NormalizeHEADmain

7 files changed, 17 insertions, 8546 deletions

diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes
new file mode 100644
index 0000000..d7b82bc
--- /dev/null
+++ b/.gitattributes
@@ -0,0 +1,4 @@
+*.txt text eol=lf
+*.htm text eol=lf
+*.html text eol=lf
+*.md text eol=lf
diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt
new file mode 100644
index 0000000..6312041
--- /dev/null
+++ b/LICENSE.txt
@@ -0,0 +1,11 @@
+This eBook, including all associated images, markup, improvements,
+metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be
+in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES.
+
+Procedures for determining public domain status are described in
+the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org.
+
+No investigation has been made concerning possible copyrights in
+jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize
+this eBook outside of the United States should confirm copyright
+status under the laws that apply to them.
diff --git a/README.md b/README.md
new file mode 100644
index 0000000..025edc6
--- /dev/null
+++ b/README.md
@@ -0,0 +1,2 @@
+Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for
+eBook #65694 (https://www.gutenberg.org/ebooks/65694)
diff --git a/old/65694-0.txt b/old/65694-0.txt
deleted file mode 100644
index 7dd596e..0000000
--- a/old/65694-0.txt
+++ /dev/null
@@ -1,4034 +0,0 @@
-The Project Gutenberg eBook of Egy év történelem, by Ignotus
-
-This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and
-most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
-whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms
-of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at
-www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you
-will have to check the laws of the country where you are located before
-using this eBook.
-
-Title: Egy év történelem
-       Jegyzetek 1914 tavaszától 1915 nyaráig
-
-Author: Ignotus
-
-Release Date: June 25, 2021 [eBook #65694]
-
-Language: Hungarian
-
-Character set encoding: UTF-8
-
-Produced by: Albert László from page images generously made available by
-             the HathiTrust Digital Library
-
-*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK EGY ÉV TÖRTÉNELEM ***
-
-IGNOTUS
-
-EGY ÉV TÖRTÉNELEM
-
-JEGYZETEK
-
-1914 TAVASZÁTÓL 1915 NYARÁIG
-
-BUDAPEST
-
-AZ ATHENAEUM IRODALMI ÉS NYOMDAI R.-T. KIADÁSA
-
-1916
-
-Nyugat nyomdája Budapest, IX., Lónyay-utca 18.
-
-Az itt következő jegyzetek szerzője, mint elmélkedő cikkiró,
-végigkrónikázta a háborut a Világban, a Nyugatban s a Magyar Hirlapban,
-s e cikkeiből válogatta össze e könyvben egyelőre az első hadi esztendő
-terméséből a sorokat, melyeket vagy jellemzőeknek érez azon napokra,
-vagy további napokra is igazaknak. A tulajdonképpeni háborus krónikáknak
-elébe bocsát néhányat az előző hetekről, amiken, most visszanézően, már
-meglátni a nagy világzivatar elővillanását s melyekben mintha egy és más
-nem rosszul lett volna előre meglátva. Hogy megérték-e e sorok az
-ujságból a könyvbe való átmentetést s érdemes-e folytatásuknak
-következnie, azt sokkal nagyobb problemákkal együtt nyilván csak a
-háboru vége fogja eldönteni.
-
-Budapesten, 1916 junius havában.
-
-
-
-
-KATONASÁG
-
-1914. május 10.
-
-Jó volna, ha valóra válnék a Lord Roberts álma s az angolok vállalnák az
-általános védőkötelezettséget. Mert bizonyos, hogy mihelyt vállalnák,
-menten fel is lázadnának ellene. Nem türnék, hogy a haza védelme
-két-három kiszakadt esztendőt, mulasztást, elmaradást, talán
-helyrehozhatatlanságot is jelentsen az ember pályafutásában. Ez éppúgy
-nem jár a véradóval, mint ahogy a pénzadóval nem jár az, hogy az ember
-egy ujját levágassa. A két-három éves szolgálat, a katonaság külön
-kaszárnya-élete, az a munkátlan agyondolgozottság, ami ma a katona
-élete, mind a régi zsoldosseregbő maradt s ellenkezik a népsereg
-gondolatával. A mai hadsereg még ugyanaz, mint a régi zsoldossereg volt,
-csak zsoldot kap kevesebbet s mindenki köteles kötelének állni. Ez való
-a kontinens rabszolganépeinek, melyek csak utánozni és mimelni tudják a
-szabadságot, nem megszerezni és gyakorolni. Komolyan a szabadságot csak
-az angol veszi – de ez aztán meg is tudja szerezni s meg is tudja
-tartani. Az angol népsereg még meg sincs, az angol katonaság
-zsoldos-katonaság, de máris éppúgy sztrájkba állt, Ulster körül, a
-munkaadójával, mint a szénmunkások vagy a hajóhordárok. A világnak azért
-nem esett ki a feneke, Angliát nem borítja el az anarchia, a német
-császár még nem kötött ki Harwichban, hogy meghódítsa a hármas
-királyságot – általában az angolok éppoly nyugodtak és egészségesek,
-mint voltak, mikor először adtak példát a világnak, hogy a királynak is
-csak egy feje van s a polgárnak is lehet akarata, ha tud akarni. Azt
-hiszem, a katonai renitencia, melylyel az ulsteri csapatok ejtették
-zavarba a kormányt, nem rossz étvágygerjesztő voltak a néphadsereghez.
-Bebizonyosodott, hogy a katonai állás nem jelent megkötöttséget, s nem
-jelent sem másodrendű állampolgárságot, amibe angol polgár nem nyugszik
-bele, sem fellebbvalóságot a polgárság felett, amit angol ember el nem
-tür. _Így_ mindnyájan is lehetnénk katonák, gondolhatják a jó angolok,
-az ulsteri rebelliseken legeltetve szemüket. Azt hiszem, lord
-Robertsnek, ha még egy-két évig birja, nagy öröme telik majd utolsó
-esztendeiben.
-
-Sőt azt hiszem, hogy, ha jószemű ember, mind több gyönyörüsége telhetik
-a mai világban, mely – nem tudom, vették-e észre – mindinkább
-elkatonásodik. Persze nem úgy, hogy a tisztek nagy urak volnának s az
-asszonyok csak hadnagyoknak tartogatnák kegyeiket – ebben inkább feltünő
-a visszaesés. Ellenben, egyaránt a nagy fegyverkezésekkel, világszerte
-felütköznek a katonai konfliktusok s több helyt kiujulnak a polgárság s
-a katonaság közt való összeütközések. A hároméves szolgálat súlyos
-gondja a francia köztársaságnak. A védelem fejlesztése zsarnokságba
-ragadta a jámbor svéd királyt. Ulstertől Zabernen át a Vérmezőig, az
-éposztól a karrikaturáig megmutatkozik, hogy valahogy valami van a
-katonasággal. S világos, hogy mi. Az emberek érzik, hogy katonaságra
-szükség van, s jobban s erősebben, mint valaha. De azt is érzik, hogy
-sem a katonai szolgálat nyügét, sem a katonai uralom nyomását nem tudják
-tovább viselni. Már pedig, a természet bölcs rendje szerint,
-elviselhetetlenséget az ember olyankor érez, mikor már nem szükség
-elviselni valamit – mikor az a jobb, ami a szükséget ellássa, de egyben
-elviselhető, már tulajdonképp megvan, s csak azért nem látjuk meg, mert
-itt alakult szemünk előtt. A tejfog is akkor inog meg, mikor alatta
-növésre készen áll már a vasfog. Az emberek nem éreznék türhetetlennek a
-katonai szolgálatot, ha tudtukon kivül nem tudnák, hogy már meg is van
-az a néphadsereg, amit az általános védkötelezettség csak igért, de nem
-adott meg.
-
-Ez a hadsereg megvan az iskolában, ahol a gyerekek tornáznak. Ez a
-hadsereg megvan a gyepen, ahol a fiuk footballoznak, a férfiak
-cricketeznek, a lyányok tenniszeznek. Megvan a golfpályán, megvan a
-lovaglópályákon, megvan az istállókban, a garageokban, a hangárokban.
-Megvan a csónakversenyeken, a kerékpár-kirándulásokon s a
-cserkész-táborokban. Megvan a fegyelemben, melylyel versenyre
-trainiroznak, megvan a fáradságban, melyet a dicsőségért vállalnak,
-megvan a szervezettségben, mely az embereket hosszában s keresztben a
-legkülömbféle csoportokhoz forrasztja. Ruskin, a próféta reakcionárius,
-éppoly mélyre nézett, mikor a sportokat szidta, mint amily igaza volt,
-mikor a gotika eredetiségét megváltotta a renaissance olasz-utánzásától.
-Erőt pazarolni éppoly erkölcstelenség, mint pénzt. S a sport ilyen
-erőpazarlás, mert rendeltetés nélkül való erőkifejtés. Ez nem azt
-jelenti, hogy meg kell szüntetni s az embereknek vissza kell
-girhesedniök aranyeresekké. De igenis, hogy cél adassék számára s e ma
-céltalan rengeteg munka beillesztessék a célzatos közmunkába.
-
-A miliciáról, mely Amerikában és Svájcban a katonai szolgálat formája, a
-katonatudósok lenézően beszélnek, mint másodrendű hadseregről. Ugyane
-megvetés közben azonban azt magyarázzák (tegnap magyarázta a porosz
-hadügyminiszter is), hogy a milicia tulajdonképp már meg is van, – a mai
-hadsereg is miliciás rendszeren épül. Ez sokkal igazabb, mint a porosz
-generális hiszi. Az a második réteg hadsereg, mely minden nagyobb
-véderőben megvan már s most készülnek megcsinálni minálunk is, csakugyan
-nem egyéb, mint tartalékosok hadserege, vagyis milicia. Az aztán úgy az
-eredendő, mint az életben továbbfolyó kiképzés dolga, hogy ez a sereg
-éppoly jó legyen, mint az első rétegű, – s viszont tisztára
-közigazgatási feladat, hogy éppoly fürge mozgathatású legyen, mint ez.
-Ámde az nincs sehol megírva, hogy az eredendő kiképzésnek éppen
-kaszárnyában kelljen végbemennie s éppen husz-huszonhárom esztendős
-korukban. S az sincs sehol megírva, hogy e katonás képzettségnek
-frissentartása megint csak kaszárnyaéletben való felfrissítés útján
-történjék. Mint ahogy minden téren föllázad a társadalom az ellen az
-ostobaság ellen, hogy az iskolában mindent tanulnak, csak azt nem, ami
-az életben kell: igen hamar képtelenségnek fogják érezni, hogy olyan
-mindnyájunkat kötelező munkára, mint a katonai, nem készülünk szinte
-első lélekzetünktől fogva. Röviden: mint ahogy irni-olvasni nem l’art
-pour l’art tanul a társadalomban élő ember, hanem hogy tanulni és
-közlekedni tudjon vele, úgy fog, attól fogva, hogy megtanul járni,
-fordulni, kezével, lábával s lélekzetével bánni, addig, amíg utolsót
-lélekzik: úgy fog minden testi kultura, ügyesség s fölszereltség, minden
-iskolai s iskolán kivüli, minden pihenési s minden versengési mozgás,
-testgyakorlat és sport annak szolgálatába állani, hogy minden épkézláb
-ember – s ebbe beleértem testi mivoltuk természetes birásáig a nőket is
-– köteles testi erejével, ügyességével s alárendelkezésével is
-rendelkezésére állani annak a köznek, mely viszont az élet egyéb
-föltételeivel őnéki áll rendelkezésére. Vasut, gőzhajó: ma is kitünően
-ellátja a polgári szolgálatot s a polgári forgalomban nincs semmi
-nyügösség és semmi fennakadás. De mégis úgy van megcsinálva és úgy van
-megszervezve, hogy bármely napon, sőt órában egy óra alatt hadi eszközzé
-alakítható s hadiszolgálatba állítható. Nos: ilyennek kell lennie a
-polgári társadalomnak, ha nem vállal zsoldos-szolgálatot s nem tűr
-katonazsarnokságot. Minden tanulásának katonai tanulásnak, minden
-további munkájának s mulatságának katonai továbbképződésnek s
-frissenmaradásnak kell lennie, s minden polgári szervezetének olyannak,
-hogy egy óra alatt egy gombfordítással _szolgálattá_ legyen
-átalakítható.
-
-Hogy ez mennyire benne van már a levegőben: a cserkészmozgalom mutatja.
-Tudnivaló, honnan indult ki: Baden-Powell generális, a lord Roberts
-pártfele találta ki, egyenesen azzal a szándékkal, hogy katonai
-foglalkozásban, ügyességben és megszokásban nőjjön fel egy uj ivadék,
-mely másképp gondolkozzék majd a katonai szolgálatról, mint a mostani
-elpuhult s szives örömest vállalja, ami nélkül a birodalom tönkremehet,
-az általános hadi kötelezettséget. A számítás nem rossz, – de
-nyilvánvaló, hogy, mint nem egyszer megesik, a gondos tenyésztő mindjárt
-gyilkosát is benne neveli az uj teremtménynek. Mert a cserkészet nemcsak
-a védkötelezettségre való nevelés, hanem a kaszárnyakatonáskodás ellen
-való is. Aki tizenhat évet töltött katonai tanulásban és fegyelemben,
-annak nem kell többé sem három, sem két, sem egy esztendőt töltenie
-katonai monomániában s kikapcsolódva a polgári munkából. S viszont aki
-gyerekéletébe is bele tudta kapcsolni a katonai érdeklődést, tanulást,
-szolgálatot és gyakorlatot, az nem kapcsolja ki meglett életéből,
-munkájából és pályájából sem. A jövő nemzedék egész élete és
-pályafutása, a bölcsőtől a sirig, vagy, mondjuk, a kisdedóvótól a
-nyugdijas esztendőig _egy_ katonai tanulás, szolgálat és gyakorlás lesz,
-csak a kereteket kell mindig készen tartani, amikbe akármikor
-beleállhasson, és, természetesen, egy kis tábor tisztet, vagyis igazán
-tisztviselőt kell őrmestertől tábornagyig a mai hadsereg helyett úgy
-fenn és külön tartania a társadalom ez állandó katonai nevelésben és
-szervezésben való tartására s a kereteknek mintegy jelzésére, vagyis úgy
-kell mindazonáltal fenntartania egy kis tábor foglalkozásos katonát,
-mint ahogy ma is vannak foglalkozásos birák, ügyészek, miniszteriumi és
-egyéb igazgatási tisztviselők a polgáribb élet igazítására s
-szabályozására s kereteinek frissen tartására. Csak éppen hogy ez a
-különbség fog megszünni: a katonaság s a polgárság közt való. A katonai
-foglalkozás éppúgy egy foglalkozás lesz a többi polgári közt, mint a
-telekkönyvvezetés vagy az adminisztrativ államtitkárság, s a katonai
-ügyek úgy az egyes, mint a hatóság számára éppoly polgáriak lesznek,
-mint ma az iskolaiak vagy az árvaszékiek. Bizonyos, hogy az eljövendő
-néphadseregben sem a szalutálás, sem a parádélépés, sem – ne ess össze
-világ – a feltétlen engedelmesség nem lesz olyan fontos, mint a maiban,
-– s bizonyos, hogy ez elképzelhetetlen a mai katona számára. Még
-Shakespeare előtt is elképzelhetetlen volt olyan állam, hol a szabók
-komolyan belebeszélhetnek abba, amit a királyok tesznek. S most mégis
-így van, s nemcsak az államok nem mentek bele tönkre, de a királyok sem.
-
-
-
-
-RISZTOVÁC
-
-1914. május 15.
-
-Risztovácban, Szerbiában, lepuskáztak minap egy zászlóalja ujoncot,
-amért a nyavalyásak, szerbbé hódított bolgár létükre, nem akartak
-hűséget esküdni uj zászlajuknak. Egy zászlóalja bolgár… és Risztovácban…
-Most illenék alaposnak lenni s utána járni, jól emlékszem-e, hogy
-Montesquieu veti fel a kérdést: vajjon ha rajtam állna, hogy egy gomb
-megnyomására valahol egészen messze, Kinában, tizezer ember
-felforduljon: volna-e szivem megnyomni ezt a gombot?… Montesquieu
-idejében Kina még messze volt, s a gombokból, amiket megnyomhattak, nem
-szaladt tovább vasfonál, hogy, ha tetszik, akár százezer embert is fel
-lehessen vele fordíttatni tizezer mértföldnyi messze. Ma akárhányszor
-megesik, hogy elnök vagy császár megnyom egy gombot, a villamosság
-elszalad vele, s dróton vagy most már dróttalan is felrobbantja például
-az utolsó sziklát, mely a Panamaszorosban a Csendes-tengert az
-Atlanti-tengertől elválasztotta, vagy vizre ereszti a legnagyobb
-csatahajót, mely egyszerre tizezer embert tud halálba vinni vagy
-gyilkossá avatni. Az elnököknek, a császároknak, sőt a minisztereknek s
-mindenesetre a hadi szállítóknak ma már valóban vannak gombjaik, amiket
-csak meg kell nyomniok, hogy potyogjanak az emberek Pekingben is,
-Risztovácban is. E lehetőség tudata benne van idegeikben s akárhány
-közülük járt már Pekingben is, Risztovácban is, és tudja, hogy sem a
-tizezer kuli nem mese, sem a zászlóalja bolgár, hanem eleven isten
-teremtései, hus és vér, vacogó fog és nyilalló ideg, mint bármely
-király, miniszter vagy hadi szállító. És van szivük megnyomni azt a
-gombot?
-
-Van. Vagy legalább is: van szivük azt csinálni, amit nagy politikának
-neveznek. _Most egyelőre vége egy kétéves nagy háborunak, melynek
-megvolt az a tehetsége, hogy minden percben világháboru legyen belőle._
-Rendre megjelennek a zöld könyvek s a vörös könyvek, s ahány levelük,
-mindmegannyi gombnak emléke, mit arra szerelt föl a diplomata művészet,
-hogy százezrek, sőt milliók robbanjanak föl, ha megnyomják. A háboru a
-szabadság, sőt az emberség nevében indult. Rab népek évszázadok óta
-nyögnek idegen igában s most összefognak egymással – testvérek a
-szerencsétlenségben s az elszántságban – hogy ezt az igát lerázzák
-magukról. Hősi szövetkezésük körül ott áll a művelt világ, a keresztény
-Európa, hogy felügyeljen a nagy lobogásra, hogy tüze kifelé ne
-harapodzzék s befelé is csak hevitsen, de ne pusztitson. Így volt ez
-papiron, – Európa mint művelt és modern keresztény szekundált a
-viadalnál, ki már tudja, hogy a bolgár vér is vér, az albán ember is
-ember s érzékletesen el tudja képzelni, hogy igazi és véres halál az,
-ami egy-egy gomb megnyomásának nyomába kelhet. S meg kell mondani, hogy
-Európa két szövetségi tábora, amily veszettül intrikált és dolgozott
-egymás ellen s a Balkán népeivel egyikkel az egyik, másikkal a másik a
-_maga_ háboruját vívatta: annyira egy tudott lenni és egy is volt, mikor
-annak kellett utját állni, hogy a balkáni háboru európai háboruvá ne
-terjedjen szét. Egyszóval: Európa, ha két tábora mégoly fenekedve
-agyarkodik is egymásra, bebizonyította, hogy tud egy lenni, ha akar, s
-amikor így összetart, akkor meg is tudja tetetni a Balkánon, amit akar.
-Konstantinápoly előtt meg tudta állitani a bolgárokat, kiknek csak egyet
-kellett volna lépniök, hogy Bizáncnak urává legyenek, – mert akarta őket
-megállítani. Az Adriától vissza tudta szorítani a szerbeket, kiknek
-joguk, okuk és erejük lett volna rá, hogy a partig kijussanak, mert
-akarta őket visszaszorítani. Tehetetlensége, már ami annak látszott,
-mikor megkérdezése nélkül tört ki az első balkáni háboru s kedve
-ellenére tört ki a második: csak képmutatás és komédia. Ha igazán akar
-valamit, azt meg is tudja csinálni. S mikor az ember végignéz az
-aljasságon, mely szerint az uj balkáni térkép alakult, el kell borzadnia
-a művelt Európa vérivó gonoszságán.
-
-Mert Risztovác: ez csak egy flagráns példa ezer helyett. Az egész Balkán
-ma _egy_ Risztovác. A nemzeti, a keresztény, a szabadsági eszme nevében
-a török járom alól kiszabadult balkáni nemzetek ma mindahány, valamennyi
-egyszerre aktiv és passziv hőse egy török stilusuan elnyomó, zsarnoki és
-rabszolgatartó politikának. Sőt a töröknél is rosszabbnak. Mert a török
-türelmes, vagy legalább is közömbös ur volt, nem zavarta a rabot sem
-nemzetiségében, sem vallásában, s csak adót szedett tőle, de (kivéve a
-legutóbbi időket) nem nyomott kezébe fegyvert, hogy még életével is
-kelljen szolgálnia elnyomóit. De a szerb, aki bolgárt hódit, a görög,
-aki szerbet, a montenegrói, aki albánt s az albán, aki görögöt: azt
-kivánja a nyomorulttól, hogy menten szerbbé, göröggé, csernagorccá
-legyen, s megtagadja fajtáját, melynek megszabadulásáért csak imént
-vérzett a török szablyáktól. Ahogy a második balkáni háboruban az uj
-szerzemények felosztattak s az uj határok megvonattak: mintha sose lett
-volna a világon az a hires nemzeti eszme, melynek nevében folynak száz
-esztendő óta a balkáni háboruk. S a rettenetes az, hogy ami arculcsapás
-odalenn a nemzeti eszmét éri, egyben az emberségnek s a műveltségnek is
-meggyötretése. Északi albánok szerb uralom alatt: ez csak kegyetlen
-igazságtalanság, de mégsem borzalmasabb, mint mikor a patkány kerül a
-ratler fogára. Ám elképzelni Epirusz művelt kalmárgörögjeit a vérboszus
-albán vadak igazgatása alatt! Elképzelni a Dobrudsa szabad és komoly
-bolgárait a román raszták perfidiájának odalökve! Elképzelni Szaloniki
-szefárdjait az ősi konkurrensek, a görögök boszujának kiszolgáltatva! S
-elgondolni végre a boldogtalan müzülmánokat, kik, mint az iszapban
-maradt hal, mikor az árviz levonult róla, fuldokló tanácstalanságban
-vergődnek volt rabszolgáik között! Rémitő elképzelni, mik történhetnek
-odalenn Dibrától Szalonikig s Drinápolytól Valonáig. S mindezeknek nem
-kéne történniök, ha Európa nem akarta volna. Teljesen Európának
-hatalmában volt, hogy az uj balkáni országok igazság és emberség szerint
-alakuljanak s a nemzeti államok határai a népek lakóhatárai szerint
-szabassanak meg. Mind az érdekek, melyek szerint az entente az egyik, a
-triplice a másik balkáni országot lökte vagy tartotta, ugyanugy meg
-volnának őrizve s ugyanugy ellensulyozhatnák egymást, ha e királyságok
-nem alakultak volna egyik a másik rovására. Sőt így, mindegyik ország
-belső ellenséget s nemzetiségi kérdést kapván uj szerzeményével,
-mindegyik gyengébb előőrse annak a triplices vagy ententeos érdeknek,
-mint volna, ha természetes és megmaradható kialakultságban minden erejét
-belső kiépülésére vethetné. Még amit a külön olasz és osztrák-magyar
-érdek egy kicsit mesterségesen erőltetett ki a Balkánon, és mert
-komolyan akarta, rá tudta szoritani az ententeot, hogy utjába ne álljon:
-a független Albánia is alakulhatott volna egészségesen, megállhatóan,
-nem úgy, hogy északon csonka, szerb uralom alá került albánok híján,
-délen tulterhelt, feleslegesen hozzácsapott görögökkel – s szakasztott
-ugyanannyit jelentene akár a triplice, akár az entente mérlegén, mint
-ma. Nem reális érdek, csak pokoli rosszaság, – csak régi rossz időkből a
-diplomáciában megmaradt hiperravaszság volt, amivel Európa megengedte
-vagy előidézte, hogy a felszabaduló rabszolgák telhetetlensége rajzolja
-meg az uj balkáni térképet, s a török atrocitások helyett most román,
-bolgár, szerb, görög, albán és csernagorc atrocitások legyenek, s a
-török uralom tarthatatlansága helyében most a román, bolgár, szerb,
-görög, albán és csernagorc tarthatatlanság legyen odalenn továbbra is a
-zavaros, amiben ki tudja, nem lehet-e halászni. Micsoda szégyene a
-kulturának, a huszadik századnak, a kereszténységnek, hogy a kultura, a
-békesség s az emberség nevében kell visszasirni a müzülmán uralmat, mely
-aránylag még állandóságot s kiszámithatóságot jelentett a kavargáshoz
-képest, _mely, úgy látszik, hun- és tatárjárásos idők borzalmait fogja
-felujítani az Adriától a Fekete-tengerig!_
-
-S ekkor összeül a magas delegáció s csinál magas politikát. S feláll a
-nagyméltóságu miniszter s tart nagyméltóságu expozékat. A delegátusok
-mintha nyársat nyeltek volna – még az osztályfőnök ur is olyan fenséggel
-beszél, mintha csak szórakozottságból nem teremtett volna nyolc nap
-alatt uj földtekét. S ezalatt Risztovácban ropognak a puskák s egy
-zászlóalja bolgár legény harap a fübe, az entente nagyobb dicsőségére. S
-Epiruszban villognak a kardok s vagyonok és műveltségek véreznek el a
-triplice nagyobb dicsőségére. _Ami problémája volt a Balkánnak: két
-vértengeres háboru után még vadabbul, még veszedelmesebben, még
-kiszámithatatlanabbul mered Európa elé, mint annak előtte._ S a
-diplomaták irják a zöld könyveket s a vörös könyveket, s nem akad senki,
-aki a fejükhöz vágja!
-
-
-
-
-HARTWIG
-
-1914. julius 12.
-
-A nagy sakkpartiból kidőlt a _szemközti_ bástya is: tegnap este fél
-tizkor hirtelen meghalt – azt fogják mondani szörnyet halt s a rác
-paraszt s a muszka deák hitéből az isten se veszi ki a gombanövésü
-legendát, hogy vendéglátó gazdájának, a belgrádi osztrák-magyar követnek
-kezétől halt meg: Hartwig Miklós, belgrádi orosz követ. Hartwig Miklós
-öt-hat éve tanyázott Belgrádban s ugyanennyivel volt idősebb azon Ferenc
-Ferdinánd ausztria-estei főhercegnél, ki holnap lesz két hete
-Sarajevóban aznap délelőtt esett el feleségestül együtt szerb orgyilkos
-kezétől, amely nap estéjén a belgrádi orosz követ nagy szoarét adott a
-házába ki-bejáró belgrádi társaságnak. Ez meg a _mi_ legendánk, amit
-soha semmi világosság nem fog kioszlatni az embereink lelkéből: hogy
-Hartwig Miklósnak volt valami köze ahhoz, hogy a főherceg nem hagyta el
-élve Sarajevo városát, hol épp a rigómezei ütközet emléknapján
-ragyogtatta meg császári hatalmát… Legendák… egyikben lehet igazság, a
-másikat nevetség elgondolni… de lesz idő, hogy mindegy lesz. Egy kedves
-barátnőm mesélte, hogy mikor egyetlen kis leánya meghalt s hónapokkal
-szive bálványának temetése után még mindig vigasztalan s félőrülten
-járkált a drága sir körül a temetőben, egy öreg barátjával találkozott,
-ki halkan vonta karját karja alá s így huzta magával a sirok között. Egy
-darabig némán sétáltak, majd egy sirnál megállitotta. Botjával
-rámutatott a dombra: asszonyi név volt kövére irva. Majd átmutatott egy
-nem messzi kőre: ebbe férfinév volt bevésve. »Látod, szivem: _ennek_
-viszonya volt _ezzel_. Aminek most már negyven éve… Micsoda nagy dolog
-volt ez _akkor_…«
-
-Negyven-ötven esztendő hamar telik-mulik, s lesz idő, minden bizonynyal,
-hogy senkit sem fog izgatni a tragikum, mely elejtette Ferenc
-Ferdinándot, a nemezis, mely utolérte Hartwigot. _Akkorra majd nyilván
-eldőlt a párbaj is, mely e két férfiu közt évek óta folyott, s melyből,
-a viaskodók kidőltével, csak az egymásnak mért két kard marad meg._ De
-most még folyik a párbaj s a kardoknak hamar akad majd gazdájuk. Ki
-kapja meg a Hartwigét? Az szinte mindegy. Nem mintha Hartwig Miklós
-kitünő ember ne lett volna s akik ismerték, alkalmasint száz éles vonást
-tudnak, melylyel külön egyéniség gyanánt ütött el Csarikov urtól vagy
-Izvolszki urtól, vagy néhai Kaulbars vagy Mencsikov generálisoktól s
-mind a férfiaktól, kik a hivatalos orosz politikával egyaránt s egyúttal
-ellenére szövik és bogozzák az orosz társadalom világpolitikáját. A
-_tipusa_ ugyanaz mind e külömböző egyéniségeknek, s egészen bizonyos,
-hogy ez a tipus nem hal ki s minden öt éven belül ötven hivatott
-egyéniségben él majd tovább és ujul meg, ha egy-egy személyesitője kidől
-s ivadéka kivénül. Lehet, hogy e percben Teheránban ül az uj Hartwig,
-mint ahogy Hartwig Miklós is ott ült volt, mielőtt Belgrádba került.
-Belgrádban, Teheránban, Párisban: mindenütt, hol a nagy orosz
-gondolatnak érdekeltsége van, ez az érdekeltség kivált, nevel, magához
-alakit s a maga lelkével ihlet meg egy-egy alkalmas egyéniséget, – a
-nyers anyagot megadja egy nagy nép kifogyhatatlansága, a formát megadja
-a küldetés, s az orosz diplomáciának természetes folyamatosságban
-toborzódik a szukreszcenciája, mióta a nagy nemzet Nagy Péterben
-öntudatra ébredt s mind ameddig a nagy birodalomnak lesz a világon
-akarni, kivánni, kiküzdeni és megakadályozni valója.
-
-Ám kire száll a Ferenc Ferdinánd kardja? A főhercegé, ki egy kicsit
-imperátor, kancellár s fővezér volt egy személyben, s az érdekeltség
-szerelmes expanziójával éppugy magához tudta rántani a hivatalos
-hatáskörökön tul is e monarchia képviseletét, mint ahogy a kis belgrádi
-követ, nem is nagyherceg, még csak nem is főnemes, Oroszország számára
-és nevében mert és tudott dolgozni, mikor pedig más volt a császár, a
-külügyminiszter s a generalisszimusz? Ez az, amiről beszélek: hány ilyen
-embere van Oroszországnak, s hány lehet, akit nem is ismerünk, még
-kisebb, mint Hartwig, még kisebb helyen, mint a belgrádi követség s nem
-is orosz, hanem tatár vagy örmény, vagy, mint Hartwig és Witte, német –
-s aki mind akarja, meri és tudja, néha vakmerő tolakodással, néha ebben
-nyakát is szegve, de mindig az érdekeltségnek, a, nem tudok rá más szót,
-a szerelemnek isteni és ördögi leleményével Oroszországot jelenteni és
-képviselni? Kicsodánk van nekünk ilyen, mióta, két hét óta, nincs az
-élők közt az egyetlen ember, ki az uralkodón kivül elmondhatta magáról,
-hogy ő a habsburgi birodalmat jelenti?
-
-Nemrégiben szó esett nálunk a mi diplomáciánk ügyefogyottságáról s
-voltak, kik abban vélték okát láthatni, hogy az arisztokráciából
-rekrutálódik. Arisztokraták is akadtak, kik e nézetet felkapták – s ha a
-dolog csakugyan ily egyszerüen állna, még a mi feudális világunkban is
-könnyü volna róla tenni. De mit is mondott Pulszky Ferenc, mikor
-kifejtették előtte, hogy a husevés egészségtelen és gyengitő táplálkozás
-s a legerősebb s a legmunkabiróbb állatok rendre növényevőek?… Például
-az oroszlán! szólt erre Pulszky Ferenc. Például Bismarck, lehet egy
-szóval elintézni az egész antinemesi elméletet. Bizonyára: a diplomácia
-ne legyen zárt kaszt, a diplomaták legyenek éberek a társadalmak
-szükségei iránt, a mai diplomata mindenütt forduljon meg s mindenhez
-értsen, legyen gazdasági érzéke… és így tovább… s nagyon igaz, hogy a mi
-diplomatáink ezekben az alkalmasságokban nem bővelkednek. De csakis
-azért-e, mert uri származások? Hiszen nem mind azok. Van köztük plebejus
-is – a demokrácia geniejével miért nem ragadják magukhoz a hatalmat s a
-befolyást, amihez a genie mindig el tud jutni, hiszen azért genie?
-Bizonyára: e monarchia diplomáciájának, egész hivatalosságának s
-vezetőségének közelebb kellene jutnia a társadalomhoz s én egy szóval
-sem mondom, hogy őrmestertől külügyminiszterig akár minden egyese ne
-legyen polgárember, sőt, ha úgy tetszik, munkásember. Ennek is sok volna
-a hübnere, egyszer talán bővebben is elgondolkozhatunk rajt’ – de most
-nem ez a téma, hanem az, hogy _ha_ a mi diplomáciánk _weltfremd_, annak
-egyéb okának is kell lenni, mint a származás – hiszen hány olyan
-mágnásunk van, kiről kétségbeesve mesélik az érdekeltek, hogy akárhány
-örmény vagy zsidó tanulhatna tőle?! Ami baj van a mi diplomáciánk körül,
-az ugyanaz volna, ha egy arisztokrata sem ülne közöttük, mert a
-parasztot vagy a polgárt vagy a proletárt éppugy nem volna, ami
-osztrák-magyar Hartwiggá alakítsa, mint ahogy nincs, ami uj Metternichet
-vagy Schwarzenberget vagy – Andrássyt formálna a mostaniakból. Helyben
-vagyok, itt a példa. Miért tudott Andrássy Gyula Andrássy Gyula lenni? S
-a minden bizonynyal meglévő jó néhány ismert és számlálatlan sok
-ismeretlen és lappangó nagy ember és nagy elme közül, mely ötven millió
-ember közt föltétlen ugyanoly számban születik, mint más hazákban,
-minálunk most miért nem nőnek Hartwigok és Csarikovok és Izvolszkiak?
-Hiszen ezek is csak emberek s a mi embereink is emberek volnának?!
-
-Az hiányzik nálunk, ami másutt megvan, s amit e sorokon végig gondosan
-megválasztott szavakkal neveztem hol érdekeltségnek, hol szerelemnek,
-ami mindakettő egyet jelent. A tehetség magában nem teszi. A tudás sem,
-a tanultság sem. Mindez csak az ügyek ellátására futja, a korrektságra,
-a helyes munkavégzésre. A leleményt, ami nélkül igazi ügyvitel nincsen,
-a szenvedély adja, ezt pedig az érdekeltség ébreszti. Hogy a magam
-mesterségénél maradjak: a leggeniálisabb s a leggyakorlottabb iró is
-másképp ir, mikor muszájból vagy kötelességből ir, s másképp, mikor
-valami felgyujtja képzeletét. S mindenki úgy van, mint az iró s minden
-olyan, mint az irás. Máskép ir felségfolyamodást az ügyvéd az ő
-halálraitélt klienséről, s másképp irna, ha a maga életéért kellene
-könyörögnie. Ennek a monarchiának, ennek a hibrid, elzárt, befelé
-neutralizált, kifelé mozdulni tilos alakulatnak legmagasabb emberétől le
-utolsó utkaparójáig csak kötelességtudó hivatalnokai lehetnek, nem
-leleményes szerelmesei. Mert hol az a szenvedély, az a hiuság, az az
-érdek, az a becsvágy, az az önzés vagy önzetlenség, mely érdekelve
-lehetne e monarchia mai belső vagy külső lehetőségeiben?
-
-S itt térek vissza Andrássy Gyulára. Solferino után és Königgraetz előtt
-ez a birodalom épp úgy ég és föld közt lebegett, mint most. Akik érte és
-benne dolgoztak, céltalan kötelességből dolgoztak. Ott volt a magyar
-Benedek is, kitünő katona s a végsőkig kötelességtudó – de szemben állt
-vele a hidegen izzó Moltke, a mindent kockáztató Bismarck, a porosz
-németség két küldetéses szerelmese. Königgraetznél felborult az egész
-tehetetlen osztrák világ, romban hevert a sokkörü imperium – s ekkor,
-mint mikor a professzorok után a _feladott_ cárevicshoz elhíják a szent
-barátot, olyan lélekkel hagyta a császár a magyarokra, hogy ám
-próbálkozzanak. S ők próbálkoztak is. Deák és Andrássy megmentette a
-monarchiát, azzal, hogy magyar gondolat szerint szervezte ujjá. A
-dualizmus éppúgy, mint a hármas-szövetség: magyar gondolat, s magyar
-genie, Andrássy, a magyar ember szerelmes érdekeltségével avatkozott
-bele a cseh-osztrák kiegyezésbe s ugrott élére, akár tetszett, akár nem,
-az ujjáteremtett birodalomnak, a _mi_ birodalmunknak. A mi
-érdekeltségünk leleményével tudta a königgraetzi romokat osztrák-magyar
-monarchiává felépíteni s a megalázott és megrugdalt árnyékbirodalmat öt
-év alatt nagyhatalommá tenni, mely az orosz-török háboruban már diktált,
-Berlinben vezetett, s mig lábainál uj országokat teremtett, a Habsburgok
-zászlaját levitte a Hunyadyak utján Boszniába. Mennyi összeütközése
-volt, mennyi intrika, perfidia és neheztelés vette körül – de tudott
-győzni és tudott teremteni, mert volt miért. Aehrenthal, ki pedig kitünő
-ember volt és hatalmas akarat, már nem tudott, s a halál váltotta meg
-helyéről, honnan amugy is lehervadt volna. Mert miért dolgozott
-Aehrenthal, s egy magyar avagy cseh vagy német vagy akárki, ki ma az ő
-helyére kerülne: vajjon miért dolgozna? Andrássy visszavonulása már nem
-volt véletlen: már első jelensége volt annak a _visszacsinálásnak_, amit
-berlini világtörténelmi diadalai után a dualizmuson megkezdeni jónak
-láttak. Életprincipiumától fosztották meg ezt a monarchiát, anélkül,
-hogy tudtak volna helyébe más principiumot tenni. S ettől a perctől
-fogva e lélektelen birodalom lelket sem tudott többé embereibe önteni, s
-nagytervübb s nagyobbakaratu emberei munkájuk végezetlen sülyednek el a
-tragikumban. Ferenc Ferdinánd valami egyebet akart – jót-e vagy rosszat,
-az az ő kriptája titka, de volt terve s ezzel együtt tudott nőni és
-cselekedni. De őt eltették láb alól, a magyar gondolat meg indexre van
-téve, s a gondolattalan árnyékbirodalommal szemben ott áll a
-kifogyhatatlan leleményü Oroszország, mely, amig céljai vannak,
-embereket is tud nevelni. Hartwig Miklós helyébe uj bástya jő, uj
-bástyák, futárok, parasztok, számlálatlan sokaságban – nincs az a
-sakkmester, ki így ezt a partit meg tudja nyerni.
-
-
-
-
-AMERIKA
-
-1914. julius 19.
-
-Mikor most tiz éve Newyorkban jártam, egy odavaló kollega megintervjuolt
-s harmadnap beszélgetésünk valamelyik nagy lapban azzal a felirással
-jelent meg, hogy: _Akinek tetszik a Fifth Avenue!_ S valóban: nekem
-tetszik a Fifth Avenue, a milliardairek kertes palotácskáinak utsora,
-melynek minden jót és drágát összeszedő és utánzó hörcsökgazdagságát
-fitymálni szokták az európaiak, s utánuk az amerikaiak is úgy tesznek,
-mintha fitymálnák, ezen a legolcsóbb módon mutatván ki, hogy izlésért és
-műértelemért ime nem kell már átmenniök a tengeren. Mondom és igaz, hogy
-ennek már tiz éve s e tiz évbe esik az a lelki fordulat, melyről e sorok
-elmélkedni kivánnak. Akkor azonban Európa még elhitette magával, hogy a
-barbár Amerikát alapjában lenézi s Amerika még nyelt egyet, erre
-gondolván – körülbelül úgy, mint ahogy a zsidó bankár, kié az ország, a
-hatalom s a dicsőség, egy darabig még együtt viccel az expropiált
-gentryvel a zsidókról, mig végre a valóságos hatalommal fölülkerekedik
-benne a tartózkodás nélkül való gőg, s az alulkerültben a valóságos
-megtörtséggel együtt fölülkerekedik az őszinte áhítat.
-
-Nekem azonban már akkor mert tetszeni a Fifth Avenue, mert mi ne
-tetszenék egy hatalmasan széles s mértföldnyi hosszú utdarabon, melynek
-egyik felét a viruló Central Park szegi, másik felét kastély kastély
-után, mely majd mind valami nevezetesebb, kivált francia villának
-másolata vagy utánszülötte. A Fifth Avenue így bizonyára nem eredeti, s
-nem is szép abban a szerves értelemben, mint mondjuk a brüsszeli Grand’
-Place, mely minden házastul ott nőtt ki az odavaló földből, s nemcsak
-építőinek, de lakóinak is véréből és idegeiből. Viszont komédia és
-sznobság azt mondani, hogy ne volna szép – mint ahogy komédia és
-sznobság lett volna a régi Róma idejében rámondani a római fórumokra,
-hogy nem szépek, mert minden emléküket s palotájukat vagy templomukat
-görög építészek görög izlés szerint s nyilván az uj talajhoz csak
-hozzámódosított távoli eredetiek után másolták át a hódító piacára.
-
-… Mit szólhattak a görögök, mikor az első rómaiak megjelentek náluk?
-Nyilván ugyanazt, mint a rómaiak, mikor az első germánok végigszántottak
-a hátukon. Én már gyerek se voltam, mikor Párisban még lenézték az
-amerikaiakat s a nagy restaurantok pincérei azzal a tulzott alázattal
-vágták zsebre aranyborravalóikat, melynek szemerebbenéséből kivillan a
-lenézés. Ma már erről szó sincs. Amerika tökéletesen expropiálta Párist
-s Páris lihegő alázattal szolgálja ki az amerikaiakat. S a világért sem
-titkos lenézéssel vagy lappangó gyülölettel! Nem – inkább ma még
-szemérmetesen eltitkolt és röstelt áhítattal, mely azonban – minden jel
-erre vall – csakhamar nyilt és türelmetlen imádatban fog kitörni.
-Ugyanígy fogadták mindig, mióta világ a világ, a művelt és finom
-alulkerültek a durva és nevetséges hódítókat. Elébb kinevették, aztán
-lenézték, majd gyűlölték őket – mignem megtörtek hatalmuk igézetétől, s
-megtéve őket isteneikké, boldog büszkeséggel vadultak vissza hozzájuk,
-hogy hasonlóik legyenek. A végén a görög imádja a rómait, a római a
-germánt, az aztek a spanyolt, az indus az angolt s a párisi az
-amerikait.
-
-Történelmi kurzus: elnézni, hogy az amerikai barbárság, tisztára a több
-pénz, a sok pénz, a könnyü pénz hatalmával mint rontja magához a kényes
-Párist. Fogadó, vendéglő, szinház, ujság: minden és mindenki az
-amerikaiakat szolgálja. S nem fogcsikorgatva! Ez tegnap volt – ma már
-szerelmes imádattal! Nézzétek meg a francia divatot s a francia
-divatlapokat. A legujabb divatok, néhány év óta, olyan ijesztőek, hogy
-már akadnak, mint ezelőtt soha, divatfilozófusok, kik fennakadnak
-rajtuk. S nézzétek meg figyelmesen a longchampsi vagy auteuili futtatás
-után világgá kerülő parisienne-fotografiákat. Hát parisiennek még ezek a
-parisiennek? Ezek a hernyólábu, térdig derék potrohos állatok? O
-istenem: szegénykék még parisiennek, de ruháikat már nem maguk eszelik
-ki – jobban mondva: a mesterek, akik kieszelik, többé nem az ő testük
-köré, nem az ő izlésük számára kristályosítják. Hanem: az amerikai
-asszonyok számára. Ezeknek termetére illik ez a ruha. S ezeknek vérében
-még biedermeyerkori nagyanyáik vagy dédanyáik idejéből megmaradt a
-fodros szoknyához való huzás. Nem mintha nem volna izlésük, nem volna
-kimondott hajlandóságuk. Nagyon is van, talán egészséges is, de barbár,
-kezdetleges s az árnyalatok iránt érzéketlen. Mint ahogy a kocsisnak is
-van izlése, csak nem ugyanolyan, mint az úrnak. S Páris s a parisienne s
-lassankint – sőt nem is lassankint, hanem száguldó hamarsággal – az
-egész világ úgy van velük, mint volna az úr, kit a kocsisa fizet.
-Elkocsisodik.
-
-Amerika elkocsisítja a világot. Ez nem baj, nem veszedelem, de
-veszteség, mert visszaesés. Legyünk vele tisztában, hogy a barbár
-Amerika az ő pénzével most szakasztott úgy önti el Európát, mint
-valamikor a germán az ő fegyverével. Szerencsétlenség nem lesz belőle,
-de veszteség igen. Körülbelül ezer évnyi visszaesés és időveszteség
-Európa pallérozódásában. A germánná vált Európa körülbelül ma ért el
-annyi kulturához, amily fokról a görög-rómainak maradhatott Európa ezer
-év előtt továbbfejlődhetett volna. Szédület elgondolni, hogy ma már hol
-tarthatna. De azért nem baj – így is elég messze tart.
-
-Amerika a mai Európához képest körülbelül éppúgy ezer évvel fiatalabb s
-pallérozatlanabb, mint voltak a germánok a görög-római-egyiptomi
-kulturához képest. Észak-Amerika, és, mely bő költőpénz dolgában mind
-erősebben kezd számbajönni, Dél-Amerika, teszem Argentina. S vegyük
-hozzá a Fokföldet is, gyémántból kinőtt rengeteg vagyonaival. A tehetős
-barbárságnak e – paradoxon, de így van, – szomjas áradata óhatatlanul a
-maga alacsonyságához, vadabb érzéséhez, fejletlenebb izléséhez, mohóbb
-durvaságához rontja hozzá Európát. Figyeljétek meg a plakátstílust, mely
-külsőre, belsőre, hangra, nyomásra és szinvonalra minden zsurnalisztikát
-uniformizált. Ez már Amerika hatása. Nézzétek meg a szinházakat:
-belsőség nélkül való s ordítva moralizáló vagy röfögve disznólkodó
-darabjaikkal: ez már Amerika. A cigány-nyugat izlése kiváltja a
-cigány-kelet művészetét, s az orosz ballet kiszorítja hajlékaiból az
-operát. A koncerttermeket magukhoz ragadják a zene légtornászai és
-fogművészei, a szalónt kiszorítja a hotelbeli tangó-tea s a beszédbeli
-hódítás lelkiességét a táncban való egymásratalálás. A kaliforniai
-aranyásók vasárnapja: ez ma Európa.
-
-Persze: Amerika is pallérozódni fog. Máris úton van ehhez s miközben
-magához rontja a művelt világot, sokat átment magához műveltsége
-romjaiból. Mint ahogy átlopja a Fifth Avenuera a francia kastélyokat s
-összevásárolja a legszebb képeket, sőt már a régi templomokat is:
-észrevétlen magába szíja a lelki finomságokat is s kötélidegei
-öntudatlan átveszik a finomabb rezzeneteket. Európában pedig a leányzó
-nem hal meg, csak alszik – ha majd Amerika is, gazdagságától s
-technikájától siettetett gyorsasággal, kifinomodik s kiművelődik s uj
-fogékonyságát átveti a régi világra is: ennek lappangó előkelőségei
-éppúgy felneszelnek majd az uj szellő zsongására, mint ahogy Napoleon,
-kiben Taine oly geniális szemmel látta meg a renaissance későszülött
-fiát, nem is tudta, mennyire igazán a római imperiumot jártatja végig a
-germán rabságu Európán.
-
-Egyelőre azonban nagy megaláztatások következnek s nagy alázkodások.
-Nagyobbat képzelni sem tudok, mint egy angol ujságnak abbeli
-megfigyelését, melyet minap olvastam, hogy: »nézzétek meg a képes
-lapokat: minden angol ember képében van valami stupiditás s minden
-amerikai ember képében valami okosság!« Teremtő isten, – senki ezen több
-joggal nem mulathatott, mint én, ki egyszer külön kis értekezést irtam
-arról, hogy az angolnak nemzeti vonása a stupiditás. De hogy, mikor akad
-végre angol ember, ki ezt észreveszi, akkor is az amerikai emberekkel
-szemben veszi észre: ennyire stupidok eddig mégsem voltak az angolok. Ez
-már amerikai hatás!
-
-
-
-
-HÁBORÚ
-
-1914. julius 26.
-
-Háború – az én korombeli magyar, mikor ezt a szót leírja, úgy írja le,
-mint ahogy azt írja le, hogy Uj-Zéland. Tudja, hogy van, de mi köze
-hozzá? még sose volt ott.
-
-Utolsó igazi háborúja e monarchiának 1866-ban volt, a porosz-osztrák
-párviadal. Ebből az időből való a felelet, amit a katonaviselt ember
-adott a kérdésre, hogy hol sebesült meg: Königrécnél meg a hónom alatt!
-Ezekben az időkben csupa ilyen feleleteket adtak Magyarországon s csupa
-ilyen keserű anekdota járta a háborúról. Nem mintha a porosz háború nem
-lett volna népek csatája. Az volt, a magyar nép, a magyar nemzet csatája
-volt, csak éppen hogy nem a porosz ellen, hanem az osztrák ellen. A
-magyar anyák, kiknek fiai ott véreztek Bismarck és Moltke előtt,
-imádságba foglalták a Bismarck s Moltke nevét. A magyar anyák akkor
-ilyen különösek voltak. Arra ugyan nem tudta rávenni őket Bécs, hogy (a
-Deák Ferenc szava szerint) kétszer szüljenek egy esztendőben s kétszer
-annyi katonát állíthassanak a császárnak. De hogy egyszer szült s olyik
-egyszülött fiát ne sirassa, ha elesett porosz kéztől s ezzel is kevesebb
-legyen a bécsi hatalom katonája: ezt az akkori magyar asszony el tudta
-viselni. Erre nevelődött nemzedék volt: az 1866-iki magyar anyák
-1848-ban voltak kislyányok.
-
-Az én nemzedékem már nem nevekedett ágyúdörgés között. Csecsszopók
-voltunk, mikor a porosz bevonult Párisba s a commune bukása a pokol
-vörösét vetette föl az égre. Nagy háború volt, de nem a mi háborúnk, –
-sőt, a rövid bizonytalanság után, melyben Andrássy legyőzte Beustot és
-Albrecht főherceget, cserbe hagyatta a franciát s hozzácsatolt bennünket
-a porosz élethez, mely ma ennek fejében ime helyt áll a mi életünkért: a
-porosz-francia háború sikere olyan virágzást és játékos kedvet öntött
-végig a megujult monarchián, hogy a pajzán farsangnak csak az 1873-iki
-krach hamvazó szerdája tudott véget vetni. Aztán jött, néhány évre rá,
-az osztrák-török háború. Andrássy ezt is csak megnyerte, anélkül, hogy
-részt kellett volna benne vennünk. Bosznia: az persze már háború volt, a
-magunk háborúja. Én már az Über Land und Meer cimü ujság buzgó olvasója
-vagy legalább is lapozója voltam, s éppen Kecskeméten, mikor a
-kecskeméti bakákat levitték ebbe a kecskemekegéses görbe országba. Két
-képemlékem is van róla: egy langyos délután, mikor künn vagyunk a
-vasútnál s a teherkocsik lépcsőjén fehérbajszu bakák – nyilván
-tartalékosok – sírva bucsúznak asszonyuktól s gyereküktől. S este is
-látom magam, – őszi vagy téli hamar este – amint nagyanyámmal s a Roza
-szolgálóval hallgatag ültünk a banyakemence körül s nem tollat fosztunk,
-mint máskor, hanem ami vásott lepedő, de gatya és pöndöly is a házban
-találtatik, fölszálazzuk tépésnek. Mostani antiszepszises eszemmel
-borsódzik hátam, elgondolván, mennyi fertőzetet küldhettünk
-ártatlanságunkban a sebesülteknek. Akkor ez így volt rendjén, így volt
-emberséges és irgalmas – s ma már körülbelül mindegy, mert aki akkor
-katonasebesült volt, az azóta nyilván amúgy is meghalt volna… Sok
-familiát tudok, hol a családi fényképek, chignonos asszonyságok s
-torzomborz szakállú s vasalódeszkásvállú akkori gavallérok arcképei közt
-ott szürkül és halványlik egy csupaszképű és pufók bakalegény
-fotografiája… a szegény Imre, vagy Peti vagy Zsiga, ki elesett Dobojnál
-vagy Maglájnál, egy asszony lötte le a hegyről, látta, amint puskát
-fogott rá, borzasztóak ezek a vad asszonyok… Egy országos név is sírt
-akkor a gyászolók között, Trefort Ágost, a hires kultuszminiszter
-siratta egyetlen Ervin fiát.
-
-De mindent összevéve, bármennyi vérrel és könnyel járt: ez sem volt
-igazi háború. Nem volt háború úgy, hogy befelé való szele, mint a
-tornado, végignyargalt volna az országon. Azóta, ha szabad ilyenkor
-ilyen durva szó, ott kibiceltünk a török-görög, az angol-búr, a
-spanyol-amerikai, a borzalmas orosz-japán, a tripoliszi olasz s a még
-rettenetesebb két balkáni háborúnál. Mindről hallottunk rémületeket,
-olyik minden percben átcsaphatott hozzánk s kivált a balkáninak
-gazdasági áthatása egy kicsit mégis valósági érzéssel kólintott
-bennünket fejbe. A búr háború során szívtépő volt – meg is írtam akkor
-versben – hétről-hétre, szivós angol egyhangúsággal ott látni közzétéve
-a képes lapokban levélszám a Ladysmithnél, a Magersfountainnál elesett
-gyönyörű angol fiúk arcképét… mennyi ifjú szép halott, mennyi ifjú hős
-halott, fiatal halott… számlálatlan, egysorjában, déli éjek harmatjában,
-temetetlen rothad ott annyi ifju szép halott, annyi ifju, annyi hős,
-annyi fiatal halott… Szomorú volt, fájdalmas volt, de csak szemünkön át
-láttuk, a bőrünkön nem éreztük.
-
-Hanem – istenem: az ember gondolattalan állat s azt hiszi, hogy tud,
-mikor csak utánapapol. Mindnyájan tanultuk a harmincéves háborút,
-pusztításait, visszavetéseit: de ki gondolja végig, hogy mit jelentett:
-akkor élni?! Japánban találni ajnókat, Egyiptomban találni fellahokat, a
-legutolsó, a legnyomorultabb, a legműveletlenebb, a legmegtörtebb
-embereket a világon. De kezük és lábuk karcsúsága leszéplik róluk: nem
-illik állatiságukhoz. Nem is, mert ezt őseiktől vették örökbe, kik
-hajdan urak voltak, büszkék és boldogok, – de jött a háború, jött az
-idegen hódító, s visszavetette őket az állatiságba. Ez az, amit nem
-tudunk elgondolni, hogy velünk s a mi világunkkal megtörténhessék.
-Csakugyan lehet, hogy ahol ma márványpaloták tündöklenek, ott holnap
-homok lepje be a romokat? Hogy ahol ma öntöző csatornák körül virul a
-kertes élet, ott holnap esőtelen nyár szikassza ki az eliszaposodott
-folyóvizeket? Ez ma már talán nem lehetséges – ma már, aminők az
-emberiség mai állapotai: nem igen lehet elképzelni annyira barbár
-népanyagú tatárjárást, mint aminő tönkretette Asszirt és Babilont,
-Egyiptomot, Hellászt és Rómát. De háború még mindig van és lehet s vele
-mindannak megingása, mit gondolatlan életünkben olyan soha meg nem
-rendülhető tartozékának hittünk, mint a talajt, amin lábunkat megvetjük,
-a levegőeget, melybe felnyulunk.
-
-Az életem: hogy nem az enyém. A kenyerem: hogy nem biztos. A pénzem:
-hogy elvész. Az állásom: hogy tárgytalan. A házam: hogy fölégethetik. A
-váltóm: hogy be nem váltják. A városom: hogy ostrom veszi körül, a
-vizvezetéket elvágják, a villamos nem jár, a lovakat elvitték háborúba,
-a telegráf le van foglalva, a vasút kell a katonáknak, a gyerekem nem
-kap tejet, az iskolákban sebesültek hörögnek, felvet bennünket a piszok,
-a fájdalom, a nyomorúság és a betegség, kereset nincs, kolera van, – ez
-a háború. Testi fájdalom, gyilkos pusztulás, nyugtalanság, zaklatottság,
-üldözöttség, – az ember országúton él rablók között, erdőben vadállatok
-között, temetőben hiénák között, pusztaságban sakálok között, tengeren
-cápák között, örvényben élet-halál között: ez a háború. Rémítő
-visszaesés – olyan a társadalomra s benne minden egyesre, mint ugyancsak
-az egyesre a betegség – valami finom, gazdag, előkelő, illatszerben
-fürdő és ámbrát lélegző emberre, mikor lebirja a vérbaj és eleven
-testtel elrothad.
-
-S hogy kell-e ennek lenni? Erről gondolkozni minden idő alkalmasabb,
-mint a háborús. A gondolkozás ilyenkor általában stilustalan – olyan,
-mint ha a vizbefuló fel akarná lapozni a lexikonban az uszótempókat.
-Csak egy nagy szociológus igazság dereng át a lőporfüstön, a vérpárán, a
-tűzhamun, a romporon. Az, hogy az embercsoport a polgárosultságban egy
-fokkal vagy korral mindig hátrább van, mint az egyes ember. Szedj
-csoportba kétszáz művelt, jó és jól nevelt embert, egyenként nemének
-díszét s az előkelőség példáját: együttvéve neveletlen csorda lesz, mely
-röhög, mint a paraszt s vak dühhel gyilkol, mint a megriadt állat.
-Egyszerűen: az emberiség még nem jutott odáig, ahová az emberek. Az
-egyes ember már lebirta magában a vadállatot, – az emberiség még nem.
-Valamikor, még nem is rég, a társadalmon belül is urak voltak a rablók s
-a gyilkosok, – az úr nem is volt egyéb, mint, mai szemmel nézve,
-rablógyilkos, ez volt a hős, a félisten, a legkülönb ember, kit félve
-tiszteltek, mint ahogy az emberséges gyengét megvetették, lenézték és
-megalázták. Ennek ma már úgy ahogy vége s a társadalmakon belül annyira
-amennyire az emberség szab rendet. De az emberiség még nem tart ennyire.
-Ennek körén belül az ember még vadállat s a gyilkos s a rabló az úr, a
-csalás a fegyver, a leselkedés a rend, a hitszegés az okosság. Valóban
-az – ezt nem gunyból mondom. Aki ma, ha még oly derék és tekintélyes
-ember is, nemzete nevében és számára nem a haramia-morál szerint
-gondolkozik, az rossz politikus, az ügyetlen, az ostoba, az áruló. A
-magam nevében mondhatom, hogy nem bántom a másét, szent előttem az
-emberélet s inkább magam pusztuljak el, semmint más boldogulásának
-útjában álljak… De országom nevében nem cselekedhetem így, mert
-tönkreteszem vele s benne magamat, testvéreimet, minden egyes embert,
-kinek számára a nagyvilágon nincsen e kivül hely.
-
-S ez a történelem: a rablások és gyilkolások sora. Az a hódító volt
-őszinte, ki üszköt vetett az alexandriai könyvtárba. _Minden_ háború
-ilyen alexandriai könyvtárégetés, s csak még utálatosabb, ha azt
-komédiázza, hogy kiméli a könyvtárakat. Amig nem lehet a háborút
-elkerülni, addig nem lehet a könyvtárakat sem kimélni – viszont, amig
-minden ország rablóktól és gyilkosoktól van körülvéve s ezen nem
-háborodhatik fel, mert maga is rabló és gyilkos, addig, aki fél a
-háborútól, az legjobb, ha maga lövi magát főbe. Ez nem azt jelenti, hogy
-keresni kell a háborút vagy erőltetni vagy provokálni kell. Ma már
-vagyunk annyira, hogy átok van és legyen az országon és kormányzóin,
-akik mindenáron harciasak s vérben, vasban úgy spekulálnak, mint babban.
-Hires verekedők közt is élhetek úgy, hogy én nem kezdek ki senkivel. De
-azt tudniok kell, hogy, ha sora kerül, nem hagyom magam. Különben
-elvesztem. S amily rettenetes s az emberiséghez nem méltó a háború:
-emberhez méltóan kell viselni és elviselni. Szomorú, hogy az emberiség
-sem okosabb a buta földtekénél, mely örökkévalósága közben meg-megrendül
-s meg-megindul s felboritja a boldogtalanokat, kik életüket építik
-mozdulatlanságára. De az ember azért ember, hogy ne birjon vele a
-földindulás sem.
-
-
-
-
-A MI HÁBORUNK
-
-1914. augusztus 1.
-
-Ennek a háborúnak a dolga a legegyszerűbb a világtörténelemben.
-
-Ha volna még kétség, hogy enélkül mi várt volna reánk, nézzünk jól
-szemébe a Sir Edward Grey első közvetitő ajánlatának.
-
-Oroszország bele akar szólni abba, hogy van-e Ausztria-Magyarországnak
-joga életét megvédeni egy nyiltan arra törő kis szomszéd ellen, – s a
-nagy, a bölcs, az emberséges angol külügyminiszter ezt az ügyet
-nagyköveti tanács elé tartozónak itéli s leint bennünket, hogy várjunk
-Szerbiával, majd ők rendelkeznek.
-
-Ez azt jelenti, hogy nem: Törökország sorsa várt ránk, hanem: már benne
-vagyunk Törökország sorsában. Ebből ki kell vágnunk magunkat, különben
-mindenki, ki e monarchiának lakója, egyenkint főbelőheti magát. Aki azt
-hiszi, hogy ez frázis, hasonlat vagy túlzás, az nézzen le a Balkánra,
-hogy a nagy bukaresti rendezkedés után mint válnak földönfutókká a görög
-kézre került bolgárok, az albán kézre került görögök, a szerb kézre
-került mohamedánok – és igy tovább.
-
-A tíz éves vergődés, melyben, majd minden második esztendőben
-mobilizálva, e monarchia azzá lett, akinek a hűvös szemű Sir Edward
-nyilván joggal látja: ez nem pusztán a monarchiának vagy, mondjuk, a
-dinasztiának prestige-vesztesége, hanem minden egyes embernek életbeli
-kára, ki e monarchiában él.
-
-Nézzétek meg üres zsebeiteket, megszegett pályafutásotokat, megrendült
-egzisztenciátokat, – a kereset hiját, a munka pangását, a kilátások
-elsötétedését s aztán feleljetek: mindegy-e az egyes számára, hogy van-e
-prestige-e az országnak, melynek lakosa, a dinasztiának, melynek
-alattvalója?
-
-Én megkérdem magamat s így kérdezze meg önmagát minden egyes, s nem
-hazafiságból s regényes szófuvással, hanem józan önzéssel, rideg
-számítással: akarok-e szerb lenni? Vagy román lenni? Vagy orosz lenni?
-Lenézek a Balkánra, felnézek Finlandba s azt mondom, hogy nem.
-
-Ha osztrák-német volnék, vagy ha magyarúl is meg lehetne az az esélyem,
-hogy e monarchia felborulta valami formában német kéz alá juttatna,
-talán én is közömbösebb volnék az iránt: legyen-e még osztrák-magyar
-monarchia a világon. De mikor e közt van választásom, s a közt, hogy
-szerb, román, vagy orosz legyek-e, igazán nem nehéz – akár, ha sora
-kerül, életemmel és véremmel – magyar hazafinak lennem.
-
-S ha kérdem tovább: megint csak legridegebb, minden történetiségtől
-meghántott önzésemet: akarok-e, aki csakis magyar lehetek, inkább egy
-helyreállított nagyhatalmu Ausztria-Magyarországon lenni magyar, mint
-egy magában álló Kis-Magyarországon, mely Szegedtől Kassáig terjed s
-Kanizsától Nyiregyházáig: akkor viszont nem nehéz szenvedélyes
-habsburgistának lennem.
-
-Igen: ha ez az orosz csalogatásnak kigondolt mediatizált és neutralizált
-Kis-Magyarország például Svájc, például Belgium, például Luxemburg
-helyén feküdnék: a mindenkiben benneélő cinikus és egoista énbennem azt
-mondhatná: ilyen szomszédságban nem rossz élni s nem baj meghalni. De
-élni, teszem, Illyria, Szerbia, Románia, és bocsánat, Lengyelország
-között, s ha mégis meghalunk, valahova ide halni át: ez a perspektiva
-könnyűvé teszi a legsúlyosabb kockázatot is, hogy hátha lehetne másképp
-is. Mindenkinek, aki az osztrák-magyar birodalomban él, de mindenesetre
-minden magyarnak személyes életérdeke, hogy az osztrák-magyar monarchia
-megmaradjon és nyugodt zavartalanságban éljen. Ez ma már háború nélkül
-lehetetlen. Ezért nem lehet, ezért nem lehetett e magyar földön magyar
-vagy magyarságba tartozó ember józan észszel más, mint magyar, más, mint
-magyar hazafi, sőt, ha úgy tetszik, magyar chauvin, magyar nacionalista,
-magyar imperialista, magyar militarista. Mai ember számára ez kétséges
-érzés, de nem rajtunk állott eddig s most a háborún áll, hogy lehet-e
-ebben enyhülés és modernizálódás.
-
-Nekünk magyaroknak kell a magyar állam és kell a habsburgi birodalom, –
-a mi egyetlen boldogulási formánk csak az lehet, ha, mint a kompasz a
-hajó hidján, biztosítva ringatódzunk ez állam, e birodalom ölén. Amely
-nemzeti törekvés, legyen magában még oly érthető, túlkivánkozik e
-monarchia határain, az halálos ellensége minden egyesünknek mint
-magánembernek is. S amig a nemzetiségekben ilyen törekvéssel elegy az ő
-nemzeti törekvésük, addig a magyar államon belül lehetetlen velük
-szemben s az ő számukra az az emberségi, igazsági és méltányossági
-politika, melyet különben szégyen volna, hogy huszadik századbeli
-európai országtól még követelni kell. Mert addig minden méltányosság
-csak az elszakadó szándékot, lehetőséget és jogot nevelné. A becsületes,
-az igazságos, a méltányos és modern magyar nemzetiségi politikának
-előfeltétele a háború, mely karddal vágja el az irredenták szálait s
-ágyúval szoktatja le hosszú időre: a szomszédokat arról, hogy ideát
-kereskedjenek, a nemzetiségeket arról, hogy a határon túl remélkedjenek.
-Ha kifelé is, befelé is mindenki bizonyos benne, hogy
-Ausztria-Magyarország megmarad és testéből senki nem eszik, akkor minden
-lakosa e határokon belül keresi majd boldogulását s akkor nem lesz
-veszedelem ebben minden igazsággal, nemzetivel vagy nemzetiségivel,
-megsegíteni.
-
-A magyarság számára tehát nem kérdés, hogy az osztrák-magyar monarchiára
-szükség van, tehát a mostani háborúra szükség volt. Soha a maguk
-lelkiismerete, és, ha nagy napokban szabad a nagy szó: a történelem
-itélőszéke elé emberek könnyebb szívvel nem állhatnak, mint állhatunk
-azok a néhányan, kik társainktól lenézetve vagy érthetetleneknek
-tekintve ezt hét-nyolc éve mondjuk. Ki olyan ostoba vagy olyan aljas,
-hogy a szerbet vagy a románt vagy bárki emberfiát ne nézze embernek, ne
-tisztelje álmait, ne becsülje még önzését is vagy sajnáljon tőle bármi
-boldogulást? Csak éppen annyira nem vihetjük e megértést, hogy
-öngyilkosak legyünk.
-
-Mióta ez a birodalom fennáll: ez az első háborúja, amely népeinek
-háborúja. Nemcsak általuk folyik, de érttük is, – nemcsak a birodalomnak
-érdeke, hogy éljen, hanem azoké is, akik benne élnek. Hogy aztán, ha az
-osztrák-magyar monarchia életét biztosítottuk, abban nekünk magyaroknak
-fussa a számadásunk, az megint azok okos önzésének dolga, kik igy e
-monarchiában mindenkorra (vagy, mert a történelemben örökkévalóság
-nincs, hosszú időre) bennrekednek. Most már csak világos, hogy nemcsak a
-magyar érdek esik össze a birodaloméval, de a birodalomé is a magyar
-érdekkel – végső soron tehát mindenkié, kinek e birodalomban kell élnie.
-Ma nincs a napja, hogy erről szót ejtsünk, csak még egyszer gondoljuk
-el, ami nem igéret vagy biztatás, hanem tétel: hogy minél biztosabb e
-birodalmon belül a magyarnak élete, annál többet tehet és áldozhat itt
-minden egyéb életért. Egyébként pedig: minden mese valóság s még nem
-volt mese, melyben aki a királykisasszonyt megváltotta, a
-királykisasszony az övé ne lett volna. A magyarság magáért dolgozik,
-mikor e monarchiát megváltani siet gonosz megalázottságából.
-
-
-
-
-BÚCSÚ
-
-1914. augusztus 9.
-
-Isten hozzád, szép város.
-
-Mióta az eszemet tudom, a neved ige előttem.
-
-Mióta beszédből értek, neved köré áll foglalatnak, ami emberi nyelven
-nagyot, dicsőt s egyben bájosat jelenthet.
-
-Az egész világ mintha a te foglalatod lett volna, s te benne vetetted az
-átlátszó szikrát, szolitárius.
-
-Ezer éve, hogy a kedves értelem minden felsőségével mosolyogsz le a
-többi emberekre.
-
-Nagy templomodban, az ó-sziget sarkában, az oltár főoszlopa előtt ott
-áll a Miasszonyunk szobra. Lesz vagy hétszáz esztendős – s azon mód áll
-ott, kidüllesztett három hónapos hasacskájával, lesütött, de pillája
-alól kileső szemével, liliom kisujját negédesen görbítve s kisdedét mint
-a napernyőt nyugtatva könyöke hintájában, akár a nagyerdei
-lófuttatásokon begyeskednek mai asszonyaid. Huszonöt emberöltő óta vagy
-a szerelem városa.
-
-S a tudásé. Hajdani ódon főiskoládra felzarándokoltak a vadságukat
-levetkezni vágyó nemzetek fiai – s a magyar irodalom és történelem is
-őrzi nemes ifjak, szent barátok nevét, kik e kegyes anya emlőiből itták
-a bölcsesség tejét. S mindig volt abban kecsesség, ahogy e drága nedvet
-ömletted. Nincs nagy gondolata az emberiségnek, mely ne koponyáid s
-kupoláid alatt villant volna meg először. A világosság városa vagy – s
-mily egyszerű és derüs e világosság!
-
-S a szépség városa vagy: szép minden köved. Ami magadból nőtt: elszáll,
-olyan finom, s amit idegenből vettél, magadhoz finomítottad. Egy
-kelet-nyugati költő azt dalolja, hogy a csillagok akkor a legszebbek,
-mikor utcáid tocsogóiban tükröződnek. Még a sarad is más, mint más
-városoké.
-
-Karcsú tornyok, nyilt homlokú házak, a házakban serény nappalok, kacagó
-esték, nyugodalmas éjszakák. Nevetni hol lehet úgy, mint falaid között?
-S dolgozni hol lehet jobban? S örülni az életnek lehet-e így másutt,
-barátot ily kedveset, kedvest ily barátságosat találni?
-
-A költészet városa vagy, a tőkéletes beszédé. A te nyelveden megérteni,
-hogy a szó leszürődött lélek. Ez a nyelv mindenre való. A szónok falakat
-dönget, a bohóc hasakat renget vele. A kiformált méltóság lépked vele
-szabatos fenségben. S a józan okosság beszél vele nevető
-természetességgel. Márványos kiszámitású tud lenni az irás nagy
-művészeinél. S lázasan formátlan a prédikáló természethajszolónál. A
-hang egy-két lejtése: s megszületik a nóta – félig muzsika, félig illat.
-Uriságába behat a mezők lehellete.
-
-Mint ahogy beléd magadba is, gyalogosok városa. Hol végződnek utcáid s
-hol kezdődnek erdeid? Meddig vagy város s hol kezdesz falu lenni? Széles
-körutaidon ódon fák vetnek árnyékot a kávéházak előtt hüselőkre.
-Aszfaltos utak szegik át erdeidet s bokraik közül kis tündérpaloták
-kandikálnak az arra száguldókra. Halk hajócskák surrannak el karcsú
-hidjaid alatt, egy óra mulva kúszóvasutnál állanak meg, mely széles
-hegysíkra segít fel. Lelátni a gyöngykigyóra, a folyóvízre. Messzi innen
-fölmered a völgyből a hegybe ágaskodó ketrectorony, négy talpa körül
-tarka pázsit. Szép vagy s a királyok városa vagy.
-
-Hogy már öltél is királyt? Éppen azért, jussod volt hozzá, a magad
-fajtája volt. Minden királyodban volt valami utcai embereidből, minden
-utcai emberedben van valami királyaidból. Az omnibusz tetején, amig
-megvolt, a földalatti vasuton, mióta megvan, egyenes szót nem lehetett s
-nem lehet hallani. Az akadémikus s a székálló legény egyformán
-közvetetten beszél s királyi irónia bájosítja be rosszaságukat. Mert,
-köztünk legyen mondva: rossz kutyák laknak benned, te gyönyörű város.
-
-S én nem tudok egyébre gondolni, mint arra: hogy rossz kutyák laknak
-benned. Szeretnék visszagondolni az isteni ételekre, melyeket
-asztalaidon ettem. A kacajokra, melyek mulató hegyedről most is fülembe
-csengenek. Szinházaidra, hol a szemtelen maiság vetekszik a halhatatlan
-hagyománnyal, hogy melyik megejtőbben eleven. Kocsizóidra gondolok, s
-elszorul a szivem. Képeidet, szobraidat, asszonyaid tipegését járatom
-lelkemben – s szememből kicsordul a köny. Rossz kutyák vagytok s
-elaljasodtatok. Nem látlak többé benneteket.
-
-*
-
-És veled is, nagy város, isten veled.
-
-Szép, ilyen szép, nem vagy. A kecsességet nem rólad találták ki. De
-kényelmes vagy, és, ha kiigazodnak benned, barátságos. Sehol oly maga,
-oly magát felakasztani valóan maga az ember nem lehet, mint benned. De
-sehol oly meghitten sem, ha utat találtak beléd. Olyan vagy, mint a kéz,
-mely kivülről ököl, aki üt, de belülről tenyér, amibe fejet hajthatni.
-Mindent összevéve szeretni való város vagy.
-
-A husevők városa vagy. A szőrős-ujjuaké s a hosszan hallgatóké. Kik
-azonban, ha sora kerül, látomásosan ordítoznak s valószinütlenül selyem
-pázsitú erdő-kertekben. S az utcasarkakon emberkéményekből füstöl az
-ó-testamentum.
-
-A szédület városa vagy, a teremtés nyüzsgésével lüktető. Hét millioman
-élnek benned egy helyen – annyian, amennyinél alig több a mi egész
-népünk, csecsszopókat, tengerentul menteket s beleolvadtakat is
-belevéve. Külön levegőtenger, mit minden lélekző pillanatban a
-levegőégbe felküldesz. Aki más csillagról néz le ide, külön golfáramnak
-láthatja a levegő oceánján.
-
-A mozgalom városa vagy, csendes nyugodtságodban. Mint ahogy a nyugodt
-testen belül rezegnek az atomok, s minden atom csillagrendszer, melyben
-őrült sebességgel vágtat a nap körül a bolygó, úgy dulják át belső
-vágtatások halk tenyészéletedet. Föld felett, föld alatt, vizen,
-szárazon s víz alatt is szárazon. Sehol annyi élet nincs együtt, mint
-benned. Sehol úgy nem érezni az egész földtekét, mint utcáidon.
-
-Vaskerítés, udvar, kis kastély – kinéz a széles aszfaltra, mely kormosan
-friss napfényben nyujtózkodik a part felé. A fejedelmi kastély
-kaszárnya, s vaskerítésének két kiskapujában egy-egy szénfekete paripa
-áll mozdulatlan, fejjel a mai ruhában arra sietőknek – s hátán pirosban,
-fehérben, vállnak vont karddal s éppoly mozdulatlan a testőrőrmester.
-Azt hinnéd, halott – pedig él s minden órában felváltják. A középkor
-nyujtja így fejét, mozdulatlan, de eleven meg-megujulásban huszadik
-századi életedbe.
-
-A nehéz sör, az ojtóizű viaszsajt, a rejtett odvak s a zárt folyosók
-városa vagy. De vagy a végtelen tengerszagé is, a láb alá kivánkozó füé,
-a szellős csarnokoké s a két ujj közt álmodozva tartott hosszú
-rózsaszálaké. Mily harmatosan szemérmes tud lenni lappangó állatiságod!
-Gyermekeid a legszebb gyermekek, asszonyaid a legszebb nők, fiaid a
-legszebb ifjak, férfiaid a legszebb férfiak. Valóban, szólt a szent
-olasz püspök: méltán neveztetnek az angeloszoktól. Mert angyalian
-szépek.
-
-A tompa akarás világvárosa vagy. A némaságé, mely kidülledt homlokérrel
-keresi szavát. A nyelvetek is ilyen: zuhatagos dadogás, forró fuvatu
-egytaguság, mint mikor rengeteg vashajóitok oldalszelepén kiszortyantják
-a tuldagadt gőzt. Nem az értelem nyelve, hanem az indulaté – olyan
-fajtáé, melyben a tudás s az okosság is menten érzésnek s elhatározásnak
-formáját ölti, s a gondolat, még mielőtt megvilágosodhatott volna, már
-cselekvéssé lett. Mindent megtalálni benned, nagy város, mert mindenre,
-ami valaha volt a világon, már mondottál igent vagy nemet.
-
-Az én számomra ember-képeskönyv voltál. Sehol annyiféle embert, mint
-toronyhidaidon és sehol annyi emberi emléket, mint megőrzöttségeidben.
-Költőitek embereket irnak le, festőitek arcok mását őrizték meg. Hiven,
-tudományosan, egészségesen – így festenek jóemésztésü emberek
-jóemésztésü embereket. Sehol nem oly befelé élők az emberek, mint
-benned. És sehol oly otthon nem vagyok, mert emberi mivoltomra állandóan
-emberi adalékokkal figyelmeztetett, mint benned.
-
-Raktára vagy az emberiségnek, te nagy város. Kávé, gyapot, cukor,
-ékirás, görög szobor, olasz kép, török szőnyeg, belga csipke: itt van
-minden, a legtöbb, a legjobb, a legdrágább. Raktára vagy az
-emberismeretnek s hazája vagy az emberhez méltó életnek. Az ellátottság,
-a berendezettség, a jól elhelyezettség városa vagy. A szabad rend városa
-vagy s ezzel az emberi méltóságé. Sehol nem oly ur az ember, mint a te
-kalmáraid között.
-
-Mert, köztünk legyen mondva, rideg kalmárok vagytok. Gyilkosan önzőek
-bünös számitásotokban. Olyanok vagytok, mint a párisi bazárégéskor a
-férfiak, kik, mikor életükért kellett versenyezni, csizmasarokkal rugták
-képen az asszonyokat, akiknek elébb még udvaroltak. Visszagondolok
-lóhátas délelőttökre, csolnakos délutánokra s leánykacajos hétvégekre.
-Zsilipekre, amint emelik a hajót, sokaságokra, amint emelik az embert.
-Ódon sáncokra a nagyváros közepén, anyaöles karosszékekre messze
-idegenben, kézrázásokra, nagy ivásokra s nagy barátságokra. Mennyit
-tanultam benned, mennyit láttam, mennyit mulattam, mennyiben
-gyönyörködtem, mennyiszer éreztem benned az eltörpülés gyönyörüségét! De
-már utánad se vágyom, annyira megutáltam a fajtátokat. Nem tudnék a
-képetekbe nézni, ha még egyszer közzétek kerülnék S ha a föld szinéről
-elsepertetnél, egy könnyem nem hullna utánad.
-
-*
-
-S dombtetőről dombtetőre: örök város: tőled is búcsúzzam?
-
-Völgyutcáidban, halmaid aljában úgy apróztam lépésemet, szinte
-szivárogtam, mint a csatorna cseppje. A hallgatag áldozár lépéseivel
-mentem fel lépcseiden – benned a világ legszebb háza: a minden hajdani
-istenek temploma, melyben most a mának minden dicsősége pihen. A
-pogányság városa vagy, soktemplomu város. Mennyi hit van beléd temetve!
-Mennyi hitetlenség beléd épitve!
-
-Az istenek megszálló városa voltál mindig, mindmáig. Amit az indus
-megálmodott, a görög kieszelt, a tuszkán kimódolt, az egyiptomi
-elrendezett, a zsidó örökbe vett s a latin utánok dadogott: szenvedéssel
-és gyönyörüséggel, állatok belétől s tömjén füstjétől illatozva párolog
-halmaid felett háromezer esztendő óta. Egy harangod, ha megkondul: több
-benne a térdreejtés, mint a világ minden orgonáiban és zsolozsmáiban.
-
-Vannak bájosabb városok. Vannak nagyobb városok. De hivóbb és
-megállitóbb és lekötőbb hely nincs több ilyen. A világ minden urainak
-ilyen helye voltál s császáriságuk külön ércmohával zománcolja be vörös
-köveidet. Dombjaiddal és váraiddal és sárga házaiddal olyan vagy, mintha
-minden többi városok vállán emeltetve kiáltatnál ki parancsolónak. Ave
-Caesar Imperator!
-
-Kecskepásztorod ősvilágokról dudál. Feltépett szemétdombjaid a
-világhatalom piacát tárják fel. Kemény jogod, mint romtégláid,
-pusztulhatatlanná van kiégetve.
-
-A vágyódások városa vagy: mindenki tégedet akart megejteni. A vér városa
-vagy – mert hányféle vér omlott itten! Fekete szerecseny-vér, világos
-germán-vér, piros zsoldos-vér, kék uri vér, mindenfelől a földtekéről. A
-vér itt keresztelt, megváltott, beszenynyezett, mulattatott, mindenre
-való volt, mindenben benne van. Este, mikor a nagy mezőség peremén
-lebukik a nap, elárulja, hogy ő is vérből való. A láz bujkál e
-mezőségen, s a láz fehér izzásával van kimeszelve a meredek kápolnafal,
-melyre, s fölébe a csúcsos menyezetre a mélabu minden vad erejét
-ráfestette egy komor lángelme. Ó a szobrok, melyek teremtő dühét
-hirdetik! Oroszlántalpu festés, épités és faragás – leüti vele a
-régiségek nyugodt báját, szelid méltóságát.
-
-Pedig ezek is te vagy s a stanzák képei is te vagy s a francia-utánzó
-izléstelen plakát, mely utcáid sarkán ordít: az is te vagy. Mi az, ami
-te ne volnál? Tulajdonképp tegnapi város vagy, te leghajdanibb város, s
-ma is az vagy, ki barokká törted a régiségnek tiszta vonalait.
-Végiggondolom mezőségedet. Miért és miben más, mint a mi pusztánk,
-holott ez is, az is: poros fü és poros országut? Tudom már, mi teszi.
-Messze feketéllik – nem nagyobb egy legelő lónál – valami régi romladék.
-Ives lehetett, bolthajtásos, mert úgy áll a fü között, mintha fésü
-fogait mártották volna bele. Ezzel más ez a mező minden egyéb mezőknél.
-Nemcsak elandalító hatalma van, de emlékeztető is.
-
-Mint a lyányaid szemének, a fiaid beszédének. Mint az éjszakának, mely
-kinéz e szemekből, mint a történelemnek, mely kipereg e beszédből.
-Afrika csontja fehérlik márványaidban. Mégis csak te vagy a világ
-közepe.
-
-Az vagy – és maradj az. Legalább te marad meg. Legalább te ne hagyd
-szégyenben szerelmünket. Legalább te ne légy komisz vagy rideg s
-fanyalgó fitymálója a műveltségnek, mely belőled sugárzott szét.
-Lelöketve a háború mélységeibe, köteles gyülölettel minden és mindenki
-iránt, ki ránktör és ellenünk hitet szeg: reszketve imádkozunk, hogy
-legalább te ne essél ellenünk bünbe. Hogy kiméljen meg a sors: téged a
-pusztulástól, minket attól, hogy meg kelljen tégedet is utálnunk.
-Konduljanak meg harangjaid, harsanjanak fel harsonáid. Nem volna érdemes
-életben maradni, ha te is kivesznél életünkből!
-
-
-
-
-A HAZÁRÓL
-
-1914. augusztus 15.
-
-Az ugyan mindig szamárság volt, mikor bennünket intellektuálisokat azzal
-vádoltak, hogy mi nem szeretjük a hazát.
-
-(Mellesleg mondva: az intellektuális szó, mint csufnév, a francia
-nacionalistáktól származik. A Maurice Barrès-féle perverzus lelkektől,
-kikben a roszaság viszájára fordítja az intellektualitást s értelmüket
-arra használják, hogy tudva legyenek lelketlenek.)
-
-Mondom: mit ne szerettünk volna mi a hazán?
-
-Én sokszor megpróbáltam, még hazaáruló koromban, a józan világpolgár, az
-elfogulatlan marslakó, a csöndesen megfigyelő globetrotter szemével
-nézni kis országomat. Minél idegenebb szemmel néztem, annál jobban
-meghatott igyekvésének lendülete s félszegségeinek bája. Sőt: mig mint
-idevalót fellázított számos állapotaink középkorisága, mint idegen
-természetesnek találtam. Ország, mely tulajdonképp csak ötven
-esztendeje, hogy a világon van…
-
-De _nem_ voltam idegen. Itt születtem, itt nevelkedtem, ebbe a nyelvbe
-nyulnak bele érzéseim szálai. Ami elfogultság és önzés ellen itt kellett
-hadban állanom, mégis csak más szemmel néztem, mint a junkergőgöt vagy a
-chauvin rosszaságot. Vagy pláne a jingo-stupidítást. Kedvesebb
-emberfajta kiméletlenkedett itt. Jobbak itt még a rossz emberek is. És
-jó parasztész javitja a tudatlanságot. Nagy harcaim folytak – istenem,
-mintha száz év előtt lett volna – azzal a gyerekes kivánsággal, hogy a
-mai városi magyar azon a hangon s a gondolatnak abban a menetében irjon,
-mintha parasztnak született volna. De itt volt Arany János, ki a
-gondolat e ritmusában csakugyan világ-magasságra tudott művészedni. Ha
-elfogultság volt is, de érthető és bocsánandó, mely ezen az uniformison
-csüggött. S ha szellemileg barbárság volt is s politikailag reakció a
-tudománytól való félelem s a szociológiának nemzeti indexre való tétele:
-az emberei mégis bejutottak az egyetemre, polgári boldogulásukban nem
-zavartattak s a társadalmi szabadságmozgalmaknak kevesebb vértanuja volt
-itt, mint legtöbb más hazában.
-
-Szó sincs róla, hogy itt is öröm lett volna az élet. De el lehetett
-viselni, mert az elégedetlenségnek mindent összevéve elegendő volt a
-szabadsága. Most, mikor semmitsem adhat érte, megvallhatjuk: nagyon
-szerettük ezt a mi kis országunkat. S akik magyaroknak születtünk, vagy
-beleolvadtjai voltunk a magyarságnak: szivünk minden rokonságával
-csüggöttünk e kedves fajtán, még ott is, ahol hibáival sajátmaga ellen
-vétett.
-
-Egyet nem lehetett tőlünk kivánni. Azt a fajta hazafiságot, mely
-tárgytalanul s alkalom hiján mintegy foglalkozásosan szereti a hazát.
-Magyarország, a magyar nemzet a mult század során rettentő
-megpróbáltatásokon ment át. Legdicsőbb irodalmi és politikai emlékei
-olyan időkből valók, mikor senki komolyan nem hihette, hogy van még
-értelme és lehetősége magyarnak lenni. De a mi nemzedékünk a lét s a
-nemlét e mesgyéjén már innen született. Mikor én születtem, már volt
-Magyarország s nem kellett félteni. A Kölcsey, a Vörösmarty s az Eötvös
-mélabúját, a Petőfi, az Arany vagy a Tompa heves vagy csöndes vagy őrült
-kétségbeesését már azzal a történelmi szemmel olvastam, aminővel például
-a Thomas Moore honfibúját tiszteltem és mérlegeltem. Értettem,
-szerettem, végtelenül tiszteltem – mint ahogy áhitattal hallgattam édes
-apámat, mikor elmondta, hogy a pusztáról, ahol sót vitt ki a jószágnak,
-mint szökött fel Pestre deáknak, később Bécsbe medikusnak, hogy keserves
-tanítóskodással tartsa el magát s tudjon közben művelődni s orvosnak
-készülni. De magam már a budapesti ötödik kerületi gimnáziumba jártam,
-volt zsebpénzem s még az intőt is el tudtam fogni a levélhordónál.
-Komédia lett volna, ha én érzem és panaszlom a diáknyomoruságot, – s
-komédia lett volna, ha a mi nemzedékünk féltette és siratta volna a
-hazát, melyet senki se bántott. Aki világos délben, mikor se közel, se
-távol semmi veszedelem nincs, ellenben rendőr áll minden utcasarkon,
-odaugrik egy gyanutlan sétáló szép asszony elé s karjába rántva
-szegénykét, fülébe ordítja, hogy: megvédelek a pokol ellen is!: az vagy
-bolond, vagy zsebtolvaj. Mi nem voltunk sem bolondok, sem zsebtolvajok –
-s mint érzést mélyen értve, mint művészetet áhitattal tisztelve apáink
-honfibúját, magunk ezt sosem mimeltük, mert nem volt rá okunk.
-
-Ma – más szemmel olvassuk ezeket a verseket. Nem más érzéssel, de
-izgatottabb lélekkel. Tegnap még úgy hatottak ránk, mint a fájdalom
-szobrai. Ma úgy hatnak ránk, mint mikor édesanyánkat sírni láttuk.
-Tegnap gyanuval néztük – s méltán és becsületesen! – az időn kivül való
-patriotizmust, melylyel az önző hatalmaskodás akarta magát
-támadhatatlanná tenni. Ma, mikor a hazafiság áldozat, de ugyanazon
-tudományos mérlegelés, mely könnyűnek találtatta volt velünk a
-nacionalizmust, a humanitás s a civilizáció minden érdekét a mi kis
-országunk megmaradásának serpenyőjébe veti, – ma, mikor ennek kimondása
-nem olcsó szólam, hanem súlyos kötelességvállalás: ma megmondjuk, hogy
-szeretjük ezt a hazát, csüggünk életén s mindenünkkel helyt állunk
-megmentésére, hogy, ha megmarad: az igazság, a becsületesség, az
-erkölcs, a műveltség, a minden beletartozója iránt egyformán áldozó
-méltányosság olyan tanyája gyanánt maradjon meg, aminővé mi békében
-akartuk formálni s aminővé most harcnak tüzében fog edződni.
-
-Büszkén vallom magamat világpolgárnak még e napokban is, mikor az egész
-világ megbolondult, totus mundus stultizat, mint Ferenc császár mondta.
-Ma is tudom mintegy a Marsról nézni, ami idelenn történik. De van bennem
-annyi önzés, hogy csöppnyi magamat meglássam még a Marsról is, s azt
-lássam – álmélkodva – hogy Franciaország, Angolország és Oroszország én
-ellenem fogott össze, az én kenyerem s az én gyerekem ellen, az én
-egyéni boldogulásom, az én európai művelődésem, az én emberi szabadságom
-ellen. Ez ellen fogott össze már tíz év előtt a nagytervü M. Delcassé a
-vidám és elmés emlékü Edvárd királylyal. Nem mondom, hogy éppen ellenem
-magam ellen – vagyunk vagy husz, vagy ötven, vagy hetven, tán száz
-millioman is, kiktől M. Clémenceau, kiktől a mindenható második Miklós,
-kiktől a felséges ötödik György sajnálja az életet. Kényelmetlen nekik,
-hogy vagyunk a világon. Poloskáknak, tetveknek, szúnyogoknak néznek
-bennünket, akiket ki akarnak füstölni. S a mi kicsiny országunkat külön
-célba vették, mint amely, úgy látszik, ezen nyüzsgésnek fészke.
-
-Mi nem tudtuk, hogy ezen mi kis országunknak ekkora a jelentősége. De
-_ehhez_ igazán ők értenek jobban: megbecsülni, hogy ki mit ér a
-földtekén. S ha ők úgy tartják, hogy mi vagyunk a veszedelem, mert mi
-vagyunk a versenynek fészke: ezt vakon elhihetjük nekik. Nekünk sok
-kifogásunk volt állapotaink elmaradtsága, belső politikánk ázsiaisága
-ellen. De ha külföldi szakértők azt állítják, hogy mégis, mindent
-összevéve, mi termeljük a nyugatiság mételyét: akkor nyilván úgy lesz. S
-ekkor úgy van, hogy mind a hatalmas és dicső gondolatok, melyeket ez uri
-népek csak nemzettek, de megtagadtak, az ő rablóváraikból idemenekülnek
-a mi nádfedelü viskóinkba s megszentelik a mi szegénységünket s
-megnevelik a mi erőinket. Mint hajdan a magyar emigránsok Londonban és
-Párisban: a száműzött angol és francia gondolatok itt találnak menedéket
-Magyarországon. Szeretjük ezt a hazát, mely a mienk, szeretjük ezt a
-hazát, mely az emberiségé.
-
-
-
-
-A NÉMET
-
-1914. szeptember 6.
-
-Nem mondom, hogy nekem gondolatban bocsánatot kéne kérnem a németektől.
-Sőt épp a minap nevettünk össze Hatvany Lajossal, azzal a komoly
-nevetéssel, ahogy komoly időkben szokás s ahogy azoknak van joguk, akik
-előre megmondták. Mi csakugyan előre megmondtuk, hogy gyerekes tettetés
-vagy öncsalás nálunk a németnek az a kérkedő fitymálása, mely kivált
-iróinknál talán Tóth Béla vagy még régebbről talán már kávéforrási idők
-óta szokás, s ami amily mulatságos olyan kulturánál, mely mindenestől a
-németből ered s a némettől táplálkozik, annyira öntudatlanul e függésből
-való kikivánkozásból magyarázódik, ebben van mentsége. Nem régen
-beszéltem el e helyt, hogy Newyorkban én voltam az az ember, kinek mert
-tetszeni a Fifth-Avenue, – így voltunk mi itthon s kivált Hatvany, azok
-az emberek, kiknek mert tetszeni Berlin, noha nincsenek sem hegyei, sem
-dombjai, sem római vizvezetékei s mint a mai pályaház-, áruház- és
-kórház-épületek: meri szépségét keresni a célszerüségben. Több évvel
-ezelőtt – Feljegyzések című könyvemben meg is van – cikket írtam berlini
-nagy benyomásaimról s az ethikumról, melynek levegője ott megilletett
-megihletett. Viszont Párisról igen kevéssel a háboru előtt, de még a
-háboru előtt itt a Világban írtam meg utálatomat, amiért lakájává
-romlott az amerikaiaknak. Egyszóval: nekem a büszke örömmel együtt, mely
-bennünket, a németekkel szövetségeseket most elfog, nem kell egyben
-annak szégyenét is érezni, kit az események lefőztek. Mindazonáltal…
-
-A furcsa az, hogy e lefőzetésen már egyszer keresztül ment a világ,
-keresztül áldozata, a francia, keresztül mind a páholyból nézője vagy
-véres részvevője az évszázados párbajnak, mely a franciaság s a németség
-közt folyik. Mikor mi mai kommentátorai születtünk, a világ ugyanígy
-tele volt a német nagyszerűségen való elképedésen, s ugyanily
-szánalommal és siratással elegy lenézés kelt volt benne a francia
-nagyszájuság iránt. Azok közt, kik előre megmondták, legnevezetesebb a
-hires Thomes Carlyle volt, ki megmondta már mint fiatal ember, már a
-harmincas évek legelején, mikor mint ismeretlen ifjú a nagy Goethével
-levelezhetett. Ha negyven, negyvennégy, negyvennyolc év előtt a poroszok
-így meglepték a világot, azt meg lehet érteni az alárendelt szerep után,
-melyet a diplomáciában még azután is játszottak, hogy Waterloonál
-tulajdonkép ők verték meg Napoleont, játszottak még 1850-ben is, mikor
-Olmützben annyira megalázta őket Schwarzenberg. De azóta a németek egyre
-vezetnek, – a berlini kongresszus óta ők a világ urai, – hogy’ van, hogy
-ujra meglep bennünket, hogy csakugyan azok?
-
-Moltke, ki egyik legélesebb szem volt, mely német pápaszemen át nézte a
-világot, megmondotta már első dicsőségük napjaiban, hogy amit most
-1870-ben szereznek, azt tulajdonképp csak negyven-ötven év mulva fogják
-igazán megszerezni. Bámulatosan igaza volt e nagy embernek – s nemcsak
-katonailag vagy a politikában. Minden téren még egy nagy, még egy
-nagyobb erőfeszítés kellett, hogy a világ elhigyje a németeknek, hogy
-azok, akik. Miért? Mert 1870-ben mégis csak olyan szine volt, hogy
-valami csoda, valami véletlenség a franciákon való diadal. Talán a
-második császárság korrupciója, az akkori Páris léhasága… és így tovább.
-Erősítette e fentartást a tüneményes hamarság, mellyel a francia a
-szörnyü megaláztatásból összeszedte magát. Az öt milliárdot, melyet
-akkor mesebeli pénznek tartottak, a mellénye zsebéből fizette ki, –
-Páris szebb lett, mint valaha, a polgári demokrácia büszkén hirdette
-jobb erkölcsét és keményebb fegyelmét… a hetvenediki vereségeket
-lassankint olyanoknak kezdték feltüntetni, mint aminők álmukban érik a
-művelt népeket, mikor egy tatár csorda váratlan rajtuk üt. De most!
-Negyven év óta elő volt készítve ez a háboru. Husz év óta szövi a
-diplomácia az intrikahálót, mellyel Páris egy kézfordulattal megfojtsa
-Berlint. A világ legtökéletesebb erődjei vonulnak Belgiumtól Svájcig. A
-világ legtökéletesebb ágyui a francia ágyuk, – lám a balkáni háboruban
-is a velük dolgozó balkán-tüzérség hogy megverte a német nevelésü
-törököket! A francia lélek meg sem érezte a hetvenediki érvágást. A
-francia művészet, a francia tudomány, a francia felsőség vezeti a
-világot. Még a filozófiában is, melyet a németek úgy tettek, mintha ők
-találták volna ki, itt a nagy Bergson, ki túlálmodja mind a német
-álmodozókat. Ezernyolcszázhetven csak véletlenség volt.
-
-Valljuk meg: lelkünk mélyén ezt hittük valamennyien, még azok is, kik
-máskép beszéltünk, még azok is, akik magunk sem hittük, hogy lelkünk
-mélyén ezt hisszük. A német – ezt nehéz megszokni oly népnél, mely már
-ezer éve szerepel a történelemben – a német tulajdonképp fiatal és
-fejlődésben levő nép. Tulajdonképp tanítványa: szellemiekben a
-franciáknak, gazdaságiakban az angolnak. A mesteren, ha még úgy
-leromlott is, mindig megérezni, hogy mester, a tanítványon, ha még úgy
-előre tör is, mindig megérezni, hogy tanítvány. A német épp oly kevéssé
-tudott imponálni a francia vagy az angol mellett, mint a tizenhét éves
-kamasz a negyven éves férfi mellett. Hiába: más az, mikor olyan valaki
-nyitja ki a száját, kinek már tizedik öregapja is tiszta mondatokban
-beszélt. Az ugyan ostobaság, ha most az angol s a francia kinjában
-barbárnak nevezi a németet. De bizonyos, hogy a német csak amolyan
-utánuk cseperedett az ő uriságukhoz képest. Az idegen, ki a nemzeteket
-nem itélheti meg egyébről, mint ami kikerül kezükből, lehetetlen, hogy
-ne lássa a különbséget az angol s a francia tökéletesség s a német
-igyekvés között. Az angol ujság mégis csak más, mint a német. A francia
-szappan is más, mint a német. S ha most nincsenek is nagy iróik:
-valahogy meglettebb benyomást tesz a francia irás, mint a német.
-
-A hiba itt van: hogy egy gondolattalan angol közhely szerint a németeket
-a költők és gondolkodók nemzetének tekintjük. Igaz: a német költészetben
-nagyszerü értékek találtatnak. A legszebb emberi jelenség, Goethe,
-egyben német költő is. A német tudomány gazdag és élénk. De nem a
-németek találták ki a tudományt, sőt nem is régtől fogva tudósok.
-Egészen Schopenhauerig még legeslegnagyobb filozófusaikban is van egy
-lélekzetnyi naivság, sőt tudománytalanság a franciákhoz vagy az
-angolokhoz képest. Ezt szinte szentségtörés kimondani a Kant nemzetéről,
-– de éppen Kantról jut eszembe, hogy egyik leggeniálisabb megsejtésü
-munkájában, melyben a csillagvilágok keletkezését szinte mai
-természettudományi érzékkel magyarázza, ugyanekkor olyasmit is fejteget,
-hogy minél messzebb van valamely bolygó a naptól, annál könnyebb testű s
-megfelelően finomabb lelkü s tökéletesebb lényeknek kell rajta élniök…
-Hogy Hegel, ki különben oly geniális megsejtője volt az evoluciónak,
-milyen szinte orcátlan tücsköt-bogarat ir össze például a fizikáról,
-ugyanakkor, mikor Angliában már járni kezd a vasut, azt el sem hinné,
-aki maga nem olvasta. Ehhez képest Descartes, ki kezdte a tudományt,
-vagy Hume, ki Kantra hatással volt, még úgy is az érettebb, a meglettebb
-benyomását teszi, hogy szinte tolvajnyelven kell gondolkozniok az
-inkvizició miatt, mely a franciát, a cant miatt, mely az angolt
-körülvette. A német mint költő, mint gondolkodó, mint tudós alig másfél
-vagy kétszáz éve, hogy a világon van. S amit a német genie e tereken
-tündöklőt és halhatatlant alkotott, annak gazdag misztikumában van
-valami hasonlatosság azzal a még misztikusabb értékkel, mit például az
-orosz irodalom szállított az emberiségnek. A német nemzet művelt nemzet,
-a német ember irástudó, tehát felvilágosodott ember, a német úr s a
-német nép között nincs tudásban olyan ég és föld különbsége, mint az
-angoloknál vagy a franciáknál. _Ez_ a németek egyik ereje, nem pedig az,
-hogy ők a költők és gondolkodók nemzete volnának.
-
-A német genie más téren nagy és hódító, s e tér az, melyen még a
-világhódító és szervező angolt is fölülmulja. A német az igazgatásnak és
-a fegyelemnek genie. Ezt furcsa olyan népről mondani, mely ezer évig
-szomoru példája volt a megtépettségnek s az élhetetlenségnek. De mégis
-így van. Csak éppen úgy járt geniejével, mint ahogy némely életrajzokban
-olvashatni, hogy egy-egy nagy művész más tereken való évtizedes vergődés
-után jött rá, hogy ő tulajdonképp mire való, s husz évig festett, mire
-rájött, hogy irónak született. _Ez_ volt véletlenség: hogy a német egy
-és más körülmények összejátszása folytán ezer évig nem jött rá, hogy ő a
-tettnek, a cselekvésnek s ezzel a hatalomnak embere. Ő maga sem tudta,
-magát is meglepte 1870-ben, hogy mily könnyen megy neki, – hogy hihette
-volna a többi világ mindjárt első intrádára?
-
-Pedig valamiről gondolhatott volna rá. Arról, hogy sehol annyi király
-nem volt, mint német földeken s még ezenfelül exportált is királyokat a
-német. Ma is németek nemcsak a német uralkodók s német a mi dinasztiánk
-is, de németek királykodnak az oroszokon, az angolokon, a bolgárokon, a
-románokon, nem szólva arról, hogy a francia, az angol s részben az olasz
-arisztokrácia is német származás. Kell hát a németben valami olyan
-tulajdonságnak lenni, mely kijelöli az uralkodásra. Kell valami olyan
-erejének lenni, mellyel vezetni és fegyelmezni tud. Kell benne annak az
-erőnek vagy ügyességnek vagy értéknek meglennie, mellyel az ember
-fölülmarad. Ezek az értékek lehetnek sokfélék, lehet bennük különbség
-jelentőségre és erkölcsi rangra. De hogy javarészt java értékek, azt
-megmutatta a hetvenediki háboru és megmutatja a mostani. Sokat gondolok
-most Heinéra, hogy mit szólna ő, ki annyit viccelt a német
-kisfejedelmekről, a két Lippe herceghez, ki most egy mukk nélkül esett
-el a háboruban. S a császártól a legkisebb emberig: a német nemzet az
-erkölcsi komolyságnak, a fegyelemnek, az áldozatkészségnek olyan képét
-mutatja, mely mellett e komoly napokban játéknak tetszik mindaz az
-irodalom, művészet, tudomány és szépség, mely máskor életünket betölti.
-
-Ez persze a nagy napok optikájával járó csalódás. A német azért erős
-erkölcseiben, mert komolyan veszi s lelkébe és cselekvésébe felszítta
-mindazt a tudományt és szépséget, melyre maga jött rá vagy amit másoktól
-tanult. Csak éppen, hogy ez a dicső helyfoglalás a világ népei közt,
-melyet a kultivált erő hatalmával visz most végbe a német, nem
-befejezés, hanem kezdet. Most már el fogják a németnek hinni, hogy az,
-aki. Most már nem nézik majd jövevénynek. Most majd nem fog már össze
-ellene az egész világ, nem hiszik, hogy véletlenül van helyén s nem
-remélhetik, hogy kiturják onnan. S ekkor, ha majd nem kell minden
-erejét, gondját és munkáját arra fordítania, hogy a kaján irigység ellen
-megvédje magát: most transzponálhatja majd erőit mind a szépségek, akár
-kecsességek felé is, melyek eddig hiányzottak belőle és életéből.
-Meglesz az a hatalma s ezzel az a nyugodt biztossága, melyben pótolhatja
-az ezer évet, amivel tulajdonképp fiatalabb a latin műveltségü vezérlő
-népeknél. Még nem volt Mars, kire Vénusz és a gráciák rá ne mosolyogtak
-volna. Aki meghódítja a hatalmat, az meghódítja a szépséget is.
-
-
-
-
-SUVALKITÓL SZIGETIG
-
-1914. október 7.
-
-Nagyanyám hiu és tiszta öregasszonyka volt, kinek hullámos fogyaték haja
-még töpörődött korában is rávallott a legszebb szőke kis ördögre, ki
-valaha lánykorában Balassagyarmat és Vágujhely közt hancurozott. Ez
-bizony nagyon régen volt, még a márciusi idők előtt, – s
-negyvenkilencről nagyanya azt mesélte, hogy már mint menyecske féltette
-bölcsőben ringó első kis fiát a Kecskeméthez közeledő kozákoktól. Egy
-este, beszélte, a gyertya már égett a lakószobában, úgy várta haza
-nagyapát a sötét konyha felől. Egyszerre dobogás hallatszik, ropogás,
-kiabálás, csörömpölés, – lábában megzsibbad a vér, alig hogy oda tud
-vánszorogni háttal a bölcső elé, hogy kitárt két karjával valahogy –
-maga se tudja, hogy’ képzelte – megvédje kis fiát, – egyszerre a
-konyhaajtó beroppan, valaki belökte vállal s egy nagy darab csizmás,
-szakállas, pikás katona ront be a szobába. Veres és izzadt a képe s
-tántorogva közeledik a fiatal asszony felé, mint a rossz álom. De el is
-vonul, mint a rossz álom, – a fiatal asszonyon fehér csipkekötény van, a
-bölcsőre fehér csipketakaró van vetve, – a kötényt letépi az asszonyról
-s ellöki a bölcső elől, a takarót lerántja a bölcsőről, aztán dülöngve,
-ahogy jött, zsákmányával kirobog a sötétbe…
-
-Ez ezernyolcszáznegyvenkilencben volt, – azóta sok minden történt a
-világon, Darwin fölfedezte a létért való küzdelmet, Marx az
-osztályharcot és Peary az északi sarkot, van gyorsvasut, vizalatti hajó,
-automobil, repülőgép s az orosz nevet beirta a világirodalomba Tolsztoj,
-Dosztojevszki és Turgenyev, – de nem hiszem, hogy a kozákok azóta,
-megváltoztak volna, hogy azóta mások volnának, mint
-ezernyolcszáznegyvenkilencben voltak, s ezernyolcszáznegyvenkilencben
-mások lettek volna, mint ezernyolcszázhuszonkilencben voltak. A
-pusztákon legelő ménesek sem változtak ötven, száz, kétszáz esztendő
-óta. A lappok s az esztek sem változnak, a cseremiszek, a cserkeszek s a
-tatárok sem, – a kolera sem változik, mert csirái sem változnak, ahogy a
-szent Oroszország ápolja vagy hagyja az állapotokat, melyek közepett
-fennmaradhatnak. A szent Oroszország rászabadítja a nyugati világra
-posványaiból olykor a maláriát, szennyéből olykor a kolerát, rejtett s
-messzi zugaiból a kozákokat, a tatárokat, az évszázadról-évszázadra
-változatlan primitivséget s vérszomjuságot, melyet hagy vagy tenyészt a
-maga szolgálatára. Fenyegetés gyanánt sötétleni, veszedelem gyanánt
-tornyosodni a művelt világ határszélein: ez az a rendeltetés, melyet
-magának a földtekén választott. Mi célja vele? hová tart benne? maga sem
-tudja. Csak van, csak terjeszkedik, csak fal és nyujtózkodik. Mint a
-spanyol kalandorok a vérbajt az indiánusok közé, úgy küldi maga előtt az
-intrikát s a korrupciót, a kolerát, a vesztegetést, a külön erre nevelt
-pusztai csordákat. Mit akar? dulni akar, – élni akar s az ő élete _ez_.
-A művelődés elől el nem zárkózhatik, a pallérozódást el nem háríthatja
-magától, – szelidül, javul, természetes nagy tehetségei kifejlődnek, egy
-miszteriumos nagy filozófia, egy barbáran festői művészet kezd
-kibontakozni differenciálatlanságából, – de vigyáz magára, hogy valahogy
-bele ne essék a világnak abba a rendjébe, melyben dolgozni kell,
-fáradsággal megélni, rendet és fegyelmet tartani. Nem akar változást
-abban, hogy élete letelhessék gőzben, mámorban, tompa lustaságban. S
-időről-időre szétrug a többi világban duhajon, otrombán, néha szinte
-csakis a kár kedvéért, amit ne csak osszon, hanem maga is vegyen, mint
-ahogy a régi időkben, melyeknek lelkét fenn akarja tartani, a bővérű
-emberek eret vágattak magukon. Hát ha ez kell neki, kaphat belőle.
-Szigettől Suvalkiig köszörülődik a beretva.
-
-S ez a háboru arra való, hogy a duhaj szomszédot visszakergesse vackába,
-hogy vagy ott pusztuljon, vagy kialudja mámorát. Miért volt lenn
-Szigeten, mint keres a mi szelid, csöndes, tisztes városaink körül,
-melyek még hatalmát sem növelnék? Ha nézzük a fejetlenséget, mellyel
-csapatjai lejöttek: mintha maga sem tudná, miért jött. Csak
-bekukkantott, csak bedülöngött, hogy ami fehéret, csipkét, díszt,
-meleget, gondot és szépséget talál, egyet rántson rajta, tépjen,
-szakítson, aztán dülöngjön tovább. S ez a kis haza, első ijedségében,
-rémült karja kitárásában olyan is volt egy percig, mint a fiatal anya,
-ki dermedtségében is halálos elszántsággal védi, amit szeret, ami az
-élete, amiben tovább él. Csöndes életünket, bimbódzó fejlődésünket,
-becsületes művelődésünket kell végre biztosítanunk a türhetetlen
-fenyegetés és bizonytalanság ellen, melyet a szándékos vadság jelent
-számára, mit szomszédunkban tervszerüen tenyésztenek.
-
-S lehet róla tenni, hogy a veszedelemnek vége legyen. Nem játék, de nem
-is kilátástalanság. Az idők mélye felkavarodott, minden feladatot
-egyszerre vet föl, de minden erőt is, mely lebirásukra való. Az
-életveszedelem számára nincs lehetetlenség. Az amerikaiak a
-Panama-csatorna körül kiirtották a sárgalázas szunyogot s most vannak
-kiirtóban kontinensükről a legyet. Nekünk is ki kell irtanunk: nem az
-oroszságot, ami nem szükség s őrület volna gondolni rá, de a
-kozáktenyésztést, a mocsári lázat, melyet mesterségesen tartanak fenn
-odaát egy rablógazdaság uralmi rendszerében. Most látjuk csak, mennyi a
-veszíteni valónk s most látjuk, hogy meg tudjuk menteni.
-
-Suvalkitól Szigetig renaissance készül. Nemcsak a mienk, de az orosz
-nemzeté is. Kimetszeni belőle a kozákságot: erre vállalkoztunk az emberi
-műveltség nevében. Fájni fog neki, de hálás lesz érte.
-
-
-
-
-ILYENKOR
-
-1914. október 11.
-
-… Tudom, hogy ilyenkor az embernek nem illik másképp a világon lennie,
-mint úgy, hogy szinte nincs is a világon. A hadi idők paradox voltába
-tartozik, hogy ugyanakkor, mikor a leglappangóbb értéket is kiszorítják
-az egyesből, viszont magától értetődőnek kivánják vétetni, sőt az ettől
-értek heves helyeslését teszik fel, amiért közömbösen száguldanak el az
-egyes fölött, ki mentül kiválóbb, annál kéjesebben veti, szinte tálalja
-magát a háború vak demokráciája alá, melyben a lángelme szakasztott azon
-ágyutöltelék, mint a félhülye. Bismarck azt tartotta, hogy a franciából
-hiányzik, ami minden német őrmesterben megvan: hogy éjjel, sötétben,
-egymagában s mikor senki sem látja, teljesítse kötelességét. Az idestova
-egy hónapos ütközet, melyben most a francia nem enged a németnek s
-éjjel-nappal folyik benne a harc akkora vonalon, hogy minden egyes
-katonán megfordulhat valamennyiük sorsa: azt mutatja, hogy képes erre a
-francia, sőt a gyülevész angol is, ha van rá alkalma. Ez ilyenkor a
-levegőben van, mint tavaszszal a csók – nem lehet másképp. Megint csak
-meglátszik, hogy az emberek se nem ördögök, se nem angyalok, hanem
-mindkettőre megvan bennök a lehetőség. Én sokszor mondom asszonyoknak,
-hogy nem ismerik egymást, mert, hogy úgy mondjam, csak hétköznap s ennek
-alacsonyságában ismerhetik egyik a másikat, holott mi a szerelem
-vasárnapjairól ismerjük őket, mikor a hevület kiváltja belőlük a
-legszebbet s a legjobbat, ami ott lappang, tehát ime megvan bennök, – s
-ez is igazán ők, nem csupán az alacsonyságaik. Bizonyos, hogy nem
-tulzás, mikor a háboruban hősökről, sőt félistenekről beszélünk, –
-vannak ilyenek, sőt sokan vannak, sőt némely hangulatok idején a legtöbb
-katona ilyen. Viszont ezek a félistenek, ezek a hősök, ezek a katonák
-ugyebár ugyanazon felebarátaink, kik a békés életben székálló legények
-voltak, vagy ügyvédek, vagy orvosok, vagy parasztok, vagy hivatalnokok
-vagy ujságirók, – s rendszerint igen kevéssé tették a tökéletesség vagy
-éppen a hős vagy pláne a félisten benyomását? Látom is, kivált a polgári
-sebesülteken, kik – a derék, az igazán hős fiuk – most már szerencsésen
-itt lábbadoznak közöttünk, hogy egy kis, egy bocsánandóan csöpp hiuságot
-nem tudnak elnyomni magukban, – hogy vitézi köntösüket s dicső sebüket
-némi megilletődéssel s kacérsággal viselik, maguk is gyönyörködve
-magukban s egy kicsit adva is azt, amik valóban: a félelmetlen és
-gáncstalan lovagot – főképp az olyanja, kinek apái messze visszamenő
-soron nem forgattak fegyvert, még bicskát sem igen, s most úgy
-helyezkednek el, jóleső elégtétellel, a rájuk hárult nem csekély
-áldozatban, mint olyasmiben, mi eddig csak az előkelőbb rendeknek,
-népeknek, felekezeteknek volt fenntartva. Meg vannak hatva maguktól – s
-méltán: mi is meg vagyunk hatva tőlük, – s amennyire egyéb s
-közönségesebb tulajdonságokkal elegy s békeidőkben ezektől el is nyomott
-bennük az önzetlenség, az áldozókészség, a rettenthetlenség: annyival
-még szebb, még dicsőbb, még szeretnivalóbb, hogy most egyedül ez van meg
-bennük… Megfigyeltem minap a főváros közgyülésén, melynek emberei végre
-sem naivakból és rajongókból választatnak, – megfigyeltem, hogy mialatt
-együttvéve a legmagasabb elszántságot s hevületet jelenítették meg,
-ugyanazalatt akárhány egyesben megmaradt a józan ember számos kétsége s
-a kulturembernek az a hamis szemérme, mely maga előtt is szégyelli az
-ellágyulást vagy ünnepeskedést… Clair-obscur érzéssel keltek fel, mikor
-felállással ünnepelték királyunkat, a német császárt s a távol tereken
-vérző hadakat – de megfordítva is lehet mondani s így is igaz: hogy,
-mialatt egyik-egyik tele volt kétséggel, józansággal, talán cinizmussal
-is, ugyanakkor ugyancsak egészen eltöltötte a valamennyiük nemes
-hevülete, szent hite, minden áldozatra kész nemes elszántsága… Az
-emberek összetettek s az idők még összetettebbek, mert ez összetett
-emberekből vannak összetéve. Ahogy most nézzük, amit messziről és
-kivülről jobban láthatunk: az entente táborát: mennyi hencegés, mennyi
-nagyszájuság, mennyi gyerekesség, – gyerekes gyerekesség, gyilkos
-kegyetlenség, pokoli ravaszság, megható erőfeszítés, ocsmány elvadulás,
-hősi türés, nagyszerű indulat, humoros fölöttesség, komédiázott
-objektivság… s vér, vér, vér… s mindez együttvéve nagyot jelent, a
-legnagyobbat, mit a világnak műveltségben vagy sokaságban élén álló
-nemzetek együtt kitenni tudnak, tehát valóban a nagyot.
-
-S az embert bántja, hogy ezt a nagyot idestova izgalom nélkül tudja
-birni. Hogy mialatt a világtörténelem legnagyobb eseménye történik, – ha
-nem, mint indult, legnagyobb politikai, mindenesetre eddig legnagyobb
-hadi és, nem találok rá más szót, tehnikai eseménye – azalatt tud
-nyugodt lenni, néha unatkozni is, napot nap után egykedvűen, néha
-illetlenül derülten, néha méltatlanul rosszkedvüen leőrölni, s érző,
-értő, az emberiség minden dolgaiban résztvevő ember létére valahogy úgy
-állani e földindulással szemben, mint ahogy az ember szélvészben
-felhajtja a gallérját s éllel fordul a vésznek. Az ember érzi, hogy
-ilyenkor nem szabad magára gondolnia s el kell tűnnie a semmiségben,
-mert mi ő s az ő kicsiny érdeke a teméntelenségekhez képest, mik most
-egymásra zúdulnak? De olyat is érez, hogy óriássá kéne nőnie ez óriás
-idő miatt, hogy tudjon tenni valami ezekkel egyaránt nagyot, valami
-döntőt, hasznosat s a sors erejét javunkra fordítót, – s elfogja a
-csüggedés, ha nemcsak ezt a nagyot nem tudja, de magát az idők nagyságát
-sem tudja annyira érezni, mint amennyire eszének át kell látnia, hogy
-nagyok. Lehet, hogy ez óriás idők hosszantartása is teszi. Mindenben
-másban a villám egy pillanat, a tüzokádás egy nap s ha a föld megnyilik,
-egy perc alatt benyel világokat. De ez a világvihar, amily heves, olyan
-állandó, – beláthatatlan, hogy mikor lesz vége. Kétségbeejtő, de úgy
-van, hogy az ember kezdi megszokni, s kezd eltompulni úgy dicsőségei,
-mint csapásai, mint távlatai iránt. Nichts is schwerer zu ertragen, Als
-eine Reihe von schönen Tagen, – ez, úgy látszik, áll a nagy napokra is,
-s az ember, ki eped az után, hogy tegyen valamit, hogy használjon
-valamit s a felviharzó bizonytalanságokban jelentsen valamit felebarátai
-számára: könyörögve néz körül köteles eltörpüléséből: tartsátok bennem a
-lelket, hogy tudjam bennetek a lelket tartani!
-
-S körülnéz nagy példák, nagy társak, nagy elődök után. A legnagyobb,
-talán az egyetlen mai nagy iró, Anatole France fájdalmas öngunynyal
-teszi le a tollat: hozzáértők azt tartják, hogy stilusom nem vág e mai
-napokhoz, – igazuk lehet… hetvenegyéves vagyok bár, de erős és
-egészséges, beállok katonának!… S a legnagyobb, ki valaha tollat
-forgatott s emberi jelenségül is tán a legkülönb, kit eddig hátán
-hordott a föld: Goethe az ő örökkévaló ábrázatán folt gyanánt viseli az
-emléket, hogy mikor kortársa volt az addig ugyancsak legnagyobb
-világeseményeknek, világhaladásnak s világveszélyeknek s bennük saját
-nemzete irtózatos válságainak, rémítő bukásának s isteni
-talpraállásának: mindez óriás történetek éppen csak eszéig tudtak
-felhatni, de érzését nem tudták felgyujtani. Egy-egy elkényszeredett
-szatira, egy-egy nekifohászkodó intelem – ahogy az addig legnagyobb idő
-az addig legnagyobb emberre valóban hatott, az mindössze a Hermann und
-Dorothea kispolgári nyájassága… még csak nem is valamely büszke
-archimedesi elzárkózás a földi bármily nagy végességek elől a geometria
-örökkévalóságba, – nem, csak a jobbmódu ember fennakadása a zavaros idők
-kényelmetlenségein s ellágyulása a kis életekben való
-visszatükröződésén… Hogy lehetséges ez? Mi teszi ezt? A közelség? S
-végzete az embernek, hogy valahogy mindig megcsalódjék, mikor az
-örökkévalósággal találkozik, mint ahogy a leány; mikor megtörténik vele
-a legnagyobb, mit a teremtés az ember számára tartogat, nem tud nem
-érezni egy halk _ennyi az egészt?_
-
-Vagy hogy ma, fájdalmas gunyjául e legnagyobb időknek, embert egyet sem
-tudunk annyira nagyot, hogy eszét, szivét és hatalmát a sors személylyé
-váltában érezzük magunk felett? Ez nem akar kisebbítése lenni a sok, sőt
-példátlanul sok kitünő jellemnek és tehetségnek, kit, élükön a német
-császárral, e mostani események felbukkantottak. De tán a most kiváló
-kollektivítások rengetegsége teszi, hogy ezekkel felérő egyes embert nem
-tudunk, – valahogy azt érezzük, hogy a Krupp-mozsarak s a vizalatti
-hajók, hogy a mai tüzérség, várostrom s ötszáz kilométerig szélesedő
-harcsorok geniálisabbak mint az emberek, akik kitalálták s rendezik és
-vezetik. Mintha a személytelen nagyság korszaka kezdődnék, – s akik
-megszoktuk, hogy nagyságot csak a magunk emberi fajtájában keressünk s
-most vagyunk, sok tiz- vagy százezer esztendő után leszokóban arról,
-hogy a mindenség mindenhatóságát is emberformában képzeljük és imádjuk:
-éppoly ürességet érzünk magunk körül, mint érzett az első hivő, kinek
-azzal kellett kiejtenie kezéből a szentirást, hogy nem szentirás, csak
-legenda… Vagy teszi mégis csak és egyszerűen ez a rengetegség, mely
-sokkal hirtelenebbül jött, hogysem idegzetünk fel tudná venni, mint
-ahogy bizonyos fokon tul a rettenetesen nagy hang, az irtózatosan erős
-villamosság nem megy át rajtunk, nem ráz meg bennünket, csak leszalad
-rólunk, mint akik gyengeségünkben s törékenységünkben méltatlanok
-vagyunk felvételére, még arra is, hogy őbele pusztuljunk bele?
-
-Nem tudom – ki tudhat bizonyosat ilyenkor? S amit tud is: nem
-nevetséges-e vele ilyenkor? Ki számit ilyenkor? S mi jelent valamit
-ilyenkor? A vihar végigszánt a világon s vele menni s meghajlani előtte:
-ez az egyetlen, amit tehetünk – ilyenkor.
-
-
-
-
-REGELE CAROL
-
-1914. október 18.
-
-Regele Carol… mily hamar mulik az idő… igazán mintha tegnap lett volna,
-holott akkor még uralkodott Abdul Hamid s a szelámlikon még láttam fehér
-lipicáneres kis fogata után szaladni a pasákat, – nemcsak Károly király
-élt még, de az európai török uralom is, – a két balkáni háboru előtt
-volt, sőt a bosnyák annexió előtt, hogy a Regele Carol-hajón átutaztam
-Konstanzából Konstantinápolyba. A Regele Carol-hajó szép hajó, hosszu és
-karcsu hajó, Liverpoolban épült, – rézverete csillog az üde szellőben s
-a delfinek vidám bukfenccel üdvözlik kétfelől, ahogy tarajat hasit az
-ágaskodó fekete vizekbe. Most, gondolom, másodmagával járja az örvényes
-tengert, akkor még magában járta, s Lahovary ur, miniszter, hazájának
-akkor, úgy emlékszem, konstantinápolyi követe, boldog büszkeséggel
-ütögette tenyerével a fapadot, amin néhányunkkal üldögélt – szakasztott
-ahogy a paripa nyakát szokás megveregetni, kivel, érzik, dijat fognak
-nyerni. A román államférfi, ki csak éppen egy cseppet cigány, de
-különben a legeurópaibb eleganciáju diplomata-gentleman, ahogy
-Konstanzából (mely éppen csak egy cseppet cigány, de különben
-szakasztott Ostende vagy Biarritz) ahogy mondom Konstanzából átrepültünk
-a gyönyörü hajóval (mely éppen csak egy cseppet cigány, de különben
-szakasztott Calais-Dover vagy Boulogne-Folkestone) átrepültünk
-Konstantinápolyba: finom mosolylyal beszélgetett velünk magyarokkal az ő
-büszkén fejlődő hazájáról. A mi királyunk okos ember, mondogatta komoly
-meggyőződéssel. Aztán elhallgatott, majd a hajót magyarázta, milyen
-szép, milyen sokba került, de mennyire megéri, mert mennyire egy kis
-darab világforgalmat, talán világhatalmat is jelent a román királyság
-számára ez a vonal. Itt megint elhallgatott, maga elé nézett, majd
-felnevetett: tudniillik és viszont nekünk is van magunkhoz való eszünk!…
-Ebben a nevetésben volt egy csepp… volt valami, ami nem volt kellemes, –
-de a miniszter ur mindent összevéve igen jó benyomást tett ránk, – amit
-mondott, érdekes is volt, igaz is volt, s ha életem legnagyobb tengeri
-betegsége még azon este minden gondolatomat el nem vágja, bizonyára el
-is gondolkoztam volna szavain.
-
-Azóta nem egyszer bebizonyosodott, hogy Károly király csakugyan okos
-ember, de az ő hol makrancos, hol kezes, alapjában azonban hű románjai
-szintén nem estek fejük lágyára. Az olaszon kivül ma kétségtelen a román
-Európának legokosabb nemzete – ami pedig Károly királyt illeti: nem
-kegyeletlenség, hanem valóban bevezető a Pantheonba való bevonulásához,
-ha halálakor eszünkbe jut, amit Metternich mondott Talleyrandról
-ugyanily szomoru alkalommal: hát ezzel mi célja lehetett?! Hohenzollern
-Károly a legokosabb, legkeményebb, legszerencsésebb elme volt, mely
-Európa utóbbi félszázadában egy ország helyett s annak számára
-gondolkozott. Alatta _lett_ Románia, alatta lett ország, alatta lett
-alkotmányos monarhia. De nagyon rövid ideig maradt volna monarhia s
-nyilván ország sem sokáig, ha Károly király tulságosan betü szerint
-veszi a liberális alkotmányt, melynek ő volt legfőbb őre. A román nép
-igen tehetséges nép, feltétlenül kulturnép, s szerencsés tengeri
-fekvésében s amennyire kényes, olyan sok esélyt kináló helyzetében
-beláthatatlan nagy jövő előtt áll. Ostoba gőg volna közjogi intézményeit
-fitymálni, – de fiatal, a rabság alól alig kiszabadult s állandóan
-életveszedelemtől ostromolt országokban a béke is hadiállapot, –
-háboruban pedig a parancs az erő s az ember a biztosság. A balkáni
-országoknak sorra liberális, sőt demokrata az alkotmánya, még
-Montenegrónak is – de azért kell, hogy az uralkodó legény legyen a
-talpán, ő legyen az állam s szava legyen törvény, különben az
-alkotmányos szabadság nem tartja együtt sem az alkotmányt, sem a
-szabadságot. Amily nagy bennük a nemzeti önérzet, annyira jobb, ha a
-dinasztia idegen: nem csupán a külföldi összeköttetések miatt, de mert
-balkáni király csak autokrata lehet, viszont balkáni nyak nem igen
-hajlik meg maga fajtája előtt. Még Szerbia, még Montenegró urának is
-legalább is külföldön kellett iskolába járnia, hogy valami nyugati
-szagot hozzon magával a hazai illatba. Kis országok, de kivált a Balkán
-országai olyan terei az uralkodó művészetnek, hogy nem csoda, ha minden
-veszedelmes voltuk mellett mindig akad trónjukra vállalkozó. Nemcsak
-nyereség dolga, hanem becsvágyé is, s egy jó balkáni király igazán
-minden elégtételt megszerezhet magának: az egyéni hatalmat, de azt a
-tudatot is, hogy nagyot alkotott s nagy sokaság ember számára alkotta
-meg a boldogság föltételeit.
-
-Károly király mindez elégtétellel szállhatott sirba. Nagyszerü
-munkájával egyaránt nagyszerű volt az őszinteség is, ahogy csinálta.
-Sohasem titkolta, hogy Románia dolgát a maga ügyének tekinti, – nemcsak
-úgy, hogy mindenestül eljegyezte magát Románia érdekeivel, de úgy is,
-hogy e szép országot s e tehetséges népet szinte olyanformán tekintette
-a maga birtokának, mint valamely nagy trösztkirály az egész trösztöt s
-annak minden milliárdjait és érdekeltjeit, s természetesnek veszi, hogy
-a részvényeseknek természetesnek kell venniök, ha ő az ő vezető hatalmát
-tovább örökíti fiára vagy unokaöccsére. Hogy úgy mondjam: a maga
-vállalatának tekintette Károly király Romániát, – annyira annak, hogy az
-orosz-török háboru idején, mikor az orosznak oldalán karddal vágott
-országának helyet az európai koncertban, de ez ocsmány hálátlansággal
-fizetett az uj kishatalom segítségeért: leveleiben egyenesen úgy ir ide
-is, oda is segítségért s támogatásért, mint aki így nem tudja magát
-fenntartani a nehézségek közepett s abba kell hagynia vállalkozását…
-Károly király jó román volt, de egyáltalában nem adta a románt,
-egyáltalában nem titkolta, hogy németnek érzi magát, mindenestül
-Hohenzollernnak, ki az ő Peles-kastélyából úgy igazgatja e szép világot,
-állítja vissza klastromait, ápolja nyelvét és nemzetiségét, mint ahogy
-például a porosz földesur törődik magyar birtokán az iskolával, vagy a
-zsidó földesur a katolikus templommal. Végrendeletében meg is mondja,
-hogy ő holtáig jó katolikusnak érezte magát, de nagy szeretettel van az
-orthodox hit iránt is s kivánja, hogy koporsóját mindkét szertartás
-szerint beszenteljék. Ez a végrendelet különben is érdekes okmány.
-Bőkezűen s nemesen rendelkezik benne számos milliónyi összegek felől az
-a Károly király, ki (ellentétben bolgár Ferdinánddal) meglehetős
-vagyontalanul érkezett volt annak idején uj hazájába. Tehát: se nem
-tagadja, se nem leplezi s igen helyesen csöppet sem szégyenli, hogy
-hosszú uralkodása alatt nemcsak országa hasznával törődött, hanem a
-magáéval is: egészséges erkölcs szerint a maga számítását is ráépítve
-országa számvetésére, hogy saját érdekének nagy lendületével tudjon ez
-országért dolgozni, helytállni, csodákat mivelni. A szabadszáju román
-ujságok (melyeknek száját szuverén fölénynyel sohasem igyekezett
-befogni) ezt sokszor szemére is vetették a, mint ők irták, jött-mentnek.
-A jött-ment nyugodt önérzettel fütyült ezekre a firkákra s nyugodt
-nyiltsággal vette világi hasznát az örökreszóló haszonnak, melyet
-uralkodóművészete a románságnak hajtott. A románság nagyobb elméi így is
-értékelték e nyiltságát: erkölcsösnek és egészségesnek, – a nagy román
-költő. Alexandri, azt mondatja vele egy versében: »Én, Károly király, a
-román nemzetnek háboru zajában országot, magamnak pedig békében házat
-épitettem…«
-
-Nyilván nem ok nélkül jutott eszembe Bismarck, mikor most husvétkor lesz
-két éve Szinaijában jártam s a szép Peles-kastélyt szobáról-szobára
-megmutogatta a főkulcsár. Mindent összevéve s leszámítva némi _schmücke
-dein Heim_-os izléstelenséget, gyönyörű fejedelmi kastély, mely minden
-műkincseivel s márványaival mégis inkább családi hajlék, mint
-reprezentációs épület. A királynő lelke uralkodik rajta jobban, mint a
-királyé, – a szelid költőnőé, ki valahogy e makrancosan érdekes nép
-fejedelmi méretű német guvernántjának érzi magát. Egészen német tanya,
-egészen német fészek, – valaki olyannak buen retirója, ki itt van igazán
-itthon, itt pihen a sok nagy után, mit a künn tengerekig terjedő földért
-művelt, – viszont, bármennyire nem kér többet az élettől, mint hogy
-ebben a hajlékban családostól békében vonhassa meg magát, annyira
-elképzelhetetlen számára, hogy az e házon kivül messze terjedő országhoz
-neki úgy ne legyen mindenkorra köze, mint az apának fiaihoz, mint az
-alkotónak művéhez, mint a gazdának uradalmához – sőt nemcsak neki, hanem
-fiainak vagy öccseinek is. Minden művész Pygmalion, ki szerelmese és ura
-a Galatheának, kit kiformált s kibe életet könyörgött. Az utóbbi
-hónapokban – mi kortársak csak sejtjük, de utódaink a történelemből
-bizonyosan fogják tudni – Károly király jó néhányszor azon a ponton
-volt, hogy inkább leköszön s otthagyja trónját, semhogy az ő keze
-vezesse vesztébe az országot, melyet igazán a semmiből teremtett meg.
-Fenyegették ezzel, ő is fenyegetőzött vele s nyilván komolyan gondolta e
-fenyegetődzését – de nem hiszem, hogy lelke mélyén egy percre is bele
-tudta volna magát élni s elhihette volna, hogy ő élhet s Románia is
-élhet, de nem egymással élnek. Végrendeletet is irt, már évekkel ezelőtt
-– de nem hiszem, hogy mind halála percéig egy percre is bele tudta volna
-magát élni abba, hogy lesz idő, mikor a világ lesz, Románia is lesz, de
-ő nem lesz.
-
-Pedig mégis így lett s nem csoda, ha ő nem tudta elgondolni, mert mi
-meg, kortársak, nem tudjuk elhinni s még igen sokáig nem fogjuk
-megszokni. Egy percre megérint bennünket a világtörténelem szellője s
-érezzük: e kemény tehetségü férfival a világtörténelemnek egy olyan
-bizarr fejezete záródik le, aminő talán a konkvisztádoroké volt, kik
-kalandos kedvvel gályára szálltak, hogy tengeren tul világoknak vessék
-fel magukat urává. A modern Pizarrók és Cortezek e sorozata Napoleonnal
-kezdődik s Wied Vilmos albániai felsülésével karikaturában enyészik el.
-Azt hittük, száraz üzleti időket élünk s utólag kitünik, hogy nincs
-nagyobb romantika az üzletnél. Mind a nagy birodalom, ország, nemzet és
-dinasztia-alapítások, melyek száztiz év óta elvonultak nagyapáink,
-apáink és magunk előtt: azon szárazon, reálisan s valóságosan
-belekerülhetnek a legendába, sőt a mithológiába. A Herakleszek, a
-Tezeusok, a Jázonok, az Odisszeusok s az Eneászok kezdő és tapogatózó
-dilettánsok ezekhez a szemünk előtt meséket mivelt felebarátainkhoz
-képest, kiket itt láttunk magunk közt huszárhadnagyi vagy küraszir
-uniformisban, közelről láttuk emberi végességüket s fogyatkozásaikat,
-láttuk őket azon a ponton, hol kis hija nevetségben nem maradnak s
-utolsóbakká lehetnek az utcák koldusánál – de csak meg kell halniok,
-hogy világos legyen, hogy félistenek voltak. Képzelni persze másképp
-képzeljük a félisteneket, ám ez a mi hibánk. Sem az istenek, sem a
-félistenek nem lehetnek mások, mint akik elképzelik őket. Emberek, s
-éppen azzal válnak halhatatlanná, hogy emberfelettit tudnak kiváltani
-emberi gyarlóságukból.
-
-
-
-
-MILITARIZMUS
-
-1914. október 16.
-
-Az angolokban megvan annak az előkelőségnek kötelességtudása, amelyet
-maguknak vindikálnak. Nem hazudnak oly naivul otrombán, mint az oroszok,
-nem átkozódnak oly szíveveszett őszinteséggel, mint a franciák, s rendes
-képmutatásukkal olyas formulákban igyekeznek megmagyarázni, hogy miért
-másért is keverik e háború kártyáját, mint a német üzleti verseny
-megbénítására, amely szólásokkal maguk előtt sem kell pirulniok s nem
-kell magukat képen köpniök, ha a tükörbe néznek. Az angol snobismus egy
-idő óta demokráciában utazik – az most a kiváltsága, hogy letesz a
-kiváltságokról. Ma shoking olyan lépést tenni, mely nem lépés a
-népuralom felé. Ma angol nem foghat fegyvert, hanem, hogy a nép jogát
-vivja ki vele. Mérhetetlen szerencsétlenséget a világra, a katonai
-erőfeszítés minden kínját magára, alkalmasint mihamarább az általános
-védőkötelezettség soha nem próbált militarizmusát: mind azért veti és
-veszi az angol, hogy, mint szónokai mondják, megszabadítsa a világot a
-militarizmus átkától.
-
-Ezt nem gúnyból mondom. Ha valahol megáll a homoepatia, úgy a
-politikában – ördögöt Belzebubbal, militarizmust, ha csakugyan átok,
-militarizmussal legbiztosabb kiűzni. Az a kérdés, hogy a militarizmus,
-melyet a német fegyverkezettség szorított volt ránk, valóban az a
-militarizmus-é, melyet a népuralom, a népjogok, a népi boldogság
-elérésére kell leráznunk magunkról?
-
-Jobb szeműek többször meglátták – a háború előtt mind többször – hogy
-valamint a francia szociál-republikanizmus és parlamenti mindenhatóság
-álarcában egy csekély tőkés kisebbség zsarnokoskodik a dicsőség népén: a
-német feudál-abszolutizmus, a porosz junker-monopólium formájában a
-népakarat uralkodik a kötelesség nemzetén. Legutóbb a legélesebben a
-zaberni eset körül mutatkozott ez meg, még pedig – s ez a
-legtanulságosabb – éppen a militarizmus dolgában. A német polgári, és,
-amig még kényesebb, az elzászi faji önérzet összeütközött a katonaival.
-A vége az lett, hogy, egypár külsőleges engedmény után a katonai
-büszkeségnek, a militarizmusnak hazájában valójában a polgári akarat
-kapott meg minden elégtételt. Hogy’ lehetett ez? Csak úgy, hogy a német
-nép urai azért tudnak rajta uralkodni, mert egyek a német néppel. S a
-német militarizmus azért mindenható, mert egy a német népnek maga felett
-való hatalmával.
-
-A katonaság úri, királyi, zsarnoki származású, de túlnő ezen a
-származásán. A militarizmus a néphadseregben törököt fogott, mely nem
-ereszti. Leszámítva bizonyos külsőségeket, más időkből maradt
-sallangokat, melyek éppúgy nem tartoznak a katonaság lényegéhez, mint
-nem tartozik hozzá a stechschritt: a militarizmus csakugyan nem egyéb,
-mint a népeknek már békeidőben való megszervezettsége hadiidőkre. A
-militarista német militarizmus ma már valójában szintén nem egyéb, mint
-a miliciás svájci vagy amerikai militarizmus. Hogy melyik forma az
-alkalmasabb s a merevebbel járó áldozatok szükségesek-e a célhoz: arról
-lehet elmélkedni s a próba el fogja dönteni. De hogy amíg van rabló,
-addig csendőr is kell s hogy amíg van lehetősége annak, hogy egyik
-embercsoport a másikat testi erővel igyekszik lebirni, addig minden
-embercsoportnak meg kell szervezve lennie ilyen kisérletek ellen: azt
-csak az nem látja, aki nem figyeli meg, hogy a szabad Amerikában
-munkásszervezetek úgy, mint munkáltató szervezetek olyik helyt ágyukat
-rejtegetnek, ha netalán össze kellene ütközniök. Kell valami okának
-lenni, hogy az antimilitarista szocialisták habozás s az elvtagadás
-minden önvádja nélkül fegyverbe álltak e mostani háborúban. Ez nem az
-antimilitarizmus ellen szól, mert az antimilitarizmusnak igaza van
-abban, hogy jó volna, ha nem volnának háboruk. De szól a számítás ellen,
-mellyel a kalmárcinizmus antimilitarizmusánál fogva akarja megfogni a
-béke s a haladás hitvallóit, mint ahogy a mészároslegények
-lovagiasságuknál fogva akarják verekedésben megfogni a katonatiszteket.
-Ostoba ravaszság – az angol kalandorság nem megtörni fogja a
-militarizmust, hanem bebizonyítja, hogy még jóideig szükség van a
-militarizmusra.
-
-Jó ideig – egészen pontosan: mindaddig, mig akad nép, mely a többinek
-rovására akar élni s azt hiszi nem tud megélni, ha más elől el nem veszi
-az életet. A kollektiv életben ez ugyanúgy van, mint a magánosban – amig
-az emberek össze nem szoknak egymással, addig mindig kell rendőr, – amig
-a nemzetek meg nem férnek egymással, addig mindig kell militarizmus. Sőt
-addig mindig lesz és mindig kell háború is. – Társadalmi küzdelmekben
-ultima ráció a guillotine, – a királyok mindaddig nem látták be, hogy
-mások is emberek, mig a Stuartok s a Capetek végzete meg nem tanultatta
-velük. Világos kezd lenni, hogy elkel ilyen iskola a királyi nemzeteknek
-is. A franciák már megtanulták ezernyolcszázhetvenben: az angoloknak is
-meg kell tanulniok ezerkilencszáztizennégyben, hogy türniök kell, hogy
-mások is vannak a világon és élnek és boldogulni akarnak. S ezt csak
-vérveszteséggel lehet megtanulni, megmagyarázás és bölcs kifejtés
-hiábavaló, – megint csak bebizonyosodik, hogy az ember, az embersokaság
-is, csak azt tanulja meg, amit a bőrén tanult meg. A német birodalom s
-vele együtt a mi monarhiánk mostani háborúja szakasztott azon
-szabadságharc, mint volt a nagy francia s a juliusi s a februári
-forradalom.
-
-Hogy mindazonáltal a militarizmus ez igazolódása a szabadsági gondolatok
-és intézmények visszaesésével fog járni, az nagyon lehetséges. De lehet
-más is. Lehet, hogy a militarizmus fog hozzá alakulni ahhoz a
-szabadsághoz és polgárosultsághoz, melynek ime legfőbb eszköze és szerve
-gyanánt mutatkozik meg. A polgárság s a katonaság, a polgári s a katonai
-kormányzat, izgatás és intézmények különbsége olyan időkből származik,
-mikor e katonaság csakugyan a hatalom kezében volt eszköz. Ma, mikor
-minden polgár katona és minden hatóságnak dolga van katonai ügyekkel: ma
-semmi értelme e megkülönböztetésnek. Miért volna az ezredes vagy a
-generális másfajta tisztviselő, mint az alispán s a miniszteri tanácsos?
-Miért kell a polgári igazgatásnak mintegy kiszolgálnia azt a katonai
-igazgatást, melyet tulajdonkép ellát? Miért kell, hogy példát mondjak,
-mintegy más lénnyé és más urat szolgálóvá lennie a vasutasnak, mikor
-mozgósításkor vagy hadi időben lát el ugyanolyan szolgálatot, mint
-egyébkor is? Nem azt mondom, hogy polgár háborúban ne legyen katona, –
-inkább: azt mondom, hogy mindig legyünk katonák, békeidőben is, békebeli
-szolgálatunk is legyen állandó hadiszolgálat, hassa át a polgári
-melegség, s a hadiidők ne legyenek egyebek, mint az akkori feladatnak
-megfelelő keményebb gyeplőjü fokozott ellátása ez állandó szolgálatnak
-és készenlétnek.
-
-Ezekről különben korán van most beszélni s a jövőt a ma akkor szolgálja
-legjobban, ha minden figyelmét önmagára veti s a jövőt hagyja jönni.
-Csak éppen vonultassuk fel magunk előtt egy percre a sejtelmet, hogy a
-sok kisértet közt, mellyel ez a szent háború végez, ott a militarizmus
-kisértete is, – nincs militarizmus abban az értelemben, hogy rabság
-volna a népszabadságok felett, de a népszabadságnak van esze és
-komolysága, hogy fegyelmezze, szervezze és fölfegyverezze magát az
-elnyomás ellen, akár uri zsarnokok, akár rabló nemzetek fenyegetik vele.
-
-
-
-
-A MAGYAR
-
-1914. október 25.
-
-A magyarnak most divatja van – már amennyire a világ most ráér, hogy
-divatja legyen. S nemcsak ellenségei tüntetnek mellette – ez lehetne
-ugratás is… barátjai számára. Ám e barátjai is kezdik felismerni –
-kéntelenek vele. A magyar az, ki e háboruban csodákat mivel. Nemcsak a
-személyes bátorság és hősiesség csodáit – ez nem csoda, mert ezt
-mindenki tudja. De a honvéd, kit helyi katonaságnak neveltek s a
-világtörténelem legnagyobb háborujának terein állja meg helyét: ez
-csoda. A népfölkelő, a már deresedő polgárember, ki a legnagyobb
-feladatokban a hadra nevelt fiatalokkal egy biztosságban félelmetes: ez
-csoda. A tartalékos tiszt, a hivatalszobából a sáncárokba került, kin, a
-haderő emberanyagának szélesedésével a háboru nyugszik: ez a csoda. S
-hogy olyan politikai előzmények után, minőket kivül-belül a háboru
-felváltott, egy áruló, egy hátráló, egy közömbös vagy gyülölködő itt nem
-találtatik: ez a csoda.
-
-A multra visszavetődően talán van benne némi megalázó, hogy az idegen
-mind e csodákon ennyire csodálkozik. De nem lehet rossz néven venni. A
-háboru, amily kulturapusztító, olyan kulturpróba – s a magyarnak éppen
-kulturája volt az, amit nem ismertek. Az emberek megszokták, hogy
-kinél-kinél azt keressék, tehát csak azt lássák meg, amit nemzedékek óta
-megszoktak tőle várni. A magyarnál bort, buzát és lovat keresnek, tehát
-csak bort, buzát és lovat várnak nála. A kultura nem lehet magyar
-exportcikk, mert éppen azoknak van belőle bőven maguknak is, akikre való
-tekintettel, hogy észrevegyék, nem ártana, ha exportálhatnók. Aztán meg:
-az új magyar kultura egészen fiatal. Jó, ha két nemzedéknyi. Ennyi idő
-alatt nem szokhatták meg, hogy észrevegyék, amig a háboru az egyetlen
-észrevétető helyen, a bőrükön nem veteti velük észre. A porosz katonai
-kulturát is csak 1866-tól fogva vették észre, holott az akkor már
-félszázados volt. A mi békekulturánkat is most a háboru tárja föl: az
-első, mióta, mohácsi elrejtezkedésünk óta, ujra a világon vagyunk. Mint
-ahogy Cavour nem sajnálta a krimi háboruban való véres részvételt,
-csakhogy a megalakuló olasz egység leadhassa a világban létének
-névjegyét, úgy ne sajnáljuk most e súlyos áldozatu próbáját annak, hogy
-a világon vagyunk.
-
-Jogunk van arra – hiszen az ellenkezője volna szerénytelenség – hogy
-magunk is meghatódjunk, látván, hogy csakugyan a világon vagyunk. Hiszen
-ha valaha, úgy most látszik, hogy ez mekkora csoda. Csak Belgiumra kell
-néznünk, hogy meglássuk. Egész Európa dolgozott rajta, nagyapáink napjai
-óta, hogy megtartsa. S nem tudta megtartani. Ellenünk egy világ
-dolgozott, évszázadok óta, hogy lemerítsen bennünket a történelem
-tengerében. S mi megvagyunk. Mulatságos volna, ha nem volna oly
-nagyszerü.
-
-S az benne a legnagyszerübb, hogy amily valóság e létel s amily igazi e
-kultúra, annyira igaz az a tudomás is, mely megfeledkezik a magyarról,
-mikor a világra vagy az emberiségre gondol. Csak éppen néhány évtizeddel
-maradt el megfigyelésében. Valóigaz: 1867 előtt nemcsak Magyarország nem
-volt a világon, de az a valami sem, amit magyar világnak vagy
-műveltségnek lehetne nevezni. Éppoly kevéssé, mint ahogy a Mistral
-költői nagysága nem jelent provenceál műveltséget, világot, országot.
-Magyarország 1867-ig jog szerint teljesen középkori kis enclave volt s
-az volt valóság szerint is, mert ami kulturintézményt az osztrák
-elnyomás rákényszerített, az fölületesen és gyökeretlen fityegett rajta.
-A háború előtt sokat beszéltünk és vitatkoztunk magyar hegemóniáról, s
-ennek jogtalanságát s a magyarnak kulturképtelenségét az idegen azzal
-bizonyította, hogy hiszen minden, ami most e földet műveltté teszi,
-idegenből van átvéve. Ez nagyjában igaz s arról, hogy a háború előttinél
-szerencsésebb, mert biztosítottabb körülmények között a magyar
-hegemóniának a háború után mint kell úgy szerveződnie, hogy minden ez
-országbeli jognak és érdeknek biztosítéka legyen, elfogulatlan s
-elhittség nélkül kell majd gondolkoznunk és gondoskodnunk. De ha voltak
-mulasztásai, akár vétkei is a magyar hegemóniának, egyben igazolását is
-magában hordta. Még e mulasztásai is igazolják s igazolják a hűvös
-figyelmeztetések, hogy mi is volt ez az ország még negyvenhét évvel is
-ezelőtt. Való igaz: középkor volt, Ázsia volt – noha annak előtte, a
-régibb multról nem szólva, tizenhét esztendőn át teljes hatalommal
-szoríthatta rá a saját nagy és fejlett kulturáját az ősi Ausztria. Ez az
-osztrák hatás s a külföld minden kulturbefolyása, az idegenből való
-átvétel és eltanulás mind csak azóta foganatos e földön, mióta a magyar
-annyira amennyire a maga ura rajta – s ha azt mondják, hogy
-monopolizálta ez országot s a nemzetiségeket kizárta belőle, akkor, ha
-ebben volt hiba, azt nem kell szépíteni, ami ebben nem ráfogás, azt nem
-kell letagadni, ami ezen változtatandó, azt szándékba kell venni, – de
-akkor ez is csak kulturpróbája a magyarnak, mert nem jelenthet egyebet,
-mint hogy azt az Európát, mely a Duna-Tisza mentén az 1867 előtti Ázsiát
-felváltotta: a magyar csinálta meg.
-
-Ez nem chauvinkedő kérkedés, még kevésbbé akar jogcim lenni későbbi
-chauvinizmusra. A chauvinizmus átok, ostobaság és öngyilkosság – de az a
-bátortalan lemondás is. Mint ahogy az egyes ember lője magát főbe, ha
-bármi nagy előtt nem azt gondolja, hogy ezt is csak ember csinálta, mért
-ne tudnád megcsinálni te is? – úgy kell az egyes népnek is eltelve
-lennie ugyanezen önbizalommal. A magyar most beszámol a világnak s ezzel
-egyben maga előtt is beszámolhat, hogy van-e oka az önbizalomra. Nem
-hivalkodásra, nem tolakodásra, de annak megmondására, hogy: amit más
-tud, azt én is tudom, ahol más megélhet, ott nekem is jogom van megélni.
-Nos hát: van. Ha maga nem merné meglátni: a világ meglátja és elismeri.
-Nem volt soha oly elfogult a javunkra, hogy ezt a bizonyítványát el ne
-hihetnők.
-
-S itt is azt kell mondani, hogy amit ellenünk vetnek: mentül igazabb,
-annál inkább mellettünk bizonyít. Nem lehet eltagadni: amily
-örvendetesen teljes a magyar kultúra, olyan kevés benne a magából nőtt
-adalék. Az ágya a mienk, a zamata – majd minden egyebet idegenből
-vettünk. De ha így van: micsoda munka volt ez! Kis igényü paraszt nép
-felett tétlen tenyésző uraság: nagyjában s karrikaturában ez a
-nagyapáink Magyarországa. Mindent, de igazán mindent, ami a mai
-Magyarország: tanulni kellett, megcsinálni kellett. Igazgatás és
-közlekedés – a pénzgazdaság bonyodalmai, a kereskedelem magasságai, az
-ipar nehézségei, – a tudomány rejtelmei, a technika titkai, a művészet
-különösségei – az önállóság terhei, a szabadság gondjai, a parancsolás
-lemondásai – a munka, a kötelesség s a jogállapot fegyelme: mind új
-volt, mind félelmetes volt, mind szokatlan volt, furcsa volt,
-zavarbaejtő volt, s az igények, melyekkel az ujnak emberei a réginek
-öröklői elé állottak: megszokhatatlanul megrendítőek voltak. A boltos,
-akivel kezet kell fogni, a munkás, akinek jogot kell adni, – a törvény,
-a szabály, a rendelet, aminek engedelmeskedni kell, a gépezet, amibe
-bele kell illeszkedni, a nem kivánt, amiért még meg is kell dolgozni, a
-fölöslegesnek vagy károsnak érzett, ami előtt meg is kell hajolni:
-mennyi hősiesség kellett ehhez! A nyelv, a szokás, az életmód, az ősi
-meghittség s az öröklött idegzet: mind elmondhatatlan szük volt ennyi
-minden ujnak s idegennek befogadására, s mindehhez mégis hozzá kellett
-tágítani, s úgy, hogy ne csak meg ne szakadjon bele, de inkább eleven,
-hajlékony s táplálóan magához alakító foglalata legyen! S mind e
-nehézségekhez még egy, talán a legfőbb nehézség. E sok idegenséget és
-ujságot egyben elég gyakran idegen igények s idegen elemek hozták,
-képviselték vagy követelték. Aki pénzt küldött ide és itt piacot
-nyított, az uralkodni akart rajta – s az idegen foglalkozásokat idegen
-nevelésüek űzték. Visszaverni a felsőbbségi igényt, anélkül, hogy
-eljátszanók a hasznot, melynek fejében támasztják: mennyi diplomácia
-kellett ehhez! S az idegen foglalkozással együtt az idegen embert is
-felszíni, de úgy, hogy az új foglalkozás ne vigyen bele idegenséget az
-életbe s az idegen ember otthonába olvadjon e földön: ehhez az érzésnek
-olyan magasrendüsége kellett, mely annál tiszteletreméltóbb, mentül
-többször kell önmagán erőt vennie.
-
-E háború abban is próba és megnyugtatás a magyarra nézve, hogy nincs oka
-megbánnia érzésbeli áldozatait. Akiket ujabb története során magához
-váltott: ugyanazon hősiességben és dicsőségben állják meg a nagy
-kulturpróbát, mint amely most a világ elismerését a magyar felé
-fordítja. Hibáit, ha még maradtak, erényeit, melyek kivirágzottak,
-maradék nélkül magukba szítták, amit pedig magukkal hoztak, az eleven
-erő e mostani küzdelemben, melylyel a magyarság az életre való igényét
-jelenti be s melyben a beolvadtak vérükkel fizetnek e közösségért s
-vérükkel pecsételik meg az egységet. Akik a harctérről hazajönnek, drága
-és megható csodákat beszélnek ez egybeforrottságról s ez egységes
-sokféleség hasznáról. A paraszt baka, ki a pásztornép mindenlátó
-szemével segíti a pápaszemes hivatalnok-tisztet, – s ez a tiszt, ez a
-tartalékos, ki a hivatalnok igazgató erejét vagy a kereskedő fürgeségét,
-a fiskális leleményét vagy a tudós rendületlenségét viszi át csapatára,
-– az ur, ki a gépfegyver poklában is ur marad, – kalmár, ki a
-halálveszedelem mámorában is józan marad, a városi csirkefogó, ki
-patrouilleban is tuljár az ellenség eszén s a legény, aki legény ebben a
-csárdában is, – az uri autós s a külvárosi chauffeur, kik egyforma
-egykedvüen száguldanak a parancscsal a komitácsikkal szegett éjszakai
-országuton, a pásztor, ki remekbe rakja a kunyhót a sáncárok mélyébe s a
-gyári munkás, ki ezermestere a tábornak: s mind egyformán becsületes,
-egyformán megbizható, egyformán az, aki s minden pillanatban mindig a
-legtöbbjével szolgál s a szava szentirás s a munkája netovább: ó, ez
-jutalom, ez elégtétel, ez igazolás s megmutatja, hogy a magyar igazán
-okos volt, mikor okos volt.
-
-Hogy e háború, ha sikere lesz, mit jelent az osztrák-magyar monarhia,
-mit a magyarság, mit Magyarország számára: azt hivságos volna akkor
-mérlegelni, mikor csak _ma_ van, a tegnap mintha sosem lett volna s a
-jövőnek következő perce is végtelen távolság. De valahogy érezni lehet,
-hogy általában jó a magyarság ez igazolódása s csak jó és öröm és
-elégtétel válhatik belőle mindenek számára, kik ez országban vele együtt
-élnek s most vele együtt véreznek és dolgoznak. Csak még egyszer lássuk
-meg, hogy nem maguk a hadi, az úgyszólván testi és jellembeli erények
-azok, melyek most a magyarság jogcime gyanánt ragyognak föl, hanem a
-kulturértékek, melyeket ezek jeleznek. A külömbség 1866 és 1914 között:
-a háború között, mely a magyarnak ellenére folyt s a háború között,
-melybe a magyar is beleviszi lelkét, tehetségét, törekvéseit: ez
-csalhatatlan értékmérője a magyarnak s uj keletü, de belsőséges
-kulturmunkájának. Legyen maradandó a világon, mely most meglepetve
-fedezi fel magában.
-
-
-
-
-AZTÁNRA – ÉS MOSTANRA
-
-1914. november 29.
-
-Érdekes levelet vettem ma Dunántulról, melynek irója ritka jóeszü ember,
-de ehhez képest talán nem eléggé informált. A levélre magánlevélben is
-felelek mielébb, ám egy s más ebbevágó másokat is érdekelhet, tehát
-ideirom. Hogy mire feleletek, az kitünik abból, amit mondanak.
-
-Tehát: a hirlapoktól távolabb élők úgy látszik nem tudják, minő
-helyzetben vannak a háboru óta a lapok. Nem panaszképp mondom, mert ez a
-legkisebb baj, mely a háboruval velejár, nem is nyügösködésből vagy
-birálgatóan, mert a cenzurának mivoltából következik, hogy ne lehessen
-jó: de mégis emlékeztetnem kell azokat, kik mintha elfelejtették volna s
-a lapoknál úgy panaszkodnak rossz kiszolgálásról, mint aki az
-étkezőkocsiban elkedvetlenedik, hogy nem talál olyan jó konyhát, mint a
-Hungáriában: emlékeztetem őket, hogy most a lapok is hadi állapotban
-vannak. Minden értesítés egyformán megszűrve s ugyanazon forrásokból jut
-csak el hozzájok s nézeteik is egyforma szűrőn mennek át. Ha a legfőbb
-tekintet nem is függesztené fel a pártkülönbségeket: a szűrés és irtás
-eltörülné, s így bizony uniformitás áll elő – ha nem szándékos, hát
-önkéntelen… egy állandó lelkes mosoly, melyen csak a beavatottabb veheti
-észre, ha olykor vagy néhol talán egy kicsit elkényszeredett… Sem az
-ország érdeke, sem az, amit az igazgatás hadi időkben foganatosan
-képvisel ilyen gyanánt, nem hagy időt, alkalmat, módot, hogy a lapok
-feltétlen szabadok legyenek politikájukkal… s mikor a Világban is, egyéb
-helyütt is arról irtam, hogy a háboru árvize kivált a progresszió
-intézményeit van benyelőben s ha valaha voltak a haladó törekvésüeknek
-ezek iránt kötelességeik, úgy most vannak: igazán nem arra gondoltam,
-hogy most vessék őket alá a háboru istenitéletén kivül még külön
-tűzpróbáknak, hanem arra, hogy nem nézve, milyenek, milyenek lehetnek
-most, arra nézzenek, hogy mindenekelőtt és mindenesetre megmaradjanak,
-megmaradjanak _aztánra_, megmaradjanak akkorra, mikor lehetnek olyanok,
-amilyeneknek lenniök kell, amilyenek lenni szeretnek, amilyennek lenni
-kötelességük… Ezt általában arról, ha a progressziónak megmaradt
-intézményei és emberei ma nem mind viselik annyira a saját képüket, mint
-mikor kiki szabad és köteles is azzal, hogy milyen legyen a képe.
-
-Ami énnekem a mostani háboruval szemben való érzéseimet illeti: azokat
-nem lényegükben revideálta a háboru s nem mind revideálódnak
-visszamenően, bármint végződnék is Magyarországnak s a monarchiának e
-fegyveres mérkőzése. Ami arra vonatkozik, hogy én fennakadtam rajta
-menten, mikor Sir Edward Grey monarchiánknak Szerbiával való ügyét
-nagyköveti konferencia elé akarta állítani, hogy tehát ekkor chauvin
-presztizspolitika kerített hatalmába: nem tagadom, egy kicsit büszke
-vagyok rá, hogy sok jobbszemü barátommal ellentétben én Sir Edwardnak
-ebben az ajánlatában menten megláttam az ellenséges, a háborus
-szándékot. Mert ha valamely önálló ország egy másikkal területi épsége
-dolgában különböződik össze – pedig nem kellett a háborut megérni, még a
-trónörököspár meggyilkoltatását sem, hogy világos legyen, mennyire
-ekörül forog a mi vitánk Szerbiával – akkor az az ajánlat, hogy ő ez
-ügyével idegenek birói széke elé álljon, nem presztizs dolga többé,
-hanem önállóságé, önjoguságé, tehát életé és életlehetőségé. Ez nem
-lehet kérdés. Kérdés csak az, hogy amely nemzet vagy faj vagy ország
-számára az osztrák-magyar monarchia életbenmaradása életkérdés,
-fontosnak tartja-e a monarchia élete számára, hogy annak mai
-birtokállománya ne változzék? Az is kérdés, hogy akik e monarchiát s
-egyes államait vagy országait igazságos és manapi politikával akarják
-megerősíteni: lehetségesnek tartanak-e ilyen politikát, valameddig
-tisztázva nincs úgy az ittlakók, mint a kivülállók számára, hogy akik e
-monarchiában élnek, itt fognak-e maradni, itt akarnak-e maradni, itt
-kell-e maradniok, itt lehet-e maradniok? Hogy mindezek tisztáztassanak,
-hogy mind e kérdésekre felelet alakuljon ki, annak időpontja talán, de
-csak nagyon talán, talán egy, talán két, talán csak egy félévre: lehet,
-hogy a mi kezünkbe volt adva s hogy ennyi ideig talán fel tudtuk volna
-tartóztatni a világháborut. De ha egyéb nem, amik megindulása óta
-kiderültek: világosan mutatják, hogy nem rajtunk állt, hogy végkép
-elkerülhessük, akár akart az ország háborut, akár nem, sőt még akkor
-sem, ha bármiféle áldozattal – s itt a legvégsőbbig menő áldozatokra
-gondolok – maga adta volna előlegbe mindazt, amijébe egy elvesztett
-háboru kerülhet. Belgium példája és sorsa ezt megmutatja, s nem tudom,
-hogy a háboru további folyama meg fog-e állani ennél az egy példánál.
-Nem arról van szó, hogy akartuk-e a háborut, mert azt a mai
-történelemnek nálunknál nagyobb urai nem kérdezték tőlünk. Arról lehet
-csak szó, hogy amit a sors ránkmért, annak önérzettel és elszántsággal
-nézzünk-e szemébe, vagy az áldozati bárány lemondásával olyankor, mikor
-hála istennek egy cseppet sem bizonyos, hogy áldozatok leszünk.
-
-Már most: hogy a háboru annak a politikának megmaradásáért folyik,
-melyet a háboru előtt nem tartottunk jónak, az nagyon igaz már azért is,
-mert Magyarország megmaradásáért folyik s benne nyilván kiki azért küzd
-és remél, hogy megmaradjon annak, aki, s abban, amije van. Ám ez a
-generális megmaradás nem csupán azoknak érdeke, kik a régi politikának
-hasznavevői voltak, hanem azoknak is, kiket az kisemmizett. Én ugyan a
-háboru jó végétől, mint egypárszor éppen itt a Világban fejtettem ki,
-bizonyos haladásokat igenis várok, úgy szociális, mint kivált
-nemzetiségi tekintetben, úgy érezvén, hogy ezek számára a háboru során
-előállt változások hol szükséget teremtenek, hol lehetőséget nyitnak. De
-azt is megírtam, éppen _aztánra_ vonatkozó figyelmeztetéseimben, hogy a
-háboruk általában a konzervatizmusnak kedveznek s el lehetünk készülve,
-hogy a háboru után a progresszió embereire és intézményeire még nagyobb
-szükség lesz, mint volt a háboru előtt, mert nagyobb visszahatással kell
-majd megküzdeniök. Tehát valóigaz: a háborunak sok a politikai
-veszedelme, s ha a progresszió emberei akár maguk sürgették volna s
-idézték volna elő, akár pedig mikor, mondjuk, nem lázadnak ellene,
-vétenének hitük és igyekvéseik ellen, akkor bizony nagy hibát követnének
-el. Lehet, sőt úgy van, hogy évtizedek rossz belső politikája juttatta e
-monarchiát abba a leromlásba, hogy környöskörül s a világhatalmak
-legmagasáról már romlandó prédának tekintsék. De hogy, miután már ennek
-vették, ilyen gyanánt kezdtek vele bánni s mint ilyet kezdték ki s mikor
-most arról van szó, hogy éljen-e, haljon-e s benne éljünk-e, haljunk-e
-mi: hogy akkor, aki ez élethez különben ragaszkodva, e ragaszkodásnak a
-mai világrendtől pontosan megszabott következéseit levonja és vállalja,
-nem vét semmiféle, bármily haladott politika, még a pacifista politika
-ellen sem: arról való meggyőződésemet e háboru igazán nem revideálja.
-Azt persze nem követelem tőle, hogy ő csinálja meg, amit én nem
-csináltam meg, amit mi nem csináltunk meg: a progressziv Magyarországot.
-Teljesen elég, ha megment egy országot e szent igyekvés számára, s azért
-tört ki, _hogy_ megmentse.
-
-Abban nem lehet kétség, hogy minden ellen vétkezik, ami ellen vétket
-elkövetni lehet, aki háborut idéz elő. De háboruval szemben, amely
-megvan (vagy, ami egyremegy, elkerülhetetlen, csak egyik ember talán
-jobban látja vagy talán ösztöne van az ilyesmi iránt, hogy mennyire
-elkerülhetetlen s nem azok szándékán muló, akikre rászakadt) mondom: már
-meglévő vagy elkerülhetetlen háboru iránt különbözőkép érezhetnek még
-azok is, kik elvben minden háboru iránt egyformán éreznek s minden
-háboru megelőzésére egyformán törekszenek. Ha például a bur háboru
-idejében angol lettem volna, vétettem volna fabiánus meggyőződésem és
-törekvésem ellen (mert angolnak nyilván fabiánus volnék) ha ott és akkor
-háborupárti lettem volna. De ha ugyanakkor bur vagyok, és pedig bur
-munkás, bur szocialista, bur pacifista, bur radikális, progressziv és
-filantrop: az angol ármány ellen fegyvert emelőknek nem vetettem volna
-gáncsot, nem fogtam volna meg a karjukat, ha tudtam is volna, hogy
-Krüger apó s mind a többi apók egy igen reakciós társadalmat képviselnek
-és akarnak itt megmenteni kis országuk formájában, hol a szociális
-haladásnak útjában áll a patriarkalizmus, a nemzetiségi igazságnak pedig
-(például az angol munkások iránt való legelemibbnek) útjában áll a
-hatalmi gőg s a gazdasági féltékenység. Azt gondoltam volna, hogy a bur
-állapotok ugyan nem ideálisak s elég dolgunk lesz vele s dicső feladata
-munkánknak, ha kell: önfeláldozásunknak, hogy megváltozzanak s
-megjavuljanak, – de még mindig jobbak, mint volnának idegen uralom
-alatt, s nem szabad vele törődnöm, hogy mi minden menekül meg a burok
-országával: az a fő, hogy megmeneküljön. Sőt s itt szabadjon cinikusnak
-lennem: el tudok képzelni akkori bur embert – s a burok többségének mai
-viselkedése azt mutatja, hogy el lehet képzelni – ki azt mondta magában:
-igaz, hogy az angol uralom idegen uralom, de angol uralom, haladott és
-igazságos uralom, mely tulajdonkép több önállóságot és boldogulást
-biztosít számunkra, mint a tehénpásztori függetlenség. Ám nem hiszem,
-hogy ugyanilyesmi megfordult legyen bármely bur lélek titkában, ha a
-szóban forgó s robogva közeledő idegen nem angol uralmat jelent, hanem –
-csak példának mondom és pofonütve a geografiát – orosz. A lengyeleknek e
-percben – bár csak elgondolásban – választásuk van abban, hogy részben
-porosz fegyelem, részben osztrák imperium alatt éljenek-e tovább, vagy,
-mint az oroszok igérik nekik, újra született független lengyel királyság
-gyanánt – csak éppen orosz… hogy fejezzem ki magam… orosz érdeklődés
-alatt. Csodálatos: nem kérnek e lehetőségből, sőt légiókat szerveznek
-ellene… Ahogy én évek óta Magyarország helyzetét, a monarchia helyzetét,
-a világ mozgalmait és szándékait látom: nem kellettek hozzá a mai napok
-állapotai, hogy világos legyen előttem, mennyire nincs, kivált itt
-Magyarországon egyéb választásunk (jobban mondva nem is a mi
-választásunkon áll, hanem a sors dönti el s nekünk a kétségbeesettség
-elszántságával kell majd beleavatkoznunk, merre döntsön) mint vagy e
-monarchia s annak vagy _fortvurstlizása_ vagy ujjászületése, – vagy
-olyan uj kombináció, aminőből például a megnyugvások főiskoláit megjárt
-lengyelek a maguk számára nem kérnek. Nem vagyok annyira progressziv,
-hogy orosz akarjak lenni, se háboruval, se háboru nélkül. Sőt még
-háborut sem sajnálok, hogy ne kelljen annak lennem, kivált mikor nem is
-kérdeznek, mert az orosz nem kérdi, hogy akarok-e háborut. Egészen
-bizonyos: nemcsak az, hogy körülbelül ezerkilencszáztizenhatra az orosz
-teljesen felkészülvén, mindenesetre nekünk esett volna, még ha ingyen
-tettük volna is lába elé, amit el akar venni, hanem az is, _hogy mikor
-idén tavasszal egy komoly betegségi eset elképzelhetővé tette, hogy e
-monarchiában változások lesznek, az orosz ezekre való tekintettel
-mindenesetre mobilizált_, s ez a magyarázata, hogy a háborunak mindjárt
-első ütközeteiben szibirják és mongol csapatokkal ismerkedhettek meg a
-mi jó magyarjaink. Nem hiszem, hogy abban, amire e mobilizáció
-feltételesen készült, megakadályozta volna az orosz cárt vagy
-Nikolajevics Miklós nagyherceget, ha én abban az esetben határozottan és
-félreérthetetlenül kijelentem, hogy én utálok minden háborut s nem
-engedem meg, hogy Magyarország háborúba keveredjék.
-
-Egyelőre az angol, a francia, az olasz progressziónak nagyszerű valósága
-sem tudta utját állani s nem a Balkán igaz demokráciája, hogy ez a
-háború évek óta főljön, készüljön és most kirobbanjon. Annál kevésbbé a
-magyar progresszió, ha mégoly kötelességtudó is s ha mégúgy abban látná
-az elvhűséget, hogy lehunyja szemét a valóság előtt. Én a magam részéről
-abban látom, hogy a progressziót benne lássam nagy összefüggéseiben és
-sok mindennel való relativ összetartozandóságában, amivel külömben
-abszolute szemben áll. Nekünk nem volt szabad hagynunk ezt az országot,
-most pedig meg kell tartanunk. Ha ez sikerül, rajta kell lennünk, hogy
-olyan legyen, aminőnek mi szeretnénk látni. Ehhez a végsőig menő
-önfeláldozáson kivül még csak eggyel járulhatunk hozzá: ha a végsőn is
-tulmenő áldozatkészséggel mentjük át _aztánra_ intézményeinket,
-eszközeinket és – embereinket.
-
-
-
-
-JEGYZETEK
-
-1914. december 13.
-
-_Szabadságharc_… Nekem hatkor kell kelnem és szaladnom munkára, mikor te
-még két órát alszod ki pont éjféltől fogva boldog nyolc órádat. Lehajtom
-hig kávémat s nyelem hozzá a száraz zsemlét – te napjában ötször eszel
-húst s reggel halat, sajtot, szalonnát, gyümölcsöt. Én töröm magam a
-vevőm után, lesem, hogy mi a gusztusa s szászor át meg át kalkulálom s
-kikalkulálom zsebemből a fele hasznot, csakhogy én szolgálhassam ki s
-meg tudjam tartani. Te azalatt gőgösen ülsz párnázott irodádban, várod,
-hogy a vevő felkeressen s ha nem tetszik neki, amit nálad talál, hát
-akassza fel magát. Én tanulok, kieszelek, töröm magam, – bejárok,
-kijárok, bujom a könyveket, hogy mit vihetnék át belőlük munkámba, lesem
-az uj gondolatokat, hogy mit fejhessek masinára és köcsögbe. Te
-folytatod, ahol apád elhagyta s mialatt én éjet nappallá teszek, te
-estebéd után feketében ülsz kandallód mellett, s külön töltöd a bort a
-hat embernek való után, amit hasadba temettél. A te házad a te kastélyod
-– falba épített szekrényekkel, tágas ablakokkal, hideg-meleg viznek
-falból ömlő bőségével. Az én szállásom két szoba, konyha, mit feleségem
-rak tele gyámoltalan kézimunkával s lyányom mázol be aranyfestékkel. A
-feleségem… a lyányom: legfeljebb ha egyszer egy héten takarító asszony
-jár kezükre, hogy tönkre ne menjen a sikálásban, a mosásban, az egész
-házra való főzésben, varrásban. Te ezalatt uri módban szolgáltatod ki
-magad, szombat déltől hétfő délig vidéken nyujtózkodol, kertben alszol,
-csónakon hintálsz, halászol, vadászol, úgy élsz, mint a nagy urak.
-Két-három hónap egész familiástól utazás, a legfinomabb fogadókban, a
-legszebb helyeken, a pénzed négyszer annyit ér, mint az enyém, s
-amellett négyszer annyid van belőle. Miért? mi jusson? miért vagy úr,
-míg én csak szolga vagyok? miért parancsolsz ott, ahol én csak
-befurakodhatom? miért vagy isten, ahol én ember is alig lehetek?…
-
-Ez ugyebár úgy hangzik, mintha forradalomból kiáltana ki. Mintha munkás
-kiáltaná a gazdag tőzsér felé, szegény ember az úr felé. Pedig nem. Ez
-annak a háborunak veleje, mely most Flandriában két ároksorba ássa
-szembe a németet az angollal. Egy Heyking nevü német iró füzetecskéjéről
-írnak a német ujságok, – ez a füzetecske arról szól, hogy milyenek
-valójában az angolok, s ha nem is azokkal a szavakkal panaszolja fel,
-mint ahogy én érzékletessé próbálom tenni, de mégis az a tétele
-fejtegetéseinek, hogy mi jogon él az angol polgár kevesebb munka után
-hasonlíthatatlanul jobban, mint a világ egyéb polgársága?! A kérdés jól
-van feltéve s jól van beállítva az is, hogy a rávaló felelet sehol sem
-közömbös az emberiségre nézve. Mert, most látni éppen letagadhatatlan
-példán: ahhoz, hogy az angol polgár ezt a kényelmét és jobb módját
-megtarthassa, időről-időre háboruba kell kevernie a világot, vérben kell
-megfürösztenie a konkurrenciát, sőt most már szines félvadakat kell
-rászabadítania fehér testvéreire. Szinte mellékes ehhez képest, hogy a
-boldogok e szigetén is a tagadhatatlan haladó demokrácia nem, mint
-másutt, abban áll, hogy legalulról is mind följebb emelkedjenek az
-emberek emberi életvitel felé, hanem csakis abban, hogy szélesebbre
-terjedjen a kiváltságosok köre, kik a többi angolságot éppúgy
-kiszipolyozzák, mint az egész angolság a tengerentuli félvadakat. A fő
-az – s e frappáns és sokunknak eddig szemet nem szúrt példával különösen
-igazolódik abbeli tételem, hogy e mostani háború ugyanúgy szabadságharc,
-mint volt a polgárság harca a királyság, a papság s a nemesség ellen – a
-fő az, hogy az angol polgárság rendjében egy kiméletlen kiváltságolt és
-kizsákmányoló osztály ül a világ nyakán, melynek, hogy hatalmát s
-kiváltságait megtarthassa, időről-időre világháborukra van szüksége,
-akár csak az orosz autokráciának. Ez, a demokrata s az autokrata
-kivaltságnak e rokonsága magyarázza meg, mint tud a szabad angol
-szövetségben állani a rab oroszszal, s ebből alakul, ugyanolyan
-demokrata és szociális szükség gyanánt, mint amely miatt most százhusz
-éve imádkozni kellett, hogy a nagy forradalom nemzete ne bukjék el: a
-jövőnek az a képe, hogy a kontinens országai Európai Egyesült Államok
-szövetségébe fogódzanak össze, keletre az orosz autokrácia, nyugatra az
-angol demokrácia ellen.
-
-*
-
-_Emberanyag_. Azt mondja a Manchester Guardian, hogy ez a háború egy
-nagy vezéri geniet revelált a rendes katonai képzettségen fölül, mely
-mind a seregekben igen magas foku: Hindenburgot. Ez bizonyára így is
-van, – a német Hindenburg az a napoleoni temperamentumu katonai
-lelemény, ki e háboruban a csodákat produkálja. De az okos angol ujság
-mintha méltatlan volna egy másik katonai nagysággal szemben, kit
-ugyancsak ez a háboru revelált: Joffreal szemben. Igaz, hogy Joffre nem
-genie, de, ha lehet így mondani: a genialitás nélkül valóságnak genieje.
-Éppen annak a rendes és szakszerü katonai tudásnak, melyet, ha
-konstatálja is e háboruban jelentkező magas fokát, az angol ujság mintha
-mögéje tenné a Hindenburg originalitásának. Azt hiszem nincs igaza. Az a
-német alaposság, melyet elég furcsán itt a francia fővezér képvisel a
-németek mostani latinos ötletességével szemben, a francia harctéren a
-francia emberanyaggal ugyanolyan csodát mivelt, mint Hindenburg az
-orosz-lengyel harctéren a német emberanyaggal. Röviden: a Joffre vaskeze
-és hideg esze a heves, a dühösen támadó, de hamar elkedvetlenedő, a
-páratlanul hős, de páratlanul szeszélyes francia emberanyagot olyan
-vasfegyelembe törte, olyan agyagos szívósságba nevelte bele, amilyet
-Napoleon se tudott volna ebből az emberanyagból kiváltani. Ezekben a
-franciákban, ezekben a földbe ásva heteken, sőt hónapokon át egy helyben
-kuksoló franciákban a saját édes anyáik sem ismernének fiaikra. Ennek a
-háborúnak Joffre a Moltkéja… de, mondom, Hindenburg a Napoleonja. S mind
-a kettő abban remekel, hogy olyasmit vált ki emberanyagából, mit az maga
-sem ismert magában, olyasmit követel tőle, amit senkisem tehetett fel
-róla. Ha csoda, ahogy Joffre egyhelyben ületi a franciákat, még nagyobb
-csoda, ahogy Hindenburg ide-oda vágtattatja, szaladgáltatja,
-masiroztatja, utaztatja, száguldtatja a németeket. Belgiumtól a
-Mazuri-tavakig három sinpáron D-vonatokon: a német császár így szolgálja
-ki katonával az ő nagy marsallját, ha az erősítést kér tőle. S
-Belgiumtól Boroszlóig, Krakótól Lodzig, Varsótól Posenig: Hindeburg úgy
-dobál ide-oda egész hadseregeket, mintha lapdázna velük. Ő a genieje
-annak, aminek már Napoleon is genieje volt: hogy hisz az emberi gépezet
-korlátlan lehetőségeiben. Ha szüksége van arra, hogy az emberek
-repüljenek, vizen száraz lábbal menjenek át, golyó ne fogja őket, ne
-kelljen enniök, sötétben lássanak s egyenkint százszor annyit érjenek,
-mint amennyit érnek: akkor egyszerűen felteszi, hogy az embernek szárnya
-van, hogy az ember tündér, hogy az ember angyal, hogy az ember elefánt,
-hogy az ember tigris – és kitűnik, hogy neki van igaza: az ember minden
-tud lenni, aminek lennie kell, az ember mindent meg tud tenni, amit
-tennie kell. Az ember az a masina, amelyik mindent bír s akitől mindent
-lehet kivánni. Ha egyébre nem, arra megtanított bennünket ez a háború,
-hogy higyjünk nemünknek nemcsak lelki, de testi genialitásában is. Mind,
-ami jóslás az embert illető bizalmatlanságon épült: ostoba
-fontoskodásnak bizonyul. Amit arról fecsegek, hogy a mai elpuhult és
-túlkultivált ember nem birhatja a testi hányattatásokat, annak éppen
-megfordítottja igaz – csakúgy, mint ahogy éppen most is tapasztalhatjuk
-a sokszor megfigyelt igazságot, hogy nem az északi népek bírják
-legjobban a hideget. Azt mondják, hogy a nyápic városiakkal nem lehet
-vízben, sárban, rossz koszton élni és harcolni – s kitünt, hogy a nyápic
-városiak, a polgári élet, a hivatalok rezervistái vezetnek úgy a német,
-mint a magyar s az osztrák hadisorokban. Azt mondták, hogy a degenerált
-francia egy hétnél tovább nem bírja a háborút: nos, a degenerált francia
-olyan szivós benne, azaz hogy sokkal szivósabb, mint a lomha muzsik. S
-azt mondták, hogy a mi ideges nemzedékünk nem birhatja a háború idegbeli
-gyötrelmeit – s csakugyan, ha az ember elgondolja, amit semmi háborus
-nemzedéke az eddigi emberiségnek nem ismert: a mai csatának rémületes
-zaját s a különböző robbantó szerektől dögleletes füstjét és levegőjét,
-nem tudja megérteni, hogy ezt ember hogy állhatja. És mégis állja s a
-mai ember az, aki állja. Ha nem jókedvéből teszi, annál becsületesebb,
-hogy megteszi. Ha kényszerüség számára: annál nagyobb és hősebb, hogy
-akármit érez vagy gondol, de a helyén megáll.
-
-*
-
-_Magánélet_. Az ember tolakodásnak érzi, ha ilyenkor a maga bajával áll
-elő vagy titokban is gondolni mer rá… mikor olyan nagy dolgokról van
-szó. Ezeknek a nagy dolgoknak joguk van leszorítaniok minden saját
-dolgunkat, mivel épp azért nagyok, mert kinek-kinek minden saját dolgát,
-dolgának lehetőségét magukba zárják. Nincs jogom magánéletre, nem
-siránkozhatom, hogy jövedelmem megcsappant, mikor amiatt a birkózás
-miatt csappant meg, mely arról dönt, lehet-e ezen a darab földön
-akárkinek is munkája, keresete, jövedelme… És így tovább… ez így van… az
-altruizmus köteles és szivesen vállalt idei ezek, az altruizmusé, mely,
-mint a tudomány megállapítja, csak szublimált egoizmus. De azért tudja
-isten, nevessen-e, sirjon-e az ember, mikor a villamoson lábbadozó
-sebesültek beszélgetnek egymással, egy csinos fiatal parasztmenyecske
-hallgatja őket s egyszerre csak bátortalan s pirulva szól az egyik
-vitézhez: hát az én uramat nem látta-e, lelkem? szép, magos barna ember,
-pirosképű, kis fekete bajsza van!… A vitézek nevetnek, a menyecske még
-jobban elvörösödik – megérti szegényke, hogy milyen kicsi és senki ebben
-a világfelfordulásban az ő ura, ha még oly szép magas ember is s ha néki
-mindene is… És mindnyájan úgy vagyunk ezzel a nagy megpróbáltatással,
-hogy nem illik benne sem magunkra, sem valaki kedves emberünkre, sem
-valami kedves dolgunkra gondolnunk, de mégsem tudunk egyébre gondolni s
-lelkünk titkában az egész minden együnk számára ilyesmi körül is forog.
-Édes istenem, ezt még az isten sem veszi rossz néven, ő is számol azzal,
-hogy minden embernek csak egy élete van s mind csak egyszer él a világon
-s ha bárkinek is, de az egyesnek mégsem egészen mindegy, hogy mi
-történik vele, mi marad el tőle s ennek mindennek hamarabb vagy később
-van-e vége. Amily furcsa, hogy az emberek ilyenkor is magukkal
-törődhetnek, annyira kegyetlenség megzavarni őket primitivségénél fogva
-szent egocentrikusságukban. Én legalább sose felejtem el, most is rossz
-tőle a lelkiismeretem, annak az öreg zsidónak a tekintetét, kinek egész
-kiépült s boldog biztosságban megállapodott lelkivilágát megrendítettem
-azzal a szemtelen kérdéssel, hogy: mondja csak Schön úr, maga csakugyan
-azt hiszi, hogy a mindenható uristennek, a világ urának, minden
-teremtett lélek parancsolójának nincs egyéb gondja, mint éjjel-nappal
-lesben állani, hogy Kecskeméten a Lakatos-utcában a Schön úr, isten
-ments, nem eszik-e disznóhust?! Berény Róbert barátomnak van egy
-gyönyörü kis angora macskája, Puki nevezetű, mely szentül meg van
-győződve, hogy a világon minden, ami történik, neki van és ő miatta
-történik, s mikor gazdája a vászon előtt áll s buzgón járatja az
-ecsetet, ő még buzgóbban ugrik minden ecsetemelés után, mert erről is
-azt hiszi, hogy ezt vele játsszák. S valljuk meg: mindnyájan ilyen Pukik
-vagyunk, s nézzük el egymásnak kölcsönösen még a világháboruban is.
-Elvégre csakugyan nekünk játsszák.
-
-
-
-
-REVIZIÓ ÉS REVIZIONIZMUS
-
-1914. december 16.
-
-Elmondatott a Demokrata Ifjak Március Körében.
-
-Kedves fiatal barátaim, mikor megtisztelő kivánságuk szerint ideülök a
-vallatószékbe, hogy beszámoljak önöknek politikai nézeteimről, talán az
-is érdekli önöket, mint fiatal politikusokat, hogy egy barátjuk
-politikai fiatalsága minő hatások alatt alakult.
-
-De elébb meg kell mondanom kettőt.
-
-Az egyik az, hogy amily tisztesség számomra, hogy nézeteim iránt
-érdeklődnek, csakis a magam nézeteit mondom el s ezekre annyira nem
-tartom kötelezőknek a mások nézeteit, még – ugyebár nem veszik
-kicsinylésnek – az önök nézeteit sem. Ebből az is következik, hogy sem
-maga a tény, hogy szives felszólításuknak szivesen megfeleltem, sem
-bármi, amit mondani készülök, nem tüntetés senki és semmi ellen. Épp oly
-kevéssé, mint nem tüntetésből teszem, mikor egyéb társaságban vagy
-iskolában elmondom egyről és másról való nézeteimet fiatal barátaimnak,
-kik azokra kiváncsiak. A mostani nagy szabadságharcok idején nem kell
-külön meglobogtatnom a vélemény szabadságának zászlaját, s mint ahogy
-idestova negyedszázados politizálgatás közben mindig csak a magam
-véleményét tartottam magamra nézve kötelezőnek, viszont senkitől sem
-kivánom, hogy az én véleményeimtől bármiben is megköttesse magát. Ha
-tehát akár önöknek, akár másoknak valami politikát javallok, az mindig
-csak baráti tanács, de épp oly kevéssé tolakodás az önök meggyőződésével
-szemben, mint ahogy nem tüntetés mások meggyőződése ellen.
-
-A másik, mit az uj politikai nemzedék pártkülönbség nélkül való
-érettsége előtt nem kell sok szóval magyaráznom, az, hogy mint ahogy a
-multban fiatal fővel sem fogadtam el, most s a jövőben vénebb fővel sem
-fogom – reméllem – soha elfogadni a közhelyet, mely kivált a politikában
-ellentétbe állítja az ifjúi hevet az érett kor megfontoltságával, s
-mikor ilyenformán úgy tesz, mintha menedéklevelet állítana ki az
-ifjúságnak, voltaképp kiváltsági levelet ír az öregségnek. Én, ha fiatal
-volnék, felháborodva tiltakoznám az ellen, hogy bármi eljárásomat azzal
-mentsék, hogy fiatal vagyok. Visszautasítanám e kedvezményt, mert
-érezném, hogy e látszólagos joggal jogaimtól akarnak megfosztani, s e
-réven a nagykoruság s a dolgokba való belebeszélhetés jogait mind
-átjátszani az idősebb nemzedékre. S ezzel szemben, annak fejében, hogy
-nem kötnek meg sértő kiváltságokkal, vállalnék minden kötelességet, mely
-nyomja annak vállát, ki a közügyekbe beleszól, tehát vállalnám a teljes
-informáltság, a józan és gyökeres megfontolás kötelességét is. Azt
-mondanám, hogy az ifjuságnak, melynek számára inkább készül a mindenkori
-világ, mint a vénebbek számára, kik a jövőt már nem érik meg: az
-ifjuságnak joga van belebeszélni abba, hogy milyen legyen ez a világ, de
-– ekkor viszont éppúgy kötelessége a ridegségig s magát egy szavával sem
-csalva vagy részegítve realistának lennie, mint mondjuk a
-mozdonyvezetőnek, akár húsz éves, akár hatvan. Azt mondanám azoknak, kik
-vállamat veregetik, hogy a csacsiság lehet talán kedvesebb, mint a
-szamárság, de éppoly veszedelmes. Sőt mivel éppen nem áll, hogy az
-idősebbek tapasztalata többet ér, mint a fiatalok fogékonysága, sőt
-mivel a fiatalok fogékonysága tulajdonképp jobb, mert frissebb
-értesültség, míg az öregeknek tapasztaltság kifogása és álruhája mögé
-húzódó azon való mérgelődése, hogy változtatniok kell kedves
-megszokásaikon vagy le kell vonulniok kényelmes pozicióikról: mivel e
-gyanusan követelőző tapasztaltság tulajdonképp kitérés a tapasztalás
-elől s valójában keserves struccpolitika, amely tehát nem politika, –
-mivel egyszóval a fiatalságnak nagyjában és többnyire igaza van: emiatt
-aztán a fiataloknak kétszeres kötelességük a lelkiismeretesség s az
-alaposság, s nekik, a fiataloknak, sincs joguk a maguk kényelmével,
-melyben szintén a lustaság bújnék az ifjúi hév és meggondolatlanság
-kifogása mögé, kompromittálniok az igazságot, mely tehetségükre,
-akaratukra és meggyőződésükre van bízva.
-
-Ezt nem oktatásul vagy figyelmeztetésül mondom, – inkább magyarázatául
-annak a jóleső megfigyelésemnek, hogy a politikában nem kell félni az
-úgynevezett fiatal öregektől, hogy szent isten mi lesz belőlük később,
-ha már ifjan ily megfontoltak. Én azt tapasztaltam, hogy férfiak lesznek
-belőlük, kik megőrzik megöregedett tapasztalatuk számára a fiatalság
-hevét és lendületét. S ezért merem majd mai beszélgetésünk során önöket
-rábeszélni, hogy merjenek politikai meggyőződéseikben egészen
-gyakorlatiak és józanok lenni, nem keresvén az ifjúságra kötelező
-idealizmust szándékos naivságban, mely voltaképp épp oly elzárkózás az
-igazság elől, mint a szándékos bátortalanság.
-
-De elébb hadd mondom el önöknek, hogy az én politikai nevelkedésem
-sokkal fogyatékosabb volt, mint az önöké, mert az én nemzedékem attól a,
-nem tudok rá más szót, dilettantizmustól körülvéve nevelkedett, mely
-kevéssel ezelőttig a magyar belpolitikában úgy gruppirozta a
-gondolattalanságot, hogy mélységnek lássék. A gondolattalan kurucságnak,
-amiben évtizedeken át kimerült nálunk az ellenzéki politika, mely maga
-sem vette magát komolyan, a jobboldalon gondolattalan labanckodás felelt
-meg, mely még leleplezni is alig tartotta érdemesnek, hogy
-alkotmányosságunkban és saját többségi hatalmában csak formulát lát
-arra, hogy saját akaratunknak tessék, amit Bécsből ránkparancsolnak.
-Mégis: városi fiúknak, amilyen fejlődésem legfogékonyabb esztendeiben
-voltam, e labancságban több tetszett kultúrértéknek, tehát nemzeti
-értéknek is, mint a szűk szótárú kurucságban, mely mögött egyáltalában
-nem volt semmi. A labancpolitikának valami kevéssel merkantilisabb,
-iparibb s fináncpolitikaibb Einschlagja többnek, tartalmasabbnak,
-modernebbnek látszott előttem, mint az ellenzéki szavalgatás, mely
-zavarba esett volna, ha az események szaván találják fogni. Arról nem
-volt itéletem, hogy ezt az országot mily fogyatékosan kormányozzák. De
-épp ezért aztán azok, kik de facto mégis kormányozták, tehát de facto
-mégis csináltak valamit, jobban imponáltak a helyes ösztönnel a
-politikát a cselekvésben kereső ifjúnak, mint nagy ellenzéki szónokok,
-kik közül egyről egy nagyszerű beszédje után még nagyszerűbben írta volt
-meg akkor Kozma Andor, hogy gyönyörű volt, elragadó volt, mindenkit
-meggyőzött, az egész házban csak egy embernek a képére volt ráírva, hogy
-nem hisz az egészből egy szót sem – s ez az egy ember maga a szónok
-volt… Amellett tudatlan voltam: merem mondani: tudatlanok voltunk a
-végletekig – pontosabban szólva: abba az egyoldaluan esztéta,
-belletrista, bécsi feuilletonista műveltségben elfogultak és kimerülőek,
-melynek sajnos most is kedvez nálunk a humanistának nevezett
-betürágásban veszteglő középiskola. Már jogász voltam, sőt már
-alapvizsgáztam nemzetgazdaságtanból, mikor még sejtelmem sem volt
-gazdasági vagy éppen pénzügyi dolgokról – s erre még büszke is voltam.
-Radikalizmusból, liberalizmusból elég volt számomra az a légies
-antiklerikalizmus, mely előfuvallata volt a közeledő egyházpolitikának,
-– egyszóval ugyanakkor, mikor egyetemi társaim szinte barrikádra mentek
-az ellenzéki véderőpolitikáért, én, – ma már furcsa, de hiába tagadnám –
-fiatal fővel szabadelvűpárti voltam. Ugyanúgy, mint többen azok közül,
-kik ma egy haladottabb nemzeti politika munkásai. S nyilván ugyanazon
-érzésből: mert érezvén, hogy a fiatal ember számára kétszeresen
-kötelesség a komolyság s a pozitivság, egyben környezetünknél, a
-miliőnél fogva, melyben felnőttünk, több komolyságot s pozitivumot
-láttunk az akkori guvernementális politikában, mint az akkori
-ellenzékiben.
-
-Ebbe a tudatlanságomba világított bele a szociáldemokráciával való,
-szinte véletlen megismerkedésem.
-
-Megint csak jellemző, hogy tíz filléres röpiratokból, mintegy kuriozum
-gyanánt került elém, tehát megint csak esztéta és belletrista formában a
-tudomány. Hosszú volna önöknek elmondanom, de talán magam előtt sem
-tudok róla pontosan számot adni, mint változtatta meg e megismerkedés
-egész gondolkodásomat s hajtott ezzel a politikában szinte napok alatt a
-legszélsőbb ellenzékiségbe, melynek számára csakugyan minden, ami ez
-országban előtte elterült, egy reakciós masszának tetszett. Ma már
-látom, hogy ebben is könnyebb végét fogtam meg a dolognak, – sokkal
-kényelmesebb volt ez a mindennek mindenestől való tagadása, mint lett
-volna a válogatás s az osztályozgatás, s a végletesség számára, mely
-mindig a legkényelmesebb, sokkal egyszerűbb volt a nagyszerű
-elfogulatlanság, mellyel polgári származásomnak s mivoltomnak föléje
-emelkedve, egyszerűen fejmunkásnak deklaráltam magamat s e szent
-alacsonyság gőgös magaslatáról néztem le a bugrisokat (azt hiszem, a
-népi és irodalmi nyelvben addig szűkebb körre értett szót én alkalmaztam
-először a bourgeoisie kifejezésére) mondom: kényelmesebb volt így
-műproletárnak s forradalmi marxistának lennem, mint például észrevennem,
-hogy Magyarországon a polgárság számára sincsenek francia vagy angol
-állapotok, s törnöm fejemet ez ugyancsak kisemmizettek számára való
-politikán… Magánkörülményeim, melyek hamar rászorítottak a
-kenyérkeresetre és pedig a politikai ujságírásból való megélésre, sok
-ideig meg tudtak tartani ez elméletiség enclavejában. Minthogy a
-politikai ujságírónak, ha kenyerét minduntalan elveszíteni nem akarja,
-amivel azonban egy idő mulva már nem igen szabad, mert az a kenyér
-nemcsak az ő kenyere, – minthogy ujságírónak minálunk, a kiadók, gyakran
-a kiadói érdekek váltakozása szerint hol ezt, hol azt a politikát kell
-szolgálnia, nekem csakhamar bele kellett nyugodnom abba a megalkuvásba,
-hogy a nem nevem vagy írói jegyem alatt, hanem névtelen folytatott
-ujságírást úgy fogjam fel és úgy gyakoroljam, mint például a politikai
-államtitkáron alul rangozott tisztviselő a maga munkáját, melyhez csak
-kötelességének van köze, nem meggyőződésének, s e kötelességének azzal
-felel meg s meggyőződése ellen nem követ el vétket, ha legjobb képessége
-szerint megfogalmazza azt, amivel főnöke megbizta. Emellett azonban
-megmarad a neve vagy jegye alatt való írás, saját egyéniségének, saját
-legbelsőbb hitének kifejtése, – s minthogy a gyakorlattal végeztem a
-robotban s egyúttal az ettől megkövetelt önmegtagadásnál fogva ez
-mindenestől gyülöletessé vált előttem: természetes, hogy mikor magamnak
-s a magam nevében írtam, menekültem mindenestől a valóság elől s
-gyönyörködve pihentem és andalogtam a mindentagadás szivárványhidján.
-
-Jellemző viszonyainkra s politikánknak, hogy úgy mondjam,
-tárgytalanságára, hogy hosszú éveken át zavartalan – úgy értem, hogy
-saját kritikámtól vagy föleszmélésemtől meg nem zavartatva – élhettem e
-bolog elméletiségben. S ugyancsak jellemző, hogy mikor e
-tündérszigetemre elhatottak a revizionizmus első hangjai s elolvastam
-Bernstein kritikai és polemikus irásait: erős logikája ugyan megkapta
-bennem az esztétát, de különben úgy bosszantott és zavart az egész, mint
-a protestantizmus első vitairatai zavarhatták a katholikum nagy
-kristályrendszerében már elhelyezkedettet. S míg elméletben és úgy is
-hittem: nálamnál senki nem érzékenyebb a gondolat s a birálat szabadsága
-iránt: valójában eretnek tolakodásnak éreztem e mozgalmat, –
-türelmetlenségnek, mely nem tudja bevárni a nagy megérést s elméletet
-keres, hogy tudománynak hitesse el gyakorlati megalkuvását. Nagy belső
-küzdelmek, lelki válságok s nem is maguknak a revizionistáknak munkái –
-s nem, ami, úgy látom most utólag, csak idegeim alján hatott rám: a
-David agrárszocializmusa – inkább az angol munkásmozgalmak, az
-ausztráliai munkásállamok s a német államszocializmus elémtárulása s
-gyökeresebb tanulmányozása voltak az és volt az, ami először ejtett
-gondolkodóba: politika-e az elzárkózás, a maga képére alakíthatja-e a
-társadalmat valamely osztály, ha csakugyan nincs köze a társadalomhoz és
-csakugyan nem függ össze azokkal, kiknek fölébe kerekedjen? Sok ideig
-tartott, míg abban a, ha úgy tetszik opportunistább politikában
-állapodtam meg, melyet barátaim gyakran vesznek tőlem rossz néven. Nem
-szándék dolga vagy eltökélésé az ilyesmi, hanem a kiforrásé és
-meggyőződésé. Én hasznosabbnak tartom e politikát s magamat is e
-politikával, mint boldog szigetidőmet. Bár szabadjon hinnem, hogy
-teljesen haszontalan nem volt ott való időzésem sem. A magyar polgári
-sajtóban, az erősen belletrista revue-ujságírásban, egy csöppet a magyar
-politikában is én voltam időrendre egyik első, ki komolyan vette a
-szocializmust, érezni kezdte a munkáskérdés fontosságát s figyelmeztetni
-kezdett úgy a guvernementális, mint az ellenzéki usance-politikának még
-a mi fejletlenebb viszonyainkhoz képest is feltünő elmaradtságára s
-tartalmatlanságára. Velem együtt már olyan nemzedék került a magyar
-ujságírásba, melyet nem ért annyira tanácstalan, fölszereletlen és
-értetlen például a mult századvégi erős agrármozgalom s ezzel egyaránt
-az ipari munkásság jelentkezése és követelődzése, mint érte ugyanakkor a
-nálunk egy emberöltővel idősebb s fiaiknál egyebekben talán
-tehetségesebb, ragyogóbb, tekintélyesebb s bizonyos dolgokban műveltebb
-és tapasztaltabb publicistákat. Sőt tán abban is van része hatásomnak,
-ha most az önök személyében olyan fiatalság előtt ülök, hogy ismételjem
-a szót, a vallatószékben, mely a nálánál idestova egy emberöltővel
-idősebb publicistától igen komolyan számon kéri szociális meggyőződését.
-
-Azt szeretném, ha a mostani történelmi idő tisztázó és revideáló hatalma
-nem mulnék el fölülünk anélkül, hogy e főfontosságu dologban meg ne
-értettük legyen egymást. Nekem az az érzésem, hogy az események, melyek
-most mindenütt a világon szoros, még pedig belső összekivánkozástól
-összeterelt egységben mutatnak munkás és polgári társadalmat: a
-történelmi parancs erejével igazolnak olyan politikát, aminő például
-azok előtt lebegett, kik közül nekem fáj legjobban, hogy a magyar
-demokráciának és radikalizmusnak egy kalap alá való terelésre, legalább
-egyelőre, nem sikerült. S ehhez, a polgári radikalizmusnak s a szociális
-előretörésnek összeállásához a világesemények megujult alap gyanánt
-igazolják és dolgozzák ki – hatalmasabban, mint minden teoretikusa tudta
-– a szocializmusnak, a szociáldemokráciának is azt a variánsát, melyet
-német terminologiáju országokban revizionizmusnak szokás nevezni s
-melyről az orthodoxia azt szokta állítani, hogy polgári métely a
-munkásszocializmuson. Hogy mételyről van-e itt szó, vagy inkább a
-valóság kiütközéséről, azt a továbbiakban kéne megállapítanom. De elébb
-ismétlem, hogy a világháboru próbája sokkal szorosabb rokonságát mutatja
-a munkásszocializmusnak s a polgári radikalizmusnak, mint háboru előtt a
-jobbszemüek is észrevették vagy elfogadták. A háboru tanuságain
-megerősödve még jobb lelkiismerettel vagyok revizionista, ha úgy tetszik
-opportunista, mint voltam, – annyira, hogy nem érzem magamat politikai
-liliomtiprónak, mikor még önöket fiatalokat is ugyanilyesmire merem
-rábeszélni.
-
-A revizionizmus, tudvalevő, nem polgári politika. Ha jobbszárnya is a
-szocializmusnak, a szociáldemokráciának, épp oly tiszta vizű
-szociáldemokrácia, mint az orthodox marxizmus. A társadalom s a gazdaság
-mai rendjével szemben éppoly tagadásban áll, elemeit és mozgatóit
-ugyanazokban látja s a jövőt, ha szükségesnek tartja elképzelni,
-nagyjában ugyanúgy képzeli. Csak mivel a társadalom s a gazdaság
-fejlődése sokban nem úgy következett el, mint a szociáldemokrácia
-tudományos és politikai megalapítói várták és megjósolták, s mivel
-viszont politikájuk taktikáját ezekre a várakozásokra építették: azért
-kivánja taktikáját megváltoztatni a szociáldemokráciának, de ezt aztán
-olyan forradalmi módon nem forradalmivá tenni s mégis az egész
-szociáldemokrata mozgalomban a fősúlyt nem is a végső célra, hanem
-magára a mozgalomra, tehát tulajdonkép magára a taktikára vetni, hogy a
-gyakorlatban minduntalan s a polgári pártoknál nem ritkábban
-szembekerülne az orthodox szociáldemokrata taktikával, ha ez az
-orthodoxia is gyakran ki nem térne a napi állásfoglalások elől vagy meg
-nem nyugodnék olyan megoldásokban és formulákban, melyek tulajdonkép
-szintén nem orthodoxok, tehát tulajdonkép szintén revizionisták… Merek
-önök előtt e dolgokról csak ilyen nagy általánosságban, nehány odadobott
-műszóval és célzással beszélni, mert tudom, hogy mindezeket legalább is
-oly jól tudják, mint én. S merem gondolatmenetemből egészen kizárni a
-szindikalizmust – nem mintha alábecsülném a munkásmozgalomnak ezt az új
-vagy mondjuk pontosabban: egy tegnapelőttiből holnaputánivá ifjított
-formáját, hanem mert inkább igen komoly jelenségnek tartom, de
-olyanfajta ellenzéknek, melyben mi akarva sem vehetnénk részt, még ha
-forradalmiak volnánk is. Mert a szindikalizmusnak lényege az, hogy a
-munkásság türelmetlenül és elzárkózóan rázzon le magáról minden
-társaságot, minden szövetséget, minden összefüggést, minden tekintetet,
-sőt minden intézményt is, kivéve saját szervezetét, melyet
-alkalomról-alkalomra s az ugrásra mindig készenállva szegezzen neki
-mindenestől az egész társadalomnak. Ez a felfogás óriási erőt tesz fel a
-munkásságról, mikor így és ennyire életre-halálra szembeállítja minden
-egyébbel, ami emberi, tehát egy mindenesetre óriási erővel és
-hatalommal. S egyúttal roppant rizikót vet a munkásságra, ha számítása
-nem válnék be s állandóan és mindenkorra túlerővel találná magát
-szemben. A szociáldemokrácia minden eddigi formája és árnyalata, bármily
-ellentétbe helyezkedjék a polgári társadalommal, mégis valahogy úgy
-képzeli a dolgot, hogy legalább egy darabig s egyfelől a munkásság
-megerősödéseig, másfelől a polgári társadalom megrothadásáig: a
-munkásság próbálja felhasználni a polgári társadalom intézményeit is,
-próbáljon ezekbe is bejutni, próbáljon ezekben is hatalmat jelenteni s
-így ellensúlyozni fokról-fokra a túlerőt, melyben az egész többi
-társadalom állna a munkássággal szemben, ha a munkásság hadizenően
-helyezkednék szembe az egész társadalommal. A mi számunkra, kik érezzük
-az osztályok egymással való összefüggését s azt érezzük, hogy ennek
-segítségével tudunk a magunkén kivül helyezkedni s valamennyi javára
-cselekedni és dolgozni: a mi számunkra ez az, ami elképzelhetőbb és
-elfogadhatóbb volna még akkor is, ha volna választásunk és úgy volna
-lehetséges szindikalistáknak lennünk, mint ahogy nem lehetünk azok, mert
-a szindikalizmusnak lényegébe tartozik, hogy ne kérjenek belőlünk az ő
-vidékein…
-
-Ha tehát meggyőződésből, de kényszerüségből, hogy úgy mondjam:
-odapofozottságból a magunk számára olyan politikát választunk, mely
-összefüggésben látja az egész társadalmat s tennivalóit is ez
-összefüggésből származtatja s ehhez igazítja hozzá: akkor bármily
-hajlandóságuak voltunk eddig, nagyon el kell gondolkoznunk azon s le
-kell vonnunk további magunktartására nézve annak a jelenségnek
-következéseit, hogy ebben a háboruban a szociáldemokrácia világszerte:
-hűtelen ugyan nem lett elveihez, ellene ugyan nem cselekedett
-meggyőződéseinek, sőt legigazabb hitem és itéletem szerint a háborukban
-való becsületes helytállásával mindenütt magáért és létjogosultságáért
-állt helyt, – de világos, hogy, antimilitalizmusról nem is szólva, mikor
-ennyire döntő, életbevágó s a mai társadalmi renden belül folyó akcióban
-az uralkodó társadalommal egyetértve vesz részt: teljesen szakít a merev
-tagadásnak, szakít a társadalom felbomlását váró forradalmiságnak,
-szakít a fölötte s vele szemben álló rendektől vagy osztályoktól való
-kérlelhetetlen elkülönböződésnek taktikájával (és, mivel a taktika
-politika, politikájával), s ilyen mód tulajdonkép revizionista politikát
-folytat. Kéntelen folytatni, – s amint az élet valamely politikát
-kéntelennek, szükségszerünek, elkerülhetetlennek bizonyít, akkor
-egyúttal ezt a politikát igazolja is s az ezzel ellenkező politikát
-tévességben marasztalja.
-
-Egészen bizonyos, hogy a szocialisták e háboruban nem csupán olyan
-kénytelenségből vesznek részt, aminővel a közigazgatás és az állami
-hatalom, ha nem megy máskép, a tisztek revolverével kergeti rohamra a
-népfölkelőt. Vanderveldét nem revolverrel kényszerítették a miniszteri
-székbe s ha Vanderveldére rá lehet mondani (én nem mondom), hogy rhétor
-és stréber: Jules Guesdere, a marxistára nem lehet ezt mondani, pedig
-most ő is miniszter. S Frankot, az igaz, hogy revizionistát: szintén nem
-kellett bottal kergetni, sőt önként állt katonának s halt hősi halált a
-gazdasági irigyektől és hatalmi versenytársaktól ostromlott német
-nemzetért és birodalomért. Az is igaz ugyan, hogy Bernstein, a
-revizionizmus apja, épp minap fejtette ki, hogy ha tudták volna a német
-szociáldemokraták, hogy a németek háboruja főképp a demokrata
-Franciaország és Anglia ellen folyik s nem főképp a rabszolgatartó
-Oroszország ellen, bizony másképp viselkedtek volna. De én nem hiszem,
-hogy máskép viselkedtek volna, – nem viselkedhettek volna máskép s
-kivált a demokrata Angliával szemben nem. A demokrata Anglia a német
-nemzet és birodalom közén át minden német embert, tehát német munkást is
-másodrendüségbe, tehát kisebb keresetbe, rosszabb ellátottságba,
-kevesebb biztosságba akar leszorítani. Ez az, amit ösztönszerüen megérez
-a legkisebb, a legtudatlanabb vagy a legtudósabb s legforradalmibb
-érzésü német ember is, s ez az, aminek tűzzel, vassal, foggal, ököllel,
-és körömmel való visszautasítása nem ellenkezhetik semminő olyan elvvel,
-amely minél több ember számára miné nagyobb boldogságnak követeléséből
-származik. A revizionizmus mit mond? Azt mondja, ugyebár, hogy a
-munkásságnak fokról-fokra kell haladnia hatalmi és gazdasági
-térfoglalásban, s minthogy e fokokon minduntalan találkozik polgári
-osztályokkal s térfoglalásának tere a mai társadalom s a mai gazdasági
-rend: azzal a mozgalom lehetősége, a szerzemény és annak megtartása
-kedvéért hol itt, hol ott ideiglenesen meg kell békülnie, azokkal együtt
-kell operálnia. A háboru s benne a munkásság sokhelyt tüntető részvétele
-ezt szembetünően igazolja. Mert érthetetlen volna, ostobaság volna,
-öngyilkosság volna, egyszóval olyasmi volna, amibe egyes ember
-belekeveredhetik, de amire egész osztályok vagy csoportok sohasem
-vetemednek – érthetetlen volna, mondom, a munkásság e foganatos
-fáradozása, hogy tulajdonképp a mai világrendet megmentse, ha abba neki
-magának is számos érdeke nem kapcsolódnék bele. Ez nem azt jelenti, hogy
-e mai rend jó, hogy fenn kell tartani. De jelenti azt, hogy például a
-mai német munkás is életlehetőségért és munkalehetőségért küzd, mikor a
-mai német birodalomért harcol. A munkásnak érdeke, hogy a mai rend
-megváltozzék, de az is érdeke, hogy fel ne boruljon. Nem ideális
-eltartója, rajta kell lennie, hogy gyökeresen megváltozzék, de mégis
-csak eltartója s ma benne gyökeredzik. A mai gazdasági és társadalmi
-rend, amily elnyomó és kizsákmányoló (mert az!) olyan támaszték és
-tápláló is. Mindenkinek van benne veszíteni valója, s nem csupán láncok,
-mint a kommunista manifesztum hitte. Ebből nem az következik, hogy
-fentartsák, de igenis, hogy ezt kell megváltoztatni, s mindenkinek, aki
-változtatni akar rajta, egyben annyi érdeke füződik mindenkori fokához,
-hogy csak fokról-fokra lehet megváltoztatni. Ez ismét nem jelenti azt,
-hogy a forradalmak ilyenformán örökre kizártak vagy sohasem jogosak –
-fokokért is lehetséges forradalom és lehetséges olyan forradalom is,
-mely nem éget el maga mögött minden hidat. De ha ez így van, akkor a
-revizionizmus jó és gyökeres szociáldemokrácia abban is, hogy gyakran
-együtt taktikáz polgári pártokkal polgári alapon, abban is, hogy előtte
-a mozgalom vagyis a fokról-fokra való fejlődés a fő, a végcéllal nem
-fontoskodik. Olyan nagy jelenség, mint ez a világháboru,
-elvitathatatlanul olyasvalami, amit természeti jelenségnek szoktunk
-nevezni. S így mozzanatainak és adalékainak, tényeinek és valóságainak
-épp oly döntően bizonyító az erejük, mint, mondjuk, a fizikai
-törvénymegállapításokra a fizikai jelenségeknek. Minthogy nem lehet
-véletlen, minthogy nem lehet meggondolatlanságból elkövetett hiba,
-minthogy emberi hatalomtól meg nem állíthatóan szükségszerű volt, hogy a
-munkásság e háboruban a polgári rendekkel együtt küzdjön tulajdonképp a
-_mai_ gazdasági rendért: e szükségszerüségben döntő bizonyítékunk van
-amellett a munkáspolitika mellett, az olyan felfogásu vagy taktikáju
-szociáldemokrácia mellett, mellyel ez az eljárás megfér, melyre ez a
-jelenség nem cáfol rá. S minthogy az sem lehet véletlen, hogy a háboruba
-sodródott nemzetek munkásai közül és szociáldemokrata táborából kivált a
-németek azok, kik minden fentartás nélkül, szinte tüntetően szálltak le
-a lövészárkokba, vagyis annak a birodalomnak proletárjai, mely állami
-hatalommal mérsékeli a proletárizmust és sokban feudális alkotmányán
-belül emberi sort biztosít minden dolgozó fiának: ebben is
-szükségszerünek, jogosnak, helyesnek, a valóságtól diktáltnak bizonyosul
-az a szociáldemokrata taktika, mely a mozgalomra veti a fősúlyt s nem
-sokat vesződik a végcéllal – vagyis megint csak a revizionizmus.
-
-A háboru próbája, s ezzel a kisérlet souverain döntése állapítja így
-meg, hogy a revizionizmus nem holmi polgári s a veleszaladó polgári
-elemektől belevitt métely a szociáldemokráciában, hanem a munkásság
-legsajátabb helyzetéből és érdekéből a munkásság számára kötelezően
-következő taktika. A szociáldemokrácia megalapítói geniálisan meglátták,
-hogy a polgári társadalomnak végzete, hogy maga alatt vágja a fát. A
-revizionizmus módot ad arra, hogy e fát polgárság és munkásság együtt
-vághassák, összefogásban megsokasodott s nem ellenkezésben megcsökkent
-erővel. A dolog úgy áll, hogy ahol a munkásosztály hatalma és
-ellátottsága csekély, ott bátran megengedheti magának a polgári tábor
-balszárnyával való szoros szövetkezést, mert számos olyan polgári jót
-víhatnak ki együtt, mely az ő számára is hasznos. Ahol pedig a
-munkásosztály már ellátott és hatalmas, ott számos olyan, jövő
-törekvéseivel nem ellenkező, mai polgári érdeke is van, melynek
-megvédésére természetes és erkölcsös szövetségbe állhat a polgári
-radikalizmussal. Egyszóval: a revizionizmus nem polgári métely a
-szociáldemokráciában, hanem – talán még a saját teoretikusai előtt is
-öntudatlan – honorálása annak a sok ideig számba nem vett valóságnak,
-mely tulajdonkép összevág a természetnek abbeli ismert tulajdonságával,
-hogy benne ugrás nincsen, éles válaszok nincsenek s a szigoru
-megkülönböztetések is inkább a mi elménk kényelmében gyökereznek, mint a
-valóságban… honorálása, mondom, annak a valóságnak, hogy ugyanakkor sok
-a közös érdekük is, s a munkásságnak, melynek távolabb életérdeke
-mindenesetre az, hogy a mai polgári világrend gyökerestől megváltozzék,
-sok közeli s a távolival nem ellenkező érdeke gyökeredzik a mai
-világrendben.
-
-Ami ebben látszólag ellentét, azt a revizionizmus természetesen s
-életképesen oldja meg, ezzel bizonyítván, hogy az ellentét csak
-látszólagos. E mostani háboru során revideálnunk kell a
-forradalmárságról s az idealista politikáról vallott nézeteinket s
-átlátnunk, hogy még a forradalmi, még az idealista, még a végletes
-politika is, ha egyáltalában számot tart a politika névre, csak józan,
-csak megfontolt, csak a valósággal hüvösen számoló lehet. Eddig gunyból
-vagy ugratásból mondták, hogy az kezd kiderülni, hogy a
-szociáldemokrácia nem egyéb, mint formula arra, hogy a munkásság egy
-felső rétege kispolgári ellátottságba jusson. Nincs okunk kitérni ez
-ugratás elől, vegyük kitüntetésnek e gúnyt és mondjuk, hogy ez nem is
-olyan nagy baj, talán nem is esik messze attól, amit akarunk, nem messze
-attól, ami lehetséges, s kezdő jelenségül szépen egybevág a távolabbi s
-a legmesszibb törekvés abbeli tartalmával, hogy a társadalom alsóbb
-rétegei egyre emelkedjenek hatalomban, jólétben, a többivel való
-egyformaságban, még végre valamennyien egyforma magasra érnek szerves
-homogénségben s egyik sem nyög a másik alatt.
-
-Ha visszaemlékszem arra a szociáldemokráciára, amellyel még én
-ismerkedtem meg s amely pedig a tudomány világtörténetében korszakot
-tevő lépés volt, mint szerzői jól mondták, az utópiától a tudományig:
-azt kell mondanom, hogy a mostani világháboru körül történtek betü
-szerint véres cáfolata volnának az osztályellentéteken épülő
-szociáldemokráciának, ha ennek taktikája a revizionizmusban meg nem
-újult volna. Mert világos, hogy amennyire megfér minden, ami most
-történik, a revizionizmussal, annyira ellenkezik az orthodoxia betűjével
-s a betühöz ragaszkodó orthodoxiával. Már pedig az olyan politika,
-melyet épp olyankor kell megtagadniok a vallóinak, mikor döntő
-alkalmazásáról volna szó: lehet igen szép, de nem lehet helyes politika.
-Vannak ugyan, akik azt vélik, hogy bizonyos szent elvek érintetlen
-megőrzésére kell mindig valami ellenzéki testőrség. Én ezt a hitet nem
-osztom. Azt hiszem, hogy az olyan testőrség, melynek éppen akkor kell
-eldugnia kardját, mikor a szent elveket támadják, csak kompromittálja
-ezeket az elveket, – hogy talán nem is szentek, vagy ha azok,
-semmiesetre sem e világból valók az olyan elvek, melyek maguk jönnek
-zavarba, mikor alkalmaztatniok kellene. Jules Guesde, mint szocialista,
-mint szociáldemokrata is, nyugodtan vállalhatott most miniszterséget, de
-mint orthodox szociáldemokrata tulajdonképp nem. Az orthodoxia s a
-revizionizmus közt olyasmi a különbség, mint volt nálunk a Bach
-abszolutizmusának bukása s a Schmerling félangolos alkotmánykisérlete
-kezdetén a felirati s a határozati párt közt való. Mindkettő nemzeti és
-negyvennyolcas ellenzék volt s csak abban különböztek, hogy Deákék, a
-feliratiak, tudomásul vették, hogy Magyarországnak valóságos ura nem V.
-Ferdinánd, nem is Ferenc Károly, hanem Ferenc József, a határozatiak
-pedig, s igen helytálló elvi okokból, nem vették tudomásul. Az okok
-helytállóak voltak, de az emberek, kik helytállottak mellettük,
-megkockáztatták volna, hogy a tudomásul nem vett valóság a valóság
-hatalmával ellenük és hazájuk ellen fordul s ezért, mint jó hazafiak, a
-képviselőház ülése előtt maguk távoztatták el néhány képviselőjüket,
-nehogy többségbe jussanak. Sőt lehet, hogy a fényes tehetségü Teleky
-László, ki a pártnak vezére volt s az ülés előtt való éjszaka főbelőtte
-magát, egyebek közt e lelki válság miatt is végzett magával.
-Mindenesetre örökre tanulságos szimbolumot írt vérével minden jövendő
-elvi politika számára, azt tanítván, hogy nem lehet politika az olyan
-politika, melynek főbe kell lőnie magát, nehogy megvalósuljon… A
-felirati s a határozati párt között valójában nemcsak magában a
-formaságban s a valóság értékelésében volt a különbség, – nem csakis
-abban, hogy Deákék a császárhoz akartak felírni, mert tudomásul vették,
-hogy van, míg a határozatiak csak házhatározattal akartak a trónbeszédre
-vagy leiratra reagálni, mert nem akarták tudomásul vétellel szentesíteni
-a koronázatlan uralkodó uralkodó voltát. Nem – abban, hogy a felirati
-párt reálisabb volt a reálitás iránt, mint a határozati, öntudatlanul is
-annak megérzése vezette, hogy bármily szöges ellentétben áll is
-Magyarország Ausztriával s a magyarság a dinasztiával, nagyon sok a
-közös érdekük is, s a magyar politikának meg kell találnia a módot, hogy
-küzdjön is ellenük, de együtt is dolgozzék velük. Ez is egy fajtája volt
-a revizionizmusnak, s bármily keservesen, de igazolódott az utóbbi
-félszázadban. Mindenesetre inkább, mint… de erre a multra igazán vessünk
-fátyolt.
-
-Itt megszakítom elmélkedésemet. Nem tudom, éppúgy meggyőztem-e önöket
-arról, hogy csakis a valóság adalékaival nemcsak számító, de sokban
-megalkuvó politika lehetséges, foganatos, s így egyedül követendő, mint
-ahogy engem most kivált ez a háboru ujra meggyőzött erről. De annyit
-merek mondani, azzal zárva szavaimat, amivel kezdtem, hogy ilyen józan
-és megfontolt politika semmikép nem ellenkezik az ifjuságból következő
-vagy az ifjuságra állítólag köteles idealizmussal. Most tapasztalhatják,
-mennyi hév, önmegtagadás, önzetlenség és lendület lehetséges az ilyen
-politikában, kell az ilyen politikához. Nem félek, hogy mikor erre
-beszélem rá önöket, eltéríteném önöket ifjúi rendeltetésüktől. Igazság
-csak egy van, úgy a fiatal hév, mint az érett megfontolás számára, s
-fiatalnak, öregnek egyaránt végig elgondolt politikát kell ifjúi
-lendülettel elébbrevinnie.
-
-
-
-
-A HÁBORU, MINT TERMÉSZETI TÖRVÉNY
-
-1915. április 25.
-
-Ha azt mondom, hogy a háboru elkerülhetetlen volt, azzal éppen és csakis
-annyit mondtam, hogy mi, sajnos, nem tudtuk elkerülni, – nem volt benne
-módunk még áldozatokkal sem, sőt ezek az áldozatok, mentül nagyobbak és
-lemondóbbak lettek volna, annál inkább olyan összeveszéseket okoztak
-volna másfelé, melyeknek fegyveres elrendezésére a mi országunkat
-választották volna szintérül. Egy év ide vagy oda lehetett volna a
-haladék s az is csak talán. A háboru tehát és talán elkerülhetetlen
-volt, de ez sem azt nem jelenti, hogy örvendetes, sem azt, hogy ami
-vitákat eldöntsön, azoknak más, mint véres eldöntése lehetetlen volna.
-Erre még rátérek, – itt csak annyit, hogy aki azt mondja, hogy a háborus
-döntést nekünk elkerülnünk nem lehetett, mert ellenfeleink _ezt_
-szorították ránk s egyéb döntést elzártak előlünk: ezzel nem azt mondta,
-hogy _ez_ a döntés a legjobb vagy egyedül jó vagy éppen a kivánatosabb.
-
-Hasonlóképp: ha azt mondom, hogy e háboru során csudálatos erényekben
-mutatkoztak meg az emberek, csudálatos fejlettségben mutatkozott meg az
-emberiség, nevetségben maradtak az elfajulásról szóló sopánkodások és
-kiderültek a szolidaritás nagyszerűségei: ezzel nem azt mondtam, hogy
-mindehhez háboru kell, hogy háboru nélkül az emberek önzőek volnának, az
-emberiség elmaradna, a műveltség elposhadna. Inkább: ami erényeket a
-háboru megmutat, azokat a béke termette. S ha azt mondom, hogy a ránk
-szakadt háboruban ki kell tartanunk minden erényünkkel és erőnkkel,
-azzal sem azt mondtam, hogy ezt az erényt s ezt az erényt a háborunak
-köszönhetjük. Egyszóval: a háborus állapot minden következésének
-levonásában, a becsületes készségben és önfeláldozásban, melylyel, ha
-ránk szakad, elviseljük: semmiféle helyeslése nem foglaltatik a
-háborunak, mint intézménynek.
-
-De különösen nem foglaltatik benne meghajlás az előtt a biztatás vagy
-vigasztalás előtt – nem tudom, minek szánják – hogy a háboru természeti
-törvény. Mióta a háboru megindult, itt is, ott is találni cikkeket és
-tanulmányokat, melyek úgy kezdődnek, hogy: »ha kimegyünk az erdőbe«…
-vagy: »ha kimegyünk a mezőre«… vagy: ha két virágot ültetek egy
-cserépbe«… és így tovább… s a vége az, hogy erdőn, mezőn, cserépben és
-üvegházban, lombikban s föld alatt és föld felett az ember arról
-győződik meg, hogy a természetnek örök törvénye a háboru, tehát…
-
-Ez a tehát az, ami semmit sem bizonyít. Mindenekelőtt kimehetek nemcsak
-az erdőbe s a mezőre, hanem a szántóföldre, a kertbe s az istállóba is.
-Elmehetek a gyermekmenhelyre, ellátogathatok a kórházba, benézhetek az
-iskolába s kimehetek a hangárhoz. S mindenütt azt látom, hogy a
-természet mond valamit s az ember is tud rámondani valamit. Hogy a
-természet akar valamit, de az ember is akarhat valamit. Hogy amit a
-természet halálra rendelt, azt az ember megmentheti az életnek. Hogy
-akikkel a természet egymást eteti, azokat az ember békén állíthatja
-egymás mellé. Hogy mikor a természet egyik törvénye azt parancsolja,
-hogy a vas leessék a levegőből a földre, az ember ellene szegezi a
-természet más törvényeit, melyek a levegő rugalmasságáról szólnak, a
-rugalmas levegő feszítő és emelő erejéről s egyéb effélékről – s ezzel
-megcsinálja a repülőgépet. A természetnek igen sok törvénye s igen sok
-lehetősége van – egyebek közt olyan is, hogy az ember e törvényeket és
-lehetőségeket a saját esze, a saját kényelme, a saját céljai szerint, a
-saját megmaradása javára, a saját elbukása ellen kombinálhassa és
-ellensulyozhassa. A természet mindenhatóságából minden porcikájában van
-egy rész s e részek mindenhatóságát ellene lehet vetni az egésznek. Ez
-is természeti törvény. Lehet, hogy a háboru természeti törvény. De ebből
-nem következik, hogy háborunak kell lennie s az embereknek az ő vitáik
-elintézésére háborut kell választaniok.
-
-Mit jelent az, hogy természeti törvény? Azt jelenti, hogy
-megkerülhetetlen. Hogy kihagyhatatlan és kijátszhatatlan. Hogy nem
-kellek hozzá én, hogy uralkodjék, sőt ellene vethetem magamat
-kézzel-lábbal, mégis uralkodik. Hogy, ha kidobom az ajtón, bejön az
-ablakon, hogy, mint a római mondta, kergethetem vasvillával, mégis
-visszaszalad. A természeti törvénnyel úgy vagyok, mint a gyorsvonattal,
-ha benne ülök. Nem szorul arra, hogy belülről lökdössem – megy magától
-is. S ha belülről ellene vetem magam, azért nem áll meg. Ha a háboru
-természeti törvény, akkor nem szorul rá, hogy csináljam. Akkor
-csinálódik, ha el is kerültem. Akkor háboru van ott is, ahol azt hiszem,
-hogy béke van.
-
-És így is van. A háboru csakugyan természeti törvény. A létért csakugyan
-küzdenek. Egyesek is, fajok is, nemzetek is. Mindezek állandóan
-háboruban állnak – az egész világ, az egész emberiség állandóan
-háboruskodik. Akkor is, mikor ezt nem ágyuval és puskával csinálja, –
-mikor nem ás sáncokat s nem huz eléjük drótsövényeket. Ha kimegyek a
-mezőre, vagy ha kimegyek az erdőbe, vagy lemerülök a tenger mélyébe vagy
-felmászom a hegy tetejére: ott sem ágyuval és puskával, sáncárokkal és
-drótsövénnyel folyik a háboru. Ugy látszik: éppen mert természeti
-törvény, számtalan formája van. Úgy látszik: _minden_ ő neki a formája.
-Szűkkeblü tolakodás egy formára akarni korlátozni. A természeti
-törvények százféle átirásban, áttételben, elvegyülésben és
-beépítettségben uralkodnak. Uralkodnak a fundamentumban s uralkodnak az
-emeleten, fel a torony zászlójáig, a villámhárító hegyéig. Uralkodnak
-egyszerüen s uralkodnak összetetten. Uralkodnak szemmelláthatóan s
-uralkodnak észrevehetetlen. Uralkodnak nyiltan s uralkodnak rejtetten.
-Uralkodnak durván és nyersen s uralkodnak megnemesedve, kifinomodva,
-megmagasztosodva.
-
-A háboru, ami most – legyünk vele tisztában: főképp német s angolok közt
-– folyik, nem folyik mától fogva. Nem is mióta, kilenc hónap előtt,
-egymással hadba álltak. Folyik éppen ötven esztendeje, mióta
-Poroszország szervezetbe fogta s életre keltette a németségben szunnyadó
-erőket. Folyik az egyetemeken, hol a németek tudást színak magukba,
-folyik a műhelyekben, hol felkészülnek a piacokra. Folyik a piacokon,
-honnan kiszorítják a rég ottülőket. Folyik a tengereken, miket hajóik
-átszelnek, folyik a hivatalokban, hol emberi ellátottságot adnak annak,
-ki a német munkában részes. Folyik a mezőn, hol a paraszt kétannyi
-élelmet hoz ki, mint más országok parasztja, folyik a takarékban, hova
-kétannyit rak, folyik a vállalatokban, mikbe tizannyit fektetnek. Folyik
-a lemondásban, mellyel a német ember kétszer annyit dolgozik, folyik a
-követelésben, mellyel a német helyet kiván magának, mint Bülow kancellár
-mondta: a napon. Ez német-angol háboru volt, még mielőtt a német tudta s
-az angol észrevette. S e háborában már rég győzött a német, mire az
-angol ráeszmélt, hogy győzni talál. Az a bestiális, az alávaló, az első
-percre annyira felháborító, hogy később az ember már ma is szégyelli,
-ami indulatra az ezen való elképedés elragadta: az az ocsmány az angolok
-e mostani háboruján, hogy a munkának, az elmének, a legnagyszerübb
-emberi iparkodásnak és emberi erényeknek azt a háboruját, melyben a
-németek ugyan megszolgáltak minden talpalatot, amihez hozzájutottak:
-hogy ezt a győzelmet akarják az angolok visszacsinálni testi háboruval,
-vérrel, vassal, vagyis a háborunak legocsmányabb, legdurvább, művelt
-emberhez legméltatlanabb formájával. Mintha a teológia boxpárbajra hivná
-ki Darwint.
-
-S nem igaz, hogy kellett ez a háboru. Nem igaz, hogy ilyen háború
-kellett. Nem igaz, hogy az angolok nem tudnak másat. Az angolok csak a
-német versenytárssal s hadakozó féllel szemben vesztették el szokott
-okos hidegvérüket, úgy, mint ahogy csak testvérek szokták, vagy,
-mondjuk, egy elkényeztetett s nagyvilági fölényessége alján asszonyosan
-hiu nagybátya egy heves, becsvágyó és geniálisan tapintatlan unokaöccsel
-szemben. Nem ahogy a németek az angolokkal versenyeztek, hanem ahogy
-Edward király az unokaöccsére féltékeny volt: az döntötte el, hogy a
-német-angol háborunak szublimált és emberhez méltó formájából vissza
-kelljen sülyednie a ragadozói fokra, – hogy a nagy osztozkodásnak, mely
-a végén végbe szokott menni egymásban emberükre akadt versenytársak
-közt: az angolok s a németek közt bunkóval s fejbeveréssel kelljen
-megtörténnie. Tud az angol másképp is. Az orosztól, az orosz fegyveres
-hatalomtól csak nem kell jobban félni, mint a némettől: mégis – okosan,
-bölcsen és felsőségesen – kitért a vele való fegyveres leszámolás elől,
-belenyugszik a megváltozhatatlanba s osztozik vele békességben és
-megfelelő nagy stilusban, kicsiségekkel nem bibelődve s nagy
-ajándékokkal tartva fenn a nagy barátságot. Ezt megtehette volna a
-némettel is, s hogy ezt nem tette, amiért pedig a német szintén minden
-nagy áldozatot meghozott volna: ezért gyülöli a német oly feneketlen s
-ezért száll a háborun való minden felháborodás és a véren való minden
-elszörnyedés és fájdalom a mi vidékünkről is olyan gyülölet formájában
-Anglia ellen, amit az angol, ki gyülölni nem tud, megérteni sem tud. A
-gyűlölet nem is méltó az emberhez, de nem méltó hozzá a háboru sem – s
-az angol méltó minden gyülöletre, amért az emberiséget ebbe a
-méltatlanságba lökte le és sülyesztette le. Válogatása lett volna, hogy
-a háboru természeti törvényének legnemesebb formáját keresse ki s tegye
-az ő páratlan tekintélyével és tagadhatatlanul óriás hatalmával
-általánosan kötelezővé, – s ő ehelyett vademberekkel vademberekhez való
-formát választott s szerzett ennek létjogosultságot.
-
-Háboru mindig volt és mindig lesz, de épp ezért nem szorul arra, hogy
-csinálják. Nekünk kerülnünk kell, nekünk föléje kell emelkednünk, nekünk
-embereknek épp ugy ki kell irtanunk életünkből, mint a betegséget s az
-emberölést. Segitsen magán, ahogy tud, s ha természeti törvény:
-érvényesüljön hozzájárulásunk nélkül.
-
-
-
-
-COGNOSCO STILUM
-
-1915. május 29.
-
-Tehát a görög király jobban van? Hála istennek – csak vissza ne essen. S
-az olasz király hogy van? Ő még nem beteg?
-
-Ezt szabad kérdezni. Olyan helyzetekben, mikor nemzetek
-életéről-haláláról van szó, fontos azoknak az élete és egészsége,
-kiknek, koronás vagy koronázatlan személyeknek, e sorsba született vagy
-megszolgált beleszólásuk van. S mivel mióta e háboru kitört, sőt már
-mióta előzményei megindultak, csodálatos végzet nehezedik s pontosan a
-döntő percekben azokra a férfiakra, kik dönthetnek vagy dönteniök kell:
-nem tulzott a figyelem, ha az ember most, éppen most, megkérdi: nincs
-mellhártyagyuladása Viktor Emánuelnek? S Giolittit nem kerülgeti
-tüdőguta, mint Wittét? Vagy nem most esik öregkórba, mint Hohenzollern
-Károly?
-
-Ezek, mondom, nem megokolatlan kérdések. Ha az ember a Tanin minapi
-leleplezései után meggondolja, mily kis hija volt, hogy Mohamed szultán
-ma nem néhai, hogy Talaat bégnek s Enver pasának turbánlepedője ma már
-nem egész testi ruha, a mohamedán embernek másvilági uniformisa, – s ha
-az ember számba veszi, hogy bizonyára nem lord Kitchener tehet róla s
-nem Venizelosz ur, hogy nem így történt: akkor csodálja az öreg
-Giolittit, hogy a háboru ellen ki merte nyitni száját és bámulja Viktor
-Emánuel királyt, hogy még nem irt proklamációt népeihez. Liszabonban
-megfizetett ágyuk dörögnek s rálőnek a miniszterelnöknekre, s Rómában
-megfizetett torkok ordítanak. Két világrészben ujságok cserélnek gazdát,
-nagykövetek cserélnek állást, leégnek malmok s megfulladnak
-meggyőződések. Romlik a közegészség s romlik a közbiztonság, fel,
-egészen a trónokig. A harctéren folyik a háboru s a harctér mögött
-folyik a politika. Az entente csinál világtörténelmet.
-
-*
-
-Ki hiszi el, hogy Hartwig előre nem tudott a Ferenc Ferdinánd
-meggyilkoltatásáról? Ki teszi fel, hogy Izvolszkinak nem voit része a
-Jaurès láb alól való eltételében? Ki oly naiv, hogy azt gondolja, hogy
-Witte Szergej természetes halállal halt meg?
-
-Rablószövetkezet állt itt össze rablóvállalatra. Rablócélokkal és
-rablóeszközökkel. Az alapokok s az alapmozgatók lehetnek tudományosan
-kikutatható személytelenül gazdaságiak s világpolitikaiak. De az emberek
-is lehetnek csirkefogók. Örök és változhatatlan törvények voltak,
-amelyek kardot nyomtak az Obrenovics Milos kezébe és gyilkot a
-Karagyorgyevics Péter kezébe. Azért mégis: Obrenovics Milos
-szabadsághős, Karagyorgyevics Péter pedig orgyilkos. Ennyi különbséget
-meghagynak a történelem örök törvényei s a választást is meghagyják az
-embereknek, hogy ez örök törvényeket lovagi karddal vagy kapcabetyári
-bicskával hajtsák-e végre. S a Grey, az Izvolszki s a Delcassé
-világpolitikája apachei stilusában szolgálja a világalakulást. A Borgiák
-stilusában. A tatár khánok stilusában. Az orosz hivatalok stilusában, a
-londoni Whitechapel stilusában, a párisi fortifikációk stilusában. A
-történelmi materialista szemével nézem George Washingtont, s azt mondom
-szent ember volt. S a történelmi materialista szemével nézem mister
-Bryant, s azt mondom – de nem mondok semmit, mert a cenzura ugyis
-kihagyná.
-
-A helyzet az, hogy az entente belátta, hogy nem bir velünk, s gyerekek
-voltunk, ha azt hittük, hogy erre abbahagyja a játékot. Ó, sokkal többet
-tett fel a kockájára. És sokkal többet fektetett bele. Ott tart, hogy
-ebben a tourban már csak nyernie szabad. Mit mondott az egyszeri alsós,
-akit rajtakaptak, hogy csal? _Anders war die Partie nicht zu gewinnen_.
-Az entente nem tud másképp győzni, mint ha az egész emberiséget
-belekeveri a viaskodásba. Csak úgy nem ég le ő maga külön, ha felgyujtja
-a világot mind a négy sarkánál. Ezért nem várok jót vagy józanságot a
-most következő szakaszoktól. Kalandorvállalkozást indítottak meg
-kalandorok. Mentül rosszabbul fordul kalandjuk, annál elszántabbak és
-fék nélkül valóbbak. Nem nyugszanak, mig a földtekét föl nem borították.
-S nem nyugszanak bele, ahol egyszer nem sikerült. Belefognak ujra,
-nekikerülnek ujra, s amig van foguk, amivel marni tudnak, s van körmük,
-amivel tépni tudnak, s van nyelvük, amivel hazudni tudnak, s van pénzük,
-amivel lefizetni tudnak, addig mindennap mindenütt minden ujra kezdődik.
-Nem én kérdem, Bukarestben kérdezték: mit kapott Take Jonescu? Nem én
-kérdem, Milanóban kérdezték: Mit kapott Gabriele D’Annunzio? S nem én
-kérdem, mert nem kérdés, hogy hogy dolgozzák meg Hollandiát és Amerikát,
-Görögországot és Portugáliát s a folyamok partőreitől fogva a
-kancelláriák ajtónállóáig a hadba nem kevert országok embereit,
-deákjait, kiadóit, szószátyárait, félbolond felkentjeit és egészen okos
-minden hájjal megkentjeit az entente ügynökei, az entente kémei, az
-entente nagykövetei, kiskövetei, fő- és alkonzulai, irnokai,
-dragománjai, nagyvilági irói és félvilági asszonyai. A játék nem megy
-babra. Ezt nem lehet abbahagyni, itt megállás nincs.
-
-Ezt tudva kell nézni mindent, ami történik. Erre számba véve kell
-kiszámítani, amit várni lehet. Erre gondolva kell tisztában lenni azzal,
-mi a helyzetünk s honnan mi fog hozzájárulni. Itt a május: az az
-időhatár, amit az angolok kitüztek, hogy ekkor fog a háboru igazán
-megkezdődni. Az ochrana erkölcseivel szövetkezett, a tatár khánok
-politikájával frigyre lépett angolok. A görög király beteg s Portugallia
-még betegebb s Olaszország lázban vonaglik.
-
-_Cognosco stilum_: ez az entente kezejárása. Igy csinál világpolitikát
-Grey, Delcassé és Izvolszki. Így csinálnak világpolitikát a rablók, a
-kalandorok s az orgyilkosok.
-
-
-
-
-JEGYZETEK
-
-1915. julius 18.
-
-_Hős_. I want a hero – tizenegyedik hónapja keresek valakit, ellenséget,
-kit szivembe zárjak. Az emberben benne van ez a vágy – talán egészséges
-ellensulyául a sok fájó haragnak s égő gyülöletnek, mit a világverekedés
-lelke legaljáról fölvet – talán már előre verődő hidul a békességbe,
-mikor majd megint szabadon szerethetjük egymást. Eleinte Joffre volt,
-kit erre mintegy előjegyeztem. Amennyire távolálló tudhatja s hozzá nem
-értő megértheti: igen imponált nekem, ahogy a németek hatalmas belgiumi
-száguldása után ő nem vesztette el, s egyedül ő nem, Franciaországban a
-fejét, s a nem ilyesmire nevelt s nem ilyesmire hajló s nem ilyesmire
-született francia népsereget egy lökésre bele tudta lökni s egy rántásra
-benne tudta tartani a szivós türelem taktikájába. S ennél még jobban
-imponált, hogy ezt némán cselekedte, nem kérkedett, nem fenyegetődzött,
-nem szavalt, nem diadalmaskodott. De azóta beszélt, azóta fenyegetődzött
-olyasmivel, amit beváltani nem tudott, azóta kérkedett olyasmivel, amit
-állani nem tudott – egyszóval: nem tökéletes hős. Igaz: sosem igérte,
-hogy az lesz, de az ember nem a felebarátja igéreteiben való
-megcsalatkozását nem tudja megbocsátani, hanem az abban valót, amit ő
-maga igért magának felebarátja felől… Bernard Shawban sok az arravaló
-tehetség, hogy megbecsüljék, talán meg is szeressék. Szebb a szépnél:
-tisztességes és férfias, ahogy szokott különvéleményével ma is első
-sorban áll ott és olyankor, ahol s amikor különvéleménnyel igazán nem
-bátorságos elül állani. De egyrészt Angliában még mindig bátorságosabb,
-mint egyebütt – az angol szabadság még a háboruban is komoly kiváltsága
-az angol polgárnak, – dühösek ugyan rá, ha igazat szól, de fejét nem
-törik be – hiszen az, hogy _lehet_ Angliában véleményüket elmondani,
-legyen bár az kellemetlen a hatalmasoknak, egyuttal azt is jelenti, hogy
-nem életveszedelem elmondani. Aztán meg: Shawnak, mondom, mestersége és
-írói képe az, hogy külön véleménye legyen – annyira szabad
-társadalomban, mint az angol, a kérlelhetetlen moralista s a lármás
-szatirikus mindig gyanus egy kicsit – ahol annyira szabad az embereknek,
-szabad a felséges népnek, szabad a még felségesebb uraknak s
-hatalmasoknak pofájukba vágni az igazságot, ott az, aki ezt szinte
-sportból, szinte mesterségből s kenyérkeresetből cselekszi, a nézőnek
-akarata ellen abba a gyanuba kerül szemében, hogy tulajdonképp épp oly
-hizelgője a népnek, az uraknak s a közvéleménynek, mint az egyenes
-hizelgők, csak éppen e közvetett formájából él a hizelgésnek, mint a
-régi királyok udvari bolondjai, kik megmondták ugyan a királynak, hogy:
-szamár vagy vagy lókötő vagy, ó felség, s a felség röhögött is ezen a
-gorombaságon, de a gorombaság s a röhögés együttvéve mégis csak úgy jött
-ki, mint mikor az udvaronc azt mondja: felség, te vagy a világ
-legdicsőbb és legnemesebb embere, s a felség azt mondja: köszönöm…
-Szeretném én azt az angol embert látni, aki komolyan felteszi Bernard
-Shawról, hogy nem az angol embert tartja a világ legelső emberének!…
-Bothára is gondoltam egy darabig, a burok főemberére, kiről most akarják
-az angolok Dél-Afrikát elnevezni Bothalandnak s ki most tizenöt év
-multán koronázza be fényes okossággal, mit tizenöt év előtt megkezdett:
-a bur nemzetnek az angol világbirodalom ölén való bátorságos, boldog, s
-teljes szabadságu és egyéniségü elhelyezését. De ha valaki ezért
-szeretnivaló s kivált annyira szeretnivaló, hogy még az ellenség is,
-kinek kárára van az ő érdeme, szeretni tudja érte: az a Botha s az
-afrikanderek esetében talán nem is maga Botha, hanem inkább a régi angol
-politikai bölcsesség, mely sok nagy nemzedéken át oly nagygyá fejlődött,
-hogy még a mostani epigon ivadék sem tudja lecsökkenteni. Nem akarok
-most, a vérközösség s az egymásra találás mézes heteiben még
-visszamenően sem fájót mondani osztrák testvéreinknek, de annyit talán
-meg lehet mondani, hogy jóval nehezebb volt Deák Ferencnek az osztrákkal
-szemben lennie Deák Ferencnek, mint Botha generálisnak az angolokkal
-szemben lennie Bothának. Amily fájdalmas tapasztalás volt számunkra,
-meglátnunk a háboru elején, hogy Dél-Afrika komolyan nem fog fegyvert az
-angol elnyomó ellen, annyira jóleső jelenség volt ez a saját érdekén túl
-is gondolkozó politikus számára – fényes bizonyság amellett, hogy
-úgynevezett nemzetiségi politika csak egy lehetséges a mai világban: a
-méltányos és igazságos, s hogy ennek áldozata és gyengédsége megtérül a
-hatalmasnak, ki nem sajnálja a gyengétől. Botha generális bizonyára
-nagystílű ember, mint ahogy nagy a stílus az angol birodalmi politikában
-– de szeretni mégis csakis a szabadságot, a bölcseséget s az igazságot
-lehet s nem Bothát s nem az angol államférfiakat… S bizonyára nem a
-francia államférfiakat sem. Sem a parancsolókat, sem az ellenkezőket.
-Legkivált nem az öreg Clémenceaut, a világ legrosszabb emberét, ki még a
-jót is rosszaságból cselekszi. Ellenben, s nem magától fogva, kezdem
-megszeretni Hervét. Mire a háborunak vége lesz, talán ő lesz az, kiről
-az ellenség is elmondhatja: egy percre sem volt a mi emberünk, egy
-pillanatra sem a mi igazunkat védte, egy rezzenetre sem ingott meg
-fajtája iránt való elfogultságában s önfeláldozásában, de oly
-önfeláldozó volt s elfogultságában oly becsületes, bátor és őszinte,
-hogy lehetetlen ezért nem tisztelni, nem szeretni, lehetetlen azt nem
-kivánni, hogy bár volna minden tisztes ügy számára oly tisztes bajvivó
-végig az emberiség jövendő történetén, mint volt az entente silány ügye
-számára ez az igaz ember. Legjobban azért tisztelem Hervét, mert
-hiányzik belőle a hiuság s mert mert ma mást mondani, mint amit tegnap
-mondott, – tudja a világtörténelem korrekturája után bőrét éppúgy
-vásárra vinni a megkorrigálódott igazságért, mint vitte volt a
-korrigálatlanért, tudja korholni azt, amit szeret, tudja szeretni azt,
-amit korhol és semmi egyebet nem akar országának szerencsétlensége
-közepett, mint valami formában hasznosnak lenni országa számára és
-minden lehetséges formában hasznosnak lenni. A kivülálló könnyen
-megláthatja, hogy ma épp oly tulzó az ő sovinizmusában, mint tegnap volt
-az ő antimilitarizmusában, de épp oly becsületes és elszánt ebben, mint
-amily becsületes és elszánt volt abban, – hogy a köznek s testvéreinek
-forró szeretete hajtja minden tulzásba, téríti viszont meglepő
-józanságra s szerez neki olyan erkölcsi tekintélyt, mely még a francia
-hadirabság közepett is szabadságot és lehetőséget biztosít neki, hogy a
-cenzura cenzora lehessen, a despoták ellenőre s a mindenhatók körmére
-nézője. S szeretem benne, hogy bár szónoki természet, most nem szaval –
-viszont a keserü guny s az elmés szatira játékait sem űzi ily keserüen
-komoly időkben. Mégegyszer mondom: még ha francia volnék, sem osztanám
-minden nézeteit s nem értenék egyet mai politikájával, de közel állok
-hozzá, hogy igen megszeressem még tévedéseiért is, s ha majd egyszer
-csak vége lesz ennek a keserves háborunak, a sok silányság között, mit
-az ő részükön felvetett, úgy ne nézzek vissza alakjára, mint aki tiszta
-s meleg ragyogásban válik ki sötétjükből.
-
-*
-
-_Hogy éppen világtörténelemről van szó_: ha volna pénzem, nem sajnálnám,
-hogy éppen most, legjava világtörténelem közepett, dijat irjak ki egy,
-mondjuk, két kötetes, negyven ives népszerüen s világosan megirt
-világtörténelemre. Napok óta turkálok ilyesmi után könyvesboltokban, de
-nem találok, ami csak messziről is hasonlítana ahhoz, aminek e könyvnek
-lennie kellene. Nem éppen olyan gazdasági világnézetű történeti
-felfogást gondolok, amire még majd csak rá kell nevelődniök az
-embereknek, – Mehring próbált ilyesmit német történelemben, de bizonyos,
-hogy elébb így kell kidolgozva lennie a világtörténelem minden
-területének s jelenségének, hogy az egészet aztán egy kis kézikönyv
-ilyen felfogás szerint foglalhassa össze. Tehát nem forradalmat kivánok
-az uj kézikönyvtől, de legalább annyit, hogy tudomása legyen s tudomást
-adjon arról, mit írója, mit minden mai műveltebb történész valóban tud
-az egész világnak történetéből. Ahány kis világtörténetet olvas az
-ember, még mindig olyan képet festenek az emberiség történetéről, mintha
-csak rómaiak, görögök és, az író nemzetisége szerint, németek, angolok s
-franciák lettek volna a világon, s az utóbbi háromezer év alatt és
-Európában aránytalanul, sőt elsöprően több történt volna, mint
-annakelőtte vagy huszezer esztendőn át s a földtekének minden többi
-pontján. Az ember már kikászolódott az egocentrikusságból, már a
-csillagászat is letett arról, hogy a földet vegye a világ közepének, de
-a történeti felfogás még mindig a mi saját kis történeteinkben látja a
-világtörténelmet. Ez nem volt csoda száz évvel ezelőtt, mikor a görög
-előtti időkről alig tudtunk valamit s az Európán kivüli népekre már
-azért sem fordult figyelmünk, mert kevés közük volt itteni életünkhöz.
-Ám azóta annyi régi kulturáról oly sokat tudtunk meg, köveknek s
-koponyáknak úgy megjött a szavuk s oly sokat mondanak el, – ami ma van,
-úgy rávall arra, ami régen és messze volt s ami nélkül ő sem lett volna,
-– tengeren túli népek úgy bele kezdenek szólani tengeren inneni
-sorsunkba, s antropologia, archeologia, kulturtörténelem és nyelvészet
-annyira világtörténelemmé olvad össze, hogy lehetetlen elzárkózni az
-elől, hogy _ez_ a világtörténelem, – hogy a világtörténelem nem lehet
-egyéb, mint az emberi nem e földtekén végbement történetének foglalata s
-ha csak fogyatékos és tapogatódzó ismeretünk is van egyelőre róla, de
-annyi van, hogy eszerint kerülhessünk neki, ennek megcsinálásával
-próbálkozzunk meg s ne irjunk történelmet azon a nevetségesen
-tudománytalan módon, hogy nem vesszük tudomásul, amit tudunk. Ha egy
-derék német gimnáziumi vagy für höhere Töchter tanító számára az egész
-világegyetem a Hohenstaufenek körül forog, azt nem lehet tőle rossz
-néven venni. De a mi számunkra is e körül forog, s ezzel nevetségeseknek
-kell lennünk már a magunk szemében is. Nevetségesek vagyunk, mikor egyik
-eszünkkel tudjuk, mily roppant kulturák voltak már az előttünk ismert
-kulturák előtt is a világon, – hogy a hozzánk idegen mai maradékok minő
-óriás kulturáknak csökevény fogyatékai, – sőt tudjuk azt is már, hogy a
-kinai s az indus műveltség csak más, de nem alábbvaló, mint a mienk, – s
-tudjuk, hogy nincs egy szavunk, egy szokásunk, egy hitünk, egy
-felfogásunk, melynek százfelé százféle őse ne volna százféle időkben: de
-a másik eszünk még mindig nem tud egyebet a világ történetéből, mint
-Pompejuszt és Cézárt s a harmincéves háborut és Napoleont. Amennyire
-ismerem és utána járhattam: az angol, a francia s az olasz kis
-világtörténelmek sem különbek ebben a németnél, legfeljebb, hogy náluk a
-világ nem éppen a Hohenstaufenek körül forog, hanem a Bourbonok vagy a
-Plantagenetek körül.
-
-Nem is érdekes így a világ története, sőt még ismereteink sincsenek
-benne feldolgozva. Ajánlanám egy művelt és sokat olvasott írónak, ki
-hajlik történelem, gazdaság, archeológia, antropológia és filológia
-felé, hogy a háboru kényszerü szünete alatt, mikor egyebet úgy sem
-tudhat csinálni, próbáljon fölébe emelkedni az emberi nem mai őrületének
-azzal, hogy megkisérli vázolni egész bolondságának eredetét és
-történetét.
-
-
-
-
-EGY ÉV HALÁL
-
-1915. julius 25.
-
-Mire e sorok után egy hét elmult, tul leszünk az éven, mióta a halál
-benne él életünkben. Az életben semmi sincs, ami a halálra
-emlékeztessen, legkivált saját életünkben. Freud irja egy hozzája
-méltóan mély minapi tanulmányában, hogy a háboruhoz való
-beállitottságunkat kettő határozza meg: a lelkünk mélyén lappangó
-gyilkos hajlandóság minden felebarátunkkal szemben s a saját magunk
-halálának teljes elképzelhetetlen volta. Az teszi lehetségessé, hogy
-gyilkoljunk, s ez, hogy hősök legyünk, mert ha _igazán_ el tudnánk
-hinni, hogy magunk is meghalhatunk, nem tudnánk nekimenni a halálnak…
-Ezt mondja Freud s én azt hiszem, igaza van s hogy ez a sajátság nyilván
-_kifejlődött_ az emberben s minden élőben, mint a fog, mint a köröm,
-mint a gyomor, mint ami nélkül nem lehet élni… Bizonyos, hogy az életben
-ugy járunk-kelünk, mint a nagy óceáni hajókon, – ha százszor magyarázzuk
-is magunknak, hogy talpunk alatt egy pár karnyujtásnyira halál
-leselkedhetik ránk, nem tudjuk elhinni, hogy ez lehetséges, s szinte
-nagyobb biztosság érzésével járkálunk nyugodt padlóikon, mint például az
-utcán, hol a sarkokon mégis át kell szaladni a villamos elől. A
-Titanicnak s a Lusitániának megmenekült utasai mind azt vallják, hogy
-rettenetes idegmunka volt számukra a hajó fájáról, mely még sülyedésében
-is biztosságnak, támasznak, megkapaszkodhatásnak érzését tartotta
-bennük, beugraniak a vizbe, halálvicsorgató és tajtékzó örvényébe. Így
-járkálunk, mondom, az életben, s így járkálunk, mondom, a békében. A két
-balkáni háboru már ugyan szelét mutatta annak, hogy lehet a világon
-vihar, – akik az utóbbi három évben Hollandiában s Belgiumban jártak,
-mint valami időbeli szeizmográfon, úgy látták eljönni az emberek
-szorongásán s az országok fegyverkezésén a jövő földrengés lehetőségét,
-– világirodalma van, s már számos évek óta, ennek a most folyó
-világháborunak, s mindezeken fölül voltunk sokan, kik már hetekkel,
-mindenesetre napokkal elébb egészen világosan láttuk, hogy most értünk
-el hozzá s most ért el bennünket. Mindazonáltal még most is, egy
-esztendei szakadatlan dühöngése után sem tudjuk egészen elhinni, hogy
-itt van, egyre azt érezzük, amivel pedig csak fenyegetjük és ijesztjük
-egymást, hogy tulajdonképp még meg se kezdődött s az egész eddigi
-esztendő csak bevezetés volt. Mi hátul állók mintha egyre a világháborut
-várnók, akik pedig benne vannak, akik vérzenek benne, akik megsebesültek
-benne, akik kezüket, lábukat hagyták benne, azok sem a világháborut
-látják, azok is csak a saját bajukat látják s az, hogy valósággal mégis
-csak háboru, sőt világháboru van, csak annyiban változtat érzésükön,
-hogy valahogy a mának mámorában történik, az átmenetnek, az egyszer csak
-vége lesz-nek érzésében s nem hagyja felkelni bennük azt a
-nyomasztóságot, hogy aki ma ezerkilencszáztizenötben s huszéves korában
-félkaru vagy féllábu, az az lesz ezerkilencszázharmincötben is,
-ötvenéves korában is s e harminc évnek minden pillanatában… Egy éve,
-hogy a halál itt lakik nálunk, de úgy vagyunk vele, mint a
-bekvártélyozással: nem tudjuk elhinni, hogy véglegességet jelent.
-
-Bizonyára: a politika s a történelem is emberek dolga s emberi dolog.
-Emberekről van szó a háboru körül: hogy milyen legyen sorsuk, mekkora
-legyen gazdagságuk, minőkül alakuljanak boldogulásuk utjai s
-lehetőségei. Ez a világháboru az angol emberek, a francia emberek, a
-német emberek, az osztrák emberek, a magyar emberek, nem utolsó sorban a
-török s a balkáni emberek számára maguknak s késői ivadékaiknak az élete
-alakítója. De ezenfelül az emberiségnek is, s az egyes embernek nemcsak
-mint egy bizonyos népcsalád tagjának, hanem mint emberi állatnak is, ki
-e földtekén kisarjadzott a többi teremtett állatok között, a fák között,
-a páfrányok között, a tengeri csigák között, az ég madarai, a föld
-vadjai között. Az emberi nemből egy nemzedék esett ki ebben az
-esztendőben. Ezt meg fogja érezni egész fajtája, talán hosszu századokon
-át, mint ahogy még a mult században is éreztük a harmincéves háboru
-kaszálását, mint ahogy a francia most is abba veszi el háboruját, hogy
-Napoleon alatt elveszítette embereit, mint ahogy egy csomó betegség,
-mint ahogy egy csomó készség, tudás és nyavalya azóta része az emberi
-állatnak, mióta a germán Európának renegát félvadjai fölkerekedtek, hogy
-keresztes háboruban tanítsák meg a keletet arra az istenre, akire a
-kelet tanította meg őket. Kevesebb lesz az ember – ugyanakkor, mikor még
-több ember kell, mint amennyi volt, – mikor e háborunak emberfeletti
-munkairama s erőkifejtése lesz, a legmagasabb erőkifejtés rend gyanánt
-való megmaradásának törvénye szerint, az emberi nem számára rendes rend…
-
-Mert ezzel legyünk tisztában: minden haladás, minden ügyesség, minden
-véletlen nagyszerüség, melyhez az emberiség vagy akár csak egy ember is
-valahogy, akár kinjában is, eljutott: azontul kötelességgé válik az
-emberiség számára. A tudás kötelez. Ami lehet, az muszáj is. Nem lehet
-elmondani, hogy ez az egy végzetes esztendő a végzettől nemünkből
-kicsalt csodáival mily végzetes kötelességeket szorít ezentulra ránk.
-Ugy vagyunk vele, mint ha hirtelen az egész emberiség számára
-kötelességé válnék, hogy ezentul minden teremtett ember, akárha soha más
-szekérre nem tette lábát, mint omnibuszra, úgy bukfencezzék a levegőben,
-mint Garros és Pégaud. Gondoljunk meg, hogy ez az egy év már első
-hónapjaiban kicsinyességben s jelentéktelenségben marasztalt mindent,
-mit addig a percig óriásnak s netovábbnak tekintettünk. Mi a katalaunumi
-sokaság e háborunak csak egy frontjához képest is, mik a napoleoni
-hadseregek, mikor csak maga Magyarország többet állít ki egy lipcsei
-csatánál? Mi a porosz-francia háboru, mi Sedan ahhoz képest, hogy
-magánál Tannenbergnél vagy a Mazuri-tavaknál csak fogságba nem kevesebb
-ember került, mint amennyi Sedánnál körül volt kerítve? Termopilé az ő
-háromszáz emberével kezd naggyá és sokká nőni, mert három millió kezd
-ugyanily kevés lenni. Egy kis országtól négy-öt millió katonát lehet
-követelni, közben megkivánni, hogy ugyanazon idő alatt s mialatt
-fegyverfoghatói tüzben állanak, az ország dolgozni tudjon magáért
-csakúgy, mintha nem is volna háboru, s dolgozni tudjon a háboru számára,
-mintha egyéb sem volna, mint háboru, – hogy keresni tudjon a háboru
-óránkint egy millióba kerülő pazarlása számára, s amellett ellássa magát
-úgy, mintha ömlenék hozzá az a pénz, ami elmegy tőle. A számokról való
-fogalmaink változtak meg ez év alatt, emberben a millió, pénzben a
-milliárd nem több ma, mint egy év előtt a tizezer vagy a millió. S a
-stilusnak e nagyvonaluságához hozzá kell majd stilusodnia az életnek, a
-munkának, az erőkifejtésnek, a keresetnek. Hogy hogyan? Úgy, ahogy ebben
-a háborában. Hogy honnan? Ahonnan e háboruban. Ki végezze? Aki e
-háboruban végezte. Ki adja? Aki ebben a háboruban adta. Az ember. Az
-emberek. Emberek.
-
-Az ember tud levegőben járni, ma háromezer méter magasan, holnap ötezer
-méter magasan. Az ember tud tenger mélységében petroleumot lélekzeni s
-így utazni Cuxhaventől Konstantinápolyig. Az alföldi ember tud megmászni
-három kilométeres hegyeket, a husevő ember tud káposztatorzsán élni, a
-házlakó ember tud barlanglakó lenni, az ember tud nyolc napig nem enni,
-kilenc napig nem aludni, az ember tud negyvenkettes mozsarak bőgésében
-ember lenni, a bádogos tud srapnelt gyártani, pénztelen országok
-számlálatlan tudják a milliárdokat kiteremteni s még hitelük sem romlik
-bele jobban, mint békeidőben. Az ember mindent tud s az ember mindenre
-köteles lesz – rémítő és keserves megpróbáltatásának halálos kinjában s
-a halálfélelem leleményében vakmerően nagy lehetőségek szorultak ki
-belőle, mint, mondom, az olyanból, ki kinjában s leestétől való
-félelmében megmászta a lomnici csucsot, s ezentul az lesz a kötelessége,
-hogy mindennap úgy felmásszon oda, mint ahogy ezelőtt kiment a
-hetivásárra… Valami olyan rengeteg életnek kell következnie e rengeteg
-háboru után, amihez képest vidéki falusiasságban marad az egész eddigi
-történelem, az egész eddigi élet. S ezt megfogyatkozott emberi nemnek
-kell megcselekednie, mely jó néhány öltőjében érezni fogja e
-megfogyatkozás következéseit.
-
-Csak egyre nem lesz köteles háboru után az ember: hogy ma előre lássa,
-mi lesz holnap. Sőt szabad sem lesz vele, sőt nevetséges lesz vele, ha
-jósolgatni próbál, annyira nevetséges volt mindennel, amit e háborura, e
-háboruból, e háboru közben jósolt. A háboru elején még azt hittük, hogy
-egyben-másban Conan Doyle s meglepő sokban Frobenius előre látta s jól
-meglátta, ami most így el is következett. Hol vagyunk azóta ezektől a
-jóslatoktól! Még amit meg is mondtak, az sem _úgy_ következett el – s
-mily kevés s mily _más_ az, amit előre megmondtak! Hitünk s reményünk
-lehet arról, hogy’ fog ez a háboru tovább folyni, hogy’ fog végződni s
-mi következik utána – de tudnunk már e mostani órában a következő órát
-sem lehet úgy, hogy képünkbe ne nevessen s mi magunk is ki ne nevessük
-magunkat s ne az legyen köztünk a legokosabb ember, ki őszintén kineveti
-magát, kineveti felebarátját s ugyanakkor, mikor az emberi nem
-történetében páratlan csodavégzések sorozatában látja tündökölni
-fajtáját: egyszer s mindenkorra leszokik arról, hogy akár magától, akár
-mástól csodát várjon. Azzal a csodával, hogy egy évig benne tudtunk élni
-ebbe a háboruban s meg vagyunk s meg akarunk maradni: megváltottuk
-minden csodának adóját, mit magunkra mérhetünk. Egy éve, hogy a halál
-itt lakik közöttünk – s mi az életre gondolunk, az életnek dolgozunk s
-az életnek élünk. Hiszünk az életben s e hitünket öngyilkossággal sem
-tudjuk magunkban megrendíteni.
-
-
-
-
-TARTALOM
-
-  Katonaság  5
-  Risztovác  12
-  Hartwig  19
-  Amerika  27
-  Háboru  33
-  A mi háborunk  41
-  Búcsú  47
-  A hazáról  57
-  A német  62
-  Suvalkitól Szigetig  71
-  Ilyenkor  75
-  Regele Carol  82
-  Militarizmus  90
-  A magyar  96
-  Aztánra – és mostanra  104
-  Jegyzetek  113
-  Revizió és revizionizmus  122
-  A háboru mint természeti törvény  146
-  Cognosco Stilum  154
-  Jegyzetek  158
-  Egy év halál  167
-
-
-[Transcriber's Note:
-
-Javítások.
-
-Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.
-
-A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:
-
-30 |ocsisnak |kocsisnak
-
-49 |öltél ís |öltél is
-
-64 |ugyan-ly |ugyanily
-
-95 |vonultasssuk |vonultassuk
-
-100 |mellettüuk |mellettünk
-
-119 |megfotdítottja |megfordítottja
-
-148 |ha két |»ha két
-
-148 |megesinálja |megcsinálja
-
-152 |féitékeny |féltékeny
-
-153 |töévényének |törvényének
-
-157 |nekikerülnek uira |nekikerülnek ujra]
-
-
-*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK EGY ÉV TÖRTÉNELEM ***
-
-Updated editions will replace the previous one--the old editions will
-be renamed.
-
-Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright
-law means that no one owns a United States copyright in these works,
-so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the
-United States without permission and without paying copyright
-royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part
-of this license, apply to copying and distributing Project
-Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm
-concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark,
-and may not be used if you charge for an eBook, except by following
-the terms of the trademark license, including paying royalties for use
-of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for
-copies of this eBook, complying with the trademark license is very
-easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation
-of derivative works, reports, performances and research. Project
-Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may
-do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected
-by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark
-license, especially commercial redistribution.
-
-START: FULL LICENSE
-
-THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE
-PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK
-
-To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free
-distribution of electronic works, by using or distributing this work
-(or any other work associated in any way with the phrase "Project
-Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full
-Project Gutenberg-tm License available with this file or online at
-www.gutenberg.org/license.
-
-Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project
-Gutenberg-tm electronic works
-
-1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm
-electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
-and accept all the terms of this license and intellectual property
-(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all
-the terms of this agreement, you must cease using and return or
-destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your
-possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a
-Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound
-by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the
-person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph
-1.E.8.
-
-1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be
-used on or associated in any way with an electronic work by people who
-agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few
-things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works
-even without complying with the full terms of this agreement. See
-paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project
-Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this
-agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm
-electronic works. See paragraph 1.E below.
-
-1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the
-Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection
-of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual
-works in the collection are in the public domain in the United
-States. If an individual work is unprotected by copyright law in the
-United States and you are located in the United States, we do not
-claim a right to prevent you from copying, distributing, performing,
-displaying or creating derivative works based on the work as long as
-all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope
-that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting
-free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm
-works in compliance with the terms of this agreement for keeping the
-Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily
-comply with the terms of this agreement by keeping this work in the
-same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when
-you share it without charge with others.
-
-1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern
-what you can do with this work. Copyright laws in most countries are
-in a constant state of change. If you are outside the United States,
-check the laws of your country in addition to the terms of this
-agreement before downloading, copying, displaying, performing,
-distributing or creating derivative works based on this work or any
-other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no
-representations concerning the copyright status of any work in any
-country other than the United States.
-
-1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:
-
-1.E.1. The following sentence, with active links to, or other
-immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear
-prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work
-on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the
-phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed,
-performed, viewed, copied or distributed:
-
-  This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and
-  most other parts of the world at no cost and with almost no
-  restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it
-  under the terms of the Project Gutenberg License included with this
-  eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the
-  United States, you will have to check the laws of the country where
-  you are located before using this eBook.
-
-1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is
-derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not
-contain a notice indicating that it is posted with permission of the
-copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in
-the United States without paying any fees or charges. If you are
-redistributing or providing access to a work with the phrase "Project
-Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply
-either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or
-obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm
-trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.
-
-1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted
-with the permission of the copyright holder, your use and distribution
-must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any
-additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms
-will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works
-posted with the permission of the copyright holder found at the
-beginning of this work.
-
-1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm
-License terms from this work, or any files containing a part of this
-work or any other work associated with Project Gutenberg-tm.
-
-1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
-electronic work, or any part of this electronic work, without
-prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
-active links or immediate access to the full terms of the Project
-Gutenberg-tm License.
-
-1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary,
-compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including
-any word processing or hypertext form. However, if you provide access
-to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format
-other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official
-version posted on the official Project Gutenberg-tm website
-(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense
-to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means
-of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain
-Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the
-full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1.
-
-1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
-performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works
-unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.
-
-1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing
-access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works
-provided that:
-
-* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
-  the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method
-  you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed
-  to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has
-  agreed to donate royalties under this paragraph to the Project
-  Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid
-  within 60 days following each date on which you prepare (or are
-  legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty
-  payments should be clearly marked as such and sent to the Project
-  Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in
-  Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg
-  Literary Archive Foundation."
-
-* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
-  you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
-  does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm
-  License. You must require such a user to return or destroy all
-  copies of the works possessed in a physical medium and discontinue
-  all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm
-  works.
-
-* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of
-  any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
-  electronic work is discovered and reported to you within 90 days of
-  receipt of the work.
-
-* You comply with all other terms of this agreement for free
-  distribution of Project Gutenberg-tm works.
-
-1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project
-Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than
-are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing
-from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of
-the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set
-forth in Section 3 below.
-
-1.F.
-
-1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
-effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
-works not protected by U.S. copyright law in creating the Project
-Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm
-electronic works, and the medium on which they may be stored, may
-contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate
-or corrupt data, transcription errors, a copyright or other
-intellectual property infringement, a defective or damaged disk or
-other medium, a computer virus, or computer codes that damage or
-cannot be read by your equipment.
-
-1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right
-of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
-Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project
-Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all
-liability to you for damages, costs and expenses, including legal
-fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
-LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
-PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
-TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
-LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
-INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
-DAMAGE.
-
-1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
-defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
-receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
-written explanation to the person you received the work from. If you
-received the work on a physical medium, you must return the medium
-with your written explanation. The person or entity that provided you
-with the defective work may elect to provide a replacement copy in
-lieu of a refund. If you received the work electronically, the person
-or entity providing it to you may choose to give you a second
-opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If
-the second copy is also defective, you may demand a refund in writing
-without further opportunities to fix the problem.
-
-1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth
-in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO
-OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT
-LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.
-
-1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied
-warranties or the exclusion or limitation of certain types of
-damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement
-violates the law of the state applicable to this agreement, the
-agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or
-limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or
-unenforceability of any provision of this agreement shall not void the
-remaining provisions.
-
-1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
-trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
-providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in
-accordance with this agreement, and any volunteers associated with the
-production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm
-electronic works, harmless from all liability, costs and expenses,
-including legal fees, that arise directly or indirectly from any of
-the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this
-or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or
-additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any
-Defect you cause.
-
-Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm
-
-Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of
-electronic works in formats readable by the widest variety of
-computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It
-exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations
-from people in all walks of life.
-
-Volunteers and financial support to provide volunteers with the
-assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's
-goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will
-remain freely available for generations to come. In 2001, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
-and permanent future for Project Gutenberg-tm and future
-generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see
-Sections 3 and 4 and the Foundation information page at
-www.gutenberg.org
-
-Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation
-
-The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit
-501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
-state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
-Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification
-number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by
-U.S. federal laws and your state's laws.
-
-The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West,
-Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up
-to date contact information can be found at the Foundation's website
-and official page at www.gutenberg.org/contact
-
-Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg
-Literary Archive Foundation
-
-Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without
-widespread public support and donations to carry out its mission of
-increasing the number of public domain and licensed works that can be
-freely distributed in machine-readable form accessible by the widest
-array of equipment including outdated equipment. Many small donations
-($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
-status with the IRS.
-
-The Foundation is committed to complying with the laws regulating
-charities and charitable donations in all 50 states of the United
-States. Compliance requirements are not uniform and it takes a
-considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
-with these requirements. We do not solicit donations in locations
-where we have not received written confirmation of compliance. To SEND
-DONATIONS or determine the status of compliance for any particular
-state visit www.gutenberg.org/donate
-
-While we cannot and do not solicit contributions from states where we
-have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
-against accepting unsolicited donations from donors in such states who
-approach us with offers to donate.
-
-International donations are gratefully accepted, but we cannot make
-any statements concerning tax treatment of donations received from
-outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.
-
-Please check the Project Gutenberg web pages for current donation
-methods and addresses. Donations are accepted in a number of other
-ways including checks, online payments and credit card donations. To
-donate, please visit: www.gutenberg.org/donate
-
-Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works
-
-Professor Michael S. Hart was the originator of the Project
-Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be
-freely shared with anyone. For forty years, he produced and
-distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of
-volunteer support.
-
-Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed
-editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in
-the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not
-necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper
-edition.
-
-Most people start at our website which has the main PG search
-facility: www.gutenberg.org
-
-This website includes information about Project Gutenberg-tm,
-including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
-subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.
diff --git a/old/65694-0.zip b/old/65694-0.zip
deleted file mode 100644
index 29851c4..0000000
--- a/old/65694-0.zip
+++ /dev/null
diff --git a/old/65694-h.zip b/old/65694-h.zip
deleted file mode 100644
index ebb2c75..0000000
--- a/old/65694-h.zip
+++ /dev/null
diff --git a/old/65694-h/65694-h.htm b/old/65694-h/65694-h.htm
deleted file mode 100644
index 9f5c3bf..0000000
--- a/old/65694-h/65694-h.htm
+++ /dev/null
@@ -1,4512 +0,0 @@
-<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN"
-    "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd">
-<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu">
-<head>
-<meta name="generator" content=
-"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" />
-<meta http-equiv="Content-Type" content=
-"text/html; charset=utf-8" />
-<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" />
-<title>The Project Gutenberg eBook of Egy év történelem by
-Ignotus</title>
-
-<style type="text/css">
-/*<![CDATA[*/
-body {
- margin-left: 10%;
- margin-right: 10%;
-}
-
-h1,h2 {
- text-align: center;
- clear: both;
- line-height: 200%;
-}
-
-h2 {
- margin-top: 2em;
-}
-
-p {
- margin-top: 0.75em;
- margin-bottom: 0.75em;
-}
-
-body > p {
- text-align: justify;
- text-indent: 1.5em;
-}
-
-hr {
- width: 33%;
- margin-top: 2em;
- margin-bottom: 2em;
- margin-left: auto;
- margin-right: auto;
- clear: both;
-}
-
-hr.chap {width: 65%}
-
-table {
- margin-left: auto;
- margin-right: auto;
-}
-
-td {
- padding-left: 1em;
- padding-right: 1em;
-}
-
-.pagenum {
-/*  display: none; */
- position: absolute;
- right: 2%;
- color: gray;
- font-size: smaller;
- text-align: right;
- text-indent:0;
-}
-
-.tdr {text-align: right;}
-
-.center {
- text-align: center;
- text-indent: 0;
-}
-
-em.gesperrt {
- font-style: normal;
- letter-spacing: 0.2em;
- padding-left: 0.2em;
-}
-
-.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;}
-
-.caption {font-weight: bold;}
-
-.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;}
-
-.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;}
-
-.transnote {
- background-color: #E6E6FA;
- color: black;
- padding: 0.5em;
- font-family: sans-serif, serif;
- font-size: 0.9em;
-}
-
-.transnote p {
- text-align: center;
- text-indent: 1.5em;
-}
-
-ul.TOC {
- list-style-type: none;
- padding-left: 10%;
- text-indent: -5%;
- width: 70%;
- text-align: justify;
-}
-
-ul.TOC li {
- margin-top: 0.25em;
-}
-
-span.ralign {
- position: absolute;
- text-align: right;
- right: 15%;
- top: auto;
-}
-/*]]>*/
-</style>
-</head>
-<body>
-
-<div style='text-align:center; font-size:1.2em; font-weight:bold'>The Project Gutenberg eBook of Egy év történelem, by Ignotus</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and
-most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
-whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms
-of the Project Gutenberg License included with this eBook or online
-at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you
-are not located in the United States, you will have to check the laws of the
-country where you are located before using this eBook.
-</div>
-
-<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Title: Egy év történelem</p>
-<p style='display:block; margin-top:0; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:0;'>Jegyzetek 1914 tavaszától 1915 nyaráig</p>
-
-<div style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Author: Ignotus</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>Release Date: June 25, 2021 [eBook #65694]</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>Language: Hungarian</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>Character set encoding: UTF-8</div>
-
-<div style='display:block; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Produced by: Albert László from page images generously made available by the HathiTrust Digital Library</div>
-
-<div style='margin-top:2em; margin-bottom:4em'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK EGY ÉV TÖRTÉNELEM ***</div>
-<div class="transnote">
-<p class="center"><span class="caption">Megjegyzés:</span></p>
-<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_175">175</a>. oldalon
-található.</p>
-</div>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p class="center"><span class="caption-150">IGNOTUS</span></p>
-<h1>EGY ÉV TÖRTÉNELEM</h1>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption">JEGYZETEK</span></p>
-<p class="center"><span class="caption">1914 TAVASZÁTÓL 1915
-NYARÁIG</span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption-large">BUDAPEST</span></p>
-<p class="center"><span class="caption">AZ ATHENAEUM IRODALMI ÉS
-NYOMDAI R.-T. KIADÁSA</span></p>
-<p class="center"><span class="caption">1916</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-small">Nyugat nyomdája
-Budapest, IX., Lónyay-utca 18.</span></p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_3" id=
-"Page_3">-3-</a></span></p>
-<p>Az itt következő jegyzetek szerzője, mint elmélkedő cikkiró,
-végigkrónikázta a háborut a Világban, a Nyugatban s a Magyar
-Hirlapban, s e cikkeiből válogatta össze e könyvben egyelőre az
-első hadi esztendő terméséből a sorokat, melyeket vagy
-jellemzőeknek érez azon napokra, vagy további napokra is igazaknak.
-A tulajdonképpeni háborus krónikáknak elébe bocsát néhányat az
-előző hetekről, amiken, most visszanézően, már meglátni a nagy
-világzivatar elővillanását s melyekben mintha egy és más nem
-rosszul lett volna előre meglátva. Hogy megérték-e e sorok az
-ujságból a könyvbe való átmentetést s érdemes-e folytatásuknak
-következnie, azt sokkal nagyobb problemákkal együtt nyilván csak a
-háboru vége fogja eldönteni.</p>
-<p>Budapesten, 1916 junius havában. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_4" id="Page_4">-4-</a></span> <span class="pagenum"><a name=
-"Page_5" id="Page_5"><br />
--5-</a></span></p>
-<h2>KATONASÁG</h2>
-<p class="center">1914. május 10.</p>
-<p>Jó volna, ha valóra válnék a Lord Roberts álma s az angolok
-vállalnák az általános védőkötelezettséget. Mert bizonyos, hogy
-mihelyt vállalnák, menten fel is lázadnának ellene. Nem türnék,
-hogy a haza védelme két-három kiszakadt esztendőt, mulasztást,
-elmaradást, talán helyrehozhatatlanságot is jelentsen az ember
-pályafutásában. Ez éppúgy nem jár a véradóval, mint ahogy a
-pénzadóval nem jár az, hogy az ember egy ujját levágassa. A
-két-három éves szolgálat, a katonaság külön kaszárnya-élete, az a
-munkátlan agyondolgozottság, ami ma a katona élete, mind a régi
-zsoldosseregbő maradt s ellenkezik a népsereg gondolatával. A mai
-hadsereg még ugyanaz, mint a régi zsoldossereg volt, csak zsoldot
-kap kevesebbet s mindenki köteles kötelének állni. Ez való a
-kontinens rabszolganépeinek, melyek csak utánozni és mimelni tudják
-a szabadságot, nem megszerezni és gyakorolni. Komolyan a
-szabadságot csak az angol veszi – de ez aztán meg is tudja szerezni
-s meg is tudja <span class="pagenum"><a name="Page_6" id=
-"Page_6">-6-</a></span> tartani. Az angol népsereg még meg sincs,
-az angol katonaság zsoldos-katonaság, de máris éppúgy sztrájkba
-állt, Ulster körül, a munkaadójával, mint a szénmunkások vagy a
-hajóhordárok. A világnak azért nem esett ki a feneke, Angliát nem
-borítja el az anarchia, a német császár még nem kötött ki
-Harwichban, hogy meghódítsa a hármas királyságot – általában az
-angolok éppoly nyugodtak és egészségesek, mint voltak, mikor
-először adtak példát a világnak, hogy a királynak is csak egy feje
-van s a polgárnak is lehet akarata, ha tud akarni. Azt hiszem, a
-katonai renitencia, melylyel az ulsteri csapatok ejtették zavarba a
-kormányt, nem rossz étvágygerjesztő voltak a néphadsereghez.
-Bebizonyosodott, hogy a katonai állás nem jelent megkötöttséget, s
-nem jelent sem másodrendű állampolgárságot, amibe angol polgár nem
-nyugszik bele, sem fellebbvalóságot a polgárság felett, amit angol
-ember el nem tür. <i>Így</i> mindnyájan is lehetnénk katonák,
-gondolhatják a jó angolok, az ulsteri rebelliseken legeltetve
-szemüket. Azt hiszem, lord Robertsnek, ha még egy-két évig birja,
-nagy öröme telik majd utolsó esztendeiben.</p>
-<p>Sőt azt hiszem, hogy, ha jószemű ember, mind több gyönyörüsége
-telhetik a mai világban, mely – nem tudom, vették-e észre –
-mindinkább elkatonásodik. Persze nem úgy, hogy a tisztek nagy urak
-volnának s az asszonyok csak hadnagyoknak <span class=
-"pagenum"><a name="Page_7" id="Page_7">-7-</a></span> tartogatnák
-kegyeiket – ebben inkább feltünő a visszaesés. Ellenben, egyaránt a
-nagy fegyverkezésekkel, világszerte felütköznek a katonai
-konfliktusok s több helyt kiujulnak a polgárság s a katonaság közt
-való összeütközések. A hároméves szolgálat súlyos gondja a francia
-köztársaságnak. A védelem fejlesztése zsarnokságba ragadta a jámbor
-svéd királyt. Ulstertől Zabernen át a Vérmezőig, az éposztól a
-karrikaturáig megmutatkozik, hogy valahogy valami van a
-katonasággal. S világos, hogy mi. Az emberek érzik, hogy
-katonaságra szükség van, s jobban s erősebben, mint valaha. De azt
-is érzik, hogy sem a katonai szolgálat nyügét, sem a katonai uralom
-nyomását nem tudják tovább viselni. Már pedig, a természet bölcs
-rendje szerint, elviselhetetlenséget az ember olyankor érez, mikor
-már nem szükség elviselni valamit – mikor az a jobb, ami a
-szükséget ellássa, de egyben elviselhető, már tulajdonképp megvan,
-s csak azért nem látjuk meg, mert itt alakult szemünk előtt. A
-tejfog is akkor inog meg, mikor alatta növésre készen áll már a
-vasfog. Az emberek nem éreznék türhetetlennek a katonai
-szolgálatot, ha tudtukon kivül nem tudnák, hogy már meg is van az a
-néphadsereg, amit az általános védkötelezettség csak igért, de nem
-adott meg.</p>
-<p>Ez a hadsereg megvan az iskolában, ahol a gyerekek tornáznak. Ez
-a hadsereg megvan a <span class="pagenum"><a name="Page_8" id=
-"Page_8">-8-</a></span> gyepen, ahol a fiuk footballoznak, a
-férfiak cricketeznek, a lyányok tenniszeznek. Megvan a golfpályán,
-megvan a lovaglópályákon, megvan az istállókban, a garageokban, a
-hangárokban. Megvan a csónakversenyeken, a kerékpár-kirándulásokon
-s a cserkész-táborokban. Megvan a fegyelemben, melylyel versenyre
-trainiroznak, megvan a fáradságban, melyet a dicsőségért vállalnak,
-megvan a szervezettségben, mely az embereket hosszában s keresztben
-a legkülömbféle csoportokhoz forrasztja. Ruskin, a próféta
-reakcionárius, éppoly mélyre nézett, mikor a sportokat szidta, mint
-amily igaza volt, mikor a gotika eredetiségét megváltotta a
-renaissance olasz-utánzásától. Erőt pazarolni éppoly
-erkölcstelenség, mint pénzt. S a sport ilyen erőpazarlás, mert
-rendeltetés nélkül való erőkifejtés. Ez nem azt jelenti, hogy meg
-kell szüntetni s az embereknek vissza kell girhesedniök
-aranyeresekké. De igenis, hogy cél adassék számára s e ma céltalan
-rengeteg munka beillesztessék a célzatos közmunkába.</p>
-<p>A miliciáról, mely Amerikában és Svájcban a katonai szolgálat
-formája, a katonatudósok lenézően beszélnek, mint másodrendű
-hadseregről. Ugyane megvetés közben azonban azt magyarázzák (tegnap
-magyarázta a porosz hadügyminiszter is), hogy a milicia
-tulajdonképp már meg is van, – a mai hadsereg is miliciás
-rendszeren épül. Ez sokkal igazabb, mint a porosz generális hiszi.
-Az a második <span class="pagenum"><a name="Page_9" id=
-"Page_9">-9-</a></span> réteg hadsereg, mely minden nagyobb
-véderőben megvan már s most készülnek megcsinálni minálunk is,
-csakugyan nem egyéb, mint tartalékosok hadserege, vagyis milicia.
-Az aztán úgy az eredendő, mint az életben továbbfolyó kiképzés
-dolga, hogy ez a sereg éppoly jó legyen, mint az első rétegű, – s
-viszont tisztára közigazgatási feladat, hogy éppoly fürge
-mozgathatású legyen, mint ez. Ámde az nincs sehol megírva, hogy az
-eredendő kiképzésnek éppen kaszárnyában kelljen végbemennie s éppen
-husz-huszonhárom esztendős korukban. S az sincs sehol megírva, hogy
-e katonás képzettségnek frissentartása megint csak kaszárnyaéletben
-való felfrissítés útján történjék. Mint ahogy minden téren föllázad
-a társadalom az ellen az ostobaság ellen, hogy az iskolában mindent
-tanulnak, csak azt nem, ami az életben kell: igen hamar
-képtelenségnek fogják érezni, hogy olyan mindnyájunkat kötelező
-munkára, mint a katonai, nem készülünk szinte első lélekzetünktől
-fogva. Röviden: mint ahogy irni-olvasni nem l’art pour l’art tanul
-a társadalomban élő ember, hanem hogy tanulni és közlekedni tudjon
-vele, úgy fog, attól fogva, hogy megtanul járni, fordulni, kezével,
-lábával s lélekzetével bánni, addig, amíg utolsót lélekzik: úgy fog
-minden testi kultura, ügyesség s fölszereltség, minden iskolai s
-iskolán kivüli, minden pihenési s minden versengési mozgás,
-testgyakorlat <span class="pagenum"><a name="Page_10" id=
-"Page_10">-10-</a></span> és sport annak szolgálatába állani, hogy
-minden épkézláb ember – s ebbe beleértem testi mivoltuk természetes
-birásáig a nőket is – köteles testi erejével, ügyességével s
-alárendelkezésével is rendelkezésére állani annak a köznek, mely
-viszont az élet egyéb föltételeivel őnéki áll rendelkezésére.
-Vasut, gőzhajó: ma is kitünően ellátja a polgári szolgálatot s a
-polgári forgalomban nincs semmi nyügösség és semmi fennakadás. De
-mégis úgy van megcsinálva és úgy van megszervezve, hogy bármely
-napon, sőt órában egy óra alatt hadi eszközzé alakítható s
-hadiszolgálatba állítható. Nos: ilyennek kell lennie a polgári
-társadalomnak, ha nem vállal zsoldos-szolgálatot s nem tűr
-katonazsarnokságot. Minden tanulásának katonai tanulásnak, minden
-további munkájának s mulatságának katonai továbbképződésnek s
-frissenmaradásnak kell lennie, s minden polgári szervezetének
-olyannak, hogy egy óra alatt egy gombfordítással <i>szolgálattá</i>
-legyen átalakítható.</p>
-<p>Hogy ez mennyire benne van már a levegőben: a cserkészmozgalom
-mutatja. Tudnivaló, honnan indult ki: Baden-Powell generális, a
-lord Roberts pártfele találta ki, egyenesen azzal a szándékkal,
-hogy katonai foglalkozásban, ügyességben és megszokásban nőjjön fel
-egy uj ivadék, mely másképp gondolkozzék majd a katonai
-szolgálatról, mint a mostani elpuhult s szives örömest vállalja,
-<span class="pagenum"><a name="Page_11" id=
-"Page_11">-11-</a></span> ami nélkül a birodalom tönkremehet, az
-általános hadi kötelezettséget. A számítás nem rossz, – de
-nyilvánvaló, hogy, mint nem egyszer megesik, a gondos tenyésztő
-mindjárt gyilkosát is benne neveli az uj teremtménynek. Mert a
-cserkészet nemcsak a védkötelezettségre való nevelés, hanem a
-kaszárnyakatonáskodás ellen való is. Aki tizenhat évet töltött
-katonai tanulásban és fegyelemben, annak nem kell többé sem három,
-sem két, sem egy esztendőt töltenie katonai monomániában s
-kikapcsolódva a polgári munkából. S viszont aki gyerekéletébe is
-bele tudta kapcsolni a katonai érdeklődést, tanulást, szolgálatot
-és gyakorlatot, az nem kapcsolja ki meglett életéből, munkájából és
-pályájából sem. A jövő nemzedék egész élete és pályafutása, a
-bölcsőtől a sirig, vagy, mondjuk, a kisdedóvótól a nyugdijas
-esztendőig <i>egy</i> katonai tanulás, szolgálat és gyakorlás lesz,
-csak a kereteket kell mindig készen tartani, amikbe akármikor
-beleállhasson, és, természetesen, egy kis tábor tisztet, vagyis
-igazán tisztviselőt kell őrmestertől tábornagyig a mai hadsereg
-helyett úgy fenn és külön tartania a társadalom ez állandó katonai
-nevelésben és szervezésben való tartására s a kereteknek mintegy
-jelzésére, vagyis úgy kell mindazonáltal fenntartania egy kis tábor
-foglalkozásos katonát, mint ahogy ma is vannak foglalkozásos birák,
-ügyészek, miniszteriumi és egyéb igazgatási tisztviselők a
-polgáribb élet <span class="pagenum"><a name="Page_12" id=
-"Page_12">-12-</a></span> igazítására s szabályozására s kereteinek
-frissen tartására. Csak éppen hogy ez a különbség fog megszünni: a
-katonaság s a polgárság közt való. A katonai foglalkozás éppúgy egy
-foglalkozás lesz a többi polgári közt, mint a telekkönyvvezetés
-vagy az adminisztrativ államtitkárság, s a katonai ügyek úgy az
-egyes, mint a hatóság számára éppoly polgáriak lesznek, mint ma az
-iskolaiak vagy az árvaszékiek. Bizonyos, hogy az eljövendő
-néphadseregben sem a szalutálás, sem a parádélépés, sem – ne ess
-össze világ – a feltétlen engedelmesség nem lesz olyan fontos, mint
-a maiban, – s bizonyos, hogy ez elképzelhetetlen a mai katona
-számára. Még Shakespeare előtt is elképzelhetetlen volt olyan
-állam, hol a szabók komolyan belebeszélhetnek abba, amit a királyok
-tesznek. S most mégis így van, s nemcsak az államok nem mentek bele
-tönkre, de a királyok sem.</p>
-<h2>RISZTOVÁC</h2>
-<p class="center">1914. május 15.</p>
-<p>Risztovácban, Szerbiában, lepuskáztak minap egy zászlóalja
-ujoncot, amért a nyavalyásak, szerbbé hódított bolgár létükre, nem
-akartak hűséget esküdni uj zászlajuknak. Egy zászlóalja bolgár… és
-Risztovácban… Most illenék alaposnak lenni s <span class=
-"pagenum"><a name="Page_13" id="Page_13">-13-</a></span> utána
-járni, jól emlékszem-e, hogy Montesquieu veti fel a kérdést: vajjon
-ha rajtam állna, hogy egy gomb megnyomására valahol egészen messze,
-Kinában, tizezer ember felforduljon: volna-e szivem megnyomni ezt a
-gombot?… Montesquieu idejében Kina még messze volt, s a gombokból,
-amiket megnyomhattak, nem szaladt tovább vasfonál, hogy, ha
-tetszik, akár százezer embert is fel lehessen vele fordíttatni
-tizezer mértföldnyi messze. Ma akárhányszor megesik, hogy elnök
-vagy császár megnyom egy gombot, a villamosság elszalad vele, s
-dróton vagy most már dróttalan is felrobbantja például az utolsó
-sziklát, mely a Panamaszorosban a Csendes-tengert az
-Atlanti-tengertől elválasztotta, vagy vizre ereszti a legnagyobb
-csatahajót, mely egyszerre tizezer embert tud halálba vinni vagy
-gyilkossá avatni. Az elnököknek, a császároknak, sőt a
-minisztereknek s mindenesetre a hadi szállítóknak ma már valóban
-vannak gombjaik, amiket csak meg kell nyomniok, hogy potyogjanak az
-emberek Pekingben is, Risztovácban is. E lehetőség tudata benne van
-idegeikben s akárhány közülük járt már Pekingben is, Risztovácban
-is, és tudja, hogy sem a tizezer kuli nem mese, sem a zászlóalja
-bolgár, hanem eleven isten teremtései, hus és vér, vacogó fog és
-nyilalló ideg, mint bármely király, miniszter vagy hadi szállító.
-És van szivük megnyomni azt a gombot? <span class=
-"pagenum"><a name="Page_14" id="Page_14">-14-</a></span></p>
-<p>Van. Vagy legalább is: van szivük azt csinálni, amit nagy
-politikának neveznek. <i>Most egyelőre vége egy kétéves nagy
-háborunak, melynek megvolt az a tehetsége, hogy minden percben
-világháboru legyen belőle.</i> Rendre megjelennek a zöld könyvek s
-a vörös könyvek, s ahány levelük, mindmegannyi gombnak emléke, mit
-arra szerelt föl a diplomata művészet, hogy százezrek, sőt milliók
-robbanjanak föl, ha megnyomják. A háboru a szabadság, sőt az
-emberség nevében indult. Rab népek évszázadok óta nyögnek idegen
-igában s most összefognak egymással – testvérek a
-szerencsétlenségben s az elszántságban – hogy ezt az igát lerázzák
-magukról. Hősi szövetkezésük körül ott áll a művelt világ, a
-keresztény Európa, hogy felügyeljen a nagy lobogásra, hogy tüze
-kifelé ne harapodzzék s befelé is csak hevitsen, de ne pusztitson.
-Így volt ez papiron, – Európa mint művelt és modern keresztény
-szekundált a viadalnál, ki már tudja, hogy a bolgár vér is vér, az
-albán ember is ember s érzékletesen el tudja képzelni, hogy igazi
-és véres halál az, ami egy-egy gomb megnyomásának nyomába kelhet. S
-meg kell mondani, hogy Európa két szövetségi tábora, amily
-veszettül intrikált és dolgozott egymás ellen s a Balkán népeivel
-egyikkel az egyik, másikkal a másik a <i>maga</i> háboruját
-vívatta: annyira egy tudott lenni és egy is volt, mikor annak
-kellett utját állni, hogy <span class="pagenum"><a name="Page_15"
-id="Page_15">-15-</a></span> a balkáni háboru európai háboruvá ne
-terjedjen szét. Egyszóval: Európa, ha két tábora mégoly fenekedve
-agyarkodik is egymásra, bebizonyította, hogy tud egy lenni, ha
-akar, s amikor így összetart, akkor meg is tudja tetetni a
-Balkánon, amit akar. Konstantinápoly előtt meg tudta állitani a
-bolgárokat, kiknek csak egyet kellett volna lépniök, hogy Bizáncnak
-urává legyenek, – mert akarta őket megállítani. Az Adriától vissza
-tudta szorítani a szerbeket, kiknek joguk, okuk és erejük lett
-volna rá, hogy a partig kijussanak, mert akarta őket
-visszaszorítani. Tehetetlensége, már ami annak látszott, mikor
-megkérdezése nélkül tört ki az első balkáni háboru s kedve ellenére
-tört ki a második: csak képmutatás és komédia. Ha igazán akar
-valamit, azt meg is tudja csinálni. S mikor az ember végignéz az
-aljasságon, mely szerint az uj balkáni térkép alakult, el kell
-borzadnia a művelt Európa vérivó gonoszságán.</p>
-<p>Mert Risztovác: ez csak egy flagráns példa ezer helyett. Az
-egész Balkán ma <i>egy</i> Risztovác. A nemzeti, a keresztény, a
-szabadsági eszme nevében a török járom alól kiszabadult balkáni
-nemzetek ma mindahány, valamennyi egyszerre aktiv és passziv hőse
-egy török stilusuan elnyomó, zsarnoki és rabszolgatartó
-politikának. Sőt a töröknél is rosszabbnak. Mert a török türelmes,
-vagy legalább is közömbös ur volt, nem zavarta a rabot sem
-nemzetiségében, <span class="pagenum"><a name="Page_16" id=
-"Page_16">-16-</a></span> sem vallásában, s csak adót szedett tőle,
-de (kivéve a legutóbbi időket) nem nyomott kezébe fegyvert, hogy
-még életével is kelljen szolgálnia elnyomóit. De a szerb, aki
-bolgárt hódit, a görög, aki szerbet, a montenegrói, aki albánt s az
-albán, aki görögöt: azt kivánja a nyomorulttól, hogy menten
-szerbbé, göröggé, csernagorccá legyen, s megtagadja fajtáját,
-melynek megszabadulásáért csak imént vérzett a török szablyáktól.
-Ahogy a második balkáni háboruban az uj szerzemények felosztattak s
-az uj határok megvonattak: mintha sose lett volna a világon az a
-hires nemzeti eszme, melynek nevében folynak száz esztendő óta a
-balkáni háboruk. S a rettenetes az, hogy ami arculcsapás odalenn a
-nemzeti eszmét éri, egyben az emberségnek s a műveltségnek is
-meggyötretése. Északi albánok szerb uralom alatt: ez csak kegyetlen
-igazságtalanság, de mégsem borzalmasabb, mint mikor a patkány kerül
-a ratler fogára. Ám elképzelni Epirusz művelt kalmárgörögjeit a
-vérboszus albán vadak igazgatása alatt! Elképzelni a Dobrudsa
-szabad és komoly bolgárait a román raszták perfidiájának odalökve!
-Elképzelni Szaloniki szefárdjait az ősi konkurrensek, a görögök
-boszujának kiszolgáltatva! S elgondolni végre a boldogtalan
-müzülmánokat, kik, mint az iszapban maradt hal, mikor az árviz
-levonult róla, fuldokló tanácstalanságban vergődnek volt
-rabszolgáik között! Rémitő elképzelni, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_17" id="Page_17">-17-</a></span> mik
-történhetnek odalenn Dibrától Szalonikig s Drinápolytól Valonáig. S
-mindezeknek nem kéne történniök, ha Európa nem akarta volna.
-Teljesen Európának hatalmában volt, hogy az uj balkáni országok
-igazság és emberség szerint alakuljanak s a nemzeti államok határai
-a népek lakóhatárai szerint szabassanak meg. Mind az érdekek,
-melyek szerint az entente az egyik, a triplice a másik balkáni
-országot lökte vagy tartotta, ugyanugy meg volnának őrizve s
-ugyanugy ellensulyozhatnák egymást, ha e királyságok nem alakultak
-volna egyik a másik rovására. Sőt így, mindegyik ország belső
-ellenséget s nemzetiségi kérdést kapván uj szerzeményével,
-mindegyik gyengébb előőrse annak a triplices vagy ententeos
-érdeknek, mint volna, ha természetes és megmaradható
-kialakultságban minden erejét belső kiépülésére vethetné. Még amit
-a külön olasz és osztrák-magyar érdek egy kicsit mesterségesen
-erőltetett ki a Balkánon, és mert komolyan akarta, rá tudta
-szoritani az ententeot, hogy utjába ne álljon: a független Albánia
-is alakulhatott volna egészségesen, megállhatóan, nem úgy, hogy
-északon csonka, szerb uralom alá került albánok híján, délen
-tulterhelt, feleslegesen hozzácsapott görögökkel – s szakasztott
-ugyanannyit jelentene akár a triplice, akár az entente mérlegén,
-mint ma. Nem reális érdek, csak pokoli rosszaság, – csak régi rossz
-időkből a diplomáciában megmaradt <span class="pagenum"><a name=
-"Page_18" id="Page_18">-18-</a></span> hiperravaszság volt, amivel
-Európa megengedte vagy előidézte, hogy a felszabaduló rabszolgák
-telhetetlensége rajzolja meg az uj balkáni térképet, s a török
-atrocitások helyett most román, bolgár, szerb, görög, albán és
-csernagorc atrocitások legyenek, s a török uralom tarthatatlansága
-helyében most a román, bolgár, szerb, görög, albán és csernagorc
-tarthatatlanság legyen odalenn továbbra is a zavaros, amiben ki
-tudja, nem lehet-e halászni. Micsoda szégyene a kulturának, a
-huszadik századnak, a kereszténységnek, hogy a kultura, a békesség
-s az emberség nevében kell visszasirni a müzülmán uralmat, mely
-aránylag még állandóságot s kiszámithatóságot jelentett a
-kavargáshoz képest, <i>mely, úgy látszik, hun- és tatárjárásos idők
-borzalmait fogja felujítani az Adriától a Fekete-tengerig!</i></p>
-<p>S ekkor összeül a magas delegáció s csinál magas politikát. S
-feláll a nagyméltóságu miniszter s tart nagyméltóságu expozékat. A
-delegátusok mintha nyársat nyeltek volna – még az osztályfőnök ur
-is olyan fenséggel beszél, mintha csak szórakozottságból nem
-teremtett volna nyolc nap alatt uj földtekét. S ezalatt
-Risztovácban ropognak a puskák s egy zászlóalja bolgár legény harap
-a fübe, az entente nagyobb dicsőségére. S Epiruszban villognak a
-kardok s vagyonok és műveltségek véreznek el a triplice nagyobb
-dicsőségére. <i>Ami <span class="pagenum"><a name="Page_19" id=
-"Page_19">-19-</a></span> problémája volt a Balkánnak: két
-vértengeres háboru után még vadabbul, még veszedelmesebben, még
-kiszámithatatlanabbul mered Európa elé, mint annak előtte.</i> S a
-diplomaták irják a zöld könyveket s a vörös könyveket, s nem akad
-senki, aki a fejükhöz vágja!</p>
-<h2>HARTWIG</h2>
-<p class="center">1914. julius 12.</p>
-<p>A nagy sakkpartiból kidőlt a <i>szemközti</i> bástya is: tegnap
-este fél tizkor hirtelen meghalt – azt fogják mondani szörnyet halt
-s a rác paraszt s a muszka deák hitéből az isten se veszi ki a
-gombanövésü legendát, hogy vendéglátó gazdájának, a belgrádi
-osztrák-magyar követnek kezétől halt meg: Hartwig Miklós, belgrádi
-orosz követ. Hartwig Miklós öt-hat éve tanyázott Belgrádban s
-ugyanennyivel volt idősebb azon Ferenc Ferdinánd ausztria-estei
-főhercegnél, ki holnap lesz két hete Sarajevóban aznap délelőtt
-esett el feleségestül együtt szerb orgyilkos kezétől, amely nap
-estéjén a belgrádi orosz követ nagy szoarét adott a házába
-ki-bejáró belgrádi társaságnak. Ez meg a <i>mi</i> legendánk, amit
-soha semmi világosság nem fog kioszlatni az embereink lelkéből:
-hogy Hartwig Miklósnak volt valami köze ahhoz, hogy a főherceg
-<span class="pagenum"><a name="Page_20" id=
-"Page_20">-20-</a></span> nem hagyta el élve Sarajevo városát, hol
-épp a rigómezei ütközet emléknapján ragyogtatta meg császári
-hatalmát… Legendák… egyikben lehet igazság, a másikat nevetség
-elgondolni… de lesz idő, hogy mindegy lesz. Egy kedves barátnőm
-mesélte, hogy mikor egyetlen kis leánya meghalt s hónapokkal szive
-bálványának temetése után még mindig vigasztalan s félőrülten
-járkált a drága sir körül a temetőben, egy öreg barátjával
-találkozott, ki halkan vonta karját karja alá s így huzta magával a
-sirok között. Egy darabig némán sétáltak, majd egy sirnál
-megállitotta. Botjával rámutatott a dombra: asszonyi név volt
-kövére irva. Majd átmutatott egy nem messzi kőre: ebbe férfinév
-volt bevésve. »Látod, szivem: <i>ennek</i> viszonya volt
-<i>ezzel</i>. Aminek most már negyven éve… Micsoda nagy dolog volt
-ez <i>akkor</i>…«</p>
-<p>Negyven-ötven esztendő hamar telik-mulik, s lesz idő, minden
-bizonynyal, hogy senkit sem fog izgatni a tragikum, mely elejtette
-Ferenc Ferdinándot, a nemezis, mely utolérte Hartwigot. <i>Akkorra
-majd nyilván eldőlt a párbaj is, mely e két férfiu közt évek óta
-folyott, s melyből, a viaskodók kidőltével, csak az egymásnak mért
-két kard marad meg.</i> De most még folyik a párbaj s a kardoknak
-hamar akad majd gazdájuk. Ki kapja meg a Hartwigét? Az szinte
-mindegy. Nem mintha Hartwig Miklós kitünő ember ne lett volna s
-akik <span class="pagenum"><a name="Page_21" id=
-"Page_21">-21-</a></span> ismerték, alkalmasint száz éles vonást
-tudnak, melylyel külön egyéniség gyanánt ütött el Csarikov urtól
-vagy Izvolszki urtól, vagy néhai Kaulbars vagy Mencsikov
-generálisoktól s mind a férfiaktól, kik a hivatalos orosz
-politikával egyaránt s egyúttal ellenére szövik és bogozzák az
-orosz társadalom világpolitikáját. A <i>tipusa</i> ugyanaz mind e
-külömböző egyéniségeknek, s egészen bizonyos, hogy ez a tipus nem
-hal ki s minden öt éven belül ötven hivatott egyéniségben él majd
-tovább és ujul meg, ha egy-egy személyesitője kidől s ivadéka
-kivénül. Lehet, hogy e percben Teheránban ül az uj Hartwig, mint
-ahogy Hartwig Miklós is ott ült volt, mielőtt Belgrádba került.
-Belgrádban, Teheránban, Párisban: mindenütt, hol a nagy orosz
-gondolatnak érdekeltsége van, ez az érdekeltség kivált, nevel,
-magához alakit s a maga lelkével ihlet meg egy-egy alkalmas
-egyéniséget, – a nyers anyagot megadja egy nagy nép
-kifogyhatatlansága, a formát megadja a küldetés, s az orosz
-diplomáciának természetes folyamatosságban toborzódik a
-szukreszcenciája, mióta a nagy nemzet Nagy Péterben öntudatra
-ébredt s mind ameddig a nagy birodalomnak lesz a világon akarni,
-kivánni, kiküzdeni és megakadályozni valója.</p>
-<p>Ám kire száll a Ferenc Ferdinánd kardja? A főhercegé, ki egy
-kicsit imperátor, kancellár s fővezér volt egy személyben, s az
-érdekeltség szerelmes expanziójával éppugy magához tudta
-<span class="pagenum"><a name="Page_22" id=
-"Page_22">-22-</a></span> rántani a hivatalos hatáskörökön tul is e
-monarchia képviseletét, mint ahogy a kis belgrádi követ, nem is
-nagyherceg, még csak nem is főnemes, Oroszország számára és nevében
-mert és tudott dolgozni, mikor pedig más volt a császár, a
-külügyminiszter s a generalisszimusz? Ez az, amiről beszélek: hány
-ilyen embere van Oroszországnak, s hány lehet, akit nem is
-ismerünk, még kisebb, mint Hartwig, még kisebb helyen, mint a
-belgrádi követség s nem is orosz, hanem tatár vagy örmény, vagy,
-mint Hartwig és Witte, német – s aki mind akarja, meri és tudja,
-néha vakmerő tolakodással, néha ebben nyakát is szegve, de mindig
-az érdekeltségnek, a, nem tudok rá más szót, a szerelemnek isteni
-és ördögi leleményével Oroszországot jelenteni és képviselni?
-Kicsodánk van nekünk ilyen, mióta, két hét óta, nincs az élők közt
-az egyetlen ember, ki az uralkodón kivül elmondhatta magáról, hogy
-ő a habsburgi birodalmat jelenti?</p>
-<p>Nemrégiben szó esett nálunk a mi diplomáciánk ügyefogyottságáról
-s voltak, kik abban vélték okát láthatni, hogy az arisztokráciából
-rekrutálódik. Arisztokraták is akadtak, kik e nézetet felkapták – s
-ha a dolog csakugyan ily egyszerüen állna, még a mi feudális
-világunkban is könnyü volna róla tenni. De mit is mondott Pulszky
-Ferenc, mikor kifejtették előtte, hogy a husevés egészségtelen és
-gyengitő táplálkozás s a legerősebb s a <span class=
-"pagenum"><a name="Page_23" id="Page_23">-23-</a></span>
-legmunkabiróbb állatok rendre növényevőek?… Például az oroszlán!
-szólt erre Pulszky Ferenc. Például Bismarck, lehet egy szóval
-elintézni az egész antinemesi elméletet. Bizonyára: a diplomácia ne
-legyen zárt kaszt, a diplomaták legyenek éberek a társadalmak
-szükségei iránt, a mai diplomata mindenütt forduljon meg s
-mindenhez értsen, legyen gazdasági érzéke… és így tovább… s nagyon
-igaz, hogy a mi diplomatáink ezekben az alkalmasságokban nem
-bővelkednek. De csakis azért-e, mert uri származások? Hiszen nem
-mind azok. Van köztük plebejus is – a demokrácia geniejével miért
-nem ragadják magukhoz a hatalmat s a befolyást, amihez a genie
-mindig el tud jutni, hiszen azért genie? Bizonyára: e monarchia
-diplomáciájának, egész hivatalosságának s vezetőségének közelebb
-kellene jutnia a társadalomhoz s én egy szóval sem mondom, hogy
-őrmestertől külügyminiszterig akár minden egyese ne legyen
-polgárember, sőt, ha úgy tetszik, munkásember. Ennek is sok volna a
-hübnere, egyszer talán bővebben is elgondolkozhatunk rajt’ – de
-most nem ez a téma, hanem az, hogy <i>ha</i> a mi diplomáciánk
-<i>weltfremd</i>, annak egyéb okának is kell lenni, mint a
-származás – hiszen hány olyan mágnásunk van, kiről kétségbeesve
-mesélik az érdekeltek, hogy akárhány örmény vagy zsidó tanulhatna
-tőle?! Ami baj van a mi diplomáciánk körül, az ugyanaz <span class=
-"pagenum"><a name="Page_24" id="Page_24">-24-</a></span> volna, ha
-egy arisztokrata sem ülne közöttük, mert a parasztot vagy a polgárt
-vagy a proletárt éppugy nem volna, ami osztrák-magyar Hartwiggá
-alakítsa, mint ahogy nincs, ami uj Metternichet vagy
-Schwarzenberget vagy – Andrássyt formálna a mostaniakból. Helyben
-vagyok, itt a példa. Miért tudott Andrássy Gyula Andrássy Gyula
-lenni? S a minden bizonynyal meglévő jó néhány ismert és
-számlálatlan sok ismeretlen és lappangó nagy ember és nagy elme
-közül, mely ötven millió ember közt föltétlen ugyanoly számban
-születik, mint más hazákban, minálunk most miért nem nőnek
-Hartwigok és Csarikovok és Izvolszkiak? Hiszen ezek is csak emberek
-s a mi embereink is emberek volnának?!</p>
-<p>Az hiányzik nálunk, ami másutt megvan, s amit e sorokon végig
-gondosan megválasztott szavakkal neveztem hol érdekeltségnek, hol
-szerelemnek, ami mindakettő egyet jelent. A tehetség magában nem
-teszi. A tudás sem, a tanultság sem. Mindez csak az ügyek
-ellátására futja, a korrektságra, a helyes munkavégzésre. A
-leleményt, ami nélkül igazi ügyvitel nincsen, a szenvedély adja,
-ezt pedig az érdekeltség ébreszti. Hogy a magam mesterségénél
-maradjak: a leggeniálisabb s a leggyakorlottabb iró is másképp ir,
-mikor muszájból vagy kötelességből ir, s másképp, mikor valami
-felgyujtja képzeletét. S mindenki úgy van, mint az iró s
-<span class="pagenum"><a name="Page_25" id=
-"Page_25">-25-</a></span> minden olyan, mint az irás. Máskép ir
-felségfolyamodást az ügyvéd az ő halálraitélt klienséről, s másképp
-irna, ha a maga életéért kellene könyörögnie. Ennek a monarchiának,
-ennek a hibrid, elzárt, befelé neutralizált, kifelé mozdulni tilos
-alakulatnak legmagasabb emberétől le utolsó utkaparójáig csak
-kötelességtudó hivatalnokai lehetnek, nem leleményes szerelmesei.
-Mert hol az a szenvedély, az a hiuság, az az érdek, az a becsvágy,
-az az önzés vagy önzetlenség, mely érdekelve lehetne e monarchia
-mai belső vagy külső lehetőségeiben?</p>
-<p>S itt térek vissza Andrássy Gyulára. Solferino után és
-Königgraetz előtt ez a birodalom épp úgy ég és föld közt lebegett,
-mint most. Akik érte és benne dolgoztak, céltalan kötelességből
-dolgoztak. Ott volt a magyar Benedek is, kitünő katona s a végsőkig
-kötelességtudó – de szemben állt vele a hidegen izzó Moltke, a
-mindent kockáztató Bismarck, a porosz németség két küldetéses
-szerelmese. Königgraetznél felborult az egész tehetetlen osztrák
-világ, romban hevert a sokkörü imperium – s ekkor, mint mikor a
-professzorok után a <i>feladott</i> cárevicshoz elhíják a szent
-barátot, olyan lélekkel hagyta a császár a magyarokra, hogy ám
-próbálkozzanak. S ők próbálkoztak is. Deák és Andrássy megmentette
-a monarchiát, azzal, hogy magyar gondolat szerint szervezte ujjá.
-<span class="pagenum"><a name="Page_26" id=
-"Page_26">-26-</a></span> A dualizmus éppúgy, mint a
-hármas-szövetség: magyar gondolat, s magyar genie, Andrássy, a
-magyar ember szerelmes érdekeltségével avatkozott bele a
-cseh-osztrák kiegyezésbe s ugrott élére, akár tetszett, akár nem,
-az ujjáteremtett birodalomnak, a <i>mi</i> birodalmunknak. A mi
-érdekeltségünk leleményével tudta a königgraetzi romokat
-osztrák-magyar monarchiává felépíteni s a megalázott és megrugdalt
-árnyékbirodalmat öt év alatt nagyhatalommá tenni, mely az
-orosz-török háboruban már diktált, Berlinben vezetett, s mig
-lábainál uj országokat teremtett, a Habsburgok zászlaját levitte a
-Hunyadyak utján Boszniába. Mennyi összeütközése volt, mennyi
-intrika, perfidia és neheztelés vette körül – de tudott győzni és
-tudott teremteni, mert volt miért. Aehrenthal, ki pedig kitünő
-ember volt és hatalmas akarat, már nem tudott, s a halál váltotta
-meg helyéről, honnan amugy is lehervadt volna. Mert miért dolgozott
-Aehrenthal, s egy magyar avagy cseh vagy német vagy akárki, ki ma
-az ő helyére kerülne: vajjon miért dolgozna? Andrássy
-visszavonulása már nem volt véletlen: már első jelensége volt annak
-a <i>visszacsinálásnak</i>, amit berlini világtörténelmi diadalai
-után a dualizmuson megkezdeni jónak láttak. Életprincipiumától
-fosztották meg ezt a monarchiát, anélkül, hogy tudtak volna helyébe
-más principiumot tenni. S ettől a perctől fogva e lélektelen
-birodalom lelket <span class="pagenum"><a name="Page_27" id=
-"Page_27">-27-</a></span> sem tudott többé embereibe önteni, s
-nagytervübb s nagyobbakaratu emberei munkájuk végezetlen sülyednek
-el a tragikumban. Ferenc Ferdinánd valami egyebet akart – jót-e
-vagy rosszat, az az ő kriptája titka, de volt terve s ezzel együtt
-tudott nőni és cselekedni. De őt eltették láb alól, a magyar
-gondolat meg indexre van téve, s a gondolattalan árnyékbirodalommal
-szemben ott áll a kifogyhatatlan leleményü Oroszország, mely, amig
-céljai vannak, embereket is tud nevelni. Hartwig Miklós helyébe uj
-bástya jő, uj bástyák, futárok, parasztok, számlálatlan sokaságban
-– nincs az a sakkmester, ki így ezt a partit meg tudja nyerni.</p>
-<h2>AMERIKA</h2>
-<p class="center">1914. julius 19.</p>
-<p>Mikor most tiz éve Newyorkban jártam, egy odavaló kollega
-megintervjuolt s harmadnap beszélgetésünk valamelyik nagy lapban
-azzal a felirással jelent meg, hogy: <i>Akinek tetszik a Fifth
-Avenue!</i> S valóban: nekem tetszik a Fifth Avenue, a
-milliardairek kertes palotácskáinak utsora, melynek minden jót és
-drágát összeszedő és utánzó hörcsökgazdagságát fitymálni szokták az
-európaiak, s utánuk az amerikaiak is úgy tesznek, mintha
-fitymálnák, ezen a legolcsóbb módon mutatván ki, hogy izlésért
-<span class="pagenum"><a name="Page_28" id=
-"Page_28">-28-</a></span> és műértelemért ime nem kell már
-átmenniök a tengeren. Mondom és igaz, hogy ennek már tiz éve s e
-tiz évbe esik az a lelki fordulat, melyről e sorok elmélkedni
-kivánnak. Akkor azonban Európa még elhitette magával, hogy a barbár
-Amerikát alapjában lenézi s Amerika még nyelt egyet, erre gondolván
-– körülbelül úgy, mint ahogy a zsidó bankár, kié az ország, a
-hatalom s a dicsőség, egy darabig még együtt viccel az expropiált
-gentryvel a zsidókról, mig végre a valóságos hatalommal
-fölülkerekedik benne a tartózkodás nélkül való gőg, s az
-alulkerültben a valóságos megtörtséggel együtt fölülkerekedik az
-őszinte áhítat.</p>
-<p>Nekem azonban már akkor mert tetszeni a Fifth Avenue, mert mi ne
-tetszenék egy hatalmasan széles s mértföldnyi hosszú utdarabon,
-melynek egyik felét a viruló Central Park szegi, másik felét
-kastély kastély után, mely majd mind valami nevezetesebb, kivált
-francia villának másolata vagy utánszülötte. A Fifth Avenue így
-bizonyára nem eredeti, s nem is szép abban a szerves értelemben,
-mint mondjuk a brüsszeli Grand’ Place, mely minden házastul ott
-nőtt ki az odavaló földből, s nemcsak építőinek, de lakóinak is
-véréből és idegeiből. Viszont komédia és sznobság azt mondani, hogy
-ne volna szép – mint ahogy komédia és sznobság lett volna a régi
-Róma idejében rámondani a római fórumokra, hogy nem szépek, mert
-<span class="pagenum"><a name="Page_29" id=
-"Page_29">-29-</a></span> minden emléküket s palotájukat vagy
-templomukat görög építészek görög izlés szerint s nyilván az uj
-talajhoz csak hozzámódosított távoli eredetiek után másolták át a
-hódító piacára.</p>
-<p>… Mit szólhattak a görögök, mikor az első rómaiak megjelentek
-náluk? Nyilván ugyanazt, mint a rómaiak, mikor az első germánok
-végigszántottak a hátukon. Én már gyerek se voltam, mikor Párisban
-még lenézték az amerikaiakat s a nagy restaurantok pincérei azzal a
-tulzott alázattal vágták zsebre aranyborravalóikat, melynek
-szemerebbenéséből kivillan a lenézés. Ma már erről szó sincs.
-Amerika tökéletesen expropiálta Párist s Páris lihegő alázattal
-szolgálja ki az amerikaiakat. S a világért sem titkos lenézéssel
-vagy lappangó gyülölettel! Nem – inkább ma még szemérmetesen
-eltitkolt és röstelt áhítattal, mely azonban – minden jel erre vall
-– csakhamar nyilt és türelmetlen imádatban fog kitörni. Ugyanígy
-fogadták mindig, mióta világ a világ, a művelt és finom
-alulkerültek a durva és nevetséges hódítókat. Elébb kinevették,
-aztán lenézték, majd gyűlölték őket – mignem megtörtek hatalmuk
-igézetétől, s megtéve őket isteneikké, boldog büszkeséggel vadultak
-vissza hozzájuk, hogy hasonlóik legyenek. A végén a görög imádja a
-rómait, a római a germánt, az aztek a spanyolt, az indus az angolt
-s a párisi az amerikait. <span class="pagenum"><a name="Page_30"
-id="Page_30">-30-</a></span></p>
-<p>Történelmi kurzus: elnézni, hogy az amerikai barbárság, tisztára
-a több pénz, a sok pénz, a könnyü pénz hatalmával mint rontja
-magához a kényes Párist. Fogadó, vendéglő, szinház, ujság: minden
-és mindenki az amerikaiakat szolgálja. S nem fogcsikorgatva! Ez
-tegnap volt – ma már szerelmes imádattal! Nézzétek meg a francia
-divatot s a francia divatlapokat. A legujabb divatok, néhány év
-óta, olyan ijesztőek, hogy már akadnak, mint ezelőtt soha,
-divatfilozófusok, kik fennakadnak rajtuk. S nézzétek meg
-figyelmesen a longchampsi vagy auteuili futtatás után világgá
-kerülő parisienne-fotografiákat. Hát parisiennek még ezek a
-parisiennek? Ezek a hernyólábu, térdig derék potrohos állatok? O
-istenem: szegénykék még parisiennek, de ruháikat már nem maguk
-eszelik ki – jobban mondva: a mesterek, akik kieszelik, többé nem
-az ő testük köré, nem az ő izlésük számára kristályosítják. Hanem:
-az amerikai asszonyok számára. Ezeknek termetére illik ez a ruha. S
-ezeknek vérében még biedermeyerkori nagyanyáik vagy dédanyáik
-idejéből megmaradt a fodros szoknyához való huzás. Nem mintha nem
-volna izlésük, nem volna kimondott hajlandóságuk. Nagyon is van,
-talán egészséges is, de barbár, kezdetleges s az árnyalatok iránt
-érzéketlen. Mint ahogy a kocsisnak is van izlése, csak nem
-ugyanolyan, mint az úrnak. S Páris s a parisienne s lassankint
-<span class="pagenum"><a name="Page_31" id=
-"Page_31">-31-</a></span> – sőt nem is lassankint, hanem száguldó
-hamarsággal – az egész világ úgy van velük, mint volna az úr, kit a
-kocsisa fizet. Elkocsisodik.</p>
-<p>Amerika elkocsisítja a világot. Ez nem baj, nem veszedelem, de
-veszteség, mert visszaesés. Legyünk vele tisztában, hogy a barbár
-Amerika az ő pénzével most szakasztott úgy önti el Európát, mint
-valamikor a germán az ő fegyverével. Szerencsétlenség nem lesz
-belőle, de veszteség igen. Körülbelül ezer évnyi visszaesés és
-időveszteség Európa pallérozódásában. A germánná vált Európa
-körülbelül ma ért el annyi kulturához, amily fokról a
-görög-rómainak maradhatott Európa ezer év előtt továbbfejlődhetett
-volna. Szédület elgondolni, hogy ma már hol tarthatna. De azért nem
-baj – így is elég messze tart.</p>
-<p>Amerika a mai Európához képest körülbelül éppúgy ezer évvel
-fiatalabb s pallérozatlanabb, mint voltak a germánok a
-görög-római-egyiptomi kulturához képest. Észak-Amerika, és, mely bő
-költőpénz dolgában mind erősebben kezd számbajönni, Dél-Amerika,
-teszem Argentina. S vegyük hozzá a Fokföldet is, gyémántból kinőtt
-rengeteg vagyonaival. A tehetős barbárságnak e – paradoxon, de így
-van, – szomjas áradata óhatatlanul a maga alacsonyságához, vadabb
-érzéséhez, fejletlenebb izléséhez, mohóbb durvaságához rontja hozzá
-Európát. Figyeljétek meg a plakátstílust, mely külsőre,
-<span class="pagenum"><a name="Page_32" id=
-"Page_32">-32-</a></span> belsőre, hangra, nyomásra és szinvonalra
-minden zsurnalisztikát uniformizált. Ez már Amerika hatása.
-Nézzétek meg a szinházakat: belsőség nélkül való s ordítva
-moralizáló vagy röfögve disznólkodó darabjaikkal: ez már Amerika. A
-cigány-nyugat izlése kiváltja a cigány-kelet művészetét, s az orosz
-ballet kiszorítja hajlékaiból az operát. A koncerttermeket magukhoz
-ragadják a zene légtornászai és fogművészei, a szalónt kiszorítja a
-hotelbeli tangó-tea s a beszédbeli hódítás lelkiességét a táncban
-való egymásratalálás. A kaliforniai aranyásók vasárnapja: ez ma
-Európa.</p>
-<p>Persze: Amerika is pallérozódni fog. Máris úton van ehhez s
-miközben magához rontja a művelt világot, sokat átment magához
-műveltsége romjaiból. Mint ahogy átlopja a Fifth Avenuera a francia
-kastélyokat s összevásárolja a legszebb képeket, sőt már a régi
-templomokat is: észrevétlen magába szíja a lelki finomságokat is s
-kötélidegei öntudatlan átveszik a finomabb rezzeneteket. Európában
-pedig a leányzó nem hal meg, csak alszik – ha majd Amerika is,
-gazdagságától s technikájától siettetett gyorsasággal, kifinomodik
-s kiművelődik s uj fogékonyságát átveti a régi világra is: ennek
-lappangó előkelőségei éppúgy felneszelnek majd az uj szellő
-zsongására, mint ahogy Napoleon, kiben Taine oly geniális szemmel
-látta meg a renaissance későszülött fiát, nem is tudta, mennyire
-<span class="pagenum"><a name="Page_33" id=
-"Page_33">-33-</a></span> igazán a római imperiumot jártatja végig
-a germán rabságu Európán.</p>
-<p>Egyelőre azonban nagy megaláztatások következnek s nagy
-alázkodások. Nagyobbat képzelni sem tudok, mint egy angol ujságnak
-abbeli megfigyelését, melyet minap olvastam, hogy: »nézzétek meg a
-képes lapokat: minden angol ember képében van valami stupiditás s
-minden amerikai ember képében valami okosság!« Teremtő isten, –
-senki ezen több joggal nem mulathatott, mint én, ki egyszer külön
-kis értekezést irtam arról, hogy az angolnak nemzeti vonása a
-stupiditás. De hogy, mikor akad végre angol ember, ki ezt
-észreveszi, akkor is az amerikai emberekkel szemben veszi észre:
-ennyire stupidok eddig mégsem voltak az angolok. Ez már amerikai
-hatás!</p>
-<h2>HÁBORÚ</h2>
-<p class="center">1914. julius 26.</p>
-<p>Háború – az én korombeli magyar, mikor ezt a szót leírja, úgy
-írja le, mint ahogy azt írja le, hogy Uj-Zéland. Tudja, hogy van,
-de mi köze hozzá? még sose volt ott.</p>
-<p>Utolsó igazi háborúja e monarchiának 1866-ban volt, a
-porosz-osztrák párviadal. Ebből az időből való a felelet, amit a
-katonaviselt ember adott <span class="pagenum"><a name="Page_34"
-id="Page_34">-34-</a></span> a kérdésre, hogy hol sebesült meg:
-Königrécnél meg a hónom alatt! Ezekben az időkben csupa ilyen
-feleleteket adtak Magyarországon s csupa ilyen keserű anekdota
-járta a háborúról. Nem mintha a porosz háború nem lett volna népek
-csatája. Az volt, a magyar nép, a magyar nemzet csatája volt, csak
-éppen hogy nem a porosz ellen, hanem az osztrák ellen. A magyar
-anyák, kiknek fiai ott véreztek Bismarck és Moltke előtt, imádságba
-foglalták a Bismarck s Moltke nevét. A magyar anyák akkor ilyen
-különösek voltak. Arra ugyan nem tudta rávenni őket Bécs, hogy (a
-Deák Ferenc szava szerint) kétszer szüljenek egy esztendőben s
-kétszer annyi katonát állíthassanak a császárnak. De hogy egyszer
-szült s olyik egyszülött fiát ne sirassa, ha elesett porosz kéztől
-s ezzel is kevesebb legyen a bécsi hatalom katonája: ezt az akkori
-magyar asszony el tudta viselni. Erre nevelődött nemzedék volt: az
-1866-iki magyar anyák 1848-ban voltak kislyányok.</p>
-<p>Az én nemzedékem már nem nevekedett ágyúdörgés között.
-Csecsszopók voltunk, mikor a porosz bevonult Párisba s a commune
-bukása a pokol vörösét vetette föl az égre. Nagy háború volt, de
-nem a mi háborúnk, – sőt, a rövid bizonytalanság után, melyben
-Andrássy legyőzte Beustot és Albrecht főherceget, cserbe hagyatta a
-franciát s hozzácsatolt bennünket a porosz élethez, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_35" id="Page_35">-35-</a></span> mely ma
-ennek fejében ime helyt áll a mi életünkért: a porosz-francia
-háború sikere olyan virágzást és játékos kedvet öntött végig a
-megujult monarchián, hogy a pajzán farsangnak csak az 1873-iki
-krach hamvazó szerdája tudott véget vetni. Aztán jött, néhány évre
-rá, az osztrák-török háború. Andrássy ezt is csak megnyerte,
-anélkül, hogy részt kellett volna benne vennünk. Bosznia: az persze
-már háború volt, a magunk háborúja. Én már az Über Land und Meer
-cimü ujság buzgó olvasója vagy legalább is lapozója voltam, s éppen
-Kecskeméten, mikor a kecskeméti bakákat levitték ebbe a
-kecskemekegéses görbe országba. Két képemlékem is van róla: egy
-langyos délután, mikor künn vagyunk a vasútnál s a teherkocsik
-lépcsőjén fehérbajszu bakák – nyilván tartalékosok – sírva
-bucsúznak asszonyuktól s gyereküktől. S este is látom magam, – őszi
-vagy téli hamar este – amint nagyanyámmal s a Roza szolgálóval
-hallgatag ültünk a banyakemence körül s nem tollat fosztunk, mint
-máskor, hanem ami vásott lepedő, de gatya és pöndöly is a házban
-találtatik, fölszálazzuk tépésnek. Mostani antiszepszises eszemmel
-borsódzik hátam, elgondolván, mennyi fertőzetet küldhettünk
-ártatlanságunkban a sebesülteknek. Akkor ez így volt rendjén, így
-volt emberséges és irgalmas – s ma már körülbelül mindegy, mert aki
-akkor katonasebesült volt, az azóta nyilván amúgy is meghalt volna…
-<span class="pagenum"><a name="Page_36" id=
-"Page_36">-36-</a></span> Sok familiát tudok, hol a családi
-fényképek, chignonos asszonyságok s torzomborz szakállú s
-vasalódeszkásvállú akkori gavallérok arcképei közt ott szürkül és
-halványlik egy csupaszképű és pufók bakalegény fotografiája… a
-szegény Imre, vagy Peti vagy Zsiga, ki elesett Dobojnál vagy
-Maglájnál, egy asszony lötte le a hegyről, látta, amint puskát
-fogott rá, borzasztóak ezek a vad asszonyok… Egy országos név is
-sírt akkor a gyászolók között, Trefort Ágost, a hires
-kultuszminiszter siratta egyetlen Ervin fiát.</p>
-<p>De mindent összevéve, bármennyi vérrel és könnyel járt: ez sem
-volt igazi háború. Nem volt háború úgy, hogy befelé való szele,
-mint a tornado, végignyargalt volna az országon. Azóta, ha szabad
-ilyenkor ilyen durva szó, ott kibiceltünk a török-görög, az
-angol-búr, a spanyol-amerikai, a borzalmas orosz-japán, a
-tripoliszi olasz s a még rettenetesebb két balkáni háborúnál.
-Mindről hallottunk rémületeket, olyik minden percben átcsaphatott
-hozzánk s kivált a balkáninak gazdasági áthatása egy kicsit mégis
-valósági érzéssel kólintott bennünket fejbe. A búr háború során
-szívtépő volt – meg is írtam akkor versben – hétről-hétre, szivós
-angol egyhangúsággal ott látni közzétéve a képes lapokban levélszám
-a Ladysmithnél, a Magersfountainnál elesett gyönyörű angol fiúk
-arcképét… mennyi ifjú szép halott, mennyi ifjú <span class=
-"pagenum"><a name="Page_37" id="Page_37">-37-</a></span> hős
-halott, fiatal halott… számlálatlan, egysorjában, déli éjek
-harmatjában, temetetlen rothad ott annyi ifju szép halott, annyi
-ifju, annyi hős, annyi fiatal halott… Szomorú volt, fájdalmas volt,
-de csak szemünkön át láttuk, a bőrünkön nem éreztük.</p>
-<p>Hanem – istenem: az ember gondolattalan állat s azt hiszi, hogy
-tud, mikor csak utánapapol. Mindnyájan tanultuk a harmincéves
-háborút, pusztításait, visszavetéseit: de ki gondolja végig, hogy
-mit jelentett: akkor élni?! Japánban találni ajnókat, Egyiptomban
-találni fellahokat, a legutolsó, a legnyomorultabb, a
-legműveletlenebb, a legmegtörtebb embereket a világon. De kezük és
-lábuk karcsúsága leszéplik róluk: nem illik állatiságukhoz. Nem is,
-mert ezt őseiktől vették örökbe, kik hajdan urak voltak, büszkék és
-boldogok, – de jött a háború, jött az idegen hódító, s
-visszavetette őket az állatiságba. Ez az, amit nem tudunk
-elgondolni, hogy velünk s a mi világunkkal megtörténhessék.
-Csakugyan lehet, hogy ahol ma márványpaloták tündöklenek, ott
-holnap homok lepje be a romokat? Hogy ahol ma öntöző csatornák
-körül virul a kertes élet, ott holnap esőtelen nyár szikassza ki az
-eliszaposodott folyóvizeket? Ez ma már talán nem lehetséges – ma
-már, aminők az emberiség mai állapotai: nem igen lehet elképzelni
-annyira barbár népanyagú tatárjárást, mint aminő tönkretette
-<span class="pagenum"><a name="Page_38" id=
-"Page_38">-38-</a></span> Asszirt és Babilont, Egyiptomot, Hellászt
-és Rómát. De háború még mindig van és lehet s vele mindannak
-megingása, mit gondolatlan életünkben olyan soha meg nem rendülhető
-tartozékának hittünk, mint a talajt, amin lábunkat megvetjük, a
-levegőeget, melybe felnyulunk.</p>
-<p>Az életem: hogy nem az enyém. A kenyerem: hogy nem biztos. A
-pénzem: hogy elvész. Az állásom: hogy tárgytalan. A házam: hogy
-fölégethetik. A váltóm: hogy be nem váltják. A városom: hogy ostrom
-veszi körül, a vizvezetéket elvágják, a villamos nem jár, a lovakat
-elvitték háborúba, a telegráf le van foglalva, a vasút kell a
-katonáknak, a gyerekem nem kap tejet, az iskolákban sebesültek
-hörögnek, felvet bennünket a piszok, a fájdalom, a nyomorúság és a
-betegség, kereset nincs, kolera van, – ez a háború. Testi fájdalom,
-gyilkos pusztulás, nyugtalanság, zaklatottság, üldözöttség, – az
-ember országúton él rablók között, erdőben vadállatok között,
-temetőben hiénák között, pusztaságban sakálok között, tengeren
-cápák között, örvényben élet-halál között: ez a háború. Rémítő
-visszaesés – olyan a társadalomra s benne minden egyesre, mint
-ugyancsak az egyesre a betegség – valami finom, gazdag, előkelő,
-illatszerben fürdő és ámbrát lélegző emberre, mikor lebirja a
-vérbaj és eleven testtel elrothad.</p>
-<p>S hogy kell-e ennek lenni? Erről gondolkozni <span class=
-"pagenum"><a name="Page_39" id="Page_39">-39-</a></span> minden idő
-alkalmasabb, mint a háborús. A gondolkozás ilyenkor általában
-stilustalan – olyan, mint ha a vizbefuló fel akarná lapozni a
-lexikonban az uszótempókat. Csak egy nagy szociológus igazság
-dereng át a lőporfüstön, a vérpárán, a tűzhamun, a romporon. Az,
-hogy az embercsoport a polgárosultságban egy fokkal vagy korral
-mindig hátrább van, mint az egyes ember. Szedj csoportba kétszáz
-művelt, jó és jól nevelt embert, egyenként nemének díszét s az
-előkelőség példáját: együttvéve neveletlen csorda lesz, mely röhög,
-mint a paraszt s vak dühhel gyilkol, mint a megriadt állat.
-Egyszerűen: az emberiség még nem jutott odáig, ahová az emberek. Az
-egyes ember már lebirta magában a vadállatot, – az emberiség még
-nem. Valamikor, még nem is rég, a társadalmon belül is urak voltak
-a rablók s a gyilkosok, – az úr nem is volt egyéb, mint, mai
-szemmel nézve, rablógyilkos, ez volt a hős, a félisten, a legkülönb
-ember, kit félve tiszteltek, mint ahogy az emberséges gyengét
-megvetették, lenézték és megalázták. Ennek ma már úgy ahogy vége s
-a társadalmakon belül annyira amennyire az emberség szab rendet. De
-az emberiség még nem tart ennyire. Ennek körén belül az ember még
-vadállat s a gyilkos s a rabló az úr, a csalás a fegyver, a
-leselkedés a rend, a hitszegés az okosság. Valóban az – ezt nem
-gunyból mondom. Aki ma, ha még <span class="pagenum"><a name=
-"Page_40" id="Page_40">-40-</a></span> oly derék és tekintélyes
-ember is, nemzete nevében és számára nem a haramia-morál szerint
-gondolkozik, az rossz politikus, az ügyetlen, az ostoba, az áruló.
-A magam nevében mondhatom, hogy nem bántom a másét, szent előttem
-az emberélet s inkább magam pusztuljak el, semmint más
-boldogulásának útjában álljak… De országom nevében nem
-cselekedhetem így, mert tönkreteszem vele s benne magamat,
-testvéreimet, minden egyes embert, kinek számára a nagyvilágon
-nincsen e kivül hely.</p>
-<p>S ez a történelem: a rablások és gyilkolások sora. Az a hódító
-volt őszinte, ki üszköt vetett az alexandriai könyvtárba.
-<i>Minden</i> háború ilyen alexandriai könyvtárégetés, s csak még
-utálatosabb, ha azt komédiázza, hogy kiméli a könyvtárakat. Amig
-nem lehet a háborút elkerülni, addig nem lehet a könyvtárakat sem
-kimélni – viszont, amig minden ország rablóktól és gyilkosoktól van
-körülvéve s ezen nem háborodhatik fel, mert maga is rabló és
-gyilkos, addig, aki fél a háborútól, az legjobb, ha maga lövi magát
-főbe. Ez nem azt jelenti, hogy keresni kell a háborút vagy
-erőltetni vagy provokálni kell. Ma már vagyunk annyira, hogy átok
-van és legyen az országon és kormányzóin, akik mindenáron harciasak
-s vérben, vasban úgy spekulálnak, mint babban. Hires verekedők közt
-is élhetek úgy, hogy én nem kezdek <span class="pagenum"><a name=
-"Page_41" id="Page_41">-41-</a></span> ki senkivel. De azt tudniok
-kell, hogy, ha sora kerül, nem hagyom magam. Különben elvesztem. S
-amily rettenetes s az emberiséghez nem méltó a háború: emberhez
-méltóan kell viselni és elviselni. Szomorú, hogy az emberiség sem
-okosabb a buta földtekénél, mely örökkévalósága közben
-meg-megrendül s meg-megindul s felboritja a boldogtalanokat, kik
-életüket építik mozdulatlanságára. De az ember azért ember, hogy ne
-birjon vele a földindulás sem.</p>
-<h2>A MI HÁBORUNK</h2>
-<p class="center">1914. augusztus 1.</p>
-<p>Ennek a háborúnak a dolga a legegyszerűbb a
-világtörténelemben.</p>
-<p>Ha volna még kétség, hogy enélkül mi várt volna reánk, nézzünk
-jól szemébe a Sir Edward Grey első közvetitő ajánlatának.</p>
-<p>Oroszország bele akar szólni abba, hogy van-e
-Ausztria-Magyarországnak joga életét megvédeni egy nyiltan arra
-törő kis szomszéd ellen, – s a nagy, a bölcs, az emberséges angol
-külügyminiszter ezt az ügyet nagyköveti tanács elé tartozónak itéli
-s leint bennünket, hogy várjunk Szerbiával, majd ők rendelkeznek.
-<span class="pagenum"><a name="Page_42" id=
-"Page_42">-42-</a></span></p>
-<p>Ez azt jelenti, hogy nem: Törökország sorsa várt ránk, hanem:
-már benne vagyunk Törökország sorsában. Ebből ki kell vágnunk
-magunkat, különben mindenki, ki e monarchiának lakója, egyenkint
-főbelőheti magát. Aki azt hiszi, hogy ez frázis, hasonlat vagy
-túlzás, az nézzen le a Balkánra, hogy a nagy bukaresti rendezkedés
-után mint válnak földönfutókká a görög kézre került bolgárok, az
-albán kézre került görögök, a szerb kézre került mohamedánok – és
-igy tovább.</p>
-<p>A tíz éves vergődés, melyben, majd minden második esztendőben
-mobilizálva, e monarchia azzá lett, akinek a hűvös szemű Sir Edward
-nyilván joggal látja: ez nem pusztán a monarchiának vagy, mondjuk,
-a dinasztiának prestige-vesztesége, hanem minden egyes embernek
-életbeli kára, ki e monarchiában él.</p>
-<p>Nézzétek meg üres zsebeiteket, megszegett pályafutásotokat,
-megrendült egzisztenciátokat, – a kereset hiját, a munka pangását,
-a kilátások elsötétedését s aztán feleljetek: mindegy-e az egyes
-számára, hogy van-e prestige-e az országnak, melynek lakosa, a
-dinasztiának, melynek alattvalója?</p>
-<p>Én megkérdem magamat s így kérdezze meg önmagát minden egyes, s
-nem hazafiságból s regényes szófuvással, hanem józan önzéssel,
-rideg számítással: akarok-e szerb lenni? Vagy román <span class=
-"pagenum"><a name="Page_43" id="Page_43">-43-</a></span> lenni?
-Vagy orosz lenni? Lenézek a Balkánra, felnézek Finlandba s azt
-mondom, hogy nem.</p>
-<p>Ha osztrák-német volnék, vagy ha magyarúl is meg lehetne az az
-esélyem, hogy e monarchia felborulta valami formában német kéz alá
-juttatna, talán én is közömbösebb volnék az iránt: legyen-e még
-osztrák-magyar monarchia a világon. De mikor e közt van
-választásom, s a közt, hogy szerb, román, vagy orosz legyek-e,
-igazán nem nehéz – akár, ha sora kerül, életemmel és véremmel –
-magyar hazafinak lennem.</p>
-<p>S ha kérdem tovább: megint csak legridegebb, minden
-történetiségtől meghántott önzésemet: akarok-e, aki csakis magyar
-lehetek, inkább egy helyreállított nagyhatalmu
-Ausztria-Magyarországon lenni magyar, mint egy magában álló
-Kis-Magyarországon, mely Szegedtől Kassáig terjed s Kanizsától
-Nyiregyházáig: akkor viszont nem nehéz szenvedélyes habsburgistának
-lennem.</p>
-<p>Igen: ha ez az orosz csalogatásnak kigondolt mediatizált és
-neutralizált Kis-Magyarország például Svájc, például Belgium,
-például Luxemburg helyén feküdnék: a mindenkiben benneélő cinikus
-és egoista énbennem azt mondhatná: ilyen szomszédságban nem rossz
-élni s nem baj meghalni. De élni, teszem, Illyria, Szerbia,
-Románia, és bocsánat, Lengyelország között, s ha mégis meghalunk,
-valahova ide halni át: ez a perspektiva <span class=
-"pagenum"><a name="Page_44" id="Page_44">-44-</a></span> könnyűvé
-teszi a legsúlyosabb kockázatot is, hogy hátha lehetne másképp is.
-Mindenkinek, aki az osztrák-magyar birodalomban él, de mindenesetre
-minden magyarnak személyes életérdeke, hogy az osztrák-magyar
-monarchia megmaradjon és nyugodt zavartalanságban éljen. Ez ma már
-háború nélkül lehetetlen. Ezért nem lehet, ezért nem lehetett e
-magyar földön magyar vagy magyarságba tartozó ember józan észszel
-más, mint magyar, más, mint magyar hazafi, sőt, ha úgy tetszik,
-magyar chauvin, magyar nacionalista, magyar imperialista, magyar
-militarista. Mai ember számára ez kétséges érzés, de nem rajtunk
-állott eddig s most a háborún áll, hogy lehet-e ebben enyhülés és
-modernizálódás.</p>
-<p>Nekünk magyaroknak kell a magyar állam és kell a habsburgi
-birodalom, – a mi egyetlen boldogulási formánk csak az lehet, ha,
-mint a kompasz a hajó hidján, biztosítva ringatódzunk ez állam, e
-birodalom ölén. Amely nemzeti törekvés, legyen magában még oly
-érthető, túlkivánkozik e monarchia határain, az halálos ellensége
-minden egyesünknek mint magánembernek is. S amig a nemzetiségekben
-ilyen törekvéssel elegy az ő nemzeti törekvésük, addig a magyar
-államon belül lehetetlen velük szemben s az ő számukra az az
-emberségi, igazsági és méltányossági politika, melyet különben
-szégyen volna, hogy huszadik századbeli európai országtól még
-követelni kell. Mert <span class="pagenum"><a name="Page_45" id=
-"Page_45">-45-</a></span> addig minden méltányosság csak az
-elszakadó szándékot, lehetőséget és jogot nevelné. A becsületes, az
-igazságos, a méltányos és modern magyar nemzetiségi politikának
-előfeltétele a háború, mely karddal vágja el az irredenták szálait
-s ágyúval szoktatja le hosszú időre: a szomszédokat arról, hogy
-ideát kereskedjenek, a nemzetiségeket arról, hogy a határon túl
-remélkedjenek. Ha kifelé is, befelé is mindenki bizonyos benne,
-hogy Ausztria-Magyarország megmarad és testéből senki nem eszik,
-akkor minden lakosa e határokon belül keresi majd boldogulását s
-akkor nem lesz veszedelem ebben minden igazsággal, nemzetivel vagy
-nemzetiségivel, megsegíteni.</p>
-<p>A magyarság számára tehát nem kérdés, hogy az osztrák-magyar
-monarchiára szükség van, tehát a mostani háborúra szükség volt.
-Soha a maguk lelkiismerete, és, ha nagy napokban szabad a nagy szó:
-a történelem itélőszéke elé emberek könnyebb szívvel nem állhatnak,
-mint állhatunk azok a néhányan, kik társainktól lenézetve vagy
-érthetetleneknek tekintve ezt hét-nyolc éve mondjuk. Ki olyan
-ostoba vagy olyan aljas, hogy a szerbet vagy a románt vagy bárki
-emberfiát ne nézze embernek, ne tisztelje álmait, ne becsülje még
-önzését is vagy sajnáljon tőle bármi boldogulást? Csak éppen
-annyira nem vihetjük e megértést, hogy öngyilkosak legyünk.
-<span class="pagenum"><a name="Page_46" id=
-"Page_46">-46-</a></span></p>
-<p>Mióta ez a birodalom fennáll: ez az első háborúja, amely
-népeinek háborúja. Nemcsak általuk folyik, de érttük is, – nemcsak
-a birodalomnak érdeke, hogy éljen, hanem azoké is, akik benne
-élnek. Hogy aztán, ha az osztrák-magyar monarchia életét
-biztosítottuk, abban nekünk magyaroknak fussa a számadásunk, az
-megint azok okos önzésének dolga, kik igy e monarchiában
-mindenkorra (vagy, mert a történelemben örökkévalóság nincs, hosszú
-időre) bennrekednek. Most már csak világos, hogy nemcsak a magyar
-érdek esik össze a birodaloméval, de a birodalomé is a magyar
-érdekkel – végső soron tehát mindenkié, kinek e birodalomban kell
-élnie. Ma nincs a napja, hogy erről szót ejtsünk, csak még egyszer
-gondoljuk el, ami nem igéret vagy biztatás, hanem tétel: hogy minél
-biztosabb e birodalmon belül a magyarnak élete, annál többet tehet
-és áldozhat itt minden egyéb életért. Egyébként pedig: minden mese
-valóság s még nem volt mese, melyben aki a királykisasszonyt
-megváltotta, a királykisasszony az övé ne lett volna. A magyarság
-magáért dolgozik, mikor e monarchiát megváltani siet gonosz
-megalázottságából. <span class="pagenum"><a name="Page_47" id=
-"Page_47">-47-</a></span></p>
-<h2>BÚCSÚ</h2>
-<p class="center">1914. augusztus 9.</p>
-<p>Isten hozzád, szép város.</p>
-<p>Mióta az eszemet tudom, a neved ige előttem.</p>
-<p>Mióta beszédből értek, neved köré áll foglalatnak, ami emberi
-nyelven nagyot, dicsőt s egyben bájosat jelenthet.</p>
-<p>Az egész világ mintha a te foglalatod lett volna, s te benne
-vetetted az átlátszó szikrát, szolitárius.</p>
-<p>Ezer éve, hogy a kedves értelem minden felsőségével mosolyogsz
-le a többi emberekre.</p>
-<p>Nagy templomodban, az ó-sziget sarkában, az oltár főoszlopa
-előtt ott áll a Miasszonyunk szobra. Lesz vagy hétszáz esztendős –
-s azon mód áll ott, kidüllesztett három hónapos hasacskájával,
-lesütött, de pillája alól kileső szemével, liliom kisujját
-negédesen görbítve s kisdedét mint a napernyőt nyugtatva könyöke
-hintájában, akár a nagyerdei lófuttatásokon begyeskednek mai
-asszonyaid. Huszonöt emberöltő óta vagy a szerelem városa.</p>
-<p>S a tudásé. Hajdani ódon főiskoládra felzarándokoltak a
-vadságukat levetkezni vágyó nemzetek fiai – s a magyar irodalom és
-történelem is őrzi nemes ifjak, szent barátok nevét, kik e kegyes
-anya emlőiből itták a bölcsesség tejét. S mindig <span class=
-"pagenum"><a name="Page_48" id="Page_48">-48-</a></span> volt abban
-kecsesség, ahogy e drága nedvet ömletted. Nincs nagy gondolata az
-emberiségnek, mely ne koponyáid s kupoláid alatt villant volna meg
-először. A világosság városa vagy – s mily egyszerű és derüs e
-világosság!</p>
-<p>S a szépség városa vagy: szép minden köved. Ami magadból nőtt:
-elszáll, olyan finom, s amit idegenből vettél, magadhoz
-finomítottad. Egy kelet-nyugati költő azt dalolja, hogy a csillagok
-akkor a legszebbek, mikor utcáid tocsogóiban tükröződnek. Még a
-sarad is más, mint más városoké.</p>
-<p>Karcsú tornyok, nyilt homlokú házak, a házakban serény nappalok,
-kacagó esték, nyugodalmas éjszakák. Nevetni hol lehet úgy, mint
-falaid között? S dolgozni hol lehet jobban? S örülni az életnek
-lehet-e így másutt, barátot ily kedveset, kedvest ily barátságosat
-találni?</p>
-<p>A költészet városa vagy, a tőkéletes beszédé. A te nyelveden
-megérteni, hogy a szó leszürődött lélek. Ez a nyelv mindenre való.
-A szónok falakat dönget, a bohóc hasakat renget vele. A kiformált
-méltóság lépked vele szabatos fenségben. S a józan okosság beszél
-vele nevető természetességgel. Márványos kiszámitású tud lenni az
-irás nagy művészeinél. S lázasan formátlan a prédikáló
-természethajszolónál. A hang egy-két lejtése: s megszületik a nóta
-– félig muzsika, félig illat. Uriságába behat a mezők lehellete.
-<span class="pagenum"><a name="Page_49" id=
-"Page_49">-49-</a></span></p>
-<p>Mint ahogy beléd magadba is, gyalogosok városa. Hol végződnek
-utcáid s hol kezdődnek erdeid? Meddig vagy város s hol kezdesz falu
-lenni? Széles körutaidon ódon fák vetnek árnyékot a kávéházak előtt
-hüselőkre. Aszfaltos utak szegik át erdeidet s bokraik közül kis
-tündérpaloták kandikálnak az arra száguldókra. Halk hajócskák
-surrannak el karcsú hidjaid alatt, egy óra mulva kúszóvasutnál
-állanak meg, mely széles hegysíkra segít fel. Lelátni a
-gyöngykigyóra, a folyóvízre. Messzi innen fölmered a völgyből a
-hegybe ágaskodó ketrectorony, négy talpa körül tarka pázsit. Szép
-vagy s a királyok városa vagy.</p>
-<p>Hogy már öltél is királyt? Éppen azért, jussod volt hozzá, a
-magad fajtája volt. Minden királyodban volt valami utcai
-embereidből, minden utcai emberedben van valami királyaidból. Az
-omnibusz tetején, amig megvolt, a földalatti vasuton, mióta megvan,
-egyenes szót nem lehetett s nem lehet hallani. Az akadémikus s a
-székálló legény egyformán közvetetten beszél s királyi irónia
-bájosítja be rosszaságukat. Mert, köztünk legyen mondva: rossz
-kutyák laknak benned, te gyönyörű város.</p>
-<p>S én nem tudok egyébre gondolni, mint arra: hogy rossz kutyák
-laknak benned. Szeretnék visszagondolni az isteni ételekre,
-melyeket asztalaidon ettem. A kacajokra, melyek mulató hegyedről
-<span class="pagenum"><a name="Page_50" id=
-"Page_50">-50-</a></span> most is fülembe csengenek. Szinházaidra,
-hol a szemtelen maiság vetekszik a halhatatlan hagyománnyal, hogy
-melyik megejtőbben eleven. Kocsizóidra gondolok, s elszorul a
-szivem. Képeidet, szobraidat, asszonyaid tipegését járatom
-lelkemben – s szememből kicsordul a köny. Rossz kutyák vagytok s
-elaljasodtatok. Nem látlak többé benneteket.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p>És veled is, nagy város, isten veled.</p>
-<p>Szép, ilyen szép, nem vagy. A kecsességet nem rólad találták ki.
-De kényelmes vagy, és, ha kiigazodnak benned, barátságos. Sehol oly
-maga, oly magát felakasztani valóan maga az ember nem lehet, mint
-benned. De sehol oly meghitten sem, ha utat találtak beléd. Olyan
-vagy, mint a kéz, mely kivülről ököl, aki üt, de belülről tenyér,
-amibe fejet hajthatni. Mindent összevéve szeretni való város
-vagy.</p>
-<p>A husevők városa vagy. A szőrős-ujjuaké s a hosszan hallgatóké.
-Kik azonban, ha sora kerül, látomásosan ordítoznak s
-valószinütlenül selyem pázsitú erdő-kertekben. S az utcasarkakon
-emberkéményekből füstöl az ó-testamentum.</p>
-<p>A szédület városa vagy, a teremtés nyüzsgésével lüktető. Hét
-millioman élnek benned egy helyen – annyian, amennyinél alig több a
-mi egész népünk, csecsszopókat, tengerentul menteket <span class=
-"pagenum"><a name="Page_51" id="Page_51">-51-</a></span> s
-beleolvadtakat is belevéve. Külön levegőtenger, mit minden lélekző
-pillanatban a levegőégbe felküldesz. Aki más csillagról néz le ide,
-külön golfáramnak láthatja a levegő oceánján.</p>
-<p>A mozgalom városa vagy, csendes nyugodtságodban. Mint ahogy a
-nyugodt testen belül rezegnek az atomok, s minden atom
-csillagrendszer, melyben őrült sebességgel vágtat a nap körül a
-bolygó, úgy dulják át belső vágtatások halk tenyészéletedet. Föld
-felett, föld alatt, vizen, szárazon s víz alatt is szárazon. Sehol
-annyi élet nincs együtt, mint benned. Sehol úgy nem érezni az egész
-földtekét, mint utcáidon.</p>
-<p>Vaskerítés, udvar, kis kastély – kinéz a széles aszfaltra, mely
-kormosan friss napfényben nyujtózkodik a part felé. A fejedelmi
-kastély kaszárnya, s vaskerítésének két kiskapujában egy-egy
-szénfekete paripa áll mozdulatlan, fejjel a mai ruhában arra
-sietőknek – s hátán pirosban, fehérben, vállnak vont karddal s
-éppoly mozdulatlan a testőrőrmester. Azt hinnéd, halott – pedig él
-s minden órában felváltják. A középkor nyujtja így fejét,
-mozdulatlan, de eleven meg-megujulásban huszadik századi
-életedbe.</p>
-<p>A nehéz sör, az ojtóizű viaszsajt, a rejtett odvak s a zárt
-folyosók városa vagy. De vagy a végtelen tengerszagé is, a láb alá
-kivánkozó füé, a szellős csarnokoké s a két ujj közt álmodozva
-<span class="pagenum"><a name="Page_52" id=
-"Page_52">-52-</a></span> tartott hosszú rózsaszálaké. Mily
-harmatosan szemérmes tud lenni lappangó állatiságod! Gyermekeid a
-legszebb gyermekek, asszonyaid a legszebb nők, fiaid a legszebb
-ifjak, férfiaid a legszebb férfiak. Valóban, szólt a szent olasz
-püspök: méltán neveztetnek az angeloszoktól. Mert angyalian
-szépek.</p>
-<p>A tompa akarás világvárosa vagy. A némaságé, mely kidülledt
-homlokérrel keresi szavát. A nyelvetek is ilyen: zuhatagos dadogás,
-forró fuvatu egytaguság, mint mikor rengeteg vashajóitok
-oldalszelepén kiszortyantják a tuldagadt gőzt. Nem az értelem
-nyelve, hanem az indulaté – olyan fajtáé, melyben a tudás s az
-okosság is menten érzésnek s elhatározásnak formáját ölti, s a
-gondolat, még mielőtt megvilágosodhatott volna, már cselekvéssé
-lett. Mindent megtalálni benned, nagy város, mert mindenre, ami
-valaha volt a világon, már mondottál igent vagy nemet.</p>
-<p>Az én számomra ember-képeskönyv voltál. Sehol annyiféle embert,
-mint toronyhidaidon és sehol annyi emberi emléket, mint
-megőrzöttségeidben. Költőitek embereket irnak le, festőitek arcok
-mását őrizték meg. Hiven, tudományosan, egészségesen – így festenek
-jóemésztésü emberek jóemésztésü embereket. Sehol nem oly befelé
-élők az emberek, mint benned. És sehol oly otthon nem vagyok, mert
-emberi mivoltomra állandóan emberi adalékokkal figyelmeztetett,
-mint benned. <span class="pagenum"><a name="Page_53" id=
-"Page_53">-53-</a></span></p>
-<p>Raktára vagy az emberiségnek, te nagy város. Kávé, gyapot,
-cukor, ékirás, görög szobor, olasz kép, török szőnyeg, belga
-csipke: itt van minden, a legtöbb, a legjobb, a legdrágább. Raktára
-vagy az emberismeretnek s hazája vagy az emberhez méltó életnek. Az
-ellátottság, a berendezettség, a jól elhelyezettség városa vagy. A
-szabad rend városa vagy s ezzel az emberi méltóságé. Sehol nem oly
-ur az ember, mint a te kalmáraid között.</p>
-<p>Mert, köztünk legyen mondva, rideg kalmárok vagytok. Gyilkosan
-önzőek bünös számitásotokban. Olyanok vagytok, mint a párisi
-bazárégéskor a férfiak, kik, mikor életükért kellett versenyezni,
-csizmasarokkal rugták képen az asszonyokat, akiknek elébb még
-udvaroltak. Visszagondolok lóhátas délelőttökre, csolnakos
-délutánokra s leánykacajos hétvégekre. Zsilipekre, amint emelik a
-hajót, sokaságokra, amint emelik az embert. Ódon sáncokra a
-nagyváros közepén, anyaöles karosszékekre messze idegenben,
-kézrázásokra, nagy ivásokra s nagy barátságokra. Mennyit tanultam
-benned, mennyit láttam, mennyit mulattam, mennyiben gyönyörködtem,
-mennyiszer éreztem benned az eltörpülés gyönyörüségét! De már
-utánad se vágyom, annyira megutáltam a fajtátokat. Nem tudnék a
-képetekbe nézni, ha még egyszer közzétek kerülnék S ha a föld
-szinéről elsepertetnél, egy könnyem nem hullna utánad.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_54" id=
-"Page_54">-54-</a></span></p>
-<p>S dombtetőről dombtetőre: örök város: tőled is búcsúzzam?</p>
-<p>Völgyutcáidban, halmaid aljában úgy apróztam lépésemet, szinte
-szivárogtam, mint a csatorna cseppje. A hallgatag áldozár
-lépéseivel mentem fel lépcseiden – benned a világ legszebb háza: a
-minden hajdani istenek temploma, melyben most a mának minden
-dicsősége pihen. A pogányság városa vagy, soktemplomu város. Mennyi
-hit van beléd temetve! Mennyi hitetlenség beléd épitve!</p>
-<p>Az istenek megszálló városa voltál mindig, mindmáig. Amit az
-indus megálmodott, a görög kieszelt, a tuszkán kimódolt, az
-egyiptomi elrendezett, a zsidó örökbe vett s a latin utánok
-dadogott: szenvedéssel és gyönyörüséggel, állatok belétől s tömjén
-füstjétől illatozva párolog halmaid felett háromezer esztendő óta.
-Egy harangod, ha megkondul: több benne a térdreejtés, mint a világ
-minden orgonáiban és zsolozsmáiban.</p>
-<p>Vannak bájosabb városok. Vannak nagyobb városok. De hivóbb és
-megállitóbb és lekötőbb hely nincs több ilyen. A világ minden
-urainak ilyen helye voltál s császáriságuk külön ércmohával
-zománcolja be vörös köveidet. Dombjaiddal és váraiddal és sárga
-házaiddal olyan vagy, mintha minden többi városok vállán emeltetve
-kiáltatnál ki parancsolónak. Ave Caesar Imperator!</p>
-<p>Kecskepásztorod ősvilágokról dudál. Feltépett <span class=
-"pagenum"><a name="Page_55" id="Page_55">-55-</a></span>
-szemétdombjaid a világhatalom piacát tárják fel. Kemény jogod, mint
-romtégláid, pusztulhatatlanná van kiégetve.</p>
-<p>A vágyódások városa vagy: mindenki tégedet akart megejteni. A
-vér városa vagy – mert hányféle vér omlott itten! Fekete
-szerecseny-vér, világos germán-vér, piros zsoldos-vér, kék uri vér,
-mindenfelől a földtekéről. A vér itt keresztelt, megváltott,
-beszenynyezett, mulattatott, mindenre való volt, mindenben benne
-van. Este, mikor a nagy mezőség peremén lebukik a nap, elárulja,
-hogy ő is vérből való. A láz bujkál e mezőségen, s a láz fehér
-izzásával van kimeszelve a meredek kápolnafal, melyre, s fölébe a
-csúcsos menyezetre a mélabu minden vad erejét ráfestette egy komor
-lángelme. Ó a szobrok, melyek teremtő dühét hirdetik! Oroszlántalpu
-festés, épités és faragás – leüti vele a régiségek nyugodt báját,
-szelid méltóságát.</p>
-<p>Pedig ezek is te vagy s a stanzák képei is te vagy s a
-francia-utánzó izléstelen plakát, mely utcáid sarkán ordít: az is
-te vagy. Mi az, ami te ne volnál? Tulajdonképp tegnapi város vagy,
-te leghajdanibb város, s ma is az vagy, ki barokká törted a
-régiségnek tiszta vonalait. Végiggondolom mezőségedet. Miért és
-miben más, mint a mi pusztánk, holott ez is, az is: poros fü és
-poros országut? Tudom már, mi teszi. Messze feketéllik <span class=
-"pagenum"><a name="Page_56" id="Page_56">-56-</a></span> – nem
-nagyobb egy legelő lónál – valami régi romladék. Ives lehetett,
-bolthajtásos, mert úgy áll a fü között, mintha fésü fogait
-mártották volna bele. Ezzel más ez a mező minden egyéb mezőknél.
-Nemcsak elandalító hatalma van, de emlékeztető is.</p>
-<p>Mint a lyányaid szemének, a fiaid beszédének. Mint az
-éjszakának, mely kinéz e szemekből, mint a történelemnek, mely
-kipereg e beszédből. Afrika csontja fehérlik márványaidban. Mégis
-csak te vagy a világ közepe.</p>
-<p>Az vagy – és maradj az. Legalább te marad meg. Legalább te ne
-hagyd szégyenben szerelmünket. Legalább te ne légy komisz vagy
-rideg s fanyalgó fitymálója a műveltségnek, mely belőled sugárzott
-szét. Lelöketve a háború mélységeibe, köteles gyülölettel minden és
-mindenki iránt, ki ránktör és ellenünk hitet szeg: reszketve
-imádkozunk, hogy legalább te ne essél ellenünk bünbe. Hogy kiméljen
-meg a sors: téged a pusztulástól, minket attól, hogy meg kelljen
-tégedet is utálnunk. Konduljanak meg harangjaid, harsanjanak fel
-harsonáid. Nem volna érdemes életben maradni, ha te is kivesznél
-életünkből! <span class="pagenum"><a name="Page_57" id=
-"Page_57">-57-</a></span></p>
-<h2>A HAZÁRÓL</h2>
-<p class="center">1914. augusztus 15.</p>
-<p>Az ugyan mindig szamárság volt, mikor bennünket
-intellektuálisokat azzal vádoltak, hogy mi nem szeretjük a
-hazát.</p>
-<p>(Mellesleg mondva: az intellektuális szó, mint csufnév, a
-francia nacionalistáktól származik. A Maurice Barrès-féle perverzus
-lelkektől, kikben a roszaság viszájára fordítja az
-intellektualitást s értelmüket arra használják, hogy tudva legyenek
-lelketlenek.)</p>
-<p>Mondom: mit ne szerettünk volna mi a hazán?</p>
-<p>Én sokszor megpróbáltam, még hazaáruló koromban, a józan
-világpolgár, az elfogulatlan marslakó, a csöndesen megfigyelő
-globetrotter szemével nézni kis országomat. Minél idegenebb szemmel
-néztem, annál jobban meghatott igyekvésének lendülete s
-félszegségeinek bája. Sőt: mig mint idevalót fellázított számos
-állapotaink középkorisága, mint idegen természetesnek találtam.
-Ország, mely tulajdonképp csak ötven esztendeje, hogy a világon
-van…</p>
-<p>De <i>nem</i> voltam idegen. Itt születtem, itt nevelkedtem,
-ebbe a nyelvbe nyulnak bele érzéseim szálai. Ami elfogultság és
-önzés ellen itt kellett hadban állanom, mégis csak más szemmel
-néztem, mint a junkergőgöt vagy a chauvin rosszaságot. Vagy pláne a
-jingo-stupidítást. Kedvesebb emberfajta <span class=
-"pagenum"><a name="Page_58" id="Page_58">-58-</a></span>
-kiméletlenkedett itt. Jobbak itt még a rossz emberek is. És jó
-parasztész javitja a tudatlanságot. Nagy harcaim folytak – istenem,
-mintha száz év előtt lett volna – azzal a gyerekes kivánsággal,
-hogy a mai városi magyar azon a hangon s a gondolatnak abban a
-menetében irjon, mintha parasztnak született volna. De itt volt
-Arany János, ki a gondolat e ritmusában csakugyan világ-magasságra
-tudott művészedni. Ha elfogultság volt is, de érthető és
-bocsánandó, mely ezen az uniformison csüggött. S ha szellemileg
-barbárság volt is s politikailag reakció a tudománytól való félelem
-s a szociológiának nemzeti indexre való tétele: az emberei mégis
-bejutottak az egyetemre, polgári boldogulásukban nem zavartattak s
-a társadalmi szabadságmozgalmaknak kevesebb vértanuja volt itt,
-mint legtöbb más hazában.</p>
-<p>Szó sincs róla, hogy itt is öröm lett volna az élet. De el
-lehetett viselni, mert az elégedetlenségnek mindent összevéve
-elegendő volt a szabadsága. Most, mikor semmitsem adhat érte,
-megvallhatjuk: nagyon szerettük ezt a mi kis országunkat. S akik
-magyaroknak születtünk, vagy beleolvadtjai voltunk a magyarságnak:
-szivünk minden rokonságával csüggöttünk e kedves fajtán, még ott
-is, ahol hibáival sajátmaga ellen vétett.</p>
-<p>Egyet nem lehetett tőlünk kivánni. Azt a fajta hazafiságot, mely
-tárgytalanul s alkalom hiján <span class="pagenum"><a name=
-"Page_59" id="Page_59">-59-</a></span> mintegy foglalkozásosan
-szereti a hazát. Magyarország, a magyar nemzet a mult század során
-rettentő megpróbáltatásokon ment át. Legdicsőbb irodalmi és
-politikai emlékei olyan időkből valók, mikor senki komolyan nem
-hihette, hogy van még értelme és lehetősége magyarnak lenni. De a
-mi nemzedékünk a lét s a nemlét e mesgyéjén már innen született.
-Mikor én születtem, már volt Magyarország s nem kellett félteni. A
-Kölcsey, a Vörösmarty s az Eötvös mélabúját, a Petőfi, az Arany
-vagy a Tompa heves vagy csöndes vagy őrült kétségbeesését már azzal
-a történelmi szemmel olvastam, aminővel például a Thomas Moore
-honfibúját tiszteltem és mérlegeltem. Értettem, szerettem,
-végtelenül tiszteltem – mint ahogy áhitattal hallgattam édes
-apámat, mikor elmondta, hogy a pusztáról, ahol sót vitt ki a
-jószágnak, mint szökött fel Pestre deáknak, később Bécsbe
-medikusnak, hogy keserves tanítóskodással tartsa el magát s tudjon
-közben művelődni s orvosnak készülni. De magam már a budapesti
-ötödik kerületi gimnáziumba jártam, volt zsebpénzem s még az intőt
-is el tudtam fogni a levélhordónál. Komédia lett volna, ha én érzem
-és panaszlom a diáknyomoruságot, – s komédia lett volna, ha a mi
-nemzedékünk féltette és siratta volna a hazát, melyet senki se
-bántott. Aki világos délben, mikor se közel, se távol semmi
-veszedelem nincs, ellenben rendőr áll minden utcasarkon, odaugrik
-<span class="pagenum"><a name="Page_60" id=
-"Page_60">-60-</a></span> egy gyanutlan sétáló szép asszony elé s
-karjába rántva szegénykét, fülébe ordítja, hogy: megvédelek a pokol
-ellen is!: az vagy bolond, vagy zsebtolvaj. Mi nem voltunk sem
-bolondok, sem zsebtolvajok – s mint érzést mélyen értve, mint
-művészetet áhitattal tisztelve apáink honfibúját, magunk ezt sosem
-mimeltük, mert nem volt rá okunk.</p>
-<p>Ma – más szemmel olvassuk ezeket a verseket. Nem más érzéssel,
-de izgatottabb lélekkel. Tegnap még úgy hatottak ránk, mint a
-fájdalom szobrai. Ma úgy hatnak ránk, mint mikor édesanyánkat sírni
-láttuk. Tegnap gyanuval néztük – s méltán és becsületesen! – az
-időn kivül való patriotizmust, melylyel az önző hatalmaskodás
-akarta magát támadhatatlanná tenni. Ma, mikor a hazafiság áldozat,
-de ugyanazon tudományos mérlegelés, mely könnyűnek találtatta volt
-velünk a nacionalizmust, a humanitás s a civilizáció minden érdekét
-a mi kis országunk megmaradásának serpenyőjébe veti, – ma, mikor
-ennek kimondása nem olcsó szólam, hanem súlyos kötelességvállalás:
-ma megmondjuk, hogy szeretjük ezt a hazát, csüggünk életén s
-mindenünkkel helyt állunk megmentésére, hogy, ha megmarad: az
-igazság, a becsületesség, az erkölcs, a műveltség, a minden
-beletartozója iránt egyformán áldozó méltányosság olyan tanyája
-gyanánt maradjon meg, aminővé mi békében akartuk formálni s aminővé
-most harcnak tüzében fog edződni. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_61" id="Page_61">-61-</a></span></p>
-<p>Büszkén vallom magamat világpolgárnak még e napokban is, mikor
-az egész világ megbolondult, totus mundus stultizat, mint Ferenc
-császár mondta. Ma is tudom mintegy a Marsról nézni, ami idelenn
-történik. De van bennem annyi önzés, hogy csöppnyi magamat
-meglássam még a Marsról is, s azt lássam – álmélkodva – hogy
-Franciaország, Angolország és Oroszország én ellenem fogott össze,
-az én kenyerem s az én gyerekem ellen, az én egyéni boldogulásom,
-az én európai művelődésem, az én emberi szabadságom ellen. Ez ellen
-fogott össze már tíz év előtt a nagytervü M. Delcassé a vidám és
-elmés emlékü Edvárd királylyal. Nem mondom, hogy éppen ellenem
-magam ellen – vagyunk vagy husz, vagy ötven, vagy hetven, tán száz
-millioman is, kiktől M. Clémenceau, kiktől a mindenható második
-Miklós, kiktől a felséges ötödik György sajnálja az életet.
-Kényelmetlen nekik, hogy vagyunk a világon. Poloskáknak, tetveknek,
-szúnyogoknak néznek bennünket, akiket ki akarnak füstölni. S a mi
-kicsiny országunkat külön célba vették, mint amely, úgy látszik,
-ezen nyüzsgésnek fészke.</p>
-<p>Mi nem tudtuk, hogy ezen mi kis országunknak ekkora a
-jelentősége. De <i>ehhez</i> igazán ők értenek jobban: megbecsülni,
-hogy ki mit ér a földtekén. S ha ők úgy tartják, hogy mi vagyunk a
-veszedelem, mert mi vagyunk a versenynek fészke: ezt <span class=
-"pagenum"><a name="Page_62" id="Page_62">-62-</a></span> vakon
-elhihetjük nekik. Nekünk sok kifogásunk volt állapotaink
-elmaradtsága, belső politikánk ázsiaisága ellen. De ha külföldi
-szakértők azt állítják, hogy mégis, mindent összevéve, mi termeljük
-a nyugatiság mételyét: akkor nyilván úgy lesz. S ekkor úgy van,
-hogy mind a hatalmas és dicső gondolatok, melyeket ez uri népek
-csak nemzettek, de megtagadtak, az ő rablóváraikból idemenekülnek a
-mi nádfedelü viskóinkba s megszentelik a mi szegénységünket s
-megnevelik a mi erőinket. Mint hajdan a magyar emigránsok Londonban
-és Párisban: a száműzött angol és francia gondolatok itt találnak
-menedéket Magyarországon. Szeretjük ezt a hazát, mely a mienk,
-szeretjük ezt a hazát, mely az emberiségé.</p>
-<h2>A NÉMET</h2>
-<p class="center">1914. szeptember 6.</p>
-<p>Nem mondom, hogy nekem gondolatban bocsánatot kéne kérnem a
-németektől. Sőt épp a minap nevettünk össze Hatvany Lajossal, azzal
-a komoly nevetéssel, ahogy komoly időkben szokás s ahogy azoknak
-van joguk, akik előre megmondták. Mi csakugyan előre megmondtuk,
-hogy gyerekes tettetés vagy öncsalás nálunk a németnek az a kérkedő
-fitymálása, mely kivált iróinknál <span class="pagenum"><a name=
-"Page_63" id="Page_63">-63-</a></span> talán Tóth Béla vagy még
-régebbről talán már kávéforrási idők óta szokás, s ami amily
-mulatságos olyan kulturánál, mely mindenestől a németből ered s a
-némettől táplálkozik, annyira öntudatlanul e függésből való
-kikivánkozásból magyarázódik, ebben van mentsége. Nem régen
-beszéltem el e helyt, hogy Newyorkban én voltam az az ember, kinek
-mert tetszeni a Fifth-Avenue, – így voltunk mi itthon s kivált
-Hatvany, azok az emberek, kiknek mert tetszeni Berlin, noha
-nincsenek sem hegyei, sem dombjai, sem római vizvezetékei s mint a
-mai pályaház-, áruház- és kórház-épületek: meri szépségét keresni a
-célszerüségben. Több évvel ezelőtt – Feljegyzések című könyvemben
-meg is van – cikket írtam berlini nagy benyomásaimról s az
-ethikumról, melynek levegője ott megilletett megihletett. Viszont
-Párisról igen kevéssel a háboru előtt, de még a háboru előtt itt a
-Világban írtam meg utálatomat, amiért lakájává romlott az
-amerikaiaknak. Egyszóval: nekem a büszke örömmel együtt, mely
-bennünket, a németekkel szövetségeseket most elfog, nem kell egyben
-annak szégyenét is érezni, kit az események lefőztek.
-Mindazonáltal…</p>
-<p>A furcsa az, hogy e lefőzetésen már egyszer keresztül ment a
-világ, keresztül áldozata, a francia, keresztül mind a páholyból
-nézője vagy véres részvevője az évszázados párbajnak, mely a
-franciaság <span class="pagenum"><a name="Page_64" id=
-"Page_64">-64-</a></span> s a németség közt folyik. Mikor mi mai
-kommentátorai születtünk, a világ ugyanígy tele volt a német
-nagyszerűségen való elképedésen, s ugyanily szánalommal és
-siratással elegy lenézés kelt volt benne a francia nagyszájuság
-iránt. Azok közt, kik előre megmondták, legnevezetesebb a hires
-Thomes Carlyle volt, ki megmondta már mint fiatal ember, már a
-harmincas évek legelején, mikor mint ismeretlen ifjú a nagy
-Goethével levelezhetett. Ha negyven, negyvennégy, negyvennyolc év
-előtt a poroszok így meglepték a világot, azt meg lehet érteni az
-alárendelt szerep után, melyet a diplomáciában még azután is
-játszottak, hogy Waterloonál tulajdonkép ők verték meg Napoleont,
-játszottak még 1850-ben is, mikor Olmützben annyira megalázta őket
-Schwarzenberg. De azóta a németek egyre vezetnek, – a berlini
-kongresszus óta ők a világ urai, – hogy’ van, hogy ujra meglep
-bennünket, hogy csakugyan azok?</p>
-<p>Moltke, ki egyik legélesebb szem volt, mely német pápaszemen át
-nézte a világot, megmondotta már első dicsőségük napjaiban, hogy
-amit most 1870-ben szereznek, azt tulajdonképp csak negyven-ötven
-év mulva fogják igazán megszerezni. Bámulatosan igaza volt e nagy
-embernek – s nemcsak katonailag vagy a politikában. Minden téren
-még egy nagy, még egy nagyobb erőfeszítés kellett, hogy a világ
-elhigyje a németeknek, hogy azok, <span class="pagenum"><a name=
-"Page_65" id="Page_65">-65-</a></span> akik. Miért? Mert 1870-ben
-mégis csak olyan szine volt, hogy valami csoda, valami véletlenség
-a franciákon való diadal. Talán a második császárság korrupciója,
-az akkori Páris léhasága… és így tovább. Erősítette e fentartást a
-tüneményes hamarság, mellyel a francia a szörnyü megaláztatásból
-összeszedte magát. Az öt milliárdot, melyet akkor mesebeli pénznek
-tartottak, a mellénye zsebéből fizette ki, – Páris szebb lett, mint
-valaha, a polgári demokrácia büszkén hirdette jobb erkölcsét és
-keményebb fegyelmét… a hetvenediki vereségeket lassankint
-olyanoknak kezdték feltüntetni, mint aminők álmukban érik a művelt
-népeket, mikor egy tatár csorda váratlan rajtuk üt. De most!
-Negyven év óta elő volt készítve ez a háboru. Husz év óta szövi a
-diplomácia az intrikahálót, mellyel Páris egy kézfordulattal
-megfojtsa Berlint. A világ legtökéletesebb erődjei vonulnak
-Belgiumtól Svájcig. A világ legtökéletesebb ágyui a francia ágyuk,
-– lám a balkáni háboruban is a velük dolgozó balkán-tüzérség hogy
-megverte a német nevelésü törököket! A francia lélek meg sem érezte
-a hetvenediki érvágást. A francia művészet, a francia tudomány, a
-francia felsőség vezeti a világot. Még a filozófiában is, melyet a
-németek úgy tettek, mintha ők találták volna ki, itt a nagy
-Bergson, ki túlálmodja mind a német álmodozókat.
-Ezernyolcszázhetven csak véletlenség volt. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_66" id="Page_66">-66-</a></span></p>
-<p>Valljuk meg: lelkünk mélyén ezt hittük valamennyien, még azok
-is, kik máskép beszéltünk, még azok is, akik magunk sem hittük,
-hogy lelkünk mélyén ezt hisszük. A német – ezt nehéz megszokni oly
-népnél, mely már ezer éve szerepel a történelemben – a német
-tulajdonképp fiatal és fejlődésben levő nép. Tulajdonképp
-tanítványa: szellemiekben a franciáknak, gazdaságiakban az
-angolnak. A mesteren, ha még úgy leromlott is, mindig megérezni,
-hogy mester, a tanítványon, ha még úgy előre tör is, mindig
-megérezni, hogy tanítvány. A német épp oly kevéssé tudott imponálni
-a francia vagy az angol mellett, mint a tizenhét éves kamasz a
-negyven éves férfi mellett. Hiába: más az, mikor olyan valaki
-nyitja ki a száját, kinek már tizedik öregapja is tiszta
-mondatokban beszélt. Az ugyan ostobaság, ha most az angol s a
-francia kinjában barbárnak nevezi a németet. De bizonyos, hogy a
-német csak amolyan utánuk cseperedett az ő uriságukhoz képest. Az
-idegen, ki a nemzeteket nem itélheti meg egyébről, mint ami kikerül
-kezükből, lehetetlen, hogy ne lássa a különbséget az angol s a
-francia tökéletesség s a német igyekvés között. Az angol ujság
-mégis csak más, mint a német. A francia szappan is más, mint a
-német. S ha most nincsenek is nagy iróik: valahogy meglettebb
-benyomást tesz a francia irás, mint a német. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_67" id="Page_67">-67-</a></span></p>
-<p>A hiba itt van: hogy egy gondolattalan angol közhely szerint a
-németeket a költők és gondolkodók nemzetének tekintjük. Igaz: a
-német költészetben nagyszerü értékek találtatnak. A legszebb emberi
-jelenség, Goethe, egyben német költő is. A német tudomány gazdag és
-élénk. De nem a németek találták ki a tudományt, sőt nem is régtől
-fogva tudósok. Egészen Schopenhauerig még legeslegnagyobb
-filozófusaikban is van egy lélekzetnyi naivság, sőt
-tudománytalanság a franciákhoz vagy az angolokhoz képest. Ezt
-szinte szentségtörés kimondani a Kant nemzetéről, – de éppen
-Kantról jut eszembe, hogy egyik leggeniálisabb megsejtésü
-munkájában, melyben a csillagvilágok keletkezését szinte mai
-természettudományi érzékkel magyarázza, ugyanekkor olyasmit is
-fejteget, hogy minél messzebb van valamely bolygó a naptól, annál
-könnyebb testű s megfelelően finomabb lelkü s tökéletesebb
-lényeknek kell rajta élniök… Hogy Hegel, ki különben oly geniális
-megsejtője volt az evoluciónak, milyen szinte orcátlan
-tücsköt-bogarat ir össze például a fizikáról, ugyanakkor, mikor
-Angliában már járni kezd a vasut, azt el sem hinné, aki maga nem
-olvasta. Ehhez képest Descartes, ki kezdte a tudományt, vagy Hume,
-ki Kantra hatással volt, még úgy is az érettebb, a meglettebb
-benyomását teszi, hogy szinte tolvajnyelven kell gondolkozniok az
-inkvizició miatt, mely a franciát, a cant miatt, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_68" id="Page_68">-68-</a></span> mely az
-angolt körülvette. A német mint költő, mint gondolkodó, mint tudós
-alig másfél vagy kétszáz éve, hogy a világon van. S amit a német
-genie e tereken tündöklőt és halhatatlant alkotott, annak gazdag
-misztikumában van valami hasonlatosság azzal a még misztikusabb
-értékkel, mit például az orosz irodalom szállított az emberiségnek.
-A német nemzet művelt nemzet, a német ember irástudó, tehát
-felvilágosodott ember, a német úr s a német nép között nincs
-tudásban olyan ég és föld különbsége, mint az angoloknál vagy a
-franciáknál. <i>Ez</i> a németek egyik ereje, nem pedig az, hogy ők
-a költők és gondolkodók nemzete volnának.</p>
-<p>A német genie más téren nagy és hódító, s e tér az, melyen még a
-világhódító és szervező angolt is fölülmulja. A német az
-igazgatásnak és a fegyelemnek genie. Ezt furcsa olyan népről
-mondani, mely ezer évig szomoru példája volt a megtépettségnek s az
-élhetetlenségnek. De mégis így van. Csak éppen úgy járt geniejével,
-mint ahogy némely életrajzokban olvashatni, hogy egy-egy nagy
-művész más tereken való évtizedes vergődés után jött rá, hogy ő
-tulajdonképp mire való, s husz évig festett, mire rájött, hogy
-irónak született. <i>Ez</i> volt véletlenség: hogy a német egy és
-más körülmények összejátszása folytán ezer évig nem jött rá, hogy ő
-a tettnek, a cselekvésnek <span class="pagenum"><a name="Page_69"
-id="Page_69">-69-</a></span> s ezzel a hatalomnak embere. Ő maga
-sem tudta, magát is meglepte 1870-ben, hogy mily könnyen megy neki,
-– hogy hihette volna a többi világ mindjárt első intrádára?</p>
-<p>Pedig valamiről gondolhatott volna rá. Arról, hogy sehol annyi
-király nem volt, mint német földeken s még ezenfelül exportált is
-királyokat a német. Ma is németek nemcsak a német uralkodók s német
-a mi dinasztiánk is, de németek királykodnak az oroszokon, az
-angolokon, a bolgárokon, a románokon, nem szólva arról, hogy a
-francia, az angol s részben az olasz arisztokrácia is német
-származás. Kell hát a németben valami olyan tulajdonságnak lenni,
-mely kijelöli az uralkodásra. Kell valami olyan erejének lenni,
-mellyel vezetni és fegyelmezni tud. Kell benne annak az erőnek vagy
-ügyességnek vagy értéknek meglennie, mellyel az ember fölülmarad.
-Ezek az értékek lehetnek sokfélék, lehet bennük különbség
-jelentőségre és erkölcsi rangra. De hogy javarészt java értékek,
-azt megmutatta a hetvenediki háboru és megmutatja a mostani. Sokat
-gondolok most Heinéra, hogy mit szólna ő, ki annyit viccelt a német
-kisfejedelmekről, a két Lippe herceghez, ki most egy mukk nélkül
-esett el a háboruban. S a császártól a legkisebb emberig: a német
-nemzet az erkölcsi komolyságnak, a fegyelemnek, az
-áldozatkészségnek olyan képét mutatja, mely mellett e komoly
-napokban <span class="pagenum"><a name="Page_70" id=
-"Page_70">-70-</a></span> játéknak tetszik mindaz az irodalom,
-művészet, tudomány és szépség, mely máskor életünket betölti.</p>
-<p>Ez persze a nagy napok optikájával járó csalódás. A német azért
-erős erkölcseiben, mert komolyan veszi s lelkébe és cselekvésébe
-felszítta mindazt a tudományt és szépséget, melyre maga jött rá
-vagy amit másoktól tanult. Csak éppen, hogy ez a dicső helyfoglalás
-a világ népei közt, melyet a kultivált erő hatalmával visz most
-végbe a német, nem befejezés, hanem kezdet. Most már el fogják a
-németnek hinni, hogy az, aki. Most már nem nézik majd jövevénynek.
-Most majd nem fog már össze ellene az egész világ, nem hiszik, hogy
-véletlenül van helyén s nem remélhetik, hogy kiturják onnan. S
-ekkor, ha majd nem kell minden erejét, gondját és munkáját arra
-fordítania, hogy a kaján irigység ellen megvédje magát: most
-transzponálhatja majd erőit mind a szépségek, akár kecsességek felé
-is, melyek eddig hiányzottak belőle és életéből. Meglesz az a
-hatalma s ezzel az a nyugodt biztossága, melyben pótolhatja az ezer
-évet, amivel tulajdonképp fiatalabb a latin műveltségü vezérlő
-népeknél. Még nem volt Mars, kire Vénusz és a gráciák rá ne
-mosolyogtak volna. Aki meghódítja a hatalmat, az meghódítja a
-szépséget is. <span class="pagenum"><a name="Page_71" id=
-"Page_71">-71-</a></span></p>
-<h2>SUVALKITÓL SZIGETIG</h2>
-<p class="center">1914. október 7.</p>
-<p>Nagyanyám hiu és tiszta öregasszonyka volt, kinek hullámos
-fogyaték haja még töpörődött korában is rávallott a legszebb szőke
-kis ördögre, ki valaha lánykorában Balassagyarmat és Vágujhely közt
-hancurozott. Ez bizony nagyon régen volt, még a márciusi idők
-előtt, – s negyvenkilencről nagyanya azt mesélte, hogy már mint
-menyecske féltette bölcsőben ringó első kis fiát a Kecskeméthez
-közeledő kozákoktól. Egy este, beszélte, a gyertya már égett a
-lakószobában, úgy várta haza nagyapát a sötét konyha felől.
-Egyszerre dobogás hallatszik, ropogás, kiabálás, csörömpölés, –
-lábában megzsibbad a vér, alig hogy oda tud vánszorogni háttal a
-bölcső elé, hogy kitárt két karjával valahogy – maga se tudja,
-hogy’ képzelte – megvédje kis fiát, – egyszerre a konyhaajtó
-beroppan, valaki belökte vállal s egy nagy darab csizmás,
-szakállas, pikás katona ront be a szobába. Veres és izzadt a képe s
-tántorogva közeledik a fiatal asszony felé, mint a rossz álom. De
-el is vonul, mint a rossz álom, – a fiatal asszonyon fehér
-csipkekötény van, a bölcsőre fehér csipketakaró van vetve, – a
-kötényt letépi az asszonyról s ellöki a bölcső elől, a takarót
-lerántja a <span class="pagenum"><a name="Page_72" id=
-"Page_72">-72-</a></span> bölcsőről, aztán dülöngve, ahogy jött,
-zsákmányával kirobog a sötétbe…</p>
-<p>Ez ezernyolcszáznegyvenkilencben volt, – azóta sok minden
-történt a világon, Darwin fölfedezte a létért való küzdelmet, Marx
-az osztályharcot és Peary az északi sarkot, van gyorsvasut,
-vizalatti hajó, automobil, repülőgép s az orosz nevet beirta a
-világirodalomba Tolsztoj, Dosztojevszki és Turgenyev, – de nem
-hiszem, hogy a kozákok azóta, megváltoztak volna, hogy azóta mások
-volnának, mint ezernyolcszáznegyvenkilencben voltak, s
-ezernyolcszáznegyvenkilencben mások lettek volna, mint
-ezernyolcszázhuszonkilencben voltak. A pusztákon legelő ménesek sem
-változtak ötven, száz, kétszáz esztendő óta. A lappok s az esztek
-sem változnak, a cseremiszek, a cserkeszek s a tatárok sem, – a
-kolera sem változik, mert csirái sem változnak, ahogy a szent
-Oroszország ápolja vagy hagyja az állapotokat, melyek közepett
-fennmaradhatnak. A szent Oroszország rászabadítja a nyugati világra
-posványaiból olykor a maláriát, szennyéből olykor a kolerát,
-rejtett s messzi zugaiból a kozákokat, a tatárokat, az
-évszázadról-évszázadra változatlan primitivséget s vérszomjuságot,
-melyet hagy vagy tenyészt a maga szolgálatára. Fenyegetés gyanánt
-sötétleni, veszedelem gyanánt tornyosodni a művelt világ
-határszélein: ez az a rendeltetés, melyet magának a <span class=
-"pagenum"><a name="Page_73" id="Page_73">-73-</a></span> földtekén
-választott. Mi célja vele? hová tart benne? maga sem tudja. Csak
-van, csak terjeszkedik, csak fal és nyujtózkodik. Mint a spanyol
-kalandorok a vérbajt az indiánusok közé, úgy küldi maga előtt az
-intrikát s a korrupciót, a kolerát, a vesztegetést, a külön erre
-nevelt pusztai csordákat. Mit akar? dulni akar, – élni akar s az ő
-élete <i>ez</i>. A művelődés elől el nem zárkózhatik, a
-pallérozódást el nem háríthatja magától, – szelidül, javul,
-természetes nagy tehetségei kifejlődnek, egy miszteriumos nagy
-filozófia, egy barbáran festői művészet kezd kibontakozni
-differenciálatlanságából, – de vigyáz magára, hogy valahogy bele ne
-essék a világnak abba a rendjébe, melyben dolgozni kell,
-fáradsággal megélni, rendet és fegyelmet tartani. Nem akar
-változást abban, hogy élete letelhessék gőzben, mámorban, tompa
-lustaságban. S időről-időre szétrug a többi világban duhajon,
-otrombán, néha szinte csakis a kár kedvéért, amit ne csak osszon,
-hanem maga is vegyen, mint ahogy a régi időkben, melyeknek lelkét
-fenn akarja tartani, a bővérű emberek eret vágattak magukon. Hát ha
-ez kell neki, kaphat belőle. Szigettől Suvalkiig köszörülődik a
-beretva.</p>
-<p>S ez a háboru arra való, hogy a duhaj szomszédot visszakergesse
-vackába, hogy vagy ott pusztuljon, vagy kialudja mámorát. Miért
-volt lenn Szigeten, mint keres a mi szelid, csöndes, tisztes
-városaink körül, melyek még hatalmát sem növelnék? <span class=
-"pagenum"><a name="Page_74" id="Page_74">-74-</a></span> Ha nézzük
-a fejetlenséget, mellyel csapatjai lejöttek: mintha maga sem tudná,
-miért jött. Csak bekukkantott, csak bedülöngött, hogy ami fehéret,
-csipkét, díszt, meleget, gondot és szépséget talál, egyet rántson
-rajta, tépjen, szakítson, aztán dülöngjön tovább. S ez a kis haza,
-első ijedségében, rémült karja kitárásában olyan is volt egy
-percig, mint a fiatal anya, ki dermedtségében is halálos
-elszántsággal védi, amit szeret, ami az élete, amiben tovább él.
-Csöndes életünket, bimbódzó fejlődésünket, becsületes
-művelődésünket kell végre biztosítanunk a türhetetlen fenyegetés és
-bizonytalanság ellen, melyet a szándékos vadság jelent számára, mit
-szomszédunkban tervszerüen tenyésztenek.</p>
-<p>S lehet róla tenni, hogy a veszedelemnek vége legyen. Nem játék,
-de nem is kilátástalanság. Az idők mélye felkavarodott, minden
-feladatot egyszerre vet föl, de minden erőt is, mely lebirásukra
-való. Az életveszedelem számára nincs lehetetlenség. Az amerikaiak
-a Panama-csatorna körül kiirtották a sárgalázas szunyogot s most
-vannak kiirtóban kontinensükről a legyet. Nekünk is ki kell
-irtanunk: nem az oroszságot, ami nem szükség s őrület volna
-gondolni rá, de a kozáktenyésztést, a mocsári lázat, melyet
-mesterségesen tartanak fenn odaát egy rablógazdaság uralmi
-rendszerében. Most látjuk csak, mennyi a veszíteni valónk s most
-látjuk, hogy meg tudjuk menteni. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_75" id="Page_75">-75-</a></span></p>
-<p>Suvalkitól Szigetig renaissance készül. Nemcsak a mienk, de az
-orosz nemzeté is. Kimetszeni belőle a kozákságot: erre
-vállalkoztunk az emberi műveltség nevében. Fájni fog neki, de hálás
-lesz érte.</p>
-<h2>ILYENKOR</h2>
-<p class="center">1914. október 11.</p>
-<p>… Tudom, hogy ilyenkor az embernek nem illik másképp a világon
-lennie, mint úgy, hogy szinte nincs is a világon. A hadi idők
-paradox voltába tartozik, hogy ugyanakkor, mikor a leglappangóbb
-értéket is kiszorítják az egyesből, viszont magától értetődőnek
-kivánják vétetni, sőt az ettől értek heves helyeslését teszik fel,
-amiért közömbösen száguldanak el az egyes fölött, ki mentül
-kiválóbb, annál kéjesebben veti, szinte tálalja magát a háború vak
-demokráciája alá, melyben a lángelme szakasztott azon ágyutöltelék,
-mint a félhülye. Bismarck azt tartotta, hogy a franciából hiányzik,
-ami minden német őrmesterben megvan: hogy éjjel, sötétben,
-egymagában s mikor senki sem látja, teljesítse kötelességét. Az
-idestova egy hónapos ütközet, melyben most a francia nem enged a
-németnek s éjjel-nappal folyik benne a harc akkora vonalon, hogy
-minden egyes katonán megfordulhat <span class="pagenum"><a name=
-"Page_76" id="Page_76">-76-</a></span> valamennyiük sorsa: azt
-mutatja, hogy képes erre a francia, sőt a gyülevész angol is, ha
-van rá alkalma. Ez ilyenkor a levegőben van, mint tavaszszal a csók
-– nem lehet másképp. Megint csak meglátszik, hogy az emberek se nem
-ördögök, se nem angyalok, hanem mindkettőre megvan bennök a
-lehetőség. Én sokszor mondom asszonyoknak, hogy nem ismerik
-egymást, mert, hogy úgy mondjam, csak hétköznap s ennek
-alacsonyságában ismerhetik egyik a másikat, holott mi a szerelem
-vasárnapjairól ismerjük őket, mikor a hevület kiváltja belőlük a
-legszebbet s a legjobbat, ami ott lappang, tehát ime megvan bennök,
-– s ez is igazán ők, nem csupán az alacsonyságaik. Bizonyos, hogy
-nem tulzás, mikor a háboruban hősökről, sőt félistenekről
-beszélünk, – vannak ilyenek, sőt sokan vannak, sőt némely
-hangulatok idején a legtöbb katona ilyen. Viszont ezek a
-félistenek, ezek a hősök, ezek a katonák ugyebár ugyanazon
-felebarátaink, kik a békés életben székálló legények voltak, vagy
-ügyvédek, vagy orvosok, vagy parasztok, vagy hivatalnokok vagy
-ujságirók, – s rendszerint igen kevéssé tették a tökéletesség vagy
-éppen a hős vagy pláne a félisten benyomását? Látom is, kivált a
-polgári sebesülteken, kik – a derék, az igazán hős fiuk – most már
-szerencsésen itt lábbadoznak közöttünk, hogy egy kis, egy
-bocsánandóan csöpp hiuságot nem tudnak elnyomni magukban,
-<span class="pagenum"><a name="Page_77" id=
-"Page_77">-77-</a></span> – hogy vitézi köntösüket s dicső sebüket
-némi megilletődéssel s kacérsággal viselik, maguk is gyönyörködve
-magukban s egy kicsit adva is azt, amik valóban: a félelmetlen és
-gáncstalan lovagot – főképp az olyanja, kinek apái messze
-visszamenő soron nem forgattak fegyvert, még bicskát sem igen, s
-most úgy helyezkednek el, jóleső elégtétellel, a rájuk hárult nem
-csekély áldozatban, mint olyasmiben, mi eddig csak az előkelőbb
-rendeknek, népeknek, felekezeteknek volt fenntartva. Meg vannak
-hatva maguktól – s méltán: mi is meg vagyunk hatva tőlük, – s
-amennyire egyéb s közönségesebb tulajdonságokkal elegy s
-békeidőkben ezektől el is nyomott bennük az önzetlenség, az
-áldozókészség, a rettenthetlenség: annyival még szebb, még dicsőbb,
-még szeretnivalóbb, hogy most egyedül ez van meg bennük…
-Megfigyeltem minap a főváros közgyülésén, melynek emberei végre sem
-naivakból és rajongókból választatnak, – megfigyeltem, hogy mialatt
-együttvéve a legmagasabb elszántságot s hevületet jelenítették meg,
-ugyanazalatt akárhány egyesben megmaradt a józan ember számos
-kétsége s a kulturembernek az a hamis szemérme, mely maga előtt is
-szégyelli az ellágyulást vagy ünnepeskedést… Clair-obscur érzéssel
-keltek fel, mikor felállással ünnepelték királyunkat, a német
-császárt s a távol tereken vérző hadakat – de megfordítva is lehet
-mondani s így <span class="pagenum"><a name="Page_78" id=
-"Page_78">-78-</a></span> is igaz: hogy, mialatt egyik-egyik tele
-volt kétséggel, józansággal, talán cinizmussal is, ugyanakkor
-ugyancsak egészen eltöltötte a valamennyiük nemes hevülete, szent
-hite, minden áldozatra kész nemes elszántsága… Az emberek
-összetettek s az idők még összetettebbek, mert ez összetett
-emberekből vannak összetéve. Ahogy most nézzük, amit messziről és
-kivülről jobban láthatunk: az entente táborát: mennyi hencegés,
-mennyi nagyszájuság, mennyi gyerekesség, – gyerekes gyerekesség,
-gyilkos kegyetlenség, pokoli ravaszság, megható erőfeszítés,
-ocsmány elvadulás, hősi türés, nagyszerű indulat, humoros
-fölöttesség, komédiázott objektivság… s vér, vér, vér… s mindez
-együttvéve nagyot jelent, a legnagyobbat, mit a világnak
-műveltségben vagy sokaságban élén álló nemzetek együtt kitenni
-tudnak, tehát valóban a nagyot.</p>
-<p>S az embert bántja, hogy ezt a nagyot idestova izgalom nélkül
-tudja birni. Hogy mialatt a világtörténelem legnagyobb eseménye
-történik, – ha nem, mint indult, legnagyobb politikai, mindenesetre
-eddig legnagyobb hadi és, nem találok rá más szót, tehnikai
-eseménye – azalatt tud nyugodt lenni, néha unatkozni is, napot nap
-után egykedvűen, néha illetlenül derülten, néha méltatlanul
-rosszkedvüen leőrölni, s érző, értő, az emberiség minden dolgaiban
-résztvevő ember létére valahogy úgy állani e földindulással
-szemben, mint ahogy <span class="pagenum"><a name="Page_79" id=
-"Page_79">-79-</a></span> az ember szélvészben felhajtja a
-gallérját s éllel fordul a vésznek. Az ember érzi, hogy ilyenkor
-nem szabad magára gondolnia s el kell tűnnie a semmiségben, mert mi
-ő s az ő kicsiny érdeke a teméntelenségekhez képest, mik most
-egymásra zúdulnak? De olyat is érez, hogy óriássá kéne nőnie ez
-óriás idő miatt, hogy tudjon tenni valami ezekkel egyaránt nagyot,
-valami döntőt, hasznosat s a sors erejét javunkra fordítót, – s
-elfogja a csüggedés, ha nemcsak ezt a nagyot nem tudja, de magát az
-idők nagyságát sem tudja annyira érezni, mint amennyire eszének át
-kell látnia, hogy nagyok. Lehet, hogy ez óriás idők hosszantartása
-is teszi. Mindenben másban a villám egy pillanat, a tüzokádás egy
-nap s ha a föld megnyilik, egy perc alatt benyel világokat. De ez a
-világvihar, amily heves, olyan állandó, – beláthatatlan, hogy mikor
-lesz vége. Kétségbeejtő, de úgy van, hogy az ember kezdi megszokni,
-s kezd eltompulni úgy dicsőségei, mint csapásai, mint távlatai
-iránt. Nichts is schwerer zu ertragen, Als eine Reihe von schönen
-Tagen, – ez, úgy látszik, áll a nagy napokra is, s az ember, ki
-eped az után, hogy tegyen valamit, hogy használjon valamit s a
-felviharzó bizonytalanságokban jelentsen valamit felebarátai
-számára: könyörögve néz körül köteles eltörpüléséből: tartsátok
-bennem a lelket, hogy tudjam bennetek a lelket tartani!
-<span class="pagenum"><a name="Page_80" id=
-"Page_80">-80-</a></span></p>
-<p>S körülnéz nagy példák, nagy társak, nagy elődök után. A
-legnagyobb, talán az egyetlen mai nagy iró, Anatole France
-fájdalmas öngunynyal teszi le a tollat: hozzáértők azt tartják,
-hogy stilusom nem vág e mai napokhoz, – igazuk lehet… hetvenegyéves
-vagyok bár, de erős és egészséges, beállok katonának!… S a
-legnagyobb, ki valaha tollat forgatott s emberi jelenségül is tán a
-legkülönb, kit eddig hátán hordott a föld: Goethe az ő örökkévaló
-ábrázatán folt gyanánt viseli az emléket, hogy mikor kortársa volt
-az addig ugyancsak legnagyobb világeseményeknek, világhaladásnak s
-világveszélyeknek s bennük saját nemzete irtózatos válságainak,
-rémítő bukásának s isteni talpraállásának: mindez óriás történetek
-éppen csak eszéig tudtak felhatni, de érzését nem tudták
-felgyujtani. Egy-egy elkényszeredett szatira, egy-egy
-nekifohászkodó intelem – ahogy az addig legnagyobb idő az addig
-legnagyobb emberre valóban hatott, az mindössze a Hermann und
-Dorothea kispolgári nyájassága… még csak nem is valamely büszke
-archimedesi elzárkózás a földi bármily nagy végességek elől a
-geometria örökkévalóságba, – nem, csak a jobbmódu ember fennakadása
-a zavaros idők kényelmetlenségein s ellágyulása a kis életekben
-való visszatükröződésén… Hogy lehetséges ez? Mi teszi ezt? A
-közelség? S végzete az embernek, hogy valahogy mindig megcsalódjék,
-<span class="pagenum"><a name="Page_81" id=
-"Page_81">-81-</a></span> mikor az örökkévalósággal találkozik,
-mint ahogy a leány; mikor megtörténik vele a legnagyobb, mit a
-teremtés az ember számára tartogat, nem tud nem érezni egy halk
-<i>ennyi az egészt?</i></p>
-<p>Vagy hogy ma, fájdalmas gunyjául e legnagyobb időknek, embert
-egyet sem tudunk annyira nagyot, hogy eszét, szivét és hatalmát a
-sors személylyé váltában érezzük magunk felett? Ez nem akar
-kisebbítése lenni a sok, sőt példátlanul sok kitünő jellemnek és
-tehetségnek, kit, élükön a német császárral, e mostani események
-felbukkantottak. De tán a most kiváló kollektivítások rengetegsége
-teszi, hogy ezekkel felérő egyes embert nem tudunk, – valahogy azt
-érezzük, hogy a Krupp-mozsarak s a vizalatti hajók, hogy a mai
-tüzérség, várostrom s ötszáz kilométerig szélesedő harcsorok
-geniálisabbak mint az emberek, akik kitalálták s rendezik és
-vezetik. Mintha a személytelen nagyság korszaka kezdődnék, – s akik
-megszoktuk, hogy nagyságot csak a magunk emberi fajtájában
-keressünk s most vagyunk, sok tiz- vagy százezer esztendő után
-leszokóban arról, hogy a mindenség mindenhatóságát is emberformában
-képzeljük és imádjuk: éppoly ürességet érzünk magunk körül, mint
-érzett az első hivő, kinek azzal kellett kiejtenie kezéből a
-szentirást, hogy nem szentirás, csak legenda… Vagy teszi mégis csak
-és egyszerűen ez a rengetegség, mely <span class="pagenum"><a name=
-"Page_82" id="Page_82">-82-</a></span> sokkal hirtelenebbül jött,
-hogysem idegzetünk fel tudná venni, mint ahogy bizonyos fokon tul a
-rettenetesen nagy hang, az irtózatosan erős villamosság nem megy át
-rajtunk, nem ráz meg bennünket, csak leszalad rólunk, mint akik
-gyengeségünkben s törékenységünkben méltatlanok vagyunk
-felvételére, még arra is, hogy őbele pusztuljunk bele?</p>
-<p>Nem tudom – ki tudhat bizonyosat ilyenkor? S amit tud is: nem
-nevetséges-e vele ilyenkor? Ki számit ilyenkor? S mi jelent valamit
-ilyenkor? A vihar végigszánt a világon s vele menni s meghajlani
-előtte: ez az egyetlen, amit tehetünk – ilyenkor.</p>
-<h2>REGELE CAROL</h2>
-<p class="center">1914. október 18.</p>
-<p>Regele Carol… mily hamar mulik az idő… igazán mintha tegnap lett
-volna, holott akkor még uralkodott Abdul Hamid s a szelámlikon még
-láttam fehér lipicáneres kis fogata után szaladni a pasákat, –
-nemcsak Károly király élt még, de az európai török uralom is, – a
-két balkáni háboru előtt volt, sőt a bosnyák annexió előtt, hogy a
-Regele Carol-hajón átutaztam Konstanzából Konstantinápolyba. A
-Regele Carol-hajó szép hajó, hosszu és karcsu hajó, Liverpoolban
-épült, – rézverete <span class="pagenum"><a name="Page_83" id=
-"Page_83">-83-</a></span> csillog az üde szellőben s a delfinek
-vidám bukfenccel üdvözlik kétfelől, ahogy tarajat hasit az ágaskodó
-fekete vizekbe. Most, gondolom, másodmagával járja az örvényes
-tengert, akkor még magában járta, s Lahovary ur, miniszter,
-hazájának akkor, úgy emlékszem, konstantinápolyi követe, boldog
-büszkeséggel ütögette tenyerével a fapadot, amin néhányunkkal
-üldögélt – szakasztott ahogy a paripa nyakát szokás megveregetni,
-kivel, érzik, dijat fognak nyerni. A román államférfi, ki csak
-éppen egy cseppet cigány, de különben a legeurópaibb eleganciáju
-diplomata-gentleman, ahogy Konstanzából (mely éppen csak egy
-cseppet cigány, de különben szakasztott Ostende vagy Biarritz)
-ahogy mondom Konstanzából átrepültünk a gyönyörü hajóval (mely
-éppen csak egy cseppet cigány, de különben szakasztott Calais-Dover
-vagy Boulogne-Folkestone) átrepültünk Konstantinápolyba: finom
-mosolylyal beszélgetett velünk magyarokkal az ő büszkén fejlődő
-hazájáról. A mi királyunk okos ember, mondogatta komoly
-meggyőződéssel. Aztán elhallgatott, majd a hajót magyarázta, milyen
-szép, milyen sokba került, de mennyire megéri, mert mennyire egy
-kis darab világforgalmat, talán világhatalmat is jelent a román
-királyság számára ez a vonal. Itt megint elhallgatott, maga elé
-nézett, majd felnevetett: tudniillik és viszont nekünk is van
-magunkhoz való eszünk!… Ebben a nevetésben <span class=
-"pagenum"><a name="Page_84" id="Page_84">-84-</a></span> volt egy
-csepp… volt valami, ami nem volt kellemes, – de a miniszter ur
-mindent összevéve igen jó benyomást tett ránk, – amit mondott,
-érdekes is volt, igaz is volt, s ha életem legnagyobb tengeri
-betegsége még azon este minden gondolatomat el nem vágja, bizonyára
-el is gondolkoztam volna szavain.</p>
-<p>Azóta nem egyszer bebizonyosodott, hogy Károly király csakugyan
-okos ember, de az ő hol makrancos, hol kezes, alapjában azonban hű
-románjai szintén nem estek fejük lágyára. Az olaszon kivül ma
-kétségtelen a román Európának legokosabb nemzete – ami pedig Károly
-királyt illeti: nem kegyeletlenség, hanem valóban bevezető a
-Pantheonba való bevonulásához, ha halálakor eszünkbe jut, amit
-Metternich mondott Talleyrandról ugyanily szomoru alkalommal: hát
-ezzel mi célja lehetett?! Hohenzollern Károly a legokosabb,
-legkeményebb, legszerencsésebb elme volt, mely Európa utóbbi
-félszázadában egy ország helyett s annak számára gondolkozott.
-Alatta <i>lett</i> Románia, alatta lett ország, alatta lett
-alkotmányos monarhia. De nagyon rövid ideig maradt volna monarhia s
-nyilván ország sem sokáig, ha Károly király tulságosan betü szerint
-veszi a liberális alkotmányt, melynek ő volt legfőbb őre. A román
-nép igen tehetséges nép, feltétlenül kulturnép, s szerencsés
-tengeri fekvésében s amennyire kényes, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_85" id="Page_85">-85-</a></span> olyan sok
-esélyt kináló helyzetében beláthatatlan nagy jövő előtt áll. Ostoba
-gőg volna közjogi intézményeit fitymálni, – de fiatal, a rabság
-alól alig kiszabadult s állandóan életveszedelemtől ostromolt
-országokban a béke is hadiállapot, – háboruban pedig a parancs az
-erő s az ember a biztosság. A balkáni országoknak sorra liberális,
-sőt demokrata az alkotmánya, még Montenegrónak is – de azért kell,
-hogy az uralkodó legény legyen a talpán, ő legyen az állam s szava
-legyen törvény, különben az alkotmányos szabadság nem tartja együtt
-sem az alkotmányt, sem a szabadságot. Amily nagy bennük a nemzeti
-önérzet, annyira jobb, ha a dinasztia idegen: nem csupán a külföldi
-összeköttetések miatt, de mert balkáni király csak autokrata lehet,
-viszont balkáni nyak nem igen hajlik meg maga fajtája előtt. Még
-Szerbia, még Montenegró urának is legalább is külföldön kellett
-iskolába járnia, hogy valami nyugati szagot hozzon magával a hazai
-illatba. Kis országok, de kivált a Balkán országai olyan terei az
-uralkodó művészetnek, hogy nem csoda, ha minden veszedelmes voltuk
-mellett mindig akad trónjukra vállalkozó. Nemcsak nyereség dolga,
-hanem becsvágyé is, s egy jó balkáni király igazán minden
-elégtételt megszerezhet magának: az egyéni hatalmat, de azt a
-tudatot is, hogy nagyot alkotott s nagy sokaság ember számára
-alkotta meg a boldogság föltételeit. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_86" id="Page_86">-86-</a></span></p>
-<p>Károly király mindez elégtétellel szállhatott sirba. Nagyszerü
-munkájával egyaránt nagyszerű volt az őszinteség is, ahogy
-csinálta. Sohasem titkolta, hogy Románia dolgát a maga ügyének
-tekinti, – nemcsak úgy, hogy mindenestül eljegyezte magát Románia
-érdekeivel, de úgy is, hogy e szép országot s e tehetséges népet
-szinte olyanformán tekintette a maga birtokának, mint valamely nagy
-trösztkirály az egész trösztöt s annak minden milliárdjait és
-érdekeltjeit, s természetesnek veszi, hogy a részvényeseknek
-természetesnek kell venniök, ha ő az ő vezető hatalmát tovább
-örökíti fiára vagy unokaöccsére. Hogy úgy mondjam: a maga
-vállalatának tekintette Károly király Romániát, – annyira annak,
-hogy az orosz-török háboru idején, mikor az orosznak oldalán
-karddal vágott országának helyet az európai koncertban, de ez
-ocsmány hálátlansággal fizetett az uj kishatalom segítségeért:
-leveleiben egyenesen úgy ir ide is, oda is segítségért s
-támogatásért, mint aki így nem tudja magát fenntartani a nehézségek
-közepett s abba kell hagynia vállalkozását… Károly király jó román
-volt, de egyáltalában nem adta a románt, egyáltalában nem titkolta,
-hogy németnek érzi magát, mindenestül Hohenzollernnak, ki az ő
-Peles-kastélyából úgy igazgatja e szép világot, állítja vissza
-klastromait, ápolja nyelvét és nemzetiségét, mint ahogy például a
-porosz földesur törődik magyar <span class="pagenum"><a name=
-"Page_87" id="Page_87">-87-</a></span> birtokán az iskolával, vagy
-a zsidó földesur a katolikus templommal. Végrendeletében meg is
-mondja, hogy ő holtáig jó katolikusnak érezte magát, de nagy
-szeretettel van az orthodox hit iránt is s kivánja, hogy koporsóját
-mindkét szertartás szerint beszenteljék. Ez a végrendelet különben
-is érdekes okmány. Bőkezűen s nemesen rendelkezik benne számos
-milliónyi összegek felől az a Károly király, ki (ellentétben bolgár
-Ferdinánddal) meglehetős vagyontalanul érkezett volt annak idején
-uj hazájába. Tehát: se nem tagadja, se nem leplezi s igen helyesen
-csöppet sem szégyenli, hogy hosszú uralkodása alatt nemcsak országa
-hasznával törődött, hanem a magáéval is: egészséges erkölcs szerint
-a maga számítását is ráépítve országa számvetésére, hogy saját
-érdekének nagy lendületével tudjon ez országért dolgozni,
-helytállni, csodákat mivelni. A szabadszáju román ujságok
-(melyeknek száját szuverén fölénynyel sohasem igyekezett befogni)
-ezt sokszor szemére is vetették a, mint ők irták, jött-mentnek. A
-jött-ment nyugodt önérzettel fütyült ezekre a firkákra s nyugodt
-nyiltsággal vette világi hasznát az örökreszóló haszonnak, melyet
-uralkodóművészete a románságnak hajtott. A románság nagyobb elméi
-így is értékelték e nyiltságát: erkölcsösnek és egészségesnek, – a
-nagy román költő. Alexandri, azt mondatja vele egy versében: »Én,
-Károly király, a román nemzetnek háboru zajában <span class=
-"pagenum"><a name="Page_88" id="Page_88">-88-</a></span> országot,
-magamnak pedig békében házat épitettem…«</p>
-<p>Nyilván nem ok nélkül jutott eszembe Bismarck, mikor most
-husvétkor lesz két éve Szinaijában jártam s a szép Peles-kastélyt
-szobáról-szobára megmutogatta a főkulcsár. Mindent összevéve s
-leszámítva némi <i>schmücke dein Heim</i>-os izléstelenséget,
-gyönyörű fejedelmi kastély, mely minden műkincseivel s márványaival
-mégis inkább családi hajlék, mint reprezentációs épület. A királynő
-lelke uralkodik rajta jobban, mint a királyé, – a szelid költőnőé,
-ki valahogy e makrancosan érdekes nép fejedelmi méretű német
-guvernántjának érzi magát. Egészen német tanya, egészen német
-fészek, – valaki olyannak buen retirója, ki itt van igazán itthon,
-itt pihen a sok nagy után, mit a künn tengerekig terjedő földért
-művelt, – viszont, bármennyire nem kér többet az élettől, mint hogy
-ebben a hajlékban családostól békében vonhassa meg magát, annyira
-elképzelhetetlen számára, hogy az e házon kivül messze terjedő
-országhoz neki úgy ne legyen mindenkorra köze, mint az apának
-fiaihoz, mint az alkotónak művéhez, mint a gazdának uradalmához –
-sőt nemcsak neki, hanem fiainak vagy öccseinek is. Minden művész
-Pygmalion, ki szerelmese és ura a Galatheának, kit kiformált s kibe
-életet könyörgött. Az utóbbi hónapokban – mi kortársak csak
-sejtjük, de utódaink a történelemből <span class="pagenum"><a name=
-"Page_89" id="Page_89">-89-</a></span> bizonyosan fogják tudni –
-Károly király jó néhányszor azon a ponton volt, hogy inkább
-leköszön s otthagyja trónját, semhogy az ő keze vezesse vesztébe az
-országot, melyet igazán a semmiből teremtett meg. Fenyegették
-ezzel, ő is fenyegetőzött vele s nyilván komolyan gondolta e
-fenyegetődzését – de nem hiszem, hogy lelke mélyén egy percre is
-bele tudta volna magát élni s elhihette volna, hogy ő élhet s
-Románia is élhet, de nem egymással élnek. Végrendeletet is irt, már
-évekkel ezelőtt – de nem hiszem, hogy mind halála percéig egy
-percre is bele tudta volna magát élni abba, hogy lesz idő, mikor a
-világ lesz, Románia is lesz, de ő nem lesz.</p>
-<p>Pedig mégis így lett s nem csoda, ha ő nem tudta elgondolni,
-mert mi meg, kortársak, nem tudjuk elhinni s még igen sokáig nem
-fogjuk megszokni. Egy percre megérint bennünket a világtörténelem
-szellője s érezzük: e kemény tehetségü férfival a
-világtörténelemnek egy olyan bizarr fejezete záródik le, aminő
-talán a konkvisztádoroké volt, kik kalandos kedvvel gályára
-szálltak, hogy tengeren tul világoknak vessék fel magukat urává. A
-modern Pizarrók és Cortezek e sorozata Napoleonnal kezdődik s Wied
-Vilmos albániai felsülésével karikaturában enyészik el. Azt hittük,
-száraz üzleti időket élünk s utólag kitünik, hogy nincs nagyobb
-romantika az üzletnél. Mind a nagy birodalom, ország, nemzet
-<span class="pagenum"><a name="Page_90" id=
-"Page_90">-90-</a></span> és dinasztia-alapítások, melyek száztiz
-év óta elvonultak nagyapáink, apáink és magunk előtt: azon
-szárazon, reálisan s valóságosan belekerülhetnek a legendába, sőt a
-mithológiába. A Herakleszek, a Tezeusok, a Jázonok, az Odisszeusok
-s az Eneászok kezdő és tapogatózó dilettánsok ezekhez a szemünk
-előtt meséket mivelt felebarátainkhoz képest, kiket itt láttunk
-magunk közt huszárhadnagyi vagy küraszir uniformisban, közelről
-láttuk emberi végességüket s fogyatkozásaikat, láttuk őket azon a
-ponton, hol kis hija nevetségben nem maradnak s utolsóbakká
-lehetnek az utcák koldusánál – de csak meg kell halniok, hogy
-világos legyen, hogy félistenek voltak. Képzelni persze másképp
-képzeljük a félisteneket, ám ez a mi hibánk. Sem az istenek, sem a
-félistenek nem lehetnek mások, mint akik elképzelik őket. Emberek,
-s éppen azzal válnak halhatatlanná, hogy emberfelettit tudnak
-kiváltani emberi gyarlóságukból.</p>
-<h2>MILITARIZMUS</h2>
-<p class="center">1914. október 16.</p>
-<p>Az angolokban megvan annak az előkelőségnek kötelességtudása,
-amelyet maguknak vindikálnak. Nem hazudnak oly naivul otrombán,
-mint az oroszok, nem átkozódnak oly szíveveszett őszinteséggel,
-<span class="pagenum"><a name="Page_91" id=
-"Page_91">-91-</a></span> mint a franciák, s rendes képmutatásukkal
-olyas formulákban igyekeznek megmagyarázni, hogy miért másért is
-keverik e háború kártyáját, mint a német üzleti verseny
-megbénítására, amely szólásokkal maguk előtt sem kell pirulniok s
-nem kell magukat képen köpniök, ha a tükörbe néznek. Az angol
-snobismus egy idő óta demokráciában utazik – az most a kiváltsága,
-hogy letesz a kiváltságokról. Ma shoking olyan lépést tenni, mely
-nem lépés a népuralom felé. Ma angol nem foghat fegyvert, hanem,
-hogy a nép jogát vivja ki vele. Mérhetetlen szerencsétlenséget a
-világra, a katonai erőfeszítés minden kínját magára, alkalmasint
-mihamarább az általános védőkötelezettség soha nem próbált
-militarizmusát: mind azért veti és veszi az angol, hogy, mint
-szónokai mondják, megszabadítsa a világot a militarizmus
-átkától.</p>
-<p>Ezt nem gúnyból mondom. Ha valahol megáll a homoepatia, úgy a
-politikában – ördögöt Belzebubbal, militarizmust, ha csakugyan
-átok, militarizmussal legbiztosabb kiűzni. Az a kérdés, hogy a
-militarizmus, melyet a német fegyverkezettség szorított volt ránk,
-valóban az a militarizmus-é, melyet a népuralom, a népjogok, a népi
-boldogság elérésére kell leráznunk magunkról?</p>
-<p>Jobb szeműek többször meglátták – a háború előtt mind többször –
-hogy valamint a francia szociál-republikanizmus és parlamenti
-mindenhatóság <span class="pagenum"><a name="Page_92" id=
-"Page_92">-92-</a></span> álarcában egy csekély tőkés kisebbség
-zsarnokoskodik a dicsőség népén: a német feudál-abszolutizmus, a
-porosz junker-monopólium formájában a népakarat uralkodik a
-kötelesség nemzetén. Legutóbb a legélesebben a zaberni eset körül
-mutatkozott ez meg, még pedig – s ez a legtanulságosabb – éppen a
-militarizmus dolgában. A német polgári, és, amig még kényesebb, az
-elzászi faji önérzet összeütközött a katonaival. A vége az lett,
-hogy, egypár külsőleges engedmény után a katonai büszkeségnek, a
-militarizmusnak hazájában valójában a polgári akarat kapott meg
-minden elégtételt. Hogy’ lehetett ez? Csak úgy, hogy a német nép
-urai azért tudnak rajta uralkodni, mert egyek a német néppel. S a
-német militarizmus azért mindenható, mert egy a német népnek maga
-felett való hatalmával.</p>
-<p>A katonaság úri, királyi, zsarnoki származású, de túlnő ezen a
-származásán. A militarizmus a néphadseregben törököt fogott, mely
-nem ereszti. Leszámítva bizonyos külsőségeket, más időkből maradt
-sallangokat, melyek éppúgy nem tartoznak a katonaság lényegéhez,
-mint nem tartozik hozzá a stechschritt: a militarizmus csakugyan
-nem egyéb, mint a népeknek már békeidőben való megszervezettsége
-hadiidőkre. A militarista német militarizmus ma már valójában
-szintén nem egyéb, mint a miliciás svájci vagy amerikai
-militarizmus. Hogy melyik forma az alkalmasabb s a merevebbel járó
-<span class="pagenum"><a name="Page_93" id=
-"Page_93">-93-</a></span> áldozatok szükségesek-e a célhoz: arról
-lehet elmélkedni s a próba el fogja dönteni. De hogy amíg van
-rabló, addig csendőr is kell s hogy amíg van lehetősége annak, hogy
-egyik embercsoport a másikat testi erővel igyekszik lebirni, addig
-minden embercsoportnak meg kell szervezve lennie ilyen kisérletek
-ellen: azt csak az nem látja, aki nem figyeli meg, hogy a szabad
-Amerikában munkásszervezetek úgy, mint munkáltató szervezetek olyik
-helyt ágyukat rejtegetnek, ha netalán össze kellene ütközniök. Kell
-valami okának lenni, hogy az antimilitarista szocialisták habozás s
-az elvtagadás minden önvádja nélkül fegyverbe álltak e mostani
-háborúban. Ez nem az antimilitarizmus ellen szól, mert az
-antimilitarizmusnak igaza van abban, hogy jó volna, ha nem volnának
-háboruk. De szól a számítás ellen, mellyel a kalmárcinizmus
-antimilitarizmusánál fogva akarja megfogni a béke s a haladás
-hitvallóit, mint ahogy a mészároslegények lovagiasságuknál fogva
-akarják verekedésben megfogni a katonatiszteket. Ostoba ravaszság –
-az angol kalandorság nem megtörni fogja a militarizmust, hanem
-bebizonyítja, hogy még jóideig szükség van a militarizmusra.</p>
-<p>Jó ideig – egészen pontosan: mindaddig, mig akad nép, mely a
-többinek rovására akar élni s azt hiszi nem tud megélni, ha más
-elől el nem veszi az életet. A kollektiv életben ez ugyanúgy van,
-mint a magánosban – amig az emberek össze <span class=
-"pagenum"><a name="Page_94" id="Page_94">-94-</a></span> nem
-szoknak egymással, addig mindig kell rendőr, – amig a nemzetek meg
-nem férnek egymással, addig mindig kell militarizmus. Sőt addig
-mindig lesz és mindig kell háború is. – Társadalmi küzdelmekben
-ultima ráció a guillotine, – a királyok mindaddig nem látták be,
-hogy mások is emberek, mig a Stuartok s a Capetek végzete meg nem
-tanultatta velük. Világos kezd lenni, hogy elkel ilyen iskola a
-királyi nemzeteknek is. A franciák már megtanulták
-ezernyolcszázhetvenben: az angoloknak is meg kell tanulniok
-ezerkilencszáztizennégyben, hogy türniök kell, hogy mások is vannak
-a világon és élnek és boldogulni akarnak. S ezt csak
-vérveszteséggel lehet megtanulni, megmagyarázás és bölcs kifejtés
-hiábavaló, – megint csak bebizonyosodik, hogy az ember, az
-embersokaság is, csak azt tanulja meg, amit a bőrén tanult meg. A
-német birodalom s vele együtt a mi monarhiánk mostani háborúja
-szakasztott azon szabadságharc, mint volt a nagy francia s a
-juliusi s a februári forradalom.</p>
-<p>Hogy mindazonáltal a militarizmus ez igazolódása a szabadsági
-gondolatok és intézmények visszaesésével fog járni, az nagyon
-lehetséges. De lehet más is. Lehet, hogy a militarizmus fog hozzá
-alakulni ahhoz a szabadsághoz és polgárosultsághoz, melynek ime
-legfőbb eszköze és szerve gyanánt mutatkozik meg. A polgárság s a
-katonaság, a <span class="pagenum"><a name="Page_95" id=
-"Page_95">-95-</a></span> polgári s a katonai kormányzat, izgatás
-és intézmények különbsége olyan időkből származik, mikor e
-katonaság csakugyan a hatalom kezében volt eszköz. Ma, mikor minden
-polgár katona és minden hatóságnak dolga van katonai ügyekkel: ma
-semmi értelme e megkülönböztetésnek. Miért volna az ezredes vagy a
-generális másfajta tisztviselő, mint az alispán s a miniszteri
-tanácsos? Miért kell a polgári igazgatásnak mintegy kiszolgálnia
-azt a katonai igazgatást, melyet tulajdonkép ellát? Miért kell,
-hogy példát mondjak, mintegy más lénnyé és más urat szolgálóvá
-lennie a vasutasnak, mikor mozgósításkor vagy hadi időben lát el
-ugyanolyan szolgálatot, mint egyébkor is? Nem azt mondom, hogy
-polgár háborúban ne legyen katona, – inkább: azt mondom, hogy
-mindig legyünk katonák, békeidőben is, békebeli szolgálatunk is
-legyen állandó hadiszolgálat, hassa át a polgári melegség, s a
-hadiidők ne legyenek egyebek, mint az akkori feladatnak megfelelő
-keményebb gyeplőjü fokozott ellátása ez állandó szolgálatnak és
-készenlétnek.</p>
-<p>Ezekről különben korán van most beszélni s a jövőt a ma akkor
-szolgálja legjobban, ha minden figyelmét önmagára veti s a jövőt
-hagyja jönni. Csak éppen vonultassuk fel magunk előtt egy percre a
-sejtelmet, hogy a sok kisértet közt, mellyel ez a szent háború
-végez, ott a militarizmus kisértete is, – nincs militarizmus abban
-az értelemben, <span class="pagenum"><a name="Page_96" id=
-"Page_96">-96-</a></span> hogy rabság volna a népszabadságok
-felett, de a népszabadságnak van esze és komolysága, hogy
-fegyelmezze, szervezze és fölfegyverezze magát az elnyomás ellen,
-akár uri zsarnokok, akár rabló nemzetek fenyegetik vele.</p>
-<h2>A MAGYAR</h2>
-<p class="center">1914. október 25.</p>
-<p>A magyarnak most divatja van – már amennyire a világ most ráér,
-hogy divatja legyen. S nemcsak ellenségei tüntetnek mellette – ez
-lehetne ugratás is… barátjai számára. Ám e barátjai is kezdik
-felismerni – kéntelenek vele. A magyar az, ki e háboruban csodákat
-mivel. Nemcsak a személyes bátorság és hősiesség csodáit – ez nem
-csoda, mert ezt mindenki tudja. De a honvéd, kit helyi katonaságnak
-neveltek s a világtörténelem legnagyobb háborujának terein állja
-meg helyét: ez csoda. A népfölkelő, a már deresedő polgárember, ki
-a legnagyobb feladatokban a hadra nevelt fiatalokkal egy
-biztosságban félelmetes: ez csoda. A tartalékos tiszt, a
-hivatalszobából a sáncárokba került, kin, a haderő emberanyagának
-szélesedésével a háboru nyugszik: ez a csoda. S hogy olyan
-politikai előzmények után, minőket kivül-belül a háboru felváltott,
-egy áruló, egy hátráló, egy <span class="pagenum"><a name="Page_97"
-id="Page_97">-97-</a></span> közömbös vagy gyülölködő itt nem
-találtatik: ez a csoda.</p>
-<p>A multra visszavetődően talán van benne némi megalázó, hogy az
-idegen mind e csodákon ennyire csodálkozik. De nem lehet rossz
-néven venni. A háboru, amily kulturapusztító, olyan kulturpróba – s
-a magyarnak éppen kulturája volt az, amit nem ismertek. Az emberek
-megszokták, hogy kinél-kinél azt keressék, tehát csak azt lássák
-meg, amit nemzedékek óta megszoktak tőle várni. A magyarnál bort,
-buzát és lovat keresnek, tehát csak bort, buzát és lovat várnak
-nála. A kultura nem lehet magyar exportcikk, mert éppen azoknak van
-belőle bőven maguknak is, akikre való tekintettel, hogy
-észrevegyék, nem ártana, ha exportálhatnók. Aztán meg: az új magyar
-kultura egészen fiatal. Jó, ha két nemzedéknyi. Ennyi idő alatt nem
-szokhatták meg, hogy észrevegyék, amig a háboru az egyetlen
-észrevétető helyen, a bőrükön nem veteti velük észre. A porosz
-katonai kulturát is csak 1866-tól fogva vették észre, holott az
-akkor már félszázados volt. A mi békekulturánkat is most a háboru
-tárja föl: az első, mióta, mohácsi elrejtezkedésünk óta, ujra a
-világon vagyunk. Mint ahogy Cavour nem sajnálta a krimi háboruban
-való véres részvételt, csakhogy a megalakuló olasz egység leadhassa
-a világban létének névjegyét, úgy ne sajnáljuk most e súlyos
-áldozatu próbáját annak, hogy a világon vagyunk. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_98" id="Page_98">-98-</a></span></p>
-<p>Jogunk van arra – hiszen az ellenkezője volna szerénytelenség –
-hogy magunk is meghatódjunk, látván, hogy csakugyan a világon
-vagyunk. Hiszen ha valaha, úgy most látszik, hogy ez mekkora csoda.
-Csak Belgiumra kell néznünk, hogy meglássuk. Egész Európa dolgozott
-rajta, nagyapáink napjai óta, hogy megtartsa. S nem tudta
-megtartani. Ellenünk egy világ dolgozott, évszázadok óta, hogy
-lemerítsen bennünket a történelem tengerében. S mi megvagyunk.
-Mulatságos volna, ha nem volna oly nagyszerü.</p>
-<p>S az benne a legnagyszerübb, hogy amily valóság e létel s amily
-igazi e kultúra, annyira igaz az a tudomás is, mely megfeledkezik a
-magyarról, mikor a világra vagy az emberiségre gondol. Csak éppen
-néhány évtizeddel maradt el megfigyelésében. Valóigaz: 1867 előtt
-nemcsak Magyarország nem volt a világon, de az a valami sem, amit
-magyar világnak vagy műveltségnek lehetne nevezni. Éppoly kevéssé,
-mint ahogy a Mistral költői nagysága nem jelent provenceál
-műveltséget, világot, országot. Magyarország 1867-ig jog szerint
-teljesen középkori kis enclave volt s az volt valóság szerint is,
-mert ami kulturintézményt az osztrák elnyomás rákényszerített, az
-fölületesen és gyökeretlen fityegett rajta. A háború előtt sokat
-beszéltünk és vitatkoztunk magyar hegemóniáról, s ennek
-jogtalanságát s a magyarnak kulturképtelenségét az <span class=
-"pagenum"><a name="Page_99" id="Page_99">-99-</a></span> idegen
-azzal bizonyította, hogy hiszen minden, ami most e földet műveltté
-teszi, idegenből van átvéve. Ez nagyjában igaz s arról, hogy a
-háború előttinél szerencsésebb, mert biztosítottabb körülmények
-között a magyar hegemóniának a háború után mint kell úgy
-szerveződnie, hogy minden ez országbeli jognak és érdeknek
-biztosítéka legyen, elfogulatlan s elhittség nélkül kell majd
-gondolkoznunk és gondoskodnunk. De ha voltak mulasztásai, akár
-vétkei is a magyar hegemóniának, egyben igazolását is magában
-hordta. Még e mulasztásai is igazolják s igazolják a hűvös
-figyelmeztetések, hogy mi is volt ez az ország még negyvenhét évvel
-is ezelőtt. Való igaz: középkor volt, Ázsia volt – noha annak
-előtte, a régibb multról nem szólva, tizenhét esztendőn át teljes
-hatalommal szoríthatta rá a saját nagy és fejlett kulturáját az ősi
-Ausztria. Ez az osztrák hatás s a külföld minden kulturbefolyása,
-az idegenből való átvétel és eltanulás mind csak azóta foganatos e
-földön, mióta a magyar annyira amennyire a maga ura rajta – s ha
-azt mondják, hogy monopolizálta ez országot s a nemzetiségeket
-kizárta belőle, akkor, ha ebben volt hiba, azt nem kell szépíteni,
-ami ebben nem ráfogás, azt nem kell letagadni, ami ezen
-változtatandó, azt szándékba kell venni, – de akkor ez is csak
-kulturpróbája a magyarnak, mert nem jelenthet egyebet, mint hogy
-azt az Európát, mely a Duna-Tisza <span class="pagenum"><a name=
-"Page_100" id="Page_100">-100-</a></span> mentén az 1867 előtti
-Ázsiát felváltotta: a magyar csinálta meg.</p>
-<p>Ez nem chauvinkedő kérkedés, még kevésbbé akar jogcim lenni
-későbbi chauvinizmusra. A chauvinizmus átok, ostobaság és
-öngyilkosság – de az a bátortalan lemondás is. Mint ahogy az egyes
-ember lője magát főbe, ha bármi nagy előtt nem azt gondolja, hogy
-ezt is csak ember csinálta, mért ne tudnád megcsinálni te is? – úgy
-kell az egyes népnek is eltelve lennie ugyanezen önbizalommal. A
-magyar most beszámol a világnak s ezzel egyben maga előtt is
-beszámolhat, hogy van-e oka az önbizalomra. Nem hivalkodásra, nem
-tolakodásra, de annak megmondására, hogy: amit más tud, azt én is
-tudom, ahol más megélhet, ott nekem is jogom van megélni. Nos hát:
-van. Ha maga nem merné meglátni: a világ meglátja és elismeri. Nem
-volt soha oly elfogult a javunkra, hogy ezt a bizonyítványát el ne
-hihetnők.</p>
-<p>S itt is azt kell mondani, hogy amit ellenünk vetnek: mentül
-igazabb, annál inkább mellettünk bizonyít. Nem lehet eltagadni:
-amily örvendetesen teljes a magyar kultúra, olyan kevés benne a
-magából nőtt adalék. Az ágya a mienk, a zamata – majd minden
-egyebet idegenből vettünk. De ha így van: micsoda munka volt ez!
-Kis igényü paraszt nép felett tétlen tenyésző uraság: nagyjában s
-karrikaturában ez a nagyapáink Magyarországa. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_101" id="Page_101">-101-</a></span>
-Mindent, de igazán mindent, ami a mai Magyarország: tanulni
-kellett, megcsinálni kellett. Igazgatás és közlekedés – a
-pénzgazdaság bonyodalmai, a kereskedelem magasságai, az ipar
-nehézségei, – a tudomány rejtelmei, a technika titkai, a művészet
-különösségei – az önállóság terhei, a szabadság gondjai, a
-parancsolás lemondásai – a munka, a kötelesség s a jogállapot
-fegyelme: mind új volt, mind félelmetes volt, mind szokatlan volt,
-furcsa volt, zavarbaejtő volt, s az igények, melyekkel az ujnak
-emberei a réginek öröklői elé állottak: megszokhatatlanul
-megrendítőek voltak. A boltos, akivel kezet kell fogni, a munkás,
-akinek jogot kell adni, – a törvény, a szabály, a rendelet, aminek
-engedelmeskedni kell, a gépezet, amibe bele kell illeszkedni, a nem
-kivánt, amiért még meg is kell dolgozni, a fölöslegesnek vagy
-károsnak érzett, ami előtt meg is kell hajolni: mennyi hősiesség
-kellett ehhez! A nyelv, a szokás, az életmód, az ősi meghittség s
-az öröklött idegzet: mind elmondhatatlan szük volt ennyi minden
-ujnak s idegennek befogadására, s mindehhez mégis hozzá kellett
-tágítani, s úgy, hogy ne csak meg ne szakadjon bele, de inkább
-eleven, hajlékony s táplálóan magához alakító foglalata legyen! S
-mind e nehézségekhez még egy, talán a legfőbb nehézség. E sok
-idegenséget és ujságot egyben elég gyakran idegen igények s idegen
-elemek hozták, képviselték vagy <span class="pagenum"><a name=
-"Page_102" id="Page_102">-102-</a></span> követelték. Aki pénzt
-küldött ide és itt piacot nyított, az uralkodni akart rajta – s az
-idegen foglalkozásokat idegen nevelésüek űzték. Visszaverni a
-felsőbbségi igényt, anélkül, hogy eljátszanók a hasznot, melynek
-fejében támasztják: mennyi diplomácia kellett ehhez! S az idegen
-foglalkozással együtt az idegen embert is felszíni, de úgy, hogy az
-új foglalkozás ne vigyen bele idegenséget az életbe s az idegen
-ember otthonába olvadjon e földön: ehhez az érzésnek olyan
-magasrendüsége kellett, mely annál tiszteletreméltóbb, mentül
-többször kell önmagán erőt vennie.</p>
-<p>E háború abban is próba és megnyugtatás a magyarra nézve, hogy
-nincs oka megbánnia érzésbeli áldozatait. Akiket ujabb története
-során magához váltott: ugyanazon hősiességben és dicsőségben állják
-meg a nagy kulturpróbát, mint amely most a világ elismerését a
-magyar felé fordítja. Hibáit, ha még maradtak, erényeit, melyek
-kivirágzottak, maradék nélkül magukba szítták, amit pedig magukkal
-hoztak, az eleven erő e mostani küzdelemben, melylyel a magyarság
-az életre való igényét jelenti be s melyben a beolvadtak vérükkel
-fizetnek e közösségért s vérükkel pecsételik meg az egységet. Akik
-a harctérről hazajönnek, drága és megható csodákat beszélnek ez
-egybeforrottságról s ez egységes sokféleség hasznáról. A paraszt
-baka, ki a pásztornép mindenlátó szemével segíti <span class=
-"pagenum"><a name="Page_103" id="Page_103">-103-</a></span> a
-pápaszemes hivatalnok-tisztet, – s ez a tiszt, ez a tartalékos, ki
-a hivatalnok igazgató erejét vagy a kereskedő fürgeségét, a
-fiskális leleményét vagy a tudós rendületlenségét viszi át
-csapatára, – az ur, ki a gépfegyver poklában is ur marad, – kalmár,
-ki a halálveszedelem mámorában is józan marad, a városi csirkefogó,
-ki patrouilleban is tuljár az ellenség eszén s a legény, aki legény
-ebben a csárdában is, – az uri autós s a külvárosi chauffeur, kik
-egyforma egykedvüen száguldanak a parancscsal a komitácsikkal
-szegett éjszakai országuton, a pásztor, ki remekbe rakja a kunyhót
-a sáncárok mélyébe s a gyári munkás, ki ezermestere a tábornak: s
-mind egyformán becsületes, egyformán megbizható, egyformán az, aki
-s minden pillanatban mindig a legtöbbjével szolgál s a szava
-szentirás s a munkája netovább: ó, ez jutalom, ez elégtétel, ez
-igazolás s megmutatja, hogy a magyar igazán okos volt, mikor okos
-volt.</p>
-<p>Hogy e háború, ha sikere lesz, mit jelent az osztrák-magyar
-monarhia, mit a magyarság, mit Magyarország számára: azt hivságos
-volna akkor mérlegelni, mikor csak <i>ma</i> van, a tegnap mintha
-sosem lett volna s a jövőnek következő perce is végtelen távolság.
-De valahogy érezni lehet, hogy általában jó a magyarság ez
-igazolódása s csak jó és öröm és elégtétel válhatik belőle mindenek
-számára, kik ez országban vele együtt élnek s <span class=
-"pagenum"><a name="Page_104" id="Page_104">-104-</a></span> most
-vele együtt véreznek és dolgoznak. Csak még egyszer lássuk meg,
-hogy nem maguk a hadi, az úgyszólván testi és jellembeli erények
-azok, melyek most a magyarság jogcime gyanánt ragyognak föl, hanem
-a kulturértékek, melyeket ezek jeleznek. A külömbség 1866 és 1914
-között: a háború között, mely a magyarnak ellenére folyt s a háború
-között, melybe a magyar is beleviszi lelkét, tehetségét,
-törekvéseit: ez csalhatatlan értékmérője a magyarnak s uj keletü,
-de belsőséges kulturmunkájának. Legyen maradandó a világon, mely
-most meglepetve fedezi fel magában.</p>
-<h2>AZTÁNRA – ÉS MOSTANRA</h2>
-<p class="center">1914. november 29.</p>
-<p>Érdekes levelet vettem ma Dunántulról, melynek irója ritka
-jóeszü ember, de ehhez képest talán nem eléggé informált. A levélre
-magánlevélben is felelek mielébb, ám egy s más ebbevágó másokat is
-érdekelhet, tehát ideirom. Hogy mire feleletek, az kitünik abból,
-amit mondanak.</p>
-<p>Tehát: a hirlapoktól távolabb élők úgy látszik nem tudják, minő
-helyzetben vannak a háboru óta a lapok. Nem panaszképp mondom, mert
-ez a legkisebb baj, mely a háboruval velejár, nem is nyügösködésből
-vagy birálgatóan, mert a cenzurának <span class="pagenum"><a name=
-"Page_105" id="Page_105">-105-</a></span> mivoltából következik,
-hogy ne lehessen jó: de mégis emlékeztetnem kell azokat, kik mintha
-elfelejtették volna s a lapoknál úgy panaszkodnak rossz
-kiszolgálásról, mint aki az étkezőkocsiban elkedvetlenedik, hogy
-nem talál olyan jó konyhát, mint a Hungáriában: emlékeztetem őket,
-hogy most a lapok is hadi állapotban vannak. Minden értesítés
-egyformán megszűrve s ugyanazon forrásokból jut csak el hozzájok s
-nézeteik is egyforma szűrőn mennek át. Ha a legfőbb tekintet nem is
-függesztené fel a pártkülönbségeket: a szűrés és irtás eltörülné, s
-így bizony uniformitás áll elő – ha nem szándékos, hát önkéntelen…
-egy állandó lelkes mosoly, melyen csak a beavatottabb veheti észre,
-ha olykor vagy néhol talán egy kicsit elkényszeredett… Sem az
-ország érdeke, sem az, amit az igazgatás hadi időkben foganatosan
-képvisel ilyen gyanánt, nem hagy időt, alkalmat, módot, hogy a
-lapok feltétlen szabadok legyenek politikájukkal… s mikor a
-Világban is, egyéb helyütt is arról irtam, hogy a háboru árvize
-kivált a progresszió intézményeit van benyelőben s ha valaha voltak
-a haladó törekvésüeknek ezek iránt kötelességeik, úgy most vannak:
-igazán nem arra gondoltam, hogy most vessék őket alá a háboru
-istenitéletén kivül még külön tűzpróbáknak, hanem arra, hogy nem
-nézve, milyenek, milyenek lehetnek most, arra nézzenek, hogy
-mindenekelőtt és mindenesetre <span class="pagenum"><a name=
-"Page_106" id="Page_106">-106-</a></span> megmaradjanak,
-megmaradjanak <i>aztánra</i>, megmaradjanak akkorra, mikor lehetnek
-olyanok, amilyeneknek lenniök kell, amilyenek lenni szeretnek,
-amilyennek lenni kötelességük… Ezt általában arról, ha a
-progressziónak megmaradt intézményei és emberei ma nem mind viselik
-annyira a saját képüket, mint mikor kiki szabad és köteles is
-azzal, hogy milyen legyen a képe.</p>
-<p>Ami énnekem a mostani háboruval szemben való érzéseimet illeti:
-azokat nem lényegükben revideálta a háboru s nem mind revideálódnak
-visszamenően, bármint végződnék is Magyarországnak s a monarchiának
-e fegyveres mérkőzése. Ami arra vonatkozik, hogy én fennakadtam
-rajta menten, mikor Sir Edward Grey monarchiánknak Szerbiával való
-ügyét nagyköveti konferencia elé akarta állítani, hogy tehát ekkor
-chauvin presztizspolitika kerített hatalmába: nem tagadom, egy
-kicsit büszke vagyok rá, hogy sok jobbszemü barátommal ellentétben
-én Sir Edwardnak ebben az ajánlatában menten megláttam az
-ellenséges, a háborus szándékot. Mert ha valamely önálló ország egy
-másikkal területi épsége dolgában különböződik össze – pedig nem
-kellett a háborut megérni, még a trónörököspár meggyilkoltatását
-sem, hogy világos legyen, mennyire ekörül forog a mi vitánk
-Szerbiával – akkor az az ajánlat, hogy ő ez ügyével idegenek birói
-széke elé álljon, nem presztizs dolga <span class=
-"pagenum"><a name="Page_107" id="Page_107">-107-</a></span> többé,
-hanem önállóságé, önjoguságé, tehát életé és életlehetőségé. Ez nem
-lehet kérdés. Kérdés csak az, hogy amely nemzet vagy faj vagy
-ország számára az osztrák-magyar monarchia életbenmaradása
-életkérdés, fontosnak tartja-e a monarchia élete számára, hogy
-annak mai birtokállománya ne változzék? Az is kérdés, hogy akik e
-monarchiát s egyes államait vagy országait igazságos és manapi
-politikával akarják megerősíteni: lehetségesnek tartanak-e ilyen
-politikát, valameddig tisztázva nincs úgy az ittlakók, mint a
-kivülállók számára, hogy akik e monarchiában élnek, itt fognak-e
-maradni, itt akarnak-e maradni, itt kell-e maradniok, itt lehet-e
-maradniok? Hogy mindezek tisztáztassanak, hogy mind e kérdésekre
-felelet alakuljon ki, annak időpontja talán, de csak nagyon talán,
-talán egy, talán két, talán csak egy félévre: lehet, hogy a mi
-kezünkbe volt adva s hogy ennyi ideig talán fel tudtuk volna
-tartóztatni a világháborut. De ha egyéb nem, amik megindulása óta
-kiderültek: világosan mutatják, hogy nem rajtunk állt, hogy végkép
-elkerülhessük, akár akart az ország háborut, akár nem, sőt még
-akkor sem, ha bármiféle áldozattal – s itt a legvégsőbbig menő
-áldozatokra gondolok – maga adta volna előlegbe mindazt, amijébe
-egy elvesztett háboru kerülhet. Belgium példája és sorsa ezt
-megmutatja, s nem tudom, hogy a háboru további folyama meg fog-e
-<span class="pagenum"><a name="Page_108" id=
-"Page_108">-108-</a></span> állani ennél az egy példánál. Nem arról
-van szó, hogy akartuk-e a háborut, mert azt a mai történelemnek
-nálunknál nagyobb urai nem kérdezték tőlünk. Arról lehet csak szó,
-hogy amit a sors ránkmért, annak önérzettel és elszántsággal
-nézzünk-e szemébe, vagy az áldozati bárány lemondásával olyankor,
-mikor hála istennek egy cseppet sem bizonyos, hogy áldozatok
-leszünk.</p>
-<p>Már most: hogy a háboru annak a politikának megmaradásáért
-folyik, melyet a háboru előtt nem tartottunk jónak, az nagyon igaz
-már azért is, mert Magyarország megmaradásáért folyik s benne
-nyilván kiki azért küzd és remél, hogy megmaradjon annak, aki, s
-abban, amije van. Ám ez a generális megmaradás nem csupán azoknak
-érdeke, kik a régi politikának hasznavevői voltak, hanem azoknak
-is, kiket az kisemmizett. Én ugyan a háboru jó végétől, mint
-egypárszor éppen itt a Világban fejtettem ki, bizonyos haladásokat
-igenis várok, úgy szociális, mint kivált nemzetiségi tekintetben,
-úgy érezvén, hogy ezek számára a háboru során előállt változások
-hol szükséget teremtenek, hol lehetőséget nyitnak. De azt is
-megírtam, éppen <i>aztánra</i> vonatkozó figyelmeztetéseimben, hogy
-a háboruk általában a konzervatizmusnak kedveznek s el lehetünk
-készülve, hogy a háboru után a progresszió embereire és
-intézményeire még nagyobb szükség lesz, mint volt a háboru előtt,
-mert nagyobb <span class="pagenum"><a name="Page_109" id=
-"Page_109">-109-</a></span> visszahatással kell majd megküzdeniök.
-Tehát valóigaz: a háborunak sok a politikai veszedelme, s ha a
-progresszió emberei akár maguk sürgették volna s idézték volna elő,
-akár pedig mikor, mondjuk, nem lázadnak ellene, vétenének hitük és
-igyekvéseik ellen, akkor bizony nagy hibát követnének el. Lehet,
-sőt úgy van, hogy évtizedek rossz belső politikája juttatta e
-monarchiát abba a leromlásba, hogy környöskörül s a világhatalmak
-legmagasáról már romlandó prédának tekintsék. De hogy, miután már
-ennek vették, ilyen gyanánt kezdtek vele bánni s mint ilyet kezdték
-ki s mikor most arról van szó, hogy éljen-e, haljon-e s benne
-éljünk-e, haljunk-e mi: hogy akkor, aki ez élethez különben
-ragaszkodva, e ragaszkodásnak a mai világrendtől pontosan
-megszabott következéseit levonja és vállalja, nem vét semmiféle,
-bármily haladott politika, még a pacifista politika ellen sem:
-arról való meggyőződésemet e háboru igazán nem revideálja. Azt
-persze nem követelem tőle, hogy ő csinálja meg, amit én nem
-csináltam meg, amit mi nem csináltunk meg: a progressziv
-Magyarországot. Teljesen elég, ha megment egy országot e szent
-igyekvés számára, s azért tört ki, <i>hogy</i> megmentse.</p>
-<p>Abban nem lehet kétség, hogy minden ellen vétkezik, ami ellen
-vétket elkövetni lehet, aki háborut idéz elő. De háboruval szemben,
-amely megvan (vagy, ami egyremegy, elkerülhetetlen, csak egyik
-<span class="pagenum"><a name="Page_110" id=
-"Page_110">-110-</a></span> ember talán jobban látja vagy talán
-ösztöne van az ilyesmi iránt, hogy mennyire elkerülhetetlen s nem
-azok szándékán muló, akikre rászakadt) mondom: már meglévő vagy
-elkerülhetetlen háboru iránt különbözőkép érezhetnek még azok is,
-kik elvben minden háboru iránt egyformán éreznek s minden háboru
-megelőzésére egyformán törekszenek. Ha például a bur háboru
-idejében angol lettem volna, vétettem volna fabiánus meggyőződésem
-és törekvésem ellen (mert angolnak nyilván fabiánus volnék) ha ott
-és akkor háborupárti lettem volna. De ha ugyanakkor bur vagyok, és
-pedig bur munkás, bur szocialista, bur pacifista, bur radikális,
-progressziv és filantrop: az angol ármány ellen fegyvert emelőknek
-nem vetettem volna gáncsot, nem fogtam volna meg a karjukat, ha
-tudtam is volna, hogy Krüger apó s mind a többi apók egy igen
-reakciós társadalmat képviselnek és akarnak itt megmenteni kis
-országuk formájában, hol a szociális haladásnak útjában áll a
-patriarkalizmus, a nemzetiségi igazságnak pedig (például az angol
-munkások iránt való legelemibbnek) útjában áll a hatalmi gőg s a
-gazdasági féltékenység. Azt gondoltam volna, hogy a bur állapotok
-ugyan nem ideálisak s elég dolgunk lesz vele s dicső feladata
-munkánknak, ha kell: önfeláldozásunknak, hogy megváltozzanak s
-megjavuljanak, – de még mindig jobbak, mint volnának idegen uralom
-alatt, s <span class="pagenum"><a name="Page_111" id=
-"Page_111">-111-</a></span> nem szabad vele törődnöm, hogy mi
-minden menekül meg a burok országával: az a fő, hogy megmeneküljön.
-Sőt s itt szabadjon cinikusnak lennem: el tudok képzelni akkori bur
-embert – s a burok többségének mai viselkedése azt mutatja, hogy el
-lehet képzelni – ki azt mondta magában: igaz, hogy az angol uralom
-idegen uralom, de angol uralom, haladott és igazságos uralom, mely
-tulajdonkép több önállóságot és boldogulást biztosít számunkra,
-mint a tehénpásztori függetlenség. Ám nem hiszem, hogy ugyanilyesmi
-megfordult legyen bármely bur lélek titkában, ha a szóban forgó s
-robogva közeledő idegen nem angol uralmat jelent, hanem – csak
-példának mondom és pofonütve a geografiát – orosz. A lengyeleknek e
-percben – bár csak elgondolásban – választásuk van abban, hogy
-részben porosz fegyelem, részben osztrák imperium alatt éljenek-e
-tovább, vagy, mint az oroszok igérik nekik, újra született
-független lengyel királyság gyanánt – csak éppen orosz… hogy
-fejezzem ki magam… orosz érdeklődés alatt. Csodálatos: nem kérnek e
-lehetőségből, sőt légiókat szerveznek ellene… Ahogy én évek óta
-Magyarország helyzetét, a monarchia helyzetét, a világ mozgalmait
-és szándékait látom: nem kellettek hozzá a mai napok állapotai,
-hogy világos legyen előttem, mennyire nincs, kivált itt
-Magyarországon egyéb választásunk (jobban mondva nem is a mi
-<span class="pagenum"><a name="Page_112" id=
-"Page_112">-112-</a></span> választásunkon áll, hanem a sors dönti
-el s nekünk a kétségbeesettség elszántságával kell majd
-beleavatkoznunk, merre döntsön) mint vagy e monarchia s annak vagy
-<i>fortvurstlizása</i> vagy ujjászületése, – vagy olyan uj
-kombináció, aminőből például a megnyugvások főiskoláit megjárt
-lengyelek a maguk számára nem kérnek. Nem vagyok annyira
-progressziv, hogy orosz akarjak lenni, se háboruval, se háboru
-nélkül. Sőt még háborut sem sajnálok, hogy ne kelljen annak lennem,
-kivált mikor nem is kérdeznek, mert az orosz nem kérdi, hogy
-akarok-e háborut. Egészen bizonyos: nemcsak az, hogy körülbelül
-ezerkilencszáztizenhatra az orosz teljesen felkészülvén,
-mindenesetre nekünk esett volna, még ha ingyen tettük volna is lába
-elé, amit el akar venni, hanem az is, <i>hogy mikor idén tavasszal
-egy komoly betegségi eset elképzelhetővé tette, hogy e monarchiában
-változások lesznek, az orosz ezekre való tekintettel mindenesetre
-mobilizált</i>, s ez a magyarázata, hogy a háborunak mindjárt első
-ütközeteiben szibirják és mongol csapatokkal ismerkedhettek meg a
-mi jó magyarjaink. Nem hiszem, hogy abban, amire e mobilizáció
-feltételesen készült, megakadályozta volna az orosz cárt vagy
-Nikolajevics Miklós nagyherceget, ha én abban az esetben
-határozottan és félreérthetetlenül kijelentem, hogy én utálok
-minden háborut s nem engedem meg, hogy Magyarország háborúba
-keveredjék. <span class="pagenum"><a name="Page_113" id=
-"Page_113">-113-</a></span></p>
-<p>Egyelőre az angol, a francia, az olasz progressziónak nagyszerű
-valósága sem tudta utját állani s nem a Balkán igaz demokráciája,
-hogy ez a háború évek óta főljön, készüljön és most kirobbanjon.
-Annál kevésbbé a magyar progresszió, ha mégoly kötelességtudó is s
-ha mégúgy abban látná az elvhűséget, hogy lehunyja szemét a valóság
-előtt. Én a magam részéről abban látom, hogy a progressziót benne
-lássam nagy összefüggéseiben és sok mindennel való relativ
-összetartozandóságában, amivel külömben abszolute szemben áll.
-Nekünk nem volt szabad hagynunk ezt az országot, most pedig meg
-kell tartanunk. Ha ez sikerül, rajta kell lennünk, hogy olyan
-legyen, aminőnek mi szeretnénk látni. Ehhez a végsőig menő
-önfeláldozáson kivül még csak eggyel járulhatunk hozzá: ha a végsőn
-is tulmenő áldozatkészséggel mentjük át <i>aztánra</i>
-intézményeinket, eszközeinket és – embereinket.</p>
-<h2>JEGYZETEK</h2>
-<p class="center">1914. december 13.</p>
-<p><i>Szabadságharc</i>… Nekem hatkor kell kelnem és szaladnom
-munkára, mikor te még két órát alszod ki pont éjféltől fogva boldog
-nyolc órádat. Lehajtom hig kávémat s nyelem hozzá a száraz zsemlét
-– te napjában ötször eszel húst <span class="pagenum"><a name=
-"Page_114" id="Page_114">-114-</a></span> s reggel halat, sajtot,
-szalonnát, gyümölcsöt. Én töröm magam a vevőm után, lesem, hogy mi
-a gusztusa s szászor át meg át kalkulálom s kikalkulálom zsebemből
-a fele hasznot, csakhogy én szolgálhassam ki s meg tudjam tartani.
-Te azalatt gőgösen ülsz párnázott irodádban, várod, hogy a vevő
-felkeressen s ha nem tetszik neki, amit nálad talál, hát akassza
-fel magát. Én tanulok, kieszelek, töröm magam, – bejárok, kijárok,
-bujom a könyveket, hogy mit vihetnék át belőlük munkámba, lesem az
-uj gondolatokat, hogy mit fejhessek masinára és köcsögbe. Te
-folytatod, ahol apád elhagyta s mialatt én éjet nappallá teszek, te
-estebéd után feketében ülsz kandallód mellett, s külön töltöd a
-bort a hat embernek való után, amit hasadba temettél. A te házad a
-te kastélyod – falba épített szekrényekkel, tágas ablakokkal,
-hideg-meleg viznek falból ömlő bőségével. Az én szállásom két
-szoba, konyha, mit feleségem rak tele gyámoltalan kézimunkával s
-lyányom mázol be aranyfestékkel. A feleségem… a lyányom: legfeljebb
-ha egyszer egy héten takarító asszony jár kezükre, hogy tönkre ne
-menjen a sikálásban, a mosásban, az egész házra való főzésben,
-varrásban. Te ezalatt uri módban szolgáltatod ki magad, szombat
-déltől hétfő délig vidéken nyujtózkodol, kertben alszol, csónakon
-hintálsz, halászol, vadászol, úgy élsz, mint a nagy urak. Két-három
-hónap egész familiástól <span class="pagenum"><a name="Page_115"
-id="Page_115">-115-</a></span> utazás, a legfinomabb fogadókban, a
-legszebb helyeken, a pénzed négyszer annyit ér, mint az enyém, s
-amellett négyszer annyid van belőle. Miért? mi jusson? miért vagy
-úr, míg én csak szolga vagyok? miért parancsolsz ott, ahol én csak
-befurakodhatom? miért vagy isten, ahol én ember is alig
-lehetek?…</p>
-<p>Ez ugyebár úgy hangzik, mintha forradalomból kiáltana ki. Mintha
-munkás kiáltaná a gazdag tőzsér felé, szegény ember az úr felé.
-Pedig nem. Ez annak a háborunak veleje, mely most Flandriában két
-ároksorba ássa szembe a németet az angollal. Egy Heyking nevü német
-iró füzetecskéjéről írnak a német ujságok, – ez a füzetecske arról
-szól, hogy milyenek valójában az angolok, s ha nem is azokkal a
-szavakkal panaszolja fel, mint ahogy én érzékletessé próbálom
-tenni, de mégis az a tétele fejtegetéseinek, hogy mi jogon él az
-angol polgár kevesebb munka után hasonlíthatatlanul jobban, mint a
-világ egyéb polgársága?! A kérdés jól van feltéve s jól van
-beállítva az is, hogy a rávaló felelet sehol sem közömbös az
-emberiségre nézve. Mert, most látni éppen letagadhatatlan példán:
-ahhoz, hogy az angol polgár ezt a kényelmét és jobb módját
-megtarthassa, időről-időre háboruba kell kevernie a világot, vérben
-kell megfürösztenie a konkurrenciát, sőt most már szines félvadakat
-kell rászabadítania fehér <span class="pagenum"><a name="Page_116"
-id="Page_116">-116-</a></span> testvéreire. Szinte mellékes ehhez
-képest, hogy a boldogok e szigetén is a tagadhatatlan haladó
-demokrácia nem, mint másutt, abban áll, hogy legalulról is mind
-följebb emelkedjenek az emberek emberi életvitel felé, hanem csakis
-abban, hogy szélesebbre terjedjen a kiváltságosok köre, kik a többi
-angolságot éppúgy kiszipolyozzák, mint az egész angolság a
-tengerentuli félvadakat. A fő az – s e frappáns és sokunknak eddig
-szemet nem szúrt példával különösen igazolódik abbeli tételem, hogy
-e mostani háború ugyanúgy szabadságharc, mint volt a polgárság
-harca a királyság, a papság s a nemesség ellen – a fő az, hogy az
-angol polgárság rendjében egy kiméletlen kiváltságolt és
-kizsákmányoló osztály ül a világ nyakán, melynek, hogy hatalmát s
-kiváltságait megtarthassa, időről-időre világháborukra van
-szüksége, akár csak az orosz autokráciának. Ez, a demokrata s az
-autokrata kivaltságnak e rokonsága magyarázza meg, mint tud a
-szabad angol szövetségben állani a rab oroszszal, s ebből alakul,
-ugyanolyan demokrata és szociális szükség gyanánt, mint amely miatt
-most százhusz éve imádkozni kellett, hogy a nagy forradalom nemzete
-ne bukjék el: a jövőnek az a képe, hogy a kontinens országai
-Európai Egyesült Államok szövetségébe fogódzanak össze, keletre az
-orosz autokrácia, nyugatra az angol demokrácia ellen.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_117" id=
-"Page_117">-117-</a></span></p>
-<p><i>Emberanyag</i>. Azt mondja a Manchester Guardian, hogy ez a
-háború egy nagy vezéri geniet revelált a rendes katonai
-képzettségen fölül, mely mind a seregekben igen magas foku:
-Hindenburgot. Ez bizonyára így is van, – a német Hindenburg az a
-napoleoni temperamentumu katonai lelemény, ki e háboruban a
-csodákat produkálja. De az okos angol ujság mintha méltatlan volna
-egy másik katonai nagysággal szemben, kit ugyancsak ez a háboru
-revelált: Joffreal szemben. Igaz, hogy Joffre nem genie, de, ha
-lehet így mondani: a genialitás nélkül valóságnak genieje. Éppen
-annak a rendes és szakszerü katonai tudásnak, melyet, ha
-konstatálja is e háboruban jelentkező magas fokát, az angol ujság
-mintha mögéje tenné a Hindenburg originalitásának. Azt hiszem nincs
-igaza. Az a német alaposság, melyet elég furcsán itt a francia
-fővezér képvisel a németek mostani latinos ötletességével szemben,
-a francia harctéren a francia emberanyaggal ugyanolyan csodát
-mivelt, mint Hindenburg az orosz-lengyel harctéren a német
-emberanyaggal. Röviden: a Joffre vaskeze és hideg esze a heves, a
-dühösen támadó, de hamar elkedvetlenedő, a páratlanul hős, de
-páratlanul szeszélyes francia emberanyagot olyan vasfegyelembe
-törte, olyan agyagos szívósságba nevelte bele, amilyet Napoleon se
-tudott volna ebből az emberanyagból kiváltani. Ezekben a
-franciákban, ezekben a <span class="pagenum"><a name="Page_118" id=
-"Page_118">-118-</a></span> földbe ásva heteken, sőt hónapokon át
-egy helyben kuksoló franciákban a saját édes anyáik sem ismernének
-fiaikra. Ennek a háborúnak Joffre a Moltkéja… de, mondom,
-Hindenburg a Napoleonja. S mind a kettő abban remekel, hogy
-olyasmit vált ki emberanyagából, mit az maga sem ismert magában,
-olyasmit követel tőle, amit senkisem tehetett fel róla. Ha csoda,
-ahogy Joffre egyhelyben ületi a franciákat, még nagyobb csoda,
-ahogy Hindenburg ide-oda vágtattatja, szaladgáltatja, masiroztatja,
-utaztatja, száguldtatja a németeket. Belgiumtól a Mazuri-tavakig
-három sinpáron D-vonatokon: a német császár így szolgálja ki
-katonával az ő nagy marsallját, ha az erősítést kér tőle. S
-Belgiumtól Boroszlóig, Krakótól Lodzig, Varsótól Posenig: Hindeburg
-úgy dobál ide-oda egész hadseregeket, mintha lapdázna velük. Ő a
-genieje annak, aminek már Napoleon is genieje volt: hogy hisz az
-emberi gépezet korlátlan lehetőségeiben. Ha szüksége van arra, hogy
-az emberek repüljenek, vizen száraz lábbal menjenek át, golyó ne
-fogja őket, ne kelljen enniök, sötétben lássanak s egyenkint
-százszor annyit érjenek, mint amennyit érnek: akkor egyszerűen
-felteszi, hogy az embernek szárnya van, hogy az ember tündér, hogy
-az ember angyal, hogy az ember elefánt, hogy az ember tigris – és
-kitűnik, hogy neki van igaza: az ember minden tud lenni, aminek
-lennie kell, az ember mindent <span class="pagenum"><a name=
-"Page_119" id="Page_119">-119-</a></span> meg tud tenni, amit
-tennie kell. Az ember az a masina, amelyik mindent bír s akitől
-mindent lehet kivánni. Ha egyébre nem, arra megtanított bennünket
-ez a háború, hogy higyjünk nemünknek nemcsak lelki, de testi
-genialitásában is. Mind, ami jóslás az embert illető
-bizalmatlanságon épült: ostoba fontoskodásnak bizonyul. Amit arról
-fecsegek, hogy a mai elpuhult és túlkultivált ember nem birhatja a
-testi hányattatásokat, annak éppen megfordítottja igaz – csakúgy,
-mint ahogy éppen most is tapasztalhatjuk a sokszor megfigyelt
-igazságot, hogy nem az északi népek bírják legjobban a hideget. Azt
-mondják, hogy a nyápic városiakkal nem lehet vízben, sárban, rossz
-koszton élni és harcolni – s kitünt, hogy a nyápic városiak, a
-polgári élet, a hivatalok rezervistái vezetnek úgy a német, mint a
-magyar s az osztrák hadisorokban. Azt mondták, hogy a degenerált
-francia egy hétnél tovább nem bírja a háborút: nos, a degenerált
-francia olyan szivós benne, azaz hogy sokkal szivósabb, mint a
-lomha muzsik. S azt mondták, hogy a mi ideges nemzedékünk nem
-birhatja a háború idegbeli gyötrelmeit – s csakugyan, ha az ember
-elgondolja, amit semmi háborus nemzedéke az eddigi emberiségnek nem
-ismert: a mai csatának rémületes zaját s a különböző robbantó
-szerektől dögleletes füstjét és levegőjét, nem tudja megérteni,
-hogy ezt ember hogy állhatja. És mégis állja s a mai ember az,
-<span class="pagenum"><a name="Page_120" id=
-"Page_120">-120-</a></span> aki állja. Ha nem jókedvéből teszi,
-annál becsületesebb, hogy megteszi. Ha kényszerüség számára: annál
-nagyobb és hősebb, hogy akármit érez vagy gondol, de a helyén
-megáll.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p><i>Magánélet</i>. Az ember tolakodásnak érzi, ha ilyenkor a maga
-bajával áll elő vagy titokban is gondolni mer rá… mikor olyan nagy
-dolgokról van szó. Ezeknek a nagy dolgoknak joguk van leszorítaniok
-minden saját dolgunkat, mivel épp azért nagyok, mert kinek-kinek
-minden saját dolgát, dolgának lehetőségét magukba zárják. Nincs
-jogom magánéletre, nem siránkozhatom, hogy jövedelmem megcsappant,
-mikor amiatt a birkózás miatt csappant meg, mely arról dönt,
-lehet-e ezen a darab földön akárkinek is munkája, keresete,
-jövedelme… És így tovább… ez így van… az altruizmus köteles és
-szivesen vállalt idei ezek, az altruizmusé, mely, mint a tudomány
-megállapítja, csak szublimált egoizmus. De azért tudja isten,
-nevessen-e, sirjon-e az ember, mikor a villamoson lábbadozó
-sebesültek beszélgetnek egymással, egy csinos fiatal
-parasztmenyecske hallgatja őket s egyszerre csak bátortalan s
-pirulva szól az egyik vitézhez: hát az én uramat nem látta-e,
-lelkem? szép, magos barna ember, pirosképű, kis fekete bajsza van!…
-A vitézek nevetnek, a menyecske még jobban elvörösödik <span class=
-"pagenum"><a name="Page_121" id="Page_121">-121-</a></span> –
-megérti szegényke, hogy milyen kicsi és senki ebben a
-világfelfordulásban az ő ura, ha még oly szép magas ember is s ha
-néki mindene is… És mindnyájan úgy vagyunk ezzel a nagy
-megpróbáltatással, hogy nem illik benne sem magunkra, sem valaki
-kedves emberünkre, sem valami kedves dolgunkra gondolnunk, de
-mégsem tudunk egyébre gondolni s lelkünk titkában az egész minden
-együnk számára ilyesmi körül is forog. Édes istenem, ezt még az
-isten sem veszi rossz néven, ő is számol azzal, hogy minden
-embernek csak egy élete van s mind csak egyszer él a világon s ha
-bárkinek is, de az egyesnek mégsem egészen mindegy, hogy mi
-történik vele, mi marad el tőle s ennek mindennek hamarabb vagy
-később van-e vége. Amily furcsa, hogy az emberek ilyenkor is
-magukkal törődhetnek, annyira kegyetlenség megzavarni őket
-primitivségénél fogva szent egocentrikusságukban. Én legalább sose
-felejtem el, most is rossz tőle a lelkiismeretem, annak az öreg
-zsidónak a tekintetét, kinek egész kiépült s boldog biztosságban
-megállapodott lelkivilágát megrendítettem azzal a szemtelen
-kérdéssel, hogy: mondja csak Schön úr, maga csakugyan azt hiszi,
-hogy a mindenható uristennek, a világ urának, minden teremtett
-lélek parancsolójának nincs egyéb gondja, mint éjjel-nappal lesben
-állani, hogy Kecskeméten a Lakatos-utcában a Schön úr, isten ments,
-nem eszik-e disznóhust?! Berény Róbert <span class=
-"pagenum"><a name="Page_122" id="Page_122">-122-</a></span>
-barátomnak van egy gyönyörü kis angora macskája, Puki nevezetű,
-mely szentül meg van győződve, hogy a világon minden, ami történik,
-neki van és ő miatta történik, s mikor gazdája a vászon előtt áll s
-buzgón járatja az ecsetet, ő még buzgóbban ugrik minden ecsetemelés
-után, mert erről is azt hiszi, hogy ezt vele játsszák. S valljuk
-meg: mindnyájan ilyen Pukik vagyunk, s nézzük el egymásnak
-kölcsönösen még a világháboruban is. Elvégre csakugyan nekünk
-játsszák.</p>
-<h2>REVIZIÓ ÉS REVIZIONIZMUS</h2>
-<p class="center">1914. december 16.</p>
-<p class="center">Elmondatott a Demokrata Ifjak Március
-Körében.</p>
-<p>Kedves fiatal barátaim, mikor megtisztelő kivánságuk szerint
-ideülök a vallatószékbe, hogy beszámoljak önöknek politikai
-nézeteimről, talán az is érdekli önöket, mint fiatal politikusokat,
-hogy egy barátjuk politikai fiatalsága minő hatások alatt
-alakult.</p>
-<p>De elébb meg kell mondanom kettőt.</p>
-<p>Az egyik az, hogy amily tisztesség számomra, hogy nézeteim iránt
-érdeklődnek, csakis a magam nézeteit mondom el s ezekre annyira nem
-tartom kötelezőknek a mások nézeteit, még – ugyebár nem veszik
-kicsinylésnek – az önök nézeteit <span class="pagenum"><a name=
-"Page_123" id="Page_123">-123-</a></span> sem. Ebből az is
-következik, hogy sem maga a tény, hogy szives felszólításuknak
-szivesen megfeleltem, sem bármi, amit mondani készülök, nem
-tüntetés senki és semmi ellen. Épp oly kevéssé, mint nem
-tüntetésből teszem, mikor egyéb társaságban vagy iskolában elmondom
-egyről és másról való nézeteimet fiatal barátaimnak, kik azokra
-kiváncsiak. A mostani nagy szabadságharcok idején nem kell külön
-meglobogtatnom a vélemény szabadságának zászlaját, s mint ahogy
-idestova negyedszázados politizálgatás közben mindig csak a magam
-véleményét tartottam magamra nézve kötelezőnek, viszont senkitől
-sem kivánom, hogy az én véleményeimtől bármiben is megköttesse
-magát. Ha tehát akár önöknek, akár másoknak valami politikát
-javallok, az mindig csak baráti tanács, de épp oly kevéssé
-tolakodás az önök meggyőződésével szemben, mint ahogy nem tüntetés
-mások meggyőződése ellen.</p>
-<p>A másik, mit az uj politikai nemzedék pártkülönbség nélkül való
-érettsége előtt nem kell sok szóval magyaráznom, az, hogy mint
-ahogy a multban fiatal fővel sem fogadtam el, most s a jövőben
-vénebb fővel sem fogom – reméllem – soha elfogadni a közhelyet,
-mely kivált a politikában ellentétbe állítja az ifjúi hevet az
-érett kor megfontoltságával, s mikor ilyenformán úgy tesz, mintha
-menedéklevelet állítana ki az ifjúságnak, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_124" id="Page_124">-124-</a></span>
-voltaképp kiváltsági levelet ír az öregségnek. Én, ha fiatal
-volnék, felháborodva tiltakoznám az ellen, hogy bármi eljárásomat
-azzal mentsék, hogy fiatal vagyok. Visszautasítanám e kedvezményt,
-mert érezném, hogy e látszólagos joggal jogaimtól akarnak
-megfosztani, s e réven a nagykoruság s a dolgokba való
-belebeszélhetés jogait mind átjátszani az idősebb nemzedékre. S
-ezzel szemben, annak fejében, hogy nem kötnek meg sértő
-kiváltságokkal, vállalnék minden kötelességet, mely nyomja annak
-vállát, ki a közügyekbe beleszól, tehát vállalnám a teljes
-informáltság, a józan és gyökeres megfontolás kötelességét is. Azt
-mondanám, hogy az ifjuságnak, melynek számára inkább készül a
-mindenkori világ, mint a vénebbek számára, kik a jövőt már nem érik
-meg: az ifjuságnak joga van belebeszélni abba, hogy milyen legyen
-ez a világ, de – ekkor viszont éppúgy kötelessége a ridegségig s
-magát egy szavával sem csalva vagy részegítve realistának lennie,
-mint mondjuk a mozdonyvezetőnek, akár húsz éves, akár hatvan. Azt
-mondanám azoknak, kik vállamat veregetik, hogy a csacsiság lehet
-talán kedvesebb, mint a szamárság, de éppoly veszedelmes. Sőt mivel
-éppen nem áll, hogy az idősebbek tapasztalata többet ér, mint a
-fiatalok fogékonysága, sőt mivel a fiatalok fogékonysága
-tulajdonképp jobb, mert frissebb értesültség, míg az öregeknek
-tapasztaltság kifogása <span class="pagenum"><a name="Page_125" id=
-"Page_125">-125-</a></span> és álruhája mögé húzódó azon való
-mérgelődése, hogy változtatniok kell kedves megszokásaikon vagy le
-kell vonulniok kényelmes pozicióikról: mivel e gyanusan követelőző
-tapasztaltság tulajdonképp kitérés a tapasztalás elől s valójában
-keserves struccpolitika, amely tehát nem politika, – mivel
-egyszóval a fiatalságnak nagyjában és többnyire igaza van: emiatt
-aztán a fiataloknak kétszeres kötelességük a lelkiismeretesség s az
-alaposság, s nekik, a fiataloknak, sincs joguk a maguk kényelmével,
-melyben szintén a lustaság bújnék az ifjúi hév és meggondolatlanság
-kifogása mögé, kompromittálniok az igazságot, mely tehetségükre,
-akaratukra és meggyőződésükre van bízva.</p>
-<p>Ezt nem oktatásul vagy figyelmeztetésül mondom, – inkább
-magyarázatául annak a jóleső megfigyelésemnek, hogy a politikában
-nem kell félni az úgynevezett fiatal öregektől, hogy szent isten mi
-lesz belőlük később, ha már ifjan ily megfontoltak. Én azt
-tapasztaltam, hogy férfiak lesznek belőlük, kik megőrzik
-megöregedett tapasztalatuk számára a fiatalság hevét és lendületét.
-S ezért merem majd mai beszélgetésünk során önöket rábeszélni, hogy
-merjenek politikai meggyőződéseikben egészen gyakorlatiak és
-józanok lenni, nem keresvén az ifjúságra kötelező idealizmust
-szándékos naivságban, mely voltaképp épp oly elzárkózás az igazság
-elől, mint a szándékos bátortalanság. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_126" id="Page_126">-126-</a></span></p>
-<p>De elébb hadd mondom el önöknek, hogy az én politikai
-nevelkedésem sokkal fogyatékosabb volt, mint az önöké, mert az én
-nemzedékem attól a, nem tudok rá más szót, dilettantizmustól
-körülvéve nevelkedett, mely kevéssel ezelőttig a magyar
-belpolitikában úgy gruppirozta a gondolattalanságot, hogy
-mélységnek lássék. A gondolattalan kurucságnak, amiben évtizedeken
-át kimerült nálunk az ellenzéki politika, mely maga sem vette magát
-komolyan, a jobboldalon gondolattalan labanckodás felelt meg, mely
-még leleplezni is alig tartotta érdemesnek, hogy
-alkotmányosságunkban és saját többségi hatalmában csak formulát lát
-arra, hogy saját akaratunknak tessék, amit Bécsből
-ránkparancsolnak. Mégis: városi fiúknak, amilyen fejlődésem
-legfogékonyabb esztendeiben voltam, e labancságban több tetszett
-kultúrértéknek, tehát nemzeti értéknek is, mint a szűk szótárú
-kurucságban, mely mögött egyáltalában nem volt semmi. A
-labancpolitikának valami kevéssel merkantilisabb, iparibb s
-fináncpolitikaibb <em class="gesperrt">Einschlagja</em> többnek,
-tartalmasabbnak, modernebbnek látszott előttem, mint az ellenzéki
-szavalgatás, mely zavarba esett volna, ha az események szaván
-találják fogni. Arról nem volt itéletem, hogy ezt az országot mily
-fogyatékosan kormányozzák. De épp ezért aztán azok, kik de facto
-mégis kormányozták, tehát de facto mégis csináltak valamit, jobban
-imponáltak <span class="pagenum"><a name="Page_127" id=
-"Page_127">-127-</a></span> a helyes ösztönnel a politikát a
-cselekvésben kereső ifjúnak, mint nagy ellenzéki szónokok, kik
-közül egyről egy nagyszerű beszédje után még nagyszerűbben írta
-volt meg akkor Kozma Andor, hogy gyönyörű volt, elragadó volt,
-mindenkit meggyőzött, az egész házban csak egy embernek a képére
-volt ráírva, hogy nem hisz az egészből egy szót sem – s ez az egy
-ember maga a szónok volt… Amellett tudatlan voltam: merem mondani:
-tudatlanok voltunk a végletekig – pontosabban szólva: abba az
-egyoldaluan esztéta, belletrista, bécsi feuilletonista műveltségben
-elfogultak és kimerülőek, melynek sajnos most is kedvez nálunk a
-humanistának nevezett betürágásban veszteglő középiskola. Már
-jogász voltam, sőt már alapvizsgáztam nemzetgazdaságtanból, mikor
-még sejtelmem sem volt gazdasági vagy éppen pénzügyi dolgokról – s
-erre még büszke is voltam. Radikalizmusból, liberalizmusból elég
-volt számomra az a légies antiklerikalizmus, mely előfuvallata volt
-a közeledő egyházpolitikának, – egyszóval ugyanakkor, mikor
-egyetemi társaim szinte barrikádra mentek az ellenzéki
-véderőpolitikáért, én, – ma már furcsa, de hiába tagadnám – fiatal
-fővel szabadelvűpárti voltam. Ugyanúgy, mint többen azok közül, kik
-ma egy haladottabb nemzeti politika munkásai. S nyilván ugyanazon
-érzésből: mert érezvén, hogy a fiatal ember számára kétszeresen
-<span class="pagenum"><a name="Page_128" id=
-"Page_128">-128-</a></span> kötelesség a komolyság s a pozitivság,
-egyben környezetünknél, a miliőnél fogva, melyben felnőttünk, több
-komolyságot s pozitivumot láttunk az akkori guvernementális
-politikában, mint az akkori ellenzékiben.</p>
-<p>Ebbe a tudatlanságomba világított bele a szociáldemokráciával
-való, szinte véletlen megismerkedésem.</p>
-<p>Megint csak jellemző, hogy tíz filléres röpiratokból, mintegy
-kuriozum gyanánt került elém, tehát megint csak esztéta és
-belletrista formában a tudomány. Hosszú volna önöknek elmondanom,
-de talán magam előtt sem tudok róla pontosan számot adni, mint
-változtatta meg e megismerkedés egész gondolkodásomat s hajtott
-ezzel a politikában szinte napok alatt a legszélsőbb
-ellenzékiségbe, melynek számára csakugyan minden, ami ez országban
-előtte elterült, egy reakciós masszának tetszett. Ma már látom,
-hogy ebben is könnyebb végét fogtam meg a dolognak, – sokkal
-kényelmesebb volt ez a mindennek mindenestől való tagadása, mint
-lett volna a válogatás s az osztályozgatás, s a végletesség
-számára, mely mindig a legkényelmesebb, sokkal egyszerűbb volt a
-nagyszerű elfogulatlanság, mellyel polgári származásomnak s
-mivoltomnak föléje emelkedve, egyszerűen fejmunkásnak deklaráltam
-magamat s e szent alacsonyság gőgös magaslatáról néztem le a
-bugrisokat (azt hiszem, <span class="pagenum"><a name="Page_129"
-id="Page_129">-129-</a></span> a népi és irodalmi nyelvben addig
-szűkebb körre értett szót én alkalmaztam először a bourgeoisie
-kifejezésére) mondom: kényelmesebb volt így műproletárnak s
-forradalmi marxistának lennem, mint például észrevennem, hogy
-Magyarországon a polgárság számára sincsenek francia vagy angol
-állapotok, s törnöm fejemet ez ugyancsak kisemmizettek számára való
-politikán… Magánkörülményeim, melyek hamar rászorítottak a
-kenyérkeresetre és pedig a politikai ujságírásból való megélésre,
-sok ideig meg tudtak tartani ez elméletiség enclavejában. Minthogy
-a politikai ujságírónak, ha kenyerét minduntalan elveszíteni nem
-akarja, amivel azonban egy idő mulva már nem igen szabad, mert az a
-kenyér nemcsak az ő kenyere, – minthogy ujságírónak minálunk, a
-kiadók, gyakran a kiadói érdekek váltakozása szerint hol ezt, hol
-azt a politikát kell szolgálnia, nekem csakhamar bele kellett
-nyugodnom abba a megalkuvásba, hogy a nem nevem vagy írói jegyem
-alatt, hanem névtelen folytatott ujságírást úgy fogjam fel és úgy
-gyakoroljam, mint például a politikai államtitkáron alul rangozott
-tisztviselő a maga munkáját, melyhez csak kötelességének van köze,
-nem meggyőződésének, s e kötelességének azzal felel meg s
-meggyőződése ellen nem követ el vétket, ha legjobb képessége
-szerint megfogalmazza azt, amivel főnöke megbizta. Emellett azonban
-megmarad a <span class="pagenum"><a name="Page_130" id=
-"Page_130">-130-</a></span> neve vagy jegye alatt való írás, saját
-egyéniségének, saját legbelsőbb hitének kifejtése, – s minthogy a
-gyakorlattal végeztem a robotban s egyúttal az ettől megkövetelt
-önmegtagadásnál fogva ez mindenestől gyülöletessé vált előttem:
-természetes, hogy mikor magamnak s a magam nevében írtam,
-menekültem mindenestől a valóság elől s gyönyörködve pihentem és
-andalogtam a mindentagadás szivárványhidján.</p>
-<p>Jellemző viszonyainkra s politikánknak, hogy úgy mondjam,
-tárgytalanságára, hogy hosszú éveken át zavartalan – úgy értem,
-hogy saját kritikámtól vagy föleszmélésemtől meg nem zavartatva –
-élhettem e bolog elméletiségben. S ugyancsak jellemző, hogy mikor e
-tündérszigetemre elhatottak a revizionizmus első hangjai s
-elolvastam Bernstein kritikai és polemikus irásait: erős logikája
-ugyan megkapta bennem az esztétát, de különben úgy bosszantott és
-zavart az egész, mint a protestantizmus első vitairatai zavarhatták
-a katholikum nagy kristályrendszerében már elhelyezkedettet. S míg
-elméletben és úgy is hittem: nálamnál senki nem érzékenyebb a
-gondolat s a birálat szabadsága iránt: valójában eretnek
-tolakodásnak éreztem e mozgalmat, – türelmetlenségnek, mely nem
-tudja bevárni a nagy megérést s elméletet keres, hogy tudománynak
-hitesse el gyakorlati megalkuvását. Nagy belső küzdelmek, lelki
-válságok s nem is <span class="pagenum"><a name="Page_131" id=
-"Page_131">-131-</a></span> maguknak a revizionistáknak munkái – s
-nem, ami, úgy látom most utólag, csak idegeim alján hatott rám: a
-David agrárszocializmusa – inkább az angol munkásmozgalmak, az
-ausztráliai munkásállamok s a német államszocializmus elémtárulása
-s gyökeresebb tanulmányozása voltak az és volt az, ami először
-ejtett gondolkodóba: politika-e az elzárkózás, a maga képére
-alakíthatja-e a társadalmat valamely osztály, ha csakugyan nincs
-köze a társadalomhoz és csakugyan nem függ össze azokkal, kiknek
-fölébe kerekedjen? Sok ideig tartott, míg abban a, ha úgy tetszik
-opportunistább politikában állapodtam meg, melyet barátaim gyakran
-vesznek tőlem rossz néven. Nem szándék dolga vagy eltökélésé az
-ilyesmi, hanem a kiforrásé és meggyőződésé. Én hasznosabbnak tartom
-e politikát s magamat is e politikával, mint boldog szigetidőmet.
-Bár szabadjon hinnem, hogy teljesen haszontalan nem volt ott való
-időzésem sem. A magyar polgári sajtóban, az erősen belletrista
-revue-ujságírásban, egy csöppet a magyar politikában is én voltam
-időrendre egyik első, ki komolyan vette a szocializmust, érezni
-kezdte a munkáskérdés fontosságát s figyelmeztetni kezdett úgy a
-guvernementális, mint az ellenzéki usance-politikának még a mi
-fejletlenebb viszonyainkhoz képest is feltünő elmaradtságára s
-tartalmatlanságára. Velem együtt már olyan nemzedék került a magyar
-ujságírásba, <span class="pagenum"><a name="Page_132" id=
-"Page_132">-132-</a></span> melyet nem ért annyira tanácstalan,
-fölszereletlen és értetlen például a mult századvégi erős
-agrármozgalom s ezzel egyaránt az ipari munkásság jelentkezése és
-követelődzése, mint érte ugyanakkor a nálunk egy emberöltővel
-idősebb s fiaiknál egyebekben talán tehetségesebb, ragyogóbb,
-tekintélyesebb s bizonyos dolgokban műveltebb és tapasztaltabb
-publicistákat. Sőt tán abban is van része hatásomnak, ha most az
-önök személyében olyan fiatalság előtt ülök, hogy ismételjem a
-szót, a vallatószékben, mely a nálánál idestova egy emberöltővel
-idősebb publicistától igen komolyan számon kéri szociális
-meggyőződését.</p>
-<p>Azt szeretném, ha a mostani történelmi idő tisztázó és revideáló
-hatalma nem mulnék el fölülünk anélkül, hogy e főfontosságu
-dologban meg ne értettük legyen egymást. Nekem az az érzésem, hogy
-az események, melyek most mindenütt a világon szoros, még pedig
-belső összekivánkozástól összeterelt egységben mutatnak munkás és
-polgári társadalmat: a történelmi parancs erejével igazolnak olyan
-politikát, aminő például azok előtt lebegett, kik közül nekem fáj
-legjobban, hogy a magyar demokráciának és radikalizmusnak egy kalap
-alá való terelésre, legalább egyelőre, nem sikerült. S ehhez, a
-polgári radikalizmusnak s a szociális előretörésnek összeállásához
-a világesemények megujult alap gyanánt igazolják és dolgozzák ki –
-hatalmasabban, <span class="pagenum"><a name="Page_133" id=
-"Page_133">-133-</a></span> mint minden teoretikusa tudta – a
-szocializmusnak, a szociáldemokráciának is azt a variánsát, melyet
-német terminologiáju országokban revizionizmusnak szokás nevezni s
-melyről az orthodoxia azt szokta állítani, hogy polgári métely a
-munkásszocializmuson. Hogy mételyről van-e itt szó, vagy inkább a
-valóság kiütközéséről, azt a továbbiakban kéne megállapítanom. De
-elébb ismétlem, hogy a világháboru próbája sokkal szorosabb
-rokonságát mutatja a munkásszocializmusnak s a polgári
-radikalizmusnak, mint háboru előtt a jobbszemüek is észrevették
-vagy elfogadták. A háboru tanuságain megerősödve még jobb
-lelkiismerettel vagyok revizionista, ha úgy tetszik opportunista,
-mint voltam, – annyira, hogy nem érzem magamat politikai
-liliomtiprónak, mikor még önöket fiatalokat is ugyanilyesmire merem
-rábeszélni.</p>
-<p>A revizionizmus, tudvalevő, nem polgári politika. Ha jobbszárnya
-is a szocializmusnak, a szociáldemokráciának, épp oly tiszta vizű
-szociáldemokrácia, mint az orthodox marxizmus. A társadalom s a
-gazdaság mai rendjével szemben éppoly tagadásban áll, elemeit és
-mozgatóit ugyanazokban látja s a jövőt, ha szükségesnek tartja
-elképzelni, nagyjában ugyanúgy képzeli. Csak mivel a társadalom s a
-gazdaság fejlődése sokban nem úgy következett el, mint a
-szociáldemokrácia tudományos és politikai megalapítói várták és
-megjósolták, <span class="pagenum"><a name="Page_134" id=
-"Page_134">-134-</a></span> s mivel viszont politikájuk taktikáját
-ezekre a várakozásokra építették: azért kivánja taktikáját
-megváltoztatni a szociáldemokráciának, de ezt aztán olyan
-forradalmi módon nem forradalmivá tenni s mégis az egész
-szociáldemokrata mozgalomban a fősúlyt nem is a végső célra, hanem
-magára a mozgalomra, tehát tulajdonkép magára a taktikára vetni,
-hogy a gyakorlatban minduntalan s a polgári pártoknál nem ritkábban
-szembekerülne az orthodox szociáldemokrata taktikával, ha ez az
-orthodoxia is gyakran ki nem térne a napi állásfoglalások elől vagy
-meg nem nyugodnék olyan megoldásokban és formulákban, melyek
-tulajdonkép szintén nem orthodoxok, tehát tulajdonkép szintén
-revizionisták… Merek önök előtt e dolgokról csak ilyen nagy
-általánosságban, nehány odadobott műszóval és célzással beszélni,
-mert tudom, hogy mindezeket legalább is oly jól tudják, mint én. S
-merem gondolatmenetemből egészen kizárni a szindikalizmust – nem
-mintha alábecsülném a munkásmozgalomnak ezt az új vagy mondjuk
-pontosabban: egy tegnapelőttiből holnaputánivá ifjított formáját,
-hanem mert inkább igen komoly jelenségnek tartom, de olyanfajta
-ellenzéknek, melyben mi akarva sem vehetnénk részt, még ha
-forradalmiak volnánk is. Mert a szindikalizmusnak lényege az, hogy
-a munkásság türelmetlenül és elzárkózóan rázzon le magáról minden
-társaságot, minden szövetséget, <span class="pagenum"><a name=
-"Page_135" id="Page_135">-135-</a></span> minden összefüggést,
-minden tekintetet, sőt minden intézményt is, kivéve saját
-szervezetét, melyet alkalomról-alkalomra s az ugrásra mindig
-készenállva szegezzen neki mindenestől az egész társadalomnak. Ez a
-felfogás óriási erőt tesz fel a munkásságról, mikor így és ennyire
-életre-halálra szembeállítja minden egyébbel, ami emberi, tehát egy
-mindenesetre óriási erővel és hatalommal. S egyúttal roppant
-rizikót vet a munkásságra, ha számítása nem válnék be s állandóan
-és mindenkorra túlerővel találná magát szemben. A szociáldemokrácia
-minden eddigi formája és árnyalata, bármily ellentétbe helyezkedjék
-a polgári társadalommal, mégis valahogy úgy képzeli a dolgot, hogy
-legalább egy darabig s egyfelől a munkásság megerősödéseig,
-másfelől a polgári társadalom megrothadásáig: a munkásság próbálja
-felhasználni a polgári társadalom intézményeit is, próbáljon ezekbe
-is bejutni, próbáljon ezekben is hatalmat jelenteni s így
-ellensúlyozni fokról-fokra a túlerőt, melyben az egész többi
-társadalom állna a munkássággal szemben, ha a munkásság hadizenően
-helyezkednék szembe az egész társadalommal. A mi számunkra, kik
-érezzük az osztályok egymással való összefüggését s azt érezzük,
-hogy ennek segítségével tudunk a magunkén kivül helyezkedni s
-valamennyi javára cselekedni és dolgozni: a mi számunkra ez az, ami
-elképzelhetőbb és <span class="pagenum"><a name="Page_136" id=
-"Page_136">-136-</a></span> elfogadhatóbb volna még akkor is, ha
-volna választásunk és úgy volna lehetséges szindikalistáknak
-lennünk, mint ahogy nem lehetünk azok, mert a szindikalizmusnak
-lényegébe tartozik, hogy ne kérjenek belőlünk az ő vidékein…</p>
-<p>Ha tehát meggyőződésből, de kényszerüségből, hogy úgy mondjam:
-odapofozottságból a magunk számára olyan politikát választunk, mely
-összefüggésben látja az egész társadalmat s tennivalóit is ez
-összefüggésből származtatja s ehhez igazítja hozzá: akkor bármily
-hajlandóságuak voltunk eddig, nagyon el kell gondolkoznunk azon s
-le kell vonnunk további magunktartására nézve annak a jelenségnek
-következéseit, hogy ebben a háboruban a szociáldemokrácia
-világszerte: hűtelen ugyan nem lett elveihez, ellene ugyan nem
-cselekedett meggyőződéseinek, sőt legigazabb hitem és itéletem
-szerint a háborukban való becsületes helytállásával mindenütt
-magáért és létjogosultságáért állt helyt, – de világos, hogy,
-antimilitalizmusról nem is szólva, mikor ennyire döntő, életbevágó
-s a mai társadalmi renden belül folyó akcióban az uralkodó
-társadalommal egyetértve vesz részt: teljesen szakít a merev
-tagadásnak, szakít a társadalom felbomlását váró forradalmiságnak,
-szakít a fölötte s vele szemben álló rendektől vagy osztályoktól
-való kérlelhetetlen elkülönböződésnek taktikájával (és, mivel a
-taktika politika, politikájával), <span class="pagenum"><a name=
-"Page_137" id="Page_137">-137-</a></span> s ilyen mód tulajdonkép
-revizionista politikát folytat. Kéntelen folytatni, – s amint az
-élet valamely politikát kéntelennek, szükségszerünek,
-elkerülhetetlennek bizonyít, akkor egyúttal ezt a politikát
-igazolja is s az ezzel ellenkező politikát tévességben
-marasztalja.</p>
-<p>Egészen bizonyos, hogy a szocialisták e háboruban nem csupán
-olyan kénytelenségből vesznek részt, aminővel a közigazgatás és az
-állami hatalom, ha nem megy máskép, a tisztek revolverével kergeti
-rohamra a népfölkelőt. Vanderveldét nem revolverrel kényszerítették
-a miniszteri székbe s ha Vanderveldére rá lehet mondani (én nem
-mondom), hogy rhétor és stréber: Jules Guesdere, a marxistára nem
-lehet ezt mondani, pedig most ő is miniszter. S Frankot, az igaz,
-hogy revizionistát: szintén nem kellett bottal kergetni, sőt önként
-állt katonának s halt hősi halált a gazdasági irigyektől és hatalmi
-versenytársaktól ostromlott német nemzetért és birodalomért. Az is
-igaz ugyan, hogy Bernstein, a revizionizmus apja, épp minap
-fejtette ki, hogy ha tudták volna a német szociáldemokraták, hogy a
-németek háboruja főképp a demokrata Franciaország és Anglia ellen
-folyik s nem főképp a rabszolgatartó Oroszország ellen, bizony
-másképp viselkedtek volna. De én nem hiszem, hogy máskép
-viselkedtek volna, – nem viselkedhettek volna máskép s kivált a
-demokrata Angliával szemben nem. A demokrata <span class=
-"pagenum"><a name="Page_138" id="Page_138">-138-</a></span> Anglia
-a német nemzet és birodalom közén át minden német embert, tehát
-német munkást is másodrendüségbe, tehát kisebb keresetbe, rosszabb
-ellátottságba, kevesebb biztosságba akar leszorítani. Ez az, amit
-ösztönszerüen megérez a legkisebb, a legtudatlanabb vagy a
-legtudósabb s legforradalmibb érzésü német ember is, s ez az,
-aminek tűzzel, vassal, foggal, ököllel, és körömmel való
-visszautasítása nem ellenkezhetik semminő olyan elvvel, amely minél
-több ember számára miné nagyobb boldogságnak követeléséből
-származik. A revizionizmus mit mond? Azt mondja, ugyebár, hogy a
-munkásságnak fokról-fokra kell haladnia hatalmi és gazdasági
-térfoglalásban, s minthogy e fokokon minduntalan találkozik polgári
-osztályokkal s térfoglalásának tere a mai társadalom s a mai
-gazdasági rend: azzal a mozgalom lehetősége, a szerzemény és annak
-megtartása kedvéért hol itt, hol ott ideiglenesen meg kell
-békülnie, azokkal együtt kell operálnia. A háboru s benne a
-munkásság sokhelyt tüntető részvétele ezt szembetünően igazolja.
-Mert érthetetlen volna, ostobaság volna, öngyilkosság volna,
-egyszóval olyasmi volna, amibe egyes ember belekeveredhetik, de
-amire egész osztályok vagy csoportok sohasem vetemednek –
-érthetetlen volna, mondom, a munkásság e foganatos fáradozása, hogy
-tulajdonképp a mai világrendet megmentse, ha abba neki magának is
-számos érdeke nem <span class="pagenum"><a name="Page_139" id=
-"Page_139">-139-</a></span> kapcsolódnék bele. Ez nem azt jelenti,
-hogy e mai rend jó, hogy fenn kell tartani. De jelenti azt, hogy
-például a mai német munkás is életlehetőségért és munkalehetőségért
-küzd, mikor a mai német birodalomért harcol. A munkásnak érdeke,
-hogy a mai rend megváltozzék, de az is érdeke, hogy fel ne
-boruljon. Nem ideális eltartója, rajta kell lennie, hogy gyökeresen
-megváltozzék, de mégis csak eltartója s ma benne gyökeredzik. A mai
-gazdasági és társadalmi rend, amily elnyomó és kizsákmányoló (mert
-az!) olyan támaszték és tápláló is. Mindenkinek van benne veszíteni
-valója, s nem csupán láncok, mint a kommunista manifesztum hitte.
-Ebből nem az következik, hogy fentartsák, de igenis, hogy ezt kell
-megváltoztatni, s mindenkinek, aki változtatni akar rajta, egyben
-annyi érdeke füződik mindenkori fokához, hogy csak fokról-fokra
-lehet megváltoztatni. Ez ismét nem jelenti azt, hogy a forradalmak
-ilyenformán örökre kizártak vagy sohasem jogosak – fokokért is
-lehetséges forradalom és lehetséges olyan forradalom is, mely nem
-éget el maga mögött minden hidat. De ha ez így van, akkor a
-revizionizmus jó és gyökeres szociáldemokrácia abban is, hogy
-gyakran együtt taktikáz polgári pártokkal polgári alapon, abban is,
-hogy előtte a mozgalom vagyis a fokról-fokra való fejlődés a fő, a
-végcéllal nem fontoskodik. Olyan nagy jelenség, mint ez a
-világháboru, <span class="pagenum"><a name="Page_140" id=
-"Page_140">-140-</a></span> elvitathatatlanul olyasvalami, amit
-természeti jelenségnek szoktunk nevezni. S így mozzanatainak és
-adalékainak, tényeinek és valóságainak épp oly döntően bizonyító az
-erejük, mint, mondjuk, a fizikai törvénymegállapításokra a fizikai
-jelenségeknek. Minthogy nem lehet véletlen, minthogy nem lehet
-meggondolatlanságból elkövetett hiba, minthogy emberi hatalomtól
-meg nem állíthatóan szükségszerű volt, hogy a munkásság e háboruban
-a polgári rendekkel együtt küzdjön tulajdonképp a <i>mai</i>
-gazdasági rendért: e szükségszerüségben döntő bizonyítékunk van
-amellett a munkáspolitika mellett, az olyan felfogásu vagy
-taktikáju szociáldemokrácia mellett, mellyel ez az eljárás megfér,
-melyre ez a jelenség nem cáfol rá. S minthogy az sem lehet
-véletlen, hogy a háboruba sodródott nemzetek munkásai közül és
-szociáldemokrata táborából kivált a németek azok, kik minden
-fentartás nélkül, szinte tüntetően szálltak le a lövészárkokba,
-vagyis annak a birodalomnak proletárjai, mely állami hatalommal
-mérsékeli a proletárizmust és sokban feudális alkotmányán belül
-emberi sort biztosít minden dolgozó fiának: ebben is
-szükségszerünek, jogosnak, helyesnek, a valóságtól diktáltnak
-bizonyosul az a szociáldemokrata taktika, mely a mozgalomra veti a
-fősúlyt s nem sokat vesződik a végcéllal – vagyis megint csak a
-revizionizmus. <span class="pagenum"><a name="Page_141" id=
-"Page_141">-141-</a></span></p>
-<p>A háboru próbája, s ezzel a kisérlet souverain döntése állapítja
-így meg, hogy a revizionizmus nem holmi polgári s a veleszaladó
-polgári elemektől belevitt métely a szociáldemokráciában, hanem a
-munkásság legsajátabb helyzetéből és érdekéből a munkásság számára
-kötelezően következő taktika. A szociáldemokrácia megalapítói
-geniálisan meglátták, hogy a polgári társadalomnak végzete, hogy
-maga alatt vágja a fát. A revizionizmus módot ad arra, hogy e fát
-polgárság és munkásság együtt vághassák, összefogásban
-megsokasodott s nem ellenkezésben megcsökkent erővel. A dolog úgy
-áll, hogy ahol a munkásosztály hatalma és ellátottsága csekély, ott
-bátran megengedheti magának a polgári tábor balszárnyával való
-szoros szövetkezést, mert számos olyan polgári jót víhatnak ki
-együtt, mely az ő számára is hasznos. Ahol pedig a munkásosztály
-már ellátott és hatalmas, ott számos olyan, jövő törekvéseivel nem
-ellenkező, mai polgári érdeke is van, melynek megvédésére
-természetes és erkölcsös szövetségbe állhat a polgári
-radikalizmussal. Egyszóval: a revizionizmus nem polgári métely a
-szociáldemokráciában, hanem – talán még a saját teoretikusai előtt
-is öntudatlan – honorálása annak a sok ideig számba nem vett
-valóságnak, mely tulajdonkép összevág a természetnek abbeli ismert
-tulajdonságával, hogy benne ugrás nincsen, éles válaszok nincsenek
-s a <span class="pagenum"><a name="Page_142" id=
-"Page_142">-142-</a></span> szigoru megkülönböztetések is inkább a
-mi elménk kényelmében gyökereznek, mint a valóságban… honorálása,
-mondom, annak a valóságnak, hogy ugyanakkor sok a közös érdekük is,
-s a munkásságnak, melynek távolabb életérdeke mindenesetre az, hogy
-a mai polgári világrend gyökerestől megváltozzék, sok közeli s a
-távolival nem ellenkező érdeke gyökeredzik a mai világrendben.</p>
-<p>Ami ebben látszólag ellentét, azt a revizionizmus természetesen
-s életképesen oldja meg, ezzel bizonyítván, hogy az ellentét csak
-látszólagos. E mostani háboru során revideálnunk kell a
-forradalmárságról s az idealista politikáról vallott nézeteinket s
-átlátnunk, hogy még a forradalmi, még az idealista, még a végletes
-politika is, ha egyáltalában számot tart a politika névre, csak
-józan, csak megfontolt, csak a valósággal hüvösen számoló lehet.
-Eddig gunyból vagy ugratásból mondták, hogy az kezd kiderülni, hogy
-a szociáldemokrácia nem egyéb, mint formula arra, hogy a munkásság
-egy felső rétege kispolgári ellátottságba jusson. Nincs okunk
-kitérni ez ugratás elől, vegyük kitüntetésnek e gúnyt és mondjuk,
-hogy ez nem is olyan nagy baj, talán nem is esik messze attól, amit
-akarunk, nem messze attól, ami lehetséges, s kezdő jelenségül
-szépen egybevág a távolabbi s a legmesszibb törekvés abbeli
-tartalmával, hogy a társadalom alsóbb rétegei egyre emelkedjenek
-<span class="pagenum"><a name="Page_143" id=
-"Page_143">-143-</a></span> hatalomban, jólétben, a többivel való
-egyformaságban, még végre valamennyien egyforma magasra érnek
-szerves homogénségben s egyik sem nyög a másik alatt.</p>
-<p>Ha visszaemlékszem arra a szociáldemokráciára, amellyel még én
-ismerkedtem meg s amely pedig a tudomány világtörténetében
-korszakot tevő lépés volt, mint szerzői jól mondták, az utópiától a
-tudományig: azt kell mondanom, hogy a mostani világháboru körül
-történtek betü szerint véres cáfolata volnának az
-osztályellentéteken épülő szociáldemokráciának, ha ennek taktikája
-a revizionizmusban meg nem újult volna. Mert világos, hogy
-amennyire megfér minden, ami most történik, a revizionizmussal,
-annyira ellenkezik az orthodoxia betűjével s a betühöz ragaszkodó
-orthodoxiával. Már pedig az olyan politika, melyet épp olyankor
-kell megtagadniok a vallóinak, mikor döntő alkalmazásáról volna
-szó: lehet igen szép, de nem lehet helyes politika. Vannak ugyan,
-akik azt vélik, hogy bizonyos szent elvek érintetlen megőrzésére
-kell mindig valami ellenzéki testőrség. Én ezt a hitet nem osztom.
-Azt hiszem, hogy az olyan testőrség, melynek éppen akkor kell
-eldugnia kardját, mikor a szent elveket támadják, csak
-kompromittálja ezeket az elveket, – hogy talán nem is szentek, vagy
-ha azok, semmiesetre sem e világból valók az olyan elvek, melyek
-maguk jönnek <span class="pagenum"><a name="Page_144" id=
-"Page_144">-144-</a></span> zavarba, mikor alkalmaztatniok kellene.
-Jules Guesde, mint szocialista, mint szociáldemokrata is, nyugodtan
-vállalhatott most miniszterséget, de mint orthodox szociáldemokrata
-tulajdonképp nem. Az orthodoxia s a revizionizmus közt olyasmi a
-különbség, mint volt nálunk a Bach abszolutizmusának bukása s a
-Schmerling félangolos alkotmánykisérlete kezdetén a felirati s a
-határozati párt közt való. Mindkettő nemzeti és negyvennyolcas
-ellenzék volt s csak abban különböztek, hogy Deákék, a feliratiak,
-tudomásul vették, hogy Magyarországnak valóságos ura nem V.
-Ferdinánd, nem is Ferenc Károly, hanem Ferenc József, a
-határozatiak pedig, s igen helytálló elvi okokból, nem vették
-tudomásul. Az okok helytállóak voltak, de az emberek, kik
-helytállottak mellettük, megkockáztatták volna, hogy a tudomásul
-nem vett valóság a valóság hatalmával ellenük és hazájuk ellen
-fordul s ezért, mint jó hazafiak, a képviselőház ülése előtt maguk
-távoztatták el néhány képviselőjüket, nehogy többségbe jussanak.
-Sőt lehet, hogy a fényes tehetségü Teleky László, ki a pártnak
-vezére volt s az ülés előtt való éjszaka főbelőtte magát, egyebek
-közt e lelki válság miatt is végzett magával. Mindenesetre örökre
-tanulságos szimbolumot írt vérével minden jövendő elvi politika
-számára, azt tanítván, hogy nem lehet politika az olyan politika,
-melynek főbe kell lőnie magát, nehogy megvalósuljon… A felirati
-<span class="pagenum"><a name="Page_145" id=
-"Page_145">-145-</a></span> s a határozati párt között valójában
-nemcsak magában a formaságban s a valóság értékelésében volt a
-különbség, – nem csakis abban, hogy Deákék a császárhoz akartak
-felírni, mert tudomásul vették, hogy van, míg a határozatiak csak
-házhatározattal akartak a trónbeszédre vagy leiratra reagálni, mert
-nem akarták tudomásul vétellel szentesíteni a koronázatlan uralkodó
-uralkodó voltát. Nem – abban, hogy a felirati párt reálisabb volt a
-reálitás iránt, mint a határozati, öntudatlanul is annak megérzése
-vezette, hogy bármily szöges ellentétben áll is Magyarország
-Ausztriával s a magyarság a dinasztiával, nagyon sok a közös
-érdekük is, s a magyar politikának meg kell találnia a módot, hogy
-küzdjön is ellenük, de együtt is dolgozzék velük. Ez is egy fajtája
-volt a revizionizmusnak, s bármily keservesen, de igazolódott az
-utóbbi félszázadban. Mindenesetre inkább, mint… de <em class=
-"gesperrt">erre</em> a multra igazán vessünk fátyolt.</p>
-<p>Itt megszakítom elmélkedésemet. Nem tudom, éppúgy meggyőztem-e
-önöket arról, hogy csakis a valóság adalékaival nemcsak számító, de
-sokban megalkuvó politika lehetséges, foganatos, s így egyedül
-követendő, mint ahogy engem most kivált ez a háboru ujra meggyőzött
-erről. De annyit merek mondani, azzal zárva szavaimat, amivel
-kezdtem, hogy ilyen józan és megfontolt politika semmikép nem
-ellenkezik az ifjuságból következő <span class="pagenum"><a name=
-"Page_146" id="Page_146">-146-</a></span> vagy az ifjuságra
-állítólag köteles idealizmussal. Most tapasztalhatják, mennyi hév,
-önmegtagadás, önzetlenség és lendület lehetséges az ilyen
-politikában, kell az ilyen politikához. Nem félek, hogy mikor erre
-beszélem rá önöket, eltéríteném önöket ifjúi rendeltetésüktől.
-Igazság csak egy van, úgy a fiatal hév, mint az érett megfontolás
-számára, s fiatalnak, öregnek egyaránt végig elgondolt politikát
-kell ifjúi lendülettel elébbrevinnie.</p>
-<h2>A HÁBORU, MINT TERMÉSZETI TÖRVÉNY</h2>
-<p class="center">1915. április 25.</p>
-<p>Ha azt mondom, hogy a háboru elkerülhetetlen volt, azzal éppen
-és csakis annyit mondtam, hogy mi, sajnos, nem tudtuk elkerülni, –
-nem volt benne módunk még áldozatokkal sem, sőt ezek az áldozatok,
-mentül nagyobbak és lemondóbbak lettek volna, annál inkább olyan
-összeveszéseket okoztak volna másfelé, melyeknek fegyveres
-elrendezésére a mi országunkat választották volna szintérül. Egy év
-ide vagy oda lehetett volna a haladék s az is csak talán. A háboru
-tehát és talán elkerülhetetlen volt, de ez sem azt nem jelenti,
-hogy örvendetes, sem azt, hogy ami vitákat eldöntsön, azoknak más,
-mint véres eldöntése lehetetlen volna. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_147" id="Page_147">-147-</a></span> Erre
-még rátérek, – itt csak annyit, hogy aki azt mondja, hogy a háborus
-döntést nekünk elkerülnünk nem lehetett, mert ellenfeleink
-<i>ezt</i> szorították ránk s egyéb döntést elzártak előlünk: ezzel
-nem azt mondta, hogy <i>ez</i> a döntés a legjobb vagy egyedül jó
-vagy éppen a kivánatosabb.</p>
-<p>Hasonlóképp: ha azt mondom, hogy e háboru során csudálatos
-erényekben mutatkoztak meg az emberek, csudálatos fejlettségben
-mutatkozott meg az emberiség, nevetségben maradtak az elfajulásról
-szóló sopánkodások és kiderültek a szolidaritás nagyszerűségei:
-ezzel nem azt mondtam, hogy mindehhez háboru kell, hogy háboru
-nélkül az emberek önzőek volnának, az emberiség elmaradna, a
-műveltség elposhadna. Inkább: ami erényeket a háboru megmutat,
-azokat a béke termette. S ha azt mondom, hogy a ránk szakadt
-háboruban ki kell tartanunk minden erényünkkel és erőnkkel, azzal
-sem azt mondtam, hogy ezt az erényt s ezt az erényt a háborunak
-köszönhetjük. Egyszóval: a háborus állapot minden következésének
-levonásában, a becsületes készségben és önfeláldozásban, melylyel,
-ha ránk szakad, elviseljük: semmiféle helyeslése nem foglaltatik a
-háborunak, mint intézménynek.</p>
-<p>De különösen nem foglaltatik benne meghajlás az előtt a biztatás
-vagy vigasztalás előtt – nem tudom, minek szánják – hogy a háboru
-<span class="pagenum"><a name="Page_148" id=
-"Page_148">-148-</a></span> természeti törvény. Mióta a háboru
-megindult, itt is, ott is találni cikkeket és tanulmányokat, melyek
-úgy kezdődnek, hogy: »ha kimegyünk az erdőbe«… vagy: »ha kimegyünk
-a mezőre«… vagy: ha két virágot ültetek egy cserépbe«… és így
-tovább… s a vége az, hogy erdőn, mezőn, cserépben és üvegházban,
-lombikban s föld alatt és föld felett az ember arról győződik meg,
-hogy a természetnek örök törvénye a háboru, tehát…</p>
-<p>Ez a tehát az, ami semmit sem bizonyít. Mindenekelőtt kimehetek
-nemcsak az erdőbe s a mezőre, hanem a szántóföldre, a kertbe s az
-istállóba is. Elmehetek a gyermekmenhelyre, ellátogathatok a
-kórházba, benézhetek az iskolába s kimehetek a hangárhoz. S
-mindenütt azt látom, hogy a természet mond valamit s az ember is
-tud rámondani valamit. Hogy a természet akar valamit, de az ember
-is akarhat valamit. Hogy amit a természet halálra rendelt, azt az
-ember megmentheti az életnek. Hogy akikkel a természet egymást
-eteti, azokat az ember békén állíthatja egymás mellé. Hogy mikor a
-természet egyik törvénye azt parancsolja, hogy a vas leessék a
-levegőből a földre, az ember ellene szegezi a természet más
-törvényeit, melyek a levegő rugalmasságáról szólnak, a rugalmas
-levegő feszítő és emelő erejéről s egyéb effélékről – s ezzel
-megcsinálja a repülőgépet. A természetnek igen sok törvénye s igen
-<span class="pagenum"><a name="Page_149" id=
-"Page_149">-149-</a></span> sok lehetősége van – egyebek közt olyan
-is, hogy az ember e törvényeket és lehetőségeket a saját esze, a
-saját kényelme, a saját céljai szerint, a saját megmaradása javára,
-a saját elbukása ellen kombinálhassa és ellensulyozhassa. A
-természet mindenhatóságából minden porcikájában van egy rész s e
-részek mindenhatóságát ellene lehet vetni az egésznek. Ez is
-természeti törvény. Lehet, hogy a háboru természeti törvény. De
-ebből nem következik, hogy háborunak kell lennie s az embereknek az
-ő vitáik elintézésére háborut kell választaniok.</p>
-<p>Mit jelent az, hogy természeti törvény? Azt jelenti, hogy
-megkerülhetetlen. Hogy kihagyhatatlan és kijátszhatatlan. Hogy nem
-kellek hozzá én, hogy uralkodjék, sőt ellene vethetem magamat
-kézzel-lábbal, mégis uralkodik. Hogy, ha kidobom az ajtón, bejön az
-ablakon, hogy, mint a római mondta, kergethetem vasvillával, mégis
-visszaszalad. A természeti törvénnyel úgy vagyok, mint a
-gyorsvonattal, ha benne ülök. Nem szorul arra, hogy belülről
-lökdössem – megy magától is. S ha belülről ellene vetem magam,
-azért nem áll meg. Ha a háboru természeti törvény, akkor nem szorul
-rá, hogy csináljam. Akkor csinálódik, ha el is kerültem. Akkor
-háboru van ott is, ahol azt hiszem, hogy béke van.</p>
-<p>És így is van. A háboru csakugyan természeti törvény. A létért
-csakugyan küzdenek. Egyesek <span class="pagenum"><a name=
-"Page_150" id="Page_150">-150-</a></span> is, fajok is, nemzetek
-is. Mindezek állandóan háboruban állnak – az egész világ, az egész
-emberiség állandóan háboruskodik. Akkor is, mikor ezt nem ágyuval
-és puskával csinálja, – mikor nem ás sáncokat s nem huz eléjük
-drótsövényeket. Ha kimegyek a mezőre, vagy ha kimegyek az erdőbe,
-vagy lemerülök a tenger mélyébe vagy felmászom a hegy tetejére: ott
-sem ágyuval és puskával, sáncárokkal és drótsövénnyel folyik a
-háboru. Ugy látszik: éppen mert természeti törvény, számtalan
-formája van. Úgy látszik: <i>minden</i> ő neki a formája. Szűkkeblü
-tolakodás egy formára akarni korlátozni. A természeti törvények
-százféle átirásban, áttételben, elvegyülésben és beépítettségben
-uralkodnak. Uralkodnak a fundamentumban s uralkodnak az emeleten,
-fel a torony zászlójáig, a villámhárító hegyéig. Uralkodnak
-egyszerüen s uralkodnak összetetten. Uralkodnak szemmelláthatóan s
-uralkodnak észrevehetetlen. Uralkodnak nyiltan s uralkodnak
-rejtetten. Uralkodnak durván és nyersen s uralkodnak megnemesedve,
-kifinomodva, megmagasztosodva.</p>
-<p>A háboru, ami most – legyünk vele tisztában: főképp német s
-angolok közt – folyik, nem folyik mától fogva. Nem is mióta, kilenc
-hónap előtt, egymással hadba álltak. Folyik éppen ötven esztendeje,
-mióta Poroszország szervezetbe fogta s életre keltette a
-németségben szunnyadó <span class="pagenum"><a name="Page_151" id=
-"Page_151">-151-</a></span> erőket. Folyik az egyetemeken, hol a
-németek tudást színak magukba, folyik a műhelyekben, hol
-felkészülnek a piacokra. Folyik a piacokon, honnan kiszorítják a
-rég ottülőket. Folyik a tengereken, miket hajóik átszelnek, folyik
-a hivatalokban, hol emberi ellátottságot adnak annak, ki a német
-munkában részes. Folyik a mezőn, hol a paraszt kétannyi élelmet hoz
-ki, mint más országok parasztja, folyik a takarékban, hova
-kétannyit rak, folyik a vállalatokban, mikbe tizannyit fektetnek.
-Folyik a lemondásban, mellyel a német ember kétszer annyit
-dolgozik, folyik a követelésben, mellyel a német helyet kiván
-magának, mint Bülow kancellár mondta: a napon. Ez német-angol
-háboru volt, még mielőtt a német tudta s az angol észrevette. S e
-háborában már rég győzött a német, mire az angol ráeszmélt, hogy
-győzni talál. Az a bestiális, az alávaló, az első percre annyira
-felháborító, hogy később az ember már ma is szégyelli, ami
-indulatra az ezen való elképedés elragadta: az az ocsmány az
-angolok e mostani háboruján, hogy a munkának, az elmének, a
-legnagyszerübb emberi iparkodásnak és emberi erényeknek azt a
-háboruját, melyben a németek ugyan megszolgáltak minden talpalatot,
-amihez hozzájutottak: hogy ezt a győzelmet akarják az angolok
-visszacsinálni testi háboruval, vérrel, vassal, vagyis a háborunak
-legocsmányabb, legdurvább, művelt emberhez legméltatlanabb
-<span class="pagenum"><a name="Page_152" id=
-"Page_152">-152-</a></span> formájával. Mintha a teológia
-boxpárbajra hivná ki Darwint.</p>
-<p>S nem igaz, hogy kellett ez a háboru. Nem igaz, hogy ilyen
-háború kellett. Nem igaz, hogy az angolok nem tudnak másat. Az
-angolok csak a német versenytárssal s hadakozó féllel szemben
-vesztették el szokott okos hidegvérüket, úgy, mint ahogy csak
-testvérek szokták, vagy, mondjuk, egy elkényeztetett s nagyvilági
-fölényessége alján asszonyosan hiu nagybátya egy heves, becsvágyó
-és geniálisan tapintatlan unokaöccsel szemben. Nem ahogy a németek
-az angolokkal versenyeztek, hanem ahogy Edward király az
-unokaöccsére féltékeny volt: az döntötte el, hogy a német-angol
-háborunak szublimált és emberhez méltó formájából vissza kelljen
-sülyednie a ragadozói fokra, – hogy a nagy osztozkodásnak, mely a
-végén végbe szokott menni egymásban emberükre akadt versenytársak
-közt: az angolok s a németek közt bunkóval s fejbeveréssel kelljen
-megtörténnie. Tud az angol másképp is. Az orosztól, az orosz
-fegyveres hatalomtól csak nem kell jobban félni, mint a némettől:
-mégis – okosan, bölcsen és felsőségesen – kitért a vele való
-fegyveres leszámolás elől, belenyugszik a megváltozhatatlanba s
-osztozik vele békességben és megfelelő nagy stilusban,
-kicsiségekkel nem bibelődve s nagy ajándékokkal tartva fenn a nagy
-barátságot. Ezt megtehette volna a némettel is, s <span class=
-"pagenum"><a name="Page_153" id="Page_153">-153-</a></span> hogy
-ezt nem tette, amiért pedig a német szintén minden nagy áldozatot
-meghozott volna: ezért gyülöli a német oly feneketlen s ezért száll
-a háborun való minden felháborodás és a véren való minden
-elszörnyedés és fájdalom a mi vidékünkről is olyan gyülölet
-formájában Anglia ellen, amit az angol, ki gyülölni nem tud,
-megérteni sem tud. A gyűlölet nem is méltó az emberhez, de nem
-méltó hozzá a háboru sem – s az angol méltó minden gyülöletre,
-amért az emberiséget ebbe a méltatlanságba lökte le és sülyesztette
-le. Válogatása lett volna, hogy a háboru természeti törvényének
-legnemesebb formáját keresse ki s tegye az ő páratlan tekintélyével
-és tagadhatatlanul óriás hatalmával általánosan kötelezővé, – s ő
-ehelyett vademberekkel vademberekhez való formát választott s
-szerzett ennek létjogosultságot.</p>
-<p>Háboru mindig volt és mindig lesz, de épp ezért nem szorul arra,
-hogy csinálják. Nekünk kerülnünk kell, nekünk föléje kell
-emelkednünk, nekünk embereknek épp ugy ki kell irtanunk életünkből,
-mint a betegséget s az emberölést. Segitsen magán, ahogy tud, s ha
-természeti törvény: érvényesüljön hozzájárulásunk nélkül.
-<span class="pagenum"><a name="Page_154" id=
-"Page_154">-154-</a></span></p>
-<h2>COGNOSCO STILUM</h2>
-<p class="center">1915. május 29.</p>
-<p>Tehát a görög király jobban van? Hála istennek – csak vissza ne
-essen. S az olasz király hogy van? Ő még nem beteg?</p>
-<p>Ezt szabad kérdezni. Olyan helyzetekben, mikor nemzetek
-életéről-haláláról van szó, fontos azoknak az élete és egészsége,
-kiknek, koronás vagy koronázatlan személyeknek, e sorsba született
-vagy megszolgált beleszólásuk van. S mivel mióta e háboru kitört,
-sőt már mióta előzményei megindultak, csodálatos végzet nehezedik s
-pontosan a döntő percekben azokra a férfiakra, kik dönthetnek vagy
-dönteniök kell: nem tulzott a figyelem, ha az ember most, éppen
-most, megkérdi: nincs mellhártyagyuladása Viktor Emánuelnek? S
-Giolittit nem kerülgeti tüdőguta, mint Wittét? Vagy nem most esik
-öregkórba, mint Hohenzollern Károly?</p>
-<p>Ezek, mondom, nem megokolatlan kérdések. Ha az ember a Tanin
-minapi leleplezései után meggondolja, mily kis hija volt, hogy
-Mohamed szultán ma nem néhai, hogy Talaat bégnek s Enver pasának
-turbánlepedője ma már nem egész testi ruha, a mohamedán embernek
-másvilági uniformisa, – s ha az ember számba veszi, hogy bizonyára
-nem lord Kitchener tehet róla s nem Venizelosz ur, hogy nem így
-történt: akkor csodálja <span class="pagenum"><a name="Page_155"
-id="Page_155">-155-</a></span> az öreg Giolittit, hogy a háboru
-ellen ki merte nyitni száját és bámulja Viktor Emánuel királyt,
-hogy még nem irt proklamációt népeihez. Liszabonban megfizetett
-ágyuk dörögnek s rálőnek a miniszterelnöknekre, s Rómában
-megfizetett torkok ordítanak. Két világrészben ujságok cserélnek
-gazdát, nagykövetek cserélnek állást, leégnek malmok s megfulladnak
-meggyőződések. Romlik a közegészség s romlik a közbiztonság, fel,
-egészen a trónokig. A harctéren folyik a háboru s a harctér mögött
-folyik a politika. Az entente csinál világtörténelmet.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p>Ki hiszi el, hogy Hartwig előre nem tudott a Ferenc Ferdinánd
-meggyilkoltatásáról? Ki teszi fel, hogy Izvolszkinak nem voit része
-a Jaurès láb alól való eltételében? Ki oly naiv, hogy azt gondolja,
-hogy Witte Szergej természetes halállal halt meg?</p>
-<p>Rablószövetkezet állt itt össze rablóvállalatra. Rablócélokkal
-és rablóeszközökkel. Az alapokok s az alapmozgatók lehetnek
-tudományosan kikutatható személytelenül gazdaságiak s
-világpolitikaiak. De az emberek is lehetnek csirkefogók. Örök és
-változhatatlan törvények voltak, amelyek kardot nyomtak az
-Obrenovics Milos kezébe és gyilkot a Karagyorgyevics Péter kezébe.
-Azért mégis: Obrenovics Milos szabadsághős, Karagyorgyevics
-<span class="pagenum"><a name="Page_156" id=
-"Page_156">-156-</a></span> Péter pedig orgyilkos. Ennyi
-különbséget meghagynak a történelem örök törvényei s a választást
-is meghagyják az embereknek, hogy ez örök törvényeket lovagi
-karddal vagy kapcabetyári bicskával hajtsák-e végre. S a Grey, az
-Izvolszki s a Delcassé világpolitikája apachei stilusában szolgálja
-a világalakulást. A Borgiák stilusában. A tatár khánok stilusában.
-Az orosz hivatalok stilusában, a londoni Whitechapel stilusában, a
-párisi fortifikációk stilusában. A történelmi materialista szemével
-nézem George Washingtont, s azt mondom szent ember volt. S a
-történelmi materialista szemével nézem mister Bryant, s azt mondom
-– de nem mondok semmit, mert a cenzura ugyis kihagyná.</p>
-<p>A helyzet az, hogy az entente belátta, hogy nem bir velünk, s
-gyerekek voltunk, ha azt hittük, hogy erre abbahagyja a játékot. Ó,
-sokkal többet tett fel a kockájára. És sokkal többet fektetett
-bele. Ott tart, hogy ebben a tourban már csak nyernie szabad. Mit
-mondott az egyszeri alsós, akit rajtakaptak, hogy csal? <i>Anders
-war die Partie nicht zu gewinnen</i>. Az entente nem tud másképp
-győzni, mint ha az egész emberiséget belekeveri a viaskodásba. Csak
-úgy nem ég le ő maga külön, ha felgyujtja a világot mind a négy
-sarkánál. Ezért nem várok jót vagy józanságot a most következő
-szakaszoktól. Kalandorvállalkozást indítottak meg <span class=
-"pagenum"><a name="Page_157" id="Page_157">-157-</a></span>
-kalandorok. Mentül rosszabbul fordul kalandjuk, annál elszántabbak
-és fék nélkül valóbbak. Nem nyugszanak, mig a földtekét föl nem
-borították. S nem nyugszanak bele, ahol egyszer nem sikerült.
-Belefognak ujra, nekikerülnek ujra, s amig van foguk, amivel marni
-tudnak, s van körmük, amivel tépni tudnak, s van nyelvük, amivel
-hazudni tudnak, s van pénzük, amivel lefizetni tudnak, addig
-mindennap mindenütt minden ujra kezdődik. Nem én kérdem,
-Bukarestben kérdezték: mit kapott Take Jonescu? Nem én kérdem,
-Milanóban kérdezték: Mit kapott Gabriele D’Annunzio? S nem én
-kérdem, mert nem kérdés, hogy hogy dolgozzák meg Hollandiát és
-Amerikát, Görögországot és Portugáliát s a folyamok partőreitől
-fogva a kancelláriák ajtónállóáig a hadba nem kevert országok
-embereit, deákjait, kiadóit, szószátyárait, félbolond felkentjeit
-és egészen okos minden hájjal megkentjeit az entente ügynökei, az
-entente kémei, az entente nagykövetei, kiskövetei, fő- és
-alkonzulai, irnokai, dragománjai, nagyvilági irói és félvilági
-asszonyai. A játék nem megy babra. Ezt nem lehet abbahagyni, itt
-megállás nincs.</p>
-<p>Ezt tudva kell nézni mindent, ami történik. Erre számba véve
-kell kiszámítani, amit várni lehet. Erre gondolva kell tisztában
-lenni azzal, mi a helyzetünk s honnan mi fog hozzájárulni. Itt a
-május: <span class="pagenum"><a name="Page_158" id=
-"Page_158">-158-</a></span> az az időhatár, amit az angolok
-kitüztek, hogy ekkor fog a háboru igazán megkezdődni. Az ochrana
-erkölcseivel szövetkezett, a tatár khánok politikájával frigyre
-lépett angolok. A görög király beteg s Portugallia még betegebb s
-Olaszország lázban vonaglik.</p>
-<p><i>Cognosco stilum</i>: ez az entente kezejárása. Igy csinál
-világpolitikát Grey, Delcassé és Izvolszki. Így csinálnak
-világpolitikát a rablók, a kalandorok s az orgyilkosok.</p>
-<h2>JEGYZETEK</h2>
-<p class="center">1915. julius 18.</p>
-<p><i>Hős</i>. I want a hero – tizenegyedik hónapja keresek
-valakit, ellenséget, kit szivembe zárjak. Az emberben benne van ez
-a vágy – talán egészséges ellensulyául a sok fájó haragnak s égő
-gyülöletnek, mit a világverekedés lelke legaljáról fölvet – talán
-már előre verődő hidul a békességbe, mikor majd megint szabadon
-szerethetjük egymást. Eleinte Joffre volt, kit erre mintegy
-előjegyeztem. Amennyire távolálló tudhatja s hozzá nem értő
-megértheti: igen imponált nekem, ahogy a németek hatalmas belgiumi
-száguldása után ő nem vesztette el, s egyedül ő nem,
-Franciaországban a fejét, s a nem ilyesmire nevelt s nem ilyesmire
-hajló s nem ilyesmire született francia népsereget <span class=
-"pagenum"><a name="Page_159" id="Page_159">-159-</a></span> egy
-lökésre bele tudta lökni s egy rántásra benne tudta tartani a
-szivós türelem taktikájába. S ennél még jobban imponált, hogy ezt
-némán cselekedte, nem kérkedett, nem fenyegetődzött, nem szavalt,
-nem diadalmaskodott. De azóta beszélt, azóta fenyegetődzött
-olyasmivel, amit beváltani nem tudott, azóta kérkedett olyasmivel,
-amit állani nem tudott – egyszóval: nem tökéletes hős. Igaz: sosem
-igérte, hogy az lesz, de az ember nem a felebarátja igéreteiben
-való megcsalatkozását nem tudja megbocsátani, hanem az abban valót,
-amit ő maga igért magának felebarátja felől… Bernard Shawban sok az
-arravaló tehetség, hogy megbecsüljék, talán meg is szeressék. Szebb
-a szépnél: tisztességes és férfias, ahogy szokott különvéleményével
-ma is első sorban áll ott és olyankor, ahol s amikor
-különvéleménnyel igazán nem bátorságos elül állani. De egyrészt
-Angliában még mindig bátorságosabb, mint egyebütt – az angol
-szabadság még a háboruban is komoly kiváltsága az angol polgárnak,
-– dühösek ugyan rá, ha igazat szól, de fejét nem törik be – hiszen
-az, hogy <i>lehet</i> Angliában véleményüket elmondani, legyen bár
-az kellemetlen a hatalmasoknak, egyuttal azt is jelenti, hogy nem
-életveszedelem elmondani. Aztán meg: Shawnak, mondom, mestersége és
-írói képe az, hogy külön véleménye legyen – annyira szabad
-társadalomban, mint az <span class="pagenum"><a name="Page_160" id=
-"Page_160">-160-</a></span> angol, a kérlelhetetlen moralista s a
-lármás szatirikus mindig gyanus egy kicsit – ahol annyira szabad az
-embereknek, szabad a felséges népnek, szabad a még felségesebb
-uraknak s hatalmasoknak pofájukba vágni az igazságot, ott az, aki
-ezt szinte sportból, szinte mesterségből s kenyérkeresetből
-cselekszi, a nézőnek akarata ellen abba a gyanuba kerül szemében,
-hogy tulajdonképp épp oly hizelgője a népnek, az uraknak s a
-közvéleménynek, mint az egyenes hizelgők, csak éppen e közvetett
-formájából él a hizelgésnek, mint a régi királyok udvari bolondjai,
-kik megmondták ugyan a királynak, hogy: szamár vagy vagy lókötő
-vagy, ó felség, s a felség röhögött is ezen a gorombaságon, de a
-gorombaság s a röhögés együttvéve mégis csak úgy jött ki, mint
-mikor az udvaronc azt mondja: felség, te vagy a világ legdicsőbb és
-legnemesebb embere, s a felség azt mondja: köszönöm… Szeretném én
-azt az angol embert látni, aki komolyan felteszi Bernard Shawról,
-hogy nem az angol embert tartja a világ legelső emberének!… Bothára
-is gondoltam egy darabig, a burok főemberére, kiről most akarják az
-angolok Dél-Afrikát elnevezni Bothalandnak s ki most tizenöt év
-multán koronázza be fényes okossággal, mit tizenöt év előtt
-megkezdett: a bur nemzetnek az angol világbirodalom ölén való
-bátorságos, boldog, s teljes szabadságu és egyéniségü elhelyezését.
-<span class="pagenum"><a name="Page_161" id=
-"Page_161">-161-</a></span> De ha valaki ezért szeretnivaló s
-kivált annyira szeretnivaló, hogy még az ellenség is, kinek kárára
-van az ő érdeme, szeretni tudja érte: az a Botha s az afrikanderek
-esetében talán nem is maga Botha, hanem inkább a régi angol
-politikai bölcsesség, mely sok nagy nemzedéken át oly nagygyá
-fejlődött, hogy még a mostani epigon ivadék sem tudja
-lecsökkenteni. Nem akarok most, a vérközösség s az egymásra találás
-mézes heteiben még visszamenően sem fájót mondani osztrák
-testvéreinknek, de annyit talán meg lehet mondani, hogy jóval
-nehezebb volt Deák Ferencnek az osztrákkal szemben lennie Deák
-Ferencnek, mint Botha generálisnak az angolokkal szemben lennie
-Bothának. Amily fájdalmas tapasztalás volt számunkra, meglátnunk a
-háboru elején, hogy Dél-Afrika komolyan nem fog fegyvert az angol
-elnyomó ellen, annyira jóleső jelenség volt ez a saját érdekén túl
-is gondolkozó politikus számára – fényes bizonyság amellett, hogy
-úgynevezett nemzetiségi politika csak egy lehetséges a mai
-világban: a méltányos és igazságos, s hogy ennek áldozata és
-gyengédsége megtérül a hatalmasnak, ki nem sajnálja a gyengétől.
-Botha generális bizonyára nagystílű ember, mint ahogy nagy a stílus
-az angol birodalmi politikában – de szeretni mégis csakis a
-szabadságot, a bölcseséget s az igazságot lehet s nem Bothát s nem
-az angol államférfiakat… <span class="pagenum"><a name="Page_162"
-id="Page_162">-162-</a></span> S bizonyára nem a francia
-államférfiakat sem. Sem a parancsolókat, sem az ellenkezőket.
-Legkivált nem az öreg Clémenceaut, a világ legrosszabb emberét, ki
-még a jót is rosszaságból cselekszi. Ellenben, s nem magától fogva,
-kezdem megszeretni Hervét. Mire a háborunak vége lesz, talán ő lesz
-az, kiről az ellenség is elmondhatja: egy percre sem volt a mi
-emberünk, egy pillanatra sem a mi igazunkat védte, egy rezzenetre
-sem ingott meg fajtája iránt való elfogultságában s
-önfeláldozásában, de oly önfeláldozó volt s elfogultságában oly
-becsületes, bátor és őszinte, hogy lehetetlen ezért nem tisztelni,
-nem szeretni, lehetetlen azt nem kivánni, hogy bár volna minden
-tisztes ügy számára oly tisztes bajvivó végig az emberiség jövendő
-történetén, mint volt az entente silány ügye számára ez az igaz
-ember. Legjobban azért tisztelem Hervét, mert hiányzik belőle a
-hiuság s mert mert ma mást mondani, mint amit tegnap mondott, –
-tudja a világtörténelem korrekturája után bőrét éppúgy vásárra
-vinni a megkorrigálódott igazságért, mint vitte volt a
-korrigálatlanért, tudja korholni azt, amit szeret, tudja szeretni
-azt, amit korhol és semmi egyebet nem akar országának
-szerencsétlensége közepett, mint valami formában hasznosnak lenni
-országa számára és minden lehetséges formában hasznosnak lenni. A
-kivülálló könnyen megláthatja, hogy ma épp oly tulzó az ő
-sovinizmusában, <span class="pagenum"><a name="Page_163" id=
-"Page_163">-163-</a></span> mint tegnap volt az ő
-antimilitarizmusában, de épp oly becsületes és elszánt ebben, mint
-amily becsületes és elszánt volt abban, – hogy a köznek s
-testvéreinek forró szeretete hajtja minden tulzásba, téríti viszont
-meglepő józanságra s szerez neki olyan erkölcsi tekintélyt, mely
-még a francia hadirabság közepett is szabadságot és lehetőséget
-biztosít neki, hogy a cenzura cenzora lehessen, a despoták ellenőre
-s a mindenhatók körmére nézője. S szeretem benne, hogy bár szónoki
-természet, most nem szaval – viszont a keserü guny s az elmés
-szatira játékait sem űzi ily keserüen komoly időkben. Mégegyszer
-mondom: még ha francia volnék, sem osztanám minden nézeteit s nem
-értenék egyet mai politikájával, de közel állok hozzá, hogy igen
-megszeressem még tévedéseiért is, s ha majd egyszer csak vége lesz
-ennek a keserves háborunak, a sok silányság között, mit az ő
-részükön felvetett, úgy ne nézzek vissza alakjára, mint aki tiszta
-s meleg ragyogásban válik ki sötétjükből.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p><i>Hogy éppen világtörténelemről van szó</i>: ha volna pénzem,
-nem sajnálnám, hogy éppen most, legjava világtörténelem közepett,
-dijat irjak ki egy, mondjuk, két kötetes, negyven ives népszerüen s
-világosan megirt világtörténelemre. Napok óta turkálok ilyesmi után
-könyvesboltokban, de nem <span class="pagenum"><a name="Page_164"
-id="Page_164">-164-</a></span> találok, ami csak messziről is
-hasonlítana ahhoz, aminek e könyvnek lennie kellene. Nem éppen
-olyan gazdasági világnézetű történeti felfogást gondolok, amire még
-majd csak rá kell nevelődniök az embereknek, – Mehring próbált
-ilyesmit német történelemben, de bizonyos, hogy elébb így kell
-kidolgozva lennie a világtörténelem minden területének s
-jelenségének, hogy az egészet aztán egy kis kézikönyv ilyen
-felfogás szerint foglalhassa össze. Tehát nem forradalmat kivánok
-az uj kézikönyvtől, de legalább annyit, hogy tudomása legyen s
-tudomást adjon arról, mit írója, mit minden mai műveltebb történész
-valóban tud az egész világnak történetéből. Ahány kis
-világtörténetet olvas az ember, még mindig olyan képet festenek az
-emberiség történetéről, mintha csak rómaiak, görögök és, az író
-nemzetisége szerint, németek, angolok s franciák lettek volna a
-világon, s az utóbbi háromezer év alatt és Európában aránytalanul,
-sőt elsöprően több történt volna, mint annakelőtte vagy huszezer
-esztendőn át s a földtekének minden többi pontján. Az ember már
-kikászolódott az egocentrikusságból, már a csillagászat is letett
-arról, hogy a földet vegye a világ közepének, de a történeti
-felfogás még mindig a mi saját kis történeteinkben látja a
-világtörténelmet. Ez nem volt csoda száz évvel ezelőtt, mikor a
-görög előtti időkről alig tudtunk valamit s az Európán kivüli
-<span class="pagenum"><a name="Page_165" id=
-"Page_165">-165-</a></span> népekre már azért sem fordult
-figyelmünk, mert kevés közük volt itteni életünkhöz. Ám azóta annyi
-régi kulturáról oly sokat tudtunk meg, köveknek s koponyáknak úgy
-megjött a szavuk s oly sokat mondanak el, – ami ma van, úgy rávall
-arra, ami régen és messze volt s ami nélkül ő sem lett volna, –
-tengeren túli népek úgy bele kezdenek szólani tengeren inneni
-sorsunkba, s antropologia, archeologia, kulturtörténelem és
-nyelvészet annyira világtörténelemmé olvad össze, hogy lehetetlen
-elzárkózni az elől, hogy <i>ez</i> a világtörténelem, – hogy a
-világtörténelem nem lehet egyéb, mint az emberi nem e földtekén
-végbement történetének foglalata s ha csak fogyatékos és
-tapogatódzó ismeretünk is van egyelőre róla, de annyi van, hogy
-eszerint kerülhessünk neki, ennek megcsinálásával próbálkozzunk meg
-s ne irjunk történelmet azon a nevetségesen tudománytalan módon,
-hogy nem vesszük tudomásul, amit tudunk. Ha egy derék német
-gimnáziumi vagy für höhere Töchter tanító számára az egész
-világegyetem a Hohenstaufenek körül forog, azt nem lehet tőle rossz
-néven venni. De a mi számunkra is e körül forog, s ezzel
-nevetségeseknek kell lennünk már a magunk szemében is. Nevetségesek
-vagyunk, mikor egyik eszünkkel tudjuk, mily roppant kulturák voltak
-már az előttünk ismert kulturák előtt is a világon, – hogy a
-hozzánk idegen mai maradékok minő <span class="pagenum"><a name=
-"Page_166" id="Page_166">-166-</a></span> óriás kulturáknak
-csökevény fogyatékai, – sőt tudjuk azt is már, hogy a kinai s az
-indus műveltség csak más, de nem alábbvaló, mint a mienk, – s
-tudjuk, hogy nincs egy szavunk, egy szokásunk, egy hitünk, egy
-felfogásunk, melynek százfelé százféle őse ne volna százféle
-időkben: de a másik eszünk még mindig nem tud egyebet a világ
-történetéből, mint Pompejuszt és Cézárt s a harmincéves háborut és
-Napoleont. Amennyire ismerem és utána járhattam: az angol, a
-francia s az olasz kis világtörténelmek sem különbek ebben a
-németnél, legfeljebb, hogy náluk a világ nem éppen a Hohenstaufenek
-körül forog, hanem a Bourbonok vagy a Plantagenetek körül.</p>
-<p>Nem is érdekes így a világ története, sőt még ismereteink
-sincsenek benne feldolgozva. Ajánlanám egy művelt és sokat olvasott
-írónak, ki hajlik történelem, gazdaság, archeológia, antropológia
-és filológia felé, hogy a háboru kényszerü szünete alatt, mikor
-egyebet úgy sem tudhat csinálni, próbáljon fölébe emelkedni az
-emberi nem mai őrületének azzal, hogy megkisérli vázolni egész
-bolondságának eredetét és történetét. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_167" id="Page_167">-167-</a></span></p>
-<h2>EGY ÉV HALÁL</h2>
-<p class="center">1915. julius 25.</p>
-<p>Mire e sorok után egy hét elmult, tul leszünk az éven, mióta a
-halál benne él életünkben. Az életben semmi sincs, ami a halálra
-emlékeztessen, legkivált saját életünkben. Freud irja egy hozzája
-méltóan mély minapi tanulmányában, hogy a háboruhoz való
-beállitottságunkat kettő határozza meg: a lelkünk mélyén lappangó
-gyilkos hajlandóság minden felebarátunkkal szemben s a saját magunk
-halálának teljes elképzelhetetlen volta. Az teszi lehetségessé,
-hogy gyilkoljunk, s ez, hogy hősök legyünk, mert ha <i>igazán</i>
-el tudnánk hinni, hogy magunk is meghalhatunk, nem tudnánk
-nekimenni a halálnak… Ezt mondja Freud s én azt hiszem, igaza van s
-hogy ez a sajátság nyilván <i>kifejlődött</i> az emberben s minden
-élőben, mint a fog, mint a köröm, mint a gyomor, mint ami nélkül
-nem lehet élni… Bizonyos, hogy az életben ugy járunk-kelünk, mint a
-nagy óceáni hajókon, – ha százszor magyarázzuk is magunknak, hogy
-talpunk alatt egy pár karnyujtásnyira halál leselkedhetik ránk, nem
-tudjuk elhinni, hogy ez lehetséges, s szinte nagyobb biztosság
-érzésével járkálunk nyugodt padlóikon, mint például az utcán, hol a
-sarkokon mégis át kell szaladni a villamos elől. A Titanicnak s a
-Lusitániának megmenekült utasai mind azt <span class=
-"pagenum"><a name="Page_168" id="Page_168">-168-</a></span>
-vallják, hogy rettenetes idegmunka volt számukra a hajó fájáról,
-mely még sülyedésében is biztosságnak, támasznak,
-megkapaszkodhatásnak érzését tartotta bennük, beugraniak a vizbe,
-halálvicsorgató és tajtékzó örvényébe. Így járkálunk, mondom, az
-életben, s így járkálunk, mondom, a békében. A két balkáni háboru
-már ugyan szelét mutatta annak, hogy lehet a világon vihar, – akik
-az utóbbi három évben Hollandiában s Belgiumban jártak, mint valami
-időbeli szeizmográfon, úgy látták eljönni az emberek szorongásán s
-az országok fegyverkezésén a jövő földrengés lehetőségét, –
-világirodalma van, s már számos évek óta, ennek a most folyó
-világháborunak, s mindezeken fölül voltunk sokan, kik már hetekkel,
-mindenesetre napokkal elébb egészen világosan láttuk, hogy most
-értünk el hozzá s most ért el bennünket. Mindazonáltal még most is,
-egy esztendei szakadatlan dühöngése után sem tudjuk egészen
-elhinni, hogy itt van, egyre azt érezzük, amivel pedig csak
-fenyegetjük és ijesztjük egymást, hogy tulajdonképp még meg se
-kezdődött s az egész eddigi esztendő csak bevezetés volt. Mi hátul
-állók mintha egyre a világháborut várnók, akik pedig benne vannak,
-akik vérzenek benne, akik megsebesültek benne, akik kezüket,
-lábukat hagyták benne, azok sem a világháborut látják, azok is csak
-a saját bajukat látják s az, hogy valósággal mégis csak háboru, sőt
-<span class="pagenum"><a name="Page_169" id=
-"Page_169">-169-</a></span> világháboru van, csak annyiban
-változtat érzésükön, hogy valahogy a mának mámorában történik, az
-átmenetnek, az egyszer csak vége lesz-nek érzésében s nem hagyja
-felkelni bennük azt a nyomasztóságot, hogy aki ma
-ezerkilencszáztizenötben s huszéves korában félkaru vagy féllábu,
-az az lesz ezerkilencszázharmincötben is, ötvenéves korában is s e
-harminc évnek minden pillanatában… Egy éve, hogy a halál itt lakik
-nálunk, de úgy vagyunk vele, mint a bekvártélyozással: nem tudjuk
-elhinni, hogy véglegességet jelent.</p>
-<p>Bizonyára: a politika s a történelem is emberek dolga s emberi
-dolog. Emberekről van szó a háboru körül: hogy milyen legyen
-sorsuk, mekkora legyen gazdagságuk, minőkül alakuljanak
-boldogulásuk utjai s lehetőségei. Ez a világháboru az angol
-emberek, a francia emberek, a német emberek, az osztrák emberek, a
-magyar emberek, nem utolsó sorban a török s a balkáni emberek
-számára maguknak s késői ivadékaiknak az élete alakítója. De
-ezenfelül az emberiségnek is, s az egyes embernek nemcsak mint egy
-bizonyos népcsalád tagjának, hanem mint emberi állatnak is, ki e
-földtekén kisarjadzott a többi teremtett állatok között, a fák
-között, a páfrányok között, a tengeri csigák között, az ég madarai,
-a föld vadjai között. Az emberi nemből egy nemzedék esett ki ebben
-az esztendőben. Ezt meg fogja érezni egész fajtája, talán
-<span class="pagenum"><a name="Page_170" id=
-"Page_170">-170-</a></span> hosszu századokon át, mint ahogy még a
-mult században is éreztük a harmincéves háboru kaszálását, mint
-ahogy a francia most is abba veszi el háboruját, hogy Napoleon
-alatt elveszítette embereit, mint ahogy egy csomó betegség, mint
-ahogy egy csomó készség, tudás és nyavalya azóta része az emberi
-állatnak, mióta a germán Európának renegát félvadjai fölkerekedtek,
-hogy keresztes háboruban tanítsák meg a keletet arra az istenre,
-akire a kelet tanította meg őket. Kevesebb lesz az ember –
-ugyanakkor, mikor még több ember kell, mint amennyi volt, – mikor e
-háborunak emberfeletti munkairama s erőkifejtése lesz, a
-legmagasabb erőkifejtés rend gyanánt való megmaradásának törvénye
-szerint, az emberi nem számára rendes rend…</p>
-<p>Mert ezzel legyünk tisztában: minden haladás, minden ügyesség,
-minden véletlen nagyszerüség, melyhez az emberiség vagy akár csak
-egy ember is valahogy, akár kinjában is, eljutott: azontul
-kötelességgé válik az emberiség számára. A tudás kötelez. Ami
-lehet, az muszáj is. Nem lehet elmondani, hogy ez az egy végzetes
-esztendő a végzettől nemünkből kicsalt csodáival mily végzetes
-kötelességeket szorít ezentulra ránk. Ugy vagyunk vele, mint ha
-hirtelen az egész emberiség számára kötelességé válnék, hogy
-ezentul minden teremtett ember, akárha soha más szekérre nem tette
-lábát, mint omnibuszra, úgy bukfencezzék a levegőben, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_171" id="Page_171">-171-</a></span> mint
-Garros és Pégaud. Gondoljunk meg, hogy ez az egy év már első
-hónapjaiban kicsinyességben s jelentéktelenségben marasztalt
-mindent, mit addig a percig óriásnak s netovábbnak tekintettünk. Mi
-a katalaunumi sokaság e háborunak csak egy frontjához képest is,
-mik a napoleoni hadseregek, mikor csak maga Magyarország többet
-állít ki egy lipcsei csatánál? Mi a porosz-francia háboru, mi Sedan
-ahhoz képest, hogy magánál Tannenbergnél vagy a Mazuri-tavaknál
-csak fogságba nem kevesebb ember került, mint amennyi Sedánnál
-körül volt kerítve? Termopilé az ő háromszáz emberével kezd naggyá
-és sokká nőni, mert három millió kezd ugyanily kevés lenni. Egy kis
-országtól négy-öt millió katonát lehet követelni, közben
-megkivánni, hogy ugyanazon idő alatt s mialatt fegyverfoghatói
-tüzben állanak, az ország dolgozni tudjon magáért csakúgy, mintha
-nem is volna háboru, s dolgozni tudjon a háboru számára, mintha
-egyéb sem volna, mint háboru, – hogy keresni tudjon a háboru
-óránkint egy millióba kerülő pazarlása számára, s amellett ellássa
-magát úgy, mintha ömlenék hozzá az a pénz, ami elmegy tőle. A
-számokról való fogalmaink változtak meg ez év alatt, emberben a
-millió, pénzben a milliárd nem több ma, mint egy év előtt a tizezer
-vagy a millió. S a stilusnak e nagyvonaluságához hozzá kell majd
-stilusodnia az életnek, a munkának, az erőkifejtésnek, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_172" id="Page_172">-172-</a></span> a
-keresetnek. Hogy hogyan? Úgy, ahogy ebben a háborában. Hogy honnan?
-Ahonnan e háboruban. Ki végezze? Aki e háboruban végezte. Ki adja?
-Aki ebben a háboruban adta. Az ember. Az emberek. Emberek.</p>
-<p>Az ember tud levegőben járni, ma háromezer méter magasan, holnap
-ötezer méter magasan. Az ember tud tenger mélységében petroleumot
-lélekzeni s így utazni Cuxhaventől Konstantinápolyig. Az alföldi
-ember tud megmászni három kilométeres hegyeket, a husevő ember tud
-káposztatorzsán élni, a házlakó ember tud barlanglakó lenni, az
-ember tud nyolc napig nem enni, kilenc napig nem aludni, az ember
-tud negyvenkettes mozsarak bőgésében ember lenni, a bádogos tud
-srapnelt gyártani, pénztelen országok számlálatlan tudják a
-milliárdokat kiteremteni s még hitelük sem romlik bele jobban, mint
-békeidőben. Az ember mindent tud s az ember mindenre köteles lesz –
-rémítő és keserves megpróbáltatásának halálos kinjában s a
-halálfélelem leleményében vakmerően nagy lehetőségek szorultak ki
-belőle, mint, mondom, az olyanból, ki kinjában s leestétől való
-félelmében megmászta a lomnici csucsot, s ezentul az lesz a
-kötelessége, hogy mindennap úgy felmásszon oda, mint ahogy ezelőtt
-kiment a hetivásárra… Valami olyan rengeteg életnek kell
-következnie e rengeteg háboru után, amihez képest vidéki
-falusiasságban <span class="pagenum"><a name="Page_173" id=
-"Page_173">-173-</a></span> marad az egész eddigi történelem, az
-egész eddigi élet. S ezt megfogyatkozott emberi nemnek kell
-megcselekednie, mely jó néhány öltőjében érezni fogja e
-megfogyatkozás következéseit.</p>
-<p>Csak egyre nem lesz köteles háboru után az ember: hogy ma előre
-lássa, mi lesz holnap. Sőt szabad sem lesz vele, sőt nevetséges
-lesz vele, ha jósolgatni próbál, annyira nevetséges volt mindennel,
-amit e háborura, e háboruból, e háboru közben jósolt. A háboru
-elején még azt hittük, hogy egyben-másban Conan Doyle s meglepő
-sokban Frobenius előre látta s jól meglátta, ami most így el is
-következett. Hol vagyunk azóta ezektől a jóslatoktól! Még amit meg
-is mondtak, az sem <i>úgy</i> következett el – s mily kevés s mily
-<i>más</i> az, amit előre megmondtak! Hitünk s reményünk lehet
-arról, hogy’ fog ez a háboru tovább folyni, hogy’ fog végződni s mi
-következik utána – de tudnunk már e mostani órában a következő órát
-sem lehet úgy, hogy képünkbe ne nevessen s mi magunk is ki ne
-nevessük magunkat s ne az legyen köztünk a legokosabb ember, ki
-őszintén kineveti magát, kineveti felebarátját s ugyanakkor, mikor
-az emberi nem történetében páratlan csodavégzések sorozatában látja
-tündökölni fajtáját: egyszer s mindenkorra leszokik arról, hogy
-akár magától, akár mástól csodát várjon. Azzal a csodával, hogy egy
-évig benne tudtunk élni ebbe a háboruban <span class=
-"pagenum"><a name="Page_174" id="Page_174">-174-</a></span> s meg
-vagyunk s meg akarunk maradni: megváltottuk minden csodának adóját,
-mit magunkra mérhetünk. Egy éve, hogy a halál itt lakik közöttünk –
-s mi az életre gondolunk, az életnek dolgozunk s az életnek élünk.
-Hiszünk az életben s e hitünket öngyilkossággal sem tudjuk
-magunkban megrendíteni.</p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_175" id=
-"Page_175">-175-</a></span></p>
-<h2>TARTALOM</h2>
-<ul class="TOC">
-<li>Katonaság <span class="ralign"><a href=
-"#Page_5">5</a></span></li>
-<li>Risztovác <span class="ralign"><a href=
-"#Page_12">12</a></span></li>
-<li>Hartwig <span class="ralign"><a href=
-"#Page_19">19</a></span></li>
-<li>Amerika <span class="ralign"><a href=
-"#Page_27">27</a></span></li>
-<li>Háboru <span class="ralign"><a href=
-"#Page_33">33</a></span></li>
-<li>A mi háborunk <span class="ralign"><a href=
-"#Page_41">41</a></span></li>
-<li>Búcsú <span class="ralign"><a href=
-"#Page_47">47</a></span></li>
-<li>A hazáról <span class="ralign"><a href=
-"#Page_57">57</a></span></li>
-<li>A német <span class="ralign"><a href=
-"#Page_62">62</a></span></li>
-<li>Suvalkitól Szigetig <span class="ralign"><a href=
-"#Page_71">71</a></span></li>
-<li>Ilyenkor <span class="ralign"><a href=
-"#Page_75">75</a></span></li>
-<li>Regele Carol <span class="ralign"><a href=
-"#Page_82">82</a></span></li>
-<li>Militarizmus <span class="ralign"><a href=
-"#Page_90">90</a></span></li>
-<li>A magyar <span class="ralign"><a href=
-"#Page_96">96</a></span></li>
-<li>Aztánra – és mostanra <span class="ralign"><a href=
-"#Page_104">104</a></span></li>
-<li>Jegyzetek <span class="ralign"><a href=
-"#Page_113">113</a></span></li>
-<li>Revizió és revizionizmus <span class="ralign"><a href=
-"#Page_122">122</a></span></li>
-<li>A háboru mint természeti törvény <span class="ralign"><a href=
-"#Page_146">146</a></span></li>
-<li>Cognosco Stilum <span class="ralign"><a href=
-"#Page_154">154</a></span></li>
-<li>Jegyzetek <span class="ralign"><a href=
-"#Page_158">158</a></span></li>
-<li>Egy év halál <span class="ralign"><a href=
-"#Page_167">167</a></span></li>
-</ul>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<div class="transnote">
-<p class="center"><span class="caption">Javítások.</span></p>
-<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p>
-<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p>
-<table summary="Javítások">
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_30">30</a></td>
-<td>ocsisnak</td>
-<td>kocsisnak</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_49">49</a></td>
-<td>öltél ís</td>
-<td>öltél is</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_64">64</a></td>
-<td>ugyan-ly</td>
-<td>ugyanily</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_95">95</a></td>
-<td>vonultasssuk</td>
-<td>vonultassuk</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_100">100</a></td>
-<td>mellettüuk</td>
-<td>mellettünk</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_119">119</a></td>
-<td>megfotdítottja</td>
-<td>megfordítottja</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_148">148</a></td>
-<td>ha két</td>
-<td>»ha két</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_148">148</a></td>
-<td>megesinálja</td>
-<td>megcsinálja</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_152">152</a></td>
-<td>féitékeny</td>
-<td>féltékeny</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_153">153</a></td>
-<td>töévényének</td>
-<td>törvényének</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_157">157</a></td>
-<td>nekikerülnek uira</td>
-<td>nekikerülnek ujra</td>
-</tr>
-</table>
-</div>
-<div style='display:block; margin-top:4em'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK EGY ÉV TÖRTÉNELEM ***</div>
-<div style='text-align:left'>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Updated editions will replace the previous one&#8212;the old editions will
-be renamed.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright
-law means that no one owns a United States copyright in these works,
-so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United
-States without permission and without paying copyright
-royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part
-of this license, apply to copying and distributing Project
-Gutenberg&#8482; electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG&#8482;
-concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark,
-and may not be used if you charge for an eBook, except by following
-the terms of the trademark license, including paying royalties for use
-of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for
-copies of this eBook, complying with the trademark license is very
-easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation
-of derivative works, reports, performances and research. Project
-Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may
-do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected
-by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark
-license, especially commercial redistribution.
-</div>
-
-<div style='margin:0.83em 0; font-size:1.1em; text-align:center'>START: FULL LICENSE<br />
-<span style='font-size:smaller'>THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE<br />
-PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</span>
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-To protect the Project Gutenberg&#8482; mission of promoting the free
-distribution of electronic works, by using or distributing this work
-(or any other work associated in any way with the phrase &#8220;Project
-Gutenberg&#8221;), you agree to comply with all the terms of the Full
-Project Gutenberg&#8482; License available with this file or online at
-www.gutenberg.org/license.
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg&#8482; electronic works
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg&#8482;
-electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
-and accept all the terms of this license and intellectual property
-(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all
-the terms of this agreement, you must cease using and return or
-destroy all copies of Project Gutenberg&#8482; electronic works in your
-possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a
-Project Gutenberg&#8482; electronic work and you do not agree to be bound
-by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person
-or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.B. &#8220;Project Gutenberg&#8221; is a registered trademark. It may only be
-used on or associated in any way with an electronic work by people who
-agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few
-things that you can do with most Project Gutenberg&#8482; electronic works
-even without complying with the full terms of this agreement. See
-paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project
-Gutenberg&#8482; electronic works if you follow the terms of this
-agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg&#8482;
-electronic works. See paragraph 1.E below.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (&#8220;the
-Foundation&#8221; or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection
-of Project Gutenberg&#8482; electronic works. Nearly all the individual
-works in the collection are in the public domain in the United
-States. If an individual work is unprotected by copyright law in the
-United States and you are located in the United States, we do not
-claim a right to prevent you from copying, distributing, performing,
-displaying or creating derivative works based on the work as long as
-all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope
-that you will support the Project Gutenberg&#8482; mission of promoting
-free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg&#8482;
-works in compliance with the terms of this agreement for keeping the
-Project Gutenberg&#8482; name associated with the work. You can easily
-comply with the terms of this agreement by keeping this work in the
-same format with its attached full Project Gutenberg&#8482; License when
-you share it without charge with others.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern
-what you can do with this work. Copyright laws in most countries are
-in a constant state of change. If you are outside the United States,
-check the laws of your country in addition to the terms of this
-agreement before downloading, copying, displaying, performing,
-distributing or creating derivative works based on this work or any
-other Project Gutenberg&#8482; work. The Foundation makes no
-representations concerning the copyright status of any work in any
-country other than the United States.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.1. The following sentence, with active links to, or other
-immediate access to, the full Project Gutenberg&#8482; License must appear
-prominently whenever any copy of a Project Gutenberg&#8482; work (any work
-on which the phrase &#8220;Project Gutenberg&#8221; appears, or with which the
-phrase &#8220;Project Gutenberg&#8221; is associated) is accessed, displayed,
-performed, viewed, copied or distributed:
-</div>
-
-<blockquote>
-  <div style='display:block; margin:1em 0'>
-    This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most
-    other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
-    whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms
-    of the Project Gutenberg License included with this eBook or online
-    at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you
-    are not located in the United States, you will have to check the laws
-    of the country where you are located before using this eBook.
-  </div>
-</blockquote>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.2. If an individual Project Gutenberg&#8482; electronic work is
-derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not
-contain a notice indicating that it is posted with permission of the
-copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in
-the United States without paying any fees or charges. If you are
-redistributing or providing access to a work with the phrase &#8220;Project
-Gutenberg&#8221; associated with or appearing on the work, you must comply
-either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or
-obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg&#8482;
-trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.3. If an individual Project Gutenberg&#8482; electronic work is posted
-with the permission of the copyright holder, your use and distribution
-must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any
-additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms
-will be linked to the Project Gutenberg&#8482; License for all works
-posted with the permission of the copyright holder found at the
-beginning of this work.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg&#8482;
-License terms from this work, or any files containing a part of this
-work or any other work associated with Project Gutenberg&#8482;.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
-electronic work, or any part of this electronic work, without
-prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
-active links or immediate access to the full terms of the Project
-Gutenberg&#8482; License.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary,
-compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including
-any word processing or hypertext form. However, if you provide access
-to or distribute copies of a Project Gutenberg&#8482; work in a format
-other than &#8220;Plain Vanilla ASCII&#8221; or other format used in the official
-version posted on the official Project Gutenberg&#8482; website
-(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense
-to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means
-of obtaining a copy upon request, of the work in its original &#8220;Plain
-Vanilla ASCII&#8221; or other form. Any alternate format must include the
-full Project Gutenberg&#8482; License as specified in paragraph 1.E.1.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
-performing, copying or distributing any Project Gutenberg&#8482; works
-unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing
-access to or distributing Project Gutenberg&#8482; electronic works
-provided that:
-</div>
-
-<div style='margin-left:0.7em;'>
-    <div style='text-indent:-0.7em'>
-        &bull; You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
-        the use of Project Gutenberg&#8482; works calculated using the method
-        you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed
-        to the owner of the Project Gutenberg&#8482; trademark, but he has
-        agreed to donate royalties under this paragraph to the Project
-        Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid
-        within 60 days following each date on which you prepare (or are
-        legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty
-        payments should be clearly marked as such and sent to the Project
-        Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in
-        Section 4, &#8220;Information about donations to the Project Gutenberg
-        Literary Archive Foundation.&#8221;
-    </div>
-
-    <div style='text-indent:-0.7em'>
-        &bull; You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
-        you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
-        does not agree to the terms of the full Project Gutenberg&#8482;
-        License. You must require such a user to return or destroy all
-        copies of the works possessed in a physical medium and discontinue
-        all use of and all access to other copies of Project Gutenberg&#8482;
-        works.
-    </div>
-
-    <div style='text-indent:-0.7em'>
-        &bull; You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of
-        any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
-        electronic work is discovered and reported to you within 90 days of
-        receipt of the work.
-    </div>
-
-    <div style='text-indent:-0.7em'>
-        &bull; You comply with all other terms of this agreement for free
-        distribution of Project Gutenberg&#8482; works.
-    </div>
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project
-Gutenberg&#8482; electronic work or group of works on different terms than
-are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing
-from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of
-the Project Gutenberg&#8482; trademark. Contact the Foundation as set
-forth in Section 3 below.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
-effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
-works not protected by U.S. copyright law in creating the Project
-Gutenberg&#8482; collection. Despite these efforts, Project Gutenberg&#8482;
-electronic works, and the medium on which they may be stored, may
-contain &#8220;Defects,&#8221; such as, but not limited to, incomplete, inaccurate
-or corrupt data, transcription errors, a copyright or other
-intellectual property infringement, a defective or damaged disk or
-other medium, a computer virus, or computer codes that damage or
-cannot be read by your equipment.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the &#8220;Right
-of Replacement or Refund&#8221; described in paragraph 1.F.3, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
-Gutenberg&#8482; trademark, and any other party distributing a Project
-Gutenberg&#8482; electronic work under this agreement, disclaim all
-liability to you for damages, costs and expenses, including legal
-fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
-LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
-PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
-TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
-LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
-INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
-DAMAGE.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
-defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
-receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
-written explanation to the person you received the work from. If you
-received the work on a physical medium, you must return the medium
-with your written explanation. The person or entity that provided you
-with the defective work may elect to provide a replacement copy in
-lieu of a refund. If you received the work electronically, the person
-or entity providing it to you may choose to give you a second
-opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If
-the second copy is also defective, you may demand a refund in writing
-without further opportunities to fix the problem.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth
-in paragraph 1.F.3, this work is provided to you &#8216;AS-IS&#8217;, WITH NO
-OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT
-LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied
-warranties or the exclusion or limitation of certain types of
-damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement
-violates the law of the state applicable to this agreement, the
-agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or
-limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or
-unenforceability of any provision of this agreement shall not void the
-remaining provisions.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
-trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
-providing copies of Project Gutenberg&#8482; electronic works in
-accordance with this agreement, and any volunteers associated with the
-production, promotion and distribution of Project Gutenberg&#8482;
-electronic works, harmless from all liability, costs and expenses,
-including legal fees, that arise directly or indirectly from any of
-the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this
-or any Project Gutenberg&#8482; work, (b) alteration, modification, or
-additions or deletions to any Project Gutenberg&#8482; work, and (c) any
-Defect you cause.
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg&#8482;
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Project Gutenberg&#8482; is synonymous with the free distribution of
-electronic works in formats readable by the widest variety of
-computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It
-exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations
-from people in all walks of life.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Volunteers and financial support to provide volunteers with the
-assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg&#8482;&#8217;s
-goals and ensuring that the Project Gutenberg&#8482; collection will
-remain freely available for generations to come. In 2001, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
-and permanent future for Project Gutenberg&#8482; and future
-generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see
-Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org.
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit
-501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
-state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
-Revenue Service. The Foundation&#8217;s EIN or federal tax identification
-number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by
-U.S. federal laws and your state&#8217;s laws.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-The Foundation&#8217;s business office is located at 809 North 1500 West,
-Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up
-to date contact information can be found at the Foundation&#8217;s website
-and official page at www.gutenberg.org/contact
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Project Gutenberg&#8482; depends upon and cannot survive without widespread
-public support and donations to carry out its mission of
-increasing the number of public domain and licensed works that can be
-freely distributed in machine-readable form accessible by the widest
-array of equipment including outdated equipment. Many small donations
-($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
-status with the IRS.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-The Foundation is committed to complying with the laws regulating
-charities and charitable donations in all 50 states of the United
-States. Compliance requirements are not uniform and it takes a
-considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
-with these requirements. We do not solicit donations in locations
-where we have not received written confirmation of compliance. To SEND
-DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state
-visit <a href="https://www.gutenberg.org/donate/">www.gutenberg.org/donate</a>.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-While we cannot and do not solicit contributions from states where we
-have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
-against accepting unsolicited donations from donors in such states who
-approach us with offers to donate.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-International donations are gratefully accepted, but we cannot make
-any statements concerning tax treatment of donations received from
-outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Please check the Project Gutenberg web pages for current donation
-methods and addresses. Donations are accepted in a number of other
-ways including checks, online payments and credit card donations. To
-donate, please visit: www.gutenberg.org/donate
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 5. General Information About Project Gutenberg&#8482; electronic works
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Professor Michael S. Hart was the originator of the Project
-Gutenberg&#8482; concept of a library of electronic works that could be
-freely shared with anyone. For forty years, he produced and
-distributed Project Gutenberg&#8482; eBooks with only a loose network of
-volunteer support.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Project Gutenberg&#8482; eBooks are often created from several printed
-editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in
-the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not
-necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper
-edition.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Most people start at our website which has the main PG search
-facility: <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-This website includes information about Project Gutenberg&#8482;,
-including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
-subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.
-</div>
-
-</div>
-
-</body>
-</html>