én ki vagyok
+merülve a dologtól, és nem tudom, hogy hol van a fejem? Nem csodálkozik
+ön, hogy itt talál engem az én dolgozószobámban, gondoktól és munkától
+görnyedve, most is, mint különben mindig?
+
+Vrillényi. – Végtelenül sajnálom, báró úr, ha zavartam. Belátom, hogy
+rosszúl választottam meg az időt…
+
+A báró. – Nem az időt választotta meg rosszul, hanem az eszmét. Daczára
+elfoglaltságomnak, szivesen társalogtam volna önnel a komolyabb
+eszmékről, a miket meg kellene irni, de ön egy nagyon időszerűtlen
+tárgygyal jön elő, a mi nincsen. Úgy nézek én ki, mint a ki szivesen
+mond nemet? Én mindig örömmel hozok áldozatot, ha van, és a puszta
+sajnálat egy kínos migrainembe kerül. A mint ön itt engem lát, én egy
+igen beteg ember vagyok. Nekem elég, hogy valaki pénzről beszéljen, és
+már rosszúl érzem magam. És mikor én ilyen beteg vagyok, ön a
+legkínosabb ügyeket hozza nekem elő!
+
+Vrillényi. – Várni fogok addig, míg egyszer jobb kedélyben találom a
+báró urat. Egyelőre a magaméból fedezem a lap kiadásait, de nem mondok
+le a reményről, hogy a báró úr később…
+
+A báró. – Ne siessen, mert én egy igen beteg ember vagyok, és ha jobban
+leszek, azonnal el kell utaznom, az egészségemet gondozni. Majd ha
+visszajövök, alkalmilag talán szóba hozom, hogy mit kellene kigondolni
+az ügyről.
+
+Vrillényi. – Remélem, megbocsátja báró úr…
+
+A báró. – Isten áldja meg. (Vrillényi el.) És aztán ne legyek beteg a
+haragtól, a mikor látom, hogy ha esetlegesen egy jó anekdotával kezdi,
+figyelmetlenségemben képes lettem volna odaadni a tizezer forintot!
+
+
+
+
+XLVI.  BERZSENYI KÖNYVET AKAR VENNI.
+
+– Történik a Nádor-utczai palais-ban. Színhely: a pánczélszobába nyíló
+nagy ülésterem. Középütt zöld posztóval letakart hosszú asztal és sok
+karosszék. Az ablakokkal szemben lévő világos falon Berzsenyi báró
+olajfestésű arczképe; a leghomályosabbik falnál hatalmas könyvszekrény.
+A könyvszekrény üres. –
+
+A báró (le s fel jár a teremben, s koronkint megáll a könyvszekrény
+előtt.)
+
+Arthur (az óriási lakáj, megjelenik az előszobába nyiló ajtónak a
+küszöbén). – A bárókisasszony azonnal itt lesz.
+
+A báró. – Jól van, Arthur. (A szolga el.) Ez az Arthur, a milyen jól van
+a természettől kiállítva, kiindulási pontját képezhetné egy nemes
+testőrségnek, és én nem értem, kinek volna nagyobb szüksége a mi
+napjainkban testőrökre, mint egy pénzembernek, a ki… (Bejön Elza, utczai
+ruhában, kalappal, keztyüsen.)
+
+Elza (az előszobába nyíló ajtónál). – Mi az, papuskám?
+
+A báró. – Ki akarsz menni a városba?
+
+Elza. – Mért? Parancsolsz talán valamit?
+
+A báró. – Mondd, mit szólsz ehhez a könyvszekrényhez?
+
+Elza. – Hogy kerül hozzád ez a könyvszekrény?
+
+A báró. – Nem fogod elhinni; én ezt örököltem.
+
+Elza. – Hogyhogy?
+
+A báró. – Sajátlag nem én örököltem, hanem az én manageremnek, az
+őrnagynak a felesége, a ki egy nem tudom micsoda baronesz. Ez a szegény
+nő éveken át türelmesen és bizalmasan várakozott egy vagyonra az ő
+öröklési nagybácsijától. Az őrnagy egészen bizonyosra vette a
+történetet, és te igen jól tudod, hogy mikor én kérdőre vontam: mi az,
+hogy a lovak nem akarnak futni? – többször még velem is elkezdett
+stenkerkedni, és én őt csak azért nem ütöttem pofon, mert mint rabiátus
+embert, a ki katona volt, képesnek tartottam arra a szemtelenségre is,
+hogy visszaüt. Ez onnan volt, mert az őrnagy mindig biztatta magát a
+felesége örökségével. Az öröklési nagybácsi azonban alattomos fiú volt,
+a ki igen nevetett magában, és titokban elköltötte az egész vagyonát,
+úgy hogy mikor végre meghalt és gondolta magában, hogy: na, ezek nagyot
+fognak nézni! – nem maradt utána semmi, csak ez a könyvszekrény. Most
+már el fogod képzelni a szegény rászedett nőnek a kétségbeesését. Az
+őrnagy elpanaszolta nekem az esetet, és kért, hogy legalább vegyem meg a
+könyvszekrényt, mert minek nekik a könyvszekrény?! Erre én azt gondoltam
+magamban: »Miért ne venném meg a könyvszekrényt?! Ha nem veszem meg, az
+őrnagy a szomorú eset alkalmából előleget fog kérni, a mely esetleg
+nagyobb összegű; és így legalább van a pénzemért egy könyvszekrényem.«
+Azért eltekintettem attól, hogy az őrnagynak ez jól történik, és
+gyakoroltam a kívánt jótékonyságot, annyival inkább, mert a
+könyvszekrényt a védnökségem alatt álló demokrata-körnek szándékoztam
+ajándékozni. Most aztán elhozták nekem az én könyvszekrényemet; én
+megnéztem, igen csodálkoztam, és így szóltam magamhoz: »De hisz ez egy
+egész jó könyvszekrény! Mért ajándékoznám én ezt a körnek?!« Nem igaz?
+
+Elza. – Hát persze.
+
+A báró. – Csak az a kellemetlen a dologban, hogy egy könyvszekrényhez
+könyvek is kellenek.
+
+Elza. – Mért nem kérdezted meg, hogy hát ebből hova lettek a könyvek?
+
+A báró. – Azt hiszed, nem kérdeztem meg? Sőt hajlandó voltam megvenni az
+egész könyvtárt, és azt mondtam az őrnagynak, hogy a könyvtárral együtt,
+nem bánom, egy pár forinttal többet is fizetek. De az őrnagy elbeszélte,
+hogy az öröklési nagybácsi még életében elsikkasztotta az összes
+könyveket, a miket az antikvár megvett, és nem hagyott hátra egyebet,
+mint számos évfolyam _Gartenlaube_t és _Ueber Land und Meer_t, mert igen
+művelt uriember volt, és nagy magyar, a ki a választásra költött el
+mindent, aztán visszavonult a kastélyába, melyet a Bodenkredit
+elliczitáltatott, és ott folytonosan olvasott, sőt a számottevő lipcsei
+ujságokat mind végig olvasta. A mi engem illet, én szivesen honoráltam
+volna ezeket a régi ujságokat is, mert jól emlékszem, hogy mikor kedves
+anyáddal a mézesheteket töltöttük, a nászúton figyelemreméltó
+_Allerleio_kat olvastunk a _Gartenlaube_ból, de az őrnagy sajnálattal
+értesített, hogy már felfűtötték őket.
+
+Elza. – Azokat úgy sem lehetett volna benn hagyni a könyvszekrényben.
+
+A báró. – És miért nem?
+
+Elza. – Mert ezek, mint afféle kis polgárok olvasmányai, azóta már
+kimentek a divatból.
+
+A báró. – Akkor szerencse, hogy elégtek, mert az egyetlen elavult holmi,
+a mit én az én lakásomban megtűrök, én magam vagyok, személyesen. Hanem
+már most itt van nekem a kellemetlenség.
+
+Elza. – Hogyhogy?
+
+A báró. – Mert ha én, teszem fel, zabot vagy szilvát akarok vásárolni,
+akkor egyszerűen kiadom a parancsolatot az Auspitznak, hogy rendeljen
+nekem zabot vagy szilvát, ilyen árban és ennyit. De azt már nem
+parancsolhatom az Auspitznak, hogy rendeljen nekem a könyvkereskedőtől
+könyveket egy ilyen összegért.
+
+Elza. – Bocsáss meg, papuskám, de ha szilvát akarsz vásárolni, akkor is
+megmondod, hogy milyet akarsz: boszniait vagy szerbiait, és ha zabot
+vásárolsz, megmondod, hogy milyen kell: elsőrendű vagy középminőségű?
+
+A báró. – Ez nem kérdés. Csakis első minőségű könyveket akarok
+vásárolni, egy bizonyos összeg, mindenesetre minél csekélyebb összeg
+erejéig. De ez nem elég a könyvkereskedőnek, és éppen ezért hívattalak.
+
+Elza. – Parancsolj, papuskám.
+
+A báró. – Ne gondold, gyermekem, hogy én, bár látszólag Lebemann vagyok,
+nem érdeklődöm a könyvek iránt. Látod, én fiatalkoromban sokszor
+terveltem, hogy majd öregségemben, mikor már a komoly dolgok nem
+foglalják el az időmet, és tetszés szerint szentelhetem magamat a
+henyélésnek, el fogom olvasni az összes jobb könyveket. És mikor nőül
+vettem kedves anyádat, az első dolgom az volt, hogy megvettem neki
+díszkötésben Schiller összegyüjtött költeményeit, az összeseket, kivétel
+nélkül. Sőt később föltettem magamban, hogy, ha már megvan, el is fogom
+olvasni Schiller műveit, és olvasni is kezdtem, de több izben elaludtam
+s így az előrehaladás lassan ment, annyival inkább, mert ezen művek
+rendkívül sok kötetet képeznek, és én nem értem, hogyan ért rá Schiller
+annyit összeírni, a mennyit magunk közül egy ember elolvasni se képes.
+De azután is gyakran foglalkoztam az eszmével, és ha időm engedte volna,
+a _Presse_ből a feuilletont többször szerettem volna elolvasni.
+Elannyira, hogy már korábban elhatároztam könyvtárt alapítani, egyrészt,
+mert ha az ember nem is ér rá a könyveket mindjárt végig olvasni, egy
+könyvtár mindig oly bútorzat, a mely egy teremnek választékos és
+tetszetős szinezetet ad, másrészt, mert a könyvek értéke mindig
+megmarad, és miért ne gondolnék az utódokra, a kik a könyveket esetleg
+el fogják olvasni?! Ebből láthatod, gyermekem, hogy én jobban értek a
+könyvekhez, mint az emberek gondolnák. Csakhogy most részint nem jut
+eszembe, micsoda könyvek azok, a miket mindig el szándékoztam olvasni,
+részint nem találom a szemüvegemet.
+
+Elza. – Majd megkeresem, papuskám.
+
+A báró. – Ne bántsd; ha te itt vagy, nincs többé rá szükségem. Tudom,
+hogy nagyon szakavatott vagy a könyvek terén, és számítok rá, hogy
+segíteni fogsz nekem ebben az ügyben. Nem szeretem ugyan, hogy a sok
+haszontalan olvasással mindig rontod a szemedet, de most véletlenül jól
+jön, hogy kiismered magadat a könyvészetben és a könyveknek a czíme a
+kisujjadban van. Mikor elhozták a szekrényt, mindjárt eszembe jutott,
+hogy tegnap egy szakkönyvet találtam az asztalodon, és megnéztem a
+czímét, melyről meglepetve láttam, hogy a karthauziak egy portásának a
+története.
+
+Elza (elpirul a haja gyökeréig).
+
+A báró. – Azonnal eszembe jutott, hogy, ha az én leányom annyira
+belemélyedt a tudományba, hogy a barátoknak egy egyszerű portásáról egy
+egész könyvet olvas el, akkor ő a legjelesebb történelmi munkákat és más
+egyebeket, teszem fel, a tudományos és humorisztikus műveket, könyv
+nélkül tudja, a czimekkel és bolti árral együtt.
+
+Elza (meggyőződvén róla, hogy a báró nem lapozta végig a karthauziak
+portásánák illusztrált és véletlenül az asztalon felejtett történetét,
+megkönnyebbülten pillant fel.)
+
+A báró. – Látom, hogy ki akarsz menni a városba, és én nem is
+tartóztatlak vissza, de előbb ird fel hamar egy papirra a legdrágább és
+legjobb könyveket, a mi egy szalon-könyvtár számára kapható.
+
+Elza. – Hogyan? Most mindjárt?
+
+A báró. – Csak egy czédulára; nem kell tisztázat. Az Auspitz majd
+letisztázza.
+
+Elza. – De, papuskám, az nem megy olyan hamar!
+
+A báró. – Miért nem? Te tudod a czímeket és a bolti árakat, a könyvek
+pedig megvannak a boltban, tehát ez igen egyszerű.
+
+Elza. – De ha az ember egy nagy könyvszekrényre, egy egész könyvtárra
+való könyvet akar vásárolni: válogatni kell a könyvek közül, valami terv
+szerint, és én még azt se tudom, körülbelül milyen könyveket akarsz,
+például: tudományos vagy szépirodalmi műveket?
+
+A báró. – No, ez világos. Azt kívánom, hogy a tudományos művek szépen
+legyenek írva, mert szerintem az a tudomány, a mit nem lehet elolvasni,
+helytelen tudomány, és másrészt, ha az irodalomban nincsen tudomány, ez
+nem szép.
+
+Elza. – Igen, de mintha azt mondtad volna, hogy humorisztikus műveket is
+akarsz.
+
+A báró. – Természetesen: úgy tudományos, mint humorisztikus műveket,
+mert nem egyedül olyan könyveket akarok, a melyek a könyvtárban csak ki
+legyenek állítva, hanem, ha egyszer, a mikor nagyon öreg leszek, eszembe
+jut, hogy elő akarok magamnak valamit olvastatni, ez ne csupán olyan
+legyen, a mitől elalszik az ember, hanem a min, addig, a míg elalszik az
+ember, nevetni is lehet.
+
+Elza. – És azt se tudom, hogy inkább csak az olvasmányt keressem, vagy
+főképpen díszműveket akarsz?… mert azt mondtad, hogy irjam le a
+legdrágább könyveket is, meg a legjobbakat is.
+
+A báró. – Gyermekem, te félreértettél engem. Én nem azt akarom, hogy ha
+a társaságban valami drága könyvről van szó, én mindjárt előjöjjek a
+könyvtárammal, és azt mondjam, hogy ez nekem megvan otthon és ennyibe
+meg ennyibe került. Ezt hagyom a proczoknak; a jóléti és műveltségi
+henczegőknek; ezen én már felül vagyok emelkedve. De azt sem akarom,
+hogy a drága könyvek az én családi gyűjteményemből hiányozzanak, mert én
+nem azért csinálok könyvtárat, hogy takarékoskodjam, és nem szeretném,
+ha valaki megnézné a könyvtáramat, aztán így szólna: »A Berzsenyi
+bárónál jól lehet enni, de a könyveit úgy szedte össze az utczán.« Én,
+mint egyszerű ember, abban a véleményben vagyok, hogy a díszműveknek,
+mint legdrágábbaknak, a legjobbaknak kellene lenniök. A te
+felvilágosításodból sajnosan tapasztalom, hogy ez nem így van, a mit
+különben nem értek, mert szerintem a rossz könyvek drágaságának semmi
+értelme. Azért ezt a kettőt tartsd szemmel. Legyenek díszművek is a
+vendégek számára, drága kiállításban, és jó könyvek is, hátul, a
+díszművek mögött, az utódok számára.
+
+Elza. – Még egyet. Csupa magyar könyvet akarsz, vagy külföldieket is?
+
+A báró. – Mért nem teszed fel a kérdést megfordítva? De így vagy úgy,
+elismerem, hogy ez fogas kérdés. Természetesen, ha egy napon a
+főrendiház tagja vagyok, nem tehetem ki magamat annak, hogy valaki a
+könyvtáramra azt mondja: ez a zászlósúr nem jó hazafi, mert a magyar
+könyveket mellőzi. És nincs is ok a magyar könyveket teljesen mellőzni,
+mert például Petőfinek helyes, józan, czélszerű eszméivel szóról-szóra
+egyetértek. Azonkivül semmiféle magyar törekvéstől nem akarom megvonni
+pártolásomat és szivesen hozzájárulok a magyar kiadók fölsegéléséhez,
+annál inkább, mert nagyon szép tőlük, hogy nem német könyveket adnak ki,
+a mi sokkal czélszerűbb és jövedelmezőbb volna. De ne feledd, gyermekem,
+hogy a hazai ipar e téren még nem veheti fel a versenyt a külföldivel;
+sőt azt hiszem, bár e szakmában nem vizsgálódtam eléggé, hogy nálunk
+könyvipar még nem is létezik.
+
+Elza. – De papuskám…
+
+A báró. – Hagyj kibeszélni. Ez onnan van, hogy az írók és egyéb
+könyvcsináló munkások, mint: nyomdászok, szedők és könyvkötők, nálunk
+még nem tudják a könyveket jól készíteni. Ez kitűnik a bécsi lapok
+vasárnapi mellékletéből, hol csak a legritkább esetben olvasod egy
+magyar könyvnek elkészültét, pláne helyesen elkészültét. És éppen egy
+magyar lapban olvastam, véletlenül, mert nem az igazi lapra fordítottam,
+hogy a magyar írók még csak a gyermekek számára tudnak jól írni, a
+felnőttek igényeinek nem képesek megfelelni. Ezt egy tanár írta, a ki
+maga is a gyermekek számára ír, tehát tudja, hogy így van; és a kinek
+tanítania is szabad, hogy a felnőttek számára még ő se tud irni… Nem
+mondom, hogy a magyar írók később, ha szorgalmasak lesznek és nem
+hanyagolják el magukat… de még sokat kell tanulniok, és előbb jól rágják
+meg, hogy mit akarnak mondani, ha azt óhajtják, hogy én elolvassam vagy
+csak támogassam is iparkodásukat. Azonkívül a magyar könyvkiállítók és
+kiadó munkások már csak mostoha viszonyaiknál fogva se tudják
+illedelmesen kiállítani a kezdő magyar irók műveit; Ausztria nem ad
+nekik kölcsön jobb papirt és elég nagy betűket, úgy hogy aztán a magyar
+könyv oly rosszúl sikerül, hogy végül, többnyire, meg se jelenik.
+
+Elza. – De, papuskám, te tévedsz! A magyar írók között sok van, a kiknek
+a munkáit lefordítják németre…
+
+A báró. – Te ezt összetéveszted azzal, hogy a magyar írók németből
+fordítanak tanulás és gyakorlat czéljából…
+
+Elza. – És más nyelvekre is. A magyar könyvek kiállítása pedig jobb,
+mint a németeké…
+
+A báró. – Már látom, hogy te nekem többnyire magyar könyveket fogsz
+felírni, de nem bánom, mert ez hazafiasabb, és azt hiszem, jutányosabb
+is. Aztán előttem fő az utódok, a kik, meglehet, már nem is kívánnak
+német könyveket olvasni, míg én rám nézve előnyösebb kevés számú magyar
+könyvet olvasni, mint sok külföldi művet, melyek elrontják a szemet, és
+utóvégre is az van belőle, hogy csak elalszik az ember. Azonfelül
+miattam lehet, hogy neked van igazad, és tőlem senki se veheti rossz
+néven, ha én az én leányomnak jobban hiszek, mint a _Neue Presse_nek.
+Csak a humorisztikus művekben nem adok neked igazat. Ezek maradjanak
+németül; mert a legjobb viczcz is magyarul nem hangzik olyan
+mulatságosan, mint az eredetiben. És mivel most el akarsz menni, nem
+tudom hová, állítsd nekem össze a jegyzéket holnapra.
+
+Elza. – Meglesz, papuskám. De mondd, egyéb utasítást nem adsz? Nem
+akartál még valamit mondani a könyvekre nézve?
+
+A báró. – Na, magától értetődik, hogy a tudományos könyvek
+vallás-erkölcsös szellemben legyenek; és legyen egy pár díszkönyv a
+rókavadászokról, a hol a rókavadászok az ő vörös frakkjukban ki legyenek
+festve, arra az esetre, ha netán egy előkelő vendégünk jönne, a ki a
+szalonban olvasni akar valamit. Megjegyzendő, hogy egy-két forintra ne
+nézz, és gondoskodjál könyvekről, a mikben a képek a fő, és a nyomtatás
+csak arra való, hogy ne kelljen elolvasni. Végül az összes könyvek
+vastag papirra és nagy betűvel legyenek nyomtatva, széles margóval és
+üres lapokkal a fejezetek között; mert, mint egy feuilletonban olvastam
+egy jó író tollából, a sűrűn nyomtatott rossz könyv nem ér annyit, mint
+a ritkán nyomtatott jeles. Általában egy könyvtárnál az a fő, hogy
+mindenben mértéket tartsunk; a tulságosan sok olvasmány soha se
+élvezetes, ellenben mindig van valami jó vagy legalább kellemes abban az
+olvasmányban, a melyik kevés.
+
+
+
+
+Lábjegyzetek.
+
+[Footnote 1: A Berzsenyi-család életírójának e helyütt meg kell
+jegyeznie, hogy az itt leirt jelenetek abban az időben zajlottak le, a
+mikor Széll Kálmán volt Magyarország miniszterelnöke.]
+
+
+
+
+TARTALOM.
+
+  I.  Csütörtökön öttől hatig  1
+  II.  Aszfaltbetyárok  15
+  III.  A fehérvári bicska  22
+  IV.  Urnők a szinpadon  28
+  V.  Magyarosodás  34
+  VI.  Rumbold szelleme  40
+  VII.  Lóversenyen  47
+  VIII.  Karlsbadban  53
+  IX.  Smekszen  58
+  X.  Államtitkok  64
+  XI.  Napkelet gyöngye  69
+  XII.  Kit vagy mit irigyel ön?  76
+  XIII.  Egy üzenet  83
+  XIV.  Berzsenyi incognito  92
+  XV.  Berzsenyi az irodalomért  100
+  XVI.  A tárlaton  107
+  XVII.  Karácsony előtt  115
+  XVIII.  Kém-szolgálat  121
+  XIX.  Berzsenyiéket megszámlálják  130
+  XX.  Berzsenyi lapot alapít  139
+  XXI.  Berzsenyi báró ünneplése  149
+  XXII.  Abbaziában  155
+  XXIII.  Hóbortos Rózsi  163
+  XXIV.  Berzsenyiék a külpolitikában  169
+  XXV.  Gépkocsizás után  177
+  XXVI.  A szalmaözvegy  183
+  XXVII.  Balaton-Karádon  188
+  XXVIII.  Chincholle kisasszony tragédiája  194
+  XXIX.  Berzsenyi föllép  200
+  XXX.  Berzsenyit megválasztják  206
+  XXXI.  Influenzában  212
+  XXXII.  Berzsenyiék a német szó ellen  217
+  XXXIII.  Kegyelet  222
+  XXXIV.  Farsang a Nádor-utczában  227
+  XXXV.  A bohémek  234
+  XXXVI.  Berzsenyiék nyaralnak  241
+  XXXVII.  Berzsenyiék a papa nélkül  250
+  XXXVIII.  Ischlben  257
+  XXXIX.  Berzsenyiék hegyet másznak  264
+  XL.  Keresztúton  272
+  XLI.  Berzsenyi házasít  278
+  XLII.  Berzsenyiék haza jönnek  285
+  XLIII.  Berzsenyiék fölébrednek  291
+  XLIV.  Berzsenyiék az Operában  298
+  XLV.  Berzsenyitől pénzt kérnek  307
+  XLVI.  Berzsenyi könyvet akar venni  314
+
+
+[Transcriber's Note:
+
+Javítások.
+
+Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.
+
+A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:
+
+12 |erősítí a |erősíti a
+
+38 |Es a mai |És a mai
+
+61 |kezdi. |kezdi.)
+
+62 |_Zsakid_.“ |_Zsakid_.«
+
+75 |Gyöngy (ifjan |Gyöngye (ifjan
+
+75 |Micsoda ember Mily |Micsoda ember! Mily
+
+125 |Es most |És most
+
+134 |»Berzsenyi Fehérnye! |»Berzsenyi Fehérnye!«
+
+153 |ne meltóztassék |ne méltóztassék
+
+163 |ki s szalon |kis szalon
+
+166 |eladattak.» |eladattak.«
+
+207 |tudní |tudni
+
+208 |egyes közsegekben |egyes községekben
+
+211 |mondani O Szentsége |mondani Ő Szentsége
+
+213 |meg úgy» |meg úgy«
+
+227 |NÁDOR-UTCZABAN. |NÁDOR-UTCZÁBAN.
+
+261 |tísztelem |tisztelem
+
+263 |Atadja |Átadja
+
+315 |«Miért ne |»Miért ne]
+
+*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 65607 ***
diff --git a/65607-h/65607-h.htm b/65607-h/65607-h.htm
index 4182d5d..672ac04 100644
--- a/65607-h/65607-h.htm
+++ b/65607-h/65607-h.htm
@@ -1,10956 +1,10488 @@
-<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN"

-    "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd">

-<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu">

-<head>

-<meta name="generator" content=

-"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" />

-<meta http-equiv="Content-Type" content=

-"text/html; charset=utf-8" />

-<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" />

-<title>The Project Gutenberg eBook of Berzsenyi báró és családja by

-Zoltán Ambrus</title>

-

-<style type="text/css">

-/*<![CDATA[*/

-body {

- margin-left: 10%;

- margin-right: 10%;

-}

-

-h1,h2 {

- text-align: center;

- clear: both;

- line-height: 200%;

-}

-

-h2 {

- margin-top: 2em;

-}

-

-p {

- margin-top: 0.75em;

- margin-bottom: 0.75em;

-}

-

-body > p {

- text-align: justify;

- text-indent: 1.5em;

-}

-

-p.i2 {

- text-indent: 3em; 

-}

-

-hr {

- width: 33%;

- margin-top: 2em;

- margin-bottom: 2em;

- margin-left: auto;

- margin-right: auto;

- clear: both;

-}

-

-hr.chap {width: 65%}

-

-table {

- margin-left: auto;

- margin-right: auto;

-}

-

-td {

- padding-left: 1em;

- padding-right: 1em;

-}

-

-.pagenum {

-/*  display: none; */

- position: absolute;

- right: 2%;

- color: gray;

- font-size: smaller;

- text-align: right;

- text-indent:0;

-}

-

-.tdr {text-align: right;}

-

-.center {

- text-align: center;

- text-indent: 0;

-}

-

-.summary {

- text-align: justify;

- text-align-last: center;

- text-indent: 0;

- margin: auto;

-}

-

-.right {

- text-align: right;

- margin-right: 1.5em;

-}

-

-.smcap {

- font-variant: small-caps;

-}

-

-.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;}

-

-.caption {font-weight: bold;}

-

-.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;}

-

-.caption-largest {font-weight: bold; font-size: 2em;}

-

-.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;}

-

-.figcenter {

- margin: auto;

- text-align: center;

-}

-

-.footnotes {

- border: dashed 1px;

-}

-

-.footnote {

- margin-left: 10%;

- margin-right: 10%;

- font-size: 0.9em;

- text-align: justify;

-}

-

-.footnote .label {

- position: absolute;

- right: 84%;

- text-align: right;

-}

-

-.fnanchor {

- vertical-align: super;

- font-size: .8em;

- text-decoration: none;

-}

-

-.transnote {

- background-color: #E6E6FA;

- color: black;

- padding: 0.5em;

- font-family: sans-serif, serif;

- font-size: 0.9em;

-}

-

-.transnote p {

- text-align: center;

- text-indent: 1.5em;

-}

-

-ul.TOC {

- list-style-type: none;

- padding-left: 10%;

- text-indent: -5%;

- width: 70%;

- text-align: justify;

-}

-

-ul.TOC li {

- margin-top: 0.25em;

-}

-

-.TOC .roman {

- width: 4em;

- display: inline-block;

- text-align: right; 

-}

-

-span.ralign {

- position: absolute;

- text-align: right;

- right: 15%;

- top: auto;

-}

-/*]]>*/

-</style>

-</head>

-<body>

-

-<div style='text-align:center; font-size:1.2em; font-weight:bold'>The Project Gutenberg eBook of Berzsenyi báró és családja, by Zoltán Ambrus</div>

-

-<div style='display:block; margin:1em 0'>

-This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and

-most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions

-whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms

-of the Project Gutenberg License included with this eBook or online

-at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you

-are not located in the United States, you will have to check the laws of the

-country where you are located before using this eBook.

-</div>

-

-<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Title: Berzsenyi báró és családja</p>

-<p style='display:block; margin-top:0; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:0;'>Tollrajzok a mai Budapestrol</p>

-

-<div style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Author: Zoltán Ambrus</div>

-

-<div style='display:block; margin:1em 0'>Release Date: June 13, 2021 [eBook #65607]</div>

-

-<div style='display:block; margin:1em 0'>Language: Hungarian</div>

-

-<div style='display:block; margin:1em 0'>Character set encoding: UTF-8</div>

-

-<div style='display:block; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Produced by: Albert László from page images generously made available by the Google Books Library Project</div>

-

-<div style='margin-top:2em; margin-bottom:4em'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK BERZSENYI BÁRÓ ÉS CSALÁDJA ***</div>

-<hr class="chap" />

-<div class="chapter"></div>

-<div class="figcenter"><img src="images/cover.jpg" alt="" title=

-"" /></div>

-<hr class="chap" />

-<p class="center"><span class="smcap">Ambrus Zoltán

-Munkái</span></p>

-<p class="center"><span class="smcap">iv. kötet</span></p>

-<p class="center"><span class="caption-large">BERZSENYI BÁRÓ ÉS

-CSALÁDJA</span></p>

-<hr class="chap" />

-<p class="center"><span class="caption-150"><span class=

-"smcap">Ambrus Zoltán Munkái</span></span></p>

-<p class="center"><span class="caption-large">IV.</span></p>

-<p class="center"><span class="caption-largest">BERZSENYI BÁRÓ ÉS

-CSALÁDJA</span></p>

-<p>&nbsp;</p>

-<p class="center"><span class="caption">TOLLRAJZOK A MAI

-BUDAPESTRŐL</span></p>

-<p>&nbsp;</p>

-<p>&nbsp;</p>

-<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST

-MDCCCCVI<br /></span> <span class="caption-small">VIII., ÜLLŐI-ÚT

-18. SZÁM.</span></p>

-<p class="center"><span class="caption">RÉVAI

-TESTVÉREK<br /></span> <span class="caption-small">IRODALMI INTÉZET

-R.-T.</span></p>

-<hr class="chap" />

-<p class="center"><span class="caption-150"><span class=

-"smcap">Ambrus Zoltán</span></span></p>

-<h1>BERZSENYI BÁRÓ ÉS CSALÁDJA</h1>

-<p>&nbsp;</p>

-<p class="center"><span class="caption">TOLLRAJZOK A MAI

-BUDAPESTRŐL</span></p>

-<p>&nbsp;</p>

-<p>&nbsp;</p>

-<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST

-MDCCCCVI<br /></span> <span class="caption-small">VIII., ÜLLŐI-ÚT

-18. SZÁM.</span></p>

-<p class="center"><span class="caption">RÉVAI

-TESTVÉREK<br /></span> <span class="caption-small">IRODALMI INTÉZET

-R.-T.</span></p>

-<hr class="chap" />

-<p>&nbsp;</p>

-<p class="center"><span class="caption-small">AZ ÖSSZES JOGOK

-FENTARTÁSÁVAL.</span></p>

-<p>&nbsp;</p>

-<p class="center"><span class="caption-small">Révai és Salamon

-könyvnyomdája, Budapest, VIII., Üllői-út 18.</span></p>

-<hr class="chap" />

-<div class="chapter"></div>

-<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id=

-"Page_1">-1-</a></span></p>

-<h2>I.<br />

-CSÜTÖRTÖKÖN ÖTTŐL HATIG.</h2>

-<p class="summary">– Zsúr Berzsenyiéknél. Díszlet és rendezés:

-minden, mi jó és drága. Egy kicsit sok is; de egészben bizonyos

-választékosság. A zsúron ez alkalommal a következők szerepelnek:

-–</p>

-<p>1. <span class="smcap">Berzsenyi Jacques</span>. Feje a hires

-Loew és Berzsenyi czégnek. Mr. Dewey álnév alatt futtat; az ő lovai

-azok, a melyek eladó versenyekben se jönnek be soha. Mindig jó

-kedély; a franczia szavakat már helyesen ejti. Pénz, mint köles.

-Alantasai a békásmegyeri admirálnak csúfolják.</p>

-<p>2. <span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. Bánatosan kövér;

-nagyon boldogtalanná teszi, hogy sokat kell öltözködnie.

-Hangversenyeken még ma is elég jól fest; akkora boutonok, mint az

-öklöm. Egyébként jelentéktelen.</p>

-<p>3. <span class="smcap">Berzsenyi Blanka</span>. Azt mondják s

-elhitte, hogy nagyon okos. Nem annyira szívtelen, mint inkább

-fennhéjázó. Egyetlen gyöngéje, hogy bolondul a művészetekért.

-Szerelmes egy kitünő iróba, azzal a föltétellel, hogy az illető

-tagja lesz a főrendiháznak.</p>

-<p>4. <span class="smcap">Berzsenyi Elza</span>. Szeczessziós

-leány, a mi itt azt jelenti, hogy gyakran eljár a szája. Rajong

-mindenért, <span class="pagenum"><a name="Page_2" id=

-"Page_2">-2-</a></span> a mi természetes és igaz. Gyűlöli a pózt s

-nagyon sok süteményt eszik.</p>

-<p>5. <span class="smcap">Héthársyné</span>. Született Szilassy

-bárónő. Unokahuga Szilassy Plátó bárónak, a kitünő államférfiúnak.

-Berzsenyiék igen büszkék rá. Szeretnék rámába foglalni és

-felakasztani a szalon falára. Mindig a kaszinóból jön.</p>

-<p>6. <span class="smcap">Soroksáry Miska gróf</span>. Czímzetes

-segédfogalmazó. Nagyon szeretné elvenni Blankát, esetleg »az

-Elzát.« Nincsenek kilátásai, de azért szívesen látják, mert egyike

-azoknak a szeretetreméltó fiataloknak, a kik se nem osztanak, se

-nem sokszoroznak, ellenben mindenütt ott vannak.</p>

-<p>7. <span class="smcap">Bertalan Dóri</span>. Jogtanácsos és

-czégjegyző egy iszonyatosan előkelő banknál. Nagyszerű jövő. A

-férjjelölt ideálja. Tudja az értékét, s bár a bajusza észbontó,

-alkalomadtán vicczes.</p>

-<p>8. <span class="smcap">Rejtvényi Elek</span>. A

-<i>Szeczesszió</i> czímű heti lap segédszerkesztője.</p>

-<hr class="chap" />

-<div class="chapter"></div>

-<p><span class="pagenum"><a name="Page_3" id=

-"Page_3">-3-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Elza</span> (leteszi Marcel Prévost

-regénygyáros urnak legujabb regényét: a »Nyakatekert herczegnő«

-czímű kötetet): – Ez a fiú tetszik nekem; jól ír, röviden és csak

-azt, a mi szükséges. Tudja, mi érdekli az embert, és nem okoskodik

-sokat. De van egy nagy hibája. Nem meri nevén nevezni a gyermeket.

-Hiába, a férfi gyáva marad, a míg lélekzik, még Párisban is. (Jön

-Soroksáry gróf.) Jó napot Miska!</p>

-<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Jó napot, Elzácska!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Milyen furcsán néz rám!</p>

-<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Még soha se voltunk így,

-egyedül, Elzácska! Muszáj magának megvallanom valamit. Muszáj

-megmondanom, hogy én vagyok a legboldogtalanabb ember a

-világon!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Tudom. A Blanka, mi?…

-(Soroksáry igent int). Előttem eddig is hiába kasirozta a dolgot.

-Én úgy teszek, mintha semmit se látnék, de azért néztem magukat a

-paravent mögül.</p>

-<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Nem képzeli, hogy a

-Blanka milyen rosszúl bánik velem! A multkor is, az operában, egy

-tekintete se volt számomra…</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hja, édesem, annak maga az

-oka.</p>

-<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Hogyhogy?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát, kérem, az ember vagy

-udvarol vagy kritizál. Magának mindig más véleménye van a

-szinésznőkről, mint Blankának. <span class="pagenum"><a name=

-"Page_4" id="Page_4">-4-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Becsületszavamra mondom,

-hogy alkalmazkodom. Higyje el, Elzácska, soha se élt ember a

-világon, a ki olyan sokszor és olyan arczátlanúl tagadta volna meg,

-a mit mondott, mint én: Soroksáry Mihály!…</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – De mindig későn.</p>

-<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Mit, későn! Csak később.

-Voltaképpen nem csinálok egyebet, csak visszhangozom, a mit Blanka

-mondott.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Igen, akkor, mikor Blanka már

-megváltoztatta a véleményét.</p>

-<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Tehetek róla? Ez az én

-tragikumom!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – S mit tegyek én ebben az

-ügyben?</p>

-<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Protezsáljon egy

-kicsit!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az nem olyan könnyü. Maga

-ellen egyéb kifogás is van.</p>

-<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – S mi volna az?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Beszéljünk nyiltan. Maga

-másfelé is angazsálta magát!</p>

-<p><span class="smcap">Soroksáry</span> (ártatlanul). – Én?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Őszinte legyek, vagy ne

-legyek őszinte? Ha igen, hagyjon fel a komédiázással.</p>

-<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Nem értem.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Maga, igaz, hogy csak másod

-sorban, a Naphegyi Tinkának is udvarol. Különben a tény nem fontos,

-csak a körülmények graválók.</p>

-<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Most még kevésbbé

-értem.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Jó, én felborított kártyákkal

-játszom. Az, hogy maga a talonban ott tartogat valakit, az

-lényegtelen. Mai nap az épouseuröknél ez már nem szokatlan. De hogy

-ez az illető a Naphegyi Tinka legyen, ez súlyos.</p>

-<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Mintha kinai nyelven

-beszélne, annyira nem értem. <span class="pagenum"><a name="Page_5"

-id="Page_5">-5-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ne tettesse magát! Hogy jön

-össze a Blanka a Naphegyi Tinkával?! A ki szükségben a Naphegyi

-Tinkával is megelégszik, az ne emelje fel a szemét egy Berzsenyi

-Blankára!</p>

-<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Komolyan beszél? Hogy

-jövök én a Naphegyi Tinkához?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Letagadja, hogy ott lovagol

-másod sorban? Jó; ez a maga dolga. Én csak annyit mondok, hogy:

-Blankának derogál egy sorban lenni a Tinkával.</p>

-<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Lári-fári. Blanka azért

-nem akar tudni rólam, mert elémbe vágott valaki. Ez a Bertalan,

-vagy hogy hívják.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Magát rettenetesen rosszúl

-informálták. A Bertalan csak a mama favoritja. Megmondjam, hogy ez

-idő szerint ki a komoly konkurrens?</p>

-<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Ha van egy kis bizalma

-hozzám.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát megmondom, mert én jó fiú

-vagyok. Az illető: Rejtvényi Elek, tehetséges ifjú költőnk, a

-»Szeczesszió« szerkesztője.</p>

-<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Maga tréfát űz

-velem.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ugy nézek én ki, mint a ki

-tréfál? Fiam, én olyan komoly vagyok, mint a »Pompes funèbres«.

-Tudja meg tehát titok pecsétje alatt, hogy Blanka népszínművet ír,

-s ebben a munkában Rejtvényi segédkezik neki…</p>

-<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Ugyan ne mondja!…</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Csitt!… A Blanka hangját

-hallom!…</p>

-<p class="center">(Jönnek: Blanka és Bertalan Dóri.)</p>

-<p><span class="smcap">Bertalan</span>. – Annyi bizonyos, hogy

-Párisban sokkal jobban tetszett, mint itt, a Vígszinházban.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Egyszerűen botrány, hogy

-előadják. (Üdvözlések.) Ebben talán még Soroksáry is egyet fog

-érteni velem.</p>

-<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Tessék? <span class=

-"pagenum"><a name="Page_6" id="Page_6">-6-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Arról van szó, hogy mit

-szól a Vígszinház új darabjához?</p>

-<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Én azt gondolom, a mit

-maga gondol.</p>

-<p><span class="smcap">Bertalan</span>. – Különben a lapok is mind

-levágják.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mert az összes kritikusok

-képmutatók, nyomorult képmutatók! Az ember azt hinné, hogy böjtben

-és imádkozásban nőttek fel, pedig esztetikai ismereteiket nem az

-egyetemen, hanem a szeparékban szerezték! Ismerem ezeket a szép

-maszkokat. Megírják a förmedvényeiket, leteremtik a romlott

-francziákat, s aztán rohannak az Orfeumba! Igazán, ha egy pár

-becsületes leány nem volna, ennek a szegény Feydeaunak éhen kellene

-elpusztulnia!</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Megint csak úgy beszélsz a

-levegőbe!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ugy beszélek, mint közönség.

-Én nem írok színdarabokat s nem irigykedem a francziákra.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span> (Bertalanhoz). – Ő nagysága

-tudniillik azzal gyanusít, hogy színdarabokat írok.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nincsen abban szégyen.</p>

-<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Mért ne, ha az ember

-ráér?</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Van ugyanis egy barátnőm, a

-kinek nagy tehetsége van az íráshoz; ennek a terveiről volt szó.

-Igaz, Dóri, erről jut eszembe… Kérdezni akarok magától valamit.</p>

-<p><span class="smcap">Bertalan</span>. – Parancsoljon.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – A barátnőm alighanem

-pályadíjat fog nyerni egy munkájával. A pályadíjat persze jótékony

-czélra szánta. Mondja, milyen czélra volna a legalkalmasabb?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hallod, ez eredeti! Azt már

-hallottam, hogyha az ember sajnálja a pénzét s mégis nagylelkű akar

-lenni, küld természetben: tépést, szivarvéget, elhasznált

-levélbélyeget. De színdarabot ajándékozni jótékony czélra, ez uj!

-<span class="pagenum"><a name="Page_7" id=

-"Page_7">-7-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Kimélj meg a

-vicczeidtől.</p>

-<p><span class="smcap">Bertalan</span> (éllel). – Legjobb lesz, ha

-szemérmes szegényeknek adja. Iróknak, szerkesztőknek.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Maga Rejtvényit akarja

-előttem eláztatni? Nos én nem ugrom. A talentum mindig talentum

-marad.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – A talentumnak fölösleges

-gyakran fürdenie. A szép pongyolában is szép.</p>

-<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Különben is a szemérmes

-szegények már kimentek a divatból.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Aztán meg az adománynak

-nyilvánosnak kell lennie. Senkinek sem szabad azt képzelnie, hogy

-barátnőm a díjat elfogadta. (Berzsenyi belép).</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Itt a mi jó papánk!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Szervusztok!…

-(üdvözlések.) Szervusz, Miska!… (Elzához:) Te, láttad már a

-<i>Sport</i>ot?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (előveszi háta mögül a

-berlini Sport legujabb számát.) – Közli a kontinens összes nyertes

-istállóinak a lisztáját. Legelül vannak Caillault és de Brémond

-880,000 és 660,000 frankkal, leghátul én 50 korona nyereséggel.

-Nézd: »Mr. Dewey… 000,050.« Ezt az 50 koronát <i>White Rose</i>-nak

-a harmadik helye hozta a kisujszállási handicapben; mindig mondtam,

-hogy <i>White Rose</i> a legjobb lovam.</p>

-<p><span class="smcap">Bertalan</span> (nem minden irónia nélkül.)

-– És ez ötvenezer forintba kerül évenkint?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A manager-rel együtt

-annyiba. De ez nem kidobott pénz. Az őrnagy egyébként is hasznomra

-van. Nagy az ismeretsége… (kijavítja magát:) a szakkörökben.

-Különben jó, hogy nem nyertem még néhány száz koronát. Így a

-lisztának a legfeltünőbb helyén vagyok; mindenkinek meg kell látnia

-a nevemet. Ez majdnem annyi, mintha én nyertem volna a legtöbbet.

-<span class="pagenum"><a name="Page_8" id=

-"Page_8">-8-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Már az igaz, hogy derék

-managered van! Soha még csak egy vigaszversenyt se tudsz

-megnyerni!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Valld meg őszintén, papa, te

-csak azért tartasz managert, hogy akármikor elcsaphass egy

-valóságos, igazi őrnagyot, a ki bár kvietált, egyszer mégis csak

-őrnagy volt.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A managert azért tartom,

-hogy tanácsoljon. Arról nem tehetek, hogy mindig rossz tanácsot

-ad.</p>

-<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – És így minden lovad

-annyiba kerül, mint egy miniszteri osztálytanácsos.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hogy rosszúl képezi ki

-az én lovaimat, jól van, nem bánom!… De ha már az én lovaim nem

-nyernek, nyernék legalább én az idegen lovakon!… Egy pár száz

-forintot visszahozni az ötvenezerből, szintén valami. De szó sincs

-róla. Az őrnagy mindig rosszúl tipel.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hálátlan vagy, papa; a

-multkor is megütöttél egy nagy meglepetést, és öt forintra

-nyolczvanhármat kaptál.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span> (Soroksáryhoz:) – Azért nem

-vettem észre magát, mert nem is néztem arra a vidékre. A Naphegyi

-Tinka engem nem érdekel annyira, mint magát; az operában csak nem

-fogom őt nézni a <i>Walkürök</i>nél!…</p>

-<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Akkor nem is voltam benn

-a Tinkáéknál.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Megjegyzem, hogy attól

-előkerülhetett volna.</p>

-<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Egy egér se tudott volna

-beférni a páholyukba.</p>

-<p><span class="smcap">Bertalan</span> (megkezdett társalgást

-folytatva, Berzsenyihez). – Tudod, ez éppen olyan gazdasági

-szükség, mint például, hogy Transzválnak angol uralom alá kellett

-kerülnie… <span class="pagenum"><a name="Page_9" id=

-"Page_9">-9-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ne jöjjön nekem elő az

-angolokkal. Még a regényeiket sem olvasom, annyira utálom őket a

-szegény búrok óta.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Fiam, te ehhez nem

-értesz. Ez nem humanitás, ez kereskedelem.</p>

-<p><span class="smcap">Bertalan</span>. – Tessék! Tegnap még rövid

-ruhát viselt és a krémes fánkért lelkesedett! Huszonnégy óra mulva

-a búrokért lelkesedik és politizál az idős urakkal!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ó, kérem, én már régen benne

-vagyok a politikában! Tudja-e, hogy én vagyok az egyik a magyar nők

-közül, a kik Krüger elnököt annak idején üdvözölték?</p>

-<p><span class="smcap">Bertalan</span>. – És hogy jött maga Krüger

-elnökhöz?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Sehogy. A Hirschler Zelmával

-kuncsorogtunk az utczán…</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Mit csináltatok?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Kuncsorogtunk.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span> (Soroksáryhoz.) – Ez a leány

-úgy beszél, mint egy kutyamosó.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span> (folytatva). – S a mint a

-főposta előtt megyünk, mendegélünk, a rikkancsok azt kezdték

-kiabálni, hogy az angolokat nagyon megverték. Nagyon megörvendtünk

-a Zelmával, bementünk a telegráf-hivatalba, s feladtunk egy

-sürgönyt az öregnek, Pretoriába: »A magyar nők nevében üdvözöljük,

-Berzsenyi Elza, Hirschler Zelma.«</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Szép diplomacziai

-bonyodalmakat csinálhattál volna nekem ezzel a meggondolatlan

-heveskedéssel!… És mit szóltál volna ahhoz, ha a búrok egy szép nap

-megszorúlnak, s azt mondják magukban: »Van nekünk egy barátunk

-Budapesten, bizonyos Berzsenyi, és az átnyujthatna nekünk egy kis

-hadi kölcsönt?!…«</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem féltelek én téged!

-<span class="pagenum"><a name="Page_10" id=

-"Page_10">-10-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Aztán nem szeretem, hogy

-olyan sokat mutatkozol ezzel a Hirschler leánynyal. Kicsodák,

-micsodák ezek a Hirschlerék? Ez az öreg Hirschler Menyus, az ő

-hédervári predikátumával, egy utolsó rangú parvenű.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Papa, te mindenkit lenézel, a

-kinek tiz forinttal kevesebb vagyona van, mint neked.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Gyermekem, az embernek

-mindig igaza van, ha valakit lenéz. Nem lehet elég embert lenézni,

-ezt jegyezd meg magadnak.</p>

-<p>(Megjelenik: Rejtvényi Elek, a »Szeczesszió« czímü hetilap

-segédszerkesztője. Önérzetes tekintet, patinás mosdatlanság és

-párisi nyakkendő.)</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Papa, bemutatom neked

-Rejtvényi Elek urat, a kinek már bizonyosan hallottad a nevét. Ő az

-a nagy tehetségű fiatal költő, a kiről az utóbbi időben annyit

-beszéltünk.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (jóságosan). – No hát az

-nem baj, nem baj. Az ember minden pályán boldogulhat, csak

-tisztességes legyen. Hála Istennek, nem a pálya teszi az embert,

-hanem megfordítva. Ismertem például nagyon tisztességes embereket,

-a kik a jockey-pályán működtek. Itt volt ez a Rumbold. Nagyon derék

-ember volt; kitörte a nyakát.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De papa, Rejtvényi úr

-költő, és…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Az nem tesz semmit;

-azért szívesen látom. (Ujra megrázza Rejtvényi kezét).</p>

-<p><span class="smcap">Rejtvényi</span> (leküzdi zavarát,

-Blankához). – Nagysád már meggyőződött róla, hogy melyikünknek volt

-igaza?</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Igen, ön nyerte meg a

-fogadást. (Berzsenyihez). Nem akartam elhinni, hogy Petőfi összes

-halhatatlan művei egy koronáért kaphatók. (Rejtvényihez). Már meg

-is vettem az egy koronás Petőfit. <span class="pagenum"><a name=

-"Page_11" id="Page_11">-11-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hogyan, te egy koronás

-könyveket vásárolsz nekem? Én Petőfit helyeslem, mert műveltség

-kell a népnek, de nem szeretném, ha azt mondanák mirólunk, hogy a

-könyvvásárlásban fukarkodunk. A pénz is kötelez, barátom. Vásárolj

-díszműveket, albumokat, rókavadászokat, vagy rococo-jeleneteket

-ábrázoló drága könyveket, de ne vásárolj egy koronás kiadványokat.

-Ezt a költők se helyeslik, mert akkor miből éljenek meg a költők,

-ha te is csak egy koronát juttatsz a haza oltárának, nem igaz?</p>

-<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Ó, kérem…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Vagy ha már éppen ez a

-könyv kell neked, vásárolj belőle ezer példányt, s oszd ki Megyeren

-a nép között. Igen czélszerű, ha a nép részegeskedés helyett

-Petőfit olvassa. Hadd tudják meg a parasztok is, hogy szorgalommal

-mire viszi az ember.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nagyon sajnálom, hogy nem

-mutathatom be a mamának. De ő még a <i>Kék kereszt</i>-egyesületben

-van, a hol osztály-elnök.</p>

-<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Hogyan? <i>Kék

-kereszt</i> is van?!…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Igen hasznos egyesület

-ez, melyre a költőknek fel kellene hivniok a nép figyelmét.

-Helyesli ön a részegséget? Ugy-e nem? Lássa, ez ellen küzd a <i>Kék

-kereszt</i>. És pedig igen egyszerű eszközzel. Üdítő italokat mér

-ki alkohol helyett, aludttejet, limonádét, mindent, a mit ön akar.

-Vannak munkások, a kik három, hat, kilencz, sőt tizenkét krajczár

-ára pálinkát isznak meg egy ülésen. Már most azt kérdem öntől, ha

-minden munkás csak kilencz krajczárt tesz félre naponkint, nem

-szerezheti-e meg szerdán és szombaton egy-egy csésze kitünő tea

-élvezetét? S a tea nem támadja meg a munkaképességet, a mi oly

-bosszantó a gyárosra nézve, és ellenkezőleg fokozza a józanságot

-<span class="pagenum"><a name="Page_12" id=

-"Page_12">-12-</a></span> s erősíti a kedélyt. Lássa, erről ön egy

-igen czélszerű költeményt írhatna.</p>

-<p class="center">(Berzsenyiné megjelenik.)</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Megjött Benoiton mama!… Mama,

-mama, hol maradtál olyan sokáig?</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span> (Berzsenyihez). – Ezt a leányt

-ugyan megneveltétek!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span> (miután kezet nyujtott

-Soroksárynak és Bertalannak). – Már régen itthon vagyok, de az

-előszobában elfogott a Kovács, régi szobalányunknak, a Züzannak a

-férje. Alig tudtam tőle szabadulni. Azt akarja, hogy keresztanyja

-legyek a gyerekének. Mit csináljak vele?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Adj neki pénzt.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ellenkezőleg; kereszteltesd

-meg a kis férget!</p>

-<p><span class="smcap">Bertalan</span>. – Csak aztán úgy ne

-járjanak vele, a hogy a Várai-Fejér járt.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hogy járt a

-Várai-Fejér?</p>

-<p><span class="smcap">Bertalan</span>. – Várai-Fejérnek a

-jockey-ja: Lightwood egy szép nap apának érezte magát.

-Keresztapának elhívja a Várai-Fejért, s mindenekelőtt elmennek az

-anyakönyvvezetőhöz. Ez előveszi a protokolumot, mire a Lightwood

-azt mondja neki, hogy írja be a kis lányt ezen a néven: Lightwood

-Nénémasszony. Az anyakönyvvezető persze azt hitte, hogy a jó fiú

-megbolondult. Lightwood erre előadja, hogy náluk, Angliában, ez már

-így szokás; a jockeyk többnyire a legkedvesebb versenylovaikról

-nevezik el az ivadékaikat. Mornington Cannon például egy Mornington

-nevű lótól kapta a nevét. És így tovább. Az anyakönyvvezető

-megmagyarázta neki, hogy a mi szokásaink nem engedik meg az

-effélét. De Lightwood csak tovább alkudozott: »Talán Lightwood

-Sárgarigó lehetne?« Képzeljék el a Várai-Fejért. <span class=

-"pagenum"><a name="Page_13" id="Page_13">-13-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nekem mindig nevetnem

-kell, ha a Várai-Fejérre gondolok. Egy ember, a ki a kávéházban

-ellopja a czukrot s két milliót veszít a fekete szombaton.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az bizonyos, hogy a mama

-nagyot nézne, ha Kovács kijelentené a pap előtt, hogy a kis

-szobalánynak ezt a nevet akarja adni: »Czirokseprő«.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Látják, én egy cseppet se

-találnám nevetségesnek, ha szokássá válnék, hogy az emberek a

-kedves foglalkozásuk köréből választanának nevet a gyermeküknek.

-Egy költő példáúl miért nem nevezhetné a leányát Elégiának?! Alanyi

-Elégia! – nem is hangzanék rosszúl. És mond annyit, mint Miczi vagy

-Rusi.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – No, én csinos neveket

-adhattam volna nektek! Mit szólnátok hozzá, ha ma így hívnának

-benneteket: »Berzsenyi Gabona« és »Berzsenyi

-Katonaélelmezés«?!…</p>

-<p><span class="smcap">Bertalan</span>. – Barátnéjuk, a Zelma, még

-rosszabbul járt volna. Azt biztosan »Hirschler Ganzgyár«-nak

-neveznék, mert az apjának a Ganzgyár-részvények a legszebb

-emlékei.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – De nini, a mi

-kedves Héthársynénk! (Általános mozgás.)</p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span> (jön, lát és győz. A haja

-ezúttal aranyszőke; az első pillanatra: mintha a tulajdon

-unokatestvére volna). – Csak egy perczre jövök, kedveseim; várnak a

-választmányban. A bíbornok elnököl, s az öreg urat nem szeretem

-várakoztatni… Igaz, beszéltem a miniszternével… Nini, a jó

-Berzsenyi!… Jó napot, jó napot!</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Kedves Ida!…</p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span> (mint a nap, mindenüvé

-süt). – Neked, édes Blankám, egy pár szót kell mondanom… Hogy van,

-Elzácska?… (Berzsenyi mamához.) Tehát eljöttök, <span class=

-"pagenum"><a name="Page_14" id="Page_14">-14-</a></span> ugy-e?

-Vagy még nem is mondtam? Szerdán egy kis <i>raut</i> lesz

-nálam…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Mondd, édes Idám,

-csakugyan igaz?…</p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – A főherczeg házassága?

-Sajnos, édesem, szóról szóra igaz.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Az ember nem érti.

-Mésalliance, mésalliance, jó, de ekkora mésalliance!… Ilyenek még

-sem történtek azelőtt.</p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – És ha tudnátok,

-kedveseim, hogy a fenségek bennünket, még a herczegnőket is, éppen

-úgy lenéznek, mint a hogy ti lenézitek a szolgaszemélyzetet!…

-Bizony glédába kell állnunk előttük… s ha mindössze ennyi

-volna!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Mi lesz a világból,

-ha ez tovább is így tart?! Végtére nem lesznek igazi főherczegek,

-félvér lesz mindenki, a legelőkelőbbek is!…</p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – De pá, édeseim, az én

-alelnöknőm már bizonyosan türelmetlenkedik… (Elvitorlázik; a

-többiek is egyenkint. Csak Elza és Berzsenyi maradnak a

-teremben.)</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Várj csak, kérni akarlak

-valamire. Ma este egy nagy csomagot hoznak ide; vedd át, s vitesd

-be a dolgozó szobámba. Gondod legyen rá, hogy senki ki ne bontsa.

-(Sugva.) Ez anyád karácsonyi ajándéka. Egy kép.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – A te arczképed?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ez egy kicsit sablonos

-lett volna. Nem, <i>White Rose</i> képe. Lefestettem <i>White

-Rose</i>t, abban a momentumban, mikor a Kisujszállási Handicap után

-lemossák róla az izzadságot. Nagyon szép munka, meg vagyok elégedve

-vele. Nem állatfestővel pingáltattam, hanem egy portraitistával.

-Remélem, anyád örülni fog neki.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hogyne, papa, hogyne.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Remélem is. Közel

-háromszázezer forint néz le reánk erről a vászonról.</p>

-<hr class="chap" />

-<div class="chapter"></div>

-<p><span class="pagenum"><a name="Page_15" id=

-"Page_15">-15-</a></span></p>

-<h2>II.<br />

-ASZFALTBETYÁROK.</h2>

-<p class="summary">– Esti fél tíz óra. Az ebédlőben – borongósan

-szeczessziós stil – három izgatott alak: <i>Berzsenyi mama</i>,

-<i>Blanka és Berzsenyi papa</i>. –</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Ez már mégis

-hallatlan! Pont fél tíz és még most sincs itthon!… Nincs más hátra,

-el kell menni a rendőrségre.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Igen, hadd tudják meg

-Bécsben is, hogy Berzsenyi Elza kisasszony valami rettenetes

-ostobaságot követett el, az isten tudja mit!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Blanka, ne beszélj

-így! A leányomat ne bántsa senki, a másik leányom se!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Ez meg itt szaval!

-Jacques, ne boszants, nem vagyunk a Nemzeti Szinházban.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De hát mi történhetett

-vele? Ebéd óta senki se látta; egy szó nem sok, annyit se szólt,

-csak eltünt. S annyi bizonyos, hogy délután fél háromkor nem

-szokták a leányokat elrabolni!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Úgy beszélsz,

-mintha egy cseppet se aggódnál, s csak a káröröm szólna

-belőled.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Köszönöm szépen! Én jobban

-restellem a dolgot, mint ti. S éppen csütörtökön! Az első nagy

-<span class="pagenum"><a name="Page_16" id=

-"Page_16">-16-</a></span> <i>raut</i> napján! Mert ez a mai nap nem

-volt közönséges zsúr; vendégeink azt hihették, hogy a

-hölgykaszinóban vannak. Két báróné, hárman a <i>Hólapda</i>

-társaságból, egy miniszterné… a volt iskolatársak társasága csak

-úgy sáppadozott az irigységtől. S ez a boldogtalan leány épp egy

-ilyen napon szökik el nekünk! Szépen neveltétek a leányotokat,

-mondhatom!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Hallgass, mert

-úgyis mindjárt migrainet kapok az aggodalomtól.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Nem voltam ilyen

-izgatott másfél esztendő óta. Csak akkor éreztem valami ilyenfélét,

-mikor <i>Dom Sebastian</i> elbukott a rákosi akadályversenyben, s

-eleinte azt hittük, hogy kitörte a lábát. Hárman indultak a

-versenyben: <i>Ne szólj szám</i>, <i>Weaner Kind</i> és <i>Dom

-Sebastian</i>. Az elsőn Williamson ült, az enyimen Kucsera. Egy

-darabig igen jól vették az akadályokat, de a hogy a nagy árokhoz

-értek, <i>Dom Sebastian</i>, a ki vezetett…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Ugyan hagyj békét!

-Nincs jobb dolgod, mint hogy ilyen ostobaságokkal boszantasz?…

-(Csöngetés hallatszik; mindnyájan hallgatóznak.) Ő az! No végre!

-Már majdnem szívdobogást kaptam az ijedtségtől.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Ugy-e megmondtam,

-hogy semmi okunk nyugtalankodni! A mit az én leányom tesz, az jól

-van téve.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Látszik, hogy csak az apja

-vagy, s nem a férje.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span> (bejön). – Itt vagyok.

-Hagytatok-e valami vacsorát?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Hol voltál,

-szerencsétlen gyermek?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span> (egyszerűen). – Az

-aszfaltbetyár-intézményt tanulmányoztam.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Tessék? <span class=

-"pagenum"><a name="Page_17" id="Page_17">-17-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Szent isten, csak

-nem történt valami kellemetlenséged?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span> (nyugodtan). – Semmi. Szót se

-érdemel az egész. De meghalok éhen; dél óta nem ettem egyebet, mint

-három vagy négy darabka süteményt.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Egyél és beszélj.

-Hol jártál?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ne vágjatok olyan ijedt

-arczot. Délután a Zelmánál voltam, s aztán egyedül kuncsorogtam az

-utczán.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Gyönyörű história.

-S ezt ilyen jó képpel mondod?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát milyen képpel mondjam?

-(Eszik).</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Egyedül kuncsorgott az

-utczán! Szép! A korsó addig kuncsorog a kútra…</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szamár. (Eszik.) Mondom, nem

-flangálni mentem az utczára, hanem társadalomtudományi czélzattal.

-Tisztába akartam jönni az aszfaltbetyár-ügygyel.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – No, és tisztába jött vele a

-kisasszony?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Mi jutott eszedbe,

-boldogtalan?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – A dolog úgy történt, hogy a

-Zelmánál elbölcselegtünk ezen a kérdésen. Azt mondom a Zelmának:

-»Nagyszerű! Gondoltad volna ezt? Én soha!«</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Mit?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hogy az

-aszfaltbetyár-intézmény ilyen elterjedt. Bámulatosnak találod, a

-mit mondok? A te lapodban olvastam!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – De mi közöd van

-neked az aszfaltbetyárokhoz? Remélem, neked nem voltak efféle

-kalandjaid?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hisz éppen ez az. Olvasom,

-olvasom a czikkeket és eltünődöm. Nagyszerű! Tehát vannak hölgyek,

-a kik nem tudnak végigmenni az utczán, a nélkül, hogy egy-két

-kalandjuk ne akadjon! Némelyiket mindennap megtámadja két-három

-aszfaltbetyár. Egy komoly ujság ankétet rendez, s felszólítja a

-közönséget, <span class="pagenum"><a name="Page_18" id=

-"Page_18">-18-</a></span> mondja el kiki, vajon mit lehetne tenni e

-társadalmi baj elhárítására? A kérdéshez hozzá szólnak: nők és

-férfiak, üldözött gerlék és szakértő aszfaltbetyárok. Azok

-elpanaszolják, hogy már nem tudnak hová lenni; tapasztalt, higgadt

-aszfaltbetyárok pedig jó tanácsokat adnak nekik. A testület e

-tapintatos jelesei valóságos reczeptet írnak, hogyan öltözködjék,

-viselkedjék, nézzen, járjon, siessen az a hölgy, a ki nem kívánja

-igénybe venni az aszfaltbetyárok szolgálatait. Mert így meg amúgy,

-mégis csak élniök kell szegényeknek; mi rossz van abban, kérem, ha

-egy nem egészen kitünő házból való fiatal ember, ismeretség híján,

-e nem szokatlan úton keres összeköttetéseket?!…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Miket beszélsz itt

-össze vissza?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szóval, látom, a miről eddig

-sejtelmem se volt, hogy az intézmény rendkívül elterjedt, s hogy

-egy-két aszfaltbetyárnak ma már minden művelt család asztalán

-helyet kell foglalnia. A művelt nők már lélekzeni se tudnak a sok

-ostromtól. Némelyik annyira oda van, hogy az embernek kedve volna

-azt mondani: »Száli, te nem panaszkodol, Száli, te dicsekszel!«</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Ne beszélj ilyen

-jockey-stilusban.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Azt mondom a Zelmának:

-»Barátom, ha Magyarország egész művelt nő-világa keservesen

-panaszkodik e társadalmi baj miatt, s ha vannak nők, a kiknek se

-éjjelük, se nappaluk, földön nincs nyugtok, s égben nincs

-várandóságuk az aszfaltbetyárok légióinak jóvoltából – ez

-tulajdonképpen iszonyú sértés ránk nézve. Mert mi elég csinosak

-volnánk, vagy mi, s nekünk még soha se volt efféle kalandunk.«</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Még csak az

-kellene!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Erre a Zelma így felel:

-»Tudod, ez azért van, mert mi ritkán járunk egyedül; aztán meg

-<span class="pagenum"><a name="Page_19" id=

-"Page_19">-19-</a></span> kacsintani is kell nekik.« »Jó – mondom

-én – egyszer majd megpróbáljuk, de most pá, haza kell kefélnem a

-<i>rout</i>-ra.« Jövök, s a hogy jobbra-balra nézelődöm, eszembe

-jut, hogy minek várjam a Zelmát? Egyedül kóválygok; az alkalom

-kitűnő, kóvályogjunk tovább. S megindulok tanúlmányutamra.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Elment az

-eszed?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Légy nyugodt; három

-aszfaltbetyárt sétáltattam meg, de azért nem történt semmi

-bántódásom. Sőt, meg kell vallanom, eleinte sehogy se tudtam

-beugratni az ifiurakat. Öt percz alatt rájövök, hogy a testület

-egyáltalán nem reflektál olyan hölgyekre, a kiknek a toilettejéből

-családi vagyon néz ki. Mikor aztán látom, hogy a puszta

-megjelenésemmel nem tudom lépre csalni őket, eszembe jut, a mit a

-Zelma mondott: »Kacsintani kell nekik.« Ettől fogva úgy

-sétálgattam, mint egy operette-soubrette a színpadon. Csak éppen

-néger tánczot nem adtam elő.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ez a nő totál meg van

-őrülve.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szüntesd könyűidet értem,

-szende hajadon, s hidd el, a piros bóbitás leányok nem forognak

-akkora veszedelemben, mint képzeled. Szóval, mögtapasztaltam az

-intézményt, s első kirándulásom alkalmával három aszfaltbetyárt

-gyüjtöttem. No, nincs mit dicsekednem velök. Az elsőről rövidesen

-le is mondottam. Mikor nagynehezen elszánta magát, hogy megszólít,

-végig mustrálom, s azt mondom neki, őszinte felháborodással: »Mit,

-maga még rendesen sincs öltözve, s aszfaltbetyárkodik? Hallja,

-előbb vásároljon tisztességes nyakkendőt!« Ötölt-hatolt valamit, de

-én nem irgalmaztam neki, s elutasítottam: »Ilyen rongyos ember!

-Szégyelje magát!« Ezalatt csoportosulni kezdtek körülünk, emberem

-zavartan mekegett valamit, megsajnáltam s szélnek eresztettem.

-<span class="pagenum"><a name="Page_20" id=

-"Page_20">-20-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Vakmerő fruska!

-Hátha valami keményebb legénynyel kezdesz ki? Mi történik akkor?

-Mit képzelsz?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Semmi különös. Másodszor egy

-atlétába kötöttem bele. Ez már comme il faut volt és óvatos. Csak

-akkor kezdett ugrani, mikor egy mellékutczába vontattam. »Szép kis

-nénike!« – suttogott, de nem engedtem, hogy hosszasan részletezze

-az ajánlatát. »Ön téved – vágtam a szavába – s az, hogy ön ostoba,

-nem menti a tévedését. Vak ön, tisztelt idegen, hogy éppen engem

-akar megtisztelni az ismeretségével? Nos hát én nem szorultam rá,

-hogy az utczán szedjem fel az udvarlókat; a pénzére se szorultam

-semmiféle majomnak!«</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Hallatlan ez a

-leány, hallatlan! S ez az én gyermekem volna?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az atléta okvetetlenkedett;

-erre hamarjában megszólítok egy arra menő idősebb asszonyt: »Kérem,

-nagyságos asszonyom, védelmezzen meg ettől a tolakodótól. Úgy

-látszik, idegen szegény, s nem akarja megérteni, hogy maflának

-találom.«</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Tökéletesen Osztrigás

-Miczi.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – A harmadik aszfaltbetyárt már

-nekem kellett bátorítanom. Elmondta, hogy mily elhagyatott életet

-él, s a fővárosban egy szegény ifjúnak mily nehéz a keresetéből

-kijönnie. Valahol csak kell spórolnia, nem igaz? Biztattam, hogy ne

-csüggedjen; majd csak talál egy önzetlen kebelt. Könnyűit persze

-nem törülhettem le, de igazat adtam neki, hogy ha az ember húsz

-forintot küld a mamájának havonkint, bizony nem igen költekezhetik

-az éjjeli kávéházakban. Igen barátságosan váltunk el.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Rettenetes!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Tanúlmány-utamat ezzel be is

-fejeztem, mert abból az eszmecseréből, a melyet utolsó kísérőmmel

-<span class="pagenum"><a name="Page_21" id=

-"Page_21">-21-</a></span> folytattam, már leszűrtem a keresett

-tanulságot. Tehát a sokat emlegetett társadalmi baj csakugyan

-létezik. Csakhogy ez a baj inkább a szegény aszfaltbetyárok baja,

-mint a védtelen hölgyeké. Mert a védtelen hölgyek közül azokat, a

-kik jómóduaknak és finnyásoknak látszanak, nem is meri megszólítani

-az aszfalt lakója, a többi védtelen hölgy pedig minden nagyobb

-emóczió nélkül megvédheti magát, a legrosszabb esetben: megvédhetik

-egymást. De mit tegyen a szegény aszfaltbetyár? Mit tegyen a szűk

-körülmények közt élő fővárosi ifjú, a ki takarékoskodni kénytelen,

-ismeretség, összeköttetés híján? Mit tegyen, ha érző keble van, bár

-szegény és elhagyatott? A virágnak megtiltani nem lehet.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Mondhatom, büszkék lehettek

-a leányotokra!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Elég az hozzá, elhatároztam,

-hogy a Zelmával gyüjteni fogunk az egyetemi templomban a szegény

-aszfaltbetyárok javára.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Mars a szobádba, ne

-is lássalak! (Berzsenyi papához). Látod, Jacques, hova vezetett a

-majomszereteted? Tessék a nevelésed!</p>

-<p><span class="smcap">Jacques</span> (magában). – Nekem

-beszélhettek! Okos lány ez, csak az a kár, hogy huszár nem lehet

-belőle. Különben mindegy. Így is többet tud, mint az egész familia.

-Úgy tippel, mint egy trainer, s fogadni merek, hogy máris tudja,

-melyik ló fogja megnyerni a Pzsedzvit-handicapot.</p>

-<hr class="chap" />

-<div class="chapter"></div>

-<p><span class="pagenum"><a name="Page_22" id=

-"Page_22">-22-</a></span></p>

-<h2>III.<br />

-A FEHÉRVÁRI BICSKA.</h2>

-<p class="summary">– A nagy szalonban; öt óra után. A teás-asztal

-körül: <i>Héthársyné, Berzsenyi mama</i> és <i>Soroksáry Miska</i>.

-<i>Héthársyné</i> már semmit se tud kitalálni, a mivel

-kifejezhesse, hogy: pénze minden zsidónak van, de <i>Héthársyné</i>

-már csak egy él a világon. <i>Berzsenyi mama</i> asztmájának

-részleteiről tart nem éppen közérdekű előadást; <i>Héthársyné</i>

-látható részvéttel és láthatatlan undorral hallgatja. <i>Miska</i>

-gróf udvariasságból nagyokat köhög; e krákogás vigasztalni kívánja

-<i>Berzsenyi mamát</i>. De az ő részvéte is csak felszínes;

-titokban arra gondol: milyen jó az asszonyoknak, hogy a

-beszélgetésben nem követhet el az ember helyesírási hibát! Lám,

-<i>Berzsenyi mamát</i> nem csúfolják ki, mint őt a minisztériumban,

-nyomorult napidíjasok. Közben <i>Blankára</i> pislog, a ki

-<i>Berzsenyi papával</i> egyetemben, <i>Rejtvényitől</i>

-búcsúzkodik. –</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span> (melegen szorongatja

-Rejtvényi kezét). – Szervusz, szervusz, szervusz. Gyere el máskor

-is, ne ülj mindig a kaszinóban. Ott kényelmesebb, de a

-vendégszeretet se kutya. Egyszerű emberek vagyunk, <span class=

-"pagenum"><a name="Page_23" id="Page_23">-23-</a></span> de

-becsületesek. (Rejtvényi el.) Szervusz, szervusz, szervusz.

-(Blankához.) Te, ki ez a fiatal ember?</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Mondtam már, hogy Rejtvényi

-Elek. Nagyon tehetséges fiatal író.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Azért megmosdhatnék

-néha. Különben nekem mindegy.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De, papa, hová gondolsz?

-Rejtvényinek olajbarna teint-je van, a mi nagyon ritka és

-érdekes.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Ebben igazad van;

-engem legalább kiváncsivá tett, hogy vajon gőzfürdő után is ilyen

-szerecsen marad-e? És mit szokott írni ez az Othello?</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Verset, tárczát,

-vezérczikket, mindent. Nem olvastad a <i>Szabad Sajtó</i> mai

-czikkét a magyar iparról? Olvasd el; mondhatom, kitünő czikk. Ő

-írta.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Ne beszélj! Nem

-hittem volna, hogy ilyen komoly fiatal ember. Látod, ez helyes,

-hogy egyszer megmondja a véleményét a magyar iparról. Mert az már

-igazán nem járja, a mit a kormány akar. Rákényszeríteni a

-kormánytól függő vállalatokra, hogy itthon vásárolják, a mit csak

-lehet, esetleg húsz perczenttel drágábban – ez ostobaság. Hogy én

-ezerkétszáz forinttal fizessem azt, a mit külföldön ezer forinttal

-megkaphatok, hallott valaki ilyet? Helyes, hogy kikelt ez ellen;

-látom, igazság-szerető ember. Nem rokonszenves, de igazság-szerető.

-El fogom olvasni a czikkét.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Tudod, nem egészen azt

-írja, a mit te mondasz. Rejtvényi inkább azt sürgeti, hogy

-pártoljuk a magyar ipart, áldozatok árán is. Kikel azok ellen, a

-kik Londonból hozatják a ruhaszövetet s Párisban mosatják az

-ingeiket.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – A fő az, hogy

-kimosassuk. Hol? az mellékes. Különben, ha megmondja az igazat a

-Nemzeti Kaszinónak, ez kibékít vele. <span class="pagenum"><a name=

-"Page_24" id="Page_24">-24-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Soroksáry</span> (mint a kit darázs csipett

-meg). – Bocsánat, de a Nemzeti Kaszinó ártatlan ebben a dologban.

-Én legalább nem ismerek a kaszinóban senkit, a ki Párisba küldetné

-az ingeit. Egyáltalában, kissé különösnek találom, hogy ezek a

-meggondolatlan író urak folyton a Nemzeti Kaszinót piszkálják.

-Pártoljuk a magyart ipart, jó; de mért éppen a Nemzeti Kaszinó

-kezdje meg a dolgot? Mindig, minden téren a szegény mágnást

-molesztálják először. Én nem vagyok a Nemzeti Kaszinó tagja;

-tárgyilagosan beszélek.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De, papa, csak nem fogsz

-agitálni a magyar ipar ellen? A miniszterné is pártját fogta a

-magyar iparnak. Eljár a boltokba s csak magyar tárgyakat vesz.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – A miniszternének

-könnyű. A miniszterné ha kalotaszegi varrottasban jár, akkor is

-miniszterné marad.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – A miniszterné

-eljárt volna a boltokba magyar tárgyakat vásárolni? Ez különös.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Hiszen a mi engem

-illet, nekem semmi kifogásom. De attól félek, hogy ez a mozgalom a

-Felségnek nem fog tetszeni.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De, mama, a Felség nem

-törődik vele, hogy te mit vásárolsz. (Héthársynéhoz.) Hogyan,

-báróné, Te már itt hagysz bennünket?</p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Sajnos, kedves

-Blankuczim, a kaszinóba kell sietnem, a hol értekezletünk van, s

-éppen a magyar ipar pártolásáról… Ah, mily unalmas az élet!… Te azt

-még nem tudod, szegény Blankuczim! (Berzsenyi mamához.) Fogadj

-szót, édesem, hivasd el a csoda-doktort. Tudod, az mesés. Egy

-pirula naponkint eloszlatja a sápkórt, két pirula a köszvényt, s

-három pirula valósággal véget vet az asztmának.</p>

-<p><span class="smcap">Soroksáry</span> (Blankához, titkon). –

-Vajon hány pirula gyógyíthatna meg engem? <span class=

-"pagenum"><a name="Page_25" id="Page_25">-25-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span> (Soroksáryhoz). – Jó éjt,

-Soroksáry, jó éjt. (Soroksáry meghajlik, s Héthársyné nyomában

-el.)</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Te, Blanka, nekem

-szeget ütött a fejembe, a mit mondtál. Hát csakugyan a miniszterné

-is?…</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Benne volt minden

-ujságban.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Mert nem szeretném,

-ha azt mondanák, hogy smuczián vagyok, a ki nem pártolja a magyar

-ipart.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Erről ráismerek az én jó

-papámra.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Vásárolni fogok

-valamit. Akármit, csak magyar legyen. De mit?</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Tudod, azt hirtelen nem

-tudnám megmondani. Van üveg-iparunk, bőr-iparunk… izé… Az üvegipart

-már mondtam?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Én azt hiszem, hogy

-elkéstetek. Előbb gondoltatok volna rá. Holnap már a házmester is a

-magyar ipart pártolja. A múlt héten még kiírták az ujságba, de kezd

-egy kicsit közönségessé válni a dolog.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span> (benyit). – Jó estét.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Hol voltál

-megint?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ne ijedj meg úgy, mert én is

-mindjárt megijedek. Semmi. A Zelma hítt el, pártolni a magyar

-ipart. Mondok magamban: »Top! Mért ne lepjem meg valamivel az én jó

-kis papámat? Nekem nem kerül semmibe, mert az ő pénzét költöm, s

-örömet szerzek neki.«</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span> (nevet). – Te kis

-betyár!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Bebarangoljuk az összes

-boltokat, de semmit se találunk, a min rajta volna: »Made in

-Hungary.« Azt mondom a Zelmának: »No, öreg, hol a magyar ipar?« A

-Zelma azt feleli, hogy Pesten nem kapni semmit, de fogad velem,

-hogy Bécsben rögtön kapunk magyar iparczikket. <span class=

-"pagenum"><a name="Page_26" id="Page_26">-26-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Úgy látszik, fel is

-mentetek Bécsbe, mert alaposan oda maradtál.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Francziaországi Margit, ne

-átkozódjál.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ó, te New-York szépe!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Ne

-veszekedjetek.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Felhányunk a boltokban

-mindent: »Hol vagy, lelkem, magyar ipar, hadd pártoljalak!« – hát,

-a mint kutatunk, kutatunk, végre is találok valamit. Tudod, nem

-drága dolog, de szeczessziós. Mondok magamban…</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Úgy beszél, mint egy

-paraszt.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mondok magamban: »Az én jó

-kis papámnak mindene van a világon, de fehérvári bicskája még

-nincs. Hadd legyen neki fehérvári bicskája is.«</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span> (nevet). – S vettél

-nekem fehérvári bicskát?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ime. Fogadd tőlem jó szívvel,

-s ha pénzzavarba jövök, ne felejtsd el, hogy belőlem nem hiányzik

-az altruizmus.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span> (Blankához). – Látod,

-most úgy beszél, mint egy gróf.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Elbarangolja a napot, hogy

-egy fehérvári bicskát vegyen! S az ilyen nem lesz szinésznő!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span> (Blankához). – Hallod,

-ne bántsd a leányomat. (Elzához.) Teneked meg azt mondom, hogy ne

-beszélj ilyen tréfálkozó hangon a magyar iparról. A magyar ipar,

-gyermekem, nagyon komoly dolog. Miniszternék, grófnék fáradoznak a

-magyar ipar érdekében. Igaz, mindez eszünkbe juthatott volna

-harmincz esztendővel ezelőtt is, s ha eszünkbe jutott volna, akkor

-ma már volna magyar ipar. Ha harmincz esztendő óta megvettünk volna

-minden magyar iparczikket, akkor ma már csinálnának magyar

-iparczikkeket is. De jobb későn, mint soha. Hozzuk helyre a

-mulasztásunkat; <span class="pagenum"><a name="Page_27" id=

-"Page_27">-27-</a></span> legyünk ezentúl jobb hazafiak. És én

-elhatároztam, hogy, mint a miniszternék meg a grófnék, én is elül

-fogok járni a jó példával. Egyelőre, mivel semmire sincs szükségem,

-nem tehetek egyebet, mint hogy magyar neveket adok a lovaimnak. De

-ezt megteszem. Még ma. Kiki a maga hatáskörében; kitől mi telik.

-Mind a tizennyolcz lovamnak magyar nevet adok. Még ma; azonnal.

-Gondolkozzál magyar lónevekről, Elza. A te tanácsaid nekem nagyon

-becsesek. Tudod mit? Hogy viszonozzam az ajándékodat, megengedem,

-hogy te nevezd el az összes lovaimat. Csak egyet kötök ki.

-Derby-crack-emet: <i>Szo szan mer alle</i>-t a mai nap emlékére

-<i>Magyar Ipar</i>-nak fogom elnevezni. A fehérvári bicskáért pedig

-kapsz egy szép párisi toilette-et.</p>

-<hr class="chap" />

-<div class="chapter"></div>

-<p><span class="pagenum"><a name="Page_28" id=

-"Page_28">-28-</a></span></p>

-<h2>IV.<br />

-ÚRNŐK A SZINPADON.</h2>

-<p class="summary">– Hat óra után. A vendégek már oszlófélben.

-<i>Héthársyné</i>, a ki legutóbb <i>Blankával</i> beszélgetett,

-szintén készülődik. –</p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Nos, eljöszsz?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Hová hívod?</p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – A Népszinházba. Nem

-most; holnap délelőtt.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Délelőtt? A

-Népszinházba?</p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Tudod, édesem, ez még

-titok; de hisz ti nem fogjátok elárulni. Vikus, a cousine-om,

-holnap énekel próbát a Népszinházban.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – A cousine-od

-szinésznő lesz?</p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Ó, nem olyan közönséges

-szinésznő, mint a többiek, de végre is szinésznő. Miért ne? Nem

-fogják összetéveszteni a született komédiás-néppel; a szinlapon is

-mindig rajta lesz: Dorozsmai Viki <i>úrnő</i> első, második,

-harmadik fellépte.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – De mi jutott

-eszébe, hogy szinésznő lesz? Talán csak nem…</p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span> (sértődve). – Mit

-képzelsz? Hála Istennek, Vikinek van miből megélnie. Ötvenezer

-forint <span class="pagenum"><a name="Page_29" id=

-"Page_29">-29-</a></span> hozományt vitt magával; ehhez az ura nem

-nyúlhatott hozzá.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Ugy képzeltem, hogy

-talán az elvált férjét akarja megtruczczolni.</p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Nem, az urával

-egyszerűen nem törődik többet. De mit csináljon egy szép, fiatal

-elvált asszony, a ki hozzá van szokva, hogy évenkint húszezer

-forintot költsön, s a kinek csak ötvenezer forint a vagyona? A

-sutba üljön, harisnyát foltozni, vagy gépirást tanulni? Nem. Viki

-igen helyesen úgy gondolkozott, hogy halálos vétek volna a

-hangocskáját nem kamatoztatni. Mert van egy kis hangocskája. Nem

-akkora, mint az oroszlánnak, de elég arra, hogy megszerezzen vele

-évenkint hat-tiz-húszezer forintot.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – De mégis… valaki…

-az ő társaságából!… Tudom, hogy ha ő megy szinpadra, az más, mint

-ha a házmesterném lánya áll ki néger tánczot járni… De mégis

-szokatlan egy kicsit…</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szokatlan? Nem találom. Az

-utolsó operettliben két olyan dáma is játszott, a kikkel tavaly még

-csak a zsúrokon találkozott az ember. A közönséges szinésznék csak

-a páholyból nézték őket.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – És szeretném tudni, mit árt

-nekik, hogy a szinpadra léptek? Függetlenek; pénzt szereznek;

-lázas, szép életet élnek; s valljuk meg, irigyeljük őket.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Annyi bizonyos, hogy a

-Zelmának ugyancsak szeget ütöttek a fejébe. Azt mondja nekem

-tegnap, hogy ő, ha férjhez megy, csak azért megy férjhez, hogy

-elválhasson és aztán a szinpadra léphessen.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Hagyj nekünk békét

-a Zelmáddal. Ki kérdezett?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Csak sokat vekszáljatok! Én

-is egyet gondolok, és elszerződöm valahová! Én ugyan nem

-<span class="pagenum"><a name="Page_30" id=

-"Page_30">-30-</a></span> megyek férjhez csak azért, hogy a

-hivatásomnak élhessek. Minek ehhez a házasság, elválás és egyéb

-kalandok? Betanulok egy operette-et s isten megáldja édes

-szüléimet!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Hallod, az efféle

-tréfákat kikérem magamnak!…</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – No, ne ijedj meg minden kis

-mókázástól! Elképzelheted, hogy a te házadat nem fenyegeti semmi

-ilyes veszedelem. Egyelőre eszem ágában sincs azokat a jó házból

-való szerencsétleneket utánozni, a kiket állítólag egy isteni

-szózat őrjített meg, de mégis inkább a lábukban lakó ördög

-ösztökélt arra, hogy megszökjenek a jól fűtött szülei házból s

-elkarikázzanak: az igét hirdetni, vagy jobban mondva: éhezni és

-fázni. És remélem, hogy a bankjegyeidre rajzolt őrangyalok

-mindenkor meg fognak óvni ettől a kísértéstől, hogy ne mondjam:

-tébolytól. Rémesen hangzó megjegyzésemmel mindössze annyit akartam

-mondani, hogy tökéletesen értem azokat a szegény nőket, a kik a mai

-világban seregesen tódulnak a színpadra. És ha már ebben a házban

-minden blague-ot le kell fordítani kereskedelmileg józan és ridegen

-száraz, egyszerű vagy összetett állító mondatokra, megmagyarázom

-nektek azt is, hogy miért gondolkozom így. Végre is az a szegény

-nő, a kinek a kényelméről senki se gondoskodott, s a ki a

-kényelemért még nem akar lemondani minden társadalmi szereplésről,

-csak a színpadon keresheti a boldogulást. Egy csinos, fiatal,

-jóalakú nő, a ki alkalom adtán kedves is tud lenni és nincs minden

-temperamentum híjján, ha nem túlságosan prűd és nem szenved se

-köszvényben, se idült hangszálbénulásban, föltéve, hogy ügyesen

-viselkedik és ért egy kicsit úgy az intrikálás, mint a

-reklámcsinálás művészetéhez: ma már a színpadon mindent elérhet.

-<span class="pagenum"><a name="Page_31" id=

-"Page_31">-31-</a></span> Igenis, mindent. Szert tehet fejedelmi

-toalettekre, ékszerekre, bankigazgatói jövedelemre, tíz percznyi

-éneklésért egész vagyont tevő föllépési díjra, automobilra,

-yachtra, saját külön vasúti szalonkocsira s végül herczegi férjre…

-És azért nem kell lemondania a társadalmi szereplésről sem. A

-színésznőket is a viselkedésükhöz képest ítéli meg a világ, mint

-akárki mást; ha rosszúl viselkednek, többet néznek el nekik, mint

-annak, a kit a művészet nem menteget; s ha jól viselkednek, még a

-tiszteletet is kiénekelhetik maguknak, könnyebben, mint az, a kit

-kevesebb szem ellenőriz. Bejuthatnak még a fejedelmi szalonokba is,

-s ha mindig akadnak, a kik lenézik őket, vigasztalásukra lehet,

-hogy ez a lenézés három negyed részében sárga irigység.</p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – És vedd ehhez azt, hogy

-egy úri nőnek mindig több chance-a van a színpadon a boldoguláshoz,

-mint egy közönséges színésznőnek, a kiről nem tudni, hol kezdte, a

-ki csak úgy a sugólyukból lépett ki a világba. Egy úri nőnek a nagy

-sikerig nem kell olyan hosszú útat tennie; már az első föllépése is

-nagyobb érdeklődést kelt, mint egy olyan színésznőnek a

-bemutatkozása, a ki a színpadon von Pike auf küzdötte fel magát –

-honni soit, qui maly pense – s a kinek évek kellenek hozzá, hogy

-észrevegyék. A ki a Vikussal valaha tánczolt, és a ki az életben

-csak két szót szólt vele, az mind ott lesz azon az ünnepen, a hol

-az első lámpaláz nyomban kiváló művésznővé avatja. Szeretném tudni,

-miért ne gyümölcsöztetné azt az ismeretességét?!… és miért ne

-aknázná ki azt a szenzácziót, a melyet a vállalkozása kelt?! Ha van

-egy gyűszűnyi hangja, s ha olyan kecsesen sétálgat majd a színpadon

-is, mint a vigadóban, tökéletesen elég megmutatnia a bokáját, és a

-sikere biztos. A mellett <span class="pagenum"><a name="Page_32"

-id="Page_32">-32-</a></span> őt soha se fogják afféle közönséges

-színésznőnek nézni; mert a nagyvilági szereplés épp olyan

-eltörölhetetlen presztizst ad, mint az egyházi rend. A Vikus nem

-lesz közönséges, hogy úgy mondjam: színpadi színésznő; a Vikus

-mindig úrinő marad, a ki esténkint megjelenik a színpadon, mert

-hiszen másképpen nem szedhetné be azt az adót, a melylyel a világ

-az ő érdekes egyéniségének tartozik.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – És milyen gyönyörű élete

-lesz! Csupa izgalom, taps és virág!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span> (Héthársynéhoz). –

-Mégis, megvallom, csodálkozom rokonod bátorságán. Én az ő helyén a

-nyilvános föllépésre soha se tudnám elszánni magam. A műkedvelés,

-az más; és ha valaki olyan nagy hajlamot érez a szinészkedésre,

-istenem, a műkedvelést még az egyház is megengedi!… Ez ellen

-senkinek se lehet kifogása; a műkedvelői előadás még a legelőkelőbb

-családokban is gyakran előfordúl.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Nem fogjátok

-elhinni, és mégis úgy van, mert szóról-szóra benne volt az én

-ujságomban, hogy legközelebb egy ilyen műkedvelői előadás volt

-Bécsben, a hol még az inas szerepeket is főherczegek játszották

-volna. Ez nekem azt az eszmét adta, hogy egy műkedvelői előadás

-rendkívűl mulatságos legyen, és miután az én házamban egy ilyen még

-nem volt, nem volna-e czélszerű, hogy az én leányomnak

-színdarab-írását egy hasonló ünnepélylyel kötnénk össze,

-természetesen megfelelő közönség előtt?!</p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Az eszme kitűnő, és ha

-lesz belőle valami, számítok rá, hogy igénybe veszik az én rendezői

-tehetségemet. Nekem ebben nagy gyakorlatom van. A mult héten Hilda

-grófnénál rendeztünk egy ilyen nagyobbszabású műkedvelő előadást,

-és az egész olyan pompásan ment, hogy egy színész, a kit meghívtunk

-<span class="pagenum"><a name="Page_33" id=

-"Page_33">-33-</a></span> közönségnek, kijelentette, hogy ilyen

-meglepően mulatságos estét ő még nem mitmacholt. Különben nekem ez

-már a tizedik műkedvelésem volt, s azóta már a tizenegyedikre

-készülök. De sietek is haza, mert éppen próbám lesz.

-Viszontlátásra, édesem; jó napot, Berzsenyi… Hogy miféle estét

-rendezek, édesem?… Ó, ez csak afféle szerényebb műkedvelés lesz…

-polgári szereplőkkel… A <i>Szulamit</i>ot adjuk elő… a katholikus

-legény-egylet javára… Á propos… képzeld, édes Blankám, még most

-sincs Absolonunk!… Mondja, Berzsenyi, nem volna kedve hozzá?… nem

-játszaná el Absolont? Nagy szivességet tenne vele!</p>

-<hr class="chap" />

-<div class="chapter"></div>

-<p><span class="pagenum"><a name="Page_34" id=

-"Page_34">-34-</a></span></p>

-<h2>V.<br />

-MAGYAROSODÁS.</h2>

-<p class="summary">– Pont öt óra. A nagy teremben <i>Elza</i>

-egyedül. –</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span> (a <i>Pajkos férjek</i>ről szóló

-referádákat olvassa. Eldobja az egyik ujságot s egy másikat vesz

-elő. Bele tekint, s ezt is elhajítja.) Képmutatók! Nyomorult

-képmutatók!</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span> (jön. Szórakozottnak látszik,

-s mintha egy kicsit izgatott volna). – Nem volt még itt

-Rejtvényi?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mit akarsz Rejtvényivel? Már

-harmadszor keresed.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Miért felelsz a kérdésre

-kérdéssel?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mi bajod? Miért ne

-felelhetnék a kérdésre kérdéssel?</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Mert az… (elakad.)</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Csak mondd ki! Azt akartad

-mondani: »mert az galicziai szokás.«</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Megint ízetlenkedel.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Kérlek, engem nevezhetsz

-annak, a minek akarsz. Kazárnak, asszirnak, lengyelnek, spanyolnak.

-De ne felejtsd el, hogy a te őseid se lovon jöttek ebbe az

-országba.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ne kiabálj, még meghallják

-a cselédek. <span class="pagenum"><a name="Page_35" id=

-"Page_35">-35-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Úgy látszik, már grófnénak

-érzed magadat. (Kivülről csöngetés hallatszik.)</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hallgass, azt hiszem, ez

-Rejtvényi. (Szünet.)</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Fájdalom, nem ő az; a papát

-kereste valaki. A szépirodalmár késik. De hiszen ma már volt hozzá

-szerencsénk az ebédnél! Nem mondanád meg, mért várod olyan

-szívszakadva?</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ha nem csinálsz rossz

-vicczeket, megmondom.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Rejtvényiről? Kinek nézel

-engem?</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nos, hát meg akarom tudni

-tőle… Igazán bolondság tőlem, hogy mindent elárulok előtted… Meg

-akarom tudni tőle, hogyan kell eljárni, ha az ember pályázni akar.

-Kinél kell a pályaművet benyujtani, s a többi.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Csak nem írtál tragédiát?</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nem, másról van szó. Az

-akadémia pályadíjat tűzött ki a <i>reklám</i> szó legjobb magyar

-kifejezésére.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az akadémia?</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Igen.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ez különös. A magyar

-tudományos akadémia, a mely soha semmivel se törődött a világon! És

-most a miatt fájna a feje, hogy a <i>reklám</i> szóra nincs magyar

-kifejezés? Érthetetlen. De hisz az <i>ideál</i>ra sincs! Az

-<i>ideál</i> nem érdekli annyira, a mennyire a <i>reklám</i>?</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Az ujságban legalább így

-olvastam.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – S te meg akarod nyerni a

-pályadíjat? Olyan ziláltak az anyagi viszonyaid?</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nekem nem a pályadíj kell,

-hanem a dicsőség. A pályadíjat oda ajándékozom jótékony czélra. A

-megfejtést elküldöm a katholikus legényegyletnek; ők aztán váltsák

-be készpénzre.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ötletet küldeni ajándékba, ez

-új!</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Már pedig ez így lesz.

-Rejtvényi tanácsolta. <span class="pagenum"><a name="Page_36" id=

-"Page_36">-36-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – No, és te rájöttél, a mit az

-akadémia maga nem tudott kisütni?</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Igen. Kíváncsi vagyok, mit

-szólsz hozzá. A <i>reklám</i> magyarul: <i>hűhó</i>.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem rossz. Mondhatnám:

-frappáns. Csak egy hiba van a dologban. A <i>reklám</i> is mást

-jelent, meg a <i>hűhó</i> is.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ezentúl a <i>hűhó

-reklám</i>ot fog jelenteni, punktum.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – És te beéred ennyivel? Hisz

-ilyenformán három nap alatt megtisztíthatod az egész magyar

-nyelvet. Várj, én is mondok egypárat. Redoute = csuhaj, conférence

-= terefere, dráma = jajbefáj, ideál = hajhaj, szeczesszió =

-noszahát, frivol = ejnyeejnye, plakát = neneked…</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Már az igaz, hogy kár

-minden szóért, a mit előtted kiejtek. Nyelvtudomány, magyarság,

-ezek neked túlságosan komoly dolgok.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem, csak téged nem talállak

-túlságosan komolynak. És minél inkább igyekszel az lenni, annál

-kevésbbé.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span> (a ki időközben

-belépett.) – Már megint veszekedtek?!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem veszekszünk, csak nem

-méltányoltam eléggé ő nagyságának a tudományos igyekezetét.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Arról találtam egy komoly

-szót mondani, hogy ideje volna már, ha nem használnánk mindnyájan

-annyi idegen szót, hanem, ha magyarul beszélünk, beszéljünk

-magyarosan, és ő nagysága ezt mulatságosnak találja.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span> (Elzához.) –

-Gyermekem, nem a legszívesebben vettem észre egy rossz szokásodat.

-Azt, hogy szeretsz gúnyt űzni a legtiszteletreméltóbb dolgokból is.

-Ugy látom, ezen magyarosodást, melyről <span class=

-"pagenum"><a name="Page_37" id="Page_37">-37-</a></span> testvéred

-szól, szintén nem itéled meg helyesen. Ez nálad, meg vagyok

-győződve, csak gyermeki könnyelműség. Egy gyermek még nem tudja

-megbecsülni azt a jót, a melybe bele született. Te hazánk nyelvét,

-mint anyanyelvedet, ajándékba, úgyszólván ingyen nyerted a sorstól,

-és azért nem tudod belátni egész értékét. De én, a ki önerőmből,

-sok nehézség után, semmi fáradságot nem kimélve sajátítottam el

-országunk nyelvét, a ti anyanyelveteket, mely most már nem csupán

-kedves anyátoké, hanem egyszersmind az enyém is, én ezen ügyről

-egészen máskép gondolkozom, mint te. Én megbecsülöm azon nyelvet,

-mely nekem sok erőfeszítésembe és kitartásomba került, a

-költségekről, mint nyelvmester stb., nem is beszélve. És látod, te

-nem fogod elképzelni, mily kellemetlenül érintett engem az, hogy

-mikor a magyar nyelvet már tökéletesen elsajátitottnak véltem, azon

-meggyőződésre kellett jutnom, hogy részben helytelen dolgokat

-sajátitottam el, mert sok oly szót és kifejezést tettem magamévá,

-melyek alapjában véve nem magyarok, hanem sajátlag idegenek. Azért

-az anyanyelv tökéletes megmagyarositását már csak azért is

-szükségesnek fogom fel, hogy a magyarul tanuló, jóakaratú

-idegeneket ne vezessük félre valójában más nyelvű szók sűrű

-alkalmazásával. De egyébként hazafias kötelességnek is tartom, hogy

-a parlagon heverő magyar szóknak a kellő forgalmat biztositsuk.

-Azért én mindig hálával fogadom, ha valaki a közkeletű nemzetközi

-kifejezések helyett számomra valamely magyar kitételt ajánl fel,

-eredjen bár ez a jó szándék akár egy szerkesztőtől vagy egyéb

-elhanyagolt embertől. És magam sokkal örömestebb beszélek

-magyarosan, habár tévesen, mintsem kifogástalanul, de idegen

-szavakkal. Megvallom, nagy megelégedésemre szolgálna, ha te

-hasonlóan <span class="pagenum"><a name="Page_38" id=

-"Page_38">-38-</a></span> épp oly jó leánya lennél a hazának, mint

-a milyen jó leányom vagy nekem, mert remélem, engedelmes leányomnak

-lenni soha se szünsz meg.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – De, papuskám, én nem

-csúfolódtam a magyar nyelv rovására, és a Blankával egészen máson

-vitatkoztunk. Csak annyit voltam bátor mondani, hogy az idegen szó

-helyett nem lehet olyan magyar szót használni, a mi egészen mást

-jelent, és hogy nem való az érthető idegen szó helyett olyan

-magyaros körülírást használni, a melyet egyelőre senki se ért meg.

-Különben nem tudom, honnan veszed azt, hogy én a tiszteletreméltó

-dolgokból gúnyt szoktam űzni, mert én nem emlékszem ilyen

-esetre.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – És a mai ebédnél, a

-melynél nem akartam szólni, mert idegenek is voltak jelen?!… Nem

-faragtál élczeket, hogy a Rothschild így és a Rothschild amúgy?… és

-nem nevetgéltél folyton egy Rothschildon?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – No igen, arról volt szó, hogy

-a fiatalabb Rothschild, a ki most a párisi ház feje lett és az

-egyik legnagyobb Rothschild-vagyont örökölte, annak idején, mikor a

-Théâtre Français égett, berohant az égő házba, hamarjában

-megbecsülte a foyer festményeit, és utasításokat osztogatott, sorra

-megjelölve, hogy melyek azok az értékesebb képek, a melyeket

-okvetetlenül ki kell vinni, és melyek azok, a melyeket bátran ott

-lehet hagyni… Ezen, igenis, mulattam, mert furcsának találtam, hogy

-valaki ilyen körülmények között ennyire józan és számító tudjon

-maradni, és még furcsábbnak találtam, hogy valaki ennyire bízzék a

-tulajdon műismeretében. Megjegyzem, nem mondtam többet, csak

-annyit, hogy nemcsak a hősiességét csodálom, hanem a

-lélekjelenlétét is.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Kedves leányom,

-tudod, hogy szeretlek. Nem is azért mondom, hogy szemrehányásokat

-<span class="pagenum"><a name="Page_39" id=

-"Page_39">-39-</a></span> tegyek. De látod, édes leányom, egy olyan

-emberről, a kit Rothschildnak hívnak, nem való élczelni!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Már engedj meg, papa, de az

-az ember, a ki képeket becsül, mialatt a ház ég fölötte…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Jegyezd meg

-magadnak, kedves gyermekem, egy Rothschild mindent megtehet, a mit

-akar. (Elgondolkozva.) Csak egyet nem tehet meg; azt, a mit az a

-szamár szerkesztő mondott, a kinek mindig elfelejtem a nevét… hogy

-öt milliót hagyjon jótékony czélra. Nevetséges! Öt millió mindig öt

-millió marad; Rothschildnak is. (Eltünődik.) Micsoda szemtelenség!

-Most már azt kivánják az embertől, hogy öt milliókat

-ajándékozgasson, az ujságíróknak meg a lelenczeknek! Öt millió!…

-Ostoba beszéd! Szamár beszéd! És egy ilyen embert szerkesztőnek

-nevezzenek ki! Micsoda világ! Micsoda világ!</p>

-<p class="center">(Megjelenik: Rejtvényi.)</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span> (Rejtvényi elé sietve). – No,

-csakhogy itt van! Már olyan régen várom!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Jó napot, doktor

-úr… kedves barátom… Nagyon örvendek, hogy jön… Éppen önről

-beszéltünk.</p>

-<hr class="chap" />

-<div class="chapter"></div>

-<p><span class="pagenum"><a name="Page_40" id=

-"Page_40">-40-</a></span></p>

-<h2>VI.<br />

-RUMBOLD SZELLEME.</h2>

-<p class="summary">– Berzsenyiéknél délután öt órakor. Szin: a nagy

-szalon; az erkély-ajtó nyitva. Jelen vannak: az intimusok s a

-család teljes számban. Rejtvényi úr egy sarokban titokzatosan

-értekezik az összeránczolt homlokú Blankával. Berzsenyi mama olyan

-nehezen lélekzik, hogy abszolúte nem tud egyebet csinálni; ha

-influenzát kapna, nyomban meghalna. Elza Bertalan urat azzal

-boszantja, hogy neki egy Sipido, a ki puszta hecczből rá mer lőni a

-walesi herczegre, jobban imponál, mint egy gyomortágulásos

-bankigazgató. Bertalan úr olyan finoman vitatkozik vele, mintha

-Paul Bourget szelleme szállta volna meg: de titokban dühös, s azzal

-a keresetlen magyarsággal szeretne megnyilatkozni, a melylyel

-kedves atyja szokott, a kisujszállási regále-bérlő. Öt percz óta

-tisztában van vele, hogy ha csakugyan feleségül veszi ezt a fiatal

-honhölgyet, ugyancsak meg kell válogatnia a házibarátjait. A család

-ügyvédje: Várföldi Sebő, a ki délután három órakor, segédje

-közbenjárásával, sikeresen bonyolított le egy ötvenhárom forintos

-árverést, nem dicsekszik ezzel, ellenben előadja, hogy mily

-aggodalmakat ébreszt benne a szinházi műsorok hanyatlása. Zelma a

-figyelmes hallgatót szimulálja; egy hét óta az <span class=

-"pagenum"><a name="Page_41" id="Page_41">-41-</a></span> az

-ambicziója, hogy azt mondják róla: »Ez a Hirschler tulajdonképpen

-egy közönséges éhenkórász, de a leánya okos és búrul is tud.«

-Berzsenyi papa szótlanul igazgatja a czvikkerjét; de akár fölötte,

-akár alatta néz a világba, sehogy se tudja megérteni, hogy’ tudta

-feleségül venni a vele szemben ülő kövér asszonyt, a ki oly

-idegennek tűnik fel előtte. Soroksáry Miska, a kinek Elza előbb egy

-pár gorombaságot mondott, s a kit Blanka ma még egyáltalán nem vett

-tudomásul, divatosan kiábrándult arczot vág s latifundiumokról

-álmodik. Azon tünődik: miért, hogy a kor a merkantil irányzatnak

-kedvez s nem az agráriusoknak? Ha még igazán agrárius volna! De

-neki az agrár irányzatból egyelőre nem jutott egyéb, csak a szép

-emlékek. A tea forr és duruzsol. Mintha azt duruzsolná: »El, szép

-hazámba vissza! El, el, Moszkvába, Pétervárra el!« Egyszerre

-felpattan az ajtó, s a búcsúzó napsugárral egyszerre megjelenik,

-utolsó kegyeit osztogatni: Héthársyné. –</p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Hogyan, ti még

-fogadtok?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hogy fogadunk-e? Egyebet se

-csinálunk, csak fogadunk. Fogadjunk, hogy a báróné a Park Klubból

-jön.</p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – No lám, ez a herczig

-kis csipisz… Úgy értem, hogy még itthon vagytok ezen a kedves

-csütörtökön?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span> (mentegetőzve). – Ó,

-ez az utolsó napunk! Tulajdonképpen már el kellett volna

-utaznunk…</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – De a mama köhög, s így még

-nem mehetünk üdülni.</p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Megvallom, nem is

-reméltem, hogy benneteket itthon talállak. Berzsenyihez jöttem, a

-kivel komoly ügyem van.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span> (a »komoly ügy«

-hallatára, atavizmusból, <span class="pagenum"><a name="Page_42"

-id="Page_42">-42-</a></span> önkéntelenül a zsebéhez kap.) –

-Mennyi… azaz, mily szerencse rám nézve, báróné!</p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Nem képzelitek, mennyi

-a dolgom! Négy választmányi ülés egy héten!… Egy miniszterné nem

-fárad annyit, mi? De hiába, a kötelesség! Egy jó házból való fiatal

-embert kell elhelyeznem, a ki igazgató szeretne lenni valahol.

-Mindegy akárhol; petróleum, patkógyár, gáz, bakancs… nem zsenirozza

-őt semmi. A klubban eszembe jut: »Nini, hisz itt van ez a jó

-Berzsenyi!«</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Nagyon megtisztel a

-báróné.</p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Azt hiszem, a dolog

-rendben lesz; védenczemnek a multja kifogástalan. A neve és a

-lakása itt van feljegyezve ezen a papiron. Megjegyzem, hogy a

-fiatal ember keresztény. Keresztényebb már nem lehetne.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Annál jobb, báróné:

-az ilyesmit mai napság már meg kell becsülni. Egy igazi keresztény!

-És még sehol se volt igazgató? Különös!</p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Tudom, hogy ezt az

-életpályát jó kezekbe tettem le. De, ó istenem, már negyed hat!

-Mennem kell a többi szegényeimhez.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hogyan? Nem maradsz itt a

-séanceunkon?</p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Mi az? Ti is

-tánczoltattok?</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ma fogjuk megkisérteni

-másodszor… Rejtvényi úr nagyon ért a kopogtatáshoz. Engedd meg,

-hogy bemutassam neked Rejtvényi urat.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nincs az a szellem, a kit ki

-ne tudna bolygatni odvából.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De Elza!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Eleinte Schopenhauer nem

-akart kompareálni neki. Ma már olyan jóban vannak, hogy a

-frankfurti bölcs visszavonta előtte minden tanítását. <span class=

-"pagenum"><a name="Page_43" id="Page_43">-43-</a></span> S a

-multkor Zelmáéknál ezt kopogtatta át a másvilágról: »Éljenek a

-nők!«</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ma különösen érdekes lesz a

-séanceunk. Felszólítjuk Rumboldot, hogy exkuzálja magát.</p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Rumboldot?</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Igen, a jockeyt. A multkor

-tip-et kértünk tőle a Psedzvitre.</p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Nem értem.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Megkérdeztük tőle, hogy

-melyik ló nyeri meg a Psedzvit-handicap-ot. <i>Tip-Top</i>ot

-tipelte.</p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – No és <i>Tip Top</i>

-nyerte meg a versenyt?</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nem, <i>Malteser</i> nyerte

-meg. <i>Tip-Top</i> második lett, <i>Häng’di’an</i> harmadik. De

-hisz éppen ez a különös.</p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Miért?</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Mert a szegény Rumbold a

-legbecsületesebb jockey volt. Nem lehet föltenni, hogy a másvilágon

-megváltozott volna a természete, s hogy félre akart volna vezetni

-bennünket.</p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Talán maga se tudta

-bizonyosan.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Rejtvényi úr szerint ez ki

-van zárva. Életében tévedhetett, de a szellemek nem tévednek.</p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Igy hát mivel

-magyarázod a dolgot?</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Én így magyarázom. A

-szellem ezt kopogtatta: Tip-Top, Häng’di’an. Mi ezt úgy

-értelmeztük, hogy <i>Tip-Top</i> fog bejönni elsőnek,

-<i>Häng’di’an</i> másodiknak. Pedig tulajdonképpen a szellem

-megtagadta a feleletet. Nem lóneveket kopogtatott ő, csak

-indulatszókat. Tip – vagyis, tip-et kérdeztek tőlem? Top! – jó,

-majd megadom nektek, a mi nektek dukál. Häng’di’an! – vagyis:

-akaszszátok fel magatokat s hagyjatok engem békében! A boldogult

-kissé rusztikus angolsággal fejezte ki magát, de korrektül felelt.

-<span class="pagenum"><a name="Page_44" id=

-"Page_44">-44-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Én inkább azt hiszem, hogy

-Rumbold helyesen tipelt, s voltaképpen <i>Tip-Top</i>nak kellett

-volna megnyernie a versenyt, de a jockeyk, mint életében rendesen,

-most halálában is megcsalták.</p>

-<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Bizonyára jóhiszeműen

-vezette félre a társaságot.</p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span> (szeméből egy

-Röntgen-sugarat bocsát keresztül Rejtvényi úron s ezzel végez

-Rejtvényi úrral egy életre.) – És ön, Miska, mit gondol ön?</p>

-<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Én azt gondolom, hogy

-Rumbold placzczra tipelt, nem Sieg-re. Mi csak azt kértük tőle,

-hogy mondjon tip-et. Mondott is, s jó volt mind a kettő. De mi

-rosszul értettük őt, s rosszul helyeztük el a tétjeinket.</p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Az is lehet, hogy a

-sors könyvében <i>Tip-Top</i> volt beírva, de <i>Malteser</i>

-véletlenül nagyobbat ugrott.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nekem öt százasom úszott

-el, s Zelma meg se meri mondani, hogy mennyivel ugrott be. De azt

-hiszem, a papa többet vesztett.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Az igazat

-megvallva, én csak tiz forintot vesztettem.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Légy őszinte, papa, te

-kételkedtél.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Kételkedni nem

-kételkedtem. De én nem hiszek a jockeynek, a míg él. Ha meg van

-halva, az más. De ha meg is van halva, még akkor se hiszek neki

-föltétlenül.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – A papa olyan szkeptikus, hogy

-még a spiritizmusban sem hisz, kivált ha lóról van szó.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Előttem mindjárt

-gyanús volt a dolog, mert a managerem ugyanazt ajánlotta, a mit a

-szellem. S ha egy szellem félrevezet, az hagyján; de engem eleven

-ember még nem csapott be s nem fog becsapni soha. <span class=

-"pagenum"><a name="Page_45" id="Page_45">-45-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span> (magában.) – Szamár!

-(Tovább viaskodik a levegővel.)</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Elég az hozzá, mindjárt

-megtudjuk, hogyan történhetett a félreértés.</p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Csakhogy én azt már nem

-várhatom meg; máris elkéstem. Pá, édeseim! Fájdalom, most már

-sokáig nem látlak benneteket. Istenem, milyen gyorsan is múlik az

-idő! Egy pár kellemes óra, s télre ismét tavasz…</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Farsangra Ős-Budavár! Még

-egy-két szinésznő, a ki elmegy vagy visszajön, még egy pár

-szenzácziós szinházi este, meggyógyulással, vasfüggönynyel, tomboló

-lelkesedéssel, s vége a szezonnak, báróné!…</p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Ugy-e, Berzsenyi, nem

-fogja elfelejteni az én kis igazgatómat? (Hosszas búcsúzás után,

-mint a nap, lassan leáldozik.)</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. (Zelmához sugva.) – Tudod, hová

-megy?</p>

-<p><span class="smcap">Zelma</span> (szintúgy.) – A

-szegényeihez?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mondd, hogy: a szegényéhez. A

-szegény kis igazgatójához.</p>

-<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Miért nevezed őt

-szegénynek?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ó, az nagyon szerencsétlen

-ember! Szenvedélyes football-játékos, a ki azonban csak igen ritkán

-játszhatik footballt, mert hol ő rug a labdán akkorát, hogy

-megrándul a lába, hol a labdát rugják hozzá úgy, hogy hetekig

-fekszik bele. Szegény ember! És szegény asszony! Képzeld el, hogy

-az ember nagynehezen felcsíp egy udvarlót, s ez az udvarló a fele

-életét gipszben tölti el! Azt hiszem, azért akarja megtenni

-igazgatónak, hogy ne játszszék többé footballt.</p>

-<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Valami zörgést

-hallottam; Rumbold megérkezett.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Gyorsan, gyorsan a kis

-szalonba! Ne <span class="pagenum"><a name="Page_46" id=

-"Page_46">-46-</a></span> várakoztassuk, mert megint

-megboszankodik. (Általános mozgolódás.)</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Elza, gyere csak!

-Mondok neked valamit. (Halkan.) Tudod, én nem hiszek a

-szellemekben; de azért nem ártana megkérdezni, hogy Rumbold kit

-tipel a Derbyre. Mert hátha mégis vannak szellemek?!… Ebben az

-esetben ostobaság volna nem venni hasznukat. Az ember biztosítsa

-magát minden eshetőségre.</p>

-<hr class="chap" />

-<div class="chapter"></div>

-<p><span class="pagenum"><a name="Page_47" id=

-"Page_47">-47-</a></span></p>

-<h2>VII.<br />

-LÓVERSENYEN.</h2>

-<p class="summary">– Pont fél négy; a nyergelőnél. Odafenn a

-második versenyre csöngetnek. Elza <i>Vittoria Colonná</i>t nézi, a

-kit egy istálló-fiú mosdat. Angol nyelven kérdéseket intéz a kis

-cseh ficzkóhoz, pusztán azért, hogy a körülötte álló bámész

-kereskedő-segédek ne értsék, hogy mit beszél. Egyszerre megjelenik

-Héthársyné. –</p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Hogyan, kedvesem, ti

-itt? Én azt hittem, hogy még Abbáziában vagytok!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ó, édesem, mi most nem

-vagyunk sehol. A Kaszinó nyilvános éttermében vagyunk. Kocsmából

-ki, kocsmába be. Nagyon elzüllött családi életet élünk. A szegény

-mama…</p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Csak nincs valami

-baja?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nincs, de ő már, szegény,

-Ischlben van, s nagyon szomorú leveleket ír onnan. Tudod, nem akart

-velünk maradni; őt nem érdeklik a versenyek, a mi érthető, mert

-húsz év óta nagyon sok versenyt kellett mitmacholnia. Szóval, ő már

-bevonult Ischlbe, fájdalom, nagyon korán, mert ott iszonyatosan

-fázik. Azt írja, valahogy oda ne vigyük a szegény papát, mert a

-szegény papa ott megfagy. <span class="pagenum"><a name="Page_48"

-id="Page_48">-48-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Ti csak a versenyek

-után mentek oda?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az alagi díj után. A papa

-föltétlenül tart rá, hogy az alagi díjnál mellette legyek, s azért

-Blanka is velünk marad addig, a papa kedvéért. Tudod, az őszszel,

-mikor egyedül flangáltunk Bécsben a papával, s csak a Frőhlich

-kisasszony gardirozott bennünket, mindenféléket kezdtek pletykálni

-a szegény papáról. Persze, Bécsben senki se tudta, hogy a leánya

-vagyok.</p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – E szerint már régen

-megjöttetek Abbaziából?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Abbaziát már el is

-felejtettük! Különben rosszúl éreztük ott magunkat, különösen a

-szegény mama nagyon sokat szenvedett a hőség miatt. Mi most Rómából

-jöttünk.</p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Mit csináltatok

-Rómában?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nagyon melegünk volt. Pardon,

-édesem, azonnal, csak a számokat jegyzem fel… (A nyergelővel

-szemben lévő táblán kiperczegtetik a lovak számait)… 3. ez

-Gilchrist, 5. ez Wilton, 6. ez Bulford, 11. ez Cleminson… 19… vajon

-ki ül ezen?… 23… ez a mienk… Igen, mondom, Rómában nagyon sokat

-szenvedtünk a hőségtől. Azt hiszem, volt nap, hogy legalább 39 és

-fél kiló volt árnyékban… akarom mondani fok, nem kiló. Arra

-gondoltam, hogy <i>Mitugrász</i> 39 és fél kilóval veszedelmes

-lehet… Egész nap a templomokban legyeztük magunkat, mert nem

-tudtunk mit csinálni. Vagy két hétig tartott ez az állapot –

-képzelheted, mit tesz az két hétig kalandozni Olaszországban a mama

-asztmájával – aztán felpakoltunk és haza jöttünk, szammt Mamá… Most

-aztán, képzeld ezt a mispotályt: a népek közül ki Abbaziában

-maradt, kit magával vitt a mama Ischlbe. Ugy élünk, mint a

-diákok.</p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – De hát mért mentetek

-Rómába? <span class="pagenum"><a name="Page_49" id=

-"Page_49">-49-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Abbaziában elkezdett esni az

-eső, jött a bóra, s azt hittük, hogy Rómában szép idő lesz.

-Különben is, a mama egy idő óta mindig a halálról fantáziál, s a

-fejébe vette, hogy ő nem akar meghalni a pápa áldása nélkül. No és

-jött ez a zarándoklat; a papának eszébe jutott, hogy egyszer már

-nekünk is részt kell vennünk egy zarándoklatban, mert különben nem

-tudom miket képzelnek felőlünk, és top, megindultunk; láttuk a

-magyarokat is.</p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – No, és ő Szentsége

-fogadott benneteket?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Külön nem fogadhatott, éppen

-a zarándoklat miatt; egy kisebb társasággal voltunk nála, egy

-órával a főherczegnő után. De a papa több biborossal tanácskozott a

-magyarországi helyzetről. Nagyon sok olvasót hoztunk haza, persze

-megáldottat, neked is egy szépet, pedig csak tiz centesimibe

-került. A papa vagy tizezer darabot akart venni, mert ez igen

-terjeszti a vallásosságot a nép között. Sajnos, egy nagy

-boszúságunk is volt. Tivoliban a kocsink egy kanyarodónál szembe

-került az Esterházy Mancsiné kocsijával. Blanka köszönt, s a

-Mancsiné úgy tett, mintha nem látna bennünket.</p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Ó, bizonyára nem látott

-benneteket! A Pepsa nem olyan, nincs abban semmi póz. De á propos

-Blankuczi, hol van hát?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – A tribün alatt hagytam

-Rejtvényijével, most ez a legujabb bogara. Különben a Miskának is

-ott kell lennie.</p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Te úgy jársz-kelsz itt,

-mint egy kis jockey.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát, tudod, ez az a hely, a

-hol a legotthonosabb vagyok. Különben a papa hítt félre, hogy

-<span class="pagenum"><a name="Page_50" id=

-"Page_50">-50-</a></span> beszéljük meg Lightwooddal, ne

-plöndzsöljük-e meg <i>Vittoria Colonná</i>t, s aztán elszaladt, nem

-tudom hova.</p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – De milyen melegen vagy

-öltözve! Nincs terhedre ez a ruha?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Tegnapelőtt könnyü ruhában

-jöttünk ki s a második verseny után haza kellett küldeni a

-bundáinkért! És ezt mérsékelt égövnek nevezik! De menjünk fel, már

-viszik a lovakat. Nézd, ez itt <i>Kente Fente Sárika</i>.</p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Hát ez a másik?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – A melyiken Clemi ül? Ez

-<i>Wotan</i>.</p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span> (menetközben). – Nincs

-valami jó tiped mára?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – A kétéves handicapban a

-névtelen kancza. Apja <i>Galaor</i>, anyja <i>Hajfürt

-elrablása</i>. Ez ki van eresztve. Hacsak a startgép keresztet nem

-húz a számitásomra. De adok neked egy jó tanácsot. Egy krajczárt se

-tégy a mi lovainkra. Ezek máskor se jönnek be, de most pláne auszer

-form vannak.</p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Fut lovatok ebben a

-versenyben is?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Igen, a 23-as, <i>The

-Winner</i>. Azért hivják <i>The Winner</i>nek, mert soha se

-nyer.</p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Nem bízol benne?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szó sincs róla. Tégy a

-<i>Linczi fiú</i>ra, az a legreálisabb tét. De, végre, itt a

-papa!</p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Az ám, a jó

-Berzsenyi!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Báróné!… (Félre

-inti Elzát.) No?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – No?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Mit gondolsz?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mit mondott Lightwood?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi pápa</span>. – Azt mondta, hogy

-<i>Vittoria Colonna</i> köhög, s hogy <i>Wotan</i>nak sok a

-chance-a. Úgy vettem észre, hogy ő, titokban, <i>Wotan</i>t

-fogadta. No?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Tudod-e, hogy

-<i>Mitugrász</i> 39 és fél kilóval veszedelmes lehet? <span class=

-"pagenum"><a name="Page_51" id="Page_51">-51-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Nagyszerű! Micsoda

-szemed van! Az imént véletlenül rájöttem, hogy <i>Mitugrászt</i> az

-utolsó pillanatban plöndzsölni fogják. Tudod, a két jó orrú fiú.

-No, mit gondolsz?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Akkor hát ne várd meg, míg az

-odsza leesik. Tégy nekem is egy százast. Azt hiszem, most még

-hatszorost is kapsz rá. <i>Linczi fiú</i> heisz favorit. Pá!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Pá! (El.)</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span> (Héthársynéhoz). – Bocsáss meg,

-de…</p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span> (a ki ezalatt az

-igazgató-jelöltjét protegálta egy öreg grófnál). – Kérlek, magától

-értetődik. Ti nem mulatni jöttetek ide. De nini az én Blankám!</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Báróné, te itt vagy!…

-Kérlek, engedd meg, hogy bemutassam Rejtvényi urat. (Rejtvényi

-szalutál.)</p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Jó. (Kegyesen bicczent

-egyet a fejével.) Mire tettél?</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span> (sugva). – <i>Kente Fente

-Sáriká</i>ra. Ez a jockeyk titkos tipje. Rejtvényinek egy pinczér,

-a ki a jockeyk legjobb barátja, elárulta, hogy a jockeyk ma ezzel a

-lóval egy nagy coup-t terveznek. Te még nem tettél? Rejtvényi,

-menjen, s tegye meg a bárónénak… melyiket akarod? (Az emberek

-össze-vissza szaladgálnak; a totalizatőr gépei csattognak, a

-bookmakerek kiabálnak, jegyeznek, írnak, törölnek, s odakünn, az

-ezerhatszáz méteres startnál egy ló magában röhög.)</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span> (messzelátóval nézi a lovakat).

-– <i>Mitugrász</i> nyugodt… Jesszusom, start! (Csöngetés; a lovak

-beszaladnak, s az emberek kiabálják a lovak neveit. Egy végre

-elszalad a birói páholy előtt, nyomában a többivel. Általános

-elszörnyedés: The Winner!)</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Micsoda ló az? Melyik? A

-23-as? Melyik a 23-as?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – A miénk! <span class=

-"pagenum"><a name="Page_52" id="Page_52">-52-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – <i>Kente Fente

-Sárika</i>?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem, <i>The Winner</i>, a

-papa lova! Istenem, Istenem, a papát meg fogja ölni az öröm!…

-Gyere, keressük meg, mert félek, hogy valami baja lesz az

-izgalomtól. Ó hála Istennek, nem lett rosszul, ott áll!… Papa,

-kedves papa! (Apjának a keblére borul.)</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span> (örömtől ragyogó

-arczczal, diadalmasan, a hogy Napoleon állhatott volna Austerlitz

-után). – No, ugy-e, mit mondtam mindig?!</p>

-<hr class="chap" />

-<div class="chapter"></div>

-<p><span class="pagenum"><a name="Page_53" id=

-"Page_53">-53-</a></span></p>

-<h2>VIII.<br />

-KARLSBADBAN.</h2>

-<p class="summary">– Reggel hét óra; Puppnál. Berzsenyi papa

-egyedül ül egy első rangú asztalnál s a <i>Pester Lloyd</i>ot

-olvassa. Két üres tojáshéj és egy lábvizes teás-csésze; jelei, hogy

-Mr. Dewey a szolgaszemélyzettel kelt s szokott búcsújárását már

-elvégezte. Blanka és Elza jönnek. –</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – No, hogy

-aludtatok?</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Kitünően, akár csak

-otthon.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Majd meglátjátok,

-mennyivel jobb itt, mint Ischlben. Ischlben egész nap esik s nem

-lehet semmit se csinálni. Az ember folyton a zenekart hallgatja és

-mindig megbolondul tőle. Itt roppant változatos. Az ember fölkel,

-elvégzi a sétáját, ujságot olvas, ebédel, ebéd után egy kis pihenőt

-tart s elolvassa az ujságot, azután egyet sétál, megvacsorál,

-átfutja az esti lapokat, lefekszik és elalszik. Közben, a

-változatosság kedvéért, az ember elmegy valahová, ha akar, vagy nem

-megy el sehová, hanem ujságot olvas. Pompásan fogtok mulatni,

-meglátjátok. De hol hagytátok a mamátokat?</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Elment előbb a templomba,

-csak aztán reggelizik. Tudod, neki, ha valahová megérkezik, az

-<span class="pagenum"><a name="Page_54" id=

-"Page_54">-54-</a></span> első dolga az, hogy elmegy a templomba.

-Ma különben a pápáért is imádkozni akar.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Hát mi baja a

-pápának?</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Tudod, ő már nagyon öreg. S

-a jó keresztény nem várja, hogy ő szentsége éppen halálán

-legyen…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Jobb szeretném, ha

-a pápa imádkoznék anyádért; anyádnak több szüksége van rá.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Szerencse, hogy a mama nem

-hallja. (A leányok reggelizni kezdenek).</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Tudod, itt annyi

-mindenféle nemzetség, japán, kinézer és mindenféle vallás van, hogy

-az olyan konzervativ ember is, mint én, hat hétre felvilágosodásba

-esik. Itt van például egy született kinai is, a von Blasewitz báró,

-monarkiánk pekingi követe; holnap be fogom magam mutattatni neki.

-Azt hiszem, örülni fog, hogy megismerkedhetik velem; ha Pekingben

-marad a szegény Ketteler báróval, most már nem örülne semminek. Ő

-is megmondhatná nektek, hogy Karlsbadban nagyon jó.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Mit csinál itt?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Nézi, hogy a

-gyermekei hogyan tanulnak szamaragolni. Mit csináljon egyebet egy

-követ, ha élve marad? Azért, hogy valami dolga legyen, mondhatom,

-egyelőre nem fog visszamenni Kinába.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ugy látszik, beteg gyomra

-mentette meg az életét.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Vagy inkább

-egészséges orra. Nekünk mindenesetre elégtételül szolgálhat, hogy a

-mi követünk volt Pekingben a legkülönb diplomata. Meg fogtok

-ismerkedni a családjával. Szeretem, ha olyan embernek a családjával

-barátkoztok, a ki elmondhatja magáról, hogy ő volt a legokosabb

-ember egész Ázsiában. Hát te mért vagy olyan szótalan, kis tipelő

-galambom? <span class="pagenum"><a name="Page_55" id=

-"Page_55">-55-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Attól félek, papa, hogy

-unatkozni fogok itt. Tudod, én még nem vagyok úgy, mint a Blasewitz

-báró; nekem nem elég az, hogy élek…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Unatkozni? Már hogy

-unatkoznál itt? Itt lehetetlen unatkozni. Látod, én már harmadik

-hete vagyok itt; család, társaság, urak, lovak, mindenki nélkül, de

-az ember sétálgat, mások is sétálgatnak… Akarod talán a <i>Pester

-Lloyd</i>ot?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Köszönöm, papa; nem

-kérem.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Kitől van benne tárcza?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Azt nem néztem;

-gondolom Adolf Duxtól. Én csak a csevegést olvastam az őszi

-búzáról, meg az Allerlei-t a német császár beszédéről…</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Micsoda ember, ugy e papa?!

-Micsoda nagy ember! Ez a beszéd igazán óriási volt. Az embernek

-csak úgy dobogott a szive, a mig olvasta!…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Tudod, fiam, te

-nagyon szereted a költészetet és ez nagyon illik egy fiatal

-leányhoz. De én már csak egy öreg konzervativ vagyok, s én nem

-szeretem azokat a beszédeket, a melyektől a papirok csak úgy

-bukfenczeznek lefelé. Én tisztelem a szép beszédet, leveszem előtte

-a kalapomat, de legjobban azt a beszédet szeretem, a melyik

-hasznos, ha nem is nagyon szép.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – A német császár nem tehet

-róla, hogy a papirok a háborúnak már a hírére is leesnek.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Persze, hogy nem

-tehet róla. Én se tehetek róla. Senki se tehet róla. Én csak azt

-mondom, hogy ha a német császár olyat tósztozna, a mitől a papirok

-fölfelé ugrálnának, akkor még nagyobb ember volna. Nem igaz?</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nekem hiába beszélsz, papa;

-én szerelmes, igen, szerelmes vagyok a német császárba.

-<span class="pagenum"><a name="Page_56" id=

-"Page_56">-56-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Ne tedd azt, fiam;

-itt még a morganatikus házasság lehetősége is ki van zárva. De itt

-jön jó anyátok. (Berzsenyi mama megérkezik; Berzsenyi papa feláll

-és kezet csókol neki.) Szenvedő vagy még, kedves Elizem?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Nem, már könnyebben

-lélekzem; csak a vasút zakatolása nem ment ki a fejemből. Az este

-nem is vettem észre, Jacques, hogy milyen jó színben vagy!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Igyál egy csésze

-teát, kedvesem. Nem akarsz egy vánkost?… Garçon, egy vánkost! Meg

-egy tabouret-t! Egy tabouret-t is, garçon!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span> (Blankához sugva.) – Attól

-félek, a papa rossz fát tett a tűzre.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span> (Elzához, épp úgy.) – Ön is

-megtanulhatná végre: tisztelni a szülőit. Még nem doktor kegyed,

-vagy mi?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Megint veszekedtek?

-Az első órában, hogy a papával vagyunk?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span> (megpacskolja

-Berzsenyi mama kezét.) – Kedves, jó Elizem!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Milyen rég nem

-voltunk igy együtt, mindnyájan, s idegenek nélkül! Miért is, hogy a

-nyár legnagyobb részét egymástól távol kell töltenünk, ki erre, ki

-arra?! Ó Jacques, mostanában gyakran gondolok rá, hogy szűkebb

-viszonyok között talán kellemesebben élnénk!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Valóban, kedves

-Elizem, csak a karlsbadi meeting alkalmával élünk igazi bensőséggel

-teljes családi életet!… (A leányokhoz:) – No, gyerekek, a mama most

-megreggelizik, aztán elmentek valahová, vagy ujságot olvastok, ha

-akartok.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Igaz, papa, neked még nem

-is mondtuk, milyen érdekes utazásunk volt! <span class=

-"pagenum"><a name="Page_57" id="Page_57">-57-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Igen, Jacques,

-képzeld, a vonatot, a melyen jöttünk… soha se találnád ki, hogy ki

-vezette?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – A vonatvezető?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – De milyen

-vonatvezető! Lippe-Detmold Henrik, a mingréliai fejedelem!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Hogyan? Tán elűzték

-trónjáról s most lokomotiv-vezető?…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Nem. Csak

-műkedvelésből! Meg akarja tanulni ezt a mesterséget.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – És rajtatok tanul?

-Akkor vezeti a vonatot, mikor ti ültök rajta? Látjátok, mindig

-szidjátok Pestet, de azt Pesten nem engedik meg, hogy ilyen

-gyakorlatlan egyének vezessék azt a vonatot, a melyen mások is

-ülnek. Én nem bánom, ha a mingrélai fejedelem vonatvezetést tanul,

-de akkor tessék bábokat, viaszfigurákat ültetni a kocsikba, ne az

-én családomat!… Mi bajod neked, Elza?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szeretném, ha már kezdődnék a

-verseny. Olyan régóta ülünk itt.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Mért nem olvasol

-ujságot?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mert nem érdekel. Mert könyv

-nélkül tudom, hogy mi van benne. Azaz, hogy mégis…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Igen, nézd csak

-meg, leányom, mit tipel az ujság a »Sprudel-Handicap«-re?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Papa, mondok én neked jobb

-tipet, csak már menjünk innen.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Nos?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span> (sugva.) – <i>Czaribrod</i>. De

-ne mondd meg Blankának, mert ha mindenki megrakja: nagyon kevés

-osztalékot kapunk!</p>

-<p class="summary">(Fölkelnek, és elmennek valahová; a kik azonban

-nem akarnak, nem mennek el, hanem ott maradnak és ebédig átfutják

-az ujságot.)</p>

-<hr class="chap" />

-<div class="chapter"></div>

-<p><span class="pagenum"><a name="Page_58" id=

-"Page_58">-58-</a></span></p>

-<h2>IX.<br />

-SMEKSZEN.</h2>

-<p class="summary">– Délután három óra. Berzsenyi mama, Blanka és

-Elza lakosztályukban időznek, a <i>Grand Hôtel Tátragyöngye et

-Bristol</i>ban, a hol két szoba előszobával és cselédszállással

-naponkint: »jöttünk-mentünk – száz forint«. Berzsenyi mama a fűtött

-kályha mellett ül, télibundában; nyakán indiai sál, lába

-lópokróczczal betakarva. Blanka és Elza, távolabb, egy-egy puffon

-dideregnek. Blanka korcsolyázó öltözetében; egy matráczot tart az

-ölében, térdét párnákkal bástyázta körül. Elza magára vette összes

-ruháit, meg a szobaleány és a fogadó szakácsnéjának

-barhet-alsószoknyáit; feje, válla plaidbe takarva, orra czinkét

-fogott. Nyögnek. –</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Az orosz czár már a

-gonosztevőket se küldi Szibériába, és nekünk itt kell lennünk!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span> (sír). – A jó isten

-megbüntet bennünket, hogy magára hagytuk jó atyátokat!</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De hisz a jó papa maga

-akarta így!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span> (magában). – A jó papának

-megérkezett a barátnője. A jó papa roppant zavarba jött. A

-<i>Marienbadi dij</i> futásakor egyszerre csak azt mondja nekem:

-»Fiam, ne beszéljetek itt magyarul, az nem előkelő.« <span class=

-"pagenum"><a name="Page_59" id="Page_59">-59-</a></span> De a hölgy

-azért felfedezett bennünket, s iszonyuan kezdett kaczérkodni

-velünk. Szegény papát a hideg lelte, de sehogy se tudott

-elexpediálni bennünket. Már közel volt hozzá, hogy nekem, a

-bizalmasának, elmondjon mindent, s megkérjen, hogy menjünk már

-pokolba, de szerencsére én még idejekorán elértettem őt, és most

-itt vagyunk!</p>

-<p class="center">(Szünet. Odakünn a zene <i>Sulamith</i>ból a

-Jajjajjajj!-t játszsza.)</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Te, Elza, csengess

-a főpinczérnek. (Megtörténik; egy negyed óra mulva a hívott

-megjelenik.)</p>

-<p><span class="smcap">Főpinczér</span>. – Parancs?…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Frédéric, fűtsenek

-be jobban.</p>

-<p><span class="smcap">Frédéric</span>. – Kérem alásan. Még egy

-kosár fa, igenis. (Előveszi a jegyzőkönyvét, bejegyzi:) Detto, egy

-kosár fa, tiz forint.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Micsoda?</p>

-<p><span class="smcap">Frédéric</span>. – Tiz forint. Soknak

-méltóztatik találni, esetleg?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama, Blanka</span> (egyszerre). –

-Nem, nem arról van szó!…</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem lehetne még egy kályhát

-állítani be ebbe a szobába?</p>

-<p><span class="smcap">Frédéric</span>. – Igenis, kérem alásan.

-Csakhogy a kályhásért be kell küldeni Késmárkra. (Bejegyzi a

-könyvébe.) Kocsi Késmárkra és vissza 40 forint, egy kályha

-beállítása 110 forint, összesen 214 forint.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hogy mondja?</p>

-<p><span class="smcap">Frédéric</span>. – Soknak méltóztatik

-találni, esetleg?…</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Eh, nem arról van szó!…

-Ugyan kinek néz bennünket?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát a bőrünket nem

-méltóztatik lenyúzni, esetleg? <span class="pagenum"><a name=

-"Page_60" id="Page_60">-60-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Jól van,

-elmehet.</p>

-<p><span class="smcap">Frédéric</span>. – Igenis, kérem alásan.

-(Bejegyzi.) Értekezés és service tiz forint. (El.)</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Csak azt szeretném tudni,

-hogy mit keresünk mi itt, Smekszen, ebben a farkasordító

-hidegben?!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span> (hidegen, sőt tulzás nélkül

-szólva, fagyosan). – Várjuk a postát. Aztán valahol csak kell

-lennünk!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Talán már meg is

-jött a posta.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ha csak a hófuvás miatt el

-nem késett a vonat.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Vagy a postakocsist meg nem

-ették a farkasok.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Le kellene küldeni

-valakit a postaépülethez.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ugyan, mama, van lelked,

-ebben az időben?!… Egy kutyát is kár volna kiverni a házból!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Van itt egy orosz szolga, az

-már hozzá van szokva ehhez az időjáráshoz.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – S talán jót tesz

-majd neki egy kis mozgás. Ujra megindul a vérkeringése.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De hátha megfagy, mig a

-postáról visszaér?!…</p>

-<p><span class="smcap">Frédéric</span> (benyit).</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Frédéric, nem jött

-meg a posta?</p>

-<p><span class="smcap">Frédéric</span>. – Nem, a postással valami

-baj történhetett; ez már a negyedik postás az idén. De egy levelet

-hoztak Nagyságod számára. A szolgabiró ur, a kúrszalon körül

-vadászván, egy medvét lőtt; annak a szájában találták meg ezt a

-levelet.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Üdvözlet Karlsbadból!… A

-papa irása!…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Adjátok ide

-hamar.</p>

-<p><span class="smcap">Frédéric</span> (jegyez). – Egy levél

-kézbesitése, két és fél forint. <span class="pagenum"><a name=

-"Page_61" id="Page_61">-61-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span> (felbontja a levelet

-és olvasni kezdi.) – Elza, Blanka, menjetek át a másik szobába,

-hátha olyas valami van a levélben, a mi nem tartozik rátok.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hát olvasd magadban,

-mama.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Az igaz. (Elolvassa

-a levelet.)</p>

-<p class="i2">»Kedves, jó Elizem!</p>

-<p>Nyugtatom folyó hó csütörtökrőli Ansichts-kártyádat, melyből

-örömmel értesülök, hogy egészségetek hiánytalan, egyszersmind

-ajánlom figyelmedbe, hogy a brómkálit ne hanyagoljad el, a mi pedig

-az ülőfürdőket illeti, jól betartsd a szabványokat, mert jegyezd

-meg magadnak, hogy egészséged nekem a legbecsesb.</p>

-<p>Eltekintve a háborus hirektől, meglehetősen egészséges vagyok;

-emésztésem ötven százalékkal javult, s a mennyiben látnád a Sprudel

-és sétáimnak hatását, igen örülnél neki.</p>

-<p>Elzának, k. leányomnak, mondd meg, hogy <i>Gay Lord</i> Quexről

-körülményesebb informácziót óhajtanék tőle, s mit szólna hozzá, ha

-ezen telivérért magasabb összegű ajánlatot tennék? Egy pej

-heréltet, kit akadályokra fogok kiképeztetni, név szerint:

-<i>Sleeping Car</i>, apja <i>Slivovicz</i>, anyja

-<i>Vesztaszűz</i>, máris megvásároltam; örvendenél, ha látnád ezen

-állatot, bár félszemére vak, s jelenleg köhög.</p>

-<p>A legszomorúbb a dologban az, hogy társaságom éppen nincsen, de

-egy sem, mert magyar részről csak kereskedők s más ily egyének

-időznek itt, a hozzámvalók közül pedig többen, jelesül a szerb

-király s mások már tovautaztak.</p>

-<p>Természetesen minden gondolatomat ti birjátok, kedves jó Elizem,

-kivéve a fölötte hűvös időjárásra irányulókat, melyek gyakori

-bosszúságokat okoznak nekem.</p>

-<p>Ugyanis, midőn e sorokat irom, fűtött szobában ülök,

-<span class="pagenum"><a name="Page_62" id=

-"Page_62">-62-</a></span> s várom, míg a kereskedésből egy uj

-szalmakalapot hoznak, mert az ide hozott összeseket már elfújta a

-szél.</p>

-<p>És mit szólsz hozzá, hogy Budapesten most bizonyosan kellemes

-hőség uralkodik, s nekem, az én Nádor-utczai Házamban, egy

-fürdőszobám van, mely Budapesten egyetlen s oly magas Pénzösszegbe

-került, melyből mások egy Házat épittettek volna?!</p>

-<p>Nem egyszer, midőn ezen velenczei tükrökkel, drága függönyökkel,

-gobelinekkel és reliefekkel diszitett fürdőszobában, meztelenül

-pillantottam meg magamat, a nimfák és fiatal Ámorok faragott

-képeinek közepette, arra kellett gondolnom, hogy mit keresek én

-ebben a mythologiában?</p>

-<p>Ezen esetben viszont arra kell gondolnom, mit keresek délután 2

-órakor Károlyfüreden, a hol hideg van, mikor helyesen Nádor-utczai

-Házamban kellene lennem, a hol meleg van, s ezen kivül kényelmes

-fürdő, nimfákkal, melyek közül egyet per 800 fl. Ö. W. kell

-számitanom?!</p>

-<p>Azon reményben zárom ezen sorokat, hogy üdülésteket kellemes és

-enyhe időjárás könnyiti meg.</p>

-<p>Számtalanszor csókollak, kedves jó Elizem, úgyszintén Blanka és

-Elza k. és jó leányaimat is,</p>

-<p>melylyel jegyzem magamat</p>

-<p class="right">szerető, hű férjednek:<br />

-<i>Jacques</i>.</p>

-<p>P. S. Czimem tegnaptól fogva:</p>

-<p class="center"><i>Jacques de Berzsenyi</i>,</p>

-<p class="right"><i>Carlsbad</i>,<br />

-Villa Trallalla,</p>

-<p>mivel ablakaim a Hotel Erzherzog Rupprechtben szélnek feküdtek,

-én ellenben sehogy se tudtam feküdni a czigányzene végett.</p>

-<p class="center">Ölel és csókol a te hű</p>

-<p class="right"><i>Zsakid</i>.« <span class="pagenum"><a name=

-"Page_63" id="Page_63">-63-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Mit ir a papa?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Szegény jó atyátok

-szintén igen fázik, és sokat szenved a széltől.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De hát miért is kell nekünk

-hol erre, hol amarra csavarognunk, sorra járnunk a havasokat és

-glecscsereket, meg az összes többi helyeket, a hol mindenütt olyan

-hideg van, mint a havasokon és a glecscsereken?! Mért kell nekünk

-három hónapig vaczognunk, idegen helyeken, zord villákban és

-gyalázatos hotel-szobákban, mikor szépen otthon csücsülhetnénk, s

-legalább kényelemben volnánk?!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Ne beszélj

-ilyeneket, Blanka, mikor tudod, hogy a papa egészsége, meg az

-enyim, ezt megköveteli. Aztán meg mit beszélnének az emberek

-szegény jó atyádról, ha júliusban Budapesten ülnénk?!</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De ha már okvetetlenül

-nyaralnunk kell valahol: mért nem nyaralunk Kairóban? Ott talán nem

-fáznánk ennyire?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Látod, ezzel már

-mondasz valamit. Ha jól meggondolja az ember…</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Naiv leány, és te még hiszel

-Kairóban?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Az igaz; lehet,

-hogy nyáron még ott is hideg van.</p>

-<p class="summary">(Tovább vaczognak. Kinn csöndesen hull a hó s

-lassankint teljesen belepi a <i>Tátragyöngyé</i>t. Végül már csak a

-tetőzet látszik ki a hótakaró alól.)</p>

-<hr class="chap" />

-<div class="chapter"></div>

-<p><span class="pagenum"><a name="Page_64" id=

-"Page_64">-64-</a></span></p>

-<h2>X.<br />

-ÁLLAMTITKOK.</h2>

-<p class="summary">– Történik: Karlsbadban. Berzsenyi papa, a ki

-reggeli sétáját végzi, találkozik egyik kedves barátjával:

-Milosanácz urral. –</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Á, itt jön az én kedves

-barátom, von Milosanácz. Nos, hogy szolgál egészsége, kedves von

-Milosanácz?</p>

-<p><span class="smcap">Milosanácz</span> (meg akarja mondani).</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Különben az mindegy. És

-ő felsége, az én kegyes jóakaróm, Arzén király? Tegnap este nem

-volt szerencsém az ebédnél. Önt is nélkülöztük, kedves ezredes. Az

-én kedves barátom, Blasewitz báró is megjegyezte, hogy a kit

-fölötte nélkülözünk, az a kedves Milosanácz ezredes. Szeretném, ha

-a felség ma délben…</p>

-<p><span class="smcap">Milosanácz</span>. – Hogyan? Ön még nem

-tudja?… (Titkolózva:) Ő felsége tegnap este hirtelen elutazott!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (megilletődve). – Áh!</p>

-<p><span class="smcap">Milosanácz</span>. – A mindjárt megérkező

-bécsi lapok már tele lesznek ezzel a szenzáczióval. Addig persze

-államtitok.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (türelmetlenül). – Csak

-mondja, mondja!</p>

-<p><span class="smcap">Milosanácz</span> (sugva). – A fiatal Tódor

-király feleségül akarja venni a kedvesét. A minisztérium lemondott,

-<span class="pagenum"><a name="Page_65" id=

-"Page_65">-65-</a></span> az albán főváros forrong, ő felségét

-sürgősen haza hívták.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (megdöbbenve). – És ő

-felsége azonnal vasútra ült?</p>

-<p><span class="smcap">Milosanácz</span>. – Igen, azóta már meg is

-érkezett Bécsbe.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Bécsbe? Ne tartson

-semmitől. Nálam el lesz temetve a dolog.</p>

-<p><span class="smcap">Milosanácz</span>. – Háromnegyed tizenegyig

-még államtitok. Szóval ő felsége nem utazott Albániába; Bécsbe

-ment, egyenesen Bécsbe.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (sugva). – Az udvarhoz?</p>

-<p><span class="smcap">Milosanácz</span> (sugva). – Nem.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (sugva). – Titok, hogy

-hova?</p>

-<p><span class="smcap">Milosanácz</span> (sugva). – A hôtel

-Erzherzog…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (sugva). – Ne mondja ki,

-már tudom. Persze incognito?</p>

-<p><span class="smcap">Milosanácz</span> (sugva). – Mint Piaszter

-gróf.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (álmélkodva). – Hallatlan,

-hallatlan! Na, hogy mi minden történik manapság! Ezek a fiatal

-emberek!… Képzelem az apa fájdalmát. És mit csinál Piaszter gróf

-(sugva) Bécsben?</p>

-<p><span class="smcap">Milosanácz</span>. – Tárgyalásokat folytat

-az albániai vezető elemekkel. A helyzet súlyos, nagyon súlyos. De

-azt hiszem, Piaszter gróf azóta már összeköttetésbe lépett az albán

-nemzeti bankkal. Mindössze harminczezer frankról van szó.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ezt a harminczezer

-frankot nem értem.</p>

-<p><span class="smcap">Milosanácz</span>. – Harminczezer frank

-mindig érthető. Piaszter grófot szíven találta a csapás. Mikor

-elolvasta a táviratot, leroskadt karosszékébe, s pár perczig

-érthetetlen szókat hebegett… De aztán erőt vett magán, letörölgette

-könnyeit, s gyönge hangon, mint a ki egyszerre tiz esztendőt

-vénült, így szólalt meg: »Fiaim, telegrafáljatok az albán nemzeti

-banknak… én olyan <span class="pagenum"><a name="Page_66" id=

-"Page_66">-66-</a></span> gyönge vagyok, hogy a tollat se birom a

-kezembe venni!… Ó, ez a hálátlan fiú, ez a hálátlan fiú!…

-Harminczezer frankot küldjenek, de táviratilag.«</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ne folytassa, megreped a

-szivem! De a harminczezer frankot még mindig nem értem.</p>

-<p><span class="smcap">Milosanácz</span>. – Képzelheti, ez az

-irtózatos csapás!… Piaszter grófnak most utaznia kell, erre-arra,

-megbeszélni a hívekkel a helyzetet. S a többi, s a többi; a

-harminczezer frank nem is lesz elég. A gyász mindig pénzbe is

-kerül.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Vagy úgy! Persze,

-persze. Na, ön alaposan meglepett engemet, kedves von Milosanácz.

-Micsoda ujság, micsoda ujság! Kérem, ha írni talál Piaszter

-grófnak…</p>

-<p><span class="smcap">Milosanácz</span>. – Éppen a

-telegráf-hivatalba indultam. Egy siffrirozott sürgönyt küldök neki;

-magamnak kell papirra tennem.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Kérem, közölje vele az

-én mély részvétemet is.</p>

-<p><span class="smcap">Milosanácz</span>. – Mindenesetre. De itt

-vagyunk a telegráfhivatalnál. Tehát háromnegyed tizenegyig…

-ugy-e?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Legyen nyugodt. A mi

-államtitok, az államtitok. (Kézfogás; Milosanácz el.) Hm, hm.

-(Eltünődik magában). Valóban, az uralkodás néha fölötte terhes

-gondokkal jár. Ilyenkor látja az ember, hogy az egyszerű

-magánzásnak is megvannak a maga előnyei. De nini, az én kedves

-barátom, a kedves von Huber! Jó reggelt, kedves von Huber. S ő

-exczellencziája, a kedves Flórián von Blasewitz báró?</p>

-<p><span class="smcap">Von Huber</span> (sugva). – Nem

-hallotta?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (sugva). – Mit?</p>

-<p><span class="smcap">Von Huber</span> (sugva). – Ő

-Exczellencziája a déli gyorssal elutazik.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (megdöbbenve). – Ah!

-<span class="pagenum"><a name="Page_67" id=

-"Page_67">-67-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Von Huber</span> (mint fentebb). – Egyenesen

-Polába. Megy Kinába, az első hadihajóval, a melyet hirtelenében fel

-lehet szerelni.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Kinába, a hol minden

-választékosság nélkül gyilkolják az európaiakat! De hisz ez annyi,

-mint a halál torkába rohanni!</p>

-<p><span class="smcap">Von Huber</span> (mint fentebb). – A császár

-parancsára. A császár szigorúan gondolkozik erről a dologról. Olyan

-súlyos viszonyok közepette, mint a minők Pekingben vannak, a

-nagykövetnek helyén kell lennie. S valóban, ő Exczellencziája,

-tekintettel a zavaros helyzetre, kissé hosszasan vette igénybe

-szabadságát.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (elhülve). – De hisz akkor

-ő Exczellencziáját… aligha látjuk többé!</p>

-<p><span class="smcap">Von Huber</span>. – Megeshetik. De bizzunk

-istenben.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – S miben reménykedik ön,

-kedves von Huber? Nagyon lekötelezne, ha megmondaná.</p>

-<p><span class="smcap">Von Huber</span> (a látóhatárt kémlelve). –

-Na, tudja kedves von Berzsenyi, mindent nem lehet kiszámítani, de

-annyi véletlen jöhet közbe… tudja, ezt csak én képzelem így… az

-ember lekésik a vonatról; még egyszer lekésik a vonatról; a

-vonatról, végre, háromszor is le lehet késni, abban nincs semmi

-természetellenes… aztán az ember lekésik a hajóról… aztán késhetik

-a hajó is… viharok a tengeren… a hajó eltévedhet Borneóba… vagy az

-ember Takuban sárgalázt kap, a mikor persze nem lehet tovább menni,

-Pekingbe… Bizzunk istenben.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – E szerint ön reményli,

-hogy a jövő nyáron viszontlátjuk ő Exczellencziáját?</p>

-<p><span class="smcap">Von Huber</span>. – Engem soha se hagy el

-hitem az isteni gondviselésben.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Igaza van, kedves von

-Huber. A vallás az ember legfőbb kincse. <span class=

-"pagenum"><a name="Page_68" id="Page_68">-68-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Von Huber</span>. – Nagyon örülök, hogy

-ebben egyetértünk, kedves von Berzsenyi. De nem jön reggelizni?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Én már reggeliztem.

-Különben is ez az ujság úgy megzavart!…</p>

-<p><span class="smcap">Von Huber</span>. – Tehát a

-viszontlátásra!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A viszontlátásra!

-(Kézfogás; von Huber el.) Se Arzén király, se Flórián von Blasewitz

-báró!… A barátaim elutaznak, s én itt üljek család, megfelelő

-társaság, minden nélkül, egyedül?!… Hé, jöjjön csak, Poszpisil!

-Maga, maga! Nézze, szaladjon el az én portásomhoz, és hozza el

-nekem az én menetrendemet!</p>

-<hr class="chap" />

-<div class="chapter"></div>

-<p><span class="pagenum"><a name="Page_69" id=

-"Page_69">-69-</a></span></p>

-<h2>XI.<br />

-NAPKELET GYÖNGYE.</h2>

-<p class="summary">– A lóversenytéren; lenn, a nyergelő körül. Az

-első futásnak vége; az »all right« után Berzsenyi papa és

-manager-e, az őrnagy, le s fel sétálnak a pázsiton, orrukat a

-földre irányítva, s kezüket hátul, a derék táján, összekulcsolva.

-Oldalukon két roppant messzelátó, melyekkel ellátni a holdba. –</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – No?</p>

-<p><span class="smcap">Az őrnagy</span>. – Kann sein, kann

-sein.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ja, olyan okos én magam

-is vagyok. De ha én hatvanezer forintot fizetek évenkint azért,

-hogy tudjam, mikor feküdjem egy lóra egy százassal, akkor szeretem

-tudni, hogy így vagy úgy néz-e ki a dolog?</p>

-<p><span class="smcap">Az őrnagy</span>. – Ha azt hiszi, hogy ehhez

-csak pénz kell, akkor kínáljon a lovaknak is pénzt; talán hamarabb

-bejönnek.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ön különösen jön elő

-nekem, őrnagy úr. Az én leányom, a kisebbik kisasszony, kiszámítja

-nekem a papiron, hogy az ezernégyszáz méteres eladóversenyben az én

-lovamnak, a <i>Kandur</i>nak, számtalan hausse-akkal kell elsőnek

-bejönnie, és mi lesz? <i>Kandur</i> <span class="pagenum"><a name=

-"Page_70" id="Page_70">-70-</a></span> számtalan baisse-ekkel jön

-be, mint rossz utolsó. Jó, velem lehet beszélni. Szó sincs többet

-<i>Kandur</i>ról, csak azt kérdezem öntől: Legyen, de mi van a

-vigaszdijjal? Erre ön azt feleli nekem: »Ná, szo und szo!…« Ön meg

-fog engedni, de ez nekem kevés a pénzemért.</p>

-<p><span class="smcap">Az őrnagy</span>. – Tudja, erre azt

-mondhatnám, hogy: vegyen a pénzéért búzát, az jobb űzlet. De nem

-mondom, mert én mindenkivel szemben és minden körülmények között

-perfektül udvarias vagyok. Azért azt mondom, hogy ha a ló rossz

-munkát végez, nem <i>fit</i>, kövér, köhögős, rossz lábú,

-<i>roarer</i>, orrvérző, ideges, pókos, <i>rogue</i>, mi egy s más,

-ha a <i>trainer</i> szamár s a jockey gazember: ön csak csináljon

-nekem családi jeleneteket, ennek mind a <i>manager</i> az oka.

-Legalább ön ezt mondja, s önnek értenie kell ehhez, mert pénzt tesz

-bele.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (magában). – Hogy’ vágnám

-pofon ezt az embert, ha nem félnék, hogy előbb ő vág pofon! (Fenn).

-Ne kapjunk hajba, kedves őrnagy, mert akkor kivel vacsorálok?

-Remélem, velem tart? (Magában). Ha valaki megmondaná nekem, de úgy,

-egész bizonyosan, hogy ennek az én kedves barátomnak miért kellett

-kvietálnia, nem sajnálnék az illetőtől egy ezrest.</p>

-<p><span class="smcap">Az őrnagy</span>. – Nagyszerű! Előbb

-össze-vissza sérteget, s most ki akar békiteni egy vacsorával! De

-hát tulajdonképpen kinek néz ön engem? Azt hiszi talán, hogy a

-köztünk lévő szerződés…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (ijedten). – Hogy én

-sértegettem volna önt? Ments Isten! (Magában). Ki kell

-engesztelnem, mert még provokál. (Fenszóval). Hogyan jusson eszembe

-ilyesmi, pár nappal azelőtt, a midőn meg kell ujitanunk a

-szerződésünket?!</p>

-<p><span class="smcap">Az őrnagy</span> (látható elégtétellel). –

-Jól van, hisz én értem és ismerem önt. (Előkelően). Tudom, hogy ön

-kissé hirtelen, de azért jó pajtás. (Szigoruan). De nem

-<span class="pagenum"><a name="Page_71" id=

-"Page_71">-71-</a></span> szerettem volna, ha valaki hallván a

-vitatkozásunkat, félreérti a kettőnket összekötő viszonyt.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ne is beszéljünk többet

-a dologról. Együtt vacsorálunk, megállapítjuk az uj szerződést, és

-vége. Beszéljünk inkább arról, nem volna-e jó egy amerikai jockeyt

-szerződtetni? Egy szerecsent vagy egy indiánust? Végre is az én

-pénzemért olyan jockeyt kapok az én lovamra, a milyet akarok. Egy

-olyat kellene, a ki a fején ül a lónak. Ha már nem nyerünk,

-legalább bámulják meg a jockeyt.</p>

-<p><span class="smcap">Az őrnagy</span> (gúnyosan). – Ezt a

-kisasszonytól kellene megkérdeznie; úgyis ő igazgatja az

-istállót.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (mérgében egy nagyot nyel).

-– Sajnálattal látom, hogy ön ma fölötte ingerült. Remélem, a souper

-majd jobb kedvre hangolja. (Halkabban). Hölgyeket is hívok. Ebből

-is meggyőződhetik róla, mily teljes bizalommal vagyok ön iránt.</p>

-<p><span class="smcap">Az őrnagy</span>. – Vigyázzon,

-kompromittálni fogja magát. Az imént is többen észrevették, hogy

-Miss Bess szinte nyiltan integetett önnek.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ó, sokkal diszkrétebb

-társaságról van szó. Egy hölgy, a ki a nővérével lesz jelen,

-gardirozva, és mi ketten, pont. Az egyik hölgy gardirozza a

-másikat, a másik hölgy gardirozza az egyiket; ez csak illedelmes

-dolog, nem igaz?</p>

-<p><span class="smcap">Az őrnagy</span>. – S Miss Bess? Ennek a

-történetnek már vége?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Azt nem mondhatnám, de

-ma reggel elhatároztam, hogy megszakítok vele minden

-összeköttetést.</p>

-<p><span class="smcap">Az őrnagy</span>. – Lári-fári.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mondom, hogy

-elhatároztam és pedig egy költemény hatása alatt.</p>

-<p><span class="smcap">Az őrnagy</span>. – Hogyan? Ön verseket is

-olvas? <span class="pagenum"><a name="Page_72" id=

-"Page_72">-72-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Kizárólag előkelő

-személyektől, igen. A pápa ő szentségének például minden versét

-elolvasom, a mióta szerencsém volt ő szentségéhez. Most is az ő

-verséről van szó, melyet Heracleus irói néven tett közzé, latinul;

-Miss Bessnél olvastam, az én ujságomban. Olvasta ön is?</p>

-<p><span class="smcap">Az őrnagy</span>. – Nem.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ez a vers engem

-gondolkodóba ejtett. Igy kezdődik: »Gyönyörök fertőjébe vakon miért

-rohansz, oh Rúfusz? S kéjvágygyal miért szedegetsz tiltott

-gyümölcsöt?« Az ujság megjegyzi, hogy ő szentsége ezt egy tudós,

-jeles és vallásos barátjához irta, a ki lelépett az erény

-ösvényéről. Azt kérdeztem magamtól…</p>

-<p><span class="smcap">Az őrnagy</span> (gúnyosan). – Vajon ki

-lehet ez a tudós, jeles és vallásos férfiu? Valóban, nincs kizárva,

-hogy önről van szó.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem. Nem az jutott

-eszembe. Hanem az, hogy: micsoda világot élünk ez idő szerint! Egy

-jeles, tudós és vallásos férfiu, a ki már a multjánál fogva is

-számíthat minden diszkréczióra, véletlenül belép a gyönyörök

-fertőjébe, s tessék, ezt azonnal tudja az egész világ, még maga a

-pápa is megtudja! Az ember nem nyithat be egy szeparéba, a nélkül,

-hogy ennek a híre fel ne hatoljon a legmagasabb körökig. Hát nem

-borzasztó ez?… De nini, kit látok? Ott megy az én karlsbadi

-barátom, II. Boris, vagyis jelenleg Maravedi herczeg, a multban

-úgynevezett Napkelet Gyöngye, a száműzött illyr király! Ez bezzeg

-nem törődik vele, hogy a pápa megtudja a viselt dolgait!… Pardon,

-kedves őrnagy, de üdvözölnöm kell őt. (Elhagyja az őrnagyot s oda

-siet az ex-uralkodóhoz.) Sire, fogadja legalázatosabb

-hódolatomat!</p>

-<p><span class="smcap">Napkelet Gyöngye</span> (öreg, elhízott s

-egy kicsit kopott). – Jó napot, kedves De Berjeine, jó napot! Minő

-szerencsés <span class="pagenum"><a name="Page_73" id=

-"Page_73">-73-</a></span> véletlen hozza önt ide? Ez igazán

-megelégedésemre szolgál. Tudja-e, hogy miért jöttem Budapestre?

-Egyes-egyedül azért, hogy önnel találkozhassam!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (rosszat sejtve). – Hogyan,

-csak azért szerencséltet bennünket, hogy legigazabb hivével

-értekezhessék? De minek köszönhetem e kegyet?</p>

-<p><span class="smcap">Napkelet Gyöngye</span>. – Tudja, némi

-differencziáim vannak Illyriával. Egy váratlan politikai konfliktus

-következtében nem akarják folyóvá tenni királyi

-tűzoltó-főparancsnoki és főpostamesteri nyugdijamat. De mindezt

-részletesebben el fogom mondani holnap, az ön irodájában. Szóval,

-így szólok magamban: van nekem egy barátom Budapesten, a kedves De

-Berjeine; ő bizonyára segítségemre lesz egy nagyobb szabásu

-pénzügyi műveletben, addig is, mig Illyriával lebonyolíthatom

-ügyeimet. A hogy ez eszembe jut, vonatra ülök; a déli vonattal

-megérkezem s igy okoskodom: ha szerencsével járok, a versenyen is

-megtalálom emberemet, kössük össze a hasznost a kellemessel, s ime

-itt vagyok. Remélem, nem csalódtam önben?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (elkomorodva). –

-Semmiesetre, semmiesetre.</p>

-<p><span class="smcap">Napkelet Gyöngye</span>. – Megvallom, bizton

-számítottam önre, de azért kellemes, hogy ön minden nehézség nélkül

-rendelkezésemre bocsátja magát.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (a távolba mélyedő

-tekintettel). – Persze, mig nem tudom, hogy miről van szó, nem

-vállalhatok garancziákat; de ha személyesen nem is lehetnék

-szolgálatára, mindenesetre rajta leszek, hogy egy pénzügyi

-csoportot hozzak össze, a mely kétségtelenül… Nem, én nem hagyom

-cserben a barátaimat.</p>

-<p><span class="smcap">Napkelet Gyöngye</span>. – Elvégre egyelőre

-mindössze ötvenezer forintról van szó, a mi sokkal csekélyebb

-összeg…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (savanyúan). – No, kérem,

-tekintettel a <span class="pagenum"><a name="Page_74" id=

-"Page_74">-74-</a></span> pénzpiacz mai kedvezőtlen helyzetére, ez

-éppen nem megvetendő összeg. De majd meglátjuk, majd meglátjuk.</p>

-<p><span class="smcap">Napkelet Gyöngye</span>. – A boszantó csak

-az, hogy a készpénzt, a melyet magammal hoztam, mindjárt az első

-versenyben elvesztettem.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (ridegen). – Ez

-kellemetlen, igazán kellemetlen.</p>

-<p><span class="smcap">Napkelet Gyöngye</span>. – De sebaj, mert

-hisz a kedvező véletlen épp a kellő időben hoz össze bennünket, s

-ön addig is, mig a dolgot nyélbe üthetjük, szives lesz, mondjuk,

-ötezer forinttal, kisegíteni e boszantó helyzetből, hogy tovább

-játszhassam…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (fagyosan). –

-Vigasztalhatatlan vagyok, hogy e csekélységgel sem állhatok e

-pillanatban szolgálatára, de magam is elvesztettem a nálam lévő

-összeg legnagyobb részét, azért nem fogja rossz néven venni…</p>

-<p><span class="smcap">Napkelet Gyöngye</span>. – Mégis, mennyi az,

-a mennyit nélkülözhet?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (bosszusan). – Ezer

-forintot átnyujthatok önnek, ha éppen kivánja.</p>

-<p><span class="smcap">Napkelet Gyöngye</span>. – Az is több

-semminél; a fő az, hogy tovább játszhassam.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (kotorász a tárczájában). –

-Úgy látszik, annyi sincs már nálam. (Rövid lelki küzdelem után). De

-nem, egy még van. Tessék, kérem; de ne tegyen a lovamra, mert

-elveszti.</p>

-<p><span class="smcap">Napkelet Gyöngye</span>. – Köszönöm. S

-holnap… holnap mikor találhatom?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (lenézéssel). – Mondjuk

-kilenczkor, vagy tizkor. Tiz és tizenegy között mindenesetre. Igen,

-legkésőbb tizenegyig okvetlenül fel fogok kelni.</p>

-<p><span class="smcap">Napkelet Gyöngye</span>. – Tehát a

-viszontlátásra.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Jó napot, kedves

-barátom. (Napkelet Gyöngye el.) Ez az ember előttem halott!

-<span class="pagenum"><a name="Page_75" id=

-"Page_75">-75-</a></span></p>

-<p class="center">(Az ötödik futam után:)</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (magában). – Ki akartam

-nyerni a souper-t, s elvesztettem nyolczezer forintot. Mennyire

-igaza van a pápának! Kellett neked ez, oh Rúfusz?</p>

-<p><span class="smcap">Napkelet Gyöngye</span> (ifjan, ruganyosan,

-fölségesen). – De Berjeine! De Berjeine!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (megdöbbenve). – Ez az

-ember nyert! (Oda siet). Parancsol?</p>

-<p><span class="smcap">Napkelet Gyöngye</span>. – Nézze, kedvesem,

-az ezer forintja. Fogja.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (zavarodottan.) – Sire,

-végtelen boldogságtól foszt meg…</p>

-<p><span class="smcap">Napkelet Gyöngye</span>. – No, vegye el már,

-kérem. Sikerült levetkőztetnem a bookmakereket. 60,000 forint

-plusz.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (kétségbeesetten). – De

-azért meg fogja engedni felséged, hogy holnap legalázatosabb

-tiszteletemmel együtt rendelkezésére bocsáthassam ama

-csekélységet?…</p>

-<p><span class="smcap">Napkelet Gyöngye</span> (hanyagul). – Még

-nem tudom; még egy kis számítást kell csinálnom. De majd meglátjuk,

-majd meglátjuk.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (esengve). – S kegyes lesz

-megtisztelni szerény hajlékomat? E nap, felséges uram, örökké

-emlékezetes lesz…</p>

-<p><span class="smcap">Napkelet Gyöngye</span> (utólérhetetlen

-kézmozdulattal). – Jól van, de Berjeine, jól van. No, isten áldja

-meg. (Kegyesen int és el.)</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (földig hajolva). – Felség!

-(Fölegyenesedik s hosszasan néz az ex-uralkodó után.) Micsoda

-ember! Mily igazán királyi férfiú! A lovagok dísze, virága! sans

-peur et sans reproche! Hja, a származás! Nincs nagyobb dolog, mint

-a származás. Beszéljenek a fűszeresek akármit, ezeket az embereket

-mégis csak más fából faragták!</p>

-<hr class="chap" />

-<div class="chapter"></div>

-<p><span class="pagenum"><a name="Page_76" id=

-"Page_76">-76-</a></span></p>

-<h2>XII.<br />

-KIT VAGY MIT IRIGYEL ÖN?</h2>

-<p class="summary">– A Nádor-utczában. Blanka saját külön szalonja.

-Blanka és Elza. Blanka idegesen jár le s fel; Elza, szemben az

-állótükörrel, egy chaise-longue-on dülöngél s Marcel Prévost

-<i>Erős szűzek</i> czimű regényét olvassa. –</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span> (a tükörbe néz:) – Te, Blanka!

-Tudod-e, mi jutott eszembe?</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span> (érdeklődve megáll:) – No mi

-az? Mondd hamar; ne tégy még idegesebbé!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span> (álmodozva:) – Az jutott

-eszembe, hogy ha én anyai örömökhöz jutok, tulajdonképpen nagyon

-csunya asszony leszek.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span> (dühösen:) – Ugyan, kérlek,

-hagyj békén! Azt hiszed, jó kedvem van?! Ha minden áron

-froczlirozni akarsz, legalább válaszd meg az időpontot. Akkor aztán

-beszélhetsz tőlem akármi szamárságot. (Szünet. Blanka folytatja a

-sétáját; Elza mind a két könyökét a chaise-longue-ra támasztva,

-megint neki esik a Prévost-regénynek.)</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hja, hja!</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Gyönyörü poziturát

-választottál, az igaz. (Századszor néz ki az ablakon.) Ah, végre!

-<span class="pagenum"><a name="Page_77" id=

-"Page_77">-77-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Elza</span> (felugrik:) – Jön?</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Igen. (Szünet; bejön a

-szobalány.)</p>

-<p><span class="smcap">A szobalány</span>. – Rejtvényi úr van

-itt…</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Jöjjön, jöjjön. (A

-szobalány el; ismét egy kis szünet, s megjelenik Rejtvényi.)</p>

-<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Kezeiket csókolom!…</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Köszönöm, hogy eljött… ön

-az én egyetlen barátom! Egy nagy, nagy, nagy szivességet kérek

-öntől!…</p>

-<p><span class="smcap">Rejtvényi</span> (úgy hajlik meg, mint Odiot

-Maxime, Champcey márki, a Szegény ifjú, Laroque Margit előtt.)</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Remélem, jól töltötte a

-nyarat? A <i>Szeczesszió</i>t minden héten elolvastuk.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nem veszi rossz néven,

-ugy-e?… de a dolog nagyon sürgős!…</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Elég az hozzá: mi kaptuk meg

-a 89-ik számu ívet!</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Kérlek, igy Rejtvényi soha

-se fogja megérteni. Röviden: még ma, azonnal felelnünk kell arra a

-kérdésre, a melyről talán már hallott: »Kit vagy mit irigyel

-ön?«…</p>

-<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Ah, úgy rémlik, mintha

-olvastam volna erről!… de…</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Igen, ön jól emlékszik.

-Argyll herczegné intézte ezt a kérdést az uralkodó házak tagjaihoz,

-a kik meg is feleltek rá, s ez benn volt az ujságokban. Sajnos, a

-mi kérdésünk nem <i>echt</i>, csak <i>contrefaçon</i>.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Kérem, ne hallgasson rá.

-Ugyanarról a kérdésről van szó, csakhogy ezt most Reuss herczegné

-intézi a maga kis köréhez, és az e körrel összeköttetésben álló

-családokhoz.</p>

-<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Reuss herczegné?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Igen, XXXVII. Reuss Egon

-herczegné, a detmold-strelitzi uralkodó nagyherczeg felesége.

-Tudja, <span class="pagenum"><a name="Page_78" id=

-"Page_78">-78-</a></span> a kik haragban vannak Vilmos császárral!…

-Biztosan olvasta annak idején… A császár meghagyta, hogy a tisztek

-ne köszöntsék a nagyherczegi családot…</p>

-<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Hogyne, hogyne!…</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – A nagyherczegné úgynevezett

-lavinaíveket küldött szét. Ő maga tizet; a tiz czimzett mindegyike

-kettőt-kettőt; a húsz másod sorban czimzett ismét kettőt-kettőt,

-végül ez a negyven egyet-egyet. Összesen tehát száztiz ívet küldtek

-szét, többnyire Európában, de egyet-egyet kaptak a Vanderbiltek, a

-Gould-ok és Astorok is. Magyarországba négy ív érkezett. Egyet

-kapott Mancsi grófné, egyet Geksi herczegnő, egyet Gyurka őrgróf,

-egyet mi. (Arcza lángba borult s tekintete, mint csillagfényes

-éj.)</p>

-<p><span class="smcap">Rejtvényi</span> (illő hódolattal:) –

-Áh!</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Elképzelheti, hogy némi

-gondot fordítunk a válaszra. A dolog azonban sürgős; az ívet még ma

-vissza kell küldenünk. Szóval, szükségem van az ön tanácsára.</p>

-<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Hálás vagyok érte, hogy

-ennyire megtisztel.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ugy-e megfogalmazza nekem a

-feleletet? És mindjárt, azonnal? Nem képzeli, mily lázassá tesz a

-nyugtalanság!… Értheti, hogy ilyen társaságban nem akarok szégyent

-vallani.</p>

-<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Csakhogy… őszintén

-megvallva… nem olyan könnyü megtalálnom a kellő feleletet!… Bele

-képzelhetem-e magam az ön helyébe? Könnyű volna megmondanom, hogy

-én kit írigylek vagy kit fogok írigyelni, de kit és mit irigyelne

-ön?</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ó, istenem, ne beszéljen

-léhaságokat ilyen komoly pillanatban!</p>

-<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Kérhetek némi

-gondolkozási időt? egy órát? <span class="pagenum"><a name=

-"Page_79" id="Page_79">-79-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – S akkor, egy óra mulva, el

-fogja küldeni?</p>

-<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Igen.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Kezet rá! De siessen!

-Menjen egyenest haza és zárkózzék be, hogy senki se zavarhassa. –

-Menjen kocsin; a mig leér a lépcsőn, befognak… Akarja?

-(Csenget.)</p>

-<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Csak azt szeretném, ha

-némi utbaigazitást adna a felelet irányát illetőleg.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nem bánom, akármint lesz,

-csak valahogyan hozza bele a jótékonyságot. Tudja, a jótékonyság

-olyan, mint a fekete öltözet, mindig jól ruházza az embert.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – S nem baj, ha nem leszünk

-elmések, ez már <i>démodé</i>; a fő az, hogy előkelőek legyünk,

-rémesen, dohosan előkelőek!</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ugyan, kérlek, gondold meg,

-hogy nem érünk rá a vicczeidet meghallgatni!… (Rejtvényihez.) Tehát

-számíthatok rá?</p>

-<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Egy óra mulva itt

-lesz.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Köszönöm, nagyon köszönöm,

-kedves barátom! (Rejtvényi el; Blanka kikiséri és visszajön.

-Elzához.) Megint olyan voltál, mint egy utolsó rangu

-csirkefogó.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem aspirálok az első rangra.

-Különben csak azért szóltam bele az üzletedbe, mert nem szeretném,

-ha ez a mafla elbizná magát.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Találj ki valami okosat, s

-akkor nem szorulunk rá.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ha engem kérdeznének, én

-tudom, hogy mit irnék.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Halljuk hát ezt a

-bölcseséget.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Azt irnám: »Egyes-egyedül a

-Longfellow leányait irigylem, a kiket a rézbőrüek felavattak

-<span class="pagenum"><a name="Page_80" id=

-"Page_80">-80-</a></span> tiszteletbeli indiánusokká. A jól

-öltözött emberek közül csakis ők azok, a kik nem kénytelenek

-czivilizált emberek módjára viselkedni.«</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Úgy látszik, a vicczeidet

-már a Longfellow leányaitól tanultad. Nem lepne meg, ha valaki

-kiderítené, hogy annak idején sziú-indiánok jártak az állatkertben

-s a mama megcsodálta őket.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szeretem, hogy mértéket

-tartasz a pikantériában.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span> (bejön.) – Már megint

-veszekedtek?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Csak enyelgünk.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Találgatjuk, hogy mit

-kellene irni. (Berzsenyi papa is megjelenik.)</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Én már gondoltam

-valamit, de a ti atyátok nem hagy engem helyben. Azt gondoltam,

-hogy: »Mindenkit irigylek, a ki szegény.« Ez hasonlít ahhoz, a mit

-ő felsége írt, és, például, kinek lehetne kifogása, ha valaki a

-szegényeket irigyli?! Aláírás: Berzsenyi Zalán, mert Jacques, az

-magyarul Zalán, nem igaz?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – De hát irigylem én

-a szegényeket?! Miért irigyelném én a szegényeket?!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – De hát ki kivánja,

-hogy irigyeld a szegényeket? Egy szép mondásról van szó, ennyi az

-egész.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nem mama, ez nem jó.

-Fitogtatni a pénzt, fuj… S ez kétszeresen nevetséges volna ott, a

-hol a Vanderbiltek, az Astorok és a Gouldok is nyilatkoznak.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Aztán meg nincs

-benne a pápa.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Nem értem, hogy mit

-akarsz a pápával.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Ha egy Astorhoz,

-vagy egy Van derbilthez olyan szives lett volna ő Szentsége, mint a

-<span class="pagenum"><a name="Page_81" id=

-"Page_81">-81-</a></span> milyen szíves volt mihozzánk, mit szólsz

-hozzá, lehetne-e birni egész Amerikával?! A pápa nevét ott

-olvasnátok minden plakáton. Aztán ez, engedjétek meg, másképpen

-nézne ki, mintha azt írjuk, hogy irigylem a Policzert, mert jó

-étvágya van.</p>

-<p><span class="smcap">A szobalány</span> (levelet hoz). –

-Rejtvényi urtól.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Adja, adja. (Felbontja a

-levelet). Ah, ez csakugyan nem rossz! »Irigylek mindenkit, a ki

-letörölhette azt a könnyet, mely előttem rejtve maradt.«</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nagyon szép; kár, hogy egy

-csepp értelme sincs!</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Annyi értelme van, a

-mennyit akarsz.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – De nincsen benne a

-pápa.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – A pápát bele lehet

-venni. Azt lehet mondani, hogy: Ȓrigylek mindenkit, a ki annyi

-könnyet töröl le, mint a mennyit ő Szentsége…«</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span> (kiegészíti:) – … »a

-minek tanuja voltam«, mondjuk: »többször tanuja voltam«. S aztán

-hozzá kell tenni, hogy: »és ki csekélységemet több izben

-kitüntette.«</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De, papa, igy a parvenük

-beszélnek!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Akkor hagyd ki, fiam, a

-világért se akarok semmi félreértést.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Én, ha nektek volnék, azt

-irnám, hogy: »irigylek mindenkit, a kinek nem kell albumba

-irnia.«</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Látod, kis leányom, ez

-sokkal komolyabb dolog, mint te képzeled. Jegyezd meg magadnak,

-gyermekem, hogy az életben számos komoly dolog van, a melyekre te

-nem is gyanakodol.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span> (magában.) – De gyanakodom.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nem ragaszkodom a Rejtvényi

-fogalmazásához, de a »könnyek« határozottan tetszenek nekem.

-<span class="pagenum"><a name="Page_82" id=

-"Page_82">-82-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Semmi kifogásom a

-könnyek ellen; ha a könnyek az orosz czárnak nem derogáltak, miért

-derogáljanak nekem? De szeretném, ha helyet szorítanál a pápának,

-persze úgy, hogy ez ne legyen feltünő, a világért se legyen

-feltünő!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – És talán be lehetne

-venni a szegényeket is…</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Koszorúba a pápa körül.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Kisasszony, kiméljen meg az

-élczeitől!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (hunyorgat Elzának, hogy

-hallgasson.) – Nem, fiam, a szegények nem tetszenek nekem. Már a

-zsoltárokban is benne van, hogy a szegény halottnak tekintetik. A

-szegény nem <i>fair</i>. Nem akarom, hogy az én ivemnek szegény

-szaga legyen. Nem igaz?</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – A papának igaza van; a

-»könny« is elég. Eddig tehát megvolnánk. De már most hogyan

-helyezzük el a pápát?</p>

-<p class="summary">– Berzsenyi fölteszi a szemüvegét, hogy jobban

-lássa, hol lehetne a pápának helyet szorítani. Vita – Blanka és

-Berzsenyi mama közt – arról, hogy mi az alany és állítmány. Ennek

-szerencsés eldöntése után tovább tanakodnak, hogy: kit és mit

-irigyeljenek? Elza ekközben előveszi regényét, s tovább olvassa.

-Nem irigyli az Erős Szűzek hősnőjét, a ki oly büszke

-leányerényeire, de irigyli a betyár Marcel Prévost-t. –</p>

-<hr class="chap" />

-<div class="chapter"></div>

-<p><span class="pagenum"><a name="Page_83" id=

-"Page_83">-83-</a></span></p>

-<h2>XIII.<br />

-EGY ÜZENET.</h2>

-<p class="summary">– A kis szalon. Elza egyedül; olvas. Fellép:

-Berzsenyi Zoltán úr, 19 éves, joghallgató, Elza unokatestvére.

-–</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Szervusz.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szervusz.</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Mit olvasol, Elzácskám?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ennek a szegény Shaksperenek

-a hátrahagyott munkáit olvasgatom.</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span> (megnézi a könyvet, a melyet

-Elza letett). – »A félneműek«, irta Jane de la Vaudére. Ejha!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Pénzért jöttél, ugy-e?</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Ördögöd van, hogy

-eltaláltad. Mondd, néni, hogy jöszsz erre a gondolatra?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Te csak pénzért jöszsz

-hozzánk és ez nem szép tőled. Van a családban egy született

-tánczos, de ezt ingyen soha se lehet megkapni. S a míg van egy-két

-bükkje, pénzért se. Hát nem borzasztó ez?</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Itthon van az öreg?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nincs és ma már talán nem is

-jön haza.</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Tyű, kutyateremtettét!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Miért nem kérsz az apádtól?

-<span class="pagenum"><a name="Page_84" id=

-"Page_84">-84-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Az most skartba van téve.

-Képzeld, azt meri mondani nekem, hogy ne kerüljek a szeme elé! Mit

-szólsz hozzá? Az öreg Beer! Nekem!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Csitt, mert ha a mama a

-<i>Beer</i> szót meghallja, görcsöket kap, s akkor aztán egy vasat

-se pumpolsz ki a papából. Mennyi kellene? Egy ötvenes? Egy százas?

-Hatvanegy forintom nekem is van. Ha minden kötél szakad, ezt

-odaadhatom.</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Köszönöm, de ilyen

-csekélységekre a praetor nem is hederit. Igaz, hisz te nem tudsz

-római jogot!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Remélem, nem akarsz

-ezresekben beszélni?</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Legalább is ezer bikáról

-van szó.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Talán beteg vagy? Nem érzel

-egy idő óta fejfájást, szédüléseket?…</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Hagyj békét, én komolyan

-beszélek. Olyan komolyan, hogy a pénz nem is nekem kell!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Talán valami szegény

-árvaleánynak, a kinek atyját leütötte a hajókötél, anyja mosónő

-volt, és a ki most a Magyar Szinháznál van?…</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Miket kefélsz itt

-össze-vissza?! Mondom hogy őrült komoly dologról van szó. Ez a pénz

-pártczélokra kell.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Miféle pártnak a

-czéljaira?</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Nemzeti párt. Hallottál

-róla?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hogyne hallottam volna! Ott

-voltam a temetésén is. A világoskék kabátom volt rajtam és úgy

-tapsoltam Apponyinak, hogy elrepedt a keztyűm.</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Ki beszél Apponyiékról? Az

-egyetem nemzeti pártjáról van szó.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ah, olvastam! De én azt

-hittem, hogy te a másik pártban vagy.</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Elment az eszed? Hisz az a

-kazárpárt! Én a Nemzetinek a főemberei közé tartozom. <span class=

-"pagenum"><a name="Page_85" id="Page_85">-85-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – És részt vettél a

-verekedésekben is?</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Meghiszem azt! Még pedig

-ugyancsak tevékenyen. Én voltam a választás egyik fő-vezetője; én

-intézkedtem, hogy hová hány pofozót kell küldeni, hányat a

-bölcsészekhez, hányat a medikusokhoz, satöbbi.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – S te magad bölcsen a

-háttérben maradtál?</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Én? Barátom, mindenütt én

-voltam legelül. Magamhoz vettem négy válogatott pofozót:

-Várai-Fejért, Hunhegyit, Grünspán Berczit és Szilárdffy Nándit… Mit

-nevetsz?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Azt nevetem, hogy ezeknek a

-híres pofozóknak az ősei egytől-egyig kazárok voltak, nem is

-beszélve közös elődünkről, az öreg Beer nádorról…</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span> (boszúsan). – Mit értesz te

-ahhoz?! Tőled kitelik, hogy mohamedánnak fogod mondani Lederer báró

-tábornokot, és Schwarzenberg herczeget, mert berg van a nevében.

-Különben ez nem tartozik a dologra. Elég az hozzá, nem fogjuk

-eltűrni, hogy az egyetemen a Dob-utcza diktáljon.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Látod, ez férfias beszéd. Igy

-már szeretem a spanyolt.</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – A főpapok közül is sokan

-segítik pártkasszánkat. Az úri családok közül még többen. Nagyon

-nem szeretném, ha éppen a mi családunk nem adna semmit. Az öregnek

-ki kell szúrnia egy ezrest.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem fog könnyen menni.</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Pedig magamnak is kell az

-alkotmányos költségekre egy pár száz forint. Beláthatod, hogy a hol

-egy Várai-Fejér ezrekkel rukkol ki, én se viselkedhetem úgy, mint

-egy tandijmentes.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Persze, persze. E szerint

-vagy ezerötszáz forint kell.</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Legkevesebb. <span class=

-"pagenum"><a name="Page_86" id="Page_86">-86-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Elza</span> (a ki egy kicsit elgondolkozott,

-s a kinek hirtelen eszébe jutott valami). – Aztán mit kapok, ha

-megszerzem neked ezt a summát?</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span> (lelkesedve). – Fiam, a mit

-akarsz. Kivánd az életemet!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hja, az nekem nem elég. Hanem

-először is add becsületszavadat, hogy senkinek se mondod el, a mit

-kérek; értsd meg: senkinek a világon!</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Férfiúi

-becsületszavamra!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Átadsz valakinek egy

-üzenetet?</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Szerelmeset?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – No, nem egészen. De lehet a

-dologból valami.</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Jézus! Te kis fraczcz! Hát

-már te is?!…</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Semmi konfidenczia! Igen vagy

-nem?</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span> (habozva és egy kicsit

-szégyenkezve). – Attól függ, hogy mi az üzenet, s kinek szól.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ennyi az egész: Valakinek, a

-kit ismersz, titokban ezt fogod mondani: »Beszéltem valakivel, s az

-a valaki már nem haragszik senkire a világon. Azt mondta nekem,

-hogy: annak az illetőnek minden meg van bocsátva!«</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – S ki az az illető?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az az illető cs. és kir.

-huszárhadnagy s azt hiszem, ezzel minden meg van mondva. Különben

-megnyugtathatom a lelkiismeretedet: házasság nincs kizárva.</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – És én vagyok az első, a ki

-majd gratulálhat?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Te vagy az első, a ki majd

-gratulálhat, ha a szíveket csakugyan egymáshoz vezérli a kegyes ég.

-Nos, vállalkozol?</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Ha ismerem a jövendőbeli

-sógort, miért ne?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span> (sugva). – Telegdy Miklós.

-<span class="pagenum"><a name="Page_87" id=

-"Page_87">-87-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Rendben vagyunk. Itt a

-kezem, nem disznóláb. De mit mondjak neki, ha azt kérdi, hogy

-hogyan jövök én mindehhez?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mondd neki… Várj, egy kicsit

-gondolkozom, hogyan csinálják ezt a szindarabokban?!… Mondd neki…

-igen, mondd neki azt, hogy az öregek, a két Rantzau testvér, össze

-akartak bennünket házasítani, de mi ki nem állhatjuk egymást, s ezt

-boldogan megvallottuk egymásnak.</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Angyal vagy.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Imádlak. S mi több: este

-nálad lesz a pénz.</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Hanem, te, ez érdekes.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Micsoda?</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Alig kóstoltam bele a

-politikába, máris nyakig vagyok a korrupczióban.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ne légy ostoba, hanem gondolj

-arra, hogy egy cousine, egy vidám kis hadnagyné, a kinek a

-Wertheimjában már ott a hozománya, mindig jobb szövetséges, mint

-egy uzsorás.</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Carmen, te démon vagy!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hanem te, ha valaha elárulsz,

-gondolj a kútra és a vadmacskára!</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Be vagy biztosítva; hisz

-csak magamat kompromittálnám!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – És siess.</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Tőlem már holnap meglehet

-az esküvő.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span> (sóhajt). – Sajnos, még nem

-tartunk itt. Az állapot bajos, nagyon bajos!… Látod, te olyan

-fiatal vagy!… Úgy tekintelek, mint egy leányt. Szóval, tudd meg,

-hogy: nagy akadály van közöttünk.</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Hogy nincsen pénze? Bah!

-Van neked elég.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem az, hanem: a vallás. Ő

-protestáns, én tehát szerencsétlen vagyok. Látod, ilyen az élet!

-<span class="pagenum"><a name="Page_88" id=

-"Page_88">-88-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Ne beszélj!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – A mint mondom. De eredj. Még

-ma beszélsz vele?</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Légy nyugodt: azonnal. De

-számíthatok rád, úgy-e?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mintha a zsebedben volna.</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Szervusz.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szervusz. (Kezet fognak.

-Zoltán el.)</p>

-<p class="summary">(Elza leül s tovább olvassa <i>A

-félneműek</i>et. Egy óra mulva megjelenik Berzsenyi papa.)</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mit olvasol,

-gyermekem?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ennek a szegény Shaksperenek

-a hátrahagyott munkáit olvasgatom.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Jól teszed, gyermekem.

-Úgy tudom, hogy ez igen helyes nézetű és tudományos író.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem találkoztál

-Zoltánnal?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem, de annál jobb.

-Bizonyosan pénzt akart a gazember.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Dehogy! Nagyon komoly

-dologban keresett.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Kicsoda? Ez a

-csirkefogó? Az lehetetlen.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Pedig úgy van. Igazán kár,

-hogy nem találkoztál vele.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem tréfálsz?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mikor ilyen komoly dologról

-van szó?! Isten mentsen! Ejnye, ejnye, igazán sajnálom.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hidd el, hogy be akart

-csapni. Ismerem ezt a ficzkót. S ugyan mivel tudott téged

-elbolondítani?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ki van zárva minden

-rosszhiszeműség. Hisz nem is magának kérte a pénzt.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Miféle pénzt?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szót se érdemel. Mindössze

-ezerötszáz forint, s ez az adakozás mindenesetre a legjobb hatást

-<span class="pagenum"><a name="Page_89" id=

-"Page_89">-89-</a></span> tenné azokban a körökben, a melyek mindig

-exkluzivek maradnak.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Látod, mindjárt mondtam,

-hogy pénzt akar.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – De a magyarság és a vallás

-czéljaira. Az egyetem nemzeti pártjának a nemes törekvéseit kellene

-gyámolítani.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Miféle egyetem? Miféle

-nemzeti párt? Miféle kellene? Az egészből csak azt értem, hogy

-pénzt akar kiszedni a zsebemből.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – De papa, te, a ki olyan

-nagylelkű vagy, mikor magas czélokról van szó!…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Látod, gyermekem, én

-szívesen segélyezem a szép ügyeket. Mikor azt hiszed, hogy ujságot

-olvasok, nem is képzeled, milyen gyakran gondolok a nemes

-érzésekre! Most is, például, a hogy jövök, eszembe jut, hogy

-gyöngédséget fogok tanusítani a nép érzése iránt. Mit szólsz hozzá?

-Azt tervezem, hogy az egyik Jährlingemet Kölcseynek, a másikat

-pedig Pázmány Péternek fogom elnevezni. Ez hazafias és vallásos

-gondolat, mi? És nem kerül semmibe.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – De papa, ezzel, ellenkezőleg,

-megbotránkoztatnád az embereket! Ilyen neveket adni lovaknak! Azt

-hinnék, hogy bagatellizálod a vallást és a tudományt.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Gondolod?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Bizonyos vagyok benne.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Jól van, hát legyen

-neked igazad! Pedig Kölcsey nagyon szép név lett volna… De ennek a

-betyárnak azért nem adok egy fityinget sem!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ki beszél ő róla? Én a

-nemzeti pártról beszélek, melynek czélja az előkelő magyarság

-összekapcsolása s a vallásos érzés terjesztése.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mit keres az előkelő

-magyarság ennél a tacskónál? Mért nem jön az előkelő magyarság én

-<span class="pagenum"><a name="Page_90" id=

-"Page_90">-90-</a></span> hozzám, ha pénzt akar tőlem? Nem,

-gyermekem, erről nem érdemes beszélni.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Pedig mindössze hatan

-kaptatok ilyen felszólítást. Az Esterházyak, a Pálffyak, már nem is

-emlékszem, ki… igen, még két gróf, te, meg az öreg Várai Fejér.

-Persze, a főpapokon kivül, de ezek már többnyire adakoztak.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A főpapok már adakoztak

-volna?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – S miért ne adhatnál te

-annyit, a menyit a kalocsai érsek, a kinek annyi felé kell

-adakoznia?! Mondhatom, nem válnék szégyenedre, mert hisz nem marad

-titok, hogy kik azok, a kik a magyar ifjúság nemes törekvéseit

-diszkrétül támogatják.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mondasz valamit s

-igérem, hogy meg fogom fontolni az esetet.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az ilyesmi mindig kiszivárog.

-Esetleg még maga a pápa is megtudja. S az ilyen diszkrét, háttérbe

-vonuló buzgólkodást a vallásos ügyek körül megjegyzik maguknak azok

-is, a kik nem mondják el mindjárt, hogy tudnak róla.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Gondolod, hogy esetleg

-még ő szentsége is megtudja?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nagyon csudálnám, ha nem

-érdekelné ez a mozgalom.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hát tudod, ezernégyszáz

-forint, vagy ezerháromszázat mondtál?…</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ezerötszázat.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Meinetwegen. Tehát

-ezerötszáz forint nem olyan nagy dolog, s ha úgy gondolod,

-megtehetném a kedvedért, csak ez a fiú nem tetszik nekem.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – A baj csak az, hogy a

-gyüjtést holnap lezárják, mert sietnek a választásokkal, meg

-micsoda, így és amúgy… S Zoltán, a párt megbízásából, tőled

-Hunhegyihez ment. <span class="pagenum"><a name="Page_91" id=

-"Page_91">-91-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Pedig Hunhegyit nem is

-akarták felszólítani, mi? Ennek nem is volna semmi értelme,

-mindaddig, míg tekintélyesebb emberek nem mondtak nemet. Jól van

-no, meglesz az ezerkétszáz forint, ha neked örömet szerzek

-vele.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Milyen jó vagy te, drága

-papuskám!… De el ne téveszd, ezerötszáz forint kell. Még csak az

-kellene, hogy Várai-Fejér többet adjon, mint te!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ne félj, ő inkább

-kevesebbet ad, mint többet.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span> (megczirógatja apja arczát). –

-És el is küldjük még ma, ugy-e?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Az érsekek is

-ugyanennyit adtak? Ezerötszáz koronát?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem ezerötszáz koronáról,

-hanem ezerötszáz forintról van szó. Az érsekek többet adtak, de mi

-nem arrogálhatjuk, hogy a lisztán egy rangban szerepeljünk az

-érsekekkel. Ha ők nem is, esetleg ő szentsége rossz néven vehetné…

-Nem, ne forszirozd a többet; ezerötszáz, se több, se kevesebb. A

-tapintat és az ízlés is követeli.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Látod, ha ez a majom

-itthon talál, még valami bolondot követek el! Pedig, ha többet

-adok, mindenki azt mondja, hogy főrend akarok lenni. Nem igaz?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Természetesen. De remélem,

-hogy letettél erről?…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Megvallom, jobb

-szerettem volna a kerek összeget.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem, kedves jó papám, a

-világért se küldj többet! Hidd el nekem, hogy ez nagy ügyetlenség

-volna! Kedves, aranyos apuskám, ugy-e, megigéred?… (hizelegve:)

-megigéred a te kis leányodnak, hogy nem küldesz többet ezerötszáz

-forintnál?</p>

-<hr class="chap" />

-<div class="chapter"></div>

-<p><span class="pagenum"><a name="Page_92" id=

-"Page_92">-92-</a></span></p>

-<h2>XIV.<br />

-BERZSENYI INCOGNITO.</h2>

-<p class="summary">– Történik: Melanienál. Polgárias, de kényelemre

-valló berendezés; szigorú, de ízléses bútorok. Egy férfikalap és

-egy sétapálcza; Melanie élénk beszélgetésben. –</p>

-<p><span class="smcap">A szobalány</span> (bedugja a fejét). –

-Jön!</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Melyik lépcsőn?</p>

-<p><span class="smcap">A szobalány</span>. – A hátulsón.</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Akkor erre. (A kalap és a

-sétapálcza eltűnik).</p>

-<p class="center">(Szünet).</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span> (leül a zongorához és Chopint

-kezdi játszani. Megjelenik Berzsenyi). – Áh, maga itt van?… (Abba

-hagyja a zongorázást).</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (kalapban és felöltőben,

-melynek a gallérja feltűrve. Egy kicsit morcsos). – Melanie,

-magának ki kell költözködnie ebből a házból.</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. Miért?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nagyon élénk ponton van.

-Nappal egyáltalán nem lehet ide jönni. Az embernek el kell takarnia

-az arczát, a mikor besurran, s a hátulsó lépcsőn is nagyon sokan

-járnak. <span class="pagenum"><a name="Page_93" id=

-"Page_93">-93-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Nem értem, hogy miért

-retteg annyira?! Hát ha észreveszik is? Mi szégyenletes van abban,

-hogy az ember koronkint meglátogatja a barátnőjét? Azt hiszem, már

-senkinek se reped meg a szíve, ha kitudódik, hogy maga se tartozik

-a szentek közé.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Igen, de a leányaim! A

-leányaim, szerencsétlen gyermek! Azt hiszi, nem tudják, hogy maga

-itt lakik?! S mintha tetten akarnának érni, mindig erre járnak.

-Kisülne a szemem, ha rajta kapnának, a mint slíszolok innen.</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Hát nem jöhet maga ide a

-fogorvoshoz, ügyvédhez, vagy nem tudom kihez?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mbah! Adjon be ilyet a

-modern leányoknak! Szóval: nem akarok pirulni az

-erkölcstelenségemért. Én már elég öreg vagyok arra, hogy nyugodtan

-lehessek erkölcstelen.</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span> (némi lenézéssel). – A maga

-erkölcstelensége!… E felől nyugodtan alhatik. Nagyon csudálnám, ha

-a jó isten ezért örök kárhozattal sujtaná magát.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Melanie, ne beszéljen

-így. Különösen ebben a pillanatban.</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Mért éppen ebben a

-pillanatban?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mert egy komoly, nagy

-szívességet akarok kérni magától.</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Hát csak rajta; azt tudja,

-hogy mindig számíthat rám. És ha már komolyan beszélünk, ki is

-költözködöm, ha éppen akarja. De az istenért, gondoskodjék róla,

-hogy ne kelljen költözködnöm minden fertályban! Legyen óvatosabb a

-kisasszonyok előtt; nem értem, hogy’ tudják meg mindjárt a

-lakásomat. Igazán csodálatos, hogy olyan édes, kedves gyermekek s

-még sincs bennök irántam semmi diszkréczió!…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ne folytassa, Melanie,

-ne folytassa! Higyje el… meg vagyok győződve róla… úgy <span class=

-"pagenum"><a name="Page_94" id="Page_94">-94-</a></span> éljek!…

-mint hogy nagyon rokonszenveznének magával. Lássa, a mit mondani

-akarok, a legnagyobb bizonyítéka annak, hogy mennyire tisztelem…

-mondhatnám, hogy mindnyájan mennyire tiszteljük önt. Tanácsot

-akarok kérni magától – családi dologban.</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Ah!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Igen. Nincs kihez

-fordulnom, ha maga nem mutatja meg, hogy milyen irányban

-intézkedjem. A feleségem?! Ó, istenem, a szegény asszony már igen

-kövér, és ez rendkivül szomorú; nekem lagalább nincs szivem, hogy

-őt zavarjam. Megvallom őszintén, hogy máskor, komoly dolgokban, az

-Elza leányomtól szoktam tanácsot kérni. Lóversenyen, vagy ha egy

-kötést csinálok, sohase indulok el az ő tapasztalata nélkül. Ennek

-a gyereknek olyan feje van, mint egy ispánnak. De most mellőznöm

-kell őt száz okból. Először, mert erkölcsi kérdésről van szó, már

-pedig erkölcsi dologban mégse illik a leányommal tanácskoznom, nem

-igaz?… és másodszor, mert éppen ő róla van szó.</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Na, már erre igazán

-kiváncsi vagyok.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Képzelje, tegnap félre

-von, és azzal kezdi, hogy: »Papa, egy édes titkot sugok a füledbe!«

-Micsoda stilus!</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Hja, a mai nevelés!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ez nem elég, hanem igy

-folytatja: »Készülj el rá, hogy engem egy örvendetes családi

-esemény fog érni.« Na, gondoljon egy ilyen valamit! Azt hittem,

-hogy megüt a guta, de rögtön. Szerencsére hozzá tette:

-»Menyasszonynak érzem magamat. Férjhez megyek Telegdy Miklóshoz.

-Huszárhadnagy. Nincs egy megveszekedett krajczárja se, csak a

-kardja«. Mit szól hozzá? Itt van nekem a szezon, a lóversenyek is

-megkezdődtek, annyi a dolgom, hogy azt se tudom, <span class=

-"pagenum"><a name="Page_95" id="Page_95">-95-</a></span> fiú

-vagyok-e vagy leány, és ilyen tégla esik a fejemre!</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Már pedig ennek

-előbb-utóbb be kellett következnie. És nem tudom, hogy mért

-csodálkozik rajta?…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hát azért taníttattam én

-a leányomat angol nyelvre, mythologiára, gömbháromszögtanra, mit

-tudom én mire, hogy egy hadnagyhoz adjam feleségül?! Egy bibornok

-nem tanul többet, mint az én leányom. S mikor én azt hiszem, hogy

-ennek a leánynak olyan esze van, mint egy öreg herczegnőnek a

-szindarabtól, akkor előjön nekem egy hadnagy, egyet kaszál a

-lábával és el akarja venni az én leányomat!</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Hja, kedves barátom, ez

-előjön a legjobb családokban is.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – De a legjobb családok is

-megpukkadnak, ha előjön. Tudja, Melanie, engem nem az bánt, hogy ez

-a fiatal ember egy éhenkórásznak néz ki. Egy Berzsenyi mindig van

-olyan jó, hogy ha a leánya megengedi magának egyszer ezt a luxust,

-hát egy millióval többet ad neki hozományul és spongyát rá. És én

-nem is haragudnám, ha az Elza, nem tudom, egy bárócskával jön elő,

-egy akármilyen smuczián kis bárócskával, a ki szegény, mint a

-templom egere, de legalább egy katolikus templomból jött ki, és

-Prágában van egy öreg nagynénje, a kinek van egy csillagkeresztje,

-legalább.</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Most már aztán tökéletesen

-nem értem. Maga, a ki aznap lehet báró, a mikor akar, és gróf is,

-ha nem sajnál egy pár lépést, maga ad olyan sokat erre a

-czimecskére!…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Lássa, Melanie, maga ezt

-rosszul érti. Én demokrata vagyok és azt tartom, hogy az

-<span class="pagenum"><a name="Page_96" id=

-"Page_96">-96-</a></span> ember – ember, még akkor is, ha nincs

-pénze. De a vejemben nem mindegy, hogy honnan került ki. Én

-megengedhetem magamnak, hogy ne legyek még báró se. Én már az öreg

-Berzsenyi vagyok, a ki megvárakoztatja a minisztereket, a mikor a

-miniszterek az országnak pénzt koldulnak. De a vejemben már nem

-mindegy, hogy minden oldalról hogyan néz ki. Ez engemet leszállít,

-leszállítja a családot, mindent leszállít. A világ érzi, hogy az én

-leányaimnak kikhez kell nőül menniök, s én ezt az érzést nem akarom

-megsérteni.</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – A világ mindig megért egy

-huszárhadnagyot.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – És ez még semmi. A kutya

-nem itt van eltemetve.</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Hát hol?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A kutya ott van

-eltemetve, hogy a fiatal ember protestáns.</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Nem tudom, hogy mi

-kifogása van ez ellen a vallás ellen?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (megütődve). – Hát a

-pápa?!…</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – A pápa be fogja látni,

-hogy nem maga megy férjhez, hanem a leánya.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A pápa azt fogja

-mondani, hogy Berzsenyinek, a ki hithű ember, meg kellett volna

-tiltania ezt a vegyes házasságot. És aztán… tegyük fel, hogy nem

-akadályozom meg… azt kérdem magától, Melanie, hogy: hol fognak

-esküdni?</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Ez mellékes dolog a

-polgári házasság óta.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A polgári házasságot,

-Melanie, miniszterek csinálták, a kik kölcsönöket koldulnak az

-országnak. Ez kőműveseknek való és utazó ügynököknek. Nekem komoly

-házasság kell, püspökökkel, orgonával és egy szopranistával az

-operától. Református templomba <span class="pagenum"><a name=

-"Page_97" id="Page_97">-97-</a></span> ereszszem az én leányomat, a

-hol a pap egy tósztot mond neki?! Nem, Melanie, a hol nem latinul

-beszélnek, az nekem nem házasság. Nézze Melanie, ha elmondanám

-magának: mibe került nekem, hogy katolikus lehessek, maga sírna.

-Hát, mondja, azért lettem én katolikus, hogy az unokám protestáns

-legyen?! Nem, ne is beszéljünk erről; ez leszállítaná a családot.

-Erkölcsi lehetetlenség, hogy beleegyezzem ebbe a házasságba.</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Hát mit fog csinálni?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Éppen azt kérdem

-magától.</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Csakhogy én a kisasszony

-pártján vagyok.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Annál jobb. Tudom, hogy

-maga is rokonszenvezik a családommal… aztán maga finom lelkű, és

-tudja, hogy hogyan kell beszélni a leánygyermekekkel… és okos… Maga

-meg fogja magyarázni nekem, hogy miképpen mászszak ki ebből a

-szószból.</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – E szerint semmi áron se

-akar beleegyezni?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Én? Hát úgy nézek ki én,

-mint a ki beleegyezik?</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – De azt se akarja, hogy a

-kisasszony szomorkodjék?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hát hiéna vagyok én?</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Akkor a legjobb lesz, ha

-színleg beleegyezik, de kiköti, hogy egy esztendeig szó se lesz az

-esküvőről, mert hátha csak szalmaláng, leányoknál előfordul az

-ilyesmi. Aztán majd meglátjuk. Egy esztendő sok idő; azalatt

-mindenféle történhetik. A fődolog: hogy nem szabad ellenkezni, mert

-nagy baj volna, ha a kicsike megbokrosodnék.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nekem is ez volt a

-gondolatom. <span class="pagenum"><a name="Page_98" id=

-"Page_98">-98-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Időközben tudakozódni

-fogok a fiatal ember után. Megismerkedem vele, s majd

-meglátjuk.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Melanie, ha elintézi

-nekem ezt a fiatal embert, felhatalmazom, hogy reméljen valami

-nagyot.</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Minek mond ilyeneket?

-Tudja, hogy én nem vagyok kapzsi.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Maga egy angyal. No, rám

-bízhatja. Szóval: azt tanácsolja, hogy egyelőre mondjak igent?</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Mindenesetre.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ez könnyebb is. És

-nagyon örülök, hogy ezt tanácsolja; szinte megnyugtatott. Maga

-olyan okos, de olyan okos, hogy egy cseppet se aggódnám, ha maga

-csak egyetlenszer beszélhetne erről a leányommal. Bizonyos vagyok

-benne, hogy mint tapasztalt nő, a lelkére tudna beszélni. Tudja-e,

-mi jut eszembe?</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Nos?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hogy minők a világ

-előitéletei! Maga rokonszenvezik velünk, mi rokonszenvezünk

-magával, s maga még se érintkezhetik a leányaimmal. Pedig meg

-vagyok győződve róla, hogy maga még a feleségemnek is igen

-tetszenék. Bizonyos vagyok benne, hogy ha egyáltalán gondolna az

-effélére, ő csak helyeselne engemet, és azt mondaná nekem: »Ha már

-ennek így kell lennie, Jacques, akkor százszor inkább a Melanie,

-mint más«.</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span> (részvéttel). – Hogy van ő

-méltósága? Sokat szenved még az asztmájával?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ne is beszéljünk erről,

-Melanie, mert megreped a szivem. (Igen gyengéden.) No, nem vezet be

-a kicsi fehér szobába, az én kedvencz szobámba?!…</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span> (szintúgy, némi

-szemrehányással). – Hálátlan! Milyen rég nem gondolt rá, hogy van

-valahol a világon egy kis zug… <span class="pagenum"><a name=

-"Page_99" id="Page_99">-99-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nézze csak!</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Mi az?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nézzen ki az utczára. A

-túlsó oldalra. A leányaim!… Hát nem felnézegetnek a maga

-ablakaira?!… Ó, ezek a mai gyermekek!</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span> (hátrább húzza Berzsenyit az

-ablaktól). – Jeszszusom, akkor hát jöjjön errébb!… valahogy meg ne

-lássák, az istenért!…</p>

-<hr class="chap" />

-<div class="chapter"></div>

-<p><span class="pagenum"><a name="Page_100" id=

-"Page_100">-100-</a></span></p>

-<h2>XV.<br />

-BERZSENYI AZ IRODALOMÉRT.</h2>

-<p class="summary">– Berzsenyi dolgozó szobája. Zöld posztóval

-párnázott ajtók, hat ablak a Nádor-utczára. A homályos háttérben,

-mely sejtelmes és titokzatos, mint egy bálványnak a szentélye,

-óriási alkotmány: Wertheim egy remekműve. Berzsenyi iróasztalánál.

-–</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span> (bedugja a fejét az ajtón.) –

-Parancsolsz, papa?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Gyere be és csukd be az

-ajtót. Kulcscsal.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Kulcscsal?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Igen. Nincs valaki a

-másik szobában?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Senki. Azaz hogy Thomson

-kisasszony. Olvas.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Küldd ki. Nem akarom,

-hogy hallgatózzék.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – De hiszen nagyot hall

-szegény!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem bízom benne. Egy

-öreg nő, a ki a fülorvoshoz jár!… Rajtam nem fogja gyakorolni

-magát.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mért ez a titokzatosság?

-(Bezárja az ajtót és közelebb megy az apjához.)</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Egy nagyon fontos

-dologban akarom a tanácsodat kérni. Ülj le. <span class=

-"pagenum"><a name="Page_101" id="Page_101">-101-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – A tanácsomat? Papa, te

-megijesztesz!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Azért nem kell aggódnod.

-Egy tervem van, a melyhez a legnagyobb finessz szükséges. S az

-egész világon csak te érthetsz meg engem.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span> (szemében egy tuczat

-kérdőjellel). – Hallgatlak, papa.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Csak veled beszélek

-őszintén erről a tárgyról, de nem szeretném, ha félre értenél.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Milyen sok bevezetés!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Még több is van, a mit

-előre kell bocsátanom. Tudod, gyermekem, én nem vagyok hiú. Előttem

-minden vallásfelekezet egyenlő. Az érdemet elismerem, s a rangot

-csak isten adományának tartom, nem érdemnek. Soha se hallottad

-tőlem, hogy a szegény ember komisz ember, ámbár helyzetök a

-pénzpiacz mai viszonyainál fogva meglehetősen kellemetlen. De én

-ilyet nem mondok, mert bennem van gyöngédség, igazi

-könyörületesség, s az állatokat se tudnám bántani.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Megvallom, nem értem, hogy

-mindez…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Várj csak. Ez mind a

-dologra tartozik. Mondom, nem vagyok hiú, s nekem az mindegy, hogy

-valaki ki- s bejár az udvarnál, vagy szerényen meghuzódik az ő

-csendes tevékenységében. Szép, ha valaki főajtónálló mester, de én

-az ilyesmire nem adok semmit. Ha én egyszerűen von Berzsenyi

-vagyok, azért ő szentsége is tudja, hogy ki az a Berzsenyi, s hogy

-Berzsenyi tisztességes ember.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mirevaló az a sok beszéd?

-Mindenki tudja, hogy te a legjobb ember vagy a világon!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Fogsz te engem

-strébernek mondani? Ugy-e nem? Hála istennek, van hova lehajtanom a

-fejem, s azért, hogy a főherczegek mindennap kétszer mondják nekem:

-»Jó napot, báró« – az olyan ember, mint én, nem tesz egy lépést

-sem. Már egy római <span class="pagenum"><a name="Page_102" id=

-"Page_102">-102-</a></span> költő megmondta, hogy: úgy vagyok, a

-mint vagyok, római polgár vagyok, és ha összedől az egész világ, az

-ügyektől távol boldogan művelem kertemet.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span> (észbe kap). – Az igaz, papa,

-csakhogy a jogos ambiczió…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Várj csak. Szóval: nekem

-tökéletesen mindegy, hogy a főrendiház tagja vagyok-e, vagy nem

-vagyok a főrendiház tagja. Mért ne volna mindegy? Nem igaz?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem vagy kevesebb, ha nem is

-vagy az, csakhogy a világ…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Látod, éppen erre akarok

-kilyukadni. Nekem mindegy, hogy a főrendiház tagja vagyok-e, de a

-világnak nem mindegy. A világ ezt megköveteli tőlem. Már pedig,

-gyermekem, ha emberek között akarunk élni…</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nemcsak a világnak tartozol

-ezzel, hanem magadnak is. Ez neked úgy dukál, mint a korrekt

-öltözet. És valljuk meg, hogy a mama, a ki e tekintetben nem olyan

-puritán gondolkozásu, mint te, mert ő végre is csak asszony: a

-szegény mama nagyon örülne ennek.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hát éppen ezt akartam

-mondani. A szeretetnek is megvannak a maga törvényei, s a szeretet

-azt diktálja nekem, hogy családomért feláldozzam az elveimet s e

-tekintetben ne legyek oly mereven elzárkozott, pláne visszautasitó,

-mint a milyen szeretnék lenni.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hogyan? Történt valami ebben

-az irányban?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem. De eszembe jutott

-valami. S elmondom neked, hogy’ jöttem erre a gondolatra.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mondd már! Olyan kiváncsivá

-teszel!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hát a mint olvasom az

-ujságban, hogy Vörösmartynak szobrot emelnek, s hogy Vörösmarty

-<span class="pagenum"><a name="Page_103" id=

-"Page_103">-103-</a></span> igy, Vörösmarty amúgy, azt mondom

-magamban: »Jó, legyen, nem bánom, nekem Vörösmarty mindegy.« Tudod,

-ha az ujságok olyan nagy lármát csapnak valakivel, az nekem gyanus.

-Hanem utóbb azt is olvastam, hogy a városi tanács tizezer forintot

-szavazott meg Vörösmartynak. A városi tanács! Barátom, ha már a

-városi tanács is a zsebébe nyúl, s pláne ha ennyit vesz ki a

-zsebéből valakinek a kedvéért, akkor ennek a valakinek nagyon jeles

-embernek kell lennie, akármit kiabáljanak az ujságok. Tudakozódom,

-s hallom, hogy ez a Vörösmarty egészen érdemes férfiú.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hogyan, papa, hát nem

-tudod…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Dehogy nem! Tudtam én

-azt, csakhogy rosszul emlékeztem s összetévesztettem egy

-antiszemita képviselővel. Ne gondold, hogy én nem érdeklődöm az

-irodalom iránt. Nagyon szeretem én a szép tanulmányokat, most is

-olvasom a felvilágosodás történetét, bizonyos Schultztól;

-tanulságos könyv, majd odaadom neked olvasni, én úgy is elalszom

-rajta. Többet mondok, még egészen fiatal ember voltam, s már

-megvettem kedves mamádnak Schiller költeményeit díszkötésben, s nem

-fogod hinni, hogy iskolás fiú koromban a vizsgálaton elszavaltam

-Börnétól a búcsút, hogy hovavaló búcsút, arra már nem emlékszem,

-mert akkor még nagyon kis fiú voltam. Húsz éves koromban pláne

-lelkesedtem a költőkért és a szinészetért, még bokrétát is küldtem

-egy nagy, kövér, szőke szinésznőnek a Gyapju-utczába. Tudod, te azt

-hiszed, hogy én rideg ember vagyok, mert nem szeretem a Blanka

-barátait, pedig én a magam idejében idealista voltam s igen

-szerettem a szép olvasmányokat. De nem olvashattam őket, mert az én

-apám nem gondoskodott rólam úgy, mint <span class=

-"pagenum"><a name="Page_104" id="Page_104">-104-</a></span> én ti

-rólatok, s nekem komolyabb dolgokkal kellett foglalkoznom, mint a

-művelődés.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az igazi műveltség, édes

-papám, nem attól függ, hány könyvet olvastunk.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ebben már neked van

-igazad. De ez nem gátol engem abban, hogy azokat a szegény

-embereket, a kik könyveket írnak, ne pártfogoljam. Én szívesen

-tennék valamit ezért a Vörösmartyért is. A baj csak az, hogy, mint

-sajnálkozással hallom, már régebben meghalt.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát persze!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Tudod, ha egy törekvő

-fiatal emberről volna szó, egyszerűen kiképeztetném, s nem kimélnék

-semmi áldozatot, hogy a költői pályán jó előmenetelt tegyen.

-Kiadatnám a könyveit, akármennyit írna, és rendelkezésére

-bocsátanám a könyvtáramat, én úgy se olvasom. Abból aztán annyi

-könyvet irhatna, a mennyit akar. A szomorú az, hogy már nem él.

-Pedig Auspitz, az én könyvvezetőm értesített engemet a szerencsés

-találkozásról, hogy ez a Vörösmarty a miniszterelnök apósa legyen.

-Igaz ez, fiam?<a name="FNanchor_1" id="FNanchor_1"></a><a href=

-"#Footnote_1" class="fnanchor">1)</a></p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Benne van az

-irodalomtörténetben is.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – És az ujságok se

-czáfolták meg a hírt. Én azt mondtam az Auspitznak, hogy a

-miniszterelnök dementálni fogja a dolgot, mert azt már hallottam,

-hogy főherczegek czirkuszrájternékat vettek el feleségül, mert ez

-nekik így tetszett, de hogy egy miniszterelnöknek az apósa

-könyveket írjon, ezt nem értem. És mégis az Auspitznak volt igaza,

-a mi sajátságos.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Kezdem érteni a dolgot. Azt

-gondolod ugy-e, hogy ezen a czímen kedvében járhatsz a

-miniszterelnöknek… <span class="pagenum"><a name="Page_105" id=

-"Page_105">-105-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Dehogy jut nekem eszembe

-kedvében járni a miniszterelnöknek! Én egy miniszterelnökre nem

-adok semmit. Ha az országnak nem kell pénz, akkor a miniszterelnök

-azt hiszi, hogy ő a szadagorai csodarabbi. Ha aztán az országnak

-pénz kell, akkor a miniszterelnök egyszerre ilyen kicsi lesz, ni!

-És én akkor is megmaradok az öreg Berzsenyinek. De mit csináljak

-akkor, ha az országnak nem kell pénz?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát akkor miről van szó?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Megmondom neked. Látod,

-a mint olvasom az ujságban, hogy Vörösmarty így, Vörösmarty amúgy,

-egyszerre csak egy lámpa gyullad meg a fejemben. Ez hivatalt akar a

-Vörösmartyval, ez czímeket akar a Vörösmartyval, mindenki akar

-valamit a Vörösmartyval! Hát jól van, én nem bánom. De mért legyek

-akkor én az egyetlen, a ki semmit se akar a Vörösmartyval?! Nem

-igaz?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ez világos. Csak azt nem

-értem, hogy mit akarsz tenni Vörösmartyért?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Éppen ez az, a mit neked

-kell megmondanod. Sok pénz nem elég ide. Ha én tizszer annyit adok

-a szoborra, mint egy püspök, az emberek azt fogják mondani: »Lám,

-mekkora vagyona van a pénzes zsáknak! Üsse meg a guta, de azonnal!«

-Sok pénz itt semmi, ide sok finessz kell. Ha sok finessz és kevés

-pénz, annál jobb.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span> (elgondolkozva). – Hm!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Tudod, egy olyan dolgot

-kell csinálni, hogy az egész világ eltátsa a száját. Kerüljön

-annyiba, a mennyibe. De mindenki vágódjék hanyatt, s mondja azt,

-hogy: ha az irodalmat kell pártolni, akkor Berzsenyi walkoverben

-győz! Gondolkozzál az ügyön, s eszelj ki nekem valami szép

-programmot.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Jó, de ezt alaposan meg kell

-gondolni, mert… <span class="pagenum"><a name="Page_106" id=

-"Page_106">-106-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Csak azt kötöm ki, hogy

-egy estély legyen benne, mert azt akarom, hogy szegény mamád is

-szívből megünnepelje Vörösmartyt.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ez magától értetődik.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Igaz. Ha már estélyt

-adunk, erre az estélyre meg kellene hínunk a névrokonunkat is. Az

-Auspitz azt mondta nekem, hogy van egy névrokonunk, a ki igen

-tehetséges költő. Valami Berzsenyi Dániel.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – De, papa…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Az nem baj, ha nem

-járatos a mi köreinkbe. Nekem elég az, hogy keresztény.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hallgass rám, papa! Hisz

-Berzsenyi Dániel már régen meghalt!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Az is meghalt?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Már a szobra is rég meg van.

-Nem láttad? Soha se voltál a Múzeum-kertben?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hja, kedves leányom, ha

-én azzal töltöttem volna az időmet, hogy egész nap a Múzeum-kertben

-csatangoljak, akkor ti most sehol se volnátok!…</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Vagy gesztenyét sütnénk

-valahol az utczasarkon, ugy-e? Mig így… ha csak egy ragyogó

-programm kell hozzá, akkor már előre gratulálhatsz.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (nevet.) – Ugy-e, kis

-baronesz, neked is tetszik a dolog? (Sugva.) Hálából a »vörösmarti«

-előnevet vesszük fel!</p>

-<hr class="chap" />

-<div class="chapter"></div>

-<p><span class="pagenum"><a name="Page_107" id=

-"Page_107">-107-</a></span></p>

-<h2>XVI.<br />

-A TÁRLATON.</h2>

-<p class="summary">– A műcsarnokban, délután három órakor.

-Berzsenyiék – az egész sátoralja – bevonulnak. A hölgyek a

-ruhatárban leteszik ernyőiket s felszedik gróf Soroksáry Miskát.

-Berzsenyi ezalatt katalógust vásárol. –</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Itt a szeczessziós fiú!</p>

-<p><span class="smcap">Miska</span>. – Kisztihand.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Azt hittük, hogy már soha

-se látjuk többet.</p>

-<p><span class="smcap">Miska</span>. – Becsületszavamra…</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem, akkor inkább ne mondjon

-semmit. A multkor láttuk a Bölcsőnél.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – És a San Toynál.

-Azt gondoltuk, hogy benéz hozzánk.</p>

-<p><span class="smcap">Miska</span>. – Nagyon zsúfoltak voltak.

-Igaz, Elzácska, szabad gratulálni?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Merci. Tudja-e, mit

-hallottunk tegnap a konczerten?</p>

-<p><span class="smcap">Miska</span>. – A Naphegyi Tinkáról? Nem

-igaz. Azaz hogy annyi igaz… tulajdonképpen semmi se igaz. Előre

-megmondta, hogy kikosarazna, ha megkérném. <span class=

-"pagenum"><a name="Page_108" id="Page_108">-108-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – És e szerint nem is kérte

-meg?</p>

-<p><span class="smcap">Miska</span>. – Minek? Kaptam már én elég

-kosarat!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szegény fiú! Már megy?</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Jöjjön vissza velünk, majd

-beszélünk a Tinkáról.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – És figyelmeztessen

-bennünket, melyik kép előtt kell megállani.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (az ajtóból.) – Gyertek

-már! Azt hiszitek talán, hogy mulatni jöttünk ide? (Bemennek.)</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span> (Miskához, a ki visszamegy

-velök.) – Majd tanácsot fog adni nekünk, mert mi egy arczképfestőt

-keresünk.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span> (megáll egy kép előtt.) – Ah,

-ez gyönyörű! (Extázisba esik.) Ah, ah, ah, ah! (Boldogan:)

-»Csavargó!«</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ó, a szegény pára!</p>

-<p><span class="smcap">Miska</span> (szeretne valamit mondani.) –

-Valóban… csinos, nagyon csinos!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span> (köhögve.) – Nem

-értem, mért festenek ilyen képeket? A nyomorúságból elég, a mennyi

-van, még festeni is hozzá!… micsoda unszinn!</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De mama, te ezt nem érted…

-akarom mondani, nézd meg figyelmesebben, olyan messziről nem

-láthatod jól.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ejnye, be kedves ez itt!… »A

-völgyben«. Az embernek az a gondolata támad: »Milyen jó volna, ha

-én is itt ülhetnék, a völgyben!«</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem tudom, mit keresnél

-te a völgyben?</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De gyertek már! (Elzához.)

-Ugyan mit nézel ezen az unalmas völgyön?! Minden képet meg akarsz

-nézni? (Soroksáryhoz.) Miska, kérem, magyarázza meg a társaságnak,

-hogy így a második terembe se jutunk el, s vezessen bennünket

-egyenest a kikiáltott képekhez.</p>

-<p><span class="smcap">Miska</span>. – Nem tudom, melyiket érti.

-<span class="pagenum"><a name="Page_109" id=

-"Page_109">-109-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Azokat, amelyekről a

-legtöbbet beszélnek.</p>

-<p><span class="smcap">Miska</span> (zavarban). – A képek czímeit

-nem tudja? Megvallom, a magyar festők nevét nem igen jegyzem meg

-magamnak. De nem is érdemes. Két hétig annyit emlegetnek

-kettőt-hármat, mintha ők teremtették volna a világot, s a jövő

-télen már a kutya se beszél róluk.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Igen, náluk nagyon gyors a

-»fel, le«. Ha egyetlen egyszer nem csinálnak pofonvágó képet, akkor

-már auzisz, kimentek a divatból, hanyatlanak, nyugodjanak békével.

-Hová mészsz, Elza?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – A napot keresem, de nem

-találom ezeken a tájképeken. Az ember azt hinné, hogy ez a

-krumpliföld üvegházban van. Nézd: »Szeptemberben« és »Falusi

-idill«. Falusi idill napfogyatkozáskor és szeptember a

-naprendszeren kívül. És ez itt ni! Kék pacsmag, sárga pacsmag,

-szürke pacsmag, a mit akarsz. Kiválaszthatod, a melyik a legjobban

-tetszik.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ejnye, be kritizáló kedvben

-vagy!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Te is leszóltad az én

-»völgy«-emet. Kvittek vagyunk.</p>

-<p><span class="smcap">Miska</span> (Blankához). – Itt van egy a

-híresekből. »Őszi táj.« Hm, mi?</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nagyszerű!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Örülök, hogy az ujságok

-nem hazudtak. Ez tetszik nekem, igen helyesen van eszközölve. Ebből

-hatezer hold egy tagban igen szép.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hát ez itt! Ó istenem,

-igazán gyönyörű!</p>

-<p><span class="smcap">Miska</span> (boldogan, hogy mondhat

-valamit). – Józsefet eladják testvérei.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Legszebb rajta a víz. Micsoda

-bibliai békesség, nem igaz?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Csakhogy ha én ilyen

-pofonarczokat akarok látni, akkor bemegyek az Orczy-kávéházba s nem

-pártolom a képzőművészetet. <span class="pagenum"><a name=

-"Page_110" id="Page_110">-110-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De, papa, az istenért! Ha

-meghallja valaki!…</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span> (Blankához). – Hát ehhez mit

-szólsz? »Népünnepély a Kaukázusban.« Nem értem, hogy a verekedést

-mért nevezik mindig népünnepélynek?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (megnézi a katalógust). –

-Kedves gyermekem, ebben tévedsz. Tizenhat ezer koronáért ennek a

-képnek igen jelesnek kell lennie.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Már ezek a tolna-szántói

-pesztonkák jobban tetszenek nekem. Azt hiszem, Miskának is volna

-hozzájuk pár szava.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – De keressük meg kedves

-mamátokat. Azóta talán kipihente magát.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hová lett? Csak nem szöktette

-meg valami Folchi?</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span> (a ki Miskával előbbre ment).

-– Menjünk át a másik terembe, a mama már odaát van.

-(Átsétálnak.)</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Itt már több a portrait.

-Nézzétek ezt. »Arczképtanulmány.«</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ah, de hisz ez mesés! Nézd,

-mama, nézd!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Nem tudom, mit

-látsz rajta. Micsoda toilette! Leánykoromban viseltek ilyet.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De a lélek, mama, a lélek!

-Ha én ezt meg tudnám magyarázni neked.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Gyermekem, ne tanítsd

-anyádat arra, a mit ő jobban tud, mint te. Inkább nézd meg a

-katalógusban, hogy ki festette le az én barátomat, a minisztert.

-Vagy inkább azt nézd meg, hogy mi ennek a képnek az ára?</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ez az arczkép nem eladó,

-papa.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Jegyezd meg, fiam, hogy

-a kép mindig eladó. Ha az árát nem írják ki, ez csak azt jelenti,

-hogy a rendesnél drágábbra tartják. <span class="pagenum"><a name=

-"Page_111" id="Page_111">-111-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Csakhogy ezt a képet a

-miniszter már megvette. Gondolhatod, hogy megrendelésre

-készült.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mindegy, azért éppen

-olyan gonddal készített mű, mintha még nem fizették volna ki az

-árát. Ez a festő szorgalmasan működik, semmit se hagyott a képen

-üresen.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Talán ennél lehetne

-a gyerekeket megrendelni, Jacques?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Az bizonyos, hogy a ki

-már minisztereket fest, az nem lehet kezdő, az mindenesetre haladó.

-De úgy látom, hogy ez a művész inkább az atyákat festi s nem a

-gyermekeket.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Gyere csak, Blanka, itt

-vannak az »öreg honvédek«.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Milyen szép! Mennyi

-hangulat!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ugy találom, hogy a sok

-hangulat egy kicsit leszorította róla a világosságot. Nem értem,

-hova mennek az öreg honvédek ebben a vaksötétben.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Az úgy lehet, hogy az

-öreg honvédek nem igazi negyvennyolczasok, csak úgy felvétették

-magukat a honvédmenházba, és e miatt szégyellik magukat.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Azért csak csillagtalan

-éjszaka mennek ki az utczára, hogy fel ne ismerjék őket?

-Meglehet.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Szerencse, hogy nincs itt

-piktor, a ki meghallja a kritikátokat. Hát, ha nem tetszik,

-nézzétek azt a bibliai képet, az elég világos.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (megnézi a katalógust). –

-»Krisztus feltámasztja Jairus leányát.«</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ez Krisztus?!… És aztán

-érdemes volt ezt a leányt feltámasztani?!…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Kedves leányom, te

-rosszul látsz. Ez a művész kitünő családból való, komoly férfi, a

-ki passzióból fest s ráér meggondolni műveit. <span class=

-"pagenum"><a name="Page_112" id="Page_112">-112-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nemcsak hogy rosszul látok,

-de úgy látom, hogy a harmadik teremből már nem fogunk látni semmit,

-olyan sötét van. Azért csak menjünk át. (Átvonulnak.)</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Már az igaz, hogy az én

-tagdijamért meggyujthatták volna a villanyt.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – »Nászreggelen«? Ezt megnézem.

-(Oda megy.) Vagy úgy? Ez az egész?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Különben, hál’ Istennek,

-már három fertály négy, s nemsokára úgyis le kell mondanunk a

-műélvezetről.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Azért vessünk egy

-pillantást a szobrokra, s aztán a jobboldali termeken át sétáljunk

-vissza.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A szobrokat én is

-szeretem. (Soroksáryhoz.) Sokszor, ha az utczán egy kiállhatatlan

-arczot látok, és nem tudom, hogy ki lehet ez az ember, a szerencsés

-véletlen kiállít nekem a tárlatban egy mellszobort, s örömmel látom

-a katalógusból, hogy a kiállhatatlan embernek X. vagy Y. legyen a

-neve.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Már alig látni valamit.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – És éppen a kis

-képek következnek! Ez boszantó.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Igen helytelen beosztás.

-A sötétben a legnagyobb képekhez kellene érnünk. No, majd

-megnézitek máskor, s a jó mama el fogja mondani nekem az olcsóbb

-képek tartalmát.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Még csak nem is

-vásárolhattunk semmit!…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Majd adok nektek pénzt s

-vesztek néhány jelesebb művet a népéletből vagy a mit akartok. Én

-úgyis jobban szeretem otthon nézni a képeket, mert minél kevesebb a

-kép, én annál inkább gyönyörködöm a művészetben De most menjünk.

-<span class="pagenum"><a name="Page_113" id=

-"Page_113">-113-</a></span> Csak árvizet ne vegyetek, mert árvizet

-jólelkü ember nem élvezhet.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Erre menjünk, mama.</p>

-<p class="center">(Megindulnak a jobboldali termeken át visszafelé.

-Blanka, jobbra-balra, egy-egy futó pillantást vet.)</p>

-<p><span class="smcap">Miska</span>. – Itt nem veszítettek semmit.

-Ezek a képek már fél kettőkor is sötétek voltak.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (Blankához). – Ha vásárolni

-fogsz, szólalj fel, hogy jövőre vagy gyujtassa meg a társulat a

-villanyt, vagy a művészek fessék képeiket világosabbra.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Korábban kellett volna

-jönnünk.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ezt nem lehet követelni

-a közönségtől. Nekem máris úgy fáj a derekam, mintha nem is az

-enyém volna… Megálljatok!… Várjatok egy kicsit!</p>

-<p class="center">(Hirtelen megáll egy arczkép-csoport előtt.)</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Mi az?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (örömmel). – Ő Szentsége!…

-Gyertek, gyertek hamar!…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Ah, és majdnem

-elhaladtunk mellette!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (lelkesedéssel). – Ez aztán

-kép! Izről ízre találó! Mintha csak megszólalna! Még a mosolya is

-ugyanaz volt, mikor utóljára volt kegyes fogadni!… Ez az áhitatot

-gerjesztő megjelenés! Szinte hallom jóságos szavait! És nekem

-sötétet csinál a társulat, mire megpillanthatom ő Szentsége

-arczképét!… Vajjon, mit gondoltok, megengedné nekem ő Szentsége,

-hogy megszerezzem ezt a gyönyörü képet?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – A magyar állam tulajdona,

-papa.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – S a festő nem jött

-hozzám ezzel a remekművel! Milyen élhetetlen is az efféle

-művésznépség! Mindegy, azért pártolni fogom őt, mert látom,

-<span class="pagenum"><a name="Page_114" id=

-"Page_114">-114-</a></span> hogy finom lélek. (Blankához.) S te még

-azt kérdezed, hogy kivel festesselek le benneteket? Látod, te

-tanulmányozod a képeket; alaposan tanulmányozod, közelről,

-távolról; így, meg úgy; forgatod, nézegeted; s addig tanulmányozod,

-mig utóljára nem tudsz és nem látsz semmit. Én pedig kijövök a

-ligetbe, végig megyek három-négy szobán, s a sötétben is ráismerek

-az igazi művészre. Ezt a régiek, egy pórias kifejezéssel, úgy

-hívták, hogy: a rabbinus tekintete!…</p>

-<hr class="chap" />

-<div class="chapter"></div>

-<p><span class="pagenum"><a name="Page_115" id=

-"Page_115">-115-</a></span></p>

-<h2>XVII.<br />

-KARÁCSONY ELŐTT.</h2>

-<p class="summary">– Elza szobája. A kisasszony íróasztalkája előtt

-ül és levelet ír. –</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span> (egyedül). – »… Nem, Miklós, te

-nem értesz engem!! Az, hogy szabadon találkozhatunk, nemcsak hogy

-nem elégít ki, hanem boszant, kétségbeejt!!! Mikor itt ülsz

-mellettem, egy túlságosan fűtött szalonban, s a többiek,

-illedelmesen elhúzódva mellőlünk (minél messzebbre, a lehető

-legmesszebbre), jóakaró tekinteteket vetnek felénk – – – s azt

-lesik, hogy alattomban megfogtad-e a kezemet, mialatt te az Azor

-kutya hőstetteit sugdosod el nekem s hosszasan, édesdeden

-ábrándozunk el Muczi paripádról – – – akkor, kedves Miklósom, igaz,

-hogy jól érzem magam, boldog vagyok; de – hogy is mondjam? –

-túlságosan is jól érzem magam, tulságosan is boldog vagyok!! – – –

-Ilyenkor azt képzelem, mintha már a férjem volnál, s ez untat – – –

-Végre is nem szeretném elveszíteni a menyasszonyságom szép napjait,

-pedig ilyenkor úgy tetszik nekem, mintha te is, ők is mind

-<span class="pagenum"><a name="Page_116" id=

-"Page_116">-116-</a></span> nagyon sietnének… Édes Istenem, együtt

-kuksolni, arra még ráérünk, majd ha öregek leszünk!… Órákon át

-suttogni, s nem mondhatni egyebet, mint hogy az uj énekesnő

-nagyszerü s hogy ez vagy az a szinésznő megint jól domborított!…

-Örökösen ügyelni, hogy a mama ellenőr-tekintete észre ne vegye

-egy-egy bizalmasabb pillantásunkat!… Nem, Miklós, az én regényíróim

-nem ezt igérték nekem! Igenis, én randevúzni akarok veled,

-kilovagolni Békás-Megyerre, vagy nem tudom hová! Mily édes volna

-felöltözni munkásleánynak és közvitéznek, aztán elmenni a

-Barokaldi-czirkuszba, ha ugyan van még Barokaldi-czirkusz, de

-egyedül lenni és flangálni egy kicsit, mi?… És levelezni akarok

-veled, titkon, naponkint négyszer-ötször!… Nem bántó, kétségbeejtő,

-rettenetes gondolat-e, hogy nemsokára férjhez megyek, nemsokára

-öreg asszony leszek, s még soha, egyetlen egyszer se kellett

-megvesztegetnem, egyetlen egyszer se lehetett megvesztegetnem a

-szobalányunkat!!! – – –«</p>

-<p><span class="smcap">Egy hang</span> (kívül). – Szabad?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Te vagy az, papa?</p>

-<p><span class="smcap">A hang</span> (kívül). – Igen.

-Bejöhetek?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Már hogyne jöhetnél be!

-(Elteszi a levelet buvard-jába s feláll.)</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (bejön s körülnéz.) –

-Valamit elrejtettél, hehehe. (Nevet.)</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Én, papa?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Tudom, tudom. Ismerem

-már én ezt. Ebben az időtájban az ember nem léphet be a hölgyek

-szobáiba a nélkül, hogy valamit el ne dugnának előle.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – S te mint illedelmes

-családfő, már előre kopogtatsz, hogy az ügyetlenebb hölgyeknek

-idejök legyen elrejteni a készülő meglepetést. <span class=

-"pagenum"><a name="Page_117" id="Page_117">-117-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hja, hozzá vagyok

-szokva! Több mint húsz esztendeje, hogy karácsony táján kedves

-mamád mindig dugdos előlem valamit.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – S a vége rendesen egy pár

-himzett papucs, vagy más efféle.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Igen, ez a papucs, míg

-élek, épp úgy kijár nekem minden esztendőben, mint a koszorú, majd

-ha meghalok.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Fuj, papa, milyen csunyákat

-beszélsz!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (elmerengve). – Csak

-egyetlen egyszer nem kaptam meg a szokásos papucsot. S az eredeti a

-dologban az, hogy épp akkor, mikor kedves mamád már szeptemberben

-elkezdte rejtegetni a meglepetést. »No, ez egyszer nem papucsot

-kapok, hanem más valamit!« – nevettem magamban. De mulattatóan

-megcsalatkoztam, mert nem kaptam semmit, papucsot épp oly kevéssé,

-mint valami mást. Kedves mamád valami nagyon bonyolított kézimunkán

-kezdett dolgozni, és mit tesz isten?!… nem tudott készen lenni vele

-karácsonyra. Ti persze erre nem emlékeztek, mert akkor még nagyon

-kicsinyek voltatok.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span> (miután pár pillanatig

-elgondolkozott, egy kis megindulással). – Kedves, jó papa, mennyit

-s milyen régóta fáradozol értünk, csak azért, hogy néha egy-egy

-papucsot csináljunk neked, vagy még azt se!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Meg vagyok jutalmazva,

-mert, mondd nekem, volt olyan okos a boldogult Ledochowski

-kardinális, mint az én Elza leányom?! (Könnyet törül le a

-szeméből). De legyünk férfiak, és gondolkozzál egy kicsit, mert le

-akarom tárgyalni veled ezt a karácsonyügyet.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mi van azon tárgyalni

-való?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A milyen okos vagy, nem

-fogsz csodálkozni rajta, ha megvallom neked, hogy ez az egész

-<span class="pagenum"><a name="Page_118" id=

-"Page_118">-118-</a></span> karácsonyi ügy engem untat.

-Mindenesetre szívesen folyósítom hivatalnokaim számára a kérdéses

-összegeket, és az én szolgaszemélyzetemnek is; miattam a szegények

-részére, sőt a legszennyesebb szegények részére se tagadom meg a

-hozzájárulást csekélyebb összegekkel; annál kevésbbé sajnálom tehát

-a legmesszebb menő áldozatot az én családomtól. De hogy egy

-családatyának még a saját fejét is törnie kellessen ilyenkor,

-miképpen intézze el leghelyesebben ezt a kellemetlen ügyet, te,

-mint okos leány, szintén boszantónak fogod találni. Vedd például

-kedves mamádat. Mit csináljak vele? Akarod, hogy megint boutonokat

-vegyek neki? Ez unalmas.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – A mama nagyon igénytelen, s

-ha a karácsonyfán ő is talál valami apróságot…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A karácsonyfát egész

-rendesen fel fogom bútorozni, de csak nem kivánod tőlem, hogy

-kedves mamádnak a karácsonyi ajándékán kezdjek el takarékoskodni?

-De ő igen különös asszony. Mit akarsz? Kimegyek az iparművészeti

-kiállításba, körülnézek, eltünődöm, és nem veszek semmit. Az

-emberek körülöttem sipítoznak a szájtátástól: »Milyen szép! Mennyi

-szép dolog!« És látok íróasztalt, a min nem nem lehet írni,

-szekrényt, a mibe semmit se lehet tenni, bútort, a mire nem lehet

-leülni. Hát kedves barátom, én tudom, hogy ez Louis Quinze,

-szeczesszió és minden egyéb, de ha én ilyet veszek, akkor úgy tünöm

-fel magamnak, mint a ki leráz a nyakáról egy öreg asszonyt.

-Legjobban szeretnék megvenni neki egy iparművészt tulajdon

-használatra, a ki csak az én házamat szolgálja ki, úgyis a

-legolcsóbb, a mit meglehet venni, maga az ember. És hová tegyem ezt

-a szegény Blankát? Megvennék neki egy egész szerkesztőséget, a

-szerkesztőtől le, egészen a portásig, hogy <span class=

-"pagenum"><a name="Page_119" id="Page_119">-119-</a></span> minden

-verset kiadhasson, a mit csak akar, de hátha inkább egy szinházat

-kíván? Ez a két nő nagy bizonytalanságban hagy engem.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Tudod mit, papa? Holnap

-kisétálsz velem, és én majd intézkedem, te csak fizetsz. Ki fogom

-találni, hogy mivel szerzed nekik a legnagyobb örömet.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Látod, erre akartalak

-kérni. És most már felőlük nyugton alszom. De te? Nem tudom, meg

-leszel-e elégedve azzal, a mit te neked szántam. Nem beszélek róla,

-hadd maradjon meglepetés. Azaz mégis. Meg kell mondanod, ha nem

-tetszik, mert már megvan. Nézd, a te krisztkindlid itt van ebben a

-levélben.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mi van ebben a levélben?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Egy ló van benne.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Jaj, papa, igazán? Lovam

-lesz, versenylovam?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – És minő lovad!

-<i>Álomherczegnő</i>. Nevezve a jövő évi Oaks-ra.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span> (nyakába ugrik apjának). –

-<i>Álomherczegnő</i>! A század kanczája!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Gyermekem, ha nem akarsz

-elszomorítani, ne használj előttem ilyen sikamlós, hogy ne mondjam

-pajkos kifejezéseket. Mondd, hogy a század lova, ez elég.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – És a saját színeimben fogok

-futtatni?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A saját színeidben és a

-saját álneved alatt.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ó, papa, ki nem mondhatom,

-milyen örömet szereztél nekem!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Igazán?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – S ha még megvennéd

-<i>Baká</i>t is, hogy szegény <i>Álomherczegnő</i> ne unatkozzék

-egyedül… <span class="pagenum"><a name="Page_120" id=

-"Page_120">-120-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (nevetve). – Ejnye, te kis

-követelő! De nem bánom, megkapod, ha kisegítesz ebből a kellemetlen

-karácsonyi ügyből.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span> (megczirógatva atyját). – És

-Miklós? Ugy-e, a szegény Miklós is talál valamit a

-karácsonyfán?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ha már a szegény

-Miklósnak karácsony este itt kell lennie! De csitt, anyádnak a

-lépéseit hallom!… Valahogy el ne áruld magadat előtte! Tudod, ő már

-abban a korban van, mikor az ember ujra azt hiszi, hogy a Jézuska

-hozza az ajándékokat!</p>

-<hr class="chap" />

-<div class="chapter"></div>

-<p><span class="pagenum"><a name="Page_121" id=

-"Page_121">-121-</a></span></p>

-<h2>XVIII.<br />

-KÉM-SZOLGÁLAT.</h2>

-<p class="summary">– Elza egyedül van a kék szalonban s Gabriele

-D’Annunzio-nak <i>Tűz</i> czímű regényét olvassa. Néha leereszti a

-könyvet ölébe és elgondolkozik. Egyszerre kinyílik az ajtó s

-megjelenik cousinje: Berzsenyi Zoltán. –</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Szervusz.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szervusz.</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Csak te vagy itt?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Csak én.</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Hát a többiek?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mit tudom én? A mai világban

-már olyan rosszul neveljük a szüleinket, hogy soha se jelentik be

-előre, hol fognak csatangolni.</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Együtt mentek el?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem. A mama Blankával ment el

-valahová. Azt hiszem, kéregetni mentek a szegényeknek.</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Mit kéregetnek ők a

-szegényeknek? Ha olyan sokat törődnek a szegényekkel, mért nem

-adnak inkább nekik?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Kérdezd meg őket. Különben,

-adni: flanczolás, kéregetni pedig: chic. Ahhoz semmi se kell,

-<span class="pagenum"><a name="Page_122" id=

-"Page_122">-122-</a></span> csak pénz; ehhez keresztényi alázat is

-kell. Szóval: a Metternichné így szokta s a mamának ez elég.</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – És te mért nem mentél

-velök?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Először, mert nincsen jó

-szívem, másodszor, mert olyan náthám van, mint az Eiffel-torony. A

-többit elengeded.</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Azt hittem, a vőlegényedet

-lesed.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szó sincs róla. Az olyan

-vőlegényt, a ki soha se találja ki, hogy a menyasszonya mikor van

-egyedül, az olyan vőlegényt nem érdemes lesni, mi? Nincs

-igazam?</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Tán összekülönböztetek? S

-azért vagy olyan mérges?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Összekülönböztünk? Mi?

-Dehogy! Szobaáristomot kapott a szegény feje. A multkor elaludt a

-lábamnál heverve.</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Hát az öreg?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – A papa?</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Hát persze.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Azt nem tudom, hol van. Egy

-jól nevelt leány nem fürkészi a papája útjait. Mit akarsz vele?

-Pénz kellene?</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Micsoda eszed van neked!…

-Miből találtad ki?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – No csak úgy gondoltam. Nem

-igen van hozzád szerencsénk máskor.</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Te igen hálátlan vagy.

-Máskor, ha öreg asszonyokat akarsz megtánczoltatni, fordulj

-tánczosokért a bölcsészek segítő-egyesületéhez.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – De nagyra vagy vele, hogy a

-multkor az Orfeum-kávéházból bekukkantottál hozzánk is! Megjegyzem,

-hogy akkor is pénzért robotoltál.</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Hja barátom, ha ingyen

-akarok tánczolni, akkor nem a ti vén dámáitokat lötyögtetem előre,

-<span class="pagenum"><a name="Page_123" id=

-"Page_123">-123-</a></span> hátra. Fuj, a vén automobilok! Mondd,

-hol szedtétek össze ezt a sok kimustrált lóvasutat?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Csak folytasd ezen a hangon!

-Csak mondd el a papának, hogy mit tartasz azokról a

-csillagkeresztes hölgyekről, a kik úri házát koronkint

-megtisztelik!</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Gondolod, hogy akkor nem ad

-pénzt?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szegény fiú, erről tegyél le.

-Nagyon sajnálom, de ki kell ábrándulnod.</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Mi az ördög! Talán csak nem

-ütött be nálatok is »a pénzpiacz kedvezőtlen helyzete«?! Remélem,

-az öreg nem hiába jár ki a pénzpiaczra?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem, hanem borzasztó dühös

-rád. Ajánlom, egyhamar ne kerülj a szeme elé.</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Aztán mért haragszik?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mert megint eljárt a

-szád.</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Nekem?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hja, édesem, a ki pénzt akar,

-az ne vicczelődjék. Én, látod, méltányoltam a viczczet, de ő nem

-méltányolta.</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Miféle viczczet?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az uj bútorokról nem tudtad

-megállani, hogy ki ne jelentsd: »Kazároknak Louis Quinze bútor!

-Tehénnek vitézkötés!« Mondtad vagy nem mondtad?</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – De, kérlek szépen…</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nos, Blanka azon melegében

-elmondta neki. És most próbálj beszélni vele!</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Tyű, kutyateremtette!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mondhatom, ezt

-elintézted.</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span> (egy kis szünet után,

-lesujtva). – Akkor hát szervusz!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Azért ne menj mindjárt a

-Dunának. Várj csak. Hogy a papa tudni se akar rólad, az bizonyos.

-<span class="pagenum"><a name="Page_124" id=

-"Page_124">-124-</a></span> De talán valahogyan nyélbe üthetjük a

-dolgot. Mondd, mennyi kellene?</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Gyerekség: háromszáz

-forint.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nagyszerű! Teneked háromszáz

-forint gyerekség? S mi az ördögre kellene neked háromszáz

-forint?</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Hát mire kell nekem a pénz?

-Párbaj-költségekre! Nekem egyébre soha se kell pénz, nekem csak

-párbaj-költségekre kell. A pinczért, s a többi, haza küldhetem a

-papához, mindenkit haza küldhetek, még a… izé… mindenkit! De

-párbajköltségekért egy gentleman nem megy haza sírni.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – S teneked párbaj-költségekre

-mindjárt háromszáz forint kell? Barátom, egy párbaj urasan

-számítva, hetven forintba kerül. Mondjunk nyolczvanat.</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Kérlek, te ehhez nem

-értesz. Nálunk az nem úgy megy, mint nálatok, katonáéknál. Egy

-egyetemi párbaj sokba kerül. Nálunk, kérlek, a segédek három napig

-éjjel-nappal fiákereznek, de a mi a legtöbbe kerül, az a kibékülési

-reggeli. Nem mondom, hogy ezt mindenkitől megkövetelik, de én, a

-kit Van der Berzsenyinek szoktak nevezni, nem lehetek smuczig.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Akkor jobban kellene vigyázni

-a bőrödre. És, ugyan, miért van párbajod?</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – A Klári miatt.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mi közöd neked a

-Klárihoz?</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Tudod, az egyetemen én

-vagyok a Klári-párt elnöke.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Micsoda párt? Ilyen pártról

-még nem hallottam.</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Akkor el vagy maradva a

-világtól. Az egyetemen egy nagyon nevezetes Klári-párt van, a mely

-sokkal hatalmasabb ugyan, mint a Zsazsa-párt, de a Zsazsa-párt is

-erős. A Tezsa-párt az nem számít, de a <span class=

-"pagenum"><a name="Page_125" id="Page_125">-125-</a></span>

-Zsazsa-párt nagyon erős. És most jön ez a fene angol-párt.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Olyan párt is van?</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Látod, ezt én se értem. Mit

-akarnak azzal az angol primadonnával? Nem mondom, hogy nem formás

-az öreg, hiszen ha arról van szó… de neked ezt úgy se illik

-érteni…</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Csak folytasd; én nem vagyok

-prüd.</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Elég az hozzá, hogy a

-Klári-párt meg a többiek között most roppant éles a villongás;

-különben talán hallottad, hogy az egész város fel van fordulva.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem hallottam. De hogy jössz

-te a Klárihoz?</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Tulajdonképpen igazad van.

-Én nem kapok a mosolyaiból egy zsákravalót, mint az ujságírók. De

-már első éves koromban Klári-párti voltam s most nem változtathatom

-meg az elveimet.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hogy a primadonnák

-háborúznak, azt értem. Egyed-uralkodó primadonnának lenni

-voltaképpen a legmagasabb állami hivatal a mai világban. Érdemes

-érte egy pár mosolyt mozgósítani. És átkozott kevés ideig tart; a

-második siker után már mindenkit csak »a kövér öreg asszony«-nak

-neveznek. De ha a primadonnák megfojtják egymást egy kanál vízben,

-nem mindegy az nektek? Mit tüzeltek miattok ilyen rémségesen ebben

-a pénzszűk világban?</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Éppen azért. Nincsen

-pénzünk és szórakozni csak kell valamivel!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Aztán, hogy keletkezett a

-párbajod?</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Mint a többi. Mondom, hogy

-az egyetemen a hangulat már hetek óta rendkívül feszült. Mi

-elneveztük a Zsazsa-pártot Paprika Janka-pártnak, ők meg elneveztek

-bennünket Népkonyha-pártnak, mert ránk fogták, hogy a Klári

-népkonyha-jegyeket osztogatott <span class="pagenum"><a name=

-"Page_126" id="Page_126">-126-</a></span> szét köztünk. És most

-egyszerre ránk szakad az angol párt is; képzelheted, az egyetem

-három napja olyan, mint egy zsinagóga. Hát tegnap szembe jön velem

-a Hirsényi Nándi és azzal köszönt, hogy: »Éljen Haltay Mariska!«

-»Menjen vissza az Orfeumba!« – felelek én, hogy megvédelmezzem

-pártom és a szinpadi erkölcs álláspontját. »Te beszélsz Orfeumról!«

-– gúnyolódik ő. »Én hát – vágok vissza én – én még nem szolgáltam

-Orfeumban.« Erre ő azt mondja, hogy ne pötyögjek, s mikor vissza

-felelek, oda vágja nekem, hogy: »Pity, pity, Flórián!« Erre persze

-provokálnom kellett.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát ez nagyon szomorú

-történet, mert nekem nincsen háromszáz forintom.</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Mennyi van, az a

-kérdés?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Úgy harmincz körül.</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Mindössze harmincz forintod

-van és lovagtörténeteket beszéltetsz velem?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Igen, de megszerezhetem neked

-a háromszázat is, egy föltétel alatt.</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Előre el van fogadva.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hohó, ne siess, mert nem

-olyan egyszerű a dolog. Elképzelheted, ha ilyen zord viszonyok

-között háromszáz forintot szerzek neked, meg fogom fizettetni

-magamnak ezt a vastag szívességet.</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Csak rajta!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Legelőször is felelj nekem,

-de egészen őszintén, kivel vagy kikkel van neked viszonyod?</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – De kérlek, hogy érted

-ezt?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Úgy. A jó értelemben.</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Már engedj meg…</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Semmi kibuvó. Teljes

-őszinteség. Van valami kis szinésznő, egy kis kardalosnő vagy mi, a

-ki meghallgatja a sóhajaidat? <span class="pagenum"><a name=

-"Page_127" id="Page_127">-127-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Mit képzelsz? Szinésznő?

-Kardalosnő? Nem vagyok én se főpap, se gróf, se bankigazgató! Ma

-már csak ezek engedhetnek meg maguknak efféle luxust. Talán az

-apám. Az meglehet. De én!… Hiszen én még a Hőkömszinházbeli

-igényeknek se tudnék megfelelni.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem vagy legalább járatos…

-hogy is mondjam?… tudod, olyan magasabb horizontalekörökben? De

-magasabb rendűt értek, négy csillagost; V. S. O. P.-ést?…</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Járatos? Na, a mi ezt

-illeti, szeretném én látni azt a helyet, a hová én nem vagyok

-járatos!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nekem pedig csak ez kell.

-Arról van szó, hogy szeretném, ha elcsalnád a Miklóst valahová,

-tudod…</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Szeretnéd, ha elcsalnám a

-vőlegényedet valahová…?!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Igen, s aztán elmondanád

-nekem, hogyan viselte magát.</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span> (önérzetesen). – Szóval:

-kémnek akarsz felhasználni?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span> (ridegen). – Ez a meztelen

-igazság.</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span> (egy hanggal lejebb.) – Nagyon

-visszaélsz a szorultságommal. (Némi habozás után.) Minden irántad

-való jóakaratom mellett sem lehet…</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Azonnal el fogom csitítani a

-lelkiismeretedet. Az a reménységem, hogy ezzel neki is szolgálatot

-teszel.</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Hogy-hogy?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nagyon örülnék, ha rosszat

-jelenthetnél róla.</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Csak nem akarsz szakítani

-vele?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem. De azt hiszem, ha

-rosszat tudnék róla, akkor jobban szeretném, mint így. Látod, ez

-<span class="pagenum"><a name="Page_128" id=

-"Page_128">-128-</a></span> az ember egy idő óta sehogy se tetszik

-nekem. Azt hiszem, soha se csal meg. Pedig, ha arra gondolok, hogy

-talán máris vigyáz magára… fuj, akkor úgy rémlik, hogy már egy

-cseppet se szeretem. Ha azért vigyáz, mert reszket a gondolattól,

-hogy hátha elszalasztja a kövér falatot!… Ha csakugyan ilyen volna,

-azonnal meggyűlölném, mert az ilyen ember nekem nem imponál. Nekem

-olyan ember imponál, a ki szembe száll minden veszélylyel, nyakon

-csíp minden fehérnépet, s úgy bánik a nőkkel, mint a mosogató

-rongygyal.</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Te furcsa lány vagy, Elza.

-De azért mégse hiszem el, a mit mondasz. Ma így beszélsz, holnap

-meg amúgy.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span> (egy kicsit elgondolkozva). –

-Nem. De meglehet, hogy két különböző lélek lakik bennem. Néha

-rettenetesnek tűnik fel előttem az a gondolat, hogy egy szabad

-ember, ha nő is, egy egész hosszú életet, egész életét egy másik

-embernek szentelje, annak az eszköze, bútora, tárgya legyen, s ezt

-lássa élete czéljának. Tudod, nagy bennem a szabadság szeretete. Ez

-annak lehet a következése, hogy ősanyáinknak, a szegény keleti

-rabszolgáknak, mindenben volt része, csak éppen a szabadságban nem.

-Megvolt mindenök, de gyémántjaikat csak otthon viselhették; az

-utczára már csak titokban kandikálhattak ki. Én, barátocskám,

-imádom a szabad levegőt, mindenekfelett imádom. S ha erre gondolok,

-néha kételkedni kezdek, vajjon igazán szeretem-e Miklóst? Mindegy.

-Az bizonyos, ha egy kis rosszat jelenthetsz róla, jobban fogom

-szeretni.</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Szóval, csak emberbaráti

-cselekedetről van szó, ha rossz útra viszem a vőlegényedet, s az

-eredményről jelentést teszek?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szóról-szóra. <span class=

-"pagenum"><a name="Page_129" id="Page_129">-129-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Nem értem, de ha neked

-szívességet teszek vele, miért ne? Végre is, te közelebb állasz

-hozzám, mint ő.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – E szerint megegyezel?</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Félig már rendben

-volnánk.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Egy óra mulva egészen rendben

-leszünk. A lakásodra küldöm, helyes?</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Köszönöm. De megyek, mert a

-segédeim várnak.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szervusz.</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Szervusz.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span> (utána kiált). – Igaz, te, ha

-túléled ezt a párbajt, gondolj rám, s ha a könyvkereskedésben

-valami nagyon pikáns regényt látsz, vedd meg nekem.</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Az igazat megvallva, a

-könyvkereskedésekben nem igen vagyok járatos. De pikáns

-levelezőlapjaim, azok vannak.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az nem kell, köszönöm. Tehát

-egy óra mulva.</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Köszönöm. Szervusz.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szervusz.</p>

-<hr class="chap" />

-<div class="chapter"></div>

-<p><span class="pagenum"><a name="Page_130" id=

-"Page_130">-130-</a></span></p>

-<h2>XIX.<br />

-BERZSENYIÉKET MEGSZÁMLÁLJÁK.</h2>

-<p class="summary">– Délelőtt tiz óra. Szín: a sötét udvari ebédlő.

-Berzsenyiné, teljes toalettelenségben, egyedül. A frizirnőt várja.

-Éppen megreggelizett s a <i>Pester Lloyd</i>ot olvassa. –</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span> (magában). – Hiába, a

-regények mégis csak szebbek voltak akkor, mikor az Ádolf

-Silberstein írta a Lloydot!… Mi az?</p>

-<p><span class="smcap">Katicza</span> (a szobaleány, jön). – Kérem

-szépen, méltóságos asszony, egy ember van odakünn, a ki minden áron

-be akar jönni. Igazán nem tudom, hogy mit csináljak vele.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Miféle ember?</p>

-<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Azt mondja, hogy ő a

-népszámlálási biztos.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Mondja meg neki, hogy

-a méltóságos udvari tanácsos úr nincsen itthon és hogy jöjjön

-máskor.</p>

-<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Már mondtam, de azt

-felelte, hogy akkor a méltóságos asszonynyal kell beszélnie.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Én most nem

-fogadok.</p>

-<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Azt is mondtam, de az

-ember nem akar tágítani. Hogy ő nem mulatságból jött, hanem

-hivatalból. <span class="pagenum"><a name="Page_131" id=

-"Page_131">-131-</a></span> Aszondja, hogy ő kiragasztotta a vörös

-czédulát, bejelentette, hogy ma jön, és hogy ilyenkor valakinek

-itthon kell lennie. Igy rendeli a törvény.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – A törvény ilyen

-bolondokat nem rendel. Hol vannak a leányaim?</p>

-<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Elmentek korcsolyázni.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Akkor küldje el az

-embert a méltóságos urhoz a comptoirba.</p>

-<p><span class="smcap">Katicza</span>. – A méltóságos úr aligha

-lesz ott, mert onnan is keresték. Különben is a népszámláló ide, a

-lakásba akar jönni.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Micsoda szemtelenség!

-Nem akar mindjárt a fürdőszobámba is bejönni?</p>

-<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Nem tetszik elhinni, de

-még a szobákat is meg akarja nézni.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – No hát ez hallatlan.

-Az én házamban!</p>

-<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Kérem szépen, én tőlem

-olyanokat kérdezett, hogy ha nem a törvény embere, bizony isten

-képen teremtem. Aszondja, hogy neki mindent ki kell vallani, és még

-dicsekszik vele, hogy milyen furcsákat szokott beszélni a

-partájokkal.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span> (magában). – Ha az ember

-regényben olvasná az ilyeneket, nem hinné el. (Katiczához.) Rólunk

-is kérdezett talán?</p>

-<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Ne tessék haragudni, de

-azt kérdezte, hogy a méltóságos asszony hányadik felesége a

-méltóságos urnak.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Hallatlan, hallatlan!…

-Bocsássa be azt az embert. Várjon, előbb adja ide a fülbevalómat.

-Igen ott van. Ugy, most bejöhet. (Katicza el; majd ujra megjelenik

-a népszámlálóval.) Katicza, maga maradjon itt. (A népszámlálóhoz.)

-Meg fogom tudni, hogy mért kivánt engem zaklatni, és hogy milyen

-czélból engedett meg magának különböző tréfákat az én cselédeimmel?

-<span class="pagenum"><a name="Page_132" id=

-"Page_132">-132-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Bocsánatot kérek,

-méltóságos asszony, én Doboz Elek fővárosi tanító vagyok…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Mindjárt gondoltam.

-Olvastam önökről az ujságban. Figyelmeztetem azonban, hogy itt

-nincsenek gyermekek, és hogyha volnának, akkor sem engedném őket

-megverni.</p>

-<p><span class="smcap">A népszámláló</span> (torkát megköszörülve)

-– … és mint népszámlálási biztos voltam bátor jelentkezni.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Én nem vagyok nép, és

-engem ne tessék megszámlálni. Ha a népet akarja megszámlálni,

-menjen ki a konyhába, de ne háborítsa az én délelőtti nyugalmamat.

-A konyhában is illedelmes viseletet kérek; azt, hogy valaki a

-cselédeimmel hanczurozzék, nem engedhetem meg s ezt semmiféle

-törvény nem irja elő.</p>

-<p><span class="smcap">A népszámláló</span> (sértődötten). –

-Engedelmet kérek, de a törvény nem ismer különbséget, s nekünk

-kivétel nélkül mindenkit meg kell számlálnunk…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – De önnek csak a

-számlálás a kötelessége, s ha önnek mondják, hogy odabenn egy hölgy

-fésülködik, ez éppen elég. Felír egy hölgyet és punktum. De ön úgy

-látom, azt fürkészi, hogy nincs-e itten más valaki is? Ezt én

-kikérem magamnak.</p>

-<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Bocsánat, méltóságos

-asszony, de nem erről van szó. A méltóságos úr kitöltötte a

-számlálólapokat, s én most az ellenőrzés végett jöttem.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Az én férjem

-személyesen töltötte ki a számláló lapokat?</p>

-<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Igen.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Akkor nincs szükség

-semmi ellenőrzésre, mert az én férjem nem mond be hamis

-adatokat.</p>

-<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Ezt senki se

-gondolja. De a számláló-lapok hibásan vannak kitöltve, s nekem az

-adatokat helyesbítenem kell. <span class="pagenum"><a name=

-"Page_133" id="Page_133">-133-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Honnan veszi ön azt,

-hogy az én férjem hibásan mondta be az adatokat? Az én férjem

-mindenesetre tudja, hogy hányan vagyunk, és ha ön jobban tudja,

-akkor mért kérdezősködik? Írjon be annyi embert, a mennyit akar és

-hagyjon engem békében. Az én férjem pontosan fizeti az adót, és

-annyi ember után fog fizetni, a mennyit be fognak írni. Ezért nem

-való egy hölgyet öltözködés közben zavarni.</p>

-<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Nagyon sajnálom,

-méltóságos asszony, hogy alkalmatlan időben jöttem, de nem

-mulasztottam el a bejelentést, s mivel csak néhány kérdésről van

-szó, talán lesz kegyes kihallgatni.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Ha valamit meg akar

-tudni, mindenesetre inkább tőlem, magamtól kérdezze, mint a

-cselédeimtől, a kiknek a kérdezősködésekre nem szabad

-felelniök.</p>

-<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Első kérdésem a

-vezeték- és keresztnévre vonatkozik. A méltóságos úr azt írta ide:

-»Lovag békásmegyeri Berzsenyi Jacques, pápai szent birodalmi nemes,

-udvari tanácsos, a Lipót-rend k. keresztese, venezuelai főkonzul.«

-Ez a beírás téves.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Már hogy volna téves?

-Remélem, nem akarja azt mondani, hogy az én férjem svindler, a ki

-másnak adja ki magát?</p>

-<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Nem, hanem ebbe a

-rovatba csak a vezeték- és keresztnév írandó be, s az utóbbi az

-állam hívatalos nyelvén. »Jacques«, ez nincs magyarul, »Jacques«

-magyarul, ha nem csalódom, Jakab. Engedelmével törülni fogom tehát

-a beírást, s helyébe szabatosan írom a nevet: »Berzsenyi

-Jakab.«</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Jakab! Berzsenyi

-Jakab! Mért nem mindjárt: »az Iczig zsidó«?! Figyelmeztetem önt,

-hogy ha ön froczlirozni akar védtelen hölgyeket, az én férjem meg

-fogja találni a módját, hogy önt <span class="pagenum"><a name=

-"Page_134" id="Page_134">-134-</a></span> főnökei illendő viseletre

-tanítsák. Az én férjem nem Jakab, s nem tűröm, hogy ön az én

-házamban élczelődjék.</p>

-<p><span class="smcap">A népszámláló</span> (boszúsan). – Én csak

-kötelességemet teljesítem. Hasonlóképpen a méltóságos asszony

-nevének a rovatába ez van beírva: »Berzsenyi Elise, született

-szendrői Hirsch.« Ez nem helyes. Ide egyszerűen azt kell írni:

-»Berzsenyi Jakabné.«</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Berzsenyi Jakabné! No

-hallja, ez már mégis szemtelenség! Persze, el kellett volna

-hivatnom az én ügyvédemet. De ez a leány tanuskodni fog, hogy

-mulatni akart a mi számlánkra, s biztosítom, hogy nem fogom

-elmulasztani önt bepanaszolni.</p>

-<p><span class="smcap">A népszámláló</span> (ridegen). – A panaszt

-ebben az esetben felettes tanügyi hatóságomnál kell beadni. Addig

-is, megengedi a méltóságos asszony, folytatom.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Csak tessék. Kiváncsi

-vagyok, hogyan fogja elnevezni a leányaimat.</p>

-<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Valóban az egyik

-kisasszony neve tévesen van beírva: »Berzsenyi Elza.« Ezt így fogom

-helyesbíteni: »Berzsenyi Erzsébet.«</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Berzsenyi Erzsébet!

-Nem rossz. Hallod, Katicza? Berzsenyi Erzsébet! Jegyezd meg

-magadnak, mert erről még tanuságot kell tenned. Berzsenyi Erzsébet!

-Hallatlan! (Idegesen kaczag).</p>

-<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – A másik kisasszony

-neve helyesen van! »Berzsenyi Blanka.« Ez korrekt.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span> (gúnyosan). – Már hogy

-volna korrekt! Korrekt így volna: »Berzsenyi Fehérnye!« Vagy:

-Berzsenyi Sára, Zsuzsa, Mari, Erzsók néni! Hahaha! Azt mondja, hogy

-Blanka helyesen van! Hallod, Katicza?!</p>

-<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Ellenben a

-foglalkozás-rovat kitöltése csaknem mindenütt hibás. A méltóságos

-ur <span class="pagenum"><a name="Page_135" id=

-"Page_135">-135-</a></span> e rovatot így töltötte ki:

-»nagybirtokos.« Úgy értesülök, hogy a méltóságos ur egyszersmind

-gabonakereskedő, legalább nem hagyott fel teljesen az üzlettel,

-mert részese a Beer-czégnek…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Gabonakereskedő! Írja,

-hogy: speczeráj, lámpagyujtogató, szivarvég kereskedő! Írjon

-akármit. Mindegy.</p>

-<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – A méltóságos asszony

-rovatába pedig ez van írva: »Nagybirtokosnő.« Ez nem korrekt. Ide

-azt kell írni: »Háztartásbeli nő.«</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Háztartásbeli nő!

-Hah!… (Dühében hamarjában nem talál szavakat.)</p>

-<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Vagy van talán a

-méltóságos asszonynak valami kereső foglalkozása? A postánál,

-távirdánál, telefonnál, iskolánál, gyermekkertben, színháznál?

-Nincs?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span> (tehetetlen dühvel néz

-maga elé). – Van-e valami kereső foglalkozásom? Jellemtelenség

-alávalóság, piszkosság!</p>

-<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Kérem, ne tessék

-engem sértegetni, én csak a köteles kérdéseket intézem a méltóságos

-asszonyhoz. Ha a méltóságos asszonynak nincs kereső foglalkozása,

-ki tartja el a méltóságos asszonyt?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span> (felcsattanva). – Hallja,

-ez már mégis sok!… (Köhögési roham fogja el s fuldokolni kezd).</p>

-<p><span class="smcap">A népszámláló</span> (miután megvárta a

-roham végét). – Ha a méltóságos asszonyt a férje tartja el, akkor a

-méltóságos asszony csak háztartásbeli nő.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span> (fölemeli szemét az égre

-és zsebkendőjét a szája elé tartja, hogy a lelke valahogy kine

-szakadjon).</p>

-<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Nem helyes a

-kisasszonyok beírása sem. Az egyiknél az van beírva, hogy:

-»nagybirtokos leánya«, a másiknál, hogy:

-»versenyistállótulajdonosnő.« Mi ez? <span class="pagenum"><a name=

-"Page_136" id="Page_136">-136-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span> (int Katiczának, hogy

-feleljen ő).</p>

-<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Elza kisasszonynak igenis

-versenyistállója van.</p>

-<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – S a kisasszony abból

-el, a mit a lovak díjakban nyernek?</p>

-<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Dehogy!</p>

-<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Tehát eltartja

-valaki, ugy-e?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span> (karjait emeli az

-égre).</p>

-<p><span class="smcap">A népszámláló</span> (zavartalanul). – Ki

-tartja el? A méltóságos úr, ugy-e? Akkor hát azt kell ideírni:

-»Leány.« A másik kisasszony dettó »leány.« Ennél a családi állapot

-helyesen van feltüntetve: »hajadon.« De a másiknál a családi

-állapot beírása is téves. »Menyasszony.« Mi ez?</p>

-<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Maga nem tudja, hogy mi

-az, ha valaki menyasszony?</p>

-<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Nekünk semmi közünk

-hozzá, hogy valaki menyasszony-e, vagy nem menyasszony, Valaki

-lehet menyasszony és már négyszeresen özvegy. A kérdés az, hogy

-Berzsenyi Erzsébet hajadon-e vagy már nem hajadon?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Hallja!… ember… ne

-izéljen!… ne izéljen!…</p>

-<p><span class="smcap">A népszámláló</span> (szenvtelenül:) – Jó,

-mondjuk hát, hogy: »hajadon.«</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span> (levegő után kapkod).</p>

-<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Azt hiszem, hiba

-csúszott be a házassági vagy a születési évek rovatába is. A

-házasság éve: 1879, hónapja: márczius. Ez megfelelne a kisasszonyok

-életkorának, az egyiknek a születési éve: 1880, a másiké: 1882. De

-vajjon nem téves-e a méltóságos asszony születési éve: 1864? A

-méltóságos asszony tizenöt éves korában ment volna férjhez s

-tizenhat éves korában már fogant volna? Ez annál csodálatosabb,

-mert a <span class="pagenum"><a name="Page_137" id=

-"Page_137">-137-</a></span> méltóságos úr már elmult hatvan éves.

-Itt van születési éve: 1840.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Ember! Távozzék!

-Távozzék! (Köhögés). És nekem végig kell hallgatnom ezt a sok

-infámiát! De hát nincs ebben az országban rendőrség?! (Ujabb

-köhögési roham).</p>

-<p><span class="smcap">Katicza</span>. – A méltóságos asszony igen

-fiatalon ment férjhez; különben láthatja, ha szeme van.</p>

-<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Ne nyelveljen! Talán

-maga volt a bábája?</p>

-<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Ejnye be finom ember,

-lelkem!… Ha kérdi, hát felelek, mert a méltóságos asszony úgy

-parancsolta. A magam jószántából bizony nem állanék szóba az

-úrral.</p>

-<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Nem magát kérdeztem.

-Majd magára is rákerül a sor. Mi van még? Igen… vallásnak a római

-katolikus van feltüntetve. Kérhetném ugyan az okmányokat, de

-hagyjuk; a méltóságos asszony, látom, nagyon ideges. Még csak

-egyet. Nincs senkinek valami testi fogyatkozása? Ezt a

-leggyakrabban el szokták hallgatni.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span> (fuldokolva köhög).</p>

-<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Nincs senkinek.</p>

-<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – A kisasszonyoknak

-sem? (Berzsenyiné elájul.)</p>

-<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Hogy a mennykőbe

-volna!</p>

-<p><span class="smcap">A népszámláló</span> (Berzsenyinére

-tekintve). – Mért nem ad neki egy pohár vizet?</p>

-<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Majd jobban lesz, ha magát

-elhordja a szélvész.</p>

-<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Mondom, hogy ne

-nyelveskedjék. Inkább arra feleljen, a mit kérdek. Itt a maga

-lapján is hiba van.</p>

-<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Van ám a… majd megmondom

-hol!… <span class="pagenum"><a name="Page_138" id=

-"Page_138">-138-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Hajadon?</p>

-<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Hallja, lelkem, ne sokat

-idétlenkedjék már, mert én nem nézem, hogy törvény-e, vagy nem

-törvény…</p>

-<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Feleljen. Születési

-éve?</p>

-<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Tudom is én. A tavaszszal

-multam huszonkettő. Számítsa ki.</p>

-<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – 1878. Egyez.

-Vallása?</p>

-<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Görög.</p>

-<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Egyesült vagy nem

-egyesült?</p>

-<p><span class="smcap">Katicza</span> (türelmét vesztve). –

-Egyesült a fészkes fene!</p>

-<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Azt kérdem, hogy

-szakállas papja van-e, vagy borotvált képű?</p>

-<p><span class="smcap">Katicza</span>. – A pokol nézi a szakállát!

-De azt mondom magának, hogy most már elég, mert látom, hogy megjött

-a méltóságos úr huszárja, s mondhatom, hogy a nagyméltóságú

-fő-főkúria se veszi le magáról…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span> (a ki időközben magához

-tért). – Katicza, az Eau-de-Cologne-omat!…</p>

-<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Igenis, csak hadd

-tuszkoljam ki ezt az urat. (A népszámláló el.) Tessék itt van.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span> (még aléltan). –

-Elment?</p>

-<p><span class="smcap">Katicza</span>. – El.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Szaladjon hamar utána,

-fiam, és kérdezze meg tőle, hogy ki találta ki ezt a népszámlálási

-törvényt? Tudja meg, fiam, hogy ki volt a törvénycsináló; meg

-akarok ismerkedni vele!</p>

-<hr class="chap" />

-<div class="chapter"></div>

-<p><span class="pagenum"><a name="Page_139" id=

-"Page_139">-139-</a></span></p>

-<h2>XX.<br />

-BERZSENYI LAPOT ALAPÍT.</h2>

-<p class="summary">– Délután két óra. A nagy ebédlő. Berzsenyi és

-Elza kaszinót játszanak. –</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nekem úgy látszik, te

-csalsz. Tizenkettővel vitted a tizenhármat.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Tessék, és igazad van! Lásd,

-papuskám, én néha úgy jövök elő magamnak, mint a némajátékban a

-Bertram, a Róbert és Bertramtól, a ki mikor már Hochstapler és

-bankot alapít, kilopja a vendégeinek a zsebkendőjét. Nekem, ha

-kártyázom, muszáj egy kicsit csalni; c’est plus fort que moi. Ugy

-látszik, a mi őseink is rablólovagok voltak, mert ez már a véremben

-van.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Akkor az egész nem

-gilt.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Papuskám, ne légy smuczián.

-Hölgyekkel nem így szokás játszani.</p>

-<p><span class="smcap">Komornyik</span> (bejön s tálczán egy

-névjegyet hoz. Óriási legény; hosszú, mint egy meszelő, s komoly,

-mint egy államférfiú.)</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mi az, Artur? Valaki

-keres, Artur? (Kegyesen.) Jól van, Artur. (Fölteszi binokliját és

-megnézi a névjegyet, melyen ez áll: Dr. Vrillényi Andor,

-<span class="pagenum"><a name="Page_140" id=

-"Page_140">-140-</a></span> országgyülési képviselő, a »Budapesti

-Kürt« vezérkormányzója, a Centaur-patkógyár-részvénytársaság

-felügyelő bizottságának alelnöke stb.) Jól van, Artur. Vezesse be a

-doktor urat a nagy szalonba és mondja meg neki, hogy pár percznyi

-türelmet kérek, mert igen el vagyok foglalva. (Kegyesen.) Menjen,

-Artur.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Dolgod van?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem olyan sürgős. Csak

-hadd várjon az egyházi tanuló. (Kegyesen pillant a távozó komornyik

-után). Mondd, mit szólsz te ehhez az Arturhoz?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nagyon tekintélyes. De azt

-hiszem, egy kicsit lenéz minket.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Szó sincs róla. Nagyon

-jóakaratú cseléd. De öleb kora óta mindig herczegi házaknál

-szolgált, ez a higgadtság tehát természetes.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Talán ölbevaló gyereket

-akartál mondani?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Az mindegy, nem vagyok

-én tanár. Elég az hozzá, ez az Artur tetszik nekem, mert nincs

-benne semmi cselédgőg. Nem bánom, játszom veled még két pártit, ha

-akarod: tiz forintba.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – S azalatt a gentleman, a kit

-te egyházi tanulónak mondasz, várakozni fog?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Miért ne várakoznék? A

-ki pénzt akar, az ne várakoznék? A ki pénzt akar, az várakozzék.

-Azt hiszed, bánom, ha nem várakozik? Igaz, erről meg akartalak

-kérdezni. Mit szólsz hozzá, ha lapot alapítok?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – S aztán minek neked a lap,

-papuskám?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Két czikket akarok

-íratni, egyet az amerikai zsokékról és egyet a főrendiházról. Fel

-kell világosítani a népet, hogy amerikai zsokét hozatni nem

-pazarlás, hanem befektetés, és azt is meg akarom írni, hogy a

-főrendiház korhadt intézmény, a melyet föl kell frissiteni.

-<span class="pagenum"><a name="Page_141" id=

-"Page_141">-141-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Értem. De ehhez nem kell az,

-hogy magadnak legyen ujságod. Megíratod valahol, punktum.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Az eszmének több súlya

-van, ha én magam finanszirozom. Nem értem különben, hogy mért

-ellenzed az ügyet?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát én nem értek a dologhoz,

-papa, de mindig azt olvastam az ujságban, hogy egy ujság sokkal

-többe kerül, mint egy tánczosnő, és aztán egy tánczosnő nem okoz

-annyi bosszuságot.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ha egy idegen hallaná,

-hogy milyen csiklandós tónusban beszélsz velem, azt gondolhatná,

-hogy ajánlatosnak tartod, ha egy tánczosnőt veszek magamnak. Azután

-nem gondolsz egy ujság sok előnyeire.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Annyi bizonyos, hogy

-Blankának nagyon jó volna egy ujság a háznál. Tele írhatná, ha

-akarja. És ezért tárgyalsz ezzel a Vrillényivel?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem dobhatom ki az

-ügyletből, mert ő hozta az eszmét.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Annyit tudok róla, mert

-olvastam, hogy már vagy tiz ujságot megbuktatott, és nem képzeled,

-mennyi millió fúlt bele azokba a vállalatokba, a melyeket agyon

-kormányzott. De neked imponál, mert nagyképü, és ugy beszél, mintha

-kanállal ette volna a bölcseséget.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nekem imponál? Egy

-beképzelt szamárpofa! Szegény boldogult nagyatyád azt mondta az

-ilyen emberekre, hogy: egy egyszerü ótvaros. De mit akarsz? A

-kalocsai érsek nem fog nekem ujságot csinálni. Ehhez kitanult

-ujságíró kell, a ki elolvassa az angol könyveket és vezérczikket

-írjon belőlük.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az ilyen vezérczikket nem

-olvassa el senki. Vagy te tán elolvasod az efféle unalmas

-ostobaságokat?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ahhoz te nem értesz. A

-vezérczikk annál jobb, minél unalmasabb. Kell, hogy politikai

-<span class="pagenum"><a name="Page_142" id=

-"Page_142">-142-</a></span> súly legyen benne, és ez unalmas. És

-ezen a téren Vrillényi már a legránézettebb egyének közé tartozik.

-Államférfiúnak még nem lehet mondani, de már egyike a jelesebb

-államfiúknak.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Én inkább csikókat vennék

-ezen a pénzen.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Látod, én mindenre

-gondoltam. A lóversenyekről a tip-eket te fogod írni, s milyen nagy

-örömet szerzünk kedves mamádnak, ha a bálját széltében-hosszában

-kiírjuk az ujságba, még a tánczosokat is.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szóval ez fait accompli?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Miattam mondjuk, hogy

-úgy van. De óhajtottam megismerni nézeteidet és meg akartalak

-nyugtatni, hogy az egészbe nem teszek többet százezer forintnál. Ha

-sikerül, jó, s ha nem sikerül, remélem, hogy illetékes helyen ezt

-az érdemet nem fogják nekem elfelejteni.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Akkor hát helyet csinálok

-ennek az urnak. Pá, papuskám.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – E szerint te helyeslesz

-engem?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mindenesetre. Ki tudja, mire

-lesz jó? Ha az ember ezt vagy azt akarja, egy ujság mindig jó

-szolgálatot tehet.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – No látod!</p>

-<p class="summary">(Megcsókolják egymást. Elza el. Berzsenyi

-csönget s parancsot ad, hogy vezessék be a doktor urat. A doktor úr

-– köpczös, tömzsi, kissé kopasz s nagyon vörös emberke –

-megjelenik).</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem fogja rossz néven

-venni, de rendkívül fontos intézkedéseket kellett tennem. Tessék

-helyet foglalni. Már éppen írni akartam, hogy legyen szerencsém, de

-ez a gyászeset…</p>

-<p><span class="smcap">Vrillényi</span> (ijedten, nagy részvéttel).

-– Ó…!!…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Igen, atyai jóbarátom, a

-boldogult szerb király halála végtelenül lesujtott. Alig hogy

-<span class="pagenum"><a name="Page_143" id=

-"Page_143">-143-</a></span> elvesztettük ő felségét, az angol

-királynőt, ez az ujabb csapás!… Ilyen fiatalon! Milyen jókedvü volt

-még a nyáron is, Karlsbadban!…</p>

-<p><span class="smcap">Vrillényi</span> (búsan). – Fájdalom,

-mindnyájan halandók vagyunk!…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (erőt vesz megindulásán). –

-De térjünk át ügyünkre. Tehát megfontoltam, alaposan, tüzetesen

-megvizsgáltam az ügyet, és arra az eredményre jutottam, hogy a

-mennyiben egy-két kisebb jelentőségü óhajtásomra nézve a kellő

-előzékenységgel találkozom, nem lesz nehéz megegyeznünk.</p>

-<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Biztosíthatom, hogy a

-legmesszebb menő előzékenységgel igyekszem…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Tehát, hogy

-mindenekelőtt az anyagi ügyekkel végezzünk, abban állapodtunk meg,

-ugy-e, hogy mind a ketten száz-százezer forintot helyezünk az

-ügyletbe?</p>

-<p><span class="smcap">Vrillényi</span> (ijedten). – Bocsánat, ez

-félreértés! Én anyagiakkal nem működhetem közre, mert hisz vagyonom

-alig haladja meg a szóban forgó összeget s a netaláni, bár nem

-valószinü, balsiker esetén… De hiszen, kérem, talán nem becsülöm

-túl képességeim és munkám értékét, ha azt állítom, hogy a szellemi

-tőke, melyet az ügyletbe fektetek, bőven megfelel a kérdéses

-összegnek.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hm. Nem mondom, nem

-mondom… De, végre is…</p>

-<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Azonkívül nincs is

-szükség százezer forintnál magasabb összegre. A »Budapesti

-Kürt«-nek megvannak a maga előfizetői, a maga hirdetései, a maga

-jövedelmei, s ha a »Budapesti Kürt« átváltozik »Haladás«-sá és mint

-uj lap, uj lobogóval és uj vezérrel folytatja harczát a

-szabadelvüség érdekében, mindezt nem veszíti el. Szóval a

-tranzakcziónak százezer forintnál <span class="pagenum"><a name=

-"Page_144" id="Page_144">-144-</a></span> többe nem szabad

-kerülnie. Viszont, hogy teljes rekompenzácziót nyujtsak a

-befektetésért, kijelentem, hogy tekintet nélkül sok évi

-munkásságomra s időközben megszerzett tulajdonjogomra, a haszonból,

-szerkesztői fizetésemen kívül, csak méltányos perczentuáczióra

-tartok igényt, egyébre nem, azaz: a tulajdonjogot e százezer

-forintnyi befektetésért teljesen átengedem.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hm. Ez változtat a

-dolgon, mert, a mint már a multkor említettem, az eszméért úgy sem

-lelkesedem. Tudja, kérem, az ujság a számok emberének éppen nem

-szimpatikus. Mondhatnám, olyan sok dolog van az ujságban, a mi nem

-igaz, hogy az embernek elmegy a kedve bele is nézni egy ujságba. A

-napokban például egy ujságban azt olvastam, hogy az én lovam,

-<i>Agesilaus</i> köhög…</p>

-<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Bocsánatot kérek…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mindjárt. Ezért nem

-teszek önnek szemrehányást, de kívánom, hogy az én álláspontomat ön

-megismerje. Ez pedig az, hogy ha én az ön által említett alapon is

-belemegyek az ügybe, egyszersmind hangsulyozom, hogy a kizárólagos

-rendelkezést merőn kívánom értelmezni, s kikötöm, hogy ezentul

-csakis azon igaz dolgok kerüljenek bele az ujságba, a melyeket én

-helybenhagyok, így például, hogy a főrendiház korhadt intézmény,

-mely tetterős reformokra szorul, önzetlen, de egyszersmind agilis

-férfiakra, kik készek tevékenyen és hathatósan gyámolítani a magas

-klérust és a született főrendeket.</p>

-<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Ez magától

-értetődik.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Örvendek, hogy e

-tárgyban egy véleményen vagyunk. De van még egy pont, mely engem

-bizonyos aggodalmakkal tölt el. Ön oly mereven hangsulyozta a

-szabadelvűséget, a mely merevség nekem őszintén nem tetszik.

-<span class="pagenum"><a name="Page_145" id=

-"Page_145">-145-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Kérem…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hagyjon kibeszélni,

-doktor úr. Bizonyára én barátja vagyok a szabadelvüségnek, sőt nem

-idegenkedem a demokratikus elvektől sem, mert az egyenlőség barátja

-vagyok, a ki én és egy gróf közt nem látok semmi különbséget. De

-fel kell világosítani a népet, hogy nyugalmát csakis a szentesített

-intézményekhez való ragaszkodás és a vallásos érzések adhatják

-vissza, mint ön ezt, nem kétlem, czéltudatos tapintattal fogja

-kifejteni.</p>

-<p><span class="smcap">Vrillényi</span> (a szemüvegét igazgatva). –

-Természetesen, természetesen, ebben tökéletesen egyetértünk. A baj

-csak az, hogy a »Budapesti Kürt« oly hévvel, megvallom, koronkint

-némi túlzással, egyszóval oly intranzigens módon képviselte a

-szabadelvüség ügyét, hogy attól tartok, olvasói, legalább

-kezdetben, e hangot félreérthetnék. Belátom azonban, hogy

-fokozatosan lecsillapodva, meg lehet találni a kellő mérséklet

-hangját, de ehhez bizonyos átmenet szükséges…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Semmi se oly kerülendő,

-mint a túlzás, s valóban ön helyesen említi a mérsékletet, hozzá

-tehetném: a bölcs és vallásos mérsékletet. Röviden, hogy

-összegezzem politikai elveimet, megjegyzem, hogy attól, a mi a

-haladásban jó, nem kell elzárkózni, így például fel kell a népet

-világosítani az amerikai zsokék hasznáról, de semmi se oly

-kerülendő, mint a tekintélyek helytelen bírálgatása. Ön meg fogja

-érteni, mily kellemetlenül érintene, ha Rómában intenczióimat

-félreérthetnék. A meggyőződések embere vagyok, de azt akarom, hogy

-ő szentsége, ha a bibornoki kollégiumban esetleg szó kerülne

-csekélységemről, nyugodtan mondhassa el: »Berzsenyi nem ellensége a

-helyesen értelmezett szabadelvüségnek, de olyan férfiu, a kitől

-nincs okom megvonni áldásomat.« <span class="pagenum"><a name=

-"Page_146" id="Page_146">-146-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Vrillényi</span> (szemüvegét igazgatva). –

-Persze, persze. Mindezt értem és méltánylom. Annyira, hogy eleve is

-hangsúlyoznom kell, mily csekély a különbség ez elvek és az igazi

-szabadelvüség között. Az igazi szabadelvüség a vallással és a

-politikai multtal szemben is szabadelvü.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ez oly egészséges elv,

-melyről egy szép czikket lehetne írni, mindjárt az első számban s

-egyuttal a lótenyésztésről is nehány egészséges elvet lehetne

-hangoztatni, melyeket valamely egyénnek le fogok diktálni, illetve

-megjegyzéseket tenni, hogy az illető saját eszméivel kibővítve

-erről egy szép czikket irjon.</p>

-<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Kétségtelen,

-kétségtelen. Mégis bizonyos átmenet…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem bánom, egy számban

-írja meg ön a még hátralékos szabadelvü eszméket, de aztán

-világosítsa fel a népet, hogy most már át kell menni a vallásos

-mérsékletre. A főrendiházat illetőleg azonban szigorúan ragaszkodni

-kell a szabadelvü eszmékhez, természetesen úgy, hogy a

-szabadelvüség e bár korhadt, de tiszteletreméltó és fentartandó

-intézményt nem eltörölni, hanem felfrissiteni igyekezzék.</p>

-<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Úgy hiszem, tökéletesen

-megértettem a főelveket, s örömmel konstatálom, hogy a fontosabb

-kérdésekre nézve tökéletesen egyetértünk.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Csekélyebb jelentőségű

-elveimet majd alkalmilag fogom kifejteni. Fontosabb kérdésekben egy

-szerkesztőt vagy egy nyomdászt naponkint el kell küldeni hozzám; ha

-nem vagyok itthon, az én leányom, Elza kisasszony, fogja nézeteimet

-a szerkesztőség számára folyósítani, ki e tárgyban általam pontosan

-meg lesz bízva. Megjegyzem továbbá, hogy mikor kinyomtatják az

-ujságot, reggelig mindig egy darab <span class="pagenum"><a name=

-"Page_147" id="Page_147">-147-</a></span> helyet üresen kell

-hagyni, a hova belenyomtathatom, a mit akarok.</p>

-<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Ez egy kissé nehézkes

-eljárás volna, de módját fogom ejteni, hogy a késő éji órákban is

-rendelkezésére álljunk.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Megjegyzem, hogy a

-szerkesztőségből egy egyén mindig figyelemmel kísérje a jobb

-társaságban, a kastélyokban, a tennisz-pályán stb. a viszonyokat,

-mert azt akarom, hogy az én ujságomat ne kocsisok, hanem műveltebb

-felvilágosultak olvassák. Kivételt teszek, mikor az én feleségemnél

-bál van, mert ekkor az én vendégeimet kell kiírni a lapba.</p>

-<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – A társaság életét eddig

-is nagy figyelemmel kísérte a »Budapesti Kürt«, de ezentul

-fokozottabb érdeklődéssel…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Igaz, most jut eszembe.

-Bele kell írni a lapba, hogy a jobb társaságokat milyen kínosan

-érintette egy utóbbi szindarab, melyről azt állítják, hogy minden

-tisztelet nélkül emlékezett meg előkelő történelmi alakokról s a

-legjobb családokról. Mint hallom, e darabot, bizonyos »Párisi

-asszony«-t, egy Beck nevű ember írta, ki, mint értesülök, valamely

-államhivatalban van alkalmazva, honnan el kell mozdítani. És ha már

-a családomról beszélünk, megjegyzem, hogy az én családomból

-mindenkinek tiszteletpéldányt kell küldeni, hogy a lapomat

-egyszerre többen is olvashassák. Általában ki kell írni, hogy a

-színházakban ne adjanak elő olyan színdarabokat, melyeken a nézők

-elalszanak. Azt is előre megmondom, hogy az olyan szerkesztőt, a ki

-hazugságot ír, vagy az olyan nyomdászsegédet, a ki hazugságot nyom

-ki, kiméletlenül elcsapom. Most több elv nem jut eszembe. Holnap

-majd elhívatom az ügyvédet, a ki az én irodámban a szerződést meg

-fogja írni. A szerkesztőknek és nyomdászoknak nem kell <span class=

-"pagenum"><a name="Page_148" id="Page_148">-148-</a></span> nálam

-tisztelegni, csak tudassa velök, hogy a hivatalos órákban pontosan

-működjenek.</p>

-<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Kérem.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Még egyet. A kihordók, a

-kik az én lépcsőmön a tiszteletpéldányokat hurczolni fogják,

-illedelmesen legyenek öltözve, mert az én palais-mban gyanús alakok

-nem járhatnak-kelhetnek. Ha egyelőre nincsen jó ruhájuk, ujévre

-majd igérek nekik valamit, és ha ügybuzgóan teljesítik

-kötelességüket, az én leányom, a ki Miss Dewey néven futtat, a

-lóversenyekre majd tip-eket fog mondani nekik.</p>

-<hr class="chap" />

-<div class="chapter"></div>

-<p><span class="pagenum"><a name="Page_149" id=

-"Page_149">-149-</a></span></p>

-<h2>XXI.<br />

-BERZSENYI BÁRÓ ÜNNEPLÉSE.</h2>

-<p class="summary">– Délután négy óra. Szin: az V. ker. független

-polgárok egyesületének klubhelyisége. A díszterem közepén emelvény,

-s ezen lepellel letakart aranykeretes arczkép. Az emelvényt

-notabilitások veszik körül: polgármesterek, országgyülési

-képviselők, fővárosi bizottsági tagok. Odább a Berzsenyi család:

-Berzsenyi Jacques báróné, Berzsenyi Blanka bárókisasszony,

-Berzsenyi Elza bárókisasszony, továbbá a báró testvérei: Berzsenyi

-Soma, Beer James és lovag Beer Nathaniel urak. Polgárok, klubtagok,

-hölgyek, iskolás gyermekek. Pontban négy órakor három tagu

-küldöttség vezeti a terembe: <i>békásmegyeri és berzsenyi Berzsenyi

-Jacques bárót</i>, az V. ker. független polgárok egyesületének és a

-Lipótvárosi Jótékony egyesület mint Betegsegélyző és Temetkezési

-Szövetkezetnek védnök-elnökét. Éljenzés és taps. Az V. ker. polgári

-iskola fiunövendékei eléneklik a Himnuszt. Majd előlép a kör

-alelnöke s lendületes beszéddel üdvözli az ünnepeltet. Meleg hangon

-ecseteli azt a szeretetet, mely a polgárságot az ünnepelthez fűzi.

-Nagy elismeréssel szól szeretett elnökének és barátjának

-jótékonysági tevékenységéről. Végül megköszöni az uj bárónak, hogy

-kitüntetése alkalmával nem feledkezett <span class=

-"pagenum"><a name="Page_150" id="Page_150">-150-</a></span> meg az

-V. ker. független polgárokról s a vezetése alatt álló kört

-megajándékozta arczképével, melyet egy tehetséges festőművész

-festett. A szépen előadott beszéd után az arczképről lehull a

-lepel. Viharos éljenzés és taps. –</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi báró</span> (megindultan:) –

-Tisztelt Uraim! Kedves polgártársaim! Szeretett családom!</p>

-<p>Őszintén megvallom, nem vagyok barátja az ünnepeltetésnek, mert

-egyszerü ember vagyok s azt a fenhéjázást, melyet a rang és vagyoni

-előnyök nyujtanak, ismerni nem kivánom. Mindig, valahányszor

-polgártársaim az elismerés koszoruját nyujtják felém, nem keresem,

-mennyiben érdemeltem ki polgártársaim háláját és ragaszkodását,

-ellenkezőleg példa gyanánt Washington és Deák Ferencz lebegnek

-előttem, a kiket nem tántorított meg se a hatalmasok kegye, se az

-alattvalók hizelgése, s mint én, elutasítottak maguktól minden

-czéltalan kitüntetést, mondván: »Et si fractus illabatur, vagy

-illabitur, mégis talán illabatur, orbis, impavidum, mondom, feriunt

-ruinae.« (Éljenzés.)</p>

-<p>Ezen és egyéb okokból, több ízben, ha polgártársaim ünneplése

-megkiséreltetik, ez helyeslésemet soha se nyerheti meg. Nem adtam

-volna beleegyezésemet e különben lélekemelő ünnepélyhez sem, mert a

-mennyiben talán csekély érdemeim felette állanának a szokásosnak,

-előnyeimmel, mint egyszerü ember, tüntetni nem kivánok. Hogy mégis

-helybenhagytam azon szándékot, hogy mint ünnepelt jelenjek meg önök

-előtt, erre több okaim vannak, melyeket nem fogok késni azonnal

-leleplezni. (Halljuk! Halljuk!)</p>

-<p>Tisztelt Uraim és kedves családom! Azon korban élünk, midőn

-elharapózott kicsinyelni mindenkit, a ki a közpályán érdemeket

-szerzett, noha az illetők jobban <span class="pagenum"><a name=

-"Page_151" id="Page_151">-151-</a></span> cselekednének, ha azt

-néznék, mi van saját zsebökben. Én ugyan szerény véleményem szerint

-emelt fővel mondhatom, hogy már vagyoni viszonyaimra tekintve is

-felette állok úgy a gúnyos kicsinylésnek, mint érdemeim

-bonczolgatásának, mégis utóbbi időkben mindez oly kedvetlenséget

-szült bennem, hogy elhatároztam a köztevékenység teréről igénytelen

-cselekvéseimet visszavonni. De az a kitüntetés, melyben szerencsém

-volt legutóbb részesülhetni, megmásította szándékomat s felhagytam

-a foglalkozást azon eszmével, hogy a nyilvános szereplés teréről

-sajnálatomra s talán remélhetem: polgártársaim sajnálatára is

-visszalépjek. Ellenkezőleg megérlelte bennem azon meggyőződést,

-hogy kötelességem szerény érdemeimmel továbbra is helyt állani azok

-sorában, kiknek legbuzgóbb tényeit is visszájára értelmezi a

-helytelen rosszakarat s példámmal kitartásra buzdítani a hasonlóan

-érdemeseket. Ezért elhatároztam, és megnyugtathatom önöket, hogy

-továbbra se szünök meg az önök érdekében közreműködni. (Éljenzés és

-taps.)</p>

-<p>Csekély erőmet vizsgálva nem titkolhatom el önök előtt, tisztelt

-barátaim, hogy midőn harmincz évvel ezelőtt e kör tagjává

-beiratkoztam, s tagdijamat a kör pénztárába pontosan befizettem,

-nem is sejtettem, hogy mint e kör elnöke a kitüntetések egész

-hosszu sorozatában fogok részesülhetni. Én nem szégyellem, tisztelt

-uraim, hogy akkor még csak egyszerü kereskedő voltam; először, mert

-kereskedőnek lenni nem szégyen, és másodszor, mert azon tény, hogy

-egyszerű kereskedőből főurrá s mondhatnám ő felsége zászlósai közé

-emelkedtem, mindenesetre szép munka végzését tanusítja. (Zajos

-éljenzés.) Ha szégyellném, tisztelt uraim, hogy egyszerü

-kereskedőből emelkedtem e helyre, nem érdemelném meg azon sokszoros

-kitüntetéseket, melyben <span class="pagenum"><a name="Page_152"

-id="Page_152">-152-</a></span> ugy felülről, valamint alant, az

-önök bizalmából, elhalmoztatom! (Tapsok.) De akkor mint egyszerü

-kereskedő még nem sejthettem, hogy majdan időt fogok szakíthatni az

-önök érdekében csekély tehetségemhez képest közreműködni, mert a

-közügyek iránt nem érdeklődvén, a vagyonszerzés nehézségeivel

-voltam elfoglalva. Továbbá azon időben még nem birtam a magyar

-nyelvet, s mint önök bizonyára emlékezni fognak, ezt megtanulni

-sokáig nem látszott érdemesnek.</p>

-<p>Később azonban, midőn üres óráimban figyelmemet ráfordítottam a

-közügyekre, s többek ellenkező véleménye daczára elhatároztam, hogy

-a magyar nyelvet elsajátítom, rájöttem, hogy a közügyek nem

-lehetnek el az érdemesebb polgárok hozzájárulása és vállvetett

-támogatása nélkül. Ez okból mind szélesebb mederben folytam bele

-polgártársaim ügyeinek intézésébe, és valamint nem hallgathatom el

-azon elismerésemet, hogy soha se volt okom megbánni, hogy a magyar

-nyelvet elsajátítottam, viszont el kell ismernem azt is, hogy a

-közügyek terén való szerény fáradozásaimért az önök elismerése sok

-kárpótlással szolgált.</p>

-<p>Tisztelt alelnök barátom szóvá tette az én működésemet a

-jótékonyság terén. Őszintén megvallhatom, hogy szívesen tettem, a

-mi e téren csekély buzgalmamtól kitelhetett, de egyébként is jól

-esett, hogy e téren közreműködhettem, s azok közé tartozhattam, a

-kik nélkülözés helyett adakozhatnak, a mit a jövőre nézve

-fokozottabb mérvben fogok megigérni. (Éljenzés).</p>

-<p>Köszönöm tehát, uraim, hogy csekély ajándékomat önök ily

-nagyszabásu ünnepélylyel viszonozták, s lehetővé tették nekem, hogy

-e kitüntetésnek tanuja legyen egész családom, első sorban kedves és

-igen tisztelt nőm, a ki csekély érdemeimben mindenkor készségesen

-osztozott (Viharos éljenzés), továbbá szeretetreméltó <span class=

-"pagenum"><a name="Page_153" id="Page_153">-153-</a></span>

-gyermekeim, a kik tökéletesen birják a magyar nyelvet, s a kik

-különös kegyből az én czímemben és az én rangomban engem, mint

-engedelmes gyermekek követnek (Viharos éljenzés), végül testvéreim,

-kiknek egyike az általam elsajátított magyar nyelvben velem

-osztakozott, másodika azonban ma is német, harmadika pedig pláne

-franczia honos, a mi nem baj, mert minden hazában lehet a hazát

-szeretni. (Éljenzés.) Ők talán ma se értik meg, miért lettem én

-elvből magyar, de cselekedeteimet, tényeimet, működésemet

-mindenesetre korrektnek ismerik el. A mai szép napon, mely remélem,

-fiatal polgártársaimnak buzdításul is fog szolgálni, beláthatják

-ezen testvéreim, hogy én nem cselekedhettem máskép, mert ezen

-hazának nemcsak egy jelentékenynek mondható, szerény jólétet

-köszönhetek, hanem egy általánosan tisztelt, mondhatnám: ünnepelt

-nevet is, mely a polgári érdemek koronájául immár a bárói czímet és

-rangot szerezte meg! (Dörgő éljenzés.)</p>

-<p>Még egyszer köszönöm önöknek, hogy az én csekély ajándékom

-kapcsán szívesek voltak engem megünnepelni. (Perczekig nem szünő,

-tomboló éljenzés.)</p>

-<p class="summary">(Az iskolás gyermekek eléneklik a Szózatot. A

-notabilitások s a kör előkelői sietnek az ünnepelttel kezet

-szorítani. Az ajtóhoz közel állók távozni készülnek.)</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Papa! Papa! A

-táviratok!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Tisztelt Polgártársaim,

-most már nem mint ünnepelt, hanem mint elnök szólítom fel önöket,

-hogy ne méltóztassék még a termet kiüríteni. Az én leányom, a

-bárókisasszony fel fogja olvasni a táviratokat.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span> (felbontogatja a sürgönyöket).

-– »Elutazva lévén… melegen üdvözlöm… képviselő… Távol lévén…

-melegen üdvözlöm… képviselő… Beteg <span class="pagenum"><a name=

-"Page_154" id="Page_154">-154-</a></span> lévén… melegen üdvözlöm…

-képviselő… Rosszul lévén… melegen üdvözlöm… képviselő… Hideg lévén…

-meleg lévén… képviselő…« Ah, egy zászlós ur! Hallgasd csak papa!

-»Nagyon köszönöm, az egész haza nevében, hogy kegyeskedett teljesen

-magyarrá lenni s nagyszabásu tevékenységét Magyarország javára

-értékesíteni…«</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (meghatottan). – Szivesen!

-Szivesen!</p>

-<hr class="chap" />

-<div class="chapter"></div>

-<p><span class="pagenum"><a name="Page_155" id=

-"Page_155">-155-</a></span></p>

-<h2>XXII.<br />

-ABBAZIÁBAN.</h2>

-<p class="summary">– A Strandon; délelőtt tizenegy órakor.

-Berzsenyi Elza bárókisasszony, barátnője: hédervári Hirschler Zelma

-társaságában, egy padon üldögél. Gavallér is van velök: a kilencz

-esztendős hédervári Hirschler Gyuri, a kinek czvikkeres, komoly

-fejét ellentengernagyi sipka takarja. –</p>

-<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Hát biz ez nagyon

-szomorú.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szavamra, ezt a félórai

-napfényt megint negyvennapi eső fogja követni. Látod, ott bent, a

-hullámfodrok csillogását?</p>

-<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Ez rosszat jelent?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Sirokkót jelent, fiam.

-Délután már szakadni fog, s kuksolhatunk otthon, ki tudja meddig.

-Vagy látjuk egymást többet, vagy soha.</p>

-<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Micsoda időjós lettél!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mint egy vén tengeri farkas.

-Képzelheted, mily szomorú mult van a tudományom mögött.</p>

-<p><span class="smcap">Zelma</span>. – De hát mért is küldik ide az

-embereket?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – No, azt ne képzeld, hogy

-mulatni jöttünk ide. De az ember ennyivel mégis tartozik a

-családjának. <span class="pagenum"><a name="Page_156" id=

-"Page_156">-156-</a></span> Úgy látszik, a betegeknek jót tesz, ha

-jól fűtött szobából a folytonos esőt nézik. Az orvosi tudomány

-lassankint különös dolgokra jön rá.</p>

-<p><span class="smcap">Zelma</span>. – A mamád jobban van

-legalább?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Tudod, az is valami, hogy nem

-hűtheti meg magát. Eddig mindössze egyszer volt kinn: vasárnap a

-templomban.</p>

-<p><span class="smcap">Zelma</span>. – És ti?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hála a missnek, hébe-hóba

-kikukkanthatunk. Nézd meg ezt a nőt, a ki itt jön.</p>

-<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Ki volt ez?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ez az Immergrün Stefi, a kit

-Abbazia csillagának is nevezhetnék, s a két rokkant, a ki kíséri,

-két herabgekommen herczeg. Azelőtt egy igazi princze is volt, egy

-orosz miniszternek a megkergült fia, de azt már haza vezényelték s

-azóta a Stefi egy kicsit lehempergett. Hanem azért ma is ő itt az

-első személy, a mint látni, vagy legalább is hallani fogod.</p>

-<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Elég csinos. Utolsó szorte,

-mi?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – No ná! Az a tisztes öreg

-dáma, a kit magával hurczol, egyike a leghirhedtebb perszónáknak.

-Különben, ha még egy kicsit itt ácsorgunk, meg fogod látni az

-összes érdekes személyeket. Ilyenkor mindenki kibúvik az

-odvából.</p>

-<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Sok az ilyen érdekes

-fajta?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Van itt minden, mint a jó

-boltban. Nagy rumli van például a Schlumberger körül, a ki a

-Curtheater egyik csillaga. Iszonyu sleppet hordoz a rokkantakból, s

-ez a leány, mondhatom, speczialitás. Az illedelmes viseletből

-csinál magának panachet, a mi egyrészt felbőszíti a rokkantakat,

-másrészt dühössé teszi az asszonyokat, mert ez már tisztességtelen

-verseny, nem igaz?</p>

-<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Hát ez, ni? <span class=

-"pagenum"><a name="Page_157" id="Page_157">-157-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ó, ez is nevezetesség. Ez

-Betty kisasszony, a vezetéknevét már elfelejtettem, a herczeg

-kedvese.</p>

-<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Egy kicsit dajkaszerű.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hja, ez soha se megy ki a

-divatból.</p>

-<p><span class="smcap">Zelma</span>. – De mért olyan szomorú? Végre

-is nem olyan előkelő személy, hogy a szomorút lehetne adnia.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szegénynek sok baja van a

-mamáival. Minden héten haza expediál egyet, mert nem bír velök. Az

-egyik pláne ellopta az összes smukkjait.</p>

-<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Én csak azt szeretném tudni,

-hogy az ilyen öreg herczegnek minek a kedves?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span> (filozófiával). – Az már a

-szegény öreg herczeg dolga. No nézd, a Bertalan Dóri.</p>

-<p><span class="smcap">Bertalan Dóri</span> (tisztelettel üdvözli a

-hölgyeket). – Jó reggelt, baronesz. És a Zelmácska! Nem is tudtam,

-hogy maguk is itt vannak.</p>

-<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Már három napja.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – És maga? Mikor jött?</p>

-<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Ma. Nincs még egy órája. S

-mindössze öt percz óta tudom, hogy az Artemisia-villában laknak.

-Stimmt?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Auffallend. No, üljön le és

-udvaroljon egy kicsit.</p>

-<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Lehet magának

-gratulálni?</p>

-<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Mihez?</p>

-<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Azt hallottam, hogy

-visszament a parti.</p>

-<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Miféle parti?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ugyan ne játszsza az

-ártatlant. Frangepánnéról beszélünk, ha megengedi.</p>

-<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Szavamra, egy szó se igaz az

-egész mendemondából.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Tudjuk, tudjuk. De hisz maga

-nem is beszélhet. Csak hallgathatja, a mit mi beszélünk, mint a

-préfet az <i>A hol unatkoznak</i>-nál. <span class=

-"pagenum"><a name="Page_158" id="Page_158">-158-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Ha meggondolom, hogy én ez

-elől a pletyka elől menekültem Abbaziába!</p>

-<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Igaz, hogy Frangepánék már

-ki is békültek?</p>

-<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Mit tudom én? Maguk, úgy

-látszik, jobban vannak informálva.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Annyit tudunk, hogy maga már

-szárazon van.</p>

-<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Fiatal ember, ez a szerencse

-becsületére válik az ön ügyességének! – mint a papa írta a

-megszökött pénztárnokának.</p>

-<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Sajátságos, hogy a leányok

-mindig a legrosszabbat képzelik! Akarják, hogy elmondjam a

-történetet? Nincs benne semmi. Én udvaroltam neki, tisztára csak a

-porosz királyért, s ő egy szép napon azt mondta a férjének: »Fiam,

-én szeretem a Dórit, elválok tőled, hivasd el az ügyvédet.« Erre a

-Frangepán azt felelte: »Jó, hát akkor slúsz.« Az asszony elment a

-mamájához, ő pedig elment az orfeumba. De az orfeumban nagyon

-unatkozott, az asszony is mást gondolt és belátta, hogy még se

-szeret engem, aztán egy hónapig még boudiroztak s végül kibékültek,

-voilà tout. A többi mind hazugság.</p>

-<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Hm, hm.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát nekem semmi kifogásom, de

-a rossz nyelvek azt beszélik, hogy magának most, ha az Isten nem

-őrzi, meg kellett volna házasodnia, pedig a Frangepánné nem a

-legjobb parti, mert az egész vagyona csipkében fekszik.</p>

-<p><span class="smcap">Dóri</span>. – No, anekdotát azt csináltak

-eleget. Köztünk szólva, csináltak egyet, a melyik nem is rossz.</p>

-<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Nekünk elmondhatja, mi nem

-adjuk tovább.</p>

-<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Mint anekdotát elmondhatom,

-magam is mulattam rajta. De megjegyzem, hogy egy szó se igaz

-belőle. <span class="pagenum"><a name="Page_159" id=

-"Page_159">-159-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mennyi fölösleges

-bevezetés!</p>

-<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Elég az hozzá, Frangepán,

-mikor azt hitte, hogy a felesége hozzám jön feleségül, mindenféle

-rosszakat beszélt volna a feleségéről, már mint az én jövendőbeli

-feleségemről, vagy hogy is mondjam…</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mondja egyszerüen: a

-feleségünkről.</p>

-<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Szóval a Matyikáról. Hogy a

-Matyika megcsalta volna őt, hogy én alkalmatlan időben viziteltem

-volna stb…</p>

-<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Kérem, csak semmi

-részleteket! Az anekdotát ugy tessék előadni, hogy

-meghallgathassuk.</p>

-<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Hisz épp ez az, hogy nem

-történtek részletek, csak éppen Frangepán terjesztette volna a

-részleteket. Mikor aztán kibékültek, az ügyvédjének, a rokonainak

-és a barátainak leveleket írt volna, a melyekben korrekt kereskedői

-nyelven tudtul adja, hogy a részleteket, mint félreértésen

-alapulókat, visszavonja, s örömmel jelenti, hogy hiba nem

-történvén, házi tűzhelye…</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Vigabban lobog, mint valaha.

-Ő víg, mi is vigak vagyunk, de mindnyájunk közül mégis csak maga a

-legvidámabb.</p>

-<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Maga úgy látszik, komolyan

-csúfol engem. Pedig, higyje el, baronesz, ha komolyan veszszük a

-dolgot, nem mokirozhatja magát rajtam, a ki egészen ártatlan

-vagyok. Nézze én őszintén rokonszenvezem a Matyikával, de abból,

-hogy az ember bókokat mond egy szép asszonynak, még nem következik,

-hogy az ember feleségül vegyen egy harminczhárom esztendős asszonyt

-két gyermekkel és egy kevés csipkével, csak azért, mert az asszony

-szeszélyes és nem tudom miféle őszinteségi rohamokban szenved.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Magának igaza van. Az egész

-érthető, csak egy van, a kit nem értek, s ez a Frangepán.</p>

-<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Azt pedig meg lehet érteni.

-Először is igen jó, igen derék ember. <span class=

-"pagenum"><a name="Page_160" id="Page_160">-160-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szép, hogy dicséri.</p>

-<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Miért ne dicsérném? Én

-őszintén rokonszenvezem a Matyikával, s tudom, hogy a mi rosszat

-beszélnek róla, az mind hazugság. És mégis azt mondom, hogy a

-Matyika nem érdemli meg ezt a derék embert.</p>

-<p><span class="smcap">Zelma</span>. – No hát, mit mondok én?!</p>

-<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Az ám, de tizenöt esztendő

-alatt egy macskát is megszokik az ember, nemcsak a feleségét. És

-miért is küldené el az asszonyt, mikor bizony isten nem történt

-semmi?</p>

-<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Ha az asszony magáért

-eped?</p>

-<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Az igazság az, hogy a Matyika

-nem szeret se engem, se az urát, de ez még nem olyan nagy baj.

-Vegye hozzá, hogy gyermekek is vannak.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span> (álmodozva). – Aztán meg ő férj!

-És úgy látszik, hogy: a férjek az emberiségnek egy külön

-fajtája.</p>

-<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Az csak egy állapot.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem, nem, én napról-napra

-erősebben hiszem, hogy ezt a hivatást az emberiségnek egy külön

-fajtája látja el. Van, a ki férjnek születik, mint a hogy a zebra

-zebrának születik és nem lónak. És ez az, a mi a házasságban a

-legrettenetesebb: az ember nem mehet feleségül máshoz, csak egy

-férjhez.</p>

-<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Maga igazságtalan a férjek

-irányában. Van köztük, baronesz, a ki ellen már semmiféle czímen

-nem lehet kifogás. Maguk ismernek egy szép asszonyt, nem régen vált

-el s férjhez ment ahhoz, a kit szeretett…</p>

-<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Vigyázzon, – mindjárt ki

-fogjuk találni.</p>

-<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Nem lehet, mert az ismertető

-jel kevés. Mindössze ennyi: az első férj gazdag volt, a második

-szegény. Ez ráillik legalább is négy válási esetre.</p>

-<p><span class="smcap">Zelma</span>. – A következőkből majd ki fog

-derülni.</p>

-<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Azt hiszi? Soha se találná

-ki, ha nem mondanám meg, hogy kikről van szó. Denique, az

-<span class="pagenum"><a name="Page_161" id=

-"Page_161">-161-</a></span> asszony hozzá szokott a kényelemhez, s

-a második úrnak, a szívkirálynak, rosszul megy. Mit tesz Isten? Az

-asszony egyszer, titokban, elpanaszolta baját az első férjnek, s ez

-azt mondta rá: »Hát csak ez a baj?« S azóta az asszonynak ő veszi a

-kalapot, a czipőt, talán még a rizskását is, persze úgy, hogy a

-szívkirály meg ne sejtse a dolgot. S maguk azt hiszik, hogy ezt

-önzésből teszi, à cause d’amour, a hogy a <i>Moritüri</i>ben

-mondják?… Szó sincs róla!</p>

-<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Bocsánat: moritsuri. Nem

-moritüri, hanem moritsuri. Angol szó.</p>

-<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Úgy? Nem gondoltam.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Azt hiszem, Frangepán nem

-volna képes ilyen önzetlenségre. De tudok én czifrább esetet is.

-Látták maguk a multkor nagybátyámat, a németországi Beert? Ennek a

-története páratlan. Egyszer, van már tizenöt esztendeje, beállít

-hozzá becses neje, sírva fakad, s bevallja, hogy ő a háziorvost

-szereti. A németországi Beer megsimogatja hosszu szakállát s azt

-mondja: »Az nem baj, liebes Kind; a háziorvos özvegy, férjhez fogsz

-menni a háziorvoshoz.« – De baj – feleli a liebes Kind – mert a

-háziorvosnak három gyermeke van, s én nem szeretem a gyermekeket! –

-»Nem baj – szól a németországi Beer – majd meg fogod szokni őket,

-ha neked is lesznek gyermekeid.« – De baj – mondja a nő – mert a

-háziorvos szegény ember, alig van annyija, a mennyi a gyerekeknek

-kell. – »Nem baj – viszonozza a németországi Beer – én majd

-kiházasítalak.« Úgy is történt, a németországi Beer férjhez adta a

-feleségét, hozományt is adott neki, s az emberek irigyelték

-nagybátyámat, a ki nyugodtan és egyedül élt, mint egy görög bölcs.

-Egy pár éve azonban megint csak beállít hozzá az elvált felesége,

-sírva fakad, s elmondja, <span class="pagenum"><a name="Page_162"

-id="Page_162">-162-</a></span> hogy férje: a háziorvos, meghalt, s

-ő szegényen maradt, mert az ura nem tudott félre tenni, sőt a

-hozomány is elment. A németországi Beer megsimogatta hosszu

-szakállát, és így szólt: »Nem baj, vissza fogsz térni hozzám.« – De

-baj – sirdogált az özvegy, mert nekem azóta három gyermekem

-született s én nem akarok elválni a gyermekeimtől. – »Nem baj –

-felelt a németországi Beer – a te gyermekeid az én gyermekeim; haza

-fogod hozni a gyermekeinket.« – De baj – sirdogált tovább az

-asszony, – mert a férjemnek is maradt három gyermeke: azok már nem

-az enyimek, de mégse hagyhatom el őket. – »Nem baj – szólt a

-németországi Beer – ide fogod hozni azokat is. Mert három gyerek

-meg három gyerek, az hat gyerek, de három millió, meg három millió,

-az szintén hat millió.« És megsimogatta hosszu szakállát. Ennek már

-egy pár éve. Minthogy pedig azóta a vagyona felszaporodott kilencz

-millióra, a felesége nyugodtan felszedhet még három gyermeket,

-szőkéket, barnákat, vereseket; a németországi Beer rendületlenül

-azt fogja mondani: »Nem baj!« Gyönyörü fajta, mondhatom.</p>

-<p><span class="smcap">Hirschler Gyuri</span> (a ki eddig szomorúan

-nézte a tengert). – Én haza akarok menni.</p>

-<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Hallod, ne szemtelenkedjél!

-Nem tudod megvárni, míg a nagyok kibeszélgetik magukat?</p>

-<p><span class="smcap">Gyuri</span> (szilárdan). – Én haza akarok

-menni.</p>

-<p><span class="smcap">Zelma</span> (dühösen). – Ez a kölyök csak

-azért erőszakoskodik, mert észrevette, hogy nekem kellemetlen, ha

-elhí.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span> (Dórihoz halkan). – Nézze ezt a

-szegény fiút, ez is férjnek született. Nézze az arczát, a

-mozdulatait… (Elhatározással.) No hát menjünk. Beborult, mindjárt

-szél lesz, a víz már csunya, menjünk. (Megindulnak s az

-ellentengernagyi sipka nemsokára eltünik a szomorú

-szürkeségben.)</p>

-<hr class="chap" />

-<div class="chapter"></div>

-<p><span class="pagenum"><a name="Page_163" id=

-"Page_163">-163-</a></span></p>

-<h2>XXIII.<br />

-HÓBORTOS RÓZSI.</h2>

-<p class="summary">– Délelőtt tizenegy órakor; két nappal azután,

-hogy a Kisfaludy-Szinházban színre került Berzsenyi Blanka első

-drámai műve: a <i>Csikós Bandi és Hóbortos Rózsi</i> czímű eredeti

-népdráma. Színhely: a kis szalon. Blanka egyedül. Boldog és fáradt,

-mint egy fiatal anya. Hirlappéldányok hevernek körülötte. Koronkint

-előveszi hol az egyiket, hol a másikat, s százegyedikszer olvassa

-végig a reczenziót. –</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span> (olvas:) – »Ama perverz

-aljasságok után, melyek legutóbbi példánya: <i>A párizsi

-asszony</i> oly mélyen megbotránkoztatta Budapest egészséges ízlésű

-közönségét, friss fuvalat gyanánt hatott ránk a <i>Csikós Bandi és

-Hóbortos Rózsi</i> czímű eredeti népdráma, mely ma este zajos

-sikerrel került szinre. E mű szerzője: békásmegyeri Berzsenyi

-Blanka bárókisasszony, a ki feltünő szépségénél és nagy

-műveltségénél fogva az előkelő körök egyik legünnepeltebb s méltán

-körülrajongott alakja«… Ez elég jól ír rólam, de a darabbal

-ugyancsak rövidesen végez. Elmondja a mesét, megdicséri, de aztán

-mindjárt rátér az előadásra. Ez a másik már sokkal szebben

-foglalkozik a tartalommal. (Olvassa:)… <span class=

-"pagenum"><a name="Page_164" id="Page_164">-164-</a></span> »de a

-cselekvés csak ott válik igazán elementáris hatásuvá, a hol Rózsi

-nagy fájdalmában, hirtelen hóbortossá válik«… Elementáris

-hatásuvá!… Valamennyi kritikusom közül ez a legintelligensebb. A

-másik már érthetetlenül sokat emlegeti a papát; mire való ez? »Az

-ismert pénzügyi kitünőség«… »a Lipótváros ez egyik legtiszteltebb

-alakja«… de mi köze a papának az én darabomhoz? Az <i>Esti

-Hiradó</i> már sokkal tárgyilagosabban bonczolja drámámat. (Olvas.)

-»Gyönyörü az a jelenet, a hol a czigányasszony, kinek gyermekét a

-katonák elrabolták, a zárai érsekben ráismer elveszettnek hitt

-fiára, s talán még ennél is szebb az, midőn Rózsi a Bandi vállán

-látható lencsealaku anyajegyről megtudja, hogy nagybátyjába

-szeretett bele.« Mind nagyon jól írnak, mind! »A születés, a

-vagyon, a szépség és a szellem arisztokrácziája mintha találkozót

-adtak volna egymásnak ez ünnepies alkalommal…« Az igaz, hogy olyan

-közönséget nem egyhamar látni, mint a milyen az én premiéremen

-jelent meg!… És egybehangzóan konstatálják, hogy nagy diadalt

-arattam. »Valóban olyan volt ez a siker, – írja egyik kritikusom –

-mint a Montblanc: nagy, tiszta és lélekemelő. Moliére óta nem

-találkozott drámaíró, kinek munkája ily tiszta erkölcsiséget lehelt

-volna, s e lelki nemességet sugárzó darab diadala intésül

-szolgálhat drámaíróinknak: »Quidquid agis, prudenter agas, et

-respice finem.« Szóval: meg lehetnék elégedve. És mégis… Az az egy

-sehogy se tetszik nekem, hogy a második előadáson olyan kevesen

-voltak! Nem emlékszem ugyan határozottan, de úgy rémlik, mintha a

-<i>Dolovai nábob</i> második előadását jóval többen nézték volna.

-Pedig Herczegnek nem volt olyan nagy sikere, mint nekem!

-(Megjelenik Rejtvényi.) Ah, végre! Nos? <span class=

-"pagenum"><a name="Page_165" id="Page_165">-165-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Kitünő ujságot hozok.

-Darabunkat a jövő hétre is kitűzték.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Az egész jövő hétre?</p>

-<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – No, azt nem, ez még

-franczia és angol darabokkal se történik. Hanem szerdára, a jövő

-hét szerdájára.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Kitűzték? Hát hogyne tűzték

-volna ki! Ilyen siker után!</p>

-<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Tudja, a szinigazgatók

-előtt a siker mai napság semmit se jelent. Ravasz rókák azok, a

-kik, mikor a premiére közönsége a legeszeveszettebbül tombol,

-savanyú pofákat vágnak, s czinikusan simogatva a szakállukat, így

-fanyalognak: »Várjuk be csak a három órai vonatot.«</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – S mit akarnak ezzel

-mondani?</p>

-<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Semmit… Tudja, az ő

-örömük a huszonötödik előadásnál kezdődik.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De mi csak fölvisszük

-huszonöt előadásig?</p>

-<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Na, nem kell éppen a

-számhoz ragaszkodnunk. Mai világban, mikor a szinházaknak annyi

-értéktelen, de jövedelmet hajtó darabot kell pusszirozniok…</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hát a mi darabunk, az nem

-hajt jövedelmet?</p>

-<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Dehogy nem! Hiszen a

-tegnapi előadásra is ötszáz forint ára jegyet vettünk meg és

-osztottunk szét.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – E szerint tegnap nem volt

-üres a szinház?</p>

-<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Már hogy lett volna

-üres? Hát nem volt éppen tele; de vasárnap erre nem is lehetett

-számítani, mert a köznépnek nem kell az efféle delikát csemege…

-<span class="pagenum"><a name="Page_166" id=

-"Page_166">-166-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Szombaton kissé

-elszomorítóan hatott rám, hogy a nézőtér majdnem egészen üres

-maradt. Nem tudom megérteni a dolgot.</p>

-<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Pedig az természetes.

-Mindig így van ez a második előadásokon. Tudja, a közönség ilyenkor

-még fáradt; nem tudta kiheverni a premiére izgalmait.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Miért nem osztottunk ki

-több szabadjegyet?</p>

-<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Ó, eleget szétosztottam!

-De a szabadjegyekkel csinján kell bánnunk. Kell, hogy a fizetőknek

-is jusson; a fizetőket nem szabad elriasztanunk azzal, hogy: »Mára

-az összes jegyek eladattak.«</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Persze; de miért nem jöttek

-el a szabadjegyesek?</p>

-<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – A mi szabadjegyeseink

-vagy a szinház szabadjegyesei?</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Úgy az egyik, mint a másik

-tábor.</p>

-<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Más-más okból. Mi

-tulajdonképpen csak tiszteletjegyeket küldözgettünk szét; mindössze

-hetven darabot tartottunk fenn a klakőrök számára. A

-tiszteletjegyesekre pedig nem lehet ráparancsolni, hogy éppen az

-nap jöjjenek szinházba. Némelyik eljön, némelyik otthon marad.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – S a szinház

-szabadjegyesei?</p>

-<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Az undok nép. Nem is

-képzeli. Úgy válogatnak, hogy az skandalum. Ha nem külföldi a

-darab, még a szemtelenségre is képesek. »Eredeti darabba nem megyek

-ingyen!« – hetvenkednek a kitanultabbak. De nem csoda, hogy ilyen

-czinikusak; perverz darabokon nőttek fel.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De hisz ez baj.</p>

-<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Nem baj.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hogy-hogy?</p>

-<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Egy pár üres ház, az nem

-tesz semmit. <span class="pagenum"><a name="Page_167" id=

-"Page_167">-167-</a></span> Láttam én már akárhány darabot, a mely

-a tizenkettedik előadásig az ördögnek se kellett, s egyszerre, mert

-nem adtak jobb darabot, tódulni kezdett hozzá a nép. A fő az, hogy

-kibírjuk a tizenkettedik előadásig; azután már sebaj.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – S gondolja, hogy

-kibirjuk?</p>

-<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Egy kis áldozattal miért

-ne?</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Igaz, elhozta a

-jegyzéket?</p>

-<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Parancsolatja szerint.

-Ime, itt van, valamint a hozzá való iratok is. Ez az irat tünteti

-fel a szinháznak a jegyekért fizetendő összeget, ez a virágárus

-számlája, a művésznők bokrétái stb., itt vannak a klakőrök számlái

-is…</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hagyja a részleteket.

-Mennyit tesz ki az összeg?</p>

-<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – 3847 frt.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Az nem sok.</p>

-<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Ahhoz képest, hogy

-darabunknak milyen kivételes nagy sikere volt, én bizony sokallom.

-S ne feledje, hogy ha még tovább is pusszirozzuk a dolgot, ez az

-összeg még emelkedni fog. Apropos, meddig mehetünk el?</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hányadik előadásig?</p>

-<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Nem, hanem hány ezer

-forintig?</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Erre nézve még meg kell

-kérdeznem a papát. De két-három ezret garantálok. (Berzsenyi

-belép.) Éppen itt jön, tant mieux.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem láttad a

-lányomat?</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Papa, te úgy beszélsz,

-mintha én nem is volnék a világon, mintha csak egy leányod

-volna…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Csak grammatikai hibából

-mondtam, de azt tőlem nem kell úgy felvenni, mert egy öreg pápai

-nemes nem fogalmazhat úgy, mint te, a ki egy Georg Szand vagy, mint

-egy czikkben olvastam… <span class="pagenum"><a name="Page_168" id=

-"Page_168">-168-</a></span> de az nem baj. Mutasd be ezt az

-urat.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De, papa, hisz már régen

-ismered őt! Rejtvényi szerkesztő úr!</p>

-<p><span class="smcap">Rejtvényi</span> (meghajol).</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Az nem tesz semmit,

-azért valaki a legkedvesebb ember lehet a világon, ha mindjárt ír

-is. Ő Szentsége is ír; igaz, hogy latinul…</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Papa, itt van a

-költségjegyzék, a melyről már beszéltem; kérlek, utalványozd.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (fölteszi binokliját, de

-nem nézi meg az iratokat). – Mennyi?</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Háromezernyolczszáz egy

-nehány…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hány előadás?</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Mind a három.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nnn… na, nem is olyan

-sok. Háromezernyolczszáz… hm, hagyján, hagyján. Egy előadás ezer

-kétszázhatvan és még valami. Nem is olyan sok. Persze, korona.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nem, forint.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Forint? Hm. No az se

-sok. A közönség nagyon szép volt, s kedves mamádnak meg volt a maga

-élvezete. Határozottan láttam rajta, hogy élvezett; rég nem láttam

-őt így élvezni. Mondhatom, nem sok ilyen szép közönségért. Csak azt

-nem értem, hogy ha két-három előadás ennyibe kerül: hogyan győzik

-pénzzel azok a szegény ördögök, a kiknek a darabjait húszszor is

-előadják?!</p>

-<hr class="chap" />

-<div class="chapter"></div>

-<p><span class="pagenum"><a name="Page_169" id=

-"Page_169">-169-</a></span></p>

-<h2>XXIV.<br />

-BERZSENYIÉK A KÜLPOLITIKÁBAN.</h2>

-<p class="summary">– Szinhely: a báróné boudoirja. Délután három

-óra. Berzsenyi báróné egy hintaszékben szenved s a lélekzetét

-keresgéli. Berzsenyi báró nagy figyelemmel olvassa a <i>Pester

-Lloyd</i>ot. –</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Jacques!</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span> (tovább olvas). – Mi az,

-virágocskám?</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Már többször kértelek,

-hogy ne nevezz így. Először is magyarul azt nem lehet mondani. És

-másodszor mit fognak gondolni az emberek? Mondd, hogy: »barátnőm.«

-Ez fair, és elég.</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span> (felnéz az ujságból). – Csak

-ezt akartad mondani?</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Nem. Azt akartam mondani,

-hogy szép tőled, hogy az én gyengélkedésemben társaságot lájsztolsz

-nekem, és én nagyon hálás vagyok neked, Jacques, mert tudom, hogy a

-te istállódban jobban is eltölthetnéd az időt…</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span> (félszemmel tovább olvas). –

-No, és aztán?</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – De ha te egy óránál

-tovább olvasod az ujságot, akkor mi hasznom van nekem a te

-szeretetreméltóságodból? <span class="pagenum"><a name="Page_170"

-id="Page_170">-170-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">A báró</span> (leteszi az ujságot és

-összecsukja a binokliját). – Látod, fiam, milyenek vagytok, ti nők!

-Ha az ember a kis ujját nyujtja, ti mindjárt többet kivántok.

-Ápolás közben egy kicsit belenézek az ujságba, és te, kis krántig,

-mindjárt szczénát csinálsz nekem. Egyszer csak mégis el kell

-olvasnom az ujságot! Nem?</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Egy órát adsz nekem

-összevissza, és azt végig olvasod! Én nagyon köszönöm, hogy olyan

-szives vagy, Jacques, de úgy jössz nekem elő, mint a mikor

-megajándékoztál engemet a Meissonnier-képpel és aztán betetetted a

-te irószobádba.</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Az ott is a tied maradt és

-nem passzolt a te lakosztályodhoz.</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Azelőtt csevegtél velem,

-és emlékszel-e, a mikor erőszakkal vetted el tőlem az angol

-regényt, mert kérdezni akartál valamit? Milyen kedves voltál akkor,

-Jacques!</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – De, szivecském, azóta

-megtudtam, a mit akkor kérdeztem, és mért vegyek el tőled

-erőszakkal egy angol regényt, mikor nincs is nálad angol regény?!

-Megjegyzem, hogy az ujságban egy érdekes dolgot olvastam, a minek

-érdemes egy kicsit utána gondolni.</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Beszéld el nekem,

-Jacques! Ez engem arra emlékeztet, mikor Velenczében együtt

-olvastuk az ujságot. Én kihajoltam a hôtelben az ablakon és az

-Illustrazione Italianat néztem, te pedig mindenféle bolondokat

-találtál ki.</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Az nagyon szép esztendő

-volt, szivecském. Az ottomán vasutak részvényeivel is akkor

-csináltam azt a kis tranzakcziót. Erről jut eszembe, hogy a Kelet

-nekem mindig szerencsét hozott.</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Mi jár a fejedben,

-Jacques? Olyan grűblirozónak nézel ki!</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Ezeken a szerb ügyeken

-hímezek, hámozok. <span class="pagenum"><a name="Page_171" id=

-"Page_171">-171-</a></span> Nem titkolom el előtted, hogy a dolog

-egy kis szeget vert a fejembe.</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Mi közöd neked a szerb

-ügyekhez? Vannak neked valami összeköttetéseid Szerbiával?</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Éppen az a baj, hogy még

-nincsenek. De nem tudom, hogy meg fogsz-e érteni, mert gyanum

-sincsen róla, hogy au fait vagy-e a külpolitikában?</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Miért ne? Nem tartod

-lehetségesnek, hogy egy asszonyt a komoly dolgok érdekeljenek?</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Akkor tudni fogod, hogy a

-szerb királynak a trónja ujabban nagyon megrendült, az országban

-mindenfelé elégedetlenség észlelhető, s az irányadó körök máris

-komolyan értekeznek a trónutódlás megváltoztatása ügyében. De,

-mondd, nincs véletlenül itt a góthai almanach?</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Nincs, de behozathatom,

-mert a hálószobámban van, a hol esténkint olvasgatni szoktam, hogy

-az ember ne mondjon valami sottiset.</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span> (meglepetve). – Milyen

-előrelátó nő vagy te! Azt hiszed, nekem eszembe jutott volna

-ez?</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – De mit akarsz a góthai

-almanachhal?</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Semmit, ha te is

-informácziókat nyujthatsz nekem. Arról van szó, nem emlékszel-e,

-hogy a Gyorgyevics Fodri báró rokonságban van-e a

-Gernyeszeghyekkel?</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Már mért ne volna

-rokonságban? Ki mondta, hogy nincsenek rokonságban?</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span> (nagyon elkomolyodva). –

-Senki; én is úgy emlékeztem. De ha így van, akkor mindez nagyon

-sajátságosan jön össze!</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Hogyhogy? Nem értem.</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span> (fölkel). – Olyan

-sajátságosan, hogy hirtelen nem tudom, mit gondoljak. <span class=

-"pagenum"><a name="Page_172" id="Page_172">-172-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Fel akarsz izgatni, s nem

-fogod magadat végre kimagyarázni?</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span> (le s fel jár a szobában). – A

-dolog egyszerű; egyszerűbb már nem is lehetne. Az ujságban be van

-bizonyítva, hogy a szerb trón legközelebbi várományosai a

-Gyorgyevics Fodri báró és a Gyorgyevics Miska báró, a kik I. Milos

-fejedelemnek a szépunokái. Igen ám, csakhogy, a mit nem fogsz

-elhinni, a Gyorgyevics Fodri báró mésallianceszal házasodott.</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Lehetetlen!</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Érthetetlen, de úgy van. És

-most jön, a mi még bonyolultabbá teszi a kérdést. Maradna tehát a

-Gyorgyevics Miska báró, de, a mit önzetlenül sajnálok, úgy jön

-nekem elő, hogy a Miska bárónak nincsenek gyermekei. Vagy olvastál

-talán valamit az almanachban, hogy volnának gyermekei?</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span> (megütődve). – Nem, nem

-olvastam.</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Látod, mily sajátságosan

-jönnek össze a dolgok?! Már most vedd, hogy a Gyorgyevicseknek

-nincsenek más rokonaik, csak a Gernyeszeghyek, a kik

-gyermektelenek, s csak egy unokaöcscsel rendelkeznek, a ki viszont

-az én leendő vejem, a Telegdy Miklós.</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span> (elsápadva). – Ah, istenem,

-istenem, add hamar a flaconomat!</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span> (ünnepiesen). – Mivel pedig az

-én leendő vejem megfelelő anyagi eszközökkel nem rendelkezik ahhoz,

-hogy jogait érvényesíthesse, apósa ellenben czesszió és

-jogátruházás esetén a megfelelő akcziót kifejteni képes is,

-hajlandó is…</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span> (elfuladva, alig

-hallhatóan). – Ne mondd tovább!… Ne mondd tovább!… Mindjárt

-elájulok!… (A báró kinyitja a flacont, s a báróné lassan magához

-tér. Hosszú szünet.)</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span> (merengve néz maga elé s

-halkan megszólal). <span class="pagenum"><a name="Page_173" id=

-"Page_173">-173-</a></span> – Ha meggondolom, hogy a Keleten milyen

-könnyü az embereket, egész tömeg embert, egész pártokat

-megvásárolni!… S megjegyzem, hogy Szerbiában kitünő ágenseim

-vannak, a kik nekem olcsóbban dolgoznának, mint másnak!…</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span> (ugyanúgy, halkan). –

-Istenem, mily álom! (Suttogva): Első Jacques, Szerbia királya!</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span> (köhög). – Tudod… mint

-uralkodónak… akarom mondani: abban az esetben, ha sikerülne a

-dolog… más nevet kellene fölvennem… történeti, fejedelmi nevet…

-tekintettel kellene lennem a szerb nép érzékenységére… nemzeti

-nevet… például: Első Nikodém, Szerbia királya!… Nikodém, ez

-izről-izre király… és nemzeti!</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – De vajjon mit szólnának

-az udvarok!… (Aggodalmasan): Európa… a nagyhatalmak… (alig

-hallhatóan rebegve): fejedelem-társaid… elismernének-e?</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span> (bizalmas suttogással). –

-Volna egy hatalmas pártfogóm… Nem találtad ki? Ő Szentsége!… Látod,

-mily isteni szerencse, hogy hithű, vallásos emberek vagyunk!… Ez

-nem érdem, ez kötelesség… de látod, minden jó megleli jutalmát!</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span> (elpirul örömében). – Igaz!…

-Igazad van!… Hogy is nem jutott mindjárt eszembe?!… Ó, Jacques,

-micsoda istenáldás, hogy ha csakugyan kiérdemeltük ő Szentsége

-jóindulatát!… (Elkomorodva): De, Jacques… mi jut eszembe?… ah,

-istenem, a szerb trónon csak nem kellene elhagynunk a vallásunkat?…

-Mert, Jacques, ezen az áron… (elhatározással): ezen az áron,

-Jacques, nem akarok királyné lenni!</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span> (a füle tövét vakarja). –

-Tudod, a dolog egy kicsit bonyolult… mert a szerb uralkodónak végre

-<span class="pagenum"><a name="Page_174" id=

-"Page_174">-174-</a></span> is az orthodox egyházhoz kell

-tartoznia… viszont ő Szentsége semmiesetre se fog olyan egyént

-támogatni, a ki a trónért elhagyja vallását. Mégis… azt hiszem…

-majd csak megtaláljuk a megoldást… Végre is, a népnek nem az kell,

-hogy én mindenáron orthodox legyek; a népnek, ellenkezőleg, pénz

-kell.</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Nagyon jól beszélsz,

-Jacques… Semmi költséget nem kell kímélni, hogy hitünket

-megóvhassuk.</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Csakhogy egy más baj is

-van… Vajjon hogyan itéli meg a világ, ha azt a trónt, a melyen

-egykor felejthetetlen barátom egyetlen fia ült, az idők

-változtával, éppen én foglalom el, az atyai jóbarát?!… Vajjon nem

-fogják-e azt mondani, hogy valójában én vagyok az oka a Szerbiában

-nemrég történt összes gyászos eseményeknek, mert az én

-beleegyezésem, az én hajlandóságom utóbb a trónt elfoglalni… ez

-tette lehetővé, hogy a szerbek összeesküdjenek barátom fia ellen és

-ideiglenesen egy Karagyorgyevicset ültessenek a trónra, mert

-biztatást nyertek, hogy később erősebb egyén fogja elvállalni az

-uralkodás súlyos feladatát?!…</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span> (elkedvetlenedve). – Ó,

-Jacques, csak nem fogsz rémképeket csinálni magadnak?… Mit

-mondanak, mit mondanak! Ki adna arra valamit?… Hát nem mondtak

-nekem is terólad mindenféléket?… Nem, Jacques, te ezt nem mondod

-komolyan. Férfi az, a ki mindjárt az első akadálynál visszaijed

-beképzelésektől?</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Te azt nem is képzelheted,

-hogy én mi mindenre gondolok! Nekem a külpolitikában olyan szemem

-van, mintha egész életemben csak ezzel foglalkoztam volna. Különben

-légy nyugodt. Ha az uralkodói kötelesség parancsol, az ember

-elnyomja egyéni érzelmeit.</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – De hátha a

-Gyorgyevics-család nehézségeket támaszt? <span class=

-"pagenum"><a name="Page_175" id="Page_175">-175-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Hja, barátom, a

-mésalliance, az mésalliance! Én nem tehetek róla.</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – S nem fogják azt mondani,

-hogy te is mésalliance-ot követtél el? Hisz én se…</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Bah! Egyenranguak között a

-házasság nem lehet mésalliance. Te épp oly trónképes vagy, mint én

-magam.</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Ó, Jacques! Ha el akarnak

-tőled választani!… Vagy ha az én személyem lehetetlenné teszi, hogy

-a trónt elfoglald!… Nem, nem! Inkább elválok tőled, minthogy

-utadban legyek!… Miért is voltál oly vigyázatlan, hogy polgárnőt

-vettél feleségül?! A te tehetségeiddel!… Ó, Jacques, taszíts el

-engemet és foglald el a trónt!</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span> (gyöngéden). – Erről beszélni

-még korai volna. Szó sincs róla, gyermekeinkért meg kellene hozni

-még ezt az áldozatot is. (Elmélyedve.) De ez még korai, időelőtti

-dolog… Ha kell, kell. De még időelőtti. Azt kérdezem tőled, hogy ha

-a boldogult szerb király, néhai barátom fia, királynévá tehette egy

-mérnök özvegyét, kinek már nem lehettek gyermekei, miért ne

-tehetnélek királynévá tégedet?!… Utóljára te nem vagy senkinek az

-özvegye és nem állottál ki semmiféle operácziót.</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span> (szemlesütve). – Ó,

-Jacques!… Mit mondasz!… Igazán?… Gondolod, hogy még fiutódaink is

-lehetnek?… (Kendőjével eltakarja arczát.)</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span> (kiegyenesedik). – Miért ne?

-Én még… azaz hogy… végre is, nem vagyunk olyan öregek. S aztán, ha

-eljön az az idő, akkor mellőznünk kell az egészségügyi

-rendszabályokat… mert ez is az uralkodói kötelességek közé

-tartozik.</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span> (álmodozva). – Ó istenem,

-micsoda szép álom ez, a mibe elringatsz engemet!… Ha egyszer…

-<span class="pagenum"><a name="Page_176" id=

-"Page_176">-176-</a></span> istenem… százegy ágyulövés szólalna meg

-s egy kis Nikodém… (Sirva fakad.)</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span> (leküzdve ellágyulását,

-férfiasan). – Őt Miklósnak kellene kereszteltetnünk, felséges

-pártfogónk: a czár tiszteletére! (Kis szünet.)</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Jacques, csókolj meg!

-(Megölelik egymást.)</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span> (gyöngéden). – Na, na… légy

-erős! Gyermekeinkért.</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span> (suttogva). – Édes!… Édes

-Nikodém! (Ölelkezés; jön Elza.)</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Jesszasz, ná! Micsoda családi

-jelenet! (Eltakarja arczát.) Pardon, nem nézek oda.</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span> (ünnepiesen, de nem

-túlszigorúan). – Gyermekem, szüntesd a pajzánságot; nagyon, nagyon

-komoly perczek előtt vagyunk.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Jesszusom, megijesztetek!</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span> (pihegve). – A gyermek…

-bizonyosan tudni fogja…</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mit?</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Gyermekem, kedves anyád azt

-mondja, hogy te bizonyosan tudni fogsz róla… Nincs-e a Gyorgyevics

-bárói család rokonságban a Gernyeszeghy-családdal?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Már miért ne volna

-rokonságban? Ki mondta, hogy nincs rokonságban? Sőt ki mással volna

-rokonságban?</p>

-<p><span class="smcap">A báró és a báróné</span> (egymásra

-néznek).</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Akkor hát a te leendő

-férjed közeli rokona Gyorgyevics Feodor bárónak?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Vagy úgy? Dehogy! Azok a

-Gernyeszeghyek, a kik rokonságban vannak a Gyorgyevicsekkel, apáthi

-Gernyeszeghyek… (A báró és a báróné rémült pillantást váltanak)…

-azok a Gernyeszeghyek pedig, a kik a Miklós atyjafiai, babati

-Gernyeszeghyek. Gernyeszeghy és Gernyeszeghy, az nem mindegy. Il y

-a fagots et fagots. (A báró és a báróné megsemmisülnek.)</p>

-<hr class="chap" />

-<div class="chapter"></div>

-<p><span class="pagenum"><a name="Page_177" id=

-"Page_177">-177-</a></span></p>

-<h2>XXV.<br />

-GÉPKOCSIZÁS UTÁN.</h2>

-<p class="summary">– Berzsenyi hálószobája. Két vöröskeresztes

-ápolónő, a kik nesztelenül járnak-kelnek az ágy körül. Berzsenyi

-báró az ágyban fekszik és nyög. Jön: Elza bárókisasszony. –</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Rosszabbul vagy?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Miért? Mert nyögök? Csak

-nem fogok hahotázni!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – De mégis csak enyhültek a

-fájdalmaid?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Az volna a szép, hogyha

-még most se enyhültek volna! A mióta egyszerűen szenvedek, egy

-Daimlerrel eljuthattam volna Párisból Toulouseba.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mit keresnél te

-Toulouse-ban?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Csak mondom. Mikor fog

-jönni a tanár?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – A tanár többet nem fog

-eljönni. Azt mondta, semmi szükség rá.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A tanár könnyen beszél.

-Szeretném tudni, mit szólna, ha ő feküdne itten, és én írnék neki

-reczeptet.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nagyon ingerült vagy,

-látszik, hogy már lábbadozol. A tanár pláne azt mondta, hogy nincs

-semmi bajod, csak dühös vagy. <span class="pagenum"><a name=

-"Page_178" id="Page_178">-178-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A tanár persze azt

-szerette volna, hogy kitörjem neki a lábamat. Nem elég nekem az,

-hogy az én házam egy kórház lett s a gyermekem majdnem megsántult,

-az anyádat mellőzve.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szerencsére nem sántult

-meg.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – De megsántulhatott

-volna. Mit csinál a szegény gyermek?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – A páris–berlini verseny

-leírását olvassa.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Még az eltört lábával is

-olvas szegény!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mondom, hogy szó sincs

-törésről. Egyszerű zúzódásokat szenvedett.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Neked persze a nővéred

-zúzódása csak bölcsészet.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az ember azt hinné:

-felpanaszoljátok, hogy nekem nem esett bajom.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Miket beszélsz

-összevissza? Remélem, nem fogod megtiltani, hogy sajnáljam a

-gyermekemet? Ki van mellette?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Két ápolónő és a Jozefin.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hát szegény mamáddal mi

-van?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ő a legmakranczosabb

-mindnyájatok közül. Folyton sír és azt mondja, hogy az ő belsejében

-megszakadt valami.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Az könnyen lehet.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Dehogy! Semmi baja. Csak

-nagyon megijedt.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem szabad egy perczig

-se egyedül hagyni; az asztmájának nem tesz jót, ha mindenfélével

-izgatja magát.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Egy perczig sincs egyedül.

-Ott van a Matild, három ápolónő, meg egy fiatal orvos, a ki, ha

-nagyon ideges, megnyugtatja.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mit csinál vele?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Megnyugtatja. <span class=

-"pagenum"><a name="Page_179" id="Page_179">-179-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Az már más. De miért nem

-maradt mellette a tanár?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – A mama is azt akarta, de a

-tanár kijelentette, hogy erre a czélra ez a szőke fiatal ember is

-elégséges.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ha a tanár ilyen

-beképzelt, megmondhattátok volna neki, hogy kiegyenlítettem volna a

-fáradságát.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – De, papa, végre is egy

-professzor nem ápoló és egyéb dolga van a klinikán, mint

-szerencsétlenül járt »töff-töff«-istákat vigasztalni.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Az ember azt mondaná,

-hogy mokirozod magadat családodnak szerencsétlenségén.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem, csak nem találom a

-dolgot olyan tragikusnak, mint a mama, a ki esküdözik, hogy többet

-nem ül automobilra.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – No, ez képtelenség

-volna. Végre is, nem az automobil az oka, hanem a véletlen, hogy

-nem voltam veletek.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – És te, nehány órával később

-egy másik kocsival éppen úgy jártál, mint mi.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – De nem azért, mintha a

-kormányzásban lett volna a hiba, hanem mert rövidlátó vagyok, és

-este könnyü nekihajtani egy fának.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ó, te se vagy még egy

-Fournier, mert különben az eltaposásban nem értél volna el olyan

-óriási rekordot… Különben majd meglátod a kártérítési

-kereseteket.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Miféle kereseteket?

-Embert egyet se gázoltam el, állatot is csak hármat.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – No, nem akarlak előre

-megbosszantani. Úgyis elég korán tudod meg, hogy mit követelnek

-rajtad.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ez engem nem érint, mert

-tudom, hogy nincs sport, mely ne járna pénzáldozatokkal.

-<span class="pagenum"><a name="Page_180" id=

-"Page_180">-180-</a></span> Mikor meghozattam az én Daimlereimet,

-előre felvettem az én költségvetésembe egy tekintélyes összeget

-kártérítési költségekre. A míg nincs gondatlanságból elkövetett

-emberölés, a sportsman meg lehet elégedve.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Még csak az kellene.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hja, mindenkit érhet

-baleset, és az ember soha se tudhatja, hogy holnap mit fog

-eltaposni. Én ezt mint bölcsész fogom fel, és természetesnek

-találom, hogy a mi az emberiséget óránként harminczöt-negyven, vagy

-ha akarod, hatvan, sőt kilenczven kilométer sebességgel viszi

-előbre, az egyelőre áldozatokat követel. Ha a népek meg fogják

-tanulni, hogy okszerüen kitérjenek az uj találmány elől, a nagy

-horderejű eszme éreztetni fogja üdvös hatását minden irányban s a

-népet boldogítani fogja. Én csak azt nem helyeslem, hogy fák s

-különböző tárgyak állják útját a haladásnak; ennek czélszerüségét

-nem tudom belátni. Azt is czélttévesztettnek vélem, hogy míg nekem

-csak nagy nélkülözésemre szolgál ez a kénytelen szünet, melylyel a

-legközelebbi napokig tartózkodnom kell az egészséges sport

-gyakorlatától, minden valószínűség szerint lesznek, kik balesetemet

-s a letaposott állatok balesetét azzal hozzák összefüggésbe, hogy

-esetleg nem a keresztes hadjáratokban szereztem meg az automobil

-vezetéséhez kívánt ügyességet. De mondd, mit írnak balesetemről az

-ujságok?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Semmit se írnak róla.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hogyan? Semmit se írnak

-róla? Hát az én ujságom, melyet személyesen alapítottam és

-tekintélyes összegekkel szubvenczionálok?…</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Abban sincs egy szó se.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nagyszerű! Hát miért

-támogatom én ezt az ujságot? Mit hisznek ezek az emberek? Csak nem

-gondolják, hogy én azért teszek tönkre két ötezer <span class=

-"pagenum"><a name="Page_181" id="Page_181">-181-</a></span>

-forintos Daimlert, és azért ficzamitom ki a tagjaimat, hogy ők ezt

-az esetet szó nélkül elhallgassák az összes érdeklődők előtt?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Azt gondolhatták, hogy talán

-nem lesz rád nézve kellemes…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Igen, de ha egy

-kereskedőnek reklámot kell csinálni, annak ki tudják írni a nevét!

-Ha egy kereskedő agyonlövi magát és így tovább, ez már elég, hogy

-reklámot csináljanak neki; viszont az én ügyeimről nem értesítik az

-olvasót.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Minek is volt neked ez az

-ujság?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Minek volt! Minek volt!

-Te azt nem érted. Hát minek volt nekem automobilra ülni?! Látod,

-gyermekem, minden sport bosszuságokkal is jár, még a lovak is

-letörnek, bemennek, megpókosodnak. De kovácsolhatsz ebből indokot

-az automobil ellen?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az igaz, ha az automobil nem

-volna, kétségbe kellene esni, hogy mit csináljon az ember, mivel

-üsse agyon az időt… (Kezébe veszi az asztalon heverő ujságot.)</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Míg így gazdagabb vagyok

-egy rendkívül egészséges és társadalmilag is hatékony

-szórakozással, mely míg egyrészt erősíti a tüdőt…</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span> (a ki bepillantott az ujságba).

-– Tudod-e, papa, mi az ujság?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mégis csak megtaláltad a

-balesetünket, mi?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem, hanem feltalálták a

-kormányozható léghajót.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (egy kis csalódással). –

-No, az is érdekes.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Valami Dumont. És úgy

-látszik, ezt a léghajót már csakugyan lehet egy kicsit kormányozni.

-<span class="pagenum"><a name="Page_182" id=

-"Page_182">-182-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (elgondolkozva). – A

-kormányozható léghajó!… Hm, hm… Ó, emelni fogja a forgalmat, s a

-közlekedési viszonyok!… Tagadhatatlanul érdekes. Ha meggondolom,

-hogy kormányozható léghajója még senkinek sincs Budapesten!… Te,

-Elza, telegrafálhatnál ennek a Dumont-nak… Mindenesetre

-telegrafálj. Ah, ez már valami! És mily egészséges szórakozás! Az

-automobilon járás is üditő hatással van a testre, de ez túl fog

-tenni az automobilon is.</p>

-<hr class="chap" />

-<div class="chapter"></div>

-<p><span class="pagenum"><a name="Page_183" id=

-"Page_183">-183-</a></span></p>

-<h2>XXVI.<br />

-A SZALMAÖZVEGY.</h2>

-<p class="summary">– Történik: Melanie zugligeti nyaralójában. Esti

-kilencz óra. A nyaraló előtt fiáker áll meg s a kocsiból Berzsenyi

-báró száll ki. Csaknem ugyanabban a pillanatban a nyaraló hátulsó

-kis ajtajában egy sétapálcza, egy szürke kalap és egy vakítóan

-fehér mellény jelenik meg. Ezek a jelenségek a hozzájok tartozó

-mozgó valamivel együtt gyorsan eltűnnek az esti sötétségben. Egy

-perczczel később: –</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Mily kellemes

-meglepetés!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Tartok tőle, gyermekem,

-hogy nem fogsz örülni látogatásomnak. Egy boszantó história hozott

-ki s ez alighanem igen kellemetlenül fog érinteni.</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Ugyan?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Azt hiszem, készségesen

-elismered, hogy szivesen egyeztem bele, mikor arról volt szó, hogy

-a jövő hónapot Ostendeban fogod tölteni. Nos, Ostenderól az idén le

-kell mondanod.</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Ah!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A tengert nem vonom

-vissza, de más helyet fogsz választani. A terv az én házamban

-teljesen <span class="pagenum"><a name="Page_184" id=

-"Page_184">-184-</a></span> megváltozott s Franzensbad helyett a

-báróné Ostendeba ment a leányokkal.</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Ah!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Be fogod látni, hogy a

-budapesti ismerősök igen helytelenül értelmeznék, ha a tengerparton

-folyton szembe jönnél a bárónéval. Végre is az ember nem

-affisirozhatja a barátnőjét, ha a családja is jelen van…</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Ó, annyira belátom…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Aztán ez mindenesetre

-ildomtalanság volna a bárónéval szemben. Ő áldott jó lélek és

-tekintettel huzamos gyöngélkedésére, szemet huny nekem, de ez már

-nem volna tőlem fair, nem igaz?</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Természetes…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem mintha a bárónénak

-kifogása volna éppen te ellened. Ellenkezőleg, úgy hiszem, ő

-alattomban helyesli az én izlésemet és nagy megelégedésére szolgál

-a te diszkrét viseleted, mely a legcsekélyebb botrányt is

-lehetetlenné teszi.</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span> (szerényen). – Mindig

-iparkodtam…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A báróné ezt

-méltányolja, s ha bizalmasan cseveg velem, nem kerüli ki nevednek

-felemlítését. A multkor például egyszerre csak azt mondja nekem:

-»Ott láttam a Stefánia-uton a hogy is híjják Melaniet is«… és

-megdicsérte a toalettedet.</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span> (elpirulva örömében). –

-Hogyan, a báróné, a kinek olyan mesés izlése van, kegyes volt?…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Különben, mondhatnám,

-egész családomnak elnézését s hogy ne mondjam becsülését birod. A

-leányaim persze tiszteletből nem árulhatják el előttem, hogy ők is

-tudják a te létezésedet, de néha ártatlanul is módját ejtik

-dicséretöket kifejezni. Most egy pár hete például, a mikor a

-szinkörben megjelentünk s véletlenül, mert nem tehetsz róla, te is

-ott voltál egy <span class="pagenum"><a name="Page_185" id=

-"Page_185">-185-</a></span> páholyban, a kisebbik leányom folyton

-téged látcsövezett s úgy mondta a másiknak, hogy nekem hallanom

-kellessen: »Te, Blanka, annak a hölgynek olyan intelligens arcza

-van, hogy első tekintetre megnyeri az embert. Nagyon szeretném

-ismerni, mert nagyon jószivű hölgy lehet.« A mire persze nagyot

-nevettem magamban és azt gondoltam, hogy: »Ezek a betyárok azt

-hiszik, hogy én olyan szamár vagyok, hogy nem tudom, hogy ők milyen

-nagy betyárok!«</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span> (boldogan). – A baronesz

-bizonyosan észrevette a tekintetemen, hogy milyen elragadónak

-találom bájos, szellemtől sugárzó lényét, kedves frisseségét…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Pláne, ha hallaná,

-hogyan beszélsz róla, egészen beléd szeretne, a kis hiú gyermek!

-Szóval, meg fogod érteni…</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Ó, vigasztalhatatlan

-volnék, ha a bárónét véletlenül abba a kellemetlen helyzetbe

-hoznám, hogy észre kellessen vennie s azért a világért se

-beszéljünk többet Ostenderól…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Végre Scheveningen se

-kutya, és ha, nem bánom, mondjuk, máshova kivánkozol, az már aztán

-nekem mindegy.</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span> (aggódva). – Mindenesetre úgy

-válaszszuk meg a helyet, hogy a bárónét bármely kellemetlen

-véletlentől megóvhassuk.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Örülök, hogy nem

-csalódtam gyöngéd érzésedben. Bizonyos voltam különben, hogy

-tapintatodra számíthatok. Azért előre gondoskodtam, hogy egy kis

-cadeauval kárpótoljalak. (Egy selyempapirba göngyölt kis csomagot

-vesz ki a zsebéből). Nesze, és nézd meg csak jól.</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span> (kibontja a csomagot.

-Elragadtatással). – Egy gyönyörű miniature imakönyv!… Ó, milyen

-kedves ez!… Milyen jól esik!… (Megcsókolja az imakönyvet).

-<span class="pagenum"><a name="Page_186" id=

-"Page_186">-186-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nézd meg jól, mert nem

-hinnéd, milyen drága volt.</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Látom, hisz ez egy

-remekmű, egy csodálatos szép kis dolog…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – No, azért sohase hittem

-volna, hogy egy haszontalan imakönyv kétszáz forintba

-kerülhessen.</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Semmiség ilyen művészi

-dologért! És igazán nem tudom, minek örüljek jobban: annak, hogy

-olyan imakönyvem van, mint talán senkinek a világon, vagy annak, a

-mit ez az ajándék oly finoman és oly kedvesen fejez ki, hogy a

-szegény Melanieban föltételez egy kis jóérzést, egy kis

-tisztességes hajlandóságot…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Tudod-e, hogy’ jutott

-eszembe ez az ajándék? A multkor egyszer az én ekvipázsomon mentünk

-a miniszterrel, mikor láttalak bemenni a barátok templomába. Látod,

-ez nagyon jól esett nekem. Nem tudom ezt neked elmondani. De

-képzeld magadnak: ha kellemesebb egy tiszta nőt sajátul tekinteni,

-mint egy tisztátalant – nem igaz? – jobban esik sajátul tekinteni

-egy áhítatost, mint egyet, a ki csak ficzkándozik, mert mintha

-annyival többet birna az ember. Az ember nem élvez egészen

-egyszerűen, hanem élvezi a tisztaságot és a vallást. Nem tudom,

-érted-e?</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span> (szemlesütve hallgat.

-Észrevenni rajta, hogy megértette a bárót.)</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – De ne mondd azt, hogy

-smuczián vagyok és hogy takarékosságra használom ki a vallást,

-hoztam neked a születésnapodra két szép gyöngyöt is. (Kis

-ékszertokot vesz elő a zsebéből.)</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span> (gyermetegül). – De hisz nem

-is most lesz a születésem napja!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem baj, valamikor majd

-lesz. Egyszer csak születtél!… és ez nekem elég. <span class=

-"pagenum"><a name="Page_187" id="Page_187">-187-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span> (leküzdve megelégedését). –

-Mégis jobban örültem a másiknak!…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Még ma este fel fogod

-tenni a fülbevalót és imádkozni fogsz előttem.</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span> (leküzdve meglepetését). –

-Itt marad?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Igen. Nem mondtam, hogy

-már szalmaözvegy vagyok? A kérdés csak az, hogy tudsz-e valami

-vacsorát adni?</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Igen. Van két palaczk

-Pommery és Grenóm is.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mintha már vártál

-volna.</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Tudtam, hogy, végre is,

-egyszer csak el kell jönnie!…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Úgy hizelegsz, hogy

-mindig a kisebbik betyáromra emlékeztetsz… No, küldesd el a kocsit,

-de ne adjanak többet neki, mint három forintot. (Átmennek az

-ebédlőbe, a hol már meg is terítettek. Vacsorálnak s megiddogálják

-a Pommery &amp; Grenot.)</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Csodálatos, hogy a

-pezsgő egy idő óta iszonyu álmosító hatással van rám. (Megnézi az

-óráját.) Még csak tizenegy? Mindegy, mért ne aludnám el tizenegy

-órakor, ha már tizenegykor elálmosodtam? Hisz úgyis itt maradok.

-Reggel majd csevegünk, nem igaz? Szervusz. Reggel gyere be és költs

-fel. Majd csevegünk és fel fogod próbálni a fülbevalót!</p>

-<hr class="chap" />

-<div class="chapter"></div>

-<p><span class="pagenum"><a name="Page_188" id=

-"Page_188">-188-</a></span></p>

-<h2>XXVII.<br />

-BALATON-KARÁDON.</h2>

-<p class="summary">– Az uj fürdőpalota és az uj szálló közötti uj

-sétatér két uj padján két magános hölgy üldögél, a kik közül az

-egyik még meglehetősen uj. Az utóbbiban, a ki Tauchnitz egy kötetét

-kissé ábrándosan tartja a kezében, a figyelmes olvasó régi

-ismerősünkre: Berzsenyi Blanka bárókisasszonyra ismerhet rá. A

-második hölgy a jó öreg »Revue Des Deux Mondes«-dal kaczérkodik s

-félszemmel szomszédnőjét fixirozza. –</p>

-<p><span class="smcap">A kevésbbé uj hölgy</span> (tökéletesen

-megbizonyosodván a felől, a mit tudni akart). – Jézus Mária!

-Blanka, te vagy az, vagy csak a szellemed? (Feláll és szomszédnője

-felé közeledik.)</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Jesszusom! Héthársyné!

-(Felugrik.) Aranyom! Hol jársz te itt, a hol a madár se jár?

-(Csókolóznak; Tauchnitz rátelepszik a Revue des Deux Mondesra.)</p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Már nem járok, már

-megyek… Csak azt várom, a míg bepakolnak. Hát ti mikor

-jöttetek?</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Tegnap! Hisz ha egy hete

-jöttünk volna, akkor már nem volnánk itt! <span class=

-"pagenum"><a name="Page_189" id="Page_189">-189-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Mit szólsz ehhez a

-fészekhez?</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Na, so was!… És te már

-régebben vagy itt?</p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Egy hete. Egy hétig

-kiállottam, de már nem bírom tovább. Kérlek… igazán nem tudom,

-hogyan mondjam… de hisz te magad is észrevetted!</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Soha se zsenirozd magad!

-Azért, hogy nem tudom melyik ősömbe néhány csepp belékeveredett,

-végre is nem vállalhatok közösséget ezekkel az alakokkal!… Hisz ez

-már nem is Gödöllő, hanem a Szerecsen-utcza!…</p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Nem igaz?</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Képzeld ezt a felsülést! A

-tanárnak az jutott eszébe, hogy a mamának a Balaton jobb volna,

-mint a tenger, nem tudom miért! A papa megjegyezte, hogy ez baj,

-mert végre Siófokra nem mehet az ember, ugy-e?</p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Persze!</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Az ember vagy a társaságért

-megy fürdőbe, vagy azért, hogy elkerülje a társaságot, de Siófokon

-nem lehet elkerülni a társaságot, bevenni pedig még kevésbbé.</p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Ó, nagyon értem az

-aggodalmat!</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – A családi tanács erre

-szavazás alá bocsátotta a Balaton összes fürdőhelyeit.</p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Nem sok hely közül

-választhattatok, mert az ember mégis csak Európában akar

-maradni.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Le is szavaztuk

-mindegyiket. Végre a mamának eszébe jutott Karád. Először, mert

-abban a hírben állott, hogy ide nem eresztik be a lengyelországi

-elemet, és másodszor, mert a Zoltánék már itt voltak, s azt írták,

-hogy itt az ember félrevonulva <span class="pagenum"><a name=

-"Page_190" id="Page_190">-190-</a></span> igazán a maga körében

-lehet. Tudod, mi nem szeretjük a Zoltánékat, de ezt már a papa

-miatt nem nyilváníthattuk.</p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Természetesen.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Szóval ide jövünk nagy

-fittyre, s mikor itt vagyunk, látjuk, hogy ez lehet a Zoltánék

-köre, de nem a miénk!</p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Szakasztott az én

-történetem!</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De hát hogy történhetett

-ez, nem tudod? Karádnak még tavaly is szeplőtlen híre volt!</p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Kérlek, a dolog nagyon

-egyszerű. A kik ezt a helyet paradicsomnak akarták kiépíteni,

-nagyon jól terveztek, csak egyet felejtettek el: azt, hogy a vegyes

-elem a pénzével ki tudja böjtölni a jobb családokat. A

-berendezkedés luxuriózus, de sokba került… a villák ára se lehet

-alacsony… elég az hozzá, már tavaly megtörtént, hogy az egyik

-legelegánsabb villát sehogy se tudták kiadni s végre is oda kellett

-adni…</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Mondd ki: az asszirnak! Az

-persze semmit se drágállott, mert örült, hogy ilyenformán belekerül

-a legjobb társaságba.</p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – De rosszúl számított,

-mert elég a hajón akármilyen kis rés, hogy a víz betóduljon rajta.

-S így az történt, hogy az idén a többiek is elárasztották Karádot,

-nagy rémületére a hajóban lévőknek, a kik persze sietve

-menekülnek.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Mégis a dolog legujabb

-lehet, mert a Zoltán óvakodott volna blamirozni magát. És azt az

-egyet meg kell adni neki, hogy tegnap már egészen más tenorból

-beszélt.</p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Például?</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Például, a hogy

-megérkezünk, kimegyek a Zoltánnal a balkonra, s belátunk a

-szomszédba, a <span class="pagenum"><a name="Page_191" id=

-"Page_191">-191-</a></span> hol egy ingujjra vetkőzött gentleman

-valami nótát énekel az anyósokról, selypitve, de szerencsére hang

-nélkül, vagy jobban mondva: afféle »feine Waare, gute

-Waare«-kiáltásoktól rekedt hangon. »Te – kérdem a Zoltánt – ezt

-nevezed a te körödnek? Körnek nevezed ezt egyáltalán?« A Zoltán egy

-kicsit zavarba jött és így felelt: »Hja, barátom, ide is jutott

-egy-kettő, az igaz; de légy nyugodt, kinézzük őket!« És elmondta,

-hogy a nagy vendéglőt éjjel soha se zárják be egy kis botrány

-nélkül.</p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Hallottam, hogy volt

-egy pár verekedés. Sőt mutattak két ifjú gentlemant, a kiknek hol a

-feje, hol a karja van bekötve; ezekről azt beszélték nekem, hogy

-nem igen titkolják néppárti érzelmeiket.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ó, nekem már bemutatták

-őket! Ezek a Gabnaffy-fiúk, Zoltánnak a barátjai és szekundánsai.

-Mert Zoltán megtartotta a szavát s még az éjjel hozzálátott, hogy

-beváltsa az igéretét.</p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Igazán? Tegnap vacsora

-után, megint történt valami? Ejnye, be sajnálom, hogy olyan korán

-lefeküdtem!</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ó, csak azután, hogy a

-hölgyek eltávoztak! Ekkor a Zoltán felállott és így kezdett

-kiabálni: »Zsidót nekem! Zsidót akarok vacsorálni!« Persze, a

-Zoltánt ki akarták dobni; nagy dulakodás lett, a Zoltán nem hagyta

-magát, egy pár széket összetörtek egymásnak a fején; azt hiszem,

-azóta a párbaj is megtörtént. Csakugyan! Már jönnek is a leventék…

-nini, a Zoltán megsebesült!… (Három fiatal ember közeledik; egynek

-a feje, kettőnek a karja van bepólyázva.) Te, bemutathatom

-őket?</p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Hogyne! Mily kérdés!

-(Az ifjak közelebb jönnek.)</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hurráh!… Éljen!… Brávó,

-Zoltán, remélem, nem komoly a seb? (Az ifjak a hölgyekhez

-<span class="pagenum"><a name="Page_192" id=

-"Page_192">-192-</a></span> érve, mély tisztelettel köszönnek.)

-Édesem, engedd meg, hogy bemutassam az urakat: Berzsenyi Zoltán, a

-mai nap hőse, Gabnaffy Sándor, a tegnapi nap hőse, Gabnaffy Bandi,

-a tegnapelőtti nap hőse… (Üdvözlések.)</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Semmi, szóra se

-érdemes.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Horzsolás?</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Még az se. Inkább csak

-megütöttem, a mikor leugrottam a kocsiról. Ficzdag, egyszerű

-ficzdag.</p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – És az ellenfél?</p>

-<p><span class="smcap">Gabnaffy Bandi</span>. – Abból már azóta

-szalvaládét készítenek.</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span> (szerényen). – No, a maga

-lábán ment el.</p>

-<p><span class="smcap">Gabnaffy Sándor</span>. – Azért nem lesz

-többször kedve felszisszenni, valahányszor más mulatni akar!</p>

-<p class="center">(Csevegés. Lásd mint fentebb. Da capo. Pár

-percznyi barátkozás után:)</p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span> (Blankához). – Elkisérsz,

-édesem?</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hogyne. Pá, fiúk!

-(Általános búcsúzkodás.)</p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span> (miután elhagyták a

-gentlemaneket). – Kedves fiúk! De mondd csak, Blanka, ezek a

-Gabnaffyak régi nemesek?</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hogyne! Már a nagyapjuk

-kapta a nemességet.</p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – De azért ők is…?</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hát persze.</p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Hogyan? Itt még az

-antiszemiták is…?</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Bizony, édesem, itt még az

-antiszemiták is keleti eredetűek. És erről a helyről beszélték

-nekünk, hogy ide ezeket meg ezeket nem eresztik be!… De könnyű

-neked, te már méssz! <span class="pagenum"><a name="Page_193" id=

-"Page_193">-193-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Remélem, még

-találkozunk a nyáron.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – No, mi se maradunk itt

-sokáig. Tőlem ugyan nem illik, hogy ezt mondom, de előtted mért

-titkolnám el, a mit mindnyájan gondolunk?… Képmutatás volna, ha

-elhallgatnám, hogy az én szememben a pénz csak úgy hamarosan nem

-helyettesítheti a keresztvizet. Persze azok között, a kik a pénzt

-soha se tudják megbocsátani senkinek, lesznek, a kik azt fogják

-mondani, hogy ez parvenü-beszéd. De engem már nevezhetnek

-parvenünek! Ennek már egy kicsit fölötte állok, nem igaz?</p>

-<hr class="chap" />

-<div class="chapter"></div>

-<p><span class="pagenum"><a name="Page_194" id=

-"Page_194">-194-</a></span></p>

-<h2>XXVIII.<br />

-CHINCHOLLE KISASSZONY TRAGÉDIÁJA.</h2>

-<p class="summary">– Berzsenyi báró ebédlőjében, villás reggeli

-után. A báró egyedül. Karosszékében ül s ölében a berlini

-<i>Sport</i>tal, orrán szemüvegével, ébrenlétet tettet. A szőnyeg

-ajtó megnyílik, s kalapban, kabátban, keztyűben megjelenik Elza

-bárókisasszony. –</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span> (szelesen és a haragtól

-pirosan). – Csináljatok a leányotokkal valamit, mert ezt én nem

-tűröm tovább?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (felébred). – Mi az? Mi

-baj? Mi történt?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az történt, hogy a leányotok

-beleszeretett Perényibe, és titokban találkozik vele!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Kicsoda? Blanka?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – No nem is én!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem értem. Beszélj

-magyarul. (Leveszi szemüvegét, megtörüli és ujra felteszi). Mit

-mondtál?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Azt mondtam, hogy a leányotok

-bele szeretett Perényibe, és titokban találkozik vele. Szép

-história, mi?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (végképpen magához tér). –

-Mit kiabálsz? Azt hiszed, hogy siket vagyok? Vagy azt akarod, hogy

-szegény mamád is meghallja? Nem elég neked, hogy csak engem üssön

-meg a guta? <span class="pagenum"><a name="Page_195" id=

-"Page_195">-195-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – A mama nincs itthon, és őt

-hagyjuk ki ebből a csunya históriából, mert egyszerűen belehalna.

-Nem szabad megtudnia, és hogy meg ne tudja, cselekedni kell.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Remélem, ok nélkül

-csinálsz nekem jelenetet, és…</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ne remélj semmit, mert ha nem

-volnék bizonyos a dologban, nem pukkadoznám. Ez az úgynevezett

-»lasciate ogni speranza.«</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ne mondj nekem

-viczczeket a »Fliegende Blätter«-ből, hanem magyarázd ki magad.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mit mondjak még egyebet?

-Mindent elmondtam. Még csak azt tehetem hozzá, hogy sajnos, a

-dolgot már többen észrevették.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Eh, hogy észrevették, az

-még nem bizonyíték. Én már sok dolgot észrevettem életemben, a

-miből egy szó se volt igaz. Hogy az én leányom, a kit gondosan

-neveltettem, titokban találkozzék valakivel, miután én vegytanra,

-nyelvekre, mindenre, sőt mitológiára is taníttattam őt, eh, fiam,

-egy tapasztalt embernek ne beszélj ilyen Rittergeschichtéket. És

-különben mi oka volna neki egy öreg szeszgyárosba szeretni

-bele?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem a szeszgyárosról van szó,

-hanem az operett-komikusról.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – No persze, majd egy jól

-nevelt fiatal leány, angol és franczia nyelvvel, vízfestészettel s

-több más tehetséggel, bele fog menni egy ilyen mókás ügybe, nem

-tudom milyen szinészszel, egy török sorsjegy nélkül! Ki hitette el

-veled ezt az ostobaságot?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Először is a tulajdon két

-szemem. Már a tavaszszal észrevettem, hogy kutya van a kertben. A

-hányszor sétára mentünk, mindig találkoztunk a Perényivel. A

-szinész egy félívet írt le kalapjával a levegőbe <span class=

-"pagenum"><a name="Page_196" id="Page_196">-196-</a></span> s a

-leányod elpirult. Ha láttad volna, micsoda szemjátékot eszközöltek!

-A művész szinte ráomlott a tekintetével, s a leányod reagált,

-becsületemre mondom, reagált neki!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Látod, miféléket

-beszélsz össze-vissza! Ha egy bárónő jóakarattal elfogadja egy

-törekvő szinésznek a köszöntését, annak még semmi jelentősége;

-vannak nők, a kik úgy forgatják a szemöket, mint egy haldokló, s

-még ez se jelent semmit. És ha egy ifju baronesznek örömet okoz, ha

-egy kövér szinész elolvad a csodálkozástól, ebben nem találok semmi

-különöst. Az isten azért adott szemet, hogy nézzünk vele; nézni

-szabad még egy baronesznek is.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Jó, de tudok egyebet is, a mi

-már nem illő egy baroneszhez. Ez is a tavaszszal történt. Egy szép

-napon megindulunk sétálni Chincholle kisasszonynyal és öt lovaggal.

-Egyszerre a leányod azt mondja, hogy neki vásárolnia kell valamit,

-csak menjünk előre. Bemegy a boltba; mi nem megyünk előre, hanem

-várjuk. Senki se veszi észre, csak én, hogy a mellékutczára nyiló

-ajtón mindjárt kijön a boltból s egyszerüen megszalad a mezőnytől.

-Fedeznem kellett az állapotot; tovább vonszolom a népet s lassu

-iramban vezetek a nagy Kristófig. A kanyarodónál megpillantom a

-szinészt egy kirakat előtt. Persze rögtön pullolok, s tudod-e, mit

-látok? Blanka kijön a boltból, nem néz rá senkire, hanem beül egy

-kocsiba és elhajtat. A másik perczben a szinész a kocsiállomáshoz

-megy s utána hajtat Blanka kocsijának.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Eh, a szinész kövér, hát

-elfáradt. Ez természetes.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – De az nem természetes, hogy

-Blanka csak egy félóra mulva érkezett haza, s mikor

-szemrehányásokat tettem neki, a lovagokra hivatkozva, azt felelte,

-<span class="pagenum"><a name="Page_197" id=

-"Page_197">-197-</a></span> hogy foglalkozzam a huszárság ügyeivel,

-ahhoz értek, de ne avatkozzam az ő dolgaiba. A mi pedig a lovagok

-véleményét illeti, azzal nem törődik.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hm. Ezt csakugyan a

-szinházban tanulta, midőn népszinművét kétszer is oly nagy sikerrel

-adattam elő. De nem hihetem a művészről, hogy ő, komoly és szép

-igyekezetü ember létére, ilyenekbe ártsa magát. Tudhatja, hogy ha

-megkérni merészelné a leányomat, csak kompromittálni fogja

-magát.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hogy a Perényi mit gondol,

-nem tudom. Az ő helyében én mindenesetre ütném a vasat.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Te fantáziálsz és ő

-irodalmat űz. Ez mind nem készpénz.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát mondok olyat is, a mi már

-készpénz. Mióta hazajöttünk, a leányod egyedül jár a fogorvoshoz.

-És ugyanahhoz a fogorvoshoz jár a Perényi is.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (dühbe gurulva). – Egyedül

-jár a fogorvoshoz? Hát a franczia nő? A franczia nő, a kit fizetek?

-A franczia nő, a kinek kifizettem az utiköltségét, Genftől

-Budapestig második osztályon? A franczia nő, a kit leültetek az

-asztalomhoz? Hát mit csinál a franczia nő?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – A franczia nőt lerázza a

-nyakáról. Tőle magától tudom.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Akkor a franczia nőt el

-fogom csapni.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – De most nem a franczia nőről

-van szó, hanem Blankáról.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – De igenis, a franczia

-nőről van szó és a fogorvosról. A fogorvosra én nem adok semmit. A

-mamád is járt a fogorvoshoz, azért soha se jutott eszembe rosszat

-gondolni, de nem is lehet megtiltani a fogorvosoknak, hogy férfiak

-is járjanak hozzájok! Hanem a franczia nőt el fogom csapni.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ez ugyan szép megoldás!

-<span class="pagenum"><a name="Page_198" id=

-"Page_198">-198-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Bízd rám. A versenybíró

-se ítél olyan csalhatatlanul, mint én. Látod, a te dolgodat is

-ügyesen intéztem el. A többiek kétségbe voltak esve, én pedig azt

-kérdeztem, hol van az a fiatal ember? És csakugyan szerencsésen

-végződött a dolog. Ti eljegyeztétek egymást és miután beláttad,

-hogy a Miklós nem az az ember, a ki téged huzamosabban

-boldogíthatna, egész jól szétment a parti.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – A leányod tekintettel lehetne

-erre a malheurre is, ha már nincs tekintettel rátok, agg szülőire.

-Végre is az én jó hírnevemnek tartozik vele, hogy ne duplázzon rá

-az én meggondolatlanságomra. Szóval, adjátok férjhez Opheliát, de

-gyorsan, mert ha sokáig hímeztek-hámoztok, úgy elszeleskedi a

-jóhirünket, hogy soha se fogok férjhez menni.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Attól te ne félj. Te

-feltartva fogsz férjhez menni, és ha úgy gondoljátok, nem bánom, a

-Blanka férjhezmenetelét is lebonyolíthatjuk. Azt hiszem, ilyen

-körülmények között a legillőbb lesz, ha Perényi szeszgyároshoz

-adom.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ez a parti aligha fog

-tetszeni neki, de azért gyermek, hogy sírjon és

-engedelmeskedjék.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mondom, csak akkor, ha

-mindnyájan akarjátok. A franczia nőt azonban mindenesetre el fogom

-csapni. Válts neki a Cooknál egy harmadik osztályú jegyet Genfbe;

-nem akarom látni többet. Egy nő, a kiben teljesen megbíztam,

-karácsonykor fülbevalókat is vásároltam neki, és most ilyen rútul

-visszaél a bizalmammal!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – De papa, Chincholle

-kisasszony nem hibás! Egyedül Blanka a hibás…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ne folytasd, a

-gyermekemről nem hagyok rosszat mondani! Még ha hibás volna is,

-pedig lehet, hogy nem az. <span class="pagenum"><a name="Page_199"

-id="Page_199">-199-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Kérdezd meg tőle magától! Ó,

-ő nem tagadja a dolgot. Azt mondja, hogy egy monológot írt a

-névnapodra s leczkéket vett a szinésztől, hogy ezt a nem tudom mit

-művészettel adhassa elő.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – No látod!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Milyen könnyenhivők vagytok

-ti férfiak!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Csak nem teszed fel a

-testvéredről…?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Én nem teszek fel semmit… Még

-csak az kellene, hogy föltegyek valamit! De ha rosszul neveltétek a

-gyermeketeket, legalább térítsétek észre. Tőlem tetszése szerint

-bolondulhat a művészetekért, de azt megkívánhatom, hogy pletykára

-ne adjon alkalmat. Ebben a dologban a látszat fontosabb, mint a

-valóság, de ti ezt nem akarjátok megérteni.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Jól van hát, ha minden

-áron akarod, el fogom csapni a francziát.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ugyan hagyj békét a

-boldogtalannak! Tehet is az róla, hogy minduntalan elbrennelik!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Akkor hát nem tudom, mit

-akarsz!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hja, ha te is igy

-gondolkozol, akkor semmit se akarok! Mosom a kezemet.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Inkább adj tanácsot, s

-mondd el, mit szólsz a szeszgyároshoz?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – A szeszgyároshoz vagy az

-ördöghöz, az mindegy. De éppen ideje, hogy férjhez menjen. Azokat a

-leányokat, a kiknek semmi önállóságuk nincsen, vagy nagyon is sok

-az önállóságuk, férjhez kell adni.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mondd, honnan vetted te

-ezt a sok bölcseséget?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az élet, papa, az élet!… Egy

-vőlegényen kitanulja az ember az egész komédiát… Igaz, még

-valamit!… El ne szóld magad a mama előtt! Ő olyan naiv!… Túlságosan

-elszörnyüködnék a dolgon, s elég, ha nekünk fáj a fejünk; semmi

-szükség rá, hogy őt mindenbe beavassuk!…</p>

-<hr class="chap" />

-<div class="chapter"></div>

-<p><span class="pagenum"><a name="Page_200" id=

-"Page_200">-200-</a></span></p>

-<h2>XXIX.<br />

-BERZSENYI FÖLLÉP.</h2>

-<p class="summary">– A Nádor-utczai palota első emeletén, a komorna

-szobájában. A báróné a kanapén fekszik. Blanka egy szalmaszéken ül

-az ablak mellett, Elza egy alacsony, fiókos szekrény tetején. Az

-ifjú hölgyek a komorna regényeit olvassák: a »Sápadt grófnő«-t és

-»A diótörő gróf«-ot. A báróné nyög és sápítozik. Az ajtó megnyílik

-s belép Berzsenyi báró, a ki kerületéből érkezik. –</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hát ti miért vagytok

-itt?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Csitt, papa, beszélj egy

-kicsit csendesebben!… Szakcsyné éppen itt, a szomszéd szobában

-fekszik!…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Szakcsyné?</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Igen, a jegyzőné, hisz

-tudod!…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – És azért jött Pestre,

-hogy egész nap aludjék?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – De, papa, Szakcsyné

-tegnapelőtt egy egészséges fiúgyermeknek adott életet!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (kissé meglepett, de azért

-helyeslést mutató ábrázattal). – Úgy? Az más. És az uj választó

-polgár, akarom mondani: az uj világpolgár mit csinál? Nem kért még

-pénzt?</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Csudálom, Jacques, hogy

-olyan jó kedved van! Tudod, hogy így élni rettenetes?!…

-<span class="pagenum"><a name="Page_201" id=

-"Page_201">-201-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Miért nem helyeztétek

-ezt a nőt a szalonba? Ott szülhetne tőlem, a mennyit akar.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – A szalonba nem lehetett

-tenni, ott négy férfi alszik.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – De a kis szalon? Mire

-való a kis szalon?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ott meg a férj alszik. Azt

-mondja, hogy nem szereti a gyereksírást.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ennek az embernek igaza

-van, de ha holnap reggelre megütné a guta!… azaz nem, majd csak a

-választás után!…</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Milyen rekedten beszélsz!

-Csak nem hűtötted meg magad?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – No, nem éltem olyan

-kényelemben, mint tisztelt választóim az én Nádor-utczai

-palais-mban!… Különben mit szólnak, meg vannak elégedve?</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – A református papnak nem

-ízlik a cognac. Azt mondja, hogy az ő pálinkája sokkal jobb.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Baj, baj. Nem

-parancsoltak valamit?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mindent megkaptak, a mit

-kivántak. A takarékpénztári igazgató fia meg is betegedett, mert

-elment az orfeum-kávéházba, s másnap délelőtt alig tudott haza

-találni.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Gondoskodtunk mindenről. A

-mama meg is haragudott ránk, hogy mit dajkáljuk őket.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – De Szakcsynénak egy

-speczialistát kellene hozatni Bécsből.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (dühbe gurul). – Hát még

-mit nem? Pántlikás szivar, puttyogós bor és még heje-huja is? Semmi

-speczialista! Máskor ne csináljon nekem ilyen históriát az én

-házamban!</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Jacques, te úgy jössz

-nekem elő, mint egy berekedt tenorista az ötödik felvonásban!… Egy

-szót se értek, a mikor kiabálsz. <span class="pagenum"><a name=

-"Page_202" id="Page_202">-202-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Tönkre szónokoltad a

-hangodat.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem, hanem megittam

-minden disznóságot.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – És mért tetted azt, papa?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mert muszáj volt

-megmutatni, hogy hazafi vagyok. Mikor az első pohár vitriolt

-köszönettel visszautasítottam, valaki hátul versben kiáltott ki

-engem: Nem kell báró Versenyi, Mert nem mer… No, de ezt nektek nem

-mondhatom el.</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Sugd meg nekem, Jacques.

-(Megtörténik.) Hallatlan!… De azért vannak kilátásaid?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. Na, lehet élni, lehet

-meghalni.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Beutaztad az egész

-kerületet?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Az egész Texast. Azt

-hiszem, vagy kilencz helyen mondottam programmbeszédet. De nem

-emlékszem tisztán, mert a harmadik naptól fogva egy dunsztban látom

-a világot.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Csak bele ne betegedjél!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mért betegedjem bele?

-Még azt is?</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Voltak kalamitásaid?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A hogy veszszük. A

-vasuton elvesztettem a programmbeszédet, a mit a te barátod, a

-hogyhijják szerkesztő csinált. Keresem, keresem, hogy majd

-elolvasom és betanulom, egyszerre eszembe jut, hogy tévedésből más

-haszontalan iratokkal együtt kihajítottam az ablakon.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ez határozottan

-szerencse.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Kérlek, kimélj meg

-bennünket a megjegyzéseidtől.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Megint veszekedtek?

-Mindig veszekedtek?</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Ne hallgass rájok,

-Jacques. Társalogjál velem, Jacques.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (folytatva). – Szerencsére,

-a hogy jól <span class="pagenum"><a name="Page_203" id=

-"Page_203">-203-</a></span> fogtok emlékezni, két évvel ezelőtt egy

-üresedésben már megbuktam néppárti programmal. Az én néppárti

-beszédemből több frázis behizelegte magát a fülembe, és az ujság is

-nálam volt, több slágvorttal a politikai rovatban. De hogy fogok én

-mint szabadelvüpárti jelölt előhozni néppárti frázisokat és

-szabadelvü vegyeseket? Jól. Az én kerületemben ez egyre megy.

-Vegyétek hozzá, hogy a pálinka után egy szót se lehetett érteni

-tőlem, és hogy a választók részegek voltak, mert csak sört ezer

-forintért fizettem nekik.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Jézusom, papa, legalább ne

-mondd olyan hangosan! Hisz az uj törvény óta az etetés és itatás

-tilos!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Fiam, erről az uj

-törvényről eszembe jut nekem a főtisztelendő úr, a ki mikor sokat

-veszített kártyán, felállott és azt mondta, hogy: »Becsületszavamra

-fogadom, hogy soha többet kártyát nem veszek a kezembe!… kivéve, ha

-vendégek lesznek nálam, vagy én megyek vendégül valahová, vagy más

-egyéb körülmények között!« Én mint törvénytisztelő ember semmi

-esetben sem fogok etetni és itatni, de ezt nem is tehetném, a mint

-be fogod látni, ha ezt a törvényt elolvasod. Mert ez kimondja, hogy

-a szükséges ellátás a választás helyén és idején nem etetés-itatás;

-hogy ételt és italt fizetni szabad tekintettel a megvendégelt

-személyekre, a megvendégelés alkalmára és egyéb körülményekre…

-(fölteszi binokliját s egy ujságszeletkét vesz ki a mellénye

-zsebéből. Olvassa az ujságszeletkét:) »nem tekintendő végül

-etetésnek és itatásnak a választóknak a szokásos alkalmakkor a

-képviselő házánál vagy azon kívül megvendégelése.« (Az

-ujságszeletkét visszateszi a mellénye zsebébe s összehajtja

-binokliját.) Becsületszavamra mondom, hogy az én választóim

-kizárólag a fent elősorolt czimeken itták <span class=

-"pagenum"><a name="Page_204" id="Page_204">-204-</a></span> magukat

-holtrészegre, de kérdem tőletek, hogy miután lelkiismeretem ennyire

-tiszta, ki foghatja rám, hogy én etettem és itattam vagy etetni és

-itatni fogandottam?…</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Bravó, papa! Ha a

-programmbeszédet is ilyen jól kivágtad, akkor mindenesetre ott

-leszünk a finishben!…</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Ó, Jacques, te engemet

-nem nyugtattál meg, mert én vagy olvastam, vagy hallottam, de

-bizonyosan olvastam, hogy ezeknek az embereknek nem szabad pénzt

-adni, és én akkor az egész dolgot nem értem.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Pénzt? Ki beszél

-pénzről?</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Látod, Jacques, kettő

-közül egy. Ha nem adsz pénzt, ki fog téged megválasztani? És ha

-adsz… ó, Jacques, talán még be is csuknak!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Gyermekem, te ezt nem

-érted. Te így okoskodol, női fejeddel: »Vagy – vagy«, pedig ész

-szerint gondolnod kellett volna, hogy: »sem – sem«. Én a pénzemet

-már azért se fogom osztogatni, mert magam is kiméletlen híve vagyok

-a tiszta választásnak. De ha én titokban meg akarom téríteni az én

-jóbarátaimnak, a mit az én választásomra a saját zsebükből

-elköltöttek, kinek mi köze ehhez, pláne ha senki se tudja meg a

-dolgot?!…</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – És kellett neked ez az

-egész történet? Több vagy te ezzel, mint voltál, a pénzedért?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Az országháznak

-kereskedőkre van szüksége. Független előkelőkre, a kik tanácsot

-tudjanak adni, ha valami szaktörvény kell az országnak…</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span> (szomorúan). – Te akarsz

-tanácsot adni az országnak? És ezt nekem mondod, Jacques,

-nekem?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Aztán a képviselőség

-semmi, az igaz, s valóban helytelen, hogy ma már mindenki

-képviselő, a ki egy expenz-nótát ki tud állítani. De egy

-<span class="pagenum"><a name="Page_205" id=

-"Page_205">-205-</a></span> kabát is semmi, és azért kabát nélkül

-még se mehetek ki az utczára.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Csitt, papa, légy egy kicsit

-csöndesebben!… (Hallgatózik.)</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mi az?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span> (a falnál). – Már késő.

-Felköltötted a Szakcsyné gyerekét. (Gyereksírás hallatszik a

-szomszéd szobából.)</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Én költöttem fel? Anyád

-költötte fel az aggodalmaival!</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – De hát hol van a

-dajka?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az előbb a takarékpénztári

-igazgató fiát ápolta.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Szaladjatok és

-állítsátok elő akárhonnan; a gyereket a választásig egy pillanatra

-se szabad várakoztatni! A takarékpénztári igazgató fia hozasson

-magának dajkát az orfeumból, a dajka pedig szoptassa meg a

-gyermeket, azért fizetem!…</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Az istenért, ne beszélj

-pénzről, valaki meg találja hallani! Becsuknak, Jacques,

-becsuknak!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Légy nyugodt, mama, ez nem

-»etetés-itatás.« Ez csak »vendéglátás a jelölt lakásán egyéb

-körülmények között!«</p>

-<hr class="chap" />

-<div class="chapter"></div>

-<p><span class="pagenum"><a name="Page_206" id=

-"Page_206">-206-</a></span></p>

-<h2>XXX.<br />

-BERZSENYIT MEGVÁLASZTJÁK.</h2>

-<p class="summary">– A báróné szobájában, reggeli kilencz órakor.

-Berzsenyi, a ki még útiruhában van, s az egész család ijedten

-sürög-forog a báróné körül, a ki férje megérkezésének hírére

-örömében elájult. –</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (körülkarolja a bárónét s

-tehetsége szerint dajkálja). – Eliz, babuskám, térj magadhoz!… Ne

-legyél nekem beteg, angyalom!… Ne keverj egy ürömcseppet az én

-örömömbe!…</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span> (éledezve). – Jacques!… Hát

-igaz?… Csakugyan megvagy?…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – 1719 szóval 1716 ellen!

-Képzelhetitek, micsoda küzdelem volt!…</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Három szótöbbség! Milyen

-disznóban voltál, papa!…</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Ne beszélj így az

-atyádról!… Micsoda kifejezések egy ilyen eseményről!…</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ezt a három embert

-szeretném megölelni, megcsókolni…</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát a többi 1716-tal mit

-fogsz csinálni?… Azok is rászolgáltak kegyeidre!… <span class=

-"pagenum"><a name="Page_207" id="Page_207">-207-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Reggeltül estig

-veszekesznek, reggeltül estig!… Az ember még rosszul se lehet

-tőlük!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Gyermekeim, hagyjátok

-anyátokat!… Én is alig állok az én lábamon az izgalomtól!…</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Keveset aludtál, szegény

-papa?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mit képzelsz? A

-választás hajnali háromkor ért véget és éjfél tájban már úgy volt,

-hogy le fognak lovagolni… Már most add hozzá, hogy az ember reggel

-háromnegyed ötkor vonatra ül s lötyög a vasúton egészen

-Budapestig!… Egy betüt se aludtam, egy betüt se!…</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Jacques, az istenért, ne

-szenvedj, ne legyél beteg!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Most már jól van, de fél

-egykor, mikor a másik jelölt ötvennyolcz fórba jött, a vesém

-egészen beteg lett.</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Istenem, Jacques, ha

-megbuktál volna!…</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – No ugyan nagy baj lett

-volna!… Szeretném tudni, mivel több így a papa, hogy megvan, mint

-hogyha nem lett volna meg?!…</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ha te jobban tudod a

-választást, mint a papa, hát beszéld el te!</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Ezek a nők engem meg

-fognak ölni!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (a leányokhoz). – Fogtok

-rám hallgatni, igen vagy nem? (A bárónéhoz fordul.) Szóval, mikor

-már hatvankilencz mínuszra visszaestem, ti rátok gondoltam, kedves

-családomra, és eszembe jutott, hogy mit tipelt (Elzára mutat) ez a

-gyerek, ni… Ez megjósolta, hogy a Ne neked be fog jönni, és a Ne

-neked bejött, és mikor elmentem, megjósolta, hogy: »Ne félj, papa,

-be fogsz jönni!«… és csakugyan, én is bejöttem!</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Az utolsó órákban behoztad

-a hatvankilencz mínuszt? <span class="pagenum"><a name="Page_208"

-id="Page_208">-208-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Be és aztán

-derékfutásban mentünk a czélig, a hol egy nyakhoszszal lehúztam a

-másikat.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Bravó!</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Szegény Jacquesom, milyen

-sokáig kellett izgatnod magadat!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – A fő az, hogy finish-t tudjon

-lovagolni az ember.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Persze, a másik párt is

-megfeszítette erejét?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hallatlan

-erőszakoskodások történtek. Mondhatom, szégyen gyalázat, hogy a

-tiszta választások idején ilyesmi megtörténhetik. Étlen-szomjan

-háromszáz választó várakozott reggeli nyolcz óra óta a sötétben, és

-nem eresztették őket az urnákhoz! A választási elnök terrorizmusa

-nem ismert határt. Szerencsére párthiveim végig kitartottak

-mellettem. A derék emberek tűzbe-vízbe mentek volna… mit mondok?…

-meghaltak volna értem!… annyival inkább, mert szerencsére az

-éjszaka nem volt hideg és néhány hordót csapra üttettem a derék

-embereknek! Már táviratozni is akartam a miniszternek, de aztán

-láttam, hogy mindig előbbre jövök, s ekkor elhatároztam, hogy futni

-hagyom a választási elnököt.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Igazán felháborító, hogy

-mit csinálnak a szegény parasztokkal!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Na, tudod, a nép fiairól

-ne beszélj nekem, mert ezúttal keserves tapasztalatokat szereztem

-kapzsiságukról. Tíz napja, hogy legnagyobb jóltevője vagyok a

-kerületnek, sőt ingyen példányokat is küldettem nekik az én

-ujságomból a főemberek részére. És mi történik? A mint az egyes

-községekben előadom beszédemet a föld népének és takarékosságra,

-kitartásra és más hasznos dolgokra tanítom, oktatom, nevelem őket,

-és önzetlenül jó tanácsokat adok nekik, <span class=

-"pagenum"><a name="Page_209" id="Page_209">-209-</a></span> minden

-községben mindenfelül pénzért jönnek hozzám. Megmondom nekik, hogy:

-atyámfiai, tisztelt nép, ezt a tiszta választás miatt nem tehetem,

-de egyszersmind megsugom a főkorteseknek, hogy az ellenjelölt

-vesztegetéseit ne engedjék a parasztoktól elfogadni, mert a

-költségek egy ismeretlen által jobban fedezve lesznek, mint ezt az

-ellenjelölt tehetné. Erre mit kell látnom? Azt, hogy az én

-választóim leszállanak az én kocsijaimról és az én vendégségemtől

-részegen oda járulnak az urnákhoz és az én fuvarpénzemen

-leszavaznak az ellenjelöltre, mi több, a hogy a szavazásban

-visszaesem, a főkortesek egyre több pénzért jönnek hozzám.

-(Blankához:) A te néped, a kiről te színműveket irsz és nyolczezer

-forintért elő adatsz, képes lett volna rá, hogy engem megbuktasson,

-ha véletlenül nem vagyok jelen!…</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nagyszerű! Hát baj lett volna

-az? Neked a képviselőség nem dísz, nem haszon, semmi. Megbuknak

-néha a legjelesebb emberek is; emlékszem jól, hogy Tisza Kálmán

-akárhányszor megbukott. És most is!… Látod, megbukott a

-miniszterelnök veje is; megbukni nem szégyen. Az ujságok tele

-vannak vele, hogy a képviselőház szellemi színvonala az uj

-választással nagyon alászállott…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Gyermekem, jegyezd meg

-magadnak, a mit egy Falstaff nevű jeles író mondott, hogy jobb

-alacsony színvonalú eleven egérnek lenni, mint magas színvonalú

-holt oroszlánnak. Ha az ember képviselő, igazad van, az semmi; de

-ha az ember még csak nem is képviselő, az a semminél is kevesebb.

-Engem az, hogy a népakarat képviselővé választott, bizonyára nem

-diszít fel, mint például ha ő Felsége kegye az örökös főrendiházi

-tagsággal fog kitüntetni, de megbukni a képviselőválasztáson, ez

-csak egy ujságpennászt nem fog zsenirozni. <span class=

-"pagenum"><a name="Page_210" id="Page_210">-210-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Föl se kellett volna lépned,

-valaki vagy te így is. Vagy tán nem?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – És látod, gyermekem,

-magad mondod, hogy annak idején Tisza Kálmán is többször föllépett,

-pedig neki több élettapasztalata volt, mint neked.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Aztán mire volt jó, hogy

-Tisza Kálmán, mikor már nem volt miniszterelnök, a helyett, hogy

-visszavonult volna a politikától, megint csak föllépett

-képviselőjelöltnek, és alkalmat adott arra, hogy megbuktassák?!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Gyermekem, ne hasonlíts

-engem össze olyan nagy államférfiakkal, a milyen Tisza Kálmán volt,

-mert itt a politikai helyzet nem ugyanaz. Mikor Tisza Kálmán

-egyszer-másszor megbukott, az emberek azt mondották: »Lám, lám, a

-tiszta választás tulságosan jó, mert a jeles emberek sorra

-kibuknak.« De ha én véletlenül megbukom, az emberek azt mondták

-volna: »A pénzeszsák megbukott, mert tiszta választás van.« És

-teljesen téves az is, ha te engem a miniszterelnök vejével hozol

-össze. Mondok neked erre egy történetet. Volt egyszer egy

-közönséges öreg pénzzsidó, a kinek azonban megvolt a maga házi

-esze. Ez az öreg egyén pénze daczára igen mérsékelten élt, s

-egyszer valaki azt mondja neki: »Hogy van az, Kohn úr, hogy a maga

-fia, a kinek nincsen semmije, Havanna-szivarokat szí, maga pedig, a

-kinek vagyona van, egy rossz virzsinián rágódik?!« – »Éppen azért –

-felelte a Kohn. – Neki könnyű! Ő szíhat Havannát, mert neki van

-apja, a ki vagyonos, de én csak virzsiniát szíhatok, mert nekem

-nincsen apám, a ki vagyonos. Ha nekem vagyonos apám volna, én is

-Havannát színék.« Ha a miniszterelnök veje megbukott, neki könnyű,

-azért az ő apósa mégis miniszterelnök marad, de ha én megbuktam

-volna, nekem nincs miniszterelnök apósom, a ki engem kinevezzen

-örökös főrendiházi taggá, a mi talán nektek se lesz ellenetekre.

-<span class="pagenum"><a name="Page_211" id=

-"Page_211">-211-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Engem csak egy aggaszt,

-Jacques. Mit fog mondani Ő Szentsége ahhoz, hogy te szabadelvű

-programmal választattad magad képviselővé?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Babuskám, te azt nem

-érted. A szabadelvűség nem azt jelenti, hogy a zsidók holnap rögtön

-házasodjanak össze velünk keresztényekkel. A szabadelvűség csak azt

-jelenti, hogy a zsidóknak is szabad élniök, a mit talán meg fogsz

-engedni, annyival inkább, mert maga Ő Szentsége is szabadelvű e

-tekintetben. Légy nyugodt, azért én néppárti maradok, bár a taktika

-úgy kívánta, hogy szabadelvű kerületben lépjek fel. Én síromig a

-nép barátja leszek, ha a nép nem is érdemli meg, hogy pártoljam

-őt.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Sokba került a heccz, mi?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (őszintén). – És ezt tiszta

-választásnak nevezik! Ugyan mennyibe került volna a

-tisztátalan?!…</p>

-<hr class="chap" />

-<div class="chapter"></div>

-<p><span class="pagenum"><a name="Page_212" id=

-"Page_212">-212-</a></span></p>

-<h2>XXXI.<br />

-INFLUENZÁBAN.</h2>

-<p class="summary">– Berzsenyi hálószobája. A báró az ágyban

-fekszik, s az ágyat borító olvasó-asztalon kaszinót játszik

-Elzával, a ki az ágy mellett ül. A báróné egy ottománon a <i>Pester

-Lloyd</i>ot olvassa. Blanka, az ablak mellett, egy hintaszékben

-mélázik s pro forma valami regényt tart a térdén. Alkonyodik. –</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Elza, te megcsalsz

-engem!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Én?!… Kinek nézel te engem,

-papuskám?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nekem beszélhetsz! Az

-előbb tizenegygyel vittél tizenhármat, most meg tizenkettővel

-vittél tizenegyet. Megfigyeltem.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Engedj meg, papuspám, de az

-nem lovagias dolog: megfigyelni a tulajdon leányodat! Nem vagy te

-detektiv!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Csak véletlenül vettem

-észre. De nem bánom: oszd ujra.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ja, ha már csalni se lehet,

-akkor nem játszom tovább.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Félreértettél. Én csak

-kérdeztem, hogy mért csalsz meg engem?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát kit csaljak meg, ha nem

-téged? Remélem, <span class="pagenum"><a name="Page_213" id=

-"Page_213">-213-</a></span> nem kívánod, hogy egy idegen fiatal

-embert csaljak meg?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mondom, hogy nem erről

-van szó. Úgy értettem, hogy mi czélból? Olyan nagy szükséged van

-erre az öt forintra?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ojjé, de még mennyire!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Aztán minek neked a

-pénz?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – A titkaimat hiába fürkészed,

-nem fogom magam elárulni. Tudod, van nekem valakim, de nem mondom

-meg, hogy: ki, elég az hozzá, így karácsony előtt nem illik

-ilyenekről kérdezősködni.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (elérzékenyedve). – Jól

-van, jól van… nem akarok tudni semmiről… (Elza fölkel.) Hát igazán

-abba hagyod?…</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Persze. Nem passzió játszani

-olyankor, ha az embert minduntalan leleplezik.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (nevet). – Utóljára még

-nekem kell bocsánatot kérnem, a miért ő megcsal engem!…</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hogy legyen az embernek öröme

-a csalásban, ha a csalás nem sikerül? Teszem fel azt, ha egy

-asszony megcsalja a férjét, s a férj mindenre rájön, és így szól:

-»Asszonyom, így meg úgy«, világos, ugy-e, hogy az embernek elmegy a

-kedve a regény folytatásától? Érdemes randevúkra járni, ha a sarki

-hordár is tudja, hová megyünk?…</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Na ezt a hölgyet aztán

-kikészítettétek!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (Blankához). – Mit tudja ő,

-hogy mit beszél?! és úgy látszik, te se tudod! (Elzához). Itt

-hagysz?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Majd visszajövök.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Jól van, jól van… nem

-akarok tudni semmiről… Hanem gyere vissza nemsokára. (Elza kimegy.)

-Ha ez a gyerek nem kártyázna velem, meg kellene halnom a

-betegségtől, mint a sarki hordárnak. <span class="pagenum"><a name=

-"Page_214" id="Page_214">-214-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – A szerencse az, hogy én

-még betegebb vagyok, mint te, de én már fel se veszem ezt a kis

-influenzát.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mondhatom, egy cseppet

-se mulatságos, ha az egész ház beteg. Ha ez a kis leány nem

-volna…</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Még ebben is szerencsésebb,

-mint más! Nekem majd szétreped a fejem, ő meg vigan sétál le s fel,

-mint egy őrangyal. De azért a panaszokat nekem kell

-meghallgatnom.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Én nem panaszkodom, én

-csak konstatálok. Remélem, meg fogod engedni, hogy ne tánczoljak,

-mikor az egész házam egy kórház.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Mit gondolsz? Nekem talán

-kedvem van tánczolni?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Már az igaz, hogy

-ugyancsak egyszerre ért utól bennünket a betegség! S ha

-meggondolom, hány szegény család van, a melyik egy csekélységért

-átvállalná tőlünk ezt a komisz influenzát! Ők is jól járnának; mi

-is megszabadulnánk az alkalmatlanságtól. De ha a világ már így van

-berendezve!</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Hagyd el, Jacques, minden

-rosszban van valami jó. Ha nem volnánk betegek, nem volnánk így,

-családi körben. Nem panaszképpen mondom, Jacques, de egy idő óta

-jóformán csak akkor látlak, a mikor beteg vagy.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Gondolod?</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Már szinte örülök, mikor

-hallom, hogy rosszul érzed magad. No hála istennek, egy kis ideig

-megint lesz férjem, mert a beteg férj is többet ér, mint a

-semminő.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Látod, én ezt nem vettem

-észre. De lehet, hogy igazad van; az ügyeim nagyon lefoglalnak.

-Egyet azonban el fogsz ismerni. Azelőtt e tekintetben <span class=

-"pagenum"><a name="Page_215" id="Page_215">-215-</a></span> nem

-voltál ilyen érzékeny. Fiatalabb korunkban jöhettem, mehettem, és

-megint mehettem, jöhettem, nem igen vetted észre.</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Az igaz, Jacques, nekem

-is sokszor jut eszembe, hogy: furcsa, mintha most még jobban

-szeretnélek, mint régen. Pedig ma már… vagy talán éppen azért?…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hm, hm. (A szemével int,

-hogy Blanka is jelen van.) A fődolog az, hogy szeretsz, s ez nekem

-elég.</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span> (szemrehányóan). – Te oly

-kevéssel beéred, Jacques?</p>

-<p>(Elza jön.)</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát most már mit csináljunk?

-Az ékszerésztől eljött egy fiatal ember, hogy megvizsgálja az

-ékszereket. Úgy vettem észre, hogy a szobaleányt már meg is

-vizsgálta.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Miféle ékszerek?</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Én hivattam, Jacques,

-mert olvastam az ujságban, hogy sok hamisításnak jöttek a nyomára s

-meglehet, hogy a legjobb családokban is hamis ékszerek jönnek elő.

-Egy szép nap arra ébredhet az ember, hogy a boutonjai nem érnek

-semmit; e felől jobb, ha előbb jön tisztába az ember.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Szerencsére a vagyonunk

-nemcsak ékszerekbe van letéve. De ha ez neked örömet okoz…</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Csakhogy akkor még nem

-tudtam, hogy mire az ékszerész eljön, mindnyájan betegek leszünk.

-Már pedig a vizsgálatnál ott kell lennie valakinek, mert egy

-ismeretlen fiatal emberre csak nem bízzuk rá a drágaságainkat. Ki

-tudja, hátha éppen ő az ékszer-hamisító?!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Meg kell mondani neki,

-hogy jöjjön máskor. Sajnáljuk, hogy hiába fárasztottuk…

-<span class="pagenum"><a name="Page_216" id=

-"Page_216">-216-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Soha se sajnáld, papa. Úgy

-látszik, nem vesztegette el az idejét, s meglehet, azóta már a

-szakácsnét is megvizsgálta.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hogy egy felnőtt leány

-ilyen stílusban beszéljen!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ez a nő maga a hálátlanság.

-Neki ajándékoztam összes Kecskeméthy-emléktárgyaimat: a sikkasztók

-királyának a névjegyét, a körömtisztítóját, egy czédulát, melyre

-sajátkezűleg írta a Zelmának, hogy: »I love you«, a múzeum

-kincseket adott volna ezekért az ereklyékért, s ez a nő mégis

-naphosszat zsörtölődik velem! (A bárónéhoz.) Mit mondjak az

-ékszerésznek?</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Mondd neki, hogy jöjjön

-máskor.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mondd inkább, hogy

-fölösleges még egyszer fáradnia. Ha a hamis ékszerek az én

-családomban is előjönnének, akkor nincsenek többé igaziak!</p>

-<hr class="chap" />

-<div class="chapter"></div>

-<p><span class="pagenum"><a name="Page_217" id=

-"Page_217">-217-</a></span></p>

-<h2>XXXII.<br />

-BERZSENYIÉK A NÉMET SZÓ ELLEN.</h2>

-<p class="summary">– Elza szobája. Elza egyedül; Crébillon

-<i>Sopha</i>ját olvassa. Lépteket hall s hirtelen eldugja a

-könyvet. Megjelenik Berzsenyi Zoltán. –</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Vagy úgy? Te vagy?</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Szervusz.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem szégyelsz a szemem elé

-kerülni?</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Miért? Mi bajod?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Így? Elnadrágolva?</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Ugyan hagyj békét. Lettél

-volna csak ott!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Elnadrágoltak!…

-Elnadrágoltak!… Fuj!…</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Nem lehet veled okosan

-beszélni?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Elnadrágoltak,

-elnáspángoltak, megraktak, kiporoltak, és te a válladat vonod?</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – De hát mit csináljak?

-Tulerővel állottunk szemben és vereséget szenvedtünk.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mit szenvedtetek?

-Szenvedtetek ti ördögöt! Elnadrágolást szenvedtetek, punktum.</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Hja, barátom, sok lúd

-disznót győz.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – És még bölcseleg! Azok a

-dijbirkozók, csepűrágók, vagy mit tudom én mik, a kik

-elagyabugyálták őket, még élnek, szuszognak, horkolnak,

-<span class="pagenum"><a name="Page_218" id=

-"Page_218">-218-</a></span> semmi bántódásuk, vígan falatoznak,

-nevetve beszélgetnek az esetről, kiállnak az utczára és bottal

-várják őket… ő pedig ezalatt a vállát vonja és bölcseleg! Eh,

-szégyellem, hogy egy nevet viselsz velem!</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – No, hallod, ha Berzsenyi

-Dániel szégyellené, azt még érteném…</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – És te férfiúnak tartod

-magad?</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Elza, ne boszants, mert

-istenucscse… a következő pillanatban… (megindultan:) halott

-vagyok!…</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span> (szigorú tekintettel). –

-Fuj!…</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Eh, mit is disputálok

-veled! Az öreg nincs itthon?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nincs és nem ajánlom, hogy

-megvárd.</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Miért? Boszantotta az

-eset?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nagyon haragudott.</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Nem hittem volna, hogy

-ennyire kurucz. De mindegy, majd megmagyarázom neki.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát hogy történt? Beszéld

-el.</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Mint a thermopylaei

-szorosnál… Vagy nem, nem a thermopylaei szorosnál… inkább talán a

-Sipka-szorosban… nem tudom bizonyosan.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hagyj békét a történelemnek,

-nem vétett az neked semmit. Csak a dologra.</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Elég az hozzá, hogy a

-kávéház kettős ajtaján át egyszerre csak ketten-hárman mehettünk

-be, s a hátul jövők a bejárat függönyétől nem láthatták, hogy mi

-történik odabenn.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – És így valamennyien

-beleestetek a csapdába.</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – A többit képzelheted.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Képzelem. No és ez az

-egész?</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Ez az egész. A dijbirkozók,

-a csapos legények, a pinczérek, mind nekünk estek; azt hiszem, a

-<span class="pagenum"><a name="Page_219" id=

-"Page_219">-219-</a></span> rendőrök is segítettek nekik. Mire

-kettenkint bebujtunk, az előttünk érkezett már le volt teperve.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát most már mit fogtok

-csinálni?</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Mit csinálnánk? Semmit se

-csinálhatunk.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Még csak egy párbaj se lesz

-belőle?</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Párbaj? Kikkel? A

-csaposlegényekkel és a díjbirkozókkal? Különben közülünk is sokan

-csatlakoztak a párbajellenes mozgalomhoz…</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Na hát engem ne híjjon

-tánczolni az, a ki csatlakozott ehhez az úgynevezett mozgalomhoz!

-Ne legyen párbaj? Mért? Ha nincs párbaj, nincs költészet, nincs

-hit, nincs szerelem, nincs semmi. S ha ti ifjúság ennyire siettek

-nem párbajozni, akkor én fütyülök az ifjúságtokra!</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Ejnye, be harczias

-vagy!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Csak dühös vagyok. Mit?

-Elvernek benneteket, mint a kétfenekű dobot, akkor, mikor a magyar

-szó védelmében jártok!… a mikor meg akarjátok torolni, hogy egy

-gyalázatos zengerájban kicsúfolták a a magyar nyelvet!…

-megrugdalnak, kiröhögnek benneteket, s erre a többieknek nincs más

-felelete: mint hogy ezután nem párbajoztok! És benneteket

-ifjúságnak neveznek?</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Ugyan, hát mondd meg, mit

-csináljunk?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mit? Hát süssétek, messétek,

-öljétek, vágjátok őket! – mint a Hugonottákban éneklik. Verjétek be

-a kávéház ablakait, rugassatok csillagot a bérelt csaposokkal, s

-húzzátok fel a lámpásokra a dijbirkozó urakat! Hisz ha magatokon

-hagyjátok száradni ezt a vereséget, ez azt jelenti, hogy ebben a

-városban már nincs egy szikrányi magyarság s a fiatalságotokban

-nincs egy cseppnyi vér, s akkor a ti elnadrágoltatástok szomorúbb

-dátum Magyarország történetében Mohácsnál!… <span class=

-"pagenum"><a name="Page_220" id="Page_220">-220-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Soha se hittem volna, hogy

-ilyen Dobó Katicza vagy!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Már én ilyen vagyok, apám!

-Remélem különben, hogy te is igyekezni fogsz visszaszerezni

-becsülésemet.</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – À la »süssétek, messétek«?

-Nem, nekem már elég volt.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát mit fogsz csinálni?</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Mit? Elutazom Berlinbe.

-Éppen azért jöttem.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hogyhogy?</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Tudod, az öregemet egyelőre

-nem volna tanácsos fölkeresnem. No, nem azért, mintha tajtékoznék a

-rajtam esett sérelem miatt, hanem, a mint hallom, rendkivül dühös a

-miatt, hogy mért járok olyan helyekre, a hol megverik az

-embert.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ebben van némi igaza.</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Azért Jacques bácsira

-gondoltam. Azt hiszem, örvendene, ha látná, hogy megkomolyodom, s

-addig, míg az én öregem megpuhul, erre az istenes czélra nem

-sajnálna egy pár forintot.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ingyen nem komolyodhatol meg?

-Csak pénzért?</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Nem úgy gondoltam. De addig

-is, míg az öregemmel megérthetjük egymást, élnem kell, s tudod,

-Berlin meglehetősen drága város…</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Aztán mit akarsz te tanulni

-Berlinben?</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Hát közjogot,

-magánjogot…</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szegény fiú, hagyj fel minden

-reménynyel! A papa nem fog felülni ennek az otromba

-hazugságnak.</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – De becsületemre mondom…</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Beszéljünk komolyan. A

-papától egy darabig nem látsz pénzt; nincs nála már egy garas

-hiteled. Hanem én adok neked pénzt: egy föltétel alatt.

-<span class="pagenum"><a name="Page_221" id=

-"Page_221">-221-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – S mi az?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ujjá szervezed csapatodat s

-boszut álltok a multkori vereségért. Semmi költséget nem sajnálok

-ezért.</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span> (meglepetve). – Te szutenálni

-akarod a háborúpártot?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Igen.</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – És mennyit szántál erre a

-czélra?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Egyelőre ötven aranyat. Most

-nincs más pénzem, csak az az ötven császári arany, a mit még a

-nagymama hagyott rám.</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – No majd felváltják…

-Hallod-e, ez az idea nem rossz! Magam is úgy éreztem, hogy nem

-lehet abba hagyni a dolgot.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – E szerint vállalkozol rá?</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Hogy vállalkozom-e? Viharos

-lelkesedéssel!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Akkor hát mindjárt hozom az

-aranyakat. Mit nevetsz?</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Semmit… eszembe jutott

-valami… Mondd, igazán a nagymama hagyta rád ezeket az

-aranyakat?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát persze.</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Tudod, az jutott eszembe,

-hogy a mikor: hajrá, rátörünk a németekre, s ezek rémülten fognak

-kiáltozni: »Itt jönnek az antiszemiták! Itt jönnek az

-antiszemiták!« vajjon lesz-e valaki, a ki megsejdíti, hogy miféle

-pénzen viseljük ezt a háborút? Mert a nagymama még nem volt

-katholikus, ugy-e?…</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Kikérem magamnak az efféle

-tréfákat!</p>

-<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Elzácska, ne haragudjál!

-Tudod, csak az öröm… A pénz gondolata hirtelen elszédített. Ne

-haragudjál, aranyos honleány!… Meglásd, úgy fogok hadakozni, mint

-Kinizsi Pál!</p>

-<hr class="chap" />

-<div class="chapter"></div>

-<p><span class="pagenum"><a name="Page_222" id=

-"Page_222">-222-</a></span></p>

-<h2>XXXIII.<br />

-KEGYELET.</h2>

-<p class="summary">– Történik: Melanienál. Mindenszentek napján,

-délelőtt tizenegy órakor, a báró éppen akkor állít be barátnőjéhez,

-a mikor az előszobában a virágárus szolgája egy szép, ötven koronás

-sírkoszorút helyez el. A koszorú széles fekete szalagján nagy,

-aranyozott betűk ezt a felírást alkotják: »Jóltevőmnek«. –</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – A temetőbe készülsz?</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Igen.</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – És kinek viszed ezt a

-koszorút?</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – A jóltevőmnek.</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – No jó, azt láttam. De hát

-ki volt a jóltevőd? Hogy hívták?</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Azt nem tudom. A nevét

-sohase mondta meg nekem.</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Nem tudod, hogy mi volt a

-neve?</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Nem. Nekem azt mondta,

-hogy nevezzem őt egyszerűen Béla bácsinak. De tudom, hogy nem Béla

-volt a keresztneve; a monogrammjában nem is volt B. betű. Nem

-akarta, hogy tudjam az igazi nevét. Nagyon titkolózó és rejtőzködő

-természetű volt; sehol <span class="pagenum"><a name="Page_223" id=

-"Page_223">-223-</a></span> se mutatkozott velem. Bizonyosan nagy

-családja volt és borzasztóan félt a botránytól.</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Szóval olyan barátod volt,

-mint most én, mi?</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – A barátom is, de azonkívül

-az első és, mielőtt a báró urat ismertem, egyetlen jóltevőm.</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Hogyhogy?</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Ó, az már régi történet!

-Akkor még Jutkának hívtak és masamód-lány voltam a Madame

-Evelinenél. Mondhatom, nagyon rossz dolgom volt akkor. Otthon is,

-meg a Madamenál is, igen sok pofont kaptam. Aztán meg hol csak

-maradékot ettem, hol pedig éhesen feküdtem le. Egyszer, a mint

-kalapokat vittem haza a vásárlóknak, egy szép öreg úr megszólított

-az utczán s beszédbe ereszkedett velem. Aztán felkarolt; kétszobás

-lakást vett ki nekem, szépen bebútorozott és kiöltöztetett. Még

-czimbalmozni is taníttatott, és mindig nagyon szépen bánt velem.

-Persze, a hogy kistafirozott, egyszerre nagyon megcsinosodtam, s

-hamarjában annyi barátom akadt, hogy válogathattam közülök. De ez

-mind nem történt volna, ha az öreg úr fel nem karol. Mert előbb a

-kutya se vett észre, olyan penészes és éhes kinézésű voltam. Ha

-Béla bácsi nem olyan jószívű, akkor a férfiak most rám se néznének,

-a báró úr se vett volna észre soha. Akkor még most is Jutkának

-hívnának, még most is skatulyákat hordanék haza, még most is

-maradékot kellene ennem, és akkora pofonokat kapnék, mint egy-egy

-czipó. Azért én nagyon szerettem a Béla bácsit. De egyszerre

-hirtelen elmaradt és elsején nem hozta el a havi pénzemet, mert

-meghalt. Szerencsére a házbér már ki volt fizetve.</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Talán nem is halt meg, csak

-eltűnt. Alighanem már elég volt neki ez a barátság. <span class=

-"pagenum"><a name="Page_224" id="Page_224">-224-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Hogyisne! Először is

-nagyon szeretett engem, a mi onnan is látszik, hogy mindennap

-eljött, pedig már nagyon öreg volt. Másodszor pedig bizonyosan

-tudom, hogy meghalt. Mert akkor már több ismerősöm volt és egyszer

-egy Gyuszi nevezetű, a kinek el kellett bujnia, a kamarából nagyon

-jól látta a Béla bácsit. Először ettől a Gyuszitól tudtam meg az

-esetet. Felszaladt hozzám és azt mondja: »Hallod-e, a Béla bácsi

-meghalt! A kávéházban kártyázott és megütötte a guta, mert

-megkontrázták. Éppen ott voltam és láttam jól, hogy a Béla bácsi

-volt!« És a Gyuszi csakugyan igazat beszélt, mert a Béla bácsit nem

-láttam többet.</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – De ha nem tudod, hogy ki

-volt, akkor azt se tudhatod, hogy hol van eltemetve! Hogyan vihetsz

-hát neki koszorút?! Hová teszed a koszorúdat?</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Az egyik évben ide, a

-másik évben oda. Megnézem azokat a sírokat, a hol nincsen koszorú

-és nincs diszítés, meg a hol nem ég lámpás, és ha találok olyat, a

-hol olyan férfi van eltemetve, a ki kilencz évvel ezelőtt halt meg

-és hetvenegy évet élt, – Béla bácsi is hetvenegy esztendős volt –

-hát oda leteszem a koszorúmat, mert azt gondolom: »Talán ez volt a

-Béla bácsi!«</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – No hallod! Ennek semmi

-értelme!</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Dehogy is nincs értelme!

-Nem volna nyugodt a lelkiismeretem, hogyha megfelejtkezném az én jó

-Béla bácsimról, a kinek mindent köszönhetek. Aztán, lássa, báró úr,

-én babonás vagyok és azt hiszem, hogy a halottak nagyon jól tudják,

-ki visz nekik koszorút, és ki nem. Talán éjfélkor a szellemek meg

-is nézik a koszorúkat.</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Hallatlan! Hogy egy okos

-nő, a ki eldicsekedhetik vele, hogy annyi pénzt tud kizsarolni

-<span class="pagenum"><a name="Page_225" id=

-"Page_225">-225-</a></span> belőlem, mint soha senki!… Már hogy

-képzelhetsz ilyen szamárságot!</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – No és aztán! Ha már nem is

-tudja meg szegény! Kinek teszek ezzel rosszat? Ha másnak jut, az se

-baj. Talán olyannak jut, a kinek már nincs senkije. Vagy ha talán

-olyannak, a kiről csak megfelejtkeztek, azzal se vétek. Egy sírral

-kevesebb, a melyik nincs elhanyagolva.</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Hiszen nem mondom, hogy

-rosszat teszel vele, bár rossz néven veheti valaki, hogy ha ő nem

-diszítette fel a hozzátartozója sírját, egy idegen tegyen oda

-koszorút. Nem lehet sérteni valakinek a kegyeletét, ha ő

-személyesen meg is felejtkezik a kegyeletről. De nem erről van szó.

-Hanem arról, hogy minek ez a koszorú? Kell, hogy te koszorút vigyél

-valakinek, mikor neked senkid sincs odakinn?!</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Tudja, báró úr, ezzel én

-úgy vagyok, mint a karácsonynyal. Karácsonykor, mikor mindenki

-karácsonyfát állít, gyertyákat gyujtogat és ajándékokat oszt szét,

-nekem olyan furcsa, hogy nincsenek gyermekeim, a kiknek én is

-karácsonyfát állíthatnék és játékokat vehetnék! Azért karácsonykor

-mindig krisztbaumot és ajándékokat küldök a papának meg a mamának,

-mindenfélét vásárlok a cselédeimnek és karácsonyfát állíttatok a

-házmesterné gyerekeinek. Odalenn aztán én is gyertyákat

-gyujtogatok, és nézem, hogy a gyerekek hogyan örvendeznek. És

-ilyenkor, mindenszentek napján, éppen úgy vagyok. Mindenki siet ki

-a temetőbe; a legszegényebb is kiviszi a maga olcsó koszorúját, a

-gazdagok pedig úgy feldíszítik a sírokat, hogy a temető ilyenkor

-csupa látványosság. Mindenkinek ott kell lennie; csak én ne legyek

-ott?! Milyen szomorú elgondolni, hogy nekem még halottaim

-sincsenek! Pedig nincsenek. A barátnőim kimennek a szüleik, a

-testvéreik, <span class="pagenum"><a name="Page_226" id=

-"Page_226">-226-</a></span> a gyermekeik sírjához; nekem nem voltak

-gyermekeim és testvéreim, a szüleim pedig élnek és házmesterek a

-körúton. De hát igazán ennyire árva legyek?! Nem, hiszen nekem is

-van halottam: a szegény jó Béla bácsi; neki odakünn kell lennie,

-csak azt nem tudom, hogy hol. Hát azért mégis kiviszem a

-koszorúját; ez megkönnyebbíti a lelkemet… így nem érzem magamat

-olyan elhagyatottnak.</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – És te, a ki olyan kapzsi

-vagy, nem sajnálsz ötven koronát annak a koszorújára, a kinek még a

-nevét sem tudod?</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Már mért sajnálnám?!

-Tizannyit se sajnálnék, úgy szerettem a szegény Béla bácsit! Aztán

-úgyis a báró úr zsebéből megy, nem az enyimből!</p>

-<hr class="chap" />

-<div class="chapter"></div>

-<p><span class="pagenum"><a name="Page_227" id=

-"Page_227">-227-</a></span></p>

-<h2>XXXIV.<br />

-FARSANG A NÁDOR-UTCZÁBAN.</h2>

-<p class="summary">– A hölgyek kis szalonja; délután két óra.

-Blanka Rejtvényi szerkesztő úrral cseveg. Megjelenik: Elza, s

-nyomban Berzsenyi. –</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – A papa azonnal jön, sőt már

-itt is van. (Berzsenyi belépett; Rejtvényi feláll.)</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Értésemre esett, hogy ön

-szivélyes felszólításomra sietett megjelenni. Ezen önzetlen

-ügybuzgalmát, valamint családom irányában tanusított érdekeltségét

-nem mulaszthatom el megköszönni.</p>

-<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Báró úr, nagyon örülök,

-ha szolgálatára lehetek.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Leányaim bizonyára

-felvilágosították önt az ügy mibenlétéről. Én a farsang folyamán

-több zenereggélyt kívánok rendezni, az én házamban.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De, papa, eddig úgy volt,

-hogy a konczerteket nem délelőtt vagy délután, hanem este tartjuk

-meg.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Igen, Blanka leányom

-helyesen jegyzi meg, hogy a reggélyeket este tartjuk meg,

-kilencztől tizenkettőig bezárólag. <span class="pagenum"><a name=

-"Page_228" id="Page_228">-228-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szóval soirée-t akartál

-mondani, és nem matinée-t.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ki beszél itt

-matinéeról? Mondom, hogy a zene-regélés este fog folyamatba

-ejtetni, több különböző alkalommal.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De, papa, kérlek, ezt nem

-nevezik reggélynek, ezt…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mit szóltok bele az én

-szavaimba minduntalan?! Bánom is én, akárhogy nevezik!… Ezen dolgok

-úgy fognak lefolyni, a hogy én nevezem el őket. Elég az hozzá, több

-mulatságot kívánok adni vendégeimnek, az én házamban, este, három

-óráig tartó konczerttel kiegészítve, melyen a legjobb és legdrágább

-művészek annyi zenét regélhetnek vendégeim számára, a mennyit

-akarnak.</p>

-<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Tökéletesen értem, báró

-úr.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Leányaim kedvéért, a kik

-engem hiányos nyelvésznek ironizálnak, hozzáfűzöm, hogy valóban nem

-zene-reggélyt akartam mondani, hanem zenesegélyt. Segélyezni,

-pártolni kivánom a zenét, de nem csekély arányokban, hanem olyan

-alakban, hogy míg egyrészt a hazai művészek a kellő keresethez

-juthassanak, másrészt ne legyenek kizárva a versenyből a külföldi

-művészek sem, kik a kellő magasabb színvonalról gondoskodnának.</p>

-<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Valóban báró úr, ez

-nemcsak nagylelkű, hanem egyszersmind finom ízlésre valló

-gondolat!…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Megjegyzem, hogy minden

-egyes alkalommal meg lesznek híva: több miniszter, számos

-arisztokrata, exczellencziás és méltóságos hölgyek, s több más

-kisebb-nagyobb személyiségek. Úgy, hogy a szereplő művészek, a

-kiket előadás után szivélyesen vendégül is meghívok, érintkezésbe

-juthatnak a legmagasabb személyiségekkel, mi által ujabb anyagi

-előnyben részesülhetnek. <span class="pagenum"><a name="Page_229"

-id="Page_229">-229-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – De, papa, nem erről van

-szó…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – No, ezt csak úgy

-közbevetőleg mondom. Arról nincs szó, hogy ezt a honoráriumba

-beszámítanám. És irányeszméül az ön használatára megjegyzem, hogy

-az én házamban költségkimélés nem létezik.</p>

-<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Tudom, báró úr.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Viszont megvárom, hogy

-az egyes fölléptetett művészek úgy legyenek odaállíthatók, hogy ez

-által soirée-im színvonala semmit se szenvedjen.</p>

-<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Ez magától értetődik,

-báró úr.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mielőtt azonban a

-részletekbe bocsájtkoznám, mindenekelőtt arra nézve kivánom

-tanácsát kikérni, hogy hány legyen a száma ezen, a farsang folyamán

-vendégeim részére nyujtandó zene-élvezeteknek? Két eszme merült fel

-erre nézve családom körében. Az egyik eszme az, hogy csupán hat

-soirée legyen a legelőkelőbb külföldi márkákkal; a másik eszme

-pedig az, hogy tizenkét vegyes legyen, oly módon, hogy a jelesebb

-hazai erők is érvényesüléshez jussanak. Én, megvallom, a fölvetett

-eszmék egyikéhez se csatlakozhatom. Az én eszményem az, hogy

-középütt rejlik az igazság, s hogy kilencz zene-estben kell

-megállapodnom. Mert egyrészt csak így kerülhetem el a kicsinyes

-takarékoskodás látszatát, s másrészt így senki se foghatja rám,

-hogy nem tudom mily mellékczélzatból vagyonomat és nagylelkűségemet

-kívánom fitogtatni.</p>

-<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Föltétlenül a báró úr

-nézetéhez kell csatlakoznom…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nagyon örülök, hogy

-magáévá teszi eszmémet. Annyival inkább, mert leányaim már

-bizonyára tudatták önnel, hogy ez estélyek, (vagy nem bánom:

-soirée-k) rendezését önre óhajtom ruházni. Teszem pedig ezt azért,

-mert ön, mint szerkesztő, járatosabb <span class="pagenum"><a name=

-"Page_230" id="Page_230">-230-</a></span> nálam a különböző

-művészek fölvezetésében, és másodszor, mert ön, mint családomnak

-önzetlen barátja, szivélyesen fogja teljesíteni azt a sok

-lótás-futást, a melyre én koromnál és társadalmi helyzetemnél fogva

-nem vagyok hajlandó.</p>

-<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Nagyon megtisztel, báró

-úr.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Midőn ehhez még csak azt

-fűzőm hozzá, hogy én semmit se becsülök és semmit se jegyzek meg

-magamnak annyira, mint az önzetlenséget, egyelőre csak köszönettel

-veszem tudomásul az ön baráti szolgálatát.</p>

-<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Ó, kérem!…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Most már nem marad egyéb

-hátra, mint hogy megismertessem önt a főbb irányelvekkel.</p>

-<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Figyelek, báró úr.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Úgy a külföldi

-kitünőségek, mint a pártolásra érdemes hazai erők kiválasztását

-teljesen önre bizom. Leányaim különben örömest fogják tanácscsal

-segíteni. A magam részéről e tekintetben csak azt az óhajtást

-fejezem ki, hogy az öreg nőket lehetőleg mellőzni sziveskedjék. Nem

-tartom ugyan kizártnak azt a lehetőséget, hogy egy öreg nő sok

-művészi képességet összpontosítson magában, mindamellett

-tagadhatatlan, hogy egy öreg nő visszás benyomást tesz a

-vendégekre.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De, papa, kérem…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Fiam, ezt én jobban

-értem, tapasztaltságomnál fogva. (Rejtvényihez.) Szóval, e

-kérésemet különös figyelmébe ajánlom, azzal, hogy e szabály alól

-csakis a legkipróbáltabb külföldi márkák képezhetnek kivételt.</p>

-<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Nem felejtem el, báró

-úr.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A mi már most a

-zene-anyagot illeti, ennek kiválasztására nézve már több az

-észrevételem. Az irányadó az, hogy első sorban a legmagasabb, a

-<span class="pagenum"><a name="Page_231" id=

-"Page_231">-231-</a></span> legtudományosabb, a legklasszikusabb

-zenére reflektálok, s óhajtásom az, hogy a kilencz est programmja

-kimerítse mindazt, a mit a zeneirodalom mint legfinomabbat, mint

-első márkát, mint legértékesebbet és legdrágábbat produkál.

-Kivánom, hogy a mi a zene minőségét illeti, estélyeimet még a

-szakavatott hangversenyek se árverezhessék túl.</p>

-<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Értem, báró úr.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Minthogy azonban

-tapasztalásom szerint a legjobb zenétől a vendégek mind elaludnak,

-estélyeim tarkítása végett vendégeim számára némi változatosságról

-is gondoskodni kívánok, s azért megvárom, hogy a programmon a

-könnyebb zene is, mint pl. Tarara-boom-de-ay, helyet találjon…</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De papa, az istenért!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Egyébként e végből is

-leányaimra utalom önt. A végleges helybenhagyás őket illeti.</p>

-<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Minden egyes esetben

-előre beterjesztem a programmot, s kifogás esetén…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mondom, a felügyeletet

-leányaimra ruházom, mert nekem a kották forgatására, s a többi,

-nincsen időm, koromnál és társadalmi helyzetemnél fogva. E pontra

-nézve még csak azt jegyzem meg, hogy a mi személyes izlésemet

-illeti, kedvenczem: az egyházi zene, s nagyon szeretném, ha ön erre

-súlyt fektetne. Rendkivül lelkesedem például azokért a vallásos

-szellemü dalokért, melyeket annak idején egy olasz pap vezetett

-elő, ha jól emlékszem: a Vigadóban, orgonán vagy cellón, már nem

-tudom, csak a nevére emlékszem, hogy P-vel kezdődött…</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – A papa talán Perosi

-műsorára czéloz…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – S különösen kedvelem

-azokat a számokat, a melyeket véletlenül ő Szentsége is azzal

-tüntetett ki, hogy kedvenczeiül választotta őket. Erről jut

-<span class="pagenum"><a name="Page_232" id=

-"Page_232">-232-</a></span> eszembe, hogy a Pester Lloydban az

-Allerlei czím alatt olvastam, hogy ő Szentsége személyesen is

-foglalkozik csekélyebb zeneművek költésével. Ha ezek közül

-valamelyik felkutatható volna, valóban igen kellemes meglepetésemül

-szolgálna…</p>

-<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Mindent el fogok

-követni, báró úr…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Még csak egy kérdés

-volna hátra: az elővezetendő művészek anyagi segélyezésének

-kérdése.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span> (Rejtvényihez). – A papa a

-közreműködő művészek tiszteletdíját érti.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (Blankához). – Mit javítsz

-engem mindig, mint egy iskolai feladatot?! Ha olyan nagyon

-tisztelem őket, akkor nem adhatok nekik díjat, mert az sértés

-volna; ha pedig kell nekik a díj, akkor mi értelme a tiszteletnek?…

-(Rejtvényihez.) Nem igaz?</p>

-<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Tessék csak a dolgot rám

-bizni; kellő tapintattal fogom az ügyeket elintézni.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Itt kettőt ajánlok az ön

-figyelmébe. Az első az, hogy a külföldi jelesekkel szemben igen

-óvatosnak kell lenni, mert ezek úgy alkudnak, mint a piaczi nők. A

-másik az, hogy a hazai erőket nem kell figyelmen kívül hagyni, de

-viszont ők ne felejtsék el, hogy azért ők csak hazai erők maradnak.

-A folyamodó művészek terjeszszék elő árszabályaikat; majd ki fogom

-választani közülök az előnyösebbeket. A vendégek, legyen ön

-nyugodt, nem fogják észrevenni a különbséget. Ebből láthatja ön,

-hogy mindent, a mi művészi, önre ruházok, de a pénzügyi

-felügyeletet fentartom magamnak.</p>

-<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Egy lépést se teszek a

-báró úr helybenhagyása nélkül.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A többit esetről-esetre

-fogom megjegyezni. Egyelőre közölje a jelesebb operai nőkkel, hogy

-a tarifával mielőbb jelentkezzenek, és terjeszszék <span class=

-"pagenum"><a name="Page_233" id="Page_233">-233-</a></span> elő,

-hogy több pièce-t mily árengedménynyel hajlandók szolgáltatni.

-Határozatomat ön majd tudatni fogja velök.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De, papa, a művésznőkkel

-szemben…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (óráját nézi).</p>

-<p><span class="smcap">Rejtvényi</span> (Blankának a szavába

-vágva). – Még csak egyet volnék bátor kérdezni…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A csekélyebb és

-úgynevezett művészi részletekre nézve tanácskozzék leányaimmal;

-nekem most dolgom van a juta-gyárban.</p>

-<hr class="chap" />

-<div class="chapter"></div>

-<p><span class="pagenum"><a name="Page_234" id=

-"Page_234">-234-</a></span></p>

-<h2>XXXV.<br />

-A BOHÉMEK.</h2>

-<p class="summary">– Estély Berzsenyiéknél. Fényözön. A

-lépcsőházban délszaki növényzet. Kilenczkor Berzsenyi báró felrakja

-összes rendjeleit, s az inasok fölhúzzák fehér keztyűiket.

-Féltizkor megjelenik az első bouton; nyomában Golkonda egész

-gyémánttermése. Tiz óra tájban, mikor a szinháznak vége, bevonulnak

-a Bohémek: Schaunard, a nagy zenész, Marcel, a nagy festő,

-Rodolphe, a nagy költő, Colline, a nagy bölcsész, és Auguszt, a

-nagy művész. Az előcsarnokban az inasok lesegítik a Bohémek

-felöltőit; minthogy a felöltők akasztó-szalagja el van szakadva,

-Colline, a nagy bölcsész, egy szobaleányt hivat. Katicza sietve jő,

-s megkezdi az akasztószalagok felvarrását. A Bohémek ekközben

-felvonulnak a hallba. A hallban: –</p>

-<p><span class="smcap">Schaunard, a nagy zenész</span>. – A kérdés

-az, hogy minő a puttyogós bor?</p>

-<p><span class="smcap">Arthur, a főkomornyik</span>. – A nagyságos

-úrnak tréfálni méltóztatik. Csak nem gondolja, hogy a báró úr

-»Talizmán«-nal sérti meg a vendégeit?</p>

-<p><span class="smcap">Marcel, a nagy festő</span>. – E fiú művelt

-s tudja, hogy az ital Francziaországban kezdődik. <span class=

-"pagenum"><a name="Page_235" id="Page_235">-235-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Schaunard, a nagy zenész</span>. – Csakhogy

-én a fanyar pezsgőt nem szeretem. Én csak Moët et Chandon-t

-iszom.</p>

-<p><span class="smcap">Arthur</span>. – Hat különböző márka áll

-Nagyságod rendelkezésére, mindenféle fajtából. Édes, sec, demi sec,

-vin brut. A márkák: Moët &amp; Chandon, Irroy, Pommery &amp; Greno,

-Georges Goulet, J. Mumm, Heidsieck.</p>

-<p><span class="smcap">Marcel</span>. – Nekem mindig Heidsieck

-sec-et hordjon. Jó lesz, ha félre tesz számomra három üveggel.

-Dugja el a kis fehér szalonban a nagy állótükör mögé.</p>

-<p><span class="smcap">Rodolphe, a nagy költő</span>. – És mi van a

-pántlikás szivarokkal? Hol vannak a pántlikás szivarok?</p>

-<p><span class="smcap">Arthur</span>. – Még vacsora előtt

-parancsolja Nagyságod a havannát?</p>

-<p><span class="smcap">Rodolphe</span>. – Nem, egyelőre csak egy

-skatulya czigarettát adjon. Egy vagy két pakli »Szfinx és

-Obeliszk«-et.</p>

-<p><span class="smcap">Colline, a nagy bölcsész</span>. – Én nem

-itt szívom el a szivart, hanem odahaza. Csomagoljanak be egy ötven

-darabos skatulyát a nagy Menendez-ekből.</p>

-<p><span class="smcap">Schaunard</span>. – De hol van a menu?

-Lássuk a menut!</p>

-<p><span class="smcap">Colline</span>. – Engem föltétlenül olyanok

-közé ültessen, a kik nem esznek osztrigát, mert én a szomszédaim

-osztrigáit is meg szoktam enni.</p>

-<p><span class="smcap">Arthur</span>. – Nagyságod Csalavéri Torkos

-Frigyesné ő méltósága és Naphegyi Tinka ő nagysága között fog

-ülni.</p>

-<p><span class="smcap">Colline</span>. – Nekem nem kell hölgy,

-nekem osztriga kell. Cserélje meg a kártyákat s ültessen engem a

-szélütött főapát mellé; az nem eszik osztrigát.</p>

-<p><span class="smcap">Marcel</span>. – Engem öreg hölgyek közé

-ültessen, mert a fiatalok szeretik kiszolgáltatni magukat, és én

-nem azért jövök ide, hogy imádkozzak és dolgozzak.</p>

-<p><span class="smcap">Rodolphe</span>. – Én mellém fiatal és kövér

-asszonyokat jelöljön ki, jól dekolletálva. Ez nekem étvágyat

-csinál. <span class="pagenum"><a name="Page_236" id=

-"Page_236">-236-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Schaunard</span>. – A fődolog az, hogy a

-kocsik megvárjanak bennünket; nem úgy, mint a multkor. A fenének

-van kedve gyalog kutyagolni haza a pokolba, mikor az ember a

-pukkadásig tele pakolta magát.</p>

-<p><span class="smcap">Colline</span>. – A legnagyobb ostobaság az,

-hogy a mikor az ember ehetik, ihatik, a mennyit akar, a szobalányok

-nem ülhetnek az asztalhoz.</p>

-<p><span class="smcap">Auguszt, a nagy művész</span> (a ki eddig

-némán tekintett maga elé). – Nos?</p>

-<p><span class="smcap">Arthur</span>. – Tessék?</p>

-<p><span class="smcap">Auguszt</span> (fagyos ábrázattal). –

-Nos?</p>

-<p><span class="smcap">Arthur</span>. – Parancsol Nagyságod?</p>

-<p><span class="smcap">Auguszt</span>. – Nos? A csekk?</p>

-<p><span class="smcap">Arthur</span>. – Miféle csekk?</p>

-<p><span class="smcap">Auguszt</span>. – Vagy talán azt hiszi a

-gazdája, hogy én az ő szép szeméért jöttem ide? És hogyha megetet

-és megitat, akkor én ingyen fogok monológokat előadni? Engem nem

-lehet inggombokkal lefőzni! Hol van a csekk? The money, l’argent,

-das Geld? Las millreis, soldi, baksis, penyaz?</p>

-<p><span class="smcap">Arthur</span>. – Holnap reggel Nagyságod

-lakásán lesz.</p>

-<p><span class="smcap">Auguszt</span>. – Holnap? A holnap az

-istené! De jól van, nem bánom, most az egyszer. Jövőre azonban

-tanuljanak modort. A modor az, hogy az ember mindenekelőtt

-átnyujtja a csekket.</p>

-<p>(A vendégek átsétálnak a nagy terembe. Harmadfél órai szünet.

-Éjféltájban a hall ujra benépesül. Megjelennek: Berzsenyi Blanka és

-Elza, hédervári Hirschler Zelma, Héthársyné, Gabnaffy Ariadne és

-Nyuszi, Várai-Fejér Nandine és Piczu, Soroksáry Miska gróf,

-Csalavéri Torkos Frigyesné, Pschutt Tilda, Beteg Puszi, Bertalan

-Dóri, Várföldi Sebő, a Hunhegyi-család, Grünspan Berczi, a

-Gabnaffy-fiúk, Szilárdffyék, Berzsenyi Zoltán, Hirsényi Nándi,

-Rejtvényi Elek, még igen sok hölgy és úr s végűl a bohémek.)

-<span class="pagenum"><a name="Page_237" id=

-"Page_237">-237-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Csalavéri Torkosné</span> (Rodolphehoz). –

-Nagyon örülök, hogy végre megismerkedhettem egy szellemes emberrel;

-mindig kiváncsi voltam rá, hogy egy szellemes ember hogyan

-öltözködik és milyen magaviseletet tanusít a magánéletben. Mondjon,

-kérem, hamar valami szellemességet, mert égek a vágytól önön

-mulathatni!</p>

-<p><span class="smcap">Rodolphe</span>. – Valóban, asszonyom…

-(összefüggéstelen szavakat hebeg.)</p>

-<p><span class="smcap">Colline</span>. – A szellemességről jut

-eszembe, hogy hallottam ma egy igen sikerült anekdotát. Volt

-egyszer egy kis fiú, a ki mindig együtt aludt a szüleivel…</p>

-<p><span class="smcap">Rodolphe</span>. (Schaunardhoz). – Dobjátok

-ki ezt a vízilovat. (Collinet eltávolítják és biztonságba

-helyezik.)</p>

-<p><span class="smcap">Gabnaffy Nyuszi</span> (Marcelhez). – Ó, én

-Musette kisasszonyt nagyon jól ismerem! Sokat hallok róla a

-szabónémtól; különben egyforma a derékbőségünk.</p>

-<p><span class="smcap">Auguszt</span> (Várai Fejér Piczuhoz). – Ezt

-a monológot elő fogom adni magának, ha majd asszony lesz.</p>

-<p><span class="smcap">Piczu</span>. – Akkor már nem fog érdekelni.

-A legszebb monológnál is szebben beszél a tett.</p>

-<p><span class="smcap">Hirsényi Nándi</span>. – Jön a boston! Jön a

-boston!</p>

-<p><span class="smcap">Rejtvényi</span> (Blankához halkan). – Ha

-csak egy fordulót tesz a gróffal, engem nem lát többet!</p>

-<p>(A vendégek átszállingóznak a tánczterembe. A szin üres marad.

-Egy félórai szünet. Megjelennek: Berzsenyi báró, Csalavéri Torkos

-és Várai Fejér.)</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Én csak egyet ismerek

-közülök, ezt a Rejtélyi Sándort. Igen szakavatott fiú, de tőlem

-nyugodtan kitörheti a nyakát.</p>

-<p><span class="smcap">Csalavéri Torkos</span>. – Akkor hát mért

-hívod meg őket?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Először: nem hívom meg

-őket. Másodszor: azért hívom meg őket, mert ez az asszonyok

-<span class="pagenum"><a name="Page_238" id=

-"Page_238">-238-</a></span> dolga, nem az enyém. Harmadszor: ti is

-meghívjátok őket. Negyedszer: mert nem akarom, hogy ti azt

-mondjátok: a báróéknál igen unalmas. Ötödször: mert azt gondoltam,

-hogy tudnak czigánykereket vetni, és nem tudnak. Hatodszor: miattam

-itt épp úgy felfordulhatnak, mint másutt. S a mi a fő: én kezdjem

-meg eltávolítani őket?</p>

-<p><span class="smcap">Csalavéri Torkos</span>. – Te már

-megteheted.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – És te?</p>

-<p><span class="smcap">Csalavéri Torkos</span>. – Rólam azt

-mondanák, hogy sajnálom a bort meg a szivart az irodalom és

-művészettől.</p>

-<p><span class="smcap">Várai Fejér</span>. – Hát bocsáss meg nekem,

-kedves báró, hogy az előbb majdnem megütött a guta, mikor ezt a

-festészt megpillantottam, de ezt nem fogod megtiltani nekem,

-valahányszor ilyen egyének tolulnak elém.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Kérlek, kérlek, a mint

-parancsolod. De igazán nem értem, miért ügyelsz föl ilyen selejtes

-vendégekre.</p>

-<p><span class="smcap">Várai Fejér</span>. – Ha tudomásodra hozom,

-hogy ez a festész mint vejem kivánna szerepelni, azonnal érteni

-fogsz engemet. Ez a személy ma pofát vett magának megkérni tőlem a

-Piczut!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – És ez komoly?</p>

-<p><span class="smcap">Csalavéri Torkos</span>. – Na hát ez igazán

-hallatlan!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem tudom magam elé

-helyezni, hogy így legyen.</p>

-<p><span class="smcap">Várai Fejér</span>. – De hát mit akarnak még

-ezek az emberek? A vacsorát, pezsgőt, szivart akarjátok, jó; és

-hogy ne sokat társalogjunk, én belátok egy adag vidám koldulást,

-velem lehet beszélni. De a lányomat elvenni feleségül! – ez már

-mégis csak szemtelenség!</p>

-<p><span class="smcap">Csalavéri Torkos</span>. – Én ebben egészen

-otthon vagyok. <span class="pagenum"><a name="Page_239" id=

-"Page_239">-239-</a></span> Nálam is ismeretes egy ilyen alak; sőt

-teljesen befészkelte magát házamban, mert az asszonyokkal ilyes

-ügyekben nem lehet komolyan értekezni. Először ellopta a

-feleségemtől szerelemből az összes zsebkendőket; azután az asszony

-mindenféle foulard-okat és selyemkendőket ajándékozott neki, hogy

-meg ne hűljön, úgy, hogy mikor nem találtam meg mindjárt a

-törülközőt, azt kellett hinnem, hogy ez az alak vitte el. És most

-végül ez az alak folyton ide-oda küldözgeti az inasaimat, úgy, hogy

-ha énnekem szükségem van valamire, mehetek magam!</p>

-<p><span class="smcap">Várai Fejér</span>. – Eh, ha csak a

-feleségemről volna szó!… De a leányomat akarja feleségül venni, a

-leányomat!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – És aztán… fiatalság:

-bolondság… az ember, jól van, nem bánom, be tud látni egy kis

-időtöltést…</p>

-<p><span class="smcap">Várai Fejér</span>. – De ő nem az ő idejét

-akarja tölteni, hanem el akarja venni az én pénzemet! Reggel

-megiszsza a kávét, délben megeszi az ebédet, és így tovább, à la

-bonne heure, miattam legyen úgy. De hogy este, miután már minden

-egyebet befalt, lenyelt, zsebrevágott, el akarja venni tőlem a

-leányt, a hozományt, és mindent, a mit egy hosszú életen át

-előállítottam!…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – És ezek bohémeknek

-nevezik magukat!</p>

-<p><span class="smcap">Csalavéri Torkos</span>. – Kétségtelenül a

-cseh körzőtől… Tessék, megint itt vannak!</p>

-<p><span class="smcap">Várai Fejér</span>. – Azért nem kell szólni

-az illetőnek. Ilyen mindenre képes embernek inkább elnyelem az

-egészet.</p>

-<p><span class="smcap">Csalavéri Torkos</span>. – Legalább

-kipanaszoltuk magunkat.</p>

-<p class="center">(A nagy társaság újra bevonul a hallba.)

-<span class="pagenum"><a name="Page_240" id=

-"Page_240">-240-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Mind</span>. – A monológot! Halljuk a

-monológot!</p>

-<p><span class="smcap">Hirsényi Nándi</span>. – Tisztelt Társulat!

-Auguszt, a nagy művész, elő fogja adni Rodolphenak, a nagy

-költőnek, ez alkalomra írott monológját.</p>

-<p><span class="smcap">Sokan</span>. – Éljen! Éljen!</p>

-<p><span class="smcap">Auguszt</span>. – Hölgyeim, uraim! »A tolvaj

-szarka« Rodolphetól!</p>

-<p><span class="smcap">Mind</span>. – Halljuk! Halljuk! (Helyet

-foglalnak. Várai Fejér, Csalavéri Torkos és Berzsenyi el a

-balfenéken.)</p>

-<hr class="chap" />

-<div class="chapter"></div>

-<p><span class="pagenum"><a name="Page_241" id=

-"Page_241">-241-</a></span></p>

-<h2>XXXVI.<br />

-BERZSENYIÉK NYARALNAK.</h2>

-<p class="summary">– A karlsbadi »Savoy Westend Hôtel« legszebb

-termében. Esti tíz óra. Békásmegyeri Berzsenyi Jacques báró és

-leánya: Blanka bárókisasszony terített asztal mellett ülnek,

-vacsora után. Blanka ujságot olvas; a báró szivarra gyujt és

-gondolataiba mélyed. –</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span> (magában). – Ha egy hajszállal

-elhibázom és egy czollal erősebben meghajtom magam, mint a tapintat

-kijelöli, a sah azt fogja mondani: »Ez a báró finom ember, de mégis

-csak meglátszik rajta, hogy alulról küzdötte fel magát a magasba,

-mert a dereka nincs egyenesre kiszoktatva.« Ha pontosan kimért és

-hanyagul hűvös vagyok, a sah így fog szólni magában: »Ez a báró

-megbízható férfi, de úgy néz ki, mintha nyársat nyelt volna. Úgy

-jön nekem elő, mint a ki csak azért gőgös, hogy ne látszassék

-közrendűnek és alázatosnak.« Ha fidélis vagyok, a sah azt

-mondhatja: »Ez a báró jó fiú és kellemes udvaroncz, de nem lehetett

-valami magasan elsőrendű nevelése, mert nem tudja, hogy meddig

-lehet a nagyurakkal komázó hangot használni.« Ha tartózkodó vagyok,

-a sah le fog nézni és azt jegyezheti meg rólam: »A báró derék

-<span class="pagenum"><a name="Page_242" id=

-"Page_242">-242-</a></span> ember, de ha egyszer egy államfővel van

-dolga, a szokatlanságtól és az örvendetes ijedtségtől alig tud

-lélekzethez jutni.« Ha egy krajczárral több borravalót adok

-jelenléte alkalmával, mint az ízlés és finom viseletű kényelem

-kiutalja, a sah mosolyogni fog rajtam és azt az aperszüt fogja

-tenni a kiséret előtt: »A báró méltányos főur, de mint <i>von Pike

-auf</i> ember egy kicsit komikus, a midőn erőködik és nem tudja

-hova tenni a pénzét.« Ha pedig egy krajczárral kevesebbet adok, így

-gondolkozhatik és bizonyosan mokirozni fogja magát rajtam: »A báró

-eszélyes főnemes, a kiben semmi flancz, és nem csodálom, hogy

-szorgalmával oly magaslatra vitte, de azért mégis csak kiüti a

-fejét a szeg a zsákból.« Az embernek meg kell őrülni.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span> (leteszi az ujságot). –

-Papa!</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span> (felriad). – Mi az? Mit

-mondtál?</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Te még most se tetted le a

-rendjeleidet?</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Ejnye, be furcsa vagy! Csak

-nem fogom szégyellni a rendjeleimet?!</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Szégyellni, persze hogy

-nem, de családi souper alkalmával nem szokás feltenni a

-rendjeleket…</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span> (egyre boszúsabban). – Te igen

-jól tudod, hogy nem a souper alkalmával tettem fel, mert bárha ma a

-csirke fogja tanítani a tyúkot, azt kioktatás nélkül is tudom, hogy

-ha én a leányommal akarok vacsorázni, ehhez nem szükségesek a

-rendjelek. És ha te véletlenül nem mondod, hogy fel kellene

-próbálni, nekem talán eszembe se jut úgy a vitézségi érem, mint az

-oroszlán-rend.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Felpróbálni felpróbálja az

-ember, de remélem, csak nem akarod viselni?</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Hát mire való a rendjel, ha

-nem arra, hogy viseljék?! Különben megnyugtathatlak, ismerem

-<span class="pagenum"><a name="Page_243" id=

-"Page_243">-243-</a></span> családomnak szeczessziós és mindent

-gúnyoló eszmeirányzatát, és egy pillanatig se foglalkoztam azzal a

-gondolattal, hogy a kitüntetéseket állandóan viselni fogom, bárha

-én nem úgy gondolkozom, mint némelyek, és abban, hogy fejedelmi

-barátom: a sah ő felsége engem legnagyobb érdemrendeivel tüntet ki,

-abban én, egyszerű gondolkozású ember, nem találok semmi restelni

-valót.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De, papa, kérlek, én csak

-arra akartalak figyelmeztetni, hogy családi körben nem szokásos

-rendjelekkel vacsorálni, és ha a pinczérek folyton a vitézségi

-éremmel látnak…</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Én figyelmeztetés nélkül is

-tudok annyit a savoir vivre-ből, mert folyton leczkéket veszek a

-baronesz leányomtól, hogy ha az ember például egy uszónadrágban a

-tengerbe megy fürödni, akkor az ordókat nem kell feltenni. De mivel

-már úgy fordult a szóbeszéd, hogy fel kellene próbálni, hát

-felpróbáltam, érdeklődésből, hogy a szines szalag és arany mint

-állanak a fekete ruhán? És ha már felpróbáltam, mert nem értem,

-hogy mért ne próbálhattam volna fel, hát rajtam van, punktum, akár

-tetszik ez a pinczéreknek, akár nem.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Papa, kérlek, ne

-haragudjál, nem akartalak megboszantani, csak éppen azt akartam

-mondani, hogy ha a pinczérek látják rajtad ilyenkor, a mikor

-bizalmas körben vacsorálsz, elfecsegik, és az emberek azt fogják

-képzelni, hogy valami nagyra vagy vele.</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Ezt senki se fogja képzelni

-rólam, a kiről mindenki tudja, hogy milyen egyszerű és egyenes

-gondolkozású ember vagyok. És ha már erről beszélünk, megmondhatom

-neked, hogy én az ilyenre nem adok semmit, mert szerintem nem a

-rendjel különbözteti meg az embereket egymástól, hanem a szívjóság.

-<span class="pagenum"><a name="Page_244" id=

-"Page_244">-244-</a></span> Én nem arra vagyok büszke, hogy számos

-rendjeleim vannak a legelőkelőbb udvaroktól, a szerb és más

-kitüntetésekről nem beszélve, hanem arra, hogy mindenki azt fogja

-mondani, akárkit kérdezel meg felőlem, hogy a nevezett Berzsenyi,

-akárhogyan eszi a halat, késsel vagy villával, de egyszerű, jó

-ember. Vagy talán családom szeczessziós nézetei szerint én csak egy

-pöffeszkedő grand seigneur vagyok, de nem egyszerű, jó ember?</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ó papa, azt tudja mindenki,

-hogy te a legjobb ember vagy a világon, arany szívű, mintája a

-tisztességnek és az egyéni korrektségnek, a ki soha senkinek nem

-vétett, soha senkit meg nem károsított, és mindenkivel csak jót

-tesz, a ki a közelébe jutott, de…</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Nos, ha jó ember vagyok

-rendjelek nélkül, akkor jó ember vagyok rendjelekkel is. Nem értem,

-hogy ez a jelentéktelen, bár csinos szalag és érem mit változtatna

-a jellememen. Maradok, a ki voltam. Hogy aztán a pinczérek miket

-fecsegnek össze-vissza, az az ő dolguk. Mit nekem az ő fecsegésök?

-Az ő fecsegésök az én jellememen nem változtat, és végre is, csak

-nem fogom megsérteni a sahot, a ki engem barátságára méltat és

-kitüntetésekkel halmoz el, és nem fogom éretlen gyerkőcz módjára

-eldobni az oroszlánrendet és a vitézségi érmet, melyekben ő csak a

-legjelesebbeket részesíti?!</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ebben tévedsz, mert a sah

-éppen nem fösvénykedik az ordóival. Éppen most olvasom az ujságban,

-hogy egy ötesztendős főherczegnek is megküldte a vitézségi

-érmet.</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – No látod, hogy kívülem csak

-főherczegek kapják meg!</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nem érted, papa? Vitézségi

-érem egy ötéves főherczegnek! <span class="pagenum"><a name=

-"Page_245" id="Page_245">-245-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Az lehetetlen vagy

-egyszerűen sajtóhiba. Egy zérus kimaradt a főherczeg mellől az

-ujságban. Annak a főherczegnek, a ki vitézségi érmet kapott,

-legalább ötven esztendősnek kell lennie.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Dehogy! Az ujságban meg van

-irva az is, hogy a sah azért adta a vitézségi érmet a kis

-főherczegnek, mert ez nem ijedt meg, a mikor a katonák lövöldözni

-kezdtek.</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Hát tessék, nem mondtam?! A

-sah tudja, hogy mit csinál. Mit gondolsz, mi lesz az én koromban

-egy olyan főherczegből, a ki már mint ötéves gyermek sem fél a

-csatazsivajtól?! Kinek adjon a sah vitézségi érmet, ha nem egy

-ilyen bátor gyermeknek, a ki a pólyából kilépve azonnal megkezdi a

-katonai pályát?</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Kinek adjon, kinek adjon?

-Mit tudom én! Egy főhadnagynak, a kinek az arcza csupa forradás,

-vagy, nem bánom, egy életmentő tűzoltónak, de hogy jön ehhez egy

-ötéves fiú?</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Egész jól. Ha a sah

-vitézségi érmet adna az én könyvelőmnek, az Auspitznak,

-mindenesetre csodálkoznám rajta. Mert Auspitz kitűnő ember, de az ő

-szakmája egészen másutt fekszik. Ellenben így nem csodálkozom, mert

-a tapasztalás is mutatja, hogy a magas családokból eredő sarjakkal

-az a vitézség, mely más jeles férfiaknál hosszú évek, kitartás és

-az előrehaladottabb kor munkája, mint például a keresztviz, vele

-születik.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Mért nem kap vitézségi

-érmet mindjárt a pólyájában?</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Gyermekem, te nem tudod,

-milyen jól beszélsz, mert az ilyen esetek sokkal számosabban

-fordulnak elő, mint gondolnád. Így a történelem több kitűnő férfit

-jegyzett fel, kik ötéves korukban már czímzetes hadvezérek és

-valóságos püspökök voltak és <span class="pagenum"><a name=

-"Page_246" id="Page_246">-246-</a></span> mint ilyenek eljegyezték

-magukat olyan főherczegnőkkel, a kik akkor még meg sem születtek.

-De különben is a vitézségi érem csak egy egyszerű érem, s az

-oroszlánrendet még e jeles fiatal főherczeg se kaphatta meg. És ez

-egészen más.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Megkapták mások. A sah ezt

-is fűnek-fának osztogatja.</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Honnan veszed ezt a légből

-kapott állítást?</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Az ujságból, mert benne van

-az is, hogy a sah igen kitüntetett egy budapesti kis fiút, a ki

-bátran mondta meg papája nevét s a kivel a sah leült sakkozni. A

-fiú és apja erre az oroszlánrendet nyerték.</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span> (összeránczolja homlokát). –

-Félreértésnek kell rejtőznie ebben az ügyben. Egyszerű vitézségi

-éremről lehetett szó, mert a fiú bátran mondta meg, hogy hová

-való.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Oroszlánrendről van szó, s

-a sah még azt is megkérdezte volna a budapesti úrtól: nem tud-e

-néhány urat, a kiket a sah szintén az oroszlánrenddel tüntetne

-ki.</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span> (elkomorodva). – Ezt semmit se

-jelent. Az oroszlánrend a vitézségi érem nélkül csak egyszerű

-udvariassági tény. A kettő együtt, ez már egészen más. Ha a sah ki

-akar tüntetni valamely előkelő egyént, a kettőt együtt adja. Vagy

-megtilthatom talán a sah-nak, mint perzsa kitüntetés-tulajdonos,

-hogy figyelmességet gyakoroljon, lényegtelen figyelmességet,

-melyből az avatatlan ujságok, nem tudom, holmi nagy dolgot fujnak

-fel?</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Elég az hozzá, a sah, úgy

-látszik, boldognak-boldogtalannak nyakába akasztja az ordóit. Azért

-nincs mit dicsekedni se az oroszlánrenddel, se a vitézségi éremmel…

-<span class="pagenum"><a name="Page_247" id=

-"Page_247">-247-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">A báró</span> (borúsan). – Nem tudom

-elhinni, hogy a sah, a ki mint tapintat-ember valóban hibázhatatlan

-gentleman, ily módon lejebb akarná szállítani saját helyezettjeit.

-Ez még oly jeles embertől is hiba és czélszerűtlen dolog volna, de

-egyszersmind erkölcsi lehetetlenség, hogy így legyen. Nem véled te

-ezt?</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Én azt hiszem, a sah egy

-nagy humorista, a ki minden alkalommal kimutatja, hogy semmit se ad

-az ordókra, és mulatságból mindenkinek kínál, a kinek ez örömet

-okoz. És ha az ember nem akar gyermekekkel és ismeretlen egyénekkel

-egy kalap alá kerülni, szépen megköszöni a kitüntetést és elteszi

-azonnal a fiókba.</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span> (megdöbbenve). – Csak nem jut

-eszedbe azt a tanácsot adni nekem, hogy mint lopott süveget dugjam

-el úgy az oroszlánrendet, mint a vitézségi érmet?!…</p>

-<p>(Megjelennek a báróné és Elza.)</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Na, örökre sajnálhatjátok,

-hogy nem jöttetek el! Olyan gyönyörű skandalum volt a szinházban,

-hogy sírtam örömömben!</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Képzeljétek ezt a leányt!

-Pisszegett, fütyölt, lármázott, a lábával ütötte a lózsét, és oly

-neveletlen volt, mint egy klakőr.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Még czitromot is dobtam a

-szinpadra. Az orrára czéloztam a rendezőnek, de csak a lábát

-találtam.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Mi történt?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Egy szinész gorombaságokat

-mondott le a szinpadról. Hogy a közönség nem érti őket és hogy ők

-nem ilyen közönség előtt szoktak játszani. Persze lármát csaptunk,

-és ekkor előkerült a rendező, a ki jóvá akarta tenni a dolgot, de

-még jobban belemászott. Éppen ez kellett nekünk. Nosza elő a

-sípokkal, fütyülőkkel és automobil-jelzőkkel! Soha életemben nem

-nevettem ennyit! <span class="pagenum"><a name="Page_248" id=

-"Page_248">-248-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Nagyon csodálkozom, hogy

-egy olyan estén történhetik ilyesmi, a mikor az én családom is a

-szinházban van. Ki eresztette be ezeket a szinészeket?</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – És te ezt nyaralásnak

-nevezed, Jacques? Mindig jöttél nekem, hogy Karlsbad így és úgy, és

-hogy ez a rangelső hely a világon, és mikor aztán mindnyájan ide

-jövünk pihenni, itt legelőször is a szinészek gorombaságokat

-mondanak a legjobb családok szemébe.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Különben a szinészeknek

-igazuk volt, mert a nézőtér tele volt contrefaçon-előkelőségekkel.

-Az egyik páholyban ott ült a Várai-Fejér Nandine, a ki csak akkor

-boldog, ha a vidéki pasasok összetévesztik a gróf Thurzó Bélánéval,

-mert azt hiszi szegény, hogy ő hasonlít a szőke comtesse-hez, és

-ezért mindig ugyanazt a hajvizet hozatja, a mit a grófné. És ez nem

-elég, hanem még hozzá ki vet rá a földszintről birka-szemeket? A

-Winterstein Aurél, a ki úgy utánozza a Thurzó Bélát, a görbe

-járástól az »Es ist erreicht«-ig, hogy a szegény gróf már nem tudja

-kitalálni, mit csináljon a hajával, hogy ne hasonlítson erre a

-boldogtalan fiúra, a kit még a legjámborabb gebe is ledob a

-hátáról. Hát nem igazuk volt a szinészeknek?</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – A szinészek maradjanak

-nyugalomban, mikor jó családok is vannak a szinházban, és éppen

-azért holnap vissza fogom őket űzetni Berlinbe.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az istenért, papa, ne tégy

-lépéseket! Hátha még holnap megismétlődhetik a heccz!</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Az egésznek te vagy az

-oka, Jacques, mert nem kisértél el bennünket a szinházba. Ha a

-szinészek látták volna, hogy jelen van egy idősebb úr is a

-vitézségi éremmel, semmi se történt volna, mert akkor tudják, hogy

-kikkel van dolguk.</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span> (felvidulva). – Gondolod?

-<span class="pagenum"><a name="Page_249" id=

-"Page_249">-249-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Mama, ne lovagold bele a

-papát ebbe a vitézségi érembe.</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Miért? Olyan katonás

-külsőt ad neki, mely igen jól áll mindenkinek.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Azért még se lehet máskor

-viselni, csak ünnepies alkalommal.</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Hát ki akarja máskor

-viselni?… Persze, ünnepies vagy más alkalmakkor mégis csak viseli

-az ember, mert végre is, a sahot csak nem fogom megsérteni?!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – De, papa, a sah nem törődik

-vele, hogy mikor teszed fel!</p>

-<p>(A báróné és Elza megvacsorálnak. Elza elbeszéli a szinházi

-botrány részleteit.)</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span> (magában). – A leányaim egy

-kissé gőgösek és ez nem csoda, mert az én vérem van bennök. De ezt

-a dolgot heveskedés nélkül kell megítélni és egy idősebb embernek

-az ilyen ügyekben már jobb itélete van. Mindenesetre meg fogom

-választani az alkalmakat, de ma este még nem teszem le, mert mért

-ne viselhetném a hálószobámban, éjjel, a mikor senki sem lát?!…</p>

-<hr class="chap" />

-<div class="chapter"></div>

-<p><span class="pagenum"><a name="Page_250" id=

-"Page_250">-250-</a></span></p>

-<h2>XXXVII.<br />

-BERZSENYIÉK A PAPA NÉLKÜL.</h2>

-<p class="summary">– Karlsbadban. Szin: a báróné szalonja a »Savoy

-Westend Hôtel«-ben. A báróné egyedül. De nemsokára jelentkeznek:

-Blanka és Elza is, a kik a vasúti állomásról jönnek, a tizenegy óra

-huszonegy perczre várt gyorsvonat megérkezése után. –</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Képzeld mama, a papa még

-most se jött meg!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Határozottan kutya van a

-kertben.</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Szép nyugtalansággal

-beszélsz kedves atyádról!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Én nem nyugtalankodom, én

-gyanakszom. A papa egy kis szalmaözvegységet intrikált ki magának.

-Nincsen abban szégyen. Előjön ez a legjobb családokban is.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – És ez a hölgy az édes

-testvérem volna! (A bárónéhoz:) Mondd, te nem nyugtalankodol? Én

-már oda vagyok az aggodalomtól.</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Már nem nyugtalankodom,

-mert a míg a vasútnál voltatok, levelet kaptam tőle. Atyátok nem

-jön meg se ma, se holnap.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ugy-e, mondtam? <span class=

-"pagenum"><a name="Page_251" id="Page_251">-251-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Történt valami?</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Igen, történt valami, de

-még nektek se szabad elmondanom.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Akkor mért kelted fel a

-kiváncsiságunkat?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ne mondd el, hanem felejtsd

-kinn a levelet. Bátran megteheted, mert ha eldugod, akkor is kézre

-kerítjük. No, add már ide!</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Nem adom oda, hanem fel

-fogom olvasni. Mert különböző dolgok vannak benne s az illő

-részeket ki fogom hagyni.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az illő részeket hagyd ki, de

-az illetlen részeket olvasd fel.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Az ember nem tudja, min

-boszankodjék jobban: azon-e, hogy valaki így vicczelődjék, vagy az

-arczátlanságon.</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Ne veszekedjetek, mikor

-ilyen komoly ügyről van szó. Atyátok azt írja, hogy még nektek se

-tegyek említést a dologról. Csak az én tanácsomat kéri. De én nem

-tudom elszánni magamat se erre, se arra. S ha nem fogadok szót

-atyátoknak, csak azért teszem, hogy halljam a véleményteket.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem fogjuk eltitkolni.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De mi van hát?</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Halljátok. (Előveszi

-Berzsenyi Jacques bárónak egy, nem a nyilvánosság számára írt

-levelét, s olvasni kezdi:) »Bécs, huszonegyedik júliusban. Kedves

-Elizem! Nem mulaszthatom el, hogy Téged egy kellemes találkozásról

-értesítselek, melynek tárgya egy régi jó ismerősünk. Ebből

-meggyőződhetel, hogy tévesen tapogatózol és nem könnyed vérű

-társaság tartóztatott vissza Bécsben«… (Egy pillanatra abbahagyja

-az olvasást.) Ezt nem kellett volna előttetek felolvasnom.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – No mindegy. Nem vesszük

-tudomásul. <span class="pagenum"><a name="Page_252" id=

-"Page_252">-252-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Csak folytasd.</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span> (olvas). – Hát »tévesen

-tapogatózol és nem könnyed vérű társaság tartóztatott vissza

-Bécsben, hanem fontos egyéniségek jöttek közbe, kik

-megakadályozták, hogy Karlsbadba visszatérve, szeretteimhez

-csatlakozhassam.«</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ismerem ezt a fontos

-egyéniséget. A Josefstadti szinháznál van, Venust játszsza a »Szép

-Helená«-ban és paprikaszínűre festi a haját.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ne légy olyan

-szemtelen.</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Akkor nem olvasom

-tovább.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – No, nem szólok többet egy

-szót se.</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Ha megjavulsz, folytatom,

-de ha még egy aperszüt teszel, ki foglak küldeni a szobából. (A

-levelet nézegeti, hogy megkeresse, hol hagyta félbe.) Hol is van

-csak?… Igen, itt. No hallgassátok. (Olvas): »Bizonyosan emlékezni

-fogsz névről a szeretetreméltó Flórián von Blasewitz báróra,

-monarhiánk pekingi képviselőjére, a ki a boxer-lázadás idején

-nagykövet volt Pekingben és mint ilyen Karlsbadban tartózkodott. Ő

-ugyanis kiváló diplomácziai érzékével előre látta az eseményeket;

-még a német nagykövet meggyilkolása előtt hosszabb ideig tartó

-szabadságot kért egészségének helyreállítása végett, s a Felség

-egyenes parancsára mindenáron vissza akart térni Kinába, ez azonban

-az akkori zavaros viszonyok miatt lehetetlenné vált, és csakugyan

-nem is tért vissza, csak miután a német császár kiküldött katonái

-táviratilag jelentették, hogy Flórián báró egészségével egy időben

-a rendes diplomácziai viszonyok Pekingben helyreállottak.«</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Flórián von Blasewitz

-báró?… Nem emlékszem. Hogy jön ez a papához?</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Eleinte én se tudtam hová

-tenni, de <span class="pagenum"><a name="Page_253" id=

-"Page_253">-253-</a></span> aztán eszembe jutott, hogy alkalmasint

-egy karlsbadi ismerős legyen.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Halljuk tovább, mi van

-Flórián báróval?</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span> (olvas). – »Ezen táviratot

-Flórián báró Karlsbadban várta meg, teljesen nyugodtan, tudván,

-hogy Rüstig követségi tanácsos élete koczkáztatásával is helyesen

-vezeti a követség ügyeit. Így azon évben huzamosabb ideig

-érintkezhettünk, sőt a következő télen Bécsben is, a hová Flórián

-báró felrándult, hogy a kinai háború következtében megrongált

-egészségének helyreállítására szabadságot kérjen. Azóta azonban a

-szeretetreméltó Flórián báróval csak egy ízben találkozhattam,

-midőn nevezett félévi szabadságidejét mint monarhiánk pekingi

-követe részben a Rivierán, részben Karlsbadban és Bécsben töltötte.

-Képzelni fogod tehát, hogy mindenre gondoltam, csak nem ilyen

-messze foglalatoskodó és ritka vendéget láthatni, és kit látok,

-midőn az Archiduc Charlesból a Kärnthnerstrasséra kilépek? Az első

-ember, kit Bécsben találok, nem más, mint a szeretetreméltó Flórián

-von Blasewitz báró, monarhiánk pekingi képviselője! Azt fogod

-vélni, hogy egészségének helyreállítása végett rándult fel Bécsbe;

-de tévedsz.«</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hová akar mindez

-kilyukadni?</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Csak hallgasd, majd paff

-leszel te is. (Olvas): »Ezen örvendetes találkozás részleteit a

-következőkben jegyzem fel számodra:</p>

-<p>Flórián báró hivatalos ügyben érkezett Bécsbe. Pekingben ugyanis

-kolera ütvén ki, monarhiánk pekingi képviselője kötelességének

-tartotta ezt a bécsi udvarnak személyesen bejelenteni. Egy

-követségi futár kiséretében indult el, de a futár minden igyekezete

-mellett sem tudott vele lépést tartani, s így történt, hogy

-monarhiánk pekingi képviselője Pekingből Moszkván <span class=

-"pagenum"><a name="Page_254" id="Page_254">-254-</a></span> és

-Varsón át vasúton tizenkilencz nap alatt, tehát két nappal előbb

-tette meg az utat, mint a monarhia leggyorsabb futárja.«</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – De hisz ez sport és nekem

-szól!</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Ne szólj mindig közbe.

-(Olvas): »Ezen rendkívüli menetsebességet annál inkább méltányolni

-fogod, mert Flórián báró a rendelkezésére álló és gondolom

-<i>Utólérhetetlen</i> nevezetű hadihajón is elindulhatott volna, de

-attól tartott, hogy a pekingi kolera miatt sok időt kell majd a

-vesztegzárban töltenie s nem akarta, hogy a kolera így a

-vesztegzárra is ráragadjon. Állomását különben teljesen nyugodtan

-bizta sorsára, tudván, hogy Rüstig követségi tanácsos, kit a

-boxerek Flórián báró helyett annak idején megostromoltak és

-felgyujtottak, élete koczkáztatásával is helyesen vezeti a követség

-ügyeit, noha a báró kormányzati bölcseségét nélkülözni

-kénytelen.</p>

-<p>Elza leányom sport-jegyzőkönyvébe vezesse be…</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – No, ugy-e mondom?</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Fogsz már hallgatni

-egyszer? Ez sokkal komolyabb, mint gondolod. (Olvas): »Elza leányom

-sport jegyzőkönyvébe vezesse be, hogy Flórián báró ezen gyors

-menetelésével világ-rikordot teremtett. Gyorsfutár tudniillik már

-futott ily gyorsan, bár sokkal kisebb távolságra, bizonyos Zalánról

-is följegyeznek ilyesmit, tehát, mondom, gyorsfutár már futott így,

-de nagykövet még soha.«</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ormonde se futott így, a

-század legjobb lova.</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Most már neked ki kellene

-menned a szobából, atyád rendelkezése szerint. Hallgasd. (Tovább

-olvassa a levelet): »A következő sorokat azonban ne mutasd meg még

-Elza leányomnak se…</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ahá, most jön a tiltott

-gyümölcs!</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – … »mert ezt csakis neked

-sughatom <span class="pagenum"><a name="Page_255" id=

-"Page_255">-255-</a></span> meg. Megjegyzem, hogy szerintem a férji

-hűség«… nem, ez nem nektek való.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Előttünk bátran beszélhettek

-a férji hűségről, mi úgy sem hiszünk benne. No lássuk csak. (A

-báróné háta mögött állva, belenéz a levélbe s hangosan olvassa):

-»Megjegyzem, hogy szerintem a férji hűség azt is megköveteli, hogy

-az ember alkalmilag a csekélyebb jelentőségű szószegéstől se

-riadjon vissza.« No ennyit még el tudok képzelni a férji

-hűségből.</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Mindig kizavarsz engem a

-sodorból. Blanka is itt van talán, mi? és akkor mért háborgatsz

-bennünket? (Olvas): »Elég az hozzá, a szeretetreméltó Flórián báró

-bizalmasan megsugta nekem, hogy már nem igen birja az állásával

-járó sok idegrontó munkát és pihenést nem ismerő fáradságot. Kina

-égalja se tesz jót neki, úgy hogy minden nap, mit Kinában tölt

-annyit ront egészségén, a mennyit félévi európai üdüléssel

-kénytelen és alig képes helyrepótolni. Kiszámította nekem, hogy

-egészségének teljes helyreállítása végett nyolczszázharminczhét és

-három negyedévi európai pihenésre volna szüksége.</p>

-<p>Ez okból komolyan foglalkozik azon gondolattal, hogy ha a kolera

-és a lázadások Kinában napirenden maradnak, vissza fog vonulni azon

-rendelkezési állománynak nevezett elsődleges nyugalomba, melyet sok

-évi szakadatlan, veszélyekben és viszontagságokban gazdag,

-ernyedetlen munkával és egészségtelen égalji fáradalmakkal oly jól

-kiérdemelt. Megsugta továbbá, hogy bár Rüstig követségi tanácsos

-iránt megelégedéssel és elismeréssel kell viseltetnie, fölötte

-díszes és előkelőséget követelő állásról lévén szó, utódjául engem

-óhajtana ajánlani.«</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ah!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – No ezt nem vártam.

-<span class="pagenum"><a name="Page_256" id=

-"Page_256">-256-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – No, ugy-e? (olvas): »Írd

-meg nekem express-levélben: mit szólsz ehhez? Végre is a

-nagykövetség oly díszes állás, melyet megszünte után is mindig

-javára írnak az embernek.</p>

-<p>Nb. Sok munkával, koromnak megfelelően nem járna, mert Rüstig

-mindent elvégezne helyettem és Kinába csak egyszer kellene elmenni,

-bemutatkozás czéljából, azután az évet mint monarhiánk pekingi

-képviselője Karlsbadban, Bécsben és a Rivierán tölteném.</p>

-<p>Felelj gyorsan habozó férjednek egy szöggel a fejében. Mindenkit

-a családból csókol sírig hű férjed és azután is: Zsaki báró.« Na

-hát mit szóltok hozzá?</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nagykövetnek lenni, de hisz

-ez gyönyörű! Ha aztán valami nem tetszik, az ember mindig

-visszaléphet.</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Igen, de a fáradságos út!

-Egyszer mégis csak el kellene menni Kinába.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Az út is nagyon szép volna.

-Egy egészen más világ… a sárga ember… a tea-ültetvények…</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Igen, de a kolera, meg a

-lázadók!… Én már öreg vagyok, én már nem szeretnék meghalni.

-(Elzához.) No és te, mit szólsz hozzá?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Én a mellett vagyok, hogy

-igent kell mondani. Ez kötelesség. Mert a személyváltozás már

-nagyon előnyére válnék a monarhiának… igen, a monarhiának még ez is

-előnyére válnék. (Mind a hárman elhallgatnak és elmélyednek

-gondolataikba.)</p>

-<hr class="chap" />

-<div class="chapter"></div>

-<p><span class="pagenum"><a name="Page_257" id=

-"Page_257">-257-</a></span></p>

-<h2>XXXVIII.<br />

-ISCHLBEN.</h2>

-<p class="summary">– Történik: Witlaf-Hohenthurm herczeg ischli

-villájában. Szereplők: Witlaf-Hohenthurm Siegwart herczeg, az

-Urakháza tagja. Shamyl-Boleslav herczeg, a száműzött Shamyl-Alexis,

-cserkesz herczeg fia. Békásmegyeri és berzsenyi Berzsenyi Jacques

-báró. Tedeschi, műtárgy- és régiség-kereskedő. A villa erkélyén. A

-szereplők egy négyszögletű kártyaasztal körül ülnek. Siegwart

-herczeg és Shamyl herczeg tolókocsikban. Az előbbi automobiljából

-bukott ki és kitörte a lábát. Az utóbbi a lóról esett le és egy

-tejeskocsi ment keresztül a baloldalán. Filléres alsóst játszanak.

-Alant a Traun sebesen hömpölyög. –</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (a ki fölvette »eredeti

-makk«-ra). – Vonok, tercz, kassza, tous les trois, ultimo.</p>

-<p><span class="smcap">Tedeschi</span>. – Vonok, kvárt, kontra

-játék, kontra kassza, kontra tous les trois, kontra ultimo.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Vonok felsők.</p>

-<p><span class="smcap">Tedeschi</span>. – Vonok ászok.</p>

-<p>(Kijátszszák a pártit; Berzsenyi mindent elveszít.)</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (harminczöt esztendő óta

-nem volt ilyen dühös). – Ön a legsajnálatosabb együgyű, a kit

-valaha az életben láttam. <span class="pagenum"><a name="Page_258"

-id="Page_258">-258-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Tedeschi</span> (nevet). – A ki veszít, az

-haragszik. Mért nem vigyázott jobban? A tous les trois-t és az

-ultimót megcsinálhatta volna.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ön akar engem tanítani

-kártyázni, ön? Akkor korábban reggel keljen fel.</p>

-<p><span class="smcap">Tedeschi</span>. – Az igazság az, hogy önnek

-egyetlenegy fogalma sincsen a játékról.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Először önt még akkor

-fehérneműbe csavarták, a mikor én, mint felnőtt férfi, reggeltől

-estig alsóztam…</p>

-<p><span class="smcap">Tedeschi</span>. – Paperlapapp.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – És másodszor, hogy

-merészli ön velem ilyen hangnemben beszélni? Akarja, hogy

-megmondjam a véleményemet? Ön egy közönséges pudli-ugró!</p>

-<p><span class="smcap">Tedeschi</span> (akkorát ugrik, mintha

-nyomban keresztül akarná vetni magát a pudlin). – Báró úr,

-mérsékelje magát, mert én tréfaértő ember vagyok és magam is

-tréfacsináló, de tréfa ide, tréfa oda, vannak dolgok, a melyekre

-nézve kikérem magamnak…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Úgy nézek én ki, mint a

-ki tréfál? Én csak magamhoz hasonló komoly egyénekkel szoktam

-tréfálni és nem fogom eltűrni, hogy egy közönséges rőfös…</p>

-<p><span class="smcap">Siegwart herczeg</span>. – De uraim!</p>

-<p><span class="smcap">Shamyl herczeg</span>. – Hagyják már abba,

-és folytassuk a játékot.</p>

-<p><span class="smcap">Tedeschi</span>. – Jegyezze meg magának…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Én nem jegyzek meg

-magamnak semmit, hanem még egyszer azt mondom, hogy egy életen át

-pacczolni és egy véletlen disznóban froczlirozni egy korban és

-mindenben rangelsőbb embert, ez egy egészen közönséges

-szatócs-tempó.</p>

-<p><span class="smcap">Tedeschi</span>. – Én pedig azt mondom, hogy

-ha ön a rőföst nem vonja vissza… <span class="pagenum"><a name=

-"Page_259" id="Page_259">-259-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Azt mondtam, hogy rőfös?

-Na hát ezt rosszul mondtam. Ön még csak nem is rőfös; ön egy

-speczeráj.</p>

-<p><span class="smcap">Siegwart herczeg</span>. – De uraim!</p>

-<p><span class="smcap">Shamyl herczeg</span>. – Uraim, hagyják

-abba! Folytassuk a játékot.</p>

-<p><span class="smcap">Tedeschi</span>. – Mindenki átláthatja, hogy

-efféle állításokat nem hagyhatok rajtam száradni. Valaki, a ki

-jelen volna, azt találná képzelni, hogy én csakugyan…

-(Megborzong.)</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Siegwart, te hagyj engem

-békében. Te azt igen jól tudod, hogy én nem vagyok az az ember, a

-ki leczkéket hagy magának adni egy krajzlertől.</p>

-<p><span class="smcap">Tedeschi</span> (tombolva). – Krajzler! Ki a

-krajzler? Ki lát itt krajzlert? Hogy merészli ön engem krajzlernek

-nevezni?</p>

-<p><span class="smcap">Siegwart</span>. – De uraim!</p>

-<p><span class="smcap">Shamyl</span> (Berzsenyihez). – Tényleg ő

-nem froczlirozta önt, s ha ön le fog csillapodni…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Én nem fogok

-lecsillapodni. Én szabadelvű ember vagyok és a rangkülönbségekre

-nem adok semmit, mert szerintem a születésnél sokkal fontosabbak az

-érdemek, és azért nekem sem egy született csillagkeresztes nő nem a

-Dalai Láma, sem ellenkezőleg nem fogom lenézni a templomszegény

-embert, a ki rangban mélyen alattam áll, mivel szívjóság lehet

-benne, és ebben mindnyájan emberek vagyunk. De viszont nem fogom

-magamat kinevettetni, hogy minden boltossal úgy legyek, mint fivér

-és malacz.</p>

-<p><span class="smcap">Tedeschi</span>. – Na hát ez már mégis

-sok!</p>

-<p><span class="smcap">Siegwart</span>. – De Jacques, be fogod

-látni, hogy Tedeschi és egy boltos között…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Én tisztelek-becsülök

-minden kereskedőt, még a legutolsót is, mert kis emberekre van

-<span class="pagenum"><a name="Page_260" id=

-"Page_260">-260-</a></span> szüksége az országnak. És szivesen

-nyujtok kezet nekik, ha a legfelsőbb körökben találkozom velök és

-itt befogadják őket, mert szerintem az egyenlőség azt követeli,

-hogy az alsóbb rendű egyénekkel is jól bánjunk. Más oldalról, ha

-arról van szó, hogy belőlem valaki gúnyt csináljon, hát jól van, ha

-ez a gúnycsináló ő Szentsége, vagy tisztelt barátom, a perzsa sah.

-De hogy jövök én ahhoz, hogy egy ember, a ki ócska vasat árul és

-öreg szemetet tesz ki a kirakatba, nekem holmi olyan tréfákkal

-jöjjön elő, melyek sem koromnak, sem képzettségemnek és társadalmi

-állásomnak meg nem felelnek?!</p>

-<p><span class="smcap">Tedeschi</span>. – Báró úr, ön ezekért a

-sértésekért még számolni fog! (Fölkel, elrohan, s a két

-szerencsétlenül járt partner nem tud utána szaladni.)</p>

-<p><span class="smcap">Shamyl</span>. – Mondhatom, hogy ön igen

-igazságtalan volt, nem is szólva arról, hogy hármasban igen sokat

-kell osztani.</p>

-<p><span class="smcap">Siegwart</span>. – Én nem tudom, Jacques,

-miket képzelsz. Ez a Tedeschi nem speczeráj, hanem a maga nemében

-első czég az egész világon, és ezenkívül, a mi szintén nem

-megvetendő, tudós ember, kinek tanácsait múzeumigazgatók is ki

-szokták kérni.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mint tudós ellen semmi

-ellenvetésem, bár nem értem, hogy miféle bölcsészet kell ahhoz,

-hogy valaki drágábban adjon el egy öreg kardot, mely ritka, mint

-egy gyárból hozottat. A mi ellen kifogásom volt, az azon commis

-voyageur-hang, melyet én már nem fogok megszokni, és azt hiszem,

-ezt te érted, Siegwart, és ön is, fenség.</p>

-<p><span class="smcap">Shamyl</span>. – Csupán kiélesíteni nem

-kellett volna a dolgot és odáig engedni, hogy affairet csináljon

-belőle; pedig egy kis jóakarattal pár kiegyenlítő szót mondhatott

-volna neki, miután annyira megsértődött a pudliért. <span class=

-"pagenum"><a name="Page_261" id="Page_261">-261-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Azt hiszem, a zsibárus

-inkább kétszer fogja meggondolni a dolgot, mint egyszer, mert én

-már többszörösen elmultam hatvan éves, és az én unokaöcsém, a ki

-huszártiszt a rezervben és most volna alkalma először az én sok

-pénzemért kitüntetni magát és háláját, a mit irántam érez, hát ez

-az én unokaöcsém nem érti a tréfát és tudtommal már több izben

-megfogadta, hogy alkalmilag egy antikvárt úgy meg fog tánczoltatni,

-hogy ez az összes pudlikon keresztül fog ugrani. Különben a

-békesség kedvéért nem bánom, a speczerájt és a rőföst visszavonom,

-ha az egész párti nem gilt, se a kassza és az ultimo.</p>

-<p><span class="smcap">Siegwart</span> (becsöngeti a komornyikot s

-néhány sort ír egy névjegyre). – Ezt Tedeschi úrnak. (Komornyik

-el.) Csak azt nem értem, Jacques, hogy mért haragszol annyira a

-kereskedőkre? Úgy tudom, hogy fiatal éveidben te magad is kereskedő

-voltál.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Kereskedő, kereskedő! A

-mai világban mindenki kereskedő. Az egész angol arisztokráczia

-kereskedő. Én úgy voltam kereskedő, mint a norfolki és westminsteri

-herczegek, a kiknek gyáraik, ipartelepeik és kereskedelmi

-vállalataik vannak. Ebben az értelemben mindenki kereskedő. Te is

-kereskedő vagy, a mikor az erdődből eladod a fákat. Nem tagadom,

-hogy ilyen értelemben én jelentékeny fokig kereskedő voltam.

-Mondhatnám kizárólag kereskedő voltam mindaddig, míg elhatároztam,

-hogy ezentúl a közpályán fogom munkásságomat gyümölcsöztetni a

-szegények javára. És én éppen azért tisztelem a kereskedelmet, mert

-én tudom, hogy mi a kereskedelem. Ezt senki se tudja jobban, mint

-én, még Auspitz se, az én könyvelőm. De engedj meg, egy ilyen

-értelemben vett kereskedő, meg az apró kalmár, a ki a boltajtóig

-kíséri a vevőt és azt mondja: »Máskor is legyen szerencsém« – ez ég

-és föld. Én <span class="pagenum"><a name="Page_262" id=

-"Page_262">-262-</a></span> tisztelem-becsülöm a kis kalmárt, mert

-én mindenkit tisztelek-becsülök, a ki dolgozik, s a ki kénytelen

-dolgozni, még a mezei munkást is, minthogy ők művelik meg

-földeinket és a kis kalmárok adják el árúinkat, de ha össze akarom

-téveszteni magamat valakivel, csak nem fogom összetéveszteni

-magamat a kis emberrel és a földhöz ragadt mezei munkással?!</p>

-<p><span class="smcap">Siegwart</span>. – Ebben igazad van. »Király

-nem lehetek, princzecske nem akarok lenni, <i>Rohan</i> vagyok!«

-Nem igaz?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Igen, ezt akartam

-mondani.</p>

-<p><span class="smcap">Shamyl</span>. – No, hála az égnek, itt jön

-Tedeschi. Úgy emlékszem, ő fog osztani. (Tedeschi megjelenik.)</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (fölkel, Tedeschi elé megy,

-ünnepiesen). – Barátom, a herczeg már szíves volt megírni önnek,

-hogy nem szándékoltam önt megsérteni, s hogy a speczerájt és egyéb

-kereskedelmi czímeket visszavonom. De a velem született

-loyalitással és nyiltszívűséggel ehhez hozzá kell függesztenem,

-hogy felindulásomat annyival inkább sajnálom, mert a kereskedelmet

-távolról sem akartam sérteni, s az ön szakmáját és személyét

-különösen nagyrabecsülöm.</p>

-<p><span class="smcap">Tedeschi</span>. – Ha semmi sem gilt, akkor

-nem gilt a parti sem.</p>

-<p><span class="smcap">Shamyl</span>. – A kérdés csak az, hogy ki

-fog osztani?</p>

-<p><span class="smcap">Siegwart</span>. – Spongyát rá, a mi azóta

-történt. A báró oszt ujra.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Igen, de nekem már abba

-kellene hagynom a játékot, mert Karlsbadban várnak, s az én vonatom

-egy óra mulva indul. No, miattam! A kibékülés örömére ma még itt

-maradok.</p>

-<p><span class="smcap">Siegwart</span>. – Éljen!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Csak egy táviratot

-küldök az enyémeknek. Papirost és czeruzát kérek. (A herczeg

-csönget s a komornyik elhozza a kivánt tárgyakat.) <span class=

-"pagenum"><a name="Page_263" id="Page_263">-263-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Shamyl</span>. – Addig oszthatna talán

-másvalaki.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (ír). – »Baronin Berzsenyi

-von Békásmegyer. Karlsbad. Hôtel Savoy Westend. Politikai

-tárgyalások végett csak holnap indulhatok. Jacques.« (Átadja a

-telegrammot a komornyiknak.)</p>

-<p><span class="smcap">Siegwart</span>. – Már ki is osztottam.</p>

-<p><span class="smcap">A cserkesz</span>. – Passz!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (fölveszi »eredeti

-makk«-ra). – Vonok, tercz, kassza, tous les trois, ultimo!</p>

-<p><span class="smcap">Tedeschi</span>. – Azt hiszem, megadhatjuk.

-(Megadják.)</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (oszt. Tedeschihez). –

-Éppen arról beszéltünk barátommal, a herczeggel, hogy kereskedelem

-nélkül egy napig se állhatna a világ.</p>

-<p>(Tovább játszanak. Alant a Traun habjai sebesen hömpölyögnek

-tova.)</p>

-<hr class="chap" />

-<div class="chapter"></div>

-<p><span class="pagenum"><a name="Page_264" id=

-"Page_264">-264-</a></span></p>

-<h2>XXXIX.<br />

-BERZSENYIÉK HEGYET MÁSZNAK.</h2>

-<p class="summary">– A Pokol-hegy Menedékházában, kétezerhatszáz

-méternyire a tenger színe fölött. Délután öt óra. Az eső szakad;

-fönt és alant: fellegek és köd. Öt lépésnyire se látni. A

-Menedékház verandáján három alak: Berzsenyi báró, stájer vadásznak

-öltözve, de puska helyett bundával a vállán, és a két

-bárókisasszony, stájer leány kosztümben, de plaidbe burkolózva.

-Elza fel-alá jár; Blanka, lábtól derékig és nyaktól övig plaidben,

-a veranda kiugróján ül s a ködöt nézi. A báró áll, s szótlanul néz

-maga elé, olyan arczczal, mintha nem értené, hogyan került ide. A

-vezető és az inasok, a kik a kiránduláshoz szükséges holmit hozták,

-a Menedékház konyháján melegszenek; az őr gyermekei kiváncsian

-nézik az inasok czilindereinek fekete selyem rozettáit. Az őr

-felesége borsó konzerv levest főz a magas uraságok számára. Az őr a

-kályha mellett pipázik és mintha nevetne magában. –</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span> (a ki eddig hallgatag

-szemlélődött, mély megilletődésében felkiált): – Isteni!… Nincs más

-szó rá, csak az, hogy: isteni!…</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span> (bámulatában megáll). – Hát te

-mit ádázódol itt? <span class="pagenum"><a name="Page_265" id=

-"Page_265">-265-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nem hozzád szóltam.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Talán mégis megmondhatnád,

-hogy: ki vagy mi legyen »isteni«?!… Megint velem méltóztatol

-foglalkozni?</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hagyj már egyszer békében.

-Erre a látványra mondtam, hogy isteni.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Úgy? Az más. Nem gondoltam,

-hogy te azt látványnak nevezed, ha nem látsz semmit. Én ezt vak

-szürkeségnek nevezem.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Neked nincs érzéked semmi

-iránt, a mi nagyszerű. Én még nem vagyok olyan blazirt, én még

-gyönyörködöm a természetben. Nézd papa, nem gyönyörű ez? Fölöttünk

-fellegek, alattunk fellegek; köröskörül, fenn, lenn, sűrű, vastag

-köd, mindenütt köd!… Mintha az északi mythológiában volnánk!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Jobban szeretnék a szobámban

-lenni, otthon, vagy akár idelenn, a hôtelben.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De, ugy-e papa, te élvezed

-ezt a látványt?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem látom a zergét. Hol

-van a zerge?</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – A zerge fenn van a

-csúcson.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem értem, hogy ha én

-feljöhettem kétezerhatszáz méternyire, a zerge mért ne jöhetne le,

-négyszáz méternyire. A zerge könnyebben ugrik, mint én, egy

-megülepedett öreg ember.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ha nem volna ilyen köd, már

-bizonyosan láthatnád a zergét. Reggel, ha majd kitisztul az idő és

-feljebb megyünk egy kicsit, ugrándozni fog előttünk akárhány.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Gyermekem, ha én délután

-öt órakor a pápa ő Szentségét óhajtom látni, és a kamarás azt

-mondja nekem: jöjjek holnap reggel, ez egészen más. De hogy egy

-ostoba állat várakoztasson engem, ennek nincs értelme. Előre fogom

-küldeni a vezetőt, és az én legényeimet, hogy hajtsák fel az

-állatokat és vezessenek <span class="pagenum"><a name="Page_266"

-id="Page_266">-266-</a></span> elő nekem lövésre néhány pár zergét,

-kövéret vagy soványat, az nekem mindegy.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De papa, ebben a szakadó

-esőben! Aztán meg éjszaka lenne, mire felérnének. És a zerge is

-elbúvik ilyenkor…</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem, papa, a világért se! Egy

-pillanatig se tudnék aludni, ha magunkra maradnánk ezekkel az

-ismeretlen emberekkel.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Akkor hát mit keresek én

-idefent a szakadó esőben, ha egyetlen egy zerge sincs készen a

-lövésre?! Nincs zerge, nincs zerge… de hogy egyetlen egy zerge

-sincsen, ez már sok!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Már azt magam is szeretném

-tudni, hogy mit keresünk mi idefenn?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Azt ajánlottátok nekem,

-hogy a hegymászástól meg fogok soványodni. Úgy látom, ellenkezőleg,

-meg fogok őszülni és kopaszodni, míg haza érkezünk, a legcsekélyebb

-zerge nélkül!…</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ugyan ne zsörtölődjetek! Ki

-tehet róla, hogy hirtelen rosszra vált az idő? Reggel, mikor

-elindultunk, egy felleg se volt az égen. Örüljünk, hogy bőrig nem

-áztunk. A hogy elkezdett esni, tüstént elértük a Menedékházat; mit

-akartok még egyebet?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ez egyszer éppen nem vagy

-követelő.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A vezetőnek már reggel

-figyelmeztetnie kellett volna, hogy az idő rosszra fordulhat; egy

-szakképzett vezetőnek könyv nélkül kell tudnia az időjárást. De ez

-az ember az ő tíz forintjáért a pokol fenekébe is elvitt volna

-bennünket.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Bár inkább oda vitt volna,

-mint ide, onnan talán hamarább haza jutnánk. Gyönyörű Nachtlagerünk

-lesz, mondhatom.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hja, ilyen helyütt nem

-csinálnak külön alvótermeket a princzesszek számára. Ebbe már bele

-<span class="pagenum"><a name="Page_267" id=

-"Page_267">-267-</a></span> kell nyugodni, barátom. Mert ha, tegyük

-fel, egy óra mulva el is áll az eső, ma már nem fordulhatunk

-vissza. A csúszós úton, pláne sötétben, minden perczben

-elesnénk.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Még örül neki, a kis

-kedves!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ne veszekedjetek. Egy

-zergevadászat sok bajjal jár; ebben Blankának igaza van. Ha zergét

-vadászni nem volna kunszt, a legelőkelőbb egyéniségek nem

-vadásznának egy ilyen élhetetlen állatra, melynek a húsa se jó.

-Blanka csak abban hibázta el a dolgot, hogy nem a Salvator

-Rainer-jégmezőre mentünk, mert ott, tekintettel a legmagasabb

-uraságokra, bizonyosan éjjel-nappal gondoskodva van zergékről.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ott ugyan megjártuk volna.

-Még most is mennénk az esőben, vagy előre, vagy vissza, mert a

-jégmező ezer méterrel magasabban van, mint ez a Menedékház. És ott

-nincs még egy kunyhó se.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Kiderül, hogy anyailag

-gondoskodtál rólunk. Azt tetszett ugyan mondanod, hogy három órakor

-már a csúcson leszünk…</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nem tehetek róla, hogy a

-papa lassabban jött, mint képzeltem.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hagytuk volna hátra a papát,

-mi?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Úgy beszéltek rólam,

-mint egy öreg bőröndről. Tőlem mehettetek volna előre; ebben az

-esetben bizonyosan jutalmazóbban vadásztam volna.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span> (Elzához). – Egyébként nem

-tudom, hogy mit kötekedel velem. Ki hítt téged?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mi közöd hozzá? Ha nem

-beszéled agyon a papát, hogy nem tudom hány kilót fogsz neki

-lehozni, engem ugyan invitálhattál volna. De a papát nem lehetett

-rád bízni; felőled bele eshetett volna a legelső mélységbe.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Szerencsére te itt vagy és

-így kint vagyunk a vízből. <span class="pagenum"><a name="Page_268"

-id="Page_268">-268-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hagyjatok már föl! Ha a

-zerge meghallja ezt a lármát, holnap se mer előbujni.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Már az igaz, csak azért,

-hogy veszekedjünk, nem volt érdemes ide feljönni.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát ugyan miért volt érdemes?

-A kilátásért?</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Miért jönnek ide mások?

-Mások is bolondok? Tiz napig itt lenni a völgyben, és fel nem jönni

-a hegyre, nem tenni meg az egész tájék leggyönyörűbb partie-ját, a

-miért a touristák messze földről sereglenek ide – igazán nevetséges

-lett volna. Hisz ha elmondod valakinek, hogy Rómában jártál, de a

-pápát nem láttad, Párisban voltál, de Versailles-ba nem mentél ki,

-Nápolyból jössz, de Sorrento-t nem nézted meg: a szemedbe

-kaczag.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Csalódol, ez mind nem olyan

-nevetséges, mint a te örökös félelmed a nevetségességtől. Hogy az

-ember egész életén át a mások gusztusa szerint igazodjék,

-mitmacholja a másnak való mulatságot, bár neki ez nem jelent

-egyebet, csak kényelmetlenséget, vesződséget és boszuságot,

-lihegjen egész nap, izzadjon és fázzék egyszerre, keresse a

-tüdőgyuladást, gyalogoljon annyit, mint ha robotban csinálná,

-elfárassza magát a gyötrődésig, aztán ne lásson még csak egy sánta

-kutyát se, csak azért, mert ha véletlenül mindezt el találja

-mulasztani, akadhat valahol egy szamár, a ki ezt furcsának találja

-– van-e ennél nevetségesebb dolog a világon?</p>

-<p>(Az őr felesége jelenti, hogy a borsó-konzerv-leves elkészült. A

-magas uraságok bemennek az egyik szobába, a hol az asztalt

-lilásvörös abroszszal terítették le tiszteletökre. A három

-elégületlen iszonyú étvágygyal ül le, s a báró a harmadik kanál

-után kijelenti, hogy soha életében nem evett ilyen jó levest.

-Megeszik <span class="pagenum"><a name="Page_269" id=

-"Page_269">-269-</a></span> továbbá a hazulról hozott s utközben

-még el nem fogyasztott hideg ételeket is – a mi egy félóra multán

-feltünő lelki békét idéz elő. Diner után egy pillanatra

-kikukkantanak a verandára. Az eső már nem ömlik, csak szitál, de

-arról, hogy visszaindulhassanak, nem lehet szó. Felleget se látni

-többé, csak ködöt, vastag ködöt. Beesteledik. A báró a

-kisasszonyokkal visszamegy a rögtönzött ebédlőbe, s kártyát kér az

-őr feleségétől. A kártya megjelenik. A rajta látható fekete

-zsirrétegről és egyéb nemes patináról itélve, még maga Gringenőr

-készíthette. Azonkívül mindössze harminczegy levele van, de

-szerencsére csak a makknyolczas hiányzik. A báró és kisasszonyai

-filléres alsóst kezdenek játszani. A bárónak soha életében nem volt

-ekkora szerencséje; ezer point-nel előzi meg mindegyik partnerét.

-Ezek persze adósok maradnak. Kilenczkor a báró visszavonul

-alvószobájába. A kisasszonyok együtt alusznak; nemcsak egy

-szobában, hanem egy ágyban is, mert mind a ketten annyira félnek,

-hogy erre a kivételes esetre czélszerűnek látják fegyverszünetet

-kötni és összebújni, hogy egymást bátoríthassák. Éj.)</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span> (mielőtt lefekszik, kipillant

-az ablakon, hogy meggyőződjék róla, vajjon nem tévedt-e a verandára

-egy hajléktalan zerge. Nem lát egyebet, csak a vezető pipájának a

-tüzét. Körülnéz, hogy a puskáját beállították-e a szobájába; a

-puska csakugyan ott van az egyik sarokban. De azért ruhástul

-fekszik le és sokáig nem tud elaludni. Végre elpihen, s azt

-álmodja, hogy Salvator Rainer főherczeg társaságában a glecscser

-csúcsa felé ugrál, a midőn egyszerre a zergék küldöttsége jelenik

-meg előttük, hajbókolva. Mire fölébred, hat óra. Kinéz. Már nem

-esik, de az idő borúsnak látszik; a ködtől még most is keveset

-látni. Megpillantja a vezetőt, a ki már ismét a verandán pipázik.)

-– Hé, földi!… <span class="pagenum"><a name="Page_270" id=

-"Page_270">-270-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">A vezető</span> (mintha egy kérdésre

-felelne). – Bizony, exczellencziás úr, jó lesz sietni, ha szárazon

-akarnak haza jutni.</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Hát a csúcs? Mi van a

-csúcscsal?</p>

-<p><span class="smcap">A vezető</span>. – A csúcsot most már látni

-innen, de a csúcson nincsen menedékház, még csak egy várta se. A

-magas uraságoknak bizonyosan kellemetlen volna, ha a vihar ott érne

-utól bennünket.</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Akkor hát jobb lesz

-visszafordulni, mi?</p>

-<p><span class="smcap">A vezető</span>. – Igen, még pedig minél

-hamarább. Úgy nézem, egy pár óra mulva megint esni fog, és

-meglehet, hogy két napig se tisztul ki az idő.</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Jól van, jól van.

-(Magában:) Ez az ember az ő tiz forintjáért azt kivánta volna, hogy

-ki se mozduljunk hazulról. És jöjjenek elő nekem még a szegény

-emberekkel!…</p>

-<p>(Kopogtat a kisasszonyok ajtaján, s bekiáltja nekik a rossz

-ujságot. Mire a kisasszonyok felkászolódnak, a reggeli is elkészül.

-Blanka és Elza kávé czíme alatt olyan czikóriát isznak, a melyben

-van borsó-konzerv is, kakaó is, csak éppen kávé nincsen. A báró

-óvatosabb volt, s borsó-konzerv-levest reggelizik. Ezalatt a

-legények becsomagoltak, s a hogy a báró lehörpintette az utolsó

-kanál levest, már meg is indulnak visszafelé, az egész karaván. Egy

-órai lefelé bukdácsolás után a báró odaszól leányainak, hogy szép

-lassan haladjanak előre, mert ő egy kicsit hátramarad. A

-kisasszonyok megijednek, mert azt képzelik, hogy papájok hirtelen

-rosszul lett. De a báró oly vidám titokzatossággal integet nekik,

-hogy megnyugodnak és engedelmeskednek. Alig maradt el a báró,

-puskadördülés hallatszik.)</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – A papa zergét lőtt!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Majd olyan bolond az a zerge,

-hogy lejöjjön tisztelegni a papához! <span class="pagenum"><a name=

-"Page_271" id="Page_271">-271-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (megjelenik). –

-Képzeljétek, nem találtam el!</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Zerge volt?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Zerge, határozottan

-zerge. Csak nem is fogok egy kecskére lőni! (Halkabban, hogy a

-magyar inasok ne hallják:) A zergéből egy szó se igaz. Csak

-kilőttem a puskámat. Nem fogom magamat kinevettetni, hogy vadászni

-jöttem és el se sütöttem a fegyvert. Vannak, a kik vadásznak, és

-nem találnak akkor se, ha tiz zerge ugrál előttük. Én, meglehet,

-találtam volna, ha a zerge lejebb jön. Szóval vadásztam. (Mire

-leérnek a hegy aljába, már gyönyörűen süt a nap.)</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát nem méreg ez?!…</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Na, nincs szerencsénk, az

-igaz.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – De a borsóleves, az jó

-volt.</p>

-<hr class="chap" />

-<div class="chapter"></div>

-<p><span class="pagenum"><a name="Page_272" id=

-"Page_272">-272-</a></span></p>

-<h2>XL.<br />

-KERESZTUTON.</h2>

-<p class="summary">– A baden-badeni »Grand Hôtel Bellevue«

-reggeliző termében. Bősz előkelőség; diplomata külsejű és modorú

-pinczérek. Reggeli kilencz óra. Az egész Berzsenyi-család együtt

-van, az idős angol hölgygyel egyetemben, a ki egy kherubhoz

-hasonlóan, szótlanul ül a kisasszonyok között. –</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Nem tudom elhatározni

-magamat.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Én azt hiszem, nem

-maradhatunk el a gyászszertartásról.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Én azt hiszem, a

-gyászszertartáson senki se fog keresni bennünket.</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span> (gondjaiba elmerülve

-hallgat).</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Milyen jól jött volna, ha

-a gyászeset három vagy négy nappal korábban következik be, a mikor

-még Gmundenben voltunk! A szegény herczegnének ez egészen mindegy

-lett volna, hisz az ő élete már csupa szenvedés volt!</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Akkor még senki se

-gyanította, hogy ilyen közel a katasztrófa.</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Látjátok, a szívbaj! Így

-leszek egyszer én is. <span class="pagenum"><a name="Page_273" id=

-"Page_273">-273-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – De, mamuska, neked nincs

-szervi szívbajod!</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Nem azért mondom; tudom,

-hogy én már idősebb vagyok, semhogy meghaljak. De ti nem gondoltok

-rá: mi történhetnék akkor, ha az én szívbajom is oly gyorsan

-elhatalmasodnék, mint a hogy fiataloknál gyakran jön elő. Szegény

-herczegné! Milyen kegyesen nézett rám még tavaly az esplanadeon!

-Mintha azt mondta volna: »Ennek a jó asszonynak is sokat kell

-szenvednie, már csak koránál fogva is.« Ki gondolta volna

-akkor?!…</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Rokonszenveseknek talált

-bennünket, és határozottan kitüntetett, a hol tehette. Egyszer,

-mikor tenniszeztünk Elzával, öt perczig nézte a játékunkat, pedig

-nem igen szeretett a nagyközönség előtt mutatkozni. Egy más

-alkalommal pedig, mikor a papa tiszteletteljesen beköszönt a

-villába, tisztán hallottam, hogy megkérdezte: »Ki legyen ez a jó

-arczú öreg úr?«</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Az idén már okvetetlenül

-megszólított volna bennünket, ha nem olyan nagy beteg, hogy már

-alig jöhetett ki a szobából. És ki tudja, mi történik, ha korábban

-eszünkbe jut, és már öt hat év óta járunk Gmundenbe?!…</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span> (a bárónéhoz). – No, a sleppjét

-nem hordozhattad volna, még ha a legközelebbi környezetébe kerülsz

-is, mert Gmundenben nincsenek reczepcziók.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Miért ne? Fenséges

-látogatások alkalmával?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Vagy például, hogy neked egy

-kis örömet okozzon, mi?</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – És az ilyennek meg kell

-halnia! Egy főherczegnőnek, a kinek semmije se hiányzott a

-világon!… (Szünet.)</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span> (a kin meglátszik, hogy

-gondolatai másfelé kalandoztak, hirtelen megszólal). – Ugy-e,

-mindig <span class="pagenum"><a name="Page_274" id=

-"Page_274">-274-</a></span> mondtam nektek ezt a <i>Purdé</i>t?!…

-Mikor még mint ótvaros kis csikó egyszer rám nézett, mint

-tulajdonosra, már akkor valami azt sugta nekem, hogy ez az értelmes

-kis állat egykor nagy dicsőséget fog hozni a fejemre!…</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Tudod, papa, tegnap, mikor

-láttam, hogy a távoszlopnál milyen könnyen nyúlik, pedig Sopp még

-hozzá se nyúlt az ostorhoz, azt hittem, hogy a szivemnek meg kell

-szakadnia a nagy örömtől! No és aztán, mikor láttam, hogy canterben

-jön, és kiabálni kezdtek körülöttem, hogy: »A magyar ló!…

-<i>Purdé</i>!… A kilenczes!…« – akkor egyszerre csak elsötétedett

-velem az egész világ, nem láttam semmit, csak azt éreztem, hogy

-össze kell csókolnom mindenkit, a ki a közelembe kerül!…</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Látjátok, soha se akartátok

-elhinni nekem, mire képes egy telivér, ha az én kezeim közül került

-ki!</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Csak az a kár, hogy olyan

-kevés magyar volt a versenyen! Ha látták volna a pestiek, hogyan

-csodálták meg <i>Purdé</i>t, nemzetiszín szalagú koszorújával, az

-egész kontinensről összesereglett szakértők, a legridegebbnek is

-megdobbant volna a szíve.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát bizony én nem szégyellem

-megvallani, hogy mikor verseny után a banda rázendített a

-Rákóczy-indulóra, nekem könny szökött a szemembe a

-hazaszeretettől.</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Gyerekek, nem fogjátok

-elhinni, mint hatott rám, öreg emberre, az a körülmény, hogy ebben

-az idegen világban egy huszonnégy óráig mindenki és minden csak az

-én magyar dicsőségemet magasztalja!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – A propos! Mit adtál a

-bandának?</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Száz forintot. Mindenkinek

-száz forintot adtam. <span class="pagenum"><a name="Page_275" id=

-"Page_275">-275-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Így váltakozik öröm és

-gyász, mint a »Säckingeni trombitás« énekli. Tegnap még csupa

-örömben voltunk; én magam is, bár nem voltam jelen, részt vettem

-veletek, és azt hittem, hogy még csak ma fogok igazán örülni, a

-mikor az ujságok is tele lesznek férjem és a ló nevével. De tessék!

-Közbe jön ez a gyászeset, és most már nem tudok örülni annak sem,

-hogy apátok egy egész lóhosszal legyőzte az egész kontinenst.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nem is illenék valami nagy

-lármát csapni a győzelemmel, mikor a szomszéd nagyherczegséget

-olyan csapás érte, mely nekünk is gyászunk.</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Nektek igazatok van és én

-teljes mértékben osztozom mindabban, a mit mondani fogtok. De azért

-a <i>Purdé</i>-bankettet már nem mondhatom le, mert még a versenyen

-élőszóval meghívtam franczia és berlini jelesebb kollégáimat. És

-mit mondanának otthon, ha szó nélkül tovább megyek Baden-Badenből

-az én ezüst sarkantyúmmal? Azt mondanák, hogy ez a Berzsenyi egy

-külföldieskedő magyar, a ki az ő honi lovával egyszerűen zsebre

-vágja a magyar dicsőséget és kozmopolitának adja ki nemcsak magát,

-hanem a lovát is, holott csak ő egyedül az elfajult magyar, akár

-ezüst sarkantyúval, akár a nélkül. Míg ellenben, ha egy áldomást

-adok, melyen kellőképpen kiemelem hazámat, mindenki azt fogja

-mondani, hogy ez a Berzsenyi egy derék, öreg fiú, a ki külföldön is

-fényt szerez a magyar névnek.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – A baj csak az, hogy könnyen

-találkozhatik, a ki azt mondhatja, hogy egyszerűen a

-gyászszertartás elől utaztunk el Gmundenből. Nem értem ugyan,

-hogyan lehet ilyesmit éppen ránk fogni, de rossz és irigy emberek

-mindenütt akadnak. Nagyon jól tudod, hogy bizonyos körökben az

-efféle dolgok <span class="pagenum"><a name="Page_276" id=

-"Page_276">-276-</a></span> iránt nagyon érzékenyek szoktak lenni.

-No és pláne ha te dáridót csapsz, két nappal később, a mit a sajtó

-siet közhirré tenni!</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Mit akarsz? Egyszerűen

-kitépni a szívemet? Hidd el nekem, egy öreg embernek, a ki mindig

-tenyerén hordozta a szívét, hogy a herczegnét nálam jobban senki se

-gyászolja, mert én nemcsak a főherczegnőket sajnálom, hanem minden

-szegény fiatal asszonyt, a ki beteg és meghal. Biztosítalak, hogyha

-én tőlem függne, soha se halna meg senki; erről kezeskedem. De mit

-csináljak a vendégeimmel? És mit feleljek, ha valaki azzal vádol,

-hogy mindig fölfelé nézek, az udvari körökre, és a magyarság ügyeit

-elhanyagolom?!…</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Akartok egy salamoni

-itéletet?</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Köszönjük, nem kérünk a

-vicczeidből.</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Csak hallgassátok meg őt,

-mert bizonyos vagyok benne, hogy eltalálja a szeget a fejemen.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Eszem ágában sincs vicczelni.

-Azt akarom ajánlani, hogy ha olyan szükségesnek látjátok, utazzék

-el a mama Blankával Gmundenbe, mi pedig megtartjuk itt a bankettet,

-szép csöndben, de azért fecskefészeklevessel, hogy ne sajnálják a

-magyart.</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Hát nem mindig neki van

-igaza?</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span> (Elzához). – És a míg

-megjövünk, addig te egyedül járkálsz itt előre, hátra?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span> (kedvesen mosolyog az angol

-kisasszonyra). – Az öreg daru velem marad.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – El ne rontsd, szegényt,

-azalatt, míg oda leszünk. Attól félek, hogy mire visszatérünk, ő is

-cocotte-nyelven fog társalogni.</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Hagyj békét a leányomnak.

-Ennek a leánynak helyén van a feje, és a szíve tősgyökeres magyar.

-<span class="pagenum"><a name="Page_277" id=

-"Page_277">-277-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Te úgy beszélsz, papa,

-mintha a nemzet ügyét kellett volna megvédeni az én aulikus

-érzéseimmel szemben…</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Nem úgy beszélek, csak mint

-jó honfi, a ki örül, hogy hazájának szolgálatot tehet. Látjátok,

-gyermekeim, én nem fogom előttetek eltitkolni, hogy azelőtt, kora

-fiatalságomban, nem tevékenykedtem eléggé a magyarság érdekeiért.

-De mikor már vagyont szereztem, s a közpályán megismertem

-kötelességeimet, egészen más ember lett belőlem. Most boldog

-vagyok, ha a magyar névnek itt vagy ott dicsőséget szerezhetek. Ezt

-különbözőképpen lehet elérni; én magyar tenyésztésű lovaimmal

-szolgálom a czélt. De ha személyesen is olyan gyorsan tudnék futni,

-hogy ebből hazánkra fény derülne, akár el fogjátok hinni, akár nem,

-a magyar név dicsőségéért én magam is szaladnék.</p>

-<hr class="chap" />

-<div class="chapter"></div>

-<p><span class="pagenum"><a name="Page_278" id=

-"Page_278">-278-</a></span></p>

-<h2>XLI.<br />

-BERZSENYI HÁZASÍT.</h2>

-<p class="summary">– Melanienál. Berzsenyi báró egy karosszékben.

-Melanie a karosszék előtt, lenn a szőnyegen. Sírdogál és a báró

-kezét csókolgatja. –</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – No, no, azért ne

-pityeregj.</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Soha, soha se fogom

-elfelejteni!… Igazán, mi is lett volna belőlem a báró jó szíve

-nélkül!…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Na, na, szót se érdemel.

-A mit mondtam, megtartom, ennyi az egész. Nem mondtam mindig, hogy

-ki foglak házasítani? Nohát! Vagy azt hitted, hogy éppen a te

-hozományodon fogom megkezdeni a krajczároskodást?!</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Ó, nálam senki se tudja

-jobban, hogy a báró nagylelkű, mint egy király!… Vagy mit is

-beszélek?!… A királyok már nem nagylelkűek, csak a mesékben. És én

-minden nagylelkűséget mesének tartanék, ha a bárót nem ismertem

-volna. Ó, tudom én azt jól!… De mégis!…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mit mégis? Nem vagyok

-smuczig, punktum. Azt hiszem, az öreg Berzsenyi, egy élet

-<span class="pagenum"><a name="Page_279" id=

-"Page_279">-279-</a></span> munkája után, már megengedheti magának

-azt a luxust, hogy ne legyen smuczig.</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – A báró megengedhetné

-magának azt is, hogy egy cseppet se törődjék a szegény Melanieval,

-különösen mikor ez a Melanie azzal áll elő, hogy férjhez akar

-menni. A báró fölötte áll annak, hogy egyátalán foglalkoznia

-kellene a dologgal. És más a báró helyén, bizony nem is törődnék

-velem. Más egyszerűen azt mondaná: hát, jó leány, le is út, fel is

-út.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Más istállószolga, én

-pedig az öreg Berzsenyi vagyok.</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – A báró kivétel mindenben,

-tudom. De a báró se azért nagylelkű, mert grand seigneur. Nagylelkű

-daczára, hogy grand seigneur, mert aranyszíve van. Azért hogy

-zárkozott természetű vagyok s csak a könyveket búvom, ismerem én az

-életet s keresztüllátok a nagyurakon. Emlékszik az Altmünster

-Irénre, a ki a Teréz-körúton egy gangon lakott velem?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Emlékszem. Szép leány

-volt és sok grófot megevett.</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – No ez aztán ismerte őket!…

-Persze, nem kerülhettem ki, hogy egyszer-egyszer szóba ne álljak

-vele. Tudja-e, mi volt minden harmadik szava? »Melanie, őrizkedjék

-a nagyuraktól, mert a nagyurak mind smuczig disznók.« Én csak

-nevettem, mert nekem ugyan nem volt okom panaszra: az az egy

-nagyúr, a kit én ismertem… (hosszasan csókolgatja a báró kezét)… de

-tudom, hogy az Irén durva szavaiban sok életismeret volt.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Annyi igaz, hogy vannak

-beképzelt mágnások, a kik azt hiszik, hogy ha ők minden fillérből

-nemzetgazdaságot csinálnak, azért ők mégis nem tudom kik, mik

-maradnak. Ebben is különbözni akarnak egy modern főúrtól, a kit ők

-csekélyebbnek itélnek, és a <span class="pagenum"><a name=

-"Page_280" id="Page_280">-280-</a></span> ki mindenesetre

-reprezentálni fog. Nem nevetséges ez? Ha egy modern főúr utánozni

-akarná őket, mint vélik, biztosítalak, már csak neveltségénél fogva

-is canterben le tudná győzni őket a takarékosságban, az ő

-embertelenségeik és ügyetlen fösvénységük nélkül. De hatvanadik

-évemen túl csak nem fogok ebben örömet találni? És látod, mondok

-neked valamit. Csodálni fogod te őket azért, hogy a mikor a

-paraszttól a krajczárt lealkudják, ők egy nagy művön pózolnak és

-latifundiumot spórolnak össze ivadékaik számára? No, én nem fogom

-csodálni őket. Mert akár így nézem, akár úgy, annyi bizonyos, hogy

-nem azért tesznek így, mert már az őseiknek is nagyon sok volt,

-hanem azért, mert nekik már nincs nagyon sok. És ha ő nekem

-parvenükről beszél maguk közt, én erre nem mondok semmit, de azt

-gondolom, hogy ő azért mégis egy ótvaros.</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Éppen azért.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mit éppen azért?</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Minél inkább tisztában

-vagyok vele, hogy milyen a világ, annál inkább habozok… Minél

-bizonyosabb vagyok benne, hogy a báró az egyetlen, ki ilyen

-nagylelkűségre képes, annál jobban bánt, hogy visszaéljek ezzel a

-páratlan nagylelkűséggel, és elfogadjam ezt a nemeslelkű, pazar…

-(Sír és a báró kezét csókolgatja.)</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Bolond vagy? Csak nem

-fogod kéretni magadat?</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Végre is, a báró nem olyan

-ajándékot kínál nekem, a milyet egy barátnőnek szokás adni… Ilyen

-hozományt egy apa ad a leányának…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hát talán nevetni fogsz,

-Melanie, de ezt nem mondhatom másképpen, mint hogy én csakugyan

-apai érzésekkel vagyok irántad. Hogyan mondjam <span class=

-"pagenum"><a name="Page_281" id="Page_281">-281-</a></span>

-másképpen? Eleinte nem volt így, de mióta megszoktalak, így van.

-Talán az én koromnál fogva van így; vagy mert te olyan csöndes,

-komoly, finom leány vagy… hogyan tudjam én ezt megmagyarázni

-magamnak? Azért hogy én téged, mint nőt ismerlek… ez nem csökkenti

-apai érzéseimet, sőt ellenkezőleg. Egy szóval, én téged egy

-harmadik leányomnak tekintelek.</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Ó, báró, ezt lehetetlen

-nem érezni… De éppen ez az… Hogyan is fejezzem ki az aggodalmaimat?

-Akármilyen boldoggá tesz ez az érzés, szabad-e visszaélnem vele?!…

-Ha lehetséges így mondanom, nekem kötelességeim vannak a báró

-tisztelt családjával szemben… Néha úgy érzem, mintha a vonzalommal,

-melyet a báró irántam tanusít, meglopnám kedves leányait… És most,

-lehetek-e oly undelikát, hogy megrövidítsem őket?!… Tudom, hogy a

-bárónál ez nem szerepel… de nélkülem ez is az övék maradt

-volna.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Látod, talán ezért a

-finom gondolkozásért tekintelek úgy, mintha a leányom volnál. Légy

-te csak egészen nyugodt. Biztosítalak, ha ezt az ügyet a

-családomban tárgyalhatnám és pénzügyekben tanácsot fogadnék el

-valakitől, a leányaim igen szivélyesen megszavaznák neked ezt a

-hozományt.</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Ó, a bárókisasszonyok oly

-előkelő szelleműek és oly gyöngéd gyermekek!…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Többet mondok Ne légy

-igazságtalan az én szegény jó nőmmel szemben. Ő beteg, már régóta,

-és mint jólelkű, betegnőnek belátása van. Természetesen,

-gyöngédségből, erről nem szoktunk beszélni, de bizonyos vagyok

-benne, hogy ő hallgatag, mindenben egyetért velem, és mert a

-távolból rokonszenves figyelemmel nézett téged, kellemetlenül

-érintette volna őt, sőt esetleg javadra szólt volna, ha, mondjuk,

-el akartam volna válni tőled, egy más nem érdemesért. <span class=

-"pagenum"><a name="Page_282" id="Page_282">-282-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Ó, ha egyszer

-megcsókolhatnám a bárónénak a kezét!…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Remélem, most már nem

-fogsz sírni és el fogod mondani egyszer azt is, hogy miért akarsz

-férjhez menni? Te olyan komoly vagy, társaságba nem vágyódol,

-mindened megvan, mondhatnám hideg természettel… azt is mondod, hogy

-nem szerelemből méssz férjhez… szóval hogy értse meg ezt az

-ember?</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Igazán nem tudnám

-megmondani. Azt hiszem, csak azért megyek férjhez, hogy öregségemre

-ne maradjak egyedül. Oly csunya egy elhagyatott öreg nő, a ki a

-multjából él! Ettől mindig borzadtam. És most még kinálkozik

-tisztességes parti; ki tudja, ha sokáig halogatnám a dolgot, később

-nem ugranám-e bele valami bolondságba? Nem mennék-e valami korhely

-fiatalhoz, a ki csak a hozományomért venne el?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A jövendőbelid szolid

-ember? Megnyugtathatsz e felől?</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Ó, nagyon komoly

-gondolkozású, szorgalmas, szolid ember! Most magánhivatalnok, de a

-hozományommal egy kis vállalkozásba akar fogni. Elmondta, mik a

-tervei, s erről is látszik, hogy alapos, munkás ember, a ki a

-házasságot komolyan fogja fel. Persze, a báró nagylelkűsége nélkül

-nem vehetett volna el, de nem jobb, hogy ezt nyiltan megmondja? Mi

-nem bolondítjuk egymást.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ez szép tőle. És

-egyébként is megfelelő ember?</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Igen. Már nem gyerek;

-harmincznyolcz éves, egészséges, jó külsejű.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – És úgy… rokonszenvezel

-vele?</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Hát igen. Csak egy rossz

-tulajdonsága van. Nagyon féltékeny természetű. Maga is mondja.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Talán én rám féltékeny?

-<span class="pagenum"><a name="Page_283" id=

-"Page_283">-283-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Ó, a báró, ez egészen

-más!… Én nem akartam őt félrevezetni, s ő teljesen tisztában van

-velem… Sőt, ha már erről beszélünk, nem is tudom, hogyan mondjam

-el… Szóval, ha megtaláltuk volna a formáját, ő is szerette volna

-megköszönni a báró nagylelküségét…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Majd később, ha

-megismerkedünk. Igaz, hát te hogyan ismerkedtél meg vele? Te nem

-jársz sehová, látogatásokat nem fogadsz, egész nap olvasol… nem

-tudom kitalálni, hogyan történhetett a megismerkedés.</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Távoli rokonom. Egy

-nagynéném üzenetével keresett fel.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Rokonod is? Annál jobb,

-annál jobb. És aztán, hogyan gondolod, ha majd férjhezmeneteled

-után találkozni óhajtok veled?…</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Ó, a hogyan, a hol és a

-mikor a báró parancsolja! Nem merem remélni, de talán… ha a báró

-megengedné, hogy bemutassam a férjemet…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – No majd meglátjuk. Hanem

-te, mondd, nem találod furcsának, hogy téged hamarább adlak

-férjhez, mint az én igazi leányaimat? Két-két millió hozományuk

-van, még több vár rájok, csinosak, ügyesek, tudnak geografiát,

-mitologiát, mindent… és te mégis hamarább méssz férjhez, a ki nem

-jársz társaságba és így meg amúgy.</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – A királykisasszonyok

-mennek férjhez a legnehezebben. Nekik kell a legjobban

-válogatniok.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Azt hiszem, a milyen

-okos leány vagy, néhány jó tanácsot adhatnál nekik…</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Ó, milyen jó hozzám a

-báró!…</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem mondom, hogy magasra

-tartják az orrukat… mert miért ne tartanák az orrukat magasra?… de

-mégis, az egyik már elmult huszonegy és vihetem a legmagasabb

-helyekre, a jobb partikra <span class="pagenum"><a name="Page_284"

-id="Page_284">-284-</a></span> fütyöl, itthon pedig egy mosdatlan

-költővel sétál előre, hátra. A másik meg néha rágondolja magát, de

-három hónapi jegyesség után megunja és kineveti a legsnájdigabb

-vőlegényeket. Ezzel már nem is merek próbálkozni. Pedig olyan jó és

-házilag okos leányok!</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – És kedvesek! És

-bájosak!</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Te, a ki tapasztalt és

-jó irányú nő vagy, határozottan útba igazíthatnád őket a

-tekintetben, mert szegény jó mamájok, azt kell gondolnom, nem is

-akarja őket komolyan férjhez adni, hogy mint beteg vidám

-társaságban maradjon. De mit mondasz te a világhoz? Hogy ha én

-elviszem őket a bálba, a legnagyobb dekoltázsban, aztán előjön egy

-dragonyos, megöleli őket és azt mond nekik, a mit akar, ez jól van;

-de ha én azt akarnám, hogy egy finomlelkű, világlátott és nekem

-bizalmas nő, a kikre ők igen kíváncsiak, ismerkedjék meg velök,

-mint titokban ők is szeretnék, az emberek azt mondanák, hogy engem

-a bolondok házába kell vinni.</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Ez érthető; pedig én nem

-tanítanám őket semmi rosszra.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – No és ha te nevelőnő

-volnál a házunkban? Akkor mindenki meg volna elégedve. Mondhatom

-neked, minél öregebb vagyok, sok dolgot annál inkább nem értek.

-Meglehet, ez a korral jár, és úgy kell lennie, hogy a mikor az

-ember nem igen tud erkölcstelenséget elkövetni: akkor végképpen

-megszűnik erkölcsös lenni. (A szobalány jelenti, hogy

-tálaltak.)</p>

-<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Nem vacsorálhatna velem?

-Semmi esetre?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – De veled vacsorálok.

-Megtartjuk az eljegyzési lakomát. Persze csak így, kettesben. A

-férjed majd úgyis eleget lesz veled.</p>

-<hr class="chap" />

-<div class="chapter"></div>

-<p><span class="pagenum"><a name="Page_285" id=

-"Page_285">-285-</a></span></p>

-<h2>XLII.<br />

-BERZSENYIÉK HAZA JÖNNEK.</h2>

-<p class="summary">– A nagy ebédlőben, esti fél tiz órakor. Minden

-csillár ég, de az ünnepi hangulatot némi naftalin-illat mérsékli. A

-báróék már megvacsoráltak; egyelőre ki is beszélték magukat. A

-báró, a báróné és Blanka hallgatnak; azon törik a fejöket, hogy mi

-módon alkothatnának uj otthont ebből az »unheimlich« palotából,

-mely most oly kietlennek tűnik fel. Elza le s fel jár a teremben és

-koronkint megszólal. De mintha egy láthatatlan lényhez beszélne.

-–</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Adieu, adieu, adieu!</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Hát te mit lamentálsz ott

-magadban?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span> (se lát, se hall). – Adieu,

-adieu, adieu!</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – A külföldtől búcsúzik, az

-édes!</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Ez, ez deczemberben is

-ott fürdene Ostendeban! A mint javában készülődöm, és azt se tudom,

-hol van a fejem, egyszerre csak elkezdi nekem tördelni a kezét, és

-jajgat, mint a Sulamith: »Mért megyünk el Ostendeból?! Mért megyünk

-el Ostendeból?!…« De hát mit csináljunk Ostendeban, mikor már olyan

-hűvös van, hogy csak a bravúr-emberek fürdenek, és azok is,

-titokban, görcsöt kapnak?!… <span class="pagenum"><a name=

-"Page_286" id="Page_286">-286-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Elza</span> (a láthatatlan lényhez). – Ó, a

-digue!… Ó, az estacade!…</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Láttátok volna ma hajnalban

-a vagon folyosóján! Mikor Bruckba értünk, én is fölébredtem.

-Kimegyek, hát ott áll az ablaknál, mosdatlanul, fésületlenül és

-szaval: »Szervusz, művelt nyugat! Pá, csau, puszi!…«</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span> (még folyvást a láthatatlan

-lényhez szól, de úgy, hogy a nénje is értsen belőle). – Tán nem

-volt okom keseregni, mi?!… Persze, ennek a Rozgonyi Cziczellének

-iszonyúan dobogott a szíve az örömtől, mert a vonat minduntalan

-megállt a nyilt pályán, s ebből észrevette, hogy már honi földön

-járunk!…</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – No, ha az egri nők is így

-beszéltek volna, most szépen néznénk ki!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span> (elábrándozva). – Micsoda rend

-volt odakünn! Abból, a mit az ember maga körül látott, blindre meg

-lehetett igazítani az órát.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Az ember vesz magának egy

-jól járó órát, és nem felejti el mindjárt, hogy magyar volna, vagy

-mi.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span> (most már Blankához). – Hogy jön

-a magyarság ahhoz, hogy én nem szeretek Budapesten lenni?! Ki

-szeret Budapesten lenni?… és ettől még nem kell elárulni a hazát.

-Különben én tisztelem a gusztusodat, és ha te szeretsz itt ülni,

-fogadd áldásomat!… Én, kivált olyankor, mikor egy szebb világból

-jövök, visszataszítónak találom ezt a várost. A hogy a vonat

-elhagyja Kelenföldet és az ember közelebb jön Budapesthez, az

-orrodat egy gőz csapja meg, a mivel itt nem mondom, hogy élned,

-halnod, de minduntalan találkoznod kell. Mikor másutt az emberek

-őszi kabátba bujva sétálgatnak a holdvilágnál, itt a falak fojtó

-meleget sugároznak ki. Egy város fák, park, levegő <span class=

-"pagenum"><a name="Page_287" id="Page_287">-287-</a></span> nélkül!

-És nincs óra, a mikor az utczán végig mehetnél a nélkül, hogy egy

-pokolgép az arczodba ne szórja a szemetet és a port. Ez neked a

-»hazádnak rendületlenül«?</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Én nem élek az utczán.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát hol élsz? Élsz csakugyan?

-Másutt jársz-kelsz a szabadban, és társaságban élsz. Itt se levegő,

-se társaság. A budapesti élet: kávéház, szinház és zsúr. A

-kávéházba, szerencsére, nem járhatsz, mert a mi köreinkben ez már

-mégse szokás… legalább egyelőre, mert Budapesten nemsokára a

-bibornokok és a csillagkeresztes hölgyek is el fognak járni a

-kávéházba. A szinház? A budapesti szinházak csak a papának jók,

-mert ő mindenütt tud aludni. Én nem tudok aludni, ha nekem rosszul

-komédiáznak. És azért jöjjek a szinházba, hogy egész bizonyosan ne

-bujhassak el a nekem kellemetlen alakok elől?! Aztán a zsúrok, a

-hol csak ostobaságokat beszélnek!… Mért zsúr, mért nem zsibvásár?…

-Szerencsére a zsúrok kimennek a divatból, mert nálunk is majmolni

-fogják a párisi petit goûter-kat… egy ürügygyel több: kocsmába és

-kávéházba járni. Marad nekem életnek: a Marcel Prévost

-regényei.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ejnye, be el vagy

-szontyolodva!</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Nekem úgy jössz elő,

-mintha nem a helyet, hanem az embereket találtad volna külföldön

-inkább kedvedre!…</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Parbleu!</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – És én nem vettem észre

-semmit!</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ah, ez érdekes! Szőke vagy

-barna az illető?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span> (a bárónéhoz). – Nem volt mit

-észrevenni: az illetőtől én olyan sokat követelek, hogy soká kell

-készülnie, a míg tip-top kondiczióban lehet kihozni a <span class=

-"pagenum"><a name="Page_288" id="Page_288">-288-</a></span>

-pályára… Nincs »illető«; legalább még nem jelentkezett. No,

-Budapesten nem is fog!…</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Mon Dieu, az emberek

-mindenütt egyformák!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Dehogy egyformák! A hányszor

-a külföldön kilépek az utczára, mindig elbámészkodom: »Nini, az

-emberek tudnak járni az utczán, és – csodálatos! – köszönnek

-egymásnak!« Mert itthon nem tudnak az utczán járni, csak tülekedni

-tudnak… a mi pedig a köszönést illeti, ugyan ki köszön itt?!… A

-budapesti ember gesztussal és mimikával értésedre adja, hogy:

-»tőlem, neked, ennyi leereszkedés vagy nyájasság jár, sem több, sem

-kevesebb, inkább kevesebb, mint több«, ezt értésedre adja, de nem

-köszön. Egyformák! Ördögöt egyformák! Hol látsz alakokat, a kik úgy

-mennek a sokaság között, mint a vak villamos kocsi, elfoglalva

-kemény könyökével a kényelmének dukáló helyet, félrelökve útjából

-öreg embert, gyermeket, vénasszonyt, leánykát, a ki nem csinos,

-nyomorékot, mert ő erősebb, mint ezek?!… Az utolsó budapesti

-emlékem: egy gavallér, a ki a vele szembejövő aggastyán gipszbe

-kötött, beteg karjára egy jót döfött a könyökével, hogy megmutassa

-hölgyének: milyen úr ő, s milyen vitéz legény!… Ma sem bocsátom meg

-magamnak, hogy rá nem kiáltottam: »Fuj! Nem szégyelli magát?!«…</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Egyszer még megjárod!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Itt azon se csodálkoznám. Itt

-és Ohióban minden megtörténhetik. Arra, nyugaton – szervusz, édes

-nyugat, pá, isten veled! – egy férfi úgy néz rám, mint egy másik

-emberre, mondjuk így: mint egy csinos ismeretlen hölgyre. Itt nincs

-az az ágrólszakadt aszfaltfi, a ki jogot ne formálna magának, hogy

-a tekintetével kifejezhesse: »Tetszel nekem! Csinos vagy!« És én

-<span class="pagenum"><a name="Page_289" id=

-"Page_289">-289-</a></span> nem kiálthatok rá: »De nekem nem

-tetszel, rongyos pimasz! Hogy mered rám emelni a vizes

-tekintetedet?!…« És mért van ez? Mert sehol sincs annyi férfira

-éhes asszony…</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Szeretem ezt a stílust.

-Marcel Prévost úr büszke lehet rád!</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – De, Elza! Az atyád

-előtt!…</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span> (a kit kisebbik leányának a

-sottise-a zavarba ejtett). – Hát Budapest így, Budapest amúgy…

-mondasz valamit. De viszont… látjátok, én Amerikát nem ismerem,

-pedig szeretném ismerni, és ha ügyeim engedni fogják… de ez már úgy

-se ér semmit. Annyi bizonyos… nem fogjátok elhinni… de ha ujra

-kellene kezdeni az életet, Amerikában óhajtanám kezdeni. Mégis csak

-más lehet ott von Pike auf egy vagyont szerezni!… A Munkácsytól

-vagy Rafaeltől láttam egyszer egy képet egy öreg admirálisról, a ki

-a mankójával nézi a tengert, mert letört és már nem futhat többé.

-Így nézek én Amerika felé; ez meg van tagadva tőlem, Amerikában

-mint hajóifjú kezdeni a milliárdokig. De Amerikát félretéve,

-Budapestnek is megvannak a maga komoly érdemei, és ez előnyök

-felett nem lehet pálczát törni. És aztán, gyermekem, én nem mondom,

-hogy ne gondolkozzál helyesen, de, látod, a nyilatkozatban egy

-magyar főnemes leánya kell, hogy még családi körben is tapintatos

-legyen a főváros irányában, és az eshetőleges gyöngéd érzelmeket ne

-sértse.</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Ne vedd fel, Jacques,

-olyan komolyan ezeket a szeleburdi nézeteket. Ma így beszél, s

-holnap egész nap a Szózatot fogja énekelni, vagy más egyebet a

-hazáról.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ohó, persze hogy jó magyar

-leány vagyok!… A szívem, az már Magyarországé, pour une éternité!…

-<span class="pagenum"><a name="Page_290" id=

-"Page_290">-290-</a></span> Imádom a magyar parasztot, és a puszta

-az én hazám, ez már el van végezve egy életre. De Magyarország és

-Budapest, az kettő, és Budapest még távolról se Magyarország! Nem,

-hála Istennek!</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Tudja is ő, hogy mit

-akar!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hogy neked örömet okozzak,

-megmondhatom, hogy mit akarok. Egy olyan férjet akarok, a ki

-harminczötéves létére lovassági tábornok legyen a német

-hadseregben, és olyan jellem, a ki szemtől-szembe megmondja

-Vilmosnak az én nézeteimet. Ezenkívül finom és elmés legyen, mint a

-legkülönb franczia, józan és komoly, mint egy angol

-orvosprofesszor, zseniális, mint egy spanyol festő, derült, mint

-egy olasz csirkefogó, rettenthetetlen, büszke, gyöngéd, hű, daliás,

-szép, nagylelkű, szerető szívü, elsőrangú vívó és lövő, röptében

-lőjje le a galambot, de soha se lőjjön galambra… Aztán még azt

-akarom, hogy soha se kelljen férjhez mennem, de azért mégis boldog

-legyek, mert minden férfi utálatos, csak egy van, a ki imádnivaló,

-az én drága jó apám, a ki a legnemesebb ember a világon!</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span> (nevetést tettetve, büszkén és

-boldogan). – Mit szóltok hozzá?!</p>

-<hr class="chap" />

-<div class="chapter"></div>

-<p><span class="pagenum"><a name="Page_291" id=

-"Page_291">-291-</a></span></p>

-<h2>XLIII.<br />

-BERZSENYIÉK FÖLÉBREDNEK.</h2>

-<p class="summary">– Berzsenyiék a katholikus nagygyűlésről jönnek,

-a redouteból, és leülnek ebédelni. –</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Na, ez aztán beszéd

-volt!</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Én nem tudok ebédelni.

-Nekem még most is remeg minden idegszálam. (Félretolja a

-teknősbékalevest.)</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – De hát honnan kerül elő ez az

-ember?! Szedlacsek! És még hozzá Venczel!</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Az pedig úgy van. Nekem

-már az ujságban is előjött ez a név.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Csakhogy nem olvastad el, a

-mi róla állott, mert ha ujságot veszel a kezedbe, úgyis mindjárt

-elalszol.</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Azért mégis többet tudok

-a vallásból, mint a mai leányok. Ki mondta, hogy el kell menni a

-nagygyűlésre? Talán te? Szeretném látni, hogy neked jusson eszedbe

-ilyesmi!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – De hát várta ezt valaki?! Én,

-mikor hallom, hogy valami Szedlacsek Venczel fog beszélni, azt

-hittem, hogy nevetni fogunk. Szedlacsek Venczel! Hallott valaki

-<span class="pagenum"><a name="Page_292" id=

-"Page_292">-292-</a></span> ilyen nevet? Mért nem mindjárt a kis

-Kohn?! Persze, alig hogy megszólalt, mindjárt paff voltam.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Légy megnyugodva, holnap

-már az egész ország ismerni fogja ezt a nevet.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az igaz, és ha én a nagy

-primadonnának volnék, ma nem tudnék aludni a féltékenységtől.</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Gyermekem, itt nincs helye

-a kislányos tréfálkozásnak, mert ehhez te nem értesz. A

-legkomolyabb férfiak, mint számos főrendek és más kartársaim

-elismerték, hogy ezen tudós pap igen higgadt és tájékozott eszméket

-adott elő, és nagyon élvezetes szóbőséggel.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – De, papa, hisz senki sincs

-annyira elragadtatva, mint én! Ha Blanka fel van zaklatva és nem

-tud enni, ez semmi; mert engem ez a pap egyszerűen levett a

-lábamról.</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Micsoda kifejezések!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – A primadonnával csak azt

-akartam mondani, hogy ez az uj ember holnap canterben fog verni

-mindent, a mi ma lábon van, és hogy az ilyen papot egy Kapisztrán

-Jánosnak kellene nevezni, legalább is!</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Keresem az emlékezetemben,

-volt-e már az egyháznak ilyen tüzes harczosa, a kiben a

-meggyőződés, a vér heve, és a lélek indulatja hasonló erővel tudott

-megszólalni? Ilyen hatalmas szellem és ilyen elragadó szónok? Talán

-az Abraham a Santa Clara jönne számba, de az egy durva barát volt,

-míg itt egy tetőtől talpig modern ember, egy nagy tudós, egy merész

-bölcselő…</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Azt mondhatná az ember, hogy

-egy szeczessziós pap…</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ne beszélj közbe

-bolondokat. Már nem tudom, hogy mit akartam mondani. Igen, hogy a

-prófétákhoz kell visszamenni ekkora lángolásért, a bölcsészekhez

-<span class="pagenum"><a name="Page_293" id=

-"Page_293">-293-</a></span> ilyen mélyrelátásért és a nagy

-költőkhöz ennyi zsenialitásért!</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Azelőtt mindig hol ezzel,

-hol azzal jöttek nekem elő, hogy milyen jelesül beszéljen… Na hát,

-egyszer elmentem direkt a képviselőházba, a hol igen nagy czúgban

-ültem és egyik szónok sem elégített ki egy cseppet se. Különben én

-rám politikus szónok még soha sem tett semmi benyomást.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ki beszél ma a politizáló

-szónokokról? Ezek a Szedlacsekhez képest valóságos öreg

-asszonyok.</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – De ma, na hát ez már

-egészen más! Pedig eleinte igen rosszúl éreztem magamat a

-nagygyűlésen. Azt hittem, hogy migrainet kapok, mert egy milimáriné

-ült mellettem, és sehogy se találtam a helyemet. Blankának mutattam

-is a könyökömmel ezt a kalapot, mert boszantott a rendezés

-ügyetlensége, és nem tudtam, haragudjak-e vagy nevessek? Mi ez? –

-mondom – a ferenczvárosi búcsú legyen ez? Hogy jövök én a

-ferenczvárosi búcsúhoz? De mikor a Szedlacsek beszélni kezdett,

-akkor elfelejtettem mindent. Az ember azt hitte, hogy templomban

-van, és csak a lelke van jelen.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hát rosszúl rendezték a

-dolgot, az bizonyos. Az ember egy kicsit furcsán érezte magát a sok

-mindenféle asszony közt, a kik hívők ugyan, de igen különösen

-öltözködnek. Volt ott egy pár alak, a ki ugyancsak rosszúl festett,

-ott mellettünk. Ha a mennyországban is együtt lesznek velünk: én

-nem bánom, az ott más lesz; de itt, egyelőre szétválaszthattak

-volna bennünket.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Aztán köröskörül az a sok

-pap! Minden nőre tíz pap esett. Nem csoda, ha ebben a helyzetben az

-ember zavarba jön.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ne kotyogj mindig, a mikor

-komoly dolgokról beszélünk. <span class="pagenum"><a name=

-"Page_294" id="Page_294">-294-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Míg a Szedlacsek beszélt,

-azt is elfelejtettem, hogy a második sorban ülök. Kár, hogy az

-ilyen beszédet csak egyszer hallhatja az ember. A legostobább

-szinházi előadásokat többször megismétlik, és az ilyen gyönyörű

-beszédekből meg kell elégedni egy előadással.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Szerencsére följegyeztem a

-legszebb mondatokat. Magammal vittem az albumomat, hogy majd

-lerajzolok egy pár alakot, ha nagyon unatkoznám. De mit tesz

-Isten?! Jöttek a szellemi rakéták és én örültem, hogy leírhatom a

-Schlagwortokat.</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Nem fogjátok elhinni, de

-engem mint szívbeteg nőt úgy föllelkesített ez a beszéd, hogy

-elment az étvágyam.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Én totál össze vagyok

-törve, mint a Parsifal után Bayreuthban. De mit, egy Wagner-opera!

-Mikor azt mondta, hogy: »Gyávák vagytok! Szolgák uralkodnak

-rajtatok!« – könny gyült a szemembe, a kezem görcsösen

-összeszorult, és a szívdobogásomtól nem tudtam tapsolni.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – A leghatalmasabb mégis az

-volt, hogy: »Az alvó pimaszt nyakon kell ütni, hogy felébredjen.«

-Egyszerre eszembe jutott, milyen sokszor mulasztottam el az esti

-imádságot, a bőjtöt, meg a gyónást, eszembe jutott, mennyit

-nevettem, mikor a legkomolyabb dolgokról volt szó, és úgy éreztem,

-mintha ez a kemény pap nekem is oda ütött volna a nyakam közé, úgy

-hogy kéjes borzongás fogott el, elpirultam, és gyönyörűségemben

-vörösre tapsoltam a tenyeremet.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hallgass már el egyszer.

-Kérdezett valaki?</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Annyiban igaza van, hogy a

-pap tényleg komoly és tanulságos eszméket mondott, a melyeket Ő

-Szentsége is dicsérettel tüntetett volna ki. <span class=

-"pagenum"><a name="Page_295" id="Page_295">-295-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span> (Blankához). – Ha úgy se

-eszel, olvasd fel, a miket följegyeztél.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span> (előveszi könyvét, lapozgat és

-olvas). – »Mi vagyunk az ecclesia militans, de kibontott zászlóink

-mögött a világi katholikusok gyáváinak milliói meddig fognak még

-sompolyogni?!« Ez beszéd, mi? »A humanizmust a katholiczizmus

-nevelte nagyra s most ez a nagy kamasz az anyja ellen merészel

-fordulni.«</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Ez meg tudja mondani!</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span> (tovább olvas). – »Nem adunk

-meleg tejet és ingyen kenyeret? Adunk egész embert, a ki hitével,

-ép lelkével és dolgos kezével megkeresi a maga kenyerét.«</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Nagyon helyes eszme.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ez a gyönyörű, a mi jön:

-»Schopenhauer azt mondja: a világ rothadt, rothadjon el egészen,

-alászszolgája! Nietsche pedig vaspatkós csizmáival rugdossa a

-szegényt.« Hát ehhez mit szóltok: »Tizezer misszionárius hordozza

-Európán kívül a czivilizáczió fáklyáját; s tizezer misszionáriust

-hajt Európa a szabadkőműves kormányok igája alá«?!</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Ez sikerült.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Most jön a legszebb: »A

-redoute felett hollók kóvályognak, temetést várva. Itt nincs

-temetés, itt Pünkösd van, a hol tűz esik az égből, hogy apostollá

-legyen minden ember, a ki tudjon beszélni, küzdeni, tűrni,

-élni!«</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Egyet nem írtál fel, a

-mikor azt mondta, hogy a katholikusokat a közélet minden terén

-visszaszorítják. Látjátok, ez rendkívül igaz mondás volt, melyet

-magam is tapasztaltam.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nekem akkor tetszett a

-legjobban, a mikor kitört. Hogy is mondta csak?! »A nyaka közé kell

-ütni a kereszténységnek, hogy fölébredjen és éljen.« Az istenit, be

-szép! <span class="pagenum"><a name="Page_296" id=

-"Page_296">-296-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Kár, hogy nem fejezhettük

-ki valamiképpen, például jótékony czélú adománynyal, a mit az

-ujságok is hoztak volna, hogy ez a beszéd a mi érzelmeinket fejezte

-ki. Gondoltam rá, hogy be kellene lépni a Regisi Szent

-Ferencz-egyesületbe. De mit kezdjünk mi a vadházasságban élőkkel, a

-kiket a grófok a törvényes házasságra akarnak segíteni?</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Szeretnék ezekhez az

-idézetekhez egy szép mondást fűzni a magaméból. Mit mondotok hozzá,

-ha ezt irom a Stammbuchba: »Gladstone hangja, írta Macaulay, a

-parlament zenéje; Szedlacsek beszéde a vallás Marseillaise-e.«</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Írd oda. Egy leánytól ez

-nagyon jó.</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Én csak azt sajnálom,

-hogy csupa katholikusok voltunk a gyűlésen. Ott kellett volna

-lenniök azoknak, a kik a valláson mosolyognak.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ne félj, majd el fogják

-olvasni az ujságból, és prüszkölni fognak.</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Az igaz, hogy megadta

-nekik. De csakugyan már nem lehet tűrni, hogy élni se akarták

-hagyni azokat, a kiknek vallása van.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Különben ez a beszéd inkább

-nekünk szólt, a kik eddig mindent közönbösen vettünk.</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – No majd fel fogunk

-ébredni.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nevetséges is, hogy mi, a

-sok millió, tűrtük, hogy bagatellizáljanak bennünket. Majd

-másképpen lesz ez is.</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Valamelyik katholikus

-egyesületbe be kell lépnünk, juszt is. Meg kell mutatni a világnak,

-hogy ha eddig gyávák voltunk is: mi nem szégyelljük a

-vallásunkat.</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Nekem csak egy nem tetszett

-ebben a beszédben. Mikor azt mondta, hogy: »Éljen a szabad verseny

-a szellemi világban! Legyen szabad verseny a <span class=

-"pagenum"><a name="Page_297" id="Page_297">-297-</a></span> a

-katholikusok és mások között.« Így egy alkusz beszéljen vagy egy

-községi választó: »Éljen a kisiparos!« Az egésznek olyan üzleti

-szinezete volt és nekem gyanúsnak jött elő. Vegyétek hozzá, vagy

-talán nem gondoljátok, hogy ez a tudományos férfiú mindig

-slágereket mondott, mint egy zsurnaliszta?! Én ezt különösnek

-találom. Bizonyosan tudjátok, hogy mindig Szedlacseknek hívták ezt

-a papot? Nekem ez magyarosított névnek látszik.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span> (megbotránkozva). – De, papa,

-mit képzelsz?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ó, papa, ne beszélj így

-Venczelről!</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Micsoda Venczel?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Én már csak Venczelnek fogom

-őt nevezni! Végre egy férfi, az első a Vasgyáros óta, a kihez

-érdemes volna feleségül menni, mert ez ugyan a nyaka közé tudna

-ütni az asszonynak, és ez a férfi – pap! Micsoda pechem van

-nekem!</p>

-<hr class="chap" />

-<div class="chapter"></div>

-<p><span class="pagenum"><a name="Page_298" id=

-"Page_298">-298-</a></span></p>

-<h2>XLIV.<br />

-BERZSENYIÉK AZ OPERÁBAN.</h2>

-<p class="summary">– Tiz perczczel hét óra után. Berzsenyiék az

-Operaház főbejárója előtt kiszállnak a most felavatott uj

-landauerből. Áthaladnak az előcsarnokon, a hol még nagy a

-szabadjegyesek sürgése-forgása. A míg eljutnak a földszinti

-páholyba, Berzsenyit néhány siető alak kerüli ki, hogy előre

-rohanhassanak, a ruhatár felé. –</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Csak azt az egyet

-szeretném tudni, hogy az emberek mért sietnek úgy az Operába? Nem

-úgy rohan ez az ember itt, mintha odabent pénzt

-osztogatnának?!…</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Nagyszerű vagy te,

-Jacques! Hát sietnek az emberek, mert nem akarnak elkésni. Az

-elejéért is pénzt adtak, vagy nem?</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Éppen ez az. Már az én

-kocsimból láttam, hogy mindenfelől hogyan szaladnak. Ez olyan

-falánkságnak látszik nekem, mintha egy szegény hit tanuló az idegen

-családnál ebédel, és már előre nyujtja a kezét, hogy belenyuljon a

-tálba, mikor a cseléd az ajtóban hozza a babfőzeléket, pedig még

-elég marad a babból, midőn a hittanuló már megpukkadt. <span class=

-"pagenum"><a name="Page_299" id="Page_299">-299-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hja, papa, mások jobban

-szeretik a zenét, mint te, és sok ember van, a kinél ez

-élet-szükséglet.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Én is szeretem a zenét,

-és mint fiatal férj a filharmóniai konczerteken is többször jelen

-voltam, kérdezzétek csak meg anyátokat. De kevés jó zene többet ér,

-mint a sok állandó hangzavar, mely megrongálja az idegeket és

-elalszik tőle az ember.</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Ez nem szép tőled,

-Jacques, hogy egyszer jössz el kedvünkért az operába, és már előre

-felpanaszolod, hogy áldozatot hozol családodnak.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – De, kedves Elizem, hogy

-tudsz te ilyet képzelni? Én igen szivesen pártolom a zenét, és a

-ballet után is itt maradnék, ha véletlenül nincsen ez az ülésem a

-tőzsdetanácsban.</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Én nem értem, mért

-tartják a legkülönbözőbb üléseket éppen akkor, mikor az ember az

-operába megy?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ha még a Házban is behozzák

-az esti üléseket, téged abszolúte nem fogunk látni, és azt fogjuk

-hinni, hogy te vagy az az idegen úr, a ki vasárnap nálunk

-ebédel.</p>

-<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (nevet). – Mint látom,

-összeesküdtetek, hogy egy tökéletes zenebohócz legyen belőlem.

-(Belépnek a páholyba.)</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span> (mialatt leteszi a belépőjét).

-– No már én akár vissza is mehetnék, mert már készen vagyok a

-kritikámmal.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ez a darab neked nem kávéház,

-mi?</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hát nem hallod? A

-legszegényesebb Wagner-imitáczió. Hogy jön ez a cseh Wagnerhez?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Én inkább azt mondanám, hogy

-csinos operette-muzsika. (Leülnek.)</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De hisz csupa üres

-deklamáczió! Így deklamál a teve, a mikor köhögni akar.

-<span class="pagenum"><a name="Page_300" id=

-"Page_300">-300-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Jacques, húzd közelebb a

-székedet, hadd büszkélkedjünk veled egy kicsit.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span> (hátra fordul). – Igen, papa,

-engedd meg nekünk ezt a kis flanczot. Hisz ráérsz még ott hátul

-aludni!</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span> (összeránczolja a

-szemöldökét). – De hisz ebben énekelnek! Ez nem lehet balett!</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – A balett majd azután

-jön.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nemsokára, mert az opera

-rövid.</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Hát azt ti hogyan tudjátok,

-ha ez a darab, mint mondtátok, egészen uj legyen? (Leül a leányai

-mögé.)</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Mi már az egész operát

-olvastuk az ujságból.</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Az czélszerűbb és

-kényelmesebb is. Micsoda darab ez?</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – A »Lengyel zsidó«. Ha most

-oda figyelsz, megérted az egészet. (A szinpadon Schmitt erdész

-elénekli Anettnek és Krisztiánnak, hogy mi történt tizenöt évvel

-ezelőtt a lengyel zsidóval.)</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – A szán-motivum herczig.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Tisztára operette, ha

-mondom.</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Ez a nagyszakállú megfelel

-nekem, de magyarázzátok meg, hogy a csendőr és a nő mért nem

-sajnálják a lengyel zsidót?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát tudod, papa, azok most a

-szerelmükkel vannak elfoglalva.</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Talán azért, mert az csak

-egy szegény lengyel zsidó legyen? Na hát én konzervativ ember

-vagyok, és mindig ellene fogok nyilatkozni a bevándorlásnak, de ha

-nekem elbeszélik, hogy egy szegény kereskedőt csak úgy mir nix, dir

-nix meggyilkoltak, én akármilyen szerelmes legyek, sajnálni fogom a

-szegény embert.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Operában, papa, ez nem úgy

-van, mint egy szindarabnál. <span class="pagenum"><a name=

-"Page_301" id="Page_301">-301-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span> (a ki elkészült a nézőtéren

-tartott szemléjével). – Láttátok a normafai Normannét?</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Azt ugyan bajos volna meg

-nem látni.</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Már nem állhatta meg,

-hogy egy kis keresztet ne tegyen a nyakába.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ehhez ábrázat kell. (A

-normafai Normanné kellő reverencziával köszön át; általános szíves

-viszonzás.)</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nézd, papa, ez itt a Takáts,

-a ki megölte a lengyel zsidót.</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Ismerem tenorista korából.

-Azóta nagyon megerősödött a hangja.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Tévedsz, papuskám, a Takáts

-soha se volt tenorista.</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Az nem baj; ez a hiány nem

-látszik meg rajta. A ki már fiatalon ilyen erős hanggal bir, attól

-idős korában, mikor a hangja még mélyebb lesz, nagyon sokat lehet

-várni.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ó, papa, a Takáts már most

-is remek énekes!</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Mindenesetre szép jövővel

-biztat. De ez a darab kezd nagyon nem tetszeni nekem.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mért, papuskám?</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Mert ez mégis ocsmányság.

-Harminczezer frank hozományt ad a leányának, és azt énekli, hogy

-megháromszorozta azt, a mit elrabolt. Tehát tizezer frankért,

-vagyis a mi pénzünk szerint összesen 4795 forintért ölte meg a

-szegény kereskedőt. Mit gyönyörködjem én egy ilyen

-gazemberben?!</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span> (a leányokhoz). – Ugyan

-nézzetek már a szegény Soroksáry Miskára. Mindenáron köszönni

-akar.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Én már rá se tudok nézni

-erre az emberre.</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Mért? <span class=

-"pagenum"><a name="Page_302" id="Page_302">-302-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Mert azzal gyanúsítom, hogy

-miután nem kellett se nekem, se Elzának, se Zelmának, most,

-elkeseredésében el fogja venni a Zelma mamáját. Csak a regényekben

-vannak ilyen éhes grófok.</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Egy gróf éhesen is gróf

-marad.</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Gyermekeim, én azt hiszem,

-hogy hátra ülök és egy kicsit gondolkodni fogok erről a

-szindarabról.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Várj, papuskám, most táncz

-lesz. Látod, már készülődnek a lakodalomra! Itt egészen csinos a

-muzsika, nem igaz?</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Legalább sok személy jön a

-szinpadra.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Kár, hogy az ember már

-könyv nélkül tudja az egészet a Nemzeti Szinházból.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span> (a báróhoz). – Megmondjam neked,

-melyik szép leányt hogy hívják? Várj, majd megmutatom a

-legszebbeket.</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Te annyit beszélsz itt

-nekem, mintha én vidéki volnék, a kinek a szent jobbkézt kell

-elmagyarázni. Azt gondolod talán, hogy én még soha se láttam

-tánczosnőket, és fiatalabb nőket a kórusból? Vagy talán nem jártam

-azelőtt eleget valamennyi szinházba?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Pszt, papuskám… A mamának úgy

-se tetszenek az esti ülések… Aztán meg, mit gondolsz, mindjárt

-zavarba jövök!… Nézd inkább azt a szőke leányt, ott balra!… Herczig

-pofácskája van, nem igaz?</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span> (egy kicsit megzavarodva). –

-És a zene is jobb egy idő óta, bár még mindig sok. (A szinpadon a

-lakodalmas nép asztalhoz ül.) De mért ültették a papot a

-czúgba?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Tessék?</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Nem látod? A papot az

-asztal szélére ültették, a hol nyitva van az ajtó. És vele szemben

-is nyitva van az ajtó. Egy rangelső embert! Ez a darab nem jó.

-<span class="pagenum"><a name="Page_303" id=

-"Page_303">-303-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ezért a papért nem kár, ha

-meghűl, mert nagyon mulatós pap lehet. Nézd, mindig nevet.</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Mindegy, én nem akarok ott

-jelen lenni, a hol az egyházi férfiak ily kevés tiszteletben

-részesülnek, és a czúgba ültetik őket.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Papa, most csak nem méssz

-el?! Már kezdődik a táncz!</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span> (állva). – Ezt megvárom, mert

-igen szépen járják. Látszik, hogy kiképzett ballerinák, a kik egy

-falusi kocsmában nem jönnek zavarba.</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Nézzétek, a Takáts is

-tánczolni akar! Lásd, Jacques, ez neked soha se jutna eszedbe.</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Ne gondold azt. Egy öreg

-ember mindig szivesebben tánczol, mint jajgat a köszvénytől.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Megint a szán-motivum! Jön a

-lengyel zsidó!</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Még egy lengyel zsidó! Nem

-találjátok, hogy ez az opera tulságosan népszerű és pórias?</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Jacques, most ne beszélj

-egy kicsit, mert a zene itt igen érdekfeszítő.</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Éppen azt akartam mondani,

-hogy hátra ülök, mert messziről a zene sokkal élvezetesebb. (Hátra

-vonúl, felül a pamlagra s behunyja a szemét.) Higyjétek el, így

-sokat nyer a zene. A képeket nem szabad közelről nézni, és a zenét

-távolból kell hallgatni. (Elábrándozik, de időközben a függöny

-legördül, s a páholyban megjelenik az első látogató.)</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Papa, nem szabad

-megszökni!</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Mit képzelsz? Ha

-meghallgattam az operát, a balett elől csak nem fogok elmenni?!

-(Egy úrhoz, a kit már tizszer mutattak be neki, de a kiről nem

-tudja, hogy kicsoda:) Én rám rendkivül hat a zene, és mint ideges

-ember elalszom tőle. A balett, ellenkezőleg, mindig felüdít, és

-utána kivétel nélkül a legnyugodtabban <span class=

-"pagenum"><a name="Page_304" id="Page_304">-304-</a></span> alszom.

-(Kimegy a czukrászdába, és csak egy negyedóra mulva tér vissza,

-mikor már a második felvonás járja.)</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Már azt hittem, hogy itt

-hagytál bennünket!</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Hát mért jöttem, ha nem a

-balettért? (A szinpadon csöndes jó éjt kívánnak Mathisnak.) Hogyan?

-Még mindig énekelnek?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mindjárt vége lesz.</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Ha egy darab rossz, az még

-hagyján, de ha hosszú, ez megengedhetetlen. És még most is ez a

-Takáts énekel?</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hát ki énekeljen, ha nem

-ő?</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Csak mondom, mert már

-nagyon elfáradhatott. Én legalább elfáradtam, pedig a czukrászdában

-egy kicsit pihentem. De mindig mondtam nektek, hogy az Operának

-kicsiny a személyzete, és az egyes művészeket túlfárasztják. (Leül

-a pamlagra.)</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De, papa, ez nem úgy

-van…</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Nem fogod tagadni, mert

-olvastam az én lapomban, hogy a multkor már egy zenésznek kellett

-énekelnie, és szép sikert aratott. A többi zenészeknek is

-énekelniök kellene, hogy felváltsák a fáradt művészeket.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span> (részvevőleg). – Nem gondolod,

-papuskám, hogy inkább a közönséget kellene felváltani?</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Engem hiába csúfolsz; én

-csak azért húnyom le a szememet, mert ilyenkor már bánt a

-világosság. (Mathis elalszik; a báró is.)</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szegény papa! Mennyit kell

-szenvednie nem tudom melyik ballerináért!</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Talán több tisztelettel

-beszélhetnél az atyádról?!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Még te beszélsz?! Te, a ki

-ide vonszoltad, szegényt?! <span class="pagenum"><a name="Page_305"

-id="Page_305">-305-</a></span></p>

-<p>(A sötét háttérben váratlanul felharsan az álombeli kórus, mely

-Mathist leszámolásra szólítja fel; a trombiták vadul dolgoznak és a

-nagy dob mintha megveszekedett volna.)</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span> (felriad). – Mi az? Na hát ez

-már mégis gyalázat! Ez egy opera legyen, ezzel a lármával! Mért nem

-ágyuznak mindjárt? És legalább figyelmeztetnék az embereket

-előre!</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Papuskám, légy egy kicsit

-csendesebb! A Boriska grófné már folyton bennünket néz. És mindenki

-meglátja rajtad, hogy nem sokat jársz az Operába.</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Hát bánom is én, ha

-meglátják rajtam, hogy nem sokat járok az Operába!… Ha én egyebet

-se csináltam volna, csak folyton az Operában lebzselek, akkor

-szépen néznénk ki!… te talán mint rongyos kis fiú krajczáros

-ujságot árulnál az utczán, és én itt ülhetnék az Operában, mint

-statiszta!… Ez egy opera?! A papot a czúgba ültetik, és engem a

-műélvezetemben felágyúznak!</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Végre is a papának igaza

-van.</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span> (Blankához, Elzára mutatva). –

-Látod, ennek a gyereknek van zenei érzéke. De ne nézegess mindig

-hátra, mert elvonod a figyelmemet a zenéről. (Behunyja a szemét,

-hogy a világosság ne bántsa, és csak akkor ébred fel, mikor a

-függöny legördült, s az egész közönség lelkesen hívja

-Takátsot.)</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Na biz ez nem sokat ér.</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Ha egy kicsit vígabb

-volna, egészen elmenne.</p>

-<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Még víg is legyen ehhez a

-szöveghez?!</p>

-<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Úgy gondolom, ha például

-kiderülne, hogy a lengyel nem halt meg, mert az egész csak álom

-volt, és Mathis örömében eljárná a mazurkát. <span class=

-"pagenum"><a name="Page_306" id="Page_306">-306-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát igaz, hogy én a

-véleményemet nem hoztam készen a Rejtvényi úr ujságjából, de nekem

-sok részlete tetszett.</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Engem örvendetesen lepett

-meg, hogy a második fele, onnan, a hol a szinpad és a nézőtér

-elsötetedik, sokkal jobb és sokkal rövidebb, mint az első fele. A

-végét már határozottan élveztem. Csak azt az egyet nem értem ebben

-a darabban, még most se, a mikor már minden szerencsésen végződött,

-hogy a papot mért ültették a czúgba?</p>

-<hr class="chap" />

-<div class="chapter"></div>

-<p><span class="pagenum"><a name="Page_307" id=

-"Page_307">-307-</a></span></p>

-<h2>XLV.<br />

-BERZSENYITŐL PÉNZT KÉRNEK.</h2>

-<p class="summary">– Szín: a báró dolgozó-szobája. A báró

-íróasztala mellett ül s egy ujságot tart a kezében. –</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span> (magában). – El kell olvasnom,

-mert olyan sokszor olvasták fel és lármában, hogy utóljára már egy

-szót se értettem a megjegyzésektől. Mindenesetre igen jól van írva;

-ez a fiatal egyén az öreg lakkczipőben jelesül forgatja a tollat.

-Nincs nekem mindig igazam? Azt mondja az én jó Elizem: »Ki legyen

-az az egyén a buffet-nél, a ki mindent megeszik?« Én már akkor

-megmondtam: »Hagyd el; olyan éhesen néz ki, hogy nagyon jeles

-írónak kell lennie.« És valóban beható czikket írt, melylyel meg

-lehetek elégedve. (Leteszi binokliját és pápaszemet tesz föl.)

-»Estély Berzsenyi bárónál«! A czím egyszerű, de én szeretem az

-egyszerűséget és a betűk elég kövérek. És sajátságos, mily jó

-irálya van ezzel a jelentéktelen alakkal! »A műszeretetéről

-ismeretes pénzfejedelem vendégszerető palotájában« – ez oly

-sikerült kifejezés, melyet személyesen se mondhattam volna jobban.

-»A nagy művész borongós lelkének egész fenségét bele fektette

-vonójába…« – no, ezer forintért ezen nem csodálkozom. <span class=

-"pagenum"><a name="Page_308" id="Page_308">-308-</a></span> Kár,

-hogy nem voltam a teremben, a mikor produkálta magát, mert mégis

-érdekes, hogy egy hegedülésben mi legyen ezer forintért? Őszintén

-sajnálom, hogy nem is láttam őt a pénzemért, de meglehet, hogy az a

-kis fekete volt, a ki úgy tett, mintha ismerném, és a kit először

-az egyik kölcsönzött inasnak gondoltam. »De az est fénypontját

-mégis…« – ahá, itt jön a Blanka az ő zongorázásával! »A baronesz,

-kinek nagy stílü előadását bármely világhírü zongorás

-megirigyelhetné, valósággal fanatizálta a csupa előkelőségből álló,

-raffinált ízlésű közönséget.« Ezért az egy mondatért megérdemelné a

-biráló, hogy megjutalmazzam őt néhány pár lakk-czipővel. »Jelen

-voltak…« – itt egy kis hiba van, mert, mint látom, a notabilitások

-közül a czímzetes püspök kimaradt, szerencsére az érsek, bár

-lemondott, ki van nyomtatva. »Leányok: Dontheöy Tecza és Dontheöy

-Bubu grófkisasszonyok, Trenchény Ili baronesz, Várai Fejér Nandine,

-Piczu, Dalma és Nünüke, Honthy-Peéry Duda, Beszterczey Alma és Sisi

-baroneszszek, Wynand-Focking Poppaea, Hidegkuthy Angela és Didi,

-Vázay Huhu, Chermely Dada és Baba, Wheöreösváry Alfa, Rezeda és

-Csuhajka, Hirschler Zelma és Polka, Gabnaffy Tente és Pimpi, Zalán

-Gambetta, Szirtfoky Lala, Hopla és Kuczkucz…« Azt hiszem, hogy ez a

-Kuczkucz az a kis lány a nevető szemmel és kövér nyakkal, a ki úgy

-feltünt nekem. Kár. Az ilyen életrevaló kis lánynak szinésznőnek

-kellene lennie egy bécsi szinháznál. »A fényes társaság a késő éji

-órákig együtt maradt« – na, azt hiszem, hogy jól mulattak! Én magam

-is jól mulattam volna; kár, hogy a vendégek közül a legtöbbeket nem

-ismertem. De az az urlovas, a kit az én Elzám állított elő, egy

-igen jó eszmét vetett fel. A <i>Halifax</i> csakugyan a legjobb

-öreg ló legyen kis távolságra; és ha eladó, miért ne szerezném

-<span class="pagenum"><a name="Page_309" id=

-"Page_309">-309-</a></span> meg? Erről jut eszembe, hogy hol van az

-őrnagy? Utasítani kívánom őt, hogy a <i>Halifax</i>ért menjen el

-húszezer forintig és az őrnagy ilyenkor nincsen sehol! És még hozzá

-az én Sport-rovatomat sem találom meg az ujságomban. (Az ujságot

-lapozgatja.) Ahá, itt van… no, tessék! »<i>Halifax</i> kimúlt.«

-Kár; elmentem volna érte húszezer forintig. Mégis jól van

-szerkesztve ez az én ujságom; az őrnagy nincsen sehol, de az

-ujságomból értesülök, hogy megtakarítottam húszezer forintot. Az

-bizonyos, hogy kis távolságra igen jó ló volt; és ez okos, hogy nem

-az én színeimben múlik ki. A doktor Vrillényi egészen megfelelően

-szerkeszti az én ujságomat; sokfélét nyomtat ki ugyan, a miket nem

-fogok elolvasni, de mégis jó több czélra, ha az embernek van egy

-saját lapja, melyet szivesen támogat… (Egy inas jön.)</p>

-<p><span class="smcap">Az inas</span>. – Méltóságos báró úr, a

-doktor Vrillényi úr van itt, és kérdezi, hogy Méltóságod

-elfogadja-e?</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Jöhet. (Vrillényi belép.)

-Jó, hogy jön, kedves doktor. Éppen most jegyeztem meg magamnak,

-hogy az ujsággal igen meg vagyok elégedve, és ön helyes irányban

-szerkeszti a lapot. A betűk tisztán olvashatók, a közlemények

-tárgyilagosak, a kihordók illedelmesen vannak öltözködve, és annak

-a fiatal embernek, a ki a rossz lakkczipőben jött ide, olyan irálya

-van, a mely engem Goethe számos munkáira emlékeztet.</p>

-<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Nagyon örülök, báró úr,

-hogy oly szerencsés voltam megelégedését kinyerhetni. Annyival

-inkább, mert, sajnos, uj áldozatot kell kérnem.</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Hogyan? (Arcza

-elsötétedik.)</p>

-<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Szerencsére mindössze

-tizezer forintról van szó. De erre halaszthatatlanul szüksége van a

-lapnak.</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Szsz – szsz – szszsz!

-<span class="pagenum"><a name="Page_310" id=

-"Page_310">-310-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – A lap nem megy oly jól,

-mint joggal reméltük. A kilátásaink rendkívül kedvezőek, de a

-kilátásainkat, fájdalom, nem lehet eszkontálnunk. Hirdetésekben

-jelentékeny követeléseink vannak, de ezek nem folynak be rendben;

-az az akczió pedig, a melyet közelébb megkezdettünk, nagy mértékben

-fogja propagálni a lapot, de ez az akczó költségekkel jár…</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Na, ön igen rosszkor jött,

-barátom. Nem képzeli, hogy milyen rosszkor!</p>

-<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – De, báró úr, tizezer

-forint, ez nem olyan nagy summa!… és olyan tizezer forintról van

-szó, mely a kamatok kamatjával fog megtérülni!… Végre is minden

-perczben megér a lap…</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Megér! Megér! Persze, hogy

-megér valamit! Hogyne érne meg valamit! De ön nem képzeli, hogy

-milyen kevés most a pénz, ezt ön nem is képzeli!</p>

-<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Én azt nagyon jól tudom,

-báró úr, hogy a viszonyok nyomasztóak. Ha nem így volna, egy szót

-se szólnék, hanem magam tenném bele a lapba ezt a tizezer forintot,

-a mely ilyen vállalatnál csekélységnek mondható…</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Hogy ön ezt tudja? Nem

-tudja! Önnek erről fogalma sincs! Mit tud ön? Ha önnek szüksége van

-egy rongyos ezer forintra, és ez véletlenül nincsen, hát ez semmi.

-De ha az embernek szüksége van itt egy félmillióra, ott háromnegyed

-millióra, és nincsen! Sehol sincsen! Abszolúte sehol sincsen… ha az

-ember végre is nem akarja megtámadni a megtakarított filléreit!…

-Mit tud ön erről? Önnek fogalma sincs arról, hogy mi a gond. Én

-mondom önnek, hogy kétségbeejtően nincs pénz, kétségbeejtően!

-Senkinek, sehol! A leggazdagabbnak mondott embereknek leginkább

-nincsen! Ha önnek nincs pénze, baj ez? Nem. Majd egyszer lesz, vagy

-nem lesz, önnek nem is kell. <span class="pagenum"><a name=

-"Page_311" id="Page_311">-311-</a></span> De ha nekem nincs pénzem,

-el fogja képzelni, hogy ez sokkal komolyabb dolog! Lehet az, szabad

-az, hogy nekem ne legyen pénzem?!</p>

-<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – De a báró úrnál tizezer

-forint úgy sem numerál…</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Numerál vagy nem numerál,

-az mindegy. Tizezer forint mindig tizezer forint marad. És éppen az

-a szomorú, hogy nem numerál! Nekem harmadfél millió kellene, a mi

-nincsen, és ön még tizezer forintról beszél nekem! Hogy képzeli ön

-ezt? Hisz ha csak tizezer forintot kérnének tőlem! Miattam szivesen

-odaadnám ezt a tizezer forintot. Boldogan odaadnám. Nemcsak a

-lapnak. Odaajándékoznám szivesen az ön kis fiának. Mért ne

-ajándékoznék én az ön kis fiának tizezer forintot? De tőlem nem

-tizezer forintot kérnek, hanem tizszer tizezret, százszor tizezret!

-Hol vegyem? Mondja, kérem, hol vegyem? És hozzá ráadásul még

-harmadfél milliót, a mit ki kell fizetnem az egyik zsebemből.</p>

-<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Igazán nem zaklatnám a

-báró urat, ha azt hinném, hogy ez a tizezer forint elveszhet. De

-csak elhelyezésről van szó…</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Aztán a lap már nem olyan

-jó, mint volt. Azelőtt többször meg voltam elégedve, de egy idő óta

-a lap mindig rosszabb és rosszabb. A betűk túlságosan nagyok, a

-közlemények túlzottan tárgyilagosak, a kihordók úgy öltözködnek,

-mintha lopnák a pénzt, és az a fiatal ember, a ki nem tud írni,

-olyan öreg lakkczipőben jár, hogy az szégyen-gyalázat! Hogyan

-akarja ön, hogy tekintélye legyen a lapnak ezzel a lakk-czipővel?!

-Ezért nem akar senki se előfizetni, és a mit ön a lapra költ, az

-kidobott pénz.</p>

-<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Bocsánat, báró úr, de

-éppen csak az imént…</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Éppen csak az imént az ön

-lapja egy igen <span class="pagenum"><a name="Page_312" id=

-"Page_312">-312-</a></span> nagy bosszúságot szerzett nekem. Azt

-kell olvasnom benne, hogy egy <i>Halifax</i> nevű ló kimúlt.

-Majdnem kidobtam ezért a lóért húszezer forintot, és képes lett

-volna az én színeimben menni be, miután megvásároltam! Ha az ön

-lapja jól van szerkesztve, akkor ki kellett volna nyomtatni, hogy a

-ló kis távolságra már nagyon öreg és be akar menni. Akkor ön nem

-hoz engem abba a helyzetbe, hogy kidobjak egy lóért húszezer

-forintot, csak azért, hogy kimúljon.</p>

-<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Pedig a mi a

-sport-rovatot illeti, legyen szabad megjegyeznem, hogy

-sport-rovatunk, továbbá a társaságból közölt czikkek…</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Erről jobb nem beszélnünk.

-A mai czikkből is kimaradt a czimzetes püspök. Hogy értsem ezt,

-hogy a czimzetes püspök kimaradjon az én estélyemből? Az érsek ott

-legyen, a ki nem volt ott, és a czimzetes püspök, a ki ott volt,

-kimaradjon? Micsoda munka ez? És hogyan értsem azt, hogy, ha az

-érsek bejött a czikkbe, a mit nem kifogásolok, többen nem jöttek

-be, a kik szintén meg voltak híva?!… Talán én tehetek róla, hogy az

-a fiatal egyén mindig a buffetnél volt, és nem törődött senkivel,

-legyenek bár ezek érsekek, zászlósurak, és legjobb barátaim?!…</p>

-<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Erről igazán nem tudok,

-és szigorú vizsgálatot fogok indítani…</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Ön egy idő óta semmiről se

-tud és mindennek személyesen kell utána néznem. Azt hiszi talán,

-hogy nekem semmi dolgom? Ön azt nem képzeli, hogy mennyit kell

-nekem dolgoznom, éjjel úgy, mint nappal, hogy a legszükségesebbet

-előteremtsem! Gondolja, hogy ingyen adják nekem az ilyen

-estélyeket, a melyeket társadalmi állásom megkövetel? És ön másnap

-tizezer forinttal jön nekem elő, a mi nincsen! A mikor én ki vagyok

-merülve a dologtól, és nem tudom, hogy hol van a fejem? Nem

-csodálkozik ön, <span class="pagenum"><a name="Page_313" id=

-"Page_313">-313-</a></span> hogy itt talál engem az én

-dolgozószobámban, gondoktól és munkától görnyedve, most is, mint

-különben mindig?</p>

-<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Végtelenül sajnálom,

-báró úr, ha zavartam. Belátom, hogy rosszúl választottam meg az

-időt…</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Nem az időt választotta meg

-rosszul, hanem az eszmét. Daczára elfoglaltságomnak, szivesen

-társalogtam volna önnel a komolyabb eszmékről, a miket meg kellene

-irni, de ön egy nagyon időszerűtlen tárgygyal jön elő, a mi

-nincsen. Úgy nézek én ki, mint a ki szivesen mond nemet? Én mindig

-örömmel hozok áldozatot, ha van, és a puszta sajnálat egy kínos

-migrainembe kerül. A mint ön itt engem lát, én egy igen beteg ember

-vagyok. Nekem elég, hogy valaki pénzről beszéljen, és már rosszúl

-érzem magam. És mikor én ilyen beteg vagyok, ön a legkínosabb

-ügyeket hozza nekem elő!</p>

-<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Várni fogok addig, míg

-egyszer jobb kedélyben találom a báró urat. Egyelőre a magaméból

-fedezem a lap kiadásait, de nem mondok le a reményről, hogy a báró

-úr később…</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Ne siessen, mert én egy

-igen beteg ember vagyok, és ha jobban leszek, azonnal el kell

-utaznom, az egészségemet gondozni. Majd ha visszajövök, alkalmilag

-talán szóba hozom, hogy mit kellene kigondolni az ügyről.</p>

-<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Remélem, megbocsátja

-báró úr…</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Isten áldja meg. (Vrillényi

-el.) És aztán ne legyek beteg a haragtól, a mikor látom, hogy ha

-esetlegesen egy jó anekdotával kezdi, figyelmetlenségemben képes

-lettem volna odaadni a tizezer forintot!</p>

-<hr class="chap" />

-<div class="chapter"></div>

-<p><span class="pagenum"><a name="Page_314" id=

-"Page_314">-314-</a></span></p>

-<h2>XLVI.<br />

-BERZSENYI KÖNYVET AKAR VENNI.</h2>

-<p class="summary">– Történik a Nádor-utczai palais-ban. Színhely:

-a pánczélszobába nyíló nagy ülésterem. Középütt zöld posztóval

-letakart hosszú asztal és sok karosszék. Az ablakokkal szemben lévő

-világos falon Berzsenyi báró olajfestésű arczképe; a

-leghomályosabbik falnál hatalmas könyvszekrény. A könyvszekrény

-üres. –</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span> (le s fel jár a teremben, s

-koronkint megáll a könyvszekrény előtt.)</p>

-<p><span class="smcap">Arthur</span> (az óriási lakáj, megjelenik

-az előszobába nyiló ajtónak a küszöbén). – A bárókisasszony azonnal

-itt lesz.</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Jól van, Arthur. (A szolga

-el.) Ez az Arthur, a milyen jól van a természettől kiállítva,

-kiindulási pontját képezhetné egy nemes testőrségnek, és én nem

-értem, kinek volna nagyobb szüksége a mi napjainkban testőrökre,

-mint egy pénzembernek, a ki… (Bejön Elza, utczai ruhában, kalappal,

-keztyüsen.)</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span> (az előszobába nyíló ajtónál). –

-Mi az, papuskám?</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Ki akarsz menni a

-városba?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mért? Parancsolsz talán

-valamit?</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Mondd, mit szólsz ehhez a

-könyvszekrényhez? <span class="pagenum"><a name="Page_315" id=

-"Page_315">-315-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hogy kerül hozzád ez a

-könyvszekrény?</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Nem fogod elhinni; én ezt

-örököltem.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hogyhogy?</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Sajátlag nem én örököltem,

-hanem az én manageremnek, az őrnagynak a felesége, a ki egy nem

-tudom micsoda baronesz. Ez a szegény nő éveken át türelmesen és

-bizalmasan várakozott egy vagyonra az ő öröklési nagybácsijától. Az

-őrnagy egészen bizonyosra vette a történetet, és te igen jól tudod,

-hogy mikor én kérdőre vontam: mi az, hogy a lovak nem akarnak

-futni? – többször még velem is elkezdett stenkerkedni, és én őt

-csak azért nem ütöttem pofon, mert mint rabiátus embert, a ki

-katona volt, képesnek tartottam arra a szemtelenségre is, hogy

-visszaüt. Ez onnan volt, mert az őrnagy mindig biztatta magát a

-felesége örökségével. Az öröklési nagybácsi azonban alattomos fiú

-volt, a ki igen nevetett magában, és titokban elköltötte az egész

-vagyonát, úgy hogy mikor végre meghalt és gondolta magában, hogy:

-na, ezek nagyot fognak nézni! – nem maradt utána semmi, csak ez a

-könyvszekrény. Most már el fogod képzelni a szegény rászedett nőnek

-a kétségbeesését. Az őrnagy elpanaszolta nekem az esetet, és kért,

-hogy legalább vegyem meg a könyvszekrényt, mert minek nekik a

-könyvszekrény?! Erre én azt gondoltam magamban: »Miért ne venném

-meg a könyvszekrényt?! Ha nem veszem meg, az őrnagy a szomorú eset

-alkalmából előleget fog kérni, a mely esetleg nagyobb összegű; és

-így legalább van a pénzemért egy könyvszekrényem.« Azért

-eltekintettem attól, hogy az őrnagynak ez jól történik, és

-gyakoroltam a kívánt jótékonyságot, annyival inkább, mert a

-könyvszekrényt a védnökségem alatt álló demokrata-körnek

-szándékoztam ajándékozni. Most aztán elhozták nekem az én

-könyvszekrényemet; én megnéztem, igen csodálkoztam, és így szóltam

-<span class="pagenum"><a name="Page_316" id=

-"Page_316">-316-</a></span> magamhoz: »De hisz ez egy egész jó

-könyvszekrény! Mért ajándékoznám én ezt a körnek?!« Nem igaz?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát persze.</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Csak az a kellemetlen a

-dologban, hogy egy könyvszekrényhez könyvek is kellenek.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mért nem kérdezted meg, hogy

-hát ebből hova lettek a könyvek?</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Azt hiszed, nem kérdeztem

-meg? Sőt hajlandó voltam megvenni az egész könyvtárt, és azt

-mondtam az őrnagynak, hogy a könyvtárral együtt, nem bánom, egy pár

-forinttal többet is fizetek. De az őrnagy elbeszélte, hogy az

-öröklési nagybácsi még életében elsikkasztotta az összes könyveket,

-a miket az antikvár megvett, és nem hagyott hátra egyebet, mint

-számos évfolyam <i>Gartenlaube</i>t és <i>Ueber Land und Meer</i>t,

-mert igen művelt uriember volt, és nagy magyar, a ki a választásra

-költött el mindent, aztán visszavonult a kastélyába, melyet a

-Bodenkredit elliczitáltatott, és ott folytonosan olvasott, sőt a

-számottevő lipcsei ujságokat mind végig olvasta. A mi engem illet,

-én szivesen honoráltam volna ezeket a régi ujságokat is, mert jól

-emlékszem, hogy mikor kedves anyáddal a mézesheteket töltöttük, a

-nászúton figyelemreméltó <i>Allerleio</i>kat olvastunk a

-<i>Gartenlaube</i>ból, de az őrnagy sajnálattal értesített, hogy

-már felfűtötték őket.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Azokat úgy sem lehetett volna

-benn hagyni a könyvszekrényben.</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – És miért nem?</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mert ezek, mint afféle kis

-polgárok olvasmányai, azóta már kimentek a divatból.</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Akkor szerencse, hogy

-elégtek, mert az egyetlen elavult holmi, a mit én az én lakásomban

-megtűrök, én magam vagyok, személyesen. Hanem már most itt van

-nekem a kellemetlenség. <span class="pagenum"><a name="Page_317"

-id="Page_317">-317-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hogyhogy?</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Mert ha én, teszem fel,

-zabot vagy szilvát akarok vásárolni, akkor egyszerűen kiadom a

-parancsolatot az Auspitznak, hogy rendeljen nekem zabot vagy

-szilvát, ilyen árban és ennyit. De azt már nem parancsolhatom az

-Auspitznak, hogy rendeljen nekem a könyvkereskedőtől könyveket egy

-ilyen összegért.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Bocsáss meg, papuskám, de ha

-szilvát akarsz vásárolni, akkor is megmondod, hogy milyet akarsz:

-boszniait vagy szerbiait, és ha zabot vásárolsz, megmondod, hogy

-milyen kell: elsőrendű vagy középminőségű?</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Ez nem kérdés. Csakis első

-minőségű könyveket akarok vásárolni, egy bizonyos összeg,

-mindenesetre minél csekélyebb összeg erejéig. De ez nem elég a

-könyvkereskedőnek, és éppen ezért hívattalak.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Parancsolj, papuskám.</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Ne gondold, gyermekem, hogy

-én, bár látszólag Lebemann vagyok, nem érdeklődöm a könyvek iránt.

-Látod, én fiatalkoromban sokszor terveltem, hogy majd öregségemben,

-mikor már a komoly dolgok nem foglalják el az időmet, és tetszés

-szerint szentelhetem magamat a henyélésnek, el fogom olvasni az

-összes jobb könyveket. És mikor nőül vettem kedves anyádat, az első

-dolgom az volt, hogy megvettem neki díszkötésben Schiller

-összegyüjtött költeményeit, az összeseket, kivétel nélkül. Sőt

-később föltettem magamban, hogy, ha már megvan, el is fogom olvasni

-Schiller műveit, és olvasni is kezdtem, de több izben elaludtam s

-így az előrehaladás lassan ment, annyival inkább, mert ezen művek

-rendkívül sok kötetet képeznek, és én nem értem, hogyan ért rá

-Schiller annyit összeírni, a mennyit magunk közül egy ember

-elolvasni se képes. De azután is gyakran foglalkoztam az eszmével,

-és ha <span class="pagenum"><a name="Page_318" id=

-"Page_318">-318-</a></span> időm engedte volna, a <i>Presse</i>ből

-a feuilletont többször szerettem volna elolvasni. Elannyira, hogy

-már korábban elhatároztam könyvtárt alapítani, egyrészt, mert ha az

-ember nem is ér rá a könyveket mindjárt végig olvasni, egy könyvtár

-mindig oly bútorzat, a mely egy teremnek választékos és tetszetős

-szinezetet ad, másrészt, mert a könyvek értéke mindig megmarad, és

-miért ne gondolnék az utódokra, a kik a könyveket esetleg el fogják

-olvasni?! Ebből láthatod, gyermekem, hogy én jobban értek a

-könyvekhez, mint az emberek gondolnák. Csakhogy most részint nem

-jut eszembe, micsoda könyvek azok, a miket mindig el szándékoztam

-olvasni, részint nem találom a szemüvegemet.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Majd megkeresem,

-papuskám.</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Ne bántsd; ha te itt vagy,

-nincs többé rá szükségem. Tudom, hogy nagyon szakavatott vagy a

-könyvek terén, és számítok rá, hogy segíteni fogsz nekem ebben az

-ügyben. Nem szeretem ugyan, hogy a sok haszontalan olvasással

-mindig rontod a szemedet, de most véletlenül jól jön, hogy

-kiismered magadat a könyvészetben és a könyveknek a czíme a

-kisujjadban van. Mikor elhozták a szekrényt, mindjárt eszembe

-jutott, hogy tegnap egy szakkönyvet találtam az asztalodon, és

-megnéztem a czímét, melyről meglepetve láttam, hogy a karthauziak

-egy portásának a története.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span> (elpirul a haja gyökeréig).</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Azonnal eszembe jutott,

-hogy, ha az én leányom annyira belemélyedt a tudományba, hogy a

-barátoknak egy egyszerű portásáról egy egész könyvet olvas el,

-akkor ő a legjelesebb történelmi munkákat és más egyebeket, teszem

-fel, a tudományos és humorisztikus műveket, könyv nélkül tudja, a

-czimekkel és bolti árral együtt.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span> (meggyőződvén róla, hogy a báró

-nem lapozta <span class="pagenum"><a name="Page_319" id=

-"Page_319">-319-</a></span> végig a karthauziak portásánák

-illusztrált és véletlenül az asztalon felejtett történetét,

-megkönnyebbülten pillant fel.)</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Látom, hogy ki akarsz menni

-a városba, és én nem is tartóztatlak vissza, de előbb ird fel hamar

-egy papirra a legdrágább és legjobb könyveket, a mi egy

-szalon-könyvtár számára kapható.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hogyan? Most mindjárt?</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Csak egy czédulára; nem

-kell tisztázat. Az Auspitz majd letisztázza.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – De, papuskám, az nem megy

-olyan hamar!</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Miért nem? Te tudod a

-czímeket és a bolti árakat, a könyvek pedig megvannak a boltban,

-tehát ez igen egyszerű.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – De ha az ember egy nagy

-könyvszekrényre, egy egész könyvtárra való könyvet akar vásárolni:

-válogatni kell a könyvek közül, valami terv szerint, és én még azt

-se tudom, körülbelül milyen könyveket akarsz, például: tudományos

-vagy szépirodalmi műveket?</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – No, ez világos. Azt

-kívánom, hogy a tudományos művek szépen legyenek írva, mert

-szerintem az a tudomány, a mit nem lehet elolvasni, helytelen

-tudomány, és másrészt, ha az irodalomban nincsen tudomány, ez nem

-szép.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Igen, de mintha azt mondtad

-volna, hogy humorisztikus műveket is akarsz.</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Természetesen: úgy

-tudományos, mint humorisztikus műveket, mert nem egyedül olyan

-könyveket akarok, a melyek a könyvtárban csak ki legyenek állítva,

-hanem, ha egyszer, a mikor nagyon öreg leszek, eszembe jut, hogy

-elő akarok magamnak valamit olvastatni, ez ne csupán olyan legyen,

-a mitől elalszik az ember, hanem a min, addig, a míg elalszik az

-ember, nevetni is lehet. <span class="pagenum"><a name="Page_320"

-id="Page_320">-320-</a></span></p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – És azt se tudom, hogy inkább

-csak az olvasmányt keressem, vagy főképpen díszműveket akarsz?…

-mert azt mondtad, hogy irjam le a legdrágább könyveket is, meg a

-legjobbakat is.</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Gyermekem, te félreértettél

-engem. Én nem azt akarom, hogy ha a társaságban valami drága

-könyvről van szó, én mindjárt előjöjjek a könyvtárammal, és azt

-mondjam, hogy ez nekem megvan otthon és ennyibe meg ennyibe került.

-Ezt hagyom a proczoknak; a jóléti és műveltségi henczegőknek; ezen

-én már felül vagyok emelkedve. De azt sem akarom, hogy a drága

-könyvek az én családi gyűjteményemből hiányozzanak, mert én nem

-azért csinálok könyvtárat, hogy takarékoskodjam, és nem szeretném,

-ha valaki megnézné a könyvtáramat, aztán így szólna: »A Berzsenyi

-bárónál jól lehet enni, de a könyveit úgy szedte össze az utczán.«

-Én, mint egyszerű ember, abban a véleményben vagyok, hogy a

-díszműveknek, mint legdrágábbaknak, a legjobbaknak kellene lenniök.

-A te felvilágosításodból sajnosan tapasztalom, hogy ez nem így van,

-a mit különben nem értek, mert szerintem a rossz könyvek

-drágaságának semmi értelme. Azért ezt a kettőt tartsd szemmel.

-Legyenek díszművek is a vendégek számára, drága kiállításban, és jó

-könyvek is, hátul, a díszművek mögött, az utódok számára.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Még egyet. Csupa magyar

-könyvet akarsz, vagy külföldieket is?</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Mért nem teszed fel a

-kérdést megfordítva? De így vagy úgy, elismerem, hogy ez fogas

-kérdés. Természetesen, ha egy napon a főrendiház tagja vagyok, nem

-tehetem ki magamat annak, hogy valaki a könyvtáramra azt mondja: ez

-a zászlósúr nem jó hazafi, mert a magyar könyveket mellőzi. És

-nincs is ok a magyar könyveket teljesen mellőzni, mert például

-<span class="pagenum"><a name="Page_321" id=

-"Page_321">-321-</a></span> Petőfinek helyes, józan, czélszerű

-eszméivel szóról-szóra egyetértek. Azonkivül semmiféle magyar

-törekvéstől nem akarom megvonni pártolásomat és szivesen

-hozzájárulok a magyar kiadók fölsegéléséhez, annál inkább, mert

-nagyon szép tőlük, hogy nem német könyveket adnak ki, a mi sokkal

-czélszerűbb és jövedelmezőbb volna. De ne feledd, gyermekem, hogy a

-hazai ipar e téren még nem veheti fel a versenyt a külföldivel; sőt

-azt hiszem, bár e szakmában nem vizsgálódtam eléggé, hogy nálunk

-könyvipar még nem is létezik.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – De papuskám…</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Hagyj kibeszélni. Ez onnan

-van, hogy az írók és egyéb könyvcsináló munkások, mint: nyomdászok,

-szedők és könyvkötők, nálunk még nem tudják a könyveket jól

-készíteni. Ez kitűnik a bécsi lapok vasárnapi mellékletéből, hol

-csak a legritkább esetben olvasod egy magyar könyvnek elkészültét,

-pláne helyesen elkészültét. És éppen egy magyar lapban olvastam,

-véletlenül, mert nem az igazi lapra fordítottam, hogy a magyar írók

-még csak a gyermekek számára tudnak jól írni, a felnőttek

-igényeinek nem képesek megfelelni. Ezt egy tanár írta, a ki maga is

-a gyermekek számára ír, tehát tudja, hogy így van; és a kinek

-tanítania is szabad, hogy a felnőttek számára még ő se tud irni…

-Nem mondom, hogy a magyar írók később, ha szorgalmasak lesznek és

-nem hanyagolják el magukat… de még sokat kell tanulniok, és előbb

-jól rágják meg, hogy mit akarnak mondani, ha azt óhajtják, hogy én

-elolvassam vagy csak támogassam is iparkodásukat. Azonkívül a

-magyar könyvkiállítók és kiadó munkások már csak mostoha

-viszonyaiknál fogva se tudják illedelmesen kiállítani a kezdő

-magyar irók műveit; Ausztria nem ad nekik kölcsön jobb papirt és

-elég <span class="pagenum"><a name="Page_322" id=

-"Page_322">-322-</a></span> nagy betűket, úgy hogy aztán a magyar

-könyv oly rosszúl sikerül, hogy végül, többnyire, meg se

-jelenik.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – De, papuskám, te tévedsz! A

-magyar írók között sok van, a kiknek a munkáit lefordítják

-németre…</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Te ezt összetéveszted

-azzal, hogy a magyar írók németből fordítanak tanulás és gyakorlat

-czéljából…</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – És más nyelvekre is. A magyar

-könyvek kiállítása pedig jobb, mint a németeké…</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Már látom, hogy te nekem

-többnyire magyar könyveket fogsz felírni, de nem bánom, mert ez

-hazafiasabb, és azt hiszem, jutányosabb is. Aztán előttem fő az

-utódok, a kik, meglehet, már nem is kívánnak német könyveket

-olvasni, míg én rám nézve előnyösebb kevés számú magyar könyvet

-olvasni, mint sok külföldi művet, melyek elrontják a szemet, és

-utóvégre is az van belőle, hogy csak elalszik az ember. Azonfelül

-miattam lehet, hogy neked van igazad, és tőlem senki se veheti

-rossz néven, ha én az én leányomnak jobban hiszek, mint a <i>Neue

-Presse</i>nek. Csak a humorisztikus művekben nem adok neked igazat.

-Ezek maradjanak németül; mert a legjobb viczcz is magyarul nem

-hangzik olyan mulatságosan, mint az eredetiben. És mivel most el

-akarsz menni, nem tudom hová, állítsd nekem össze a jegyzéket

-holnapra.</p>

-<p><span class="smcap">Elza</span>. – Meglesz, papuskám. De mondd,

-egyéb utasítást nem adsz? Nem akartál még valamit mondani a

-könyvekre nézve?</p>

-<p><span class="smcap">A báró</span>. – Na, magától értetődik, hogy

-a tudományos könyvek vallás-erkölcsös szellemben legyenek; és

-legyen egy pár díszkönyv a rókavadászokról, a hol a rókavadászok az

-ő vörös frakkjukban ki legyenek festve, arra az esetre, ha netán

-egy előkelő vendégünk jönne, a ki a szalonban olvasni akar valamit.

-Megjegyzendő, <span class="pagenum"><a name="Page_323" id=

-"Page_323">-323-</a></span> hogy egy-két forintra ne nézz, és

-gondoskodjál könyvekről, a mikben a képek a fő, és a nyomtatás csak

-arra való, hogy ne kelljen elolvasni. Végül az összes könyvek

-vastag papirra és nagy betűvel legyenek nyomtatva, széles margóval

-és üres lapokkal a fejezetek között; mert, mint egy feuilletonban

-olvastam egy jó író tollából, a sűrűn nyomtatott rossz könyv nem ér

-annyit, mint a ritkán nyomtatott jeles. Általában egy könyvtárnál

-az a fő, hogy mindenben mértéket tartsunk; a tulságosan sok

-olvasmány soha se élvezetes, ellenben mindig van valami jó vagy

-legalább kellemes abban az olvasmányban, a melyik kevés.</p>

-<hr class="chap" />

-<div class="chapter"></div>

-<div class="footnotes">

-<h2>Lábjegyzetek.</h2>

-<div class="footnote">

-<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a> <a href=

-"#FNanchor_1"><span class="label">1)</span></a> A Berzsenyi-család

-életírójának e helyütt meg kell jegyeznie, hogy az itt leirt

-jelenetek abban az időben zajlottak le, a mikor Széll Kálmán volt

-Magyarország miniszterelnöke.</p>

-</div>

-</div>

-<hr class="chap" />

-<div class="chapter"></div>

-<p><span class="pagenum"><a name="Page_324" id=

-"Page_324">-324-</a></span></p>

-<p><span class="pagenum"><a name="Page_325" id="Page_325"><br />

--325-</a></span></p>

-<h2>TARTALOM.</h2>

-<ul class="TOC">

-<li><span class="roman">I.</span> Csütörtökön öttől hatig

-<span class="ralign"><a href="#Page_1">1</a></span></li>

-<li><span class="roman">II.</span> Aszfaltbetyárok <span class=

-"ralign"><a href="#Page_15">15</a></span></li>

-<li><span class="roman">III.</span> A fehérvári bicska <span class=

-"ralign"><a href="#Page_22">22</a></span></li>

-<li><span class="roman">IV.</span> Urnők a szinpadon <span class=

-"ralign"><a href="#Page_28">28</a></span></li>

-<li><span class="roman">V.</span> Magyarosodás <span class=

-"ralign"><a href="#Page_34">34</a></span></li>

-<li><span class="roman">VI.</span> Rumbold szelleme <span class=

-"ralign"><a href="#Page_40">40</a></span></li>

-<li><span class="roman">VII.</span> Lóversenyen <span class=

-"ralign"><a href="#Page_47">47</a></span></li>

-<li><span class="roman">VIII.</span> Karlsbadban <span class=

-"ralign"><a href="#Page_53">53</a></span></li>

-<li><span class="roman">IX.</span> Smekszen <span class=

-"ralign"><a href="#Page_58">58</a></span></li>

-<li><span class="roman">X.</span> Államtitkok <span class=

-"ralign"><a href="#Page_64">64</a></span></li>

-<li><span class="roman">XI.</span> Napkelet gyöngye <span class=

-"ralign"><a href="#Page_69">69</a></span></li>

-<li><span class="roman">XII.</span> Kit vagy mit irigyel ön?

-<span class="ralign"><a href="#Page_76">76</a></span></li>

-<li><span class="roman">XIII.</span> Egy üzenet <span class=

-"ralign"><a href="#Page_83">83</a></span></li>

-<li><span class="roman">XIV.</span> Berzsenyi incognito

-<span class="ralign"><a href="#Page_92">92</a></span></li>

-<li><span class="roman">XV.</span> Berzsenyi az irodalomért

-<span class="ralign"><a href="#Page_100">100</a></span></li>

-<li><span class="roman">XVI.</span> A tárlaton <span class=

-"ralign"><a href="#Page_107">107</a></span></li>

-<li><span class="roman">XVII.</span> Karácsony előtt <span class=

-"ralign"><a href="#Page_115">115</a></span></li>

-<li><span class="roman">XVIII.</span> Kém-szolgálat <span class=

-"ralign"><a href="#Page_121">121</a></span></li>

-<li><span class="roman">XIX.</span> Berzsenyiéket megszámlálják

-<span class="ralign"><a href="#Page_130">130</a></span></li>

-<li><span class="roman">XX.</span> Berzsenyi lapot alapít

-<span class="ralign"><a href="#Page_139">139</a></span></li>

-<li><span class="roman">XXI.</span> Berzsenyi báró ünneplése

-<span class="ralign"><a href="#Page_149">149</a></span></li>

-<li><span class="roman">XXII.</span> Abbaziában <span class=

-"ralign"><a href="#Page_155">155</a></span></li>

-<li><span class="roman">XXIII.</span> Hóbortos Rózsi <span class=

-"ralign"><a href="#Page_163">163</a></span></li>

-<li><span class="roman">XXIV.</span> Berzsenyiék a külpolitikában

-<span class="ralign"><a href="#Page_169">169</a></span></li>

-<li><span class="roman">XXV.</span> Gépkocsizás után <span class=

-"ralign"><a href="#Page_177">177</a></span></li>

-<li><span class="roman">XXVI.</span> A szalmaözvegy <span class=

-"ralign"><a href="#Page_183">183</a></span></li>

-<li><span class="roman">XXVII.</span> Balaton-Karádon <span class=

-"ralign"><a href="#Page_188">188</a></span></li>

-<li><span class="roman">XXVIII.</span> Chincholle kisasszony

-tragédiája <span class="ralign"><a href=

-"#Page_194">194</a></span></li>

-<li><span class="roman">XXIX.</span> Berzsenyi föllép <span class=

-"ralign"><a href="#Page_200">200</a></span></li>

-<li><span class="pagenum"><a name="Page_326" id=

-"Page_326">-326-</a></span></li>

-<li><span class="roman">XXX.</span> Berzsenyit megválasztják

-<span class="ralign"><a href="#Page_206">206</a></span></li>

-<li><span class="roman">XXXI.</span> Influenzában <span class=

-"ralign"><a href="#Page_212">212</a></span></li>

-<li><span class="roman">XXXII.</span> Berzsenyiék a német szó ellen

-<span class="ralign"><a href="#Page_217">217</a></span></li>

-<li><span class="roman">XXXIII.</span> Kegyelet <span class=

-"ralign"><a href="#Page_222">222</a></span></li>

-<li><span class="roman">XXXIV.</span> Farsang a Nádor-utczában

-<span class="ralign"><a href="#Page_227">227</a></span></li>

-<li><span class="roman">XXXV.</span> A bohémek <span class=

-"ralign"><a href="#Page_234">234</a></span></li>

-<li><span class="roman">XXXVI.</span> Berzsenyiék nyaralnak

-<span class="ralign"><a href="#Page_241">241</a></span></li>

-<li><span class="roman">XXXVII.</span> Berzsenyiék a papa nélkül

-<span class="ralign"><a href="#Page_250">250</a></span></li>

-<li><span class="roman">XXXVIII.</span> Ischlben <span class=

-"ralign"><a href="#Page_257">257</a></span></li>

-<li><span class="roman">XXXIX.</span> Berzsenyiék hegyet másznak

-<span class="ralign"><a href="#Page_264">264</a></span></li>

-<li><span class="roman">XL.</span> Keresztúton <span class=

-"ralign"><a href="#Page_272">272</a></span></li>

-<li><span class="roman">XLI.</span> Berzsenyi házasít <span class=

-"ralign"><a href="#Page_278">278</a></span></li>

-<li><span class="roman">XLII.</span> Berzsenyiék haza jönnek

-<span class="ralign"><a href="#Page_285">285</a></span></li>

-<li><span class="roman">XLIII.</span> Berzsenyiék fölébrednek

-<span class="ralign"><a href="#Page_291">291</a></span></li>

-<li><span class="roman">XLIV.</span> Berzsenyiék az Operában

-<span class="ralign"><a href="#Page_298">298</a></span></li>

-<li><span class="roman">XLV.</span> Berzsenyitől pénzt kérnek

-<span class="ralign"><a href="#Page_307">307</a></span></li>

-<li><span class="roman">XLVI.</span> Berzsenyi könyvet akar venni

-<span class="ralign"><a href="#Page_314">314</a></span></li>

-</ul>

-<hr class="chap" />

-<div class="chapter"></div>

-<div class="transnote">

-<p class="center"><span class="caption">Javítások.</span></p>

-<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p>

-<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p>

-<table summary="Javítások">

-<tr>

-<td class="tdr"><a href="#Page_12">12</a></td>

-<td>erősítí a</td>

-<td>erősíti a</td>

-</tr>

-<tr>

-<td class="tdr"><a href="#Page_38">38</a></td>

-<td>Es a mai</td>

-<td>És a mai</td>

-</tr>

-<tr>

-<td class="tdr"><a href="#Page_61">61</a></td>

-<td>kezdi.</td>

-<td>kezdi.)</td>

-</tr>

-<tr>

-<td class="tdr"><a href="#Page_62">62</a></td>

-<td><i>Zsakid</i>.“</td>

-<td><i>Zsakid</i>.«</td>

-</tr>

-<tr>

-<td class="tdr"><a href="#Page_75">75</a></td>

-<td>Gyöngy (ifjan</td>

-<td>Gyöngye (ifjan</td>

-</tr>

-<tr>

-<td class="tdr"><a href="#Page_75">75</a></td>

-<td>Micsoda ember Mily</td>

-<td>Micsoda ember! Mily</td>

-</tr>

-<tr>

-<td class="tdr"><a href="#Page_125">125</a></td>

-<td>Es most</td>

-<td>És most</td>

-</tr>

-<tr>

-<td class="tdr"><a href="#Page_134">134</a></td>

-<td>»Berzsenyi Fehérnye!</td>

-<td>»Berzsenyi Fehérnye!«</td>

-</tr>

-<tr>

-<td class="tdr"><a href="#Page_153">153</a></td>

-<td>ne meltóztassék</td>

-<td>ne méltóztassék</td>

-</tr>

-<tr>

-<td class="tdr"><a href="#Page_163">163</a></td>

-<td>ki s szalon</td>

-<td>kis szalon</td>

-</tr>

-<tr>

-<td class="tdr"><a href="#Page_166">166</a></td>

-<td>eladattak.»</td>

-<td>eladattak.«</td>

-</tr>

-<tr>

-<td class="tdr"><a href="#Page_207">207</a></td>

-<td>tudní</td>

-<td>tudni</td>

-</tr>

-<tr>

-<td class="tdr"><a href="#Page_208">208</a></td>

-<td>egyes közsegekben</td>

-<td>egyes községekben</td>

-</tr>

-<tr>

-<td class="tdr"><a href="#Page_211">211</a></td>

-<td>mondani O Szentsége</td>

-<td>mondani Ő Szentsége</td>

-</tr>

-<tr>

-<td class="tdr"><a href="#Page_213">213</a></td>

-<td>meg úgy»</td>

-<td>meg úgy«</td>

-</tr>

-<tr>

-<td class="tdr"><a href="#Page_227">227</a></td>

-<td>NÁDOR-UTCZABAN.</td>

-<td>NÁDOR-UTCZÁBAN.</td>

-</tr>

-<tr>

-<td class="tdr"><a href="#Page_261">261</a></td>

-<td>tísztelem</td>

-<td>tisztelem</td>

-</tr>

-<tr>

-<td class="tdr"><a href="#Page_263">263</a></td>

-<td>Atadja</td>

-<td>Átadja</td>

-</tr>

-<tr>

-<td class="tdr"><a href="#Page_315">315</a></td>

-<td>«Miért ne</td>

-<td>»Miért ne</td>

-</tr>

-</table>

-</div>

-<div style='display:block; margin-top:4em'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK BERZSENYI BÁRÓ ÉS CSALÁDJA ***</div>

-<div style='text-align:left'>

-

-<div style='display:block; margin:1em 0'>

-Updated editions will replace the previous one&#8212;the old editions will

-be renamed.

-</div>

-

-<div style='display:block; margin:1em 0'>

-Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright

-law means that no one owns a United States copyright in these works,

-so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United

-States without permission and without paying copyright

-royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part

-of this license, apply to copying and distributing Project

-Gutenberg&#8482; electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG&#8482;

-concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark,

-and may not be used if you charge for an eBook, except by following

-the terms of the trademark license, including paying royalties for use

-of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for

-copies of this eBook, complying with the trademark license is very

-easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation

-of derivative works, reports, performances and research. Project

-Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may

-do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected

-by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark

-license, especially commercial redistribution.

-</div>

-

-<div style='margin:0.83em 0; font-size:1.1em; text-align:center'>START: FULL LICENSE<br />

-<span style='font-size:smaller'>THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE<br />

-PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</span>

-</div>

-

-<div style='display:block; margin:1em 0'>

-To protect the Project Gutenberg&#8482; mission of promoting the free

-distribution of electronic works, by using or distributing this work

-(or any other work associated in any way with the phrase &#8220;Project

-Gutenberg&#8221;), you agree to comply with all the terms of the Full

-Project Gutenberg&#8482; License available with this file or online at

-www.gutenberg.org/license.

-</div>

-

-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>

-Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg&#8482; electronic works

-</div>

-

-<div style='display:block; margin:1em 0'>

-1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg&#8482;

-electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to

-and accept all the terms of this license and intellectual property

-(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all

-the terms of this agreement, you must cease using and return or

-destroy all copies of Project Gutenberg&#8482; electronic works in your

-possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a

-Project Gutenberg&#8482; electronic work and you do not agree to be bound

-by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person

-or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8.

-</div>

-

-<div style='display:block; margin:1em 0'>

-1.B. &#8220;Project Gutenberg&#8221; is a registered trademark. It may only be

-used on or associated in any way with an electronic work by people who

-agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few

-things that you can do with most Project Gutenberg&#8482; electronic works

-even without complying with the full terms of this agreement. See

-paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project

-Gutenberg&#8482; electronic works if you follow the terms of this

-agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg&#8482;

-electronic works. See paragraph 1.E below.

-</div>

-

-<div style='display:block; margin:1em 0'>

-1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (&#8220;the

-Foundation&#8221; or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection

-of Project Gutenberg&#8482; electronic works. Nearly all the individual

-works in the collection are in the public domain in the United

-States. If an individual work is unprotected by copyright law in the

-United States and you are located in the United States, we do not

-claim a right to prevent you from copying, distributing, performing,

-displaying or creating derivative works based on the work as long as

-all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope

-that you will support the Project Gutenberg&#8482; mission of promoting

-free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg&#8482;

-works in compliance with the terms of this agreement for keeping the

-Project Gutenberg&#8482; name associated with the work. You can easily

-comply with the terms of this agreement by keeping this work in the

-same format with its attached full Project Gutenberg&#8482; License when

-you share it without charge with others.

-</div>

-

-<div style='display:block; margin:1em 0'>

-1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern

-what you can do with this work. Copyright laws in most countries are

-in a constant state of change. If you are outside the United States,

-check the laws of your country in addition to the terms of this

-agreement before downloading, copying, displaying, performing,

-distributing or creating derivative works based on this work or any

-other Project Gutenberg&#8482; work. The Foundation makes no

-representations concerning the copyright status of any work in any

-country other than the United States.

-</div>

-

-<div style='display:block; margin:1em 0'>

-1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:

-</div>

-

-<div style='display:block; margin:1em 0'>

-1.E.1. The following sentence, with active links to, or other

-immediate access to, the full Project Gutenberg&#8482; License must appear

-prominently whenever any copy of a Project Gutenberg&#8482; work (any work

-on which the phrase &#8220;Project Gutenberg&#8221; appears, or with which the

-phrase &#8220;Project Gutenberg&#8221; is associated) is accessed, displayed,

-performed, viewed, copied or distributed:

-</div>

-

-<blockquote>

-  <div style='display:block; margin:1em 0'>

-    This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most

-    other parts of the world at no cost and with almost no restrictions

-    whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms

-    of the Project Gutenberg License included with this eBook or online

-    at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you

-    are not located in the United States, you will have to check the laws

-    of the country where you are located before using this eBook.

-  </div>

-</blockquote>

-

-<div style='display:block; margin:1em 0'>

-1.E.2. If an individual Project Gutenberg&#8482; electronic work is

-derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not

-contain a notice indicating that it is posted with permission of the

-copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in

-the United States without paying any fees or charges. If you are

-redistributing or providing access to a work with the phrase &#8220;Project

-Gutenberg&#8221; associated with or appearing on the work, you must comply

-either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or

-obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg&#8482;

-trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.

-</div>

-

-<div style='display:block; margin:1em 0'>

-1.E.3. If an individual Project Gutenberg&#8482; electronic work is posted

-with the permission of the copyright holder, your use and distribution

-must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any

-additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms

-will be linked to the Project Gutenberg&#8482; License for all works

-posted with the permission of the copyright holder found at the

-beginning of this work.

-</div>

-

-<div style='display:block; margin:1em 0'>

-1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg&#8482;

-License terms from this work, or any files containing a part of this

-work or any other work associated with Project Gutenberg&#8482;.

-</div>

-

-<div style='display:block; margin:1em 0'>

-1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this

-electronic work, or any part of this electronic work, without

-prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with

-active links or immediate access to the full terms of the Project

-Gutenberg&#8482; License.

-</div>

-

-<div style='display:block; margin:1em 0'>

-1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary,

-compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including

-any word processing or hypertext form. However, if you provide access

-to or distribute copies of a Project Gutenberg&#8482; work in a format

-other than &#8220;Plain Vanilla ASCII&#8221; or other format used in the official

-version posted on the official Project Gutenberg&#8482; website

-(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense

-to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means

-of obtaining a copy upon request, of the work in its original &#8220;Plain

-Vanilla ASCII&#8221; or other form. Any alternate format must include the

-full Project Gutenberg&#8482; License as specified in paragraph 1.E.1.

-</div>

-

-<div style='display:block; margin:1em 0'>

-1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,

-performing, copying or distributing any Project Gutenberg&#8482; works

-unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.

-</div>

-

-<div style='display:block; margin:1em 0'>

-1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing

-access to or distributing Project Gutenberg&#8482; electronic works

-provided that:

-</div>

-

-<div style='margin-left:0.7em;'>

-    <div style='text-indent:-0.7em'>

-        &bull; You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from

-        the use of Project Gutenberg&#8482; works calculated using the method

-        you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed

-        to the owner of the Project Gutenberg&#8482; trademark, but he has

-        agreed to donate royalties under this paragraph to the Project

-        Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid

-        within 60 days following each date on which you prepare (or are

-        legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty

-        payments should be clearly marked as such and sent to the Project

-        Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in

-        Section 4, &#8220;Information about donations to the Project Gutenberg

-        Literary Archive Foundation.&#8221;

-    </div>

-

-    <div style='text-indent:-0.7em'>

-        &bull; You provide a full refund of any money paid by a user who notifies

-        you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he

-        does not agree to the terms of the full Project Gutenberg&#8482;

-        License. You must require such a user to return or destroy all

-        copies of the works possessed in a physical medium and discontinue

-        all use of and all access to other copies of Project Gutenberg&#8482;

-        works.

-    </div>

-

-    <div style='text-indent:-0.7em'>

-        &bull; You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of

-        any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the

-        electronic work is discovered and reported to you within 90 days of

-        receipt of the work.

-    </div>

-

-    <div style='text-indent:-0.7em'>

-        &bull; You comply with all other terms of this agreement for free

-        distribution of Project Gutenberg&#8482; works.

-    </div>

-</div>

-

-<div style='display:block; margin:1em 0'>

-1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project

-Gutenberg&#8482; electronic work or group of works on different terms than

-are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing

-from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of

-the Project Gutenberg&#8482; trademark. Contact the Foundation as set

-forth in Section 3 below.

-</div>

-

-<div style='display:block; margin:1em 0'>

-1.F.

-</div>

-

-<div style='display:block; margin:1em 0'>

-1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable

-effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread

-works not protected by U.S. copyright law in creating the Project

-Gutenberg&#8482; collection. Despite these efforts, Project Gutenberg&#8482;

-electronic works, and the medium on which they may be stored, may

-contain &#8220;Defects,&#8221; such as, but not limited to, incomplete, inaccurate

-or corrupt data, transcription errors, a copyright or other

-intellectual property infringement, a defective or damaged disk or

-other medium, a computer virus, or computer codes that damage or

-cannot be read by your equipment.

-</div>

-

-<div style='display:block; margin:1em 0'>

-1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the &#8220;Right

-of Replacement or Refund&#8221; described in paragraph 1.F.3, the Project

-Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project

-Gutenberg&#8482; trademark, and any other party distributing a Project

-Gutenberg&#8482; electronic work under this agreement, disclaim all

-liability to you for damages, costs and expenses, including legal

-fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT

-LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE

-PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE

-TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE

-LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR

-INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH

-DAMAGE.

-</div>

-

-<div style='display:block; margin:1em 0'>

-1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a

-defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can

-receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a

-written explanation to the person you received the work from. If you

-received the work on a physical medium, you must return the medium

-with your written explanation. The person or entity that provided you

-with the defective work may elect to provide a replacement copy in

-lieu of a refund. If you received the work electronically, the person

-or entity providing it to you may choose to give you a second

-opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If

-the second copy is also defective, you may demand a refund in writing

-without further opportunities to fix the problem.

-</div>

-

-<div style='display:block; margin:1em 0'>

-1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth

-in paragraph 1.F.3, this work is provided to you &#8216;AS-IS&#8217;, WITH NO

-OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT

-LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.

-</div>

-

-<div style='display:block; margin:1em 0'>

-1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied

-warranties or the exclusion or limitation of certain types of

-damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement

-violates the law of the state applicable to this agreement, the

-agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or

-limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or

-unenforceability of any provision of this agreement shall not void the

-remaining provisions.

-</div>

-

-<div style='display:block; margin:1em 0'>

-1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the

-trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone

-providing copies of Project Gutenberg&#8482; electronic works in

-accordance with this agreement, and any volunteers associated with the

-production, promotion and distribution of Project Gutenberg&#8482;

-electronic works, harmless from all liability, costs and expenses,

-including legal fees, that arise directly or indirectly from any of

-the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this

-or any Project Gutenberg&#8482; work, (b) alteration, modification, or

-additions or deletions to any Project Gutenberg&#8482; work, and (c) any

-Defect you cause.

-</div>

-

-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>

-Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg&#8482;

-</div>

-

-<div style='display:block; margin:1em 0'>

-Project Gutenberg&#8482; is synonymous with the free distribution of

-electronic works in formats readable by the widest variety of

-computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It

-exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations

-from people in all walks of life.

-</div>

-

-<div style='display:block; margin:1em 0'>

-Volunteers and financial support to provide volunteers with the

-assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg&#8482;&#8217;s

-goals and ensuring that the Project Gutenberg&#8482; collection will

-remain freely available for generations to come. In 2001, the Project

-Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure

-and permanent future for Project Gutenberg&#8482; and future

-generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary

-Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see

-Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org.

-</div>

-

-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>

-Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation

-</div>

-

-<div style='display:block; margin:1em 0'>

-The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit

-501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the

-state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal

-Revenue Service. The Foundation&#8217;s EIN or federal tax identification

-number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary

-Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by

-U.S. federal laws and your state&#8217;s laws.

-</div>

-

-<div style='display:block; margin:1em 0'>

-The Foundation&#8217;s business office is located at 809 North 1500 West,

-Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up

-to date contact information can be found at the Foundation&#8217;s website

-and official page at www.gutenberg.org/contact

-</div>

-

-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>

-Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation

-</div>

-

-<div style='display:block; margin:1em 0'>

-Project Gutenberg&#8482; depends upon and cannot survive without widespread

-public support and donations to carry out its mission of

-increasing the number of public domain and licensed works that can be

-freely distributed in machine-readable form accessible by the widest

-array of equipment including outdated equipment. Many small donations

-($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt

-status with the IRS.

-</div>

-

-<div style='display:block; margin:1em 0'>

-The Foundation is committed to complying with the laws regulating

-charities and charitable donations in all 50 states of the United

-States. Compliance requirements are not uniform and it takes a

-considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up

-with these requirements. We do not solicit donations in locations

-where we have not received written confirmation of compliance. To SEND

-DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state

-visit <a href="https://www.gutenberg.org/donate/">www.gutenberg.org/donate</a>.

-</div>

-

-<div style='display:block; margin:1em 0'>

-While we cannot and do not solicit contributions from states where we

-have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition

-against accepting unsolicited donations from donors in such states who

-approach us with offers to donate.

-</div>

-

-<div style='display:block; margin:1em 0'>

-International donations are gratefully accepted, but we cannot make

-any statements concerning tax treatment of donations received from

-outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.

-</div>

-

-<div style='display:block; margin:1em 0'>

-Please check the Project Gutenberg web pages for current donation

-methods and addresses. Donations are accepted in a number of other

-ways including checks, online payments and credit card donations. To

-donate, please visit: www.gutenberg.org/donate

-</div>

-

-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>

-Section 5. General Information About Project Gutenberg&#8482; electronic works

-</div>

-

-<div style='display:block; margin:1em 0'>

-Professor Michael S. Hart was the originator of the Project

-Gutenberg&#8482; concept of a library of electronic works that could be

-freely shared with anyone. For forty years, he produced and

-distributed Project Gutenberg&#8482; eBooks with only a loose network of

-volunteer support.

-</div>

-

-<div style='display:block; margin:1em 0'>

-Project Gutenberg&#8482; eBooks are often created from several printed

-editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in

-the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not

-necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper

-edition.

-</div>

-

-<div style='display:block; margin:1em 0'>

-Most people start at our website which has the main PG search

-facility: <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>.

-</div>

-

-<div style='display:block; margin:1em 0'>

-This website includes information about Project Gutenberg&#8482;,

-including how to make donations to the Project Gutenberg Literary

-Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to

-subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.

-</div>

-

-</div>

-

-</body>

-</html>

+<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN"
+    "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd">
+<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu">
+<head>
+<meta name="generator" content=
+"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" />
+<meta http-equiv="Content-Type" content=
+"text/html; charset=UTF-8" />
+<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" />
+<title>The Project Gutenberg eBook of Berzsenyi báró és családja by
+Zoltán Ambrus</title>
+
+<style type="text/css">
+/*<![CDATA[*/
+body {
+ margin-left: 10%;
+ margin-right: 10%;
+}
+
+h1,h2 {
+ text-align: center;
+ clear: both;
+ line-height: 200%;
+}
+
+h2 {
+ margin-top: 2em;
+}
+
+p {
+ margin-top: 0.75em;
+ margin-bottom: 0.75em;
+}
+
+body > p {
+ text-align: justify;
+ text-indent: 1.5em;
+}
+
+p.i2 {
+ text-indent: 3em; 
+}
+
+hr {
+ width: 33%;
+ margin-top: 2em;
+ margin-bottom: 2em;
+ margin-left: auto;
+ margin-right: auto;
+ clear: both;
+}
+
+hr.chap {width: 65%}
+
+table {
+ margin-left: auto;
+ margin-right: auto;
+}
+
+td {
+ padding-left: 1em;
+ padding-right: 1em;
+}
+
+.pagenum {
+/*  display: none; */
+ position: absolute;
+ right: 2%;
+ color: gray;
+ font-size: smaller;
+ text-align: right;
+ text-indent:0;
+}
+
+.tdr {text-align: right;}
+
+.center {
+ text-align: center;
+ text-indent: 0;
+}
+
+.summary {
+ text-align: justify;
+ text-align-last: center;
+ text-indent: 0;
+ margin: auto;
+}
+
+.right {
+ text-align: right;
+ margin-right: 1.5em;
+}
+
+.smcap {
+ font-variant: small-caps;
+}
+
+.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;}
+
+.caption {font-weight: bold;}
+
+.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;}
+
+.caption-largest {font-weight: bold; font-size: 2em;}
+
+.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;}
+
+.figcenter {
+ margin: auto;
+ text-align: center;
+}
+
+.footnotes {
+ border: dashed 1px;
+}
+
+.footnote {
+ margin-left: 10%;
+ margin-right: 10%;
+ font-size: 0.9em;
+ text-align: justify;
+}
+
+.footnote .label {
+ position: absolute;
+ right: 84%;
+ text-align: right;
+}
+
+.fnanchor {
+ vertical-align: super;
+ font-size: .8em;
+ text-decoration: none;
+}
+
+.transnote {
+ background-color: #E6E6FA;
+ color: black;
+ padding: 0.5em;
+ font-family: sans-serif, serif;
+ font-size: 0.9em;
+}
+
+.transnote p {
+ text-align: center;
+ text-indent: 1.5em;
+}
+
+ul.TOC {
+ list-style-type: none;
+ padding-left: 10%;
+ text-indent: -5%;
+ width: 70%;
+ text-align: justify;
+}
+
+ul.TOC li {
+ margin-top: 0.25em;
+}
+
+.TOC .roman {
+ width: 4em;
+ display: inline-block;
+ text-align: right; 
+}
+
+span.ralign {
+ position: absolute;
+ text-align: right;
+ right: 15%;
+ top: auto;
+}
+/*]]>*/
+</style>
+</head>
+<body>
+<div>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 65607 ***</div>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<div class="figcenter"><img src="images/cover.jpg" alt="" title=
+"" /></div>
+<hr class="chap" />
+<p class="center"><span class="smcap">Ambrus Zoltán
+Munkái</span></p>
+<p class="center"><span class="smcap">iv. kötet</span></p>
+<p class="center"><span class="caption-large">BERZSENYI BÁRÓ ÉS
+CSALÁDJA</span></p>
+<hr class="chap" />
+<p class="center"><span class="caption-150"><span class=
+"smcap">Ambrus Zoltán Munkái</span></span></p>
+<p class="center"><span class="caption-large">IV.</span></p>
+<p class="center"><span class="caption-largest">BERZSENYI BÁRÓ ÉS
+CSALÁDJA</span></p>
+<p>&nbsp;</p>
+<p class="center"><span class="caption">TOLLRAJZOK A MAI
+BUDAPESTRŐL</span></p>
+<p>&nbsp;</p>
+<p>&nbsp;</p>
+<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST
+MDCCCCVI<br /></span> <span class="caption-small">VIII., ÜLLŐI-ÚT
+18. SZÁM.</span></p>
+<p class="center"><span class="caption">RÉVAI
+TESTVÉREK<br /></span> <span class="caption-small">IRODALMI INTÉZET
+R.-T.</span></p>
+<hr class="chap" />
+<p class="center"><span class="caption-150"><span class=
+"smcap">Ambrus Zoltán</span></span></p>
+<h1>BERZSENYI BÁRÓ ÉS CSALÁDJA</h1>
+<p>&nbsp;</p>
+<p class="center"><span class="caption">TOLLRAJZOK A MAI
+BUDAPESTRŐL</span></p>
+<p>&nbsp;</p>
+<p>&nbsp;</p>
+<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST
+MDCCCCVI<br /></span> <span class="caption-small">VIII., ÜLLŐI-ÚT
+18. SZÁM.</span></p>
+<p class="center"><span class="caption">RÉVAI
+TESTVÉREK<br /></span> <span class="caption-small">IRODALMI INTÉZET
+R.-T.</span></p>
+<hr class="chap" />
+<p>&nbsp;</p>
+<p class="center"><span class="caption-small">AZ ÖSSZES JOGOK
+FENTARTÁSÁVAL.</span></p>
+<p>&nbsp;</p>
+<p class="center"><span class="caption-small">Révai és Salamon
+könyvnyomdája, Budapest, VIII., Üllői-út 18.</span></p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id=
+"Page_1">-1-</a></span></p>
+<h2>I.<br />
+CSÜTÖRTÖKÖN ÖTTŐL HATIG.</h2>
+<p class="summary">– Zsúr Berzsenyiéknél. Díszlet és rendezés:
+minden, mi jó és drága. Egy kicsit sok is; de egészben bizonyos
+választékosság. A zsúron ez alkalommal a következők szerepelnek:
+–</p>
+<p>1. <span class="smcap">Berzsenyi Jacques</span>. Feje a hires
+Loew és Berzsenyi czégnek. Mr. Dewey álnév alatt futtat; az ő lovai
+azok, a melyek eladó versenyekben se jönnek be soha. Mindig jó
+kedély; a franczia szavakat már helyesen ejti. Pénz, mint köles.
+Alantasai a békásmegyeri admirálnak csúfolják.</p>
+<p>2. <span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. Bánatosan kövér;
+nagyon boldogtalanná teszi, hogy sokat kell öltözködnie.
+Hangversenyeken még ma is elég jól fest; akkora boutonok, mint az
+öklöm. Egyébként jelentéktelen.</p>
+<p>3. <span class="smcap">Berzsenyi Blanka</span>. Azt mondják s
+elhitte, hogy nagyon okos. Nem annyira szívtelen, mint inkább
+fennhéjázó. Egyetlen gyöngéje, hogy bolondul a művészetekért.
+Szerelmes egy kitünő iróba, azzal a föltétellel, hogy az illető
+tagja lesz a főrendiháznak.</p>
+<p>4. <span class="smcap">Berzsenyi Elza</span>. Szeczessziós
+leány, a mi itt azt jelenti, hogy gyakran eljár a szája. Rajong
+mindenért, <span class="pagenum"><a name="Page_2" id=
+"Page_2">-2-</a></span> a mi természetes és igaz. Gyűlöli a pózt s
+nagyon sok süteményt eszik.</p>
+<p>5. <span class="smcap">Héthársyné</span>. Született Szilassy
+bárónő. Unokahuga Szilassy Plátó bárónak, a kitünő államférfiúnak.
+Berzsenyiék igen büszkék rá. Szeretnék rámába foglalni és
+felakasztani a szalon falára. Mindig a kaszinóból jön.</p>
+<p>6. <span class="smcap">Soroksáry Miska gróf</span>. Czímzetes
+segédfogalmazó. Nagyon szeretné elvenni Blankát, esetleg »az
+Elzát.« Nincsenek kilátásai, de azért szívesen látják, mert egyike
+azoknak a szeretetreméltó fiataloknak, a kik se nem osztanak, se
+nem sokszoroznak, ellenben mindenütt ott vannak.</p>
+<p>7. <span class="smcap">Bertalan Dóri</span>. Jogtanácsos és
+czégjegyző egy iszonyatosan előkelő banknál. Nagyszerű jövő. A
+férjjelölt ideálja. Tudja az értékét, s bár a bajusza észbontó,
+alkalomadtán vicczes.</p>
+<p>8. <span class="smcap">Rejtvényi Elek</span>. A
+<i>Szeczesszió</i> czímű heti lap segédszerkesztője.</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_3" id=
+"Page_3">-3-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (leteszi Marcel Prévost
+regénygyáros urnak legujabb regényét: a »Nyakatekert herczegnő«
+czímű kötetet): – Ez a fiú tetszik nekem; jól ír, röviden és csak
+azt, a mi szükséges. Tudja, mi érdekli az embert, és nem okoskodik
+sokat. De van egy nagy hibája. Nem meri nevén nevezni a gyermeket.
+Hiába, a férfi gyáva marad, a míg lélekzik, még Párisban is. (Jön
+Soroksáry gróf.) Jó napot Miska!</p>
+<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Jó napot, Elzácska!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Milyen furcsán néz rám!</p>
+<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Még soha se voltunk így,
+egyedül, Elzácska! Muszáj magának megvallanom valamit. Muszáj
+megmondanom, hogy én vagyok a legboldogtalanabb ember a
+világon!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Tudom. A Blanka, mi?…
+(Soroksáry igent int). Előttem eddig is hiába kasirozta a dolgot.
+Én úgy teszek, mintha semmit se látnék, de azért néztem magukat a
+paravent mögül.</p>
+<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Nem képzeli, hogy a
+Blanka milyen rosszúl bánik velem! A multkor is, az operában, egy
+tekintete se volt számomra…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hja, édesem, annak maga az
+oka.</p>
+<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Hogyhogy?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát, kérem, az ember vagy
+udvarol vagy kritizál. Magának mindig más véleménye van a
+szinésznőkről, mint Blankának. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_4" id="Page_4">-4-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Becsületszavamra mondom,
+hogy alkalmazkodom. Higyje el, Elzácska, soha se élt ember a
+világon, a ki olyan sokszor és olyan arczátlanúl tagadta volna meg,
+a mit mondott, mint én: Soroksáry Mihály!…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – De mindig későn.</p>
+<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Mit, későn! Csak később.
+Voltaképpen nem csinálok egyebet, csak visszhangozom, a mit Blanka
+mondott.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Igen, akkor, mikor Blanka már
+megváltoztatta a véleményét.</p>
+<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Tehetek róla? Ez az én
+tragikumom!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – S mit tegyek én ebben az
+ügyben?</p>
+<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Protezsáljon egy
+kicsit!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az nem olyan könnyü. Maga
+ellen egyéb kifogás is van.</p>
+<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – S mi volna az?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Beszéljünk nyiltan. Maga
+másfelé is angazsálta magát!</p>
+<p><span class="smcap">Soroksáry</span> (ártatlanul). – Én?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Őszinte legyek, vagy ne
+legyek őszinte? Ha igen, hagyjon fel a komédiázással.</p>
+<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Nem értem.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Maga, igaz, hogy csak másod
+sorban, a Naphegyi Tinkának is udvarol. Különben a tény nem fontos,
+csak a körülmények graválók.</p>
+<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Most még kevésbbé
+értem.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Jó, én felborított kártyákkal
+játszom. Az, hogy maga a talonban ott tartogat valakit, az
+lényegtelen. Mai nap az épouseuröknél ez már nem szokatlan. De hogy
+ez az illető a Naphegyi Tinka legyen, ez súlyos.</p>
+<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Mintha kinai nyelven
+beszélne, annyira nem értem. <span class="pagenum"><a name="Page_5"
+id="Page_5">-5-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ne tettesse magát! Hogy jön
+össze a Blanka a Naphegyi Tinkával?! A ki szükségben a Naphegyi
+Tinkával is megelégszik, az ne emelje fel a szemét egy Berzsenyi
+Blankára!</p>
+<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Komolyan beszél? Hogy
+jövök én a Naphegyi Tinkához?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Letagadja, hogy ott lovagol
+másod sorban? Jó; ez a maga dolga. Én csak annyit mondok, hogy:
+Blankának derogál egy sorban lenni a Tinkával.</p>
+<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Lári-fári. Blanka azért
+nem akar tudni rólam, mert elémbe vágott valaki. Ez a Bertalan,
+vagy hogy hívják.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Magát rettenetesen rosszúl
+informálták. A Bertalan csak a mama favoritja. Megmondjam, hogy ez
+idő szerint ki a komoly konkurrens?</p>
+<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Ha van egy kis bizalma
+hozzám.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát megmondom, mert én jó fiú
+vagyok. Az illető: Rejtvényi Elek, tehetséges ifjú költőnk, a
+»Szeczesszió« szerkesztője.</p>
+<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Maga tréfát űz
+velem.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ugy nézek én ki, mint a ki
+tréfál? Fiam, én olyan komoly vagyok, mint a »Pompes funèbres«.
+Tudja meg tehát titok pecsétje alatt, hogy Blanka népszínművet ír,
+s ebben a munkában Rejtvényi segédkezik neki…</p>
+<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Ugyan ne mondja!…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Csitt!… A Blanka hangját
+hallom!…</p>
+<p class="center">(Jönnek: Blanka és Bertalan Dóri.)</p>
+<p><span class="smcap">Bertalan</span>. – Annyi bizonyos, hogy
+Párisban sokkal jobban tetszett, mint itt, a Vígszinházban.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Egyszerűen botrány, hogy
+előadják. (Üdvözlések.) Ebben talán még Soroksáry is egyet fog
+érteni velem.</p>
+<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Tessék? <span class=
+"pagenum"><a name="Page_6" id="Page_6">-6-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Arról van szó, hogy mit
+szól a Vígszinház új darabjához?</p>
+<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Én azt gondolom, a mit
+maga gondol.</p>
+<p><span class="smcap">Bertalan</span>. – Különben a lapok is mind
+levágják.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mert az összes kritikusok
+képmutatók, nyomorult képmutatók! Az ember azt hinné, hogy böjtben
+és imádkozásban nőttek fel, pedig esztetikai ismereteiket nem az
+egyetemen, hanem a szeparékban szerezték! Ismerem ezeket a szép
+maszkokat. Megírják a förmedvényeiket, leteremtik a romlott
+francziákat, s aztán rohannak az Orfeumba! Igazán, ha egy pár
+becsületes leány nem volna, ennek a szegény Feydeaunak éhen kellene
+elpusztulnia!</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Megint csak úgy beszélsz a
+levegőbe!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ugy beszélek, mint közönség.
+Én nem írok színdarabokat s nem irigykedem a francziákra.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span> (Bertalanhoz). – Ő nagysága
+tudniillik azzal gyanusít, hogy színdarabokat írok.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nincsen abban szégyen.</p>
+<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Mért ne, ha az ember
+ráér?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Van ugyanis egy barátnőm, a
+kinek nagy tehetsége van az íráshoz; ennek a terveiről volt szó.
+Igaz, Dóri, erről jut eszembe… Kérdezni akarok magától valamit.</p>
+<p><span class="smcap">Bertalan</span>. – Parancsoljon.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – A barátnőm alighanem
+pályadíjat fog nyerni egy munkájával. A pályadíjat persze jótékony
+czélra szánta. Mondja, milyen czélra volna a legalkalmasabb?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hallod, ez eredeti! Azt már
+hallottam, hogyha az ember sajnálja a pénzét s mégis nagylelkű akar
+lenni, küld természetben: tépést, szivarvéget, elhasznált
+levélbélyeget. De színdarabot ajándékozni jótékony czélra, ez uj!
+<span class="pagenum"><a name="Page_7" id=
+"Page_7">-7-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Kimélj meg a
+vicczeidtől.</p>
+<p><span class="smcap">Bertalan</span> (éllel). – Legjobb lesz, ha
+szemérmes szegényeknek adja. Iróknak, szerkesztőknek.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Maga Rejtvényit akarja
+előttem eláztatni? Nos én nem ugrom. A talentum mindig talentum
+marad.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – A talentumnak fölösleges
+gyakran fürdenie. A szép pongyolában is szép.</p>
+<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Különben is a szemérmes
+szegények már kimentek a divatból.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Aztán meg az adománynak
+nyilvánosnak kell lennie. Senkinek sem szabad azt képzelnie, hogy
+barátnőm a díjat elfogadta. (Berzsenyi belép).</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Itt a mi jó papánk!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Szervusztok!…
+(üdvözlések.) Szervusz, Miska!… (Elzához:) Te, láttad már a
+<i>Sport</i>ot?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (előveszi háta mögül a
+berlini Sport legujabb számát.) – Közli a kontinens összes nyertes
+istállóinak a lisztáját. Legelül vannak Caillault és de Brémond
+880,000 és 660,000 frankkal, leghátul én 50 korona nyereséggel.
+Nézd: »Mr. Dewey… 000,050.« Ezt az 50 koronát <i>White Rose</i>-nak
+a harmadik helye hozta a kisujszállási handicapben; mindig mondtam,
+hogy <i>White Rose</i> a legjobb lovam.</p>
+<p><span class="smcap">Bertalan</span> (nem minden irónia nélkül.)
+– És ez ötvenezer forintba kerül évenkint?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A manager-rel együtt
+annyiba. De ez nem kidobott pénz. Az őrnagy egyébként is hasznomra
+van. Nagy az ismeretsége… (kijavítja magát:) a szakkörökben.
+Különben jó, hogy nem nyertem még néhány száz koronát. Így a
+lisztának a legfeltünőbb helyén vagyok; mindenkinek meg kell látnia
+a nevemet. Ez majdnem annyi, mintha én nyertem volna a legtöbbet.
+<span class="pagenum"><a name="Page_8" id=
+"Page_8">-8-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Már az igaz, hogy derék
+managered van! Soha még csak egy vigaszversenyt se tudsz
+megnyerni!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Valld meg őszintén, papa, te
+csak azért tartasz managert, hogy akármikor elcsaphass egy
+valóságos, igazi őrnagyot, a ki bár kvietált, egyszer mégis csak
+őrnagy volt.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A managert azért tartom,
+hogy tanácsoljon. Arról nem tehetek, hogy mindig rossz tanácsot
+ad.</p>
+<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – És így minden lovad
+annyiba kerül, mint egy miniszteri osztálytanácsos.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hogy rosszúl képezi ki
+az én lovaimat, jól van, nem bánom!… De ha már az én lovaim nem
+nyernek, nyernék legalább én az idegen lovakon!… Egy pár száz
+forintot visszahozni az ötvenezerből, szintén valami. De szó sincs
+róla. Az őrnagy mindig rosszúl tipel.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hálátlan vagy, papa; a
+multkor is megütöttél egy nagy meglepetést, és öt forintra
+nyolczvanhármat kaptál.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span> (Soroksáryhoz:) – Azért nem
+vettem észre magát, mert nem is néztem arra a vidékre. A Naphegyi
+Tinka engem nem érdekel annyira, mint magát; az operában csak nem
+fogom őt nézni a <i>Walkürök</i>nél!…</p>
+<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Akkor nem is voltam benn
+a Tinkáéknál.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Megjegyzem, hogy attól
+előkerülhetett volna.</p>
+<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Egy egér se tudott volna
+beférni a páholyukba.</p>
+<p><span class="smcap">Bertalan</span> (megkezdett társalgást
+folytatva, Berzsenyihez). – Tudod, ez éppen olyan gazdasági
+szükség, mint például, hogy Transzválnak angol uralom alá kellett
+kerülnie… <span class="pagenum"><a name="Page_9" id=
+"Page_9">-9-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ne jöjjön nekem elő az
+angolokkal. Még a regényeiket sem olvasom, annyira utálom őket a
+szegény búrok óta.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Fiam, te ehhez nem
+értesz. Ez nem humanitás, ez kereskedelem.</p>
+<p><span class="smcap">Bertalan</span>. – Tessék! Tegnap még rövid
+ruhát viselt és a krémes fánkért lelkesedett! Huszonnégy óra mulva
+a búrokért lelkesedik és politizál az idős urakkal!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ó, kérem, én már régen benne
+vagyok a politikában! Tudja-e, hogy én vagyok az egyik a magyar nők
+közül, a kik Krüger elnököt annak idején üdvözölték?</p>
+<p><span class="smcap">Bertalan</span>. – És hogy jött maga Krüger
+elnökhöz?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Sehogy. A Hirschler Zelmával
+kuncsorogtunk az utczán…</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Mit csináltatok?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Kuncsorogtunk.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span> (Soroksáryhoz.) – Ez a leány
+úgy beszél, mint egy kutyamosó.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (folytatva). – S a mint a
+főposta előtt megyünk, mendegélünk, a rikkancsok azt kezdték
+kiabálni, hogy az angolokat nagyon megverték. Nagyon megörvendtünk
+a Zelmával, bementünk a telegráf-hivatalba, s feladtunk egy
+sürgönyt az öregnek, Pretoriába: »A magyar nők nevében üdvözöljük,
+Berzsenyi Elza, Hirschler Zelma.«</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Szép diplomacziai
+bonyodalmakat csinálhattál volna nekem ezzel a meggondolatlan
+heveskedéssel!… És mit szóltál volna ahhoz, ha a búrok egy szép nap
+megszorúlnak, s azt mondják magukban: »Van nekünk egy barátunk
+Budapesten, bizonyos Berzsenyi, és az átnyujthatna nekünk egy kis
+hadi kölcsönt?!…«</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem féltelek én téged!
+<span class="pagenum"><a name="Page_10" id=
+"Page_10">-10-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Aztán nem szeretem, hogy
+olyan sokat mutatkozol ezzel a Hirschler leánynyal. Kicsodák,
+micsodák ezek a Hirschlerék? Ez az öreg Hirschler Menyus, az ő
+hédervári predikátumával, egy utolsó rangú parvenű.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Papa, te mindenkit lenézel, a
+kinek tiz forinttal kevesebb vagyona van, mint neked.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Gyermekem, az embernek
+mindig igaza van, ha valakit lenéz. Nem lehet elég embert lenézni,
+ezt jegyezd meg magadnak.</p>
+<p>(Megjelenik: Rejtvényi Elek, a »Szeczesszió« czímü hetilap
+segédszerkesztője. Önérzetes tekintet, patinás mosdatlanság és
+párisi nyakkendő.)</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Papa, bemutatom neked
+Rejtvényi Elek urat, a kinek már bizonyosan hallottad a nevét. Ő az
+a nagy tehetségű fiatal költő, a kiről az utóbbi időben annyit
+beszéltünk.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (jóságosan). – No hát az
+nem baj, nem baj. Az ember minden pályán boldogulhat, csak
+tisztességes legyen. Hála Istennek, nem a pálya teszi az embert,
+hanem megfordítva. Ismertem például nagyon tisztességes embereket,
+a kik a jockey-pályán működtek. Itt volt ez a Rumbold. Nagyon derék
+ember volt; kitörte a nyakát.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De papa, Rejtvényi úr
+költő, és…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Az nem tesz semmit;
+azért szívesen látom. (Ujra megrázza Rejtvényi kezét).</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span> (leküzdi zavarát,
+Blankához). – Nagysád már meggyőződött róla, hogy melyikünknek volt
+igaza?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Igen, ön nyerte meg a
+fogadást. (Berzsenyihez). Nem akartam elhinni, hogy Petőfi összes
+halhatatlan művei egy koronáért kaphatók. (Rejtvényihez). Már meg
+is vettem az egy koronás Petőfit. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_11" id="Page_11">-11-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hogyan, te egy koronás
+könyveket vásárolsz nekem? Én Petőfit helyeslem, mert műveltség
+kell a népnek, de nem szeretném, ha azt mondanák mirólunk, hogy a
+könyvvásárlásban fukarkodunk. A pénz is kötelez, barátom. Vásárolj
+díszműveket, albumokat, rókavadászokat, vagy rococo-jeleneteket
+ábrázoló drága könyveket, de ne vásárolj egy koronás kiadványokat.
+Ezt a költők se helyeslik, mert akkor miből éljenek meg a költők,
+ha te is csak egy koronát juttatsz a haza oltárának, nem igaz?</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Ó, kérem…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Vagy ha már éppen ez a
+könyv kell neked, vásárolj belőle ezer példányt, s oszd ki Megyeren
+a nép között. Igen czélszerű, ha a nép részegeskedés helyett
+Petőfit olvassa. Hadd tudják meg a parasztok is, hogy szorgalommal
+mire viszi az ember.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nagyon sajnálom, hogy nem
+mutathatom be a mamának. De ő még a <i>Kék kereszt</i>-egyesületben
+van, a hol osztály-elnök.</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Hogyan? <i>Kék
+kereszt</i> is van?!…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Igen hasznos egyesület
+ez, melyre a költőknek fel kellene hivniok a nép figyelmét.
+Helyesli ön a részegséget? Ugy-e nem? Lássa, ez ellen küzd a <i>Kék
+kereszt</i>. És pedig igen egyszerű eszközzel. Üdítő italokat mér
+ki alkohol helyett, aludttejet, limonádét, mindent, a mit ön akar.
+Vannak munkások, a kik három, hat, kilencz, sőt tizenkét krajczár
+ára pálinkát isznak meg egy ülésen. Már most azt kérdem öntől, ha
+minden munkás csak kilencz krajczárt tesz félre naponkint, nem
+szerezheti-e meg szerdán és szombaton egy-egy csésze kitünő tea
+élvezetét? S a tea nem támadja meg a munkaképességet, a mi oly
+bosszantó a gyárosra nézve, és ellenkezőleg fokozza a józanságot
+<span class="pagenum"><a name="Page_12" id=
+"Page_12">-12-</a></span> s erősíti a kedélyt. Lássa, erről ön egy
+igen czélszerű költeményt írhatna.</p>
+<p class="center">(Berzsenyiné megjelenik.)</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Megjött Benoiton mama!… Mama,
+mama, hol maradtál olyan sokáig?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span> (Berzsenyihez). – Ezt a leányt
+ugyan megneveltétek!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span> (miután kezet nyujtott
+Soroksárynak és Bertalannak). – Már régen itthon vagyok, de az
+előszobában elfogott a Kovács, régi szobalányunknak, a Züzannak a
+férje. Alig tudtam tőle szabadulni. Azt akarja, hogy keresztanyja
+legyek a gyerekének. Mit csináljak vele?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Adj neki pénzt.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ellenkezőleg; kereszteltesd
+meg a kis férget!</p>
+<p><span class="smcap">Bertalan</span>. – Csak aztán úgy ne
+járjanak vele, a hogy a Várai-Fejér járt.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hogy járt a
+Várai-Fejér?</p>
+<p><span class="smcap">Bertalan</span>. – Várai-Fejérnek a
+jockey-ja: Lightwood egy szép nap apának érezte magát.
+Keresztapának elhívja a Várai-Fejért, s mindenekelőtt elmennek az
+anyakönyvvezetőhöz. Ez előveszi a protokolumot, mire a Lightwood
+azt mondja neki, hogy írja be a kis lányt ezen a néven: Lightwood
+Nénémasszony. Az anyakönyvvezető persze azt hitte, hogy a jó fiú
+megbolondult. Lightwood erre előadja, hogy náluk, Angliában, ez már
+így szokás; a jockeyk többnyire a legkedvesebb versenylovaikról
+nevezik el az ivadékaikat. Mornington Cannon például egy Mornington
+nevű lótól kapta a nevét. És így tovább. Az anyakönyvvezető
+megmagyarázta neki, hogy a mi szokásaink nem engedik meg az
+effélét. De Lightwood csak tovább alkudozott: »Talán Lightwood
+Sárgarigó lehetne?« Képzeljék el a Várai-Fejért. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_13" id="Page_13">-13-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nekem mindig nevetnem
+kell, ha a Várai-Fejérre gondolok. Egy ember, a ki a kávéházban
+ellopja a czukrot s két milliót veszít a fekete szombaton.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az bizonyos, hogy a mama
+nagyot nézne, ha Kovács kijelentené a pap előtt, hogy a kis
+szobalánynak ezt a nevet akarja adni: »Czirokseprő«.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Látják, én egy cseppet se
+találnám nevetségesnek, ha szokássá válnék, hogy az emberek a
+kedves foglalkozásuk köréből választanának nevet a gyermeküknek.
+Egy költő példáúl miért nem nevezhetné a leányát Elégiának?! Alanyi
+Elégia! – nem is hangzanék rosszúl. És mond annyit, mint Miczi vagy
+Rusi.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – No, én csinos neveket
+adhattam volna nektek! Mit szólnátok hozzá, ha ma így hívnának
+benneteket: »Berzsenyi Gabona« és »Berzsenyi
+Katonaélelmezés«?!…</p>
+<p><span class="smcap">Bertalan</span>. – Barátnéjuk, a Zelma, még
+rosszabbul járt volna. Azt biztosan »Hirschler Ganzgyár«-nak
+neveznék, mert az apjának a Ganzgyár-részvények a legszebb
+emlékei.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – De nini, a mi
+kedves Héthársynénk! (Általános mozgás.)</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span> (jön, lát és győz. A haja
+ezúttal aranyszőke; az első pillanatra: mintha a tulajdon
+unokatestvére volna). – Csak egy perczre jövök, kedveseim; várnak a
+választmányban. A bíbornok elnököl, s az öreg urat nem szeretem
+várakoztatni… Igaz, beszéltem a miniszternével… Nini, a jó
+Berzsenyi!… Jó napot, jó napot!</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Kedves Ida!…</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span> (mint a nap, mindenüvé
+süt). – Neked, édes Blankám, egy pár szót kell mondanom… Hogy van,
+Elzácska?… (Berzsenyi mamához.) Tehát eljöttök, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_14" id="Page_14">-14-</a></span> ugy-e?
+Vagy még nem is mondtam? Szerdán egy kis <i>raut</i> lesz
+nálam…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Mondd, édes Idám,
+csakugyan igaz?…</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – A főherczeg házassága?
+Sajnos, édesem, szóról szóra igaz.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Az ember nem érti.
+Mésalliance, mésalliance, jó, de ekkora mésalliance!… Ilyenek még
+sem történtek azelőtt.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – És ha tudnátok,
+kedveseim, hogy a fenségek bennünket, még a herczegnőket is, éppen
+úgy lenéznek, mint a hogy ti lenézitek a szolgaszemélyzetet!…
+Bizony glédába kell állnunk előttük… s ha mindössze ennyi
+volna!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Mi lesz a világból,
+ha ez tovább is így tart?! Végtére nem lesznek igazi főherczegek,
+félvér lesz mindenki, a legelőkelőbbek is!…</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – De pá, édeseim, az én
+alelnöknőm már bizonyosan türelmetlenkedik… (Elvitorlázik; a
+többiek is egyenkint. Csak Elza és Berzsenyi maradnak a
+teremben.)</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Várj csak, kérni akarlak
+valamire. Ma este egy nagy csomagot hoznak ide; vedd át, s vitesd
+be a dolgozó szobámba. Gondod legyen rá, hogy senki ki ne bontsa.
+(Sugva.) Ez anyád karácsonyi ajándéka. Egy kép.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – A te arczképed?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ez egy kicsit sablonos
+lett volna. Nem, <i>White Rose</i> képe. Lefestettem <i>White
+Rose</i>t, abban a momentumban, mikor a Kisujszállási Handicap után
+lemossák róla az izzadságot. Nagyon szép munka, meg vagyok elégedve
+vele. Nem állatfestővel pingáltattam, hanem egy portraitistával.
+Remélem, anyád örülni fog neki.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hogyne, papa, hogyne.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Remélem is. Közel
+háromszázezer forint néz le reánk erről a vászonról.</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_15" id=
+"Page_15">-15-</a></span></p>
+<h2>II.<br />
+ASZFALTBETYÁROK.</h2>
+<p class="summary">– Esti fél tíz óra. Az ebédlőben – borongósan
+szeczessziós stil – három izgatott alak: <i>Berzsenyi mama</i>,
+<i>Blanka és Berzsenyi papa</i>. –</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Ez már mégis
+hallatlan! Pont fél tíz és még most sincs itthon!… Nincs más hátra,
+el kell menni a rendőrségre.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Igen, hadd tudják meg
+Bécsben is, hogy Berzsenyi Elza kisasszony valami rettenetes
+ostobaságot követett el, az isten tudja mit!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Blanka, ne beszélj
+így! A leányomat ne bántsa senki, a másik leányom se!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Ez meg itt szaval!
+Jacques, ne boszants, nem vagyunk a Nemzeti Szinházban.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De hát mi történhetett
+vele? Ebéd óta senki se látta; egy szó nem sok, annyit se szólt,
+csak eltünt. S annyi bizonyos, hogy délután fél háromkor nem
+szokták a leányokat elrabolni!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Úgy beszélsz,
+mintha egy cseppet se aggódnál, s csak a káröröm szólna
+belőled.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Köszönöm szépen! Én jobban
+restellem a dolgot, mint ti. S éppen csütörtökön! Az első nagy
+<span class="pagenum"><a name="Page_16" id=
+"Page_16">-16-</a></span> <i>raut</i> napján! Mert ez a mai nap nem
+volt közönséges zsúr; vendégeink azt hihették, hogy a
+hölgykaszinóban vannak. Két báróné, hárman a <i>Hólapda</i>
+társaságból, egy miniszterné… a volt iskolatársak társasága csak
+úgy sáppadozott az irigységtől. S ez a boldogtalan leány épp egy
+ilyen napon szökik el nekünk! Szépen neveltétek a leányotokat,
+mondhatom!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Hallgass, mert
+úgyis mindjárt migrainet kapok az aggodalomtól.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Nem voltam ilyen
+izgatott másfél esztendő óta. Csak akkor éreztem valami ilyenfélét,
+mikor <i>Dom Sebastian</i> elbukott a rákosi akadályversenyben, s
+eleinte azt hittük, hogy kitörte a lábát. Hárman indultak a
+versenyben: <i>Ne szólj szám</i>, <i>Weaner Kind</i> és <i>Dom
+Sebastian</i>. Az elsőn Williamson ült, az enyimen Kucsera. Egy
+darabig igen jól vették az akadályokat, de a hogy a nagy árokhoz
+értek, <i>Dom Sebastian</i>, a ki vezetett…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Ugyan hagyj békét!
+Nincs jobb dolgod, mint hogy ilyen ostobaságokkal boszantasz?…
+(Csöngetés hallatszik; mindnyájan hallgatóznak.) Ő az! No végre!
+Már majdnem szívdobogást kaptam az ijedtségtől.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Ugy-e megmondtam,
+hogy semmi okunk nyugtalankodni! A mit az én leányom tesz, az jól
+van téve.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Látszik, hogy csak az apja
+vagy, s nem a férje.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (bejön). – Itt vagyok.
+Hagytatok-e valami vacsorát?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Hol voltál,
+szerencsétlen gyermek?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (egyszerűen). – Az
+aszfaltbetyár-intézményt tanulmányoztam.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Tessék? <span class=
+"pagenum"><a name="Page_17" id="Page_17">-17-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Szent isten, csak
+nem történt valami kellemetlenséged?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (nyugodtan). – Semmi. Szót se
+érdemel az egész. De meghalok éhen; dél óta nem ettem egyebet, mint
+három vagy négy darabka süteményt.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Egyél és beszélj.
+Hol jártál?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ne vágjatok olyan ijedt
+arczot. Délután a Zelmánál voltam, s aztán egyedül kuncsorogtam az
+utczán.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Gyönyörű história.
+S ezt ilyen jó képpel mondod?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát milyen képpel mondjam?
+(Eszik).</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Egyedül kuncsorgott az
+utczán! Szép! A korsó addig kuncsorog a kútra…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szamár. (Eszik.) Mondom, nem
+flangálni mentem az utczára, hanem társadalomtudományi czélzattal.
+Tisztába akartam jönni az aszfaltbetyár-ügygyel.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – No, és tisztába jött vele a
+kisasszony?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Mi jutott eszedbe,
+boldogtalan?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – A dolog úgy történt, hogy a
+Zelmánál elbölcselegtünk ezen a kérdésen. Azt mondom a Zelmának:
+»Nagyszerű! Gondoltad volna ezt? Én soha!«</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Mit?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hogy az
+aszfaltbetyár-intézmény ilyen elterjedt. Bámulatosnak találod, a
+mit mondok? A te lapodban olvastam!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – De mi közöd van
+neked az aszfaltbetyárokhoz? Remélem, neked nem voltak efféle
+kalandjaid?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hisz éppen ez az. Olvasom,
+olvasom a czikkeket és eltünődöm. Nagyszerű! Tehát vannak hölgyek,
+a kik nem tudnak végigmenni az utczán, a nélkül, hogy egy-két
+kalandjuk ne akadjon! Némelyiket mindennap megtámadja két-három
+aszfaltbetyár. Egy komoly ujság ankétet rendez, s felszólítja a
+közönséget, <span class="pagenum"><a name="Page_18" id=
+"Page_18">-18-</a></span> mondja el kiki, vajon mit lehetne tenni e
+társadalmi baj elhárítására? A kérdéshez hozzá szólnak: nők és
+férfiak, üldözött gerlék és szakértő aszfaltbetyárok. Azok
+elpanaszolják, hogy már nem tudnak hová lenni; tapasztalt, higgadt
+aszfaltbetyárok pedig jó tanácsokat adnak nekik. A testület e
+tapintatos jelesei valóságos reczeptet írnak, hogyan öltözködjék,
+viselkedjék, nézzen, járjon, siessen az a hölgy, a ki nem kívánja
+igénybe venni az aszfaltbetyárok szolgálatait. Mert így meg amúgy,
+mégis csak élniök kell szegényeknek; mi rossz van abban, kérem, ha
+egy nem egészen kitünő házból való fiatal ember, ismeretség híján,
+e nem szokatlan úton keres összeköttetéseket?!…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Miket beszélsz itt
+össze vissza?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szóval, látom, a miről eddig
+sejtelmem se volt, hogy az intézmény rendkívül elterjedt, s hogy
+egy-két aszfaltbetyárnak ma már minden művelt család asztalán
+helyet kell foglalnia. A művelt nők már lélekzeni se tudnak a sok
+ostromtól. Némelyik annyira oda van, hogy az embernek kedve volna
+azt mondani: »Száli, te nem panaszkodol, Száli, te dicsekszel!«</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Ne beszélj ilyen
+jockey-stilusban.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Azt mondom a Zelmának:
+»Barátom, ha Magyarország egész művelt nő-világa keservesen
+panaszkodik e társadalmi baj miatt, s ha vannak nők, a kiknek se
+éjjelük, se nappaluk, földön nincs nyugtok, s égben nincs
+várandóságuk az aszfaltbetyárok légióinak jóvoltából – ez
+tulajdonképpen iszonyú sértés ránk nézve. Mert mi elég csinosak
+volnánk, vagy mi, s nekünk még soha se volt efféle kalandunk.«</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Még csak az
+kellene!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Erre a Zelma így felel:
+»Tudod, ez azért van, mert mi ritkán járunk egyedül; aztán meg
+<span class="pagenum"><a name="Page_19" id=
+"Page_19">-19-</a></span> kacsintani is kell nekik.« »Jó – mondom
+én – egyszer majd megpróbáljuk, de most pá, haza kell kefélnem a
+<i>rout</i>-ra.« Jövök, s a hogy jobbra-balra nézelődöm, eszembe
+jut, hogy minek várjam a Zelmát? Egyedül kóválygok; az alkalom
+kitűnő, kóvályogjunk tovább. S megindulok tanúlmányutamra.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Elment az
+eszed?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Légy nyugodt; három
+aszfaltbetyárt sétáltattam meg, de azért nem történt semmi
+bántódásom. Sőt, meg kell vallanom, eleinte sehogy se tudtam
+beugratni az ifiurakat. Öt percz alatt rájövök, hogy a testület
+egyáltalán nem reflektál olyan hölgyekre, a kiknek a toilettejéből
+családi vagyon néz ki. Mikor aztán látom, hogy a puszta
+megjelenésemmel nem tudom lépre csalni őket, eszembe jut, a mit a
+Zelma mondott: »Kacsintani kell nekik.« Ettől fogva úgy
+sétálgattam, mint egy operette-soubrette a színpadon. Csak éppen
+néger tánczot nem adtam elő.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ez a nő totál meg van
+őrülve.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szüntesd könyűidet értem,
+szende hajadon, s hidd el, a piros bóbitás leányok nem forognak
+akkora veszedelemben, mint képzeled. Szóval, mögtapasztaltam az
+intézményt, s első kirándulásom alkalmával három aszfaltbetyárt
+gyüjtöttem. No, nincs mit dicsekednem velök. Az elsőről rövidesen
+le is mondottam. Mikor nagynehezen elszánta magát, hogy megszólít,
+végig mustrálom, s azt mondom neki, őszinte felháborodással: »Mit,
+maga még rendesen sincs öltözve, s aszfaltbetyárkodik? Hallja,
+előbb vásároljon tisztességes nyakkendőt!« Ötölt-hatolt valamit, de
+én nem irgalmaztam neki, s elutasítottam: »Ilyen rongyos ember!
+Szégyelje magát!« Ezalatt csoportosulni kezdtek körülünk, emberem
+zavartan mekegett valamit, megsajnáltam s szélnek eresztettem.
+<span class="pagenum"><a name="Page_20" id=
+"Page_20">-20-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Vakmerő fruska!
+Hátha valami keményebb legénynyel kezdesz ki? Mi történik akkor?
+Mit képzelsz?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Semmi különös. Másodszor egy
+atlétába kötöttem bele. Ez már comme il faut volt és óvatos. Csak
+akkor kezdett ugrani, mikor egy mellékutczába vontattam. »Szép kis
+nénike!« – suttogott, de nem engedtem, hogy hosszasan részletezze
+az ajánlatát. »Ön téved – vágtam a szavába – s az, hogy ön ostoba,
+nem menti a tévedését. Vak ön, tisztelt idegen, hogy éppen engem
+akar megtisztelni az ismeretségével? Nos hát én nem szorultam rá,
+hogy az utczán szedjem fel az udvarlókat; a pénzére se szorultam
+semmiféle majomnak!«</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Hallatlan ez a
+leány, hallatlan! S ez az én gyermekem volna?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az atléta okvetetlenkedett;
+erre hamarjában megszólítok egy arra menő idősebb asszonyt: »Kérem,
+nagyságos asszonyom, védelmezzen meg ettől a tolakodótól. Úgy
+látszik, idegen szegény, s nem akarja megérteni, hogy maflának
+találom.«</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Tökéletesen Osztrigás
+Miczi.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – A harmadik aszfaltbetyárt már
+nekem kellett bátorítanom. Elmondta, hogy mily elhagyatott életet
+él, s a fővárosban egy szegény ifjúnak mily nehéz a keresetéből
+kijönnie. Valahol csak kell spórolnia, nem igaz? Biztattam, hogy ne
+csüggedjen; majd csak talál egy önzetlen kebelt. Könnyűit persze
+nem törülhettem le, de igazat adtam neki, hogy ha az ember húsz
+forintot küld a mamájának havonkint, bizony nem igen költekezhetik
+az éjjeli kávéházakban. Igen barátságosan váltunk el.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Rettenetes!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Tanúlmány-utamat ezzel be is
+fejeztem, mert abból az eszmecseréből, a melyet utolsó kísérőmmel
+<span class="pagenum"><a name="Page_21" id=
+"Page_21">-21-</a></span> folytattam, már leszűrtem a keresett
+tanulságot. Tehát a sokat emlegetett társadalmi baj csakugyan
+létezik. Csakhogy ez a baj inkább a szegény aszfaltbetyárok baja,
+mint a védtelen hölgyeké. Mert a védtelen hölgyek közül azokat, a
+kik jómóduaknak és finnyásoknak látszanak, nem is meri megszólítani
+az aszfalt lakója, a többi védtelen hölgy pedig minden nagyobb
+emóczió nélkül megvédheti magát, a legrosszabb esetben: megvédhetik
+egymást. De mit tegyen a szegény aszfaltbetyár? Mit tegyen a szűk
+körülmények közt élő fővárosi ifjú, a ki takarékoskodni kénytelen,
+ismeretség, összeköttetés híján? Mit tegyen, ha érző keble van, bár
+szegény és elhagyatott? A virágnak megtiltani nem lehet.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Mondhatom, büszkék lehettek
+a leányotokra!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Elég az hozzá, elhatároztam,
+hogy a Zelmával gyüjteni fogunk az egyetemi templomban a szegény
+aszfaltbetyárok javára.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Mars a szobádba, ne
+is lássalak! (Berzsenyi papához). Látod, Jacques, hova vezetett a
+majomszereteted? Tessék a nevelésed!</p>
+<p><span class="smcap">Jacques</span> (magában). – Nekem
+beszélhettek! Okos lány ez, csak az a kár, hogy huszár nem lehet
+belőle. Különben mindegy. Így is többet tud, mint az egész familia.
+Úgy tippel, mint egy trainer, s fogadni merek, hogy máris tudja,
+melyik ló fogja megnyerni a Pzsedzvit-handicapot.</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_22" id=
+"Page_22">-22-</a></span></p>
+<h2>III.<br />
+A FEHÉRVÁRI BICSKA.</h2>
+<p class="summary">– A nagy szalonban; öt óra után. A teás-asztal
+körül: <i>Héthársyné, Berzsenyi mama</i> és <i>Soroksáry Miska</i>.
+<i>Héthársyné</i> már semmit se tud kitalálni, a mivel
+kifejezhesse, hogy: pénze minden zsidónak van, de <i>Héthársyné</i>
+már csak egy él a világon. <i>Berzsenyi mama</i> asztmájának
+részleteiről tart nem éppen közérdekű előadást; <i>Héthársyné</i>
+látható részvéttel és láthatatlan undorral hallgatja. <i>Miska</i>
+gróf udvariasságból nagyokat köhög; e krákogás vigasztalni kívánja
+<i>Berzsenyi mamát</i>. De az ő részvéte is csak felszínes;
+titokban arra gondol: milyen jó az asszonyoknak, hogy a
+beszélgetésben nem követhet el az ember helyesírási hibát! Lám,
+<i>Berzsenyi mamát</i> nem csúfolják ki, mint őt a minisztériumban,
+nyomorult napidíjasok. Közben <i>Blankára</i> pislog, a ki
+<i>Berzsenyi papával</i> egyetemben, <i>Rejtvényitől</i>
+búcsúzkodik. –</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span> (melegen szorongatja
+Rejtvényi kezét). – Szervusz, szervusz, szervusz. Gyere el máskor
+is, ne ülj mindig a kaszinóban. Ott kényelmesebb, de a
+vendégszeretet se kutya. Egyszerű emberek vagyunk, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_23" id="Page_23">-23-</a></span> de
+becsületesek. (Rejtvényi el.) Szervusz, szervusz, szervusz.
+(Blankához.) Te, ki ez a fiatal ember?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Mondtam már, hogy Rejtvényi
+Elek. Nagyon tehetséges fiatal író.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Azért megmosdhatnék
+néha. Különben nekem mindegy.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De, papa, hová gondolsz?
+Rejtvényinek olajbarna teint-je van, a mi nagyon ritka és
+érdekes.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Ebben igazad van;
+engem legalább kiváncsivá tett, hogy vajon gőzfürdő után is ilyen
+szerecsen marad-e? És mit szokott írni ez az Othello?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Verset, tárczát,
+vezérczikket, mindent. Nem olvastad a <i>Szabad Sajtó</i> mai
+czikkét a magyar iparról? Olvasd el; mondhatom, kitünő czikk. Ő
+írta.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Ne beszélj! Nem
+hittem volna, hogy ilyen komoly fiatal ember. Látod, ez helyes,
+hogy egyszer megmondja a véleményét a magyar iparról. Mert az már
+igazán nem járja, a mit a kormány akar. Rákényszeríteni a
+kormánytól függő vállalatokra, hogy itthon vásárolják, a mit csak
+lehet, esetleg húsz perczenttel drágábban – ez ostobaság. Hogy én
+ezerkétszáz forinttal fizessem azt, a mit külföldön ezer forinttal
+megkaphatok, hallott valaki ilyet? Helyes, hogy kikelt ez ellen;
+látom, igazság-szerető ember. Nem rokonszenves, de igazság-szerető.
+El fogom olvasni a czikkét.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Tudod, nem egészen azt
+írja, a mit te mondasz. Rejtvényi inkább azt sürgeti, hogy
+pártoljuk a magyar ipart, áldozatok árán is. Kikel azok ellen, a
+kik Londonból hozatják a ruhaszövetet s Párisban mosatják az
+ingeiket.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – A fő az, hogy
+kimosassuk. Hol? az mellékes. Különben, ha megmondja az igazat a
+Nemzeti Kaszinónak, ez kibékít vele. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_24" id="Page_24">-24-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Soroksáry</span> (mint a kit darázs csipett
+meg). – Bocsánat, de a Nemzeti Kaszinó ártatlan ebben a dologban.
+Én legalább nem ismerek a kaszinóban senkit, a ki Párisba küldetné
+az ingeit. Egyáltalában, kissé különösnek találom, hogy ezek a
+meggondolatlan író urak folyton a Nemzeti Kaszinót piszkálják.
+Pártoljuk a magyart ipart, jó; de mért éppen a Nemzeti Kaszinó
+kezdje meg a dolgot? Mindig, minden téren a szegény mágnást
+molesztálják először. Én nem vagyok a Nemzeti Kaszinó tagja;
+tárgyilagosan beszélek.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De, papa, csak nem fogsz
+agitálni a magyar ipar ellen? A miniszterné is pártját fogta a
+magyar iparnak. Eljár a boltokba s csak magyar tárgyakat vesz.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – A miniszternének
+könnyű. A miniszterné ha kalotaszegi varrottasban jár, akkor is
+miniszterné marad.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – A miniszterné
+eljárt volna a boltokba magyar tárgyakat vásárolni? Ez különös.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Hiszen a mi engem
+illet, nekem semmi kifogásom. De attól félek, hogy ez a mozgalom a
+Felségnek nem fog tetszeni.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De, mama, a Felség nem
+törődik vele, hogy te mit vásárolsz. (Héthársynéhoz.) Hogyan,
+báróné, Te már itt hagysz bennünket?</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Sajnos, kedves
+Blankuczim, a kaszinóba kell sietnem, a hol értekezletünk van, s
+éppen a magyar ipar pártolásáról… Ah, mily unalmas az élet!… Te azt
+még nem tudod, szegény Blankuczim! (Berzsenyi mamához.) Fogadj
+szót, édesem, hivasd el a csoda-doktort. Tudod, az mesés. Egy
+pirula naponkint eloszlatja a sápkórt, két pirula a köszvényt, s
+három pirula valósággal véget vet az asztmának.</p>
+<p><span class="smcap">Soroksáry</span> (Blankához, titkon). –
+Vajon hány pirula gyógyíthatna meg engem? <span class=
+"pagenum"><a name="Page_25" id="Page_25">-25-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span> (Soroksáryhoz). – Jó éjt,
+Soroksáry, jó éjt. (Soroksáry meghajlik, s Héthársyné nyomában
+el.)</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Te, Blanka, nekem
+szeget ütött a fejembe, a mit mondtál. Hát csakugyan a miniszterné
+is?…</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Benne volt minden
+ujságban.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Mert nem szeretném,
+ha azt mondanák, hogy smuczián vagyok, a ki nem pártolja a magyar
+ipart.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Erről ráismerek az én jó
+papámra.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Vásárolni fogok
+valamit. Akármit, csak magyar legyen. De mit?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Tudod, azt hirtelen nem
+tudnám megmondani. Van üveg-iparunk, bőr-iparunk… izé… Az üvegipart
+már mondtam?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Én azt hiszem, hogy
+elkéstetek. Előbb gondoltatok volna rá. Holnap már a házmester is a
+magyar ipart pártolja. A múlt héten még kiírták az ujságba, de kezd
+egy kicsit közönségessé válni a dolog.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (benyit). – Jó estét.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Hol voltál
+megint?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ne ijedj meg úgy, mert én is
+mindjárt megijedek. Semmi. A Zelma hítt el, pártolni a magyar
+ipart. Mondok magamban: »Top! Mért ne lepjem meg valamivel az én jó
+kis papámat? Nekem nem kerül semmibe, mert az ő pénzét költöm, s
+örömet szerzek neki.«</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span> (nevet). – Te kis
+betyár!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Bebarangoljuk az összes
+boltokat, de semmit se találunk, a min rajta volna: »Made in
+Hungary.« Azt mondom a Zelmának: »No, öreg, hol a magyar ipar?« A
+Zelma azt feleli, hogy Pesten nem kapni semmit, de fogad velem,
+hogy Bécsben rögtön kapunk magyar iparczikket. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_26" id="Page_26">-26-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Úgy látszik, fel is
+mentetek Bécsbe, mert alaposan oda maradtál.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Francziaországi Margit, ne
+átkozódjál.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ó, te New-York szépe!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Ne
+veszekedjetek.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Felhányunk a boltokban
+mindent: »Hol vagy, lelkem, magyar ipar, hadd pártoljalak!« – hát,
+a mint kutatunk, kutatunk, végre is találok valamit. Tudod, nem
+drága dolog, de szeczessziós. Mondok magamban…</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Úgy beszél, mint egy
+paraszt.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mondok magamban: »Az én jó
+kis papámnak mindene van a világon, de fehérvári bicskája még
+nincs. Hadd legyen neki fehérvári bicskája is.«</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span> (nevet). – S vettél
+nekem fehérvári bicskát?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ime. Fogadd tőlem jó szívvel,
+s ha pénzzavarba jövök, ne felejtsd el, hogy belőlem nem hiányzik
+az altruizmus.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span> (Blankához). – Látod,
+most úgy beszél, mint egy gróf.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Elbarangolja a napot, hogy
+egy fehérvári bicskát vegyen! S az ilyen nem lesz szinésznő!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span> (Blankához). – Hallod,
+ne bántsd a leányomat. (Elzához.) Teneked meg azt mondom, hogy ne
+beszélj ilyen tréfálkozó hangon a magyar iparról. A magyar ipar,
+gyermekem, nagyon komoly dolog. Miniszternék, grófnék fáradoznak a
+magyar ipar érdekében. Igaz, mindez eszünkbe juthatott volna
+harmincz esztendővel ezelőtt is, s ha eszünkbe jutott volna, akkor
+ma már volna magyar ipar. Ha harmincz esztendő óta megvettünk volna
+minden magyar iparczikket, akkor ma már csinálnának magyar
+iparczikkeket is. De jobb későn, mint soha. Hozzuk helyre a
+mulasztásunkat; <span class="pagenum"><a name="Page_27" id=
+"Page_27">-27-</a></span> legyünk ezentúl jobb hazafiak. És én
+elhatároztam, hogy, mint a miniszternék meg a grófnék, én is elül
+fogok járni a jó példával. Egyelőre, mivel semmire sincs szükségem,
+nem tehetek egyebet, mint hogy magyar neveket adok a lovaimnak. De
+ezt megteszem. Még ma. Kiki a maga hatáskörében; kitől mi telik.
+Mind a tizennyolcz lovamnak magyar nevet adok. Még ma; azonnal.
+Gondolkozzál magyar lónevekről, Elza. A te tanácsaid nekem nagyon
+becsesek. Tudod mit? Hogy viszonozzam az ajándékodat, megengedem,
+hogy te nevezd el az összes lovaimat. Csak egyet kötök ki.
+Derby-crack-emet: <i>Szo szan mer alle</i>-t a mai nap emlékére
+<i>Magyar Ipar</i>-nak fogom elnevezni. A fehérvári bicskáért pedig
+kapsz egy szép párisi toilette-et.</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_28" id=
+"Page_28">-28-</a></span></p>
+<h2>IV.<br />
+ÚRNŐK A SZINPADON.</h2>
+<p class="summary">– Hat óra után. A vendégek már oszlófélben.
+<i>Héthársyné</i>, a ki legutóbb <i>Blankával</i> beszélgetett,
+szintén készülődik. –</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Nos, eljöszsz?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Hová hívod?</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – A Népszinházba. Nem
+most; holnap délelőtt.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Délelőtt? A
+Népszinházba?</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Tudod, édesem, ez még
+titok; de hisz ti nem fogjátok elárulni. Vikus, a cousine-om,
+holnap énekel próbát a Népszinházban.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – A cousine-od
+szinésznő lesz?</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Ó, nem olyan közönséges
+szinésznő, mint a többiek, de végre is szinésznő. Miért ne? Nem
+fogják összetéveszteni a született komédiás-néppel; a szinlapon is
+mindig rajta lesz: Dorozsmai Viki <i>úrnő</i> első, második,
+harmadik fellépte.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – De mi jutott
+eszébe, hogy szinésznő lesz? Talán csak nem…</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span> (sértődve). – Mit
+képzelsz? Hála Istennek, Vikinek van miből megélnie. Ötvenezer
+forint <span class="pagenum"><a name="Page_29" id=
+"Page_29">-29-</a></span> hozományt vitt magával; ehhez az ura nem
+nyúlhatott hozzá.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Ugy képzeltem, hogy
+talán az elvált férjét akarja megtruczczolni.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Nem, az urával
+egyszerűen nem törődik többet. De mit csináljon egy szép, fiatal
+elvált asszony, a ki hozzá van szokva, hogy évenkint húszezer
+forintot költsön, s a kinek csak ötvenezer forint a vagyona? A
+sutba üljön, harisnyát foltozni, vagy gépirást tanulni? Nem. Viki
+igen helyesen úgy gondolkozott, hogy halálos vétek volna a
+hangocskáját nem kamatoztatni. Mert van egy kis hangocskája. Nem
+akkora, mint az oroszlánnak, de elég arra, hogy megszerezzen vele
+évenkint hat-tiz-húszezer forintot.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – De mégis… valaki…
+az ő társaságából!… Tudom, hogy ha ő megy szinpadra, az más, mint
+ha a házmesterném lánya áll ki néger tánczot járni… De mégis
+szokatlan egy kicsit…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szokatlan? Nem találom. Az
+utolsó operettliben két olyan dáma is játszott, a kikkel tavaly még
+csak a zsúrokon találkozott az ember. A közönséges szinésznék csak
+a páholyból nézték őket.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – És szeretném tudni, mit árt
+nekik, hogy a szinpadra léptek? Függetlenek; pénzt szereznek;
+lázas, szép életet élnek; s valljuk meg, irigyeljük őket.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Annyi bizonyos, hogy a
+Zelmának ugyancsak szeget ütöttek a fejébe. Azt mondja nekem
+tegnap, hogy ő, ha férjhez megy, csak azért megy férjhez, hogy
+elválhasson és aztán a szinpadra léphessen.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Hagyj nekünk békét
+a Zelmáddal. Ki kérdezett?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Csak sokat vekszáljatok! Én
+is egyet gondolok, és elszerződöm valahová! Én ugyan nem
+<span class="pagenum"><a name="Page_30" id=
+"Page_30">-30-</a></span> megyek férjhez csak azért, hogy a
+hivatásomnak élhessek. Minek ehhez a házasság, elválás és egyéb
+kalandok? Betanulok egy operette-et s isten megáldja édes
+szüléimet!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Hallod, az efféle
+tréfákat kikérem magamnak!…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – No, ne ijedj meg minden kis
+mókázástól! Elképzelheted, hogy a te házadat nem fenyegeti semmi
+ilyes veszedelem. Egyelőre eszem ágában sincs azokat a jó házból
+való szerencsétleneket utánozni, a kiket állítólag egy isteni
+szózat őrjített meg, de mégis inkább a lábukban lakó ördög
+ösztökélt arra, hogy megszökjenek a jól fűtött szülei házból s
+elkarikázzanak: az igét hirdetni, vagy jobban mondva: éhezni és
+fázni. És remélem, hogy a bankjegyeidre rajzolt őrangyalok
+mindenkor meg fognak óvni ettől a kísértéstől, hogy ne mondjam:
+tébolytól. Rémesen hangzó megjegyzésemmel mindössze annyit akartam
+mondani, hogy tökéletesen értem azokat a szegény nőket, a kik a mai
+világban seregesen tódulnak a színpadra. És ha már ebben a házban
+minden blague-ot le kell fordítani kereskedelmileg józan és ridegen
+száraz, egyszerű vagy összetett állító mondatokra, megmagyarázom
+nektek azt is, hogy miért gondolkozom így. Végre is az a szegény
+nő, a kinek a kényelméről senki se gondoskodott, s a ki a
+kényelemért még nem akar lemondani minden társadalmi szereplésről,
+csak a színpadon keresheti a boldogulást. Egy csinos, fiatal,
+jóalakú nő, a ki alkalom adtán kedves is tud lenni és nincs minden
+temperamentum híjján, ha nem túlságosan prűd és nem szenved se
+köszvényben, se idült hangszálbénulásban, föltéve, hogy ügyesen
+viselkedik és ért egy kicsit úgy az intrikálás, mint a
+reklámcsinálás művészetéhez: ma már a színpadon mindent elérhet.
+<span class="pagenum"><a name="Page_31" id=
+"Page_31">-31-</a></span> Igenis, mindent. Szert tehet fejedelmi
+toalettekre, ékszerekre, bankigazgatói jövedelemre, tíz percznyi
+éneklésért egész vagyont tevő föllépési díjra, automobilra,
+yachtra, saját külön vasúti szalonkocsira s végül herczegi férjre…
+És azért nem kell lemondania a társadalmi szereplésről sem. A
+színésznőket is a viselkedésükhöz képest ítéli meg a világ, mint
+akárki mást; ha rosszúl viselkednek, többet néznek el nekik, mint
+annak, a kit a művészet nem menteget; s ha jól viselkednek, még a
+tiszteletet is kiénekelhetik maguknak, könnyebben, mint az, a kit
+kevesebb szem ellenőriz. Bejuthatnak még a fejedelmi szalonokba is,
+s ha mindig akadnak, a kik lenézik őket, vigasztalásukra lehet,
+hogy ez a lenézés három negyed részében sárga irigység.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – És vedd ehhez azt, hogy
+egy úri nőnek mindig több chance-a van a színpadon a boldoguláshoz,
+mint egy közönséges színésznőnek, a kiről nem tudni, hol kezdte, a
+ki csak úgy a sugólyukból lépett ki a világba. Egy úri nőnek a nagy
+sikerig nem kell olyan hosszú útat tennie; már az első föllépése is
+nagyobb érdeklődést kelt, mint egy olyan színésznőnek a
+bemutatkozása, a ki a színpadon von Pike auf küzdötte fel magát –
+honni soit, qui maly pense – s a kinek évek kellenek hozzá, hogy
+észrevegyék. A ki a Vikussal valaha tánczolt, és a ki az életben
+csak két szót szólt vele, az mind ott lesz azon az ünnepen, a hol
+az első lámpaláz nyomban kiváló művésznővé avatja. Szeretném tudni,
+miért ne gyümölcsöztetné azt az ismeretességét?!… és miért ne
+aknázná ki azt a szenzácziót, a melyet a vállalkozása kelt?! Ha van
+egy gyűszűnyi hangja, s ha olyan kecsesen sétálgat majd a színpadon
+is, mint a vigadóban, tökéletesen elég megmutatnia a bokáját, és a
+sikere biztos. A mellett <span class="pagenum"><a name="Page_32"
+id="Page_32">-32-</a></span> őt soha se fogják afféle közönséges
+színésznőnek nézni; mert a nagyvilági szereplés épp olyan
+eltörölhetetlen presztizst ad, mint az egyházi rend. A Vikus nem
+lesz közönséges, hogy úgy mondjam: színpadi színésznő; a Vikus
+mindig úrinő marad, a ki esténkint megjelenik a színpadon, mert
+hiszen másképpen nem szedhetné be azt az adót, a melylyel a világ
+az ő érdekes egyéniségének tartozik.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – És milyen gyönyörű élete
+lesz! Csupa izgalom, taps és virág!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span> (Héthársynéhoz). –
+Mégis, megvallom, csodálkozom rokonod bátorságán. Én az ő helyén a
+nyilvános föllépésre soha se tudnám elszánni magam. A műkedvelés,
+az más; és ha valaki olyan nagy hajlamot érez a szinészkedésre,
+istenem, a műkedvelést még az egyház is megengedi!… Ez ellen
+senkinek se lehet kifogása; a műkedvelői előadás még a legelőkelőbb
+családokban is gyakran előfordúl.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Nem fogjátok
+elhinni, és mégis úgy van, mert szóról-szóra benne volt az én
+ujságomban, hogy legközelebb egy ilyen műkedvelői előadás volt
+Bécsben, a hol még az inas szerepeket is főherczegek játszották
+volna. Ez nekem azt az eszmét adta, hogy egy műkedvelői előadás
+rendkívűl mulatságos legyen, és miután az én házamban egy ilyen még
+nem volt, nem volna-e czélszerű, hogy az én leányomnak
+színdarab-írását egy hasonló ünnepélylyel kötnénk össze,
+természetesen megfelelő közönség előtt?!</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Az eszme kitűnő, és ha
+lesz belőle valami, számítok rá, hogy igénybe veszik az én rendezői
+tehetségemet. Nekem ebben nagy gyakorlatom van. A mult héten Hilda
+grófnénál rendeztünk egy ilyen nagyobbszabású műkedvelő előadást,
+és az egész olyan pompásan ment, hogy egy színész, a kit meghívtunk
+<span class="pagenum"><a name="Page_33" id=
+"Page_33">-33-</a></span> közönségnek, kijelentette, hogy ilyen
+meglepően mulatságos estét ő még nem mitmacholt. Különben nekem ez
+már a tizedik műkedvelésem volt, s azóta már a tizenegyedikre
+készülök. De sietek is haza, mert éppen próbám lesz.
+Viszontlátásra, édesem; jó napot, Berzsenyi… Hogy miféle estét
+rendezek, édesem?… Ó, ez csak afféle szerényebb műkedvelés lesz…
+polgári szereplőkkel… A <i>Szulamit</i>ot adjuk elő… a katholikus
+legény-egylet javára… Á propos… képzeld, édes Blankám, még most
+sincs Absolonunk!… Mondja, Berzsenyi, nem volna kedve hozzá?… nem
+játszaná el Absolont? Nagy szivességet tenne vele!</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_34" id=
+"Page_34">-34-</a></span></p>
+<h2>V.<br />
+MAGYAROSODÁS.</h2>
+<p class="summary">– Pont öt óra. A nagy teremben <i>Elza</i>
+egyedül. –</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (a <i>Pajkos férjek</i>ről szóló
+referádákat olvassa. Eldobja az egyik ujságot s egy másikat vesz
+elő. Bele tekint, s ezt is elhajítja.) Képmutatók! Nyomorult
+képmutatók!</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span> (jön. Szórakozottnak látszik,
+s mintha egy kicsit izgatott volna). – Nem volt még itt
+Rejtvényi?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mit akarsz Rejtvényivel? Már
+harmadszor keresed.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Miért felelsz a kérdésre
+kérdéssel?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mi bajod? Miért ne
+felelhetnék a kérdésre kérdéssel?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Mert az… (elakad.)</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Csak mondd ki! Azt akartad
+mondani: »mert az galicziai szokás.«</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Megint ízetlenkedel.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Kérlek, engem nevezhetsz
+annak, a minek akarsz. Kazárnak, asszirnak, lengyelnek, spanyolnak.
+De ne felejtsd el, hogy a te őseid se lovon jöttek ebbe az
+országba.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ne kiabálj, még meghallják
+a cselédek. <span class="pagenum"><a name="Page_35" id=
+"Page_35">-35-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Úgy látszik, már grófnénak
+érzed magadat. (Kivülről csöngetés hallatszik.)</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hallgass, azt hiszem, ez
+Rejtvényi. (Szünet.)</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Fájdalom, nem ő az; a papát
+kereste valaki. A szépirodalmár késik. De hiszen ma már volt hozzá
+szerencsénk az ebédnél! Nem mondanád meg, mért várod olyan
+szívszakadva?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ha nem csinálsz rossz
+vicczeket, megmondom.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Rejtvényiről? Kinek nézel
+engem?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nos, hát meg akarom tudni
+tőle… Igazán bolondság tőlem, hogy mindent elárulok előtted… Meg
+akarom tudni tőle, hogyan kell eljárni, ha az ember pályázni akar.
+Kinél kell a pályaművet benyujtani, s a többi.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Csak nem írtál tragédiát?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nem, másról van szó. Az
+akadémia pályadíjat tűzött ki a <i>reklám</i> szó legjobb magyar
+kifejezésére.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az akadémia?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Igen.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ez különös. A magyar
+tudományos akadémia, a mely soha semmivel se törődött a világon! És
+most a miatt fájna a feje, hogy a <i>reklám</i> szóra nincs magyar
+kifejezés? Érthetetlen. De hisz az <i>ideál</i>ra sincs! Az
+<i>ideál</i> nem érdekli annyira, a mennyire a <i>reklám</i>?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Az ujságban legalább így
+olvastam.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – S te meg akarod nyerni a
+pályadíjat? Olyan ziláltak az anyagi viszonyaid?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nekem nem a pályadíj kell,
+hanem a dicsőség. A pályadíjat oda ajándékozom jótékony czélra. A
+megfejtést elküldöm a katholikus legényegyletnek; ők aztán váltsák
+be készpénzre.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ötletet küldeni ajándékba, ez
+új!</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Már pedig ez így lesz.
+Rejtvényi tanácsolta. <span class="pagenum"><a name="Page_36" id=
+"Page_36">-36-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – No, és te rájöttél, a mit az
+akadémia maga nem tudott kisütni?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Igen. Kíváncsi vagyok, mit
+szólsz hozzá. A <i>reklám</i> magyarul: <i>hűhó</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem rossz. Mondhatnám:
+frappáns. Csak egy hiba van a dologban. A <i>reklám</i> is mást
+jelent, meg a <i>hűhó</i> is.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ezentúl a <i>hűhó
+reklám</i>ot fog jelenteni, punktum.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – És te beéred ennyivel? Hisz
+ilyenformán három nap alatt megtisztíthatod az egész magyar
+nyelvet. Várj, én is mondok egypárat. Redoute = csuhaj, conférence
+= terefere, dráma = jajbefáj, ideál = hajhaj, szeczesszió =
+noszahát, frivol = ejnyeejnye, plakát = neneked…</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Már az igaz, hogy kár
+minden szóért, a mit előtted kiejtek. Nyelvtudomány, magyarság,
+ezek neked túlságosan komoly dolgok.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem, csak téged nem talállak
+túlságosan komolynak. És minél inkább igyekszel az lenni, annál
+kevésbbé.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span> (a ki időközben
+belépett.) – Már megint veszekedtek?!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem veszekszünk, csak nem
+méltányoltam eléggé ő nagyságának a tudományos igyekezetét.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Arról találtam egy komoly
+szót mondani, hogy ideje volna már, ha nem használnánk mindnyájan
+annyi idegen szót, hanem, ha magyarul beszélünk, beszéljünk
+magyarosan, és ő nagysága ezt mulatságosnak találja.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span> (Elzához.) –
+Gyermekem, nem a legszívesebben vettem észre egy rossz szokásodat.
+Azt, hogy szeretsz gúnyt űzni a legtiszteletreméltóbb dolgokból is.
+Ugy látom, ezen magyarosodást, melyről <span class=
+"pagenum"><a name="Page_37" id="Page_37">-37-</a></span> testvéred
+szól, szintén nem itéled meg helyesen. Ez nálad, meg vagyok
+győződve, csak gyermeki könnyelműség. Egy gyermek még nem tudja
+megbecsülni azt a jót, a melybe bele született. Te hazánk nyelvét,
+mint anyanyelvedet, ajándékba, úgyszólván ingyen nyerted a sorstól,
+és azért nem tudod belátni egész értékét. De én, a ki önerőmből,
+sok nehézség után, semmi fáradságot nem kimélve sajátítottam el
+országunk nyelvét, a ti anyanyelveteket, mely most már nem csupán
+kedves anyátoké, hanem egyszersmind az enyém is, én ezen ügyről
+egészen máskép gondolkozom, mint te. Én megbecsülöm azon nyelvet,
+mely nekem sok erőfeszítésembe és kitartásomba került, a
+költségekről, mint nyelvmester stb., nem is beszélve. És látod, te
+nem fogod elképzelni, mily kellemetlenül érintett engem az, hogy
+mikor a magyar nyelvet már tökéletesen elsajátitottnak véltem, azon
+meggyőződésre kellett jutnom, hogy részben helytelen dolgokat
+sajátitottam el, mert sok oly szót és kifejezést tettem magamévá,
+melyek alapjában véve nem magyarok, hanem sajátlag idegenek. Azért
+az anyanyelv tökéletes megmagyarositását már csak azért is
+szükségesnek fogom fel, hogy a magyarul tanuló, jóakaratú
+idegeneket ne vezessük félre valójában más nyelvű szók sűrű
+alkalmazásával. De egyébként hazafias kötelességnek is tartom, hogy
+a parlagon heverő magyar szóknak a kellő forgalmat biztositsuk.
+Azért én mindig hálával fogadom, ha valaki a közkeletű nemzetközi
+kifejezések helyett számomra valamely magyar kitételt ajánl fel,
+eredjen bár ez a jó szándék akár egy szerkesztőtől vagy egyéb
+elhanyagolt embertől. És magam sokkal örömestebb beszélek
+magyarosan, habár tévesen, mintsem kifogástalanul, de idegen
+szavakkal. Megvallom, nagy megelégedésemre szolgálna, ha te
+hasonlóan <span class="pagenum"><a name="Page_38" id=
+"Page_38">-38-</a></span> épp oly jó leánya lennél a hazának, mint
+a milyen jó leányom vagy nekem, mert remélem, engedelmes leányomnak
+lenni soha se szünsz meg.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – De, papuskám, én nem
+csúfolódtam a magyar nyelv rovására, és a Blankával egészen máson
+vitatkoztunk. Csak annyit voltam bátor mondani, hogy az idegen szó
+helyett nem lehet olyan magyar szót használni, a mi egészen mást
+jelent, és hogy nem való az érthető idegen szó helyett olyan
+magyaros körülírást használni, a melyet egyelőre senki se ért meg.
+Különben nem tudom, honnan veszed azt, hogy én a tiszteletreméltó
+dolgokból gúnyt szoktam űzni, mert én nem emlékszem ilyen
+esetre.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – És a mai ebédnél, a
+melynél nem akartam szólni, mert idegenek is voltak jelen?!… Nem
+faragtál élczeket, hogy a Rothschild így és a Rothschild amúgy?… és
+nem nevetgéltél folyton egy Rothschildon?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – No igen, arról volt szó, hogy
+a fiatalabb Rothschild, a ki most a párisi ház feje lett és az
+egyik legnagyobb Rothschild-vagyont örökölte, annak idején, mikor a
+Théâtre Français égett, berohant az égő házba, hamarjában
+megbecsülte a foyer festményeit, és utasításokat osztogatott, sorra
+megjelölve, hogy melyek azok az értékesebb képek, a melyeket
+okvetetlenül ki kell vinni, és melyek azok, a melyeket bátran ott
+lehet hagyni… Ezen, igenis, mulattam, mert furcsának találtam, hogy
+valaki ilyen körülmények között ennyire józan és számító tudjon
+maradni, és még furcsábbnak találtam, hogy valaki ennyire bízzék a
+tulajdon műismeretében. Megjegyzem, nem mondtam többet, csak
+annyit, hogy nemcsak a hősiességét csodálom, hanem a
+lélekjelenlétét is.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Kedves leányom,
+tudod, hogy szeretlek. Nem is azért mondom, hogy szemrehányásokat
+<span class="pagenum"><a name="Page_39" id=
+"Page_39">-39-</a></span> tegyek. De látod, édes leányom, egy olyan
+emberről, a kit Rothschildnak hívnak, nem való élczelni!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Már engedj meg, papa, de az
+az ember, a ki képeket becsül, mialatt a ház ég fölötte…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Jegyezd meg
+magadnak, kedves gyermekem, egy Rothschild mindent megtehet, a mit
+akar. (Elgondolkozva.) Csak egyet nem tehet meg; azt, a mit az a
+szamár szerkesztő mondott, a kinek mindig elfelejtem a nevét… hogy
+öt milliót hagyjon jótékony czélra. Nevetséges! Öt millió mindig öt
+millió marad; Rothschildnak is. (Eltünődik.) Micsoda szemtelenség!
+Most már azt kivánják az embertől, hogy öt milliókat
+ajándékozgasson, az ujságíróknak meg a lelenczeknek! Öt millió!…
+Ostoba beszéd! Szamár beszéd! És egy ilyen embert szerkesztőnek
+nevezzenek ki! Micsoda világ! Micsoda világ!</p>
+<p class="center">(Megjelenik: Rejtvényi.)</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span> (Rejtvényi elé sietve). – No,
+csakhogy itt van! Már olyan régen várom!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Jó napot, doktor
+úr… kedves barátom… Nagyon örvendek, hogy jön… Éppen önről
+beszéltünk.</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_40" id=
+"Page_40">-40-</a></span></p>
+<h2>VI.<br />
+RUMBOLD SZELLEME.</h2>
+<p class="summary">– Berzsenyiéknél délután öt órakor. Szin: a nagy
+szalon; az erkély-ajtó nyitva. Jelen vannak: az intimusok s a
+család teljes számban. Rejtvényi úr egy sarokban titokzatosan
+értekezik az összeránczolt homlokú Blankával. Berzsenyi mama olyan
+nehezen lélekzik, hogy abszolúte nem tud egyebet csinálni; ha
+influenzát kapna, nyomban meghalna. Elza Bertalan urat azzal
+boszantja, hogy neki egy Sipido, a ki puszta hecczből rá mer lőni a
+walesi herczegre, jobban imponál, mint egy gyomortágulásos
+bankigazgató. Bertalan úr olyan finoman vitatkozik vele, mintha
+Paul Bourget szelleme szállta volna meg: de titokban dühös, s azzal
+a keresetlen magyarsággal szeretne megnyilatkozni, a melylyel
+kedves atyja szokott, a kisujszállási regále-bérlő. Öt percz óta
+tisztában van vele, hogy ha csakugyan feleségül veszi ezt a fiatal
+honhölgyet, ugyancsak meg kell válogatnia a házibarátjait. A család
+ügyvédje: Várföldi Sebő, a ki délután három órakor, segédje
+közbenjárásával, sikeresen bonyolított le egy ötvenhárom forintos
+árverést, nem dicsekszik ezzel, ellenben előadja, hogy mily
+aggodalmakat ébreszt benne a szinházi műsorok hanyatlása. Zelma a
+figyelmes hallgatót szimulálja; egy hét óta az <span class=
+"pagenum"><a name="Page_41" id="Page_41">-41-</a></span> az
+ambicziója, hogy azt mondják róla: »Ez a Hirschler tulajdonképpen
+egy közönséges éhenkórász, de a leánya okos és búrul is tud.«
+Berzsenyi papa szótlanul igazgatja a czvikkerjét; de akár fölötte,
+akár alatta néz a világba, sehogy se tudja megérteni, hogy’ tudta
+feleségül venni a vele szemben ülő kövér asszonyt, a ki oly
+idegennek tűnik fel előtte. Soroksáry Miska, a kinek Elza előbb egy
+pár gorombaságot mondott, s a kit Blanka ma még egyáltalán nem vett
+tudomásul, divatosan kiábrándult arczot vág s latifundiumokról
+álmodik. Azon tünődik: miért, hogy a kor a merkantil irányzatnak
+kedvez s nem az agráriusoknak? Ha még igazán agrárius volna! De
+neki az agrár irányzatból egyelőre nem jutott egyéb, csak a szép
+emlékek. A tea forr és duruzsol. Mintha azt duruzsolná: »El, szép
+hazámba vissza! El, el, Moszkvába, Pétervárra el!« Egyszerre
+felpattan az ajtó, s a búcsúzó napsugárral egyszerre megjelenik,
+utolsó kegyeit osztogatni: Héthársyné. –</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Hogyan, ti még
+fogadtok?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hogy fogadunk-e? Egyebet se
+csinálunk, csak fogadunk. Fogadjunk, hogy a báróné a Park Klubból
+jön.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – No lám, ez a herczig
+kis csipisz… Úgy értem, hogy még itthon vagytok ezen a kedves
+csütörtökön?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span> (mentegetőzve). – Ó,
+ez az utolsó napunk! Tulajdonképpen már el kellett volna
+utaznunk…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – De a mama köhög, s így még
+nem mehetünk üdülni.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Megvallom, nem is
+reméltem, hogy benneteket itthon talállak. Berzsenyihez jöttem, a
+kivel komoly ügyem van.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span> (a »komoly ügy«
+hallatára, atavizmusból, <span class="pagenum"><a name="Page_42"
+id="Page_42">-42-</a></span> önkéntelenül a zsebéhez kap.) –
+Mennyi… azaz, mily szerencse rám nézve, báróné!</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Nem képzelitek, mennyi
+a dolgom! Négy választmányi ülés egy héten!… Egy miniszterné nem
+fárad annyit, mi? De hiába, a kötelesség! Egy jó házból való fiatal
+embert kell elhelyeznem, a ki igazgató szeretne lenni valahol.
+Mindegy akárhol; petróleum, patkógyár, gáz, bakancs… nem zsenirozza
+őt semmi. A klubban eszembe jut: »Nini, hisz itt van ez a jó
+Berzsenyi!«</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Nagyon megtisztel a
+báróné.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Azt hiszem, a dolog
+rendben lesz; védenczemnek a multja kifogástalan. A neve és a
+lakása itt van feljegyezve ezen a papiron. Megjegyzem, hogy a
+fiatal ember keresztény. Keresztényebb már nem lehetne.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Annál jobb, báróné:
+az ilyesmit mai napság már meg kell becsülni. Egy igazi keresztény!
+És még sehol se volt igazgató? Különös!</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Tudom, hogy ezt az
+életpályát jó kezekbe tettem le. De, ó istenem, már negyed hat!
+Mennem kell a többi szegényeimhez.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hogyan? Nem maradsz itt a
+séanceunkon?</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Mi az? Ti is
+tánczoltattok?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ma fogjuk megkisérteni
+másodszor… Rejtvényi úr nagyon ért a kopogtatáshoz. Engedd meg,
+hogy bemutassam neked Rejtvényi urat.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nincs az a szellem, a kit ki
+ne tudna bolygatni odvából.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De Elza!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Eleinte Schopenhauer nem
+akart kompareálni neki. Ma már olyan jóban vannak, hogy a
+frankfurti bölcs visszavonta előtte minden tanítását. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_43" id="Page_43">-43-</a></span> S a
+multkor Zelmáéknál ezt kopogtatta át a másvilágról: »Éljenek a
+nők!«</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ma különösen érdekes lesz a
+séanceunk. Felszólítjuk Rumboldot, hogy exkuzálja magát.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Rumboldot?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Igen, a jockeyt. A multkor
+tip-et kértünk tőle a Psedzvitre.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Nem értem.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Megkérdeztük tőle, hogy
+melyik ló nyeri meg a Psedzvit-handicap-ot. <i>Tip-Top</i>ot
+tipelte.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – No és <i>Tip Top</i>
+nyerte meg a versenyt?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nem, <i>Malteser</i> nyerte
+meg. <i>Tip-Top</i> második lett, <i>Häng’di’an</i> harmadik. De
+hisz éppen ez a különös.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Miért?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Mert a szegény Rumbold a
+legbecsületesebb jockey volt. Nem lehet föltenni, hogy a másvilágon
+megváltozott volna a természete, s hogy félre akart volna vezetni
+bennünket.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Talán maga se tudta
+bizonyosan.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Rejtvényi úr szerint ez ki
+van zárva. Életében tévedhetett, de a szellemek nem tévednek.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Igy hát mivel
+magyarázod a dolgot?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Én így magyarázom. A
+szellem ezt kopogtatta: Tip-Top, Häng’di’an. Mi ezt úgy
+értelmeztük, hogy <i>Tip-Top</i> fog bejönni elsőnek,
+<i>Häng’di’an</i> másodiknak. Pedig tulajdonképpen a szellem
+megtagadta a feleletet. Nem lóneveket kopogtatott ő, csak
+indulatszókat. Tip – vagyis, tip-et kérdeztek tőlem? Top! – jó,
+majd megadom nektek, a mi nektek dukál. Häng’di’an! – vagyis:
+akaszszátok fel magatokat s hagyjatok engem békében! A boldogult
+kissé rusztikus angolsággal fejezte ki magát, de korrektül felelt.
+<span class="pagenum"><a name="Page_44" id=
+"Page_44">-44-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Én inkább azt hiszem, hogy
+Rumbold helyesen tipelt, s voltaképpen <i>Tip-Top</i>nak kellett
+volna megnyernie a versenyt, de a jockeyk, mint életében rendesen,
+most halálában is megcsalták.</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Bizonyára jóhiszeműen
+vezette félre a társaságot.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span> (szeméből egy
+Röntgen-sugarat bocsát keresztül Rejtvényi úron s ezzel végez
+Rejtvényi úrral egy életre.) – És ön, Miska, mit gondol ön?</p>
+<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Én azt gondolom, hogy
+Rumbold placzczra tipelt, nem Sieg-re. Mi csak azt kértük tőle,
+hogy mondjon tip-et. Mondott is, s jó volt mind a kettő. De mi
+rosszul értettük őt, s rosszul helyeztük el a tétjeinket.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Az is lehet, hogy a
+sors könyvében <i>Tip-Top</i> volt beírva, de <i>Malteser</i>
+véletlenül nagyobbat ugrott.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nekem öt százasom úszott
+el, s Zelma meg se meri mondani, hogy mennyivel ugrott be. De azt
+hiszem, a papa többet vesztett.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Az igazat
+megvallva, én csak tiz forintot vesztettem.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Légy őszinte, papa, te
+kételkedtél.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Kételkedni nem
+kételkedtem. De én nem hiszek a jockeynek, a míg él. Ha meg van
+halva, az más. De ha meg is van halva, még akkor se hiszek neki
+föltétlenül.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – A papa olyan szkeptikus, hogy
+még a spiritizmusban sem hisz, kivált ha lóról van szó.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Előttem mindjárt
+gyanús volt a dolog, mert a managerem ugyanazt ajánlotta, a mit a
+szellem. S ha egy szellem félrevezet, az hagyján; de engem eleven
+ember még nem csapott be s nem fog becsapni soha. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_45" id="Page_45">-45-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span> (magában.) – Szamár!
+(Tovább viaskodik a levegővel.)</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Elég az hozzá, mindjárt
+megtudjuk, hogyan történhetett a félreértés.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Csakhogy én azt már nem
+várhatom meg; máris elkéstem. Pá, édeseim! Fájdalom, most már
+sokáig nem látlak benneteket. Istenem, milyen gyorsan is múlik az
+idő! Egy pár kellemes óra, s télre ismét tavasz…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Farsangra Ős-Budavár! Még
+egy-két szinésznő, a ki elmegy vagy visszajön, még egy pár
+szenzácziós szinházi este, meggyógyulással, vasfüggönynyel, tomboló
+lelkesedéssel, s vége a szezonnak, báróné!…</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Ugy-e, Berzsenyi, nem
+fogja elfelejteni az én kis igazgatómat? (Hosszas búcsúzás után,
+mint a nap, lassan leáldozik.)</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. (Zelmához sugva.) – Tudod, hová
+megy?</p>
+<p><span class="smcap">Zelma</span> (szintúgy.) – A
+szegényeihez?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mondd, hogy: a szegényéhez. A
+szegény kis igazgatójához.</p>
+<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Miért nevezed őt
+szegénynek?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ó, az nagyon szerencsétlen
+ember! Szenvedélyes football-játékos, a ki azonban csak igen ritkán
+játszhatik footballt, mert hol ő rug a labdán akkorát, hogy
+megrándul a lába, hol a labdát rugják hozzá úgy, hogy hetekig
+fekszik bele. Szegény ember! És szegény asszony! Képzeld el, hogy
+az ember nagynehezen felcsíp egy udvarlót, s ez az udvarló a fele
+életét gipszben tölti el! Azt hiszem, azért akarja megtenni
+igazgatónak, hogy ne játszszék többé footballt.</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Valami zörgést
+hallottam; Rumbold megérkezett.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Gyorsan, gyorsan a kis
+szalonba! Ne <span class="pagenum"><a name="Page_46" id=
+"Page_46">-46-</a></span> várakoztassuk, mert megint
+megboszankodik. (Általános mozgolódás.)</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Elza, gyere csak!
+Mondok neked valamit. (Halkan.) Tudod, én nem hiszek a
+szellemekben; de azért nem ártana megkérdezni, hogy Rumbold kit
+tipel a Derbyre. Mert hátha mégis vannak szellemek?!… Ebben az
+esetben ostobaság volna nem venni hasznukat. Az ember biztosítsa
+magát minden eshetőségre.</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_47" id=
+"Page_47">-47-</a></span></p>
+<h2>VII.<br />
+LÓVERSENYEN.</h2>
+<p class="summary">– Pont fél négy; a nyergelőnél. Odafenn a
+második versenyre csöngetnek. Elza <i>Vittoria Colonná</i>t nézi, a
+kit egy istálló-fiú mosdat. Angol nyelven kérdéseket intéz a kis
+cseh ficzkóhoz, pusztán azért, hogy a körülötte álló bámész
+kereskedő-segédek ne értsék, hogy mit beszél. Egyszerre megjelenik
+Héthársyné. –</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Hogyan, kedvesem, ti
+itt? Én azt hittem, hogy még Abbáziában vagytok!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ó, édesem, mi most nem
+vagyunk sehol. A Kaszinó nyilvános éttermében vagyunk. Kocsmából
+ki, kocsmába be. Nagyon elzüllött családi életet élünk. A szegény
+mama…</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Csak nincs valami
+baja?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nincs, de ő már, szegény,
+Ischlben van, s nagyon szomorú leveleket ír onnan. Tudod, nem akart
+velünk maradni; őt nem érdeklik a versenyek, a mi érthető, mert
+húsz év óta nagyon sok versenyt kellett mitmacholnia. Szóval, ő már
+bevonult Ischlbe, fájdalom, nagyon korán, mert ott iszonyatosan
+fázik. Azt írja, valahogy oda ne vigyük a szegény papát, mert a
+szegény papa ott megfagy. <span class="pagenum"><a name="Page_48"
+id="Page_48">-48-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Ti csak a versenyek
+után mentek oda?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az alagi díj után. A papa
+föltétlenül tart rá, hogy az alagi díjnál mellette legyek, s azért
+Blanka is velünk marad addig, a papa kedvéért. Tudod, az őszszel,
+mikor egyedül flangáltunk Bécsben a papával, s csak a Frőhlich
+kisasszony gardirozott bennünket, mindenféléket kezdtek pletykálni
+a szegény papáról. Persze, Bécsben senki se tudta, hogy a leánya
+vagyok.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – E szerint már régen
+megjöttetek Abbaziából?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Abbaziát már el is
+felejtettük! Különben rosszúl éreztük ott magunkat, különösen a
+szegény mama nagyon sokat szenvedett a hőség miatt. Mi most Rómából
+jöttünk.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Mit csináltatok
+Rómában?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nagyon melegünk volt. Pardon,
+édesem, azonnal, csak a számokat jegyzem fel… (A nyergelővel
+szemben lévő táblán kiperczegtetik a lovak számait)… 3. ez
+Gilchrist, 5. ez Wilton, 6. ez Bulford, 11. ez Cleminson… 19… vajon
+ki ül ezen?… 23… ez a mienk… Igen, mondom, Rómában nagyon sokat
+szenvedtünk a hőségtől. Azt hiszem, volt nap, hogy legalább 39 és
+fél kiló volt árnyékban… akarom mondani fok, nem kiló. Arra
+gondoltam, hogy <i>Mitugrász</i> 39 és fél kilóval veszedelmes
+lehet… Egész nap a templomokban legyeztük magunkat, mert nem
+tudtunk mit csinálni. Vagy két hétig tartott ez az állapot –
+képzelheted, mit tesz az két hétig kalandozni Olaszországban a mama
+asztmájával – aztán felpakoltunk és haza jöttünk, szammt Mamá… Most
+aztán, képzeld ezt a mispotályt: a népek közül ki Abbaziában
+maradt, kit magával vitt a mama Ischlbe. Ugy élünk, mint a
+diákok.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – De hát mért mentetek
+Rómába? <span class="pagenum"><a name="Page_49" id=
+"Page_49">-49-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Abbaziában elkezdett esni az
+eső, jött a bóra, s azt hittük, hogy Rómában szép idő lesz.
+Különben is, a mama egy idő óta mindig a halálról fantáziál, s a
+fejébe vette, hogy ő nem akar meghalni a pápa áldása nélkül. No és
+jött ez a zarándoklat; a papának eszébe jutott, hogy egyszer már
+nekünk is részt kell vennünk egy zarándoklatban, mert különben nem
+tudom miket képzelnek felőlünk, és top, megindultunk; láttuk a
+magyarokat is.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – No, és ő Szentsége
+fogadott benneteket?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Külön nem fogadhatott, éppen
+a zarándoklat miatt; egy kisebb társasággal voltunk nála, egy
+órával a főherczegnő után. De a papa több biborossal tanácskozott a
+magyarországi helyzetről. Nagyon sok olvasót hoztunk haza, persze
+megáldottat, neked is egy szépet, pedig csak tiz centesimibe
+került. A papa vagy tizezer darabot akart venni, mert ez igen
+terjeszti a vallásosságot a nép között. Sajnos, egy nagy
+boszúságunk is volt. Tivoliban a kocsink egy kanyarodónál szembe
+került az Esterházy Mancsiné kocsijával. Blanka köszönt, s a
+Mancsiné úgy tett, mintha nem látna bennünket.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Ó, bizonyára nem látott
+benneteket! A Pepsa nem olyan, nincs abban semmi póz. De á propos
+Blankuczi, hol van hát?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – A tribün alatt hagytam
+Rejtvényijével, most ez a legujabb bogara. Különben a Miskának is
+ott kell lennie.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Te úgy jársz-kelsz itt,
+mint egy kis jockey.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát, tudod, ez az a hely, a
+hol a legotthonosabb vagyok. Különben a papa hítt félre, hogy
+<span class="pagenum"><a name="Page_50" id=
+"Page_50">-50-</a></span> beszéljük meg Lightwooddal, ne
+plöndzsöljük-e meg <i>Vittoria Colonná</i>t, s aztán elszaladt, nem
+tudom hova.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – De milyen melegen vagy
+öltözve! Nincs terhedre ez a ruha?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Tegnapelőtt könnyü ruhában
+jöttünk ki s a második verseny után haza kellett küldeni a
+bundáinkért! És ezt mérsékelt égövnek nevezik! De menjünk fel, már
+viszik a lovakat. Nézd, ez itt <i>Kente Fente Sárika</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Hát ez a másik?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – A melyiken Clemi ül? Ez
+<i>Wotan</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span> (menetközben). – Nincs
+valami jó tiped mára?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – A kétéves handicapban a
+névtelen kancza. Apja <i>Galaor</i>, anyja <i>Hajfürt
+elrablása</i>. Ez ki van eresztve. Hacsak a startgép keresztet nem
+húz a számitásomra. De adok neked egy jó tanácsot. Egy krajczárt se
+tégy a mi lovainkra. Ezek máskor se jönnek be, de most pláne auszer
+form vannak.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Fut lovatok ebben a
+versenyben is?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Igen, a 23-as, <i>The
+Winner</i>. Azért hivják <i>The Winner</i>nek, mert soha se
+nyer.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Nem bízol benne?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szó sincs róla. Tégy a
+<i>Linczi fiú</i>ra, az a legreálisabb tét. De, végre, itt a
+papa!</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Az ám, a jó
+Berzsenyi!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Báróné!… (Félre
+inti Elzát.) No?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – No?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Mit gondolsz?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mit mondott Lightwood?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi pápa</span>. – Azt mondta, hogy
+<i>Vittoria Colonna</i> köhög, s hogy <i>Wotan</i>nak sok a
+chance-a. Úgy vettem észre, hogy ő, titokban, <i>Wotan</i>t
+fogadta. No?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Tudod-e, hogy
+<i>Mitugrász</i> 39 és fél kilóval veszedelmes lehet? <span class=
+"pagenum"><a name="Page_51" id="Page_51">-51-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Nagyszerű! Micsoda
+szemed van! Az imént véletlenül rájöttem, hogy <i>Mitugrászt</i> az
+utolsó pillanatban plöndzsölni fogják. Tudod, a két jó orrú fiú.
+No, mit gondolsz?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Akkor hát ne várd meg, míg az
+odsza leesik. Tégy nekem is egy százast. Azt hiszem, most még
+hatszorost is kapsz rá. <i>Linczi fiú</i> heisz favorit. Pá!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Pá! (El.)</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (Héthársynéhoz). – Bocsáss meg,
+de…</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span> (a ki ezalatt az
+igazgató-jelöltjét protegálta egy öreg grófnál). – Kérlek, magától
+értetődik. Ti nem mulatni jöttetek ide. De nini az én Blankám!</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Báróné, te itt vagy!…
+Kérlek, engedd meg, hogy bemutassam Rejtvényi urat. (Rejtvényi
+szalutál.)</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Jó. (Kegyesen bicczent
+egyet a fejével.) Mire tettél?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span> (sugva). – <i>Kente Fente
+Sáriká</i>ra. Ez a jockeyk titkos tipje. Rejtvényinek egy pinczér,
+a ki a jockeyk legjobb barátja, elárulta, hogy a jockeyk ma ezzel a
+lóval egy nagy coup-t terveznek. Te még nem tettél? Rejtvényi,
+menjen, s tegye meg a bárónénak… melyiket akarod? (Az emberek
+össze-vissza szaladgálnak; a totalizatőr gépei csattognak, a
+bookmakerek kiabálnak, jegyeznek, írnak, törölnek, s odakünn, az
+ezerhatszáz méteres startnál egy ló magában röhög.)</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (messzelátóval nézi a lovakat).
+– <i>Mitugrász</i> nyugodt… Jesszusom, start! (Csöngetés; a lovak
+beszaladnak, s az emberek kiabálják a lovak neveit. Egy végre
+elszalad a birói páholy előtt, nyomában a többivel. Általános
+elszörnyedés: The Winner!)</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Micsoda ló az? Melyik? A
+23-as? Melyik a 23-as?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – A miénk! <span class=
+"pagenum"><a name="Page_52" id="Page_52">-52-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – <i>Kente Fente
+Sárika</i>?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem, <i>The Winner</i>, a
+papa lova! Istenem, Istenem, a papát meg fogja ölni az öröm!…
+Gyere, keressük meg, mert félek, hogy valami baja lesz az
+izgalomtól. Ó hála Istennek, nem lett rosszul, ott áll!… Papa,
+kedves papa! (Apjának a keblére borul.)</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span> (örömtől ragyogó
+arczczal, diadalmasan, a hogy Napoleon állhatott volna Austerlitz
+után). – No, ugy-e, mit mondtam mindig?!</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_53" id=
+"Page_53">-53-</a></span></p>
+<h2>VIII.<br />
+KARLSBADBAN.</h2>
+<p class="summary">– Reggel hét óra; Puppnál. Berzsenyi papa
+egyedül ül egy első rangú asztalnál s a <i>Pester Lloyd</i>ot
+olvassa. Két üres tojáshéj és egy lábvizes teás-csésze; jelei, hogy
+Mr. Dewey a szolgaszemélyzettel kelt s szokott búcsújárását már
+elvégezte. Blanka és Elza jönnek. –</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – No, hogy
+aludtatok?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Kitünően, akár csak
+otthon.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Majd meglátjátok,
+mennyivel jobb itt, mint Ischlben. Ischlben egész nap esik s nem
+lehet semmit se csinálni. Az ember folyton a zenekart hallgatja és
+mindig megbolondul tőle. Itt roppant változatos. Az ember fölkel,
+elvégzi a sétáját, ujságot olvas, ebédel, ebéd után egy kis pihenőt
+tart s elolvassa az ujságot, azután egyet sétál, megvacsorál,
+átfutja az esti lapokat, lefekszik és elalszik. Közben, a
+változatosság kedvéért, az ember elmegy valahová, ha akar, vagy nem
+megy el sehová, hanem ujságot olvas. Pompásan fogtok mulatni,
+meglátjátok. De hol hagytátok a mamátokat?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Elment előbb a templomba,
+csak aztán reggelizik. Tudod, neki, ha valahová megérkezik, az
+<span class="pagenum"><a name="Page_54" id=
+"Page_54">-54-</a></span> első dolga az, hogy elmegy a templomba.
+Ma különben a pápáért is imádkozni akar.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Hát mi baja a
+pápának?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Tudod, ő már nagyon öreg. S
+a jó keresztény nem várja, hogy ő szentsége éppen halálán
+legyen…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Jobb szeretném, ha
+a pápa imádkoznék anyádért; anyádnak több szüksége van rá.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Szerencse, hogy a mama nem
+hallja. (A leányok reggelizni kezdenek).</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Tudod, itt annyi
+mindenféle nemzetség, japán, kinézer és mindenféle vallás van, hogy
+az olyan konzervativ ember is, mint én, hat hétre felvilágosodásba
+esik. Itt van például egy született kinai is, a von Blasewitz báró,
+monarkiánk pekingi követe; holnap be fogom magam mutattatni neki.
+Azt hiszem, örülni fog, hogy megismerkedhetik velem; ha Pekingben
+marad a szegény Ketteler báróval, most már nem örülne semminek. Ő
+is megmondhatná nektek, hogy Karlsbadban nagyon jó.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Mit csinál itt?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Nézi, hogy a
+gyermekei hogyan tanulnak szamaragolni. Mit csináljon egyebet egy
+követ, ha élve marad? Azért, hogy valami dolga legyen, mondhatom,
+egyelőre nem fog visszamenni Kinába.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ugy látszik, beteg gyomra
+mentette meg az életét.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Vagy inkább
+egészséges orra. Nekünk mindenesetre elégtételül szolgálhat, hogy a
+mi követünk volt Pekingben a legkülönb diplomata. Meg fogtok
+ismerkedni a családjával. Szeretem, ha olyan embernek a családjával
+barátkoztok, a ki elmondhatja magáról, hogy ő volt a legokosabb
+ember egész Ázsiában. Hát te mért vagy olyan szótalan, kis tipelő
+galambom? <span class="pagenum"><a name="Page_55" id=
+"Page_55">-55-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Attól félek, papa, hogy
+unatkozni fogok itt. Tudod, én még nem vagyok úgy, mint a Blasewitz
+báró; nekem nem elég az, hogy élek…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Unatkozni? Már hogy
+unatkoznál itt? Itt lehetetlen unatkozni. Látod, én már harmadik
+hete vagyok itt; család, társaság, urak, lovak, mindenki nélkül, de
+az ember sétálgat, mások is sétálgatnak… Akarod talán a <i>Pester
+Lloyd</i>ot?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Köszönöm, papa; nem
+kérem.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Kitől van benne tárcza?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Azt nem néztem;
+gondolom Adolf Duxtól. Én csak a csevegést olvastam az őszi
+búzáról, meg az Allerlei-t a német császár beszédéről…</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Micsoda ember, ugy e papa?!
+Micsoda nagy ember! Ez a beszéd igazán óriási volt. Az embernek
+csak úgy dobogott a szive, a mig olvasta!…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Tudod, fiam, te
+nagyon szereted a költészetet és ez nagyon illik egy fiatal
+leányhoz. De én már csak egy öreg konzervativ vagyok, s én nem
+szeretem azokat a beszédeket, a melyektől a papirok csak úgy
+bukfenczeznek lefelé. Én tisztelem a szép beszédet, leveszem előtte
+a kalapomat, de legjobban azt a beszédet szeretem, a melyik
+hasznos, ha nem is nagyon szép.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – A német császár nem tehet
+róla, hogy a papirok a háborúnak már a hírére is leesnek.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Persze, hogy nem
+tehet róla. Én se tehetek róla. Senki se tehet róla. Én csak azt
+mondom, hogy ha a német császár olyat tósztozna, a mitől a papirok
+fölfelé ugrálnának, akkor még nagyobb ember volna. Nem igaz?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nekem hiába beszélsz, papa;
+én szerelmes, igen, szerelmes vagyok a német császárba.
+<span class="pagenum"><a name="Page_56" id=
+"Page_56">-56-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Ne tedd azt, fiam;
+itt még a morganatikus házasság lehetősége is ki van zárva. De itt
+jön jó anyátok. (Berzsenyi mama megérkezik; Berzsenyi papa feláll
+és kezet csókol neki.) Szenvedő vagy még, kedves Elizem?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Nem, már könnyebben
+lélekzem; csak a vasút zakatolása nem ment ki a fejemből. Az este
+nem is vettem észre, Jacques, hogy milyen jó színben vagy!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Igyál egy csésze
+teát, kedvesem. Nem akarsz egy vánkost?… Garçon, egy vánkost! Meg
+egy tabouret-t! Egy tabouret-t is, garçon!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (Blankához sugva.) – Attól
+félek, a papa rossz fát tett a tűzre.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span> (Elzához, épp úgy.) – Ön is
+megtanulhatná végre: tisztelni a szülőit. Még nem doktor kegyed,
+vagy mi?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Megint veszekedtek?
+Az első órában, hogy a papával vagyunk?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span> (megpacskolja
+Berzsenyi mama kezét.) – Kedves, jó Elizem!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Milyen rég nem
+voltunk igy együtt, mindnyájan, s idegenek nélkül! Miért is, hogy a
+nyár legnagyobb részét egymástól távol kell töltenünk, ki erre, ki
+arra?! Ó Jacques, mostanában gyakran gondolok rá, hogy szűkebb
+viszonyok között talán kellemesebben élnénk!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Valóban, kedves
+Elizem, csak a karlsbadi meeting alkalmával élünk igazi bensőséggel
+teljes családi életet!… (A leányokhoz:) – No, gyerekek, a mama most
+megreggelizik, aztán elmentek valahová, vagy ujságot olvastok, ha
+akartok.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Igaz, papa, neked még nem
+is mondtuk, milyen érdekes utazásunk volt! <span class=
+"pagenum"><a name="Page_57" id="Page_57">-57-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Igen, Jacques,
+képzeld, a vonatot, a melyen jöttünk… soha se találnád ki, hogy ki
+vezette?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – A vonatvezető?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – De milyen
+vonatvezető! Lippe-Detmold Henrik, a mingréliai fejedelem!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Hogyan? Tán elűzték
+trónjáról s most lokomotiv-vezető?…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Nem. Csak
+műkedvelésből! Meg akarja tanulni ezt a mesterséget.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – És rajtatok tanul?
+Akkor vezeti a vonatot, mikor ti ültök rajta? Látjátok, mindig
+szidjátok Pestet, de azt Pesten nem engedik meg, hogy ilyen
+gyakorlatlan egyének vezessék azt a vonatot, a melyen mások is
+ülnek. Én nem bánom, ha a mingrélai fejedelem vonatvezetést tanul,
+de akkor tessék bábokat, viaszfigurákat ültetni a kocsikba, ne az
+én családomat!… Mi bajod neked, Elza?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szeretném, ha már kezdődnék a
+verseny. Olyan régóta ülünk itt.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Mért nem olvasol
+ujságot?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mert nem érdekel. Mert könyv
+nélkül tudom, hogy mi van benne. Azaz, hogy mégis…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Igen, nézd csak
+meg, leányom, mit tipel az ujság a »Sprudel-Handicap«-re?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Papa, mondok én neked jobb
+tipet, csak már menjünk innen.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Nos?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (sugva.) – <i>Czaribrod</i>. De
+ne mondd meg Blankának, mert ha mindenki megrakja: nagyon kevés
+osztalékot kapunk!</p>
+<p class="summary">(Fölkelnek, és elmennek valahová; a kik azonban
+nem akarnak, nem mennek el, hanem ott maradnak és ebédig átfutják
+az ujságot.)</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_58" id=
+"Page_58">-58-</a></span></p>
+<h2>IX.<br />
+SMEKSZEN.</h2>
+<p class="summary">– Délután három óra. Berzsenyi mama, Blanka és
+Elza lakosztályukban időznek, a <i>Grand Hôtel Tátragyöngye et
+Bristol</i>ban, a hol két szoba előszobával és cselédszállással
+naponkint: »jöttünk-mentünk – száz forint«. Berzsenyi mama a fűtött
+kályha mellett ül, télibundában; nyakán indiai sál, lába
+lópokróczczal betakarva. Blanka és Elza, távolabb, egy-egy puffon
+dideregnek. Blanka korcsolyázó öltözetében; egy matráczot tart az
+ölében, térdét párnákkal bástyázta körül. Elza magára vette összes
+ruháit, meg a szobaleány és a fogadó szakácsnéjának
+barhet-alsószoknyáit; feje, válla plaidbe takarva, orra czinkét
+fogott. Nyögnek. –</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Az orosz czár már a
+gonosztevőket se küldi Szibériába, és nekünk itt kell lennünk!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span> (sír). – A jó isten
+megbüntet bennünket, hogy magára hagytuk jó atyátokat!</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De hisz a jó papa maga
+akarta így!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (magában). – A jó papának
+megérkezett a barátnője. A jó papa roppant zavarba jött. A
+<i>Marienbadi dij</i> futásakor egyszerre csak azt mondja nekem:
+»Fiam, ne beszéljetek itt magyarul, az nem előkelő.« <span class=
+"pagenum"><a name="Page_59" id="Page_59">-59-</a></span> De a hölgy
+azért felfedezett bennünket, s iszonyuan kezdett kaczérkodni
+velünk. Szegény papát a hideg lelte, de sehogy se tudott
+elexpediálni bennünket. Már közel volt hozzá, hogy nekem, a
+bizalmasának, elmondjon mindent, s megkérjen, hogy menjünk már
+pokolba, de szerencsére én még idejekorán elértettem őt, és most
+itt vagyunk!</p>
+<p class="center">(Szünet. Odakünn a zene <i>Sulamith</i>ból a
+Jajjajjajj!-t játszsza.)</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Te, Elza, csengess
+a főpinczérnek. (Megtörténik; egy negyed óra mulva a hívott
+megjelenik.)</p>
+<p><span class="smcap">Főpinczér</span>. – Parancs?…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Frédéric, fűtsenek
+be jobban.</p>
+<p><span class="smcap">Frédéric</span>. – Kérem alásan. Még egy
+kosár fa, igenis. (Előveszi a jegyzőkönyvét, bejegyzi:) Detto, egy
+kosár fa, tiz forint.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Micsoda?</p>
+<p><span class="smcap">Frédéric</span>. – Tiz forint. Soknak
+méltóztatik találni, esetleg?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama, Blanka</span> (egyszerre). –
+Nem, nem arról van szó!…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem lehetne még egy kályhát
+állítani be ebbe a szobába?</p>
+<p><span class="smcap">Frédéric</span>. – Igenis, kérem alásan.
+Csakhogy a kályhásért be kell küldeni Késmárkra. (Bejegyzi a
+könyvébe.) Kocsi Késmárkra és vissza 40 forint, egy kályha
+beállítása 110 forint, összesen 214 forint.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hogy mondja?</p>
+<p><span class="smcap">Frédéric</span>. – Soknak méltóztatik
+találni, esetleg?…</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Eh, nem arról van szó!…
+Ugyan kinek néz bennünket?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát a bőrünket nem
+méltóztatik lenyúzni, esetleg? <span class="pagenum"><a name=
+"Page_60" id="Page_60">-60-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Jól van,
+elmehet.</p>
+<p><span class="smcap">Frédéric</span>. – Igenis, kérem alásan.
+(Bejegyzi.) Értekezés és service tiz forint. (El.)</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Csak azt szeretném tudni,
+hogy mit keresünk mi itt, Smekszen, ebben a farkasordító
+hidegben?!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (hidegen, sőt tulzás nélkül
+szólva, fagyosan). – Várjuk a postát. Aztán valahol csak kell
+lennünk!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Talán már meg is
+jött a posta.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ha csak a hófuvás miatt el
+nem késett a vonat.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Vagy a postakocsist meg nem
+ették a farkasok.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Le kellene küldeni
+valakit a postaépülethez.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ugyan, mama, van lelked,
+ebben az időben?!… Egy kutyát is kár volna kiverni a házból!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Van itt egy orosz szolga, az
+már hozzá van szokva ehhez az időjáráshoz.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – S talán jót tesz
+majd neki egy kis mozgás. Ujra megindul a vérkeringése.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De hátha megfagy, mig a
+postáról visszaér?!…</p>
+<p><span class="smcap">Frédéric</span> (benyit).</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Frédéric, nem jött
+meg a posta?</p>
+<p><span class="smcap">Frédéric</span>. – Nem, a postással valami
+baj történhetett; ez már a negyedik postás az idén. De egy levelet
+hoztak Nagyságod számára. A szolgabiró ur, a kúrszalon körül
+vadászván, egy medvét lőtt; annak a szájában találták meg ezt a
+levelet.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Üdvözlet Karlsbadból!… A
+papa irása!…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Adjátok ide
+hamar.</p>
+<p><span class="smcap">Frédéric</span> (jegyez). – Egy levél
+kézbesitése, két és fél forint. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_61" id="Page_61">-61-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span> (felbontja a levelet
+és olvasni kezdi.) – Elza, Blanka, menjetek át a másik szobába,
+hátha olyas valami van a levélben, a mi nem tartozik rátok.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hát olvasd magadban,
+mama.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Az igaz. (Elolvassa
+a levelet.)</p>
+<p class="i2">»Kedves, jó Elizem!</p>
+<p>Nyugtatom folyó hó csütörtökrőli Ansichts-kártyádat, melyből
+örömmel értesülök, hogy egészségetek hiánytalan, egyszersmind
+ajánlom figyelmedbe, hogy a brómkálit ne hanyagoljad el, a mi pedig
+az ülőfürdőket illeti, jól betartsd a szabványokat, mert jegyezd
+meg magadnak, hogy egészséged nekem a legbecsesb.</p>
+<p>Eltekintve a háborus hirektől, meglehetősen egészséges vagyok;
+emésztésem ötven százalékkal javult, s a mennyiben látnád a Sprudel
+és sétáimnak hatását, igen örülnél neki.</p>
+<p>Elzának, k. leányomnak, mondd meg, hogy <i>Gay Lord</i> Quexről
+körülményesebb informácziót óhajtanék tőle, s mit szólna hozzá, ha
+ezen telivérért magasabb összegű ajánlatot tennék? Egy pej
+heréltet, kit akadályokra fogok kiképeztetni, név szerint:
+<i>Sleeping Car</i>, apja <i>Slivovicz</i>, anyja
+<i>Vesztaszűz</i>, máris megvásároltam; örvendenél, ha látnád ezen
+állatot, bár félszemére vak, s jelenleg köhög.</p>
+<p>A legszomorúbb a dologban az, hogy társaságom éppen nincsen, de
+egy sem, mert magyar részről csak kereskedők s más ily egyének
+időznek itt, a hozzámvalók közül pedig többen, jelesül a szerb
+király s mások már tovautaztak.</p>
+<p>Természetesen minden gondolatomat ti birjátok, kedves jó Elizem,
+kivéve a fölötte hűvös időjárásra irányulókat, melyek gyakori
+bosszúságokat okoznak nekem.</p>
+<p>Ugyanis, midőn e sorokat irom, fűtött szobában ülök,
+<span class="pagenum"><a name="Page_62" id=
+"Page_62">-62-</a></span> s várom, míg a kereskedésből egy uj
+szalmakalapot hoznak, mert az ide hozott összeseket már elfújta a
+szél.</p>
+<p>És mit szólsz hozzá, hogy Budapesten most bizonyosan kellemes
+hőség uralkodik, s nekem, az én Nádor-utczai Házamban, egy
+fürdőszobám van, mely Budapesten egyetlen s oly magas Pénzösszegbe
+került, melyből mások egy Házat épittettek volna?!</p>
+<p>Nem egyszer, midőn ezen velenczei tükrökkel, drága függönyökkel,
+gobelinekkel és reliefekkel diszitett fürdőszobában, meztelenül
+pillantottam meg magamat, a nimfák és fiatal Ámorok faragott
+képeinek közepette, arra kellett gondolnom, hogy mit keresek én
+ebben a mythologiában?</p>
+<p>Ezen esetben viszont arra kell gondolnom, mit keresek délután 2
+órakor Károlyfüreden, a hol hideg van, mikor helyesen Nádor-utczai
+Házamban kellene lennem, a hol meleg van, s ezen kivül kényelmes
+fürdő, nimfákkal, melyek közül egyet per 800 fl. Ö. W. kell
+számitanom?!</p>
+<p>Azon reményben zárom ezen sorokat, hogy üdülésteket kellemes és
+enyhe időjárás könnyiti meg.</p>
+<p>Számtalanszor csókollak, kedves jó Elizem, úgyszintén Blanka és
+Elza k. és jó leányaimat is,</p>
+<p>melylyel jegyzem magamat</p>
+<p class="right">szerető, hű férjednek:<br />
+<i>Jacques</i>.</p>
+<p>P. S. Czimem tegnaptól fogva:</p>
+<p class="center"><i>Jacques de Berzsenyi</i>,</p>
+<p class="right"><i>Carlsbad</i>,<br />
+Villa Trallalla,</p>
+<p>mivel ablakaim a Hotel Erzherzog Rupprechtben szélnek feküdtek,
+én ellenben sehogy se tudtam feküdni a czigányzene végett.</p>
+<p class="center">Ölel és csókol a te hű</p>
+<p class="right"><i>Zsakid</i>.« <span class="pagenum"><a name=
+"Page_63" id="Page_63">-63-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Mit ir a papa?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Szegény jó atyátok
+szintén igen fázik, és sokat szenved a széltől.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De hát miért is kell nekünk
+hol erre, hol amarra csavarognunk, sorra járnunk a havasokat és
+glecscsereket, meg az összes többi helyeket, a hol mindenütt olyan
+hideg van, mint a havasokon és a glecscsereken?! Mért kell nekünk
+három hónapig vaczognunk, idegen helyeken, zord villákban és
+gyalázatos hotel-szobákban, mikor szépen otthon csücsülhetnénk, s
+legalább kényelemben volnánk?!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Ne beszélj
+ilyeneket, Blanka, mikor tudod, hogy a papa egészsége, meg az
+enyim, ezt megköveteli. Aztán meg mit beszélnének az emberek
+szegény jó atyádról, ha júliusban Budapesten ülnénk?!</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De ha már okvetetlenül
+nyaralnunk kell valahol: mért nem nyaralunk Kairóban? Ott talán nem
+fáznánk ennyire?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Látod, ezzel már
+mondasz valamit. Ha jól meggondolja az ember…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Naiv leány, és te még hiszel
+Kairóban?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Az igaz; lehet,
+hogy nyáron még ott is hideg van.</p>
+<p class="summary">(Tovább vaczognak. Kinn csöndesen hull a hó s
+lassankint teljesen belepi a <i>Tátragyöngyé</i>t. Végül már csak a
+tetőzet látszik ki a hótakaró alól.)</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_64" id=
+"Page_64">-64-</a></span></p>
+<h2>X.<br />
+ÁLLAMTITKOK.</h2>
+<p class="summary">– Történik: Karlsbadban. Berzsenyi papa, a ki
+reggeli sétáját végzi, találkozik egyik kedves barátjával:
+Milosanácz urral. –</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Á, itt jön az én kedves
+barátom, von Milosanácz. Nos, hogy szolgál egészsége, kedves von
+Milosanácz?</p>
+<p><span class="smcap">Milosanácz</span> (meg akarja mondani).</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Különben az mindegy. És
+ő felsége, az én kegyes jóakaróm, Arzén király? Tegnap este nem
+volt szerencsém az ebédnél. Önt is nélkülöztük, kedves ezredes. Az
+én kedves barátom, Blasewitz báró is megjegyezte, hogy a kit
+fölötte nélkülözünk, az a kedves Milosanácz ezredes. Szeretném, ha
+a felség ma délben…</p>
+<p><span class="smcap">Milosanácz</span>. – Hogyan? Ön még nem
+tudja?… (Titkolózva:) Ő felsége tegnap este hirtelen elutazott!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (megilletődve). – Áh!</p>
+<p><span class="smcap">Milosanácz</span>. – A mindjárt megérkező
+bécsi lapok már tele lesznek ezzel a szenzáczióval. Addig persze
+államtitok.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (türelmetlenül). – Csak
+mondja, mondja!</p>
+<p><span class="smcap">Milosanácz</span> (sugva). – A fiatal Tódor
+király feleségül akarja venni a kedvesét. A minisztérium lemondott,
+<span class="pagenum"><a name="Page_65" id=
+"Page_65">-65-</a></span> az albán főváros forrong, ő felségét
+sürgősen haza hívták.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (megdöbbenve). – És ő
+felsége azonnal vasútra ült?</p>
+<p><span class="smcap">Milosanácz</span>. – Igen, azóta már meg is
+érkezett Bécsbe.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Bécsbe? Ne tartson
+semmitől. Nálam el lesz temetve a dolog.</p>
+<p><span class="smcap">Milosanácz</span>. – Háromnegyed tizenegyig
+még államtitok. Szóval ő felsége nem utazott Albániába; Bécsbe
+ment, egyenesen Bécsbe.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (sugva). – Az udvarhoz?</p>
+<p><span class="smcap">Milosanácz</span> (sugva). – Nem.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (sugva). – Titok, hogy
+hova?</p>
+<p><span class="smcap">Milosanácz</span> (sugva). – A hôtel
+Erzherzog…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (sugva). – Ne mondja ki,
+már tudom. Persze incognito?</p>
+<p><span class="smcap">Milosanácz</span> (sugva). – Mint Piaszter
+gróf.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (álmélkodva). – Hallatlan,
+hallatlan! Na, hogy mi minden történik manapság! Ezek a fiatal
+emberek!… Képzelem az apa fájdalmát. És mit csinál Piaszter gróf
+(sugva) Bécsben?</p>
+<p><span class="smcap">Milosanácz</span>. – Tárgyalásokat folytat
+az albániai vezető elemekkel. A helyzet súlyos, nagyon súlyos. De
+azt hiszem, Piaszter gróf azóta már összeköttetésbe lépett az albán
+nemzeti bankkal. Mindössze harminczezer frankról van szó.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ezt a harminczezer
+frankot nem értem.</p>
+<p><span class="smcap">Milosanácz</span>. – Harminczezer frank
+mindig érthető. Piaszter grófot szíven találta a csapás. Mikor
+elolvasta a táviratot, leroskadt karosszékébe, s pár perczig
+érthetetlen szókat hebegett… De aztán erőt vett magán, letörölgette
+könnyeit, s gyönge hangon, mint a ki egyszerre tiz esztendőt
+vénült, így szólalt meg: »Fiaim, telegrafáljatok az albán nemzeti
+banknak… én olyan <span class="pagenum"><a name="Page_66" id=
+"Page_66">-66-</a></span> gyönge vagyok, hogy a tollat se birom a
+kezembe venni!… Ó, ez a hálátlan fiú, ez a hálátlan fiú!…
+Harminczezer frankot küldjenek, de táviratilag.«</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ne folytassa, megreped a
+szivem! De a harminczezer frankot még mindig nem értem.</p>
+<p><span class="smcap">Milosanácz</span>. – Képzelheti, ez az
+irtózatos csapás!… Piaszter grófnak most utaznia kell, erre-arra,
+megbeszélni a hívekkel a helyzetet. S a többi, s a többi; a
+harminczezer frank nem is lesz elég. A gyász mindig pénzbe is
+kerül.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Vagy úgy! Persze,
+persze. Na, ön alaposan meglepett engemet, kedves von Milosanácz.
+Micsoda ujság, micsoda ujság! Kérem, ha írni talál Piaszter
+grófnak…</p>
+<p><span class="smcap">Milosanácz</span>. – Éppen a
+telegráf-hivatalba indultam. Egy siffrirozott sürgönyt küldök neki;
+magamnak kell papirra tennem.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Kérem, közölje vele az
+én mély részvétemet is.</p>
+<p><span class="smcap">Milosanácz</span>. – Mindenesetre. De itt
+vagyunk a telegráfhivatalnál. Tehát háromnegyed tizenegyig…
+ugy-e?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Legyen nyugodt. A mi
+államtitok, az államtitok. (Kézfogás; Milosanácz el.) Hm, hm.
+(Eltünődik magában). Valóban, az uralkodás néha fölötte terhes
+gondokkal jár. Ilyenkor látja az ember, hogy az egyszerű
+magánzásnak is megvannak a maga előnyei. De nini, az én kedves
+barátom, a kedves von Huber! Jó reggelt, kedves von Huber. S ő
+exczellencziája, a kedves Flórián von Blasewitz báró?</p>
+<p><span class="smcap">Von Huber</span> (sugva). – Nem
+hallotta?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (sugva). – Mit?</p>
+<p><span class="smcap">Von Huber</span> (sugva). – Ő
+Exczellencziája a déli gyorssal elutazik.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (megdöbbenve). – Ah!
+<span class="pagenum"><a name="Page_67" id=
+"Page_67">-67-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Von Huber</span> (mint fentebb). – Egyenesen
+Polába. Megy Kinába, az első hadihajóval, a melyet hirtelenében fel
+lehet szerelni.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Kinába, a hol minden
+választékosság nélkül gyilkolják az európaiakat! De hisz ez annyi,
+mint a halál torkába rohanni!</p>
+<p><span class="smcap">Von Huber</span> (mint fentebb). – A császár
+parancsára. A császár szigorúan gondolkozik erről a dologról. Olyan
+súlyos viszonyok közepette, mint a minők Pekingben vannak, a
+nagykövetnek helyén kell lennie. S valóban, ő Exczellencziája,
+tekintettel a zavaros helyzetre, kissé hosszasan vette igénybe
+szabadságát.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (elhülve). – De hisz akkor
+ő Exczellencziáját… aligha látjuk többé!</p>
+<p><span class="smcap">Von Huber</span>. – Megeshetik. De bizzunk
+istenben.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – S miben reménykedik ön,
+kedves von Huber? Nagyon lekötelezne, ha megmondaná.</p>
+<p><span class="smcap">Von Huber</span> (a látóhatárt kémlelve). –
+Na, tudja kedves von Berzsenyi, mindent nem lehet kiszámítani, de
+annyi véletlen jöhet közbe… tudja, ezt csak én képzelem így… az
+ember lekésik a vonatról; még egyszer lekésik a vonatról; a
+vonatról, végre, háromszor is le lehet késni, abban nincs semmi
+természetellenes… aztán az ember lekésik a hajóról… aztán késhetik
+a hajó is… viharok a tengeren… a hajó eltévedhet Borneóba… vagy az
+ember Takuban sárgalázt kap, a mikor persze nem lehet tovább menni,
+Pekingbe… Bizzunk istenben.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – E szerint ön reményli,
+hogy a jövő nyáron viszontlátjuk ő Exczellencziáját?</p>
+<p><span class="smcap">Von Huber</span>. – Engem soha se hagy el
+hitem az isteni gondviselésben.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Igaza van, kedves von
+Huber. A vallás az ember legfőbb kincse. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_68" id="Page_68">-68-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Von Huber</span>. – Nagyon örülök, hogy
+ebben egyetértünk, kedves von Berzsenyi. De nem jön reggelizni?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Én már reggeliztem.
+Különben is ez az ujság úgy megzavart!…</p>
+<p><span class="smcap">Von Huber</span>. – Tehát a
+viszontlátásra!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A viszontlátásra!
+(Kézfogás; von Huber el.) Se Arzén király, se Flórián von Blasewitz
+báró!… A barátaim elutaznak, s én itt üljek család, megfelelő
+társaság, minden nélkül, egyedül?!… Hé, jöjjön csak, Poszpisil!
+Maga, maga! Nézze, szaladjon el az én portásomhoz, és hozza el
+nekem az én menetrendemet!</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_69" id=
+"Page_69">-69-</a></span></p>
+<h2>XI.<br />
+NAPKELET GYÖNGYE.</h2>
+<p class="summary">– A lóversenytéren; lenn, a nyergelő körül. Az
+első futásnak vége; az »all right« után Berzsenyi papa és
+manager-e, az őrnagy, le s fel sétálnak a pázsiton, orrukat a
+földre irányítva, s kezüket hátul, a derék táján, összekulcsolva.
+Oldalukon két roppant messzelátó, melyekkel ellátni a holdba. –</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – No?</p>
+<p><span class="smcap">Az őrnagy</span>. – Kann sein, kann
+sein.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ja, olyan okos én magam
+is vagyok. De ha én hatvanezer forintot fizetek évenkint azért,
+hogy tudjam, mikor feküdjem egy lóra egy százassal, akkor szeretem
+tudni, hogy így vagy úgy néz-e ki a dolog?</p>
+<p><span class="smcap">Az őrnagy</span>. – Ha azt hiszi, hogy ehhez
+csak pénz kell, akkor kínáljon a lovaknak is pénzt; talán hamarabb
+bejönnek.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ön különösen jön elő
+nekem, őrnagy úr. Az én leányom, a kisebbik kisasszony, kiszámítja
+nekem a papiron, hogy az ezernégyszáz méteres eladóversenyben az én
+lovamnak, a <i>Kandur</i>nak, számtalan hausse-akkal kell elsőnek
+bejönnie, és mi lesz? <i>Kandur</i> <span class="pagenum"><a name=
+"Page_70" id="Page_70">-70-</a></span> számtalan baisse-ekkel jön
+be, mint rossz utolsó. Jó, velem lehet beszélni. Szó sincs többet
+<i>Kandur</i>ról, csak azt kérdezem öntől: Legyen, de mi van a
+vigaszdijjal? Erre ön azt feleli nekem: »Ná, szo und szo!…« Ön meg
+fog engedni, de ez nekem kevés a pénzemért.</p>
+<p><span class="smcap">Az őrnagy</span>. – Tudja, erre azt
+mondhatnám, hogy: vegyen a pénzéért búzát, az jobb űzlet. De nem
+mondom, mert én mindenkivel szemben és minden körülmények között
+perfektül udvarias vagyok. Azért azt mondom, hogy ha a ló rossz
+munkát végez, nem <i>fit</i>, kövér, köhögős, rossz lábú,
+<i>roarer</i>, orrvérző, ideges, pókos, <i>rogue</i>, mi egy s más,
+ha a <i>trainer</i> szamár s a jockey gazember: ön csak csináljon
+nekem családi jeleneteket, ennek mind a <i>manager</i> az oka.
+Legalább ön ezt mondja, s önnek értenie kell ehhez, mert pénzt tesz
+bele.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (magában). – Hogy’ vágnám
+pofon ezt az embert, ha nem félnék, hogy előbb ő vág pofon! (Fenn).
+Ne kapjunk hajba, kedves őrnagy, mert akkor kivel vacsorálok?
+Remélem, velem tart? (Magában). Ha valaki megmondaná nekem, de úgy,
+egész bizonyosan, hogy ennek az én kedves barátomnak miért kellett
+kvietálnia, nem sajnálnék az illetőtől egy ezrest.</p>
+<p><span class="smcap">Az őrnagy</span>. – Nagyszerű! Előbb
+össze-vissza sérteget, s most ki akar békiteni egy vacsorával! De
+hát tulajdonképpen kinek néz ön engem? Azt hiszi talán, hogy a
+köztünk lévő szerződés…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (ijedten). – Hogy én
+sértegettem volna önt? Ments Isten! (Magában). Ki kell
+engesztelnem, mert még provokál. (Fenszóval). Hogyan jusson eszembe
+ilyesmi, pár nappal azelőtt, a midőn meg kell ujitanunk a
+szerződésünket?!</p>
+<p><span class="smcap">Az őrnagy</span> (látható elégtétellel). –
+Jól van, hisz én értem és ismerem önt. (Előkelően). Tudom, hogy ön
+kissé hirtelen, de azért jó pajtás. (Szigoruan). De nem
+<span class="pagenum"><a name="Page_71" id=
+"Page_71">-71-</a></span> szerettem volna, ha valaki hallván a
+vitatkozásunkat, félreérti a kettőnket összekötő viszonyt.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ne is beszéljünk többet
+a dologról. Együtt vacsorálunk, megállapítjuk az uj szerződést, és
+vége. Beszéljünk inkább arról, nem volna-e jó egy amerikai jockeyt
+szerződtetni? Egy szerecsent vagy egy indiánust? Végre is az én
+pénzemért olyan jockeyt kapok az én lovamra, a milyet akarok. Egy
+olyat kellene, a ki a fején ül a lónak. Ha már nem nyerünk,
+legalább bámulják meg a jockeyt.</p>
+<p><span class="smcap">Az őrnagy</span> (gúnyosan). – Ezt a
+kisasszonytól kellene megkérdeznie; úgyis ő igazgatja az
+istállót.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (mérgében egy nagyot nyel).
+– Sajnálattal látom, hogy ön ma fölötte ingerült. Remélem, a souper
+majd jobb kedvre hangolja. (Halkabban). Hölgyeket is hívok. Ebből
+is meggyőződhetik róla, mily teljes bizalommal vagyok ön iránt.</p>
+<p><span class="smcap">Az őrnagy</span>. – Vigyázzon,
+kompromittálni fogja magát. Az imént is többen észrevették, hogy
+Miss Bess szinte nyiltan integetett önnek.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ó, sokkal diszkrétebb
+társaságról van szó. Egy hölgy, a ki a nővérével lesz jelen,
+gardirozva, és mi ketten, pont. Az egyik hölgy gardirozza a
+másikat, a másik hölgy gardirozza az egyiket; ez csak illedelmes
+dolog, nem igaz?</p>
+<p><span class="smcap">Az őrnagy</span>. – S Miss Bess? Ennek a
+történetnek már vége?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Azt nem mondhatnám, de
+ma reggel elhatároztam, hogy megszakítok vele minden
+összeköttetést.</p>
+<p><span class="smcap">Az őrnagy</span>. – Lári-fári.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mondom, hogy
+elhatároztam és pedig egy költemény hatása alatt.</p>
+<p><span class="smcap">Az őrnagy</span>. – Hogyan? Ön verseket is
+olvas? <span class="pagenum"><a name="Page_72" id=
+"Page_72">-72-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Kizárólag előkelő
+személyektől, igen. A pápa ő szentségének például minden versét
+elolvasom, a mióta szerencsém volt ő szentségéhez. Most is az ő
+verséről van szó, melyet Heracleus irói néven tett közzé, latinul;
+Miss Bessnél olvastam, az én ujságomban. Olvasta ön is?</p>
+<p><span class="smcap">Az őrnagy</span>. – Nem.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ez a vers engem
+gondolkodóba ejtett. Igy kezdődik: »Gyönyörök fertőjébe vakon miért
+rohansz, oh Rúfusz? S kéjvágygyal miért szedegetsz tiltott
+gyümölcsöt?« Az ujság megjegyzi, hogy ő szentsége ezt egy tudós,
+jeles és vallásos barátjához irta, a ki lelépett az erény
+ösvényéről. Azt kérdeztem magamtól…</p>
+<p><span class="smcap">Az őrnagy</span> (gúnyosan). – Vajon ki
+lehet ez a tudós, jeles és vallásos férfiu? Valóban, nincs kizárva,
+hogy önről van szó.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem. Nem az jutott
+eszembe. Hanem az, hogy: micsoda világot élünk ez idő szerint! Egy
+jeles, tudós és vallásos férfiu, a ki már a multjánál fogva is
+számíthat minden diszkréczióra, véletlenül belép a gyönyörök
+fertőjébe, s tessék, ezt azonnal tudja az egész világ, még maga a
+pápa is megtudja! Az ember nem nyithat be egy szeparéba, a nélkül,
+hogy ennek a híre fel ne hatoljon a legmagasabb körökig. Hát nem
+borzasztó ez?… De nini, kit látok? Ott megy az én karlsbadi
+barátom, II. Boris, vagyis jelenleg Maravedi herczeg, a multban
+úgynevezett Napkelet Gyöngye, a száműzött illyr király! Ez bezzeg
+nem törődik vele, hogy a pápa megtudja a viselt dolgait!… Pardon,
+kedves őrnagy, de üdvözölnöm kell őt. (Elhagyja az őrnagyot s oda
+siet az ex-uralkodóhoz.) Sire, fogadja legalázatosabb
+hódolatomat!</p>
+<p><span class="smcap">Napkelet Gyöngye</span> (öreg, elhízott s
+egy kicsit kopott). – Jó napot, kedves De Berjeine, jó napot! Minő
+szerencsés <span class="pagenum"><a name="Page_73" id=
+"Page_73">-73-</a></span> véletlen hozza önt ide? Ez igazán
+megelégedésemre szolgál. Tudja-e, hogy miért jöttem Budapestre?
+Egyes-egyedül azért, hogy önnel találkozhassam!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (rosszat sejtve). – Hogyan,
+csak azért szerencséltet bennünket, hogy legigazabb hivével
+értekezhessék? De minek köszönhetem e kegyet?</p>
+<p><span class="smcap">Napkelet Gyöngye</span>. – Tudja, némi
+differencziáim vannak Illyriával. Egy váratlan politikai konfliktus
+következtében nem akarják folyóvá tenni királyi
+tűzoltó-főparancsnoki és főpostamesteri nyugdijamat. De mindezt
+részletesebben el fogom mondani holnap, az ön irodájában. Szóval,
+így szólok magamban: van nekem egy barátom Budapesten, a kedves De
+Berjeine; ő bizonyára segítségemre lesz egy nagyobb szabásu
+pénzügyi műveletben, addig is, mig Illyriával lebonyolíthatom
+ügyeimet. A hogy ez eszembe jut, vonatra ülök; a déli vonattal
+megérkezem s igy okoskodom: ha szerencsével járok, a versenyen is
+megtalálom emberemet, kössük össze a hasznost a kellemessel, s ime
+itt vagyok. Remélem, nem csalódtam önben?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (elkomorodva). –
+Semmiesetre, semmiesetre.</p>
+<p><span class="smcap">Napkelet Gyöngye</span>. – Megvallom, bizton
+számítottam önre, de azért kellemes, hogy ön minden nehézség nélkül
+rendelkezésemre bocsátja magát.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (a távolba mélyedő
+tekintettel). – Persze, mig nem tudom, hogy miről van szó, nem
+vállalhatok garancziákat; de ha személyesen nem is lehetnék
+szolgálatára, mindenesetre rajta leszek, hogy egy pénzügyi
+csoportot hozzak össze, a mely kétségtelenül… Nem, én nem hagyom
+cserben a barátaimat.</p>
+<p><span class="smcap">Napkelet Gyöngye</span>. – Elvégre egyelőre
+mindössze ötvenezer forintról van szó, a mi sokkal csekélyebb
+összeg…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (savanyúan). – No, kérem,
+tekintettel a <span class="pagenum"><a name="Page_74" id=
+"Page_74">-74-</a></span> pénzpiacz mai kedvezőtlen helyzetére, ez
+éppen nem megvetendő összeg. De majd meglátjuk, majd meglátjuk.</p>
+<p><span class="smcap">Napkelet Gyöngye</span>. – A boszantó csak
+az, hogy a készpénzt, a melyet magammal hoztam, mindjárt az első
+versenyben elvesztettem.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (ridegen). – Ez
+kellemetlen, igazán kellemetlen.</p>
+<p><span class="smcap">Napkelet Gyöngye</span>. – De sebaj, mert
+hisz a kedvező véletlen épp a kellő időben hoz össze bennünket, s
+ön addig is, mig a dolgot nyélbe üthetjük, szives lesz, mondjuk,
+ötezer forinttal, kisegíteni e boszantó helyzetből, hogy tovább
+játszhassam…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (fagyosan). –
+Vigasztalhatatlan vagyok, hogy e csekélységgel sem állhatok e
+pillanatban szolgálatára, de magam is elvesztettem a nálam lévő
+összeg legnagyobb részét, azért nem fogja rossz néven venni…</p>
+<p><span class="smcap">Napkelet Gyöngye</span>. – Mégis, mennyi az,
+a mennyit nélkülözhet?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (bosszusan). – Ezer
+forintot átnyujthatok önnek, ha éppen kivánja.</p>
+<p><span class="smcap">Napkelet Gyöngye</span>. – Az is több
+semminél; a fő az, hogy tovább játszhassam.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (kotorász a tárczájában). –
+Úgy látszik, annyi sincs már nálam. (Rövid lelki küzdelem után). De
+nem, egy még van. Tessék, kérem; de ne tegyen a lovamra, mert
+elveszti.</p>
+<p><span class="smcap">Napkelet Gyöngye</span>. – Köszönöm. S
+holnap… holnap mikor találhatom?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (lenézéssel). – Mondjuk
+kilenczkor, vagy tizkor. Tiz és tizenegy között mindenesetre. Igen,
+legkésőbb tizenegyig okvetlenül fel fogok kelni.</p>
+<p><span class="smcap">Napkelet Gyöngye</span>. – Tehát a
+viszontlátásra.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Jó napot, kedves
+barátom. (Napkelet Gyöngye el.) Ez az ember előttem halott!
+<span class="pagenum"><a name="Page_75" id=
+"Page_75">-75-</a></span></p>
+<p class="center">(Az ötödik futam után:)</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (magában). – Ki akartam
+nyerni a souper-t, s elvesztettem nyolczezer forintot. Mennyire
+igaza van a pápának! Kellett neked ez, oh Rúfusz?</p>
+<p><span class="smcap">Napkelet Gyöngye</span> (ifjan, ruganyosan,
+fölségesen). – De Berjeine! De Berjeine!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (megdöbbenve). – Ez az
+ember nyert! (Oda siet). Parancsol?</p>
+<p><span class="smcap">Napkelet Gyöngye</span>. – Nézze, kedvesem,
+az ezer forintja. Fogja.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (zavarodottan.) – Sire,
+végtelen boldogságtól foszt meg…</p>
+<p><span class="smcap">Napkelet Gyöngye</span>. – No, vegye el már,
+kérem. Sikerült levetkőztetnem a bookmakereket. 60,000 forint
+plusz.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (kétségbeesetten). – De
+azért meg fogja engedni felséged, hogy holnap legalázatosabb
+tiszteletemmel együtt rendelkezésére bocsáthassam ama
+csekélységet?…</p>
+<p><span class="smcap">Napkelet Gyöngye</span> (hanyagul). – Még
+nem tudom; még egy kis számítást kell csinálnom. De majd meglátjuk,
+majd meglátjuk.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (esengve). – S kegyes lesz
+megtisztelni szerény hajlékomat? E nap, felséges uram, örökké
+emlékezetes lesz…</p>
+<p><span class="smcap">Napkelet Gyöngye</span> (utólérhetetlen
+kézmozdulattal). – Jól van, de Berjeine, jól van. No, isten áldja
+meg. (Kegyesen int és el.)</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (földig hajolva). – Felség!
+(Fölegyenesedik s hosszasan néz az ex-uralkodó után.) Micsoda
+ember! Mily igazán királyi férfiú! A lovagok dísze, virága! sans
+peur et sans reproche! Hja, a származás! Nincs nagyobb dolog, mint
+a származás. Beszéljenek a fűszeresek akármit, ezeket az embereket
+mégis csak más fából faragták!</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_76" id=
+"Page_76">-76-</a></span></p>
+<h2>XII.<br />
+KIT VAGY MIT IRIGYEL ÖN?</h2>
+<p class="summary">– A Nádor-utczában. Blanka saját külön szalonja.
+Blanka és Elza. Blanka idegesen jár le s fel; Elza, szemben az
+állótükörrel, egy chaise-longue-on dülöngél s Marcel Prévost
+<i>Erős szűzek</i> czimű regényét olvassa. –</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (a tükörbe néz:) – Te, Blanka!
+Tudod-e, mi jutott eszembe?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span> (érdeklődve megáll:) – No mi
+az? Mondd hamar; ne tégy még idegesebbé!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (álmodozva:) – Az jutott
+eszembe, hogy ha én anyai örömökhöz jutok, tulajdonképpen nagyon
+csunya asszony leszek.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span> (dühösen:) – Ugyan, kérlek,
+hagyj békén! Azt hiszed, jó kedvem van?! Ha minden áron
+froczlirozni akarsz, legalább válaszd meg az időpontot. Akkor aztán
+beszélhetsz tőlem akármi szamárságot. (Szünet. Blanka folytatja a
+sétáját; Elza mind a két könyökét a chaise-longue-ra támasztva,
+megint neki esik a Prévost-regénynek.)</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hja, hja!</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Gyönyörü poziturát
+választottál, az igaz. (Századszor néz ki az ablakon.) Ah, végre!
+<span class="pagenum"><a name="Page_77" id=
+"Page_77">-77-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (felugrik:) – Jön?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Igen. (Szünet; bejön a
+szobalány.)</p>
+<p><span class="smcap">A szobalány</span>. – Rejtvényi úr van
+itt…</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Jöjjön, jöjjön. (A
+szobalány el; ismét egy kis szünet, s megjelenik Rejtvényi.)</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Kezeiket csókolom!…</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Köszönöm, hogy eljött… ön
+az én egyetlen barátom! Egy nagy, nagy, nagy szivességet kérek
+öntől!…</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span> (úgy hajlik meg, mint Odiot
+Maxime, Champcey márki, a Szegény ifjú, Laroque Margit előtt.)</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Remélem, jól töltötte a
+nyarat? A <i>Szeczesszió</i>t minden héten elolvastuk.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nem veszi rossz néven,
+ugy-e?… de a dolog nagyon sürgős!…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Elég az hozzá: mi kaptuk meg
+a 89-ik számu ívet!</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Kérlek, igy Rejtvényi soha
+se fogja megérteni. Röviden: még ma, azonnal felelnünk kell arra a
+kérdésre, a melyről talán már hallott: »Kit vagy mit irigyel
+ön?«…</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Ah, úgy rémlik, mintha
+olvastam volna erről!… de…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Igen, ön jól emlékszik.
+Argyll herczegné intézte ezt a kérdést az uralkodó házak tagjaihoz,
+a kik meg is feleltek rá, s ez benn volt az ujságokban. Sajnos, a
+mi kérdésünk nem <i>echt</i>, csak <i>contrefaçon</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Kérem, ne hallgasson rá.
+Ugyanarról a kérdésről van szó, csakhogy ezt most Reuss herczegné
+intézi a maga kis köréhez, és az e körrel összeköttetésben álló
+családokhoz.</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Reuss herczegné?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Igen, XXXVII. Reuss Egon
+herczegné, a detmold-strelitzi uralkodó nagyherczeg felesége.
+Tudja, <span class="pagenum"><a name="Page_78" id=
+"Page_78">-78-</a></span> a kik haragban vannak Vilmos császárral!…
+Biztosan olvasta annak idején… A császár meghagyta, hogy a tisztek
+ne köszöntsék a nagyherczegi családot…</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Hogyne, hogyne!…</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – A nagyherczegné úgynevezett
+lavinaíveket küldött szét. Ő maga tizet; a tiz czimzett mindegyike
+kettőt-kettőt; a húsz másod sorban czimzett ismét kettőt-kettőt,
+végül ez a negyven egyet-egyet. Összesen tehát száztiz ívet küldtek
+szét, többnyire Európában, de egyet-egyet kaptak a Vanderbiltek, a
+Gould-ok és Astorok is. Magyarországba négy ív érkezett. Egyet
+kapott Mancsi grófné, egyet Geksi herczegnő, egyet Gyurka őrgróf,
+egyet mi. (Arcza lángba borult s tekintete, mint csillagfényes
+éj.)</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span> (illő hódolattal:) –
+Áh!</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Elképzelheti, hogy némi
+gondot fordítunk a válaszra. A dolog azonban sürgős; az ívet még ma
+vissza kell küldenünk. Szóval, szükségem van az ön tanácsára.</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Hálás vagyok érte, hogy
+ennyire megtisztel.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ugy-e megfogalmazza nekem a
+feleletet? És mindjárt, azonnal? Nem képzeli, mily lázassá tesz a
+nyugtalanság!… Értheti, hogy ilyen társaságban nem akarok szégyent
+vallani.</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Csakhogy… őszintén
+megvallva… nem olyan könnyü megtalálnom a kellő feleletet!… Bele
+képzelhetem-e magam az ön helyébe? Könnyű volna megmondanom, hogy
+én kit írigylek vagy kit fogok írigyelni, de kit és mit irigyelne
+ön?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ó, istenem, ne beszéljen
+léhaságokat ilyen komoly pillanatban!</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Kérhetek némi
+gondolkozási időt? egy órát? <span class="pagenum"><a name=
+"Page_79" id="Page_79">-79-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – S akkor, egy óra mulva, el
+fogja küldeni?</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Igen.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Kezet rá! De siessen!
+Menjen egyenest haza és zárkózzék be, hogy senki se zavarhassa. –
+Menjen kocsin; a mig leér a lépcsőn, befognak… Akarja?
+(Csenget.)</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Csak azt szeretném, ha
+némi utbaigazitást adna a felelet irányát illetőleg.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nem bánom, akármint lesz,
+csak valahogyan hozza bele a jótékonyságot. Tudja, a jótékonyság
+olyan, mint a fekete öltözet, mindig jól ruházza az embert.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – S nem baj, ha nem leszünk
+elmések, ez már <i>démodé</i>; a fő az, hogy előkelőek legyünk,
+rémesen, dohosan előkelőek!</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ugyan, kérlek, gondold meg,
+hogy nem érünk rá a vicczeidet meghallgatni!… (Rejtvényihez.) Tehát
+számíthatok rá?</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Egy óra mulva itt
+lesz.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Köszönöm, nagyon köszönöm,
+kedves barátom! (Rejtvényi el; Blanka kikiséri és visszajön.
+Elzához.) Megint olyan voltál, mint egy utolsó rangu
+csirkefogó.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem aspirálok az első rangra.
+Különben csak azért szóltam bele az üzletedbe, mert nem szeretném,
+ha ez a mafla elbizná magát.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Találj ki valami okosat, s
+akkor nem szorulunk rá.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ha engem kérdeznének, én
+tudom, hogy mit irnék.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Halljuk hát ezt a
+bölcseséget.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Azt irnám: »Egyes-egyedül a
+Longfellow leányait irigylem, a kiket a rézbőrüek felavattak
+<span class="pagenum"><a name="Page_80" id=
+"Page_80">-80-</a></span> tiszteletbeli indiánusokká. A jól
+öltözött emberek közül csakis ők azok, a kik nem kénytelenek
+czivilizált emberek módjára viselkedni.«</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Úgy látszik, a vicczeidet
+már a Longfellow leányaitól tanultad. Nem lepne meg, ha valaki
+kiderítené, hogy annak idején sziú-indiánok jártak az állatkertben
+s a mama megcsodálta őket.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szeretem, hogy mértéket
+tartasz a pikantériában.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span> (bejön.) – Már megint
+veszekedtek?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Csak enyelgünk.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Találgatjuk, hogy mit
+kellene irni. (Berzsenyi papa is megjelenik.)</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Én már gondoltam
+valamit, de a ti atyátok nem hagy engem helyben. Azt gondoltam,
+hogy: »Mindenkit irigylek, a ki szegény.« Ez hasonlít ahhoz, a mit
+ő felsége írt, és, például, kinek lehetne kifogása, ha valaki a
+szegényeket irigyli?! Aláírás: Berzsenyi Zalán, mert Jacques, az
+magyarul Zalán, nem igaz?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – De hát irigylem én
+a szegényeket?! Miért irigyelném én a szegényeket?!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – De hát ki kivánja,
+hogy irigyeld a szegényeket? Egy szép mondásról van szó, ennyi az
+egész.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nem mama, ez nem jó.
+Fitogtatni a pénzt, fuj… S ez kétszeresen nevetséges volna ott, a
+hol a Vanderbiltek, az Astorok és a Gouldok is nyilatkoznak.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Aztán meg nincs
+benne a pápa.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Nem értem, hogy mit
+akarsz a pápával.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Ha egy Astorhoz,
+vagy egy Van derbilthez olyan szives lett volna ő Szentsége, mint a
+<span class="pagenum"><a name="Page_81" id=
+"Page_81">-81-</a></span> milyen szíves volt mihozzánk, mit szólsz
+hozzá, lehetne-e birni egész Amerikával?! A pápa nevét ott
+olvasnátok minden plakáton. Aztán ez, engedjétek meg, másképpen
+nézne ki, mintha azt írjuk, hogy irigylem a Policzert, mert jó
+étvágya van.</p>
+<p><span class="smcap">A szobalány</span> (levelet hoz). –
+Rejtvényi urtól.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Adja, adja. (Felbontja a
+levelet). Ah, ez csakugyan nem rossz! »Irigylek mindenkit, a ki
+letörölhette azt a könnyet, mely előttem rejtve maradt.«</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nagyon szép; kár, hogy egy
+csepp értelme sincs!</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Annyi értelme van, a
+mennyit akarsz.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – De nincsen benne a
+pápa.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – A pápát bele lehet
+venni. Azt lehet mondani, hogy: Ȓrigylek mindenkit, a ki annyi
+könnyet töröl le, mint a mennyit ő Szentsége…«</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span> (kiegészíti:) – … »a
+minek tanuja voltam«, mondjuk: »többször tanuja voltam«. S aztán
+hozzá kell tenni, hogy: »és ki csekélységemet több izben
+kitüntette.«</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De, papa, igy a parvenük
+beszélnek!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Akkor hagyd ki, fiam, a
+világért se akarok semmi félreértést.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Én, ha nektek volnék, azt
+irnám, hogy: »irigylek mindenkit, a kinek nem kell albumba
+irnia.«</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Látod, kis leányom, ez
+sokkal komolyabb dolog, mint te képzeled. Jegyezd meg magadnak,
+gyermekem, hogy az életben számos komoly dolog van, a melyekre te
+nem is gyanakodol.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (magában.) – De gyanakodom.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nem ragaszkodom a Rejtvényi
+fogalmazásához, de a »könnyek« határozottan tetszenek nekem.
+<span class="pagenum"><a name="Page_82" id=
+"Page_82">-82-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Semmi kifogásom a
+könnyek ellen; ha a könnyek az orosz czárnak nem derogáltak, miért
+derogáljanak nekem? De szeretném, ha helyet szorítanál a pápának,
+persze úgy, hogy ez ne legyen feltünő, a világért se legyen
+feltünő!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – És talán be lehetne
+venni a szegényeket is…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Koszorúba a pápa körül.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Kisasszony, kiméljen meg az
+élczeitől!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (hunyorgat Elzának, hogy
+hallgasson.) – Nem, fiam, a szegények nem tetszenek nekem. Már a
+zsoltárokban is benne van, hogy a szegény halottnak tekintetik. A
+szegény nem <i>fair</i>. Nem akarom, hogy az én ivemnek szegény
+szaga legyen. Nem igaz?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – A papának igaza van; a
+»könny« is elég. Eddig tehát megvolnánk. De már most hogyan
+helyezzük el a pápát?</p>
+<p class="summary">– Berzsenyi fölteszi a szemüvegét, hogy jobban
+lássa, hol lehetne a pápának helyet szorítani. Vita – Blanka és
+Berzsenyi mama közt – arról, hogy mi az alany és állítmány. Ennek
+szerencsés eldöntése után tovább tanakodnak, hogy: kit és mit
+irigyeljenek? Elza ekközben előveszi regényét, s tovább olvassa.
+Nem irigyli az Erős Szűzek hősnőjét, a ki oly büszke
+leányerényeire, de irigyli a betyár Marcel Prévost-t. –</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_83" id=
+"Page_83">-83-</a></span></p>
+<h2>XIII.<br />
+EGY ÜZENET.</h2>
+<p class="summary">– A kis szalon. Elza egyedül; olvas. Fellép:
+Berzsenyi Zoltán úr, 19 éves, joghallgató, Elza unokatestvére.
+–</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Szervusz.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szervusz.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Mit olvasol, Elzácskám?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ennek a szegény Shaksperenek
+a hátrahagyott munkáit olvasgatom.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span> (megnézi a könyvet, a melyet
+Elza letett). – »A félneműek«, irta Jane de la Vaudére. Ejha!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Pénzért jöttél, ugy-e?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Ördögöd van, hogy
+eltaláltad. Mondd, néni, hogy jöszsz erre a gondolatra?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Te csak pénzért jöszsz
+hozzánk és ez nem szép tőled. Van a családban egy született
+tánczos, de ezt ingyen soha se lehet megkapni. S a míg van egy-két
+bükkje, pénzért se. Hát nem borzasztó ez?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Itthon van az öreg?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nincs és ma már talán nem is
+jön haza.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Tyű, kutyateremtettét!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Miért nem kérsz az apádtól?
+<span class="pagenum"><a name="Page_84" id=
+"Page_84">-84-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Az most skartba van téve.
+Képzeld, azt meri mondani nekem, hogy ne kerüljek a szeme elé! Mit
+szólsz hozzá? Az öreg Beer! Nekem!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Csitt, mert ha a mama a
+<i>Beer</i> szót meghallja, görcsöket kap, s akkor aztán egy vasat
+se pumpolsz ki a papából. Mennyi kellene? Egy ötvenes? Egy százas?
+Hatvanegy forintom nekem is van. Ha minden kötél szakad, ezt
+odaadhatom.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Köszönöm, de ilyen
+csekélységekre a praetor nem is hederit. Igaz, hisz te nem tudsz
+római jogot!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Remélem, nem akarsz
+ezresekben beszélni?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Legalább is ezer bikáról
+van szó.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Talán beteg vagy? Nem érzel
+egy idő óta fejfájást, szédüléseket?…</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Hagyj békét, én komolyan
+beszélek. Olyan komolyan, hogy a pénz nem is nekem kell!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Talán valami szegény
+árvaleánynak, a kinek atyját leütötte a hajókötél, anyja mosónő
+volt, és a ki most a Magyar Szinháznál van?…</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Miket kefélsz itt
+össze-vissza?! Mondom hogy őrült komoly dologról van szó. Ez a pénz
+pártczélokra kell.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Miféle pártnak a
+czéljaira?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Nemzeti párt. Hallottál
+róla?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hogyne hallottam volna! Ott
+voltam a temetésén is. A világoskék kabátom volt rajtam és úgy
+tapsoltam Apponyinak, hogy elrepedt a keztyűm.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Ki beszél Apponyiékról? Az
+egyetem nemzeti pártjáról van szó.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ah, olvastam! De én azt
+hittem, hogy te a másik pártban vagy.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Elment az eszed? Hisz az a
+kazárpárt! Én a Nemzetinek a főemberei közé tartozom. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_85" id="Page_85">-85-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – És részt vettél a
+verekedésekben is?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Meghiszem azt! Még pedig
+ugyancsak tevékenyen. Én voltam a választás egyik fő-vezetője; én
+intézkedtem, hogy hová hány pofozót kell küldeni, hányat a
+bölcsészekhez, hányat a medikusokhoz, satöbbi.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – S te magad bölcsen a
+háttérben maradtál?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Én? Barátom, mindenütt én
+voltam legelül. Magamhoz vettem négy válogatott pofozót:
+Várai-Fejért, Hunhegyit, Grünspán Berczit és Szilárdffy Nándit… Mit
+nevetsz?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Azt nevetem, hogy ezeknek a
+híres pofozóknak az ősei egytől-egyig kazárok voltak, nem is
+beszélve közös elődünkről, az öreg Beer nádorról…</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span> (boszúsan). – Mit értesz te
+ahhoz?! Tőled kitelik, hogy mohamedánnak fogod mondani Lederer báró
+tábornokot, és Schwarzenberg herczeget, mert berg van a nevében.
+Különben ez nem tartozik a dologra. Elég az hozzá, nem fogjuk
+eltűrni, hogy az egyetemen a Dob-utcza diktáljon.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Látod, ez férfias beszéd. Igy
+már szeretem a spanyolt.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – A főpapok közül is sokan
+segítik pártkasszánkat. Az úri családok közül még többen. Nagyon
+nem szeretném, ha éppen a mi családunk nem adna semmit. Az öregnek
+ki kell szúrnia egy ezrest.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem fog könnyen menni.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Pedig magamnak is kell az
+alkotmányos költségekre egy pár száz forint. Beláthatod, hogy a hol
+egy Várai-Fejér ezrekkel rukkol ki, én se viselkedhetem úgy, mint
+egy tandijmentes.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Persze, persze. E szerint
+vagy ezerötszáz forint kell.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Legkevesebb. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_86" id="Page_86">-86-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (a ki egy kicsit elgondolkozott,
+s a kinek hirtelen eszébe jutott valami). – Aztán mit kapok, ha
+megszerzem neked ezt a summát?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span> (lelkesedve). – Fiam, a mit
+akarsz. Kivánd az életemet!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hja, az nekem nem elég. Hanem
+először is add becsületszavadat, hogy senkinek se mondod el, a mit
+kérek; értsd meg: senkinek a világon!</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Férfiúi
+becsületszavamra!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Átadsz valakinek egy
+üzenetet?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Szerelmeset?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – No, nem egészen. De lehet a
+dologból valami.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Jézus! Te kis fraczcz! Hát
+már te is?!…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Semmi konfidenczia! Igen vagy
+nem?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span> (habozva és egy kicsit
+szégyenkezve). – Attól függ, hogy mi az üzenet, s kinek szól.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ennyi az egész: Valakinek, a
+kit ismersz, titokban ezt fogod mondani: »Beszéltem valakivel, s az
+a valaki már nem haragszik senkire a világon. Azt mondta nekem,
+hogy: annak az illetőnek minden meg van bocsátva!«</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – S ki az az illető?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az az illető cs. és kir.
+huszárhadnagy s azt hiszem, ezzel minden meg van mondva. Különben
+megnyugtathatom a lelkiismeretedet: házasság nincs kizárva.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – És én vagyok az első, a ki
+majd gratulálhat?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Te vagy az első, a ki majd
+gratulálhat, ha a szíveket csakugyan egymáshoz vezérli a kegyes ég.
+Nos, vállalkozol?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Ha ismerem a jövendőbeli
+sógort, miért ne?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (sugva). – Telegdy Miklós.
+<span class="pagenum"><a name="Page_87" id=
+"Page_87">-87-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Rendben vagyunk. Itt a
+kezem, nem disznóláb. De mit mondjak neki, ha azt kérdi, hogy
+hogyan jövök én mindehhez?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mondd neki… Várj, egy kicsit
+gondolkozom, hogyan csinálják ezt a szindarabokban?!… Mondd neki…
+igen, mondd neki azt, hogy az öregek, a két Rantzau testvér, össze
+akartak bennünket házasítani, de mi ki nem állhatjuk egymást, s ezt
+boldogan megvallottuk egymásnak.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Angyal vagy.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Imádlak. S mi több: este
+nálad lesz a pénz.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Hanem, te, ez érdekes.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Micsoda?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Alig kóstoltam bele a
+politikába, máris nyakig vagyok a korrupczióban.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ne légy ostoba, hanem gondolj
+arra, hogy egy cousine, egy vidám kis hadnagyné, a kinek a
+Wertheimjában már ott a hozománya, mindig jobb szövetséges, mint
+egy uzsorás.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Carmen, te démon vagy!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hanem te, ha valaha elárulsz,
+gondolj a kútra és a vadmacskára!</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Be vagy biztosítva; hisz
+csak magamat kompromittálnám!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – És siess.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Tőlem már holnap meglehet
+az esküvő.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (sóhajt). – Sajnos, még nem
+tartunk itt. Az állapot bajos, nagyon bajos!… Látod, te olyan
+fiatal vagy!… Úgy tekintelek, mint egy leányt. Szóval, tudd meg,
+hogy: nagy akadály van közöttünk.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Hogy nincsen pénze? Bah!
+Van neked elég.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem az, hanem: a vallás. Ő
+protestáns, én tehát szerencsétlen vagyok. Látod, ilyen az élet!
+<span class="pagenum"><a name="Page_88" id=
+"Page_88">-88-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Ne beszélj!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – A mint mondom. De eredj. Még
+ma beszélsz vele?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Légy nyugodt: azonnal. De
+számíthatok rád, úgy-e?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mintha a zsebedben volna.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Szervusz.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szervusz. (Kezet fognak.
+Zoltán el.)</p>
+<p class="summary">(Elza leül s tovább olvassa <i>A
+félneműek</i>et. Egy óra mulva megjelenik Berzsenyi papa.)</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mit olvasol,
+gyermekem?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ennek a szegény Shaksperenek
+a hátrahagyott munkáit olvasgatom.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Jól teszed, gyermekem.
+Úgy tudom, hogy ez igen helyes nézetű és tudományos író.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem találkoztál
+Zoltánnal?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem, de annál jobb.
+Bizonyosan pénzt akart a gazember.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Dehogy! Nagyon komoly
+dologban keresett.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Kicsoda? Ez a
+csirkefogó? Az lehetetlen.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Pedig úgy van. Igazán kár,
+hogy nem találkoztál vele.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem tréfálsz?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mikor ilyen komoly dologról
+van szó?! Isten mentsen! Ejnye, ejnye, igazán sajnálom.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hidd el, hogy be akart
+csapni. Ismerem ezt a ficzkót. S ugyan mivel tudott téged
+elbolondítani?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ki van zárva minden
+rosszhiszeműség. Hisz nem is magának kérte a pénzt.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Miféle pénzt?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szót se érdemel. Mindössze
+ezerötszáz forint, s ez az adakozás mindenesetre a legjobb hatást
+<span class="pagenum"><a name="Page_89" id=
+"Page_89">-89-</a></span> tenné azokban a körökben, a melyek mindig
+exkluzivek maradnak.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Látod, mindjárt mondtam,
+hogy pénzt akar.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – De a magyarság és a vallás
+czéljaira. Az egyetem nemzeti pártjának a nemes törekvéseit kellene
+gyámolítani.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Miféle egyetem? Miféle
+nemzeti párt? Miféle kellene? Az egészből csak azt értem, hogy
+pénzt akar kiszedni a zsebemből.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – De papa, te, a ki olyan
+nagylelkű vagy, mikor magas czélokról van szó!…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Látod, gyermekem, én
+szívesen segélyezem a szép ügyeket. Mikor azt hiszed, hogy ujságot
+olvasok, nem is képzeled, milyen gyakran gondolok a nemes
+érzésekre! Most is, például, a hogy jövök, eszembe jut, hogy
+gyöngédséget fogok tanusítani a nép érzése iránt. Mit szólsz hozzá?
+Azt tervezem, hogy az egyik Jährlingemet Kölcseynek, a másikat
+pedig Pázmány Péternek fogom elnevezni. Ez hazafias és vallásos
+gondolat, mi? És nem kerül semmibe.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – De papa, ezzel, ellenkezőleg,
+megbotránkoztatnád az embereket! Ilyen neveket adni lovaknak! Azt
+hinnék, hogy bagatellizálod a vallást és a tudományt.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Gondolod?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Bizonyos vagyok benne.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Jól van, hát legyen
+neked igazad! Pedig Kölcsey nagyon szép név lett volna… De ennek a
+betyárnak azért nem adok egy fityinget sem!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ki beszél ő róla? Én a
+nemzeti pártról beszélek, melynek czélja az előkelő magyarság
+összekapcsolása s a vallásos érzés terjesztése.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mit keres az előkelő
+magyarság ennél a tacskónál? Mért nem jön az előkelő magyarság én
+<span class="pagenum"><a name="Page_90" id=
+"Page_90">-90-</a></span> hozzám, ha pénzt akar tőlem? Nem,
+gyermekem, erről nem érdemes beszélni.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Pedig mindössze hatan
+kaptatok ilyen felszólítást. Az Esterházyak, a Pálffyak, már nem is
+emlékszem, ki… igen, még két gróf, te, meg az öreg Várai Fejér.
+Persze, a főpapokon kivül, de ezek már többnyire adakoztak.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A főpapok már adakoztak
+volna?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – S miért ne adhatnál te
+annyit, a menyit a kalocsai érsek, a kinek annyi felé kell
+adakoznia?! Mondhatom, nem válnék szégyenedre, mert hisz nem marad
+titok, hogy kik azok, a kik a magyar ifjúság nemes törekvéseit
+diszkrétül támogatják.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mondasz valamit s
+igérem, hogy meg fogom fontolni az esetet.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az ilyesmi mindig kiszivárog.
+Esetleg még maga a pápa is megtudja. S az ilyen diszkrét, háttérbe
+vonuló buzgólkodást a vallásos ügyek körül megjegyzik maguknak azok
+is, a kik nem mondják el mindjárt, hogy tudnak róla.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Gondolod, hogy esetleg
+még ő szentsége is megtudja?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nagyon csudálnám, ha nem
+érdekelné ez a mozgalom.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hát tudod, ezernégyszáz
+forint, vagy ezerháromszázat mondtál?…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ezerötszázat.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Meinetwegen. Tehát
+ezerötszáz forint nem olyan nagy dolog, s ha úgy gondolod,
+megtehetném a kedvedért, csak ez a fiú nem tetszik nekem.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – A baj csak az, hogy a
+gyüjtést holnap lezárják, mert sietnek a választásokkal, meg
+micsoda, így és amúgy… S Zoltán, a párt megbízásából, tőled
+Hunhegyihez ment. <span class="pagenum"><a name="Page_91" id=
+"Page_91">-91-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Pedig Hunhegyit nem is
+akarták felszólítani, mi? Ennek nem is volna semmi értelme,
+mindaddig, míg tekintélyesebb emberek nem mondtak nemet. Jól van
+no, meglesz az ezerkétszáz forint, ha neked örömet szerzek
+vele.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Milyen jó vagy te, drága
+papuskám!… De el ne téveszd, ezerötszáz forint kell. Még csak az
+kellene, hogy Várai-Fejér többet adjon, mint te!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ne félj, ő inkább
+kevesebbet ad, mint többet.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (megczirógatja apja arczát). –
+És el is küldjük még ma, ugy-e?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Az érsekek is
+ugyanennyit adtak? Ezerötszáz koronát?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem ezerötszáz koronáról,
+hanem ezerötszáz forintról van szó. Az érsekek többet adtak, de mi
+nem arrogálhatjuk, hogy a lisztán egy rangban szerepeljünk az
+érsekekkel. Ha ők nem is, esetleg ő szentsége rossz néven vehetné…
+Nem, ne forszirozd a többet; ezerötszáz, se több, se kevesebb. A
+tapintat és az ízlés is követeli.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Látod, ha ez a majom
+itthon talál, még valami bolondot követek el! Pedig, ha többet
+adok, mindenki azt mondja, hogy főrend akarok lenni. Nem igaz?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Természetesen. De remélem,
+hogy letettél erről?…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Megvallom, jobb
+szerettem volna a kerek összeget.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem, kedves jó papám, a
+világért se küldj többet! Hidd el nekem, hogy ez nagy ügyetlenség
+volna! Kedves, aranyos apuskám, ugy-e, megigéred?… (hizelegve:)
+megigéred a te kis leányodnak, hogy nem küldesz többet ezerötszáz
+forintnál?</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_92" id=
+"Page_92">-92-</a></span></p>
+<h2>XIV.<br />
+BERZSENYI INCOGNITO.</h2>
+<p class="summary">– Történik: Melanienál. Polgárias, de kényelemre
+valló berendezés; szigorú, de ízléses bútorok. Egy férfikalap és
+egy sétapálcza; Melanie élénk beszélgetésben. –</p>
+<p><span class="smcap">A szobalány</span> (bedugja a fejét). –
+Jön!</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Melyik lépcsőn?</p>
+<p><span class="smcap">A szobalány</span>. – A hátulsón.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Akkor erre. (A kalap és a
+sétapálcza eltűnik).</p>
+<p class="center">(Szünet).</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span> (leül a zongorához és Chopint
+kezdi játszani. Megjelenik Berzsenyi). – Áh, maga itt van?… (Abba
+hagyja a zongorázást).</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (kalapban és felöltőben,
+melynek a gallérja feltűrve. Egy kicsit morcsos). – Melanie,
+magának ki kell költözködnie ebből a házból.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. Miért?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nagyon élénk ponton van.
+Nappal egyáltalán nem lehet ide jönni. Az embernek el kell takarnia
+az arczát, a mikor besurran, s a hátulsó lépcsőn is nagyon sokan
+járnak. <span class="pagenum"><a name="Page_93" id=
+"Page_93">-93-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Nem értem, hogy miért
+retteg annyira?! Hát ha észreveszik is? Mi szégyenletes van abban,
+hogy az ember koronkint meglátogatja a barátnőjét? Azt hiszem, már
+senkinek se reped meg a szíve, ha kitudódik, hogy maga se tartozik
+a szentek közé.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Igen, de a leányaim! A
+leányaim, szerencsétlen gyermek! Azt hiszi, nem tudják, hogy maga
+itt lakik?! S mintha tetten akarnának érni, mindig erre járnak.
+Kisülne a szemem, ha rajta kapnának, a mint slíszolok innen.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Hát nem jöhet maga ide a
+fogorvoshoz, ügyvédhez, vagy nem tudom kihez?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mbah! Adjon be ilyet a
+modern leányoknak! Szóval: nem akarok pirulni az
+erkölcstelenségemért. Én már elég öreg vagyok arra, hogy nyugodtan
+lehessek erkölcstelen.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span> (némi lenézéssel). – A maga
+erkölcstelensége!… E felől nyugodtan alhatik. Nagyon csudálnám, ha
+a jó isten ezért örök kárhozattal sujtaná magát.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Melanie, ne beszéljen
+így. Különösen ebben a pillanatban.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Mért éppen ebben a
+pillanatban?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mert egy komoly, nagy
+szívességet akarok kérni magától.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Hát csak rajta; azt tudja,
+hogy mindig számíthat rám. És ha már komolyan beszélünk, ki is
+költözködöm, ha éppen akarja. De az istenért, gondoskodjék róla,
+hogy ne kelljen költözködnöm minden fertályban! Legyen óvatosabb a
+kisasszonyok előtt; nem értem, hogy’ tudják meg mindjárt a
+lakásomat. Igazán csodálatos, hogy olyan édes, kedves gyermekek s
+még sincs bennök irántam semmi diszkréczió!…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ne folytassa, Melanie,
+ne folytassa! Higyje el… meg vagyok győződve róla… úgy <span class=
+"pagenum"><a name="Page_94" id="Page_94">-94-</a></span> éljek!…
+mint hogy nagyon rokonszenveznének magával. Lássa, a mit mondani
+akarok, a legnagyobb bizonyítéka annak, hogy mennyire tisztelem…
+mondhatnám, hogy mindnyájan mennyire tiszteljük önt. Tanácsot
+akarok kérni magától – családi dologban.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Ah!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Igen. Nincs kihez
+fordulnom, ha maga nem mutatja meg, hogy milyen irányban
+intézkedjem. A feleségem?! Ó, istenem, a szegény asszony már igen
+kövér, és ez rendkivül szomorú; nekem lagalább nincs szivem, hogy
+őt zavarjam. Megvallom őszintén, hogy máskor, komoly dolgokban, az
+Elza leányomtól szoktam tanácsot kérni. Lóversenyen, vagy ha egy
+kötést csinálok, sohase indulok el az ő tapasztalata nélkül. Ennek
+a gyereknek olyan feje van, mint egy ispánnak. De most mellőznöm
+kell őt száz okból. Először, mert erkölcsi kérdésről van szó, már
+pedig erkölcsi dologban mégse illik a leányommal tanácskoznom, nem
+igaz?… és másodszor, mert éppen ő róla van szó.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Na, már erre igazán
+kiváncsi vagyok.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Képzelje, tegnap félre
+von, és azzal kezdi, hogy: »Papa, egy édes titkot sugok a füledbe!«
+Micsoda stilus!</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Hja, a mai nevelés!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ez nem elég, hanem igy
+folytatja: »Készülj el rá, hogy engem egy örvendetes családi
+esemény fog érni.« Na, gondoljon egy ilyen valamit! Azt hittem,
+hogy megüt a guta, de rögtön. Szerencsére hozzá tette:
+»Menyasszonynak érzem magamat. Férjhez megyek Telegdy Miklóshoz.
+Huszárhadnagy. Nincs egy megveszekedett krajczárja se, csak a
+kardja«. Mit szól hozzá? Itt van nekem a szezon, a lóversenyek is
+megkezdődtek, annyi a dolgom, hogy azt se tudom, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_95" id="Page_95">-95-</a></span> fiú
+vagyok-e vagy leány, és ilyen tégla esik a fejemre!</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Már pedig ennek
+előbb-utóbb be kellett következnie. És nem tudom, hogy mért
+csodálkozik rajta?…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hát azért taníttattam én
+a leányomat angol nyelvre, mythologiára, gömbháromszögtanra, mit
+tudom én mire, hogy egy hadnagyhoz adjam feleségül?! Egy bibornok
+nem tanul többet, mint az én leányom. S mikor én azt hiszem, hogy
+ennek a leánynak olyan esze van, mint egy öreg herczegnőnek a
+szindarabtól, akkor előjön nekem egy hadnagy, egyet kaszál a
+lábával és el akarja venni az én leányomat!</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Hja, kedves barátom, ez
+előjön a legjobb családokban is.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – De a legjobb családok is
+megpukkadnak, ha előjön. Tudja, Melanie, engem nem az bánt, hogy ez
+a fiatal ember egy éhenkórásznak néz ki. Egy Berzsenyi mindig van
+olyan jó, hogy ha a leánya megengedi magának egyszer ezt a luxust,
+hát egy millióval többet ad neki hozományul és spongyát rá. És én
+nem is haragudnám, ha az Elza, nem tudom, egy bárócskával jön elő,
+egy akármilyen smuczián kis bárócskával, a ki szegény, mint a
+templom egere, de legalább egy katolikus templomból jött ki, és
+Prágában van egy öreg nagynénje, a kinek van egy csillagkeresztje,
+legalább.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Most már aztán tökéletesen
+nem értem. Maga, a ki aznap lehet báró, a mikor akar, és gróf is,
+ha nem sajnál egy pár lépést, maga ad olyan sokat erre a
+czimecskére!…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Lássa, Melanie, maga ezt
+rosszul érti. Én demokrata vagyok és azt tartom, hogy az
+<span class="pagenum"><a name="Page_96" id=
+"Page_96">-96-</a></span> ember – ember, még akkor is, ha nincs
+pénze. De a vejemben nem mindegy, hogy honnan került ki. Én
+megengedhetem magamnak, hogy ne legyek még báró se. Én már az öreg
+Berzsenyi vagyok, a ki megvárakoztatja a minisztereket, a mikor a
+miniszterek az országnak pénzt koldulnak. De a vejemben már nem
+mindegy, hogy minden oldalról hogyan néz ki. Ez engemet leszállít,
+leszállítja a családot, mindent leszállít. A világ érzi, hogy az én
+leányaimnak kikhez kell nőül menniök, s én ezt az érzést nem akarom
+megsérteni.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – A világ mindig megért egy
+huszárhadnagyot.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – És ez még semmi. A kutya
+nem itt van eltemetve.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Hát hol?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A kutya ott van
+eltemetve, hogy a fiatal ember protestáns.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Nem tudom, hogy mi
+kifogása van ez ellen a vallás ellen?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (megütődve). – Hát a
+pápa?!…</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – A pápa be fogja látni,
+hogy nem maga megy férjhez, hanem a leánya.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A pápa azt fogja
+mondani, hogy Berzsenyinek, a ki hithű ember, meg kellett volna
+tiltania ezt a vegyes házasságot. És aztán… tegyük fel, hogy nem
+akadályozom meg… azt kérdem magától, Melanie, hogy: hol fognak
+esküdni?</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Ez mellékes dolog a
+polgári házasság óta.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A polgári házasságot,
+Melanie, miniszterek csinálták, a kik kölcsönöket koldulnak az
+országnak. Ez kőműveseknek való és utazó ügynököknek. Nekem komoly
+házasság kell, püspökökkel, orgonával és egy szopranistával az
+operától. Református templomba <span class="pagenum"><a name=
+"Page_97" id="Page_97">-97-</a></span> ereszszem az én leányomat, a
+hol a pap egy tósztot mond neki?! Nem, Melanie, a hol nem latinul
+beszélnek, az nekem nem házasság. Nézze Melanie, ha elmondanám
+magának: mibe került nekem, hogy katolikus lehessek, maga sírna.
+Hát, mondja, azért lettem én katolikus, hogy az unokám protestáns
+legyen?! Nem, ne is beszéljünk erről; ez leszállítaná a családot.
+Erkölcsi lehetetlenség, hogy beleegyezzem ebbe a házasságba.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Hát mit fog csinálni?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Éppen azt kérdem
+magától.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Csakhogy én a kisasszony
+pártján vagyok.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Annál jobb. Tudom, hogy
+maga is rokonszenvezik a családommal… aztán maga finom lelkű, és
+tudja, hogy hogyan kell beszélni a leánygyermekekkel… és okos… Maga
+meg fogja magyarázni nekem, hogy miképpen mászszak ki ebből a
+szószból.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – E szerint semmi áron se
+akar beleegyezni?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Én? Hát úgy nézek ki én,
+mint a ki beleegyezik?</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – De azt se akarja, hogy a
+kisasszony szomorkodjék?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hát hiéna vagyok én?</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Akkor a legjobb lesz, ha
+színleg beleegyezik, de kiköti, hogy egy esztendeig szó se lesz az
+esküvőről, mert hátha csak szalmaláng, leányoknál előfordul az
+ilyesmi. Aztán majd meglátjuk. Egy esztendő sok idő; azalatt
+mindenféle történhetik. A fődolog: hogy nem szabad ellenkezni, mert
+nagy baj volna, ha a kicsike megbokrosodnék.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nekem is ez volt a
+gondolatom. <span class="pagenum"><a name="Page_98" id=
+"Page_98">-98-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Időközben tudakozódni
+fogok a fiatal ember után. Megismerkedem vele, s majd
+meglátjuk.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Melanie, ha elintézi
+nekem ezt a fiatal embert, felhatalmazom, hogy reméljen valami
+nagyot.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Minek mond ilyeneket?
+Tudja, hogy én nem vagyok kapzsi.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Maga egy angyal. No, rám
+bízhatja. Szóval: azt tanácsolja, hogy egyelőre mondjak igent?</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Mindenesetre.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ez könnyebb is. És
+nagyon örülök, hogy ezt tanácsolja; szinte megnyugtatott. Maga
+olyan okos, de olyan okos, hogy egy cseppet se aggódnám, ha maga
+csak egyetlenszer beszélhetne erről a leányommal. Bizonyos vagyok
+benne, hogy mint tapasztalt nő, a lelkére tudna beszélni. Tudja-e,
+mi jut eszembe?</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Nos?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hogy minők a világ
+előitéletei! Maga rokonszenvezik velünk, mi rokonszenvezünk
+magával, s maga még se érintkezhetik a leányaimmal. Pedig meg
+vagyok győződve róla, hogy maga még a feleségemnek is igen
+tetszenék. Bizonyos vagyok benne, hogy ha egyáltalán gondolna az
+effélére, ő csak helyeselne engemet, és azt mondaná nekem: »Ha már
+ennek így kell lennie, Jacques, akkor százszor inkább a Melanie,
+mint más«.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span> (részvéttel). – Hogy van ő
+méltósága? Sokat szenved még az asztmájával?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ne is beszéljünk erről,
+Melanie, mert megreped a szivem. (Igen gyengéden.) No, nem vezet be
+a kicsi fehér szobába, az én kedvencz szobámba?!…</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span> (szintúgy, némi
+szemrehányással). – Hálátlan! Milyen rég nem gondolt rá, hogy van
+valahol a világon egy kis zug… <span class="pagenum"><a name=
+"Page_99" id="Page_99">-99-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nézze csak!</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Mi az?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nézzen ki az utczára. A
+túlsó oldalra. A leányaim!… Hát nem felnézegetnek a maga
+ablakaira?!… Ó, ezek a mai gyermekek!</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span> (hátrább húzza Berzsenyit az
+ablaktól). – Jeszszusom, akkor hát jöjjön errébb!… valahogy meg ne
+lássák, az istenért!…</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_100" id=
+"Page_100">-100-</a></span></p>
+<h2>XV.<br />
+BERZSENYI AZ IRODALOMÉRT.</h2>
+<p class="summary">– Berzsenyi dolgozó szobája. Zöld posztóval
+párnázott ajtók, hat ablak a Nádor-utczára. A homályos háttérben,
+mely sejtelmes és titokzatos, mint egy bálványnak a szentélye,
+óriási alkotmány: Wertheim egy remekműve. Berzsenyi iróasztalánál.
+–</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (bedugja a fejét az ajtón.) –
+Parancsolsz, papa?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Gyere be és csukd be az
+ajtót. Kulcscsal.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Kulcscsal?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Igen. Nincs valaki a
+másik szobában?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Senki. Azaz hogy Thomson
+kisasszony. Olvas.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Küldd ki. Nem akarom,
+hogy hallgatózzék.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – De hiszen nagyot hall
+szegény!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem bízom benne. Egy
+öreg nő, a ki a fülorvoshoz jár!… Rajtam nem fogja gyakorolni
+magát.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mért ez a titokzatosság?
+(Bezárja az ajtót és közelebb megy az apjához.)</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Egy nagyon fontos
+dologban akarom a tanácsodat kérni. Ülj le. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_101" id="Page_101">-101-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – A tanácsomat? Papa, te
+megijesztesz!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Azért nem kell aggódnod.
+Egy tervem van, a melyhez a legnagyobb finessz szükséges. S az
+egész világon csak te érthetsz meg engem.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (szemében egy tuczat
+kérdőjellel). – Hallgatlak, papa.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Csak veled beszélek
+őszintén erről a tárgyról, de nem szeretném, ha félre értenél.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Milyen sok bevezetés!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Még több is van, a mit
+előre kell bocsátanom. Tudod, gyermekem, én nem vagyok hiú. Előttem
+minden vallásfelekezet egyenlő. Az érdemet elismerem, s a rangot
+csak isten adományának tartom, nem érdemnek. Soha se hallottad
+tőlem, hogy a szegény ember komisz ember, ámbár helyzetök a
+pénzpiacz mai viszonyainál fogva meglehetősen kellemetlen. De én
+ilyet nem mondok, mert bennem van gyöngédség, igazi
+könyörületesség, s az állatokat se tudnám bántani.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Megvallom, nem értem, hogy
+mindez…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Várj csak. Ez mind a
+dologra tartozik. Mondom, nem vagyok hiú, s nekem az mindegy, hogy
+valaki ki- s bejár az udvarnál, vagy szerényen meghuzódik az ő
+csendes tevékenységében. Szép, ha valaki főajtónálló mester, de én
+az ilyesmire nem adok semmit. Ha én egyszerűen von Berzsenyi
+vagyok, azért ő szentsége is tudja, hogy ki az a Berzsenyi, s hogy
+Berzsenyi tisztességes ember.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mirevaló az a sok beszéd?
+Mindenki tudja, hogy te a legjobb ember vagy a világon!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Fogsz te engem
+strébernek mondani? Ugy-e nem? Hála istennek, van hova lehajtanom a
+fejem, s azért, hogy a főherczegek mindennap kétszer mondják nekem:
+»Jó napot, báró« – az olyan ember, mint én, nem tesz egy lépést
+sem. Már egy római <span class="pagenum"><a name="Page_102" id=
+"Page_102">-102-</a></span> költő megmondta, hogy: úgy vagyok, a
+mint vagyok, római polgár vagyok, és ha összedől az egész világ, az
+ügyektől távol boldogan művelem kertemet.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (észbe kap). – Az igaz, papa,
+csakhogy a jogos ambiczió…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Várj csak. Szóval: nekem
+tökéletesen mindegy, hogy a főrendiház tagja vagyok-e, vagy nem
+vagyok a főrendiház tagja. Mért ne volna mindegy? Nem igaz?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem vagy kevesebb, ha nem is
+vagy az, csakhogy a világ…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Látod, éppen erre akarok
+kilyukadni. Nekem mindegy, hogy a főrendiház tagja vagyok-e, de a
+világnak nem mindegy. A világ ezt megköveteli tőlem. Már pedig,
+gyermekem, ha emberek között akarunk élni…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nemcsak a világnak tartozol
+ezzel, hanem magadnak is. Ez neked úgy dukál, mint a korrekt
+öltözet. És valljuk meg, hogy a mama, a ki e tekintetben nem olyan
+puritán gondolkozásu, mint te, mert ő végre is csak asszony: a
+szegény mama nagyon örülne ennek.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hát éppen ezt akartam
+mondani. A szeretetnek is megvannak a maga törvényei, s a szeretet
+azt diktálja nekem, hogy családomért feláldozzam az elveimet s e
+tekintetben ne legyek oly mereven elzárkozott, pláne visszautasitó,
+mint a milyen szeretnék lenni.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hogyan? Történt valami ebben
+az irányban?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem. De eszembe jutott
+valami. S elmondom neked, hogy’ jöttem erre a gondolatra.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mondd már! Olyan kiváncsivá
+teszel!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hát a mint olvasom az
+ujságban, hogy Vörösmartynak szobrot emelnek, s hogy Vörösmarty
+<span class="pagenum"><a name="Page_103" id=
+"Page_103">-103-</a></span> igy, Vörösmarty amúgy, azt mondom
+magamban: »Jó, legyen, nem bánom, nekem Vörösmarty mindegy.« Tudod,
+ha az ujságok olyan nagy lármát csapnak valakivel, az nekem gyanus.
+Hanem utóbb azt is olvastam, hogy a városi tanács tizezer forintot
+szavazott meg Vörösmartynak. A városi tanács! Barátom, ha már a
+városi tanács is a zsebébe nyúl, s pláne ha ennyit vesz ki a
+zsebéből valakinek a kedvéért, akkor ennek a valakinek nagyon jeles
+embernek kell lennie, akármit kiabáljanak az ujságok. Tudakozódom,
+s hallom, hogy ez a Vörösmarty egészen érdemes férfiú.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hogyan, papa, hát nem
+tudod…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Dehogy nem! Tudtam én
+azt, csakhogy rosszul emlékeztem s összetévesztettem egy
+antiszemita képviselővel. Ne gondold, hogy én nem érdeklődöm az
+irodalom iránt. Nagyon szeretem én a szép tanulmányokat, most is
+olvasom a felvilágosodás történetét, bizonyos Schultztól;
+tanulságos könyv, majd odaadom neked olvasni, én úgy is elalszom
+rajta. Többet mondok, még egészen fiatal ember voltam, s már
+megvettem kedves mamádnak Schiller költeményeit díszkötésben, s nem
+fogod hinni, hogy iskolás fiú koromban a vizsgálaton elszavaltam
+Börnétól a búcsút, hogy hovavaló búcsút, arra már nem emlékszem,
+mert akkor még nagyon kis fiú voltam. Húsz éves koromban pláne
+lelkesedtem a költőkért és a szinészetért, még bokrétát is küldtem
+egy nagy, kövér, szőke szinésznőnek a Gyapju-utczába. Tudod, te azt
+hiszed, hogy én rideg ember vagyok, mert nem szeretem a Blanka
+barátait, pedig én a magam idejében idealista voltam s igen
+szerettem a szép olvasmányokat. De nem olvashattam őket, mert az én
+apám nem gondoskodott rólam úgy, mint <span class=
+"pagenum"><a name="Page_104" id="Page_104">-104-</a></span> én ti
+rólatok, s nekem komolyabb dolgokkal kellett foglalkoznom, mint a
+művelődés.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az igazi műveltség, édes
+papám, nem attól függ, hány könyvet olvastunk.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ebben már neked van
+igazad. De ez nem gátol engem abban, hogy azokat a szegény
+embereket, a kik könyveket írnak, ne pártfogoljam. Én szívesen
+tennék valamit ezért a Vörösmartyért is. A baj csak az, hogy, mint
+sajnálkozással hallom, már régebben meghalt.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát persze!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Tudod, ha egy törekvő
+fiatal emberről volna szó, egyszerűen kiképeztetném, s nem kimélnék
+semmi áldozatot, hogy a költői pályán jó előmenetelt tegyen.
+Kiadatnám a könyveit, akármennyit írna, és rendelkezésére
+bocsátanám a könyvtáramat, én úgy se olvasom. Abból aztán annyi
+könyvet irhatna, a mennyit akar. A szomorú az, hogy már nem él.
+Pedig Auspitz, az én könyvvezetőm értesített engemet a szerencsés
+találkozásról, hogy ez a Vörösmarty a miniszterelnök apósa legyen.
+Igaz ez, fiam?<a name="FNanchor_1" id="FNanchor_1"></a><a href=
+"#Footnote_1" class="fnanchor">1)</a></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Benne van az
+irodalomtörténetben is.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – És az ujságok se
+czáfolták meg a hírt. Én azt mondtam az Auspitznak, hogy a
+miniszterelnök dementálni fogja a dolgot, mert azt már hallottam,
+hogy főherczegek czirkuszrájternékat vettek el feleségül, mert ez
+nekik így tetszett, de hogy egy miniszterelnöknek az apósa
+könyveket írjon, ezt nem értem. És mégis az Auspitznak volt igaza,
+a mi sajátságos.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Kezdem érteni a dolgot. Azt
+gondolod ugy-e, hogy ezen a czímen kedvében járhatsz a
+miniszterelnöknek… <span class="pagenum"><a name="Page_105" id=
+"Page_105">-105-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Dehogy jut nekem eszembe
+kedvében járni a miniszterelnöknek! Én egy miniszterelnökre nem
+adok semmit. Ha az országnak nem kell pénz, akkor a miniszterelnök
+azt hiszi, hogy ő a szadagorai csodarabbi. Ha aztán az országnak
+pénz kell, akkor a miniszterelnök egyszerre ilyen kicsi lesz, ni!
+És én akkor is megmaradok az öreg Berzsenyinek. De mit csináljak
+akkor, ha az országnak nem kell pénz?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát akkor miről van szó?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Megmondom neked. Látod,
+a mint olvasom az ujságban, hogy Vörösmarty így, Vörösmarty amúgy,
+egyszerre csak egy lámpa gyullad meg a fejemben. Ez hivatalt akar a
+Vörösmartyval, ez czímeket akar a Vörösmartyval, mindenki akar
+valamit a Vörösmartyval! Hát jól van, én nem bánom. De mért legyek
+akkor én az egyetlen, a ki semmit se akar a Vörösmartyval?! Nem
+igaz?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ez világos. Csak azt nem
+értem, hogy mit akarsz tenni Vörösmartyért?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Éppen ez az, a mit neked
+kell megmondanod. Sok pénz nem elég ide. Ha én tizszer annyit adok
+a szoborra, mint egy püspök, az emberek azt fogják mondani: »Lám,
+mekkora vagyona van a pénzes zsáknak! Üsse meg a guta, de azonnal!«
+Sok pénz itt semmi, ide sok finessz kell. Ha sok finessz és kevés
+pénz, annál jobb.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (elgondolkozva). – Hm!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Tudod, egy olyan dolgot
+kell csinálni, hogy az egész világ eltátsa a száját. Kerüljön
+annyiba, a mennyibe. De mindenki vágódjék hanyatt, s mondja azt,
+hogy: ha az irodalmat kell pártolni, akkor Berzsenyi walkoverben
+győz! Gondolkozzál az ügyön, s eszelj ki nekem valami szép
+programmot.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Jó, de ezt alaposan meg kell
+gondolni, mert… <span class="pagenum"><a name="Page_106" id=
+"Page_106">-106-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Csak azt kötöm ki, hogy
+egy estély legyen benne, mert azt akarom, hogy szegény mamád is
+szívből megünnepelje Vörösmartyt.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ez magától értetődik.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Igaz. Ha már estélyt
+adunk, erre az estélyre meg kellene hínunk a névrokonunkat is. Az
+Auspitz azt mondta nekem, hogy van egy névrokonunk, a ki igen
+tehetséges költő. Valami Berzsenyi Dániel.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – De, papa…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Az nem baj, ha nem
+járatos a mi köreinkbe. Nekem elég az, hogy keresztény.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hallgass rám, papa! Hisz
+Berzsenyi Dániel már régen meghalt!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Az is meghalt?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Már a szobra is rég meg van.
+Nem láttad? Soha se voltál a Múzeum-kertben?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hja, kedves leányom, ha
+én azzal töltöttem volna az időmet, hogy egész nap a Múzeum-kertben
+csatangoljak, akkor ti most sehol se volnátok!…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Vagy gesztenyét sütnénk
+valahol az utczasarkon, ugy-e? Mig így… ha csak egy ragyogó
+programm kell hozzá, akkor már előre gratulálhatsz.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (nevet.) – Ugy-e, kis
+baronesz, neked is tetszik a dolog? (Sugva.) Hálából a »vörösmarti«
+előnevet vesszük fel!</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_107" id=
+"Page_107">-107-</a></span></p>
+<h2>XVI.<br />
+A TÁRLATON.</h2>
+<p class="summary">– A műcsarnokban, délután három órakor.
+Berzsenyiék – az egész sátoralja – bevonulnak. A hölgyek a
+ruhatárban leteszik ernyőiket s felszedik gróf Soroksáry Miskát.
+Berzsenyi ezalatt katalógust vásárol. –</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Itt a szeczessziós fiú!</p>
+<p><span class="smcap">Miska</span>. – Kisztihand.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Azt hittük, hogy már soha
+se látjuk többet.</p>
+<p><span class="smcap">Miska</span>. – Becsületszavamra…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem, akkor inkább ne mondjon
+semmit. A multkor láttuk a Bölcsőnél.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – És a San Toynál.
+Azt gondoltuk, hogy benéz hozzánk.</p>
+<p><span class="smcap">Miska</span>. – Nagyon zsúfoltak voltak.
+Igaz, Elzácska, szabad gratulálni?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Merci. Tudja-e, mit
+hallottunk tegnap a konczerten?</p>
+<p><span class="smcap">Miska</span>. – A Naphegyi Tinkáról? Nem
+igaz. Azaz hogy annyi igaz… tulajdonképpen semmi se igaz. Előre
+megmondta, hogy kikosarazna, ha megkérném. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_108" id="Page_108">-108-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – És e szerint nem is kérte
+meg?</p>
+<p><span class="smcap">Miska</span>. – Minek? Kaptam már én elég
+kosarat!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szegény fiú! Már megy?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Jöjjön vissza velünk, majd
+beszélünk a Tinkáról.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – És figyelmeztessen
+bennünket, melyik kép előtt kell megállani.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (az ajtóból.) – Gyertek
+már! Azt hiszitek talán, hogy mulatni jöttünk ide? (Bemennek.)</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span> (Miskához, a ki visszamegy
+velök.) – Majd tanácsot fog adni nekünk, mert mi egy arczképfestőt
+keresünk.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span> (megáll egy kép előtt.) – Ah,
+ez gyönyörű! (Extázisba esik.) Ah, ah, ah, ah! (Boldogan:)
+»Csavargó!«</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ó, a szegény pára!</p>
+<p><span class="smcap">Miska</span> (szeretne valamit mondani.) –
+Valóban… csinos, nagyon csinos!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span> (köhögve.) – Nem
+értem, mért festenek ilyen képeket? A nyomorúságból elég, a mennyi
+van, még festeni is hozzá!… micsoda unszinn!</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De mama, te ezt nem érted…
+akarom mondani, nézd meg figyelmesebben, olyan messziről nem
+láthatod jól.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ejnye, be kedves ez itt!… »A
+völgyben«. Az embernek az a gondolata támad: »Milyen jó volna, ha
+én is itt ülhetnék, a völgyben!«</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem tudom, mit keresnél
+te a völgyben?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De gyertek már! (Elzához.)
+Ugyan mit nézel ezen az unalmas völgyön?! Minden képet meg akarsz
+nézni? (Soroksáryhoz.) Miska, kérem, magyarázza meg a társaságnak,
+hogy így a második terembe se jutunk el, s vezessen bennünket
+egyenest a kikiáltott képekhez.</p>
+<p><span class="smcap">Miska</span>. – Nem tudom, melyiket érti.
+<span class="pagenum"><a name="Page_109" id=
+"Page_109">-109-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Azokat, amelyekről a
+legtöbbet beszélnek.</p>
+<p><span class="smcap">Miska</span> (zavarban). – A képek czímeit
+nem tudja? Megvallom, a magyar festők nevét nem igen jegyzem meg
+magamnak. De nem is érdemes. Két hétig annyit emlegetnek
+kettőt-hármat, mintha ők teremtették volna a világot, s a jövő
+télen már a kutya se beszél róluk.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Igen, náluk nagyon gyors a
+»fel, le«. Ha egyetlen egyszer nem csinálnak pofonvágó képet, akkor
+már auzisz, kimentek a divatból, hanyatlanak, nyugodjanak békével.
+Hová mészsz, Elza?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – A napot keresem, de nem
+találom ezeken a tájképeken. Az ember azt hinné, hogy ez a
+krumpliföld üvegházban van. Nézd: »Szeptemberben« és »Falusi
+idill«. Falusi idill napfogyatkozáskor és szeptember a
+naprendszeren kívül. És ez itt ni! Kék pacsmag, sárga pacsmag,
+szürke pacsmag, a mit akarsz. Kiválaszthatod, a melyik a legjobban
+tetszik.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ejnye, be kritizáló kedvben
+vagy!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Te is leszóltad az én
+»völgy«-emet. Kvittek vagyunk.</p>
+<p><span class="smcap">Miska</span> (Blankához). – Itt van egy a
+híresekből. »Őszi táj.« Hm, mi?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nagyszerű!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Örülök, hogy az ujságok
+nem hazudtak. Ez tetszik nekem, igen helyesen van eszközölve. Ebből
+hatezer hold egy tagban igen szép.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hát ez itt! Ó istenem,
+igazán gyönyörű!</p>
+<p><span class="smcap">Miska</span> (boldogan, hogy mondhat
+valamit). – Józsefet eladják testvérei.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Legszebb rajta a víz. Micsoda
+bibliai békesség, nem igaz?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Csakhogy ha én ilyen
+pofonarczokat akarok látni, akkor bemegyek az Orczy-kávéházba s nem
+pártolom a képzőművészetet. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_110" id="Page_110">-110-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De, papa, az istenért! Ha
+meghallja valaki!…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (Blankához). – Hát ehhez mit
+szólsz? »Népünnepély a Kaukázusban.« Nem értem, hogy a verekedést
+mért nevezik mindig népünnepélynek?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (megnézi a katalógust). –
+Kedves gyermekem, ebben tévedsz. Tizenhat ezer koronáért ennek a
+képnek igen jelesnek kell lennie.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Már ezek a tolna-szántói
+pesztonkák jobban tetszenek nekem. Azt hiszem, Miskának is volna
+hozzájuk pár szava.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – De keressük meg kedves
+mamátokat. Azóta talán kipihente magát.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hová lett? Csak nem szöktette
+meg valami Folchi?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span> (a ki Miskával előbbre ment).
+– Menjünk át a másik terembe, a mama már odaát van.
+(Átsétálnak.)</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Itt már több a portrait.
+Nézzétek ezt. »Arczképtanulmány.«</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ah, de hisz ez mesés! Nézd,
+mama, nézd!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Nem tudom, mit
+látsz rajta. Micsoda toilette! Leánykoromban viseltek ilyet.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De a lélek, mama, a lélek!
+Ha én ezt meg tudnám magyarázni neked.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Gyermekem, ne tanítsd
+anyádat arra, a mit ő jobban tud, mint te. Inkább nézd meg a
+katalógusban, hogy ki festette le az én barátomat, a minisztert.
+Vagy inkább azt nézd meg, hogy mi ennek a képnek az ára?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ez az arczkép nem eladó,
+papa.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Jegyezd meg, fiam, hogy
+a kép mindig eladó. Ha az árát nem írják ki, ez csak azt jelenti,
+hogy a rendesnél drágábbra tartják. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_111" id="Page_111">-111-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Csakhogy ezt a képet a
+miniszter már megvette. Gondolhatod, hogy megrendelésre
+készült.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mindegy, azért éppen
+olyan gonddal készített mű, mintha még nem fizették volna ki az
+árát. Ez a festő szorgalmasan működik, semmit se hagyott a képen
+üresen.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Talán ennél lehetne
+a gyerekeket megrendelni, Jacques?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Az bizonyos, hogy a ki
+már minisztereket fest, az nem lehet kezdő, az mindenesetre haladó.
+De úgy látom, hogy ez a művész inkább az atyákat festi s nem a
+gyermekeket.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Gyere csak, Blanka, itt
+vannak az »öreg honvédek«.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Milyen szép! Mennyi
+hangulat!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ugy találom, hogy a sok
+hangulat egy kicsit leszorította róla a világosságot. Nem értem,
+hova mennek az öreg honvédek ebben a vaksötétben.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Az úgy lehet, hogy az
+öreg honvédek nem igazi negyvennyolczasok, csak úgy felvétették
+magukat a honvédmenházba, és e miatt szégyellik magukat.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Azért csak csillagtalan
+éjszaka mennek ki az utczára, hogy fel ne ismerjék őket?
+Meglehet.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Szerencse, hogy nincs itt
+piktor, a ki meghallja a kritikátokat. Hát, ha nem tetszik,
+nézzétek azt a bibliai képet, az elég világos.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (megnézi a katalógust). –
+»Krisztus feltámasztja Jairus leányát.«</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ez Krisztus?!… És aztán
+érdemes volt ezt a leányt feltámasztani?!…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Kedves leányom, te
+rosszul látsz. Ez a művész kitünő családból való, komoly férfi, a
+ki passzióból fest s ráér meggondolni műveit. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_112" id="Page_112">-112-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nemcsak hogy rosszul látok,
+de úgy látom, hogy a harmadik teremből már nem fogunk látni semmit,
+olyan sötét van. Azért csak menjünk át. (Átvonulnak.)</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Már az igaz, hogy az én
+tagdijamért meggyujthatták volna a villanyt.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – »Nászreggelen«? Ezt megnézem.
+(Oda megy.) Vagy úgy? Ez az egész?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Különben, hál’ Istennek,
+már három fertály négy, s nemsokára úgyis le kell mondanunk a
+műélvezetről.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Azért vessünk egy
+pillantást a szobrokra, s aztán a jobboldali termeken át sétáljunk
+vissza.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A szobrokat én is
+szeretem. (Soroksáryhoz.) Sokszor, ha az utczán egy kiállhatatlan
+arczot látok, és nem tudom, hogy ki lehet ez az ember, a szerencsés
+véletlen kiállít nekem a tárlatban egy mellszobort, s örömmel látom
+a katalógusból, hogy a kiállhatatlan embernek X. vagy Y. legyen a
+neve.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Már alig látni valamit.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – És éppen a kis
+képek következnek! Ez boszantó.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Igen helytelen beosztás.
+A sötétben a legnagyobb képekhez kellene érnünk. No, majd
+megnézitek máskor, s a jó mama el fogja mondani nekem az olcsóbb
+képek tartalmát.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Még csak nem is
+vásárolhattunk semmit!…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Majd adok nektek pénzt s
+vesztek néhány jelesebb művet a népéletből vagy a mit akartok. Én
+úgyis jobban szeretem otthon nézni a képeket, mert minél kevesebb a
+kép, én annál inkább gyönyörködöm a művészetben De most menjünk.
+<span class="pagenum"><a name="Page_113" id=
+"Page_113">-113-</a></span> Csak árvizet ne vegyetek, mert árvizet
+jólelkü ember nem élvezhet.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Erre menjünk, mama.</p>
+<p class="center">(Megindulnak a jobboldali termeken át visszafelé.
+Blanka, jobbra-balra, egy-egy futó pillantást vet.)</p>
+<p><span class="smcap">Miska</span>. – Itt nem veszítettek semmit.
+Ezek a képek már fél kettőkor is sötétek voltak.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (Blankához). – Ha vásárolni
+fogsz, szólalj fel, hogy jövőre vagy gyujtassa meg a társulat a
+villanyt, vagy a művészek fessék képeiket világosabbra.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Korábban kellett volna
+jönnünk.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ezt nem lehet követelni
+a közönségtől. Nekem máris úgy fáj a derekam, mintha nem is az
+enyém volna… Megálljatok!… Várjatok egy kicsit!</p>
+<p class="center">(Hirtelen megáll egy arczkép-csoport előtt.)</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Mi az?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (örömmel). – Ő Szentsége!…
+Gyertek, gyertek hamar!…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Ah, és majdnem
+elhaladtunk mellette!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (lelkesedéssel). – Ez aztán
+kép! Izről ízre találó! Mintha csak megszólalna! Még a mosolya is
+ugyanaz volt, mikor utóljára volt kegyes fogadni!… Ez az áhitatot
+gerjesztő megjelenés! Szinte hallom jóságos szavait! És nekem
+sötétet csinál a társulat, mire megpillanthatom ő Szentsége
+arczképét!… Vajjon, mit gondoltok, megengedné nekem ő Szentsége,
+hogy megszerezzem ezt a gyönyörü képet?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – A magyar állam tulajdona,
+papa.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – S a festő nem jött
+hozzám ezzel a remekművel! Milyen élhetetlen is az efféle
+művésznépség! Mindegy, azért pártolni fogom őt, mert látom,
+<span class="pagenum"><a name="Page_114" id=
+"Page_114">-114-</a></span> hogy finom lélek. (Blankához.) S te még
+azt kérdezed, hogy kivel festesselek le benneteket? Látod, te
+tanulmányozod a képeket; alaposan tanulmányozod, közelről,
+távolról; így, meg úgy; forgatod, nézegeted; s addig tanulmányozod,
+mig utóljára nem tudsz és nem látsz semmit. Én pedig kijövök a
+ligetbe, végig megyek három-négy szobán, s a sötétben is ráismerek
+az igazi művészre. Ezt a régiek, egy pórias kifejezéssel, úgy
+hívták, hogy: a rabbinus tekintete!…</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_115" id=
+"Page_115">-115-</a></span></p>
+<h2>XVII.<br />
+KARÁCSONY ELŐTT.</h2>
+<p class="summary">– Elza szobája. A kisasszony íróasztalkája előtt
+ül és levelet ír. –</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (egyedül). – »… Nem, Miklós, te
+nem értesz engem!! Az, hogy szabadon találkozhatunk, nemcsak hogy
+nem elégít ki, hanem boszant, kétségbeejt!!! Mikor itt ülsz
+mellettem, egy túlságosan fűtött szalonban, s a többiek,
+illedelmesen elhúzódva mellőlünk (minél messzebbre, a lehető
+legmesszebbre), jóakaró tekinteteket vetnek felénk – – – s azt
+lesik, hogy alattomban megfogtad-e a kezemet, mialatt te az Azor
+kutya hőstetteit sugdosod el nekem s hosszasan, édesdeden
+ábrándozunk el Muczi paripádról – – – akkor, kedves Miklósom, igaz,
+hogy jól érzem magam, boldog vagyok; de – hogy is mondjam? –
+túlságosan is jól érzem magam, tulságosan is boldog vagyok!! – – –
+Ilyenkor azt képzelem, mintha már a férjem volnál, s ez untat – – –
+Végre is nem szeretném elveszíteni a menyasszonyságom szép napjait,
+pedig ilyenkor úgy tetszik nekem, mintha te is, ők is mind
+<span class="pagenum"><a name="Page_116" id=
+"Page_116">-116-</a></span> nagyon sietnének… Édes Istenem, együtt
+kuksolni, arra még ráérünk, majd ha öregek leszünk!… Órákon át
+suttogni, s nem mondhatni egyebet, mint hogy az uj énekesnő
+nagyszerü s hogy ez vagy az a szinésznő megint jól domborított!…
+Örökösen ügyelni, hogy a mama ellenőr-tekintete észre ne vegye
+egy-egy bizalmasabb pillantásunkat!… Nem, Miklós, az én regényíróim
+nem ezt igérték nekem! Igenis, én randevúzni akarok veled,
+kilovagolni Békás-Megyerre, vagy nem tudom hová! Mily édes volna
+felöltözni munkásleánynak és közvitéznek, aztán elmenni a
+Barokaldi-czirkuszba, ha ugyan van még Barokaldi-czirkusz, de
+egyedül lenni és flangálni egy kicsit, mi?… És levelezni akarok
+veled, titkon, naponkint négyszer-ötször!… Nem bántó, kétségbeejtő,
+rettenetes gondolat-e, hogy nemsokára férjhez megyek, nemsokára
+öreg asszony leszek, s még soha, egyetlen egyszer se kellett
+megvesztegetnem, egyetlen egyszer se lehetett megvesztegetnem a
+szobalányunkat!!! – – –«</p>
+<p><span class="smcap">Egy hang</span> (kívül). – Szabad?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Te vagy az, papa?</p>
+<p><span class="smcap">A hang</span> (kívül). – Igen.
+Bejöhetek?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Már hogyne jöhetnél be!
+(Elteszi a levelet buvard-jába s feláll.)</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (bejön s körülnéz.) –
+Valamit elrejtettél, hehehe. (Nevet.)</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Én, papa?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Tudom, tudom. Ismerem
+már én ezt. Ebben az időtájban az ember nem léphet be a hölgyek
+szobáiba a nélkül, hogy valamit el ne dugnának előle.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – S te mint illedelmes
+családfő, már előre kopogtatsz, hogy az ügyetlenebb hölgyeknek
+idejök legyen elrejteni a készülő meglepetést. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_117" id="Page_117">-117-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hja, hozzá vagyok
+szokva! Több mint húsz esztendeje, hogy karácsony táján kedves
+mamád mindig dugdos előlem valamit.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – S a vége rendesen egy pár
+himzett papucs, vagy más efféle.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Igen, ez a papucs, míg
+élek, épp úgy kijár nekem minden esztendőben, mint a koszorú, majd
+ha meghalok.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Fuj, papa, milyen csunyákat
+beszélsz!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (elmerengve). – Csak
+egyetlen egyszer nem kaptam meg a szokásos papucsot. S az eredeti a
+dologban az, hogy épp akkor, mikor kedves mamád már szeptemberben
+elkezdte rejtegetni a meglepetést. »No, ez egyszer nem papucsot
+kapok, hanem más valamit!« – nevettem magamban. De mulattatóan
+megcsalatkoztam, mert nem kaptam semmit, papucsot épp oly kevéssé,
+mint valami mást. Kedves mamád valami nagyon bonyolított kézimunkán
+kezdett dolgozni, és mit tesz isten?!… nem tudott készen lenni vele
+karácsonyra. Ti persze erre nem emlékeztek, mert akkor még nagyon
+kicsinyek voltatok.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (miután pár pillanatig
+elgondolkozott, egy kis megindulással). – Kedves, jó papa, mennyit
+s milyen régóta fáradozol értünk, csak azért, hogy néha egy-egy
+papucsot csináljunk neked, vagy még azt se!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Meg vagyok jutalmazva,
+mert, mondd nekem, volt olyan okos a boldogult Ledochowski
+kardinális, mint az én Elza leányom?! (Könnyet törül le a
+szeméből). De legyünk férfiak, és gondolkozzál egy kicsit, mert le
+akarom tárgyalni veled ezt a karácsonyügyet.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mi van azon tárgyalni
+való?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A milyen okos vagy, nem
+fogsz csodálkozni rajta, ha megvallom neked, hogy ez az egész
+<span class="pagenum"><a name="Page_118" id=
+"Page_118">-118-</a></span> karácsonyi ügy engem untat.
+Mindenesetre szívesen folyósítom hivatalnokaim számára a kérdéses
+összegeket, és az én szolgaszemélyzetemnek is; miattam a szegények
+részére, sőt a legszennyesebb szegények részére se tagadom meg a
+hozzájárulást csekélyebb összegekkel; annál kevésbbé sajnálom tehát
+a legmesszebb menő áldozatot az én családomtól. De hogy egy
+családatyának még a saját fejét is törnie kellessen ilyenkor,
+miképpen intézze el leghelyesebben ezt a kellemetlen ügyet, te,
+mint okos leány, szintén boszantónak fogod találni. Vedd például
+kedves mamádat. Mit csináljak vele? Akarod, hogy megint boutonokat
+vegyek neki? Ez unalmas.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – A mama nagyon igénytelen, s
+ha a karácsonyfán ő is talál valami apróságot…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A karácsonyfát egész
+rendesen fel fogom bútorozni, de csak nem kivánod tőlem, hogy
+kedves mamádnak a karácsonyi ajándékán kezdjek el takarékoskodni?
+De ő igen különös asszony. Mit akarsz? Kimegyek az iparművészeti
+kiállításba, körülnézek, eltünődöm, és nem veszek semmit. Az
+emberek körülöttem sipítoznak a szájtátástól: »Milyen szép! Mennyi
+szép dolog!« És látok íróasztalt, a min nem nem lehet írni,
+szekrényt, a mibe semmit se lehet tenni, bútort, a mire nem lehet
+leülni. Hát kedves barátom, én tudom, hogy ez Louis Quinze,
+szeczesszió és minden egyéb, de ha én ilyet veszek, akkor úgy tünöm
+fel magamnak, mint a ki leráz a nyakáról egy öreg asszonyt.
+Legjobban szeretnék megvenni neki egy iparművészt tulajdon
+használatra, a ki csak az én házamat szolgálja ki, úgyis a
+legolcsóbb, a mit meglehet venni, maga az ember. És hová tegyem ezt
+a szegény Blankát? Megvennék neki egy egész szerkesztőséget, a
+szerkesztőtől le, egészen a portásig, hogy <span class=
+"pagenum"><a name="Page_119" id="Page_119">-119-</a></span> minden
+verset kiadhasson, a mit csak akar, de hátha inkább egy szinházat
+kíván? Ez a két nő nagy bizonytalanságban hagy engem.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Tudod mit, papa? Holnap
+kisétálsz velem, és én majd intézkedem, te csak fizetsz. Ki fogom
+találni, hogy mivel szerzed nekik a legnagyobb örömet.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Látod, erre akartalak
+kérni. És most már felőlük nyugton alszom. De te? Nem tudom, meg
+leszel-e elégedve azzal, a mit te neked szántam. Nem beszélek róla,
+hadd maradjon meglepetés. Azaz mégis. Meg kell mondanod, ha nem
+tetszik, mert már megvan. Nézd, a te krisztkindlid itt van ebben a
+levélben.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mi van ebben a levélben?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Egy ló van benne.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Jaj, papa, igazán? Lovam
+lesz, versenylovam?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – És minő lovad!
+<i>Álomherczegnő</i>. Nevezve a jövő évi Oaks-ra.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (nyakába ugrik apjának). –
+<i>Álomherczegnő</i>! A század kanczája!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Gyermekem, ha nem akarsz
+elszomorítani, ne használj előttem ilyen sikamlós, hogy ne mondjam
+pajkos kifejezéseket. Mondd, hogy a század lova, ez elég.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – És a saját színeimben fogok
+futtatni?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A saját színeidben és a
+saját álneved alatt.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ó, papa, ki nem mondhatom,
+milyen örömet szereztél nekem!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Igazán?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – S ha még megvennéd
+<i>Baká</i>t is, hogy szegény <i>Álomherczegnő</i> ne unatkozzék
+egyedül… <span class="pagenum"><a name="Page_120" id=
+"Page_120">-120-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (nevetve). – Ejnye, te kis
+követelő! De nem bánom, megkapod, ha kisegítesz ebből a kellemetlen
+karácsonyi ügyből.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (megczirógatva atyját). – És
+Miklós? Ugy-e, a szegény Miklós is talál valamit a
+karácsonyfán?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ha már a szegény
+Miklósnak karácsony este itt kell lennie! De csitt, anyádnak a
+lépéseit hallom!… Valahogy el ne áruld magadat előtte! Tudod, ő már
+abban a korban van, mikor az ember ujra azt hiszi, hogy a Jézuska
+hozza az ajándékokat!</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_121" id=
+"Page_121">-121-</a></span></p>
+<h2>XVIII.<br />
+KÉM-SZOLGÁLAT.</h2>
+<p class="summary">– Elza egyedül van a kék szalonban s Gabriele
+D’Annunzio-nak <i>Tűz</i> czímű regényét olvassa. Néha leereszti a
+könyvet ölébe és elgondolkozik. Egyszerre kinyílik az ajtó s
+megjelenik cousinje: Berzsenyi Zoltán. –</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Szervusz.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szervusz.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Csak te vagy itt?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Csak én.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Hát a többiek?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mit tudom én? A mai világban
+már olyan rosszul neveljük a szüleinket, hogy soha se jelentik be
+előre, hol fognak csatangolni.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Együtt mentek el?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem. A mama Blankával ment el
+valahová. Azt hiszem, kéregetni mentek a szegényeknek.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Mit kéregetnek ők a
+szegényeknek? Ha olyan sokat törődnek a szegényekkel, mért nem
+adnak inkább nekik?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Kérdezd meg őket. Különben,
+adni: flanczolás, kéregetni pedig: chic. Ahhoz semmi se kell,
+<span class="pagenum"><a name="Page_122" id=
+"Page_122">-122-</a></span> csak pénz; ehhez keresztényi alázat is
+kell. Szóval: a Metternichné így szokta s a mamának ez elég.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – És te mért nem mentél
+velök?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Először, mert nincsen jó
+szívem, másodszor, mert olyan náthám van, mint az Eiffel-torony. A
+többit elengeded.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Azt hittem, a vőlegényedet
+lesed.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szó sincs róla. Az olyan
+vőlegényt, a ki soha se találja ki, hogy a menyasszonya mikor van
+egyedül, az olyan vőlegényt nem érdemes lesni, mi? Nincs
+igazam?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Tán összekülönböztetek? S
+azért vagy olyan mérges?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Összekülönböztünk? Mi?
+Dehogy! Szobaáristomot kapott a szegény feje. A multkor elaludt a
+lábamnál heverve.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Hát az öreg?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – A papa?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Hát persze.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Azt nem tudom, hol van. Egy
+jól nevelt leány nem fürkészi a papája útjait. Mit akarsz vele?
+Pénz kellene?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Micsoda eszed van neked!…
+Miből találtad ki?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – No csak úgy gondoltam. Nem
+igen van hozzád szerencsénk máskor.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Te igen hálátlan vagy.
+Máskor, ha öreg asszonyokat akarsz megtánczoltatni, fordulj
+tánczosokért a bölcsészek segítő-egyesületéhez.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – De nagyra vagy vele, hogy a
+multkor az Orfeum-kávéházból bekukkantottál hozzánk is! Megjegyzem,
+hogy akkor is pénzért robotoltál.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Hja barátom, ha ingyen
+akarok tánczolni, akkor nem a ti vén dámáitokat lötyögtetem előre,
+<span class="pagenum"><a name="Page_123" id=
+"Page_123">-123-</a></span> hátra. Fuj, a vén automobilok! Mondd,
+hol szedtétek össze ezt a sok kimustrált lóvasutat?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Csak folytasd ezen a hangon!
+Csak mondd el a papának, hogy mit tartasz azokról a
+csillagkeresztes hölgyekről, a kik úri házát koronkint
+megtisztelik!</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Gondolod, hogy akkor nem ad
+pénzt?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szegény fiú, erről tegyél le.
+Nagyon sajnálom, de ki kell ábrándulnod.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Mi az ördög! Talán csak nem
+ütött be nálatok is »a pénzpiacz kedvezőtlen helyzete«?! Remélem,
+az öreg nem hiába jár ki a pénzpiaczra?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem, hanem borzasztó dühös
+rád. Ajánlom, egyhamar ne kerülj a szeme elé.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Aztán mért haragszik?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mert megint eljárt a
+szád.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Nekem?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hja, édesem, a ki pénzt akar,
+az ne vicczelődjék. Én, látod, méltányoltam a viczczet, de ő nem
+méltányolta.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Miféle viczczet?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az uj bútorokról nem tudtad
+megállani, hogy ki ne jelentsd: »Kazároknak Louis Quinze bútor!
+Tehénnek vitézkötés!« Mondtad vagy nem mondtad?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – De, kérlek szépen…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nos, Blanka azon melegében
+elmondta neki. És most próbálj beszélni vele!</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Tyű, kutyateremtette!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mondhatom, ezt
+elintézted.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span> (egy kis szünet után,
+lesujtva). – Akkor hát szervusz!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Azért ne menj mindjárt a
+Dunának. Várj csak. Hogy a papa tudni se akar rólad, az bizonyos.
+<span class="pagenum"><a name="Page_124" id=
+"Page_124">-124-</a></span> De talán valahogyan nyélbe üthetjük a
+dolgot. Mondd, mennyi kellene?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Gyerekség: háromszáz
+forint.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nagyszerű! Teneked háromszáz
+forint gyerekség? S mi az ördögre kellene neked háromszáz
+forint?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Hát mire kell nekem a pénz?
+Párbaj-költségekre! Nekem egyébre soha se kell pénz, nekem csak
+párbaj-költségekre kell. A pinczért, s a többi, haza küldhetem a
+papához, mindenkit haza küldhetek, még a… izé… mindenkit! De
+párbajköltségekért egy gentleman nem megy haza sírni.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – S teneked párbaj-költségekre
+mindjárt háromszáz forint kell? Barátom, egy párbaj urasan
+számítva, hetven forintba kerül. Mondjunk nyolczvanat.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Kérlek, te ehhez nem
+értesz. Nálunk az nem úgy megy, mint nálatok, katonáéknál. Egy
+egyetemi párbaj sokba kerül. Nálunk, kérlek, a segédek három napig
+éjjel-nappal fiákereznek, de a mi a legtöbbe kerül, az a kibékülési
+reggeli. Nem mondom, hogy ezt mindenkitől megkövetelik, de én, a
+kit Van der Berzsenyinek szoktak nevezni, nem lehetek smuczig.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Akkor jobban kellene vigyázni
+a bőrödre. És, ugyan, miért van párbajod?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – A Klári miatt.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mi közöd neked a
+Klárihoz?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Tudod, az egyetemen én
+vagyok a Klári-párt elnöke.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Micsoda párt? Ilyen pártról
+még nem hallottam.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Akkor el vagy maradva a
+világtól. Az egyetemen egy nagyon nevezetes Klári-párt van, a mely
+sokkal hatalmasabb ugyan, mint a Zsazsa-párt, de a Zsazsa-párt is
+erős. A Tezsa-párt az nem számít, de a <span class=
+"pagenum"><a name="Page_125" id="Page_125">-125-</a></span>
+Zsazsa-párt nagyon erős. És most jön ez a fene angol-párt.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Olyan párt is van?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Látod, ezt én se értem. Mit
+akarnak azzal az angol primadonnával? Nem mondom, hogy nem formás
+az öreg, hiszen ha arról van szó… de neked ezt úgy se illik
+érteni…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Csak folytasd; én nem vagyok
+prüd.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Elég az hozzá, hogy a
+Klári-párt meg a többiek között most roppant éles a villongás;
+különben talán hallottad, hogy az egész város fel van fordulva.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem hallottam. De hogy jössz
+te a Klárihoz?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Tulajdonképpen igazad van.
+Én nem kapok a mosolyaiból egy zsákravalót, mint az ujságírók. De
+már első éves koromban Klári-párti voltam s most nem változtathatom
+meg az elveimet.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hogy a primadonnák
+háborúznak, azt értem. Egyed-uralkodó primadonnának lenni
+voltaképpen a legmagasabb állami hivatal a mai világban. Érdemes
+érte egy pár mosolyt mozgósítani. És átkozott kevés ideig tart; a
+második siker után már mindenkit csak »a kövér öreg asszony«-nak
+neveznek. De ha a primadonnák megfojtják egymást egy kanál vízben,
+nem mindegy az nektek? Mit tüzeltek miattok ilyen rémségesen ebben
+a pénzszűk világban?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Éppen azért. Nincsen
+pénzünk és szórakozni csak kell valamivel!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Aztán, hogy keletkezett a
+párbajod?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Mint a többi. Mondom, hogy
+az egyetemen a hangulat már hetek óta rendkívül feszült. Mi
+elneveztük a Zsazsa-pártot Paprika Janka-pártnak, ők meg elneveztek
+bennünket Népkonyha-pártnak, mert ránk fogták, hogy a Klári
+népkonyha-jegyeket osztogatott <span class="pagenum"><a name=
+"Page_126" id="Page_126">-126-</a></span> szét köztünk. És most
+egyszerre ránk szakad az angol párt is; képzelheted, az egyetem
+három napja olyan, mint egy zsinagóga. Hát tegnap szembe jön velem
+a Hirsényi Nándi és azzal köszönt, hogy: »Éljen Haltay Mariska!«
+»Menjen vissza az Orfeumba!« – felelek én, hogy megvédelmezzem
+pártom és a szinpadi erkölcs álláspontját. »Te beszélsz Orfeumról!«
+– gúnyolódik ő. »Én hát – vágok vissza én – én még nem szolgáltam
+Orfeumban.« Erre ő azt mondja, hogy ne pötyögjek, s mikor vissza
+felelek, oda vágja nekem, hogy: »Pity, pity, Flórián!« Erre persze
+provokálnom kellett.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát ez nagyon szomorú
+történet, mert nekem nincsen háromszáz forintom.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Mennyi van, az a
+kérdés?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Úgy harmincz körül.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Mindössze harmincz forintod
+van és lovagtörténeteket beszéltetsz velem?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Igen, de megszerezhetem neked
+a háromszázat is, egy föltétel alatt.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Előre el van fogadva.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hohó, ne siess, mert nem
+olyan egyszerű a dolog. Elképzelheted, ha ilyen zord viszonyok
+között háromszáz forintot szerzek neked, meg fogom fizettetni
+magamnak ezt a vastag szívességet.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Csak rajta!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Legelőször is felelj nekem,
+de egészen őszintén, kivel vagy kikkel van neked viszonyod?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – De kérlek, hogy érted
+ezt?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Úgy. A jó értelemben.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Már engedj meg…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Semmi kibuvó. Teljes
+őszinteség. Van valami kis szinésznő, egy kis kardalosnő vagy mi, a
+ki meghallgatja a sóhajaidat? <span class="pagenum"><a name=
+"Page_127" id="Page_127">-127-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Mit képzelsz? Szinésznő?
+Kardalosnő? Nem vagyok én se főpap, se gróf, se bankigazgató! Ma
+már csak ezek engedhetnek meg maguknak efféle luxust. Talán az
+apám. Az meglehet. De én!… Hiszen én még a Hőkömszinházbeli
+igényeknek se tudnék megfelelni.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem vagy legalább járatos…
+hogy is mondjam?… tudod, olyan magasabb horizontalekörökben? De
+magasabb rendűt értek, négy csillagost; V. S. O. P.-ést?…</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Járatos? Na, a mi ezt
+illeti, szeretném én látni azt a helyet, a hová én nem vagyok
+járatos!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nekem pedig csak ez kell.
+Arról van szó, hogy szeretném, ha elcsalnád a Miklóst valahová,
+tudod…</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Szeretnéd, ha elcsalnám a
+vőlegényedet valahová…?!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Igen, s aztán elmondanád
+nekem, hogyan viselte magát.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span> (önérzetesen). – Szóval:
+kémnek akarsz felhasználni?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (ridegen). – Ez a meztelen
+igazság.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span> (egy hanggal lejebb.) – Nagyon
+visszaélsz a szorultságommal. (Némi habozás után.) Minden irántad
+való jóakaratom mellett sem lehet…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Azonnal el fogom csitítani a
+lelkiismeretedet. Az a reménységem, hogy ezzel neki is szolgálatot
+teszel.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Hogy-hogy?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nagyon örülnék, ha rosszat
+jelenthetnél róla.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Csak nem akarsz szakítani
+vele?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem. De azt hiszem, ha
+rosszat tudnék róla, akkor jobban szeretném, mint így. Látod, ez
+<span class="pagenum"><a name="Page_128" id=
+"Page_128">-128-</a></span> az ember egy idő óta sehogy se tetszik
+nekem. Azt hiszem, soha se csal meg. Pedig, ha arra gondolok, hogy
+talán máris vigyáz magára… fuj, akkor úgy rémlik, hogy már egy
+cseppet se szeretem. Ha azért vigyáz, mert reszket a gondolattól,
+hogy hátha elszalasztja a kövér falatot!… Ha csakugyan ilyen volna,
+azonnal meggyűlölném, mert az ilyen ember nekem nem imponál. Nekem
+olyan ember imponál, a ki szembe száll minden veszélylyel, nyakon
+csíp minden fehérnépet, s úgy bánik a nőkkel, mint a mosogató
+rongygyal.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Te furcsa lány vagy, Elza.
+De azért mégse hiszem el, a mit mondasz. Ma így beszélsz, holnap
+meg amúgy.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (egy kicsit elgondolkozva). –
+Nem. De meglehet, hogy két különböző lélek lakik bennem. Néha
+rettenetesnek tűnik fel előttem az a gondolat, hogy egy szabad
+ember, ha nő is, egy egész hosszú életet, egész életét egy másik
+embernek szentelje, annak az eszköze, bútora, tárgya legyen, s ezt
+lássa élete czéljának. Tudod, nagy bennem a szabadság szeretete. Ez
+annak lehet a következése, hogy ősanyáinknak, a szegény keleti
+rabszolgáknak, mindenben volt része, csak éppen a szabadságban nem.
+Megvolt mindenök, de gyémántjaikat csak otthon viselhették; az
+utczára már csak titokban kandikálhattak ki. Én, barátocskám,
+imádom a szabad levegőt, mindenekfelett imádom. S ha erre gondolok,
+néha kételkedni kezdek, vajjon igazán szeretem-e Miklóst? Mindegy.
+Az bizonyos, ha egy kis rosszat jelenthetsz róla, jobban fogom
+szeretni.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Szóval, csak emberbaráti
+cselekedetről van szó, ha rossz útra viszem a vőlegényedet, s az
+eredményről jelentést teszek?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szóról-szóra. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_129" id="Page_129">-129-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Nem értem, de ha neked
+szívességet teszek vele, miért ne? Végre is, te közelebb állasz
+hozzám, mint ő.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – E szerint megegyezel?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Félig már rendben
+volnánk.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Egy óra mulva egészen rendben
+leszünk. A lakásodra küldöm, helyes?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Köszönöm. De megyek, mert a
+segédeim várnak.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szervusz.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Szervusz.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (utána kiált). – Igaz, te, ha
+túléled ezt a párbajt, gondolj rám, s ha a könyvkereskedésben
+valami nagyon pikáns regényt látsz, vedd meg nekem.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Az igazat megvallva, a
+könyvkereskedésekben nem igen vagyok járatos. De pikáns
+levelezőlapjaim, azok vannak.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az nem kell, köszönöm. Tehát
+egy óra mulva.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Köszönöm. Szervusz.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szervusz.</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_130" id=
+"Page_130">-130-</a></span></p>
+<h2>XIX.<br />
+BERZSENYIÉKET MEGSZÁMLÁLJÁK.</h2>
+<p class="summary">– Délelőtt tiz óra. Szín: a sötét udvari ebédlő.
+Berzsenyiné, teljes toalettelenségben, egyedül. A frizirnőt várja.
+Éppen megreggelizett s a <i>Pester Lloyd</i>ot olvassa. –</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span> (magában). – Hiába, a
+regények mégis csak szebbek voltak akkor, mikor az Ádolf
+Silberstein írta a Lloydot!… Mi az?</p>
+<p><span class="smcap">Katicza</span> (a szobaleány, jön). – Kérem
+szépen, méltóságos asszony, egy ember van odakünn, a ki minden áron
+be akar jönni. Igazán nem tudom, hogy mit csináljak vele.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Miféle ember?</p>
+<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Azt mondja, hogy ő a
+népszámlálási biztos.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Mondja meg neki, hogy
+a méltóságos udvari tanácsos úr nincsen itthon és hogy jöjjön
+máskor.</p>
+<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Már mondtam, de azt
+felelte, hogy akkor a méltóságos asszonynyal kell beszélnie.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Én most nem
+fogadok.</p>
+<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Azt is mondtam, de az
+ember nem akar tágítani. Hogy ő nem mulatságból jött, hanem
+hivatalból. <span class="pagenum"><a name="Page_131" id=
+"Page_131">-131-</a></span> Aszondja, hogy ő kiragasztotta a vörös
+czédulát, bejelentette, hogy ma jön, és hogy ilyenkor valakinek
+itthon kell lennie. Igy rendeli a törvény.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – A törvény ilyen
+bolondokat nem rendel. Hol vannak a leányaim?</p>
+<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Elmentek korcsolyázni.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Akkor küldje el az
+embert a méltóságos urhoz a comptoirba.</p>
+<p><span class="smcap">Katicza</span>. – A méltóságos úr aligha
+lesz ott, mert onnan is keresték. Különben is a népszámláló ide, a
+lakásba akar jönni.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Micsoda szemtelenség!
+Nem akar mindjárt a fürdőszobámba is bejönni?</p>
+<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Nem tetszik elhinni, de
+még a szobákat is meg akarja nézni.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – No hát ez hallatlan.
+Az én házamban!</p>
+<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Kérem szépen, én tőlem
+olyanokat kérdezett, hogy ha nem a törvény embere, bizony isten
+képen teremtem. Aszondja, hogy neki mindent ki kell vallani, és még
+dicsekszik vele, hogy milyen furcsákat szokott beszélni a
+partájokkal.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span> (magában). – Ha az ember
+regényben olvasná az ilyeneket, nem hinné el. (Katiczához.) Rólunk
+is kérdezett talán?</p>
+<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Ne tessék haragudni, de
+azt kérdezte, hogy a méltóságos asszony hányadik felesége a
+méltóságos urnak.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Hallatlan, hallatlan!…
+Bocsássa be azt az embert. Várjon, előbb adja ide a fülbevalómat.
+Igen ott van. Ugy, most bejöhet. (Katicza el; majd ujra megjelenik
+a népszámlálóval.) Katicza, maga maradjon itt. (A népszámlálóhoz.)
+Meg fogom tudni, hogy mért kivánt engem zaklatni, és hogy milyen
+czélból engedett meg magának különböző tréfákat az én cselédeimmel?
+<span class="pagenum"><a name="Page_132" id=
+"Page_132">-132-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Bocsánatot kérek,
+méltóságos asszony, én Doboz Elek fővárosi tanító vagyok…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Mindjárt gondoltam.
+Olvastam önökről az ujságban. Figyelmeztetem azonban, hogy itt
+nincsenek gyermekek, és hogyha volnának, akkor sem engedném őket
+megverni.</p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span> (torkát megköszörülve)
+– … és mint népszámlálási biztos voltam bátor jelentkezni.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Én nem vagyok nép, és
+engem ne tessék megszámlálni. Ha a népet akarja megszámlálni,
+menjen ki a konyhába, de ne háborítsa az én délelőtti nyugalmamat.
+A konyhában is illedelmes viseletet kérek; azt, hogy valaki a
+cselédeimmel hanczurozzék, nem engedhetem meg s ezt semmiféle
+törvény nem irja elő.</p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span> (sértődötten). –
+Engedelmet kérek, de a törvény nem ismer különbséget, s nekünk
+kivétel nélkül mindenkit meg kell számlálnunk…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – De önnek csak a
+számlálás a kötelessége, s ha önnek mondják, hogy odabenn egy hölgy
+fésülködik, ez éppen elég. Felír egy hölgyet és punktum. De ön úgy
+látom, azt fürkészi, hogy nincs-e itten más valaki is? Ezt én
+kikérem magamnak.</p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Bocsánat, méltóságos
+asszony, de nem erről van szó. A méltóságos úr kitöltötte a
+számlálólapokat, s én most az ellenőrzés végett jöttem.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Az én férjem
+személyesen töltötte ki a számláló lapokat?</p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Igen.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Akkor nincs szükség
+semmi ellenőrzésre, mert az én férjem nem mond be hamis
+adatokat.</p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Ezt senki se
+gondolja. De a számláló-lapok hibásan vannak kitöltve, s nekem az
+adatokat helyesbítenem kell. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_133" id="Page_133">-133-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Honnan veszi ön azt,
+hogy az én férjem hibásan mondta be az adatokat? Az én férjem
+mindenesetre tudja, hogy hányan vagyunk, és ha ön jobban tudja,
+akkor mért kérdezősködik? Írjon be annyi embert, a mennyit akar és
+hagyjon engem békében. Az én férjem pontosan fizeti az adót, és
+annyi ember után fog fizetni, a mennyit be fognak írni. Ezért nem
+való egy hölgyet öltözködés közben zavarni.</p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Nagyon sajnálom,
+méltóságos asszony, hogy alkalmatlan időben jöttem, de nem
+mulasztottam el a bejelentést, s mivel csak néhány kérdésről van
+szó, talán lesz kegyes kihallgatni.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Ha valamit meg akar
+tudni, mindenesetre inkább tőlem, magamtól kérdezze, mint a
+cselédeimtől, a kiknek a kérdezősködésekre nem szabad
+felelniök.</p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Első kérdésem a
+vezeték- és keresztnévre vonatkozik. A méltóságos úr azt írta ide:
+»Lovag békásmegyeri Berzsenyi Jacques, pápai szent birodalmi nemes,
+udvari tanácsos, a Lipót-rend k. keresztese, venezuelai főkonzul.«
+Ez a beírás téves.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Már hogy volna téves?
+Remélem, nem akarja azt mondani, hogy az én férjem svindler, a ki
+másnak adja ki magát?</p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Nem, hanem ebbe a
+rovatba csak a vezeték- és keresztnév írandó be, s az utóbbi az
+állam hívatalos nyelvén. »Jacques«, ez nincs magyarul, »Jacques«
+magyarul, ha nem csalódom, Jakab. Engedelmével törülni fogom tehát
+a beírást, s helyébe szabatosan írom a nevet: »Berzsenyi
+Jakab.«</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Jakab! Berzsenyi
+Jakab! Mért nem mindjárt: »az Iczig zsidó«?! Figyelmeztetem önt,
+hogy ha ön froczlirozni akar védtelen hölgyeket, az én férjem meg
+fogja találni a módját, hogy önt <span class="pagenum"><a name=
+"Page_134" id="Page_134">-134-</a></span> főnökei illendő viseletre
+tanítsák. Az én férjem nem Jakab, s nem tűröm, hogy ön az én
+házamban élczelődjék.</p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span> (boszúsan). – Én csak
+kötelességemet teljesítem. Hasonlóképpen a méltóságos asszony
+nevének a rovatába ez van beírva: »Berzsenyi Elise, született
+szendrői Hirsch.« Ez nem helyes. Ide egyszerűen azt kell írni:
+»Berzsenyi Jakabné.«</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Berzsenyi Jakabné! No
+hallja, ez már mégis szemtelenség! Persze, el kellett volna
+hivatnom az én ügyvédemet. De ez a leány tanuskodni fog, hogy
+mulatni akart a mi számlánkra, s biztosítom, hogy nem fogom
+elmulasztani önt bepanaszolni.</p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span> (ridegen). – A panaszt
+ebben az esetben felettes tanügyi hatóságomnál kell beadni. Addig
+is, megengedi a méltóságos asszony, folytatom.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Csak tessék. Kiváncsi
+vagyok, hogyan fogja elnevezni a leányaimat.</p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Valóban az egyik
+kisasszony neve tévesen van beírva: »Berzsenyi Elza.« Ezt így fogom
+helyesbíteni: »Berzsenyi Erzsébet.«</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Berzsenyi Erzsébet!
+Nem rossz. Hallod, Katicza? Berzsenyi Erzsébet! Jegyezd meg
+magadnak, mert erről még tanuságot kell tenned. Berzsenyi Erzsébet!
+Hallatlan! (Idegesen kaczag).</p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – A másik kisasszony
+neve helyesen van! »Berzsenyi Blanka.« Ez korrekt.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span> (gúnyosan). – Már hogy
+volna korrekt! Korrekt így volna: »Berzsenyi Fehérnye!« Vagy:
+Berzsenyi Sára, Zsuzsa, Mari, Erzsók néni! Hahaha! Azt mondja, hogy
+Blanka helyesen van! Hallod, Katicza?!</p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Ellenben a
+foglalkozás-rovat kitöltése csaknem mindenütt hibás. A méltóságos
+ur <span class="pagenum"><a name="Page_135" id=
+"Page_135">-135-</a></span> e rovatot így töltötte ki:
+»nagybirtokos.« Úgy értesülök, hogy a méltóságos ur egyszersmind
+gabonakereskedő, legalább nem hagyott fel teljesen az üzlettel,
+mert részese a Beer-czégnek…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Gabonakereskedő! Írja,
+hogy: speczeráj, lámpagyujtogató, szivarvég kereskedő! Írjon
+akármit. Mindegy.</p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – A méltóságos asszony
+rovatába pedig ez van írva: »Nagybirtokosnő.« Ez nem korrekt. Ide
+azt kell írni: »Háztartásbeli nő.«</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Háztartásbeli nő!
+Hah!… (Dühében hamarjában nem talál szavakat.)</p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Vagy van talán a
+méltóságos asszonynak valami kereső foglalkozása? A postánál,
+távirdánál, telefonnál, iskolánál, gyermekkertben, színháznál?
+Nincs?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span> (tehetetlen dühvel néz
+maga elé). – Van-e valami kereső foglalkozásom? Jellemtelenség
+alávalóság, piszkosság!</p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Kérem, ne tessék
+engem sértegetni, én csak a köteles kérdéseket intézem a méltóságos
+asszonyhoz. Ha a méltóságos asszonynak nincs kereső foglalkozása,
+ki tartja el a méltóságos asszonyt?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span> (felcsattanva). – Hallja,
+ez már mégis sok!… (Köhögési roham fogja el s fuldokolni kezd).</p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span> (miután megvárta a
+roham végét). – Ha a méltóságos asszonyt a férje tartja el, akkor a
+méltóságos asszony csak háztartásbeli nő.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span> (fölemeli szemét az égre
+és zsebkendőjét a szája elé tartja, hogy a lelke valahogy kine
+szakadjon).</p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Nem helyes a
+kisasszonyok beírása sem. Az egyiknél az van beírva, hogy:
+»nagybirtokos leánya«, a másiknál, hogy:
+»versenyistállótulajdonosnő.« Mi ez? <span class="pagenum"><a name=
+"Page_136" id="Page_136">-136-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span> (int Katiczának, hogy
+feleljen ő).</p>
+<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Elza kisasszonynak igenis
+versenyistállója van.</p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – S a kisasszony abból
+el, a mit a lovak díjakban nyernek?</p>
+<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Dehogy!</p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Tehát eltartja
+valaki, ugy-e?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span> (karjait emeli az
+égre).</p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span> (zavartalanul). – Ki
+tartja el? A méltóságos úr, ugy-e? Akkor hát azt kell ideírni:
+»Leány.« A másik kisasszony dettó »leány.« Ennél a családi állapot
+helyesen van feltüntetve: »hajadon.« De a másiknál a családi
+állapot beírása is téves. »Menyasszony.« Mi ez?</p>
+<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Maga nem tudja, hogy mi
+az, ha valaki menyasszony?</p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Nekünk semmi közünk
+hozzá, hogy valaki menyasszony-e, vagy nem menyasszony, Valaki
+lehet menyasszony és már négyszeresen özvegy. A kérdés az, hogy
+Berzsenyi Erzsébet hajadon-e vagy már nem hajadon?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Hallja!… ember… ne
+izéljen!… ne izéljen!…</p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span> (szenvtelenül:) – Jó,
+mondjuk hát, hogy: »hajadon.«</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span> (levegő után kapkod).</p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Azt hiszem, hiba
+csúszott be a házassági vagy a születési évek rovatába is. A
+házasság éve: 1879, hónapja: márczius. Ez megfelelne a kisasszonyok
+életkorának, az egyiknek a születési éve: 1880, a másiké: 1882. De
+vajjon nem téves-e a méltóságos asszony születési éve: 1864? A
+méltóságos asszony tizenöt éves korában ment volna férjhez s
+tizenhat éves korában már fogant volna? Ez annál csodálatosabb,
+mert a <span class="pagenum"><a name="Page_137" id=
+"Page_137">-137-</a></span> méltóságos úr már elmult hatvan éves.
+Itt van születési éve: 1840.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Ember! Távozzék!
+Távozzék! (Köhögés). És nekem végig kell hallgatnom ezt a sok
+infámiát! De hát nincs ebben az országban rendőrség?! (Ujabb
+köhögési roham).</p>
+<p><span class="smcap">Katicza</span>. – A méltóságos asszony igen
+fiatalon ment férjhez; különben láthatja, ha szeme van.</p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Ne nyelveljen! Talán
+maga volt a bábája?</p>
+<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Ejnye be finom ember,
+lelkem!… Ha kérdi, hát felelek, mert a méltóságos asszony úgy
+parancsolta. A magam jószántából bizony nem állanék szóba az
+úrral.</p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Nem magát kérdeztem.
+Majd magára is rákerül a sor. Mi van még? Igen… vallásnak a római
+katolikus van feltüntetve. Kérhetném ugyan az okmányokat, de
+hagyjuk; a méltóságos asszony, látom, nagyon ideges. Még csak
+egyet. Nincs senkinek valami testi fogyatkozása? Ezt a
+leggyakrabban el szokták hallgatni.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span> (fuldokolva köhög).</p>
+<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Nincs senkinek.</p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – A kisasszonyoknak
+sem? (Berzsenyiné elájul.)</p>
+<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Hogy a mennykőbe
+volna!</p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span> (Berzsenyinére
+tekintve). – Mért nem ad neki egy pohár vizet?</p>
+<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Majd jobban lesz, ha magát
+elhordja a szélvész.</p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Mondom, hogy ne
+nyelveskedjék. Inkább arra feleljen, a mit kérdek. Itt a maga
+lapján is hiba van.</p>
+<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Van ám a… majd megmondom
+hol!… <span class="pagenum"><a name="Page_138" id=
+"Page_138">-138-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Hajadon?</p>
+<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Hallja, lelkem, ne sokat
+idétlenkedjék már, mert én nem nézem, hogy törvény-e, vagy nem
+törvény…</p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Feleljen. Születési
+éve?</p>
+<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Tudom is én. A tavaszszal
+multam huszonkettő. Számítsa ki.</p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – 1878. Egyez.
+Vallása?</p>
+<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Görög.</p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Egyesült vagy nem
+egyesült?</p>
+<p><span class="smcap">Katicza</span> (türelmét vesztve). –
+Egyesült a fészkes fene!</p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Azt kérdem, hogy
+szakállas papja van-e, vagy borotvált képű?</p>
+<p><span class="smcap">Katicza</span>. – A pokol nézi a szakállát!
+De azt mondom magának, hogy most már elég, mert látom, hogy megjött
+a méltóságos úr huszárja, s mondhatom, hogy a nagyméltóságú
+fő-főkúria se veszi le magáról…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span> (a ki időközben magához
+tért). – Katicza, az Eau-de-Cologne-omat!…</p>
+<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Igenis, csak hadd
+tuszkoljam ki ezt az urat. (A népszámláló el.) Tessék itt van.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span> (még aléltan). –
+Elment?</p>
+<p><span class="smcap">Katicza</span>. – El.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Szaladjon hamar utána,
+fiam, és kérdezze meg tőle, hogy ki találta ki ezt a népszámlálási
+törvényt? Tudja meg, fiam, hogy ki volt a törvénycsináló; meg
+akarok ismerkedni vele!</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_139" id=
+"Page_139">-139-</a></span></p>
+<h2>XX.<br />
+BERZSENYI LAPOT ALAPÍT.</h2>
+<p class="summary">– Délután két óra. A nagy ebédlő. Berzsenyi és
+Elza kaszinót játszanak. –</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nekem úgy látszik, te
+csalsz. Tizenkettővel vitted a tizenhármat.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Tessék, és igazad van! Lásd,
+papuskám, én néha úgy jövök elő magamnak, mint a némajátékban a
+Bertram, a Róbert és Bertramtól, a ki mikor már Hochstapler és
+bankot alapít, kilopja a vendégeinek a zsebkendőjét. Nekem, ha
+kártyázom, muszáj egy kicsit csalni; c’est plus fort que moi. Ugy
+látszik, a mi őseink is rablólovagok voltak, mert ez már a véremben
+van.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Akkor az egész nem
+gilt.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Papuskám, ne légy smuczián.
+Hölgyekkel nem így szokás játszani.</p>
+<p><span class="smcap">Komornyik</span> (bejön s tálczán egy
+névjegyet hoz. Óriási legény; hosszú, mint egy meszelő, s komoly,
+mint egy államférfiú.)</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mi az, Artur? Valaki
+keres, Artur? (Kegyesen.) Jól van, Artur. (Fölteszi binokliját és
+megnézi a névjegyet, melyen ez áll: Dr. Vrillényi Andor,
+<span class="pagenum"><a name="Page_140" id=
+"Page_140">-140-</a></span> országgyülési képviselő, a »Budapesti
+Kürt« vezérkormányzója, a Centaur-patkógyár-részvénytársaság
+felügyelő bizottságának alelnöke stb.) Jól van, Artur. Vezesse be a
+doktor urat a nagy szalonba és mondja meg neki, hogy pár percznyi
+türelmet kérek, mert igen el vagyok foglalva. (Kegyesen.) Menjen,
+Artur.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Dolgod van?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem olyan sürgős. Csak
+hadd várjon az egyházi tanuló. (Kegyesen pillant a távozó komornyik
+után). Mondd, mit szólsz te ehhez az Arturhoz?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nagyon tekintélyes. De azt
+hiszem, egy kicsit lenéz minket.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Szó sincs róla. Nagyon
+jóakaratú cseléd. De öleb kora óta mindig herczegi házaknál
+szolgált, ez a higgadtság tehát természetes.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Talán ölbevaló gyereket
+akartál mondani?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Az mindegy, nem vagyok
+én tanár. Elég az hozzá, ez az Artur tetszik nekem, mert nincs
+benne semmi cselédgőg. Nem bánom, játszom veled még két pártit, ha
+akarod: tiz forintba.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – S azalatt a gentleman, a kit
+te egyházi tanulónak mondasz, várakozni fog?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Miért ne várakoznék? A
+ki pénzt akar, az ne várakoznék? A ki pénzt akar, az várakozzék.
+Azt hiszed, bánom, ha nem várakozik? Igaz, erről meg akartalak
+kérdezni. Mit szólsz hozzá, ha lapot alapítok?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – S aztán minek neked a lap,
+papuskám?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Két czikket akarok
+íratni, egyet az amerikai zsokékról és egyet a főrendiházról. Fel
+kell világosítani a népet, hogy amerikai zsokét hozatni nem
+pazarlás, hanem befektetés, és azt is meg akarom írni, hogy a
+főrendiház korhadt intézmény, a melyet föl kell frissiteni.
+<span class="pagenum"><a name="Page_141" id=
+"Page_141">-141-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Értem. De ehhez nem kell az,
+hogy magadnak legyen ujságod. Megíratod valahol, punktum.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Az eszmének több súlya
+van, ha én magam finanszirozom. Nem értem különben, hogy mért
+ellenzed az ügyet?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát én nem értek a dologhoz,
+papa, de mindig azt olvastam az ujságban, hogy egy ujság sokkal
+többe kerül, mint egy tánczosnő, és aztán egy tánczosnő nem okoz
+annyi bosszuságot.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ha egy idegen hallaná,
+hogy milyen csiklandós tónusban beszélsz velem, azt gondolhatná,
+hogy ajánlatosnak tartod, ha egy tánczosnőt veszek magamnak. Azután
+nem gondolsz egy ujság sok előnyeire.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Annyi bizonyos, hogy
+Blankának nagyon jó volna egy ujság a háznál. Tele írhatná, ha
+akarja. És ezért tárgyalsz ezzel a Vrillényivel?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem dobhatom ki az
+ügyletből, mert ő hozta az eszmét.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Annyit tudok róla, mert
+olvastam, hogy már vagy tiz ujságot megbuktatott, és nem képzeled,
+mennyi millió fúlt bele azokba a vállalatokba, a melyeket agyon
+kormányzott. De neked imponál, mert nagyképü, és ugy beszél, mintha
+kanállal ette volna a bölcseséget.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nekem imponál? Egy
+beképzelt szamárpofa! Szegény boldogult nagyatyád azt mondta az
+ilyen emberekre, hogy: egy egyszerü ótvaros. De mit akarsz? A
+kalocsai érsek nem fog nekem ujságot csinálni. Ehhez kitanult
+ujságíró kell, a ki elolvassa az angol könyveket és vezérczikket
+írjon belőlük.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az ilyen vezérczikket nem
+olvassa el senki. Vagy te tán elolvasod az efféle unalmas
+ostobaságokat?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ahhoz te nem értesz. A
+vezérczikk annál jobb, minél unalmasabb. Kell, hogy politikai
+<span class="pagenum"><a name="Page_142" id=
+"Page_142">-142-</a></span> súly legyen benne, és ez unalmas. És
+ezen a téren Vrillényi már a legránézettebb egyének közé tartozik.
+Államférfiúnak még nem lehet mondani, de már egyike a jelesebb
+államfiúknak.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Én inkább csikókat vennék
+ezen a pénzen.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Látod, én mindenre
+gondoltam. A lóversenyekről a tip-eket te fogod írni, s milyen nagy
+örömet szerzünk kedves mamádnak, ha a bálját széltében-hosszában
+kiírjuk az ujságba, még a tánczosokat is.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szóval ez fait accompli?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Miattam mondjuk, hogy
+úgy van. De óhajtottam megismerni nézeteidet és meg akartalak
+nyugtatni, hogy az egészbe nem teszek többet százezer forintnál. Ha
+sikerül, jó, s ha nem sikerül, remélem, hogy illetékes helyen ezt
+az érdemet nem fogják nekem elfelejteni.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Akkor hát helyet csinálok
+ennek az urnak. Pá, papuskám.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – E szerint te helyeslesz
+engem?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mindenesetre. Ki tudja, mire
+lesz jó? Ha az ember ezt vagy azt akarja, egy ujság mindig jó
+szolgálatot tehet.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – No látod!</p>
+<p class="summary">(Megcsókolják egymást. Elza el. Berzsenyi
+csönget s parancsot ad, hogy vezessék be a doktor urat. A doktor úr
+– köpczös, tömzsi, kissé kopasz s nagyon vörös emberke –
+megjelenik).</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem fogja rossz néven
+venni, de rendkívül fontos intézkedéseket kellett tennem. Tessék
+helyet foglalni. Már éppen írni akartam, hogy legyen szerencsém, de
+ez a gyászeset…</p>
+<p><span class="smcap">Vrillényi</span> (ijedten, nagy részvéttel).
+– Ó…!!…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Igen, atyai jóbarátom, a
+boldogult szerb király halála végtelenül lesujtott. Alig hogy
+<span class="pagenum"><a name="Page_143" id=
+"Page_143">-143-</a></span> elvesztettük ő felségét, az angol
+királynőt, ez az ujabb csapás!… Ilyen fiatalon! Milyen jókedvü volt
+még a nyáron is, Karlsbadban!…</p>
+<p><span class="smcap">Vrillényi</span> (búsan). – Fájdalom,
+mindnyájan halandók vagyunk!…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (erőt vesz megindulásán). –
+De térjünk át ügyünkre. Tehát megfontoltam, alaposan, tüzetesen
+megvizsgáltam az ügyet, és arra az eredményre jutottam, hogy a
+mennyiben egy-két kisebb jelentőségü óhajtásomra nézve a kellő
+előzékenységgel találkozom, nem lesz nehéz megegyeznünk.</p>
+<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Biztosíthatom, hogy a
+legmesszebb menő előzékenységgel igyekszem…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Tehát, hogy
+mindenekelőtt az anyagi ügyekkel végezzünk, abban állapodtunk meg,
+ugy-e, hogy mind a ketten száz-százezer forintot helyezünk az
+ügyletbe?</p>
+<p><span class="smcap">Vrillényi</span> (ijedten). – Bocsánat, ez
+félreértés! Én anyagiakkal nem működhetem közre, mert hisz vagyonom
+alig haladja meg a szóban forgó összeget s a netaláni, bár nem
+valószinü, balsiker esetén… De hiszen, kérem, talán nem becsülöm
+túl képességeim és munkám értékét, ha azt állítom, hogy a szellemi
+tőke, melyet az ügyletbe fektetek, bőven megfelel a kérdéses
+összegnek.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hm. Nem mondom, nem
+mondom… De, végre is…</p>
+<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Azonkívül nincs is
+szükség százezer forintnál magasabb összegre. A »Budapesti
+Kürt«-nek megvannak a maga előfizetői, a maga hirdetései, a maga
+jövedelmei, s ha a »Budapesti Kürt« átváltozik »Haladás«-sá és mint
+uj lap, uj lobogóval és uj vezérrel folytatja harczát a
+szabadelvüség érdekében, mindezt nem veszíti el. Szóval a
+tranzakcziónak százezer forintnál <span class="pagenum"><a name=
+"Page_144" id="Page_144">-144-</a></span> többe nem szabad
+kerülnie. Viszont, hogy teljes rekompenzácziót nyujtsak a
+befektetésért, kijelentem, hogy tekintet nélkül sok évi
+munkásságomra s időközben megszerzett tulajdonjogomra, a haszonból,
+szerkesztői fizetésemen kívül, csak méltányos perczentuáczióra
+tartok igényt, egyébre nem, azaz: a tulajdonjogot e százezer
+forintnyi befektetésért teljesen átengedem.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hm. Ez változtat a
+dolgon, mert, a mint már a multkor említettem, az eszméért úgy sem
+lelkesedem. Tudja, kérem, az ujság a számok emberének éppen nem
+szimpatikus. Mondhatnám, olyan sok dolog van az ujságban, a mi nem
+igaz, hogy az embernek elmegy a kedve bele is nézni egy ujságba. A
+napokban például egy ujságban azt olvastam, hogy az én lovam,
+<i>Agesilaus</i> köhög…</p>
+<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Bocsánatot kérek…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mindjárt. Ezért nem
+teszek önnek szemrehányást, de kívánom, hogy az én álláspontomat ön
+megismerje. Ez pedig az, hogy ha én az ön által említett alapon is
+belemegyek az ügybe, egyszersmind hangsulyozom, hogy a kizárólagos
+rendelkezést merőn kívánom értelmezni, s kikötöm, hogy ezentul
+csakis azon igaz dolgok kerüljenek bele az ujságba, a melyeket én
+helybenhagyok, így például, hogy a főrendiház korhadt intézmény,
+mely tetterős reformokra szorul, önzetlen, de egyszersmind agilis
+férfiakra, kik készek tevékenyen és hathatósan gyámolítani a magas
+klérust és a született főrendeket.</p>
+<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Ez magától
+értetődik.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Örvendek, hogy e
+tárgyban egy véleményen vagyunk. De van még egy pont, mely engem
+bizonyos aggodalmakkal tölt el. Ön oly mereven hangsulyozta a
+szabadelvűséget, a mely merevség nekem őszintén nem tetszik.
+<span class="pagenum"><a name="Page_145" id=
+"Page_145">-145-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Kérem…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hagyjon kibeszélni,
+doktor úr. Bizonyára én barátja vagyok a szabadelvüségnek, sőt nem
+idegenkedem a demokratikus elvektől sem, mert az egyenlőség barátja
+vagyok, a ki én és egy gróf közt nem látok semmi különbséget. De
+fel kell világosítani a népet, hogy nyugalmát csakis a szentesített
+intézményekhez való ragaszkodás és a vallásos érzések adhatják
+vissza, mint ön ezt, nem kétlem, czéltudatos tapintattal fogja
+kifejteni.</p>
+<p><span class="smcap">Vrillényi</span> (a szemüvegét igazgatva). –
+Természetesen, természetesen, ebben tökéletesen egyetértünk. A baj
+csak az, hogy a »Budapesti Kürt« oly hévvel, megvallom, koronkint
+némi túlzással, egyszóval oly intranzigens módon képviselte a
+szabadelvüség ügyét, hogy attól tartok, olvasói, legalább
+kezdetben, e hangot félreérthetnék. Belátom azonban, hogy
+fokozatosan lecsillapodva, meg lehet találni a kellő mérséklet
+hangját, de ehhez bizonyos átmenet szükséges…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Semmi se oly kerülendő,
+mint a túlzás, s valóban ön helyesen említi a mérsékletet, hozzá
+tehetném: a bölcs és vallásos mérsékletet. Röviden, hogy
+összegezzem politikai elveimet, megjegyzem, hogy attól, a mi a
+haladásban jó, nem kell elzárkózni, így például fel kell a népet
+világosítani az amerikai zsokék hasznáról, de semmi se oly
+kerülendő, mint a tekintélyek helytelen bírálgatása. Ön meg fogja
+érteni, mily kellemetlenül érintene, ha Rómában intenczióimat
+félreérthetnék. A meggyőződések embere vagyok, de azt akarom, hogy
+ő szentsége, ha a bibornoki kollégiumban esetleg szó kerülne
+csekélységemről, nyugodtan mondhassa el: »Berzsenyi nem ellensége a
+helyesen értelmezett szabadelvüségnek, de olyan férfiu, a kitől
+nincs okom megvonni áldásomat.« <span class="pagenum"><a name=
+"Page_146" id="Page_146">-146-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Vrillényi</span> (szemüvegét igazgatva). –
+Persze, persze. Mindezt értem és méltánylom. Annyira, hogy eleve is
+hangsúlyoznom kell, mily csekély a különbség ez elvek és az igazi
+szabadelvüség között. Az igazi szabadelvüség a vallással és a
+politikai multtal szemben is szabadelvü.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ez oly egészséges elv,
+melyről egy szép czikket lehetne írni, mindjárt az első számban s
+egyuttal a lótenyésztésről is nehány egészséges elvet lehetne
+hangoztatni, melyeket valamely egyénnek le fogok diktálni, illetve
+megjegyzéseket tenni, hogy az illető saját eszméivel kibővítve
+erről egy szép czikket irjon.</p>
+<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Kétségtelen,
+kétségtelen. Mégis bizonyos átmenet…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem bánom, egy számban
+írja meg ön a még hátralékos szabadelvü eszméket, de aztán
+világosítsa fel a népet, hogy most már át kell menni a vallásos
+mérsékletre. A főrendiházat illetőleg azonban szigorúan ragaszkodni
+kell a szabadelvü eszmékhez, természetesen úgy, hogy a
+szabadelvüség e bár korhadt, de tiszteletreméltó és fentartandó
+intézményt nem eltörölni, hanem felfrissiteni igyekezzék.</p>
+<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Úgy hiszem, tökéletesen
+megértettem a főelveket, s örömmel konstatálom, hogy a fontosabb
+kérdésekre nézve tökéletesen egyetértünk.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Csekélyebb jelentőségű
+elveimet majd alkalmilag fogom kifejteni. Fontosabb kérdésekben egy
+szerkesztőt vagy egy nyomdászt naponkint el kell küldeni hozzám; ha
+nem vagyok itthon, az én leányom, Elza kisasszony, fogja nézeteimet
+a szerkesztőség számára folyósítani, ki e tárgyban általam pontosan
+meg lesz bízva. Megjegyzem továbbá, hogy mikor kinyomtatják az
+ujságot, reggelig mindig egy darab <span class="pagenum"><a name=
+"Page_147" id="Page_147">-147-</a></span> helyet üresen kell
+hagyni, a hova belenyomtathatom, a mit akarok.</p>
+<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Ez egy kissé nehézkes
+eljárás volna, de módját fogom ejteni, hogy a késő éji órákban is
+rendelkezésére álljunk.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Megjegyzem, hogy a
+szerkesztőségből egy egyén mindig figyelemmel kísérje a jobb
+társaságban, a kastélyokban, a tennisz-pályán stb. a viszonyokat,
+mert azt akarom, hogy az én ujságomat ne kocsisok, hanem műveltebb
+felvilágosultak olvassák. Kivételt teszek, mikor az én feleségemnél
+bál van, mert ekkor az én vendégeimet kell kiírni a lapba.</p>
+<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – A társaság életét eddig
+is nagy figyelemmel kísérte a »Budapesti Kürt«, de ezentul
+fokozottabb érdeklődéssel…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Igaz, most jut eszembe.
+Bele kell írni a lapba, hogy a jobb társaságokat milyen kínosan
+érintette egy utóbbi szindarab, melyről azt állítják, hogy minden
+tisztelet nélkül emlékezett meg előkelő történelmi alakokról s a
+legjobb családokról. Mint hallom, e darabot, bizonyos »Párisi
+asszony«-t, egy Beck nevű ember írta, ki, mint értesülök, valamely
+államhivatalban van alkalmazva, honnan el kell mozdítani. És ha már
+a családomról beszélünk, megjegyzem, hogy az én családomból
+mindenkinek tiszteletpéldányt kell küldeni, hogy a lapomat
+egyszerre többen is olvashassák. Általában ki kell írni, hogy a
+színházakban ne adjanak elő olyan színdarabokat, melyeken a nézők
+elalszanak. Azt is előre megmondom, hogy az olyan szerkesztőt, a ki
+hazugságot ír, vagy az olyan nyomdászsegédet, a ki hazugságot nyom
+ki, kiméletlenül elcsapom. Most több elv nem jut eszembe. Holnap
+majd elhívatom az ügyvédet, a ki az én irodámban a szerződést meg
+fogja írni. A szerkesztőknek és nyomdászoknak nem kell <span class=
+"pagenum"><a name="Page_148" id="Page_148">-148-</a></span> nálam
+tisztelegni, csak tudassa velök, hogy a hivatalos órákban pontosan
+működjenek.</p>
+<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Kérem.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Még egyet. A kihordók, a
+kik az én lépcsőmön a tiszteletpéldányokat hurczolni fogják,
+illedelmesen legyenek öltözve, mert az én palais-mban gyanús alakok
+nem járhatnak-kelhetnek. Ha egyelőre nincsen jó ruhájuk, ujévre
+majd igérek nekik valamit, és ha ügybuzgóan teljesítik
+kötelességüket, az én leányom, a ki Miss Dewey néven futtat, a
+lóversenyekre majd tip-eket fog mondani nekik.</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_149" id=
+"Page_149">-149-</a></span></p>
+<h2>XXI.<br />
+BERZSENYI BÁRÓ ÜNNEPLÉSE.</h2>
+<p class="summary">– Délután négy óra. Szin: az V. ker. független
+polgárok egyesületének klubhelyisége. A díszterem közepén emelvény,
+s ezen lepellel letakart aranykeretes arczkép. Az emelvényt
+notabilitások veszik körül: polgármesterek, országgyülési
+képviselők, fővárosi bizottsági tagok. Odább a Berzsenyi család:
+Berzsenyi Jacques báróné, Berzsenyi Blanka bárókisasszony,
+Berzsenyi Elza bárókisasszony, továbbá a báró testvérei: Berzsenyi
+Soma, Beer James és lovag Beer Nathaniel urak. Polgárok, klubtagok,
+hölgyek, iskolás gyermekek. Pontban négy órakor három tagu
+küldöttség vezeti a terembe: <i>békásmegyeri és berzsenyi Berzsenyi
+Jacques bárót</i>, az V. ker. független polgárok egyesületének és a
+Lipótvárosi Jótékony egyesület mint Betegsegélyző és Temetkezési
+Szövetkezetnek védnök-elnökét. Éljenzés és taps. Az V. ker. polgári
+iskola fiunövendékei eléneklik a Himnuszt. Majd előlép a kör
+alelnöke s lendületes beszéddel üdvözli az ünnepeltet. Meleg hangon
+ecseteli azt a szeretetet, mely a polgárságot az ünnepelthez fűzi.
+Nagy elismeréssel szól szeretett elnökének és barátjának
+jótékonysági tevékenységéről. Végül megköszöni az uj bárónak, hogy
+kitüntetése alkalmával nem feledkezett <span class=
+"pagenum"><a name="Page_150" id="Page_150">-150-</a></span> meg az
+V. ker. független polgárokról s a vezetése alatt álló kört
+megajándékozta arczképével, melyet egy tehetséges festőművész
+festett. A szépen előadott beszéd után az arczképről lehull a
+lepel. Viharos éljenzés és taps. –</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi báró</span> (megindultan:) –
+Tisztelt Uraim! Kedves polgártársaim! Szeretett családom!</p>
+<p>Őszintén megvallom, nem vagyok barátja az ünnepeltetésnek, mert
+egyszerü ember vagyok s azt a fenhéjázást, melyet a rang és vagyoni
+előnyök nyujtanak, ismerni nem kivánom. Mindig, valahányszor
+polgártársaim az elismerés koszoruját nyujtják felém, nem keresem,
+mennyiben érdemeltem ki polgártársaim háláját és ragaszkodását,
+ellenkezőleg példa gyanánt Washington és Deák Ferencz lebegnek
+előttem, a kiket nem tántorított meg se a hatalmasok kegye, se az
+alattvalók hizelgése, s mint én, elutasítottak maguktól minden
+czéltalan kitüntetést, mondván: »Et si fractus illabatur, vagy
+illabitur, mégis talán illabatur, orbis, impavidum, mondom, feriunt
+ruinae.« (Éljenzés.)</p>
+<p>Ezen és egyéb okokból, több ízben, ha polgártársaim ünneplése
+megkiséreltetik, ez helyeslésemet soha se nyerheti meg. Nem adtam
+volna beleegyezésemet e különben lélekemelő ünnepélyhez sem, mert a
+mennyiben talán csekély érdemeim felette állanának a szokásosnak,
+előnyeimmel, mint egyszerü ember, tüntetni nem kivánok. Hogy mégis
+helybenhagytam azon szándékot, hogy mint ünnepelt jelenjek meg önök
+előtt, erre több okaim vannak, melyeket nem fogok késni azonnal
+leleplezni. (Halljuk! Halljuk!)</p>
+<p>Tisztelt Uraim és kedves családom! Azon korban élünk, midőn
+elharapózott kicsinyelni mindenkit, a ki a közpályán érdemeket
+szerzett, noha az illetők jobban <span class="pagenum"><a name=
+"Page_151" id="Page_151">-151-</a></span> cselekednének, ha azt
+néznék, mi van saját zsebökben. Én ugyan szerény véleményem szerint
+emelt fővel mondhatom, hogy már vagyoni viszonyaimra tekintve is
+felette állok úgy a gúnyos kicsinylésnek, mint érdemeim
+bonczolgatásának, mégis utóbbi időkben mindez oly kedvetlenséget
+szült bennem, hogy elhatároztam a köztevékenység teréről igénytelen
+cselekvéseimet visszavonni. De az a kitüntetés, melyben szerencsém
+volt legutóbb részesülhetni, megmásította szándékomat s felhagytam
+a foglalkozást azon eszmével, hogy a nyilvános szereplés teréről
+sajnálatomra s talán remélhetem: polgártársaim sajnálatára is
+visszalépjek. Ellenkezőleg megérlelte bennem azon meggyőződést,
+hogy kötelességem szerény érdemeimmel továbbra is helyt állani azok
+sorában, kiknek legbuzgóbb tényeit is visszájára értelmezi a
+helytelen rosszakarat s példámmal kitartásra buzdítani a hasonlóan
+érdemeseket. Ezért elhatároztam, és megnyugtathatom önöket, hogy
+továbbra se szünök meg az önök érdekében közreműködni. (Éljenzés és
+taps.)</p>
+<p>Csekély erőmet vizsgálva nem titkolhatom el önök előtt, tisztelt
+barátaim, hogy midőn harmincz évvel ezelőtt e kör tagjává
+beiratkoztam, s tagdijamat a kör pénztárába pontosan befizettem,
+nem is sejtettem, hogy mint e kör elnöke a kitüntetések egész
+hosszu sorozatában fogok részesülhetni. Én nem szégyellem, tisztelt
+uraim, hogy akkor még csak egyszerü kereskedő voltam; először, mert
+kereskedőnek lenni nem szégyen, és másodszor, mert azon tény, hogy
+egyszerű kereskedőből főurrá s mondhatnám ő felsége zászlósai közé
+emelkedtem, mindenesetre szép munka végzését tanusítja. (Zajos
+éljenzés.) Ha szégyellném, tisztelt uraim, hogy egyszerü
+kereskedőből emelkedtem e helyre, nem érdemelném meg azon sokszoros
+kitüntetéseket, melyben <span class="pagenum"><a name="Page_152"
+id="Page_152">-152-</a></span> ugy felülről, valamint alant, az
+önök bizalmából, elhalmoztatom! (Tapsok.) De akkor mint egyszerü
+kereskedő még nem sejthettem, hogy majdan időt fogok szakíthatni az
+önök érdekében csekély tehetségemhez képest közreműködni, mert a
+közügyek iránt nem érdeklődvén, a vagyonszerzés nehézségeivel
+voltam elfoglalva. Továbbá azon időben még nem birtam a magyar
+nyelvet, s mint önök bizonyára emlékezni fognak, ezt megtanulni
+sokáig nem látszott érdemesnek.</p>
+<p>Később azonban, midőn üres óráimban figyelmemet ráfordítottam a
+közügyekre, s többek ellenkező véleménye daczára elhatároztam, hogy
+a magyar nyelvet elsajátítom, rájöttem, hogy a közügyek nem
+lehetnek el az érdemesebb polgárok hozzájárulása és vállvetett
+támogatása nélkül. Ez okból mind szélesebb mederben folytam bele
+polgártársaim ügyeinek intézésébe, és valamint nem hallgathatom el
+azon elismerésemet, hogy soha se volt okom megbánni, hogy a magyar
+nyelvet elsajátítottam, viszont el kell ismernem azt is, hogy a
+közügyek terén való szerény fáradozásaimért az önök elismerése sok
+kárpótlással szolgált.</p>
+<p>Tisztelt alelnök barátom szóvá tette az én működésemet a
+jótékonyság terén. Őszintén megvallhatom, hogy szívesen tettem, a
+mi e téren csekély buzgalmamtól kitelhetett, de egyébként is jól
+esett, hogy e téren közreműködhettem, s azok közé tartozhattam, a
+kik nélkülözés helyett adakozhatnak, a mit a jövőre nézve
+fokozottabb mérvben fogok megigérni. (Éljenzés).</p>
+<p>Köszönöm tehát, uraim, hogy csekély ajándékomat önök ily
+nagyszabásu ünnepélylyel viszonozták, s lehetővé tették nekem, hogy
+e kitüntetésnek tanuja legyen egész családom, első sorban kedves és
+igen tisztelt nőm, a ki csekély érdemeimben mindenkor készségesen
+osztozott (Viharos éljenzés), továbbá szeretetreméltó <span class=
+"pagenum"><a name="Page_153" id="Page_153">-153-</a></span>
+gyermekeim, a kik tökéletesen birják a magyar nyelvet, s a kik
+különös kegyből az én czímemben és az én rangomban engem, mint
+engedelmes gyermekek követnek (Viharos éljenzés), végül testvéreim,
+kiknek egyike az általam elsajátított magyar nyelvben velem
+osztakozott, másodika azonban ma is német, harmadika pedig pláne
+franczia honos, a mi nem baj, mert minden hazában lehet a hazát
+szeretni. (Éljenzés.) Ők talán ma se értik meg, miért lettem én
+elvből magyar, de cselekedeteimet, tényeimet, működésemet
+mindenesetre korrektnek ismerik el. A mai szép napon, mely remélem,
+fiatal polgártársaimnak buzdításul is fog szolgálni, beláthatják
+ezen testvéreim, hogy én nem cselekedhettem máskép, mert ezen
+hazának nemcsak egy jelentékenynek mondható, szerény jólétet
+köszönhetek, hanem egy általánosan tisztelt, mondhatnám: ünnepelt
+nevet is, mely a polgári érdemek koronájául immár a bárói czímet és
+rangot szerezte meg! (Dörgő éljenzés.)</p>
+<p>Még egyszer köszönöm önöknek, hogy az én csekély ajándékom
+kapcsán szívesek voltak engem megünnepelni. (Perczekig nem szünő,
+tomboló éljenzés.)</p>
+<p class="summary">(Az iskolás gyermekek eléneklik a Szózatot. A
+notabilitások s a kör előkelői sietnek az ünnepelttel kezet
+szorítani. Az ajtóhoz közel állók távozni készülnek.)</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Papa! Papa! A
+táviratok!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Tisztelt Polgártársaim,
+most már nem mint ünnepelt, hanem mint elnök szólítom fel önöket,
+hogy ne méltóztassék még a termet kiüríteni. Az én leányom, a
+bárókisasszony fel fogja olvasni a táviratokat.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span> (felbontogatja a sürgönyöket).
+– »Elutazva lévén… melegen üdvözlöm… képviselő… Távol lévén…
+melegen üdvözlöm… képviselő… Beteg <span class="pagenum"><a name=
+"Page_154" id="Page_154">-154-</a></span> lévén… melegen üdvözlöm…
+képviselő… Rosszul lévén… melegen üdvözlöm… képviselő… Hideg lévén…
+meleg lévén… képviselő…« Ah, egy zászlós ur! Hallgasd csak papa!
+»Nagyon köszönöm, az egész haza nevében, hogy kegyeskedett teljesen
+magyarrá lenni s nagyszabásu tevékenységét Magyarország javára
+értékesíteni…«</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (meghatottan). – Szivesen!
+Szivesen!</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_155" id=
+"Page_155">-155-</a></span></p>
+<h2>XXII.<br />
+ABBAZIÁBAN.</h2>
+<p class="summary">– A Strandon; délelőtt tizenegy órakor.
+Berzsenyi Elza bárókisasszony, barátnője: hédervári Hirschler Zelma
+társaságában, egy padon üldögél. Gavallér is van velök: a kilencz
+esztendős hédervári Hirschler Gyuri, a kinek czvikkeres, komoly
+fejét ellentengernagyi sipka takarja. –</p>
+<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Hát biz ez nagyon
+szomorú.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szavamra, ezt a félórai
+napfényt megint negyvennapi eső fogja követni. Látod, ott bent, a
+hullámfodrok csillogását?</p>
+<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Ez rosszat jelent?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Sirokkót jelent, fiam.
+Délután már szakadni fog, s kuksolhatunk otthon, ki tudja meddig.
+Vagy látjuk egymást többet, vagy soha.</p>
+<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Micsoda időjós lettél!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mint egy vén tengeri farkas.
+Képzelheted, mily szomorú mult van a tudományom mögött.</p>
+<p><span class="smcap">Zelma</span>. – De hát mért is küldik ide az
+embereket?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – No, azt ne képzeld, hogy
+mulatni jöttünk ide. De az ember ennyivel mégis tartozik a
+családjának. <span class="pagenum"><a name="Page_156" id=
+"Page_156">-156-</a></span> Úgy látszik, a betegeknek jót tesz, ha
+jól fűtött szobából a folytonos esőt nézik. Az orvosi tudomány
+lassankint különös dolgokra jön rá.</p>
+<p><span class="smcap">Zelma</span>. – A mamád jobban van
+legalább?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Tudod, az is valami, hogy nem
+hűtheti meg magát. Eddig mindössze egyszer volt kinn: vasárnap a
+templomban.</p>
+<p><span class="smcap">Zelma</span>. – És ti?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hála a missnek, hébe-hóba
+kikukkanthatunk. Nézd meg ezt a nőt, a ki itt jön.</p>
+<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Ki volt ez?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ez az Immergrün Stefi, a kit
+Abbazia csillagának is nevezhetnék, s a két rokkant, a ki kíséri,
+két herabgekommen herczeg. Azelőtt egy igazi princze is volt, egy
+orosz miniszternek a megkergült fia, de azt már haza vezényelték s
+azóta a Stefi egy kicsit lehempergett. Hanem azért ma is ő itt az
+első személy, a mint látni, vagy legalább is hallani fogod.</p>
+<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Elég csinos. Utolsó szorte,
+mi?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – No ná! Az a tisztes öreg
+dáma, a kit magával hurczol, egyike a leghirhedtebb perszónáknak.
+Különben, ha még egy kicsit itt ácsorgunk, meg fogod látni az
+összes érdekes személyeket. Ilyenkor mindenki kibúvik az
+odvából.</p>
+<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Sok az ilyen érdekes
+fajta?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Van itt minden, mint a jó
+boltban. Nagy rumli van például a Schlumberger körül, a ki a
+Curtheater egyik csillaga. Iszonyu sleppet hordoz a rokkantakból, s
+ez a leány, mondhatom, speczialitás. Az illedelmes viseletből
+csinál magának panachet, a mi egyrészt felbőszíti a rokkantakat,
+másrészt dühössé teszi az asszonyokat, mert ez már tisztességtelen
+verseny, nem igaz?</p>
+<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Hát ez, ni? <span class=
+"pagenum"><a name="Page_157" id="Page_157">-157-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ó, ez is nevezetesség. Ez
+Betty kisasszony, a vezetéknevét már elfelejtettem, a herczeg
+kedvese.</p>
+<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Egy kicsit dajkaszerű.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hja, ez soha se megy ki a
+divatból.</p>
+<p><span class="smcap">Zelma</span>. – De mért olyan szomorú? Végre
+is nem olyan előkelő személy, hogy a szomorút lehetne adnia.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szegénynek sok baja van a
+mamáival. Minden héten haza expediál egyet, mert nem bír velök. Az
+egyik pláne ellopta az összes smukkjait.</p>
+<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Én csak azt szeretném tudni,
+hogy az ilyen öreg herczegnek minek a kedves?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (filozófiával). – Az már a
+szegény öreg herczeg dolga. No nézd, a Bertalan Dóri.</p>
+<p><span class="smcap">Bertalan Dóri</span> (tisztelettel üdvözli a
+hölgyeket). – Jó reggelt, baronesz. És a Zelmácska! Nem is tudtam,
+hogy maguk is itt vannak.</p>
+<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Már három napja.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – És maga? Mikor jött?</p>
+<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Ma. Nincs még egy órája. S
+mindössze öt percz óta tudom, hogy az Artemisia-villában laknak.
+Stimmt?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Auffallend. No, üljön le és
+udvaroljon egy kicsit.</p>
+<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Lehet magának
+gratulálni?</p>
+<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Mihez?</p>
+<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Azt hallottam, hogy
+visszament a parti.</p>
+<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Miféle parti?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ugyan ne játszsza az
+ártatlant. Frangepánnéról beszélünk, ha megengedi.</p>
+<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Szavamra, egy szó se igaz az
+egész mendemondából.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Tudjuk, tudjuk. De hisz maga
+nem is beszélhet. Csak hallgathatja, a mit mi beszélünk, mint a
+préfet az <i>A hol unatkoznak</i>-nál. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_158" id="Page_158">-158-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Ha meggondolom, hogy én ez
+elől a pletyka elől menekültem Abbaziába!</p>
+<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Igaz, hogy Frangepánék már
+ki is békültek?</p>
+<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Mit tudom én? Maguk, úgy
+látszik, jobban vannak informálva.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Annyit tudunk, hogy maga már
+szárazon van.</p>
+<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Fiatal ember, ez a szerencse
+becsületére válik az ön ügyességének! – mint a papa írta a
+megszökött pénztárnokának.</p>
+<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Sajátságos, hogy a leányok
+mindig a legrosszabbat képzelik! Akarják, hogy elmondjam a
+történetet? Nincs benne semmi. Én udvaroltam neki, tisztára csak a
+porosz királyért, s ő egy szép napon azt mondta a férjének: »Fiam,
+én szeretem a Dórit, elválok tőled, hivasd el az ügyvédet.« Erre a
+Frangepán azt felelte: »Jó, hát akkor slúsz.« Az asszony elment a
+mamájához, ő pedig elment az orfeumba. De az orfeumban nagyon
+unatkozott, az asszony is mást gondolt és belátta, hogy még se
+szeret engem, aztán egy hónapig még boudiroztak s végül kibékültek,
+voilà tout. A többi mind hazugság.</p>
+<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Hm, hm.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát nekem semmi kifogásom, de
+a rossz nyelvek azt beszélik, hogy magának most, ha az Isten nem
+őrzi, meg kellett volna házasodnia, pedig a Frangepánné nem a
+legjobb parti, mert az egész vagyona csipkében fekszik.</p>
+<p><span class="smcap">Dóri</span>. – No, anekdotát azt csináltak
+eleget. Köztünk szólva, csináltak egyet, a melyik nem is rossz.</p>
+<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Nekünk elmondhatja, mi nem
+adjuk tovább.</p>
+<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Mint anekdotát elmondhatom,
+magam is mulattam rajta. De megjegyzem, hogy egy szó se igaz
+belőle. <span class="pagenum"><a name="Page_159" id=
+"Page_159">-159-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mennyi fölösleges
+bevezetés!</p>
+<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Elég az hozzá, Frangepán,
+mikor azt hitte, hogy a felesége hozzám jön feleségül, mindenféle
+rosszakat beszélt volna a feleségéről, már mint az én jövendőbeli
+feleségemről, vagy hogy is mondjam…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mondja egyszerüen: a
+feleségünkről.</p>
+<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Szóval a Matyikáról. Hogy a
+Matyika megcsalta volna őt, hogy én alkalmatlan időben viziteltem
+volna stb…</p>
+<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Kérem, csak semmi
+részleteket! Az anekdotát ugy tessék előadni, hogy
+meghallgathassuk.</p>
+<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Hisz épp ez az, hogy nem
+történtek részletek, csak éppen Frangepán terjesztette volna a
+részleteket. Mikor aztán kibékültek, az ügyvédjének, a rokonainak
+és a barátainak leveleket írt volna, a melyekben korrekt kereskedői
+nyelven tudtul adja, hogy a részleteket, mint félreértésen
+alapulókat, visszavonja, s örömmel jelenti, hogy hiba nem
+történvén, házi tűzhelye…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Vigabban lobog, mint valaha.
+Ő víg, mi is vigak vagyunk, de mindnyájunk közül mégis csak maga a
+legvidámabb.</p>
+<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Maga úgy látszik, komolyan
+csúfol engem. Pedig, higyje el, baronesz, ha komolyan veszszük a
+dolgot, nem mokirozhatja magát rajtam, a ki egészen ártatlan
+vagyok. Nézze én őszintén rokonszenvezem a Matyikával, de abból,
+hogy az ember bókokat mond egy szép asszonynak, még nem következik,
+hogy az ember feleségül vegyen egy harminczhárom esztendős asszonyt
+két gyermekkel és egy kevés csipkével, csak azért, mert az asszony
+szeszélyes és nem tudom miféle őszinteségi rohamokban szenved.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Magának igaza van. Az egész
+érthető, csak egy van, a kit nem értek, s ez a Frangepán.</p>
+<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Azt pedig meg lehet érteni.
+Először is igen jó, igen derék ember. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_160" id="Page_160">-160-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szép, hogy dicséri.</p>
+<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Miért ne dicsérném? Én
+őszintén rokonszenvezem a Matyikával, s tudom, hogy a mi rosszat
+beszélnek róla, az mind hazugság. És mégis azt mondom, hogy a
+Matyika nem érdemli meg ezt a derék embert.</p>
+<p><span class="smcap">Zelma</span>. – No hát, mit mondok én?!</p>
+<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Az ám, de tizenöt esztendő
+alatt egy macskát is megszokik az ember, nemcsak a feleségét. És
+miért is küldené el az asszonyt, mikor bizony isten nem történt
+semmi?</p>
+<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Ha az asszony magáért
+eped?</p>
+<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Az igazság az, hogy a Matyika
+nem szeret se engem, se az urát, de ez még nem olyan nagy baj.
+Vegye hozzá, hogy gyermekek is vannak.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (álmodozva). – Aztán meg ő férj!
+És úgy látszik, hogy: a férjek az emberiségnek egy külön
+fajtája.</p>
+<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Az csak egy állapot.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem, nem, én napról-napra
+erősebben hiszem, hogy ezt a hivatást az emberiségnek egy külön
+fajtája látja el. Van, a ki férjnek születik, mint a hogy a zebra
+zebrának születik és nem lónak. És ez az, a mi a házasságban a
+legrettenetesebb: az ember nem mehet feleségül máshoz, csak egy
+férjhez.</p>
+<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Maga igazságtalan a férjek
+irányában. Van köztük, baronesz, a ki ellen már semmiféle czímen
+nem lehet kifogás. Maguk ismernek egy szép asszonyt, nem régen vált
+el s férjhez ment ahhoz, a kit szeretett…</p>
+<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Vigyázzon, – mindjárt ki
+fogjuk találni.</p>
+<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Nem lehet, mert az ismertető
+jel kevés. Mindössze ennyi: az első férj gazdag volt, a második
+szegény. Ez ráillik legalább is négy válási esetre.</p>
+<p><span class="smcap">Zelma</span>. – A következőkből majd ki fog
+derülni.</p>
+<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Azt hiszi? Soha se találná
+ki, ha nem mondanám meg, hogy kikről van szó. Denique, az
+<span class="pagenum"><a name="Page_161" id=
+"Page_161">-161-</a></span> asszony hozzá szokott a kényelemhez, s
+a második úrnak, a szívkirálynak, rosszul megy. Mit tesz Isten? Az
+asszony egyszer, titokban, elpanaszolta baját az első férjnek, s ez
+azt mondta rá: »Hát csak ez a baj?« S azóta az asszonynak ő veszi a
+kalapot, a czipőt, talán még a rizskását is, persze úgy, hogy a
+szívkirály meg ne sejtse a dolgot. S maguk azt hiszik, hogy ezt
+önzésből teszi, à cause d’amour, a hogy a <i>Moritüri</i>ben
+mondják?… Szó sincs róla!</p>
+<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Bocsánat: moritsuri. Nem
+moritüri, hanem moritsuri. Angol szó.</p>
+<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Úgy? Nem gondoltam.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Azt hiszem, Frangepán nem
+volna képes ilyen önzetlenségre. De tudok én czifrább esetet is.
+Látták maguk a multkor nagybátyámat, a németországi Beert? Ennek a
+története páratlan. Egyszer, van már tizenöt esztendeje, beállít
+hozzá becses neje, sírva fakad, s bevallja, hogy ő a háziorvost
+szereti. A németországi Beer megsimogatja hosszu szakállát s azt
+mondja: »Az nem baj, liebes Kind; a háziorvos özvegy, férjhez fogsz
+menni a háziorvoshoz.« – De baj – feleli a liebes Kind – mert a
+háziorvosnak három gyermeke van, s én nem szeretem a gyermekeket! –
+»Nem baj – szól a németországi Beer – majd meg fogod szokni őket,
+ha neked is lesznek gyermekeid.« – De baj – mondja a nő – mert a
+háziorvos szegény ember, alig van annyija, a mennyi a gyerekeknek
+kell. – »Nem baj – viszonozza a németországi Beer – én majd
+kiházasítalak.« Úgy is történt, a németországi Beer férjhez adta a
+feleségét, hozományt is adott neki, s az emberek irigyelték
+nagybátyámat, a ki nyugodtan és egyedül élt, mint egy görög bölcs.
+Egy pár éve azonban megint csak beállít hozzá az elvált felesége,
+sírva fakad, s elmondja, <span class="pagenum"><a name="Page_162"
+id="Page_162">-162-</a></span> hogy férje: a háziorvos, meghalt, s
+ő szegényen maradt, mert az ura nem tudott félre tenni, sőt a
+hozomány is elment. A németországi Beer megsimogatta hosszu
+szakállát, és így szólt: »Nem baj, vissza fogsz térni hozzám.« – De
+baj – sirdogált az özvegy, mert nekem azóta három gyermekem
+született s én nem akarok elválni a gyermekeimtől. – »Nem baj –
+felelt a németországi Beer – a te gyermekeid az én gyermekeim; haza
+fogod hozni a gyermekeinket.« – De baj – sirdogált tovább az
+asszony, – mert a férjemnek is maradt három gyermeke: azok már nem
+az enyimek, de mégse hagyhatom el őket. – »Nem baj – szólt a
+németországi Beer – ide fogod hozni azokat is. Mert három gyerek
+meg három gyerek, az hat gyerek, de három millió, meg három millió,
+az szintén hat millió.« És megsimogatta hosszu szakállát. Ennek már
+egy pár éve. Minthogy pedig azóta a vagyona felszaporodott kilencz
+millióra, a felesége nyugodtan felszedhet még három gyermeket,
+szőkéket, barnákat, vereseket; a németországi Beer rendületlenül
+azt fogja mondani: »Nem baj!« Gyönyörü fajta, mondhatom.</p>
+<p><span class="smcap">Hirschler Gyuri</span> (a ki eddig szomorúan
+nézte a tengert). – Én haza akarok menni.</p>
+<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Hallod, ne szemtelenkedjél!
+Nem tudod megvárni, míg a nagyok kibeszélgetik magukat?</p>
+<p><span class="smcap">Gyuri</span> (szilárdan). – Én haza akarok
+menni.</p>
+<p><span class="smcap">Zelma</span> (dühösen). – Ez a kölyök csak
+azért erőszakoskodik, mert észrevette, hogy nekem kellemetlen, ha
+elhí.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (Dórihoz halkan). – Nézze ezt a
+szegény fiút, ez is férjnek született. Nézze az arczát, a
+mozdulatait… (Elhatározással.) No hát menjünk. Beborult, mindjárt
+szél lesz, a víz már csunya, menjünk. (Megindulnak s az
+ellentengernagyi sipka nemsokára eltünik a szomorú
+szürkeségben.)</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_163" id=
+"Page_163">-163-</a></span></p>
+<h2>XXIII.<br />
+HÓBORTOS RÓZSI.</h2>
+<p class="summary">– Délelőtt tizenegy órakor; két nappal azután,
+hogy a Kisfaludy-Szinházban színre került Berzsenyi Blanka első
+drámai műve: a <i>Csikós Bandi és Hóbortos Rózsi</i> czímű eredeti
+népdráma. Színhely: a kis szalon. Blanka egyedül. Boldog és fáradt,
+mint egy fiatal anya. Hirlappéldányok hevernek körülötte. Koronkint
+előveszi hol az egyiket, hol a másikat, s százegyedikszer olvassa
+végig a reczenziót. –</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span> (olvas:) – »Ama perverz
+aljasságok után, melyek legutóbbi példánya: <i>A párizsi
+asszony</i> oly mélyen megbotránkoztatta Budapest egészséges ízlésű
+közönségét, friss fuvalat gyanánt hatott ránk a <i>Csikós Bandi és
+Hóbortos Rózsi</i> czímű eredeti népdráma, mely ma este zajos
+sikerrel került szinre. E mű szerzője: békásmegyeri Berzsenyi
+Blanka bárókisasszony, a ki feltünő szépségénél és nagy
+műveltségénél fogva az előkelő körök egyik legünnepeltebb s méltán
+körülrajongott alakja«… Ez elég jól ír rólam, de a darabbal
+ugyancsak rövidesen végez. Elmondja a mesét, megdicséri, de aztán
+mindjárt rátér az előadásra. Ez a másik már sokkal szebben
+foglalkozik a tartalommal. (Olvassa:)… <span class=
+"pagenum"><a name="Page_164" id="Page_164">-164-</a></span> »de a
+cselekvés csak ott válik igazán elementáris hatásuvá, a hol Rózsi
+nagy fájdalmában, hirtelen hóbortossá válik«… Elementáris
+hatásuvá!… Valamennyi kritikusom közül ez a legintelligensebb. A
+másik már érthetetlenül sokat emlegeti a papát; mire való ez? »Az
+ismert pénzügyi kitünőség«… »a Lipótváros ez egyik legtiszteltebb
+alakja«… de mi köze a papának az én darabomhoz? Az <i>Esti
+Hiradó</i> már sokkal tárgyilagosabban bonczolja drámámat. (Olvas.)
+»Gyönyörü az a jelenet, a hol a czigányasszony, kinek gyermekét a
+katonák elrabolták, a zárai érsekben ráismer elveszettnek hitt
+fiára, s talán még ennél is szebb az, midőn Rózsi a Bandi vállán
+látható lencsealaku anyajegyről megtudja, hogy nagybátyjába
+szeretett bele.« Mind nagyon jól írnak, mind! »A születés, a
+vagyon, a szépség és a szellem arisztokrácziája mintha találkozót
+adtak volna egymásnak ez ünnepies alkalommal…« Az igaz, hogy olyan
+közönséget nem egyhamar látni, mint a milyen az én premiéremen
+jelent meg!… És egybehangzóan konstatálják, hogy nagy diadalt
+arattam. »Valóban olyan volt ez a siker, – írja egyik kritikusom –
+mint a Montblanc: nagy, tiszta és lélekemelő. Moliére óta nem
+találkozott drámaíró, kinek munkája ily tiszta erkölcsiséget lehelt
+volna, s e lelki nemességet sugárzó darab diadala intésül
+szolgálhat drámaíróinknak: »Quidquid agis, prudenter agas, et
+respice finem.« Szóval: meg lehetnék elégedve. És mégis… Az az egy
+sehogy se tetszik nekem, hogy a második előadáson olyan kevesen
+voltak! Nem emlékszem ugyan határozottan, de úgy rémlik, mintha a
+<i>Dolovai nábob</i> második előadását jóval többen nézték volna.
+Pedig Herczegnek nem volt olyan nagy sikere, mint nekem!
+(Megjelenik Rejtvényi.) Ah, végre! Nos? <span class=
+"pagenum"><a name="Page_165" id="Page_165">-165-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Kitünő ujságot hozok.
+Darabunkat a jövő hétre is kitűzték.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Az egész jövő hétre?</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – No, azt nem, ez még
+franczia és angol darabokkal se történik. Hanem szerdára, a jövő
+hét szerdájára.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Kitűzték? Hát hogyne tűzték
+volna ki! Ilyen siker után!</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Tudja, a szinigazgatók
+előtt a siker mai napság semmit se jelent. Ravasz rókák azok, a
+kik, mikor a premiére közönsége a legeszeveszettebbül tombol,
+savanyú pofákat vágnak, s czinikusan simogatva a szakállukat, így
+fanyalognak: »Várjuk be csak a három órai vonatot.«</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – S mit akarnak ezzel
+mondani?</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Semmit… Tudja, az ő
+örömük a huszonötödik előadásnál kezdődik.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De mi csak fölvisszük
+huszonöt előadásig?</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Na, nem kell éppen a
+számhoz ragaszkodnunk. Mai világban, mikor a szinházaknak annyi
+értéktelen, de jövedelmet hajtó darabot kell pusszirozniok…</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hát a mi darabunk, az nem
+hajt jövedelmet?</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Dehogy nem! Hiszen a
+tegnapi előadásra is ötszáz forint ára jegyet vettünk meg és
+osztottunk szét.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – E szerint tegnap nem volt
+üres a szinház?</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Már hogy lett volna
+üres? Hát nem volt éppen tele; de vasárnap erre nem is lehetett
+számítani, mert a köznépnek nem kell az efféle delikát csemege…
+<span class="pagenum"><a name="Page_166" id=
+"Page_166">-166-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Szombaton kissé
+elszomorítóan hatott rám, hogy a nézőtér majdnem egészen üres
+maradt. Nem tudom megérteni a dolgot.</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Pedig az természetes.
+Mindig így van ez a második előadásokon. Tudja, a közönség ilyenkor
+még fáradt; nem tudta kiheverni a premiére izgalmait.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Miért nem osztottunk ki
+több szabadjegyet?</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Ó, eleget szétosztottam!
+De a szabadjegyekkel csinján kell bánnunk. Kell, hogy a fizetőknek
+is jusson; a fizetőket nem szabad elriasztanunk azzal, hogy: »Mára
+az összes jegyek eladattak.«</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Persze; de miért nem jöttek
+el a szabadjegyesek?</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – A mi szabadjegyeseink
+vagy a szinház szabadjegyesei?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Úgy az egyik, mint a másik
+tábor.</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Más-más okból. Mi
+tulajdonképpen csak tiszteletjegyeket küldözgettünk szét; mindössze
+hetven darabot tartottunk fenn a klakőrök számára. A
+tiszteletjegyesekre pedig nem lehet ráparancsolni, hogy éppen az
+nap jöjjenek szinházba. Némelyik eljön, némelyik otthon marad.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – S a szinház
+szabadjegyesei?</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Az undok nép. Nem is
+képzeli. Úgy válogatnak, hogy az skandalum. Ha nem külföldi a
+darab, még a szemtelenségre is képesek. »Eredeti darabba nem megyek
+ingyen!« – hetvenkednek a kitanultabbak. De nem csoda, hogy ilyen
+czinikusak; perverz darabokon nőttek fel.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De hisz ez baj.</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Nem baj.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hogy-hogy?</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Egy pár üres ház, az nem
+tesz semmit. <span class="pagenum"><a name="Page_167" id=
+"Page_167">-167-</a></span> Láttam én már akárhány darabot, a mely
+a tizenkettedik előadásig az ördögnek se kellett, s egyszerre, mert
+nem adtak jobb darabot, tódulni kezdett hozzá a nép. A fő az, hogy
+kibírjuk a tizenkettedik előadásig; azután már sebaj.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – S gondolja, hogy
+kibirjuk?</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Egy kis áldozattal miért
+ne?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Igaz, elhozta a
+jegyzéket?</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Parancsolatja szerint.
+Ime, itt van, valamint a hozzá való iratok is. Ez az irat tünteti
+fel a szinháznak a jegyekért fizetendő összeget, ez a virágárus
+számlája, a művésznők bokrétái stb., itt vannak a klakőrök számlái
+is…</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hagyja a részleteket.
+Mennyit tesz ki az összeg?</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – 3847 frt.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Az nem sok.</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Ahhoz képest, hogy
+darabunknak milyen kivételes nagy sikere volt, én bizony sokallom.
+S ne feledje, hogy ha még tovább is pusszirozzuk a dolgot, ez az
+összeg még emelkedni fog. Apropos, meddig mehetünk el?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hányadik előadásig?</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Nem, hanem hány ezer
+forintig?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Erre nézve még meg kell
+kérdeznem a papát. De két-három ezret garantálok. (Berzsenyi
+belép.) Éppen itt jön, tant mieux.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem láttad a
+lányomat?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Papa, te úgy beszélsz,
+mintha én nem is volnék a világon, mintha csak egy leányod
+volna…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Csak grammatikai hibából
+mondtam, de azt tőlem nem kell úgy felvenni, mert egy öreg pápai
+nemes nem fogalmazhat úgy, mint te, a ki egy Georg Szand vagy, mint
+egy czikkben olvastam… <span class="pagenum"><a name="Page_168" id=
+"Page_168">-168-</a></span> de az nem baj. Mutasd be ezt az
+urat.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De, papa, hisz már régen
+ismered őt! Rejtvényi szerkesztő úr!</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span> (meghajol).</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Az nem tesz semmit,
+azért valaki a legkedvesebb ember lehet a világon, ha mindjárt ír
+is. Ő Szentsége is ír; igaz, hogy latinul…</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Papa, itt van a
+költségjegyzék, a melyről már beszéltem; kérlek, utalványozd.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (fölteszi binokliját, de
+nem nézi meg az iratokat). – Mennyi?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Háromezernyolczszáz egy
+nehány…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hány előadás?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Mind a három.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nnn… na, nem is olyan
+sok. Háromezernyolczszáz… hm, hagyján, hagyján. Egy előadás ezer
+kétszázhatvan és még valami. Nem is olyan sok. Persze, korona.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nem, forint.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Forint? Hm. No az se
+sok. A közönség nagyon szép volt, s kedves mamádnak meg volt a maga
+élvezete. Határozottan láttam rajta, hogy élvezett; rég nem láttam
+őt így élvezni. Mondhatom, nem sok ilyen szép közönségért. Csak azt
+nem értem, hogy ha két-három előadás ennyibe kerül: hogyan győzik
+pénzzel azok a szegény ördögök, a kiknek a darabjait húszszor is
+előadják?!</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_169" id=
+"Page_169">-169-</a></span></p>
+<h2>XXIV.<br />
+BERZSENYIÉK A KÜLPOLITIKÁBAN.</h2>
+<p class="summary">– Szinhely: a báróné boudoirja. Délután három
+óra. Berzsenyi báróné egy hintaszékben szenved s a lélekzetét
+keresgéli. Berzsenyi báró nagy figyelemmel olvassa a <i>Pester
+Lloyd</i>ot. –</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Jacques!</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (tovább olvas). – Mi az,
+virágocskám?</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Már többször kértelek,
+hogy ne nevezz így. Először is magyarul azt nem lehet mondani. És
+másodszor mit fognak gondolni az emberek? Mondd, hogy: »barátnőm.«
+Ez fair, és elég.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (felnéz az ujságból). – Csak
+ezt akartad mondani?</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Nem. Azt akartam mondani,
+hogy szép tőled, hogy az én gyengélkedésemben társaságot lájsztolsz
+nekem, és én nagyon hálás vagyok neked, Jacques, mert tudom, hogy a
+te istállódban jobban is eltölthetnéd az időt…</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (félszemmel tovább olvas). –
+No, és aztán?</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – De ha te egy óránál
+tovább olvasod az ujságot, akkor mi hasznom van nekem a te
+szeretetreméltóságodból? <span class="pagenum"><a name="Page_170"
+id="Page_170">-170-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (leteszi az ujságot és
+összecsukja a binokliját). – Látod, fiam, milyenek vagytok, ti nők!
+Ha az ember a kis ujját nyujtja, ti mindjárt többet kivántok.
+Ápolás közben egy kicsit belenézek az ujságba, és te, kis krántig,
+mindjárt szczénát csinálsz nekem. Egyszer csak mégis el kell
+olvasnom az ujságot! Nem?</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Egy órát adsz nekem
+összevissza, és azt végig olvasod! Én nagyon köszönöm, hogy olyan
+szives vagy, Jacques, de úgy jössz nekem elő, mint a mikor
+megajándékoztál engemet a Meissonnier-képpel és aztán betetetted a
+te irószobádba.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Az ott is a tied maradt és
+nem passzolt a te lakosztályodhoz.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Azelőtt csevegtél velem,
+és emlékszel-e, a mikor erőszakkal vetted el tőlem az angol
+regényt, mert kérdezni akartál valamit? Milyen kedves voltál akkor,
+Jacques!</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – De, szivecském, azóta
+megtudtam, a mit akkor kérdeztem, és mért vegyek el tőled
+erőszakkal egy angol regényt, mikor nincs is nálad angol regény?!
+Megjegyzem, hogy az ujságban egy érdekes dolgot olvastam, a minek
+érdemes egy kicsit utána gondolni.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Beszéld el nekem,
+Jacques! Ez engem arra emlékeztet, mikor Velenczében együtt
+olvastuk az ujságot. Én kihajoltam a hôtelben az ablakon és az
+Illustrazione Italianat néztem, te pedig mindenféle bolondokat
+találtál ki.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Az nagyon szép esztendő
+volt, szivecském. Az ottomán vasutak részvényeivel is akkor
+csináltam azt a kis tranzakcziót. Erről jut eszembe, hogy a Kelet
+nekem mindig szerencsét hozott.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Mi jár a fejedben,
+Jacques? Olyan grűblirozónak nézel ki!</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Ezeken a szerb ügyeken
+hímezek, hámozok. <span class="pagenum"><a name="Page_171" id=
+"Page_171">-171-</a></span> Nem titkolom el előtted, hogy a dolog
+egy kis szeget vert a fejembe.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Mi közöd neked a szerb
+ügyekhez? Vannak neked valami összeköttetéseid Szerbiával?</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Éppen az a baj, hogy még
+nincsenek. De nem tudom, hogy meg fogsz-e érteni, mert gyanum
+sincsen róla, hogy au fait vagy-e a külpolitikában?</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Miért ne? Nem tartod
+lehetségesnek, hogy egy asszonyt a komoly dolgok érdekeljenek?</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Akkor tudni fogod, hogy a
+szerb királynak a trónja ujabban nagyon megrendült, az országban
+mindenfelé elégedetlenség észlelhető, s az irányadó körök máris
+komolyan értekeznek a trónutódlás megváltoztatása ügyében. De,
+mondd, nincs véletlenül itt a góthai almanach?</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Nincs, de behozathatom,
+mert a hálószobámban van, a hol esténkint olvasgatni szoktam, hogy
+az ember ne mondjon valami sottiset.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (meglepetve). – Milyen
+előrelátó nő vagy te! Azt hiszed, nekem eszembe jutott volna
+ez?</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – De mit akarsz a góthai
+almanachhal?</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Semmit, ha te is
+informácziókat nyujthatsz nekem. Arról van szó, nem emlékszel-e,
+hogy a Gyorgyevics Fodri báró rokonságban van-e a
+Gernyeszeghyekkel?</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Már mért ne volna
+rokonságban? Ki mondta, hogy nincsenek rokonságban?</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (nagyon elkomolyodva). –
+Senki; én is úgy emlékeztem. De ha így van, akkor mindez nagyon
+sajátságosan jön össze!</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Hogyhogy? Nem értem.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (fölkel). – Olyan
+sajátságosan, hogy hirtelen nem tudom, mit gondoljak. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_172" id="Page_172">-172-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Fel akarsz izgatni, s nem
+fogod magadat végre kimagyarázni?</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (le s fel jár a szobában). – A
+dolog egyszerű; egyszerűbb már nem is lehetne. Az ujságban be van
+bizonyítva, hogy a szerb trón legközelebbi várományosai a
+Gyorgyevics Fodri báró és a Gyorgyevics Miska báró, a kik I. Milos
+fejedelemnek a szépunokái. Igen ám, csakhogy, a mit nem fogsz
+elhinni, a Gyorgyevics Fodri báró mésallianceszal házasodott.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Lehetetlen!</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Érthetetlen, de úgy van. És
+most jön, a mi még bonyolultabbá teszi a kérdést. Maradna tehát a
+Gyorgyevics Miska báró, de, a mit önzetlenül sajnálok, úgy jön
+nekem elő, hogy a Miska bárónak nincsenek gyermekei. Vagy olvastál
+talán valamit az almanachban, hogy volnának gyermekei?</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span> (megütődve). – Nem, nem
+olvastam.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Látod, mily sajátságosan
+jönnek össze a dolgok?! Már most vedd, hogy a Gyorgyevicseknek
+nincsenek más rokonaik, csak a Gernyeszeghyek, a kik
+gyermektelenek, s csak egy unokaöcscsel rendelkeznek, a ki viszont
+az én leendő vejem, a Telegdy Miklós.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span> (elsápadva). – Ah, istenem,
+istenem, add hamar a flaconomat!</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (ünnepiesen). – Mivel pedig az
+én leendő vejem megfelelő anyagi eszközökkel nem rendelkezik ahhoz,
+hogy jogait érvényesíthesse, apósa ellenben czesszió és
+jogátruházás esetén a megfelelő akcziót kifejteni képes is,
+hajlandó is…</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span> (elfuladva, alig
+hallhatóan). – Ne mondd tovább!… Ne mondd tovább!… Mindjárt
+elájulok!… (A báró kinyitja a flacont, s a báróné lassan magához
+tér. Hosszú szünet.)</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (merengve néz maga elé s
+halkan megszólal). <span class="pagenum"><a name="Page_173" id=
+"Page_173">-173-</a></span> – Ha meggondolom, hogy a Keleten milyen
+könnyü az embereket, egész tömeg embert, egész pártokat
+megvásárolni!… S megjegyzem, hogy Szerbiában kitünő ágenseim
+vannak, a kik nekem olcsóbban dolgoznának, mint másnak!…</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span> (ugyanúgy, halkan). –
+Istenem, mily álom! (Suttogva): Első Jacques, Szerbia királya!</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (köhög). – Tudod… mint
+uralkodónak… akarom mondani: abban az esetben, ha sikerülne a
+dolog… más nevet kellene fölvennem… történeti, fejedelmi nevet…
+tekintettel kellene lennem a szerb nép érzékenységére… nemzeti
+nevet… például: Első Nikodém, Szerbia királya!… Nikodém, ez
+izről-izre király… és nemzeti!</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – De vajjon mit szólnának
+az udvarok!… (Aggodalmasan): Európa… a nagyhatalmak… (alig
+hallhatóan rebegve): fejedelem-társaid… elismernének-e?</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (bizalmas suttogással). –
+Volna egy hatalmas pártfogóm… Nem találtad ki? Ő Szentsége!… Látod,
+mily isteni szerencse, hogy hithű, vallásos emberek vagyunk!… Ez
+nem érdem, ez kötelesség… de látod, minden jó megleli jutalmát!</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span> (elpirul örömében). – Igaz!…
+Igazad van!… Hogy is nem jutott mindjárt eszembe?!… Ó, Jacques,
+micsoda istenáldás, hogy ha csakugyan kiérdemeltük ő Szentsége
+jóindulatát!… (Elkomorodva): De, Jacques… mi jut eszembe?… ah,
+istenem, a szerb trónon csak nem kellene elhagynunk a vallásunkat?…
+Mert, Jacques, ezen az áron… (elhatározással): ezen az áron,
+Jacques, nem akarok királyné lenni!</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (a füle tövét vakarja). –
+Tudod, a dolog egy kicsit bonyolult… mert a szerb uralkodónak végre
+<span class="pagenum"><a name="Page_174" id=
+"Page_174">-174-</a></span> is az orthodox egyházhoz kell
+tartoznia… viszont ő Szentsége semmiesetre se fog olyan egyént
+támogatni, a ki a trónért elhagyja vallását. Mégis… azt hiszem…
+majd csak megtaláljuk a megoldást… Végre is, a népnek nem az kell,
+hogy én mindenáron orthodox legyek; a népnek, ellenkezőleg, pénz
+kell.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Nagyon jól beszélsz,
+Jacques… Semmi költséget nem kell kímélni, hogy hitünket
+megóvhassuk.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Csakhogy egy más baj is
+van… Vajjon hogyan itéli meg a világ, ha azt a trónt, a melyen
+egykor felejthetetlen barátom egyetlen fia ült, az idők
+változtával, éppen én foglalom el, az atyai jóbarát?!… Vajjon nem
+fogják-e azt mondani, hogy valójában én vagyok az oka a Szerbiában
+nemrég történt összes gyászos eseményeknek, mert az én
+beleegyezésem, az én hajlandóságom utóbb a trónt elfoglalni… ez
+tette lehetővé, hogy a szerbek összeesküdjenek barátom fia ellen és
+ideiglenesen egy Karagyorgyevicset ültessenek a trónra, mert
+biztatást nyertek, hogy később erősebb egyén fogja elvállalni az
+uralkodás súlyos feladatát?!…</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span> (elkedvetlenedve). – Ó,
+Jacques, csak nem fogsz rémképeket csinálni magadnak?… Mit
+mondanak, mit mondanak! Ki adna arra valamit?… Hát nem mondtak
+nekem is terólad mindenféléket?… Nem, Jacques, te ezt nem mondod
+komolyan. Férfi az, a ki mindjárt az első akadálynál visszaijed
+beképzelésektől?</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Te azt nem is képzelheted,
+hogy én mi mindenre gondolok! Nekem a külpolitikában olyan szemem
+van, mintha egész életemben csak ezzel foglalkoztam volna. Különben
+légy nyugodt. Ha az uralkodói kötelesség parancsol, az ember
+elnyomja egyéni érzelmeit.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – De hátha a
+Gyorgyevics-család nehézségeket támaszt? <span class=
+"pagenum"><a name="Page_175" id="Page_175">-175-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Hja, barátom, a
+mésalliance, az mésalliance! Én nem tehetek róla.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – S nem fogják azt mondani,
+hogy te is mésalliance-ot követtél el? Hisz én se…</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Bah! Egyenranguak között a
+házasság nem lehet mésalliance. Te épp oly trónképes vagy, mint én
+magam.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Ó, Jacques! Ha el akarnak
+tőled választani!… Vagy ha az én személyem lehetetlenné teszi, hogy
+a trónt elfoglald!… Nem, nem! Inkább elválok tőled, minthogy
+utadban legyek!… Miért is voltál oly vigyázatlan, hogy polgárnőt
+vettél feleségül?! A te tehetségeiddel!… Ó, Jacques, taszíts el
+engemet és foglald el a trónt!</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (gyöngéden). – Erről beszélni
+még korai volna. Szó sincs róla, gyermekeinkért meg kellene hozni
+még ezt az áldozatot is. (Elmélyedve.) De ez még korai, időelőtti
+dolog… Ha kell, kell. De még időelőtti. Azt kérdezem tőled, hogy ha
+a boldogult szerb király, néhai barátom fia, királynévá tehette egy
+mérnök özvegyét, kinek már nem lehettek gyermekei, miért ne
+tehetnélek királynévá tégedet?!… Utóljára te nem vagy senkinek az
+özvegye és nem állottál ki semmiféle operácziót.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span> (szemlesütve). – Ó,
+Jacques!… Mit mondasz!… Igazán?… Gondolod, hogy még fiutódaink is
+lehetnek?… (Kendőjével eltakarja arczát.)</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (kiegyenesedik). – Miért ne?
+Én még… azaz hogy… végre is, nem vagyunk olyan öregek. S aztán, ha
+eljön az az idő, akkor mellőznünk kell az egészségügyi
+rendszabályokat… mert ez is az uralkodói kötelességek közé
+tartozik.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span> (álmodozva). – Ó istenem,
+micsoda szép álom ez, a mibe elringatsz engemet!… Ha egyszer…
+<span class="pagenum"><a name="Page_176" id=
+"Page_176">-176-</a></span> istenem… százegy ágyulövés szólalna meg
+s egy kis Nikodém… (Sirva fakad.)</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (leküzdve ellágyulását,
+férfiasan). – Őt Miklósnak kellene kereszteltetnünk, felséges
+pártfogónk: a czár tiszteletére! (Kis szünet.)</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Jacques, csókolj meg!
+(Megölelik egymást.)</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (gyöngéden). – Na, na… légy
+erős! Gyermekeinkért.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span> (suttogva). – Édes!… Édes
+Nikodém! (Ölelkezés; jön Elza.)</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Jesszasz, ná! Micsoda családi
+jelenet! (Eltakarja arczát.) Pardon, nem nézek oda.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (ünnepiesen, de nem
+túlszigorúan). – Gyermekem, szüntesd a pajzánságot; nagyon, nagyon
+komoly perczek előtt vagyunk.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Jesszusom, megijesztetek!</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span> (pihegve). – A gyermek…
+bizonyosan tudni fogja…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mit?</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Gyermekem, kedves anyád azt
+mondja, hogy te bizonyosan tudni fogsz róla… Nincs-e a Gyorgyevics
+bárói család rokonságban a Gernyeszeghy-családdal?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Már miért ne volna
+rokonságban? Ki mondta, hogy nincs rokonságban? Sőt ki mással volna
+rokonságban?</p>
+<p><span class="smcap">A báró és a báróné</span> (egymásra
+néznek).</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Akkor hát a te leendő
+férjed közeli rokona Gyorgyevics Feodor bárónak?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Vagy úgy? Dehogy! Azok a
+Gernyeszeghyek, a kik rokonságban vannak a Gyorgyevicsekkel, apáthi
+Gernyeszeghyek… (A báró és a báróné rémült pillantást váltanak)…
+azok a Gernyeszeghyek pedig, a kik a Miklós atyjafiai, babati
+Gernyeszeghyek. Gernyeszeghy és Gernyeszeghy, az nem mindegy. Il y
+a fagots et fagots. (A báró és a báróné megsemmisülnek.)</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_177" id=
+"Page_177">-177-</a></span></p>
+<h2>XXV.<br />
+GÉPKOCSIZÁS UTÁN.</h2>
+<p class="summary">– Berzsenyi hálószobája. Két vöröskeresztes
+ápolónő, a kik nesztelenül járnak-kelnek az ágy körül. Berzsenyi
+báró az ágyban fekszik és nyög. Jön: Elza bárókisasszony. –</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Rosszabbul vagy?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Miért? Mert nyögök? Csak
+nem fogok hahotázni!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – De mégis csak enyhültek a
+fájdalmaid?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Az volna a szép, hogyha
+még most se enyhültek volna! A mióta egyszerűen szenvedek, egy
+Daimlerrel eljuthattam volna Párisból Toulouseba.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mit keresnél te
+Toulouse-ban?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Csak mondom. Mikor fog
+jönni a tanár?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – A tanár többet nem fog
+eljönni. Azt mondta, semmi szükség rá.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A tanár könnyen beszél.
+Szeretném tudni, mit szólna, ha ő feküdne itten, és én írnék neki
+reczeptet.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nagyon ingerült vagy,
+látszik, hogy már lábbadozol. A tanár pláne azt mondta, hogy nincs
+semmi bajod, csak dühös vagy. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_178" id="Page_178">-178-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A tanár persze azt
+szerette volna, hogy kitörjem neki a lábamat. Nem elég nekem az,
+hogy az én házam egy kórház lett s a gyermekem majdnem megsántult,
+az anyádat mellőzve.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szerencsére nem sántult
+meg.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – De megsántulhatott
+volna. Mit csinál a szegény gyermek?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – A páris–berlini verseny
+leírását olvassa.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Még az eltört lábával is
+olvas szegény!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mondom, hogy szó sincs
+törésről. Egyszerű zúzódásokat szenvedett.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Neked persze a nővéred
+zúzódása csak bölcsészet.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az ember azt hinné:
+felpanaszoljátok, hogy nekem nem esett bajom.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Miket beszélsz
+összevissza? Remélem, nem fogod megtiltani, hogy sajnáljam a
+gyermekemet? Ki van mellette?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Két ápolónő és a Jozefin.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hát szegény mamáddal mi
+van?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ő a legmakranczosabb
+mindnyájatok közül. Folyton sír és azt mondja, hogy az ő belsejében
+megszakadt valami.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Az könnyen lehet.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Dehogy! Semmi baja. Csak
+nagyon megijedt.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem szabad egy perczig
+se egyedül hagyni; az asztmájának nem tesz jót, ha mindenfélével
+izgatja magát.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Egy perczig sincs egyedül.
+Ott van a Matild, három ápolónő, meg egy fiatal orvos, a ki, ha
+nagyon ideges, megnyugtatja.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mit csinál vele?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Megnyugtatja. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_179" id="Page_179">-179-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Az már más. De miért nem
+maradt mellette a tanár?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – A mama is azt akarta, de a
+tanár kijelentette, hogy erre a czélra ez a szőke fiatal ember is
+elégséges.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ha a tanár ilyen
+beképzelt, megmondhattátok volna neki, hogy kiegyenlítettem volna a
+fáradságát.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – De, papa, végre is egy
+professzor nem ápoló és egyéb dolga van a klinikán, mint
+szerencsétlenül járt »töff-töff«-istákat vigasztalni.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Az ember azt mondaná,
+hogy mokirozod magadat családodnak szerencsétlenségén.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem, csak nem találom a
+dolgot olyan tragikusnak, mint a mama, a ki esküdözik, hogy többet
+nem ül automobilra.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – No, ez képtelenség
+volna. Végre is, nem az automobil az oka, hanem a véletlen, hogy
+nem voltam veletek.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – És te, nehány órával később
+egy másik kocsival éppen úgy jártál, mint mi.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – De nem azért, mintha a
+kormányzásban lett volna a hiba, hanem mert rövidlátó vagyok, és
+este könnyü nekihajtani egy fának.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ó, te se vagy még egy
+Fournier, mert különben az eltaposásban nem értél volna el olyan
+óriási rekordot… Különben majd meglátod a kártérítési
+kereseteket.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Miféle kereseteket?
+Embert egyet se gázoltam el, állatot is csak hármat.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – No, nem akarlak előre
+megbosszantani. Úgyis elég korán tudod meg, hogy mit követelnek
+rajtad.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ez engem nem érint, mert
+tudom, hogy nincs sport, mely ne járna pénzáldozatokkal.
+<span class="pagenum"><a name="Page_180" id=
+"Page_180">-180-</a></span> Mikor meghozattam az én Daimlereimet,
+előre felvettem az én költségvetésembe egy tekintélyes összeget
+kártérítési költségekre. A míg nincs gondatlanságból elkövetett
+emberölés, a sportsman meg lehet elégedve.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Még csak az kellene.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hja, mindenkit érhet
+baleset, és az ember soha se tudhatja, hogy holnap mit fog
+eltaposni. Én ezt mint bölcsész fogom fel, és természetesnek
+találom, hogy a mi az emberiséget óránként harminczöt-negyven, vagy
+ha akarod, hatvan, sőt kilenczven kilométer sebességgel viszi
+előbre, az egyelőre áldozatokat követel. Ha a népek meg fogják
+tanulni, hogy okszerüen kitérjenek az uj találmány elől, a nagy
+horderejű eszme éreztetni fogja üdvös hatását minden irányban s a
+népet boldogítani fogja. Én csak azt nem helyeslem, hogy fák s
+különböző tárgyak állják útját a haladásnak; ennek czélszerüségét
+nem tudom belátni. Azt is czélttévesztettnek vélem, hogy míg nekem
+csak nagy nélkülözésemre szolgál ez a kénytelen szünet, melylyel a
+legközelebbi napokig tartózkodnom kell az egészséges sport
+gyakorlatától, minden valószínűség szerint lesznek, kik balesetemet
+s a letaposott állatok balesetét azzal hozzák összefüggésbe, hogy
+esetleg nem a keresztes hadjáratokban szereztem meg az automobil
+vezetéséhez kívánt ügyességet. De mondd, mit írnak balesetemről az
+ujságok?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Semmit se írnak róla.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hogyan? Semmit se írnak
+róla? Hát az én ujságom, melyet személyesen alapítottam és
+tekintélyes összegekkel szubvenczionálok?…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Abban sincs egy szó se.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nagyszerű! Hát miért
+támogatom én ezt az ujságot? Mit hisznek ezek az emberek? Csak nem
+gondolják, hogy én azért teszek tönkre két ötezer <span class=
+"pagenum"><a name="Page_181" id="Page_181">-181-</a></span>
+forintos Daimlert, és azért ficzamitom ki a tagjaimat, hogy ők ezt
+az esetet szó nélkül elhallgassák az összes érdeklődők előtt?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Azt gondolhatták, hogy talán
+nem lesz rád nézve kellemes…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Igen, de ha egy
+kereskedőnek reklámot kell csinálni, annak ki tudják írni a nevét!
+Ha egy kereskedő agyonlövi magát és így tovább, ez már elég, hogy
+reklámot csináljanak neki; viszont az én ügyeimről nem értesítik az
+olvasót.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Minek is volt neked ez az
+ujság?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Minek volt! Minek volt!
+Te azt nem érted. Hát minek volt nekem automobilra ülni?! Látod,
+gyermekem, minden sport bosszuságokkal is jár, még a lovak is
+letörnek, bemennek, megpókosodnak. De kovácsolhatsz ebből indokot
+az automobil ellen?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az igaz, ha az automobil nem
+volna, kétségbe kellene esni, hogy mit csináljon az ember, mivel
+üsse agyon az időt… (Kezébe veszi az asztalon heverő ujságot.)</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Míg így gazdagabb vagyok
+egy rendkívül egészséges és társadalmilag is hatékony
+szórakozással, mely míg egyrészt erősíti a tüdőt…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (a ki bepillantott az ujságba).
+– Tudod-e, papa, mi az ujság?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mégis csak megtaláltad a
+balesetünket, mi?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem, hanem feltalálták a
+kormányozható léghajót.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (egy kis csalódással). –
+No, az is érdekes.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Valami Dumont. És úgy
+látszik, ezt a léghajót már csakugyan lehet egy kicsit kormányozni.
+<span class="pagenum"><a name="Page_182" id=
+"Page_182">-182-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (elgondolkozva). – A
+kormányozható léghajó!… Hm, hm… Ó, emelni fogja a forgalmat, s a
+közlekedési viszonyok!… Tagadhatatlanul érdekes. Ha meggondolom,
+hogy kormányozható léghajója még senkinek sincs Budapesten!… Te,
+Elza, telegrafálhatnál ennek a Dumont-nak… Mindenesetre
+telegrafálj. Ah, ez már valami! És mily egészséges szórakozás! Az
+automobilon járás is üditő hatással van a testre, de ez túl fog
+tenni az automobilon is.</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_183" id=
+"Page_183">-183-</a></span></p>
+<h2>XXVI.<br />
+A SZALMAÖZVEGY.</h2>
+<p class="summary">– Történik: Melanie zugligeti nyaralójában. Esti
+kilencz óra. A nyaraló előtt fiáker áll meg s a kocsiból Berzsenyi
+báró száll ki. Csaknem ugyanabban a pillanatban a nyaraló hátulsó
+kis ajtajában egy sétapálcza, egy szürke kalap és egy vakítóan
+fehér mellény jelenik meg. Ezek a jelenségek a hozzájok tartozó
+mozgó valamivel együtt gyorsan eltűnnek az esti sötétségben. Egy
+perczczel később: –</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Mily kellemes
+meglepetés!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Tartok tőle, gyermekem,
+hogy nem fogsz örülni látogatásomnak. Egy boszantó história hozott
+ki s ez alighanem igen kellemetlenül fog érinteni.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Ugyan?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Azt hiszem, készségesen
+elismered, hogy szivesen egyeztem bele, mikor arról volt szó, hogy
+a jövő hónapot Ostendeban fogod tölteni. Nos, Ostenderól az idén le
+kell mondanod.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Ah!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A tengert nem vonom
+vissza, de más helyet fogsz választani. A terv az én házamban
+teljesen <span class="pagenum"><a name="Page_184" id=
+"Page_184">-184-</a></span> megváltozott s Franzensbad helyett a
+báróné Ostendeba ment a leányokkal.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Ah!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Be fogod látni, hogy a
+budapesti ismerősök igen helytelenül értelmeznék, ha a tengerparton
+folyton szembe jönnél a bárónéval. Végre is az ember nem
+affisirozhatja a barátnőjét, ha a családja is jelen van…</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Ó, annyira belátom…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Aztán ez mindenesetre
+ildomtalanság volna a bárónéval szemben. Ő áldott jó lélek és
+tekintettel huzamos gyöngélkedésére, szemet huny nekem, de ez már
+nem volna tőlem fair, nem igaz?</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Természetes…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem mintha a bárónénak
+kifogása volna éppen te ellened. Ellenkezőleg, úgy hiszem, ő
+alattomban helyesli az én izlésemet és nagy megelégedésére szolgál
+a te diszkrét viseleted, mely a legcsekélyebb botrányt is
+lehetetlenné teszi.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span> (szerényen). – Mindig
+iparkodtam…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A báróné ezt
+méltányolja, s ha bizalmasan cseveg velem, nem kerüli ki nevednek
+felemlítését. A multkor például egyszerre csak azt mondja nekem:
+»Ott láttam a Stefánia-uton a hogy is híjják Melaniet is«… és
+megdicsérte a toalettedet.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span> (elpirulva örömében). –
+Hogyan, a báróné, a kinek olyan mesés izlése van, kegyes volt?…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Különben, mondhatnám,
+egész családomnak elnézését s hogy ne mondjam becsülését birod. A
+leányaim persze tiszteletből nem árulhatják el előttem, hogy ők is
+tudják a te létezésedet, de néha ártatlanul is módját ejtik
+dicséretöket kifejezni. Most egy pár hete például, a mikor a
+szinkörben megjelentünk s véletlenül, mert nem tehetsz róla, te is
+ott voltál egy <span class="pagenum"><a name="Page_185" id=
+"Page_185">-185-</a></span> páholyban, a kisebbik leányom folyton
+téged látcsövezett s úgy mondta a másiknak, hogy nekem hallanom
+kellessen: »Te, Blanka, annak a hölgynek olyan intelligens arcza
+van, hogy első tekintetre megnyeri az embert. Nagyon szeretném
+ismerni, mert nagyon jószivű hölgy lehet.« A mire persze nagyot
+nevettem magamban és azt gondoltam, hogy: »Ezek a betyárok azt
+hiszik, hogy én olyan szamár vagyok, hogy nem tudom, hogy ők milyen
+nagy betyárok!«</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span> (boldogan). – A baronesz
+bizonyosan észrevette a tekintetemen, hogy milyen elragadónak
+találom bájos, szellemtől sugárzó lényét, kedves frisseségét…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Pláne, ha hallaná,
+hogyan beszélsz róla, egészen beléd szeretne, a kis hiú gyermek!
+Szóval, meg fogod érteni…</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Ó, vigasztalhatatlan
+volnék, ha a bárónét véletlenül abba a kellemetlen helyzetbe
+hoznám, hogy észre kellessen vennie s azért a világért se
+beszéljünk többet Ostenderól…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Végre Scheveningen se
+kutya, és ha, nem bánom, mondjuk, máshova kivánkozol, az már aztán
+nekem mindegy.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span> (aggódva). – Mindenesetre úgy
+válaszszuk meg a helyet, hogy a bárónét bármely kellemetlen
+véletlentől megóvhassuk.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Örülök, hogy nem
+csalódtam gyöngéd érzésedben. Bizonyos voltam különben, hogy
+tapintatodra számíthatok. Azért előre gondoskodtam, hogy egy kis
+cadeauval kárpótoljalak. (Egy selyempapirba göngyölt kis csomagot
+vesz ki a zsebéből). Nesze, és nézd meg csak jól.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span> (kibontja a csomagot.
+Elragadtatással). – Egy gyönyörű miniature imakönyv!… Ó, milyen
+kedves ez!… Milyen jól esik!… (Megcsókolja az imakönyvet).
+<span class="pagenum"><a name="Page_186" id=
+"Page_186">-186-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nézd meg jól, mert nem
+hinnéd, milyen drága volt.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Látom, hisz ez egy
+remekmű, egy csodálatos szép kis dolog…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – No, azért sohase hittem
+volna, hogy egy haszontalan imakönyv kétszáz forintba
+kerülhessen.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Semmiség ilyen művészi
+dologért! És igazán nem tudom, minek örüljek jobban: annak, hogy
+olyan imakönyvem van, mint talán senkinek a világon, vagy annak, a
+mit ez az ajándék oly finoman és oly kedvesen fejez ki, hogy a
+szegény Melanieban föltételez egy kis jóérzést, egy kis
+tisztességes hajlandóságot…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Tudod-e, hogy’ jutott
+eszembe ez az ajándék? A multkor egyszer az én ekvipázsomon mentünk
+a miniszterrel, mikor láttalak bemenni a barátok templomába. Látod,
+ez nagyon jól esett nekem. Nem tudom ezt neked elmondani. De
+képzeld magadnak: ha kellemesebb egy tiszta nőt sajátul tekinteni,
+mint egy tisztátalant – nem igaz? – jobban esik sajátul tekinteni
+egy áhítatost, mint egyet, a ki csak ficzkándozik, mert mintha
+annyival többet birna az ember. Az ember nem élvez egészen
+egyszerűen, hanem élvezi a tisztaságot és a vallást. Nem tudom,
+érted-e?</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span> (szemlesütve hallgat.
+Észrevenni rajta, hogy megértette a bárót.)</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – De ne mondd azt, hogy
+smuczián vagyok és hogy takarékosságra használom ki a vallást,
+hoztam neked a születésnapodra két szép gyöngyöt is. (Kis
+ékszertokot vesz elő a zsebéből.)</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span> (gyermetegül). – De hisz nem
+is most lesz a születésem napja!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem baj, valamikor majd
+lesz. Egyszer csak születtél!… és ez nekem elég. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_187" id="Page_187">-187-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span> (leküzdve megelégedését). –
+Mégis jobban örültem a másiknak!…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Még ma este fel fogod
+tenni a fülbevalót és imádkozni fogsz előttem.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span> (leküzdve meglepetését). –
+Itt marad?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Igen. Nem mondtam, hogy
+már szalmaözvegy vagyok? A kérdés csak az, hogy tudsz-e valami
+vacsorát adni?</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Igen. Van két palaczk
+Pommery és Grenóm is.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mintha már vártál
+volna.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Tudtam, hogy, végre is,
+egyszer csak el kell jönnie!…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Úgy hizelegsz, hogy
+mindig a kisebbik betyáromra emlékeztetsz… No, küldesd el a kocsit,
+de ne adjanak többet neki, mint három forintot. (Átmennek az
+ebédlőbe, a hol már meg is terítettek. Vacsorálnak s megiddogálják
+a Pommery &amp; Grenot.)</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Csodálatos, hogy a
+pezsgő egy idő óta iszonyu álmosító hatással van rám. (Megnézi az
+óráját.) Még csak tizenegy? Mindegy, mért ne aludnám el tizenegy
+órakor, ha már tizenegykor elálmosodtam? Hisz úgyis itt maradok.
+Reggel majd csevegünk, nem igaz? Szervusz. Reggel gyere be és költs
+fel. Majd csevegünk és fel fogod próbálni a fülbevalót!</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_188" id=
+"Page_188">-188-</a></span></p>
+<h2>XXVII.<br />
+BALATON-KARÁDON.</h2>
+<p class="summary">– Az uj fürdőpalota és az uj szálló közötti uj
+sétatér két uj padján két magános hölgy üldögél, a kik közül az
+egyik még meglehetősen uj. Az utóbbiban, a ki Tauchnitz egy kötetét
+kissé ábrándosan tartja a kezében, a figyelmes olvasó régi
+ismerősünkre: Berzsenyi Blanka bárókisasszonyra ismerhet rá. A
+második hölgy a jó öreg »Revue Des Deux Mondes«-dal kaczérkodik s
+félszemmel szomszédnőjét fixirozza. –</p>
+<p><span class="smcap">A kevésbbé uj hölgy</span> (tökéletesen
+megbizonyosodván a felől, a mit tudni akart). – Jézus Mária!
+Blanka, te vagy az, vagy csak a szellemed? (Feláll és szomszédnője
+felé közeledik.)</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Jesszusom! Héthársyné!
+(Felugrik.) Aranyom! Hol jársz te itt, a hol a madár se jár?
+(Csókolóznak; Tauchnitz rátelepszik a Revue des Deux Mondesra.)</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Már nem járok, már
+megyek… Csak azt várom, a míg bepakolnak. Hát ti mikor
+jöttetek?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Tegnap! Hisz ha egy hete
+jöttünk volna, akkor már nem volnánk itt! <span class=
+"pagenum"><a name="Page_189" id="Page_189">-189-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Mit szólsz ehhez a
+fészekhez?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Na, so was!… És te már
+régebben vagy itt?</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Egy hete. Egy hétig
+kiállottam, de már nem bírom tovább. Kérlek… igazán nem tudom,
+hogyan mondjam… de hisz te magad is észrevetted!</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Soha se zsenirozd magad!
+Azért, hogy nem tudom melyik ősömbe néhány csepp belékeveredett,
+végre is nem vállalhatok közösséget ezekkel az alakokkal!… Hisz ez
+már nem is Gödöllő, hanem a Szerecsen-utcza!…</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Nem igaz?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Képzeld ezt a felsülést! A
+tanárnak az jutott eszébe, hogy a mamának a Balaton jobb volna,
+mint a tenger, nem tudom miért! A papa megjegyezte, hogy ez baj,
+mert végre Siófokra nem mehet az ember, ugy-e?</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Persze!</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Az ember vagy a társaságért
+megy fürdőbe, vagy azért, hogy elkerülje a társaságot, de Siófokon
+nem lehet elkerülni a társaságot, bevenni pedig még kevésbbé.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Ó, nagyon értem az
+aggodalmat!</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – A családi tanács erre
+szavazás alá bocsátotta a Balaton összes fürdőhelyeit.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Nem sok hely közül
+választhattatok, mert az ember mégis csak Európában akar
+maradni.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Le is szavaztuk
+mindegyiket. Végre a mamának eszébe jutott Karád. Először, mert
+abban a hírben állott, hogy ide nem eresztik be a lengyelországi
+elemet, és másodszor, mert a Zoltánék már itt voltak, s azt írták,
+hogy itt az ember félrevonulva <span class="pagenum"><a name=
+"Page_190" id="Page_190">-190-</a></span> igazán a maga körében
+lehet. Tudod, mi nem szeretjük a Zoltánékat, de ezt már a papa
+miatt nem nyilváníthattuk.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Természetesen.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Szóval ide jövünk nagy
+fittyre, s mikor itt vagyunk, látjuk, hogy ez lehet a Zoltánék
+köre, de nem a miénk!</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Szakasztott az én
+történetem!</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De hát hogy történhetett
+ez, nem tudod? Karádnak még tavaly is szeplőtlen híre volt!</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Kérlek, a dolog nagyon
+egyszerű. A kik ezt a helyet paradicsomnak akarták kiépíteni,
+nagyon jól terveztek, csak egyet felejtettek el: azt, hogy a vegyes
+elem a pénzével ki tudja böjtölni a jobb családokat. A
+berendezkedés luxuriózus, de sokba került… a villák ára se lehet
+alacsony… elég az hozzá, már tavaly megtörtént, hogy az egyik
+legelegánsabb villát sehogy se tudták kiadni s végre is oda kellett
+adni…</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Mondd ki: az asszirnak! Az
+persze semmit se drágállott, mert örült, hogy ilyenformán belekerül
+a legjobb társaságba.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – De rosszúl számított,
+mert elég a hajón akármilyen kis rés, hogy a víz betóduljon rajta.
+S így az történt, hogy az idén a többiek is elárasztották Karádot,
+nagy rémületére a hajóban lévőknek, a kik persze sietve
+menekülnek.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Mégis a dolog legujabb
+lehet, mert a Zoltán óvakodott volna blamirozni magát. És azt az
+egyet meg kell adni neki, hogy tegnap már egészen más tenorból
+beszélt.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Például?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Például, a hogy
+megérkezünk, kimegyek a Zoltánnal a balkonra, s belátunk a
+szomszédba, a <span class="pagenum"><a name="Page_191" id=
+"Page_191">-191-</a></span> hol egy ingujjra vetkőzött gentleman
+valami nótát énekel az anyósokról, selypitve, de szerencsére hang
+nélkül, vagy jobban mondva: afféle »feine Waare, gute
+Waare«-kiáltásoktól rekedt hangon. »Te – kérdem a Zoltánt – ezt
+nevezed a te körödnek? Körnek nevezed ezt egyáltalán?« A Zoltán egy
+kicsit zavarba jött és így felelt: »Hja, barátom, ide is jutott
+egy-kettő, az igaz; de légy nyugodt, kinézzük őket!« És elmondta,
+hogy a nagy vendéglőt éjjel soha se zárják be egy kis botrány
+nélkül.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Hallottam, hogy volt
+egy pár verekedés. Sőt mutattak két ifjú gentlemant, a kiknek hol a
+feje, hol a karja van bekötve; ezekről azt beszélték nekem, hogy
+nem igen titkolják néppárti érzelmeiket.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ó, nekem már bemutatták
+őket! Ezek a Gabnaffy-fiúk, Zoltánnak a barátjai és szekundánsai.
+Mert Zoltán megtartotta a szavát s még az éjjel hozzálátott, hogy
+beváltsa az igéretét.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Igazán? Tegnap vacsora
+után, megint történt valami? Ejnye, be sajnálom, hogy olyan korán
+lefeküdtem!</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ó, csak azután, hogy a
+hölgyek eltávoztak! Ekkor a Zoltán felállott és így kezdett
+kiabálni: »Zsidót nekem! Zsidót akarok vacsorálni!« Persze, a
+Zoltánt ki akarták dobni; nagy dulakodás lett, a Zoltán nem hagyta
+magát, egy pár széket összetörtek egymásnak a fején; azt hiszem,
+azóta a párbaj is megtörtént. Csakugyan! Már jönnek is a leventék…
+nini, a Zoltán megsebesült!… (Három fiatal ember közeledik; egynek
+a feje, kettőnek a karja van bepólyázva.) Te, bemutathatom
+őket?</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Hogyne! Mily kérdés!
+(Az ifjak közelebb jönnek.)</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hurráh!… Éljen!… Brávó,
+Zoltán, remélem, nem komoly a seb? (Az ifjak a hölgyekhez
+<span class="pagenum"><a name="Page_192" id=
+"Page_192">-192-</a></span> érve, mély tisztelettel köszönnek.)
+Édesem, engedd meg, hogy bemutassam az urakat: Berzsenyi Zoltán, a
+mai nap hőse, Gabnaffy Sándor, a tegnapi nap hőse, Gabnaffy Bandi,
+a tegnapelőtti nap hőse… (Üdvözlések.)</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Semmi, szóra se
+érdemes.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Horzsolás?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Még az se. Inkább csak
+megütöttem, a mikor leugrottam a kocsiról. Ficzdag, egyszerű
+ficzdag.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – És az ellenfél?</p>
+<p><span class="smcap">Gabnaffy Bandi</span>. – Abból már azóta
+szalvaládét készítenek.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span> (szerényen). – No, a maga
+lábán ment el.</p>
+<p><span class="smcap">Gabnaffy Sándor</span>. – Azért nem lesz
+többször kedve felszisszenni, valahányszor más mulatni akar!</p>
+<p class="center">(Csevegés. Lásd mint fentebb. Da capo. Pár
+percznyi barátkozás után:)</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span> (Blankához). – Elkisérsz,
+édesem?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hogyne. Pá, fiúk!
+(Általános búcsúzkodás.)</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span> (miután elhagyták a
+gentlemaneket). – Kedves fiúk! De mondd csak, Blanka, ezek a
+Gabnaffyak régi nemesek?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hogyne! Már a nagyapjuk
+kapta a nemességet.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – De azért ők is…?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hát persze.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Hogyan? Itt még az
+antiszemiták is…?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Bizony, édesem, itt még az
+antiszemiták is keleti eredetűek. És erről a helyről beszélték
+nekünk, hogy ide ezeket meg ezeket nem eresztik be!… De könnyű
+neked, te már méssz! <span class="pagenum"><a name="Page_193" id=
+"Page_193">-193-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Remélem, még
+találkozunk a nyáron.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – No, mi se maradunk itt
+sokáig. Tőlem ugyan nem illik, hogy ezt mondom, de előtted mért
+titkolnám el, a mit mindnyájan gondolunk?… Képmutatás volna, ha
+elhallgatnám, hogy az én szememben a pénz csak úgy hamarosan nem
+helyettesítheti a keresztvizet. Persze azok között, a kik a pénzt
+soha se tudják megbocsátani senkinek, lesznek, a kik azt fogják
+mondani, hogy ez parvenü-beszéd. De engem már nevezhetnek
+parvenünek! Ennek már egy kicsit fölötte állok, nem igaz?</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_194" id=
+"Page_194">-194-</a></span></p>
+<h2>XXVIII.<br />
+CHINCHOLLE KISASSZONY TRAGÉDIÁJA.</h2>
+<p class="summary">– Berzsenyi báró ebédlőjében, villás reggeli
+után. A báró egyedül. Karosszékében ül s ölében a berlini
+<i>Sport</i>tal, orrán szemüvegével, ébrenlétet tettet. A szőnyeg
+ajtó megnyílik, s kalapban, kabátban, keztyűben megjelenik Elza
+bárókisasszony. –</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (szelesen és a haragtól
+pirosan). – Csináljatok a leányotokkal valamit, mert ezt én nem
+tűröm tovább?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (felébred). – Mi az? Mi
+baj? Mi történt?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az történt, hogy a leányotok
+beleszeretett Perényibe, és titokban találkozik vele!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Kicsoda? Blanka?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – No nem is én!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem értem. Beszélj
+magyarul. (Leveszi szemüvegét, megtörüli és ujra felteszi). Mit
+mondtál?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Azt mondtam, hogy a leányotok
+bele szeretett Perényibe, és titokban találkozik vele. Szép
+história, mi?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (végképpen magához tér). –
+Mit kiabálsz? Azt hiszed, hogy siket vagyok? Vagy azt akarod, hogy
+szegény mamád is meghallja? Nem elég neked, hogy csak engem üssön
+meg a guta? <span class="pagenum"><a name="Page_195" id=
+"Page_195">-195-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – A mama nincs itthon, és őt
+hagyjuk ki ebből a csunya históriából, mert egyszerűen belehalna.
+Nem szabad megtudnia, és hogy meg ne tudja, cselekedni kell.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Remélem, ok nélkül
+csinálsz nekem jelenetet, és…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ne remélj semmit, mert ha nem
+volnék bizonyos a dologban, nem pukkadoznám. Ez az úgynevezett
+»lasciate ogni speranza.«</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ne mondj nekem
+viczczeket a »Fliegende Blätter«-ből, hanem magyarázd ki magad.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mit mondjak még egyebet?
+Mindent elmondtam. Még csak azt tehetem hozzá, hogy sajnos, a
+dolgot már többen észrevették.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Eh, hogy észrevették, az
+még nem bizonyíték. Én már sok dolgot észrevettem életemben, a
+miből egy szó se volt igaz. Hogy az én leányom, a kit gondosan
+neveltettem, titokban találkozzék valakivel, miután én vegytanra,
+nyelvekre, mindenre, sőt mitológiára is taníttattam őt, eh, fiam,
+egy tapasztalt embernek ne beszélj ilyen Rittergeschichtéket. És
+különben mi oka volna neki egy öreg szeszgyárosba szeretni
+bele?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem a szeszgyárosról van szó,
+hanem az operett-komikusról.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – No persze, majd egy jól
+nevelt fiatal leány, angol és franczia nyelvvel, vízfestészettel s
+több más tehetséggel, bele fog menni egy ilyen mókás ügybe, nem
+tudom milyen szinészszel, egy török sorsjegy nélkül! Ki hitette el
+veled ezt az ostobaságot?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Először is a tulajdon két
+szemem. Már a tavaszszal észrevettem, hogy kutya van a kertben. A
+hányszor sétára mentünk, mindig találkoztunk a Perényivel. A
+szinész egy félívet írt le kalapjával a levegőbe <span class=
+"pagenum"><a name="Page_196" id="Page_196">-196-</a></span> s a
+leányod elpirult. Ha láttad volna, micsoda szemjátékot eszközöltek!
+A művész szinte ráomlott a tekintetével, s a leányod reagált,
+becsületemre mondom, reagált neki!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Látod, miféléket
+beszélsz össze-vissza! Ha egy bárónő jóakarattal elfogadja egy
+törekvő szinésznek a köszöntését, annak még semmi jelentősége;
+vannak nők, a kik úgy forgatják a szemöket, mint egy haldokló, s
+még ez se jelent semmit. És ha egy ifju baronesznek örömet okoz, ha
+egy kövér szinész elolvad a csodálkozástól, ebben nem találok semmi
+különöst. Az isten azért adott szemet, hogy nézzünk vele; nézni
+szabad még egy baronesznek is.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Jó, de tudok egyebet is, a mi
+már nem illő egy baroneszhez. Ez is a tavaszszal történt. Egy szép
+napon megindulunk sétálni Chincholle kisasszonynyal és öt lovaggal.
+Egyszerre a leányod azt mondja, hogy neki vásárolnia kell valamit,
+csak menjünk előre. Bemegy a boltba; mi nem megyünk előre, hanem
+várjuk. Senki se veszi észre, csak én, hogy a mellékutczára nyiló
+ajtón mindjárt kijön a boltból s egyszerüen megszalad a mezőnytől.
+Fedeznem kellett az állapotot; tovább vonszolom a népet s lassu
+iramban vezetek a nagy Kristófig. A kanyarodónál megpillantom a
+szinészt egy kirakat előtt. Persze rögtön pullolok, s tudod-e, mit
+látok? Blanka kijön a boltból, nem néz rá senkire, hanem beül egy
+kocsiba és elhajtat. A másik perczben a szinész a kocsiállomáshoz
+megy s utána hajtat Blanka kocsijának.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Eh, a szinész kövér, hát
+elfáradt. Ez természetes.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – De az nem természetes, hogy
+Blanka csak egy félóra mulva érkezett haza, s mikor
+szemrehányásokat tettem neki, a lovagokra hivatkozva, azt felelte,
+<span class="pagenum"><a name="Page_197" id=
+"Page_197">-197-</a></span> hogy foglalkozzam a huszárság ügyeivel,
+ahhoz értek, de ne avatkozzam az ő dolgaiba. A mi pedig a lovagok
+véleményét illeti, azzal nem törődik.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hm. Ezt csakugyan a
+szinházban tanulta, midőn népszinművét kétszer is oly nagy sikerrel
+adattam elő. De nem hihetem a művészről, hogy ő, komoly és szép
+igyekezetü ember létére, ilyenekbe ártsa magát. Tudhatja, hogy ha
+megkérni merészelné a leányomat, csak kompromittálni fogja
+magát.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hogy a Perényi mit gondol,
+nem tudom. Az ő helyében én mindenesetre ütném a vasat.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Te fantáziálsz és ő
+irodalmat űz. Ez mind nem készpénz.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát mondok olyat is, a mi már
+készpénz. Mióta hazajöttünk, a leányod egyedül jár a fogorvoshoz.
+És ugyanahhoz a fogorvoshoz jár a Perényi is.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (dühbe gurulva). – Egyedül
+jár a fogorvoshoz? Hát a franczia nő? A franczia nő, a kit fizetek?
+A franczia nő, a kinek kifizettem az utiköltségét, Genftől
+Budapestig második osztályon? A franczia nő, a kit leültetek az
+asztalomhoz? Hát mit csinál a franczia nő?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – A franczia nőt lerázza a
+nyakáról. Tőle magától tudom.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Akkor a franczia nőt el
+fogom csapni.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – De most nem a franczia nőről
+van szó, hanem Blankáról.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – De igenis, a franczia
+nőről van szó és a fogorvosról. A fogorvosra én nem adok semmit. A
+mamád is járt a fogorvoshoz, azért soha se jutott eszembe rosszat
+gondolni, de nem is lehet megtiltani a fogorvosoknak, hogy férfiak
+is járjanak hozzájok! Hanem a franczia nőt el fogom csapni.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ez ugyan szép megoldás!
+<span class="pagenum"><a name="Page_198" id=
+"Page_198">-198-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Bízd rám. A versenybíró
+se ítél olyan csalhatatlanul, mint én. Látod, a te dolgodat is
+ügyesen intéztem el. A többiek kétségbe voltak esve, én pedig azt
+kérdeztem, hol van az a fiatal ember? És csakugyan szerencsésen
+végződött a dolog. Ti eljegyeztétek egymást és miután beláttad,
+hogy a Miklós nem az az ember, a ki téged huzamosabban
+boldogíthatna, egész jól szétment a parti.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – A leányod tekintettel lehetne
+erre a malheurre is, ha már nincs tekintettel rátok, agg szülőire.
+Végre is az én jó hírnevemnek tartozik vele, hogy ne duplázzon rá
+az én meggondolatlanságomra. Szóval, adjátok férjhez Opheliát, de
+gyorsan, mert ha sokáig hímeztek-hámoztok, úgy elszeleskedi a
+jóhirünket, hogy soha se fogok férjhez menni.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Attól te ne félj. Te
+feltartva fogsz férjhez menni, és ha úgy gondoljátok, nem bánom, a
+Blanka férjhezmenetelét is lebonyolíthatjuk. Azt hiszem, ilyen
+körülmények között a legillőbb lesz, ha Perényi szeszgyároshoz
+adom.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ez a parti aligha fog
+tetszeni neki, de azért gyermek, hogy sírjon és
+engedelmeskedjék.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mondom, csak akkor, ha
+mindnyájan akarjátok. A franczia nőt azonban mindenesetre el fogom
+csapni. Válts neki a Cooknál egy harmadik osztályú jegyet Genfbe;
+nem akarom látni többet. Egy nő, a kiben teljesen megbíztam,
+karácsonykor fülbevalókat is vásároltam neki, és most ilyen rútul
+visszaél a bizalmammal!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – De papa, Chincholle
+kisasszony nem hibás! Egyedül Blanka a hibás…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ne folytasd, a
+gyermekemről nem hagyok rosszat mondani! Még ha hibás volna is,
+pedig lehet, hogy nem az. <span class="pagenum"><a name="Page_199"
+id="Page_199">-199-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Kérdezd meg tőle magától! Ó,
+ő nem tagadja a dolgot. Azt mondja, hogy egy monológot írt a
+névnapodra s leczkéket vett a szinésztől, hogy ezt a nem tudom mit
+művészettel adhassa elő.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – No látod!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Milyen könnyenhivők vagytok
+ti férfiak!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Csak nem teszed fel a
+testvéredről…?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Én nem teszek fel semmit… Még
+csak az kellene, hogy föltegyek valamit! De ha rosszul neveltétek a
+gyermeketeket, legalább térítsétek észre. Tőlem tetszése szerint
+bolondulhat a művészetekért, de azt megkívánhatom, hogy pletykára
+ne adjon alkalmat. Ebben a dologban a látszat fontosabb, mint a
+valóság, de ti ezt nem akarjátok megérteni.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Jól van hát, ha minden
+áron akarod, el fogom csapni a francziát.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ugyan hagyj békét a
+boldogtalannak! Tehet is az róla, hogy minduntalan elbrennelik!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Akkor hát nem tudom, mit
+akarsz!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hja, ha te is igy
+gondolkozol, akkor semmit se akarok! Mosom a kezemet.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Inkább adj tanácsot, s
+mondd el, mit szólsz a szeszgyároshoz?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – A szeszgyároshoz vagy az
+ördöghöz, az mindegy. De éppen ideje, hogy férjhez menjen. Azokat a
+leányokat, a kiknek semmi önállóságuk nincsen, vagy nagyon is sok
+az önállóságuk, férjhez kell adni.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mondd, honnan vetted te
+ezt a sok bölcseséget?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az élet, papa, az élet!… Egy
+vőlegényen kitanulja az ember az egész komédiát… Igaz, még
+valamit!… El ne szóld magad a mama előtt! Ő olyan naiv!… Túlságosan
+elszörnyüködnék a dolgon, s elég, ha nekünk fáj a fejünk; semmi
+szükség rá, hogy őt mindenbe beavassuk!…</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_200" id=
+"Page_200">-200-</a></span></p>
+<h2>XXIX.<br />
+BERZSENYI FÖLLÉP.</h2>
+<p class="summary">– A Nádor-utczai palota első emeletén, a komorna
+szobájában. A báróné a kanapén fekszik. Blanka egy szalmaszéken ül
+az ablak mellett, Elza egy alacsony, fiókos szekrény tetején. Az
+ifjú hölgyek a komorna regényeit olvassák: a »Sápadt grófnő«-t és
+»A diótörő gróf«-ot. A báróné nyög és sápítozik. Az ajtó megnyílik
+s belép Berzsenyi báró, a ki kerületéből érkezik. –</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hát ti miért vagytok
+itt?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Csitt, papa, beszélj egy
+kicsit csendesebben!… Szakcsyné éppen itt, a szomszéd szobában
+fekszik!…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Szakcsyné?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Igen, a jegyzőné, hisz
+tudod!…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – És azért jött Pestre,
+hogy egész nap aludjék?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – De, papa, Szakcsyné
+tegnapelőtt egy egészséges fiúgyermeknek adott életet!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (kissé meglepett, de azért
+helyeslést mutató ábrázattal). – Úgy? Az más. És az uj választó
+polgár, akarom mondani: az uj világpolgár mit csinál? Nem kért még
+pénzt?</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Csudálom, Jacques, hogy
+olyan jó kedved van! Tudod, hogy így élni rettenetes?!…
+<span class="pagenum"><a name="Page_201" id=
+"Page_201">-201-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Miért nem helyeztétek
+ezt a nőt a szalonba? Ott szülhetne tőlem, a mennyit akar.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – A szalonba nem lehetett
+tenni, ott négy férfi alszik.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – De a kis szalon? Mire
+való a kis szalon?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ott meg a férj alszik. Azt
+mondja, hogy nem szereti a gyereksírást.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ennek az embernek igaza
+van, de ha holnap reggelre megütné a guta!… azaz nem, majd csak a
+választás után!…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Milyen rekedten beszélsz!
+Csak nem hűtötted meg magad?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – No, nem éltem olyan
+kényelemben, mint tisztelt választóim az én Nádor-utczai
+palais-mban!… Különben mit szólnak, meg vannak elégedve?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – A református papnak nem
+ízlik a cognac. Azt mondja, hogy az ő pálinkája sokkal jobb.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Baj, baj. Nem
+parancsoltak valamit?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mindent megkaptak, a mit
+kivántak. A takarékpénztári igazgató fia meg is betegedett, mert
+elment az orfeum-kávéházba, s másnap délelőtt alig tudott haza
+találni.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Gondoskodtunk mindenről. A
+mama meg is haragudott ránk, hogy mit dajkáljuk őket.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – De Szakcsynénak egy
+speczialistát kellene hozatni Bécsből.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (dühbe gurul). – Hát még
+mit nem? Pántlikás szivar, puttyogós bor és még heje-huja is? Semmi
+speczialista! Máskor ne csináljon nekem ilyen históriát az én
+házamban!</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Jacques, te úgy jössz
+nekem elő, mint egy berekedt tenorista az ötödik felvonásban!… Egy
+szót se értek, a mikor kiabálsz. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_202" id="Page_202">-202-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Tönkre szónokoltad a
+hangodat.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem, hanem megittam
+minden disznóságot.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – És mért tetted azt, papa?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mert muszáj volt
+megmutatni, hogy hazafi vagyok. Mikor az első pohár vitriolt
+köszönettel visszautasítottam, valaki hátul versben kiáltott ki
+engem: Nem kell báró Versenyi, Mert nem mer… No, de ezt nektek nem
+mondhatom el.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Sugd meg nekem, Jacques.
+(Megtörténik.) Hallatlan!… De azért vannak kilátásaid?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. Na, lehet élni, lehet
+meghalni.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Beutaztad az egész
+kerületet?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Az egész Texast. Azt
+hiszem, vagy kilencz helyen mondottam programmbeszédet. De nem
+emlékszem tisztán, mert a harmadik naptól fogva egy dunsztban látom
+a világot.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Csak bele ne betegedjél!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mért betegedjem bele?
+Még azt is?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Voltak kalamitásaid?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A hogy veszszük. A
+vasuton elvesztettem a programmbeszédet, a mit a te barátod, a
+hogyhijják szerkesztő csinált. Keresem, keresem, hogy majd
+elolvasom és betanulom, egyszerre eszembe jut, hogy tévedésből más
+haszontalan iratokkal együtt kihajítottam az ablakon.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ez határozottan
+szerencse.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Kérlek, kimélj meg
+bennünket a megjegyzéseidtől.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Megint veszekedtek?
+Mindig veszekedtek?</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Ne hallgass rájok,
+Jacques. Társalogjál velem, Jacques.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (folytatva). – Szerencsére,
+a hogy jól <span class="pagenum"><a name="Page_203" id=
+"Page_203">-203-</a></span> fogtok emlékezni, két évvel ezelőtt egy
+üresedésben már megbuktam néppárti programmal. Az én néppárti
+beszédemből több frázis behizelegte magát a fülembe, és az ujság is
+nálam volt, több slágvorttal a politikai rovatban. De hogy fogok én
+mint szabadelvüpárti jelölt előhozni néppárti frázisokat és
+szabadelvü vegyeseket? Jól. Az én kerületemben ez egyre megy.
+Vegyétek hozzá, hogy a pálinka után egy szót se lehetett érteni
+tőlem, és hogy a választók részegek voltak, mert csak sört ezer
+forintért fizettem nekik.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Jézusom, papa, legalább ne
+mondd olyan hangosan! Hisz az uj törvény óta az etetés és itatás
+tilos!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Fiam, erről az uj
+törvényről eszembe jut nekem a főtisztelendő úr, a ki mikor sokat
+veszített kártyán, felállott és azt mondta, hogy: »Becsületszavamra
+fogadom, hogy soha többet kártyát nem veszek a kezembe!… kivéve, ha
+vendégek lesznek nálam, vagy én megyek vendégül valahová, vagy más
+egyéb körülmények között!« Én mint törvénytisztelő ember semmi
+esetben sem fogok etetni és itatni, de ezt nem is tehetném, a mint
+be fogod látni, ha ezt a törvényt elolvasod. Mert ez kimondja, hogy
+a szükséges ellátás a választás helyén és idején nem etetés-itatás;
+hogy ételt és italt fizetni szabad tekintettel a megvendégelt
+személyekre, a megvendégelés alkalmára és egyéb körülményekre…
+(fölteszi binokliját s egy ujságszeletkét vesz ki a mellénye
+zsebéből. Olvassa az ujságszeletkét:) »nem tekintendő végül
+etetésnek és itatásnak a választóknak a szokásos alkalmakkor a
+képviselő házánál vagy azon kívül megvendégelése.« (Az
+ujságszeletkét visszateszi a mellénye zsebébe s összehajtja
+binokliját.) Becsületszavamra mondom, hogy az én választóim
+kizárólag a fent elősorolt czimeken itták <span class=
+"pagenum"><a name="Page_204" id="Page_204">-204-</a></span> magukat
+holtrészegre, de kérdem tőletek, hogy miután lelkiismeretem ennyire
+tiszta, ki foghatja rám, hogy én etettem és itattam vagy etetni és
+itatni fogandottam?…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Bravó, papa! Ha a
+programmbeszédet is ilyen jól kivágtad, akkor mindenesetre ott
+leszünk a finishben!…</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Ó, Jacques, te engemet
+nem nyugtattál meg, mert én vagy olvastam, vagy hallottam, de
+bizonyosan olvastam, hogy ezeknek az embereknek nem szabad pénzt
+adni, és én akkor az egész dolgot nem értem.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Pénzt? Ki beszél
+pénzről?</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Látod, Jacques, kettő
+közül egy. Ha nem adsz pénzt, ki fog téged megválasztani? És ha
+adsz… ó, Jacques, talán még be is csuknak!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Gyermekem, te ezt nem
+érted. Te így okoskodol, női fejeddel: »Vagy – vagy«, pedig ész
+szerint gondolnod kellett volna, hogy: »sem – sem«. Én a pénzemet
+már azért se fogom osztogatni, mert magam is kiméletlen híve vagyok
+a tiszta választásnak. De ha én titokban meg akarom téríteni az én
+jóbarátaimnak, a mit az én választásomra a saját zsebükből
+elköltöttek, kinek mi köze ehhez, pláne ha senki se tudja meg a
+dolgot?!…</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – És kellett neked ez az
+egész történet? Több vagy te ezzel, mint voltál, a pénzedért?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Az országháznak
+kereskedőkre van szüksége. Független előkelőkre, a kik tanácsot
+tudjanak adni, ha valami szaktörvény kell az országnak…</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span> (szomorúan). – Te akarsz
+tanácsot adni az országnak? És ezt nekem mondod, Jacques,
+nekem?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Aztán a képviselőség
+semmi, az igaz, s valóban helytelen, hogy ma már mindenki
+képviselő, a ki egy expenz-nótát ki tud állítani. De egy
+<span class="pagenum"><a name="Page_205" id=
+"Page_205">-205-</a></span> kabát is semmi, és azért kabát nélkül
+még se mehetek ki az utczára.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Csitt, papa, légy egy kicsit
+csöndesebben!… (Hallgatózik.)</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mi az?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (a falnál). – Már késő.
+Felköltötted a Szakcsyné gyerekét. (Gyereksírás hallatszik a
+szomszéd szobából.)</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Én költöttem fel? Anyád
+költötte fel az aggodalmaival!</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – De hát hol van a
+dajka?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az előbb a takarékpénztári
+igazgató fiát ápolta.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Szaladjatok és
+állítsátok elő akárhonnan; a gyereket a választásig egy pillanatra
+se szabad várakoztatni! A takarékpénztári igazgató fia hozasson
+magának dajkát az orfeumból, a dajka pedig szoptassa meg a
+gyermeket, azért fizetem!…</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Az istenért, ne beszélj
+pénzről, valaki meg találja hallani! Becsuknak, Jacques,
+becsuknak!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Légy nyugodt, mama, ez nem
+»etetés-itatás.« Ez csak »vendéglátás a jelölt lakásán egyéb
+körülmények között!«</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_206" id=
+"Page_206">-206-</a></span></p>
+<h2>XXX.<br />
+BERZSENYIT MEGVÁLASZTJÁK.</h2>
+<p class="summary">– A báróné szobájában, reggeli kilencz órakor.
+Berzsenyi, a ki még útiruhában van, s az egész család ijedten
+sürög-forog a báróné körül, a ki férje megérkezésének hírére
+örömében elájult. –</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (körülkarolja a bárónét s
+tehetsége szerint dajkálja). – Eliz, babuskám, térj magadhoz!… Ne
+legyél nekem beteg, angyalom!… Ne keverj egy ürömcseppet az én
+örömömbe!…</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span> (éledezve). – Jacques!… Hát
+igaz?… Csakugyan megvagy?…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – 1719 szóval 1716 ellen!
+Képzelhetitek, micsoda küzdelem volt!…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Három szótöbbség! Milyen
+disznóban voltál, papa!…</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Ne beszélj így az
+atyádról!… Micsoda kifejezések egy ilyen eseményről!…</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ezt a három embert
+szeretném megölelni, megcsókolni…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát a többi 1716-tal mit
+fogsz csinálni?… Azok is rászolgáltak kegyeidre!… <span class=
+"pagenum"><a name="Page_207" id="Page_207">-207-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Reggeltül estig
+veszekesznek, reggeltül estig!… Az ember még rosszul se lehet
+tőlük!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Gyermekeim, hagyjátok
+anyátokat!… Én is alig állok az én lábamon az izgalomtól!…</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Keveset aludtál, szegény
+papa?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mit képzelsz? A
+választás hajnali háromkor ért véget és éjfél tájban már úgy volt,
+hogy le fognak lovagolni… Már most add hozzá, hogy az ember reggel
+háromnegyed ötkor vonatra ül s lötyög a vasúton egészen
+Budapestig!… Egy betüt se aludtam, egy betüt se!…</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Jacques, az istenért, ne
+szenvedj, ne legyél beteg!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Most már jól van, de fél
+egykor, mikor a másik jelölt ötvennyolcz fórba jött, a vesém
+egészen beteg lett.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Istenem, Jacques, ha
+megbuktál volna!…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – No ugyan nagy baj lett
+volna!… Szeretném tudni, mivel több így a papa, hogy megvan, mint
+hogyha nem lett volna meg?!…</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ha te jobban tudod a
+választást, mint a papa, hát beszéld el te!</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Ezek a nők engem meg
+fognak ölni!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (a leányokhoz). – Fogtok
+rám hallgatni, igen vagy nem? (A bárónéhoz fordul.) Szóval, mikor
+már hatvankilencz mínuszra visszaestem, ti rátok gondoltam, kedves
+családomra, és eszembe jutott, hogy mit tipelt (Elzára mutat) ez a
+gyerek, ni… Ez megjósolta, hogy a Ne neked be fog jönni, és a Ne
+neked bejött, és mikor elmentem, megjósolta, hogy: »Ne félj, papa,
+be fogsz jönni!«… és csakugyan, én is bejöttem!</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Az utolsó órákban behoztad
+a hatvankilencz mínuszt? <span class="pagenum"><a name="Page_208"
+id="Page_208">-208-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Be és aztán
+derékfutásban mentünk a czélig, a hol egy nyakhoszszal lehúztam a
+másikat.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Bravó!</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Szegény Jacquesom, milyen
+sokáig kellett izgatnod magadat!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – A fő az, hogy finish-t tudjon
+lovagolni az ember.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Persze, a másik párt is
+megfeszítette erejét?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hallatlan
+erőszakoskodások történtek. Mondhatom, szégyen gyalázat, hogy a
+tiszta választások idején ilyesmi megtörténhetik. Étlen-szomjan
+háromszáz választó várakozott reggeli nyolcz óra óta a sötétben, és
+nem eresztették őket az urnákhoz! A választási elnök terrorizmusa
+nem ismert határt. Szerencsére párthiveim végig kitartottak
+mellettem. A derék emberek tűzbe-vízbe mentek volna… mit mondok?…
+meghaltak volna értem!… annyival inkább, mert szerencsére az
+éjszaka nem volt hideg és néhány hordót csapra üttettem a derék
+embereknek! Már táviratozni is akartam a miniszternek, de aztán
+láttam, hogy mindig előbbre jövök, s ekkor elhatároztam, hogy futni
+hagyom a választási elnököt.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Igazán felháborító, hogy
+mit csinálnak a szegény parasztokkal!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Na, tudod, a nép fiairól
+ne beszélj nekem, mert ezúttal keserves tapasztalatokat szereztem
+kapzsiságukról. Tíz napja, hogy legnagyobb jóltevője vagyok a
+kerületnek, sőt ingyen példányokat is küldettem nekik az én
+ujságomból a főemberek részére. És mi történik? A mint az egyes
+községekben előadom beszédemet a föld népének és takarékosságra,
+kitartásra és más hasznos dolgokra tanítom, oktatom, nevelem őket,
+és önzetlenül jó tanácsokat adok nekik, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_209" id="Page_209">-209-</a></span> minden
+községben mindenfelül pénzért jönnek hozzám. Megmondom nekik, hogy:
+atyámfiai, tisztelt nép, ezt a tiszta választás miatt nem tehetem,
+de egyszersmind megsugom a főkorteseknek, hogy az ellenjelölt
+vesztegetéseit ne engedjék a parasztoktól elfogadni, mert a
+költségek egy ismeretlen által jobban fedezve lesznek, mint ezt az
+ellenjelölt tehetné. Erre mit kell látnom? Azt, hogy az én
+választóim leszállanak az én kocsijaimról és az én vendégségemtől
+részegen oda járulnak az urnákhoz és az én fuvarpénzemen
+leszavaznak az ellenjelöltre, mi több, a hogy a szavazásban
+visszaesem, a főkortesek egyre több pénzért jönnek hozzám.
+(Blankához:) A te néped, a kiről te színműveket irsz és nyolczezer
+forintért elő adatsz, képes lett volna rá, hogy engem megbuktasson,
+ha véletlenül nem vagyok jelen!…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nagyszerű! Hát baj lett volna
+az? Neked a képviselőség nem dísz, nem haszon, semmi. Megbuknak
+néha a legjelesebb emberek is; emlékszem jól, hogy Tisza Kálmán
+akárhányszor megbukott. És most is!… Látod, megbukott a
+miniszterelnök veje is; megbukni nem szégyen. Az ujságok tele
+vannak vele, hogy a képviselőház szellemi színvonala az uj
+választással nagyon alászállott…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Gyermekem, jegyezd meg
+magadnak, a mit egy Falstaff nevű jeles író mondott, hogy jobb
+alacsony színvonalú eleven egérnek lenni, mint magas színvonalú
+holt oroszlánnak. Ha az ember képviselő, igazad van, az semmi; de
+ha az ember még csak nem is képviselő, az a semminél is kevesebb.
+Engem az, hogy a népakarat képviselővé választott, bizonyára nem
+diszít fel, mint például ha ő Felsége kegye az örökös főrendiházi
+tagsággal fog kitüntetni, de megbukni a képviselőválasztáson, ez
+csak egy ujságpennászt nem fog zsenirozni. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_210" id="Page_210">-210-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Föl se kellett volna lépned,
+valaki vagy te így is. Vagy tán nem?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – És látod, gyermekem,
+magad mondod, hogy annak idején Tisza Kálmán is többször föllépett,
+pedig neki több élettapasztalata volt, mint neked.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Aztán mire volt jó, hogy
+Tisza Kálmán, mikor már nem volt miniszterelnök, a helyett, hogy
+visszavonult volna a politikától, megint csak föllépett
+képviselőjelöltnek, és alkalmat adott arra, hogy megbuktassák?!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Gyermekem, ne hasonlíts
+engem össze olyan nagy államférfiakkal, a milyen Tisza Kálmán volt,
+mert itt a politikai helyzet nem ugyanaz. Mikor Tisza Kálmán
+egyszer-másszor megbukott, az emberek azt mondották: »Lám, lám, a
+tiszta választás tulságosan jó, mert a jeles emberek sorra
+kibuknak.« De ha én véletlenül megbukom, az emberek azt mondták
+volna: »A pénzeszsák megbukott, mert tiszta választás van.« És
+teljesen téves az is, ha te engem a miniszterelnök vejével hozol
+össze. Mondok neked erre egy történetet. Volt egyszer egy
+közönséges öreg pénzzsidó, a kinek azonban megvolt a maga házi
+esze. Ez az öreg egyén pénze daczára igen mérsékelten élt, s
+egyszer valaki azt mondja neki: »Hogy van az, Kohn úr, hogy a maga
+fia, a kinek nincsen semmije, Havanna-szivarokat szí, maga pedig, a
+kinek vagyona van, egy rossz virzsinián rágódik?!« – »Éppen azért –
+felelte a Kohn. – Neki könnyű! Ő szíhat Havannát, mert neki van
+apja, a ki vagyonos, de én csak virzsiniát szíhatok, mert nekem
+nincsen apám, a ki vagyonos. Ha nekem vagyonos apám volna, én is
+Havannát színék.« Ha a miniszterelnök veje megbukott, neki könnyű,
+azért az ő apósa mégis miniszterelnök marad, de ha én megbuktam
+volna, nekem nincs miniszterelnök apósom, a ki engem kinevezzen
+örökös főrendiházi taggá, a mi talán nektek se lesz ellenetekre.
+<span class="pagenum"><a name="Page_211" id=
+"Page_211">-211-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Engem csak egy aggaszt,
+Jacques. Mit fog mondani Ő Szentsége ahhoz, hogy te szabadelvű
+programmal választattad magad képviselővé?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Babuskám, te azt nem
+érted. A szabadelvűség nem azt jelenti, hogy a zsidók holnap rögtön
+házasodjanak össze velünk keresztényekkel. A szabadelvűség csak azt
+jelenti, hogy a zsidóknak is szabad élniök, a mit talán meg fogsz
+engedni, annyival inkább, mert maga Ő Szentsége is szabadelvű e
+tekintetben. Légy nyugodt, azért én néppárti maradok, bár a taktika
+úgy kívánta, hogy szabadelvű kerületben lépjek fel. Én síromig a
+nép barátja leszek, ha a nép nem is érdemli meg, hogy pártoljam
+őt.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Sokba került a heccz, mi?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (őszintén). – És ezt tiszta
+választásnak nevezik! Ugyan mennyibe került volna a
+tisztátalan?!…</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_212" id=
+"Page_212">-212-</a></span></p>
+<h2>XXXI.<br />
+INFLUENZÁBAN.</h2>
+<p class="summary">– Berzsenyi hálószobája. A báró az ágyban
+fekszik, s az ágyat borító olvasó-asztalon kaszinót játszik
+Elzával, a ki az ágy mellett ül. A báróné egy ottománon a <i>Pester
+Lloyd</i>ot olvassa. Blanka, az ablak mellett, egy hintaszékben
+mélázik s pro forma valami regényt tart a térdén. Alkonyodik. –</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Elza, te megcsalsz
+engem!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Én?!… Kinek nézel te engem,
+papuskám?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nekem beszélhetsz! Az
+előbb tizenegygyel vittél tizenhármat, most meg tizenkettővel
+vittél tizenegyet. Megfigyeltem.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Engedj meg, papuspám, de az
+nem lovagias dolog: megfigyelni a tulajdon leányodat! Nem vagy te
+detektiv!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Csak véletlenül vettem
+észre. De nem bánom: oszd ujra.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ja, ha már csalni se lehet,
+akkor nem játszom tovább.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Félreértettél. Én csak
+kérdeztem, hogy mért csalsz meg engem?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát kit csaljak meg, ha nem
+téged? Remélem, <span class="pagenum"><a name="Page_213" id=
+"Page_213">-213-</a></span> nem kívánod, hogy egy idegen fiatal
+embert csaljak meg?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mondom, hogy nem erről
+van szó. Úgy értettem, hogy mi czélból? Olyan nagy szükséged van
+erre az öt forintra?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ojjé, de még mennyire!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Aztán minek neked a
+pénz?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – A titkaimat hiába fürkészed,
+nem fogom magam elárulni. Tudod, van nekem valakim, de nem mondom
+meg, hogy: ki, elég az hozzá, így karácsony előtt nem illik
+ilyenekről kérdezősködni.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (elérzékenyedve). – Jól
+van, jól van… nem akarok tudni semmiről… (Elza fölkel.) Hát igazán
+abba hagyod?…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Persze. Nem passzió játszani
+olyankor, ha az embert minduntalan leleplezik.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (nevet). – Utóljára még
+nekem kell bocsánatot kérnem, a miért ő megcsal engem!…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hogy legyen az embernek öröme
+a csalásban, ha a csalás nem sikerül? Teszem fel azt, ha egy
+asszony megcsalja a férjét, s a férj mindenre rájön, és így szól:
+»Asszonyom, így meg úgy«, világos, ugy-e, hogy az embernek elmegy a
+kedve a regény folytatásától? Érdemes randevúkra járni, ha a sarki
+hordár is tudja, hová megyünk?…</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Na ezt a hölgyet aztán
+kikészítettétek!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (Blankához). – Mit tudja ő,
+hogy mit beszél?! és úgy látszik, te se tudod! (Elzához). Itt
+hagysz?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Majd visszajövök.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Jól van, jól van… nem
+akarok tudni semmiről… Hanem gyere vissza nemsokára. (Elza kimegy.)
+Ha ez a gyerek nem kártyázna velem, meg kellene halnom a
+betegségtől, mint a sarki hordárnak. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_214" id="Page_214">-214-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – A szerencse az, hogy én
+még betegebb vagyok, mint te, de én már fel se veszem ezt a kis
+influenzát.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mondhatom, egy cseppet
+se mulatságos, ha az egész ház beteg. Ha ez a kis leány nem
+volna…</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Még ebben is szerencsésebb,
+mint más! Nekem majd szétreped a fejem, ő meg vigan sétál le s fel,
+mint egy őrangyal. De azért a panaszokat nekem kell
+meghallgatnom.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Én nem panaszkodom, én
+csak konstatálok. Remélem, meg fogod engedni, hogy ne tánczoljak,
+mikor az egész házam egy kórház.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Mit gondolsz? Nekem talán
+kedvem van tánczolni?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Már az igaz, hogy
+ugyancsak egyszerre ért utól bennünket a betegség! S ha
+meggondolom, hány szegény család van, a melyik egy csekélységért
+átvállalná tőlünk ezt a komisz influenzát! Ők is jól járnának; mi
+is megszabadulnánk az alkalmatlanságtól. De ha a világ már így van
+berendezve!</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Hagyd el, Jacques, minden
+rosszban van valami jó. Ha nem volnánk betegek, nem volnánk így,
+családi körben. Nem panaszképpen mondom, Jacques, de egy idő óta
+jóformán csak akkor látlak, a mikor beteg vagy.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Gondolod?</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Már szinte örülök, mikor
+hallom, hogy rosszul érzed magad. No hála istennek, egy kis ideig
+megint lesz férjem, mert a beteg férj is többet ér, mint a
+semminő.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Látod, én ezt nem vettem
+észre. De lehet, hogy igazad van; az ügyeim nagyon lefoglalnak.
+Egyet azonban el fogsz ismerni. Azelőtt e tekintetben <span class=
+"pagenum"><a name="Page_215" id="Page_215">-215-</a></span> nem
+voltál ilyen érzékeny. Fiatalabb korunkban jöhettem, mehettem, és
+megint mehettem, jöhettem, nem igen vetted észre.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Az igaz, Jacques, nekem
+is sokszor jut eszembe, hogy: furcsa, mintha most még jobban
+szeretnélek, mint régen. Pedig ma már… vagy talán éppen azért?…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hm, hm. (A szemével int,
+hogy Blanka is jelen van.) A fődolog az, hogy szeretsz, s ez nekem
+elég.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span> (szemrehányóan). – Te oly
+kevéssel beéred, Jacques?</p>
+<p>(Elza jön.)</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát most már mit csináljunk?
+Az ékszerésztől eljött egy fiatal ember, hogy megvizsgálja az
+ékszereket. Úgy vettem észre, hogy a szobaleányt már meg is
+vizsgálta.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Miféle ékszerek?</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Én hivattam, Jacques,
+mert olvastam az ujságban, hogy sok hamisításnak jöttek a nyomára s
+meglehet, hogy a legjobb családokban is hamis ékszerek jönnek elő.
+Egy szép nap arra ébredhet az ember, hogy a boutonjai nem érnek
+semmit; e felől jobb, ha előbb jön tisztába az ember.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Szerencsére a vagyonunk
+nemcsak ékszerekbe van letéve. De ha ez neked örömet okoz…</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Csakhogy akkor még nem
+tudtam, hogy mire az ékszerész eljön, mindnyájan betegek leszünk.
+Már pedig a vizsgálatnál ott kell lennie valakinek, mert egy
+ismeretlen fiatal emberre csak nem bízzuk rá a drágaságainkat. Ki
+tudja, hátha éppen ő az ékszer-hamisító?!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Meg kell mondani neki,
+hogy jöjjön máskor. Sajnáljuk, hogy hiába fárasztottuk…
+<span class="pagenum"><a name="Page_216" id=
+"Page_216">-216-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Soha se sajnáld, papa. Úgy
+látszik, nem vesztegette el az idejét, s meglehet, azóta már a
+szakácsnét is megvizsgálta.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hogy egy felnőtt leány
+ilyen stílusban beszéljen!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ez a nő maga a hálátlanság.
+Neki ajándékoztam összes Kecskeméthy-emléktárgyaimat: a sikkasztók
+királyának a névjegyét, a körömtisztítóját, egy czédulát, melyre
+sajátkezűleg írta a Zelmának, hogy: »I love you«, a múzeum
+kincseket adott volna ezekért az ereklyékért, s ez a nő mégis
+naphosszat zsörtölődik velem! (A bárónéhoz.) Mit mondjak az
+ékszerésznek?</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Mondd neki, hogy jöjjön
+máskor.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mondd inkább, hogy
+fölösleges még egyszer fáradnia. Ha a hamis ékszerek az én
+családomban is előjönnének, akkor nincsenek többé igaziak!</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_217" id=
+"Page_217">-217-</a></span></p>
+<h2>XXXII.<br />
+BERZSENYIÉK A NÉMET SZÓ ELLEN.</h2>
+<p class="summary">– Elza szobája. Elza egyedül; Crébillon
+<i>Sopha</i>ját olvassa. Lépteket hall s hirtelen eldugja a
+könyvet. Megjelenik Berzsenyi Zoltán. –</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Vagy úgy? Te vagy?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Szervusz.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem szégyelsz a szemem elé
+kerülni?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Miért? Mi bajod?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Így? Elnadrágolva?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Ugyan hagyj békét. Lettél
+volna csak ott!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Elnadrágoltak!…
+Elnadrágoltak!… Fuj!…</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Nem lehet veled okosan
+beszélni?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Elnadrágoltak,
+elnáspángoltak, megraktak, kiporoltak, és te a válladat vonod?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – De hát mit csináljak?
+Tulerővel állottunk szemben és vereséget szenvedtünk.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mit szenvedtetek?
+Szenvedtetek ti ördögöt! Elnadrágolást szenvedtetek, punktum.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Hja, barátom, sok lúd
+disznót győz.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – És még bölcseleg! Azok a
+dijbirkozók, csepűrágók, vagy mit tudom én mik, a kik
+elagyabugyálták őket, még élnek, szuszognak, horkolnak,
+<span class="pagenum"><a name="Page_218" id=
+"Page_218">-218-</a></span> semmi bántódásuk, vígan falatoznak,
+nevetve beszélgetnek az esetről, kiállnak az utczára és bottal
+várják őket… ő pedig ezalatt a vállát vonja és bölcseleg! Eh,
+szégyellem, hogy egy nevet viselsz velem!</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – No, hallod, ha Berzsenyi
+Dániel szégyellené, azt még érteném…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – És te férfiúnak tartod
+magad?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Elza, ne boszants, mert
+istenucscse… a következő pillanatban… (megindultan:) halott
+vagyok!…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (szigorú tekintettel). –
+Fuj!…</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Eh, mit is disputálok
+veled! Az öreg nincs itthon?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nincs és nem ajánlom, hogy
+megvárd.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Miért? Boszantotta az
+eset?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nagyon haragudott.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Nem hittem volna, hogy
+ennyire kurucz. De mindegy, majd megmagyarázom neki.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát hogy történt? Beszéld
+el.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Mint a thermopylaei
+szorosnál… Vagy nem, nem a thermopylaei szorosnál… inkább talán a
+Sipka-szorosban… nem tudom bizonyosan.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hagyj békét a történelemnek,
+nem vétett az neked semmit. Csak a dologra.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Elég az hozzá, hogy a
+kávéház kettős ajtaján át egyszerre csak ketten-hárman mehettünk
+be, s a hátul jövők a bejárat függönyétől nem láthatták, hogy mi
+történik odabenn.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – És így valamennyien
+beleestetek a csapdába.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – A többit képzelheted.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Képzelem. No és ez az
+egész?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Ez az egész. A dijbirkozók,
+a csapos legények, a pinczérek, mind nekünk estek; azt hiszem, a
+<span class="pagenum"><a name="Page_219" id=
+"Page_219">-219-</a></span> rendőrök is segítettek nekik. Mire
+kettenkint bebujtunk, az előttünk érkezett már le volt teperve.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát most már mit fogtok
+csinálni?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Mit csinálnánk? Semmit se
+csinálhatunk.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Még csak egy párbaj se lesz
+belőle?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Párbaj? Kikkel? A
+csaposlegényekkel és a díjbirkozókkal? Különben közülünk is sokan
+csatlakoztak a párbajellenes mozgalomhoz…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Na hát engem ne híjjon
+tánczolni az, a ki csatlakozott ehhez az úgynevezett mozgalomhoz!
+Ne legyen párbaj? Mért? Ha nincs párbaj, nincs költészet, nincs
+hit, nincs szerelem, nincs semmi. S ha ti ifjúság ennyire siettek
+nem párbajozni, akkor én fütyülök az ifjúságtokra!</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Ejnye, be harczias
+vagy!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Csak dühös vagyok. Mit?
+Elvernek benneteket, mint a kétfenekű dobot, akkor, mikor a magyar
+szó védelmében jártok!… a mikor meg akarjátok torolni, hogy egy
+gyalázatos zengerájban kicsúfolták a a magyar nyelvet!…
+megrugdalnak, kiröhögnek benneteket, s erre a többieknek nincs más
+felelete: mint hogy ezután nem párbajoztok! És benneteket
+ifjúságnak neveznek?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Ugyan, hát mondd meg, mit
+csináljunk?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mit? Hát süssétek, messétek,
+öljétek, vágjátok őket! – mint a Hugonottákban éneklik. Verjétek be
+a kávéház ablakait, rugassatok csillagot a bérelt csaposokkal, s
+húzzátok fel a lámpásokra a dijbirkozó urakat! Hisz ha magatokon
+hagyjátok száradni ezt a vereséget, ez azt jelenti, hogy ebben a
+városban már nincs egy szikrányi magyarság s a fiatalságotokban
+nincs egy cseppnyi vér, s akkor a ti elnadrágoltatástok szomorúbb
+dátum Magyarország történetében Mohácsnál!… <span class=
+"pagenum"><a name="Page_220" id="Page_220">-220-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Soha se hittem volna, hogy
+ilyen Dobó Katicza vagy!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Már én ilyen vagyok, apám!
+Remélem különben, hogy te is igyekezni fogsz visszaszerezni
+becsülésemet.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – À la »süssétek, messétek«?
+Nem, nekem már elég volt.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát mit fogsz csinálni?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Mit? Elutazom Berlinbe.
+Éppen azért jöttem.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hogyhogy?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Tudod, az öregemet egyelőre
+nem volna tanácsos fölkeresnem. No, nem azért, mintha tajtékoznék a
+rajtam esett sérelem miatt, hanem, a mint hallom, rendkivül dühös a
+miatt, hogy mért járok olyan helyekre, a hol megverik az
+embert.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ebben van némi igaza.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Azért Jacques bácsira
+gondoltam. Azt hiszem, örvendene, ha látná, hogy megkomolyodom, s
+addig, míg az én öregem megpuhul, erre az istenes czélra nem
+sajnálna egy pár forintot.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ingyen nem komolyodhatol meg?
+Csak pénzért?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Nem úgy gondoltam. De addig
+is, míg az öregemmel megérthetjük egymást, élnem kell, s tudod,
+Berlin meglehetősen drága város…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Aztán mit akarsz te tanulni
+Berlinben?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Hát közjogot,
+magánjogot…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szegény fiú, hagyj fel minden
+reménynyel! A papa nem fog felülni ennek az otromba
+hazugságnak.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – De becsületemre mondom…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Beszéljünk komolyan. A
+papától egy darabig nem látsz pénzt; nincs nála már egy garas
+hiteled. Hanem én adok neked pénzt: egy föltétel alatt.
+<span class="pagenum"><a name="Page_221" id=
+"Page_221">-221-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – S mi az?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ujjá szervezed csapatodat s
+boszut álltok a multkori vereségért. Semmi költséget nem sajnálok
+ezért.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span> (meglepetve). – Te szutenálni
+akarod a háborúpártot?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Igen.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – És mennyit szántál erre a
+czélra?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Egyelőre ötven aranyat. Most
+nincs más pénzem, csak az az ötven császári arany, a mit még a
+nagymama hagyott rám.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – No majd felváltják…
+Hallod-e, ez az idea nem rossz! Magam is úgy éreztem, hogy nem
+lehet abba hagyni a dolgot.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – E szerint vállalkozol rá?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Hogy vállalkozom-e? Viharos
+lelkesedéssel!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Akkor hát mindjárt hozom az
+aranyakat. Mit nevetsz?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Semmit… eszembe jutott
+valami… Mondd, igazán a nagymama hagyta rád ezeket az
+aranyakat?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát persze.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Tudod, az jutott eszembe,
+hogy a mikor: hajrá, rátörünk a németekre, s ezek rémülten fognak
+kiáltozni: »Itt jönnek az antiszemiták! Itt jönnek az
+antiszemiták!« vajjon lesz-e valaki, a ki megsejdíti, hogy miféle
+pénzen viseljük ezt a háborút? Mert a nagymama még nem volt
+katholikus, ugy-e?…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Kikérem magamnak az efféle
+tréfákat!</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Elzácska, ne haragudjál!
+Tudod, csak az öröm… A pénz gondolata hirtelen elszédített. Ne
+haragudjál, aranyos honleány!… Meglásd, úgy fogok hadakozni, mint
+Kinizsi Pál!</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_222" id=
+"Page_222">-222-</a></span></p>
+<h2>XXXIII.<br />
+KEGYELET.</h2>
+<p class="summary">– Történik: Melanienál. Mindenszentek napján,
+délelőtt tizenegy órakor, a báró éppen akkor állít be barátnőjéhez,
+a mikor az előszobában a virágárus szolgája egy szép, ötven koronás
+sírkoszorút helyez el. A koszorú széles fekete szalagján nagy,
+aranyozott betűk ezt a felírást alkotják: »Jóltevőmnek«. –</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – A temetőbe készülsz?</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Igen.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – És kinek viszed ezt a
+koszorút?</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – A jóltevőmnek.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – No jó, azt láttam. De hát
+ki volt a jóltevőd? Hogy hívták?</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Azt nem tudom. A nevét
+sohase mondta meg nekem.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Nem tudod, hogy mi volt a
+neve?</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Nem. Nekem azt mondta,
+hogy nevezzem őt egyszerűen Béla bácsinak. De tudom, hogy nem Béla
+volt a keresztneve; a monogrammjában nem is volt B. betű. Nem
+akarta, hogy tudjam az igazi nevét. Nagyon titkolózó és rejtőzködő
+természetű volt; sehol <span class="pagenum"><a name="Page_223" id=
+"Page_223">-223-</a></span> se mutatkozott velem. Bizonyosan nagy
+családja volt és borzasztóan félt a botránytól.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Szóval olyan barátod volt,
+mint most én, mi?</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – A barátom is, de azonkívül
+az első és, mielőtt a báró urat ismertem, egyetlen jóltevőm.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Hogyhogy?</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Ó, az már régi történet!
+Akkor még Jutkának hívtak és masamód-lány voltam a Madame
+Evelinenél. Mondhatom, nagyon rossz dolgom volt akkor. Otthon is,
+meg a Madamenál is, igen sok pofont kaptam. Aztán meg hol csak
+maradékot ettem, hol pedig éhesen feküdtem le. Egyszer, a mint
+kalapokat vittem haza a vásárlóknak, egy szép öreg úr megszólított
+az utczán s beszédbe ereszkedett velem. Aztán felkarolt; kétszobás
+lakást vett ki nekem, szépen bebútorozott és kiöltöztetett. Még
+czimbalmozni is taníttatott, és mindig nagyon szépen bánt velem.
+Persze, a hogy kistafirozott, egyszerre nagyon megcsinosodtam, s
+hamarjában annyi barátom akadt, hogy válogathattam közülök. De ez
+mind nem történt volna, ha az öreg úr fel nem karol. Mert előbb a
+kutya se vett észre, olyan penészes és éhes kinézésű voltam. Ha
+Béla bácsi nem olyan jószívű, akkor a férfiak most rám se néznének,
+a báró úr se vett volna észre soha. Akkor még most is Jutkának
+hívnának, még most is skatulyákat hordanék haza, még most is
+maradékot kellene ennem, és akkora pofonokat kapnék, mint egy-egy
+czipó. Azért én nagyon szerettem a Béla bácsit. De egyszerre
+hirtelen elmaradt és elsején nem hozta el a havi pénzemet, mert
+meghalt. Szerencsére a házbér már ki volt fizetve.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Talán nem is halt meg, csak
+eltűnt. Alighanem már elég volt neki ez a barátság. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_224" id="Page_224">-224-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Hogyisne! Először is
+nagyon szeretett engem, a mi onnan is látszik, hogy mindennap
+eljött, pedig már nagyon öreg volt. Másodszor pedig bizonyosan
+tudom, hogy meghalt. Mert akkor már több ismerősöm volt és egyszer
+egy Gyuszi nevezetű, a kinek el kellett bujnia, a kamarából nagyon
+jól látta a Béla bácsit. Először ettől a Gyuszitól tudtam meg az
+esetet. Felszaladt hozzám és azt mondja: »Hallod-e, a Béla bácsi
+meghalt! A kávéházban kártyázott és megütötte a guta, mert
+megkontrázták. Éppen ott voltam és láttam jól, hogy a Béla bácsi
+volt!« És a Gyuszi csakugyan igazat beszélt, mert a Béla bácsit nem
+láttam többet.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – De ha nem tudod, hogy ki
+volt, akkor azt se tudhatod, hogy hol van eltemetve! Hogyan vihetsz
+hát neki koszorút?! Hová teszed a koszorúdat?</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Az egyik évben ide, a
+másik évben oda. Megnézem azokat a sírokat, a hol nincsen koszorú
+és nincs diszítés, meg a hol nem ég lámpás, és ha találok olyat, a
+hol olyan férfi van eltemetve, a ki kilencz évvel ezelőtt halt meg
+és hetvenegy évet élt, – Béla bácsi is hetvenegy esztendős volt –
+hát oda leteszem a koszorúmat, mert azt gondolom: »Talán ez volt a
+Béla bácsi!«</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – No hallod! Ennek semmi
+értelme!</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Dehogy is nincs értelme!
+Nem volna nyugodt a lelkiismeretem, hogyha megfelejtkezném az én jó
+Béla bácsimról, a kinek mindent köszönhetek. Aztán, lássa, báró úr,
+én babonás vagyok és azt hiszem, hogy a halottak nagyon jól tudják,
+ki visz nekik koszorút, és ki nem. Talán éjfélkor a szellemek meg
+is nézik a koszorúkat.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Hallatlan! Hogy egy okos
+nő, a ki eldicsekedhetik vele, hogy annyi pénzt tud kizsarolni
+<span class="pagenum"><a name="Page_225" id=
+"Page_225">-225-</a></span> belőlem, mint soha senki!… Már hogy
+képzelhetsz ilyen szamárságot!</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – No és aztán! Ha már nem is
+tudja meg szegény! Kinek teszek ezzel rosszat? Ha másnak jut, az se
+baj. Talán olyannak jut, a kinek már nincs senkije. Vagy ha talán
+olyannak, a kiről csak megfelejtkeztek, azzal se vétek. Egy sírral
+kevesebb, a melyik nincs elhanyagolva.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Hiszen nem mondom, hogy
+rosszat teszel vele, bár rossz néven veheti valaki, hogy ha ő nem
+diszítette fel a hozzátartozója sírját, egy idegen tegyen oda
+koszorút. Nem lehet sérteni valakinek a kegyeletét, ha ő
+személyesen meg is felejtkezik a kegyeletről. De nem erről van szó.
+Hanem arról, hogy minek ez a koszorú? Kell, hogy te koszorút vigyél
+valakinek, mikor neked senkid sincs odakinn?!</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Tudja, báró úr, ezzel én
+úgy vagyok, mint a karácsonynyal. Karácsonykor, mikor mindenki
+karácsonyfát állít, gyertyákat gyujtogat és ajándékokat oszt szét,
+nekem olyan furcsa, hogy nincsenek gyermekeim, a kiknek én is
+karácsonyfát állíthatnék és játékokat vehetnék! Azért karácsonykor
+mindig krisztbaumot és ajándékokat küldök a papának meg a mamának,
+mindenfélét vásárlok a cselédeimnek és karácsonyfát állíttatok a
+házmesterné gyerekeinek. Odalenn aztán én is gyertyákat
+gyujtogatok, és nézem, hogy a gyerekek hogyan örvendeznek. És
+ilyenkor, mindenszentek napján, éppen úgy vagyok. Mindenki siet ki
+a temetőbe; a legszegényebb is kiviszi a maga olcsó koszorúját, a
+gazdagok pedig úgy feldíszítik a sírokat, hogy a temető ilyenkor
+csupa látványosság. Mindenkinek ott kell lennie; csak én ne legyek
+ott?! Milyen szomorú elgondolni, hogy nekem még halottaim
+sincsenek! Pedig nincsenek. A barátnőim kimennek a szüleik, a
+testvéreik, <span class="pagenum"><a name="Page_226" id=
+"Page_226">-226-</a></span> a gyermekeik sírjához; nekem nem voltak
+gyermekeim és testvéreim, a szüleim pedig élnek és házmesterek a
+körúton. De hát igazán ennyire árva legyek?! Nem, hiszen nekem is
+van halottam: a szegény jó Béla bácsi; neki odakünn kell lennie,
+csak azt nem tudom, hogy hol. Hát azért mégis kiviszem a
+koszorúját; ez megkönnyebbíti a lelkemet… így nem érzem magamat
+olyan elhagyatottnak.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – És te, a ki olyan kapzsi
+vagy, nem sajnálsz ötven koronát annak a koszorújára, a kinek még a
+nevét sem tudod?</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Már mért sajnálnám?!
+Tizannyit se sajnálnék, úgy szerettem a szegény Béla bácsit! Aztán
+úgyis a báró úr zsebéből megy, nem az enyimből!</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_227" id=
+"Page_227">-227-</a></span></p>
+<h2>XXXIV.<br />
+FARSANG A NÁDOR-UTCZÁBAN.</h2>
+<p class="summary">– A hölgyek kis szalonja; délután két óra.
+Blanka Rejtvényi szerkesztő úrral cseveg. Megjelenik: Elza, s
+nyomban Berzsenyi. –</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – A papa azonnal jön, sőt már
+itt is van. (Berzsenyi belépett; Rejtvényi feláll.)</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Értésemre esett, hogy ön
+szivélyes felszólításomra sietett megjelenni. Ezen önzetlen
+ügybuzgalmát, valamint családom irányában tanusított érdekeltségét
+nem mulaszthatom el megköszönni.</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Báró úr, nagyon örülök,
+ha szolgálatára lehetek.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Leányaim bizonyára
+felvilágosították önt az ügy mibenlétéről. Én a farsang folyamán
+több zenereggélyt kívánok rendezni, az én házamban.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De, papa, eddig úgy volt,
+hogy a konczerteket nem délelőtt vagy délután, hanem este tartjuk
+meg.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Igen, Blanka leányom
+helyesen jegyzi meg, hogy a reggélyeket este tartjuk meg,
+kilencztől tizenkettőig bezárólag. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_228" id="Page_228">-228-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szóval soirée-t akartál
+mondani, és nem matinée-t.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ki beszél itt
+matinéeról? Mondom, hogy a zene-regélés este fog folyamatba
+ejtetni, több különböző alkalommal.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De, papa, kérlek, ezt nem
+nevezik reggélynek, ezt…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mit szóltok bele az én
+szavaimba minduntalan?! Bánom is én, akárhogy nevezik!… Ezen dolgok
+úgy fognak lefolyni, a hogy én nevezem el őket. Elég az hozzá, több
+mulatságot kívánok adni vendégeimnek, az én házamban, este, három
+óráig tartó konczerttel kiegészítve, melyen a legjobb és legdrágább
+művészek annyi zenét regélhetnek vendégeim számára, a mennyit
+akarnak.</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Tökéletesen értem, báró
+úr.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Leányaim kedvéért, a kik
+engem hiányos nyelvésznek ironizálnak, hozzáfűzöm, hogy valóban nem
+zene-reggélyt akartam mondani, hanem zenesegélyt. Segélyezni,
+pártolni kivánom a zenét, de nem csekély arányokban, hanem olyan
+alakban, hogy míg egyrészt a hazai művészek a kellő keresethez
+juthassanak, másrészt ne legyenek kizárva a versenyből a külföldi
+művészek sem, kik a kellő magasabb színvonalról gondoskodnának.</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Valóban báró úr, ez
+nemcsak nagylelkű, hanem egyszersmind finom ízlésre valló
+gondolat!…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Megjegyzem, hogy minden
+egyes alkalommal meg lesznek híva: több miniszter, számos
+arisztokrata, exczellencziás és méltóságos hölgyek, s több más
+kisebb-nagyobb személyiségek. Úgy, hogy a szereplő művészek, a
+kiket előadás után szivélyesen vendégül is meghívok, érintkezésbe
+juthatnak a legmagasabb személyiségekkel, mi által ujabb anyagi
+előnyben részesülhetnek. <span class="pagenum"><a name="Page_229"
+id="Page_229">-229-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – De, papa, nem erről van
+szó…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – No, ezt csak úgy
+közbevetőleg mondom. Arról nincs szó, hogy ezt a honoráriumba
+beszámítanám. És irányeszméül az ön használatára megjegyzem, hogy
+az én házamban költségkimélés nem létezik.</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Tudom, báró úr.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Viszont megvárom, hogy
+az egyes fölléptetett művészek úgy legyenek odaállíthatók, hogy ez
+által soirée-im színvonala semmit se szenvedjen.</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Ez magától értetődik,
+báró úr.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mielőtt azonban a
+részletekbe bocsájtkoznám, mindenekelőtt arra nézve kivánom
+tanácsát kikérni, hogy hány legyen a száma ezen, a farsang folyamán
+vendégeim részére nyujtandó zene-élvezeteknek? Két eszme merült fel
+erre nézve családom körében. Az egyik eszme az, hogy csupán hat
+soirée legyen a legelőkelőbb külföldi márkákkal; a másik eszme
+pedig az, hogy tizenkét vegyes legyen, oly módon, hogy a jelesebb
+hazai erők is érvényesüléshez jussanak. Én, megvallom, a fölvetett
+eszmék egyikéhez se csatlakozhatom. Az én eszményem az, hogy
+középütt rejlik az igazság, s hogy kilencz zene-estben kell
+megállapodnom. Mert egyrészt csak így kerülhetem el a kicsinyes
+takarékoskodás látszatát, s másrészt így senki se foghatja rám,
+hogy nem tudom mily mellékczélzatból vagyonomat és nagylelkűségemet
+kívánom fitogtatni.</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Föltétlenül a báró úr
+nézetéhez kell csatlakoznom…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nagyon örülök, hogy
+magáévá teszi eszmémet. Annyival inkább, mert leányaim már
+bizonyára tudatták önnel, hogy ez estélyek, (vagy nem bánom:
+soirée-k) rendezését önre óhajtom ruházni. Teszem pedig ezt azért,
+mert ön, mint szerkesztő, járatosabb <span class="pagenum"><a name=
+"Page_230" id="Page_230">-230-</a></span> nálam a különböző
+művészek fölvezetésében, és másodszor, mert ön, mint családomnak
+önzetlen barátja, szivélyesen fogja teljesíteni azt a sok
+lótás-futást, a melyre én koromnál és társadalmi helyzetemnél fogva
+nem vagyok hajlandó.</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Nagyon megtisztel, báró
+úr.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Midőn ehhez még csak azt
+fűzőm hozzá, hogy én semmit se becsülök és semmit se jegyzek meg
+magamnak annyira, mint az önzetlenséget, egyelőre csak köszönettel
+veszem tudomásul az ön baráti szolgálatát.</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Ó, kérem!…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Most már nem marad egyéb
+hátra, mint hogy megismertessem önt a főbb irányelvekkel.</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Figyelek, báró úr.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Úgy a külföldi
+kitünőségek, mint a pártolásra érdemes hazai erők kiválasztását
+teljesen önre bizom. Leányaim különben örömest fogják tanácscsal
+segíteni. A magam részéről e tekintetben csak azt az óhajtást
+fejezem ki, hogy az öreg nőket lehetőleg mellőzni sziveskedjék. Nem
+tartom ugyan kizártnak azt a lehetőséget, hogy egy öreg nő sok
+művészi képességet összpontosítson magában, mindamellett
+tagadhatatlan, hogy egy öreg nő visszás benyomást tesz a
+vendégekre.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De, papa, kérem…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Fiam, ezt én jobban
+értem, tapasztaltságomnál fogva. (Rejtvényihez.) Szóval, e
+kérésemet különös figyelmébe ajánlom, azzal, hogy e szabály alól
+csakis a legkipróbáltabb külföldi márkák képezhetnek kivételt.</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Nem felejtem el, báró
+úr.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A mi már most a
+zene-anyagot illeti, ennek kiválasztására nézve már több az
+észrevételem. Az irányadó az, hogy első sorban a legmagasabb, a
+<span class="pagenum"><a name="Page_231" id=
+"Page_231">-231-</a></span> legtudományosabb, a legklasszikusabb
+zenére reflektálok, s óhajtásom az, hogy a kilencz est programmja
+kimerítse mindazt, a mit a zeneirodalom mint legfinomabbat, mint
+első márkát, mint legértékesebbet és legdrágábbat produkál.
+Kivánom, hogy a mi a zene minőségét illeti, estélyeimet még a
+szakavatott hangversenyek se árverezhessék túl.</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Értem, báró úr.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Minthogy azonban
+tapasztalásom szerint a legjobb zenétől a vendégek mind elaludnak,
+estélyeim tarkítása végett vendégeim számára némi változatosságról
+is gondoskodni kívánok, s azért megvárom, hogy a programmon a
+könnyebb zene is, mint pl. Tarara-boom-de-ay, helyet találjon…</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De papa, az istenért!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Egyébként e végből is
+leányaimra utalom önt. A végleges helybenhagyás őket illeti.</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Minden egyes esetben
+előre beterjesztem a programmot, s kifogás esetén…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mondom, a felügyeletet
+leányaimra ruházom, mert nekem a kották forgatására, s a többi,
+nincsen időm, koromnál és társadalmi helyzetemnél fogva. E pontra
+nézve még csak azt jegyzem meg, hogy a mi személyes izlésemet
+illeti, kedvenczem: az egyházi zene, s nagyon szeretném, ha ön erre
+súlyt fektetne. Rendkivül lelkesedem például azokért a vallásos
+szellemü dalokért, melyeket annak idején egy olasz pap vezetett
+elő, ha jól emlékszem: a Vigadóban, orgonán vagy cellón, már nem
+tudom, csak a nevére emlékszem, hogy P-vel kezdődött…</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – A papa talán Perosi
+műsorára czéloz…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – S különösen kedvelem
+azokat a számokat, a melyeket véletlenül ő Szentsége is azzal
+tüntetett ki, hogy kedvenczeiül választotta őket. Erről jut
+<span class="pagenum"><a name="Page_232" id=
+"Page_232">-232-</a></span> eszembe, hogy a Pester Lloydban az
+Allerlei czím alatt olvastam, hogy ő Szentsége személyesen is
+foglalkozik csekélyebb zeneművek költésével. Ha ezek közül
+valamelyik felkutatható volna, valóban igen kellemes meglepetésemül
+szolgálna…</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Mindent el fogok
+követni, báró úr…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Még csak egy kérdés
+volna hátra: az elővezetendő művészek anyagi segélyezésének
+kérdése.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span> (Rejtvényihez). – A papa a
+közreműködő művészek tiszteletdíját érti.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (Blankához). – Mit javítsz
+engem mindig, mint egy iskolai feladatot?! Ha olyan nagyon
+tisztelem őket, akkor nem adhatok nekik díjat, mert az sértés
+volna; ha pedig kell nekik a díj, akkor mi értelme a tiszteletnek?…
+(Rejtvényihez.) Nem igaz?</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Tessék csak a dolgot rám
+bizni; kellő tapintattal fogom az ügyeket elintézni.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Itt kettőt ajánlok az ön
+figyelmébe. Az első az, hogy a külföldi jelesekkel szemben igen
+óvatosnak kell lenni, mert ezek úgy alkudnak, mint a piaczi nők. A
+másik az, hogy a hazai erőket nem kell figyelmen kívül hagyni, de
+viszont ők ne felejtsék el, hogy azért ők csak hazai erők maradnak.
+A folyamodó művészek terjeszszék elő árszabályaikat; majd ki fogom
+választani közülök az előnyösebbeket. A vendégek, legyen ön
+nyugodt, nem fogják észrevenni a különbséget. Ebből láthatja ön,
+hogy mindent, a mi művészi, önre ruházok, de a pénzügyi
+felügyeletet fentartom magamnak.</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Egy lépést se teszek a
+báró úr helybenhagyása nélkül.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A többit esetről-esetre
+fogom megjegyezni. Egyelőre közölje a jelesebb operai nőkkel, hogy
+a tarifával mielőbb jelentkezzenek, és terjeszszék <span class=
+"pagenum"><a name="Page_233" id="Page_233">-233-</a></span> elő,
+hogy több pièce-t mily árengedménynyel hajlandók szolgáltatni.
+Határozatomat ön majd tudatni fogja velök.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De, papa, a művésznőkkel
+szemben…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (óráját nézi).</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span> (Blankának a szavába
+vágva). – Még csak egyet volnék bátor kérdezni…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A csekélyebb és
+úgynevezett művészi részletekre nézve tanácskozzék leányaimmal;
+nekem most dolgom van a juta-gyárban.</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_234" id=
+"Page_234">-234-</a></span></p>
+<h2>XXXV.<br />
+A BOHÉMEK.</h2>
+<p class="summary">– Estély Berzsenyiéknél. Fényözön. A
+lépcsőházban délszaki növényzet. Kilenczkor Berzsenyi báró felrakja
+összes rendjeleit, s az inasok fölhúzzák fehér keztyűiket.
+Féltizkor megjelenik az első bouton; nyomában Golkonda egész
+gyémánttermése. Tiz óra tájban, mikor a szinháznak vége, bevonulnak
+a Bohémek: Schaunard, a nagy zenész, Marcel, a nagy festő,
+Rodolphe, a nagy költő, Colline, a nagy bölcsész, és Auguszt, a
+nagy művész. Az előcsarnokban az inasok lesegítik a Bohémek
+felöltőit; minthogy a felöltők akasztó-szalagja el van szakadva,
+Colline, a nagy bölcsész, egy szobaleányt hivat. Katicza sietve jő,
+s megkezdi az akasztószalagok felvarrását. A Bohémek ekközben
+felvonulnak a hallba. A hallban: –</p>
+<p><span class="smcap">Schaunard, a nagy zenész</span>. – A kérdés
+az, hogy minő a puttyogós bor?</p>
+<p><span class="smcap">Arthur, a főkomornyik</span>. – A nagyságos
+úrnak tréfálni méltóztatik. Csak nem gondolja, hogy a báró úr
+»Talizmán«-nal sérti meg a vendégeit?</p>
+<p><span class="smcap">Marcel, a nagy festő</span>. – E fiú művelt
+s tudja, hogy az ital Francziaországban kezdődik. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_235" id="Page_235">-235-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Schaunard, a nagy zenész</span>. – Csakhogy
+én a fanyar pezsgőt nem szeretem. Én csak Moët et Chandon-t
+iszom.</p>
+<p><span class="smcap">Arthur</span>. – Hat különböző márka áll
+Nagyságod rendelkezésére, mindenféle fajtából. Édes, sec, demi sec,
+vin brut. A márkák: Moët &amp; Chandon, Irroy, Pommery &amp; Greno,
+Georges Goulet, J. Mumm, Heidsieck.</p>
+<p><span class="smcap">Marcel</span>. – Nekem mindig Heidsieck
+sec-et hordjon. Jó lesz, ha félre tesz számomra három üveggel.
+Dugja el a kis fehér szalonban a nagy állótükör mögé.</p>
+<p><span class="smcap">Rodolphe, a nagy költő</span>. – És mi van a
+pántlikás szivarokkal? Hol vannak a pántlikás szivarok?</p>
+<p><span class="smcap">Arthur</span>. – Még vacsora előtt
+parancsolja Nagyságod a havannát?</p>
+<p><span class="smcap">Rodolphe</span>. – Nem, egyelőre csak egy
+skatulya czigarettát adjon. Egy vagy két pakli »Szfinx és
+Obeliszk«-et.</p>
+<p><span class="smcap">Colline, a nagy bölcsész</span>. – Én nem
+itt szívom el a szivart, hanem odahaza. Csomagoljanak be egy ötven
+darabos skatulyát a nagy Menendez-ekből.</p>
+<p><span class="smcap">Schaunard</span>. – De hol van a menu?
+Lássuk a menut!</p>
+<p><span class="smcap">Colline</span>. – Engem föltétlenül olyanok
+közé ültessen, a kik nem esznek osztrigát, mert én a szomszédaim
+osztrigáit is meg szoktam enni.</p>
+<p><span class="smcap">Arthur</span>. – Nagyságod Csalavéri Torkos
+Frigyesné ő méltósága és Naphegyi Tinka ő nagysága között fog
+ülni.</p>
+<p><span class="smcap">Colline</span>. – Nekem nem kell hölgy,
+nekem osztriga kell. Cserélje meg a kártyákat s ültessen engem a
+szélütött főapát mellé; az nem eszik osztrigát.</p>
+<p><span class="smcap">Marcel</span>. – Engem öreg hölgyek közé
+ültessen, mert a fiatalok szeretik kiszolgáltatni magukat, és én
+nem azért jövök ide, hogy imádkozzak és dolgozzak.</p>
+<p><span class="smcap">Rodolphe</span>. – Én mellém fiatal és kövér
+asszonyokat jelöljön ki, jól dekolletálva. Ez nekem étvágyat
+csinál. <span class="pagenum"><a name="Page_236" id=
+"Page_236">-236-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Schaunard</span>. – A fődolog az, hogy a
+kocsik megvárjanak bennünket; nem úgy, mint a multkor. A fenének
+van kedve gyalog kutyagolni haza a pokolba, mikor az ember a
+pukkadásig tele pakolta magát.</p>
+<p><span class="smcap">Colline</span>. – A legnagyobb ostobaság az,
+hogy a mikor az ember ehetik, ihatik, a mennyit akar, a szobalányok
+nem ülhetnek az asztalhoz.</p>
+<p><span class="smcap">Auguszt, a nagy művész</span> (a ki eddig
+némán tekintett maga elé). – Nos?</p>
+<p><span class="smcap">Arthur</span>. – Tessék?</p>
+<p><span class="smcap">Auguszt</span> (fagyos ábrázattal). –
+Nos?</p>
+<p><span class="smcap">Arthur</span>. – Parancsol Nagyságod?</p>
+<p><span class="smcap">Auguszt</span>. – Nos? A csekk?</p>
+<p><span class="smcap">Arthur</span>. – Miféle csekk?</p>
+<p><span class="smcap">Auguszt</span>. – Vagy talán azt hiszi a
+gazdája, hogy én az ő szép szeméért jöttem ide? És hogyha megetet
+és megitat, akkor én ingyen fogok monológokat előadni? Engem nem
+lehet inggombokkal lefőzni! Hol van a csekk? The money, l’argent,
+das Geld? Las millreis, soldi, baksis, penyaz?</p>
+<p><span class="smcap">Arthur</span>. – Holnap reggel Nagyságod
+lakásán lesz.</p>
+<p><span class="smcap">Auguszt</span>. – Holnap? A holnap az
+istené! De jól van, nem bánom, most az egyszer. Jövőre azonban
+tanuljanak modort. A modor az, hogy az ember mindenekelőtt
+átnyujtja a csekket.</p>
+<p>(A vendégek átsétálnak a nagy terembe. Harmadfél órai szünet.
+Éjféltájban a hall ujra benépesül. Megjelennek: Berzsenyi Blanka és
+Elza, hédervári Hirschler Zelma, Héthársyné, Gabnaffy Ariadne és
+Nyuszi, Várai-Fejér Nandine és Piczu, Soroksáry Miska gróf,
+Csalavéri Torkos Frigyesné, Pschutt Tilda, Beteg Puszi, Bertalan
+Dóri, Várföldi Sebő, a Hunhegyi-család, Grünspan Berczi, a
+Gabnaffy-fiúk, Szilárdffyék, Berzsenyi Zoltán, Hirsényi Nándi,
+Rejtvényi Elek, még igen sok hölgy és úr s végűl a bohémek.)
+<span class="pagenum"><a name="Page_237" id=
+"Page_237">-237-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Csalavéri Torkosné</span> (Rodolphehoz). –
+Nagyon örülök, hogy végre megismerkedhettem egy szellemes emberrel;
+mindig kiváncsi voltam rá, hogy egy szellemes ember hogyan
+öltözködik és milyen magaviseletet tanusít a magánéletben. Mondjon,
+kérem, hamar valami szellemességet, mert égek a vágytól önön
+mulathatni!</p>
+<p><span class="smcap">Rodolphe</span>. – Valóban, asszonyom…
+(összefüggéstelen szavakat hebeg.)</p>
+<p><span class="smcap">Colline</span>. – A szellemességről jut
+eszembe, hogy hallottam ma egy igen sikerült anekdotát. Volt
+egyszer egy kis fiú, a ki mindig együtt aludt a szüleivel…</p>
+<p><span class="smcap">Rodolphe</span>. (Schaunardhoz). – Dobjátok
+ki ezt a vízilovat. (Collinet eltávolítják és biztonságba
+helyezik.)</p>
+<p><span class="smcap">Gabnaffy Nyuszi</span> (Marcelhez). – Ó, én
+Musette kisasszonyt nagyon jól ismerem! Sokat hallok róla a
+szabónémtól; különben egyforma a derékbőségünk.</p>
+<p><span class="smcap">Auguszt</span> (Várai Fejér Piczuhoz). – Ezt
+a monológot elő fogom adni magának, ha majd asszony lesz.</p>
+<p><span class="smcap">Piczu</span>. – Akkor már nem fog érdekelni.
+A legszebb monológnál is szebben beszél a tett.</p>
+<p><span class="smcap">Hirsényi Nándi</span>. – Jön a boston! Jön a
+boston!</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span> (Blankához halkan). – Ha
+csak egy fordulót tesz a gróffal, engem nem lát többet!</p>
+<p>(A vendégek átszállingóznak a tánczterembe. A szin üres marad.
+Egy félórai szünet. Megjelennek: Berzsenyi báró, Csalavéri Torkos
+és Várai Fejér.)</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Én csak egyet ismerek
+közülök, ezt a Rejtélyi Sándort. Igen szakavatott fiú, de tőlem
+nyugodtan kitörheti a nyakát.</p>
+<p><span class="smcap">Csalavéri Torkos</span>. – Akkor hát mért
+hívod meg őket?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Először: nem hívom meg
+őket. Másodszor: azért hívom meg őket, mert ez az asszonyok
+<span class="pagenum"><a name="Page_238" id=
+"Page_238">-238-</a></span> dolga, nem az enyém. Harmadszor: ti is
+meghívjátok őket. Negyedszer: mert nem akarom, hogy ti azt
+mondjátok: a báróéknál igen unalmas. Ötödször: mert azt gondoltam,
+hogy tudnak czigánykereket vetni, és nem tudnak. Hatodszor: miattam
+itt épp úgy felfordulhatnak, mint másutt. S a mi a fő: én kezdjem
+meg eltávolítani őket?</p>
+<p><span class="smcap">Csalavéri Torkos</span>. – Te már
+megteheted.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – És te?</p>
+<p><span class="smcap">Csalavéri Torkos</span>. – Rólam azt
+mondanák, hogy sajnálom a bort meg a szivart az irodalom és
+művészettől.</p>
+<p><span class="smcap">Várai Fejér</span>. – Hát bocsáss meg nekem,
+kedves báró, hogy az előbb majdnem megütött a guta, mikor ezt a
+festészt megpillantottam, de ezt nem fogod megtiltani nekem,
+valahányszor ilyen egyének tolulnak elém.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Kérlek, kérlek, a mint
+parancsolod. De igazán nem értem, miért ügyelsz föl ilyen selejtes
+vendégekre.</p>
+<p><span class="smcap">Várai Fejér</span>. – Ha tudomásodra hozom,
+hogy ez a festész mint vejem kivánna szerepelni, azonnal érteni
+fogsz engemet. Ez a személy ma pofát vett magának megkérni tőlem a
+Piczut!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – És ez komoly?</p>
+<p><span class="smcap">Csalavéri Torkos</span>. – Na hát ez igazán
+hallatlan!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem tudom magam elé
+helyezni, hogy így legyen.</p>
+<p><span class="smcap">Várai Fejér</span>. – De hát mit akarnak még
+ezek az emberek? A vacsorát, pezsgőt, szivart akarjátok, jó; és
+hogy ne sokat társalogjunk, én belátok egy adag vidám koldulást,
+velem lehet beszélni. De a lányomat elvenni feleségül! – ez már
+mégis csak szemtelenség!</p>
+<p><span class="smcap">Csalavéri Torkos</span>. – Én ebben egészen
+otthon vagyok. <span class="pagenum"><a name="Page_239" id=
+"Page_239">-239-</a></span> Nálam is ismeretes egy ilyen alak; sőt
+teljesen befészkelte magát házamban, mert az asszonyokkal ilyes
+ügyekben nem lehet komolyan értekezni. Először ellopta a
+feleségemtől szerelemből az összes zsebkendőket; azután az asszony
+mindenféle foulard-okat és selyemkendőket ajándékozott neki, hogy
+meg ne hűljön, úgy, hogy mikor nem találtam meg mindjárt a
+törülközőt, azt kellett hinnem, hogy ez az alak vitte el. És most
+végül ez az alak folyton ide-oda küldözgeti az inasaimat, úgy, hogy
+ha énnekem szükségem van valamire, mehetek magam!</p>
+<p><span class="smcap">Várai Fejér</span>. – Eh, ha csak a
+feleségemről volna szó!… De a leányomat akarja feleségül venni, a
+leányomat!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – És aztán… fiatalság:
+bolondság… az ember, jól van, nem bánom, be tud látni egy kis
+időtöltést…</p>
+<p><span class="smcap">Várai Fejér</span>. – De ő nem az ő idejét
+akarja tölteni, hanem el akarja venni az én pénzemet! Reggel
+megiszsza a kávét, délben megeszi az ebédet, és így tovább, à la
+bonne heure, miattam legyen úgy. De hogy este, miután már minden
+egyebet befalt, lenyelt, zsebrevágott, el akarja venni tőlem a
+leányt, a hozományt, és mindent, a mit egy hosszú életen át
+előállítottam!…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – És ezek bohémeknek
+nevezik magukat!</p>
+<p><span class="smcap">Csalavéri Torkos</span>. – Kétségtelenül a
+cseh körzőtől… Tessék, megint itt vannak!</p>
+<p><span class="smcap">Várai Fejér</span>. – Azért nem kell szólni
+az illetőnek. Ilyen mindenre képes embernek inkább elnyelem az
+egészet.</p>
+<p><span class="smcap">Csalavéri Torkos</span>. – Legalább
+kipanaszoltuk magunkat.</p>
+<p class="center">(A nagy társaság újra bevonul a hallba.)
+<span class="pagenum"><a name="Page_240" id=
+"Page_240">-240-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Mind</span>. – A monológot! Halljuk a
+monológot!</p>
+<p><span class="smcap">Hirsényi Nándi</span>. – Tisztelt Társulat!
+Auguszt, a nagy művész, elő fogja adni Rodolphenak, a nagy
+költőnek, ez alkalomra írott monológját.</p>
+<p><span class="smcap">Sokan</span>. – Éljen! Éljen!</p>
+<p><span class="smcap">Auguszt</span>. – Hölgyeim, uraim! »A tolvaj
+szarka« Rodolphetól!</p>
+<p><span class="smcap">Mind</span>. – Halljuk! Halljuk! (Helyet
+foglalnak. Várai Fejér, Csalavéri Torkos és Berzsenyi el a
+balfenéken.)</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_241" id=
+"Page_241">-241-</a></span></p>
+<h2>XXXVI.<br />
+BERZSENYIÉK NYARALNAK.</h2>
+<p class="summary">– A karlsbadi »Savoy Westend Hôtel« legszebb
+termében. Esti tíz óra. Békásmegyeri Berzsenyi Jacques báró és
+leánya: Blanka bárókisasszony terített asztal mellett ülnek,
+vacsora után. Blanka ujságot olvas; a báró szivarra gyujt és
+gondolataiba mélyed. –</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (magában). – Ha egy hajszállal
+elhibázom és egy czollal erősebben meghajtom magam, mint a tapintat
+kijelöli, a sah azt fogja mondani: »Ez a báró finom ember, de mégis
+csak meglátszik rajta, hogy alulról küzdötte fel magát a magasba,
+mert a dereka nincs egyenesre kiszoktatva.« Ha pontosan kimért és
+hanyagul hűvös vagyok, a sah így fog szólni magában: »Ez a báró
+megbízható férfi, de úgy néz ki, mintha nyársat nyelt volna. Úgy
+jön nekem elő, mint a ki csak azért gőgös, hogy ne látszassék
+közrendűnek és alázatosnak.« Ha fidélis vagyok, a sah azt
+mondhatja: »Ez a báró jó fiú és kellemes udvaroncz, de nem lehetett
+valami magasan elsőrendű nevelése, mert nem tudja, hogy meddig
+lehet a nagyurakkal komázó hangot használni.« Ha tartózkodó vagyok,
+a sah le fog nézni és azt jegyezheti meg rólam: »A báró derék
+<span class="pagenum"><a name="Page_242" id=
+"Page_242">-242-</a></span> ember, de ha egyszer egy államfővel van
+dolga, a szokatlanságtól és az örvendetes ijedtségtől alig tud
+lélekzethez jutni.« Ha egy krajczárral több borravalót adok
+jelenléte alkalmával, mint az ízlés és finom viseletű kényelem
+kiutalja, a sah mosolyogni fog rajtam és azt az aperszüt fogja
+tenni a kiséret előtt: »A báró méltányos főur, de mint <i>von Pike
+auf</i> ember egy kicsit komikus, a midőn erőködik és nem tudja
+hova tenni a pénzét.« Ha pedig egy krajczárral kevesebbet adok, így
+gondolkozhatik és bizonyosan mokirozni fogja magát rajtam: »A báró
+eszélyes főnemes, a kiben semmi flancz, és nem csodálom, hogy
+szorgalmával oly magaslatra vitte, de azért mégis csak kiüti a
+fejét a szeg a zsákból.« Az embernek meg kell őrülni.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span> (leteszi az ujságot). –
+Papa!</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (felriad). – Mi az? Mit
+mondtál?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Te még most se tetted le a
+rendjeleidet?</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Ejnye, be furcsa vagy! Csak
+nem fogom szégyellni a rendjeleimet?!</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Szégyellni, persze hogy
+nem, de családi souper alkalmával nem szokás feltenni a
+rendjeleket…</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (egyre boszúsabban). – Te igen
+jól tudod, hogy nem a souper alkalmával tettem fel, mert bárha ma a
+csirke fogja tanítani a tyúkot, azt kioktatás nélkül is tudom, hogy
+ha én a leányommal akarok vacsorázni, ehhez nem szükségesek a
+rendjelek. És ha te véletlenül nem mondod, hogy fel kellene
+próbálni, nekem talán eszembe se jut úgy a vitézségi érem, mint az
+oroszlán-rend.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Felpróbálni felpróbálja az
+ember, de remélem, csak nem akarod viselni?</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Hát mire való a rendjel, ha
+nem arra, hogy viseljék?! Különben megnyugtathatlak, ismerem
+<span class="pagenum"><a name="Page_243" id=
+"Page_243">-243-</a></span> családomnak szeczessziós és mindent
+gúnyoló eszmeirányzatát, és egy pillanatig se foglalkoztam azzal a
+gondolattal, hogy a kitüntetéseket állandóan viselni fogom, bárha
+én nem úgy gondolkozom, mint némelyek, és abban, hogy fejedelmi
+barátom: a sah ő felsége engem legnagyobb érdemrendeivel tüntet ki,
+abban én, egyszerű gondolkozású ember, nem találok semmi restelni
+valót.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De, papa, kérlek, én csak
+arra akartalak figyelmeztetni, hogy családi körben nem szokásos
+rendjelekkel vacsorálni, és ha a pinczérek folyton a vitézségi
+éremmel látnak…</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Én figyelmeztetés nélkül is
+tudok annyit a savoir vivre-ből, mert folyton leczkéket veszek a
+baronesz leányomtól, hogy ha az ember például egy uszónadrágban a
+tengerbe megy fürödni, akkor az ordókat nem kell feltenni. De mivel
+már úgy fordult a szóbeszéd, hogy fel kellene próbálni, hát
+felpróbáltam, érdeklődésből, hogy a szines szalag és arany mint
+állanak a fekete ruhán? És ha már felpróbáltam, mert nem értem,
+hogy mért ne próbálhattam volna fel, hát rajtam van, punktum, akár
+tetszik ez a pinczéreknek, akár nem.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Papa, kérlek, ne
+haragudjál, nem akartalak megboszantani, csak éppen azt akartam
+mondani, hogy ha a pinczérek látják rajtad ilyenkor, a mikor
+bizalmas körben vacsorálsz, elfecsegik, és az emberek azt fogják
+képzelni, hogy valami nagyra vagy vele.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Ezt senki se fogja képzelni
+rólam, a kiről mindenki tudja, hogy milyen egyszerű és egyenes
+gondolkozású ember vagyok. És ha már erről beszélünk, megmondhatom
+neked, hogy én az ilyenre nem adok semmit, mert szerintem nem a
+rendjel különbözteti meg az embereket egymástól, hanem a szívjóság.
+<span class="pagenum"><a name="Page_244" id=
+"Page_244">-244-</a></span> Én nem arra vagyok büszke, hogy számos
+rendjeleim vannak a legelőkelőbb udvaroktól, a szerb és más
+kitüntetésekről nem beszélve, hanem arra, hogy mindenki azt fogja
+mondani, akárkit kérdezel meg felőlem, hogy a nevezett Berzsenyi,
+akárhogyan eszi a halat, késsel vagy villával, de egyszerű, jó
+ember. Vagy talán családom szeczessziós nézetei szerint én csak egy
+pöffeszkedő grand seigneur vagyok, de nem egyszerű, jó ember?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ó papa, azt tudja mindenki,
+hogy te a legjobb ember vagy a világon, arany szívű, mintája a
+tisztességnek és az egyéni korrektségnek, a ki soha senkinek nem
+vétett, soha senkit meg nem károsított, és mindenkivel csak jót
+tesz, a ki a közelébe jutott, de…</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Nos, ha jó ember vagyok
+rendjelek nélkül, akkor jó ember vagyok rendjelekkel is. Nem értem,
+hogy ez a jelentéktelen, bár csinos szalag és érem mit változtatna
+a jellememen. Maradok, a ki voltam. Hogy aztán a pinczérek miket
+fecsegnek össze-vissza, az az ő dolguk. Mit nekem az ő fecsegésök?
+Az ő fecsegésök az én jellememen nem változtat, és végre is, csak
+nem fogom megsérteni a sahot, a ki engem barátságára méltat és
+kitüntetésekkel halmoz el, és nem fogom éretlen gyerkőcz módjára
+eldobni az oroszlánrendet és a vitézségi érmet, melyekben ő csak a
+legjelesebbeket részesíti?!</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ebben tévedsz, mert a sah
+éppen nem fösvénykedik az ordóival. Éppen most olvasom az ujságban,
+hogy egy ötesztendős főherczegnek is megküldte a vitézségi
+érmet.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – No látod, hogy kívülem csak
+főherczegek kapják meg!</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nem érted, papa? Vitézségi
+érem egy ötéves főherczegnek! <span class="pagenum"><a name=
+"Page_245" id="Page_245">-245-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Az lehetetlen vagy
+egyszerűen sajtóhiba. Egy zérus kimaradt a főherczeg mellől az
+ujságban. Annak a főherczegnek, a ki vitézségi érmet kapott,
+legalább ötven esztendősnek kell lennie.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Dehogy! Az ujságban meg van
+irva az is, hogy a sah azért adta a vitézségi érmet a kis
+főherczegnek, mert ez nem ijedt meg, a mikor a katonák lövöldözni
+kezdtek.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Hát tessék, nem mondtam?! A
+sah tudja, hogy mit csinál. Mit gondolsz, mi lesz az én koromban
+egy olyan főherczegből, a ki már mint ötéves gyermek sem fél a
+csatazsivajtól?! Kinek adjon a sah vitézségi érmet, ha nem egy
+ilyen bátor gyermeknek, a ki a pólyából kilépve azonnal megkezdi a
+katonai pályát?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Kinek adjon, kinek adjon?
+Mit tudom én! Egy főhadnagynak, a kinek az arcza csupa forradás,
+vagy, nem bánom, egy életmentő tűzoltónak, de hogy jön ehhez egy
+ötéves fiú?</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Egész jól. Ha a sah
+vitézségi érmet adna az én könyvelőmnek, az Auspitznak,
+mindenesetre csodálkoznám rajta. Mert Auspitz kitűnő ember, de az ő
+szakmája egészen másutt fekszik. Ellenben így nem csodálkozom, mert
+a tapasztalás is mutatja, hogy a magas családokból eredő sarjakkal
+az a vitézség, mely más jeles férfiaknál hosszú évek, kitartás és
+az előrehaladottabb kor munkája, mint például a keresztviz, vele
+születik.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Mért nem kap vitézségi
+érmet mindjárt a pólyájában?</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Gyermekem, te nem tudod,
+milyen jól beszélsz, mert az ilyen esetek sokkal számosabban
+fordulnak elő, mint gondolnád. Így a történelem több kitűnő férfit
+jegyzett fel, kik ötéves korukban már czímzetes hadvezérek és
+valóságos püspökök voltak és <span class="pagenum"><a name=
+"Page_246" id="Page_246">-246-</a></span> mint ilyenek eljegyezték
+magukat olyan főherczegnőkkel, a kik akkor még meg sem születtek.
+De különben is a vitézségi érem csak egy egyszerű érem, s az
+oroszlánrendet még e jeles fiatal főherczeg se kaphatta meg. És ez
+egészen más.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Megkapták mások. A sah ezt
+is fűnek-fának osztogatja.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Honnan veszed ezt a légből
+kapott állítást?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Az ujságból, mert benne van
+az is, hogy a sah igen kitüntetett egy budapesti kis fiút, a ki
+bátran mondta meg papája nevét s a kivel a sah leült sakkozni. A
+fiú és apja erre az oroszlánrendet nyerték.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (összeránczolja homlokát). –
+Félreértésnek kell rejtőznie ebben az ügyben. Egyszerű vitézségi
+éremről lehetett szó, mert a fiú bátran mondta meg, hogy hová
+való.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Oroszlánrendről van szó, s
+a sah még azt is megkérdezte volna a budapesti úrtól: nem tud-e
+néhány urat, a kiket a sah szintén az oroszlánrenddel tüntetne
+ki.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (elkomorodva). – Ezt semmit se
+jelent. Az oroszlánrend a vitézségi érem nélkül csak egyszerű
+udvariassági tény. A kettő együtt, ez már egészen más. Ha a sah ki
+akar tüntetni valamely előkelő egyént, a kettőt együtt adja. Vagy
+megtilthatom talán a sah-nak, mint perzsa kitüntetés-tulajdonos,
+hogy figyelmességet gyakoroljon, lényegtelen figyelmességet,
+melyből az avatatlan ujságok, nem tudom, holmi nagy dolgot fujnak
+fel?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Elég az hozzá, a sah, úgy
+látszik, boldognak-boldogtalannak nyakába akasztja az ordóit. Azért
+nincs mit dicsekedni se az oroszlánrenddel, se a vitézségi éremmel…
+<span class="pagenum"><a name="Page_247" id=
+"Page_247">-247-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (borúsan). – Nem tudom
+elhinni, hogy a sah, a ki mint tapintat-ember valóban hibázhatatlan
+gentleman, ily módon lejebb akarná szállítani saját helyezettjeit.
+Ez még oly jeles embertől is hiba és czélszerűtlen dolog volna, de
+egyszersmind erkölcsi lehetetlenség, hogy így legyen. Nem véled te
+ezt?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Én azt hiszem, a sah egy
+nagy humorista, a ki minden alkalommal kimutatja, hogy semmit se ad
+az ordókra, és mulatságból mindenkinek kínál, a kinek ez örömet
+okoz. És ha az ember nem akar gyermekekkel és ismeretlen egyénekkel
+egy kalap alá kerülni, szépen megköszöni a kitüntetést és elteszi
+azonnal a fiókba.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (megdöbbenve). – Csak nem jut
+eszedbe azt a tanácsot adni nekem, hogy mint lopott süveget dugjam
+el úgy az oroszlánrendet, mint a vitézségi érmet?!…</p>
+<p>(Megjelennek a báróné és Elza.)</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Na, örökre sajnálhatjátok,
+hogy nem jöttetek el! Olyan gyönyörű skandalum volt a szinházban,
+hogy sírtam örömömben!</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Képzeljétek ezt a leányt!
+Pisszegett, fütyölt, lármázott, a lábával ütötte a lózsét, és oly
+neveletlen volt, mint egy klakőr.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Még czitromot is dobtam a
+szinpadra. Az orrára czéloztam a rendezőnek, de csak a lábát
+találtam.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Mi történt?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Egy szinész gorombaságokat
+mondott le a szinpadról. Hogy a közönség nem érti őket és hogy ők
+nem ilyen közönség előtt szoktak játszani. Persze lármát csaptunk,
+és ekkor előkerült a rendező, a ki jóvá akarta tenni a dolgot, de
+még jobban belemászott. Éppen ez kellett nekünk. Nosza elő a
+sípokkal, fütyülőkkel és automobil-jelzőkkel! Soha életemben nem
+nevettem ennyit! <span class="pagenum"><a name="Page_248" id=
+"Page_248">-248-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Nagyon csodálkozom, hogy
+egy olyan estén történhetik ilyesmi, a mikor az én családom is a
+szinházban van. Ki eresztette be ezeket a szinészeket?</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – És te ezt nyaralásnak
+nevezed, Jacques? Mindig jöttél nekem, hogy Karlsbad így és úgy, és
+hogy ez a rangelső hely a világon, és mikor aztán mindnyájan ide
+jövünk pihenni, itt legelőször is a szinészek gorombaságokat
+mondanak a legjobb családok szemébe.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Különben a szinészeknek
+igazuk volt, mert a nézőtér tele volt contrefaçon-előkelőségekkel.
+Az egyik páholyban ott ült a Várai-Fejér Nandine, a ki csak akkor
+boldog, ha a vidéki pasasok összetévesztik a gróf Thurzó Bélánéval,
+mert azt hiszi szegény, hogy ő hasonlít a szőke comtesse-hez, és
+ezért mindig ugyanazt a hajvizet hozatja, a mit a grófné. És ez nem
+elég, hanem még hozzá ki vet rá a földszintről birka-szemeket? A
+Winterstein Aurél, a ki úgy utánozza a Thurzó Bélát, a görbe
+járástól az »Es ist erreicht«-ig, hogy a szegény gróf már nem tudja
+kitalálni, mit csináljon a hajával, hogy ne hasonlítson erre a
+boldogtalan fiúra, a kit még a legjámborabb gebe is ledob a
+hátáról. Hát nem igazuk volt a szinészeknek?</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – A szinészek maradjanak
+nyugalomban, mikor jó családok is vannak a szinházban, és éppen
+azért holnap vissza fogom őket űzetni Berlinbe.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az istenért, papa, ne tégy
+lépéseket! Hátha még holnap megismétlődhetik a heccz!</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Az egésznek te vagy az
+oka, Jacques, mert nem kisértél el bennünket a szinházba. Ha a
+szinészek látták volna, hogy jelen van egy idősebb úr is a
+vitézségi éremmel, semmi se történt volna, mert akkor tudják, hogy
+kikkel van dolguk.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (felvidulva). – Gondolod?
+<span class="pagenum"><a name="Page_249" id=
+"Page_249">-249-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Mama, ne lovagold bele a
+papát ebbe a vitézségi érembe.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Miért? Olyan katonás
+külsőt ad neki, mely igen jól áll mindenkinek.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Azért még se lehet máskor
+viselni, csak ünnepies alkalommal.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Hát ki akarja máskor
+viselni?… Persze, ünnepies vagy más alkalmakkor mégis csak viseli
+az ember, mert végre is, a sahot csak nem fogom megsérteni?!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – De, papa, a sah nem törődik
+vele, hogy mikor teszed fel!</p>
+<p>(A báróné és Elza megvacsorálnak. Elza elbeszéli a szinházi
+botrány részleteit.)</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (magában). – A leányaim egy
+kissé gőgösek és ez nem csoda, mert az én vérem van bennök. De ezt
+a dolgot heveskedés nélkül kell megítélni és egy idősebb embernek
+az ilyen ügyekben már jobb itélete van. Mindenesetre meg fogom
+választani az alkalmakat, de ma este még nem teszem le, mert mért
+ne viselhetném a hálószobámban, éjjel, a mikor senki sem lát?!…</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_250" id=
+"Page_250">-250-</a></span></p>
+<h2>XXXVII.<br />
+BERZSENYIÉK A PAPA NÉLKÜL.</h2>
+<p class="summary">– Karlsbadban. Szin: a báróné szalonja a »Savoy
+Westend Hôtel«-ben. A báróné egyedül. De nemsokára jelentkeznek:
+Blanka és Elza is, a kik a vasúti állomásról jönnek, a tizenegy óra
+huszonegy perczre várt gyorsvonat megérkezése után. –</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Képzeld mama, a papa még
+most se jött meg!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Határozottan kutya van a
+kertben.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Szép nyugtalansággal
+beszélsz kedves atyádról!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Én nem nyugtalankodom, én
+gyanakszom. A papa egy kis szalmaözvegységet intrikált ki magának.
+Nincsen abban szégyen. Előjön ez a legjobb családokban is.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – És ez a hölgy az édes
+testvérem volna! (A bárónéhoz:) Mondd, te nem nyugtalankodol? Én
+már oda vagyok az aggodalomtól.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Már nem nyugtalankodom,
+mert a míg a vasútnál voltatok, levelet kaptam tőle. Atyátok nem
+jön meg se ma, se holnap.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ugy-e, mondtam? <span class=
+"pagenum"><a name="Page_251" id="Page_251">-251-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Történt valami?</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Igen, történt valami, de
+még nektek se szabad elmondanom.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Akkor mért kelted fel a
+kiváncsiságunkat?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ne mondd el, hanem felejtsd
+kinn a levelet. Bátran megteheted, mert ha eldugod, akkor is kézre
+kerítjük. No, add már ide!</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Nem adom oda, hanem fel
+fogom olvasni. Mert különböző dolgok vannak benne s az illő
+részeket ki fogom hagyni.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az illő részeket hagyd ki, de
+az illetlen részeket olvasd fel.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Az ember nem tudja, min
+boszankodjék jobban: azon-e, hogy valaki így vicczelődjék, vagy az
+arczátlanságon.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Ne veszekedjetek, mikor
+ilyen komoly ügyről van szó. Atyátok azt írja, hogy még nektek se
+tegyek említést a dologról. Csak az én tanácsomat kéri. De én nem
+tudom elszánni magamat se erre, se arra. S ha nem fogadok szót
+atyátoknak, csak azért teszem, hogy halljam a véleményteket.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem fogjuk eltitkolni.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De mi van hát?</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Halljátok. (Előveszi
+Berzsenyi Jacques bárónak egy, nem a nyilvánosság számára írt
+levelét, s olvasni kezdi:) »Bécs, huszonegyedik júliusban. Kedves
+Elizem! Nem mulaszthatom el, hogy Téged egy kellemes találkozásról
+értesítselek, melynek tárgya egy régi jó ismerősünk. Ebből
+meggyőződhetel, hogy tévesen tapogatózol és nem könnyed vérű
+társaság tartóztatott vissza Bécsben«… (Egy pillanatra abbahagyja
+az olvasást.) Ezt nem kellett volna előttetek felolvasnom.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – No mindegy. Nem vesszük
+tudomásul. <span class="pagenum"><a name="Page_252" id=
+"Page_252">-252-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Csak folytasd.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span> (olvas). – Hát »tévesen
+tapogatózol és nem könnyed vérű társaság tartóztatott vissza
+Bécsben, hanem fontos egyéniségek jöttek közbe, kik
+megakadályozták, hogy Karlsbadba visszatérve, szeretteimhez
+csatlakozhassam.«</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ismerem ezt a fontos
+egyéniséget. A Josefstadti szinháznál van, Venust játszsza a »Szép
+Helená«-ban és paprikaszínűre festi a haját.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ne légy olyan
+szemtelen.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Akkor nem olvasom
+tovább.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – No, nem szólok többet egy
+szót se.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Ha megjavulsz, folytatom,
+de ha még egy aperszüt teszel, ki foglak küldeni a szobából. (A
+levelet nézegeti, hogy megkeresse, hol hagyta félbe.) Hol is van
+csak?… Igen, itt. No hallgassátok. (Olvas): »Bizonyosan emlékezni
+fogsz névről a szeretetreméltó Flórián von Blasewitz báróra,
+monarhiánk pekingi képviselőjére, a ki a boxer-lázadás idején
+nagykövet volt Pekingben és mint ilyen Karlsbadban tartózkodott. Ő
+ugyanis kiváló diplomácziai érzékével előre látta az eseményeket;
+még a német nagykövet meggyilkolása előtt hosszabb ideig tartó
+szabadságot kért egészségének helyreállítása végett, s a Felség
+egyenes parancsára mindenáron vissza akart térni Kinába, ez azonban
+az akkori zavaros viszonyok miatt lehetetlenné vált, és csakugyan
+nem is tért vissza, csak miután a német császár kiküldött katonái
+táviratilag jelentették, hogy Flórián báró egészségével egy időben
+a rendes diplomácziai viszonyok Pekingben helyreállottak.«</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Flórián von Blasewitz
+báró?… Nem emlékszem. Hogy jön ez a papához?</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Eleinte én se tudtam hová
+tenni, de <span class="pagenum"><a name="Page_253" id=
+"Page_253">-253-</a></span> aztán eszembe jutott, hogy alkalmasint
+egy karlsbadi ismerős legyen.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Halljuk tovább, mi van
+Flórián báróval?</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span> (olvas). – »Ezen táviratot
+Flórián báró Karlsbadban várta meg, teljesen nyugodtan, tudván,
+hogy Rüstig követségi tanácsos élete koczkáztatásával is helyesen
+vezeti a követség ügyeit. Így azon évben huzamosabb ideig
+érintkezhettünk, sőt a következő télen Bécsben is, a hová Flórián
+báró felrándult, hogy a kinai háború következtében megrongált
+egészségének helyreállítására szabadságot kérjen. Azóta azonban a
+szeretetreméltó Flórián báróval csak egy ízben találkozhattam,
+midőn nevezett félévi szabadságidejét mint monarhiánk pekingi
+követe részben a Rivierán, részben Karlsbadban és Bécsben töltötte.
+Képzelni fogod tehát, hogy mindenre gondoltam, csak nem ilyen
+messze foglalatoskodó és ritka vendéget láthatni, és kit látok,
+midőn az Archiduc Charlesból a Kärnthnerstrasséra kilépek? Az első
+ember, kit Bécsben találok, nem más, mint a szeretetreméltó Flórián
+von Blasewitz báró, monarhiánk pekingi képviselője! Azt fogod
+vélni, hogy egészségének helyreállítása végett rándult fel Bécsbe;
+de tévedsz.«</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hová akar mindez
+kilyukadni?</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Csak hallgasd, majd paff
+leszel te is. (Olvas): »Ezen örvendetes találkozás részleteit a
+következőkben jegyzem fel számodra:</p>
+<p>Flórián báró hivatalos ügyben érkezett Bécsbe. Pekingben ugyanis
+kolera ütvén ki, monarhiánk pekingi képviselője kötelességének
+tartotta ezt a bécsi udvarnak személyesen bejelenteni. Egy
+követségi futár kiséretében indult el, de a futár minden igyekezete
+mellett sem tudott vele lépést tartani, s így történt, hogy
+monarhiánk pekingi képviselője Pekingből Moszkván <span class=
+"pagenum"><a name="Page_254" id="Page_254">-254-</a></span> és
+Varsón át vasúton tizenkilencz nap alatt, tehát két nappal előbb
+tette meg az utat, mint a monarhia leggyorsabb futárja.«</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – De hisz ez sport és nekem
+szól!</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Ne szólj mindig közbe.
+(Olvas): »Ezen rendkívüli menetsebességet annál inkább méltányolni
+fogod, mert Flórián báró a rendelkezésére álló és gondolom
+<i>Utólérhetetlen</i> nevezetű hadihajón is elindulhatott volna, de
+attól tartott, hogy a pekingi kolera miatt sok időt kell majd a
+vesztegzárban töltenie s nem akarta, hogy a kolera így a
+vesztegzárra is ráragadjon. Állomását különben teljesen nyugodtan
+bizta sorsára, tudván, hogy Rüstig követségi tanácsos, kit a
+boxerek Flórián báró helyett annak idején megostromoltak és
+felgyujtottak, élete koczkáztatásával is helyesen vezeti a követség
+ügyeit, noha a báró kormányzati bölcseségét nélkülözni
+kénytelen.</p>
+<p>Elza leányom sport-jegyzőkönyvébe vezesse be…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – No, ugy-e mondom?</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Fogsz már hallgatni
+egyszer? Ez sokkal komolyabb, mint gondolod. (Olvas): »Elza leányom
+sport jegyzőkönyvébe vezesse be, hogy Flórián báró ezen gyors
+menetelésével világ-rikordot teremtett. Gyorsfutár tudniillik már
+futott ily gyorsan, bár sokkal kisebb távolságra, bizonyos Zalánról
+is följegyeznek ilyesmit, tehát, mondom, gyorsfutár már futott így,
+de nagykövet még soha.«</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ormonde se futott így, a
+század legjobb lova.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Most már neked ki kellene
+menned a szobából, atyád rendelkezése szerint. Hallgasd. (Tovább
+olvassa a levelet): »A következő sorokat azonban ne mutasd meg még
+Elza leányomnak se…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ahá, most jön a tiltott
+gyümölcs!</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – … »mert ezt csakis neked
+sughatom <span class="pagenum"><a name="Page_255" id=
+"Page_255">-255-</a></span> meg. Megjegyzem, hogy szerintem a férji
+hűség«… nem, ez nem nektek való.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Előttünk bátran beszélhettek
+a férji hűségről, mi úgy sem hiszünk benne. No lássuk csak. (A
+báróné háta mögött állva, belenéz a levélbe s hangosan olvassa):
+»Megjegyzem, hogy szerintem a férji hűség azt is megköveteli, hogy
+az ember alkalmilag a csekélyebb jelentőségű szószegéstől se
+riadjon vissza.« No ennyit még el tudok képzelni a férji
+hűségből.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Mindig kizavarsz engem a
+sodorból. Blanka is itt van talán, mi? és akkor mért háborgatsz
+bennünket? (Olvas): »Elég az hozzá, a szeretetreméltó Flórián báró
+bizalmasan megsugta nekem, hogy már nem igen birja az állásával
+járó sok idegrontó munkát és pihenést nem ismerő fáradságot. Kina
+égalja se tesz jót neki, úgy hogy minden nap, mit Kinában tölt
+annyit ront egészségén, a mennyit félévi európai üdüléssel
+kénytelen és alig képes helyrepótolni. Kiszámította nekem, hogy
+egészségének teljes helyreállítása végett nyolczszázharminczhét és
+három negyedévi európai pihenésre volna szüksége.</p>
+<p>Ez okból komolyan foglalkozik azon gondolattal, hogy ha a kolera
+és a lázadások Kinában napirenden maradnak, vissza fog vonulni azon
+rendelkezési állománynak nevezett elsődleges nyugalomba, melyet sok
+évi szakadatlan, veszélyekben és viszontagságokban gazdag,
+ernyedetlen munkával és egészségtelen égalji fáradalmakkal oly jól
+kiérdemelt. Megsugta továbbá, hogy bár Rüstig követségi tanácsos
+iránt megelégedéssel és elismeréssel kell viseltetnie, fölötte
+díszes és előkelőséget követelő állásról lévén szó, utódjául engem
+óhajtana ajánlani.«</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ah!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – No ezt nem vártam.
+<span class="pagenum"><a name="Page_256" id=
+"Page_256">-256-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – No, ugy-e? (olvas): »Írd
+meg nekem express-levélben: mit szólsz ehhez? Végre is a
+nagykövetség oly díszes állás, melyet megszünte után is mindig
+javára írnak az embernek.</p>
+<p>Nb. Sok munkával, koromnak megfelelően nem járna, mert Rüstig
+mindent elvégezne helyettem és Kinába csak egyszer kellene elmenni,
+bemutatkozás czéljából, azután az évet mint monarhiánk pekingi
+képviselője Karlsbadban, Bécsben és a Rivierán tölteném.</p>
+<p>Felelj gyorsan habozó férjednek egy szöggel a fejében. Mindenkit
+a családból csókol sírig hű férjed és azután is: Zsaki báró.« Na
+hát mit szóltok hozzá?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nagykövetnek lenni, de hisz
+ez gyönyörű! Ha aztán valami nem tetszik, az ember mindig
+visszaléphet.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Igen, de a fáradságos út!
+Egyszer mégis csak el kellene menni Kinába.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Az út is nagyon szép volna.
+Egy egészen más világ… a sárga ember… a tea-ültetvények…</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Igen, de a kolera, meg a
+lázadók!… Én már öreg vagyok, én már nem szeretnék meghalni.
+(Elzához.) No és te, mit szólsz hozzá?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Én a mellett vagyok, hogy
+igent kell mondani. Ez kötelesség. Mert a személyváltozás már
+nagyon előnyére válnék a monarhiának… igen, a monarhiának még ez is
+előnyére válnék. (Mind a hárman elhallgatnak és elmélyednek
+gondolataikba.)</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_257" id=
+"Page_257">-257-</a></span></p>
+<h2>XXXVIII.<br />
+ISCHLBEN.</h2>
+<p class="summary">– Történik: Witlaf-Hohenthurm herczeg ischli
+villájában. Szereplők: Witlaf-Hohenthurm Siegwart herczeg, az
+Urakháza tagja. Shamyl-Boleslav herczeg, a száműzött Shamyl-Alexis,
+cserkesz herczeg fia. Békásmegyeri és berzsenyi Berzsenyi Jacques
+báró. Tedeschi, műtárgy- és régiség-kereskedő. A villa erkélyén. A
+szereplők egy négyszögletű kártyaasztal körül ülnek. Siegwart
+herczeg és Shamyl herczeg tolókocsikban. Az előbbi automobiljából
+bukott ki és kitörte a lábát. Az utóbbi a lóról esett le és egy
+tejeskocsi ment keresztül a baloldalán. Filléres alsóst játszanak.
+Alant a Traun sebesen hömpölyög. –</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (a ki fölvette »eredeti
+makk«-ra). – Vonok, tercz, kassza, tous les trois, ultimo.</p>
+<p><span class="smcap">Tedeschi</span>. – Vonok, kvárt, kontra
+játék, kontra kassza, kontra tous les trois, kontra ultimo.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Vonok felsők.</p>
+<p><span class="smcap">Tedeschi</span>. – Vonok ászok.</p>
+<p>(Kijátszszák a pártit; Berzsenyi mindent elveszít.)</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (harminczöt esztendő óta
+nem volt ilyen dühös). – Ön a legsajnálatosabb együgyű, a kit
+valaha az életben láttam. <span class="pagenum"><a name="Page_258"
+id="Page_258">-258-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Tedeschi</span> (nevet). – A ki veszít, az
+haragszik. Mért nem vigyázott jobban? A tous les trois-t és az
+ultimót megcsinálhatta volna.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ön akar engem tanítani
+kártyázni, ön? Akkor korábban reggel keljen fel.</p>
+<p><span class="smcap">Tedeschi</span>. – Az igazság az, hogy önnek
+egyetlenegy fogalma sincsen a játékról.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Először önt még akkor
+fehérneműbe csavarták, a mikor én, mint felnőtt férfi, reggeltől
+estig alsóztam…</p>
+<p><span class="smcap">Tedeschi</span>. – Paperlapapp.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – És másodszor, hogy
+merészli ön velem ilyen hangnemben beszélni? Akarja, hogy
+megmondjam a véleményemet? Ön egy közönséges pudli-ugró!</p>
+<p><span class="smcap">Tedeschi</span> (akkorát ugrik, mintha
+nyomban keresztül akarná vetni magát a pudlin). – Báró úr,
+mérsékelje magát, mert én tréfaértő ember vagyok és magam is
+tréfacsináló, de tréfa ide, tréfa oda, vannak dolgok, a melyekre
+nézve kikérem magamnak…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Úgy nézek én ki, mint a
+ki tréfál? Én csak magamhoz hasonló komoly egyénekkel szoktam
+tréfálni és nem fogom eltűrni, hogy egy közönséges rőfös…</p>
+<p><span class="smcap">Siegwart herczeg</span>. – De uraim!</p>
+<p><span class="smcap">Shamyl herczeg</span>. – Hagyják már abba,
+és folytassuk a játékot.</p>
+<p><span class="smcap">Tedeschi</span>. – Jegyezze meg magának…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Én nem jegyzek meg
+magamnak semmit, hanem még egyszer azt mondom, hogy egy életen át
+pacczolni és egy véletlen disznóban froczlirozni egy korban és
+mindenben rangelsőbb embert, ez egy egészen közönséges
+szatócs-tempó.</p>
+<p><span class="smcap">Tedeschi</span>. – Én pedig azt mondom, hogy
+ha ön a rőföst nem vonja vissza… <span class="pagenum"><a name=
+"Page_259" id="Page_259">-259-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Azt mondtam, hogy rőfös?
+Na hát ezt rosszul mondtam. Ön még csak nem is rőfös; ön egy
+speczeráj.</p>
+<p><span class="smcap">Siegwart herczeg</span>. – De uraim!</p>
+<p><span class="smcap">Shamyl herczeg</span>. – Uraim, hagyják
+abba! Folytassuk a játékot.</p>
+<p><span class="smcap">Tedeschi</span>. – Mindenki átláthatja, hogy
+efféle állításokat nem hagyhatok rajtam száradni. Valaki, a ki
+jelen volna, azt találná képzelni, hogy én csakugyan…
+(Megborzong.)</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Siegwart, te hagyj engem
+békében. Te azt igen jól tudod, hogy én nem vagyok az az ember, a
+ki leczkéket hagy magának adni egy krajzlertől.</p>
+<p><span class="smcap">Tedeschi</span> (tombolva). – Krajzler! Ki a
+krajzler? Ki lát itt krajzlert? Hogy merészli ön engem krajzlernek
+nevezni?</p>
+<p><span class="smcap">Siegwart</span>. – De uraim!</p>
+<p><span class="smcap">Shamyl</span> (Berzsenyihez). – Tényleg ő
+nem froczlirozta önt, s ha ön le fog csillapodni…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Én nem fogok
+lecsillapodni. Én szabadelvű ember vagyok és a rangkülönbségekre
+nem adok semmit, mert szerintem a születésnél sokkal fontosabbak az
+érdemek, és azért nekem sem egy született csillagkeresztes nő nem a
+Dalai Láma, sem ellenkezőleg nem fogom lenézni a templomszegény
+embert, a ki rangban mélyen alattam áll, mivel szívjóság lehet
+benne, és ebben mindnyájan emberek vagyunk. De viszont nem fogom
+magamat kinevettetni, hogy minden boltossal úgy legyek, mint fivér
+és malacz.</p>
+<p><span class="smcap">Tedeschi</span>. – Na hát ez már mégis
+sok!</p>
+<p><span class="smcap">Siegwart</span>. – De Jacques, be fogod
+látni, hogy Tedeschi és egy boltos között…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Én tisztelek-becsülök
+minden kereskedőt, még a legutolsót is, mert kis emberekre van
+<span class="pagenum"><a name="Page_260" id=
+"Page_260">-260-</a></span> szüksége az országnak. És szivesen
+nyujtok kezet nekik, ha a legfelsőbb körökben találkozom velök és
+itt befogadják őket, mert szerintem az egyenlőség azt követeli,
+hogy az alsóbb rendű egyénekkel is jól bánjunk. Más oldalról, ha
+arról van szó, hogy belőlem valaki gúnyt csináljon, hát jól van, ha
+ez a gúnycsináló ő Szentsége, vagy tisztelt barátom, a perzsa sah.
+De hogy jövök én ahhoz, hogy egy ember, a ki ócska vasat árul és
+öreg szemetet tesz ki a kirakatba, nekem holmi olyan tréfákkal
+jöjjön elő, melyek sem koromnak, sem képzettségemnek és társadalmi
+állásomnak meg nem felelnek?!</p>
+<p><span class="smcap">Tedeschi</span>. – Báró úr, ön ezekért a
+sértésekért még számolni fog! (Fölkel, elrohan, s a két
+szerencsétlenül járt partner nem tud utána szaladni.)</p>
+<p><span class="smcap">Shamyl</span>. – Mondhatom, hogy ön igen
+igazságtalan volt, nem is szólva arról, hogy hármasban igen sokat
+kell osztani.</p>
+<p><span class="smcap">Siegwart</span>. – Én nem tudom, Jacques,
+miket képzelsz. Ez a Tedeschi nem speczeráj, hanem a maga nemében
+első czég az egész világon, és ezenkívül, a mi szintén nem
+megvetendő, tudós ember, kinek tanácsait múzeumigazgatók is ki
+szokták kérni.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mint tudós ellen semmi
+ellenvetésem, bár nem értem, hogy miféle bölcsészet kell ahhoz,
+hogy valaki drágábban adjon el egy öreg kardot, mely ritka, mint
+egy gyárból hozottat. A mi ellen kifogásom volt, az azon commis
+voyageur-hang, melyet én már nem fogok megszokni, és azt hiszem,
+ezt te érted, Siegwart, és ön is, fenség.</p>
+<p><span class="smcap">Shamyl</span>. – Csupán kiélesíteni nem
+kellett volna a dolgot és odáig engedni, hogy affairet csináljon
+belőle; pedig egy kis jóakarattal pár kiegyenlítő szót mondhatott
+volna neki, miután annyira megsértődött a pudliért. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_261" id="Page_261">-261-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Azt hiszem, a zsibárus
+inkább kétszer fogja meggondolni a dolgot, mint egyszer, mert én
+már többszörösen elmultam hatvan éves, és az én unokaöcsém, a ki
+huszártiszt a rezervben és most volna alkalma először az én sok
+pénzemért kitüntetni magát és háláját, a mit irántam érez, hát ez
+az én unokaöcsém nem érti a tréfát és tudtommal már több izben
+megfogadta, hogy alkalmilag egy antikvárt úgy meg fog tánczoltatni,
+hogy ez az összes pudlikon keresztül fog ugrani. Különben a
+békesség kedvéért nem bánom, a speczerájt és a rőföst visszavonom,
+ha az egész párti nem gilt, se a kassza és az ultimo.</p>
+<p><span class="smcap">Siegwart</span> (becsöngeti a komornyikot s
+néhány sort ír egy névjegyre). – Ezt Tedeschi úrnak. (Komornyik
+el.) Csak azt nem értem, Jacques, hogy mért haragszol annyira a
+kereskedőkre? Úgy tudom, hogy fiatal éveidben te magad is kereskedő
+voltál.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Kereskedő, kereskedő! A
+mai világban mindenki kereskedő. Az egész angol arisztokráczia
+kereskedő. Én úgy voltam kereskedő, mint a norfolki és westminsteri
+herczegek, a kiknek gyáraik, ipartelepeik és kereskedelmi
+vállalataik vannak. Ebben az értelemben mindenki kereskedő. Te is
+kereskedő vagy, a mikor az erdődből eladod a fákat. Nem tagadom,
+hogy ilyen értelemben én jelentékeny fokig kereskedő voltam.
+Mondhatnám kizárólag kereskedő voltam mindaddig, míg elhatároztam,
+hogy ezentúl a közpályán fogom munkásságomat gyümölcsöztetni a
+szegények javára. És én éppen azért tisztelem a kereskedelmet, mert
+én tudom, hogy mi a kereskedelem. Ezt senki se tudja jobban, mint
+én, még Auspitz se, az én könyvelőm. De engedj meg, egy ilyen
+értelemben vett kereskedő, meg az apró kalmár, a ki a boltajtóig
+kíséri a vevőt és azt mondja: »Máskor is legyen szerencsém« – ez ég
+és föld. Én <span class="pagenum"><a name="Page_262" id=
+"Page_262">-262-</a></span> tisztelem-becsülöm a kis kalmárt, mert
+én mindenkit tisztelek-becsülök, a ki dolgozik, s a ki kénytelen
+dolgozni, még a mezei munkást is, minthogy ők művelik meg
+földeinket és a kis kalmárok adják el árúinkat, de ha össze akarom
+téveszteni magamat valakivel, csak nem fogom összetéveszteni
+magamat a kis emberrel és a földhöz ragadt mezei munkással?!</p>
+<p><span class="smcap">Siegwart</span>. – Ebben igazad van. »Király
+nem lehetek, princzecske nem akarok lenni, <i>Rohan</i> vagyok!«
+Nem igaz?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Igen, ezt akartam
+mondani.</p>
+<p><span class="smcap">Shamyl</span>. – No, hála az égnek, itt jön
+Tedeschi. Úgy emlékszem, ő fog osztani. (Tedeschi megjelenik.)</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (fölkel, Tedeschi elé megy,
+ünnepiesen). – Barátom, a herczeg már szíves volt megírni önnek,
+hogy nem szándékoltam önt megsérteni, s hogy a speczerájt és egyéb
+kereskedelmi czímeket visszavonom. De a velem született
+loyalitással és nyiltszívűséggel ehhez hozzá kell függesztenem,
+hogy felindulásomat annyival inkább sajnálom, mert a kereskedelmet
+távolról sem akartam sérteni, s az ön szakmáját és személyét
+különösen nagyrabecsülöm.</p>
+<p><span class="smcap">Tedeschi</span>. – Ha semmi sem gilt, akkor
+nem gilt a parti sem.</p>
+<p><span class="smcap">Shamyl</span>. – A kérdés csak az, hogy ki
+fog osztani?</p>
+<p><span class="smcap">Siegwart</span>. – Spongyát rá, a mi azóta
+történt. A báró oszt ujra.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Igen, de nekem már abba
+kellene hagynom a játékot, mert Karlsbadban várnak, s az én vonatom
+egy óra mulva indul. No, miattam! A kibékülés örömére ma még itt
+maradok.</p>
+<p><span class="smcap">Siegwart</span>. – Éljen!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Csak egy táviratot
+küldök az enyémeknek. Papirost és czeruzát kérek. (A herczeg
+csönget s a komornyik elhozza a kivánt tárgyakat.) <span class=
+"pagenum"><a name="Page_263" id="Page_263">-263-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Shamyl</span>. – Addig oszthatna talán
+másvalaki.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (ír). – »Baronin Berzsenyi
+von Békásmegyer. Karlsbad. Hôtel Savoy Westend. Politikai
+tárgyalások végett csak holnap indulhatok. Jacques.« (Átadja a
+telegrammot a komornyiknak.)</p>
+<p><span class="smcap">Siegwart</span>. – Már ki is osztottam.</p>
+<p><span class="smcap">A cserkesz</span>. – Passz!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (fölveszi »eredeti
+makk«-ra). – Vonok, tercz, kassza, tous les trois, ultimo!</p>
+<p><span class="smcap">Tedeschi</span>. – Azt hiszem, megadhatjuk.
+(Megadják.)</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (oszt. Tedeschihez). –
+Éppen arról beszéltünk barátommal, a herczeggel, hogy kereskedelem
+nélkül egy napig se állhatna a világ.</p>
+<p>(Tovább játszanak. Alant a Traun habjai sebesen hömpölyögnek
+tova.)</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_264" id=
+"Page_264">-264-</a></span></p>
+<h2>XXXIX.<br />
+BERZSENYIÉK HEGYET MÁSZNAK.</h2>
+<p class="summary">– A Pokol-hegy Menedékházában, kétezerhatszáz
+méternyire a tenger színe fölött. Délután öt óra. Az eső szakad;
+fönt és alant: fellegek és köd. Öt lépésnyire se látni. A
+Menedékház verandáján három alak: Berzsenyi báró, stájer vadásznak
+öltözve, de puska helyett bundával a vállán, és a két
+bárókisasszony, stájer leány kosztümben, de plaidbe burkolózva.
+Elza fel-alá jár; Blanka, lábtól derékig és nyaktól övig plaidben,
+a veranda kiugróján ül s a ködöt nézi. A báró áll, s szótlanul néz
+maga elé, olyan arczczal, mintha nem értené, hogyan került ide. A
+vezető és az inasok, a kik a kiránduláshoz szükséges holmit hozták,
+a Menedékház konyháján melegszenek; az őr gyermekei kiváncsian
+nézik az inasok czilindereinek fekete selyem rozettáit. Az őr
+felesége borsó konzerv levest főz a magas uraságok számára. Az őr a
+kályha mellett pipázik és mintha nevetne magában. –</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span> (a ki eddig hallgatag
+szemlélődött, mély megilletődésében felkiált): – Isteni!… Nincs más
+szó rá, csak az, hogy: isteni!…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (bámulatában megáll). – Hát te
+mit ádázódol itt? <span class="pagenum"><a name="Page_265" id=
+"Page_265">-265-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nem hozzád szóltam.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Talán mégis megmondhatnád,
+hogy: ki vagy mi legyen »isteni«?!… Megint velem méltóztatol
+foglalkozni?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hagyj már egyszer békében.
+Erre a látványra mondtam, hogy isteni.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Úgy? Az más. Nem gondoltam,
+hogy te azt látványnak nevezed, ha nem látsz semmit. Én ezt vak
+szürkeségnek nevezem.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Neked nincs érzéked semmi
+iránt, a mi nagyszerű. Én még nem vagyok olyan blazirt, én még
+gyönyörködöm a természetben. Nézd papa, nem gyönyörű ez? Fölöttünk
+fellegek, alattunk fellegek; köröskörül, fenn, lenn, sűrű, vastag
+köd, mindenütt köd!… Mintha az északi mythológiában volnánk!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Jobban szeretnék a szobámban
+lenni, otthon, vagy akár idelenn, a hôtelben.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De, ugy-e papa, te élvezed
+ezt a látványt?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem látom a zergét. Hol
+van a zerge?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – A zerge fenn van a
+csúcson.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem értem, hogy ha én
+feljöhettem kétezerhatszáz méternyire, a zerge mért ne jöhetne le,
+négyszáz méternyire. A zerge könnyebben ugrik, mint én, egy
+megülepedett öreg ember.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ha nem volna ilyen köd, már
+bizonyosan láthatnád a zergét. Reggel, ha majd kitisztul az idő és
+feljebb megyünk egy kicsit, ugrándozni fog előttünk akárhány.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Gyermekem, ha én délután
+öt órakor a pápa ő Szentségét óhajtom látni, és a kamarás azt
+mondja nekem: jöjjek holnap reggel, ez egészen más. De hogy egy
+ostoba állat várakoztasson engem, ennek nincs értelme. Előre fogom
+küldeni a vezetőt, és az én legényeimet, hogy hajtsák fel az
+állatokat és vezessenek <span class="pagenum"><a name="Page_266"
+id="Page_266">-266-</a></span> elő nekem lövésre néhány pár zergét,
+kövéret vagy soványat, az nekem mindegy.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De papa, ebben a szakadó
+esőben! Aztán meg éjszaka lenne, mire felérnének. És a zerge is
+elbúvik ilyenkor…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem, papa, a világért se! Egy
+pillanatig se tudnék aludni, ha magunkra maradnánk ezekkel az
+ismeretlen emberekkel.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Akkor hát mit keresek én
+idefent a szakadó esőben, ha egyetlen egy zerge sincs készen a
+lövésre?! Nincs zerge, nincs zerge… de hogy egyetlen egy zerge
+sincsen, ez már sok!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Már azt magam is szeretném
+tudni, hogy mit keresünk mi idefenn?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Azt ajánlottátok nekem,
+hogy a hegymászástól meg fogok soványodni. Úgy látom, ellenkezőleg,
+meg fogok őszülni és kopaszodni, míg haza érkezünk, a legcsekélyebb
+zerge nélkül!…</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ugyan ne zsörtölődjetek! Ki
+tehet róla, hogy hirtelen rosszra vált az idő? Reggel, mikor
+elindultunk, egy felleg se volt az égen. Örüljünk, hogy bőrig nem
+áztunk. A hogy elkezdett esni, tüstént elértük a Menedékházat; mit
+akartok még egyebet?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ez egyszer éppen nem vagy
+követelő.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A vezetőnek már reggel
+figyelmeztetnie kellett volna, hogy az idő rosszra fordulhat; egy
+szakképzett vezetőnek könyv nélkül kell tudnia az időjárást. De ez
+az ember az ő tíz forintjáért a pokol fenekébe is elvitt volna
+bennünket.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Bár inkább oda vitt volna,
+mint ide, onnan talán hamarább haza jutnánk. Gyönyörű Nachtlagerünk
+lesz, mondhatom.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hja, ilyen helyütt nem
+csinálnak külön alvótermeket a princzesszek számára. Ebbe már bele
+<span class="pagenum"><a name="Page_267" id=
+"Page_267">-267-</a></span> kell nyugodni, barátom. Mert ha, tegyük
+fel, egy óra mulva el is áll az eső, ma már nem fordulhatunk
+vissza. A csúszós úton, pláne sötétben, minden perczben
+elesnénk.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Még örül neki, a kis
+kedves!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ne veszekedjetek. Egy
+zergevadászat sok bajjal jár; ebben Blankának igaza van. Ha zergét
+vadászni nem volna kunszt, a legelőkelőbb egyéniségek nem
+vadásznának egy ilyen élhetetlen állatra, melynek a húsa se jó.
+Blanka csak abban hibázta el a dolgot, hogy nem a Salvator
+Rainer-jégmezőre mentünk, mert ott, tekintettel a legmagasabb
+uraságokra, bizonyosan éjjel-nappal gondoskodva van zergékről.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ott ugyan megjártuk volna.
+Még most is mennénk az esőben, vagy előre, vagy vissza, mert a
+jégmező ezer méterrel magasabban van, mint ez a Menedékház. És ott
+nincs még egy kunyhó se.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Kiderül, hogy anyailag
+gondoskodtál rólunk. Azt tetszett ugyan mondanod, hogy három órakor
+már a csúcson leszünk…</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nem tehetek róla, hogy a
+papa lassabban jött, mint képzeltem.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hagytuk volna hátra a papát,
+mi?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Úgy beszéltek rólam,
+mint egy öreg bőröndről. Tőlem mehettetek volna előre; ebben az
+esetben bizonyosan jutalmazóbban vadásztam volna.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span> (Elzához). – Egyébként nem
+tudom, hogy mit kötekedel velem. Ki hítt téged?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mi közöd hozzá? Ha nem
+beszéled agyon a papát, hogy nem tudom hány kilót fogsz neki
+lehozni, engem ugyan invitálhattál volna. De a papát nem lehetett
+rád bízni; felőled bele eshetett volna a legelső mélységbe.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Szerencsére te itt vagy és
+így kint vagyunk a vízből. <span class="pagenum"><a name="Page_268"
+id="Page_268">-268-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hagyjatok már föl! Ha a
+zerge meghallja ezt a lármát, holnap se mer előbujni.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Már az igaz, csak azért,
+hogy veszekedjünk, nem volt érdemes ide feljönni.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát ugyan miért volt érdemes?
+A kilátásért?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Miért jönnek ide mások?
+Mások is bolondok? Tiz napig itt lenni a völgyben, és fel nem jönni
+a hegyre, nem tenni meg az egész tájék leggyönyörűbb partie-ját, a
+miért a touristák messze földről sereglenek ide – igazán nevetséges
+lett volna. Hisz ha elmondod valakinek, hogy Rómában jártál, de a
+pápát nem láttad, Párisban voltál, de Versailles-ba nem mentél ki,
+Nápolyból jössz, de Sorrento-t nem nézted meg: a szemedbe
+kaczag.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Csalódol, ez mind nem olyan
+nevetséges, mint a te örökös félelmed a nevetségességtől. Hogy az
+ember egész életén át a mások gusztusa szerint igazodjék,
+mitmacholja a másnak való mulatságot, bár neki ez nem jelent
+egyebet, csak kényelmetlenséget, vesződséget és boszuságot,
+lihegjen egész nap, izzadjon és fázzék egyszerre, keresse a
+tüdőgyuladást, gyalogoljon annyit, mint ha robotban csinálná,
+elfárassza magát a gyötrődésig, aztán ne lásson még csak egy sánta
+kutyát se, csak azért, mert ha véletlenül mindezt el találja
+mulasztani, akadhat valahol egy szamár, a ki ezt furcsának találja
+– van-e ennél nevetségesebb dolog a világon?</p>
+<p>(Az őr felesége jelenti, hogy a borsó-konzerv-leves elkészült. A
+magas uraságok bemennek az egyik szobába, a hol az asztalt
+lilásvörös abroszszal terítették le tiszteletökre. A három
+elégületlen iszonyú étvágygyal ül le, s a báró a harmadik kanál
+után kijelenti, hogy soha életében nem evett ilyen jó levest.
+Megeszik <span class="pagenum"><a name="Page_269" id=
+"Page_269">-269-</a></span> továbbá a hazulról hozott s utközben
+még el nem fogyasztott hideg ételeket is – a mi egy félóra multán
+feltünő lelki békét idéz elő. Diner után egy pillanatra
+kikukkantanak a verandára. Az eső már nem ömlik, csak szitál, de
+arról, hogy visszaindulhassanak, nem lehet szó. Felleget se látni
+többé, csak ködöt, vastag ködöt. Beesteledik. A báró a
+kisasszonyokkal visszamegy a rögtönzött ebédlőbe, s kártyát kér az
+őr feleségétől. A kártya megjelenik. A rajta látható fekete
+zsirrétegről és egyéb nemes patináról itélve, még maga Gringenőr
+készíthette. Azonkívül mindössze harminczegy levele van, de
+szerencsére csak a makknyolczas hiányzik. A báró és kisasszonyai
+filléres alsóst kezdenek játszani. A bárónak soha életében nem volt
+ekkora szerencséje; ezer point-nel előzi meg mindegyik partnerét.
+Ezek persze adósok maradnak. Kilenczkor a báró visszavonul
+alvószobájába. A kisasszonyok együtt alusznak; nemcsak egy
+szobában, hanem egy ágyban is, mert mind a ketten annyira félnek,
+hogy erre a kivételes esetre czélszerűnek látják fegyverszünetet
+kötni és összebújni, hogy egymást bátoríthassák. Éj.)</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (mielőtt lefekszik, kipillant
+az ablakon, hogy meggyőződjék róla, vajjon nem tévedt-e a verandára
+egy hajléktalan zerge. Nem lát egyebet, csak a vezető pipájának a
+tüzét. Körülnéz, hogy a puskáját beállították-e a szobájába; a
+puska csakugyan ott van az egyik sarokban. De azért ruhástul
+fekszik le és sokáig nem tud elaludni. Végre elpihen, s azt
+álmodja, hogy Salvator Rainer főherczeg társaságában a glecscser
+csúcsa felé ugrál, a midőn egyszerre a zergék küldöttsége jelenik
+meg előttük, hajbókolva. Mire fölébred, hat óra. Kinéz. Már nem
+esik, de az idő borúsnak látszik; a ködtől még most is keveset
+látni. Megpillantja a vezetőt, a ki már ismét a verandán pipázik.)
+– Hé, földi!… <span class="pagenum"><a name="Page_270" id=
+"Page_270">-270-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">A vezető</span> (mintha egy kérdésre
+felelne). – Bizony, exczellencziás úr, jó lesz sietni, ha szárazon
+akarnak haza jutni.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Hát a csúcs? Mi van a
+csúcscsal?</p>
+<p><span class="smcap">A vezető</span>. – A csúcsot most már látni
+innen, de a csúcson nincsen menedékház, még csak egy várta se. A
+magas uraságoknak bizonyosan kellemetlen volna, ha a vihar ott érne
+utól bennünket.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Akkor hát jobb lesz
+visszafordulni, mi?</p>
+<p><span class="smcap">A vezető</span>. – Igen, még pedig minél
+hamarább. Úgy nézem, egy pár óra mulva megint esni fog, és
+meglehet, hogy két napig se tisztul ki az idő.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Jól van, jól van.
+(Magában:) Ez az ember az ő tiz forintjáért azt kivánta volna, hogy
+ki se mozduljunk hazulról. És jöjjenek elő nekem még a szegény
+emberekkel!…</p>
+<p>(Kopogtat a kisasszonyok ajtaján, s bekiáltja nekik a rossz
+ujságot. Mire a kisasszonyok felkászolódnak, a reggeli is elkészül.
+Blanka és Elza kávé czíme alatt olyan czikóriát isznak, a melyben
+van borsó-konzerv is, kakaó is, csak éppen kávé nincsen. A báró
+óvatosabb volt, s borsó-konzerv-levest reggelizik. Ezalatt a
+legények becsomagoltak, s a hogy a báró lehörpintette az utolsó
+kanál levest, már meg is indulnak visszafelé, az egész karaván. Egy
+órai lefelé bukdácsolás után a báró odaszól leányainak, hogy szép
+lassan haladjanak előre, mert ő egy kicsit hátramarad. A
+kisasszonyok megijednek, mert azt képzelik, hogy papájok hirtelen
+rosszul lett. De a báró oly vidám titokzatossággal integet nekik,
+hogy megnyugodnak és engedelmeskednek. Alig maradt el a báró,
+puskadördülés hallatszik.)</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – A papa zergét lőtt!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Majd olyan bolond az a zerge,
+hogy lejöjjön tisztelegni a papához! <span class="pagenum"><a name=
+"Page_271" id="Page_271">-271-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (megjelenik). –
+Képzeljétek, nem találtam el!</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Zerge volt?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Zerge, határozottan
+zerge. Csak nem is fogok egy kecskére lőni! (Halkabban, hogy a
+magyar inasok ne hallják:) A zergéből egy szó se igaz. Csak
+kilőttem a puskámat. Nem fogom magamat kinevettetni, hogy vadászni
+jöttem és el se sütöttem a fegyvert. Vannak, a kik vadásznak, és
+nem találnak akkor se, ha tiz zerge ugrál előttük. Én, meglehet,
+találtam volna, ha a zerge lejebb jön. Szóval vadásztam. (Mire
+leérnek a hegy aljába, már gyönyörűen süt a nap.)</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát nem méreg ez?!…</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Na, nincs szerencsénk, az
+igaz.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – De a borsóleves, az jó
+volt.</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_272" id=
+"Page_272">-272-</a></span></p>
+<h2>XL.<br />
+KERESZTUTON.</h2>
+<p class="summary">– A baden-badeni »Grand Hôtel Bellevue«
+reggeliző termében. Bősz előkelőség; diplomata külsejű és modorú
+pinczérek. Reggeli kilencz óra. Az egész Berzsenyi-család együtt
+van, az idős angol hölgygyel egyetemben, a ki egy kherubhoz
+hasonlóan, szótlanul ül a kisasszonyok között. –</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Nem tudom elhatározni
+magamat.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Én azt hiszem, nem
+maradhatunk el a gyászszertartásról.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Én azt hiszem, a
+gyászszertartáson senki se fog keresni bennünket.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (gondjaiba elmerülve
+hallgat).</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Milyen jól jött volna, ha
+a gyászeset három vagy négy nappal korábban következik be, a mikor
+még Gmundenben voltunk! A szegény herczegnének ez egészen mindegy
+lett volna, hisz az ő élete már csupa szenvedés volt!</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Akkor még senki se
+gyanította, hogy ilyen közel a katasztrófa.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Látjátok, a szívbaj! Így
+leszek egyszer én is. <span class="pagenum"><a name="Page_273" id=
+"Page_273">-273-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – De, mamuska, neked nincs
+szervi szívbajod!</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Nem azért mondom; tudom,
+hogy én már idősebb vagyok, semhogy meghaljak. De ti nem gondoltok
+rá: mi történhetnék akkor, ha az én szívbajom is oly gyorsan
+elhatalmasodnék, mint a hogy fiataloknál gyakran jön elő. Szegény
+herczegné! Milyen kegyesen nézett rám még tavaly az esplanadeon!
+Mintha azt mondta volna: »Ennek a jó asszonynak is sokat kell
+szenvednie, már csak koránál fogva is.« Ki gondolta volna
+akkor?!…</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Rokonszenveseknek talált
+bennünket, és határozottan kitüntetett, a hol tehette. Egyszer,
+mikor tenniszeztünk Elzával, öt perczig nézte a játékunkat, pedig
+nem igen szeretett a nagyközönség előtt mutatkozni. Egy más
+alkalommal pedig, mikor a papa tiszteletteljesen beköszönt a
+villába, tisztán hallottam, hogy megkérdezte: »Ki legyen ez a jó
+arczú öreg úr?«</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Az idén már okvetetlenül
+megszólított volna bennünket, ha nem olyan nagy beteg, hogy már
+alig jöhetett ki a szobából. És ki tudja, mi történik, ha korábban
+eszünkbe jut, és már öt hat év óta járunk Gmundenbe?!…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (a bárónéhoz). – No, a sleppjét
+nem hordozhattad volna, még ha a legközelebbi környezetébe kerülsz
+is, mert Gmundenben nincsenek reczepcziók.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Miért ne? Fenséges
+látogatások alkalmával?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Vagy például, hogy neked egy
+kis örömet okozzon, mi?</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – És az ilyennek meg kell
+halnia! Egy főherczegnőnek, a kinek semmije se hiányzott a
+világon!… (Szünet.)</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (a kin meglátszik, hogy
+gondolatai másfelé kalandoztak, hirtelen megszólal). – Ugy-e,
+mindig <span class="pagenum"><a name="Page_274" id=
+"Page_274">-274-</a></span> mondtam nektek ezt a <i>Purdé</i>t?!…
+Mikor még mint ótvaros kis csikó egyszer rám nézett, mint
+tulajdonosra, már akkor valami azt sugta nekem, hogy ez az értelmes
+kis állat egykor nagy dicsőséget fog hozni a fejemre!…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Tudod, papa, tegnap, mikor
+láttam, hogy a távoszlopnál milyen könnyen nyúlik, pedig Sopp még
+hozzá se nyúlt az ostorhoz, azt hittem, hogy a szivemnek meg kell
+szakadnia a nagy örömtől! No és aztán, mikor láttam, hogy canterben
+jön, és kiabálni kezdtek körülöttem, hogy: »A magyar ló!…
+<i>Purdé</i>!… A kilenczes!…« – akkor egyszerre csak elsötétedett
+velem az egész világ, nem láttam semmit, csak azt éreztem, hogy
+össze kell csókolnom mindenkit, a ki a közelembe kerül!…</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Látjátok, soha se akartátok
+elhinni nekem, mire képes egy telivér, ha az én kezeim közül került
+ki!</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Csak az a kár, hogy olyan
+kevés magyar volt a versenyen! Ha látták volna a pestiek, hogyan
+csodálták meg <i>Purdé</i>t, nemzetiszín szalagú koszorújával, az
+egész kontinensről összesereglett szakértők, a legridegebbnek is
+megdobbant volna a szíve.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát bizony én nem szégyellem
+megvallani, hogy mikor verseny után a banda rázendített a
+Rákóczy-indulóra, nekem könny szökött a szemembe a
+hazaszeretettől.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Gyerekek, nem fogjátok
+elhinni, mint hatott rám, öreg emberre, az a körülmény, hogy ebben
+az idegen világban egy huszonnégy óráig mindenki és minden csak az
+én magyar dicsőségemet magasztalja!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – A propos! Mit adtál a
+bandának?</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Száz forintot. Mindenkinek
+száz forintot adtam. <span class="pagenum"><a name="Page_275" id=
+"Page_275">-275-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Így váltakozik öröm és
+gyász, mint a »Säckingeni trombitás« énekli. Tegnap még csupa
+örömben voltunk; én magam is, bár nem voltam jelen, részt vettem
+veletek, és azt hittem, hogy még csak ma fogok igazán örülni, a
+mikor az ujságok is tele lesznek férjem és a ló nevével. De tessék!
+Közbe jön ez a gyászeset, és most már nem tudok örülni annak sem,
+hogy apátok egy egész lóhosszal legyőzte az egész kontinenst.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nem is illenék valami nagy
+lármát csapni a győzelemmel, mikor a szomszéd nagyherczegséget
+olyan csapás érte, mely nekünk is gyászunk.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Nektek igazatok van és én
+teljes mértékben osztozom mindabban, a mit mondani fogtok. De azért
+a <i>Purdé</i>-bankettet már nem mondhatom le, mert még a versenyen
+élőszóval meghívtam franczia és berlini jelesebb kollégáimat. És
+mit mondanának otthon, ha szó nélkül tovább megyek Baden-Badenből
+az én ezüst sarkantyúmmal? Azt mondanák, hogy ez a Berzsenyi egy
+külföldieskedő magyar, a ki az ő honi lovával egyszerűen zsebre
+vágja a magyar dicsőséget és kozmopolitának adja ki nemcsak magát,
+hanem a lovát is, holott csak ő egyedül az elfajult magyar, akár
+ezüst sarkantyúval, akár a nélkül. Míg ellenben, ha egy áldomást
+adok, melyen kellőképpen kiemelem hazámat, mindenki azt fogja
+mondani, hogy ez a Berzsenyi egy derék, öreg fiú, a ki külföldön is
+fényt szerez a magyar névnek.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – A baj csak az, hogy könnyen
+találkozhatik, a ki azt mondhatja, hogy egyszerűen a
+gyászszertartás elől utaztunk el Gmundenből. Nem értem ugyan,
+hogyan lehet ilyesmit éppen ránk fogni, de rossz és irigy emberek
+mindenütt akadnak. Nagyon jól tudod, hogy bizonyos körökben az
+efféle dolgok <span class="pagenum"><a name="Page_276" id=
+"Page_276">-276-</a></span> iránt nagyon érzékenyek szoktak lenni.
+No és pláne ha te dáridót csapsz, két nappal később, a mit a sajtó
+siet közhirré tenni!</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Mit akarsz? Egyszerűen
+kitépni a szívemet? Hidd el nekem, egy öreg embernek, a ki mindig
+tenyerén hordozta a szívét, hogy a herczegnét nálam jobban senki se
+gyászolja, mert én nemcsak a főherczegnőket sajnálom, hanem minden
+szegény fiatal asszonyt, a ki beteg és meghal. Biztosítalak, hogyha
+én tőlem függne, soha se halna meg senki; erről kezeskedem. De mit
+csináljak a vendégeimmel? És mit feleljek, ha valaki azzal vádol,
+hogy mindig fölfelé nézek, az udvari körökre, és a magyarság ügyeit
+elhanyagolom?!…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Akartok egy salamoni
+itéletet?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Köszönjük, nem kérünk a
+vicczeidből.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Csak hallgassátok meg őt,
+mert bizonyos vagyok benne, hogy eltalálja a szeget a fejemen.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Eszem ágában sincs vicczelni.
+Azt akarom ajánlani, hogy ha olyan szükségesnek látjátok, utazzék
+el a mama Blankával Gmundenbe, mi pedig megtartjuk itt a bankettet,
+szép csöndben, de azért fecskefészeklevessel, hogy ne sajnálják a
+magyart.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Hát nem mindig neki van
+igaza?</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span> (Elzához). – És a míg
+megjövünk, addig te egyedül járkálsz itt előre, hátra?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (kedvesen mosolyog az angol
+kisasszonyra). – Az öreg daru velem marad.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – El ne rontsd, szegényt,
+azalatt, míg oda leszünk. Attól félek, hogy mire visszatérünk, ő is
+cocotte-nyelven fog társalogni.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Hagyj békét a leányomnak.
+Ennek a leánynak helyén van a feje, és a szíve tősgyökeres magyar.
+<span class="pagenum"><a name="Page_277" id=
+"Page_277">-277-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Te úgy beszélsz, papa,
+mintha a nemzet ügyét kellett volna megvédeni az én aulikus
+érzéseimmel szemben…</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Nem úgy beszélek, csak mint
+jó honfi, a ki örül, hogy hazájának szolgálatot tehet. Látjátok,
+gyermekeim, én nem fogom előttetek eltitkolni, hogy azelőtt, kora
+fiatalságomban, nem tevékenykedtem eléggé a magyarság érdekeiért.
+De mikor már vagyont szereztem, s a közpályán megismertem
+kötelességeimet, egészen más ember lett belőlem. Most boldog
+vagyok, ha a magyar névnek itt vagy ott dicsőséget szerezhetek. Ezt
+különbözőképpen lehet elérni; én magyar tenyésztésű lovaimmal
+szolgálom a czélt. De ha személyesen is olyan gyorsan tudnék futni,
+hogy ebből hazánkra fény derülne, akár el fogjátok hinni, akár nem,
+a magyar név dicsőségéért én magam is szaladnék.</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_278" id=
+"Page_278">-278-</a></span></p>
+<h2>XLI.<br />
+BERZSENYI HÁZASÍT.</h2>
+<p class="summary">– Melanienál. Berzsenyi báró egy karosszékben.
+Melanie a karosszék előtt, lenn a szőnyegen. Sírdogál és a báró
+kezét csókolgatja. –</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – No, no, azért ne
+pityeregj.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Soha, soha se fogom
+elfelejteni!… Igazán, mi is lett volna belőlem a báró jó szíve
+nélkül!…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Na, na, szót se érdemel.
+A mit mondtam, megtartom, ennyi az egész. Nem mondtam mindig, hogy
+ki foglak házasítani? Nohát! Vagy azt hitted, hogy éppen a te
+hozományodon fogom megkezdeni a krajczároskodást?!</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Ó, nálam senki se tudja
+jobban, hogy a báró nagylelkű, mint egy király!… Vagy mit is
+beszélek?!… A királyok már nem nagylelkűek, csak a mesékben. És én
+minden nagylelkűséget mesének tartanék, ha a bárót nem ismertem
+volna. Ó, tudom én azt jól!… De mégis!…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mit mégis? Nem vagyok
+smuczig, punktum. Azt hiszem, az öreg Berzsenyi, egy élet
+<span class="pagenum"><a name="Page_279" id=
+"Page_279">-279-</a></span> munkája után, már megengedheti magának
+azt a luxust, hogy ne legyen smuczig.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – A báró megengedhetné
+magának azt is, hogy egy cseppet se törődjék a szegény Melanieval,
+különösen mikor ez a Melanie azzal áll elő, hogy férjhez akar
+menni. A báró fölötte áll annak, hogy egyátalán foglalkoznia
+kellene a dologgal. És más a báró helyén, bizony nem is törődnék
+velem. Más egyszerűen azt mondaná: hát, jó leány, le is út, fel is
+út.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Más istállószolga, én
+pedig az öreg Berzsenyi vagyok.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – A báró kivétel mindenben,
+tudom. De a báró se azért nagylelkű, mert grand seigneur. Nagylelkű
+daczára, hogy grand seigneur, mert aranyszíve van. Azért hogy
+zárkozott természetű vagyok s csak a könyveket búvom, ismerem én az
+életet s keresztüllátok a nagyurakon. Emlékszik az Altmünster
+Irénre, a ki a Teréz-körúton egy gangon lakott velem?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Emlékszem. Szép leány
+volt és sok grófot megevett.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – No ez aztán ismerte őket!…
+Persze, nem kerülhettem ki, hogy egyszer-egyszer szóba ne álljak
+vele. Tudja-e, mi volt minden harmadik szava? »Melanie, őrizkedjék
+a nagyuraktól, mert a nagyurak mind smuczig disznók.« Én csak
+nevettem, mert nekem ugyan nem volt okom panaszra: az az egy
+nagyúr, a kit én ismertem… (hosszasan csókolgatja a báró kezét)… de
+tudom, hogy az Irén durva szavaiban sok életismeret volt.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Annyi igaz, hogy vannak
+beképzelt mágnások, a kik azt hiszik, hogy ha ők minden fillérből
+nemzetgazdaságot csinálnak, azért ők mégis nem tudom kik, mik
+maradnak. Ebben is különbözni akarnak egy modern főúrtól, a kit ők
+csekélyebbnek itélnek, és a <span class="pagenum"><a name=
+"Page_280" id="Page_280">-280-</a></span> ki mindenesetre
+reprezentálni fog. Nem nevetséges ez? Ha egy modern főúr utánozni
+akarná őket, mint vélik, biztosítalak, már csak neveltségénél fogva
+is canterben le tudná győzni őket a takarékosságban, az ő
+embertelenségeik és ügyetlen fösvénységük nélkül. De hatvanadik
+évemen túl csak nem fogok ebben örömet találni? És látod, mondok
+neked valamit. Csodálni fogod te őket azért, hogy a mikor a
+paraszttól a krajczárt lealkudják, ők egy nagy művön pózolnak és
+latifundiumot spórolnak össze ivadékaik számára? No, én nem fogom
+csodálni őket. Mert akár így nézem, akár úgy, annyi bizonyos, hogy
+nem azért tesznek így, mert már az őseiknek is nagyon sok volt,
+hanem azért, mert nekik már nincs nagyon sok. És ha ő nekem
+parvenükről beszél maguk közt, én erre nem mondok semmit, de azt
+gondolom, hogy ő azért mégis egy ótvaros.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Éppen azért.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mit éppen azért?</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Minél inkább tisztában
+vagyok vele, hogy milyen a világ, annál inkább habozok… Minél
+bizonyosabb vagyok benne, hogy a báró az egyetlen, ki ilyen
+nagylelkűségre képes, annál jobban bánt, hogy visszaéljek ezzel a
+páratlan nagylelkűséggel, és elfogadjam ezt a nemeslelkű, pazar…
+(Sír és a báró kezét csókolgatja.)</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Bolond vagy? Csak nem
+fogod kéretni magadat?</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Végre is, a báró nem olyan
+ajándékot kínál nekem, a milyet egy barátnőnek szokás adni… Ilyen
+hozományt egy apa ad a leányának…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hát talán nevetni fogsz,
+Melanie, de ezt nem mondhatom másképpen, mint hogy én csakugyan
+apai érzésekkel vagyok irántad. Hogyan mondjam <span class=
+"pagenum"><a name="Page_281" id="Page_281">-281-</a></span>
+másképpen? Eleinte nem volt így, de mióta megszoktalak, így van.
+Talán az én koromnál fogva van így; vagy mert te olyan csöndes,
+komoly, finom leány vagy… hogyan tudjam én ezt megmagyarázni
+magamnak? Azért hogy én téged, mint nőt ismerlek… ez nem csökkenti
+apai érzéseimet, sőt ellenkezőleg. Egy szóval, én téged egy
+harmadik leányomnak tekintelek.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Ó, báró, ezt lehetetlen
+nem érezni… De éppen ez az… Hogyan is fejezzem ki az aggodalmaimat?
+Akármilyen boldoggá tesz ez az érzés, szabad-e visszaélnem vele?!…
+Ha lehetséges így mondanom, nekem kötelességeim vannak a báró
+tisztelt családjával szemben… Néha úgy érzem, mintha a vonzalommal,
+melyet a báró irántam tanusít, meglopnám kedves leányait… És most,
+lehetek-e oly undelikát, hogy megrövidítsem őket?!… Tudom, hogy a
+bárónál ez nem szerepel… de nélkülem ez is az övék maradt
+volna.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Látod, talán ezért a
+finom gondolkozásért tekintelek úgy, mintha a leányom volnál. Légy
+te csak egészen nyugodt. Biztosítalak, ha ezt az ügyet a
+családomban tárgyalhatnám és pénzügyekben tanácsot fogadnék el
+valakitől, a leányaim igen szivélyesen megszavaznák neked ezt a
+hozományt.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Ó, a bárókisasszonyok oly
+előkelő szelleműek és oly gyöngéd gyermekek!…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Többet mondok Ne légy
+igazságtalan az én szegény jó nőmmel szemben. Ő beteg, már régóta,
+és mint jólelkű, betegnőnek belátása van. Természetesen,
+gyöngédségből, erről nem szoktunk beszélni, de bizonyos vagyok
+benne, hogy ő hallgatag, mindenben egyetért velem, és mert a
+távolból rokonszenves figyelemmel nézett téged, kellemetlenül
+érintette volna őt, sőt esetleg javadra szólt volna, ha, mondjuk,
+el akartam volna válni tőled, egy más nem érdemesért. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_282" id="Page_282">-282-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Ó, ha egyszer
+megcsókolhatnám a bárónénak a kezét!…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Remélem, most már nem
+fogsz sírni és el fogod mondani egyszer azt is, hogy miért akarsz
+férjhez menni? Te olyan komoly vagy, társaságba nem vágyódol,
+mindened megvan, mondhatnám hideg természettel… azt is mondod, hogy
+nem szerelemből méssz férjhez… szóval hogy értse meg ezt az
+ember?</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Igazán nem tudnám
+megmondani. Azt hiszem, csak azért megyek férjhez, hogy öregségemre
+ne maradjak egyedül. Oly csunya egy elhagyatott öreg nő, a ki a
+multjából él! Ettől mindig borzadtam. És most még kinálkozik
+tisztességes parti; ki tudja, ha sokáig halogatnám a dolgot, később
+nem ugranám-e bele valami bolondságba? Nem mennék-e valami korhely
+fiatalhoz, a ki csak a hozományomért venne el?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A jövendőbelid szolid
+ember? Megnyugtathatsz e felől?</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Ó, nagyon komoly
+gondolkozású, szorgalmas, szolid ember! Most magánhivatalnok, de a
+hozományommal egy kis vállalkozásba akar fogni. Elmondta, mik a
+tervei, s erről is látszik, hogy alapos, munkás ember, a ki a
+házasságot komolyan fogja fel. Persze, a báró nagylelkűsége nélkül
+nem vehetett volna el, de nem jobb, hogy ezt nyiltan megmondja? Mi
+nem bolondítjuk egymást.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ez szép tőle. És
+egyébként is megfelelő ember?</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Igen. Már nem gyerek;
+harmincznyolcz éves, egészséges, jó külsejű.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – És úgy… rokonszenvezel
+vele?</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Hát igen. Csak egy rossz
+tulajdonsága van. Nagyon féltékeny természetű. Maga is mondja.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Talán én rám féltékeny?
+<span class="pagenum"><a name="Page_283" id=
+"Page_283">-283-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Ó, a báró, ez egészen
+más!… Én nem akartam őt félrevezetni, s ő teljesen tisztában van
+velem… Sőt, ha már erről beszélünk, nem is tudom, hogyan mondjam
+el… Szóval, ha megtaláltuk volna a formáját, ő is szerette volna
+megköszönni a báró nagylelküségét…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Majd később, ha
+megismerkedünk. Igaz, hát te hogyan ismerkedtél meg vele? Te nem
+jársz sehová, látogatásokat nem fogadsz, egész nap olvasol… nem
+tudom kitalálni, hogyan történhetett a megismerkedés.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Távoli rokonom. Egy
+nagynéném üzenetével keresett fel.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Rokonod is? Annál jobb,
+annál jobb. És aztán, hogyan gondolod, ha majd férjhezmeneteled
+után találkozni óhajtok veled?…</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Ó, a hogyan, a hol és a
+mikor a báró parancsolja! Nem merem remélni, de talán… ha a báró
+megengedné, hogy bemutassam a férjemet…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – No majd meglátjuk. Hanem
+te, mondd, nem találod furcsának, hogy téged hamarább adlak
+férjhez, mint az én igazi leányaimat? Két-két millió hozományuk
+van, még több vár rájok, csinosak, ügyesek, tudnak geografiát,
+mitologiát, mindent… és te mégis hamarább méssz férjhez, a ki nem
+jársz társaságba és így meg amúgy.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – A királykisasszonyok
+mennek férjhez a legnehezebben. Nekik kell a legjobban
+válogatniok.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Azt hiszem, a milyen
+okos leány vagy, néhány jó tanácsot adhatnál nekik…</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Ó, milyen jó hozzám a
+báró!…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem mondom, hogy magasra
+tartják az orrukat… mert miért ne tartanák az orrukat magasra?… de
+mégis, az egyik már elmult huszonegy és vihetem a legmagasabb
+helyekre, a jobb partikra <span class="pagenum"><a name="Page_284"
+id="Page_284">-284-</a></span> fütyöl, itthon pedig egy mosdatlan
+költővel sétál előre, hátra. A másik meg néha rágondolja magát, de
+három hónapi jegyesség után megunja és kineveti a legsnájdigabb
+vőlegényeket. Ezzel már nem is merek próbálkozni. Pedig olyan jó és
+házilag okos leányok!</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – És kedvesek! És
+bájosak!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Te, a ki tapasztalt és
+jó irányú nő vagy, határozottan útba igazíthatnád őket a
+tekintetben, mert szegény jó mamájok, azt kell gondolnom, nem is
+akarja őket komolyan férjhez adni, hogy mint beteg vidám
+társaságban maradjon. De mit mondasz te a világhoz? Hogy ha én
+elviszem őket a bálba, a legnagyobb dekoltázsban, aztán előjön egy
+dragonyos, megöleli őket és azt mond nekik, a mit akar, ez jól van;
+de ha én azt akarnám, hogy egy finomlelkű, világlátott és nekem
+bizalmas nő, a kikre ők igen kíváncsiak, ismerkedjék meg velök,
+mint titokban ők is szeretnék, az emberek azt mondanák, hogy engem
+a bolondok házába kell vinni.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Ez érthető; pedig én nem
+tanítanám őket semmi rosszra.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – No és ha te nevelőnő
+volnál a házunkban? Akkor mindenki meg volna elégedve. Mondhatom
+neked, minél öregebb vagyok, sok dolgot annál inkább nem értek.
+Meglehet, ez a korral jár, és úgy kell lennie, hogy a mikor az
+ember nem igen tud erkölcstelenséget elkövetni: akkor végképpen
+megszűnik erkölcsös lenni. (A szobalány jelenti, hogy
+tálaltak.)</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Nem vacsorálhatna velem?
+Semmi esetre?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – De veled vacsorálok.
+Megtartjuk az eljegyzési lakomát. Persze csak így, kettesben. A
+férjed majd úgyis eleget lesz veled.</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_285" id=
+"Page_285">-285-</a></span></p>
+<h2>XLII.<br />
+BERZSENYIÉK HAZA JÖNNEK.</h2>
+<p class="summary">– A nagy ebédlőben, esti fél tiz órakor. Minden
+csillár ég, de az ünnepi hangulatot némi naftalin-illat mérsékli. A
+báróék már megvacsoráltak; egyelőre ki is beszélték magukat. A
+báró, a báróné és Blanka hallgatnak; azon törik a fejöket, hogy mi
+módon alkothatnának uj otthont ebből az »unheimlich« palotából,
+mely most oly kietlennek tűnik fel. Elza le s fel jár a teremben és
+koronkint megszólal. De mintha egy láthatatlan lényhez beszélne.
+–</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Adieu, adieu, adieu!</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Hát te mit lamentálsz ott
+magadban?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (se lát, se hall). – Adieu,
+adieu, adieu!</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – A külföldtől búcsúzik, az
+édes!</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Ez, ez deczemberben is
+ott fürdene Ostendeban! A mint javában készülődöm, és azt se tudom,
+hol van a fejem, egyszerre csak elkezdi nekem tördelni a kezét, és
+jajgat, mint a Sulamith: »Mért megyünk el Ostendeból?! Mért megyünk
+el Ostendeból?!…« De hát mit csináljunk Ostendeban, mikor már olyan
+hűvös van, hogy csak a bravúr-emberek fürdenek, és azok is,
+titokban, görcsöt kapnak?!… <span class="pagenum"><a name=
+"Page_286" id="Page_286">-286-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (a láthatatlan lényhez). – Ó, a
+digue!… Ó, az estacade!…</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Láttátok volna ma hajnalban
+a vagon folyosóján! Mikor Bruckba értünk, én is fölébredtem.
+Kimegyek, hát ott áll az ablaknál, mosdatlanul, fésületlenül és
+szaval: »Szervusz, művelt nyugat! Pá, csau, puszi!…«</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (még folyvást a láthatatlan
+lényhez szól, de úgy, hogy a nénje is értsen belőle). – Tán nem
+volt okom keseregni, mi?!… Persze, ennek a Rozgonyi Cziczellének
+iszonyúan dobogott a szíve az örömtől, mert a vonat minduntalan
+megállt a nyilt pályán, s ebből észrevette, hogy már honi földön
+járunk!…</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – No, ha az egri nők is így
+beszéltek volna, most szépen néznénk ki!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (elábrándozva). – Micsoda rend
+volt odakünn! Abból, a mit az ember maga körül látott, blindre meg
+lehetett igazítani az órát.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Az ember vesz magának egy
+jól járó órát, és nem felejti el mindjárt, hogy magyar volna, vagy
+mi.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (most már Blankához). – Hogy jön
+a magyarság ahhoz, hogy én nem szeretek Budapesten lenni?! Ki
+szeret Budapesten lenni?… és ettől még nem kell elárulni a hazát.
+Különben én tisztelem a gusztusodat, és ha te szeretsz itt ülni,
+fogadd áldásomat!… Én, kivált olyankor, mikor egy szebb világból
+jövök, visszataszítónak találom ezt a várost. A hogy a vonat
+elhagyja Kelenföldet és az ember közelebb jön Budapesthez, az
+orrodat egy gőz csapja meg, a mivel itt nem mondom, hogy élned,
+halnod, de minduntalan találkoznod kell. Mikor másutt az emberek
+őszi kabátba bujva sétálgatnak a holdvilágnál, itt a falak fojtó
+meleget sugároznak ki. Egy város fák, park, levegő <span class=
+"pagenum"><a name="Page_287" id="Page_287">-287-</a></span> nélkül!
+És nincs óra, a mikor az utczán végig mehetnél a nélkül, hogy egy
+pokolgép az arczodba ne szórja a szemetet és a port. Ez neked a
+»hazádnak rendületlenül«?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Én nem élek az utczán.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát hol élsz? Élsz csakugyan?
+Másutt jársz-kelsz a szabadban, és társaságban élsz. Itt se levegő,
+se társaság. A budapesti élet: kávéház, szinház és zsúr. A
+kávéházba, szerencsére, nem járhatsz, mert a mi köreinkben ez már
+mégse szokás… legalább egyelőre, mert Budapesten nemsokára a
+bibornokok és a csillagkeresztes hölgyek is el fognak járni a
+kávéházba. A szinház? A budapesti szinházak csak a papának jók,
+mert ő mindenütt tud aludni. Én nem tudok aludni, ha nekem rosszul
+komédiáznak. És azért jöjjek a szinházba, hogy egész bizonyosan ne
+bujhassak el a nekem kellemetlen alakok elől?! Aztán a zsúrok, a
+hol csak ostobaságokat beszélnek!… Mért zsúr, mért nem zsibvásár?…
+Szerencsére a zsúrok kimennek a divatból, mert nálunk is majmolni
+fogják a párisi petit goûter-kat… egy ürügygyel több: kocsmába és
+kávéházba járni. Marad nekem életnek: a Marcel Prévost
+regényei.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ejnye, be el vagy
+szontyolodva!</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Nekem úgy jössz elő,
+mintha nem a helyet, hanem az embereket találtad volna külföldön
+inkább kedvedre!…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Parbleu!</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – És én nem vettem észre
+semmit!</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ah, ez érdekes! Szőke vagy
+barna az illető?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (a bárónéhoz). – Nem volt mit
+észrevenni: az illetőtől én olyan sokat követelek, hogy soká kell
+készülnie, a míg tip-top kondiczióban lehet kihozni a <span class=
+"pagenum"><a name="Page_288" id="Page_288">-288-</a></span>
+pályára… Nincs »illető«; legalább még nem jelentkezett. No,
+Budapesten nem is fog!…</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Mon Dieu, az emberek
+mindenütt egyformák!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Dehogy egyformák! A hányszor
+a külföldön kilépek az utczára, mindig elbámészkodom: »Nini, az
+emberek tudnak járni az utczán, és – csodálatos! – köszönnek
+egymásnak!« Mert itthon nem tudnak az utczán járni, csak tülekedni
+tudnak… a mi pedig a köszönést illeti, ugyan ki köszön itt?!… A
+budapesti ember gesztussal és mimikával értésedre adja, hogy:
+»tőlem, neked, ennyi leereszkedés vagy nyájasság jár, sem több, sem
+kevesebb, inkább kevesebb, mint több«, ezt értésedre adja, de nem
+köszön. Egyformák! Ördögöt egyformák! Hol látsz alakokat, a kik úgy
+mennek a sokaság között, mint a vak villamos kocsi, elfoglalva
+kemény könyökével a kényelmének dukáló helyet, félrelökve útjából
+öreg embert, gyermeket, vénasszonyt, leánykát, a ki nem csinos,
+nyomorékot, mert ő erősebb, mint ezek?!… Az utolsó budapesti
+emlékem: egy gavallér, a ki a vele szembejövő aggastyán gipszbe
+kötött, beteg karjára egy jót döfött a könyökével, hogy megmutassa
+hölgyének: milyen úr ő, s milyen vitéz legény!… Ma sem bocsátom meg
+magamnak, hogy rá nem kiáltottam: »Fuj! Nem szégyelli magát?!«…</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Egyszer még megjárod!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Itt azon se csodálkoznám. Itt
+és Ohióban minden megtörténhetik. Arra, nyugaton – szervusz, édes
+nyugat, pá, isten veled! – egy férfi úgy néz rám, mint egy másik
+emberre, mondjuk így: mint egy csinos ismeretlen hölgyre. Itt nincs
+az az ágrólszakadt aszfaltfi, a ki jogot ne formálna magának, hogy
+a tekintetével kifejezhesse: »Tetszel nekem! Csinos vagy!« És én
+<span class="pagenum"><a name="Page_289" id=
+"Page_289">-289-</a></span> nem kiálthatok rá: »De nekem nem
+tetszel, rongyos pimasz! Hogy mered rám emelni a vizes
+tekintetedet?!…« És mért van ez? Mert sehol sincs annyi férfira
+éhes asszony…</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Szeretem ezt a stílust.
+Marcel Prévost úr büszke lehet rád!</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – De, Elza! Az atyád
+előtt!…</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (a kit kisebbik leányának a
+sottise-a zavarba ejtett). – Hát Budapest így, Budapest amúgy…
+mondasz valamit. De viszont… látjátok, én Amerikát nem ismerem,
+pedig szeretném ismerni, és ha ügyeim engedni fogják… de ez már úgy
+se ér semmit. Annyi bizonyos… nem fogjátok elhinni… de ha ujra
+kellene kezdeni az életet, Amerikában óhajtanám kezdeni. Mégis csak
+más lehet ott von Pike auf egy vagyont szerezni!… A Munkácsytól
+vagy Rafaeltől láttam egyszer egy képet egy öreg admirálisról, a ki
+a mankójával nézi a tengert, mert letört és már nem futhat többé.
+Így nézek én Amerika felé; ez meg van tagadva tőlem, Amerikában
+mint hajóifjú kezdeni a milliárdokig. De Amerikát félretéve,
+Budapestnek is megvannak a maga komoly érdemei, és ez előnyök
+felett nem lehet pálczát törni. És aztán, gyermekem, én nem mondom,
+hogy ne gondolkozzál helyesen, de, látod, a nyilatkozatban egy
+magyar főnemes leánya kell, hogy még családi körben is tapintatos
+legyen a főváros irányában, és az eshetőleges gyöngéd érzelmeket ne
+sértse.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Ne vedd fel, Jacques,
+olyan komolyan ezeket a szeleburdi nézeteket. Ma így beszél, s
+holnap egész nap a Szózatot fogja énekelni, vagy más egyebet a
+hazáról.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ohó, persze hogy jó magyar
+leány vagyok!… A szívem, az már Magyarországé, pour une éternité!…
+<span class="pagenum"><a name="Page_290" id=
+"Page_290">-290-</a></span> Imádom a magyar parasztot, és a puszta
+az én hazám, ez már el van végezve egy életre. De Magyarország és
+Budapest, az kettő, és Budapest még távolról se Magyarország! Nem,
+hála Istennek!</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Tudja is ő, hogy mit
+akar!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hogy neked örömet okozzak,
+megmondhatom, hogy mit akarok. Egy olyan férjet akarok, a ki
+harminczötéves létére lovassági tábornok legyen a német
+hadseregben, és olyan jellem, a ki szemtől-szembe megmondja
+Vilmosnak az én nézeteimet. Ezenkívül finom és elmés legyen, mint a
+legkülönb franczia, józan és komoly, mint egy angol
+orvosprofesszor, zseniális, mint egy spanyol festő, derült, mint
+egy olasz csirkefogó, rettenthetetlen, büszke, gyöngéd, hű, daliás,
+szép, nagylelkű, szerető szívü, elsőrangú vívó és lövő, röptében
+lőjje le a galambot, de soha se lőjjön galambra… Aztán még azt
+akarom, hogy soha se kelljen férjhez mennem, de azért mégis boldog
+legyek, mert minden férfi utálatos, csak egy van, a ki imádnivaló,
+az én drága jó apám, a ki a legnemesebb ember a világon!</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (nevetést tettetve, büszkén és
+boldogan). – Mit szóltok hozzá?!</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_291" id=
+"Page_291">-291-</a></span></p>
+<h2>XLIII.<br />
+BERZSENYIÉK FÖLÉBREDNEK.</h2>
+<p class="summary">– Berzsenyiék a katholikus nagygyűlésről jönnek,
+a redouteból, és leülnek ebédelni. –</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Na, ez aztán beszéd
+volt!</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Én nem tudok ebédelni.
+Nekem még most is remeg minden idegszálam. (Félretolja a
+teknősbékalevest.)</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – De hát honnan kerül elő ez az
+ember?! Szedlacsek! És még hozzá Venczel!</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Az pedig úgy van. Nekem
+már az ujságban is előjött ez a név.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Csakhogy nem olvastad el, a
+mi róla állott, mert ha ujságot veszel a kezedbe, úgyis mindjárt
+elalszol.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Azért mégis többet tudok
+a vallásból, mint a mai leányok. Ki mondta, hogy el kell menni a
+nagygyűlésre? Talán te? Szeretném látni, hogy neked jusson eszedbe
+ilyesmi!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – De hát várta ezt valaki?! Én,
+mikor hallom, hogy valami Szedlacsek Venczel fog beszélni, azt
+hittem, hogy nevetni fogunk. Szedlacsek Venczel! Hallott valaki
+<span class="pagenum"><a name="Page_292" id=
+"Page_292">-292-</a></span> ilyen nevet? Mért nem mindjárt a kis
+Kohn?! Persze, alig hogy megszólalt, mindjárt paff voltam.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Légy megnyugodva, holnap
+már az egész ország ismerni fogja ezt a nevet.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az igaz, és ha én a nagy
+primadonnának volnék, ma nem tudnék aludni a féltékenységtől.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Gyermekem, itt nincs helye
+a kislányos tréfálkozásnak, mert ehhez te nem értesz. A
+legkomolyabb férfiak, mint számos főrendek és más kartársaim
+elismerték, hogy ezen tudós pap igen higgadt és tájékozott eszméket
+adott elő, és nagyon élvezetes szóbőséggel.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – De, papa, hisz senki sincs
+annyira elragadtatva, mint én! Ha Blanka fel van zaklatva és nem
+tud enni, ez semmi; mert engem ez a pap egyszerűen levett a
+lábamról.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Micsoda kifejezések!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – A primadonnával csak azt
+akartam mondani, hogy ez az uj ember holnap canterben fog verni
+mindent, a mi ma lábon van, és hogy az ilyen papot egy Kapisztrán
+Jánosnak kellene nevezni, legalább is!</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Keresem az emlékezetemben,
+volt-e már az egyháznak ilyen tüzes harczosa, a kiben a
+meggyőződés, a vér heve, és a lélek indulatja hasonló erővel tudott
+megszólalni? Ilyen hatalmas szellem és ilyen elragadó szónok? Talán
+az Abraham a Santa Clara jönne számba, de az egy durva barát volt,
+míg itt egy tetőtől talpig modern ember, egy nagy tudós, egy merész
+bölcselő…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Azt mondhatná az ember, hogy
+egy szeczessziós pap…</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ne beszélj közbe
+bolondokat. Már nem tudom, hogy mit akartam mondani. Igen, hogy a
+prófétákhoz kell visszamenni ekkora lángolásért, a bölcsészekhez
+<span class="pagenum"><a name="Page_293" id=
+"Page_293">-293-</a></span> ilyen mélyrelátásért és a nagy
+költőkhöz ennyi zsenialitásért!</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Azelőtt mindig hol ezzel,
+hol azzal jöttek nekem elő, hogy milyen jelesül beszéljen… Na hát,
+egyszer elmentem direkt a képviselőházba, a hol igen nagy czúgban
+ültem és egyik szónok sem elégített ki egy cseppet se. Különben én
+rám politikus szónok még soha sem tett semmi benyomást.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ki beszél ma a politizáló
+szónokokról? Ezek a Szedlacsekhez képest valóságos öreg
+asszonyok.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – De ma, na hát ez már
+egészen más! Pedig eleinte igen rosszúl éreztem magamat a
+nagygyűlésen. Azt hittem, hogy migrainet kapok, mert egy milimáriné
+ült mellettem, és sehogy se találtam a helyemet. Blankának mutattam
+is a könyökömmel ezt a kalapot, mert boszantott a rendezés
+ügyetlensége, és nem tudtam, haragudjak-e vagy nevessek? Mi ez? –
+mondom – a ferenczvárosi búcsú legyen ez? Hogy jövök én a
+ferenczvárosi búcsúhoz? De mikor a Szedlacsek beszélni kezdett,
+akkor elfelejtettem mindent. Az ember azt hitte, hogy templomban
+van, és csak a lelke van jelen.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hát rosszúl rendezték a
+dolgot, az bizonyos. Az ember egy kicsit furcsán érezte magát a sok
+mindenféle asszony közt, a kik hívők ugyan, de igen különösen
+öltözködnek. Volt ott egy pár alak, a ki ugyancsak rosszúl festett,
+ott mellettünk. Ha a mennyországban is együtt lesznek velünk: én
+nem bánom, az ott más lesz; de itt, egyelőre szétválaszthattak
+volna bennünket.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Aztán köröskörül az a sok
+pap! Minden nőre tíz pap esett. Nem csoda, ha ebben a helyzetben az
+ember zavarba jön.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ne kotyogj mindig, a mikor
+komoly dolgokról beszélünk. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_294" id="Page_294">-294-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Míg a Szedlacsek beszélt,
+azt is elfelejtettem, hogy a második sorban ülök. Kár, hogy az
+ilyen beszédet csak egyszer hallhatja az ember. A legostobább
+szinházi előadásokat többször megismétlik, és az ilyen gyönyörű
+beszédekből meg kell elégedni egy előadással.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Szerencsére följegyeztem a
+legszebb mondatokat. Magammal vittem az albumomat, hogy majd
+lerajzolok egy pár alakot, ha nagyon unatkoznám. De mit tesz
+Isten?! Jöttek a szellemi rakéták és én örültem, hogy leírhatom a
+Schlagwortokat.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Nem fogjátok elhinni, de
+engem mint szívbeteg nőt úgy föllelkesített ez a beszéd, hogy
+elment az étvágyam.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Én totál össze vagyok
+törve, mint a Parsifal után Bayreuthban. De mit, egy Wagner-opera!
+Mikor azt mondta, hogy: »Gyávák vagytok! Szolgák uralkodnak
+rajtatok!« – könny gyült a szemembe, a kezem görcsösen
+összeszorult, és a szívdobogásomtól nem tudtam tapsolni.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – A leghatalmasabb mégis az
+volt, hogy: »Az alvó pimaszt nyakon kell ütni, hogy felébredjen.«
+Egyszerre eszembe jutott, milyen sokszor mulasztottam el az esti
+imádságot, a bőjtöt, meg a gyónást, eszembe jutott, mennyit
+nevettem, mikor a legkomolyabb dolgokról volt szó, és úgy éreztem,
+mintha ez a kemény pap nekem is oda ütött volna a nyakam közé, úgy
+hogy kéjes borzongás fogott el, elpirultam, és gyönyörűségemben
+vörösre tapsoltam a tenyeremet.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hallgass már el egyszer.
+Kérdezett valaki?</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Annyiban igaza van, hogy a
+pap tényleg komoly és tanulságos eszméket mondott, a melyeket Ő
+Szentsége is dicsérettel tüntetett volna ki. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_295" id="Page_295">-295-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span> (Blankához). – Ha úgy se
+eszel, olvasd fel, a miket följegyeztél.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span> (előveszi könyvét, lapozgat és
+olvas). – »Mi vagyunk az ecclesia militans, de kibontott zászlóink
+mögött a világi katholikusok gyáváinak milliói meddig fognak még
+sompolyogni?!« Ez beszéd, mi? »A humanizmust a katholiczizmus
+nevelte nagyra s most ez a nagy kamasz az anyja ellen merészel
+fordulni.«</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Ez meg tudja mondani!</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span> (tovább olvas). – »Nem adunk
+meleg tejet és ingyen kenyeret? Adunk egész embert, a ki hitével,
+ép lelkével és dolgos kezével megkeresi a maga kenyerét.«</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Nagyon helyes eszme.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ez a gyönyörű, a mi jön:
+»Schopenhauer azt mondja: a világ rothadt, rothadjon el egészen,
+alászszolgája! Nietsche pedig vaspatkós csizmáival rugdossa a
+szegényt.« Hát ehhez mit szóltok: »Tizezer misszionárius hordozza
+Európán kívül a czivilizáczió fáklyáját; s tizezer misszionáriust
+hajt Európa a szabadkőműves kormányok igája alá«?!</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Ez sikerült.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Most jön a legszebb: »A
+redoute felett hollók kóvályognak, temetést várva. Itt nincs
+temetés, itt Pünkösd van, a hol tűz esik az égből, hogy apostollá
+legyen minden ember, a ki tudjon beszélni, küzdeni, tűrni,
+élni!«</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Egyet nem írtál fel, a
+mikor azt mondta, hogy a katholikusokat a közélet minden terén
+visszaszorítják. Látjátok, ez rendkívül igaz mondás volt, melyet
+magam is tapasztaltam.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nekem akkor tetszett a
+legjobban, a mikor kitört. Hogy is mondta csak?! »A nyaka közé kell
+ütni a kereszténységnek, hogy fölébredjen és éljen.« Az istenit, be
+szép! <span class="pagenum"><a name="Page_296" id=
+"Page_296">-296-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Kár, hogy nem fejezhettük
+ki valamiképpen, például jótékony czélú adománynyal, a mit az
+ujságok is hoztak volna, hogy ez a beszéd a mi érzelmeinket fejezte
+ki. Gondoltam rá, hogy be kellene lépni a Regisi Szent
+Ferencz-egyesületbe. De mit kezdjünk mi a vadházasságban élőkkel, a
+kiket a grófok a törvényes házasságra akarnak segíteni?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Szeretnék ezekhez az
+idézetekhez egy szép mondást fűzni a magaméból. Mit mondotok hozzá,
+ha ezt irom a Stammbuchba: »Gladstone hangja, írta Macaulay, a
+parlament zenéje; Szedlacsek beszéde a vallás Marseillaise-e.«</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Írd oda. Egy leánytól ez
+nagyon jó.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Én csak azt sajnálom,
+hogy csupa katholikusok voltunk a gyűlésen. Ott kellett volna
+lenniök azoknak, a kik a valláson mosolyognak.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ne félj, majd el fogják
+olvasni az ujságból, és prüszkölni fognak.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Az igaz, hogy megadta
+nekik. De csakugyan már nem lehet tűrni, hogy élni se akarták
+hagyni azokat, a kiknek vallása van.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Különben ez a beszéd inkább
+nekünk szólt, a kik eddig mindent közönbösen vettünk.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – No majd fel fogunk
+ébredni.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nevetséges is, hogy mi, a
+sok millió, tűrtük, hogy bagatellizáljanak bennünket. Majd
+másképpen lesz ez is.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Valamelyik katholikus
+egyesületbe be kell lépnünk, juszt is. Meg kell mutatni a világnak,
+hogy ha eddig gyávák voltunk is: mi nem szégyelljük a
+vallásunkat.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Nekem csak egy nem tetszett
+ebben a beszédben. Mikor azt mondta, hogy: »Éljen a szabad verseny
+a szellemi világban! Legyen szabad verseny a <span class=
+"pagenum"><a name="Page_297" id="Page_297">-297-</a></span> a
+katholikusok és mások között.« Így egy alkusz beszéljen vagy egy
+községi választó: »Éljen a kisiparos!« Az egésznek olyan üzleti
+szinezete volt és nekem gyanúsnak jött elő. Vegyétek hozzá, vagy
+talán nem gondoljátok, hogy ez a tudományos férfiú mindig
+slágereket mondott, mint egy zsurnaliszta?! Én ezt különösnek
+találom. Bizonyosan tudjátok, hogy mindig Szedlacseknek hívták ezt
+a papot? Nekem ez magyarosított névnek látszik.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span> (megbotránkozva). – De, papa,
+mit képzelsz?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ó, papa, ne beszélj így
+Venczelről!</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Micsoda Venczel?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Én már csak Venczelnek fogom
+őt nevezni! Végre egy férfi, az első a Vasgyáros óta, a kihez
+érdemes volna feleségül menni, mert ez ugyan a nyaka közé tudna
+ütni az asszonynak, és ez a férfi – pap! Micsoda pechem van
+nekem!</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_298" id=
+"Page_298">-298-</a></span></p>
+<h2>XLIV.<br />
+BERZSENYIÉK AZ OPERÁBAN.</h2>
+<p class="summary">– Tiz perczczel hét óra után. Berzsenyiék az
+Operaház főbejárója előtt kiszállnak a most felavatott uj
+landauerből. Áthaladnak az előcsarnokon, a hol még nagy a
+szabadjegyesek sürgése-forgása. A míg eljutnak a földszinti
+páholyba, Berzsenyit néhány siető alak kerüli ki, hogy előre
+rohanhassanak, a ruhatár felé. –</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Csak azt az egyet
+szeretném tudni, hogy az emberek mért sietnek úgy az Operába? Nem
+úgy rohan ez az ember itt, mintha odabent pénzt
+osztogatnának?!…</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Nagyszerű vagy te,
+Jacques! Hát sietnek az emberek, mert nem akarnak elkésni. Az
+elejéért is pénzt adtak, vagy nem?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Éppen ez az. Már az én
+kocsimból láttam, hogy mindenfelől hogyan szaladnak. Ez olyan
+falánkságnak látszik nekem, mintha egy szegény hit tanuló az idegen
+családnál ebédel, és már előre nyujtja a kezét, hogy belenyuljon a
+tálba, mikor a cseléd az ajtóban hozza a babfőzeléket, pedig még
+elég marad a babból, midőn a hittanuló már megpukkadt. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_299" id="Page_299">-299-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hja, papa, mások jobban
+szeretik a zenét, mint te, és sok ember van, a kinél ez
+élet-szükséglet.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Én is szeretem a zenét,
+és mint fiatal férj a filharmóniai konczerteken is többször jelen
+voltam, kérdezzétek csak meg anyátokat. De kevés jó zene többet ér,
+mint a sok állandó hangzavar, mely megrongálja az idegeket és
+elalszik tőle az ember.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Ez nem szép tőled,
+Jacques, hogy egyszer jössz el kedvünkért az operába, és már előre
+felpanaszolod, hogy áldozatot hozol családodnak.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – De, kedves Elizem, hogy
+tudsz te ilyet képzelni? Én igen szivesen pártolom a zenét, és a
+ballet után is itt maradnék, ha véletlenül nincsen ez az ülésem a
+tőzsdetanácsban.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Én nem értem, mért
+tartják a legkülönbözőbb üléseket éppen akkor, mikor az ember az
+operába megy?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ha még a Házban is behozzák
+az esti üléseket, téged abszolúte nem fogunk látni, és azt fogjuk
+hinni, hogy te vagy az az idegen úr, a ki vasárnap nálunk
+ebédel.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (nevet). – Mint látom,
+összeesküdtetek, hogy egy tökéletes zenebohócz legyen belőlem.
+(Belépnek a páholyba.)</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span> (mialatt leteszi a belépőjét).
+– No már én akár vissza is mehetnék, mert már készen vagyok a
+kritikámmal.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ez a darab neked nem kávéház,
+mi?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hát nem hallod? A
+legszegényesebb Wagner-imitáczió. Hogy jön ez a cseh Wagnerhez?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Én inkább azt mondanám, hogy
+csinos operette-muzsika. (Leülnek.)</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De hisz csupa üres
+deklamáczió! Így deklamál a teve, a mikor köhögni akar.
+<span class="pagenum"><a name="Page_300" id=
+"Page_300">-300-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Jacques, húzd közelebb a
+székedet, hadd büszkélkedjünk veled egy kicsit.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (hátra fordul). – Igen, papa,
+engedd meg nekünk ezt a kis flanczot. Hisz ráérsz még ott hátul
+aludni!</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (összeránczolja a
+szemöldökét). – De hisz ebben énekelnek! Ez nem lehet balett!</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – A balett majd azután
+jön.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nemsokára, mert az opera
+rövid.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Hát azt ti hogyan tudjátok,
+ha ez a darab, mint mondtátok, egészen uj legyen? (Leül a leányai
+mögé.)</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Mi már az egész operát
+olvastuk az ujságból.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Az czélszerűbb és
+kényelmesebb is. Micsoda darab ez?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – A »Lengyel zsidó«. Ha most
+oda figyelsz, megérted az egészet. (A szinpadon Schmitt erdész
+elénekli Anettnek és Krisztiánnak, hogy mi történt tizenöt évvel
+ezelőtt a lengyel zsidóval.)</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – A szán-motivum herczig.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Tisztára operette, ha
+mondom.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Ez a nagyszakállú megfelel
+nekem, de magyarázzátok meg, hogy a csendőr és a nő mért nem
+sajnálják a lengyel zsidót?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát tudod, papa, azok most a
+szerelmükkel vannak elfoglalva.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Talán azért, mert az csak
+egy szegény lengyel zsidó legyen? Na hát én konzervativ ember
+vagyok, és mindig ellene fogok nyilatkozni a bevándorlásnak, de ha
+nekem elbeszélik, hogy egy szegény kereskedőt csak úgy mir nix, dir
+nix meggyilkoltak, én akármilyen szerelmes legyek, sajnálni fogom a
+szegény embert.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Operában, papa, ez nem úgy
+van, mint egy szindarabnál. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_301" id="Page_301">-301-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span> (a ki elkészült a nézőtéren
+tartott szemléjével). – Láttátok a normafai Normannét?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Azt ugyan bajos volna meg
+nem látni.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Már nem állhatta meg,
+hogy egy kis keresztet ne tegyen a nyakába.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ehhez ábrázat kell. (A
+normafai Normanné kellő reverencziával köszön át; általános szíves
+viszonzás.)</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nézd, papa, ez itt a Takáts,
+a ki megölte a lengyel zsidót.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Ismerem tenorista korából.
+Azóta nagyon megerősödött a hangja.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Tévedsz, papuskám, a Takáts
+soha se volt tenorista.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Az nem baj; ez a hiány nem
+látszik meg rajta. A ki már fiatalon ilyen erős hanggal bir, attól
+idős korában, mikor a hangja még mélyebb lesz, nagyon sokat lehet
+várni.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ó, papa, a Takáts már most
+is remek énekes!</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Mindenesetre szép jövővel
+biztat. De ez a darab kezd nagyon nem tetszeni nekem.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mért, papuskám?</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Mert ez mégis ocsmányság.
+Harminczezer frank hozományt ad a leányának, és azt énekli, hogy
+megháromszorozta azt, a mit elrabolt. Tehát tizezer frankért,
+vagyis a mi pénzünk szerint összesen 4795 forintért ölte meg a
+szegény kereskedőt. Mit gyönyörködjem én egy ilyen
+gazemberben?!</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span> (a leányokhoz). – Ugyan
+nézzetek már a szegény Soroksáry Miskára. Mindenáron köszönni
+akar.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Én már rá se tudok nézni
+erre az emberre.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Mért? <span class=
+"pagenum"><a name="Page_302" id="Page_302">-302-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Mert azzal gyanúsítom, hogy
+miután nem kellett se nekem, se Elzának, se Zelmának, most,
+elkeseredésében el fogja venni a Zelma mamáját. Csak a regényekben
+vannak ilyen éhes grófok.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Egy gróf éhesen is gróf
+marad.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Gyermekeim, én azt hiszem,
+hogy hátra ülök és egy kicsit gondolkodni fogok erről a
+szindarabról.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Várj, papuskám, most táncz
+lesz. Látod, már készülődnek a lakodalomra! Itt egészen csinos a
+muzsika, nem igaz?</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Legalább sok személy jön a
+szinpadra.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Kár, hogy az ember már
+könyv nélkül tudja az egészet a Nemzeti Szinházból.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (a báróhoz). – Megmondjam neked,
+melyik szép leányt hogy hívják? Várj, majd megmutatom a
+legszebbeket.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Te annyit beszélsz itt
+nekem, mintha én vidéki volnék, a kinek a szent jobbkézt kell
+elmagyarázni. Azt gondolod talán, hogy én még soha se láttam
+tánczosnőket, és fiatalabb nőket a kórusból? Vagy talán nem jártam
+azelőtt eleget valamennyi szinházba?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Pszt, papuskám… A mamának úgy
+se tetszenek az esti ülések… Aztán meg, mit gondolsz, mindjárt
+zavarba jövök!… Nézd inkább azt a szőke leányt, ott balra!… Herczig
+pofácskája van, nem igaz?</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (egy kicsit megzavarodva). –
+És a zene is jobb egy idő óta, bár még mindig sok. (A szinpadon a
+lakodalmas nép asztalhoz ül.) De mért ültették a papot a
+czúgba?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Tessék?</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Nem látod? A papot az
+asztal szélére ültették, a hol nyitva van az ajtó. És vele szemben
+is nyitva van az ajtó. Egy rangelső embert! Ez a darab nem jó.
+<span class="pagenum"><a name="Page_303" id=
+"Page_303">-303-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ezért a papért nem kár, ha
+meghűl, mert nagyon mulatós pap lehet. Nézd, mindig nevet.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Mindegy, én nem akarok ott
+jelen lenni, a hol az egyházi férfiak ily kevés tiszteletben
+részesülnek, és a czúgba ültetik őket.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Papa, most csak nem méssz
+el?! Már kezdődik a táncz!</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (állva). – Ezt megvárom, mert
+igen szépen járják. Látszik, hogy kiképzett ballerinák, a kik egy
+falusi kocsmában nem jönnek zavarba.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Nézzétek, a Takáts is
+tánczolni akar! Lásd, Jacques, ez neked soha se jutna eszedbe.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Ne gondold azt. Egy öreg
+ember mindig szivesebben tánczol, mint jajgat a köszvénytől.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Megint a szán-motivum! Jön a
+lengyel zsidó!</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Még egy lengyel zsidó! Nem
+találjátok, hogy ez az opera tulságosan népszerű és pórias?</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Jacques, most ne beszélj
+egy kicsit, mert a zene itt igen érdekfeszítő.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Éppen azt akartam mondani,
+hogy hátra ülök, mert messziről a zene sokkal élvezetesebb. (Hátra
+vonúl, felül a pamlagra s behunyja a szemét.) Higyjétek el, így
+sokat nyer a zene. A képeket nem szabad közelről nézni, és a zenét
+távolból kell hallgatni. (Elábrándozik, de időközben a függöny
+legördül, s a páholyban megjelenik az első látogató.)</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Papa, nem szabad
+megszökni!</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Mit képzelsz? Ha
+meghallgattam az operát, a balett elől csak nem fogok elmenni?!
+(Egy úrhoz, a kit már tizszer mutattak be neki, de a kiről nem
+tudja, hogy kicsoda:) Én rám rendkivül hat a zene, és mint ideges
+ember elalszom tőle. A balett, ellenkezőleg, mindig felüdít, és
+utána kivétel nélkül a legnyugodtabban <span class=
+"pagenum"><a name="Page_304" id="Page_304">-304-</a></span> alszom.
+(Kimegy a czukrászdába, és csak egy negyedóra mulva tér vissza,
+mikor már a második felvonás járja.)</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Már azt hittem, hogy itt
+hagytál bennünket!</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Hát mért jöttem, ha nem a
+balettért? (A szinpadon csöndes jó éjt kívánnak Mathisnak.) Hogyan?
+Még mindig énekelnek?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mindjárt vége lesz.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Ha egy darab rossz, az még
+hagyján, de ha hosszú, ez megengedhetetlen. És még most is ez a
+Takáts énekel?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hát ki énekeljen, ha nem
+ő?</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Csak mondom, mert már
+nagyon elfáradhatott. Én legalább elfáradtam, pedig a czukrászdában
+egy kicsit pihentem. De mindig mondtam nektek, hogy az Operának
+kicsiny a személyzete, és az egyes művészeket túlfárasztják. (Leül
+a pamlagra.)</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De, papa, ez nem úgy
+van…</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Nem fogod tagadni, mert
+olvastam az én lapomban, hogy a multkor már egy zenésznek kellett
+énekelnie, és szép sikert aratott. A többi zenészeknek is
+énekelniök kellene, hogy felváltsák a fáradt művészeket.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (részvevőleg). – Nem gondolod,
+papuskám, hogy inkább a közönséget kellene felváltani?</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Engem hiába csúfolsz; én
+csak azért húnyom le a szememet, mert ilyenkor már bánt a
+világosság. (Mathis elalszik; a báró is.)</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szegény papa! Mennyit kell
+szenvednie nem tudom melyik ballerináért!</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Talán több tisztelettel
+beszélhetnél az atyádról?!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Még te beszélsz?! Te, a ki
+ide vonszoltad, szegényt?! <span class="pagenum"><a name="Page_305"
+id="Page_305">-305-</a></span></p>
+<p>(A sötét háttérben váratlanul felharsan az álombeli kórus, mely
+Mathist leszámolásra szólítja fel; a trombiták vadul dolgoznak és a
+nagy dob mintha megveszekedett volna.)</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (felriad). – Mi az? Na hát ez
+már mégis gyalázat! Ez egy opera legyen, ezzel a lármával! Mért nem
+ágyuznak mindjárt? És legalább figyelmeztetnék az embereket
+előre!</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Papuskám, légy egy kicsit
+csendesebb! A Boriska grófné már folyton bennünket néz. És mindenki
+meglátja rajtad, hogy nem sokat jársz az Operába.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Hát bánom is én, ha
+meglátják rajtam, hogy nem sokat járok az Operába!… Ha én egyebet
+se csináltam volna, csak folyton az Operában lebzselek, akkor
+szépen néznénk ki!… te talán mint rongyos kis fiú krajczáros
+ujságot árulnál az utczán, és én itt ülhetnék az Operában, mint
+statiszta!… Ez egy opera?! A papot a czúgba ültetik, és engem a
+műélvezetemben felágyúznak!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Végre is a papának igaza
+van.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (Blankához, Elzára mutatva). –
+Látod, ennek a gyereknek van zenei érzéke. De ne nézegess mindig
+hátra, mert elvonod a figyelmemet a zenéről. (Behunyja a szemét,
+hogy a világosság ne bántsa, és csak akkor ébred fel, mikor a
+függöny legördült, s az egész közönség lelkesen hívja
+Takátsot.)</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Na biz ez nem sokat ér.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Ha egy kicsit vígabb
+volna, egészen elmenne.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Még víg is legyen ehhez a
+szöveghez?!</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Úgy gondolom, ha például
+kiderülne, hogy a lengyel nem halt meg, mert az egész csak álom
+volt, és Mathis örömében eljárná a mazurkát. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_306" id="Page_306">-306-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát igaz, hogy én a
+véleményemet nem hoztam készen a Rejtvényi úr ujságjából, de nekem
+sok részlete tetszett.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Engem örvendetesen lepett
+meg, hogy a második fele, onnan, a hol a szinpad és a nézőtér
+elsötetedik, sokkal jobb és sokkal rövidebb, mint az első fele. A
+végét már határozottan élveztem. Csak azt az egyet nem értem ebben
+a darabban, még most se, a mikor már minden szerencsésen végződött,
+hogy a papot mért ültették a czúgba?</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_307" id=
+"Page_307">-307-</a></span></p>
+<h2>XLV.<br />
+BERZSENYITŐL PÉNZT KÉRNEK.</h2>
+<p class="summary">– Szín: a báró dolgozó-szobája. A báró
+íróasztala mellett ül s egy ujságot tart a kezében. –</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (magában). – El kell olvasnom,
+mert olyan sokszor olvasták fel és lármában, hogy utóljára már egy
+szót se értettem a megjegyzésektől. Mindenesetre igen jól van írva;
+ez a fiatal egyén az öreg lakkczipőben jelesül forgatja a tollat.
+Nincs nekem mindig igazam? Azt mondja az én jó Elizem: »Ki legyen
+az az egyén a buffet-nél, a ki mindent megeszik?« Én már akkor
+megmondtam: »Hagyd el; olyan éhesen néz ki, hogy nagyon jeles
+írónak kell lennie.« És valóban beható czikket írt, melylyel meg
+lehetek elégedve. (Leteszi binokliját és pápaszemet tesz föl.)
+»Estély Berzsenyi bárónál«! A czím egyszerű, de én szeretem az
+egyszerűséget és a betűk elég kövérek. És sajátságos, mily jó
+irálya van ezzel a jelentéktelen alakkal! »A műszeretetéről
+ismeretes pénzfejedelem vendégszerető palotájában« – ez oly
+sikerült kifejezés, melyet személyesen se mondhattam volna jobban.
+»A nagy művész borongós lelkének egész fenségét bele fektette
+vonójába…« – no, ezer forintért ezen nem csodálkozom. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_308" id="Page_308">-308-</a></span> Kár,
+hogy nem voltam a teremben, a mikor produkálta magát, mert mégis
+érdekes, hogy egy hegedülésben mi legyen ezer forintért? Őszintén
+sajnálom, hogy nem is láttam őt a pénzemért, de meglehet, hogy az a
+kis fekete volt, a ki úgy tett, mintha ismerném, és a kit először
+az egyik kölcsönzött inasnak gondoltam. »De az est fénypontját
+mégis…« – ahá, itt jön a Blanka az ő zongorázásával! »A baronesz,
+kinek nagy stílü előadását bármely világhírü zongorás
+megirigyelhetné, valósággal fanatizálta a csupa előkelőségből álló,
+raffinált ízlésű közönséget.« Ezért az egy mondatért megérdemelné a
+biráló, hogy megjutalmazzam őt néhány pár lakk-czipővel. »Jelen
+voltak…« – itt egy kis hiba van, mert, mint látom, a notabilitások
+közül a czímzetes püspök kimaradt, szerencsére az érsek, bár
+lemondott, ki van nyomtatva. »Leányok: Dontheöy Tecza és Dontheöy
+Bubu grófkisasszonyok, Trenchény Ili baronesz, Várai Fejér Nandine,
+Piczu, Dalma és Nünüke, Honthy-Peéry Duda, Beszterczey Alma és Sisi
+baroneszszek, Wynand-Focking Poppaea, Hidegkuthy Angela és Didi,
+Vázay Huhu, Chermely Dada és Baba, Wheöreösváry Alfa, Rezeda és
+Csuhajka, Hirschler Zelma és Polka, Gabnaffy Tente és Pimpi, Zalán
+Gambetta, Szirtfoky Lala, Hopla és Kuczkucz…« Azt hiszem, hogy ez a
+Kuczkucz az a kis lány a nevető szemmel és kövér nyakkal, a ki úgy
+feltünt nekem. Kár. Az ilyen életrevaló kis lánynak szinésznőnek
+kellene lennie egy bécsi szinháznál. »A fényes társaság a késő éji
+órákig együtt maradt« – na, azt hiszem, hogy jól mulattak! Én magam
+is jól mulattam volna; kár, hogy a vendégek közül a legtöbbeket nem
+ismertem. De az az urlovas, a kit az én Elzám állított elő, egy
+igen jó eszmét vetett fel. A <i>Halifax</i> csakugyan a legjobb
+öreg ló legyen kis távolságra; és ha eladó, miért ne szerezném
+<span class="pagenum"><a name="Page_309" id=
+"Page_309">-309-</a></span> meg? Erről jut eszembe, hogy hol van az
+őrnagy? Utasítani kívánom őt, hogy a <i>Halifax</i>ért menjen el
+húszezer forintig és az őrnagy ilyenkor nincsen sehol! És még hozzá
+az én Sport-rovatomat sem találom meg az ujságomban. (Az ujságot
+lapozgatja.) Ahá, itt van… no, tessék! »<i>Halifax</i> kimúlt.«
+Kár; elmentem volna érte húszezer forintig. Mégis jól van
+szerkesztve ez az én ujságom; az őrnagy nincsen sehol, de az
+ujságomból értesülök, hogy megtakarítottam húszezer forintot. Az
+bizonyos, hogy kis távolságra igen jó ló volt; és ez okos, hogy nem
+az én színeimben múlik ki. A doktor Vrillényi egészen megfelelően
+szerkeszti az én ujságomat; sokfélét nyomtat ki ugyan, a miket nem
+fogok elolvasni, de mégis jó több czélra, ha az embernek van egy
+saját lapja, melyet szivesen támogat… (Egy inas jön.)</p>
+<p><span class="smcap">Az inas</span>. – Méltóságos báró úr, a
+doktor Vrillényi úr van itt, és kérdezi, hogy Méltóságod
+elfogadja-e?</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Jöhet. (Vrillényi belép.)
+Jó, hogy jön, kedves doktor. Éppen most jegyeztem meg magamnak,
+hogy az ujsággal igen meg vagyok elégedve, és ön helyes irányban
+szerkeszti a lapot. A betűk tisztán olvashatók, a közlemények
+tárgyilagosak, a kihordók illedelmesen vannak öltözködve, és annak
+a fiatal embernek, a ki a rossz lakkczipőben jött ide, olyan irálya
+van, a mely engem Goethe számos munkáira emlékeztet.</p>
+<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Nagyon örülök, báró úr,
+hogy oly szerencsés voltam megelégedését kinyerhetni. Annyival
+inkább, mert, sajnos, uj áldozatot kell kérnem.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Hogyan? (Arcza
+elsötétedik.)</p>
+<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Szerencsére mindössze
+tizezer forintról van szó. De erre halaszthatatlanul szüksége van a
+lapnak.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Szsz – szsz – szszsz!
+<span class="pagenum"><a name="Page_310" id=
+"Page_310">-310-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – A lap nem megy oly jól,
+mint joggal reméltük. A kilátásaink rendkívül kedvezőek, de a
+kilátásainkat, fájdalom, nem lehet eszkontálnunk. Hirdetésekben
+jelentékeny követeléseink vannak, de ezek nem folynak be rendben;
+az az akczió pedig, a melyet közelébb megkezdettünk, nagy mértékben
+fogja propagálni a lapot, de ez az akczó költségekkel jár…</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Na, ön igen rosszkor jött,
+barátom. Nem képzeli, hogy milyen rosszkor!</p>
+<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – De, báró úr, tizezer
+forint, ez nem olyan nagy summa!… és olyan tizezer forintról van
+szó, mely a kamatok kamatjával fog megtérülni!… Végre is minden
+perczben megér a lap…</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Megér! Megér! Persze, hogy
+megér valamit! Hogyne érne meg valamit! De ön nem képzeli, hogy
+milyen kevés most a pénz, ezt ön nem is képzeli!</p>
+<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Én azt nagyon jól tudom,
+báró úr, hogy a viszonyok nyomasztóak. Ha nem így volna, egy szót
+se szólnék, hanem magam tenném bele a lapba ezt a tizezer forintot,
+a mely ilyen vállalatnál csekélységnek mondható…</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Hogy ön ezt tudja? Nem
+tudja! Önnek erről fogalma sincs! Mit tud ön? Ha önnek szüksége van
+egy rongyos ezer forintra, és ez véletlenül nincsen, hát ez semmi.
+De ha az embernek szüksége van itt egy félmillióra, ott háromnegyed
+millióra, és nincsen! Sehol sincsen! Abszolúte sehol sincsen… ha az
+ember végre is nem akarja megtámadni a megtakarított filléreit!…
+Mit tud ön erről? Önnek fogalma sincs arról, hogy mi a gond. Én
+mondom önnek, hogy kétségbeejtően nincs pénz, kétségbeejtően!
+Senkinek, sehol! A leggazdagabbnak mondott embereknek leginkább
+nincsen! Ha önnek nincs pénze, baj ez? Nem. Majd egyszer lesz, vagy
+nem lesz, önnek nem is kell. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_311" id="Page_311">-311-</a></span> De ha nekem nincs pénzem,
+el fogja képzelni, hogy ez sokkal komolyabb dolog! Lehet az, szabad
+az, hogy nekem ne legyen pénzem?!</p>
+<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – De a báró úrnál tizezer
+forint úgy sem numerál…</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Numerál vagy nem numerál,
+az mindegy. Tizezer forint mindig tizezer forint marad. És éppen az
+a szomorú, hogy nem numerál! Nekem harmadfél millió kellene, a mi
+nincsen, és ön még tizezer forintról beszél nekem! Hogy képzeli ön
+ezt? Hisz ha csak tizezer forintot kérnének tőlem! Miattam szivesen
+odaadnám ezt a tizezer forintot. Boldogan odaadnám. Nemcsak a
+lapnak. Odaajándékoznám szivesen az ön kis fiának. Mért ne
+ajándékoznék én az ön kis fiának tizezer forintot? De tőlem nem
+tizezer forintot kérnek, hanem tizszer tizezret, százszor tizezret!
+Hol vegyem? Mondja, kérem, hol vegyem? És hozzá ráadásul még
+harmadfél milliót, a mit ki kell fizetnem az egyik zsebemből.</p>
+<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Igazán nem zaklatnám a
+báró urat, ha azt hinném, hogy ez a tizezer forint elveszhet. De
+csak elhelyezésről van szó…</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Aztán a lap már nem olyan
+jó, mint volt. Azelőtt többször meg voltam elégedve, de egy idő óta
+a lap mindig rosszabb és rosszabb. A betűk túlságosan nagyok, a
+közlemények túlzottan tárgyilagosak, a kihordók úgy öltözködnek,
+mintha lopnák a pénzt, és az a fiatal ember, a ki nem tud írni,
+olyan öreg lakkczipőben jár, hogy az szégyen-gyalázat! Hogyan
+akarja ön, hogy tekintélye legyen a lapnak ezzel a lakk-czipővel?!
+Ezért nem akar senki se előfizetni, és a mit ön a lapra költ, az
+kidobott pénz.</p>
+<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Bocsánat, báró úr, de
+éppen csak az imént…</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Éppen csak az imént az ön
+lapja egy igen <span class="pagenum"><a name="Page_312" id=
+"Page_312">-312-</a></span> nagy bosszúságot szerzett nekem. Azt
+kell olvasnom benne, hogy egy <i>Halifax</i> nevű ló kimúlt.
+Majdnem kidobtam ezért a lóért húszezer forintot, és képes lett
+volna az én színeimben menni be, miután megvásároltam! Ha az ön
+lapja jól van szerkesztve, akkor ki kellett volna nyomtatni, hogy a
+ló kis távolságra már nagyon öreg és be akar menni. Akkor ön nem
+hoz engem abba a helyzetbe, hogy kidobjak egy lóért húszezer
+forintot, csak azért, hogy kimúljon.</p>
+<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Pedig a mi a
+sport-rovatot illeti, legyen szabad megjegyeznem, hogy
+sport-rovatunk, továbbá a társaságból közölt czikkek…</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Erről jobb nem beszélnünk.
+A mai czikkből is kimaradt a czimzetes püspök. Hogy értsem ezt,
+hogy a czimzetes püspök kimaradjon az én estélyemből? Az érsek ott
+legyen, a ki nem volt ott, és a czimzetes püspök, a ki ott volt,
+kimaradjon? Micsoda munka ez? És hogyan értsem azt, hogy, ha az
+érsek bejött a czikkbe, a mit nem kifogásolok, többen nem jöttek
+be, a kik szintén meg voltak híva?!… Talán én tehetek róla, hogy az
+a fiatal egyén mindig a buffetnél volt, és nem törődött senkivel,
+legyenek bár ezek érsekek, zászlósurak, és legjobb barátaim?!…</p>
+<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Erről igazán nem tudok,
+és szigorú vizsgálatot fogok indítani…</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Ön egy idő óta semmiről se
+tud és mindennek személyesen kell utána néznem. Azt hiszi talán,
+hogy nekem semmi dolgom? Ön azt nem képzeli, hogy mennyit kell
+nekem dolgoznom, éjjel úgy, mint nappal, hogy a legszükségesebbet
+előteremtsem! Gondolja, hogy ingyen adják nekem az ilyen
+estélyeket, a melyeket társadalmi állásom megkövetel? És ön másnap
+tizezer forinttal jön nekem elő, a mi nincsen! A mikor én ki vagyok
+merülve a dologtól, és nem tudom, hogy hol van a fejem? Nem
+csodálkozik ön, <span class="pagenum"><a name="Page_313" id=
+"Page_313">-313-</a></span> hogy itt talál engem az én
+dolgozószobámban, gondoktól és munkától görnyedve, most is, mint
+különben mindig?</p>
+<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Végtelenül sajnálom,
+báró úr, ha zavartam. Belátom, hogy rosszúl választottam meg az
+időt…</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Nem az időt választotta meg
+rosszul, hanem az eszmét. Daczára elfoglaltságomnak, szivesen
+társalogtam volna önnel a komolyabb eszmékről, a miket meg kellene
+irni, de ön egy nagyon időszerűtlen tárgygyal jön elő, a mi
+nincsen. Úgy nézek én ki, mint a ki szivesen mond nemet? Én mindig
+örömmel hozok áldozatot, ha van, és a puszta sajnálat egy kínos
+migrainembe kerül. A mint ön itt engem lát, én egy igen beteg ember
+vagyok. Nekem elég, hogy valaki pénzről beszéljen, és már rosszúl
+érzem magam. És mikor én ilyen beteg vagyok, ön a legkínosabb
+ügyeket hozza nekem elő!</p>
+<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Várni fogok addig, míg
+egyszer jobb kedélyben találom a báró urat. Egyelőre a magaméból
+fedezem a lap kiadásait, de nem mondok le a reményről, hogy a báró
+úr később…</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Ne siessen, mert én egy
+igen beteg ember vagyok, és ha jobban leszek, azonnal el kell
+utaznom, az egészségemet gondozni. Majd ha visszajövök, alkalmilag
+talán szóba hozom, hogy mit kellene kigondolni az ügyről.</p>
+<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Remélem, megbocsátja
+báró úr…</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Isten áldja meg. (Vrillényi
+el.) És aztán ne legyek beteg a haragtól, a mikor látom, hogy ha
+esetlegesen egy jó anekdotával kezdi, figyelmetlenségemben képes
+lettem volna odaadni a tizezer forintot!</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_314" id=
+"Page_314">-314-</a></span></p>
+<h2>XLVI.<br />
+BERZSENYI KÖNYVET AKAR VENNI.</h2>
+<p class="summary">– Történik a Nádor-utczai palais-ban. Színhely:
+a pánczélszobába nyíló nagy ülésterem. Középütt zöld posztóval
+letakart hosszú asztal és sok karosszék. Az ablakokkal szemben lévő
+világos falon Berzsenyi báró olajfestésű arczképe; a
+leghomályosabbik falnál hatalmas könyvszekrény. A könyvszekrény
+üres. –</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (le s fel jár a teremben, s
+koronkint megáll a könyvszekrény előtt.)</p>
+<p><span class="smcap">Arthur</span> (az óriási lakáj, megjelenik
+az előszobába nyiló ajtónak a küszöbén). – A bárókisasszony azonnal
+itt lesz.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Jól van, Arthur. (A szolga
+el.) Ez az Arthur, a milyen jól van a természettől kiállítva,
+kiindulási pontját képezhetné egy nemes testőrségnek, és én nem
+értem, kinek volna nagyobb szüksége a mi napjainkban testőrökre,
+mint egy pénzembernek, a ki… (Bejön Elza, utczai ruhában, kalappal,
+keztyüsen.)</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (az előszobába nyíló ajtónál). –
+Mi az, papuskám?</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Ki akarsz menni a
+városba?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mért? Parancsolsz talán
+valamit?</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Mondd, mit szólsz ehhez a
+könyvszekrényhez? <span class="pagenum"><a name="Page_315" id=
+"Page_315">-315-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hogy kerül hozzád ez a
+könyvszekrény?</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Nem fogod elhinni; én ezt
+örököltem.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hogyhogy?</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Sajátlag nem én örököltem,
+hanem az én manageremnek, az őrnagynak a felesége, a ki egy nem
+tudom micsoda baronesz. Ez a szegény nő éveken át türelmesen és
+bizalmasan várakozott egy vagyonra az ő öröklési nagybácsijától. Az
+őrnagy egészen bizonyosra vette a történetet, és te igen jól tudod,
+hogy mikor én kérdőre vontam: mi az, hogy a lovak nem akarnak
+futni? – többször még velem is elkezdett stenkerkedni, és én őt
+csak azért nem ütöttem pofon, mert mint rabiátus embert, a ki
+katona volt, képesnek tartottam arra a szemtelenségre is, hogy
+visszaüt. Ez onnan volt, mert az őrnagy mindig biztatta magát a
+felesége örökségével. Az öröklési nagybácsi azonban alattomos fiú
+volt, a ki igen nevetett magában, és titokban elköltötte az egész
+vagyonát, úgy hogy mikor végre meghalt és gondolta magában, hogy:
+na, ezek nagyot fognak nézni! – nem maradt utána semmi, csak ez a
+könyvszekrény. Most már el fogod képzelni a szegény rászedett nőnek
+a kétségbeesését. Az őrnagy elpanaszolta nekem az esetet, és kért,
+hogy legalább vegyem meg a könyvszekrényt, mert minek nekik a
+könyvszekrény?! Erre én azt gondoltam magamban: »Miért ne venném
+meg a könyvszekrényt?! Ha nem veszem meg, az őrnagy a szomorú eset
+alkalmából előleget fog kérni, a mely esetleg nagyobb összegű; és
+így legalább van a pénzemért egy könyvszekrényem.« Azért
+eltekintettem attól, hogy az őrnagynak ez jól történik, és
+gyakoroltam a kívánt jótékonyságot, annyival inkább, mert a
+könyvszekrényt a védnökségem alatt álló demokrata-körnek
+szándékoztam ajándékozni. Most aztán elhozták nekem az én
+könyvszekrényemet; én megnéztem, igen csodálkoztam, és így szóltam
+<span class="pagenum"><a name="Page_316" id=
+"Page_316">-316-</a></span> magamhoz: »De hisz ez egy egész jó
+könyvszekrény! Mért ajándékoznám én ezt a körnek?!« Nem igaz?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát persze.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Csak az a kellemetlen a
+dologban, hogy egy könyvszekrényhez könyvek is kellenek.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mért nem kérdezted meg, hogy
+hát ebből hova lettek a könyvek?</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Azt hiszed, nem kérdeztem
+meg? Sőt hajlandó voltam megvenni az egész könyvtárt, és azt
+mondtam az őrnagynak, hogy a könyvtárral együtt, nem bánom, egy pár
+forinttal többet is fizetek. De az őrnagy elbeszélte, hogy az
+öröklési nagybácsi még életében elsikkasztotta az összes könyveket,
+a miket az antikvár megvett, és nem hagyott hátra egyebet, mint
+számos évfolyam <i>Gartenlaube</i>t és <i>Ueber Land und Meer</i>t,
+mert igen művelt uriember volt, és nagy magyar, a ki a választásra
+költött el mindent, aztán visszavonult a kastélyába, melyet a
+Bodenkredit elliczitáltatott, és ott folytonosan olvasott, sőt a
+számottevő lipcsei ujságokat mind végig olvasta. A mi engem illet,
+én szivesen honoráltam volna ezeket a régi ujságokat is, mert jól
+emlékszem, hogy mikor kedves anyáddal a mézesheteket töltöttük, a
+nászúton figyelemreméltó <i>Allerleio</i>kat olvastunk a
+<i>Gartenlaube</i>ból, de az őrnagy sajnálattal értesített, hogy
+már felfűtötték őket.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Azokat úgy sem lehetett volna
+benn hagyni a könyvszekrényben.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – És miért nem?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mert ezek, mint afféle kis
+polgárok olvasmányai, azóta már kimentek a divatból.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Akkor szerencse, hogy
+elégtek, mert az egyetlen elavult holmi, a mit én az én lakásomban
+megtűrök, én magam vagyok, személyesen. Hanem már most itt van
+nekem a kellemetlenség. <span class="pagenum"><a name="Page_317"
+id="Page_317">-317-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hogyhogy?</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Mert ha én, teszem fel,
+zabot vagy szilvát akarok vásárolni, akkor egyszerűen kiadom a
+parancsolatot az Auspitznak, hogy rendeljen nekem zabot vagy
+szilvát, ilyen árban és ennyit. De azt már nem parancsolhatom az
+Auspitznak, hogy rendeljen nekem a könyvkereskedőtől könyveket egy
+ilyen összegért.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Bocsáss meg, papuskám, de ha
+szilvát akarsz vásárolni, akkor is megmondod, hogy milyet akarsz:
+boszniait vagy szerbiait, és ha zabot vásárolsz, megmondod, hogy
+milyen kell: elsőrendű vagy középminőségű?</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Ez nem kérdés. Csakis első
+minőségű könyveket akarok vásárolni, egy bizonyos összeg,
+mindenesetre minél csekélyebb összeg erejéig. De ez nem elég a
+könyvkereskedőnek, és éppen ezért hívattalak.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Parancsolj, papuskám.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Ne gondold, gyermekem, hogy
+én, bár látszólag Lebemann vagyok, nem érdeklődöm a könyvek iránt.
+Látod, én fiatalkoromban sokszor terveltem, hogy majd öregségemben,
+mikor már a komoly dolgok nem foglalják el az időmet, és tetszés
+szerint szentelhetem magamat a henyélésnek, el fogom olvasni az
+összes jobb könyveket. És mikor nőül vettem kedves anyádat, az első
+dolgom az volt, hogy megvettem neki díszkötésben Schiller
+összegyüjtött költeményeit, az összeseket, kivétel nélkül. Sőt
+később föltettem magamban, hogy, ha már megvan, el is fogom olvasni
+Schiller műveit, és olvasni is kezdtem, de több izben elaludtam s
+így az előrehaladás lassan ment, annyival inkább, mert ezen művek
+rendkívül sok kötetet képeznek, és én nem értem, hogyan ért rá
+Schiller annyit összeírni, a mennyit magunk közül egy ember
+elolvasni se képes. De azután is gyakran foglalkoztam az eszmével,
+és ha <span class="pagenum"><a name="Page_318" id=
+"Page_318">-318-</a></span> időm engedte volna, a <i>Presse</i>ből
+a feuilletont többször szerettem volna elolvasni. Elannyira, hogy
+már korábban elhatároztam könyvtárt alapítani, egyrészt, mert ha az
+ember nem is ér rá a könyveket mindjárt végig olvasni, egy könyvtár
+mindig oly bútorzat, a mely egy teremnek választékos és tetszetős
+szinezetet ad, másrészt, mert a könyvek értéke mindig megmarad, és
+miért ne gondolnék az utódokra, a kik a könyveket esetleg el fogják
+olvasni?! Ebből láthatod, gyermekem, hogy én jobban értek a
+könyvekhez, mint az emberek gondolnák. Csakhogy most részint nem
+jut eszembe, micsoda könyvek azok, a miket mindig el szándékoztam
+olvasni, részint nem találom a szemüvegemet.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Majd megkeresem,
+papuskám.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Ne bántsd; ha te itt vagy,
+nincs többé rá szükségem. Tudom, hogy nagyon szakavatott vagy a
+könyvek terén, és számítok rá, hogy segíteni fogsz nekem ebben az
+ügyben. Nem szeretem ugyan, hogy a sok haszontalan olvasással
+mindig rontod a szemedet, de most véletlenül jól jön, hogy
+kiismered magadat a könyvészetben és a könyveknek a czíme a
+kisujjadban van. Mikor elhozták a szekrényt, mindjárt eszembe
+jutott, hogy tegnap egy szakkönyvet találtam az asztalodon, és
+megnéztem a czímét, melyről meglepetve láttam, hogy a karthauziak
+egy portásának a története.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (elpirul a haja gyökeréig).</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Azonnal eszembe jutott,
+hogy, ha az én leányom annyira belemélyedt a tudományba, hogy a
+barátoknak egy egyszerű portásáról egy egész könyvet olvas el,
+akkor ő a legjelesebb történelmi munkákat és más egyebeket, teszem
+fel, a tudományos és humorisztikus műveket, könyv nélkül tudja, a
+czimekkel és bolti árral együtt.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (meggyőződvén róla, hogy a báró
+nem lapozta <span class="pagenum"><a name="Page_319" id=
+"Page_319">-319-</a></span> végig a karthauziak portásánák
+illusztrált és véletlenül az asztalon felejtett történetét,
+megkönnyebbülten pillant fel.)</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Látom, hogy ki akarsz menni
+a városba, és én nem is tartóztatlak vissza, de előbb ird fel hamar
+egy papirra a legdrágább és legjobb könyveket, a mi egy
+szalon-könyvtár számára kapható.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hogyan? Most mindjárt?</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Csak egy czédulára; nem
+kell tisztázat. Az Auspitz majd letisztázza.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – De, papuskám, az nem megy
+olyan hamar!</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Miért nem? Te tudod a
+czímeket és a bolti árakat, a könyvek pedig megvannak a boltban,
+tehát ez igen egyszerű.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – De ha az ember egy nagy
+könyvszekrényre, egy egész könyvtárra való könyvet akar vásárolni:
+válogatni kell a könyvek közül, valami terv szerint, és én még azt
+se tudom, körülbelül milyen könyveket akarsz, például: tudományos
+vagy szépirodalmi műveket?</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – No, ez világos. Azt
+kívánom, hogy a tudományos művek szépen legyenek írva, mert
+szerintem az a tudomány, a mit nem lehet elolvasni, helytelen
+tudomány, és másrészt, ha az irodalomban nincsen tudomány, ez nem
+szép.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Igen, de mintha azt mondtad
+volna, hogy humorisztikus műveket is akarsz.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Természetesen: úgy
+tudományos, mint humorisztikus műveket, mert nem egyedül olyan
+könyveket akarok, a melyek a könyvtárban csak ki legyenek állítva,
+hanem, ha egyszer, a mikor nagyon öreg leszek, eszembe jut, hogy
+elő akarok magamnak valamit olvastatni, ez ne csupán olyan legyen,
+a mitől elalszik az ember, hanem a min, addig, a míg elalszik az
+ember, nevetni is lehet. <span class="pagenum"><a name="Page_320"
+id="Page_320">-320-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – És azt se tudom, hogy inkább
+csak az olvasmányt keressem, vagy főképpen díszműveket akarsz?…
+mert azt mondtad, hogy irjam le a legdrágább könyveket is, meg a
+legjobbakat is.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Gyermekem, te félreértettél
+engem. Én nem azt akarom, hogy ha a társaságban valami drága
+könyvről van szó, én mindjárt előjöjjek a könyvtárammal, és azt
+mondjam, hogy ez nekem megvan otthon és ennyibe meg ennyibe került.
+Ezt hagyom a proczoknak; a jóléti és műveltségi henczegőknek; ezen
+én már felül vagyok emelkedve. De azt sem akarom, hogy a drága
+könyvek az én családi gyűjteményemből hiányozzanak, mert én nem
+azért csinálok könyvtárat, hogy takarékoskodjam, és nem szeretném,
+ha valaki megnézné a könyvtáramat, aztán így szólna: »A Berzsenyi
+bárónál jól lehet enni, de a könyveit úgy szedte össze az utczán.«
+Én, mint egyszerű ember, abban a véleményben vagyok, hogy a
+díszműveknek, mint legdrágábbaknak, a legjobbaknak kellene lenniök.
+A te felvilágosításodból sajnosan tapasztalom, hogy ez nem így van,
+a mit különben nem értek, mert szerintem a rossz könyvek
+drágaságának semmi értelme. Azért ezt a kettőt tartsd szemmel.
+Legyenek díszművek is a vendégek számára, drága kiállításban, és jó
+könyvek is, hátul, a díszművek mögött, az utódok számára.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Még egyet. Csupa magyar
+könyvet akarsz, vagy külföldieket is?</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Mért nem teszed fel a
+kérdést megfordítva? De így vagy úgy, elismerem, hogy ez fogas
+kérdés. Természetesen, ha egy napon a főrendiház tagja vagyok, nem
+tehetem ki magamat annak, hogy valaki a könyvtáramra azt mondja: ez
+a zászlósúr nem jó hazafi, mert a magyar könyveket mellőzi. És
+nincs is ok a magyar könyveket teljesen mellőzni, mert például
+<span class="pagenum"><a name="Page_321" id=
+"Page_321">-321-</a></span> Petőfinek helyes, józan, czélszerű
+eszméivel szóról-szóra egyetértek. Azonkivül semmiféle magyar
+törekvéstől nem akarom megvonni pártolásomat és szivesen
+hozzájárulok a magyar kiadók fölsegéléséhez, annál inkább, mert
+nagyon szép tőlük, hogy nem német könyveket adnak ki, a mi sokkal
+czélszerűbb és jövedelmezőbb volna. De ne feledd, gyermekem, hogy a
+hazai ipar e téren még nem veheti fel a versenyt a külföldivel; sőt
+azt hiszem, bár e szakmában nem vizsgálódtam eléggé, hogy nálunk
+könyvipar még nem is létezik.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – De papuskám…</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Hagyj kibeszélni. Ez onnan
+van, hogy az írók és egyéb könyvcsináló munkások, mint: nyomdászok,
+szedők és könyvkötők, nálunk még nem tudják a könyveket jól
+készíteni. Ez kitűnik a bécsi lapok vasárnapi mellékletéből, hol
+csak a legritkább esetben olvasod egy magyar könyvnek elkészültét,
+pláne helyesen elkészültét. És éppen egy magyar lapban olvastam,
+véletlenül, mert nem az igazi lapra fordítottam, hogy a magyar írók
+még csak a gyermekek számára tudnak jól írni, a felnőttek
+igényeinek nem képesek megfelelni. Ezt egy tanár írta, a ki maga is
+a gyermekek számára ír, tehát tudja, hogy így van; és a kinek
+tanítania is szabad, hogy a felnőttek számára még ő se tud irni…
+Nem mondom, hogy a magyar írók később, ha szorgalmasak lesznek és
+nem hanyagolják el magukat… de még sokat kell tanulniok, és előbb
+jól rágják meg, hogy mit akarnak mondani, ha azt óhajtják, hogy én
+elolvassam vagy csak támogassam is iparkodásukat. Azonkívül a
+magyar könyvkiállítók és kiadó munkások már csak mostoha
+viszonyaiknál fogva se tudják illedelmesen kiállítani a kezdő
+magyar irók műveit; Ausztria nem ad nekik kölcsön jobb papirt és
+elég <span class="pagenum"><a name="Page_322" id=
+"Page_322">-322-</a></span> nagy betűket, úgy hogy aztán a magyar
+könyv oly rosszúl sikerül, hogy végül, többnyire, meg se
+jelenik.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – De, papuskám, te tévedsz! A
+magyar írók között sok van, a kiknek a munkáit lefordítják
+németre…</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Te ezt összetéveszted
+azzal, hogy a magyar írók németből fordítanak tanulás és gyakorlat
+czéljából…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – És más nyelvekre is. A magyar
+könyvek kiállítása pedig jobb, mint a németeké…</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Már látom, hogy te nekem
+többnyire magyar könyveket fogsz felírni, de nem bánom, mert ez
+hazafiasabb, és azt hiszem, jutányosabb is. Aztán előttem fő az
+utódok, a kik, meglehet, már nem is kívánnak német könyveket
+olvasni, míg én rám nézve előnyösebb kevés számú magyar könyvet
+olvasni, mint sok külföldi művet, melyek elrontják a szemet, és
+utóvégre is az van belőle, hogy csak elalszik az ember. Azonfelül
+miattam lehet, hogy neked van igazad, és tőlem senki se veheti
+rossz néven, ha én az én leányomnak jobban hiszek, mint a <i>Neue
+Presse</i>nek. Csak a humorisztikus művekben nem adok neked igazat.
+Ezek maradjanak németül; mert a legjobb viczcz is magyarul nem
+hangzik olyan mulatságosan, mint az eredetiben. És mivel most el
+akarsz menni, nem tudom hová, állítsd nekem össze a jegyzéket
+holnapra.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Meglesz, papuskám. De mondd,
+egyéb utasítást nem adsz? Nem akartál még valamit mondani a
+könyvekre nézve?</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Na, magától értetődik, hogy
+a tudományos könyvek vallás-erkölcsös szellemben legyenek; és
+legyen egy pár díszkönyv a rókavadászokról, a hol a rókavadászok az
+ő vörös frakkjukban ki legyenek festve, arra az esetre, ha netán
+egy előkelő vendégünk jönne, a ki a szalonban olvasni akar valamit.
+Megjegyzendő, <span class="pagenum"><a name="Page_323" id=
+"Page_323">-323-</a></span> hogy egy-két forintra ne nézz, és
+gondoskodjál könyvekről, a mikben a képek a fő, és a nyomtatás csak
+arra való, hogy ne kelljen elolvasni. Végül az összes könyvek
+vastag papirra és nagy betűvel legyenek nyomtatva, széles margóval
+és üres lapokkal a fejezetek között; mert, mint egy feuilletonban
+olvastam egy jó író tollából, a sűrűn nyomtatott rossz könyv nem ér
+annyit, mint a ritkán nyomtatott jeles. Általában egy könyvtárnál
+az a fő, hogy mindenben mértéket tartsunk; a tulságosan sok
+olvasmány soha se élvezetes, ellenben mindig van valami jó vagy
+legalább kellemes abban az olvasmányban, a melyik kevés.</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<div class="footnotes">
+<h2>Lábjegyzetek.</h2>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a> <a href=
+"#FNanchor_1"><span class="label">1)</span></a> A Berzsenyi-család
+életírójának e helyütt meg kell jegyeznie, hogy az itt leirt
+jelenetek abban az időben zajlottak le, a mikor Széll Kálmán volt
+Magyarország miniszterelnöke.</p>
+</div>
+</div>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_324" id=
+"Page_324">-324-</a></span></p>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_325" id="Page_325"><br />
+-325-</a></span></p>
+<h2>TARTALOM.</h2>
+<ul class="TOC">
+<li><span class="roman">I.</span> Csütörtökön öttől hatig
+<span class="ralign"><a href="#Page_1">1</a></span></li>
+<li><span class="roman">II.</span> Aszfaltbetyárok <span class=
+"ralign"><a href="#Page_15">15</a></span></li>
+<li><span class="roman">III.</span> A fehérvári bicska <span class=
+"ralign"><a href="#Page_22">22</a></span></li>
+<li><span class="roman">IV.</span> Urnők a szinpadon <span class=
+"ralign"><a href="#Page_28">28</a></span></li>
+<li><span class="roman">V.</span> Magyarosodás <span class=
+"ralign"><a href="#Page_34">34</a></span></li>
+<li><span class="roman">VI.</span> Rumbold szelleme <span class=
+"ralign"><a href="#Page_40">40</a></span></li>
+<li><span class="roman">VII.</span> Lóversenyen <span class=
+"ralign"><a href="#Page_47">47</a></span></li>
+<li><span class="roman">VIII.</span> Karlsbadban <span class=
+"ralign"><a href="#Page_53">53</a></span></li>
+<li><span class="roman">IX.</span> Smekszen <span class=
+"ralign"><a href="#Page_58">58</a></span></li>
+<li><span class="roman">X.</span> Államtitkok <span class=
+"ralign"><a href="#Page_64">64</a></span></li>
+<li><span class="roman">XI.</span> Napkelet gyöngye <span class=
+"ralign"><a href="#Page_69">69</a></span></li>
+<li><span class="roman">XII.</span> Kit vagy mit irigyel ön?
+<span class="ralign"><a href="#Page_76">76</a></span></li>
+<li><span class="roman">XIII.</span> Egy üzenet <span class=
+"ralign"><a href="#Page_83">83</a></span></li>
+<li><span class="roman">XIV.</span> Berzsenyi incognito
+<span class="ralign"><a href="#Page_92">92</a></span></li>
+<li><span class="roman">XV.</span> Berzsenyi az irodalomért
+<span class="ralign"><a href="#Page_100">100</a></span></li>
+<li><span class="roman">XVI.</span> A tárlaton <span class=
+"ralign"><a href="#Page_107">107</a></span></li>
+<li><span class="roman">XVII.</span> Karácsony előtt <span class=
+"ralign"><a href="#Page_115">115</a></span></li>
+<li><span class="roman">XVIII.</span> Kém-szolgálat <span class=
+"ralign"><a href="#Page_121">121</a></span></li>
+<li><span class="roman">XIX.</span> Berzsenyiéket megszámlálják
+<span class="ralign"><a href="#Page_130">130</a></span></li>
+<li><span class="roman">XX.</span> Berzsenyi lapot alapít
+<span class="ralign"><a href="#Page_139">139</a></span></li>
+<li><span class="roman">XXI.</span> Berzsenyi báró ünneplése
+<span class="ralign"><a href="#Page_149">149</a></span></li>
+<li><span class="roman">XXII.</span> Abbaziában <span class=
+"ralign"><a href="#Page_155">155</a></span></li>
+<li><span class="roman">XXIII.</span> Hóbortos Rózsi <span class=
+"ralign"><a href="#Page_163">163</a></span></li>
+<li><span class="roman">XXIV.</span> Berzsenyiék a külpolitikában
+<span class="ralign"><a href="#Page_169">169</a></span></li>
+<li><span class="roman">XXV.</span> Gépkocsizás után <span class=
+"ralign"><a href="#Page_177">177</a></span></li>
+<li><span class="roman">XXVI.</span> A szalmaözvegy <span class=
+"ralign"><a href="#Page_183">183</a></span></li>
+<li><span class="roman">XXVII.</span> Balaton-Karádon <span class=
+"ralign"><a href="#Page_188">188</a></span></li>
+<li><span class="roman">XXVIII.</span> Chincholle kisasszony
+tragédiája <span class="ralign"><a href=
+"#Page_194">194</a></span></li>
+<li><span class="roman">XXIX.</span> Berzsenyi föllép <span class=
+"ralign"><a href="#Page_200">200</a></span></li>
+<li><span class="pagenum"><a name="Page_326" id=
+"Page_326">-326-</a></span></li>
+<li><span class="roman">XXX.</span> Berzsenyit megválasztják
+<span class="ralign"><a href="#Page_206">206</a></span></li>
+<li><span class="roman">XXXI.</span> Influenzában <span class=
+"ralign"><a href="#Page_212">212</a></span></li>
+<li><span class="roman">XXXII.</span> Berzsenyiék a német szó ellen
+<span class="ralign"><a href="#Page_217">217</a></span></li>
+<li><span class="roman">XXXIII.</span> Kegyelet <span class=
+"ralign"><a href="#Page_222">222</a></span></li>
+<li><span class="roman">XXXIV.</span> Farsang a Nádor-utczában
+<span class="ralign"><a href="#Page_227">227</a></span></li>
+<li><span class="roman">XXXV.</span> A bohémek <span class=
+"ralign"><a href="#Page_234">234</a></span></li>
+<li><span class="roman">XXXVI.</span> Berzsenyiék nyaralnak
+<span class="ralign"><a href="#Page_241">241</a></span></li>
+<li><span class="roman">XXXVII.</span> Berzsenyiék a papa nélkül
+<span class="ralign"><a href="#Page_250">250</a></span></li>
+<li><span class="roman">XXXVIII.</span> Ischlben <span class=
+"ralign"><a href="#Page_257">257</a></span></li>
+<li><span class="roman">XXXIX.</span> Berzsenyiék hegyet másznak
+<span class="ralign"><a href="#Page_264">264</a></span></li>
+<li><span class="roman">XL.</span> Keresztúton <span class=
+"ralign"><a href="#Page_272">272</a></span></li>
+<li><span class="roman">XLI.</span> Berzsenyi házasít <span class=
+"ralign"><a href="#Page_278">278</a></span></li>
+<li><span class="roman">XLII.</span> Berzsenyiék haza jönnek
+<span class="ralign"><a href="#Page_285">285</a></span></li>
+<li><span class="roman">XLIII.</span> Berzsenyiék fölébrednek
+<span class="ralign"><a href="#Page_291">291</a></span></li>
+<li><span class="roman">XLIV.</span> Berzsenyiék az Operában
+<span class="ralign"><a href="#Page_298">298</a></span></li>
+<li><span class="roman">XLV.</span> Berzsenyitől pénzt kérnek
+<span class="ralign"><a href="#Page_307">307</a></span></li>
+<li><span class="roman">XLVI.</span> Berzsenyi könyvet akar venni
+<span class="ralign"><a href="#Page_314">314</a></span></li>
+</ul>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<div class="transnote">
+<p class="center"><span class="caption">Javítások.</span></p>
+<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p>
+<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p>
+<table summary="Javítások">
+<tr>
+<td class="tdr"><a href="#Page_12">12</a></td>
+<td>erősítí a</td>
+<td>erősíti a</td>
+</tr>
+<tr>
+<td class="tdr"><a href="#Page_38">38</a></td>
+<td>Es a mai</td>
+<td>És a mai</td>
+</tr>
+<tr>
+<td class="tdr"><a href="#Page_61">61</a></td>
+<td>kezdi.</td>
+<td>kezdi.)</td>
+</tr>
+<tr>
+<td class="tdr"><a href="#Page_62">62</a></td>
+<td><i>Zsakid</i>.“</td>
+<td><i>Zsakid</i>.«</td>
+</tr>
+<tr>
+<td class="tdr"><a href="#Page_75">75</a></td>
+<td>Gyöngy (ifjan</td>
+<td>Gyöngye (ifjan</td>
+</tr>
+<tr>
+<td class="tdr"><a href="#Page_75">75</a></td>
+<td>Micsoda ember Mily</td>
+<td>Micsoda ember! Mily</td>
+</tr>
+<tr>
+<td class="tdr"><a href="#Page_125">125</a></td>
+<td>Es most</td>
+<td>És most</td>
+</tr>
+<tr>
+<td class="tdr"><a href="#Page_134">134</a></td>
+<td>»Berzsenyi Fehérnye!</td>
+<td>»Berzsenyi Fehérnye!«</td>
+</tr>
+<tr>
+<td class="tdr"><a href="#Page_153">153</a></td>
+<td>ne meltóztassék</td>
+<td>ne méltóztassék</td>
+</tr>
+<tr>
+<td class="tdr"><a href="#Page_163">163</a></td>
+<td>ki s szalon</td>
+<td>kis szalon</td>
+</tr>
+<tr>
+<td class="tdr"><a href="#Page_166">166</a></td>
+<td>eladattak.»</td>
+<td>eladattak.«</td>
+</tr>
+<tr>
+<td class="tdr"><a href="#Page_207">207</a></td>
+<td>tudní</td>
+<td>tudni</td>
+</tr>
+<tr>
+<td class="tdr"><a href="#Page_208">208</a></td>
+<td>egyes közsegekben</td>
+<td>egyes községekben</td>
+</tr>
+<tr>
+<td class="tdr"><a href="#Page_211">211</a></td>
+<td>mondani O Szentsége</td>
+<td>mondani Ő Szentsége</td>
+</tr>
+<tr>
+<td class="tdr"><a href="#Page_213">213</a></td>
+<td>meg úgy»</td>
+<td>meg úgy«</td>
+</tr>
+<tr>
+<td class="tdr"><a href="#Page_227">227</a></td>
+<td>NÁDOR-UTCZABAN.</td>
+<td>NÁDOR-UTCZÁBAN.</td>
+</tr>
+<tr>
+<td class="tdr"><a href="#Page_261">261</a></td>
+<td>tísztelem</td>
+<td>tisztelem</td>
+</tr>
+<tr>
+<td class="tdr"><a href="#Page_263">263</a></td>
+<td>Atadja</td>
+<td>Átadja</td>
+</tr>
+<tr>
+<td class="tdr"><a href="#Page_315">315</a></td>
+<td>«Miért ne</td>
+<td>»Miért ne</td>
+</tr>
+</table>
+</div>
+<div>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 65607 ***</div>
+</body>
+</html>
diff --git a/old/65607-0.txt b/old/65607-0.txt
new file mode 100644
index 0000000..8a6c4ab
--- /dev/null
+++ b/old/65607-0.txt
@@ -0,0 +1,10981 @@
+The Project Gutenberg eBook of Berzsenyi báró és családja, by Zoltán Ambrus
+
+This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and
+most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
+whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms
+of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at
+www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you
+will have to check the laws of the country where you are located before
+using this eBook.
+
+Title: Berzsenyi báró és családja
+       Tollrajzok a mai Budapestrol
+
+Author: Zoltán Ambrus
+
+Release Date: June 13, 2021 [eBook #65607]
+
+Language: Hungarian
+
+Character set encoding: UTF-8
+
+Produced by: Albert László from page images generously made available by
+             the Google Books Library Project
+
+*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK BERZSENYI BÁRÓ ÉS CSALÁDJA ***
+
+Ambrus Zoltán Munkái
+
+IV. KÖTET
+
+BERZSENYI BÁRÓ ÉS CSALÁDJA
+
+Ambrus Zoltán Munkái
+
+IV.
+
+BERZSENYI BÁRÓ ÉS CSALÁDJA
+
+TOLLRAJZOK A MAI BUDAPESTRŐL
+
+BUDAPEST MDCCCCVI
+
+VIII., ÜLLŐI-ÚT 18. SZÁM.
+
+RÉVAI TESTVÉREK
+
+IRODALMI INTÉZET R.-T.
+
+Ambrus Zoltán
+
+
+
+
+
+
+BERZSENYI BÁRÓ ÉS CSALÁDJA
+
+TOLLRAJZOK A MAI BUDAPESTRŐL
+
+BUDAPEST MDCCCCVI
+
+VIII., ÜLLŐI-ÚT 18. SZÁM.
+
+RÉVAI TESTVÉREK
+
+IRODALMI INTÉZET R.-T.
+
+AZ ÖSSZES JOGOK FENTARTÁSÁVAL.
+
+Révai és Salamon könyvnyomdája, Budapest, VIII., Üllői-út 18.
+
+
+
+
+I.  CSÜTÖRTÖKÖN ÖTTŐL HATIG.
+
+– Zsúr Berzsenyiéknél. Díszlet és rendezés: minden, mi jó és drága. Egy
+kicsit sok is; de egészben bizonyos választékosság. A zsúron ez
+alkalommal a következők szerepelnek: –
+
+1. Berzsenyi Jacques. Feje a hires Loew és Berzsenyi czégnek. Mr. Dewey
+álnév alatt futtat; az ő lovai azok, a melyek eladó versenyekben se
+jönnek be soha. Mindig jó kedély; a franczia szavakat már helyesen ejti.
+Pénz, mint köles. Alantasai a békásmegyeri admirálnak csúfolják.
+
+2. Berzsenyi mama. Bánatosan kövér; nagyon boldogtalanná teszi, hogy
+sokat kell öltözködnie. Hangversenyeken még ma is elég jól fest; akkora
+boutonok, mint az öklöm. Egyébként jelentéktelen.
+
+3. Berzsenyi Blanka. Azt mondják s elhitte, hogy nagyon okos. Nem
+annyira szívtelen, mint inkább fennhéjázó. Egyetlen gyöngéje, hogy
+bolondul a művészetekért. Szerelmes egy kitünő iróba, azzal a
+föltétellel, hogy az illető tagja lesz a főrendiháznak.
+
+4. Berzsenyi Elza. Szeczessziós leány, a mi itt azt jelenti, hogy
+gyakran eljár a szája. Rajong mindenért, a mi természetes és igaz.
+Gyűlöli a pózt s nagyon sok süteményt eszik.
+
+5. Héthársyné. Született Szilassy bárónő. Unokahuga Szilassy Plátó
+bárónak, a kitünő államférfiúnak. Berzsenyiék igen büszkék rá. Szeretnék
+rámába foglalni és felakasztani a szalon falára. Mindig a kaszinóból
+jön.
+
+6. Soroksáry Miska gróf. Czímzetes segédfogalmazó. Nagyon szeretné
+elvenni Blankát, esetleg »az Elzát.« Nincsenek kilátásai, de azért
+szívesen látják, mert egyike azoknak a szeretetreméltó fiataloknak, a
+kik se nem osztanak, se nem sokszoroznak, ellenben mindenütt ott vannak.
+
+7. Bertalan Dóri. Jogtanácsos és czégjegyző egy iszonyatosan előkelő
+banknál. Nagyszerű jövő. A férjjelölt ideálja. Tudja az értékét, s bár a
+bajusza észbontó, alkalomadtán vicczes.
+
+8. Rejtvényi Elek. A _Szeczesszió_ czímű heti lap segédszerkesztője.
+
+Elza (leteszi Marcel Prévost regénygyáros urnak legujabb regényét: a
+»Nyakatekert herczegnő« czímű kötetet): – Ez a fiú tetszik nekem; jól
+ír, röviden és csak azt, a mi szükséges. Tudja, mi érdekli az embert, és
+nem okoskodik sokat. De van egy nagy hibája. Nem meri nevén nevezni a
+gyermeket. Hiába, a férfi gyáva marad, a míg lélekzik, még Párisban is.
+(Jön Soroksáry gróf.) Jó napot Miska!
+
+Soroksáry. – Jó napot, Elzácska!
+
+Elza. – Milyen furcsán néz rám!
+
+Soroksáry. – Még soha se voltunk így, egyedül, Elzácska! Muszáj magának
+megvallanom valamit. Muszáj megmondanom, hogy én vagyok a
+legboldogtalanabb ember a világon!
+
+Elza. – Tudom. A Blanka, mi?… (Soroksáry igent int). Előttem eddig is
+hiába kasirozta a dolgot. Én úgy teszek, mintha semmit se látnék, de
+azért néztem magukat a paravent mögül.
+
+Soroksáry. – Nem képzeli, hogy a Blanka milyen rosszúl bánik velem! A
+multkor is, az operában, egy tekintete se volt számomra…
+
+Elza. – Hja, édesem, annak maga az oka.
+
+Soroksáry. – Hogyhogy?
+
+Elza. – Hát, kérem, az ember vagy udvarol vagy kritizál. Magának mindig
+más véleménye van a szinésznőkről, mint Blankának.
+
+Soroksáry. – Becsületszavamra mondom, hogy alkalmazkodom. Higyje el,
+Elzácska, soha se élt ember a világon, a ki olyan sokszor és olyan
+arczátlanúl tagadta volna meg, a mit mondott, mint én: Soroksáry
+Mihály!…
+
+Elza. – De mindig későn.
+
+Soroksáry. – Mit, későn! Csak később. Voltaképpen nem csinálok egyebet,
+csak visszhangozom, a mit Blanka mondott.
+
+Elza. – Igen, akkor, mikor Blanka már megváltoztatta a véleményét.
+
+Soroksáry. – Tehetek róla? Ez az én tragikumom!
+
+Elza. – S mit tegyek én ebben az ügyben?
+
+Soroksáry. – Protezsáljon egy kicsit!
+
+Elza. – Az nem olyan könnyü. Maga ellen egyéb kifogás is van.
+
+Soroksáry. – S mi volna az?
+
+Elza. – Beszéljünk nyiltan. Maga másfelé is angazsálta magát!
+
+Soroksáry (ártatlanul). – Én?
+
+Elza. – Őszinte legyek, vagy ne legyek őszinte? Ha igen, hagyjon fel a
+komédiázással.
+
+Soroksáry. – Nem értem.
+
+Elza. – Maga, igaz, hogy csak másod sorban, a Naphegyi Tinkának is
+udvarol. Különben a tény nem fontos, csak a körülmények graválók.
+
+Soroksáry. – Most még kevésbbé értem.
+
+Elza. – Jó, én felborított kártyákkal játszom. Az, hogy maga a talonban
+ott tartogat valakit, az lényegtelen. Mai nap az épouseuröknél ez már
+nem szokatlan. De hogy ez az illető a Naphegyi Tinka legyen, ez súlyos.
+
+Soroksáry. – Mintha kinai nyelven beszélne, annyira nem értem.
+
+Elza. – Ne tettesse magát! Hogy jön össze a Blanka a Naphegyi Tinkával?!
+A ki szükségben a Naphegyi Tinkával is megelégszik, az ne emelje fel a
+szemét egy Berzsenyi Blankára!
+
+Soroksáry. – Komolyan beszél? Hogy jövök én a Naphegyi Tinkához?
+
+Elza. – Letagadja, hogy ott lovagol másod sorban? Jó; ez a maga dolga.
+Én csak annyit mondok, hogy: Blankának derogál egy sorban lenni a
+Tinkával.
+
+Soroksáry. – Lári-fári. Blanka azért nem akar tudni rólam, mert elémbe
+vágott valaki. Ez a Bertalan, vagy hogy hívják.
+
+Elza. – Magát rettenetesen rosszúl informálták. A Bertalan csak a mama
+favoritja. Megmondjam, hogy ez idő szerint ki a komoly konkurrens?
+
+Soroksáry. – Ha van egy kis bizalma hozzám.
+
+Elza. – Hát megmondom, mert én jó fiú vagyok. Az illető: Rejtvényi Elek,
+tehetséges ifjú költőnk, a »Szeczesszió« szerkesztője.
+
+Soroksáry. – Maga tréfát űz velem.
+
+Elza. – Ugy nézek én ki, mint a ki tréfál? Fiam, én olyan komoly vagyok,
+mint a »Pompes funèbres«. Tudja meg tehát titok pecsétje alatt, hogy
+Blanka népszínművet ír, s ebben a munkában Rejtvényi segédkezik neki…
+
+Soroksáry. – Ugyan ne mondja!…
+
+Elza. – Csitt!… A Blanka hangját hallom!…
+
+(Jönnek: Blanka és Bertalan Dóri.)
+
+Bertalan. – Annyi bizonyos, hogy Párisban sokkal jobban tetszett, mint
+itt, a Vígszinházban.
+
+Blanka. – Egyszerűen botrány, hogy előadják. (Üdvözlések.) Ebben talán
+még Soroksáry is egyet fog érteni velem.
+
+Soroksáry. – Tessék?
+
+Blanka. – Arról van szó, hogy mit szól a Vígszinház új darabjához?
+
+Soroksáry. – Én azt gondolom, a mit maga gondol.
+
+Bertalan. – Különben a lapok is mind levágják.
+
+Elza. – Mert az összes kritikusok képmutatók, nyomorult képmutatók! Az
+ember azt hinné, hogy böjtben és imádkozásban nőttek fel, pedig
+esztetikai ismereteiket nem az egyetemen, hanem a szeparékban szerezték!
+Ismerem ezeket a szép maszkokat. Megírják a förmedvényeiket, leteremtik
+a romlott francziákat, s aztán rohannak az Orfeumba! Igazán, ha egy pár
+becsületes leány nem volna, ennek a szegény Feydeaunak éhen kellene
+elpusztulnia!
+
+Blanka. – Megint csak úgy beszélsz a levegőbe!
+
+Elza. – Ugy beszélek, mint közönség. Én nem írok színdarabokat s nem
+irigykedem a francziákra.
+
+Blanka (Bertalanhoz). – Ő nagysága tudniillik azzal gyanusít, hogy
+színdarabokat írok.
+
+Elza. – Nincsen abban szégyen.
+
+Soroksáry. – Mért ne, ha az ember ráér?
+
+Blanka. – Van ugyanis egy barátnőm, a kinek nagy tehetsége van az
+íráshoz; ennek a terveiről volt szó. Igaz, Dóri, erről jut eszembe…
+Kérdezni akarok magától valamit.
+
+Bertalan. – Parancsoljon.
+
+Blanka. – A barátnőm alighanem pályadíjat fog nyerni egy munkájával. A
+pályadíjat persze jótékony czélra szánta. Mondja, milyen czélra volna a
+legalkalmasabb?
+
+Elza. – Hallod, ez eredeti! Azt már hallottam, hogyha az ember sajnálja
+a pénzét s mégis nagylelkű akar lenni, küld természetben: tépést,
+szivarvéget, elhasznált levélbélyeget. De színdarabot ajándékozni
+jótékony czélra, ez uj!
+
+Blanka. – Kimélj meg a vicczeidtől.
+
+Bertalan (éllel). – Legjobb lesz, ha szemérmes szegényeknek adja.
+Iróknak, szerkesztőknek.
+
+Blanka. – Maga Rejtvényit akarja előttem eláztatni? Nos én nem ugrom. A
+talentum mindig talentum marad.
+
+Elza. – A talentumnak fölösleges gyakran fürdenie. A szép pongyolában is
+szép.
+
+Soroksáry. – Különben is a szemérmes szegények már kimentek a divatból.
+
+Blanka. – Aztán meg az adománynak nyilvánosnak kell lennie. Senkinek sem
+szabad azt képzelnie, hogy barátnőm a díjat elfogadta. (Berzsenyi
+belép).
+
+Elza. – Itt a mi jó papánk!
+
+Berzsenyi. – Szervusztok!… (üdvözlések.) Szervusz, Miska!… (Elzához:)
+Te, láttad már a _Sport_ot?
+
+Elza. – Nem.
+
+Berzsenyi (előveszi háta mögül a berlini Sport legujabb számát.) – Közli
+a kontinens összes nyertes istállóinak a lisztáját. Legelül vannak
+Caillault és de Brémond 880,000 és 660,000 frankkal, leghátul én 50
+korona nyereséggel. Nézd: »Mr. Dewey… 000,050.« Ezt az 50 koronát _White
+Rose_-nak a harmadik helye hozta a kisujszállási handicapben; mindig
+mondtam, hogy _White Rose_ a legjobb lovam.
+
+Bertalan (nem minden irónia nélkül.) – És ez ötvenezer forintba kerül
+évenkint?
+
+Berzsenyi. – A manager-rel együtt annyiba. De ez nem kidobott pénz. Az
+őrnagy egyébként is hasznomra van. Nagy az ismeretsége… (kijavítja
+magát:) a szakkörökben. Különben jó, hogy nem nyertem még néhány száz
+koronát. Így a lisztának a legfeltünőbb helyén vagyok; mindenkinek meg
+kell látnia a nevemet. Ez majdnem annyi, mintha én nyertem volna a
+legtöbbet.
+
+Blanka. – Már az igaz, hogy derék managered van! Soha még csak egy
+vigaszversenyt se tudsz megnyerni!
+
+Elza. – Valld meg őszintén, papa, te csak azért tartasz managert, hogy
+akármikor elcsaphass egy valóságos, igazi őrnagyot, a ki bár kvietált,
+egyszer mégis csak őrnagy volt.
+
+Berzsenyi. – A managert azért tartom, hogy tanácsoljon. Arról nem
+tehetek, hogy mindig rossz tanácsot ad.
+
+Soroksáry. – És így minden lovad annyiba kerül, mint egy miniszteri
+osztálytanácsos.
+
+Berzsenyi. – Hogy rosszúl képezi ki az én lovaimat, jól van, nem bánom!…
+De ha már az én lovaim nem nyernek, nyernék legalább én az idegen
+lovakon!… Egy pár száz forintot visszahozni az ötvenezerből, szintén
+valami. De szó sincs róla. Az őrnagy mindig rosszúl tipel.
+
+Elza. – Hálátlan vagy, papa; a multkor is megütöttél egy nagy
+meglepetést, és öt forintra nyolczvanhármat kaptál.
+
+Blanka (Soroksáryhoz:) – Azért nem vettem észre magát, mert nem is
+néztem arra a vidékre. A Naphegyi Tinka engem nem érdekel annyira, mint
+magát; az operában csak nem fogom őt nézni a _Walkürök_nél!…
+
+Soroksáry. – Akkor nem is voltam benn a Tinkáéknál.
+
+Blanka. – Megjegyzem, hogy attól előkerülhetett volna.
+
+Soroksáry. – Egy egér se tudott volna beférni a páholyukba.
+
+Bertalan (megkezdett társalgást folytatva, Berzsenyihez). – Tudod, ez
+éppen olyan gazdasági szükség, mint például, hogy Transzválnak angol
+uralom alá kellett kerülnie…
+
+Elza. – Ne jöjjön nekem elő az angolokkal. Még a regényeiket sem
+olvasom, annyira utálom őket a szegény búrok óta.
+
+Berzsenyi. – Fiam, te ehhez nem értesz. Ez nem humanitás, ez
+kereskedelem.
+
+Bertalan. – Tessék! Tegnap még rövid ruhát viselt és a krémes fánkért
+lelkesedett! Huszonnégy óra mulva a búrokért lelkesedik és politizál az
+idős urakkal!
+
+Elza. – Ó, kérem, én már régen benne vagyok a politikában! Tudja-e, hogy
+én vagyok az egyik a magyar nők közül, a kik Krüger elnököt annak idején
+üdvözölték?
+
+Bertalan. – És hogy jött maga Krüger elnökhöz?
+
+Elza. – Sehogy. A Hirschler Zelmával kuncsorogtunk az utczán…
+
+Blanka. – Mit csináltatok?
+
+Elza. – Kuncsorogtunk.
+
+Blanka (Soroksáryhoz.) – Ez a leány úgy beszél, mint egy kutyamosó.
+
+Elza (folytatva). – S a mint a főposta előtt megyünk, mendegélünk, a
+rikkancsok azt kezdték kiabálni, hogy az angolokat nagyon megverték.
+Nagyon megörvendtünk a Zelmával, bementünk a telegráf-hivatalba, s
+feladtunk egy sürgönyt az öregnek, Pretoriába: »A magyar nők nevében
+üdvözöljük, Berzsenyi Elza, Hirschler Zelma.«
+
+Berzsenyi. – Szép diplomacziai bonyodalmakat csinálhattál volna nekem
+ezzel a meggondolatlan heveskedéssel!… És mit szóltál volna ahhoz, ha a
+búrok egy szép nap megszorúlnak, s azt mondják magukban: »Van nekünk egy
+barátunk Budapesten, bizonyos Berzsenyi, és az átnyujthatna nekünk egy
+kis hadi kölcsönt?!…«
+
+Elza. – Nem féltelek én téged!
+
+Berzsenyi. – Aztán nem szeretem, hogy olyan sokat mutatkozol ezzel a
+Hirschler leánynyal. Kicsodák, micsodák ezek a Hirschlerék? Ez az öreg
+Hirschler Menyus, az ő hédervári predikátumával, egy utolsó rangú
+parvenű.
+
+Elza. – Papa, te mindenkit lenézel, a kinek tiz forinttal kevesebb
+vagyona van, mint neked.
+
+Berzsenyi. – Gyermekem, az embernek mindig igaza van, ha valakit lenéz.
+Nem lehet elég embert lenézni, ezt jegyezd meg magadnak.
+
+(Megjelenik: Rejtvényi Elek, a »Szeczesszió« czímü hetilap
+segédszerkesztője. Önérzetes tekintet, patinás mosdatlanság és párisi
+nyakkendő.)
+
+Blanka. – Papa, bemutatom neked Rejtvényi Elek urat, a kinek már
+bizonyosan hallottad a nevét. Ő az a nagy tehetségű fiatal költő, a
+kiről az utóbbi időben annyit beszéltünk.
+
+Berzsenyi (jóságosan). – No hát az nem baj, nem baj. Az ember minden
+pályán boldogulhat, csak tisztességes legyen. Hála Istennek, nem a pálya
+teszi az embert, hanem megfordítva. Ismertem például nagyon tisztességes
+embereket, a kik a jockey-pályán működtek. Itt volt ez a Rumbold. Nagyon
+derék ember volt; kitörte a nyakát.
+
+Blanka. – De papa, Rejtvényi úr költő, és…
+
+Berzsenyi. – Az nem tesz semmit; azért szívesen látom. (Ujra megrázza
+Rejtvényi kezét).
+
+Rejtvényi (leküzdi zavarát, Blankához). – Nagysád már meggyőződött róla,
+hogy melyikünknek volt igaza?
+
+Blanka. – Igen, ön nyerte meg a fogadást. (Berzsenyihez). Nem akartam
+elhinni, hogy Petőfi összes halhatatlan művei egy koronáért kaphatók.
+(Rejtvényihez). Már meg is vettem az egy koronás Petőfit.
+
+Berzsenyi. – Hogyan, te egy koronás könyveket vásárolsz nekem? Én
+Petőfit helyeslem, mert műveltség kell a népnek, de nem szeretném, ha
+azt mondanák mirólunk, hogy a könyvvásárlásban fukarkodunk. A pénz is
+kötelez, barátom. Vásárolj díszműveket, albumokat, rókavadászokat, vagy
+rococo-jeleneteket ábrázoló drága könyveket, de ne vásárolj egy koronás
+kiadványokat. Ezt a költők se helyeslik, mert akkor miből éljenek meg a
+költők, ha te is csak egy koronát juttatsz a haza oltárának, nem igaz?
+
+Rejtvényi. – Ó, kérem…
+
+Berzsenyi. – Vagy ha már éppen ez a könyv kell neked, vásárolj belőle
+ezer példányt, s oszd ki Megyeren a nép között. Igen czélszerű, ha a nép
+részegeskedés helyett Petőfit olvassa. Hadd tudják meg a parasztok is,
+hogy szorgalommal mire viszi az ember.
+
+Blanka. – Nagyon sajnálom, hogy nem mutathatom be a mamának. De ő még a
+_Kék kereszt_-egyesületben van, a hol osztály-elnök.
+
+Rejtvényi. – Hogyan? _Kék kereszt_ is van?!…
+
+Berzsenyi. – Igen hasznos egyesület ez, melyre a költőknek fel kellene
+hivniok a nép figyelmét. Helyesli ön a részegséget? Ugy-e nem? Lássa, ez
+ellen küzd a _Kék kereszt_. És pedig igen egyszerű eszközzel. Üdítő
+italokat mér ki alkohol helyett, aludttejet, limonádét, mindent, a mit
+ön akar. Vannak munkások, a kik három, hat, kilencz, sőt tizenkét
+krajczár ára pálinkát isznak meg egy ülésen. Már most azt kérdem öntől,
+ha minden munkás csak kilencz krajczárt tesz félre naponkint, nem
+szerezheti-e meg szerdán és szombaton egy-egy csésze kitünő tea
+élvezetét? S a tea nem támadja meg a munkaképességet, a mi oly bosszantó
+a gyárosra nézve, és ellenkezőleg fokozza a józanságot s erősíti a
+kedélyt. Lássa, erről ön egy igen czélszerű költeményt írhatna.
+
+(Berzsenyiné megjelenik.)
+
+Elza. – Megjött Benoiton mama!… Mama, mama, hol maradtál olyan sokáig?
+
+Blanka (Berzsenyihez). – Ezt a leányt ugyan megneveltétek!
+
+Berzsenyi mama (miután kezet nyujtott Soroksárynak és Bertalannak). –
+Már régen itthon vagyok, de az előszobában elfogott a Kovács, régi
+szobalányunknak, a Züzannak a férje. Alig tudtam tőle szabadulni. Azt
+akarja, hogy keresztanyja legyek a gyerekének. Mit csináljak vele?
+
+Berzsenyi. – Adj neki pénzt.
+
+Elza. – Ellenkezőleg; kereszteltesd meg a kis férget!
+
+Bertalan. – Csak aztán úgy ne járjanak vele, a hogy a Várai-Fejér járt.
+
+Berzsenyi. – Hogy járt a Várai-Fejér?
+
+Bertalan. – Várai-Fejérnek a jockey-ja: Lightwood egy szép nap apának
+érezte magát. Keresztapának elhívja a Várai-Fejért, s mindenekelőtt
+elmennek az anyakönyvvezetőhöz. Ez előveszi a protokolumot, mire a
+Lightwood azt mondja neki, hogy írja be a kis lányt ezen a néven:
+Lightwood Nénémasszony. Az anyakönyvvezető persze azt hitte, hogy a jó
+fiú megbolondult. Lightwood erre előadja, hogy náluk, Angliában, ez már
+így szokás; a jockeyk többnyire a legkedvesebb versenylovaikról nevezik
+el az ivadékaikat. Mornington Cannon például egy Mornington nevű lótól
+kapta a nevét. És így tovább. Az anyakönyvvezető megmagyarázta neki,
+hogy a mi szokásaink nem engedik meg az effélét. De Lightwood csak
+tovább alkudozott: »Talán Lightwood Sárgarigó lehetne?« Képzeljék el a
+Várai-Fejért.
+
+Berzsenyi. – Nekem mindig nevetnem kell, ha a Várai-Fejérre gondolok.
+Egy ember, a ki a kávéházban ellopja a czukrot s két milliót veszít a
+fekete szombaton.
+
+Elza. – Az bizonyos, hogy a mama nagyot nézne, ha Kovács kijelentené a
+pap előtt, hogy a kis szobalánynak ezt a nevet akarja adni:
+»Czirokseprő«.
+
+Blanka. – Látják, én egy cseppet se találnám nevetségesnek, ha szokássá
+válnék, hogy az emberek a kedves foglalkozásuk köréből választanának
+nevet a gyermeküknek. Egy költő példáúl miért nem nevezhetné a leányát
+Elégiának?! Alanyi Elégia! – nem is hangzanék rosszúl. És mond annyit,
+mint Miczi vagy Rusi.
+
+Berzsenyi. – No, én csinos neveket adhattam volna nektek! Mit szólnátok
+hozzá, ha ma így hívnának benneteket: »Berzsenyi Gabona« és »Berzsenyi
+Katonaélelmezés«?!…
+
+Bertalan. – Barátnéjuk, a Zelma, még rosszabbul járt volna. Azt biztosan
+»Hirschler Ganzgyár«-nak neveznék, mert az apjának a Ganzgyár-részvények
+a legszebb emlékei.
+
+Berzsenyi mama. – De nini, a mi kedves Héthársynénk! (Általános mozgás.)
+
+Héthársyné (jön, lát és győz. A haja ezúttal aranyszőke; az első
+pillanatra: mintha a tulajdon unokatestvére volna). – Csak egy perczre
+jövök, kedveseim; várnak a választmányban. A bíbornok elnököl, s az öreg
+urat nem szeretem várakoztatni… Igaz, beszéltem a miniszternével… Nini,
+a jó Berzsenyi!… Jó napot, jó napot!
+
+Blanka. – Kedves Ida!…
+
+Héthársyné (mint a nap, mindenüvé süt). – Neked, édes Blankám, egy pár
+szót kell mondanom… Hogy van, Elzácska?… (Berzsenyi mamához.) Tehát
+eljöttök, ugy-e? Vagy még nem is mondtam? Szerdán egy kis _raut_ lesz
+nálam…
+
+Berzsenyi mama. – Mondd, édes Idám, csakugyan igaz?…
+
+Héthársyné. – A főherczeg házassága? Sajnos, édesem, szóról szóra igaz.
+
+Berzsenyi mama. – Az ember nem érti. Mésalliance, mésalliance, jó, de
+ekkora mésalliance!… Ilyenek még sem történtek azelőtt.
+
+Héthársyné. – És ha tudnátok, kedveseim, hogy a fenségek bennünket, még
+a herczegnőket is, éppen úgy lenéznek, mint a hogy ti lenézitek a
+szolgaszemélyzetet!… Bizony glédába kell állnunk előttük… s ha mindössze
+ennyi volna!
+
+Berzsenyi mama. – Mi lesz a világból, ha ez tovább is így tart?! Végtére
+nem lesznek igazi főherczegek, félvér lesz mindenki, a legelőkelőbbek
+is!…
+
+Héthársyné. – De pá, édeseim, az én alelnöknőm már bizonyosan
+türelmetlenkedik… (Elvitorlázik; a többiek is egyenkint. Csak Elza és
+Berzsenyi maradnak a teremben.)
+
+Berzsenyi. – Várj csak, kérni akarlak valamire. Ma este egy nagy
+csomagot hoznak ide; vedd át, s vitesd be a dolgozó szobámba. Gondod
+legyen rá, hogy senki ki ne bontsa. (Sugva.) Ez anyád karácsonyi
+ajándéka. Egy kép.
+
+Elza. – A te arczképed?
+
+Berzsenyi. – Ez egy kicsit sablonos lett volna. Nem, _White Rose_ képe.
+Lefestettem _White Rose_t, abban a momentumban, mikor a Kisujszállási
+Handicap után lemossák róla az izzadságot. Nagyon szép munka, meg vagyok
+elégedve vele. Nem állatfestővel pingáltattam, hanem egy
+portraitistával. Remélem, anyád örülni fog neki.
+
+Elza. – Hogyne, papa, hogyne.
+
+Berzsenyi. – Remélem is. Közel háromszázezer forint néz le reánk erről a
+vászonról.
+
+
+
+
+II.  ASZFALTBETYÁROK.
+
+– Esti fél tíz óra. Az ebédlőben – borongósan szeczessziós stil – három
+izgatott alak: _Berzsenyi mama_, _Blanka és Berzsenyi papa_. –
+
+Berzsenyi mama. – Ez már mégis hallatlan! Pont fél tíz és még most sincs
+itthon!… Nincs más hátra, el kell menni a rendőrségre.
+
+Blanka. – Igen, hadd tudják meg Bécsben is, hogy Berzsenyi Elza
+kisasszony valami rettenetes ostobaságot követett el, az isten tudja
+mit!
+
+Berzsenyi papa. – Blanka, ne beszélj így! A leányomat ne bántsa senki, a
+másik leányom se!
+
+Berzsenyi mama. – Ez meg itt szaval! Jacques, ne boszants, nem vagyunk a
+Nemzeti Szinházban.
+
+Blanka. – De hát mi történhetett vele? Ebéd óta senki se látta; egy szó
+nem sok, annyit se szólt, csak eltünt. S annyi bizonyos, hogy délután
+fél háromkor nem szokták a leányokat elrabolni!
+
+Berzsenyi mama. – Úgy beszélsz, mintha egy cseppet se aggódnál, s csak a
+káröröm szólna belőled.
+
+Blanka. – Köszönöm szépen! Én jobban restellem a dolgot, mint ti. S
+éppen csütörtökön! Az első nagy _raut_ napján! Mert ez a mai nap nem
+volt közönséges zsúr; vendégeink azt hihették, hogy a hölgykaszinóban
+vannak. Két báróné, hárman a _Hólapda_ társaságból, egy miniszterné… a
+volt iskolatársak társasága csak úgy sáppadozott az irigységtől. S ez a
+boldogtalan leány épp egy ilyen napon szökik el nekünk! Szépen
+neveltétek a leányotokat, mondhatom!
+
+Berzsenyi mama. – Hallgass, mert úgyis mindjárt migrainet kapok az
+aggodalomtól.
+
+Berzsenyi papa. – Nem voltam ilyen izgatott másfél esztendő óta. Csak
+akkor éreztem valami ilyenfélét, mikor _Dom Sebastian_ elbukott a rákosi
+akadályversenyben, s eleinte azt hittük, hogy kitörte a lábát. Hárman
+indultak a versenyben: _Ne szólj szám_, _Weaner Kind_ és _Dom
+Sebastian_. Az elsőn Williamson ült, az enyimen Kucsera. Egy darabig
+igen jól vették az akadályokat, de a hogy a nagy árokhoz értek, _Dom
+Sebastian_, a ki vezetett…
+
+Berzsenyi mama. – Ugyan hagyj békét! Nincs jobb dolgod, mint hogy ilyen
+ostobaságokkal boszantasz?… (Csöngetés hallatszik; mindnyájan
+hallgatóznak.) Ő az! No végre! Már majdnem szívdobogást kaptam az
+ijedtségtől.
+
+Berzsenyi papa. – Ugy-e megmondtam, hogy semmi okunk nyugtalankodni! A
+mit az én leányom tesz, az jól van téve.
+
+Blanka. – Látszik, hogy csak az apja vagy, s nem a férje.
+
+Elza (bejön). – Itt vagyok. Hagytatok-e valami vacsorát?
+
+Berzsenyi mama. – Hol voltál, szerencsétlen gyermek?
+
+Elza (egyszerűen). – Az aszfaltbetyár-intézményt tanulmányoztam.
+
+Blanka. – Tessék?
+
+Berzsenyi mama. – Szent isten, csak nem történt valami kellemetlenséged?
+
+Elza (nyugodtan). – Semmi. Szót se érdemel az egész. De meghalok éhen;
+dél óta nem ettem egyebet, mint három vagy négy darabka süteményt.
+
+Berzsenyi mama. – Egyél és beszélj. Hol jártál?
+
+Elza. – Ne vágjatok olyan ijedt arczot. Délután a Zelmánál voltam, s
+aztán egyedül kuncsorogtam az utczán.
+
+Berzsenyi mama. – Gyönyörű história. S ezt ilyen jó képpel mondod?
+
+Elza. – Hát milyen képpel mondjam? (Eszik).
+
+Blanka. – Egyedül kuncsorgott az utczán! Szép! A korsó addig kuncsorog a
+kútra…
+
+Elza. – Szamár. (Eszik.) Mondom, nem flangálni mentem az utczára, hanem
+társadalomtudományi czélzattal. Tisztába akartam jönni az
+aszfaltbetyár-ügygyel.
+
+Blanka. – No, és tisztába jött vele a kisasszony?
+
+Berzsenyi mama. – Mi jutott eszedbe, boldogtalan?
+
+Elza. – A dolog úgy történt, hogy a Zelmánál elbölcselegtünk ezen a
+kérdésen. Azt mondom a Zelmának: »Nagyszerű! Gondoltad volna ezt? Én
+soha!«
+
+Berzsenyi papa. – Mit?
+
+Elza. – Hogy az aszfaltbetyár-intézmény ilyen elterjedt. Bámulatosnak
+találod, a mit mondok? A te lapodban olvastam!
+
+Berzsenyi papa. – De mi közöd van neked az aszfaltbetyárokhoz? Remélem,
+neked nem voltak efféle kalandjaid?
+
+Elza. – Hisz éppen ez az. Olvasom, olvasom a czikkeket és eltünődöm.
+Nagyszerű! Tehát vannak hölgyek, a kik nem tudnak végigmenni az utczán,
+a nélkül, hogy egy-két kalandjuk ne akadjon! Némelyiket mindennap
+megtámadja két-három aszfaltbetyár. Egy komoly ujság ankétet rendez, s
+felszólítja a közönséget, mondja el kiki, vajon mit lehetne tenni e
+társadalmi baj elhárítására? A kérdéshez hozzá szólnak: nők és férfiak,
+üldözött gerlék és szakértő aszfaltbetyárok. Azok elpanaszolják, hogy
+már nem tudnak hová lenni; tapasztalt, higgadt aszfaltbetyárok pedig jó
+tanácsokat adnak nekik. A testület e tapintatos jelesei valóságos
+reczeptet írnak, hogyan öltözködjék, viselkedjék, nézzen, járjon,
+siessen az a hölgy, a ki nem kívánja igénybe venni az aszfaltbetyárok
+szolgálatait. Mert így meg amúgy, mégis csak élniök kell szegényeknek;
+mi rossz van abban, kérem, ha egy nem egészen kitünő házból való fiatal
+ember, ismeretség híján, e nem szokatlan úton keres összeköttetéseket?!…
+
+Berzsenyi mama. – Miket beszélsz itt össze vissza?
+
+Elza. – Szóval, látom, a miről eddig sejtelmem se volt, hogy az
+intézmény rendkívül elterjedt, s hogy egy-két aszfaltbetyárnak ma már
+minden művelt család asztalán helyet kell foglalnia. A művelt nők már
+lélekzeni se tudnak a sok ostromtól. Némelyik annyira oda van, hogy az
+embernek kedve volna azt mondani: »Száli, te nem panaszkodol, Száli, te
+dicsekszel!«
+
+Berzsenyi papa. – Ne beszélj ilyen jockey-stilusban.
+
+Elza. – Azt mondom a Zelmának: »Barátom, ha Magyarország egész művelt
+nő-világa keservesen panaszkodik e társadalmi baj miatt, s ha vannak
+nők, a kiknek se éjjelük, se nappaluk, földön nincs nyugtok, s égben
+nincs várandóságuk az aszfaltbetyárok légióinak jóvoltából – ez
+tulajdonképpen iszonyú sértés ránk nézve. Mert mi elég csinosak volnánk,
+vagy mi, s nekünk még soha se volt efféle kalandunk.«
+
+Berzsenyi mama. – Még csak az kellene!
+
+Elza. – Erre a Zelma így felel: »Tudod, ez azért van, mert mi ritkán
+járunk egyedül; aztán meg kacsintani is kell nekik.« »Jó – mondom én –
+egyszer majd megpróbáljuk, de most pá, haza kell kefélnem a _rout_-ra.«
+Jövök, s a hogy jobbra-balra nézelődöm, eszembe jut, hogy minek várjam a
+Zelmát? Egyedül kóválygok; az alkalom kitűnő, kóvályogjunk tovább. S
+megindulok tanúlmányutamra.
+
+Berzsenyi mama. – Elment az eszed?
+
+Elza. – Légy nyugodt; három aszfaltbetyárt sétáltattam meg, de azért nem
+történt semmi bántódásom. Sőt, meg kell vallanom, eleinte sehogy se
+tudtam beugratni az ifiurakat. Öt percz alatt rájövök, hogy a testület
+egyáltalán nem reflektál olyan hölgyekre, a kiknek a toilettejéből
+családi vagyon néz ki. Mikor aztán látom, hogy a puszta megjelenésemmel
+nem tudom lépre csalni őket, eszembe jut, a mit a Zelma mondott:
+»Kacsintani kell nekik.« Ettől fogva úgy sétálgattam, mint egy
+operette-soubrette a színpadon. Csak éppen néger tánczot nem adtam elő.
+
+Blanka. – Ez a nő totál meg van őrülve.
+
+Elza. – Szüntesd könyűidet értem, szende hajadon, s hidd el, a piros
+bóbitás leányok nem forognak akkora veszedelemben, mint képzeled.
+Szóval, mögtapasztaltam az intézményt, s első kirándulásom alkalmával
+három aszfaltbetyárt gyüjtöttem. No, nincs mit dicsekednem velök. Az
+elsőről rövidesen le is mondottam. Mikor nagynehezen elszánta magát,
+hogy megszólít, végig mustrálom, s azt mondom neki, őszinte
+felháborodással: »Mit, maga még rendesen sincs öltözve, s
+aszfaltbetyárkodik? Hallja, előbb vásároljon tisztességes nyakkendőt!«
+Ötölt-hatolt valamit, de én nem irgalmaztam neki, s elutasítottam:
+»Ilyen rongyos ember! Szégyelje magát!« Ezalatt csoportosulni kezdtek
+körülünk, emberem zavartan mekegett valamit, megsajnáltam s szélnek
+eresztettem.
+
+Berzsenyi papa. – Vakmerő fruska! Hátha valami keményebb legénynyel
+kezdesz ki? Mi történik akkor? Mit képzelsz?
+
+Elza. – Semmi különös. Másodszor egy atlétába kötöttem bele. Ez már
+comme il faut volt és óvatos. Csak akkor kezdett ugrani, mikor egy
+mellékutczába vontattam. »Szép kis nénike!« – suttogott, de nem
+engedtem, hogy hosszasan részletezze az ajánlatát. »Ön téved – vágtam a
+szavába – s az, hogy ön ostoba, nem menti a tévedését. Vak ön, tisztelt
+idegen, hogy éppen engem akar megtisztelni az ismeretségével? Nos hát én
+nem szorultam rá, hogy az utczán szedjem fel az udvarlókat; a pénzére se
+szorultam semmiféle majomnak!«
+
+Berzsenyi mama. – Hallatlan ez a leány, hallatlan! S ez az én gyermekem
+volna?
+
+Elza. – Az atléta okvetetlenkedett; erre hamarjában megszólítok egy arra
+menő idősebb asszonyt: »Kérem, nagyságos asszonyom, védelmezzen meg
+ettől a tolakodótól. Úgy látszik, idegen szegény, s nem akarja
+megérteni, hogy maflának találom.«
+
+Blanka. – Tökéletesen Osztrigás Miczi.
+
+Elza. – A harmadik aszfaltbetyárt már nekem kellett bátorítanom.
+Elmondta, hogy mily elhagyatott életet él, s a fővárosban egy szegény
+ifjúnak mily nehéz a keresetéből kijönnie. Valahol csak kell spórolnia,
+nem igaz? Biztattam, hogy ne csüggedjen; majd csak talál egy önzetlen
+kebelt. Könnyűit persze nem törülhettem le, de igazat adtam neki, hogy
+ha az ember húsz forintot küld a mamájának havonkint, bizony nem igen
+költekezhetik az éjjeli kávéházakban. Igen barátságosan váltunk el.
+
+Berzsenyi mama. – Rettenetes!
+
+Elza. – Tanúlmány-utamat ezzel be is fejeztem, mert abból az
+eszmecseréből, a melyet utolsó kísérőmmel folytattam, már leszűrtem a
+keresett tanulságot. Tehát a sokat emlegetett társadalmi baj csakugyan
+létezik. Csakhogy ez a baj inkább a szegény aszfaltbetyárok baja, mint a
+védtelen hölgyeké. Mert a védtelen hölgyek közül azokat, a kik
+jómóduaknak és finnyásoknak látszanak, nem is meri megszólítani az
+aszfalt lakója, a többi védtelen hölgy pedig minden nagyobb emóczió
+nélkül megvédheti magát, a legrosszabb esetben: megvédhetik egymást. De
+mit tegyen a szegény aszfaltbetyár? Mit tegyen a szűk körülmények közt
+élő fővárosi ifjú, a ki takarékoskodni kénytelen, ismeretség,
+összeköttetés híján? Mit tegyen, ha érző keble van, bár szegény és
+elhagyatott? A virágnak megtiltani nem lehet.
+
+Blanka. – Mondhatom, büszkék lehettek a leányotokra!
+
+Elza. – Elég az hozzá, elhatároztam, hogy a Zelmával gyüjteni fogunk az
+egyetemi templomban a szegény aszfaltbetyárok javára.
+
+Berzsenyi mama. – Mars a szobádba, ne is lássalak! (Berzsenyi papához).
+Látod, Jacques, hova vezetett a majomszereteted? Tessék a nevelésed!
+
+Jacques (magában). – Nekem beszélhettek! Okos lány ez, csak az a kár,
+hogy huszár nem lehet belőle. Különben mindegy. Így is többet tud, mint
+az egész familia. Úgy tippel, mint egy trainer, s fogadni merek, hogy
+máris tudja, melyik ló fogja megnyerni a Pzsedzvit-handicapot.
+
+
+
+
+III.  A FEHÉRVÁRI BICSKA.
+
+– A nagy szalonban; öt óra után. A teás-asztal körül: _Héthársyné,
+Berzsenyi mama_ és _Soroksáry Miska_. _Héthársyné_ már semmit se tud
+kitalálni, a mivel kifejezhesse, hogy: pénze minden zsidónak van, de
+_Héthársyné_ már csak egy él a világon. _Berzsenyi mama_ asztmájának
+részleteiről tart nem éppen közérdekű előadást; _Héthársyné_ látható
+részvéttel és láthatatlan undorral hallgatja. _Miska_ gróf
+udvariasságból nagyokat köhög; e krákogás vigasztalni kívánja _Berzsenyi
+mamát_. De az ő részvéte is csak felszínes; titokban arra gondol: milyen
+jó az asszonyoknak, hogy a beszélgetésben nem követhet el az ember
+helyesírási hibát! Lám, _Berzsenyi mamát_ nem csúfolják ki, mint őt a
+minisztériumban, nyomorult napidíjasok. Közben _Blankára_ pislog, a ki
+_Berzsenyi papával_ egyetemben, _Rejtvényitől_ búcsúzkodik. –
+
+Berzsenyi papa (melegen szorongatja Rejtvényi kezét). – Szervusz,
+szervusz, szervusz. Gyere el máskor is, ne ülj mindig a kaszinóban. Ott
+kényelmesebb, de a vendégszeretet se kutya. Egyszerű emberek vagyunk, de
+becsületesek. (Rejtvényi el.) Szervusz, szervusz, szervusz. (Blankához.)
+Te, ki ez a fiatal ember?
+
+Blanka. – Mondtam már, hogy Rejtvényi Elek. Nagyon tehetséges fiatal
+író.
+
+Berzsenyi papa. – Azért megmosdhatnék néha. Különben nekem mindegy.
+
+Blanka. – De, papa, hová gondolsz? Rejtvényinek olajbarna teint-je van,
+a mi nagyon ritka és érdekes.
+
+Berzsenyi papa. – Ebben igazad van; engem legalább kiváncsivá tett, hogy
+vajon gőzfürdő után is ilyen szerecsen marad-e? És mit szokott írni ez
+az Othello?
+
+Blanka. – Verset, tárczát, vezérczikket, mindent. Nem olvastad a _Szabad
+Sajtó_ mai czikkét a magyar iparról? Olvasd el; mondhatom, kitünő czikk.
+Ő írta.
+
+Berzsenyi papa. – Ne beszélj! Nem hittem volna, hogy ilyen komoly fiatal
+ember. Látod, ez helyes, hogy egyszer megmondja a véleményét a magyar
+iparról. Mert az már igazán nem járja, a mit a kormány akar.
+Rákényszeríteni a kormánytól függő vállalatokra, hogy itthon vásárolják,
+a mit csak lehet, esetleg húsz perczenttel drágábban – ez ostobaság.
+Hogy én ezerkétszáz forinttal fizessem azt, a mit külföldön ezer
+forinttal megkaphatok, hallott valaki ilyet? Helyes, hogy kikelt ez
+ellen; látom, igazság-szerető ember. Nem rokonszenves, de
+igazság-szerető. El fogom olvasni a czikkét.
+
+Blanka. – Tudod, nem egészen azt írja, a mit te mondasz. Rejtvényi
+inkább azt sürgeti, hogy pártoljuk a magyar ipart, áldozatok árán is.
+Kikel azok ellen, a kik Londonból hozatják a ruhaszövetet s Párisban
+mosatják az ingeiket.
+
+Berzsenyi papa. – A fő az, hogy kimosassuk. Hol? az mellékes. Különben,
+ha megmondja az igazat a Nemzeti Kaszinónak, ez kibékít vele.
+
+Soroksáry (mint a kit darázs csipett meg). – Bocsánat, de a Nemzeti
+Kaszinó ártatlan ebben a dologban. Én legalább nem ismerek a kaszinóban
+senkit, a ki Párisba küldetné az ingeit. Egyáltalában, kissé különösnek
+találom, hogy ezek a meggondolatlan író urak folyton a Nemzeti Kaszinót
+piszkálják. Pártoljuk a magyart ipart, jó; de mért éppen a Nemzeti
+Kaszinó kezdje meg a dolgot? Mindig, minden téren a szegény mágnást
+molesztálják először. Én nem vagyok a Nemzeti Kaszinó tagja;
+tárgyilagosan beszélek.
+
+Blanka. – De, papa, csak nem fogsz agitálni a magyar ipar ellen? A
+miniszterné is pártját fogta a magyar iparnak. Eljár a boltokba s csak
+magyar tárgyakat vesz.
+
+Berzsenyi mama. – A miniszternének könnyű. A miniszterné ha kalotaszegi
+varrottasban jár, akkor is miniszterné marad.
+
+Berzsenyi papa. – A miniszterné eljárt volna a boltokba magyar tárgyakat
+vásárolni? Ez különös.
+
+Berzsenyi mama. – Hiszen a mi engem illet, nekem semmi kifogásom. De
+attól félek, hogy ez a mozgalom a Felségnek nem fog tetszeni.
+
+Blanka. – De, mama, a Felség nem törődik vele, hogy te mit vásárolsz.
+(Héthársynéhoz.) Hogyan, báróné, Te már itt hagysz bennünket?
+
+Héthársyné. – Sajnos, kedves Blankuczim, a kaszinóba kell sietnem, a hol
+értekezletünk van, s éppen a magyar ipar pártolásáról… Ah, mily unalmas
+az élet!… Te azt még nem tudod, szegény Blankuczim! (Berzsenyi mamához.)
+Fogadj szót, édesem, hivasd el a csoda-doktort. Tudod, az mesés. Egy
+pirula naponkint eloszlatja a sápkórt, két pirula a köszvényt, s három
+pirula valósággal véget vet az asztmának.
+
+Soroksáry (Blankához, titkon). – Vajon hány pirula gyógyíthatna meg
+engem?
+
+Blanka (Soroksáryhoz). – Jó éjt, Soroksáry, jó éjt. (Soroksáry
+meghajlik, s Héthársyné nyomában el.)
+
+Berzsenyi papa. – Te, Blanka, nekem szeget ütött a fejembe, a mit
+mondtál. Hát csakugyan a miniszterné is?…
+
+Blanka. – Benne volt minden ujságban.
+
+Berzsenyi papa. – Mert nem szeretném, ha azt mondanák, hogy smuczián
+vagyok, a ki nem pártolja a magyar ipart.
+
+Blanka. – Erről ráismerek az én jó papámra.
+
+Berzsenyi papa. – Vásárolni fogok valamit. Akármit, csak magyar legyen.
+De mit?
+
+Blanka. – Tudod, azt hirtelen nem tudnám megmondani. Van üveg-iparunk,
+bőr-iparunk… izé… Az üvegipart már mondtam?
+
+Berzsenyi mama. – Én azt hiszem, hogy elkéstetek. Előbb gondoltatok
+volna rá. Holnap már a házmester is a magyar ipart pártolja. A múlt
+héten még kiírták az ujságba, de kezd egy kicsit közönségessé válni a
+dolog.
+
+Elza (benyit). – Jó estét.
+
+Berzsenyi mama. – Hol voltál megint?
+
+Elza. – Ne ijedj meg úgy, mert én is mindjárt megijedek. Semmi. A Zelma
+hítt el, pártolni a magyar ipart. Mondok magamban: »Top! Mért ne lepjem
+meg valamivel az én jó kis papámat? Nekem nem kerül semmibe, mert az ő
+pénzét költöm, s örömet szerzek neki.«
+
+Berzsenyi papa (nevet). – Te kis betyár!
+
+Elza. – Bebarangoljuk az összes boltokat, de semmit se találunk, a min
+rajta volna: »Made in Hungary.« Azt mondom a Zelmának: »No, öreg, hol a
+magyar ipar?« A Zelma azt feleli, hogy Pesten nem kapni semmit, de fogad
+velem, hogy Bécsben rögtön kapunk magyar iparczikket.
+
+Blanka. – Úgy látszik, fel is mentetek Bécsbe, mert alaposan oda
+maradtál.
+
+Elza. – Francziaországi Margit, ne átkozódjál.
+
+Blanka. – Ó, te New-York szépe!
+
+Berzsenyi mama. – Ne veszekedjetek.
+
+Elza. – Felhányunk a boltokban mindent: »Hol vagy, lelkem, magyar ipar,
+hadd pártoljalak!« – hát, a mint kutatunk, kutatunk, végre is találok
+valamit. Tudod, nem drága dolog, de szeczessziós. Mondok magamban…
+
+Blanka. – Úgy beszél, mint egy paraszt.
+
+Elza. – Mondok magamban: »Az én jó kis papámnak mindene van a világon,
+de fehérvári bicskája még nincs. Hadd legyen neki fehérvári bicskája
+is.«
+
+Berzsenyi papa (nevet). – S vettél nekem fehérvári bicskát?
+
+Elza. – Ime. Fogadd tőlem jó szívvel, s ha pénzzavarba jövök, ne
+felejtsd el, hogy belőlem nem hiányzik az altruizmus.
+
+Berzsenyi papa (Blankához). – Látod, most úgy beszél, mint egy gróf.
+
+Blanka. – Elbarangolja a napot, hogy egy fehérvári bicskát vegyen! S az
+ilyen nem lesz szinésznő!
+
+Berzsenyi papa (Blankához). – Hallod, ne bántsd a leányomat. (Elzához.)
+Teneked meg azt mondom, hogy ne beszélj ilyen tréfálkozó hangon a magyar
+iparról. A magyar ipar, gyermekem, nagyon komoly dolog. Miniszternék,
+grófnék fáradoznak a magyar ipar érdekében. Igaz, mindez eszünkbe
+juthatott volna harmincz esztendővel ezelőtt is, s ha eszünkbe jutott
+volna, akkor ma már volna magyar ipar. Ha harmincz esztendő óta
+megvettünk volna minden magyar iparczikket, akkor ma már csinálnának
+magyar iparczikkeket is. De jobb későn, mint soha. Hozzuk helyre a
+mulasztásunkat; legyünk ezentúl jobb hazafiak. És én elhatároztam, hogy,
+mint a miniszternék meg a grófnék, én is elül fogok járni a jó példával.
+Egyelőre, mivel semmire sincs szükségem, nem tehetek egyebet, mint hogy
+magyar neveket adok a lovaimnak. De ezt megteszem. Még ma. Kiki a maga
+hatáskörében; kitől mi telik. Mind a tizennyolcz lovamnak magyar nevet
+adok. Még ma; azonnal. Gondolkozzál magyar lónevekről, Elza. A te
+tanácsaid nekem nagyon becsesek. Tudod mit? Hogy viszonozzam az
+ajándékodat, megengedem, hogy te nevezd el az összes lovaimat. Csak
+egyet kötök ki. Derby-crack-emet: _Szo szan mer alle_-t a mai nap
+emlékére _Magyar Ipar_-nak fogom elnevezni. A fehérvári bicskáért pedig
+kapsz egy szép párisi toilette-et.
+
+
+
+
+IV.  ÚRNŐK A SZINPADON.
+
+– Hat óra után. A vendégek már oszlófélben. _Héthársyné_, a ki legutóbb
+_Blankával_ beszélgetett, szintén készülődik. –
+
+Héthársyné. – Nos, eljöszsz?
+
+Berzsenyi mama. – Hová hívod?
+
+Héthársyné. – A Népszinházba. Nem most; holnap délelőtt.
+
+Berzsenyi mama. – Délelőtt? A Népszinházba?
+
+Héthársyné. – Tudod, édesem, ez még titok; de hisz ti nem fogjátok
+elárulni. Vikus, a cousine-om, holnap énekel próbát a Népszinházban.
+
+Berzsenyi mama. – A cousine-od szinésznő lesz?
+
+Héthársyné. – Ó, nem olyan közönséges szinésznő, mint a többiek, de
+végre is szinésznő. Miért ne? Nem fogják összetéveszteni a született
+komédiás-néppel; a szinlapon is mindig rajta lesz: Dorozsmai Viki _úrnő_
+első, második, harmadik fellépte.
+
+Berzsenyi mama. – De mi jutott eszébe, hogy szinésznő lesz? Talán csak
+nem…
+
+Héthársyné (sértődve). – Mit képzelsz? Hála Istennek, Vikinek van miből
+megélnie. Ötvenezer forint hozományt vitt magával; ehhez az ura nem
+nyúlhatott hozzá.
+
+Berzsenyi mama. – Ugy képzeltem, hogy talán az elvált férjét akarja
+megtruczczolni.
+
+Héthársyné. – Nem, az urával egyszerűen nem törődik többet. De mit
+csináljon egy szép, fiatal elvált asszony, a ki hozzá van szokva, hogy
+évenkint húszezer forintot költsön, s a kinek csak ötvenezer forint a
+vagyona? A sutba üljön, harisnyát foltozni, vagy gépirást tanulni? Nem.
+Viki igen helyesen úgy gondolkozott, hogy halálos vétek volna a
+hangocskáját nem kamatoztatni. Mert van egy kis hangocskája. Nem akkora,
+mint az oroszlánnak, de elég arra, hogy megszerezzen vele évenkint
+hat-tiz-húszezer forintot.
+
+Berzsenyi mama. – De mégis… valaki… az ő társaságából!… Tudom, hogy ha ő
+megy szinpadra, az más, mint ha a házmesterném lánya áll ki néger
+tánczot járni… De mégis szokatlan egy kicsit…
+
+Elza. – Szokatlan? Nem találom. Az utolsó operettliben két olyan dáma is
+játszott, a kikkel tavaly még csak a zsúrokon találkozott az ember. A
+közönséges szinésznék csak a páholyból nézték őket.
+
+Blanka. – És szeretném tudni, mit árt nekik, hogy a szinpadra léptek?
+Függetlenek; pénzt szereznek; lázas, szép életet élnek; s valljuk meg,
+irigyeljük őket.
+
+Elza. – Annyi bizonyos, hogy a Zelmának ugyancsak szeget ütöttek a
+fejébe. Azt mondja nekem tegnap, hogy ő, ha férjhez megy, csak azért
+megy férjhez, hogy elválhasson és aztán a szinpadra léphessen.
+
+Berzsenyi mama. – Hagyj nekünk békét a Zelmáddal. Ki kérdezett?
+
+Elza. – Csak sokat vekszáljatok! Én is egyet gondolok, és elszerződöm
+valahová! Én ugyan nem megyek férjhez csak azért, hogy a hivatásomnak
+élhessek. Minek ehhez a házasság, elválás és egyéb kalandok? Betanulok
+egy operette-et s isten megáldja édes szüléimet!
+
+Berzsenyi papa. – Hallod, az efféle tréfákat kikérem magamnak!…
+
+Elza. – No, ne ijedj meg minden kis mókázástól! Elképzelheted, hogy a te
+házadat nem fenyegeti semmi ilyes veszedelem. Egyelőre eszem ágában
+sincs azokat a jó házból való szerencsétleneket utánozni, a kiket
+állítólag egy isteni szózat őrjített meg, de mégis inkább a lábukban
+lakó ördög ösztökélt arra, hogy megszökjenek a jól fűtött szülei házból
+s elkarikázzanak: az igét hirdetni, vagy jobban mondva: éhezni és fázni.
+És remélem, hogy a bankjegyeidre rajzolt őrangyalok mindenkor meg fognak
+óvni ettől a kísértéstől, hogy ne mondjam: tébolytól. Rémesen hangzó
+megjegyzésemmel mindössze annyit akartam mondani, hogy tökéletesen értem
+azokat a szegény nőket, a kik a mai világban seregesen tódulnak a
+színpadra. És ha már ebben a házban minden blague-ot le kell fordítani
+kereskedelmileg józan és ridegen száraz, egyszerű vagy összetett állító
+mondatokra, megmagyarázom nektek azt is, hogy miért gondolkozom így.
+Végre is az a szegény nő, a kinek a kényelméről senki se gondoskodott, s
+a ki a kényelemért még nem akar lemondani minden társadalmi
+szereplésről, csak a színpadon keresheti a boldogulást. Egy csinos,
+fiatal, jóalakú nő, a ki alkalom adtán kedves is tud lenni és nincs
+minden temperamentum híjján, ha nem túlságosan prűd és nem szenved se
+köszvényben, se idült hangszálbénulásban, föltéve, hogy ügyesen
+viselkedik és ért egy kicsit úgy az intrikálás, mint a reklámcsinálás
+művészetéhez: ma már a színpadon mindent elérhet. Igenis, mindent. Szert
+tehet fejedelmi toalettekre, ékszerekre, bankigazgatói jövedelemre, tíz
+percznyi éneklésért egész vagyont tevő föllépési díjra, automobilra,
+yachtra, saját külön vasúti szalonkocsira s végül herczegi férjre… És
+azért nem kell lemondania a társadalmi szereplésről sem. A színésznőket
+is a viselkedésükhöz képest ítéli meg a világ, mint akárki mást; ha
+rosszúl viselkednek, többet néznek el nekik, mint annak, a kit a
+művészet nem menteget; s ha jól viselkednek, még a tiszteletet is
+kiénekelhetik maguknak, könnyebben, mint az, a kit kevesebb szem
+ellenőriz. Bejuthatnak még a fejedelmi szalonokba is, s ha mindig
+akadnak, a kik lenézik őket, vigasztalásukra lehet, hogy ez a lenézés
+három negyed részében sárga irigység.
+
+Héthársyné. – És vedd ehhez azt, hogy egy úri nőnek mindig több chance-a
+van a színpadon a boldoguláshoz, mint egy közönséges színésznőnek, a
+kiről nem tudni, hol kezdte, a ki csak úgy a sugólyukból lépett ki a
+világba. Egy úri nőnek a nagy sikerig nem kell olyan hosszú útat tennie;
+már az első föllépése is nagyobb érdeklődést kelt, mint egy olyan
+színésznőnek a bemutatkozása, a ki a színpadon von Pike auf küzdötte fel
+magát – honni soit, qui maly pense – s a kinek évek kellenek hozzá, hogy
+észrevegyék. A ki a Vikussal valaha tánczolt, és a ki az életben csak
+két szót szólt vele, az mind ott lesz azon az ünnepen, a hol az első
+lámpaláz nyomban kiváló művésznővé avatja. Szeretném tudni, miért ne
+gyümölcsöztetné azt az ismeretességét?!… és miért ne aknázná ki azt a
+szenzácziót, a melyet a vállalkozása kelt?! Ha van egy gyűszűnyi hangja,
+s ha olyan kecsesen sétálgat majd a színpadon is, mint a vigadóban,
+tökéletesen elég megmutatnia a bokáját, és a sikere biztos. A mellett őt
+soha se fogják afféle közönséges színésznőnek nézni; mert a nagyvilági
+szereplés épp olyan eltörölhetetlen presztizst ad, mint az egyházi rend.
+A Vikus nem lesz közönséges, hogy úgy mondjam: színpadi színésznő; a
+Vikus mindig úrinő marad, a ki esténkint megjelenik a színpadon, mert
+hiszen másképpen nem szedhetné be azt az adót, a melylyel a világ az ő
+érdekes egyéniségének tartozik.
+
+Blanka. – És milyen gyönyörű élete lesz! Csupa izgalom, taps és virág!
+
+Berzsenyi mama (Héthársynéhoz). – Mégis, megvallom, csodálkozom rokonod
+bátorságán. Én az ő helyén a nyilvános föllépésre soha se tudnám
+elszánni magam. A műkedvelés, az más; és ha valaki olyan nagy hajlamot
+érez a szinészkedésre, istenem, a műkedvelést még az egyház is
+megengedi!… Ez ellen senkinek se lehet kifogása; a műkedvelői előadás
+még a legelőkelőbb családokban is gyakran előfordúl.
+
+Berzsenyi papa. – Nem fogjátok elhinni, és mégis úgy van, mert
+szóról-szóra benne volt az én ujságomban, hogy legközelebb egy ilyen
+műkedvelői előadás volt Bécsben, a hol még az inas szerepeket is
+főherczegek játszották volna. Ez nekem azt az eszmét adta, hogy egy
+műkedvelői előadás rendkívűl mulatságos legyen, és miután az én házamban
+egy ilyen még nem volt, nem volna-e czélszerű, hogy az én leányomnak
+színdarab-írását egy hasonló ünnepélylyel kötnénk össze, természetesen
+megfelelő közönség előtt?!
+
+Héthársyné. – Az eszme kitűnő, és ha lesz belőle valami, számítok rá,
+hogy igénybe veszik az én rendezői tehetségemet. Nekem ebben nagy
+gyakorlatom van. A mult héten Hilda grófnénál rendeztünk egy ilyen
+nagyobbszabású műkedvelő előadást, és az egész olyan pompásan ment, hogy
+egy színész, a kit meghívtunk közönségnek, kijelentette, hogy ilyen
+meglepően mulatságos estét ő még nem mitmacholt. Különben nekem ez már a
+tizedik műkedvelésem volt, s azóta már a tizenegyedikre készülök. De
+sietek is haza, mert éppen próbám lesz. Viszontlátásra, édesem; jó
+napot, Berzsenyi… Hogy miféle estét rendezek, édesem?… Ó, ez csak afféle
+szerényebb műkedvelés lesz… polgári szereplőkkel… A _Szulamit_ot adjuk
+elő… a katholikus legény-egylet javára… Á propos… képzeld, édes Blankám,
+még most sincs Absolonunk!… Mondja, Berzsenyi, nem volna kedve hozzá?…
+nem játszaná el Absolont? Nagy szivességet tenne vele!
+
+
+
+
+V.  MAGYAROSODÁS.
+
+– Pont öt óra. A nagy teremben _Elza_ egyedül. –
+
+Elza (a _Pajkos férjek_ről szóló referádákat olvassa. Eldobja az egyik
+ujságot s egy másikat vesz elő. Bele tekint, s ezt is elhajítja.)
+Képmutatók! Nyomorult képmutatók!
+
+Blanka (jön. Szórakozottnak látszik, s mintha egy kicsit izgatott
+volna). – Nem volt még itt Rejtvényi?
+
+Elza. – Mit akarsz Rejtvényivel? Már harmadszor keresed.
+
+Blanka. – Miért felelsz a kérdésre kérdéssel?
+
+Elza. – Mi bajod? Miért ne felelhetnék a kérdésre kérdéssel?
+
+Blanka. – Mert az… (elakad.)
+
+Elza. – Csak mondd ki! Azt akartad mondani: »mert az galicziai szokás.«
+
+Blanka. – Megint ízetlenkedel.
+
+Elza. – Kérlek, engem nevezhetsz annak, a minek akarsz. Kazárnak,
+asszirnak, lengyelnek, spanyolnak. De ne felejtsd el, hogy a te őseid se
+lovon jöttek ebbe az országba.
+
+Blanka. – Ne kiabálj, még meghallják a cselédek.
+
+Elza. – Úgy látszik, már grófnénak érzed magadat. (Kivülről csöngetés
+hallatszik.)
+
+Blanka. – Hallgass, azt hiszem, ez Rejtvényi. (Szünet.)
+
+Elza. – Fájdalom, nem ő az; a papát kereste valaki. A szépirodalmár
+késik. De hiszen ma már volt hozzá szerencsénk az ebédnél! Nem mondanád
+meg, mért várod olyan szívszakadva?
+
+Blanka. – Ha nem csinálsz rossz vicczeket, megmondom.
+
+Elza. – Rejtvényiről? Kinek nézel engem?
+
+Blanka. – Nos, hát meg akarom tudni tőle… Igazán bolondság tőlem, hogy
+mindent elárulok előtted… Meg akarom tudni tőle, hogyan kell eljárni, ha
+az ember pályázni akar. Kinél kell a pályaművet benyujtani, s a többi.
+
+Elza. – Csak nem írtál tragédiát?
+
+Blanka. – Nem, másról van szó. Az akadémia pályadíjat tűzött ki a
+_reklám_ szó legjobb magyar kifejezésére.
+
+Elza. – Az akadémia?
+
+Blanka. – Igen.
+
+Elza. – Ez különös. A magyar tudományos akadémia, a mely soha semmivel
+se törődött a világon! És most a miatt fájna a feje, hogy a _reklám_
+szóra nincs magyar kifejezés? Érthetetlen. De hisz az _ideál_ra sincs!
+Az _ideál_ nem érdekli annyira, a mennyire a _reklám_?
+
+Blanka. – Az ujságban legalább így olvastam.
+
+Elza. – S te meg akarod nyerni a pályadíjat? Olyan ziláltak az anyagi
+viszonyaid?
+
+Blanka. – Nekem nem a pályadíj kell, hanem a dicsőség. A pályadíjat oda
+ajándékozom jótékony czélra. A megfejtést elküldöm a katholikus
+legényegyletnek; ők aztán váltsák be készpénzre.
+
+Elza. – Ötletet küldeni ajándékba, ez új!
+
+Blanka. – Már pedig ez így lesz. Rejtvényi tanácsolta.
+
+Elza. – No, és te rájöttél, a mit az akadémia maga nem tudott kisütni?
+
+Blanka. – Igen. Kíváncsi vagyok, mit szólsz hozzá. A _reklám_ magyarul:
+_hűhó_.
+
+Elza. – Nem rossz. Mondhatnám: frappáns. Csak egy hiba van a dologban. A
+_reklám_ is mást jelent, meg a _hűhó_ is.
+
+Blanka. – Ezentúl a _hűhó reklám_ot fog jelenteni, punktum.
+
+Elza. – És te beéred ennyivel? Hisz ilyenformán három nap alatt
+megtisztíthatod az egész magyar nyelvet. Várj, én is mondok egypárat.
+Redoute = csuhaj, conférence = terefere, dráma = jajbefáj, ideál =
+hajhaj, szeczesszió = noszahát, frivol = ejnyeejnye, plakát = neneked…
+
+Blanka. – Már az igaz, hogy kár minden szóért, a mit előtted kiejtek.
+Nyelvtudomány, magyarság, ezek neked túlságosan komoly dolgok.
+
+Elza. – Nem, csak téged nem talállak túlságosan komolynak. És minél
+inkább igyekszel az lenni, annál kevésbbé.
+
+Berzsenyi papa (a ki időközben belépett.) – Már megint veszekedtek?!
+
+Elza. – Nem veszekszünk, csak nem méltányoltam eléggé ő nagyságának a
+tudományos igyekezetét.
+
+Blanka. – Arról találtam egy komoly szót mondani, hogy ideje volna már,
+ha nem használnánk mindnyájan annyi idegen szót, hanem, ha magyarul
+beszélünk, beszéljünk magyarosan, és ő nagysága ezt mulatságosnak
+találja.
+
+Berzsenyi papa (Elzához.) – Gyermekem, nem a legszívesebben vettem észre
+egy rossz szokásodat. Azt, hogy szeretsz gúnyt űzni a
+legtiszteletreméltóbb dolgokból is. Ugy látom, ezen magyarosodást,
+melyről testvéred szól, szintén nem itéled meg helyesen. Ez nálad, meg
+vagyok győződve, csak gyermeki könnyelműség. Egy gyermek még nem tudja
+megbecsülni azt a jót, a melybe bele született. Te hazánk nyelvét, mint
+anyanyelvedet, ajándékba, úgyszólván ingyen nyerted a sorstól, és azért
+nem tudod belátni egész értékét. De én, a ki önerőmből, sok nehézség
+után, semmi fáradságot nem kimélve sajátítottam el országunk nyelvét, a
+ti anyanyelveteket, mely most már nem csupán kedves anyátoké, hanem
+egyszersmind az enyém is, én ezen ügyről egészen máskép gondolkozom,
+mint te. Én megbecsülöm azon nyelvet, mely nekem sok erőfeszítésembe és
+kitartásomba került, a költségekről, mint nyelvmester stb., nem is
+beszélve. És látod, te nem fogod elképzelni, mily kellemetlenül érintett
+engem az, hogy mikor a magyar nyelvet már tökéletesen elsajátitottnak
+véltem, azon meggyőződésre kellett jutnom, hogy részben helytelen
+dolgokat sajátitottam el, mert sok oly szót és kifejezést tettem
+magamévá, melyek alapjában véve nem magyarok, hanem sajátlag idegenek.
+Azért az anyanyelv tökéletes megmagyarositását már csak azért is
+szükségesnek fogom fel, hogy a magyarul tanuló, jóakaratú idegeneket ne
+vezessük félre valójában más nyelvű szók sűrű alkalmazásával. De
+egyébként hazafias kötelességnek is tartom, hogy a parlagon heverő
+magyar szóknak a kellő forgalmat biztositsuk. Azért én mindig hálával
+fogadom, ha valaki a közkeletű nemzetközi kifejezések helyett számomra
+valamely magyar kitételt ajánl fel, eredjen bár ez a jó szándék akár egy
+szerkesztőtől vagy egyéb elhanyagolt embertől. És magam sokkal
+örömestebb beszélek magyarosan, habár tévesen, mintsem kifogástalanul,
+de idegen szavakkal. Megvallom, nagy megelégedésemre szolgálna, ha te
+hasonlóan épp oly jó leánya lennél a hazának, mint a milyen jó leányom
+vagy nekem, mert remélem, engedelmes leányomnak lenni soha se szünsz
+meg.
+
+Elza. – De, papuskám, én nem csúfolódtam a magyar nyelv rovására, és a
+Blankával egészen máson vitatkoztunk. Csak annyit voltam bátor mondani,
+hogy az idegen szó helyett nem lehet olyan magyar szót használni, a mi
+egészen mást jelent, és hogy nem való az érthető idegen szó helyett
+olyan magyaros körülírást használni, a melyet egyelőre senki se ért meg.
+Különben nem tudom, honnan veszed azt, hogy én a tiszteletreméltó
+dolgokból gúnyt szoktam űzni, mert én nem emlékszem ilyen esetre.
+
+Berzsenyi papa. – És a mai ebédnél, a melynél nem akartam szólni, mert
+idegenek is voltak jelen?!… Nem faragtál élczeket, hogy a Rothschild így
+és a Rothschild amúgy?… és nem nevetgéltél folyton egy Rothschildon?
+
+Elza. – No igen, arról volt szó, hogy a fiatalabb Rothschild, a ki most
+a párisi ház feje lett és az egyik legnagyobb Rothschild-vagyont
+örökölte, annak idején, mikor a Théâtre Français égett, berohant az égő
+házba, hamarjában megbecsülte a foyer festményeit, és utasításokat
+osztogatott, sorra megjelölve, hogy melyek azok az értékesebb képek, a
+melyeket okvetetlenül ki kell vinni, és melyek azok, a melyeket bátran
+ott lehet hagyni… Ezen, igenis, mulattam, mert furcsának találtam, hogy
+valaki ilyen körülmények között ennyire józan és számító tudjon maradni,
+és még furcsábbnak találtam, hogy valaki ennyire bízzék a tulajdon
+műismeretében. Megjegyzem, nem mondtam többet, csak annyit, hogy nemcsak
+a hősiességét csodálom, hanem a lélekjelenlétét is.
+
+Berzsenyi papa. – Kedves leányom, tudod, hogy szeretlek. Nem is azért
+mondom, hogy szemrehányásokat tegyek. De látod, édes leányom, egy olyan
+emberről, a kit Rothschildnak hívnak, nem való élczelni!
+
+Elza. – Már engedj meg, papa, de az az ember, a ki képeket becsül,
+mialatt a ház ég fölötte…
+
+Berzsenyi papa. – Jegyezd meg magadnak, kedves gyermekem, egy Rothschild
+mindent megtehet, a mit akar. (Elgondolkozva.) Csak egyet nem tehet meg;
+azt, a mit az a szamár szerkesztő mondott, a kinek mindig elfelejtem a
+nevét… hogy öt milliót hagyjon jótékony czélra. Nevetséges! Öt millió
+mindig öt millió marad; Rothschildnak is. (Eltünődik.) Micsoda
+szemtelenség! Most már azt kivánják az embertől, hogy öt milliókat
+ajándékozgasson, az ujságíróknak meg a lelenczeknek! Öt millió!… Ostoba
+beszéd! Szamár beszéd! És egy ilyen embert szerkesztőnek nevezzenek ki!
+Micsoda világ! Micsoda világ!
+
+(Megjelenik: Rejtvényi.)
+
+Blanka (Rejtvényi elé sietve). – No, csakhogy itt van! Már olyan régen
+várom!
+
+Berzsenyi papa. – Jó napot, doktor úr… kedves barátom… Nagyon örvendek,
+hogy jön… Éppen önről beszéltünk.
+
+
+
+
+VI.  RUMBOLD SZELLEME.
+
+– Berzsenyiéknél délután öt órakor. Szin: a nagy szalon; az erkély-ajtó
+nyitva. Jelen vannak: az intimusok s a család teljes számban. Rejtvényi
+úr egy sarokban titokzatosan értekezik az összeránczolt homlokú
+Blankával. Berzsenyi mama olyan nehezen lélekzik, hogy abszolúte nem tud
+egyebet csinálni; ha influenzát kapna, nyomban meghalna. Elza Bertalan
+urat azzal boszantja, hogy neki egy Sipido, a ki puszta hecczből rá mer
+lőni a walesi herczegre, jobban imponál, mint egy gyomortágulásos
+bankigazgató. Bertalan úr olyan finoman vitatkozik vele, mintha Paul
+Bourget szelleme szállta volna meg: de titokban dühös, s azzal a
+keresetlen magyarsággal szeretne megnyilatkozni, a melylyel kedves atyja
+szokott, a kisujszállási regále-bérlő. Öt percz óta tisztában van vele,
+hogy ha csakugyan feleségül veszi ezt a fiatal honhölgyet, ugyancsak meg
+kell válogatnia a házibarátjait. A család ügyvédje: Várföldi Sebő, a ki
+délután három órakor, segédje közbenjárásával, sikeresen bonyolított le
+egy ötvenhárom forintos árverést, nem dicsekszik ezzel, ellenben
+előadja, hogy mily aggodalmakat ébreszt benne a szinházi műsorok
+hanyatlása. Zelma a figyelmes hallgatót szimulálja; egy hét óta az az
+ambicziója, hogy azt mondják róla: »Ez a Hirschler tulajdonképpen egy
+közönséges éhenkórász, de a leánya okos és búrul is tud.« Berzsenyi papa
+szótlanul igazgatja a czvikkerjét; de akár fölötte, akár alatta néz a
+világba, sehogy se tudja megérteni, hogy’ tudta feleségül venni a vele
+szemben ülő kövér asszonyt, a ki oly idegennek tűnik fel előtte.
+Soroksáry Miska, a kinek Elza előbb egy pár gorombaságot mondott, s a
+kit Blanka ma még egyáltalán nem vett tudomásul, divatosan kiábrándult
+arczot vág s latifundiumokról álmodik. Azon tünődik: miért, hogy a kor a
+merkantil irányzatnak kedvez s nem az agráriusoknak? Ha még igazán
+agrárius volna! De neki az agrár irányzatból egyelőre nem jutott egyéb,
+csak a szép emlékek. A tea forr és duruzsol. Mintha azt duruzsolná: »El,
+szép hazámba vissza! El, el, Moszkvába, Pétervárra el!« Egyszerre
+felpattan az ajtó, s a búcsúzó napsugárral egyszerre megjelenik, utolsó
+kegyeit osztogatni: Héthársyné. –
+
+Héthársyné. – Hogyan, ti még fogadtok?
+
+Elza. – Hogy fogadunk-e? Egyebet se csinálunk, csak fogadunk. Fogadjunk,
+hogy a báróné a Park Klubból jön.
+
+Héthársyné. – No lám, ez a herczig kis csipisz… Úgy értem, hogy még
+itthon vagytok ezen a kedves csütörtökön?
+
+Berzsenyi mama (mentegetőzve). – Ó, ez az utolsó napunk! Tulajdonképpen
+már el kellett volna utaznunk…
+
+Elza. – De a mama köhög, s így még nem mehetünk üdülni.
+
+Héthársyné. – Megvallom, nem is reméltem, hogy benneteket itthon
+talállak. Berzsenyihez jöttem, a kivel komoly ügyem van.
+
+Berzsenyi papa (a »komoly ügy« hallatára, atavizmusból, önkéntelenül a
+zsebéhez kap.) – Mennyi… azaz, mily szerencse rám nézve, báróné!
+
+Héthársyné. – Nem képzelitek, mennyi a dolgom! Négy választmányi ülés
+egy héten!… Egy miniszterné nem fárad annyit, mi? De hiába, a
+kötelesség! Egy jó házból való fiatal embert kell elhelyeznem, a ki
+igazgató szeretne lenni valahol. Mindegy akárhol; petróleum, patkógyár,
+gáz, bakancs… nem zsenirozza őt semmi. A klubban eszembe jut: »Nini,
+hisz itt van ez a jó Berzsenyi!«
+
+Berzsenyi papa. – Nagyon megtisztel a báróné.
+
+Héthársyné. – Azt hiszem, a dolog rendben lesz; védenczemnek a multja
+kifogástalan. A neve és a lakása itt van feljegyezve ezen a papiron.
+Megjegyzem, hogy a fiatal ember keresztény. Keresztényebb már nem
+lehetne.
+
+Berzsenyi papa. – Annál jobb, báróné: az ilyesmit mai napság már meg
+kell becsülni. Egy igazi keresztény! És még sehol se volt igazgató?
+Különös!
+
+Héthársyné. – Tudom, hogy ezt az életpályát jó kezekbe tettem le. De, ó
+istenem, már negyed hat! Mennem kell a többi szegényeimhez.
+
+Blanka. – Hogyan? Nem maradsz itt a séanceunkon?
+
+Héthársyné. – Mi az? Ti is tánczoltattok?
+
+Blanka. – Ma fogjuk megkisérteni másodszor… Rejtvényi úr nagyon ért a
+kopogtatáshoz. Engedd meg, hogy bemutassam neked Rejtvényi urat.
+
+Elza. – Nincs az a szellem, a kit ki ne tudna bolygatni odvából.
+
+Blanka. – De Elza!
+
+Elza. – Eleinte Schopenhauer nem akart kompareálni neki. Ma már olyan
+jóban vannak, hogy a frankfurti bölcs visszavonta előtte minden
+tanítását. S a multkor Zelmáéknál ezt kopogtatta át a másvilágról:
+»Éljenek a nők!«
+
+Blanka. – Ma különösen érdekes lesz a séanceunk. Felszólítjuk Rumboldot,
+hogy exkuzálja magát.
+
+Héthársyné. – Rumboldot?
+
+Blanka. – Igen, a jockeyt. A multkor tip-et kértünk tőle a Psedzvitre.
+
+Héthársyné. – Nem értem.
+
+Blanka. – Megkérdeztük tőle, hogy melyik ló nyeri meg a
+Psedzvit-handicap-ot. _Tip-Top_ot tipelte.
+
+Héthársyné. – No és _Tip Top_ nyerte meg a versenyt?
+
+Blanka. – Nem, _Malteser_ nyerte meg. _Tip-Top_ második lett,
+_Häng’di’an_ harmadik. De hisz éppen ez a különös.
+
+Héthársyné. – Miért?
+
+Blanka. – Mert a szegény Rumbold a legbecsületesebb jockey volt. Nem
+lehet föltenni, hogy a másvilágon megváltozott volna a természete, s
+hogy félre akart volna vezetni bennünket.
+
+Héthársyné. – Talán maga se tudta bizonyosan.
+
+Blanka. – Rejtvényi úr szerint ez ki van zárva. Életében tévedhetett, de
+a szellemek nem tévednek.
+
+Héthársyné. – Igy hát mivel magyarázod a dolgot?
+
+Blanka. – Én így magyarázom. A szellem ezt kopogtatta: Tip-Top,
+Häng’di’an. Mi ezt úgy értelmeztük, hogy _Tip-Top_ fog bejönni elsőnek,
+_Häng’di’an_ másodiknak. Pedig tulajdonképpen a szellem megtagadta a
+feleletet. Nem lóneveket kopogtatott ő, csak indulatszókat. Tip –
+vagyis, tip-et kérdeztek tőlem? Top! – jó, majd megadom nektek, a mi
+nektek dukál. Häng’di’an! – vagyis: akaszszátok fel magatokat s
+hagyjatok engem békében! A boldogult kissé rusztikus angolsággal fejezte
+ki magát, de korrektül felelt.
+
+Zelma. – Én inkább azt hiszem, hogy Rumbold helyesen tipelt, s
+voltaképpen _Tip-Top_nak kellett volna megnyernie a versenyt, de a
+jockeyk, mint életében rendesen, most halálában is megcsalták.
+
+Rejtvényi. – Bizonyára jóhiszeműen vezette félre a társaságot.
+
+Héthársyné (szeméből egy Röntgen-sugarat bocsát keresztül Rejtvényi úron
+s ezzel végez Rejtvényi úrral egy életre.) – És ön, Miska, mit gondol
+ön?
+
+Soroksáry. – Én azt gondolom, hogy Rumbold placzczra tipelt, nem
+Sieg-re. Mi csak azt kértük tőle, hogy mondjon tip-et. Mondott is, s jó
+volt mind a kettő. De mi rosszul értettük őt, s rosszul helyeztük el a
+tétjeinket.
+
+Héthársyné. – Az is lehet, hogy a sors könyvében _Tip-Top_ volt beírva,
+de _Malteser_ véletlenül nagyobbat ugrott.
+
+Blanka. – Nekem öt százasom úszott el, s Zelma meg se meri mondani, hogy
+mennyivel ugrott be. De azt hiszem, a papa többet vesztett.
+
+Berzsenyi papa. – Az igazat megvallva, én csak tiz forintot vesztettem.
+
+Blanka. – Légy őszinte, papa, te kételkedtél.
+
+Berzsenyi papa. – Kételkedni nem kételkedtem. De én nem hiszek a
+jockeynek, a míg él. Ha meg van halva, az más. De ha meg is van halva,
+még akkor se hiszek neki föltétlenül.
+
+Elza. – A papa olyan szkeptikus, hogy még a spiritizmusban sem hisz,
+kivált ha lóról van szó.
+
+Berzsenyi papa. – Előttem mindjárt gyanús volt a dolog, mert a managerem
+ugyanazt ajánlotta, a mit a szellem. S ha egy szellem félrevezet, az
+hagyján; de engem eleven ember még nem csapott be s nem fog becsapni
+soha.
+
+Berzsenyi mama (magában.) – Szamár! (Tovább viaskodik a levegővel.)
+
+Blanka. – Elég az hozzá, mindjárt megtudjuk, hogyan történhetett a
+félreértés.
+
+Héthársyné. – Csakhogy én azt már nem várhatom meg; máris elkéstem. Pá,
+édeseim! Fájdalom, most már sokáig nem látlak benneteket. Istenem,
+milyen gyorsan is múlik az idő! Egy pár kellemes óra, s télre ismét
+tavasz…
+
+Elza. – Farsangra Ős-Budavár! Még egy-két szinésznő, a ki elmegy vagy
+visszajön, még egy pár szenzácziós szinházi este, meggyógyulással,
+vasfüggönynyel, tomboló lelkesedéssel, s vége a szezonnak, báróné!…
+
+Héthársyné. – Ugy-e, Berzsenyi, nem fogja elfelejteni az én kis
+igazgatómat? (Hosszas búcsúzás után, mint a nap, lassan leáldozik.)
+
+Elza. (Zelmához sugva.) – Tudod, hová megy?
+
+Zelma (szintúgy.) – A szegényeihez?
+
+Elza. – Mondd, hogy: a szegényéhez. A szegény kis igazgatójához.
+
+Zelma. – Miért nevezed őt szegénynek?
+
+Elza. – Ó, az nagyon szerencsétlen ember! Szenvedélyes football-játékos,
+a ki azonban csak igen ritkán játszhatik footballt, mert hol ő rug a
+labdán akkorát, hogy megrándul a lába, hol a labdát rugják hozzá úgy,
+hogy hetekig fekszik bele. Szegény ember! És szegény asszony! Képzeld
+el, hogy az ember nagynehezen felcsíp egy udvarlót, s ez az udvarló a
+fele életét gipszben tölti el! Azt hiszem, azért akarja megtenni
+igazgatónak, hogy ne játszszék többé footballt.
+
+Rejtvényi. – Valami zörgést hallottam; Rumbold megérkezett.
+
+Blanka. – Gyorsan, gyorsan a kis szalonba! Ne várakoztassuk, mert megint
+megboszankodik. (Általános mozgolódás.)
+
+Berzsenyi papa. – Elza, gyere csak! Mondok neked valamit. (Halkan.)
+Tudod, én nem hiszek a szellemekben; de azért nem ártana megkérdezni,
+hogy Rumbold kit tipel a Derbyre. Mert hátha mégis vannak szellemek?!…
+Ebben az esetben ostobaság volna nem venni hasznukat. Az ember
+biztosítsa magát minden eshetőségre.
+
+
+
+
+VII.  LÓVERSENYEN.
+
+– Pont fél négy; a nyergelőnél. Odafenn a második versenyre csöngetnek.
+Elza _Vittoria Colonná_t nézi, a kit egy istálló-fiú mosdat. Angol
+nyelven kérdéseket intéz a kis cseh ficzkóhoz, pusztán azért, hogy a
+körülötte álló bámész kereskedő-segédek ne értsék, hogy mit beszél.
+Egyszerre megjelenik Héthársyné. –
+
+Héthársyné. – Hogyan, kedvesem, ti itt? Én azt hittem, hogy még
+Abbáziában vagytok!
+
+Elza. – Ó, édesem, mi most nem vagyunk sehol. A Kaszinó nyilvános
+éttermében vagyunk. Kocsmából ki, kocsmába be. Nagyon elzüllött családi
+életet élünk. A szegény mama…
+
+Héthársyné. – Csak nincs valami baja?
+
+Elza. – Nincs, de ő már, szegény, Ischlben van, s nagyon szomorú
+leveleket ír onnan. Tudod, nem akart velünk maradni; őt nem érdeklik a
+versenyek, a mi érthető, mert húsz év óta nagyon sok versenyt kellett
+mitmacholnia. Szóval, ő már bevonult Ischlbe, fájdalom, nagyon korán,
+mert ott iszonyatosan fázik. Azt írja, valahogy oda ne vigyük a szegény
+papát, mert a szegény papa ott megfagy.
+
+Héthársyné. – Ti csak a versenyek után mentek oda?
+
+Elza. – Az alagi díj után. A papa föltétlenül tart rá, hogy az alagi
+díjnál mellette legyek, s azért Blanka is velünk marad addig, a papa
+kedvéért. Tudod, az őszszel, mikor egyedül flangáltunk Bécsben a
+papával, s csak a Frőhlich kisasszony gardirozott bennünket,
+mindenféléket kezdtek pletykálni a szegény papáról. Persze, Bécsben
+senki se tudta, hogy a leánya vagyok.
+
+Héthársyné. – E szerint már régen megjöttetek Abbaziából?
+
+Elza. – Abbaziát már el is felejtettük! Különben rosszúl éreztük ott
+magunkat, különösen a szegény mama nagyon sokat szenvedett a hőség
+miatt. Mi most Rómából jöttünk.
+
+Héthársyné. – Mit csináltatok Rómában?
+
+Elza. – Nagyon melegünk volt. Pardon, édesem, azonnal, csak a számokat
+jegyzem fel… (A nyergelővel szemben lévő táblán kiperczegtetik a lovak
+számait)… 3. ez Gilchrist, 5. ez Wilton, 6. ez Bulford, 11. ez
+Cleminson… 19… vajon ki ül ezen?… 23… ez a mienk… Igen, mondom, Rómában
+nagyon sokat szenvedtünk a hőségtől. Azt hiszem, volt nap, hogy legalább
+39 és fél kiló volt árnyékban… akarom mondani fok, nem kiló. Arra
+gondoltam, hogy _Mitugrász_ 39 és fél kilóval veszedelmes lehet… Egész
+nap a templomokban legyeztük magunkat, mert nem tudtunk mit csinálni.
+Vagy két hétig tartott ez az állapot – képzelheted, mit tesz az két
+hétig kalandozni Olaszországban a mama asztmájával – aztán felpakoltunk
+és haza jöttünk, szammt Mamá… Most aztán, képzeld ezt a mispotályt: a
+népek közül ki Abbaziában maradt, kit magával vitt a mama Ischlbe. Ugy
+élünk, mint a diákok.
+
+Héthársyné. – De hát mért mentetek Rómába?
+
+Elza. – Abbaziában elkezdett esni az eső, jött a bóra, s azt hittük,
+hogy Rómában szép idő lesz. Különben is, a mama egy idő óta mindig a
+halálról fantáziál, s a fejébe vette, hogy ő nem akar meghalni a pápa
+áldása nélkül. No és jött ez a zarándoklat; a papának eszébe jutott,
+hogy egyszer már nekünk is részt kell vennünk egy zarándoklatban, mert
+különben nem tudom miket képzelnek felőlünk, és top, megindultunk;
+láttuk a magyarokat is.
+
+Héthársyné. – No, és ő Szentsége fogadott benneteket?
+
+Elza. – Külön nem fogadhatott, éppen a zarándoklat miatt; egy kisebb
+társasággal voltunk nála, egy órával a főherczegnő után. De a papa több
+biborossal tanácskozott a magyarországi helyzetről. Nagyon sok olvasót
+hoztunk haza, persze megáldottat, neked is egy szépet, pedig csak tiz
+centesimibe került. A papa vagy tizezer darabot akart venni, mert ez
+igen terjeszti a vallásosságot a nép között. Sajnos, egy nagy
+boszúságunk is volt. Tivoliban a kocsink egy kanyarodónál szembe került
+az Esterházy Mancsiné kocsijával. Blanka köszönt, s a Mancsiné úgy tett,
+mintha nem látna bennünket.
+
+Héthársyné. – Ó, bizonyára nem látott benneteket! A Pepsa nem olyan,
+nincs abban semmi póz. De á propos Blankuczi, hol van hát?
+
+Elza. – A tribün alatt hagytam Rejtvényijével, most ez a legujabb
+bogara. Különben a Miskának is ott kell lennie.
+
+Héthársyné. – Te úgy jársz-kelsz itt, mint egy kis jockey.
+
+Elza. – Hát, tudod, ez az a hely, a hol a legotthonosabb vagyok.
+Különben a papa hítt félre, hogy beszéljük meg Lightwooddal, ne
+plöndzsöljük-e meg _Vittoria Colonná_t, s aztán elszaladt, nem tudom
+hova.
+
+Héthársyné. – De milyen melegen vagy öltözve! Nincs terhedre ez a ruha?
+
+Elza. – Tegnapelőtt könnyü ruhában jöttünk ki s a második verseny után
+haza kellett küldeni a bundáinkért! És ezt mérsékelt égövnek nevezik! De
+menjünk fel, már viszik a lovakat. Nézd, ez itt _Kente Fente Sárika_.
+
+Héthársyné. – Hát ez a másik?
+
+Elza. – A melyiken Clemi ül? Ez _Wotan_.
+
+Héthársyné (menetközben). – Nincs valami jó tiped mára?
+
+Elza. – A kétéves handicapban a névtelen kancza. Apja _Galaor_, anyja
+_Hajfürt elrablása_. Ez ki van eresztve. Hacsak a startgép keresztet nem
+húz a számitásomra. De adok neked egy jó tanácsot. Egy krajczárt se tégy
+a mi lovainkra. Ezek máskor se jönnek be, de most pláne auszer form
+vannak.
+
+Héthársyné. – Fut lovatok ebben a versenyben is?
+
+Elza. – Igen, a 23-as, _The Winner_. Azért hivják _The Winner_nek, mert
+soha se nyer.
+
+Héthársyné. – Nem bízol benne?
+
+Elza. – Szó sincs róla. Tégy a _Linczi fiú_ra, az a legreálisabb tét.
+De, végre, itt a papa!
+
+Héthársyné. – Az ám, a jó Berzsenyi!
+
+Berzsenyi papa. – Báróné!… (Félre inti Elzát.) No?
+
+Elza. – No?
+
+Berzsenyi papa. – Mit gondolsz?
+
+Elza. – Mit mondott Lightwood?
+
+Berzsenyi pápa. – Azt mondta, hogy _Vittoria Colonna_ köhög, s hogy
+_Wotan_nak sok a chance-a. Úgy vettem észre, hogy ő, titokban, _Wotan_t
+fogadta. No?
+
+Elza. – Tudod-e, hogy _Mitugrász_ 39 és fél kilóval veszedelmes lehet?
+
+Berzsenyi papa. – Nagyszerű! Micsoda szemed van! Az imént véletlenül
+rájöttem, hogy _Mitugrászt_ az utolsó pillanatban plöndzsölni fogják.
+Tudod, a két jó orrú fiú. No, mit gondolsz?
+
+Elza. – Akkor hát ne várd meg, míg az odsza leesik. Tégy nekem is egy
+százast. Azt hiszem, most még hatszorost is kapsz rá. _Linczi fiú_ heisz
+favorit. Pá!
+
+Berzsenyi papa. – Pá! (El.)
+
+Elza (Héthársynéhoz). – Bocsáss meg, de…
+
+Héthársyné (a ki ezalatt az igazgató-jelöltjét protegálta egy öreg
+grófnál). – Kérlek, magától értetődik. Ti nem mulatni jöttetek ide. De
+nini az én Blankám!
+
+Blanka. – Báróné, te itt vagy!… Kérlek, engedd meg, hogy bemutassam
+Rejtvényi urat. (Rejtvényi szalutál.)
+
+Héthársyné. – Jó. (Kegyesen bicczent egyet a fejével.) Mire tettél?
+
+Blanka (sugva). – _Kente Fente Sáriká_ra. Ez a jockeyk titkos tipje.
+Rejtvényinek egy pinczér, a ki a jockeyk legjobb barátja, elárulta, hogy
+a jockeyk ma ezzel a lóval egy nagy coup-t terveznek. Te még nem tettél?
+Rejtvényi, menjen, s tegye meg a bárónénak… melyiket akarod? (Az emberek
+össze-vissza szaladgálnak; a totalizatőr gépei csattognak, a bookmakerek
+kiabálnak, jegyeznek, írnak, törölnek, s odakünn, az ezerhatszáz méteres
+startnál egy ló magában röhög.)
+
+Elza (messzelátóval nézi a lovakat). – _Mitugrász_ nyugodt… Jesszusom,
+start! (Csöngetés; a lovak beszaladnak, s az emberek kiabálják a lovak
+neveit. Egy végre elszalad a birói páholy előtt, nyomában a többivel.
+Általános elszörnyedés: The Winner!)
+
+Blanka. – Micsoda ló az? Melyik? A 23-as? Melyik a 23-as?
+
+Elza. – A miénk!
+
+Blanka. – _Kente Fente Sárika_?
+
+Elza. – Nem, _The Winner_, a papa lova! Istenem, Istenem, a papát meg
+fogja ölni az öröm!… Gyere, keressük meg, mert félek, hogy valami baja
+lesz az izgalomtól. Ó hála Istennek, nem lett rosszul, ott áll!… Papa,
+kedves papa! (Apjának a keblére borul.)
+
+Berzsenyi papa (örömtől ragyogó arczczal, diadalmasan, a hogy Napoleon
+állhatott volna Austerlitz után). – No, ugy-e, mit mondtam mindig?!
+
+
+
+
+VIII.  KARLSBADBAN.
+
+– Reggel hét óra; Puppnál. Berzsenyi papa egyedül ül egy első rangú
+asztalnál s a _Pester Lloyd_ot olvassa. Két üres tojáshéj és egy
+lábvizes teás-csésze; jelei, hogy Mr. Dewey a szolgaszemélyzettel kelt s
+szokott búcsújárását már elvégezte. Blanka és Elza jönnek. –
+
+Berzsenyi papa. – No, hogy aludtatok?
+
+Blanka. – Kitünően, akár csak otthon.
+
+Berzsenyi papa. – Majd meglátjátok, mennyivel jobb itt, mint Ischlben.
+Ischlben egész nap esik s nem lehet semmit se csinálni. Az ember folyton
+a zenekart hallgatja és mindig megbolondul tőle. Itt roppant változatos.
+Az ember fölkel, elvégzi a sétáját, ujságot olvas, ebédel, ebéd után egy
+kis pihenőt tart s elolvassa az ujságot, azután egyet sétál,
+megvacsorál, átfutja az esti lapokat, lefekszik és elalszik. Közben, a
+változatosság kedvéért, az ember elmegy valahová, ha akar, vagy nem megy
+el sehová, hanem ujságot olvas. Pompásan fogtok mulatni, meglátjátok. De
+hol hagytátok a mamátokat?
+
+Blanka. – Elment előbb a templomba, csak aztán reggelizik. Tudod, neki,
+ha valahová megérkezik, az első dolga az, hogy elmegy a templomba. Ma
+különben a pápáért is imádkozni akar.
+
+Berzsenyi papa. – Hát mi baja a pápának?
+
+Blanka. – Tudod, ő már nagyon öreg. S a jó keresztény nem várja, hogy ő
+szentsége éppen halálán legyen…
+
+Berzsenyi papa. – Jobb szeretném, ha a pápa imádkoznék anyádért;
+anyádnak több szüksége van rá.
+
+Blanka. – Szerencse, hogy a mama nem hallja. (A leányok reggelizni
+kezdenek).
+
+Berzsenyi papa. – Tudod, itt annyi mindenféle nemzetség, japán, kinézer
+és mindenféle vallás van, hogy az olyan konzervativ ember is, mint én,
+hat hétre felvilágosodásba esik. Itt van például egy született kinai is,
+a von Blasewitz báró, monarkiánk pekingi követe; holnap be fogom magam
+mutattatni neki. Azt hiszem, örülni fog, hogy megismerkedhetik velem; ha
+Pekingben marad a szegény Ketteler báróval, most már nem örülne
+semminek. Ő is megmondhatná nektek, hogy Karlsbadban nagyon jó.
+
+Blanka. – Mit csinál itt?
+
+Berzsenyi papa. – Nézi, hogy a gyermekei hogyan tanulnak szamaragolni.
+Mit csináljon egyebet egy követ, ha élve marad? Azért, hogy valami dolga
+legyen, mondhatom, egyelőre nem fog visszamenni Kinába.
+
+Blanka. – Ugy látszik, beteg gyomra mentette meg az életét.
+
+Berzsenyi papa. – Vagy inkább egészséges orra. Nekünk mindenesetre
+elégtételül szolgálhat, hogy a mi követünk volt Pekingben a legkülönb
+diplomata. Meg fogtok ismerkedni a családjával. Szeretem, ha olyan
+embernek a családjával barátkoztok, a ki elmondhatja magáról, hogy ő
+volt a legokosabb ember egész Ázsiában. Hát te mért vagy olyan szótalan,
+kis tipelő galambom?
+
+Elza. – Attól félek, papa, hogy unatkozni fogok itt. Tudod, én még nem
+vagyok úgy, mint a Blasewitz báró; nekem nem elég az, hogy élek…
+
+Berzsenyi papa. – Unatkozni? Már hogy unatkoznál itt? Itt lehetetlen
+unatkozni. Látod, én már harmadik hete vagyok itt; család, társaság,
+urak, lovak, mindenki nélkül, de az ember sétálgat, mások is
+sétálgatnak… Akarod talán a _Pester Lloyd_ot?
+
+Elza. – Köszönöm, papa; nem kérem.
+
+Blanka. – Kitől van benne tárcza?
+
+Berzsenyi papa. – Azt nem néztem; gondolom Adolf Duxtól. Én csak a
+csevegést olvastam az őszi búzáról, meg az Allerlei-t a német császár
+beszédéről…
+
+Blanka. – Micsoda ember, ugy e papa?! Micsoda nagy ember! Ez a beszéd
+igazán óriási volt. Az embernek csak úgy dobogott a szive, a mig
+olvasta!…
+
+Berzsenyi papa. – Tudod, fiam, te nagyon szereted a költészetet és ez
+nagyon illik egy fiatal leányhoz. De én már csak egy öreg konzervativ
+vagyok, s én nem szeretem azokat a beszédeket, a melyektől a papirok
+csak úgy bukfenczeznek lefelé. Én tisztelem a szép beszédet, leveszem
+előtte a kalapomat, de legjobban azt a beszédet szeretem, a melyik
+hasznos, ha nem is nagyon szép.
+
+Blanka. – A német császár nem tehet róla, hogy a papirok a háborúnak már
+a hírére is leesnek.
+
+Berzsenyi papa. – Persze, hogy nem tehet róla. Én se tehetek róla. Senki
+se tehet róla. Én csak azt mondom, hogy ha a német császár olyat
+tósztozna, a mitől a papirok fölfelé ugrálnának, akkor még nagyobb ember
+volna. Nem igaz?
+
+Blanka. – Nekem hiába beszélsz, papa; én szerelmes, igen, szerelmes
+vagyok a német császárba.
+
+Berzsenyi papa. – Ne tedd azt, fiam; itt még a morganatikus házasság
+lehetősége is ki van zárva. De itt jön jó anyátok. (Berzsenyi mama
+megérkezik; Berzsenyi papa feláll és kezet csókol neki.) Szenvedő vagy
+még, kedves Elizem?
+
+Berzsenyi mama. – Nem, már könnyebben lélekzem; csak a vasút zakatolása
+nem ment ki a fejemből. Az este nem is vettem észre, Jacques, hogy
+milyen jó színben vagy!
+
+Berzsenyi papa. – Igyál egy csésze teát, kedvesem. Nem akarsz egy
+vánkost?… Garçon, egy vánkost! Meg egy tabouret-t! Egy tabouret-t is,
+garçon!
+
+Elza (Blankához sugva.) – Attól félek, a papa rossz fát tett a tűzre.
+
+Blanka (Elzához, épp úgy.) – Ön is megtanulhatná végre: tisztelni a
+szülőit. Még nem doktor kegyed, vagy mi?
+
+Berzsenyi mama. – Megint veszekedtek? Az első órában, hogy a papával
+vagyunk?
+
+Berzsenyi papa (megpacskolja Berzsenyi mama kezét.) – Kedves, jó Elizem!
+
+Berzsenyi mama. – Milyen rég nem voltunk igy együtt, mindnyájan, s
+idegenek nélkül! Miért is, hogy a nyár legnagyobb részét egymástól távol
+kell töltenünk, ki erre, ki arra?! Ó Jacques, mostanában gyakran
+gondolok rá, hogy szűkebb viszonyok között talán kellemesebben élnénk!
+
+Berzsenyi papa. – Valóban, kedves Elizem, csak a karlsbadi meeting
+alkalmával élünk igazi bensőséggel teljes családi életet!… (A
+leányokhoz:) – No, gyerekek, a mama most megreggelizik, aztán elmentek
+valahová, vagy ujságot olvastok, ha akartok.
+
+Blanka. – Igaz, papa, neked még nem is mondtuk, milyen érdekes utazásunk
+volt!
+
+Berzsenyi mama. – Igen, Jacques, képzeld, a vonatot, a melyen jöttünk…
+soha se találnád ki, hogy ki vezette?
+
+Berzsenyi papa. – A vonatvezető?
+
+Berzsenyi mama. – De milyen vonatvezető! Lippe-Detmold Henrik, a
+mingréliai fejedelem!
+
+Berzsenyi papa. – Hogyan? Tán elűzték trónjáról s most
+lokomotiv-vezető?…
+
+Berzsenyi mama. – Nem. Csak műkedvelésből! Meg akarja tanulni ezt a
+mesterséget.
+
+Berzsenyi papa. – És rajtatok tanul? Akkor vezeti a vonatot, mikor ti
+ültök rajta? Látjátok, mindig szidjátok Pestet, de azt Pesten nem
+engedik meg, hogy ilyen gyakorlatlan egyének vezessék azt a vonatot, a
+melyen mások is ülnek. Én nem bánom, ha a mingrélai fejedelem
+vonatvezetést tanul, de akkor tessék bábokat, viaszfigurákat ültetni a
+kocsikba, ne az én családomat!… Mi bajod neked, Elza?
+
+Elza. – Szeretném, ha már kezdődnék a verseny. Olyan régóta ülünk itt.
+
+Berzsenyi papa. – Mért nem olvasol ujságot?
+
+Elza. – Mert nem érdekel. Mert könyv nélkül tudom, hogy mi van benne.
+Azaz, hogy mégis…
+
+Berzsenyi papa. – Igen, nézd csak meg, leányom, mit tipel az ujság a
+»Sprudel-Handicap«-re?
+
+Elza. – Papa, mondok én neked jobb tipet, csak már menjünk innen.
+
+Berzsenyi papa. – Nos?
+
+Elza (sugva.) – _Czaribrod_. De ne mondd meg Blankának, mert ha mindenki
+megrakja: nagyon kevés osztalékot kapunk!
+
+(Fölkelnek, és elmennek valahová; a kik azonban nem akarnak, nem mennek
+el, hanem ott maradnak és ebédig átfutják az ujságot.)
+
+
+
+
+IX.  SMEKSZEN.
+
+– Délután három óra. Berzsenyi mama, Blanka és Elza lakosztályukban
+időznek, a _Grand Hôtel Tátragyöngye et Bristol_ban, a hol két szoba
+előszobával és cselédszállással naponkint: »jöttünk-mentünk – száz
+forint«. Berzsenyi mama a fűtött kályha mellett ül, télibundában; nyakán
+indiai sál, lába lópokróczczal betakarva. Blanka és Elza, távolabb,
+egy-egy puffon dideregnek. Blanka korcsolyázó öltözetében; egy matráczot
+tart az ölében, térdét párnákkal bástyázta körül. Elza magára vette
+összes ruháit, meg a szobaleány és a fogadó szakácsnéjának
+barhet-alsószoknyáit; feje, válla plaidbe takarva, orra czinkét fogott.
+Nyögnek. –
+
+Blanka. – Az orosz czár már a gonosztevőket se küldi Szibériába, és
+nekünk itt kell lennünk!
+
+Berzsenyi mama (sír). – A jó isten megbüntet bennünket, hogy magára
+hagytuk jó atyátokat!
+
+Blanka. – De hisz a jó papa maga akarta így!
+
+Elza (magában). – A jó papának megérkezett a barátnője. A jó papa
+roppant zavarba jött. A _Marienbadi dij_ futásakor egyszerre csak azt
+mondja nekem: »Fiam, ne beszéljetek itt magyarul, az nem előkelő.« De a
+hölgy azért felfedezett bennünket, s iszonyuan kezdett kaczérkodni
+velünk. Szegény papát a hideg lelte, de sehogy se tudott elexpediálni
+bennünket. Már közel volt hozzá, hogy nekem, a bizalmasának, elmondjon
+mindent, s megkérjen, hogy menjünk már pokolba, de szerencsére én még
+idejekorán elértettem őt, és most itt vagyunk!
+
+(Szünet. Odakünn a zene _Sulamith_ból a Jajjajjajj!-t játszsza.)
+
+Berzsenyi mama. – Te, Elza, csengess a főpinczérnek. (Megtörténik; egy
+negyed óra mulva a hívott megjelenik.)
+
+Főpinczér. – Parancs?…
+
+Berzsenyi mama. – Frédéric, fűtsenek be jobban.
+
+Frédéric. – Kérem alásan. Még egy kosár fa, igenis. (Előveszi a
+jegyzőkönyvét, bejegyzi:) Detto, egy kosár fa, tiz forint.
+
+Berzsenyi mama. – Micsoda?
+
+Frédéric. – Tiz forint. Soknak méltóztatik találni, esetleg?
+
+Berzsenyi mama, Blanka (egyszerre). – Nem, nem arról van szó!…
+
+Elza. – Nem lehetne még egy kályhát állítani be ebbe a szobába?
+
+Frédéric. – Igenis, kérem alásan. Csakhogy a kályhásért be kell küldeni
+Késmárkra. (Bejegyzi a könyvébe.) Kocsi Késmárkra és vissza 40 forint,
+egy kályha beállítása 110 forint, összesen 214 forint.
+
+Elza. – Hogy mondja?
+
+Frédéric. – Soknak méltóztatik találni, esetleg?…
+
+Blanka. – Eh, nem arról van szó!… Ugyan kinek néz bennünket?
+
+Elza. – Hát a bőrünket nem méltóztatik lenyúzni, esetleg?
+
+Berzsenyi mama. – Jól van, elmehet.
+
+Frédéric. – Igenis, kérem alásan. (Bejegyzi.) Értekezés és service tiz
+forint. (El.)
+
+Blanka. – Csak azt szeretném tudni, hogy mit keresünk mi itt, Smekszen,
+ebben a farkasordító hidegben?!
+
+Elza (hidegen, sőt tulzás nélkül szólva, fagyosan). – Várjuk a postát.
+Aztán valahol csak kell lennünk!
+
+Berzsenyi mama. – Talán már meg is jött a posta.
+
+Blanka. – Ha csak a hófuvás miatt el nem késett a vonat.
+
+Elza. – Vagy a postakocsist meg nem ették a farkasok.
+
+Berzsenyi mama. – Le kellene küldeni valakit a postaépülethez.
+
+Blanka. – Ugyan, mama, van lelked, ebben az időben?!… Egy kutyát is kár
+volna kiverni a házból!
+
+Elza. – Van itt egy orosz szolga, az már hozzá van szokva ehhez az
+időjáráshoz.
+
+Berzsenyi mama. – S talán jót tesz majd neki egy kis mozgás. Ujra
+megindul a vérkeringése.
+
+Blanka. – De hátha megfagy, mig a postáról visszaér?!…
+
+Frédéric (benyit).
+
+Berzsenyi mama. – Frédéric, nem jött meg a posta?
+
+Frédéric. – Nem, a postással valami baj történhetett; ez már a negyedik
+postás az idén. De egy levelet hoztak Nagyságod számára. A szolgabiró
+ur, a kúrszalon körül vadászván, egy medvét lőtt; annak a szájában
+találták meg ezt a levelet.
+
+Blanka. – Üdvözlet Karlsbadból!… A papa irása!…
+
+Berzsenyi mama. – Adjátok ide hamar.
+
+Frédéric (jegyez). – Egy levél kézbesitése, két és fél forint.
+
+Berzsenyi mama (felbontja a levelet és olvasni kezdi.) – Elza, Blanka,
+menjetek át a másik szobába, hátha olyas valami van a levélben, a mi nem
+tartozik rátok.
+
+Blanka. – Hát olvasd magadban, mama.
+
+Berzsenyi mama. – Az igaz. (Elolvassa a levelet.)
+
+»Kedves, jó Elizem!
+
+Nyugtatom folyó hó csütörtökrőli Ansichts-kártyádat, melyből örömmel
+értesülök, hogy egészségetek hiánytalan, egyszersmind ajánlom
+figyelmedbe, hogy a brómkálit ne hanyagoljad el, a mi pedig az
+ülőfürdőket illeti, jól betartsd a szabványokat, mert jegyezd meg
+magadnak, hogy egészséged nekem a legbecsesb.
+
+Eltekintve a háborus hirektől, meglehetősen egészséges vagyok;
+emésztésem ötven százalékkal javult, s a mennyiben látnád a Sprudel és
+sétáimnak hatását, igen örülnél neki.
+
+Elzának, k. leányomnak, mondd meg, hogy _Gay Lord_ Quexről
+körülményesebb informácziót óhajtanék tőle, s mit szólna hozzá, ha ezen
+telivérért magasabb összegű ajánlatot tennék? Egy pej heréltet, kit
+akadályokra fogok kiképeztetni, név szerint: _Sleeping Car_, apja
+_Slivovicz_, anyja _Vesztaszűz_, máris megvásároltam; örvendenél, ha
+látnád ezen állatot, bár félszemére vak, s jelenleg köhög.
+
+A legszomorúbb a dologban az, hogy társaságom éppen nincsen, de egy sem,
+mert magyar részről csak kereskedők s más ily egyének időznek itt, a
+hozzámvalók közül pedig többen, jelesül a szerb király s mások már
+tovautaztak.
+
+Természetesen minden gondolatomat ti birjátok, kedves jó Elizem, kivéve
+a fölötte hűvös időjárásra irányulókat, melyek gyakori bosszúságokat
+okoznak nekem.
+
+Ugyanis, midőn e sorokat irom, fűtött szobában ülök, s várom, míg a
+kereskedésből egy uj szalmakalapot hoznak, mert az ide hozott összeseket
+már elfújta a szél.
+
+És mit szólsz hozzá, hogy Budapesten most bizonyosan kellemes hőség
+uralkodik, s nekem, az én Nádor-utczai Házamban, egy fürdőszobám van,
+mely Budapesten egyetlen s oly magas Pénzösszegbe került, melyből mások
+egy Házat épittettek volna?!
+
+Nem egyszer, midőn ezen velenczei tükrökkel, drága függönyökkel,
+gobelinekkel és reliefekkel diszitett fürdőszobában, meztelenül
+pillantottam meg magamat, a nimfák és fiatal Ámorok faragott képeinek
+közepette, arra kellett gondolnom, hogy mit keresek én ebben a
+mythologiában?
+
+Ezen esetben viszont arra kell gondolnom, mit keresek délután 2 órakor
+Károlyfüreden, a hol hideg van, mikor helyesen Nádor-utczai Házamban
+kellene lennem, a hol meleg van, s ezen kivül kényelmes fürdő,
+nimfákkal, melyek közül egyet per 800 fl. Ö. W. kell számitanom?!
+
+Azon reményben zárom ezen sorokat, hogy üdülésteket kellemes és enyhe
+időjárás könnyiti meg.
+
+Számtalanszor csókollak, kedves jó Elizem, úgyszintén Blanka és Elza k.
+és jó leányaimat is,
+
+melylyel jegyzem magamat
+
+szerető, hű férjednek: _Jacques_.
+
+P. S. Czimem tegnaptól fogva:
+
+_Jacques de Berzsenyi_,
+
+_Carlsbad_, Villa Trallalla,
+
+mivel ablakaim a Hotel Erzherzog Rupprechtben szélnek feküdtek, én
+ellenben sehogy se tudtam feküdni a czigányzene végett.
+
+Ölel és csókol a te hű
+
+_Zsakid_.«
+
+Blanka. – Mit ir a papa?
+
+Berzsenyi mama. – Szegény jó atyátok szintén igen fázik, és sokat
+szenved a széltől.
+
+Blanka. – De hát miért is kell nekünk hol erre, hol amarra csavarognunk,
+sorra járnunk a havasokat és glecscsereket, meg az összes többi
+helyeket, a hol mindenütt olyan hideg van, mint a havasokon és a
+glecscsereken?! Mért kell nekünk három hónapig vaczognunk, idegen
+helyeken, zord villákban és gyalázatos hotel-szobákban, mikor szépen
+otthon csücsülhetnénk, s legalább kényelemben volnánk?!
+
+Berzsenyi mama. – Ne beszélj ilyeneket, Blanka, mikor tudod, hogy a papa
+egészsége, meg az enyim, ezt megköveteli. Aztán meg mit beszélnének az
+emberek szegény jó atyádról, ha júliusban Budapesten ülnénk?!
+
+Blanka. – De ha már okvetetlenül nyaralnunk kell valahol: mért nem
+nyaralunk Kairóban? Ott talán nem fáznánk ennyire?
+
+Berzsenyi mama. – Látod, ezzel már mondasz valamit. Ha jól meggondolja
+az ember…
+
+Elza. – Naiv leány, és te még hiszel Kairóban?
+
+Berzsenyi mama. – Az igaz; lehet, hogy nyáron még ott is hideg van.
+
+(Tovább vaczognak. Kinn csöndesen hull a hó s lassankint teljesen belepi
+a _Tátragyöngyé_t. Végül már csak a tetőzet látszik ki a hótakaró alól.)
+
+
+
+
+X.  ÁLLAMTITKOK.
+
+– Történik: Karlsbadban. Berzsenyi papa, a ki reggeli sétáját végzi,
+találkozik egyik kedves barátjával: Milosanácz urral. –
+
+Berzsenyi. – Á, itt jön az én kedves barátom, von Milosanácz. Nos, hogy
+szolgál egészsége, kedves von Milosanácz?
+
+Milosanácz (meg akarja mondani).
+
+Berzsenyi. – Különben az mindegy. És ő felsége, az én kegyes jóakaróm,
+Arzén király? Tegnap este nem volt szerencsém az ebédnél. Önt is
+nélkülöztük, kedves ezredes. Az én kedves barátom, Blasewitz báró is
+megjegyezte, hogy a kit fölötte nélkülözünk, az a kedves Milosanácz
+ezredes. Szeretném, ha a felség ma délben…
+
+Milosanácz. – Hogyan? Ön még nem tudja?… (Titkolózva:) Ő felsége tegnap
+este hirtelen elutazott!
+
+Berzsenyi (megilletődve). – Áh!
+
+Milosanácz. – A mindjárt megérkező bécsi lapok már tele lesznek ezzel a
+szenzáczióval. Addig persze államtitok.
+
+Berzsenyi (türelmetlenül). – Csak mondja, mondja!
+
+Milosanácz (sugva). – A fiatal Tódor király feleségül akarja venni a
+kedvesét. A minisztérium lemondott, az albán főváros forrong, ő felségét
+sürgősen haza hívták.
+
+Berzsenyi (megdöbbenve). – És ő felsége azonnal vasútra ült?
+
+Milosanácz. – Igen, azóta már meg is érkezett Bécsbe.
+
+Berzsenyi. – Bécsbe? Ne tartson semmitől. Nálam el lesz temetve a dolog.
+
+Milosanácz. – Háromnegyed tizenegyig még államtitok. Szóval ő felsége
+nem utazott Albániába; Bécsbe ment, egyenesen Bécsbe.
+
+Berzsenyi (sugva). – Az udvarhoz?
+
+Milosanácz (sugva). – Nem.
+
+Berzsenyi (sugva). – Titok, hogy hova?
+
+Milosanácz (sugva). – A hôtel Erzherzog…
+
+Berzsenyi (sugva). – Ne mondja ki, már tudom. Persze incognito?
+
+Milosanácz (sugva). – Mint Piaszter gróf.
+
+Berzsenyi (álmélkodva). – Hallatlan, hallatlan! Na, hogy mi minden
+történik manapság! Ezek a fiatal emberek!… Képzelem az apa fájdalmát. És
+mit csinál Piaszter gróf (sugva) Bécsben?
+
+Milosanácz. – Tárgyalásokat folytat az albániai vezető elemekkel. A
+helyzet súlyos, nagyon súlyos. De azt hiszem, Piaszter gróf azóta már
+összeköttetésbe lépett az albán nemzeti bankkal. Mindössze harminczezer
+frankról van szó.
+
+Berzsenyi. – Ezt a harminczezer frankot nem értem.
+
+Milosanácz. – Harminczezer frank mindig érthető. Piaszter grófot szíven
+találta a csapás. Mikor elolvasta a táviratot, leroskadt karosszékébe, s
+pár perczig érthetetlen szókat hebegett… De aztán erőt vett magán,
+letörölgette könnyeit, s gyönge hangon, mint a ki egyszerre tiz
+esztendőt vénült, így szólalt meg: »Fiaim, telegrafáljatok az albán
+nemzeti banknak… én olyan gyönge vagyok, hogy a tollat se birom a
+kezembe venni!… Ó, ez a hálátlan fiú, ez a hálátlan fiú!… Harminczezer
+frankot küldjenek, de táviratilag.«
+
+Berzsenyi. – Ne folytassa, megreped a szivem! De a harminczezer frankot
+még mindig nem értem.
+
+Milosanácz. – Képzelheti, ez az irtózatos csapás!… Piaszter grófnak most
+utaznia kell, erre-arra, megbeszélni a hívekkel a helyzetet. S a többi,
+s a többi; a harminczezer frank nem is lesz elég. A gyász mindig pénzbe
+is kerül.
+
+Berzsenyi. – Vagy úgy! Persze, persze. Na, ön alaposan meglepett
+engemet, kedves von Milosanácz. Micsoda ujság, micsoda ujság! Kérem, ha
+írni talál Piaszter grófnak…
+
+Milosanácz. – Éppen a telegráf-hivatalba indultam. Egy siffrirozott
+sürgönyt küldök neki; magamnak kell papirra tennem.
+
+Berzsenyi. – Kérem, közölje vele az én mély részvétemet is.
+
+Milosanácz. – Mindenesetre. De itt vagyunk a telegráfhivatalnál. Tehát
+háromnegyed tizenegyig… ugy-e?
+
+Berzsenyi. – Legyen nyugodt. A mi államtitok, az államtitok. (Kézfogás;
+Milosanácz el.) Hm, hm. (Eltünődik magában). Valóban, az uralkodás néha
+fölötte terhes gondokkal jár. Ilyenkor látja az ember, hogy az egyszerű
+magánzásnak is megvannak a maga előnyei. De nini, az én kedves barátom,
+a kedves von Huber! Jó reggelt, kedves von Huber. S ő exczellencziája, a
+kedves Flórián von Blasewitz báró?
+
+Von Huber (sugva). – Nem hallotta?
+
+Berzsenyi (sugva). – Mit?
+
+Von Huber (sugva). – Ő Exczellencziája a déli gyorssal elutazik.
+
+Berzsenyi (megdöbbenve). – Ah!
+
+Von Huber (mint fentebb). – Egyenesen Polába. Megy Kinába, az első
+hadihajóval, a melyet hirtelenében fel lehet szerelni.
+
+Berzsenyi. – Kinába, a hol minden választékosság nélkül gyilkolják az
+európaiakat! De hisz ez annyi, mint a halál torkába rohanni!
+
+Von Huber (mint fentebb). – A császár parancsára. A császár szigorúan
+gondolkozik erről a dologról. Olyan súlyos viszonyok közepette, mint a
+minők Pekingben vannak, a nagykövetnek helyén kell lennie. S valóban, ő
+Exczellencziája, tekintettel a zavaros helyzetre, kissé hosszasan vette
+igénybe szabadságát.
+
+Berzsenyi (elhülve). – De hisz akkor ő Exczellencziáját… aligha látjuk
+többé!
+
+Von Huber. – Megeshetik. De bizzunk istenben.
+
+Berzsenyi. – S miben reménykedik ön, kedves von Huber? Nagyon
+lekötelezne, ha megmondaná.
+
+Von Huber (a látóhatárt kémlelve). – Na, tudja kedves von Berzsenyi,
+mindent nem lehet kiszámítani, de annyi véletlen jöhet közbe… tudja, ezt
+csak én képzelem így… az ember lekésik a vonatról; még egyszer lekésik a
+vonatról; a vonatról, végre, háromszor is le lehet késni, abban nincs
+semmi természetellenes… aztán az ember lekésik a hajóról… aztán késhetik
+a hajó is… viharok a tengeren… a hajó eltévedhet Borneóba… vagy az ember
+Takuban sárgalázt kap, a mikor persze nem lehet tovább menni, Pekingbe…
+Bizzunk istenben.
+
+Berzsenyi. – E szerint ön reményli, hogy a jövő nyáron viszontlátjuk ő
+Exczellencziáját?
+
+Von Huber. – Engem soha se hagy el hitem az isteni gondviselésben.
+
+Berzsenyi. – Igaza van, kedves von Huber. A vallás az ember legfőbb
+kincse.
+
+Von Huber. – Nagyon örülök, hogy ebben egyetértünk, kedves von
+Berzsenyi. De nem jön reggelizni?
+
+Berzsenyi. – Én már reggeliztem. Különben is ez az ujság úgy megzavart!…
+
+Von Huber. – Tehát a viszontlátásra!
+
+Berzsenyi. – A viszontlátásra! (Kézfogás; von Huber el.) Se Arzén
+király, se Flórián von Blasewitz báró!… A barátaim elutaznak, s én itt
+üljek család, megfelelő társaság, minden nélkül, egyedül?!… Hé, jöjjön
+csak, Poszpisil! Maga, maga! Nézze, szaladjon el az én portásomhoz, és
+hozza el nekem az én menetrendemet!
+
+
+
+
+XI.  NAPKELET GYÖNGYE.
+
+– A lóversenytéren; lenn, a nyergelő körül. Az első futásnak vége; az
+»all right« után Berzsenyi papa és manager-e, az őrnagy, le s fel
+sétálnak a pázsiton, orrukat a földre irányítva, s kezüket hátul, a
+derék táján, összekulcsolva. Oldalukon két roppant messzelátó, melyekkel
+ellátni a holdba. –
+
+Berzsenyi. – No?
+
+Az őrnagy. – Kann sein, kann sein.
+
+Berzsenyi. – Ja, olyan okos én magam is vagyok. De ha én hatvanezer
+forintot fizetek évenkint azért, hogy tudjam, mikor feküdjem egy lóra
+egy százassal, akkor szeretem tudni, hogy így vagy úgy néz-e ki a dolog?
+
+Az őrnagy. – Ha azt hiszi, hogy ehhez csak pénz kell, akkor kínáljon a
+lovaknak is pénzt; talán hamarabb bejönnek.
+
+Berzsenyi. – Ön különösen jön elő nekem, őrnagy úr. Az én leányom, a
+kisebbik kisasszony, kiszámítja nekem a papiron, hogy az ezernégyszáz
+méteres eladóversenyben az én lovamnak, a _Kandur_nak, számtalan
+hausse-akkal kell elsőnek bejönnie, és mi lesz? _Kandur_ számtalan
+baisse-ekkel jön be, mint rossz utolsó. Jó, velem lehet beszélni. Szó
+sincs többet _Kandur_ról, csak azt kérdezem öntől: Legyen, de mi van a
+vigaszdijjal? Erre ön azt feleli nekem: »Ná, szo und szo!…« Ön meg fog
+engedni, de ez nekem kevés a pénzemért.
+
+Az őrnagy. – Tudja, erre azt mondhatnám, hogy: vegyen a pénzéért búzát,
+az jobb űzlet. De nem mondom, mert én mindenkivel szemben és minden
+körülmények között perfektül udvarias vagyok. Azért azt mondom, hogy ha
+a ló rossz munkát végez, nem _fit_, kövér, köhögős, rossz lábú,
+_roarer_, orrvérző, ideges, pókos, _rogue_, mi egy s más, ha a _trainer_
+szamár s a jockey gazember: ön csak csináljon nekem családi jeleneteket,
+ennek mind a _manager_ az oka. Legalább ön ezt mondja, s önnek értenie
+kell ehhez, mert pénzt tesz bele.
+
+Berzsenyi (magában). – Hogy’ vágnám pofon ezt az embert, ha nem félnék,
+hogy előbb ő vág pofon! (Fenn). Ne kapjunk hajba, kedves őrnagy, mert
+akkor kivel vacsorálok? Remélem, velem tart? (Magában). Ha valaki
+megmondaná nekem, de úgy, egész bizonyosan, hogy ennek az én kedves
+barátomnak miért kellett kvietálnia, nem sajnálnék az illetőtől egy
+ezrest.
+
+Az őrnagy. – Nagyszerű! Előbb össze-vissza sérteget, s most ki akar
+békiteni egy vacsorával! De hát tulajdonképpen kinek néz ön engem? Azt
+hiszi talán, hogy a köztünk lévő szerződés…
+
+Berzsenyi (ijedten). – Hogy én sértegettem volna önt? Ments Isten!
+(Magában). Ki kell engesztelnem, mert még provokál. (Fenszóval). Hogyan
+jusson eszembe ilyesmi, pár nappal azelőtt, a midőn meg kell ujitanunk a
+szerződésünket?!
+
+Az őrnagy (látható elégtétellel). – Jól van, hisz én értem és ismerem
+önt. (Előkelően). Tudom, hogy ön kissé hirtelen, de azért jó pajtás.
+(Szigoruan). De nem szerettem volna, ha valaki hallván a
+vitatkozásunkat, félreérti a kettőnket összekötő viszonyt.
+
+Berzsenyi. – Ne is beszéljünk többet a dologról. Együtt vacsorálunk,
+megállapítjuk az uj szerződést, és vége. Beszéljünk inkább arról, nem
+volna-e jó egy amerikai jockeyt szerződtetni? Egy szerecsent vagy egy
+indiánust? Végre is az én pénzemért olyan jockeyt kapok az én lovamra, a
+milyet akarok. Egy olyat kellene, a ki a fején ül a lónak. Ha már nem
+nyerünk, legalább bámulják meg a jockeyt.
+
+Az őrnagy (gúnyosan). – Ezt a kisasszonytól kellene megkérdeznie; úgyis
+ő igazgatja az istállót.
+
+Berzsenyi (mérgében egy nagyot nyel). – Sajnálattal látom, hogy ön ma
+fölötte ingerült. Remélem, a souper majd jobb kedvre hangolja.
+(Halkabban). Hölgyeket is hívok. Ebből is meggyőződhetik róla, mily
+teljes bizalommal vagyok ön iránt.
+
+Az őrnagy. – Vigyázzon, kompromittálni fogja magát. Az imént is többen
+észrevették, hogy Miss Bess szinte nyiltan integetett önnek.
+
+Berzsenyi. – Ó, sokkal diszkrétebb társaságról van szó. Egy hölgy, a ki
+a nővérével lesz jelen, gardirozva, és mi ketten, pont. Az egyik hölgy
+gardirozza a másikat, a másik hölgy gardirozza az egyiket; ez csak
+illedelmes dolog, nem igaz?
+
+Az őrnagy. – S Miss Bess? Ennek a történetnek már vége?
+
+Berzsenyi. – Azt nem mondhatnám, de ma reggel elhatároztam, hogy
+megszakítok vele minden összeköttetést.
+
+Az őrnagy. – Lári-fári.
+
+Berzsenyi. – Mondom, hogy elhatároztam és pedig egy költemény hatása
+alatt.
+
+Az őrnagy. – Hogyan? Ön verseket is olvas?
+
+Berzsenyi. – Kizárólag előkelő személyektől, igen. A pápa ő szentségének
+például minden versét elolvasom, a mióta szerencsém volt ő szentségéhez.
+Most is az ő verséről van szó, melyet Heracleus irói néven tett közzé,
+latinul; Miss Bessnél olvastam, az én ujságomban. Olvasta ön is?
+
+Az őrnagy. – Nem.
+
+Berzsenyi. – Ez a vers engem gondolkodóba ejtett. Igy kezdődik:
+»Gyönyörök fertőjébe vakon miért rohansz, oh Rúfusz? S kéjvágygyal miért
+szedegetsz tiltott gyümölcsöt?« Az ujság megjegyzi, hogy ő szentsége ezt
+egy tudós, jeles és vallásos barátjához irta, a ki lelépett az erény
+ösvényéről. Azt kérdeztem magamtól…
+
+Az őrnagy (gúnyosan). – Vajon ki lehet ez a tudós, jeles és vallásos
+férfiu? Valóban, nincs kizárva, hogy önről van szó.
+
+Berzsenyi. – Nem. Nem az jutott eszembe. Hanem az, hogy: micsoda világot
+élünk ez idő szerint! Egy jeles, tudós és vallásos férfiu, a ki már a
+multjánál fogva is számíthat minden diszkréczióra, véletlenül belép a
+gyönyörök fertőjébe, s tessék, ezt azonnal tudja az egész világ, még
+maga a pápa is megtudja! Az ember nem nyithat be egy szeparéba, a
+nélkül, hogy ennek a híre fel ne hatoljon a legmagasabb körökig. Hát nem
+borzasztó ez?… De nini, kit látok? Ott megy az én karlsbadi barátom, II.
+Boris, vagyis jelenleg Maravedi herczeg, a multban úgynevezett Napkelet
+Gyöngye, a száműzött illyr király! Ez bezzeg nem törődik vele, hogy a
+pápa megtudja a viselt dolgait!… Pardon, kedves őrnagy, de üdvözölnöm
+kell őt. (Elhagyja az őrnagyot s oda siet az ex-uralkodóhoz.) Sire,
+fogadja legalázatosabb hódolatomat!
+
+Napkelet Gyöngye (öreg, elhízott s egy kicsit kopott). – Jó napot,
+kedves De Berjeine, jó napot! Minő szerencsés véletlen hozza önt ide? Ez
+igazán megelégedésemre szolgál. Tudja-e, hogy miért jöttem Budapestre?
+Egyes-egyedül azért, hogy önnel találkozhassam!
+
+Berzsenyi (rosszat sejtve). – Hogyan, csak azért szerencséltet
+bennünket, hogy legigazabb hivével értekezhessék? De minek köszönhetem e
+kegyet?
+
+Napkelet Gyöngye. – Tudja, némi differencziáim vannak Illyriával. Egy
+váratlan politikai konfliktus következtében nem akarják folyóvá tenni
+királyi tűzoltó-főparancsnoki és főpostamesteri nyugdijamat. De mindezt
+részletesebben el fogom mondani holnap, az ön irodájában. Szóval, így
+szólok magamban: van nekem egy barátom Budapesten, a kedves De Berjeine;
+ő bizonyára segítségemre lesz egy nagyobb szabásu pénzügyi műveletben,
+addig is, mig Illyriával lebonyolíthatom ügyeimet. A hogy ez eszembe
+jut, vonatra ülök; a déli vonattal megérkezem s igy okoskodom: ha
+szerencsével járok, a versenyen is megtalálom emberemet, kössük össze a
+hasznost a kellemessel, s ime itt vagyok. Remélem, nem csalódtam önben?
+
+Berzsenyi (elkomorodva). – Semmiesetre, semmiesetre.
+
+Napkelet Gyöngye. – Megvallom, bizton számítottam önre, de azért
+kellemes, hogy ön minden nehézség nélkül rendelkezésemre bocsátja magát.
+
+Berzsenyi (a távolba mélyedő tekintettel). – Persze, mig nem tudom, hogy
+miről van szó, nem vállalhatok garancziákat; de ha személyesen nem is
+lehetnék szolgálatára, mindenesetre rajta leszek, hogy egy pénzügyi
+csoportot hozzak össze, a mely kétségtelenül… Nem, én nem hagyom cserben
+a barátaimat.
+
+Napkelet Gyöngye. – Elvégre egyelőre mindössze ötvenezer forintról van
+szó, a mi sokkal csekélyebb összeg…
+
+Berzsenyi (savanyúan). – No, kérem, tekintettel a pénzpiacz mai
+kedvezőtlen helyzetére, ez éppen nem megvetendő összeg. De majd
+meglátjuk, majd meglátjuk.
+
+Napkelet Gyöngye. – A boszantó csak az, hogy a készpénzt, a melyet
+magammal hoztam, mindjárt az első versenyben elvesztettem.
+
+Berzsenyi (ridegen). – Ez kellemetlen, igazán kellemetlen.
+
+Napkelet Gyöngye. – De sebaj, mert hisz a kedvező véletlen épp a kellő
+időben hoz össze bennünket, s ön addig is, mig a dolgot nyélbe üthetjük,
+szives lesz, mondjuk, ötezer forinttal, kisegíteni e boszantó
+helyzetből, hogy tovább játszhassam…
+
+Berzsenyi (fagyosan). – Vigasztalhatatlan vagyok, hogy e csekélységgel
+sem állhatok e pillanatban szolgálatára, de magam is elvesztettem a
+nálam lévő összeg legnagyobb részét, azért nem fogja rossz néven venni…
+
+Napkelet Gyöngye. – Mégis, mennyi az, a mennyit nélkülözhet?
+
+Berzsenyi (bosszusan). – Ezer forintot átnyujthatok önnek, ha éppen
+kivánja.
+
+Napkelet Gyöngye. – Az is több semminél; a fő az, hogy tovább
+játszhassam.
+
+Berzsenyi (kotorász a tárczájában). – Úgy látszik, annyi sincs már
+nálam. (Rövid lelki küzdelem után). De nem, egy még van. Tessék, kérem;
+de ne tegyen a lovamra, mert elveszti.
+
+Napkelet Gyöngye. – Köszönöm. S holnap… holnap mikor találhatom?
+
+Berzsenyi (lenézéssel). – Mondjuk kilenczkor, vagy tizkor. Tiz és
+tizenegy között mindenesetre. Igen, legkésőbb tizenegyig okvetlenül fel
+fogok kelni.
+
+Napkelet Gyöngye. – Tehát a viszontlátásra.
+
+Berzsenyi. – Jó napot, kedves barátom. (Napkelet Gyöngye el.) Ez az
+ember előttem halott!
+
+(Az ötödik futam után:)
+
+Berzsenyi (magában). – Ki akartam nyerni a souper-t, s elvesztettem
+nyolczezer forintot. Mennyire igaza van a pápának! Kellett neked ez, oh
+Rúfusz?
+
+Napkelet Gyöngye (ifjan, ruganyosan, fölségesen). – De Berjeine! De
+Berjeine!
+
+Berzsenyi (megdöbbenve). – Ez az ember nyert! (Oda siet). Parancsol?
+
+Napkelet Gyöngye. – Nézze, kedvesem, az ezer forintja. Fogja.
+
+Berzsenyi (zavarodottan.) – Sire, végtelen boldogságtól foszt meg…
+
+Napkelet Gyöngye. – No, vegye el már, kérem. Sikerült levetkőztetnem a
+bookmakereket. 60,000 forint plusz.
+
+Berzsenyi (kétségbeesetten). – De azért meg fogja engedni felséged, hogy
+holnap legalázatosabb tiszteletemmel együtt rendelkezésére bocsáthassam
+ama csekélységet?…
+
+Napkelet Gyöngye (hanyagul). – Még nem tudom; még egy kis számítást kell
+csinálnom. De majd meglátjuk, majd meglátjuk.
+
+Berzsenyi (esengve). – S kegyes lesz megtisztelni szerény hajlékomat? E
+nap, felséges uram, örökké emlékezetes lesz…
+
+Napkelet Gyöngye (utólérhetetlen kézmozdulattal). – Jól van, de
+Berjeine, jól van. No, isten áldja meg. (Kegyesen int és el.)
+
+Berzsenyi (földig hajolva). – Felség! (Fölegyenesedik s hosszasan néz az
+ex-uralkodó után.) Micsoda ember! Mily igazán királyi férfiú! A lovagok
+dísze, virága! sans peur et sans reproche! Hja, a származás! Nincs
+nagyobb dolog, mint a származás. Beszéljenek a fűszeresek akármit,
+ezeket az embereket mégis csak más fából faragták!
+
+
+
+
+XII.  KIT VAGY MIT IRIGYEL ÖN?
+
+– A Nádor-utczában. Blanka saját külön szalonja. Blanka és Elza. Blanka
+idegesen jár le s fel; Elza, szemben az állótükörrel, egy
+chaise-longue-on dülöngél s Marcel Prévost _Erős szűzek_ czimű regényét
+olvassa. –
+
+Elza (a tükörbe néz:) – Te, Blanka! Tudod-e, mi jutott eszembe?
+
+Blanka (érdeklődve megáll:) – No mi az? Mondd hamar; ne tégy még
+idegesebbé!
+
+Elza (álmodozva:) – Az jutott eszembe, hogy ha én anyai örömökhöz jutok,
+tulajdonképpen nagyon csunya asszony leszek.
+
+Blanka (dühösen:) – Ugyan, kérlek, hagyj békén! Azt hiszed, jó kedvem
+van?! Ha minden áron froczlirozni akarsz, legalább válaszd meg az
+időpontot. Akkor aztán beszélhetsz tőlem akármi szamárságot. (Szünet.
+Blanka folytatja a sétáját; Elza mind a két könyökét a chaise-longue-ra
+támasztva, megint neki esik a Prévost-regénynek.)
+
+Elza. – Hja, hja!
+
+Blanka. – Gyönyörü poziturát választottál, az igaz. (Századszor néz ki
+az ablakon.) Ah, végre!
+
+Elza (felugrik:) – Jön?
+
+Blanka. – Igen. (Szünet; bejön a szobalány.)
+
+A szobalány. – Rejtvényi úr van itt…
+
+Blanka. – Jöjjön, jöjjön. (A szobalány el; ismét egy kis szünet, s
+megjelenik Rejtvényi.)
+
+Rejtvényi. – Kezeiket csókolom!…
+
+Blanka. – Köszönöm, hogy eljött… ön az én egyetlen barátom! Egy nagy,
+nagy, nagy szivességet kérek öntől!…
+
+Rejtvényi (úgy hajlik meg, mint Odiot Maxime, Champcey márki, a Szegény
+ifjú, Laroque Margit előtt.)
+
+Elza. – Remélem, jól töltötte a nyarat? A _Szeczesszió_t minden héten
+elolvastuk.
+
+Blanka. – Nem veszi rossz néven, ugy-e?… de a dolog nagyon sürgős!…
+
+Elza. – Elég az hozzá: mi kaptuk meg a 89-ik számu ívet!
+
+Blanka. – Kérlek, igy Rejtvényi soha se fogja megérteni. Röviden: még
+ma, azonnal felelnünk kell arra a kérdésre, a melyről talán már hallott:
+»Kit vagy mit irigyel ön?«…
+
+Rejtvényi. – Ah, úgy rémlik, mintha olvastam volna erről!… de…
+
+Elza. – Igen, ön jól emlékszik. Argyll herczegné intézte ezt a kérdést
+az uralkodó házak tagjaihoz, a kik meg is feleltek rá, s ez benn volt az
+ujságokban. Sajnos, a mi kérdésünk nem _echt_, csak _contrefaçon_.
+
+Blanka. – Kérem, ne hallgasson rá. Ugyanarról a kérdésről van szó,
+csakhogy ezt most Reuss herczegné intézi a maga kis köréhez, és az e
+körrel összeköttetésben álló családokhoz.
+
+Rejtvényi. – Reuss herczegné?
+
+Elza. – Igen, XXXVII. Reuss Egon herczegné, a detmold-strelitzi uralkodó
+nagyherczeg felesége. Tudja, a kik haragban vannak Vilmos császárral!…
+Biztosan olvasta annak idején… A császár meghagyta, hogy a tisztek ne
+köszöntsék a nagyherczegi családot…
+
+Rejtvényi. – Hogyne, hogyne!…
+
+Blanka. – A nagyherczegné úgynevezett lavinaíveket küldött szét. Ő maga
+tizet; a tiz czimzett mindegyike kettőt-kettőt; a húsz másod sorban
+czimzett ismét kettőt-kettőt, végül ez a negyven egyet-egyet. Összesen
+tehát száztiz ívet küldtek szét, többnyire Európában, de egyet-egyet
+kaptak a Vanderbiltek, a Gould-ok és Astorok is. Magyarországba négy ív
+érkezett. Egyet kapott Mancsi grófné, egyet Geksi herczegnő, egyet
+Gyurka őrgróf, egyet mi. (Arcza lángba borult s tekintete, mint
+csillagfényes éj.)
+
+Rejtvényi (illő hódolattal:) – Áh!
+
+Blanka. – Elképzelheti, hogy némi gondot fordítunk a válaszra. A dolog
+azonban sürgős; az ívet még ma vissza kell küldenünk. Szóval, szükségem
+van az ön tanácsára.
+
+Rejtvényi. – Hálás vagyok érte, hogy ennyire megtisztel.
+
+Blanka. – Ugy-e megfogalmazza nekem a feleletet? És mindjárt, azonnal?
+Nem képzeli, mily lázassá tesz a nyugtalanság!… Értheti, hogy ilyen
+társaságban nem akarok szégyent vallani.
+
+Rejtvényi. – Csakhogy… őszintén megvallva… nem olyan könnyü megtalálnom
+a kellő feleletet!… Bele képzelhetem-e magam az ön helyébe? Könnyű volna
+megmondanom, hogy én kit írigylek vagy kit fogok írigyelni, de kit és
+mit irigyelne ön?
+
+Blanka. – Ó, istenem, ne beszéljen léhaságokat ilyen komoly pillanatban!
+
+Rejtvényi. – Kérhetek némi gondolkozási időt? egy órát?
+
+Blanka. – S akkor, egy óra mulva, el fogja küldeni?
+
+Rejtvényi. – Igen.
+
+Blanka. – Kezet rá! De siessen! Menjen egyenest haza és zárkózzék be,
+hogy senki se zavarhassa. – Menjen kocsin; a mig leér a lépcsőn,
+befognak… Akarja? (Csenget.)
+
+Rejtvényi. – Csak azt szeretném, ha némi utbaigazitást adna a felelet
+irányát illetőleg.
+
+Blanka. – Nem bánom, akármint lesz, csak valahogyan hozza bele a
+jótékonyságot. Tudja, a jótékonyság olyan, mint a fekete öltözet, mindig
+jól ruházza az embert.
+
+Elza. – S nem baj, ha nem leszünk elmések, ez már _démodé_; a fő az,
+hogy előkelőek legyünk, rémesen, dohosan előkelőek!
+
+Blanka. – Ugyan, kérlek, gondold meg, hogy nem érünk rá a vicczeidet
+meghallgatni!… (Rejtvényihez.) Tehát számíthatok rá?
+
+Rejtvényi. – Egy óra mulva itt lesz.
+
+Blanka. – Köszönöm, nagyon köszönöm, kedves barátom! (Rejtvényi el;
+Blanka kikiséri és visszajön. Elzához.) Megint olyan voltál, mint egy
+utolsó rangu csirkefogó.
+
+Elza. – Nem aspirálok az első rangra. Különben csak azért szóltam bele
+az üzletedbe, mert nem szeretném, ha ez a mafla elbizná magát.
+
+Blanka. – Találj ki valami okosat, s akkor nem szorulunk rá.
+
+Elza. – Ha engem kérdeznének, én tudom, hogy mit irnék.
+
+Blanka. – Halljuk hát ezt a bölcseséget.
+
+Elza. – Azt irnám: »Egyes-egyedül a Longfellow leányait irigylem, a
+kiket a rézbőrüek felavattak tiszteletbeli indiánusokká. A jól öltözött
+emberek közül csakis ők azok, a kik nem kénytelenek czivilizált emberek
+módjára viselkedni.«
+
+Blanka. – Úgy látszik, a vicczeidet már a Longfellow leányaitól
+tanultad. Nem lepne meg, ha valaki kiderítené, hogy annak idején
+sziú-indiánok jártak az állatkertben s a mama megcsodálta őket.
+
+Elza. – Szeretem, hogy mértéket tartasz a pikantériában.
+
+Berzsenyi mama (bejön.) – Már megint veszekedtek?
+
+Elza. – Csak enyelgünk.
+
+Blanka. – Találgatjuk, hogy mit kellene irni. (Berzsenyi papa is
+megjelenik.)
+
+Berzsenyi mama. – Én már gondoltam valamit, de a ti atyátok nem hagy
+engem helyben. Azt gondoltam, hogy: »Mindenkit irigylek, a ki szegény.«
+Ez hasonlít ahhoz, a mit ő felsége írt, és, például, kinek lehetne
+kifogása, ha valaki a szegényeket irigyli?! Aláírás: Berzsenyi Zalán,
+mert Jacques, az magyarul Zalán, nem igaz?
+
+Berzsenyi papa. – De hát irigylem én a szegényeket?! Miért irigyelném én
+a szegényeket?!
+
+Berzsenyi mama. – De hát ki kivánja, hogy irigyeld a szegényeket? Egy
+szép mondásról van szó, ennyi az egész.
+
+Blanka. – Nem mama, ez nem jó. Fitogtatni a pénzt, fuj… S ez kétszeresen
+nevetséges volna ott, a hol a Vanderbiltek, az Astorok és a Gouldok is
+nyilatkoznak.
+
+Berzsenyi papa. – Aztán meg nincs benne a pápa.
+
+Berzsenyi mama. – Nem értem, hogy mit akarsz a pápával.
+
+Berzsenyi papa. – Ha egy Astorhoz, vagy egy Van derbilthez olyan szives
+lett volna ő Szentsége, mint a milyen szíves volt mihozzánk, mit szólsz
+hozzá, lehetne-e birni egész Amerikával?! A pápa nevét ott olvasnátok
+minden plakáton. Aztán ez, engedjétek meg, másképpen nézne ki, mintha
+azt írjuk, hogy irigylem a Policzert, mert jó étvágya van.
+
+A szobalány (levelet hoz). – Rejtvényi urtól.
+
+Blanka. – Adja, adja. (Felbontja a levelet). Ah, ez csakugyan nem rossz!
+»Irigylek mindenkit, a ki letörölhette azt a könnyet, mely előttem
+rejtve maradt.«
+
+Elza. – Nagyon szép; kár, hogy egy csepp értelme sincs!
+
+Blanka. – Annyi értelme van, a mennyit akarsz.
+
+Berzsenyi papa. – De nincsen benne a pápa.
+
+Berzsenyi mama. – A pápát bele lehet venni. Azt lehet mondani, hogy:
+»írigylek mindenkit, a ki annyi könnyet töröl le, mint a mennyit ő
+Szentsége…«
+
+Berzsenyi papa (kiegészíti:) – … »a minek tanuja voltam«, mondjuk:
+»többször tanuja voltam«. S aztán hozzá kell tenni, hogy: »és ki
+csekélységemet több izben kitüntette.«
+
+Blanka. – De, papa, igy a parvenük beszélnek!
+
+Berzsenyi. – Akkor hagyd ki, fiam, a világért se akarok semmi
+félreértést.
+
+Elza. – Én, ha nektek volnék, azt irnám, hogy: »irigylek mindenkit, a
+kinek nem kell albumba irnia.«
+
+Berzsenyi. – Látod, kis leányom, ez sokkal komolyabb dolog, mint te
+képzeled. Jegyezd meg magadnak, gyermekem, hogy az életben számos komoly
+dolog van, a melyekre te nem is gyanakodol.
+
+Elza (magában.) – De gyanakodom.
+
+Blanka. – Nem ragaszkodom a Rejtvényi fogalmazásához, de a »könnyek«
+határozottan tetszenek nekem.
+
+Berzsenyi. – Semmi kifogásom a könnyek ellen; ha a könnyek az orosz
+czárnak nem derogáltak, miért derogáljanak nekem? De szeretném, ha
+helyet szorítanál a pápának, persze úgy, hogy ez ne legyen feltünő, a
+világért se legyen feltünő!
+
+Berzsenyi mama. – És talán be lehetne venni a szegényeket is…
+
+Elza. – Koszorúba a pápa körül.
+
+Blanka. – Kisasszony, kiméljen meg az élczeitől!
+
+Berzsenyi (hunyorgat Elzának, hogy hallgasson.) – Nem, fiam, a szegények
+nem tetszenek nekem. Már a zsoltárokban is benne van, hogy a szegény
+halottnak tekintetik. A szegény nem _fair_. Nem akarom, hogy az én
+ivemnek szegény szaga legyen. Nem igaz?
+
+Blanka. – A papának igaza van; a »könny« is elég. Eddig tehát
+megvolnánk. De már most hogyan helyezzük el a pápát?
+
+– Berzsenyi fölteszi a szemüvegét, hogy jobban lássa, hol lehetne a
+pápának helyet szorítani. Vita – Blanka és Berzsenyi mama közt – arról,
+hogy mi az alany és állítmány. Ennek szerencsés eldöntése után tovább
+tanakodnak, hogy: kit és mit irigyeljenek? Elza ekközben előveszi
+regényét, s tovább olvassa. Nem irigyli az Erős Szűzek hősnőjét, a ki
+oly büszke leányerényeire, de irigyli a betyár Marcel Prévost-t. –
+
+
+
+
+XIII.  EGY ÜZENET.
+
+– A kis szalon. Elza egyedül; olvas. Fellép: Berzsenyi Zoltán úr, 19
+éves, joghallgató, Elza unokatestvére. –
+
+Zoltán. – Szervusz.
+
+Elza. – Szervusz.
+
+Zoltán. – Mit olvasol, Elzácskám?
+
+Elza. – Ennek a szegény Shaksperenek a hátrahagyott munkáit olvasgatom.
+
+Zoltán (megnézi a könyvet, a melyet Elza letett). – »A félneműek«, irta
+Jane de la Vaudére. Ejha!
+
+Elza. – Pénzért jöttél, ugy-e?
+
+Zoltán. – Ördögöd van, hogy eltaláltad. Mondd, néni, hogy jöszsz erre a
+gondolatra?
+
+Elza. – Te csak pénzért jöszsz hozzánk és ez nem szép tőled. Van a
+családban egy született tánczos, de ezt ingyen soha se lehet megkapni. S
+a míg van egy-két bükkje, pénzért se. Hát nem borzasztó ez?
+
+Zoltán. – Itthon van az öreg?
+
+Elza. – Nincs és ma már talán nem is jön haza.
+
+Zoltán. – Tyű, kutyateremtettét!
+
+Elza. – Miért nem kérsz az apádtól?
+
+Zoltán. – Az most skartba van téve. Képzeld, azt meri mondani nekem,
+hogy ne kerüljek a szeme elé! Mit szólsz hozzá? Az öreg Beer! Nekem!
+
+Elza. – Csitt, mert ha a mama a _Beer_ szót meghallja, görcsöket kap, s
+akkor aztán egy vasat se pumpolsz ki a papából. Mennyi kellene? Egy
+ötvenes? Egy százas? Hatvanegy forintom nekem is van. Ha minden kötél
+szakad, ezt odaadhatom.
+
+Zoltán. – Köszönöm, de ilyen csekélységekre a praetor nem is hederit.
+Igaz, hisz te nem tudsz római jogot!
+
+Elza. – Remélem, nem akarsz ezresekben beszélni?
+
+Zoltán. – Legalább is ezer bikáról van szó.
+
+Elza. – Talán beteg vagy? Nem érzel egy idő óta fejfájást,
+szédüléseket?…
+
+Zoltán. – Hagyj békét, én komolyan beszélek. Olyan komolyan, hogy a pénz
+nem is nekem kell!
+
+Elza. – Talán valami szegény árvaleánynak, a kinek atyját leütötte a
+hajókötél, anyja mosónő volt, és a ki most a Magyar Szinháznál van?…
+
+Zoltán. – Miket kefélsz itt össze-vissza?! Mondom hogy őrült komoly
+dologról van szó. Ez a pénz pártczélokra kell.
+
+Elza. – Miféle pártnak a czéljaira?
+
+Zoltán. – Nemzeti párt. Hallottál róla?
+
+Elza. – Hogyne hallottam volna! Ott voltam a temetésén is. A világoskék
+kabátom volt rajtam és úgy tapsoltam Apponyinak, hogy elrepedt a
+keztyűm.
+
+Zoltán. – Ki beszél Apponyiékról? Az egyetem nemzeti pártjáról van szó.
+
+Elza. – Ah, olvastam! De én azt hittem, hogy te a másik pártban vagy.
+
+Zoltán. – Elment az eszed? Hisz az a kazárpárt! Én a Nemzetinek a
+főemberei közé tartozom.
+
+Elza. – És részt vettél a verekedésekben is?
+
+Zoltán. – Meghiszem azt! Még pedig ugyancsak tevékenyen. Én voltam a
+választás egyik fő-vezetője; én intézkedtem, hogy hová hány pofozót kell
+küldeni, hányat a bölcsészekhez, hányat a medikusokhoz, satöbbi.
+
+Elza. – S te magad bölcsen a háttérben maradtál?
+
+Zoltán. – Én? Barátom, mindenütt én voltam legelül. Magamhoz vettem négy
+válogatott pofozót: Várai-Fejért, Hunhegyit, Grünspán Berczit és
+Szilárdffy Nándit… Mit nevetsz?
+
+Elza. – Azt nevetem, hogy ezeknek a híres pofozóknak az ősei
+egytől-egyig kazárok voltak, nem is beszélve közös elődünkről, az öreg
+Beer nádorról…
+
+Zoltán (boszúsan). – Mit értesz te ahhoz?! Tőled kitelik, hogy
+mohamedánnak fogod mondani Lederer báró tábornokot, és Schwarzenberg
+herczeget, mert berg van a nevében. Különben ez nem tartozik a dologra.
+Elég az hozzá, nem fogjuk eltűrni, hogy az egyetemen a Dob-utcza
+diktáljon.
+
+Elza. – Látod, ez férfias beszéd. Igy már szeretem a spanyolt.
+
+Zoltán. – A főpapok közül is sokan segítik pártkasszánkat. Az úri
+családok közül még többen. Nagyon nem szeretném, ha éppen a mi családunk
+nem adna semmit. Az öregnek ki kell szúrnia egy ezrest.
+
+Elza. – Nem fog könnyen menni.
+
+Zoltán. – Pedig magamnak is kell az alkotmányos költségekre egy pár száz
+forint. Beláthatod, hogy a hol egy Várai-Fejér ezrekkel rukkol ki, én se
+viselkedhetem úgy, mint egy tandijmentes.
+
+Elza. – Persze, persze. E szerint vagy ezerötszáz forint kell.
+
+Zoltán. – Legkevesebb.
+
+Elza (a ki egy kicsit elgondolkozott, s a kinek hirtelen eszébe jutott
+valami). – Aztán mit kapok, ha megszerzem neked ezt a summát?
+
+Zoltán (lelkesedve). – Fiam, a mit akarsz. Kivánd az életemet!
+
+Elza. – Hja, az nekem nem elég. Hanem először is add becsületszavadat,
+hogy senkinek se mondod el, a mit kérek; értsd meg: senkinek a világon!
+
+Zoltán. – Férfiúi becsületszavamra!
+
+Elza. – Átadsz valakinek egy üzenetet?
+
+Zoltán. – Szerelmeset?
+
+Elza. – No, nem egészen. De lehet a dologból valami.
+
+Zoltán. – Jézus! Te kis fraczcz! Hát már te is?!…
+
+Elza. – Semmi konfidenczia! Igen vagy nem?
+
+Zoltán (habozva és egy kicsit szégyenkezve). – Attól függ, hogy mi az
+üzenet, s kinek szól.
+
+Elza. – Ennyi az egész: Valakinek, a kit ismersz, titokban ezt fogod
+mondani: »Beszéltem valakivel, s az a valaki már nem haragszik senkire a
+világon. Azt mondta nekem, hogy: annak az illetőnek minden meg van
+bocsátva!«
+
+Zoltán. – S ki az az illető?
+
+Elza. – Az az illető cs. és kir. huszárhadnagy s azt hiszem, ezzel
+minden meg van mondva. Különben megnyugtathatom a lelkiismeretedet:
+házasság nincs kizárva.
+
+Zoltán. – És én vagyok az első, a ki majd gratulálhat?
+
+Elza. – Te vagy az első, a ki majd gratulálhat, ha a szíveket csakugyan
+egymáshoz vezérli a kegyes ég. Nos, vállalkozol?
+
+Zoltán. – Ha ismerem a jövendőbeli sógort, miért ne?
+
+Elza (sugva). – Telegdy Miklós.
+
+Zoltán. – Rendben vagyunk. Itt a kezem, nem disznóláb. De mit mondjak
+neki, ha azt kérdi, hogy hogyan jövök én mindehhez?
+
+Elza. – Mondd neki… Várj, egy kicsit gondolkozom, hogyan csinálják ezt a
+szindarabokban?!… Mondd neki… igen, mondd neki azt, hogy az öregek, a
+két Rantzau testvér, össze akartak bennünket házasítani, de mi ki nem
+állhatjuk egymást, s ezt boldogan megvallottuk egymásnak.
+
+Zoltán. – Angyal vagy.
+
+Elza. – Imádlak. S mi több: este nálad lesz a pénz.
+
+Zoltán. – Hanem, te, ez érdekes.
+
+Elza. – Micsoda?
+
+Zoltán. – Alig kóstoltam bele a politikába, máris nyakig vagyok a
+korrupczióban.
+
+Elza. – Ne légy ostoba, hanem gondolj arra, hogy egy cousine, egy vidám
+kis hadnagyné, a kinek a Wertheimjában már ott a hozománya, mindig jobb
+szövetséges, mint egy uzsorás.
+
+Zoltán. – Carmen, te démon vagy!
+
+Elza. – Hanem te, ha valaha elárulsz, gondolj a kútra és a vadmacskára!
+
+Zoltán. – Be vagy biztosítva; hisz csak magamat kompromittálnám!
+
+Elza. – És siess.
+
+Zoltán. – Tőlem már holnap meglehet az esküvő.
+
+Elza (sóhajt). – Sajnos, még nem tartunk itt. Az állapot bajos, nagyon
+bajos!… Látod, te olyan fiatal vagy!… Úgy tekintelek, mint egy leányt.
+Szóval, tudd meg, hogy: nagy akadály van közöttünk.
+
+Zoltán. – Hogy nincsen pénze? Bah! Van neked elég.
+
+Elza. – Nem az, hanem: a vallás. Ő protestáns, én tehát szerencsétlen
+vagyok. Látod, ilyen az élet!
+
+Zoltán. – Ne beszélj!
+
+Elza. – A mint mondom. De eredj. Még ma beszélsz vele?
+
+Zoltán. – Légy nyugodt: azonnal. De számíthatok rád, úgy-e?
+
+Elza. – Mintha a zsebedben volna.
+
+Zoltán. – Szervusz.
+
+Elza. – Szervusz. (Kezet fognak. Zoltán el.)
+
+(Elza leül s tovább olvassa _A félneműek_et. Egy óra mulva megjelenik
+Berzsenyi papa.)
+
+Berzsenyi. – Mit olvasol, gyermekem?
+
+Elza. – Ennek a szegény Shaksperenek a hátrahagyott munkáit olvasgatom.
+
+Berzsenyi. – Jól teszed, gyermekem. Úgy tudom, hogy ez igen helyes
+nézetű és tudományos író.
+
+Elza. – Nem találkoztál Zoltánnal?
+
+Berzsenyi. – Nem, de annál jobb. Bizonyosan pénzt akart a gazember.
+
+Elza. – Dehogy! Nagyon komoly dologban keresett.
+
+Berzsenyi. – Kicsoda? Ez a csirkefogó? Az lehetetlen.
+
+Elza. – Pedig úgy van. Igazán kár, hogy nem találkoztál vele.
+
+Berzsenyi. – Nem tréfálsz?
+
+Elza. – Mikor ilyen komoly dologról van szó?! Isten mentsen! Ejnye,
+ejnye, igazán sajnálom.
+
+Berzsenyi. – Hidd el, hogy be akart csapni. Ismerem ezt a ficzkót. S
+ugyan mivel tudott téged elbolondítani?
+
+Elza. – Ki van zárva minden rosszhiszeműség. Hisz nem is magának kérte a
+pénzt.
+
+Berzsenyi. – Miféle pénzt?
+
+Elza. – Szót se érdemel. Mindössze ezerötszáz forint, s ez az adakozás
+mindenesetre a legjobb hatást tenné azokban a körökben, a melyek mindig
+exkluzivek maradnak.
+
+Berzsenyi. – Látod, mindjárt mondtam, hogy pénzt akar.
+
+Elza. – De a magyarság és a vallás czéljaira. Az egyetem nemzeti
+pártjának a nemes törekvéseit kellene gyámolítani.
+
+Berzsenyi. – Miféle egyetem? Miféle nemzeti párt? Miféle kellene? Az
+egészből csak azt értem, hogy pénzt akar kiszedni a zsebemből.
+
+Elza. – De papa, te, a ki olyan nagylelkű vagy, mikor magas czélokról
+van szó!…
+
+Berzsenyi. – Látod, gyermekem, én szívesen segélyezem a szép ügyeket.
+Mikor azt hiszed, hogy ujságot olvasok, nem is képzeled, milyen gyakran
+gondolok a nemes érzésekre! Most is, például, a hogy jövök, eszembe jut,
+hogy gyöngédséget fogok tanusítani a nép érzése iránt. Mit szólsz hozzá?
+Azt tervezem, hogy az egyik Jährlingemet Kölcseynek, a másikat pedig
+Pázmány Péternek fogom elnevezni. Ez hazafias és vallásos gondolat, mi?
+És nem kerül semmibe.
+
+Elza. – De papa, ezzel, ellenkezőleg, megbotránkoztatnád az embereket!
+Ilyen neveket adni lovaknak! Azt hinnék, hogy bagatellizálod a vallást
+és a tudományt.
+
+Berzsenyi. – Gondolod?
+
+Elza. – Bizonyos vagyok benne.
+
+Berzsenyi. – Jól van, hát legyen neked igazad! Pedig Kölcsey nagyon szép
+név lett volna… De ennek a betyárnak azért nem adok egy fityinget sem!
+
+Elza. – Ki beszél ő róla? Én a nemzeti pártról beszélek, melynek czélja
+az előkelő magyarság összekapcsolása s a vallásos érzés terjesztése.
+
+Berzsenyi. – Mit keres az előkelő magyarság ennél a tacskónál? Mért nem
+jön az előkelő magyarság én hozzám, ha pénzt akar tőlem? Nem, gyermekem,
+erről nem érdemes beszélni.
+
+Elza. – Pedig mindössze hatan kaptatok ilyen felszólítást. Az
+Esterházyak, a Pálffyak, már nem is emlékszem, ki… igen, még két gróf,
+te, meg az öreg Várai Fejér. Persze, a főpapokon kivül, de ezek már
+többnyire adakoztak.
+
+Berzsenyi. – A főpapok már adakoztak volna?
+
+Elza. – S miért ne adhatnál te annyit, a menyit a kalocsai érsek, a
+kinek annyi felé kell adakoznia?! Mondhatom, nem válnék szégyenedre,
+mert hisz nem marad titok, hogy kik azok, a kik a magyar ifjúság nemes
+törekvéseit diszkrétül támogatják.
+
+Berzsenyi. – Mondasz valamit s igérem, hogy meg fogom fontolni az
+esetet.
+
+Elza. – Az ilyesmi mindig kiszivárog. Esetleg még maga a pápa is
+megtudja. S az ilyen diszkrét, háttérbe vonuló buzgólkodást a vallásos
+ügyek körül megjegyzik maguknak azok is, a kik nem mondják el mindjárt,
+hogy tudnak róla.
+
+Berzsenyi. – Gondolod, hogy esetleg még ő szentsége is megtudja?
+
+Elza. – Nagyon csudálnám, ha nem érdekelné ez a mozgalom.
+
+Berzsenyi. – Hát tudod, ezernégyszáz forint, vagy ezerháromszázat
+mondtál?…
+
+Elza. – Ezerötszázat.
+
+Berzsenyi. – Meinetwegen. Tehát ezerötszáz forint nem olyan nagy dolog,
+s ha úgy gondolod, megtehetném a kedvedért, csak ez a fiú nem tetszik
+nekem.
+
+Elza. – A baj csak az, hogy a gyüjtést holnap lezárják, mert sietnek a
+választásokkal, meg micsoda, így és amúgy… S Zoltán, a párt
+megbízásából, tőled Hunhegyihez ment.
+
+Berzsenyi. – Pedig Hunhegyit nem is akarták felszólítani, mi? Ennek nem
+is volna semmi értelme, mindaddig, míg tekintélyesebb emberek nem
+mondtak nemet. Jól van no, meglesz az ezerkétszáz forint, ha neked
+örömet szerzek vele.
+
+Elza. – Milyen jó vagy te, drága papuskám!… De el ne téveszd, ezerötszáz
+forint kell. Még csak az kellene, hogy Várai-Fejér többet adjon, mint
+te!
+
+Berzsenyi. – Ne félj, ő inkább kevesebbet ad, mint többet.
+
+Elza (megczirógatja apja arczát). – És el is küldjük még ma, ugy-e?
+
+Berzsenyi. – Az érsekek is ugyanennyit adtak? Ezerötszáz koronát?
+
+Elza. – Nem ezerötszáz koronáról, hanem ezerötszáz forintról van szó. Az
+érsekek többet adtak, de mi nem arrogálhatjuk, hogy a lisztán egy
+rangban szerepeljünk az érsekekkel. Ha ők nem is, esetleg ő szentsége
+rossz néven vehetné… Nem, ne forszirozd a többet; ezerötszáz, se több,
+se kevesebb. A tapintat és az ízlés is követeli.
+
+Berzsenyi. – Látod, ha ez a majom itthon talál, még valami bolondot
+követek el! Pedig, ha többet adok, mindenki azt mondja, hogy főrend
+akarok lenni. Nem igaz?
+
+Elza. – Természetesen. De remélem, hogy letettél erről?…
+
+Berzsenyi. – Megvallom, jobb szerettem volna a kerek összeget.
+
+Elza. – Nem, kedves jó papám, a világért se küldj többet! Hidd el nekem,
+hogy ez nagy ügyetlenség volna! Kedves, aranyos apuskám, ugy-e,
+megigéred?… (hizelegve:) megigéred a te kis leányodnak, hogy nem küldesz
+többet ezerötszáz forintnál?
+
+
+
+
+XIV.  BERZSENYI INCOGNITO.
+
+– Történik: Melanienál. Polgárias, de kényelemre valló berendezés;
+szigorú, de ízléses bútorok. Egy férfikalap és egy sétapálcza; Melanie
+élénk beszélgetésben. –
+
+A szobalány (bedugja a fejét). – Jön!
+
+Melanie. – Melyik lépcsőn?
+
+A szobalány. – A hátulsón.
+
+Melanie. – Akkor erre. (A kalap és a sétapálcza eltűnik).
+
+(Szünet).
+
+Melanie (leül a zongorához és Chopint kezdi játszani. Megjelenik
+Berzsenyi). – Áh, maga itt van?… (Abba hagyja a zongorázást).
+
+Berzsenyi (kalapban és felöltőben, melynek a gallérja feltűrve. Egy
+kicsit morcsos). – Melanie, magának ki kell költözködnie ebből a házból.
+
+Melanie. Miért?
+
+Berzsenyi. – Nagyon élénk ponton van. Nappal egyáltalán nem lehet ide
+jönni. Az embernek el kell takarnia az arczát, a mikor besurran, s a
+hátulsó lépcsőn is nagyon sokan járnak.
+
+Melanie. – Nem értem, hogy miért retteg annyira?! Hát ha észreveszik is?
+Mi szégyenletes van abban, hogy az ember koronkint meglátogatja a
+barátnőjét? Azt hiszem, már senkinek se reped meg a szíve, ha kitudódik,
+hogy maga se tartozik a szentek közé.
+
+Berzsenyi. – Igen, de a leányaim! A leányaim, szerencsétlen gyermek! Azt
+hiszi, nem tudják, hogy maga itt lakik?! S mintha tetten akarnának érni,
+mindig erre járnak. Kisülne a szemem, ha rajta kapnának, a mint
+slíszolok innen.
+
+Melanie. – Hát nem jöhet maga ide a fogorvoshoz, ügyvédhez, vagy nem
+tudom kihez?
+
+Berzsenyi. – Mbah! Adjon be ilyet a modern leányoknak! Szóval: nem
+akarok pirulni az erkölcstelenségemért. Én már elég öreg vagyok arra,
+hogy nyugodtan lehessek erkölcstelen.
+
+Melanie (némi lenézéssel). – A maga erkölcstelensége!… E felől nyugodtan
+alhatik. Nagyon csudálnám, ha a jó isten ezért örök kárhozattal sujtaná
+magát.
+
+Berzsenyi. – Melanie, ne beszéljen így. Különösen ebben a pillanatban.
+
+Melanie. – Mért éppen ebben a pillanatban?
+
+Berzsenyi. – Mert egy komoly, nagy szívességet akarok kérni magától.
+
+Melanie. – Hát csak rajta; azt tudja, hogy mindig számíthat rám. És ha
+már komolyan beszélünk, ki is költözködöm, ha éppen akarja. De az
+istenért, gondoskodjék róla, hogy ne kelljen költözködnöm minden
+fertályban! Legyen óvatosabb a kisasszonyok előtt; nem értem, hogy’
+tudják meg mindjárt a lakásomat. Igazán csodálatos, hogy olyan édes,
+kedves gyermekek s még sincs bennök irántam semmi diszkréczió!…
+
+Berzsenyi. – Ne folytassa, Melanie, ne folytassa! Higyje el… meg vagyok
+győződve róla… úgy éljek!… mint hogy nagyon rokonszenveznének magával.
+Lássa, a mit mondani akarok, a legnagyobb bizonyítéka annak, hogy
+mennyire tisztelem… mondhatnám, hogy mindnyájan mennyire tiszteljük önt.
+Tanácsot akarok kérni magától – családi dologban.
+
+Melanie. – Ah!
+
+Berzsenyi. – Igen. Nincs kihez fordulnom, ha maga nem mutatja meg, hogy
+milyen irányban intézkedjem. A feleségem?! Ó, istenem, a szegény asszony
+már igen kövér, és ez rendkivül szomorú; nekem lagalább nincs szivem,
+hogy őt zavarjam. Megvallom őszintén, hogy máskor, komoly dolgokban, az
+Elza leányomtól szoktam tanácsot kérni. Lóversenyen, vagy ha egy kötést
+csinálok, sohase indulok el az ő tapasztalata nélkül. Ennek a gyereknek
+olyan feje van, mint egy ispánnak. De most mellőznöm kell őt száz okból.
+Először, mert erkölcsi kérdésről van szó, már pedig erkölcsi dologban
+mégse illik a leányommal tanácskoznom, nem igaz?… és másodszor, mert
+éppen ő róla van szó.
+
+Melanie. – Na, már erre igazán kiváncsi vagyok.
+
+Berzsenyi. – Képzelje, tegnap félre von, és azzal kezdi, hogy: »Papa,
+egy édes titkot sugok a füledbe!« Micsoda stilus!
+
+Melanie. – Hja, a mai nevelés!
+
+Berzsenyi. – Ez nem elég, hanem igy folytatja: »Készülj el rá, hogy
+engem egy örvendetes családi esemény fog érni.« Na, gondoljon egy ilyen
+valamit! Azt hittem, hogy megüt a guta, de rögtön. Szerencsére hozzá
+tette: »Menyasszonynak érzem magamat. Férjhez megyek Telegdy Miklóshoz.
+Huszárhadnagy. Nincs egy megveszekedett krajczárja se, csak a kardja«.
+Mit szól hozzá? Itt van nekem a szezon, a lóversenyek is megkezdődtek,
+annyi a dolgom, hogy azt se tudom, fiú vagyok-e vagy leány, és ilyen
+tégla esik a fejemre!
+
+Melanie. – Már pedig ennek előbb-utóbb be kellett következnie. És nem
+tudom, hogy mért csodálkozik rajta?…
+
+Berzsenyi. – Hát azért taníttattam én a leányomat angol nyelvre,
+mythologiára, gömbháromszögtanra, mit tudom én mire, hogy egy hadnagyhoz
+adjam feleségül?! Egy bibornok nem tanul többet, mint az én leányom. S
+mikor én azt hiszem, hogy ennek a leánynak olyan esze van, mint egy öreg
+herczegnőnek a szindarabtól, akkor előjön nekem egy hadnagy, egyet
+kaszál a lábával és el akarja venni az én leányomat!
+
+Melanie. – Hja, kedves barátom, ez előjön a legjobb családokban is.
+
+Berzsenyi. – De a legjobb családok is megpukkadnak, ha előjön. Tudja,
+Melanie, engem nem az bánt, hogy ez a fiatal ember egy éhenkórásznak néz
+ki. Egy Berzsenyi mindig van olyan jó, hogy ha a leánya megengedi
+magának egyszer ezt a luxust, hát egy millióval többet ad neki
+hozományul és spongyát rá. És én nem is haragudnám, ha az Elza, nem
+tudom, egy bárócskával jön elő, egy akármilyen smuczián kis bárócskával,
+a ki szegény, mint a templom egere, de legalább egy katolikus templomból
+jött ki, és Prágában van egy öreg nagynénje, a kinek van egy
+csillagkeresztje, legalább.
+
+Melanie. – Most már aztán tökéletesen nem értem. Maga, a ki aznap lehet
+báró, a mikor akar, és gróf is, ha nem sajnál egy pár lépést, maga ad
+olyan sokat erre a czimecskére!…
+
+Berzsenyi. – Lássa, Melanie, maga ezt rosszul érti. Én demokrata vagyok
+és azt tartom, hogy az ember – ember, még akkor is, ha nincs pénze. De a
+vejemben nem mindegy, hogy honnan került ki. Én megengedhetem magamnak,
+hogy ne legyek még báró se. Én már az öreg Berzsenyi vagyok, a ki
+megvárakoztatja a minisztereket, a mikor a miniszterek az országnak
+pénzt koldulnak. De a vejemben már nem mindegy, hogy minden oldalról
+hogyan néz ki. Ez engemet leszállít, leszállítja a családot, mindent
+leszállít. A világ érzi, hogy az én leányaimnak kikhez kell nőül
+menniök, s én ezt az érzést nem akarom megsérteni.
+
+Melanie. – A világ mindig megért egy huszárhadnagyot.
+
+Berzsenyi. – És ez még semmi. A kutya nem itt van eltemetve.
+
+Melanie. – Hát hol?
+
+Berzsenyi. – A kutya ott van eltemetve, hogy a fiatal ember protestáns.
+
+Melanie. – Nem tudom, hogy mi kifogása van ez ellen a vallás ellen?
+
+Berzsenyi (megütődve). – Hát a pápa?!…
+
+Melanie. – A pápa be fogja látni, hogy nem maga megy férjhez, hanem a
+leánya.
+
+Berzsenyi. – A pápa azt fogja mondani, hogy Berzsenyinek, a ki hithű
+ember, meg kellett volna tiltania ezt a vegyes házasságot. És aztán…
+tegyük fel, hogy nem akadályozom meg… azt kérdem magától, Melanie, hogy:
+hol fognak esküdni?
+
+Melanie. – Ez mellékes dolog a polgári házasság óta.
+
+Berzsenyi. – A polgári házasságot, Melanie, miniszterek csinálták, a kik
+kölcsönöket koldulnak az országnak. Ez kőműveseknek való és utazó
+ügynököknek. Nekem komoly házasság kell, püspökökkel, orgonával és egy
+szopranistával az operától. Református templomba ereszszem az én
+leányomat, a hol a pap egy tósztot mond neki?! Nem, Melanie, a hol nem
+latinul beszélnek, az nekem nem házasság. Nézze Melanie, ha elmondanám
+magának: mibe került nekem, hogy katolikus lehessek, maga sírna. Hát,
+mondja, azért lettem én katolikus, hogy az unokám protestáns legyen?!
+Nem, ne is beszéljünk erről; ez leszállítaná a családot. Erkölcsi
+lehetetlenség, hogy beleegyezzem ebbe a házasságba.
+
+Melanie. – Hát mit fog csinálni?
+
+Berzsenyi. – Éppen azt kérdem magától.
+
+Melanie. – Csakhogy én a kisasszony pártján vagyok.
+
+Berzsenyi. – Annál jobb. Tudom, hogy maga is rokonszenvezik a
+családommal… aztán maga finom lelkű, és tudja, hogy hogyan kell beszélni
+a leánygyermekekkel… és okos… Maga meg fogja magyarázni nekem, hogy
+miképpen mászszak ki ebből a szószból.
+
+Melanie. – E szerint semmi áron se akar beleegyezni?
+
+Berzsenyi. – Én? Hát úgy nézek ki én, mint a ki beleegyezik?
+
+Melanie. – De azt se akarja, hogy a kisasszony szomorkodjék?
+
+Berzsenyi. – Hát hiéna vagyok én?
+
+Melanie. – Akkor a legjobb lesz, ha színleg beleegyezik, de kiköti, hogy
+egy esztendeig szó se lesz az esküvőről, mert hátha csak szalmaláng,
+leányoknál előfordul az ilyesmi. Aztán majd meglátjuk. Egy esztendő sok
+idő; azalatt mindenféle történhetik. A fődolog: hogy nem szabad
+ellenkezni, mert nagy baj volna, ha a kicsike megbokrosodnék.
+
+Berzsenyi. – Nekem is ez volt a gondolatom.
+
+Melanie. – Időközben tudakozódni fogok a fiatal ember után.
+Megismerkedem vele, s majd meglátjuk.
+
+Berzsenyi. – Melanie, ha elintézi nekem ezt a fiatal embert,
+felhatalmazom, hogy reméljen valami nagyot.
+
+Melanie. – Minek mond ilyeneket? Tudja, hogy én nem vagyok kapzsi.
+
+Berzsenyi. – Maga egy angyal. No, rám bízhatja. Szóval: azt tanácsolja,
+hogy egyelőre mondjak igent?
+
+Melanie. – Mindenesetre.
+
+Berzsenyi. – Ez könnyebb is. És nagyon örülök, hogy ezt tanácsolja;
+szinte megnyugtatott. Maga olyan okos, de olyan okos, hogy egy cseppet
+se aggódnám, ha maga csak egyetlenszer beszélhetne erről a leányommal.
+Bizonyos vagyok benne, hogy mint tapasztalt nő, a lelkére tudna
+beszélni. Tudja-e, mi jut eszembe?
+
+Melanie. – Nos?
+
+Berzsenyi. – Hogy minők a világ előitéletei! Maga rokonszenvezik velünk,
+mi rokonszenvezünk magával, s maga még se érintkezhetik a leányaimmal.
+Pedig meg vagyok győződve róla, hogy maga még a feleségemnek is igen
+tetszenék. Bizonyos vagyok benne, hogy ha egyáltalán gondolna az
+effélére, ő csak helyeselne engemet, és azt mondaná nekem: »Ha már ennek
+így kell lennie, Jacques, akkor százszor inkább a Melanie, mint más«.
+
+Melanie (részvéttel). – Hogy van ő méltósága? Sokat szenved még az
+asztmájával?
+
+Berzsenyi. – Ne is beszéljünk erről, Melanie, mert megreped a szivem.
+(Igen gyengéden.) No, nem vezet be a kicsi fehér szobába, az én kedvencz
+szobámba?!…
+
+Melanie (szintúgy, némi szemrehányással). – Hálátlan! Milyen rég nem
+gondolt rá, hogy van valahol a világon egy kis zug…
+
+Berzsenyi. – Nézze csak!
+
+Melanie. – Mi az?
+
+Berzsenyi. – Nézzen ki az utczára. A túlsó oldalra. A leányaim!… Hát nem
+felnézegetnek a maga ablakaira?!… Ó, ezek a mai gyermekek!
+
+Melanie (hátrább húzza Berzsenyit az ablaktól). – Jeszszusom, akkor hát
+jöjjön errébb!… valahogy meg ne lássák, az istenért!…
+
+
+
+
+XV.  BERZSENYI AZ IRODALOMÉRT.
+
+– Berzsenyi dolgozó szobája. Zöld posztóval párnázott ajtók, hat ablak a
+Nádor-utczára. A homályos háttérben, mely sejtelmes és titokzatos, mint
+egy bálványnak a szentélye, óriási alkotmány: Wertheim egy remekműve.
+Berzsenyi iróasztalánál. –
+
+Elza (bedugja a fejét az ajtón.) – Parancsolsz, papa?
+
+Berzsenyi. – Gyere be és csukd be az ajtót. Kulcscsal.
+
+Elza. – Kulcscsal?
+
+Berzsenyi. – Igen. Nincs valaki a másik szobában?
+
+Elza. – Senki. Azaz hogy Thomson kisasszony. Olvas.
+
+Berzsenyi. – Küldd ki. Nem akarom, hogy hallgatózzék.
+
+Elza. – De hiszen nagyot hall szegény!
+
+Berzsenyi. – Nem bízom benne. Egy öreg nő, a ki a fülorvoshoz jár!…
+Rajtam nem fogja gyakorolni magát.
+
+Elza. – Mért ez a titokzatosság? (Bezárja az ajtót és közelebb megy az
+apjához.)
+
+Berzsenyi. – Egy nagyon fontos dologban akarom a tanácsodat kérni. Ülj
+le.
+
+Elza. – A tanácsomat? Papa, te megijesztesz!
+
+Berzsenyi. – Azért nem kell aggódnod. Egy tervem van, a melyhez a
+legnagyobb finessz szükséges. S az egész világon csak te érthetsz meg
+engem.
+
+Elza (szemében egy tuczat kérdőjellel). – Hallgatlak, papa.
+
+Berzsenyi. – Csak veled beszélek őszintén erről a tárgyról, de nem
+szeretném, ha félre értenél.
+
+Elza. – Milyen sok bevezetés!
+
+Berzsenyi. – Még több is van, a mit előre kell bocsátanom. Tudod,
+gyermekem, én nem vagyok hiú. Előttem minden vallásfelekezet egyenlő. Az
+érdemet elismerem, s a rangot csak isten adományának tartom, nem
+érdemnek. Soha se hallottad tőlem, hogy a szegény ember komisz ember,
+ámbár helyzetök a pénzpiacz mai viszonyainál fogva meglehetősen
+kellemetlen. De én ilyet nem mondok, mert bennem van gyöngédség, igazi
+könyörületesség, s az állatokat se tudnám bántani.
+
+Elza. – Megvallom, nem értem, hogy mindez…
+
+Berzsenyi. – Várj csak. Ez mind a dologra tartozik. Mondom, nem vagyok
+hiú, s nekem az mindegy, hogy valaki ki- s bejár az udvarnál, vagy
+szerényen meghuzódik az ő csendes tevékenységében. Szép, ha valaki
+főajtónálló mester, de én az ilyesmire nem adok semmit. Ha én egyszerűen
+von Berzsenyi vagyok, azért ő szentsége is tudja, hogy ki az a
+Berzsenyi, s hogy Berzsenyi tisztességes ember.
+
+Elza. – Mirevaló az a sok beszéd? Mindenki tudja, hogy te a legjobb
+ember vagy a világon!
+
+Berzsenyi. – Fogsz te engem strébernek mondani? Ugy-e nem? Hála
+istennek, van hova lehajtanom a fejem, s azért, hogy a főherczegek
+mindennap kétszer mondják nekem: »Jó napot, báró« – az olyan ember, mint
+én, nem tesz egy lépést sem. Már egy római költő megmondta, hogy: úgy
+vagyok, a mint vagyok, római polgár vagyok, és ha összedől az egész
+világ, az ügyektől távol boldogan művelem kertemet.
+
+Elza (észbe kap). – Az igaz, papa, csakhogy a jogos ambiczió…
+
+Berzsenyi. – Várj csak. Szóval: nekem tökéletesen mindegy, hogy a
+főrendiház tagja vagyok-e, vagy nem vagyok a főrendiház tagja. Mért ne
+volna mindegy? Nem igaz?
+
+Elza. – Nem vagy kevesebb, ha nem is vagy az, csakhogy a világ…
+
+Berzsenyi. – Látod, éppen erre akarok kilyukadni. Nekem mindegy, hogy a
+főrendiház tagja vagyok-e, de a világnak nem mindegy. A világ ezt
+megköveteli tőlem. Már pedig, gyermekem, ha emberek között akarunk élni…
+
+Elza. – Nemcsak a világnak tartozol ezzel, hanem magadnak is. Ez neked
+úgy dukál, mint a korrekt öltözet. És valljuk meg, hogy a mama, a ki e
+tekintetben nem olyan puritán gondolkozásu, mint te, mert ő végre is
+csak asszony: a szegény mama nagyon örülne ennek.
+
+Berzsenyi. – Hát éppen ezt akartam mondani. A szeretetnek is megvannak a
+maga törvényei, s a szeretet azt diktálja nekem, hogy családomért
+feláldozzam az elveimet s e tekintetben ne legyek oly mereven
+elzárkozott, pláne visszautasitó, mint a milyen szeretnék lenni.
+
+Elza. – Hogyan? Történt valami ebben az irányban?
+
+Berzsenyi. – Nem. De eszembe jutott valami. S elmondom neked, hogy’
+jöttem erre a gondolatra.
+
+Elza. – Mondd már! Olyan kiváncsivá teszel!
+
+Berzsenyi. – Hát a mint olvasom az ujságban, hogy Vörösmartynak szobrot
+emelnek, s hogy Vörösmarty igy, Vörösmarty amúgy, azt mondom magamban:
+»Jó, legyen, nem bánom, nekem Vörösmarty mindegy.« Tudod, ha az ujságok
+olyan nagy lármát csapnak valakivel, az nekem gyanus. Hanem utóbb azt is
+olvastam, hogy a városi tanács tizezer forintot szavazott meg
+Vörösmartynak. A városi tanács! Barátom, ha már a városi tanács is a
+zsebébe nyúl, s pláne ha ennyit vesz ki a zsebéből valakinek a kedvéért,
+akkor ennek a valakinek nagyon jeles embernek kell lennie, akármit
+kiabáljanak az ujságok. Tudakozódom, s hallom, hogy ez a Vörösmarty
+egészen érdemes férfiú.
+
+Elza. – Hogyan, papa, hát nem tudod…
+
+Berzsenyi. – Dehogy nem! Tudtam én azt, csakhogy rosszul emlékeztem s
+összetévesztettem egy antiszemita képviselővel. Ne gondold, hogy én nem
+érdeklődöm az irodalom iránt. Nagyon szeretem én a szép tanulmányokat,
+most is olvasom a felvilágosodás történetét, bizonyos Schultztól;
+tanulságos könyv, majd odaadom neked olvasni, én úgy is elalszom rajta.
+Többet mondok, még egészen fiatal ember voltam, s már megvettem kedves
+mamádnak Schiller költeményeit díszkötésben, s nem fogod hinni, hogy
+iskolás fiú koromban a vizsgálaton elszavaltam Börnétól a búcsút, hogy
+hovavaló búcsút, arra már nem emlékszem, mert akkor még nagyon kis fiú
+voltam. Húsz éves koromban pláne lelkesedtem a költőkért és a
+szinészetért, még bokrétát is küldtem egy nagy, kövér, szőke
+szinésznőnek a Gyapju-utczába. Tudod, te azt hiszed, hogy én rideg ember
+vagyok, mert nem szeretem a Blanka barátait, pedig én a magam idejében
+idealista voltam s igen szerettem a szép olvasmányokat. De nem
+olvashattam őket, mert az én apám nem gondoskodott rólam úgy, mint én ti
+rólatok, s nekem komolyabb dolgokkal kellett foglalkoznom, mint a
+művelődés.
+
+Elza. – Az igazi műveltség, édes papám, nem attól függ, hány könyvet
+olvastunk.
+
+Berzsenyi. – Ebben már neked van igazad. De ez nem gátol engem abban,
+hogy azokat a szegény embereket, a kik könyveket írnak, ne pártfogoljam.
+Én szívesen tennék valamit ezért a Vörösmartyért is. A baj csak az,
+hogy, mint sajnálkozással hallom, már régebben meghalt.
+
+Elza. – Hát persze!
+
+Berzsenyi. – Tudod, ha egy törekvő fiatal emberről volna szó, egyszerűen
+kiképeztetném, s nem kimélnék semmi áldozatot, hogy a költői pályán jó
+előmenetelt tegyen. Kiadatnám a könyveit, akármennyit írna, és
+rendelkezésére bocsátanám a könyvtáramat, én úgy se olvasom. Abból aztán
+annyi könyvet irhatna, a mennyit akar. A szomorú az, hogy már nem él.
+Pedig Auspitz, az én könyvvezetőm értesített engemet a szerencsés
+találkozásról, hogy ez a Vörösmarty a miniszterelnök apósa legyen. Igaz
+ez, fiam?[1]
+
+Elza. – Benne van az irodalomtörténetben is.
+
+Berzsenyi. – És az ujságok se czáfolták meg a hírt. Én azt mondtam az
+Auspitznak, hogy a miniszterelnök dementálni fogja a dolgot, mert azt
+már hallottam, hogy főherczegek czirkuszrájternékat vettek el feleségül,
+mert ez nekik így tetszett, de hogy egy miniszterelnöknek az apósa
+könyveket írjon, ezt nem értem. És mégis az Auspitznak volt igaza, a mi
+sajátságos.
+
+Elza. – Kezdem érteni a dolgot. Azt gondolod ugy-e, hogy ezen a czímen
+kedvében járhatsz a miniszterelnöknek…
+
+Berzsenyi. – Dehogy jut nekem eszembe kedvében járni a
+miniszterelnöknek! Én egy miniszterelnökre nem adok semmit. Ha az
+országnak nem kell pénz, akkor a miniszterelnök azt hiszi, hogy ő a
+szadagorai csodarabbi. Ha aztán az országnak pénz kell, akkor a
+miniszterelnök egyszerre ilyen kicsi lesz, ni! És én akkor is megmaradok
+az öreg Berzsenyinek. De mit csináljak akkor, ha az országnak nem kell
+pénz?
+
+Elza. – Hát akkor miről van szó?
+
+Berzsenyi. – Megmondom neked. Látod, a mint olvasom az ujságban, hogy
+Vörösmarty így, Vörösmarty amúgy, egyszerre csak egy lámpa gyullad meg a
+fejemben. Ez hivatalt akar a Vörösmartyval, ez czímeket akar a
+Vörösmartyval, mindenki akar valamit a Vörösmartyval! Hát jól van, én
+nem bánom. De mért legyek akkor én az egyetlen, a ki semmit se akar a
+Vörösmartyval?! Nem igaz?
+
+Elza. – Ez világos. Csak azt nem értem, hogy mit akarsz tenni
+Vörösmartyért?
+
+Berzsenyi. – Éppen ez az, a mit neked kell megmondanod. Sok pénz nem
+elég ide. Ha én tizszer annyit adok a szoborra, mint egy püspök, az
+emberek azt fogják mondani: »Lám, mekkora vagyona van a pénzes zsáknak!
+Üsse meg a guta, de azonnal!« Sok pénz itt semmi, ide sok finessz kell.
+Ha sok finessz és kevés pénz, annál jobb.
+
+Elza (elgondolkozva). – Hm!
+
+Berzsenyi. – Tudod, egy olyan dolgot kell csinálni, hogy az egész világ
+eltátsa a száját. Kerüljön annyiba, a mennyibe. De mindenki vágódjék
+hanyatt, s mondja azt, hogy: ha az irodalmat kell pártolni, akkor
+Berzsenyi walkoverben győz! Gondolkozzál az ügyön, s eszelj ki nekem
+valami szép programmot.
+
+Elza. – Jó, de ezt alaposan meg kell gondolni, mert…
+
+Berzsenyi. – Csak azt kötöm ki, hogy egy estély legyen benne, mert azt
+akarom, hogy szegény mamád is szívből megünnepelje Vörösmartyt.
+
+Elza. – Ez magától értetődik.
+
+Berzsenyi. – Igaz. Ha már estélyt adunk, erre az estélyre meg kellene
+hínunk a névrokonunkat is. Az Auspitz azt mondta nekem, hogy van egy
+névrokonunk, a ki igen tehetséges költő. Valami Berzsenyi Dániel.
+
+Elza. – De, papa…
+
+Berzsenyi. – Az nem baj, ha nem járatos a mi köreinkbe. Nekem elég az,
+hogy keresztény.
+
+Elza. – Hallgass rám, papa! Hisz Berzsenyi Dániel már régen meghalt!
+
+Berzsenyi. – Az is meghalt?
+
+Elza. – Már a szobra is rég meg van. Nem láttad? Soha se voltál a
+Múzeum-kertben?
+
+Berzsenyi. – Hja, kedves leányom, ha én azzal töltöttem volna az időmet,
+hogy egész nap a Múzeum-kertben csatangoljak, akkor ti most sehol se
+volnátok!…
+
+Elza. – Vagy gesztenyét sütnénk valahol az utczasarkon, ugy-e? Mig így…
+ha csak egy ragyogó programm kell hozzá, akkor már előre gratulálhatsz.
+
+Berzsenyi (nevet.) – Ugy-e, kis baronesz, neked is tetszik a dolog?
+(Sugva.) Hálából a »vörösmarti« előnevet vesszük fel!
+
+
+
+
+XVI.  A TÁRLATON.
+
+– A műcsarnokban, délután három órakor. Berzsenyiék – az egész sátoralja
+– bevonulnak. A hölgyek a ruhatárban leteszik ernyőiket s felszedik gróf
+Soroksáry Miskát. Berzsenyi ezalatt katalógust vásárol. –
+
+Elza. – Itt a szeczessziós fiú!
+
+Miska. – Kisztihand.
+
+Blanka. – Azt hittük, hogy már soha se látjuk többet.
+
+Miska. – Becsületszavamra…
+
+Elza. – Nem, akkor inkább ne mondjon semmit. A multkor láttuk a
+Bölcsőnél.
+
+Berzsenyi mama. – És a San Toynál. Azt gondoltuk, hogy benéz hozzánk.
+
+Miska. – Nagyon zsúfoltak voltak. Igaz, Elzácska, szabad gratulálni?
+
+Elza. – Merci. Tudja-e, mit hallottunk tegnap a konczerten?
+
+Miska. – A Naphegyi Tinkáról? Nem igaz. Azaz hogy annyi igaz…
+tulajdonképpen semmi se igaz. Előre megmondta, hogy kikosarazna, ha
+megkérném.
+
+Blanka. – És e szerint nem is kérte meg?
+
+Miska. – Minek? Kaptam már én elég kosarat!
+
+Elza. – Szegény fiú! Már megy?
+
+Blanka. – Jöjjön vissza velünk, majd beszélünk a Tinkáról.
+
+Berzsenyi mama. – És figyelmeztessen bennünket, melyik kép előtt kell
+megállani.
+
+Berzsenyi (az ajtóból.) – Gyertek már! Azt hiszitek talán, hogy mulatni
+jöttünk ide? (Bemennek.)
+
+Blanka (Miskához, a ki visszamegy velök.) – Majd tanácsot fog adni
+nekünk, mert mi egy arczképfestőt keresünk.
+
+Blanka (megáll egy kép előtt.) – Ah, ez gyönyörű! (Extázisba esik.) Ah,
+ah, ah, ah! (Boldogan:) »Csavargó!«
+
+Elza. – Ó, a szegény pára!
+
+Miska (szeretne valamit mondani.) – Valóban… csinos, nagyon csinos!
+
+Berzsenyi mama (köhögve.) – Nem értem, mért festenek ilyen képeket? A
+nyomorúságból elég, a mennyi van, még festeni is hozzá!… micsoda
+unszinn!
+
+Blanka. – De mama, te ezt nem érted… akarom mondani, nézd meg
+figyelmesebben, olyan messziről nem láthatod jól.
+
+Elza. – Ejnye, be kedves ez itt!… »A völgyben«. Az embernek az a
+gondolata támad: »Milyen jó volna, ha én is itt ülhetnék, a völgyben!«
+
+Berzsenyi. – Nem tudom, mit keresnél te a völgyben?
+
+Blanka. – De gyertek már! (Elzához.) Ugyan mit nézel ezen az unalmas
+völgyön?! Minden képet meg akarsz nézni? (Soroksáryhoz.) Miska, kérem,
+magyarázza meg a társaságnak, hogy így a második terembe se jutunk el, s
+vezessen bennünket egyenest a kikiáltott képekhez.
+
+Miska. – Nem tudom, melyiket érti.
+
+Blanka. – Azokat, amelyekről a legtöbbet beszélnek.
+
+Miska (zavarban). – A képek czímeit nem tudja? Megvallom, a magyar
+festők nevét nem igen jegyzem meg magamnak. De nem is érdemes. Két hétig
+annyit emlegetnek kettőt-hármat, mintha ők teremtették volna a világot,
+s a jövő télen már a kutya se beszél róluk.
+
+Blanka. – Igen, náluk nagyon gyors a »fel, le«. Ha egyetlen egyszer nem
+csinálnak pofonvágó képet, akkor már auzisz, kimentek a divatból,
+hanyatlanak, nyugodjanak békével. Hová mészsz, Elza?
+
+Elza. – A napot keresem, de nem találom ezeken a tájképeken. Az ember
+azt hinné, hogy ez a krumpliföld üvegházban van. Nézd: »Szeptemberben«
+és »Falusi idill«. Falusi idill napfogyatkozáskor és szeptember a
+naprendszeren kívül. És ez itt ni! Kék pacsmag, sárga pacsmag, szürke
+pacsmag, a mit akarsz. Kiválaszthatod, a melyik a legjobban tetszik.
+
+Blanka. – Ejnye, be kritizáló kedvben vagy!
+
+Elza. – Te is leszóltad az én »völgy«-emet. Kvittek vagyunk.
+
+Miska (Blankához). – Itt van egy a híresekből. »Őszi táj.« Hm, mi?
+
+Blanka. – Nagyszerű!
+
+Berzsenyi. – Örülök, hogy az ujságok nem hazudtak. Ez tetszik nekem,
+igen helyesen van eszközölve. Ebből hatezer hold egy tagban igen szép.
+
+Blanka. – Hát ez itt! Ó istenem, igazán gyönyörű!
+
+Miska (boldogan, hogy mondhat valamit). – Józsefet eladják testvérei.
+
+Elza. – Legszebb rajta a víz. Micsoda bibliai békesség, nem igaz?
+
+Berzsenyi. – Csakhogy ha én ilyen pofonarczokat akarok látni, akkor
+bemegyek az Orczy-kávéházba s nem pártolom a képzőművészetet.
+
+Blanka. – De, papa, az istenért! Ha meghallja valaki!…
+
+Elza (Blankához). – Hát ehhez mit szólsz? »Népünnepély a Kaukázusban.«
+Nem értem, hogy a verekedést mért nevezik mindig népünnepélynek?
+
+Berzsenyi (megnézi a katalógust). – Kedves gyermekem, ebben tévedsz.
+Tizenhat ezer koronáért ennek a képnek igen jelesnek kell lennie.
+
+Elza. – Már ezek a tolna-szántói pesztonkák jobban tetszenek nekem. Azt
+hiszem, Miskának is volna hozzájuk pár szava.
+
+Berzsenyi. – De keressük meg kedves mamátokat. Azóta talán kipihente
+magát.
+
+Elza. – Hová lett? Csak nem szöktette meg valami Folchi?
+
+Blanka (a ki Miskával előbbre ment). – Menjünk át a másik terembe, a
+mama már odaát van. (Átsétálnak.)
+
+Elza. – Itt már több a portrait. Nézzétek ezt. »Arczképtanulmány.«
+
+Blanka. – Ah, de hisz ez mesés! Nézd, mama, nézd!
+
+Berzsenyi mama. – Nem tudom, mit látsz rajta. Micsoda toilette!
+Leánykoromban viseltek ilyet.
+
+Blanka. – De a lélek, mama, a lélek! Ha én ezt meg tudnám magyarázni
+neked.
+
+Berzsenyi. – Gyermekem, ne tanítsd anyádat arra, a mit ő jobban tud,
+mint te. Inkább nézd meg a katalógusban, hogy ki festette le az én
+barátomat, a minisztert. Vagy inkább azt nézd meg, hogy mi ennek a
+képnek az ára?
+
+Blanka. – Ez az arczkép nem eladó, papa.
+
+Berzsenyi. – Jegyezd meg, fiam, hogy a kép mindig eladó. Ha az árát nem
+írják ki, ez csak azt jelenti, hogy a rendesnél drágábbra tartják.
+
+Blanka. – Csakhogy ezt a képet a miniszter már megvette. Gondolhatod,
+hogy megrendelésre készült.
+
+Berzsenyi. – Mindegy, azért éppen olyan gonddal készített mű, mintha még
+nem fizették volna ki az árát. Ez a festő szorgalmasan működik, semmit
+se hagyott a képen üresen.
+
+Berzsenyi mama. – Talán ennél lehetne a gyerekeket megrendelni, Jacques?
+
+Berzsenyi. – Az bizonyos, hogy a ki már minisztereket fest, az nem lehet
+kezdő, az mindenesetre haladó. De úgy látom, hogy ez a művész inkább az
+atyákat festi s nem a gyermekeket.
+
+Elza. – Gyere csak, Blanka, itt vannak az »öreg honvédek«.
+
+Blanka. – Milyen szép! Mennyi hangulat!
+
+Elza. – Ugy találom, hogy a sok hangulat egy kicsit leszorította róla a
+világosságot. Nem értem, hova mennek az öreg honvédek ebben a
+vaksötétben.
+
+Berzsenyi. – Az úgy lehet, hogy az öreg honvédek nem igazi
+negyvennyolczasok, csak úgy felvétették magukat a honvédmenházba, és e
+miatt szégyellik magukat.
+
+Elza. – Azért csak csillagtalan éjszaka mennek ki az utczára, hogy fel
+ne ismerjék őket? Meglehet.
+
+Blanka. – Szerencse, hogy nincs itt piktor, a ki meghallja a
+kritikátokat. Hát, ha nem tetszik, nézzétek azt a bibliai képet, az elég
+világos.
+
+Berzsenyi (megnézi a katalógust). – »Krisztus feltámasztja Jairus
+leányát.«
+
+Blanka. – Ez Krisztus?!… És aztán érdemes volt ezt a leányt
+feltámasztani?!…
+
+Berzsenyi. – Kedves leányom, te rosszul látsz. Ez a művész kitünő
+családból való, komoly férfi, a ki passzióból fest s ráér meggondolni
+műveit.
+
+Blanka. – Nemcsak hogy rosszul látok, de úgy látom, hogy a harmadik
+teremből már nem fogunk látni semmit, olyan sötét van. Azért csak
+menjünk át. (Átvonulnak.)
+
+Berzsenyi. – Már az igaz, hogy az én tagdijamért meggyujthatták volna a
+villanyt.
+
+Elza. – »Nászreggelen«? Ezt megnézem. (Oda megy.) Vagy úgy? Ez az egész?
+
+Berzsenyi. – Különben, hál’ Istennek, már három fertály négy, s
+nemsokára úgyis le kell mondanunk a műélvezetről.
+
+Blanka. – Azért vessünk egy pillantást a szobrokra, s aztán a jobboldali
+termeken át sétáljunk vissza.
+
+Berzsenyi. – A szobrokat én is szeretem. (Soroksáryhoz.) Sokszor, ha az
+utczán egy kiállhatatlan arczot látok, és nem tudom, hogy ki lehet ez az
+ember, a szerencsés véletlen kiállít nekem a tárlatban egy mellszobort,
+s örömmel látom a katalógusból, hogy a kiállhatatlan embernek X. vagy Y.
+legyen a neve.
+
+Elza. – Már alig látni valamit.
+
+Berzsenyi mama. – És éppen a kis képek következnek! Ez boszantó.
+
+Berzsenyi. – Igen helytelen beosztás. A sötétben a legnagyobb képekhez
+kellene érnünk. No, majd megnézitek máskor, s a jó mama el fogja mondani
+nekem az olcsóbb képek tartalmát.
+
+Blanka. – Még csak nem is vásárolhattunk semmit!…
+
+Berzsenyi. – Majd adok nektek pénzt s vesztek néhány jelesebb művet a
+népéletből vagy a mit akartok. Én úgyis jobban szeretem otthon nézni a
+képeket, mert minél kevesebb a kép, én annál inkább gyönyörködöm a
+művészetben De most menjünk. Csak árvizet ne vegyetek, mert árvizet
+jólelkü ember nem élvezhet.
+
+Blanka. – Erre menjünk, mama.
+
+(Megindulnak a jobboldali termeken át visszafelé. Blanka, jobbra-balra,
+egy-egy futó pillantást vet.)
+
+Miska. – Itt nem veszítettek semmit. Ezek a képek már fél kettőkor is
+sötétek voltak.
+
+Berzsenyi (Blankához). – Ha vásárolni fogsz, szólalj fel, hogy jövőre
+vagy gyujtassa meg a társulat a villanyt, vagy a művészek fessék
+képeiket világosabbra.
+
+Blanka. – Korábban kellett volna jönnünk.
+
+Berzsenyi. – Ezt nem lehet követelni a közönségtől. Nekem máris úgy fáj
+a derekam, mintha nem is az enyém volna… Megálljatok!… Várjatok egy
+kicsit!
+
+(Hirtelen megáll egy arczkép-csoport előtt.)
+
+Berzsenyi mama. – Mi az?
+
+Berzsenyi (örömmel). – Ő Szentsége!… Gyertek, gyertek hamar!…
+
+Berzsenyi mama. – Ah, és majdnem elhaladtunk mellette!
+
+Berzsenyi (lelkesedéssel). – Ez aztán kép! Izről ízre találó! Mintha
+csak megszólalna! Még a mosolya is ugyanaz volt, mikor utóljára volt
+kegyes fogadni!… Ez az áhitatot gerjesztő megjelenés! Szinte hallom
+jóságos szavait! És nekem sötétet csinál a társulat, mire
+megpillanthatom ő Szentsége arczképét!… Vajjon, mit gondoltok,
+megengedné nekem ő Szentsége, hogy megszerezzem ezt a gyönyörü képet?
+
+Elza. – A magyar állam tulajdona, papa.
+
+Berzsenyi. – S a festő nem jött hozzám ezzel a remekművel! Milyen
+élhetetlen is az efféle művésznépség! Mindegy, azért pártolni fogom őt,
+mert látom, hogy finom lélek. (Blankához.) S te még azt kérdezed, hogy
+kivel festesselek le benneteket? Látod, te tanulmányozod a képeket;
+alaposan tanulmányozod, közelről, távolról; így, meg úgy; forgatod,
+nézegeted; s addig tanulmányozod, mig utóljára nem tudsz és nem látsz
+semmit. Én pedig kijövök a ligetbe, végig megyek három-négy szobán, s a
+sötétben is ráismerek az igazi művészre. Ezt a régiek, egy pórias
+kifejezéssel, úgy hívták, hogy: a rabbinus tekintete!…
+
+
+
+
+XVII.  KARÁCSONY ELŐTT.
+
+– Elza szobája. A kisasszony íróasztalkája előtt ül és levelet ír. –
+
+Elza (egyedül). – »… Nem, Miklós, te nem értesz engem!! Az, hogy
+szabadon találkozhatunk, nemcsak hogy nem elégít ki, hanem boszant,
+kétségbeejt!!! Mikor itt ülsz mellettem, egy túlságosan fűtött
+szalonban, s a többiek, illedelmesen elhúzódva mellőlünk (minél
+messzebbre, a lehető legmesszebbre), jóakaró tekinteteket vetnek felénk
+– – – s azt lesik, hogy alattomban megfogtad-e a kezemet, mialatt te az
+Azor kutya hőstetteit sugdosod el nekem s hosszasan, édesdeden
+ábrándozunk el Muczi paripádról – – – akkor, kedves Miklósom, igaz, hogy
+jól érzem magam, boldog vagyok; de – hogy is mondjam? – túlságosan is
+jól érzem magam, tulságosan is boldog vagyok!! – – – Ilyenkor azt
+képzelem, mintha már a férjem volnál, s ez untat – – – Végre is nem
+szeretném elveszíteni a menyasszonyságom szép napjait, pedig ilyenkor
+úgy tetszik nekem, mintha te is, ők is mind nagyon sietnének… Édes
+Istenem, együtt kuksolni, arra még ráérünk, majd ha öregek leszünk!…
+Órákon át suttogni, s nem mondhatni egyebet, mint hogy az uj énekesnő
+nagyszerü s hogy ez vagy az a szinésznő megint jól domborított!…
+Örökösen ügyelni, hogy a mama ellenőr-tekintete észre ne vegye egy-egy
+bizalmasabb pillantásunkat!… Nem, Miklós, az én regényíróim nem ezt
+igérték nekem! Igenis, én randevúzni akarok veled, kilovagolni
+Békás-Megyerre, vagy nem tudom hová! Mily édes volna felöltözni
+munkásleánynak és közvitéznek, aztán elmenni a Barokaldi-czirkuszba, ha
+ugyan van még Barokaldi-czirkusz, de egyedül lenni és flangálni egy
+kicsit, mi?… És levelezni akarok veled, titkon, naponkint
+négyszer-ötször!… Nem bántó, kétségbeejtő, rettenetes gondolat-e, hogy
+nemsokára férjhez megyek, nemsokára öreg asszony leszek, s még soha,
+egyetlen egyszer se kellett megvesztegetnem, egyetlen egyszer se
+lehetett megvesztegetnem a szobalányunkat!!! – – –«
+
+Egy hang (kívül). – Szabad?
+
+Elza. – Te vagy az, papa?
+
+A hang (kívül). – Igen. Bejöhetek?
+
+Elza. – Már hogyne jöhetnél be! (Elteszi a levelet buvard-jába s
+feláll.)
+
+Berzsenyi (bejön s körülnéz.) – Valamit elrejtettél, hehehe. (Nevet.)
+
+Elza. – Én, papa?
+
+Berzsenyi. – Tudom, tudom. Ismerem már én ezt. Ebben az időtájban az
+ember nem léphet be a hölgyek szobáiba a nélkül, hogy valamit el ne
+dugnának előle.
+
+Elza. – S te mint illedelmes családfő, már előre kopogtatsz, hogy az
+ügyetlenebb hölgyeknek idejök legyen elrejteni a készülő meglepetést.
+
+Berzsenyi. – Hja, hozzá vagyok szokva! Több mint húsz esztendeje, hogy
+karácsony táján kedves mamád mindig dugdos előlem valamit.
+
+Elza. – S a vége rendesen egy pár himzett papucs, vagy más efféle.
+
+Berzsenyi. – Igen, ez a papucs, míg élek, épp úgy kijár nekem minden
+esztendőben, mint a koszorú, majd ha meghalok.
+
+Elza. – Fuj, papa, milyen csunyákat beszélsz!
+
+Berzsenyi (elmerengve). – Csak egyetlen egyszer nem kaptam meg a
+szokásos papucsot. S az eredeti a dologban az, hogy épp akkor, mikor
+kedves mamád már szeptemberben elkezdte rejtegetni a meglepetést. »No,
+ez egyszer nem papucsot kapok, hanem más valamit!« – nevettem magamban.
+De mulattatóan megcsalatkoztam, mert nem kaptam semmit, papucsot épp oly
+kevéssé, mint valami mást. Kedves mamád valami nagyon bonyolított
+kézimunkán kezdett dolgozni, és mit tesz isten?!… nem tudott készen
+lenni vele karácsonyra. Ti persze erre nem emlékeztek, mert akkor még
+nagyon kicsinyek voltatok.
+
+Elza (miután pár pillanatig elgondolkozott, egy kis megindulással). –
+Kedves, jó papa, mennyit s milyen régóta fáradozol értünk, csak azért,
+hogy néha egy-egy papucsot csináljunk neked, vagy még azt se!
+
+Berzsenyi. – Meg vagyok jutalmazva, mert, mondd nekem, volt olyan okos a
+boldogult Ledochowski kardinális, mint az én Elza leányom?! (Könnyet
+törül le a szeméből). De legyünk férfiak, és gondolkozzál egy kicsit,
+mert le akarom tárgyalni veled ezt a karácsonyügyet.
+
+Elza. – Mi van azon tárgyalni való?
+
+Berzsenyi. – A milyen okos vagy, nem fogsz csodálkozni rajta, ha
+megvallom neked, hogy ez az egész karácsonyi ügy engem untat.
+Mindenesetre szívesen folyósítom hivatalnokaim számára a kérdéses
+összegeket, és az én szolgaszemélyzetemnek is; miattam a szegények
+részére, sőt a legszennyesebb szegények részére se tagadom meg a
+hozzájárulást csekélyebb összegekkel; annál kevésbbé sajnálom tehát a
+legmesszebb menő áldozatot az én családomtól. De hogy egy családatyának
+még a saját fejét is törnie kellessen ilyenkor, miképpen intézze el
+leghelyesebben ezt a kellemetlen ügyet, te, mint okos leány, szintén
+boszantónak fogod találni. Vedd például kedves mamádat. Mit csináljak
+vele? Akarod, hogy megint boutonokat vegyek neki? Ez unalmas.
+
+Elza. – A mama nagyon igénytelen, s ha a karácsonyfán ő is talál valami
+apróságot…
+
+Berzsenyi. – A karácsonyfát egész rendesen fel fogom bútorozni, de csak
+nem kivánod tőlem, hogy kedves mamádnak a karácsonyi ajándékán kezdjek
+el takarékoskodni? De ő igen különös asszony. Mit akarsz? Kimegyek az
+iparművészeti kiállításba, körülnézek, eltünődöm, és nem veszek semmit.
+Az emberek körülöttem sipítoznak a szájtátástól: »Milyen szép! Mennyi
+szép dolog!« És látok íróasztalt, a min nem nem lehet írni, szekrényt, a
+mibe semmit se lehet tenni, bútort, a mire nem lehet leülni. Hát kedves
+barátom, én tudom, hogy ez Louis Quinze, szeczesszió és minden egyéb, de
+ha én ilyet veszek, akkor úgy tünöm fel magamnak, mint a ki leráz a
+nyakáról egy öreg asszonyt. Legjobban szeretnék megvenni neki egy
+iparművészt tulajdon használatra, a ki csak az én házamat szolgálja ki,
+úgyis a legolcsóbb, a mit meglehet venni, maga az ember. És hová tegyem
+ezt a szegény Blankát? Megvennék neki egy egész szerkesztőséget, a
+szerkesztőtől le, egészen a portásig, hogy minden verset kiadhasson, a
+mit csak akar, de hátha inkább egy szinházat kíván? Ez a két nő nagy
+bizonytalanságban hagy engem.
+
+Elza. – Tudod mit, papa? Holnap kisétálsz velem, és én majd intézkedem,
+te csak fizetsz. Ki fogom találni, hogy mivel szerzed nekik a legnagyobb
+örömet.
+
+Berzsenyi. – Látod, erre akartalak kérni. És most már felőlük nyugton
+alszom. De te? Nem tudom, meg leszel-e elégedve azzal, a mit te neked
+szántam. Nem beszélek róla, hadd maradjon meglepetés. Azaz mégis. Meg
+kell mondanod, ha nem tetszik, mert már megvan. Nézd, a te krisztkindlid
+itt van ebben a levélben.
+
+Elza. – Mi van ebben a levélben?
+
+Berzsenyi. – Egy ló van benne.
+
+Elza. – Jaj, papa, igazán? Lovam lesz, versenylovam?
+
+Berzsenyi. – És minő lovad! _Álomherczegnő_. Nevezve a jövő évi Oaks-ra.
+
+Elza (nyakába ugrik apjának). – _Álomherczegnő_! A század kanczája!
+
+Berzsenyi. – Gyermekem, ha nem akarsz elszomorítani, ne használj előttem
+ilyen sikamlós, hogy ne mondjam pajkos kifejezéseket. Mondd, hogy a
+század lova, ez elég.
+
+Elza. – És a saját színeimben fogok futtatni?
+
+Berzsenyi. – A saját színeidben és a saját álneved alatt.
+
+Elza. – Ó, papa, ki nem mondhatom, milyen örömet szereztél nekem!
+
+Berzsenyi. – Igazán?
+
+Elza. – S ha még megvennéd _Baká_t is, hogy szegény _Álomherczegnő_ ne
+unatkozzék egyedül…
+
+Berzsenyi (nevetve). – Ejnye, te kis követelő! De nem bánom, megkapod,
+ha kisegítesz ebből a kellemetlen karácsonyi ügyből.
+
+Elza (megczirógatva atyját). – És Miklós? Ugy-e, a szegény Miklós is
+talál valamit a karácsonyfán?
+
+Berzsenyi. – Ha már a szegény Miklósnak karácsony este itt kell lennie!
+De csitt, anyádnak a lépéseit hallom!… Valahogy el ne áruld magadat
+előtte! Tudod, ő már abban a korban van, mikor az ember ujra azt hiszi,
+hogy a Jézuska hozza az ajándékokat!
+
+
+
+
+XVIII.  KÉM-SZOLGÁLAT.
+
+– Elza egyedül van a kék szalonban s Gabriele D’Annunzio-nak _Tűz_ czímű
+regényét olvassa. Néha leereszti a könyvet ölébe és elgondolkozik.
+Egyszerre kinyílik az ajtó s megjelenik cousinje: Berzsenyi Zoltán. –
+
+Zoltán. – Szervusz.
+
+Elza. – Szervusz.
+
+Zoltán. – Csak te vagy itt?
+
+Elza. – Csak én.
+
+Zoltán. – Hát a többiek?
+
+Elza. – Mit tudom én? A mai világban már olyan rosszul neveljük a
+szüleinket, hogy soha se jelentik be előre, hol fognak csatangolni.
+
+Zoltán. – Együtt mentek el?
+
+Elza. – Nem. A mama Blankával ment el valahová. Azt hiszem, kéregetni
+mentek a szegényeknek.
+
+Zoltán. – Mit kéregetnek ők a szegényeknek? Ha olyan sokat törődnek a
+szegényekkel, mért nem adnak inkább nekik?
+
+Elza. – Kérdezd meg őket. Különben, adni: flanczolás, kéregetni pedig:
+chic. Ahhoz semmi se kell, csak pénz; ehhez keresztényi alázat is kell.
+Szóval: a Metternichné így szokta s a mamának ez elég.
+
+Zoltán. – És te mért nem mentél velök?
+
+Elza. – Először, mert nincsen jó szívem, másodszor, mert olyan náthám
+van, mint az Eiffel-torony. A többit elengeded.
+
+Zoltán. – Azt hittem, a vőlegényedet lesed.
+
+Elza. – Szó sincs róla. Az olyan vőlegényt, a ki soha se találja ki,
+hogy a menyasszonya mikor van egyedül, az olyan vőlegényt nem érdemes
+lesni, mi? Nincs igazam?
+
+Zoltán. – Tán összekülönböztetek? S azért vagy olyan mérges?
+
+Elza. – Összekülönböztünk? Mi? Dehogy! Szobaáristomot kapott a szegény
+feje. A multkor elaludt a lábamnál heverve.
+
+Zoltán. – Hát az öreg?
+
+Elza. – A papa?
+
+Zoltán. – Hát persze.
+
+Elza. – Azt nem tudom, hol van. Egy jól nevelt leány nem fürkészi a
+papája útjait. Mit akarsz vele? Pénz kellene?
+
+Zoltán. – Micsoda eszed van neked!… Miből találtad ki?
+
+Elza. – No csak úgy gondoltam. Nem igen van hozzád szerencsénk máskor.
+
+Zoltán. – Te igen hálátlan vagy. Máskor, ha öreg asszonyokat akarsz
+megtánczoltatni, fordulj tánczosokért a bölcsészek segítő-egyesületéhez.
+
+Elza. – De nagyra vagy vele, hogy a multkor az Orfeum-kávéházból
+bekukkantottál hozzánk is! Megjegyzem, hogy akkor is pénzért robotoltál.
+
+Zoltán. – Hja barátom, ha ingyen akarok tánczolni, akkor nem a ti vén
+dámáitokat lötyögtetem előre, hátra. Fuj, a vén automobilok! Mondd, hol
+szedtétek össze ezt a sok kimustrált lóvasutat?
+
+Elza. – Csak folytasd ezen a hangon! Csak mondd el a papának, hogy mit
+tartasz azokról a csillagkeresztes hölgyekről, a kik úri házát koronkint
+megtisztelik!
+
+Zoltán. – Gondolod, hogy akkor nem ad pénzt?
+
+Elza. – Szegény fiú, erről tegyél le. Nagyon sajnálom, de ki kell
+ábrándulnod.
+
+Zoltán. – Mi az ördög! Talán csak nem ütött be nálatok is »a pénzpiacz
+kedvezőtlen helyzete«?! Remélem, az öreg nem hiába jár ki a pénzpiaczra?
+
+Elza. – Nem, hanem borzasztó dühös rád. Ajánlom, egyhamar ne kerülj a
+szeme elé.
+
+Zoltán. – Aztán mért haragszik?
+
+Elza. – Mert megint eljárt a szád.
+
+Zoltán. – Nekem?
+
+Elza. – Hja, édesem, a ki pénzt akar, az ne vicczelődjék. Én, látod,
+méltányoltam a viczczet, de ő nem méltányolta.
+
+Zoltán. – Miféle viczczet?
+
+Elza. – Az uj bútorokról nem tudtad megállani, hogy ki ne jelentsd:
+»Kazároknak Louis Quinze bútor! Tehénnek vitézkötés!« Mondtad vagy nem
+mondtad?
+
+Zoltán. – De, kérlek szépen…
+
+Elza. – Nos, Blanka azon melegében elmondta neki. És most próbálj
+beszélni vele!
+
+Zoltán. – Tyű, kutyateremtette!
+
+Elza. – Mondhatom, ezt elintézted.
+
+Zoltán (egy kis szünet után, lesujtva). – Akkor hát szervusz!
+
+Elza. – Azért ne menj mindjárt a Dunának. Várj csak. Hogy a papa tudni
+se akar rólad, az bizonyos. De talán valahogyan nyélbe üthetjük a
+dolgot. Mondd, mennyi kellene?
+
+Zoltán. – Gyerekség: háromszáz forint.
+
+Elza. – Nagyszerű! Teneked háromszáz forint gyerekség? S mi az ördögre
+kellene neked háromszáz forint?
+
+Zoltán. – Hát mire kell nekem a pénz? Párbaj-költségekre! Nekem egyébre
+soha se kell pénz, nekem csak párbaj-költségekre kell. A pinczért, s a
+többi, haza küldhetem a papához, mindenkit haza küldhetek, még a… izé…
+mindenkit! De párbajköltségekért egy gentleman nem megy haza sírni.
+
+Elza. – S teneked párbaj-költségekre mindjárt háromszáz forint kell?
+Barátom, egy párbaj urasan számítva, hetven forintba kerül. Mondjunk
+nyolczvanat.
+
+Zoltán. – Kérlek, te ehhez nem értesz. Nálunk az nem úgy megy, mint
+nálatok, katonáéknál. Egy egyetemi párbaj sokba kerül. Nálunk, kérlek, a
+segédek három napig éjjel-nappal fiákereznek, de a mi a legtöbbe kerül,
+az a kibékülési reggeli. Nem mondom, hogy ezt mindenkitől megkövetelik,
+de én, a kit Van der Berzsenyinek szoktak nevezni, nem lehetek smuczig.
+
+Elza. – Akkor jobban kellene vigyázni a bőrödre. És, ugyan, miért van
+párbajod?
+
+Zoltán. – A Klári miatt.
+
+Elza. – Mi közöd neked a Klárihoz?
+
+Zoltán. – Tudod, az egyetemen én vagyok a Klári-párt elnöke.
+
+Elza. – Micsoda párt? Ilyen pártról még nem hallottam.
+
+Zoltán. – Akkor el vagy maradva a világtól. Az egyetemen egy nagyon
+nevezetes Klári-párt van, a mely sokkal hatalmasabb ugyan, mint a
+Zsazsa-párt, de a Zsazsa-párt is erős. A Tezsa-párt az nem számít, de a
+Zsazsa-párt nagyon erős. És most jön ez a fene angol-párt.
+
+Elza. – Olyan párt is van?
+
+Zoltán. – Látod, ezt én se értem. Mit akarnak azzal az angol
+primadonnával? Nem mondom, hogy nem formás az öreg, hiszen ha arról van
+szó… de neked ezt úgy se illik érteni…
+
+Elza. – Csak folytasd; én nem vagyok prüd.
+
+Zoltán. – Elég az hozzá, hogy a Klári-párt meg a többiek között most
+roppant éles a villongás; különben talán hallottad, hogy az egész város
+fel van fordulva.
+
+Elza. – Nem hallottam. De hogy jössz te a Klárihoz?
+
+Zoltán. – Tulajdonképpen igazad van. Én nem kapok a mosolyaiból egy
+zsákravalót, mint az ujságírók. De már első éves koromban Klári-párti
+voltam s most nem változtathatom meg az elveimet.
+
+Elza. – Hogy a primadonnák háborúznak, azt értem. Egyed-uralkodó
+primadonnának lenni voltaképpen a legmagasabb állami hivatal a mai
+világban. Érdemes érte egy pár mosolyt mozgósítani. És átkozott kevés
+ideig tart; a második siker után már mindenkit csak »a kövér öreg
+asszony«-nak neveznek. De ha a primadonnák megfojtják egymást egy kanál
+vízben, nem mindegy az nektek? Mit tüzeltek miattok ilyen rémségesen
+ebben a pénzszűk világban?
+
+Zoltán. – Éppen azért. Nincsen pénzünk és szórakozni csak kell
+valamivel!
+
+Elza. – Aztán, hogy keletkezett a párbajod?
+
+Zoltán. – Mint a többi. Mondom, hogy az egyetemen a hangulat már hetek
+óta rendkívül feszült. Mi elneveztük a Zsazsa-pártot Paprika
+Janka-pártnak, ők meg elneveztek bennünket Népkonyha-pártnak, mert ránk
+fogták, hogy a Klári népkonyha-jegyeket osztogatott szét köztünk. És
+most egyszerre ránk szakad az angol párt is; képzelheted, az egyetem
+három napja olyan, mint egy zsinagóga. Hát tegnap szembe jön velem a
+Hirsényi Nándi és azzal köszönt, hogy: »Éljen Haltay Mariska!« »Menjen
+vissza az Orfeumba!« – felelek én, hogy megvédelmezzem pártom és a
+szinpadi erkölcs álláspontját. »Te beszélsz Orfeumról!« – gúnyolódik ő.
+»Én hát – vágok vissza én – én még nem szolgáltam Orfeumban.« Erre ő azt
+mondja, hogy ne pötyögjek, s mikor vissza felelek, oda vágja nekem,
+hogy: »Pity, pity, Flórián!« Erre persze provokálnom kellett.
+
+Elza. – Hát ez nagyon szomorú történet, mert nekem nincsen háromszáz
+forintom.
+
+Zoltán. – Mennyi van, az a kérdés?
+
+Elza. – Úgy harmincz körül.
+
+Zoltán. – Mindössze harmincz forintod van és lovagtörténeteket
+beszéltetsz velem?
+
+Elza. – Igen, de megszerezhetem neked a háromszázat is, egy föltétel
+alatt.
+
+Zoltán. – Előre el van fogadva.
+
+Elza. – Hohó, ne siess, mert nem olyan egyszerű a dolog. Elképzelheted,
+ha ilyen zord viszonyok között háromszáz forintot szerzek neked, meg
+fogom fizettetni magamnak ezt a vastag szívességet.
+
+Zoltán. – Csak rajta!
+
+Elza. – Legelőször is felelj nekem, de egészen őszintén, kivel vagy
+kikkel van neked viszonyod?
+
+Zoltán. – De kérlek, hogy érted ezt?
+
+Elza. – Úgy. A jó értelemben.
+
+Zoltán. – Már engedj meg…
+
+Elza. – Semmi kibuvó. Teljes őszinteség. Van valami kis szinésznő, egy
+kis kardalosnő vagy mi, a ki meghallgatja a sóhajaidat?
+
+Zoltán. – Mit képzelsz? Szinésznő? Kardalosnő? Nem vagyok én se főpap,
+se gróf, se bankigazgató! Ma már csak ezek engedhetnek meg maguknak
+efféle luxust. Talán az apám. Az meglehet. De én!… Hiszen én még a
+Hőkömszinházbeli igényeknek se tudnék megfelelni.
+
+Elza. – Nem vagy legalább járatos… hogy is mondjam?… tudod, olyan
+magasabb horizontalekörökben? De magasabb rendűt értek, négy csillagost;
+V. S. O. P.-ést?…
+
+Zoltán. – Járatos? Na, a mi ezt illeti, szeretném én látni azt a helyet,
+a hová én nem vagyok járatos!
+
+Elza. – Nekem pedig csak ez kell. Arról van szó, hogy szeretném, ha
+elcsalnád a Miklóst valahová, tudod…
+
+Zoltán. – Szeretnéd, ha elcsalnám a vőlegényedet valahová…?!
+
+Elza. – Igen, s aztán elmondanád nekem, hogyan viselte magát.
+
+Zoltán (önérzetesen). – Szóval: kémnek akarsz felhasználni?
+
+Elza (ridegen). – Ez a meztelen igazság.
+
+Zoltán (egy hanggal lejebb.) – Nagyon visszaélsz a szorultságommal.
+(Némi habozás után.) Minden irántad való jóakaratom mellett sem lehet…
+
+Elza. – Azonnal el fogom csitítani a lelkiismeretedet. Az a reménységem,
+hogy ezzel neki is szolgálatot teszel.
+
+Zoltán. – Hogy-hogy?
+
+Elza. – Nagyon örülnék, ha rosszat jelenthetnél róla.
+
+Zoltán. – Csak nem akarsz szakítani vele?
+
+Elza. – Nem. De azt hiszem, ha rosszat tudnék róla, akkor jobban
+szeretném, mint így. Látod, ez az ember egy idő óta sehogy se tetszik
+nekem. Azt hiszem, soha se csal meg. Pedig, ha arra gondolok, hogy talán
+máris vigyáz magára… fuj, akkor úgy rémlik, hogy már egy cseppet se
+szeretem. Ha azért vigyáz, mert reszket a gondolattól, hogy hátha
+elszalasztja a kövér falatot!… Ha csakugyan ilyen volna, azonnal
+meggyűlölném, mert az ilyen ember nekem nem imponál. Nekem olyan ember
+imponál, a ki szembe száll minden veszélylyel, nyakon csíp minden
+fehérnépet, s úgy bánik a nőkkel, mint a mosogató rongygyal.
+
+Zoltán. – Te furcsa lány vagy, Elza. De azért mégse hiszem el, a mit
+mondasz. Ma így beszélsz, holnap meg amúgy.
+
+Elza (egy kicsit elgondolkozva). – Nem. De meglehet, hogy két különböző
+lélek lakik bennem. Néha rettenetesnek tűnik fel előttem az a gondolat,
+hogy egy szabad ember, ha nő is, egy egész hosszú életet, egész életét
+egy másik embernek szentelje, annak az eszköze, bútora, tárgya legyen, s
+ezt lássa élete czéljának. Tudod, nagy bennem a szabadság szeretete. Ez
+annak lehet a következése, hogy ősanyáinknak, a szegény keleti
+rabszolgáknak, mindenben volt része, csak éppen a szabadságban nem.
+Megvolt mindenök, de gyémántjaikat csak otthon viselhették; az utczára
+már csak titokban kandikálhattak ki. Én, barátocskám, imádom a szabad
+levegőt, mindenekfelett imádom. S ha erre gondolok, néha kételkedni
+kezdek, vajjon igazán szeretem-e Miklóst? Mindegy. Az bizonyos, ha egy
+kis rosszat jelenthetsz róla, jobban fogom szeretni.
+
+Zoltán. – Szóval, csak emberbaráti cselekedetről van szó, ha rossz útra
+viszem a vőlegényedet, s az eredményről jelentést teszek?
+
+Elza. – Szóról-szóra.
+
+Zoltán. – Nem értem, de ha neked szívességet teszek vele, miért ne?
+Végre is, te közelebb állasz hozzám, mint ő.
+
+Elza. – E szerint megegyezel?
+
+Zoltán. – Félig már rendben volnánk.
+
+Elza. – Egy óra mulva egészen rendben leszünk. A lakásodra küldöm,
+helyes?
+
+Zoltán. – Köszönöm. De megyek, mert a segédeim várnak.
+
+Elza. – Szervusz.
+
+Zoltán. – Szervusz.
+
+Elza (utána kiált). – Igaz, te, ha túléled ezt a párbajt, gondolj rám, s
+ha a könyvkereskedésben valami nagyon pikáns regényt látsz, vedd meg
+nekem.
+
+Zoltán. – Az igazat megvallva, a könyvkereskedésekben nem igen vagyok
+járatos. De pikáns levelezőlapjaim, azok vannak.
+
+Elza. – Az nem kell, köszönöm. Tehát egy óra mulva.
+
+Zoltán. – Köszönöm. Szervusz.
+
+Elza. – Szervusz.
+
+
+
+
+XIX.  BERZSENYIÉKET MEGSZÁMLÁLJÁK.
+
+– Délelőtt tiz óra. Szín: a sötét udvari ebédlő. Berzsenyiné, teljes
+toalettelenségben, egyedül. A frizirnőt várja. Éppen megreggelizett s a
+_Pester Lloyd_ot olvassa. –
+
+Berzsenyiné (magában). – Hiába, a regények mégis csak szebbek voltak
+akkor, mikor az Ádolf Silberstein írta a Lloydot!… Mi az?
+
+Katicza (a szobaleány, jön). – Kérem szépen, méltóságos asszony, egy
+ember van odakünn, a ki minden áron be akar jönni. Igazán nem tudom,
+hogy mit csináljak vele.
+
+Berzsenyiné. – Miféle ember?
+
+Katicza. – Azt mondja, hogy ő a népszámlálási biztos.
+
+Berzsenyiné. – Mondja meg neki, hogy a méltóságos udvari tanácsos úr
+nincsen itthon és hogy jöjjön máskor.
+
+Katicza. – Már mondtam, de azt felelte, hogy akkor a méltóságos
+asszonynyal kell beszélnie.
+
+Berzsenyiné. – Én most nem fogadok.
+
+Katicza. – Azt is mondtam, de az ember nem akar tágítani. Hogy ő nem
+mulatságból jött, hanem hivatalból. Aszondja, hogy ő kiragasztotta a
+vörös czédulát, bejelentette, hogy ma jön, és hogy ilyenkor valakinek
+itthon kell lennie. Igy rendeli a törvény.
+
+Berzsenyiné. – A törvény ilyen bolondokat nem rendel. Hol vannak a
+leányaim?
+
+Katicza. – Elmentek korcsolyázni.
+
+Berzsenyiné. – Akkor küldje el az embert a méltóságos urhoz a
+comptoirba.
+
+Katicza. – A méltóságos úr aligha lesz ott, mert onnan is keresték.
+Különben is a népszámláló ide, a lakásba akar jönni.
+
+Berzsenyiné. – Micsoda szemtelenség! Nem akar mindjárt a fürdőszobámba
+is bejönni?
+
+Katicza. – Nem tetszik elhinni, de még a szobákat is meg akarja nézni.
+
+Berzsenyiné. – No hát ez hallatlan. Az én házamban!
+
+Katicza. – Kérem szépen, én tőlem olyanokat kérdezett, hogy ha nem a
+törvény embere, bizony isten képen teremtem. Aszondja, hogy neki mindent
+ki kell vallani, és még dicsekszik vele, hogy milyen furcsákat szokott
+beszélni a partájokkal.
+
+Berzsenyiné (magában). – Ha az ember regényben olvasná az ilyeneket, nem
+hinné el. (Katiczához.) Rólunk is kérdezett talán?
+
+Katicza. – Ne tessék haragudni, de azt kérdezte, hogy a méltóságos
+asszony hányadik felesége a méltóságos urnak.
+
+Berzsenyiné. – Hallatlan, hallatlan!… Bocsássa be azt az embert. Várjon,
+előbb adja ide a fülbevalómat. Igen ott van. Ugy, most bejöhet. (Katicza
+el; majd ujra megjelenik a népszámlálóval.) Katicza, maga maradjon itt.
+(A népszámlálóhoz.) Meg fogom tudni, hogy mért kivánt engem zaklatni, és
+hogy milyen czélból engedett meg magának különböző tréfákat az én
+cselédeimmel?
+
+A népszámláló. – Bocsánatot kérek, méltóságos asszony, én Doboz Elek
+fővárosi tanító vagyok…
+
+Berzsenyiné. – Mindjárt gondoltam. Olvastam önökről az ujságban.
+Figyelmeztetem azonban, hogy itt nincsenek gyermekek, és hogyha
+volnának, akkor sem engedném őket megverni.
+
+A népszámláló (torkát megköszörülve) – … és mint népszámlálási biztos
+voltam bátor jelentkezni.
+
+Berzsenyiné. – Én nem vagyok nép, és engem ne tessék megszámlálni. Ha a
+népet akarja megszámlálni, menjen ki a konyhába, de ne háborítsa az én
+délelőtti nyugalmamat. A konyhában is illedelmes viseletet kérek; azt,
+hogy valaki a cselédeimmel hanczurozzék, nem engedhetem meg s ezt
+semmiféle törvény nem irja elő.
+
+A népszámláló (sértődötten). – Engedelmet kérek, de a törvény nem ismer
+különbséget, s nekünk kivétel nélkül mindenkit meg kell számlálnunk…
+
+Berzsenyiné. – De önnek csak a számlálás a kötelessége, s ha önnek
+mondják, hogy odabenn egy hölgy fésülködik, ez éppen elég. Felír egy
+hölgyet és punktum. De ön úgy látom, azt fürkészi, hogy nincs-e itten
+más valaki is? Ezt én kikérem magamnak.
+
+A népszámláló. – Bocsánat, méltóságos asszony, de nem erről van szó. A
+méltóságos úr kitöltötte a számlálólapokat, s én most az ellenőrzés
+végett jöttem.
+
+Berzsenyiné. – Az én férjem személyesen töltötte ki a számláló lapokat?
+
+A népszámláló. – Igen.
+
+Berzsenyiné. – Akkor nincs szükség semmi ellenőrzésre, mert az én férjem
+nem mond be hamis adatokat.
+
+A népszámláló. – Ezt senki se gondolja. De a számláló-lapok hibásan
+vannak kitöltve, s nekem az adatokat helyesbítenem kell.
+
+Berzsenyiné. – Honnan veszi ön azt, hogy az én férjem hibásan mondta be
+az adatokat? Az én férjem mindenesetre tudja, hogy hányan vagyunk, és ha
+ön jobban tudja, akkor mért kérdezősködik? Írjon be annyi embert, a
+mennyit akar és hagyjon engem békében. Az én férjem pontosan fizeti az
+adót, és annyi ember után fog fizetni, a mennyit be fognak írni. Ezért
+nem való egy hölgyet öltözködés közben zavarni.
+
+A népszámláló. – Nagyon sajnálom, méltóságos asszony, hogy alkalmatlan
+időben jöttem, de nem mulasztottam el a bejelentést, s mivel csak néhány
+kérdésről van szó, talán lesz kegyes kihallgatni.
+
+Berzsenyiné. – Ha valamit meg akar tudni, mindenesetre inkább tőlem,
+magamtól kérdezze, mint a cselédeimtől, a kiknek a kérdezősködésekre nem
+szabad felelniök.
+
+A népszámláló. – Első kérdésem a vezeték- és keresztnévre vonatkozik. A
+méltóságos úr azt írta ide: »Lovag békásmegyeri Berzsenyi Jacques, pápai
+szent birodalmi nemes, udvari tanácsos, a Lipót-rend k. keresztese,
+venezuelai főkonzul.« Ez a beírás téves.
+
+Berzsenyiné. – Már hogy volna téves? Remélem, nem akarja azt mondani,
+hogy az én férjem svindler, a ki másnak adja ki magát?
+
+A népszámláló. – Nem, hanem ebbe a rovatba csak a vezeték- és keresztnév
+írandó be, s az utóbbi az állam hívatalos nyelvén. »Jacques«, ez nincs
+magyarul, »Jacques« magyarul, ha nem csalódom, Jakab. Engedelmével
+törülni fogom tehát a beírást, s helyébe szabatosan írom a nevet:
+»Berzsenyi Jakab.«
+
+Berzsenyiné. – Jakab! Berzsenyi Jakab! Mért nem mindjárt: »az Iczig
+zsidó«?! Figyelmeztetem önt, hogy ha ön froczlirozni akar védtelen
+hölgyeket, az én férjem meg fogja találni a módját, hogy önt főnökei
+illendő viseletre tanítsák. Az én férjem nem Jakab, s nem tűröm, hogy ön
+az én házamban élczelődjék.
+
+A népszámláló (boszúsan). – Én csak kötelességemet teljesítem.
+Hasonlóképpen a méltóságos asszony nevének a rovatába ez van beírva:
+»Berzsenyi Elise, született szendrői Hirsch.« Ez nem helyes. Ide
+egyszerűen azt kell írni: »Berzsenyi Jakabné.«
+
+Berzsenyiné. – Berzsenyi Jakabné! No hallja, ez már mégis szemtelenség!
+Persze, el kellett volna hivatnom az én ügyvédemet. De ez a leány
+tanuskodni fog, hogy mulatni akart a mi számlánkra, s biztosítom, hogy
+nem fogom elmulasztani önt bepanaszolni.
+
+A népszámláló (ridegen). – A panaszt ebben az esetben felettes tanügyi
+hatóságomnál kell beadni. Addig is, megengedi a méltóságos asszony,
+folytatom.
+
+Berzsenyiné. – Csak tessék. Kiváncsi vagyok, hogyan fogja elnevezni a
+leányaimat.
+
+A népszámláló. – Valóban az egyik kisasszony neve tévesen van beírva:
+»Berzsenyi Elza.« Ezt így fogom helyesbíteni: »Berzsenyi Erzsébet.«
+
+Berzsenyiné. – Berzsenyi Erzsébet! Nem rossz. Hallod, Katicza? Berzsenyi
+Erzsébet! Jegyezd meg magadnak, mert erről még tanuságot kell tenned.
+Berzsenyi Erzsébet! Hallatlan! (Idegesen kaczag).
+
+A népszámláló. – A másik kisasszony neve helyesen van! »Berzsenyi
+Blanka.« Ez korrekt.
+
+Berzsenyiné (gúnyosan). – Már hogy volna korrekt! Korrekt így volna:
+»Berzsenyi Fehérnye!« Vagy: Berzsenyi Sára, Zsuzsa, Mari, Erzsók néni!
+Hahaha! Azt mondja, hogy Blanka helyesen van! Hallod, Katicza?!
+
+A népszámláló. – Ellenben a foglalkozás-rovat kitöltése csaknem
+mindenütt hibás. A méltóságos ur e rovatot így töltötte ki:
+»nagybirtokos.« Úgy értesülök, hogy a méltóságos ur egyszersmind
+gabonakereskedő, legalább nem hagyott fel teljesen az üzlettel, mert
+részese a Beer-czégnek…
+
+Berzsenyiné. – Gabonakereskedő! Írja, hogy: speczeráj, lámpagyujtogató,
+szivarvég kereskedő! Írjon akármit. Mindegy.
+
+A népszámláló. – A méltóságos asszony rovatába pedig ez van írva:
+»Nagybirtokosnő.« Ez nem korrekt. Ide azt kell írni: »Háztartásbeli nő.«
+
+Berzsenyiné. – Háztartásbeli nő! Hah!… (Dühében hamarjában nem talál
+szavakat.)
+
+A népszámláló. – Vagy van talán a méltóságos asszonynak valami kereső
+foglalkozása? A postánál, távirdánál, telefonnál, iskolánál,
+gyermekkertben, színháznál? Nincs?
+
+Berzsenyiné (tehetetlen dühvel néz maga elé). – Van-e valami kereső
+foglalkozásom? Jellemtelenség alávalóság, piszkosság!
+
+A népszámláló. – Kérem, ne tessék engem sértegetni, én csak a köteles
+kérdéseket intézem a méltóságos asszonyhoz. Ha a méltóságos asszonynak
+nincs kereső foglalkozása, ki tartja el a méltóságos asszonyt?
+
+Berzsenyiné (felcsattanva). – Hallja, ez már mégis sok!… (Köhögési roham
+fogja el s fuldokolni kezd).
+
+A népszámláló (miután megvárta a roham végét). – Ha a méltóságos
+asszonyt a férje tartja el, akkor a méltóságos asszony csak
+háztartásbeli nő.
+
+Berzsenyiné (fölemeli szemét az égre és zsebkendőjét a szája elé tartja,
+hogy a lelke valahogy kine szakadjon).
+
+A népszámláló. – Nem helyes a kisasszonyok beírása sem. Az egyiknél az
+van beírva, hogy: »nagybirtokos leánya«, a másiknál, hogy:
+»versenyistállótulajdonosnő.« Mi ez?
+
+Berzsenyiné (int Katiczának, hogy feleljen ő).
+
+Katicza. – Elza kisasszonynak igenis versenyistállója van.
+
+A népszámláló. – S a kisasszony abból el, a mit a lovak díjakban
+nyernek?
+
+Katicza. – Dehogy!
+
+A népszámláló. – Tehát eltartja valaki, ugy-e?
+
+Berzsenyiné (karjait emeli az égre).
+
+A népszámláló (zavartalanul). – Ki tartja el? A méltóságos úr, ugy-e?
+Akkor hát azt kell ideírni: »Leány.« A másik kisasszony dettó »leány.«
+Ennél a családi állapot helyesen van feltüntetve: »hajadon.« De a
+másiknál a családi állapot beírása is téves. »Menyasszony.« Mi ez?
+
+Katicza. – Maga nem tudja, hogy mi az, ha valaki menyasszony?
+
+A népszámláló. – Nekünk semmi közünk hozzá, hogy valaki menyasszony-e,
+vagy nem menyasszony, Valaki lehet menyasszony és már négyszeresen
+özvegy. A kérdés az, hogy Berzsenyi Erzsébet hajadon-e vagy már nem
+hajadon?
+
+Berzsenyiné. – Hallja!… ember… ne izéljen!… ne izéljen!…
+
+A népszámláló (szenvtelenül:) – Jó, mondjuk hát, hogy: »hajadon.«
+
+Berzsenyiné (levegő után kapkod).
+
+A népszámláló. – Azt hiszem, hiba csúszott be a házassági vagy a
+születési évek rovatába is. A házasság éve: 1879, hónapja: márczius. Ez
+megfelelne a kisasszonyok életkorának, az egyiknek a születési éve:
+1880, a másiké: 1882. De vajjon nem téves-e a méltóságos asszony
+születési éve: 1864? A méltóságos asszony tizenöt éves korában ment
+volna férjhez s tizenhat éves korában már fogant volna? Ez annál
+csodálatosabb, mert a méltóságos úr már elmult hatvan éves. Itt van
+születési éve: 1840.
+
+Berzsenyiné. – Ember! Távozzék! Távozzék! (Köhögés). És nekem végig kell
+hallgatnom ezt a sok infámiát! De hát nincs ebben az országban
+rendőrség?! (Ujabb köhögési roham).
+
+Katicza. – A méltóságos asszony igen fiatalon ment férjhez; különben
+láthatja, ha szeme van.
+
+A népszámláló. – Ne nyelveljen! Talán maga volt a bábája?
+
+Katicza. – Ejnye be finom ember, lelkem!… Ha kérdi, hát felelek, mert a
+méltóságos asszony úgy parancsolta. A magam jószántából bizony nem
+állanék szóba az úrral.
+
+A népszámláló. – Nem magát kérdeztem. Majd magára is rákerül a sor. Mi
+van még? Igen… vallásnak a római katolikus van feltüntetve. Kérhetném
+ugyan az okmányokat, de hagyjuk; a méltóságos asszony, látom, nagyon
+ideges. Még csak egyet. Nincs senkinek valami testi fogyatkozása? Ezt a
+leggyakrabban el szokták hallgatni.
+
+Berzsenyiné (fuldokolva köhög).
+
+Katicza. – Nincs senkinek.
+
+A népszámláló. – A kisasszonyoknak sem? (Berzsenyiné elájul.)
+
+Katicza. – Hogy a mennykőbe volna!
+
+A népszámláló (Berzsenyinére tekintve). – Mért nem ad neki egy pohár
+vizet?
+
+Katicza. – Majd jobban lesz, ha magát elhordja a szélvész.
+
+A népszámláló. – Mondom, hogy ne nyelveskedjék. Inkább arra feleljen, a
+mit kérdek. Itt a maga lapján is hiba van.
+
+Katicza. – Van ám a… majd megmondom hol!…
+
+A népszámláló. – Hajadon?
+
+Katicza. – Hallja, lelkem, ne sokat idétlenkedjék már, mert én nem
+nézem, hogy törvény-e, vagy nem törvény…
+
+A népszámláló. – Feleljen. Születési éve?
+
+Katicza. – Tudom is én. A tavaszszal multam huszonkettő. Számítsa ki.
+
+A népszámláló. – 1878. Egyez. Vallása?
+
+Katicza. – Görög.
+
+A népszámláló. – Egyesült vagy nem egyesült?
+
+Katicza (türelmét vesztve). – Egyesült a fészkes fene!
+
+A népszámláló. – Azt kérdem, hogy szakállas papja van-e, vagy borotvált
+képű?
+
+Katicza. – A pokol nézi a szakállát! De azt mondom magának, hogy most
+már elég, mert látom, hogy megjött a méltóságos úr huszárja, s
+mondhatom, hogy a nagyméltóságú fő-főkúria se veszi le magáról…
+
+Berzsenyiné (a ki időközben magához tért). – Katicza, az
+Eau-de-Cologne-omat!…
+
+Katicza. – Igenis, csak hadd tuszkoljam ki ezt az urat. (A népszámláló
+el.) Tessék itt van.
+
+Berzsenyiné (még aléltan). – Elment?
+
+Katicza. – El.
+
+Berzsenyiné. – Szaladjon hamar utána, fiam, és kérdezze meg tőle, hogy
+ki találta ki ezt a népszámlálási törvényt? Tudja meg, fiam, hogy ki
+volt a törvénycsináló; meg akarok ismerkedni vele!
+
+
+
+
+XX.  BERZSENYI LAPOT ALAPÍT.
+
+– Délután két óra. A nagy ebédlő. Berzsenyi és Elza kaszinót játszanak.
+–
+
+Berzsenyi. – Nekem úgy látszik, te csalsz. Tizenkettővel vitted a
+tizenhármat.
+
+Elza. – Tessék, és igazad van! Lásd, papuskám, én néha úgy jövök elő
+magamnak, mint a némajátékban a Bertram, a Róbert és Bertramtól, a ki
+mikor már Hochstapler és bankot alapít, kilopja a vendégeinek a
+zsebkendőjét. Nekem, ha kártyázom, muszáj egy kicsit csalni; c’est plus
+fort que moi. Ugy látszik, a mi őseink is rablólovagok voltak, mert ez
+már a véremben van.
+
+Berzsenyi. – Akkor az egész nem gilt.
+
+Elza. – Papuskám, ne légy smuczián. Hölgyekkel nem így szokás játszani.
+
+Komornyik (bejön s tálczán egy névjegyet hoz. Óriási legény; hosszú,
+mint egy meszelő, s komoly, mint egy államférfiú.)
+
+Berzsenyi. – Mi az, Artur? Valaki keres, Artur? (Kegyesen.) Jól van,
+Artur. (Fölteszi binokliját és megnézi a névjegyet, melyen ez áll: Dr.
+Vrillényi Andor, országgyülési képviselő, a »Budapesti Kürt«
+vezérkormányzója, a Centaur-patkógyár-részvénytársaság felügyelő
+bizottságának alelnöke stb.) Jól van, Artur. Vezesse be a doktor urat a
+nagy szalonba és mondja meg neki, hogy pár percznyi türelmet kérek, mert
+igen el vagyok foglalva. (Kegyesen.) Menjen, Artur.
+
+Elza. – Dolgod van?
+
+Berzsenyi. – Nem olyan sürgős. Csak hadd várjon az egyházi tanuló.
+(Kegyesen pillant a távozó komornyik után). Mondd, mit szólsz te ehhez
+az Arturhoz?
+
+Elza. – Nagyon tekintélyes. De azt hiszem, egy kicsit lenéz minket.
+
+Berzsenyi. – Szó sincs róla. Nagyon jóakaratú cseléd. De öleb kora óta
+mindig herczegi házaknál szolgált, ez a higgadtság tehát természetes.
+
+Elza. – Talán ölbevaló gyereket akartál mondani?
+
+Berzsenyi. – Az mindegy, nem vagyok én tanár. Elég az hozzá, ez az Artur
+tetszik nekem, mert nincs benne semmi cselédgőg. Nem bánom, játszom
+veled még két pártit, ha akarod: tiz forintba.
+
+Elza. – S azalatt a gentleman, a kit te egyházi tanulónak mondasz,
+várakozni fog?
+
+Berzsenyi. – Miért ne várakoznék? A ki pénzt akar, az ne várakoznék? A
+ki pénzt akar, az várakozzék. Azt hiszed, bánom, ha nem várakozik? Igaz,
+erről meg akartalak kérdezni. Mit szólsz hozzá, ha lapot alapítok?
+
+Elza. – S aztán minek neked a lap, papuskám?
+
+Berzsenyi. – Két czikket akarok íratni, egyet az amerikai zsokékról és
+egyet a főrendiházról. Fel kell világosítani a népet, hogy amerikai
+zsokét hozatni nem pazarlás, hanem befektetés, és azt is meg akarom
+írni, hogy a főrendiház korhadt intézmény, a melyet föl kell frissiteni.
+
+Elza. – Értem. De ehhez nem kell az, hogy magadnak legyen ujságod.
+Megíratod valahol, punktum.
+
+Berzsenyi. – Az eszmének több súlya van, ha én magam finanszirozom. Nem
+értem különben, hogy mért ellenzed az ügyet?
+
+Elza. – Hát én nem értek a dologhoz, papa, de mindig azt olvastam az
+ujságban, hogy egy ujság sokkal többe kerül, mint egy tánczosnő, és
+aztán egy tánczosnő nem okoz annyi bosszuságot.
+
+Berzsenyi. – Ha egy idegen hallaná, hogy milyen csiklandós tónusban
+beszélsz velem, azt gondolhatná, hogy ajánlatosnak tartod, ha egy
+tánczosnőt veszek magamnak. Azután nem gondolsz egy ujság sok előnyeire.
+
+Elza. – Annyi bizonyos, hogy Blankának nagyon jó volna egy ujság a
+háznál. Tele írhatná, ha akarja. És ezért tárgyalsz ezzel a
+Vrillényivel?
+
+Berzsenyi. – Nem dobhatom ki az ügyletből, mert ő hozta az eszmét.
+
+Elza. – Annyit tudok róla, mert olvastam, hogy már vagy tiz ujságot
+megbuktatott, és nem képzeled, mennyi millió fúlt bele azokba a
+vállalatokba, a melyeket agyon kormányzott. De neked imponál, mert
+nagyképü, és ugy beszél, mintha kanállal ette volna a bölcseséget.
+
+Berzsenyi. – Nekem imponál? Egy beképzelt szamárpofa! Szegény boldogult
+nagyatyád azt mondta az ilyen emberekre, hogy: egy egyszerü ótvaros. De
+mit akarsz? A kalocsai érsek nem fog nekem ujságot csinálni. Ehhez
+kitanult ujságíró kell, a ki elolvassa az angol könyveket és
+vezérczikket írjon belőlük.
+
+Elza. – Az ilyen vezérczikket nem olvassa el senki. Vagy te tán
+elolvasod az efféle unalmas ostobaságokat?
+
+Berzsenyi. – Ahhoz te nem értesz. A vezérczikk annál jobb, minél
+unalmasabb. Kell, hogy politikai súly legyen benne, és ez unalmas. És
+ezen a téren Vrillényi már a legránézettebb egyének közé tartozik.
+Államférfiúnak még nem lehet mondani, de már egyike a jelesebb
+államfiúknak.
+
+Elza. – Én inkább csikókat vennék ezen a pénzen.
+
+Berzsenyi. – Látod, én mindenre gondoltam. A lóversenyekről a tip-eket
+te fogod írni, s milyen nagy örömet szerzünk kedves mamádnak, ha a
+bálját széltében-hosszában kiírjuk az ujságba, még a tánczosokat is.
+
+Elza. – Szóval ez fait accompli?
+
+Berzsenyi. – Miattam mondjuk, hogy úgy van. De óhajtottam megismerni
+nézeteidet és meg akartalak nyugtatni, hogy az egészbe nem teszek többet
+százezer forintnál. Ha sikerül, jó, s ha nem sikerül, remélem, hogy
+illetékes helyen ezt az érdemet nem fogják nekem elfelejteni.
+
+Elza. – Akkor hát helyet csinálok ennek az urnak. Pá, papuskám.
+
+Berzsenyi. – E szerint te helyeslesz engem?
+
+Elza. – Mindenesetre. Ki tudja, mire lesz jó? Ha az ember ezt vagy azt
+akarja, egy ujság mindig jó szolgálatot tehet.
+
+Berzsenyi. – No látod!
+
+(Megcsókolják egymást. Elza el. Berzsenyi csönget s parancsot ad, hogy
+vezessék be a doktor urat. A doktor úr – köpczös, tömzsi, kissé kopasz s
+nagyon vörös emberke – megjelenik).
+
+Berzsenyi. – Nem fogja rossz néven venni, de rendkívül fontos
+intézkedéseket kellett tennem. Tessék helyet foglalni. Már éppen írni
+akartam, hogy legyen szerencsém, de ez a gyászeset…
+
+Vrillényi (ijedten, nagy részvéttel). – Ó…!!…
+
+Berzsenyi. – Igen, atyai jóbarátom, a boldogult szerb király halála
+végtelenül lesujtott. Alig hogy elvesztettük ő felségét, az angol
+királynőt, ez az ujabb csapás!… Ilyen fiatalon! Milyen jókedvü volt még
+a nyáron is, Karlsbadban!…
+
+Vrillényi (búsan). – Fájdalom, mindnyájan halandók vagyunk!…
+
+Berzsenyi (erőt vesz megindulásán). – De térjünk át ügyünkre. Tehát
+megfontoltam, alaposan, tüzetesen megvizsgáltam az ügyet, és arra az
+eredményre jutottam, hogy a mennyiben egy-két kisebb jelentőségü
+óhajtásomra nézve a kellő előzékenységgel találkozom, nem lesz nehéz
+megegyeznünk.
+
+Vrillényi. – Biztosíthatom, hogy a legmesszebb menő előzékenységgel
+igyekszem…
+
+Berzsenyi. – Tehát, hogy mindenekelőtt az anyagi ügyekkel végezzünk,
+abban állapodtunk meg, ugy-e, hogy mind a ketten száz-százezer forintot
+helyezünk az ügyletbe?
+
+Vrillényi (ijedten). – Bocsánat, ez félreértés! Én anyagiakkal nem
+működhetem közre, mert hisz vagyonom alig haladja meg a szóban forgó
+összeget s a netaláni, bár nem valószinü, balsiker esetén… De hiszen,
+kérem, talán nem becsülöm túl képességeim és munkám értékét, ha azt
+állítom, hogy a szellemi tőke, melyet az ügyletbe fektetek, bőven
+megfelel a kérdéses összegnek.
+
+Berzsenyi. – Hm. Nem mondom, nem mondom… De, végre is…
+
+Vrillényi. – Azonkívül nincs is szükség százezer forintnál magasabb
+összegre. A »Budapesti Kürt«-nek megvannak a maga előfizetői, a maga
+hirdetései, a maga jövedelmei, s ha a »Budapesti Kürt« átváltozik
+»Haladás«-sá és mint uj lap, uj lobogóval és uj vezérrel folytatja
+harczát a szabadelvüség érdekében, mindezt nem veszíti el. Szóval a
+tranzakcziónak százezer forintnál többe nem szabad kerülnie. Viszont,
+hogy teljes rekompenzácziót nyujtsak a befektetésért, kijelentem, hogy
+tekintet nélkül sok évi munkásságomra s időközben megszerzett
+tulajdonjogomra, a haszonból, szerkesztői fizetésemen kívül, csak
+méltányos perczentuáczióra tartok igényt, egyébre nem, azaz: a
+tulajdonjogot e százezer forintnyi befektetésért teljesen átengedem.
+
+Berzsenyi. – Hm. Ez változtat a dolgon, mert, a mint már a multkor
+említettem, az eszméért úgy sem lelkesedem. Tudja, kérem, az ujság a
+számok emberének éppen nem szimpatikus. Mondhatnám, olyan sok dolog van
+az ujságban, a mi nem igaz, hogy az embernek elmegy a kedve bele is
+nézni egy ujságba. A napokban például egy ujságban azt olvastam, hogy az
+én lovam, _Agesilaus_ köhög…
+
+Vrillényi. – Bocsánatot kérek…
+
+Berzsenyi. – Mindjárt. Ezért nem teszek önnek szemrehányást, de kívánom,
+hogy az én álláspontomat ön megismerje. Ez pedig az, hogy ha én az ön
+által említett alapon is belemegyek az ügybe, egyszersmind hangsulyozom,
+hogy a kizárólagos rendelkezést merőn kívánom értelmezni, s kikötöm,
+hogy ezentul csakis azon igaz dolgok kerüljenek bele az ujságba, a
+melyeket én helybenhagyok, így például, hogy a főrendiház korhadt
+intézmény, mely tetterős reformokra szorul, önzetlen, de egyszersmind
+agilis férfiakra, kik készek tevékenyen és hathatósan gyámolítani a
+magas klérust és a született főrendeket.
+
+Vrillényi. – Ez magától értetődik.
+
+Berzsenyi. – Örvendek, hogy e tárgyban egy véleményen vagyunk. De van
+még egy pont, mely engem bizonyos aggodalmakkal tölt el. Ön oly mereven
+hangsulyozta a szabadelvűséget, a mely merevség nekem őszintén nem
+tetszik.
+
+Vrillényi. – Kérem…
+
+Berzsenyi. – Hagyjon kibeszélni, doktor úr. Bizonyára én barátja vagyok
+a szabadelvüségnek, sőt nem idegenkedem a demokratikus elvektől sem,
+mert az egyenlőség barátja vagyok, a ki én és egy gróf közt nem látok
+semmi különbséget. De fel kell világosítani a népet, hogy nyugalmát
+csakis a szentesített intézményekhez való ragaszkodás és a vallásos
+érzések adhatják vissza, mint ön ezt, nem kétlem, czéltudatos
+tapintattal fogja kifejteni.
+
+Vrillényi (a szemüvegét igazgatva). – Természetesen, természetesen,
+ebben tökéletesen egyetértünk. A baj csak az, hogy a »Budapesti Kürt«
+oly hévvel, megvallom, koronkint némi túlzással, egyszóval oly
+intranzigens módon képviselte a szabadelvüség ügyét, hogy attól tartok,
+olvasói, legalább kezdetben, e hangot félreérthetnék. Belátom azonban,
+hogy fokozatosan lecsillapodva, meg lehet találni a kellő mérséklet
+hangját, de ehhez bizonyos átmenet szükséges…
+
+Berzsenyi. – Semmi se oly kerülendő, mint a túlzás, s valóban ön
+helyesen említi a mérsékletet, hozzá tehetném: a bölcs és vallásos
+mérsékletet. Röviden, hogy összegezzem politikai elveimet, megjegyzem,
+hogy attól, a mi a haladásban jó, nem kell elzárkózni, így például fel
+kell a népet világosítani az amerikai zsokék hasznáról, de semmi se oly
+kerülendő, mint a tekintélyek helytelen bírálgatása. Ön meg fogja
+érteni, mily kellemetlenül érintene, ha Rómában intenczióimat
+félreérthetnék. A meggyőződések embere vagyok, de azt akarom, hogy ő
+szentsége, ha a bibornoki kollégiumban esetleg szó kerülne
+csekélységemről, nyugodtan mondhassa el: »Berzsenyi nem ellensége a
+helyesen értelmezett szabadelvüségnek, de olyan férfiu, a kitől nincs
+okom megvonni áldásomat.«
+
+Vrillényi (szemüvegét igazgatva). – Persze, persze. Mindezt értem és
+méltánylom. Annyira, hogy eleve is hangsúlyoznom kell, mily csekély a
+különbség ez elvek és az igazi szabadelvüség között. Az igazi
+szabadelvüség a vallással és a politikai multtal szemben is szabadelvü.
+
+Berzsenyi. – Ez oly egészséges elv, melyről egy szép czikket lehetne
+írni, mindjárt az első számban s egyuttal a lótenyésztésről is nehány
+egészséges elvet lehetne hangoztatni, melyeket valamely egyénnek le
+fogok diktálni, illetve megjegyzéseket tenni, hogy az illető saját
+eszméivel kibővítve erről egy szép czikket irjon.
+
+Vrillényi. – Kétségtelen, kétségtelen. Mégis bizonyos átmenet…
+
+Berzsenyi. – Nem bánom, egy számban írja meg ön a még hátralékos
+szabadelvü eszméket, de aztán világosítsa fel a népet, hogy most már át
+kell menni a vallásos mérsékletre. A főrendiházat illetőleg azonban
+szigorúan ragaszkodni kell a szabadelvü eszmékhez, természetesen úgy,
+hogy a szabadelvüség e bár korhadt, de tiszteletreméltó és fentartandó
+intézményt nem eltörölni, hanem felfrissiteni igyekezzék.
+
+Vrillényi. – Úgy hiszem, tökéletesen megértettem a főelveket, s örömmel
+konstatálom, hogy a fontosabb kérdésekre nézve tökéletesen egyetértünk.
+
+Berzsenyi. – Csekélyebb jelentőségű elveimet majd alkalmilag fogom
+kifejteni. Fontosabb kérdésekben egy szerkesztőt vagy egy nyomdászt
+naponkint el kell küldeni hozzám; ha nem vagyok itthon, az én leányom,
+Elza kisasszony, fogja nézeteimet a szerkesztőség számára folyósítani,
+ki e tárgyban általam pontosan meg lesz bízva. Megjegyzem továbbá, hogy
+mikor kinyomtatják az ujságot, reggelig mindig egy darab helyet üresen
+kell hagyni, a hova belenyomtathatom, a mit akarok.
+
+Vrillényi. – Ez egy kissé nehézkes eljárás volna, de módját fogom
+ejteni, hogy a késő éji órákban is rendelkezésére álljunk.
+
+Berzsenyi. – Megjegyzem, hogy a szerkesztőségből egy egyén mindig
+figyelemmel kísérje a jobb társaságban, a kastélyokban, a tennisz-pályán
+stb. a viszonyokat, mert azt akarom, hogy az én ujságomat ne kocsisok,
+hanem műveltebb felvilágosultak olvassák. Kivételt teszek, mikor az én
+feleségemnél bál van, mert ekkor az én vendégeimet kell kiírni a lapba.
+
+Vrillényi. – A társaság életét eddig is nagy figyelemmel kísérte a
+»Budapesti Kürt«, de ezentul fokozottabb érdeklődéssel…
+
+Berzsenyi. – Igaz, most jut eszembe. Bele kell írni a lapba, hogy a jobb
+társaságokat milyen kínosan érintette egy utóbbi szindarab, melyről azt
+állítják, hogy minden tisztelet nélkül emlékezett meg előkelő történelmi
+alakokról s a legjobb családokról. Mint hallom, e darabot, bizonyos
+»Párisi asszony«-t, egy Beck nevű ember írta, ki, mint értesülök,
+valamely államhivatalban van alkalmazva, honnan el kell mozdítani. És ha
+már a családomról beszélünk, megjegyzem, hogy az én családomból
+mindenkinek tiszteletpéldányt kell küldeni, hogy a lapomat egyszerre
+többen is olvashassák. Általában ki kell írni, hogy a színházakban ne
+adjanak elő olyan színdarabokat, melyeken a nézők elalszanak. Azt is
+előre megmondom, hogy az olyan szerkesztőt, a ki hazugságot ír, vagy az
+olyan nyomdászsegédet, a ki hazugságot nyom ki, kiméletlenül elcsapom.
+Most több elv nem jut eszembe. Holnap majd elhívatom az ügyvédet, a ki
+az én irodámban a szerződést meg fogja írni. A szerkesztőknek és
+nyomdászoknak nem kell nálam tisztelegni, csak tudassa velök, hogy a
+hivatalos órákban pontosan működjenek.
+
+Vrillényi. – Kérem.
+
+Berzsenyi. – Még egyet. A kihordók, a kik az én lépcsőmön a
+tiszteletpéldányokat hurczolni fogják, illedelmesen legyenek öltözve,
+mert az én palais-mban gyanús alakok nem járhatnak-kelhetnek. Ha
+egyelőre nincsen jó ruhájuk, ujévre majd igérek nekik valamit, és ha
+ügybuzgóan teljesítik kötelességüket, az én leányom, a ki Miss Dewey
+néven futtat, a lóversenyekre majd tip-eket fog mondani nekik.
+
+
+
+
+XXI.  BERZSENYI BÁRÓ ÜNNEPLÉSE.
+
+– Délután négy óra. Szin: az V. ker. független polgárok egyesületének
+klubhelyisége. A díszterem közepén emelvény, s ezen lepellel letakart
+aranykeretes arczkép. Az emelvényt notabilitások veszik körül:
+polgármesterek, országgyülési képviselők, fővárosi bizottsági tagok.
+Odább a Berzsenyi család: Berzsenyi Jacques báróné, Berzsenyi Blanka
+bárókisasszony, Berzsenyi Elza bárókisasszony, továbbá a báró testvérei:
+Berzsenyi Soma, Beer James és lovag Beer Nathaniel urak. Polgárok,
+klubtagok, hölgyek, iskolás gyermekek. Pontban négy órakor három tagu
+küldöttség vezeti a terembe: _békásmegyeri és berzsenyi Berzsenyi
+Jacques bárót_, az V. ker. független polgárok egyesületének és a
+Lipótvárosi Jótékony egyesület mint Betegsegélyző és Temetkezési
+Szövetkezetnek védnök-elnökét. Éljenzés és taps. Az V. ker. polgári
+iskola fiunövendékei eléneklik a Himnuszt. Majd előlép a kör alelnöke s
+lendületes beszéddel üdvözli az ünnepeltet. Meleg hangon ecseteli azt a
+szeretetet, mely a polgárságot az ünnepelthez fűzi. Nagy elismeréssel
+szól szeretett elnökének és barátjának jótékonysági tevékenységéről.
+Végül megköszöni az uj bárónak, hogy kitüntetése alkalmával nem
+feledkezett meg az V. ker. független polgárokról s a vezetése alatt álló
+kört megajándékozta arczképével, melyet egy tehetséges festőművész
+festett. A szépen előadott beszéd után az arczképről lehull a lepel.
+Viharos éljenzés és taps. –
+
+Berzsenyi báró (megindultan:) – Tisztelt Uraim! Kedves polgártársaim!
+Szeretett családom!
+
+Őszintén megvallom, nem vagyok barátja az ünnepeltetésnek, mert egyszerü
+ember vagyok s azt a fenhéjázást, melyet a rang és vagyoni előnyök
+nyujtanak, ismerni nem kivánom. Mindig, valahányszor polgártársaim az
+elismerés koszoruját nyujtják felém, nem keresem, mennyiben érdemeltem
+ki polgártársaim háláját és ragaszkodását, ellenkezőleg példa gyanánt
+Washington és Deák Ferencz lebegnek előttem, a kiket nem tántorított meg
+se a hatalmasok kegye, se az alattvalók hizelgése, s mint én,
+elutasítottak maguktól minden czéltalan kitüntetést, mondván: »Et si
+fractus illabatur, vagy illabitur, mégis talán illabatur, orbis,
+impavidum, mondom, feriunt ruinae.« (Éljenzés.)
+
+Ezen és egyéb okokból, több ízben, ha polgártársaim ünneplése
+megkiséreltetik, ez helyeslésemet soha se nyerheti meg. Nem adtam volna
+beleegyezésemet e különben lélekemelő ünnepélyhez sem, mert a mennyiben
+talán csekély érdemeim felette állanának a szokásosnak, előnyeimmel,
+mint egyszerü ember, tüntetni nem kivánok. Hogy mégis helybenhagytam
+azon szándékot, hogy mint ünnepelt jelenjek meg önök előtt, erre több
+okaim vannak, melyeket nem fogok késni azonnal leleplezni. (Halljuk!
+Halljuk!)
+
+Tisztelt Uraim és kedves családom! Azon korban élünk, midőn elharapózott
+kicsinyelni mindenkit, a ki a közpályán érdemeket szerzett, noha az
+illetők jobban cselekednének, ha azt néznék, mi van saját zsebökben. Én
+ugyan szerény véleményem szerint emelt fővel mondhatom, hogy már vagyoni
+viszonyaimra tekintve is felette állok úgy a gúnyos kicsinylésnek, mint
+érdemeim bonczolgatásának, mégis utóbbi időkben mindez oly
+kedvetlenséget szült bennem, hogy elhatároztam a köztevékenység teréről
+igénytelen cselekvéseimet visszavonni. De az a kitüntetés, melyben
+szerencsém volt legutóbb részesülhetni, megmásította szándékomat s
+felhagytam a foglalkozást azon eszmével, hogy a nyilvános szereplés
+teréről sajnálatomra s talán remélhetem: polgártársaim sajnálatára is
+visszalépjek. Ellenkezőleg megérlelte bennem azon meggyőződést, hogy
+kötelességem szerény érdemeimmel továbbra is helyt állani azok sorában,
+kiknek legbuzgóbb tényeit is visszájára értelmezi a helytelen
+rosszakarat s példámmal kitartásra buzdítani a hasonlóan érdemeseket.
+Ezért elhatároztam, és megnyugtathatom önöket, hogy továbbra se szünök
+meg az önök érdekében közreműködni. (Éljenzés és taps.)
+
+Csekély erőmet vizsgálva nem titkolhatom el önök előtt, tisztelt
+barátaim, hogy midőn harmincz évvel ezelőtt e kör tagjává beiratkoztam,
+s tagdijamat a kör pénztárába pontosan befizettem, nem is sejtettem,
+hogy mint e kör elnöke a kitüntetések egész hosszu sorozatában fogok
+részesülhetni. Én nem szégyellem, tisztelt uraim, hogy akkor még csak
+egyszerü kereskedő voltam; először, mert kereskedőnek lenni nem szégyen,
+és másodszor, mert azon tény, hogy egyszerű kereskedőből főurrá s
+mondhatnám ő felsége zászlósai közé emelkedtem, mindenesetre szép munka
+végzését tanusítja. (Zajos éljenzés.) Ha szégyellném, tisztelt uraim,
+hogy egyszerü kereskedőből emelkedtem e helyre, nem érdemelném meg azon
+sokszoros kitüntetéseket, melyben ugy felülről, valamint alant, az önök
+bizalmából, elhalmoztatom! (Tapsok.) De akkor mint egyszerü kereskedő
+még nem sejthettem, hogy majdan időt fogok szakíthatni az önök érdekében
+csekély tehetségemhez képest közreműködni, mert a közügyek iránt nem
+érdeklődvén, a vagyonszerzés nehézségeivel voltam elfoglalva. Továbbá
+azon időben még nem birtam a magyar nyelvet, s mint önök bizonyára
+emlékezni fognak, ezt megtanulni sokáig nem látszott érdemesnek.
+
+Később azonban, midőn üres óráimban figyelmemet ráfordítottam a
+közügyekre, s többek ellenkező véleménye daczára elhatároztam, hogy a
+magyar nyelvet elsajátítom, rájöttem, hogy a közügyek nem lehetnek el az
+érdemesebb polgárok hozzájárulása és vállvetett támogatása nélkül. Ez
+okból mind szélesebb mederben folytam bele polgártársaim ügyeinek
+intézésébe, és valamint nem hallgathatom el azon elismerésemet, hogy
+soha se volt okom megbánni, hogy a magyar nyelvet elsajátítottam,
+viszont el kell ismernem azt is, hogy a közügyek terén való szerény
+fáradozásaimért az önök elismerése sok kárpótlással szolgált.
+
+Tisztelt alelnök barátom szóvá tette az én működésemet a jótékonyság
+terén. Őszintén megvallhatom, hogy szívesen tettem, a mi e téren csekély
+buzgalmamtól kitelhetett, de egyébként is jól esett, hogy e téren
+közreműködhettem, s azok közé tartozhattam, a kik nélkülözés helyett
+adakozhatnak, a mit a jövőre nézve fokozottabb mérvben fogok megigérni.
+(Éljenzés).
+
+Köszönöm tehát, uraim, hogy csekély ajándékomat önök ily nagyszabásu
+ünnepélylyel viszonozták, s lehetővé tették nekem, hogy e kitüntetésnek
+tanuja legyen egész családom, első sorban kedves és igen tisztelt nőm, a
+ki csekély érdemeimben mindenkor készségesen osztozott (Viharos
+éljenzés), továbbá szeretetreméltó gyermekeim, a kik tökéletesen birják
+a magyar nyelvet, s a kik különös kegyből az én czímemben és az én
+rangomban engem, mint engedelmes gyermekek követnek (Viharos éljenzés),
+végül testvéreim, kiknek egyike az általam elsajátított magyar nyelvben
+velem osztakozott, másodika azonban ma is német, harmadika pedig pláne
+franczia honos, a mi nem baj, mert minden hazában lehet a hazát
+szeretni. (Éljenzés.) Ők talán ma se értik meg, miért lettem én elvből
+magyar, de cselekedeteimet, tényeimet, működésemet mindenesetre
+korrektnek ismerik el. A mai szép napon, mely remélem, fiatal
+polgártársaimnak buzdításul is fog szolgálni, beláthatják ezen
+testvéreim, hogy én nem cselekedhettem máskép, mert ezen hazának nemcsak
+egy jelentékenynek mondható, szerény jólétet köszönhetek, hanem egy
+általánosan tisztelt, mondhatnám: ünnepelt nevet is, mely a polgári
+érdemek koronájául immár a bárói czímet és rangot szerezte meg! (Dörgő
+éljenzés.)
+
+Még egyszer köszönöm önöknek, hogy az én csekély ajándékom kapcsán
+szívesek voltak engem megünnepelni. (Perczekig nem szünő, tomboló
+éljenzés.)
+
+(Az iskolás gyermekek eléneklik a Szózatot. A notabilitások s a kör
+előkelői sietnek az ünnepelttel kezet szorítani. Az ajtóhoz közel állók
+távozni készülnek.)
+
+Blanka. – Papa! Papa! A táviratok!
+
+Berzsenyi. – Tisztelt Polgártársaim, most már nem mint ünnepelt, hanem
+mint elnök szólítom fel önöket, hogy ne méltóztassék még a termet
+kiüríteni. Az én leányom, a bárókisasszony fel fogja olvasni a
+táviratokat.
+
+Blanka (felbontogatja a sürgönyöket). – »Elutazva lévén… melegen
+üdvözlöm… képviselő… Távol lévén… melegen üdvözlöm… képviselő… Beteg
+lévén… melegen üdvözlöm… képviselő… Rosszul lévén… melegen üdvözlöm…
+képviselő… Hideg lévén… meleg lévén… képviselő…« Ah, egy zászlós ur!
+Hallgasd csak papa! »Nagyon köszönöm, az egész haza nevében, hogy
+kegyeskedett teljesen magyarrá lenni s nagyszabásu tevékenységét
+Magyarország javára értékesíteni…«
+
+Berzsenyi (meghatottan). – Szivesen! Szivesen!
+
+
+
+
+XXII.  ABBAZIÁBAN.
+
+– A Strandon; délelőtt tizenegy órakor. Berzsenyi Elza bárókisasszony,
+barátnője: hédervári Hirschler Zelma társaságában, egy padon üldögél.
+Gavallér is van velök: a kilencz esztendős hédervári Hirschler Gyuri, a
+kinek czvikkeres, komoly fejét ellentengernagyi sipka takarja. –
+
+Zelma. – Hát biz ez nagyon szomorú.
+
+Elza. – Szavamra, ezt a félórai napfényt megint negyvennapi eső fogja
+követni. Látod, ott bent, a hullámfodrok csillogását?
+
+Zelma. – Ez rosszat jelent?
+
+Elza. – Sirokkót jelent, fiam. Délután már szakadni fog, s kuksolhatunk
+otthon, ki tudja meddig. Vagy látjuk egymást többet, vagy soha.
+
+Zelma. – Micsoda időjós lettél!
+
+Elza. – Mint egy vén tengeri farkas. Képzelheted, mily szomorú mult van
+a tudományom mögött.
+
+Zelma. – De hát mért is küldik ide az embereket?
+
+Elza. – No, azt ne képzeld, hogy mulatni jöttünk ide. De az ember
+ennyivel mégis tartozik a családjának. Úgy látszik, a betegeknek jót
+tesz, ha jól fűtött szobából a folytonos esőt nézik. Az orvosi tudomány
+lassankint különös dolgokra jön rá.
+
+Zelma. – A mamád jobban van legalább?
+
+Elza. – Tudod, az is valami, hogy nem hűtheti meg magát. Eddig mindössze
+egyszer volt kinn: vasárnap a templomban.
+
+Zelma. – És ti?
+
+Elza. – Hála a missnek, hébe-hóba kikukkanthatunk. Nézd meg ezt a nőt, a
+ki itt jön.
+
+Zelma. – Ki volt ez?
+
+Elza. – Ez az Immergrün Stefi, a kit Abbazia csillagának is nevezhetnék,
+s a két rokkant, a ki kíséri, két herabgekommen herczeg. Azelőtt egy
+igazi princze is volt, egy orosz miniszternek a megkergült fia, de azt
+már haza vezényelték s azóta a Stefi egy kicsit lehempergett. Hanem
+azért ma is ő itt az első személy, a mint látni, vagy legalább is
+hallani fogod.
+
+Zelma. – Elég csinos. Utolsó szorte, mi?
+
+Elza. – No ná! Az a tisztes öreg dáma, a kit magával hurczol, egyike a
+leghirhedtebb perszónáknak. Különben, ha még egy kicsit itt ácsorgunk,
+meg fogod látni az összes érdekes személyeket. Ilyenkor mindenki kibúvik
+az odvából.
+
+Zelma. – Sok az ilyen érdekes fajta?
+
+Elza. – Van itt minden, mint a jó boltban. Nagy rumli van például a
+Schlumberger körül, a ki a Curtheater egyik csillaga. Iszonyu sleppet
+hordoz a rokkantakból, s ez a leány, mondhatom, speczialitás. Az
+illedelmes viseletből csinál magának panachet, a mi egyrészt felbőszíti
+a rokkantakat, másrészt dühössé teszi az asszonyokat, mert ez már
+tisztességtelen verseny, nem igaz?
+
+Zelma. – Hát ez, ni?
+
+Elza. – Ó, ez is nevezetesség. Ez Betty kisasszony, a vezetéknevét már
+elfelejtettem, a herczeg kedvese.
+
+Zelma. – Egy kicsit dajkaszerű.
+
+Elza. – Hja, ez soha se megy ki a divatból.
+
+Zelma. – De mért olyan szomorú? Végre is nem olyan előkelő személy, hogy
+a szomorút lehetne adnia.
+
+Elza. – Szegénynek sok baja van a mamáival. Minden héten haza expediál
+egyet, mert nem bír velök. Az egyik pláne ellopta az összes smukkjait.
+
+Zelma. – Én csak azt szeretném tudni, hogy az ilyen öreg herczegnek
+minek a kedves?
+
+Elza (filozófiával). – Az már a szegény öreg herczeg dolga. No nézd, a
+Bertalan Dóri.
+
+Bertalan Dóri (tisztelettel üdvözli a hölgyeket). – Jó reggelt,
+baronesz. És a Zelmácska! Nem is tudtam, hogy maguk is itt vannak.
+
+Zelma. – Már három napja.
+
+Elza. – És maga? Mikor jött?
+
+Dóri. – Ma. Nincs még egy órája. S mindössze öt percz óta tudom, hogy az
+Artemisia-villában laknak. Stimmt?
+
+Elza. – Auffallend. No, üljön le és udvaroljon egy kicsit.
+
+Zelma. – Lehet magának gratulálni?
+
+Dóri. – Mihez?
+
+Zelma. – Azt hallottam, hogy visszament a parti.
+
+Dóri. – Miféle parti?
+
+Elza. – Ugyan ne játszsza az ártatlant. Frangepánnéról beszélünk, ha
+megengedi.
+
+Dóri. – Szavamra, egy szó se igaz az egész mendemondából.
+
+Elza. – Tudjuk, tudjuk. De hisz maga nem is beszélhet. Csak
+hallgathatja, a mit mi beszélünk, mint a préfet az _A hol
+unatkoznak_-nál.
+
+Dóri. – Ha meggondolom, hogy én ez elől a pletyka elől menekültem
+Abbaziába!
+
+Zelma. – Igaz, hogy Frangepánék már ki is békültek?
+
+Dóri. – Mit tudom én? Maguk, úgy látszik, jobban vannak informálva.
+
+Elza. – Annyit tudunk, hogy maga már szárazon van.
+
+Zelma. – Fiatal ember, ez a szerencse becsületére válik az ön
+ügyességének! – mint a papa írta a megszökött pénztárnokának.
+
+Dóri. – Sajátságos, hogy a leányok mindig a legrosszabbat képzelik!
+Akarják, hogy elmondjam a történetet? Nincs benne semmi. Én udvaroltam
+neki, tisztára csak a porosz királyért, s ő egy szép napon azt mondta a
+férjének: »Fiam, én szeretem a Dórit, elválok tőled, hivasd el az
+ügyvédet.« Erre a Frangepán azt felelte: »Jó, hát akkor slúsz.« Az
+asszony elment a mamájához, ő pedig elment az orfeumba. De az orfeumban
+nagyon unatkozott, az asszony is mást gondolt és belátta, hogy még se
+szeret engem, aztán egy hónapig még boudiroztak s végül kibékültek,
+voilà tout. A többi mind hazugság.
+
+Zelma. – Hm, hm.
+
+Elza. – Hát nekem semmi kifogásom, de a rossz nyelvek azt beszélik, hogy
+magának most, ha az Isten nem őrzi, meg kellett volna házasodnia, pedig
+a Frangepánné nem a legjobb parti, mert az egész vagyona csipkében
+fekszik.
+
+Dóri. – No, anekdotát azt csináltak eleget. Köztünk szólva, csináltak
+egyet, a melyik nem is rossz.
+
+Zelma. – Nekünk elmondhatja, mi nem adjuk tovább.
+
+Dóri. – Mint anekdotát elmondhatom, magam is mulattam rajta. De
+megjegyzem, hogy egy szó se igaz belőle.
+
+Elza. – Mennyi fölösleges bevezetés!
+
+Dóri. – Elég az hozzá, Frangepán, mikor azt hitte, hogy a felesége
+hozzám jön feleségül, mindenféle rosszakat beszélt volna a feleségéről,
+már mint az én jövendőbeli feleségemről, vagy hogy is mondjam…
+
+Elza. – Mondja egyszerüen: a feleségünkről.
+
+Dóri. – Szóval a Matyikáról. Hogy a Matyika megcsalta volna őt, hogy én
+alkalmatlan időben viziteltem volna stb…
+
+Zelma. – Kérem, csak semmi részleteket! Az anekdotát ugy tessék előadni,
+hogy meghallgathassuk.
+
+Dóri. – Hisz épp ez az, hogy nem történtek részletek, csak éppen
+Frangepán terjesztette volna a részleteket. Mikor aztán kibékültek, az
+ügyvédjének, a rokonainak és a barátainak leveleket írt volna, a
+melyekben korrekt kereskedői nyelven tudtul adja, hogy a részleteket,
+mint félreértésen alapulókat, visszavonja, s örömmel jelenti, hogy hiba
+nem történvén, házi tűzhelye…
+
+Elza. – Vigabban lobog, mint valaha. Ő víg, mi is vigak vagyunk, de
+mindnyájunk közül mégis csak maga a legvidámabb.
+
+Dóri. – Maga úgy látszik, komolyan csúfol engem. Pedig, higyje el,
+baronesz, ha komolyan veszszük a dolgot, nem mokirozhatja magát rajtam,
+a ki egészen ártatlan vagyok. Nézze én őszintén rokonszenvezem a
+Matyikával, de abból, hogy az ember bókokat mond egy szép asszonynak,
+még nem következik, hogy az ember feleségül vegyen egy harminczhárom
+esztendős asszonyt két gyermekkel és egy kevés csipkével, csak azért,
+mert az asszony szeszélyes és nem tudom miféle őszinteségi rohamokban
+szenved.
+
+Elza. – Magának igaza van. Az egész érthető, csak egy van, a kit nem
+értek, s ez a Frangepán.
+
+Dóri. – Azt pedig meg lehet érteni. Először is igen jó, igen derék
+ember.
+
+Elza. – Szép, hogy dicséri.
+
+Dóri. – Miért ne dicsérném? Én őszintén rokonszenvezem a Matyikával, s
+tudom, hogy a mi rosszat beszélnek róla, az mind hazugság. És mégis azt
+mondom, hogy a Matyika nem érdemli meg ezt a derék embert.
+
+Zelma. – No hát, mit mondok én?!
+
+Dóri. – Az ám, de tizenöt esztendő alatt egy macskát is megszokik az
+ember, nemcsak a feleségét. És miért is küldené el az asszonyt, mikor
+bizony isten nem történt semmi?
+
+Zelma. – Ha az asszony magáért eped?
+
+Dóri. – Az igazság az, hogy a Matyika nem szeret se engem, se az urát,
+de ez még nem olyan nagy baj. Vegye hozzá, hogy gyermekek is vannak.
+
+Elza (álmodozva). – Aztán meg ő férj! És úgy látszik, hogy: a férjek az
+emberiségnek egy külön fajtája.
+
+Dóri. – Az csak egy állapot.
+
+Elza. – Nem, nem, én napról-napra erősebben hiszem, hogy ezt a hivatást
+az emberiségnek egy külön fajtája látja el. Van, a ki férjnek születik,
+mint a hogy a zebra zebrának születik és nem lónak. És ez az, a mi a
+házasságban a legrettenetesebb: az ember nem mehet feleségül máshoz,
+csak egy férjhez.
+
+Dóri. – Maga igazságtalan a férjek irányában. Van köztük, baronesz, a ki
+ellen már semmiféle czímen nem lehet kifogás. Maguk ismernek egy szép
+asszonyt, nem régen vált el s férjhez ment ahhoz, a kit szeretett…
+
+Zelma. – Vigyázzon, – mindjárt ki fogjuk találni.
+
+Dóri. – Nem lehet, mert az ismertető jel kevés. Mindössze ennyi: az első
+férj gazdag volt, a második szegény. Ez ráillik legalább is négy válási
+esetre.
+
+Zelma. – A következőkből majd ki fog derülni.
+
+Dóri. – Azt hiszi? Soha se találná ki, ha nem mondanám meg, hogy kikről
+van szó. Denique, az asszony hozzá szokott a kényelemhez, s a második
+úrnak, a szívkirálynak, rosszul megy. Mit tesz Isten? Az asszony
+egyszer, titokban, elpanaszolta baját az első férjnek, s ez azt mondta
+rá: »Hát csak ez a baj?« S azóta az asszonynak ő veszi a kalapot, a
+czipőt, talán még a rizskását is, persze úgy, hogy a szívkirály meg ne
+sejtse a dolgot. S maguk azt hiszik, hogy ezt önzésből teszi, à cause
+d’amour, a hogy a _Moritüri_ben mondják?… Szó sincs róla!
+
+Zelma. – Bocsánat: moritsuri. Nem moritüri, hanem moritsuri. Angol szó.
+
+Dóri. – Úgy? Nem gondoltam.
+
+Elza. – Azt hiszem, Frangepán nem volna képes ilyen önzetlenségre. De
+tudok én czifrább esetet is. Látták maguk a multkor nagybátyámat, a
+németországi Beert? Ennek a története páratlan. Egyszer, van már tizenöt
+esztendeje, beállít hozzá becses neje, sírva fakad, s bevallja, hogy ő a
+háziorvost szereti. A németországi Beer megsimogatja hosszu szakállát s
+azt mondja: »Az nem baj, liebes Kind; a háziorvos özvegy, férjhez fogsz
+menni a háziorvoshoz.« – De baj – feleli a liebes Kind – mert a
+háziorvosnak három gyermeke van, s én nem szeretem a gyermekeket! – »Nem
+baj – szól a németországi Beer – majd meg fogod szokni őket, ha neked is
+lesznek gyermekeid.« – De baj – mondja a nő – mert a háziorvos szegény
+ember, alig van annyija, a mennyi a gyerekeknek kell. – »Nem baj –
+viszonozza a németországi Beer – én majd kiházasítalak.« Úgy is történt,
+a németországi Beer férjhez adta a feleségét, hozományt is adott neki, s
+az emberek irigyelték nagybátyámat, a ki nyugodtan és egyedül élt, mint
+egy görög bölcs. Egy pár éve azonban megint csak beállít hozzá az elvált
+felesége, sírva fakad, s elmondja, hogy férje: a háziorvos, meghalt, s ő
+szegényen maradt, mert az ura nem tudott félre tenni, sőt a hozomány is
+elment. A németországi Beer megsimogatta hosszu szakállát, és így szólt:
+»Nem baj, vissza fogsz térni hozzám.« – De baj – sirdogált az özvegy,
+mert nekem azóta három gyermekem született s én nem akarok elválni a
+gyermekeimtől. – »Nem baj – felelt a németországi Beer – a te gyermekeid
+az én gyermekeim; haza fogod hozni a gyermekeinket.« – De baj –
+sirdogált tovább az asszony, – mert a férjemnek is maradt három
+gyermeke: azok már nem az enyimek, de mégse hagyhatom el őket. – »Nem
+baj – szólt a németországi Beer – ide fogod hozni azokat is. Mert három
+gyerek meg három gyerek, az hat gyerek, de három millió, meg három
+millió, az szintén hat millió.« És megsimogatta hosszu szakállát. Ennek
+már egy pár éve. Minthogy pedig azóta a vagyona felszaporodott kilencz
+millióra, a felesége nyugodtan felszedhet még három gyermeket, szőkéket,
+barnákat, vereseket; a németországi Beer rendületlenül azt fogja
+mondani: »Nem baj!« Gyönyörü fajta, mondhatom.
+
+Hirschler Gyuri (a ki eddig szomorúan nézte a tengert). – Én haza akarok
+menni.
+
+Zelma. – Hallod, ne szemtelenkedjél! Nem tudod megvárni, míg a nagyok
+kibeszélgetik magukat?
+
+Gyuri (szilárdan). – Én haza akarok menni.
+
+Zelma (dühösen). – Ez a kölyök csak azért erőszakoskodik, mert
+észrevette, hogy nekem kellemetlen, ha elhí.
+
+Elza (Dórihoz halkan). – Nézze ezt a szegény fiút, ez is férjnek
+született. Nézze az arczát, a mozdulatait… (Elhatározással.) No hát
+menjünk. Beborult, mindjárt szél lesz, a víz már csunya, menjünk.
+(Megindulnak s az ellentengernagyi sipka nemsokára eltünik a szomorú
+szürkeségben.)
+
+
+
+
+XXIII.  HÓBORTOS RÓZSI.
+
+– Délelőtt tizenegy órakor; két nappal azután, hogy a
+Kisfaludy-Szinházban színre került Berzsenyi Blanka első drámai műve: a
+_Csikós Bandi és Hóbortos Rózsi_ czímű eredeti népdráma. Színhely: a kis
+szalon. Blanka egyedül. Boldog és fáradt, mint egy fiatal anya.
+Hirlappéldányok hevernek körülötte. Koronkint előveszi hol az egyiket,
+hol a másikat, s százegyedikszer olvassa végig a reczenziót. –
+
+Blanka (olvas:) – »Ama perverz aljasságok után, melyek legutóbbi
+példánya: _A párizsi asszony_ oly mélyen megbotránkoztatta Budapest
+egészséges ízlésű közönségét, friss fuvalat gyanánt hatott ránk a
+_Csikós Bandi és Hóbortos Rózsi_ czímű eredeti népdráma, mely ma este
+zajos sikerrel került szinre. E mű szerzője: békásmegyeri Berzsenyi
+Blanka bárókisasszony, a ki feltünő szépségénél és nagy műveltségénél
+fogva az előkelő körök egyik legünnepeltebb s méltán körülrajongott
+alakja«… Ez elég jól ír rólam, de a darabbal ugyancsak rövidesen végez.
+Elmondja a mesét, megdicséri, de aztán mindjárt rátér az előadásra. Ez a
+másik már sokkal szebben foglalkozik a tartalommal. (Olvassa:)… »de a
+cselekvés csak ott válik igazán elementáris hatásuvá, a hol Rózsi nagy
+fájdalmában, hirtelen hóbortossá válik«… Elementáris hatásuvá!…
+Valamennyi kritikusom közül ez a legintelligensebb. A másik már
+érthetetlenül sokat emlegeti a papát; mire való ez? »Az ismert pénzügyi
+kitünőség«… »a Lipótváros ez egyik legtiszteltebb alakja«… de mi köze a
+papának az én darabomhoz? Az _Esti Hiradó_ már sokkal tárgyilagosabban
+bonczolja drámámat. (Olvas.) »Gyönyörü az a jelenet, a hol a
+czigányasszony, kinek gyermekét a katonák elrabolták, a zárai érsekben
+ráismer elveszettnek hitt fiára, s talán még ennél is szebb az, midőn
+Rózsi a Bandi vállán látható lencsealaku anyajegyről megtudja, hogy
+nagybátyjába szeretett bele.« Mind nagyon jól írnak, mind! »A születés,
+a vagyon, a szépség és a szellem arisztokrácziája mintha találkozót
+adtak volna egymásnak ez ünnepies alkalommal…« Az igaz, hogy olyan
+közönséget nem egyhamar látni, mint a milyen az én premiéremen jelent
+meg!… És egybehangzóan konstatálják, hogy nagy diadalt arattam. »Valóban
+olyan volt ez a siker, – írja egyik kritikusom – mint a Montblanc: nagy,
+tiszta és lélekemelő. Moliére óta nem találkozott drámaíró, kinek
+munkája ily tiszta erkölcsiséget lehelt volna, s e lelki nemességet
+sugárzó darab diadala intésül szolgálhat drámaíróinknak: »Quidquid agis,
+prudenter agas, et respice finem.« Szóval: meg lehetnék elégedve. És
+mégis… Az az egy sehogy se tetszik nekem, hogy a második előadáson olyan
+kevesen voltak! Nem emlékszem ugyan határozottan, de úgy rémlik, mintha
+a _Dolovai nábob_ második előadását jóval többen nézték volna. Pedig
+Herczegnek nem volt olyan nagy sikere, mint nekem! (Megjelenik
+Rejtvényi.) Ah, végre! Nos?
+
+Rejtvényi. – Kitünő ujságot hozok. Darabunkat a jövő hétre is kitűzték.
+
+Blanka. – Az egész jövő hétre?
+
+Rejtvényi. – No, azt nem, ez még franczia és angol darabokkal se
+történik. Hanem szerdára, a jövő hét szerdájára.
+
+Blanka. – Kitűzték? Hát hogyne tűzték volna ki! Ilyen siker után!
+
+Rejtvényi. – Tudja, a szinigazgatók előtt a siker mai napság semmit se
+jelent. Ravasz rókák azok, a kik, mikor a premiére közönsége a
+legeszeveszettebbül tombol, savanyú pofákat vágnak, s czinikusan
+simogatva a szakállukat, így fanyalognak: »Várjuk be csak a három órai
+vonatot.«
+
+Blanka. – S mit akarnak ezzel mondani?
+
+Rejtvényi. – Semmit… Tudja, az ő örömük a huszonötödik előadásnál
+kezdődik.
+
+Blanka. – De mi csak fölvisszük huszonöt előadásig?
+
+Rejtvényi. – Na, nem kell éppen a számhoz ragaszkodnunk. Mai világban,
+mikor a szinházaknak annyi értéktelen, de jövedelmet hajtó darabot kell
+pusszirozniok…
+
+Blanka. – Hát a mi darabunk, az nem hajt jövedelmet?
+
+Rejtvényi. – Dehogy nem! Hiszen a tegnapi előadásra is ötszáz forint ára
+jegyet vettünk meg és osztottunk szét.
+
+Blanka. – E szerint tegnap nem volt üres a szinház?
+
+Rejtvényi. – Már hogy lett volna üres? Hát nem volt éppen tele; de
+vasárnap erre nem is lehetett számítani, mert a köznépnek nem kell az
+efféle delikát csemege…
+
+Blanka. – Szombaton kissé elszomorítóan hatott rám, hogy a nézőtér
+majdnem egészen üres maradt. Nem tudom megérteni a dolgot.
+
+Rejtvényi. – Pedig az természetes. Mindig így van ez a második
+előadásokon. Tudja, a közönség ilyenkor még fáradt; nem tudta kiheverni
+a premiére izgalmait.
+
+Blanka. – Miért nem osztottunk ki több szabadjegyet?
+
+Rejtvényi. – Ó, eleget szétosztottam! De a szabadjegyekkel csinján kell
+bánnunk. Kell, hogy a fizetőknek is jusson; a fizetőket nem szabad
+elriasztanunk azzal, hogy: »Mára az összes jegyek eladattak.«
+
+Blanka. – Persze; de miért nem jöttek el a szabadjegyesek?
+
+Rejtvényi. – A mi szabadjegyeseink vagy a szinház szabadjegyesei?
+
+Blanka. – Úgy az egyik, mint a másik tábor.
+
+Rejtvényi. – Más-más okból. Mi tulajdonképpen csak tiszteletjegyeket
+küldözgettünk szét; mindössze hetven darabot tartottunk fenn a klakőrök
+számára. A tiszteletjegyesekre pedig nem lehet ráparancsolni, hogy éppen
+az nap jöjjenek szinházba. Némelyik eljön, némelyik otthon marad.
+
+Blanka. – S a szinház szabadjegyesei?
+
+Rejtvényi. – Az undok nép. Nem is képzeli. Úgy válogatnak, hogy az
+skandalum. Ha nem külföldi a darab, még a szemtelenségre is képesek.
+»Eredeti darabba nem megyek ingyen!« – hetvenkednek a kitanultabbak. De
+nem csoda, hogy ilyen czinikusak; perverz darabokon nőttek fel.
+
+Blanka. – De hisz ez baj.
+
+Rejtvényi. – Nem baj.
+
+Blanka. – Hogy-hogy?
+
+Rejtvényi. – Egy pár üres ház, az nem tesz semmit. Láttam én már
+akárhány darabot, a mely a tizenkettedik előadásig az ördögnek se
+kellett, s egyszerre, mert nem adtak jobb darabot, tódulni kezdett hozzá
+a nép. A fő az, hogy kibírjuk a tizenkettedik előadásig; azután már
+sebaj.
+
+Blanka. – S gondolja, hogy kibirjuk?
+
+Rejtvényi. – Egy kis áldozattal miért ne?
+
+Blanka. – Igaz, elhozta a jegyzéket?
+
+Rejtvényi. – Parancsolatja szerint. Ime, itt van, valamint a hozzá való
+iratok is. Ez az irat tünteti fel a szinháznak a jegyekért fizetendő
+összeget, ez a virágárus számlája, a művésznők bokrétái stb., itt vannak
+a klakőrök számlái is…
+
+Blanka. – Hagyja a részleteket. Mennyit tesz ki az összeg?
+
+Rejtvényi. – 3847 frt.
+
+Blanka. – Az nem sok.
+
+Rejtvényi. – Ahhoz képest, hogy darabunknak milyen kivételes nagy sikere
+volt, én bizony sokallom. S ne feledje, hogy ha még tovább is
+pusszirozzuk a dolgot, ez az összeg még emelkedni fog. Apropos, meddig
+mehetünk el?
+
+Blanka. – Hányadik előadásig?
+
+Rejtvényi. – Nem, hanem hány ezer forintig?
+
+Blanka. – Erre nézve még meg kell kérdeznem a papát. De két-három ezret
+garantálok. (Berzsenyi belép.) Éppen itt jön, tant mieux.
+
+Berzsenyi. – Nem láttad a lányomat?
+
+Blanka. – Papa, te úgy beszélsz, mintha én nem is volnék a világon,
+mintha csak egy leányod volna…
+
+Berzsenyi. – Csak grammatikai hibából mondtam, de azt tőlem nem kell úgy
+felvenni, mert egy öreg pápai nemes nem fogalmazhat úgy, mint te, a ki
+egy Georg Szand vagy, mint egy czikkben olvastam… de az nem baj. Mutasd
+be ezt az urat.
+
+Blanka. – De, papa, hisz már régen ismered őt! Rejtvényi szerkesztő úr!
+
+Rejtvényi (meghajol).
+
+Berzsenyi. – Az nem tesz semmit, azért valaki a legkedvesebb ember lehet
+a világon, ha mindjárt ír is. Ő Szentsége is ír; igaz, hogy latinul…
+
+Blanka. – Papa, itt van a költségjegyzék, a melyről már beszéltem;
+kérlek, utalványozd.
+
+Berzsenyi (fölteszi binokliját, de nem nézi meg az iratokat). – Mennyi?
+
+Blanka. – Háromezernyolczszáz egy nehány…
+
+Berzsenyi. – Hány előadás?
+
+Blanka. – Mind a három.
+
+Berzsenyi. – Nnn… na, nem is olyan sok. Háromezernyolczszáz… hm,
+hagyján, hagyján. Egy előadás ezer kétszázhatvan és még valami. Nem is
+olyan sok. Persze, korona.
+
+Blanka. – Nem, forint.
+
+Berzsenyi. – Forint? Hm. No az se sok. A közönség nagyon szép volt, s
+kedves mamádnak meg volt a maga élvezete. Határozottan láttam rajta,
+hogy élvezett; rég nem láttam őt így élvezni. Mondhatom, nem sok ilyen
+szép közönségért. Csak azt nem értem, hogy ha két-három előadás ennyibe
+kerül: hogyan győzik pénzzel azok a szegény ördögök, a kiknek a
+darabjait húszszor is előadják?!
+
+
+
+
+XXIV.  BERZSENYIÉK A KÜLPOLITIKÁBAN.
+
+– Szinhely: a báróné boudoirja. Délután három óra. Berzsenyi báróné egy
+hintaszékben szenved s a lélekzetét keresgéli. Berzsenyi báró nagy
+figyelemmel olvassa a _Pester Lloyd_ot. –
+
+A báróné. – Jacques!
+
+A báró (tovább olvas). – Mi az, virágocskám?
+
+A báróné. – Már többször kértelek, hogy ne nevezz így. Először is
+magyarul azt nem lehet mondani. És másodszor mit fognak gondolni az
+emberek? Mondd, hogy: »barátnőm.« Ez fair, és elég.
+
+A báró (felnéz az ujságból). – Csak ezt akartad mondani?
+
+A báróné. – Nem. Azt akartam mondani, hogy szép tőled, hogy az én
+gyengélkedésemben társaságot lájsztolsz nekem, és én nagyon hálás vagyok
+neked, Jacques, mert tudom, hogy a te istállódban jobban is eltölthetnéd
+az időt…
+
+A báró (félszemmel tovább olvas). – No, és aztán?
+
+A báróné. – De ha te egy óránál tovább olvasod az ujságot, akkor mi
+hasznom van nekem a te szeretetreméltóságodból?
+
+A báró (leteszi az ujságot és összecsukja a binokliját). – Látod, fiam,
+milyenek vagytok, ti nők! Ha az ember a kis ujját nyujtja, ti mindjárt
+többet kivántok. Ápolás közben egy kicsit belenézek az ujságba, és te,
+kis krántig, mindjárt szczénát csinálsz nekem. Egyszer csak mégis el
+kell olvasnom az ujságot! Nem?
+
+A báróné. – Egy órát adsz nekem összevissza, és azt végig olvasod! Én
+nagyon köszönöm, hogy olyan szives vagy, Jacques, de úgy jössz nekem
+elő, mint a mikor megajándékoztál engemet a Meissonnier-képpel és aztán
+betetetted a te irószobádba.
+
+A báró. – Az ott is a tied maradt és nem passzolt a te lakosztályodhoz.
+
+A báróné. – Azelőtt csevegtél velem, és emlékszel-e, a mikor erőszakkal
+vetted el tőlem az angol regényt, mert kérdezni akartál valamit? Milyen
+kedves voltál akkor, Jacques!
+
+A báró. – De, szivecském, azóta megtudtam, a mit akkor kérdeztem, és
+mért vegyek el tőled erőszakkal egy angol regényt, mikor nincs is nálad
+angol regény?! Megjegyzem, hogy az ujságban egy érdekes dolgot olvastam,
+a minek érdemes egy kicsit utána gondolni.
+
+A báróné. – Beszéld el nekem, Jacques! Ez engem arra emlékeztet, mikor
+Velenczében együtt olvastuk az ujságot. Én kihajoltam a hôtelben az
+ablakon és az Illustrazione Italianat néztem, te pedig mindenféle
+bolondokat találtál ki.
+
+A báró. – Az nagyon szép esztendő volt, szivecském. Az ottomán vasutak
+részvényeivel is akkor csináltam azt a kis tranzakcziót. Erről jut
+eszembe, hogy a Kelet nekem mindig szerencsét hozott.
+
+A báróné. – Mi jár a fejedben, Jacques? Olyan grűblirozónak nézel ki!
+
+A báró. – Ezeken a szerb ügyeken hímezek, hámozok. Nem titkolom el
+előtted, hogy a dolog egy kis szeget vert a fejembe.
+
+A báróné. – Mi közöd neked a szerb ügyekhez? Vannak neked valami
+összeköttetéseid Szerbiával?
+
+A báró. – Éppen az a baj, hogy még nincsenek. De nem tudom, hogy meg
+fogsz-e érteni, mert gyanum sincsen róla, hogy au fait vagy-e a
+külpolitikában?
+
+A báróné. – Miért ne? Nem tartod lehetségesnek, hogy egy asszonyt a
+komoly dolgok érdekeljenek?
+
+A báró. – Akkor tudni fogod, hogy a szerb királynak a trónja ujabban
+nagyon megrendült, az országban mindenfelé elégedetlenség észlelhető, s
+az irányadó körök máris komolyan értekeznek a trónutódlás
+megváltoztatása ügyében. De, mondd, nincs véletlenül itt a góthai
+almanach?
+
+A báróné. – Nincs, de behozathatom, mert a hálószobámban van, a hol
+esténkint olvasgatni szoktam, hogy az ember ne mondjon valami sottiset.
+
+A báró (meglepetve). – Milyen előrelátó nő vagy te! Azt hiszed, nekem
+eszembe jutott volna ez?
+
+A báróné. – De mit akarsz a góthai almanachhal?
+
+A báró. – Semmit, ha te is informácziókat nyujthatsz nekem. Arról van
+szó, nem emlékszel-e, hogy a Gyorgyevics Fodri báró rokonságban van-e a
+Gernyeszeghyekkel?
+
+A báróné. – Már mért ne volna rokonságban? Ki mondta, hogy nincsenek
+rokonságban?
+
+A báró (nagyon elkomolyodva). – Senki; én is úgy emlékeztem. De ha így
+van, akkor mindez nagyon sajátságosan jön össze!
+
+A báróné. – Hogyhogy? Nem értem.
+
+A báró (fölkel). – Olyan sajátságosan, hogy hirtelen nem tudom, mit
+gondoljak.
+
+A báróné. – Fel akarsz izgatni, s nem fogod magadat végre kimagyarázni?
+
+A báró (le s fel jár a szobában). – A dolog egyszerű; egyszerűbb már nem
+is lehetne. Az ujságban be van bizonyítva, hogy a szerb trón
+legközelebbi várományosai a Gyorgyevics Fodri báró és a Gyorgyevics
+Miska báró, a kik I. Milos fejedelemnek a szépunokái. Igen ám, csakhogy,
+a mit nem fogsz elhinni, a Gyorgyevics Fodri báró mésallianceszal
+házasodott.
+
+A báróné. – Lehetetlen!
+
+A báró. – Érthetetlen, de úgy van. És most jön, a mi még bonyolultabbá
+teszi a kérdést. Maradna tehát a Gyorgyevics Miska báró, de, a mit
+önzetlenül sajnálok, úgy jön nekem elő, hogy a Miska bárónak nincsenek
+gyermekei. Vagy olvastál talán valamit az almanachban, hogy volnának
+gyermekei?
+
+A báróné (megütődve). – Nem, nem olvastam.
+
+A báró. – Látod, mily sajátságosan jönnek össze a dolgok?! Már most
+vedd, hogy a Gyorgyevicseknek nincsenek más rokonaik, csak a
+Gernyeszeghyek, a kik gyermektelenek, s csak egy unokaöcscsel
+rendelkeznek, a ki viszont az én leendő vejem, a Telegdy Miklós.
+
+A báróné (elsápadva). – Ah, istenem, istenem, add hamar a flaconomat!
+
+A báró (ünnepiesen). – Mivel pedig az én leendő vejem megfelelő anyagi
+eszközökkel nem rendelkezik ahhoz, hogy jogait érvényesíthesse, apósa
+ellenben czesszió és jogátruházás esetén a megfelelő akcziót kifejteni
+képes is, hajlandó is…
+
+A báróné (elfuladva, alig hallhatóan). – Ne mondd tovább!… Ne mondd
+tovább!… Mindjárt elájulok!… (A báró kinyitja a flacont, s a báróné
+lassan magához tér. Hosszú szünet.)
+
+A báró (merengve néz maga elé s halkan megszólal). – Ha meggondolom,
+hogy a Keleten milyen könnyü az embereket, egész tömeg embert, egész
+pártokat megvásárolni!… S megjegyzem, hogy Szerbiában kitünő ágenseim
+vannak, a kik nekem olcsóbban dolgoznának, mint másnak!…
+
+A báróné (ugyanúgy, halkan). – Istenem, mily álom! (Suttogva): Első
+Jacques, Szerbia királya!
+
+A báró (köhög). – Tudod… mint uralkodónak… akarom mondani: abban az
+esetben, ha sikerülne a dolog… más nevet kellene fölvennem… történeti,
+fejedelmi nevet… tekintettel kellene lennem a szerb nép érzékenységére…
+nemzeti nevet… például: Első Nikodém, Szerbia királya!… Nikodém, ez
+izről-izre király… és nemzeti!
+
+A báróné. – De vajjon mit szólnának az udvarok!… (Aggodalmasan): Európa…
+a nagyhatalmak… (alig hallhatóan rebegve): fejedelem-társaid…
+elismernének-e?
+
+A báró (bizalmas suttogással). – Volna egy hatalmas pártfogóm… Nem
+találtad ki? Ő Szentsége!… Látod, mily isteni szerencse, hogy hithű,
+vallásos emberek vagyunk!… Ez nem érdem, ez kötelesség… de látod, minden
+jó megleli jutalmát!
+
+A báróné (elpirul örömében). – Igaz!… Igazad van!… Hogy is nem jutott
+mindjárt eszembe?!… Ó, Jacques, micsoda istenáldás, hogy ha csakugyan
+kiérdemeltük ő Szentsége jóindulatát!… (Elkomorodva): De, Jacques… mi
+jut eszembe?… ah, istenem, a szerb trónon csak nem kellene elhagynunk a
+vallásunkat?… Mert, Jacques, ezen az áron… (elhatározással): ezen az
+áron, Jacques, nem akarok királyné lenni!
+
+A báró (a füle tövét vakarja). – Tudod, a dolog egy kicsit bonyolult…
+mert a szerb uralkodónak végre is az orthodox egyházhoz kell tartoznia…
+viszont ő Szentsége semmiesetre se fog olyan egyént támogatni, a ki a
+trónért elhagyja vallását. Mégis… azt hiszem… majd csak megtaláljuk a
+megoldást… Végre is, a népnek nem az kell, hogy én mindenáron orthodox
+legyek; a népnek, ellenkezőleg, pénz kell.
+
+A báróné. – Nagyon jól beszélsz, Jacques… Semmi költséget nem kell
+kímélni, hogy hitünket megóvhassuk.
+
+A báró. – Csakhogy egy más baj is van… Vajjon hogyan itéli meg a világ,
+ha azt a trónt, a melyen egykor felejthetetlen barátom egyetlen fia ült,
+az idők változtával, éppen én foglalom el, az atyai jóbarát?!… Vajjon
+nem fogják-e azt mondani, hogy valójában én vagyok az oka a Szerbiában
+nemrég történt összes gyászos eseményeknek, mert az én beleegyezésem, az
+én hajlandóságom utóbb a trónt elfoglalni… ez tette lehetővé, hogy a
+szerbek összeesküdjenek barátom fia ellen és ideiglenesen egy
+Karagyorgyevicset ültessenek a trónra, mert biztatást nyertek, hogy
+később erősebb egyén fogja elvállalni az uralkodás súlyos feladatát?!…
+
+A báróné (elkedvetlenedve). – Ó, Jacques, csak nem fogsz rémképeket
+csinálni magadnak?… Mit mondanak, mit mondanak! Ki adna arra valamit?…
+Hát nem mondtak nekem is terólad mindenféléket?… Nem, Jacques, te ezt
+nem mondod komolyan. Férfi az, a ki mindjárt az első akadálynál
+visszaijed beképzelésektől?
+
+A báró. – Te azt nem is képzelheted, hogy én mi mindenre gondolok! Nekem
+a külpolitikában olyan szemem van, mintha egész életemben csak ezzel
+foglalkoztam volna. Különben légy nyugodt. Ha az uralkodói kötelesség
+parancsol, az ember elnyomja egyéni érzelmeit.
+
+A báróné. – De hátha a Gyorgyevics-család nehézségeket támaszt?
+
+A báró. – Hja, barátom, a mésalliance, az mésalliance! Én nem tehetek
+róla.
+
+A báróné. – S nem fogják azt mondani, hogy te is mésalliance-ot követtél
+el? Hisz én se…
+
+A báró. – Bah! Egyenranguak között a házasság nem lehet mésalliance. Te
+épp oly trónképes vagy, mint én magam.
+
+A báróné. – Ó, Jacques! Ha el akarnak tőled választani!… Vagy ha az én
+személyem lehetetlenné teszi, hogy a trónt elfoglald!… Nem, nem! Inkább
+elválok tőled, minthogy utadban legyek!… Miért is voltál oly
+vigyázatlan, hogy polgárnőt vettél feleségül?! A te tehetségeiddel!… Ó,
+Jacques, taszíts el engemet és foglald el a trónt!
+
+A báró (gyöngéden). – Erről beszélni még korai volna. Szó sincs róla,
+gyermekeinkért meg kellene hozni még ezt az áldozatot is. (Elmélyedve.)
+De ez még korai, időelőtti dolog… Ha kell, kell. De még időelőtti. Azt
+kérdezem tőled, hogy ha a boldogult szerb király, néhai barátom fia,
+királynévá tehette egy mérnök özvegyét, kinek már nem lehettek
+gyermekei, miért ne tehetnélek királynévá tégedet?!… Utóljára te nem
+vagy senkinek az özvegye és nem állottál ki semmiféle operácziót.
+
+A báróné (szemlesütve). – Ó, Jacques!… Mit mondasz!… Igazán?… Gondolod,
+hogy még fiutódaink is lehetnek?… (Kendőjével eltakarja arczát.)
+
+A báró (kiegyenesedik). – Miért ne? Én még… azaz hogy… végre is, nem
+vagyunk olyan öregek. S aztán, ha eljön az az idő, akkor mellőznünk kell
+az egészségügyi rendszabályokat… mert ez is az uralkodói kötelességek
+közé tartozik.
+
+A báróné (álmodozva). – Ó istenem, micsoda szép álom ez, a mibe
+elringatsz engemet!… Ha egyszer… istenem… százegy ágyulövés szólalna meg
+s egy kis Nikodém… (Sirva fakad.)
+
+A báró (leküzdve ellágyulását, férfiasan). – Őt Miklósnak kellene
+kereszteltetnünk, felséges pártfogónk: a czár tiszteletére! (Kis
+szünet.)
+
+A báróné. – Jacques, csókolj meg! (Megölelik egymást.)
+
+A báró (gyöngéden). – Na, na… légy erős! Gyermekeinkért.
+
+A báróné (suttogva). – Édes!… Édes Nikodém! (Ölelkezés; jön Elza.)
+
+Elza. – Jesszasz, ná! Micsoda családi jelenet! (Eltakarja arczát.)
+Pardon, nem nézek oda.
+
+A báró (ünnepiesen, de nem túlszigorúan). – Gyermekem, szüntesd a
+pajzánságot; nagyon, nagyon komoly perczek előtt vagyunk.
+
+Elza. – Jesszusom, megijesztetek!
+
+A báróné (pihegve). – A gyermek… bizonyosan tudni fogja…
+
+Elza. – Mit?
+
+A báró. – Gyermekem, kedves anyád azt mondja, hogy te bizonyosan tudni
+fogsz róla… Nincs-e a Gyorgyevics bárói család rokonságban a
+Gernyeszeghy-családdal?
+
+Elza. – Már miért ne volna rokonságban? Ki mondta, hogy nincs
+rokonságban? Sőt ki mással volna rokonságban?
+
+A báró és a báróné (egymásra néznek).
+
+A báró. – Akkor hát a te leendő férjed közeli rokona Gyorgyevics Feodor
+bárónak?
+
+Elza. – Vagy úgy? Dehogy! Azok a Gernyeszeghyek, a kik rokonságban
+vannak a Gyorgyevicsekkel, apáthi Gernyeszeghyek… (A báró és a báróné
+rémült pillantást váltanak)… azok a Gernyeszeghyek pedig, a kik a Miklós
+atyjafiai, babati Gernyeszeghyek. Gernyeszeghy és Gernyeszeghy, az nem
+mindegy. Il y a fagots et fagots. (A báró és a báróné megsemmisülnek.)
+
+
+
+
+XXV.  GÉPKOCSIZÁS UTÁN.
+
+– Berzsenyi hálószobája. Két vöröskeresztes ápolónő, a kik nesztelenül
+járnak-kelnek az ágy körül. Berzsenyi báró az ágyban fekszik és nyög.
+Jön: Elza bárókisasszony. –
+
+Elza. – Rosszabbul vagy?
+
+Berzsenyi. – Miért? Mert nyögök? Csak nem fogok hahotázni!
+
+Elza. – De mégis csak enyhültek a fájdalmaid?
+
+Berzsenyi. – Az volna a szép, hogyha még most se enyhültek volna! A
+mióta egyszerűen szenvedek, egy Daimlerrel eljuthattam volna Párisból
+Toulouseba.
+
+Elza. – Mit keresnél te Toulouse-ban?
+
+Berzsenyi. – Csak mondom. Mikor fog jönni a tanár?
+
+Elza. – A tanár többet nem fog eljönni. Azt mondta, semmi szükség rá.
+
+Berzsenyi. – A tanár könnyen beszél. Szeretném tudni, mit szólna, ha ő
+feküdne itten, és én írnék neki reczeptet.
+
+Elza. – Nagyon ingerült vagy, látszik, hogy már lábbadozol. A tanár
+pláne azt mondta, hogy nincs semmi bajod, csak dühös vagy.
+
+Berzsenyi. – A tanár persze azt szerette volna, hogy kitörjem neki a
+lábamat. Nem elég nekem az, hogy az én házam egy kórház lett s a
+gyermekem majdnem megsántult, az anyádat mellőzve.
+
+Elza. – Szerencsére nem sántult meg.
+
+Berzsenyi. – De megsántulhatott volna. Mit csinál a szegény gyermek?
+
+Elza. – A páris–berlini verseny leírását olvassa.
+
+Berzsenyi. – Még az eltört lábával is olvas szegény!
+
+Elza. – Mondom, hogy szó sincs törésről. Egyszerű zúzódásokat
+szenvedett.
+
+Berzsenyi. – Neked persze a nővéred zúzódása csak bölcsészet.
+
+Elza. – Az ember azt hinné: felpanaszoljátok, hogy nekem nem esett
+bajom.
+
+Berzsenyi. – Miket beszélsz összevissza? Remélem, nem fogod megtiltani,
+hogy sajnáljam a gyermekemet? Ki van mellette?
+
+Elza. – Két ápolónő és a Jozefin.
+
+Berzsenyi. – Hát szegény mamáddal mi van?
+
+Elza. – Ő a legmakranczosabb mindnyájatok közül. Folyton sír és azt
+mondja, hogy az ő belsejében megszakadt valami.
+
+Berzsenyi. – Az könnyen lehet.
+
+Elza. – Dehogy! Semmi baja. Csak nagyon megijedt.
+
+Berzsenyi. – Nem szabad egy perczig se egyedül hagyni; az asztmájának
+nem tesz jót, ha mindenfélével izgatja magát.
+
+Elza. – Egy perczig sincs egyedül. Ott van a Matild, három ápolónő, meg
+egy fiatal orvos, a ki, ha nagyon ideges, megnyugtatja.
+
+Berzsenyi. – Mit csinál vele?
+
+Elza. – Megnyugtatja.
+
+Berzsenyi. – Az már más. De miért nem maradt mellette a tanár?
+
+Elza. – A mama is azt akarta, de a tanár kijelentette, hogy erre a
+czélra ez a szőke fiatal ember is elégséges.
+
+Berzsenyi. – Ha a tanár ilyen beképzelt, megmondhattátok volna neki,
+hogy kiegyenlítettem volna a fáradságát.
+
+Elza. – De, papa, végre is egy professzor nem ápoló és egyéb dolga van a
+klinikán, mint szerencsétlenül járt »töff-töff«-istákat vigasztalni.
+
+Berzsenyi. – Az ember azt mondaná, hogy mokirozod magadat családodnak
+szerencsétlenségén.
+
+Elza. – Nem, csak nem találom a dolgot olyan tragikusnak, mint a mama, a
+ki esküdözik, hogy többet nem ül automobilra.
+
+Berzsenyi. – No, ez képtelenség volna. Végre is, nem az automobil az
+oka, hanem a véletlen, hogy nem voltam veletek.
+
+Elza. – És te, nehány órával később egy másik kocsival éppen úgy jártál,
+mint mi.
+
+Berzsenyi. – De nem azért, mintha a kormányzásban lett volna a hiba,
+hanem mert rövidlátó vagyok, és este könnyü nekihajtani egy fának.
+
+Elza. – Ó, te se vagy még egy Fournier, mert különben az eltaposásban
+nem értél volna el olyan óriási rekordot… Különben majd meglátod a
+kártérítési kereseteket.
+
+Berzsenyi. – Miféle kereseteket? Embert egyet se gázoltam el, állatot is
+csak hármat.
+
+Elza. – No, nem akarlak előre megbosszantani. Úgyis elég korán tudod
+meg, hogy mit követelnek rajtad.
+
+Berzsenyi. – Ez engem nem érint, mert tudom, hogy nincs sport, mely ne
+járna pénzáldozatokkal. Mikor meghozattam az én Daimlereimet, előre
+felvettem az én költségvetésembe egy tekintélyes összeget kártérítési
+költségekre. A míg nincs gondatlanságból elkövetett emberölés, a
+sportsman meg lehet elégedve.
+
+Elza. – Még csak az kellene.
+
+Berzsenyi. – Hja, mindenkit érhet baleset, és az ember soha se tudhatja,
+hogy holnap mit fog eltaposni. Én ezt mint bölcsész fogom fel, és
+természetesnek találom, hogy a mi az emberiséget óránként
+harminczöt-negyven, vagy ha akarod, hatvan, sőt kilenczven kilométer
+sebességgel viszi előbre, az egyelőre áldozatokat követel. Ha a népek
+meg fogják tanulni, hogy okszerüen kitérjenek az uj találmány elől, a
+nagy horderejű eszme éreztetni fogja üdvös hatását minden irányban s a
+népet boldogítani fogja. Én csak azt nem helyeslem, hogy fák s különböző
+tárgyak állják útját a haladásnak; ennek czélszerüségét nem tudom
+belátni. Azt is czélttévesztettnek vélem, hogy míg nekem csak nagy
+nélkülözésemre szolgál ez a kénytelen szünet, melylyel a legközelebbi
+napokig tartózkodnom kell az egészséges sport gyakorlatától, minden
+valószínűség szerint lesznek, kik balesetemet s a letaposott állatok
+balesetét azzal hozzák összefüggésbe, hogy esetleg nem a keresztes
+hadjáratokban szereztem meg az automobil vezetéséhez kívánt ügyességet.
+De mondd, mit írnak balesetemről az ujságok?
+
+Elza. – Semmit se írnak róla.
+
+Berzsenyi. – Hogyan? Semmit se írnak róla? Hát az én ujságom, melyet
+személyesen alapítottam és tekintélyes összegekkel szubvenczionálok?…
+
+Elza. – Abban sincs egy szó se.
+
+Berzsenyi. – Nagyszerű! Hát miért támogatom én ezt az ujságot? Mit
+hisznek ezek az emberek? Csak nem gondolják, hogy én azért teszek tönkre
+két ötezer forintos Daimlert, és azért ficzamitom ki a tagjaimat, hogy
+ők ezt az esetet szó nélkül elhallgassák az összes érdeklődők előtt?
+
+Elza. – Azt gondolhatták, hogy talán nem lesz rád nézve kellemes…
+
+Berzsenyi. – Igen, de ha egy kereskedőnek reklámot kell csinálni, annak
+ki tudják írni a nevét! Ha egy kereskedő agyonlövi magát és így tovább,
+ez már elég, hogy reklámot csináljanak neki; viszont az én ügyeimről nem
+értesítik az olvasót.
+
+Elza. – Minek is volt neked ez az ujság?
+
+Berzsenyi. – Minek volt! Minek volt! Te azt nem érted. Hát minek volt
+nekem automobilra ülni?! Látod, gyermekem, minden sport bosszuságokkal
+is jár, még a lovak is letörnek, bemennek, megpókosodnak. De
+kovácsolhatsz ebből indokot az automobil ellen?
+
+Elza. – Az igaz, ha az automobil nem volna, kétségbe kellene esni, hogy
+mit csináljon az ember, mivel üsse agyon az időt… (Kezébe veszi az
+asztalon heverő ujságot.)
+
+Berzsenyi. – Míg így gazdagabb vagyok egy rendkívül egészséges és
+társadalmilag is hatékony szórakozással, mely míg egyrészt erősíti a
+tüdőt…
+
+Elza (a ki bepillantott az ujságba). – Tudod-e, papa, mi az ujság?
+
+Berzsenyi. – Mégis csak megtaláltad a balesetünket, mi?
+
+Elza. – Nem, hanem feltalálták a kormányozható léghajót.
+
+Berzsenyi (egy kis csalódással). – No, az is érdekes.
+
+Elza. – Valami Dumont. És úgy látszik, ezt a léghajót már csakugyan
+lehet egy kicsit kormányozni.
+
+Berzsenyi (elgondolkozva). – A kormányozható léghajó!… Hm, hm… Ó, emelni
+fogja a forgalmat, s a közlekedési viszonyok!… Tagadhatatlanul érdekes.
+Ha meggondolom, hogy kormányozható léghajója még senkinek sincs
+Budapesten!… Te, Elza, telegrafálhatnál ennek a Dumont-nak… Mindenesetre
+telegrafálj. Ah, ez már valami! És mily egészséges szórakozás! Az
+automobilon járás is üditő hatással van a testre, de ez túl fog tenni az
+automobilon is.
+
+
+
+
+XXVI.  A SZALMAÖZVEGY.
+
+– Történik: Melanie zugligeti nyaralójában. Esti kilencz óra. A nyaraló
+előtt fiáker áll meg s a kocsiból Berzsenyi báró száll ki. Csaknem
+ugyanabban a pillanatban a nyaraló hátulsó kis ajtajában egy sétapálcza,
+egy szürke kalap és egy vakítóan fehér mellény jelenik meg. Ezek a
+jelenségek a hozzájok tartozó mozgó valamivel együtt gyorsan eltűnnek az
+esti sötétségben. Egy perczczel később: –
+
+Melanie. – Mily kellemes meglepetés!
+
+Berzsenyi. – Tartok tőle, gyermekem, hogy nem fogsz örülni
+látogatásomnak. Egy boszantó história hozott ki s ez alighanem igen
+kellemetlenül fog érinteni.
+
+Melanie. – Ugyan?
+
+Berzsenyi. – Azt hiszem, készségesen elismered, hogy szivesen egyeztem
+bele, mikor arról volt szó, hogy a jövő hónapot Ostendeban fogod
+tölteni. Nos, Ostenderól az idén le kell mondanod.
+
+Melanie. – Ah!
+
+Berzsenyi. – A tengert nem vonom vissza, de más helyet fogsz választani.
+A terv az én házamban teljesen megváltozott s Franzensbad helyett a
+báróné Ostendeba ment a leányokkal.
+
+Melanie. – Ah!
+
+Berzsenyi. – Be fogod látni, hogy a budapesti ismerősök igen helytelenül
+értelmeznék, ha a tengerparton folyton szembe jönnél a bárónéval. Végre
+is az ember nem affisirozhatja a barátnőjét, ha a családja is jelen van…
+
+Melanie. – Ó, annyira belátom…
+
+Berzsenyi. – Aztán ez mindenesetre ildomtalanság volna a bárónéval
+szemben. Ő áldott jó lélek és tekintettel huzamos gyöngélkedésére,
+szemet huny nekem, de ez már nem volna tőlem fair, nem igaz?
+
+Melanie. – Természetes…
+
+Berzsenyi. – Nem mintha a bárónénak kifogása volna éppen te ellened.
+Ellenkezőleg, úgy hiszem, ő alattomban helyesli az én izlésemet és nagy
+megelégedésére szolgál a te diszkrét viseleted, mely a legcsekélyebb
+botrányt is lehetetlenné teszi.
+
+Melanie (szerényen). – Mindig iparkodtam…
+
+Berzsenyi. – A báróné ezt méltányolja, s ha bizalmasan cseveg velem, nem
+kerüli ki nevednek felemlítését. A multkor például egyszerre csak azt
+mondja nekem: »Ott láttam a Stefánia-uton a hogy is híjják Melaniet is«…
+és megdicsérte a toalettedet.
+
+Melanie (elpirulva örömében). – Hogyan, a báróné, a kinek olyan mesés
+izlése van, kegyes volt?…
+
+Berzsenyi. – Különben, mondhatnám, egész családomnak elnézését s hogy ne
+mondjam becsülését birod. A leányaim persze tiszteletből nem árulhatják
+el előttem, hogy ők is tudják a te létezésedet, de néha ártatlanul is
+módját ejtik dicséretöket kifejezni. Most egy pár hete például, a mikor
+a szinkörben megjelentünk s véletlenül, mert nem tehetsz róla, te is ott
+voltál egy páholyban, a kisebbik leányom folyton téged látcsövezett s
+úgy mondta a másiknak, hogy nekem hallanom kellessen: »Te, Blanka, annak
+a hölgynek olyan intelligens arcza van, hogy első tekintetre megnyeri az
+embert. Nagyon szeretném ismerni, mert nagyon jószivű hölgy lehet.« A
+mire persze nagyot nevettem magamban és azt gondoltam, hogy: »Ezek a
+betyárok azt hiszik, hogy én olyan szamár vagyok, hogy nem tudom, hogy
+ők milyen nagy betyárok!«
+
+Melanie (boldogan). – A baronesz bizonyosan észrevette a tekintetemen,
+hogy milyen elragadónak találom bájos, szellemtől sugárzó lényét, kedves
+frisseségét…
+
+Berzsenyi. – Pláne, ha hallaná, hogyan beszélsz róla, egészen beléd
+szeretne, a kis hiú gyermek! Szóval, meg fogod érteni…
+
+Melanie. – Ó, vigasztalhatatlan volnék, ha a bárónét véletlenül abba a
+kellemetlen helyzetbe hoznám, hogy észre kellessen vennie s azért a
+világért se beszéljünk többet Ostenderól…
+
+Berzsenyi. – Végre Scheveningen se kutya, és ha, nem bánom, mondjuk,
+máshova kivánkozol, az már aztán nekem mindegy.
+
+Melanie (aggódva). – Mindenesetre úgy válaszszuk meg a helyet, hogy a
+bárónét bármely kellemetlen véletlentől megóvhassuk.
+
+Berzsenyi. – Örülök, hogy nem csalódtam gyöngéd érzésedben. Bizonyos
+voltam különben, hogy tapintatodra számíthatok. Azért előre
+gondoskodtam, hogy egy kis cadeauval kárpótoljalak. (Egy selyempapirba
+göngyölt kis csomagot vesz ki a zsebéből). Nesze, és nézd meg csak jól.
+
+Melanie (kibontja a csomagot. Elragadtatással). – Egy gyönyörű miniature
+imakönyv!… Ó, milyen kedves ez!… Milyen jól esik!… (Megcsókolja az
+imakönyvet).
+
+Berzsenyi. – Nézd meg jól, mert nem hinnéd, milyen drága volt.
+
+Melanie. – Látom, hisz ez egy remekmű, egy csodálatos szép kis dolog…
+
+Berzsenyi. – No, azért sohase hittem volna, hogy egy haszontalan
+imakönyv kétszáz forintba kerülhessen.
+
+Melanie. – Semmiség ilyen művészi dologért! És igazán nem tudom, minek
+örüljek jobban: annak, hogy olyan imakönyvem van, mint talán senkinek a
+világon, vagy annak, a mit ez az ajándék oly finoman és oly kedvesen
+fejez ki, hogy a szegény Melanieban föltételez egy kis jóérzést, egy kis
+tisztességes hajlandóságot…
+
+Berzsenyi. – Tudod-e, hogy’ jutott eszembe ez az ajándék? A multkor
+egyszer az én ekvipázsomon mentünk a miniszterrel, mikor láttalak
+bemenni a barátok templomába. Látod, ez nagyon jól esett nekem. Nem
+tudom ezt neked elmondani. De képzeld magadnak: ha kellemesebb egy
+tiszta nőt sajátul tekinteni, mint egy tisztátalant – nem igaz? – jobban
+esik sajátul tekinteni egy áhítatost, mint egyet, a ki csak
+ficzkándozik, mert mintha annyival többet birna az ember. Az ember nem
+élvez egészen egyszerűen, hanem élvezi a tisztaságot és a vallást. Nem
+tudom, érted-e?
+
+Melanie (szemlesütve hallgat. Észrevenni rajta, hogy megértette a
+bárót.)
+
+Berzsenyi. – De ne mondd azt, hogy smuczián vagyok és hogy
+takarékosságra használom ki a vallást, hoztam neked a születésnapodra
+két szép gyöngyöt is. (Kis ékszertokot vesz elő a zsebéből.)
+
+Melanie (gyermetegül). – De hisz nem is most lesz a születésem napja!
+
+Berzsenyi. – Nem baj, valamikor majd lesz. Egyszer csak születtél!… és
+ez nekem elég.
+
+Melanie (leküzdve megelégedését). – Mégis jobban örültem a másiknak!…
+
+Berzsenyi. – Még ma este fel fogod tenni a fülbevalót és imádkozni fogsz
+előttem.
+
+Melanie (leküzdve meglepetését). – Itt marad?
+
+Berzsenyi. – Igen. Nem mondtam, hogy már szalmaözvegy vagyok? A kérdés
+csak az, hogy tudsz-e valami vacsorát adni?
+
+Melanie. – Igen. Van két palaczk Pommery és Grenóm is.
+
+Berzsenyi. – Mintha már vártál volna.
+
+Melanie. – Tudtam, hogy, végre is, egyszer csak el kell jönnie!…
+
+Berzsenyi. – Úgy hizelegsz, hogy mindig a kisebbik betyáromra
+emlékeztetsz… No, küldesd el a kocsit, de ne adjanak többet neki, mint
+három forintot. (Átmennek az ebédlőbe, a hol már meg is terítettek.
+Vacsorálnak s megiddogálják a Pommery & Grenot.)
+
+Berzsenyi. – Csodálatos, hogy a pezsgő egy idő óta iszonyu álmosító
+hatással van rám. (Megnézi az óráját.) Még csak tizenegy? Mindegy, mért
+ne aludnám el tizenegy órakor, ha már tizenegykor elálmosodtam? Hisz
+úgyis itt maradok. Reggel majd csevegünk, nem igaz? Szervusz. Reggel
+gyere be és költs fel. Majd csevegünk és fel fogod próbálni a
+fülbevalót!
+
+
+
+
+XXVII.  BALATON-KARÁDON.
+
+– Az uj fürdőpalota és az uj szálló közötti uj sétatér két uj padján két
+magános hölgy üldögél, a kik közül az egyik még meglehetősen uj. Az
+utóbbiban, a ki Tauchnitz egy kötetét kissé ábrándosan tartja a kezében,
+a figyelmes olvasó régi ismerősünkre: Berzsenyi Blanka bárókisasszonyra
+ismerhet rá. A második hölgy a jó öreg »Revue Des Deux Mondes«-dal
+kaczérkodik s félszemmel szomszédnőjét fixirozza. –
+
+A kevésbbé uj hölgy (tökéletesen megbizonyosodván a felől, a mit tudni
+akart). – Jézus Mária! Blanka, te vagy az, vagy csak a szellemed?
+(Feláll és szomszédnője felé közeledik.)
+
+Blanka. – Jesszusom! Héthársyné! (Felugrik.) Aranyom! Hol jársz te itt,
+a hol a madár se jár? (Csókolóznak; Tauchnitz rátelepszik a Revue des
+Deux Mondesra.)
+
+Héthársyné. – Már nem járok, már megyek… Csak azt várom, a míg
+bepakolnak. Hát ti mikor jöttetek?
+
+Blanka. – Tegnap! Hisz ha egy hete jöttünk volna, akkor már nem volnánk
+itt!
+
+Héthársyné. – Mit szólsz ehhez a fészekhez?
+
+Blanka. – Na, so was!… És te már régebben vagy itt?
+
+Héthársyné. – Egy hete. Egy hétig kiállottam, de már nem bírom tovább.
+Kérlek… igazán nem tudom, hogyan mondjam… de hisz te magad is
+észrevetted!
+
+Blanka. – Soha se zsenirozd magad! Azért, hogy nem tudom melyik ősömbe
+néhány csepp belékeveredett, végre is nem vállalhatok közösséget ezekkel
+az alakokkal!… Hisz ez már nem is Gödöllő, hanem a Szerecsen-utcza!…
+
+Héthársyné. – Nem igaz?
+
+Blanka. – Képzeld ezt a felsülést! A tanárnak az jutott eszébe, hogy a
+mamának a Balaton jobb volna, mint a tenger, nem tudom miért! A papa
+megjegyezte, hogy ez baj, mert végre Siófokra nem mehet az ember, ugy-e?
+
+Héthársyné. – Persze!
+
+Blanka. – Az ember vagy a társaságért megy fürdőbe, vagy azért, hogy
+elkerülje a társaságot, de Siófokon nem lehet elkerülni a társaságot,
+bevenni pedig még kevésbbé.
+
+Héthársyné. – Ó, nagyon értem az aggodalmat!
+
+Blanka. – A családi tanács erre szavazás alá bocsátotta a Balaton összes
+fürdőhelyeit.
+
+Héthársyné. – Nem sok hely közül választhattatok, mert az ember mégis
+csak Európában akar maradni.
+
+Blanka. – Le is szavaztuk mindegyiket. Végre a mamának eszébe jutott
+Karád. Először, mert abban a hírben állott, hogy ide nem eresztik be a
+lengyelországi elemet, és másodszor, mert a Zoltánék már itt voltak, s
+azt írták, hogy itt az ember félrevonulva igazán a maga körében lehet.
+Tudod, mi nem szeretjük a Zoltánékat, de ezt már a papa miatt nem
+nyilváníthattuk.
+
+Héthársyné. – Természetesen.
+
+Blanka. – Szóval ide jövünk nagy fittyre, s mikor itt vagyunk, látjuk,
+hogy ez lehet a Zoltánék köre, de nem a miénk!
+
+Héthársyné. – Szakasztott az én történetem!
+
+Blanka. – De hát hogy történhetett ez, nem tudod? Karádnak még tavaly is
+szeplőtlen híre volt!
+
+Héthársyné. – Kérlek, a dolog nagyon egyszerű. A kik ezt a helyet
+paradicsomnak akarták kiépíteni, nagyon jól terveztek, csak egyet
+felejtettek el: azt, hogy a vegyes elem a pénzével ki tudja böjtölni a
+jobb családokat. A berendezkedés luxuriózus, de sokba került… a villák
+ára se lehet alacsony… elég az hozzá, már tavaly megtörtént, hogy az
+egyik legelegánsabb villát sehogy se tudták kiadni s végre is oda
+kellett adni…
+
+Blanka. – Mondd ki: az asszirnak! Az persze semmit se drágállott, mert
+örült, hogy ilyenformán belekerül a legjobb társaságba.
+
+Héthársyné. – De rosszúl számított, mert elég a hajón akármilyen kis
+rés, hogy a víz betóduljon rajta. S így az történt, hogy az idén a
+többiek is elárasztották Karádot, nagy rémületére a hajóban lévőknek, a
+kik persze sietve menekülnek.
+
+Blanka. – Mégis a dolog legujabb lehet, mert a Zoltán óvakodott volna
+blamirozni magát. És azt az egyet meg kell adni neki, hogy tegnap már
+egészen más tenorból beszélt.
+
+Héthársyné. – Például?
+
+Blanka. – Például, a hogy megérkezünk, kimegyek a Zoltánnal a balkonra,
+s belátunk a szomszédba, a hol egy ingujjra vetkőzött gentleman valami
+nótát énekel az anyósokról, selypitve, de szerencsére hang nélkül, vagy
+jobban mondva: afféle »feine Waare, gute Waare«-kiáltásoktól rekedt
+hangon. »Te – kérdem a Zoltánt – ezt nevezed a te körödnek? Körnek
+nevezed ezt egyáltalán?« A Zoltán egy kicsit zavarba jött és így felelt:
+»Hja, barátom, ide is jutott egy-kettő, az igaz; de légy nyugodt,
+kinézzük őket!« És elmondta, hogy a nagy vendéglőt éjjel soha se zárják
+be egy kis botrány nélkül.
+
+Héthársyné. – Hallottam, hogy volt egy pár verekedés. Sőt mutattak két
+ifjú gentlemant, a kiknek hol a feje, hol a karja van bekötve; ezekről
+azt beszélték nekem, hogy nem igen titkolják néppárti érzelmeiket.
+
+Blanka. – Ó, nekem már bemutatták őket! Ezek a Gabnaffy-fiúk, Zoltánnak
+a barátjai és szekundánsai. Mert Zoltán megtartotta a szavát s még az
+éjjel hozzálátott, hogy beváltsa az igéretét.
+
+Héthársyné. – Igazán? Tegnap vacsora után, megint történt valami? Ejnye,
+be sajnálom, hogy olyan korán lefeküdtem!
+
+Blanka. – Ó, csak azután, hogy a hölgyek eltávoztak! Ekkor a Zoltán
+felállott és így kezdett kiabálni: »Zsidót nekem! Zsidót akarok
+vacsorálni!« Persze, a Zoltánt ki akarták dobni; nagy dulakodás lett, a
+Zoltán nem hagyta magát, egy pár széket összetörtek egymásnak a fején;
+azt hiszem, azóta a párbaj is megtörtént. Csakugyan! Már jönnek is a
+leventék… nini, a Zoltán megsebesült!… (Három fiatal ember közeledik;
+egynek a feje, kettőnek a karja van bepólyázva.) Te, bemutathatom őket?
+
+Héthársyné. – Hogyne! Mily kérdés! (Az ifjak közelebb jönnek.)
+
+Blanka. – Hurráh!… Éljen!… Brávó, Zoltán, remélem, nem komoly a seb? (Az
+ifjak a hölgyekhez érve, mély tisztelettel köszönnek.) Édesem, engedd
+meg, hogy bemutassam az urakat: Berzsenyi Zoltán, a mai nap hőse,
+Gabnaffy Sándor, a tegnapi nap hőse, Gabnaffy Bandi, a tegnapelőtti nap
+hőse… (Üdvözlések.)
+
+Zoltán. – Semmi, szóra se érdemes.
+
+Blanka. – Horzsolás?
+
+Zoltán. – Még az se. Inkább csak megütöttem, a mikor leugrottam a
+kocsiról. Ficzdag, egyszerű ficzdag.
+
+Héthársyné. – És az ellenfél?
+
+Gabnaffy Bandi. – Abból már azóta szalvaládét készítenek.
+
+Zoltán (szerényen). – No, a maga lábán ment el.
+
+Gabnaffy Sándor. – Azért nem lesz többször kedve felszisszenni,
+valahányszor más mulatni akar!
+
+(Csevegés. Lásd mint fentebb. Da capo. Pár percznyi barátkozás után:)
+
+Héthársyné (Blankához). – Elkisérsz, édesem?
+
+Blanka. – Hogyne. Pá, fiúk! (Általános búcsúzkodás.)
+
+Héthársyné (miután elhagyták a gentlemaneket). – Kedves fiúk! De mondd
+csak, Blanka, ezek a Gabnaffyak régi nemesek?
+
+Blanka. – Hogyne! Már a nagyapjuk kapta a nemességet.
+
+Héthársyné. – De azért ők is…?
+
+Blanka. – Hát persze.
+
+Héthársyné. – Hogyan? Itt még az antiszemiták is…?
+
+Blanka. – Bizony, édesem, itt még az antiszemiták is keleti eredetűek.
+És erről a helyről beszélték nekünk, hogy ide ezeket meg ezeket nem
+eresztik be!… De könnyű neked, te már méssz!
+
+Héthársyné. – Remélem, még találkozunk a nyáron.
+
+Blanka. – No, mi se maradunk itt sokáig. Tőlem ugyan nem illik, hogy ezt
+mondom, de előtted mért titkolnám el, a mit mindnyájan gondolunk?…
+Képmutatás volna, ha elhallgatnám, hogy az én szememben a pénz csak úgy
+hamarosan nem helyettesítheti a keresztvizet. Persze azok között, a kik
+a pénzt soha se tudják megbocsátani senkinek, lesznek, a kik azt fogják
+mondani, hogy ez parvenü-beszéd. De engem már nevezhetnek parvenünek!
+Ennek már egy kicsit fölötte állok, nem igaz?
+
+
+
+
+XXVIII.  CHINCHOLLE KISASSZONY TRAGÉDIÁJA.
+
+– Berzsenyi báró ebédlőjében, villás reggeli után. A báró egyedül.
+Karosszékében ül s ölében a berlini _Sport_tal, orrán szemüvegével,
+ébrenlétet tettet. A szőnyeg ajtó megnyílik, s kalapban, kabátban,
+keztyűben megjelenik Elza bárókisasszony. –
+
+Elza (szelesen és a haragtól pirosan). – Csináljatok a leányotokkal
+valamit, mert ezt én nem tűröm tovább?
+
+Berzsenyi (felébred). – Mi az? Mi baj? Mi történt?
+
+Elza. – Az történt, hogy a leányotok beleszeretett Perényibe, és
+titokban találkozik vele!
+
+Berzsenyi. – Kicsoda? Blanka?
+
+Elza. – No nem is én!
+
+Berzsenyi. – Nem értem. Beszélj magyarul. (Leveszi szemüvegét, megtörüli
+és ujra felteszi). Mit mondtál?
+
+Elza. – Azt mondtam, hogy a leányotok bele szeretett Perényibe, és
+titokban találkozik vele. Szép história, mi?
+
+Berzsenyi (végképpen magához tér). – Mit kiabálsz? Azt hiszed, hogy
+siket vagyok? Vagy azt akarod, hogy szegény mamád is meghallja? Nem elég
+neked, hogy csak engem üssön meg a guta?
+
+Elza. – A mama nincs itthon, és őt hagyjuk ki ebből a csunya
+históriából, mert egyszerűen belehalna. Nem szabad megtudnia, és hogy
+meg ne tudja, cselekedni kell.
+
+Berzsenyi. – Remélem, ok nélkül csinálsz nekem jelenetet, és…
+
+Elza. – Ne remélj semmit, mert ha nem volnék bizonyos a dologban, nem
+pukkadoznám. Ez az úgynevezett »lasciate ogni speranza.«
+
+Berzsenyi. – Ne mondj nekem viczczeket a »Fliegende Blätter«-ből, hanem
+magyarázd ki magad.
+
+Elza. – Mit mondjak még egyebet? Mindent elmondtam. Még csak azt tehetem
+hozzá, hogy sajnos, a dolgot már többen észrevették.
+
+Berzsenyi. – Eh, hogy észrevették, az még nem bizonyíték. Én már sok
+dolgot észrevettem életemben, a miből egy szó se volt igaz. Hogy az én
+leányom, a kit gondosan neveltettem, titokban találkozzék valakivel,
+miután én vegytanra, nyelvekre, mindenre, sőt mitológiára is taníttattam
+őt, eh, fiam, egy tapasztalt embernek ne beszélj ilyen
+Rittergeschichtéket. És különben mi oka volna neki egy öreg
+szeszgyárosba szeretni bele?
+
+Elza. – Nem a szeszgyárosról van szó, hanem az operett-komikusról.
+
+Berzsenyi. – No persze, majd egy jól nevelt fiatal leány, angol és
+franczia nyelvvel, vízfestészettel s több más tehetséggel, bele fog
+menni egy ilyen mókás ügybe, nem tudom milyen szinészszel, egy török
+sorsjegy nélkül! Ki hitette el veled ezt az ostobaságot?
+
+Elza. – Először is a tulajdon két szemem. Már a tavaszszal észrevettem,
+hogy kutya van a kertben. A hányszor sétára mentünk, mindig találkoztunk
+a Perényivel. A szinész egy félívet írt le kalapjával a levegőbe s a
+leányod elpirult. Ha láttad volna, micsoda szemjátékot eszközöltek! A
+művész szinte ráomlott a tekintetével, s a leányod reagált, becsületemre
+mondom, reagált neki!
+
+Berzsenyi. – Látod, miféléket beszélsz össze-vissza! Ha egy bárónő
+jóakarattal elfogadja egy törekvő szinésznek a köszöntését, annak még
+semmi jelentősége; vannak nők, a kik úgy forgatják a szemöket, mint egy
+haldokló, s még ez se jelent semmit. És ha egy ifju baronesznek örömet
+okoz, ha egy kövér szinész elolvad a csodálkozástól, ebben nem találok
+semmi különöst. Az isten azért adott szemet, hogy nézzünk vele; nézni
+szabad még egy baronesznek is.
+
+Elza. – Jó, de tudok egyebet is, a mi már nem illő egy baroneszhez. Ez
+is a tavaszszal történt. Egy szép napon megindulunk sétálni Chincholle
+kisasszonynyal és öt lovaggal. Egyszerre a leányod azt mondja, hogy neki
+vásárolnia kell valamit, csak menjünk előre. Bemegy a boltba; mi nem
+megyünk előre, hanem várjuk. Senki se veszi észre, csak én, hogy a
+mellékutczára nyiló ajtón mindjárt kijön a boltból s egyszerüen
+megszalad a mezőnytől. Fedeznem kellett az állapotot; tovább vonszolom a
+népet s lassu iramban vezetek a nagy Kristófig. A kanyarodónál
+megpillantom a szinészt egy kirakat előtt. Persze rögtön pullolok, s
+tudod-e, mit látok? Blanka kijön a boltból, nem néz rá senkire, hanem
+beül egy kocsiba és elhajtat. A másik perczben a szinész a
+kocsiállomáshoz megy s utána hajtat Blanka kocsijának.
+
+Berzsenyi. – Eh, a szinész kövér, hát elfáradt. Ez természetes.
+
+Elza. – De az nem természetes, hogy Blanka csak egy félóra mulva
+érkezett haza, s mikor szemrehányásokat tettem neki, a lovagokra
+hivatkozva, azt felelte, hogy foglalkozzam a huszárság ügyeivel, ahhoz
+értek, de ne avatkozzam az ő dolgaiba. A mi pedig a lovagok véleményét
+illeti, azzal nem törődik.
+
+Berzsenyi. – Hm. Ezt csakugyan a szinházban tanulta, midőn népszinművét
+kétszer is oly nagy sikerrel adattam elő. De nem hihetem a művészről,
+hogy ő, komoly és szép igyekezetü ember létére, ilyenekbe ártsa magát.
+Tudhatja, hogy ha megkérni merészelné a leányomat, csak kompromittálni
+fogja magát.
+
+Elza. – Hogy a Perényi mit gondol, nem tudom. Az ő helyében én
+mindenesetre ütném a vasat.
+
+Berzsenyi. – Te fantáziálsz és ő irodalmat űz. Ez mind nem készpénz.
+
+Elza. – Hát mondok olyat is, a mi már készpénz. Mióta hazajöttünk, a
+leányod egyedül jár a fogorvoshoz. És ugyanahhoz a fogorvoshoz jár a
+Perényi is.
+
+Berzsenyi (dühbe gurulva). – Egyedül jár a fogorvoshoz? Hát a franczia
+nő? A franczia nő, a kit fizetek? A franczia nő, a kinek kifizettem az
+utiköltségét, Genftől Budapestig második osztályon? A franczia nő, a kit
+leültetek az asztalomhoz? Hát mit csinál a franczia nő?
+
+Elza. – A franczia nőt lerázza a nyakáról. Tőle magától tudom.
+
+Berzsenyi. – Akkor a franczia nőt el fogom csapni.
+
+Elza. – De most nem a franczia nőről van szó, hanem Blankáról.
+
+Berzsenyi. – De igenis, a franczia nőről van szó és a fogorvosról. A
+fogorvosra én nem adok semmit. A mamád is járt a fogorvoshoz, azért soha
+se jutott eszembe rosszat gondolni, de nem is lehet megtiltani a
+fogorvosoknak, hogy férfiak is járjanak hozzájok! Hanem a franczia nőt
+el fogom csapni.
+
+Elza. – Ez ugyan szép megoldás!
+
+Berzsenyi. – Bízd rám. A versenybíró se ítél olyan csalhatatlanul, mint
+én. Látod, a te dolgodat is ügyesen intéztem el. A többiek kétségbe
+voltak esve, én pedig azt kérdeztem, hol van az a fiatal ember? És
+csakugyan szerencsésen végződött a dolog. Ti eljegyeztétek egymást és
+miután beláttad, hogy a Miklós nem az az ember, a ki téged huzamosabban
+boldogíthatna, egész jól szétment a parti.
+
+Elza. – A leányod tekintettel lehetne erre a malheurre is, ha már nincs
+tekintettel rátok, agg szülőire. Végre is az én jó hírnevemnek tartozik
+vele, hogy ne duplázzon rá az én meggondolatlanságomra. Szóval, adjátok
+férjhez Opheliát, de gyorsan, mert ha sokáig hímeztek-hámoztok, úgy
+elszeleskedi a jóhirünket, hogy soha se fogok férjhez menni.
+
+Berzsenyi. – Attól te ne félj. Te feltartva fogsz férjhez menni, és ha
+úgy gondoljátok, nem bánom, a Blanka férjhezmenetelét is
+lebonyolíthatjuk. Azt hiszem, ilyen körülmények között a legillőbb lesz,
+ha Perényi szeszgyároshoz adom.
+
+Elza. – Ez a parti aligha fog tetszeni neki, de azért gyermek, hogy
+sírjon és engedelmeskedjék.
+
+Berzsenyi. – Mondom, csak akkor, ha mindnyájan akarjátok. A franczia nőt
+azonban mindenesetre el fogom csapni. Válts neki a Cooknál egy harmadik
+osztályú jegyet Genfbe; nem akarom látni többet. Egy nő, a kiben
+teljesen megbíztam, karácsonykor fülbevalókat is vásároltam neki, és
+most ilyen rútul visszaél a bizalmammal!
+
+Elza. – De papa, Chincholle kisasszony nem hibás! Egyedül Blanka a
+hibás…
+
+Berzsenyi. – Ne folytasd, a gyermekemről nem hagyok rosszat mondani! Még
+ha hibás volna is, pedig lehet, hogy nem az.
+
+Elza. – Kérdezd meg tőle magától! Ó, ő nem tagadja a dolgot. Azt mondja,
+hogy egy monológot írt a névnapodra s leczkéket vett a szinésztől, hogy
+ezt a nem tudom mit művészettel adhassa elő.
+
+Berzsenyi. – No látod!
+
+Elza. – Milyen könnyenhivők vagytok ti férfiak!
+
+Berzsenyi. – Csak nem teszed fel a testvéredről…?
+
+Elza. – Én nem teszek fel semmit… Még csak az kellene, hogy föltegyek
+valamit! De ha rosszul neveltétek a gyermeketeket, legalább térítsétek
+észre. Tőlem tetszése szerint bolondulhat a művészetekért, de azt
+megkívánhatom, hogy pletykára ne adjon alkalmat. Ebben a dologban a
+látszat fontosabb, mint a valóság, de ti ezt nem akarjátok megérteni.
+
+Berzsenyi. – Jól van hát, ha minden áron akarod, el fogom csapni a
+francziát.
+
+Elza. – Ugyan hagyj békét a boldogtalannak! Tehet is az róla, hogy
+minduntalan elbrennelik!
+
+Berzsenyi. – Akkor hát nem tudom, mit akarsz!
+
+Elza. – Hja, ha te is igy gondolkozol, akkor semmit se akarok! Mosom a
+kezemet.
+
+Berzsenyi. – Inkább adj tanácsot, s mondd el, mit szólsz a
+szeszgyároshoz?
+
+Elza. – A szeszgyároshoz vagy az ördöghöz, az mindegy. De éppen ideje,
+hogy férjhez menjen. Azokat a leányokat, a kiknek semmi önállóságuk
+nincsen, vagy nagyon is sok az önállóságuk, férjhez kell adni.
+
+Berzsenyi. – Mondd, honnan vetted te ezt a sok bölcseséget?
+
+Elza. – Az élet, papa, az élet!… Egy vőlegényen kitanulja az ember az
+egész komédiát… Igaz, még valamit!… El ne szóld magad a mama előtt! Ő
+olyan naiv!… Túlságosan elszörnyüködnék a dolgon, s elég, ha nekünk fáj
+a fejünk; semmi szükség rá, hogy őt mindenbe beavassuk!…
+
+
+
+
+XXIX.  BERZSENYI FÖLLÉP.
+
+– A Nádor-utczai palota első emeletén, a komorna szobájában. A báróné a
+kanapén fekszik. Blanka egy szalmaszéken ül az ablak mellett, Elza egy
+alacsony, fiókos szekrény tetején. Az ifjú hölgyek a komorna regényeit
+olvassák: a »Sápadt grófnő«-t és »A diótörő gróf«-ot. A báróné nyög és
+sápítozik. Az ajtó megnyílik s belép Berzsenyi báró, a ki kerületéből
+érkezik. –
+
+Berzsenyi. – Hát ti miért vagytok itt?
+
+Elza. – Csitt, papa, beszélj egy kicsit csendesebben!… Szakcsyné éppen
+itt, a szomszéd szobában fekszik!…
+
+Berzsenyi. – Szakcsyné?
+
+Blanka. – Igen, a jegyzőné, hisz tudod!…
+
+Berzsenyi. – És azért jött Pestre, hogy egész nap aludjék?
+
+Elza. – De, papa, Szakcsyné tegnapelőtt egy egészséges fiúgyermeknek
+adott életet!
+
+Berzsenyi (kissé meglepett, de azért helyeslést mutató ábrázattal). –
+Úgy? Az más. És az uj választó polgár, akarom mondani: az uj világpolgár
+mit csinál? Nem kért még pénzt?
+
+A báróné. – Csudálom, Jacques, hogy olyan jó kedved van! Tudod, hogy így
+élni rettenetes?!…
+
+Berzsenyi. – Miért nem helyeztétek ezt a nőt a szalonba? Ott szülhetne
+tőlem, a mennyit akar.
+
+Elza. – A szalonba nem lehetett tenni, ott négy férfi alszik.
+
+Berzsenyi. – De a kis szalon? Mire való a kis szalon?
+
+Elza. – Ott meg a férj alszik. Azt mondja, hogy nem szereti a
+gyereksírást.
+
+Berzsenyi. – Ennek az embernek igaza van, de ha holnap reggelre megütné
+a guta!… azaz nem, majd csak a választás után!…
+
+Elza. – Milyen rekedten beszélsz! Csak nem hűtötted meg magad?
+
+Berzsenyi. – No, nem éltem olyan kényelemben, mint tisztelt választóim
+az én Nádor-utczai palais-mban!… Különben mit szólnak, meg vannak
+elégedve?
+
+Blanka. – A református papnak nem ízlik a cognac. Azt mondja, hogy az ő
+pálinkája sokkal jobb.
+
+Berzsenyi. – Baj, baj. Nem parancsoltak valamit?
+
+Elza. – Mindent megkaptak, a mit kivántak. A takarékpénztári igazgató
+fia meg is betegedett, mert elment az orfeum-kávéházba, s másnap
+délelőtt alig tudott haza találni.
+
+Blanka. – Gondoskodtunk mindenről. A mama meg is haragudott ránk, hogy
+mit dajkáljuk őket.
+
+Elza. – De Szakcsynénak egy speczialistát kellene hozatni Bécsből.
+
+Berzsenyi (dühbe gurul). – Hát még mit nem? Pántlikás szivar, puttyogós
+bor és még heje-huja is? Semmi speczialista! Máskor ne csináljon nekem
+ilyen históriát az én házamban!
+
+A báróné. – Jacques, te úgy jössz nekem elő, mint egy berekedt tenorista
+az ötödik felvonásban!… Egy szót se értek, a mikor kiabálsz.
+
+Blanka. – Tönkre szónokoltad a hangodat.
+
+Berzsenyi. – Nem, hanem megittam minden disznóságot.
+
+Elza. – És mért tetted azt, papa?
+
+Berzsenyi. – Mert muszáj volt megmutatni, hogy hazafi vagyok. Mikor az
+első pohár vitriolt köszönettel visszautasítottam, valaki hátul versben
+kiáltott ki engem: Nem kell báró Versenyi, Mert nem mer… No, de ezt
+nektek nem mondhatom el.
+
+A báróné. – Sugd meg nekem, Jacques. (Megtörténik.) Hallatlan!… De azért
+vannak kilátásaid?
+
+Berzsenyi. Na, lehet élni, lehet meghalni.
+
+Elza. – Beutaztad az egész kerületet?
+
+Berzsenyi. – Az egész Texast. Azt hiszem, vagy kilencz helyen mondottam
+programmbeszédet. De nem emlékszem tisztán, mert a harmadik naptól fogva
+egy dunsztban látom a világot.
+
+Elza. – Csak bele ne betegedjél!
+
+Berzsenyi. – Mért betegedjem bele? Még azt is?
+
+Blanka. – Voltak kalamitásaid?
+
+Berzsenyi. – A hogy veszszük. A vasuton elvesztettem a programmbeszédet,
+a mit a te barátod, a hogyhijják szerkesztő csinált. Keresem, keresem,
+hogy majd elolvasom és betanulom, egyszerre eszembe jut, hogy tévedésből
+más haszontalan iratokkal együtt kihajítottam az ablakon.
+
+Elza. – Ez határozottan szerencse.
+
+Blanka. – Kérlek, kimélj meg bennünket a megjegyzéseidtől.
+
+Berzsenyi. – Megint veszekedtek? Mindig veszekedtek?
+
+A báróné. – Ne hallgass rájok, Jacques. Társalogjál velem, Jacques.
+
+Berzsenyi (folytatva). – Szerencsére, a hogy jól fogtok emlékezni, két
+évvel ezelőtt egy üresedésben már megbuktam néppárti programmal. Az én
+néppárti beszédemből több frázis behizelegte magát a fülembe, és az
+ujság is nálam volt, több slágvorttal a politikai rovatban. De hogy
+fogok én mint szabadelvüpárti jelölt előhozni néppárti frázisokat és
+szabadelvü vegyeseket? Jól. Az én kerületemben ez egyre megy. Vegyétek
+hozzá, hogy a pálinka után egy szót se lehetett érteni tőlem, és hogy a
+választók részegek voltak, mert csak sört ezer forintért fizettem nekik.
+
+Blanka. – Jézusom, papa, legalább ne mondd olyan hangosan! Hisz az uj
+törvény óta az etetés és itatás tilos!
+
+Berzsenyi. – Fiam, erről az uj törvényről eszembe jut nekem a
+főtisztelendő úr, a ki mikor sokat veszített kártyán, felállott és azt
+mondta, hogy: »Becsületszavamra fogadom, hogy soha többet kártyát nem
+veszek a kezembe!… kivéve, ha vendégek lesznek nálam, vagy én megyek
+vendégül valahová, vagy más egyéb körülmények között!« Én mint
+törvénytisztelő ember semmi esetben sem fogok etetni és itatni, de ezt
+nem is tehetném, a mint be fogod látni, ha ezt a törvényt elolvasod.
+Mert ez kimondja, hogy a szükséges ellátás a választás helyén és idején
+nem etetés-itatás; hogy ételt és italt fizetni szabad tekintettel a
+megvendégelt személyekre, a megvendégelés alkalmára és egyéb
+körülményekre… (fölteszi binokliját s egy ujságszeletkét vesz ki a
+mellénye zsebéből. Olvassa az ujságszeletkét:) »nem tekintendő végül
+etetésnek és itatásnak a választóknak a szokásos alkalmakkor a képviselő
+házánál vagy azon kívül megvendégelése.« (Az ujságszeletkét visszateszi
+a mellénye zsebébe s összehajtja binokliját.) Becsületszavamra mondom,
+hogy az én választóim kizárólag a fent elősorolt czimeken itták magukat
+holtrészegre, de kérdem tőletek, hogy miután lelkiismeretem ennyire
+tiszta, ki foghatja rám, hogy én etettem és itattam vagy etetni és
+itatni fogandottam?…
+
+Elza. – Bravó, papa! Ha a programmbeszédet is ilyen jól kivágtad, akkor
+mindenesetre ott leszünk a finishben!…
+
+A báróné. – Ó, Jacques, te engemet nem nyugtattál meg, mert én vagy
+olvastam, vagy hallottam, de bizonyosan olvastam, hogy ezeknek az
+embereknek nem szabad pénzt adni, és én akkor az egész dolgot nem értem.
+
+Berzsenyi. – Pénzt? Ki beszél pénzről?
+
+A báróné. – Látod, Jacques, kettő közül egy. Ha nem adsz pénzt, ki fog
+téged megválasztani? És ha adsz… ó, Jacques, talán még be is csuknak!
+
+Berzsenyi. – Gyermekem, te ezt nem érted. Te így okoskodol, női
+fejeddel: »Vagy – vagy«, pedig ész szerint gondolnod kellett volna,
+hogy: »sem – sem«. Én a pénzemet már azért se fogom osztogatni, mert
+magam is kiméletlen híve vagyok a tiszta választásnak. De ha én titokban
+meg akarom téríteni az én jóbarátaimnak, a mit az én választásomra a
+saját zsebükből elköltöttek, kinek mi köze ehhez, pláne ha senki se
+tudja meg a dolgot?!…
+
+A báróné. – És kellett neked ez az egész történet? Több vagy te ezzel,
+mint voltál, a pénzedért?
+
+Berzsenyi. – Az országháznak kereskedőkre van szüksége. Független
+előkelőkre, a kik tanácsot tudjanak adni, ha valami szaktörvény kell az
+országnak…
+
+A báróné (szomorúan). – Te akarsz tanácsot adni az országnak? És ezt
+nekem mondod, Jacques, nekem?
+
+Berzsenyi. – Aztán a képviselőség semmi, az igaz, s valóban helytelen,
+hogy ma már mindenki képviselő, a ki egy expenz-nótát ki tud állítani.
+De egy kabát is semmi, és azért kabát nélkül még se mehetek ki az
+utczára.
+
+Elza. – Csitt, papa, légy egy kicsit csöndesebben!… (Hallgatózik.)
+
+Berzsenyi. – Mi az?
+
+Elza (a falnál). – Már késő. Felköltötted a Szakcsyné gyerekét.
+(Gyereksírás hallatszik a szomszéd szobából.)
+
+Berzsenyi. – Én költöttem fel? Anyád költötte fel az aggodalmaival!
+
+A báróné. – De hát hol van a dajka?
+
+Elza. – Az előbb a takarékpénztári igazgató fiát ápolta.
+
+Berzsenyi. – Szaladjatok és állítsátok elő akárhonnan; a gyereket a
+választásig egy pillanatra se szabad várakoztatni! A takarékpénztári
+igazgató fia hozasson magának dajkát az orfeumból, a dajka pedig
+szoptassa meg a gyermeket, azért fizetem!…
+
+A báróné. – Az istenért, ne beszélj pénzről, valaki meg találja hallani!
+Becsuknak, Jacques, becsuknak!
+
+Elza. – Légy nyugodt, mama, ez nem »etetés-itatás.« Ez csak »vendéglátás
+a jelölt lakásán egyéb körülmények között!«
+
+
+
+
+XXX.  BERZSENYIT MEGVÁLASZTJÁK.
+
+– A báróné szobájában, reggeli kilencz órakor. Berzsenyi, a ki még
+útiruhában van, s az egész család ijedten sürög-forog a báróné körül, a
+ki férje megérkezésének hírére örömében elájult. –
+
+Berzsenyi (körülkarolja a bárónét s tehetsége szerint dajkálja). – Eliz,
+babuskám, térj magadhoz!… Ne legyél nekem beteg, angyalom!… Ne keverj
+egy ürömcseppet az én örömömbe!…
+
+A báróné (éledezve). – Jacques!… Hát igaz?… Csakugyan megvagy?…
+
+Berzsenyi. – 1719 szóval 1716 ellen! Képzelhetitek, micsoda küzdelem
+volt!…
+
+Elza. – Három szótöbbség! Milyen disznóban voltál, papa!…
+
+A báróné. – Ne beszélj így az atyádról!… Micsoda kifejezések egy ilyen
+eseményről!…
+
+Blanka. – Ezt a három embert szeretném megölelni, megcsókolni…
+
+Elza. – Hát a többi 1716-tal mit fogsz csinálni?… Azok is rászolgáltak
+kegyeidre!…
+
+A báróné. – Reggeltül estig veszekesznek, reggeltül estig!… Az ember még
+rosszul se lehet tőlük!
+
+Berzsenyi. – Gyermekeim, hagyjátok anyátokat!… Én is alig állok az én
+lábamon az izgalomtól!…
+
+Blanka. – Keveset aludtál, szegény papa?
+
+Berzsenyi. – Mit képzelsz? A választás hajnali háromkor ért véget és
+éjfél tájban már úgy volt, hogy le fognak lovagolni… Már most add hozzá,
+hogy az ember reggel háromnegyed ötkor vonatra ül s lötyög a vasúton
+egészen Budapestig!… Egy betüt se aludtam, egy betüt se!…
+
+A báróné. – Jacques, az istenért, ne szenvedj, ne legyél beteg!
+
+Berzsenyi. – Most már jól van, de fél egykor, mikor a másik jelölt
+ötvennyolcz fórba jött, a vesém egészen beteg lett.
+
+A báróné. – Istenem, Jacques, ha megbuktál volna!…
+
+Elza. – No ugyan nagy baj lett volna!… Szeretném tudni, mivel több így a
+papa, hogy megvan, mint hogyha nem lett volna meg?!…
+
+Blanka. – Ha te jobban tudod a választást, mint a papa, hát beszéld el
+te!
+
+A báróné. – Ezek a nők engem meg fognak ölni!
+
+Berzsenyi (a leányokhoz). – Fogtok rám hallgatni, igen vagy nem? (A
+bárónéhoz fordul.) Szóval, mikor már hatvankilencz mínuszra visszaestem,
+ti rátok gondoltam, kedves családomra, és eszembe jutott, hogy mit
+tipelt (Elzára mutat) ez a gyerek, ni… Ez megjósolta, hogy a Ne neked be
+fog jönni, és a Ne neked bejött, és mikor elmentem, megjósolta, hogy:
+»Ne félj, papa, be fogsz jönni!«… és csakugyan, én is bejöttem!
+
+Blanka. – Az utolsó órákban behoztad a hatvankilencz mínuszt?
+
+Berzsenyi. – Be és aztán derékfutásban mentünk a czélig, a hol egy
+nyakhoszszal lehúztam a másikat.
+
+Elza. – Bravó!
+
+A báróné. – Szegény Jacquesom, milyen sokáig kellett izgatnod magadat!
+
+Elza. – A fő az, hogy finish-t tudjon lovagolni az ember.
+
+Blanka. – Persze, a másik párt is megfeszítette erejét?
+
+Berzsenyi. – Hallatlan erőszakoskodások történtek. Mondhatom, szégyen
+gyalázat, hogy a tiszta választások idején ilyesmi megtörténhetik.
+Étlen-szomjan háromszáz választó várakozott reggeli nyolcz óra óta a
+sötétben, és nem eresztették őket az urnákhoz! A választási elnök
+terrorizmusa nem ismert határt. Szerencsére párthiveim végig kitartottak
+mellettem. A derék emberek tűzbe-vízbe mentek volna… mit mondok?…
+meghaltak volna értem!… annyival inkább, mert szerencsére az éjszaka nem
+volt hideg és néhány hordót csapra üttettem a derék embereknek! Már
+táviratozni is akartam a miniszternek, de aztán láttam, hogy mindig
+előbbre jövök, s ekkor elhatároztam, hogy futni hagyom a választási
+elnököt.
+
+Blanka. – Igazán felháborító, hogy mit csinálnak a szegény parasztokkal!
+
+Berzsenyi. – Na, tudod, a nép fiairól ne beszélj nekem, mert ezúttal
+keserves tapasztalatokat szereztem kapzsiságukról. Tíz napja, hogy
+legnagyobb jóltevője vagyok a kerületnek, sőt ingyen példányokat is
+küldettem nekik az én ujságomból a főemberek részére. És mi történik? A
+mint az egyes községekben előadom beszédemet a föld népének és
+takarékosságra, kitartásra és más hasznos dolgokra tanítom, oktatom,
+nevelem őket, és önzetlenül jó tanácsokat adok nekik, minden községben
+mindenfelül pénzért jönnek hozzám. Megmondom nekik, hogy: atyámfiai,
+tisztelt nép, ezt a tiszta választás miatt nem tehetem, de egyszersmind
+megsugom a főkorteseknek, hogy az ellenjelölt vesztegetéseit ne engedjék
+a parasztoktól elfogadni, mert a költségek egy ismeretlen által jobban
+fedezve lesznek, mint ezt az ellenjelölt tehetné. Erre mit kell látnom?
+Azt, hogy az én választóim leszállanak az én kocsijaimról és az én
+vendégségemtől részegen oda járulnak az urnákhoz és az én fuvarpénzemen
+leszavaznak az ellenjelöltre, mi több, a hogy a szavazásban visszaesem,
+a főkortesek egyre több pénzért jönnek hozzám. (Blankához:) A te néped,
+a kiről te színműveket irsz és nyolczezer forintért elő adatsz, képes
+lett volna rá, hogy engem megbuktasson, ha véletlenül nem vagyok jelen!…
+
+Elza. – Nagyszerű! Hát baj lett volna az? Neked a képviselőség nem dísz,
+nem haszon, semmi. Megbuknak néha a legjelesebb emberek is; emlékszem
+jól, hogy Tisza Kálmán akárhányszor megbukott. És most is!… Látod,
+megbukott a miniszterelnök veje is; megbukni nem szégyen. Az ujságok
+tele vannak vele, hogy a képviselőház szellemi színvonala az uj
+választással nagyon alászállott…
+
+Berzsenyi. – Gyermekem, jegyezd meg magadnak, a mit egy Falstaff nevű
+jeles író mondott, hogy jobb alacsony színvonalú eleven egérnek lenni,
+mint magas színvonalú holt oroszlánnak. Ha az ember képviselő, igazad
+van, az semmi; de ha az ember még csak nem is képviselő, az a semminél
+is kevesebb. Engem az, hogy a népakarat képviselővé választott,
+bizonyára nem diszít fel, mint például ha ő Felsége kegye az örökös
+főrendiházi tagsággal fog kitüntetni, de megbukni a
+képviselőválasztáson, ez csak egy ujságpennászt nem fog zsenirozni.
+
+Elza. – Föl se kellett volna lépned, valaki vagy te így is. Vagy tán
+nem?
+
+Berzsenyi. – És látod, gyermekem, magad mondod, hogy annak idején Tisza
+Kálmán is többször föllépett, pedig neki több élettapasztalata volt,
+mint neked.
+
+Elza. – Aztán mire volt jó, hogy Tisza Kálmán, mikor már nem volt
+miniszterelnök, a helyett, hogy visszavonult volna a politikától, megint
+csak föllépett képviselőjelöltnek, és alkalmat adott arra, hogy
+megbuktassák?!
+
+Berzsenyi. – Gyermekem, ne hasonlíts engem össze olyan nagy
+államférfiakkal, a milyen Tisza Kálmán volt, mert itt a politikai
+helyzet nem ugyanaz. Mikor Tisza Kálmán egyszer-másszor megbukott, az
+emberek azt mondották: »Lám, lám, a tiszta választás tulságosan jó, mert
+a jeles emberek sorra kibuknak.« De ha én véletlenül megbukom, az
+emberek azt mondták volna: »A pénzeszsák megbukott, mert tiszta
+választás van.« És teljesen téves az is, ha te engem a miniszterelnök
+vejével hozol össze. Mondok neked erre egy történetet. Volt egyszer egy
+közönséges öreg pénzzsidó, a kinek azonban megvolt a maga házi esze. Ez
+az öreg egyén pénze daczára igen mérsékelten élt, s egyszer valaki azt
+mondja neki: »Hogy van az, Kohn úr, hogy a maga fia, a kinek nincsen
+semmije, Havanna-szivarokat szí, maga pedig, a kinek vagyona van, egy
+rossz virzsinián rágódik?!« – »Éppen azért – felelte a Kohn. – Neki
+könnyű! Ő szíhat Havannát, mert neki van apja, a ki vagyonos, de én csak
+virzsiniát szíhatok, mert nekem nincsen apám, a ki vagyonos. Ha nekem
+vagyonos apám volna, én is Havannát színék.« Ha a miniszterelnök veje
+megbukott, neki könnyű, azért az ő apósa mégis miniszterelnök marad, de
+ha én megbuktam volna, nekem nincs miniszterelnök apósom, a ki engem
+kinevezzen örökös főrendiházi taggá, a mi talán nektek se lesz
+ellenetekre.
+
+A báróné. – Engem csak egy aggaszt, Jacques. Mit fog mondani Ő Szentsége
+ahhoz, hogy te szabadelvű programmal választattad magad képviselővé?
+
+Berzsenyi. – Babuskám, te azt nem érted. A szabadelvűség nem azt
+jelenti, hogy a zsidók holnap rögtön házasodjanak össze velünk
+keresztényekkel. A szabadelvűség csak azt jelenti, hogy a zsidóknak is
+szabad élniök, a mit talán meg fogsz engedni, annyival inkább, mert maga
+Ő Szentsége is szabadelvű e tekintetben. Légy nyugodt, azért én néppárti
+maradok, bár a taktika úgy kívánta, hogy szabadelvű kerületben lépjek
+fel. Én síromig a nép barátja leszek, ha a nép nem is érdemli meg, hogy
+pártoljam őt.
+
+Elza. – Sokba került a heccz, mi?
+
+Berzsenyi (őszintén). – És ezt tiszta választásnak nevezik! Ugyan
+mennyibe került volna a tisztátalan?!…
+
+
+
+
+XXXI.  INFLUENZÁBAN.
+
+– Berzsenyi hálószobája. A báró az ágyban fekszik, s az ágyat borító
+olvasó-asztalon kaszinót játszik Elzával, a ki az ágy mellett ül. A
+báróné egy ottománon a _Pester Lloyd_ot olvassa. Blanka, az ablak
+mellett, egy hintaszékben mélázik s pro forma valami regényt tart a
+térdén. Alkonyodik. –
+
+Berzsenyi. – Elza, te megcsalsz engem!
+
+Elza. – Én?!… Kinek nézel te engem, papuskám?
+
+Berzsenyi. – Nekem beszélhetsz! Az előbb tizenegygyel vittél
+tizenhármat, most meg tizenkettővel vittél tizenegyet. Megfigyeltem.
+
+Elza. – Engedj meg, papuspám, de az nem lovagias dolog: megfigyelni a
+tulajdon leányodat! Nem vagy te detektiv!
+
+Berzsenyi. – Csak véletlenül vettem észre. De nem bánom: oszd ujra.
+
+Elza. – Ja, ha már csalni se lehet, akkor nem játszom tovább.
+
+Berzsenyi. – Félreértettél. Én csak kérdeztem, hogy mért csalsz meg
+engem?
+
+Elza. – Hát kit csaljak meg, ha nem téged? Remélem, nem kívánod, hogy
+egy idegen fiatal embert csaljak meg?
+
+Berzsenyi. – Mondom, hogy nem erről van szó. Úgy értettem, hogy mi
+czélból? Olyan nagy szükséged van erre az öt forintra?
+
+Elza. – Ojjé, de még mennyire!
+
+Berzsenyi. – Aztán minek neked a pénz?
+
+Elza. – A titkaimat hiába fürkészed, nem fogom magam elárulni. Tudod,
+van nekem valakim, de nem mondom meg, hogy: ki, elég az hozzá, így
+karácsony előtt nem illik ilyenekről kérdezősködni.
+
+Berzsenyi (elérzékenyedve). – Jól van, jól van… nem akarok tudni
+semmiről… (Elza fölkel.) Hát igazán abba hagyod?…
+
+Elza. – Persze. Nem passzió játszani olyankor, ha az embert minduntalan
+leleplezik.
+
+Berzsenyi (nevet). – Utóljára még nekem kell bocsánatot kérnem, a miért
+ő megcsal engem!…
+
+Elza. – Hogy legyen az embernek öröme a csalásban, ha a csalás nem
+sikerül? Teszem fel azt, ha egy asszony megcsalja a férjét, s a férj
+mindenre rájön, és így szól: »Asszonyom, így meg úgy«, világos, ugy-e,
+hogy az embernek elmegy a kedve a regény folytatásától? Érdemes
+randevúkra járni, ha a sarki hordár is tudja, hová megyünk?…
+
+Blanka. – Na ezt a hölgyet aztán kikészítettétek!
+
+Berzsenyi (Blankához). – Mit tudja ő, hogy mit beszél?! és úgy látszik,
+te se tudod! (Elzához). Itt hagysz?
+
+Elza. – Majd visszajövök.
+
+Berzsenyi. – Jól van, jól van… nem akarok tudni semmiről… Hanem gyere
+vissza nemsokára. (Elza kimegy.) Ha ez a gyerek nem kártyázna velem, meg
+kellene halnom a betegségtől, mint a sarki hordárnak.
+
+A báróné. – A szerencse az, hogy én még betegebb vagyok, mint te, de én
+már fel se veszem ezt a kis influenzát.
+
+Berzsenyi. – Mondhatom, egy cseppet se mulatságos, ha az egész ház
+beteg. Ha ez a kis leány nem volna…
+
+Blanka. – Még ebben is szerencsésebb, mint más! Nekem majd szétreped a
+fejem, ő meg vigan sétál le s fel, mint egy őrangyal. De azért a
+panaszokat nekem kell meghallgatnom.
+
+Berzsenyi. – Én nem panaszkodom, én csak konstatálok. Remélem, meg fogod
+engedni, hogy ne tánczoljak, mikor az egész házam egy kórház.
+
+Blanka. – Mit gondolsz? Nekem talán kedvem van tánczolni?
+
+Berzsenyi. – Már az igaz, hogy ugyancsak egyszerre ért utól bennünket a
+betegség! S ha meggondolom, hány szegény család van, a melyik egy
+csekélységért átvállalná tőlünk ezt a komisz influenzát! Ők is jól
+járnának; mi is megszabadulnánk az alkalmatlanságtól. De ha a világ már
+így van berendezve!
+
+A báróné. – Hagyd el, Jacques, minden rosszban van valami jó. Ha nem
+volnánk betegek, nem volnánk így, családi körben. Nem panaszképpen
+mondom, Jacques, de egy idő óta jóformán csak akkor látlak, a mikor
+beteg vagy.
+
+Berzsenyi. – Gondolod?
+
+A báróné. – Már szinte örülök, mikor hallom, hogy rosszul érzed magad.
+No hála istennek, egy kis ideig megint lesz férjem, mert a beteg férj is
+többet ér, mint a semminő.
+
+Berzsenyi. – Látod, én ezt nem vettem észre. De lehet, hogy igazad van;
+az ügyeim nagyon lefoglalnak. Egyet azonban el fogsz ismerni. Azelőtt e
+tekintetben nem voltál ilyen érzékeny. Fiatalabb korunkban jöhettem,
+mehettem, és megint mehettem, jöhettem, nem igen vetted észre.
+
+A báróné. – Az igaz, Jacques, nekem is sokszor jut eszembe, hogy:
+furcsa, mintha most még jobban szeretnélek, mint régen. Pedig ma már…
+vagy talán éppen azért?…
+
+Berzsenyi. – Hm, hm. (A szemével int, hogy Blanka is jelen van.) A
+fődolog az, hogy szeretsz, s ez nekem elég.
+
+A báróné (szemrehányóan). – Te oly kevéssel beéred, Jacques?
+
+(Elza jön.)
+
+Elza. – Hát most már mit csináljunk? Az ékszerésztől eljött egy fiatal
+ember, hogy megvizsgálja az ékszereket. Úgy vettem észre, hogy a
+szobaleányt már meg is vizsgálta.
+
+Berzsenyi. – Miféle ékszerek?
+
+A báróné. – Én hivattam, Jacques, mert olvastam az ujságban, hogy sok
+hamisításnak jöttek a nyomára s meglehet, hogy a legjobb családokban is
+hamis ékszerek jönnek elő. Egy szép nap arra ébredhet az ember, hogy a
+boutonjai nem érnek semmit; e felől jobb, ha előbb jön tisztába az
+ember.
+
+Berzsenyi. – Szerencsére a vagyonunk nemcsak ékszerekbe van letéve. De
+ha ez neked örömet okoz…
+
+A báróné. – Csakhogy akkor még nem tudtam, hogy mire az ékszerész eljön,
+mindnyájan betegek leszünk. Már pedig a vizsgálatnál ott kell lennie
+valakinek, mert egy ismeretlen fiatal emberre csak nem bízzuk rá a
+drágaságainkat. Ki tudja, hátha éppen ő az ékszer-hamisító?!
+
+Berzsenyi. – Meg kell mondani neki, hogy jöjjön máskor. Sajnáljuk, hogy
+hiába fárasztottuk…
+
+Elza. – Soha se sajnáld, papa. Úgy látszik, nem vesztegette el az
+idejét, s meglehet, azóta már a szakácsnét is megvizsgálta.
+
+Blanka. – Hogy egy felnőtt leány ilyen stílusban beszéljen!
+
+Elza. – Ez a nő maga a hálátlanság. Neki ajándékoztam összes
+Kecskeméthy-emléktárgyaimat: a sikkasztók királyának a névjegyét, a
+körömtisztítóját, egy czédulát, melyre sajátkezűleg írta a Zelmának,
+hogy: »I love you«, a múzeum kincseket adott volna ezekért az
+ereklyékért, s ez a nő mégis naphosszat zsörtölődik velem! (A
+bárónéhoz.) Mit mondjak az ékszerésznek?
+
+A báróné. – Mondd neki, hogy jöjjön máskor.
+
+Berzsenyi. – Mondd inkább, hogy fölösleges még egyszer fáradnia. Ha a
+hamis ékszerek az én családomban is előjönnének, akkor nincsenek többé
+igaziak!
+
+
+
+
+XXXII.  BERZSENYIÉK A NÉMET SZÓ ELLEN.
+
+– Elza szobája. Elza egyedül; Crébillon _Sopha_ját olvassa. Lépteket
+hall s hirtelen eldugja a könyvet. Megjelenik Berzsenyi Zoltán. –
+
+Elza. – Vagy úgy? Te vagy?
+
+Zoltán. – Szervusz.
+
+Elza. – Nem szégyelsz a szemem elé kerülni?
+
+Zoltán. – Miért? Mi bajod?
+
+Elza. – Így? Elnadrágolva?
+
+Zoltán. – Ugyan hagyj békét. Lettél volna csak ott!
+
+Elza. – Elnadrágoltak!… Elnadrágoltak!… Fuj!…
+
+Zoltán. – Nem lehet veled okosan beszélni?
+
+Elza. – Elnadrágoltak, elnáspángoltak, megraktak, kiporoltak, és te a
+válladat vonod?
+
+Zoltán. – De hát mit csináljak? Tulerővel állottunk szemben és vereséget
+szenvedtünk.
+
+Elza. – Mit szenvedtetek? Szenvedtetek ti ördögöt! Elnadrágolást
+szenvedtetek, punktum.
+
+Zoltán. – Hja, barátom, sok lúd disznót győz.
+
+Elza. – És még bölcseleg! Azok a dijbirkozók, csepűrágók, vagy mit tudom
+én mik, a kik elagyabugyálták őket, még élnek, szuszognak, horkolnak,
+semmi bántódásuk, vígan falatoznak, nevetve beszélgetnek az esetről,
+kiállnak az utczára és bottal várják őket… ő pedig ezalatt a vállát
+vonja és bölcseleg! Eh, szégyellem, hogy egy nevet viselsz velem!
+
+Zoltán. – No, hallod, ha Berzsenyi Dániel szégyellené, azt még érteném…
+
+Elza. – És te férfiúnak tartod magad?
+
+Zoltán. – Elza, ne boszants, mert istenucscse… a következő pillanatban…
+(megindultan:) halott vagyok!…
+
+Elza (szigorú tekintettel). – Fuj!…
+
+Zoltán. – Eh, mit is disputálok veled! Az öreg nincs itthon?
+
+Elza. – Nincs és nem ajánlom, hogy megvárd.
+
+Zoltán. – Miért? Boszantotta az eset?
+
+Elza. – Nagyon haragudott.
+
+Zoltán. – Nem hittem volna, hogy ennyire kurucz. De mindegy, majd
+megmagyarázom neki.
+
+Elza. – Hát hogy történt? Beszéld el.
+
+Zoltán. – Mint a thermopylaei szorosnál… Vagy nem, nem a thermopylaei
+szorosnál… inkább talán a Sipka-szorosban… nem tudom bizonyosan.
+
+Elza. – Hagyj békét a történelemnek, nem vétett az neked semmit. Csak a
+dologra.
+
+Zoltán. – Elég az hozzá, hogy a kávéház kettős ajtaján át egyszerre csak
+ketten-hárman mehettünk be, s a hátul jövők a bejárat függönyétől nem
+láthatták, hogy mi történik odabenn.
+
+Elza. – És így valamennyien beleestetek a csapdába.
+
+Zoltán. – A többit képzelheted.
+
+Elza. – Képzelem. No és ez az egész?
+
+Zoltán. – Ez az egész. A dijbirkozók, a csapos legények, a pinczérek,
+mind nekünk estek; azt hiszem, a rendőrök is segítettek nekik. Mire
+kettenkint bebujtunk, az előttünk érkezett már le volt teperve.
+
+Elza. – Hát most már mit fogtok csinálni?
+
+Zoltán. – Mit csinálnánk? Semmit se csinálhatunk.
+
+Elza. – Még csak egy párbaj se lesz belőle?
+
+Zoltán. – Párbaj? Kikkel? A csaposlegényekkel és a díjbirkozókkal?
+Különben közülünk is sokan csatlakoztak a párbajellenes mozgalomhoz…
+
+Elza. – Na hát engem ne híjjon tánczolni az, a ki csatlakozott ehhez az
+úgynevezett mozgalomhoz! Ne legyen párbaj? Mért? Ha nincs párbaj, nincs
+költészet, nincs hit, nincs szerelem, nincs semmi. S ha ti ifjúság
+ennyire siettek nem párbajozni, akkor én fütyülök az ifjúságtokra!
+
+Zoltán. – Ejnye, be harczias vagy!
+
+Elza. – Csak dühös vagyok. Mit? Elvernek benneteket, mint a kétfenekű
+dobot, akkor, mikor a magyar szó védelmében jártok!… a mikor meg
+akarjátok torolni, hogy egy gyalázatos zengerájban kicsúfolták a a
+magyar nyelvet!… megrugdalnak, kiröhögnek benneteket, s erre a
+többieknek nincs más felelete: mint hogy ezután nem párbajoztok! És
+benneteket ifjúságnak neveznek?
+
+Zoltán. – Ugyan, hát mondd meg, mit csináljunk?
+
+Elza. – Mit? Hát süssétek, messétek, öljétek, vágjátok őket! – mint a
+Hugonottákban éneklik. Verjétek be a kávéház ablakait, rugassatok
+csillagot a bérelt csaposokkal, s húzzátok fel a lámpásokra a dijbirkozó
+urakat! Hisz ha magatokon hagyjátok száradni ezt a vereséget, ez azt
+jelenti, hogy ebben a városban már nincs egy szikrányi magyarság s a
+fiatalságotokban nincs egy cseppnyi vér, s akkor a ti elnadrágoltatástok
+szomorúbb dátum Magyarország történetében Mohácsnál!…
+
+Zoltán. – Soha se hittem volna, hogy ilyen Dobó Katicza vagy!
+
+Elza. – Már én ilyen vagyok, apám! Remélem különben, hogy te is
+igyekezni fogsz visszaszerezni becsülésemet.
+
+Zoltán. – À la »süssétek, messétek«? Nem, nekem már elég volt.
+
+Elza. – Hát mit fogsz csinálni?
+
+Zoltán. – Mit? Elutazom Berlinbe. Éppen azért jöttem.
+
+Elza. – Hogyhogy?
+
+Zoltán. – Tudod, az öregemet egyelőre nem volna tanácsos fölkeresnem.
+No, nem azért, mintha tajtékoznék a rajtam esett sérelem miatt, hanem, a
+mint hallom, rendkivül dühös a miatt, hogy mért járok olyan helyekre, a
+hol megverik az embert.
+
+Elza. – Ebben van némi igaza.
+
+Zoltán. – Azért Jacques bácsira gondoltam. Azt hiszem, örvendene, ha
+látná, hogy megkomolyodom, s addig, míg az én öregem megpuhul, erre az
+istenes czélra nem sajnálna egy pár forintot.
+
+Elza. – Ingyen nem komolyodhatol meg? Csak pénzért?
+
+Zoltán. – Nem úgy gondoltam. De addig is, míg az öregemmel megérthetjük
+egymást, élnem kell, s tudod, Berlin meglehetősen drága város…
+
+Elza. – Aztán mit akarsz te tanulni Berlinben?
+
+Zoltán. – Hát közjogot, magánjogot…
+
+Elza. – Szegény fiú, hagyj fel minden reménynyel! A papa nem fog felülni
+ennek az otromba hazugságnak.
+
+Zoltán. – De becsületemre mondom…
+
+Elza. – Beszéljünk komolyan. A papától egy darabig nem látsz pénzt;
+nincs nála már egy garas hiteled. Hanem én adok neked pénzt: egy
+föltétel alatt.
+
+Zoltán. – S mi az?
+
+Elza. – Ujjá szervezed csapatodat s boszut álltok a multkori vereségért.
+Semmi költséget nem sajnálok ezért.
+
+Zoltán (meglepetve). – Te szutenálni akarod a háborúpártot?
+
+Elza. – Igen.
+
+Zoltán. – És mennyit szántál erre a czélra?
+
+Elza. – Egyelőre ötven aranyat. Most nincs más pénzem, csak az az ötven
+császári arany, a mit még a nagymama hagyott rám.
+
+Zoltán. – No majd felváltják… Hallod-e, ez az idea nem rossz! Magam is
+úgy éreztem, hogy nem lehet abba hagyni a dolgot.
+
+Elza. – E szerint vállalkozol rá?
+
+Zoltán. – Hogy vállalkozom-e? Viharos lelkesedéssel!
+
+Elza. – Akkor hát mindjárt hozom az aranyakat. Mit nevetsz?
+
+Zoltán. – Semmit… eszembe jutott valami… Mondd, igazán a nagymama hagyta
+rád ezeket az aranyakat?
+
+Elza. – Hát persze.
+
+Zoltán. – Tudod, az jutott eszembe, hogy a mikor: hajrá, rátörünk a
+németekre, s ezek rémülten fognak kiáltozni: »Itt jönnek az
+antiszemiták! Itt jönnek az antiszemiták!« vajjon lesz-e valaki, a ki
+megsejdíti, hogy miféle pénzen viseljük ezt a háborút? Mert a nagymama
+még nem volt katholikus, ugy-e?…
+
+Elza. – Kikérem magamnak az efféle tréfákat!
+
+Zoltán. – Elzácska, ne haragudjál! Tudod, csak az öröm… A pénz gondolata
+hirtelen elszédített. Ne haragudjál, aranyos honleány!… Meglásd, úgy
+fogok hadakozni, mint Kinizsi Pál!
+
+
+
+
+XXXIII.  KEGYELET.
+
+– Történik: Melanienál. Mindenszentek napján, délelőtt tizenegy órakor,
+a báró éppen akkor állít be barátnőjéhez, a mikor az előszobában a
+virágárus szolgája egy szép, ötven koronás sírkoszorút helyez el. A
+koszorú széles fekete szalagján nagy, aranyozott betűk ezt a felírást
+alkotják: »Jóltevőmnek«. –
+
+A báró. – A temetőbe készülsz?
+
+Melanie. – Igen.
+
+A báró. – És kinek viszed ezt a koszorút?
+
+Melanie. – A jóltevőmnek.
+
+A báró. – No jó, azt láttam. De hát ki volt a jóltevőd? Hogy hívták?
+
+Melanie. – Azt nem tudom. A nevét sohase mondta meg nekem.
+
+A báró. – Nem tudod, hogy mi volt a neve?
+
+Melanie. – Nem. Nekem azt mondta, hogy nevezzem őt egyszerűen Béla
+bácsinak. De tudom, hogy nem Béla volt a keresztneve; a monogrammjában
+nem is volt B. betű. Nem akarta, hogy tudjam az igazi nevét. Nagyon
+titkolózó és rejtőzködő természetű volt; sehol se mutatkozott velem.
+Bizonyosan nagy családja volt és borzasztóan félt a botránytól.
+
+A báró. – Szóval olyan barátod volt, mint most én, mi?
+
+Melanie. – A barátom is, de azonkívül az első és, mielőtt a báró urat
+ismertem, egyetlen jóltevőm.
+
+A báró. – Hogyhogy?
+
+Melanie. – Ó, az már régi történet! Akkor még Jutkának hívtak és
+masamód-lány voltam a Madame Evelinenél. Mondhatom, nagyon rossz dolgom
+volt akkor. Otthon is, meg a Madamenál is, igen sok pofont kaptam. Aztán
+meg hol csak maradékot ettem, hol pedig éhesen feküdtem le. Egyszer, a
+mint kalapokat vittem haza a vásárlóknak, egy szép öreg úr megszólított
+az utczán s beszédbe ereszkedett velem. Aztán felkarolt; kétszobás
+lakást vett ki nekem, szépen bebútorozott és kiöltöztetett. Még
+czimbalmozni is taníttatott, és mindig nagyon szépen bánt velem. Persze,
+a hogy kistafirozott, egyszerre nagyon megcsinosodtam, s hamarjában
+annyi barátom akadt, hogy válogathattam közülök. De ez mind nem történt
+volna, ha az öreg úr fel nem karol. Mert előbb a kutya se vett észre,
+olyan penészes és éhes kinézésű voltam. Ha Béla bácsi nem olyan jószívű,
+akkor a férfiak most rám se néznének, a báró úr se vett volna észre
+soha. Akkor még most is Jutkának hívnának, még most is skatulyákat
+hordanék haza, még most is maradékot kellene ennem, és akkora pofonokat
+kapnék, mint egy-egy czipó. Azért én nagyon szerettem a Béla bácsit. De
+egyszerre hirtelen elmaradt és elsején nem hozta el a havi pénzemet,
+mert meghalt. Szerencsére a házbér már ki volt fizetve.
+
+A báró. – Talán nem is halt meg, csak eltűnt. Alighanem már elég volt
+neki ez a barátság.
+
+Melanie. – Hogyisne! Először is nagyon szeretett engem, a mi onnan is
+látszik, hogy mindennap eljött, pedig már nagyon öreg volt. Másodszor
+pedig bizonyosan tudom, hogy meghalt. Mert akkor már több ismerősöm volt
+és egyszer egy Gyuszi nevezetű, a kinek el kellett bujnia, a kamarából
+nagyon jól látta a Béla bácsit. Először ettől a Gyuszitól tudtam meg az
+esetet. Felszaladt hozzám és azt mondja: »Hallod-e, a Béla bácsi
+meghalt! A kávéházban kártyázott és megütötte a guta, mert
+megkontrázták. Éppen ott voltam és láttam jól, hogy a Béla bácsi volt!«
+És a Gyuszi csakugyan igazat beszélt, mert a Béla bácsit nem láttam
+többet.
+
+A báró. – De ha nem tudod, hogy ki volt, akkor azt se tudhatod, hogy hol
+van eltemetve! Hogyan vihetsz hát neki koszorút?! Hová teszed a
+koszorúdat?
+
+Melanie. – Az egyik évben ide, a másik évben oda. Megnézem azokat a
+sírokat, a hol nincsen koszorú és nincs diszítés, meg a hol nem ég
+lámpás, és ha találok olyat, a hol olyan férfi van eltemetve, a ki
+kilencz évvel ezelőtt halt meg és hetvenegy évet élt, – Béla bácsi is
+hetvenegy esztendős volt – hát oda leteszem a koszorúmat, mert azt
+gondolom: »Talán ez volt a Béla bácsi!«
+
+A báró. – No hallod! Ennek semmi értelme!
+
+Melanie. – Dehogy is nincs értelme! Nem volna nyugodt a lelkiismeretem,
+hogyha megfelejtkezném az én jó Béla bácsimról, a kinek mindent
+köszönhetek. Aztán, lássa, báró úr, én babonás vagyok és azt hiszem,
+hogy a halottak nagyon jól tudják, ki visz nekik koszorút, és ki nem.
+Talán éjfélkor a szellemek meg is nézik a koszorúkat.
+
+A báró. – Hallatlan! Hogy egy okos nő, a ki eldicsekedhetik vele, hogy
+annyi pénzt tud kizsarolni belőlem, mint soha senki!… Már hogy
+képzelhetsz ilyen szamárságot!
+
+Melanie. – No és aztán! Ha már nem is tudja meg szegény! Kinek teszek
+ezzel rosszat? Ha másnak jut, az se baj. Talán olyannak jut, a kinek már
+nincs senkije. Vagy ha talán olyannak, a kiről csak megfelejtkeztek,
+azzal se vétek. Egy sírral kevesebb, a melyik nincs elhanyagolva.
+
+A báró. – Hiszen nem mondom, hogy rosszat teszel vele, bár rossz néven
+veheti valaki, hogy ha ő nem diszítette fel a hozzátartozója sírját, egy
+idegen tegyen oda koszorút. Nem lehet sérteni valakinek a kegyeletét, ha
+ő személyesen meg is felejtkezik a kegyeletről. De nem erről van szó.
+Hanem arról, hogy minek ez a koszorú? Kell, hogy te koszorút vigyél
+valakinek, mikor neked senkid sincs odakinn?!
+
+Melanie. – Tudja, báró úr, ezzel én úgy vagyok, mint a karácsonynyal.
+Karácsonykor, mikor mindenki karácsonyfát állít, gyertyákat gyujtogat és
+ajándékokat oszt szét, nekem olyan furcsa, hogy nincsenek gyermekeim, a
+kiknek én is karácsonyfát állíthatnék és játékokat vehetnék! Azért
+karácsonykor mindig krisztbaumot és ajándékokat küldök a papának meg a
+mamának, mindenfélét vásárlok a cselédeimnek és karácsonyfát állíttatok
+a házmesterné gyerekeinek. Odalenn aztán én is gyertyákat gyujtogatok,
+és nézem, hogy a gyerekek hogyan örvendeznek. És ilyenkor, mindenszentek
+napján, éppen úgy vagyok. Mindenki siet ki a temetőbe; a legszegényebb
+is kiviszi a maga olcsó koszorúját, a gazdagok pedig úgy feldíszítik a
+sírokat, hogy a temető ilyenkor csupa látványosság. Mindenkinek ott kell
+lennie; csak én ne legyek ott?! Milyen szomorú elgondolni, hogy nekem
+még halottaim sincsenek! Pedig nincsenek. A barátnőim kimennek a
+szüleik, a testvéreik, a gyermekeik sírjához; nekem nem voltak
+gyermekeim és testvéreim, a szüleim pedig élnek és házmesterek a
+körúton. De hát igazán ennyire árva legyek?! Nem, hiszen nekem is van
+halottam: a szegény jó Béla bácsi; neki odakünn kell lennie, csak azt
+nem tudom, hogy hol. Hát azért mégis kiviszem a koszorúját; ez
+megkönnyebbíti a lelkemet… így nem érzem magamat olyan elhagyatottnak.
+
+A báró. – És te, a ki olyan kapzsi vagy, nem sajnálsz ötven koronát
+annak a koszorújára, a kinek még a nevét sem tudod?
+
+Melanie. – Már mért sajnálnám?! Tizannyit se sajnálnék, úgy szerettem a
+szegény Béla bácsit! Aztán úgyis a báró úr zsebéből megy, nem az
+enyimből!
+
+
+
+
+XXXIV.  FARSANG A NÁDOR-UTCZÁBAN.
+
+– A hölgyek kis szalonja; délután két óra. Blanka Rejtvényi szerkesztő
+úrral cseveg. Megjelenik: Elza, s nyomban Berzsenyi. –
+
+Elza. – A papa azonnal jön, sőt már itt is van. (Berzsenyi belépett;
+Rejtvényi feláll.)
+
+Berzsenyi. – Értésemre esett, hogy ön szivélyes felszólításomra sietett
+megjelenni. Ezen önzetlen ügybuzgalmát, valamint családom irányában
+tanusított érdekeltségét nem mulaszthatom el megköszönni.
+
+Rejtvényi. – Báró úr, nagyon örülök, ha szolgálatára lehetek.
+
+Berzsenyi. – Leányaim bizonyára felvilágosították önt az ügy
+mibenlétéről. Én a farsang folyamán több zenereggélyt kívánok rendezni,
+az én házamban.
+
+Blanka. – De, papa, eddig úgy volt, hogy a konczerteket nem délelőtt
+vagy délután, hanem este tartjuk meg.
+
+Berzsenyi. – Igen, Blanka leányom helyesen jegyzi meg, hogy a
+reggélyeket este tartjuk meg, kilencztől tizenkettőig bezárólag.
+
+Elza. – Szóval soirée-t akartál mondani, és nem matinée-t.
+
+Berzsenyi. – Ki beszél itt matinéeról? Mondom, hogy a zene-regélés este
+fog folyamatba ejtetni, több különböző alkalommal.
+
+Blanka. – De, papa, kérlek, ezt nem nevezik reggélynek, ezt…
+
+Berzsenyi. – Mit szóltok bele az én szavaimba minduntalan?! Bánom is én,
+akárhogy nevezik!… Ezen dolgok úgy fognak lefolyni, a hogy én nevezem el
+őket. Elég az hozzá, több mulatságot kívánok adni vendégeimnek, az én
+házamban, este, három óráig tartó konczerttel kiegészítve, melyen a
+legjobb és legdrágább művészek annyi zenét regélhetnek vendégeim
+számára, a mennyit akarnak.
+
+Rejtvényi. – Tökéletesen értem, báró úr.
+
+Berzsenyi. – Leányaim kedvéért, a kik engem hiányos nyelvésznek
+ironizálnak, hozzáfűzöm, hogy valóban nem zene-reggélyt akartam mondani,
+hanem zenesegélyt. Segélyezni, pártolni kivánom a zenét, de nem csekély
+arányokban, hanem olyan alakban, hogy míg egyrészt a hazai művészek a
+kellő keresethez juthassanak, másrészt ne legyenek kizárva a versenyből
+a külföldi művészek sem, kik a kellő magasabb színvonalról
+gondoskodnának.
+
+Rejtvényi. – Valóban báró úr, ez nemcsak nagylelkű, hanem egyszersmind
+finom ízlésre valló gondolat!…
+
+Berzsenyi. – Megjegyzem, hogy minden egyes alkalommal meg lesznek híva:
+több miniszter, számos arisztokrata, exczellencziás és méltóságos
+hölgyek, s több más kisebb-nagyobb személyiségek. Úgy, hogy a szereplő
+művészek, a kiket előadás után szivélyesen vendégül is meghívok,
+érintkezésbe juthatnak a legmagasabb személyiségekkel, mi által ujabb
+anyagi előnyben részesülhetnek.
+
+Elza. – De, papa, nem erről van szó…
+
+Berzsenyi. – No, ezt csak úgy közbevetőleg mondom. Arról nincs szó, hogy
+ezt a honoráriumba beszámítanám. És irányeszméül az ön használatára
+megjegyzem, hogy az én házamban költségkimélés nem létezik.
+
+Rejtvényi. – Tudom, báró úr.
+
+Berzsenyi. – Viszont megvárom, hogy az egyes fölléptetett művészek úgy
+legyenek odaállíthatók, hogy ez által soirée-im színvonala semmit se
+szenvedjen.
+
+Rejtvényi. – Ez magától értetődik, báró úr.
+
+Berzsenyi. – Mielőtt azonban a részletekbe bocsájtkoznám, mindenekelőtt
+arra nézve kivánom tanácsát kikérni, hogy hány legyen a száma ezen, a
+farsang folyamán vendégeim részére nyujtandó zene-élvezeteknek? Két
+eszme merült fel erre nézve családom körében. Az egyik eszme az, hogy
+csupán hat soirée legyen a legelőkelőbb külföldi márkákkal; a másik
+eszme pedig az, hogy tizenkét vegyes legyen, oly módon, hogy a jelesebb
+hazai erők is érvényesüléshez jussanak. Én, megvallom, a fölvetett
+eszmék egyikéhez se csatlakozhatom. Az én eszményem az, hogy középütt
+rejlik az igazság, s hogy kilencz zene-estben kell megállapodnom. Mert
+egyrészt csak így kerülhetem el a kicsinyes takarékoskodás látszatát, s
+másrészt így senki se foghatja rám, hogy nem tudom mily mellékczélzatból
+vagyonomat és nagylelkűségemet kívánom fitogtatni.
+
+Rejtvényi. – Föltétlenül a báró úr nézetéhez kell csatlakoznom…
+
+Berzsenyi. – Nagyon örülök, hogy magáévá teszi eszmémet. Annyival
+inkább, mert leányaim már bizonyára tudatták önnel, hogy ez estélyek,
+(vagy nem bánom: soirée-k) rendezését önre óhajtom ruházni. Teszem pedig
+ezt azért, mert ön, mint szerkesztő, járatosabb nálam a különböző
+művészek fölvezetésében, és másodszor, mert ön, mint családomnak
+önzetlen barátja, szivélyesen fogja teljesíteni azt a sok lótás-futást,
+a melyre én koromnál és társadalmi helyzetemnél fogva nem vagyok
+hajlandó.
+
+Rejtvényi. – Nagyon megtisztel, báró úr.
+
+Berzsenyi. – Midőn ehhez még csak azt fűzőm hozzá, hogy én semmit se
+becsülök és semmit se jegyzek meg magamnak annyira, mint az
+önzetlenséget, egyelőre csak köszönettel veszem tudomásul az ön baráti
+szolgálatát.
+
+Rejtvényi. – Ó, kérem!…
+
+Berzsenyi. – Most már nem marad egyéb hátra, mint hogy megismertessem
+önt a főbb irányelvekkel.
+
+Rejtvényi. – Figyelek, báró úr.
+
+Berzsenyi. – Úgy a külföldi kitünőségek, mint a pártolásra érdemes hazai
+erők kiválasztását teljesen önre bizom. Leányaim különben örömest fogják
+tanácscsal segíteni. A magam részéről e tekintetben csak azt az óhajtást
+fejezem ki, hogy az öreg nőket lehetőleg mellőzni sziveskedjék. Nem
+tartom ugyan kizártnak azt a lehetőséget, hogy egy öreg nő sok művészi
+képességet összpontosítson magában, mindamellett tagadhatatlan, hogy egy
+öreg nő visszás benyomást tesz a vendégekre.
+
+Blanka. – De, papa, kérem…
+
+Berzsenyi. – Fiam, ezt én jobban értem, tapasztaltságomnál fogva.
+(Rejtvényihez.) Szóval, e kérésemet különös figyelmébe ajánlom, azzal,
+hogy e szabály alól csakis a legkipróbáltabb külföldi márkák képezhetnek
+kivételt.
+
+Rejtvényi. – Nem felejtem el, báró úr.
+
+Berzsenyi. – A mi már most a zene-anyagot illeti, ennek kiválasztására
+nézve már több az észrevételem. Az irányadó az, hogy első sorban a
+legmagasabb, a legtudományosabb, a legklasszikusabb zenére reflektálok,
+s óhajtásom az, hogy a kilencz est programmja kimerítse mindazt, a mit a
+zeneirodalom mint legfinomabbat, mint első márkát, mint legértékesebbet
+és legdrágábbat produkál. Kivánom, hogy a mi a zene minőségét illeti,
+estélyeimet még a szakavatott hangversenyek se árverezhessék túl.
+
+Rejtvényi. – Értem, báró úr.
+
+Berzsenyi. – Minthogy azonban tapasztalásom szerint a legjobb zenétől a
+vendégek mind elaludnak, estélyeim tarkítása végett vendégeim számára
+némi változatosságról is gondoskodni kívánok, s azért megvárom, hogy a
+programmon a könnyebb zene is, mint pl. Tarara-boom-de-ay, helyet
+találjon…
+
+Blanka. – De papa, az istenért!
+
+Berzsenyi. – Egyébként e végből is leányaimra utalom önt. A végleges
+helybenhagyás őket illeti.
+
+Rejtvényi. – Minden egyes esetben előre beterjesztem a programmot, s
+kifogás esetén…
+
+Berzsenyi. – Mondom, a felügyeletet leányaimra ruházom, mert nekem a
+kották forgatására, s a többi, nincsen időm, koromnál és társadalmi
+helyzetemnél fogva. E pontra nézve még csak azt jegyzem meg, hogy a mi
+személyes izlésemet illeti, kedvenczem: az egyházi zene, s nagyon
+szeretném, ha ön erre súlyt fektetne. Rendkivül lelkesedem például
+azokért a vallásos szellemü dalokért, melyeket annak idején egy olasz
+pap vezetett elő, ha jól emlékszem: a Vigadóban, orgonán vagy cellón,
+már nem tudom, csak a nevére emlékszem, hogy P-vel kezdődött…
+
+Blanka. – A papa talán Perosi műsorára czéloz…
+
+Berzsenyi. – S különösen kedvelem azokat a számokat, a melyeket
+véletlenül ő Szentsége is azzal tüntetett ki, hogy kedvenczeiül
+választotta őket. Erről jut eszembe, hogy a Pester Lloydban az Allerlei
+czím alatt olvastam, hogy ő Szentsége személyesen is foglalkozik
+csekélyebb zeneművek költésével. Ha ezek közül valamelyik felkutatható
+volna, valóban igen kellemes meglepetésemül szolgálna…
+
+Rejtvényi. – Mindent el fogok követni, báró úr…
+
+Berzsenyi. – Még csak egy kérdés volna hátra: az elővezetendő művészek
+anyagi segélyezésének kérdése.
+
+Blanka (Rejtvényihez). – A papa a közreműködő művészek tiszteletdíját
+érti.
+
+Berzsenyi (Blankához). – Mit javítsz engem mindig, mint egy iskolai
+feladatot?! Ha olyan nagyon tisztelem őket, akkor nem adhatok nekik
+díjat, mert az sértés volna; ha pedig kell nekik a díj, akkor mi értelme
+a tiszteletnek?… (Rejtvényihez.) Nem igaz?
+
+Rejtvényi. – Tessék csak a dolgot rám bizni; kellő tapintattal fogom az
+ügyeket elintézni.
+
+Berzsenyi. – Itt kettőt ajánlok az ön figyelmébe. Az első az, hogy a
+külföldi jelesekkel szemben igen óvatosnak kell lenni, mert ezek úgy
+alkudnak, mint a piaczi nők. A másik az, hogy a hazai erőket nem kell
+figyelmen kívül hagyni, de viszont ők ne felejtsék el, hogy azért ők
+csak hazai erők maradnak. A folyamodó művészek terjeszszék elő
+árszabályaikat; majd ki fogom választani közülök az előnyösebbeket. A
+vendégek, legyen ön nyugodt, nem fogják észrevenni a különbséget. Ebből
+láthatja ön, hogy mindent, a mi művészi, önre ruházok, de a pénzügyi
+felügyeletet fentartom magamnak.
+
+Rejtvényi. – Egy lépést se teszek a báró úr helybenhagyása nélkül.
+
+Berzsenyi. – A többit esetről-esetre fogom megjegyezni. Egyelőre közölje
+a jelesebb operai nőkkel, hogy a tarifával mielőbb jelentkezzenek, és
+terjeszszék elő, hogy több pièce-t mily árengedménynyel hajlandók
+szolgáltatni. Határozatomat ön majd tudatni fogja velök.
+
+Blanka. – De, papa, a művésznőkkel szemben…
+
+Berzsenyi (óráját nézi).
+
+Rejtvényi (Blankának a szavába vágva). – Még csak egyet volnék bátor
+kérdezni…
+
+Berzsenyi. – A csekélyebb és úgynevezett művészi részletekre nézve
+tanácskozzék leányaimmal; nekem most dolgom van a juta-gyárban.
+
+
+
+
+XXXV.  A BOHÉMEK.
+
+– Estély Berzsenyiéknél. Fényözön. A lépcsőházban délszaki növényzet.
+Kilenczkor Berzsenyi báró felrakja összes rendjeleit, s az inasok
+fölhúzzák fehér keztyűiket. Féltizkor megjelenik az első bouton;
+nyomában Golkonda egész gyémánttermése. Tiz óra tájban, mikor a
+szinháznak vége, bevonulnak a Bohémek: Schaunard, a nagy zenész, Marcel,
+a nagy festő, Rodolphe, a nagy költő, Colline, a nagy bölcsész, és
+Auguszt, a nagy művész. Az előcsarnokban az inasok lesegítik a Bohémek
+felöltőit; minthogy a felöltők akasztó-szalagja el van szakadva,
+Colline, a nagy bölcsész, egy szobaleányt hivat. Katicza sietve jő, s
+megkezdi az akasztószalagok felvarrását. A Bohémek ekközben felvonulnak
+a hallba. A hallban: –
+
+Schaunard, a nagy zenész. – A kérdés az, hogy minő a puttyogós bor?
+
+Arthur, a főkomornyik. – A nagyságos úrnak tréfálni méltóztatik. Csak
+nem gondolja, hogy a báró úr »Talizmán«-nal sérti meg a vendégeit?
+
+Marcel, a nagy festő. – E fiú művelt s tudja, hogy az ital
+Francziaországban kezdődik.
+
+Schaunard, a nagy zenész. – Csakhogy én a fanyar pezsgőt nem szeretem.
+Én csak Moët et Chandon-t iszom.
+
+Arthur. – Hat különböző márka áll Nagyságod rendelkezésére, mindenféle
+fajtából. Édes, sec, demi sec, vin brut. A márkák: Moët & Chandon,
+Irroy, Pommery & Greno, Georges Goulet, J. Mumm, Heidsieck.
+
+Marcel. – Nekem mindig Heidsieck sec-et hordjon. Jó lesz, ha félre tesz
+számomra három üveggel. Dugja el a kis fehér szalonban a nagy állótükör
+mögé.
+
+Rodolphe, a nagy költő. – És mi van a pántlikás szivarokkal? Hol vannak
+a pántlikás szivarok?
+
+Arthur. – Még vacsora előtt parancsolja Nagyságod a havannát?
+
+Rodolphe. – Nem, egyelőre csak egy skatulya czigarettát adjon. Egy vagy
+két pakli »Szfinx és Obeliszk«-et.
+
+Colline, a nagy bölcsész. – Én nem itt szívom el a szivart, hanem
+odahaza. Csomagoljanak be egy ötven darabos skatulyát a nagy
+Menendez-ekből.
+
+Schaunard. – De hol van a menu? Lássuk a menut!
+
+Colline. – Engem föltétlenül olyanok közé ültessen, a kik nem esznek
+osztrigát, mert én a szomszédaim osztrigáit is meg szoktam enni.
+
+Arthur. – Nagyságod Csalavéri Torkos Frigyesné ő méltósága és Naphegyi
+Tinka ő nagysága között fog ülni.
+
+Colline. – Nekem nem kell hölgy, nekem osztriga kell. Cserélje meg a
+kártyákat s ültessen engem a szélütött főapát mellé; az nem eszik
+osztrigát.
+
+Marcel. – Engem öreg hölgyek közé ültessen, mert a fiatalok szeretik
+kiszolgáltatni magukat, és én nem azért jövök ide, hogy imádkozzak és
+dolgozzak.
+
+Rodolphe. – Én mellém fiatal és kövér asszonyokat jelöljön ki, jól
+dekolletálva. Ez nekem étvágyat csinál.
+
+Schaunard. – A fődolog az, hogy a kocsik megvárjanak bennünket; nem úgy,
+mint a multkor. A fenének van kedve gyalog kutyagolni haza a pokolba,
+mikor az ember a pukkadásig tele pakolta magát.
+
+Colline. – A legnagyobb ostobaság az, hogy a mikor az ember ehetik,
+ihatik, a mennyit akar, a szobalányok nem ülhetnek az asztalhoz.
+
+Auguszt, a nagy művész (a ki eddig némán tekintett maga elé). – Nos?
+
+Arthur. – Tessék?
+
+Auguszt (fagyos ábrázattal). – Nos?
+
+Arthur. – Parancsol Nagyságod?
+
+Auguszt. – Nos? A csekk?
+
+Arthur. – Miféle csekk?
+
+Auguszt. – Vagy talán azt hiszi a gazdája, hogy én az ő szép szeméért
+jöttem ide? És hogyha megetet és megitat, akkor én ingyen fogok
+monológokat előadni? Engem nem lehet inggombokkal lefőzni! Hol van a
+csekk? The money, l’argent, das Geld? Las millreis, soldi, baksis,
+penyaz?
+
+Arthur. – Holnap reggel Nagyságod lakásán lesz.
+
+Auguszt. – Holnap? A holnap az istené! De jól van, nem bánom, most az
+egyszer. Jövőre azonban tanuljanak modort. A modor az, hogy az ember
+mindenekelőtt átnyujtja a csekket.
+
+(A vendégek átsétálnak a nagy terembe. Harmadfél órai szünet.
+Éjféltájban a hall ujra benépesül. Megjelennek: Berzsenyi Blanka és
+Elza, hédervári Hirschler Zelma, Héthársyné, Gabnaffy Ariadne és Nyuszi,
+Várai-Fejér Nandine és Piczu, Soroksáry Miska gróf, Csalavéri Torkos
+Frigyesné, Pschutt Tilda, Beteg Puszi, Bertalan Dóri, Várföldi Sebő, a
+Hunhegyi-család, Grünspan Berczi, a Gabnaffy-fiúk, Szilárdffyék,
+Berzsenyi Zoltán, Hirsényi Nándi, Rejtvényi Elek, még igen sok hölgy és
+úr s végűl a bohémek.)
+
+Csalavéri Torkosné (Rodolphehoz). – Nagyon örülök, hogy végre
+megismerkedhettem egy szellemes emberrel; mindig kiváncsi voltam rá,
+hogy egy szellemes ember hogyan öltözködik és milyen magaviseletet
+tanusít a magánéletben. Mondjon, kérem, hamar valami szellemességet,
+mert égek a vágytól önön mulathatni!
+
+Rodolphe. – Valóban, asszonyom… (összefüggéstelen szavakat hebeg.)
+
+Colline. – A szellemességről jut eszembe, hogy hallottam ma egy igen
+sikerült anekdotát. Volt egyszer egy kis fiú, a ki mindig együtt aludt a
+szüleivel…
+
+Rodolphe. (Schaunardhoz). – Dobjátok ki ezt a vízilovat. (Collinet
+eltávolítják és biztonságba helyezik.)
+
+Gabnaffy Nyuszi (Marcelhez). – Ó, én Musette kisasszonyt nagyon jól
+ismerem! Sokat hallok róla a szabónémtól; különben egyforma a
+derékbőségünk.
+
+Auguszt (Várai Fejér Piczuhoz). – Ezt a monológot elő fogom adni
+magának, ha majd asszony lesz.
+
+Piczu. – Akkor már nem fog érdekelni. A legszebb monológnál is szebben
+beszél a tett.
+
+Hirsényi Nándi. – Jön a boston! Jön a boston!
+
+Rejtvényi (Blankához halkan). – Ha csak egy fordulót tesz a gróffal,
+engem nem lát többet!
+
+(A vendégek átszállingóznak a tánczterembe. A szin üres marad. Egy
+félórai szünet. Megjelennek: Berzsenyi báró, Csalavéri Torkos és Várai
+Fejér.)
+
+Berzsenyi. – Én csak egyet ismerek közülök, ezt a Rejtélyi Sándort. Igen
+szakavatott fiú, de tőlem nyugodtan kitörheti a nyakát.
+
+Csalavéri Torkos. – Akkor hát mért hívod meg őket?
+
+Berzsenyi. – Először: nem hívom meg őket. Másodszor: azért hívom meg
+őket, mert ez az asszonyok dolga, nem az enyém. Harmadszor: ti is
+meghívjátok őket. Negyedszer: mert nem akarom, hogy ti azt mondjátok: a
+báróéknál igen unalmas. Ötödször: mert azt gondoltam, hogy tudnak
+czigánykereket vetni, és nem tudnak. Hatodszor: miattam itt épp úgy
+felfordulhatnak, mint másutt. S a mi a fő: én kezdjem meg eltávolítani
+őket?
+
+Csalavéri Torkos. – Te már megteheted.
+
+Berzsenyi. – És te?
+
+Csalavéri Torkos. – Rólam azt mondanák, hogy sajnálom a bort meg a
+szivart az irodalom és művészettől.
+
+Várai Fejér. – Hát bocsáss meg nekem, kedves báró, hogy az előbb majdnem
+megütött a guta, mikor ezt a festészt megpillantottam, de ezt nem fogod
+megtiltani nekem, valahányszor ilyen egyének tolulnak elém.
+
+Berzsenyi. – Kérlek, kérlek, a mint parancsolod. De igazán nem értem,
+miért ügyelsz föl ilyen selejtes vendégekre.
+
+Várai Fejér. – Ha tudomásodra hozom, hogy ez a festész mint vejem
+kivánna szerepelni, azonnal érteni fogsz engemet. Ez a személy ma pofát
+vett magának megkérni tőlem a Piczut!
+
+Berzsenyi. – És ez komoly?
+
+Csalavéri Torkos. – Na hát ez igazán hallatlan!
+
+Berzsenyi. – Nem tudom magam elé helyezni, hogy így legyen.
+
+Várai Fejér. – De hát mit akarnak még ezek az emberek? A vacsorát,
+pezsgőt, szivart akarjátok, jó; és hogy ne sokat társalogjunk, én
+belátok egy adag vidám koldulást, velem lehet beszélni. De a lányomat
+elvenni feleségül! – ez már mégis csak szemtelenség!
+
+Csalavéri Torkos. – Én ebben egészen otthon vagyok. Nálam is ismeretes
+egy ilyen alak; sőt teljesen befészkelte magát házamban, mert az
+asszonyokkal ilyes ügyekben nem lehet komolyan értekezni. Először
+ellopta a feleségemtől szerelemből az összes zsebkendőket; azután az
+asszony mindenféle foulard-okat és selyemkendőket ajándékozott neki,
+hogy meg ne hűljön, úgy, hogy mikor nem találtam meg mindjárt a
+törülközőt, azt kellett hinnem, hogy ez az alak vitte el. És most végül
+ez az alak folyton ide-oda küldözgeti az inasaimat, úgy, hogy ha énnekem
+szükségem van valamire, mehetek magam!
+
+Várai Fejér. – Eh, ha csak a feleségemről volna szó!… De a leányomat
+akarja feleségül venni, a leányomat!
+
+Berzsenyi. – És aztán… fiatalság: bolondság… az ember, jól van, nem
+bánom, be tud látni egy kis időtöltést…
+
+Várai Fejér. – De ő nem az ő idejét akarja tölteni, hanem el akarja
+venni az én pénzemet! Reggel megiszsza a kávét, délben megeszi az
+ebédet, és így tovább, à la bonne heure, miattam legyen úgy. De hogy
+este, miután már minden egyebet befalt, lenyelt, zsebrevágott, el akarja
+venni tőlem a leányt, a hozományt, és mindent, a mit egy hosszú életen
+át előállítottam!…
+
+Berzsenyi. – És ezek bohémeknek nevezik magukat!
+
+Csalavéri Torkos. – Kétségtelenül a cseh körzőtől… Tessék, megint itt
+vannak!
+
+Várai Fejér. – Azért nem kell szólni az illetőnek. Ilyen mindenre képes
+embernek inkább elnyelem az egészet.
+
+Csalavéri Torkos. – Legalább kipanaszoltuk magunkat.
+
+(A nagy társaság újra bevonul a hallba.)
+
+Mind. – A monológot! Halljuk a monológot!
+
+Hirsényi Nándi. – Tisztelt Társulat! Auguszt, a nagy művész, elő fogja
+adni Rodolphenak, a nagy költőnek, ez alkalomra írott monológját.
+
+Sokan. – Éljen! Éljen!
+
+Auguszt. – Hölgyeim, uraim! »A tolvaj szarka« Rodolphetól!
+
+Mind. – Halljuk! Halljuk! (Helyet foglalnak. Várai Fejér, Csalavéri
+Torkos és Berzsenyi el a balfenéken.)
+
+
+
+
+XXXVI.  BERZSENYIÉK NYARALNAK.
+
+– A karlsbadi »Savoy Westend Hôtel« legszebb termében. Esti tíz óra.
+Békásmegyeri Berzsenyi Jacques báró és leánya: Blanka bárókisasszony
+terített asztal mellett ülnek, vacsora után. Blanka ujságot olvas; a
+báró szivarra gyujt és gondolataiba mélyed. –
+
+A báró (magában). – Ha egy hajszállal elhibázom és egy czollal erősebben
+meghajtom magam, mint a tapintat kijelöli, a sah azt fogja mondani: »Ez
+a báró finom ember, de mégis csak meglátszik rajta, hogy alulról
+küzdötte fel magát a magasba, mert a dereka nincs egyenesre
+kiszoktatva.« Ha pontosan kimért és hanyagul hűvös vagyok, a sah így fog
+szólni magában: »Ez a báró megbízható férfi, de úgy néz ki, mintha
+nyársat nyelt volna. Úgy jön nekem elő, mint a ki csak azért gőgös, hogy
+ne látszassék közrendűnek és alázatosnak.« Ha fidélis vagyok, a sah azt
+mondhatja: »Ez a báró jó fiú és kellemes udvaroncz, de nem lehetett
+valami magasan elsőrendű nevelése, mert nem tudja, hogy meddig lehet a
+nagyurakkal komázó hangot használni.« Ha tartózkodó vagyok, a sah le fog
+nézni és azt jegyezheti meg rólam: »A báró derék ember, de ha egyszer
+egy államfővel van dolga, a szokatlanságtól és az örvendetes ijedtségtől
+alig tud lélekzethez jutni.« Ha egy krajczárral több borravalót adok
+jelenléte alkalmával, mint az ízlés és finom viseletű kényelem kiutalja,
+a sah mosolyogni fog rajtam és azt az aperszüt fogja tenni a kiséret
+előtt: »A báró méltányos főur, de mint _von Pike auf_ ember egy kicsit
+komikus, a midőn erőködik és nem tudja hova tenni a pénzét.« Ha pedig
+egy krajczárral kevesebbet adok, így gondolkozhatik és bizonyosan
+mokirozni fogja magát rajtam: »A báró eszélyes főnemes, a kiben semmi
+flancz, és nem csodálom, hogy szorgalmával oly magaslatra vitte, de
+azért mégis csak kiüti a fejét a szeg a zsákból.« Az embernek meg kell
+őrülni.
+
+Blanka (leteszi az ujságot). – Papa!
+
+A báró (felriad). – Mi az? Mit mondtál?
+
+Blanka. – Te még most se tetted le a rendjeleidet?
+
+A báró. – Ejnye, be furcsa vagy! Csak nem fogom szégyellni a
+rendjeleimet?!
+
+Blanka. – Szégyellni, persze hogy nem, de családi souper alkalmával nem
+szokás feltenni a rendjeleket…
+
+A báró (egyre boszúsabban). – Te igen jól tudod, hogy nem a souper
+alkalmával tettem fel, mert bárha ma a csirke fogja tanítani a tyúkot,
+azt kioktatás nélkül is tudom, hogy ha én a leányommal akarok
+vacsorázni, ehhez nem szükségesek a rendjelek. És ha te véletlenül nem
+mondod, hogy fel kellene próbálni, nekem talán eszembe se jut úgy a
+vitézségi érem, mint az oroszlán-rend.
+
+Blanka. – Felpróbálni felpróbálja az ember, de remélem, csak nem akarod
+viselni?
+
+A báró. – Hát mire való a rendjel, ha nem arra, hogy viseljék?! Különben
+megnyugtathatlak, ismerem családomnak szeczessziós és mindent gúnyoló
+eszmeirányzatát, és egy pillanatig se foglalkoztam azzal a gondolattal,
+hogy a kitüntetéseket állandóan viselni fogom, bárha én nem úgy
+gondolkozom, mint némelyek, és abban, hogy fejedelmi barátom: a sah ő
+felsége engem legnagyobb érdemrendeivel tüntet ki, abban én, egyszerű
+gondolkozású ember, nem találok semmi restelni valót.
+
+Blanka. – De, papa, kérlek, én csak arra akartalak figyelmeztetni, hogy
+családi körben nem szokásos rendjelekkel vacsorálni, és ha a pinczérek
+folyton a vitézségi éremmel látnak…
+
+A báró. – Én figyelmeztetés nélkül is tudok annyit a savoir vivre-ből,
+mert folyton leczkéket veszek a baronesz leányomtól, hogy ha az ember
+például egy uszónadrágban a tengerbe megy fürödni, akkor az ordókat nem
+kell feltenni. De mivel már úgy fordult a szóbeszéd, hogy fel kellene
+próbálni, hát felpróbáltam, érdeklődésből, hogy a szines szalag és arany
+mint állanak a fekete ruhán? És ha már felpróbáltam, mert nem értem,
+hogy mért ne próbálhattam volna fel, hát rajtam van, punktum, akár
+tetszik ez a pinczéreknek, akár nem.
+
+Blanka. – Papa, kérlek, ne haragudjál, nem akartalak megboszantani, csak
+éppen azt akartam mondani, hogy ha a pinczérek látják rajtad ilyenkor, a
+mikor bizalmas körben vacsorálsz, elfecsegik, és az emberek azt fogják
+képzelni, hogy valami nagyra vagy vele.
+
+A báró. – Ezt senki se fogja képzelni rólam, a kiről mindenki tudja,
+hogy milyen egyszerű és egyenes gondolkozású ember vagyok. És ha már
+erről beszélünk, megmondhatom neked, hogy én az ilyenre nem adok semmit,
+mert szerintem nem a rendjel különbözteti meg az embereket egymástól,
+hanem a szívjóság. Én nem arra vagyok büszke, hogy számos rendjeleim
+vannak a legelőkelőbb udvaroktól, a szerb és más kitüntetésekről nem
+beszélve, hanem arra, hogy mindenki azt fogja mondani, akárkit kérdezel
+meg felőlem, hogy a nevezett Berzsenyi, akárhogyan eszi a halat, késsel
+vagy villával, de egyszerű, jó ember. Vagy talán családom szeczessziós
+nézetei szerint én csak egy pöffeszkedő grand seigneur vagyok, de nem
+egyszerű, jó ember?
+
+Blanka. – Ó papa, azt tudja mindenki, hogy te a legjobb ember vagy a
+világon, arany szívű, mintája a tisztességnek és az egyéni
+korrektségnek, a ki soha senkinek nem vétett, soha senkit meg nem
+károsított, és mindenkivel csak jót tesz, a ki a közelébe jutott, de…
+
+A báró. – Nos, ha jó ember vagyok rendjelek nélkül, akkor jó ember
+vagyok rendjelekkel is. Nem értem, hogy ez a jelentéktelen, bár csinos
+szalag és érem mit változtatna a jellememen. Maradok, a ki voltam. Hogy
+aztán a pinczérek miket fecsegnek össze-vissza, az az ő dolguk. Mit
+nekem az ő fecsegésök? Az ő fecsegésök az én jellememen nem változtat,
+és végre is, csak nem fogom megsérteni a sahot, a ki engem barátságára
+méltat és kitüntetésekkel halmoz el, és nem fogom éretlen gyerkőcz
+módjára eldobni az oroszlánrendet és a vitézségi érmet, melyekben ő csak
+a legjelesebbeket részesíti?!
+
+Blanka. – Ebben tévedsz, mert a sah éppen nem fösvénykedik az ordóival.
+Éppen most olvasom az ujságban, hogy egy ötesztendős főherczegnek is
+megküldte a vitézségi érmet.
+
+A báró. – No látod, hogy kívülem csak főherczegek kapják meg!
+
+Blanka. – Nem érted, papa? Vitézségi érem egy ötéves főherczegnek!
+
+A báró. – Az lehetetlen vagy egyszerűen sajtóhiba. Egy zérus kimaradt a
+főherczeg mellől az ujságban. Annak a főherczegnek, a ki vitézségi érmet
+kapott, legalább ötven esztendősnek kell lennie.
+
+Blanka. – Dehogy! Az ujságban meg van irva az is, hogy a sah azért adta
+a vitézségi érmet a kis főherczegnek, mert ez nem ijedt meg, a mikor a
+katonák lövöldözni kezdtek.
+
+A báró. – Hát tessék, nem mondtam?! A sah tudja, hogy mit csinál. Mit
+gondolsz, mi lesz az én koromban egy olyan főherczegből, a ki már mint
+ötéves gyermek sem fél a csatazsivajtól?! Kinek adjon a sah vitézségi
+érmet, ha nem egy ilyen bátor gyermeknek, a ki a pólyából kilépve
+azonnal megkezdi a katonai pályát?
+
+Blanka. – Kinek adjon, kinek adjon? Mit tudom én! Egy főhadnagynak, a
+kinek az arcza csupa forradás, vagy, nem bánom, egy életmentő
+tűzoltónak, de hogy jön ehhez egy ötéves fiú?
+
+A báró. – Egész jól. Ha a sah vitézségi érmet adna az én könyvelőmnek,
+az Auspitznak, mindenesetre csodálkoznám rajta. Mert Auspitz kitűnő
+ember, de az ő szakmája egészen másutt fekszik. Ellenben így nem
+csodálkozom, mert a tapasztalás is mutatja, hogy a magas családokból
+eredő sarjakkal az a vitézség, mely más jeles férfiaknál hosszú évek,
+kitartás és az előrehaladottabb kor munkája, mint például a keresztviz,
+vele születik.
+
+Blanka. – Mért nem kap vitézségi érmet mindjárt a pólyájában?
+
+A báró. – Gyermekem, te nem tudod, milyen jól beszélsz, mert az ilyen
+esetek sokkal számosabban fordulnak elő, mint gondolnád. Így a
+történelem több kitűnő férfit jegyzett fel, kik ötéves korukban már
+czímzetes hadvezérek és valóságos püspökök voltak és mint ilyenek
+eljegyezték magukat olyan főherczegnőkkel, a kik akkor még meg sem
+születtek. De különben is a vitézségi érem csak egy egyszerű érem, s az
+oroszlánrendet még e jeles fiatal főherczeg se kaphatta meg. És ez
+egészen más.
+
+Blanka. – Megkapták mások. A sah ezt is fűnek-fának osztogatja.
+
+A báró. – Honnan veszed ezt a légből kapott állítást?
+
+Blanka. – Az ujságból, mert benne van az is, hogy a sah igen kitüntetett
+egy budapesti kis fiút, a ki bátran mondta meg papája nevét s a kivel a
+sah leült sakkozni. A fiú és apja erre az oroszlánrendet nyerték.
+
+A báró (összeránczolja homlokát). – Félreértésnek kell rejtőznie ebben
+az ügyben. Egyszerű vitézségi éremről lehetett szó, mert a fiú bátran
+mondta meg, hogy hová való.
+
+Blanka. – Oroszlánrendről van szó, s a sah még azt is megkérdezte volna
+a budapesti úrtól: nem tud-e néhány urat, a kiket a sah szintén az
+oroszlánrenddel tüntetne ki.
+
+A báró (elkomorodva). – Ezt semmit se jelent. Az oroszlánrend a
+vitézségi érem nélkül csak egyszerű udvariassági tény. A kettő együtt,
+ez már egészen más. Ha a sah ki akar tüntetni valamely előkelő egyént, a
+kettőt együtt adja. Vagy megtilthatom talán a sah-nak, mint perzsa
+kitüntetés-tulajdonos, hogy figyelmességet gyakoroljon, lényegtelen
+figyelmességet, melyből az avatatlan ujságok, nem tudom, holmi nagy
+dolgot fujnak fel?
+
+Blanka. – Elég az hozzá, a sah, úgy látszik, boldognak-boldogtalannak
+nyakába akasztja az ordóit. Azért nincs mit dicsekedni se az
+oroszlánrenddel, se a vitézségi éremmel…
+
+A báró (borúsan). – Nem tudom elhinni, hogy a sah, a ki mint
+tapintat-ember valóban hibázhatatlan gentleman, ily módon lejebb akarná
+szállítani saját helyezettjeit. Ez még oly jeles embertől is hiba és
+czélszerűtlen dolog volna, de egyszersmind erkölcsi lehetetlenség, hogy
+így legyen. Nem véled te ezt?
+
+Blanka. – Én azt hiszem, a sah egy nagy humorista, a ki minden
+alkalommal kimutatja, hogy semmit se ad az ordókra, és mulatságból
+mindenkinek kínál, a kinek ez örömet okoz. És ha az ember nem akar
+gyermekekkel és ismeretlen egyénekkel egy kalap alá kerülni, szépen
+megköszöni a kitüntetést és elteszi azonnal a fiókba.
+
+A báró (megdöbbenve). – Csak nem jut eszedbe azt a tanácsot adni nekem,
+hogy mint lopott süveget dugjam el úgy az oroszlánrendet, mint a
+vitézségi érmet?!…
+
+(Megjelennek a báróné és Elza.)
+
+Elza. – Na, örökre sajnálhatjátok, hogy nem jöttetek el! Olyan gyönyörű
+skandalum volt a szinházban, hogy sírtam örömömben!
+
+A báróné. – Képzeljétek ezt a leányt! Pisszegett, fütyölt, lármázott, a
+lábával ütötte a lózsét, és oly neveletlen volt, mint egy klakőr.
+
+Elza. – Még czitromot is dobtam a szinpadra. Az orrára czéloztam a
+rendezőnek, de csak a lábát találtam.
+
+Blanka. – Mi történt?
+
+Elza. – Egy szinész gorombaságokat mondott le a szinpadról. Hogy a
+közönség nem érti őket és hogy ők nem ilyen közönség előtt szoktak
+játszani. Persze lármát csaptunk, és ekkor előkerült a rendező, a ki
+jóvá akarta tenni a dolgot, de még jobban belemászott. Éppen ez kellett
+nekünk. Nosza elő a sípokkal, fütyülőkkel és automobil-jelzőkkel! Soha
+életemben nem nevettem ennyit!
+
+A báró. – Nagyon csodálkozom, hogy egy olyan estén történhetik ilyesmi,
+a mikor az én családom is a szinházban van. Ki eresztette be ezeket a
+szinészeket?
+
+A báróné. – És te ezt nyaralásnak nevezed, Jacques? Mindig jöttél nekem,
+hogy Karlsbad így és úgy, és hogy ez a rangelső hely a világon, és mikor
+aztán mindnyájan ide jövünk pihenni, itt legelőször is a szinészek
+gorombaságokat mondanak a legjobb családok szemébe.
+
+Elza. – Különben a szinészeknek igazuk volt, mert a nézőtér tele volt
+contrefaçon-előkelőségekkel. Az egyik páholyban ott ült a Várai-Fejér
+Nandine, a ki csak akkor boldog, ha a vidéki pasasok összetévesztik a
+gróf Thurzó Bélánéval, mert azt hiszi szegény, hogy ő hasonlít a szőke
+comtesse-hez, és ezért mindig ugyanazt a hajvizet hozatja, a mit a
+grófné. És ez nem elég, hanem még hozzá ki vet rá a földszintről
+birka-szemeket? A Winterstein Aurél, a ki úgy utánozza a Thurzó Bélát, a
+görbe járástól az »Es ist erreicht«-ig, hogy a szegény gróf már nem
+tudja kitalálni, mit csináljon a hajával, hogy ne hasonlítson erre a
+boldogtalan fiúra, a kit még a legjámborabb gebe is ledob a hátáról. Hát
+nem igazuk volt a szinészeknek?
+
+A báró. – A szinészek maradjanak nyugalomban, mikor jó családok is
+vannak a szinházban, és éppen azért holnap vissza fogom őket űzetni
+Berlinbe.
+
+Elza. – Az istenért, papa, ne tégy lépéseket! Hátha még holnap
+megismétlődhetik a heccz!
+
+A báróné. – Az egésznek te vagy az oka, Jacques, mert nem kisértél el
+bennünket a szinházba. Ha a szinészek látták volna, hogy jelen van egy
+idősebb úr is a vitézségi éremmel, semmi se történt volna, mert akkor
+tudják, hogy kikkel van dolguk.
+
+A báró (felvidulva). – Gondolod?
+
+Blanka. – Mama, ne lovagold bele a papát ebbe a vitézségi érembe.
+
+A báróné. – Miért? Olyan katonás külsőt ad neki, mely igen jól áll
+mindenkinek.
+
+Blanka. – Azért még se lehet máskor viselni, csak ünnepies alkalommal.
+
+A báró. – Hát ki akarja máskor viselni?… Persze, ünnepies vagy más
+alkalmakkor mégis csak viseli az ember, mert végre is, a sahot csak nem
+fogom megsérteni?!
+
+Elza. – De, papa, a sah nem törődik vele, hogy mikor teszed fel!
+
+(A báróné és Elza megvacsorálnak. Elza elbeszéli a szinházi botrány
+részleteit.)
+
+A báró (magában). – A leányaim egy kissé gőgösek és ez nem csoda, mert
+az én vérem van bennök. De ezt a dolgot heveskedés nélkül kell megítélni
+és egy idősebb embernek az ilyen ügyekben már jobb itélete van.
+Mindenesetre meg fogom választani az alkalmakat, de ma este még nem
+teszem le, mert mért ne viselhetném a hálószobámban, éjjel, a mikor
+senki sem lát?!…
+
+
+
+
+XXXVII.  BERZSENYIÉK A PAPA NÉLKÜL.
+
+– Karlsbadban. Szin: a báróné szalonja a »Savoy Westend Hôtel«-ben. A
+báróné egyedül. De nemsokára jelentkeznek: Blanka és Elza is, a kik a
+vasúti állomásról jönnek, a tizenegy óra huszonegy perczre várt
+gyorsvonat megérkezése után. –
+
+Blanka. – Képzeld mama, a papa még most se jött meg!
+
+Elza. – Határozottan kutya van a kertben.
+
+A báróné. – Szép nyugtalansággal beszélsz kedves atyádról!
+
+Elza. – Én nem nyugtalankodom, én gyanakszom. A papa egy kis
+szalmaözvegységet intrikált ki magának. Nincsen abban szégyen. Előjön ez
+a legjobb családokban is.
+
+Blanka. – És ez a hölgy az édes testvérem volna! (A bárónéhoz:) Mondd,
+te nem nyugtalankodol? Én már oda vagyok az aggodalomtól.
+
+A báróné. – Már nem nyugtalankodom, mert a míg a vasútnál voltatok,
+levelet kaptam tőle. Atyátok nem jön meg se ma, se holnap.
+
+Elza. – Ugy-e, mondtam?
+
+Blanka. – Történt valami?
+
+A báróné. – Igen, történt valami, de még nektek se szabad elmondanom.
+
+Blanka. – Akkor mért kelted fel a kiváncsiságunkat?
+
+Elza. – Ne mondd el, hanem felejtsd kinn a levelet. Bátran megteheted,
+mert ha eldugod, akkor is kézre kerítjük. No, add már ide!
+
+A báróné. – Nem adom oda, hanem fel fogom olvasni. Mert különböző dolgok
+vannak benne s az illő részeket ki fogom hagyni.
+
+Elza. – Az illő részeket hagyd ki, de az illetlen részeket olvasd fel.
+
+Blanka. – Az ember nem tudja, min boszankodjék jobban: azon-e, hogy
+valaki így vicczelődjék, vagy az arczátlanságon.
+
+A báróné. – Ne veszekedjetek, mikor ilyen komoly ügyről van szó. Atyátok
+azt írja, hogy még nektek se tegyek említést a dologról. Csak az én
+tanácsomat kéri. De én nem tudom elszánni magamat se erre, se arra. S ha
+nem fogadok szót atyátoknak, csak azért teszem, hogy halljam a
+véleményteket.
+
+Elza. – Nem fogjuk eltitkolni.
+
+Blanka. – De mi van hát?
+
+A báróné. – Halljátok. (Előveszi Berzsenyi Jacques bárónak egy, nem a
+nyilvánosság számára írt levelét, s olvasni kezdi:) »Bécs, huszonegyedik
+júliusban. Kedves Elizem! Nem mulaszthatom el, hogy Téged egy kellemes
+találkozásról értesítselek, melynek tárgya egy régi jó ismerősünk. Ebből
+meggyőződhetel, hogy tévesen tapogatózol és nem könnyed vérű társaság
+tartóztatott vissza Bécsben«… (Egy pillanatra abbahagyja az olvasást.)
+Ezt nem kellett volna előttetek felolvasnom.
+
+Elza. – No mindegy. Nem vesszük tudomásul.
+
+Blanka. – Csak folytasd.
+
+A báróné (olvas). – Hát »tévesen tapogatózol és nem könnyed vérű
+társaság tartóztatott vissza Bécsben, hanem fontos egyéniségek jöttek
+közbe, kik megakadályozták, hogy Karlsbadba visszatérve, szeretteimhez
+csatlakozhassam.«
+
+Elza. – Ismerem ezt a fontos egyéniséget. A Josefstadti szinháznál van,
+Venust játszsza a »Szép Helená«-ban és paprikaszínűre festi a haját.
+
+Blanka. – Ne légy olyan szemtelen.
+
+A báróné. – Akkor nem olvasom tovább.
+
+Elza. – No, nem szólok többet egy szót se.
+
+A báróné. – Ha megjavulsz, folytatom, de ha még egy aperszüt teszel, ki
+foglak küldeni a szobából. (A levelet nézegeti, hogy megkeresse, hol
+hagyta félbe.) Hol is van csak?… Igen, itt. No hallgassátok. (Olvas):
+»Bizonyosan emlékezni fogsz névről a szeretetreméltó Flórián von
+Blasewitz báróra, monarhiánk pekingi képviselőjére, a ki a boxer-lázadás
+idején nagykövet volt Pekingben és mint ilyen Karlsbadban tartózkodott.
+Ő ugyanis kiváló diplomácziai érzékével előre látta az eseményeket; még
+a német nagykövet meggyilkolása előtt hosszabb ideig tartó szabadságot
+kért egészségének helyreállítása végett, s a Felség egyenes parancsára
+mindenáron vissza akart térni Kinába, ez azonban az akkori zavaros
+viszonyok miatt lehetetlenné vált, és csakugyan nem is tért vissza, csak
+miután a német császár kiküldött katonái táviratilag jelentették, hogy
+Flórián báró egészségével egy időben a rendes diplomácziai viszonyok
+Pekingben helyreállottak.«
+
+Blanka. – Flórián von Blasewitz báró?… Nem emlékszem. Hogy jön ez a
+papához?
+
+A báróné. – Eleinte én se tudtam hová tenni, de aztán eszembe jutott,
+hogy alkalmasint egy karlsbadi ismerős legyen.
+
+Elza. – Halljuk tovább, mi van Flórián báróval?
+
+A báróné (olvas). – »Ezen táviratot Flórián báró Karlsbadban várta meg,
+teljesen nyugodtan, tudván, hogy Rüstig követségi tanácsos élete
+koczkáztatásával is helyesen vezeti a követség ügyeit. Így azon évben
+huzamosabb ideig érintkezhettünk, sőt a következő télen Bécsben is, a
+hová Flórián báró felrándult, hogy a kinai háború következtében
+megrongált egészségének helyreállítására szabadságot kérjen. Azóta
+azonban a szeretetreméltó Flórián báróval csak egy ízben találkozhattam,
+midőn nevezett félévi szabadságidejét mint monarhiánk pekingi követe
+részben a Rivierán, részben Karlsbadban és Bécsben töltötte. Képzelni
+fogod tehát, hogy mindenre gondoltam, csak nem ilyen messze
+foglalatoskodó és ritka vendéget láthatni, és kit látok, midőn az
+Archiduc Charlesból a Kärnthnerstrasséra kilépek? Az első ember, kit
+Bécsben találok, nem más, mint a szeretetreméltó Flórián von Blasewitz
+báró, monarhiánk pekingi képviselője! Azt fogod vélni, hogy egészségének
+helyreállítása végett rándult fel Bécsbe; de tévedsz.«
+
+Blanka. – Hová akar mindez kilyukadni?
+
+A báróné. – Csak hallgasd, majd paff leszel te is. (Olvas): »Ezen
+örvendetes találkozás részleteit a következőkben jegyzem fel számodra:
+
+Flórián báró hivatalos ügyben érkezett Bécsbe. Pekingben ugyanis kolera
+ütvén ki, monarhiánk pekingi képviselője kötelességének tartotta ezt a
+bécsi udvarnak személyesen bejelenteni. Egy követségi futár kiséretében
+indult el, de a futár minden igyekezete mellett sem tudott vele lépést
+tartani, s így történt, hogy monarhiánk pekingi képviselője Pekingből
+Moszkván és Varsón át vasúton tizenkilencz nap alatt, tehát két nappal
+előbb tette meg az utat, mint a monarhia leggyorsabb futárja.«
+
+Elza. – De hisz ez sport és nekem szól!
+
+A báróné. – Ne szólj mindig közbe. (Olvas): »Ezen rendkívüli
+menetsebességet annál inkább méltányolni fogod, mert Flórián báró a
+rendelkezésére álló és gondolom _Utólérhetetlen_ nevezetű hadihajón is
+elindulhatott volna, de attól tartott, hogy a pekingi kolera miatt sok
+időt kell majd a vesztegzárban töltenie s nem akarta, hogy a kolera így
+a vesztegzárra is ráragadjon. Állomását különben teljesen nyugodtan
+bizta sorsára, tudván, hogy Rüstig követségi tanácsos, kit a boxerek
+Flórián báró helyett annak idején megostromoltak és felgyujtottak, élete
+koczkáztatásával is helyesen vezeti a követség ügyeit, noha a báró
+kormányzati bölcseségét nélkülözni kénytelen.
+
+Elza leányom sport-jegyzőkönyvébe vezesse be…
+
+Elza. – No, ugy-e mondom?
+
+A báróné. – Fogsz már hallgatni egyszer? Ez sokkal komolyabb, mint
+gondolod. (Olvas): »Elza leányom sport jegyzőkönyvébe vezesse be, hogy
+Flórián báró ezen gyors menetelésével világ-rikordot teremtett.
+Gyorsfutár tudniillik már futott ily gyorsan, bár sokkal kisebb
+távolságra, bizonyos Zalánról is följegyeznek ilyesmit, tehát, mondom,
+gyorsfutár már futott így, de nagykövet még soha.«
+
+Elza. – Ormonde se futott így, a század legjobb lova.
+
+A báróné. – Most már neked ki kellene menned a szobából, atyád
+rendelkezése szerint. Hallgasd. (Tovább olvassa a levelet): »A következő
+sorokat azonban ne mutasd meg még Elza leányomnak se…
+
+Elza. – Ahá, most jön a tiltott gyümölcs!
+
+A báróné. – … »mert ezt csakis neked sughatom meg. Megjegyzem, hogy
+szerintem a férji hűség«… nem, ez nem nektek való.
+
+Elza. – Előttünk bátran beszélhettek a férji hűségről, mi úgy sem
+hiszünk benne. No lássuk csak. (A báróné háta mögött állva, belenéz a
+levélbe s hangosan olvassa): »Megjegyzem, hogy szerintem a férji hűség
+azt is megköveteli, hogy az ember alkalmilag a csekélyebb jelentőségű
+szószegéstől se riadjon vissza.« No ennyit még el tudok képzelni a férji
+hűségből.
+
+A báróné. – Mindig kizavarsz engem a sodorból. Blanka is itt van talán,
+mi? és akkor mért háborgatsz bennünket? (Olvas): »Elég az hozzá, a
+szeretetreméltó Flórián báró bizalmasan megsugta nekem, hogy már nem
+igen birja az állásával járó sok idegrontó munkát és pihenést nem ismerő
+fáradságot. Kina égalja se tesz jót neki, úgy hogy minden nap, mit
+Kinában tölt annyit ront egészségén, a mennyit félévi európai üdüléssel
+kénytelen és alig képes helyrepótolni. Kiszámította nekem, hogy
+egészségének teljes helyreállítása végett nyolczszázharminczhét és három
+negyedévi európai pihenésre volna szüksége.
+
+Ez okból komolyan foglalkozik azon gondolattal, hogy ha a kolera és a
+lázadások Kinában napirenden maradnak, vissza fog vonulni azon
+rendelkezési állománynak nevezett elsődleges nyugalomba, melyet sok évi
+szakadatlan, veszélyekben és viszontagságokban gazdag, ernyedetlen
+munkával és egészségtelen égalji fáradalmakkal oly jól kiérdemelt.
+Megsugta továbbá, hogy bár Rüstig követségi tanácsos iránt
+megelégedéssel és elismeréssel kell viseltetnie, fölötte díszes és
+előkelőséget követelő állásról lévén szó, utódjául engem óhajtana
+ajánlani.«
+
+Blanka. – Ah!
+
+Elza. – No ezt nem vártam.
+
+A báróné. – No, ugy-e? (olvas): »Írd meg nekem express-levélben: mit
+szólsz ehhez? Végre is a nagykövetség oly díszes állás, melyet megszünte
+után is mindig javára írnak az embernek.
+
+Nb. Sok munkával, koromnak megfelelően nem járna, mert Rüstig mindent
+elvégezne helyettem és Kinába csak egyszer kellene elmenni, bemutatkozás
+czéljából, azután az évet mint monarhiánk pekingi képviselője
+Karlsbadban, Bécsben és a Rivierán tölteném.
+
+Felelj gyorsan habozó férjednek egy szöggel a fejében. Mindenkit a
+családból csókol sírig hű férjed és azután is: Zsaki báró.« Na hát mit
+szóltok hozzá?
+
+Blanka. – Nagykövetnek lenni, de hisz ez gyönyörű! Ha aztán valami nem
+tetszik, az ember mindig visszaléphet.
+
+A báróné. – Igen, de a fáradságos út! Egyszer mégis csak el kellene
+menni Kinába.
+
+Blanka. – Az út is nagyon szép volna. Egy egészen más világ… a sárga
+ember… a tea-ültetvények…
+
+A báróné. – Igen, de a kolera, meg a lázadók!… Én már öreg vagyok, én
+már nem szeretnék meghalni. (Elzához.) No és te, mit szólsz hozzá?
+
+Elza. – Én a mellett vagyok, hogy igent kell mondani. Ez kötelesség.
+Mert a személyváltozás már nagyon előnyére válnék a monarhiának… igen, a
+monarhiának még ez is előnyére válnék. (Mind a hárman elhallgatnak és
+elmélyednek gondolataikba.)
+
+
+
+
+XXXVIII.  ISCHLBEN.
+
+– Történik: Witlaf-Hohenthurm herczeg ischli villájában. Szereplők:
+Witlaf-Hohenthurm Siegwart herczeg, az Urakháza tagja. Shamyl-Boleslav
+herczeg, a száműzött Shamyl-Alexis, cserkesz herczeg fia. Békásmegyeri
+és berzsenyi Berzsenyi Jacques báró. Tedeschi, műtárgy- és
+régiség-kereskedő. A villa erkélyén. A szereplők egy négyszögletű
+kártyaasztal körül ülnek. Siegwart herczeg és Shamyl herczeg
+tolókocsikban. Az előbbi automobiljából bukott ki és kitörte a lábát. Az
+utóbbi a lóról esett le és egy tejeskocsi ment keresztül a baloldalán.
+Filléres alsóst játszanak. Alant a Traun sebesen hömpölyög. –
+
+Berzsenyi (a ki fölvette »eredeti makk«-ra). – Vonok, tercz, kassza,
+tous les trois, ultimo.
+
+Tedeschi. – Vonok, kvárt, kontra játék, kontra kassza, kontra tous les
+trois, kontra ultimo.
+
+Berzsenyi. – Vonok felsők.
+
+Tedeschi. – Vonok ászok.
+
+(Kijátszszák a pártit; Berzsenyi mindent elveszít.)
+
+Berzsenyi (harminczöt esztendő óta nem volt ilyen dühös). – Ön a
+legsajnálatosabb együgyű, a kit valaha az életben láttam.
+
+Tedeschi (nevet). – A ki veszít, az haragszik. Mért nem vigyázott
+jobban? A tous les trois-t és az ultimót megcsinálhatta volna.
+
+Berzsenyi. – Ön akar engem tanítani kártyázni, ön? Akkor korábban reggel
+keljen fel.
+
+Tedeschi. – Az igazság az, hogy önnek egyetlenegy fogalma sincsen a
+játékról.
+
+Berzsenyi. – Először önt még akkor fehérneműbe csavarták, a mikor én,
+mint felnőtt férfi, reggeltől estig alsóztam…
+
+Tedeschi. – Paperlapapp.
+
+Berzsenyi. – És másodszor, hogy merészli ön velem ilyen hangnemben
+beszélni? Akarja, hogy megmondjam a véleményemet? Ön egy közönséges
+pudli-ugró!
+
+Tedeschi (akkorát ugrik, mintha nyomban keresztül akarná vetni magát a
+pudlin). – Báró úr, mérsékelje magát, mert én tréfaértő ember vagyok és
+magam is tréfacsináló, de tréfa ide, tréfa oda, vannak dolgok, a
+melyekre nézve kikérem magamnak…
+
+Berzsenyi. – Úgy nézek én ki, mint a ki tréfál? Én csak magamhoz hasonló
+komoly egyénekkel szoktam tréfálni és nem fogom eltűrni, hogy egy
+közönséges rőfös…
+
+Siegwart herczeg. – De uraim!
+
+Shamyl herczeg. – Hagyják már abba, és folytassuk a játékot.
+
+Tedeschi. – Jegyezze meg magának…
+
+Berzsenyi. – Én nem jegyzek meg magamnak semmit, hanem még egyszer azt
+mondom, hogy egy életen át pacczolni és egy véletlen disznóban
+froczlirozni egy korban és mindenben rangelsőbb embert, ez egy egészen
+közönséges szatócs-tempó.
+
+Tedeschi. – Én pedig azt mondom, hogy ha ön a rőföst nem vonja vissza…
+
+Berzsenyi. – Azt mondtam, hogy rőfös? Na hát ezt rosszul mondtam. Ön még
+csak nem is rőfös; ön egy speczeráj.
+
+Siegwart herczeg. – De uraim!
+
+Shamyl herczeg. – Uraim, hagyják abba! Folytassuk a játékot.
+
+Tedeschi. – Mindenki átláthatja, hogy efféle állításokat nem hagyhatok
+rajtam száradni. Valaki, a ki jelen volna, azt találná képzelni, hogy én
+csakugyan… (Megborzong.)
+
+Berzsenyi. – Siegwart, te hagyj engem békében. Te azt igen jól tudod,
+hogy én nem vagyok az az ember, a ki leczkéket hagy magának adni egy
+krajzlertől.
+
+Tedeschi (tombolva). – Krajzler! Ki a krajzler? Ki lát itt krajzlert?
+Hogy merészli ön engem krajzlernek nevezni?
+
+Siegwart. – De uraim!
+
+Shamyl (Berzsenyihez). – Tényleg ő nem froczlirozta önt, s ha ön le fog
+csillapodni…
+
+Berzsenyi. – Én nem fogok lecsillapodni. Én szabadelvű ember vagyok és a
+rangkülönbségekre nem adok semmit, mert szerintem a születésnél sokkal
+fontosabbak az érdemek, és azért nekem sem egy született
+csillagkeresztes nő nem a Dalai Láma, sem ellenkezőleg nem fogom lenézni
+a templomszegény embert, a ki rangban mélyen alattam áll, mivel
+szívjóság lehet benne, és ebben mindnyájan emberek vagyunk. De viszont
+nem fogom magamat kinevettetni, hogy minden boltossal úgy legyek, mint
+fivér és malacz.
+
+Tedeschi. – Na hát ez már mégis sok!
+
+Siegwart. – De Jacques, be fogod látni, hogy Tedeschi és egy boltos
+között…
+
+Berzsenyi. – Én tisztelek-becsülök minden kereskedőt, még a legutolsót
+is, mert kis emberekre van szüksége az országnak. És szivesen nyujtok
+kezet nekik, ha a legfelsőbb körökben találkozom velök és itt befogadják
+őket, mert szerintem az egyenlőség azt követeli, hogy az alsóbb rendű
+egyénekkel is jól bánjunk. Más oldalról, ha arról van szó, hogy belőlem
+valaki gúnyt csináljon, hát jól van, ha ez a gúnycsináló ő Szentsége,
+vagy tisztelt barátom, a perzsa sah. De hogy jövök én ahhoz, hogy egy
+ember, a ki ócska vasat árul és öreg szemetet tesz ki a kirakatba, nekem
+holmi olyan tréfákkal jöjjön elő, melyek sem koromnak, sem
+képzettségemnek és társadalmi állásomnak meg nem felelnek?!
+
+Tedeschi. – Báró úr, ön ezekért a sértésekért még számolni fog! (Fölkel,
+elrohan, s a két szerencsétlenül járt partner nem tud utána szaladni.)
+
+Shamyl. – Mondhatom, hogy ön igen igazságtalan volt, nem is szólva
+arról, hogy hármasban igen sokat kell osztani.
+
+Siegwart. – Én nem tudom, Jacques, miket képzelsz. Ez a Tedeschi nem
+speczeráj, hanem a maga nemében első czég az egész világon, és
+ezenkívül, a mi szintén nem megvetendő, tudós ember, kinek tanácsait
+múzeumigazgatók is ki szokták kérni.
+
+Berzsenyi. – Mint tudós ellen semmi ellenvetésem, bár nem értem, hogy
+miféle bölcsészet kell ahhoz, hogy valaki drágábban adjon el egy öreg
+kardot, mely ritka, mint egy gyárból hozottat. A mi ellen kifogásom
+volt, az azon commis voyageur-hang, melyet én már nem fogok megszokni,
+és azt hiszem, ezt te érted, Siegwart, és ön is, fenség.
+
+Shamyl. – Csupán kiélesíteni nem kellett volna a dolgot és odáig
+engedni, hogy affairet csináljon belőle; pedig egy kis jóakarattal pár
+kiegyenlítő szót mondhatott volna neki, miután annyira megsértődött a
+pudliért.
+
+Berzsenyi. – Azt hiszem, a zsibárus inkább kétszer fogja meggondolni a
+dolgot, mint egyszer, mert én már többszörösen elmultam hatvan éves, és
+az én unokaöcsém, a ki huszártiszt a rezervben és most volna alkalma
+először az én sok pénzemért kitüntetni magát és háláját, a mit irántam
+érez, hát ez az én unokaöcsém nem érti a tréfát és tudtommal már több
+izben megfogadta, hogy alkalmilag egy antikvárt úgy meg fog
+tánczoltatni, hogy ez az összes pudlikon keresztül fog ugrani. Különben
+a békesség kedvéért nem bánom, a speczerájt és a rőföst visszavonom, ha
+az egész párti nem gilt, se a kassza és az ultimo.
+
+Siegwart (becsöngeti a komornyikot s néhány sort ír egy névjegyre). –
+Ezt Tedeschi úrnak. (Komornyik el.) Csak azt nem értem, Jacques, hogy
+mért haragszol annyira a kereskedőkre? Úgy tudom, hogy fiatal éveidben
+te magad is kereskedő voltál.
+
+Berzsenyi. – Kereskedő, kereskedő! A mai világban mindenki kereskedő. Az
+egész angol arisztokráczia kereskedő. Én úgy voltam kereskedő, mint a
+norfolki és westminsteri herczegek, a kiknek gyáraik, ipartelepeik és
+kereskedelmi vállalataik vannak. Ebben az értelemben mindenki kereskedő.
+Te is kereskedő vagy, a mikor az erdődből eladod a fákat. Nem tagadom,
+hogy ilyen értelemben én jelentékeny fokig kereskedő voltam. Mondhatnám
+kizárólag kereskedő voltam mindaddig, míg elhatároztam, hogy ezentúl a
+közpályán fogom munkásságomat gyümölcsöztetni a szegények javára. És én
+éppen azért tisztelem a kereskedelmet, mert én tudom, hogy mi a
+kereskedelem. Ezt senki se tudja jobban, mint én, még Auspitz se, az én
+könyvelőm. De engedj meg, egy ilyen értelemben vett kereskedő, meg az
+apró kalmár, a ki a boltajtóig kíséri a vevőt és azt mondja: »Máskor is
+legyen szerencsém« – ez ég és föld. Én tisztelem-becsülöm a kis kalmárt,
+mert én mindenkit tisztelek-becsülök, a ki dolgozik, s a ki kénytelen
+dolgozni, még a mezei munkást is, minthogy ők művelik meg földeinket és
+a kis kalmárok adják el árúinkat, de ha össze akarom téveszteni magamat
+valakivel, csak nem fogom összetéveszteni magamat a kis emberrel és a
+földhöz ragadt mezei munkással?!
+
+Siegwart. – Ebben igazad van. »Király nem lehetek, princzecske nem
+akarok lenni, _Rohan_ vagyok!« Nem igaz?
+
+Berzsenyi. – Igen, ezt akartam mondani.
+
+Shamyl. – No, hála az égnek, itt jön Tedeschi. Úgy emlékszem, ő fog
+osztani. (Tedeschi megjelenik.)
+
+Berzsenyi (fölkel, Tedeschi elé megy, ünnepiesen). – Barátom, a herczeg
+már szíves volt megírni önnek, hogy nem szándékoltam önt megsérteni, s
+hogy a speczerájt és egyéb kereskedelmi czímeket visszavonom. De a velem
+született loyalitással és nyiltszívűséggel ehhez hozzá kell
+függesztenem, hogy felindulásomat annyival inkább sajnálom, mert a
+kereskedelmet távolról sem akartam sérteni, s az ön szakmáját és
+személyét különösen nagyrabecsülöm.
+
+Tedeschi. – Ha semmi sem gilt, akkor nem gilt a parti sem.
+
+Shamyl. – A kérdés csak az, hogy ki fog osztani?
+
+Siegwart. – Spongyát rá, a mi azóta történt. A báró oszt ujra.
+
+Berzsenyi. – Igen, de nekem már abba kellene hagynom a játékot, mert
+Karlsbadban várnak, s az én vonatom egy óra mulva indul. No, miattam! A
+kibékülés örömére ma még itt maradok.
+
+Siegwart. – Éljen!
+
+Berzsenyi. – Csak egy táviratot küldök az enyémeknek. Papirost és
+czeruzát kérek. (A herczeg csönget s a komornyik elhozza a kivánt
+tárgyakat.)
+
+Shamyl. – Addig oszthatna talán másvalaki.
+
+Berzsenyi (ír). – »Baronin Berzsenyi von Békásmegyer. Karlsbad. Hôtel
+Savoy Westend. Politikai tárgyalások végett csak holnap indulhatok.
+Jacques.« (Átadja a telegrammot a komornyiknak.)
+
+Siegwart. – Már ki is osztottam.
+
+A cserkesz. – Passz!
+
+Berzsenyi (fölveszi »eredeti makk«-ra). – Vonok, tercz, kassza, tous les
+trois, ultimo!
+
+Tedeschi. – Azt hiszem, megadhatjuk. (Megadják.)
+
+Berzsenyi (oszt. Tedeschihez). – Éppen arról beszéltünk barátommal, a
+herczeggel, hogy kereskedelem nélkül egy napig se állhatna a világ.
+
+(Tovább játszanak. Alant a Traun habjai sebesen hömpölyögnek tova.)
+
+
+
+
+XXXIX.  BERZSENYIÉK HEGYET MÁSZNAK.
+
+– A Pokol-hegy Menedékházában, kétezerhatszáz méternyire a tenger színe
+fölött. Délután öt óra. Az eső szakad; fönt és alant: fellegek és köd.
+Öt lépésnyire se látni. A Menedékház verandáján három alak: Berzsenyi
+báró, stájer vadásznak öltözve, de puska helyett bundával a vállán, és a
+két bárókisasszony, stájer leány kosztümben, de plaidbe burkolózva. Elza
+fel-alá jár; Blanka, lábtól derékig és nyaktól övig plaidben, a veranda
+kiugróján ül s a ködöt nézi. A báró áll, s szótlanul néz maga elé, olyan
+arczczal, mintha nem értené, hogyan került ide. A vezető és az inasok, a
+kik a kiránduláshoz szükséges holmit hozták, a Menedékház konyháján
+melegszenek; az őr gyermekei kiváncsian nézik az inasok czilindereinek
+fekete selyem rozettáit. Az őr felesége borsó konzerv levest főz a magas
+uraságok számára. Az őr a kályha mellett pipázik és mintha nevetne
+magában. –
+
+Blanka (a ki eddig hallgatag szemlélődött, mély megilletődésében
+felkiált): – Isteni!… Nincs más szó rá, csak az, hogy: isteni!…
+
+Elza (bámulatában megáll). – Hát te mit ádázódol itt?
+
+Blanka. – Nem hozzád szóltam.
+
+Elza. – Talán mégis megmondhatnád, hogy: ki vagy mi legyen »isteni«?!…
+Megint velem méltóztatol foglalkozni?
+
+Blanka. – Hagyj már egyszer békében. Erre a látványra mondtam, hogy
+isteni.
+
+Elza. – Úgy? Az más. Nem gondoltam, hogy te azt látványnak nevezed, ha
+nem látsz semmit. Én ezt vak szürkeségnek nevezem.
+
+Blanka. – Neked nincs érzéked semmi iránt, a mi nagyszerű. Én még nem
+vagyok olyan blazirt, én még gyönyörködöm a természetben. Nézd papa, nem
+gyönyörű ez? Fölöttünk fellegek, alattunk fellegek; köröskörül, fenn,
+lenn, sűrű, vastag köd, mindenütt köd!… Mintha az északi mythológiában
+volnánk!
+
+Elza. – Jobban szeretnék a szobámban lenni, otthon, vagy akár idelenn, a
+hôtelben.
+
+Blanka. – De, ugy-e papa, te élvezed ezt a látványt?
+
+Berzsenyi. – Nem látom a zergét. Hol van a zerge?
+
+Blanka. – A zerge fenn van a csúcson.
+
+Berzsenyi. – Nem értem, hogy ha én feljöhettem kétezerhatszáz
+méternyire, a zerge mért ne jöhetne le, négyszáz méternyire. A zerge
+könnyebben ugrik, mint én, egy megülepedett öreg ember.
+
+Blanka. – Ha nem volna ilyen köd, már bizonyosan láthatnád a zergét.
+Reggel, ha majd kitisztul az idő és feljebb megyünk egy kicsit,
+ugrándozni fog előttünk akárhány.
+
+Berzsenyi. – Gyermekem, ha én délután öt órakor a pápa ő Szentségét
+óhajtom látni, és a kamarás azt mondja nekem: jöjjek holnap reggel, ez
+egészen más. De hogy egy ostoba állat várakoztasson engem, ennek nincs
+értelme. Előre fogom küldeni a vezetőt, és az én legényeimet, hogy
+hajtsák fel az állatokat és vezessenek elő nekem lövésre néhány pár
+zergét, kövéret vagy soványat, az nekem mindegy.
+
+Blanka. – De papa, ebben a szakadó esőben! Aztán meg éjszaka lenne, mire
+felérnének. És a zerge is elbúvik ilyenkor…
+
+Elza. – Nem, papa, a világért se! Egy pillanatig se tudnék aludni, ha
+magunkra maradnánk ezekkel az ismeretlen emberekkel.
+
+Berzsenyi. – Akkor hát mit keresek én idefent a szakadó esőben, ha
+egyetlen egy zerge sincs készen a lövésre?! Nincs zerge, nincs zerge… de
+hogy egyetlen egy zerge sincsen, ez már sok!
+
+Elza. – Már azt magam is szeretném tudni, hogy mit keresünk mi idefenn?
+
+Berzsenyi. – Azt ajánlottátok nekem, hogy a hegymászástól meg fogok
+soványodni. Úgy látom, ellenkezőleg, meg fogok őszülni és kopaszodni,
+míg haza érkezünk, a legcsekélyebb zerge nélkül!…
+
+Blanka. – Ugyan ne zsörtölődjetek! Ki tehet róla, hogy hirtelen rosszra
+vált az idő? Reggel, mikor elindultunk, egy felleg se volt az égen.
+Örüljünk, hogy bőrig nem áztunk. A hogy elkezdett esni, tüstént elértük
+a Menedékházat; mit akartok még egyebet?
+
+Elza. – Ez egyszer éppen nem vagy követelő.
+
+Berzsenyi. – A vezetőnek már reggel figyelmeztetnie kellett volna, hogy
+az idő rosszra fordulhat; egy szakképzett vezetőnek könyv nélkül kell
+tudnia az időjárást. De ez az ember az ő tíz forintjáért a pokol
+fenekébe is elvitt volna bennünket.
+
+Elza. – Bár inkább oda vitt volna, mint ide, onnan talán hamarább haza
+jutnánk. Gyönyörű Nachtlagerünk lesz, mondhatom.
+
+Blanka. – Hja, ilyen helyütt nem csinálnak külön alvótermeket a
+princzesszek számára. Ebbe már bele kell nyugodni, barátom. Mert ha,
+tegyük fel, egy óra mulva el is áll az eső, ma már nem fordulhatunk
+vissza. A csúszós úton, pláne sötétben, minden perczben elesnénk.
+
+Elza. – Még örül neki, a kis kedves!
+
+Berzsenyi. – Ne veszekedjetek. Egy zergevadászat sok bajjal jár; ebben
+Blankának igaza van. Ha zergét vadászni nem volna kunszt, a legelőkelőbb
+egyéniségek nem vadásznának egy ilyen élhetetlen állatra, melynek a húsa
+se jó. Blanka csak abban hibázta el a dolgot, hogy nem a Salvator
+Rainer-jégmezőre mentünk, mert ott, tekintettel a legmagasabb
+uraságokra, bizonyosan éjjel-nappal gondoskodva van zergékről.
+
+Blanka. – Ott ugyan megjártuk volna. Még most is mennénk az esőben, vagy
+előre, vagy vissza, mert a jégmező ezer méterrel magasabban van, mint ez
+a Menedékház. És ott nincs még egy kunyhó se.
+
+Elza. – Kiderül, hogy anyailag gondoskodtál rólunk. Azt tetszett ugyan
+mondanod, hogy három órakor már a csúcson leszünk…
+
+Blanka. – Nem tehetek róla, hogy a papa lassabban jött, mint képzeltem.
+
+Elza. – Hagytuk volna hátra a papát, mi?
+
+Berzsenyi. – Úgy beszéltek rólam, mint egy öreg bőröndről. Tőlem
+mehettetek volna előre; ebben az esetben bizonyosan jutalmazóbban
+vadásztam volna.
+
+Blanka (Elzához). – Egyébként nem tudom, hogy mit kötekedel velem. Ki
+hítt téged?
+
+Elza. – Mi közöd hozzá? Ha nem beszéled agyon a papát, hogy nem tudom
+hány kilót fogsz neki lehozni, engem ugyan invitálhattál volna. De a
+papát nem lehetett rád bízni; felőled bele eshetett volna a legelső
+mélységbe.
+
+Blanka. – Szerencsére te itt vagy és így kint vagyunk a vízből.
+
+Berzsenyi. – Hagyjatok már föl! Ha a zerge meghallja ezt a lármát,
+holnap se mer előbujni.
+
+Blanka. – Már az igaz, csak azért, hogy veszekedjünk, nem volt érdemes
+ide feljönni.
+
+Elza. – Hát ugyan miért volt érdemes? A kilátásért?
+
+Blanka. – Miért jönnek ide mások? Mások is bolondok? Tiz napig itt lenni
+a völgyben, és fel nem jönni a hegyre, nem tenni meg az egész tájék
+leggyönyörűbb partie-ját, a miért a touristák messze földről sereglenek
+ide – igazán nevetséges lett volna. Hisz ha elmondod valakinek, hogy
+Rómában jártál, de a pápát nem láttad, Párisban voltál, de Versailles-ba
+nem mentél ki, Nápolyból jössz, de Sorrento-t nem nézted meg: a szemedbe
+kaczag.
+
+Elza. – Csalódol, ez mind nem olyan nevetséges, mint a te örökös
+félelmed a nevetségességtől. Hogy az ember egész életén át a mások
+gusztusa szerint igazodjék, mitmacholja a másnak való mulatságot, bár
+neki ez nem jelent egyebet, csak kényelmetlenséget, vesződséget és
+boszuságot, lihegjen egész nap, izzadjon és fázzék egyszerre, keresse a
+tüdőgyuladást, gyalogoljon annyit, mint ha robotban csinálná, elfárassza
+magát a gyötrődésig, aztán ne lásson még csak egy sánta kutyát se, csak
+azért, mert ha véletlenül mindezt el találja mulasztani, akadhat valahol
+egy szamár, a ki ezt furcsának találja – van-e ennél nevetségesebb dolog
+a világon?
+
+(Az őr felesége jelenti, hogy a borsó-konzerv-leves elkészült. A magas
+uraságok bemennek az egyik szobába, a hol az asztalt lilásvörös
+abroszszal terítették le tiszteletökre. A három elégületlen iszonyú
+étvágygyal ül le, s a báró a harmadik kanál után kijelenti, hogy soha
+életében nem evett ilyen jó levest. Megeszik továbbá a hazulról hozott s
+utközben még el nem fogyasztott hideg ételeket is – a mi egy félóra
+multán feltünő lelki békét idéz elő. Diner után egy pillanatra
+kikukkantanak a verandára. Az eső már nem ömlik, csak szitál, de arról,
+hogy visszaindulhassanak, nem lehet szó. Felleget se látni többé, csak
+ködöt, vastag ködöt. Beesteledik. A báró a kisasszonyokkal visszamegy a
+rögtönzött ebédlőbe, s kártyát kér az őr feleségétől. A kártya
+megjelenik. A rajta látható fekete zsirrétegről és egyéb nemes patináról
+itélve, még maga Gringenőr készíthette. Azonkívül mindössze harminczegy
+levele van, de szerencsére csak a makknyolczas hiányzik. A báró és
+kisasszonyai filléres alsóst kezdenek játszani. A bárónak soha életében
+nem volt ekkora szerencséje; ezer point-nel előzi meg mindegyik
+partnerét. Ezek persze adósok maradnak. Kilenczkor a báró visszavonul
+alvószobájába. A kisasszonyok együtt alusznak; nemcsak egy szobában,
+hanem egy ágyban is, mert mind a ketten annyira félnek, hogy erre a
+kivételes esetre czélszerűnek látják fegyverszünetet kötni és
+összebújni, hogy egymást bátoríthassák. Éj.)
+
+A báró (mielőtt lefekszik, kipillant az ablakon, hogy meggyőződjék róla,
+vajjon nem tévedt-e a verandára egy hajléktalan zerge. Nem lát egyebet,
+csak a vezető pipájának a tüzét. Körülnéz, hogy a puskáját
+beállították-e a szobájába; a puska csakugyan ott van az egyik sarokban.
+De azért ruhástul fekszik le és sokáig nem tud elaludni. Végre elpihen,
+s azt álmodja, hogy Salvator Rainer főherczeg társaságában a glecscser
+csúcsa felé ugrál, a midőn egyszerre a zergék küldöttsége jelenik meg
+előttük, hajbókolva. Mire fölébred, hat óra. Kinéz. Már nem esik, de az
+idő borúsnak látszik; a ködtől még most is keveset látni. Megpillantja a
+vezetőt, a ki már ismét a verandán pipázik.) – Hé, földi!…
+
+A vezető (mintha egy kérdésre felelne). – Bizony, exczellencziás úr, jó
+lesz sietni, ha szárazon akarnak haza jutni.
+
+A báró. – Hát a csúcs? Mi van a csúcscsal?
+
+A vezető. – A csúcsot most már látni innen, de a csúcson nincsen
+menedékház, még csak egy várta se. A magas uraságoknak bizonyosan
+kellemetlen volna, ha a vihar ott érne utól bennünket.
+
+A báró. – Akkor hát jobb lesz visszafordulni, mi?
+
+A vezető. – Igen, még pedig minél hamarább. Úgy nézem, egy pár óra mulva
+megint esni fog, és meglehet, hogy két napig se tisztul ki az idő.
+
+A báró. – Jól van, jól van. (Magában:) Ez az ember az ő tiz forintjáért
+azt kivánta volna, hogy ki se mozduljunk hazulról. És jöjjenek elő nekem
+még a szegény emberekkel!…
+
+(Kopogtat a kisasszonyok ajtaján, s bekiáltja nekik a rossz ujságot.
+Mire a kisasszonyok felkászolódnak, a reggeli is elkészül. Blanka és
+Elza kávé czíme alatt olyan czikóriát isznak, a melyben van
+borsó-konzerv is, kakaó is, csak éppen kávé nincsen. A báró óvatosabb
+volt, s borsó-konzerv-levest reggelizik. Ezalatt a legények
+becsomagoltak, s a hogy a báró lehörpintette az utolsó kanál levest, már
+meg is indulnak visszafelé, az egész karaván. Egy órai lefelé
+bukdácsolás után a báró odaszól leányainak, hogy szép lassan haladjanak
+előre, mert ő egy kicsit hátramarad. A kisasszonyok megijednek, mert azt
+képzelik, hogy papájok hirtelen rosszul lett. De a báró oly vidám
+titokzatossággal integet nekik, hogy megnyugodnak és engedelmeskednek.
+Alig maradt el a báró, puskadördülés hallatszik.)
+
+Blanka. – A papa zergét lőtt!
+
+Elza. – Majd olyan bolond az a zerge, hogy lejöjjön tisztelegni a
+papához!
+
+Berzsenyi (megjelenik). – Képzeljétek, nem találtam el!
+
+Blanka. – Zerge volt?
+
+Berzsenyi. – Zerge, határozottan zerge. Csak nem is fogok egy kecskére
+lőni! (Halkabban, hogy a magyar inasok ne hallják:) A zergéből egy szó
+se igaz. Csak kilőttem a puskámat. Nem fogom magamat kinevettetni, hogy
+vadászni jöttem és el se sütöttem a fegyvert. Vannak, a kik vadásznak,
+és nem találnak akkor se, ha tiz zerge ugrál előttük. Én, meglehet,
+találtam volna, ha a zerge lejebb jön. Szóval vadásztam. (Mire leérnek a
+hegy aljába, már gyönyörűen süt a nap.)
+
+Elza. – Hát nem méreg ez?!…
+
+Blanka. – Na, nincs szerencsénk, az igaz.
+
+Berzsenyi. – De a borsóleves, az jó volt.
+
+
+
+
+XL.  KERESZTUTON.
+
+– A baden-badeni »Grand Hôtel Bellevue« reggeliző termében. Bősz
+előkelőség; diplomata külsejű és modorú pinczérek. Reggeli kilencz óra.
+Az egész Berzsenyi-család együtt van, az idős angol hölgygyel
+egyetemben, a ki egy kherubhoz hasonlóan, szótlanul ül a kisasszonyok
+között. –
+
+A báróné. – Nem tudom elhatározni magamat.
+
+Blanka. – Én azt hiszem, nem maradhatunk el a gyászszertartásról.
+
+Elza. – Én azt hiszem, a gyászszertartáson senki se fog keresni
+bennünket.
+
+A báró (gondjaiba elmerülve hallgat).
+
+A báróné. – Milyen jól jött volna, ha a gyászeset három vagy négy nappal
+korábban következik be, a mikor még Gmundenben voltunk! A szegény
+herczegnének ez egészen mindegy lett volna, hisz az ő élete már csupa
+szenvedés volt!
+
+Blanka. – Akkor még senki se gyanította, hogy ilyen közel a katasztrófa.
+
+A báróné. – Látjátok, a szívbaj! Így leszek egyszer én is.
+
+Elza. – De, mamuska, neked nincs szervi szívbajod!
+
+A báróné. – Nem azért mondom; tudom, hogy én már idősebb vagyok, semhogy
+meghaljak. De ti nem gondoltok rá: mi történhetnék akkor, ha az én
+szívbajom is oly gyorsan elhatalmasodnék, mint a hogy fiataloknál
+gyakran jön elő. Szegény herczegné! Milyen kegyesen nézett rám még
+tavaly az esplanadeon! Mintha azt mondta volna: »Ennek a jó asszonynak
+is sokat kell szenvednie, már csak koránál fogva is.« Ki gondolta volna
+akkor?!…
+
+Blanka. – Rokonszenveseknek talált bennünket, és határozottan
+kitüntetett, a hol tehette. Egyszer, mikor tenniszeztünk Elzával, öt
+perczig nézte a játékunkat, pedig nem igen szeretett a nagyközönség
+előtt mutatkozni. Egy más alkalommal pedig, mikor a papa
+tiszteletteljesen beköszönt a villába, tisztán hallottam, hogy
+megkérdezte: »Ki legyen ez a jó arczú öreg úr?«
+
+A báróné. – Az idén már okvetetlenül megszólított volna bennünket, ha
+nem olyan nagy beteg, hogy már alig jöhetett ki a szobából. És ki tudja,
+mi történik, ha korábban eszünkbe jut, és már öt hat év óta járunk
+Gmundenbe?!…
+
+Elza (a bárónéhoz). – No, a sleppjét nem hordozhattad volna, még ha a
+legközelebbi környezetébe kerülsz is, mert Gmundenben nincsenek
+reczepcziók.
+
+Blanka. – Miért ne? Fenséges látogatások alkalmával?
+
+Elza. – Vagy például, hogy neked egy kis örömet okozzon, mi?
+
+A báróné. – És az ilyennek meg kell halnia! Egy főherczegnőnek, a kinek
+semmije se hiányzott a világon!… (Szünet.)
+
+A báró (a kin meglátszik, hogy gondolatai másfelé kalandoztak, hirtelen
+megszólal). – Ugy-e, mindig mondtam nektek ezt a _Purdé_t?!… Mikor még
+mint ótvaros kis csikó egyszer rám nézett, mint tulajdonosra, már akkor
+valami azt sugta nekem, hogy ez az értelmes kis állat egykor nagy
+dicsőséget fog hozni a fejemre!…
+
+Elza. – Tudod, papa, tegnap, mikor láttam, hogy a távoszlopnál milyen
+könnyen nyúlik, pedig Sopp még hozzá se nyúlt az ostorhoz, azt hittem,
+hogy a szivemnek meg kell szakadnia a nagy örömtől! No és aztán, mikor
+láttam, hogy canterben jön, és kiabálni kezdtek körülöttem, hogy: »A
+magyar ló!… _Purdé_!… A kilenczes!…« – akkor egyszerre csak elsötétedett
+velem az egész világ, nem láttam semmit, csak azt éreztem, hogy össze
+kell csókolnom mindenkit, a ki a közelembe kerül!…
+
+A báró. – Látjátok, soha se akartátok elhinni nekem, mire képes egy
+telivér, ha az én kezeim közül került ki!
+
+Blanka. – Csak az a kár, hogy olyan kevés magyar volt a versenyen! Ha
+látták volna a pestiek, hogyan csodálták meg _Purdé_t, nemzetiszín
+szalagú koszorújával, az egész kontinensről összesereglett szakértők, a
+legridegebbnek is megdobbant volna a szíve.
+
+Elza. – Hát bizony én nem szégyellem megvallani, hogy mikor verseny után
+a banda rázendített a Rákóczy-indulóra, nekem könny szökött a szemembe a
+hazaszeretettől.
+
+A báró. – Gyerekek, nem fogjátok elhinni, mint hatott rám, öreg emberre,
+az a körülmény, hogy ebben az idegen világban egy huszonnégy óráig
+mindenki és minden csak az én magyar dicsőségemet magasztalja!
+
+Elza. – A propos! Mit adtál a bandának?
+
+A báró. – Száz forintot. Mindenkinek száz forintot adtam.
+
+A báróné. – Így váltakozik öröm és gyász, mint a »Säckingeni trombitás«
+énekli. Tegnap még csupa örömben voltunk; én magam is, bár nem voltam
+jelen, részt vettem veletek, és azt hittem, hogy még csak ma fogok
+igazán örülni, a mikor az ujságok is tele lesznek férjem és a ló
+nevével. De tessék! Közbe jön ez a gyászeset, és most már nem tudok
+örülni annak sem, hogy apátok egy egész lóhosszal legyőzte az egész
+kontinenst.
+
+Blanka. – Nem is illenék valami nagy lármát csapni a győzelemmel, mikor
+a szomszéd nagyherczegséget olyan csapás érte, mely nekünk is gyászunk.
+
+A báró. – Nektek igazatok van és én teljes mértékben osztozom mindabban,
+a mit mondani fogtok. De azért a _Purdé_-bankettet már nem mondhatom le,
+mert még a versenyen élőszóval meghívtam franczia és berlini jelesebb
+kollégáimat. És mit mondanának otthon, ha szó nélkül tovább megyek
+Baden-Badenből az én ezüst sarkantyúmmal? Azt mondanák, hogy ez a
+Berzsenyi egy külföldieskedő magyar, a ki az ő honi lovával egyszerűen
+zsebre vágja a magyar dicsőséget és kozmopolitának adja ki nemcsak
+magát, hanem a lovát is, holott csak ő egyedül az elfajult magyar, akár
+ezüst sarkantyúval, akár a nélkül. Míg ellenben, ha egy áldomást adok,
+melyen kellőképpen kiemelem hazámat, mindenki azt fogja mondani, hogy ez
+a Berzsenyi egy derék, öreg fiú, a ki külföldön is fényt szerez a magyar
+névnek.
+
+Blanka. – A baj csak az, hogy könnyen találkozhatik, a ki azt mondhatja,
+hogy egyszerűen a gyászszertartás elől utaztunk el Gmundenből. Nem értem
+ugyan, hogyan lehet ilyesmit éppen ránk fogni, de rossz és irigy emberek
+mindenütt akadnak. Nagyon jól tudod, hogy bizonyos körökben az efféle
+dolgok iránt nagyon érzékenyek szoktak lenni. No és pláne ha te dáridót
+csapsz, két nappal később, a mit a sajtó siet közhirré tenni!
+
+A báró. – Mit akarsz? Egyszerűen kitépni a szívemet? Hidd el nekem, egy
+öreg embernek, a ki mindig tenyerén hordozta a szívét, hogy a herczegnét
+nálam jobban senki se gyászolja, mert én nemcsak a főherczegnőket
+sajnálom, hanem minden szegény fiatal asszonyt, a ki beteg és meghal.
+Biztosítalak, hogyha én tőlem függne, soha se halna meg senki; erről
+kezeskedem. De mit csináljak a vendégeimmel? És mit feleljek, ha valaki
+azzal vádol, hogy mindig fölfelé nézek, az udvari körökre, és a
+magyarság ügyeit elhanyagolom?!…
+
+Elza. – Akartok egy salamoni itéletet?
+
+Blanka. – Köszönjük, nem kérünk a vicczeidből.
+
+A báró. – Csak hallgassátok meg őt, mert bizonyos vagyok benne, hogy
+eltalálja a szeget a fejemen.
+
+Elza. – Eszem ágában sincs vicczelni. Azt akarom ajánlani, hogy ha olyan
+szükségesnek látjátok, utazzék el a mama Blankával Gmundenbe, mi pedig
+megtartjuk itt a bankettet, szép csöndben, de azért
+fecskefészeklevessel, hogy ne sajnálják a magyart.
+
+A báró. – Hát nem mindig neki van igaza?
+
+A báróné (Elzához). – És a míg megjövünk, addig te egyedül járkálsz itt
+előre, hátra?
+
+Elza (kedvesen mosolyog az angol kisasszonyra). – Az öreg daru velem
+marad.
+
+Blanka. – El ne rontsd, szegényt, azalatt, míg oda leszünk. Attól félek,
+hogy mire visszatérünk, ő is cocotte-nyelven fog társalogni.
+
+A báró. – Hagyj békét a leányomnak. Ennek a leánynak helyén van a feje,
+és a szíve tősgyökeres magyar.
+
+Blanka. – Te úgy beszélsz, papa, mintha a nemzet ügyét kellett volna
+megvédeni az én aulikus érzéseimmel szemben…
+
+A báró. – Nem úgy beszélek, csak mint jó honfi, a ki örül, hogy
+hazájának szolgálatot tehet. Látjátok, gyermekeim, én nem fogom
+előttetek eltitkolni, hogy azelőtt, kora fiatalságomban, nem
+tevékenykedtem eléggé a magyarság érdekeiért. De mikor már vagyont
+szereztem, s a közpályán megismertem kötelességeimet, egészen más ember
+lett belőlem. Most boldog vagyok, ha a magyar névnek itt vagy ott
+dicsőséget szerezhetek. Ezt különbözőképpen lehet elérni; én magyar
+tenyésztésű lovaimmal szolgálom a czélt. De ha személyesen is olyan
+gyorsan tudnék futni, hogy ebből hazánkra fény derülne, akár el fogjátok
+hinni, akár nem, a magyar név dicsőségéért én magam is szaladnék.
+
+
+
+
+XLI.  BERZSENYI HÁZASÍT.
+
+– Melanienál. Berzsenyi báró egy karosszékben. Melanie a karosszék
+előtt, lenn a szőnyegen. Sírdogál és a báró kezét csókolgatja. –
+
+Berzsenyi. – No, no, azért ne pityeregj.
+
+Melanie. – Soha, soha se fogom elfelejteni!… Igazán, mi is lett volna
+belőlem a báró jó szíve nélkül!…
+
+Berzsenyi. – Na, na, szót se érdemel. A mit mondtam, megtartom, ennyi az
+egész. Nem mondtam mindig, hogy ki foglak házasítani? Nohát! Vagy azt
+hitted, hogy éppen a te hozományodon fogom megkezdeni a
+krajczároskodást?!
+
+Melanie. – Ó, nálam senki se tudja jobban, hogy a báró nagylelkű, mint
+egy király!… Vagy mit is beszélek?!… A királyok már nem nagylelkűek,
+csak a mesékben. És én minden nagylelkűséget mesének tartanék, ha a
+bárót nem ismertem volna. Ó, tudom én azt jól!… De mégis!…
+
+Berzsenyi. – Mit mégis? Nem vagyok smuczig, punktum. Azt hiszem, az öreg
+Berzsenyi, egy élet munkája után, már megengedheti magának azt a luxust,
+hogy ne legyen smuczig.
+
+Melanie. – A báró megengedhetné magának azt is, hogy egy cseppet se
+törődjék a szegény Melanieval, különösen mikor ez a Melanie azzal áll
+elő, hogy férjhez akar menni. A báró fölötte áll annak, hogy egyátalán
+foglalkoznia kellene a dologgal. És más a báró helyén, bizony nem is
+törődnék velem. Más egyszerűen azt mondaná: hát, jó leány, le is út, fel
+is út.
+
+Berzsenyi. – Más istállószolga, én pedig az öreg Berzsenyi vagyok.
+
+Melanie. – A báró kivétel mindenben, tudom. De a báró se azért
+nagylelkű, mert grand seigneur. Nagylelkű daczára, hogy grand seigneur,
+mert aranyszíve van. Azért hogy zárkozott természetű vagyok s csak a
+könyveket búvom, ismerem én az életet s keresztüllátok a nagyurakon.
+Emlékszik az Altmünster Irénre, a ki a Teréz-körúton egy gangon lakott
+velem?
+
+Berzsenyi. – Emlékszem. Szép leány volt és sok grófot megevett.
+
+Melanie. – No ez aztán ismerte őket!… Persze, nem kerülhettem ki, hogy
+egyszer-egyszer szóba ne álljak vele. Tudja-e, mi volt minden harmadik
+szava? »Melanie, őrizkedjék a nagyuraktól, mert a nagyurak mind smuczig
+disznók.« Én csak nevettem, mert nekem ugyan nem volt okom panaszra: az
+az egy nagyúr, a kit én ismertem… (hosszasan csókolgatja a báró kezét)…
+de tudom, hogy az Irén durva szavaiban sok életismeret volt.
+
+Berzsenyi. – Annyi igaz, hogy vannak beképzelt mágnások, a kik azt
+hiszik, hogy ha ők minden fillérből nemzetgazdaságot csinálnak, azért ők
+mégis nem tudom kik, mik maradnak. Ebben is különbözni akarnak egy
+modern főúrtól, a kit ők csekélyebbnek itélnek, és a ki mindenesetre
+reprezentálni fog. Nem nevetséges ez? Ha egy modern főúr utánozni akarná
+őket, mint vélik, biztosítalak, már csak neveltségénél fogva is
+canterben le tudná győzni őket a takarékosságban, az ő embertelenségeik
+és ügyetlen fösvénységük nélkül. De hatvanadik évemen túl csak nem fogok
+ebben örömet találni? És látod, mondok neked valamit. Csodálni fogod te
+őket azért, hogy a mikor a paraszttól a krajczárt lealkudják, ők egy
+nagy művön pózolnak és latifundiumot spórolnak össze ivadékaik számára?
+No, én nem fogom csodálni őket. Mert akár így nézem, akár úgy, annyi
+bizonyos, hogy nem azért tesznek így, mert már az őseiknek is nagyon sok
+volt, hanem azért, mert nekik már nincs nagyon sok. És ha ő nekem
+parvenükről beszél maguk közt, én erre nem mondok semmit, de azt
+gondolom, hogy ő azért mégis egy ótvaros.
+
+Melanie. – Éppen azért.
+
+Berzsenyi. – Mit éppen azért?
+
+Melanie. – Minél inkább tisztában vagyok vele, hogy milyen a világ,
+annál inkább habozok… Minél bizonyosabb vagyok benne, hogy a báró az
+egyetlen, ki ilyen nagylelkűségre képes, annál jobban bánt, hogy
+visszaéljek ezzel a páratlan nagylelkűséggel, és elfogadjam ezt a
+nemeslelkű, pazar… (Sír és a báró kezét csókolgatja.)
+
+Berzsenyi. – Bolond vagy? Csak nem fogod kéretni magadat?
+
+Melanie. – Végre is, a báró nem olyan ajándékot kínál nekem, a milyet
+egy barátnőnek szokás adni… Ilyen hozományt egy apa ad a leányának…
+
+Berzsenyi. – Hát talán nevetni fogsz, Melanie, de ezt nem mondhatom
+másképpen, mint hogy én csakugyan apai érzésekkel vagyok irántad. Hogyan
+mondjam másképpen? Eleinte nem volt így, de mióta megszoktalak, így van.
+Talán az én koromnál fogva van így; vagy mert te olyan csöndes, komoly,
+finom leány vagy… hogyan tudjam én ezt megmagyarázni magamnak? Azért
+hogy én téged, mint nőt ismerlek… ez nem csökkenti apai érzéseimet, sőt
+ellenkezőleg. Egy szóval, én téged egy harmadik leányomnak tekintelek.
+
+Melanie. – Ó, báró, ezt lehetetlen nem érezni… De éppen ez az… Hogyan is
+fejezzem ki az aggodalmaimat? Akármilyen boldoggá tesz ez az érzés,
+szabad-e visszaélnem vele?!… Ha lehetséges így mondanom, nekem
+kötelességeim vannak a báró tisztelt családjával szemben… Néha úgy
+érzem, mintha a vonzalommal, melyet a báró irántam tanusít, meglopnám
+kedves leányait… És most, lehetek-e oly undelikát, hogy megrövidítsem
+őket?!… Tudom, hogy a bárónál ez nem szerepel… de nélkülem ez is az övék
+maradt volna.
+
+Berzsenyi. – Látod, talán ezért a finom gondolkozásért tekintelek úgy,
+mintha a leányom volnál. Légy te csak egészen nyugodt. Biztosítalak, ha
+ezt az ügyet a családomban tárgyalhatnám és pénzügyekben tanácsot
+fogadnék el valakitől, a leányaim igen szivélyesen megszavaznák neked
+ezt a hozományt.
+
+Melanie. – Ó, a bárókisasszonyok oly előkelő szelleműek és oly gyöngéd
+gyermekek!…
+
+Berzsenyi. – Többet mondok Ne légy igazságtalan az én szegény jó nőmmel
+szemben. Ő beteg, már régóta, és mint jólelkű, betegnőnek belátása van.
+Természetesen, gyöngédségből, erről nem szoktunk beszélni, de bizonyos
+vagyok benne, hogy ő hallgatag, mindenben egyetért velem, és mert a
+távolból rokonszenves figyelemmel nézett téged, kellemetlenül érintette
+volna őt, sőt esetleg javadra szólt volna, ha, mondjuk, el akartam volna
+válni tőled, egy más nem érdemesért.
+
+Melanie. – Ó, ha egyszer megcsókolhatnám a bárónénak a kezét!…
+
+Berzsenyi. – Remélem, most már nem fogsz sírni és el fogod mondani
+egyszer azt is, hogy miért akarsz férjhez menni? Te olyan komoly vagy,
+társaságba nem vágyódol, mindened megvan, mondhatnám hideg természettel…
+azt is mondod, hogy nem szerelemből méssz férjhez… szóval hogy értse meg
+ezt az ember?
+
+Melanie. – Igazán nem tudnám megmondani. Azt hiszem, csak azért megyek
+férjhez, hogy öregségemre ne maradjak egyedül. Oly csunya egy
+elhagyatott öreg nő, a ki a multjából él! Ettől mindig borzadtam. És
+most még kinálkozik tisztességes parti; ki tudja, ha sokáig halogatnám a
+dolgot, később nem ugranám-e bele valami bolondságba? Nem mennék-e
+valami korhely fiatalhoz, a ki csak a hozományomért venne el?
+
+Berzsenyi. – A jövendőbelid szolid ember? Megnyugtathatsz e felől?
+
+Melanie. – Ó, nagyon komoly gondolkozású, szorgalmas, szolid ember! Most
+magánhivatalnok, de a hozományommal egy kis vállalkozásba akar fogni.
+Elmondta, mik a tervei, s erről is látszik, hogy alapos, munkás ember, a
+ki a házasságot komolyan fogja fel. Persze, a báró nagylelkűsége nélkül
+nem vehetett volna el, de nem jobb, hogy ezt nyiltan megmondja? Mi nem
+bolondítjuk egymást.
+
+Berzsenyi. – Ez szép tőle. És egyébként is megfelelő ember?
+
+Melanie. – Igen. Már nem gyerek; harmincznyolcz éves, egészséges, jó
+külsejű.
+
+Berzsenyi. – És úgy… rokonszenvezel vele?
+
+Melanie. – Hát igen. Csak egy rossz tulajdonsága van. Nagyon féltékeny
+természetű. Maga is mondja.
+
+Berzsenyi. – Talán én rám féltékeny?
+
+Melanie. – Ó, a báró, ez egészen más!… Én nem akartam őt félrevezetni, s
+ő teljesen tisztában van velem… Sőt, ha már erről beszélünk, nem is
+tudom, hogyan mondjam el… Szóval, ha megtaláltuk volna a formáját, ő is
+szerette volna megköszönni a báró nagylelküségét…
+
+Berzsenyi. – Majd később, ha megismerkedünk. Igaz, hát te hogyan
+ismerkedtél meg vele? Te nem jársz sehová, látogatásokat nem fogadsz,
+egész nap olvasol… nem tudom kitalálni, hogyan történhetett a
+megismerkedés.
+
+Melanie. – Távoli rokonom. Egy nagynéném üzenetével keresett fel.
+
+Berzsenyi. – Rokonod is? Annál jobb, annál jobb. És aztán, hogyan
+gondolod, ha majd férjhezmeneteled után találkozni óhajtok veled?…
+
+Melanie. – Ó, a hogyan, a hol és a mikor a báró parancsolja! Nem merem
+remélni, de talán… ha a báró megengedné, hogy bemutassam a férjemet…
+
+Berzsenyi. – No majd meglátjuk. Hanem te, mondd, nem találod furcsának,
+hogy téged hamarább adlak férjhez, mint az én igazi leányaimat? Két-két
+millió hozományuk van, még több vár rájok, csinosak, ügyesek, tudnak
+geografiát, mitologiát, mindent… és te mégis hamarább méssz férjhez, a
+ki nem jársz társaságba és így meg amúgy.
+
+Melanie. – A királykisasszonyok mennek férjhez a legnehezebben. Nekik
+kell a legjobban válogatniok.
+
+Berzsenyi. – Azt hiszem, a milyen okos leány vagy, néhány jó tanácsot
+adhatnál nekik…
+
+Melanie. – Ó, milyen jó hozzám a báró!…
+
+Berzsenyi. – Nem mondom, hogy magasra tartják az orrukat… mert miért ne
+tartanák az orrukat magasra?… de mégis, az egyik már elmult huszonegy és
+vihetem a legmagasabb helyekre, a jobb partikra fütyöl, itthon pedig egy
+mosdatlan költővel sétál előre, hátra. A másik meg néha rágondolja
+magát, de három hónapi jegyesség után megunja és kineveti a
+legsnájdigabb vőlegényeket. Ezzel már nem is merek próbálkozni. Pedig
+olyan jó és házilag okos leányok!
+
+Melanie. – És kedvesek! És bájosak!
+
+Berzsenyi. – Te, a ki tapasztalt és jó irányú nő vagy, határozottan útba
+igazíthatnád őket a tekintetben, mert szegény jó mamájok, azt kell
+gondolnom, nem is akarja őket komolyan férjhez adni, hogy mint beteg
+vidám társaságban maradjon. De mit mondasz te a világhoz? Hogy ha én
+elviszem őket a bálba, a legnagyobb dekoltázsban, aztán előjön egy
+dragonyos, megöleli őket és azt mond nekik, a mit akar, ez jól van; de
+ha én azt akarnám, hogy egy finomlelkű, világlátott és nekem bizalmas
+nő, a kikre ők igen kíváncsiak, ismerkedjék meg velök, mint titokban ők
+is szeretnék, az emberek azt mondanák, hogy engem a bolondok házába kell
+vinni.
+
+Melanie. – Ez érthető; pedig én nem tanítanám őket semmi rosszra.
+
+Berzsenyi. – No és ha te nevelőnő volnál a házunkban? Akkor mindenki meg
+volna elégedve. Mondhatom neked, minél öregebb vagyok, sok dolgot annál
+inkább nem értek. Meglehet, ez a korral jár, és úgy kell lennie, hogy a
+mikor az ember nem igen tud erkölcstelenséget elkövetni: akkor végképpen
+megszűnik erkölcsös lenni. (A szobalány jelenti, hogy tálaltak.)
+
+Melanie. – Nem vacsorálhatna velem? Semmi esetre?
+
+Berzsenyi. – De veled vacsorálok. Megtartjuk az eljegyzési lakomát.
+Persze csak így, kettesben. A férjed majd úgyis eleget lesz veled.
+
+
+
+
+XLII.  BERZSENYIÉK HAZA JÖNNEK.
+
+– A nagy ebédlőben, esti fél tiz órakor. Minden csillár ég, de az ünnepi
+hangulatot némi naftalin-illat mérsékli. A báróék már megvacsoráltak;
+egyelőre ki is beszélték magukat. A báró, a báróné és Blanka hallgatnak;
+azon törik a fejöket, hogy mi módon alkothatnának uj otthont ebből az
+»unheimlich« palotából, mely most oly kietlennek tűnik fel. Elza le s
+fel jár a teremben és koronkint megszólal. De mintha egy láthatatlan
+lényhez beszélne. –
+
+Elza. – Adieu, adieu, adieu!
+
+A báróné. – Hát te mit lamentálsz ott magadban?
+
+Elza (se lát, se hall). – Adieu, adieu, adieu!
+
+Blanka. – A külföldtől búcsúzik, az édes!
+
+A báróné. – Ez, ez deczemberben is ott fürdene Ostendeban! A mint
+javában készülődöm, és azt se tudom, hol van a fejem, egyszerre csak
+elkezdi nekem tördelni a kezét, és jajgat, mint a Sulamith: »Mért
+megyünk el Ostendeból?! Mért megyünk el Ostendeból?!…« De hát mit
+csináljunk Ostendeban, mikor már olyan hűvös van, hogy csak a
+bravúr-emberek fürdenek, és azok is, titokban, görcsöt kapnak?!…
+
+Elza (a láthatatlan lényhez). – Ó, a digue!… Ó, az estacade!…
+
+Blanka. – Láttátok volna ma hajnalban a vagon folyosóján! Mikor Bruckba
+értünk, én is fölébredtem. Kimegyek, hát ott áll az ablaknál,
+mosdatlanul, fésületlenül és szaval: »Szervusz, művelt nyugat! Pá, csau,
+puszi!…«
+
+Elza (még folyvást a láthatatlan lényhez szól, de úgy, hogy a nénje is
+értsen belőle). – Tán nem volt okom keseregni, mi?!… Persze, ennek a
+Rozgonyi Cziczellének iszonyúan dobogott a szíve az örömtől, mert a
+vonat minduntalan megállt a nyilt pályán, s ebből észrevette, hogy már
+honi földön járunk!…
+
+Blanka. – No, ha az egri nők is így beszéltek volna, most szépen néznénk
+ki!
+
+Elza (elábrándozva). – Micsoda rend volt odakünn! Abból, a mit az ember
+maga körül látott, blindre meg lehetett igazítani az órát.
+
+Blanka. – Az ember vesz magának egy jól járó órát, és nem felejti el
+mindjárt, hogy magyar volna, vagy mi.
+
+Elza (most már Blankához). – Hogy jön a magyarság ahhoz, hogy én nem
+szeretek Budapesten lenni?! Ki szeret Budapesten lenni?… és ettől még
+nem kell elárulni a hazát. Különben én tisztelem a gusztusodat, és ha te
+szeretsz itt ülni, fogadd áldásomat!… Én, kivált olyankor, mikor egy
+szebb világból jövök, visszataszítónak találom ezt a várost. A hogy a
+vonat elhagyja Kelenföldet és az ember közelebb jön Budapesthez, az
+orrodat egy gőz csapja meg, a mivel itt nem mondom, hogy élned, halnod,
+de minduntalan találkoznod kell. Mikor másutt az emberek őszi kabátba
+bujva sétálgatnak a holdvilágnál, itt a falak fojtó meleget sugároznak
+ki. Egy város fák, park, levegő nélkül! És nincs óra, a mikor az utczán
+végig mehetnél a nélkül, hogy egy pokolgép az arczodba ne szórja a
+szemetet és a port. Ez neked a »hazádnak rendületlenül«?
+
+Blanka. – Én nem élek az utczán.
+
+Elza. – Hát hol élsz? Élsz csakugyan? Másutt jársz-kelsz a szabadban, és
+társaságban élsz. Itt se levegő, se társaság. A budapesti élet: kávéház,
+szinház és zsúr. A kávéházba, szerencsére, nem járhatsz, mert a mi
+köreinkben ez már mégse szokás… legalább egyelőre, mert Budapesten
+nemsokára a bibornokok és a csillagkeresztes hölgyek is el fognak járni
+a kávéházba. A szinház? A budapesti szinházak csak a papának jók, mert ő
+mindenütt tud aludni. Én nem tudok aludni, ha nekem rosszul komédiáznak.
+És azért jöjjek a szinházba, hogy egész bizonyosan ne bujhassak el a
+nekem kellemetlen alakok elől?! Aztán a zsúrok, a hol csak ostobaságokat
+beszélnek!… Mért zsúr, mért nem zsibvásár?… Szerencsére a zsúrok
+kimennek a divatból, mert nálunk is majmolni fogják a párisi petit
+goûter-kat… egy ürügygyel több: kocsmába és kávéházba járni. Marad nekem
+életnek: a Marcel Prévost regényei.
+
+Blanka. – Ejnye, be el vagy szontyolodva!
+
+A báróné. – Nekem úgy jössz elő, mintha nem a helyet, hanem az embereket
+találtad volna külföldön inkább kedvedre!…
+
+Elza. – Parbleu!
+
+A báróné. – És én nem vettem észre semmit!
+
+Blanka. – Ah, ez érdekes! Szőke vagy barna az illető?
+
+Elza (a bárónéhoz). – Nem volt mit észrevenni: az illetőtől én olyan
+sokat követelek, hogy soká kell készülnie, a míg tip-top kondiczióban
+lehet kihozni a pályára… Nincs »illető«; legalább még nem jelentkezett.
+No, Budapesten nem is fog!…
+
+A báróné. – Mon Dieu, az emberek mindenütt egyformák!
+
+Elza. – Dehogy egyformák! A hányszor a külföldön kilépek az utczára,
+mindig elbámészkodom: »Nini, az emberek tudnak járni az utczán, és –
+csodálatos! – köszönnek egymásnak!« Mert itthon nem tudnak az utczán
+járni, csak tülekedni tudnak… a mi pedig a köszönést illeti, ugyan ki
+köszön itt?!… A budapesti ember gesztussal és mimikával értésedre adja,
+hogy: »tőlem, neked, ennyi leereszkedés vagy nyájasság jár, sem több,
+sem kevesebb, inkább kevesebb, mint több«, ezt értésedre adja, de nem
+köszön. Egyformák! Ördögöt egyformák! Hol látsz alakokat, a kik úgy
+mennek a sokaság között, mint a vak villamos kocsi, elfoglalva kemény
+könyökével a kényelmének dukáló helyet, félrelökve útjából öreg embert,
+gyermeket, vénasszonyt, leánykát, a ki nem csinos, nyomorékot, mert ő
+erősebb, mint ezek?!… Az utolsó budapesti emlékem: egy gavallér, a ki a
+vele szembejövő aggastyán gipszbe kötött, beteg karjára egy jót döfött a
+könyökével, hogy megmutassa hölgyének: milyen úr ő, s milyen vitéz
+legény!… Ma sem bocsátom meg magamnak, hogy rá nem kiáltottam: »Fuj! Nem
+szégyelli magát?!«…
+
+Blanka. – Egyszer még megjárod!
+
+Elza. – Itt azon se csodálkoznám. Itt és Ohióban minden megtörténhetik.
+Arra, nyugaton – szervusz, édes nyugat, pá, isten veled! – egy férfi úgy
+néz rám, mint egy másik emberre, mondjuk így: mint egy csinos ismeretlen
+hölgyre. Itt nincs az az ágrólszakadt aszfaltfi, a ki jogot ne formálna
+magának, hogy a tekintetével kifejezhesse: »Tetszel nekem! Csinos vagy!«
+És én nem kiálthatok rá: »De nekem nem tetszel, rongyos pimasz! Hogy
+mered rám emelni a vizes tekintetedet?!…« És mért van ez? Mert sehol
+sincs annyi férfira éhes asszony…
+
+Blanka. – Szeretem ezt a stílust. Marcel Prévost úr büszke lehet rád!
+
+A báróné. – De, Elza! Az atyád előtt!…
+
+A báró (a kit kisebbik leányának a sottise-a zavarba ejtett). – Hát
+Budapest így, Budapest amúgy… mondasz valamit. De viszont… látjátok, én
+Amerikát nem ismerem, pedig szeretném ismerni, és ha ügyeim engedni
+fogják… de ez már úgy se ér semmit. Annyi bizonyos… nem fogjátok
+elhinni… de ha ujra kellene kezdeni az életet, Amerikában óhajtanám
+kezdeni. Mégis csak más lehet ott von Pike auf egy vagyont szerezni!… A
+Munkácsytól vagy Rafaeltől láttam egyszer egy képet egy öreg
+admirálisról, a ki a mankójával nézi a tengert, mert letört és már nem
+futhat többé. Így nézek én Amerika felé; ez meg van tagadva tőlem,
+Amerikában mint hajóifjú kezdeni a milliárdokig. De Amerikát félretéve,
+Budapestnek is megvannak a maga komoly érdemei, és ez előnyök felett nem
+lehet pálczát törni. És aztán, gyermekem, én nem mondom, hogy ne
+gondolkozzál helyesen, de, látod, a nyilatkozatban egy magyar főnemes
+leánya kell, hogy még családi körben is tapintatos legyen a főváros
+irányában, és az eshetőleges gyöngéd érzelmeket ne sértse.
+
+A báróné. – Ne vedd fel, Jacques, olyan komolyan ezeket a szeleburdi
+nézeteket. Ma így beszél, s holnap egész nap a Szózatot fogja énekelni,
+vagy más egyebet a hazáról.
+
+Elza. – Ohó, persze hogy jó magyar leány vagyok!… A szívem, az már
+Magyarországé, pour une éternité!… Imádom a magyar parasztot, és a
+puszta az én hazám, ez már el van végezve egy életre. De Magyarország és
+Budapest, az kettő, és Budapest még távolról se Magyarország! Nem, hála
+Istennek!
+
+Blanka. – Tudja is ő, hogy mit akar!
+
+Elza. – Hogy neked örömet okozzak, megmondhatom, hogy mit akarok. Egy
+olyan férjet akarok, a ki harminczötéves létére lovassági tábornok
+legyen a német hadseregben, és olyan jellem, a ki szemtől-szembe
+megmondja Vilmosnak az én nézeteimet. Ezenkívül finom és elmés legyen,
+mint a legkülönb franczia, józan és komoly, mint egy angol
+orvosprofesszor, zseniális, mint egy spanyol festő, derült, mint egy
+olasz csirkefogó, rettenthetetlen, büszke, gyöngéd, hű, daliás, szép,
+nagylelkű, szerető szívü, elsőrangú vívó és lövő, röptében lőjje le a
+galambot, de soha se lőjjön galambra… Aztán még azt akarom, hogy soha se
+kelljen férjhez mennem, de azért mégis boldog legyek, mert minden férfi
+utálatos, csak egy van, a ki imádnivaló, az én drága jó apám, a ki a
+legnemesebb ember a világon!
+
+A báró (nevetést tettetve, büszkén és boldogan). – Mit szóltok hozzá?!
+
+
+
+
+XLIII.  BERZSENYIÉK FÖLÉBREDNEK.
+
+– Berzsenyiék a katholikus nagygyűlésről jönnek, a redouteból, és
+leülnek ebédelni. –
+
+A báróné. – Na, ez aztán beszéd volt!
+
+Blanka. – Én nem tudok ebédelni. Nekem még most is remeg minden
+idegszálam. (Félretolja a teknősbékalevest.)
+
+Elza. – De hát honnan kerül elő ez az ember?! Szedlacsek! És még hozzá
+Venczel!
+
+A báróné. – Az pedig úgy van. Nekem már az ujságban is előjött ez a név.
+
+Elza. – Csakhogy nem olvastad el, a mi róla állott, mert ha ujságot
+veszel a kezedbe, úgyis mindjárt elalszol.
+
+A báróné. – Azért mégis többet tudok a vallásból, mint a mai leányok. Ki
+mondta, hogy el kell menni a nagygyűlésre? Talán te? Szeretném látni,
+hogy neked jusson eszedbe ilyesmi!
+
+Elza. – De hát várta ezt valaki?! Én, mikor hallom, hogy valami
+Szedlacsek Venczel fog beszélni, azt hittem, hogy nevetni fogunk.
+Szedlacsek Venczel! Hallott valaki ilyen nevet? Mért nem mindjárt a kis
+Kohn?! Persze, alig hogy megszólalt, mindjárt paff voltam.
+
+Blanka. – Légy megnyugodva, holnap már az egész ország ismerni fogja ezt
+a nevet.
+
+Elza. – Az igaz, és ha én a nagy primadonnának volnék, ma nem tudnék
+aludni a féltékenységtől.
+
+A báró. – Gyermekem, itt nincs helye a kislányos tréfálkozásnak, mert
+ehhez te nem értesz. A legkomolyabb férfiak, mint számos főrendek és más
+kartársaim elismerték, hogy ezen tudós pap igen higgadt és tájékozott
+eszméket adott elő, és nagyon élvezetes szóbőséggel.
+
+Elza. – De, papa, hisz senki sincs annyira elragadtatva, mint én! Ha
+Blanka fel van zaklatva és nem tud enni, ez semmi; mert engem ez a pap
+egyszerűen levett a lábamról.
+
+A báróné. – Micsoda kifejezések!
+
+Elza. – A primadonnával csak azt akartam mondani, hogy ez az uj ember
+holnap canterben fog verni mindent, a mi ma lábon van, és hogy az ilyen
+papot egy Kapisztrán Jánosnak kellene nevezni, legalább is!
+
+Blanka. – Keresem az emlékezetemben, volt-e már az egyháznak ilyen tüzes
+harczosa, a kiben a meggyőződés, a vér heve, és a lélek indulatja
+hasonló erővel tudott megszólalni? Ilyen hatalmas szellem és ilyen
+elragadó szónok? Talán az Abraham a Santa Clara jönne számba, de az egy
+durva barát volt, míg itt egy tetőtől talpig modern ember, egy nagy
+tudós, egy merész bölcselő…
+
+Elza. – Azt mondhatná az ember, hogy egy szeczessziós pap…
+
+Blanka. – Ne beszélj közbe bolondokat. Már nem tudom, hogy mit akartam
+mondani. Igen, hogy a prófétákhoz kell visszamenni ekkora lángolásért, a
+bölcsészekhez ilyen mélyrelátásért és a nagy költőkhöz ennyi
+zsenialitásért!
+
+A báróné. – Azelőtt mindig hol ezzel, hol azzal jöttek nekem elő, hogy
+milyen jelesül beszéljen… Na hát, egyszer elmentem direkt a
+képviselőházba, a hol igen nagy czúgban ültem és egyik szónok sem
+elégített ki egy cseppet se. Különben én rám politikus szónok még soha
+sem tett semmi benyomást.
+
+Blanka. – Ki beszél ma a politizáló szónokokról? Ezek a Szedlacsekhez
+képest valóságos öreg asszonyok.
+
+A báróné. – De ma, na hát ez már egészen más! Pedig eleinte igen rosszúl
+éreztem magamat a nagygyűlésen. Azt hittem, hogy migrainet kapok, mert
+egy milimáriné ült mellettem, és sehogy se találtam a helyemet.
+Blankának mutattam is a könyökömmel ezt a kalapot, mert boszantott a
+rendezés ügyetlensége, és nem tudtam, haragudjak-e vagy nevessek? Mi ez?
+– mondom – a ferenczvárosi búcsú legyen ez? Hogy jövök én a
+ferenczvárosi búcsúhoz? De mikor a Szedlacsek beszélni kezdett, akkor
+elfelejtettem mindent. Az ember azt hitte, hogy templomban van, és csak
+a lelke van jelen.
+
+Blanka. – Hát rosszúl rendezték a dolgot, az bizonyos. Az ember egy
+kicsit furcsán érezte magát a sok mindenféle asszony közt, a kik hívők
+ugyan, de igen különösen öltözködnek. Volt ott egy pár alak, a ki
+ugyancsak rosszúl festett, ott mellettünk. Ha a mennyországban is együtt
+lesznek velünk: én nem bánom, az ott más lesz; de itt, egyelőre
+szétválaszthattak volna bennünket.
+
+Elza. – Aztán köröskörül az a sok pap! Minden nőre tíz pap esett. Nem
+csoda, ha ebben a helyzetben az ember zavarba jön.
+
+Blanka. – Ne kotyogj mindig, a mikor komoly dolgokról beszélünk.
+
+A báróné. – Míg a Szedlacsek beszélt, azt is elfelejtettem, hogy a
+második sorban ülök. Kár, hogy az ilyen beszédet csak egyszer hallhatja
+az ember. A legostobább szinházi előadásokat többször megismétlik, és az
+ilyen gyönyörű beszédekből meg kell elégedni egy előadással.
+
+Blanka. – Szerencsére följegyeztem a legszebb mondatokat. Magammal
+vittem az albumomat, hogy majd lerajzolok egy pár alakot, ha nagyon
+unatkoznám. De mit tesz Isten?! Jöttek a szellemi rakéták és én örültem,
+hogy leírhatom a Schlagwortokat.
+
+A báróné. – Nem fogjátok elhinni, de engem mint szívbeteg nőt úgy
+föllelkesített ez a beszéd, hogy elment az étvágyam.
+
+Blanka. – Én totál össze vagyok törve, mint a Parsifal után Bayreuthban.
+De mit, egy Wagner-opera! Mikor azt mondta, hogy: »Gyávák vagytok!
+Szolgák uralkodnak rajtatok!« – könny gyült a szemembe, a kezem
+görcsösen összeszorult, és a szívdobogásomtól nem tudtam tapsolni.
+
+Elza. – A leghatalmasabb mégis az volt, hogy: »Az alvó pimaszt nyakon
+kell ütni, hogy felébredjen.« Egyszerre eszembe jutott, milyen sokszor
+mulasztottam el az esti imádságot, a bőjtöt, meg a gyónást, eszembe
+jutott, mennyit nevettem, mikor a legkomolyabb dolgokról volt szó, és
+úgy éreztem, mintha ez a kemény pap nekem is oda ütött volna a nyakam
+közé, úgy hogy kéjes borzongás fogott el, elpirultam, és
+gyönyörűségemben vörösre tapsoltam a tenyeremet.
+
+Blanka. – Hallgass már el egyszer. Kérdezett valaki?
+
+A báró. – Annyiban igaza van, hogy a pap tényleg komoly és tanulságos
+eszméket mondott, a melyeket Ő Szentsége is dicsérettel tüntetett volna
+ki.
+
+A báróné (Blankához). – Ha úgy se eszel, olvasd fel, a miket
+följegyeztél.
+
+Blanka (előveszi könyvét, lapozgat és olvas). – »Mi vagyunk az ecclesia
+militans, de kibontott zászlóink mögött a világi katholikusok gyáváinak
+milliói meddig fognak még sompolyogni?!« Ez beszéd, mi? »A humanizmust a
+katholiczizmus nevelte nagyra s most ez a nagy kamasz az anyja ellen
+merészel fordulni.«
+
+A báróné. – Ez meg tudja mondani!
+
+Blanka (tovább olvas). – »Nem adunk meleg tejet és ingyen kenyeret?
+Adunk egész embert, a ki hitével, ép lelkével és dolgos kezével
+megkeresi a maga kenyerét.«
+
+A báró. – Nagyon helyes eszme.
+
+Blanka. – Ez a gyönyörű, a mi jön: »Schopenhauer azt mondja: a világ
+rothadt, rothadjon el egészen, alászszolgája! Nietsche pedig vaspatkós
+csizmáival rugdossa a szegényt.« Hát ehhez mit szóltok: »Tizezer
+misszionárius hordozza Európán kívül a czivilizáczió fáklyáját; s
+tizezer misszionáriust hajt Európa a szabadkőműves kormányok igája
+alá«?!
+
+A báró. – Ez sikerült.
+
+Blanka. – Most jön a legszebb: »A redoute felett hollók kóvályognak,
+temetést várva. Itt nincs temetés, itt Pünkösd van, a hol tűz esik az
+égből, hogy apostollá legyen minden ember, a ki tudjon beszélni,
+küzdeni, tűrni, élni!«
+
+A báró. – Egyet nem írtál fel, a mikor azt mondta, hogy a katholikusokat
+a közélet minden terén visszaszorítják. Látjátok, ez rendkívül igaz
+mondás volt, melyet magam is tapasztaltam.
+
+Elza. – Nekem akkor tetszett a legjobban, a mikor kitört. Hogy is mondta
+csak?! »A nyaka közé kell ütni a kereszténységnek, hogy fölébredjen és
+éljen.« Az istenit, be szép!
+
+A báróné. – Kár, hogy nem fejezhettük ki valamiképpen, például jótékony
+czélú adománynyal, a mit az ujságok is hoztak volna, hogy ez a beszéd a
+mi érzelmeinket fejezte ki. Gondoltam rá, hogy be kellene lépni a Regisi
+Szent Ferencz-egyesületbe. De mit kezdjünk mi a vadházasságban élőkkel,
+a kiket a grófok a törvényes házasságra akarnak segíteni?
+
+Blanka. – Szeretnék ezekhez az idézetekhez egy szép mondást fűzni a
+magaméból. Mit mondotok hozzá, ha ezt irom a Stammbuchba: »Gladstone
+hangja, írta Macaulay, a parlament zenéje; Szedlacsek beszéde a vallás
+Marseillaise-e.«
+
+A báró. – Írd oda. Egy leánytól ez nagyon jó.
+
+A báróné. – Én csak azt sajnálom, hogy csupa katholikusok voltunk a
+gyűlésen. Ott kellett volna lenniök azoknak, a kik a valláson
+mosolyognak.
+
+Blanka. – Ne félj, majd el fogják olvasni az ujságból, és prüszkölni
+fognak.
+
+A báróné. – Az igaz, hogy megadta nekik. De csakugyan már nem lehet
+tűrni, hogy élni se akarták hagyni azokat, a kiknek vallása van.
+
+Blanka. – Különben ez a beszéd inkább nekünk szólt, a kik eddig mindent
+közönbösen vettünk.
+
+A báróné. – No majd fel fogunk ébredni.
+
+Blanka. – Nevetséges is, hogy mi, a sok millió, tűrtük, hogy
+bagatellizáljanak bennünket. Majd másképpen lesz ez is.
+
+A báróné. – Valamelyik katholikus egyesületbe be kell lépnünk, juszt is.
+Meg kell mutatni a világnak, hogy ha eddig gyávák voltunk is: mi nem
+szégyelljük a vallásunkat.
+
+A báró. – Nekem csak egy nem tetszett ebben a beszédben. Mikor azt
+mondta, hogy: »Éljen a szabad verseny a szellemi világban! Legyen szabad
+verseny a a katholikusok és mások között.« Így egy alkusz beszéljen vagy
+egy községi választó: »Éljen a kisiparos!« Az egésznek olyan üzleti
+szinezete volt és nekem gyanúsnak jött elő. Vegyétek hozzá, vagy talán
+nem gondoljátok, hogy ez a tudományos férfiú mindig slágereket mondott,
+mint egy zsurnaliszta?! Én ezt különösnek találom. Bizonyosan tudjátok,
+hogy mindig Szedlacseknek hívták ezt a papot? Nekem ez magyarosított
+névnek látszik.
+
+Blanka (megbotránkozva). – De, papa, mit képzelsz?
+
+Elza. – Ó, papa, ne beszélj így Venczelről!
+
+A báró. – Micsoda Venczel?
+
+Elza. – Én már csak Venczelnek fogom őt nevezni! Végre egy férfi, az
+első a Vasgyáros óta, a kihez érdemes volna feleségül menni, mert ez
+ugyan a nyaka közé tudna ütni az asszonynak, és ez a férfi – pap!
+Micsoda pechem van nekem!
+
+
+
+
+XLIV.  BERZSENYIÉK AZ OPERÁBAN.
+
+– Tiz perczczel hét óra után. Berzsenyiék az Operaház főbejárója előtt
+kiszállnak a most felavatott uj landauerből. Áthaladnak az előcsarnokon,
+a hol még nagy a szabadjegyesek sürgése-forgása. A míg eljutnak a
+földszinti páholyba, Berzsenyit néhány siető alak kerüli ki, hogy előre
+rohanhassanak, a ruhatár felé. –
+
+Berzsenyi. – Csak azt az egyet szeretném tudni, hogy az emberek mért
+sietnek úgy az Operába? Nem úgy rohan ez az ember itt, mintha odabent
+pénzt osztogatnának?!…
+
+A báróné. – Nagyszerű vagy te, Jacques! Hát sietnek az emberek, mert nem
+akarnak elkésni. Az elejéért is pénzt adtak, vagy nem?
+
+Berzsenyi. – Éppen ez az. Már az én kocsimból láttam, hogy mindenfelől
+hogyan szaladnak. Ez olyan falánkságnak látszik nekem, mintha egy
+szegény hit tanuló az idegen családnál ebédel, és már előre nyujtja a
+kezét, hogy belenyuljon a tálba, mikor a cseléd az ajtóban hozza a
+babfőzeléket, pedig még elég marad a babból, midőn a hittanuló már
+megpukkadt.
+
+Blanka. – Hja, papa, mások jobban szeretik a zenét, mint te, és sok
+ember van, a kinél ez élet-szükséglet.
+
+Berzsenyi. – Én is szeretem a zenét, és mint fiatal férj a filharmóniai
+konczerteken is többször jelen voltam, kérdezzétek csak meg anyátokat.
+De kevés jó zene többet ér, mint a sok állandó hangzavar, mely
+megrongálja az idegeket és elalszik tőle az ember.
+
+A báróné. – Ez nem szép tőled, Jacques, hogy egyszer jössz el kedvünkért
+az operába, és már előre felpanaszolod, hogy áldozatot hozol
+családodnak.
+
+Berzsenyi. – De, kedves Elizem, hogy tudsz te ilyet képzelni? Én igen
+szivesen pártolom a zenét, és a ballet után is itt maradnék, ha
+véletlenül nincsen ez az ülésem a tőzsdetanácsban.
+
+A báróné. – Én nem értem, mért tartják a legkülönbözőbb üléseket éppen
+akkor, mikor az ember az operába megy?
+
+Elza. – Ha még a Házban is behozzák az esti üléseket, téged abszolúte
+nem fogunk látni, és azt fogjuk hinni, hogy te vagy az az idegen úr, a
+ki vasárnap nálunk ebédel.
+
+Berzsenyi (nevet). – Mint látom, összeesküdtetek, hogy egy tökéletes
+zenebohócz legyen belőlem. (Belépnek a páholyba.)
+
+Blanka (mialatt leteszi a belépőjét). – No már én akár vissza is
+mehetnék, mert már készen vagyok a kritikámmal.
+
+Elza. – Ez a darab neked nem kávéház, mi?
+
+Blanka. – Hát nem hallod? A legszegényesebb Wagner-imitáczió. Hogy jön
+ez a cseh Wagnerhez?
+
+Elza. – Én inkább azt mondanám, hogy csinos operette-muzsika. (Leülnek.)
+
+Blanka. – De hisz csupa üres deklamáczió! Így deklamál a teve, a mikor
+köhögni akar.
+
+A báróné. – Jacques, húzd közelebb a székedet, hadd büszkélkedjünk veled
+egy kicsit.
+
+Elza (hátra fordul). – Igen, papa, engedd meg nekünk ezt a kis flanczot.
+Hisz ráérsz még ott hátul aludni!
+
+A báró (összeránczolja a szemöldökét). – De hisz ebben énekelnek! Ez nem
+lehet balett!
+
+Blanka. – A balett majd azután jön.
+
+Elza. – Nemsokára, mert az opera rövid.
+
+A báró. – Hát azt ti hogyan tudjátok, ha ez a darab, mint mondtátok,
+egészen uj legyen? (Leül a leányai mögé.)
+
+Blanka. – Mi már az egész operát olvastuk az ujságból.
+
+A báró. – Az czélszerűbb és kényelmesebb is. Micsoda darab ez?
+
+Blanka. – A »Lengyel zsidó«. Ha most oda figyelsz, megérted az egészet.
+(A szinpadon Schmitt erdész elénekli Anettnek és Krisztiánnak, hogy mi
+történt tizenöt évvel ezelőtt a lengyel zsidóval.)
+
+Elza. – A szán-motivum herczig.
+
+Blanka. – Tisztára operette, ha mondom.
+
+A báró. – Ez a nagyszakállú megfelel nekem, de magyarázzátok meg, hogy a
+csendőr és a nő mért nem sajnálják a lengyel zsidót?
+
+Elza. – Hát tudod, papa, azok most a szerelmükkel vannak elfoglalva.
+
+A báró. – Talán azért, mert az csak egy szegény lengyel zsidó legyen? Na
+hát én konzervativ ember vagyok, és mindig ellene fogok nyilatkozni a
+bevándorlásnak, de ha nekem elbeszélik, hogy egy szegény kereskedőt csak
+úgy mir nix, dir nix meggyilkoltak, én akármilyen szerelmes legyek,
+sajnálni fogom a szegény embert.
+
+Blanka. – Operában, papa, ez nem úgy van, mint egy szindarabnál.
+
+A báróné (a ki elkészült a nézőtéren tartott szemléjével). – Láttátok a
+normafai Normannét?
+
+Blanka. – Azt ugyan bajos volna meg nem látni.
+
+A báróné. – Már nem állhatta meg, hogy egy kis keresztet ne tegyen a
+nyakába.
+
+Blanka. – Ehhez ábrázat kell. (A normafai Normanné kellő reverencziával
+köszön át; általános szíves viszonzás.)
+
+Elza. – Nézd, papa, ez itt a Takáts, a ki megölte a lengyel zsidót.
+
+A báró. – Ismerem tenorista korából. Azóta nagyon megerősödött a hangja.
+
+Elza. – Tévedsz, papuskám, a Takáts soha se volt tenorista.
+
+A báró. – Az nem baj; ez a hiány nem látszik meg rajta. A ki már
+fiatalon ilyen erős hanggal bir, attól idős korában, mikor a hangja még
+mélyebb lesz, nagyon sokat lehet várni.
+
+Blanka. – Ó, papa, a Takáts már most is remek énekes!
+
+A báró. – Mindenesetre szép jövővel biztat. De ez a darab kezd nagyon
+nem tetszeni nekem.
+
+Elza. – Mért, papuskám?
+
+A báró. – Mert ez mégis ocsmányság. Harminczezer frank hozományt ad a
+leányának, és azt énekli, hogy megháromszorozta azt, a mit elrabolt.
+Tehát tizezer frankért, vagyis a mi pénzünk szerint összesen 4795
+forintért ölte meg a szegény kereskedőt. Mit gyönyörködjem én egy ilyen
+gazemberben?!
+
+A báróné (a leányokhoz). – Ugyan nézzetek már a szegény Soroksáry
+Miskára. Mindenáron köszönni akar.
+
+Blanka. – Én már rá se tudok nézni erre az emberre.
+
+A báróné. – Mért?
+
+Blanka. – Mert azzal gyanúsítom, hogy miután nem kellett se nekem, se
+Elzának, se Zelmának, most, elkeseredésében el fogja venni a Zelma
+mamáját. Csak a regényekben vannak ilyen éhes grófok.
+
+A báróné. – Egy gróf éhesen is gróf marad.
+
+A báró. – Gyermekeim, én azt hiszem, hogy hátra ülök és egy kicsit
+gondolkodni fogok erről a szindarabról.
+
+Elza. – Várj, papuskám, most táncz lesz. Látod, már készülődnek a
+lakodalomra! Itt egészen csinos a muzsika, nem igaz?
+
+A báró. – Legalább sok személy jön a szinpadra.
+
+Blanka. – Kár, hogy az ember már könyv nélkül tudja az egészet a Nemzeti
+Szinházból.
+
+Elza (a báróhoz). – Megmondjam neked, melyik szép leányt hogy hívják?
+Várj, majd megmutatom a legszebbeket.
+
+A báró. – Te annyit beszélsz itt nekem, mintha én vidéki volnék, a kinek
+a szent jobbkézt kell elmagyarázni. Azt gondolod talán, hogy én még soha
+se láttam tánczosnőket, és fiatalabb nőket a kórusból? Vagy talán nem
+jártam azelőtt eleget valamennyi szinházba?
+
+Elza. – Pszt, papuskám… A mamának úgy se tetszenek az esti ülések… Aztán
+meg, mit gondolsz, mindjárt zavarba jövök!… Nézd inkább azt a szőke
+leányt, ott balra!… Herczig pofácskája van, nem igaz?
+
+A báró (egy kicsit megzavarodva). – És a zene is jobb egy idő óta, bár
+még mindig sok. (A szinpadon a lakodalmas nép asztalhoz ül.) De mért
+ültették a papot a czúgba?
+
+Elza. – Tessék?
+
+A báró. – Nem látod? A papot az asztal szélére ültették, a hol nyitva
+van az ajtó. És vele szemben is nyitva van az ajtó. Egy rangelső embert!
+Ez a darab nem jó.
+
+Elza. – Ezért a papért nem kár, ha meghűl, mert nagyon mulatós pap
+lehet. Nézd, mindig nevet.
+
+A báró. – Mindegy, én nem akarok ott jelen lenni, a hol az egyházi
+férfiak ily kevés tiszteletben részesülnek, és a czúgba ültetik őket.
+
+Blanka. – Papa, most csak nem méssz el?! Már kezdődik a táncz!
+
+A báró (állva). – Ezt megvárom, mert igen szépen járják. Látszik, hogy
+kiképzett ballerinák, a kik egy falusi kocsmában nem jönnek zavarba.
+
+A báróné. – Nézzétek, a Takáts is tánczolni akar! Lásd, Jacques, ez
+neked soha se jutna eszedbe.
+
+A báró. – Ne gondold azt. Egy öreg ember mindig szivesebben tánczol,
+mint jajgat a köszvénytől.
+
+Elza. – Megint a szán-motivum! Jön a lengyel zsidó!
+
+A báró. – Még egy lengyel zsidó! Nem találjátok, hogy ez az opera
+tulságosan népszerű és pórias?
+
+A báróné. – Jacques, most ne beszélj egy kicsit, mert a zene itt igen
+érdekfeszítő.
+
+A báró. – Éppen azt akartam mondani, hogy hátra ülök, mert messziről a
+zene sokkal élvezetesebb. (Hátra vonúl, felül a pamlagra s behunyja a
+szemét.) Higyjétek el, így sokat nyer a zene. A képeket nem szabad
+közelről nézni, és a zenét távolból kell hallgatni. (Elábrándozik, de
+időközben a függöny legördül, s a páholyban megjelenik az első
+látogató.)
+
+Elza. – Papa, nem szabad megszökni!
+
+A báró. – Mit képzelsz? Ha meghallgattam az operát, a balett elől csak
+nem fogok elmenni?! (Egy úrhoz, a kit már tizszer mutattak be neki, de a
+kiről nem tudja, hogy kicsoda:) Én rám rendkivül hat a zene, és mint
+ideges ember elalszom tőle. A balett, ellenkezőleg, mindig felüdít, és
+utána kivétel nélkül a legnyugodtabban alszom. (Kimegy a czukrászdába,
+és csak egy negyedóra mulva tér vissza, mikor már a második felvonás
+járja.)
+
+A báróné. – Már azt hittem, hogy itt hagytál bennünket!
+
+A báró. – Hát mért jöttem, ha nem a balettért? (A szinpadon csöndes jó
+éjt kívánnak Mathisnak.) Hogyan? Még mindig énekelnek?
+
+Elza. – Mindjárt vége lesz.
+
+A báró. – Ha egy darab rossz, az még hagyján, de ha hosszú, ez
+megengedhetetlen. És még most is ez a Takáts énekel?
+
+Blanka. – Hát ki énekeljen, ha nem ő?
+
+A báró. – Csak mondom, mert már nagyon elfáradhatott. Én legalább
+elfáradtam, pedig a czukrászdában egy kicsit pihentem. De mindig mondtam
+nektek, hogy az Operának kicsiny a személyzete, és az egyes művészeket
+túlfárasztják. (Leül a pamlagra.)
+
+Blanka. – De, papa, ez nem úgy van…
+
+A báró. – Nem fogod tagadni, mert olvastam az én lapomban, hogy a
+multkor már egy zenésznek kellett énekelnie, és szép sikert aratott. A
+többi zenészeknek is énekelniök kellene, hogy felváltsák a fáradt
+művészeket.
+
+Elza (részvevőleg). – Nem gondolod, papuskám, hogy inkább a közönséget
+kellene felváltani?
+
+A báró. – Engem hiába csúfolsz; én csak azért húnyom le a szememet, mert
+ilyenkor már bánt a világosság. (Mathis elalszik; a báró is.)
+
+Elza. – Szegény papa! Mennyit kell szenvednie nem tudom melyik
+ballerináért!
+
+Blanka. – Talán több tisztelettel beszélhetnél az atyádról?!
+
+Elza. – Még te beszélsz?! Te, a ki ide vonszoltad, szegényt?!
+
+(A sötét háttérben váratlanul felharsan az álombeli kórus, mely Mathist
+leszámolásra szólítja fel; a trombiták vadul dolgoznak és a nagy dob
+mintha megveszekedett volna.)
+
+A báró (felriad). – Mi az? Na hát ez már mégis gyalázat! Ez egy opera
+legyen, ezzel a lármával! Mért nem ágyuznak mindjárt? És legalább
+figyelmeztetnék az embereket előre!
+
+Blanka. – Papuskám, légy egy kicsit csendesebb! A Boriska grófné már
+folyton bennünket néz. És mindenki meglátja rajtad, hogy nem sokat jársz
+az Operába.
+
+A báró. – Hát bánom is én, ha meglátják rajtam, hogy nem sokat járok az
+Operába!… Ha én egyebet se csináltam volna, csak folyton az Operában
+lebzselek, akkor szépen néznénk ki!… te talán mint rongyos kis fiú
+krajczáros ujságot árulnál az utczán, és én itt ülhetnék az Operában,
+mint statiszta!… Ez egy opera?! A papot a czúgba ültetik, és engem a
+műélvezetemben felágyúznak!
+
+Elza. – Végre is a papának igaza van.
+
+A báró (Blankához, Elzára mutatva). – Látod, ennek a gyereknek van zenei
+érzéke. De ne nézegess mindig hátra, mert elvonod a figyelmemet a
+zenéről. (Behunyja a szemét, hogy a világosság ne bántsa, és csak akkor
+ébred fel, mikor a függöny legördült, s az egész közönség lelkesen hívja
+Takátsot.)
+
+Blanka. – Na biz ez nem sokat ér.
+
+A báróné. – Ha egy kicsit vígabb volna, egészen elmenne.
+
+Blanka. – Még víg is legyen ehhez a szöveghez?!
+
+A báróné. – Úgy gondolom, ha például kiderülne, hogy a lengyel nem halt
+meg, mert az egész csak álom volt, és Mathis örömében eljárná a
+mazurkát.
+
+Elza. – Hát igaz, hogy én a véleményemet nem hoztam készen a Rejtvényi
+úr ujságjából, de nekem sok részlete tetszett.
+
+A báró. – Engem örvendetesen lepett meg, hogy a második fele, onnan, a
+hol a szinpad és a nézőtér elsötetedik, sokkal jobb és sokkal rövidebb,
+mint az első fele. A végét már határozottan élveztem. Csak azt az egyet
+nem értem ebben a darabban, még most se, a mikor már minden szerencsésen
+végződött, hogy a papot mért ültették a czúgba?
+
+
+
+
+XLV.  BERZSENYITŐL PÉNZT KÉRNEK.
+
+– Szín: a báró dolgozó-szobája. A báró íróasztala mellett ül s egy
+ujságot tart a kezében. –
+
+A báró (magában). – El kell olvasnom, mert olyan sokszor olvasták fel és
+lármában, hogy utóljára már egy szót se értettem a megjegyzésektől.
+Mindenesetre igen jól van írva; ez a fiatal egyén az öreg lakkczipőben
+jelesül forgatja a tollat. Nincs nekem mindig igazam? Azt mondja az én
+jó Elizem: »Ki legyen az az egyén a buffet-nél, a ki mindent megeszik?«
+Én már akkor megmondtam: »Hagyd el; olyan éhesen néz ki, hogy nagyon
+jeles írónak kell lennie.« És valóban beható czikket írt, melylyel meg
+lehetek elégedve. (Leteszi binokliját és pápaszemet tesz föl.) »Estély
+Berzsenyi bárónál«! A czím egyszerű, de én szeretem az egyszerűséget és
+a betűk elég kövérek. És sajátságos, mily jó irálya van ezzel a
+jelentéktelen alakkal! »A műszeretetéről ismeretes pénzfejedelem
+vendégszerető palotájában« – ez oly sikerült kifejezés, melyet
+személyesen se mondhattam volna jobban. »A nagy művész borongós lelkének
+egész fenségét bele fektette vonójába…« – no, ezer forintért ezen nem
+csodálkozom. Kár, hogy nem voltam a teremben, a mikor produkálta magát,
+mert mégis érdekes, hogy egy hegedülésben mi legyen ezer forintért?
+Őszintén sajnálom, hogy nem is láttam őt a pénzemért, de meglehet, hogy
+az a kis fekete volt, a ki úgy tett, mintha ismerném, és a kit először
+az egyik kölcsönzött inasnak gondoltam. »De az est fénypontját mégis…« –
+ahá, itt jön a Blanka az ő zongorázásával! »A baronesz, kinek nagy stílü
+előadását bármely világhírü zongorás megirigyelhetné, valósággal
+fanatizálta a csupa előkelőségből álló, raffinált ízlésű közönséget.«
+Ezért az egy mondatért megérdemelné a biráló, hogy megjutalmazzam őt
+néhány pár lakk-czipővel. »Jelen voltak…« – itt egy kis hiba van, mert,
+mint látom, a notabilitások közül a czímzetes püspök kimaradt,
+szerencsére az érsek, bár lemondott, ki van nyomtatva. »Leányok:
+Dontheöy Tecza és Dontheöy Bubu grófkisasszonyok, Trenchény Ili
+baronesz, Várai Fejér Nandine, Piczu, Dalma és Nünüke, Honthy-Peéry
+Duda, Beszterczey Alma és Sisi baroneszszek, Wynand-Focking Poppaea,
+Hidegkuthy Angela és Didi, Vázay Huhu, Chermely Dada és Baba,
+Wheöreösváry Alfa, Rezeda és Csuhajka, Hirschler Zelma és Polka,
+Gabnaffy Tente és Pimpi, Zalán Gambetta, Szirtfoky Lala, Hopla és
+Kuczkucz…« Azt hiszem, hogy ez a Kuczkucz az a kis lány a nevető szemmel
+és kövér nyakkal, a ki úgy feltünt nekem. Kár. Az ilyen életrevaló kis
+lánynak szinésznőnek kellene lennie egy bécsi szinháznál. »A fényes
+társaság a késő éji órákig együtt maradt« – na, azt hiszem, hogy jól
+mulattak! Én magam is jól mulattam volna; kár, hogy a vendégek közül a
+legtöbbeket nem ismertem. De az az urlovas, a kit az én Elzám állított
+elő, egy igen jó eszmét vetett fel. A _Halifax_ csakugyan a legjobb öreg
+ló legyen kis távolságra; és ha eladó, miért ne szerezném meg? Erről jut
+eszembe, hogy hol van az őrnagy? Utasítani kívánom őt, hogy a
+_Halifax_ért menjen el húszezer forintig és az őrnagy ilyenkor nincsen
+sehol! És még hozzá az én Sport-rovatomat sem találom meg az ujságomban.
+(Az ujságot lapozgatja.) Ahá, itt van… no, tessék! »_Halifax_ kimúlt.«
+Kár; elmentem volna érte húszezer forintig. Mégis jól van szerkesztve ez
+az én ujságom; az őrnagy nincsen sehol, de az ujságomból értesülök, hogy
+megtakarítottam húszezer forintot. Az bizonyos, hogy kis távolságra igen
+jó ló volt; és ez okos, hogy nem az én színeimben múlik ki. A doktor
+Vrillényi egészen megfelelően szerkeszti az én ujságomat; sokfélét
+nyomtat ki ugyan, a miket nem fogok elolvasni, de mégis jó több czélra,
+ha az embernek van egy saját lapja, melyet szivesen támogat… (Egy inas
+jön.)
+
+Az inas. – Méltóságos báró úr, a doktor Vrillényi úr van itt, és
+kérdezi, hogy Méltóságod elfogadja-e?
+
+A báró. – Jöhet. (Vrillényi belép.) Jó, hogy jön, kedves doktor. Éppen
+most jegyeztem meg magamnak, hogy az ujsággal igen meg vagyok elégedve,
+és ön helyes irányban szerkeszti a lapot. A betűk tisztán olvashatók, a
+közlemények tárgyilagosak, a kihordók illedelmesen vannak öltözködve, és
+annak a fiatal embernek, a ki a rossz lakkczipőben jött ide, olyan
+irálya van, a mely engem Goethe számos munkáira emlékeztet.
+
+Vrillényi. – Nagyon örülök, báró úr, hogy oly szerencsés voltam
+megelégedését kinyerhetni. Annyival inkább, mert, sajnos, uj áldozatot
+kell kérnem.
+
+A báró. – Hogyan? (Arcza elsötétedik.)
+
+Vrillényi. – Szerencsére mindössze tizezer forintról van szó. De erre
+halaszthatatlanul szüksége van a lapnak.
+
+A báró. – Szsz – szsz – szszsz!
+
+Vrillényi. – A lap nem megy oly jól, mint joggal reméltük. A kilátásaink
+rendkívül kedvezőek, de a kilátásainkat, fájdalom, nem lehet
+eszkontálnunk. Hirdetésekben jelentékeny követeléseink vannak, de ezek
+nem folynak be rendben; az az akczió pedig, a melyet közelébb
+megkezdettünk, nagy mértékben fogja propagálni a lapot, de ez az akczó
+költségekkel jár…
+
+A báró. – Na, ön igen rosszkor jött, barátom. Nem képzeli, hogy milyen
+rosszkor!
+
+Vrillényi. – De, báró úr, tizezer forint, ez nem olyan nagy summa!… és
+olyan tizezer forintról van szó, mely a kamatok kamatjával fog
+megtérülni!… Végre is minden perczben megér a lap…
+
+A báró. – Megér! Megér! Persze, hogy megér valamit! Hogyne érne meg
+valamit! De ön nem képzeli, hogy milyen kevés most a pénz, ezt ön nem is
+képzeli!
+
+Vrillényi. – Én azt nagyon jól tudom, báró úr, hogy a viszonyok
+nyomasztóak. Ha nem így volna, egy szót se szólnék, hanem magam tenném
+bele a lapba ezt a tizezer forintot, a mely ilyen vállalatnál
+csekélységnek mondható…
+
+A báró. – Hogy ön ezt tudja? Nem tudja! Önnek erről fogalma sincs! Mit
+tud ön? Ha önnek szüksége van egy rongyos ezer forintra, és ez
+véletlenül nincsen, hát ez semmi. De ha az embernek szüksége van itt egy
+félmillióra, ott háromnegyed millióra, és nincsen! Sehol sincsen!
+Abszolúte sehol sincsen… ha az ember végre is nem akarja megtámadni a
+megtakarított filléreit!… Mit tud ön erről? Önnek fogalma sincs arról,
+hogy mi a gond. Én mondom önnek, hogy kétségbeejtően nincs pénz,
+kétségbeejtően! Senkinek, sehol! A leggazdagabbnak mondott embereknek
+leginkább nincsen! Ha önnek nincs pénze, baj ez? Nem. Majd egyszer lesz,
+vagy nem lesz, önnek nem is kell. De ha nekem nincs pénzem, el fogja
+képzelni, hogy ez sokkal komolyabb dolog! Lehet az, szabad az, hogy
+nekem ne legyen pénzem?!
+
+Vrillényi. – De a báró úrnál tizezer forint úgy sem numerál…
+
+A báró. – Numerál vagy nem numerál, az mindegy. Tizezer forint mindig
+tizezer forint marad. És éppen az a szomorú, hogy nem numerál! Nekem
+harmadfél millió kellene, a mi nincsen, és ön még tizezer forintról
+beszél nekem! Hogy képzeli ön ezt? Hisz ha csak tizezer forintot
+kérnének tőlem! Miattam szivesen odaadnám ezt a tizezer forintot.
+Boldogan odaadnám. Nemcsak a lapnak. Odaajándékoznám szivesen az ön kis
+fiának. Mért ne ajándékoznék én az ön kis fiának tizezer forintot? De
+tőlem nem tizezer forintot kérnek, hanem tizszer tizezret, százszor
+tizezret! Hol vegyem? Mondja, kérem, hol vegyem? És hozzá ráadásul még
+harmadfél milliót, a mit ki kell fizetnem az egyik zsebemből.
+
+Vrillényi. – Igazán nem zaklatnám a báró urat, ha azt hinném, hogy ez a
+tizezer forint elveszhet. De csak elhelyezésről van szó…
+
+A báró. – Aztán a lap már nem olyan jó, mint volt. Azelőtt többször meg
+voltam elégedve, de egy idő óta a lap mindig rosszabb és rosszabb. A
+betűk túlságosan nagyok, a közlemények túlzottan tárgyilagosak, a
+kihordók úgy öltözködnek, mintha lopnák a pénzt, és az a fiatal ember, a
+ki nem tud írni, olyan öreg lakkczipőben jár, hogy az szégyen-gyalázat!
+Hogyan akarja ön, hogy tekintélye legyen a lapnak ezzel a
+lakk-czipővel?! Ezért nem akar senki se előfizetni, és a mit ön a lapra
+költ, az kidobott pénz.
+
+Vrillényi. – Bocsánat, báró úr, de éppen csak az imént…
+
+A báró. – Éppen csak az imént az ön lapja egy igen nagy bosszúságot
+szerzett nekem. Azt kell olvasnom benne, hogy egy _Halifax_ nevű ló
+kimúlt. Majdnem kidobtam ezért a lóért húszezer forintot, és képes lett
+volna az én színeimben menni be, miután megvásároltam! Ha az ön lapja
+jól van szerkesztve, akkor ki kellett volna nyomtatni, hogy a ló kis
+távolságra már nagyon öreg és be akar menni. Akkor ön nem hoz engem abba
+a helyzetbe, hogy kidobjak egy lóért húszezer forintot, csak azért, hogy
+kimúljon.
+
+Vrillényi. – Pedig a mi a sport-rovatot illeti, legyen szabad
+megjegyeznem, hogy sport-rovatunk, továbbá a társaságból közölt czikkek…
+
+A báró. – Erről jobb nem beszélnünk. A mai czikkből is kimaradt a
+czimzetes püspök. Hogy értsem ezt, hogy a czimzetes püspök kimaradjon az
+én estélyemből? Az érsek ott legyen, a ki nem volt ott, és a czimzetes
+püspök, a ki ott volt, kimaradjon? Micsoda munka ez? És hogyan értsem
+azt, hogy, ha az érsek bejött a czikkbe, a mit nem kifogásolok, többen
+nem jöttek be, a kik szintén meg voltak híva?!… Talán én tehetek róla,
+hogy az a fiatal egyén mindig a buffetnél volt, és nem törődött
+senkivel, legyenek bár ezek érsekek, zászlósurak, és legjobb barátaim?!…
+
+Vrillényi. – Erről igazán nem tudok, és szigorú vizsgálatot fogok
+indítani…
+
+A báró. – Ön egy idő óta semmiről se tud és mindennek személyesen kell
+utána néznem. Azt hiszi talán, hogy nekem semmi dolgom? Ön azt nem
+képzeli, hogy mennyit kell nekem dolgoznom, éjjel úgy, mint nappal, hogy
+a legszükségesebbet előteremtsem! Gondolja, hogy ingyen adják nekem az
+ilyen estélyeket, a melyeket társadalmi állásom megkövetel? És ön másnap
+tizezer forinttal jön nekem elő, a mi nincsen! A mikor én ki vagyok
+merülve a dologtól, és nem tudom, hogy hol van a fejem? Nem csodálkozik
+ön, hogy itt talál engem az én dolgozószobámban, gondoktól és munkától
+görnyedve, most is, mint különben mindig?
+
+Vrillényi. – Végtelenül sajnálom, báró úr, ha zavartam. Belátom, hogy
+rosszúl választottam meg az időt…
+
+A báró. – Nem az időt választotta meg rosszul, hanem az eszmét. Daczára
+elfoglaltságomnak, szivesen társalogtam volna önnel a komolyabb
+eszmékről, a miket meg kellene irni, de ön egy nagyon időszerűtlen
+tárgygyal jön elő, a mi nincsen. Úgy nézek én ki, mint a ki szivesen
+mond nemet? Én mindig örömmel hozok áldozatot, ha van, és a puszta
+sajnálat egy kínos migrainembe kerül. A mint ön itt engem lát, én egy
+igen beteg ember vagyok. Nekem elég, hogy valaki pénzről beszéljen, és
+már rosszúl érzem magam. És mikor én ilyen beteg vagyok, ön a
+legkínosabb ügyeket hozza nekem elő!
+
+Vrillényi. – Várni fogok addig, míg egyszer jobb kedélyben találom a
+báró urat. Egyelőre a magaméból fedezem a lap kiadásait, de nem mondok
+le a reményről, hogy a báró úr később…
+
+A báró. – Ne siessen, mert én egy igen beteg ember vagyok, és ha jobban
+leszek, azonnal el kell utaznom, az egészségemet gondozni. Majd ha
+visszajövök, alkalmilag talán szóba hozom, hogy mit kellene kigondolni
+az ügyről.
+
+Vrillényi. – Remélem, megbocsátja báró úr…
+
+A báró. – Isten áldja meg. (Vrillényi el.) És aztán ne legyek beteg a
+haragtól, a mikor látom, hogy ha esetlegesen egy jó anekdotával kezdi,
+figyelmetlenségemben képes lettem volna odaadni a tizezer forintot!
+
+
+
+
+XLVI.  BERZSENYI KÖNYVET AKAR VENNI.
+
+– Történik a Nádor-utczai palais-ban. Színhely: a pánczélszobába nyíló
+nagy ülésterem. Középütt zöld posztóval letakart hosszú asztal és sok
+karosszék. Az ablakokkal szemben lévő világos falon Berzsenyi báró
+olajfestésű arczképe; a leghomályosabbik falnál hatalmas könyvszekrény.
+A könyvszekrény üres. –
+
+A báró (le s fel jár a teremben, s koronkint megáll a könyvszekrény
+előtt.)
+
+Arthur (az óriási lakáj, megjelenik az előszobába nyiló ajtónak a
+küszöbén). – A bárókisasszony azonnal itt lesz.
+
+A báró. – Jól van, Arthur. (A szolga el.) Ez az Arthur, a milyen jól van
+a természettől kiállítva, kiindulási pontját képezhetné egy nemes
+testőrségnek, és én nem értem, kinek volna nagyobb szüksége a mi
+napjainkban testőrökre, mint egy pénzembernek, a ki… (Bejön Elza, utczai
+ruhában, kalappal, keztyüsen.)
+
+Elza (az előszobába nyíló ajtónál). – Mi az, papuskám?
+
+A báró. – Ki akarsz menni a városba?
+
+Elza. – Mért? Parancsolsz talán valamit?
+
+A báró. – Mondd, mit szólsz ehhez a könyvszekrényhez?
+
+Elza. – Hogy kerül hozzád ez a könyvszekrény?
+
+A báró. – Nem fogod elhinni; én ezt örököltem.
+
+Elza. – Hogyhogy?
+
+A báró. – Sajátlag nem én örököltem, hanem az én manageremnek, az
+őrnagynak a felesége, a ki egy nem tudom micsoda baronesz. Ez a szegény
+nő éveken át türelmesen és bizalmasan várakozott egy vagyonra az ő
+öröklési nagybácsijától. Az őrnagy egészen bizonyosra vette a
+történetet, és te igen jól tudod, hogy mikor én kérdőre vontam: mi az,
+hogy a lovak nem akarnak futni? – többször még velem is elkezdett
+stenkerkedni, és én őt csak azért nem ütöttem pofon, mert mint rabiátus
+embert, a ki katona volt, képesnek tartottam arra a szemtelenségre is,
+hogy visszaüt. Ez onnan volt, mert az őrnagy mindig biztatta magát a
+felesége örökségével. Az öröklési nagybácsi azonban alattomos fiú volt,
+a ki igen nevetett magában, és titokban elköltötte az egész vagyonát,
+úgy hogy mikor végre meghalt és gondolta magában, hogy: na, ezek nagyot
+fognak nézni! – nem maradt utána semmi, csak ez a könyvszekrény. Most
+már el fogod képzelni a szegény rászedett nőnek a kétségbeesését. Az
+őrnagy elpanaszolta nekem az esetet, és kért, hogy legalább vegyem meg a
+könyvszekrényt, mert minek nekik a könyvszekrény?! Erre én azt gondoltam
+magamban: »Miért ne venném meg a könyvszekrényt?! Ha nem veszem meg, az
+őrnagy a szomorú eset alkalmából előleget fog kérni, a mely esetleg
+nagyobb összegű; és így legalább van a pénzemért egy könyvszekrényem.«
+Azért eltekintettem attól, hogy az őrnagynak ez jól történik, és
+gyakoroltam a kívánt jótékonyságot, annyival inkább, mert a
+könyvszekrényt a védnökségem alatt álló demokrata-körnek szándékoztam
+ajándékozni. Most aztán elhozták nekem az én könyvszekrényemet; én
+megnéztem, igen csodálkoztam, és így szóltam magamhoz: »De hisz ez egy
+egész jó könyvszekrény! Mért ajándékoznám én ezt a körnek?!« Nem igaz?
+
+Elza. – Hát persze.
+
+A báró. – Csak az a kellemetlen a dologban, hogy egy könyvszekrényhez
+könyvek is kellenek.
+
+Elza. – Mért nem kérdezted meg, hogy hát ebből hova lettek a könyvek?
+
+A báró. – Azt hiszed, nem kérdeztem meg? Sőt hajlandó voltam megvenni az
+egész könyvtárt, és azt mondtam az őrnagynak, hogy a könyvtárral együtt,
+nem bánom, egy pár forinttal többet is fizetek. De az őrnagy elbeszélte,
+hogy az öröklési nagybácsi még életében elsikkasztotta az összes
+könyveket, a miket az antikvár megvett, és nem hagyott hátra egyebet,
+mint számos évfolyam _Gartenlaube_t és _Ueber Land und Meer_t, mert igen
+művelt uriember volt, és nagy magyar, a ki a választásra költött el
+mindent, aztán visszavonult a kastélyába, melyet a Bodenkredit
+elliczitáltatott, és ott folytonosan olvasott, sőt a számottevő lipcsei
+ujságokat mind végig olvasta. A mi engem illet, én szivesen honoráltam
+volna ezeket a régi ujságokat is, mert jól emlékszem, hogy mikor kedves
+anyáddal a mézesheteket töltöttük, a nászúton figyelemreméltó
+_Allerleio_kat olvastunk a _Gartenlaube_ból, de az őrnagy sajnálattal
+értesített, hogy már felfűtötték őket.
+
+Elza. – Azokat úgy sem lehetett volna benn hagyni a könyvszekrényben.
+
+A báró. – És miért nem?
+
+Elza. – Mert ezek, mint afféle kis polgárok olvasmányai, azóta már
+kimentek a divatból.
+
+A báró. – Akkor szerencse, hogy elégtek, mert az egyetlen elavult holmi,
+a mit én az én lakásomban megtűrök, én magam vagyok, személyesen. Hanem
+már most itt van nekem a kellemetlenség.
+
+Elza. – Hogyhogy?
+
+A báró. – Mert ha én, teszem fel, zabot vagy szilvát akarok vásárolni,
+akkor egyszerűen kiadom a parancsolatot az Auspitznak, hogy rendeljen
+nekem zabot vagy szilvát, ilyen árban és ennyit. De azt már nem
+parancsolhatom az Auspitznak, hogy rendeljen nekem a könyvkereskedőtől
+könyveket egy ilyen összegért.
+
+Elza. – Bocsáss meg, papuskám, de ha szilvát akarsz vásárolni, akkor is
+megmondod, hogy milyet akarsz: boszniait vagy szerbiait, és ha zabot
+vásárolsz, megmondod, hogy milyen kell: elsőrendű vagy középminőségű?
+
+A báró. – Ez nem kérdés. Csakis első minőségű könyveket akarok
+vásárolni, egy bizonyos összeg, mindenesetre minél csekélyebb összeg
+erejéig. De ez nem elég a könyvkereskedőnek, és éppen ezért hívattalak.
+
+Elza. – Parancsolj, papuskám.
+
+A báró. – Ne gondold, gyermekem, hogy én, bár látszólag Lebemann vagyok,
+nem érdeklődöm a könyvek iránt. Látod, én fiatalkoromban sokszor
+terveltem, hogy majd öregségemben, mikor már a komoly dolgok nem
+foglalják el az időmet, és tetszés szerint szentelhetem magamat a
+henyélésnek, el fogom olvasni az összes jobb könyveket. És mikor nőül
+vettem kedves anyádat, az első dolgom az volt, hogy megvettem neki
+díszkötésben Schiller összegyüjtött költeményeit, az összeseket, kivétel
+nélkül. Sőt később föltettem magamban, hogy, ha már megvan, el is fogom
+olvasni Schiller műveit, és olvasni is kezdtem, de több izben elaludtam
+s így az előrehaladás lassan ment, annyival inkább, mert ezen művek
+rendkívül sok kötetet képeznek, és én nem értem, hogyan ért rá Schiller
+annyit összeírni, a mennyit magunk közül egy ember elolvasni se képes.
+De azután is gyakran foglalkoztam az eszmével, és ha időm engedte volna,
+a _Presse_ből a feuilletont többször szerettem volna elolvasni.
+Elannyira, hogy már korábban elhatároztam könyvtárt alapítani, egyrészt,
+mert ha az ember nem is ér rá a könyveket mindjárt végig olvasni, egy
+könyvtár mindig oly bútorzat, a mely egy teremnek választékos és
+tetszetős szinezetet ad, másrészt, mert a könyvek értéke mindig
+megmarad, és miért ne gondolnék az utódokra, a kik a könyveket esetleg
+el fogják olvasni?! Ebből láthatod, gyermekem, hogy én jobban értek a
+könyvekhez, mint az emberek gondolnák. Csakhogy most részint nem jut
+eszembe, micsoda könyvek azok, a miket mindig el szándékoztam olvasni,
+részint nem találom a szemüvegemet.
+
+Elza. – Majd megkeresem, papuskám.
+
+A báró. – Ne bántsd; ha te itt vagy, nincs többé rá szükségem. Tudom,
+hogy nagyon szakavatott vagy a könyvek terén, és számítok rá, hogy
+segíteni fogsz nekem ebben az ügyben. Nem szeretem ugyan, hogy a sok
+haszontalan olvasással mindig rontod a szemedet, de most véletlenül jól
+jön, hogy kiismered magadat a könyvészetben és a könyveknek a czíme a
+kisujjadban van. Mikor elhozták a szekrényt, mindjárt eszembe jutott,
+hogy tegnap egy szakkönyvet találtam az asztalodon, és megnéztem a
+czímét, melyről meglepetve láttam, hogy a karthauziak egy portásának a
+története.
+
+Elza (elpirul a haja gyökeréig).
+
+A báró. – Azonnal eszembe jutott, hogy, ha az én leányom annyira
+belemélyedt a tudományba, hogy a barátoknak egy egyszerű portásáról egy
+egész könyvet olvas el, akkor ő a legjelesebb történelmi munkákat és más
+egyebeket, teszem fel, a tudományos és humorisztikus műveket, könyv
+nélkül tudja, a czimekkel és bolti árral együtt.
+
+Elza (meggyőződvén róla, hogy a báró nem lapozta végig a karthauziak
+portásánák illusztrált és véletlenül az asztalon felejtett történetét,
+megkönnyebbülten pillant fel.)
+
+A báró. – Látom, hogy ki akarsz menni a városba, és én nem is
+tartóztatlak vissza, de előbb ird fel hamar egy papirra a legdrágább és
+legjobb könyveket, a mi egy szalon-könyvtár számára kapható.
+
+Elza. – Hogyan? Most mindjárt?
+
+A báró. – Csak egy czédulára; nem kell tisztázat. Az Auspitz majd
+letisztázza.
+
+Elza. – De, papuskám, az nem megy olyan hamar!
+
+A báró. – Miért nem? Te tudod a czímeket és a bolti árakat, a könyvek
+pedig megvannak a boltban, tehát ez igen egyszerű.
+
+Elza. – De ha az ember egy nagy könyvszekrényre, egy egész könyvtárra
+való könyvet akar vásárolni: válogatni kell a könyvek közül, valami terv
+szerint, és én még azt se tudom, körülbelül milyen könyveket akarsz,
+például: tudományos vagy szépirodalmi műveket?
+
+A báró. – No, ez világos. Azt kívánom, hogy a tudományos művek szépen
+legyenek írva, mert szerintem az a tudomány, a mit nem lehet elolvasni,
+helytelen tudomány, és másrészt, ha az irodalomban nincsen tudomány, ez
+nem szép.
+
+Elza. – Igen, de mintha azt mondtad volna, hogy humorisztikus műveket is
+akarsz.
+
+A báró. – Természetesen: úgy tudományos, mint humorisztikus műveket,
+mert nem egyedül olyan könyveket akarok, a melyek a könyvtárban csak ki
+legyenek állítva, hanem, ha egyszer, a mikor nagyon öreg leszek, eszembe
+jut, hogy elő akarok magamnak valamit olvastatni, ez ne csupán olyan
+legyen, a mitől elalszik az ember, hanem a min, addig, a míg elalszik az
+ember, nevetni is lehet.
+
+Elza. – És azt se tudom, hogy inkább csak az olvasmányt keressem, vagy
+főképpen díszműveket akarsz?… mert azt mondtad, hogy irjam le a
+legdrágább könyveket is, meg a legjobbakat is.
+
+A báró. – Gyermekem, te félreértettél engem. Én nem azt akarom, hogy ha
+a társaságban valami drága könyvről van szó, én mindjárt előjöjjek a
+könyvtárammal, és azt mondjam, hogy ez nekem megvan otthon és ennyibe
+meg ennyibe került. Ezt hagyom a proczoknak; a jóléti és műveltségi
+henczegőknek; ezen én már felül vagyok emelkedve. De azt sem akarom,
+hogy a drága könyvek az én családi gyűjteményemből hiányozzanak, mert én
+nem azért csinálok könyvtárat, hogy takarékoskodjam, és nem szeretném,
+ha valaki megnézné a könyvtáramat, aztán így szólna: »A Berzsenyi
+bárónál jól lehet enni, de a könyveit úgy szedte össze az utczán.« Én,
+mint egyszerű ember, abban a véleményben vagyok, hogy a díszműveknek,
+mint legdrágábbaknak, a legjobbaknak kellene lenniök. A te
+felvilágosításodból sajnosan tapasztalom, hogy ez nem így van, a mit
+különben nem értek, mert szerintem a rossz könyvek drágaságának semmi
+értelme. Azért ezt a kettőt tartsd szemmel. Legyenek díszművek is a
+vendégek számára, drága kiállításban, és jó könyvek is, hátul, a
+díszművek mögött, az utódok számára.
+
+Elza. – Még egyet. Csupa magyar könyvet akarsz, vagy külföldieket is?
+
+A báró. – Mért nem teszed fel a kérdést megfordítva? De így vagy úgy,
+elismerem, hogy ez fogas kérdés. Természetesen, ha egy napon a
+főrendiház tagja vagyok, nem tehetem ki magamat annak, hogy valaki a
+könyvtáramra azt mondja: ez a zászlósúr nem jó hazafi, mert a magyar
+könyveket mellőzi. És nincs is ok a magyar könyveket teljesen mellőzni,
+mert például Petőfinek helyes, józan, czélszerű eszméivel szóról-szóra
+egyetértek. Azonkivül semmiféle magyar törekvéstől nem akarom megvonni
+pártolásomat és szivesen hozzájárulok a magyar kiadók fölsegéléséhez,
+annál inkább, mert nagyon szép tőlük, hogy nem német könyveket adnak ki,
+a mi sokkal czélszerűbb és jövedelmezőbb volna. De ne feledd, gyermekem,
+hogy a hazai ipar e téren még nem veheti fel a versenyt a külföldivel;
+sőt azt hiszem, bár e szakmában nem vizsgálódtam eléggé, hogy nálunk
+könyvipar még nem is létezik.
+
+Elza. – De papuskám…
+
+A báró. – Hagyj kibeszélni. Ez onnan van, hogy az írók és egyéb
+könyvcsináló munkások, mint: nyomdászok, szedők és könyvkötők, nálunk
+még nem tudják a könyveket jól készíteni. Ez kitűnik a bécsi lapok
+vasárnapi mellékletéből, hol csak a legritkább esetben olvasod egy
+magyar könyvnek elkészültét, pláne helyesen elkészültét. És éppen egy
+magyar lapban olvastam, véletlenül, mert nem az igazi lapra fordítottam,
+hogy a magyar írók még csak a gyermekek számára tudnak jól írni, a
+felnőttek igényeinek nem képesek megfelelni. Ezt egy tanár írta, a ki
+maga is a gyermekek számára ír, tehát tudja, hogy így van; és a kinek
+tanítania is szabad, hogy a felnőttek számára még ő se tud irni… Nem
+mondom, hogy a magyar írók később, ha szorgalmasak lesznek és nem
+hanyagolják el magukat… de még sokat kell tanulniok, és előbb jól rágják
+meg, hogy mit akarnak mondani, ha azt óhajtják, hogy én elolvassam vagy
+csak támogassam is iparkodásukat. Azonkívül a magyar könyvkiállítók és
+kiadó munkások már csak mostoha viszonyaiknál fogva se tudják
+illedelmesen kiállítani a kezdő magyar irók műveit; Ausztria nem ad
+nekik kölcsön jobb papirt és elég nagy betűket, úgy hogy aztán a magyar
+könyv oly rosszúl sikerül, hogy végül, többnyire, meg se jelenik.
+
+Elza. – De, papuskám, te tévedsz! A magyar írók között sok van, a kiknek
+a munkáit lefordítják németre…
+
+A báró. – Te ezt összetéveszted azzal, hogy a magyar írók németből
+fordítanak tanulás és gyakorlat czéljából…
+
+Elza. – És más nyelvekre is. A magyar könyvek kiállítása pedig jobb,
+mint a németeké…
+
+A báró. – Már látom, hogy te nekem többnyire magyar könyveket fogsz
+felírni, de nem bánom, mert ez hazafiasabb, és azt hiszem, jutányosabb
+is. Aztán előttem fő az utódok, a kik, meglehet, már nem is kívánnak
+német könyveket olvasni, míg én rám nézve előnyösebb kevés számú magyar
+könyvet olvasni, mint sok külföldi művet, melyek elrontják a szemet, és
+utóvégre is az van belőle, hogy csak elalszik az ember. Azonfelül
+miattam lehet, hogy neked van igazad, és tőlem senki se veheti rossz
+néven, ha én az én leányomnak jobban hiszek, mint a _Neue Presse_nek.
+Csak a humorisztikus művekben nem adok neked igazat. Ezek maradjanak
+németül; mert a legjobb viczcz is magyarul nem hangzik olyan
+mulatságosan, mint az eredetiben. És mivel most el akarsz menni, nem
+tudom hová, állítsd nekem össze a jegyzéket holnapra.
+
+Elza. – Meglesz, papuskám. De mondd, egyéb utasítást nem adsz? Nem
+akartál még valamit mondani a könyvekre nézve?
+
+A báró. – Na, magától értetődik, hogy a tudományos könyvek
+vallás-erkölcsös szellemben legyenek; és legyen egy pár díszkönyv a
+rókavadászokról, a hol a rókavadászok az ő vörös frakkjukban ki legyenek
+festve, arra az esetre, ha netán egy előkelő vendégünk jönne, a ki a
+szalonban olvasni akar valamit. Megjegyzendő, hogy egy-két forintra ne
+nézz, és gondoskodjál könyvekről, a mikben a képek a fő, és a nyomtatás
+csak arra való, hogy ne kelljen elolvasni. Végül az összes könyvek
+vastag papirra és nagy betűvel legyenek nyomtatva, széles margóval és
+üres lapokkal a fejezetek között; mert, mint egy feuilletonban olvastam
+egy jó író tollából, a sűrűn nyomtatott rossz könyv nem ér annyit, mint
+a ritkán nyomtatott jeles. Általában egy könyvtárnál az a fő, hogy
+mindenben mértéket tartsunk; a tulságosan sok olvasmány soha se
+élvezetes, ellenben mindig van valami jó vagy legalább kellemes abban az
+olvasmányban, a melyik kevés.
+
+
+
+
+Lábjegyzetek.
+
+[Footnote 1: A Berzsenyi-család életírójának e helyütt meg kell
+jegyeznie, hogy az itt leirt jelenetek abban az időben zajlottak le, a
+mikor Széll Kálmán volt Magyarország miniszterelnöke.]
+
+
+
+
+TARTALOM.
+
+  I.  Csütörtökön öttől hatig  1
+  II.  Aszfaltbetyárok  15
+  III.  A fehérvári bicska  22
+  IV.  Urnők a szinpadon  28
+  V.  Magyarosodás  34
+  VI.  Rumbold szelleme  40
+  VII.  Lóversenyen  47
+  VIII.  Karlsbadban  53
+  IX.  Smekszen  58
+  X.  Államtitkok  64
+  XI.  Napkelet gyöngye  69
+  XII.  Kit vagy mit irigyel ön?  76
+  XIII.  Egy üzenet  83
+  XIV.  Berzsenyi incognito  92
+  XV.  Berzsenyi az irodalomért  100
+  XVI.  A tárlaton  107
+  XVII.  Karácsony előtt  115
+  XVIII.  Kém-szolgálat  121
+  XIX.  Berzsenyiéket megszámlálják  130
+  XX.  Berzsenyi lapot alapít  139
+  XXI.  Berzsenyi báró ünneplése  149
+  XXII.  Abbaziában  155
+  XXIII.  Hóbortos Rózsi  163
+  XXIV.  Berzsenyiék a külpolitikában  169
+  XXV.  Gépkocsizás után  177
+  XXVI.  A szalmaözvegy  183
+  XXVII.  Balaton-Karádon  188
+  XXVIII.  Chincholle kisasszony tragédiája  194
+  XXIX.  Berzsenyi föllép  200
+  XXX.  Berzsenyit megválasztják  206
+  XXXI.  Influenzában  212
+  XXXII.  Berzsenyiék a német szó ellen  217
+  XXXIII.  Kegyelet  222
+  XXXIV.  Farsang a Nádor-utczában  227
+  XXXV.  A bohémek  234
+  XXXVI.  Berzsenyiék nyaralnak  241
+  XXXVII.  Berzsenyiék a papa nélkül  250
+  XXXVIII.  Ischlben  257
+  XXXIX.  Berzsenyiék hegyet másznak  264
+  XL.  Keresztúton  272
+  XLI.  Berzsenyi házasít  278
+  XLII.  Berzsenyiék haza jönnek  285
+  XLIII.  Berzsenyiék fölébrednek  291
+  XLIV.  Berzsenyiék az Operában  298
+  XLV.  Berzsenyitől pénzt kérnek  307
+  XLVI.  Berzsenyi könyvet akar venni  314
+
+
+[Transcriber's Note:
+
+Javítások.
+
+Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.
+
+A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:
+
+12 |erősítí a |erősíti a
+
+38 |Es a mai |És a mai
+
+61 |kezdi. |kezdi.)
+
+62 |_Zsakid_.“ |_Zsakid_.«
+
+75 |Gyöngy (ifjan |Gyöngye (ifjan
+
+75 |Micsoda ember Mily |Micsoda ember! Mily
+
+125 |Es most |És most
+
+134 |»Berzsenyi Fehérnye! |»Berzsenyi Fehérnye!«
+
+153 |ne meltóztassék |ne méltóztassék
+
+163 |ki s szalon |kis szalon
+
+166 |eladattak.» |eladattak.«
+
+207 |tudní |tudni
+
+208 |egyes közsegekben |egyes községekben
+
+211 |mondani O Szentsége |mondani Ő Szentsége
+
+213 |meg úgy» |meg úgy«
+
+227 |NÁDOR-UTCZABAN. |NÁDOR-UTCZÁBAN.
+
+261 |tísztelem |tisztelem
+
+263 |Atadja |Átadja
+
+315 |«Miért ne |»Miért ne]
+
+
+*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK BERZSENYI BÁRÓ ÉS CSALÁDJA ***
+
+Updated editions will replace the previous one--the old editions will
+be renamed.
+
+Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright
+law means that no one owns a United States copyright in these works,
+so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the
+United States without permission and without paying copyright
+royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part
+of this license, apply to copying and distributing Project
+Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm
+concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark,
+and may not be used if you charge for an eBook, except by following
+the terms of the trademark license, including paying royalties for use
+of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for
+copies of this eBook, complying with the trademark license is very
+easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation
+of derivative works, reports, performances and research. Project
+Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may
+do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected
+by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark
+license, especially commercial redistribution.
+
+START: FULL LICENSE
+
+THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE
+PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK
+
+To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free
+distribution of electronic works, by using or distributing this work
+(or any other work associated in any way with the phrase "Project
+Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full
+Project Gutenberg-tm License available with this file or online at
+www.gutenberg.org/license.
+
+Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project
+Gutenberg-tm electronic works
+
+1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm
+electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
+and accept all the terms of this license and intellectual property
+(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all
+the terms of this agreement, you must cease using and return or
+destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your
+possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a
+Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound
+by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the
+person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph
+1.E.8.
+
+1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be
+used on or associated in any way with an electronic work by people who
+agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few
+things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works
+even without complying with the full terms of this agreement. See
+paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project
+Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this
+agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm
+electronic works. See paragraph 1.E below.
+
+1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the
+Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection
+of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual
+works in the collection are in the public domain in the United
+States. If an individual work is unprotected by copyright law in the
+United States and you are located in the United States, we do not
+claim a right to prevent you from copying, distributing, performing,
+displaying or creating derivative works based on the work as long as
+all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope
+that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting
+free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm
+works in compliance with the terms of this agreement for keeping the
+Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily
+comply with the terms of this agreement by keeping this work in the
+same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when
+you share it without charge with others.
+
+1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern
+what you can do with this work. Copyright laws in most countries are
+in a constant state of change. If you are outside the United States,
+check the laws of your country in addition to the terms of this
+agreement before downloading, copying, displaying, performing,
+distributing or creating derivative works based on this work or any
+other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no
+representations concerning the copyright status of any work in any
+country other than the United States.
+
+1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:
+
+1.E.1. The following sentence, with active links to, or other
+immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear
+prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work
+on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the
+phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed,
+performed, viewed, copied or distributed:
+
+  This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and
+  most other parts of the world at no cost and with almost no
+  restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it
+  under the terms of the Project Gutenberg License included with this
+  eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the
+  United States, you will have to check the laws of the country where
+  you are located before using this eBook.
+
+1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is
+derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not
+contain a notice indicating that it is posted with permission of the
+copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in
+the United States without paying any fees or charges. If you are
+redistributing or providing access to a work with the phrase "Project
+Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply
+either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or
+obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm
+trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.
+
+1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted
+with the permission of the copyright holder, your use and distribution
+must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any
+additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms
+will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works
+posted with the permission of the copyright holder found at the
+beginning of this work.
+
+1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm
+License terms from this work, or any files containing a part of this
+work or any other work associated with Project Gutenberg-tm.
+
+1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
+electronic work, or any part of this electronic work, without
+prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
+active links or immediate access to the full terms of the Project
+Gutenberg-tm License.
+
+1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary,
+compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including
+any word processing or hypertext form. However, if you provide access
+to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format
+other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official
+version posted on the official Project Gutenberg-tm website
+(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense
+to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means
+of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain
+Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the
+full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1.
+
+1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
+performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works
+unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.
+
+1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing
+access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works
+provided that:
+
+* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
+  the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method
+  you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed
+  to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has
+  agreed to donate royalties under this paragraph to the Project
+  Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid
+  within 60 days following each date on which you prepare (or are
+  legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty
+  payments should be clearly marked as such and sent to the Project
+  Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in
+  Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg
+  Literary Archive Foundation."
+
+* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
+  you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
+  does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm
+  License. You must require such a user to return or destroy all
+  copies of the works possessed in a physical medium and discontinue
+  all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm
+  works.
+
+* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of
+  any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
+  electronic work is discovered and reported to you within 90 days of
+  receipt of the work.
+
+* You comply with all other terms of this agreement for free
+  distribution of Project Gutenberg-tm works.
+
+1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project
+Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than
+are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing
+from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of
+the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set
+forth in Section 3 below.
+
+1.F.
+
+1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
+effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
+works not protected by U.S. copyright law in creating the Project
+Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm
+electronic works, and the medium on which they may be stored, may
+contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate
+or corrupt data, transcription errors, a copyright or other
+intellectual property infringement, a defective or damaged disk or
+other medium, a computer virus, or computer codes that damage or
+cannot be read by your equipment.
+
+1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right
+of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project
+Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
+Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project
+Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all
+liability to you for damages, costs and expenses, including legal
+fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
+LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
+PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
+TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
+LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
+INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
+DAMAGE.
+
+1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
+defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
+receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
+written explanation to the person you received the work from. If you
+received the work on a physical medium, you must return the medium
+with your written explanation. The person or entity that provided you
+with the defective work may elect to provide a replacement copy in
+lieu of a refund. If you received the work electronically, the person
+or entity providing it to you may choose to give you a second
+opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If
+the second copy is also defective, you may demand a refund in writing
+without further opportunities to fix the problem.
+
+1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth
+in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO
+OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT
+LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.
+
+1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied
+warranties or the exclusion or limitation of certain types of
+damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement
+violates the law of the state applicable to this agreement, the
+agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or
+limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or
+unenforceability of any provision of this agreement shall not void the
+remaining provisions.
+
+1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
+trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
+providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in
+accordance with this agreement, and any volunteers associated with the
+production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm
+electronic works, harmless from all liability, costs and expenses,
+including legal fees, that arise directly or indirectly from any of
+the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this
+or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or
+additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any
+Defect you cause.
+
+Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm
+
+Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of
+electronic works in formats readable by the widest variety of
+computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It
+exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations
+from people in all walks of life.
+
+Volunteers and financial support to provide volunteers with the
+assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's
+goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will
+remain freely available for generations to come. In 2001, the Project
+Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
+and permanent future for Project Gutenberg-tm and future
+generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary
+Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see
+Sections 3 and 4 and the Foundation information page at
+www.gutenberg.org
+
+Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary
+Archive Foundation
+
+The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit
+501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
+state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
+Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification
+number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary
+Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by
+U.S. federal laws and your state's laws.
+
+The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West,
+Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up
+to date contact information can be found at the Foundation's website
+and official page at www.gutenberg.org/contact
+
+Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg
+Literary Archive Foundation
+
+Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without
+widespread public support and donations to carry out its mission of
+increasing the number of public domain and licensed works that can be
+freely distributed in machine-readable form accessible by the widest
+array of equipment including outdated equipment. Many small donations
+($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
+status with the IRS.
+
+The Foundation is committed to complying with the laws regulating
+charities and charitable donations in all 50 states of the United
+States. Compliance requirements are not uniform and it takes a
+considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
+with these requirements. We do not solicit donations in locations
+where we have not received written confirmation of compliance. To SEND
+DONATIONS or determine the status of compliance for any particular
+state visit www.gutenberg.org/donate
+
+While we cannot and do not solicit contributions from states where we
+have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
+against accepting unsolicited donations from donors in such states who
+approach us with offers to donate.
+
+International donations are gratefully accepted, but we cannot make
+any statements concerning tax treatment of donations received from
+outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.
+
+Please check the Project Gutenberg web pages for current donation
+methods and addresses. Donations are accepted in a number of other
+ways including checks, online payments and credit card donations. To
+donate, please visit: www.gutenberg.org/donate
+
+Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works
+
+Professor Michael S. Hart was the originator of the Project
+Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be
+freely shared with anyone. For forty years, he produced and
+distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of
+volunteer support.
+
+Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed
+editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in
+the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not
+necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper
+edition.
+
+Most people start at our website which has the main PG search
+facility: www.gutenberg.org
+
+This website includes information about Project Gutenberg-tm,
+including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
+Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
+subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.
diff --git a/65607-0.zip b/old/65607-0.zip
index 42e6de2..42e6de2 100644
--- a/65607-0.zip
+++ b/old/65607-0.zip
diff --git a/65607-h.zip b/old/65607-h.zip
index ee156c5..ee156c5 100644
--- a/65607-h.zip
+++ b/old/65607-h.zip
diff --git a/old/65607-h/65607-h.htm b/old/65607-h/65607-h.htm
new file mode 100644
index 0000000..d4d25ff
--- /dev/null
+++ b/old/65607-h/65607-h.htm
@@ -0,0 +1,10956 @@
+<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN"
+    "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd">
+<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu">
+<head>
+<meta name="generator" content=
+"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" />
+<meta http-equiv="Content-Type" content=
+"text/html; charset=utf-8" />
+<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" />
+<title>The Project Gutenberg eBook of Berzsenyi báró és családja by
+Zoltán Ambrus</title>
+
+<style type="text/css">
+/*<![CDATA[*/
+body {
+ margin-left: 10%;
+ margin-right: 10%;
+}
+
+h1,h2 {
+ text-align: center;
+ clear: both;
+ line-height: 200%;
+}
+
+h2 {
+ margin-top: 2em;
+}
+
+p {
+ margin-top: 0.75em;
+ margin-bottom: 0.75em;
+}
+
+body > p {
+ text-align: justify;
+ text-indent: 1.5em;
+}
+
+p.i2 {
+ text-indent: 3em; 
+}
+
+hr {
+ width: 33%;
+ margin-top: 2em;
+ margin-bottom: 2em;
+ margin-left: auto;
+ margin-right: auto;
+ clear: both;
+}
+
+hr.chap {width: 65%}
+
+table {
+ margin-left: auto;
+ margin-right: auto;
+}
+
+td {
+ padding-left: 1em;
+ padding-right: 1em;
+}
+
+.pagenum {
+/*  display: none; */
+ position: absolute;
+ right: 2%;
+ color: gray;
+ font-size: smaller;
+ text-align: right;
+ text-indent:0;
+}
+
+.tdr {text-align: right;}
+
+.center {
+ text-align: center;
+ text-indent: 0;
+}
+
+.summary {
+ text-align: justify;
+ text-align-last: center;
+ text-indent: 0;
+ margin: auto;
+}
+
+.right {
+ text-align: right;
+ margin-right: 1.5em;
+}
+
+.smcap {
+ font-variant: small-caps;
+}
+
+.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;}
+
+.caption {font-weight: bold;}
+
+.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;}
+
+.caption-largest {font-weight: bold; font-size: 2em;}
+
+.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;}
+
+.figcenter {
+ margin: auto;
+ text-align: center;
+}
+
+.footnotes {
+ border: dashed 1px;
+}
+
+.footnote {
+ margin-left: 10%;
+ margin-right: 10%;
+ font-size: 0.9em;
+ text-align: justify;
+}
+
+.footnote .label {
+ position: absolute;
+ right: 84%;
+ text-align: right;
+}
+
+.fnanchor {
+ vertical-align: super;
+ font-size: .8em;
+ text-decoration: none;
+}
+
+.transnote {
+ background-color: #E6E6FA;
+ color: black;
+ padding: 0.5em;
+ font-family: sans-serif, serif;
+ font-size: 0.9em;
+}
+
+.transnote p {
+ text-align: center;
+ text-indent: 1.5em;
+}
+
+ul.TOC {
+ list-style-type: none;
+ padding-left: 10%;
+ text-indent: -5%;
+ width: 70%;
+ text-align: justify;
+}
+
+ul.TOC li {
+ margin-top: 0.25em;
+}
+
+.TOC .roman {
+ width: 4em;
+ display: inline-block;
+ text-align: right; 
+}
+
+span.ralign {
+ position: absolute;
+ text-align: right;
+ right: 15%;
+ top: auto;
+}
+/*]]>*/
+</style>
+</head>
+<body>
+
+<div style='text-align:center; font-size:1.2em; font-weight:bold'>The Project Gutenberg eBook of Berzsenyi báró és családja, by Zoltán Ambrus</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and
+most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
+whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms
+of the Project Gutenberg License included with this eBook or online
+at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you
+are not located in the United States, you will have to check the laws of the
+country where you are located before using this eBook.
+</div>
+
+<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Title: Berzsenyi báró és családja</p>
+<p style='display:block; margin-top:0; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:0;'>Tollrajzok a mai Budapestrol</p>
+
+<div style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Author: Zoltán Ambrus</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>Release Date: June 13, 2021 [eBook #65607]</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>Language: Hungarian</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>Character set encoding: UTF-8</div>
+
+<div style='display:block; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Produced by: Albert László from page images generously made available by the Google Books Library Project</div>
+
+<div style='margin-top:2em; margin-bottom:4em'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK BERZSENYI BÁRÓ ÉS CSALÁDJA ***</div>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<div class="figcenter"><img src="images/cover.jpg" alt="" title=
+"" /></div>
+<hr class="chap" />
+<p class="center"><span class="smcap">Ambrus Zoltán
+Munkái</span></p>
+<p class="center"><span class="smcap">iv. kötet</span></p>
+<p class="center"><span class="caption-large">BERZSENYI BÁRÓ ÉS
+CSALÁDJA</span></p>
+<hr class="chap" />
+<p class="center"><span class="caption-150"><span class=
+"smcap">Ambrus Zoltán Munkái</span></span></p>
+<p class="center"><span class="caption-large">IV.</span></p>
+<p class="center"><span class="caption-largest">BERZSENYI BÁRÓ ÉS
+CSALÁDJA</span></p>
+<p>&nbsp;</p>
+<p class="center"><span class="caption">TOLLRAJZOK A MAI
+BUDAPESTRŐL</span></p>
+<p>&nbsp;</p>
+<p>&nbsp;</p>
+<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST
+MDCCCCVI<br /></span> <span class="caption-small">VIII., ÜLLŐI-ÚT
+18. SZÁM.</span></p>
+<p class="center"><span class="caption">RÉVAI
+TESTVÉREK<br /></span> <span class="caption-small">IRODALMI INTÉZET
+R.-T.</span></p>
+<hr class="chap" />
+<p class="center"><span class="caption-150"><span class=
+"smcap">Ambrus Zoltán</span></span></p>
+<h1>BERZSENYI BÁRÓ ÉS CSALÁDJA</h1>
+<p>&nbsp;</p>
+<p class="center"><span class="caption">TOLLRAJZOK A MAI
+BUDAPESTRŐL</span></p>
+<p>&nbsp;</p>
+<p>&nbsp;</p>
+<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST
+MDCCCCVI<br /></span> <span class="caption-small">VIII., ÜLLŐI-ÚT
+18. SZÁM.</span></p>
+<p class="center"><span class="caption">RÉVAI
+TESTVÉREK<br /></span> <span class="caption-small">IRODALMI INTÉZET
+R.-T.</span></p>
+<hr class="chap" />
+<p>&nbsp;</p>
+<p class="center"><span class="caption-small">AZ ÖSSZES JOGOK
+FENTARTÁSÁVAL.</span></p>
+<p>&nbsp;</p>
+<p class="center"><span class="caption-small">Révai és Salamon
+könyvnyomdája, Budapest, VIII., Üllői-út 18.</span></p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id=
+"Page_1">-1-</a></span></p>
+<h2>I.<br />
+CSÜTÖRTÖKÖN ÖTTŐL HATIG.</h2>
+<p class="summary">– Zsúr Berzsenyiéknél. Díszlet és rendezés:
+minden, mi jó és drága. Egy kicsit sok is; de egészben bizonyos
+választékosság. A zsúron ez alkalommal a következők szerepelnek:
+–</p>
+<p>1. <span class="smcap">Berzsenyi Jacques</span>. Feje a hires
+Loew és Berzsenyi czégnek. Mr. Dewey álnév alatt futtat; az ő lovai
+azok, a melyek eladó versenyekben se jönnek be soha. Mindig jó
+kedély; a franczia szavakat már helyesen ejti. Pénz, mint köles.
+Alantasai a békásmegyeri admirálnak csúfolják.</p>
+<p>2. <span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. Bánatosan kövér;
+nagyon boldogtalanná teszi, hogy sokat kell öltözködnie.
+Hangversenyeken még ma is elég jól fest; akkora boutonok, mint az
+öklöm. Egyébként jelentéktelen.</p>
+<p>3. <span class="smcap">Berzsenyi Blanka</span>. Azt mondják s
+elhitte, hogy nagyon okos. Nem annyira szívtelen, mint inkább
+fennhéjázó. Egyetlen gyöngéje, hogy bolondul a művészetekért.
+Szerelmes egy kitünő iróba, azzal a föltétellel, hogy az illető
+tagja lesz a főrendiháznak.</p>
+<p>4. <span class="smcap">Berzsenyi Elza</span>. Szeczessziós
+leány, a mi itt azt jelenti, hogy gyakran eljár a szája. Rajong
+mindenért, <span class="pagenum"><a name="Page_2" id=
+"Page_2">-2-</a></span> a mi természetes és igaz. Gyűlöli a pózt s
+nagyon sok süteményt eszik.</p>
+<p>5. <span class="smcap">Héthársyné</span>. Született Szilassy
+bárónő. Unokahuga Szilassy Plátó bárónak, a kitünő államférfiúnak.
+Berzsenyiék igen büszkék rá. Szeretnék rámába foglalni és
+felakasztani a szalon falára. Mindig a kaszinóból jön.</p>
+<p>6. <span class="smcap">Soroksáry Miska gróf</span>. Czímzetes
+segédfogalmazó. Nagyon szeretné elvenni Blankát, esetleg »az
+Elzát.« Nincsenek kilátásai, de azért szívesen látják, mert egyike
+azoknak a szeretetreméltó fiataloknak, a kik se nem osztanak, se
+nem sokszoroznak, ellenben mindenütt ott vannak.</p>
+<p>7. <span class="smcap">Bertalan Dóri</span>. Jogtanácsos és
+czégjegyző egy iszonyatosan előkelő banknál. Nagyszerű jövő. A
+férjjelölt ideálja. Tudja az értékét, s bár a bajusza észbontó,
+alkalomadtán vicczes.</p>
+<p>8. <span class="smcap">Rejtvényi Elek</span>. A
+<i>Szeczesszió</i> czímű heti lap segédszerkesztője.</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_3" id=
+"Page_3">-3-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (leteszi Marcel Prévost
+regénygyáros urnak legujabb regényét: a »Nyakatekert herczegnő«
+czímű kötetet): – Ez a fiú tetszik nekem; jól ír, röviden és csak
+azt, a mi szükséges. Tudja, mi érdekli az embert, és nem okoskodik
+sokat. De van egy nagy hibája. Nem meri nevén nevezni a gyermeket.
+Hiába, a férfi gyáva marad, a míg lélekzik, még Párisban is. (Jön
+Soroksáry gróf.) Jó napot Miska!</p>
+<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Jó napot, Elzácska!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Milyen furcsán néz rám!</p>
+<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Még soha se voltunk így,
+egyedül, Elzácska! Muszáj magának megvallanom valamit. Muszáj
+megmondanom, hogy én vagyok a legboldogtalanabb ember a
+világon!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Tudom. A Blanka, mi?…
+(Soroksáry igent int). Előttem eddig is hiába kasirozta a dolgot.
+Én úgy teszek, mintha semmit se látnék, de azért néztem magukat a
+paravent mögül.</p>
+<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Nem képzeli, hogy a
+Blanka milyen rosszúl bánik velem! A multkor is, az operában, egy
+tekintete se volt számomra…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hja, édesem, annak maga az
+oka.</p>
+<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Hogyhogy?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát, kérem, az ember vagy
+udvarol vagy kritizál. Magának mindig más véleménye van a
+szinésznőkről, mint Blankának. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_4" id="Page_4">-4-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Becsületszavamra mondom,
+hogy alkalmazkodom. Higyje el, Elzácska, soha se élt ember a
+világon, a ki olyan sokszor és olyan arczátlanúl tagadta volna meg,
+a mit mondott, mint én: Soroksáry Mihály!…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – De mindig későn.</p>
+<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Mit, későn! Csak később.
+Voltaképpen nem csinálok egyebet, csak visszhangozom, a mit Blanka
+mondott.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Igen, akkor, mikor Blanka már
+megváltoztatta a véleményét.</p>
+<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Tehetek róla? Ez az én
+tragikumom!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – S mit tegyek én ebben az
+ügyben?</p>
+<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Protezsáljon egy
+kicsit!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az nem olyan könnyü. Maga
+ellen egyéb kifogás is van.</p>
+<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – S mi volna az?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Beszéljünk nyiltan. Maga
+másfelé is angazsálta magát!</p>
+<p><span class="smcap">Soroksáry</span> (ártatlanul). – Én?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Őszinte legyek, vagy ne
+legyek őszinte? Ha igen, hagyjon fel a komédiázással.</p>
+<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Nem értem.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Maga, igaz, hogy csak másod
+sorban, a Naphegyi Tinkának is udvarol. Különben a tény nem fontos,
+csak a körülmények graválók.</p>
+<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Most még kevésbbé
+értem.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Jó, én felborított kártyákkal
+játszom. Az, hogy maga a talonban ott tartogat valakit, az
+lényegtelen. Mai nap az épouseuröknél ez már nem szokatlan. De hogy
+ez az illető a Naphegyi Tinka legyen, ez súlyos.</p>
+<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Mintha kinai nyelven
+beszélne, annyira nem értem. <span class="pagenum"><a name="Page_5"
+id="Page_5">-5-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ne tettesse magát! Hogy jön
+össze a Blanka a Naphegyi Tinkával?! A ki szükségben a Naphegyi
+Tinkával is megelégszik, az ne emelje fel a szemét egy Berzsenyi
+Blankára!</p>
+<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Komolyan beszél? Hogy
+jövök én a Naphegyi Tinkához?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Letagadja, hogy ott lovagol
+másod sorban? Jó; ez a maga dolga. Én csak annyit mondok, hogy:
+Blankának derogál egy sorban lenni a Tinkával.</p>
+<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Lári-fári. Blanka azért
+nem akar tudni rólam, mert elémbe vágott valaki. Ez a Bertalan,
+vagy hogy hívják.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Magát rettenetesen rosszúl
+informálták. A Bertalan csak a mama favoritja. Megmondjam, hogy ez
+idő szerint ki a komoly konkurrens?</p>
+<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Ha van egy kis bizalma
+hozzám.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát megmondom, mert én jó fiú
+vagyok. Az illető: Rejtvényi Elek, tehetséges ifjú költőnk, a
+»Szeczesszió« szerkesztője.</p>
+<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Maga tréfát űz
+velem.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ugy nézek én ki, mint a ki
+tréfál? Fiam, én olyan komoly vagyok, mint a »Pompes funèbres«.
+Tudja meg tehát titok pecsétje alatt, hogy Blanka népszínművet ír,
+s ebben a munkában Rejtvényi segédkezik neki…</p>
+<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Ugyan ne mondja!…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Csitt!… A Blanka hangját
+hallom!…</p>
+<p class="center">(Jönnek: Blanka és Bertalan Dóri.)</p>
+<p><span class="smcap">Bertalan</span>. – Annyi bizonyos, hogy
+Párisban sokkal jobban tetszett, mint itt, a Vígszinházban.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Egyszerűen botrány, hogy
+előadják. (Üdvözlések.) Ebben talán még Soroksáry is egyet fog
+érteni velem.</p>
+<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Tessék? <span class=
+"pagenum"><a name="Page_6" id="Page_6">-6-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Arról van szó, hogy mit
+szól a Vígszinház új darabjához?</p>
+<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Én azt gondolom, a mit
+maga gondol.</p>
+<p><span class="smcap">Bertalan</span>. – Különben a lapok is mind
+levágják.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mert az összes kritikusok
+képmutatók, nyomorult képmutatók! Az ember azt hinné, hogy böjtben
+és imádkozásban nőttek fel, pedig esztetikai ismereteiket nem az
+egyetemen, hanem a szeparékban szerezték! Ismerem ezeket a szép
+maszkokat. Megírják a förmedvényeiket, leteremtik a romlott
+francziákat, s aztán rohannak az Orfeumba! Igazán, ha egy pár
+becsületes leány nem volna, ennek a szegény Feydeaunak éhen kellene
+elpusztulnia!</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Megint csak úgy beszélsz a
+levegőbe!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ugy beszélek, mint közönség.
+Én nem írok színdarabokat s nem irigykedem a francziákra.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span> (Bertalanhoz). – Ő nagysága
+tudniillik azzal gyanusít, hogy színdarabokat írok.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nincsen abban szégyen.</p>
+<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Mért ne, ha az ember
+ráér?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Van ugyanis egy barátnőm, a
+kinek nagy tehetsége van az íráshoz; ennek a terveiről volt szó.
+Igaz, Dóri, erről jut eszembe… Kérdezni akarok magától valamit.</p>
+<p><span class="smcap">Bertalan</span>. – Parancsoljon.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – A barátnőm alighanem
+pályadíjat fog nyerni egy munkájával. A pályadíjat persze jótékony
+czélra szánta. Mondja, milyen czélra volna a legalkalmasabb?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hallod, ez eredeti! Azt már
+hallottam, hogyha az ember sajnálja a pénzét s mégis nagylelkű akar
+lenni, küld természetben: tépést, szivarvéget, elhasznált
+levélbélyeget. De színdarabot ajándékozni jótékony czélra, ez uj!
+<span class="pagenum"><a name="Page_7" id=
+"Page_7">-7-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Kimélj meg a
+vicczeidtől.</p>
+<p><span class="smcap">Bertalan</span> (éllel). – Legjobb lesz, ha
+szemérmes szegényeknek adja. Iróknak, szerkesztőknek.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Maga Rejtvényit akarja
+előttem eláztatni? Nos én nem ugrom. A talentum mindig talentum
+marad.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – A talentumnak fölösleges
+gyakran fürdenie. A szép pongyolában is szép.</p>
+<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Különben is a szemérmes
+szegények már kimentek a divatból.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Aztán meg az adománynak
+nyilvánosnak kell lennie. Senkinek sem szabad azt képzelnie, hogy
+barátnőm a díjat elfogadta. (Berzsenyi belép).</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Itt a mi jó papánk!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Szervusztok!…
+(üdvözlések.) Szervusz, Miska!… (Elzához:) Te, láttad már a
+<i>Sport</i>ot?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (előveszi háta mögül a
+berlini Sport legujabb számát.) – Közli a kontinens összes nyertes
+istállóinak a lisztáját. Legelül vannak Caillault és de Brémond
+880,000 és 660,000 frankkal, leghátul én 50 korona nyereséggel.
+Nézd: »Mr. Dewey… 000,050.« Ezt az 50 koronát <i>White Rose</i>-nak
+a harmadik helye hozta a kisujszállási handicapben; mindig mondtam,
+hogy <i>White Rose</i> a legjobb lovam.</p>
+<p><span class="smcap">Bertalan</span> (nem minden irónia nélkül.)
+– És ez ötvenezer forintba kerül évenkint?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A manager-rel együtt
+annyiba. De ez nem kidobott pénz. Az őrnagy egyébként is hasznomra
+van. Nagy az ismeretsége… (kijavítja magát:) a szakkörökben.
+Különben jó, hogy nem nyertem még néhány száz koronát. Így a
+lisztának a legfeltünőbb helyén vagyok; mindenkinek meg kell látnia
+a nevemet. Ez majdnem annyi, mintha én nyertem volna a legtöbbet.
+<span class="pagenum"><a name="Page_8" id=
+"Page_8">-8-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Már az igaz, hogy derék
+managered van! Soha még csak egy vigaszversenyt se tudsz
+megnyerni!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Valld meg őszintén, papa, te
+csak azért tartasz managert, hogy akármikor elcsaphass egy
+valóságos, igazi őrnagyot, a ki bár kvietált, egyszer mégis csak
+őrnagy volt.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A managert azért tartom,
+hogy tanácsoljon. Arról nem tehetek, hogy mindig rossz tanácsot
+ad.</p>
+<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – És így minden lovad
+annyiba kerül, mint egy miniszteri osztálytanácsos.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hogy rosszúl képezi ki
+az én lovaimat, jól van, nem bánom!… De ha már az én lovaim nem
+nyernek, nyernék legalább én az idegen lovakon!… Egy pár száz
+forintot visszahozni az ötvenezerből, szintén valami. De szó sincs
+róla. Az őrnagy mindig rosszúl tipel.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hálátlan vagy, papa; a
+multkor is megütöttél egy nagy meglepetést, és öt forintra
+nyolczvanhármat kaptál.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span> (Soroksáryhoz:) – Azért nem
+vettem észre magát, mert nem is néztem arra a vidékre. A Naphegyi
+Tinka engem nem érdekel annyira, mint magát; az operában csak nem
+fogom őt nézni a <i>Walkürök</i>nél!…</p>
+<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Akkor nem is voltam benn
+a Tinkáéknál.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Megjegyzem, hogy attól
+előkerülhetett volna.</p>
+<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Egy egér se tudott volna
+beférni a páholyukba.</p>
+<p><span class="smcap">Bertalan</span> (megkezdett társalgást
+folytatva, Berzsenyihez). – Tudod, ez éppen olyan gazdasági
+szükség, mint például, hogy Transzválnak angol uralom alá kellett
+kerülnie… <span class="pagenum"><a name="Page_9" id=
+"Page_9">-9-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ne jöjjön nekem elő az
+angolokkal. Még a regényeiket sem olvasom, annyira utálom őket a
+szegény búrok óta.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Fiam, te ehhez nem
+értesz. Ez nem humanitás, ez kereskedelem.</p>
+<p><span class="smcap">Bertalan</span>. – Tessék! Tegnap még rövid
+ruhát viselt és a krémes fánkért lelkesedett! Huszonnégy óra mulva
+a búrokért lelkesedik és politizál az idős urakkal!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ó, kérem, én már régen benne
+vagyok a politikában! Tudja-e, hogy én vagyok az egyik a magyar nők
+közül, a kik Krüger elnököt annak idején üdvözölték?</p>
+<p><span class="smcap">Bertalan</span>. – És hogy jött maga Krüger
+elnökhöz?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Sehogy. A Hirschler Zelmával
+kuncsorogtunk az utczán…</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Mit csináltatok?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Kuncsorogtunk.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span> (Soroksáryhoz.) – Ez a leány
+úgy beszél, mint egy kutyamosó.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (folytatva). – S a mint a
+főposta előtt megyünk, mendegélünk, a rikkancsok azt kezdték
+kiabálni, hogy az angolokat nagyon megverték. Nagyon megörvendtünk
+a Zelmával, bementünk a telegráf-hivatalba, s feladtunk egy
+sürgönyt az öregnek, Pretoriába: »A magyar nők nevében üdvözöljük,
+Berzsenyi Elza, Hirschler Zelma.«</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Szép diplomacziai
+bonyodalmakat csinálhattál volna nekem ezzel a meggondolatlan
+heveskedéssel!… És mit szóltál volna ahhoz, ha a búrok egy szép nap
+megszorúlnak, s azt mondják magukban: »Van nekünk egy barátunk
+Budapesten, bizonyos Berzsenyi, és az átnyujthatna nekünk egy kis
+hadi kölcsönt?!…«</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem féltelek én téged!
+<span class="pagenum"><a name="Page_10" id=
+"Page_10">-10-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Aztán nem szeretem, hogy
+olyan sokat mutatkozol ezzel a Hirschler leánynyal. Kicsodák,
+micsodák ezek a Hirschlerék? Ez az öreg Hirschler Menyus, az ő
+hédervári predikátumával, egy utolsó rangú parvenű.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Papa, te mindenkit lenézel, a
+kinek tiz forinttal kevesebb vagyona van, mint neked.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Gyermekem, az embernek
+mindig igaza van, ha valakit lenéz. Nem lehet elég embert lenézni,
+ezt jegyezd meg magadnak.</p>
+<p>(Megjelenik: Rejtvényi Elek, a »Szeczesszió« czímü hetilap
+segédszerkesztője. Önérzetes tekintet, patinás mosdatlanság és
+párisi nyakkendő.)</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Papa, bemutatom neked
+Rejtvényi Elek urat, a kinek már bizonyosan hallottad a nevét. Ő az
+a nagy tehetségű fiatal költő, a kiről az utóbbi időben annyit
+beszéltünk.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (jóságosan). – No hát az
+nem baj, nem baj. Az ember minden pályán boldogulhat, csak
+tisztességes legyen. Hála Istennek, nem a pálya teszi az embert,
+hanem megfordítva. Ismertem például nagyon tisztességes embereket,
+a kik a jockey-pályán működtek. Itt volt ez a Rumbold. Nagyon derék
+ember volt; kitörte a nyakát.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De papa, Rejtvényi úr
+költő, és…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Az nem tesz semmit;
+azért szívesen látom. (Ujra megrázza Rejtvényi kezét).</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span> (leküzdi zavarát,
+Blankához). – Nagysád már meggyőződött róla, hogy melyikünknek volt
+igaza?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Igen, ön nyerte meg a
+fogadást. (Berzsenyihez). Nem akartam elhinni, hogy Petőfi összes
+halhatatlan művei egy koronáért kaphatók. (Rejtvényihez). Már meg
+is vettem az egy koronás Petőfit. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_11" id="Page_11">-11-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hogyan, te egy koronás
+könyveket vásárolsz nekem? Én Petőfit helyeslem, mert műveltség
+kell a népnek, de nem szeretném, ha azt mondanák mirólunk, hogy a
+könyvvásárlásban fukarkodunk. A pénz is kötelez, barátom. Vásárolj
+díszműveket, albumokat, rókavadászokat, vagy rococo-jeleneteket
+ábrázoló drága könyveket, de ne vásárolj egy koronás kiadványokat.
+Ezt a költők se helyeslik, mert akkor miből éljenek meg a költők,
+ha te is csak egy koronát juttatsz a haza oltárának, nem igaz?</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Ó, kérem…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Vagy ha már éppen ez a
+könyv kell neked, vásárolj belőle ezer példányt, s oszd ki Megyeren
+a nép között. Igen czélszerű, ha a nép részegeskedés helyett
+Petőfit olvassa. Hadd tudják meg a parasztok is, hogy szorgalommal
+mire viszi az ember.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nagyon sajnálom, hogy nem
+mutathatom be a mamának. De ő még a <i>Kék kereszt</i>-egyesületben
+van, a hol osztály-elnök.</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Hogyan? <i>Kék
+kereszt</i> is van?!…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Igen hasznos egyesület
+ez, melyre a költőknek fel kellene hivniok a nép figyelmét.
+Helyesli ön a részegséget? Ugy-e nem? Lássa, ez ellen küzd a <i>Kék
+kereszt</i>. És pedig igen egyszerű eszközzel. Üdítő italokat mér
+ki alkohol helyett, aludttejet, limonádét, mindent, a mit ön akar.
+Vannak munkások, a kik három, hat, kilencz, sőt tizenkét krajczár
+ára pálinkát isznak meg egy ülésen. Már most azt kérdem öntől, ha
+minden munkás csak kilencz krajczárt tesz félre naponkint, nem
+szerezheti-e meg szerdán és szombaton egy-egy csésze kitünő tea
+élvezetét? S a tea nem támadja meg a munkaképességet, a mi oly
+bosszantó a gyárosra nézve, és ellenkezőleg fokozza a józanságot
+<span class="pagenum"><a name="Page_12" id=
+"Page_12">-12-</a></span> s erősíti a kedélyt. Lássa, erről ön egy
+igen czélszerű költeményt írhatna.</p>
+<p class="center">(Berzsenyiné megjelenik.)</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Megjött Benoiton mama!… Mama,
+mama, hol maradtál olyan sokáig?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span> (Berzsenyihez). – Ezt a leányt
+ugyan megneveltétek!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span> (miután kezet nyujtott
+Soroksárynak és Bertalannak). – Már régen itthon vagyok, de az
+előszobában elfogott a Kovács, régi szobalányunknak, a Züzannak a
+férje. Alig tudtam tőle szabadulni. Azt akarja, hogy keresztanyja
+legyek a gyerekének. Mit csináljak vele?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Adj neki pénzt.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ellenkezőleg; kereszteltesd
+meg a kis férget!</p>
+<p><span class="smcap">Bertalan</span>. – Csak aztán úgy ne
+járjanak vele, a hogy a Várai-Fejér járt.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hogy járt a
+Várai-Fejér?</p>
+<p><span class="smcap">Bertalan</span>. – Várai-Fejérnek a
+jockey-ja: Lightwood egy szép nap apának érezte magát.
+Keresztapának elhívja a Várai-Fejért, s mindenekelőtt elmennek az
+anyakönyvvezetőhöz. Ez előveszi a protokolumot, mire a Lightwood
+azt mondja neki, hogy írja be a kis lányt ezen a néven: Lightwood
+Nénémasszony. Az anyakönyvvezető persze azt hitte, hogy a jó fiú
+megbolondult. Lightwood erre előadja, hogy náluk, Angliában, ez már
+így szokás; a jockeyk többnyire a legkedvesebb versenylovaikról
+nevezik el az ivadékaikat. Mornington Cannon például egy Mornington
+nevű lótól kapta a nevét. És így tovább. Az anyakönyvvezető
+megmagyarázta neki, hogy a mi szokásaink nem engedik meg az
+effélét. De Lightwood csak tovább alkudozott: »Talán Lightwood
+Sárgarigó lehetne?« Képzeljék el a Várai-Fejért. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_13" id="Page_13">-13-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nekem mindig nevetnem
+kell, ha a Várai-Fejérre gondolok. Egy ember, a ki a kávéházban
+ellopja a czukrot s két milliót veszít a fekete szombaton.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az bizonyos, hogy a mama
+nagyot nézne, ha Kovács kijelentené a pap előtt, hogy a kis
+szobalánynak ezt a nevet akarja adni: »Czirokseprő«.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Látják, én egy cseppet se
+találnám nevetségesnek, ha szokássá válnék, hogy az emberek a
+kedves foglalkozásuk köréből választanának nevet a gyermeküknek.
+Egy költő példáúl miért nem nevezhetné a leányát Elégiának?! Alanyi
+Elégia! – nem is hangzanék rosszúl. És mond annyit, mint Miczi vagy
+Rusi.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – No, én csinos neveket
+adhattam volna nektek! Mit szólnátok hozzá, ha ma így hívnának
+benneteket: »Berzsenyi Gabona« és »Berzsenyi
+Katonaélelmezés«?!…</p>
+<p><span class="smcap">Bertalan</span>. – Barátnéjuk, a Zelma, még
+rosszabbul járt volna. Azt biztosan »Hirschler Ganzgyár«-nak
+neveznék, mert az apjának a Ganzgyár-részvények a legszebb
+emlékei.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – De nini, a mi
+kedves Héthársynénk! (Általános mozgás.)</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span> (jön, lát és győz. A haja
+ezúttal aranyszőke; az első pillanatra: mintha a tulajdon
+unokatestvére volna). – Csak egy perczre jövök, kedveseim; várnak a
+választmányban. A bíbornok elnököl, s az öreg urat nem szeretem
+várakoztatni… Igaz, beszéltem a miniszternével… Nini, a jó
+Berzsenyi!… Jó napot, jó napot!</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Kedves Ida!…</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span> (mint a nap, mindenüvé
+süt). – Neked, édes Blankám, egy pár szót kell mondanom… Hogy van,
+Elzácska?… (Berzsenyi mamához.) Tehát eljöttök, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_14" id="Page_14">-14-</a></span> ugy-e?
+Vagy még nem is mondtam? Szerdán egy kis <i>raut</i> lesz
+nálam…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Mondd, édes Idám,
+csakugyan igaz?…</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – A főherczeg házassága?
+Sajnos, édesem, szóról szóra igaz.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Az ember nem érti.
+Mésalliance, mésalliance, jó, de ekkora mésalliance!… Ilyenek még
+sem történtek azelőtt.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – És ha tudnátok,
+kedveseim, hogy a fenségek bennünket, még a herczegnőket is, éppen
+úgy lenéznek, mint a hogy ti lenézitek a szolgaszemélyzetet!…
+Bizony glédába kell állnunk előttük… s ha mindössze ennyi
+volna!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Mi lesz a világból,
+ha ez tovább is így tart?! Végtére nem lesznek igazi főherczegek,
+félvér lesz mindenki, a legelőkelőbbek is!…</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – De pá, édeseim, az én
+alelnöknőm már bizonyosan türelmetlenkedik… (Elvitorlázik; a
+többiek is egyenkint. Csak Elza és Berzsenyi maradnak a
+teremben.)</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Várj csak, kérni akarlak
+valamire. Ma este egy nagy csomagot hoznak ide; vedd át, s vitesd
+be a dolgozó szobámba. Gondod legyen rá, hogy senki ki ne bontsa.
+(Sugva.) Ez anyád karácsonyi ajándéka. Egy kép.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – A te arczképed?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ez egy kicsit sablonos
+lett volna. Nem, <i>White Rose</i> képe. Lefestettem <i>White
+Rose</i>t, abban a momentumban, mikor a Kisujszállási Handicap után
+lemossák róla az izzadságot. Nagyon szép munka, meg vagyok elégedve
+vele. Nem állatfestővel pingáltattam, hanem egy portraitistával.
+Remélem, anyád örülni fog neki.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hogyne, papa, hogyne.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Remélem is. Közel
+háromszázezer forint néz le reánk erről a vászonról.</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_15" id=
+"Page_15">-15-</a></span></p>
+<h2>II.<br />
+ASZFALTBETYÁROK.</h2>
+<p class="summary">– Esti fél tíz óra. Az ebédlőben – borongósan
+szeczessziós stil – három izgatott alak: <i>Berzsenyi mama</i>,
+<i>Blanka és Berzsenyi papa</i>. –</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Ez már mégis
+hallatlan! Pont fél tíz és még most sincs itthon!… Nincs más hátra,
+el kell menni a rendőrségre.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Igen, hadd tudják meg
+Bécsben is, hogy Berzsenyi Elza kisasszony valami rettenetes
+ostobaságot követett el, az isten tudja mit!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Blanka, ne beszélj
+így! A leányomat ne bántsa senki, a másik leányom se!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Ez meg itt szaval!
+Jacques, ne boszants, nem vagyunk a Nemzeti Szinházban.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De hát mi történhetett
+vele? Ebéd óta senki se látta; egy szó nem sok, annyit se szólt,
+csak eltünt. S annyi bizonyos, hogy délután fél háromkor nem
+szokták a leányokat elrabolni!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Úgy beszélsz,
+mintha egy cseppet se aggódnál, s csak a káröröm szólna
+belőled.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Köszönöm szépen! Én jobban
+restellem a dolgot, mint ti. S éppen csütörtökön! Az első nagy
+<span class="pagenum"><a name="Page_16" id=
+"Page_16">-16-</a></span> <i>raut</i> napján! Mert ez a mai nap nem
+volt közönséges zsúr; vendégeink azt hihették, hogy a
+hölgykaszinóban vannak. Két báróné, hárman a <i>Hólapda</i>
+társaságból, egy miniszterné… a volt iskolatársak társasága csak
+úgy sáppadozott az irigységtől. S ez a boldogtalan leány épp egy
+ilyen napon szökik el nekünk! Szépen neveltétek a leányotokat,
+mondhatom!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Hallgass, mert
+úgyis mindjárt migrainet kapok az aggodalomtól.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Nem voltam ilyen
+izgatott másfél esztendő óta. Csak akkor éreztem valami ilyenfélét,
+mikor <i>Dom Sebastian</i> elbukott a rákosi akadályversenyben, s
+eleinte azt hittük, hogy kitörte a lábát. Hárman indultak a
+versenyben: <i>Ne szólj szám</i>, <i>Weaner Kind</i> és <i>Dom
+Sebastian</i>. Az elsőn Williamson ült, az enyimen Kucsera. Egy
+darabig igen jól vették az akadályokat, de a hogy a nagy árokhoz
+értek, <i>Dom Sebastian</i>, a ki vezetett…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Ugyan hagyj békét!
+Nincs jobb dolgod, mint hogy ilyen ostobaságokkal boszantasz?…
+(Csöngetés hallatszik; mindnyájan hallgatóznak.) Ő az! No végre!
+Már majdnem szívdobogást kaptam az ijedtségtől.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Ugy-e megmondtam,
+hogy semmi okunk nyugtalankodni! A mit az én leányom tesz, az jól
+van téve.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Látszik, hogy csak az apja
+vagy, s nem a férje.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (bejön). – Itt vagyok.
+Hagytatok-e valami vacsorát?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Hol voltál,
+szerencsétlen gyermek?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (egyszerűen). – Az
+aszfaltbetyár-intézményt tanulmányoztam.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Tessék? <span class=
+"pagenum"><a name="Page_17" id="Page_17">-17-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Szent isten, csak
+nem történt valami kellemetlenséged?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (nyugodtan). – Semmi. Szót se
+érdemel az egész. De meghalok éhen; dél óta nem ettem egyebet, mint
+három vagy négy darabka süteményt.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Egyél és beszélj.
+Hol jártál?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ne vágjatok olyan ijedt
+arczot. Délután a Zelmánál voltam, s aztán egyedül kuncsorogtam az
+utczán.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Gyönyörű história.
+S ezt ilyen jó képpel mondod?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát milyen képpel mondjam?
+(Eszik).</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Egyedül kuncsorgott az
+utczán! Szép! A korsó addig kuncsorog a kútra…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szamár. (Eszik.) Mondom, nem
+flangálni mentem az utczára, hanem társadalomtudományi czélzattal.
+Tisztába akartam jönni az aszfaltbetyár-ügygyel.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – No, és tisztába jött vele a
+kisasszony?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Mi jutott eszedbe,
+boldogtalan?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – A dolog úgy történt, hogy a
+Zelmánál elbölcselegtünk ezen a kérdésen. Azt mondom a Zelmának:
+»Nagyszerű! Gondoltad volna ezt? Én soha!«</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Mit?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hogy az
+aszfaltbetyár-intézmény ilyen elterjedt. Bámulatosnak találod, a
+mit mondok? A te lapodban olvastam!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – De mi közöd van
+neked az aszfaltbetyárokhoz? Remélem, neked nem voltak efféle
+kalandjaid?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hisz éppen ez az. Olvasom,
+olvasom a czikkeket és eltünődöm. Nagyszerű! Tehát vannak hölgyek,
+a kik nem tudnak végigmenni az utczán, a nélkül, hogy egy-két
+kalandjuk ne akadjon! Némelyiket mindennap megtámadja két-három
+aszfaltbetyár. Egy komoly ujság ankétet rendez, s felszólítja a
+közönséget, <span class="pagenum"><a name="Page_18" id=
+"Page_18">-18-</a></span> mondja el kiki, vajon mit lehetne tenni e
+társadalmi baj elhárítására? A kérdéshez hozzá szólnak: nők és
+férfiak, üldözött gerlék és szakértő aszfaltbetyárok. Azok
+elpanaszolják, hogy már nem tudnak hová lenni; tapasztalt, higgadt
+aszfaltbetyárok pedig jó tanácsokat adnak nekik. A testület e
+tapintatos jelesei valóságos reczeptet írnak, hogyan öltözködjék,
+viselkedjék, nézzen, járjon, siessen az a hölgy, a ki nem kívánja
+igénybe venni az aszfaltbetyárok szolgálatait. Mert így meg amúgy,
+mégis csak élniök kell szegényeknek; mi rossz van abban, kérem, ha
+egy nem egészen kitünő házból való fiatal ember, ismeretség híján,
+e nem szokatlan úton keres összeköttetéseket?!…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Miket beszélsz itt
+össze vissza?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szóval, látom, a miről eddig
+sejtelmem se volt, hogy az intézmény rendkívül elterjedt, s hogy
+egy-két aszfaltbetyárnak ma már minden művelt család asztalán
+helyet kell foglalnia. A művelt nők már lélekzeni se tudnak a sok
+ostromtól. Némelyik annyira oda van, hogy az embernek kedve volna
+azt mondani: »Száli, te nem panaszkodol, Száli, te dicsekszel!«</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Ne beszélj ilyen
+jockey-stilusban.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Azt mondom a Zelmának:
+»Barátom, ha Magyarország egész művelt nő-világa keservesen
+panaszkodik e társadalmi baj miatt, s ha vannak nők, a kiknek se
+éjjelük, se nappaluk, földön nincs nyugtok, s égben nincs
+várandóságuk az aszfaltbetyárok légióinak jóvoltából – ez
+tulajdonképpen iszonyú sértés ránk nézve. Mert mi elég csinosak
+volnánk, vagy mi, s nekünk még soha se volt efféle kalandunk.«</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Még csak az
+kellene!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Erre a Zelma így felel:
+»Tudod, ez azért van, mert mi ritkán járunk egyedül; aztán meg
+<span class="pagenum"><a name="Page_19" id=
+"Page_19">-19-</a></span> kacsintani is kell nekik.« »Jó – mondom
+én – egyszer majd megpróbáljuk, de most pá, haza kell kefélnem a
+<i>rout</i>-ra.« Jövök, s a hogy jobbra-balra nézelődöm, eszembe
+jut, hogy minek várjam a Zelmát? Egyedül kóválygok; az alkalom
+kitűnő, kóvályogjunk tovább. S megindulok tanúlmányutamra.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Elment az
+eszed?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Légy nyugodt; három
+aszfaltbetyárt sétáltattam meg, de azért nem történt semmi
+bántódásom. Sőt, meg kell vallanom, eleinte sehogy se tudtam
+beugratni az ifiurakat. Öt percz alatt rájövök, hogy a testület
+egyáltalán nem reflektál olyan hölgyekre, a kiknek a toilettejéből
+családi vagyon néz ki. Mikor aztán látom, hogy a puszta
+megjelenésemmel nem tudom lépre csalni őket, eszembe jut, a mit a
+Zelma mondott: »Kacsintani kell nekik.« Ettől fogva úgy
+sétálgattam, mint egy operette-soubrette a színpadon. Csak éppen
+néger tánczot nem adtam elő.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ez a nő totál meg van
+őrülve.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szüntesd könyűidet értem,
+szende hajadon, s hidd el, a piros bóbitás leányok nem forognak
+akkora veszedelemben, mint képzeled. Szóval, mögtapasztaltam az
+intézményt, s első kirándulásom alkalmával három aszfaltbetyárt
+gyüjtöttem. No, nincs mit dicsekednem velök. Az elsőről rövidesen
+le is mondottam. Mikor nagynehezen elszánta magát, hogy megszólít,
+végig mustrálom, s azt mondom neki, őszinte felháborodással: »Mit,
+maga még rendesen sincs öltözve, s aszfaltbetyárkodik? Hallja,
+előbb vásároljon tisztességes nyakkendőt!« Ötölt-hatolt valamit, de
+én nem irgalmaztam neki, s elutasítottam: »Ilyen rongyos ember!
+Szégyelje magát!« Ezalatt csoportosulni kezdtek körülünk, emberem
+zavartan mekegett valamit, megsajnáltam s szélnek eresztettem.
+<span class="pagenum"><a name="Page_20" id=
+"Page_20">-20-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Vakmerő fruska!
+Hátha valami keményebb legénynyel kezdesz ki? Mi történik akkor?
+Mit képzelsz?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Semmi különös. Másodszor egy
+atlétába kötöttem bele. Ez már comme il faut volt és óvatos. Csak
+akkor kezdett ugrani, mikor egy mellékutczába vontattam. »Szép kis
+nénike!« – suttogott, de nem engedtem, hogy hosszasan részletezze
+az ajánlatát. »Ön téved – vágtam a szavába – s az, hogy ön ostoba,
+nem menti a tévedését. Vak ön, tisztelt idegen, hogy éppen engem
+akar megtisztelni az ismeretségével? Nos hát én nem szorultam rá,
+hogy az utczán szedjem fel az udvarlókat; a pénzére se szorultam
+semmiféle majomnak!«</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Hallatlan ez a
+leány, hallatlan! S ez az én gyermekem volna?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az atléta okvetetlenkedett;
+erre hamarjában megszólítok egy arra menő idősebb asszonyt: »Kérem,
+nagyságos asszonyom, védelmezzen meg ettől a tolakodótól. Úgy
+látszik, idegen szegény, s nem akarja megérteni, hogy maflának
+találom.«</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Tökéletesen Osztrigás
+Miczi.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – A harmadik aszfaltbetyárt már
+nekem kellett bátorítanom. Elmondta, hogy mily elhagyatott életet
+él, s a fővárosban egy szegény ifjúnak mily nehéz a keresetéből
+kijönnie. Valahol csak kell spórolnia, nem igaz? Biztattam, hogy ne
+csüggedjen; majd csak talál egy önzetlen kebelt. Könnyűit persze
+nem törülhettem le, de igazat adtam neki, hogy ha az ember húsz
+forintot küld a mamájának havonkint, bizony nem igen költekezhetik
+az éjjeli kávéházakban. Igen barátságosan váltunk el.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Rettenetes!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Tanúlmány-utamat ezzel be is
+fejeztem, mert abból az eszmecseréből, a melyet utolsó kísérőmmel
+<span class="pagenum"><a name="Page_21" id=
+"Page_21">-21-</a></span> folytattam, már leszűrtem a keresett
+tanulságot. Tehát a sokat emlegetett társadalmi baj csakugyan
+létezik. Csakhogy ez a baj inkább a szegény aszfaltbetyárok baja,
+mint a védtelen hölgyeké. Mert a védtelen hölgyek közül azokat, a
+kik jómóduaknak és finnyásoknak látszanak, nem is meri megszólítani
+az aszfalt lakója, a többi védtelen hölgy pedig minden nagyobb
+emóczió nélkül megvédheti magát, a legrosszabb esetben: megvédhetik
+egymást. De mit tegyen a szegény aszfaltbetyár? Mit tegyen a szűk
+körülmények közt élő fővárosi ifjú, a ki takarékoskodni kénytelen,
+ismeretség, összeköttetés híján? Mit tegyen, ha érző keble van, bár
+szegény és elhagyatott? A virágnak megtiltani nem lehet.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Mondhatom, büszkék lehettek
+a leányotokra!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Elég az hozzá, elhatároztam,
+hogy a Zelmával gyüjteni fogunk az egyetemi templomban a szegény
+aszfaltbetyárok javára.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Mars a szobádba, ne
+is lássalak! (Berzsenyi papához). Látod, Jacques, hova vezetett a
+majomszereteted? Tessék a nevelésed!</p>
+<p><span class="smcap">Jacques</span> (magában). – Nekem
+beszélhettek! Okos lány ez, csak az a kár, hogy huszár nem lehet
+belőle. Különben mindegy. Így is többet tud, mint az egész familia.
+Úgy tippel, mint egy trainer, s fogadni merek, hogy máris tudja,
+melyik ló fogja megnyerni a Pzsedzvit-handicapot.</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_22" id=
+"Page_22">-22-</a></span></p>
+<h2>III.<br />
+A FEHÉRVÁRI BICSKA.</h2>
+<p class="summary">– A nagy szalonban; öt óra után. A teás-asztal
+körül: <i>Héthársyné, Berzsenyi mama</i> és <i>Soroksáry Miska</i>.
+<i>Héthársyné</i> már semmit se tud kitalálni, a mivel
+kifejezhesse, hogy: pénze minden zsidónak van, de <i>Héthársyné</i>
+már csak egy él a világon. <i>Berzsenyi mama</i> asztmájának
+részleteiről tart nem éppen közérdekű előadást; <i>Héthársyné</i>
+látható részvéttel és láthatatlan undorral hallgatja. <i>Miska</i>
+gróf udvariasságból nagyokat köhög; e krákogás vigasztalni kívánja
+<i>Berzsenyi mamát</i>. De az ő részvéte is csak felszínes;
+titokban arra gondol: milyen jó az asszonyoknak, hogy a
+beszélgetésben nem követhet el az ember helyesírási hibát! Lám,
+<i>Berzsenyi mamát</i> nem csúfolják ki, mint őt a minisztériumban,
+nyomorult napidíjasok. Közben <i>Blankára</i> pislog, a ki
+<i>Berzsenyi papával</i> egyetemben, <i>Rejtvényitől</i>
+búcsúzkodik. –</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span> (melegen szorongatja
+Rejtvényi kezét). – Szervusz, szervusz, szervusz. Gyere el máskor
+is, ne ülj mindig a kaszinóban. Ott kényelmesebb, de a
+vendégszeretet se kutya. Egyszerű emberek vagyunk, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_23" id="Page_23">-23-</a></span> de
+becsületesek. (Rejtvényi el.) Szervusz, szervusz, szervusz.
+(Blankához.) Te, ki ez a fiatal ember?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Mondtam már, hogy Rejtvényi
+Elek. Nagyon tehetséges fiatal író.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Azért megmosdhatnék
+néha. Különben nekem mindegy.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De, papa, hová gondolsz?
+Rejtvényinek olajbarna teint-je van, a mi nagyon ritka és
+érdekes.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Ebben igazad van;
+engem legalább kiváncsivá tett, hogy vajon gőzfürdő után is ilyen
+szerecsen marad-e? És mit szokott írni ez az Othello?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Verset, tárczát,
+vezérczikket, mindent. Nem olvastad a <i>Szabad Sajtó</i> mai
+czikkét a magyar iparról? Olvasd el; mondhatom, kitünő czikk. Ő
+írta.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Ne beszélj! Nem
+hittem volna, hogy ilyen komoly fiatal ember. Látod, ez helyes,
+hogy egyszer megmondja a véleményét a magyar iparról. Mert az már
+igazán nem járja, a mit a kormány akar. Rákényszeríteni a
+kormánytól függő vállalatokra, hogy itthon vásárolják, a mit csak
+lehet, esetleg húsz perczenttel drágábban – ez ostobaság. Hogy én
+ezerkétszáz forinttal fizessem azt, a mit külföldön ezer forinttal
+megkaphatok, hallott valaki ilyet? Helyes, hogy kikelt ez ellen;
+látom, igazság-szerető ember. Nem rokonszenves, de igazság-szerető.
+El fogom olvasni a czikkét.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Tudod, nem egészen azt
+írja, a mit te mondasz. Rejtvényi inkább azt sürgeti, hogy
+pártoljuk a magyar ipart, áldozatok árán is. Kikel azok ellen, a
+kik Londonból hozatják a ruhaszövetet s Párisban mosatják az
+ingeiket.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – A fő az, hogy
+kimosassuk. Hol? az mellékes. Különben, ha megmondja az igazat a
+Nemzeti Kaszinónak, ez kibékít vele. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_24" id="Page_24">-24-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Soroksáry</span> (mint a kit darázs csipett
+meg). – Bocsánat, de a Nemzeti Kaszinó ártatlan ebben a dologban.
+Én legalább nem ismerek a kaszinóban senkit, a ki Párisba küldetné
+az ingeit. Egyáltalában, kissé különösnek találom, hogy ezek a
+meggondolatlan író urak folyton a Nemzeti Kaszinót piszkálják.
+Pártoljuk a magyart ipart, jó; de mért éppen a Nemzeti Kaszinó
+kezdje meg a dolgot? Mindig, minden téren a szegény mágnást
+molesztálják először. Én nem vagyok a Nemzeti Kaszinó tagja;
+tárgyilagosan beszélek.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De, papa, csak nem fogsz
+agitálni a magyar ipar ellen? A miniszterné is pártját fogta a
+magyar iparnak. Eljár a boltokba s csak magyar tárgyakat vesz.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – A miniszternének
+könnyű. A miniszterné ha kalotaszegi varrottasban jár, akkor is
+miniszterné marad.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – A miniszterné
+eljárt volna a boltokba magyar tárgyakat vásárolni? Ez különös.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Hiszen a mi engem
+illet, nekem semmi kifogásom. De attól félek, hogy ez a mozgalom a
+Felségnek nem fog tetszeni.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De, mama, a Felség nem
+törődik vele, hogy te mit vásárolsz. (Héthársynéhoz.) Hogyan,
+báróné, Te már itt hagysz bennünket?</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Sajnos, kedves
+Blankuczim, a kaszinóba kell sietnem, a hol értekezletünk van, s
+éppen a magyar ipar pártolásáról… Ah, mily unalmas az élet!… Te azt
+még nem tudod, szegény Blankuczim! (Berzsenyi mamához.) Fogadj
+szót, édesem, hivasd el a csoda-doktort. Tudod, az mesés. Egy
+pirula naponkint eloszlatja a sápkórt, két pirula a köszvényt, s
+három pirula valósággal véget vet az asztmának.</p>
+<p><span class="smcap">Soroksáry</span> (Blankához, titkon). –
+Vajon hány pirula gyógyíthatna meg engem? <span class=
+"pagenum"><a name="Page_25" id="Page_25">-25-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span> (Soroksáryhoz). – Jó éjt,
+Soroksáry, jó éjt. (Soroksáry meghajlik, s Héthársyné nyomában
+el.)</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Te, Blanka, nekem
+szeget ütött a fejembe, a mit mondtál. Hát csakugyan a miniszterné
+is?…</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Benne volt minden
+ujságban.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Mert nem szeretném,
+ha azt mondanák, hogy smuczián vagyok, a ki nem pártolja a magyar
+ipart.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Erről ráismerek az én jó
+papámra.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Vásárolni fogok
+valamit. Akármit, csak magyar legyen. De mit?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Tudod, azt hirtelen nem
+tudnám megmondani. Van üveg-iparunk, bőr-iparunk… izé… Az üvegipart
+már mondtam?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Én azt hiszem, hogy
+elkéstetek. Előbb gondoltatok volna rá. Holnap már a házmester is a
+magyar ipart pártolja. A múlt héten még kiírták az ujságba, de kezd
+egy kicsit közönségessé válni a dolog.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (benyit). – Jó estét.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Hol voltál
+megint?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ne ijedj meg úgy, mert én is
+mindjárt megijedek. Semmi. A Zelma hítt el, pártolni a magyar
+ipart. Mondok magamban: »Top! Mért ne lepjem meg valamivel az én jó
+kis papámat? Nekem nem kerül semmibe, mert az ő pénzét költöm, s
+örömet szerzek neki.«</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span> (nevet). – Te kis
+betyár!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Bebarangoljuk az összes
+boltokat, de semmit se találunk, a min rajta volna: »Made in
+Hungary.« Azt mondom a Zelmának: »No, öreg, hol a magyar ipar?« A
+Zelma azt feleli, hogy Pesten nem kapni semmit, de fogad velem,
+hogy Bécsben rögtön kapunk magyar iparczikket. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_26" id="Page_26">-26-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Úgy látszik, fel is
+mentetek Bécsbe, mert alaposan oda maradtál.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Francziaországi Margit, ne
+átkozódjál.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ó, te New-York szépe!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Ne
+veszekedjetek.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Felhányunk a boltokban
+mindent: »Hol vagy, lelkem, magyar ipar, hadd pártoljalak!« – hát,
+a mint kutatunk, kutatunk, végre is találok valamit. Tudod, nem
+drága dolog, de szeczessziós. Mondok magamban…</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Úgy beszél, mint egy
+paraszt.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mondok magamban: »Az én jó
+kis papámnak mindene van a világon, de fehérvári bicskája még
+nincs. Hadd legyen neki fehérvári bicskája is.«</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span> (nevet). – S vettél
+nekem fehérvári bicskát?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ime. Fogadd tőlem jó szívvel,
+s ha pénzzavarba jövök, ne felejtsd el, hogy belőlem nem hiányzik
+az altruizmus.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span> (Blankához). – Látod,
+most úgy beszél, mint egy gróf.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Elbarangolja a napot, hogy
+egy fehérvári bicskát vegyen! S az ilyen nem lesz szinésznő!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span> (Blankához). – Hallod,
+ne bántsd a leányomat. (Elzához.) Teneked meg azt mondom, hogy ne
+beszélj ilyen tréfálkozó hangon a magyar iparról. A magyar ipar,
+gyermekem, nagyon komoly dolog. Miniszternék, grófnék fáradoznak a
+magyar ipar érdekében. Igaz, mindez eszünkbe juthatott volna
+harmincz esztendővel ezelőtt is, s ha eszünkbe jutott volna, akkor
+ma már volna magyar ipar. Ha harmincz esztendő óta megvettünk volna
+minden magyar iparczikket, akkor ma már csinálnának magyar
+iparczikkeket is. De jobb későn, mint soha. Hozzuk helyre a
+mulasztásunkat; <span class="pagenum"><a name="Page_27" id=
+"Page_27">-27-</a></span> legyünk ezentúl jobb hazafiak. És én
+elhatároztam, hogy, mint a miniszternék meg a grófnék, én is elül
+fogok járni a jó példával. Egyelőre, mivel semmire sincs szükségem,
+nem tehetek egyebet, mint hogy magyar neveket adok a lovaimnak. De
+ezt megteszem. Még ma. Kiki a maga hatáskörében; kitől mi telik.
+Mind a tizennyolcz lovamnak magyar nevet adok. Még ma; azonnal.
+Gondolkozzál magyar lónevekről, Elza. A te tanácsaid nekem nagyon
+becsesek. Tudod mit? Hogy viszonozzam az ajándékodat, megengedem,
+hogy te nevezd el az összes lovaimat. Csak egyet kötök ki.
+Derby-crack-emet: <i>Szo szan mer alle</i>-t a mai nap emlékére
+<i>Magyar Ipar</i>-nak fogom elnevezni. A fehérvári bicskáért pedig
+kapsz egy szép párisi toilette-et.</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_28" id=
+"Page_28">-28-</a></span></p>
+<h2>IV.<br />
+ÚRNŐK A SZINPADON.</h2>
+<p class="summary">– Hat óra után. A vendégek már oszlófélben.
+<i>Héthársyné</i>, a ki legutóbb <i>Blankával</i> beszélgetett,
+szintén készülődik. –</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Nos, eljöszsz?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Hová hívod?</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – A Népszinházba. Nem
+most; holnap délelőtt.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Délelőtt? A
+Népszinházba?</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Tudod, édesem, ez még
+titok; de hisz ti nem fogjátok elárulni. Vikus, a cousine-om,
+holnap énekel próbát a Népszinházban.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – A cousine-od
+szinésznő lesz?</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Ó, nem olyan közönséges
+szinésznő, mint a többiek, de végre is szinésznő. Miért ne? Nem
+fogják összetéveszteni a született komédiás-néppel; a szinlapon is
+mindig rajta lesz: Dorozsmai Viki <i>úrnő</i> első, második,
+harmadik fellépte.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – De mi jutott
+eszébe, hogy szinésznő lesz? Talán csak nem…</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span> (sértődve). – Mit
+képzelsz? Hála Istennek, Vikinek van miből megélnie. Ötvenezer
+forint <span class="pagenum"><a name="Page_29" id=
+"Page_29">-29-</a></span> hozományt vitt magával; ehhez az ura nem
+nyúlhatott hozzá.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Ugy képzeltem, hogy
+talán az elvált férjét akarja megtruczczolni.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Nem, az urával
+egyszerűen nem törődik többet. De mit csináljon egy szép, fiatal
+elvált asszony, a ki hozzá van szokva, hogy évenkint húszezer
+forintot költsön, s a kinek csak ötvenezer forint a vagyona? A
+sutba üljön, harisnyát foltozni, vagy gépirást tanulni? Nem. Viki
+igen helyesen úgy gondolkozott, hogy halálos vétek volna a
+hangocskáját nem kamatoztatni. Mert van egy kis hangocskája. Nem
+akkora, mint az oroszlánnak, de elég arra, hogy megszerezzen vele
+évenkint hat-tiz-húszezer forintot.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – De mégis… valaki…
+az ő társaságából!… Tudom, hogy ha ő megy szinpadra, az más, mint
+ha a házmesterném lánya áll ki néger tánczot járni… De mégis
+szokatlan egy kicsit…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szokatlan? Nem találom. Az
+utolsó operettliben két olyan dáma is játszott, a kikkel tavaly még
+csak a zsúrokon találkozott az ember. A közönséges szinésznék csak
+a páholyból nézték őket.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – És szeretném tudni, mit árt
+nekik, hogy a szinpadra léptek? Függetlenek; pénzt szereznek;
+lázas, szép életet élnek; s valljuk meg, irigyeljük őket.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Annyi bizonyos, hogy a
+Zelmának ugyancsak szeget ütöttek a fejébe. Azt mondja nekem
+tegnap, hogy ő, ha férjhez megy, csak azért megy férjhez, hogy
+elválhasson és aztán a szinpadra léphessen.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Hagyj nekünk békét
+a Zelmáddal. Ki kérdezett?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Csak sokat vekszáljatok! Én
+is egyet gondolok, és elszerződöm valahová! Én ugyan nem
+<span class="pagenum"><a name="Page_30" id=
+"Page_30">-30-</a></span> megyek férjhez csak azért, hogy a
+hivatásomnak élhessek. Minek ehhez a házasság, elválás és egyéb
+kalandok? Betanulok egy operette-et s isten megáldja édes
+szüléimet!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Hallod, az efféle
+tréfákat kikérem magamnak!…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – No, ne ijedj meg minden kis
+mókázástól! Elképzelheted, hogy a te házadat nem fenyegeti semmi
+ilyes veszedelem. Egyelőre eszem ágában sincs azokat a jó házból
+való szerencsétleneket utánozni, a kiket állítólag egy isteni
+szózat őrjített meg, de mégis inkább a lábukban lakó ördög
+ösztökélt arra, hogy megszökjenek a jól fűtött szülei házból s
+elkarikázzanak: az igét hirdetni, vagy jobban mondva: éhezni és
+fázni. És remélem, hogy a bankjegyeidre rajzolt őrangyalok
+mindenkor meg fognak óvni ettől a kísértéstől, hogy ne mondjam:
+tébolytól. Rémesen hangzó megjegyzésemmel mindössze annyit akartam
+mondani, hogy tökéletesen értem azokat a szegény nőket, a kik a mai
+világban seregesen tódulnak a színpadra. És ha már ebben a házban
+minden blague-ot le kell fordítani kereskedelmileg józan és ridegen
+száraz, egyszerű vagy összetett állító mondatokra, megmagyarázom
+nektek azt is, hogy miért gondolkozom így. Végre is az a szegény
+nő, a kinek a kényelméről senki se gondoskodott, s a ki a
+kényelemért még nem akar lemondani minden társadalmi szereplésről,
+csak a színpadon keresheti a boldogulást. Egy csinos, fiatal,
+jóalakú nő, a ki alkalom adtán kedves is tud lenni és nincs minden
+temperamentum híjján, ha nem túlságosan prűd és nem szenved se
+köszvényben, se idült hangszálbénulásban, föltéve, hogy ügyesen
+viselkedik és ért egy kicsit úgy az intrikálás, mint a
+reklámcsinálás művészetéhez: ma már a színpadon mindent elérhet.
+<span class="pagenum"><a name="Page_31" id=
+"Page_31">-31-</a></span> Igenis, mindent. Szert tehet fejedelmi
+toalettekre, ékszerekre, bankigazgatói jövedelemre, tíz percznyi
+éneklésért egész vagyont tevő föllépési díjra, automobilra,
+yachtra, saját külön vasúti szalonkocsira s végül herczegi férjre…
+És azért nem kell lemondania a társadalmi szereplésről sem. A
+színésznőket is a viselkedésükhöz képest ítéli meg a világ, mint
+akárki mást; ha rosszúl viselkednek, többet néznek el nekik, mint
+annak, a kit a művészet nem menteget; s ha jól viselkednek, még a
+tiszteletet is kiénekelhetik maguknak, könnyebben, mint az, a kit
+kevesebb szem ellenőriz. Bejuthatnak még a fejedelmi szalonokba is,
+s ha mindig akadnak, a kik lenézik őket, vigasztalásukra lehet,
+hogy ez a lenézés három negyed részében sárga irigység.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – És vedd ehhez azt, hogy
+egy úri nőnek mindig több chance-a van a színpadon a boldoguláshoz,
+mint egy közönséges színésznőnek, a kiről nem tudni, hol kezdte, a
+ki csak úgy a sugólyukból lépett ki a világba. Egy úri nőnek a nagy
+sikerig nem kell olyan hosszú útat tennie; már az első föllépése is
+nagyobb érdeklődést kelt, mint egy olyan színésznőnek a
+bemutatkozása, a ki a színpadon von Pike auf küzdötte fel magát –
+honni soit, qui maly pense – s a kinek évek kellenek hozzá, hogy
+észrevegyék. A ki a Vikussal valaha tánczolt, és a ki az életben
+csak két szót szólt vele, az mind ott lesz azon az ünnepen, a hol
+az első lámpaláz nyomban kiváló művésznővé avatja. Szeretném tudni,
+miért ne gyümölcsöztetné azt az ismeretességét?!… és miért ne
+aknázná ki azt a szenzácziót, a melyet a vállalkozása kelt?! Ha van
+egy gyűszűnyi hangja, s ha olyan kecsesen sétálgat majd a színpadon
+is, mint a vigadóban, tökéletesen elég megmutatnia a bokáját, és a
+sikere biztos. A mellett <span class="pagenum"><a name="Page_32"
+id="Page_32">-32-</a></span> őt soha se fogják afféle közönséges
+színésznőnek nézni; mert a nagyvilági szereplés épp olyan
+eltörölhetetlen presztizst ad, mint az egyházi rend. A Vikus nem
+lesz közönséges, hogy úgy mondjam: színpadi színésznő; a Vikus
+mindig úrinő marad, a ki esténkint megjelenik a színpadon, mert
+hiszen másképpen nem szedhetné be azt az adót, a melylyel a világ
+az ő érdekes egyéniségének tartozik.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – És milyen gyönyörű élete
+lesz! Csupa izgalom, taps és virág!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span> (Héthársynéhoz). –
+Mégis, megvallom, csodálkozom rokonod bátorságán. Én az ő helyén a
+nyilvános föllépésre soha se tudnám elszánni magam. A műkedvelés,
+az más; és ha valaki olyan nagy hajlamot érez a szinészkedésre,
+istenem, a műkedvelést még az egyház is megengedi!… Ez ellen
+senkinek se lehet kifogása; a műkedvelői előadás még a legelőkelőbb
+családokban is gyakran előfordúl.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Nem fogjátok
+elhinni, és mégis úgy van, mert szóról-szóra benne volt az én
+ujságomban, hogy legközelebb egy ilyen műkedvelői előadás volt
+Bécsben, a hol még az inas szerepeket is főherczegek játszották
+volna. Ez nekem azt az eszmét adta, hogy egy műkedvelői előadás
+rendkívűl mulatságos legyen, és miután az én házamban egy ilyen még
+nem volt, nem volna-e czélszerű, hogy az én leányomnak
+színdarab-írását egy hasonló ünnepélylyel kötnénk össze,
+természetesen megfelelő közönség előtt?!</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Az eszme kitűnő, és ha
+lesz belőle valami, számítok rá, hogy igénybe veszik az én rendezői
+tehetségemet. Nekem ebben nagy gyakorlatom van. A mult héten Hilda
+grófnénál rendeztünk egy ilyen nagyobbszabású műkedvelő előadást,
+és az egész olyan pompásan ment, hogy egy színész, a kit meghívtunk
+<span class="pagenum"><a name="Page_33" id=
+"Page_33">-33-</a></span> közönségnek, kijelentette, hogy ilyen
+meglepően mulatságos estét ő még nem mitmacholt. Különben nekem ez
+már a tizedik műkedvelésem volt, s azóta már a tizenegyedikre
+készülök. De sietek is haza, mert éppen próbám lesz.
+Viszontlátásra, édesem; jó napot, Berzsenyi… Hogy miféle estét
+rendezek, édesem?… Ó, ez csak afféle szerényebb műkedvelés lesz…
+polgári szereplőkkel… A <i>Szulamit</i>ot adjuk elő… a katholikus
+legény-egylet javára… Á propos… képzeld, édes Blankám, még most
+sincs Absolonunk!… Mondja, Berzsenyi, nem volna kedve hozzá?… nem
+játszaná el Absolont? Nagy szivességet tenne vele!</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_34" id=
+"Page_34">-34-</a></span></p>
+<h2>V.<br />
+MAGYAROSODÁS.</h2>
+<p class="summary">– Pont öt óra. A nagy teremben <i>Elza</i>
+egyedül. –</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (a <i>Pajkos férjek</i>ről szóló
+referádákat olvassa. Eldobja az egyik ujságot s egy másikat vesz
+elő. Bele tekint, s ezt is elhajítja.) Képmutatók! Nyomorult
+képmutatók!</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span> (jön. Szórakozottnak látszik,
+s mintha egy kicsit izgatott volna). – Nem volt még itt
+Rejtvényi?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mit akarsz Rejtvényivel? Már
+harmadszor keresed.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Miért felelsz a kérdésre
+kérdéssel?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mi bajod? Miért ne
+felelhetnék a kérdésre kérdéssel?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Mert az… (elakad.)</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Csak mondd ki! Azt akartad
+mondani: »mert az galicziai szokás.«</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Megint ízetlenkedel.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Kérlek, engem nevezhetsz
+annak, a minek akarsz. Kazárnak, asszirnak, lengyelnek, spanyolnak.
+De ne felejtsd el, hogy a te őseid se lovon jöttek ebbe az
+országba.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ne kiabálj, még meghallják
+a cselédek. <span class="pagenum"><a name="Page_35" id=
+"Page_35">-35-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Úgy látszik, már grófnénak
+érzed magadat. (Kivülről csöngetés hallatszik.)</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hallgass, azt hiszem, ez
+Rejtvényi. (Szünet.)</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Fájdalom, nem ő az; a papát
+kereste valaki. A szépirodalmár késik. De hiszen ma már volt hozzá
+szerencsénk az ebédnél! Nem mondanád meg, mért várod olyan
+szívszakadva?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ha nem csinálsz rossz
+vicczeket, megmondom.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Rejtvényiről? Kinek nézel
+engem?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nos, hát meg akarom tudni
+tőle… Igazán bolondság tőlem, hogy mindent elárulok előtted… Meg
+akarom tudni tőle, hogyan kell eljárni, ha az ember pályázni akar.
+Kinél kell a pályaművet benyujtani, s a többi.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Csak nem írtál tragédiát?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nem, másról van szó. Az
+akadémia pályadíjat tűzött ki a <i>reklám</i> szó legjobb magyar
+kifejezésére.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az akadémia?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Igen.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ez különös. A magyar
+tudományos akadémia, a mely soha semmivel se törődött a világon! És
+most a miatt fájna a feje, hogy a <i>reklám</i> szóra nincs magyar
+kifejezés? Érthetetlen. De hisz az <i>ideál</i>ra sincs! Az
+<i>ideál</i> nem érdekli annyira, a mennyire a <i>reklám</i>?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Az ujságban legalább így
+olvastam.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – S te meg akarod nyerni a
+pályadíjat? Olyan ziláltak az anyagi viszonyaid?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nekem nem a pályadíj kell,
+hanem a dicsőség. A pályadíjat oda ajándékozom jótékony czélra. A
+megfejtést elküldöm a katholikus legényegyletnek; ők aztán váltsák
+be készpénzre.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ötletet küldeni ajándékba, ez
+új!</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Már pedig ez így lesz.
+Rejtvényi tanácsolta. <span class="pagenum"><a name="Page_36" id=
+"Page_36">-36-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – No, és te rájöttél, a mit az
+akadémia maga nem tudott kisütni?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Igen. Kíváncsi vagyok, mit
+szólsz hozzá. A <i>reklám</i> magyarul: <i>hűhó</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem rossz. Mondhatnám:
+frappáns. Csak egy hiba van a dologban. A <i>reklám</i> is mást
+jelent, meg a <i>hűhó</i> is.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ezentúl a <i>hűhó
+reklám</i>ot fog jelenteni, punktum.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – És te beéred ennyivel? Hisz
+ilyenformán három nap alatt megtisztíthatod az egész magyar
+nyelvet. Várj, én is mondok egypárat. Redoute = csuhaj, conférence
+= terefere, dráma = jajbefáj, ideál = hajhaj, szeczesszió =
+noszahát, frivol = ejnyeejnye, plakát = neneked…</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Már az igaz, hogy kár
+minden szóért, a mit előtted kiejtek. Nyelvtudomány, magyarság,
+ezek neked túlságosan komoly dolgok.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem, csak téged nem talállak
+túlságosan komolynak. És minél inkább igyekszel az lenni, annál
+kevésbbé.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span> (a ki időközben
+belépett.) – Már megint veszekedtek?!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem veszekszünk, csak nem
+méltányoltam eléggé ő nagyságának a tudományos igyekezetét.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Arról találtam egy komoly
+szót mondani, hogy ideje volna már, ha nem használnánk mindnyájan
+annyi idegen szót, hanem, ha magyarul beszélünk, beszéljünk
+magyarosan, és ő nagysága ezt mulatságosnak találja.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span> (Elzához.) –
+Gyermekem, nem a legszívesebben vettem észre egy rossz szokásodat.
+Azt, hogy szeretsz gúnyt űzni a legtiszteletreméltóbb dolgokból is.
+Ugy látom, ezen magyarosodást, melyről <span class=
+"pagenum"><a name="Page_37" id="Page_37">-37-</a></span> testvéred
+szól, szintén nem itéled meg helyesen. Ez nálad, meg vagyok
+győződve, csak gyermeki könnyelműség. Egy gyermek még nem tudja
+megbecsülni azt a jót, a melybe bele született. Te hazánk nyelvét,
+mint anyanyelvedet, ajándékba, úgyszólván ingyen nyerted a sorstól,
+és azért nem tudod belátni egész értékét. De én, a ki önerőmből,
+sok nehézség után, semmi fáradságot nem kimélve sajátítottam el
+országunk nyelvét, a ti anyanyelveteket, mely most már nem csupán
+kedves anyátoké, hanem egyszersmind az enyém is, én ezen ügyről
+egészen máskép gondolkozom, mint te. Én megbecsülöm azon nyelvet,
+mely nekem sok erőfeszítésembe és kitartásomba került, a
+költségekről, mint nyelvmester stb., nem is beszélve. És látod, te
+nem fogod elképzelni, mily kellemetlenül érintett engem az, hogy
+mikor a magyar nyelvet már tökéletesen elsajátitottnak véltem, azon
+meggyőződésre kellett jutnom, hogy részben helytelen dolgokat
+sajátitottam el, mert sok oly szót és kifejezést tettem magamévá,
+melyek alapjában véve nem magyarok, hanem sajátlag idegenek. Azért
+az anyanyelv tökéletes megmagyarositását már csak azért is
+szükségesnek fogom fel, hogy a magyarul tanuló, jóakaratú
+idegeneket ne vezessük félre valójában más nyelvű szók sűrű
+alkalmazásával. De egyébként hazafias kötelességnek is tartom, hogy
+a parlagon heverő magyar szóknak a kellő forgalmat biztositsuk.
+Azért én mindig hálával fogadom, ha valaki a közkeletű nemzetközi
+kifejezések helyett számomra valamely magyar kitételt ajánl fel,
+eredjen bár ez a jó szándék akár egy szerkesztőtől vagy egyéb
+elhanyagolt embertől. És magam sokkal örömestebb beszélek
+magyarosan, habár tévesen, mintsem kifogástalanul, de idegen
+szavakkal. Megvallom, nagy megelégedésemre szolgálna, ha te
+hasonlóan <span class="pagenum"><a name="Page_38" id=
+"Page_38">-38-</a></span> épp oly jó leánya lennél a hazának, mint
+a milyen jó leányom vagy nekem, mert remélem, engedelmes leányomnak
+lenni soha se szünsz meg.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – De, papuskám, én nem
+csúfolódtam a magyar nyelv rovására, és a Blankával egészen máson
+vitatkoztunk. Csak annyit voltam bátor mondani, hogy az idegen szó
+helyett nem lehet olyan magyar szót használni, a mi egészen mást
+jelent, és hogy nem való az érthető idegen szó helyett olyan
+magyaros körülírást használni, a melyet egyelőre senki se ért meg.
+Különben nem tudom, honnan veszed azt, hogy én a tiszteletreméltó
+dolgokból gúnyt szoktam űzni, mert én nem emlékszem ilyen
+esetre.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – És a mai ebédnél, a
+melynél nem akartam szólni, mert idegenek is voltak jelen?!… Nem
+faragtál élczeket, hogy a Rothschild így és a Rothschild amúgy?… és
+nem nevetgéltél folyton egy Rothschildon?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – No igen, arról volt szó, hogy
+a fiatalabb Rothschild, a ki most a párisi ház feje lett és az
+egyik legnagyobb Rothschild-vagyont örökölte, annak idején, mikor a
+Théâtre Français égett, berohant az égő házba, hamarjában
+megbecsülte a foyer festményeit, és utasításokat osztogatott, sorra
+megjelölve, hogy melyek azok az értékesebb képek, a melyeket
+okvetetlenül ki kell vinni, és melyek azok, a melyeket bátran ott
+lehet hagyni… Ezen, igenis, mulattam, mert furcsának találtam, hogy
+valaki ilyen körülmények között ennyire józan és számító tudjon
+maradni, és még furcsábbnak találtam, hogy valaki ennyire bízzék a
+tulajdon műismeretében. Megjegyzem, nem mondtam többet, csak
+annyit, hogy nemcsak a hősiességét csodálom, hanem a
+lélekjelenlétét is.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Kedves leányom,
+tudod, hogy szeretlek. Nem is azért mondom, hogy szemrehányásokat
+<span class="pagenum"><a name="Page_39" id=
+"Page_39">-39-</a></span> tegyek. De látod, édes leányom, egy olyan
+emberről, a kit Rothschildnak hívnak, nem való élczelni!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Már engedj meg, papa, de az
+az ember, a ki képeket becsül, mialatt a ház ég fölötte…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Jegyezd meg
+magadnak, kedves gyermekem, egy Rothschild mindent megtehet, a mit
+akar. (Elgondolkozva.) Csak egyet nem tehet meg; azt, a mit az a
+szamár szerkesztő mondott, a kinek mindig elfelejtem a nevét… hogy
+öt milliót hagyjon jótékony czélra. Nevetséges! Öt millió mindig öt
+millió marad; Rothschildnak is. (Eltünődik.) Micsoda szemtelenség!
+Most már azt kivánják az embertől, hogy öt milliókat
+ajándékozgasson, az ujságíróknak meg a lelenczeknek! Öt millió!…
+Ostoba beszéd! Szamár beszéd! És egy ilyen embert szerkesztőnek
+nevezzenek ki! Micsoda világ! Micsoda világ!</p>
+<p class="center">(Megjelenik: Rejtvényi.)</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span> (Rejtvényi elé sietve). – No,
+csakhogy itt van! Már olyan régen várom!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Jó napot, doktor
+úr… kedves barátom… Nagyon örvendek, hogy jön… Éppen önről
+beszéltünk.</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_40" id=
+"Page_40">-40-</a></span></p>
+<h2>VI.<br />
+RUMBOLD SZELLEME.</h2>
+<p class="summary">– Berzsenyiéknél délután öt órakor. Szin: a nagy
+szalon; az erkély-ajtó nyitva. Jelen vannak: az intimusok s a
+család teljes számban. Rejtvényi úr egy sarokban titokzatosan
+értekezik az összeránczolt homlokú Blankával. Berzsenyi mama olyan
+nehezen lélekzik, hogy abszolúte nem tud egyebet csinálni; ha
+influenzát kapna, nyomban meghalna. Elza Bertalan urat azzal
+boszantja, hogy neki egy Sipido, a ki puszta hecczből rá mer lőni a
+walesi herczegre, jobban imponál, mint egy gyomortágulásos
+bankigazgató. Bertalan úr olyan finoman vitatkozik vele, mintha
+Paul Bourget szelleme szállta volna meg: de titokban dühös, s azzal
+a keresetlen magyarsággal szeretne megnyilatkozni, a melylyel
+kedves atyja szokott, a kisujszállási regále-bérlő. Öt percz óta
+tisztában van vele, hogy ha csakugyan feleségül veszi ezt a fiatal
+honhölgyet, ugyancsak meg kell válogatnia a házibarátjait. A család
+ügyvédje: Várföldi Sebő, a ki délután három órakor, segédje
+közbenjárásával, sikeresen bonyolított le egy ötvenhárom forintos
+árverést, nem dicsekszik ezzel, ellenben előadja, hogy mily
+aggodalmakat ébreszt benne a szinházi műsorok hanyatlása. Zelma a
+figyelmes hallgatót szimulálja; egy hét óta az <span class=
+"pagenum"><a name="Page_41" id="Page_41">-41-</a></span> az
+ambicziója, hogy azt mondják róla: »Ez a Hirschler tulajdonképpen
+egy közönséges éhenkórász, de a leánya okos és búrul is tud.«
+Berzsenyi papa szótlanul igazgatja a czvikkerjét; de akár fölötte,
+akár alatta néz a világba, sehogy se tudja megérteni, hogy’ tudta
+feleségül venni a vele szemben ülő kövér asszonyt, a ki oly
+idegennek tűnik fel előtte. Soroksáry Miska, a kinek Elza előbb egy
+pár gorombaságot mondott, s a kit Blanka ma még egyáltalán nem vett
+tudomásul, divatosan kiábrándult arczot vág s latifundiumokról
+álmodik. Azon tünődik: miért, hogy a kor a merkantil irányzatnak
+kedvez s nem az agráriusoknak? Ha még igazán agrárius volna! De
+neki az agrár irányzatból egyelőre nem jutott egyéb, csak a szép
+emlékek. A tea forr és duruzsol. Mintha azt duruzsolná: »El, szép
+hazámba vissza! El, el, Moszkvába, Pétervárra el!« Egyszerre
+felpattan az ajtó, s a búcsúzó napsugárral egyszerre megjelenik,
+utolsó kegyeit osztogatni: Héthársyné. –</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Hogyan, ti még
+fogadtok?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hogy fogadunk-e? Egyebet se
+csinálunk, csak fogadunk. Fogadjunk, hogy a báróné a Park Klubból
+jön.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – No lám, ez a herczig
+kis csipisz… Úgy értem, hogy még itthon vagytok ezen a kedves
+csütörtökön?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span> (mentegetőzve). – Ó,
+ez az utolsó napunk! Tulajdonképpen már el kellett volna
+utaznunk…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – De a mama köhög, s így még
+nem mehetünk üdülni.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Megvallom, nem is
+reméltem, hogy benneteket itthon talállak. Berzsenyihez jöttem, a
+kivel komoly ügyem van.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span> (a »komoly ügy«
+hallatára, atavizmusból, <span class="pagenum"><a name="Page_42"
+id="Page_42">-42-</a></span> önkéntelenül a zsebéhez kap.) –
+Mennyi… azaz, mily szerencse rám nézve, báróné!</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Nem képzelitek, mennyi
+a dolgom! Négy választmányi ülés egy héten!… Egy miniszterné nem
+fárad annyit, mi? De hiába, a kötelesség! Egy jó házból való fiatal
+embert kell elhelyeznem, a ki igazgató szeretne lenni valahol.
+Mindegy akárhol; petróleum, patkógyár, gáz, bakancs… nem zsenirozza
+őt semmi. A klubban eszembe jut: »Nini, hisz itt van ez a jó
+Berzsenyi!«</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Nagyon megtisztel a
+báróné.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Azt hiszem, a dolog
+rendben lesz; védenczemnek a multja kifogástalan. A neve és a
+lakása itt van feljegyezve ezen a papiron. Megjegyzem, hogy a
+fiatal ember keresztény. Keresztényebb már nem lehetne.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Annál jobb, báróné:
+az ilyesmit mai napság már meg kell becsülni. Egy igazi keresztény!
+És még sehol se volt igazgató? Különös!</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Tudom, hogy ezt az
+életpályát jó kezekbe tettem le. De, ó istenem, már negyed hat!
+Mennem kell a többi szegényeimhez.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hogyan? Nem maradsz itt a
+séanceunkon?</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Mi az? Ti is
+tánczoltattok?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ma fogjuk megkisérteni
+másodszor… Rejtvényi úr nagyon ért a kopogtatáshoz. Engedd meg,
+hogy bemutassam neked Rejtvényi urat.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nincs az a szellem, a kit ki
+ne tudna bolygatni odvából.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De Elza!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Eleinte Schopenhauer nem
+akart kompareálni neki. Ma már olyan jóban vannak, hogy a
+frankfurti bölcs visszavonta előtte minden tanítását. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_43" id="Page_43">-43-</a></span> S a
+multkor Zelmáéknál ezt kopogtatta át a másvilágról: »Éljenek a
+nők!«</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ma különösen érdekes lesz a
+séanceunk. Felszólítjuk Rumboldot, hogy exkuzálja magát.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Rumboldot?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Igen, a jockeyt. A multkor
+tip-et kértünk tőle a Psedzvitre.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Nem értem.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Megkérdeztük tőle, hogy
+melyik ló nyeri meg a Psedzvit-handicap-ot. <i>Tip-Top</i>ot
+tipelte.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – No és <i>Tip Top</i>
+nyerte meg a versenyt?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nem, <i>Malteser</i> nyerte
+meg. <i>Tip-Top</i> második lett, <i>Häng’di’an</i> harmadik. De
+hisz éppen ez a különös.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Miért?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Mert a szegény Rumbold a
+legbecsületesebb jockey volt. Nem lehet föltenni, hogy a másvilágon
+megváltozott volna a természete, s hogy félre akart volna vezetni
+bennünket.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Talán maga se tudta
+bizonyosan.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Rejtvényi úr szerint ez ki
+van zárva. Életében tévedhetett, de a szellemek nem tévednek.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Igy hát mivel
+magyarázod a dolgot?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Én így magyarázom. A
+szellem ezt kopogtatta: Tip-Top, Häng’di’an. Mi ezt úgy
+értelmeztük, hogy <i>Tip-Top</i> fog bejönni elsőnek,
+<i>Häng’di’an</i> másodiknak. Pedig tulajdonképpen a szellem
+megtagadta a feleletet. Nem lóneveket kopogtatott ő, csak
+indulatszókat. Tip – vagyis, tip-et kérdeztek tőlem? Top! – jó,
+majd megadom nektek, a mi nektek dukál. Häng’di’an! – vagyis:
+akaszszátok fel magatokat s hagyjatok engem békében! A boldogult
+kissé rusztikus angolsággal fejezte ki magát, de korrektül felelt.
+<span class="pagenum"><a name="Page_44" id=
+"Page_44">-44-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Én inkább azt hiszem, hogy
+Rumbold helyesen tipelt, s voltaképpen <i>Tip-Top</i>nak kellett
+volna megnyernie a versenyt, de a jockeyk, mint életében rendesen,
+most halálában is megcsalták.</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Bizonyára jóhiszeműen
+vezette félre a társaságot.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span> (szeméből egy
+Röntgen-sugarat bocsát keresztül Rejtvényi úron s ezzel végez
+Rejtvényi úrral egy életre.) – És ön, Miska, mit gondol ön?</p>
+<p><span class="smcap">Soroksáry</span>. – Én azt gondolom, hogy
+Rumbold placzczra tipelt, nem Sieg-re. Mi csak azt kértük tőle,
+hogy mondjon tip-et. Mondott is, s jó volt mind a kettő. De mi
+rosszul értettük őt, s rosszul helyeztük el a tétjeinket.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Az is lehet, hogy a
+sors könyvében <i>Tip-Top</i> volt beírva, de <i>Malteser</i>
+véletlenül nagyobbat ugrott.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nekem öt százasom úszott
+el, s Zelma meg se meri mondani, hogy mennyivel ugrott be. De azt
+hiszem, a papa többet vesztett.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Az igazat
+megvallva, én csak tiz forintot vesztettem.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Légy őszinte, papa, te
+kételkedtél.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Kételkedni nem
+kételkedtem. De én nem hiszek a jockeynek, a míg él. Ha meg van
+halva, az más. De ha meg is van halva, még akkor se hiszek neki
+föltétlenül.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – A papa olyan szkeptikus, hogy
+még a spiritizmusban sem hisz, kivált ha lóról van szó.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Előttem mindjárt
+gyanús volt a dolog, mert a managerem ugyanazt ajánlotta, a mit a
+szellem. S ha egy szellem félrevezet, az hagyján; de engem eleven
+ember még nem csapott be s nem fog becsapni soha. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_45" id="Page_45">-45-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span> (magában.) – Szamár!
+(Tovább viaskodik a levegővel.)</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Elég az hozzá, mindjárt
+megtudjuk, hogyan történhetett a félreértés.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Csakhogy én azt már nem
+várhatom meg; máris elkéstem. Pá, édeseim! Fájdalom, most már
+sokáig nem látlak benneteket. Istenem, milyen gyorsan is múlik az
+idő! Egy pár kellemes óra, s télre ismét tavasz…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Farsangra Ős-Budavár! Még
+egy-két szinésznő, a ki elmegy vagy visszajön, még egy pár
+szenzácziós szinházi este, meggyógyulással, vasfüggönynyel, tomboló
+lelkesedéssel, s vége a szezonnak, báróné!…</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Ugy-e, Berzsenyi, nem
+fogja elfelejteni az én kis igazgatómat? (Hosszas búcsúzás után,
+mint a nap, lassan leáldozik.)</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. (Zelmához sugva.) – Tudod, hová
+megy?</p>
+<p><span class="smcap">Zelma</span> (szintúgy.) – A
+szegényeihez?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mondd, hogy: a szegényéhez. A
+szegény kis igazgatójához.</p>
+<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Miért nevezed őt
+szegénynek?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ó, az nagyon szerencsétlen
+ember! Szenvedélyes football-játékos, a ki azonban csak igen ritkán
+játszhatik footballt, mert hol ő rug a labdán akkorát, hogy
+megrándul a lába, hol a labdát rugják hozzá úgy, hogy hetekig
+fekszik bele. Szegény ember! És szegény asszony! Képzeld el, hogy
+az ember nagynehezen felcsíp egy udvarlót, s ez az udvarló a fele
+életét gipszben tölti el! Azt hiszem, azért akarja megtenni
+igazgatónak, hogy ne játszszék többé footballt.</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Valami zörgést
+hallottam; Rumbold megérkezett.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Gyorsan, gyorsan a kis
+szalonba! Ne <span class="pagenum"><a name="Page_46" id=
+"Page_46">-46-</a></span> várakoztassuk, mert megint
+megboszankodik. (Általános mozgolódás.)</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Elza, gyere csak!
+Mondok neked valamit. (Halkan.) Tudod, én nem hiszek a
+szellemekben; de azért nem ártana megkérdezni, hogy Rumbold kit
+tipel a Derbyre. Mert hátha mégis vannak szellemek?!… Ebben az
+esetben ostobaság volna nem venni hasznukat. Az ember biztosítsa
+magát minden eshetőségre.</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_47" id=
+"Page_47">-47-</a></span></p>
+<h2>VII.<br />
+LÓVERSENYEN.</h2>
+<p class="summary">– Pont fél négy; a nyergelőnél. Odafenn a
+második versenyre csöngetnek. Elza <i>Vittoria Colonná</i>t nézi, a
+kit egy istálló-fiú mosdat. Angol nyelven kérdéseket intéz a kis
+cseh ficzkóhoz, pusztán azért, hogy a körülötte álló bámész
+kereskedő-segédek ne értsék, hogy mit beszél. Egyszerre megjelenik
+Héthársyné. –</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Hogyan, kedvesem, ti
+itt? Én azt hittem, hogy még Abbáziában vagytok!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ó, édesem, mi most nem
+vagyunk sehol. A Kaszinó nyilvános éttermében vagyunk. Kocsmából
+ki, kocsmába be. Nagyon elzüllött családi életet élünk. A szegény
+mama…</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Csak nincs valami
+baja?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nincs, de ő már, szegény,
+Ischlben van, s nagyon szomorú leveleket ír onnan. Tudod, nem akart
+velünk maradni; őt nem érdeklik a versenyek, a mi érthető, mert
+húsz év óta nagyon sok versenyt kellett mitmacholnia. Szóval, ő már
+bevonult Ischlbe, fájdalom, nagyon korán, mert ott iszonyatosan
+fázik. Azt írja, valahogy oda ne vigyük a szegény papát, mert a
+szegény papa ott megfagy. <span class="pagenum"><a name="Page_48"
+id="Page_48">-48-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Ti csak a versenyek
+után mentek oda?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az alagi díj után. A papa
+föltétlenül tart rá, hogy az alagi díjnál mellette legyek, s azért
+Blanka is velünk marad addig, a papa kedvéért. Tudod, az őszszel,
+mikor egyedül flangáltunk Bécsben a papával, s csak a Frőhlich
+kisasszony gardirozott bennünket, mindenféléket kezdtek pletykálni
+a szegény papáról. Persze, Bécsben senki se tudta, hogy a leánya
+vagyok.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – E szerint már régen
+megjöttetek Abbaziából?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Abbaziát már el is
+felejtettük! Különben rosszúl éreztük ott magunkat, különösen a
+szegény mama nagyon sokat szenvedett a hőség miatt. Mi most Rómából
+jöttünk.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Mit csináltatok
+Rómában?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nagyon melegünk volt. Pardon,
+édesem, azonnal, csak a számokat jegyzem fel… (A nyergelővel
+szemben lévő táblán kiperczegtetik a lovak számait)… 3. ez
+Gilchrist, 5. ez Wilton, 6. ez Bulford, 11. ez Cleminson… 19… vajon
+ki ül ezen?… 23… ez a mienk… Igen, mondom, Rómában nagyon sokat
+szenvedtünk a hőségtől. Azt hiszem, volt nap, hogy legalább 39 és
+fél kiló volt árnyékban… akarom mondani fok, nem kiló. Arra
+gondoltam, hogy <i>Mitugrász</i> 39 és fél kilóval veszedelmes
+lehet… Egész nap a templomokban legyeztük magunkat, mert nem
+tudtunk mit csinálni. Vagy két hétig tartott ez az állapot –
+képzelheted, mit tesz az két hétig kalandozni Olaszországban a mama
+asztmájával – aztán felpakoltunk és haza jöttünk, szammt Mamá… Most
+aztán, képzeld ezt a mispotályt: a népek közül ki Abbaziában
+maradt, kit magával vitt a mama Ischlbe. Ugy élünk, mint a
+diákok.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – De hát mért mentetek
+Rómába? <span class="pagenum"><a name="Page_49" id=
+"Page_49">-49-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Abbaziában elkezdett esni az
+eső, jött a bóra, s azt hittük, hogy Rómában szép idő lesz.
+Különben is, a mama egy idő óta mindig a halálról fantáziál, s a
+fejébe vette, hogy ő nem akar meghalni a pápa áldása nélkül. No és
+jött ez a zarándoklat; a papának eszébe jutott, hogy egyszer már
+nekünk is részt kell vennünk egy zarándoklatban, mert különben nem
+tudom miket képzelnek felőlünk, és top, megindultunk; láttuk a
+magyarokat is.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – No, és ő Szentsége
+fogadott benneteket?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Külön nem fogadhatott, éppen
+a zarándoklat miatt; egy kisebb társasággal voltunk nála, egy
+órával a főherczegnő után. De a papa több biborossal tanácskozott a
+magyarországi helyzetről. Nagyon sok olvasót hoztunk haza, persze
+megáldottat, neked is egy szépet, pedig csak tiz centesimibe
+került. A papa vagy tizezer darabot akart venni, mert ez igen
+terjeszti a vallásosságot a nép között. Sajnos, egy nagy
+boszúságunk is volt. Tivoliban a kocsink egy kanyarodónál szembe
+került az Esterházy Mancsiné kocsijával. Blanka köszönt, s a
+Mancsiné úgy tett, mintha nem látna bennünket.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Ó, bizonyára nem látott
+benneteket! A Pepsa nem olyan, nincs abban semmi póz. De á propos
+Blankuczi, hol van hát?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – A tribün alatt hagytam
+Rejtvényijével, most ez a legujabb bogara. Különben a Miskának is
+ott kell lennie.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Te úgy jársz-kelsz itt,
+mint egy kis jockey.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát, tudod, ez az a hely, a
+hol a legotthonosabb vagyok. Különben a papa hítt félre, hogy
+<span class="pagenum"><a name="Page_50" id=
+"Page_50">-50-</a></span> beszéljük meg Lightwooddal, ne
+plöndzsöljük-e meg <i>Vittoria Colonná</i>t, s aztán elszaladt, nem
+tudom hova.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – De milyen melegen vagy
+öltözve! Nincs terhedre ez a ruha?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Tegnapelőtt könnyü ruhában
+jöttünk ki s a második verseny után haza kellett küldeni a
+bundáinkért! És ezt mérsékelt égövnek nevezik! De menjünk fel, már
+viszik a lovakat. Nézd, ez itt <i>Kente Fente Sárika</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Hát ez a másik?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – A melyiken Clemi ül? Ez
+<i>Wotan</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span> (menetközben). – Nincs
+valami jó tiped mára?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – A kétéves handicapban a
+névtelen kancza. Apja <i>Galaor</i>, anyja <i>Hajfürt
+elrablása</i>. Ez ki van eresztve. Hacsak a startgép keresztet nem
+húz a számitásomra. De adok neked egy jó tanácsot. Egy krajczárt se
+tégy a mi lovainkra. Ezek máskor se jönnek be, de most pláne auszer
+form vannak.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Fut lovatok ebben a
+versenyben is?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Igen, a 23-as, <i>The
+Winner</i>. Azért hivják <i>The Winner</i>nek, mert soha se
+nyer.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Nem bízol benne?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szó sincs róla. Tégy a
+<i>Linczi fiú</i>ra, az a legreálisabb tét. De, végre, itt a
+papa!</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Az ám, a jó
+Berzsenyi!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Báróné!… (Félre
+inti Elzát.) No?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – No?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Mit gondolsz?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mit mondott Lightwood?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi pápa</span>. – Azt mondta, hogy
+<i>Vittoria Colonna</i> köhög, s hogy <i>Wotan</i>nak sok a
+chance-a. Úgy vettem észre, hogy ő, titokban, <i>Wotan</i>t
+fogadta. No?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Tudod-e, hogy
+<i>Mitugrász</i> 39 és fél kilóval veszedelmes lehet? <span class=
+"pagenum"><a name="Page_51" id="Page_51">-51-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Nagyszerű! Micsoda
+szemed van! Az imént véletlenül rájöttem, hogy <i>Mitugrászt</i> az
+utolsó pillanatban plöndzsölni fogják. Tudod, a két jó orrú fiú.
+No, mit gondolsz?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Akkor hát ne várd meg, míg az
+odsza leesik. Tégy nekem is egy százast. Azt hiszem, most még
+hatszorost is kapsz rá. <i>Linczi fiú</i> heisz favorit. Pá!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Pá! (El.)</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (Héthársynéhoz). – Bocsáss meg,
+de…</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span> (a ki ezalatt az
+igazgató-jelöltjét protegálta egy öreg grófnál). – Kérlek, magától
+értetődik. Ti nem mulatni jöttetek ide. De nini az én Blankám!</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Báróné, te itt vagy!…
+Kérlek, engedd meg, hogy bemutassam Rejtvényi urat. (Rejtvényi
+szalutál.)</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Jó. (Kegyesen bicczent
+egyet a fejével.) Mire tettél?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span> (sugva). – <i>Kente Fente
+Sáriká</i>ra. Ez a jockeyk titkos tipje. Rejtvényinek egy pinczér,
+a ki a jockeyk legjobb barátja, elárulta, hogy a jockeyk ma ezzel a
+lóval egy nagy coup-t terveznek. Te még nem tettél? Rejtvényi,
+menjen, s tegye meg a bárónénak… melyiket akarod? (Az emberek
+össze-vissza szaladgálnak; a totalizatőr gépei csattognak, a
+bookmakerek kiabálnak, jegyeznek, írnak, törölnek, s odakünn, az
+ezerhatszáz méteres startnál egy ló magában röhög.)</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (messzelátóval nézi a lovakat).
+– <i>Mitugrász</i> nyugodt… Jesszusom, start! (Csöngetés; a lovak
+beszaladnak, s az emberek kiabálják a lovak neveit. Egy végre
+elszalad a birói páholy előtt, nyomában a többivel. Általános
+elszörnyedés: The Winner!)</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Micsoda ló az? Melyik? A
+23-as? Melyik a 23-as?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – A miénk! <span class=
+"pagenum"><a name="Page_52" id="Page_52">-52-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – <i>Kente Fente
+Sárika</i>?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem, <i>The Winner</i>, a
+papa lova! Istenem, Istenem, a papát meg fogja ölni az öröm!…
+Gyere, keressük meg, mert félek, hogy valami baja lesz az
+izgalomtól. Ó hála Istennek, nem lett rosszul, ott áll!… Papa,
+kedves papa! (Apjának a keblére borul.)</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span> (örömtől ragyogó
+arczczal, diadalmasan, a hogy Napoleon állhatott volna Austerlitz
+után). – No, ugy-e, mit mondtam mindig?!</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_53" id=
+"Page_53">-53-</a></span></p>
+<h2>VIII.<br />
+KARLSBADBAN.</h2>
+<p class="summary">– Reggel hét óra; Puppnál. Berzsenyi papa
+egyedül ül egy első rangú asztalnál s a <i>Pester Lloyd</i>ot
+olvassa. Két üres tojáshéj és egy lábvizes teás-csésze; jelei, hogy
+Mr. Dewey a szolgaszemélyzettel kelt s szokott búcsújárását már
+elvégezte. Blanka és Elza jönnek. –</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – No, hogy
+aludtatok?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Kitünően, akár csak
+otthon.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Majd meglátjátok,
+mennyivel jobb itt, mint Ischlben. Ischlben egész nap esik s nem
+lehet semmit se csinálni. Az ember folyton a zenekart hallgatja és
+mindig megbolondul tőle. Itt roppant változatos. Az ember fölkel,
+elvégzi a sétáját, ujságot olvas, ebédel, ebéd után egy kis pihenőt
+tart s elolvassa az ujságot, azután egyet sétál, megvacsorál,
+átfutja az esti lapokat, lefekszik és elalszik. Közben, a
+változatosság kedvéért, az ember elmegy valahová, ha akar, vagy nem
+megy el sehová, hanem ujságot olvas. Pompásan fogtok mulatni,
+meglátjátok. De hol hagytátok a mamátokat?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Elment előbb a templomba,
+csak aztán reggelizik. Tudod, neki, ha valahová megérkezik, az
+<span class="pagenum"><a name="Page_54" id=
+"Page_54">-54-</a></span> első dolga az, hogy elmegy a templomba.
+Ma különben a pápáért is imádkozni akar.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Hát mi baja a
+pápának?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Tudod, ő már nagyon öreg. S
+a jó keresztény nem várja, hogy ő szentsége éppen halálán
+legyen…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Jobb szeretném, ha
+a pápa imádkoznék anyádért; anyádnak több szüksége van rá.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Szerencse, hogy a mama nem
+hallja. (A leányok reggelizni kezdenek).</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Tudod, itt annyi
+mindenféle nemzetség, japán, kinézer és mindenféle vallás van, hogy
+az olyan konzervativ ember is, mint én, hat hétre felvilágosodásba
+esik. Itt van például egy született kinai is, a von Blasewitz báró,
+monarkiánk pekingi követe; holnap be fogom magam mutattatni neki.
+Azt hiszem, örülni fog, hogy megismerkedhetik velem; ha Pekingben
+marad a szegény Ketteler báróval, most már nem örülne semminek. Ő
+is megmondhatná nektek, hogy Karlsbadban nagyon jó.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Mit csinál itt?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Nézi, hogy a
+gyermekei hogyan tanulnak szamaragolni. Mit csináljon egyebet egy
+követ, ha élve marad? Azért, hogy valami dolga legyen, mondhatom,
+egyelőre nem fog visszamenni Kinába.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ugy látszik, beteg gyomra
+mentette meg az életét.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Vagy inkább
+egészséges orra. Nekünk mindenesetre elégtételül szolgálhat, hogy a
+mi követünk volt Pekingben a legkülönb diplomata. Meg fogtok
+ismerkedni a családjával. Szeretem, ha olyan embernek a családjával
+barátkoztok, a ki elmondhatja magáról, hogy ő volt a legokosabb
+ember egész Ázsiában. Hát te mért vagy olyan szótalan, kis tipelő
+galambom? <span class="pagenum"><a name="Page_55" id=
+"Page_55">-55-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Attól félek, papa, hogy
+unatkozni fogok itt. Tudod, én még nem vagyok úgy, mint a Blasewitz
+báró; nekem nem elég az, hogy élek…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Unatkozni? Már hogy
+unatkoznál itt? Itt lehetetlen unatkozni. Látod, én már harmadik
+hete vagyok itt; család, társaság, urak, lovak, mindenki nélkül, de
+az ember sétálgat, mások is sétálgatnak… Akarod talán a <i>Pester
+Lloyd</i>ot?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Köszönöm, papa; nem
+kérem.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Kitől van benne tárcza?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Azt nem néztem;
+gondolom Adolf Duxtól. Én csak a csevegést olvastam az őszi
+búzáról, meg az Allerlei-t a német császár beszédéről…</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Micsoda ember, ugy e papa?!
+Micsoda nagy ember! Ez a beszéd igazán óriási volt. Az embernek
+csak úgy dobogott a szive, a mig olvasta!…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Tudod, fiam, te
+nagyon szereted a költészetet és ez nagyon illik egy fiatal
+leányhoz. De én már csak egy öreg konzervativ vagyok, s én nem
+szeretem azokat a beszédeket, a melyektől a papirok csak úgy
+bukfenczeznek lefelé. Én tisztelem a szép beszédet, leveszem előtte
+a kalapomat, de legjobban azt a beszédet szeretem, a melyik
+hasznos, ha nem is nagyon szép.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – A német császár nem tehet
+róla, hogy a papirok a háborúnak már a hírére is leesnek.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Persze, hogy nem
+tehet róla. Én se tehetek róla. Senki se tehet róla. Én csak azt
+mondom, hogy ha a német császár olyat tósztozna, a mitől a papirok
+fölfelé ugrálnának, akkor még nagyobb ember volna. Nem igaz?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nekem hiába beszélsz, papa;
+én szerelmes, igen, szerelmes vagyok a német császárba.
+<span class="pagenum"><a name="Page_56" id=
+"Page_56">-56-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Ne tedd azt, fiam;
+itt még a morganatikus házasság lehetősége is ki van zárva. De itt
+jön jó anyátok. (Berzsenyi mama megérkezik; Berzsenyi papa feláll
+és kezet csókol neki.) Szenvedő vagy még, kedves Elizem?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Nem, már könnyebben
+lélekzem; csak a vasút zakatolása nem ment ki a fejemből. Az este
+nem is vettem észre, Jacques, hogy milyen jó színben vagy!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Igyál egy csésze
+teát, kedvesem. Nem akarsz egy vánkost?… Garçon, egy vánkost! Meg
+egy tabouret-t! Egy tabouret-t is, garçon!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (Blankához sugva.) – Attól
+félek, a papa rossz fát tett a tűzre.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span> (Elzához, épp úgy.) – Ön is
+megtanulhatná végre: tisztelni a szülőit. Még nem doktor kegyed,
+vagy mi?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Megint veszekedtek?
+Az első órában, hogy a papával vagyunk?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span> (megpacskolja
+Berzsenyi mama kezét.) – Kedves, jó Elizem!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Milyen rég nem
+voltunk igy együtt, mindnyájan, s idegenek nélkül! Miért is, hogy a
+nyár legnagyobb részét egymástól távol kell töltenünk, ki erre, ki
+arra?! Ó Jacques, mostanában gyakran gondolok rá, hogy szűkebb
+viszonyok között talán kellemesebben élnénk!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Valóban, kedves
+Elizem, csak a karlsbadi meeting alkalmával élünk igazi bensőséggel
+teljes családi életet!… (A leányokhoz:) – No, gyerekek, a mama most
+megreggelizik, aztán elmentek valahová, vagy ujságot olvastok, ha
+akartok.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Igaz, papa, neked még nem
+is mondtuk, milyen érdekes utazásunk volt! <span class=
+"pagenum"><a name="Page_57" id="Page_57">-57-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Igen, Jacques,
+képzeld, a vonatot, a melyen jöttünk… soha se találnád ki, hogy ki
+vezette?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – A vonatvezető?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – De milyen
+vonatvezető! Lippe-Detmold Henrik, a mingréliai fejedelem!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Hogyan? Tán elűzték
+trónjáról s most lokomotiv-vezető?…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Nem. Csak
+műkedvelésből! Meg akarja tanulni ezt a mesterséget.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – És rajtatok tanul?
+Akkor vezeti a vonatot, mikor ti ültök rajta? Látjátok, mindig
+szidjátok Pestet, de azt Pesten nem engedik meg, hogy ilyen
+gyakorlatlan egyének vezessék azt a vonatot, a melyen mások is
+ülnek. Én nem bánom, ha a mingrélai fejedelem vonatvezetést tanul,
+de akkor tessék bábokat, viaszfigurákat ültetni a kocsikba, ne az
+én családomat!… Mi bajod neked, Elza?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szeretném, ha már kezdődnék a
+verseny. Olyan régóta ülünk itt.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Mért nem olvasol
+ujságot?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mert nem érdekel. Mert könyv
+nélkül tudom, hogy mi van benne. Azaz, hogy mégis…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Igen, nézd csak
+meg, leányom, mit tipel az ujság a »Sprudel-Handicap«-re?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Papa, mondok én neked jobb
+tipet, csak már menjünk innen.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Nos?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (sugva.) – <i>Czaribrod</i>. De
+ne mondd meg Blankának, mert ha mindenki megrakja: nagyon kevés
+osztalékot kapunk!</p>
+<p class="summary">(Fölkelnek, és elmennek valahová; a kik azonban
+nem akarnak, nem mennek el, hanem ott maradnak és ebédig átfutják
+az ujságot.)</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_58" id=
+"Page_58">-58-</a></span></p>
+<h2>IX.<br />
+SMEKSZEN.</h2>
+<p class="summary">– Délután három óra. Berzsenyi mama, Blanka és
+Elza lakosztályukban időznek, a <i>Grand Hôtel Tátragyöngye et
+Bristol</i>ban, a hol két szoba előszobával és cselédszállással
+naponkint: »jöttünk-mentünk – száz forint«. Berzsenyi mama a fűtött
+kályha mellett ül, télibundában; nyakán indiai sál, lába
+lópokróczczal betakarva. Blanka és Elza, távolabb, egy-egy puffon
+dideregnek. Blanka korcsolyázó öltözetében; egy matráczot tart az
+ölében, térdét párnákkal bástyázta körül. Elza magára vette összes
+ruháit, meg a szobaleány és a fogadó szakácsnéjának
+barhet-alsószoknyáit; feje, válla plaidbe takarva, orra czinkét
+fogott. Nyögnek. –</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Az orosz czár már a
+gonosztevőket se küldi Szibériába, és nekünk itt kell lennünk!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span> (sír). – A jó isten
+megbüntet bennünket, hogy magára hagytuk jó atyátokat!</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De hisz a jó papa maga
+akarta így!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (magában). – A jó papának
+megérkezett a barátnője. A jó papa roppant zavarba jött. A
+<i>Marienbadi dij</i> futásakor egyszerre csak azt mondja nekem:
+»Fiam, ne beszéljetek itt magyarul, az nem előkelő.« <span class=
+"pagenum"><a name="Page_59" id="Page_59">-59-</a></span> De a hölgy
+azért felfedezett bennünket, s iszonyuan kezdett kaczérkodni
+velünk. Szegény papát a hideg lelte, de sehogy se tudott
+elexpediálni bennünket. Már közel volt hozzá, hogy nekem, a
+bizalmasának, elmondjon mindent, s megkérjen, hogy menjünk már
+pokolba, de szerencsére én még idejekorán elértettem őt, és most
+itt vagyunk!</p>
+<p class="center">(Szünet. Odakünn a zene <i>Sulamith</i>ból a
+Jajjajjajj!-t játszsza.)</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Te, Elza, csengess
+a főpinczérnek. (Megtörténik; egy negyed óra mulva a hívott
+megjelenik.)</p>
+<p><span class="smcap">Főpinczér</span>. – Parancs?…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Frédéric, fűtsenek
+be jobban.</p>
+<p><span class="smcap">Frédéric</span>. – Kérem alásan. Még egy
+kosár fa, igenis. (Előveszi a jegyzőkönyvét, bejegyzi:) Detto, egy
+kosár fa, tiz forint.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Micsoda?</p>
+<p><span class="smcap">Frédéric</span>. – Tiz forint. Soknak
+méltóztatik találni, esetleg?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama, Blanka</span> (egyszerre). –
+Nem, nem arról van szó!…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem lehetne még egy kályhát
+állítani be ebbe a szobába?</p>
+<p><span class="smcap">Frédéric</span>. – Igenis, kérem alásan.
+Csakhogy a kályhásért be kell küldeni Késmárkra. (Bejegyzi a
+könyvébe.) Kocsi Késmárkra és vissza 40 forint, egy kályha
+beállítása 110 forint, összesen 214 forint.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hogy mondja?</p>
+<p><span class="smcap">Frédéric</span>. – Soknak méltóztatik
+találni, esetleg?…</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Eh, nem arról van szó!…
+Ugyan kinek néz bennünket?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát a bőrünket nem
+méltóztatik lenyúzni, esetleg? <span class="pagenum"><a name=
+"Page_60" id="Page_60">-60-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Jól van,
+elmehet.</p>
+<p><span class="smcap">Frédéric</span>. – Igenis, kérem alásan.
+(Bejegyzi.) Értekezés és service tiz forint. (El.)</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Csak azt szeretném tudni,
+hogy mit keresünk mi itt, Smekszen, ebben a farkasordító
+hidegben?!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (hidegen, sőt tulzás nélkül
+szólva, fagyosan). – Várjuk a postát. Aztán valahol csak kell
+lennünk!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Talán már meg is
+jött a posta.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ha csak a hófuvás miatt el
+nem késett a vonat.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Vagy a postakocsist meg nem
+ették a farkasok.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Le kellene küldeni
+valakit a postaépülethez.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ugyan, mama, van lelked,
+ebben az időben?!… Egy kutyát is kár volna kiverni a házból!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Van itt egy orosz szolga, az
+már hozzá van szokva ehhez az időjáráshoz.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – S talán jót tesz
+majd neki egy kis mozgás. Ujra megindul a vérkeringése.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De hátha megfagy, mig a
+postáról visszaér?!…</p>
+<p><span class="smcap">Frédéric</span> (benyit).</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Frédéric, nem jött
+meg a posta?</p>
+<p><span class="smcap">Frédéric</span>. – Nem, a postással valami
+baj történhetett; ez már a negyedik postás az idén. De egy levelet
+hoztak Nagyságod számára. A szolgabiró ur, a kúrszalon körül
+vadászván, egy medvét lőtt; annak a szájában találták meg ezt a
+levelet.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Üdvözlet Karlsbadból!… A
+papa irása!…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Adjátok ide
+hamar.</p>
+<p><span class="smcap">Frédéric</span> (jegyez). – Egy levél
+kézbesitése, két és fél forint. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_61" id="Page_61">-61-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span> (felbontja a levelet
+és olvasni kezdi.) – Elza, Blanka, menjetek át a másik szobába,
+hátha olyas valami van a levélben, a mi nem tartozik rátok.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hát olvasd magadban,
+mama.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Az igaz. (Elolvassa
+a levelet.)</p>
+<p class="i2">»Kedves, jó Elizem!</p>
+<p>Nyugtatom folyó hó csütörtökrőli Ansichts-kártyádat, melyből
+örömmel értesülök, hogy egészségetek hiánytalan, egyszersmind
+ajánlom figyelmedbe, hogy a brómkálit ne hanyagoljad el, a mi pedig
+az ülőfürdőket illeti, jól betartsd a szabványokat, mert jegyezd
+meg magadnak, hogy egészséged nekem a legbecsesb.</p>
+<p>Eltekintve a háborus hirektől, meglehetősen egészséges vagyok;
+emésztésem ötven százalékkal javult, s a mennyiben látnád a Sprudel
+és sétáimnak hatását, igen örülnél neki.</p>
+<p>Elzának, k. leányomnak, mondd meg, hogy <i>Gay Lord</i> Quexről
+körülményesebb informácziót óhajtanék tőle, s mit szólna hozzá, ha
+ezen telivérért magasabb összegű ajánlatot tennék? Egy pej
+heréltet, kit akadályokra fogok kiképeztetni, név szerint:
+<i>Sleeping Car</i>, apja <i>Slivovicz</i>, anyja
+<i>Vesztaszűz</i>, máris megvásároltam; örvendenél, ha látnád ezen
+állatot, bár félszemére vak, s jelenleg köhög.</p>
+<p>A legszomorúbb a dologban az, hogy társaságom éppen nincsen, de
+egy sem, mert magyar részről csak kereskedők s más ily egyének
+időznek itt, a hozzámvalók közül pedig többen, jelesül a szerb
+király s mások már tovautaztak.</p>
+<p>Természetesen minden gondolatomat ti birjátok, kedves jó Elizem,
+kivéve a fölötte hűvös időjárásra irányulókat, melyek gyakori
+bosszúságokat okoznak nekem.</p>
+<p>Ugyanis, midőn e sorokat irom, fűtött szobában ülök,
+<span class="pagenum"><a name="Page_62" id=
+"Page_62">-62-</a></span> s várom, míg a kereskedésből egy uj
+szalmakalapot hoznak, mert az ide hozott összeseket már elfújta a
+szél.</p>
+<p>És mit szólsz hozzá, hogy Budapesten most bizonyosan kellemes
+hőség uralkodik, s nekem, az én Nádor-utczai Házamban, egy
+fürdőszobám van, mely Budapesten egyetlen s oly magas Pénzösszegbe
+került, melyből mások egy Házat épittettek volna?!</p>
+<p>Nem egyszer, midőn ezen velenczei tükrökkel, drága függönyökkel,
+gobelinekkel és reliefekkel diszitett fürdőszobában, meztelenül
+pillantottam meg magamat, a nimfák és fiatal Ámorok faragott
+képeinek közepette, arra kellett gondolnom, hogy mit keresek én
+ebben a mythologiában?</p>
+<p>Ezen esetben viszont arra kell gondolnom, mit keresek délután 2
+órakor Károlyfüreden, a hol hideg van, mikor helyesen Nádor-utczai
+Házamban kellene lennem, a hol meleg van, s ezen kivül kényelmes
+fürdő, nimfákkal, melyek közül egyet per 800 fl. Ö. W. kell
+számitanom?!</p>
+<p>Azon reményben zárom ezen sorokat, hogy üdülésteket kellemes és
+enyhe időjárás könnyiti meg.</p>
+<p>Számtalanszor csókollak, kedves jó Elizem, úgyszintén Blanka és
+Elza k. és jó leányaimat is,</p>
+<p>melylyel jegyzem magamat</p>
+<p class="right">szerető, hű férjednek:<br />
+<i>Jacques</i>.</p>
+<p>P. S. Czimem tegnaptól fogva:</p>
+<p class="center"><i>Jacques de Berzsenyi</i>,</p>
+<p class="right"><i>Carlsbad</i>,<br />
+Villa Trallalla,</p>
+<p>mivel ablakaim a Hotel Erzherzog Rupprechtben szélnek feküdtek,
+én ellenben sehogy se tudtam feküdni a czigányzene végett.</p>
+<p class="center">Ölel és csókol a te hű</p>
+<p class="right"><i>Zsakid</i>.« <span class="pagenum"><a name=
+"Page_63" id="Page_63">-63-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Mit ir a papa?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Szegény jó atyátok
+szintén igen fázik, és sokat szenved a széltől.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De hát miért is kell nekünk
+hol erre, hol amarra csavarognunk, sorra járnunk a havasokat és
+glecscsereket, meg az összes többi helyeket, a hol mindenütt olyan
+hideg van, mint a havasokon és a glecscsereken?! Mért kell nekünk
+három hónapig vaczognunk, idegen helyeken, zord villákban és
+gyalázatos hotel-szobákban, mikor szépen otthon csücsülhetnénk, s
+legalább kényelemben volnánk?!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Ne beszélj
+ilyeneket, Blanka, mikor tudod, hogy a papa egészsége, meg az
+enyim, ezt megköveteli. Aztán meg mit beszélnének az emberek
+szegény jó atyádról, ha júliusban Budapesten ülnénk?!</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De ha már okvetetlenül
+nyaralnunk kell valahol: mért nem nyaralunk Kairóban? Ott talán nem
+fáznánk ennyire?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Látod, ezzel már
+mondasz valamit. Ha jól meggondolja az ember…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Naiv leány, és te még hiszel
+Kairóban?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Az igaz; lehet,
+hogy nyáron még ott is hideg van.</p>
+<p class="summary">(Tovább vaczognak. Kinn csöndesen hull a hó s
+lassankint teljesen belepi a <i>Tátragyöngyé</i>t. Végül már csak a
+tetőzet látszik ki a hótakaró alól.)</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_64" id=
+"Page_64">-64-</a></span></p>
+<h2>X.<br />
+ÁLLAMTITKOK.</h2>
+<p class="summary">– Történik: Karlsbadban. Berzsenyi papa, a ki
+reggeli sétáját végzi, találkozik egyik kedves barátjával:
+Milosanácz urral. –</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Á, itt jön az én kedves
+barátom, von Milosanácz. Nos, hogy szolgál egészsége, kedves von
+Milosanácz?</p>
+<p><span class="smcap">Milosanácz</span> (meg akarja mondani).</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Különben az mindegy. És
+ő felsége, az én kegyes jóakaróm, Arzén király? Tegnap este nem
+volt szerencsém az ebédnél. Önt is nélkülöztük, kedves ezredes. Az
+én kedves barátom, Blasewitz báró is megjegyezte, hogy a kit
+fölötte nélkülözünk, az a kedves Milosanácz ezredes. Szeretném, ha
+a felség ma délben…</p>
+<p><span class="smcap">Milosanácz</span>. – Hogyan? Ön még nem
+tudja?… (Titkolózva:) Ő felsége tegnap este hirtelen elutazott!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (megilletődve). – Áh!</p>
+<p><span class="smcap">Milosanácz</span>. – A mindjárt megérkező
+bécsi lapok már tele lesznek ezzel a szenzáczióval. Addig persze
+államtitok.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (türelmetlenül). – Csak
+mondja, mondja!</p>
+<p><span class="smcap">Milosanácz</span> (sugva). – A fiatal Tódor
+király feleségül akarja venni a kedvesét. A minisztérium lemondott,
+<span class="pagenum"><a name="Page_65" id=
+"Page_65">-65-</a></span> az albán főváros forrong, ő felségét
+sürgősen haza hívták.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (megdöbbenve). – És ő
+felsége azonnal vasútra ült?</p>
+<p><span class="smcap">Milosanácz</span>. – Igen, azóta már meg is
+érkezett Bécsbe.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Bécsbe? Ne tartson
+semmitől. Nálam el lesz temetve a dolog.</p>
+<p><span class="smcap">Milosanácz</span>. – Háromnegyed tizenegyig
+még államtitok. Szóval ő felsége nem utazott Albániába; Bécsbe
+ment, egyenesen Bécsbe.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (sugva). – Az udvarhoz?</p>
+<p><span class="smcap">Milosanácz</span> (sugva). – Nem.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (sugva). – Titok, hogy
+hova?</p>
+<p><span class="smcap">Milosanácz</span> (sugva). – A hôtel
+Erzherzog…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (sugva). – Ne mondja ki,
+már tudom. Persze incognito?</p>
+<p><span class="smcap">Milosanácz</span> (sugva). – Mint Piaszter
+gróf.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (álmélkodva). – Hallatlan,
+hallatlan! Na, hogy mi minden történik manapság! Ezek a fiatal
+emberek!… Képzelem az apa fájdalmát. És mit csinál Piaszter gróf
+(sugva) Bécsben?</p>
+<p><span class="smcap">Milosanácz</span>. – Tárgyalásokat folytat
+az albániai vezető elemekkel. A helyzet súlyos, nagyon súlyos. De
+azt hiszem, Piaszter gróf azóta már összeköttetésbe lépett az albán
+nemzeti bankkal. Mindössze harminczezer frankról van szó.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ezt a harminczezer
+frankot nem értem.</p>
+<p><span class="smcap">Milosanácz</span>. – Harminczezer frank
+mindig érthető. Piaszter grófot szíven találta a csapás. Mikor
+elolvasta a táviratot, leroskadt karosszékébe, s pár perczig
+érthetetlen szókat hebegett… De aztán erőt vett magán, letörölgette
+könnyeit, s gyönge hangon, mint a ki egyszerre tiz esztendőt
+vénült, így szólalt meg: »Fiaim, telegrafáljatok az albán nemzeti
+banknak… én olyan <span class="pagenum"><a name="Page_66" id=
+"Page_66">-66-</a></span> gyönge vagyok, hogy a tollat se birom a
+kezembe venni!… Ó, ez a hálátlan fiú, ez a hálátlan fiú!…
+Harminczezer frankot küldjenek, de táviratilag.«</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ne folytassa, megreped a
+szivem! De a harminczezer frankot még mindig nem értem.</p>
+<p><span class="smcap">Milosanácz</span>. – Képzelheti, ez az
+irtózatos csapás!… Piaszter grófnak most utaznia kell, erre-arra,
+megbeszélni a hívekkel a helyzetet. S a többi, s a többi; a
+harminczezer frank nem is lesz elég. A gyász mindig pénzbe is
+kerül.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Vagy úgy! Persze,
+persze. Na, ön alaposan meglepett engemet, kedves von Milosanácz.
+Micsoda ujság, micsoda ujság! Kérem, ha írni talál Piaszter
+grófnak…</p>
+<p><span class="smcap">Milosanácz</span>. – Éppen a
+telegráf-hivatalba indultam. Egy siffrirozott sürgönyt küldök neki;
+magamnak kell papirra tennem.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Kérem, közölje vele az
+én mély részvétemet is.</p>
+<p><span class="smcap">Milosanácz</span>. – Mindenesetre. De itt
+vagyunk a telegráfhivatalnál. Tehát háromnegyed tizenegyig…
+ugy-e?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Legyen nyugodt. A mi
+államtitok, az államtitok. (Kézfogás; Milosanácz el.) Hm, hm.
+(Eltünődik magában). Valóban, az uralkodás néha fölötte terhes
+gondokkal jár. Ilyenkor látja az ember, hogy az egyszerű
+magánzásnak is megvannak a maga előnyei. De nini, az én kedves
+barátom, a kedves von Huber! Jó reggelt, kedves von Huber. S ő
+exczellencziája, a kedves Flórián von Blasewitz báró?</p>
+<p><span class="smcap">Von Huber</span> (sugva). – Nem
+hallotta?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (sugva). – Mit?</p>
+<p><span class="smcap">Von Huber</span> (sugva). – Ő
+Exczellencziája a déli gyorssal elutazik.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (megdöbbenve). – Ah!
+<span class="pagenum"><a name="Page_67" id=
+"Page_67">-67-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Von Huber</span> (mint fentebb). – Egyenesen
+Polába. Megy Kinába, az első hadihajóval, a melyet hirtelenében fel
+lehet szerelni.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Kinába, a hol minden
+választékosság nélkül gyilkolják az európaiakat! De hisz ez annyi,
+mint a halál torkába rohanni!</p>
+<p><span class="smcap">Von Huber</span> (mint fentebb). – A császár
+parancsára. A császár szigorúan gondolkozik erről a dologról. Olyan
+súlyos viszonyok közepette, mint a minők Pekingben vannak, a
+nagykövetnek helyén kell lennie. S valóban, ő Exczellencziája,
+tekintettel a zavaros helyzetre, kissé hosszasan vette igénybe
+szabadságát.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (elhülve). – De hisz akkor
+ő Exczellencziáját… aligha látjuk többé!</p>
+<p><span class="smcap">Von Huber</span>. – Megeshetik. De bizzunk
+istenben.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – S miben reménykedik ön,
+kedves von Huber? Nagyon lekötelezne, ha megmondaná.</p>
+<p><span class="smcap">Von Huber</span> (a látóhatárt kémlelve). –
+Na, tudja kedves von Berzsenyi, mindent nem lehet kiszámítani, de
+annyi véletlen jöhet közbe… tudja, ezt csak én képzelem így… az
+ember lekésik a vonatról; még egyszer lekésik a vonatról; a
+vonatról, végre, háromszor is le lehet késni, abban nincs semmi
+természetellenes… aztán az ember lekésik a hajóról… aztán késhetik
+a hajó is… viharok a tengeren… a hajó eltévedhet Borneóba… vagy az
+ember Takuban sárgalázt kap, a mikor persze nem lehet tovább menni,
+Pekingbe… Bizzunk istenben.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – E szerint ön reményli,
+hogy a jövő nyáron viszontlátjuk ő Exczellencziáját?</p>
+<p><span class="smcap">Von Huber</span>. – Engem soha se hagy el
+hitem az isteni gondviselésben.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Igaza van, kedves von
+Huber. A vallás az ember legfőbb kincse. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_68" id="Page_68">-68-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Von Huber</span>. – Nagyon örülök, hogy
+ebben egyetértünk, kedves von Berzsenyi. De nem jön reggelizni?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Én már reggeliztem.
+Különben is ez az ujság úgy megzavart!…</p>
+<p><span class="smcap">Von Huber</span>. – Tehát a
+viszontlátásra!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A viszontlátásra!
+(Kézfogás; von Huber el.) Se Arzén király, se Flórián von Blasewitz
+báró!… A barátaim elutaznak, s én itt üljek család, megfelelő
+társaság, minden nélkül, egyedül?!… Hé, jöjjön csak, Poszpisil!
+Maga, maga! Nézze, szaladjon el az én portásomhoz, és hozza el
+nekem az én menetrendemet!</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_69" id=
+"Page_69">-69-</a></span></p>
+<h2>XI.<br />
+NAPKELET GYÖNGYE.</h2>
+<p class="summary">– A lóversenytéren; lenn, a nyergelő körül. Az
+első futásnak vége; az »all right« után Berzsenyi papa és
+manager-e, az őrnagy, le s fel sétálnak a pázsiton, orrukat a
+földre irányítva, s kezüket hátul, a derék táján, összekulcsolva.
+Oldalukon két roppant messzelátó, melyekkel ellátni a holdba. –</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – No?</p>
+<p><span class="smcap">Az őrnagy</span>. – Kann sein, kann
+sein.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ja, olyan okos én magam
+is vagyok. De ha én hatvanezer forintot fizetek évenkint azért,
+hogy tudjam, mikor feküdjem egy lóra egy százassal, akkor szeretem
+tudni, hogy így vagy úgy néz-e ki a dolog?</p>
+<p><span class="smcap">Az őrnagy</span>. – Ha azt hiszi, hogy ehhez
+csak pénz kell, akkor kínáljon a lovaknak is pénzt; talán hamarabb
+bejönnek.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ön különösen jön elő
+nekem, őrnagy úr. Az én leányom, a kisebbik kisasszony, kiszámítja
+nekem a papiron, hogy az ezernégyszáz méteres eladóversenyben az én
+lovamnak, a <i>Kandur</i>nak, számtalan hausse-akkal kell elsőnek
+bejönnie, és mi lesz? <i>Kandur</i> <span class="pagenum"><a name=
+"Page_70" id="Page_70">-70-</a></span> számtalan baisse-ekkel jön
+be, mint rossz utolsó. Jó, velem lehet beszélni. Szó sincs többet
+<i>Kandur</i>ról, csak azt kérdezem öntől: Legyen, de mi van a
+vigaszdijjal? Erre ön azt feleli nekem: »Ná, szo und szo!…« Ön meg
+fog engedni, de ez nekem kevés a pénzemért.</p>
+<p><span class="smcap">Az őrnagy</span>. – Tudja, erre azt
+mondhatnám, hogy: vegyen a pénzéért búzát, az jobb űzlet. De nem
+mondom, mert én mindenkivel szemben és minden körülmények között
+perfektül udvarias vagyok. Azért azt mondom, hogy ha a ló rossz
+munkát végez, nem <i>fit</i>, kövér, köhögős, rossz lábú,
+<i>roarer</i>, orrvérző, ideges, pókos, <i>rogue</i>, mi egy s más,
+ha a <i>trainer</i> szamár s a jockey gazember: ön csak csináljon
+nekem családi jeleneteket, ennek mind a <i>manager</i> az oka.
+Legalább ön ezt mondja, s önnek értenie kell ehhez, mert pénzt tesz
+bele.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (magában). – Hogy’ vágnám
+pofon ezt az embert, ha nem félnék, hogy előbb ő vág pofon! (Fenn).
+Ne kapjunk hajba, kedves őrnagy, mert akkor kivel vacsorálok?
+Remélem, velem tart? (Magában). Ha valaki megmondaná nekem, de úgy,
+egész bizonyosan, hogy ennek az én kedves barátomnak miért kellett
+kvietálnia, nem sajnálnék az illetőtől egy ezrest.</p>
+<p><span class="smcap">Az őrnagy</span>. – Nagyszerű! Előbb
+össze-vissza sérteget, s most ki akar békiteni egy vacsorával! De
+hát tulajdonképpen kinek néz ön engem? Azt hiszi talán, hogy a
+köztünk lévő szerződés…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (ijedten). – Hogy én
+sértegettem volna önt? Ments Isten! (Magában). Ki kell
+engesztelnem, mert még provokál. (Fenszóval). Hogyan jusson eszembe
+ilyesmi, pár nappal azelőtt, a midőn meg kell ujitanunk a
+szerződésünket?!</p>
+<p><span class="smcap">Az őrnagy</span> (látható elégtétellel). –
+Jól van, hisz én értem és ismerem önt. (Előkelően). Tudom, hogy ön
+kissé hirtelen, de azért jó pajtás. (Szigoruan). De nem
+<span class="pagenum"><a name="Page_71" id=
+"Page_71">-71-</a></span> szerettem volna, ha valaki hallván a
+vitatkozásunkat, félreérti a kettőnket összekötő viszonyt.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ne is beszéljünk többet
+a dologról. Együtt vacsorálunk, megállapítjuk az uj szerződést, és
+vége. Beszéljünk inkább arról, nem volna-e jó egy amerikai jockeyt
+szerződtetni? Egy szerecsent vagy egy indiánust? Végre is az én
+pénzemért olyan jockeyt kapok az én lovamra, a milyet akarok. Egy
+olyat kellene, a ki a fején ül a lónak. Ha már nem nyerünk,
+legalább bámulják meg a jockeyt.</p>
+<p><span class="smcap">Az őrnagy</span> (gúnyosan). – Ezt a
+kisasszonytól kellene megkérdeznie; úgyis ő igazgatja az
+istállót.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (mérgében egy nagyot nyel).
+– Sajnálattal látom, hogy ön ma fölötte ingerült. Remélem, a souper
+majd jobb kedvre hangolja. (Halkabban). Hölgyeket is hívok. Ebből
+is meggyőződhetik róla, mily teljes bizalommal vagyok ön iránt.</p>
+<p><span class="smcap">Az őrnagy</span>. – Vigyázzon,
+kompromittálni fogja magát. Az imént is többen észrevették, hogy
+Miss Bess szinte nyiltan integetett önnek.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ó, sokkal diszkrétebb
+társaságról van szó. Egy hölgy, a ki a nővérével lesz jelen,
+gardirozva, és mi ketten, pont. Az egyik hölgy gardirozza a
+másikat, a másik hölgy gardirozza az egyiket; ez csak illedelmes
+dolog, nem igaz?</p>
+<p><span class="smcap">Az őrnagy</span>. – S Miss Bess? Ennek a
+történetnek már vége?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Azt nem mondhatnám, de
+ma reggel elhatároztam, hogy megszakítok vele minden
+összeköttetést.</p>
+<p><span class="smcap">Az őrnagy</span>. – Lári-fári.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mondom, hogy
+elhatároztam és pedig egy költemény hatása alatt.</p>
+<p><span class="smcap">Az őrnagy</span>. – Hogyan? Ön verseket is
+olvas? <span class="pagenum"><a name="Page_72" id=
+"Page_72">-72-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Kizárólag előkelő
+személyektől, igen. A pápa ő szentségének például minden versét
+elolvasom, a mióta szerencsém volt ő szentségéhez. Most is az ő
+verséről van szó, melyet Heracleus irói néven tett közzé, latinul;
+Miss Bessnél olvastam, az én ujságomban. Olvasta ön is?</p>
+<p><span class="smcap">Az őrnagy</span>. – Nem.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ez a vers engem
+gondolkodóba ejtett. Igy kezdődik: »Gyönyörök fertőjébe vakon miért
+rohansz, oh Rúfusz? S kéjvágygyal miért szedegetsz tiltott
+gyümölcsöt?« Az ujság megjegyzi, hogy ő szentsége ezt egy tudós,
+jeles és vallásos barátjához irta, a ki lelépett az erény
+ösvényéről. Azt kérdeztem magamtól…</p>
+<p><span class="smcap">Az őrnagy</span> (gúnyosan). – Vajon ki
+lehet ez a tudós, jeles és vallásos férfiu? Valóban, nincs kizárva,
+hogy önről van szó.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem. Nem az jutott
+eszembe. Hanem az, hogy: micsoda világot élünk ez idő szerint! Egy
+jeles, tudós és vallásos férfiu, a ki már a multjánál fogva is
+számíthat minden diszkréczióra, véletlenül belép a gyönyörök
+fertőjébe, s tessék, ezt azonnal tudja az egész világ, még maga a
+pápa is megtudja! Az ember nem nyithat be egy szeparéba, a nélkül,
+hogy ennek a híre fel ne hatoljon a legmagasabb körökig. Hát nem
+borzasztó ez?… De nini, kit látok? Ott megy az én karlsbadi
+barátom, II. Boris, vagyis jelenleg Maravedi herczeg, a multban
+úgynevezett Napkelet Gyöngye, a száműzött illyr király! Ez bezzeg
+nem törődik vele, hogy a pápa megtudja a viselt dolgait!… Pardon,
+kedves őrnagy, de üdvözölnöm kell őt. (Elhagyja az őrnagyot s oda
+siet az ex-uralkodóhoz.) Sire, fogadja legalázatosabb
+hódolatomat!</p>
+<p><span class="smcap">Napkelet Gyöngye</span> (öreg, elhízott s
+egy kicsit kopott). – Jó napot, kedves De Berjeine, jó napot! Minő
+szerencsés <span class="pagenum"><a name="Page_73" id=
+"Page_73">-73-</a></span> véletlen hozza önt ide? Ez igazán
+megelégedésemre szolgál. Tudja-e, hogy miért jöttem Budapestre?
+Egyes-egyedül azért, hogy önnel találkozhassam!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (rosszat sejtve). – Hogyan,
+csak azért szerencséltet bennünket, hogy legigazabb hivével
+értekezhessék? De minek köszönhetem e kegyet?</p>
+<p><span class="smcap">Napkelet Gyöngye</span>. – Tudja, némi
+differencziáim vannak Illyriával. Egy váratlan politikai konfliktus
+következtében nem akarják folyóvá tenni királyi
+tűzoltó-főparancsnoki és főpostamesteri nyugdijamat. De mindezt
+részletesebben el fogom mondani holnap, az ön irodájában. Szóval,
+így szólok magamban: van nekem egy barátom Budapesten, a kedves De
+Berjeine; ő bizonyára segítségemre lesz egy nagyobb szabásu
+pénzügyi műveletben, addig is, mig Illyriával lebonyolíthatom
+ügyeimet. A hogy ez eszembe jut, vonatra ülök; a déli vonattal
+megérkezem s igy okoskodom: ha szerencsével járok, a versenyen is
+megtalálom emberemet, kössük össze a hasznost a kellemessel, s ime
+itt vagyok. Remélem, nem csalódtam önben?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (elkomorodva). –
+Semmiesetre, semmiesetre.</p>
+<p><span class="smcap">Napkelet Gyöngye</span>. – Megvallom, bizton
+számítottam önre, de azért kellemes, hogy ön minden nehézség nélkül
+rendelkezésemre bocsátja magát.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (a távolba mélyedő
+tekintettel). – Persze, mig nem tudom, hogy miről van szó, nem
+vállalhatok garancziákat; de ha személyesen nem is lehetnék
+szolgálatára, mindenesetre rajta leszek, hogy egy pénzügyi
+csoportot hozzak össze, a mely kétségtelenül… Nem, én nem hagyom
+cserben a barátaimat.</p>
+<p><span class="smcap">Napkelet Gyöngye</span>. – Elvégre egyelőre
+mindössze ötvenezer forintról van szó, a mi sokkal csekélyebb
+összeg…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (savanyúan). – No, kérem,
+tekintettel a <span class="pagenum"><a name="Page_74" id=
+"Page_74">-74-</a></span> pénzpiacz mai kedvezőtlen helyzetére, ez
+éppen nem megvetendő összeg. De majd meglátjuk, majd meglátjuk.</p>
+<p><span class="smcap">Napkelet Gyöngye</span>. – A boszantó csak
+az, hogy a készpénzt, a melyet magammal hoztam, mindjárt az első
+versenyben elvesztettem.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (ridegen). – Ez
+kellemetlen, igazán kellemetlen.</p>
+<p><span class="smcap">Napkelet Gyöngye</span>. – De sebaj, mert
+hisz a kedvező véletlen épp a kellő időben hoz össze bennünket, s
+ön addig is, mig a dolgot nyélbe üthetjük, szives lesz, mondjuk,
+ötezer forinttal, kisegíteni e boszantó helyzetből, hogy tovább
+játszhassam…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (fagyosan). –
+Vigasztalhatatlan vagyok, hogy e csekélységgel sem állhatok e
+pillanatban szolgálatára, de magam is elvesztettem a nálam lévő
+összeg legnagyobb részét, azért nem fogja rossz néven venni…</p>
+<p><span class="smcap">Napkelet Gyöngye</span>. – Mégis, mennyi az,
+a mennyit nélkülözhet?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (bosszusan). – Ezer
+forintot átnyujthatok önnek, ha éppen kivánja.</p>
+<p><span class="smcap">Napkelet Gyöngye</span>. – Az is több
+semminél; a fő az, hogy tovább játszhassam.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (kotorász a tárczájában). –
+Úgy látszik, annyi sincs már nálam. (Rövid lelki küzdelem után). De
+nem, egy még van. Tessék, kérem; de ne tegyen a lovamra, mert
+elveszti.</p>
+<p><span class="smcap">Napkelet Gyöngye</span>. – Köszönöm. S
+holnap… holnap mikor találhatom?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (lenézéssel). – Mondjuk
+kilenczkor, vagy tizkor. Tiz és tizenegy között mindenesetre. Igen,
+legkésőbb tizenegyig okvetlenül fel fogok kelni.</p>
+<p><span class="smcap">Napkelet Gyöngye</span>. – Tehát a
+viszontlátásra.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Jó napot, kedves
+barátom. (Napkelet Gyöngye el.) Ez az ember előttem halott!
+<span class="pagenum"><a name="Page_75" id=
+"Page_75">-75-</a></span></p>
+<p class="center">(Az ötödik futam után:)</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (magában). – Ki akartam
+nyerni a souper-t, s elvesztettem nyolczezer forintot. Mennyire
+igaza van a pápának! Kellett neked ez, oh Rúfusz?</p>
+<p><span class="smcap">Napkelet Gyöngye</span> (ifjan, ruganyosan,
+fölségesen). – De Berjeine! De Berjeine!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (megdöbbenve). – Ez az
+ember nyert! (Oda siet). Parancsol?</p>
+<p><span class="smcap">Napkelet Gyöngye</span>. – Nézze, kedvesem,
+az ezer forintja. Fogja.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (zavarodottan.) – Sire,
+végtelen boldogságtól foszt meg…</p>
+<p><span class="smcap">Napkelet Gyöngye</span>. – No, vegye el már,
+kérem. Sikerült levetkőztetnem a bookmakereket. 60,000 forint
+plusz.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (kétségbeesetten). – De
+azért meg fogja engedni felséged, hogy holnap legalázatosabb
+tiszteletemmel együtt rendelkezésére bocsáthassam ama
+csekélységet?…</p>
+<p><span class="smcap">Napkelet Gyöngye</span> (hanyagul). – Még
+nem tudom; még egy kis számítást kell csinálnom. De majd meglátjuk,
+majd meglátjuk.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (esengve). – S kegyes lesz
+megtisztelni szerény hajlékomat? E nap, felséges uram, örökké
+emlékezetes lesz…</p>
+<p><span class="smcap">Napkelet Gyöngye</span> (utólérhetetlen
+kézmozdulattal). – Jól van, de Berjeine, jól van. No, isten áldja
+meg. (Kegyesen int és el.)</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (földig hajolva). – Felség!
+(Fölegyenesedik s hosszasan néz az ex-uralkodó után.) Micsoda
+ember! Mily igazán királyi férfiú! A lovagok dísze, virága! sans
+peur et sans reproche! Hja, a származás! Nincs nagyobb dolog, mint
+a származás. Beszéljenek a fűszeresek akármit, ezeket az embereket
+mégis csak más fából faragták!</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_76" id=
+"Page_76">-76-</a></span></p>
+<h2>XII.<br />
+KIT VAGY MIT IRIGYEL ÖN?</h2>
+<p class="summary">– A Nádor-utczában. Blanka saját külön szalonja.
+Blanka és Elza. Blanka idegesen jár le s fel; Elza, szemben az
+állótükörrel, egy chaise-longue-on dülöngél s Marcel Prévost
+<i>Erős szűzek</i> czimű regényét olvassa. –</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (a tükörbe néz:) – Te, Blanka!
+Tudod-e, mi jutott eszembe?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span> (érdeklődve megáll:) – No mi
+az? Mondd hamar; ne tégy még idegesebbé!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (álmodozva:) – Az jutott
+eszembe, hogy ha én anyai örömökhöz jutok, tulajdonképpen nagyon
+csunya asszony leszek.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span> (dühösen:) – Ugyan, kérlek,
+hagyj békén! Azt hiszed, jó kedvem van?! Ha minden áron
+froczlirozni akarsz, legalább válaszd meg az időpontot. Akkor aztán
+beszélhetsz tőlem akármi szamárságot. (Szünet. Blanka folytatja a
+sétáját; Elza mind a két könyökét a chaise-longue-ra támasztva,
+megint neki esik a Prévost-regénynek.)</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hja, hja!</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Gyönyörü poziturát
+választottál, az igaz. (Századszor néz ki az ablakon.) Ah, végre!
+<span class="pagenum"><a name="Page_77" id=
+"Page_77">-77-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (felugrik:) – Jön?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Igen. (Szünet; bejön a
+szobalány.)</p>
+<p><span class="smcap">A szobalány</span>. – Rejtvényi úr van
+itt…</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Jöjjön, jöjjön. (A
+szobalány el; ismét egy kis szünet, s megjelenik Rejtvényi.)</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Kezeiket csókolom!…</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Köszönöm, hogy eljött… ön
+az én egyetlen barátom! Egy nagy, nagy, nagy szivességet kérek
+öntől!…</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span> (úgy hajlik meg, mint Odiot
+Maxime, Champcey márki, a Szegény ifjú, Laroque Margit előtt.)</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Remélem, jól töltötte a
+nyarat? A <i>Szeczesszió</i>t minden héten elolvastuk.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nem veszi rossz néven,
+ugy-e?… de a dolog nagyon sürgős!…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Elég az hozzá: mi kaptuk meg
+a 89-ik számu ívet!</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Kérlek, igy Rejtvényi soha
+se fogja megérteni. Röviden: még ma, azonnal felelnünk kell arra a
+kérdésre, a melyről talán már hallott: »Kit vagy mit irigyel
+ön?«…</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Ah, úgy rémlik, mintha
+olvastam volna erről!… de…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Igen, ön jól emlékszik.
+Argyll herczegné intézte ezt a kérdést az uralkodó házak tagjaihoz,
+a kik meg is feleltek rá, s ez benn volt az ujságokban. Sajnos, a
+mi kérdésünk nem <i>echt</i>, csak <i>contrefaçon</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Kérem, ne hallgasson rá.
+Ugyanarról a kérdésről van szó, csakhogy ezt most Reuss herczegné
+intézi a maga kis köréhez, és az e körrel összeköttetésben álló
+családokhoz.</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Reuss herczegné?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Igen, XXXVII. Reuss Egon
+herczegné, a detmold-strelitzi uralkodó nagyherczeg felesége.
+Tudja, <span class="pagenum"><a name="Page_78" id=
+"Page_78">-78-</a></span> a kik haragban vannak Vilmos császárral!…
+Biztosan olvasta annak idején… A császár meghagyta, hogy a tisztek
+ne köszöntsék a nagyherczegi családot…</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Hogyne, hogyne!…</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – A nagyherczegné úgynevezett
+lavinaíveket küldött szét. Ő maga tizet; a tiz czimzett mindegyike
+kettőt-kettőt; a húsz másod sorban czimzett ismét kettőt-kettőt,
+végül ez a negyven egyet-egyet. Összesen tehát száztiz ívet küldtek
+szét, többnyire Európában, de egyet-egyet kaptak a Vanderbiltek, a
+Gould-ok és Astorok is. Magyarországba négy ív érkezett. Egyet
+kapott Mancsi grófné, egyet Geksi herczegnő, egyet Gyurka őrgróf,
+egyet mi. (Arcza lángba borult s tekintete, mint csillagfényes
+éj.)</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span> (illő hódolattal:) –
+Áh!</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Elképzelheti, hogy némi
+gondot fordítunk a válaszra. A dolog azonban sürgős; az ívet még ma
+vissza kell küldenünk. Szóval, szükségem van az ön tanácsára.</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Hálás vagyok érte, hogy
+ennyire megtisztel.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ugy-e megfogalmazza nekem a
+feleletet? És mindjárt, azonnal? Nem képzeli, mily lázassá tesz a
+nyugtalanság!… Értheti, hogy ilyen társaságban nem akarok szégyent
+vallani.</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Csakhogy… őszintén
+megvallva… nem olyan könnyü megtalálnom a kellő feleletet!… Bele
+képzelhetem-e magam az ön helyébe? Könnyű volna megmondanom, hogy
+én kit írigylek vagy kit fogok írigyelni, de kit és mit irigyelne
+ön?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ó, istenem, ne beszéljen
+léhaságokat ilyen komoly pillanatban!</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Kérhetek némi
+gondolkozási időt? egy órát? <span class="pagenum"><a name=
+"Page_79" id="Page_79">-79-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – S akkor, egy óra mulva, el
+fogja küldeni?</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Igen.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Kezet rá! De siessen!
+Menjen egyenest haza és zárkózzék be, hogy senki se zavarhassa. –
+Menjen kocsin; a mig leér a lépcsőn, befognak… Akarja?
+(Csenget.)</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Csak azt szeretném, ha
+némi utbaigazitást adna a felelet irányát illetőleg.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nem bánom, akármint lesz,
+csak valahogyan hozza bele a jótékonyságot. Tudja, a jótékonyság
+olyan, mint a fekete öltözet, mindig jól ruházza az embert.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – S nem baj, ha nem leszünk
+elmések, ez már <i>démodé</i>; a fő az, hogy előkelőek legyünk,
+rémesen, dohosan előkelőek!</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ugyan, kérlek, gondold meg,
+hogy nem érünk rá a vicczeidet meghallgatni!… (Rejtvényihez.) Tehát
+számíthatok rá?</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Egy óra mulva itt
+lesz.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Köszönöm, nagyon köszönöm,
+kedves barátom! (Rejtvényi el; Blanka kikiséri és visszajön.
+Elzához.) Megint olyan voltál, mint egy utolsó rangu
+csirkefogó.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem aspirálok az első rangra.
+Különben csak azért szóltam bele az üzletedbe, mert nem szeretném,
+ha ez a mafla elbizná magát.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Találj ki valami okosat, s
+akkor nem szorulunk rá.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ha engem kérdeznének, én
+tudom, hogy mit irnék.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Halljuk hát ezt a
+bölcseséget.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Azt irnám: »Egyes-egyedül a
+Longfellow leányait irigylem, a kiket a rézbőrüek felavattak
+<span class="pagenum"><a name="Page_80" id=
+"Page_80">-80-</a></span> tiszteletbeli indiánusokká. A jól
+öltözött emberek közül csakis ők azok, a kik nem kénytelenek
+czivilizált emberek módjára viselkedni.«</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Úgy látszik, a vicczeidet
+már a Longfellow leányaitól tanultad. Nem lepne meg, ha valaki
+kiderítené, hogy annak idején sziú-indiánok jártak az állatkertben
+s a mama megcsodálta őket.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szeretem, hogy mértéket
+tartasz a pikantériában.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span> (bejön.) – Már megint
+veszekedtek?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Csak enyelgünk.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Találgatjuk, hogy mit
+kellene irni. (Berzsenyi papa is megjelenik.)</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Én már gondoltam
+valamit, de a ti atyátok nem hagy engem helyben. Azt gondoltam,
+hogy: »Mindenkit irigylek, a ki szegény.« Ez hasonlít ahhoz, a mit
+ő felsége írt, és, például, kinek lehetne kifogása, ha valaki a
+szegényeket irigyli?! Aláírás: Berzsenyi Zalán, mert Jacques, az
+magyarul Zalán, nem igaz?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – De hát irigylem én
+a szegényeket?! Miért irigyelném én a szegényeket?!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – De hát ki kivánja,
+hogy irigyeld a szegényeket? Egy szép mondásról van szó, ennyi az
+egész.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nem mama, ez nem jó.
+Fitogtatni a pénzt, fuj… S ez kétszeresen nevetséges volna ott, a
+hol a Vanderbiltek, az Astorok és a Gouldok is nyilatkoznak.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Aztán meg nincs
+benne a pápa.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Nem értem, hogy mit
+akarsz a pápával.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – Ha egy Astorhoz,
+vagy egy Van derbilthez olyan szives lett volna ő Szentsége, mint a
+<span class="pagenum"><a name="Page_81" id=
+"Page_81">-81-</a></span> milyen szíves volt mihozzánk, mit szólsz
+hozzá, lehetne-e birni egész Amerikával?! A pápa nevét ott
+olvasnátok minden plakáton. Aztán ez, engedjétek meg, másképpen
+nézne ki, mintha azt írjuk, hogy irigylem a Policzert, mert jó
+étvágya van.</p>
+<p><span class="smcap">A szobalány</span> (levelet hoz). –
+Rejtvényi urtól.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Adja, adja. (Felbontja a
+levelet). Ah, ez csakugyan nem rossz! »Irigylek mindenkit, a ki
+letörölhette azt a könnyet, mely előttem rejtve maradt.«</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nagyon szép; kár, hogy egy
+csepp értelme sincs!</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Annyi értelme van, a
+mennyit akarsz.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span>. – De nincsen benne a
+pápa.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – A pápát bele lehet
+venni. Azt lehet mondani, hogy: Ȓrigylek mindenkit, a ki annyi
+könnyet töröl le, mint a mennyit ő Szentsége…«</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi papa</span> (kiegészíti:) – … »a
+minek tanuja voltam«, mondjuk: »többször tanuja voltam«. S aztán
+hozzá kell tenni, hogy: »és ki csekélységemet több izben
+kitüntette.«</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De, papa, igy a parvenük
+beszélnek!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Akkor hagyd ki, fiam, a
+világért se akarok semmi félreértést.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Én, ha nektek volnék, azt
+irnám, hogy: »irigylek mindenkit, a kinek nem kell albumba
+irnia.«</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Látod, kis leányom, ez
+sokkal komolyabb dolog, mint te képzeled. Jegyezd meg magadnak,
+gyermekem, hogy az életben számos komoly dolog van, a melyekre te
+nem is gyanakodol.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (magában.) – De gyanakodom.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nem ragaszkodom a Rejtvényi
+fogalmazásához, de a »könnyek« határozottan tetszenek nekem.
+<span class="pagenum"><a name="Page_82" id=
+"Page_82">-82-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Semmi kifogásom a
+könnyek ellen; ha a könnyek az orosz czárnak nem derogáltak, miért
+derogáljanak nekem? De szeretném, ha helyet szorítanál a pápának,
+persze úgy, hogy ez ne legyen feltünő, a világért se legyen
+feltünő!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – És talán be lehetne
+venni a szegényeket is…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Koszorúba a pápa körül.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Kisasszony, kiméljen meg az
+élczeitől!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (hunyorgat Elzának, hogy
+hallgasson.) – Nem, fiam, a szegények nem tetszenek nekem. Már a
+zsoltárokban is benne van, hogy a szegény halottnak tekintetik. A
+szegény nem <i>fair</i>. Nem akarom, hogy az én ivemnek szegény
+szaga legyen. Nem igaz?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – A papának igaza van; a
+»könny« is elég. Eddig tehát megvolnánk. De már most hogyan
+helyezzük el a pápát?</p>
+<p class="summary">– Berzsenyi fölteszi a szemüvegét, hogy jobban
+lássa, hol lehetne a pápának helyet szorítani. Vita – Blanka és
+Berzsenyi mama közt – arról, hogy mi az alany és állítmány. Ennek
+szerencsés eldöntése után tovább tanakodnak, hogy: kit és mit
+irigyeljenek? Elza ekközben előveszi regényét, s tovább olvassa.
+Nem irigyli az Erős Szűzek hősnőjét, a ki oly büszke
+leányerényeire, de irigyli a betyár Marcel Prévost-t. –</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_83" id=
+"Page_83">-83-</a></span></p>
+<h2>XIII.<br />
+EGY ÜZENET.</h2>
+<p class="summary">– A kis szalon. Elza egyedül; olvas. Fellép:
+Berzsenyi Zoltán úr, 19 éves, joghallgató, Elza unokatestvére.
+–</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Szervusz.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szervusz.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Mit olvasol, Elzácskám?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ennek a szegény Shaksperenek
+a hátrahagyott munkáit olvasgatom.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span> (megnézi a könyvet, a melyet
+Elza letett). – »A félneműek«, irta Jane de la Vaudére. Ejha!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Pénzért jöttél, ugy-e?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Ördögöd van, hogy
+eltaláltad. Mondd, néni, hogy jöszsz erre a gondolatra?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Te csak pénzért jöszsz
+hozzánk és ez nem szép tőled. Van a családban egy született
+tánczos, de ezt ingyen soha se lehet megkapni. S a míg van egy-két
+bükkje, pénzért se. Hát nem borzasztó ez?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Itthon van az öreg?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nincs és ma már talán nem is
+jön haza.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Tyű, kutyateremtettét!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Miért nem kérsz az apádtól?
+<span class="pagenum"><a name="Page_84" id=
+"Page_84">-84-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Az most skartba van téve.
+Képzeld, azt meri mondani nekem, hogy ne kerüljek a szeme elé! Mit
+szólsz hozzá? Az öreg Beer! Nekem!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Csitt, mert ha a mama a
+<i>Beer</i> szót meghallja, görcsöket kap, s akkor aztán egy vasat
+se pumpolsz ki a papából. Mennyi kellene? Egy ötvenes? Egy százas?
+Hatvanegy forintom nekem is van. Ha minden kötél szakad, ezt
+odaadhatom.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Köszönöm, de ilyen
+csekélységekre a praetor nem is hederit. Igaz, hisz te nem tudsz
+római jogot!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Remélem, nem akarsz
+ezresekben beszélni?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Legalább is ezer bikáról
+van szó.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Talán beteg vagy? Nem érzel
+egy idő óta fejfájást, szédüléseket?…</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Hagyj békét, én komolyan
+beszélek. Olyan komolyan, hogy a pénz nem is nekem kell!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Talán valami szegény
+árvaleánynak, a kinek atyját leütötte a hajókötél, anyja mosónő
+volt, és a ki most a Magyar Szinháznál van?…</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Miket kefélsz itt
+össze-vissza?! Mondom hogy őrült komoly dologról van szó. Ez a pénz
+pártczélokra kell.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Miféle pártnak a
+czéljaira?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Nemzeti párt. Hallottál
+róla?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hogyne hallottam volna! Ott
+voltam a temetésén is. A világoskék kabátom volt rajtam és úgy
+tapsoltam Apponyinak, hogy elrepedt a keztyűm.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Ki beszél Apponyiékról? Az
+egyetem nemzeti pártjáról van szó.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ah, olvastam! De én azt
+hittem, hogy te a másik pártban vagy.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Elment az eszed? Hisz az a
+kazárpárt! Én a Nemzetinek a főemberei közé tartozom. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_85" id="Page_85">-85-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – És részt vettél a
+verekedésekben is?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Meghiszem azt! Még pedig
+ugyancsak tevékenyen. Én voltam a választás egyik fő-vezetője; én
+intézkedtem, hogy hová hány pofozót kell küldeni, hányat a
+bölcsészekhez, hányat a medikusokhoz, satöbbi.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – S te magad bölcsen a
+háttérben maradtál?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Én? Barátom, mindenütt én
+voltam legelül. Magamhoz vettem négy válogatott pofozót:
+Várai-Fejért, Hunhegyit, Grünspán Berczit és Szilárdffy Nándit… Mit
+nevetsz?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Azt nevetem, hogy ezeknek a
+híres pofozóknak az ősei egytől-egyig kazárok voltak, nem is
+beszélve közös elődünkről, az öreg Beer nádorról…</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span> (boszúsan). – Mit értesz te
+ahhoz?! Tőled kitelik, hogy mohamedánnak fogod mondani Lederer báró
+tábornokot, és Schwarzenberg herczeget, mert berg van a nevében.
+Különben ez nem tartozik a dologra. Elég az hozzá, nem fogjuk
+eltűrni, hogy az egyetemen a Dob-utcza diktáljon.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Látod, ez férfias beszéd. Igy
+már szeretem a spanyolt.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – A főpapok közül is sokan
+segítik pártkasszánkat. Az úri családok közül még többen. Nagyon
+nem szeretném, ha éppen a mi családunk nem adna semmit. Az öregnek
+ki kell szúrnia egy ezrest.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem fog könnyen menni.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Pedig magamnak is kell az
+alkotmányos költségekre egy pár száz forint. Beláthatod, hogy a hol
+egy Várai-Fejér ezrekkel rukkol ki, én se viselkedhetem úgy, mint
+egy tandijmentes.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Persze, persze. E szerint
+vagy ezerötszáz forint kell.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Legkevesebb. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_86" id="Page_86">-86-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (a ki egy kicsit elgondolkozott,
+s a kinek hirtelen eszébe jutott valami). – Aztán mit kapok, ha
+megszerzem neked ezt a summát?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span> (lelkesedve). – Fiam, a mit
+akarsz. Kivánd az életemet!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hja, az nekem nem elég. Hanem
+először is add becsületszavadat, hogy senkinek se mondod el, a mit
+kérek; értsd meg: senkinek a világon!</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Férfiúi
+becsületszavamra!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Átadsz valakinek egy
+üzenetet?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Szerelmeset?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – No, nem egészen. De lehet a
+dologból valami.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Jézus! Te kis fraczcz! Hát
+már te is?!…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Semmi konfidenczia! Igen vagy
+nem?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span> (habozva és egy kicsit
+szégyenkezve). – Attól függ, hogy mi az üzenet, s kinek szól.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ennyi az egész: Valakinek, a
+kit ismersz, titokban ezt fogod mondani: »Beszéltem valakivel, s az
+a valaki már nem haragszik senkire a világon. Azt mondta nekem,
+hogy: annak az illetőnek minden meg van bocsátva!«</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – S ki az az illető?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az az illető cs. és kir.
+huszárhadnagy s azt hiszem, ezzel minden meg van mondva. Különben
+megnyugtathatom a lelkiismeretedet: házasság nincs kizárva.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – És én vagyok az első, a ki
+majd gratulálhat?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Te vagy az első, a ki majd
+gratulálhat, ha a szíveket csakugyan egymáshoz vezérli a kegyes ég.
+Nos, vállalkozol?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Ha ismerem a jövendőbeli
+sógort, miért ne?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (sugva). – Telegdy Miklós.
+<span class="pagenum"><a name="Page_87" id=
+"Page_87">-87-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Rendben vagyunk. Itt a
+kezem, nem disznóláb. De mit mondjak neki, ha azt kérdi, hogy
+hogyan jövök én mindehhez?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mondd neki… Várj, egy kicsit
+gondolkozom, hogyan csinálják ezt a szindarabokban?!… Mondd neki…
+igen, mondd neki azt, hogy az öregek, a két Rantzau testvér, össze
+akartak bennünket házasítani, de mi ki nem állhatjuk egymást, s ezt
+boldogan megvallottuk egymásnak.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Angyal vagy.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Imádlak. S mi több: este
+nálad lesz a pénz.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Hanem, te, ez érdekes.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Micsoda?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Alig kóstoltam bele a
+politikába, máris nyakig vagyok a korrupczióban.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ne légy ostoba, hanem gondolj
+arra, hogy egy cousine, egy vidám kis hadnagyné, a kinek a
+Wertheimjában már ott a hozománya, mindig jobb szövetséges, mint
+egy uzsorás.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Carmen, te démon vagy!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hanem te, ha valaha elárulsz,
+gondolj a kútra és a vadmacskára!</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Be vagy biztosítva; hisz
+csak magamat kompromittálnám!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – És siess.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Tőlem már holnap meglehet
+az esküvő.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (sóhajt). – Sajnos, még nem
+tartunk itt. Az állapot bajos, nagyon bajos!… Látod, te olyan
+fiatal vagy!… Úgy tekintelek, mint egy leányt. Szóval, tudd meg,
+hogy: nagy akadály van közöttünk.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Hogy nincsen pénze? Bah!
+Van neked elég.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem az, hanem: a vallás. Ő
+protestáns, én tehát szerencsétlen vagyok. Látod, ilyen az élet!
+<span class="pagenum"><a name="Page_88" id=
+"Page_88">-88-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Ne beszélj!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – A mint mondom. De eredj. Még
+ma beszélsz vele?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Légy nyugodt: azonnal. De
+számíthatok rád, úgy-e?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mintha a zsebedben volna.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Szervusz.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szervusz. (Kezet fognak.
+Zoltán el.)</p>
+<p class="summary">(Elza leül s tovább olvassa <i>A
+félneműek</i>et. Egy óra mulva megjelenik Berzsenyi papa.)</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mit olvasol,
+gyermekem?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ennek a szegény Shaksperenek
+a hátrahagyott munkáit olvasgatom.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Jól teszed, gyermekem.
+Úgy tudom, hogy ez igen helyes nézetű és tudományos író.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem találkoztál
+Zoltánnal?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem, de annál jobb.
+Bizonyosan pénzt akart a gazember.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Dehogy! Nagyon komoly
+dologban keresett.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Kicsoda? Ez a
+csirkefogó? Az lehetetlen.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Pedig úgy van. Igazán kár,
+hogy nem találkoztál vele.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem tréfálsz?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mikor ilyen komoly dologról
+van szó?! Isten mentsen! Ejnye, ejnye, igazán sajnálom.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hidd el, hogy be akart
+csapni. Ismerem ezt a ficzkót. S ugyan mivel tudott téged
+elbolondítani?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ki van zárva minden
+rosszhiszeműség. Hisz nem is magának kérte a pénzt.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Miféle pénzt?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szót se érdemel. Mindössze
+ezerötszáz forint, s ez az adakozás mindenesetre a legjobb hatást
+<span class="pagenum"><a name="Page_89" id=
+"Page_89">-89-</a></span> tenné azokban a körökben, a melyek mindig
+exkluzivek maradnak.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Látod, mindjárt mondtam,
+hogy pénzt akar.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – De a magyarság és a vallás
+czéljaira. Az egyetem nemzeti pártjának a nemes törekvéseit kellene
+gyámolítani.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Miféle egyetem? Miféle
+nemzeti párt? Miféle kellene? Az egészből csak azt értem, hogy
+pénzt akar kiszedni a zsebemből.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – De papa, te, a ki olyan
+nagylelkű vagy, mikor magas czélokról van szó!…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Látod, gyermekem, én
+szívesen segélyezem a szép ügyeket. Mikor azt hiszed, hogy ujságot
+olvasok, nem is képzeled, milyen gyakran gondolok a nemes
+érzésekre! Most is, például, a hogy jövök, eszembe jut, hogy
+gyöngédséget fogok tanusítani a nép érzése iránt. Mit szólsz hozzá?
+Azt tervezem, hogy az egyik Jährlingemet Kölcseynek, a másikat
+pedig Pázmány Péternek fogom elnevezni. Ez hazafias és vallásos
+gondolat, mi? És nem kerül semmibe.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – De papa, ezzel, ellenkezőleg,
+megbotránkoztatnád az embereket! Ilyen neveket adni lovaknak! Azt
+hinnék, hogy bagatellizálod a vallást és a tudományt.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Gondolod?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Bizonyos vagyok benne.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Jól van, hát legyen
+neked igazad! Pedig Kölcsey nagyon szép név lett volna… De ennek a
+betyárnak azért nem adok egy fityinget sem!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ki beszél ő róla? Én a
+nemzeti pártról beszélek, melynek czélja az előkelő magyarság
+összekapcsolása s a vallásos érzés terjesztése.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mit keres az előkelő
+magyarság ennél a tacskónál? Mért nem jön az előkelő magyarság én
+<span class="pagenum"><a name="Page_90" id=
+"Page_90">-90-</a></span> hozzám, ha pénzt akar tőlem? Nem,
+gyermekem, erről nem érdemes beszélni.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Pedig mindössze hatan
+kaptatok ilyen felszólítást. Az Esterházyak, a Pálffyak, már nem is
+emlékszem, ki… igen, még két gróf, te, meg az öreg Várai Fejér.
+Persze, a főpapokon kivül, de ezek már többnyire adakoztak.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A főpapok már adakoztak
+volna?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – S miért ne adhatnál te
+annyit, a menyit a kalocsai érsek, a kinek annyi felé kell
+adakoznia?! Mondhatom, nem válnék szégyenedre, mert hisz nem marad
+titok, hogy kik azok, a kik a magyar ifjúság nemes törekvéseit
+diszkrétül támogatják.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mondasz valamit s
+igérem, hogy meg fogom fontolni az esetet.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az ilyesmi mindig kiszivárog.
+Esetleg még maga a pápa is megtudja. S az ilyen diszkrét, háttérbe
+vonuló buzgólkodást a vallásos ügyek körül megjegyzik maguknak azok
+is, a kik nem mondják el mindjárt, hogy tudnak róla.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Gondolod, hogy esetleg
+még ő szentsége is megtudja?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nagyon csudálnám, ha nem
+érdekelné ez a mozgalom.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hát tudod, ezernégyszáz
+forint, vagy ezerháromszázat mondtál?…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ezerötszázat.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Meinetwegen. Tehát
+ezerötszáz forint nem olyan nagy dolog, s ha úgy gondolod,
+megtehetném a kedvedért, csak ez a fiú nem tetszik nekem.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – A baj csak az, hogy a
+gyüjtést holnap lezárják, mert sietnek a választásokkal, meg
+micsoda, így és amúgy… S Zoltán, a párt megbízásából, tőled
+Hunhegyihez ment. <span class="pagenum"><a name="Page_91" id=
+"Page_91">-91-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Pedig Hunhegyit nem is
+akarták felszólítani, mi? Ennek nem is volna semmi értelme,
+mindaddig, míg tekintélyesebb emberek nem mondtak nemet. Jól van
+no, meglesz az ezerkétszáz forint, ha neked örömet szerzek
+vele.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Milyen jó vagy te, drága
+papuskám!… De el ne téveszd, ezerötszáz forint kell. Még csak az
+kellene, hogy Várai-Fejér többet adjon, mint te!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ne félj, ő inkább
+kevesebbet ad, mint többet.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (megczirógatja apja arczát). –
+És el is küldjük még ma, ugy-e?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Az érsekek is
+ugyanennyit adtak? Ezerötszáz koronát?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem ezerötszáz koronáról,
+hanem ezerötszáz forintról van szó. Az érsekek többet adtak, de mi
+nem arrogálhatjuk, hogy a lisztán egy rangban szerepeljünk az
+érsekekkel. Ha ők nem is, esetleg ő szentsége rossz néven vehetné…
+Nem, ne forszirozd a többet; ezerötszáz, se több, se kevesebb. A
+tapintat és az ízlés is követeli.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Látod, ha ez a majom
+itthon talál, még valami bolondot követek el! Pedig, ha többet
+adok, mindenki azt mondja, hogy főrend akarok lenni. Nem igaz?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Természetesen. De remélem,
+hogy letettél erről?…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Megvallom, jobb
+szerettem volna a kerek összeget.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem, kedves jó papám, a
+világért se küldj többet! Hidd el nekem, hogy ez nagy ügyetlenség
+volna! Kedves, aranyos apuskám, ugy-e, megigéred?… (hizelegve:)
+megigéred a te kis leányodnak, hogy nem küldesz többet ezerötszáz
+forintnál?</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_92" id=
+"Page_92">-92-</a></span></p>
+<h2>XIV.<br />
+BERZSENYI INCOGNITO.</h2>
+<p class="summary">– Történik: Melanienál. Polgárias, de kényelemre
+valló berendezés; szigorú, de ízléses bútorok. Egy férfikalap és
+egy sétapálcza; Melanie élénk beszélgetésben. –</p>
+<p><span class="smcap">A szobalány</span> (bedugja a fejét). –
+Jön!</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Melyik lépcsőn?</p>
+<p><span class="smcap">A szobalány</span>. – A hátulsón.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Akkor erre. (A kalap és a
+sétapálcza eltűnik).</p>
+<p class="center">(Szünet).</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span> (leül a zongorához és Chopint
+kezdi játszani. Megjelenik Berzsenyi). – Áh, maga itt van?… (Abba
+hagyja a zongorázást).</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (kalapban és felöltőben,
+melynek a gallérja feltűrve. Egy kicsit morcsos). – Melanie,
+magának ki kell költözködnie ebből a házból.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. Miért?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nagyon élénk ponton van.
+Nappal egyáltalán nem lehet ide jönni. Az embernek el kell takarnia
+az arczát, a mikor besurran, s a hátulsó lépcsőn is nagyon sokan
+járnak. <span class="pagenum"><a name="Page_93" id=
+"Page_93">-93-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Nem értem, hogy miért
+retteg annyira?! Hát ha észreveszik is? Mi szégyenletes van abban,
+hogy az ember koronkint meglátogatja a barátnőjét? Azt hiszem, már
+senkinek se reped meg a szíve, ha kitudódik, hogy maga se tartozik
+a szentek közé.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Igen, de a leányaim! A
+leányaim, szerencsétlen gyermek! Azt hiszi, nem tudják, hogy maga
+itt lakik?! S mintha tetten akarnának érni, mindig erre járnak.
+Kisülne a szemem, ha rajta kapnának, a mint slíszolok innen.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Hát nem jöhet maga ide a
+fogorvoshoz, ügyvédhez, vagy nem tudom kihez?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mbah! Adjon be ilyet a
+modern leányoknak! Szóval: nem akarok pirulni az
+erkölcstelenségemért. Én már elég öreg vagyok arra, hogy nyugodtan
+lehessek erkölcstelen.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span> (némi lenézéssel). – A maga
+erkölcstelensége!… E felől nyugodtan alhatik. Nagyon csudálnám, ha
+a jó isten ezért örök kárhozattal sujtaná magát.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Melanie, ne beszéljen
+így. Különösen ebben a pillanatban.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Mért éppen ebben a
+pillanatban?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mert egy komoly, nagy
+szívességet akarok kérni magától.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Hát csak rajta; azt tudja,
+hogy mindig számíthat rám. És ha már komolyan beszélünk, ki is
+költözködöm, ha éppen akarja. De az istenért, gondoskodjék róla,
+hogy ne kelljen költözködnöm minden fertályban! Legyen óvatosabb a
+kisasszonyok előtt; nem értem, hogy’ tudják meg mindjárt a
+lakásomat. Igazán csodálatos, hogy olyan édes, kedves gyermekek s
+még sincs bennök irántam semmi diszkréczió!…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ne folytassa, Melanie,
+ne folytassa! Higyje el… meg vagyok győződve róla… úgy <span class=
+"pagenum"><a name="Page_94" id="Page_94">-94-</a></span> éljek!…
+mint hogy nagyon rokonszenveznének magával. Lássa, a mit mondani
+akarok, a legnagyobb bizonyítéka annak, hogy mennyire tisztelem…
+mondhatnám, hogy mindnyájan mennyire tiszteljük önt. Tanácsot
+akarok kérni magától – családi dologban.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Ah!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Igen. Nincs kihez
+fordulnom, ha maga nem mutatja meg, hogy milyen irányban
+intézkedjem. A feleségem?! Ó, istenem, a szegény asszony már igen
+kövér, és ez rendkivül szomorú; nekem lagalább nincs szivem, hogy
+őt zavarjam. Megvallom őszintén, hogy máskor, komoly dolgokban, az
+Elza leányomtól szoktam tanácsot kérni. Lóversenyen, vagy ha egy
+kötést csinálok, sohase indulok el az ő tapasztalata nélkül. Ennek
+a gyereknek olyan feje van, mint egy ispánnak. De most mellőznöm
+kell őt száz okból. Először, mert erkölcsi kérdésről van szó, már
+pedig erkölcsi dologban mégse illik a leányommal tanácskoznom, nem
+igaz?… és másodszor, mert éppen ő róla van szó.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Na, már erre igazán
+kiváncsi vagyok.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Képzelje, tegnap félre
+von, és azzal kezdi, hogy: »Papa, egy édes titkot sugok a füledbe!«
+Micsoda stilus!</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Hja, a mai nevelés!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ez nem elég, hanem igy
+folytatja: »Készülj el rá, hogy engem egy örvendetes családi
+esemény fog érni.« Na, gondoljon egy ilyen valamit! Azt hittem,
+hogy megüt a guta, de rögtön. Szerencsére hozzá tette:
+»Menyasszonynak érzem magamat. Férjhez megyek Telegdy Miklóshoz.
+Huszárhadnagy. Nincs egy megveszekedett krajczárja se, csak a
+kardja«. Mit szól hozzá? Itt van nekem a szezon, a lóversenyek is
+megkezdődtek, annyi a dolgom, hogy azt se tudom, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_95" id="Page_95">-95-</a></span> fiú
+vagyok-e vagy leány, és ilyen tégla esik a fejemre!</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Már pedig ennek
+előbb-utóbb be kellett következnie. És nem tudom, hogy mért
+csodálkozik rajta?…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hát azért taníttattam én
+a leányomat angol nyelvre, mythologiára, gömbháromszögtanra, mit
+tudom én mire, hogy egy hadnagyhoz adjam feleségül?! Egy bibornok
+nem tanul többet, mint az én leányom. S mikor én azt hiszem, hogy
+ennek a leánynak olyan esze van, mint egy öreg herczegnőnek a
+szindarabtól, akkor előjön nekem egy hadnagy, egyet kaszál a
+lábával és el akarja venni az én leányomat!</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Hja, kedves barátom, ez
+előjön a legjobb családokban is.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – De a legjobb családok is
+megpukkadnak, ha előjön. Tudja, Melanie, engem nem az bánt, hogy ez
+a fiatal ember egy éhenkórásznak néz ki. Egy Berzsenyi mindig van
+olyan jó, hogy ha a leánya megengedi magának egyszer ezt a luxust,
+hát egy millióval többet ad neki hozományul és spongyát rá. És én
+nem is haragudnám, ha az Elza, nem tudom, egy bárócskával jön elő,
+egy akármilyen smuczián kis bárócskával, a ki szegény, mint a
+templom egere, de legalább egy katolikus templomból jött ki, és
+Prágában van egy öreg nagynénje, a kinek van egy csillagkeresztje,
+legalább.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Most már aztán tökéletesen
+nem értem. Maga, a ki aznap lehet báró, a mikor akar, és gróf is,
+ha nem sajnál egy pár lépést, maga ad olyan sokat erre a
+czimecskére!…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Lássa, Melanie, maga ezt
+rosszul érti. Én demokrata vagyok és azt tartom, hogy az
+<span class="pagenum"><a name="Page_96" id=
+"Page_96">-96-</a></span> ember – ember, még akkor is, ha nincs
+pénze. De a vejemben nem mindegy, hogy honnan került ki. Én
+megengedhetem magamnak, hogy ne legyek még báró se. Én már az öreg
+Berzsenyi vagyok, a ki megvárakoztatja a minisztereket, a mikor a
+miniszterek az országnak pénzt koldulnak. De a vejemben már nem
+mindegy, hogy minden oldalról hogyan néz ki. Ez engemet leszállít,
+leszállítja a családot, mindent leszállít. A világ érzi, hogy az én
+leányaimnak kikhez kell nőül menniök, s én ezt az érzést nem akarom
+megsérteni.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – A világ mindig megért egy
+huszárhadnagyot.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – És ez még semmi. A kutya
+nem itt van eltemetve.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Hát hol?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A kutya ott van
+eltemetve, hogy a fiatal ember protestáns.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Nem tudom, hogy mi
+kifogása van ez ellen a vallás ellen?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (megütődve). – Hát a
+pápa?!…</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – A pápa be fogja látni,
+hogy nem maga megy férjhez, hanem a leánya.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A pápa azt fogja
+mondani, hogy Berzsenyinek, a ki hithű ember, meg kellett volna
+tiltania ezt a vegyes házasságot. És aztán… tegyük fel, hogy nem
+akadályozom meg… azt kérdem magától, Melanie, hogy: hol fognak
+esküdni?</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Ez mellékes dolog a
+polgári házasság óta.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A polgári házasságot,
+Melanie, miniszterek csinálták, a kik kölcsönöket koldulnak az
+országnak. Ez kőműveseknek való és utazó ügynököknek. Nekem komoly
+házasság kell, püspökökkel, orgonával és egy szopranistával az
+operától. Református templomba <span class="pagenum"><a name=
+"Page_97" id="Page_97">-97-</a></span> ereszszem az én leányomat, a
+hol a pap egy tósztot mond neki?! Nem, Melanie, a hol nem latinul
+beszélnek, az nekem nem házasság. Nézze Melanie, ha elmondanám
+magának: mibe került nekem, hogy katolikus lehessek, maga sírna.
+Hát, mondja, azért lettem én katolikus, hogy az unokám protestáns
+legyen?! Nem, ne is beszéljünk erről; ez leszállítaná a családot.
+Erkölcsi lehetetlenség, hogy beleegyezzem ebbe a házasságba.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Hát mit fog csinálni?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Éppen azt kérdem
+magától.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Csakhogy én a kisasszony
+pártján vagyok.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Annál jobb. Tudom, hogy
+maga is rokonszenvezik a családommal… aztán maga finom lelkű, és
+tudja, hogy hogyan kell beszélni a leánygyermekekkel… és okos… Maga
+meg fogja magyarázni nekem, hogy miképpen mászszak ki ebből a
+szószból.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – E szerint semmi áron se
+akar beleegyezni?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Én? Hát úgy nézek ki én,
+mint a ki beleegyezik?</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – De azt se akarja, hogy a
+kisasszony szomorkodjék?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hát hiéna vagyok én?</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Akkor a legjobb lesz, ha
+színleg beleegyezik, de kiköti, hogy egy esztendeig szó se lesz az
+esküvőről, mert hátha csak szalmaláng, leányoknál előfordul az
+ilyesmi. Aztán majd meglátjuk. Egy esztendő sok idő; azalatt
+mindenféle történhetik. A fődolog: hogy nem szabad ellenkezni, mert
+nagy baj volna, ha a kicsike megbokrosodnék.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nekem is ez volt a
+gondolatom. <span class="pagenum"><a name="Page_98" id=
+"Page_98">-98-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Időközben tudakozódni
+fogok a fiatal ember után. Megismerkedem vele, s majd
+meglátjuk.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Melanie, ha elintézi
+nekem ezt a fiatal embert, felhatalmazom, hogy reméljen valami
+nagyot.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Minek mond ilyeneket?
+Tudja, hogy én nem vagyok kapzsi.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Maga egy angyal. No, rám
+bízhatja. Szóval: azt tanácsolja, hogy egyelőre mondjak igent?</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Mindenesetre.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ez könnyebb is. És
+nagyon örülök, hogy ezt tanácsolja; szinte megnyugtatott. Maga
+olyan okos, de olyan okos, hogy egy cseppet se aggódnám, ha maga
+csak egyetlenszer beszélhetne erről a leányommal. Bizonyos vagyok
+benne, hogy mint tapasztalt nő, a lelkére tudna beszélni. Tudja-e,
+mi jut eszembe?</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Nos?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hogy minők a világ
+előitéletei! Maga rokonszenvezik velünk, mi rokonszenvezünk
+magával, s maga még se érintkezhetik a leányaimmal. Pedig meg
+vagyok győződve róla, hogy maga még a feleségemnek is igen
+tetszenék. Bizonyos vagyok benne, hogy ha egyáltalán gondolna az
+effélére, ő csak helyeselne engemet, és azt mondaná nekem: »Ha már
+ennek így kell lennie, Jacques, akkor százszor inkább a Melanie,
+mint más«.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span> (részvéttel). – Hogy van ő
+méltósága? Sokat szenved még az asztmájával?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ne is beszéljünk erről,
+Melanie, mert megreped a szivem. (Igen gyengéden.) No, nem vezet be
+a kicsi fehér szobába, az én kedvencz szobámba?!…</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span> (szintúgy, némi
+szemrehányással). – Hálátlan! Milyen rég nem gondolt rá, hogy van
+valahol a világon egy kis zug… <span class="pagenum"><a name=
+"Page_99" id="Page_99">-99-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nézze csak!</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Mi az?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nézzen ki az utczára. A
+túlsó oldalra. A leányaim!… Hát nem felnézegetnek a maga
+ablakaira?!… Ó, ezek a mai gyermekek!</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span> (hátrább húzza Berzsenyit az
+ablaktól). – Jeszszusom, akkor hát jöjjön errébb!… valahogy meg ne
+lássák, az istenért!…</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_100" id=
+"Page_100">-100-</a></span></p>
+<h2>XV.<br />
+BERZSENYI AZ IRODALOMÉRT.</h2>
+<p class="summary">– Berzsenyi dolgozó szobája. Zöld posztóval
+párnázott ajtók, hat ablak a Nádor-utczára. A homályos háttérben,
+mely sejtelmes és titokzatos, mint egy bálványnak a szentélye,
+óriási alkotmány: Wertheim egy remekműve. Berzsenyi iróasztalánál.
+–</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (bedugja a fejét az ajtón.) –
+Parancsolsz, papa?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Gyere be és csukd be az
+ajtót. Kulcscsal.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Kulcscsal?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Igen. Nincs valaki a
+másik szobában?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Senki. Azaz hogy Thomson
+kisasszony. Olvas.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Küldd ki. Nem akarom,
+hogy hallgatózzék.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – De hiszen nagyot hall
+szegény!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem bízom benne. Egy
+öreg nő, a ki a fülorvoshoz jár!… Rajtam nem fogja gyakorolni
+magát.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mért ez a titokzatosság?
+(Bezárja az ajtót és közelebb megy az apjához.)</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Egy nagyon fontos
+dologban akarom a tanácsodat kérni. Ülj le. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_101" id="Page_101">-101-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – A tanácsomat? Papa, te
+megijesztesz!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Azért nem kell aggódnod.
+Egy tervem van, a melyhez a legnagyobb finessz szükséges. S az
+egész világon csak te érthetsz meg engem.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (szemében egy tuczat
+kérdőjellel). – Hallgatlak, papa.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Csak veled beszélek
+őszintén erről a tárgyról, de nem szeretném, ha félre értenél.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Milyen sok bevezetés!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Még több is van, a mit
+előre kell bocsátanom. Tudod, gyermekem, én nem vagyok hiú. Előttem
+minden vallásfelekezet egyenlő. Az érdemet elismerem, s a rangot
+csak isten adományának tartom, nem érdemnek. Soha se hallottad
+tőlem, hogy a szegény ember komisz ember, ámbár helyzetök a
+pénzpiacz mai viszonyainál fogva meglehetősen kellemetlen. De én
+ilyet nem mondok, mert bennem van gyöngédség, igazi
+könyörületesség, s az állatokat se tudnám bántani.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Megvallom, nem értem, hogy
+mindez…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Várj csak. Ez mind a
+dologra tartozik. Mondom, nem vagyok hiú, s nekem az mindegy, hogy
+valaki ki- s bejár az udvarnál, vagy szerényen meghuzódik az ő
+csendes tevékenységében. Szép, ha valaki főajtónálló mester, de én
+az ilyesmire nem adok semmit. Ha én egyszerűen von Berzsenyi
+vagyok, azért ő szentsége is tudja, hogy ki az a Berzsenyi, s hogy
+Berzsenyi tisztességes ember.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mirevaló az a sok beszéd?
+Mindenki tudja, hogy te a legjobb ember vagy a világon!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Fogsz te engem
+strébernek mondani? Ugy-e nem? Hála istennek, van hova lehajtanom a
+fejem, s azért, hogy a főherczegek mindennap kétszer mondják nekem:
+»Jó napot, báró« – az olyan ember, mint én, nem tesz egy lépést
+sem. Már egy római <span class="pagenum"><a name="Page_102" id=
+"Page_102">-102-</a></span> költő megmondta, hogy: úgy vagyok, a
+mint vagyok, római polgár vagyok, és ha összedől az egész világ, az
+ügyektől távol boldogan művelem kertemet.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (észbe kap). – Az igaz, papa,
+csakhogy a jogos ambiczió…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Várj csak. Szóval: nekem
+tökéletesen mindegy, hogy a főrendiház tagja vagyok-e, vagy nem
+vagyok a főrendiház tagja. Mért ne volna mindegy? Nem igaz?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem vagy kevesebb, ha nem is
+vagy az, csakhogy a világ…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Látod, éppen erre akarok
+kilyukadni. Nekem mindegy, hogy a főrendiház tagja vagyok-e, de a
+világnak nem mindegy. A világ ezt megköveteli tőlem. Már pedig,
+gyermekem, ha emberek között akarunk élni…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nemcsak a világnak tartozol
+ezzel, hanem magadnak is. Ez neked úgy dukál, mint a korrekt
+öltözet. És valljuk meg, hogy a mama, a ki e tekintetben nem olyan
+puritán gondolkozásu, mint te, mert ő végre is csak asszony: a
+szegény mama nagyon örülne ennek.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hát éppen ezt akartam
+mondani. A szeretetnek is megvannak a maga törvényei, s a szeretet
+azt diktálja nekem, hogy családomért feláldozzam az elveimet s e
+tekintetben ne legyek oly mereven elzárkozott, pláne visszautasitó,
+mint a milyen szeretnék lenni.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hogyan? Történt valami ebben
+az irányban?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem. De eszembe jutott
+valami. S elmondom neked, hogy’ jöttem erre a gondolatra.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mondd már! Olyan kiváncsivá
+teszel!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hát a mint olvasom az
+ujságban, hogy Vörösmartynak szobrot emelnek, s hogy Vörösmarty
+<span class="pagenum"><a name="Page_103" id=
+"Page_103">-103-</a></span> igy, Vörösmarty amúgy, azt mondom
+magamban: »Jó, legyen, nem bánom, nekem Vörösmarty mindegy.« Tudod,
+ha az ujságok olyan nagy lármát csapnak valakivel, az nekem gyanus.
+Hanem utóbb azt is olvastam, hogy a városi tanács tizezer forintot
+szavazott meg Vörösmartynak. A városi tanács! Barátom, ha már a
+városi tanács is a zsebébe nyúl, s pláne ha ennyit vesz ki a
+zsebéből valakinek a kedvéért, akkor ennek a valakinek nagyon jeles
+embernek kell lennie, akármit kiabáljanak az ujságok. Tudakozódom,
+s hallom, hogy ez a Vörösmarty egészen érdemes férfiú.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hogyan, papa, hát nem
+tudod…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Dehogy nem! Tudtam én
+azt, csakhogy rosszul emlékeztem s összetévesztettem egy
+antiszemita képviselővel. Ne gondold, hogy én nem érdeklődöm az
+irodalom iránt. Nagyon szeretem én a szép tanulmányokat, most is
+olvasom a felvilágosodás történetét, bizonyos Schultztól;
+tanulságos könyv, majd odaadom neked olvasni, én úgy is elalszom
+rajta. Többet mondok, még egészen fiatal ember voltam, s már
+megvettem kedves mamádnak Schiller költeményeit díszkötésben, s nem
+fogod hinni, hogy iskolás fiú koromban a vizsgálaton elszavaltam
+Börnétól a búcsút, hogy hovavaló búcsút, arra már nem emlékszem,
+mert akkor még nagyon kis fiú voltam. Húsz éves koromban pláne
+lelkesedtem a költőkért és a szinészetért, még bokrétát is küldtem
+egy nagy, kövér, szőke szinésznőnek a Gyapju-utczába. Tudod, te azt
+hiszed, hogy én rideg ember vagyok, mert nem szeretem a Blanka
+barátait, pedig én a magam idejében idealista voltam s igen
+szerettem a szép olvasmányokat. De nem olvashattam őket, mert az én
+apám nem gondoskodott rólam úgy, mint <span class=
+"pagenum"><a name="Page_104" id="Page_104">-104-</a></span> én ti
+rólatok, s nekem komolyabb dolgokkal kellett foglalkoznom, mint a
+művelődés.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az igazi műveltség, édes
+papám, nem attól függ, hány könyvet olvastunk.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ebben már neked van
+igazad. De ez nem gátol engem abban, hogy azokat a szegény
+embereket, a kik könyveket írnak, ne pártfogoljam. Én szívesen
+tennék valamit ezért a Vörösmartyért is. A baj csak az, hogy, mint
+sajnálkozással hallom, már régebben meghalt.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát persze!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Tudod, ha egy törekvő
+fiatal emberről volna szó, egyszerűen kiképeztetném, s nem kimélnék
+semmi áldozatot, hogy a költői pályán jó előmenetelt tegyen.
+Kiadatnám a könyveit, akármennyit írna, és rendelkezésére
+bocsátanám a könyvtáramat, én úgy se olvasom. Abból aztán annyi
+könyvet irhatna, a mennyit akar. A szomorú az, hogy már nem él.
+Pedig Auspitz, az én könyvvezetőm értesített engemet a szerencsés
+találkozásról, hogy ez a Vörösmarty a miniszterelnök apósa legyen.
+Igaz ez, fiam?<a name="FNanchor_1" id="FNanchor_1"></a><a href=
+"#Footnote_1" class="fnanchor">1)</a></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Benne van az
+irodalomtörténetben is.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – És az ujságok se
+czáfolták meg a hírt. Én azt mondtam az Auspitznak, hogy a
+miniszterelnök dementálni fogja a dolgot, mert azt már hallottam,
+hogy főherczegek czirkuszrájternékat vettek el feleségül, mert ez
+nekik így tetszett, de hogy egy miniszterelnöknek az apósa
+könyveket írjon, ezt nem értem. És mégis az Auspitznak volt igaza,
+a mi sajátságos.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Kezdem érteni a dolgot. Azt
+gondolod ugy-e, hogy ezen a czímen kedvében járhatsz a
+miniszterelnöknek… <span class="pagenum"><a name="Page_105" id=
+"Page_105">-105-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Dehogy jut nekem eszembe
+kedvében járni a miniszterelnöknek! Én egy miniszterelnökre nem
+adok semmit. Ha az országnak nem kell pénz, akkor a miniszterelnök
+azt hiszi, hogy ő a szadagorai csodarabbi. Ha aztán az országnak
+pénz kell, akkor a miniszterelnök egyszerre ilyen kicsi lesz, ni!
+És én akkor is megmaradok az öreg Berzsenyinek. De mit csináljak
+akkor, ha az országnak nem kell pénz?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát akkor miről van szó?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Megmondom neked. Látod,
+a mint olvasom az ujságban, hogy Vörösmarty így, Vörösmarty amúgy,
+egyszerre csak egy lámpa gyullad meg a fejemben. Ez hivatalt akar a
+Vörösmartyval, ez czímeket akar a Vörösmartyval, mindenki akar
+valamit a Vörösmartyval! Hát jól van, én nem bánom. De mért legyek
+akkor én az egyetlen, a ki semmit se akar a Vörösmartyval?! Nem
+igaz?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ez világos. Csak azt nem
+értem, hogy mit akarsz tenni Vörösmartyért?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Éppen ez az, a mit neked
+kell megmondanod. Sok pénz nem elég ide. Ha én tizszer annyit adok
+a szoborra, mint egy püspök, az emberek azt fogják mondani: »Lám,
+mekkora vagyona van a pénzes zsáknak! Üsse meg a guta, de azonnal!«
+Sok pénz itt semmi, ide sok finessz kell. Ha sok finessz és kevés
+pénz, annál jobb.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (elgondolkozva). – Hm!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Tudod, egy olyan dolgot
+kell csinálni, hogy az egész világ eltátsa a száját. Kerüljön
+annyiba, a mennyibe. De mindenki vágódjék hanyatt, s mondja azt,
+hogy: ha az irodalmat kell pártolni, akkor Berzsenyi walkoverben
+győz! Gondolkozzál az ügyön, s eszelj ki nekem valami szép
+programmot.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Jó, de ezt alaposan meg kell
+gondolni, mert… <span class="pagenum"><a name="Page_106" id=
+"Page_106">-106-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Csak azt kötöm ki, hogy
+egy estély legyen benne, mert azt akarom, hogy szegény mamád is
+szívből megünnepelje Vörösmartyt.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ez magától értetődik.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Igaz. Ha már estélyt
+adunk, erre az estélyre meg kellene hínunk a névrokonunkat is. Az
+Auspitz azt mondta nekem, hogy van egy névrokonunk, a ki igen
+tehetséges költő. Valami Berzsenyi Dániel.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – De, papa…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Az nem baj, ha nem
+járatos a mi köreinkbe. Nekem elég az, hogy keresztény.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hallgass rám, papa! Hisz
+Berzsenyi Dániel már régen meghalt!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Az is meghalt?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Már a szobra is rég meg van.
+Nem láttad? Soha se voltál a Múzeum-kertben?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hja, kedves leányom, ha
+én azzal töltöttem volna az időmet, hogy egész nap a Múzeum-kertben
+csatangoljak, akkor ti most sehol se volnátok!…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Vagy gesztenyét sütnénk
+valahol az utczasarkon, ugy-e? Mig így… ha csak egy ragyogó
+programm kell hozzá, akkor már előre gratulálhatsz.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (nevet.) – Ugy-e, kis
+baronesz, neked is tetszik a dolog? (Sugva.) Hálából a »vörösmarti«
+előnevet vesszük fel!</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_107" id=
+"Page_107">-107-</a></span></p>
+<h2>XVI.<br />
+A TÁRLATON.</h2>
+<p class="summary">– A műcsarnokban, délután három órakor.
+Berzsenyiék – az egész sátoralja – bevonulnak. A hölgyek a
+ruhatárban leteszik ernyőiket s felszedik gróf Soroksáry Miskát.
+Berzsenyi ezalatt katalógust vásárol. –</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Itt a szeczessziós fiú!</p>
+<p><span class="smcap">Miska</span>. – Kisztihand.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Azt hittük, hogy már soha
+se látjuk többet.</p>
+<p><span class="smcap">Miska</span>. – Becsületszavamra…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem, akkor inkább ne mondjon
+semmit. A multkor láttuk a Bölcsőnél.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – És a San Toynál.
+Azt gondoltuk, hogy benéz hozzánk.</p>
+<p><span class="smcap">Miska</span>. – Nagyon zsúfoltak voltak.
+Igaz, Elzácska, szabad gratulálni?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Merci. Tudja-e, mit
+hallottunk tegnap a konczerten?</p>
+<p><span class="smcap">Miska</span>. – A Naphegyi Tinkáról? Nem
+igaz. Azaz hogy annyi igaz… tulajdonképpen semmi se igaz. Előre
+megmondta, hogy kikosarazna, ha megkérném. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_108" id="Page_108">-108-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – És e szerint nem is kérte
+meg?</p>
+<p><span class="smcap">Miska</span>. – Minek? Kaptam már én elég
+kosarat!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szegény fiú! Már megy?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Jöjjön vissza velünk, majd
+beszélünk a Tinkáról.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – És figyelmeztessen
+bennünket, melyik kép előtt kell megállani.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (az ajtóból.) – Gyertek
+már! Azt hiszitek talán, hogy mulatni jöttünk ide? (Bemennek.)</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span> (Miskához, a ki visszamegy
+velök.) – Majd tanácsot fog adni nekünk, mert mi egy arczképfestőt
+keresünk.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span> (megáll egy kép előtt.) – Ah,
+ez gyönyörű! (Extázisba esik.) Ah, ah, ah, ah! (Boldogan:)
+»Csavargó!«</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ó, a szegény pára!</p>
+<p><span class="smcap">Miska</span> (szeretne valamit mondani.) –
+Valóban… csinos, nagyon csinos!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span> (köhögve.) – Nem
+értem, mért festenek ilyen képeket? A nyomorúságból elég, a mennyi
+van, még festeni is hozzá!… micsoda unszinn!</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De mama, te ezt nem érted…
+akarom mondani, nézd meg figyelmesebben, olyan messziről nem
+láthatod jól.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ejnye, be kedves ez itt!… »A
+völgyben«. Az embernek az a gondolata támad: »Milyen jó volna, ha
+én is itt ülhetnék, a völgyben!«</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem tudom, mit keresnél
+te a völgyben?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De gyertek már! (Elzához.)
+Ugyan mit nézel ezen az unalmas völgyön?! Minden képet meg akarsz
+nézni? (Soroksáryhoz.) Miska, kérem, magyarázza meg a társaságnak,
+hogy így a második terembe se jutunk el, s vezessen bennünket
+egyenest a kikiáltott képekhez.</p>
+<p><span class="smcap">Miska</span>. – Nem tudom, melyiket érti.
+<span class="pagenum"><a name="Page_109" id=
+"Page_109">-109-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Azokat, amelyekről a
+legtöbbet beszélnek.</p>
+<p><span class="smcap">Miska</span> (zavarban). – A képek czímeit
+nem tudja? Megvallom, a magyar festők nevét nem igen jegyzem meg
+magamnak. De nem is érdemes. Két hétig annyit emlegetnek
+kettőt-hármat, mintha ők teremtették volna a világot, s a jövő
+télen már a kutya se beszél róluk.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Igen, náluk nagyon gyors a
+»fel, le«. Ha egyetlen egyszer nem csinálnak pofonvágó képet, akkor
+már auzisz, kimentek a divatból, hanyatlanak, nyugodjanak békével.
+Hová mészsz, Elza?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – A napot keresem, de nem
+találom ezeken a tájképeken. Az ember azt hinné, hogy ez a
+krumpliföld üvegházban van. Nézd: »Szeptemberben« és »Falusi
+idill«. Falusi idill napfogyatkozáskor és szeptember a
+naprendszeren kívül. És ez itt ni! Kék pacsmag, sárga pacsmag,
+szürke pacsmag, a mit akarsz. Kiválaszthatod, a melyik a legjobban
+tetszik.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ejnye, be kritizáló kedvben
+vagy!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Te is leszóltad az én
+»völgy«-emet. Kvittek vagyunk.</p>
+<p><span class="smcap">Miska</span> (Blankához). – Itt van egy a
+híresekből. »Őszi táj.« Hm, mi?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nagyszerű!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Örülök, hogy az ujságok
+nem hazudtak. Ez tetszik nekem, igen helyesen van eszközölve. Ebből
+hatezer hold egy tagban igen szép.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hát ez itt! Ó istenem,
+igazán gyönyörű!</p>
+<p><span class="smcap">Miska</span> (boldogan, hogy mondhat
+valamit). – Józsefet eladják testvérei.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Legszebb rajta a víz. Micsoda
+bibliai békesség, nem igaz?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Csakhogy ha én ilyen
+pofonarczokat akarok látni, akkor bemegyek az Orczy-kávéházba s nem
+pártolom a képzőművészetet. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_110" id="Page_110">-110-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De, papa, az istenért! Ha
+meghallja valaki!…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (Blankához). – Hát ehhez mit
+szólsz? »Népünnepély a Kaukázusban.« Nem értem, hogy a verekedést
+mért nevezik mindig népünnepélynek?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (megnézi a katalógust). –
+Kedves gyermekem, ebben tévedsz. Tizenhat ezer koronáért ennek a
+képnek igen jelesnek kell lennie.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Már ezek a tolna-szántói
+pesztonkák jobban tetszenek nekem. Azt hiszem, Miskának is volna
+hozzájuk pár szava.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – De keressük meg kedves
+mamátokat. Azóta talán kipihente magát.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hová lett? Csak nem szöktette
+meg valami Folchi?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span> (a ki Miskával előbbre ment).
+– Menjünk át a másik terembe, a mama már odaát van.
+(Átsétálnak.)</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Itt már több a portrait.
+Nézzétek ezt. »Arczképtanulmány.«</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ah, de hisz ez mesés! Nézd,
+mama, nézd!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Nem tudom, mit
+látsz rajta. Micsoda toilette! Leánykoromban viseltek ilyet.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De a lélek, mama, a lélek!
+Ha én ezt meg tudnám magyarázni neked.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Gyermekem, ne tanítsd
+anyádat arra, a mit ő jobban tud, mint te. Inkább nézd meg a
+katalógusban, hogy ki festette le az én barátomat, a minisztert.
+Vagy inkább azt nézd meg, hogy mi ennek a képnek az ára?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ez az arczkép nem eladó,
+papa.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Jegyezd meg, fiam, hogy
+a kép mindig eladó. Ha az árát nem írják ki, ez csak azt jelenti,
+hogy a rendesnél drágábbra tartják. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_111" id="Page_111">-111-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Csakhogy ezt a képet a
+miniszter már megvette. Gondolhatod, hogy megrendelésre
+készült.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mindegy, azért éppen
+olyan gonddal készített mű, mintha még nem fizették volna ki az
+árát. Ez a festő szorgalmasan működik, semmit se hagyott a képen
+üresen.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Talán ennél lehetne
+a gyerekeket megrendelni, Jacques?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Az bizonyos, hogy a ki
+már minisztereket fest, az nem lehet kezdő, az mindenesetre haladó.
+De úgy látom, hogy ez a művész inkább az atyákat festi s nem a
+gyermekeket.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Gyere csak, Blanka, itt
+vannak az »öreg honvédek«.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Milyen szép! Mennyi
+hangulat!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ugy találom, hogy a sok
+hangulat egy kicsit leszorította róla a világosságot. Nem értem,
+hova mennek az öreg honvédek ebben a vaksötétben.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Az úgy lehet, hogy az
+öreg honvédek nem igazi negyvennyolczasok, csak úgy felvétették
+magukat a honvédmenházba, és e miatt szégyellik magukat.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Azért csak csillagtalan
+éjszaka mennek ki az utczára, hogy fel ne ismerjék őket?
+Meglehet.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Szerencse, hogy nincs itt
+piktor, a ki meghallja a kritikátokat. Hát, ha nem tetszik,
+nézzétek azt a bibliai képet, az elég világos.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (megnézi a katalógust). –
+»Krisztus feltámasztja Jairus leányát.«</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ez Krisztus?!… És aztán
+érdemes volt ezt a leányt feltámasztani?!…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Kedves leányom, te
+rosszul látsz. Ez a művész kitünő családból való, komoly férfi, a
+ki passzióból fest s ráér meggondolni műveit. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_112" id="Page_112">-112-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nemcsak hogy rosszul látok,
+de úgy látom, hogy a harmadik teremből már nem fogunk látni semmit,
+olyan sötét van. Azért csak menjünk át. (Átvonulnak.)</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Már az igaz, hogy az én
+tagdijamért meggyujthatták volna a villanyt.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – »Nászreggelen«? Ezt megnézem.
+(Oda megy.) Vagy úgy? Ez az egész?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Különben, hál’ Istennek,
+már három fertály négy, s nemsokára úgyis le kell mondanunk a
+műélvezetről.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Azért vessünk egy
+pillantást a szobrokra, s aztán a jobboldali termeken át sétáljunk
+vissza.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A szobrokat én is
+szeretem. (Soroksáryhoz.) Sokszor, ha az utczán egy kiállhatatlan
+arczot látok, és nem tudom, hogy ki lehet ez az ember, a szerencsés
+véletlen kiállít nekem a tárlatban egy mellszobort, s örömmel látom
+a katalógusból, hogy a kiállhatatlan embernek X. vagy Y. legyen a
+neve.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Már alig látni valamit.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – És éppen a kis
+képek következnek! Ez boszantó.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Igen helytelen beosztás.
+A sötétben a legnagyobb képekhez kellene érnünk. No, majd
+megnézitek máskor, s a jó mama el fogja mondani nekem az olcsóbb
+képek tartalmát.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Még csak nem is
+vásárolhattunk semmit!…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Majd adok nektek pénzt s
+vesztek néhány jelesebb művet a népéletből vagy a mit akartok. Én
+úgyis jobban szeretem otthon nézni a képeket, mert minél kevesebb a
+kép, én annál inkább gyönyörködöm a művészetben De most menjünk.
+<span class="pagenum"><a name="Page_113" id=
+"Page_113">-113-</a></span> Csak árvizet ne vegyetek, mert árvizet
+jólelkü ember nem élvezhet.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Erre menjünk, mama.</p>
+<p class="center">(Megindulnak a jobboldali termeken át visszafelé.
+Blanka, jobbra-balra, egy-egy futó pillantást vet.)</p>
+<p><span class="smcap">Miska</span>. – Itt nem veszítettek semmit.
+Ezek a képek már fél kettőkor is sötétek voltak.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (Blankához). – Ha vásárolni
+fogsz, szólalj fel, hogy jövőre vagy gyujtassa meg a társulat a
+villanyt, vagy a művészek fessék képeiket világosabbra.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Korábban kellett volna
+jönnünk.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ezt nem lehet követelni
+a közönségtől. Nekem máris úgy fáj a derekam, mintha nem is az
+enyém volna… Megálljatok!… Várjatok egy kicsit!</p>
+<p class="center">(Hirtelen megáll egy arczkép-csoport előtt.)</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Mi az?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (örömmel). – Ő Szentsége!…
+Gyertek, gyertek hamar!…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi mama</span>. – Ah, és majdnem
+elhaladtunk mellette!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (lelkesedéssel). – Ez aztán
+kép! Izről ízre találó! Mintha csak megszólalna! Még a mosolya is
+ugyanaz volt, mikor utóljára volt kegyes fogadni!… Ez az áhitatot
+gerjesztő megjelenés! Szinte hallom jóságos szavait! És nekem
+sötétet csinál a társulat, mire megpillanthatom ő Szentsége
+arczképét!… Vajjon, mit gondoltok, megengedné nekem ő Szentsége,
+hogy megszerezzem ezt a gyönyörü képet?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – A magyar állam tulajdona,
+papa.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – S a festő nem jött
+hozzám ezzel a remekművel! Milyen élhetetlen is az efféle
+művésznépség! Mindegy, azért pártolni fogom őt, mert látom,
+<span class="pagenum"><a name="Page_114" id=
+"Page_114">-114-</a></span> hogy finom lélek. (Blankához.) S te még
+azt kérdezed, hogy kivel festesselek le benneteket? Látod, te
+tanulmányozod a képeket; alaposan tanulmányozod, közelről,
+távolról; így, meg úgy; forgatod, nézegeted; s addig tanulmányozod,
+mig utóljára nem tudsz és nem látsz semmit. Én pedig kijövök a
+ligetbe, végig megyek három-négy szobán, s a sötétben is ráismerek
+az igazi művészre. Ezt a régiek, egy pórias kifejezéssel, úgy
+hívták, hogy: a rabbinus tekintete!…</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_115" id=
+"Page_115">-115-</a></span></p>
+<h2>XVII.<br />
+KARÁCSONY ELŐTT.</h2>
+<p class="summary">– Elza szobája. A kisasszony íróasztalkája előtt
+ül és levelet ír. –</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (egyedül). – »… Nem, Miklós, te
+nem értesz engem!! Az, hogy szabadon találkozhatunk, nemcsak hogy
+nem elégít ki, hanem boszant, kétségbeejt!!! Mikor itt ülsz
+mellettem, egy túlságosan fűtött szalonban, s a többiek,
+illedelmesen elhúzódva mellőlünk (minél messzebbre, a lehető
+legmesszebbre), jóakaró tekinteteket vetnek felénk – – – s azt
+lesik, hogy alattomban megfogtad-e a kezemet, mialatt te az Azor
+kutya hőstetteit sugdosod el nekem s hosszasan, édesdeden
+ábrándozunk el Muczi paripádról – – – akkor, kedves Miklósom, igaz,
+hogy jól érzem magam, boldog vagyok; de – hogy is mondjam? –
+túlságosan is jól érzem magam, tulságosan is boldog vagyok!! – – –
+Ilyenkor azt képzelem, mintha már a férjem volnál, s ez untat – – –
+Végre is nem szeretném elveszíteni a menyasszonyságom szép napjait,
+pedig ilyenkor úgy tetszik nekem, mintha te is, ők is mind
+<span class="pagenum"><a name="Page_116" id=
+"Page_116">-116-</a></span> nagyon sietnének… Édes Istenem, együtt
+kuksolni, arra még ráérünk, majd ha öregek leszünk!… Órákon át
+suttogni, s nem mondhatni egyebet, mint hogy az uj énekesnő
+nagyszerü s hogy ez vagy az a szinésznő megint jól domborított!…
+Örökösen ügyelni, hogy a mama ellenőr-tekintete észre ne vegye
+egy-egy bizalmasabb pillantásunkat!… Nem, Miklós, az én regényíróim
+nem ezt igérték nekem! Igenis, én randevúzni akarok veled,
+kilovagolni Békás-Megyerre, vagy nem tudom hová! Mily édes volna
+felöltözni munkásleánynak és közvitéznek, aztán elmenni a
+Barokaldi-czirkuszba, ha ugyan van még Barokaldi-czirkusz, de
+egyedül lenni és flangálni egy kicsit, mi?… És levelezni akarok
+veled, titkon, naponkint négyszer-ötször!… Nem bántó, kétségbeejtő,
+rettenetes gondolat-e, hogy nemsokára férjhez megyek, nemsokára
+öreg asszony leszek, s még soha, egyetlen egyszer se kellett
+megvesztegetnem, egyetlen egyszer se lehetett megvesztegetnem a
+szobalányunkat!!! – – –«</p>
+<p><span class="smcap">Egy hang</span> (kívül). – Szabad?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Te vagy az, papa?</p>
+<p><span class="smcap">A hang</span> (kívül). – Igen.
+Bejöhetek?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Már hogyne jöhetnél be!
+(Elteszi a levelet buvard-jába s feláll.)</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (bejön s körülnéz.) –
+Valamit elrejtettél, hehehe. (Nevet.)</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Én, papa?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Tudom, tudom. Ismerem
+már én ezt. Ebben az időtájban az ember nem léphet be a hölgyek
+szobáiba a nélkül, hogy valamit el ne dugnának előle.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – S te mint illedelmes
+családfő, már előre kopogtatsz, hogy az ügyetlenebb hölgyeknek
+idejök legyen elrejteni a készülő meglepetést. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_117" id="Page_117">-117-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hja, hozzá vagyok
+szokva! Több mint húsz esztendeje, hogy karácsony táján kedves
+mamád mindig dugdos előlem valamit.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – S a vége rendesen egy pár
+himzett papucs, vagy más efféle.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Igen, ez a papucs, míg
+élek, épp úgy kijár nekem minden esztendőben, mint a koszorú, majd
+ha meghalok.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Fuj, papa, milyen csunyákat
+beszélsz!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (elmerengve). – Csak
+egyetlen egyszer nem kaptam meg a szokásos papucsot. S az eredeti a
+dologban az, hogy épp akkor, mikor kedves mamád már szeptemberben
+elkezdte rejtegetni a meglepetést. »No, ez egyszer nem papucsot
+kapok, hanem más valamit!« – nevettem magamban. De mulattatóan
+megcsalatkoztam, mert nem kaptam semmit, papucsot épp oly kevéssé,
+mint valami mást. Kedves mamád valami nagyon bonyolított kézimunkán
+kezdett dolgozni, és mit tesz isten?!… nem tudott készen lenni vele
+karácsonyra. Ti persze erre nem emlékeztek, mert akkor még nagyon
+kicsinyek voltatok.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (miután pár pillanatig
+elgondolkozott, egy kis megindulással). – Kedves, jó papa, mennyit
+s milyen régóta fáradozol értünk, csak azért, hogy néha egy-egy
+papucsot csináljunk neked, vagy még azt se!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Meg vagyok jutalmazva,
+mert, mondd nekem, volt olyan okos a boldogult Ledochowski
+kardinális, mint az én Elza leányom?! (Könnyet törül le a
+szeméből). De legyünk férfiak, és gondolkozzál egy kicsit, mert le
+akarom tárgyalni veled ezt a karácsonyügyet.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mi van azon tárgyalni
+való?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A milyen okos vagy, nem
+fogsz csodálkozni rajta, ha megvallom neked, hogy ez az egész
+<span class="pagenum"><a name="Page_118" id=
+"Page_118">-118-</a></span> karácsonyi ügy engem untat.
+Mindenesetre szívesen folyósítom hivatalnokaim számára a kérdéses
+összegeket, és az én szolgaszemélyzetemnek is; miattam a szegények
+részére, sőt a legszennyesebb szegények részére se tagadom meg a
+hozzájárulást csekélyebb összegekkel; annál kevésbbé sajnálom tehát
+a legmesszebb menő áldozatot az én családomtól. De hogy egy
+családatyának még a saját fejét is törnie kellessen ilyenkor,
+miképpen intézze el leghelyesebben ezt a kellemetlen ügyet, te,
+mint okos leány, szintén boszantónak fogod találni. Vedd például
+kedves mamádat. Mit csináljak vele? Akarod, hogy megint boutonokat
+vegyek neki? Ez unalmas.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – A mama nagyon igénytelen, s
+ha a karácsonyfán ő is talál valami apróságot…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A karácsonyfát egész
+rendesen fel fogom bútorozni, de csak nem kivánod tőlem, hogy
+kedves mamádnak a karácsonyi ajándékán kezdjek el takarékoskodni?
+De ő igen különös asszony. Mit akarsz? Kimegyek az iparművészeti
+kiállításba, körülnézek, eltünődöm, és nem veszek semmit. Az
+emberek körülöttem sipítoznak a szájtátástól: »Milyen szép! Mennyi
+szép dolog!« És látok íróasztalt, a min nem nem lehet írni,
+szekrényt, a mibe semmit se lehet tenni, bútort, a mire nem lehet
+leülni. Hát kedves barátom, én tudom, hogy ez Louis Quinze,
+szeczesszió és minden egyéb, de ha én ilyet veszek, akkor úgy tünöm
+fel magamnak, mint a ki leráz a nyakáról egy öreg asszonyt.
+Legjobban szeretnék megvenni neki egy iparművészt tulajdon
+használatra, a ki csak az én házamat szolgálja ki, úgyis a
+legolcsóbb, a mit meglehet venni, maga az ember. És hová tegyem ezt
+a szegény Blankát? Megvennék neki egy egész szerkesztőséget, a
+szerkesztőtől le, egészen a portásig, hogy <span class=
+"pagenum"><a name="Page_119" id="Page_119">-119-</a></span> minden
+verset kiadhasson, a mit csak akar, de hátha inkább egy szinházat
+kíván? Ez a két nő nagy bizonytalanságban hagy engem.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Tudod mit, papa? Holnap
+kisétálsz velem, és én majd intézkedem, te csak fizetsz. Ki fogom
+találni, hogy mivel szerzed nekik a legnagyobb örömet.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Látod, erre akartalak
+kérni. És most már felőlük nyugton alszom. De te? Nem tudom, meg
+leszel-e elégedve azzal, a mit te neked szántam. Nem beszélek róla,
+hadd maradjon meglepetés. Azaz mégis. Meg kell mondanod, ha nem
+tetszik, mert már megvan. Nézd, a te krisztkindlid itt van ebben a
+levélben.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mi van ebben a levélben?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Egy ló van benne.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Jaj, papa, igazán? Lovam
+lesz, versenylovam?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – És minő lovad!
+<i>Álomherczegnő</i>. Nevezve a jövő évi Oaks-ra.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (nyakába ugrik apjának). –
+<i>Álomherczegnő</i>! A század kanczája!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Gyermekem, ha nem akarsz
+elszomorítani, ne használj előttem ilyen sikamlós, hogy ne mondjam
+pajkos kifejezéseket. Mondd, hogy a század lova, ez elég.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – És a saját színeimben fogok
+futtatni?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A saját színeidben és a
+saját álneved alatt.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ó, papa, ki nem mondhatom,
+milyen örömet szereztél nekem!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Igazán?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – S ha még megvennéd
+<i>Baká</i>t is, hogy szegény <i>Álomherczegnő</i> ne unatkozzék
+egyedül… <span class="pagenum"><a name="Page_120" id=
+"Page_120">-120-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (nevetve). – Ejnye, te kis
+követelő! De nem bánom, megkapod, ha kisegítesz ebből a kellemetlen
+karácsonyi ügyből.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (megczirógatva atyját). – És
+Miklós? Ugy-e, a szegény Miklós is talál valamit a
+karácsonyfán?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ha már a szegény
+Miklósnak karácsony este itt kell lennie! De csitt, anyádnak a
+lépéseit hallom!… Valahogy el ne áruld magadat előtte! Tudod, ő már
+abban a korban van, mikor az ember ujra azt hiszi, hogy a Jézuska
+hozza az ajándékokat!</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_121" id=
+"Page_121">-121-</a></span></p>
+<h2>XVIII.<br />
+KÉM-SZOLGÁLAT.</h2>
+<p class="summary">– Elza egyedül van a kék szalonban s Gabriele
+D’Annunzio-nak <i>Tűz</i> czímű regényét olvassa. Néha leereszti a
+könyvet ölébe és elgondolkozik. Egyszerre kinyílik az ajtó s
+megjelenik cousinje: Berzsenyi Zoltán. –</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Szervusz.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szervusz.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Csak te vagy itt?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Csak én.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Hát a többiek?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mit tudom én? A mai világban
+már olyan rosszul neveljük a szüleinket, hogy soha se jelentik be
+előre, hol fognak csatangolni.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Együtt mentek el?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem. A mama Blankával ment el
+valahová. Azt hiszem, kéregetni mentek a szegényeknek.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Mit kéregetnek ők a
+szegényeknek? Ha olyan sokat törődnek a szegényekkel, mért nem
+adnak inkább nekik?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Kérdezd meg őket. Különben,
+adni: flanczolás, kéregetni pedig: chic. Ahhoz semmi se kell,
+<span class="pagenum"><a name="Page_122" id=
+"Page_122">-122-</a></span> csak pénz; ehhez keresztényi alázat is
+kell. Szóval: a Metternichné így szokta s a mamának ez elég.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – És te mért nem mentél
+velök?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Először, mert nincsen jó
+szívem, másodszor, mert olyan náthám van, mint az Eiffel-torony. A
+többit elengeded.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Azt hittem, a vőlegényedet
+lesed.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szó sincs róla. Az olyan
+vőlegényt, a ki soha se találja ki, hogy a menyasszonya mikor van
+egyedül, az olyan vőlegényt nem érdemes lesni, mi? Nincs
+igazam?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Tán összekülönböztetek? S
+azért vagy olyan mérges?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Összekülönböztünk? Mi?
+Dehogy! Szobaáristomot kapott a szegény feje. A multkor elaludt a
+lábamnál heverve.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Hát az öreg?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – A papa?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Hát persze.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Azt nem tudom, hol van. Egy
+jól nevelt leány nem fürkészi a papája útjait. Mit akarsz vele?
+Pénz kellene?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Micsoda eszed van neked!…
+Miből találtad ki?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – No csak úgy gondoltam. Nem
+igen van hozzád szerencsénk máskor.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Te igen hálátlan vagy.
+Máskor, ha öreg asszonyokat akarsz megtánczoltatni, fordulj
+tánczosokért a bölcsészek segítő-egyesületéhez.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – De nagyra vagy vele, hogy a
+multkor az Orfeum-kávéházból bekukkantottál hozzánk is! Megjegyzem,
+hogy akkor is pénzért robotoltál.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Hja barátom, ha ingyen
+akarok tánczolni, akkor nem a ti vén dámáitokat lötyögtetem előre,
+<span class="pagenum"><a name="Page_123" id=
+"Page_123">-123-</a></span> hátra. Fuj, a vén automobilok! Mondd,
+hol szedtétek össze ezt a sok kimustrált lóvasutat?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Csak folytasd ezen a hangon!
+Csak mondd el a papának, hogy mit tartasz azokról a
+csillagkeresztes hölgyekről, a kik úri házát koronkint
+megtisztelik!</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Gondolod, hogy akkor nem ad
+pénzt?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szegény fiú, erről tegyél le.
+Nagyon sajnálom, de ki kell ábrándulnod.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Mi az ördög! Talán csak nem
+ütött be nálatok is »a pénzpiacz kedvezőtlen helyzete«?! Remélem,
+az öreg nem hiába jár ki a pénzpiaczra?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem, hanem borzasztó dühös
+rád. Ajánlom, egyhamar ne kerülj a szeme elé.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Aztán mért haragszik?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mert megint eljárt a
+szád.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Nekem?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hja, édesem, a ki pénzt akar,
+az ne vicczelődjék. Én, látod, méltányoltam a viczczet, de ő nem
+méltányolta.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Miféle viczczet?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az uj bútorokról nem tudtad
+megállani, hogy ki ne jelentsd: »Kazároknak Louis Quinze bútor!
+Tehénnek vitézkötés!« Mondtad vagy nem mondtad?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – De, kérlek szépen…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nos, Blanka azon melegében
+elmondta neki. És most próbálj beszélni vele!</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Tyű, kutyateremtette!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mondhatom, ezt
+elintézted.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span> (egy kis szünet után,
+lesujtva). – Akkor hát szervusz!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Azért ne menj mindjárt a
+Dunának. Várj csak. Hogy a papa tudni se akar rólad, az bizonyos.
+<span class="pagenum"><a name="Page_124" id=
+"Page_124">-124-</a></span> De talán valahogyan nyélbe üthetjük a
+dolgot. Mondd, mennyi kellene?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Gyerekség: háromszáz
+forint.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nagyszerű! Teneked háromszáz
+forint gyerekség? S mi az ördögre kellene neked háromszáz
+forint?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Hát mire kell nekem a pénz?
+Párbaj-költségekre! Nekem egyébre soha se kell pénz, nekem csak
+párbaj-költségekre kell. A pinczért, s a többi, haza küldhetem a
+papához, mindenkit haza küldhetek, még a… izé… mindenkit! De
+párbajköltségekért egy gentleman nem megy haza sírni.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – S teneked párbaj-költségekre
+mindjárt háromszáz forint kell? Barátom, egy párbaj urasan
+számítva, hetven forintba kerül. Mondjunk nyolczvanat.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Kérlek, te ehhez nem
+értesz. Nálunk az nem úgy megy, mint nálatok, katonáéknál. Egy
+egyetemi párbaj sokba kerül. Nálunk, kérlek, a segédek három napig
+éjjel-nappal fiákereznek, de a mi a legtöbbe kerül, az a kibékülési
+reggeli. Nem mondom, hogy ezt mindenkitől megkövetelik, de én, a
+kit Van der Berzsenyinek szoktak nevezni, nem lehetek smuczig.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Akkor jobban kellene vigyázni
+a bőrödre. És, ugyan, miért van párbajod?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – A Klári miatt.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mi közöd neked a
+Klárihoz?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Tudod, az egyetemen én
+vagyok a Klári-párt elnöke.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Micsoda párt? Ilyen pártról
+még nem hallottam.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Akkor el vagy maradva a
+világtól. Az egyetemen egy nagyon nevezetes Klári-párt van, a mely
+sokkal hatalmasabb ugyan, mint a Zsazsa-párt, de a Zsazsa-párt is
+erős. A Tezsa-párt az nem számít, de a <span class=
+"pagenum"><a name="Page_125" id="Page_125">-125-</a></span>
+Zsazsa-párt nagyon erős. És most jön ez a fene angol-párt.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Olyan párt is van?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Látod, ezt én se értem. Mit
+akarnak azzal az angol primadonnával? Nem mondom, hogy nem formás
+az öreg, hiszen ha arról van szó… de neked ezt úgy se illik
+érteni…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Csak folytasd; én nem vagyok
+prüd.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Elég az hozzá, hogy a
+Klári-párt meg a többiek között most roppant éles a villongás;
+különben talán hallottad, hogy az egész város fel van fordulva.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem hallottam. De hogy jössz
+te a Klárihoz?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Tulajdonképpen igazad van.
+Én nem kapok a mosolyaiból egy zsákravalót, mint az ujságírók. De
+már első éves koromban Klári-párti voltam s most nem változtathatom
+meg az elveimet.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hogy a primadonnák
+háborúznak, azt értem. Egyed-uralkodó primadonnának lenni
+voltaképpen a legmagasabb állami hivatal a mai világban. Érdemes
+érte egy pár mosolyt mozgósítani. És átkozott kevés ideig tart; a
+második siker után már mindenkit csak »a kövér öreg asszony«-nak
+neveznek. De ha a primadonnák megfojtják egymást egy kanál vízben,
+nem mindegy az nektek? Mit tüzeltek miattok ilyen rémségesen ebben
+a pénzszűk világban?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Éppen azért. Nincsen
+pénzünk és szórakozni csak kell valamivel!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Aztán, hogy keletkezett a
+párbajod?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Mint a többi. Mondom, hogy
+az egyetemen a hangulat már hetek óta rendkívül feszült. Mi
+elneveztük a Zsazsa-pártot Paprika Janka-pártnak, ők meg elneveztek
+bennünket Népkonyha-pártnak, mert ránk fogták, hogy a Klári
+népkonyha-jegyeket osztogatott <span class="pagenum"><a name=
+"Page_126" id="Page_126">-126-</a></span> szét köztünk. És most
+egyszerre ránk szakad az angol párt is; képzelheted, az egyetem
+három napja olyan, mint egy zsinagóga. Hát tegnap szembe jön velem
+a Hirsényi Nándi és azzal köszönt, hogy: »Éljen Haltay Mariska!«
+»Menjen vissza az Orfeumba!« – felelek én, hogy megvédelmezzem
+pártom és a szinpadi erkölcs álláspontját. »Te beszélsz Orfeumról!«
+– gúnyolódik ő. »Én hát – vágok vissza én – én még nem szolgáltam
+Orfeumban.« Erre ő azt mondja, hogy ne pötyögjek, s mikor vissza
+felelek, oda vágja nekem, hogy: »Pity, pity, Flórián!« Erre persze
+provokálnom kellett.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát ez nagyon szomorú
+történet, mert nekem nincsen háromszáz forintom.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Mennyi van, az a
+kérdés?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Úgy harmincz körül.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Mindössze harmincz forintod
+van és lovagtörténeteket beszéltetsz velem?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Igen, de megszerezhetem neked
+a háromszázat is, egy föltétel alatt.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Előre el van fogadva.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hohó, ne siess, mert nem
+olyan egyszerű a dolog. Elképzelheted, ha ilyen zord viszonyok
+között háromszáz forintot szerzek neked, meg fogom fizettetni
+magamnak ezt a vastag szívességet.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Csak rajta!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Legelőször is felelj nekem,
+de egészen őszintén, kivel vagy kikkel van neked viszonyod?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – De kérlek, hogy érted
+ezt?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Úgy. A jó értelemben.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Már engedj meg…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Semmi kibuvó. Teljes
+őszinteség. Van valami kis szinésznő, egy kis kardalosnő vagy mi, a
+ki meghallgatja a sóhajaidat? <span class="pagenum"><a name=
+"Page_127" id="Page_127">-127-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Mit képzelsz? Szinésznő?
+Kardalosnő? Nem vagyok én se főpap, se gróf, se bankigazgató! Ma
+már csak ezek engedhetnek meg maguknak efféle luxust. Talán az
+apám. Az meglehet. De én!… Hiszen én még a Hőkömszinházbeli
+igényeknek se tudnék megfelelni.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem vagy legalább járatos…
+hogy is mondjam?… tudod, olyan magasabb horizontalekörökben? De
+magasabb rendűt értek, négy csillagost; V. S. O. P.-ést?…</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Járatos? Na, a mi ezt
+illeti, szeretném én látni azt a helyet, a hová én nem vagyok
+járatos!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nekem pedig csak ez kell.
+Arról van szó, hogy szeretném, ha elcsalnád a Miklóst valahová,
+tudod…</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Szeretnéd, ha elcsalnám a
+vőlegényedet valahová…?!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Igen, s aztán elmondanád
+nekem, hogyan viselte magát.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span> (önérzetesen). – Szóval:
+kémnek akarsz felhasználni?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (ridegen). – Ez a meztelen
+igazság.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span> (egy hanggal lejebb.) – Nagyon
+visszaélsz a szorultságommal. (Némi habozás után.) Minden irántad
+való jóakaratom mellett sem lehet…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Azonnal el fogom csitítani a
+lelkiismeretedet. Az a reménységem, hogy ezzel neki is szolgálatot
+teszel.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Hogy-hogy?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nagyon örülnék, ha rosszat
+jelenthetnél róla.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Csak nem akarsz szakítani
+vele?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem. De azt hiszem, ha
+rosszat tudnék róla, akkor jobban szeretném, mint így. Látod, ez
+<span class="pagenum"><a name="Page_128" id=
+"Page_128">-128-</a></span> az ember egy idő óta sehogy se tetszik
+nekem. Azt hiszem, soha se csal meg. Pedig, ha arra gondolok, hogy
+talán máris vigyáz magára… fuj, akkor úgy rémlik, hogy már egy
+cseppet se szeretem. Ha azért vigyáz, mert reszket a gondolattól,
+hogy hátha elszalasztja a kövér falatot!… Ha csakugyan ilyen volna,
+azonnal meggyűlölném, mert az ilyen ember nekem nem imponál. Nekem
+olyan ember imponál, a ki szembe száll minden veszélylyel, nyakon
+csíp minden fehérnépet, s úgy bánik a nőkkel, mint a mosogató
+rongygyal.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Te furcsa lány vagy, Elza.
+De azért mégse hiszem el, a mit mondasz. Ma így beszélsz, holnap
+meg amúgy.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (egy kicsit elgondolkozva). –
+Nem. De meglehet, hogy két különböző lélek lakik bennem. Néha
+rettenetesnek tűnik fel előttem az a gondolat, hogy egy szabad
+ember, ha nő is, egy egész hosszú életet, egész életét egy másik
+embernek szentelje, annak az eszköze, bútora, tárgya legyen, s ezt
+lássa élete czéljának. Tudod, nagy bennem a szabadság szeretete. Ez
+annak lehet a következése, hogy ősanyáinknak, a szegény keleti
+rabszolgáknak, mindenben volt része, csak éppen a szabadságban nem.
+Megvolt mindenök, de gyémántjaikat csak otthon viselhették; az
+utczára már csak titokban kandikálhattak ki. Én, barátocskám,
+imádom a szabad levegőt, mindenekfelett imádom. S ha erre gondolok,
+néha kételkedni kezdek, vajjon igazán szeretem-e Miklóst? Mindegy.
+Az bizonyos, ha egy kis rosszat jelenthetsz róla, jobban fogom
+szeretni.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Szóval, csak emberbaráti
+cselekedetről van szó, ha rossz útra viszem a vőlegényedet, s az
+eredményről jelentést teszek?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szóról-szóra. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_129" id="Page_129">-129-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Nem értem, de ha neked
+szívességet teszek vele, miért ne? Végre is, te közelebb állasz
+hozzám, mint ő.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – E szerint megegyezel?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Félig már rendben
+volnánk.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Egy óra mulva egészen rendben
+leszünk. A lakásodra küldöm, helyes?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Köszönöm. De megyek, mert a
+segédeim várnak.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szervusz.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Szervusz.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (utána kiált). – Igaz, te, ha
+túléled ezt a párbajt, gondolj rám, s ha a könyvkereskedésben
+valami nagyon pikáns regényt látsz, vedd meg nekem.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Az igazat megvallva, a
+könyvkereskedésekben nem igen vagyok járatos. De pikáns
+levelezőlapjaim, azok vannak.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az nem kell, köszönöm. Tehát
+egy óra mulva.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Köszönöm. Szervusz.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szervusz.</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_130" id=
+"Page_130">-130-</a></span></p>
+<h2>XIX.<br />
+BERZSENYIÉKET MEGSZÁMLÁLJÁK.</h2>
+<p class="summary">– Délelőtt tiz óra. Szín: a sötét udvari ebédlő.
+Berzsenyiné, teljes toalettelenségben, egyedül. A frizirnőt várja.
+Éppen megreggelizett s a <i>Pester Lloyd</i>ot olvassa. –</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span> (magában). – Hiába, a
+regények mégis csak szebbek voltak akkor, mikor az Ádolf
+Silberstein írta a Lloydot!… Mi az?</p>
+<p><span class="smcap">Katicza</span> (a szobaleány, jön). – Kérem
+szépen, méltóságos asszony, egy ember van odakünn, a ki minden áron
+be akar jönni. Igazán nem tudom, hogy mit csináljak vele.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Miféle ember?</p>
+<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Azt mondja, hogy ő a
+népszámlálási biztos.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Mondja meg neki, hogy
+a méltóságos udvari tanácsos úr nincsen itthon és hogy jöjjön
+máskor.</p>
+<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Már mondtam, de azt
+felelte, hogy akkor a méltóságos asszonynyal kell beszélnie.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Én most nem
+fogadok.</p>
+<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Azt is mondtam, de az
+ember nem akar tágítani. Hogy ő nem mulatságból jött, hanem
+hivatalból. <span class="pagenum"><a name="Page_131" id=
+"Page_131">-131-</a></span> Aszondja, hogy ő kiragasztotta a vörös
+czédulát, bejelentette, hogy ma jön, és hogy ilyenkor valakinek
+itthon kell lennie. Igy rendeli a törvény.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – A törvény ilyen
+bolondokat nem rendel. Hol vannak a leányaim?</p>
+<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Elmentek korcsolyázni.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Akkor küldje el az
+embert a méltóságos urhoz a comptoirba.</p>
+<p><span class="smcap">Katicza</span>. – A méltóságos úr aligha
+lesz ott, mert onnan is keresték. Különben is a népszámláló ide, a
+lakásba akar jönni.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Micsoda szemtelenség!
+Nem akar mindjárt a fürdőszobámba is bejönni?</p>
+<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Nem tetszik elhinni, de
+még a szobákat is meg akarja nézni.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – No hát ez hallatlan.
+Az én házamban!</p>
+<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Kérem szépen, én tőlem
+olyanokat kérdezett, hogy ha nem a törvény embere, bizony isten
+képen teremtem. Aszondja, hogy neki mindent ki kell vallani, és még
+dicsekszik vele, hogy milyen furcsákat szokott beszélni a
+partájokkal.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span> (magában). – Ha az ember
+regényben olvasná az ilyeneket, nem hinné el. (Katiczához.) Rólunk
+is kérdezett talán?</p>
+<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Ne tessék haragudni, de
+azt kérdezte, hogy a méltóságos asszony hányadik felesége a
+méltóságos urnak.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Hallatlan, hallatlan!…
+Bocsássa be azt az embert. Várjon, előbb adja ide a fülbevalómat.
+Igen ott van. Ugy, most bejöhet. (Katicza el; majd ujra megjelenik
+a népszámlálóval.) Katicza, maga maradjon itt. (A népszámlálóhoz.)
+Meg fogom tudni, hogy mért kivánt engem zaklatni, és hogy milyen
+czélból engedett meg magának különböző tréfákat az én cselédeimmel?
+<span class="pagenum"><a name="Page_132" id=
+"Page_132">-132-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Bocsánatot kérek,
+méltóságos asszony, én Doboz Elek fővárosi tanító vagyok…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Mindjárt gondoltam.
+Olvastam önökről az ujságban. Figyelmeztetem azonban, hogy itt
+nincsenek gyermekek, és hogyha volnának, akkor sem engedném őket
+megverni.</p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span> (torkát megköszörülve)
+– … és mint népszámlálási biztos voltam bátor jelentkezni.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Én nem vagyok nép, és
+engem ne tessék megszámlálni. Ha a népet akarja megszámlálni,
+menjen ki a konyhába, de ne háborítsa az én délelőtti nyugalmamat.
+A konyhában is illedelmes viseletet kérek; azt, hogy valaki a
+cselédeimmel hanczurozzék, nem engedhetem meg s ezt semmiféle
+törvény nem irja elő.</p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span> (sértődötten). –
+Engedelmet kérek, de a törvény nem ismer különbséget, s nekünk
+kivétel nélkül mindenkit meg kell számlálnunk…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – De önnek csak a
+számlálás a kötelessége, s ha önnek mondják, hogy odabenn egy hölgy
+fésülködik, ez éppen elég. Felír egy hölgyet és punktum. De ön úgy
+látom, azt fürkészi, hogy nincs-e itten más valaki is? Ezt én
+kikérem magamnak.</p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Bocsánat, méltóságos
+asszony, de nem erről van szó. A méltóságos úr kitöltötte a
+számlálólapokat, s én most az ellenőrzés végett jöttem.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Az én férjem
+személyesen töltötte ki a számláló lapokat?</p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Igen.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Akkor nincs szükség
+semmi ellenőrzésre, mert az én férjem nem mond be hamis
+adatokat.</p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Ezt senki se
+gondolja. De a számláló-lapok hibásan vannak kitöltve, s nekem az
+adatokat helyesbítenem kell. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_133" id="Page_133">-133-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Honnan veszi ön azt,
+hogy az én férjem hibásan mondta be az adatokat? Az én férjem
+mindenesetre tudja, hogy hányan vagyunk, és ha ön jobban tudja,
+akkor mért kérdezősködik? Írjon be annyi embert, a mennyit akar és
+hagyjon engem békében. Az én férjem pontosan fizeti az adót, és
+annyi ember után fog fizetni, a mennyit be fognak írni. Ezért nem
+való egy hölgyet öltözködés közben zavarni.</p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Nagyon sajnálom,
+méltóságos asszony, hogy alkalmatlan időben jöttem, de nem
+mulasztottam el a bejelentést, s mivel csak néhány kérdésről van
+szó, talán lesz kegyes kihallgatni.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Ha valamit meg akar
+tudni, mindenesetre inkább tőlem, magamtól kérdezze, mint a
+cselédeimtől, a kiknek a kérdezősködésekre nem szabad
+felelniök.</p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Első kérdésem a
+vezeték- és keresztnévre vonatkozik. A méltóságos úr azt írta ide:
+»Lovag békásmegyeri Berzsenyi Jacques, pápai szent birodalmi nemes,
+udvari tanácsos, a Lipót-rend k. keresztese, venezuelai főkonzul.«
+Ez a beírás téves.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Már hogy volna téves?
+Remélem, nem akarja azt mondani, hogy az én férjem svindler, a ki
+másnak adja ki magát?</p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Nem, hanem ebbe a
+rovatba csak a vezeték- és keresztnév írandó be, s az utóbbi az
+állam hívatalos nyelvén. »Jacques«, ez nincs magyarul, »Jacques«
+magyarul, ha nem csalódom, Jakab. Engedelmével törülni fogom tehát
+a beírást, s helyébe szabatosan írom a nevet: »Berzsenyi
+Jakab.«</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Jakab! Berzsenyi
+Jakab! Mért nem mindjárt: »az Iczig zsidó«?! Figyelmeztetem önt,
+hogy ha ön froczlirozni akar védtelen hölgyeket, az én férjem meg
+fogja találni a módját, hogy önt <span class="pagenum"><a name=
+"Page_134" id="Page_134">-134-</a></span> főnökei illendő viseletre
+tanítsák. Az én férjem nem Jakab, s nem tűröm, hogy ön az én
+házamban élczelődjék.</p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span> (boszúsan). – Én csak
+kötelességemet teljesítem. Hasonlóképpen a méltóságos asszony
+nevének a rovatába ez van beírva: »Berzsenyi Elise, született
+szendrői Hirsch.« Ez nem helyes. Ide egyszerűen azt kell írni:
+»Berzsenyi Jakabné.«</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Berzsenyi Jakabné! No
+hallja, ez már mégis szemtelenség! Persze, el kellett volna
+hivatnom az én ügyvédemet. De ez a leány tanuskodni fog, hogy
+mulatni akart a mi számlánkra, s biztosítom, hogy nem fogom
+elmulasztani önt bepanaszolni.</p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span> (ridegen). – A panaszt
+ebben az esetben felettes tanügyi hatóságomnál kell beadni. Addig
+is, megengedi a méltóságos asszony, folytatom.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Csak tessék. Kiváncsi
+vagyok, hogyan fogja elnevezni a leányaimat.</p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Valóban az egyik
+kisasszony neve tévesen van beírva: »Berzsenyi Elza.« Ezt így fogom
+helyesbíteni: »Berzsenyi Erzsébet.«</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Berzsenyi Erzsébet!
+Nem rossz. Hallod, Katicza? Berzsenyi Erzsébet! Jegyezd meg
+magadnak, mert erről még tanuságot kell tenned. Berzsenyi Erzsébet!
+Hallatlan! (Idegesen kaczag).</p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – A másik kisasszony
+neve helyesen van! »Berzsenyi Blanka.« Ez korrekt.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span> (gúnyosan). – Már hogy
+volna korrekt! Korrekt így volna: »Berzsenyi Fehérnye!« Vagy:
+Berzsenyi Sára, Zsuzsa, Mari, Erzsók néni! Hahaha! Azt mondja, hogy
+Blanka helyesen van! Hallod, Katicza?!</p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Ellenben a
+foglalkozás-rovat kitöltése csaknem mindenütt hibás. A méltóságos
+ur <span class="pagenum"><a name="Page_135" id=
+"Page_135">-135-</a></span> e rovatot így töltötte ki:
+»nagybirtokos.« Úgy értesülök, hogy a méltóságos ur egyszersmind
+gabonakereskedő, legalább nem hagyott fel teljesen az üzlettel,
+mert részese a Beer-czégnek…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Gabonakereskedő! Írja,
+hogy: speczeráj, lámpagyujtogató, szivarvég kereskedő! Írjon
+akármit. Mindegy.</p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – A méltóságos asszony
+rovatába pedig ez van írva: »Nagybirtokosnő.« Ez nem korrekt. Ide
+azt kell írni: »Háztartásbeli nő.«</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Háztartásbeli nő!
+Hah!… (Dühében hamarjában nem talál szavakat.)</p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Vagy van talán a
+méltóságos asszonynak valami kereső foglalkozása? A postánál,
+távirdánál, telefonnál, iskolánál, gyermekkertben, színháznál?
+Nincs?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span> (tehetetlen dühvel néz
+maga elé). – Van-e valami kereső foglalkozásom? Jellemtelenség
+alávalóság, piszkosság!</p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Kérem, ne tessék
+engem sértegetni, én csak a köteles kérdéseket intézem a méltóságos
+asszonyhoz. Ha a méltóságos asszonynak nincs kereső foglalkozása,
+ki tartja el a méltóságos asszonyt?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span> (felcsattanva). – Hallja,
+ez már mégis sok!… (Köhögési roham fogja el s fuldokolni kezd).</p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span> (miután megvárta a
+roham végét). – Ha a méltóságos asszonyt a férje tartja el, akkor a
+méltóságos asszony csak háztartásbeli nő.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span> (fölemeli szemét az égre
+és zsebkendőjét a szája elé tartja, hogy a lelke valahogy kine
+szakadjon).</p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Nem helyes a
+kisasszonyok beírása sem. Az egyiknél az van beírva, hogy:
+»nagybirtokos leánya«, a másiknál, hogy:
+»versenyistállótulajdonosnő.« Mi ez? <span class="pagenum"><a name=
+"Page_136" id="Page_136">-136-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span> (int Katiczának, hogy
+feleljen ő).</p>
+<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Elza kisasszonynak igenis
+versenyistállója van.</p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – S a kisasszony abból
+el, a mit a lovak díjakban nyernek?</p>
+<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Dehogy!</p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Tehát eltartja
+valaki, ugy-e?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span> (karjait emeli az
+égre).</p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span> (zavartalanul). – Ki
+tartja el? A méltóságos úr, ugy-e? Akkor hát azt kell ideírni:
+»Leány.« A másik kisasszony dettó »leány.« Ennél a családi állapot
+helyesen van feltüntetve: »hajadon.« De a másiknál a családi
+állapot beírása is téves. »Menyasszony.« Mi ez?</p>
+<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Maga nem tudja, hogy mi
+az, ha valaki menyasszony?</p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Nekünk semmi közünk
+hozzá, hogy valaki menyasszony-e, vagy nem menyasszony, Valaki
+lehet menyasszony és már négyszeresen özvegy. A kérdés az, hogy
+Berzsenyi Erzsébet hajadon-e vagy már nem hajadon?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Hallja!… ember… ne
+izéljen!… ne izéljen!…</p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span> (szenvtelenül:) – Jó,
+mondjuk hát, hogy: »hajadon.«</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span> (levegő után kapkod).</p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Azt hiszem, hiba
+csúszott be a házassági vagy a születési évek rovatába is. A
+házasság éve: 1879, hónapja: márczius. Ez megfelelne a kisasszonyok
+életkorának, az egyiknek a születési éve: 1880, a másiké: 1882. De
+vajjon nem téves-e a méltóságos asszony születési éve: 1864? A
+méltóságos asszony tizenöt éves korában ment volna férjhez s
+tizenhat éves korában már fogant volna? Ez annál csodálatosabb,
+mert a <span class="pagenum"><a name="Page_137" id=
+"Page_137">-137-</a></span> méltóságos úr már elmult hatvan éves.
+Itt van születési éve: 1840.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Ember! Távozzék!
+Távozzék! (Köhögés). És nekem végig kell hallgatnom ezt a sok
+infámiát! De hát nincs ebben az országban rendőrség?! (Ujabb
+köhögési roham).</p>
+<p><span class="smcap">Katicza</span>. – A méltóságos asszony igen
+fiatalon ment férjhez; különben láthatja, ha szeme van.</p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Ne nyelveljen! Talán
+maga volt a bábája?</p>
+<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Ejnye be finom ember,
+lelkem!… Ha kérdi, hát felelek, mert a méltóságos asszony úgy
+parancsolta. A magam jószántából bizony nem állanék szóba az
+úrral.</p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Nem magát kérdeztem.
+Majd magára is rákerül a sor. Mi van még? Igen… vallásnak a római
+katolikus van feltüntetve. Kérhetném ugyan az okmányokat, de
+hagyjuk; a méltóságos asszony, látom, nagyon ideges. Még csak
+egyet. Nincs senkinek valami testi fogyatkozása? Ezt a
+leggyakrabban el szokták hallgatni.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span> (fuldokolva köhög).</p>
+<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Nincs senkinek.</p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – A kisasszonyoknak
+sem? (Berzsenyiné elájul.)</p>
+<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Hogy a mennykőbe
+volna!</p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span> (Berzsenyinére
+tekintve). – Mért nem ad neki egy pohár vizet?</p>
+<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Majd jobban lesz, ha magát
+elhordja a szélvész.</p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Mondom, hogy ne
+nyelveskedjék. Inkább arra feleljen, a mit kérdek. Itt a maga
+lapján is hiba van.</p>
+<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Van ám a… majd megmondom
+hol!… <span class="pagenum"><a name="Page_138" id=
+"Page_138">-138-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Hajadon?</p>
+<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Hallja, lelkem, ne sokat
+idétlenkedjék már, mert én nem nézem, hogy törvény-e, vagy nem
+törvény…</p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Feleljen. Születési
+éve?</p>
+<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Tudom is én. A tavaszszal
+multam huszonkettő. Számítsa ki.</p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – 1878. Egyez.
+Vallása?</p>
+<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Görög.</p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Egyesült vagy nem
+egyesült?</p>
+<p><span class="smcap">Katicza</span> (türelmét vesztve). –
+Egyesült a fészkes fene!</p>
+<p><span class="smcap">A népszámláló</span>. – Azt kérdem, hogy
+szakállas papja van-e, vagy borotvált képű?</p>
+<p><span class="smcap">Katicza</span>. – A pokol nézi a szakállát!
+De azt mondom magának, hogy most már elég, mert látom, hogy megjött
+a méltóságos úr huszárja, s mondhatom, hogy a nagyméltóságú
+fő-főkúria se veszi le magáról…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span> (a ki időközben magához
+tért). – Katicza, az Eau-de-Cologne-omat!…</p>
+<p><span class="smcap">Katicza</span>. – Igenis, csak hadd
+tuszkoljam ki ezt az urat. (A népszámláló el.) Tessék itt van.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span> (még aléltan). –
+Elment?</p>
+<p><span class="smcap">Katicza</span>. – El.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyiné</span>. – Szaladjon hamar utána,
+fiam, és kérdezze meg tőle, hogy ki találta ki ezt a népszámlálási
+törvényt? Tudja meg, fiam, hogy ki volt a törvénycsináló; meg
+akarok ismerkedni vele!</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_139" id=
+"Page_139">-139-</a></span></p>
+<h2>XX.<br />
+BERZSENYI LAPOT ALAPÍT.</h2>
+<p class="summary">– Délután két óra. A nagy ebédlő. Berzsenyi és
+Elza kaszinót játszanak. –</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nekem úgy látszik, te
+csalsz. Tizenkettővel vitted a tizenhármat.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Tessék, és igazad van! Lásd,
+papuskám, én néha úgy jövök elő magamnak, mint a némajátékban a
+Bertram, a Róbert és Bertramtól, a ki mikor már Hochstapler és
+bankot alapít, kilopja a vendégeinek a zsebkendőjét. Nekem, ha
+kártyázom, muszáj egy kicsit csalni; c’est plus fort que moi. Ugy
+látszik, a mi őseink is rablólovagok voltak, mert ez már a véremben
+van.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Akkor az egész nem
+gilt.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Papuskám, ne légy smuczián.
+Hölgyekkel nem így szokás játszani.</p>
+<p><span class="smcap">Komornyik</span> (bejön s tálczán egy
+névjegyet hoz. Óriási legény; hosszú, mint egy meszelő, s komoly,
+mint egy államférfiú.)</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mi az, Artur? Valaki
+keres, Artur? (Kegyesen.) Jól van, Artur. (Fölteszi binokliját és
+megnézi a névjegyet, melyen ez áll: Dr. Vrillényi Andor,
+<span class="pagenum"><a name="Page_140" id=
+"Page_140">-140-</a></span> országgyülési képviselő, a »Budapesti
+Kürt« vezérkormányzója, a Centaur-patkógyár-részvénytársaság
+felügyelő bizottságának alelnöke stb.) Jól van, Artur. Vezesse be a
+doktor urat a nagy szalonba és mondja meg neki, hogy pár percznyi
+türelmet kérek, mert igen el vagyok foglalva. (Kegyesen.) Menjen,
+Artur.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Dolgod van?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem olyan sürgős. Csak
+hadd várjon az egyházi tanuló. (Kegyesen pillant a távozó komornyik
+után). Mondd, mit szólsz te ehhez az Arturhoz?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nagyon tekintélyes. De azt
+hiszem, egy kicsit lenéz minket.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Szó sincs róla. Nagyon
+jóakaratú cseléd. De öleb kora óta mindig herczegi házaknál
+szolgált, ez a higgadtság tehát természetes.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Talán ölbevaló gyereket
+akartál mondani?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Az mindegy, nem vagyok
+én tanár. Elég az hozzá, ez az Artur tetszik nekem, mert nincs
+benne semmi cselédgőg. Nem bánom, játszom veled még két pártit, ha
+akarod: tiz forintba.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – S azalatt a gentleman, a kit
+te egyházi tanulónak mondasz, várakozni fog?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Miért ne várakoznék? A
+ki pénzt akar, az ne várakoznék? A ki pénzt akar, az várakozzék.
+Azt hiszed, bánom, ha nem várakozik? Igaz, erről meg akartalak
+kérdezni. Mit szólsz hozzá, ha lapot alapítok?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – S aztán minek neked a lap,
+papuskám?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Két czikket akarok
+íratni, egyet az amerikai zsokékról és egyet a főrendiházról. Fel
+kell világosítani a népet, hogy amerikai zsokét hozatni nem
+pazarlás, hanem befektetés, és azt is meg akarom írni, hogy a
+főrendiház korhadt intézmény, a melyet föl kell frissiteni.
+<span class="pagenum"><a name="Page_141" id=
+"Page_141">-141-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Értem. De ehhez nem kell az,
+hogy magadnak legyen ujságod. Megíratod valahol, punktum.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Az eszmének több súlya
+van, ha én magam finanszirozom. Nem értem különben, hogy mért
+ellenzed az ügyet?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát én nem értek a dologhoz,
+papa, de mindig azt olvastam az ujságban, hogy egy ujság sokkal
+többe kerül, mint egy tánczosnő, és aztán egy tánczosnő nem okoz
+annyi bosszuságot.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ha egy idegen hallaná,
+hogy milyen csiklandós tónusban beszélsz velem, azt gondolhatná,
+hogy ajánlatosnak tartod, ha egy tánczosnőt veszek magamnak. Azután
+nem gondolsz egy ujság sok előnyeire.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Annyi bizonyos, hogy
+Blankának nagyon jó volna egy ujság a háznál. Tele írhatná, ha
+akarja. És ezért tárgyalsz ezzel a Vrillényivel?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem dobhatom ki az
+ügyletből, mert ő hozta az eszmét.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Annyit tudok róla, mert
+olvastam, hogy már vagy tiz ujságot megbuktatott, és nem képzeled,
+mennyi millió fúlt bele azokba a vállalatokba, a melyeket agyon
+kormányzott. De neked imponál, mert nagyképü, és ugy beszél, mintha
+kanállal ette volna a bölcseséget.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nekem imponál? Egy
+beképzelt szamárpofa! Szegény boldogult nagyatyád azt mondta az
+ilyen emberekre, hogy: egy egyszerü ótvaros. De mit akarsz? A
+kalocsai érsek nem fog nekem ujságot csinálni. Ehhez kitanult
+ujságíró kell, a ki elolvassa az angol könyveket és vezérczikket
+írjon belőlük.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az ilyen vezérczikket nem
+olvassa el senki. Vagy te tán elolvasod az efféle unalmas
+ostobaságokat?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ahhoz te nem értesz. A
+vezérczikk annál jobb, minél unalmasabb. Kell, hogy politikai
+<span class="pagenum"><a name="Page_142" id=
+"Page_142">-142-</a></span> súly legyen benne, és ez unalmas. És
+ezen a téren Vrillényi már a legránézettebb egyének közé tartozik.
+Államférfiúnak még nem lehet mondani, de már egyike a jelesebb
+államfiúknak.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Én inkább csikókat vennék
+ezen a pénzen.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Látod, én mindenre
+gondoltam. A lóversenyekről a tip-eket te fogod írni, s milyen nagy
+örömet szerzünk kedves mamádnak, ha a bálját széltében-hosszában
+kiírjuk az ujságba, még a tánczosokat is.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szóval ez fait accompli?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Miattam mondjuk, hogy
+úgy van. De óhajtottam megismerni nézeteidet és meg akartalak
+nyugtatni, hogy az egészbe nem teszek többet százezer forintnál. Ha
+sikerül, jó, s ha nem sikerül, remélem, hogy illetékes helyen ezt
+az érdemet nem fogják nekem elfelejteni.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Akkor hát helyet csinálok
+ennek az urnak. Pá, papuskám.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – E szerint te helyeslesz
+engem?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mindenesetre. Ki tudja, mire
+lesz jó? Ha az ember ezt vagy azt akarja, egy ujság mindig jó
+szolgálatot tehet.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – No látod!</p>
+<p class="summary">(Megcsókolják egymást. Elza el. Berzsenyi
+csönget s parancsot ad, hogy vezessék be a doktor urat. A doktor úr
+– köpczös, tömzsi, kissé kopasz s nagyon vörös emberke –
+megjelenik).</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem fogja rossz néven
+venni, de rendkívül fontos intézkedéseket kellett tennem. Tessék
+helyet foglalni. Már éppen írni akartam, hogy legyen szerencsém, de
+ez a gyászeset…</p>
+<p><span class="smcap">Vrillényi</span> (ijedten, nagy részvéttel).
+– Ó…!!…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Igen, atyai jóbarátom, a
+boldogult szerb király halála végtelenül lesujtott. Alig hogy
+<span class="pagenum"><a name="Page_143" id=
+"Page_143">-143-</a></span> elvesztettük ő felségét, az angol
+királynőt, ez az ujabb csapás!… Ilyen fiatalon! Milyen jókedvü volt
+még a nyáron is, Karlsbadban!…</p>
+<p><span class="smcap">Vrillényi</span> (búsan). – Fájdalom,
+mindnyájan halandók vagyunk!…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (erőt vesz megindulásán). –
+De térjünk át ügyünkre. Tehát megfontoltam, alaposan, tüzetesen
+megvizsgáltam az ügyet, és arra az eredményre jutottam, hogy a
+mennyiben egy-két kisebb jelentőségü óhajtásomra nézve a kellő
+előzékenységgel találkozom, nem lesz nehéz megegyeznünk.</p>
+<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Biztosíthatom, hogy a
+legmesszebb menő előzékenységgel igyekszem…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Tehát, hogy
+mindenekelőtt az anyagi ügyekkel végezzünk, abban állapodtunk meg,
+ugy-e, hogy mind a ketten száz-százezer forintot helyezünk az
+ügyletbe?</p>
+<p><span class="smcap">Vrillényi</span> (ijedten). – Bocsánat, ez
+félreértés! Én anyagiakkal nem működhetem közre, mert hisz vagyonom
+alig haladja meg a szóban forgó összeget s a netaláni, bár nem
+valószinü, balsiker esetén… De hiszen, kérem, talán nem becsülöm
+túl képességeim és munkám értékét, ha azt állítom, hogy a szellemi
+tőke, melyet az ügyletbe fektetek, bőven megfelel a kérdéses
+összegnek.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hm. Nem mondom, nem
+mondom… De, végre is…</p>
+<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Azonkívül nincs is
+szükség százezer forintnál magasabb összegre. A »Budapesti
+Kürt«-nek megvannak a maga előfizetői, a maga hirdetései, a maga
+jövedelmei, s ha a »Budapesti Kürt« átváltozik »Haladás«-sá és mint
+uj lap, uj lobogóval és uj vezérrel folytatja harczát a
+szabadelvüség érdekében, mindezt nem veszíti el. Szóval a
+tranzakcziónak százezer forintnál <span class="pagenum"><a name=
+"Page_144" id="Page_144">-144-</a></span> többe nem szabad
+kerülnie. Viszont, hogy teljes rekompenzácziót nyujtsak a
+befektetésért, kijelentem, hogy tekintet nélkül sok évi
+munkásságomra s időközben megszerzett tulajdonjogomra, a haszonból,
+szerkesztői fizetésemen kívül, csak méltányos perczentuáczióra
+tartok igényt, egyébre nem, azaz: a tulajdonjogot e százezer
+forintnyi befektetésért teljesen átengedem.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hm. Ez változtat a
+dolgon, mert, a mint már a multkor említettem, az eszméért úgy sem
+lelkesedem. Tudja, kérem, az ujság a számok emberének éppen nem
+szimpatikus. Mondhatnám, olyan sok dolog van az ujságban, a mi nem
+igaz, hogy az embernek elmegy a kedve bele is nézni egy ujságba. A
+napokban például egy ujságban azt olvastam, hogy az én lovam,
+<i>Agesilaus</i> köhög…</p>
+<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Bocsánatot kérek…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mindjárt. Ezért nem
+teszek önnek szemrehányást, de kívánom, hogy az én álláspontomat ön
+megismerje. Ez pedig az, hogy ha én az ön által említett alapon is
+belemegyek az ügybe, egyszersmind hangsulyozom, hogy a kizárólagos
+rendelkezést merőn kívánom értelmezni, s kikötöm, hogy ezentul
+csakis azon igaz dolgok kerüljenek bele az ujságba, a melyeket én
+helybenhagyok, így például, hogy a főrendiház korhadt intézmény,
+mely tetterős reformokra szorul, önzetlen, de egyszersmind agilis
+férfiakra, kik készek tevékenyen és hathatósan gyámolítani a magas
+klérust és a született főrendeket.</p>
+<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Ez magától
+értetődik.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Örvendek, hogy e
+tárgyban egy véleményen vagyunk. De van még egy pont, mely engem
+bizonyos aggodalmakkal tölt el. Ön oly mereven hangsulyozta a
+szabadelvűséget, a mely merevség nekem őszintén nem tetszik.
+<span class="pagenum"><a name="Page_145" id=
+"Page_145">-145-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Kérem…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hagyjon kibeszélni,
+doktor úr. Bizonyára én barátja vagyok a szabadelvüségnek, sőt nem
+idegenkedem a demokratikus elvektől sem, mert az egyenlőség barátja
+vagyok, a ki én és egy gróf közt nem látok semmi különbséget. De
+fel kell világosítani a népet, hogy nyugalmát csakis a szentesített
+intézményekhez való ragaszkodás és a vallásos érzések adhatják
+vissza, mint ön ezt, nem kétlem, czéltudatos tapintattal fogja
+kifejteni.</p>
+<p><span class="smcap">Vrillényi</span> (a szemüvegét igazgatva). –
+Természetesen, természetesen, ebben tökéletesen egyetértünk. A baj
+csak az, hogy a »Budapesti Kürt« oly hévvel, megvallom, koronkint
+némi túlzással, egyszóval oly intranzigens módon képviselte a
+szabadelvüség ügyét, hogy attól tartok, olvasói, legalább
+kezdetben, e hangot félreérthetnék. Belátom azonban, hogy
+fokozatosan lecsillapodva, meg lehet találni a kellő mérséklet
+hangját, de ehhez bizonyos átmenet szükséges…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Semmi se oly kerülendő,
+mint a túlzás, s valóban ön helyesen említi a mérsékletet, hozzá
+tehetném: a bölcs és vallásos mérsékletet. Röviden, hogy
+összegezzem politikai elveimet, megjegyzem, hogy attól, a mi a
+haladásban jó, nem kell elzárkózni, így például fel kell a népet
+világosítani az amerikai zsokék hasznáról, de semmi se oly
+kerülendő, mint a tekintélyek helytelen bírálgatása. Ön meg fogja
+érteni, mily kellemetlenül érintene, ha Rómában intenczióimat
+félreérthetnék. A meggyőződések embere vagyok, de azt akarom, hogy
+ő szentsége, ha a bibornoki kollégiumban esetleg szó kerülne
+csekélységemről, nyugodtan mondhassa el: »Berzsenyi nem ellensége a
+helyesen értelmezett szabadelvüségnek, de olyan férfiu, a kitől
+nincs okom megvonni áldásomat.« <span class="pagenum"><a name=
+"Page_146" id="Page_146">-146-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Vrillényi</span> (szemüvegét igazgatva). –
+Persze, persze. Mindezt értem és méltánylom. Annyira, hogy eleve is
+hangsúlyoznom kell, mily csekély a különbség ez elvek és az igazi
+szabadelvüség között. Az igazi szabadelvüség a vallással és a
+politikai multtal szemben is szabadelvü.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ez oly egészséges elv,
+melyről egy szép czikket lehetne írni, mindjárt az első számban s
+egyuttal a lótenyésztésről is nehány egészséges elvet lehetne
+hangoztatni, melyeket valamely egyénnek le fogok diktálni, illetve
+megjegyzéseket tenni, hogy az illető saját eszméivel kibővítve
+erről egy szép czikket irjon.</p>
+<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Kétségtelen,
+kétségtelen. Mégis bizonyos átmenet…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem bánom, egy számban
+írja meg ön a még hátralékos szabadelvü eszméket, de aztán
+világosítsa fel a népet, hogy most már át kell menni a vallásos
+mérsékletre. A főrendiházat illetőleg azonban szigorúan ragaszkodni
+kell a szabadelvü eszmékhez, természetesen úgy, hogy a
+szabadelvüség e bár korhadt, de tiszteletreméltó és fentartandó
+intézményt nem eltörölni, hanem felfrissiteni igyekezzék.</p>
+<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Úgy hiszem, tökéletesen
+megértettem a főelveket, s örömmel konstatálom, hogy a fontosabb
+kérdésekre nézve tökéletesen egyetértünk.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Csekélyebb jelentőségű
+elveimet majd alkalmilag fogom kifejteni. Fontosabb kérdésekben egy
+szerkesztőt vagy egy nyomdászt naponkint el kell küldeni hozzám; ha
+nem vagyok itthon, az én leányom, Elza kisasszony, fogja nézeteimet
+a szerkesztőség számára folyósítani, ki e tárgyban általam pontosan
+meg lesz bízva. Megjegyzem továbbá, hogy mikor kinyomtatják az
+ujságot, reggelig mindig egy darab <span class="pagenum"><a name=
+"Page_147" id="Page_147">-147-</a></span> helyet üresen kell
+hagyni, a hova belenyomtathatom, a mit akarok.</p>
+<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Ez egy kissé nehézkes
+eljárás volna, de módját fogom ejteni, hogy a késő éji órákban is
+rendelkezésére álljunk.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Megjegyzem, hogy a
+szerkesztőségből egy egyén mindig figyelemmel kísérje a jobb
+társaságban, a kastélyokban, a tennisz-pályán stb. a viszonyokat,
+mert azt akarom, hogy az én ujságomat ne kocsisok, hanem műveltebb
+felvilágosultak olvassák. Kivételt teszek, mikor az én feleségemnél
+bál van, mert ekkor az én vendégeimet kell kiírni a lapba.</p>
+<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – A társaság életét eddig
+is nagy figyelemmel kísérte a »Budapesti Kürt«, de ezentul
+fokozottabb érdeklődéssel…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Igaz, most jut eszembe.
+Bele kell írni a lapba, hogy a jobb társaságokat milyen kínosan
+érintette egy utóbbi szindarab, melyről azt állítják, hogy minden
+tisztelet nélkül emlékezett meg előkelő történelmi alakokról s a
+legjobb családokról. Mint hallom, e darabot, bizonyos »Párisi
+asszony«-t, egy Beck nevű ember írta, ki, mint értesülök, valamely
+államhivatalban van alkalmazva, honnan el kell mozdítani. És ha már
+a családomról beszélünk, megjegyzem, hogy az én családomból
+mindenkinek tiszteletpéldányt kell küldeni, hogy a lapomat
+egyszerre többen is olvashassák. Általában ki kell írni, hogy a
+színházakban ne adjanak elő olyan színdarabokat, melyeken a nézők
+elalszanak. Azt is előre megmondom, hogy az olyan szerkesztőt, a ki
+hazugságot ír, vagy az olyan nyomdászsegédet, a ki hazugságot nyom
+ki, kiméletlenül elcsapom. Most több elv nem jut eszembe. Holnap
+majd elhívatom az ügyvédet, a ki az én irodámban a szerződést meg
+fogja írni. A szerkesztőknek és nyomdászoknak nem kell <span class=
+"pagenum"><a name="Page_148" id="Page_148">-148-</a></span> nálam
+tisztelegni, csak tudassa velök, hogy a hivatalos órákban pontosan
+működjenek.</p>
+<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Kérem.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Még egyet. A kihordók, a
+kik az én lépcsőmön a tiszteletpéldányokat hurczolni fogják,
+illedelmesen legyenek öltözve, mert az én palais-mban gyanús alakok
+nem járhatnak-kelhetnek. Ha egyelőre nincsen jó ruhájuk, ujévre
+majd igérek nekik valamit, és ha ügybuzgóan teljesítik
+kötelességüket, az én leányom, a ki Miss Dewey néven futtat, a
+lóversenyekre majd tip-eket fog mondani nekik.</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_149" id=
+"Page_149">-149-</a></span></p>
+<h2>XXI.<br />
+BERZSENYI BÁRÓ ÜNNEPLÉSE.</h2>
+<p class="summary">– Délután négy óra. Szin: az V. ker. független
+polgárok egyesületének klubhelyisége. A díszterem közepén emelvény,
+s ezen lepellel letakart aranykeretes arczkép. Az emelvényt
+notabilitások veszik körül: polgármesterek, országgyülési
+képviselők, fővárosi bizottsági tagok. Odább a Berzsenyi család:
+Berzsenyi Jacques báróné, Berzsenyi Blanka bárókisasszony,
+Berzsenyi Elza bárókisasszony, továbbá a báró testvérei: Berzsenyi
+Soma, Beer James és lovag Beer Nathaniel urak. Polgárok, klubtagok,
+hölgyek, iskolás gyermekek. Pontban négy órakor három tagu
+küldöttség vezeti a terembe: <i>békásmegyeri és berzsenyi Berzsenyi
+Jacques bárót</i>, az V. ker. független polgárok egyesületének és a
+Lipótvárosi Jótékony egyesület mint Betegsegélyző és Temetkezési
+Szövetkezetnek védnök-elnökét. Éljenzés és taps. Az V. ker. polgári
+iskola fiunövendékei eléneklik a Himnuszt. Majd előlép a kör
+alelnöke s lendületes beszéddel üdvözli az ünnepeltet. Meleg hangon
+ecseteli azt a szeretetet, mely a polgárságot az ünnepelthez fűzi.
+Nagy elismeréssel szól szeretett elnökének és barátjának
+jótékonysági tevékenységéről. Végül megköszöni az uj bárónak, hogy
+kitüntetése alkalmával nem feledkezett <span class=
+"pagenum"><a name="Page_150" id="Page_150">-150-</a></span> meg az
+V. ker. független polgárokról s a vezetése alatt álló kört
+megajándékozta arczképével, melyet egy tehetséges festőművész
+festett. A szépen előadott beszéd után az arczképről lehull a
+lepel. Viharos éljenzés és taps. –</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi báró</span> (megindultan:) –
+Tisztelt Uraim! Kedves polgártársaim! Szeretett családom!</p>
+<p>Őszintén megvallom, nem vagyok barátja az ünnepeltetésnek, mert
+egyszerü ember vagyok s azt a fenhéjázást, melyet a rang és vagyoni
+előnyök nyujtanak, ismerni nem kivánom. Mindig, valahányszor
+polgártársaim az elismerés koszoruját nyujtják felém, nem keresem,
+mennyiben érdemeltem ki polgártársaim háláját és ragaszkodását,
+ellenkezőleg példa gyanánt Washington és Deák Ferencz lebegnek
+előttem, a kiket nem tántorított meg se a hatalmasok kegye, se az
+alattvalók hizelgése, s mint én, elutasítottak maguktól minden
+czéltalan kitüntetést, mondván: »Et si fractus illabatur, vagy
+illabitur, mégis talán illabatur, orbis, impavidum, mondom, feriunt
+ruinae.« (Éljenzés.)</p>
+<p>Ezen és egyéb okokból, több ízben, ha polgártársaim ünneplése
+megkiséreltetik, ez helyeslésemet soha se nyerheti meg. Nem adtam
+volna beleegyezésemet e különben lélekemelő ünnepélyhez sem, mert a
+mennyiben talán csekély érdemeim felette állanának a szokásosnak,
+előnyeimmel, mint egyszerü ember, tüntetni nem kivánok. Hogy mégis
+helybenhagytam azon szándékot, hogy mint ünnepelt jelenjek meg önök
+előtt, erre több okaim vannak, melyeket nem fogok késni azonnal
+leleplezni. (Halljuk! Halljuk!)</p>
+<p>Tisztelt Uraim és kedves családom! Azon korban élünk, midőn
+elharapózott kicsinyelni mindenkit, a ki a közpályán érdemeket
+szerzett, noha az illetők jobban <span class="pagenum"><a name=
+"Page_151" id="Page_151">-151-</a></span> cselekednének, ha azt
+néznék, mi van saját zsebökben. Én ugyan szerény véleményem szerint
+emelt fővel mondhatom, hogy már vagyoni viszonyaimra tekintve is
+felette állok úgy a gúnyos kicsinylésnek, mint érdemeim
+bonczolgatásának, mégis utóbbi időkben mindez oly kedvetlenséget
+szült bennem, hogy elhatároztam a köztevékenység teréről igénytelen
+cselekvéseimet visszavonni. De az a kitüntetés, melyben szerencsém
+volt legutóbb részesülhetni, megmásította szándékomat s felhagytam
+a foglalkozást azon eszmével, hogy a nyilvános szereplés teréről
+sajnálatomra s talán remélhetem: polgártársaim sajnálatára is
+visszalépjek. Ellenkezőleg megérlelte bennem azon meggyőződést,
+hogy kötelességem szerény érdemeimmel továbbra is helyt állani azok
+sorában, kiknek legbuzgóbb tényeit is visszájára értelmezi a
+helytelen rosszakarat s példámmal kitartásra buzdítani a hasonlóan
+érdemeseket. Ezért elhatároztam, és megnyugtathatom önöket, hogy
+továbbra se szünök meg az önök érdekében közreműködni. (Éljenzés és
+taps.)</p>
+<p>Csekély erőmet vizsgálva nem titkolhatom el önök előtt, tisztelt
+barátaim, hogy midőn harmincz évvel ezelőtt e kör tagjává
+beiratkoztam, s tagdijamat a kör pénztárába pontosan befizettem,
+nem is sejtettem, hogy mint e kör elnöke a kitüntetések egész
+hosszu sorozatában fogok részesülhetni. Én nem szégyellem, tisztelt
+uraim, hogy akkor még csak egyszerü kereskedő voltam; először, mert
+kereskedőnek lenni nem szégyen, és másodszor, mert azon tény, hogy
+egyszerű kereskedőből főurrá s mondhatnám ő felsége zászlósai közé
+emelkedtem, mindenesetre szép munka végzését tanusítja. (Zajos
+éljenzés.) Ha szégyellném, tisztelt uraim, hogy egyszerü
+kereskedőből emelkedtem e helyre, nem érdemelném meg azon sokszoros
+kitüntetéseket, melyben <span class="pagenum"><a name="Page_152"
+id="Page_152">-152-</a></span> ugy felülről, valamint alant, az
+önök bizalmából, elhalmoztatom! (Tapsok.) De akkor mint egyszerü
+kereskedő még nem sejthettem, hogy majdan időt fogok szakíthatni az
+önök érdekében csekély tehetségemhez képest közreműködni, mert a
+közügyek iránt nem érdeklődvén, a vagyonszerzés nehézségeivel
+voltam elfoglalva. Továbbá azon időben még nem birtam a magyar
+nyelvet, s mint önök bizonyára emlékezni fognak, ezt megtanulni
+sokáig nem látszott érdemesnek.</p>
+<p>Később azonban, midőn üres óráimban figyelmemet ráfordítottam a
+közügyekre, s többek ellenkező véleménye daczára elhatároztam, hogy
+a magyar nyelvet elsajátítom, rájöttem, hogy a közügyek nem
+lehetnek el az érdemesebb polgárok hozzájárulása és vállvetett
+támogatása nélkül. Ez okból mind szélesebb mederben folytam bele
+polgártársaim ügyeinek intézésébe, és valamint nem hallgathatom el
+azon elismerésemet, hogy soha se volt okom megbánni, hogy a magyar
+nyelvet elsajátítottam, viszont el kell ismernem azt is, hogy a
+közügyek terén való szerény fáradozásaimért az önök elismerése sok
+kárpótlással szolgált.</p>
+<p>Tisztelt alelnök barátom szóvá tette az én működésemet a
+jótékonyság terén. Őszintén megvallhatom, hogy szívesen tettem, a
+mi e téren csekély buzgalmamtól kitelhetett, de egyébként is jól
+esett, hogy e téren közreműködhettem, s azok közé tartozhattam, a
+kik nélkülözés helyett adakozhatnak, a mit a jövőre nézve
+fokozottabb mérvben fogok megigérni. (Éljenzés).</p>
+<p>Köszönöm tehát, uraim, hogy csekély ajándékomat önök ily
+nagyszabásu ünnepélylyel viszonozták, s lehetővé tették nekem, hogy
+e kitüntetésnek tanuja legyen egész családom, első sorban kedves és
+igen tisztelt nőm, a ki csekély érdemeimben mindenkor készségesen
+osztozott (Viharos éljenzés), továbbá szeretetreméltó <span class=
+"pagenum"><a name="Page_153" id="Page_153">-153-</a></span>
+gyermekeim, a kik tökéletesen birják a magyar nyelvet, s a kik
+különös kegyből az én czímemben és az én rangomban engem, mint
+engedelmes gyermekek követnek (Viharos éljenzés), végül testvéreim,
+kiknek egyike az általam elsajátított magyar nyelvben velem
+osztakozott, másodika azonban ma is német, harmadika pedig pláne
+franczia honos, a mi nem baj, mert minden hazában lehet a hazát
+szeretni. (Éljenzés.) Ők talán ma se értik meg, miért lettem én
+elvből magyar, de cselekedeteimet, tényeimet, működésemet
+mindenesetre korrektnek ismerik el. A mai szép napon, mely remélem,
+fiatal polgártársaimnak buzdításul is fog szolgálni, beláthatják
+ezen testvéreim, hogy én nem cselekedhettem máskép, mert ezen
+hazának nemcsak egy jelentékenynek mondható, szerény jólétet
+köszönhetek, hanem egy általánosan tisztelt, mondhatnám: ünnepelt
+nevet is, mely a polgári érdemek koronájául immár a bárói czímet és
+rangot szerezte meg! (Dörgő éljenzés.)</p>
+<p>Még egyszer köszönöm önöknek, hogy az én csekély ajándékom
+kapcsán szívesek voltak engem megünnepelni. (Perczekig nem szünő,
+tomboló éljenzés.)</p>
+<p class="summary">(Az iskolás gyermekek eléneklik a Szózatot. A
+notabilitások s a kör előkelői sietnek az ünnepelttel kezet
+szorítani. Az ajtóhoz közel állók távozni készülnek.)</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Papa! Papa! A
+táviratok!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Tisztelt Polgártársaim,
+most már nem mint ünnepelt, hanem mint elnök szólítom fel önöket,
+hogy ne méltóztassék még a termet kiüríteni. Az én leányom, a
+bárókisasszony fel fogja olvasni a táviratokat.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span> (felbontogatja a sürgönyöket).
+– »Elutazva lévén… melegen üdvözlöm… képviselő… Távol lévén…
+melegen üdvözlöm… képviselő… Beteg <span class="pagenum"><a name=
+"Page_154" id="Page_154">-154-</a></span> lévén… melegen üdvözlöm…
+képviselő… Rosszul lévén… melegen üdvözlöm… képviselő… Hideg lévén…
+meleg lévén… képviselő…« Ah, egy zászlós ur! Hallgasd csak papa!
+»Nagyon köszönöm, az egész haza nevében, hogy kegyeskedett teljesen
+magyarrá lenni s nagyszabásu tevékenységét Magyarország javára
+értékesíteni…«</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (meghatottan). – Szivesen!
+Szivesen!</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_155" id=
+"Page_155">-155-</a></span></p>
+<h2>XXII.<br />
+ABBAZIÁBAN.</h2>
+<p class="summary">– A Strandon; délelőtt tizenegy órakor.
+Berzsenyi Elza bárókisasszony, barátnője: hédervári Hirschler Zelma
+társaságában, egy padon üldögél. Gavallér is van velök: a kilencz
+esztendős hédervári Hirschler Gyuri, a kinek czvikkeres, komoly
+fejét ellentengernagyi sipka takarja. –</p>
+<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Hát biz ez nagyon
+szomorú.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szavamra, ezt a félórai
+napfényt megint negyvennapi eső fogja követni. Látod, ott bent, a
+hullámfodrok csillogását?</p>
+<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Ez rosszat jelent?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Sirokkót jelent, fiam.
+Délután már szakadni fog, s kuksolhatunk otthon, ki tudja meddig.
+Vagy látjuk egymást többet, vagy soha.</p>
+<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Micsoda időjós lettél!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mint egy vén tengeri farkas.
+Képzelheted, mily szomorú mult van a tudományom mögött.</p>
+<p><span class="smcap">Zelma</span>. – De hát mért is küldik ide az
+embereket?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – No, azt ne képzeld, hogy
+mulatni jöttünk ide. De az ember ennyivel mégis tartozik a
+családjának. <span class="pagenum"><a name="Page_156" id=
+"Page_156">-156-</a></span> Úgy látszik, a betegeknek jót tesz, ha
+jól fűtött szobából a folytonos esőt nézik. Az orvosi tudomány
+lassankint különös dolgokra jön rá.</p>
+<p><span class="smcap">Zelma</span>. – A mamád jobban van
+legalább?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Tudod, az is valami, hogy nem
+hűtheti meg magát. Eddig mindössze egyszer volt kinn: vasárnap a
+templomban.</p>
+<p><span class="smcap">Zelma</span>. – És ti?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hála a missnek, hébe-hóba
+kikukkanthatunk. Nézd meg ezt a nőt, a ki itt jön.</p>
+<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Ki volt ez?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ez az Immergrün Stefi, a kit
+Abbazia csillagának is nevezhetnék, s a két rokkant, a ki kíséri,
+két herabgekommen herczeg. Azelőtt egy igazi princze is volt, egy
+orosz miniszternek a megkergült fia, de azt már haza vezényelték s
+azóta a Stefi egy kicsit lehempergett. Hanem azért ma is ő itt az
+első személy, a mint látni, vagy legalább is hallani fogod.</p>
+<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Elég csinos. Utolsó szorte,
+mi?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – No ná! Az a tisztes öreg
+dáma, a kit magával hurczol, egyike a leghirhedtebb perszónáknak.
+Különben, ha még egy kicsit itt ácsorgunk, meg fogod látni az
+összes érdekes személyeket. Ilyenkor mindenki kibúvik az
+odvából.</p>
+<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Sok az ilyen érdekes
+fajta?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Van itt minden, mint a jó
+boltban. Nagy rumli van például a Schlumberger körül, a ki a
+Curtheater egyik csillaga. Iszonyu sleppet hordoz a rokkantakból, s
+ez a leány, mondhatom, speczialitás. Az illedelmes viseletből
+csinál magának panachet, a mi egyrészt felbőszíti a rokkantakat,
+másrészt dühössé teszi az asszonyokat, mert ez már tisztességtelen
+verseny, nem igaz?</p>
+<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Hát ez, ni? <span class=
+"pagenum"><a name="Page_157" id="Page_157">-157-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ó, ez is nevezetesség. Ez
+Betty kisasszony, a vezetéknevét már elfelejtettem, a herczeg
+kedvese.</p>
+<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Egy kicsit dajkaszerű.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hja, ez soha se megy ki a
+divatból.</p>
+<p><span class="smcap">Zelma</span>. – De mért olyan szomorú? Végre
+is nem olyan előkelő személy, hogy a szomorút lehetne adnia.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szegénynek sok baja van a
+mamáival. Minden héten haza expediál egyet, mert nem bír velök. Az
+egyik pláne ellopta az összes smukkjait.</p>
+<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Én csak azt szeretném tudni,
+hogy az ilyen öreg herczegnek minek a kedves?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (filozófiával). – Az már a
+szegény öreg herczeg dolga. No nézd, a Bertalan Dóri.</p>
+<p><span class="smcap">Bertalan Dóri</span> (tisztelettel üdvözli a
+hölgyeket). – Jó reggelt, baronesz. És a Zelmácska! Nem is tudtam,
+hogy maguk is itt vannak.</p>
+<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Már három napja.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – És maga? Mikor jött?</p>
+<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Ma. Nincs még egy órája. S
+mindössze öt percz óta tudom, hogy az Artemisia-villában laknak.
+Stimmt?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Auffallend. No, üljön le és
+udvaroljon egy kicsit.</p>
+<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Lehet magának
+gratulálni?</p>
+<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Mihez?</p>
+<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Azt hallottam, hogy
+visszament a parti.</p>
+<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Miféle parti?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ugyan ne játszsza az
+ártatlant. Frangepánnéról beszélünk, ha megengedi.</p>
+<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Szavamra, egy szó se igaz az
+egész mendemondából.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Tudjuk, tudjuk. De hisz maga
+nem is beszélhet. Csak hallgathatja, a mit mi beszélünk, mint a
+préfet az <i>A hol unatkoznak</i>-nál. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_158" id="Page_158">-158-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Ha meggondolom, hogy én ez
+elől a pletyka elől menekültem Abbaziába!</p>
+<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Igaz, hogy Frangepánék már
+ki is békültek?</p>
+<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Mit tudom én? Maguk, úgy
+látszik, jobban vannak informálva.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Annyit tudunk, hogy maga már
+szárazon van.</p>
+<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Fiatal ember, ez a szerencse
+becsületére válik az ön ügyességének! – mint a papa írta a
+megszökött pénztárnokának.</p>
+<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Sajátságos, hogy a leányok
+mindig a legrosszabbat képzelik! Akarják, hogy elmondjam a
+történetet? Nincs benne semmi. Én udvaroltam neki, tisztára csak a
+porosz királyért, s ő egy szép napon azt mondta a férjének: »Fiam,
+én szeretem a Dórit, elválok tőled, hivasd el az ügyvédet.« Erre a
+Frangepán azt felelte: »Jó, hát akkor slúsz.« Az asszony elment a
+mamájához, ő pedig elment az orfeumba. De az orfeumban nagyon
+unatkozott, az asszony is mást gondolt és belátta, hogy még se
+szeret engem, aztán egy hónapig még boudiroztak s végül kibékültek,
+voilà tout. A többi mind hazugság.</p>
+<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Hm, hm.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát nekem semmi kifogásom, de
+a rossz nyelvek azt beszélik, hogy magának most, ha az Isten nem
+őrzi, meg kellett volna házasodnia, pedig a Frangepánné nem a
+legjobb parti, mert az egész vagyona csipkében fekszik.</p>
+<p><span class="smcap">Dóri</span>. – No, anekdotát azt csináltak
+eleget. Köztünk szólva, csináltak egyet, a melyik nem is rossz.</p>
+<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Nekünk elmondhatja, mi nem
+adjuk tovább.</p>
+<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Mint anekdotát elmondhatom,
+magam is mulattam rajta. De megjegyzem, hogy egy szó se igaz
+belőle. <span class="pagenum"><a name="Page_159" id=
+"Page_159">-159-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mennyi fölösleges
+bevezetés!</p>
+<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Elég az hozzá, Frangepán,
+mikor azt hitte, hogy a felesége hozzám jön feleségül, mindenféle
+rosszakat beszélt volna a feleségéről, már mint az én jövendőbeli
+feleségemről, vagy hogy is mondjam…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mondja egyszerüen: a
+feleségünkről.</p>
+<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Szóval a Matyikáról. Hogy a
+Matyika megcsalta volna őt, hogy én alkalmatlan időben viziteltem
+volna stb…</p>
+<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Kérem, csak semmi
+részleteket! Az anekdotát ugy tessék előadni, hogy
+meghallgathassuk.</p>
+<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Hisz épp ez az, hogy nem
+történtek részletek, csak éppen Frangepán terjesztette volna a
+részleteket. Mikor aztán kibékültek, az ügyvédjének, a rokonainak
+és a barátainak leveleket írt volna, a melyekben korrekt kereskedői
+nyelven tudtul adja, hogy a részleteket, mint félreértésen
+alapulókat, visszavonja, s örömmel jelenti, hogy hiba nem
+történvén, házi tűzhelye…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Vigabban lobog, mint valaha.
+Ő víg, mi is vigak vagyunk, de mindnyájunk közül mégis csak maga a
+legvidámabb.</p>
+<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Maga úgy látszik, komolyan
+csúfol engem. Pedig, higyje el, baronesz, ha komolyan veszszük a
+dolgot, nem mokirozhatja magát rajtam, a ki egészen ártatlan
+vagyok. Nézze én őszintén rokonszenvezem a Matyikával, de abból,
+hogy az ember bókokat mond egy szép asszonynak, még nem következik,
+hogy az ember feleségül vegyen egy harminczhárom esztendős asszonyt
+két gyermekkel és egy kevés csipkével, csak azért, mert az asszony
+szeszélyes és nem tudom miféle őszinteségi rohamokban szenved.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Magának igaza van. Az egész
+érthető, csak egy van, a kit nem értek, s ez a Frangepán.</p>
+<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Azt pedig meg lehet érteni.
+Először is igen jó, igen derék ember. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_160" id="Page_160">-160-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szép, hogy dicséri.</p>
+<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Miért ne dicsérném? Én
+őszintén rokonszenvezem a Matyikával, s tudom, hogy a mi rosszat
+beszélnek róla, az mind hazugság. És mégis azt mondom, hogy a
+Matyika nem érdemli meg ezt a derék embert.</p>
+<p><span class="smcap">Zelma</span>. – No hát, mit mondok én?!</p>
+<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Az ám, de tizenöt esztendő
+alatt egy macskát is megszokik az ember, nemcsak a feleségét. És
+miért is küldené el az asszonyt, mikor bizony isten nem történt
+semmi?</p>
+<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Ha az asszony magáért
+eped?</p>
+<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Az igazság az, hogy a Matyika
+nem szeret se engem, se az urát, de ez még nem olyan nagy baj.
+Vegye hozzá, hogy gyermekek is vannak.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (álmodozva). – Aztán meg ő férj!
+És úgy látszik, hogy: a férjek az emberiségnek egy külön
+fajtája.</p>
+<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Az csak egy állapot.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem, nem, én napról-napra
+erősebben hiszem, hogy ezt a hivatást az emberiségnek egy külön
+fajtája látja el. Van, a ki férjnek születik, mint a hogy a zebra
+zebrának születik és nem lónak. És ez az, a mi a házasságban a
+legrettenetesebb: az ember nem mehet feleségül máshoz, csak egy
+férjhez.</p>
+<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Maga igazságtalan a férjek
+irányában. Van köztük, baronesz, a ki ellen már semmiféle czímen
+nem lehet kifogás. Maguk ismernek egy szép asszonyt, nem régen vált
+el s férjhez ment ahhoz, a kit szeretett…</p>
+<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Vigyázzon, – mindjárt ki
+fogjuk találni.</p>
+<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Nem lehet, mert az ismertető
+jel kevés. Mindössze ennyi: az első férj gazdag volt, a második
+szegény. Ez ráillik legalább is négy válási esetre.</p>
+<p><span class="smcap">Zelma</span>. – A következőkből majd ki fog
+derülni.</p>
+<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Azt hiszi? Soha se találná
+ki, ha nem mondanám meg, hogy kikről van szó. Denique, az
+<span class="pagenum"><a name="Page_161" id=
+"Page_161">-161-</a></span> asszony hozzá szokott a kényelemhez, s
+a második úrnak, a szívkirálynak, rosszul megy. Mit tesz Isten? Az
+asszony egyszer, titokban, elpanaszolta baját az első férjnek, s ez
+azt mondta rá: »Hát csak ez a baj?« S azóta az asszonynak ő veszi a
+kalapot, a czipőt, talán még a rizskását is, persze úgy, hogy a
+szívkirály meg ne sejtse a dolgot. S maguk azt hiszik, hogy ezt
+önzésből teszi, à cause d’amour, a hogy a <i>Moritüri</i>ben
+mondják?… Szó sincs róla!</p>
+<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Bocsánat: moritsuri. Nem
+moritüri, hanem moritsuri. Angol szó.</p>
+<p><span class="smcap">Dóri</span>. – Úgy? Nem gondoltam.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Azt hiszem, Frangepán nem
+volna képes ilyen önzetlenségre. De tudok én czifrább esetet is.
+Látták maguk a multkor nagybátyámat, a németországi Beert? Ennek a
+története páratlan. Egyszer, van már tizenöt esztendeje, beállít
+hozzá becses neje, sírva fakad, s bevallja, hogy ő a háziorvost
+szereti. A németországi Beer megsimogatja hosszu szakállát s azt
+mondja: »Az nem baj, liebes Kind; a háziorvos özvegy, férjhez fogsz
+menni a háziorvoshoz.« – De baj – feleli a liebes Kind – mert a
+háziorvosnak három gyermeke van, s én nem szeretem a gyermekeket! –
+»Nem baj – szól a németországi Beer – majd meg fogod szokni őket,
+ha neked is lesznek gyermekeid.« – De baj – mondja a nő – mert a
+háziorvos szegény ember, alig van annyija, a mennyi a gyerekeknek
+kell. – »Nem baj – viszonozza a németországi Beer – én majd
+kiházasítalak.« Úgy is történt, a németországi Beer férjhez adta a
+feleségét, hozományt is adott neki, s az emberek irigyelték
+nagybátyámat, a ki nyugodtan és egyedül élt, mint egy görög bölcs.
+Egy pár éve azonban megint csak beállít hozzá az elvált felesége,
+sírva fakad, s elmondja, <span class="pagenum"><a name="Page_162"
+id="Page_162">-162-</a></span> hogy férje: a háziorvos, meghalt, s
+ő szegényen maradt, mert az ura nem tudott félre tenni, sőt a
+hozomány is elment. A németországi Beer megsimogatta hosszu
+szakállát, és így szólt: »Nem baj, vissza fogsz térni hozzám.« – De
+baj – sirdogált az özvegy, mert nekem azóta három gyermekem
+született s én nem akarok elválni a gyermekeimtől. – »Nem baj –
+felelt a németországi Beer – a te gyermekeid az én gyermekeim; haza
+fogod hozni a gyermekeinket.« – De baj – sirdogált tovább az
+asszony, – mert a férjemnek is maradt három gyermeke: azok már nem
+az enyimek, de mégse hagyhatom el őket. – »Nem baj – szólt a
+németországi Beer – ide fogod hozni azokat is. Mert három gyerek
+meg három gyerek, az hat gyerek, de három millió, meg három millió,
+az szintén hat millió.« És megsimogatta hosszu szakállát. Ennek már
+egy pár éve. Minthogy pedig azóta a vagyona felszaporodott kilencz
+millióra, a felesége nyugodtan felszedhet még három gyermeket,
+szőkéket, barnákat, vereseket; a németországi Beer rendületlenül
+azt fogja mondani: »Nem baj!« Gyönyörü fajta, mondhatom.</p>
+<p><span class="smcap">Hirschler Gyuri</span> (a ki eddig szomorúan
+nézte a tengert). – Én haza akarok menni.</p>
+<p><span class="smcap">Zelma</span>. – Hallod, ne szemtelenkedjél!
+Nem tudod megvárni, míg a nagyok kibeszélgetik magukat?</p>
+<p><span class="smcap">Gyuri</span> (szilárdan). – Én haza akarok
+menni.</p>
+<p><span class="smcap">Zelma</span> (dühösen). – Ez a kölyök csak
+azért erőszakoskodik, mert észrevette, hogy nekem kellemetlen, ha
+elhí.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (Dórihoz halkan). – Nézze ezt a
+szegény fiút, ez is férjnek született. Nézze az arczát, a
+mozdulatait… (Elhatározással.) No hát menjünk. Beborult, mindjárt
+szél lesz, a víz már csunya, menjünk. (Megindulnak s az
+ellentengernagyi sipka nemsokára eltünik a szomorú
+szürkeségben.)</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_163" id=
+"Page_163">-163-</a></span></p>
+<h2>XXIII.<br />
+HÓBORTOS RÓZSI.</h2>
+<p class="summary">– Délelőtt tizenegy órakor; két nappal azután,
+hogy a Kisfaludy-Szinházban színre került Berzsenyi Blanka első
+drámai műve: a <i>Csikós Bandi és Hóbortos Rózsi</i> czímű eredeti
+népdráma. Színhely: a kis szalon. Blanka egyedül. Boldog és fáradt,
+mint egy fiatal anya. Hirlappéldányok hevernek körülötte. Koronkint
+előveszi hol az egyiket, hol a másikat, s százegyedikszer olvassa
+végig a reczenziót. –</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span> (olvas:) – »Ama perverz
+aljasságok után, melyek legutóbbi példánya: <i>A párizsi
+asszony</i> oly mélyen megbotránkoztatta Budapest egészséges ízlésű
+közönségét, friss fuvalat gyanánt hatott ránk a <i>Csikós Bandi és
+Hóbortos Rózsi</i> czímű eredeti népdráma, mely ma este zajos
+sikerrel került szinre. E mű szerzője: békásmegyeri Berzsenyi
+Blanka bárókisasszony, a ki feltünő szépségénél és nagy
+műveltségénél fogva az előkelő körök egyik legünnepeltebb s méltán
+körülrajongott alakja«… Ez elég jól ír rólam, de a darabbal
+ugyancsak rövidesen végez. Elmondja a mesét, megdicséri, de aztán
+mindjárt rátér az előadásra. Ez a másik már sokkal szebben
+foglalkozik a tartalommal. (Olvassa:)… <span class=
+"pagenum"><a name="Page_164" id="Page_164">-164-</a></span> »de a
+cselekvés csak ott válik igazán elementáris hatásuvá, a hol Rózsi
+nagy fájdalmában, hirtelen hóbortossá válik«… Elementáris
+hatásuvá!… Valamennyi kritikusom közül ez a legintelligensebb. A
+másik már érthetetlenül sokat emlegeti a papát; mire való ez? »Az
+ismert pénzügyi kitünőség«… »a Lipótváros ez egyik legtiszteltebb
+alakja«… de mi köze a papának az én darabomhoz? Az <i>Esti
+Hiradó</i> már sokkal tárgyilagosabban bonczolja drámámat. (Olvas.)
+»Gyönyörü az a jelenet, a hol a czigányasszony, kinek gyermekét a
+katonák elrabolták, a zárai érsekben ráismer elveszettnek hitt
+fiára, s talán még ennél is szebb az, midőn Rózsi a Bandi vállán
+látható lencsealaku anyajegyről megtudja, hogy nagybátyjába
+szeretett bele.« Mind nagyon jól írnak, mind! »A születés, a
+vagyon, a szépség és a szellem arisztokrácziája mintha találkozót
+adtak volna egymásnak ez ünnepies alkalommal…« Az igaz, hogy olyan
+közönséget nem egyhamar látni, mint a milyen az én premiéremen
+jelent meg!… És egybehangzóan konstatálják, hogy nagy diadalt
+arattam. »Valóban olyan volt ez a siker, – írja egyik kritikusom –
+mint a Montblanc: nagy, tiszta és lélekemelő. Moliére óta nem
+találkozott drámaíró, kinek munkája ily tiszta erkölcsiséget lehelt
+volna, s e lelki nemességet sugárzó darab diadala intésül
+szolgálhat drámaíróinknak: »Quidquid agis, prudenter agas, et
+respice finem.« Szóval: meg lehetnék elégedve. És mégis… Az az egy
+sehogy se tetszik nekem, hogy a második előadáson olyan kevesen
+voltak! Nem emlékszem ugyan határozottan, de úgy rémlik, mintha a
+<i>Dolovai nábob</i> második előadását jóval többen nézték volna.
+Pedig Herczegnek nem volt olyan nagy sikere, mint nekem!
+(Megjelenik Rejtvényi.) Ah, végre! Nos? <span class=
+"pagenum"><a name="Page_165" id="Page_165">-165-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Kitünő ujságot hozok.
+Darabunkat a jövő hétre is kitűzték.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Az egész jövő hétre?</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – No, azt nem, ez még
+franczia és angol darabokkal se történik. Hanem szerdára, a jövő
+hét szerdájára.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Kitűzték? Hát hogyne tűzték
+volna ki! Ilyen siker után!</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Tudja, a szinigazgatók
+előtt a siker mai napság semmit se jelent. Ravasz rókák azok, a
+kik, mikor a premiére közönsége a legeszeveszettebbül tombol,
+savanyú pofákat vágnak, s czinikusan simogatva a szakállukat, így
+fanyalognak: »Várjuk be csak a három órai vonatot.«</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – S mit akarnak ezzel
+mondani?</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Semmit… Tudja, az ő
+örömük a huszonötödik előadásnál kezdődik.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De mi csak fölvisszük
+huszonöt előadásig?</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Na, nem kell éppen a
+számhoz ragaszkodnunk. Mai világban, mikor a szinházaknak annyi
+értéktelen, de jövedelmet hajtó darabot kell pusszirozniok…</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hát a mi darabunk, az nem
+hajt jövedelmet?</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Dehogy nem! Hiszen a
+tegnapi előadásra is ötszáz forint ára jegyet vettünk meg és
+osztottunk szét.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – E szerint tegnap nem volt
+üres a szinház?</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Már hogy lett volna
+üres? Hát nem volt éppen tele; de vasárnap erre nem is lehetett
+számítani, mert a köznépnek nem kell az efféle delikát csemege…
+<span class="pagenum"><a name="Page_166" id=
+"Page_166">-166-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Szombaton kissé
+elszomorítóan hatott rám, hogy a nézőtér majdnem egészen üres
+maradt. Nem tudom megérteni a dolgot.</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Pedig az természetes.
+Mindig így van ez a második előadásokon. Tudja, a közönség ilyenkor
+még fáradt; nem tudta kiheverni a premiére izgalmait.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Miért nem osztottunk ki
+több szabadjegyet?</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Ó, eleget szétosztottam!
+De a szabadjegyekkel csinján kell bánnunk. Kell, hogy a fizetőknek
+is jusson; a fizetőket nem szabad elriasztanunk azzal, hogy: »Mára
+az összes jegyek eladattak.«</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Persze; de miért nem jöttek
+el a szabadjegyesek?</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – A mi szabadjegyeseink
+vagy a szinház szabadjegyesei?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Úgy az egyik, mint a másik
+tábor.</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Más-más okból. Mi
+tulajdonképpen csak tiszteletjegyeket küldözgettünk szét; mindössze
+hetven darabot tartottunk fenn a klakőrök számára. A
+tiszteletjegyesekre pedig nem lehet ráparancsolni, hogy éppen az
+nap jöjjenek szinházba. Némelyik eljön, némelyik otthon marad.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – S a szinház
+szabadjegyesei?</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Az undok nép. Nem is
+képzeli. Úgy válogatnak, hogy az skandalum. Ha nem külföldi a
+darab, még a szemtelenségre is képesek. »Eredeti darabba nem megyek
+ingyen!« – hetvenkednek a kitanultabbak. De nem csoda, hogy ilyen
+czinikusak; perverz darabokon nőttek fel.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De hisz ez baj.</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Nem baj.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hogy-hogy?</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Egy pár üres ház, az nem
+tesz semmit. <span class="pagenum"><a name="Page_167" id=
+"Page_167">-167-</a></span> Láttam én már akárhány darabot, a mely
+a tizenkettedik előadásig az ördögnek se kellett, s egyszerre, mert
+nem adtak jobb darabot, tódulni kezdett hozzá a nép. A fő az, hogy
+kibírjuk a tizenkettedik előadásig; azután már sebaj.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – S gondolja, hogy
+kibirjuk?</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Egy kis áldozattal miért
+ne?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Igaz, elhozta a
+jegyzéket?</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Parancsolatja szerint.
+Ime, itt van, valamint a hozzá való iratok is. Ez az irat tünteti
+fel a szinháznak a jegyekért fizetendő összeget, ez a virágárus
+számlája, a művésznők bokrétái stb., itt vannak a klakőrök számlái
+is…</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hagyja a részleteket.
+Mennyit tesz ki az összeg?</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – 3847 frt.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Az nem sok.</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Ahhoz képest, hogy
+darabunknak milyen kivételes nagy sikere volt, én bizony sokallom.
+S ne feledje, hogy ha még tovább is pusszirozzuk a dolgot, ez az
+összeg még emelkedni fog. Apropos, meddig mehetünk el?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hányadik előadásig?</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Nem, hanem hány ezer
+forintig?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Erre nézve még meg kell
+kérdeznem a papát. De két-három ezret garantálok. (Berzsenyi
+belép.) Éppen itt jön, tant mieux.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem láttad a
+lányomat?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Papa, te úgy beszélsz,
+mintha én nem is volnék a világon, mintha csak egy leányod
+volna…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Csak grammatikai hibából
+mondtam, de azt tőlem nem kell úgy felvenni, mert egy öreg pápai
+nemes nem fogalmazhat úgy, mint te, a ki egy Georg Szand vagy, mint
+egy czikkben olvastam… <span class="pagenum"><a name="Page_168" id=
+"Page_168">-168-</a></span> de az nem baj. Mutasd be ezt az
+urat.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De, papa, hisz már régen
+ismered őt! Rejtvényi szerkesztő úr!</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span> (meghajol).</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Az nem tesz semmit,
+azért valaki a legkedvesebb ember lehet a világon, ha mindjárt ír
+is. Ő Szentsége is ír; igaz, hogy latinul…</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Papa, itt van a
+költségjegyzék, a melyről már beszéltem; kérlek, utalványozd.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (fölteszi binokliját, de
+nem nézi meg az iratokat). – Mennyi?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Háromezernyolczszáz egy
+nehány…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hány előadás?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Mind a három.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nnn… na, nem is olyan
+sok. Háromezernyolczszáz… hm, hagyján, hagyján. Egy előadás ezer
+kétszázhatvan és még valami. Nem is olyan sok. Persze, korona.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nem, forint.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Forint? Hm. No az se
+sok. A közönség nagyon szép volt, s kedves mamádnak meg volt a maga
+élvezete. Határozottan láttam rajta, hogy élvezett; rég nem láttam
+őt így élvezni. Mondhatom, nem sok ilyen szép közönségért. Csak azt
+nem értem, hogy ha két-három előadás ennyibe kerül: hogyan győzik
+pénzzel azok a szegény ördögök, a kiknek a darabjait húszszor is
+előadják?!</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_169" id=
+"Page_169">-169-</a></span></p>
+<h2>XXIV.<br />
+BERZSENYIÉK A KÜLPOLITIKÁBAN.</h2>
+<p class="summary">– Szinhely: a báróné boudoirja. Délután három
+óra. Berzsenyi báróné egy hintaszékben szenved s a lélekzetét
+keresgéli. Berzsenyi báró nagy figyelemmel olvassa a <i>Pester
+Lloyd</i>ot. –</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Jacques!</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (tovább olvas). – Mi az,
+virágocskám?</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Már többször kértelek,
+hogy ne nevezz így. Először is magyarul azt nem lehet mondani. És
+másodszor mit fognak gondolni az emberek? Mondd, hogy: »barátnőm.«
+Ez fair, és elég.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (felnéz az ujságból). – Csak
+ezt akartad mondani?</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Nem. Azt akartam mondani,
+hogy szép tőled, hogy az én gyengélkedésemben társaságot lájsztolsz
+nekem, és én nagyon hálás vagyok neked, Jacques, mert tudom, hogy a
+te istállódban jobban is eltölthetnéd az időt…</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (félszemmel tovább olvas). –
+No, és aztán?</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – De ha te egy óránál
+tovább olvasod az ujságot, akkor mi hasznom van nekem a te
+szeretetreméltóságodból? <span class="pagenum"><a name="Page_170"
+id="Page_170">-170-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (leteszi az ujságot és
+összecsukja a binokliját). – Látod, fiam, milyenek vagytok, ti nők!
+Ha az ember a kis ujját nyujtja, ti mindjárt többet kivántok.
+Ápolás közben egy kicsit belenézek az ujságba, és te, kis krántig,
+mindjárt szczénát csinálsz nekem. Egyszer csak mégis el kell
+olvasnom az ujságot! Nem?</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Egy órát adsz nekem
+összevissza, és azt végig olvasod! Én nagyon köszönöm, hogy olyan
+szives vagy, Jacques, de úgy jössz nekem elő, mint a mikor
+megajándékoztál engemet a Meissonnier-képpel és aztán betetetted a
+te irószobádba.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Az ott is a tied maradt és
+nem passzolt a te lakosztályodhoz.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Azelőtt csevegtél velem,
+és emlékszel-e, a mikor erőszakkal vetted el tőlem az angol
+regényt, mert kérdezni akartál valamit? Milyen kedves voltál akkor,
+Jacques!</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – De, szivecském, azóta
+megtudtam, a mit akkor kérdeztem, és mért vegyek el tőled
+erőszakkal egy angol regényt, mikor nincs is nálad angol regény?!
+Megjegyzem, hogy az ujságban egy érdekes dolgot olvastam, a minek
+érdemes egy kicsit utána gondolni.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Beszéld el nekem,
+Jacques! Ez engem arra emlékeztet, mikor Velenczében együtt
+olvastuk az ujságot. Én kihajoltam a hôtelben az ablakon és az
+Illustrazione Italianat néztem, te pedig mindenféle bolondokat
+találtál ki.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Az nagyon szép esztendő
+volt, szivecském. Az ottomán vasutak részvényeivel is akkor
+csináltam azt a kis tranzakcziót. Erről jut eszembe, hogy a Kelet
+nekem mindig szerencsét hozott.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Mi jár a fejedben,
+Jacques? Olyan grűblirozónak nézel ki!</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Ezeken a szerb ügyeken
+hímezek, hámozok. <span class="pagenum"><a name="Page_171" id=
+"Page_171">-171-</a></span> Nem titkolom el előtted, hogy a dolog
+egy kis szeget vert a fejembe.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Mi közöd neked a szerb
+ügyekhez? Vannak neked valami összeköttetéseid Szerbiával?</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Éppen az a baj, hogy még
+nincsenek. De nem tudom, hogy meg fogsz-e érteni, mert gyanum
+sincsen róla, hogy au fait vagy-e a külpolitikában?</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Miért ne? Nem tartod
+lehetségesnek, hogy egy asszonyt a komoly dolgok érdekeljenek?</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Akkor tudni fogod, hogy a
+szerb királynak a trónja ujabban nagyon megrendült, az országban
+mindenfelé elégedetlenség észlelhető, s az irányadó körök máris
+komolyan értekeznek a trónutódlás megváltoztatása ügyében. De,
+mondd, nincs véletlenül itt a góthai almanach?</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Nincs, de behozathatom,
+mert a hálószobámban van, a hol esténkint olvasgatni szoktam, hogy
+az ember ne mondjon valami sottiset.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (meglepetve). – Milyen
+előrelátó nő vagy te! Azt hiszed, nekem eszembe jutott volna
+ez?</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – De mit akarsz a góthai
+almanachhal?</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Semmit, ha te is
+informácziókat nyujthatsz nekem. Arról van szó, nem emlékszel-e,
+hogy a Gyorgyevics Fodri báró rokonságban van-e a
+Gernyeszeghyekkel?</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Már mért ne volna
+rokonságban? Ki mondta, hogy nincsenek rokonságban?</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (nagyon elkomolyodva). –
+Senki; én is úgy emlékeztem. De ha így van, akkor mindez nagyon
+sajátságosan jön össze!</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Hogyhogy? Nem értem.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (fölkel). – Olyan
+sajátságosan, hogy hirtelen nem tudom, mit gondoljak. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_172" id="Page_172">-172-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Fel akarsz izgatni, s nem
+fogod magadat végre kimagyarázni?</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (le s fel jár a szobában). – A
+dolog egyszerű; egyszerűbb már nem is lehetne. Az ujságban be van
+bizonyítva, hogy a szerb trón legközelebbi várományosai a
+Gyorgyevics Fodri báró és a Gyorgyevics Miska báró, a kik I. Milos
+fejedelemnek a szépunokái. Igen ám, csakhogy, a mit nem fogsz
+elhinni, a Gyorgyevics Fodri báró mésallianceszal házasodott.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Lehetetlen!</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Érthetetlen, de úgy van. És
+most jön, a mi még bonyolultabbá teszi a kérdést. Maradna tehát a
+Gyorgyevics Miska báró, de, a mit önzetlenül sajnálok, úgy jön
+nekem elő, hogy a Miska bárónak nincsenek gyermekei. Vagy olvastál
+talán valamit az almanachban, hogy volnának gyermekei?</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span> (megütődve). – Nem, nem
+olvastam.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Látod, mily sajátságosan
+jönnek össze a dolgok?! Már most vedd, hogy a Gyorgyevicseknek
+nincsenek más rokonaik, csak a Gernyeszeghyek, a kik
+gyermektelenek, s csak egy unokaöcscsel rendelkeznek, a ki viszont
+az én leendő vejem, a Telegdy Miklós.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span> (elsápadva). – Ah, istenem,
+istenem, add hamar a flaconomat!</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (ünnepiesen). – Mivel pedig az
+én leendő vejem megfelelő anyagi eszközökkel nem rendelkezik ahhoz,
+hogy jogait érvényesíthesse, apósa ellenben czesszió és
+jogátruházás esetén a megfelelő akcziót kifejteni képes is,
+hajlandó is…</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span> (elfuladva, alig
+hallhatóan). – Ne mondd tovább!… Ne mondd tovább!… Mindjárt
+elájulok!… (A báró kinyitja a flacont, s a báróné lassan magához
+tér. Hosszú szünet.)</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (merengve néz maga elé s
+halkan megszólal). <span class="pagenum"><a name="Page_173" id=
+"Page_173">-173-</a></span> – Ha meggondolom, hogy a Keleten milyen
+könnyü az embereket, egész tömeg embert, egész pártokat
+megvásárolni!… S megjegyzem, hogy Szerbiában kitünő ágenseim
+vannak, a kik nekem olcsóbban dolgoznának, mint másnak!…</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span> (ugyanúgy, halkan). –
+Istenem, mily álom! (Suttogva): Első Jacques, Szerbia királya!</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (köhög). – Tudod… mint
+uralkodónak… akarom mondani: abban az esetben, ha sikerülne a
+dolog… más nevet kellene fölvennem… történeti, fejedelmi nevet…
+tekintettel kellene lennem a szerb nép érzékenységére… nemzeti
+nevet… például: Első Nikodém, Szerbia királya!… Nikodém, ez
+izről-izre király… és nemzeti!</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – De vajjon mit szólnának
+az udvarok!… (Aggodalmasan): Európa… a nagyhatalmak… (alig
+hallhatóan rebegve): fejedelem-társaid… elismernének-e?</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (bizalmas suttogással). –
+Volna egy hatalmas pártfogóm… Nem találtad ki? Ő Szentsége!… Látod,
+mily isteni szerencse, hogy hithű, vallásos emberek vagyunk!… Ez
+nem érdem, ez kötelesség… de látod, minden jó megleli jutalmát!</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span> (elpirul örömében). – Igaz!…
+Igazad van!… Hogy is nem jutott mindjárt eszembe?!… Ó, Jacques,
+micsoda istenáldás, hogy ha csakugyan kiérdemeltük ő Szentsége
+jóindulatát!… (Elkomorodva): De, Jacques… mi jut eszembe?… ah,
+istenem, a szerb trónon csak nem kellene elhagynunk a vallásunkat?…
+Mert, Jacques, ezen az áron… (elhatározással): ezen az áron,
+Jacques, nem akarok királyné lenni!</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (a füle tövét vakarja). –
+Tudod, a dolog egy kicsit bonyolult… mert a szerb uralkodónak végre
+<span class="pagenum"><a name="Page_174" id=
+"Page_174">-174-</a></span> is az orthodox egyházhoz kell
+tartoznia… viszont ő Szentsége semmiesetre se fog olyan egyént
+támogatni, a ki a trónért elhagyja vallását. Mégis… azt hiszem…
+majd csak megtaláljuk a megoldást… Végre is, a népnek nem az kell,
+hogy én mindenáron orthodox legyek; a népnek, ellenkezőleg, pénz
+kell.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Nagyon jól beszélsz,
+Jacques… Semmi költséget nem kell kímélni, hogy hitünket
+megóvhassuk.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Csakhogy egy más baj is
+van… Vajjon hogyan itéli meg a világ, ha azt a trónt, a melyen
+egykor felejthetetlen barátom egyetlen fia ült, az idők
+változtával, éppen én foglalom el, az atyai jóbarát?!… Vajjon nem
+fogják-e azt mondani, hogy valójában én vagyok az oka a Szerbiában
+nemrég történt összes gyászos eseményeknek, mert az én
+beleegyezésem, az én hajlandóságom utóbb a trónt elfoglalni… ez
+tette lehetővé, hogy a szerbek összeesküdjenek barátom fia ellen és
+ideiglenesen egy Karagyorgyevicset ültessenek a trónra, mert
+biztatást nyertek, hogy később erősebb egyén fogja elvállalni az
+uralkodás súlyos feladatát?!…</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span> (elkedvetlenedve). – Ó,
+Jacques, csak nem fogsz rémképeket csinálni magadnak?… Mit
+mondanak, mit mondanak! Ki adna arra valamit?… Hát nem mondtak
+nekem is terólad mindenféléket?… Nem, Jacques, te ezt nem mondod
+komolyan. Férfi az, a ki mindjárt az első akadálynál visszaijed
+beképzelésektől?</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Te azt nem is képzelheted,
+hogy én mi mindenre gondolok! Nekem a külpolitikában olyan szemem
+van, mintha egész életemben csak ezzel foglalkoztam volna. Különben
+légy nyugodt. Ha az uralkodói kötelesség parancsol, az ember
+elnyomja egyéni érzelmeit.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – De hátha a
+Gyorgyevics-család nehézségeket támaszt? <span class=
+"pagenum"><a name="Page_175" id="Page_175">-175-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Hja, barátom, a
+mésalliance, az mésalliance! Én nem tehetek róla.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – S nem fogják azt mondani,
+hogy te is mésalliance-ot követtél el? Hisz én se…</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Bah! Egyenranguak között a
+házasság nem lehet mésalliance. Te épp oly trónképes vagy, mint én
+magam.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Ó, Jacques! Ha el akarnak
+tőled választani!… Vagy ha az én személyem lehetetlenné teszi, hogy
+a trónt elfoglald!… Nem, nem! Inkább elválok tőled, minthogy
+utadban legyek!… Miért is voltál oly vigyázatlan, hogy polgárnőt
+vettél feleségül?! A te tehetségeiddel!… Ó, Jacques, taszíts el
+engemet és foglald el a trónt!</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (gyöngéden). – Erről beszélni
+még korai volna. Szó sincs róla, gyermekeinkért meg kellene hozni
+még ezt az áldozatot is. (Elmélyedve.) De ez még korai, időelőtti
+dolog… Ha kell, kell. De még időelőtti. Azt kérdezem tőled, hogy ha
+a boldogult szerb király, néhai barátom fia, királynévá tehette egy
+mérnök özvegyét, kinek már nem lehettek gyermekei, miért ne
+tehetnélek királynévá tégedet?!… Utóljára te nem vagy senkinek az
+özvegye és nem állottál ki semmiféle operácziót.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span> (szemlesütve). – Ó,
+Jacques!… Mit mondasz!… Igazán?… Gondolod, hogy még fiutódaink is
+lehetnek?… (Kendőjével eltakarja arczát.)</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (kiegyenesedik). – Miért ne?
+Én még… azaz hogy… végre is, nem vagyunk olyan öregek. S aztán, ha
+eljön az az idő, akkor mellőznünk kell az egészségügyi
+rendszabályokat… mert ez is az uralkodói kötelességek közé
+tartozik.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span> (álmodozva). – Ó istenem,
+micsoda szép álom ez, a mibe elringatsz engemet!… Ha egyszer…
+<span class="pagenum"><a name="Page_176" id=
+"Page_176">-176-</a></span> istenem… százegy ágyulövés szólalna meg
+s egy kis Nikodém… (Sirva fakad.)</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (leküzdve ellágyulását,
+férfiasan). – Őt Miklósnak kellene kereszteltetnünk, felséges
+pártfogónk: a czár tiszteletére! (Kis szünet.)</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Jacques, csókolj meg!
+(Megölelik egymást.)</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (gyöngéden). – Na, na… légy
+erős! Gyermekeinkért.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span> (suttogva). – Édes!… Édes
+Nikodém! (Ölelkezés; jön Elza.)</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Jesszasz, ná! Micsoda családi
+jelenet! (Eltakarja arczát.) Pardon, nem nézek oda.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (ünnepiesen, de nem
+túlszigorúan). – Gyermekem, szüntesd a pajzánságot; nagyon, nagyon
+komoly perczek előtt vagyunk.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Jesszusom, megijesztetek!</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span> (pihegve). – A gyermek…
+bizonyosan tudni fogja…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mit?</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Gyermekem, kedves anyád azt
+mondja, hogy te bizonyosan tudni fogsz róla… Nincs-e a Gyorgyevics
+bárói család rokonságban a Gernyeszeghy-családdal?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Már miért ne volna
+rokonságban? Ki mondta, hogy nincs rokonságban? Sőt ki mással volna
+rokonságban?</p>
+<p><span class="smcap">A báró és a báróné</span> (egymásra
+néznek).</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Akkor hát a te leendő
+férjed közeli rokona Gyorgyevics Feodor bárónak?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Vagy úgy? Dehogy! Azok a
+Gernyeszeghyek, a kik rokonságban vannak a Gyorgyevicsekkel, apáthi
+Gernyeszeghyek… (A báró és a báróné rémült pillantást váltanak)…
+azok a Gernyeszeghyek pedig, a kik a Miklós atyjafiai, babati
+Gernyeszeghyek. Gernyeszeghy és Gernyeszeghy, az nem mindegy. Il y
+a fagots et fagots. (A báró és a báróné megsemmisülnek.)</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_177" id=
+"Page_177">-177-</a></span></p>
+<h2>XXV.<br />
+GÉPKOCSIZÁS UTÁN.</h2>
+<p class="summary">– Berzsenyi hálószobája. Két vöröskeresztes
+ápolónő, a kik nesztelenül járnak-kelnek az ágy körül. Berzsenyi
+báró az ágyban fekszik és nyög. Jön: Elza bárókisasszony. –</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Rosszabbul vagy?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Miért? Mert nyögök? Csak
+nem fogok hahotázni!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – De mégis csak enyhültek a
+fájdalmaid?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Az volna a szép, hogyha
+még most se enyhültek volna! A mióta egyszerűen szenvedek, egy
+Daimlerrel eljuthattam volna Párisból Toulouseba.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mit keresnél te
+Toulouse-ban?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Csak mondom. Mikor fog
+jönni a tanár?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – A tanár többet nem fog
+eljönni. Azt mondta, semmi szükség rá.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A tanár könnyen beszél.
+Szeretném tudni, mit szólna, ha ő feküdne itten, és én írnék neki
+reczeptet.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nagyon ingerült vagy,
+látszik, hogy már lábbadozol. A tanár pláne azt mondta, hogy nincs
+semmi bajod, csak dühös vagy. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_178" id="Page_178">-178-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A tanár persze azt
+szerette volna, hogy kitörjem neki a lábamat. Nem elég nekem az,
+hogy az én házam egy kórház lett s a gyermekem majdnem megsántult,
+az anyádat mellőzve.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szerencsére nem sántult
+meg.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – De megsántulhatott
+volna. Mit csinál a szegény gyermek?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – A páris–berlini verseny
+leírását olvassa.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Még az eltört lábával is
+olvas szegény!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mondom, hogy szó sincs
+törésről. Egyszerű zúzódásokat szenvedett.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Neked persze a nővéred
+zúzódása csak bölcsészet.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az ember azt hinné:
+felpanaszoljátok, hogy nekem nem esett bajom.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Miket beszélsz
+összevissza? Remélem, nem fogod megtiltani, hogy sajnáljam a
+gyermekemet? Ki van mellette?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Két ápolónő és a Jozefin.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hát szegény mamáddal mi
+van?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ő a legmakranczosabb
+mindnyájatok közül. Folyton sír és azt mondja, hogy az ő belsejében
+megszakadt valami.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Az könnyen lehet.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Dehogy! Semmi baja. Csak
+nagyon megijedt.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem szabad egy perczig
+se egyedül hagyni; az asztmájának nem tesz jót, ha mindenfélével
+izgatja magát.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Egy perczig sincs egyedül.
+Ott van a Matild, három ápolónő, meg egy fiatal orvos, a ki, ha
+nagyon ideges, megnyugtatja.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mit csinál vele?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Megnyugtatja. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_179" id="Page_179">-179-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Az már más. De miért nem
+maradt mellette a tanár?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – A mama is azt akarta, de a
+tanár kijelentette, hogy erre a czélra ez a szőke fiatal ember is
+elégséges.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ha a tanár ilyen
+beképzelt, megmondhattátok volna neki, hogy kiegyenlítettem volna a
+fáradságát.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – De, papa, végre is egy
+professzor nem ápoló és egyéb dolga van a klinikán, mint
+szerencsétlenül járt »töff-töff«-istákat vigasztalni.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Az ember azt mondaná,
+hogy mokirozod magadat családodnak szerencsétlenségén.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem, csak nem találom a
+dolgot olyan tragikusnak, mint a mama, a ki esküdözik, hogy többet
+nem ül automobilra.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – No, ez képtelenség
+volna. Végre is, nem az automobil az oka, hanem a véletlen, hogy
+nem voltam veletek.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – És te, nehány órával később
+egy másik kocsival éppen úgy jártál, mint mi.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – De nem azért, mintha a
+kormányzásban lett volna a hiba, hanem mert rövidlátó vagyok, és
+este könnyü nekihajtani egy fának.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ó, te se vagy még egy
+Fournier, mert különben az eltaposásban nem értél volna el olyan
+óriási rekordot… Különben majd meglátod a kártérítési
+kereseteket.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Miféle kereseteket?
+Embert egyet se gázoltam el, állatot is csak hármat.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – No, nem akarlak előre
+megbosszantani. Úgyis elég korán tudod meg, hogy mit követelnek
+rajtad.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ez engem nem érint, mert
+tudom, hogy nincs sport, mely ne járna pénzáldozatokkal.
+<span class="pagenum"><a name="Page_180" id=
+"Page_180">-180-</a></span> Mikor meghozattam az én Daimlereimet,
+előre felvettem az én költségvetésembe egy tekintélyes összeget
+kártérítési költségekre. A míg nincs gondatlanságból elkövetett
+emberölés, a sportsman meg lehet elégedve.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Még csak az kellene.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hja, mindenkit érhet
+baleset, és az ember soha se tudhatja, hogy holnap mit fog
+eltaposni. Én ezt mint bölcsész fogom fel, és természetesnek
+találom, hogy a mi az emberiséget óránként harminczöt-negyven, vagy
+ha akarod, hatvan, sőt kilenczven kilométer sebességgel viszi
+előbre, az egyelőre áldozatokat követel. Ha a népek meg fogják
+tanulni, hogy okszerüen kitérjenek az uj találmány elől, a nagy
+horderejű eszme éreztetni fogja üdvös hatását minden irányban s a
+népet boldogítani fogja. Én csak azt nem helyeslem, hogy fák s
+különböző tárgyak állják útját a haladásnak; ennek czélszerüségét
+nem tudom belátni. Azt is czélttévesztettnek vélem, hogy míg nekem
+csak nagy nélkülözésemre szolgál ez a kénytelen szünet, melylyel a
+legközelebbi napokig tartózkodnom kell az egészséges sport
+gyakorlatától, minden valószínűség szerint lesznek, kik balesetemet
+s a letaposott állatok balesetét azzal hozzák összefüggésbe, hogy
+esetleg nem a keresztes hadjáratokban szereztem meg az automobil
+vezetéséhez kívánt ügyességet. De mondd, mit írnak balesetemről az
+ujságok?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Semmit se írnak róla.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hogyan? Semmit se írnak
+róla? Hát az én ujságom, melyet személyesen alapítottam és
+tekintélyes összegekkel szubvenczionálok?…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Abban sincs egy szó se.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nagyszerű! Hát miért
+támogatom én ezt az ujságot? Mit hisznek ezek az emberek? Csak nem
+gondolják, hogy én azért teszek tönkre két ötezer <span class=
+"pagenum"><a name="Page_181" id="Page_181">-181-</a></span>
+forintos Daimlert, és azért ficzamitom ki a tagjaimat, hogy ők ezt
+az esetet szó nélkül elhallgassák az összes érdeklődők előtt?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Azt gondolhatták, hogy talán
+nem lesz rád nézve kellemes…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Igen, de ha egy
+kereskedőnek reklámot kell csinálni, annak ki tudják írni a nevét!
+Ha egy kereskedő agyonlövi magát és így tovább, ez már elég, hogy
+reklámot csináljanak neki; viszont az én ügyeimről nem értesítik az
+olvasót.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Minek is volt neked ez az
+ujság?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Minek volt! Minek volt!
+Te azt nem érted. Hát minek volt nekem automobilra ülni?! Látod,
+gyermekem, minden sport bosszuságokkal is jár, még a lovak is
+letörnek, bemennek, megpókosodnak. De kovácsolhatsz ebből indokot
+az automobil ellen?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az igaz, ha az automobil nem
+volna, kétségbe kellene esni, hogy mit csináljon az ember, mivel
+üsse agyon az időt… (Kezébe veszi az asztalon heverő ujságot.)</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Míg így gazdagabb vagyok
+egy rendkívül egészséges és társadalmilag is hatékony
+szórakozással, mely míg egyrészt erősíti a tüdőt…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (a ki bepillantott az ujságba).
+– Tudod-e, papa, mi az ujság?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mégis csak megtaláltad a
+balesetünket, mi?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem, hanem feltalálták a
+kormányozható léghajót.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (egy kis csalódással). –
+No, az is érdekes.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Valami Dumont. És úgy
+látszik, ezt a léghajót már csakugyan lehet egy kicsit kormányozni.
+<span class="pagenum"><a name="Page_182" id=
+"Page_182">-182-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (elgondolkozva). – A
+kormányozható léghajó!… Hm, hm… Ó, emelni fogja a forgalmat, s a
+közlekedési viszonyok!… Tagadhatatlanul érdekes. Ha meggondolom,
+hogy kormányozható léghajója még senkinek sincs Budapesten!… Te,
+Elza, telegrafálhatnál ennek a Dumont-nak… Mindenesetre
+telegrafálj. Ah, ez már valami! És mily egészséges szórakozás! Az
+automobilon járás is üditő hatással van a testre, de ez túl fog
+tenni az automobilon is.</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_183" id=
+"Page_183">-183-</a></span></p>
+<h2>XXVI.<br />
+A SZALMAÖZVEGY.</h2>
+<p class="summary">– Történik: Melanie zugligeti nyaralójában. Esti
+kilencz óra. A nyaraló előtt fiáker áll meg s a kocsiból Berzsenyi
+báró száll ki. Csaknem ugyanabban a pillanatban a nyaraló hátulsó
+kis ajtajában egy sétapálcza, egy szürke kalap és egy vakítóan
+fehér mellény jelenik meg. Ezek a jelenségek a hozzájok tartozó
+mozgó valamivel együtt gyorsan eltűnnek az esti sötétségben. Egy
+perczczel később: –</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Mily kellemes
+meglepetés!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Tartok tőle, gyermekem,
+hogy nem fogsz örülni látogatásomnak. Egy boszantó história hozott
+ki s ez alighanem igen kellemetlenül fog érinteni.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Ugyan?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Azt hiszem, készségesen
+elismered, hogy szivesen egyeztem bele, mikor arról volt szó, hogy
+a jövő hónapot Ostendeban fogod tölteni. Nos, Ostenderól az idén le
+kell mondanod.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Ah!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A tengert nem vonom
+vissza, de más helyet fogsz választani. A terv az én házamban
+teljesen <span class="pagenum"><a name="Page_184" id=
+"Page_184">-184-</a></span> megváltozott s Franzensbad helyett a
+báróné Ostendeba ment a leányokkal.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Ah!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Be fogod látni, hogy a
+budapesti ismerősök igen helytelenül értelmeznék, ha a tengerparton
+folyton szembe jönnél a bárónéval. Végre is az ember nem
+affisirozhatja a barátnőjét, ha a családja is jelen van…</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Ó, annyira belátom…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Aztán ez mindenesetre
+ildomtalanság volna a bárónéval szemben. Ő áldott jó lélek és
+tekintettel huzamos gyöngélkedésére, szemet huny nekem, de ez már
+nem volna tőlem fair, nem igaz?</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Természetes…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem mintha a bárónénak
+kifogása volna éppen te ellened. Ellenkezőleg, úgy hiszem, ő
+alattomban helyesli az én izlésemet és nagy megelégedésére szolgál
+a te diszkrét viseleted, mely a legcsekélyebb botrányt is
+lehetetlenné teszi.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span> (szerényen). – Mindig
+iparkodtam…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A báróné ezt
+méltányolja, s ha bizalmasan cseveg velem, nem kerüli ki nevednek
+felemlítését. A multkor például egyszerre csak azt mondja nekem:
+»Ott láttam a Stefánia-uton a hogy is híjják Melaniet is«… és
+megdicsérte a toalettedet.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span> (elpirulva örömében). –
+Hogyan, a báróné, a kinek olyan mesés izlése van, kegyes volt?…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Különben, mondhatnám,
+egész családomnak elnézését s hogy ne mondjam becsülését birod. A
+leányaim persze tiszteletből nem árulhatják el előttem, hogy ők is
+tudják a te létezésedet, de néha ártatlanul is módját ejtik
+dicséretöket kifejezni. Most egy pár hete például, a mikor a
+szinkörben megjelentünk s véletlenül, mert nem tehetsz róla, te is
+ott voltál egy <span class="pagenum"><a name="Page_185" id=
+"Page_185">-185-</a></span> páholyban, a kisebbik leányom folyton
+téged látcsövezett s úgy mondta a másiknak, hogy nekem hallanom
+kellessen: »Te, Blanka, annak a hölgynek olyan intelligens arcza
+van, hogy első tekintetre megnyeri az embert. Nagyon szeretném
+ismerni, mert nagyon jószivű hölgy lehet.« A mire persze nagyot
+nevettem magamban és azt gondoltam, hogy: »Ezek a betyárok azt
+hiszik, hogy én olyan szamár vagyok, hogy nem tudom, hogy ők milyen
+nagy betyárok!«</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span> (boldogan). – A baronesz
+bizonyosan észrevette a tekintetemen, hogy milyen elragadónak
+találom bájos, szellemtől sugárzó lényét, kedves frisseségét…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Pláne, ha hallaná,
+hogyan beszélsz róla, egészen beléd szeretne, a kis hiú gyermek!
+Szóval, meg fogod érteni…</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Ó, vigasztalhatatlan
+volnék, ha a bárónét véletlenül abba a kellemetlen helyzetbe
+hoznám, hogy észre kellessen vennie s azért a világért se
+beszéljünk többet Ostenderól…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Végre Scheveningen se
+kutya, és ha, nem bánom, mondjuk, máshova kivánkozol, az már aztán
+nekem mindegy.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span> (aggódva). – Mindenesetre úgy
+válaszszuk meg a helyet, hogy a bárónét bármely kellemetlen
+véletlentől megóvhassuk.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Örülök, hogy nem
+csalódtam gyöngéd érzésedben. Bizonyos voltam különben, hogy
+tapintatodra számíthatok. Azért előre gondoskodtam, hogy egy kis
+cadeauval kárpótoljalak. (Egy selyempapirba göngyölt kis csomagot
+vesz ki a zsebéből). Nesze, és nézd meg csak jól.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span> (kibontja a csomagot.
+Elragadtatással). – Egy gyönyörű miniature imakönyv!… Ó, milyen
+kedves ez!… Milyen jól esik!… (Megcsókolja az imakönyvet).
+<span class="pagenum"><a name="Page_186" id=
+"Page_186">-186-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nézd meg jól, mert nem
+hinnéd, milyen drága volt.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Látom, hisz ez egy
+remekmű, egy csodálatos szép kis dolog…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – No, azért sohase hittem
+volna, hogy egy haszontalan imakönyv kétszáz forintba
+kerülhessen.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Semmiség ilyen művészi
+dologért! És igazán nem tudom, minek örüljek jobban: annak, hogy
+olyan imakönyvem van, mint talán senkinek a világon, vagy annak, a
+mit ez az ajándék oly finoman és oly kedvesen fejez ki, hogy a
+szegény Melanieban föltételez egy kis jóérzést, egy kis
+tisztességes hajlandóságot…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Tudod-e, hogy’ jutott
+eszembe ez az ajándék? A multkor egyszer az én ekvipázsomon mentünk
+a miniszterrel, mikor láttalak bemenni a barátok templomába. Látod,
+ez nagyon jól esett nekem. Nem tudom ezt neked elmondani. De
+képzeld magadnak: ha kellemesebb egy tiszta nőt sajátul tekinteni,
+mint egy tisztátalant – nem igaz? – jobban esik sajátul tekinteni
+egy áhítatost, mint egyet, a ki csak ficzkándozik, mert mintha
+annyival többet birna az ember. Az ember nem élvez egészen
+egyszerűen, hanem élvezi a tisztaságot és a vallást. Nem tudom,
+érted-e?</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span> (szemlesütve hallgat.
+Észrevenni rajta, hogy megértette a bárót.)</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – De ne mondd azt, hogy
+smuczián vagyok és hogy takarékosságra használom ki a vallást,
+hoztam neked a születésnapodra két szép gyöngyöt is. (Kis
+ékszertokot vesz elő a zsebéből.)</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span> (gyermetegül). – De hisz nem
+is most lesz a születésem napja!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem baj, valamikor majd
+lesz. Egyszer csak születtél!… és ez nekem elég. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_187" id="Page_187">-187-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span> (leküzdve megelégedését). –
+Mégis jobban örültem a másiknak!…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Még ma este fel fogod
+tenni a fülbevalót és imádkozni fogsz előttem.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span> (leküzdve meglepetését). –
+Itt marad?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Igen. Nem mondtam, hogy
+már szalmaözvegy vagyok? A kérdés csak az, hogy tudsz-e valami
+vacsorát adni?</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Igen. Van két palaczk
+Pommery és Grenóm is.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mintha már vártál
+volna.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Tudtam, hogy, végre is,
+egyszer csak el kell jönnie!…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Úgy hizelegsz, hogy
+mindig a kisebbik betyáromra emlékeztetsz… No, küldesd el a kocsit,
+de ne adjanak többet neki, mint három forintot. (Átmennek az
+ebédlőbe, a hol már meg is terítettek. Vacsorálnak s megiddogálják
+a Pommery &amp; Grenot.)</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Csodálatos, hogy a
+pezsgő egy idő óta iszonyu álmosító hatással van rám. (Megnézi az
+óráját.) Még csak tizenegy? Mindegy, mért ne aludnám el tizenegy
+órakor, ha már tizenegykor elálmosodtam? Hisz úgyis itt maradok.
+Reggel majd csevegünk, nem igaz? Szervusz. Reggel gyere be és költs
+fel. Majd csevegünk és fel fogod próbálni a fülbevalót!</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_188" id=
+"Page_188">-188-</a></span></p>
+<h2>XXVII.<br />
+BALATON-KARÁDON.</h2>
+<p class="summary">– Az uj fürdőpalota és az uj szálló közötti uj
+sétatér két uj padján két magános hölgy üldögél, a kik közül az
+egyik még meglehetősen uj. Az utóbbiban, a ki Tauchnitz egy kötetét
+kissé ábrándosan tartja a kezében, a figyelmes olvasó régi
+ismerősünkre: Berzsenyi Blanka bárókisasszonyra ismerhet rá. A
+második hölgy a jó öreg »Revue Des Deux Mondes«-dal kaczérkodik s
+félszemmel szomszédnőjét fixirozza. –</p>
+<p><span class="smcap">A kevésbbé uj hölgy</span> (tökéletesen
+megbizonyosodván a felől, a mit tudni akart). – Jézus Mária!
+Blanka, te vagy az, vagy csak a szellemed? (Feláll és szomszédnője
+felé közeledik.)</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Jesszusom! Héthársyné!
+(Felugrik.) Aranyom! Hol jársz te itt, a hol a madár se jár?
+(Csókolóznak; Tauchnitz rátelepszik a Revue des Deux Mondesra.)</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Már nem járok, már
+megyek… Csak azt várom, a míg bepakolnak. Hát ti mikor
+jöttetek?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Tegnap! Hisz ha egy hete
+jöttünk volna, akkor már nem volnánk itt! <span class=
+"pagenum"><a name="Page_189" id="Page_189">-189-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Mit szólsz ehhez a
+fészekhez?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Na, so was!… És te már
+régebben vagy itt?</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Egy hete. Egy hétig
+kiállottam, de már nem bírom tovább. Kérlek… igazán nem tudom,
+hogyan mondjam… de hisz te magad is észrevetted!</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Soha se zsenirozd magad!
+Azért, hogy nem tudom melyik ősömbe néhány csepp belékeveredett,
+végre is nem vállalhatok közösséget ezekkel az alakokkal!… Hisz ez
+már nem is Gödöllő, hanem a Szerecsen-utcza!…</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Nem igaz?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Képzeld ezt a felsülést! A
+tanárnak az jutott eszébe, hogy a mamának a Balaton jobb volna,
+mint a tenger, nem tudom miért! A papa megjegyezte, hogy ez baj,
+mert végre Siófokra nem mehet az ember, ugy-e?</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Persze!</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Az ember vagy a társaságért
+megy fürdőbe, vagy azért, hogy elkerülje a társaságot, de Siófokon
+nem lehet elkerülni a társaságot, bevenni pedig még kevésbbé.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Ó, nagyon értem az
+aggodalmat!</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – A családi tanács erre
+szavazás alá bocsátotta a Balaton összes fürdőhelyeit.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Nem sok hely közül
+választhattatok, mert az ember mégis csak Európában akar
+maradni.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Le is szavaztuk
+mindegyiket. Végre a mamának eszébe jutott Karád. Először, mert
+abban a hírben állott, hogy ide nem eresztik be a lengyelországi
+elemet, és másodszor, mert a Zoltánék már itt voltak, s azt írták,
+hogy itt az ember félrevonulva <span class="pagenum"><a name=
+"Page_190" id="Page_190">-190-</a></span> igazán a maga körében
+lehet. Tudod, mi nem szeretjük a Zoltánékat, de ezt már a papa
+miatt nem nyilváníthattuk.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Természetesen.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Szóval ide jövünk nagy
+fittyre, s mikor itt vagyunk, látjuk, hogy ez lehet a Zoltánék
+köre, de nem a miénk!</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Szakasztott az én
+történetem!</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De hát hogy történhetett
+ez, nem tudod? Karádnak még tavaly is szeplőtlen híre volt!</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Kérlek, a dolog nagyon
+egyszerű. A kik ezt a helyet paradicsomnak akarták kiépíteni,
+nagyon jól terveztek, csak egyet felejtettek el: azt, hogy a vegyes
+elem a pénzével ki tudja böjtölni a jobb családokat. A
+berendezkedés luxuriózus, de sokba került… a villák ára se lehet
+alacsony… elég az hozzá, már tavaly megtörtént, hogy az egyik
+legelegánsabb villát sehogy se tudták kiadni s végre is oda kellett
+adni…</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Mondd ki: az asszirnak! Az
+persze semmit se drágállott, mert örült, hogy ilyenformán belekerül
+a legjobb társaságba.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – De rosszúl számított,
+mert elég a hajón akármilyen kis rés, hogy a víz betóduljon rajta.
+S így az történt, hogy az idén a többiek is elárasztották Karádot,
+nagy rémületére a hajóban lévőknek, a kik persze sietve
+menekülnek.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Mégis a dolog legujabb
+lehet, mert a Zoltán óvakodott volna blamirozni magát. És azt az
+egyet meg kell adni neki, hogy tegnap már egészen más tenorból
+beszélt.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Például?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Például, a hogy
+megérkezünk, kimegyek a Zoltánnal a balkonra, s belátunk a
+szomszédba, a <span class="pagenum"><a name="Page_191" id=
+"Page_191">-191-</a></span> hol egy ingujjra vetkőzött gentleman
+valami nótát énekel az anyósokról, selypitve, de szerencsére hang
+nélkül, vagy jobban mondva: afféle »feine Waare, gute
+Waare«-kiáltásoktól rekedt hangon. »Te – kérdem a Zoltánt – ezt
+nevezed a te körödnek? Körnek nevezed ezt egyáltalán?« A Zoltán egy
+kicsit zavarba jött és így felelt: »Hja, barátom, ide is jutott
+egy-kettő, az igaz; de légy nyugodt, kinézzük őket!« És elmondta,
+hogy a nagy vendéglőt éjjel soha se zárják be egy kis botrány
+nélkül.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Hallottam, hogy volt
+egy pár verekedés. Sőt mutattak két ifjú gentlemant, a kiknek hol a
+feje, hol a karja van bekötve; ezekről azt beszélték nekem, hogy
+nem igen titkolják néppárti érzelmeiket.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ó, nekem már bemutatták
+őket! Ezek a Gabnaffy-fiúk, Zoltánnak a barátjai és szekundánsai.
+Mert Zoltán megtartotta a szavát s még az éjjel hozzálátott, hogy
+beváltsa az igéretét.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Igazán? Tegnap vacsora
+után, megint történt valami? Ejnye, be sajnálom, hogy olyan korán
+lefeküdtem!</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ó, csak azután, hogy a
+hölgyek eltávoztak! Ekkor a Zoltán felállott és így kezdett
+kiabálni: »Zsidót nekem! Zsidót akarok vacsorálni!« Persze, a
+Zoltánt ki akarták dobni; nagy dulakodás lett, a Zoltán nem hagyta
+magát, egy pár széket összetörtek egymásnak a fején; azt hiszem,
+azóta a párbaj is megtörtént. Csakugyan! Már jönnek is a leventék…
+nini, a Zoltán megsebesült!… (Három fiatal ember közeledik; egynek
+a feje, kettőnek a karja van bepólyázva.) Te, bemutathatom
+őket?</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Hogyne! Mily kérdés!
+(Az ifjak közelebb jönnek.)</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hurráh!… Éljen!… Brávó,
+Zoltán, remélem, nem komoly a seb? (Az ifjak a hölgyekhez
+<span class="pagenum"><a name="Page_192" id=
+"Page_192">-192-</a></span> érve, mély tisztelettel köszönnek.)
+Édesem, engedd meg, hogy bemutassam az urakat: Berzsenyi Zoltán, a
+mai nap hőse, Gabnaffy Sándor, a tegnapi nap hőse, Gabnaffy Bandi,
+a tegnapelőtti nap hőse… (Üdvözlések.)</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Semmi, szóra se
+érdemes.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Horzsolás?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Még az se. Inkább csak
+megütöttem, a mikor leugrottam a kocsiról. Ficzdag, egyszerű
+ficzdag.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – És az ellenfél?</p>
+<p><span class="smcap">Gabnaffy Bandi</span>. – Abból már azóta
+szalvaládét készítenek.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span> (szerényen). – No, a maga
+lábán ment el.</p>
+<p><span class="smcap">Gabnaffy Sándor</span>. – Azért nem lesz
+többször kedve felszisszenni, valahányszor más mulatni akar!</p>
+<p class="center">(Csevegés. Lásd mint fentebb. Da capo. Pár
+percznyi barátkozás után:)</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span> (Blankához). – Elkisérsz,
+édesem?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hogyne. Pá, fiúk!
+(Általános búcsúzkodás.)</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span> (miután elhagyták a
+gentlemaneket). – Kedves fiúk! De mondd csak, Blanka, ezek a
+Gabnaffyak régi nemesek?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hogyne! Már a nagyapjuk
+kapta a nemességet.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – De azért ők is…?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hát persze.</p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Hogyan? Itt még az
+antiszemiták is…?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Bizony, édesem, itt még az
+antiszemiták is keleti eredetűek. És erről a helyről beszélték
+nekünk, hogy ide ezeket meg ezeket nem eresztik be!… De könnyű
+neked, te már méssz! <span class="pagenum"><a name="Page_193" id=
+"Page_193">-193-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Héthársyné</span>. – Remélem, még
+találkozunk a nyáron.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – No, mi se maradunk itt
+sokáig. Tőlem ugyan nem illik, hogy ezt mondom, de előtted mért
+titkolnám el, a mit mindnyájan gondolunk?… Képmutatás volna, ha
+elhallgatnám, hogy az én szememben a pénz csak úgy hamarosan nem
+helyettesítheti a keresztvizet. Persze azok között, a kik a pénzt
+soha se tudják megbocsátani senkinek, lesznek, a kik azt fogják
+mondani, hogy ez parvenü-beszéd. De engem már nevezhetnek
+parvenünek! Ennek már egy kicsit fölötte állok, nem igaz?</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_194" id=
+"Page_194">-194-</a></span></p>
+<h2>XXVIII.<br />
+CHINCHOLLE KISASSZONY TRAGÉDIÁJA.</h2>
+<p class="summary">– Berzsenyi báró ebédlőjében, villás reggeli
+után. A báró egyedül. Karosszékében ül s ölében a berlini
+<i>Sport</i>tal, orrán szemüvegével, ébrenlétet tettet. A szőnyeg
+ajtó megnyílik, s kalapban, kabátban, keztyűben megjelenik Elza
+bárókisasszony. –</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (szelesen és a haragtól
+pirosan). – Csináljatok a leányotokkal valamit, mert ezt én nem
+tűröm tovább?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (felébred). – Mi az? Mi
+baj? Mi történt?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az történt, hogy a leányotok
+beleszeretett Perényibe, és titokban találkozik vele!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Kicsoda? Blanka?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – No nem is én!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem értem. Beszélj
+magyarul. (Leveszi szemüvegét, megtörüli és ujra felteszi). Mit
+mondtál?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Azt mondtam, hogy a leányotok
+bele szeretett Perényibe, és titokban találkozik vele. Szép
+história, mi?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (végképpen magához tér). –
+Mit kiabálsz? Azt hiszed, hogy siket vagyok? Vagy azt akarod, hogy
+szegény mamád is meghallja? Nem elég neked, hogy csak engem üssön
+meg a guta? <span class="pagenum"><a name="Page_195" id=
+"Page_195">-195-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – A mama nincs itthon, és őt
+hagyjuk ki ebből a csunya históriából, mert egyszerűen belehalna.
+Nem szabad megtudnia, és hogy meg ne tudja, cselekedni kell.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Remélem, ok nélkül
+csinálsz nekem jelenetet, és…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ne remélj semmit, mert ha nem
+volnék bizonyos a dologban, nem pukkadoznám. Ez az úgynevezett
+»lasciate ogni speranza.«</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ne mondj nekem
+viczczeket a »Fliegende Blätter«-ből, hanem magyarázd ki magad.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mit mondjak még egyebet?
+Mindent elmondtam. Még csak azt tehetem hozzá, hogy sajnos, a
+dolgot már többen észrevették.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Eh, hogy észrevették, az
+még nem bizonyíték. Én már sok dolgot észrevettem életemben, a
+miből egy szó se volt igaz. Hogy az én leányom, a kit gondosan
+neveltettem, titokban találkozzék valakivel, miután én vegytanra,
+nyelvekre, mindenre, sőt mitológiára is taníttattam őt, eh, fiam,
+egy tapasztalt embernek ne beszélj ilyen Rittergeschichtéket. És
+különben mi oka volna neki egy öreg szeszgyárosba szeretni
+bele?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem a szeszgyárosról van szó,
+hanem az operett-komikusról.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – No persze, majd egy jól
+nevelt fiatal leány, angol és franczia nyelvvel, vízfestészettel s
+több más tehetséggel, bele fog menni egy ilyen mókás ügybe, nem
+tudom milyen szinészszel, egy török sorsjegy nélkül! Ki hitette el
+veled ezt az ostobaságot?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Először is a tulajdon két
+szemem. Már a tavaszszal észrevettem, hogy kutya van a kertben. A
+hányszor sétára mentünk, mindig találkoztunk a Perényivel. A
+szinész egy félívet írt le kalapjával a levegőbe <span class=
+"pagenum"><a name="Page_196" id="Page_196">-196-</a></span> s a
+leányod elpirult. Ha láttad volna, micsoda szemjátékot eszközöltek!
+A művész szinte ráomlott a tekintetével, s a leányod reagált,
+becsületemre mondom, reagált neki!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Látod, miféléket
+beszélsz össze-vissza! Ha egy bárónő jóakarattal elfogadja egy
+törekvő szinésznek a köszöntését, annak még semmi jelentősége;
+vannak nők, a kik úgy forgatják a szemöket, mint egy haldokló, s
+még ez se jelent semmit. És ha egy ifju baronesznek örömet okoz, ha
+egy kövér szinész elolvad a csodálkozástól, ebben nem találok semmi
+különöst. Az isten azért adott szemet, hogy nézzünk vele; nézni
+szabad még egy baronesznek is.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Jó, de tudok egyebet is, a mi
+már nem illő egy baroneszhez. Ez is a tavaszszal történt. Egy szép
+napon megindulunk sétálni Chincholle kisasszonynyal és öt lovaggal.
+Egyszerre a leányod azt mondja, hogy neki vásárolnia kell valamit,
+csak menjünk előre. Bemegy a boltba; mi nem megyünk előre, hanem
+várjuk. Senki se veszi észre, csak én, hogy a mellékutczára nyiló
+ajtón mindjárt kijön a boltból s egyszerüen megszalad a mezőnytől.
+Fedeznem kellett az állapotot; tovább vonszolom a népet s lassu
+iramban vezetek a nagy Kristófig. A kanyarodónál megpillantom a
+szinészt egy kirakat előtt. Persze rögtön pullolok, s tudod-e, mit
+látok? Blanka kijön a boltból, nem néz rá senkire, hanem beül egy
+kocsiba és elhajtat. A másik perczben a szinész a kocsiállomáshoz
+megy s utána hajtat Blanka kocsijának.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Eh, a szinész kövér, hát
+elfáradt. Ez természetes.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – De az nem természetes, hogy
+Blanka csak egy félóra mulva érkezett haza, s mikor
+szemrehányásokat tettem neki, a lovagokra hivatkozva, azt felelte,
+<span class="pagenum"><a name="Page_197" id=
+"Page_197">-197-</a></span> hogy foglalkozzam a huszárság ügyeivel,
+ahhoz értek, de ne avatkozzam az ő dolgaiba. A mi pedig a lovagok
+véleményét illeti, azzal nem törődik.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hm. Ezt csakugyan a
+szinházban tanulta, midőn népszinművét kétszer is oly nagy sikerrel
+adattam elő. De nem hihetem a művészről, hogy ő, komoly és szép
+igyekezetü ember létére, ilyenekbe ártsa magát. Tudhatja, hogy ha
+megkérni merészelné a leányomat, csak kompromittálni fogja
+magát.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hogy a Perényi mit gondol,
+nem tudom. Az ő helyében én mindenesetre ütném a vasat.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Te fantáziálsz és ő
+irodalmat űz. Ez mind nem készpénz.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát mondok olyat is, a mi már
+készpénz. Mióta hazajöttünk, a leányod egyedül jár a fogorvoshoz.
+És ugyanahhoz a fogorvoshoz jár a Perényi is.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (dühbe gurulva). – Egyedül
+jár a fogorvoshoz? Hát a franczia nő? A franczia nő, a kit fizetek?
+A franczia nő, a kinek kifizettem az utiköltségét, Genftől
+Budapestig második osztályon? A franczia nő, a kit leültetek az
+asztalomhoz? Hát mit csinál a franczia nő?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – A franczia nőt lerázza a
+nyakáról. Tőle magától tudom.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Akkor a franczia nőt el
+fogom csapni.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – De most nem a franczia nőről
+van szó, hanem Blankáról.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – De igenis, a franczia
+nőről van szó és a fogorvosról. A fogorvosra én nem adok semmit. A
+mamád is járt a fogorvoshoz, azért soha se jutott eszembe rosszat
+gondolni, de nem is lehet megtiltani a fogorvosoknak, hogy férfiak
+is járjanak hozzájok! Hanem a franczia nőt el fogom csapni.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ez ugyan szép megoldás!
+<span class="pagenum"><a name="Page_198" id=
+"Page_198">-198-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Bízd rám. A versenybíró
+se ítél olyan csalhatatlanul, mint én. Látod, a te dolgodat is
+ügyesen intéztem el. A többiek kétségbe voltak esve, én pedig azt
+kérdeztem, hol van az a fiatal ember? És csakugyan szerencsésen
+végződött a dolog. Ti eljegyeztétek egymást és miután beláttad,
+hogy a Miklós nem az az ember, a ki téged huzamosabban
+boldogíthatna, egész jól szétment a parti.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – A leányod tekintettel lehetne
+erre a malheurre is, ha már nincs tekintettel rátok, agg szülőire.
+Végre is az én jó hírnevemnek tartozik vele, hogy ne duplázzon rá
+az én meggondolatlanságomra. Szóval, adjátok férjhez Opheliát, de
+gyorsan, mert ha sokáig hímeztek-hámoztok, úgy elszeleskedi a
+jóhirünket, hogy soha se fogok férjhez menni.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Attól te ne félj. Te
+feltartva fogsz férjhez menni, és ha úgy gondoljátok, nem bánom, a
+Blanka férjhezmenetelét is lebonyolíthatjuk. Azt hiszem, ilyen
+körülmények között a legillőbb lesz, ha Perényi szeszgyároshoz
+adom.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ez a parti aligha fog
+tetszeni neki, de azért gyermek, hogy sírjon és
+engedelmeskedjék.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mondom, csak akkor, ha
+mindnyájan akarjátok. A franczia nőt azonban mindenesetre el fogom
+csapni. Válts neki a Cooknál egy harmadik osztályú jegyet Genfbe;
+nem akarom látni többet. Egy nő, a kiben teljesen megbíztam,
+karácsonykor fülbevalókat is vásároltam neki, és most ilyen rútul
+visszaél a bizalmammal!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – De papa, Chincholle
+kisasszony nem hibás! Egyedül Blanka a hibás…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ne folytasd, a
+gyermekemről nem hagyok rosszat mondani! Még ha hibás volna is,
+pedig lehet, hogy nem az. <span class="pagenum"><a name="Page_199"
+id="Page_199">-199-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Kérdezd meg tőle magától! Ó,
+ő nem tagadja a dolgot. Azt mondja, hogy egy monológot írt a
+névnapodra s leczkéket vett a szinésztől, hogy ezt a nem tudom mit
+művészettel adhassa elő.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – No látod!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Milyen könnyenhivők vagytok
+ti férfiak!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Csak nem teszed fel a
+testvéredről…?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Én nem teszek fel semmit… Még
+csak az kellene, hogy föltegyek valamit! De ha rosszul neveltétek a
+gyermeketeket, legalább térítsétek észre. Tőlem tetszése szerint
+bolondulhat a művészetekért, de azt megkívánhatom, hogy pletykára
+ne adjon alkalmat. Ebben a dologban a látszat fontosabb, mint a
+valóság, de ti ezt nem akarjátok megérteni.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Jól van hát, ha minden
+áron akarod, el fogom csapni a francziát.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ugyan hagyj békét a
+boldogtalannak! Tehet is az róla, hogy minduntalan elbrennelik!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Akkor hát nem tudom, mit
+akarsz!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hja, ha te is igy
+gondolkozol, akkor semmit se akarok! Mosom a kezemet.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Inkább adj tanácsot, s
+mondd el, mit szólsz a szeszgyároshoz?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – A szeszgyároshoz vagy az
+ördöghöz, az mindegy. De éppen ideje, hogy férjhez menjen. Azokat a
+leányokat, a kiknek semmi önállóságuk nincsen, vagy nagyon is sok
+az önállóságuk, férjhez kell adni.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mondd, honnan vetted te
+ezt a sok bölcseséget?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az élet, papa, az élet!… Egy
+vőlegényen kitanulja az ember az egész komédiát… Igaz, még
+valamit!… El ne szóld magad a mama előtt! Ő olyan naiv!… Túlságosan
+elszörnyüködnék a dolgon, s elég, ha nekünk fáj a fejünk; semmi
+szükség rá, hogy őt mindenbe beavassuk!…</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_200" id=
+"Page_200">-200-</a></span></p>
+<h2>XXIX.<br />
+BERZSENYI FÖLLÉP.</h2>
+<p class="summary">– A Nádor-utczai palota első emeletén, a komorna
+szobájában. A báróné a kanapén fekszik. Blanka egy szalmaszéken ül
+az ablak mellett, Elza egy alacsony, fiókos szekrény tetején. Az
+ifjú hölgyek a komorna regényeit olvassák: a »Sápadt grófnő«-t és
+»A diótörő gróf«-ot. A báróné nyög és sápítozik. Az ajtó megnyílik
+s belép Berzsenyi báró, a ki kerületéből érkezik. –</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hát ti miért vagytok
+itt?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Csitt, papa, beszélj egy
+kicsit csendesebben!… Szakcsyné éppen itt, a szomszéd szobában
+fekszik!…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Szakcsyné?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Igen, a jegyzőné, hisz
+tudod!…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – És azért jött Pestre,
+hogy egész nap aludjék?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – De, papa, Szakcsyné
+tegnapelőtt egy egészséges fiúgyermeknek adott életet!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (kissé meglepett, de azért
+helyeslést mutató ábrázattal). – Úgy? Az más. És az uj választó
+polgár, akarom mondani: az uj világpolgár mit csinál? Nem kért még
+pénzt?</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Csudálom, Jacques, hogy
+olyan jó kedved van! Tudod, hogy így élni rettenetes?!…
+<span class="pagenum"><a name="Page_201" id=
+"Page_201">-201-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Miért nem helyeztétek
+ezt a nőt a szalonba? Ott szülhetne tőlem, a mennyit akar.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – A szalonba nem lehetett
+tenni, ott négy férfi alszik.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – De a kis szalon? Mire
+való a kis szalon?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ott meg a férj alszik. Azt
+mondja, hogy nem szereti a gyereksírást.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ennek az embernek igaza
+van, de ha holnap reggelre megütné a guta!… azaz nem, majd csak a
+választás után!…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Milyen rekedten beszélsz!
+Csak nem hűtötted meg magad?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – No, nem éltem olyan
+kényelemben, mint tisztelt választóim az én Nádor-utczai
+palais-mban!… Különben mit szólnak, meg vannak elégedve?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – A református papnak nem
+ízlik a cognac. Azt mondja, hogy az ő pálinkája sokkal jobb.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Baj, baj. Nem
+parancsoltak valamit?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mindent megkaptak, a mit
+kivántak. A takarékpénztári igazgató fia meg is betegedett, mert
+elment az orfeum-kávéházba, s másnap délelőtt alig tudott haza
+találni.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Gondoskodtunk mindenről. A
+mama meg is haragudott ránk, hogy mit dajkáljuk őket.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – De Szakcsynénak egy
+speczialistát kellene hozatni Bécsből.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (dühbe gurul). – Hát még
+mit nem? Pántlikás szivar, puttyogós bor és még heje-huja is? Semmi
+speczialista! Máskor ne csináljon nekem ilyen históriát az én
+házamban!</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Jacques, te úgy jössz
+nekem elő, mint egy berekedt tenorista az ötödik felvonásban!… Egy
+szót se értek, a mikor kiabálsz. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_202" id="Page_202">-202-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Tönkre szónokoltad a
+hangodat.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem, hanem megittam
+minden disznóságot.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – És mért tetted azt, papa?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mert muszáj volt
+megmutatni, hogy hazafi vagyok. Mikor az első pohár vitriolt
+köszönettel visszautasítottam, valaki hátul versben kiáltott ki
+engem: Nem kell báró Versenyi, Mert nem mer… No, de ezt nektek nem
+mondhatom el.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Sugd meg nekem, Jacques.
+(Megtörténik.) Hallatlan!… De azért vannak kilátásaid?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. Na, lehet élni, lehet
+meghalni.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Beutaztad az egész
+kerületet?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Az egész Texast. Azt
+hiszem, vagy kilencz helyen mondottam programmbeszédet. De nem
+emlékszem tisztán, mert a harmadik naptól fogva egy dunsztban látom
+a világot.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Csak bele ne betegedjél!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mért betegedjem bele?
+Még azt is?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Voltak kalamitásaid?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A hogy veszszük. A
+vasuton elvesztettem a programmbeszédet, a mit a te barátod, a
+hogyhijják szerkesztő csinált. Keresem, keresem, hogy majd
+elolvasom és betanulom, egyszerre eszembe jut, hogy tévedésből más
+haszontalan iratokkal együtt kihajítottam az ablakon.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ez határozottan
+szerencse.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Kérlek, kimélj meg
+bennünket a megjegyzéseidtől.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Megint veszekedtek?
+Mindig veszekedtek?</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Ne hallgass rájok,
+Jacques. Társalogjál velem, Jacques.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (folytatva). – Szerencsére,
+a hogy jól <span class="pagenum"><a name="Page_203" id=
+"Page_203">-203-</a></span> fogtok emlékezni, két évvel ezelőtt egy
+üresedésben már megbuktam néppárti programmal. Az én néppárti
+beszédemből több frázis behizelegte magát a fülembe, és az ujság is
+nálam volt, több slágvorttal a politikai rovatban. De hogy fogok én
+mint szabadelvüpárti jelölt előhozni néppárti frázisokat és
+szabadelvü vegyeseket? Jól. Az én kerületemben ez egyre megy.
+Vegyétek hozzá, hogy a pálinka után egy szót se lehetett érteni
+tőlem, és hogy a választók részegek voltak, mert csak sört ezer
+forintért fizettem nekik.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Jézusom, papa, legalább ne
+mondd olyan hangosan! Hisz az uj törvény óta az etetés és itatás
+tilos!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Fiam, erről az uj
+törvényről eszembe jut nekem a főtisztelendő úr, a ki mikor sokat
+veszített kártyán, felállott és azt mondta, hogy: »Becsületszavamra
+fogadom, hogy soha többet kártyát nem veszek a kezembe!… kivéve, ha
+vendégek lesznek nálam, vagy én megyek vendégül valahová, vagy más
+egyéb körülmények között!« Én mint törvénytisztelő ember semmi
+esetben sem fogok etetni és itatni, de ezt nem is tehetném, a mint
+be fogod látni, ha ezt a törvényt elolvasod. Mert ez kimondja, hogy
+a szükséges ellátás a választás helyén és idején nem etetés-itatás;
+hogy ételt és italt fizetni szabad tekintettel a megvendégelt
+személyekre, a megvendégelés alkalmára és egyéb körülményekre…
+(fölteszi binokliját s egy ujságszeletkét vesz ki a mellénye
+zsebéből. Olvassa az ujságszeletkét:) »nem tekintendő végül
+etetésnek és itatásnak a választóknak a szokásos alkalmakkor a
+képviselő házánál vagy azon kívül megvendégelése.« (Az
+ujságszeletkét visszateszi a mellénye zsebébe s összehajtja
+binokliját.) Becsületszavamra mondom, hogy az én választóim
+kizárólag a fent elősorolt czimeken itták <span class=
+"pagenum"><a name="Page_204" id="Page_204">-204-</a></span> magukat
+holtrészegre, de kérdem tőletek, hogy miután lelkiismeretem ennyire
+tiszta, ki foghatja rám, hogy én etettem és itattam vagy etetni és
+itatni fogandottam?…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Bravó, papa! Ha a
+programmbeszédet is ilyen jól kivágtad, akkor mindenesetre ott
+leszünk a finishben!…</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Ó, Jacques, te engemet
+nem nyugtattál meg, mert én vagy olvastam, vagy hallottam, de
+bizonyosan olvastam, hogy ezeknek az embereknek nem szabad pénzt
+adni, és én akkor az egész dolgot nem értem.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Pénzt? Ki beszél
+pénzről?</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Látod, Jacques, kettő
+közül egy. Ha nem adsz pénzt, ki fog téged megválasztani? És ha
+adsz… ó, Jacques, talán még be is csuknak!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Gyermekem, te ezt nem
+érted. Te így okoskodol, női fejeddel: »Vagy – vagy«, pedig ész
+szerint gondolnod kellett volna, hogy: »sem – sem«. Én a pénzemet
+már azért se fogom osztogatni, mert magam is kiméletlen híve vagyok
+a tiszta választásnak. De ha én titokban meg akarom téríteni az én
+jóbarátaimnak, a mit az én választásomra a saját zsebükből
+elköltöttek, kinek mi köze ehhez, pláne ha senki se tudja meg a
+dolgot?!…</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – És kellett neked ez az
+egész történet? Több vagy te ezzel, mint voltál, a pénzedért?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Az országháznak
+kereskedőkre van szüksége. Független előkelőkre, a kik tanácsot
+tudjanak adni, ha valami szaktörvény kell az országnak…</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span> (szomorúan). – Te akarsz
+tanácsot adni az országnak? És ezt nekem mondod, Jacques,
+nekem?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Aztán a képviselőség
+semmi, az igaz, s valóban helytelen, hogy ma már mindenki
+képviselő, a ki egy expenz-nótát ki tud állítani. De egy
+<span class="pagenum"><a name="Page_205" id=
+"Page_205">-205-</a></span> kabát is semmi, és azért kabát nélkül
+még se mehetek ki az utczára.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Csitt, papa, légy egy kicsit
+csöndesebben!… (Hallgatózik.)</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mi az?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (a falnál). – Már késő.
+Felköltötted a Szakcsyné gyerekét. (Gyereksírás hallatszik a
+szomszéd szobából.)</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Én költöttem fel? Anyád
+költötte fel az aggodalmaival!</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – De hát hol van a
+dajka?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az előbb a takarékpénztári
+igazgató fiát ápolta.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Szaladjatok és
+állítsátok elő akárhonnan; a gyereket a választásig egy pillanatra
+se szabad várakoztatni! A takarékpénztári igazgató fia hozasson
+magának dajkát az orfeumból, a dajka pedig szoptassa meg a
+gyermeket, azért fizetem!…</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Az istenért, ne beszélj
+pénzről, valaki meg találja hallani! Becsuknak, Jacques,
+becsuknak!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Légy nyugodt, mama, ez nem
+»etetés-itatás.« Ez csak »vendéglátás a jelölt lakásán egyéb
+körülmények között!«</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_206" id=
+"Page_206">-206-</a></span></p>
+<h2>XXX.<br />
+BERZSENYIT MEGVÁLASZTJÁK.</h2>
+<p class="summary">– A báróné szobájában, reggeli kilencz órakor.
+Berzsenyi, a ki még útiruhában van, s az egész család ijedten
+sürög-forog a báróné körül, a ki férje megérkezésének hírére
+örömében elájult. –</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (körülkarolja a bárónét s
+tehetsége szerint dajkálja). – Eliz, babuskám, térj magadhoz!… Ne
+legyél nekem beteg, angyalom!… Ne keverj egy ürömcseppet az én
+örömömbe!…</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span> (éledezve). – Jacques!… Hát
+igaz?… Csakugyan megvagy?…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – 1719 szóval 1716 ellen!
+Képzelhetitek, micsoda küzdelem volt!…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Három szótöbbség! Milyen
+disznóban voltál, papa!…</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Ne beszélj így az
+atyádról!… Micsoda kifejezések egy ilyen eseményről!…</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ezt a három embert
+szeretném megölelni, megcsókolni…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát a többi 1716-tal mit
+fogsz csinálni?… Azok is rászolgáltak kegyeidre!… <span class=
+"pagenum"><a name="Page_207" id="Page_207">-207-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Reggeltül estig
+veszekesznek, reggeltül estig!… Az ember még rosszul se lehet
+tőlük!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Gyermekeim, hagyjátok
+anyátokat!… Én is alig állok az én lábamon az izgalomtól!…</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Keveset aludtál, szegény
+papa?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mit képzelsz? A
+választás hajnali háromkor ért véget és éjfél tájban már úgy volt,
+hogy le fognak lovagolni… Már most add hozzá, hogy az ember reggel
+háromnegyed ötkor vonatra ül s lötyög a vasúton egészen
+Budapestig!… Egy betüt se aludtam, egy betüt se!…</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Jacques, az istenért, ne
+szenvedj, ne legyél beteg!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Most már jól van, de fél
+egykor, mikor a másik jelölt ötvennyolcz fórba jött, a vesém
+egészen beteg lett.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Istenem, Jacques, ha
+megbuktál volna!…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – No ugyan nagy baj lett
+volna!… Szeretném tudni, mivel több így a papa, hogy megvan, mint
+hogyha nem lett volna meg?!…</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ha te jobban tudod a
+választást, mint a papa, hát beszéld el te!</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Ezek a nők engem meg
+fognak ölni!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (a leányokhoz). – Fogtok
+rám hallgatni, igen vagy nem? (A bárónéhoz fordul.) Szóval, mikor
+már hatvankilencz mínuszra visszaestem, ti rátok gondoltam, kedves
+családomra, és eszembe jutott, hogy mit tipelt (Elzára mutat) ez a
+gyerek, ni… Ez megjósolta, hogy a Ne neked be fog jönni, és a Ne
+neked bejött, és mikor elmentem, megjósolta, hogy: »Ne félj, papa,
+be fogsz jönni!«… és csakugyan, én is bejöttem!</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Az utolsó órákban behoztad
+a hatvankilencz mínuszt? <span class="pagenum"><a name="Page_208"
+id="Page_208">-208-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Be és aztán
+derékfutásban mentünk a czélig, a hol egy nyakhoszszal lehúztam a
+másikat.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Bravó!</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Szegény Jacquesom, milyen
+sokáig kellett izgatnod magadat!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – A fő az, hogy finish-t tudjon
+lovagolni az ember.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Persze, a másik párt is
+megfeszítette erejét?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hallatlan
+erőszakoskodások történtek. Mondhatom, szégyen gyalázat, hogy a
+tiszta választások idején ilyesmi megtörténhetik. Étlen-szomjan
+háromszáz választó várakozott reggeli nyolcz óra óta a sötétben, és
+nem eresztették őket az urnákhoz! A választási elnök terrorizmusa
+nem ismert határt. Szerencsére párthiveim végig kitartottak
+mellettem. A derék emberek tűzbe-vízbe mentek volna… mit mondok?…
+meghaltak volna értem!… annyival inkább, mert szerencsére az
+éjszaka nem volt hideg és néhány hordót csapra üttettem a derék
+embereknek! Már táviratozni is akartam a miniszternek, de aztán
+láttam, hogy mindig előbbre jövök, s ekkor elhatároztam, hogy futni
+hagyom a választási elnököt.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Igazán felháborító, hogy
+mit csinálnak a szegény parasztokkal!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Na, tudod, a nép fiairól
+ne beszélj nekem, mert ezúttal keserves tapasztalatokat szereztem
+kapzsiságukról. Tíz napja, hogy legnagyobb jóltevője vagyok a
+kerületnek, sőt ingyen példányokat is küldettem nekik az én
+ujságomból a főemberek részére. És mi történik? A mint az egyes
+községekben előadom beszédemet a föld népének és takarékosságra,
+kitartásra és más hasznos dolgokra tanítom, oktatom, nevelem őket,
+és önzetlenül jó tanácsokat adok nekik, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_209" id="Page_209">-209-</a></span> minden
+községben mindenfelül pénzért jönnek hozzám. Megmondom nekik, hogy:
+atyámfiai, tisztelt nép, ezt a tiszta választás miatt nem tehetem,
+de egyszersmind megsugom a főkorteseknek, hogy az ellenjelölt
+vesztegetéseit ne engedjék a parasztoktól elfogadni, mert a
+költségek egy ismeretlen által jobban fedezve lesznek, mint ezt az
+ellenjelölt tehetné. Erre mit kell látnom? Azt, hogy az én
+választóim leszállanak az én kocsijaimról és az én vendégségemtől
+részegen oda járulnak az urnákhoz és az én fuvarpénzemen
+leszavaznak az ellenjelöltre, mi több, a hogy a szavazásban
+visszaesem, a főkortesek egyre több pénzért jönnek hozzám.
+(Blankához:) A te néped, a kiről te színműveket irsz és nyolczezer
+forintért elő adatsz, képes lett volna rá, hogy engem megbuktasson,
+ha véletlenül nem vagyok jelen!…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nagyszerű! Hát baj lett volna
+az? Neked a képviselőség nem dísz, nem haszon, semmi. Megbuknak
+néha a legjelesebb emberek is; emlékszem jól, hogy Tisza Kálmán
+akárhányszor megbukott. És most is!… Látod, megbukott a
+miniszterelnök veje is; megbukni nem szégyen. Az ujságok tele
+vannak vele, hogy a képviselőház szellemi színvonala az uj
+választással nagyon alászállott…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Gyermekem, jegyezd meg
+magadnak, a mit egy Falstaff nevű jeles író mondott, hogy jobb
+alacsony színvonalú eleven egérnek lenni, mint magas színvonalú
+holt oroszlánnak. Ha az ember képviselő, igazad van, az semmi; de
+ha az ember még csak nem is képviselő, az a semminél is kevesebb.
+Engem az, hogy a népakarat képviselővé választott, bizonyára nem
+diszít fel, mint például ha ő Felsége kegye az örökös főrendiházi
+tagsággal fog kitüntetni, de megbukni a képviselőválasztáson, ez
+csak egy ujságpennászt nem fog zsenirozni. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_210" id="Page_210">-210-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Föl se kellett volna lépned,
+valaki vagy te így is. Vagy tán nem?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – És látod, gyermekem,
+magad mondod, hogy annak idején Tisza Kálmán is többször föllépett,
+pedig neki több élettapasztalata volt, mint neked.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Aztán mire volt jó, hogy
+Tisza Kálmán, mikor már nem volt miniszterelnök, a helyett, hogy
+visszavonult volna a politikától, megint csak föllépett
+képviselőjelöltnek, és alkalmat adott arra, hogy megbuktassák?!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Gyermekem, ne hasonlíts
+engem össze olyan nagy államférfiakkal, a milyen Tisza Kálmán volt,
+mert itt a politikai helyzet nem ugyanaz. Mikor Tisza Kálmán
+egyszer-másszor megbukott, az emberek azt mondották: »Lám, lám, a
+tiszta választás tulságosan jó, mert a jeles emberek sorra
+kibuknak.« De ha én véletlenül megbukom, az emberek azt mondták
+volna: »A pénzeszsák megbukott, mert tiszta választás van.« És
+teljesen téves az is, ha te engem a miniszterelnök vejével hozol
+össze. Mondok neked erre egy történetet. Volt egyszer egy
+közönséges öreg pénzzsidó, a kinek azonban megvolt a maga házi
+esze. Ez az öreg egyén pénze daczára igen mérsékelten élt, s
+egyszer valaki azt mondja neki: »Hogy van az, Kohn úr, hogy a maga
+fia, a kinek nincsen semmije, Havanna-szivarokat szí, maga pedig, a
+kinek vagyona van, egy rossz virzsinián rágódik?!« – »Éppen azért –
+felelte a Kohn. – Neki könnyű! Ő szíhat Havannát, mert neki van
+apja, a ki vagyonos, de én csak virzsiniát szíhatok, mert nekem
+nincsen apám, a ki vagyonos. Ha nekem vagyonos apám volna, én is
+Havannát színék.« Ha a miniszterelnök veje megbukott, neki könnyű,
+azért az ő apósa mégis miniszterelnök marad, de ha én megbuktam
+volna, nekem nincs miniszterelnök apósom, a ki engem kinevezzen
+örökös főrendiházi taggá, a mi talán nektek se lesz ellenetekre.
+<span class="pagenum"><a name="Page_211" id=
+"Page_211">-211-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Engem csak egy aggaszt,
+Jacques. Mit fog mondani Ő Szentsége ahhoz, hogy te szabadelvű
+programmal választattad magad képviselővé?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Babuskám, te azt nem
+érted. A szabadelvűség nem azt jelenti, hogy a zsidók holnap rögtön
+házasodjanak össze velünk keresztényekkel. A szabadelvűség csak azt
+jelenti, hogy a zsidóknak is szabad élniök, a mit talán meg fogsz
+engedni, annyival inkább, mert maga Ő Szentsége is szabadelvű e
+tekintetben. Légy nyugodt, azért én néppárti maradok, bár a taktika
+úgy kívánta, hogy szabadelvű kerületben lépjek fel. Én síromig a
+nép barátja leszek, ha a nép nem is érdemli meg, hogy pártoljam
+őt.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Sokba került a heccz, mi?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (őszintén). – És ezt tiszta
+választásnak nevezik! Ugyan mennyibe került volna a
+tisztátalan?!…</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_212" id=
+"Page_212">-212-</a></span></p>
+<h2>XXXI.<br />
+INFLUENZÁBAN.</h2>
+<p class="summary">– Berzsenyi hálószobája. A báró az ágyban
+fekszik, s az ágyat borító olvasó-asztalon kaszinót játszik
+Elzával, a ki az ágy mellett ül. A báróné egy ottománon a <i>Pester
+Lloyd</i>ot olvassa. Blanka, az ablak mellett, egy hintaszékben
+mélázik s pro forma valami regényt tart a térdén. Alkonyodik. –</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Elza, te megcsalsz
+engem!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Én?!… Kinek nézel te engem,
+papuskám?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nekem beszélhetsz! Az
+előbb tizenegygyel vittél tizenhármat, most meg tizenkettővel
+vittél tizenegyet. Megfigyeltem.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Engedj meg, papuspám, de az
+nem lovagias dolog: megfigyelni a tulajdon leányodat! Nem vagy te
+detektiv!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Csak véletlenül vettem
+észre. De nem bánom: oszd ujra.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ja, ha már csalni se lehet,
+akkor nem játszom tovább.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Félreértettél. Én csak
+kérdeztem, hogy mért csalsz meg engem?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát kit csaljak meg, ha nem
+téged? Remélem, <span class="pagenum"><a name="Page_213" id=
+"Page_213">-213-</a></span> nem kívánod, hogy egy idegen fiatal
+embert csaljak meg?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mondom, hogy nem erről
+van szó. Úgy értettem, hogy mi czélból? Olyan nagy szükséged van
+erre az öt forintra?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ojjé, de még mennyire!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Aztán minek neked a
+pénz?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – A titkaimat hiába fürkészed,
+nem fogom magam elárulni. Tudod, van nekem valakim, de nem mondom
+meg, hogy: ki, elég az hozzá, így karácsony előtt nem illik
+ilyenekről kérdezősködni.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (elérzékenyedve). – Jól
+van, jól van… nem akarok tudni semmiről… (Elza fölkel.) Hát igazán
+abba hagyod?…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Persze. Nem passzió játszani
+olyankor, ha az embert minduntalan leleplezik.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (nevet). – Utóljára még
+nekem kell bocsánatot kérnem, a miért ő megcsal engem!…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hogy legyen az embernek öröme
+a csalásban, ha a csalás nem sikerül? Teszem fel azt, ha egy
+asszony megcsalja a férjét, s a férj mindenre rájön, és így szól:
+»Asszonyom, így meg úgy«, világos, ugy-e, hogy az embernek elmegy a
+kedve a regény folytatásától? Érdemes randevúkra járni, ha a sarki
+hordár is tudja, hová megyünk?…</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Na ezt a hölgyet aztán
+kikészítettétek!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (Blankához). – Mit tudja ő,
+hogy mit beszél?! és úgy látszik, te se tudod! (Elzához). Itt
+hagysz?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Majd visszajövök.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Jól van, jól van… nem
+akarok tudni semmiről… Hanem gyere vissza nemsokára. (Elza kimegy.)
+Ha ez a gyerek nem kártyázna velem, meg kellene halnom a
+betegségtől, mint a sarki hordárnak. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_214" id="Page_214">-214-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – A szerencse az, hogy én
+még betegebb vagyok, mint te, de én már fel se veszem ezt a kis
+influenzát.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mondhatom, egy cseppet
+se mulatságos, ha az egész ház beteg. Ha ez a kis leány nem
+volna…</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Még ebben is szerencsésebb,
+mint más! Nekem majd szétreped a fejem, ő meg vigan sétál le s fel,
+mint egy őrangyal. De azért a panaszokat nekem kell
+meghallgatnom.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Én nem panaszkodom, én
+csak konstatálok. Remélem, meg fogod engedni, hogy ne tánczoljak,
+mikor az egész házam egy kórház.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Mit gondolsz? Nekem talán
+kedvem van tánczolni?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Már az igaz, hogy
+ugyancsak egyszerre ért utól bennünket a betegség! S ha
+meggondolom, hány szegény család van, a melyik egy csekélységért
+átvállalná tőlünk ezt a komisz influenzát! Ők is jól járnának; mi
+is megszabadulnánk az alkalmatlanságtól. De ha a világ már így van
+berendezve!</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Hagyd el, Jacques, minden
+rosszban van valami jó. Ha nem volnánk betegek, nem volnánk így,
+családi körben. Nem panaszképpen mondom, Jacques, de egy idő óta
+jóformán csak akkor látlak, a mikor beteg vagy.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Gondolod?</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Már szinte örülök, mikor
+hallom, hogy rosszul érzed magad. No hála istennek, egy kis ideig
+megint lesz férjem, mert a beteg férj is többet ér, mint a
+semminő.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Látod, én ezt nem vettem
+észre. De lehet, hogy igazad van; az ügyeim nagyon lefoglalnak.
+Egyet azonban el fogsz ismerni. Azelőtt e tekintetben <span class=
+"pagenum"><a name="Page_215" id="Page_215">-215-</a></span> nem
+voltál ilyen érzékeny. Fiatalabb korunkban jöhettem, mehettem, és
+megint mehettem, jöhettem, nem igen vetted észre.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Az igaz, Jacques, nekem
+is sokszor jut eszembe, hogy: furcsa, mintha most még jobban
+szeretnélek, mint régen. Pedig ma már… vagy talán éppen azért?…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hm, hm. (A szemével int,
+hogy Blanka is jelen van.) A fődolog az, hogy szeretsz, s ez nekem
+elég.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span> (szemrehányóan). – Te oly
+kevéssel beéred, Jacques?</p>
+<p>(Elza jön.)</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát most már mit csináljunk?
+Az ékszerésztől eljött egy fiatal ember, hogy megvizsgálja az
+ékszereket. Úgy vettem észre, hogy a szobaleányt már meg is
+vizsgálta.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Miféle ékszerek?</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Én hivattam, Jacques,
+mert olvastam az ujságban, hogy sok hamisításnak jöttek a nyomára s
+meglehet, hogy a legjobb családokban is hamis ékszerek jönnek elő.
+Egy szép nap arra ébredhet az ember, hogy a boutonjai nem érnek
+semmit; e felől jobb, ha előbb jön tisztába az ember.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Szerencsére a vagyonunk
+nemcsak ékszerekbe van letéve. De ha ez neked örömet okoz…</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Csakhogy akkor még nem
+tudtam, hogy mire az ékszerész eljön, mindnyájan betegek leszünk.
+Már pedig a vizsgálatnál ott kell lennie valakinek, mert egy
+ismeretlen fiatal emberre csak nem bízzuk rá a drágaságainkat. Ki
+tudja, hátha éppen ő az ékszer-hamisító?!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Meg kell mondani neki,
+hogy jöjjön máskor. Sajnáljuk, hogy hiába fárasztottuk…
+<span class="pagenum"><a name="Page_216" id=
+"Page_216">-216-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Soha se sajnáld, papa. Úgy
+látszik, nem vesztegette el az idejét, s meglehet, azóta már a
+szakácsnét is megvizsgálta.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hogy egy felnőtt leány
+ilyen stílusban beszéljen!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ez a nő maga a hálátlanság.
+Neki ajándékoztam összes Kecskeméthy-emléktárgyaimat: a sikkasztók
+királyának a névjegyét, a körömtisztítóját, egy czédulát, melyre
+sajátkezűleg írta a Zelmának, hogy: »I love you«, a múzeum
+kincseket adott volna ezekért az ereklyékért, s ez a nő mégis
+naphosszat zsörtölődik velem! (A bárónéhoz.) Mit mondjak az
+ékszerésznek?</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Mondd neki, hogy jöjjön
+máskor.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mondd inkább, hogy
+fölösleges még egyszer fáradnia. Ha a hamis ékszerek az én
+családomban is előjönnének, akkor nincsenek többé igaziak!</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_217" id=
+"Page_217">-217-</a></span></p>
+<h2>XXXII.<br />
+BERZSENYIÉK A NÉMET SZÓ ELLEN.</h2>
+<p class="summary">– Elza szobája. Elza egyedül; Crébillon
+<i>Sopha</i>ját olvassa. Lépteket hall s hirtelen eldugja a
+könyvet. Megjelenik Berzsenyi Zoltán. –</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Vagy úgy? Te vagy?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Szervusz.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem szégyelsz a szemem elé
+kerülni?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Miért? Mi bajod?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Így? Elnadrágolva?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Ugyan hagyj békét. Lettél
+volna csak ott!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Elnadrágoltak!…
+Elnadrágoltak!… Fuj!…</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Nem lehet veled okosan
+beszélni?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Elnadrágoltak,
+elnáspángoltak, megraktak, kiporoltak, és te a válladat vonod?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – De hát mit csináljak?
+Tulerővel állottunk szemben és vereséget szenvedtünk.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mit szenvedtetek?
+Szenvedtetek ti ördögöt! Elnadrágolást szenvedtetek, punktum.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Hja, barátom, sok lúd
+disznót győz.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – És még bölcseleg! Azok a
+dijbirkozók, csepűrágók, vagy mit tudom én mik, a kik
+elagyabugyálták őket, még élnek, szuszognak, horkolnak,
+<span class="pagenum"><a name="Page_218" id=
+"Page_218">-218-</a></span> semmi bántódásuk, vígan falatoznak,
+nevetve beszélgetnek az esetről, kiállnak az utczára és bottal
+várják őket… ő pedig ezalatt a vállát vonja és bölcseleg! Eh,
+szégyellem, hogy egy nevet viselsz velem!</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – No, hallod, ha Berzsenyi
+Dániel szégyellené, azt még érteném…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – És te férfiúnak tartod
+magad?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Elza, ne boszants, mert
+istenucscse… a következő pillanatban… (megindultan:) halott
+vagyok!…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (szigorú tekintettel). –
+Fuj!…</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Eh, mit is disputálok
+veled! Az öreg nincs itthon?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nincs és nem ajánlom, hogy
+megvárd.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Miért? Boszantotta az
+eset?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nagyon haragudott.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Nem hittem volna, hogy
+ennyire kurucz. De mindegy, majd megmagyarázom neki.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát hogy történt? Beszéld
+el.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Mint a thermopylaei
+szorosnál… Vagy nem, nem a thermopylaei szorosnál… inkább talán a
+Sipka-szorosban… nem tudom bizonyosan.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hagyj békét a történelemnek,
+nem vétett az neked semmit. Csak a dologra.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Elég az hozzá, hogy a
+kávéház kettős ajtaján át egyszerre csak ketten-hárman mehettünk
+be, s a hátul jövők a bejárat függönyétől nem láthatták, hogy mi
+történik odabenn.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – És így valamennyien
+beleestetek a csapdába.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – A többit képzelheted.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Képzelem. No és ez az
+egész?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Ez az egész. A dijbirkozók,
+a csapos legények, a pinczérek, mind nekünk estek; azt hiszem, a
+<span class="pagenum"><a name="Page_219" id=
+"Page_219">-219-</a></span> rendőrök is segítettek nekik. Mire
+kettenkint bebujtunk, az előttünk érkezett már le volt teperve.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát most már mit fogtok
+csinálni?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Mit csinálnánk? Semmit se
+csinálhatunk.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Még csak egy párbaj se lesz
+belőle?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Párbaj? Kikkel? A
+csaposlegényekkel és a díjbirkozókkal? Különben közülünk is sokan
+csatlakoztak a párbajellenes mozgalomhoz…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Na hát engem ne híjjon
+tánczolni az, a ki csatlakozott ehhez az úgynevezett mozgalomhoz!
+Ne legyen párbaj? Mért? Ha nincs párbaj, nincs költészet, nincs
+hit, nincs szerelem, nincs semmi. S ha ti ifjúság ennyire siettek
+nem párbajozni, akkor én fütyülök az ifjúságtokra!</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Ejnye, be harczias
+vagy!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Csak dühös vagyok. Mit?
+Elvernek benneteket, mint a kétfenekű dobot, akkor, mikor a magyar
+szó védelmében jártok!… a mikor meg akarjátok torolni, hogy egy
+gyalázatos zengerájban kicsúfolták a a magyar nyelvet!…
+megrugdalnak, kiröhögnek benneteket, s erre a többieknek nincs más
+felelete: mint hogy ezután nem párbajoztok! És benneteket
+ifjúságnak neveznek?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Ugyan, hát mondd meg, mit
+csináljunk?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mit? Hát süssétek, messétek,
+öljétek, vágjátok őket! – mint a Hugonottákban éneklik. Verjétek be
+a kávéház ablakait, rugassatok csillagot a bérelt csaposokkal, s
+húzzátok fel a lámpásokra a dijbirkozó urakat! Hisz ha magatokon
+hagyjátok száradni ezt a vereséget, ez azt jelenti, hogy ebben a
+városban már nincs egy szikrányi magyarság s a fiatalságotokban
+nincs egy cseppnyi vér, s akkor a ti elnadrágoltatástok szomorúbb
+dátum Magyarország történetében Mohácsnál!… <span class=
+"pagenum"><a name="Page_220" id="Page_220">-220-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Soha se hittem volna, hogy
+ilyen Dobó Katicza vagy!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Már én ilyen vagyok, apám!
+Remélem különben, hogy te is igyekezni fogsz visszaszerezni
+becsülésemet.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – À la »süssétek, messétek«?
+Nem, nekem már elég volt.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát mit fogsz csinálni?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Mit? Elutazom Berlinbe.
+Éppen azért jöttem.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hogyhogy?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Tudod, az öregemet egyelőre
+nem volna tanácsos fölkeresnem. No, nem azért, mintha tajtékoznék a
+rajtam esett sérelem miatt, hanem, a mint hallom, rendkivül dühös a
+miatt, hogy mért járok olyan helyekre, a hol megverik az
+embert.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ebben van némi igaza.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Azért Jacques bácsira
+gondoltam. Azt hiszem, örvendene, ha látná, hogy megkomolyodom, s
+addig, míg az én öregem megpuhul, erre az istenes czélra nem
+sajnálna egy pár forintot.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ingyen nem komolyodhatol meg?
+Csak pénzért?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Nem úgy gondoltam. De addig
+is, míg az öregemmel megérthetjük egymást, élnem kell, s tudod,
+Berlin meglehetősen drága város…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Aztán mit akarsz te tanulni
+Berlinben?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Hát közjogot,
+magánjogot…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szegény fiú, hagyj fel minden
+reménynyel! A papa nem fog felülni ennek az otromba
+hazugságnak.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – De becsületemre mondom…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Beszéljünk komolyan. A
+papától egy darabig nem látsz pénzt; nincs nála már egy garas
+hiteled. Hanem én adok neked pénzt: egy föltétel alatt.
+<span class="pagenum"><a name="Page_221" id=
+"Page_221">-221-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – S mi az?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ujjá szervezed csapatodat s
+boszut álltok a multkori vereségért. Semmi költséget nem sajnálok
+ezért.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span> (meglepetve). – Te szutenálni
+akarod a háborúpártot?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Igen.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – És mennyit szántál erre a
+czélra?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Egyelőre ötven aranyat. Most
+nincs más pénzem, csak az az ötven császári arany, a mit még a
+nagymama hagyott rám.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – No majd felváltják…
+Hallod-e, ez az idea nem rossz! Magam is úgy éreztem, hogy nem
+lehet abba hagyni a dolgot.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – E szerint vállalkozol rá?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Hogy vállalkozom-e? Viharos
+lelkesedéssel!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Akkor hát mindjárt hozom az
+aranyakat. Mit nevetsz?</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Semmit… eszembe jutott
+valami… Mondd, igazán a nagymama hagyta rád ezeket az
+aranyakat?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát persze.</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Tudod, az jutott eszembe,
+hogy a mikor: hajrá, rátörünk a németekre, s ezek rémülten fognak
+kiáltozni: »Itt jönnek az antiszemiták! Itt jönnek az
+antiszemiták!« vajjon lesz-e valaki, a ki megsejdíti, hogy miféle
+pénzen viseljük ezt a háborút? Mert a nagymama még nem volt
+katholikus, ugy-e?…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Kikérem magamnak az efféle
+tréfákat!</p>
+<p><span class="smcap">Zoltán</span>. – Elzácska, ne haragudjál!
+Tudod, csak az öröm… A pénz gondolata hirtelen elszédített. Ne
+haragudjál, aranyos honleány!… Meglásd, úgy fogok hadakozni, mint
+Kinizsi Pál!</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_222" id=
+"Page_222">-222-</a></span></p>
+<h2>XXXIII.<br />
+KEGYELET.</h2>
+<p class="summary">– Történik: Melanienál. Mindenszentek napján,
+délelőtt tizenegy órakor, a báró éppen akkor állít be barátnőjéhez,
+a mikor az előszobában a virágárus szolgája egy szép, ötven koronás
+sírkoszorút helyez el. A koszorú széles fekete szalagján nagy,
+aranyozott betűk ezt a felírást alkotják: »Jóltevőmnek«. –</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – A temetőbe készülsz?</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Igen.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – És kinek viszed ezt a
+koszorút?</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – A jóltevőmnek.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – No jó, azt láttam. De hát
+ki volt a jóltevőd? Hogy hívták?</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Azt nem tudom. A nevét
+sohase mondta meg nekem.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Nem tudod, hogy mi volt a
+neve?</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Nem. Nekem azt mondta,
+hogy nevezzem őt egyszerűen Béla bácsinak. De tudom, hogy nem Béla
+volt a keresztneve; a monogrammjában nem is volt B. betű. Nem
+akarta, hogy tudjam az igazi nevét. Nagyon titkolózó és rejtőzködő
+természetű volt; sehol <span class="pagenum"><a name="Page_223" id=
+"Page_223">-223-</a></span> se mutatkozott velem. Bizonyosan nagy
+családja volt és borzasztóan félt a botránytól.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Szóval olyan barátod volt,
+mint most én, mi?</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – A barátom is, de azonkívül
+az első és, mielőtt a báró urat ismertem, egyetlen jóltevőm.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Hogyhogy?</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Ó, az már régi történet!
+Akkor még Jutkának hívtak és masamód-lány voltam a Madame
+Evelinenél. Mondhatom, nagyon rossz dolgom volt akkor. Otthon is,
+meg a Madamenál is, igen sok pofont kaptam. Aztán meg hol csak
+maradékot ettem, hol pedig éhesen feküdtem le. Egyszer, a mint
+kalapokat vittem haza a vásárlóknak, egy szép öreg úr megszólított
+az utczán s beszédbe ereszkedett velem. Aztán felkarolt; kétszobás
+lakást vett ki nekem, szépen bebútorozott és kiöltöztetett. Még
+czimbalmozni is taníttatott, és mindig nagyon szépen bánt velem.
+Persze, a hogy kistafirozott, egyszerre nagyon megcsinosodtam, s
+hamarjában annyi barátom akadt, hogy válogathattam közülök. De ez
+mind nem történt volna, ha az öreg úr fel nem karol. Mert előbb a
+kutya se vett észre, olyan penészes és éhes kinézésű voltam. Ha
+Béla bácsi nem olyan jószívű, akkor a férfiak most rám se néznének,
+a báró úr se vett volna észre soha. Akkor még most is Jutkának
+hívnának, még most is skatulyákat hordanék haza, még most is
+maradékot kellene ennem, és akkora pofonokat kapnék, mint egy-egy
+czipó. Azért én nagyon szerettem a Béla bácsit. De egyszerre
+hirtelen elmaradt és elsején nem hozta el a havi pénzemet, mert
+meghalt. Szerencsére a házbér már ki volt fizetve.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Talán nem is halt meg, csak
+eltűnt. Alighanem már elég volt neki ez a barátság. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_224" id="Page_224">-224-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Hogyisne! Először is
+nagyon szeretett engem, a mi onnan is látszik, hogy mindennap
+eljött, pedig már nagyon öreg volt. Másodszor pedig bizonyosan
+tudom, hogy meghalt. Mert akkor már több ismerősöm volt és egyszer
+egy Gyuszi nevezetű, a kinek el kellett bujnia, a kamarából nagyon
+jól látta a Béla bácsit. Először ettől a Gyuszitól tudtam meg az
+esetet. Felszaladt hozzám és azt mondja: »Hallod-e, a Béla bácsi
+meghalt! A kávéházban kártyázott és megütötte a guta, mert
+megkontrázták. Éppen ott voltam és láttam jól, hogy a Béla bácsi
+volt!« És a Gyuszi csakugyan igazat beszélt, mert a Béla bácsit nem
+láttam többet.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – De ha nem tudod, hogy ki
+volt, akkor azt se tudhatod, hogy hol van eltemetve! Hogyan vihetsz
+hát neki koszorút?! Hová teszed a koszorúdat?</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Az egyik évben ide, a
+másik évben oda. Megnézem azokat a sírokat, a hol nincsen koszorú
+és nincs diszítés, meg a hol nem ég lámpás, és ha találok olyat, a
+hol olyan férfi van eltemetve, a ki kilencz évvel ezelőtt halt meg
+és hetvenegy évet élt, – Béla bácsi is hetvenegy esztendős volt –
+hát oda leteszem a koszorúmat, mert azt gondolom: »Talán ez volt a
+Béla bácsi!«</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – No hallod! Ennek semmi
+értelme!</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Dehogy is nincs értelme!
+Nem volna nyugodt a lelkiismeretem, hogyha megfelejtkezném az én jó
+Béla bácsimról, a kinek mindent köszönhetek. Aztán, lássa, báró úr,
+én babonás vagyok és azt hiszem, hogy a halottak nagyon jól tudják,
+ki visz nekik koszorút, és ki nem. Talán éjfélkor a szellemek meg
+is nézik a koszorúkat.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Hallatlan! Hogy egy okos
+nő, a ki eldicsekedhetik vele, hogy annyi pénzt tud kizsarolni
+<span class="pagenum"><a name="Page_225" id=
+"Page_225">-225-</a></span> belőlem, mint soha senki!… Már hogy
+képzelhetsz ilyen szamárságot!</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – No és aztán! Ha már nem is
+tudja meg szegény! Kinek teszek ezzel rosszat? Ha másnak jut, az se
+baj. Talán olyannak jut, a kinek már nincs senkije. Vagy ha talán
+olyannak, a kiről csak megfelejtkeztek, azzal se vétek. Egy sírral
+kevesebb, a melyik nincs elhanyagolva.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Hiszen nem mondom, hogy
+rosszat teszel vele, bár rossz néven veheti valaki, hogy ha ő nem
+diszítette fel a hozzátartozója sírját, egy idegen tegyen oda
+koszorút. Nem lehet sérteni valakinek a kegyeletét, ha ő
+személyesen meg is felejtkezik a kegyeletről. De nem erről van szó.
+Hanem arról, hogy minek ez a koszorú? Kell, hogy te koszorút vigyél
+valakinek, mikor neked senkid sincs odakinn?!</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Tudja, báró úr, ezzel én
+úgy vagyok, mint a karácsonynyal. Karácsonykor, mikor mindenki
+karácsonyfát állít, gyertyákat gyujtogat és ajándékokat oszt szét,
+nekem olyan furcsa, hogy nincsenek gyermekeim, a kiknek én is
+karácsonyfát állíthatnék és játékokat vehetnék! Azért karácsonykor
+mindig krisztbaumot és ajándékokat küldök a papának meg a mamának,
+mindenfélét vásárlok a cselédeimnek és karácsonyfát állíttatok a
+házmesterné gyerekeinek. Odalenn aztán én is gyertyákat
+gyujtogatok, és nézem, hogy a gyerekek hogyan örvendeznek. És
+ilyenkor, mindenszentek napján, éppen úgy vagyok. Mindenki siet ki
+a temetőbe; a legszegényebb is kiviszi a maga olcsó koszorúját, a
+gazdagok pedig úgy feldíszítik a sírokat, hogy a temető ilyenkor
+csupa látványosság. Mindenkinek ott kell lennie; csak én ne legyek
+ott?! Milyen szomorú elgondolni, hogy nekem még halottaim
+sincsenek! Pedig nincsenek. A barátnőim kimennek a szüleik, a
+testvéreik, <span class="pagenum"><a name="Page_226" id=
+"Page_226">-226-</a></span> a gyermekeik sírjához; nekem nem voltak
+gyermekeim és testvéreim, a szüleim pedig élnek és házmesterek a
+körúton. De hát igazán ennyire árva legyek?! Nem, hiszen nekem is
+van halottam: a szegény jó Béla bácsi; neki odakünn kell lennie,
+csak azt nem tudom, hogy hol. Hát azért mégis kiviszem a
+koszorúját; ez megkönnyebbíti a lelkemet… így nem érzem magamat
+olyan elhagyatottnak.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – És te, a ki olyan kapzsi
+vagy, nem sajnálsz ötven koronát annak a koszorújára, a kinek még a
+nevét sem tudod?</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Már mért sajnálnám?!
+Tizannyit se sajnálnék, úgy szerettem a szegény Béla bácsit! Aztán
+úgyis a báró úr zsebéből megy, nem az enyimből!</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_227" id=
+"Page_227">-227-</a></span></p>
+<h2>XXXIV.<br />
+FARSANG A NÁDOR-UTCZÁBAN.</h2>
+<p class="summary">– A hölgyek kis szalonja; délután két óra.
+Blanka Rejtvényi szerkesztő úrral cseveg. Megjelenik: Elza, s
+nyomban Berzsenyi. –</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – A papa azonnal jön, sőt már
+itt is van. (Berzsenyi belépett; Rejtvényi feláll.)</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Értésemre esett, hogy ön
+szivélyes felszólításomra sietett megjelenni. Ezen önzetlen
+ügybuzgalmát, valamint családom irányában tanusított érdekeltségét
+nem mulaszthatom el megköszönni.</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Báró úr, nagyon örülök,
+ha szolgálatára lehetek.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Leányaim bizonyára
+felvilágosították önt az ügy mibenlétéről. Én a farsang folyamán
+több zenereggélyt kívánok rendezni, az én házamban.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De, papa, eddig úgy volt,
+hogy a konczerteket nem délelőtt vagy délután, hanem este tartjuk
+meg.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Igen, Blanka leányom
+helyesen jegyzi meg, hogy a reggélyeket este tartjuk meg,
+kilencztől tizenkettőig bezárólag. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_228" id="Page_228">-228-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szóval soirée-t akartál
+mondani, és nem matinée-t.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ki beszél itt
+matinéeról? Mondom, hogy a zene-regélés este fog folyamatba
+ejtetni, több különböző alkalommal.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De, papa, kérlek, ezt nem
+nevezik reggélynek, ezt…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mit szóltok bele az én
+szavaimba minduntalan?! Bánom is én, akárhogy nevezik!… Ezen dolgok
+úgy fognak lefolyni, a hogy én nevezem el őket. Elég az hozzá, több
+mulatságot kívánok adni vendégeimnek, az én házamban, este, három
+óráig tartó konczerttel kiegészítve, melyen a legjobb és legdrágább
+művészek annyi zenét regélhetnek vendégeim számára, a mennyit
+akarnak.</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Tökéletesen értem, báró
+úr.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Leányaim kedvéért, a kik
+engem hiányos nyelvésznek ironizálnak, hozzáfűzöm, hogy valóban nem
+zene-reggélyt akartam mondani, hanem zenesegélyt. Segélyezni,
+pártolni kivánom a zenét, de nem csekély arányokban, hanem olyan
+alakban, hogy míg egyrészt a hazai művészek a kellő keresethez
+juthassanak, másrészt ne legyenek kizárva a versenyből a külföldi
+művészek sem, kik a kellő magasabb színvonalról gondoskodnának.</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Valóban báró úr, ez
+nemcsak nagylelkű, hanem egyszersmind finom ízlésre valló
+gondolat!…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Megjegyzem, hogy minden
+egyes alkalommal meg lesznek híva: több miniszter, számos
+arisztokrata, exczellencziás és méltóságos hölgyek, s több más
+kisebb-nagyobb személyiségek. Úgy, hogy a szereplő művészek, a
+kiket előadás után szivélyesen vendégül is meghívok, érintkezésbe
+juthatnak a legmagasabb személyiségekkel, mi által ujabb anyagi
+előnyben részesülhetnek. <span class="pagenum"><a name="Page_229"
+id="Page_229">-229-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – De, papa, nem erről van
+szó…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – No, ezt csak úgy
+közbevetőleg mondom. Arról nincs szó, hogy ezt a honoráriumba
+beszámítanám. És irányeszméül az ön használatára megjegyzem, hogy
+az én házamban költségkimélés nem létezik.</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Tudom, báró úr.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Viszont megvárom, hogy
+az egyes fölléptetett művészek úgy legyenek odaállíthatók, hogy ez
+által soirée-im színvonala semmit se szenvedjen.</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Ez magától értetődik,
+báró úr.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mielőtt azonban a
+részletekbe bocsájtkoznám, mindenekelőtt arra nézve kivánom
+tanácsát kikérni, hogy hány legyen a száma ezen, a farsang folyamán
+vendégeim részére nyujtandó zene-élvezeteknek? Két eszme merült fel
+erre nézve családom körében. Az egyik eszme az, hogy csupán hat
+soirée legyen a legelőkelőbb külföldi márkákkal; a másik eszme
+pedig az, hogy tizenkét vegyes legyen, oly módon, hogy a jelesebb
+hazai erők is érvényesüléshez jussanak. Én, megvallom, a fölvetett
+eszmék egyikéhez se csatlakozhatom. Az én eszményem az, hogy
+középütt rejlik az igazság, s hogy kilencz zene-estben kell
+megállapodnom. Mert egyrészt csak így kerülhetem el a kicsinyes
+takarékoskodás látszatát, s másrészt így senki se foghatja rám,
+hogy nem tudom mily mellékczélzatból vagyonomat és nagylelkűségemet
+kívánom fitogtatni.</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Föltétlenül a báró úr
+nézetéhez kell csatlakoznom…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nagyon örülök, hogy
+magáévá teszi eszmémet. Annyival inkább, mert leányaim már
+bizonyára tudatták önnel, hogy ez estélyek, (vagy nem bánom:
+soirée-k) rendezését önre óhajtom ruházni. Teszem pedig ezt azért,
+mert ön, mint szerkesztő, járatosabb <span class="pagenum"><a name=
+"Page_230" id="Page_230">-230-</a></span> nálam a különböző
+művészek fölvezetésében, és másodszor, mert ön, mint családomnak
+önzetlen barátja, szivélyesen fogja teljesíteni azt a sok
+lótás-futást, a melyre én koromnál és társadalmi helyzetemnél fogva
+nem vagyok hajlandó.</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Nagyon megtisztel, báró
+úr.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Midőn ehhez még csak azt
+fűzőm hozzá, hogy én semmit se becsülök és semmit se jegyzek meg
+magamnak annyira, mint az önzetlenséget, egyelőre csak köszönettel
+veszem tudomásul az ön baráti szolgálatát.</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Ó, kérem!…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Most már nem marad egyéb
+hátra, mint hogy megismertessem önt a főbb irányelvekkel.</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Figyelek, báró úr.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Úgy a külföldi
+kitünőségek, mint a pártolásra érdemes hazai erők kiválasztását
+teljesen önre bizom. Leányaim különben örömest fogják tanácscsal
+segíteni. A magam részéről e tekintetben csak azt az óhajtást
+fejezem ki, hogy az öreg nőket lehetőleg mellőzni sziveskedjék. Nem
+tartom ugyan kizártnak azt a lehetőséget, hogy egy öreg nő sok
+művészi képességet összpontosítson magában, mindamellett
+tagadhatatlan, hogy egy öreg nő visszás benyomást tesz a
+vendégekre.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De, papa, kérem…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Fiam, ezt én jobban
+értem, tapasztaltságomnál fogva. (Rejtvényihez.) Szóval, e
+kérésemet különös figyelmébe ajánlom, azzal, hogy e szabály alól
+csakis a legkipróbáltabb külföldi márkák képezhetnek kivételt.</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Nem felejtem el, báró
+úr.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A mi már most a
+zene-anyagot illeti, ennek kiválasztására nézve már több az
+észrevételem. Az irányadó az, hogy első sorban a legmagasabb, a
+<span class="pagenum"><a name="Page_231" id=
+"Page_231">-231-</a></span> legtudományosabb, a legklasszikusabb
+zenére reflektálok, s óhajtásom az, hogy a kilencz est programmja
+kimerítse mindazt, a mit a zeneirodalom mint legfinomabbat, mint
+első márkát, mint legértékesebbet és legdrágábbat produkál.
+Kivánom, hogy a mi a zene minőségét illeti, estélyeimet még a
+szakavatott hangversenyek se árverezhessék túl.</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Értem, báró úr.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Minthogy azonban
+tapasztalásom szerint a legjobb zenétől a vendégek mind elaludnak,
+estélyeim tarkítása végett vendégeim számára némi változatosságról
+is gondoskodni kívánok, s azért megvárom, hogy a programmon a
+könnyebb zene is, mint pl. Tarara-boom-de-ay, helyet találjon…</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De papa, az istenért!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Egyébként e végből is
+leányaimra utalom önt. A végleges helybenhagyás őket illeti.</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Minden egyes esetben
+előre beterjesztem a programmot, s kifogás esetén…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mondom, a felügyeletet
+leányaimra ruházom, mert nekem a kották forgatására, s a többi,
+nincsen időm, koromnál és társadalmi helyzetemnél fogva. E pontra
+nézve még csak azt jegyzem meg, hogy a mi személyes izlésemet
+illeti, kedvenczem: az egyházi zene, s nagyon szeretném, ha ön erre
+súlyt fektetne. Rendkivül lelkesedem például azokért a vallásos
+szellemü dalokért, melyeket annak idején egy olasz pap vezetett
+elő, ha jól emlékszem: a Vigadóban, orgonán vagy cellón, már nem
+tudom, csak a nevére emlékszem, hogy P-vel kezdődött…</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – A papa talán Perosi
+műsorára czéloz…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – S különösen kedvelem
+azokat a számokat, a melyeket véletlenül ő Szentsége is azzal
+tüntetett ki, hogy kedvenczeiül választotta őket. Erről jut
+<span class="pagenum"><a name="Page_232" id=
+"Page_232">-232-</a></span> eszembe, hogy a Pester Lloydban az
+Allerlei czím alatt olvastam, hogy ő Szentsége személyesen is
+foglalkozik csekélyebb zeneművek költésével. Ha ezek közül
+valamelyik felkutatható volna, valóban igen kellemes meglepetésemül
+szolgálna…</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Mindent el fogok
+követni, báró úr…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Még csak egy kérdés
+volna hátra: az elővezetendő művészek anyagi segélyezésének
+kérdése.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span> (Rejtvényihez). – A papa a
+közreműködő művészek tiszteletdíját érti.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (Blankához). – Mit javítsz
+engem mindig, mint egy iskolai feladatot?! Ha olyan nagyon
+tisztelem őket, akkor nem adhatok nekik díjat, mert az sértés
+volna; ha pedig kell nekik a díj, akkor mi értelme a tiszteletnek?…
+(Rejtvényihez.) Nem igaz?</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Tessék csak a dolgot rám
+bizni; kellő tapintattal fogom az ügyeket elintézni.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Itt kettőt ajánlok az ön
+figyelmébe. Az első az, hogy a külföldi jelesekkel szemben igen
+óvatosnak kell lenni, mert ezek úgy alkudnak, mint a piaczi nők. A
+másik az, hogy a hazai erőket nem kell figyelmen kívül hagyni, de
+viszont ők ne felejtsék el, hogy azért ők csak hazai erők maradnak.
+A folyamodó művészek terjeszszék elő árszabályaikat; majd ki fogom
+választani közülök az előnyösebbeket. A vendégek, legyen ön
+nyugodt, nem fogják észrevenni a különbséget. Ebből láthatja ön,
+hogy mindent, a mi művészi, önre ruházok, de a pénzügyi
+felügyeletet fentartom magamnak.</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span>. – Egy lépést se teszek a
+báró úr helybenhagyása nélkül.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A többit esetről-esetre
+fogom megjegyezni. Egyelőre közölje a jelesebb operai nőkkel, hogy
+a tarifával mielőbb jelentkezzenek, és terjeszszék <span class=
+"pagenum"><a name="Page_233" id="Page_233">-233-</a></span> elő,
+hogy több pièce-t mily árengedménynyel hajlandók szolgáltatni.
+Határozatomat ön majd tudatni fogja velök.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De, papa, a művésznőkkel
+szemben…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (óráját nézi).</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span> (Blankának a szavába
+vágva). – Még csak egyet volnék bátor kérdezni…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A csekélyebb és
+úgynevezett művészi részletekre nézve tanácskozzék leányaimmal;
+nekem most dolgom van a juta-gyárban.</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_234" id=
+"Page_234">-234-</a></span></p>
+<h2>XXXV.<br />
+A BOHÉMEK.</h2>
+<p class="summary">– Estély Berzsenyiéknél. Fényözön. A
+lépcsőházban délszaki növényzet. Kilenczkor Berzsenyi báró felrakja
+összes rendjeleit, s az inasok fölhúzzák fehér keztyűiket.
+Féltizkor megjelenik az első bouton; nyomában Golkonda egész
+gyémánttermése. Tiz óra tájban, mikor a szinháznak vége, bevonulnak
+a Bohémek: Schaunard, a nagy zenész, Marcel, a nagy festő,
+Rodolphe, a nagy költő, Colline, a nagy bölcsész, és Auguszt, a
+nagy művész. Az előcsarnokban az inasok lesegítik a Bohémek
+felöltőit; minthogy a felöltők akasztó-szalagja el van szakadva,
+Colline, a nagy bölcsész, egy szobaleányt hivat. Katicza sietve jő,
+s megkezdi az akasztószalagok felvarrását. A Bohémek ekközben
+felvonulnak a hallba. A hallban: –</p>
+<p><span class="smcap">Schaunard, a nagy zenész</span>. – A kérdés
+az, hogy minő a puttyogós bor?</p>
+<p><span class="smcap">Arthur, a főkomornyik</span>. – A nagyságos
+úrnak tréfálni méltóztatik. Csak nem gondolja, hogy a báró úr
+»Talizmán«-nal sérti meg a vendégeit?</p>
+<p><span class="smcap">Marcel, a nagy festő</span>. – E fiú művelt
+s tudja, hogy az ital Francziaországban kezdődik. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_235" id="Page_235">-235-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Schaunard, a nagy zenész</span>. – Csakhogy
+én a fanyar pezsgőt nem szeretem. Én csak Moët et Chandon-t
+iszom.</p>
+<p><span class="smcap">Arthur</span>. – Hat különböző márka áll
+Nagyságod rendelkezésére, mindenféle fajtából. Édes, sec, demi sec,
+vin brut. A márkák: Moët &amp; Chandon, Irroy, Pommery &amp; Greno,
+Georges Goulet, J. Mumm, Heidsieck.</p>
+<p><span class="smcap">Marcel</span>. – Nekem mindig Heidsieck
+sec-et hordjon. Jó lesz, ha félre tesz számomra három üveggel.
+Dugja el a kis fehér szalonban a nagy állótükör mögé.</p>
+<p><span class="smcap">Rodolphe, a nagy költő</span>. – És mi van a
+pántlikás szivarokkal? Hol vannak a pántlikás szivarok?</p>
+<p><span class="smcap">Arthur</span>. – Még vacsora előtt
+parancsolja Nagyságod a havannát?</p>
+<p><span class="smcap">Rodolphe</span>. – Nem, egyelőre csak egy
+skatulya czigarettát adjon. Egy vagy két pakli »Szfinx és
+Obeliszk«-et.</p>
+<p><span class="smcap">Colline, a nagy bölcsész</span>. – Én nem
+itt szívom el a szivart, hanem odahaza. Csomagoljanak be egy ötven
+darabos skatulyát a nagy Menendez-ekből.</p>
+<p><span class="smcap">Schaunard</span>. – De hol van a menu?
+Lássuk a menut!</p>
+<p><span class="smcap">Colline</span>. – Engem föltétlenül olyanok
+közé ültessen, a kik nem esznek osztrigát, mert én a szomszédaim
+osztrigáit is meg szoktam enni.</p>
+<p><span class="smcap">Arthur</span>. – Nagyságod Csalavéri Torkos
+Frigyesné ő méltósága és Naphegyi Tinka ő nagysága között fog
+ülni.</p>
+<p><span class="smcap">Colline</span>. – Nekem nem kell hölgy,
+nekem osztriga kell. Cserélje meg a kártyákat s ültessen engem a
+szélütött főapát mellé; az nem eszik osztrigát.</p>
+<p><span class="smcap">Marcel</span>. – Engem öreg hölgyek közé
+ültessen, mert a fiatalok szeretik kiszolgáltatni magukat, és én
+nem azért jövök ide, hogy imádkozzak és dolgozzak.</p>
+<p><span class="smcap">Rodolphe</span>. – Én mellém fiatal és kövér
+asszonyokat jelöljön ki, jól dekolletálva. Ez nekem étvágyat
+csinál. <span class="pagenum"><a name="Page_236" id=
+"Page_236">-236-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Schaunard</span>. – A fődolog az, hogy a
+kocsik megvárjanak bennünket; nem úgy, mint a multkor. A fenének
+van kedve gyalog kutyagolni haza a pokolba, mikor az ember a
+pukkadásig tele pakolta magát.</p>
+<p><span class="smcap">Colline</span>. – A legnagyobb ostobaság az,
+hogy a mikor az ember ehetik, ihatik, a mennyit akar, a szobalányok
+nem ülhetnek az asztalhoz.</p>
+<p><span class="smcap">Auguszt, a nagy művész</span> (a ki eddig
+némán tekintett maga elé). – Nos?</p>
+<p><span class="smcap">Arthur</span>. – Tessék?</p>
+<p><span class="smcap">Auguszt</span> (fagyos ábrázattal). –
+Nos?</p>
+<p><span class="smcap">Arthur</span>. – Parancsol Nagyságod?</p>
+<p><span class="smcap">Auguszt</span>. – Nos? A csekk?</p>
+<p><span class="smcap">Arthur</span>. – Miféle csekk?</p>
+<p><span class="smcap">Auguszt</span>. – Vagy talán azt hiszi a
+gazdája, hogy én az ő szép szeméért jöttem ide? És hogyha megetet
+és megitat, akkor én ingyen fogok monológokat előadni? Engem nem
+lehet inggombokkal lefőzni! Hol van a csekk? The money, l’argent,
+das Geld? Las millreis, soldi, baksis, penyaz?</p>
+<p><span class="smcap">Arthur</span>. – Holnap reggel Nagyságod
+lakásán lesz.</p>
+<p><span class="smcap">Auguszt</span>. – Holnap? A holnap az
+istené! De jól van, nem bánom, most az egyszer. Jövőre azonban
+tanuljanak modort. A modor az, hogy az ember mindenekelőtt
+átnyujtja a csekket.</p>
+<p>(A vendégek átsétálnak a nagy terembe. Harmadfél órai szünet.
+Éjféltájban a hall ujra benépesül. Megjelennek: Berzsenyi Blanka és
+Elza, hédervári Hirschler Zelma, Héthársyné, Gabnaffy Ariadne és
+Nyuszi, Várai-Fejér Nandine és Piczu, Soroksáry Miska gróf,
+Csalavéri Torkos Frigyesné, Pschutt Tilda, Beteg Puszi, Bertalan
+Dóri, Várföldi Sebő, a Hunhegyi-család, Grünspan Berczi, a
+Gabnaffy-fiúk, Szilárdffyék, Berzsenyi Zoltán, Hirsényi Nándi,
+Rejtvényi Elek, még igen sok hölgy és úr s végűl a bohémek.)
+<span class="pagenum"><a name="Page_237" id=
+"Page_237">-237-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Csalavéri Torkosné</span> (Rodolphehoz). –
+Nagyon örülök, hogy végre megismerkedhettem egy szellemes emberrel;
+mindig kiváncsi voltam rá, hogy egy szellemes ember hogyan
+öltözködik és milyen magaviseletet tanusít a magánéletben. Mondjon,
+kérem, hamar valami szellemességet, mert égek a vágytól önön
+mulathatni!</p>
+<p><span class="smcap">Rodolphe</span>. – Valóban, asszonyom…
+(összefüggéstelen szavakat hebeg.)</p>
+<p><span class="smcap">Colline</span>. – A szellemességről jut
+eszembe, hogy hallottam ma egy igen sikerült anekdotát. Volt
+egyszer egy kis fiú, a ki mindig együtt aludt a szüleivel…</p>
+<p><span class="smcap">Rodolphe</span>. (Schaunardhoz). – Dobjátok
+ki ezt a vízilovat. (Collinet eltávolítják és biztonságba
+helyezik.)</p>
+<p><span class="smcap">Gabnaffy Nyuszi</span> (Marcelhez). – Ó, én
+Musette kisasszonyt nagyon jól ismerem! Sokat hallok róla a
+szabónémtól; különben egyforma a derékbőségünk.</p>
+<p><span class="smcap">Auguszt</span> (Várai Fejér Piczuhoz). – Ezt
+a monológot elő fogom adni magának, ha majd asszony lesz.</p>
+<p><span class="smcap">Piczu</span>. – Akkor már nem fog érdekelni.
+A legszebb monológnál is szebben beszél a tett.</p>
+<p><span class="smcap">Hirsényi Nándi</span>. – Jön a boston! Jön a
+boston!</p>
+<p><span class="smcap">Rejtvényi</span> (Blankához halkan). – Ha
+csak egy fordulót tesz a gróffal, engem nem lát többet!</p>
+<p>(A vendégek átszállingóznak a tánczterembe. A szin üres marad.
+Egy félórai szünet. Megjelennek: Berzsenyi báró, Csalavéri Torkos
+és Várai Fejér.)</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Én csak egyet ismerek
+közülök, ezt a Rejtélyi Sándort. Igen szakavatott fiú, de tőlem
+nyugodtan kitörheti a nyakát.</p>
+<p><span class="smcap">Csalavéri Torkos</span>. – Akkor hát mért
+hívod meg őket?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Először: nem hívom meg
+őket. Másodszor: azért hívom meg őket, mert ez az asszonyok
+<span class="pagenum"><a name="Page_238" id=
+"Page_238">-238-</a></span> dolga, nem az enyém. Harmadszor: ti is
+meghívjátok őket. Negyedszer: mert nem akarom, hogy ti azt
+mondjátok: a báróéknál igen unalmas. Ötödször: mert azt gondoltam,
+hogy tudnak czigánykereket vetni, és nem tudnak. Hatodszor: miattam
+itt épp úgy felfordulhatnak, mint másutt. S a mi a fő: én kezdjem
+meg eltávolítani őket?</p>
+<p><span class="smcap">Csalavéri Torkos</span>. – Te már
+megteheted.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – És te?</p>
+<p><span class="smcap">Csalavéri Torkos</span>. – Rólam azt
+mondanák, hogy sajnálom a bort meg a szivart az irodalom és
+művészettől.</p>
+<p><span class="smcap">Várai Fejér</span>. – Hát bocsáss meg nekem,
+kedves báró, hogy az előbb majdnem megütött a guta, mikor ezt a
+festészt megpillantottam, de ezt nem fogod megtiltani nekem,
+valahányszor ilyen egyének tolulnak elém.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Kérlek, kérlek, a mint
+parancsolod. De igazán nem értem, miért ügyelsz föl ilyen selejtes
+vendégekre.</p>
+<p><span class="smcap">Várai Fejér</span>. – Ha tudomásodra hozom,
+hogy ez a festész mint vejem kivánna szerepelni, azonnal érteni
+fogsz engemet. Ez a személy ma pofát vett magának megkérni tőlem a
+Piczut!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – És ez komoly?</p>
+<p><span class="smcap">Csalavéri Torkos</span>. – Na hát ez igazán
+hallatlan!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem tudom magam elé
+helyezni, hogy így legyen.</p>
+<p><span class="smcap">Várai Fejér</span>. – De hát mit akarnak még
+ezek az emberek? A vacsorát, pezsgőt, szivart akarjátok, jó; és
+hogy ne sokat társalogjunk, én belátok egy adag vidám koldulást,
+velem lehet beszélni. De a lányomat elvenni feleségül! – ez már
+mégis csak szemtelenség!</p>
+<p><span class="smcap">Csalavéri Torkos</span>. – Én ebben egészen
+otthon vagyok. <span class="pagenum"><a name="Page_239" id=
+"Page_239">-239-</a></span> Nálam is ismeretes egy ilyen alak; sőt
+teljesen befészkelte magát házamban, mert az asszonyokkal ilyes
+ügyekben nem lehet komolyan értekezni. Először ellopta a
+feleségemtől szerelemből az összes zsebkendőket; azután az asszony
+mindenféle foulard-okat és selyemkendőket ajándékozott neki, hogy
+meg ne hűljön, úgy, hogy mikor nem találtam meg mindjárt a
+törülközőt, azt kellett hinnem, hogy ez az alak vitte el. És most
+végül ez az alak folyton ide-oda küldözgeti az inasaimat, úgy, hogy
+ha énnekem szükségem van valamire, mehetek magam!</p>
+<p><span class="smcap">Várai Fejér</span>. – Eh, ha csak a
+feleségemről volna szó!… De a leányomat akarja feleségül venni, a
+leányomat!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – És aztán… fiatalság:
+bolondság… az ember, jól van, nem bánom, be tud látni egy kis
+időtöltést…</p>
+<p><span class="smcap">Várai Fejér</span>. – De ő nem az ő idejét
+akarja tölteni, hanem el akarja venni az én pénzemet! Reggel
+megiszsza a kávét, délben megeszi az ebédet, és így tovább, à la
+bonne heure, miattam legyen úgy. De hogy este, miután már minden
+egyebet befalt, lenyelt, zsebrevágott, el akarja venni tőlem a
+leányt, a hozományt, és mindent, a mit egy hosszú életen át
+előállítottam!…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – És ezek bohémeknek
+nevezik magukat!</p>
+<p><span class="smcap">Csalavéri Torkos</span>. – Kétségtelenül a
+cseh körzőtől… Tessék, megint itt vannak!</p>
+<p><span class="smcap">Várai Fejér</span>. – Azért nem kell szólni
+az illetőnek. Ilyen mindenre képes embernek inkább elnyelem az
+egészet.</p>
+<p><span class="smcap">Csalavéri Torkos</span>. – Legalább
+kipanaszoltuk magunkat.</p>
+<p class="center">(A nagy társaság újra bevonul a hallba.)
+<span class="pagenum"><a name="Page_240" id=
+"Page_240">-240-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Mind</span>. – A monológot! Halljuk a
+monológot!</p>
+<p><span class="smcap">Hirsényi Nándi</span>. – Tisztelt Társulat!
+Auguszt, a nagy művész, elő fogja adni Rodolphenak, a nagy
+költőnek, ez alkalomra írott monológját.</p>
+<p><span class="smcap">Sokan</span>. – Éljen! Éljen!</p>
+<p><span class="smcap">Auguszt</span>. – Hölgyeim, uraim! »A tolvaj
+szarka« Rodolphetól!</p>
+<p><span class="smcap">Mind</span>. – Halljuk! Halljuk! (Helyet
+foglalnak. Várai Fejér, Csalavéri Torkos és Berzsenyi el a
+balfenéken.)</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_241" id=
+"Page_241">-241-</a></span></p>
+<h2>XXXVI.<br />
+BERZSENYIÉK NYARALNAK.</h2>
+<p class="summary">– A karlsbadi »Savoy Westend Hôtel« legszebb
+termében. Esti tíz óra. Békásmegyeri Berzsenyi Jacques báró és
+leánya: Blanka bárókisasszony terített asztal mellett ülnek,
+vacsora után. Blanka ujságot olvas; a báró szivarra gyujt és
+gondolataiba mélyed. –</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (magában). – Ha egy hajszállal
+elhibázom és egy czollal erősebben meghajtom magam, mint a tapintat
+kijelöli, a sah azt fogja mondani: »Ez a báró finom ember, de mégis
+csak meglátszik rajta, hogy alulról küzdötte fel magát a magasba,
+mert a dereka nincs egyenesre kiszoktatva.« Ha pontosan kimért és
+hanyagul hűvös vagyok, a sah így fog szólni magában: »Ez a báró
+megbízható férfi, de úgy néz ki, mintha nyársat nyelt volna. Úgy
+jön nekem elő, mint a ki csak azért gőgös, hogy ne látszassék
+közrendűnek és alázatosnak.« Ha fidélis vagyok, a sah azt
+mondhatja: »Ez a báró jó fiú és kellemes udvaroncz, de nem lehetett
+valami magasan elsőrendű nevelése, mert nem tudja, hogy meddig
+lehet a nagyurakkal komázó hangot használni.« Ha tartózkodó vagyok,
+a sah le fog nézni és azt jegyezheti meg rólam: »A báró derék
+<span class="pagenum"><a name="Page_242" id=
+"Page_242">-242-</a></span> ember, de ha egyszer egy államfővel van
+dolga, a szokatlanságtól és az örvendetes ijedtségtől alig tud
+lélekzethez jutni.« Ha egy krajczárral több borravalót adok
+jelenléte alkalmával, mint az ízlés és finom viseletű kényelem
+kiutalja, a sah mosolyogni fog rajtam és azt az aperszüt fogja
+tenni a kiséret előtt: »A báró méltányos főur, de mint <i>von Pike
+auf</i> ember egy kicsit komikus, a midőn erőködik és nem tudja
+hova tenni a pénzét.« Ha pedig egy krajczárral kevesebbet adok, így
+gondolkozhatik és bizonyosan mokirozni fogja magát rajtam: »A báró
+eszélyes főnemes, a kiben semmi flancz, és nem csodálom, hogy
+szorgalmával oly magaslatra vitte, de azért mégis csak kiüti a
+fejét a szeg a zsákból.« Az embernek meg kell őrülni.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span> (leteszi az ujságot). –
+Papa!</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (felriad). – Mi az? Mit
+mondtál?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Te még most se tetted le a
+rendjeleidet?</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Ejnye, be furcsa vagy! Csak
+nem fogom szégyellni a rendjeleimet?!</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Szégyellni, persze hogy
+nem, de családi souper alkalmával nem szokás feltenni a
+rendjeleket…</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (egyre boszúsabban). – Te igen
+jól tudod, hogy nem a souper alkalmával tettem fel, mert bárha ma a
+csirke fogja tanítani a tyúkot, azt kioktatás nélkül is tudom, hogy
+ha én a leányommal akarok vacsorázni, ehhez nem szükségesek a
+rendjelek. És ha te véletlenül nem mondod, hogy fel kellene
+próbálni, nekem talán eszembe se jut úgy a vitézségi érem, mint az
+oroszlán-rend.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Felpróbálni felpróbálja az
+ember, de remélem, csak nem akarod viselni?</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Hát mire való a rendjel, ha
+nem arra, hogy viseljék?! Különben megnyugtathatlak, ismerem
+<span class="pagenum"><a name="Page_243" id=
+"Page_243">-243-</a></span> családomnak szeczessziós és mindent
+gúnyoló eszmeirányzatát, és egy pillanatig se foglalkoztam azzal a
+gondolattal, hogy a kitüntetéseket állandóan viselni fogom, bárha
+én nem úgy gondolkozom, mint némelyek, és abban, hogy fejedelmi
+barátom: a sah ő felsége engem legnagyobb érdemrendeivel tüntet ki,
+abban én, egyszerű gondolkozású ember, nem találok semmi restelni
+valót.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De, papa, kérlek, én csak
+arra akartalak figyelmeztetni, hogy családi körben nem szokásos
+rendjelekkel vacsorálni, és ha a pinczérek folyton a vitézségi
+éremmel látnak…</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Én figyelmeztetés nélkül is
+tudok annyit a savoir vivre-ből, mert folyton leczkéket veszek a
+baronesz leányomtól, hogy ha az ember például egy uszónadrágban a
+tengerbe megy fürödni, akkor az ordókat nem kell feltenni. De mivel
+már úgy fordult a szóbeszéd, hogy fel kellene próbálni, hát
+felpróbáltam, érdeklődésből, hogy a szines szalag és arany mint
+állanak a fekete ruhán? És ha már felpróbáltam, mert nem értem,
+hogy mért ne próbálhattam volna fel, hát rajtam van, punktum, akár
+tetszik ez a pinczéreknek, akár nem.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Papa, kérlek, ne
+haragudjál, nem akartalak megboszantani, csak éppen azt akartam
+mondani, hogy ha a pinczérek látják rajtad ilyenkor, a mikor
+bizalmas körben vacsorálsz, elfecsegik, és az emberek azt fogják
+képzelni, hogy valami nagyra vagy vele.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Ezt senki se fogja képzelni
+rólam, a kiről mindenki tudja, hogy milyen egyszerű és egyenes
+gondolkozású ember vagyok. És ha már erről beszélünk, megmondhatom
+neked, hogy én az ilyenre nem adok semmit, mert szerintem nem a
+rendjel különbözteti meg az embereket egymástól, hanem a szívjóság.
+<span class="pagenum"><a name="Page_244" id=
+"Page_244">-244-</a></span> Én nem arra vagyok büszke, hogy számos
+rendjeleim vannak a legelőkelőbb udvaroktól, a szerb és más
+kitüntetésekről nem beszélve, hanem arra, hogy mindenki azt fogja
+mondani, akárkit kérdezel meg felőlem, hogy a nevezett Berzsenyi,
+akárhogyan eszi a halat, késsel vagy villával, de egyszerű, jó
+ember. Vagy talán családom szeczessziós nézetei szerint én csak egy
+pöffeszkedő grand seigneur vagyok, de nem egyszerű, jó ember?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ó papa, azt tudja mindenki,
+hogy te a legjobb ember vagy a világon, arany szívű, mintája a
+tisztességnek és az egyéni korrektségnek, a ki soha senkinek nem
+vétett, soha senkit meg nem károsított, és mindenkivel csak jót
+tesz, a ki a közelébe jutott, de…</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Nos, ha jó ember vagyok
+rendjelek nélkül, akkor jó ember vagyok rendjelekkel is. Nem értem,
+hogy ez a jelentéktelen, bár csinos szalag és érem mit változtatna
+a jellememen. Maradok, a ki voltam. Hogy aztán a pinczérek miket
+fecsegnek össze-vissza, az az ő dolguk. Mit nekem az ő fecsegésök?
+Az ő fecsegésök az én jellememen nem változtat, és végre is, csak
+nem fogom megsérteni a sahot, a ki engem barátságára méltat és
+kitüntetésekkel halmoz el, és nem fogom éretlen gyerkőcz módjára
+eldobni az oroszlánrendet és a vitézségi érmet, melyekben ő csak a
+legjelesebbeket részesíti?!</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ebben tévedsz, mert a sah
+éppen nem fösvénykedik az ordóival. Éppen most olvasom az ujságban,
+hogy egy ötesztendős főherczegnek is megküldte a vitézségi
+érmet.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – No látod, hogy kívülem csak
+főherczegek kapják meg!</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nem érted, papa? Vitézségi
+érem egy ötéves főherczegnek! <span class="pagenum"><a name=
+"Page_245" id="Page_245">-245-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Az lehetetlen vagy
+egyszerűen sajtóhiba. Egy zérus kimaradt a főherczeg mellől az
+ujságban. Annak a főherczegnek, a ki vitézségi érmet kapott,
+legalább ötven esztendősnek kell lennie.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Dehogy! Az ujságban meg van
+irva az is, hogy a sah azért adta a vitézségi érmet a kis
+főherczegnek, mert ez nem ijedt meg, a mikor a katonák lövöldözni
+kezdtek.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Hát tessék, nem mondtam?! A
+sah tudja, hogy mit csinál. Mit gondolsz, mi lesz az én koromban
+egy olyan főherczegből, a ki már mint ötéves gyermek sem fél a
+csatazsivajtól?! Kinek adjon a sah vitézségi érmet, ha nem egy
+ilyen bátor gyermeknek, a ki a pólyából kilépve azonnal megkezdi a
+katonai pályát?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Kinek adjon, kinek adjon?
+Mit tudom én! Egy főhadnagynak, a kinek az arcza csupa forradás,
+vagy, nem bánom, egy életmentő tűzoltónak, de hogy jön ehhez egy
+ötéves fiú?</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Egész jól. Ha a sah
+vitézségi érmet adna az én könyvelőmnek, az Auspitznak,
+mindenesetre csodálkoznám rajta. Mert Auspitz kitűnő ember, de az ő
+szakmája egészen másutt fekszik. Ellenben így nem csodálkozom, mert
+a tapasztalás is mutatja, hogy a magas családokból eredő sarjakkal
+az a vitézség, mely más jeles férfiaknál hosszú évek, kitartás és
+az előrehaladottabb kor munkája, mint például a keresztviz, vele
+születik.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Mért nem kap vitézségi
+érmet mindjárt a pólyájában?</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Gyermekem, te nem tudod,
+milyen jól beszélsz, mert az ilyen esetek sokkal számosabban
+fordulnak elő, mint gondolnád. Így a történelem több kitűnő férfit
+jegyzett fel, kik ötéves korukban már czímzetes hadvezérek és
+valóságos püspökök voltak és <span class="pagenum"><a name=
+"Page_246" id="Page_246">-246-</a></span> mint ilyenek eljegyezték
+magukat olyan főherczegnőkkel, a kik akkor még meg sem születtek.
+De különben is a vitézségi érem csak egy egyszerű érem, s az
+oroszlánrendet még e jeles fiatal főherczeg se kaphatta meg. És ez
+egészen más.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Megkapták mások. A sah ezt
+is fűnek-fának osztogatja.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Honnan veszed ezt a légből
+kapott állítást?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Az ujságból, mert benne van
+az is, hogy a sah igen kitüntetett egy budapesti kis fiút, a ki
+bátran mondta meg papája nevét s a kivel a sah leült sakkozni. A
+fiú és apja erre az oroszlánrendet nyerték.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (összeránczolja homlokát). –
+Félreértésnek kell rejtőznie ebben az ügyben. Egyszerű vitézségi
+éremről lehetett szó, mert a fiú bátran mondta meg, hogy hová
+való.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Oroszlánrendről van szó, s
+a sah még azt is megkérdezte volna a budapesti úrtól: nem tud-e
+néhány urat, a kiket a sah szintén az oroszlánrenddel tüntetne
+ki.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (elkomorodva). – Ezt semmit se
+jelent. Az oroszlánrend a vitézségi érem nélkül csak egyszerű
+udvariassági tény. A kettő együtt, ez már egészen más. Ha a sah ki
+akar tüntetni valamely előkelő egyént, a kettőt együtt adja. Vagy
+megtilthatom talán a sah-nak, mint perzsa kitüntetés-tulajdonos,
+hogy figyelmességet gyakoroljon, lényegtelen figyelmességet,
+melyből az avatatlan ujságok, nem tudom, holmi nagy dolgot fujnak
+fel?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Elég az hozzá, a sah, úgy
+látszik, boldognak-boldogtalannak nyakába akasztja az ordóit. Azért
+nincs mit dicsekedni se az oroszlánrenddel, se a vitézségi éremmel…
+<span class="pagenum"><a name="Page_247" id=
+"Page_247">-247-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (borúsan). – Nem tudom
+elhinni, hogy a sah, a ki mint tapintat-ember valóban hibázhatatlan
+gentleman, ily módon lejebb akarná szállítani saját helyezettjeit.
+Ez még oly jeles embertől is hiba és czélszerűtlen dolog volna, de
+egyszersmind erkölcsi lehetetlenség, hogy így legyen. Nem véled te
+ezt?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Én azt hiszem, a sah egy
+nagy humorista, a ki minden alkalommal kimutatja, hogy semmit se ad
+az ordókra, és mulatságból mindenkinek kínál, a kinek ez örömet
+okoz. És ha az ember nem akar gyermekekkel és ismeretlen egyénekkel
+egy kalap alá kerülni, szépen megköszöni a kitüntetést és elteszi
+azonnal a fiókba.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (megdöbbenve). – Csak nem jut
+eszedbe azt a tanácsot adni nekem, hogy mint lopott süveget dugjam
+el úgy az oroszlánrendet, mint a vitézségi érmet?!…</p>
+<p>(Megjelennek a báróné és Elza.)</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Na, örökre sajnálhatjátok,
+hogy nem jöttetek el! Olyan gyönyörű skandalum volt a szinházban,
+hogy sírtam örömömben!</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Képzeljétek ezt a leányt!
+Pisszegett, fütyölt, lármázott, a lábával ütötte a lózsét, és oly
+neveletlen volt, mint egy klakőr.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Még czitromot is dobtam a
+szinpadra. Az orrára czéloztam a rendezőnek, de csak a lábát
+találtam.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Mi történt?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Egy szinész gorombaságokat
+mondott le a szinpadról. Hogy a közönség nem érti őket és hogy ők
+nem ilyen közönség előtt szoktak játszani. Persze lármát csaptunk,
+és ekkor előkerült a rendező, a ki jóvá akarta tenni a dolgot, de
+még jobban belemászott. Éppen ez kellett nekünk. Nosza elő a
+sípokkal, fütyülőkkel és automobil-jelzőkkel! Soha életemben nem
+nevettem ennyit! <span class="pagenum"><a name="Page_248" id=
+"Page_248">-248-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Nagyon csodálkozom, hogy
+egy olyan estén történhetik ilyesmi, a mikor az én családom is a
+szinházban van. Ki eresztette be ezeket a szinészeket?</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – És te ezt nyaralásnak
+nevezed, Jacques? Mindig jöttél nekem, hogy Karlsbad így és úgy, és
+hogy ez a rangelső hely a világon, és mikor aztán mindnyájan ide
+jövünk pihenni, itt legelőször is a szinészek gorombaságokat
+mondanak a legjobb családok szemébe.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Különben a szinészeknek
+igazuk volt, mert a nézőtér tele volt contrefaçon-előkelőségekkel.
+Az egyik páholyban ott ült a Várai-Fejér Nandine, a ki csak akkor
+boldog, ha a vidéki pasasok összetévesztik a gróf Thurzó Bélánéval,
+mert azt hiszi szegény, hogy ő hasonlít a szőke comtesse-hez, és
+ezért mindig ugyanazt a hajvizet hozatja, a mit a grófné. És ez nem
+elég, hanem még hozzá ki vet rá a földszintről birka-szemeket? A
+Winterstein Aurél, a ki úgy utánozza a Thurzó Bélát, a görbe
+járástól az »Es ist erreicht«-ig, hogy a szegény gróf már nem tudja
+kitalálni, mit csináljon a hajával, hogy ne hasonlítson erre a
+boldogtalan fiúra, a kit még a legjámborabb gebe is ledob a
+hátáról. Hát nem igazuk volt a szinészeknek?</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – A szinészek maradjanak
+nyugalomban, mikor jó családok is vannak a szinházban, és éppen
+azért holnap vissza fogom őket űzetni Berlinbe.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az istenért, papa, ne tégy
+lépéseket! Hátha még holnap megismétlődhetik a heccz!</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Az egésznek te vagy az
+oka, Jacques, mert nem kisértél el bennünket a szinházba. Ha a
+szinészek látták volna, hogy jelen van egy idősebb úr is a
+vitézségi éremmel, semmi se történt volna, mert akkor tudják, hogy
+kikkel van dolguk.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (felvidulva). – Gondolod?
+<span class="pagenum"><a name="Page_249" id=
+"Page_249">-249-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Mama, ne lovagold bele a
+papát ebbe a vitézségi érembe.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Miért? Olyan katonás
+külsőt ad neki, mely igen jól áll mindenkinek.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Azért még se lehet máskor
+viselni, csak ünnepies alkalommal.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Hát ki akarja máskor
+viselni?… Persze, ünnepies vagy más alkalmakkor mégis csak viseli
+az ember, mert végre is, a sahot csak nem fogom megsérteni?!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – De, papa, a sah nem törődik
+vele, hogy mikor teszed fel!</p>
+<p>(A báróné és Elza megvacsorálnak. Elza elbeszéli a szinházi
+botrány részleteit.)</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (magában). – A leányaim egy
+kissé gőgösek és ez nem csoda, mert az én vérem van bennök. De ezt
+a dolgot heveskedés nélkül kell megítélni és egy idősebb embernek
+az ilyen ügyekben már jobb itélete van. Mindenesetre meg fogom
+választani az alkalmakat, de ma este még nem teszem le, mert mért
+ne viselhetném a hálószobámban, éjjel, a mikor senki sem lát?!…</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_250" id=
+"Page_250">-250-</a></span></p>
+<h2>XXXVII.<br />
+BERZSENYIÉK A PAPA NÉLKÜL.</h2>
+<p class="summary">– Karlsbadban. Szin: a báróné szalonja a »Savoy
+Westend Hôtel«-ben. A báróné egyedül. De nemsokára jelentkeznek:
+Blanka és Elza is, a kik a vasúti állomásról jönnek, a tizenegy óra
+huszonegy perczre várt gyorsvonat megérkezése után. –</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Képzeld mama, a papa még
+most se jött meg!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Határozottan kutya van a
+kertben.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Szép nyugtalansággal
+beszélsz kedves atyádról!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Én nem nyugtalankodom, én
+gyanakszom. A papa egy kis szalmaözvegységet intrikált ki magának.
+Nincsen abban szégyen. Előjön ez a legjobb családokban is.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – És ez a hölgy az édes
+testvérem volna! (A bárónéhoz:) Mondd, te nem nyugtalankodol? Én
+már oda vagyok az aggodalomtól.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Már nem nyugtalankodom,
+mert a míg a vasútnál voltatok, levelet kaptam tőle. Atyátok nem
+jön meg se ma, se holnap.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ugy-e, mondtam? <span class=
+"pagenum"><a name="Page_251" id="Page_251">-251-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Történt valami?</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Igen, történt valami, de
+még nektek se szabad elmondanom.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Akkor mért kelted fel a
+kiváncsiságunkat?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ne mondd el, hanem felejtsd
+kinn a levelet. Bátran megteheted, mert ha eldugod, akkor is kézre
+kerítjük. No, add már ide!</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Nem adom oda, hanem fel
+fogom olvasni. Mert különböző dolgok vannak benne s az illő
+részeket ki fogom hagyni.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az illő részeket hagyd ki, de
+az illetlen részeket olvasd fel.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Az ember nem tudja, min
+boszankodjék jobban: azon-e, hogy valaki így vicczelődjék, vagy az
+arczátlanságon.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Ne veszekedjetek, mikor
+ilyen komoly ügyről van szó. Atyátok azt írja, hogy még nektek se
+tegyek említést a dologról. Csak az én tanácsomat kéri. De én nem
+tudom elszánni magamat se erre, se arra. S ha nem fogadok szót
+atyátoknak, csak azért teszem, hogy halljam a véleményteket.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem fogjuk eltitkolni.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De mi van hát?</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Halljátok. (Előveszi
+Berzsenyi Jacques bárónak egy, nem a nyilvánosság számára írt
+levelét, s olvasni kezdi:) »Bécs, huszonegyedik júliusban. Kedves
+Elizem! Nem mulaszthatom el, hogy Téged egy kellemes találkozásról
+értesítselek, melynek tárgya egy régi jó ismerősünk. Ebből
+meggyőződhetel, hogy tévesen tapogatózol és nem könnyed vérű
+társaság tartóztatott vissza Bécsben«… (Egy pillanatra abbahagyja
+az olvasást.) Ezt nem kellett volna előttetek felolvasnom.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – No mindegy. Nem vesszük
+tudomásul. <span class="pagenum"><a name="Page_252" id=
+"Page_252">-252-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Csak folytasd.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span> (olvas). – Hát »tévesen
+tapogatózol és nem könnyed vérű társaság tartóztatott vissza
+Bécsben, hanem fontos egyéniségek jöttek közbe, kik
+megakadályozták, hogy Karlsbadba visszatérve, szeretteimhez
+csatlakozhassam.«</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ismerem ezt a fontos
+egyéniséget. A Josefstadti szinháznál van, Venust játszsza a »Szép
+Helená«-ban és paprikaszínűre festi a haját.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ne légy olyan
+szemtelen.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Akkor nem olvasom
+tovább.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – No, nem szólok többet egy
+szót se.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Ha megjavulsz, folytatom,
+de ha még egy aperszüt teszel, ki foglak küldeni a szobából. (A
+levelet nézegeti, hogy megkeresse, hol hagyta félbe.) Hol is van
+csak?… Igen, itt. No hallgassátok. (Olvas): »Bizonyosan emlékezni
+fogsz névről a szeretetreméltó Flórián von Blasewitz báróra,
+monarhiánk pekingi képviselőjére, a ki a boxer-lázadás idején
+nagykövet volt Pekingben és mint ilyen Karlsbadban tartózkodott. Ő
+ugyanis kiváló diplomácziai érzékével előre látta az eseményeket;
+még a német nagykövet meggyilkolása előtt hosszabb ideig tartó
+szabadságot kért egészségének helyreállítása végett, s a Felség
+egyenes parancsára mindenáron vissza akart térni Kinába, ez azonban
+az akkori zavaros viszonyok miatt lehetetlenné vált, és csakugyan
+nem is tért vissza, csak miután a német császár kiküldött katonái
+táviratilag jelentették, hogy Flórián báró egészségével egy időben
+a rendes diplomácziai viszonyok Pekingben helyreállottak.«</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Flórián von Blasewitz
+báró?… Nem emlékszem. Hogy jön ez a papához?</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Eleinte én se tudtam hová
+tenni, de <span class="pagenum"><a name="Page_253" id=
+"Page_253">-253-</a></span> aztán eszembe jutott, hogy alkalmasint
+egy karlsbadi ismerős legyen.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Halljuk tovább, mi van
+Flórián báróval?</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span> (olvas). – »Ezen táviratot
+Flórián báró Karlsbadban várta meg, teljesen nyugodtan, tudván,
+hogy Rüstig követségi tanácsos élete koczkáztatásával is helyesen
+vezeti a követség ügyeit. Így azon évben huzamosabb ideig
+érintkezhettünk, sőt a következő télen Bécsben is, a hová Flórián
+báró felrándult, hogy a kinai háború következtében megrongált
+egészségének helyreállítására szabadságot kérjen. Azóta azonban a
+szeretetreméltó Flórián báróval csak egy ízben találkozhattam,
+midőn nevezett félévi szabadságidejét mint monarhiánk pekingi
+követe részben a Rivierán, részben Karlsbadban és Bécsben töltötte.
+Képzelni fogod tehát, hogy mindenre gondoltam, csak nem ilyen
+messze foglalatoskodó és ritka vendéget láthatni, és kit látok,
+midőn az Archiduc Charlesból a Kärnthnerstrasséra kilépek? Az első
+ember, kit Bécsben találok, nem más, mint a szeretetreméltó Flórián
+von Blasewitz báró, monarhiánk pekingi képviselője! Azt fogod
+vélni, hogy egészségének helyreállítása végett rándult fel Bécsbe;
+de tévedsz.«</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hová akar mindez
+kilyukadni?</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Csak hallgasd, majd paff
+leszel te is. (Olvas): »Ezen örvendetes találkozás részleteit a
+következőkben jegyzem fel számodra:</p>
+<p>Flórián báró hivatalos ügyben érkezett Bécsbe. Pekingben ugyanis
+kolera ütvén ki, monarhiánk pekingi képviselője kötelességének
+tartotta ezt a bécsi udvarnak személyesen bejelenteni. Egy
+követségi futár kiséretében indult el, de a futár minden igyekezete
+mellett sem tudott vele lépést tartani, s így történt, hogy
+monarhiánk pekingi képviselője Pekingből Moszkván <span class=
+"pagenum"><a name="Page_254" id="Page_254">-254-</a></span> és
+Varsón át vasúton tizenkilencz nap alatt, tehát két nappal előbb
+tette meg az utat, mint a monarhia leggyorsabb futárja.«</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – De hisz ez sport és nekem
+szól!</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Ne szólj mindig közbe.
+(Olvas): »Ezen rendkívüli menetsebességet annál inkább méltányolni
+fogod, mert Flórián báró a rendelkezésére álló és gondolom
+<i>Utólérhetetlen</i> nevezetű hadihajón is elindulhatott volna, de
+attól tartott, hogy a pekingi kolera miatt sok időt kell majd a
+vesztegzárban töltenie s nem akarta, hogy a kolera így a
+vesztegzárra is ráragadjon. Állomását különben teljesen nyugodtan
+bizta sorsára, tudván, hogy Rüstig követségi tanácsos, kit a
+boxerek Flórián báró helyett annak idején megostromoltak és
+felgyujtottak, élete koczkáztatásával is helyesen vezeti a követség
+ügyeit, noha a báró kormányzati bölcseségét nélkülözni
+kénytelen.</p>
+<p>Elza leányom sport-jegyzőkönyvébe vezesse be…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – No, ugy-e mondom?</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Fogsz már hallgatni
+egyszer? Ez sokkal komolyabb, mint gondolod. (Olvas): »Elza leányom
+sport jegyzőkönyvébe vezesse be, hogy Flórián báró ezen gyors
+menetelésével világ-rikordot teremtett. Gyorsfutár tudniillik már
+futott ily gyorsan, bár sokkal kisebb távolságra, bizonyos Zalánról
+is följegyeznek ilyesmit, tehát, mondom, gyorsfutár már futott így,
+de nagykövet még soha.«</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ormonde se futott így, a
+század legjobb lova.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Most már neked ki kellene
+menned a szobából, atyád rendelkezése szerint. Hallgasd. (Tovább
+olvassa a levelet): »A következő sorokat azonban ne mutasd meg még
+Elza leányomnak se…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ahá, most jön a tiltott
+gyümölcs!</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – … »mert ezt csakis neked
+sughatom <span class="pagenum"><a name="Page_255" id=
+"Page_255">-255-</a></span> meg. Megjegyzem, hogy szerintem a férji
+hűség«… nem, ez nem nektek való.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Előttünk bátran beszélhettek
+a férji hűségről, mi úgy sem hiszünk benne. No lássuk csak. (A
+báróné háta mögött állva, belenéz a levélbe s hangosan olvassa):
+»Megjegyzem, hogy szerintem a férji hűség azt is megköveteli, hogy
+az ember alkalmilag a csekélyebb jelentőségű szószegéstől se
+riadjon vissza.« No ennyit még el tudok képzelni a férji
+hűségből.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Mindig kizavarsz engem a
+sodorból. Blanka is itt van talán, mi? és akkor mért háborgatsz
+bennünket? (Olvas): »Elég az hozzá, a szeretetreméltó Flórián báró
+bizalmasan megsugta nekem, hogy már nem igen birja az állásával
+járó sok idegrontó munkát és pihenést nem ismerő fáradságot. Kina
+égalja se tesz jót neki, úgy hogy minden nap, mit Kinában tölt
+annyit ront egészségén, a mennyit félévi európai üdüléssel
+kénytelen és alig képes helyrepótolni. Kiszámította nekem, hogy
+egészségének teljes helyreállítása végett nyolczszázharminczhét és
+három negyedévi európai pihenésre volna szüksége.</p>
+<p>Ez okból komolyan foglalkozik azon gondolattal, hogy ha a kolera
+és a lázadások Kinában napirenden maradnak, vissza fog vonulni azon
+rendelkezési állománynak nevezett elsődleges nyugalomba, melyet sok
+évi szakadatlan, veszélyekben és viszontagságokban gazdag,
+ernyedetlen munkával és egészségtelen égalji fáradalmakkal oly jól
+kiérdemelt. Megsugta továbbá, hogy bár Rüstig követségi tanácsos
+iránt megelégedéssel és elismeréssel kell viseltetnie, fölötte
+díszes és előkelőséget követelő állásról lévén szó, utódjául engem
+óhajtana ajánlani.«</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ah!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – No ezt nem vártam.
+<span class="pagenum"><a name="Page_256" id=
+"Page_256">-256-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – No, ugy-e? (olvas): »Írd
+meg nekem express-levélben: mit szólsz ehhez? Végre is a
+nagykövetség oly díszes állás, melyet megszünte után is mindig
+javára írnak az embernek.</p>
+<p>Nb. Sok munkával, koromnak megfelelően nem járna, mert Rüstig
+mindent elvégezne helyettem és Kinába csak egyszer kellene elmenni,
+bemutatkozás czéljából, azután az évet mint monarhiánk pekingi
+képviselője Karlsbadban, Bécsben és a Rivierán tölteném.</p>
+<p>Felelj gyorsan habozó férjednek egy szöggel a fejében. Mindenkit
+a családból csókol sírig hű férjed és azután is: Zsaki báró.« Na
+hát mit szóltok hozzá?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nagykövetnek lenni, de hisz
+ez gyönyörű! Ha aztán valami nem tetszik, az ember mindig
+visszaléphet.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Igen, de a fáradságos út!
+Egyszer mégis csak el kellene menni Kinába.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Az út is nagyon szép volna.
+Egy egészen más világ… a sárga ember… a tea-ültetvények…</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Igen, de a kolera, meg a
+lázadók!… Én már öreg vagyok, én már nem szeretnék meghalni.
+(Elzához.) No és te, mit szólsz hozzá?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Én a mellett vagyok, hogy
+igent kell mondani. Ez kötelesség. Mert a személyváltozás már
+nagyon előnyére válnék a monarhiának… igen, a monarhiának még ez is
+előnyére válnék. (Mind a hárman elhallgatnak és elmélyednek
+gondolataikba.)</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_257" id=
+"Page_257">-257-</a></span></p>
+<h2>XXXVIII.<br />
+ISCHLBEN.</h2>
+<p class="summary">– Történik: Witlaf-Hohenthurm herczeg ischli
+villájában. Szereplők: Witlaf-Hohenthurm Siegwart herczeg, az
+Urakháza tagja. Shamyl-Boleslav herczeg, a száműzött Shamyl-Alexis,
+cserkesz herczeg fia. Békásmegyeri és berzsenyi Berzsenyi Jacques
+báró. Tedeschi, műtárgy- és régiség-kereskedő. A villa erkélyén. A
+szereplők egy négyszögletű kártyaasztal körül ülnek. Siegwart
+herczeg és Shamyl herczeg tolókocsikban. Az előbbi automobiljából
+bukott ki és kitörte a lábát. Az utóbbi a lóról esett le és egy
+tejeskocsi ment keresztül a baloldalán. Filléres alsóst játszanak.
+Alant a Traun sebesen hömpölyög. –</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (a ki fölvette »eredeti
+makk«-ra). – Vonok, tercz, kassza, tous les trois, ultimo.</p>
+<p><span class="smcap">Tedeschi</span>. – Vonok, kvárt, kontra
+játék, kontra kassza, kontra tous les trois, kontra ultimo.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Vonok felsők.</p>
+<p><span class="smcap">Tedeschi</span>. – Vonok ászok.</p>
+<p>(Kijátszszák a pártit; Berzsenyi mindent elveszít.)</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (harminczöt esztendő óta
+nem volt ilyen dühös). – Ön a legsajnálatosabb együgyű, a kit
+valaha az életben láttam. <span class="pagenum"><a name="Page_258"
+id="Page_258">-258-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Tedeschi</span> (nevet). – A ki veszít, az
+haragszik. Mért nem vigyázott jobban? A tous les trois-t és az
+ultimót megcsinálhatta volna.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ön akar engem tanítani
+kártyázni, ön? Akkor korábban reggel keljen fel.</p>
+<p><span class="smcap">Tedeschi</span>. – Az igazság az, hogy önnek
+egyetlenegy fogalma sincsen a játékról.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Először önt még akkor
+fehérneműbe csavarták, a mikor én, mint felnőtt férfi, reggeltől
+estig alsóztam…</p>
+<p><span class="smcap">Tedeschi</span>. – Paperlapapp.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – És másodszor, hogy
+merészli ön velem ilyen hangnemben beszélni? Akarja, hogy
+megmondjam a véleményemet? Ön egy közönséges pudli-ugró!</p>
+<p><span class="smcap">Tedeschi</span> (akkorát ugrik, mintha
+nyomban keresztül akarná vetni magát a pudlin). – Báró úr,
+mérsékelje magát, mert én tréfaértő ember vagyok és magam is
+tréfacsináló, de tréfa ide, tréfa oda, vannak dolgok, a melyekre
+nézve kikérem magamnak…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Úgy nézek én ki, mint a
+ki tréfál? Én csak magamhoz hasonló komoly egyénekkel szoktam
+tréfálni és nem fogom eltűrni, hogy egy közönséges rőfös…</p>
+<p><span class="smcap">Siegwart herczeg</span>. – De uraim!</p>
+<p><span class="smcap">Shamyl herczeg</span>. – Hagyják már abba,
+és folytassuk a játékot.</p>
+<p><span class="smcap">Tedeschi</span>. – Jegyezze meg magának…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Én nem jegyzek meg
+magamnak semmit, hanem még egyszer azt mondom, hogy egy életen át
+pacczolni és egy véletlen disznóban froczlirozni egy korban és
+mindenben rangelsőbb embert, ez egy egészen közönséges
+szatócs-tempó.</p>
+<p><span class="smcap">Tedeschi</span>. – Én pedig azt mondom, hogy
+ha ön a rőföst nem vonja vissza… <span class="pagenum"><a name=
+"Page_259" id="Page_259">-259-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Azt mondtam, hogy rőfös?
+Na hát ezt rosszul mondtam. Ön még csak nem is rőfös; ön egy
+speczeráj.</p>
+<p><span class="smcap">Siegwart herczeg</span>. – De uraim!</p>
+<p><span class="smcap">Shamyl herczeg</span>. – Uraim, hagyják
+abba! Folytassuk a játékot.</p>
+<p><span class="smcap">Tedeschi</span>. – Mindenki átláthatja, hogy
+efféle állításokat nem hagyhatok rajtam száradni. Valaki, a ki
+jelen volna, azt találná képzelni, hogy én csakugyan…
+(Megborzong.)</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Siegwart, te hagyj engem
+békében. Te azt igen jól tudod, hogy én nem vagyok az az ember, a
+ki leczkéket hagy magának adni egy krajzlertől.</p>
+<p><span class="smcap">Tedeschi</span> (tombolva). – Krajzler! Ki a
+krajzler? Ki lát itt krajzlert? Hogy merészli ön engem krajzlernek
+nevezni?</p>
+<p><span class="smcap">Siegwart</span>. – De uraim!</p>
+<p><span class="smcap">Shamyl</span> (Berzsenyihez). – Tényleg ő
+nem froczlirozta önt, s ha ön le fog csillapodni…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Én nem fogok
+lecsillapodni. Én szabadelvű ember vagyok és a rangkülönbségekre
+nem adok semmit, mert szerintem a születésnél sokkal fontosabbak az
+érdemek, és azért nekem sem egy született csillagkeresztes nő nem a
+Dalai Láma, sem ellenkezőleg nem fogom lenézni a templomszegény
+embert, a ki rangban mélyen alattam áll, mivel szívjóság lehet
+benne, és ebben mindnyájan emberek vagyunk. De viszont nem fogom
+magamat kinevettetni, hogy minden boltossal úgy legyek, mint fivér
+és malacz.</p>
+<p><span class="smcap">Tedeschi</span>. – Na hát ez már mégis
+sok!</p>
+<p><span class="smcap">Siegwart</span>. – De Jacques, be fogod
+látni, hogy Tedeschi és egy boltos között…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Én tisztelek-becsülök
+minden kereskedőt, még a legutolsót is, mert kis emberekre van
+<span class="pagenum"><a name="Page_260" id=
+"Page_260">-260-</a></span> szüksége az országnak. És szivesen
+nyujtok kezet nekik, ha a legfelsőbb körökben találkozom velök és
+itt befogadják őket, mert szerintem az egyenlőség azt követeli,
+hogy az alsóbb rendű egyénekkel is jól bánjunk. Más oldalról, ha
+arról van szó, hogy belőlem valaki gúnyt csináljon, hát jól van, ha
+ez a gúnycsináló ő Szentsége, vagy tisztelt barátom, a perzsa sah.
+De hogy jövök én ahhoz, hogy egy ember, a ki ócska vasat árul és
+öreg szemetet tesz ki a kirakatba, nekem holmi olyan tréfákkal
+jöjjön elő, melyek sem koromnak, sem képzettségemnek és társadalmi
+állásomnak meg nem felelnek?!</p>
+<p><span class="smcap">Tedeschi</span>. – Báró úr, ön ezekért a
+sértésekért még számolni fog! (Fölkel, elrohan, s a két
+szerencsétlenül járt partner nem tud utána szaladni.)</p>
+<p><span class="smcap">Shamyl</span>. – Mondhatom, hogy ön igen
+igazságtalan volt, nem is szólva arról, hogy hármasban igen sokat
+kell osztani.</p>
+<p><span class="smcap">Siegwart</span>. – Én nem tudom, Jacques,
+miket képzelsz. Ez a Tedeschi nem speczeráj, hanem a maga nemében
+első czég az egész világon, és ezenkívül, a mi szintén nem
+megvetendő, tudós ember, kinek tanácsait múzeumigazgatók is ki
+szokták kérni.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mint tudós ellen semmi
+ellenvetésem, bár nem értem, hogy miféle bölcsészet kell ahhoz,
+hogy valaki drágábban adjon el egy öreg kardot, mely ritka, mint
+egy gyárból hozottat. A mi ellen kifogásom volt, az azon commis
+voyageur-hang, melyet én már nem fogok megszokni, és azt hiszem,
+ezt te érted, Siegwart, és ön is, fenség.</p>
+<p><span class="smcap">Shamyl</span>. – Csupán kiélesíteni nem
+kellett volna a dolgot és odáig engedni, hogy affairet csináljon
+belőle; pedig egy kis jóakarattal pár kiegyenlítő szót mondhatott
+volna neki, miután annyira megsértődött a pudliért. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_261" id="Page_261">-261-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Azt hiszem, a zsibárus
+inkább kétszer fogja meggondolni a dolgot, mint egyszer, mert én
+már többszörösen elmultam hatvan éves, és az én unokaöcsém, a ki
+huszártiszt a rezervben és most volna alkalma először az én sok
+pénzemért kitüntetni magát és háláját, a mit irántam érez, hát ez
+az én unokaöcsém nem érti a tréfát és tudtommal már több izben
+megfogadta, hogy alkalmilag egy antikvárt úgy meg fog tánczoltatni,
+hogy ez az összes pudlikon keresztül fog ugrani. Különben a
+békesség kedvéért nem bánom, a speczerájt és a rőföst visszavonom,
+ha az egész párti nem gilt, se a kassza és az ultimo.</p>
+<p><span class="smcap">Siegwart</span> (becsöngeti a komornyikot s
+néhány sort ír egy névjegyre). – Ezt Tedeschi úrnak. (Komornyik
+el.) Csak azt nem értem, Jacques, hogy mért haragszol annyira a
+kereskedőkre? Úgy tudom, hogy fiatal éveidben te magad is kereskedő
+voltál.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Kereskedő, kereskedő! A
+mai világban mindenki kereskedő. Az egész angol arisztokráczia
+kereskedő. Én úgy voltam kereskedő, mint a norfolki és westminsteri
+herczegek, a kiknek gyáraik, ipartelepeik és kereskedelmi
+vállalataik vannak. Ebben az értelemben mindenki kereskedő. Te is
+kereskedő vagy, a mikor az erdődből eladod a fákat. Nem tagadom,
+hogy ilyen értelemben én jelentékeny fokig kereskedő voltam.
+Mondhatnám kizárólag kereskedő voltam mindaddig, míg elhatároztam,
+hogy ezentúl a közpályán fogom munkásságomat gyümölcsöztetni a
+szegények javára. És én éppen azért tisztelem a kereskedelmet, mert
+én tudom, hogy mi a kereskedelem. Ezt senki se tudja jobban, mint
+én, még Auspitz se, az én könyvelőm. De engedj meg, egy ilyen
+értelemben vett kereskedő, meg az apró kalmár, a ki a boltajtóig
+kíséri a vevőt és azt mondja: »Máskor is legyen szerencsém« – ez ég
+és föld. Én <span class="pagenum"><a name="Page_262" id=
+"Page_262">-262-</a></span> tisztelem-becsülöm a kis kalmárt, mert
+én mindenkit tisztelek-becsülök, a ki dolgozik, s a ki kénytelen
+dolgozni, még a mezei munkást is, minthogy ők művelik meg
+földeinket és a kis kalmárok adják el árúinkat, de ha össze akarom
+téveszteni magamat valakivel, csak nem fogom összetéveszteni
+magamat a kis emberrel és a földhöz ragadt mezei munkással?!</p>
+<p><span class="smcap">Siegwart</span>. – Ebben igazad van. »Király
+nem lehetek, princzecske nem akarok lenni, <i>Rohan</i> vagyok!«
+Nem igaz?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Igen, ezt akartam
+mondani.</p>
+<p><span class="smcap">Shamyl</span>. – No, hála az égnek, itt jön
+Tedeschi. Úgy emlékszem, ő fog osztani. (Tedeschi megjelenik.)</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (fölkel, Tedeschi elé megy,
+ünnepiesen). – Barátom, a herczeg már szíves volt megírni önnek,
+hogy nem szándékoltam önt megsérteni, s hogy a speczerájt és egyéb
+kereskedelmi czímeket visszavonom. De a velem született
+loyalitással és nyiltszívűséggel ehhez hozzá kell függesztenem,
+hogy felindulásomat annyival inkább sajnálom, mert a kereskedelmet
+távolról sem akartam sérteni, s az ön szakmáját és személyét
+különösen nagyrabecsülöm.</p>
+<p><span class="smcap">Tedeschi</span>. – Ha semmi sem gilt, akkor
+nem gilt a parti sem.</p>
+<p><span class="smcap">Shamyl</span>. – A kérdés csak az, hogy ki
+fog osztani?</p>
+<p><span class="smcap">Siegwart</span>. – Spongyát rá, a mi azóta
+történt. A báró oszt ujra.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Igen, de nekem már abba
+kellene hagynom a játékot, mert Karlsbadban várnak, s az én vonatom
+egy óra mulva indul. No, miattam! A kibékülés örömére ma még itt
+maradok.</p>
+<p><span class="smcap">Siegwart</span>. – Éljen!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Csak egy táviratot
+küldök az enyémeknek. Papirost és czeruzát kérek. (A herczeg
+csönget s a komornyik elhozza a kivánt tárgyakat.) <span class=
+"pagenum"><a name="Page_263" id="Page_263">-263-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Shamyl</span>. – Addig oszthatna talán
+másvalaki.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (ír). – »Baronin Berzsenyi
+von Békásmegyer. Karlsbad. Hôtel Savoy Westend. Politikai
+tárgyalások végett csak holnap indulhatok. Jacques.« (Átadja a
+telegrammot a komornyiknak.)</p>
+<p><span class="smcap">Siegwart</span>. – Már ki is osztottam.</p>
+<p><span class="smcap">A cserkesz</span>. – Passz!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (fölveszi »eredeti
+makk«-ra). – Vonok, tercz, kassza, tous les trois, ultimo!</p>
+<p><span class="smcap">Tedeschi</span>. – Azt hiszem, megadhatjuk.
+(Megadják.)</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (oszt. Tedeschihez). –
+Éppen arról beszéltünk barátommal, a herczeggel, hogy kereskedelem
+nélkül egy napig se állhatna a világ.</p>
+<p>(Tovább játszanak. Alant a Traun habjai sebesen hömpölyögnek
+tova.)</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_264" id=
+"Page_264">-264-</a></span></p>
+<h2>XXXIX.<br />
+BERZSENYIÉK HEGYET MÁSZNAK.</h2>
+<p class="summary">– A Pokol-hegy Menedékházában, kétezerhatszáz
+méternyire a tenger színe fölött. Délután öt óra. Az eső szakad;
+fönt és alant: fellegek és köd. Öt lépésnyire se látni. A
+Menedékház verandáján három alak: Berzsenyi báró, stájer vadásznak
+öltözve, de puska helyett bundával a vállán, és a két
+bárókisasszony, stájer leány kosztümben, de plaidbe burkolózva.
+Elza fel-alá jár; Blanka, lábtól derékig és nyaktól övig plaidben,
+a veranda kiugróján ül s a ködöt nézi. A báró áll, s szótlanul néz
+maga elé, olyan arczczal, mintha nem értené, hogyan került ide. A
+vezető és az inasok, a kik a kiránduláshoz szükséges holmit hozták,
+a Menedékház konyháján melegszenek; az őr gyermekei kiváncsian
+nézik az inasok czilindereinek fekete selyem rozettáit. Az őr
+felesége borsó konzerv levest főz a magas uraságok számára. Az őr a
+kályha mellett pipázik és mintha nevetne magában. –</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span> (a ki eddig hallgatag
+szemlélődött, mély megilletődésében felkiált): – Isteni!… Nincs más
+szó rá, csak az, hogy: isteni!…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (bámulatában megáll). – Hát te
+mit ádázódol itt? <span class="pagenum"><a name="Page_265" id=
+"Page_265">-265-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nem hozzád szóltam.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Talán mégis megmondhatnád,
+hogy: ki vagy mi legyen »isteni«?!… Megint velem méltóztatol
+foglalkozni?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hagyj már egyszer békében.
+Erre a látványra mondtam, hogy isteni.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Úgy? Az más. Nem gondoltam,
+hogy te azt látványnak nevezed, ha nem látsz semmit. Én ezt vak
+szürkeségnek nevezem.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Neked nincs érzéked semmi
+iránt, a mi nagyszerű. Én még nem vagyok olyan blazirt, én még
+gyönyörködöm a természetben. Nézd papa, nem gyönyörű ez? Fölöttünk
+fellegek, alattunk fellegek; köröskörül, fenn, lenn, sűrű, vastag
+köd, mindenütt köd!… Mintha az északi mythológiában volnánk!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Jobban szeretnék a szobámban
+lenni, otthon, vagy akár idelenn, a hôtelben.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De, ugy-e papa, te élvezed
+ezt a látványt?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem látom a zergét. Hol
+van a zerge?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – A zerge fenn van a
+csúcson.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem értem, hogy ha én
+feljöhettem kétezerhatszáz méternyire, a zerge mért ne jöhetne le,
+négyszáz méternyire. A zerge könnyebben ugrik, mint én, egy
+megülepedett öreg ember.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ha nem volna ilyen köd, már
+bizonyosan láthatnád a zergét. Reggel, ha majd kitisztul az idő és
+feljebb megyünk egy kicsit, ugrándozni fog előttünk akárhány.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Gyermekem, ha én délután
+öt órakor a pápa ő Szentségét óhajtom látni, és a kamarás azt
+mondja nekem: jöjjek holnap reggel, ez egészen más. De hogy egy
+ostoba állat várakoztasson engem, ennek nincs értelme. Előre fogom
+küldeni a vezetőt, és az én legényeimet, hogy hajtsák fel az
+állatokat és vezessenek <span class="pagenum"><a name="Page_266"
+id="Page_266">-266-</a></span> elő nekem lövésre néhány pár zergét,
+kövéret vagy soványat, az nekem mindegy.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De papa, ebben a szakadó
+esőben! Aztán meg éjszaka lenne, mire felérnének. És a zerge is
+elbúvik ilyenkor…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nem, papa, a világért se! Egy
+pillanatig se tudnék aludni, ha magunkra maradnánk ezekkel az
+ismeretlen emberekkel.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Akkor hát mit keresek én
+idefent a szakadó esőben, ha egyetlen egy zerge sincs készen a
+lövésre?! Nincs zerge, nincs zerge… de hogy egyetlen egy zerge
+sincsen, ez már sok!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Már azt magam is szeretném
+tudni, hogy mit keresünk mi idefenn?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Azt ajánlottátok nekem,
+hogy a hegymászástól meg fogok soványodni. Úgy látom, ellenkezőleg,
+meg fogok őszülni és kopaszodni, míg haza érkezünk, a legcsekélyebb
+zerge nélkül!…</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ugyan ne zsörtölődjetek! Ki
+tehet róla, hogy hirtelen rosszra vált az idő? Reggel, mikor
+elindultunk, egy felleg se volt az égen. Örüljünk, hogy bőrig nem
+áztunk. A hogy elkezdett esni, tüstént elértük a Menedékházat; mit
+akartok még egyebet?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ez egyszer éppen nem vagy
+követelő.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A vezetőnek már reggel
+figyelmeztetnie kellett volna, hogy az idő rosszra fordulhat; egy
+szakképzett vezetőnek könyv nélkül kell tudnia az időjárást. De ez
+az ember az ő tíz forintjáért a pokol fenekébe is elvitt volna
+bennünket.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Bár inkább oda vitt volna,
+mint ide, onnan talán hamarább haza jutnánk. Gyönyörű Nachtlagerünk
+lesz, mondhatom.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hja, ilyen helyütt nem
+csinálnak külön alvótermeket a princzesszek számára. Ebbe már bele
+<span class="pagenum"><a name="Page_267" id=
+"Page_267">-267-</a></span> kell nyugodni, barátom. Mert ha, tegyük
+fel, egy óra mulva el is áll az eső, ma már nem fordulhatunk
+vissza. A csúszós úton, pláne sötétben, minden perczben
+elesnénk.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Még örül neki, a kis
+kedves!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ne veszekedjetek. Egy
+zergevadászat sok bajjal jár; ebben Blankának igaza van. Ha zergét
+vadászni nem volna kunszt, a legelőkelőbb egyéniségek nem
+vadásznának egy ilyen élhetetlen állatra, melynek a húsa se jó.
+Blanka csak abban hibázta el a dolgot, hogy nem a Salvator
+Rainer-jégmezőre mentünk, mert ott, tekintettel a legmagasabb
+uraságokra, bizonyosan éjjel-nappal gondoskodva van zergékről.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ott ugyan megjártuk volna.
+Még most is mennénk az esőben, vagy előre, vagy vissza, mert a
+jégmező ezer méterrel magasabban van, mint ez a Menedékház. És ott
+nincs még egy kunyhó se.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Kiderül, hogy anyailag
+gondoskodtál rólunk. Azt tetszett ugyan mondanod, hogy három órakor
+már a csúcson leszünk…</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nem tehetek róla, hogy a
+papa lassabban jött, mint képzeltem.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hagytuk volna hátra a papát,
+mi?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Úgy beszéltek rólam,
+mint egy öreg bőröndről. Tőlem mehettetek volna előre; ebben az
+esetben bizonyosan jutalmazóbban vadásztam volna.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span> (Elzához). – Egyébként nem
+tudom, hogy mit kötekedel velem. Ki hítt téged?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mi közöd hozzá? Ha nem
+beszéled agyon a papát, hogy nem tudom hány kilót fogsz neki
+lehozni, engem ugyan invitálhattál volna. De a papát nem lehetett
+rád bízni; felőled bele eshetett volna a legelső mélységbe.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Szerencsére te itt vagy és
+így kint vagyunk a vízből. <span class="pagenum"><a name="Page_268"
+id="Page_268">-268-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hagyjatok már föl! Ha a
+zerge meghallja ezt a lármát, holnap se mer előbujni.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Már az igaz, csak azért,
+hogy veszekedjünk, nem volt érdemes ide feljönni.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát ugyan miért volt érdemes?
+A kilátásért?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Miért jönnek ide mások?
+Mások is bolondok? Tiz napig itt lenni a völgyben, és fel nem jönni
+a hegyre, nem tenni meg az egész tájék leggyönyörűbb partie-ját, a
+miért a touristák messze földről sereglenek ide – igazán nevetséges
+lett volna. Hisz ha elmondod valakinek, hogy Rómában jártál, de a
+pápát nem láttad, Párisban voltál, de Versailles-ba nem mentél ki,
+Nápolyból jössz, de Sorrento-t nem nézted meg: a szemedbe
+kaczag.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Csalódol, ez mind nem olyan
+nevetséges, mint a te örökös félelmed a nevetségességtől. Hogy az
+ember egész életén át a mások gusztusa szerint igazodjék,
+mitmacholja a másnak való mulatságot, bár neki ez nem jelent
+egyebet, csak kényelmetlenséget, vesződséget és boszuságot,
+lihegjen egész nap, izzadjon és fázzék egyszerre, keresse a
+tüdőgyuladást, gyalogoljon annyit, mint ha robotban csinálná,
+elfárassza magát a gyötrődésig, aztán ne lásson még csak egy sánta
+kutyát se, csak azért, mert ha véletlenül mindezt el találja
+mulasztani, akadhat valahol egy szamár, a ki ezt furcsának találja
+– van-e ennél nevetségesebb dolog a világon?</p>
+<p>(Az őr felesége jelenti, hogy a borsó-konzerv-leves elkészült. A
+magas uraságok bemennek az egyik szobába, a hol az asztalt
+lilásvörös abroszszal terítették le tiszteletökre. A három
+elégületlen iszonyú étvágygyal ül le, s a báró a harmadik kanál
+után kijelenti, hogy soha életében nem evett ilyen jó levest.
+Megeszik <span class="pagenum"><a name="Page_269" id=
+"Page_269">-269-</a></span> továbbá a hazulról hozott s utközben
+még el nem fogyasztott hideg ételeket is – a mi egy félóra multán
+feltünő lelki békét idéz elő. Diner után egy pillanatra
+kikukkantanak a verandára. Az eső már nem ömlik, csak szitál, de
+arról, hogy visszaindulhassanak, nem lehet szó. Felleget se látni
+többé, csak ködöt, vastag ködöt. Beesteledik. A báró a
+kisasszonyokkal visszamegy a rögtönzött ebédlőbe, s kártyát kér az
+őr feleségétől. A kártya megjelenik. A rajta látható fekete
+zsirrétegről és egyéb nemes patináról itélve, még maga Gringenőr
+készíthette. Azonkívül mindössze harminczegy levele van, de
+szerencsére csak a makknyolczas hiányzik. A báró és kisasszonyai
+filléres alsóst kezdenek játszani. A bárónak soha életében nem volt
+ekkora szerencséje; ezer point-nel előzi meg mindegyik partnerét.
+Ezek persze adósok maradnak. Kilenczkor a báró visszavonul
+alvószobájába. A kisasszonyok együtt alusznak; nemcsak egy
+szobában, hanem egy ágyban is, mert mind a ketten annyira félnek,
+hogy erre a kivételes esetre czélszerűnek látják fegyverszünetet
+kötni és összebújni, hogy egymást bátoríthassák. Éj.)</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (mielőtt lefekszik, kipillant
+az ablakon, hogy meggyőződjék róla, vajjon nem tévedt-e a verandára
+egy hajléktalan zerge. Nem lát egyebet, csak a vezető pipájának a
+tüzét. Körülnéz, hogy a puskáját beállították-e a szobájába; a
+puska csakugyan ott van az egyik sarokban. De azért ruhástul
+fekszik le és sokáig nem tud elaludni. Végre elpihen, s azt
+álmodja, hogy Salvator Rainer főherczeg társaságában a glecscser
+csúcsa felé ugrál, a midőn egyszerre a zergék küldöttsége jelenik
+meg előttük, hajbókolva. Mire fölébred, hat óra. Kinéz. Már nem
+esik, de az idő borúsnak látszik; a ködtől még most is keveset
+látni. Megpillantja a vezetőt, a ki már ismét a verandán pipázik.)
+– Hé, földi!… <span class="pagenum"><a name="Page_270" id=
+"Page_270">-270-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">A vezető</span> (mintha egy kérdésre
+felelne). – Bizony, exczellencziás úr, jó lesz sietni, ha szárazon
+akarnak haza jutni.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Hát a csúcs? Mi van a
+csúcscsal?</p>
+<p><span class="smcap">A vezető</span>. – A csúcsot most már látni
+innen, de a csúcson nincsen menedékház, még csak egy várta se. A
+magas uraságoknak bizonyosan kellemetlen volna, ha a vihar ott érne
+utól bennünket.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Akkor hát jobb lesz
+visszafordulni, mi?</p>
+<p><span class="smcap">A vezető</span>. – Igen, még pedig minél
+hamarább. Úgy nézem, egy pár óra mulva megint esni fog, és
+meglehet, hogy két napig se tisztul ki az idő.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Jól van, jól van.
+(Magában:) Ez az ember az ő tiz forintjáért azt kivánta volna, hogy
+ki se mozduljunk hazulról. És jöjjenek elő nekem még a szegény
+emberekkel!…</p>
+<p>(Kopogtat a kisasszonyok ajtaján, s bekiáltja nekik a rossz
+ujságot. Mire a kisasszonyok felkászolódnak, a reggeli is elkészül.
+Blanka és Elza kávé czíme alatt olyan czikóriát isznak, a melyben
+van borsó-konzerv is, kakaó is, csak éppen kávé nincsen. A báró
+óvatosabb volt, s borsó-konzerv-levest reggelizik. Ezalatt a
+legények becsomagoltak, s a hogy a báró lehörpintette az utolsó
+kanál levest, már meg is indulnak visszafelé, az egész karaván. Egy
+órai lefelé bukdácsolás után a báró odaszól leányainak, hogy szép
+lassan haladjanak előre, mert ő egy kicsit hátramarad. A
+kisasszonyok megijednek, mert azt képzelik, hogy papájok hirtelen
+rosszul lett. De a báró oly vidám titokzatossággal integet nekik,
+hogy megnyugodnak és engedelmeskednek. Alig maradt el a báró,
+puskadördülés hallatszik.)</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – A papa zergét lőtt!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Majd olyan bolond az a zerge,
+hogy lejöjjön tisztelegni a papához! <span class="pagenum"><a name=
+"Page_271" id="Page_271">-271-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (megjelenik). –
+Képzeljétek, nem találtam el!</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Zerge volt?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Zerge, határozottan
+zerge. Csak nem is fogok egy kecskére lőni! (Halkabban, hogy a
+magyar inasok ne hallják:) A zergéből egy szó se igaz. Csak
+kilőttem a puskámat. Nem fogom magamat kinevettetni, hogy vadászni
+jöttem és el se sütöttem a fegyvert. Vannak, a kik vadásznak, és
+nem találnak akkor se, ha tiz zerge ugrál előttük. Én, meglehet,
+találtam volna, ha a zerge lejebb jön. Szóval vadásztam. (Mire
+leérnek a hegy aljába, már gyönyörűen süt a nap.)</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát nem méreg ez?!…</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Na, nincs szerencsénk, az
+igaz.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – De a borsóleves, az jó
+volt.</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_272" id=
+"Page_272">-272-</a></span></p>
+<h2>XL.<br />
+KERESZTUTON.</h2>
+<p class="summary">– A baden-badeni »Grand Hôtel Bellevue«
+reggeliző termében. Bősz előkelőség; diplomata külsejű és modorú
+pinczérek. Reggeli kilencz óra. Az egész Berzsenyi-család együtt
+van, az idős angol hölgygyel egyetemben, a ki egy kherubhoz
+hasonlóan, szótlanul ül a kisasszonyok között. –</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Nem tudom elhatározni
+magamat.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Én azt hiszem, nem
+maradhatunk el a gyászszertartásról.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Én azt hiszem, a
+gyászszertartáson senki se fog keresni bennünket.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (gondjaiba elmerülve
+hallgat).</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Milyen jól jött volna, ha
+a gyászeset három vagy négy nappal korábban következik be, a mikor
+még Gmundenben voltunk! A szegény herczegnének ez egészen mindegy
+lett volna, hisz az ő élete már csupa szenvedés volt!</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Akkor még senki se
+gyanította, hogy ilyen közel a katasztrófa.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Látjátok, a szívbaj! Így
+leszek egyszer én is. <span class="pagenum"><a name="Page_273" id=
+"Page_273">-273-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – De, mamuska, neked nincs
+szervi szívbajod!</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Nem azért mondom; tudom,
+hogy én már idősebb vagyok, semhogy meghaljak. De ti nem gondoltok
+rá: mi történhetnék akkor, ha az én szívbajom is oly gyorsan
+elhatalmasodnék, mint a hogy fiataloknál gyakran jön elő. Szegény
+herczegné! Milyen kegyesen nézett rám még tavaly az esplanadeon!
+Mintha azt mondta volna: »Ennek a jó asszonynak is sokat kell
+szenvednie, már csak koránál fogva is.« Ki gondolta volna
+akkor?!…</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Rokonszenveseknek talált
+bennünket, és határozottan kitüntetett, a hol tehette. Egyszer,
+mikor tenniszeztünk Elzával, öt perczig nézte a játékunkat, pedig
+nem igen szeretett a nagyközönség előtt mutatkozni. Egy más
+alkalommal pedig, mikor a papa tiszteletteljesen beköszönt a
+villába, tisztán hallottam, hogy megkérdezte: »Ki legyen ez a jó
+arczú öreg úr?«</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Az idén már okvetetlenül
+megszólított volna bennünket, ha nem olyan nagy beteg, hogy már
+alig jöhetett ki a szobából. És ki tudja, mi történik, ha korábban
+eszünkbe jut, és már öt hat év óta járunk Gmundenbe?!…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (a bárónéhoz). – No, a sleppjét
+nem hordozhattad volna, még ha a legközelebbi környezetébe kerülsz
+is, mert Gmundenben nincsenek reczepcziók.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Miért ne? Fenséges
+látogatások alkalmával?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Vagy például, hogy neked egy
+kis örömet okozzon, mi?</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – És az ilyennek meg kell
+halnia! Egy főherczegnőnek, a kinek semmije se hiányzott a
+világon!… (Szünet.)</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (a kin meglátszik, hogy
+gondolatai másfelé kalandoztak, hirtelen megszólal). – Ugy-e,
+mindig <span class="pagenum"><a name="Page_274" id=
+"Page_274">-274-</a></span> mondtam nektek ezt a <i>Purdé</i>t?!…
+Mikor még mint ótvaros kis csikó egyszer rám nézett, mint
+tulajdonosra, már akkor valami azt sugta nekem, hogy ez az értelmes
+kis állat egykor nagy dicsőséget fog hozni a fejemre!…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Tudod, papa, tegnap, mikor
+láttam, hogy a távoszlopnál milyen könnyen nyúlik, pedig Sopp még
+hozzá se nyúlt az ostorhoz, azt hittem, hogy a szivemnek meg kell
+szakadnia a nagy örömtől! No és aztán, mikor láttam, hogy canterben
+jön, és kiabálni kezdtek körülöttem, hogy: »A magyar ló!…
+<i>Purdé</i>!… A kilenczes!…« – akkor egyszerre csak elsötétedett
+velem az egész világ, nem láttam semmit, csak azt éreztem, hogy
+össze kell csókolnom mindenkit, a ki a közelembe kerül!…</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Látjátok, soha se akartátok
+elhinni nekem, mire képes egy telivér, ha az én kezeim közül került
+ki!</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Csak az a kár, hogy olyan
+kevés magyar volt a versenyen! Ha látták volna a pestiek, hogyan
+csodálták meg <i>Purdé</i>t, nemzetiszín szalagú koszorújával, az
+egész kontinensről összesereglett szakértők, a legridegebbnek is
+megdobbant volna a szíve.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát bizony én nem szégyellem
+megvallani, hogy mikor verseny után a banda rázendített a
+Rákóczy-indulóra, nekem könny szökött a szemembe a
+hazaszeretettől.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Gyerekek, nem fogjátok
+elhinni, mint hatott rám, öreg emberre, az a körülmény, hogy ebben
+az idegen világban egy huszonnégy óráig mindenki és minden csak az
+én magyar dicsőségemet magasztalja!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – A propos! Mit adtál a
+bandának?</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Száz forintot. Mindenkinek
+száz forintot adtam. <span class="pagenum"><a name="Page_275" id=
+"Page_275">-275-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Így váltakozik öröm és
+gyász, mint a »Säckingeni trombitás« énekli. Tegnap még csupa
+örömben voltunk; én magam is, bár nem voltam jelen, részt vettem
+veletek, és azt hittem, hogy még csak ma fogok igazán örülni, a
+mikor az ujságok is tele lesznek férjem és a ló nevével. De tessék!
+Közbe jön ez a gyászeset, és most már nem tudok örülni annak sem,
+hogy apátok egy egész lóhosszal legyőzte az egész kontinenst.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nem is illenék valami nagy
+lármát csapni a győzelemmel, mikor a szomszéd nagyherczegséget
+olyan csapás érte, mely nekünk is gyászunk.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Nektek igazatok van és én
+teljes mértékben osztozom mindabban, a mit mondani fogtok. De azért
+a <i>Purdé</i>-bankettet már nem mondhatom le, mert még a versenyen
+élőszóval meghívtam franczia és berlini jelesebb kollégáimat. És
+mit mondanának otthon, ha szó nélkül tovább megyek Baden-Badenből
+az én ezüst sarkantyúmmal? Azt mondanák, hogy ez a Berzsenyi egy
+külföldieskedő magyar, a ki az ő honi lovával egyszerűen zsebre
+vágja a magyar dicsőséget és kozmopolitának adja ki nemcsak magát,
+hanem a lovát is, holott csak ő egyedül az elfajult magyar, akár
+ezüst sarkantyúval, akár a nélkül. Míg ellenben, ha egy áldomást
+adok, melyen kellőképpen kiemelem hazámat, mindenki azt fogja
+mondani, hogy ez a Berzsenyi egy derék, öreg fiú, a ki külföldön is
+fényt szerez a magyar névnek.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – A baj csak az, hogy könnyen
+találkozhatik, a ki azt mondhatja, hogy egyszerűen a
+gyászszertartás elől utaztunk el Gmundenből. Nem értem ugyan,
+hogyan lehet ilyesmit éppen ránk fogni, de rossz és irigy emberek
+mindenütt akadnak. Nagyon jól tudod, hogy bizonyos körökben az
+efféle dolgok <span class="pagenum"><a name="Page_276" id=
+"Page_276">-276-</a></span> iránt nagyon érzékenyek szoktak lenni.
+No és pláne ha te dáridót csapsz, két nappal később, a mit a sajtó
+siet közhirré tenni!</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Mit akarsz? Egyszerűen
+kitépni a szívemet? Hidd el nekem, egy öreg embernek, a ki mindig
+tenyerén hordozta a szívét, hogy a herczegnét nálam jobban senki se
+gyászolja, mert én nemcsak a főherczegnőket sajnálom, hanem minden
+szegény fiatal asszonyt, a ki beteg és meghal. Biztosítalak, hogyha
+én tőlem függne, soha se halna meg senki; erről kezeskedem. De mit
+csináljak a vendégeimmel? És mit feleljek, ha valaki azzal vádol,
+hogy mindig fölfelé nézek, az udvari körökre, és a magyarság ügyeit
+elhanyagolom?!…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Akartok egy salamoni
+itéletet?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Köszönjük, nem kérünk a
+vicczeidből.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Csak hallgassátok meg őt,
+mert bizonyos vagyok benne, hogy eltalálja a szeget a fejemen.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Eszem ágában sincs vicczelni.
+Azt akarom ajánlani, hogy ha olyan szükségesnek látjátok, utazzék
+el a mama Blankával Gmundenbe, mi pedig megtartjuk itt a bankettet,
+szép csöndben, de azért fecskefészeklevessel, hogy ne sajnálják a
+magyart.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Hát nem mindig neki van
+igaza?</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span> (Elzához). – És a míg
+megjövünk, addig te egyedül járkálsz itt előre, hátra?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (kedvesen mosolyog az angol
+kisasszonyra). – Az öreg daru velem marad.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – El ne rontsd, szegényt,
+azalatt, míg oda leszünk. Attól félek, hogy mire visszatérünk, ő is
+cocotte-nyelven fog társalogni.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Hagyj békét a leányomnak.
+Ennek a leánynak helyén van a feje, és a szíve tősgyökeres magyar.
+<span class="pagenum"><a name="Page_277" id=
+"Page_277">-277-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Te úgy beszélsz, papa,
+mintha a nemzet ügyét kellett volna megvédeni az én aulikus
+érzéseimmel szemben…</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Nem úgy beszélek, csak mint
+jó honfi, a ki örül, hogy hazájának szolgálatot tehet. Látjátok,
+gyermekeim, én nem fogom előttetek eltitkolni, hogy azelőtt, kora
+fiatalságomban, nem tevékenykedtem eléggé a magyarság érdekeiért.
+De mikor már vagyont szereztem, s a közpályán megismertem
+kötelességeimet, egészen más ember lett belőlem. Most boldog
+vagyok, ha a magyar névnek itt vagy ott dicsőséget szerezhetek. Ezt
+különbözőképpen lehet elérni; én magyar tenyésztésű lovaimmal
+szolgálom a czélt. De ha személyesen is olyan gyorsan tudnék futni,
+hogy ebből hazánkra fény derülne, akár el fogjátok hinni, akár nem,
+a magyar név dicsőségéért én magam is szaladnék.</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_278" id=
+"Page_278">-278-</a></span></p>
+<h2>XLI.<br />
+BERZSENYI HÁZASÍT.</h2>
+<p class="summary">– Melanienál. Berzsenyi báró egy karosszékben.
+Melanie a karosszék előtt, lenn a szőnyegen. Sírdogál és a báró
+kezét csókolgatja. –</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – No, no, azért ne
+pityeregj.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Soha, soha se fogom
+elfelejteni!… Igazán, mi is lett volna belőlem a báró jó szíve
+nélkül!…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Na, na, szót se érdemel.
+A mit mondtam, megtartom, ennyi az egész. Nem mondtam mindig, hogy
+ki foglak házasítani? Nohát! Vagy azt hitted, hogy éppen a te
+hozományodon fogom megkezdeni a krajczároskodást?!</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Ó, nálam senki se tudja
+jobban, hogy a báró nagylelkű, mint egy király!… Vagy mit is
+beszélek?!… A királyok már nem nagylelkűek, csak a mesékben. És én
+minden nagylelkűséget mesének tartanék, ha a bárót nem ismertem
+volna. Ó, tudom én azt jól!… De mégis!…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mit mégis? Nem vagyok
+smuczig, punktum. Azt hiszem, az öreg Berzsenyi, egy élet
+<span class="pagenum"><a name="Page_279" id=
+"Page_279">-279-</a></span> munkája után, már megengedheti magának
+azt a luxust, hogy ne legyen smuczig.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – A báró megengedhetné
+magának azt is, hogy egy cseppet se törődjék a szegény Melanieval,
+különösen mikor ez a Melanie azzal áll elő, hogy férjhez akar
+menni. A báró fölötte áll annak, hogy egyátalán foglalkoznia
+kellene a dologgal. És más a báró helyén, bizony nem is törődnék
+velem. Más egyszerűen azt mondaná: hát, jó leány, le is út, fel is
+út.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Más istállószolga, én
+pedig az öreg Berzsenyi vagyok.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – A báró kivétel mindenben,
+tudom. De a báró se azért nagylelkű, mert grand seigneur. Nagylelkű
+daczára, hogy grand seigneur, mert aranyszíve van. Azért hogy
+zárkozott természetű vagyok s csak a könyveket búvom, ismerem én az
+életet s keresztüllátok a nagyurakon. Emlékszik az Altmünster
+Irénre, a ki a Teréz-körúton egy gangon lakott velem?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Emlékszem. Szép leány
+volt és sok grófot megevett.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – No ez aztán ismerte őket!…
+Persze, nem kerülhettem ki, hogy egyszer-egyszer szóba ne álljak
+vele. Tudja-e, mi volt minden harmadik szava? »Melanie, őrizkedjék
+a nagyuraktól, mert a nagyurak mind smuczig disznók.« Én csak
+nevettem, mert nekem ugyan nem volt okom panaszra: az az egy
+nagyúr, a kit én ismertem… (hosszasan csókolgatja a báró kezét)… de
+tudom, hogy az Irén durva szavaiban sok életismeret volt.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Annyi igaz, hogy vannak
+beképzelt mágnások, a kik azt hiszik, hogy ha ők minden fillérből
+nemzetgazdaságot csinálnak, azért ők mégis nem tudom kik, mik
+maradnak. Ebben is különbözni akarnak egy modern főúrtól, a kit ők
+csekélyebbnek itélnek, és a <span class="pagenum"><a name=
+"Page_280" id="Page_280">-280-</a></span> ki mindenesetre
+reprezentálni fog. Nem nevetséges ez? Ha egy modern főúr utánozni
+akarná őket, mint vélik, biztosítalak, már csak neveltségénél fogva
+is canterben le tudná győzni őket a takarékosságban, az ő
+embertelenségeik és ügyetlen fösvénységük nélkül. De hatvanadik
+évemen túl csak nem fogok ebben örömet találni? És látod, mondok
+neked valamit. Csodálni fogod te őket azért, hogy a mikor a
+paraszttól a krajczárt lealkudják, ők egy nagy művön pózolnak és
+latifundiumot spórolnak össze ivadékaik számára? No, én nem fogom
+csodálni őket. Mert akár így nézem, akár úgy, annyi bizonyos, hogy
+nem azért tesznek így, mert már az őseiknek is nagyon sok volt,
+hanem azért, mert nekik már nincs nagyon sok. És ha ő nekem
+parvenükről beszél maguk közt, én erre nem mondok semmit, de azt
+gondolom, hogy ő azért mégis egy ótvaros.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Éppen azért.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Mit éppen azért?</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Minél inkább tisztában
+vagyok vele, hogy milyen a világ, annál inkább habozok… Minél
+bizonyosabb vagyok benne, hogy a báró az egyetlen, ki ilyen
+nagylelkűségre képes, annál jobban bánt, hogy visszaéljek ezzel a
+páratlan nagylelkűséggel, és elfogadjam ezt a nemeslelkű, pazar…
+(Sír és a báró kezét csókolgatja.)</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Bolond vagy? Csak nem
+fogod kéretni magadat?</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Végre is, a báró nem olyan
+ajándékot kínál nekem, a milyet egy barátnőnek szokás adni… Ilyen
+hozományt egy apa ad a leányának…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Hát talán nevetni fogsz,
+Melanie, de ezt nem mondhatom másképpen, mint hogy én csakugyan
+apai érzésekkel vagyok irántad. Hogyan mondjam <span class=
+"pagenum"><a name="Page_281" id="Page_281">-281-</a></span>
+másképpen? Eleinte nem volt így, de mióta megszoktalak, így van.
+Talán az én koromnál fogva van így; vagy mert te olyan csöndes,
+komoly, finom leány vagy… hogyan tudjam én ezt megmagyarázni
+magamnak? Azért hogy én téged, mint nőt ismerlek… ez nem csökkenti
+apai érzéseimet, sőt ellenkezőleg. Egy szóval, én téged egy
+harmadik leányomnak tekintelek.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Ó, báró, ezt lehetetlen
+nem érezni… De éppen ez az… Hogyan is fejezzem ki az aggodalmaimat?
+Akármilyen boldoggá tesz ez az érzés, szabad-e visszaélnem vele?!…
+Ha lehetséges így mondanom, nekem kötelességeim vannak a báró
+tisztelt családjával szemben… Néha úgy érzem, mintha a vonzalommal,
+melyet a báró irántam tanusít, meglopnám kedves leányait… És most,
+lehetek-e oly undelikát, hogy megrövidítsem őket?!… Tudom, hogy a
+bárónál ez nem szerepel… de nélkülem ez is az övék maradt
+volna.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Látod, talán ezért a
+finom gondolkozásért tekintelek úgy, mintha a leányom volnál. Légy
+te csak egészen nyugodt. Biztosítalak, ha ezt az ügyet a
+családomban tárgyalhatnám és pénzügyekben tanácsot fogadnék el
+valakitől, a leányaim igen szivélyesen megszavaznák neked ezt a
+hozományt.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Ó, a bárókisasszonyok oly
+előkelő szelleműek és oly gyöngéd gyermekek!…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Többet mondok Ne légy
+igazságtalan az én szegény jó nőmmel szemben. Ő beteg, már régóta,
+és mint jólelkű, betegnőnek belátása van. Természetesen,
+gyöngédségből, erről nem szoktunk beszélni, de bizonyos vagyok
+benne, hogy ő hallgatag, mindenben egyetért velem, és mert a
+távolból rokonszenves figyelemmel nézett téged, kellemetlenül
+érintette volna őt, sőt esetleg javadra szólt volna, ha, mondjuk,
+el akartam volna válni tőled, egy más nem érdemesért. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_282" id="Page_282">-282-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Ó, ha egyszer
+megcsókolhatnám a bárónénak a kezét!…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Remélem, most már nem
+fogsz sírni és el fogod mondani egyszer azt is, hogy miért akarsz
+férjhez menni? Te olyan komoly vagy, társaságba nem vágyódol,
+mindened megvan, mondhatnám hideg természettel… azt is mondod, hogy
+nem szerelemből méssz férjhez… szóval hogy értse meg ezt az
+ember?</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Igazán nem tudnám
+megmondani. Azt hiszem, csak azért megyek férjhez, hogy öregségemre
+ne maradjak egyedül. Oly csunya egy elhagyatott öreg nő, a ki a
+multjából él! Ettől mindig borzadtam. És most még kinálkozik
+tisztességes parti; ki tudja, ha sokáig halogatnám a dolgot, később
+nem ugranám-e bele valami bolondságba? Nem mennék-e valami korhely
+fiatalhoz, a ki csak a hozományomért venne el?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – A jövendőbelid szolid
+ember? Megnyugtathatsz e felől?</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Ó, nagyon komoly
+gondolkozású, szorgalmas, szolid ember! Most magánhivatalnok, de a
+hozományommal egy kis vállalkozásba akar fogni. Elmondta, mik a
+tervei, s erről is látszik, hogy alapos, munkás ember, a ki a
+házasságot komolyan fogja fel. Persze, a báró nagylelkűsége nélkül
+nem vehetett volna el, de nem jobb, hogy ezt nyiltan megmondja? Mi
+nem bolondítjuk egymást.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Ez szép tőle. És
+egyébként is megfelelő ember?</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Igen. Már nem gyerek;
+harmincznyolcz éves, egészséges, jó külsejű.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – És úgy… rokonszenvezel
+vele?</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Hát igen. Csak egy rossz
+tulajdonsága van. Nagyon féltékeny természetű. Maga is mondja.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Talán én rám féltékeny?
+<span class="pagenum"><a name="Page_283" id=
+"Page_283">-283-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Ó, a báró, ez egészen
+más!… Én nem akartam őt félrevezetni, s ő teljesen tisztában van
+velem… Sőt, ha már erről beszélünk, nem is tudom, hogyan mondjam
+el… Szóval, ha megtaláltuk volna a formáját, ő is szerette volna
+megköszönni a báró nagylelküségét…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Majd később, ha
+megismerkedünk. Igaz, hát te hogyan ismerkedtél meg vele? Te nem
+jársz sehová, látogatásokat nem fogadsz, egész nap olvasol… nem
+tudom kitalálni, hogyan történhetett a megismerkedés.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Távoli rokonom. Egy
+nagynéném üzenetével keresett fel.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Rokonod is? Annál jobb,
+annál jobb. És aztán, hogyan gondolod, ha majd férjhezmeneteled
+után találkozni óhajtok veled?…</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Ó, a hogyan, a hol és a
+mikor a báró parancsolja! Nem merem remélni, de talán… ha a báró
+megengedné, hogy bemutassam a férjemet…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – No majd meglátjuk. Hanem
+te, mondd, nem találod furcsának, hogy téged hamarább adlak
+férjhez, mint az én igazi leányaimat? Két-két millió hozományuk
+van, még több vár rájok, csinosak, ügyesek, tudnak geografiát,
+mitologiát, mindent… és te mégis hamarább méssz férjhez, a ki nem
+jársz társaságba és így meg amúgy.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – A királykisasszonyok
+mennek férjhez a legnehezebben. Nekik kell a legjobban
+válogatniok.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Azt hiszem, a milyen
+okos leány vagy, néhány jó tanácsot adhatnál nekik…</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Ó, milyen jó hozzám a
+báró!…</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Nem mondom, hogy magasra
+tartják az orrukat… mert miért ne tartanák az orrukat magasra?… de
+mégis, az egyik már elmult huszonegy és vihetem a legmagasabb
+helyekre, a jobb partikra <span class="pagenum"><a name="Page_284"
+id="Page_284">-284-</a></span> fütyöl, itthon pedig egy mosdatlan
+költővel sétál előre, hátra. A másik meg néha rágondolja magát, de
+három hónapi jegyesség után megunja és kineveti a legsnájdigabb
+vőlegényeket. Ezzel már nem is merek próbálkozni. Pedig olyan jó és
+házilag okos leányok!</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – És kedvesek! És
+bájosak!</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Te, a ki tapasztalt és
+jó irányú nő vagy, határozottan útba igazíthatnád őket a
+tekintetben, mert szegény jó mamájok, azt kell gondolnom, nem is
+akarja őket komolyan férjhez adni, hogy mint beteg vidám
+társaságban maradjon. De mit mondasz te a világhoz? Hogy ha én
+elviszem őket a bálba, a legnagyobb dekoltázsban, aztán előjön egy
+dragonyos, megöleli őket és azt mond nekik, a mit akar, ez jól van;
+de ha én azt akarnám, hogy egy finomlelkű, világlátott és nekem
+bizalmas nő, a kikre ők igen kíváncsiak, ismerkedjék meg velök,
+mint titokban ők is szeretnék, az emberek azt mondanák, hogy engem
+a bolondok házába kell vinni.</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Ez érthető; pedig én nem
+tanítanám őket semmi rosszra.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – No és ha te nevelőnő
+volnál a házunkban? Akkor mindenki meg volna elégedve. Mondhatom
+neked, minél öregebb vagyok, sok dolgot annál inkább nem értek.
+Meglehet, ez a korral jár, és úgy kell lennie, hogy a mikor az
+ember nem igen tud erkölcstelenséget elkövetni: akkor végképpen
+megszűnik erkölcsös lenni. (A szobalány jelenti, hogy
+tálaltak.)</p>
+<p><span class="smcap">Melanie</span>. – Nem vacsorálhatna velem?
+Semmi esetre?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – De veled vacsorálok.
+Megtartjuk az eljegyzési lakomát. Persze csak így, kettesben. A
+férjed majd úgyis eleget lesz veled.</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_285" id=
+"Page_285">-285-</a></span></p>
+<h2>XLII.<br />
+BERZSENYIÉK HAZA JÖNNEK.</h2>
+<p class="summary">– A nagy ebédlőben, esti fél tiz órakor. Minden
+csillár ég, de az ünnepi hangulatot némi naftalin-illat mérsékli. A
+báróék már megvacsoráltak; egyelőre ki is beszélték magukat. A
+báró, a báróné és Blanka hallgatnak; azon törik a fejöket, hogy mi
+módon alkothatnának uj otthont ebből az »unheimlich« palotából,
+mely most oly kietlennek tűnik fel. Elza le s fel jár a teremben és
+koronkint megszólal. De mintha egy láthatatlan lényhez beszélne.
+–</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Adieu, adieu, adieu!</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Hát te mit lamentálsz ott
+magadban?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (se lát, se hall). – Adieu,
+adieu, adieu!</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – A külföldtől búcsúzik, az
+édes!</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Ez, ez deczemberben is
+ott fürdene Ostendeban! A mint javában készülődöm, és azt se tudom,
+hol van a fejem, egyszerre csak elkezdi nekem tördelni a kezét, és
+jajgat, mint a Sulamith: »Mért megyünk el Ostendeból?! Mért megyünk
+el Ostendeból?!…« De hát mit csináljunk Ostendeban, mikor már olyan
+hűvös van, hogy csak a bravúr-emberek fürdenek, és azok is,
+titokban, görcsöt kapnak?!… <span class="pagenum"><a name=
+"Page_286" id="Page_286">-286-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (a láthatatlan lényhez). – Ó, a
+digue!… Ó, az estacade!…</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Láttátok volna ma hajnalban
+a vagon folyosóján! Mikor Bruckba értünk, én is fölébredtem.
+Kimegyek, hát ott áll az ablaknál, mosdatlanul, fésületlenül és
+szaval: »Szervusz, művelt nyugat! Pá, csau, puszi!…«</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (még folyvást a láthatatlan
+lényhez szól, de úgy, hogy a nénje is értsen belőle). – Tán nem
+volt okom keseregni, mi?!… Persze, ennek a Rozgonyi Cziczellének
+iszonyúan dobogott a szíve az örömtől, mert a vonat minduntalan
+megállt a nyilt pályán, s ebből észrevette, hogy már honi földön
+járunk!…</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – No, ha az egri nők is így
+beszéltek volna, most szépen néznénk ki!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (elábrándozva). – Micsoda rend
+volt odakünn! Abból, a mit az ember maga körül látott, blindre meg
+lehetett igazítani az órát.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Az ember vesz magának egy
+jól járó órát, és nem felejti el mindjárt, hogy magyar volna, vagy
+mi.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (most már Blankához). – Hogy jön
+a magyarság ahhoz, hogy én nem szeretek Budapesten lenni?! Ki
+szeret Budapesten lenni?… és ettől még nem kell elárulni a hazát.
+Különben én tisztelem a gusztusodat, és ha te szeretsz itt ülni,
+fogadd áldásomat!… Én, kivált olyankor, mikor egy szebb világból
+jövök, visszataszítónak találom ezt a várost. A hogy a vonat
+elhagyja Kelenföldet és az ember közelebb jön Budapesthez, az
+orrodat egy gőz csapja meg, a mivel itt nem mondom, hogy élned,
+halnod, de minduntalan találkoznod kell. Mikor másutt az emberek
+őszi kabátba bujva sétálgatnak a holdvilágnál, itt a falak fojtó
+meleget sugároznak ki. Egy város fák, park, levegő <span class=
+"pagenum"><a name="Page_287" id="Page_287">-287-</a></span> nélkül!
+És nincs óra, a mikor az utczán végig mehetnél a nélkül, hogy egy
+pokolgép az arczodba ne szórja a szemetet és a port. Ez neked a
+»hazádnak rendületlenül«?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Én nem élek az utczán.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát hol élsz? Élsz csakugyan?
+Másutt jársz-kelsz a szabadban, és társaságban élsz. Itt se levegő,
+se társaság. A budapesti élet: kávéház, szinház és zsúr. A
+kávéházba, szerencsére, nem járhatsz, mert a mi köreinkben ez már
+mégse szokás… legalább egyelőre, mert Budapesten nemsokára a
+bibornokok és a csillagkeresztes hölgyek is el fognak járni a
+kávéházba. A szinház? A budapesti szinházak csak a papának jók,
+mert ő mindenütt tud aludni. Én nem tudok aludni, ha nekem rosszul
+komédiáznak. És azért jöjjek a szinházba, hogy egész bizonyosan ne
+bujhassak el a nekem kellemetlen alakok elől?! Aztán a zsúrok, a
+hol csak ostobaságokat beszélnek!… Mért zsúr, mért nem zsibvásár?…
+Szerencsére a zsúrok kimennek a divatból, mert nálunk is majmolni
+fogják a párisi petit goûter-kat… egy ürügygyel több: kocsmába és
+kávéházba járni. Marad nekem életnek: a Marcel Prévost
+regényei.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ejnye, be el vagy
+szontyolodva!</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Nekem úgy jössz elő,
+mintha nem a helyet, hanem az embereket találtad volna külföldön
+inkább kedvedre!…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Parbleu!</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – És én nem vettem észre
+semmit!</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ah, ez érdekes! Szőke vagy
+barna az illető?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (a bárónéhoz). – Nem volt mit
+észrevenni: az illetőtől én olyan sokat követelek, hogy soká kell
+készülnie, a míg tip-top kondiczióban lehet kihozni a <span class=
+"pagenum"><a name="Page_288" id="Page_288">-288-</a></span>
+pályára… Nincs »illető«; legalább még nem jelentkezett. No,
+Budapesten nem is fog!…</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Mon Dieu, az emberek
+mindenütt egyformák!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Dehogy egyformák! A hányszor
+a külföldön kilépek az utczára, mindig elbámészkodom: »Nini, az
+emberek tudnak járni az utczán, és – csodálatos! – köszönnek
+egymásnak!« Mert itthon nem tudnak az utczán járni, csak tülekedni
+tudnak… a mi pedig a köszönést illeti, ugyan ki köszön itt?!… A
+budapesti ember gesztussal és mimikával értésedre adja, hogy:
+»tőlem, neked, ennyi leereszkedés vagy nyájasság jár, sem több, sem
+kevesebb, inkább kevesebb, mint több«, ezt értésedre adja, de nem
+köszön. Egyformák! Ördögöt egyformák! Hol látsz alakokat, a kik úgy
+mennek a sokaság között, mint a vak villamos kocsi, elfoglalva
+kemény könyökével a kényelmének dukáló helyet, félrelökve útjából
+öreg embert, gyermeket, vénasszonyt, leánykát, a ki nem csinos,
+nyomorékot, mert ő erősebb, mint ezek?!… Az utolsó budapesti
+emlékem: egy gavallér, a ki a vele szembejövő aggastyán gipszbe
+kötött, beteg karjára egy jót döfött a könyökével, hogy megmutassa
+hölgyének: milyen úr ő, s milyen vitéz legény!… Ma sem bocsátom meg
+magamnak, hogy rá nem kiáltottam: »Fuj! Nem szégyelli magát?!«…</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Egyszer még megjárod!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Itt azon se csodálkoznám. Itt
+és Ohióban minden megtörténhetik. Arra, nyugaton – szervusz, édes
+nyugat, pá, isten veled! – egy férfi úgy néz rám, mint egy másik
+emberre, mondjuk így: mint egy csinos ismeretlen hölgyre. Itt nincs
+az az ágrólszakadt aszfaltfi, a ki jogot ne formálna magának, hogy
+a tekintetével kifejezhesse: »Tetszel nekem! Csinos vagy!« És én
+<span class="pagenum"><a name="Page_289" id=
+"Page_289">-289-</a></span> nem kiálthatok rá: »De nekem nem
+tetszel, rongyos pimasz! Hogy mered rám emelni a vizes
+tekintetedet?!…« És mért van ez? Mert sehol sincs annyi férfira
+éhes asszony…</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Szeretem ezt a stílust.
+Marcel Prévost úr büszke lehet rád!</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – De, Elza! Az atyád
+előtt!…</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (a kit kisebbik leányának a
+sottise-a zavarba ejtett). – Hát Budapest így, Budapest amúgy…
+mondasz valamit. De viszont… látjátok, én Amerikát nem ismerem,
+pedig szeretném ismerni, és ha ügyeim engedni fogják… de ez már úgy
+se ér semmit. Annyi bizonyos… nem fogjátok elhinni… de ha ujra
+kellene kezdeni az életet, Amerikában óhajtanám kezdeni. Mégis csak
+más lehet ott von Pike auf egy vagyont szerezni!… A Munkácsytól
+vagy Rafaeltől láttam egyszer egy képet egy öreg admirálisról, a ki
+a mankójával nézi a tengert, mert letört és már nem futhat többé.
+Így nézek én Amerika felé; ez meg van tagadva tőlem, Amerikában
+mint hajóifjú kezdeni a milliárdokig. De Amerikát félretéve,
+Budapestnek is megvannak a maga komoly érdemei, és ez előnyök
+felett nem lehet pálczát törni. És aztán, gyermekem, én nem mondom,
+hogy ne gondolkozzál helyesen, de, látod, a nyilatkozatban egy
+magyar főnemes leánya kell, hogy még családi körben is tapintatos
+legyen a főváros irányában, és az eshetőleges gyöngéd érzelmeket ne
+sértse.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Ne vedd fel, Jacques,
+olyan komolyan ezeket a szeleburdi nézeteket. Ma így beszél, s
+holnap egész nap a Szózatot fogja énekelni, vagy más egyebet a
+hazáról.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ohó, persze hogy jó magyar
+leány vagyok!… A szívem, az már Magyarországé, pour une éternité!…
+<span class="pagenum"><a name="Page_290" id=
+"Page_290">-290-</a></span> Imádom a magyar parasztot, és a puszta
+az én hazám, ez már el van végezve egy életre. De Magyarország és
+Budapest, az kettő, és Budapest még távolról se Magyarország! Nem,
+hála Istennek!</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Tudja is ő, hogy mit
+akar!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hogy neked örömet okozzak,
+megmondhatom, hogy mit akarok. Egy olyan férjet akarok, a ki
+harminczötéves létére lovassági tábornok legyen a német
+hadseregben, és olyan jellem, a ki szemtől-szembe megmondja
+Vilmosnak az én nézeteimet. Ezenkívül finom és elmés legyen, mint a
+legkülönb franczia, józan és komoly, mint egy angol
+orvosprofesszor, zseniális, mint egy spanyol festő, derült, mint
+egy olasz csirkefogó, rettenthetetlen, büszke, gyöngéd, hű, daliás,
+szép, nagylelkű, szerető szívü, elsőrangú vívó és lövő, röptében
+lőjje le a galambot, de soha se lőjjön galambra… Aztán még azt
+akarom, hogy soha se kelljen férjhez mennem, de azért mégis boldog
+legyek, mert minden férfi utálatos, csak egy van, a ki imádnivaló,
+az én drága jó apám, a ki a legnemesebb ember a világon!</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (nevetést tettetve, büszkén és
+boldogan). – Mit szóltok hozzá?!</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_291" id=
+"Page_291">-291-</a></span></p>
+<h2>XLIII.<br />
+BERZSENYIÉK FÖLÉBREDNEK.</h2>
+<p class="summary">– Berzsenyiék a katholikus nagygyűlésről jönnek,
+a redouteból, és leülnek ebédelni. –</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Na, ez aztán beszéd
+volt!</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Én nem tudok ebédelni.
+Nekem még most is remeg minden idegszálam. (Félretolja a
+teknősbékalevest.)</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – De hát honnan kerül elő ez az
+ember?! Szedlacsek! És még hozzá Venczel!</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Az pedig úgy van. Nekem
+már az ujságban is előjött ez a név.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Csakhogy nem olvastad el, a
+mi róla állott, mert ha ujságot veszel a kezedbe, úgyis mindjárt
+elalszol.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Azért mégis többet tudok
+a vallásból, mint a mai leányok. Ki mondta, hogy el kell menni a
+nagygyűlésre? Talán te? Szeretném látni, hogy neked jusson eszedbe
+ilyesmi!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – De hát várta ezt valaki?! Én,
+mikor hallom, hogy valami Szedlacsek Venczel fog beszélni, azt
+hittem, hogy nevetni fogunk. Szedlacsek Venczel! Hallott valaki
+<span class="pagenum"><a name="Page_292" id=
+"Page_292">-292-</a></span> ilyen nevet? Mért nem mindjárt a kis
+Kohn?! Persze, alig hogy megszólalt, mindjárt paff voltam.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Légy megnyugodva, holnap
+már az egész ország ismerni fogja ezt a nevet.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Az igaz, és ha én a nagy
+primadonnának volnék, ma nem tudnék aludni a féltékenységtől.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Gyermekem, itt nincs helye
+a kislányos tréfálkozásnak, mert ehhez te nem értesz. A
+legkomolyabb férfiak, mint számos főrendek és más kartársaim
+elismerték, hogy ezen tudós pap igen higgadt és tájékozott eszméket
+adott elő, és nagyon élvezetes szóbőséggel.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – De, papa, hisz senki sincs
+annyira elragadtatva, mint én! Ha Blanka fel van zaklatva és nem
+tud enni, ez semmi; mert engem ez a pap egyszerűen levett a
+lábamról.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Micsoda kifejezések!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – A primadonnával csak azt
+akartam mondani, hogy ez az uj ember holnap canterben fog verni
+mindent, a mi ma lábon van, és hogy az ilyen papot egy Kapisztrán
+Jánosnak kellene nevezni, legalább is!</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Keresem az emlékezetemben,
+volt-e már az egyháznak ilyen tüzes harczosa, a kiben a
+meggyőződés, a vér heve, és a lélek indulatja hasonló erővel tudott
+megszólalni? Ilyen hatalmas szellem és ilyen elragadó szónok? Talán
+az Abraham a Santa Clara jönne számba, de az egy durva barát volt,
+míg itt egy tetőtől talpig modern ember, egy nagy tudós, egy merész
+bölcselő…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Azt mondhatná az ember, hogy
+egy szeczessziós pap…</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ne beszélj közbe
+bolondokat. Már nem tudom, hogy mit akartam mondani. Igen, hogy a
+prófétákhoz kell visszamenni ekkora lángolásért, a bölcsészekhez
+<span class="pagenum"><a name="Page_293" id=
+"Page_293">-293-</a></span> ilyen mélyrelátásért és a nagy
+költőkhöz ennyi zsenialitásért!</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Azelőtt mindig hol ezzel,
+hol azzal jöttek nekem elő, hogy milyen jelesül beszéljen… Na hát,
+egyszer elmentem direkt a képviselőházba, a hol igen nagy czúgban
+ültem és egyik szónok sem elégített ki egy cseppet se. Különben én
+rám politikus szónok még soha sem tett semmi benyomást.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ki beszél ma a politizáló
+szónokokról? Ezek a Szedlacsekhez képest valóságos öreg
+asszonyok.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – De ma, na hát ez már
+egészen más! Pedig eleinte igen rosszúl éreztem magamat a
+nagygyűlésen. Azt hittem, hogy migrainet kapok, mert egy milimáriné
+ült mellettem, és sehogy se találtam a helyemet. Blankának mutattam
+is a könyökömmel ezt a kalapot, mert boszantott a rendezés
+ügyetlensége, és nem tudtam, haragudjak-e vagy nevessek? Mi ez? –
+mondom – a ferenczvárosi búcsú legyen ez? Hogy jövök én a
+ferenczvárosi búcsúhoz? De mikor a Szedlacsek beszélni kezdett,
+akkor elfelejtettem mindent. Az ember azt hitte, hogy templomban
+van, és csak a lelke van jelen.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hát rosszúl rendezték a
+dolgot, az bizonyos. Az ember egy kicsit furcsán érezte magát a sok
+mindenféle asszony közt, a kik hívők ugyan, de igen különösen
+öltözködnek. Volt ott egy pár alak, a ki ugyancsak rosszúl festett,
+ott mellettünk. Ha a mennyországban is együtt lesznek velünk: én
+nem bánom, az ott más lesz; de itt, egyelőre szétválaszthattak
+volna bennünket.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Aztán köröskörül az a sok
+pap! Minden nőre tíz pap esett. Nem csoda, ha ebben a helyzetben az
+ember zavarba jön.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ne kotyogj mindig, a mikor
+komoly dolgokról beszélünk. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_294" id="Page_294">-294-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Míg a Szedlacsek beszélt,
+azt is elfelejtettem, hogy a második sorban ülök. Kár, hogy az
+ilyen beszédet csak egyszer hallhatja az ember. A legostobább
+szinházi előadásokat többször megismétlik, és az ilyen gyönyörű
+beszédekből meg kell elégedni egy előadással.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Szerencsére följegyeztem a
+legszebb mondatokat. Magammal vittem az albumomat, hogy majd
+lerajzolok egy pár alakot, ha nagyon unatkoznám. De mit tesz
+Isten?! Jöttek a szellemi rakéták és én örültem, hogy leírhatom a
+Schlagwortokat.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Nem fogjátok elhinni, de
+engem mint szívbeteg nőt úgy föllelkesített ez a beszéd, hogy
+elment az étvágyam.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Én totál össze vagyok
+törve, mint a Parsifal után Bayreuthban. De mit, egy Wagner-opera!
+Mikor azt mondta, hogy: »Gyávák vagytok! Szolgák uralkodnak
+rajtatok!« – könny gyült a szemembe, a kezem görcsösen
+összeszorult, és a szívdobogásomtól nem tudtam tapsolni.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – A leghatalmasabb mégis az
+volt, hogy: »Az alvó pimaszt nyakon kell ütni, hogy felébredjen.«
+Egyszerre eszembe jutott, milyen sokszor mulasztottam el az esti
+imádságot, a bőjtöt, meg a gyónást, eszembe jutott, mennyit
+nevettem, mikor a legkomolyabb dolgokról volt szó, és úgy éreztem,
+mintha ez a kemény pap nekem is oda ütött volna a nyakam közé, úgy
+hogy kéjes borzongás fogott el, elpirultam, és gyönyörűségemben
+vörösre tapsoltam a tenyeremet.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hallgass már el egyszer.
+Kérdezett valaki?</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Annyiban igaza van, hogy a
+pap tényleg komoly és tanulságos eszméket mondott, a melyeket Ő
+Szentsége is dicsérettel tüntetett volna ki. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_295" id="Page_295">-295-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span> (Blankához). – Ha úgy se
+eszel, olvasd fel, a miket följegyeztél.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span> (előveszi könyvét, lapozgat és
+olvas). – »Mi vagyunk az ecclesia militans, de kibontott zászlóink
+mögött a világi katholikusok gyáváinak milliói meddig fognak még
+sompolyogni?!« Ez beszéd, mi? »A humanizmust a katholiczizmus
+nevelte nagyra s most ez a nagy kamasz az anyja ellen merészel
+fordulni.«</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Ez meg tudja mondani!</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span> (tovább olvas). – »Nem adunk
+meleg tejet és ingyen kenyeret? Adunk egész embert, a ki hitével,
+ép lelkével és dolgos kezével megkeresi a maga kenyerét.«</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Nagyon helyes eszme.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ez a gyönyörű, a mi jön:
+»Schopenhauer azt mondja: a világ rothadt, rothadjon el egészen,
+alászszolgája! Nietsche pedig vaspatkós csizmáival rugdossa a
+szegényt.« Hát ehhez mit szóltok: »Tizezer misszionárius hordozza
+Európán kívül a czivilizáczió fáklyáját; s tizezer misszionáriust
+hajt Európa a szabadkőműves kormányok igája alá«?!</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Ez sikerült.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Most jön a legszebb: »A
+redoute felett hollók kóvályognak, temetést várva. Itt nincs
+temetés, itt Pünkösd van, a hol tűz esik az égből, hogy apostollá
+legyen minden ember, a ki tudjon beszélni, küzdeni, tűrni,
+élni!«</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Egyet nem írtál fel, a
+mikor azt mondta, hogy a katholikusokat a közélet minden terén
+visszaszorítják. Látjátok, ez rendkívül igaz mondás volt, melyet
+magam is tapasztaltam.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nekem akkor tetszett a
+legjobban, a mikor kitört. Hogy is mondta csak?! »A nyaka közé kell
+ütni a kereszténységnek, hogy fölébredjen és éljen.« Az istenit, be
+szép! <span class="pagenum"><a name="Page_296" id=
+"Page_296">-296-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Kár, hogy nem fejezhettük
+ki valamiképpen, például jótékony czélú adománynyal, a mit az
+ujságok is hoztak volna, hogy ez a beszéd a mi érzelmeinket fejezte
+ki. Gondoltam rá, hogy be kellene lépni a Regisi Szent
+Ferencz-egyesületbe. De mit kezdjünk mi a vadházasságban élőkkel, a
+kiket a grófok a törvényes házasságra akarnak segíteni?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Szeretnék ezekhez az
+idézetekhez egy szép mondást fűzni a magaméból. Mit mondotok hozzá,
+ha ezt irom a Stammbuchba: »Gladstone hangja, írta Macaulay, a
+parlament zenéje; Szedlacsek beszéde a vallás Marseillaise-e.«</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Írd oda. Egy leánytól ez
+nagyon jó.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Én csak azt sajnálom,
+hogy csupa katholikusok voltunk a gyűlésen. Ott kellett volna
+lenniök azoknak, a kik a valláson mosolyognak.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ne félj, majd el fogják
+olvasni az ujságból, és prüszkölni fognak.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Az igaz, hogy megadta
+nekik. De csakugyan már nem lehet tűrni, hogy élni se akarták
+hagyni azokat, a kiknek vallása van.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Különben ez a beszéd inkább
+nekünk szólt, a kik eddig mindent közönbösen vettünk.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – No majd fel fogunk
+ébredni.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Nevetséges is, hogy mi, a
+sok millió, tűrtük, hogy bagatellizáljanak bennünket. Majd
+másképpen lesz ez is.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Valamelyik katholikus
+egyesületbe be kell lépnünk, juszt is. Meg kell mutatni a világnak,
+hogy ha eddig gyávák voltunk is: mi nem szégyelljük a
+vallásunkat.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Nekem csak egy nem tetszett
+ebben a beszédben. Mikor azt mondta, hogy: »Éljen a szabad verseny
+a szellemi világban! Legyen szabad verseny a <span class=
+"pagenum"><a name="Page_297" id="Page_297">-297-</a></span> a
+katholikusok és mások között.« Így egy alkusz beszéljen vagy egy
+községi választó: »Éljen a kisiparos!« Az egésznek olyan üzleti
+szinezete volt és nekem gyanúsnak jött elő. Vegyétek hozzá, vagy
+talán nem gondoljátok, hogy ez a tudományos férfiú mindig
+slágereket mondott, mint egy zsurnaliszta?! Én ezt különösnek
+találom. Bizonyosan tudjátok, hogy mindig Szedlacseknek hívták ezt
+a papot? Nekem ez magyarosított névnek látszik.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span> (megbotránkozva). – De, papa,
+mit képzelsz?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ó, papa, ne beszélj így
+Venczelről!</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Micsoda Venczel?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Én már csak Venczelnek fogom
+őt nevezni! Végre egy férfi, az első a Vasgyáros óta, a kihez
+érdemes volna feleségül menni, mert ez ugyan a nyaka közé tudna
+ütni az asszonynak, és ez a férfi – pap! Micsoda pechem van
+nekem!</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_298" id=
+"Page_298">-298-</a></span></p>
+<h2>XLIV.<br />
+BERZSENYIÉK AZ OPERÁBAN.</h2>
+<p class="summary">– Tiz perczczel hét óra után. Berzsenyiék az
+Operaház főbejárója előtt kiszállnak a most felavatott uj
+landauerből. Áthaladnak az előcsarnokon, a hol még nagy a
+szabadjegyesek sürgése-forgása. A míg eljutnak a földszinti
+páholyba, Berzsenyit néhány siető alak kerüli ki, hogy előre
+rohanhassanak, a ruhatár felé. –</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Csak azt az egyet
+szeretném tudni, hogy az emberek mért sietnek úgy az Operába? Nem
+úgy rohan ez az ember itt, mintha odabent pénzt
+osztogatnának?!…</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Nagyszerű vagy te,
+Jacques! Hát sietnek az emberek, mert nem akarnak elkésni. Az
+elejéért is pénzt adtak, vagy nem?</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Éppen ez az. Már az én
+kocsimból láttam, hogy mindenfelől hogyan szaladnak. Ez olyan
+falánkságnak látszik nekem, mintha egy szegény hit tanuló az idegen
+családnál ebédel, és már előre nyujtja a kezét, hogy belenyuljon a
+tálba, mikor a cseléd az ajtóban hozza a babfőzeléket, pedig még
+elég marad a babból, midőn a hittanuló már megpukkadt. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_299" id="Page_299">-299-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hja, papa, mások jobban
+szeretik a zenét, mint te, és sok ember van, a kinél ez
+élet-szükséglet.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – Én is szeretem a zenét,
+és mint fiatal férj a filharmóniai konczerteken is többször jelen
+voltam, kérdezzétek csak meg anyátokat. De kevés jó zene többet ér,
+mint a sok állandó hangzavar, mely megrongálja az idegeket és
+elalszik tőle az ember.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Ez nem szép tőled,
+Jacques, hogy egyszer jössz el kedvünkért az operába, és már előre
+felpanaszolod, hogy áldozatot hozol családodnak.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span>. – De, kedves Elizem, hogy
+tudsz te ilyet képzelni? Én igen szivesen pártolom a zenét, és a
+ballet után is itt maradnék, ha véletlenül nincsen ez az ülésem a
+tőzsdetanácsban.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Én nem értem, mért
+tartják a legkülönbözőbb üléseket éppen akkor, mikor az ember az
+operába megy?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ha még a Házban is behozzák
+az esti üléseket, téged abszolúte nem fogunk látni, és azt fogjuk
+hinni, hogy te vagy az az idegen úr, a ki vasárnap nálunk
+ebédel.</p>
+<p><span class="smcap">Berzsenyi</span> (nevet). – Mint látom,
+összeesküdtetek, hogy egy tökéletes zenebohócz legyen belőlem.
+(Belépnek a páholyba.)</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span> (mialatt leteszi a belépőjét).
+– No már én akár vissza is mehetnék, mert már készen vagyok a
+kritikámmal.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ez a darab neked nem kávéház,
+mi?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hát nem hallod? A
+legszegényesebb Wagner-imitáczió. Hogy jön ez a cseh Wagnerhez?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Én inkább azt mondanám, hogy
+csinos operette-muzsika. (Leülnek.)</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De hisz csupa üres
+deklamáczió! Így deklamál a teve, a mikor köhögni akar.
+<span class="pagenum"><a name="Page_300" id=
+"Page_300">-300-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Jacques, húzd közelebb a
+székedet, hadd büszkélkedjünk veled egy kicsit.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (hátra fordul). – Igen, papa,
+engedd meg nekünk ezt a kis flanczot. Hisz ráérsz még ott hátul
+aludni!</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (összeránczolja a
+szemöldökét). – De hisz ebben énekelnek! Ez nem lehet balett!</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – A balett majd azután
+jön.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nemsokára, mert az opera
+rövid.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Hát azt ti hogyan tudjátok,
+ha ez a darab, mint mondtátok, egészen uj legyen? (Leül a leányai
+mögé.)</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Mi már az egész operát
+olvastuk az ujságból.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Az czélszerűbb és
+kényelmesebb is. Micsoda darab ez?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – A »Lengyel zsidó«. Ha most
+oda figyelsz, megérted az egészet. (A szinpadon Schmitt erdész
+elénekli Anettnek és Krisztiánnak, hogy mi történt tizenöt évvel
+ezelőtt a lengyel zsidóval.)</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – A szán-motivum herczig.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Tisztára operette, ha
+mondom.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Ez a nagyszakállú megfelel
+nekem, de magyarázzátok meg, hogy a csendőr és a nő mért nem
+sajnálják a lengyel zsidót?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát tudod, papa, azok most a
+szerelmükkel vannak elfoglalva.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Talán azért, mert az csak
+egy szegény lengyel zsidó legyen? Na hát én konzervativ ember
+vagyok, és mindig ellene fogok nyilatkozni a bevándorlásnak, de ha
+nekem elbeszélik, hogy egy szegény kereskedőt csak úgy mir nix, dir
+nix meggyilkoltak, én akármilyen szerelmes legyek, sajnálni fogom a
+szegény embert.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Operában, papa, ez nem úgy
+van, mint egy szindarabnál. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_301" id="Page_301">-301-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span> (a ki elkészült a nézőtéren
+tartott szemléjével). – Láttátok a normafai Normannét?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Azt ugyan bajos volna meg
+nem látni.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Már nem állhatta meg,
+hogy egy kis keresztet ne tegyen a nyakába.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ehhez ábrázat kell. (A
+normafai Normanné kellő reverencziával köszön át; általános szíves
+viszonzás.)</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Nézd, papa, ez itt a Takáts,
+a ki megölte a lengyel zsidót.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Ismerem tenorista korából.
+Azóta nagyon megerősödött a hangja.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Tévedsz, papuskám, a Takáts
+soha se volt tenorista.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Az nem baj; ez a hiány nem
+látszik meg rajta. A ki már fiatalon ilyen erős hanggal bir, attól
+idős korában, mikor a hangja még mélyebb lesz, nagyon sokat lehet
+várni.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Ó, papa, a Takáts már most
+is remek énekes!</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Mindenesetre szép jövővel
+biztat. De ez a darab kezd nagyon nem tetszeni nekem.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mért, papuskám?</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Mert ez mégis ocsmányság.
+Harminczezer frank hozományt ad a leányának, és azt énekli, hogy
+megháromszorozta azt, a mit elrabolt. Tehát tizezer frankért,
+vagyis a mi pénzünk szerint összesen 4795 forintért ölte meg a
+szegény kereskedőt. Mit gyönyörködjem én egy ilyen
+gazemberben?!</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span> (a leányokhoz). – Ugyan
+nézzetek már a szegény Soroksáry Miskára. Mindenáron köszönni
+akar.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Én már rá se tudok nézni
+erre az emberre.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Mért? <span class=
+"pagenum"><a name="Page_302" id="Page_302">-302-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Mert azzal gyanúsítom, hogy
+miután nem kellett se nekem, se Elzának, se Zelmának, most,
+elkeseredésében el fogja venni a Zelma mamáját. Csak a regényekben
+vannak ilyen éhes grófok.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Egy gróf éhesen is gróf
+marad.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Gyermekeim, én azt hiszem,
+hogy hátra ülök és egy kicsit gondolkodni fogok erről a
+szindarabról.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Várj, papuskám, most táncz
+lesz. Látod, már készülődnek a lakodalomra! Itt egészen csinos a
+muzsika, nem igaz?</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Legalább sok személy jön a
+szinpadra.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Kár, hogy az ember már
+könyv nélkül tudja az egészet a Nemzeti Szinházból.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (a báróhoz). – Megmondjam neked,
+melyik szép leányt hogy hívják? Várj, majd megmutatom a
+legszebbeket.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Te annyit beszélsz itt
+nekem, mintha én vidéki volnék, a kinek a szent jobbkézt kell
+elmagyarázni. Azt gondolod talán, hogy én még soha se láttam
+tánczosnőket, és fiatalabb nőket a kórusból? Vagy talán nem jártam
+azelőtt eleget valamennyi szinházba?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Pszt, papuskám… A mamának úgy
+se tetszenek az esti ülések… Aztán meg, mit gondolsz, mindjárt
+zavarba jövök!… Nézd inkább azt a szőke leányt, ott balra!… Herczig
+pofácskája van, nem igaz?</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (egy kicsit megzavarodva). –
+És a zene is jobb egy idő óta, bár még mindig sok. (A szinpadon a
+lakodalmas nép asztalhoz ül.) De mért ültették a papot a
+czúgba?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Tessék?</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Nem látod? A papot az
+asztal szélére ültették, a hol nyitva van az ajtó. És vele szemben
+is nyitva van az ajtó. Egy rangelső embert! Ez a darab nem jó.
+<span class="pagenum"><a name="Page_303" id=
+"Page_303">-303-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Ezért a papért nem kár, ha
+meghűl, mert nagyon mulatós pap lehet. Nézd, mindig nevet.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Mindegy, én nem akarok ott
+jelen lenni, a hol az egyházi férfiak ily kevés tiszteletben
+részesülnek, és a czúgba ültetik őket.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Papa, most csak nem méssz
+el?! Már kezdődik a táncz!</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (állva). – Ezt megvárom, mert
+igen szépen járják. Látszik, hogy kiképzett ballerinák, a kik egy
+falusi kocsmában nem jönnek zavarba.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Nézzétek, a Takáts is
+tánczolni akar! Lásd, Jacques, ez neked soha se jutna eszedbe.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Ne gondold azt. Egy öreg
+ember mindig szivesebben tánczol, mint jajgat a köszvénytől.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Megint a szán-motivum! Jön a
+lengyel zsidó!</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Még egy lengyel zsidó! Nem
+találjátok, hogy ez az opera tulságosan népszerű és pórias?</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Jacques, most ne beszélj
+egy kicsit, mert a zene itt igen érdekfeszítő.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Éppen azt akartam mondani,
+hogy hátra ülök, mert messziről a zene sokkal élvezetesebb. (Hátra
+vonúl, felül a pamlagra s behunyja a szemét.) Higyjétek el, így
+sokat nyer a zene. A képeket nem szabad közelről nézni, és a zenét
+távolból kell hallgatni. (Elábrándozik, de időközben a függöny
+legördül, s a páholyban megjelenik az első látogató.)</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Papa, nem szabad
+megszökni!</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Mit képzelsz? Ha
+meghallgattam az operát, a balett elől csak nem fogok elmenni?!
+(Egy úrhoz, a kit már tizszer mutattak be neki, de a kiről nem
+tudja, hogy kicsoda:) Én rám rendkivül hat a zene, és mint ideges
+ember elalszom tőle. A balett, ellenkezőleg, mindig felüdít, és
+utána kivétel nélkül a legnyugodtabban <span class=
+"pagenum"><a name="Page_304" id="Page_304">-304-</a></span> alszom.
+(Kimegy a czukrászdába, és csak egy negyedóra mulva tér vissza,
+mikor már a második felvonás járja.)</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Már azt hittem, hogy itt
+hagytál bennünket!</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Hát mért jöttem, ha nem a
+balettért? (A szinpadon csöndes jó éjt kívánnak Mathisnak.) Hogyan?
+Még mindig énekelnek?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mindjárt vége lesz.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Ha egy darab rossz, az még
+hagyján, de ha hosszú, ez megengedhetetlen. És még most is ez a
+Takáts énekel?</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Hát ki énekeljen, ha nem
+ő?</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Csak mondom, mert már
+nagyon elfáradhatott. Én legalább elfáradtam, pedig a czukrászdában
+egy kicsit pihentem. De mindig mondtam nektek, hogy az Operának
+kicsiny a személyzete, és az egyes művészeket túlfárasztják. (Leül
+a pamlagra.)</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – De, papa, ez nem úgy
+van…</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Nem fogod tagadni, mert
+olvastam az én lapomban, hogy a multkor már egy zenésznek kellett
+énekelnie, és szép sikert aratott. A többi zenészeknek is
+énekelniök kellene, hogy felváltsák a fáradt művészeket.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (részvevőleg). – Nem gondolod,
+papuskám, hogy inkább a közönséget kellene felváltani?</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Engem hiába csúfolsz; én
+csak azért húnyom le a szememet, mert ilyenkor már bánt a
+világosság. (Mathis elalszik; a báró is.)</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Szegény papa! Mennyit kell
+szenvednie nem tudom melyik ballerináért!</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Talán több tisztelettel
+beszélhetnél az atyádról?!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Még te beszélsz?! Te, a ki
+ide vonszoltad, szegényt?! <span class="pagenum"><a name="Page_305"
+id="Page_305">-305-</a></span></p>
+<p>(A sötét háttérben váratlanul felharsan az álombeli kórus, mely
+Mathist leszámolásra szólítja fel; a trombiták vadul dolgoznak és a
+nagy dob mintha megveszekedett volna.)</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (felriad). – Mi az? Na hát ez
+már mégis gyalázat! Ez egy opera legyen, ezzel a lármával! Mért nem
+ágyuznak mindjárt? És legalább figyelmeztetnék az embereket
+előre!</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Papuskám, légy egy kicsit
+csendesebb! A Boriska grófné már folyton bennünket néz. És mindenki
+meglátja rajtad, hogy nem sokat jársz az Operába.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Hát bánom is én, ha
+meglátják rajtam, hogy nem sokat járok az Operába!… Ha én egyebet
+se csináltam volna, csak folyton az Operában lebzselek, akkor
+szépen néznénk ki!… te talán mint rongyos kis fiú krajczáros
+ujságot árulnál az utczán, és én itt ülhetnék az Operában, mint
+statiszta!… Ez egy opera?! A papot a czúgba ültetik, és engem a
+műélvezetemben felágyúznak!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Végre is a papának igaza
+van.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (Blankához, Elzára mutatva). –
+Látod, ennek a gyereknek van zenei érzéke. De ne nézegess mindig
+hátra, mert elvonod a figyelmemet a zenéről. (Behunyja a szemét,
+hogy a világosság ne bántsa, és csak akkor ébred fel, mikor a
+függöny legördült, s az egész közönség lelkesen hívja
+Takátsot.)</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Na biz ez nem sokat ér.</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Ha egy kicsit vígabb
+volna, egészen elmenne.</p>
+<p><span class="smcap">Blanka</span>. – Még víg is legyen ehhez a
+szöveghez?!</p>
+<p><span class="smcap">A báróné</span>. – Úgy gondolom, ha például
+kiderülne, hogy a lengyel nem halt meg, mert az egész csak álom
+volt, és Mathis örömében eljárná a mazurkát. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_306" id="Page_306">-306-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát igaz, hogy én a
+véleményemet nem hoztam készen a Rejtvényi úr ujságjából, de nekem
+sok részlete tetszett.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Engem örvendetesen lepett
+meg, hogy a második fele, onnan, a hol a szinpad és a nézőtér
+elsötetedik, sokkal jobb és sokkal rövidebb, mint az első fele. A
+végét már határozottan élveztem. Csak azt az egyet nem értem ebben
+a darabban, még most se, a mikor már minden szerencsésen végződött,
+hogy a papot mért ültették a czúgba?</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_307" id=
+"Page_307">-307-</a></span></p>
+<h2>XLV.<br />
+BERZSENYITŐL PÉNZT KÉRNEK.</h2>
+<p class="summary">– Szín: a báró dolgozó-szobája. A báró
+íróasztala mellett ül s egy ujságot tart a kezében. –</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (magában). – El kell olvasnom,
+mert olyan sokszor olvasták fel és lármában, hogy utóljára már egy
+szót se értettem a megjegyzésektől. Mindenesetre igen jól van írva;
+ez a fiatal egyén az öreg lakkczipőben jelesül forgatja a tollat.
+Nincs nekem mindig igazam? Azt mondja az én jó Elizem: »Ki legyen
+az az egyén a buffet-nél, a ki mindent megeszik?« Én már akkor
+megmondtam: »Hagyd el; olyan éhesen néz ki, hogy nagyon jeles
+írónak kell lennie.« És valóban beható czikket írt, melylyel meg
+lehetek elégedve. (Leteszi binokliját és pápaszemet tesz föl.)
+»Estély Berzsenyi bárónál«! A czím egyszerű, de én szeretem az
+egyszerűséget és a betűk elég kövérek. És sajátságos, mily jó
+irálya van ezzel a jelentéktelen alakkal! »A műszeretetéről
+ismeretes pénzfejedelem vendégszerető palotájában« – ez oly
+sikerült kifejezés, melyet személyesen se mondhattam volna jobban.
+»A nagy művész borongós lelkének egész fenségét bele fektette
+vonójába…« – no, ezer forintért ezen nem csodálkozom. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_308" id="Page_308">-308-</a></span> Kár,
+hogy nem voltam a teremben, a mikor produkálta magát, mert mégis
+érdekes, hogy egy hegedülésben mi legyen ezer forintért? Őszintén
+sajnálom, hogy nem is láttam őt a pénzemért, de meglehet, hogy az a
+kis fekete volt, a ki úgy tett, mintha ismerném, és a kit először
+az egyik kölcsönzött inasnak gondoltam. »De az est fénypontját
+mégis…« – ahá, itt jön a Blanka az ő zongorázásával! »A baronesz,
+kinek nagy stílü előadását bármely világhírü zongorás
+megirigyelhetné, valósággal fanatizálta a csupa előkelőségből álló,
+raffinált ízlésű közönséget.« Ezért az egy mondatért megérdemelné a
+biráló, hogy megjutalmazzam őt néhány pár lakk-czipővel. »Jelen
+voltak…« – itt egy kis hiba van, mert, mint látom, a notabilitások
+közül a czímzetes püspök kimaradt, szerencsére az érsek, bár
+lemondott, ki van nyomtatva. »Leányok: Dontheöy Tecza és Dontheöy
+Bubu grófkisasszonyok, Trenchény Ili baronesz, Várai Fejér Nandine,
+Piczu, Dalma és Nünüke, Honthy-Peéry Duda, Beszterczey Alma és Sisi
+baroneszszek, Wynand-Focking Poppaea, Hidegkuthy Angela és Didi,
+Vázay Huhu, Chermely Dada és Baba, Wheöreösváry Alfa, Rezeda és
+Csuhajka, Hirschler Zelma és Polka, Gabnaffy Tente és Pimpi, Zalán
+Gambetta, Szirtfoky Lala, Hopla és Kuczkucz…« Azt hiszem, hogy ez a
+Kuczkucz az a kis lány a nevető szemmel és kövér nyakkal, a ki úgy
+feltünt nekem. Kár. Az ilyen életrevaló kis lánynak szinésznőnek
+kellene lennie egy bécsi szinháznál. »A fényes társaság a késő éji
+órákig együtt maradt« – na, azt hiszem, hogy jól mulattak! Én magam
+is jól mulattam volna; kár, hogy a vendégek közül a legtöbbeket nem
+ismertem. De az az urlovas, a kit az én Elzám állított elő, egy
+igen jó eszmét vetett fel. A <i>Halifax</i> csakugyan a legjobb
+öreg ló legyen kis távolságra; és ha eladó, miért ne szerezném
+<span class="pagenum"><a name="Page_309" id=
+"Page_309">-309-</a></span> meg? Erről jut eszembe, hogy hol van az
+őrnagy? Utasítani kívánom őt, hogy a <i>Halifax</i>ért menjen el
+húszezer forintig és az őrnagy ilyenkor nincsen sehol! És még hozzá
+az én Sport-rovatomat sem találom meg az ujságomban. (Az ujságot
+lapozgatja.) Ahá, itt van… no, tessék! »<i>Halifax</i> kimúlt.«
+Kár; elmentem volna érte húszezer forintig. Mégis jól van
+szerkesztve ez az én ujságom; az őrnagy nincsen sehol, de az
+ujságomból értesülök, hogy megtakarítottam húszezer forintot. Az
+bizonyos, hogy kis távolságra igen jó ló volt; és ez okos, hogy nem
+az én színeimben múlik ki. A doktor Vrillényi egészen megfelelően
+szerkeszti az én ujságomat; sokfélét nyomtat ki ugyan, a miket nem
+fogok elolvasni, de mégis jó több czélra, ha az embernek van egy
+saját lapja, melyet szivesen támogat… (Egy inas jön.)</p>
+<p><span class="smcap">Az inas</span>. – Méltóságos báró úr, a
+doktor Vrillényi úr van itt, és kérdezi, hogy Méltóságod
+elfogadja-e?</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Jöhet. (Vrillényi belép.)
+Jó, hogy jön, kedves doktor. Éppen most jegyeztem meg magamnak,
+hogy az ujsággal igen meg vagyok elégedve, és ön helyes irányban
+szerkeszti a lapot. A betűk tisztán olvashatók, a közlemények
+tárgyilagosak, a kihordók illedelmesen vannak öltözködve, és annak
+a fiatal embernek, a ki a rossz lakkczipőben jött ide, olyan irálya
+van, a mely engem Goethe számos munkáira emlékeztet.</p>
+<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Nagyon örülök, báró úr,
+hogy oly szerencsés voltam megelégedését kinyerhetni. Annyival
+inkább, mert, sajnos, uj áldozatot kell kérnem.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Hogyan? (Arcza
+elsötétedik.)</p>
+<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Szerencsére mindössze
+tizezer forintról van szó. De erre halaszthatatlanul szüksége van a
+lapnak.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Szsz – szsz – szszsz!
+<span class="pagenum"><a name="Page_310" id=
+"Page_310">-310-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – A lap nem megy oly jól,
+mint joggal reméltük. A kilátásaink rendkívül kedvezőek, de a
+kilátásainkat, fájdalom, nem lehet eszkontálnunk. Hirdetésekben
+jelentékeny követeléseink vannak, de ezek nem folynak be rendben;
+az az akczió pedig, a melyet közelébb megkezdettünk, nagy mértékben
+fogja propagálni a lapot, de ez az akczó költségekkel jár…</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Na, ön igen rosszkor jött,
+barátom. Nem képzeli, hogy milyen rosszkor!</p>
+<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – De, báró úr, tizezer
+forint, ez nem olyan nagy summa!… és olyan tizezer forintról van
+szó, mely a kamatok kamatjával fog megtérülni!… Végre is minden
+perczben megér a lap…</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Megér! Megér! Persze, hogy
+megér valamit! Hogyne érne meg valamit! De ön nem képzeli, hogy
+milyen kevés most a pénz, ezt ön nem is képzeli!</p>
+<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Én azt nagyon jól tudom,
+báró úr, hogy a viszonyok nyomasztóak. Ha nem így volna, egy szót
+se szólnék, hanem magam tenném bele a lapba ezt a tizezer forintot,
+a mely ilyen vállalatnál csekélységnek mondható…</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Hogy ön ezt tudja? Nem
+tudja! Önnek erről fogalma sincs! Mit tud ön? Ha önnek szüksége van
+egy rongyos ezer forintra, és ez véletlenül nincsen, hát ez semmi.
+De ha az embernek szüksége van itt egy félmillióra, ott háromnegyed
+millióra, és nincsen! Sehol sincsen! Abszolúte sehol sincsen… ha az
+ember végre is nem akarja megtámadni a megtakarított filléreit!…
+Mit tud ön erről? Önnek fogalma sincs arról, hogy mi a gond. Én
+mondom önnek, hogy kétségbeejtően nincs pénz, kétségbeejtően!
+Senkinek, sehol! A leggazdagabbnak mondott embereknek leginkább
+nincsen! Ha önnek nincs pénze, baj ez? Nem. Majd egyszer lesz, vagy
+nem lesz, önnek nem is kell. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_311" id="Page_311">-311-</a></span> De ha nekem nincs pénzem,
+el fogja képzelni, hogy ez sokkal komolyabb dolog! Lehet az, szabad
+az, hogy nekem ne legyen pénzem?!</p>
+<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – De a báró úrnál tizezer
+forint úgy sem numerál…</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Numerál vagy nem numerál,
+az mindegy. Tizezer forint mindig tizezer forint marad. És éppen az
+a szomorú, hogy nem numerál! Nekem harmadfél millió kellene, a mi
+nincsen, és ön még tizezer forintról beszél nekem! Hogy képzeli ön
+ezt? Hisz ha csak tizezer forintot kérnének tőlem! Miattam szivesen
+odaadnám ezt a tizezer forintot. Boldogan odaadnám. Nemcsak a
+lapnak. Odaajándékoznám szivesen az ön kis fiának. Mért ne
+ajándékoznék én az ön kis fiának tizezer forintot? De tőlem nem
+tizezer forintot kérnek, hanem tizszer tizezret, százszor tizezret!
+Hol vegyem? Mondja, kérem, hol vegyem? És hozzá ráadásul még
+harmadfél milliót, a mit ki kell fizetnem az egyik zsebemből.</p>
+<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Igazán nem zaklatnám a
+báró urat, ha azt hinném, hogy ez a tizezer forint elveszhet. De
+csak elhelyezésről van szó…</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Aztán a lap már nem olyan
+jó, mint volt. Azelőtt többször meg voltam elégedve, de egy idő óta
+a lap mindig rosszabb és rosszabb. A betűk túlságosan nagyok, a
+közlemények túlzottan tárgyilagosak, a kihordók úgy öltözködnek,
+mintha lopnák a pénzt, és az a fiatal ember, a ki nem tud írni,
+olyan öreg lakkczipőben jár, hogy az szégyen-gyalázat! Hogyan
+akarja ön, hogy tekintélye legyen a lapnak ezzel a lakk-czipővel?!
+Ezért nem akar senki se előfizetni, és a mit ön a lapra költ, az
+kidobott pénz.</p>
+<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Bocsánat, báró úr, de
+éppen csak az imént…</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Éppen csak az imént az ön
+lapja egy igen <span class="pagenum"><a name="Page_312" id=
+"Page_312">-312-</a></span> nagy bosszúságot szerzett nekem. Azt
+kell olvasnom benne, hogy egy <i>Halifax</i> nevű ló kimúlt.
+Majdnem kidobtam ezért a lóért húszezer forintot, és képes lett
+volna az én színeimben menni be, miután megvásároltam! Ha az ön
+lapja jól van szerkesztve, akkor ki kellett volna nyomtatni, hogy a
+ló kis távolságra már nagyon öreg és be akar menni. Akkor ön nem
+hoz engem abba a helyzetbe, hogy kidobjak egy lóért húszezer
+forintot, csak azért, hogy kimúljon.</p>
+<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Pedig a mi a
+sport-rovatot illeti, legyen szabad megjegyeznem, hogy
+sport-rovatunk, továbbá a társaságból közölt czikkek…</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Erről jobb nem beszélnünk.
+A mai czikkből is kimaradt a czimzetes püspök. Hogy értsem ezt,
+hogy a czimzetes püspök kimaradjon az én estélyemből? Az érsek ott
+legyen, a ki nem volt ott, és a czimzetes püspök, a ki ott volt,
+kimaradjon? Micsoda munka ez? És hogyan értsem azt, hogy, ha az
+érsek bejött a czikkbe, a mit nem kifogásolok, többen nem jöttek
+be, a kik szintén meg voltak híva?!… Talán én tehetek róla, hogy az
+a fiatal egyén mindig a buffetnél volt, és nem törődött senkivel,
+legyenek bár ezek érsekek, zászlósurak, és legjobb barátaim?!…</p>
+<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Erről igazán nem tudok,
+és szigorú vizsgálatot fogok indítani…</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Ön egy idő óta semmiről se
+tud és mindennek személyesen kell utána néznem. Azt hiszi talán,
+hogy nekem semmi dolgom? Ön azt nem képzeli, hogy mennyit kell
+nekem dolgoznom, éjjel úgy, mint nappal, hogy a legszükségesebbet
+előteremtsem! Gondolja, hogy ingyen adják nekem az ilyen
+estélyeket, a melyeket társadalmi állásom megkövetel? És ön másnap
+tizezer forinttal jön nekem elő, a mi nincsen! A mikor én ki vagyok
+merülve a dologtól, és nem tudom, hogy hol van a fejem? Nem
+csodálkozik ön, <span class="pagenum"><a name="Page_313" id=
+"Page_313">-313-</a></span> hogy itt talál engem az én
+dolgozószobámban, gondoktól és munkától görnyedve, most is, mint
+különben mindig?</p>
+<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Végtelenül sajnálom,
+báró úr, ha zavartam. Belátom, hogy rosszúl választottam meg az
+időt…</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Nem az időt választotta meg
+rosszul, hanem az eszmét. Daczára elfoglaltságomnak, szivesen
+társalogtam volna önnel a komolyabb eszmékről, a miket meg kellene
+irni, de ön egy nagyon időszerűtlen tárgygyal jön elő, a mi
+nincsen. Úgy nézek én ki, mint a ki szivesen mond nemet? Én mindig
+örömmel hozok áldozatot, ha van, és a puszta sajnálat egy kínos
+migrainembe kerül. A mint ön itt engem lát, én egy igen beteg ember
+vagyok. Nekem elég, hogy valaki pénzről beszéljen, és már rosszúl
+érzem magam. És mikor én ilyen beteg vagyok, ön a legkínosabb
+ügyeket hozza nekem elő!</p>
+<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Várni fogok addig, míg
+egyszer jobb kedélyben találom a báró urat. Egyelőre a magaméból
+fedezem a lap kiadásait, de nem mondok le a reményről, hogy a báró
+úr később…</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Ne siessen, mert én egy
+igen beteg ember vagyok, és ha jobban leszek, azonnal el kell
+utaznom, az egészségemet gondozni. Majd ha visszajövök, alkalmilag
+talán szóba hozom, hogy mit kellene kigondolni az ügyről.</p>
+<p><span class="smcap">Vrillényi</span>. – Remélem, megbocsátja
+báró úr…</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Isten áldja meg. (Vrillényi
+el.) És aztán ne legyek beteg a haragtól, a mikor látom, hogy ha
+esetlegesen egy jó anekdotával kezdi, figyelmetlenségemben képes
+lettem volna odaadni a tizezer forintot!</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_314" id=
+"Page_314">-314-</a></span></p>
+<h2>XLVI.<br />
+BERZSENYI KÖNYVET AKAR VENNI.</h2>
+<p class="summary">– Történik a Nádor-utczai palais-ban. Színhely:
+a pánczélszobába nyíló nagy ülésterem. Középütt zöld posztóval
+letakart hosszú asztal és sok karosszék. Az ablakokkal szemben lévő
+világos falon Berzsenyi báró olajfestésű arczképe; a
+leghomályosabbik falnál hatalmas könyvszekrény. A könyvszekrény
+üres. –</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span> (le s fel jár a teremben, s
+koronkint megáll a könyvszekrény előtt.)</p>
+<p><span class="smcap">Arthur</span> (az óriási lakáj, megjelenik
+az előszobába nyiló ajtónak a küszöbén). – A bárókisasszony azonnal
+itt lesz.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Jól van, Arthur. (A szolga
+el.) Ez az Arthur, a milyen jól van a természettől kiállítva,
+kiindulási pontját képezhetné egy nemes testőrségnek, és én nem
+értem, kinek volna nagyobb szüksége a mi napjainkban testőrökre,
+mint egy pénzembernek, a ki… (Bejön Elza, utczai ruhában, kalappal,
+keztyüsen.)</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (az előszobába nyíló ajtónál). –
+Mi az, papuskám?</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Ki akarsz menni a
+városba?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mért? Parancsolsz talán
+valamit?</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Mondd, mit szólsz ehhez a
+könyvszekrényhez? <span class="pagenum"><a name="Page_315" id=
+"Page_315">-315-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hogy kerül hozzád ez a
+könyvszekrény?</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Nem fogod elhinni; én ezt
+örököltem.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hogyhogy?</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Sajátlag nem én örököltem,
+hanem az én manageremnek, az őrnagynak a felesége, a ki egy nem
+tudom micsoda baronesz. Ez a szegény nő éveken át türelmesen és
+bizalmasan várakozott egy vagyonra az ő öröklési nagybácsijától. Az
+őrnagy egészen bizonyosra vette a történetet, és te igen jól tudod,
+hogy mikor én kérdőre vontam: mi az, hogy a lovak nem akarnak
+futni? – többször még velem is elkezdett stenkerkedni, és én őt
+csak azért nem ütöttem pofon, mert mint rabiátus embert, a ki
+katona volt, képesnek tartottam arra a szemtelenségre is, hogy
+visszaüt. Ez onnan volt, mert az őrnagy mindig biztatta magát a
+felesége örökségével. Az öröklési nagybácsi azonban alattomos fiú
+volt, a ki igen nevetett magában, és titokban elköltötte az egész
+vagyonát, úgy hogy mikor végre meghalt és gondolta magában, hogy:
+na, ezek nagyot fognak nézni! – nem maradt utána semmi, csak ez a
+könyvszekrény. Most már el fogod képzelni a szegény rászedett nőnek
+a kétségbeesését. Az őrnagy elpanaszolta nekem az esetet, és kért,
+hogy legalább vegyem meg a könyvszekrényt, mert minek nekik a
+könyvszekrény?! Erre én azt gondoltam magamban: »Miért ne venném
+meg a könyvszekrényt?! Ha nem veszem meg, az őrnagy a szomorú eset
+alkalmából előleget fog kérni, a mely esetleg nagyobb összegű; és
+így legalább van a pénzemért egy könyvszekrényem.« Azért
+eltekintettem attól, hogy az őrnagynak ez jól történik, és
+gyakoroltam a kívánt jótékonyságot, annyival inkább, mert a
+könyvszekrényt a védnökségem alatt álló demokrata-körnek
+szándékoztam ajándékozni. Most aztán elhozták nekem az én
+könyvszekrényemet; én megnéztem, igen csodálkoztam, és így szóltam
+<span class="pagenum"><a name="Page_316" id=
+"Page_316">-316-</a></span> magamhoz: »De hisz ez egy egész jó
+könyvszekrény! Mért ajándékoznám én ezt a körnek?!« Nem igaz?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hát persze.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Csak az a kellemetlen a
+dologban, hogy egy könyvszekrényhez könyvek is kellenek.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mért nem kérdezted meg, hogy
+hát ebből hova lettek a könyvek?</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Azt hiszed, nem kérdeztem
+meg? Sőt hajlandó voltam megvenni az egész könyvtárt, és azt
+mondtam az őrnagynak, hogy a könyvtárral együtt, nem bánom, egy pár
+forinttal többet is fizetek. De az őrnagy elbeszélte, hogy az
+öröklési nagybácsi még életében elsikkasztotta az összes könyveket,
+a miket az antikvár megvett, és nem hagyott hátra egyebet, mint
+számos évfolyam <i>Gartenlaube</i>t és <i>Ueber Land und Meer</i>t,
+mert igen művelt uriember volt, és nagy magyar, a ki a választásra
+költött el mindent, aztán visszavonult a kastélyába, melyet a
+Bodenkredit elliczitáltatott, és ott folytonosan olvasott, sőt a
+számottevő lipcsei ujságokat mind végig olvasta. A mi engem illet,
+én szivesen honoráltam volna ezeket a régi ujságokat is, mert jól
+emlékszem, hogy mikor kedves anyáddal a mézesheteket töltöttük, a
+nászúton figyelemreméltó <i>Allerleio</i>kat olvastunk a
+<i>Gartenlaube</i>ból, de az őrnagy sajnálattal értesített, hogy
+már felfűtötték őket.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Azokat úgy sem lehetett volna
+benn hagyni a könyvszekrényben.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – És miért nem?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Mert ezek, mint afféle kis
+polgárok olvasmányai, azóta már kimentek a divatból.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Akkor szerencse, hogy
+elégtek, mert az egyetlen elavult holmi, a mit én az én lakásomban
+megtűrök, én magam vagyok, személyesen. Hanem már most itt van
+nekem a kellemetlenség. <span class="pagenum"><a name="Page_317"
+id="Page_317">-317-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hogyhogy?</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Mert ha én, teszem fel,
+zabot vagy szilvát akarok vásárolni, akkor egyszerűen kiadom a
+parancsolatot az Auspitznak, hogy rendeljen nekem zabot vagy
+szilvát, ilyen árban és ennyit. De azt már nem parancsolhatom az
+Auspitznak, hogy rendeljen nekem a könyvkereskedőtől könyveket egy
+ilyen összegért.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Bocsáss meg, papuskám, de ha
+szilvát akarsz vásárolni, akkor is megmondod, hogy milyet akarsz:
+boszniait vagy szerbiait, és ha zabot vásárolsz, megmondod, hogy
+milyen kell: elsőrendű vagy középminőségű?</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Ez nem kérdés. Csakis első
+minőségű könyveket akarok vásárolni, egy bizonyos összeg,
+mindenesetre minél csekélyebb összeg erejéig. De ez nem elég a
+könyvkereskedőnek, és éppen ezért hívattalak.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Parancsolj, papuskám.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Ne gondold, gyermekem, hogy
+én, bár látszólag Lebemann vagyok, nem érdeklődöm a könyvek iránt.
+Látod, én fiatalkoromban sokszor terveltem, hogy majd öregségemben,
+mikor már a komoly dolgok nem foglalják el az időmet, és tetszés
+szerint szentelhetem magamat a henyélésnek, el fogom olvasni az
+összes jobb könyveket. És mikor nőül vettem kedves anyádat, az első
+dolgom az volt, hogy megvettem neki díszkötésben Schiller
+összegyüjtött költeményeit, az összeseket, kivétel nélkül. Sőt
+később föltettem magamban, hogy, ha már megvan, el is fogom olvasni
+Schiller műveit, és olvasni is kezdtem, de több izben elaludtam s
+így az előrehaladás lassan ment, annyival inkább, mert ezen művek
+rendkívül sok kötetet képeznek, és én nem értem, hogyan ért rá
+Schiller annyit összeírni, a mennyit magunk közül egy ember
+elolvasni se képes. De azután is gyakran foglalkoztam az eszmével,
+és ha <span class="pagenum"><a name="Page_318" id=
+"Page_318">-318-</a></span> időm engedte volna, a <i>Presse</i>ből
+a feuilletont többször szerettem volna elolvasni. Elannyira, hogy
+már korábban elhatároztam könyvtárt alapítani, egyrészt, mert ha az
+ember nem is ér rá a könyveket mindjárt végig olvasni, egy könyvtár
+mindig oly bútorzat, a mely egy teremnek választékos és tetszetős
+szinezetet ad, másrészt, mert a könyvek értéke mindig megmarad, és
+miért ne gondolnék az utódokra, a kik a könyveket esetleg el fogják
+olvasni?! Ebből láthatod, gyermekem, hogy én jobban értek a
+könyvekhez, mint az emberek gondolnák. Csakhogy most részint nem
+jut eszembe, micsoda könyvek azok, a miket mindig el szándékoztam
+olvasni, részint nem találom a szemüvegemet.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Majd megkeresem,
+papuskám.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Ne bántsd; ha te itt vagy,
+nincs többé rá szükségem. Tudom, hogy nagyon szakavatott vagy a
+könyvek terén, és számítok rá, hogy segíteni fogsz nekem ebben az
+ügyben. Nem szeretem ugyan, hogy a sok haszontalan olvasással
+mindig rontod a szemedet, de most véletlenül jól jön, hogy
+kiismered magadat a könyvészetben és a könyveknek a czíme a
+kisujjadban van. Mikor elhozták a szekrényt, mindjárt eszembe
+jutott, hogy tegnap egy szakkönyvet találtam az asztalodon, és
+megnéztem a czímét, melyről meglepetve láttam, hogy a karthauziak
+egy portásának a története.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (elpirul a haja gyökeréig).</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Azonnal eszembe jutott,
+hogy, ha az én leányom annyira belemélyedt a tudományba, hogy a
+barátoknak egy egyszerű portásáról egy egész könyvet olvas el,
+akkor ő a legjelesebb történelmi munkákat és más egyebeket, teszem
+fel, a tudományos és humorisztikus műveket, könyv nélkül tudja, a
+czimekkel és bolti árral együtt.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> (meggyőződvén róla, hogy a báró
+nem lapozta <span class="pagenum"><a name="Page_319" id=
+"Page_319">-319-</a></span> végig a karthauziak portásánák
+illusztrált és véletlenül az asztalon felejtett történetét,
+megkönnyebbülten pillant fel.)</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Látom, hogy ki akarsz menni
+a városba, és én nem is tartóztatlak vissza, de előbb ird fel hamar
+egy papirra a legdrágább és legjobb könyveket, a mi egy
+szalon-könyvtár számára kapható.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Hogyan? Most mindjárt?</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Csak egy czédulára; nem
+kell tisztázat. Az Auspitz majd letisztázza.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – De, papuskám, az nem megy
+olyan hamar!</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Miért nem? Te tudod a
+czímeket és a bolti árakat, a könyvek pedig megvannak a boltban,
+tehát ez igen egyszerű.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – De ha az ember egy nagy
+könyvszekrényre, egy egész könyvtárra való könyvet akar vásárolni:
+válogatni kell a könyvek közül, valami terv szerint, és én még azt
+se tudom, körülbelül milyen könyveket akarsz, például: tudományos
+vagy szépirodalmi műveket?</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – No, ez világos. Azt
+kívánom, hogy a tudományos művek szépen legyenek írva, mert
+szerintem az a tudomány, a mit nem lehet elolvasni, helytelen
+tudomány, és másrészt, ha az irodalomban nincsen tudomány, ez nem
+szép.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Igen, de mintha azt mondtad
+volna, hogy humorisztikus műveket is akarsz.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Természetesen: úgy
+tudományos, mint humorisztikus műveket, mert nem egyedül olyan
+könyveket akarok, a melyek a könyvtárban csak ki legyenek állítva,
+hanem, ha egyszer, a mikor nagyon öreg leszek, eszembe jut, hogy
+elő akarok magamnak valamit olvastatni, ez ne csupán olyan legyen,
+a mitől elalszik az ember, hanem a min, addig, a míg elalszik az
+ember, nevetni is lehet. <span class="pagenum"><a name="Page_320"
+id="Page_320">-320-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – És azt se tudom, hogy inkább
+csak az olvasmányt keressem, vagy főképpen díszműveket akarsz?…
+mert azt mondtad, hogy irjam le a legdrágább könyveket is, meg a
+legjobbakat is.</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Gyermekem, te félreértettél
+engem. Én nem azt akarom, hogy ha a társaságban valami drága
+könyvről van szó, én mindjárt előjöjjek a könyvtárammal, és azt
+mondjam, hogy ez nekem megvan otthon és ennyibe meg ennyibe került.
+Ezt hagyom a proczoknak; a jóléti és műveltségi henczegőknek; ezen
+én már felül vagyok emelkedve. De azt sem akarom, hogy a drága
+könyvek az én családi gyűjteményemből hiányozzanak, mert én nem
+azért csinálok könyvtárat, hogy takarékoskodjam, és nem szeretném,
+ha valaki megnézné a könyvtáramat, aztán így szólna: »A Berzsenyi
+bárónál jól lehet enni, de a könyveit úgy szedte össze az utczán.«
+Én, mint egyszerű ember, abban a véleményben vagyok, hogy a
+díszműveknek, mint legdrágábbaknak, a legjobbaknak kellene lenniök.
+A te felvilágosításodból sajnosan tapasztalom, hogy ez nem így van,
+a mit különben nem értek, mert szerintem a rossz könyvek
+drágaságának semmi értelme. Azért ezt a kettőt tartsd szemmel.
+Legyenek díszművek is a vendégek számára, drága kiállításban, és jó
+könyvek is, hátul, a díszművek mögött, az utódok számára.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Még egyet. Csupa magyar
+könyvet akarsz, vagy külföldieket is?</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Mért nem teszed fel a
+kérdést megfordítva? De így vagy úgy, elismerem, hogy ez fogas
+kérdés. Természetesen, ha egy napon a főrendiház tagja vagyok, nem
+tehetem ki magamat annak, hogy valaki a könyvtáramra azt mondja: ez
+a zászlósúr nem jó hazafi, mert a magyar könyveket mellőzi. És
+nincs is ok a magyar könyveket teljesen mellőzni, mert például
+<span class="pagenum"><a name="Page_321" id=
+"Page_321">-321-</a></span> Petőfinek helyes, józan, czélszerű
+eszméivel szóról-szóra egyetértek. Azonkivül semmiféle magyar
+törekvéstől nem akarom megvonni pártolásomat és szivesen
+hozzájárulok a magyar kiadók fölsegéléséhez, annál inkább, mert
+nagyon szép tőlük, hogy nem német könyveket adnak ki, a mi sokkal
+czélszerűbb és jövedelmezőbb volna. De ne feledd, gyermekem, hogy a
+hazai ipar e téren még nem veheti fel a versenyt a külföldivel; sőt
+azt hiszem, bár e szakmában nem vizsgálódtam eléggé, hogy nálunk
+könyvipar még nem is létezik.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – De papuskám…</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Hagyj kibeszélni. Ez onnan
+van, hogy az írók és egyéb könyvcsináló munkások, mint: nyomdászok,
+szedők és könyvkötők, nálunk még nem tudják a könyveket jól
+készíteni. Ez kitűnik a bécsi lapok vasárnapi mellékletéből, hol
+csak a legritkább esetben olvasod egy magyar könyvnek elkészültét,
+pláne helyesen elkészültét. És éppen egy magyar lapban olvastam,
+véletlenül, mert nem az igazi lapra fordítottam, hogy a magyar írók
+még csak a gyermekek számára tudnak jól írni, a felnőttek
+igényeinek nem képesek megfelelni. Ezt egy tanár írta, a ki maga is
+a gyermekek számára ír, tehát tudja, hogy így van; és a kinek
+tanítania is szabad, hogy a felnőttek számára még ő se tud irni…
+Nem mondom, hogy a magyar írók később, ha szorgalmasak lesznek és
+nem hanyagolják el magukat… de még sokat kell tanulniok, és előbb
+jól rágják meg, hogy mit akarnak mondani, ha azt óhajtják, hogy én
+elolvassam vagy csak támogassam is iparkodásukat. Azonkívül a
+magyar könyvkiállítók és kiadó munkások már csak mostoha
+viszonyaiknál fogva se tudják illedelmesen kiállítani a kezdő
+magyar irók műveit; Ausztria nem ad nekik kölcsön jobb papirt és
+elég <span class="pagenum"><a name="Page_322" id=
+"Page_322">-322-</a></span> nagy betűket, úgy hogy aztán a magyar
+könyv oly rosszúl sikerül, hogy végül, többnyire, meg se
+jelenik.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – De, papuskám, te tévedsz! A
+magyar írók között sok van, a kiknek a munkáit lefordítják
+németre…</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Te ezt összetéveszted
+azzal, hogy a magyar írók németből fordítanak tanulás és gyakorlat
+czéljából…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – És más nyelvekre is. A magyar
+könyvek kiállítása pedig jobb, mint a németeké…</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Már látom, hogy te nekem
+többnyire magyar könyveket fogsz felírni, de nem bánom, mert ez
+hazafiasabb, és azt hiszem, jutányosabb is. Aztán előttem fő az
+utódok, a kik, meglehet, már nem is kívánnak német könyveket
+olvasni, míg én rám nézve előnyösebb kevés számú magyar könyvet
+olvasni, mint sok külföldi művet, melyek elrontják a szemet, és
+utóvégre is az van belőle, hogy csak elalszik az ember. Azonfelül
+miattam lehet, hogy neked van igazad, és tőlem senki se veheti
+rossz néven, ha én az én leányomnak jobban hiszek, mint a <i>Neue
+Presse</i>nek. Csak a humorisztikus művekben nem adok neked igazat.
+Ezek maradjanak németül; mert a legjobb viczcz is magyarul nem
+hangzik olyan mulatságosan, mint az eredetiben. És mivel most el
+akarsz menni, nem tudom hová, állítsd nekem össze a jegyzéket
+holnapra.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. – Meglesz, papuskám. De mondd,
+egyéb utasítást nem adsz? Nem akartál még valamit mondani a
+könyvekre nézve?</p>
+<p><span class="smcap">A báró</span>. – Na, magától értetődik, hogy
+a tudományos könyvek vallás-erkölcsös szellemben legyenek; és
+legyen egy pár díszkönyv a rókavadászokról, a hol a rókavadászok az
+ő vörös frakkjukban ki legyenek festve, arra az esetre, ha netán
+egy előkelő vendégünk jönne, a ki a szalonban olvasni akar valamit.
+Megjegyzendő, <span class="pagenum"><a name="Page_323" id=
+"Page_323">-323-</a></span> hogy egy-két forintra ne nézz, és
+gondoskodjál könyvekről, a mikben a képek a fő, és a nyomtatás csak
+arra való, hogy ne kelljen elolvasni. Végül az összes könyvek
+vastag papirra és nagy betűvel legyenek nyomtatva, széles margóval
+és üres lapokkal a fejezetek között; mert, mint egy feuilletonban
+olvastam egy jó író tollából, a sűrűn nyomtatott rossz könyv nem ér
+annyit, mint a ritkán nyomtatott jeles. Általában egy könyvtárnál
+az a fő, hogy mindenben mértéket tartsunk; a tulságosan sok
+olvasmány soha se élvezetes, ellenben mindig van valami jó vagy
+legalább kellemes abban az olvasmányban, a melyik kevés.</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<div class="footnotes">
+<h2>Lábjegyzetek.</h2>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a> <a href=
+"#FNanchor_1"><span class="label">1)</span></a> A Berzsenyi-család
+életírójának e helyütt meg kell jegyeznie, hogy az itt leirt
+jelenetek abban az időben zajlottak le, a mikor Széll Kálmán volt
+Magyarország miniszterelnöke.</p>
+</div>
+</div>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_324" id=
+"Page_324">-324-</a></span></p>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_325" id="Page_325"><br />
+-325-</a></span></p>
+<h2>TARTALOM.</h2>
+<ul class="TOC">
+<li><span class="roman">I.</span> Csütörtökön öttől hatig
+<span class="ralign"><a href="#Page_1">1</a></span></li>
+<li><span class="roman">II.</span> Aszfaltbetyárok <span class=
+"ralign"><a href="#Page_15">15</a></span></li>
+<li><span class="roman">III.</span> A fehérvári bicska <span class=
+"ralign"><a href="#Page_22">22</a></span></li>
+<li><span class="roman">IV.</span> Urnők a szinpadon <span class=
+"ralign"><a href="#Page_28">28</a></span></li>
+<li><span class="roman">V.</span> Magyarosodás <span class=
+"ralign"><a href="#Page_34">34</a></span></li>
+<li><span class="roman">VI.</span> Rumbold szelleme <span class=
+"ralign"><a href="#Page_40">40</a></span></li>
+<li><span class="roman">VII.</span> Lóversenyen <span class=
+"ralign"><a href="#Page_47">47</a></span></li>
+<li><span class="roman">VIII.</span> Karlsbadban <span class=
+"ralign"><a href="#Page_53">53</a></span></li>
+<li><span class="roman">IX.</span> Smekszen <span class=
+"ralign"><a href="#Page_58">58</a></span></li>
+<li><span class="roman">X.</span> Államtitkok <span class=
+"ralign"><a href="#Page_64">64</a></span></li>
+<li><span class="roman">XI.</span> Napkelet gyöngye <span class=
+"ralign"><a href="#Page_69">69</a></span></li>
+<li><span class="roman">XII.</span> Kit vagy mit irigyel ön?
+<span class="ralign"><a href="#Page_76">76</a></span></li>
+<li><span class="roman">XIII.</span> Egy üzenet <span class=
+"ralign"><a href="#Page_83">83</a></span></li>
+<li><span class="roman">XIV.</span> Berzsenyi incognito
+<span class="ralign"><a href="#Page_92">92</a></span></li>
+<li><span class="roman">XV.</span> Berzsenyi az irodalomért
+<span class="ralign"><a href="#Page_100">100</a></span></li>
+<li><span class="roman">XVI.</span> A tárlaton <span class=
+"ralign"><a href="#Page_107">107</a></span></li>
+<li><span class="roman">XVII.</span> Karácsony előtt <span class=
+"ralign"><a href="#Page_115">115</a></span></li>
+<li><span class="roman">XVIII.</span> Kém-szolgálat <span class=
+"ralign"><a href="#Page_121">121</a></span></li>
+<li><span class="roman">XIX.</span> Berzsenyiéket megszámlálják
+<span class="ralign"><a href="#Page_130">130</a></span></li>
+<li><span class="roman">XX.</span> Berzsenyi lapot alapít
+<span class="ralign"><a href="#Page_139">139</a></span></li>
+<li><span class="roman">XXI.</span> Berzsenyi báró ünneplése
+<span class="ralign"><a href="#Page_149">149</a></span></li>
+<li><span class="roman">XXII.</span> Abbaziában <span class=
+"ralign"><a href="#Page_155">155</a></span></li>
+<li><span class="roman">XXIII.</span> Hóbortos Rózsi <span class=
+"ralign"><a href="#Page_163">163</a></span></li>
+<li><span class="roman">XXIV.</span> Berzsenyiék a külpolitikában
+<span class="ralign"><a href="#Page_169">169</a></span></li>
+<li><span class="roman">XXV.</span> Gépkocsizás után <span class=
+"ralign"><a href="#Page_177">177</a></span></li>
+<li><span class="roman">XXVI.</span> A szalmaözvegy <span class=
+"ralign"><a href="#Page_183">183</a></span></li>
+<li><span class="roman">XXVII.</span> Balaton-Karádon <span class=
+"ralign"><a href="#Page_188">188</a></span></li>
+<li><span class="roman">XXVIII.</span> Chincholle kisasszony
+tragédiája <span class="ralign"><a href=
+"#Page_194">194</a></span></li>
+<li><span class="roman">XXIX.</span> Berzsenyi föllép <span class=
+"ralign"><a href="#Page_200">200</a></span></li>
+<li><span class="pagenum"><a name="Page_326" id=
+"Page_326">-326-</a></span></li>
+<li><span class="roman">XXX.</span> Berzsenyit megválasztják
+<span class="ralign"><a href="#Page_206">206</a></span></li>
+<li><span class="roman">XXXI.</span> Influenzában <span class=
+"ralign"><a href="#Page_212">212</a></span></li>
+<li><span class="roman">XXXII.</span> Berzsenyiék a német szó ellen
+<span class="ralign"><a href="#Page_217">217</a></span></li>
+<li><span class="roman">XXXIII.</span> Kegyelet <span class=
+"ralign"><a href="#Page_222">222</a></span></li>
+<li><span class="roman">XXXIV.</span> Farsang a Nádor-utczában
+<span class="ralign"><a href="#Page_227">227</a></span></li>
+<li><span class="roman">XXXV.</span> A bohémek <span class=
+"ralign"><a href="#Page_234">234</a></span></li>
+<li><span class="roman">XXXVI.</span> Berzsenyiék nyaralnak
+<span class="ralign"><a href="#Page_241">241</a></span></li>
+<li><span class="roman">XXXVII.</span> Berzsenyiék a papa nélkül
+<span class="ralign"><a href="#Page_250">250</a></span></li>
+<li><span class="roman">XXXVIII.</span> Ischlben <span class=
+"ralign"><a href="#Page_257">257</a></span></li>
+<li><span class="roman">XXXIX.</span> Berzsenyiék hegyet másznak
+<span class="ralign"><a href="#Page_264">264</a></span></li>
+<li><span class="roman">XL.</span> Keresztúton <span class=
+"ralign"><a href="#Page_272">272</a></span></li>
+<li><span class="roman">XLI.</span> Berzsenyi házasít <span class=
+"ralign"><a href="#Page_278">278</a></span></li>
+<li><span class="roman">XLII.</span> Berzsenyiék haza jönnek
+<span class="ralign"><a href="#Page_285">285</a></span></li>
+<li><span class="roman">XLIII.</span> Berzsenyiék fölébrednek
+<span class="ralign"><a href="#Page_291">291</a></span></li>
+<li><span class="roman">XLIV.</span> Berzsenyiék az Operában
+<span class="ralign"><a href="#Page_298">298</a></span></li>
+<li><span class="roman">XLV.</span> Berzsenyitől pénzt kérnek
+<span class="ralign"><a href="#Page_307">307</a></span></li>
+<li><span class="roman">XLVI.</span> Berzsenyi könyvet akar venni
+<span class="ralign"><a href="#Page_314">314</a></span></li>
+</ul>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<div class="transnote">
+<p class="center"><span class="caption">Javítások.</span></p>
+<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p>
+<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p>
+<table summary="Javítások">
+<tr>
+<td class="tdr"><a href="#Page_12">12</a></td>
+<td>erősítí a</td>
+<td>erősíti a</td>
+</tr>
+<tr>
+<td class="tdr"><a href="#Page_38">38</a></td>
+<td>Es a mai</td>
+<td>És a mai</td>
+</tr>
+<tr>
+<td class="tdr"><a href="#Page_61">61</a></td>
+<td>kezdi.</td>
+<td>kezdi.)</td>
+</tr>
+<tr>
+<td class="tdr"><a href="#Page_62">62</a></td>
+<td><i>Zsakid</i>.“</td>
+<td><i>Zsakid</i>.«</td>
+</tr>
+<tr>
+<td class="tdr"><a href="#Page_75">75</a></td>
+<td>Gyöngy (ifjan</td>
+<td>Gyöngye (ifjan</td>
+</tr>
+<tr>
+<td class="tdr"><a href="#Page_75">75</a></td>
+<td>Micsoda ember Mily</td>
+<td>Micsoda ember! Mily</td>
+</tr>
+<tr>
+<td class="tdr"><a href="#Page_125">125</a></td>
+<td>Es most</td>
+<td>És most</td>
+</tr>
+<tr>
+<td class="tdr"><a href="#Page_134">134</a></td>
+<td>»Berzsenyi Fehérnye!</td>
+<td>»Berzsenyi Fehérnye!«</td>
+</tr>
+<tr>
+<td class="tdr"><a href="#Page_153">153</a></td>
+<td>ne meltóztassék</td>
+<td>ne méltóztassék</td>
+</tr>
+<tr>
+<td class="tdr"><a href="#Page_163">163</a></td>
+<td>ki s szalon</td>
+<td>kis szalon</td>
+</tr>
+<tr>
+<td class="tdr"><a href="#Page_166">166</a></td>
+<td>eladattak.»</td>
+<td>eladattak.«</td>
+</tr>
+<tr>
+<td class="tdr"><a href="#Page_207">207</a></td>
+<td>tudní</td>
+<td>tudni</td>
+</tr>
+<tr>
+<td class="tdr"><a href="#Page_208">208</a></td>
+<td>egyes közsegekben</td>
+<td>egyes községekben</td>
+</tr>
+<tr>
+<td class="tdr"><a href="#Page_211">211</a></td>
+<td>mondani O Szentsége</td>
+<td>mondani Ő Szentsége</td>
+</tr>
+<tr>
+<td class="tdr"><a href="#Page_213">213</a></td>
+<td>meg úgy»</td>
+<td>meg úgy«</td>
+</tr>
+<tr>
+<td class="tdr"><a href="#Page_227">227</a></td>
+<td>NÁDOR-UTCZABAN.</td>
+<td>NÁDOR-UTCZÁBAN.</td>
+</tr>
+<tr>
+<td class="tdr"><a href="#Page_261">261</a></td>
+<td>tísztelem</td>
+<td>tisztelem</td>
+</tr>
+<tr>
+<td class="tdr"><a href="#Page_263">263</a></td>
+<td>Atadja</td>
+<td>Átadja</td>
+</tr>
+<tr>
+<td class="tdr"><a href="#Page_315">315</a></td>
+<td>«Miért ne</td>
+<td>»Miért ne</td>
+</tr>
+</table>
+</div>
+<div style='display:block; margin-top:4em'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK BERZSENYI BÁRÓ ÉS CSALÁDJA ***</div>
+<div style='text-align:left'>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+Updated editions will replace the previous one&#8212;the old editions will
+be renamed.
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright
+law means that no one owns a United States copyright in these works,
+so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United
+States without permission and without paying copyright
+royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part
+of this license, apply to copying and distributing Project
+Gutenberg&#8482; electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG&#8482;
+concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark,
+and may not be used if you charge for an eBook, except by following
+the terms of the trademark license, including paying royalties for use
+of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for
+copies of this eBook, complying with the trademark license is very
+easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation
+of derivative works, reports, performances and research. Project
+Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may
+do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected
+by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark
+license, especially commercial redistribution.
+</div>
+
+<div style='margin:0.83em 0; font-size:1.1em; text-align:center'>START: FULL LICENSE<br />
+<span style='font-size:smaller'>THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE<br />
+PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</span>
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+To protect the Project Gutenberg&#8482; mission of promoting the free
+distribution of electronic works, by using or distributing this work
+(or any other work associated in any way with the phrase &#8220;Project
+Gutenberg&#8221;), you agree to comply with all the terms of the Full
+Project Gutenberg&#8482; License available with this file or online at
+www.gutenberg.org/license.
+</div>
+
+<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
+Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg&#8482; electronic works
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg&#8482;
+electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
+and accept all the terms of this license and intellectual property
+(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all
+the terms of this agreement, you must cease using and return or
+destroy all copies of Project Gutenberg&#8482; electronic works in your
+possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a
+Project Gutenberg&#8482; electronic work and you do not agree to be bound
+by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person
+or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8.
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+1.B. &#8220;Project Gutenberg&#8221; is a registered trademark. It may only be
+used on or associated in any way with an electronic work by people who
+agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few
+things that you can do with most Project Gutenberg&#8482; electronic works
+even without complying with the full terms of this agreement. See
+paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project
+Gutenberg&#8482; electronic works if you follow the terms of this
+agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg&#8482;
+electronic works. See paragraph 1.E below.
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (&#8220;the
+Foundation&#8221; or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection
+of Project Gutenberg&#8482; electronic works. Nearly all the individual
+works in the collection are in the public domain in the United
+States. If an individual work is unprotected by copyright law in the
+United States and you are located in the United States, we do not
+claim a right to prevent you from copying, distributing, performing,
+displaying or creating derivative works based on the work as long as
+all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope
+that you will support the Project Gutenberg&#8482; mission of promoting
+free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg&#8482;
+works in compliance with the terms of this agreement for keeping the
+Project Gutenberg&#8482; name associated with the work. You can easily
+comply with the terms of this agreement by keeping this work in the
+same format with its attached full Project Gutenberg&#8482; License when
+you share it without charge with others.
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern
+what you can do with this work. Copyright laws in most countries are
+in a constant state of change. If you are outside the United States,
+check the laws of your country in addition to the terms of this
+agreement before downloading, copying, displaying, performing,
+distributing or creating derivative works based on this work or any
+other Project Gutenberg&#8482; work. The Foundation makes no
+representations concerning the copyright status of any work in any
+country other than the United States.
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+1.E.1. The following sentence, with active links to, or other
+immediate access to, the full Project Gutenberg&#8482; License must appear
+prominently whenever any copy of a Project Gutenberg&#8482; work (any work
+on which the phrase &#8220;Project Gutenberg&#8221; appears, or with which the
+phrase &#8220;Project Gutenberg&#8221; is associated) is accessed, displayed,
+performed, viewed, copied or distributed:
+</div>
+
+<blockquote>
+  <div style='display:block; margin:1em 0'>
+    This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most
+    other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
+    whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms
+    of the Project Gutenberg License included with this eBook or online
+    at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you
+    are not located in the United States, you will have to check the laws
+    of the country where you are located before using this eBook.
+  </div>
+</blockquote>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+1.E.2. If an individual Project Gutenberg&#8482; electronic work is
+derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not
+contain a notice indicating that it is posted with permission of the
+copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in
+the United States without paying any fees or charges. If you are
+redistributing or providing access to a work with the phrase &#8220;Project
+Gutenberg&#8221; associated with or appearing on the work, you must comply
+either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or
+obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg&#8482;
+trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+1.E.3. If an individual Project Gutenberg&#8482; electronic work is posted
+with the permission of the copyright holder, your use and distribution
+must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any
+additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms
+will be linked to the Project Gutenberg&#8482; License for all works
+posted with the permission of the copyright holder found at the
+beginning of this work.
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg&#8482;
+License terms from this work, or any files containing a part of this
+work or any other work associated with Project Gutenberg&#8482;.
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
+electronic work, or any part of this electronic work, without
+prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
+active links or immediate access to the full terms of the Project
+Gutenberg&#8482; License.
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary,
+compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including
+any word processing or hypertext form. However, if you provide access
+to or distribute copies of a Project Gutenberg&#8482; work in a format
+other than &#8220;Plain Vanilla ASCII&#8221; or other format used in the official
+version posted on the official Project Gutenberg&#8482; website
+(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense
+to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means
+of obtaining a copy upon request, of the work in its original &#8220;Plain
+Vanilla ASCII&#8221; or other form. Any alternate format must include the
+full Project Gutenberg&#8482; License as specified in paragraph 1.E.1.
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
+performing, copying or distributing any Project Gutenberg&#8482; works
+unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing
+access to or distributing Project Gutenberg&#8482; electronic works
+provided that:
+</div>
+
+<div style='margin-left:0.7em;'>
+    <div style='text-indent:-0.7em'>
+        &bull; You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
+        the use of Project Gutenberg&#8482; works calculated using the method
+        you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed
+        to the owner of the Project Gutenberg&#8482; trademark, but he has
+        agreed to donate royalties under this paragraph to the Project
+        Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid
+        within 60 days following each date on which you prepare (or are
+        legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty
+        payments should be clearly marked as such and sent to the Project
+        Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in
+        Section 4, &#8220;Information about donations to the Project Gutenberg
+        Literary Archive Foundation.&#8221;
+    </div>
+
+    <div style='text-indent:-0.7em'>
+        &bull; You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
+        you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
+        does not agree to the terms of the full Project Gutenberg&#8482;
+        License. You must require such a user to return or destroy all
+        copies of the works possessed in a physical medium and discontinue
+        all use of and all access to other copies of Project Gutenberg&#8482;
+        works.
+    </div>
+
+    <div style='text-indent:-0.7em'>
+        &bull; You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of
+        any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
+        electronic work is discovered and reported to you within 90 days of
+        receipt of the work.
+    </div>
+
+    <div style='text-indent:-0.7em'>
+        &bull; You comply with all other terms of this agreement for free
+        distribution of Project Gutenberg&#8482; works.
+    </div>
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project
+Gutenberg&#8482; electronic work or group of works on different terms than
+are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing
+from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of
+the Project Gutenberg&#8482; trademark. Contact the Foundation as set
+forth in Section 3 below.
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+1.F.
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
+effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
+works not protected by U.S. copyright law in creating the Project
+Gutenberg&#8482; collection. Despite these efforts, Project Gutenberg&#8482;
+electronic works, and the medium on which they may be stored, may
+contain &#8220;Defects,&#8221; such as, but not limited to, incomplete, inaccurate
+or corrupt data, transcription errors, a copyright or other
+intellectual property infringement, a defective or damaged disk or
+other medium, a computer virus, or computer codes that damage or
+cannot be read by your equipment.
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the &#8220;Right
+of Replacement or Refund&#8221; described in paragraph 1.F.3, the Project
+Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
+Gutenberg&#8482; trademark, and any other party distributing a Project
+Gutenberg&#8482; electronic work under this agreement, disclaim all
+liability to you for damages, costs and expenses, including legal
+fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
+LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
+PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
+TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
+LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
+INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
+DAMAGE.
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
+defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
+receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
+written explanation to the person you received the work from. If you
+received the work on a physical medium, you must return the medium
+with your written explanation. The person or entity that provided you
+with the defective work may elect to provide a replacement copy in
+lieu of a refund. If you received the work electronically, the person
+or entity providing it to you may choose to give you a second
+opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If
+the second copy is also defective, you may demand a refund in writing
+without further opportunities to fix the problem.
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth
+in paragraph 1.F.3, this work is provided to you &#8216;AS-IS&#8217;, WITH NO
+OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT
+LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied
+warranties or the exclusion or limitation of certain types of
+damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement
+violates the law of the state applicable to this agreement, the
+agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or
+limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or
+unenforceability of any provision of this agreement shall not void the
+remaining provisions.
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
+trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
+providing copies of Project Gutenberg&#8482; electronic works in
+accordance with this agreement, and any volunteers associated with the
+production, promotion and distribution of Project Gutenberg&#8482;
+electronic works, harmless from all liability, costs and expenses,
+including legal fees, that arise directly or indirectly from any of
+the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this
+or any Project Gutenberg&#8482; work, (b) alteration, modification, or
+additions or deletions to any Project Gutenberg&#8482; work, and (c) any
+Defect you cause.
+</div>
+
+<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
+Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg&#8482;
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+Project Gutenberg&#8482; is synonymous with the free distribution of
+electronic works in formats readable by the widest variety of
+computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It
+exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations
+from people in all walks of life.
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+Volunteers and financial support to provide volunteers with the
+assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg&#8482;&#8217;s
+goals and ensuring that the Project Gutenberg&#8482; collection will
+remain freely available for generations to come. In 2001, the Project
+Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
+and permanent future for Project Gutenberg&#8482; and future
+generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary
+Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see
+Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org.
+</div>
+
+<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
+Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit
+501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
+state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
+Revenue Service. The Foundation&#8217;s EIN or federal tax identification
+number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary
+Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by
+U.S. federal laws and your state&#8217;s laws.
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+The Foundation&#8217;s business office is located at 809 North 1500 West,
+Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up
+to date contact information can be found at the Foundation&#8217;s website
+and official page at www.gutenberg.org/contact
+</div>
+
+<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
+Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+Project Gutenberg&#8482; depends upon and cannot survive without widespread
+public support and donations to carry out its mission of
+increasing the number of public domain and licensed works that can be
+freely distributed in machine-readable form accessible by the widest
+array of equipment including outdated equipment. Many small donations
+($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
+status with the IRS.
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+The Foundation is committed to complying with the laws regulating
+charities and charitable donations in all 50 states of the United
+States. Compliance requirements are not uniform and it takes a
+considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
+with these requirements. We do not solicit donations in locations
+where we have not received written confirmation of compliance. To SEND
+DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state
+visit <a href="https://www.gutenberg.org/donate/">www.gutenberg.org/donate</a>.
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+While we cannot and do not solicit contributions from states where we
+have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
+against accepting unsolicited donations from donors in such states who
+approach us with offers to donate.
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+International donations are gratefully accepted, but we cannot make
+any statements concerning tax treatment of donations received from
+outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+Please check the Project Gutenberg web pages for current donation
+methods and addresses. Donations are accepted in a number of other
+ways including checks, online payments and credit card donations. To
+donate, please visit: www.gutenberg.org/donate
+</div>
+
+<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
+Section 5. General Information About Project Gutenberg&#8482; electronic works
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+Professor Michael S. Hart was the originator of the Project
+Gutenberg&#8482; concept of a library of electronic works that could be
+freely shared with anyone. For forty years, he produced and
+distributed Project Gutenberg&#8482; eBooks with only a loose network of
+volunteer support.
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+Project Gutenberg&#8482; eBooks are often created from several printed
+editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in
+the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not
+necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper
+edition.
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+Most people start at our website which has the main PG search
+facility: <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>.
+</div>
+
+<div style='display:block; margin:1em 0'>
+This website includes information about Project Gutenberg&#8482;,
+including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
+Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
+subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.
+</div>
+
+</div>
+
+</body>
+</html>
diff --git a/old/65607-h/images/cover.jpg b/old/65607-h/images/cover.jpg
new file mode 100644
index 0000000..8fc803d
--- /dev/null
+++ b/old/65607-h/images/cover.jpg